Marosvásárhely (románul: Târgu Mureș) Maros megye székhelye, a

körülötte létrejött Marosvásárhely Metropoliszövezet központja. A

székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és
szellemi központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély
hatodik legnagyobb városa. Itt él a legtöbb magyar Romániában; több,
mint Kolozsváron.
A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága
127 849 fő, s ebből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.

Vásárhely kulturális élete.

Hogy kerültem én oda?

Tavasszal felkértek egy Színház- és Filmművészeti Egyetem
vizsgaelőadáshoz zenét szerezni, amit aztán végül nem használtak az
előadáson (fontos tapasztalat a színházzal kapcsolatban, hogy a
szerzeményeinket nagyon szabadon kezelik). Itt ismerkedtem meg Kiliti
Krisztiánnal, a Theater No. 1 alapítójával és vezetőjével. Ez egy
alternatív, független színházi alkotócsoport, amely a színház és a zenés
színház új útjait keresi, főleg kamaraprodukciók formájában. Említette,
hogy az ősszel szeretne egy új darabot, amihez zongoristát keres. Én
(mivel nem ez a fő profilom) meglepődtem, de aztán gyorsan igent
mondtam a felkérésre. Nem bántam meg. A darab amiről szó volt, az
Off-operett M címet viseli, műfaja szerint zenés színházi kísérlet.
Kálmán Imre klasszikusának a Marica grófnőnek átértelmezése,
átdolgozása, megpróbálja lerázni az operettre rakódott giccseket, hogy
megvizsgálja ezek nélkül miről is szól a történet.

A megegyezés értelmében szeptember 30-án az éjszakai FlixBus-szal

utaztam Marosvásárhelyre, ahova másnap reggel érkeztem meg. Ez az
október elsejétől hetedikéig tartó időszak volt az első etap a
próbaidőszakban, ahol jelen kellett lennem.
Ez a hét a kísérletezésé volt, annál is inkkább mivel az eredeti hat
színészre elgondolt koncepció a társulaton kívüli okokból meghiúsult.
Lázas tempóban kezdődött a közös ötletelés, hogy mit lehetne a
fejlemények tükrében kezdeni az anyaggal. Ezen az első próbahéten a
brainstorming mellet részt vettünk egy elsősorban színészeknek szóló
workshopon. A workshop arról szólt, hogy a színészek milyen
szituációkban milyen hangokat használnak és hogy tudják ezeket a
sokszor zsigeri őszinteségű hanghatásokat előhívni magukból.
Zenészként nekem ez nagyon furcsa és idegen volt eleinte, aztán a hét
folyamán sikerült oldódnom és sok hasznos tapasztalatot szereztem a
saját hangomról is. Az első próbahét végén rengeteg élménnyel jöttem
haza, egy zenei vezetővé való előléptetéssel és egy új koncepcióval,
amelynek értelmében két szereplő marad a történetből (a primadonna
és a bonviván), a többieket pedig hangszerekkel fogjuk megjeleníteni.
Nekiláttam és két hét alatt (amit Budapesten töltöttem)
meghangszereltem a mű húzott verzióját zongora-hegedű-klarinét-cselló
formációjú kamaraegyüttesre.

Mire elkészültem vele, kezdődött a második etap Vásárhelyen (ami

október 28-tól november 7-ig tartott). Mire odaértem, kiderült, hogy két
zenész visszamondta a darabot, vagyis marad a hegedű-zongora
felállás. A hangszerelésem kukába küldésével (szintén megesik a
színházi szakmában) kezdődtek a zenei próbák, szerencsére jól
haladtunk és gyorsan össze tudtuk állítani a darab zenei világát. A
hegedűs kollega egyébként egy színész volt, ami új távlatokat nyitott
meg a kísérletezésben. A második próbaidőszak végére kialakult a
darab végleges koncepciója, mely szerint Marica (Viczina Dalma) és
Tasziló (Kiliti Krisztián) viszonya lett igen alaposan felnagyítva és
kielemezve. Bekerült némaszerepként a Hegedűs (Kiss Tamás) és én
mint zongorista is interaktáltam a színészekkel.

Projekt
A próbafolyamat során kiderült, hogy itt közösen vagyunk alkotók és
közösen kísérleteztünk mindennel. Zenés színház új útja: elmosni a
szerepek közti határokat. Zenélő színészek és színészkedő zenészek.
Csapatéspítés hangsúlyossága.