-

- - - - -- - -- -- - - - - - - - - -"· . eSZICS had j3rnt

a második k~r IJI Konrád )

(VI 1. Lajos cs . - ·-·• 1.F rigyes
a moszuJi emír Ut ja ····· · · · · • 1. Richá rd

- - - - II. l'ulop

···········-... ....
······· ..

Lisszabon

.· a 0
....·· a
··..

..··
· · · · · · · · ~ and;a

------------------

I M I DA Á T U S 117 1-ig

• . s kultUrközpOnl
nagyvaro, ~ hágó @ . fcg
b ékekÖlcs, " yve rszünet Ó kol ostor' ap3tS3g

• vUrm, / / ' / népmozgalom ostrom

/~/
X csatahcly ~ felkelés, lázadás il püspök ség
A keresztes.hat'J·áratok
A LOVAGKOR CSATÁI
HŐSÖK - CSATÁK
 RÁZSÓ GYULA

tl
(QVtlál\QR
CS1lIR1

TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST
 Lektorálták:
BARTA GÁBOR
NAGY ERZSÉBET

A térképeket PAKURÁR ISTVÁN rajzolta

A fedélterv VARA TIBOR munkája

A térképekhez felhasználtuk Hermann Kinder-Werner Hilgeman The Penquin

Atlas of World History (Volume I.) ISBN 014051.0540. (Penquin Books.Ltd.1974)

A képanyag válogatásához felhasználtuk Liliane und Fred Funcken Rüstungen und

Kriegsgerat im Mittelalter cimű művét. (Mosaic Verlag NSZK.)

Szerkesztette:
GYŐRIANNA

© RÁZSÓ GYULA, 1987

ISBN 963 18 0441 0

 Tartalom

A lovag és a háború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A Nyugat császára. Nagy Károly háborúi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Normann hódítók Angliában ... : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
A lovagság nagy kalandja: a keresztes háborúk . . . . . . . . . . . . . . . 73
A „dicsőséges" Fülöp király diadala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Az azincourti győző: V. Henrik ........................... 137
Az utolsó győzelem: Nándorfehérvár, 1456 .................. 185
Jajcától Bécsújhelyig - Mátyás király hadi útja ............... 211
A lovagság trónfosztása - Pávia, 1525. február 24 ............. 238
A lovag elvonul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294

5
 I. Miksa császár, ,,az utolsó lovag)) lovagi tornára vonul
6
 A lovag és a háború

„Bárók, zálogba légyen

inkább vár, város és határ,
de nincs szebb a háborúnál."
( Bertrand de Born,
12. sz ázadi lovagköltö
Illyés Gyula fordítása )

lovagságot régebben a nemesekgyü{ekezetének hívták> amelynek

feladata az ország védelme volt. Es azért kapták a latin J>mili-
• tia" nevet> ami annyit jelentJ hogy edzett emberek társasága)
mert bátrak és alkalmasak voltak a nehézségek elviselésé~eJ
miközben az egész közösségért fáradoztak. [ .. . } Azok> akiket
mint lovagokat kiválogattak) több becsületet élveztek) mint a többi harcos.

A kasztíliai X. ( Bölcs) Alfonz 1260 körül kiadott törvényéből sugár-

zik a lovagoknak, e büszke, elszánt, magukat mindenkinél többre tartó
kemény katonáknak az öntudata. A kép, melyet krónikásai által a lovag-
ság hagyományozott magáról az utókorra, ma is vonzó. A lovag „lovagi-
as", védi az asszonyokat és az árvákat, a harcban rettenthetetlen, hité-
ben jámbor, győzelmében nemes lelkű. Lovagnak lenni a feudális
korszak legfőbb kiváltságát jelentette. A bonyolult és ünnepélyes avatá-
si szertartásoknak még a királyi hercegek és a főurak is alávetették
magukat; csak akkor váltak a feudális társadalom elitjének elismert
tagjává, ha egy tekintélyes lovag kardjával őket is felavatta, és elmon-
datták velük a lovagi eskü szövegét.
Ám ha jobban alámerülünk a „sötétnek" mondott középkor régen
letűnt századaiba, nemcsak eszményképeket, sőt elsősorban nem is
ilyeneket találunk a „nemes" lovagokról. Hallgassuk meg, hogyan ír pl.
a bizánci Anna Komnéné hercegnő egy valódi frank nemesúrról: ,,Míg
a császár (az 1081- 1118 között uralkodó I. Alexiosz, a hercegnő atyja)
Gottfried gróffal csevegett) az egyik nemes arra vetemedett) hogy a leg-
szentségesebb trónra üljön. AtyámJ a császár nem törődött a dologgal)
ismerte a frankok pimasz szokásait.JJ A lovag akkor sem csillapodott,
amikor egy józanabb keresztes vezér leráncigálta a trónról, s mikor a

7
császár tolmács útján megkérdezte, honnan érkezett, gőgösen így vála-
szolt: ,, Tisztavérű francia vagyok, éppoly nemes, mint Te! Szeretném
látni azt az embert, aki össze meri velem mérni az erejét!" Mire a
császár csupán ennyit mondott: ,,Erre bőségesen meglesz az alkalmad."
A lovagokról valóban ellentmondásos képet festenek forrásaink. Bá-
torság, hűség, nagylelkűség, nőtisztelet, ugyanakkor sötét árulás, ke-
gyetlenség, nagyképűség, valamint butaság és műveletlenség egyaránt
jellemezte a feudalizmus katonai pillérét, a nehézfegyverzetű lovagot.
Talán a le~;jellemzőbb képet az első keresztes háború krónikásai festik
róluk, az Ur 1099. esztendejének július 14-én, Jeruzsálem bevételének
napján: ,,Salamon egész templomát elárasztotta a pogányok vére. Levág-
va a templom előtt védekező pogányokat, a mieink rárontottak a benn
rejtőző sok száz férfira, asszonyra és gyermekre, és megölték őket." Órá-
kon át véres orgia tombolt a meghódított városban, ám mikor már alig
maradt élő a szerencsétlen városlakók közül, a kegyetlen gyilkosoknak
egyszeriben eszükbe jutott, hogy most a kereszténység legszentebb
városában vannak. ,,Az utcákonfelcsendült a kiáltás: A Szent Sírhoz!
A Mi Urunk feltámadásának templomához!" S a térdig vérben gázoló
keresztesek őszinte örömmel, áhítatosan köszönték meg Istennek a
diadalt.
Ha erre a mai ember számára visszataszító és érthetetlen magatartás-
ra magyarázatot keresünk, nyomozásunk az i. sz. első évszázadi Germá-
nia sötét és borongós erdeibe vezet. Itt éltek, eléggé nyomorúságos
körülmények között a származásukra oly büszke lovagjaink ősei. Olvas-
suk csak, mit ír kalauzunk, Cornelius Tacitus, a kiváló római történetíró
némileg idealizálva a germánokról: ,,Minden dolgot [ ... ]fegyveresen
intéznek. Ám fegyvert csak az szokott ölteni, akit a közösség erre már
megfelelőnek ítélt. Ilyenkor a gyűlés színe előtt [ .. . } valamelyik főember
[ ... }pajzzsal vagy frameával [hajítógerely] ékesíti az ifjút[ ... } A ki-
emelkedően magas származás vagy az ősök érdemei az ifjaknak is biztosít-
ják a főembereknek kijáró méltóságot, a többiek azokhoz csatlakoznak,
akik megemberesedtek, és már előbb bizonyították derekasságukat. Nem
is szégyen a kísérők között mutatkozni. [ ... ]Ez a méltóság az az erő -
hogy mindig válogatott ifjakból álló nagy csoport veszi őket körül -,
békében dísz, háborúban oltalom.
Ha egyszer csatára kerül a sor, szégyen a főembernek, ha vitézségben
alulmarad, szégyen a kíséretre, ha kevésbé vitéz afőembernél. És végképp,
egész életre szóló becstelenség és gyalázat a főembert túlélve megtérni a
csatából. [ ... ] Ha a közösség, amelyben születtek, hosszú békében és
tétlenségben tesped, a legtöbb nemesifjú önként keresi fel azokat a törzse-
ket, amelyek akkor valamilyen háborút viselnek, mert nem kedveli ez a nép
a nyugalmat [ ... ] Bőkezűségük anyagi alapját háborúval és rablással

8
teremtik elő [ ... ] A restség és tehetetlenség jelének tekintik verejtékkel
szerezni azt, amit vérrel megvehetnek.
Amikor nem háborúznak, sokszor vadászattal, de még inkább semmitte-
véssel töltik az időt, alvásnak és evésnek adják magukat."

Azért időztünk oly sokat a tábori Germániában, mivel az éles szemű

Tacitus tökéletes pontossággal írta le a lovagok legjellemzőbb tulajdon-
ságait; a munka megvetését, a háború dicsőítését, a szellemi restséget.
S ez nem véletlen: az i. sz. 4-5. században ezek a germán harcosok
rohanták le a Római Birodalmat, s alkottak államokat a romokon.
A germán királyok kíséretének tagjai nagyurak lettek, tartománnyi
területeket uraltak. Barbár szokásaikat azonban még századokig nem
vetkőzték le.
A leghatalmasabb államot a népes és erős frankok alkották. Legjele-
sebb uralkodójuk, Nagy Károly császár (768-814) nemcsak az egykori
Galliát, vagyis a mai Franciaországot, hanem Németország, Itália, az
Ibériai-félsziget, sőt a mai Magyarország jelentős részét is meghódítot-
ta. A császár halála után a birodalom részekre bomlott. Az uralkodói
hatalom semmivé vált, a teljesen önállósodott urak egymás ellen harcol-
tak, sanyargatták a falvak és a pusztulásra ítélt városok védtelen népét.

„Szemeitekkel láthatjátok, miként sújt az Úr haragos keze[ ... ] Nincs

itt már semmi, csak elnéptelenedett városok, földig rombolt vagy lánggal
égő kolostorok, bevetetlen földek. [ ... ] Az erős mindenütt elnyomja a
gyengét, az emberek olyanok lettek, mint a tenger halai, vakon elnyelik
egymást."

E panaszkiáltást 908-ban a Troslyban (Reims közelében) összegyűlt

püspökök tanácsa küldte az utókornak, de hasonlóan jogos segélykiáltá-
sok az akkori Európa bármely részén felhangzottak.
A belső bajokat külső támadások is tetézték: délről a szaracénoknak
nevezett arabok, északról a normannok, a Duna völgyéből a magyarok
portyái söpörtek végig Európán és tették szinte kilátástalanná az embe-
rek életét. Az arabok a 8. században elfoglalták az Ibériai-félsziget
jelentős részét, majd később Szicíliába és Dél-Itáliába is befészkelték
magukat. Északról a normannok - dánok, norvégok, svédek - karcsú,
sárkányfejjel díszített evezőshajói hoztak romlást Európára. A norman-
nok, más néven vikingek, nemcsak bátor és kegyetlen katonák, az
öldöklés és rablás hivatásos mesterei, hanem jó kereskedők és ügyes
politikusok is voltak. A dánok főleg Angliát és Franciaországot pusztí-
tották. 885 novemberében Párizst is megostromolták Siegfried király
hadai, de Odo gróf, a Capet-uralkodóház egyik őse, megvédte a várost.

9
A normannok mégis elérték céljukat: 911-ben Rollo nevű vezérük
tárgyalások útján megszerezte Együgyű Károly francia királytól a hódí-
tókról később Normandiának nevezett termékeny tartományt. A nor-
végok Skóciát és az ír szigetet „tüntették ki" látogatásaikkal, merész
hajósaik a 10. században Izlandba és Grönlandba, sőt az ezredforduló
táján Észak-Amerika földjére is eljutottak, míg a svédek főleg a balti
térséget és az orosz földeket „boldogították" portyázó és kereskedő
vállalkozásaikkal.
A magyar kalandozó portyák a 9. század végén és a 10. század első
felében végigsöpörtek a Frank Birodalom utódállamain, sőt nyugaton
egész Hispániáig, délen az erős Kelet-római Császárság fővárosáig,
Bizáncig is eljutottak. A gyors és fegyelmezett lovas íjászokkal szemben
eleinte nem tudtak védekezni. A jámbor papok imáikba foglalták vá-
gyukat; ,,a magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!'\ de segíteni
sem ők, sem a megtámadott népek nem tudtak. Ám 955 augusztusában,
Augsburg közelében, a Lech-folyó partján 1. (Nagy) Ottó, német király
seregei döntő vereséget mértek a Bulcsú, Lél és Sur vezette magyar
csapatokra, s ez lényegében véget vetett a magyar támadásoknak.
Az uralkodók és hadaik tétlenül szemlélték a belső bajokat és a külső
támadásokat, amelyek ellen némi mentségül csak a fallal körülvett
városok és az egyre nagyobb számban épült várak szolgáltak. Az euró-
pai társadalmak belső erőforrásai azonban megbirkóztak a fenyegető
kihívással, és védekezésül létrehozták a feudális társadalmi rendet, s
ennek legjellemzőbb katonatípusát, a lovagot. Az egész folyamat szeré-
nyen és szinte önmagától indult meg. Adva volt egy várral vagy várak-
kal és birtokokkal rendelkező főúr, aki részben erőszakkal, részben
rábeszéléssel uralma alá vonta a környék parasztjait és kisebb birtoko-
sait. Szerződést kötöttek egymással, melynek értelmében szolgálataikat
és birtokaikat felajánlották a nagybirtokosnak, aki cserébe védelmet és
- a fölöttébb szűkös pénzviszonyoknak megfelelően- anyagi ellenszol-
gáltatásokat nyújtott „embereinek".
A feudális úr így „embereivé", vagyis hűbéreseivé tette az első lova-
gokat, akik hűbérbirtokként megtarthatták földjüket, esetleg újabb
birtokot is kaptak „uruktól", amelyet annak engedélyével utódaikra
hagyományozhattak. Mindezért különféle szolgáltatásokkal tartoztak a
hűbérúrnak: gazdasági feladatokat láttak el birtokán, udvarában külön-
féle tisztségeket - lovászmester, asztalnok, pohárnok stb. - viseltek, ám
mindenekelőtt katonáskodtak.
Katonáskodni viszont csak az tudott, aki kellő gyakorlattal bírt a hadi
mesterségben, másrészt illően fel tudta magát fegyverezni. A sodrott
páncélingből és nadrágból, vassisakból, kerek vagy hosszúkás pajzsból,
hosszú, egyenes kardból, lándzsából, buzogányból, hadi szekercéből

10
Lovag és kísérői, íjász és fegyverhordozó

Harci jelenet a 12. sz áz adból

11
álló fegyverzetet azonban csak az viselhette, aki meg tudta ezt fizetni,
vagy aki ezt megkapta a hűbérúrtól. Ha a lovakat is figyelembe vesszük,
bizony tetemes summát kellett annak kifizetnie, aki mindezeket meg
akarta vásárolni: a 9. században a teljes fegyverzet negyven tehén árába
került, tehát egy egész falu árával volt egyenértékű.
Ilyen fegyverzet birtokában századokon át a nehézlovas vált Európa
hadszíntereinek urává. A görög falanxok, a római légiók, a germán és
szláv gyalogság ék alakú „disznófői" eltűntek a múlt ködében, hiány-
zott hozzájuk a megfelelő katona-anyag: a germán szabadok többsége
szolgaságba süllyedt, Róma elbukott, Bizánc pedig alkalmazkodva az
új divathoz, szintén a lovasságot állította előtérbe. A lovas hatékonysá-
gát nagyban emelte egy nem katonai jellegű találmány is: úgy az i. sz.
2. évszázad tájékán alkalmazni kezdték a kengyelt, amely a magasított
nyeregkápával együtt sokkal biztonságosabbá tette a lovas helyzetét
paripája hátán.
Megszületett tehát a „lovag", akitől távol áll még mindama nemes
eszmény, amellyel a későbbi századok költői, krónikásai és a romantika
századának szépírói felruházták. Pusztán keményöklű, durva katona ő,
nincs még osztálytudata, csupán annyit tud, hogy fegyvere lévén erő­
sebb a jobbágynál avagy a kalmárnál, s egyszerűbb kifosztani ezeket,
mint dolgozni. Legtöbbre lovát és kardját becsüli, a szépnem tisztelete,
mely finomabb lelkületű utódaikat áthatotta, teljesen hiányzik belőle.
A híres francia lovagi eposz, a Roland-ének (La Chanson de Roland)
hőse, a valóságban is élt Hruotland, bretagne-i gróf, az énekmondó
szerint nem istenére vagy királyára gondol, még csak nem is anyját vagy
kedvesét idézi fel földi léte utolsó pillanataiban, hanem azon kesereg,
hogy nem lesz immár méltó forgatója Durandal nevű kardjának. Két-
ségtelenül vallásos lélek, mint ezt a keresztes háborúkról szóló fejezet-
ben látni is fogjuk, buzgón tiszteli Jézust, akit éppoly remek harcosnak
lát, mint germán ősei Odint vagy Thort. A lovagok többsége még csak
nem is előkelő nemesi származású.
Puszta létük nem is oldotta meg a problémákat. Az uralkodói hata-
lom változatlanul gyenge maradt, így a főurak zavartalanul vívták
háborúikat, megzavarták a városok fejlődését, az ipar és a kereskedelem
kibontakozását.
Az áldatlan állapotokat először a clunyi reformmozgalom által meg-
tisztított és megerősödött egyház szerette volna orvosolni. Tanítása
szerint „a kereszténynek tilos keresztény vért ontania". Tanácskozásai-
kon felemelték szavukat a „világon eluralkodó erőszak ellen", de termé-
szetesen teljesen hiába. Az 1020-as évektől kezdve új módszerrel kísér-
leteztek: ünnepnapokra meghirdették „Isten fegyverszünetét", melyet
később továbbfejlesztettek: vasárnap reggeltől szerda estig eltiltották a

12
magánháborúkat, ezzel meg szerették volna rövidíteni a bárók és lova-
gok „munkaidejét". Nem csekély részben ugyanez a gondolat, vagyis,
hogy a nemes urak ne az egymással való hadakozásban, hanem valami
egyéb, magasztosabb cél érdekében éljék ki harcias ösztöneiket, vezette
II. Orbán pápát, amikor 1095. november 27-én a franciaországi Cler-
montban meghirdette a Szent Sír fel szabadításának eszméjét, és ezzel
elindította az európai lovagság két évszázados nagy és véres kalandját:
a keresztes hadjáratokat.
A fejlettebb keleti kultúra és a civilizáltabb szokások megismerése a
lovagságra is hatott, s ha nem is változtatta meg alapvetően harcias s
egyben mindenféle, kétkezi vagy szellemi munkától ódzkodó természe-
tét, legalább pallérozottabbá, fogékonyabbá tette a művészetek, főleg
a zene és az irodalom iránt. Délnyugat-Franciaországban, az aquitániai
hercegségben születtek az első lovagköltők, s a 12-13. században már
Európa legtöbb országában kivirágzott a sajátos lovagi költészet és
kultúra. Még a királyok sem vonhatták ki magukat hatása alól:
1. (Oroszlánszívű) Richárd angol király például nemcsak kardjával
jeleskedett, a lantot is kiválóan pengette.
Ekkorra már Nyugat-Európában megszilárdult a feudalizmus társa-
dalmi rendjének egyik meghatározó vonása, a hűbériség, a társadalom
szerkezete megcsontosodott, korabeli szóhasználattal élve „imádkozók,
harcosok és dolgozók", vagyis papok, nemesek és parasztok, ill. polgá-
rok rendjére oszlott. A lovagság mindinkább „a királyság gerincét
alkotó harcos nemesség" kiváltságos osztályának kezdte magát érezni.
Kialakultak a lovagi élet formái, a szertartások mind ünnepélyesebbé
váltak, formailag a lovagság valóban közeledett az ideáltípushoz.
Ám a lovag élete változatlanul üres és tartalmatlan maradt: vadászat,
véres lovagi tornák, nagy eszem-iszom dáridók töltötték ki, melyekbe
csak olykor vitt némi színt egy-egy dalnokverseny, a lovagok szellemi
tornája. Életkörülményei sem sokat változtak, továbbra is szegényesen
berendezett, kényelmetlen, dohos és hideg várakban lakott, a keleti
fényűzést, a kényelmesebb bútorokat vagy a higiéniai berendezéseket
csak a leggazdagabbak és a legjobb ízlésűek engedhették meg maguk-
nak. Így nem csoda, hogy a lovag, akinek szinte sohasem volt elég pénze
ahhoz, hogy vélt rangjának megfelelően éljen, még mindig a háborút
tartotta legfőbb megélhetési forrásának és szórakozásának. Bertrand de
Born, a hányatott életű lovag, a normandiai Hauteford ura, a 12. század
végén írt versében talán a legtisztábban fejezte ki a lovagság kissé
primitív érzésvilágát:

13
 „ Tetszik nekem húsvét körül
a vfrágkeltő friss idő,

[ ... ]
S tetszik nekem, midőn a táj
zöld síkján sátortábor áll,
[... ]
S tetszik látnom, hogy menekül
cókmókjával a nép, hajő
a gyors előhad s tömörül
nyomán a zöm, afőerő,
szívem repes, ha nézem,
hogy keríttetik be a vár,
hogy ing a bástya - földremáll -
míg fönn a partszegélyen
szép nagy hadat védövbe zár
cölöpsövény és mély vízár.
[ ... ]
Hús, bor, ágy, - szót sem érdemel
ahhoz, mit vagyok ízlelő,
midőn egy hajrá! fölrepül
s üres nyereggel szökdelő
ló nyerít a cserében
és jaj, segítség! bőg a száj,
és hull vezér, hull rá a nyáj
s a holtakat szemlélem,
ahogy bordájukból kiáll
kettétört zászlós kopjaszár.

Bárók, zálogban légyen

inkább vár, város és határ,
de nincs szebb a háborúnál"
(Illyés Gyula fordítása)

A derék lovag legfőbb örömét mások keserves pusztulásában leli?

Kedves ifjú olvasómnak igaza van, ha az ördögbe kívánja Bornt és
társait, ezeket a könyörtelen, vérszomjas, embertelen fenevadakat, és
sutba vágja a könyvet. De kérem, álljon meg egy pillanatra, és olvassa
el, most már nyugodtabban ezt az igazán szép költeményt.

14
 Először is, bár erről nincsenek hiteles értesüléseink, Bertrand de
Born nem jutott a pokolba. Részt vett egy keresztes hadjáratban, így
Isten eleve megbocsátotta neki nagyszámú vétkét. Másodszor, a vers
szerzője nem őrült és nem szadista fenevad. Sugárzik soraiból az élet-
öröm, a természet szeretete . Igaz, sem a saját, sem más életével nem
törődik, könnyelműen képes mindent feláldozni pillanatnyi - kétes
értékű - öröméért. S már meg is találtuk azt a kulcsszót, ami megma-
gyarázza a lovag életfelfogását, s mint a későbbiekben látni fogjuk, a
csatában való viselkedését, s ez a szó a könnyelműség) az előrelátás, a
tervezés szinte teljes hiánya. A lovag csak ritkán gondolkodott, általá-
ban ösztönei után ment. Utálta, ha parancsolnak neki, felfuvalkodottsá-
gában okosabbnak és főleg erősebbnek hitte magát mindenkinél.
Így érthetjük meg azt az első hallásra felfoghatatlan ellentmondást,
hogy tapasztalt katonák hogyan kerülhettek olyan csapdákba, amelye-
ket ma egy gyerek is játszva elkerülne. Így érthetjük majd meg Harold
király viselkedését a döntő hastingsi csata előtt, a kereszteseket Hattin
,,szarvai" -nál vagy I. Ferenc francia királyt Pávia falai alatt.

III. Edward a crécyi csata után lovaggá üti fiát, a Fekete Herceget

15
 Természetesen a középkor háborúi nem csupán az emberi ostobaság
tö~énetéhez szolgáltatnak számtalan példát. Nagy Károly, Hódító Vil-
mos, Fülöp Ágost, a Hunyadiak és sok más tehetséges hadvezér tettei azt
bizonyítják: az értelem fénye a középkor sötét csataterein sem halvá-
nyodott el teljesen.
Fegyelmezetlensége és könnyelműsége ellenére a kis létszámú feudá-
lis nemesi katonaság egészen a 15. századig megőrizte katonai fölényét.
Fegyverzete tökéletesedett: a sodronying fölött lemezpáncélt, fején
fazéksisakot, majd a 14. századtól kezdve rostélyos sisakot viselt. Leg-
fontosabb támadó fegyverévé a döfésre alkalmas, 2-2,5 m hosszú lán-
dzsa lett, amely a 11-12. század fordulóján felváltotta a hajítódárdát.
Távolharci fegyverekkel, a bizánci és a magyar nehézlovasság kivételé-
vel nem rendelkezett, ami csökkentette hatékonyságát.
Az egyre szaporodó és méreteikben növekvő várak is a nemesség
katonai hatalmát erősítették. Kezdetben csupán palánkkal kerített tor-
nyok - a későbbi várak „öreg tornyai" -, majd a palánkot erős kőfallal
váltották fel, amelyet újabb védőművek: magas, karcsú tornyok, eleinte
a kapuk védelmére szolgáló zömök körbástyák (rondellák), az ellenség
benyomulását nehezítő falközök, többszörös falgyűrű stb. erősítenek.
Főleg a keresztes háborúk hatására indul fejlődésnek a várépítészet,
csodálatos szépségű, magas sasfészkek vagy vizesárokkal övezett mo-
csárvárak keletkeztek, mint a normandiai Chateau-Gaillard, az angliai
Kenilworth, Berwick, a szentföldi Crac des Chevaliers vagy a svábföldi
Waiblingen. Hadászati jelentőségük felbecsülhetetlen volt. Az ókorból
átörökített ostromgépek, kővetők, faltörő kosok vagy hatalmas dárdákat
kilövő ballisták alig okoztak kárt a gőgös várak falaiban. Azzal is több-
nyire hiába kísérleteztek az ostromlók, hogy aknákat fúrjanak a tornyok
alá, ez a művelet a puskapor felfedezéséig csak időpocsékolásnak bizo-
nyult.
A várak később egész várrendszerré álltak össze, az egyes várak
lekötötték a támadó hadsereg erejét, a többiek helyőrsége zavarta az
ostromlókat s megakadályozta, hogy kisebb-nagyobb portyák szivárog-
janak át a védőrendszeren, és pusztítsák az ország belső vidékeit.
A várak, várrendszerek erejére elegendő talán néhány példát hoz-
nunk: az 1108 és 1137 között uralkodó derék ,,Kövér" Lajos, francia
király nem lebecsülendő életműve kimerült abban, hogy felszámolta a
Párizs és Orléans között, tehát a saját hercegségében épült rablóvára-
kat. AJ eruzsálemi Királyság is annak köszönhette két évszázados fenn-
állását a moszlim országok gyűrűjében, hogy erős várakkal rendelke-
zett. Vagy lássunk egy hazai példát: Magyarország is csupán úgy tudott
több mint egy évszázadon át eredményesen szembeszegülni a túlerejű

16
 J.:.aroíing-kori erősségek

A lovagvár fejlődése: a) öregtorony (lakótorony), b) megerősített falú lakótorony,

e) lovagvár a 13. században
17
oszmán rohamokkal, hogy az Adriai-tenger partjától a Kárpátokig
végvárrendszer őrködött a határ biztonsága fölött.
A lovagvárakkal, éppúgy, mint az egész lovagi intézménnyel majd a
puskapor felfedezése számol le, addig őrizni tudták uraik hatalmát,
szinte bevehetetlenek voltak, többnyire csak kiéheztetéssel lehetett
megadásra kényszeríteni a kitartó védőket.
A báró és a lovag természetesen nem pusztán saját kedvtelésére
hadakozott, sokszor hűbérura vagy királya parancsára is fegyvert kellett
ragadnia. A hadi szolgálatot törvények szabályozták. Ha az országot
támadás érte, a hűbérbirtokkal rendelkezők és a szabad birtokosok,
valamint a nem szabad népesség - parasztok és városlakók bizonyos
százaléka, tizede, ötöde, netán harmada - királyi parancsra zászló alá
állt és vagy a királyi sereghez, vagy hűbérurához sietett. A gyülekezés
általában vontatottan ment: a sorsdöntő mohácsi ütközet előtt a magyar
hadsereg később tette meg a Buda-Mohács közti mintegy 200 km-nyi
utat, mint a „törvényhozó" Szulejmán hadai Sztambultól a Dráváig
terjedő csaknem 900 km-nyi távolságot.
A lovagi hadseregek létszáma a 10-12. században rendkívül csekély.
Például a Normandia birtoklásáért vívott háborúkban - 1106-1204 -
néhány száz lovag és könnyebb fegyverzetű lovas és 1000-1500 gyalo-
gos vívott egymással a fontos tartomány birtoklásáért, de még a nagy-
hatalmú 1. (Rőtszakállú) Frigyes német császár is csak mintegy 2500
lovast tudott felsorakoztatni zászlói alá a Lombardia meghódítására
vezetett és vereséggel végződő 1176-i hadjáratban.
A kis sereglétszám okait sok tényező magyarázza. A feudális urak
tekintélyes része mindig kivonta magát az egyébként csupán évi 40
napig tartó katonai szolgálati kötelezettség alól, s a királynak csak ritkán
állt módjában megtorolni az engedetlenséget. A korszak szűkös élelme-
zési viszonyai sem tették lehetővé, hogy nagyobb hadseregeket ellássa-
nak.
A hadjáratok általában rövidek: negyven nap után a hűbéresek már
csak zsold vagy egyéb ellenszolgáltatás árán tartoztak továbbra is a
hadseregben maradni, ezt pedig az állandóan üres királyi kincstár csak
ritkán tudta kifizetni. A háborúk ideje késő tavasztól ősz derekáig
tartott, hamarabb nem indulhattak neki, mivel az előző évi takarmány
elfogyott. Ezért várta de Born és Balassi is annyira az „áldott szép
pünkösdnek ragyogó idejé" -t.
A szerény méretű seregekkel és a hadjáratok rövid lefolyásával ma-
gyarázható, hogy a háborúk csak ritkán hoznak döntést: a gyengébb fél
többnyire elkerülhette az összecsapást, várába húzódva várta ki, míg
ellenségének elfogy az élelme és dolgavégezetlenül visszahúzódik. Az
is a védekezők helyzetét könnyítette, hogy a hadvezéreknek többnyire

18
fogalmuk sem volt arról, hol tartózkodik az ellenséges hadsereg, annyi-
ra kezdetleges volt a felderítés. Így azután, ha nem találtak rá az
ellenségre, megostromolták a legközelebbi várat, vagy még gyakrabban
megelégedtek azzal, hogy „királyi módon" elpusztították a védtelen
falvakat és szerény zsákmánnyal, de győzelemittasan hazatértek.
S hogy első kézből megismerhessük, milyen is volt egy igazi lovagi
tusa, forduljunk egy hiteles tanúhoz, a 12. században élt Orderic Vitai
angol-normann szerzeteshez, aki Normandia története című munkájá-
nak XII. könyvében leírja a brémule-i csatát 1. Henrik angol és ismerő­
sünk, Kövér Lajos francia király hadai között az Úr 1119. esztendejé-
ben.

„Henrik király, nem tudva, hogy Franciaország királya szép hadsereg

élén Andelysban tartózkodik, elvégeztette az aratást katonáival és a
gabonakévéket Lions várába szállíttatta. A király négy lovagot megfigye-
lőként a Verclive-hegy csúcsára állíttatott. Észrevették a lovagokat, akik
lobogó zászlók alatt Noyonfelé vonulnak, és azonnal jelentették a dolgot
Henrik királynak.
Ugyanez időben Lajos király, elhagyva Andelyst, panaszkodott lovag-
jainak, hogy nem tud megütközni nyílt csatában az angol kir4llyal. Nem
sejtette, hogy ilyen közel van ellenfele.
A Verclive-hegy közelében széles síkság húzódik, melyet a lakosság
Brémule mezejének nevez. Henrik odasietett ötszáz lovagjával,felöltötte
páncélját és felsorakoztatta vasas századait. Lajos király, észrevéve el-
lenfelét, akivel oly hőn kívánt találkozni, azonnal maga köré gyűjtötte
négyszáz lovagját s parancsot adott, hogy lépjenek harcba az ellenséggel.
A franciák nagy hévvel támadtak, de rendezetlen sorokban rohamozván
csakhamar szétverték őket és megfutamodtak. Richárd, Henrik király fia
száz lovaggal lóháton maradt, a többiek, a lóról leszállva, elvegyültek a
gyalogsággal (ez tipikus angol szokás volt, amelyet, mint látni fogjuk,
a százéves háború csatáiban is sikerrel alkalmaztak. -R. Gy.), s a király
vezetése alatt harcoltak.
Először Guillaume Crépin vezetésével nyolcvan lovag rohanta meg a
normandiaiakat (angolokat - R. Gy.), de lovaikat leölték, bekerítették és
elfogták őket. (Hasonlóan járt a többi, elszigetelten támadó francia
lovascsapat is. - R. Gy.) A franciák jelentették veszteségeiket a király-
nak, s a végromlást elkerülendő, elhatározták, hogy abbahagyják a csatát.
A király beleegyezett, és Baudry Dubois társaságában visszaügetett
Andelys felé. A négyszáz angol lovag egészen a város falaiig üldözte a
menekülőket. Guillaume Crépin, elszakadva övéitől, észrevette Henrik
királyt, rárontott és kardjával kemény csapást mért sisakjára. A sisak
megvédte afejedelemfejét, Roger, Richárd.fia csakhamar megtámadta és

19
leverte a vakmerő támadót. Megvédte a király barátainak haragjától,
akik meg akarták ölni, mivel halálos bűnt követett el azzal, hogy kardjá-
val olyan fejre sújtott, melyet szentelt olajjal kentek fel. (Amikor megko-
ronázták. - R. Gy.)
A csatában, ahol közel kilencszáz lovag küzdött egymással, úgy tudom,
hogy csupán hárman estek el. Valóban tetőtől talpig vas borította őket, s
kímélték is egymást, részben istenfélelemből, részben lovagi barátságból, s
azért is, mert inkább el akartákfogni őket, mintsem megölni."

Ilyen körülmények között a háborúk végtelen hosszúvá nyúltak. Az

angolok két „százéves háborút" is vívtak Franciaországgal-1182-1285
és 1337-1453 -, a pápaság és a császárság között dúló, mindkét felet
tönkretevő háborúsorozat az 1070-es évektől 1250-ig, a keresztes had-
járatok 1096--1291-ig, csaknem két évszázadig tartottak. Ám még oly
csekély ügy is tizenöt esztendőt emésztett fel, mint amikor Kövér Lajos
leszámolt leggonoszabb hűbéresével, Hugues de la Puiset-vel.
A feudális háborúk száma végtelen volt, a legcsekélyebb ürügy is
elegendőnek bizonyulhatott ahhoz, hogy a harcias bárók és királyok
kardot ragadjanak és fegyverrel keressék igazságukat. Az a körülmény
pl., hogy IV. Károly császár könnyelmű kijelentésre ragadtatta el ma-
gát. /. (Nagy) Lajos királyunk anyjával, Erzsébettel kapcsolatban,
elegendő ok volt arra, hogy a magyar lovagkirály 1367-ben rövid hadjá-
ratot indítson ellene. A legtöbb háborút mégis a vélt vagy valós jog
sérelme robbantotta ki. Nem véletlen, hogy a feudalizmus legvirágzóbb
„humán" tudománya éppen a jog volt. Uralkodók, nemesek, polgárok
és kisemmizett jobbágyok egyaránt értettek belőle valamit, annyit min-
den esetre, hogy saját hasznukra kamatoztassák, amit a meglehetősen
homályos jogszabályok többnyire lehetővé tettek. Már a 12. századtól
kezdve a kényes ízlésű urak vigyáztak arra, hogy lépéseik „jogosak"
legyenek. A legtöbb lehetőséget az nyújtotta, ha valamely uralkodó
vagy nagybirtokos örökös nélkül halt meg, akkor minden rokona, aki
elég erősnek érezte magát arra, hogy ha kell, fegyverrel érvényesítse
jogcímét, benyújtotta igényét a megüresedett trónra vagy birtokra.
A második százéves háború pl. úgy indult, hogy I 11. Edward angol
király jogot formált a Capet-ház férfiágának kihalása után megüresedett
francia trónra. Ám egy ősi frank törvény megtiltotta a nőági örökösö-
dést. III. Edward trónigényének alapját ugyanis éppen az képezte,
hogy anyja, a „Franciaország nőstényfarkasa" néven ismert Izabella,
IV. (Szép) Fülöp francia király leánya volt.
A lovagkori háborúk közül viszonylag kevés folyt ily nagy cél érdeké-
ben, döntő többségük egy vár, város, netán egy tartomány megszerzé-
sére irányult. Az ellenfeleknek nem állt érdekében egymás megsemmi-

20
sítése, megelégedtek szerényebb sikerekkel, ezért a háborúk nagy több-
sége, mind a résztvevő csapatok létszámát, mind a hadi célokat tekintve
kisszerű; magasabb hadászati elgondolással csak elvétve találkozhatunk
bennük. Ez persze nem jelenti azt, hogy a középkor hosszú századai
alatt ne akadt volna olyan hadvezér, aki a stratégia mesterének bizo-
nyult: Nagy Károly, Hódító Vilmos, a tripoliszi gróf III. Rajmund,
„Földnélküli" János angol király, Bertrand du Guescelin, V. Henrik
angol király, vagy Hunyadi Mátyás tettei, melyekkel később részlete-
sebben is megismerkedünk, ezt bizonyítják.
A lovagkor harcászata éppoly egyszerű volt, mint hadászata. A takti-
ka csúcsát az jelentette, hogy a lovagok nem rendetlen sorokban, össze-
vissza támadtak, hanem ék alakban, ún. ,,disznófőben" sorakoztak fel,
tömegrohamuk ütőerejével igyekeztek kivívni a győzelmet.
A nehézfegyverzetű lovagok elsöprő rohamának erejét azonban sem-
miképp sem becsülhetjük le, a moszlim krónikások szent borzalommal
írnak a lovagok ,,sötét f ergetegként száguldó vasfalá" -ról, s meg is volt
az okuk, hogy tiszteljék, s ha lehet, elkerüljék ezeket. 1177. november
27-én, Montgisard mellett a frank lovasság „szélsebesen, akár a farka-
sok, kutya módra csaholva és mint a pusztító tűz" támadott, és 650 lovag,
valamint 3000 egyéb fegyveres csaknem tízszeres túlerejű moszlim
hadat szalasztott meg.
A lovagi hadsereg és harcmód fölénye igencsak viszonylagos volt, s
azt sem állíthatjuk, hogy az akkor ismert egész világon általánossá vált
volna. Csupán Nyugat-Európában, Itáliában, az Ibériai-félszigeten, a
Német Birodalomban és - a felsorolt területeknél lényegesen szeré-
nyebb mértékben - Lengyelországban, Csehországban, Magyarorszá-
gon, Szerbiában és a Bizánci Birodalomban vált a nehézlovasság csata-
döntő fegyvernemmé. Oroszországban, az északi államokban a gyalog-
ság, a mongol, török és arab államokban a könnyűlovasság képezte a
fegyveres erők gerincét. A lovagi típusú seregeknek e más fajta hadak-
kal szemben általában csupán olyankor sikerült győzniük, amikor az
ellenfél elég óvatlannak bizonyult, s nem tudott rendezett csapatokat
felsorakoztatni a lovagi rohammal szemben.
Főleg két - egymástól egyébként gyökeresen különböző - harcmód
bizonyult eredményesnek a lovaggal szemben: az egyik a keleti, portyá-
zó könnyűlovasság lesvetése, melynek gyakran beugrottak a harci láz-
ban vigyázatlanná vált nyugati hadseregek. A könnyűlovasság leghaté-
konyabb fegyverét, az íjat különösen utálták a közelharcra berendezke-
dett lovagok. A 11. század végén egy francia gróf saját íjászát akasztatta
fel, mivel meg merészelt ölni egy nemes lovagot, aki ugyan ellenség
volt, de a kor barbár szokása szerint a közember méltatlan volt arra,
hogy ily előkelő úrra fegyvert (s minő alávaló fegyvert!) emeljen.

21
 A lesvctés és a nyilazás együttes pusztító hatását egy kevéssé ismert,
magyar történelmi példával szeretnénk bemutatni. 1099-ben történt,
hogy Kálmán királyunk hadai a kijevi nagyfejedelem szövetségeseként
beügettek a mai Ukrajna területére, és ostrom alá vették Przemyslt, a
lázadók egyik várát. A vár felmentésére kun csapatok érkeztek, Bonjuk
és Altunopa vezetésével. A kunok színlelt futásba kezdtek, a hév elra-
gadta a magyarokat, és a megvertnek látszó ellenség üldözésébe kezd-
tek. Ám csapdába lovagoltak: a lesben álló kun tartalék pusztító nyílzá-
porral árasztotta el a magyarokat, akik súlyos vereséget szenvedtek.
A csata azért érdekes számunkra, mivel a magyar katonák szemlátomást
megfeledkeztek őseik legsikeresebb hadicseléről.
A lovagok másik esküdt ellensége a zárt rendben sorakozó, íjjal vagy
hosszú lándzsával felszerelt gyalogság volt. A lovasság fellegvárában,
Nyugat-Európában is többször előfordult, hogy a városok gyalogsága
vagy zsoldoscsapatok büszke lovagseregeket aláztak meg. 1176-ban a
lombard városok gyalogsága aratott hadi sikert I. Frigyes lovagserege
felett, 1302-ben a flandriai gyalogság Courtrai mellett győzött a franci-
ák felett, 1315-ben, 1337-ben és 1386-ban pedig a később nagy hírnév-
re emelkedő svájciak ejtettek súlyos csorbát a lovagi hadsereg tekinté-
lyén.
A második százéves háborúban a csaknem kétméteres „hosszú íjjal"
felszerelt angol gyalogosok ugyancsak sok gondot okoztak a pompás
páncélzatukban hiába bízó francia lovagoknak. Crécy, Maupertuis és
Azincourt véres csatamezői tanúsították az angol „csodafegyver" haté-
konyságát, melyet a vakmerő, de tervszerűtlen francia rohamok semmi-
képp sem tudtak ellensúlyozni.
Igen, a gazdasági, társadalmi és politikai küzdelmekkel, járványokkal
terhes 14. században a lovag már egyre nagyobb kétségekkel tekintett
le roskadozó sasfészkéből. Nem értette az egész világot. Jobbágyait
vagy elvitte az Európa lakosságának mintegy negyedrészét sírba döntő
,,fekete halál", a pestis, vagy nem rótták le feudális kötelezettségeiket.
Sőt nemegyszer fegyvert is fogtak kizsákmányoló uraikkal szemben. És
ott voltak azok a megvetésre méltó kalmárok és kézművesek. Egyre
pompásabb palotákat építtettek maguknak, raktáraikban halmozódott
az áru, pénzük annyi volt, hogy nemcsak a bárókat, hanem az uralkodó-
kat is ki tudták segíteni állandó pénzzavarukból. A lovagnak, ha rangjá-
hoz méltóan óhajtott élni, áruba kellett bocsájtania egyetlen tudomá-
nyát: fegyverforgató képességét. Erre, szerencséjére, most is nagy szük-
ség volt. A százéves háború kiváló munkaalkalmat szolgáltatott a harc-
edzett hadfiaknak, bár zsold igencsak szűkösen került tarsolyukba: a
felséges királyok kincstárát teljesen kiürítette a hosszú hadakozás. Leg-
feljebb a hadizsákmányból jutott valami konc a szegény katonának. Ha

22
szerencséje volt, akkor fogságba ejtett valami gazdag bárót, aki egész
életében nyöghette a váltságdíjat, amely oly magas volt, hogy még az
1356-ban elfogott Jó János francia király sem tudta kifizetni.
Az igazi üzlet nem is Franciaországban, hanem Itáliában nyílt ez idő
tájt a lovag számára. A gazdag városállamok folyton hadakoztak egy-
mással, polgáraik elkényelmesedtek, inkább zsoldosokat fogadtak, sem-
mint életüket kockáztassák a háború forgatagában. Nem csoda, hogy
ide sereglett Európa legtöbb pénz- és kalandvágyó lovagja: németek,
angolok, bretonok, gaszkonok, katalánok és magyarok. Szép nevű zsol-
doskompániák keletkeztek: ,,Fehér Csapat" - ennek alvezére volt né-
hány évig Arany János legendás hőse: Toldi Miklós - ,,Virág Csapat",
,,Fekete Sereg", ,,Szent György Kompánia".
E században jelent meg Európában a lőpor, s vele együtt az ágyú, és
az akkor még arkebuznak nevezett kézi lőfegyver, a puska őse. Ezek
egyelőre még nem nagyon éreztették hatásukat a hadi események kime-
netelében, inkább csak zajt csaptak, semmint kárt okoztak. Mégis, a
pénz mellett ezek az ormótlan tűzszerszámok ásták meg a lovagi rend
sírját, tették katonailag is korszerűtlenné. A lovagok eleinte megvetés-
sel, később keserű haraggal fogadták a lőfegyverek kezdetben még lassú
tempójú fejlődését. Ariosto, a nagy itáliai reneszánsz költő imigyen
beszélteti Rinaldo lovagot Őrjöngő Roland című eposzában:

,,Szólt, vevén a fegyvert, [egy muskétát - R. Gy.]

Hogy a te segélyed
Ne tegye bajnokká, aki gyáva lélek,
Hőst le ne verhessen, aki vitéztelen,
Utálatos jószág, maradj te idelenn."
(Radó Antal fordítása.)

Sem a költői átkok, sem az elfogott lövészeket sújtó kegyetlen bünte-

tések nem fékezhették le az idő szekerét. A lovagnak egyre inkább rá
kellett döbbennie: harcászata és személye annyira berozsdásodott, mint
a vitéz ősök páncélja. Egyre keményebb, harcedzettebb gyalogosok
tűntek fel a harcmezőn: csehek, svájciak, németek és spanyolok, akik
szilárd csatarendbe sorakozva, lándzsáikkal és tűzfegyvereikkel a leg-
vakmerőbb rohamokat is visszaverték. Most már az uralkodóknak sincs
szükségük rájuk. Az ipar és a kereskedelem fejlődése, majd a 16. század
kezdetétől az Újvilágból tonnaszámra áradó arany és ezüst gazdaggá
tette a városi polgárság vezető rétegét és az áruforgalomba bekapcsoló-
dó főnemességet. A király pedig, az egyre fejlődő és hatékonyabbá váló
pénzügyi szervek segítségével, lefölözte a hasznot és megtöltötte kincs-

23
tárát. Most már módjában állt egyre nagyobb számban zsoldosokat
fogadni, akik hasznosabbnak, s (amíg fizették őket) megbízhatóbbnak
bizonyultak, mint a nemesi felkelés, a lovagok és birtokosok feudális
szolgálati kötelezettségén alapuló haderő. 1445-ben Franciaországban
létrehozták az első állandó zsoldossereget, s mintegy 10 OOO főnyi ne-

f.:..özépkori várostrom. Támadás az ostromtornyon át

24
hézlovasságból álló ordonnansz-századokat (compagnies d'ordon-
nance), a francia példát a kor talán leggazdagabb fejedelme, a burgundi
herceg, majd Mátyás király is követte.
A hajdan oly harcias nemesség nagy többségének elment a kedve a
költséges és egyre csekélyebb haszonnal kecsegtető katonáskodástól.

Az őrség sz J!lu .,,1

25
Kisebb hányaduk megmaradt ugyan a katonaélet mellett, de most már
zsoldosként szolgált, s igyekezett elsajátítani a korszerű harc követel-
ményeit. Erre bizony szüksége is volt, a 15. század nagy összecsapásai
szemléletesen tárják elénk, mennyire elavult immár a nagy lovasroha-
mokra épülő lovagi harcmodor. Már 1396-ban, a bulgáriai Nikápoly
vára mellett az európai lovagság színe-virága szégyenletes vereséget
szenvedett „Villám" Bajazid oszmán-török szultán korántsem „lovagi-
asan", ám bátran és fegyelmezetten küzdő hadaitól. A százéves háború
második szakaszában a franciák eleinte menetrendszerűen kudarcokat
szenvedtek az angol íjászoktól, s erőfölényüket csak akkor tudták érvé-
nyesíteni, amikor tüzérségük megtizedelte az íjászok sorait. A harci
szekerekkel és tűzfegyverekkel harcoló cseh-huszita gyalogság a német-
magyar keresztes lovasságot, 1410-ben Grünwaldnál a lengyel-litván

Nehéz ostromlöveg kezdetleges ágyútalpon a 15. század közepéről

26
hadsereg a német lovagrend nehézlovasságát semmisítette meg. A kor
legfényesebb lovagseregét, Merész Károly zsoldosokkal is megerősített
hadát zúzta szét 1476-1477 között a svájci hegyek kemény és könyörte-
len gyalogsága, mely e siker révén - joggal - Európa legjobb gyalogsá-
gának tekinthette magát.
A nehéz-, bár nem lovagi lovasság pillanatnyi reneszánsza, érdekes
módon, nem a „hagyományos" lovagi országokban, hanem Magyaror-
szágon virágzott ki néhány évig: Hunyadi Ján0s ügyesen manőverező
hadserege elsősorban a nehézlovasságra támaszkodva, több csatában
l egyőzte az oszmán hadakat.
S bár a lovagság felett beborult az ég, nem volt hajlandó tudomást
venni az idő múlásáról. A fejedelmi udvarokban, főleg Burgundiában
és Franciaországban tovább virágzott a szinte éterivé finomodó, sőt

15. századi lövész, a lovagság legyőzője

27
finomkodó lovagi kultúra. Fényes ünnepségek, estélyek, vadászatok -
és, hogy a lovagok ki ne essenek a gyakorlatból - lovagi tornák és
párviadalok. Ezekben még a királyok is részt vettek, sőt 1559-ben
II. Henrik francia király életét is vesztette egy ilyen lovagi erőfitogtatá­
son. Ettől kezdve betiltották ezt a veszélyes sportot.

Német lövész a 15. századból

28
 A lovagi ideál immár nem a keményöklű katona, hanem a jómodorú,
hölgyeket tisztelő „udvari ember". Guillaume de Lorris, A rózsa regénye
szerzője már a 13. század harmincas éveiben így fogalmazta meg a
lovagi ideáltípust:
,, .. .Légy bölcs, okos, légy kellemes,
szavadban kedves, szellemes,
bár úrnak, szolgának felelj;
utcán jártodban jól ügyelj
s köszönj előre mindeneknek,

Bármennyi rá a kín, a baj s a gond,

szolgálj és tisztelj minden asszonyt

Legyen - ahogy bírja erszényed -

Csinos cipőd és öltözéked.

Ne tűrj magadon semmi mocskot,

tisztítsd a fogad, mosd a mancsod,

simítsd le köntösöd s hajad,

de ne fösd, ne kendőzd magad."
(Illyés Gyula fordítása)
Ez már nem az a kardját és lovát mindennél többre becsülő, csak a
harci lármát kedvelő, pallérozatlan fatuskó, mint az eredeti lovag. Ám
ahogy nőtt a nemes urak pallérozottsága, úgy csökkent katonai haté-
konyságuk. Hattyúdalát az 1494-ben kirobbant itáliai háborúban zeng-
te el a lovagság. E harcokban a francia nehézlovasság még néhány
látványos rohammal kitüntette magát, de a győzelmet már mindig a
lenézett gyalogosok és hellyel-közzel a tüzérek vívták ki.
Elpusztultak vagy haszontalanná váltak a magas lovagi sasfészkek is,
helyükbe kevésbé látványos, zömök, négyszögletű bástyák és egyéb
\·édőművek léptek, amelyeket nem rombolt le egykönnyen a tüzérségi
tűz vagy az alájuk fúrt akna sem. A háború egész képe megváltozott.
Eltűntek a parádés tollbokréták, a háború kalandos lándzsatörésből
mesterséggé, a korábbinál is véresebb, de „szabályosabb", szervezet-
tebb emberpusztítássá fejlődött.

29
 Készülődés a solymász,ltra, a lovagság kedvelt időtöltésére

30
 A Nyugat császára.
Nagy I<.ároly háborúi
,,Kilencven és kilenc országot adva,
Isten mi jó, Franciahonnak adta,
Nagy Károly volt királya, népe atyja,
édes honunkat ő növesztette nagyra.
És nincs oly ország, melyet ne Ő uralna."
( Lajos koronázása. 1130 körül keletke-
z ett hősi eposz. )

M időn a rettenetes Károly érkezését meghallották) magas to-

rony tetejére mentek) ahonnan jól láthatták az érkezőket.
Mikor a szállító szekerek feltűntek) melyek gyorsabbak vol-
tak) mint Dárius) vagy Julius harci kocsijai) így szólt Deside-
rius Otkernek: Itt van) ugye) Károly? Még nem-válaszolta
Otker. Ha majd azt látod) hogy a mezőn annyi a vas) mint szántóföldeken
a búza) a Po és a Ticinus sötét vas-hullámokban hömpölyög a városfalai
f elé) azt jelenti) hogy Károly jő. Alig) hogy ezeket elmondta) északról sötét
f elleg tűnt Jel) mely a fényes napot borzongató árnyékkal takarta el.
S meglátták őtJ a vas Károlyt) fején vassisakkalJ karján vaspántokkal)
vas-mellét és széles vállait vaspáncél óvta) baljában magasra emelt vas-
kopját fogott) jobbját állandóan készen tartotta arra) hogy győztes acél-
kardját megragadja. Vassal teltek meg a rétek és az utak. Jaj a vas! Jaj
a vas - siránkoztak a rémült városlakók. S ekkor az igazságot szerető
Otker így szólt Desideriushoz: Nézz oda) ott van ŐJ akit annyira szerettél
volna látni!

Az időpont: 774 nyara, a színhely Pávia városa Észak-Itáliában, a

b eszélgetők: Desiderius, a longobárdok balszerencsés királya) és Otker
- valójában Aucher - száműzött frank nagyúr. A krónikás pedig egy
fantáziadús sankt galleni barát, aki gyermekkorában még beszélhetett
a nagy császár harcostársaival és kellően kiszínezte Károlynak a tábor-
tüzek sejtelmes félhomályában és a kolostorok békés és nyirkos falai
között egyaránt legendássá nőtt figuráját.
Persze, a derék szerzetes erősen túlzott) amikor félelmetes vasáradat-
nak, tompa, vésztjósló fényt árasztó lovagseregnek festette elénk a
Páviát ostromló frank sereget) s emberfeletti hősnek a vezérét. Annyi
azonban tényJ hogy Nyugat-Európa legnagyobb hatalmú ura már ak-

31
kor is Károly, a frankok királya volt, aki 774 tavaszán „seregét két
részre osztva" leereszkedett az Alpok meredek hágóin és megtámadta
a longobárdok országát. A pápa, I. Hadrianus hívására érkezett, akit
erősen szorongattak a longobárdok. Károly úgy érezte; kötelessége
megsegíteni „Krisztus földi helytartóját", kinek egyik elődje, II. István
már 754-ben segítséget kért és kapott a frankoktól, s hálából királlyá
koronázta Pipin udvarnagyot, s római patríciussá nevezte ki őt és két
fiát, a mintegy tizenkét esztendős Károlyt és az alig három éves Karl-
mannt. Ezzel tartós szövetség jött létre a mai Franciaország és Belgium
nagy részét, Svájcot és Németország nyugati peremvidékét uraló Frank
Királyság és az egyház feje között.
Érdemes megtekintenünk, hogyan kerültek a népvándorlás viharai-
ban még viszonylag kis szerepet játszó frankok ilyen előkelő helyre a
Római Birodalom romjaira épült germán és szláv államok között. A gó-
tok, longobárdok és a vandálok pallérozottabbak, eszesebbek voltak a
barbár erdőlakó frank parasztoknál, s nem kevésbé, vagy talán még
jobb katonák is. A nagy frank gyalogostömegek egyetlen oszlopban
harcoltak, s ha első rohamuk nem sikerült, egy jobban manőverező,
lovassággal is megerősített hadsereg könnyű győzelmet aratott nehéz-
kes csapataik felett, bár a szabad frank harcos - a frank név egyébként
,,szabadot" jelent - jól kezelte furcsa fegyvereit: a frameat (hajítóge-
rely), a franciskát (hajítófejsze), vagy a soramasaxot (nehéz, görbe tőr).
Ami a frankok javára billentette végül is a mérleget, az a nép viszony-
lag nagy száma volt. Míg a gótok és longobárdok szinte elmerültek a
meghódított itáliai és hispániai népek tengerében, addig a frankok
nemcsak eredeti szálláshelyükön, Ausztráziában (északkeleten, a Rajna
és Neckar folyó vidékén), hanem Neusztriában (Észak-Franciaország-
ban, Északnyugat-Galliában) is viszonylag sűrű telepeket alkottak. Az
is szerencsés lépésnek bizonyult Chlodwig király részéről (uraik.
482-511), hogy katolikussá kereszteltette magát. A korábban keresz-
ténnyé vált germán törzsek viszont többnyire az ariánus eretnekség
hívei voltak, és ez szembeállította őket a katolikus egyházzal. Chlodwig
és utódai, a Meroving uralkodóházból származó királyok így saját
fegyveres erejük mellett a papságra is támaszkodhattak, mely az akkori
zavaros időkben, műveltségénél és szervezettségénél fogva az egyetlen
viszonylag szilárd rendező elemnek bizonyult.
A 8. században fontos változások mentek végbe a frankok államában.
Az egyik technikai természetű volt. Valamikor az i. sz. 2-3. században
a mai Iránt uraló pártusok világméretű technikai újdonsággal lepték
meg az emberiséget - s főleg szomszédaikat: használni kezdték a ken-
gyelt. Kedves Olvasóim, ne mosolyogjanak. A kengyel fontosságáról
csupán annyit kívánok elöljáróban mondani, hogy egy jeles angol törté-

32
nész belőle vezette le az egész feudalizmust! Ez persze túlzás, de tény,
hogy az új találmány nagyban növelte a lovas biztonságát nyergében,
s ez egyszeriben megnövelte a lovasság fontosságát a csatamezőn.
A frankokhoz úgy a 7. század végén vagy a 8. elején jutott el a
kengyel. Akkoriban minden kissé lassan haladt, igaz, még a Meroving
királyok is ökrösszekéren cammogtak, ha elmentek a minden év már-
ciusában tartott nagygyűlésre, ahol a szabad frankok döntöttek, mit is
csináljanak abban az évben. (Többnyire természetesen valami sok zsák-
mányt ígérő hadjáratot határoztak el.) No de térjünk vissza a kengyelre.
A frankok is átvették a lovas harcmodort, de elég nehezen sajátították
el. Ez főleg a keleti frankokra vonatkozik, még 891-ben is előfordult,
hogy Arnulf király harcosai a lóról leszállva rohamozták meg Louvain-
nál a normannokat.
A lovas harcmód mélyreható társadalmi változásokat is okozott.
Mind a harci paripa (s nem is egy kellett belőle), mind az új harcmodor
eszközei, a sisak és a sodort páncélzat, a nehéz kard és a tárcsa- vagy
kerekded formájú pajzs rendkívül költséges volt, csak a tehetősebbek
engedhették meg maguknak, hogy lóhátról hadakozhassanak.
Mások, természetesen gyakorlott katonák vagy legalábbis erős fiziku-
mú legények, lovas katonai szolgálataik fedezésére kisebb-nagyobb
hűbérbirtokokat kaptak. Ugyanakkor a hagyományosan gyalogos sza-

1
-1.
.. ~ ""
---,/

Frank harcosok a 8. század első feléből

33
had frankok számára egyre nagyobb terhet jelentett a katonáskodás.
A lovasság térnyerését mutatja, hogy 755-től a szabadok hagyományos
évi összejövetelét márciusról májusra tették át, mert ekkor már friss
takarmánnyal etethették lovaikat.
A másik jelentős változást az uralkodó rendszer átalakulása hozta
Frankhonban. A Meroving királyok Chlodwigtól egész a 7. század
elején uralkodó I. Dagobertig keménykezű, sokszor kegyetlen uralko-
dók voltak, véres testvérháborúkat vívtak egymással, ugyanakkor har-
ciasságukat szomszédaik is megsínylették. Leverték és birodalmukhoz
csatolták a burgundok (a mai Svájc és Délkelet-Franciaország), az
alemannok, más néven svábok (Délnyugat-Németország) és a türingek
népét, kiszorították a mai francia területről a hatalmas nyugati gótokat,
hűbéresükké tették az aquitániai hercegséget. A 7. században azonban
már nem tudták kormányozni hatalmas birodalmukat. A tényleges
hatalom mindinkább az udvarnagyok, az ún. majordómuszok kezébe
került. Közü1ük mindinkább Ausztrázia udvarnagyai, az Arnulfingok
emelkedtek ki, akik a hálás utódaik segítségével szentté avatott Arnulf
metzi püspök leszármazottai voltak. Ne háborodjanak fel kedves Olva-
sóim azon, hogyan élhetett egy pap házaséletet, a papi nőtlenség elvét
a 11. században fogadtatták el a pápák az egyházi férfiakkal - s akkor
is csak nehezen!
Nos, 714-ben az Arnulf-utód Károly lett a Frank Birodalom udvar-
nagya, akit később hálás utódai a „Martell", vagyis a „Pöröly" mellék-
névvel tüntettek ki. Rá is szolgált jelzőjére, mivel jó szervező, erélyes
államférfi és hadvezér volt, seregei 732-ben Poitiers mellett az Ibériai-
fél szigetet meghódító és a frankok országába betörő nagy arab sereget
is szétzúzták. A csatában már nehézfegyverzetű frank lovasok is részt
vettek, de a győzelmet a gyalogságnak köszönhették. ,,Ameddig csak a
szem ellátottJ szorosan egymás mellett álltak, mozdulatlan jégfalb,oz ha-
sonlóan" - írja róluk egy korabeli krónikás.
Károly rendbe szedte a frank állam zilált ügyeit: megzabolázta a
szomszédokat, hűbérbirtokokat adom·".nyozva korszerű, személyétől
függő hadsereget szervezett, megszf árdította a központi hatalmat.
A hatalmukat vesztett, eltunyult Meroving királyok, akiket a hagyo-
mány „semmittevőknek" keresztelt el, békésen tűrték az idők változá-
sát, csak abban reménykedtek, hogy a dinasztia tekintélye és hosszú
vörös hajuk, amelynek a babonás frankok varázserőt tulajdonítottak,
megvédi őket a nagyobb bajtól.
A varázserejű hajzat azonban csak 752-ig óvta méltatlan viselőjét:
Martell Károly fia és utóda, Kis Pipin - alacsony termete miatt nevez-
ték így - levágatta az utolsó „semmittevő" Meroving, III. Childeric
fürtjeit, őt magát pedig kolostorba zavarta. S bár még ugyanebben az

34
évben királlyá koronáztatta magát, ingatag trónjának jól jött II. István
pápa látogatása, akit igencsak szorongattak Rómában a longobárdok.
754 első hónapjaiban a pápa szentelt olajjal királlyá kente fel Pipint,
ezzel uralkodása a vonakodó frank nagyurak szemében is törvényessé
\'ált.
Pipin koronázásával megkezdődött Nyugat-Európában a Karoling
dinasztia uralma, bár a ház nem róla vagy Arnulf püspökről, hanem
Pipin kiemelkedő képességű fiáról, Károlyról nyerte a nevét. Róla
éppen a pápai látogatás során írnak először a források: Pipin ugyanis,
öt, mint legidősebb fiát, II. István elé rendelte. Egyébként nem sokat
tudunk ifjúságáról. Úgy élt mint a többi korabeli fiatal frank:, vadászott,
gyakorolta magát a harcban és előszeretettel foglalkozott a szépnem-
mel. E tulajdonságait késő öregkoráig megőrizte, hosszú életében öt
feleséget és számtalan ágyast nyűtt el. Szálas, erős ifjúvá serdült, de
ekkor még semmi sem jelezte leendő nagyságát. Sőt, származását némi
árnyék fedte: anyja, Bertrada - a mondák „Nagylábú Bertá" -ja -
ugyanis Pipin számos ágyasa közül került ki, s csak évekkel Károly
születése után tette törvényes feleségévé a későbbi király. A rosszmájú
frank urak szerint Károly saját lábán vett részt szülei esküvői szertartá-
sán. Nyolc évvel fiatalabb öccse, Karlmann viszont már törvényes
ágyból származott. Tehetségesebbnek, műveltebbnek tűnt parasztosan
\·iselkedő, olvasni nem tudó bátyjánál, a frank nagyurak többsége in-
~ább hozzá húzott, s mikor Pipin 768-ban meghalt, s a birodalmat régi
szokás szerint kettéosztották a két testvér között, a hatalmasabbak
inkább Karlmann mellé álltak. Atyja utasítását követve Károly a keleti,
Karlmann a nyugati tartományok ura lett. Kis Pipin ugyanis látta, hogy
Károly kemény kezű és erélyes katona, ezért bízta rá a veszélyesebb
határvidéket.
A viszony eleve feszült volt a két testvér között. Már közös uralkodá-
suk első évében az történt, hogy Aquitániában, mely Károlyhoz tarto-
zott, bár Karlmann országrészét határolta, s a frankokkal hűbéres
kapcsolatban állt, fellázadt egy Hunold nevű egykori szerzetes. ,,Károly
sereggel vonult ellene" - írja a frank évkönyvek szerzője - ,,De testvére,
rossz tanácsadóira hallgatva, nem támogatta." Első hadjáratában Károly
megmutatta oroszlánkörmeit. Gyorsan összeszedett hadával kiűzte
Hunoldot a tartományból. A lázadó a gaszkonokhoz menekült, akiknek
királya Károly követelésére kiadta őt a frankoknak.
A gyorsaság és a határozottság mellett még egy jel idézte fel a későbbi
nagy stratégát: a határon, a Dordogne folyó partján felépítette Fronsac
(Fronciarum) várát. Gyorsaság és támaszpontok: e kettő jellemezte már
első hadjáratában is a nagy frank királyt.
A következő években lényegében az anyakirálynő, Bertrada uralko-

35
dott a Frank Birodalomban, és ő igyekezett kibékíteni civakodó fiait.
A királynénak politikai ambíciói is voltak: szövetséget kívánt összeko-
vácsolni a germán államok, vagyis a frankok, a longobárdok és a bajorok
között. E cél érdekében elvétette Károllyal Desiderius longobárd király
leányát - a krónikások Desideriának nevezik, ám nem tudjuk a pontos
nevét. Hiba volt, mivel megfosztotta Károlyt természetes szövetségesé-
től, a pápától.
II. István pápa kétségbeesve tiltakozott: ,,Olyan dolog jutott fülünkbe,
amelyről szívünk fájdalma nélkül beszélni sem tudunk: Desiderius, a
longobárdok királya, rávenni igyekszikfelségtek, hogy egyikötök házassá-
gi kötelékbe lépjen lányával. [... ](Ekkor még nem tudta a pápa: melyik
frank királyt tünteti ki kezével a longobárd királykisasszony.) Ez csak
az ördög sugallata lehet, ha igaz." A pápa ugyanis joggal tartott a
longobárdoktól és attól félt, hogy a frankok is ellene fordulnak.
Károly, akit bekerített Karlmann, Desiderius és Tasziló bajor herceg
szövetsége, gyorsan döntött. Elűzte a longobárd királynőt azzal az
ürüggyel, hogy meddő. A szerencsétlen királynő visszamenekült Itáliá-
ba, s néhány hónappal. később gyermekágyban halt meg. Ártatlanul a
nagypolitika áldozata lett. Ez a nem éppen lovagias cselekedet nemcsak
a longobárdokat tette Károly halálos ellenségévé, hanem otthoni hely-
zetét is meggyengítette. Szerencséje azonban most sem hagyta el: Karl-
mann 771-ben váratlanul elhunyt - Károly nem „segített" testvére
halálában- így huszonkilenc esztendős korára Károly Nyugat-Európa
leghatalmasabb országának egyedüli ura lett.
Most már leszámolhatott Desideriussal, aki otthont adott Károly
ellenfeleinek, így Karlmann özvegyének, Gerbergának, két kisgyerme-
kének és a történetünk elején említett Auchernak, s kinek a hadai újból
Rómát fenyegették.
A frank nagyok és szabad harcosok egyaránt szívesen csatlakoztak
Károlyhoz, amikor 773 tavaszán seregével megkezdte az átkelést az
Alpok meredek hágóin. Az egyszerű harcosok zsákmányt reméltek,
bíztak saját szívósságukban, kitartásukban. És bíztak vezérükben, aki
még a szálas frankok közül is fejjel kimagaslott, s akiről az a hír járta:
jól érti a hadi mesterséget. A frank grófok ennél többre törtek: hódítás-
ra vágytak, új, nagy és jól jövedelmező birtokokat reméltek Itália kék
ege alatt, amely mindig mágnesként vonzotta magához az északi barbá-
rokat. S mindnyájan bíztak Károly szerencséjében.
Erre nagyon is rászorult a frank király. Amikor csapatai a Mont
Cenis hágóján leereszkedni készültek a Pó síkságra, az utat jól megerő­
sített állásra támaszkodó longobárd sereg zárta el, és könnyen vissza-
verte a frank rohamokat. Károly azonban „egy válogatott csapatot át-
küldött a hegyen" és a longobárd tábor háta mögé került. Desiderius

36
hada megfutott, a király Pávia, fia, Adalgis Verona vastag falai között
keresett menedéket.
A longobárdok népe ekkor már nem volt a régi, félelmet nem ismerő
Yad harcosok gyülekezete. 568 óta éltek a kellemes Itáliában, elpuhul-
tak a kényelmesebb viszonyok között. Másfelől államuk csak ritkán
alkotott egységes szervezetet: az egyes tartományokat uraló hercegek,
fől eg a beneventói, spoletói és friauli urak önállóságukkal kérkedtek .
.\ ,f ost sem támogatták királyukat, megvárták, ki lesz a győztes, hogy
majd annak ajánlják fel kétes értékű szolgálataikat.
Károly először Veronát vette célba: lovasai villámgyorsan átrobogtak
a Pó síkságon és egyetlen rajtaütéssel hatalmukba kerítették a várost.

Nagy Károly lovasai

37
 Páviával már nehezebb dolguk volt, az erős falak egy évig útját állták
az ostromtechnikához nemigen értő frank hadseregnek. Az éhség végül
is 774-ben megnyitotta a város kapuit. Desideriust és feleségét Ansát
kolostorba küldte a győztes Károly, és ettől kezdve a frankok és longo-
bárdok királyának címeztette magát. A longobárd állam tehát összeom-
lott, csupán Beneventum hercege őrizte meg frank hűbéresként függet-
lensége maradványait.
Kevéssé sikerült viszont Károly négy évvel később vívott hispániai
háborúja. A frank király a pápa szövetségeseként, most is a keresztény-
ség védelmezőjének szerepét vállalta, másfelől biztosítani akarta hatá-
rait az arab betörésekkel szemben. A hősi énekekben csodás diadalme-
netté színesedett hadjárat a valóságban szinte semmi eredményt sem
hozott. Pamplona, a baszkok, vagy gaszkonok egyik erőssége meghó-
dolt ugyan Károlynak, de a frankok nem tudtak erőt venni a fontos
Ebro-parti város, Zaragoza szilárd falain. A király elrendelte a vissza-
vonulást. Az út a Pireneusok szűk szorosain át vezetett a frankok
földjére. S itt, a roncesvallesi hágónál a keresztény baszkok, akiket
voltaképp meg akart védeni az arabokkal szemben, lest vetettek az
utóvédnek. Kirabolták a szállítóoszlopot és szinte az utolsó szálig levág-
ták az őrséget. ,,A gaszkonok e harcban" - írja Károly életrajzírója,
Einhard, ,,könnyű fegyverzetük és a terep sajátosságai miatt győztek, a
frankok viszont fegyverzetük súlya és a kedvezőtlen helyi körülmények
folytán kerültek hátrányba."
A küzdelemben számos frank nagyúr is életét vesztette, köztük volt
Hruotland, a breton határvidék őrgrófja is, ,,kinek lelkét maga Mihály
arkangyal vitte személyesen Isten elé".
Személyét és tetteit a múlt jótékony homálya fedi, ám a hagyomány
örökké élteti alakját, ő a hőse az első és legszebb francia hősi eposznak,
a Roland-éneknek.
Az egyébként jelentéktelen csatavesztésnek vészes következményei
lettek: a szászok újból fellázadtak. Eddig még nem beszéltünk a frankok
eme makrancos rokonairól, akik nem a ma róluk elnevezett területen,
hanem ettől északnyugatra a Rajna és a Weser között elterülő hatalmas
erdőségekben éltek. Még a frankoknál is civilizálatlanabb törzseik ma-
kacsul ragaszkodtak szabadságukhoz, és ősi isteneikhez, W otanhoz,
Thorhoz és Ziuhoz. Most főleg az utóbbihoz imádkoztak sűrűn a derék
szászok, mivel a hadistennek kellett volna megvédeni a szászok népét,
hogy legyen aki továbbra is tiszteli őt. A háború már Károly uralkodá-
sának első éveiben kirobbant: a szászok frank területre támadtak és
felgyújtottak néhány települést és templomot. A határ ugyanis megle-
hetősen bizonytalan volt a frankok és a szászok között, s Pipin halála
után a szászok úgy vélték, egy kis harci kaland, némi zsákmánnyal

38
édesítve, nem jöhet rosszul. Alaposan megjárták: nem számoltak Ká-
roly makacsságával, keresztényi buzgalmával és - fegyveres erejével.
A frank király először 772-ben lépett szász területre, ,,haladéktalanul
odavonult" - írják a frank évkönyvek-, ,,tűzzel és vassal mindent elpusz-
tított, elfoglalta Eresburg várát ( a Diemel folyó mellett) s szétzúzta a
bálványt, melyet a szászok Irminsulnak neveztek."
Komor, sötét kép tárul elénk a krónikás szavaiból, véres és irgalmat-
lan háború, mely húsz esztendőn át emésztette a két germán nép erejét.
A szászok roppant kemény legények voltak, elsőrendű, még a frankok-
nál is szilárdabb gyalogosaik kitartóan verték vissza a frank lovasság
rohamait, s makacsul ragaszkodtak függetlenségükhöz, ősi szokásaik-
hoz.
Ráadásul szövetségeseik is akadtak: Tasziló bajor herceg, aki ugyan-
csak féltette országát a frankok hódító kedvétől. Felesége, Liutperga
pedig - még egy szerencsétlen longobárd királykisasszony -, minden
frankellenes kezdeményezést támogatott. Mellettük a már korábban
hűbéressé tett türingek is mozgolódtak, és segítséget ígért a félelmetes
hírű avar kagán is.
Károly eleinte nem értette a dolgot: semmi rosszat sem akart a
szászoknak, csupán - papjai biztatására - meg akarta őket keresztelni
és személyes szabadságuk, valamint vagyonuk meghagyásával - a
Frank Birodalom védőszárnyai alá akarta vonni. A szász társadalom
azonban, főleg keleten, Osztfáliában, még nem jutott el arra a fokra,
hogy a feudalizmus kétségtelenül magasabb szintjét elfogadja. Emellett
mélységesen utálták erőszakos szomszédaikat. Widukind, a 10. század
második felében élt történetírójuk, aki egyébként buzgó keresztény
volt, és tisztelettel írt Károly személyéről is, még hosszú idő elmúltával
is gyűlölködve beszélt a frankok aljasságáról: ,,mivel így a szászok a
frankok hüszegését megismerték" - írja egy helyütt - ,,amiről itt nem is
kell beszélnünk, mivel erre nézve saját történetük bőséges bizonyítékul
szolgál".
A szász nép azonban nem volt egységes, területük három tartomány-
ra oszlott: Wesztfáliára, Engernre és Osztfáliára, s „a sereg vezetése is
három fejedelem között oszlott meg" - számol be az utókornak Widukind
a szászság helyzetéről - ,,akinek hatalmukban állt meghatározott időpon­
tokban egybehívni a hadsereget". A fejedelmek és a szász nagyok vegyes
érzelmekkel nézték a frankok behatolását. Egyesek nem is haragudtak
túlságosan: a frankok erejére támaszkodva a szabad szászokat jobbágya-
ikká szerették volna süllyeszteni. Ám ők is engedtek a kísértésnek, s
valahányszor Károly sere_ge máshol harcolt, szinte menetrendszerűen
felkeltek a frankok ellen. lgy tettek 774-ben, a longobárd háború alatt,
amikor is „kihasználva a király távollétét, tűzzel és vassal árasztották

39
el a szomszédos területet" (a mai Hessen tartományt) írja a frank króni-
kás, aki ugyanúgy utálta a szászokat, mint Widukind a frankokat.
A roncesvallesi vereség idején ugyancsak felkeltek a szászok, s egé-
szen a Rajnáig előretörtek. S bár a folyón nem tudtak átkelni, egészen
a Mosel folyó partjáig lángra lobbantották a falvakat. Károly nem maga
vonult ellenük, hanem frank és sváb csapatokat küldött a Rajna vidéké-
re, amelyek visszaűzték a szászokat erdős hazájukba.
A következő évben azonban már személyesen vezetett hadat a „ke-
gyes" uralmát makacsul visszautasító szászok ellen. A Lippe torkolatá-
tól nem messze átkelt a Rajnán és leigázta egész Wesztfáliát. Egyetlen
kisebb ütközettől eltekintve nem kellett nyílt harcba bocsátkoznia.
A szászok gondosan kerülték az összecsapást az erős frank lovassággal,
s inkább csak rajtaütésekkel, partizánakciókkal próbálkoztak, mégis
sokan vesztek oda a harcokban.
Egy évvel később, ,,tavasszal, alig, hogy az idő megengedte, Károly
nagy sereggel Szászföldre vonult és a Lippe torkolatánál, Eresburgnál vert
tábort". Megparancsolta: ahány szászt csak találnak, hozzák a táborba
és kereszteljék meg. Azt hitte, ilyen egyszerűen elintézheti a szászok
dolgát. Már uruknak, sőt jótevőjüknek érezte magát, mivel előnyomult
egészen az Elba torkolatáig, ott ahol ma Hamburg terül el, és döntőbí­
róként beavatkozott új alattvalói és a velük állandóan hadilábon álló
szomszédos szláv törzsek viszályába. A szlávok nem óhajtottak megüt-
közni a frank túlerővel. Károly elégedetten vonult vissza a frankok
földjére, úgy vélte, a keresztség és a szláv ügyek gyors elintézése egy
csapásra buzgó kereszténnyé és elégedett híveivé tette a makrancos
szászokat.
Nagyot tévedett. Pedig annyira biztosra vette szász „békítő" tervei-
nek sikerét, hogy 780-ban újból Rómába vonult és szövetségesével,
Hadrianus pápával töltötte a karácsonyt.
Persze ide sem turistaként érkezett. Az itáliai félszigeten sem mentek
teljesen úgy a dolgok, mint ezt szerette volna. A csizma száránál és
sarkában nem ő uralkodott, hanem a még mindig hatalmas Bizánci
Császárság. A császári trónon ekkor épp a gyermek VII. Konstantin
ült, helyette nagyravágyó és tehetséges anyja, Iréne császárnő uralko-
dott. A császárnét, mint a bizánci nagyurakat általában, sértette a
frankok feltörése, Róma örököseinek vallották magukat, s úgy gondol-
ták, a nyugati barbároknak semmi keresnivalójuk sincs Itália földjén.
Támogatták a függetlensége romjait féltékenyen őrző Arichis beneven-
tói herceget is, aki bár Károly hűbérese volt, még mindig kacérkodott
a longobárd állam visszaállításának gondolatával.
A frank király bebizonyította_. hogy diplomataként is méltó ellenfele
a ravasz bizáJ.1.ciaknak: Hadrianus pápával a longobárdok királyává

40
koronáztatta Pipin nevű fiát. Pipint megszerették longobárd alattvalói,
jeles hadvezérré és uralkodóvá nőtte ki magát. Méltó utóda lehetett
\"Olna atyjának, de a Frank Birodalom nagy kárára 810-ben, tehát
Károly halála előtt, meghalt.
Míg Károly Itália ügyeit intézte, a szászok földjén ismét kitört a
felkelés. Hiába, Károly birodalma már olyan kiterjedt volt, hogy a
király nem tudott egyszerre mindenütt ott lenni. S távollétében szinte
mindig történt valami. A szászok ezúttal méltó vezért találtak maguk-
nak, egy osztfáliai nemes, Widukind személyében - ne tévesszük össze
a jóval később élt krónikással! -, aki Siegfried dán király segítségét is
megnyerte. A dánok már akkoriban is félelmetes harcosok hírében
állottak, bár igazi harci képességeiket - a norvégokkal és a svédekkel
egyetemben - még nem ismerte Európa.
A szláv szorbok is támadtak, az Elba és a Saale folyó térségében
portyáztak. Károly ezúttal nem maga állt seregei élére, hanem Geilo
marsallt (főlovászmester), Worud palotagrófot és Adalgis kamarást
küldte keleti frankokból és a Károlyhoz csatlakozott szászokból álló
sereggel a szorbok és a felkelő szászok megfékezésére. Eleinte minden
jól ment. Az új frank sereg együttműködve Károly egy másik, már
korábban szász földön táborozó seregével két oldalról támadta a felke-
lőket és kisebb sikereket elérve visszaszorította őket.
Theoderik, a másik frank sereg vezére, felderítette, hogy a szász
főerők a Suntal hegynél, a Weser folyó partján ütöttek tábort. Azt
javasolta a többi vezérnek, hogy két oldalról támadva, lepjék meg a
látszólag gondtalanul pihenő szászokat. Adalgisnak és társainak azon-
ban nem tetszett a tanács, úgy gondolták, míg ők harcolnak, Theoderik
csapata kifosztja az ellenséges tábort. A frank urak annyira lebecsülték
ellenfeleiket, hogy néhány száz lovassal, saját gyalogságukat meg se
várva, rendezetlen sorokban támadásba lendültek, a véleményük sze-
rint gyanútlan szászok ellen. A következmény: katasztrófa. ,,Amilyen
rossz volt a felvonulás, ugyanolyan rossz volt maga a harc is" - számol
be az eseményről a frank krónikás - ,,a szászok körülfogták és szinte az
utolsó emberig lemészárolták őket."
Károlyt feldühítette a vereség, mely, ha ő ott van, nyilvánvalóan nem
következik be. Ö ugyanis nem kedvelte a nyílt összecsapásokat. Sokkal
inkább stratéga, vagyis tervező, rendszerező elme volt, aki inkább
ügyes hadmozdulatokkal, módszeres előnyomulással, várak építésével,
diplomáciai eszközökkel vívta háborúit és nem kockáztatta a csata
véletlenszerű fordulatait. Most azonban elvesztette a fejét.
Seregével az Aller partján fekvő Verdenbe vonult, magához rendelte
a szászokat, és amikor azok megjelentek - Widukind termlszctesen
nem fogadta el a király „szíves" meghívását - szt:rnyű mészárlást

41
rendezett közöttük. Állítólag 4500 ember hullott el a frank kardok
csapásai alatt.
Ez nemcsak vérlázító, Károlyra egyébként nem jellemző kegyetlen-
ség, hanem súlyos hiba is volt. Az egész szászföld fellázadt. Károly
viszont lecsillapodott, most már ésszerűbben cselekedett. 783-ban Det-
mond mellett megverte a szászokat és módszeresen Widukindot kezdte
vadászni. Az osztfál nagyúr azonban mindig kisiklott karmai közül.
Károly a következő évben keletről, Thüringia felől támadott. Végig-
pusztította Osztfáliát, seregei újabb győzelmet arattak, de még mindig
nem törték meg a szabadságszerető nép erejét. Károly most már nem
is tért haza téli szállásra frankhonba, hanem szászföldön, Eresburg
térségében telelt. Ez már azt jelentette, biztonságban érzi magát szász-
földön, s ami még ennél is fontosabb: meg tudja oldani a sereg ellátását.
Ekkor már nagy számban álltak mellé a reményüket vesztő, vagy
hasznot remélő szászok. Lelkes, mártíromságra szomjazó papjai is
segítették. A germánokat viszonylag könnyű volt megtéríteni, csupán
annyi kellett, hogy a jámbor és szelíd Krisztus vonásait némileg har-
ciasabbra, fejedelmibbre fessék a találékony szerzetesek, a derék ger-
mánok mindjárt szívesen fogadták el „haduruknak".
Most már csak Widukinddal kellett leszámolnia. S ez könnyebben
ment, mint gondolta. A büszke szász nemes, aki nem is annyira népe
szabadságáért ragadott fegyvert, mint inkább maga akart a szászok
fejedelme lenni, hosszas tárgyalások után behódolt a frank királynak.
785. karácsonyát már békésen együtt töltötték Padernbornban, Károly
egyik új várában.
Szászföld azonban mégsem hódolt meg teljesen. Az előkelők beletö-
rődtek a frank igába, de a szabad szászok most már nemcsak a frankok
ellen, hanem saját nemeseik ellen is fegyvert fogtak. Még sok kisebb-
nagyobb harcot kellett a frankoknak megvívniuk, míg a szabadságsze-
rető nép meghódolt. A sikert Károly megváltozott politikájának kö-
szönhette. Tanácsadója, a tudós angolszász Alkuin rávette arra, hogy
békés eszközökkel nyerje meg a kemény szász népet, s Károly, bár kissé
elkésve, meg is fogadta a jó tanácsot. A keleti és északi szász szabadok
ugyan még a kilencvenes években is kísérleteztek a frank uralom meg-
döntésével, de ezek már csak amolyan utóvédharcok voltak. 804-ben
Szászország végleg meghódolt a nagy frank királynak.
A szászok megtörése után a bajorokra került a sor. Fejedelmük,
Tasziló egyre aggodalmasabban szemlélte, hogyan szorul körülötte a
gyűrű. Mindenütt frank területek vették körül országát, csupán észak-
keleten a csehek és keleten az avarok nem tartoztak Károly alattvalói
közé. A bajor fejedelem tulajdonképpen a frank király hűbérese volt,
de több alkalommal nem teljesítette kötelességét: sem a longobárdok,

42
 A frankok várat ostromolnak

-em az aquitánok, sem a szászok ellen nem küldte el hadait. Károly a

szász hadjárat befejezése után, 787-ben határozta el magát a bajor
?érdés rendezésére. Itáliában időzött akkoriban, innen szólította fel a
oajor fejedelmet: jelenjen meg hűbérura bírósága előtt és feleljen tettei-
ért.
Tasziló természetesen nem engedelmeskedett az utasításnak. Bízott
az erdős bajor hegyekben, alattvalói hűségében és a mai Magyarország
területén élő avarok segítségében. Neki is, mint Károly annyi ellenfelé-
nek, csalódnia kellett. Károly gyorsan cselekedett: három hadserege is
felvonult a bajor határon, délről Pipin vezetésével a longobárdok,
északról a keleti frankok és a szászok, nyugatról maga a király csapatai
cámadtak. A hadjárat még el sem kezdődött, Tasziló máris vesztett.
A gyors és kiválóan megválasztott hadászati irányokból indított, össz-
pontosított frank támadásra nem tehetett mást, megadta magát Károly-
nak. A győztes kegyesen bánt ellenfelével, országát ugyan elvette tőle,
de életét meghagyta, s feleségével együtt kolostorba záratta. Így a
vértelen hadjárat révén Károly hatalma immár Bajorországra is kiter-
jedt. Ezzel uralma alá hajtotta a germán erdők valamennyi népét.
A Frank Birodalom határa egészen az Enns folyóig terjedt. Az Enns
mögött azonban ott terült el az 568 óta a Kárpát-medencében lakó

43
avarok titokzatos és kincsekkel teli országa. A hajdani lovasnomádok
késői utódai már nem voltak oly félelmes harcosok, mint Bizáncot is
megrendítő őseik. Már nem támadtak, óvatosan visszahúzódtak Pannó-
nia, azaz a Dunántúl területére, ahol hatalmas, ,,gyűrűknek" nevezett
erődrendszereket építettek ki lápos, számos folyóvölggyel - Rába, Ráb-
ca, Répce stb. - szabdalt határvidékükön. Később ugyanezen a terüle-
ten Arpád-házi királyaink is szilárd gyepűrendszert alakítottak ki a
német császárok támadásai ellen.
A frankok még nem látták ezeket a „gyűrűket", de legendák terjedtek
el mérhetetlen nagyságukról. A sankt galleni szerzetes szerint: ,,Egyet-
len gyűrű olyan széles volt, akkora területet határolt körül, amekkora a
zürichi vártól Konstanzig terjedő terület, tölgy, bükk és lucfenyő törzsek-
ből készült, és egyik szélétől a másikig 20 láb vastag és ugyanilyen magas
volt. A köztük levő üreges részt kövekkel vagy agyaggal töltötték ki."
Károly nagy buzgalommal és a szokásos előrelátással készült 791-es
hadjáratára. Határvidékének biztosítása és új területek megszerzése
mellett a kereszténység terjesztésének buzgalma is vezette. Nagyon
komolyan vette maga választotta feladatát, római patríciusként és a
pápa barátjaként egyaránt minden eszközzel igyekezett Krisztus tanai-
nak megnyerni a pogányokat. Csak lovasságát mozgósította, tudta,
hogy a gyors lovasnéppel szemben nehézkes gyalogosai mit sem érnek.
Mindenről gondoskodott: fennmaradt egyik nagy hűbéreséhez, Ful-
rad apáthoz küldött utasítása.

„Megparancsoljuk neked, hogy nagyszámú,jólfelfegyverkezett és felké-

szült embereddel július 15-ére, a mondott helyre vonulj ... Katonailag jól
légy ellátva, vagyis fegyverekkel és más hadz· eszközökkel és szerszámok-
kal, élelmiszerekkel és ruhával. Minden lovasnak pajzzsal, lándzsával,
tőrrel, Íjjal és nyilakkal kell rendelkeznie. Szekereiteken a következő
különféle hasznos szerszámok legyenek: ékek, ácskalapácsok, kőműves­
bárdok, szórólapátok és egyéb, hadban szükséges dolgok. A használati
eszközök és az élelmiszerek három hónapra, a fegyverek és a ruhanemű
fél esztendőre legyen elégséges. Békességgel siessetek a mondott helyre,
füvön, fán és vízen kívül semmi egyéb dolgot elvenni ne merészeljetek.
Adományaidat, melyeket rendeletünkre, nekünk köteles vagy beszolgál-
tatni, május közepére juttasd el arra a helyre, ahol éppen akkor tartózlio-
dunk. Ügyelj arra, ha kegyelmünket meg akarod őrizni, hogy semmit se
hanyagol} el."

Szo1,ás szerint a frank sereg három irányból támadott: délnyugatról

Pipin és Erik friauli (Itália észnki része, U dine környéke) őrgróf bngo-
bá ~djai, középen rraga Károly a frankokkal és bajorokkal, északny 1gqt-

44
ról a Dunától északra Theoderik gróf és Meginfried kamarás szász,
thüringiai és keleti frank csapatai nyomultak előre. Az Enns folyó
partján gyülekezett a fősereg. A hadak egészen a mai Győrig hatoltak
be az avarok területére. Elpusztítottak ugyan néhány avar települést,
de nem sikerült döntő csapást mérniük a kagán hadára. S az avarok
~egendás kincsét sem sikerült megtalálniuk, mivel a gyűrűrendszer még
:artotta magát.
A következő évben az ibériai mórokkal és belső ügyekkel foglalatos-
~odott a frank uralkodó, így nem tudta folytatni avar hadjáratát. Dél-
:1yugaton siker kísérte fegyvereit: csapatai elfoglalták az Ebrótól észak-
:-a elterülő vidéket és 795-ben megalapították a Katalán (barcelóniai)
Őrgrófságot. Otthon azonban Fastrada királynő bujtogatására (a hölgy
a források szerint fölöttébb csinos, de nagyon kellemetlen természetű
és hatalomvágyó királynő volt) merénylet készült Károly ellen, melyre
.:sak egy Farold nevű longobárd buzgalmából derült fény. Fastradának
me~bocsátott a király, de az összeesküvők halállal lakoltak vétkükért.
Ujból felkeltek a szászok és fegyvert fogtak az Elbán túli szlávok is.
\'állalkozásuk ugyan kudarcot vallott, de egy frank sereget sikerült
:egyőzniök.
Károly ennyi baj között sem feledkezett meg az avarokról. Hordoz-
:iató hajóhidat készített, hogy bármikor átkelhessen a Dunán, s tervbe
·:ette a Duna-Rajna csatorna építését is. Ez utóbbi ugyan csak száza-
dunkban valósult meg, de maga a terv is jelezte, hogy Károly mennyire
iószemű, a gazdasági kérdésekhez is értő uralkodó volt. Az építkezés
megindult, de a nehéz terep nem tette lehetővé, hogy a mintegy 125 km
hosszú víziút elkészüljön.
A szászok változatlanul sok gondot okoztak Károlynak. 793-ban és
-94-ben ellenük fordult. Az avar kagán, megérezve a frank fegyverek
súlyát, békét óhajtott hatalmas szomszédjával. Ám az avarok nem
óhajtották elhagyni ősi isteneiket, Károlyt pedig, ha egyszer valamit a
fejébe vett, nem lehetett szándékától eltéríteni.
796-ban tehát újabb hadjáratot indított az avarok ellen. Ebben már
nem vett részt, a szászok „megbékítése" során vezetett utoljára szemé-
lyesen hadat, de Gerold, a bajor határvidék őrgrófja és a Pipin-Erik
páros méltó helyettesnek bizonyult. Lerohanták avarföldet, elfoglalták
a kagán székhelyét és mérhetetlen kincset zsákmányoltak.
Az Avar Birodalom összeomlott. Maradványai ugyan még tovább is
tartották magukat, és néhány kisebb hadjáratot is kellett vívni ellenük,
de mikor 805-ben a kagán megjelent Károly székhelyén és védelmét
kérte, az ország látszat-függetlensége is megszűnt. Pannónia, egészen
a Dunáig frank határgrófsággá vált. Az avarokról utoljára 822-ben
emlékeznek meg a frank források.

45
 A Dunántúl elfoglalásával a Frank Birodalom elérte hódításai hatá-
rát. Hozzá tartozott a mai Franciaország, Svájc, Németországnak az
Elbáig terjedő része, Ausztria, Itália északi része (a déli is nagyrészt
hűbéri kapcsolatban állt Károly birodalmával), a Dunántúl, és délnyu-
gaton Spanyolország északkeleti része.
E hatalmas terület túlnőtte egy közönséges királyság határait, s ezt
a tényt feltehetőleg először III. Leó pápa ismerte fel. 800 karácsonyán
császárrá koronázta a frank uralkodót. A koronázás némileg rejtélyes,
ugyanis utána Károly úgy nyilatkozott Einhardnak, hű krónikásának:
,,Ha tudom, mit tervez a pápa, még e szent ünnepen sem teszem be a
lábamat a templomba." Nem valószínű persze, hogy a pápa a hatalmas
frankot akarata ellenére koronázta volna császárrá, inkább a koronázás
körülményei idegesíthették Károlyt. Ugyanis éppen lehajolt, amikor a
pápa fejére rakta a császári koronát, és kiáltotta ki a „nyugat császárá-
vá".
A szertartás így azt a látszatot keltette, hogy Károly a pápa akaratá-
ból, mintegy annak hűbéreseként nyerte el a legmagasabb világi méltó-
ságot. Erről pedig az erőviszonyok ismeretében valóban szó sem lehe-
tett.
A császári cím megnövelte Károly tekintélyét: a frank erdei parasztok
utóda a messze távolban is nagy hírnévre tett szert. Még az ezeregyéj-
szaka mesés uralkodója, a bagdadi Harun al-Rasid kalifa is tisztelgő
követséget küldött a frank császár aacheni udvarába és fényes ajándéko-
kat küldött, többek között egy elefántot, amelyet az egész Nyugaton
csodáltak. Sajnos szegény ormányos nem bírta a szokatlan éghajlatot,
és rövid idő alatt elpusztult.
Károly császári címét csak Bizáncban nem óhajtották elismerni.
Róma örököseit felháborította az a tény, hogy rajtuk kívül más is
viselheti a császári bíbort. Természetesen most sem elsősorban egysze-
rű hiúsági problémával állunk szemben. A római pápa és általa az egész
nyugati keresztény világ mindeddig a bizánci uralkodót tekintette fő
támaszának, most viszont a császárrá előrukkolt frank uralkodót, s ez
Bizánc számára befolyásának és hatalmának jelentős megfogyatkozását
jelentette a keresztény világban. A politikai szövevényekben elmerült
bizánci udvar végül fájó szívvel elismerte a felkapaszkodott frank csá-
szári címét. A birodalmat bel~ő harc gyengítette, a császárok gyorsan
váltották egymást a trónon, s legtöbbjüknek szüksége volt a hatalmas
frank uralkodó jóindulatára. A 811-ben trónra lépő I. Mihály császár
viszont másképp látta a dolgokat: Dél-Itáliában háborút kezdett a
frankok ellen, de rajtavesztett, s 812-ben nemcsak békét kellett kérnie,
hanem hivatalosan is el kellett ismernie Károly császári címét. Ezzel a
világ szemében a két európai nagyhatalom egyenlő rangra emelkedett.

46
 D A Frank K irályság
768-ban

• fonto!-ahb
kohl~torok

D frank befolyás alatt álló

ttriJktc-k

;> hact j:'.tratok

• -.:z.is7. crössl!gck

MORVÁK

. D

KOR~

ifi
KO RDOVAI
E.\ UR ÁTUS

Nagy Károly birodalma ( 768---814)

Császárrá koronázása után Károly - egyetlen avar hadjárattól elte-

kintve - nem vívott támadó háborút. Most már arra kényszerült, hogy
:negvédje hódításait. S ez bizony korántsem volt könnyű feladat . Az
Elba-parti harcias szláv népeket nem sikerült megtörnie, ezek a frank
hódítás ellen védekezve gyakran maguk is be-becsaptak Károly frissen
megszerzett szász tartományaiba. Dél- Itáliában is megmaradt a bizánci
hatalom, s a keleti császár erejétől és pillanatnyi hatalmi helyzetétől
függött, hogy béke vagy háború uralkodik az olasz csizma alsó részén.

47
 Súlyosbodott az arab fenyegetés. A Barcelonai Őrgrófság ugyan
felfogta a cordobai kalifa hadainak betöréseit, bár Aquitániába hellyel-
közzel még mindig beütöttek a harcias határ menti arab portyázók. Ám
az afrikai és ibériai tartományokból egyre gyakrabban indultak kalóz-
vállalkozásokra fürge arab hadihajók, melyek főleg Korzikán, Szardíni-
án és Szicíliában okoztak súlyos károkat. A 810-es évről szólva a frank
évkönyvek különösen veszélyes arab támadásról számolnak be:
,,A mórok (így nevezték gyakorta a mohamedánokat a nyugati króniká-
sok) különösen nagy, egész Hispániából összeszedett hajóhaddal, először
Szardíniába, majd utána Korzikába hajóztak, s mivel szinte semmiféle
helyőrséggel nem találkoztak, szinte az egész szigetet hatalmukba kerítet-
ték."
A legnagyobb veszélyt mégsem ők, hanem a frankok északi szomszé-
dai, a dánok jelentették. Skandinávia pogány népei, a svédek, norvégok
és a dánok Károly uralkodásának második felében kezdték beírni nevü-
ket az európai történelembe. Véres betűkkel. Kalandozásaik okát sokfé-
leképpen magyarázzák, túlnépesedéssel, az ősközösségi rend bomlásá-
val, vagy puszta zsákmányolási kedvvel, tény, hogy a 8. század utolsó
évtizedeitől kezdve a brit szigeteket, majd egy évtizeddel később a
Frank Birodalmat is zaklatni kezdték. 808-ban pl. ,jelentették, hogy
Godofried dán király hadseregével az abodriták ellen vonult, ezért a
császár Károly nevű fiát ügyes frankokból és szászokból álló sereg élén az
Elbához küldte, hogy a vakmerő királynak ellenálljanak, ha meg merné
támadni a szász földet" - írja a frank évkönyv.
Két évvel később a valóban nagyravágyó dán már azzal fenyegető­
zött, hogy seregével egészen Aachenig, Károly székvárosáig nyomul be
a Frank Birodalomba. A veszély elhárult, Godofriedet saját emberei
meggyilkolták, és a halála után kirobbant belháború egy időre elodázta
a dán támadásokat. A császár erélyesen védekezett a birodalmát fenye-
gető dánokkal szemben. ,,Elhatározta, hogy az Elbán túl várost alapít
és frank helyőrséggel látja el. E célból Galliából és Németországból embe-
reket gyűjtött, akiket fegyverrel és minden egyéb, a megélhetéshez szüksé-
ges dolgokkal ellátott"- írják 809-ről a frank évkönyvek.
A tengeren a dánok még veszélyesebbnek bizonyultak, mint a szára-
zon, különösen a frízek földje szenvedett váratlan támadásaiktól. Ká-
roly ezt is megpróbálta elhárítani. Hajóhadat szervezett, mely többnyi-
re Boulogne kikötőjében horgonyzott, és megszervezte a hírközlő rend-
szert. Jelzőtüzek mutatták, ha valahol baj történt és így a hírek gyorsan
terjedtek.
A hatalmas birodalom fenntartása és megvédése óriási erőfeszítése­
ket igényelt. Károly sokat utazott ugyan, hogy jelenlétének tekintélyé-
vel megelőzze a nagyobb bajokat, de nem tudott egyszerre mindenütt

48
ott lenni. Idősödött is, egyre szívesebben töltötte idejét kedvenc va-
dászhelyén épített új fővárosában, Aachenben. Fiai azonban igyekeztek
helyettesíteni atyjukat. Ősi frank szokásnak engedelmeskedve, meg is
osztotta birodalmát közöttük. Pipin, mint már láttuk, a longobárdok
királya lett. Lajos, a későbbi „J ámbor" Lajos császár Aquitániát, az
ifjabb Károly a mai Franciaország nyugati részén Maine hercegséget
irnrmányozta. A császár nagy bánatára - és a frank állam kárára -
Károly és Pipin még az uralkodó életében elhunyt, s az életben maradt
Lajos inkább kegyes apátnak, semmint császárnak lett volna alkalmas.
A birodalom kormányzását kerületi elöljárók, grófok és az egyházi
\·ezetők végezték. Hatalmas feladat hárult rájuk: rendet kellett teremte-
niük a harcias, egymással is folyton perlekedő és hadakozó népek
között, meg kellett védeniük a rájuk bízott területeket a külső támadás-
:ól, s nem utolsósorban, nekik kellett arról is gondoskodniok, hogy az
adók rendben érkezzenek a császár kincstárába. A grófok hatalma nagy,
a császár pedig túlságosan messze volt, így nem csoda, hogy gyakran
került sor visszaélésekre. Károly ezen a „királyi küldöttek" (missi
dominici) segítségével kívánt úrrá lenni. A „küldöttek" a császár bizal-
mi embereiként rajtaütésszerűen ellenőrizték az egyes grófságokat,
hatalmukban állt megbüntetni a vétkeseket, de a grófot csak maga a
császár mozdíthatta el helyéről.
Károly uralkodása alatt nagyot változott a frank társadalom és ezzel
együtt a hadsereg is. A sok háború megrendítette a szabad frankok
helyzetét és egyre nagyobb hatalmat szerzett az előkelőknek. A bajokat
Károly megpróbálta orvosolni. Híres rendeleteiben az ún. ,,kapitulá-
rék" -ban számos intézkedést hozott, amelyek védték a szabadok társa-
dalmi és gazdasági helyzetét, hogy fenn tudják tartani harcképességü-
ket. Mindez nem sokat segített: a szabad frank válaszút elé került, vagy
minden vagyonát eladva korszerű fegyverzetet vásárol magának - erre
már a 8. század derekán, Pipin uralkodása alatt találunk példákat -,
vagy lemond a katonáskodás jogáról, ill. kötelezettségéről, de akkor
elveszti személyes szabadságát, személyét és csekélyke vagyonát vala-
mely nagyúr „védelme" alá kénytelen helyezni.
A hadseregben - főleg a távoli hadjáratokban - a gyalogosok mindin-
kább háttérbe szorultak, sem felszerelésük, sem kiképzésük nem tette
már őket alkalmassá arra, hogy vezető szerepet játsszanak a csatákban.
A nehézlovasság, vagyis a lovagság Károly uralma alatt vált nyugaton
a legfontosabb fegyvernemmé és kezdte meg félévezredes uralmát az
európai harcmezőkön.
S milyen volt az az ember, akinek oly nagy szerep jutott Európa
történetének formálásában? Valóban megérdemelte-e a „Nagy" nevet,

49
mellyel - minő igazságtalanság - többnyire csak a katonai sikerekkel
dicsekvő uralkodót tünteti ki a kortársi közvélemény, avagy az utókor?
Károllyal mindenképp szerencsés helyzetben vagyunk. Noha alakja
köré egész mondakör szövődött, ami egyébként igazolja nagyságát, de
Károlyról, az emberről is hű képet alkothatunk: élesszemű íródeákja,
Einhard~ Károly császár élete című krónikájában megörökítette a csá-
szár alakját, szokásait, erényeit és gyarlóságait. Külsejéről pl. a követ-

Nagy Károly katonái. A háttérben megerősített tábor

50
~ezőket olvashatjuk: ,,megtermett, izmos ember volt, magas növésű, de
•:em rendkívüli termetű. [ ... ] Feje gömbölyű volt, szeme nagy és eleven
:ckintetű, orra valamivel nagyobb a közepesnél, haja szépen megőszült,
::.rckifejezése vidámságot és derűt árasztott. Akár állt, akár ült, igen igen
:ckintélyesjelenségnek látszott. Bár nyaka vastag és rövid volt, hasa pedig
'{issé előreugrott, egyéb testrészeinek arányossága mindezt elfeledtette.
Testtartása fér.fias volt, hangja tisztán csengett, de testi szépségéhez még-
_,em volt fogható". Egyszerűen öltözködött, csak külföldi követek foga-
iásánál öltött császári díszt. Nagyon szerette a hasát, haragudott orvo-
s.aira, akik azt tanácsolták, egyék kevesebbet. Családját nagyon szerette,
még komisz természetű negyedik feleségének, Fastradának is folyton
megbocsátott. Borzasztó tanulási vágy lakozott benne. Einhard arról is
beszámol, hogy éjjelente palatáblát és íróvesszőt rejtett párnája alá,
hogy nehézkes ujjaival gyakorolhassa az írás nehéz tudományát.
Einhard soraiból nem az udvaronc talpnyaló lelkendezése, hanem
ószinte szeretet és tisztelet árad. Ugyanezt tapasztalhatjuk pl. Pál dia-
~ónusnál, a longobárdok nevezetes történetírójánál, aki, bár népe Ká-
roly miatt veszítette el önállóságát, szerette és becsülte a frank uralko-
iót.
Károly szerette a tudósok társaságát, udvarába gyűjtötte kora legna-
~·obb koponyáit, vezetésük alatt a tudománynak és a művészetnek
·.·alóságos újjászületése bontakozott ki a császári udvarban, s az művelt­
ségével és emberi kapcsolataival egyaránt oázist jelentett a kor szellemi
si\·atagában.
Hadvezérként hadjáratainak megszervezésében, gyors és célratörő
·:égrehajtásában tűnt ki. Kiválóan alkalmazta Napóleon egy évezreddel
~ésőbb megfogalmazott elvét: több irányban felvonulni és a kiválasztott
.:élpontra egységesen támadni. Nagy módszerességet tanúsított a meg-
szerzett területek megtartásában is: támaszpontok sorával biztosította
ij hódításait.
Az ütközeteket nem kedvelte, inkább az ellenséggel szemben ügyes
manőverezésre törekedett, nagy, nyílt ütközetet keveset vívtak csapatai.
Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy az ellenfelek nem szívesen bocsát-
~oztak harcba az erős frank lovassággal, inkább partizánmódszerekkel
igyekeztek felmorzsolni a frankok erejét. Általában kevés sikerrel.
S jóllehet hatalmas birodalma már 843-ban felbomlott, romjain új
álhunok - Franciaország, Németország és több más kisebb állam -
épültek fel. Károly államférfiként, hadvezérként és a kultúra apostola-
ként egyaránt maradandó, hatásaiban századokra ható életművet alko-
tott, így méltán érdemelte ki az utókortól a „Nagy" jelzőt.

51
 Hódító Vilmos katonái; íjász, lóról szállt lovag és püspök

52
 Normann hódítók Angliában

„Hódító Vilmos bosszút állt Anglián

hatvanhatban, Hastingsnél véres nagy csatán."

( Angol gyermekvers)

11 ehéz
végétől
időkjártak Angliára. A normannok már a 8. század
fosztogatták a sziget településeit és kolostorait, s
hiába egyesült a hét angolszász királyság Wessex uralko-
dóinak jogara alatt, nem tudták megakadályozni, hogy a
dánok meghódítsák Közép-Anglia egy részét, az ún.
D anelawt. 1014-ben pedig „Hegyesszakállú" Sven dán király, s utóda,
~ agy Kanut (uralk. 1014-1035) meghódította az egész országot.
Hét esztendővel a nagy hódító halála után az angol jarlok (főurak) ,
Godwin vezetésével kiűzték Kanut méltatlan utódait, s az ősi uralkodó-
ház egyetlen sarját, a Normandiában élő Edward herceget ültették az
angol trónra. ,,Hitvalló" Edward uralma azonban katasztrofálisnak
bizonyult: a jámbor uralkodó, aki jobban érezte volna magát egy békés
kolostorban, mint a királyi trónon, nem tudott gátat emelni a belső
\iszályoknak, helyette Godwin és fiai próbáltak valamiféle rendet te-
remteni a zűrzavarban.
Az angliai állapotokat külföldön is élénk figyelemmel kísérték. Ha-
rold Hadrada norvég király, az északi sagák kedvelt hőse, a kiváló
harcos éberen leste a pillanatot, mikor kaparinthatná kézbe Anglia
kormányát vesztett, viharban céltalanul imbolygó hajóját.
A Csatorna túlsó partján élő normannokat is érdekelte az angol
helyzet. Ezek már elvesztették északi nyelvüket, de harci bátorságuk,
ravaszságuk és államalkotó bölcsességük semmit sem csökkent. A caeni
hercegi udvarban ez idő tájt Ördög Róbert fia, ,,Fattyú" Vilmos székelt
(1026-1087), aki erős kézzel rendet teremtett kis birodalmában, letörte
heves vérű viking hűbéreseinek lázongásait, biztosította a rendet és a
nyugalmat Európa nyugati szögletében.
A „Fattyú" azonban nem elégedett meg ilyen szerény sikerekkel.
Ismerte Edward királyt, aki valamikor az ő udvarában ájtatoskodott, s

53
tudta, hogy, ha nem lesz utóda, akkor a jámbor és beteges uralkodó
halála után Anglia trónja megürül. Nos ezután egy bátor és vállalkozó
szellemű vezér néhány ezer emberrel meghódíthatja egész Angliát.
Vilmosnak a szerencse is segítségére sietett: Anglia tényleges ura,
Godwin fia, Harold, véletlenül a kezébe került. Az eseményről Guil-
laume de Jumieges, normandiai szerzetes imigyen számol be:

„Edward ... a herceghez [Vilmoshoz] küldte Haroldot. [ ... ] Mikor

Harold küldetésére indult, a szelek hajóját elsodorták, s ő Ponthieu-nél
szállt partra, ahol Guy-nek, Abbeville grófjának fogságába esett. Amikor
a herceg meghallotta ezt, erővel kiszabadította. Harold még egy ideig a
hercegnél maradt, sok esküvel hűséget fogadott neki a királyságot tisztelve.
Ezután a herceg számos ajándékkal visszaküldte őt a királyához."

E jámbor és kenetteljes mese sokkal prózaibb és kevésbé lovagias

dolgot leplez: Vilmos elfogatta várható vetélytársát, és esküt csikart ki
tőle, hogy majdan támogatja angol trónigényét. Mindketten jól tudták,
hogy Harold nem fogja kényszerű fogadalmát betartani. A megszegett
eskü később kitűnő propagandafegyvert adott Vilmos kezébe, aki ered-
ményesen forgatta is, s még a pápa támogatását is megnyerte, amikor
nem sokkal később Anglia meghódítására indult.
Edward király 1066. január 5-én fejezte be szomorú életét. A jarlok,
mint ez várható is volt, Haroldot ültették Anglia trónjára. Az új uralko-
dó „azonnal hozzáfogott, hogy eltörölje az igazságtalan törvényeket és
jókat alkosson helyettük, mind tengeren mind szárazon, országának meg-
védésén ügyködött" - írja róla a szász érzelmű Florence of Worcester.
Haroldnak nem sok ideje maradt reformjai végrehajtására. Már ural-
kodása első pillanatától kezdve számolnia kellett ellenségei támadásá-
val. Öccse, Testig Harold Hadradához menekült és ösztönözte a kalan-
dos lelkű norvég királyt Anglia meghódítására.
A Csatorna túlsó partján „Fattyú" Vilmos készülődött. Némi pénz-
zel és ígéretekkel maga köré csődítette Normandia és Észak-Franciaor-
szág harcra és zsákmányra éhes lovagjait és zsoldosait. Mintegy tízezer
harcost gyűjtött zászlói alá, nehéz- és könnyűlovasokat, lándzsás és
íjász gyalogosokat. Mint vérbeli normannak a hajók beszerzése és fel-
szerelése sem okozott túl nagy gondot. 1066. augusztusában a norman-
diai St. Valéry kikötőjében szemlét tartott serege fölött, buzdította
katonáit, hangsúlyozta, hogy Istennek tetsző, igazságos háborút indít
a bitorló Harold ellen, és egyben csábító színekkel festette le katonái-
nak, milyen pompás zsákmány, mennyi föld és kastély vár rájuk a

54
Harold király az angol zászló alatt (Jelenet a bayeux-i szőnyegről)

55
kincses Angliában. Most már csak jó szélre várt, hogy hajói megindul-
hassanak.
A szél azonban késett. Harold angol király hajói is éberen őrizték a
Csatorna vizeit, a partokon figyelőlánc épült ki, tüzek jelezték, ha a
normannok hajói felbukkannak.
Az északi szél, mely meggátolta Vilmos hajóit, hogy Anglia felé
vitorlázzanak, kedvezett a norvégoknak. Harold Hadrada mintegy két-
száz hajója szeptember elején érkezett a Humber torkolatába, és a sereg
nemsokára megkezdte előnyomulását nyugat felé. Szeptember 20-án
szétverte az északi tartományok csapatait és tovább nyomult York
irányába.
Harold (az angol) nehéz helyzetbe került: arra kényszerült, hogy
feladja várakozó álláspontját a normandiai partokkal szemben és csapa-
taival erőltetett menetben északra forduljon. Súlyos erőpróba várt rá:
seregének nagyjából egy időben két erős, bár különböző típusú ellensé-
ges haddal kellett felvennie a küzdelmet.
Mielőtt a két sorsdöntő csata leírásába bonyolódnánk, melyek vég-
eredményben eldöntötték az angol történelem további alakulását, áll-
junk meg egy pillanatra. Vizsgáljuk meg, milyen is volt az az angolszász
sereg, amelynek meg kellett volna védenie hazája függetlenségét.
Sajátos fegyveres erő volt, kissé ódivatú a korabeli feudális nehézlo-
vasságra épülő hadakhoz hasonlítva. A tömeget a „nagy felkelés" (great
fryd) szabadparaszt katonái képezték, akik gyenge fegyverzetű, harc-
ban járatlan tömeget jelentettek s csupán saját „országuk" - emlékez-
zünk rá, Anglia eredetileg hét királyságból állott - védelmére ragadtak
fegyvert. Lényegesen nagyobb harci erőt képviselt az ún. ,,válogatott
felkelés" (select fryd), vagyis minden öt „telek" (hide) után egy jól
felszerelt harcos. Emellett a jarlok és a középbirtokos theignek szemé-
lyes szolgálattal és kíséretük jól felfegyverzett, de nem túl nagy létszá-
mú harcosával erősítették az ország haderejét. A krémet a királyi és
főúri kíséret hivatásos katonái, az ún. ,,házifickók" (housecarl-ok) je-
lentették.
Valamennyi angol harcos gyalogosan küzdött, a „házifickók" és a
főurak lovon vonultak hadba, de csata előtt ők is leszálltak paripájukról.
A katonák fő fegyvere a hatalmas bárd volt, amelyet félelmetes bizton-
sággal forgattak és néhány lépésre el is tudtak hajítani. Sisak, hosszú
téglalap alakú pajzs és sodrott páncéling védte a katonák testét.
Harcászatuk roppant egyszerű volt: az egész hadsereg három nagy
csoportra: balszárnyra, centrumra és jobbszárnyra tagozódott, a harc-
rend elé többnyire árkot is ástak, melyet hegyes karókkal tettek még
áthatolhatatlanabbá. Főleg a védelmi harcot kedvelték, a támadáshoz
túlságosan lassúak és nehézkesek voltak.

56
 Nos, az elmondottak alapján, szegény Harold és angol katonái semmi
jót sem remélhettek az ugyancsak gyalogosan harcoló, de sokkal gya-
korlottabb norvégokkal vagy a normandiai lovassággal és íjászokkal
szemben. Helyzetüket az is nehezítette, hogy az északi hadsereg súlyos
vereséget szenvedett, így Harold királynak serege zömével el kellett
hagynia Dél-Angliát s északra kellett vonulnia. Ezzel szabaddá vált az
út Vilmos normannjai előtt, akik éltek is az alkalommal.
No, de először kísérjük északra a jobb sorsra érdemes Harold királyt.
Az angolok lóra ültek, s egyesülve az északi országrész még harcképes
erőivel, szeptember 25-én bukkantak rá a norvégokra. Harold Hadrada

Normann lovas és angolszász „housecarl" a 11. században

57
csapatai a Derwent folyó mentén, Stamford falunál ütöttek tábort. Az
angolok kis híján meglepték a norvégokat, akik minapi győzelmük után
nem számoltak az angol sereg gyors feltűnésével.
A rendkívül mocsaras folyó két partját híd kötötte össze, a norvég
sereg kisebb részét a híd innenső oldalán meglepték és szétszórták az
angolok. Sok viking harcos veszett gyászosan a lápba. Az angolok ezzel
egycsapásra döntő fölénybe kerültek, de előnyüket egyelőre nem tudták
kamatoztatni. A hagyomány szerint ugyanis egyetlen norvég katona
megállította az angol rohamot. Az ismeretlenül maradt hős önfeláldo-
zása időt adott Harold Hadradának, hogy rendbeszedje szétzilált sere-
gét. Időközben beteljesedett a hídőrző harcos végzete: az egyik angol
vitéz vízbe vetette magát, felküzdötte magát a hídra és a magányos
viking hátába került. Ledöfte a bátor norvégot, és megnyitotta az utat
az angol sereg előtt.
Az angliai Harold, mint ezt a későbbi események bőségesen igazol-
ják, a gyors, sőt hirtelen elhatározások embere volt. Alig értek csapatai
a Derwent keleti partjára, azonnal támadott. A norvégok azonban
szilárd falanxot alkottak és visszaverték az angolok rohamát. A küzde-
lem heves volt, csatabárdok és kardok villantak a levegőben, az angolok
erőlködtek, de nem tudtak áttörni a norvég vasfalon, és visszavonultak.
A csata azonban még nem ért véget. Az angol király ugyanis nemcsak
a gyors, hanem a cseles elhatározások embere is volt. Látva, hogy nem
boldogul a norvégokkal, hadának egy részét újból támadásra küldte, de
meghagyta nekik, hogy rövid harc után látszólag rendezetlenül, kétség-
beesetten kiáltozva meneküljenek. Az ötlet bevált, még a tapasztalt
viking, Harold Hadrada is hagyta magát megtéveszteni.
A norvégok szilárd fala megbomlott, az északi harcosok győzelemit­
tasan üldözőbe vették a „gyáván megfutamodó" angolokat. Most jött
el az angol Harold pillanata: íjászai pusztító tűzzel árasztották el a
norvégokat, a futók megfordultak és újra felvették a harcot a támadók-
kal. Megmozdultak a „housecarl" -ok is, lendületes rohamuk oldalba
kapta a felbomlott norvég hadat. Az északiak visszavonultak, s bár
vezérüket, Harold Hadrada királyt egy nyíl halálra sebezte, még egy-
szer rendezték soraikat.
Az újabb angol rohamnak azonban még e tapasztalt, kemény harco-
sok sem tudtak ellenállni. Vezéreik elestek, a sereg maradványai a
mintegy 20 km távolságra fekvő Ricall felé menekültek, itt horgonyoz-
tak hajóik. Sokan elestek az üldözés alatt, még többen fogságba estek.
Az angol király megkegyelmezett a foglyoknak, és útjukra bocsátotta
őket is. Tudta, hogy egy ideig nem kell félnie a norvégoktól.
Ám az igazi veszedelem még csak most várt az angolszászokra.
A Csatornán megfordult a szél és a „Fattyú" Vilmos hajói kényelmesen

58
átvitorláztak Angliába. Harold hajói sem zavarták őket, épp a sorsdöntő
napon - szeptember 27-én - a Temze torkolatánál élelmet vételeztek.
A normannok tehát ellenállás nélkül kötöttek ki a Pevensey-öbölben.
Azaz mégis történt egy apró kis baj: Vilmos alighogy partra lépett,
megcsúszott és orra bukott. Ez a babonás katonák számára rossz jelnek
látszott. Ám a „Fattyú" nemhiába volt korának egyik legjobb katonája
és államférfija, azonnal feltalálta magát. Leporolva ruhájáról a port,
kedélyesen mondta környezetének: ,,Látjátok barátaim, máris birtokba
vettem Anglia földjét!"
A helyzet kedvezően alakult a normannok számára: az angol főerők
m essze északon harcoltak a norvégok ellen, így Dél-Anglia szabad
prédául kínálkozott. Még London elfoglalása sem tűnt megoldhatat-
lannak. Vilmos persze sokkal okosabb volt annál, semhogy belebonyo-
lódjék Európa egyik legnagyobb városának ostromába, mielőtt leszá-

Támadó normann lovas

59
mol Harold csapataival. Ezért megelégedett azzal, hogy biztonságos
hídfőt létesített, és katonáival módszeresen fosztogatta a környező fal-
vakat.
E kíméletlen hadviselésnek mélyenszántó hadászati okai voltak: Vil-
mos nagyon is tudta, mennyire ingatag alapokon áll Harold uralma,
mindenáron és gyorsan csatára kívánta kényszeríteni vetélytársát.
Ezúttal Harold, az angol, ugrott be a cselnek. Alighogy értesült a
normannok partraszállásáról, Londonba vonult. Ez még nem lett volna
hiba, de a nagy távolság miatt serege zömét maga mögött kellett hagy-
nia, így csak lovas kíséretével érkezett a fővárosba. Itt napokig pihen-
tette fáradt katonáit, közben zászlója alá hívta a környék hadinépét. Az
angolokat nagyon feldühítette Vilmos céltudatos barbársága, így sere-
gestől özönlöttek Harold táborába. Hamarosan 8-10 OOO angol készült
a nagy összecsapásra. Ezt az erőt Harold elégségesnek vélte arra, hogy
kiűzze országából a betolakodókat, és október 13-án kivonult London-
ból.
Súlyos hibát követett el, meg kellett volna várnia, míg akkora hadat
gyűjt, hogy biztonsággal felvehesse a harcot ellenfelével. Ha kivárja a
távoli tartományok csapatait, akár 15-18 OOO főnyi sereget is csatasorba
állíthatott volna.
A végzete felé masírozó angol haderő egyenesen Pevensey felé vo-
nult, majd Hastings városa közelében, a később híressé vált Senlac
dombhoz ért. E kopár - egyetlen almafa állt a tetején - és meredek
magaslaton az angol hadsereg elállta a London felé vezető utat. Letábo-
roztak és felkészültek a nagy összecsapásra.
A senlaci domb dél felé lankás, északra meredek volt, nem túlzottan
kedvezett a védelemnek, mivel, ha a sereget megverik, maradványai
csak nehezen menekülhetnek el. Harold tervét mégsem tarthatjuk
rossznak, jogosan bízhatott szilárd gyalogságának védelmi erejében, s
arra számított, ha a normann rohamok kifulladnak e szilárd pajzsfalon,
megrohamozza és teljesen szétveri a zilált és a veszteségektől meggyen-
gült normannokat.
Az angol hadi lobogót és Wessex sárkányát a nevezetes almafa alatt
tűzte ki, itt foglalta el harcálláspontját. Körülötte gyülekezett serege
,,krémje", a mintegy kétezer főnyi mindenre elszánt „házifickó".
A környékbeli rosszul fel szerelt, tapasztalatlan népfelkelőket a szár-
nyakra rakta, vonaluk megszilárdítására harcban járatosabb theigneket
és a hozzá csatlakozott kevésszámú jarl kíséretét állította a harcrendbe.
A nyugodt, győzelmében bizakodó angol gyalogság félelmetes pajzsfal-
nak látszott a közeledő normannok szemében.

A hastingsi csata ( 1066. okt. 14.) ,..

60
London fcli: l

r~,
I 1
I/ 1\. _ ..... /
,.._.,..1 ---
\

''
_, / '
I

Hastin gs kk ~

Talhumi udvarház

• normann íjiiszok ........... ...... 111111111111111

angol „housecarlok"'........ .
normann dárd3s gyalogs.ig _____ llllllÍIII
normann k)\'asság •...•........... ~ angol helyi milícia ---- ---- ~

61
 Vilmos ugyanis már előző este értesült az angol hadsereg megérkezé-
séről, és csapatait hadi rendbe állítva menetelt feléjük. Serege - létszá-
mát tekintve - valamivel elmaradt a dombtetőn álló angolok mögött,
támadó harcot is kellett vívnia, mégis azt kell mondanunk, hogy elő­
nyösebb helyzetben készülhetett az összecsapásra, mint ellenfele. Ta-
pasztaltabb, tehetségesebb hadvezér volt Haroldnál és korszerűbb,
sokoldalúbb hadsereggel rendelkezett. Csapatai között megtalálhatjuk
a kor szinte valamennyi harcos-típusát: ütőképes nehézlovasságot,
könnyűlovasokat, íjász és lándzsás gyalogosokat.
Kétségtelenül gondot okozott számára, hogy az acélkemény és szilárd
angol védelmet megtörje, harcosai féltek az ellenség bárdjától, mely,
mint Guillaume de Poitiers francia krónikás, Vilmos tetteinek egyik
dicsőitője írja, ,,könnyűszerrel kettéhasítja a pajzsot és minden más védő­
! egyvert". Ám mint a következőkben látni fogjuk, erre is megvolt az
orvosság.
A „Fattyú" három részre: balszárnyra, derékhadra és jobbszárnyra
tagolta seregét. Mindhárom csoportba kellő számú lovast és íjászt
rakott, főerőit természetesen Harold centruma ellen összpontosította,
de elegendő harcost adott a két szárnynak is, hogy a szárnyakon, a
gyengébb harcértékű angol népfelkelőkkel szemben csikarhassa ki leg-
könnyebben a diadalt.
A mintegy kilenc órától szürkületig elhúzódó csatáról kevés biztos
részletet tudunk. Tény, hogy az egy századdal később íródott Orderic
Vital-féle krónika hosszasan taglalja az eseményeket, viszont teljesen
megbízhatatlan. A derék krónikást alaposan elragadta a fantáziája,
amikor minél pompázatosabb színekkel ecsetelte az angolok bátor ki-
tartását, de ugyanakkor - talán túlságosan is - elismerte Vilmos tagad-
hatatlan hadvezéri képességeit. Vilmos „házi" történetírói pedig a kel-
leténél szűkszavúbbak, s ahol szükségesnek látják, bizony „lakkozzák"
beszámolójukat. A legmegbízhatóbb beszámolót - sajátos módon - egy
szép faliszőnyeg hagyta az utókorra: Mathilda apátnő, Vilmos nővére
- más forrás szerint Mathilda királyné - csodálatos szőnyeget készített
a normann győzelem tiszteletére, e világhíressé vált Bayeux-i szőnyeg
hitelesen ábrázolja a hadjárat és az ütközet részleteit. Láthatjuk a
normannok behajózását, az angolok pajzsfalát, melyből tüskeként me-
redeznek a normann nyilak, Vilmos lovasságának elkeseredett rohamait
és Harold király halálát.
Abban valamennyi krón.i.kás - és a szőnyeg is - megegyezik, hogy az
összecsapást a normann íjászok heves nyílzápora vezette be. Utána a
gyalogság támadott. Akciójuktól Vilmos nem remélhetee: különösebb
sikereket, csak arra számított, hogy egy kissé megrendítik a szilárd
angol harcvonalat. Harold katonáit azonban sem a nyilak, sem a .::sakha-

62
mar véres fejjel visszainaló normann gyalogosok nem ingatták meg.
Visszaverték próbálkozásaikat és még eltökéltebben várták, mit tervez
ellenük a ravasz normann.
Egyelőre Vilmosnak sem jutott más eszébe mint az, hogy újból
gyalogosaival próbálkozzék. Ezúttal, ha forrásainknak hihetünk, in-
kább a szárnyak gyengébbnek ítélt felkelői ellen támadott. A norman-
nok azonban ezúttal is megjárták, támadásaik visszapattantak az angol
védőfalról, s először a balszárny, majd később az egész normann had-
rend megfutott. Ezt a harci trükkökhöz nem szokott angol népfelkelők
már nem nézhették tétlenül. A jobbszárny katonái diadalittasan vetet-
ték magukat a menekülők után, meg akartak fizetni a gyötrő nyílzápo-
rért, a felégetett angolszász tanyákért, az egész háborúért.
Rosszul tették. Mielőtt megindultak volna, a normann sereg felbom-
lóban volt, s az a hír járta, hogy Vilmos herceg is elesett. A későbbi
„Hódító" azonban e válságos pillanatban kiérdemelte nevét. Sisakját
levetve, hangos kiáltással tudatta katonáival, hogy él és semmi baja, s
ugyanakkor lovasai egy részét az üldöző angol gyalogosokra parancsol-
ta. A nehézlovasság rohama iszonyatos volt. A korabeli gyalogság csak
akkor állhatott meg ellene, ha zárt sorban, szilárd falként védekezik.
Az angol jobbszárny azonban nem tudott megkapaszkodni. Diadal-
;.dáltásaik rémült ordításba csaptak át, amint megpillantották a feléjük
:-obogó normann lovasokat. Ez már nem harc, szörnyű mészárlás volt:
a nekivadult normannok szinte teljesen megsemmisítették az angol
iobbszárnyat, melyből csak kevés harcos tudott visszamenekülni a biz-
:onságot nyújtó dombra, a többiek elestek, vagy messze elfutottak a
.:satamezőről.
Vilmos krónikásai később azt írták, hogy a jeles hadvezér tudatosan
.:salta csapdába az angolokat, a normannok megfutása csak színlelt
:iadmozdulat volt, amely pompásan elérte a célját. Ez lehet, hogy igaz,
ám nem látszik valószínűnek. Nem egyeztethető össze a normann se-
:-egben támadt zűrzavarral, melyről a legtöbb krónikás megemlékezik.
\'ilmos éppen azzal bizonyult kiváló hadvezérnek, hogy úrrá tudott
:enni a pánikon és ki tudta használni az ellenfél hibáját.
Lassan dél felé járt már az idő, mindkét sereg elfáradt a kemény
:usában, így rövid pihenőt tartva készültek a következő összecsapásra .
...\ harc most már kedvezőtlenül alakult a jobbszárnyukat vesztett ango-
'.okra nézve, ám a normannok még korántsem nyerték meg az ütközetet.
A magányos fa mellett a büszkén lengő wessexi lobogó köré _gyülekező
angolok elszántan várták az újabb támadást. A harc szünetét arra hasz-
nálták fel, hogy gondozták sebesültjeiket, s gondosan összegyűjtötték
az elesett normannok fegyvereit és az ezerszánira kilőtt nyílvesszőket.
A normannok sem tétlenkedtek, Vilmos lázasan törte a fejét, hogyan

63
 ,,'
J'" 1........
•s •

' ,.~ .

Normann lovas és angolszász gyalogos párviadala (Jelenet a bayeux-i szőnyegről)

64
A normannok nyí/záporában összeomlik az angolok vasfala (Jelenet a bayeux-i
szőnyegről)

65
törhetné át az angol vasfalat. Gyalogságát megtizedelték az angol bár-
dok, de még mindig harcképes erőt jelentettek, főleg az íjászok. S ne-
hézlovasai alig szenvedtek még veszteséget. A herceg úgy vélte, ezeket
csak akkor veti be, ha már a vasfal meglazult, s megindulhat a döntő
áttörés. A dombon amúgy sem használhatta ki lendületes rohamát,
mivel az egyenetlen terep folytán a lovasság zárt rendje felbomlik, a
lovak kifáradnak, így a lovasroham átütő ereje lefékeződik.
Maguk a normann lovak sem hasonlítottak a későbbi lovagok gyors
és fáradhatatlan, tüzes paripáihoz. Egyszerű igáslovak voltak, nehézke-
sen kaptattak fel a meredélyen, s megzavarta őket az ellenség kiabálása,
a nyilak és bárdok széles rendet vágtak volna soraikban.
Az újabb felvonulást ismét csak a normann íjászok „tüzérségi előké­
szítése" vezette be. A sűrű nyílzáporban megritkultak az angol sorok,
de ahogy egy harcos halálra sebezve a földre roskadt, helyére másik
lépett, a pajzsfal töretlen maradt. A falat most a normann lovasság
próbálta meg szétzúzni. A roham előtt - a hagyomány szerint -, a
vakmerő lovagköltő, Ivo Taillefer, megsarkantyúzta lovát, bajtársai elé
került, és egy zsonglőr ügyességével forgatta lándzsáját. A Roland-ének
néhány sorát dalolva elsőnek vetette magát az angol pajzsokra. Vakme-
rőségéért keservesen kellett fizetnie, pillanatok alatt elesett a hauscarlok
jól irányzott csapásai alatt. Példája mégis felvillanyozta társait, akik
félelem nélkül rontottak rá az angol arcvonalra.
Órákon át folyt az elkeseredett küzdelem, s mintha a harcosok is
megérezték volna, hogy a történelem egyik legfontosabb ütközetét
vívják, a kétségbeesés elszántságával vetették magukat egymásra. Vil-
mos katonái tudták, ha veszítenek, egyikük se látja viszont az „édes
Franciaország" kies tájait. Harold serege pedig otthonában szabadságát
védte a csatornán túli betolakodákkal szemben.
A normann lovasság háromszor is támadott. A herceg alatt két ló
pusztult el, maga csodával határosan épen maradt, személyes példájával
buzdította harcra katonáit. A túloldalon elesett Harold két öccse, Gurth
és Leofwyne, de a király még élt, és karddal kezében verte vissza az
egyre hevesebb ellenséges rohamokat.
Késő délutánra járt már az idő, amikor a teljesen kimerült normann
lovasság leverten vonult vissza a bevehetetlennek tűnő domb lankáiról.
Ekkor Vilmosnak újból kezére játszott a szerencse, illetve az ellenfél
fegyelmezetlensége. _
Az angol népfelkelők bátran és ügyesen forgatták ugyan fegyvereiket,
de a fegyelem nem tartozott erősségeik közé. Ezúttal az angol balszárny
hagyta ott a biztonságos domboldalt és vetette magát a látszólag levert
ellenség után. Vilmos válasza ezúttal is megsemmisítő volt. A fegyel-
mezett normann lovasság egyetlen intésére újból csatarendbe sorako-

66
zott, és rávetette magát az óvatlan angolokra, akik most is súlyos
veszteségeket szenvedtek. A biztonságos dombon álló bajtársaik elkese-
redve nézték, hogy hullanak el a síkra merészkedett angolok a norman-
nok kardjától, és megérezték: sorsuk immár megpecsételődött. De még
ekkor sem csüggedtek. Élt még királyuk, és büszkén lobogott a hadi-
zászló. Szorosabbra vonták alaposan megfogyatkozott soraikat, kissé
feljebb húzódva a dombon, újból felsorakozott a megrövidült, de töret-
len pajzsfal.
Az angol vonal most már nem tudta lefedni a mintegy száz méter
széles dombot, így a normannok most már oldalról is támadhatták
védőállásukat. Vilmos fel is használta ezt a lehetőséget. Egész hadsere-
gével, minden oldalról egyszerre lendült támadásba. A normannok
heves rohama egyre szűkebb területre szorította az angolokat. Vilmos
-krónikásai szerint- az első sorokban harcolt, ,,hatalmas pallosával rést
ütött a pajzs-falon". Harold katonái még ekkor sem ismerték el kudar-
cukat, de a szerencse immár véglegesen ellenük fordult. Egy kósza
normann nyílvessző Harold király szemébe fúródott. Bár nem esett
össze, nem tudott tovább harcolni, kirántotta sebzett szeméből a nyilat,
s kardjára támaszkodva biztatta tovább katonáit.
A normann támadás hatására az angolok vonala most már teljesen
összeszorult, legjobb katonái négyszögbe sorakozva védték a zászlókat
és sebzett királyukat. A többiek pedig engedve a normannok nyomásá-
nak, fokozatosan és egyre nagyobb számban kerestek menedéket a
domb mögött húzódó erdő rejtekében.
Már szinte teljesen besötétedett, amikor az angol állás összeroppant,
a sebesült király elesett, a hadi lobogók a földre hulltak. A király
kísérete, a germán hagyományokhoz híven az utolsó emberig harcolt.
A sereg többi része eltünt az erdőkben. Az üldöző normannok sokat
levágtak közülük, de maguk is számos embert vesztettek a sötét erdő
homályában tomboló végső harcban.
Végül minden elcsendesedett, Vilmos fáradt katonái pihenni tértek,
az angol hadsereg maradványai szétszéledtek. Egyesek Londonba me-
nekültek, s az éjszakában kiáltozásukkal verték fel a csendet: ,,A csata
elveszett! Meneküljetek!"
Hagyjuk most pihenni Vilmos fáradt katonáit, és ne gondoljunk egy
pillanatra London ijedt polgáraira sem, hanem nézzük meg, minek
köszönhette Vilmos - akitől ettől kezdve már nem tagadhatjuk meg a
„Hódító" jelzőt - a győzelmét. Először is óriási szerencséjének, de a
bátrakat a szerencse is segíti. Ha Harold nem olyan türelmetlen és
bevárja az északi és nyugati tartományok csapatait ... Ha a két angol
szárny katonasága nem annyira fegyelmezetlen, és szilárdan tartja a

67
 helyét, ahelyett hogy hebehurgyán a menekülők után veti magát . . .
Ha . ..
Az viszont kétségtelen, hogy a sokoldalú, több fegyvernemből össze-
állt normann hadsereg minőségileg jobb volt, mint a tisztán gyalogság-
ból álló angol had, amely csak védelmi harcot tudott vívni. Vilmos is
tehetségesebb seregvezérnek bizonyult ellenlábasánál, helyes döntése-
ket hozott a harc válságos pillanataiban, személyes bátorságával erőt
öntött katonáiba, ezzel szemben Harold minden tudománya kimerült
abban, hogy csatarendbe sorakoztatva seregét, szívósan védekezett. Azt
nem írhatjuk rovására, hogy nem tudta visszatartani katonáit a látszólag
legyőzött fél üldözésétől, mindenesetre ez a tény is mutatja, hogy az
egykorú angolszász hadsereg nem tartozott a kor legjobb, legfegyelme-
zettebb fegyveres erői közé.
A jobban tagolt harcrend, az ügyesebb hadvezetés győzelmet hozott
Hastingsnél. Krónikása, Guillaume de Poitiers (Poitiers-i Vilmos) sza-
vai szerint ,, Vilmos herceg normann csapataival és kevés külső segítséggel
egyetlen nap alatt reggel kilenctől napnyugtáig uralma alá vetette Anglia
minden városát". S ha ezt nem is vehetjük szó szerint, a későbbiekben
még látni fogjuk, hogy Anglia leigázása még sok gondot okozott a
találékony normannak, a buzgó udvaronc lényegében eltalálta az igaz-
ságot: egyetlen csata elégségesnek bizonyult arra, hogy e gazdag orszá-
got néhány ezer kalandor meghódítsa. Hogyan? - Vetődik fel mindjárt
a kérdés, hisz az angolszászok - veszteségeik ellenére - még mindig
többszörös túlerejű sereget állíthattak volna szembe Vilmos szedett-
vedett hadával, Vilmos még egyetlen nagyobb várost sem tudott hatal-
mába keríteni, s Normandiából sem számíthatott nagyobb segédcsapa-
tokra, alaposan megtépázott csapatainak feltöltésére.
A választ az angliai állapotokban lelhetjük fel. Angliában a feudaliz-
mus még nem vert annyira gyökeret, mint a kontinensen, az egyes
királyságok még nem kovácsolódtak egységgé. Harold uralma sem volt
különösebben népszerű - ez is magyarázza, hogy túl gyorsan le akart
számolni a normannokkal. S a király halála után megfelelő vezető sem
akadt; Godwin fiai elestek Hastingsnél, a többi jarl pedig nem merte
68
vállalni a felelősséget Anglia védelméért, mert tudta, hogy a többiek
magára hagyják. Inkább ki akartak egyezni a „Hódító"-val.
Persze, a csatát követő napokban Vilmos még nem láthatta előre,
hogy egy csapásra Anglia urává lett. Először még azt sem tudta, él-e
ellenfele. Végül is Harold szeretője, Edith azonosította a sebekkel
borított holttestet. Vilmos megnyugodhatott, és öt napos pihenő után
megindíthatta seregét Anglia elfoglalására.
Az első és legfontosabb célnak a közeli London, Anglia szíve kínálko-
zott. A normann azonban nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy
azonnal megtámadja Európa egyik legnagyobb és legerősebb városát.
„Elkerülte a fővárost - írja Guillaume de Jumieges - és egy mellékúton
Wallingfordbajutott. Itt csapataival biztonsággal átkelt a folyón [a Tem-
zén - R . Gy.] és megparancsolta nekik, hogy verjenek tábort. Innen
támadta meg Londont. Mikor seregének előcsapatai elérték a főváros
központi terét, ott egy nagy csapat lázadót találtak, akik heves ellenállás-
sal fogadták őket."
London tehát viszonylag könnyűszerrel került a normannok birtoká-
ba. Az a néhány jarl ugyanis, aki egyáltalán gondolt az ellenállásra,
király-jelöltjével, a „Gyermek" (Atheling) Edgarral együtt északra me-
nekült.
„Karácsony napján a főemberek, mind normann, mind angol részről
királlyá választották" Vilmost. Guillaume de Jumieges szavaiból kitet-
szik már, hogy akadtak olyan angol urak, akik elfogadták a normann
herceget királyuknak. A többi úr sem bizonyult vitézebbnek: rövid
látszatellenállás után behódoltak új uruknak.
A nép azonban tovább küzdött. 1069-ben Ely közelében megerősített
táborba vonult a környék szabad parasztsága, s a környező mocsaras
vidékre támaszkodva sokáig ellenállt a hódítóknak. Majd a következő
évben, az északi viking rokonok, a dánok is részt kértek a zsákmányból.
Vilmos azonban · nem osztozott senkivel. Hiába vonult fel Estridfia
Sven király 250 hajója, hiába csatlakoztak hozzá az elkeseredett szászok
69
ezrei, Vilmost ezúttal sem hagyta el a szerencséje. Az egyesült dán-an-
gol sereg ugyanis York elfoglalása után óvatlanná vált, elmerült a város
kincseinek fosztogatásában, így a gyorsan odaérkező Vilmos meglepte
és szétszórta őket.
Ettől kezdve semmi sem fenyegette a normandiai herceg angliai
uralmát. Hódító Vilmos nyugodtan hozzákezdhetett nagy művéhez: az
angol állam teljes újjászervezéséhez. Kiváló államférfinak bizonyult,
alig két évtized alatt megszilárdította a központi hatalmat, várak és
kastélyok egész sorát építette ki, szigorú törvényekkel növelte a közbiz-
tonságot. Mivel semmi szokásjog vagy eskü nem korlátozta cselekvésé-
ben, sokkal szilárdabb és erősebb hatalmat épített ki, mint amilyen
Nyugat-Európa bármely országában volt. Az elavult és zavaros angol-
szász uralmi rendet a hűbériség egy sajátos formája váltotta fel, amely
abban különbözött a szokásostól, hogy nemcsak a legfőbb hűbéresek,
hanem valamennyi hűbérbirtokos esküvel kötődött a királyhoz. Így, ha
valamelyik nagyúrnak kedve támadt fellázadni uralkodója ellen, hűbé­
resei nem követték, mivel őket is sújtotta a törvény szigora. Európa más
országaiban a kisebb hűbéresek általában megmenekültek a megtorlás-
tól egy-egy bukott lázadás után, mivel arra hivatkozhattak, hogy eskü-
jük arra kötelezi őket, hogy hűbérurukat, bárki, még a király ellen is,
kövessék.
Vilmosnak nem volt nehéz dolga. Az új angol nemesség nagy része
éhenkórász normann vagy breton zsoldosokból állt, akik legfeljebb a
feleségüket, lovukat és a kutyájukat hozták angol földre, ahol a legyő­
zött szászok rovására pompás birtokokat kaptak. Nem csoda, hogy
legalábbis Vilmos 1087-ig tartó uralkodásáig híven szolgálták kenyér-
adó gazdájukat. Az új király, aki I. Vilmos néven került be az angol
történelembe, pontosan számon tartotta birodalma szinte valamennyi
alattvalóját. Röviddel halála előtt, 1086-ban elkészült a nevezetes
,,Domesday Book", vagyis az „Ítéletnap könyve" néven ismert birtok-
összeírás, e korában egyedülálló teljesítmény. A ma történésze számára
is kitűnő forrásértékű munka tulajdonképpen a világ első telek-katasz-
tere. Felsorolja a birtokosok nevét és hozzájuk tartozó jobbágytelkeket
(hide). A könyv arra szolgált, hogy a király pontosan tudja, melyik
alattvalójától mennyi adóra, illetőleg mennyi katonára számíthat. Ter-
mészetes ugyanis, hogy Vilmos a hadsereget is korszerűsítette. Meg-
hagyta a régi népfölkelés egy korszerűsített változatát, amely a későbbi­
ekben elsőrendű íjászok ezreivel erősítette a királyi sereget, és tette
Angliát Európa egyik vezető hatalmává. Mellettük, szigorúan megsza-
bott arányban a bárók és a nemesek személyes szolgálata és a saját, vagy
az uralkodó pénzén fogadott kíséretük erős, lovagi lovassággal emelte
az angol serege harcértékét.

70
 A jól működő angol kincstári szervezet arról is gondoskodott, hogy
az uralkodó esetenként hivatásos zsoldosokat is felfogadjon. Nem vélet-
len, hogy Anglia uralkodói lettek az elsők, akik már a 11. század óta
szinte állandóan tartottak jól felszerelt, az uralkodó utasításainak enge-
delmeskedő zsoldoscsapatokat szolgálatukban.
Azt azonban ne gondolja senki, hogy Vilmos valóban pompásan
működő államszervezete alattvalói tetszését is elnyerte. A normannok
és a hozzájuk csatlakozott angol urak szívesen fogadták az új rendet, de
nem így a szász néptömegek. A korábban szabad angol paraszt jobbágy-
sorba süllyedt, külön törvények vonatkoztak a normannokra és a meg-
hódított angolszászokra, a nem szabad állapotú angolokat büntetés
nélkül bárki megölhette. A két nép még századokig más szokások
szerint élt, más nyelven beszélt. Az angol udvar nyelve egészen a 14.
század derekáig a francia maradt, amelyet egyre rosszabb kiejtéssel, de
büszkén beszéltek Hódító Vilmos katonáinak utódai.
Eltértek a két nép szokásai is. William of Malmesbury~ a 12. század-
ban élt angol-normann krónikás, akinek többek között az Arthur-
mondakör fennmaradását is köszönhetjük, szemléletesen ábrázolja a két
nép életmódját:

A normannok várat ostromolnak

71
 ,,Az idő tájt - írja - az angolok rövid, combközépig érő ruhát viseltek,
hajukat rövidre nyírták, szakállukat borotválták, karjukon arany karkö-
tőket hordtak, bőrüket rajzokkal díszítették. Pukkadásig teleették és be-
tegre z"tták magukat. E szokásaikat aztán hódítóik is átvették. [... ]
A normannok takarékosan élnek nagy palotáikban, irigykednek egy-
másra; túl akarnak tennifeljebbvalóikon is. Alattvalóikat kizsákmányol-
ják, bár megvédik őket a többi rablótól, hűségesek urukhoz, bár a legkisebb
sértés is árulásra ingerli őket. Az árulást a velejáró szerencse alapján ítélik
meg, meggyőződésüket a pénz könnyen megváltoztatja."

Nem is volt tehát olyan jó élni Vilmos „mintaállamában": gőgös és

hitszegő normann urak, elégedetlenségüket borba fojtó angolszászok.
Az erdőkben száműzöttek bujkálnak, keserítik a gőgös normann bárók
életét. Emléküket Robin Hood máig is népszerű, bár a valóságban
feltehetőleg sohasem élt, legendás alakja őrzi.
Mindezek ellenére Hódító Vilmos személyét és politikáját nem sza-
bad kárhoztatnunk. Európa más részén sem uralkodtak jobb állapotok,
sőt ellenkezőleg, a feudális anarchia tombolását alig fékezte meg a még
csak első erőfeszítéseit tevő központi hatalom. Angliában viszonylag
rend volt, az erős királyi hatalom biztonságot nyújtott a falvaknak és
a városoknak. Reformjai hatására az angol társadalom gyors fejlődésnek
indult, nemes és polgár gazdagodott, megmaradt a szabad parasztság
egy része, s a jobbágysorba süllyedt rétegeknek sem volt rosszabb
sorsuk, mint bárhol Európában.
Búcsúzzunk el tehát a „Fattyú" -ból „Hódító" -vá nőtt Vilmostól az
,,Angolszász krónika" 12. században élt ismeretlen szerzőjének dicsére-
tet és korholást egyaránt osztó szavaival:

,, Vilmos király nagyon bölcs és nagy ember volt, megbecsültebb és hatal-

masabb, mint bármely elődje. Jóságos volt az istenfélő emberekhez, de
mértéktelenül szigorú azokkal szemben, akik ellenszegültek akaratának.
Nagyon kemény és haragtartó ember volt, így senki sem mert semmit
akarata ellenére cselekedni. Egyéb dolgok között arról a jó rendről sem
feledkeztünk meg, amit Vilmos hozott az országra: bárki telt aranyzsák-
kal a hátán utazhatott az országban és nem lehetett semmi bántódása. De
mérhetetlen szigora miatt ... a gazdag panaszkodott és a szegény lázado-
zott, ő azonban annyira megátalkodott volt, hogy nem törődött semmivel,
alattvalóinak minden parancsát teljesíteniök kellett, ha élni akartak, vagy
ha meg akarták őrizni földjeiket. Kár, hogy ilyen nagy ember ennyire
felfuvalkodott legyen és büszkeségét ennyire mindenek felé helyezze.
A Mindenható legyen irgalmas hozzá és bocsássa meg a vétkeit!"

72
 A lovagság nagy kalandja:
a keresztes háborúk
,,Gondoljátok meg lovagok,
kiknek fegyver ad hírt, nevet,
szolgálja azt most karotok,
ki értünk me1;_feszíttetett.,,
( Francia keresztes ének
1147- ből, Lakits Pál fordítása )

sz· inte egész Európa felkerekedett, mintha csak a fél évez-

red előtti népvándorlás viharos századai tértek volna
vissza. Ám most, 1096-ban nyugatról keletre özönlött a
tömeg: hercegek és bárók, lovagok és közemberek, sőt
asszonyok és gyermekek ültek szekérre vagy lóra, s in-
dultak kockázatos útjukra. Közöttük mezítlábas vagy sarus, rongyos
ruhájú szerzetesek hirdették lángoló szóval az Úr igéjét:
,;Jézus sírjátfeldúlták és meggyalázták a hitetlenek,jöjjetek, és foglal-
játok vissza az Ő országát, bűnbocsánat, örök üdvösség lészen jutalma-
tok!"
Néhány hónappal azelőtt, 1095. november 27-én a kiváló diplomá-
ciai érzékkel bíró II. Orbán pápa a franciaországi Clermontban meghir-
dette a keresztes hadjáratot. Szavai futótűzként terjedtek az egész
nyugati világban, főurak és közrendűek bámulatos lelkesedéssel - és
könnyelműséggel - öltötték magukra a keresztet, s belevágtak a lovag-
ság történetének legnagyobb vállalkozásába.
A fegyveres zarándokoknak fogalmuk sem volt arról, mekkora nehéz-
ségeken kell átverekedniük magukat, míg betehetik a lábukat álmaik
városába, Jeruzsálembe. Először is a hadszíntér messzisége riaszthatta
volna vissza őket: Párizstól Jeruzsálemig csaknem ötezer kilométernyi
utat kellett megtenniük, ebből mintegy kétezret ellenséges területen!
A több tízezres sereg élelmezésének, a lovak és egyéb állatok takarmá-
nyozásának megszervezése, a szálláshelyek biztosítása ma sem lenne
egyszerű feladat, s hogy az általában legfeljebb 100-150 km távolságnyi
menetekhez szokott lovagok és kísérőik ezt egyáltalán meg tudták olda-
ni, csak a körülmények rendkívül szerencsés alakulásának köszönhették.
A sereg több csoportban, tengeri és szárazföldi úton ért a gyülekező­
helyre, Bizáncba. A felvonulás nem volt mindenütt zavartalan. ,,Krisz-

73
tus katonái" ugyanis keményen fosztogatták azokat a vidékeket, ahol
áthaladtak. Magyarországon is több csapat vonult keresztül, közülük
Emicho, leiningeni gróf szedett-vedett csőcselékét Moson mellett telje-
sen szétverték Kálmán király határvédő erői.
A Bizánci Birodalom területén, amelynek segítségére indultak, szin-
tén napirenden voltak az összetűzések. A ravasz Alexiosz császár, és a
keresztes vezetők nem bíztak egymásban. A császár főleg Bohemond
tarantói gróftól, régi ellenfelétől tartott, aki ravaszságban felvette vele
a versenyt. A normann származású vitéz az első keresztes hadjárat
legtehetségesebb vezetőjének bizonyult, ezért érdemes személyével
közelebbről is megismerkednünk. Apja, Roger Giscard, hat testvérével
egyetemben az 1060-as években egyszerű zsoldosként érkezett Dél-
Itáliába, melynek nagy részét erővel és ravaszsággal meghódította. A fia
nála is jobb katona és daliásabb férfi volt. Anna Komnéné, a történetíró
hercegnő, gyermekkorában látta a lovagot, ,,. . .. akinek gonoszsága és
bátorsága annyival múlta felül az összes akkor idejövő latint, amennyivel
kisebb volt azokénál vagyona és hatalma", de elismerte róla, hogy „szel-
leme hajlékony", termete tökéletes.
A többi keresztes vezető között is akadt figyelemre méltó személyi-
ség. A későbbi hagyomány Bouillon Gottfried lotaringiai (ma Lorraine
tartomány Franciaországban a Rajna mellett) herceget tette a hadjárat
vezetőjévé és egyben hősévé. A valóságban Gottfried bátor és becsüle-
tes, de meglehetősen szerény képességű tipikus frank arisztokrata volt,
s majd a későbbiekben látni fogjuk, hogyan keletkezett „a szent sír
védőjének" legendája.
Ám testvérét, Balduin flandriai grófot más fából faragták. Okosabb,
pénzsóvárabb és könyörtelenebb volt istenes bátyjánál, ugyanakkor
merész, de körültekintő hadvezérnek is bizonyult.
Egészen más egyéniségnek tűnt Rajmund, toulouse-i gróf, a hadjárat
leggazdagabb és legtekintélyesebb vezetője. Bátor és okos katona, de
hiú, kiszámíthatatlan, öntelt, vezértársaival állandóan civakodott.
Míg az egyházi legendák Gottfriedet, a lovagköltők és regényírók
Bohemund unokaöccsét, Tankrédot tekintették kedvenc hősüknek,
még Madách „Az ember tragédiájá" -ba is bekerült. Benne is túltengett
a normannok kapzsisága, jó kereskedelmi érzéke - és hadvezéri talentu-
ma. Állandóan a maga útját járta, vallási célok nem érdekelték, csupán
gazdag birtokot, hercegséget keresve csatlakozott a keresztesekhez.
A gőgös, és széthúzó vezérkart a pápa külön megbízottja, Adhémar
de Puys érsek, a hadjárat névleges vezére igyekezett összehangolni -
nem sok sikerrel.
Bizáncban hosszú hónapokig időztek a keresztesek: be kellett várniuk
a később érkezőket, készülniük kellett merész vállalkozásukra. Közben

74
Jeruzsálem képe egy 13. századi kódexben

75
keményen alkudoztak a császárral: ki lesz a visszahódítandó terület
igazi ura. Szíriát, Palesztinát és Anatóliát ugyanis a 7-11. század során
a Bizánci Birodalomtól foglalták el a muzulmánok, s Alexiosz abban
reménykedett: busás ajándékokkal sikerül lekenyerezni a vezéreket, s
ezek majd bizánci hűbéresként kormányozzák a kardjukkal megszerzett
tartományokat.
A vezérek hagyták ugyan magukat megvesztegetni - ,,Krisztus ko-
porsóját sem őrzik ingyen" - ez a szólás most szó szerint igaznak
bizonyult -, de egészen más terveket forgattak agyukban. Odahaza,
Európában - Rajmund gróf kivételével- előkelő, de viszonylag szegény
hercegek vagy grófok, másod-, harmadszülött fiak voltak, akik új biro-
dalmat óhajtottak maguknak kiverekedni a mesés Keleten.
A hadjárat indító és mozgató ereje, a pápai kúria ezzel szemben saját
befolyását óhajtotta erősíteni a sikeres hadjárattal, másfelől Szent Péter
utódai szerették volna pásztorbotjuk alatt egyesíteni az egész keresz-
tény világot. 1054-ben véglegesen kettészakadt a kereszténység fő
áramlata: a bizánciak már nem ismerték el a római pápa főségét, ezért
a pápa, mint jó pásztor, ha kell erőszakkal is vissza akarta terelni
nyájába az elbitangolt fekete bárányokat.
A gazdag itáliai kereskedővárosok: Pisa, Genova, Velence és a többi-
ek ugyancsak buzgón felkarolták a „szent tervet". A tengeri szállítások-
ból mérhetetlen haszonra számítottak, és kezükbe akarták kaparintani
az Európánál akkoriban sokkal fejlettebb Kelet csodálatos kincseit, a
fűszereket, üveg-, bőr-, textilárukat, a damaszkuszi fegyvereket. Mind-
ezeket ők óhajtották hatalmas nyereséggel eladni az európai piacokon.
Azt már láttuk, milyen indokok vezérelték a nagy, és mai szemmel
teljesen ésszerűtlennek ható kaland kiagyalóit, támogatóit és a hadsereg
vezetőit. Ám nézzük, mi késztette Európa szegényeit arra, hogy minde-
nüket hátrahagyva nekivágjanak az ismeretlennek. A vallási érzést sem-
miképp sem szabad lebecsülnünk, az egyszerű emberek valóban hittek
abban, hogy nagy és nemes tettet hajtanak végre, ha az Üdvözítő sírját
ismét a keresztény közösséghez csatolják. Emellett őket is nagyon is
világias célok mozgatták: Európa a 11. század végén, az akkori termelő­
erőkhöz képest túlnépesedett, a világi és egyházi földesurak egyre
nagyobb terheket róttak a dolgozó és adózó tömegek vállaira. Olyan új
hazát kerestek tehát, ahol szolgákból urak, vagy legalábbis szabadok
lesznek.
Valami hasonló ködös eszme vezette a hadjáratban részt vevő lovagok
többségét is. Akkoriban jóval népesebbek voltak a családok, mint ma-
napság, ugyanakkor a birtokot igyekeztek a családok egyben tartani,
ezért - a „leánynegyed" kivételével, mely a kisasszonyok hozománya-
k~nt szolgált - a vagyon a legidősebb fiú kezében maradt. A többiek,

76
bármily előkelőnek érezték is magukat, voltaképp csak lovukat és fegy-
verüket tekinthették sajátjuknak. úgy látták, eljött a nagy alkalom,
hogy önállósuljanak - és meggazdagodjanak.
Most pedig nézzük meg, hova is akartak eljutni a fegyveres zarándo-
kok. Útjuk Anatólia - a mai Törökország ázsiai része - vízszegény,
nappal forró, éjjel jéghideg kopár hegyei között vezetett az áhított cél
felé. Az 1097. június első napjaiban meginduló kereszteseknek szinte
elviselhetetlen kínokat kellett kiállniuk. JJCsoda voltJJ - írja Fouches de
Chartres apát, a hadjárat tanúja - ,,hogy ily népes hadsereg egyáltalán
meg tudott maradni ebben a sivatagban. Nevetnünk, vagy sírnunk kellett,
látva, hogy igásállatok hiányában, juhokra, kecskékre, disznókra és ku-
tyákra raktuk csomagjainkat. Az állatok kínosan vánszorogtak a szokat-
lan teher súlya alatt, itt-ott egy-egy lovag is felbukkant, aki harci paripája
helyett ökrön vitette magát ... Így meneteltek Jeruzsálem felé a zarándo-
kok. JJ „A vízhiány csakhamar veszélyes méreteket öltött)) - teszi hozzá
az egy századdal később élt, de hiteles forrásokból merítő krónikás,
Vilmos, tiroszi püspök-, ,,hogy az anyák nem tudták szoptatni csecsemő­
jüket, mert nem volt tejük. [ .. .] A legerősebb férfiak z"s az állatok mögé
bújva kerestek árnyékot, olyan volt a hőség. JJ
A zarándokoknak nemcsak a természet nehézségeivel kellett megküz-
deniük. Anatólia nagy részét az 1070-es évek óta a turáni sztyeppékről
idevetődött szeldzsuk-török törzsek uralták az Iconiumban (ma Konia)
székelő Kilidzs Arszlán szultán vezetésével. A szeldzsukok, akár a
honfoglaló magyarok, félelmetes könnyűlovassággal rendelkeztek, gyors
rajtaütéseik, pusztító nyílzáporaik pokollá tették a keresztesek életét.
A törökök, akik nem azonosak a későbbi oszmán-törökökkel, nyu-
godtan várták a zarándokokat. Kissé el is bízták magukat, mivel az
előző év őszén teljesen szétverték az odavetődő első keresztes hadat,
Remete Péter szerzetes rosszul felfegyverzett, gyakorlatlan „szegénye-
it". Még az sem érdekelte őket túlságosan, hogy a június elején az
immár Kis-Ázsiában vonuló keresztes had rövid ostrom után elfoglalta
és alaposan kifosztotta Nikaia városát.
Várták az alkalmat a leszámolásra. Ez csakhamar be is következett:
július elsején Dorüleion mellett csapdába csalták és bekerítették a
Bohemond vezette előörsöket. Bohemond nem vesztette el a fejét,
utasította katonáit, hogy semmi körülmények között ne engedjenek a
csábításnak, ne rohamozzák meg a nyilaikat kilövő, majd villámgyorsan
visszavágtató ellenfeleiket, várják be az erősítést. Ugyanis azonnal
futárt küldött a derékhadhoz, és kérte, mihamarabb siessenek segítsé-
gére.
Déltájban a helyzet tűrhetetlenné vált. JJA törökök oly sűrű nyílzápor-
ral árasztották el őketJJ - írja Tyrusi Vilmos -, JJhogy sem eső, sem jégeső
nem kelthetett volna nagyobb sötétséget.))
77
 Kilidzs Arszlán biztos volt győzelmében, azt hitte, hogy az egész
keresztes had várja a bekerített táborban kikerülhetetlen pusztulását.
Keservesen kellett csalódnia. ,,Mint vészes sötét felleg", úgy zúdultak
a keresztesek bajba jutott bajtársaik megsegítésére. Élükön, jámbor
hivatásáról megfeledkezve, Adhémar püspök lovagolt, aki helyi kalau-
zok segítségével rövidebb utat talált. A püspök párezer embere még
csak kisebb zavart okozott a szeldzsukok soraiban, ám amikor a többi
keresztes is lóhalálában berobbant a csatatérre, a törökök látták, hogy
semmi keresnivalójuk sincs a nehézlovasság elsöprő rohamával szem-
ben, s aki tudta, gyors vágtával mentette életét.
A szultán bölcs moszlim volt, látta, hogy Allah akaratával nem tud
szembeszállni, háremében keresett vigasztalást, s nem avatkozott bele
az eszeveszett hitetlenek további vakmerő kalandjaiba. Így attól is
óvakodott, hogy hitsorsosait a további harcokban segítse. De nem
felejtett, s mint látni fogjuk, néhány év múlva kegyetlen bosszút állt
dorüleioni vereségéért.
A hatalmas zsákmánnyal járó győzelem és a szeldzsukok bölcs tartóz-
kodása megnyitotta az utat a Szentföld felé. Az Antitaurusz hegységben
még sokat szenvedtek a hidegtől és a vízhiánytól, de ezután valósággal
a paradicsomban találták magukat. Megérkeztek ugyanis a keresztény
Kis-Örményországba, melynek lakói megváltóikként üdvözölték őket.
Később alaposan megbánták keresztényi jócselekedetüket, a kereszte-
sek ugyanis csak bajt okoztak nekik.
Kis-Örményország fővárosában, Edesszában már megkezdődött a
keresztes sereg felbomlása. A flandriai Balduin beházasodott a királyi
családba, apósa, Torosz király alig egy hónappal Edesszába érkezése
után meghalt. A flandriai gróf tehát elsőként érte el célját: nagy és
gazdag tartomány uralkodója lett. Ezzel megszületett Ázsiában az első
keresztes fejedelemség: az Edesszai Őrgrófság.
A fősereg tovább folytatta útját Jeruzsálem felé. 1097. október 20-án
elállt a lélegzetük: megpillantották az Orontész (ma Samandag) folyó
partján épült Antiochia (ma Antakiye) városát, a mesés Kelet egyik
igazgyöngyét. Eddig a szeldzsukok eltűnése óta nem ütköztek számot-
tevő ellenállásba, de most nagyon is neki kellett gyürkőzniük, ha el
akarják foglalni e fontos várost.
A muzulmán világ egyik legjelentősebb városa, lakóinak száma ko-
rábban megközelítette az egymilliót. Falait még a görögök tették szinte
bevehetetlenné, a fellegvár mellett mintegy 16 kilométer hosszúságú
vastag, négyszög alakú falrendszerét több mint 360, huszonöt méter
magas torony erősítette. Az impozáns erődöt 1085-ben foglalták el a
szeldzsukok, most is erős, bár a falak hosszúságához mérten nem nagy-
számú helyőrség védte, a tapasztalt Jági-Szahin vezetésével.

78
 Antiochia megrohanása

A várőrség a falak és kardjuk ereje mellett még a muzulmán fejedel-

mek segítségére is számíthatott. Ám ez a segítség csak papíron volt
számottevő. A mohamedán világ vezető hatalma, a bagdadi kalifátus
ekkor már csak nevében létezett, hatalma alig terjedt túl a város kapuin.
Az egykor az Ibériai-félszigettől a közép-ázsiai Buharáig elnyúló óriási
Arab Birodalmon kalifák, emírek és bégek tömege osztozott. A ben-
nünket most leginkább érdeklő Közel-Keleten a már említett szeldzsuk
szultánság mellett a Fatimidák egyiptomi kalifátusa emelkedett ki. Ám
a két államot mélyreható politikai és - bármilyen furcsának is hat -
vallási ellentét választotta el egymástól. A Fatimida családból származó
egyiptomi uralkodóház ugyanis a mohamedán vallás síita ágához tarto-
zott - akárcsak napjainkban az irániak -, a szeldzsukok ezzel szemben
az iszlám főirányzatához, az ún. szunnitákhoz csatlakoztak. Ez eleve
elmérgesítette viszonyukat, még a közös ellenség, a keresztes hadsereg
feltűnése sem békítette meg őket egymással. 1098-ban a Fatimidák, épp
a szeldzsukok kudarcait kiaknázva, ragadták el tőlük Jeruzsálemet, a
zsidók, keresztények és moszlimok szent városát.
A két mohamedán „nagyhatalom" mellett kisebb fejedelemségek: pl.
a moszuli, damaszkuszi, aleppói bégek tartományai tarkították a térség
politikai térképét.
Hosszú hónapokig holtpontra jutottak a dolgok Antiochiánál. A ke-
resztesek nem tudtak mit kezdeni az erős falakkal, odabent pedig roha-

79
mosan fogyott a helyőrség - és az élelmiszer-tartalék. A felmentő sereg
pedig sehol. Kerboga, a moszuli atabég szervezte a hadat, amely csak
nem akart összeverődni: a hatalmaskodó, pénzsóvár keleti kényurat
nem kedvelték uralkodótársai, s abban bíztak: Antiochia egyedül is
megvédi magát.
A keresztesek remekül érezték magukat a pompás tájon, élelmük és
vizük egyelőre bőven akadt, a kikötőbe rendszeresen beevező vagy
bevitorlázó itáliai és bizánci hajók szállították az élelmet „Krisztus
katonáinak".
Karácsony táján megváltozott a helyzet, az élelem elfogyott, az időjá­
rás is rosszabbra fordult. A zarándokok sorait éhség és fagyhalál tize-
delte. A sereg körül egyre több moszlim csapat tűnt fel, s híre járt:
a nagy felmentő sereg is közeledik.
Most már erőltették az ostromot. Ám nem értettek az ostromtechnika
művészetéhez: Nikaia alatt is csak a sereg mellé beosztott bizánci
szakértőknek köszönhették, hogy bevehették a várost.
A középkori ostrom ugyanis bonyolult és nehézkes művelet volt. Már
a rómaiak korától ismertek ugyan bizonyos hadigépeket: hatalmas kő­
és dárdavető gépeket, faltörő kosokat, azzal is próbálkoztak, hogy tüzet
lődözzenek be az ostromlott várba - általában kevés sikerrel. Azzal se
sokra mentek, ha a faltörő kos rést ütött valamelyik kapun, mivel a
beözönlő ostromlók keskeny folyosóba szorulva zsákutcába jutottak,
minden oldalról csépelték őket az elszánt védők, s még ha meg is
vetették a lábukat a résben, a betört kapu mögött újabb védőművek
állták útjukat.
S ha az íjászoktól megtizedelt soraik elérték a magas falak lábát, a
támadók ostromlétrákon kapaszkodtak fel a fal tetejére. Itt sem várt
rájuk semmi jó: fentről kőzápor, forró folyadék, égő szurok zúdult a
támadók fejére. S aki elérte a fal, vagy bástya tetejét, azt a sokkal
kedvezőbb helyzetben levő, marcona védők fogadták. Az is sűrűn
előfordult, hogy a létrát sikerült az ostromlottaknak eltaszítaniuk a
faltól, ilyenkor hat-nyolc támadó is a mélybe zuhant.
A bizánciak és az arabok már fejlettebb ostromtechnikai módszerek-
kel is rendelkeztek: a falak alá aknát fúrtak, naftából, salétromból és
más anyagokból összekotyvasztott tüzes folyadékot, ún. görögtüzet
fecskendeztek be a várba. A leghatékonyabb fegyvert az ostromtornyok
jelentették. Falmagasságúra épített magas fatornyok voltak, ahonnan az
íjászok eredményesen lőhették a várbelieket, s ha sikerült átjárót készí-
teni, rohamra indulhattak a támadók. Ám e pompás hadigépnek is
megvolt a gyengéje. Bárhogyan is védték, bármennyire is locsolták
őket, a védőknek gyakorta sikerült lángra lobbantaniuk a nagy fárad-
sággal összetákolt pompás tornyokat.

80
Csata a szeldzsukokkal

Ez történt Antio-
chia falainál is, ahol
Jági-Szahin találé-
kony katonái fel-
gyújtották a keresz-
tesek legnagyobb
tornyát, amelyhez
oly sok reményt
fűztek. A helyzet
egyre válságosabbá
vált. Két felmentő
sereget április végé-
ig már sikerült visz-
s zaűzniük, de ek-
korra már Kerboga
is összegyűjtötte vo-
nakodó seregét, és
megindult Antio-
hia felé. A moszlim
Yezér azonban súlyos hadászati hibát vétett: márciusban hetekig állt
Edessza alatt, melyet az ügyes Balduin szívósan védett. Így az atabég
értékes, pótolhatatlan időt vesztett.
Május elejére azonban így is riasztóan közel jutott a keresztesekhez,
akik lényegében még egyetlen lépéssel sem jutottak közelebb Antiochia
elfoglalásához. A táborban csüggedés honolt, a vezetők nem tudták,
mitévők legyenek.
S e válságos pillanatban megjelent a mentőangyal: régi ismerősünk,
a normann Bohemund, aki az egyik haditanácson szerényen közölte,
hogy ha akarják, kezükbe adja a várost. Jutalmul „csupán" azt kérte,
hogy ő legyen az ura a pompás keleti mesevilágnak. Az urak berzenked-
:ek, de nem volt más megoldás, állniok kellett az alkut. Mindössze azt
_ötötték ki, hogy Bohemund normannjai törjenek be elsőként a „jól
órzött" várba.
A ravasz tarantói gróf könnyen ráállt az alkura: megegyezett már az
egyik falszakasz parancsnokával, az örmény-keresztény Firuzzal, aki
::1emesen csengő bizánci aranyakért vállalkozott arra, hogy beengedi
Krisztus katonáit a városba.
A nagy akció június 2-án késő éjjel zajlott le. Reggel, az ellenség
éberségét elaltatandó, Bouillon Gottfried hétszáz lovaggal és kellő

81
zajjal elvonult, mintha Kerboga ellen készülne. A csapat később csend-
ben visszatért, és felsorakozott a támadásra kész normannok mögött.
A normannok izgatottan vártak a „Két Nővér" nevet viselő tornyok
alatt, ahol Firuz parancsnokolt. Majd „Firuz megadta a megbeszélt jelt"
- számol be az eseményről Tyrusi Vilmos -, és azonnal leengedett egy
kötelet, erre létrát erősítettek, amit az örmény visszahúzott. De senki sem
mert rá felkapaszkodni, hiába parancsolt rájuk Bohemund, végül a nemes
úr maga lépett elő és gyorsan lépdelt felfelé. Keze elérte a falkoronát,
Firuz megragadta, és behúzta a fal mögé. »Áldott legyen e kéz« - szólt
Bohemund, és átölelte Firuzt."
Ettől kezdve viharos gyorsasággal peregtek az események. A nor-
mannok leküzdötték a szomszédos torony őrségét, majd - még mindig
csendben - megnyitották az egyik kaput várakozó bajtársaik előtt. Az
álmukból felriasztott védőkkel gyorsan és kíméletlenül végeztek a vá-
rosba rontó keresztesek, akiket a város nagyrészt keresztényekből álló
lakossága is buzgón támogatott - az őrség kivételével -, így csakhamar
a város urai lettek. A fellegvár azonban makacsul kitartott, s csak
később, Rajmund toulouse-i gróf előtt tette le a fegyvert, ami később
sok bonyodalmat okozott a két, egymást amúgy sem kedvelő nagyúr:
Bohemund és Rajmund között.
A keresztesek valóban az utolsó pillanatban foglalták el Antiochiát:
három nappal később maguk is ostromlottakká váltak, mivel Kerboga
hatalmas serege végre megérkezett Antiochia alá. Az ostromlókból
egyszerre ostromlottakká lett zarándokok helyzete cseppet sem volt
rózsás. A mohamedán sereg hatalmas volt, a város élelemkészleteit
viszont kimerítette a hosszú blokád, így az újsütetű győzteseknek - és
a lakosságnak - szinte semmi élelme sem maradt. Az éhínséget hamaro-
san járványok követték, áldozatul esett a pápai megbízott, a derék
Adhémar is. Ettől kezdve senki sem maradt, aki békéltetőként léphetett
volna fel az egymással szüntelenül torzsalkodó vezérek között.
Hercegek, lovagok és katonák egyaránt veszve érezték magukat,
helyzetük annyira reménytelennek tűnt. Egyedül Bohemund nem vesz-
tette el a fejét, aki „oroszlánbátorsággal és rókaravaszsággal" tudott
küzdeni - a saját érdekeiért. Antiochia pedig, mint tudjuk, immár az
ő városa volt. Kierőszakolta, hogy két hétre megkapja az egész sereg
főparancsnokságát, s ezalatt döntésre akarta vinni a dolgot.
Az ellenség szándékait kiszimatolandó június 27-én küldöttség ment
Kerbogához. A keresztesek, lovagi szellemükhöz híven, felajánlották az
atabégnek: a két hadsereg ötven válogatott harcosa küzdjön meg egy-
mással, s ha a frankok diadalmaskodnának, a moszlim nagyúr szabad
elvonulást biztosít számukra. Kerboga ismerte a keresztesek szorult
helyzetét, ezért, kellő keleti szóvirágokba burkolva javaslatát, feltétel
nélküli megadásra szólította fel Antiochia védőit.
 Bohemund nem is várt egyebet, az egész küldöttség csupán azt a célt
szolgálta, hogy bebizonyítsa a nyílt csatától ódzkodó frank báróknak:
nincs más kiút.
A vezérek a csüggedt keresztesek ideológiai megdolgozásáról is gon-
doskodtak. Rajmund gróf egyik embere, Pierre Barthélemy, még június
derekán álmot látott. Megjelent előtte András apostol, és megmondta
neki, hogy itt, Antiochia városában rejtőzik ama szent lándzsa, mely a
keresztre feszített Jézus oldalán sebet ütött. S valóban lőn csoda: hosz-
szú és derekas munka után a megjelölt helyről valóban kiástak egy
lándzsát.
Krisztus katonái ettől kezdve bíztak jószerencséjükben, és június
28-án harcrendjüket 12 oszlopra tagolva, kétségbeesett támadást indí-
tottak Kerboga többszörös túlerejű serege ellen. Kerboga elbízta ma-
gát: semmit sem tett a keresztesek felvonulásának meggátolására, s ha
ezek, a puszta életükért küzdő nehéz vasas lovagok egyszer rohamoztak,
nem akadt olyan hadsereg, amely fel tudta volna tartóztatni őket.
Ezúttal is győztek, rohamuk elsöpörte Kerboga meglepett hadait.
A krónikások csodáról írtak. Arról azonban a moszlim írók emlékeznek
meg, hogy a moszuli atabéget bizony rútul cserbenhagyták szövetsége-
sei. Először a damaszkuszi bég lovasai vágtattak el a csatatérről, nyo-
mukban az aleppói, homsi és a többi bég csapatai iszkoltak.
Bohemund sorsdöntő győzelmet aratott: ha veszít, elpusztul az egész
zarándokhad, s már a kezdet kezdetén gyászos véget és a lovagság nagy
;._alandja. A normann vezér elérte célját, városában maradt, a következő
:elvonásnak már csak tétlen szemlélője volt.
A cél most már Jeruzsálem volt. Féléves pihenés után, 1099 januárjá-
::,an mozgásba lendült a maradék keresztes sereg. A tengerparton vo-
:mltak, és sorra meghódoltatták a ma is jól ismert libanoni városokat:
Tirt (Tyrus, vagy görögösen Türosz), Bejrútot és Tripolit. Közben
::,eköszöntött a forró mediterrán nyár. Lyddában, - ma Lod, Izrael
:egfontosabb légikikötője - haditanácsra ültek össze a vezérek, mielőtt
Júdea hegyei közé lépett volna a sereg. Sokan a hőségre hivatkozva
Sszre szerették volna a támadást halasztani, de a többség döntésre
szerette volna vinni a dolgot, s 1099 májusának utolsó napjaiban megin-
jult a sereg Jeruzsálem felé. Útközben Tankréd kísérőivel együtt elha-
:ározta, hogy meglátogatja Bethlehemet, Jézus születésének helyét.
~em vallásos cél vezette: megirigyelte nagybátyját, aki már pompás
-.-árost, sőt tartományt szerzett kardjával és eszével magának. Tankréd
:s sikerrel járt, Bethlehem és környéke meghódolt előtte. Így, bár a
hadjárat még egyáltalán nem ért véget, máris három kisebb keresztes
fejedelemség létesült: Edessza, Antiochia és Bethlehem, ami jelezte,
milyen nehéz dolga lesz a majdani keresztes-királynak, ha meg akarja
szervezni birodalmát.
83
 ,-::'Q ~-<r?/A.'
llarcban a keresztesek
Ám, hogy egyáltalán gondolhassanak hódításaik megszervezésére a
seregnek meg kellett hódítania Jeruzsálemet. Az elővédet Bouíll~n
Gottf:ied lota.ringiai k~tonái képezték:. akik 1099. június 13-án reggel
megp1ll~.tottak J er~zsalem tornyait. Orömükbe nem csekély aggoda-
lom vegyult: Jeruzsalem a moszlim világ legerősebb bástyái közé tarto-
zott. Magas dombon épült, falait zömök, fenyegető külsejű bástyák és
tornyok védték.
Az egyiptomi kormányzó, lftihár ad-Daula tapasztalt katona volt
hosszan tartó ostromra rendezkedett be. Raktárait feltöltötte a vízről
e?}' rejt~tt fo~rá~ gondos~odot~, amelyből egy, a római korban épült
v1zvezeteken at Jut el az eletado folyadék a városba. Iftihár arról sem
feledkezett meg, hogy kiűzze a városból a keresztényeket nem akart
úgy járni, mint Antiochia védői. · '
A zarándokok ezzel szemben szomjaztak, s élelemben sem bővelked­
te~. Nem reménykedhettek abban, hogy a legbiztosabb ostromtechni-
ka1 „csodafegyver", a kiéheztetés, beválik Jeruzsálemnél. Arra sem volt
elég idejük, hogy mód.szer.esen, hadigépekkel próbálkozzanak, ezért egy
s~erz~tes, Petrus_ Des1d~~ms !~lk.esítő s~avaira, aki azt állította_: az igaz
hit mmden akadalyt lekuzd, Jumus 13-an rohamra indultak. Am vagy
84
a derék barát nem értette jól az égi üzenetet, vagy 13-a bizonyult
szerencsétlen napnak, tény, hogy 700 ember elvesztése után a roham
véresen összeomlott. Persze az sincs kizárva, hogy a kudarc oka abban
keresendő, hogy teljesen előkészületlenül indították az erős és elszánt
ellenféllel szemben.
A legközelebbi haditanácson, június 15-én úgy döntöttek, hogy sür-
gősen hordozható ostromtornyokat emelnek, húsz méter magas, vastag,
kemény fából készült építményeket, s ezek segítségével próbálnak újra
szerencsét. Ám honnan vegyék a megfelelő faanyagot? Két napra rá
váratlan szerencse köszöntött az ostromlókra: Jaffába, a mai Tel-Aviv
kikötőjébe hat hajó vitorlázott be élelmiszerekkel, szerszámokkal meg-
rakva.
Most már elvonulhattak a legközelebbi erdőbe, és három hét alatt
,,két hatalmas ostromtorony és nem kevés egyéb gépezet" készült el, jelen-
tette a hadjárat egyik hív krónikása: Albert, aacheni kanonok, aki 1130
körül írt munkájában szemtanúk beszámolója alapján hiteles képet
festett az első keresztes hadjárat zavaros eseményeiről.
Július 10- e körül a rőzsével, bőrökkel, fával álcázott, vízzel gondosan
megöntözött tornyokat lassú, fáradságos munkával a támadás célpont-
85
jaként kijelölt Sion-hegy északi falához tolták. A védők heves nyílzá-
porral, égő lövedékekkel, görögtűzzel próbálták elpusztítani a lassan,
de könyörtelen eltökéltséggel a fal felé közeledő ormótlan szörnyeket.
Hiába. Július 14-én kora délután az egyik ostromtorony, melyben
Gottfried lotaringiai harcosai rejtőztek, közvetlenül a fal mellé került,
ám a másik, ahol Rajmund, toulouse-i gróf parancsnokolt, a rendkívül
erős elhárító tűzben nem tudott közelebb vergődni.
Most az egész sereg izgatottan figyelte a lotaringiaiakat. Gottfriedet
nem riasztotta el a támadástól, hogy egyedül maradt, és „midőn eljött
az óra, amikor a Mi Urunk értünk kereszthalált szenvedett" (a keresz-
tény hagyomány délután 3 órára teszi Jézus kínhalálának időpontját)
„a pallón elsőként egy Liutolt nevű lovag ugrott a falra" - írja Fouches
de Chartres.
Gottfried válogatott harcosai habozás nélkül követték. Elkeseredett
harcban, jó védőfegyvereik segítségével leküzdötték a falszakasz őrsé­
gét, majd átrohantak az erőd túlsó oldalára, és a délfranciák előtt is
megnyitották az utat. Gottfried mögött Tankréd normannjai nyomul-
tak be a városba. Szilaj rohammal maguk előtt terelték az immár fejüket
vesztett védőket, akik a város szívében, a „Szent városban" próbáltak
még egyszer megkapaszkodni. Itt, az iszlám megszentelt templomai-
ban, a Szikladómban és el-Aqsa szent mecsetjében kerestek volna
menedéket. Ellenállásról szó sem lehetett, a győzelemtől és vértől meg-
ittasult keresztesek legázolták, elsöpörték őket.
Számos moszlim Salamon palotájának ciszternáiban (vízlevezető
árok) próbált elrejtőzni. Albert von Aachen így számolt be e megrendítő
eseményről: ,,A palota kapui előtt található egy királyi ciszterna, oly
nagy és mély, hogy tóhoz hasonlítható. Számos szaracén (moszlimok neve
a keresztény íróknál) próbált menedéket találni a víztartályhoz vezető
lépcsők alatt, ezeket vízbe dobták, másokat a parton öltek meg. A palotában
10 OOO muzulmánt mészároltak le a keresztények, majd elhagyva a palotát
az utcákon hányták kardélre a menekülni igyekvő pogány katonákat."
A borzalmas jeleneteket hosszasan sorolhatnánk, egyet azonban min-
denképp le kell szögeznünk. Jóllehet a keresztesek nagy győzelmet
arattak, elfoglalták a hadjárat célpontját, Jeruzsálemet, de vérlázító
kegyetlenségükkel maguk ellen fordították a térség amúgy is fanatikus
moszlim lakosságát, amely ettől kezdve engesztelhetetlen gyűlölettel
állt szemben velük.
Akadtak persze jóérzésű keresztesek is. Bouillon Gottfried, aki sem
hadvezéri, sem államférfiúi tehetségével nem tűnt ki vezértársai közül,
emberségével érdemelte ki, hogy az első keresztes hadjárat legrokon-
szenvesebb alakjává, igazi hőssé emelkedjék. Nem vett részt a vérfür-
dőben, sőt igyekezett csitítani a vérgőzös, elállatiasodott katonákat.

86
A lotaringiaiak betörnek Jeruzsálembe

87
 A normann Tankréd, a hősi énekek másik kedvelt alakja is megpró-
bált emberként viselkedni, de önhibáján kívül kudarcot vallott. Három-
száz szaracén, a szabad elvonulásban bízva, letette a fegyvert előtte.
Kegyetlen harcostársai azonban - tiltakozása ellenére - leöldösték a
lovagi szavában bízó szerencsétleneket. A „Bölcsek" - Albert von
Aachenre hivatkozhatunk ezúttal is - még meg is indokolták aljas
tettüket: ,;Jeruzsálemet meghódítottuk - mondták - de meg is kell őriz­
nünk az ellenség haragja ellen, Babilónia királya [valójában az egyiptomi
Fatimida szultán- RGy.] támadásra készül ellenünk, ellenséggel leszünk
körülvéve kívülről és a falakon belül is. Gondolkodás nélkül le kell ölnünk
a szaracén foglyokat, azokat is, akiktől egyébként gazdag váltságdíjat
kaphattunk volna."
A mohamedán ellentámadás veszélye valóban fennállt, s amikor a
lovagok fejét a mészárlás végén tartott áhítatos istentisztelet megtisztí-
totta a vér gőzétől, tanácskozásra ültek össze, mit is kezdjenek új
birodalmukkal. Jó feudális szokáshoz híven királyt akartak választani.
Rajmund toulouse-i gróf, mint a hadjárat legtekintélyesebb és leggaz-
dagabb vezetője természetesnek tartotta, hogy ő lesz „Krisztus orszá-
gá" -nak uralkodója. Ám illendőségből és álszerénységből vonakodott
elvállalni a megtiszteltetést, s ő csodálkozott a legjobban, amikor a
vezérek, akik nem kedvelték az okos, de hiú és kiszámíthatatlan nagy-
urat, tudomásul vették lemondását.
Az újabb jelölt az ostrom hőse, Gottfried lett, aki valódi szerénység-
tői vezettetve nem fogadta el a királyi címet, megelégedett a „a szent
sír védője" szolidabb elnevezéssel.
Egyetlen esztendeig töltötte be hivatalát. Megválasztása - 1099.
augusztus l-je - után alig egy héttel fel kellett vennie a küzdelmet
al-Afdal egyiptomi hadvezérnek Jeruzsálem felmentésére elkésve siető
hadával. Az összecsapás Jeruzsálemtől nyugatra, Ramla mellett
zajlott le.
A frank nehézlovasság rázúdult a meglepett egyiptomi hadseregre,
és egyetlen lendületes rohammal elsöpcrte a csatatérről. Tankréd most
is az első sorokban harcolt, s nemcsak a csatában, hanem a zsákmányo-
lásban is élen járt, normannjai élén betört az egyiptomi táborba és
learatta az elsőknek járó bőséges jutalmat. A győztesek hálaadó misét
tartottak, mindenki örvendezett.
A keresztesek győzelmei újabb tömegeket lendítettek mozgásba
Európában. 1101-ben az ún. ,,lombard" keresztes hadjáratban - így
nevezték a zarándokúton részt vevő sok ezer észak-itáliai parasztról és
kézművesről, akikhez természetesen hercegek is csatlakoztak, így az
egyik első trubadúr (lovagköltő) IV. Vilmos aquitániai (a mai Délnyu-
gat-Franciaország) herceg, István burgundiai gróf, az első keresztes

88
hadjárat vitézeit elkísérő István, Blois grófja (Hódító Vilmos Adele
nevű leányának férje).
A három csoportban menetelő keresztes had létszáma felülmúlta az
első keresztes hadjárat résztvevőiét. Mégis csúfos vereséget szenvedtek:
Kilidzs Arszlán szultán, akit Bohemund Dorüleionnál oly alaposan
megleckéztetett, most visszavágott. Csapdába csalta, és szinte teljesen
megsemmisítette a keresztes hadakat. Hírmondójuk is alig vetődött el
Jeruzsálembe.
A vereség nagyban befolyásolta az új állam egész létét. A kudarc
hatására a nagy lelkesedési hullám leapadt, az új országukban rekedt
keresztesek immár saját erőforrásaikra utalva próbálták megőrizni szi-
getüket a mohamedán államok tengerében, melynek hullámai már-már
elnyeléssel fenyegették a kis minta-feudális államocskát.
Gottfried utóda testvére, az ügyes és ravasz Balduin, edesszai őrgróf
lett (uraik. 1100-1118). Ő már nem utasította vissza a királyi koronát.
1102 májusában Jaffánál újabb vereséget mért az egyiptomiakra, las-
sanként növelte kicsiny birodalma határait, s hozzákezdett új államának
berendezéséhez. Viszonylagos rendet teremtett marakodó vezértársai
között. Szerencséje volt: a keresztesek első nemzedékének nagy egyéni-
ségei, Balduin vetélytársai viszonylag gyorsan eltűntek. Rajmund 1105
februárjában, Tripolisz ostrománál belehalt sebeibe. Bohemundot még
1100-ban elfogták a szaracénok, s három év múlva hiába nyerte vissza
szabadságát, szeretett Antiochiája mohó unokaöccse, Tankréd birtoká-
ba került, s a már talaját vesztett normann lovag 1108-ban örökre
elhagyta egykori dicsőségének szinterét. Tankréddal viszont megegye-
zett Balduin, így az ő uralmát belülről semmi nem fenyegette.
Az uralkodása alatt fokozatosan terjeszkedő Jeruzsálemi Királyság
teljesen a nyugati hűbéri rendszer mintájára épült fel. A király nem volt
korlátlan uralkodó, hatalmát a királyi tanács s mindenekelőtt a nagy
hűbérurak korlátozták. Uralma alá a szorosan vett Jeruzsálemi Király-
ság mellett még három fejedelemség: az Edesszai Őrgrófság, a Tripoli-
szi Grófság és az Antiochiai Hercegség tartozott. Előbbiben a későbbi
király, Balduin de Bourgh, Tripoliszban a toulouse-i grófok leszárma-
zottja, Antiochiában Tankréd 1112-ben bekövetkezett halála után uno-
kaöccse, Roger salernoi gróf, majd ennek utódai uralkodtak.
E kifejezetten katonaállam fegyveres erejét részben a király és a
nagyhűbéresek feudális csapatai, részben a helyi keresztény lakosságból
toborzott milícia, részben az egyházi lovagrendek katonái alkották.
Európából csak ritkán kaptak segítséget, évente legfeljebb néhány tucat
buzgó, vagy kalandvágyó lovag érkezett, akik többnyire, miután sikere-
sen kiverekedték magukat a moszlimokkal, haza is tértek. Egész fegyve-
res erejük, lovagokkal, milicistákkal és alkalmi keresztesekkel egyetem-
ben is alig haladta meg a 15 000--18 OOO harcost.
89
 Ó, Damas zkusz

. . · Kir3lys:ig
• . Jcruzsalc;\ ( l244)
( 1099- 11

Tripoliszi Grófs:ig
- ( 11 02-1289) .

~~~~~~~8)
· · Hcrcegscg
- .

~ -·
Kis-Orm~3 11 98--1375)
~ ( 108 1- 10 •
' nyorszag

LJ ~i~~: · Ö grófs:ig
1
148)
. . Ciprusi Kir:ilys:ig
- ( 11 92-1489)

M ......... hágó

~ •••••••.• C!)3t..l

181 .... kcrCS:llCS t:fO!-.Sl:·gck 1291

6 ........ .kc:resztes várak

A. .. m o hamcd:i.n v:irak

90
 Hogy ez a csekély fegyveres erő hogyan tudta magát két évszázadig
fenntartani a mohamedán államok többszörös túlerejével szemben, az
több szerencsés körülmény együtthatásának köszönhető. A legfonto-
sabb ezek közül a mohamedán környezet megosztottsága volt. Az
egyiptomi kalifátus, mely önmagában is lényegesen nagyobb erőforrá­
sokkal és hadsereggel rendelkezett, mint a keresztes állam, belső bajok
folytán hanyatlott. A kalifák vagy gyermekek, vagy a hárem gyönyörei-
től elpuhult tehetetlen bábok, a tényleges hatalmat a vezír gyakorolta.
A szeldzsuk szultánság hadilábon állt a síita Egyiptommal, s erejét
egyébként is lekötötte a Komnénosz-ház tehetséges uralkodói-!. Ale-
xiosz, II. János, majd 1. Mánuel - alatt újjáéledt Bizánccal vívott
gyakori háborúskodás. Szíria és a közel-keleti moszlim világ többi
országa megoszlott, a különféle emírek, bégek és atabégek folytonosan
marakodtak egymással, sőt egyesek (mint a damaszkuszi emír) gyakorta
szövetségre is léptek a keresztesekkel.
A sokszínű mohamedán világ sajátos képződménye volt a „hasis-
evők" (,,asszaszinok") szektája. Alapítója, a később „Hegyi Öreg" né-
ven ismert és rettegett Husszein ibn-Szabbah 1090-ben hatalmába
kerítette az észak-perzsiai Alamut várát és itt, ezen az eldugott tájon
kiépítette a kor legjobb terrorista szervezetét. Ügyes trükkel dolgozott:
hasis segítségével elaltatta a merénylet végrehajtására kiszemelt ifjakat,
akik felébredvén kábulatukból, a „paradicsomban": csodálatos kertben,
fényes paloták közt találták magukat. ,,Továbbá számos hölgy lakott itt,
.2 világ legszebb lányai" - írja Marco Polo, a híres velencei utazó, aki
megfordult az akkor már lerombolt Alamut közelében - ,,kik minden!aj-
ta hangszeren gyönyörűen tudtak játszani, és édesen énekeltek, és úgy
táncoltak a források körül, hogy gyönyörűség volt nézni őket, és mindeze-
ken felül jól megtanultak minden elképzelhető hízelkedést és kedveskedést,
.2mivel a férfiaknak kedvében lehet járni." Ám a gyönyörnek hamarosan
\·ége szakadt, újból hasist itattak a szerencsétlenekkel, akik felébredve
megdöbbenve látták, hogy kiűzettek a paradicsomból. Ekkor az „Öreg"
elé vezették őket, aki „megnyugtatta" a csalás áldozatait: visszakerülnek.
a paradicsomba, csak még előtte el kell végezniük egy „csekélységet",
meg kell ölniük valakit. A merénylet célpontjai az „Öreg" keresztény,
\·agy moszlim ellenfelei voltak, de az is sűrűn előfordult, hogy az
asszaszinok „bérmunkában" gyilkoltak. A merénylők boldogan vállal-
ták a veszélyt, hisz biztosra vették, haláluk után ismét megízlelik a
,,földöntúli" boldogság édes gyümölcseit.
A keresztesek másik erőssége váraikban rejlett. Kitanulva a keleti
építőművészet titkait, csakhamar várak tucatjai, sőt százai épültek a
viszonylag kis területű országban, mint Tortosa, Athlit, Crac des Che-
valiers, Kerak, Montgisard, s megerősítették a birtokukba került váro-

91
sokat is. Ettől kezdve viszonylag egyszerű hadászati módszerekkel
szállhattak szembe a moszlimok támadásaival: megerősített falaik mögé
rejtőztek, s megvárták, amíg az ellenségnek kimerülnek a tartalékai.
Csak akkor ütköztek meg, ha erre kedvező lehetőség nyílt, vagy rákény-
szerültek. E módszerrel - az 1144-ben elvesztett Edesszai Őrgrófság
kivételével-egész 1187-ig minden nagyobb ellenséges támadást sikere-
sen átvészeltek.
A Jeruzsálemi Királyság hadseregének legjobb alakulatait - s ebben
rejlik hosszú fennmaradásának harmadik „titka" - az egyházi lovagren-
dek katonasága képezte. A napjainkban Máltai Lovagrend néven ismert
johanniták, vagy ispotályosok eredete i. sz. 900 tájára tehető. Ekkor
még a „Szentföldre" érkező zarándokok támogatásával, a betegek ápo-
lásával foglalkozó vallási társulás. Egészségügyi szervezetük, melyet
később is fenntartottak, a legjobbnak számított az egész keresztény
világban. Ám már a 1110-es években emberbaráti kötelezettségeik
mellett mindinkább előtérbe kerültek a katonaiak: a rend rövid idő alatt
hatalmas hadakozó szervezetté, a keresztes államok egyik legnagyobb
földbirtokosává fejlődött.
Katonailag ütőképesebbnek, ám az állam létében károsabbnak bizo-
nyult a templomos lovagrend, mely nevét első rendházáról nyerte.
II. Balduin király ugyanis Salamon egykori templomának közelében
jelölte ki az akkor még összesen kilenc lovagból álló testület szállását.
A templomosok alakították ki a virágzó feudalizmus legtökéletesebb
katonai szervezetét. A rend élén álló nagymesternek és a főtisztségvise­
lők tanácsának minden rendtag gondolkodás nélkül engedelmeskedett.
Szabályzatukban, mely az egykorú hadtudomány tapasztalatainak talán
legjobb összefoglalója, le is szögezik: ,,Ha egy testvér megtagadja, hogy
a Rend parancsát teljesítse [ ... ] megfosztják a Rend ruhájának viselésé-
től, sőt láncra is verhetik." Nagyon kemény katonák voltak, a moszlimok
rettegtek tőlük, ritkaságba ment, ha egy templomos megadta magát.
Igaz, nem is számíthattak kegyelemre. Erdekes ellentmondás történe-
tükben, hogy jóllehet a templomosok büszkén - és joggal - vallották
magukat „Krisztus lovagjai" -nak, s olyat nem is fogadtak soraik közé,
aki nem nemesi származású, s már nem ütötték lovaggá, mégis a hada-
kozás mellett cseppet sem a feudális jellegű kereskedelmi, pénzszerzési
ügyleteket kedvelték. Kezükbe kaparintották a zarándokszállítás mono-
póliumát, uzsorakamatra kölcsönt folyósítottak, mindenféle üzleti vál-
lalkozásba fogtak. Bizonyára ez okozta (gőgös viselkedésük, titokzatos
szokásaik mellett), hogy hamarosan közutálatnak örvendtek mind· a
keresztény, mind a mohamedán világban.
A johannitákkal, harcos- és vetélytársaikkal együtt államot alkottak
az államban, önálló politikát folytattak, tekintélyes fegyveres erejüket

92
 A Crac des Chévaliers, a „Tengerentúl" legszebb vára

- a két rend egyenként mintegy 1000- 1500 nehézfegyverzetű lovagot,

és 6-7000 egyéb fegyverest tudott zászlói alá sorakoztatni - nem mindig
állították az állam szolgálatába. Előfordult, hogy önös politikájukkal
szükségtelen háborúba sodorták a Jeruzsálemi Királyságot, s főleg a
sorsdöntő 1170-es 80-as években széthúzásukkal, torzsalkodásukkal
sírásói lettek saját „keresztény" országuknak.
No, de térjünk vissza az eseményekre. Midőn az első király, Balduin
1118-ban örök álomra hajtotta fejét, halálos ágyán nagy igazságot sutto-
gott utódainak: ))Országunk addig állhat fenn) míg Szíria és Egyiptom
nem egyesüf). Hosszú évtizedekig ez a veszély nem vált valósággá, sőt
Amalrich uralkodása alatt ( 1162-1174) a keresztesek három - mérsékelt
sikerrel záródó - hadjáratot is vezettek Egyiptom szívének, a Nílus
deltájának elfoglalására.
A bajok északon kezdődtek. 1144-ben Imán ad-Din Zengi, moszuli
atabég, az első igazán jeles moszlim hadvezér, akivel a keresztesek eddig
összemérték kardjukat, elfoglalta Edesszát, s vele együtt a tartomány
nagyobbik felét. A keresztény világ riadót doboltatott. Clairvaux-i

93
 Templomos lovag

Szent Bernát~ a korszak legtekintélye-

sebb egyházi vezetője maga állt az új
keresztes hadjáratot meghirdető pro-
pagandahadjárat élére. Minden ékes-
szólását latba vetve igyekezett a két
legnagyobb uralkodót, a német III.
Konrád császárt és a francia VII. La-
jos királyt meggyőzni: személyesen
vezessenek hadat a keresztesek támo-
gatására. A királyok végül is hallgat-
tak a buzgó és erőszakos Bernátra, és
ezzel kezdetét vette a második keresz-
tes hadjárat.
Az egész keresztény Európa nagy
várakozással figyelte az 1147 nyarán a
„Szentföldre" induló, mintegy
40-45 OOO főnyi nagy sereg sorsát.
A külön vonuló német és francia had
már útközben . súlyos veszteségeket
szenvedett, főleg a németeket tépázták
meg kegyetlenül. Dorüleion közelé-
ben, ahol - mint emlékszünk - Bohe-
mund oly pompás győzelmet aratott,
I. Maszud szeldzsuk szultán gyors lo-
vasai egyetlen rohammal szétverték a
meglepett németeket. Maga Konrád
és unokaöccse, a későbbi „Rőtszakál­
lú" Frigyes császár is csak nagy ügy-
gyel-bajjal menekült meg a mészárlás-
( ból. A franciákat ugyancsak szétzilál-
ták a szeldzsuk támadások és az út
egyéb viszontagságai, de ők viszony-
lag nagyobb baj nélkül érték el Antiochiát, ahol már vártak rájuk a
német sereg maradványai.
Még mindig jelentős hadsereg érkezett a Jeruzsálemi Királyságba,
mely az ottani lovagok hadával kiegészülve, sokat segíthetett volna a
bajba jutott Jeruzsálemi Királyságon. Ez annál is inkább valószínűnek

94
tűnt, mivel Zengit 1146-ban személyes bosszúból meggyilkolta egyik
szolgája, így a moszlimoknak nem akadt olyan vezetője, aki össze tudta
volna fogni a széthúzó fejedelmeket a közös veszéllyel szemben.
A keresztesek balszerencséjére azonban a tapasztalt és józan Fulkó
királyt (II. Balduin utóda, uralkodott 1131-1143) is halálos vadász-
baleset érte még 1143 novemberében, s utóda a kiskorú III. Balduin
lett (ur. 1143-1162). Helyette koronatanács kormányzott, amelyet bel-
ső hatalmi harc gyengített. Talán ezzel is magyarázható, hogy az 1148
júniusában Akkóban összegyűlt haditanács elképesztően ostoba döntést
hozott: Damaszkusz ostromára határozzák el magukat a nemes királyok
és bárók. Azt a várost kívánták tehát elfoglalni, amelyikkel Fulkó király
szövetségre lépett, s amely így biztos támaszuk volt a harciasabb alep-
pói és moszuli mohamedán fejedelemségek támadásaival szemben.
Feltehető, hogy a város gazdagsága és híre vonzotta a palesztinai
ügyekben oly járatlan újonnan jött lovagokat. S ami a szentföldi bárókat
illeti? A józanabbak ellenezték a tervet, de belenyugodtak a többség
döntésébe. Az ostrom katasztrofálisan végződött. A város ura, Unur
bég először meglepődött a frankok mérhetetlen ostobaságát látva, majd
kénytelenségből ellenségéhez, Nur ed-Din aleppói fejedelemhez for-
dult segítségért. A tehetséges és becsvágyó aleppói nagyúr - fogunk
még vele találkozni történetünkben - örömmel ragadta meg az alkal-
mat, és megindította hadait a várost ostromló keresztesek ellen. Az
ostrom, ha lehet egyáltalán annak nevezni, öt napig tartott. Lényegében
nem történt semmi, a helyi bárók és lovagok szabotálták az ostrommű­
veleteket, vigyázó szemüket az aleppói útra vetették, s aggódva lesték,
mikor tűnnek fel a láthatáron Nur ed-Din rettegett lovasai.
Sürgető szavaik végre megtették hatásukat, a keresztesek 1148. július
30-án megkezdték a visszavonulást. De már későn. A rendetlenül
hátráló seregre vércseként csaptak le Nur ed-Din katonái. Néhány órás
küzdelem után a fényes keresztes sereg siralmas vereséget szenvedett.
A kudarc szomorú tapasztalatokkal járt: a két kedveszegett uralkodó,
seregük romjaival már 1148 telén elhagyta a „Tengerentúlt", ahogy a
nyugati lovagok a Jeruzsálemi Királyságot, ill. az egész Közel-Keletet
nevezték, s magukra hagyták a kereszteseket. Még nagyobb baj volt,
hogy Nur ed-Din hatalma megerősödött. Rövidesen bekebelezte Da-
maszkuszt, Allah paradicsomába küldve a szerencsétlen Unurt, majd
még nagyobb zsákmány után nézett: Egyiptomot kívánta birodalmához
csatolni.
Egyiptom mind a frankok, mind a moszlimok szemében a mesés
Kelet valamennyi varázsát magában rejtő, bámulatos ország volt.
A hajdan erős Fatimidákat ekkor már csupán egy gyermek képviselte,
aki helyett Sávár vezír és Dirgham kincstárnok kormányzott. 1163-ban

95
a két nagyúr egymással is hadakozni kezdett, és ez pompás alkalmul
szolgált mind a jeruzsálemi királynak, mind Nur ed-Dinnek, hogy
beavatkozzék az egyiptomi ügyekbe. Egy évtizedig váltakozó kimenete-
lű harcok folytak, a frankok bevették Aszkalont és többször megostro-
molták Damiettát, a Nílus-delta kulcserődjét. Ezzel ugyan bebizonyí-
tották, hogy megtanulták a keleti ostromművészet titkait, Aszkalonnál
pl. olyan ostromtornyokat építettek, hogy még a moszlim krónikások
is bámulattal írtak róluk, a versenyfutást mégis elvesztették.
Igaz, Nur ed-Din sem nyerte meg. Egyiptomba küldött seregében
a harcosok között lovagolt egy kurd származású, huszonnyolc eszten-
dős fiatalember, a vezér, Sirkuh unokaöccse. Szalah ed-Dinnek, ,,a hit
dicsőségé'' -nek hívták, s keresztény krónikások jóvoltából Szaladin
néven vonult be a történelembe. Alacsony, félszemű, jelentéktelen
külsejű férfi, barát és ellenség mégis a legnagyobb bámulattal ír róla.
A csatában oroszlánként harcol, a békében kegyes és nagylelkű, igazsá-
gos, az özvegyek és árvák gyámolítója. Ám ha kissé jobban megvizsgál-
juk e jeles moszlim lovag életútját, bizony elég sok csúf, nagyon is
„lovagiatlan" tett ejtett foltot becsületének nem éppen patyolattiszta
turbánján.
Már Egyiptom megszerzése sem folyt le egészen makulátlanul. Ö
volt az, aki eltette láb alól gyanútlan szövetségesét: a Nur ed-Din
seregét behívó Sávár vezírt. Ezután békésen kivárta, míg kissé torkos
természetű nagybátyja, Sirkuh a másvilágra falatozza át magát, s ekkor
lecsapott. 1171-ben maga az alig 19 éves szerencsétlen kalifa is áldoza-
tul esett nagyravágyásának. Majd szakítva eddigi vezérével, Nur ed-
Dinnel, önállósította magát. Könyörtelenül letörte a belső ellenállást
- egy ízben 150 elégedetlen egyiptomi testőrt keresztre feszíttetett-,
majd egykori pártfogója ellen fordult. Az öreg Nur ed-Dint felháborí-
totta a hitszegés és azonnal háborút indított a bitorló ellen.
Mint a legtöbb nagy történelmi személyiségnek, Szaladinnak is ked-
vezett a szerencse: 1174-ben mindkét veszélyes ellenfele: Nur ed-Din
és Amalrich király is elhalálozott, így megnyílt számára a nagy közel-
keleti moszlim birodalom megteremtéséhez vezető út.
Nem teljesen makulátlan ifjabb éveire később moszlim bölcshöz
méltóan maga is enyhe rosszallással emlékezett meg: ,,Olykor nagy
bűnösnek érzem magam, aki az Urat ki akarta játszani, mivel, hogy
hatalomhoz jussak, lelkiismeretlen voltam. Ám a jó ügy érdekében, csak
ily módon tudtam eltávolítani az ellenszegülőket."
Először Nur ed-Din örököseivel végzett: már 1174 telén megtámadta
Homsz városát, ekkor még vissza kellett vonulnia, mivel a keresztesek
sereget küldtek a város felmentésére. Szaladint nem zavarta különösen
a kudarc: néhány év leforgása alatt egész Szíria urává küzdötte fel

96
magát. Beteljesülni látszott 1. Balduin jóslata: a keresztes államok
kíméletlen acélgyűrűbe szorultak.
S e számukra válságos években teljesen megbomlott a „Tengerentúl"
egysége. A Jeruzsálemi Királyság trónján történelme legtragikusabb és
legszánandóbb alakja ült: az 1161-ben született IV. Balduin. A baj nem
is annyira a király fiatalságában rejlett, mivel már tizenéves korában
korát meghazudtoló bölcsességgel és higgadtan kormányozta országa
hajóját a veszélyes vizeken, hanem abban, hogy már gyermekkorában
megkapta a korszak talán legborzasztóbb betegségét, a leprát. A kór
rohamosan hatalmába kerítette szervezetét, 17 esztendős korára maga-
tehetetlen nyomorékká vált, akinek évei megszámláltattak. A fenyege-
tett ország kormányzása így a koronatanács kezébe csúszott. S monda-
nunk sem kell, hogy e nemes gyülekezet tagjait ádáz gyűlölködés töltöt-
te el egymás iránt. Szaladin mind hevesebbé váló támadásai közepette
két pártra szakadtak: az értelmesebb bárók- mint a király kiskorúsága
idején a régensi tisztet betöltő Rajmund, Tripolisz grófja - látták,
milyen ingatag lábakon áll uralmuk, s még áldozatok árán is meg
kívántak egyezni Szaladinnal.
Sokkal népesebb és zajosabb volt a háborús párt, melynek központi
alakja Agnes de Courtenay, a király anyja volt. A jeruzsálemi királyi ház
hölgytagjait általában a rendkívül vonzó külső mellett csillapíthatatlan
szerelmi és hatalomvágy jellemezte, és ez alól az intrikára felettébb
hajlamos Agnes sem volt kivétel. Mellette a csaknem húszesztendei
:noszlim rabságból 1174-ben kiszabadult Rénaud de Chatillon
III. Béla királyunk felesége, Agnes de Chatillon apja), azután Odo de
Saint-Amand, a templomosok nagymestere és végül Gérard de Ridfort
:1eve érdemel említést. Valamennyien fontos szerepet játszottak a ke-
resztes állam bukásában. Gőgjükön és ostobaságukon kívül a Rajmund
ellen érzett - egyébként megalapozatlan - féltékenység és gyűlölet
egyesítette őket saját országuk elleni aknamunkájukban. Rénaud pl.
rendszeresen betört moszlim földre, fosztogatta a karavánokat, és foly-
:onosan felborította azt a kényes egyensúlyt, melyet Rajmund ügyes
jiplomáciája teremtett Szaladin és a keresztesek között.
Már 1177-ben úgy tűnt, eljött a vég a Jeruzsálemi Királyságra: Fülöp
jandriai gróf szépszámú, jól fel szerelt sereggel a „Tengerentúl" -ra
érkezett, ugyanekkor egy bizánci hajóhad is befutott Akkó kikötőjébe .
.\ háborús párt a jókor jött segítséget arra használta, hogy Szíriába
!(üldje rablóportyára. Velük tartott a bárók és a lovagrendek katonasá-
5ának nagyobb hányada is. Az ország déli fele szinte őrizetlen maradt.
Szaladin pompásan működő kémszolgálata tudatta is vele e fontos
:ejleményt.
A szultán felismerte a kiváló lehetőséget és „sólyomként száguldó"

97
seregével lecsapott Aszkalon varara. A fiatal, beteg király azonban
megmutatta, hogy még számolni kell vele. Utolsó tartalékával, négy-
száz lovaggal Aszkalonba lovagolt - magát hordszéken szállíttatta - és
megszállta a fontos várat. Több sem kellett a kiváló hadász_ati érzékkel
megáldott Szaladinnak. Tudta, hogy Jeruzsálem őrizetlen maradt,
ezért otthagyta Aszkalont és hadával, könnyű győzelmet remélve, meg-
indult a főváros felé. Talán túlságosan is biztos volt dolgában és enged-
te, hogy csapatai szétszóródjanak és a környéket fosztogassák.
Balduin kétségbeesett lépésre szánta el magát: kitört Aszkalonból és
utána vetette magát a több mint tízszeres moszlim túlerőnek. A halálra
szánt lovagok, akiket fellelkesített királyuk példamutatása, Montgisard
vára alatt megtámadták a meglepett és elbizakodott egyiptomiakat.
A lovagság legszebb napjaihoz méltón harcolt, iszonyatos rohama szét-
szórta a rendezetlen egyiptomi sereget. Maga a szultán is alig tudott
megmenekülni a harcból, és két héttel a csata után, december 8-án
vergődött vissza serege romjaival a biztonságot nyújtó egyiptomi földre.
A keresztények ujjongtak, csodáról írtak, sokan Szent Györgyöt is
látni vélték, amint kardjával kaszabolja a hitetleneket. Szaladint viszont
egyáltalán nem törte meg a súlyos vereség, melyet elsősorban saját
könnyelműségének tudhatott be. ,,Mérhetetlen erőforrásokkal rendelke-
zünk," - nyugtatta meg csüggedt híveit- ,,a frankoknak csupán egyetlen
haldokló hősük van. Isten bennünket segít és nem a hitetleneket."
Valóban jogosan bizakodhatott. A gazdag, de szervezetlen Egyip-
tomból mintaállamot csinált, bölcs és igazságos uralma az egész lakos-
ságot megnyerte, korabeli híradások szerint még a keresztény papok is
az ő győzelméért imádkoztak templomaikban, ahol szabadon gyakorol-
hatták vallásukat.
Már a következő évben eljött számára a bosszú órája. Újból sereget
vezetett Palesztinába és ezúttal nagy győzelmet aratott. Kihasználta a
templomosok közismert önfejűségét, akik a király parancsa ellenére
messze a keresztes sereg előtt haladtak és szépen belovagoltak Szaladin
csapdájába. Krisztus katonái keménye:1 verekedtek, de nem bírtak a
túlerővel. Vereségük magával ragadta az egész keresztes sereget, mely
vezetőinek parancsa ellenére megfutott a csatatérről.
Szaladin mértéktartó politikusnak bizonyult. Látta, hogy még nem
törte meg teljesen a lovagok ellenállását, akik váraikba rejtőzve dacol-
hattak seregével, ezért elfogadta Balduin kétéves fegyverszünetet kérő
ajánlatát. A haladék nem sokat segített a kereszteseken, akiknek külpo-
litikai helyzete is tovább romlott, mivel 1176-ban Müriokephalon szik-
lái között a nagyhatalmi álmokat kergető bizánci lovagkirály, I. Mánuel
súlyos vereséget szenvedett a szeldzsukoktól. A kudarc annyira meg-
rendítette a Római Birodalom még mindig hatalmas örökösét, a Kelet-

98
római (bizánci) Császárságot, hogy soha többé nem nyerte vissza ko-
rábbi tekintélyét és befolyását. Mánuellel fontos szövetségest vesztet-
tek a keresztesek is, akik egyre nehezebben tartották magukat Szaladin
nyomásával szemben. Az 1180-as években többször is beütöttek egyip-
tomi és szíriai csapatok a „Tengerentúl"-ra, s e támadások szinte
mindig azonos forgatókönyv szerint játszódtak le: a moszlimok támad-
nak, elpusztítják a védtelen falvakat és a kisebb helységeket, a lovagok
váraikba zárkózva tehetetlen dühvel szemlélik az égő falvak látványát,
de nem mernek előjönni bevehetetlen sasfészkeikből. A várak ostromlá-
sától viszont Szaladin is ódzkodik, jogosan tartva attól: ha egész seregé-
\·el ostrom alá veszi valamelyik erősséget, a többi vár őrsége előbújik
rejtekéből s támadásba lendül. A frankok eszeveszett rohamától pedig
.-\Hah óvja az igazhitűeket! Arra pedig ideje sincs a moszlim hadsereg-
:1ek, hogy a korabeli ostromtechnika legbeváltabb módszerét, a kiéhez-
:etést alkalmazza, mivel hamarabb elfogy az élelme, mint a védőknek.
Így a hadjáratok után látszólag minden maradt a régiben, azzal a nem
.::sekély különbséggel, hogy a keresztes államok erejét fokozatosan sor-
·:asztották Szaladin betörései, s egyetlen nagyobb vesztett csata össze-
Jmlással fenyegette államukat. A belső ügyek tovább romlottak,
IV. Balduin halála egyre közelibbnek látszott, bár 1182-ben kétszer is
:egyőzte Szaladint. Utódja, az 1185-ben megkoronázott V. Balduin
·Jeteges gyermek volt, aki nemsokára követte szerencsétlen unokabáty-
;át a sírba. Megnyílt a hatalomra vezető út az udvari klikk, az anyaki-
:-álynő és környezete számára. A legújabb trónörökös ugyanis Szibilla
iercegnő volt, akit hozzáadtak egy jóképű, de üresfejű kalandorhoz,
Guy de Lusignanhoz.
Guy érdemére legyen mondva, önmaga sem volt elragadtatva saját
;zépességeitől, de az egész keresztes állam szerencsétlenségére csak
Jlyanoktól kaphatott tanácsot, akik verekedni ugyan jobban tudtak
:1ála, a magasabb politikához azonban ők sem értettek. Még abban
:iízhattak, hogy a rövid ideig újból régensként működő Rajmund még
1185-ben négyéves fegyverszünetet kötött Szaladinnal.
Ám a sors, pontosabban Rénaud de Chatillon, közbelépett: 1186
Sszén és 1187 tavaszán, várából, a Holt-tenger partján épült Kerakból
:öbbször is kicsapva, nagy pusztítást okozott a Mekkába tartó jámbor
:noszlim zarándokok között és kifosztott néhány tevekaravánt.
E jogsértés kiváló ürügyet szolgáltatott Szaladinnak, akinek már nem
illt érdekében a fegyverszünet fenntartása, mert rendet teremtvén
:,irodalmában, nyugodtan felkészülhetett a leszámolásra. A kor viszo-
:1yaihoz képest óriási hadsereget mozgósított, legalább 30 000 jól fel-
szerelt, vallási buzgalomtól égő és zsákmányra éhes katonát, akikkel
i 187 májusában elindult Kairóból élete nagy hadjáratára.

99
 A bölcs Szaladin szultán, Jeruzsálem megvívója

Jeruzsálem urai sem maradtak tétlenek. Most az egyszer félretették

a személyes érdekeket és erős hadsereget, mintegy 1200 nehézlovast,
több mint 15 OOO könnyűlovast és gyalogost sorakoztattak fel lobogóik
alatt. A keresztes sereg Akkóban várakozott, amikor 1187. július l -jén
hírt kaptak arról, hogy Szaladin serege a Genezáret-tó közelében átkelt
a Jordán folyón és észak felé vette útját. Aznap este összeült a hadita-
nács, eldöntendő mit is tegyenek. A „héják" azonnali támadást javasol-
tak, a „galambok" - szószólójuk ismét Rajmund volt - ezúttal is óvato-
sabbnak és eszesebbnek bizonyultak, és halogató harcot terveztek Sza-
ladin nagy túlerővel felvonult seregével szemben. Ez eddig is bevált,
s ezúttal sem szólt semmi ellene, kivéve a bárók mérhetetlen ostobasá-
gát. A lovagság történetében nem először és nem utoljára találkozunk
ésszerűtlen döntésekkel. Most is ez történt. Rajmund józan szavait
elnyomta az elégedetlenek harci lármája. A grófot árulással gyanúsít-
gatták - alaptalanul - s elhatározták: másnap a sereg megindul és utána
veti magát Szaladin hadának.

100
 Másnap reggel felkerekedett a végzete felé vonuló keresztes had.
Keleti irányban vonultak„ útjukat meredek kapaszkodók„ keskeny hegyi
ösvények nehezítették. A hőség iszonyú volt. Estefelé már kimerülten
érkeztek úticéljukhoz„ az Akkótól mintegy 25 km-re fekvő Sepphorisba
(ma Szaffurija). Jól védhető„ forrásokban gazdag hely volt„ alkalmas
arra„ hogy innen figyelemmel kísérjék az egyiptomi sereg mozgását és
szükség esetén kedvező terepen vívják a csatát„ ha a szultán támadásra
határozná el magát.
Szaladinnak azonban nem állt szándékában megkockáztatni a táma-
dást a jól megerősített lovagi tábor ellen„ inkább maga után akarta
csalni a kereszteseket. Ezért seregével ostrom alá vette Tiberiás városát
a Genezáret (Tiberias) tó mellett. A város hamar kapitulált„ de a
fellegvár még tartotta magát. A védelmet egy bátor asszony: Eschieva„
Rajmund felesége vezette. A szultánt nem a vár vagy a szép asszony
érdekelte: ő az egész keresztes sereget akarta. Táborát ivóvízben gazdag
terepen verte fel„ nem erőltette az ostromot„ várta hírszerzői jelentését
a keresztesek indulásáról.
A ravasz kurd jó emberismerőnek bizonyult. Mikor este vágtató
lovas hozta a vészhírt a keresztény táborba„ a sereg vezetői újabb
haditanácsra ültek össze. Rajmund gróf„ bár a feleségét és várát fenye-
gette a veszély„ most is mérsékletet javasolt. Véleménye szerint nem
lenne szabad elhagyni Sepphoris biztonságos menedékét. ,,A feleségem
még kiválthatom)J, - mondotta- ,,de ha továbbmegyünk, az egész király-
ság odavész.)) A király és a bárók többsége helyeselte a józan szavakat„

Szaladin győzelme Hattin szarvainál

101
és a Sepphorisban maradás mellett döntött. Ám éjféltájban megjelent
a király sátorában Gérard de Ridfort, a templomosok nagymestere,
Rajmund ádáz ellensége és kijelentette: a templomosok elhagyják a
sereget, ha a király ilyen szégyenletesen, lovagiatlanul cselekszik. Az
álmos és ijedt király gondolkodás nélkül igazat adott a nagytekintélyű
templomosnak.
Szaladin álmatlanul töltötte az éjszakát. Várt, s nem hiába. Amikor
a keresztesek táborában riadót doboltak, odafordult titkárához és hűsé­
ges krónikásához, Imád el-Dinhez: ,,Allah megsegített. Megzavarta a
hitetlenek elméjét."
A keresztesek útja végtelen kopár pusztaságon vezetett át. Vizet sehol
sem leltek, a forróság a legedzettebb harcosokat is elbágyasztotta. Dél-
után elérték „Hattin szarvait". Így nevezték azt a két, mintegy harminc
méter magas sziklatömböt, ahol a sereg megállt. Mintegy 25 km-t tettek
meg, s csupán hét kilométer választotta el őket a Genezáret-tó hűs
habjaitól, zöldelő oázisától. De köztük és az áhított víz között harcra
sorakozva állt Szaladin hatalmas serege. Újabb haditanács: ,,Hát most
mit tegyünk?" - kérdezték egymástól a fáradt és szomjas bárók. Sokan
az áttörés mellett voltak, de most épp a templomosok tiltakoztak: a
lovak nem bírják az újabb erőfeszítést, mondták és letáboroztak. Raj-
mundot teljesen leverte a biztosnak látszó kudarc: ,,Isten legyen hoz-
zánk irgalmas, különben mindnyájunkat elvisz az ördög, és odavan a
Jeruzsálemi Királyság". - kiáltotta oda a tétován habozó uraknak.
Valóban, az ütközet elodázásával utolsó esélyét játszotta el a keresztes
sereg. Annyi évszázad után nem ítélhetjük meg, áttörték volna-e a
nekikeseredett frankok az egyiptomi csatarendet. Ez korántsem való-
színű. Ám ekkor még volt bennük akaraterő és elszántság, dombról le
lendületből támadhattak volna, és rohamukat tisztelték a józan moszli-
mok. Az éjszakai várakozás azonban mindenképpen összetörte a lova-
gokat. A forróság továbbra is kínozta őket, vizük nem volt, pihenésről
szó sem lehetett, a moszlimok győzelmi indulói a velőkig hatottak.
Testileg és erkölcsileg teljesen megtört sereg várta a végzetes reggelt.
Haditervet már nem volt érdemes készíteni: a moszlimok elvágták a
visszafelé vezető utat, amelyet víz nélkül amúgy sem _próbálhattak meg.
Egyetlen esélyük maradt: a jól bevált lovasroham. Am ezt sem tudták
egybehangolni, a központi vezetés teljesen szétesett, mindenki a bőrét
mentette.
A csatát az egyiptomiak nyílzápora vezette be. A keresztény gyalog-
ság egy része elkeseredett, fej vesztett támadással válaszolt, ott csillogott
előttük a csábító víztükör, inni akartak mindenáron. A lovasság azon-
ban nem támogatta őket, így kétségbeesett kísérletük teljes kudarcba
fulladt. Csak annyit értek el, hogy még jobban meggyengítették a
keresztes sereget.
 Déltájban Rajmund következett, a szövetséges bárókkal, ,,frank
módra" rohamra lendült. S ekkor ... az egyiptomi sereg kitárult előttük
és szinte ellenállás nélkül átengedte őket. Rajmund „csodálatos" meg-
menekülése már a kortársak között is sok vitát váltott ki. Az teljesen
valószínűtlen, hogy Szaladin katonáit meglepte vagy megijesztette vol-
na Rajmund néhány száz lovasának támadása. A keresztény források
árulást kiáltanak - nem mindegyik-, a muzulmánok nem tudnak ilyes-
miről. Az a legvalószínűbb, hogy a szultán valóban lovagiasan viselke-
dett becsületes ellenfelével szemben, s kiengedte a csapdából, melybe
minden tiltakozása ellenére belekényszerült. Tehette, annyira fölény-
ben érezte magát, úgy érezte, hamarosan elfoglalja az egész keresztény
királyságot. Az is valószínű, hogy a biztos győzelem tudatában, nem
akart felesleges veszteségeket okozni seregének. Ezt bizonyítja, hogy
később is akadt néhány elszánt lovag, aki átverekedte magát az egyipto-
mi ostromgyűrűn, arra azonban gondosan ügyeltek Szaladin katonái,
nehogy meggondolva magukat, megkíséreljék a visszatérést a pusztu-
lásra ítélt királyi hadhoz.
Az egyiptomiak persze arra is figyeltek, ki szeretne áttörni. A szultán
személyes ellenségei, a lovagrendek tagjai és maga a király, aki teljesen
bénultan szemlélte serege pusztulását, nem menekülhetett.
A sarokba szorított frankok még reménytelen helyzetben is bizonyí-
tották, hogy bár nem értenek a hadászat finomabb húzásaihoz, vereked-
ni azért még tudnak. /bn al-Aszir, a kor egyik legjelentősebb muzulmán
krónikása is elismeréssel írt helytállásukról: ,,A király, Guy de Lu-
signan, a dombon (ide szorultak vissza a keresztesek egyik balsikerű
kitörési kísérletük után) csupán ötszáz bátor lovagot láthatott maga
körül. Ezek elkeseredett támadásba kezdtek, s egész a domb aljáig szorí-
tották vissza a muzulmánokat. »Ekkor atyámra pillantottam<< mondta
Afdal, Szaladin fia, »s bánatot láttam arcán«. »Küldjétek őket a pokol-
ba!<<. Seregünk e szavakat hallva rávetette magát az ellenségre, s vissza-
szorította a dombtetőre, így kiáltottam fel: »Menekülnek, menekülnek!«
Ám ekkor a frankok újra támadtak és újból visszanyomtak bennünket a
domb lábához, majd ismét visszavertük őket, s újból kiabáltam: »Mene-
külnek, menekülnek!« »Halgass már, mondta atyám - addig nem győztük
le őket, míg a király sátora áll.« Alig, hogy ezt kimondta, a sátor összeom-
lott. Atyám leszállt lováról, leborult Isten előtt, hálát adott neki, arcát
könnyek borították."
,,A moszlimok felrohantak a dombra és beözönlöttek a sátorba. V a/a-
mennyi ott levő keresztényt foglyul ejtették. Látva a halottak számát, nem
hittük, hogy fogoly is maradt, s látva, mennyi foglyot ejtettünk, nem
hihettük, hogy egyáltalán volt halott." - fejezi be a kor történetíróit
jellemző túlzással szemléletes beszámolóját derék krónikásunk.

103
 A csata elveszett, s pár száz ember kivételével a sereg elpusztult vagy
fogságba esett. Szaladin udvarias győzőnek bizonyult. Meghívta sátrá-
ba a fogoly vezéreket, maga mellé ültette a szerencsétlen királyt és
frissítővel kínálta. Guy hálásan és mohón ivott, majd továbbadta a
serleget szomszédjának, Rénaud de Chatillonnak. ,,Nem én adtam neki
az italt'' - szólt figyelmeztetőn a szultán. E baljóslatú szavakra a vakme-
rő Chatillon ereiben is meghűlt a vér. Ismerte ugyanis azt az arab
szokást, hogy ha a vendéglátó itallal kínálja a jövevényt, úgy azt vendé-
gének tekinti és semmi bántódása nem eshet. A szultán valóban azonnal
megölette a háború okozóját, majd így szólt a rettenettől megbénult
királynak: ,,Ne félj, neked nem lesz bántódásod". Szavának állt, s a
templomosok kivételével, kik közül csak a baj másik okozóját, Gérard
de Ridfort-t hagyta életben, minden magas rangú foglyát elbocsátotta.
Másnap elesett a tiberiasi vár, Szaladin ismét lovagiasnak bizonyult,
és szabadon engedte annak bátor védőjét, Eschieva grófnőt. A többi
fogollyal szemben azonban ő sem volt kegyesebb, mint a keresztesek.
Nagy ünnepség közepette lemészároltatta azokat a foglyokat, akiktől
nem remélt váltságdíjat, vagy a moszlim hit ellenségének tartott, mint
a templomosokat vagy az ispotályosokat.
A vérengzés után érett gyümölcsként hullottak ölébe a környező
városok. Alig hétnapi harc után az egyik legerősebb keresztes központ,
Akkó helyőrsége is letette a fegyvert. Szidon, Bejrút, Caesarea és
számos egyéb vár ellenállás nélkül nyitotta meg kapuit az egyiptomi
sereg előtt, egyedül Aszkalonnál találkoztak némi ellenállással.
Szeptember közepére Jeruzsálem falai alá értek Szaladin csapatai.
A szultán úgy vélte, könnyű dolga lesz, mivel a főváros szinte vala-
mennyi fegyverforgató férfia ott veszett Hattin szarvainál. Tévedett.
A városba érkezett ugyanis a „Tengerentúl" egyik legvitézebb lovagja,
a hattini vérfürdőből megmenekült Balian d' Ibelin, és amennyire sze-
rény lehetőségei engedték, megszervezte a védelmet. A kis létszámú
helyőrség tíz napon át állta az egyiptomiak heves rohamait. Ekkor
azonban már Ibelin is látta, hogy nem tudják tovább tartani magukat.
Követeket küldött a szultán táborába, és tisztességes feltételek mellett
átadta Szaladinnak a város kulcsait. A szultán a város lakóit foglyainak
tekintette, de férfiak tíz, az asszonyok öt, a gyermekek egy dínárért
kiválthatták magukat. Az összeg megfelelt a korabeli rabszolgapiac
árainak, s Jeruzsálemben akadt volna elég pénz, hogy valamennyi
keresztény lakost kiváltsák a rabságból. Mégsem ez történt. Sem a
dúsgazdag Herakliosz pátriárka, sem a szintén tehetős lovagrendek
nem nyitották ki pénzeszacskóikat hittársaikért. Összesen csak annyi
pénz gyűlt össze, amennyivel 5000 ember megválthatta magát a rab-
szolgaságtól. A nagylelkű Szaladin további 1500-at saját pénzén kivál-

104
tott, ill. szabadon engedett, ám a többieknek, 15-20 OOO férfinak, asz-
szonynak és gyermeknek nem sikerült megmenekülnie a keserű sorstól.
A férfiakat elhajtották Damaszkusz, Aleppo vagy Kairó rabszolgapia-
caira, ,,a nők és gyermekek nyolcezer főt számláltak, rajtuk megosztoz-
tunk" - számol be derűsen az eseményről Imad ad-Din - ,,és a birodalom
orcája mosolyra derült az ő sírásukon." Mint minden háborúban, most
is leginkább az ártatlanok szenvedtek.
Jeruzsálem eleste után Szaladin tovább folytatta hódító hadjáratát.
A következő években Tripolisz került sorra, melynek ura, Rajmund
röviddel a hattini vereség után meghalt: a krónikások szerint a keserű­
ség vitte a sírba. A város hamar megadta magát, a fellegvár azonban
továbbra is ellenállt, Szaladin nem erőltette az ostromot, hanem to-
vábbvonult. Ekkor már késő őszre fordult az idő, a katonák lázadoztak,
így a szultánnak le kellett tennie tervéről és visszavonult Egyiptomba.
1190-re már csak néhány város és vár tartotta magát, közülük a
legfontosabb a föníciaiak ősi kikötője, Tyros (Türosz, ma Tir) volt. Az
erősséget vastag falai és tornyai mellett kiváltképp a tenger védte, a
szárazfölddel csupán keskeny földnyelv kötötte össze. Csaknem másfél
évezreddel korábban a világhódító macedón király, Nagy Sándor hadai
is évekig vesztegeltek előtte, míg végül megadásra tudták kényszeríteni.
A várost egy észak-itáliából származó „ördögarcú", kemény és el-
szánt kalandor, Konrád, Monferrato őrgrófja védte. Helyzetét egyálta-
lán nem érezte reménytelennek. Nem a város falaiban vagy a helyőrség
bátorságában bízott, hanem arra számított, hogy Európa hatalmasságai
nem nézik tétlenül a Jeruzsálemi Királyság pusztulását és segítségére
sietnek. Abban is reménykedett, hogy a keresztesek majd értékelik
bátor helytállását, és őt választják meg a tehetetlen Guy helyett a majd
visszahódítandó Jeruzsálem királyává. Helyzetét nehezítette, hogy nem
tartozott a szentföldi bárók köréhez, csak a hattini vereség hírére kelt
át a „Tengerentúlra", ám jó katonai érzékével azonnal megtalálta a
legfontosabb posztot, ahol katonai és politikai ügyességét kamatoztat-
hatja.
Számításaiban nem is csalatkozott. Jeruzsálem elvesztésének híre
olyannyira megmozgatta az egész keresztény világot, hogy a korszak
három leghatalmasabb uralkodója, I. ( Rőtszakállú) Frigyes német csá-
szár (uralk. 1152-1190), II. Fülöp francia király (uralk. 1180-1223) és
I. (Oroszlánszívű) Richárd angol uralkodó (uraik. 1189-1199) öltötte
magára a keresztet, és indult hadaival Jeruzsálem felszabadítására,
Minden együtt volt tehát az európai lovagság legnagyobb méretű hadi-
vállalkozásának, a harmadik keresztes hadjáratnak a sikeréhez: hatal-
mas, 70-80 OOO főnyi hadsereg kiemelkedő képességú vezérekkel. Jaj
Szaladinnak! Hiába imádkozik Allah segítségéért, hiába készíti hithar-

105
cosait a reménytelen küzdelemre a keresztények túlerejű hadával szem-
ben!
Vagy talán mégsem hiábavalóak a szultán könyörgései és erőfeszíté­
sei? Majd meglátjuk. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a keresztes
hadjárat minden látszat ellenére kedvezőtlen előjelek között indult.
A három uralkodó nem vethette le bőrét, nem válhatott egyszeriben
buzgó és elszánt keresztessé, nem felejthették el, hogy ők saját birodal-
muk urai. S országaikat súlyos ellentétek választották el egymástól.
Frigyes császár, nemcsak rangjánál, hanem személyénél fogva is Euró-
pa legtekintélyesebb uralkodója, hosszú évtizedekig váltakozó sikerű
harcokat vívott a pápasággal és a gazdag lombard városokkal, végül is
diplomáciai sakkhúzással kerekedett ellenfelei fölé: 1186-ban fia, Hen-
rik német király feleségül vette Konstancia hercegnőt, a „Két Szicíliai"
Királyságnak örökösét. Ezzel Európa legjobban kormányzott és egyik
leggazdagabb országa egyesült a Német Birodalommal, mely így vitat-
hatatlan erőfölénybe került Európa többi országával szemben.
Fülöp és Richárd viszont Nyugat-Franciaország birtoklásáért hada-
kozott, így a két királyság gyakorlatilag állandó háborúban állt egymás-
sal.
Nemigen lehetett tehát abban bízni, hogy Fülöp és Richárd a keresz-
tes hadjárat tartamára kibékül egymással, az azonban várható volt~
hogy Frigyes császár óriási tekintélyével elsimítja a bonyodalmakat.
Ám minden másként történt. Frigyes hatalmas hadserege valóban meg-
indult a „Tengerentúl"-ra. A mintegy 30 OOO főnyi, jól felszerelt had-
sereg útja Magyarországon át vezetett. A két uralkodó, III. Béla és
1. Frigyes nagy ünnepélyességgel üdvözölték egymást, nagy vadászato-
kat rendeztek, s a vendégszeretet viszonzandó, Frigyes a magyar király-
nak ajándékozta pompás utazósátrát. A magyarországi idill után meg-
nehezült a német keresztesek sorsa. A Balkánon szerbek, bolgárok és
bizánciak egyaránt ellenségesen fogadták a németeket. Ez persze nem
okozott komoly gondot a seregnek. Annál nagyobb nehézségekkel kel-
lett viszont Anatóliában megbirkózniuk. Nemcsak a vízhiány, az égető
forróság és a járványok, hanem a szeldzsukok is tizedelték a német
keresztesek hadát.
Valamikor 1190 májusában, Ikónium (Konya) közelében csatára is
sor került. Kilidzs Arszlán szultán harcosai megbánták, hogy könnyel-
műen közel engedték magukhoz a németek „vasfergetegét". Vereséget
szenvedtek, s ettől kezdve már csak tisztes távolból követték a területü-
ket amúgy is elhagyni készülő kereszteseket.
A baj ezután következett be. Június 10-ét írták, a sereg a Szalef (mai
nevén Göksa) folyó partján táborozott. A császárnak fürödnie támadt
kedve a hűs habokban. Lehetséges, hogy a gyors ár elsodorta, de az is

106
elképzelhető, hogy a már hetven esztendős császár szíve nem bírta ki
a hideg vizet. Tény, hogy vízbe fulladt, s vele együtt sírba szállt a
keresztes hadjárat reménye is.
„Itt megakad a tollunk, szavunk elnémul, képtelenség elmondani a vezér
nélkül maradt lovagok félelmét és bánatát" - panaszkodik a hűséges
krónikás. Az eladdig fegyelmezett és bizakodó hadsereg szétesett. So-
kan átverekedték magukat a tengerig és hazahajóztak, még többen
áldozatul estek az út viszontagságainak. Frigyes, sváb herceg, a császár
fia, már csak néhány ezer fáradt és csüggedt katonát vitt magával,
amikor végül is a sereg romjaival Akkó alá érkezett.
A két másik uralkodó csak 1190. július 4-én indult keletre. Ők a
tengeri utat választották. Nem siettek. Éber szemmel lesték egymás
mozdulatait, Szicíliában majdnem összeütközésre került sor a két ke-
resztes had között. Mindketten beavatkoztak a Vilmos király halála
után támadt családi perpatvarba. Richárd maradt a győztes, a franciák
sértődötten vitorlát bontottak, és 1191. április végén baj nélkül partra
:s szálltak Akkó kikötőjében. Richárd még ráért, állandóan üres kincs-
:árának feltöltésén fáradozott. Ezért elhajózott Ciprusba, meg is hódí-
:otta a szigetet, majd 100 OOO aranyért azonnal el is adta a templomo-
soknak. Most már végre a „Tengerentúlra" hajóztak és nagy dobpergés
~s lárma között, 1191. június 8-án meg is érkeztek Akkóba.
Mindenki türelmetlenül várta a kalandjairól, hebehurgyaságáról, de
:iadvezéri talentumáról egyaránt nevezetes „Oroszlánszívű" -t. A várost
·1gyanis már 1189. novembere óta ostrom alatt tartották az időközben
·.ij erőre kapott keresztesek. Ám nem boldogultak makacs védőseregé­
,.-el, amelyet Szaladin kívülről hathatósan támogatott, és olykor érzé-
~eny veszteségeket okozott az ostromlóknak. De nem is ez volt a legna-
gyobb baj. A szentföldi bárók, szokásukhoz híven, most is két pártra
szakadtak. Az egyik csoport hangosan hirdette Guy király felelősségét
az elszenvedett kudarcokért, és lemondását követelte, a trónra Tyros
0:édőjét, Konrád őrgrófot kívánta ültetni, akit, hogy némi jogcíme is

legyen a koronára, sürgősen összeházasítottak egy másik királylánnyal,

a férjétől, Onofroi de Torontói villámgyorsan elválasztott Izabellával.
A bárók másik része viszont kitartott Guy király mellett, így mindkét
párt repesve várta a kereszténység legkiválóbb daliáját, Richárdot,
hogy rendet teremtsen. Az angol király, részben politikai megfontolás-
ból, mivel - Fülöp a rokonát, Konrádot pártfogolta-, részben kincstára
:eltöltése érdekében Guy oldalára állt. Am Richárd segítsége sem dön-
tötte el a kérdést. Konrád szilárdan tartotta magát pozíciójában, ugyan-
akkor Guyt megerősítette Richárd támogatása, így teljes patthelyzet
iött létre, melyet csak Konrád 1192. április 27-én történt meggyilkolása
0ldott fel. Ezt a „krimi" -t mindmáig nem leplezték le a történészek.

107
Gyanúsított bőven akadt: Guy, Szaladin, Richárd, az előző férj: Onof-
roi de Toron, sőt még a gyászoló hitves is, aki a pletykás krónikások
tanúsága szerint szívből utálta cseppet sem szeretetreméltó férjét ...
No, de kissé messze kalandoztunk előre történetünkben, kanyarod-
junk vissza 1191-re, és nézzük meg, mit csinált Richárd Akkó alatt.
Az egész helyőrséget, csakúgy mint a többi moszlimot megrettentette
a félelmetes harcos hírében álló Richárd érkezése. ,,Csapataink - írta
a helyőrség parancsnoka Szaladinnak - kimerültek, ellenségeink új erőre
kaptak. Hevesen támadnak bennünket kövekkel és tüzes nyilakkal, máskor
rejtett utakon közelítik megfalainkat, aláaknázzákfalainkat, s megkísér-
lik, hogy betömjék árkainkat ... Azzal sem elégedtek meg, hogy töltéseker
emeljenek, most éppen kerek alapú torony formájú építményt emelnek,
földdel és kővel rakják meg, lassankintfalainkhoz tolják ezeket. Mostanig
kővel és tűzzel árasztottuk el a tornyokat és a védő sövényeket, de hogya1j
gyújtsukfel ezeket aföldtornyokat, melyek mind az embereknek, mind a
hadigépeknek biztos menedékül szolgálnak?" - kérdi elkeseredve Kara-
Kusz, az erőd parancsnoka, majd könyörög a szultánnak: mentse fel 2.
várost, különben kénytelenek letenni a fegyvert a keresztesek előtt.
Júliusban már reménytelenné vált az ostromlottak helyzete, így kö-
veteket küldtek a keresztény táborba: tisztességes feltételek mellet:
békét kértek.
Július 12-én a frankok elözönlötték a meghódított várost. A vezérek.
jó lovagi szokás szerint, kitűzték hadi lobogójukat az elfoglalt fellegvár
tornyára. Mivel a német keresztesek vezetője, Rudolf sváb herceg, az
ostrom alatt meghalt, Barbarossa elárvult szerepét a Babenberg család-
ból származó Lipót osztrák herceg vette át, így az ő zászlaját lengette
a szél Akkó tornyán. Ezt Richárd nem tűrhette; egy „közönséges •·
herceg ily pimaszságra vetemedjék? Szokásos meggondolatlanságáva:
azonnal ledobatta a vár fokáról a Babenberg lobogót. Ezzel nemcsak az
osztrák herceget, hanem szövetségesét, Fülöp királyt is vérig sértette.
A francia amúgy sem viselte el, hogy a másodhegedűs szerepét kell
játszania a katonailag valóban kiváló Richárd mellett. Egyébként is úgy
ítélte meg a helyzetet, hogy eleget tett keresztényi kötelességének, s ha
visszatér királyságába, megtámadhatja Richárd árván maradt francia-
országi birtokait. Ezért július végén hajóra szállt, és hadának nagy
részével örökre otthagyta a forró és vérrel öntözött palesztin partokat.
Richárd tehát, meggyengült seregeivel egyedül maradt a porondon.
Első önálló lépése híven tükrözte brutális természetét. Szaladin az
akkói helyőrség életét megváltandó 30 OOO aranydukátot és a fogságá-
ban sínylődő 1500 keresztény szabadon bocsátá3át ígérte. A váltságdíj
azonban késett, Richárd, hogy megmutassa, vele nem lehet kukoricáz-
ni, augusztus 20-án kardélre hányatott mintegy 350 moszlimot, köztük
a3szonyokat és gyermekeket.
108
Oroszlánszívű Richard teljes harci díszben

109
 Érdekes, és a kor barbár szokásait jellemző, hogy ez a rémtett még
az ellenfél előtt sem csorbította Richárd tekintélyét. Az előkelő foglyo-
kat ugyanis megkímélte, így Szaladin meggyőződhetett arról, hogy
Richárd „igazi lovag" - amiben tökéletesen igaza is volt.
Az „Oroszlánszívű" következő feladata a tengerpart feletti uralom
megszerzése volt. A kikötők egy részét még mindig moszlimok uralták,
akik merész rajtaütéseikkel állandóan zavarták a kereszteseket, s meg-
nehezítették a számukra létfontosságú tengeri szállítmányok zavartalan
beérkezését. S ami ennél is fontosabb: ahhoz, hogy Richárd a siker
reményében megkísérelhesse Jeruzsálem visszafoglalását, szüksége volt
szilárd kiinduló támaszpontra.
A célnak leginkább Jaffa kikötője (a mai Tel Aviv elővárosa) felelt
meg, mivel alkalmasnak látszott nagyobb flották fogadására is - és ez
feküdt legközelebb Jeruzsálemhez.
Két nappal a mészárlás után, augusztus 22-én mozgásba lendült a
nagy, mintegy 20-25 OOO harcosra becsülhető keresztes sereg. A kato-
nák nem szívesen hagyták el Akkó kényelmes oázisát, de Richárd és a
többi vezér erélye végül is jobb belátásra késztette a morgolódó, csep-
pet sem istenes szavakat kiáltozó lovagokat és egyéb katonákat.
A menetelés cseppet sem bizonyult veszélytelennek, a több mint tíz
kilométernyi hosszúságnyira elnyúló sereg nagyon könnyen sebezhető
volt, különösen ha nagyszámú, fürge és elszánt ellenség támadja, ame-
lyet oly kiváló vezér irányít, mint Szaladin.
A szultán jó előre értesült a keresztesek szándékáról, és táborát a
Karmel-hegy nyugati lejtőin felverve, felkészült az ellenség megsem-
misítésére. Csapatai állandóan zaklatták a menetoszlopot, levágták az
elmaradókat, tűrhetetlenné tették a hőségtől és szárazságtól amúgy is
elcsigázott lovagok életét. ,,Azt reméltük" - írja Ibn al-Imad- ,,hogy vad
dühtől vezérelve, megtámadnak bennünket [a keresztesek] s így lehetővé
teszik számunkra, hogy megbontsuk soraikat és megsemmisítsük őket."
Szaladin számítása nem vált be. Richárd nagyon jól tudta, mire megy
ki a játék, és vasfegyelmet tartott seregében. Megtiltotta, hogy engedé-
lye nélkül bárki kitörjön a menetvonalból. ,,Az egyes csapatokat tehát
a szokásosnál sűrűbben együtt tartva vonult a hadsereg" írja le a menetet
Richárd király útinaplója. Ebben az egyetlen mondatban benne rejlik
annak a „titka": hogyan lehet a nehézkesebb európai típusú hadsereg-
nek eredményesen ellenállni a könnyűlovasság támadásával szemben.
Ehhez persze az is kellett, hogy Richárd mintaszerűen szervezze meg
a menetoszlopot. Elöl és hátul seregének legtapasztaltabb harcosai: a
templomosok, illetőleg a johanniták vonultak. Őket érte a legtöbb
zaklatás, maga a johannita nagymester, Ermengaravon Daps is megse-
besült és többször is kérte Richárdot, hadd törjön ki lovagjaival és

110
 söpörje el a kellemetlenkedő egyiptomi lovasságot. Richárd azonban
nem engedett, így a johanniták nem roboghattak bele vakon Szaladin
jól előkészített csapdájába.
Maga a vezér a sereg közepén lovagolt, de sűrűn el kellett hagynia
helyét, mivel a hosszú menetoszlopban állandóan válsággócok keletkez-
tek, s ilyenkor szükség volt jelenlétére. Ezekben a forró napokban
szerezte meg Richárd évszázados hírnevét, mivel a könnyelmű, több-
nyire csak indulataira hallgató lovagkirály most egyszeriben bölcs és
óvatos igazi vezérré vált, nemcsak termetével, hanem szellemével is
kimagaslott kortársai közül. Neve az ellenfelei közt is legendává vált.
,,Századunkban nem hallottunk ilyen állhatatos, tapasztalt,fegyverek-
ben járatos katonáról [... ] nincs oly ember, aki sértetlenül ellenállhatna
kardjának, rettenetes rohamával halálos veszély szembenézni, s egész
:·iselkedése emberfeletti erőt sugároz" - írta Richárdról kortársa és ellen-
:·ele, Behad ed-Din is. Ma már persze nem így értékeljük a lovagkirály
személyét, de 1191. őszén valóban rászolgált a dicséretre, hisz a lovagi
iadseregek talán legbravúrosabb hadjáratát vezette.
Legnagyobb sikerét szeptember 7-én Arszuf mellett érte el. Két
:1.appal korábban Szaladin táborába küldte az arabul kiválóan tudó
Onofroi de Toront, aki tárgyalni kezdett Szaladin békeszerető testvéré-
·:el - majdani utódával - Malik al Adillal. A küldetés célja nem a béke
- ehhez Richárd feltételei túlzottak voltak -, hanem az ellenfél szándé-
~ainak kipuhatolása volt. Számításai beváltak, megtudta, hogy az
~gyiptomi szultán elszánta magát a döntő küzdelemre.
A Ja:ffától csaknem húsz kilométerre fekvő Arszuf nagyon kedvező
lehetőséget nyújtott a moszlimoknak a keresztesek megsemmisítésére.
Két folyó között terült el a tengerparti városka, ideális terep a háromfe-
lől is víz közé szorított frankok bekerítésére.
Richárd természetesen felismerte válságos helyzetét, és a szokásosnál
is nagyobb gondot fordított a menetrend kialakítására. Úgy állította fel
csapatait, hogy azok azonnal csatarendbe fejlődhessenek. Az elővédet
most is a templomosok alkották, Robert de Sablon nagymester vezetésé-
,·el - a megátalkodottan konok Gérard még Akkó alatt elesett az egyik
összecsapásban - melléjük nagyszámú gyalogos íjászt rendelt. Richárd
ugyanis, ellentétben számos lovag-hadvezérrel, felismerte a gyalogság
jelentőségét, s tudott is vele bánni. Az eladdig megvetett gyalogosok
_.,mint valami fal", úgy vették körül az egész hadsereget, nyilaikkal
\·eszteségeket okoztak a támadóknak, s adott jelre szétnyílva, megnyi-
tották az utat a nehézlovasság félelmetes rohama előtt.
A hadsereg többségét kitevő gyalogság egy részét tehát felosztották
az elővéd, s az angol-normann csapatokból álló, Richárd vezette derék-
had és a hátvéd, illetőleg a csatában a balszárnyat képező johanniták és
szentföldi bárók között.
111
 Q_ Q_
MOS ZLIMOK Q
török Jovas-ijilszok
\ ::ilt ····· ....

P- ; 1 nchCzlovass:ig
(·~.:lt.~ ·\
.:lt. :!(····· .

c;;;-.!----::: 1 lovassag
.___ _,I gyalogs3g

.___ _, sz311ítóosz lop

1. Templomoso k

2. Anjouk

3. Poitou iak Q
4.Angol-normann csapatok
5. Johan nit3k
Q Q_ Q Q_
Q
Q Q
Q
Q Q

Arszuf

Az arszufi csata

Richárd tartalékot is képezett; a gyalogság egy részét a tengerparton

felállított tábor védelmére állította, helyettesét, Hugó burgundiai her-
ceget bízta meg vezetésükkel.
. A haditanácson két dolgot hangsúlyozott: semmiképp se bontsák
meg a hadi ·rendet, de ha támadni kell, amiről hírnökök útján fogja
értesíteni az alparancsnokokat, akkor egyszerre támadnak. Tehát ő is
csapdát készült állítani Szaladinnak.
Az egyiptomiak bekerítésre készülődtek: a szultán fivére, Szead ed-
Din a délről támadó mintegy tízezernyi lovast és gyalogost vezényelte,

112
akik a keresztesek előtt elzárták az Arszufba vezető utat, északról Tak
ed-Din emír a visszavonulást igyekezett megakadályozni, végül az ily
:nádon egy helybe szögezett keresztes hadat a Szaladin vezette derék-
:iad rohanta meg és próbálta a tengerbe szorítani.
Jó terv volt, s ha a keresztes lovasság a szokott vakmerő és hebehur-
5Ya módon, elszigetelt, tervszerűtlen rohamokkal próbálja ellensúlyoz~
:'li a moszlimok nyomását, kétségtelenül sikerrel is járt volna.
Richárd azonban fegyelmezni tudta katonáit. Hiába nehezedett a
'ohannitákra szinte elviselhetetlen nyomás, hiába küldözte a futárjait
~étségbeesetten Ermengard nagymester: engedjék már végre támadni
:ovagjait, mert így egyenként pusztulnak el a „napot elsötétítő" nyílzá-
;:iorban, az angol király minden mozgást megtiltott: közelebbre akarta
.::salogatni az ellenséget.
A moszlim támadás a derékhadnál is erősödött, a gyalogosokat, bátor
:1.elytállásuk ellenére hátrább szorította a lendületes lovasroham, de a
:ovagok még helytálltak.
Talán a legsúlyosabb gondot a lovak pusztulása jelentette. Most már
:iemcsak a johanniták, hanem a templomosok is egyre gyakrabban
~értek tartaléklovakat, ezekkel azonban csekély számuk miatt takaréko-
~an kellett bánni, s így a legtöbb lovát vesztett lovag kénytelen volt
Jeállni az eddig lenézett gyalogosok közé. Ez tulajdonképpen még
:iasznált is: a nehezebb fegyverzetű lovagok megszilárdították a hősie­
~en harcoló gyalogság sorait.
A gyalogosok - lovagi támogatással - állták a sarat. Bátorságukat a
:iemesi krónikás: Richárd útinaplójának szerzője is meleg szavakkal
:néltatta: ,,Oh, mennyire szükségesek voltak azon a napon az íjászok és
J számszeríjászok, a harcedzett csatlósok, akik a sereg szárnyait védve,
illandóan nyilazva, kitartóan verték vissza a törököket. Egész nap har-
:oltak, mivel a törökök hátulról támadtak, állandóan visszavágva, s nem
"i?itérve a támadás elől, rendíthetetlenül haladtak előre útjukon."
Szaladin csapatai egyre fokozták nyomásukat, főleg a derékhadnál és
:. balszárnyon tűnt súlyosnak a helyzet. A katonák átkozódtak. Szidták
~chárdot, aki még most sem adta meg az üdvözítő jelet az ellentáma-
jásra. A király ugyanis látta, hogy az egyiptomiak mind többen jutnak
·:eszélyes közelségbe, arra várt, hogy teljesen hozzátapadjanak az el-
szántan védekező keresztesekhez, ekkor akarta mindent elsöprő táma-
jását megindítani.
De hát király tervez ... és a johanniták végeznek. A balszárny ugyanis
:nár nem bírta az egyiptomi nyomást, és parancs ellenére támadásba
:endült. A sereg többi része azt gondolva, hogy ez a király parancsára
:örténik, követte a példát. A király dühöngött, de nem tehetett mást,
.::satlakozott a támadókhoz. A közeli dombon szemlélődő, és a biztos

113
győzelemben bizakodó Behad ed-Din megdöbbenve látta, amint
,,a frankok iszonyatos vasfala, mint sötét felhő" rázúdul a moszlimokra.
A támadás korán indult, ráadásul a derék gyalogosok is útban voltak
- nekik a terv szerint utat kellett volna nyitniuk a támad(> lovasság
számára-, így a roham nem volt eléggé lendületes. Elsöpörte ugyan az
útjában álló moszlim lovasságot, és súlyos veszteségeket okozott neki,
de nem tudta teljesen szétverni Szaladin seregét.
A nagy alkalmat tehát elszalasztották a keresztesek, s így most patt-
helyzet alakult ki. Szaladin nem tudta, hogy a keresztesek Jeruzsálem
ellen akarnak nyomulni, vagy megtámadva Aszkalont, elvágják vissza-
vonulási útvonalát. A keresztes vezérek is tanácstalanok voltak. Ri-
chárd háromszor is megindult Jeruzsálem felé, de a tapasztalt templo-
mosok és johanniták tanácsára mindháromszor visszafordult. Pedig
1192. január 3-án már látótávolságra jutott a szent városhoz, s a króni-
kások szerint tehetetlenségében sírva fakadt.
A háborúban mindkét fél kimerült. Richárdnak az is eszébe jutott:
hogy ő végeredményben angol király, s ki tudja, hogy távollétében
Fülöp mire vetemedik. Így hosszas és roppant udvarias tárgyalások
után a két, egymást nagyrabecsülő kiváló hadvezér békét kötött. Ma-
radt minden a régiben, Jeruzsálem kérdésében csak annyi eredményt
sikerült elérni, hogy a keresztény zarándokok szabadon látogathatják a
várost.
A .harmadik keresztes hadjárat tehát minden erőfeszítés ellenére
kudarccal végződött, s Richárd számára sem hozott szerencsét. Kísére-
te részben elesett a harcokban, részben fokozatosan hazaszivárgott. Így
a király 1192. októberében csupán néhány hajónyi katonájával utazott
el Palesztinából. Még elrendezte az ügyeket. Guyt lemondatta, Konrád
„szerencsésen" távozott, mint láttuk, az élők sorából, a koronával tehát
szabadon rendelkezett: rokonát, Henrik champagne-i grófot ültette ::.
trónra.
Hazafelé menet bajba keveredett, hajótörést szenvedett Korfu szige-
ténél, s jó kóbor lovaghoz méltóan, álruhában folytatta útját. Bécsber.
azonban felismerték, és most súlyosan kellett lakolnia az Akkónál sárb::.
dobott osztrák zászlóért. Lipót herceg fogságba ejtette, majd kiadt::.
VI. Henrik császárnak, Barbarossa fiának és utódának, aki Richárdér:
150 OOO arany váltságdíjat követelt. Két esztendőbe került, míg alatt-
valói kiizzadták a hatalmas összeget.
A Jeruzsálemi Királyság - székhelye Akkó lett - még több mint egy
évszázadig tengődött. Európából még számos keresztes sereg indult
megsegítésére - köztük 1217-ben II. András magyar király is - de már
nem tudtak életet lehelni a halódó keresztes állam széteső testébe.
A „lovagság nagy kalandja" 1291-ig tartott. Ez év tavaszán al-Asraf

114
Várostrom a 12. században

115
egyiptomi szultán nagy hadsereggel indult Akkó ostromára, a kereszte-
sek utolsó megmaradt bástyájára. A védők a reménytelen helyzetben is
ellenálltak, de a szultán hadai mintegy hathetes ostrom után, 1291.
május 18-án heves harcok után elfoglalták a várost. A templomosok
bástyája még néhány napig ellenállt, a lovagok utolsó emberig védekez-
tek, tudták, úgy sincs számukra kegyelem.
Nyugat-Európa első nagy gyarmatosító vállalkozása tehát összeom-
lott, hiába voltak a nagy áldozatok, hiába folyt több százezer férfi, nő,
sőt gyermek vére, csak pusztulást és szenvedést okozott barátnak és
ellenségnek egyaránt. Származott-e egyáltalán valami haszon ezekből
a hadjáratokból? Igen, nem is kevés. A „Tengerentúl"-ra elvetődött
európaiak megismerték a fejlettebb keleti kultúra és civilizáció értékeit,
viselkedésük pallérozottabbá vált, többet törődtek a tisztálkodással,
életük kényelmesebb, civilizáltabb lett. Keleti hatásra újból elterjedt a
rómaiak óta elhanyagolt fürdőkultúra, a kegyes egyházfiak rémüldözve
írtak arról, hogy van olyan dáma, aki hetente háromszor is megfürdik.
Az életmód megváltozása mellett a tudomány is sokat köszönhet a
keresztes hadjáratoknak. Arab tudósok révén ismeri meg újra Európa
a régen elfeledett görög tudósokat és filozófusokat, s a rendkívül fejlett
arab matematika felfedezése serkentőleg hat Európában is.
Katonai téren is sokat hasznosítottak a „tengerentúli" tapasztalatok-
ból. A lovagok megismerték a könnyűlovasság és a gyalogság előnyeit
és fogyatékosságait, az ellenük való védekezés módszereit. Leginkább
a várépítészeten érződik a kelet ösztönző hatása. A korábbi ormótlan
lakótornyok, palánkok helyén bevehetetlennek látszó, szemnek is szér
várak épülnek, főleg Franciaországban és Angliában. Maga Richárd is:
hazatérve kalandos és hosszú útjáról építkezésbe kezd: Normandiában
megtervezi majd felépítteti Chateau Gaillard várát. S hogy ez a valóban
csodálatos építmény mégsem állítja majd meg II. Fülöp seregeit? Nos
ez már a következő fejezetbe tartozik.

116
 A ))dicsőséges)) Fülöp király
diadala
„Ki tudna regélni a király haza tért éről, az
örömteli üdvözlésekről, a győzelmi dalokról,
az emberek örömtáncáról, a papok édes éne-
kéről, a selyemmel borított házakról és utcák-
ról, a város lakóiról, akik odaöz önlöttek,
hogy részesei legyenek ily nagy diadalnak?"
( Guillaume le Breton : Fülöp király
dicsérete)

m mikor 1180. május 16-án az alig tizenöt esztendős Fülöp

herceget II. Fülöp Ágost néven Franciaország királyává koro-
názták, aligha remélhette, hogy uralkodása végén a „Fensé-
ges" (Augustus) jelzővel illetik majd hálás alattvalói. Az idő
tájt ugyanis francia királynak lenni nem volt könnyű és hálás
feladat. Uralma tulajdonképpen csak ősi örökségére, ile de France
tartományára korlátozódott, a többi tartományt több-kevesebb önálló-
sággal grófok és hercegek uralták, akik nem sokat törődtek a királyi
parancsokkal. Dél-Franciaországban a provanszál nyelven beszélő urak
nem ismerték el fennhatóságát, igazi uruknak a szinte mindig Rajmund
nevet viselő toulouse-i grófot tekintették. Fülöpnek és utódainak még
évtizedekig tartó véres háborúk sorát kellett megvívnia, míg ténylege-
sen uraivá váltak e pompás és gazdag vidéknek.
Az ország nyugati tartományait az angol király uralta. Normandiától
egészen Aquitániáig- a független bretagne-i hercegség kivételével - az
angol uralkodók helytartói kormányoztak. Ugyanis Henrik, Anjou
grófja 1154-ben megszerezte magának az angol koronát, s felesége,
Eleonóra aquitániai hercegnő, VII. Lajos francia király egykori felesé-
ge Délnyugat-Franciaországot hozta hozományul. Normandia, Anjou,
Aquitánia - vagyis Franciaország egész nyugati partvidéke tehát az
angol korona hatalmába került. S csak kevés vigaszt jelenthetett, hogy
e területek révén az angol király a francia uralkodó hűbérese volt. S ez
különösen tarthatatlan volt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ebben
az esetben a hűbéres lényegében nagyobb hatalommal rendelkezett,
mint a hűbérúr.
Fülöp úgy vélte, amit nem tud erővel megszerezni, azt ésszel próbálja
magáévá tenni. Először is összeugrasztotta az angol Henrik királyt
örökösen elégedetlen fiaival, majd kihasználva Oroszlánszívű Richárd

117
 II. Fülöp (ur. 1180- 1223) francia király, a bouvines-i győző

118
német fogságát, megkezdte Normandia visszahódítását. Abban re-
ménykedett, hogy az angol rendek csak nehezen kaparják össze azt a
százötvenezer arany (közel harminc tonna súlyú ezüst!) váltságdíjat,
amelyet VI. Henrik császár követelt a kereszteshadjáratból hazafelé
Bécsben elfogott uralkodóért.
Anglia azonban ragaszkodott népszerű királyához, hívei nagy erőfe­
szítések árán kifizették a váltságdíjat. Így Fülöp szomorúan vette tudo-
másul - itt saját szavait idézzük, hogy „a sátán széttörte láncát". Haza-
térése után Richárd - a korszak kétségtelenül legnagyobb európai
katonája - egymás után foglalta vissza az elveszett várakat, megnyerte
a nyílt csatákat, s 1194. július 3-án Frétaval mellett magát Fülöpöt is
megszalasztotta. A csata után a francia király egész szállítóoszlopa az
angolok zsákmánya lett.
Ráadásul keleti tapasztalatait kamatoztatva, Rouen közelében meg-
építette Chateau Gaillardot (vagyis a „Hetyke" várat), amely a korszak
legpompásabb erődítménye lett, de mint látni fogjuk, Fülöp mégis meg
tudta szerezni magának.
Jóllehet Fülöp kiváló szervezőnek bizonyult, megreformálta a köz-
igazgatást és a pénzügyeket, erős zsoldossereget foglalkoztatott, Ri-
chárddal mégsem bírt. Nem véletlen, hogy az isteni gondviselés ajándé-
kának tekintette, amikor arról értesült, hogy egy teljesen felesleges
csetepatéban szerzett sérülése 1199. április 6-án sírba vitte Angliai
Richárdot.
Utódát,Jánost, aki herceg korában a „Földnélküli" melléknevet visel-
te, egészen más fából faragták, mint valóban királyi bátyját. Belőle sem
hiányzott a Plantagenetek hagyományos tehetsége - és kegyetlensége -,
nagy terveket szőtt, melyek megvalósítására azonban már sajnálta a
fáradságot, politikusként cselszövőnek, hadvezérként szerencsétlennek
bizonyult.
A legnagyobb hiba kétségtelenül szeszélyes, kiismerhetetlen termé-
szetében rejlett. Túl sokáig szorult tehetségesebb atyja és testvérei
árnyékába, akik kedvelték ugyan, de mihaszna semmirevalónak tartot-
ták. S midőn, önmaga számára is váratlanul, Anglia trónjára lépett,
nem tudott élni a hatalommal. Nagy tervei sok pénzt igényeltek, de
egyre-másra kudarcot vallottak, így rövidesen elveszítette a beléje ve-
tett (amúgy is csekély) bizalmat.
Főleg a normandiai harcok okoztak sok búbánatot a királynak és
alattvalóinak. A király, bátyjával ellentétben, rossz hadvezérnek bizo-
nyult, nem tudta magával ragadni embereit. Így az angolok lépésről­
lépésre szorultak vissza Normandiában, noha a lakosság nagy része őket
támogatta. A legsúlyosabb csapás 1204-ben érte János királyt. Alig tűnt
el az első hó, Chateau Gaillardot ostromzár alá vette egy francia sereg.

119
 külső
kapu

0
kút

Középső vár

0 50

0 10 20

Chateau Gaillard

120
Chateau Gaillard várának romjai

121
A várat Roger Lascy védte, aki azonnal futárt küldött Rouenbe és
sürgette a felmentést. Az viszont nem ment könnyen. Már a 12. század
derekától, mind Angliában, mind Franciaországban egyre nagyobb
szerepe jutott a zsoldosoknak, akik szívesebben és főleg szakszerűbben
harcoltak, mint a már elkényelmesedett lovagok többsége. Volt azon-
ban egy hibájuk: sok pénzbe kerültek. Így ha egy uralkodó valóban
korszerű hadsereget kívánt csatasorba állítani, ki kellett ürítenie kincs-
tárát, azaz pontosabban alattvalói pénzeszacskóit.
S mivel Richárd már két ízben is alaposan kisöpörte a kincstárakat
- egyszer keresztes hadjárata előtt, s másodszor a váltságdíj előteremté­
sekor - Jánosnak már egyre kevesebb maradt. Hónapokba telt, míg egy
kisebb sereget - alig 2000 katonát - összeverbuvált Chateau Gaillard
felmentésére.
Jóllehet maga a király is a seregnél tartózkodott, a csapatok tényleges
vezére William Marshall, Pembroke lordja volt. Személyénél érdemes
kissé elidőznünk. Az akkoriban 58 esztendős Marshall szédületes karri-
ert futott be, s csöppet sem érdemtelenül. Birtokait elvesztett normann
nemes fiaként, ifjúkorában hivatásos bajvívóként kereste kenyerét, s a
lovagi tornák során több száz ellenfelét vetette ki a nyeregből. Később
II. Henrik angol király szolgálatába lépett, s példás hűséggel szolgálta
urát és a soron következő három angol királyt. Szolgálatai jutalmaként
elnyerte Pembroke gazdag örökösnője, Isabel de Clare kezét és vagyo-
nát. Anglia marsallja, majd 1216-1219 között, a kiskorú III. Henrik
uralkodásának első éveiben az ország régense lett.
Jó katonai érzékét mutatja, hogy hamar felismerte a gyalogság elő­
nyeit. Egyszer éppen Flandriában tartózkodott, amikor II. Fülöp hada
közeledett IX. Balduin gróf seregéhez. A haditanácson a legtöbben azt
javasolták, hogy a gyalogságot bízzák meg a szekérvár védelmével, a
lovagok pedig ütközzenek meg a franciákkal. Marshall tiltakozott ez
ellen, úgy vélte, az erős flandriai gyalogosok nyílt csatában is megállják
a helyüket a francia lovagokkal szemben.
Neki lett igaza, tanácsát megfogadták, s mikor erről II. Fülöp kémei
útján értesült, sürgősen visszavonta hadait.
Marshall Normandiában is bátran harcolt, de kevés emberével a
francia áradatot ő sem tudta feltartóztatni. Chateau Gaillard alatt sem
járt sikerrel. Ö vezette a várba igyekvő egyik hadoszlopot. Az volt a
feladata, hogy színlelt támadással magára vonja a franciák figyelmét, s
ezalatt János király a második csoporttal háborítatlanul bejut a várba.
Az öreg bajnok ezúttal is példásan hajtotta végre nehéz feladatát.
Eredményesen harcolt a francia túlerővel, ám Jánosnak nem sikerült
bejutnia a várba: egy váratlan áradás elsodorta a csónakokat, így a

122
felmentő kísérlet kudarccal végződött. A vár nemsokára elesett, s még
1204 folyamán az angolok egész Normandiát elvesztették.
A francia hadi sikerekben oroszlánszerepet vitt II. Fülöp kiváló
személyisége, ügyes kormányzása. Új hivatalokat szervezett, amelyek
gondoskodtak az ország rendjéről, az adók pontos és igazságos behajtá-
sáról. S jóllehet keményen megadóztatta alattvalóit, és a háborúban
sem mutatott túl sok irgalmat a megszállt tartományok népe (sőt a saját
népe) irányában sem, a franciák mégis szerették és nagyra becsülték.

William Marshall és kísérői, számszeríjász és könnyűlovas

123
,,Fülöp király kormányzata rendkívül enyhe, benne jó uralkodót tisztelhe-
tünk; senki, ha csak nem rosszindulatú ellenség, nem tagadhatja, hogy
korunk kiváló fejedelme. Uralma alatt a királyság megerősödött, a királyi
hatalom hatalmasan megnőtt. Mégis, ha kissé nagyobb mérséklettel hasz-
nálta volna fel az isteni gondviselés nyújtotta forrásokat, alattvalói,
gondok és nehézségek nélkül örvendezhettek volna a béke termékeny gyü-
mölcseinek, erőfeszítések, gondok és háborúk nélkül élhettek volna." - írja
Fülöp uralmáról 1199-ben egy Gilles nevű párizsi polgár.

A tours-i kanonok Fülöp néhány emberi tulajdonságáról számol be:

,;Jóalakú, elegáns megjelenésű férfi volt, arca mosolygott, bőre sötétbe
hajlott, nagy evő és nagy ivó volt. Nagyon bőkezűen bánt barátaival,
rendkívül keményen ellenségeivel."

Nos, Fülöp valóban tehetséges, törekvő és kemény uralkodónak

bizonyult, aki minden eszközzel országa gyarapítására és saját hatalmá-
nak növelésére törekedett. Rendkívül ügyesen kamatoztatta a pápaság-
hoz fűződő kiváló kapcsolatait. Szent Péter trónusán az idő tájt nagyké-
pességű és erős akaratú pápa, III. Ince ült (uralk. 1198-1216). Alatta
az egyház hatalmának tetőpontjára emelkedett, és az egész katolikus
világot uralta. Még oly tekintélyes uralkodók, mint a francia Fülöp, a
magyar Imre és az angol János is közvetlen hűbéruruknak tekintették.
Az 1210-es évek elején IV. Ottó (1198-1215) gyakorolta a hatalmat
a Német Császárságban. Megtalálta az utat az angol udvarba. János
király 1213 végén megegyezett Ottóval, hogy két irányból megtámadják
a pápa legnagyobb világi támaszát, Fülöp királyt. János új szövetségese
segítségével vissza kívánta nyerni elvesztett franciaországi birtokait, s
ezzel meg szerette volna erősíteni tekintélyét folyamatosan elégedetlen-
kedő alattvalói előtt. Ottó pedig ugyancsak katonai sikerrel remélte
megszilárdítani ingadozó trónját.
János király pompás tervet eszelt ki Frankhon legyőzésére. Csapatai-
val Touraine és Anjou tartományokban kívánt partra szállni- mindket-
tő a Plantagenet család hagyományos birtoka volt - ugyanekkor Ottó
hadserege északról támadt. A „két vaskesztyű" - vélte János - ,,majd
összeroppantja Fülöp királyt".
De hát bárminő haditerv csak annyit ér, amennyit meg tudnak való-
sítani belőle. Itt pedig több hiba is csúszott az ötletes király számításai-
ba. Az angol bárók megunták kalandos vállalkozásait, így nem nagy
számban álltak zászlói alá. Elmaradt a franciaországi bárók csatlakozása
is. Annyit mindenesetre elért, hogy jelentős francia haderő fordult
szembe az angolokkal, ami meggyengítette az északi frontszakaszt.
Ottó azonban még sehol sem volt. Hada túlságosan lassan szervező-

124
dött, így a „találka" elmaradt. János megunta a hiábavaló várakozást,
ütközetet pedig nem mert vállalni a túlerejű franciákkal, így 1214.
júniusában, több mint négyhavi hiábavaló veszteglés után az angol
hadak háborítatlanul visszahajóztak ködös hazájukba. Az első menetet
tehát a franciák nyerték.
A háborút azonban még korántsem, mivel júniusban Ottó is megin-
dult. Tekintélyes hadsereg poroszkált a flandriai Valenciennes irányá-
ba, a több mint nyolc kilométer hosszúságban elnyúló oszlopban mint-
egy 1500 lovas és csaknem 6000 gyalogos vonult a 13. század talán
legjelentősebb összecsapása felé.
Az élen Ferdinánd flandriai gróf haladt, mintegy 1200 lovaggal és
néhány száz gyalogossal. A katonák rosszkedvűek voltak, nyelték az út
porát, izzadtak a nyári melegben. Az sem javította kedvüket, hogy
hiába keresték az ellenséget: a franciák valahol a közelben tartózkodtak,
de hogy merre, arról fogalmuk sem volt.
Valamivel mögöttük a derékhad masírozott, Ottó 175 válogatott
lovagból álló kíséretével és mintegy 3500 gyalogossal. A hátvédet Ré-
naud de Dammartin boulogne-i gróf csapatai képezték. Neki sem volt
többje 175 lovagnál, ám parancsnoksága alá tartozott Lord Salisbury
angol segélyhada, benne mintegy 1800 kiváló brabanti és 1500 német
gyalogossal.
A sereg július 12-én ért Nivelles városába, ahol egészen 23-áig tar-
tózkodott. Rendezte sorait és felderítőivel lázasan kutatta a franciákat,
akiket még mindig nem talált meg. Így a sereg felkerekedett és délnyu-
gat felé nyomult tovább.
Pedig a franciák nem voltak messze. Ők is hasonló gondokkal küsz-
ködtek, mint a szövetségesek: ők sem tudták, merre keressék ellenfelei-
ket. Fülöp király azért jó hadvezérnek bizonyult, mivel seregét Tour-
naiba, a Flandriából Franciaországba vezető útvonal egyik fontos cso-
mópontjába vezette.
Serege létszámában elmaradt a szövetségesektől. János király terve
mégiscsak járt némi eredménnyel, mivel az ellene küldött francia erők
nagy része nem tudott csatlakozni a fősereghez. A csatát eldöntő nehéz-
lovasságban azonban Fülöp király hada így is felülmúlta Ottó seregét,
mivel mintegy 2000 jól felszerelt lovag lovagolt büszkén a vidáman
lengedező zászlók alatt.
A gyalogságnál viszont egészen másképpen alakult a helyzet. Bár
Fülöp összecsődítette a városi milíciát, így sem tudott 3200 katonánál
többet felsorakoztatni.
Július 26-án végre mindkét fél megtudta, hogy is áll a helyzet.
Meglehetősen furcsán állt. Fülöp és Ottó hadai ugyanis a rossz felderí-
tés miatt elkerülték egymást, sikeresen elvágva mind a saját, mind az

125
ellenfél visszavonulási útját. Természetesen mindkét táborban összeült
a haditanács, eldöntendő, hogy mitévők legyenek.
Fülöp azonnali támadásra sürgette báróit a Valenciennes-től nem
messzire, Mortagne-nál táborozó ellenség ellen. Tanácsadói azonban
lebeszélték erről a meggondolatlan lépésről. A várost ugyanis két folyó,
a Scheldt és a Scarpe övezte, így a szűk folyóközben a franciák nem
kamatoztathatták volna legfőbb erényüket: lovasságuk lendületes táma-
dását. A király úgy döntött tehát, hogy délnyugatra vonul, megelőzi az
ellenséget, s valahol, kedvező terepen veszi fel vele a küzdelmet.
Másnap elérték a Marcq folyócska partján épült Bouvines városát.
Békésen és lassan haladtak, meglehetős nehezen vergődtek át a keskeny
hídon, nem számítottak arra, hogy e szép nyári vasárnap véres ütköze-
tet kell vívniuk. S most adjuk át a szót Guillaume le Breton káplánnak,
Lajos francia trónörökös udvari papjának, aki az utókor szerencséjére
jelen volt e sorsdöntő napon, s kinek a csata leghívebb leírását köszön-
hetjük.

„A király kissé fáradtan egy tölgyfa alatt pihent, midőn hírnökök

érkeztek a táborba s jelentették, hogy az ellenség megérkezett, sőt már
harcba is lépett az utóvéddel. »Fegyverbe! Fegyverbe!« harsant fel az
egész táborban, zengtek a trombiták. Azok a csapatok, amelyek már
átkeltek a bouvines-i hídon, megszaporázták lépteiket és visszafordultak.
Visszahozták az elővédtől Szent Dénes zászlaját ( a francia király meg-
szentelt hadi lobogóját) és gyorsan csatarendbe álltak. A király az első
csatasorban helyezkedett el."

Burgundia hercege, aki a francia utóvédet vezette, ekkor már kemény

harcban állt Ferdinánd fland:riai gróf lovasaival és számszeríjászaival,
s nehezen tudta csak megakadályozni, hogy a flandriaiak rá ne törjenek
a még alakulóban levő francia főseregre.
Mi is történt? A szövetségesek is haditanácsot tartottak, s hosszas vita
után úgy döntöttek, hogy üldözőbe veszik a visszavonuló franciákat.
Nagyon siettek, meg akarták lepni ellenfelüket. A rajtaütés azonban a
burgundiak ébersége miatt nem sikerült; a franciák csatasorba tudtak
sorakozni. A túlzott sietség megbosszulta magát: Ferdinánd csapatai,
az üldözés hevétől és a nap melegétől kimerülten, s fáradt lovakon,
rendezetlen sorokban vetették rá magukat a franciákra.
Fülöp katonái rekordidő alatt csatarendbe álltak. A király megfogad-
ta Guérin senlis-i püspök tanácsát. ,,Lovagok!" - szólt a harcedzett
egyházfi - ,,húzzátok szét soraitokat, nehogy az ellenség megkerüljön
minket. Nem ildomos, ha az egyik katona pajzsa bajtársa testét érinti.
(Vagyis túl szorosan sorakoznak fel - R. Gy.) Úgy sorakozzatok fel,

126
 /

+ császári lo\'ass.ig ... ---~

császári gya logs.ig ..... ~

A bouvines-i csata {1214. július 27.)

francia lova:;siig .....••.. ···---- ~

francia számsze ríjászok .......

francia gyalogs.ig ..... _......

llllilla
1am

hogy valamennyien egy arcvonalon harcolhassatok." A francia hadsereg

tehát lényegében egyetlen hosszú vonalban állva várta az ellenséget.
Harcrendjük hagyományosan tagolódott: jobbszárny, derékhad, bal-
szárny. A jobbszárnyat Ottó (Eudes) burgundiai herceg, a csata egyik
hőse vezette, de hozzájuk csatlakozott Guérin püspök is, az egész hadse-
reg parancsnoka. A jobbszárny állt ugyanis legközelebb a támadó ellen-
séghez, ennek kellett az · első rohamot lefékeznie. A nehéz feladatot
mintegy 500 lovagnak és 150 könnyűlovasnak kellett megoldania.
A derékhad élén maga a király állott. Ide tömörült az egész gyalogság
- nagy részük még csak akkor loholt a csatatérre - és mintegy 4-600
nehézlovas. Az egyelőre még nem harcoló balszárnyon Thomas de
St. Valéry~ Robert~ dreux-i gróf, Fülöp beauvais-i püspök, Pierre de

127
Courtenai, auxerre-i gróf és számos más zászlósúr csapatai sorakoztak
fel, hozzájuk csatlakozott a környékbeli gyalogos felkelők egy része is.
A szövetségesek balszárnyát - talán inkább elővédjét - Ferdinánd
flandriai gróf vezette. 750 - többségében flamand és hainauti - lovag
valamint mintegy 200 genti számszeríjász harcolt vezetése alatt.
Ottó császár a szászokkal és a lotaringiaiakkal a derékhadnál tartózko-
dott, vezetése alá vonták össze a szövetséges gyalogság zömét is. Az
egyelőre még „lőtávolon kívül", az ütközet felé siető jobbszárnyat
Rénaud de Dammartin boulogne-i gróf és Lord Salisbury vezette. Itt
meneteltek a brabanti gyalogosok is, akik akkor még nem sejtették,
hogy néhány óra múlva aranybetűkkel írják be nevüket a gyalogság
véres történetébe.
A franciák jobbszárnyán tehát megindult a harc. Sem a burgundi
Ottó, sem a vele szemben álló Ferdinánd nem tudta irányítani lovasait,
így az egész ütközet inkább valamiféle lovagi tornára emlékeztetett.

„Százötven Soissons környékbeli könnyűlovas támadta meg a flandriai

lovagokat" -írja a szemtanú francia káplán- ,,akik fel voltak háborodva,
hogy mindenfajta csőcselék ellen kell harcolniuk, visszaverték őket; de
ekkorra már csatarendbe sorakoztak a burgundiai, champagne-i és francia
lovagok. A rend hamarosanfelbomlott, emberek és lovak áttekinthetetlen
zűrzavarban kavarogtak."

A francia lovagok azonban bizonyságot tettek arról, hogy valamivel

jobban értenek az efféle harchoz, mint ellenfeleik. Többször is áttörték
a flamandok vékony vonalát, de mindannyiszor visszaverekedték ma-
gukat övéikhez. A flandriaiak sorai megritkultak, de egy tapodtat sem
engedtek, sőt összeszedve magukat, némileg hátrább szorították a fran-
ciákat. Ekkor történt, hogy Ottó herceg lovát lándzsadöfés érte, s a
francia jobbszárny parancsnoka a földre zuhant. Kísérete azonban
szorosan mellé állt, így a herceg megmenekült a veszélytől.
Már több mint két órája dúlt a harc a francia sereg jobbszárnyán,
amikor megérkeztek a francia gyalogság hátramaradt osztagai. Nagy
részük a derékhadhoz csatlakozott - ennek a harcára mindjárt
rátérünk -, néhány százan pedig a jobbszárnyat erősítették. Egyesült
erővel újból visszavetették a flandriaiakat. Az immár harmadik órája
tomboló harc nagyon kimerítette a küzdőket. A francia lovagok kissé
kedvezőbb helyzetben voltak, mivel esetenként visszahúzódhattak gya-
logosaik közé, ahol kifújhatták magukat. Ilyen lélegzetvételnyi pihenő
alatt történt, hogy St. Pol grófja meglátta, amint egyik kedvelt emberét
körülvették a flamandok. Megsarkantyúzta lovát, átvágta magát az
ellenség vonalán, és kivágta bajba jutott lovagját.

128
 A francia lovagok valamivel szorosabb rendet tartottak, így a lazább
felállású flandriaiak helyzete egyre romlott. Mégis mindaddig kitartot-
tak, amíg nagy csapás nem érte őket. A bátran harcoló Ferdinánd gróf
ugyanis, több sebből vérezve, lezuhant a lováról. Két francia testvér,
Jean és Hugues Mareuil észrevette a gróf szorult helyzetét, rárontott
és mielőtt még a flandriaiak felocsúdhattak volna, elfogta a szövetséges
balszárny vezérét. Ez már sok volt az amúgy is szorongatott flandriai
és hainauti lovagoknak. Három órán át becsülettel verekedtek, de most,
vezetőjük balsorsát látva, amúgy is töredezett harcvonaluk felbomlott,
a pillanatokkal ezelőtt még keményen helytálló lovagok megrántották
paripáik zabláját, megfordultak, s minél sebesebb ügetésben igyekeztek
messze jutni Bouvines véres mezejéről, ahol nem sok harci babér
termett számukra.
A jobbszárny hosszú csatározása tehát a franciák győzelmével végző­
dött. Ez lényegében az egész csata sorsát meghatározta, bár a két
derékhad között még csak most kezdődött a harc. A szövetséges csapa-
:ok ugyanis menetből, tehát részenként léptek harcba, fáradtak voltak,
soraikat nem tudták rendezni, így eleve hátrányos helyzetben vívták az
ütközetet.
A francia gyalogság sem pihenhetett. Alighogy elfoglalták helyüket
a harcrend közepén, máris megindult Ottó császár túlerejű gyaloghadá-
:iak támadása. A németek hamarosan áttörték a francia gyalogság heve-
:iyészett sorait és megközelítették Fülöp király kíséretét. Ottó több
:ovagja egyenesen a bajba jutott francia uralkodó felé törtetett. Hajító-
járdákat és nyilakat röpítettek felé, sikerült is lesodorniuk sebzett
:ováról. ,,Csak Isten és áttörhetetlen páncélja védte" Fülöpöt, de a sze-
::encsés királynak, úgy látszik, ez is elég volt. ,,Néhány lovag a király
•nellett maradt, köztük Galon de Montigny, aki felemelte a királyi zászlót
is segélykérően meglengette." Guillaume le Breton, hű krónikásunk, elé-
5edetten látta, hogy Fülöp nem várt gyorsasággal felkelt a földről - nem
::ossz teljesítmény a csaknem ötven esztendős királytól - és újból lóra
;,attant. Lovagjai mindenünnen segítségére siettek és megmentették a
~rályt szorult helyzetéből. Ez volt az egész ütközet egyetlen olyan
;,illanata, amikor a szövetségesek - a francia király megölésével vagy
:oglyul ejtésével - a maguk javára billenthették volna az ütközet sorsát.
A földre esett francia király körül vívott harcban mindkét fél nagy
·:eszteségeket szenvedett. Ottó válogatott lovagjainak pusztulása azon-
:,an többet nyomott a latban, mint néhány száz francia gyalogos és
:1.éhány lovag eleste. A francia csatasorok újjászerveződtek és hamaro-
san ellentámadásba lendültek. A kocka hamar megfordult. A francia
:ámadás gyorsan tért nyert, s most Ottó császár került halálos veszede-
:embe. Pierre de Malvoisin oly közel jutott hozzá, hogy megragadta

129
lova gyeplőjét és maga után akarta vonszolni, de a császár kísérete
visszaűzte a vakmerő franciát.
Ottó közben lezuhant sebzett lováról, ugyanolyan veszélyes helyzet-
be került, mint alig félórája ellenfele, Fülöp király. A császár valaho-
gyan felkelt és új lóra szállt. Ebben a pillanatban ért oda egy másik
francia lovag, Guillaume des Barres. A lendület túl közel sodorta
Ottóhoz, így nem használhatta fegyvereit. Feltalálta magát, megragadta
a császár nyakát és le akarta rántani a lováról. A császár testőrei azonban
ott termettek és leverték a lováról a franciát, aki gyalog folytatta a
harcot. Most ő került halálos veszedelembe, de odaértek bajtársai is,
akik kivágták a bajból.
Mindkét uralkodó tehát személyesen vett részt a csatában, kitették
magukat a közelharc veszélyeinek. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy
bármelyikük holtan maradjon a csatamezőn vagy az ellenfél fogságába
essen. Kíséretük végül is megmentette őket a nagyobb bajtól, s most
már Fülöp is, Ottó is a megbízható lovagok védelme alatt visszavonult
az első vonalból.
A német császár feje fölött azonban hamarosan ismét vészes fellegek
tornyosultak. A franciák áttörtek. Letaposták a német gyalogságot, a
kevés számú német és hainauti lovag pedig képtelen volt felfogni az
áradatot. A bajokat csak növelte, hogy a kivívott győzelem után a
francia jobbszárny is rendezte sorait, és nagy erővel támadott a szövet-
séges derékhad fedezetlen oldalába. A német centrum összeomlott. Az
eddig bátran verekedő lovagoknak csupán egyetlen feladatuk maradt:
megmenteni a császárt. Nagy részük elhullott vagy fogságba esett, de
Ottó megmenekült. Guillaume le Breton kissé gúnyos szavaival „oko-
sabbnak látta} ha nem jelenik meg újra a harcmezőn. Megfutott} otthagyta
a császári sast (vagyis a birodalmi hadilobogót) és díszes császári kocsi-
ját".
Az ütközetnek azonban még most sem lett vége, pedig már a közép-
kori csatákat tekintve szokatlanul hosszú ideig, csaknem öt órán át
tartott. Még állt a szövetséges jobbszá1 ny, élén a boulogne-i gróffal és
Lord Salisburyvel. Rénaud de Dammr,rtin kiváló taktikus volt, feltehe-
tőleg a legjobb katona az egész csatamezőn. A szövetségesek netáni
győzelmének ő lett volna az egyik legnagyobb haszonélvezője, s ezen
felül nagyon utálta sokat követelő egykori hűbérurát, Fülöp királyt. Így
eszébe sem jutott, hogy megfusson, esetleg megadja magát a gyűlölt
ellenségnek.
Seregével később ért a csatamezőre, így nem avatkozhatott be a
centrumban vívott nagy csatába. Alig volt nyolcszáz embere, mégis
megkeserítette a magukat már győztesnek érző franciák óráit. Volt egy
ütőkártyája, amit nagyon ügyesen játszott ki: csapatának többségét 700

130
kiválóan felszerelt és jól képzett brabanti gyalogos alkotta, akiket szi-
lárd támpontként használt fel. Zárt, háromszoros körbe sorakoztatta
őket, maga pedig néhány tucat lovasával ki-kicsapott a védőfal mögül,
megverekedett a franciákkal, majd visszavonult a gyalogosok közé.
E sajátos harcmóddal szemben a franciák egy darabig nem találták
meg az orvosságot. Rénaud azonban csak kevés lovagot tudott szembe-
állítani az ellenség sokszoros lovassági túlerejével. A jobbszárny többi
vezetője, mint a brabanti herceg vagy a limburgi gróf, lovagjaikkal
együtt megfutottak, amikor Ottó vereségét látták. ,,Inainak nagy cso-
portokban, százas és ötvenes csoportokban" írja róluk megvetéssel hadi-
tudósítónk, Guillaume le Breton. Egyedül Lord Salisbury tartott ki
Rénaud mellett csekély számú angol zsoldossal. Salisbury ugyancsak
keményen verekedett, és érzékeny veszteségeket okozott a franciáknak.
Vitézkedését látva fellobbant a harci virtus Vilmos beauvais-i prelátus-
ban. A derék egyházi férfiú, legtöbb paptársával ellentétben, szigorúan
tartotta magát az előírásokhoz, s nem viselt fegyvert. Most sem nyúlt
semmiféle istentelen harci eszközhöz. Husángot ragadott, rárontott a
lordra és jól odasózott a sisakjára. Salisbury lezuhant lováról és a
franciák fogságába esett. Vilmos a földre pottyant ellenfelét látván is
megőrizte paphoz illő jámborságát, s így szólt a közelében tevékenyke-
dő Jean de Nivelle lovaghoz: ,,Jean, kötözd meg nekem Salisburyt;
mondd azt, hogy te ütötted le, mivel törvénytelen dolgot cselekedtem: egy
prelátusnak nem szabad fegyvert ragadnia".
A lord balszerencséje tovább csökkentette Rénaud esélyeit, de így is
állta az egyenlőtlen harcot. Gyalogosai ugyanis nagy kört alkottak, s a
franciáknak nem akaródzott belerohanniuk a veszedelmesen előreme­
redező hosszú pikákba, hiszen lovaikat, netán őket magukat is felnyár-
salták volna a marcona brabantiak. Így Rénaud, egyre fogyatkozó
számú lovagjaival, rendületlenül folytatta kiütéseit. Tehette, mert ha
baj volt, egyszerűen visszavágtatott a biztos menedékhez, a zsoldosok
közé, s a fal egy pillanatra szétnyílt, majd összezárult az üldöző franciák
előtt. A boulogne-i néhány percig pihent, majd újból intett zsoldosai-
nak, s a kör újból megnyílt lovasai előtt.
No, de Rénaud vitézkedése sem tarthatott örökké. Lovagjainak szá-
ma alaposan megcsappant, utoljára már csak hat fegyveres kísérte a
grófot nyaktörő vállalkozására. Ezúttal rajta is vesztett. Lovát egy
gyalogosan küzdő francia lovag, Pierre de Tournelle megsebezte. Egyik
kísérője megpróbálta a lovat és lovasát biztonságba helyezni. Az oda-
nyomuló franciák azonban levágták, és Rénaudot is lerántották lováról.
Ott feküdt a porban, sebesülten, kezével halott lova nyakába kapasz-
kodva. Egyelőre még semmi sem történt vele, mivel a hamarosan köréje
gyülekező francia lovagok azon vitatkoztak: melyikük is ejtette fogság-

131
 ba a francia királyság legveszélyesebb ellenfelét. Lehet, hogy meg is
vívtak volna hadizsákmányukért, amikor Guérin püspök, a francia
sereg vezére is odalovagolt. Most már eldőlt a vita, s Rénaud is nyugod-
tan megadhatta magát: kellően előkelő úr előtt tehette le a fegyvert, s
a király elé vezették. Legyőzői elestek a királyi jutalomtól, s ami ennél
még fontosabb, a gróf váltságdíjától. Némi csekély kárpótlásként hadd
örökítsük meg nevüket: két testvér volt, Jean és Quesnes de Coudon.
Szegény lovagok voltak, akik igazán megérdemelték volna, hogy bátor-
ságukért jutalomban részesüljenek.
A csata ellenben még most sem ért véget. Bár a brabantiak is megfo-
gyatkoztak, négyszázan még most is tartották magukat. Már egyetlen
lovag sem akadt közöttük, Rénauddal egyetemben elestek, vagy elfog-
ták őket, ám a harcedzett zsoldosok még így sem tették le a fegyvert.
Tulajdonképpen nem is valamiféle eszeveszett bátorság vagy valami
elképesztő hűség magyarázza tettüket. Tudták ugyanis, hogy minden-
képpen végük. Míg a lovagot, ha fogságba került, kellő tisztelettel
kezelték, legfeljebb alaposan megkopasztották, ha tetemes váltsá~díját
. ki kellett fizetnie, addig a gyalogosok nem remélhettek irgalmat. Ertük
bizony senki sem fizetett volna egy rézgarast sem, azonkívül túl sok
borsot törtek a bosszúért lihegő franciák orra alá ahhoz, hogy bármine-
mű kegyelemre számíthassanak.
Hamarosan az ő végzetük is beteljesedett. Fülöp parancsot adott
Thomas de St. Valéry lovagnak, a francia balszárny egyik vezetőjének:
seperje már el végre az útból ezeket a makacs brabantiakat. St. Valéry
jól értette mesterségét, tudta, hogy lovasrohammal hiába kísérletezik.
Így mindössze ötven lovagjával támadott, de maga előtt küldött több-
száz gyalogost. Ezek végül áttörték a brabantiak háromszoros gyűrűjét.
Guillaume le Breton ostromlott várhoz hasonlította a magukra hagyva
védekező brabantiak védelmi állását, s nem járt messze az igazságtól.
A brabantiak szinte az utolsó emberig odavesztek az egyenlőtlen harc-
ban. Ezzel, a gyalogság majdani nagy tetteire mutató epizóddal zárult
Nyugat-Európa 13. századi történetének legfontosabb ütközete.
A veszteségek, főleg a vesztesek részéről, aránytalanul magasak voltak.
Mintegy 170 német, flamand és angol lovag esett el, 131-en fogságba
estek. A francia lovagok közül 64-en maradtak holtan a csatatéren és
sokan megsebesültek. A gyalogság veszteségeit senki sem számolta
össze, a nemesi krónikásokat nem érdekelte az elhullott parasztnép
vagy városi polgár, de számuk, mindkét oldal veszteségeit tekintve a
2000 főt is elérhette.
A franciák győzelmében nagyjából azonos szerep jutott saját
érdemeiknek és ellenfeleik mulasztásainak. Guérin püspök, aki úgy
látszik, nemigen törődött az egyház háborút tiltó rendelkezéseivel:

132
A bouvines-i csata

133
tapasztalt hadvezérnek bizonyult. Jó és hatékony csatarendet állított
fel, mindig a csata gyújtópontjában tartózkodott, ügyesen csoportosí-
totta át csapatait. Jól kamatoztatta a francia lovagok nagyobb számát
és jobb képességeit, de nem feledkezett meg a gyalogság felhasználásá-
ról sem. Ottó burgundiai herceg és a balszárnyon Thomas de St. Valéry
is kiemelkedő seregvezérnek bizonyult.
A vesztesekről már kevesebb jót mondhatunk. Lekésték a találkát
János királlyal, ezzel eleve megnehezítették a helyzetüket. Ám a legsú-
lyosabb hibát azzal követték el, hogy azt hivén, a franciák vissza akar-
nak vonulni, erőltették az ütközetet. Így rendezetlenül, fáradtan, ré-
szenként kerültek a csata véres forg~tagába. Haditervről, a csapatok
manőverezéséről, egyáltalán bárminemű elgondolásról nem beszélhe-
tünk. A szövetséges hadsereg egyes részei magukra hagyatva küzdöttek
a csatában, és sok százan akadtak közöttük olyanok is, akik egyáltalán
nem harcoltak. Így eredeti számbeli fölényük minimálisra zsugorodott.
Sőt, többnyire túlerővel szemben kellett felvenniük a harcot, mivel a
franciák ügyesen csoportosították át hadaikat, s a döntő ponton szinte
mindig számbeli fölénybe kerültek.
Ferdinánd flandriai lovasai megtették kötelességüket. Három óráig
állták a francia rohamokat, gyalogsági támogatást nem élveztek, így
.helyzetük az összecsapás végére kilátástalanná vált. Vezérük fogságba
esése után azonban elmenekültek, ahelyett, hogy csatlakoztak volna
még harcoló bajtársaikhoz.
A centrumról semmi jót sem mondhatunk, attól eltekintve, hogy
megmentették Ottó császárt a fogságba eséstől. Kevés lovagot osztottak
be e lényegében döntő seregrészhez, s így, amikor a gyalogság kezdeti
lendülete elakadt, törvényszerűen vereséget szenvedtek. Az egész csa-
tában Rénaud Dammartin és a brabantiak nyújtották az igazán kima-
gasló teljesítményt. Előbbi - teljesen reménytelen helyzetben - nagy-
szerű harcászati újítást alkalmazott, ügyesen kapcsolta össze a gyalog-
ság és a lovasság harcát, s ha az egész hadsereg az ő példáját követte
volna, a franciák bajosan csikarták volna ki a győzelmet. A brabantiak
pedig azt bizonyították, hogy van már olyan gyalogság Nyugat-Euró-
pában, amely eredményesen száll szemben a lovagi hadsereggel.
Kedves Olvasóim! Remélem nem unták el e hosszú fejtegetést, de
erre igazán szükség volt. A bouvines-i csata az egyetlen igazán jelentős
harccselekmény az egész középkorban, amikor nagy, nyílt csatában két,
lényegében lovagi típusú hadsereg csapott össze egymással. Ám valójá-
ban ez sem igazi lovagcsata, mivel mindkét hadseregben nagyszámú,
és eredményesen harcoló gyalogsággal is találkozhatunk. A döntést
azonban mégis csak a nehézlovasság vívta ki.
A csata politikai jelentősége is óriási volt. A király hatalma az ország

134
egész területére kiterjedt, Franciaország egy csapásra nagyhatalommá
vált, és hosszú évszázadokig meghatározta Európa történetét. Már
Fülöp uralkodása alatt is sokat fejlődött az ország. Párizs, amely egykor
csupán a Szajna kis szigetére, az ún. ,,Cité" -re korlátozódott, most már
lendületesen épült a folyó mindkét partján. Igazi nagyvárossá vált,
melyet nagyságban és szépségben legfeljebb Bizánc vagy egy-két itáliai
város: Velence, Firenze vagy Genova múlt felül.
Az új nagyvárosban már a 12. században pezsgő szellemi élet bonta-
kozott ki, egyetemén tanított többek között a híres Abélard is. Fülöp
sokat tett városa fejlődéséért. Nagy építkezésekbe kezdett, lecsapolta és
betelepítette a Szajna menti mocsaras síkságot, kiköveztette az utcákat,
szabályozta a folyópartot. Uralkodása végén mintegy 150 céh 5000
mestere tanúsítja a nagy ipari fellendülést.
Még Bouvines előtt megkezdődött a Capetingekkel dacoló „Dél"
meghódítása. Ürügyül a „tiszták" (katharok) eretnekségének felszámo-
lását használta a pápa támogatását mindvégig élvező király, a valóság-
ban Provence, Aquitánia, Languedoc és a többi gazdag déli tartomány
feletti uralom megszerzése volt az alig leplezett cél. A „Dél" teljes
,,megbékéltetését" már nem érte meg a francia történelem e kimagasló,
bár emberileg nem egyértelműen rokonszenves alakja, de 1223-ban
bekövetkezett haláláig már tulajdonképpen sikerült megtörnie a sza-
badságukhoz és hitükhöz ragaszkodó déli urak és polgárok ellenállását.
Ahhoz is közel állt, hogy az ősi ellenséget, Angliát is térdre kénysze-
rítse. Hogy megváltoztak az idők! Amikor Fülöp a trónra lépett, még
fél Franciaországot az angolok uralták, s 1216-ban már francia hadse-
reg lépett Anglia földjére. E nagy fordulatban, persze, Fülöp erényei
mellett János király hibái és balszerencsés ötletei is nagy szerepet
játszottak.
Normandia elvesztése ugyanis nagyon megingatta a trónt János alatt.
A bouvines-i kudarc tovább mélyítette a válságot: a hadjárat költségei
kiürítették a királyi kincstárat, s a találékony János király hiába kísérle-
tezett új adók kivetésével, a rendek hevesen ellenálltak minden efféle,
pénzeszacskóikat apasztó törekvésnek. 1214. novemberében az elége-
detlenek St. Edmundsburyben gyülekeztek és elhatározták, hogy János
királyt a törvények betartására kényszerítik. A következő év januárjá-
ban az elégedetlen bárók fegyveres kíséretükkel Londonba vonultak.
Közölték követeléseiket a királlyal, aki felháborodva tiltakozott vélt
jogainak csorbítása miatt. A tanácskozás így eredménytelenül végző­
dött; mind a király, mind a bárók sereget gyűjtöttek.
Az összeütközést két bölcs államférfi, Stephen Langdon canterburyi
érsek és régi ismerősünk, az immár hetvenedik életéve felé közeledő
William Marshall tapintattal és diplomáciai ügyességgel elhárította.

135
 1215. július 17-én nyújtották át a bárók ultimátumukat, amelyet Magna
Charta néven ismer az utókor, és az angol parlamentarizmus kezdetei-
nek tekinti.
A megegyezés betartását a király és egy huszonöt báróból álló tanács
ellenőrizte. Jánosnak azonban esze ágában sem volt elismerni e számára
sérelmesnek látszó törvényt. ,,Agybéli állapota megváltozott, s hajlamos-
sá vált a legrosszabb sugallatok bejogadására'' - írja róla krónikájában
Mathieu de Paris, majd így folytatja: ,,Könnyű ugyanis egy bizonytalan
idegzetű személyt kilendíteni egyensúlyából és bűnre ösztökélni, ha már
eleve hajlott a rosszra. A király fogait csikorgatta, szemében az őrület tüze
lángolt. Fadarabokat és szalmacsutakokat ragadott fel, és dühödten rágni
kezdte ezeket."
A szinte őrült, kiszámíthatatlan király ellen a bárók egy része Fran-
ciaországhoz fordult segítségért. Fülöp megragadta az alkalmat és a
trónörököst, a későbbi VIII. Lajost szép sereggel Angliába küldte.
János - és Anglia - egyre nehezebb helyzetbe került, úgy tűnt, nemcsak
az őrült király veszti a trónt, hanem ezzel együtt az ország függetlensé-
ge is odavész. Ekkor azonban váratlanul megoldódtak a problémák.
János király túl sok zöld almát evett, vérhasban megbetegedett és 1216.
október 18-án befejezte hányatott életét.
Lajost egymás után hagyták el angol hívei, akik átálltak az alig hat
esztendős törvényes király, III. Henrik oldalára. William Marshallt
Anglia régensévé nevezték ki, és a hetvenesztendős lovag újból bebizo-
nyította, hogy korának még mindig talán legkiválóbb katonája és állam-
férfija. Leverte a még kitartó lázadókat, a szigetország elhagyására
kényszerítette Lajos herceget, akinek teljesen elvette a kedvét az angol
királyságtól.
Bouvines a Német Császárságra is súlyos csapást mért. Fülöp elküld-
te a császári sast II. Frigyesnek, a Staufok leszármazottjának, s ettől
kezdve - mint egy német krónikás írja - ,,elvesztettük tekintélyünket a
franciák előtt".
Ottó megőrizte ugyan a császári címet, de a tényleges hatalom már
1215-ben Frigyes kezébe ment át. A bukott uralkodó még négy eszten-
deig háborítatlanul élt braunschweigi családi birtokán, majd alig har-
mincesztendős korában, mindenkitől elfeledve csalódottan mondott
búcsút a világnak.

136
 Az azincourti győző: V ..Henrik
,,Nem akarunk olyannal együtt halni,
Ki velünk halni fél testvérien.
E nap neve Crispián ünnepe,
Ki e napot túléli s hazaér,
Majd lábu;jhegyre áll e napról hallva
S a Crispianus névre felszökik.,,
(Shakespeare: V. Henrik
IV. felv. 3. szín.
Németh László fordítása)

löljáróban elmondom Edward származását, s elmondom azt is,

hogyan szerezte meg kis híján a francia koronát. Leányágon
egyenes leszármazásra hivatkozhatott; nagyatyja, Szép Fülöp
[vagyis IV. Fülöp francia király, uralk. 1285-1314. - R. Gy.]
ugyanis három fiút, s egy leányt nemzett. [ ... ] Mind a három
francia király lett apjuk, Fülöp király halála után, minthogy egyiküknek
sem volt törvényes házból származó fiú örököse. Így az utolsónak, IV.
Károlynak halála után a tizenkét pair [a francia korona fő hűbéresei -
R. Gy.] és a bárók maguk döntöttek a trónutódlásról, nem hagyván a
koronát a királyok nővérének [Izabellának], aki Anglia királynéja volt.
Kinyilatkoztatták ama döntésüket, hogy a Francia Királyság van olyan
nemes, hogy ne kelljen asszonyhoz folyamodnia, következésképp annak
fiához sem, aki tehát olyat követel, amihez anyjának nincs és nem is lehet
joga . Így tért el a királyság az egyenesági leszármazástól. Sokan tartják
úgy, hogy emiatt robbantak ki azok a nagy háborúk, emiatt pusztultak el
népek és országok a Francia Királyságban és egyebütt. Nem is látott
Franciaország a jó Nagy Károly uralkodása óta oly nagy hadakozásokat.
E szavakkal kezdi a fl.andriai Jean Froissart, a lovagkor talán legna-
gyobb, de mindenesetre legszebben író krónikása beszámolóját „nagy
s nemes" tárgyáról, az 1337-1453 között vívott „százéves" angol-fran-
cia háborúról.
Talán igazat is adhatunk a kitűnő Jean mesternek, amikor Edward
király tulajdonképpen jogos trónigényének elutasításában jelölte meg
a feudalizmus egyik leghosszabb és legvéresebb háborúját kiváltó okot.
A derék Froissart kortársaival egyetemben teljesen magától értetődő ­
nek tartotta, hogy valaki egy tartományra, netán egy egész országra,
bármilyen homályos jogi alapon igényt támaszthat, s ha ehhez még jó
hadsereggel is rendelkezik, katonáit bizony csatába is vezeti.

137
 Mi már pontosabban ismerjük fel azokat a bonyolult összefüggése-
ket, melyek a háborúhoz vezettek. A 13. század második felében mind
Anglia, mind Franciaország gazdag, jól kormányzott, erős hadsereggel
bíró állammá fejlődött. A kor fejlett iparvidékei - Flandria és Itália -
mellett az angol és a francia városok is virágzásnak indultak. S az
uralkodók, bármennyire áthatotta is őket a lovagi gondolkodás immár
egyre avittabb szelleme, felismerték a városok, az ipar és főleg a keres-
kedelem jelentőségét, kiváló eszközt láttak bennük egyre növekvő ki-
adásaik fedezésére.
Edward király, akit hódolói a lovagság megtestesítőjeként tiszteltek,
sem tartozott a kivételek közé. Nagyon is jól felmérte az erőviszonyo­
kat, tudta, hogy a Hódító Vilmosok ideje lejárt, már nem lehet néhány
ezer kalandorral birodalmat hódítani. S az alig 3,5 milliós lakosságú

Csatajelenet a százéves háborúból

138
Anglia uraként mégis megtámadta a 12-13 milliónyi alattvalót - és az
akkori világ legerősebb nehézlovasságát - uraló VI. Fülöp (uralk.
1328-1350) országát.
Nem siette el a támadást. Csaknem tíz esztendő telt el azóta, hogy
a francia főurak döntése megfosztotta „jogos" örökségétől, s jóllehet
címei közé a „Franciaország királya" büszke, de egyelőre semmitmon-
dó jelzőt is felvette, nemigen törekedett érvényesíteni jogcímét. Vigyá-
zó szemét ugyanis nem annyira Párizs, mint inkább Flandria felé
vetette.
Európa e gazdag tartománya a mai Északnyugat-Franciaország és
Belgium területén terült el. A flandriai gróf uralta, aki a francia király
hűbérese volt. A gazdag flamand városok azonban egyik hűbérurukat
sem kedvelték. Kereskedelmi kapcsolataik Anglia felé vonzották őket,
amely már évtizedek óta hatalmas posztókivitelük legmegbízhatóbb
vásárlója volt. Gent, Bruges, Ypern és a többi nagy flamand város
polgársága már korábban le akarta rázni a feudális igát. Harcedzett
gyalogosaik 1302. július 10-én Courtrai mellett hatalmas győzelmet
arattak egy nagy francia lovagsereg felett. Diadaluk az új típusú gyalog-
ság fölényének első megnyilvánulása volt.
A flamand városok azonban - elsősorban belső ellentéteik miatt -
nem kamatoztathatták győzelmüket. Újból a flandriai gróf hatalmába
kerültek, aki 1328. október 17-én Cassel közelében (francia segítséggel)
döntő vereséget mért rájuk. Ez a vereség Edwardot is óvatosságra
intette, látta, hogy egyelőre nem számíthat a flandriai városok katonai
vagy pénzügyi támogatására. Azért nem maradt tétlen. Feleségül vette
Philippát, a hainauti gróf leányát, ezzel értékes szövetségesre lelt Fran-
ciaország hátában. Ügynökei buzgón járták az elégedetlen flamand
városokat és felkelésre buzdították a polgárokat. Követei Bajor (IV.)
Lajos német császárt is felkeresték és megnyerték szövetségesül.
Nagy kalandja előtt az örökké viharos angol-skót határon is rendet
teremtett: 1333-ban Halidon Hill mellett az angol íjászok szétszórtak
egy nagy skót sereget, két évre rá az angol hadak újból betörtek Skóciá-
ba, és trónra ültették James Balliolt. Így innen sem fenyegetett veszély.
A franciák, Edward készülődését látva, ugyancsak megtették előké­
születeiket. Mindenekelőtt az angol-flamand gazdasági kapcsolatokat
kívánták szétrombolni. 1337-ben letartóztatták, majd kiutasították ke-
reskedőiket a· flamand városokból.
Edward nem késlekedett és kiaknázta az alkalmat, hajóhada Sluys
mellett nagy győzelmet aratott a francia flotta fölött, majd 1346. júliu-
sában csapataival partra szállt Észak-Franciaországban.
Nem jöhetett hamarabb. Kincstára mindenféle ügyeskedés - a gyap-
júmonopólium megszerzése, új adók kivetése stb. - ellenére kimerült,

139
1340-ben már 300 OOO font, vagyis mintegy 600 OOO magyar aranyfo-
rint (a magyar király mintegy 3 évi jövedelme) értékű adósságot halmo-
zott fel. Edward azonban találékony uralkodónak bizonyult, hatalmas
kölcsönöket vett fel a firenzei Bardi és Peruzzi bankházaktól, a pénzen
katonákat toborzott, így végre megindulhatott nagy kalandjára. Így
sem tudott nagy hadsereget kiállítani: összesen 1000 lovag, 1700 köny-
nyűlovas és 7000 gyalogos íjász élén indult Európa egyik legnagyobb
birodalma ellen.
Vállalkozását, lehetőségeihez képest, gondosan előkészítette: Derby
grófjának vezetésével kisebb hadsereget küldött a dél-francia Gascogne-
ba, s a franciák úgy vélve, hogy az angol főerők is ide tartanak, hadsere-
gük jelentős részét délre küldték. Ugyanakkor Flandriában új erőre
kapott az angol párt, lázadozni kezdett és lekötötte az észak-francia
erőket.
Az angolok eleinte szabadon kalandozhattak, feldúlták Normandiát,
bevették és kifosztották Caen városát, majd Poissynál átkeltek a Szaj-
nán. Ám a franciák sem maradtak tétlenek, nagy, 18-20 OOO fős sereget
gyűjtöttek, és VI. Fülöp király vezetésével az angolok után vetették
magukat. Edward augusztus 24-én értesült a vészhírről. Seregét vissza-
vonta és a tengerpart felé húzódott. A francia elővéd augusztus 26-án,
a délutáni órákban érte utol az angolokat. A francia lovagok égtek a
bosszúvágytól. Dühítette őket az angolok kegyetlen hadviselése, és le
is becsülték ellenfeleiket. A király bölcsebbnek mutatkozott forróvérű
katonáinál. Tudta: serege fáradt, s teljesen rendezetlen a hosszú menet
után. Ezért elrendelte: verjenek tábort és készüljenek fel a másnapi
csatára. Az elővéd vezetői, köztük Artois grófja, fel voltak háborodva:
úgy érezték, könnyű diadaltól fosztja meg őket a királyi parancs. Előre­
vezényelték híres genovai számszeríjászaikat, velük akarták megbonta-
ni a harcra készen várakozó angol csatarendet.
Edward király, ismerve ellenfelei lovassági fölényét, nem akart szok-
ványos lovagharcba bocsátkozni. Serege fő erősségének íjászait tartotta,
ezekkel kívánta megnyerni az ütközetet. Lovasai többségét leszállítatta
harci paripájáról és a védővonalat erősítendő, beosztotta őket a gyalog-
ság soraiba. Nem ok nélkül bizakodott: a walesi határvidéken született
angol hosszú íj félelmetes fegyver volt. A közel két méter hosszú,
kőrisfából készült íj használata nagy erőt és ügyességet igényelt, a
harcos egész a füléig húzta hátra a húrt, így a kilőtt nyíl messze és nagy
erővel vágódott a célba. Az angol uralkodók már a 12. századtól kezdve
rendeletileg szabályozták az íjászok gyakorlatozását, a korabeli angol
ifjú vasárnap délutánonként futball helyett lövészversenyen töltötte
idejét. Az évszázados gyakorlat valódi íjászművészeket nevelt ki Angli-

140
ában; Képességeiket eleddig még csak a skótok ismerték meg szomorú
tapasztalataikból, most a franciákra került a sor.
No, de térjünk vissza a crécyi csatatérre. Ott hagytuk abba elbeszélé-
sünket, hogy a genovaiak nekirugaszkodtak és elkezdték tekerni szám-
szeríjukat. Az angol seregben is parancsszavak hallatszottak, az íjászok
megcélozták a lassan közeledő ellenséget. A két fegyver csatájába bele-
szólt a véletlen.
Adjuk át a szót hű krónikásunknak, Froissartnak: ,,Hatalmas égzengés,
zápor és vihar támadt, a franciák kapták az arcukba, az angolok tehát
a hátukba." Az angolok így gyorsabban és biztosabban lőhettek, és
csakhamar szétszórták a félelmetes hírű számszeríjászokat.
Gyalogosaik kudarcát látva a francia lovagok elvesztették türelmü-
ket. Meg sem várva, míg a futó genovaiak eltisztulnak az útból, előre­
szegezett lándzsával rohamra indultak. Iszonyatos kavarodás támadt,
a szerencsétlen genovaiak, akiket elölről az angolok, hátul saját bajtár-
saik pusztítottak, üvöltve próbáltak biztonságos helyet keresni maguk-
nak. A zavart az angol tüzérség is növelte. Bár ezek az ágyúk ormótlan
és hatástalan instrumentumok voltak, olyan lassan ment a kezelésük,
hogy a csatában legfeljebb egy-két lövést adtak csak le, arra mégis jók
voltak, hogy megijesszék a franciák lovait.
A rendezetlenül, de hevesen támadó francia lovasságnak nagy veszte-
ségek árán néhol sikerült rést ütniük a szilárd angol védőfalban. Egy
ízben a tizenhat esztendős Edward walesi herceg (aki később a „Fekete
Herceg" nevet kapta) vezette balszárny került szorult helyzetbe. A ki-
rály hidegvérrel fogadta a vészhírrel hozzá siető lovagokat, s megkér-
dezte, megsebesült-e a fia? ,,Megsebesült felség, de nem súlyosan." -
válaszolt az egyik lovag. ,,Menjetek hát vissza hozzá" - válaszolta a
király, ,,és ne szaladgáljatok hozzám a híreitekkel. Hadd tudja meg a.fiú,
mi az a háború."
A támadást az angolok végül is visszaverték, a bátran, de teljesen
tervszerűtlenül rohamozó franciáknak semmi esélyük sem volt a győze­
lemre a fegyelmezetten, összehangoltan küzdő angol csapatok ellen.
Törvényszerű vereségük ostobaságuk és hebehurgyaságuk méltó bün-
tetése volt. Jellemző azonban, hogy a lovagi szellemtől áthatott Frois-
sart semmi kivetnivalót nem talált a francia csatavesztésben. ,, Való
igaz" -írja, - ,,hogy a francia király oly hatalmas serege és vitéz lovassága
alig-alig aratott harci babérokat, de nem is igen arathatott volna, hiszen
egyrészt későn kezdődött a csata, másrészt igen fáradtak voltak. De
becsületükön nem esett csorba; amiért jöttek - kötelességüket teljesíteni -
azt meg is tették. Vissza nem fordultak, mindvégig előre mentek vakmerő­
L'll, azt sem tudva, hova, ha csak azt nem, hogy a halálba."
A derék flandriai krónikás lelkendezése furcsa érzéseket kelt ben-

141
 fil!&!!l!l!s. tt t t t
íjászok ·· · ··· ········· · ····· · ··· - s;ggg~
harcolO h1\·as:llk. N· x x x_~
gya logosan \ :'e{./(;;'.;
vCdöitrkok ......... ....... ···

franci.ik ~ .. k
genovai. szam
. szeri1aszo
.
lovagi lovass.ig ..
ten:pjclek - - - - ~
·-----~g~y•:lo::.".g:
••::_&_-··_··_···_··_ __ _

142
nünk. Hogyan, a balgaságot is lehet dicsőíteni? Ne csodálkozzanak
kedves olvasóim, az esztelen vakmerőség, a rossz helyzetmegítélés
mindig is jellemezte a lovagokat. Sokszor még így is győztek, de most
a már egyre veszélyesebb, korszerűbben harcoló ellenfelekkel szemben,
a bátorság - ész nélkül - már mit sem ért.
Az angolok megelégedtek a sikerrel és nem üldözték a vert hadat.
Calais, a tengerpart erős kikötője ellen vonultak, amelyet hosszú ostrom
után, 1347 augusztusában elfoglaltak. A hűséges polgárok hiába várták
a király segítségét, a franciákat megbénította az előző években elszenve-
dett vereség. A város egész 1557-ig angol uralom alatt maradt.
Szörnyű idők következtek. Nemcsak Franciaország, hanem egész
Európa megrendült az elkövetkezendő évek csapásai alatt. 1347-ben
egy keletről Velencébe érkező hajón pestises betegek érkeztek. Mivel

A crécyi csata 1346. augusztus 26-án

143
 az orvostudomány gyerekcipőben járt, a tisztálkodással sem volt min-
den rendben, az iszonyú kór végigsöpört csaknem egész Európán.
Főleg a városi lakosságot sújtotta, Froissart úgy vélte, s a mai kutatás
sem tekinti nagy túlzásnak állítását, hogy Franciaország lakosságának
mintegy harmada veszett oda 1348 rettenetes nyarán.
A szerencsétlen országot a háború viharai sem kímélték. Bár az
angolok egyelőre nem támadtak, az elbocsátott zsoldosok csapatokba
verődve pusztították az „édes francia hon" nem is oly rég virágzó falvait
és városait.
Edward már azért sem erőltette a további harcokat, mert kincstára
újból vészesen kimerült. Olyannyira, hogy nem is fizethette vissza a
firenzei bankházaknak tartozásait. Így a nagyhírű Bardi kalmárcég
. csődöt mondott, talán elsőként, de nem utolsóként a nagy feudális-kori
bankárházak közül.
Anglia és Franciaország tehát 1347 szeptemberében 1351 húsvétjáig
fegyverszünetet kötött egymással. Elbocsátott és fizetetlen zsoldosaik
azonban nem érezték kötelezőnek a maguk számára a fegyvernyugvást,
,,hanem szereztek és hódítottak egymástól városokat és erődített kastélyo-
kat, fegyverrel vagy csellel, rohammal vagy éjjeli rajtaütéssel" - állapítja
meg elégedetten a lovagi erényekre annyira érzékeny Froissart. A hely-
zet a fegyvernyugvás lejárta után tovább romlott. Az angolok hosszú
portyákat, ún. ,,lovaglásokat" vezettek, ezek csupán zsákmányszerzési
célokat szolgáltak. Különösen sikeresnek bizonyult, az immár 25 esz-
tendős, daliás ifjúvá érett angol trónörökös, a Fekete Hercegként tisz-
telt és rettegett Edward 1355-ben indított portyája. Bordeaux-ban, e
mindig is az angolokhoz húzó városban szállt partra, s Gascogne-on és
Toulouse-on át egész Narbonne-ig nyomult. Számottevő ellenállással
sehol sem találkozott, decemberre háborítatlanul - és nagy zsákmány-
nyal - térhetett vissza kiinduló bázisára.
A következő évben ismét fellángoltak a harcok. Edward, a Fekete
Herceg 1356 nyarán ismét kicsapott bordeaux-i támaszpontjáról. Ezút-
tal észak felé vette útját és ostrom alá vette a Loire menti Romorantin
várát. Mindössze mintegy 1800-2000 lovag és 5-6000 íjász és kopjás
gyalogból álló hada azonnal visszavonult, amikor hírt kapott arról,
hogy II. (Jó) János francia király megelégelve az angolok pusztításait,
jelentős, mintegy 15-16 OOO főnyi, túlnyomórészt lovasságból álló had-
dal közeledik. Az angol hadsereg egészen a Tours közelében fekvő
maupertuis-i mezőig menekült, itt érte utol 1356. szeptember 15-én a
bosszúra és harcra szomjas francia hadsereg. Edward annyira remény-
telennek látta a helyzetet, hogy másnap reggel a pápai követ útján
fegyverszünetet kért. Felajánlotta: visszaadja mindazon várakat és
helységeket, amelyek az elmúlt három évben kerültek angol kézre, s

144
még 100 OOO aranytallér váltságdíjat is fizet. A francia uralkodó vissza-
utasította az ajánlatot és azt követelte, hogy az angolok tegyék le a
fegyvert.
Nem volt mit tenni, az angolok csatasorba álltak és várták a franciák
rohamait. S most adjuk át a szót Antoine Molinier, normandiai króni-
kásnak, aki szemtanúk elbeszélése alapján hiteles beszámolót hagyott
az utókorra a nevezetes maupertuis-i csatáról.

Calais megadja magát Ill. Edward király hadának

145
'
 ,,Az angolok a maguk arcvonala mellett két szárnyat alkottak íjászaik-
kal és hadirendbe álltak egy nagyobb mezőn, melyet szőlőtőkék borítottak
és sövény vett körül, rajta számos réssel. János királynak mintegy tizen-
kétezer nehézfegyverzetű vitéze volt, de kevés másféle harcosa, mint ami-
lyenek az íjászok és a számszeríjászok, és azután az angol íjászok bizto-
sabban céloztak, amikor sor került az ütközetre. János király több vonalat
állított fel, és ezek közül az elsőt marsalljaira bízta, akik annyira siettek
összecsapni az ellenséggel, hogy a király csatasora még messze hátul volt,
a marsallok pedig már áthatoltak a sövényen. Az angolok nyomban szét-
verték őket, embereik nagy részét levágták és foglyul ejtették. Nyomban
ezután ért oda a normandiai herceg [Károly francia trónörökös], akinek
nagyszámú nehéz!egyverzetű harcosa keskeny arcvonalon összetömörülve
támadta az ellenséget.[ ... ] Az angolok azonban a sövény réseinél össze-
gyülekeztek és egy kissé előnyomultak. A herceg emberei közül néhányan
behatoltak a sövény mögé, de az angol íjászok olyan nyílzáport bocsátot-
tak rájuk, hogy a herceg csatasora hátrálni kezdett, s ekkor az angolok
támadásba mentek át a franciák ellen. A herceg katonái közül sokan
elestek,fogságba kerültek vagy megfutamodtak, egy részük pedig egyesült
a királyi hadtesttel, amely éppen csak hogy közeledett. Az angolok össze-
vonták soraikat és kissé kifújták magukat, a király és emberei azonban
nagy és hosszú utat tettek meg, ami igen kimerítette őket. Ekkor a királyi
hadtest felzárkózott, nagy és kegyetlen csata keletkezett, az angolok közül
sokan megfutottak, de a franciák annyira összezsúfolódtak az íjászok
által nyakukba zúdított nyílzápor nyomán, hogy legnagyobb részük el sem
jutott a küzdelemig, hanem egyik a másikra hullott. János király és fia
Fülöp [a későbbi burgundi herceg, a Valois ház burgundi ágának meg-
alapítója] fogságba estek. Károly herceget azonban lovagjai kiragadták a
veszedelemből. A csatában nem annyira a halottak száma volt nagy, mint
inkább a súlyos sebesülteké. [ ... ] mindent egybevetve mintegy nyolcszáz
nehézfegyverzetű francia esett el."

A szemléletes leírásból megállapítható, hogy a százéves háború egyik

típuscsatája zajlott le Poitiers közelében. Bebizonyosodott, hogy a ne-
hézlovasság, önmagára hagyatkozva, változatlanul nem képes sikeresen
harcolni az íjászok ellen. János király teljesen kiengedte kezéből a sereg
irányítását, hiába szervezte embereit csatasorokba, nem tudta elérni,
hogy a fegyelmezetlen lovagok együttműködjenek. A franciák az angol
békeajánlattól elbizakodtak és nem vették figyelembe, hogy a terepvi-
szonyok a sövényfal mögé rejtőző angoloknak kedveznek.
A csata után Franciaország összeomlott, a rabló kompániák ismét
pusztították a városokat és a falvakat, a király fogságba esett, az egyéb-
ként tehetséges Károly herceg nem tudott megbirkózni súlyos feladatá-

146
val. A parasztság is elégedetlenkedett. Nem kis joggal gyávának és
árulónak tartotta urait.
Így 1358 tavaszán kibontakozott a francia történelem legnagyobb
parasztfelkelése, a Jacquerie. A feudális kötöttségek ellen felkelő pa-
rasztok kezdetben az ugyancsak elégedetlen párizsi polgárok támogatá-
sát is élvezték, sőt a színfalak mögött a cselszövő Gonosz Károly
navarrai király is biztatta vezetőiket. A francia történelem e sötét figu-
rája persze nem az elnyomottak sorsán kívánt javítani, hanem a zava-
rosban halászva, saját érdekeit kívánta elősegíteni.
Az angolok viszont nem használták ki a kedvező alkalmat, sőt, he-
lyenként segítették a francia urakat saját parasztjaik ellen. A parasztfel-
kelést végül leverte a feudális urak katonai fölénye, mégis sikerült
javítaniuk sanyarú helyzetükön: szolgáltatásaikat enyhítették, illetve
szabályozták, így a szégyenletes, és a parasztok gazdasági előrehaladá­
sát gátló robot a 14. század végére lényegében megszűnt.
A százéves háború is nyugvópontra érkezett. A kimerült felek tárgya-
lóasztalhoz ültek és 1360 májusában, a Chartres mellett fekvő Brétigny
várában Károly régens megegyezett az angolok képviselőjével, János
lancasteri herceggel, III. Edward negyedik fiával. A békekötés értelmé-
ben az angolok megőrizték hódításaikat, így Bretagne kivételével egész
Nyugat-Franciaországot magukénak mondhatták. S megszűnt a fran-
cia király hűbérurasága az angolok fölött, ami, mint emlékezünk rá, a
12-13. században oly sok viszályt váltott ki a két állam között.
Jó János változatlanul angol fogságban maradt. Az ország ugyanis
nem tudta, s nem is nagyon akarta kifizetni a 3 millió aranyforintnyi,
elképesztően súlyos váltságdíjat. (Az összeg az akkori magyar kincstár
mintegy tíz esztendei jövedelmével volt egyenlő.) Ott is halt meg
kényelmes londoni fogságában 1364-ben.
Az angolok talán jobban tették volna, ha nem ennyire mohók és
megelégednek szerényebb váltságdíjjal a lovagias, de nem túlzottan
tehetséges uralkodóért. Utóda, az V. (Bölcs) Károly (uraik. 1364-1380)
néven a történelembe vonuló régensherceg ugyanis cseppet sem bizo-
nyult lovagkirálynak, már ami a fogalom negatív vonásait illeti. Nagyon
is számító, óvatos uralkodónak bizonyult. Rendbeszedte országa zilált
pénzügyeit, s egyéb reformok mellett a hadsereget is újjászervezte. Azt
is jól látta, semmi értelme sincs, atyja példáját követve, vakon nekiro-
hanni az angol íjászoknak, ezért uralkodása alatt nemigen találkozha-
tunk nagy, nyílt összecsapásokkal. Természetesen nem tett le arról,
hogy elvesztett tartományait visszaszerezze, ezt azonban óvatosan, a
partizánháború módszereivel, a béke látszólagos fenntartásával érte el.
E stratégiának kiváló művésze támadt, a breton kisnemes Bertrand du
Guescelin személyében. Du Guescelin nem az angol fősereget, hanem

147
az elszigetelt helyőrségeket, zsákmányoló, takarmányozó angol portyá-
kat vette célba.
Franciaországban főleg Bretagne-ért folyt aharc. A hercegi címre két
jelölt pályázott, egyiket a franciák, másikat az angolok támogatták.
A franciák fokozatosan tért nyertek, jobban értettek a „kis háborúhoz"
mint az angolok.
A déli Aquitániában is válságosra fordult az angolok helyzete.' A had-
járat terheit az aquitániai rendek viselték, és zúgolódtak a növekvő
terhek miatt. Egyszeriben eszükbe jutott, hogy ők voltaképpen franci-
ák, és 1369-ben V. Károlyhoz fordultak segítségért. A király megragad-
ta az alkalmat, felrúgta a békét, s hűbérúrként viselkedve magához
idézte a Fekete Herceget. Edwardot rossz hangulatban érte a kihívás,
s csak ennyit válaszolt: ,,Majd elmegyek Párizsba, de hatvanezer kato-
nám fog kísérni." Ez persze üres fenyegetés volt csupán, ez idő tájt
hatezer katonát is alig tudott zászlója alá sorakoztatni az angol trónörö-
kös.
Az itt folyó furcsa, hadüzenet nélküli háború huszonhat évig tartott.
Az angolok ördögi körbe kerültek: hiába vezettek nagyszabású portyá-
kat - 1373-ban pl. János lancasteri herceg csapatai Bordeaux-ból Cala-
is-ba vonultak, s közben keresztülsöpörtek fél Franciaországon, sőt
fenyegetően Párizs közelében is feltűntek -, csupán annyit értek el,
hogy a lakosság még jobban megutálta őket céltalan pusztításaikért.
S amikor sikert értek el, abban sem volt semmi köszönet. 1370-ben
Limoges megnyitotta kapuit a franciák előtt. A Fekete Herceg bosszú-
ért lihegett: seregével a város alá vonult és hatnapos ostrom után be is
vette. Következett a hírhedt „limoges-i zsákmányolás", melynek során
Froissart szerint háromezer embert, köztük asszonyokat és gyermeke-
ket hánytak kardélre a bosszúszomjas angolok. Ez persze nem felel meg
az igazságnak, mindenesetre tény, hogy az angol kegyetlenkedéseket a
franciák kiváló propaganda-fegyverként forgatták.
Az angol hadak nagy portyáik során sehol sem ütköztek ellenállásba,
mégis nagy veszteségeket szenvedtek. János lancasteri herceg pl. neve-
zetes 1373-as vállalkozása alatt, miközben több mint 1500 kilométert
masíroztatott egyre fáradó csapataival, csaknem a felét elvesztette ere-
detileg 15 OOO fős seregének. A franciák csak pillanatnyi lélegzetvétel-
nyi időt adtak az angoloknak, utána folytatódott lassú, de megállíthatat-
lan előnyomulásuk. 1377-ben különösen súlyos csapások érték az ango-
lokat: meghalt a két Edward- a király és a trónörökös-, a feltartóztat-
hatatlanul előnyomuló franciák pedig alig 30 km-nyire álltak Bor-
deaux-tó!, Aquitánia fővárosától. Igaz ennél tovább nem is jutottak, a
város polgárai már a 12. század második felétől kezdve angol uralom
alatt éltek, s ezzel meg is voltak elégedve, mivel már akkor is híres
boraikat jó áron értékesíthették a szigetországban.
 Három esztendő múlva a francia sikerek két kovácsa, V. Károly és
du Guescelin, a nagy hadvezér is búcsút mondott a földnek, de ez sem
vetett véget a franciák előretörésének. Továbbra is du Guescelin szelle-
me irányította a csapatokat, kastélyt kastély után foglaltak el, inkább
ésszel, mint erővel, és messze elkerülték az egyre morózusabb angol

Edward, a Fekete Herceg és katonái {137 0)

149
íjászok céltalan kicsapásait. A tengeren is határozott fölénybe kerültek.
Elcsípték az utánpótlást szállító angol bárkákat, rajtaütöttek a még
angol kézen maradt kikötőkön.
Úgy látszott: a francia lovagság felocsúdott a sorozatos angol győzeJ­
mek okozta sokkból. Ezt bizonyítják 1382 zavaros és eseménydús napjai
is. Ekkor ugyanis a nemesi uralommal állandóan elégedetlenkedő fia-

Bertrand du Guescelin

150
mand városok újból nagy felkelést szerveztek Lajos flandriai gróf ellen
és legyőzték hadait. A gróf kétségbeesett segélykérő leveleket írt VI.
Károly királynak és saját vejének, Fülöp burgundiai hercegnek.
Egyelőre azonban sem a király, sem a veje nem törődött vele, a királyi
udvar tárgyalásokat kezdett Filips van Arteveldével, a genti polgárok
vezetőjével. Gent századokig Flandria legjelentősebb városa volt, pol-

15. századi francia katonatípusok

151
gárait szoros gazdasági kapcsolatok fűzték Angliához. De nemcsak
kereskedtek, vagy posztót szőttek, hanem a fegyvert is szívesen megra-
gadták, ha szabadságuk forgott kockán.
A tárgyalásokon kiderült, hogy a francia udvar nem akarja teljesíteni
követeléseiket, s ekkor végzetes lépésre szánták el magukat: újból kap-
csolatba léptek az angol királlyal - a trónon ekkor Edward unokája, az
alig tíz esztendős II. Richárd ült (uraik. 1377-1399) kinek amúgy is
ingatag uralmát alapjaiban rázta meg az előző évben Wat Tyler nagy
parasztfelkelése. Így Angliától semmi segítségre nem számíthattak a
flamandok. Követségükkel csupán azt érték el, hogy megijesztették a
franciákat, akik most már kezdték komolyan venni a flandriai ügyeket.
Nagy hadsereget szereltek fel és Lajos gróf segítségére küldték.
A mintegy 18-20 OOO főnyi francia hadat névlegesen a fiatal VI. Károly
(uraik. 1380-1422) vezette, valójában a tapasztalt főlovászmester (con-
nétable), Olivier de Clisson irányította. Hamarosan szüksége is lett
találékonyságára. A seregnek <;:omines mellett át kellett kelnie a Leie
folyón, ám az átkelőhelyet erős flamand csapatok őrizték. Clisson titok-
ban kötélhidat veretett a folyón és átküldött párszáz válogatott harcost,
akik nagy keservesen átkapaszkodtak a túlsó partra. Közben, hogy a
flamandok figyelmét eltereljék, a francia számszeríjászok és a hadigépek
tüzérei hevesen lőtték az ellenséget, a sereg többi része pedig látványo-
san készülődött az átkelésre. A flamandok hevesen védekeztek és vissza
is verték a színlelt támadást.
Az egész nap heves csatározásokkal telt el. Amikor az éj leszállt, az
előzőleg átlopózott franciák rajtaütöttek a fáradt és meglepett flamand
őrségen és megszalasztották. Most már elhárult az akadály a francia
fősereg előtt, amely kényelmesen átkelt a folyón és Gent felé nyomult.
A flamand felkelőket nem törte meg a kudarc, hanem minden erejü-
ket összeszedve szembefordultak a franciákkal. A döntő összecsapás
1382. november 27-én Ypern közelében, Roosebeke mezején zajlott le.
Filips van Artevelde jelentős hadsereget, több mint 25 OOO katonát,
köztük angol íjászokat vont össze és várta a franciák támadását. Hadse-
regének gyengesége kevés számú neh..:zlovasságában rejlett, így csak
védekező csatát tudott vívni. Erre azor1ban alaposan felkészült, csapatai
,/elfegyverkeztek és nagy és szoros csatarendbe álltak egy újonnan ásott
igen széles árok mögött, egy erdős-bozótos erdővel a hátukban". Ezúttal
is Froissart-t idéztük, aki megbízhatóan írja le az eseményeket, mivel,
mint maga is írja, szemtanúktól merítette értesüléseit.
A csata a flamand bombardák heves tüzelésével indult, melyek hatal-
mas, bronzszegekkel kivert lövedékekkel árasztották el az előnyomuló
franciákat. Majd támadásba lendültek, ,,olyan hatalmas erővel vágtattak
egyenesen előre, mint a dühödt vadkan és olyan tömött csatarendben, hogy

152
lehetetlen volt megnyitni, megtörni soraikat". A francia derékhadat ha-
marosan visszanyomta az elkeseredett flamand roham. ,,Ám kétoldalt
az elő- és utóvéd előrenyomult, körülzárták a flamandokat." .A mind
szűkebb térre szorított, harapófogóban vergődő flamand katonák véde-
kezni sem tudtak. Ezrével hullottak el a ,jó bordeaux-i lándzsák" döfé-
seitől. Van Artevelde is holtan maradt a csatatéren.
Roosebeke véres mezeje bebizonyította, hogy a nehézlovasságot még
nem lehet nélkülözni. Nyílt ütközetben továbbra is hatékony és erős
fegyvernem. Ám diadalához a flamand vezetők könnyelműsége is hoz-
zásegítette a francia lovagokat. Artevelde nem tanult a courtrai-i példá-
ból, noha most is mély árok védte az erős flamand állásokat. Most sem
kellett volna mást tennie, csak megvárni, amíg az ágyútűztől felingerelt
lovasság vakon nekirohan az ároknak s nyugodtan, kitörésre nem vállal-
kozva, védekezni, míg a francia hadsereg elvérzik a hiábavaló támadá-
sokban. A gyalogság még nem volt olyan erős, hogy támadó csatában
is megverje a lovaghadsereget. Erre még csaknem egy évszázadig, a
svájci pikások és alabárdosok diadalútjáig várni kellett.
Flandria a csatavesztés után lecsendesült. Sőt, két esztendő múlva
még szorosabb szálakkal fonódott Franciaországhoz. Meghalt Lajos
gróf, s örököse Fülöp burgundi herceg lett. Burgundia ettől kezdve
Nyugat-Európa egyik legjelentősebb, leggazdagabb állama, amely
ugyan formailag a Francia Királyság hűbérese maradt, de a gyakorlat-
ban önálló politikát folytatott, egyenrangú vetélytársával, Franciaor-
szággal szemben igyekezett fölénybe kerülni.
Az udvaroncai és krónikásai által „merész" jelzővel kitüntetett Fülöp
herceg hamarosan bebizonyíthatta, hogy számolni kell vele az európai
nagypolitika szövevényes útvesztőiben. 1392-ben egy vadászaton meg-
őrült az alig huszonnégy esztendős Károly király, s Fülöp azonnal
igyekezett megkaparintani az uralmat Franciaország fölött. Ez persze
nem ment könnyen, vetélytársai támadtak, főleg Lajos, orléansi herceg
személyében. Így alig, hogy kiűzték az angolokat francia földről, újból
véres csatározás színhelye lett a szerencsétlen ország. A francia lovagok
bebizonyították: nincs szükségük külső ellenségre, maguk is tönkre
tudják tenni hazájukat.
Pedig, túl a Csatornán, újból viharfelhők tornyosultak. A magánhá-
borújukban elmerült franciák eleinte nem sokat törődtek a szigetor-
szággal. A gyerekfejjel trónralépő II. Richárdból felcseperedve sem
vált jó uralkodó. Pazarló, kapkodó természetű király volt, aki ráadásul
még szerencsétlen háborúkat vívott Írország meghódításáért. Folyto-
nosan pénzre volt szüksége, s a bajon egyebek között úgy próbált
segíteni, hogy vélt vagy valós indokból megölette, vagy száműzte az
angol főnemesség több, tekintélyes vagyonnal bíró tagját és elkoboztat-

153
ta birtokaikat. Saját népes családjával sem tett kivételt: bebörtönöztet-
te, majd megölette egyik nagybátyját, Thomas Woodstockot, Glouces-
ter hercegét és száműzetésbe küldte unokatestvérét, Henrik, lancasteri
herceget, az 1399-ben meghalt János herceg fiát (vele a franciaországi
harcokban már találkoztunk).
A száműzött herceg azonban még ugyanabban az évben visszatért
Angliába, azzal az ürüggyel, hogy visszapereli valóban jogos örökségét.
Hamarosan felismerte, hogy Richárd uralma népszerűtlen a lordok és
a polgárok között, így nem elégedett meg szerényebb követeléseivel.
Kihasználva az éppen Írországban hadakozó Richárd távollétét, maga
mögé sorakoztatott több elégedetlen főurat, és most már nyíltan pártot
ütött. Csapatai fogságba ejtették az Angliába sereg nélkül visszatérő
királyt, bíróság elé állították és lemondatták királyi címéről.
A szerencsétlen uralkodót elnyelte a pomfreti vár tömlöce. Soha nem
került elő élve. Az őrség parancsnoka - feltehetően az új király jóváha-
gyásával - megölette. A király véres árnya azonban végigkísérte az első
Lancaster-házi király, IV. Henrik egész uralkodását. Henrik egész
energiáját lekötötte a rendcsinálás nehéz munkája, így nem vállalkozha-
tott újabb francia kalandokra. De udvarában nevelkedett a trónörökös,
aki lényegesen tehetségesebb volt atyjánál és még nála is becsvágyóbb.
Az 1413-ban trónralépö V. Henrik (uraik. 1413-1422) - nem kis
részben a nagy angol drámaíró, Shakespeare jóvoltából - máig is talán
legnépszerűbb király-alakja az angol történelemnek. Már ifjúsága be-
került a néphagyományba. A fiatal herceg álruhát öltött, korhely cim-
borák társaságában sok borsot tört a nagytekintélyű Lord Mayor,
vagyis London főpolgármestere orra alá. Kalandozásainak társa,
ugyancsak a hagyomány szerint, Sir John Oldcastle nevű, kövér, része-
ges, mihaszna lovag volt, akit Shakespeare Sir John Falstaff néven tett
halhatatlanná. Ám a történész kötelessége, hogy a legszebb legendának
is kihámozza a valós magvát, s a valóság olykor egészen más képet
mutat, mint a legenda.
Nos, ez a helyzet a lovagság virágával, V. Henrik királlyal és cimbo-
rájával, Sir Johnnal is. Kezdjük az utóbbival. Az tény, hogy a király
trónörökös korában jól ismerte Oldcastle-t, ám korántsem a kocsmák-
ból. Sir John ugyanis nagy műveltségű, elveiért a vérpadot is vállaló,
bátor ember volt, a lollard mozgalom egyik vezető alakja. Életét ismer-
ve az sem látszik valószínűnek, hogy hatalmas pocak éktelenkedett
volna a dereka táján, mert ily módon aligha bujkálhatott volna egykori
barátjának kopói elől. Már 1414-ben felkelést szőtt a király ellen, a
mozgalmat leverték és vérbe fojtották, Sir John Oldcastle azonban
elmenekült. Sokáig szította a népi mozgalom lankadó parazsát, míg
végül 1419-ben elfogták és a hóhér kezére adták.

154
 Bármilyen is volt a király ifjúsága, uralkodóként kemény, könyörte-
len, becsvágyó jellemnek mutatkozott, aki a legkisebb ellenvetést sem
tűrte el. Korának tipikus személyisége volt, mélyen vallásos, a türel-
metlenségig fokozódó érzései nem gátolták abban, hogy minden esz-
közt felhasználva törjön megvalósíthatatlan céljai felé, amelyek vég-
eredményben, mind Anglia, mind Franciaország számára csak bajt,
szenvedést és pusztulást hoztak.
A huszonöt esztendős korában trónra lépő Henrik már atyja életében
a franciaországi hódítások újrakezdésének politikáját szorgalmazta.
Döntését személyes becsvágyán túlmenően nyomós bel- és külpolitikai
érvek is indokolták. A Lancaster-ház uralma még mindig ingatag ala-
pokon állt Angliában. Nemcsak a trónbitorlás puszta ténye tette azzá
-IV. Henrik ugyanis II. Richárd személyében törvényes uralkodót tett
el láb alól és foglalta el annak elárvult trónját -, hanem az a körülmény
is, hogy III. Edwardnak szépszámú leszármazottja maradt, akik ugyan-
csak jogot formálhattak az angol koronára. IV. Henriknek egészen
1411-ig állandó harcot kellett vívnia a „letett" király egykori hívei és
az újsütetű trónkövetelők ellen. A belső viszály lecsendesítésére pedig
a külső hódítás mindig is bevált gyógyszernek bizonyult. ,,Idegen viszá-
lyokban kell lecsendesíteni a nyughatatlan elméket" mondotta volt a
templomai biztonságáért rettegő Chicheler, Canterbury érseke, a király
főtanácsadója.
A franciaországi állapotok is csábítottak a nagy kaland megismétlésé-
re. VI. Károly elmeállapota nem javult, a burgundi és orléans-i párt
heves csatározásainak csak nem akart vége szakadni. Különösen 1407-
ben lángoltak fel hevesen a harcok, amikor Félelemnélküli János bur-
gundi herceg orvul meggyilkoltatta ellenfelét, Lajos orléans-i herceget,
Mária magyar királykisasszony egykori vőlegényét.
A harcok során mindkét párt kimerült, nem bírtak egymással, s kihez
is fordulhattak segítségért: az „ősi" ellenséghez, az angolokhoz. E nem
mindennapi politikai vakság hamarosan megbosszulta magát.
Óvatos és beteges atyja halála után V. Henrik nem sokat tétovázott.
Már koronázása évében támadni akart. Az alkalom kedvezőnek ígérke-
zett: a sokat szenvedett párizsi nép újból felkelt korrupt bárói ellen.
Henrik kincstára azonban túl üres volt ahhoz, hogy ily nagyszabású
vállalkozásba kezdhessen. Időt kellett nyernie. Tárgyalni kezdett
mindkét francia párt képviselőivel. Az udvart azzal kívánta magához
fűzni, hogy megkérte az őrült király lányának, Katalinnak a kezét, s
hozományként nem kevesebbet követelt, mint az 1360-as brétigny-i
békében Angliának biztosított területek átadását. Burgundia hercegé-
nek pedig, akivel titokban tárgyalt, politikai támogatást ígért.
Odahaza pedig megkezdte haderejének szervezését. Hadjáratát igye-

155
kezett népszerűvé tenni a bárók és a gazdag városi polgárok előtt, így
akarta megszerezni a szükséges anyagi támogatást. Tanulságos felidéz-
nünk, mivel kecsegtette 1415. május 10-én a londoni polgárokat.

,,Nem óhajtjuk eltitkolni Hűségtek előtt szándékunkat; Isten segítségé-

vel nem csekély haderővel szándékozunk átkelni a tengeren, hogy vissza-
szerezzük azokat aföldeket, amelyek valamikor koronánk jogos tulajdo-
nát képezték, s amelyeket gonoszul elszakítottak tőlünk. Ám belátva, hogy
hamarosan nem tudunk mindent megszerezni, ami szükséges lenne kíván-
ságunk beteljesedéséhez, éppen ezért, kölcsönöket kérünk országunk min-
den prelátusától, nemesétől, lordjainktól, városainktól, mezővárosainktól
és tekintélyes polgárainktól. Lássátok be, ha gyorsan teljesítitek kívánsá-
gunkat, annál hamarabb tudunk bőséges hasznot hajtani egész országunk-
nak."

A király szavai nem maradtak hatástalanok. Angliában voltaképp

népszerű volt a francia hódítás gondolata: a bárók és a nemesek bőséges
hadizsákmányt, fejedelmi jutalmakat és adományokat, a városok kivált-
ságokat és új, hasznos üzleti kapcsolatokat reméltek a háborútól.
Henrik jó hadvezérhez méltó alapossággal fogott hajmeresztő vállal-
kozásához. Június végére több mint 2000 nehézlovas, 8000 íjász és 65
tüzér sorakozott zászlói alá. Edward hadjáratainak tapasztalataiból azt
is tudta, hogy nem csak katonákra van szüksége; több mint 1200 ács,
számos egyéb iparos, pékek, kovácsok, kocsisok és marhahajcsárok,
kőművesek, aknászok, markotányosok, papok, sőt hegedűsök és ének-
mondók is csatlakoztak seregéhez. Az angol történelemben először 20
tábori sebész is szerepelt a hadi lajstromokon. A sereget 12 nagy és
ismeretlen számú kisebb öbű ágyú is erősítette.
E nagy tömeg áthajózásához 1500 vízi jármű (bárka, ladik, csónak,
hajó) szükségeltetett. A nagy vállalkozás előtt még egy kellemetlen
feladat várt Henrikre. Richárd, Cambridge grófja, egyébként a király
rokona, összeesküvést szőtt Henrik ellen, s mint III. Edward unokája,
maga akart Anglia trónjára ülni. Ez volt a York-ház első kísérlete arra,
hogy a Lancaster-háziakat megfossza koronájuktól. Még várniuk kel-
lett negyvenhat esztendőt, Henrik könnyűszerrel felszámolta az össze-
esküvést, vérpadra küldte rokonát és a puccs néhány más vezetőjét.
Most már semmi sem állt az angol király tervei útjában. 1415. július
l-jén Southampton és Portsmouth kikötőiből kihajózott az angol flotta,
és elindult Franciaország meghódítására. Henrik terveit nem ismerjük
pontosan, de már eleve nyilvánvaló volt, hogy az angol hadsereg erői
egyetlen nagyobb vállalkozásra is alig elégségesek.
Henrik azonban jól ismerte ellenfeleit. Ahelyett, hogy a biztonságos

156
Calais felé irányította volna vitorlásait, a Szajna torkolatánál épült
Harfleur alatt vetett horgonyt, és azonnal hozzálátott a fontos erősség
ostromához. Kockáztatott, ugyanis ha francia felmentő sereg érkezik a
vár alá, Henrik hadai két tűz közé kerülnek.
Nos, a franciák, Henrik várakozásának megfelelően egyelőre csendben
maradtak. A burgundi párt látványosan távol tartotta magát az egésztől,
de az Orléans-hívek sem buzgólkodtak. Július elejére csupán néhány
ezer katona gyűlt össze, közülük 1500-an D' Albret főlovászmesternek
és Jean Boucicaut marsallnak, a kor legjobb katonájának vezetésével a
Szajna másik partján, Harfleur alatt táborozott. Nem érezték magukat
elég erősnek, hogy megtámadják az angolokat, erősítésre vártak. Ám a
csapatok csak lassan szállingóztak.
Harfleur azonban magára hagyatva is kemény diónak bizonyult, alig
800 fős helyőrsége a bátor de Goucourt báró vezetésével nagyon aktívan
védekezett, kitörésekkel zavarta az ostromlókat, visszaverte a támadá-
sokat és nagy lelki nyugalommal tűrte a nagy angol ostromágyúk, a
,,London", a „Hírnök" és a „Királykisasszony" inkább csak fülüket,
semmint életüket fenyegető mennydörgő tűzcsapásait.
Egyszer azonban minden véget ér, így Harfleur védőinek kitartása is.
Szeptember 16-án Giles mester, Henrik találékony műszaki főembere
tüzes lövedékekkel felgyújtotta a vár fő erőművét, a „Bástyát", amelyet
a füsttől és koromtól elvakult, fulladozó védőknek föl kellett adniuk.
Ezzel Harfleur sorsa megpecsételődött.
Másnapra már a Plantagenetek oroszlános lobogója lengett Harfleur
fokán. A védőknek meg kellett szenvedniök a megadás szégyenét, s az
angol király parancsára nyakukon kötéllel kellett órákig várakozniuk,
míg a győztes uralkodó kegyeskedett rájuk pillantani. Henriknek volt
érzéke a propagandához, ezzel a lépéssel meg akarta rettenteni ellenfe-
leit. Igaz, a hatást jóval enyhítette az a körülmény, hogy este bőséges
vacsorán látta vendégül foglyait.
A hadjárat első szakasza tehát lezárult, s az angol táborban most
felmerült a kérdés: hogyan tovább? Az óvatosabbak a behajózás mellett
szavaztak. A hadsereg az ostrom és a középkori táborokat állandóan
kísérő járvány miatt legyengült-mondották-, a franciák gyülekeznek,
istenkísértés lenne, ha továbbra is itt maradnának, mert akkor odavész
az egész sereg. A hevesebbek viszont azonnal Párizs ellen kívántak
nyomulni, annyira bíztak íjászaikban. Henrik egy harmadik, ma már
furcsának tűnő megoldást választott; seregét Calais felé parancsolta. Az
események ismeretében elhatározását kockázatosnak, ám ésszerűnek
tarthatjuk. Ki akarta provokálni az összeütközést a franciákkal, bízott
taktikai fölényében. Ezt persze akkor is elérte volna, ha egyenesen
Párizs felé nyomul, de ezt még a merész király is túl kockázatosnak

157
 Harfieur ostroma 1415-ben

158
ítélte meg. Számos, katonákkal jól megrakott erősség mellett vezetett
ugyanis az út a csodálatos francia főváros felé, túlerejű ellenséges
hadsereg várta Henrik csapatait, s ha a kikerülhetetlen összecsapásban
netán a franciák diadalmaskodnak, hírmondó is alig marad az angolok-
ból.
Persze a Calais felé vezető út sem ígérkezett sétalovaglásnak, csak-
nem 200 km-t kellett megtenniük a katonáknak, míg végül eljuthattak
a biztonságos falak közé. Útjukat számos folyó keresztezte, igaz közü-
lük csak a Somme jelenthetett komoly akadályt. Október 8-án megin-
dult az angol sereg hosszú menetelése.
Nemsokára riasztó hír érkezett az angol táborba: nagy francia erők
őrzik a Somme torkolatát, a legkedvezőbb átkelőhelyet. Az ellenség
tehát megmozdult, a franciák a Szajna partján, Mantes, Vernon, vala-
mint Rouen térségében gyülekeztek. Közben D' Albret és Boucicaut
csapatai, miután tehetetlenül szemlélték Harfleur elestét, ugyancsak
Rouenba vonultak és kezükbe vették a lassan érkező francia csapatok
irányítását. Október első napjaiban már több mint 10 OOO főnyire nőtt
a sereg.
Az immár alig 6000 főre fogyatkozott angol sereg egyre nagyobb
ellátási nehézségekkel küszködött. A katonák morogtak, nemcsak a
gyomruk korgott, hanem egyre borúsabb szemekkel tekingettek a Som-
me túlsó partjára, ahonnan semmi jó nem várt rájuk. Henrik minden
erejét összeszedve öntött lelket csüggedő harcosaiba. Személyesen
ügyelt a rendre, a szűkös élelem elosztására.
Akkor sem csüggedt el, amikor megtudta, hogy az átkelőhelyet Bou-
cicaut katonái vigyázzák, megfordította a sereget és kelet felé menetelt,
abban bízva, hogy a franciák valahol őrizetlenül hagynak egy gázlót,
ahol átvergődhet seregével a túlpartra. Boucicaut „villámmenete" a
franciák egyetlen valamirevaló lépésének bizonyult az egész hadjárat
során. Megsejtette Henrik szándékait és megelőzte az angolokat. Most
már minden esély megvolt arra, hogy a túlerejű francia sereg megsem-
misítse a menedékétől egyre inkább távolodó angol sereget.
Az angolok tehát búsan baktattak a Somme partján. Egyetlen kelle-
mes napjuk akadt, amikor is a Boves-i vár parancsnoka-némi rábeszé-
:ésre - kevés élelmet és sok bort juttatott az éhes és szomjas katonáknak.
Henrik maga lépett közbe, nehogy lerészegedjenek harcosai. A katonák
csüggedten vették tudomásul, hogy haláluk előtt még le sem ihatják
magukat amúgy istenigazából. Az a tény viszont, hogy engedelmesked-
tek a parancsnak, arra mutat, hogy a hadsereg megőrizte erkölcsi tartá-
sát, s ezt később fényesen be is bizonyította.
Fegyelmezettségük hamarosan meghozta az eredményt. Október 18-
án végre megelőzték a túlparton masírozó franciákat. Amiens alatt

159
ugyanis a Somme kanyargóssá válik, és Henrik fáradt katonái erőltetett
menetben egészen Voyennes-ig nyomultak előre. A várost és a szom-
szédos Béthancourt könnyűszerrel elfoglalták, s a gázló valóban őrizet­
len volt. A katonák lázas gyorsasággal hidat vertek a folyón, minden
pillanatban várták, mikor bukkannak fel a franciák elővédei. Ezúttal is
szerencséjük volt, a sereg baj nélkül átkelt a túlpartra.
A következő nap Henrik pihenőt rendelt. A katonák tizenkét nap
alatt több mint háromszáz kilométert masíroztak, éheztek és szomjaz-
tak, helyenként összecsaptak a franciákkal. Most azzal a boldog tudattal
tértek nyugovóra, hogy egyelőre megszabadultak az ellenségtől.

Jean de Boucicaut, Franciaország marsallja ( a kép baloldalán)

160
 Biztosan felriadtak volna nehéz álmukból, ha megtudják, milyen
közel vannak a franciák. Forrásaink nem árulják el, hogy tudták-e a
francia sereg vezetői, milyen utat választottak ellenségeik, mindeneset-
re kikövetkeztették Henrik várható lépéseit. Mivel a folyó hajlata miatt
több mint 30 km-rel több utat kellett megtenniök, mint az angoloknak,
s az átkelést nem kockáztathatták meg ellenfeleik orra előtt, elkéstek.
Hamarosan hírt adtak magukról. Október 21-én, a lovagi szokások-
nak megfelelően, három hírnök kereste fel az angol tábort, ahol ünne-
pélyesen fogadták őket. A hírnökök térdre borultak a király előtt és
átadták a sereg vezetőinek üzenetét. ,,Hatalmas fejedelem" - mondották
- ,,hallottunk arról, hogy seregeddel városokat, kastélyokat és helységeket
hódítasz a Francia Királyságban és sok franciát megöltél." Majd felemel-
ték hangjukat: ,,tudatjuk Veled, hogy mielőtt Calais-ba érkeznél,felvesz-
szük veled a harcot".
Henrik sem maradt el a lovagi formák betartásában a hírnökök
mögött. Rezzenéstelen arccal válaszolt: ,,Minden úgy lesz majd, ahogyan
Isten akarja." Majd mikor útiránya felől érdeklődtek, imigyen vála-
szolt: ,,Egyenesen Calaisfelé, s ha ellenfeleink háborgatnak bennünket az
úton, ez végzetes lesz majd számukra. Nem keressük őket, nem térünk ki
útjukból, látásuk nem késztet minket nagyobb sietségre. Ám azt tanácsol-
juk nekik, ne zavarják meg utazásunkat, ne keressék az alkalmat annyi
keresztény vér ontására."
Kedves Olvasóim! Bizonyára csodálkoznak ezen a sok formaságon .
.\1.i szükség van az ünnepélyes kihívásra, az udvarias szónoklatokra,
miért árulja el Henrik oly nyíltan a szándékait? Nos, az angol király
lélektani háborút is vívott, s nem is ügyetlenül. Mindkét fél tekintélyt
akart szerezni és meg akarta félemlíteni a másikat. Henrik semmiféle
titkot nem árult el azzal, hogy megmondta: Calais felé tart, ezt már
úgyis tudta mindenki. Mégis van beszédének egy mai fülnek hamisan
csengő mondata, az, hogy el akarja kerülni a keresztény vér ontását.
Nem hívta senki Franciaországba, csapatai nagy károkat okoztak az
országban, s arra sem számíthatott, hogy a harcias francia lovagok
jámboran futni hagyják, amikor már kezükben érezték egész hadseregé-
vel együtt. Persze ő sem gondolta komolyan, hogy elkerülheti a nyílt
csatát. Eleve számolt ezzel, most csupán annyit változott a helyzet,
hogy a franciák hamarabb készültek fel a vártnál és így nehezebb
körülmények között kell harcolnia.
A francia követek visszatértek táborukba, az angolok hadirendbe
sorakozva várták ellenfeleik támadását. Ám hiába vártak, nem történt
semmi. A franciák visszavonultak, feltehetőleg kedvezőbb helyet keres-
tek az összecsapásra. Az angolok tehát újból nekivágtak az útnak.
Másnap megpillantották a sebtében elhagyott francia tábor maradvá-

161
nyait. Az ellenség tehát valóban ott volt a közelben. Útjukat folytatva,
a következő nap az angol elővédek észrevették, hogy röviddel előttük
nagy francia hadsereg keresztezte útjukat. Ennek ellenére, néhány
kósza lovastól eltekintve sehol sem találkoztak francia katonákkal. Ám
VI. Károly, azaz inkább D'Albret serege sem tétlenkedett. A vezetők
a nemrégiben összeállt had megszervezésével, gyakorlatoztatásával fog-
lalatoskodtak. Szemmel kísérték az angolokat, rövidebb úton haladtak
és rövidesen elébük kerültek.
Október 24-én egy Blangy nevű falucskához ért az angol elővéd.
A katonák előző nap 25 km-t masíroztak, soraikat teljesen szétzilálta a
fárasztó menetelés. Sokan utat tévesztettek, köztük a király is elszakadt
kísérőitől, de baj nélkül megúszta az éjszakát. A sereg most a Franoise
folyó szűk völgyében nyomult előre. Az elővéd felkaptatott egy közeli
dombra, ahol rémisztő látvány tárult a fáradt angol katonák elé: a túlsó
völgyben várt rájuk az egész francia hadsereg. Színpompás látványt
nyújthatott a csillogó páncélok, tollbokréták, prüszkölő paripák kaval-
kádja, bár nem hiszem, hogy az angolok gyönyörködtetőnek találták az
előttük kibontakozódó képet. ,,Iszonyatos sokaság" -jegyezte fel napló-
jába a király kissé ijedt káplánja. Henrik maga is a dombtetőre lovagolt,
megszemlélni az ellenséget. A franciák is megpillantották az angolokat,
peregtek a dobok, riogtak a kürtök, a francia hadsereg csatarendbe
kezdett sorakozni. Vezetői azonban most is meggondolták magukat.
Újabb parancsszavakat harsogtak, s a bámuló angolok csodálkozó pil-
lantásaitól kísérve a fényes francia sereg újból visszavonult. Az esemé-
nyeket ismerve, megértjük a francia vezérek óvatosságát, jelentős túl-
erejük ellenére túlságosan is tisztelték az angol íjászokat, s egészen
biztos csatatéren kívánták megvívni a döntő összecsapást.
Este mindkét sereg tábort vert, a franciák a calais-i út mentén Azin-
court városka közelében, az angolok tőlük keletre mintegy 3 km-re.
Mindkét fél jól látta a másik tábortüzeit és szorongva gondolt a másna-
pi, immár kikerülhetetlen összecsapásra.
Ám mind az angolok, mind a franciá~ bíztak győzelmükben. A fran-
ciák kiváló lovasságukban és jelentős túlerejükben reménykedtek. Va-
lóban több mint kétszer annyian nézt.ek farkasszemet október 25-ének
reggelén az angolokkal. (Egyes források, így a St. Denis-i apátság
krónikása, négyszeres túlerőröl írnak, ám az újabb kutatási eredmé-
nyek, így zsoldosjegyzékek és lajstromok erősen csökkentik a létszám-
különbséget.) Mintegy 15 OOO francia vette fel a harcot az alig 6000 fős
angol sereggel. A francia vezetés és a sereg harcértéke, valamint fegyel-
me azonban messze elmaradt az angoloké mögött. V. Henrik a korban
szokatlan fegyelmet és rendet tartott katonái között. ,,Az angolok bűnös
dolognak tartották, ha rosszhírű nőszemélyek vannak táborukban."

162
A franciáknál nagyobb gondot fordítottak arra, hogy megkíméljék a
lakosságot, amely ennek következtében melléjük állt. Szigorúan betar-
tották a hadiszabályokat, lelkiismeretesen engedelmeskedtek királyuk-
nak. ,,Szavait nemcsak az előkelők, hanem az egyszerű katonák is lelkesen
fogadták, és készen álltak arra, hogy élethalálharcot vívjanak." Az ango-
lok dicséretét nem honfitársuk
vetette papírra, hanem a fran-
cia St. Denis-i barát, aki lelki-
ismeretesen beszámolt az ese-
ményekről.
A francia vezetők roppant
egyszerűen képzelték el az üt-
közet lefolyását. Azincourt és
Tramecour között vezetett az
út Calais felé. Két oldalról sű­
rű erdő övezte a mintegy kilo-
méternyi széles síkságot, a
csata színhelyét. A franciák
egyszerűen elzárták az utat, s
kényelmesen várták, mit tesz-
nek az angolok. Láttuk, a fran-
ciák napokig keresték a kedve-
ző csatahelyet, nos, végül is
alaposan melléfogtak. A térség
túl keskeny volt ahhoz, hogy a
félelmetes francia lovasroham
kibontakozhasson, másfelől
egész éjjel esett, szinte járha-
tatlan sártengerré dagasztotta
a talajt, a franciák lovai alig
tudtak megmozdulni.

Genovai számszeríjász

163
A lovagok nehéz fegyverzetének sem kedvezett a mély talaj. Így,Jehan
de Wavrin burgundiai krónikás szavaival „nemhogy haladni, de mozogni
sem tudtak". Hosszú lándzsáikat megkurtították, hogy nagyobb erővel
döfhessenek, ha közelharcra kerül a sor. ,,Elegendő számú íjász és szám-
szeríjász is volt a franciáknál" - folytatja W avrin - ,,de nem használhat-
ták a fegyvereiket, mivel a síkság annyira szűk volt, hogy csak a nehézlo-
vasoknak jutott hely."
A franciákat elvakította nagy hadseregük bűvölete, nem vették észre,
hogy önmaguknak állítottak csapdát. Újból követet küldtek az angolok-
hoz, s felszólították a királyt, tegye le szépen a fegyvert, ha meg akarja
kímélni saját és emberei életét. Henrik ekkor már látta, hogy a dolgok
egyre kedvezőbben alakulnak számára és baljós figyelmeztetéssel küld-
te vissza a hírnököt.
Az angolok mindenesetre csatarendbe sorakoztak. Kétoldalt az íjá-
szok álltak, közöttük helyezkedett el gyalogosan a sereg többi része.
Maga a király is leszállt lováról és az oroszlános lobogó közelében
katonái közé állt. Tartalékot nem képeztek, ehhez nem volt elegendő
emberük, az egész harcrend csupán négy sornyi mélységgel bírt.
A francia vezetők is igyekeztek rendbeszedni seregüket. Nagy nehe-
zen sikerült három csatasort kialakítaniuk. A két sereg közel négy óráig
nézett farkasszemet, egyiküknek sem akaródzott támadni, arra vártak,
hogy ha az ellenfél támad, majd visszaverik a rohamot és szétzilálják
sorait, utána jöhet a mindent elsöprő ellentámadás. Végül is az angolok
unták meg a hiábavaló várakozást. Henrik parancsot adott az előnyo­
mulásra, és mozgásba lendült az angol sereg. A franciáktól vagy négy-
száz méterre újból megálltak. Ellenfelük nem tudta mire vélni a dolgot,
mit keres itt ez a nyomorult kis csapat, amelyet egyetlen rohammal
elsöpörhetnének - ha a lovaik egyáltalán el tudnának rugaszkodni a
sárból.
Azt is békésen tűrték, hogy az angol íjászok a magukkal hozott
karókból sövényt építsenek, legfeljebb elismerően nézték, milyen szor-
gosak.
Az íjászoknak ugyanis, bár fegyvereik szép számmal akadtak, páncél-
zatuk, sisakjuk, vagy pajzsuk egyáltalán nem volt, így rászorultak a
sövényfal védelmére, amely egy ideig meggátolta, hogy a támadó lovas-
ság vagy gyalogság a közelükbe férkőzzék.
A munka hamarosan befejeződött, s az íjászok fülükig húzták félel-
metes „hosszú íjukat" és elkezdték lőni a franciákat. Most már ezek is
megmozdultak és rendezetlen sorokban, kínos lassúsággal rátámadtak
az angolokra. A lovasokat a lovukról leszállt nehézfegyverzetű lovagok
követték, akik botladoztak és görnyedeztek páncéljaik súlya alatt. Sajá-
tos, hogy nem a sok gondot okozó íjászokat támadták, még most is

164
 '
Azincou11t falu

Tramecourt falu

+ /"', .,
"'· -.:::·--.. ,........ //l
t_,.
..........
.. , ,
~-ie.nr .k .........
1
.......... /f•

.,i,' .,--~-----:.
eJso·· .......
cs atarelld ·
r-
··--, --.,

Je
:
---·

~ lóról szállt nehézlovagok

• ~ lovasság

Maisoncelles falu
111 íjászok

Azincourt ( 1415. október 25.)

165
lebecsülték őket, hanem az angol derékhad felé tülekedtek. Ennek az
lett a következménye, hogy még szűkebb területre szorultak, alig tud-
ták felemelni karjukat. Lendületes rohamról, a lovasság fő harcmódjá-
ról, persze szó sem lehetett. A franciák nagy veszteségek árán itt-ott
benyomták a szívósan védekező angol arcvonalat, de áttörni nem tud-
tak.
Bajtársaik nehéz helyzetét látva, az angol íjászok is bekapcsolódtak
a harcba. Két oldalról megrohanták a franciákat.
A franciák második vonala is akcióba lépett, de nem jutott többre,
minthogy nagy veszteségek árán tovább szorítsa az angolokat. A kes-
keny arcvonalon a létszámfölény kiegyenlítődött. Csak az első sor
harcolt, a franciák megrövidített lándzsáikkal elkeseredetten böködték
a sövényfalat - olykor a mögötte álló angol katonát is -, de nem mentek
semmire.
Most valamelyik francia vezérnek végre eszébe jutott, hogy az íjá-
szokkal is törődniök kellene. Guillaume de Savense, egy jeles lovag,
parancsot kapott, hogy hatszáz lovasával támadja meg az angol balszár-
nyat. Savense-t azonban csak 150 katona kísérte, a többiek bevetették
magukat a centrum nagy „húsdarálójába" és annak rendje és módja
szerint felmorzsolódtak. Így természetes, hogy a szárnyra mért csapás
hamar elvérzett, Savense elesett, megmaradt emberei pánikszerűen
menekültek, tovább növelve a zűrzavart.
Az angolok tehát kezdtek fölénybe kerülni, de még korántsem nyer-
ték meg a csatát. A francia harcrend legerősebb csoportja, a harmadik
vonal, még nem kapcsolódott be a küzdelembe, s Henrik attól tartott,
ha a kivérzett első és második csatasor maradványai eltakarodnak az
útból, a pihent francia lovasság rohama elsöpri a helyéről a fáradt és
megritkult angol csatasort. Ugyanekkor az angol táborból is vészhír
érkezett: egy kisebb francia csapat behatolt a sátrak közé és öldökölni
kezdte az ott meghúzódó szolgákat és apródokat. A helyzet pillanatnyi-
lag veszélyesnek tűnt. Maga a király is elvesztette a fejét és kiadta élete
legszégyenletesebb parancsát: végezzék ki a fogoly franciákat. Attól félt
ugyanis, hogy ezek is kihasználva a zavart, ellene fordulnak. Nem
tudjuk, hányan estek áldozatul e barbár parancsnak, feltehetőleg nem
sokan, mivel a tábort visszafoglalták az angolok, a harmadik francia
vonal pedig jobbnak látta, ha nem támad. Érdekes, hogy nem annyira
a franciákat háborított~ fel Henrik kivégző-parancsa, hasonló esetben
ők sem riadtak volna vissza ilyen intézkedésektől, hanem az angolokat.
Meg kellett ölni foglyaikat, akiktől pedig busás váltságdíjat reméltek.
A csata lassan végéhez közeledett, a teljesen kimerült és összezavaro-
dott franciák felhagytak a további támadásokkal és „meneküljön aki
tud" jelszóval elhagyták Azincourt véres mezejét, katonai történetük

166
egyik legnagyobb vereségének színhelyét. Veszteségeik magasak vol-
tak, szemtanúk beszámolója szerint 7-8000 katona esett el és több mint
másfél ezerre rúgott a foglyok száma is. Elesett a főparancsnok, Charles
D' Albret, Alen~on, Brabant és Bar hercege és több mint 90 báró. J ean
de Boucicaut sok más előkelő úrral együtt fogságba esett.
Az angolok veszteségei ennél jóval csekélyebbek voltak, soraikból
néhányszáz katona esett csupán el. Henrik királynak is csak a sisakja
lapult be egy kemény ütéstől. Tizennyolc francia nemesúr ugyanis
megesküdött arra, hogy megölik az angol királyt. A lovagok kétségbe-
esett elszántsággal igyekeztek rést törni a szilárd angol védőfalon és
kiszemelt áldozatukhoz közelebb férkőzni. Tizenheten elestek közülük,
de a tizennyolcadiknak sikerült a királlyal összemérni a kardját. Jól
írányzott csapása leütötte Henrik koronájának egyik ágát és kissé bela-
pította a sisakot. Újabb ütésre már nem maradt ideje, mivel azonnal
levágták a király testőrei.

167
 Mivel magyarázható ez a nagy különbség a veszteségekben? Csak
kisebb részben az angol íjászok kiváló lövéseivel, sokkal inkább azzal,
hogy a haláltmegvetően, de ész nélkül rohamozó franciák annyira ösz-
szepréselődtek abbéli igyekezetükben, hogy áttörjenek az angol derék-
had közepén, hogy legtöbbjük nem is tudott fegyveréhez nyúlni. Szinte
védtelenül estek el a jól irányzott angol csapásoktól.
Az azincourt-i csata megint csak az ésszerűség és a fegyelem diadala
volt az esztelen bátorság fölött, de mint oly sok más véres ütközet, ez
sem döntötte el a háborút.
Henrik hadaival Calais-ba vonult, már nem érezte magát elég erős­
nek ahhoz, hogy kiaknázza győzelmét, így hamarosan visszahajózott
Angliába. Ráért, Franciaország az összeomlás küszöbén állt. A belső
harcok erősödtek, a burgundiak pl. Párizs népét zaklatták. JJSenki sem
mert a város körül sehol sem kalandozni) félveJ hogy kirabolják) vagy
ellenállás esetén megölik a fegyveresek) akik ugyan Párizshoz tartoztak)
de ha akartákJ rablás végett elhagyhatták a várost.JJ Így ír egy névtelen
párizsi polgár az azincourt-i vereséget követő zűrzavarról.
Henrik azonban gondoskodott szövetségesről. Sikerült Calais-ba
csábítania János burgundi herceget, akivel felettébb titokzatos tárgya-
lásokat folytatott, olyannyira, hogy nem is született hivatalos nyilatko-
zat az összejövetelről. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a burgundi
herceg szóban elismerte Henrik francia trónigényét.
Az angolok rá is szorultak a burgundiak jóindulatú semlegességére,
mivel a franciák egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek Harfleur vissza-
foglalására. Még 1416 márciusában meglepték és csaknem szétszórták
az új harfleuri kormányzó, Lord Dorset alig ezer fős portyázó csapatát.
S mi több, csapdába is csalták a támaszpontjuk felé menekülő angolo-
kat. A támadást azonban rosszul időzítették az ismét hebehurgyán
támadó francia lovagok, így a kelepcébe zárt angolok - mi mást tehettek
- sorra szétverték a külön-külön támadó mintegy ötszörös túlerővel
felvonuló franciákat.
Harfleur azonban még nem menekült meg a veszélytől. A francia
hajóhad elzárta a kikötőt, így egyre nehezebb lett a szorongatott helyőr­
ség utánpótlásának biztosítása. Nyilvánvalóvá vált, ha Henrik kitart
ábrándjai mellett, s ehhez kétség sem fért, újabb nagy hadsereget kell
átküldenie a Csatornán. Ezúttal Bedford·hercege, Henrik öccse, bátyjá-
hoz hasonló képességű vezér állt az angol hadak élére. A mintegy 70
hadihajóból álló flotta 1416. augusztus 13-án hagyta el a délangliai
kikötőket.
Az angoloknak nehéz éjszakájuk volt a háborgó tengeren, alig tudták
együtt tartani a hajórajukat. Másnap reggel beleütköztek a Harfleurt
lezáró francia flottába. Az összecsapás a szárazföldi harcokra: emlékez-
168
tetett: a hajók igyekeztek az ellenség hajói közelébe férkőzni. Ha ez
sikerült, akkor kővetőkkel, tüzes lövedékekkel kísérelték meg azokat
megrongálni, esetleg elsüllyeszteni. Ez azonban szinte sohasem sike-
rült, így maradt a kézitusa. A két hajó szorosan egymás mellé állt s
legénységük megvívott egymással. Ebben a jobb fizikumú angolok
rendre diadalmaskodtak: húsz hajót elfoglaltak vagy elsüllyesztettek, a
többi - mintegy nyolcvan - francia hajó elmenekült.
Megnyílt az út Harfleur kikötőjébe. Henrik ki is használta az alkal-
mat, s 1417 augusztusában újabb, ezúttal az azincourt-i seregnél vala-
mivel számosabb, mintegy 12 OOO fős seregével Franciaországba hajó-
zott. A franciák természetesen tudtak az angolok készülődéséről. Arról
azonban fogalmuk sem volt - az angol hadsereg katonáinak sem - hol
kívánja partra tenni Henrik a sereget.
Meg is lepődtek, mert az angolok nem a várt helyen, vagyis Harfleur
és Calais között, hanem a Szajna torkolatától délre, Normandiában
tették partra csapataikat. Kicsiben ugyanaz történt, mint több mint
négyszáz évvel később, 1944. június 6-án, az angol-amerikai szövetsé-
gesek partraszállásánál: amikor a németek szintén a calais-i csatorna
térségében várták az inváziót.
A meglepett franciák később sem tudtak nagyobb erőket küldeni
Normandia védelmére, mivel János, burgundiai herceg, kihasználva a
kedvező alkalmat, maga is Párizs ellen vonult. Bár támadását megállí-
tották, továbbra is jelentős erőket kötött le. Így a trónörökös, a későbbi
VII. Károly, kénytelen volt elvonulni Rouenból, ahonnan legalábbis
zavarni tudta volna az angolok hadműveleteit, s a burgundiak ellen
fordulni.
Henrik tehát szabad utat nyert Normandiában. Egymás után ostrom
alá vette a térség várait- Caent, Bayeux-t, Tillyt, Verneuilt és Alen~ont
- és bebizonyítva, hogy nem csak a nyílt harchoz ért, el is foglalta őket.
Közben a burgundok fokozták a nyomást Párizs ellen, így csábítónak
látszott az angoloknak is Párizs felé nyomulni és nevető harmadikként
elfoglalni a „fény városát". Ám Henrik nagyon jól tudta, ha a francia
főváros ellen fordul, a marakodó francia pártok egyesülnek és nagy
túlerejükkel könnyen legyőzhetik. Különben is a Párizs felé vezető utat
Falaise erős vára zárta el. Bár az idő késő őszbe hajlott, az angolok
mégis a vár alá nyomultak. Nem apasztották amúgy sem nagyszámú
csapataikat hiábavaló rohamokkal, szépen tábort vertek a falak alatt és
várták, mikor törik meg a segítséget sehonnan sem remélő védők ellen-
állása. Ez hamar bekövetkezett, 1418. január 2-án a város már angol
kézre került, a fellegvár kétségbeesve védekező őrségét is hamarosan
megadásra kényszerítették. Ma is őriznek a városban három óriási, több
mint ötven centiméter átmérőjű golyóbist, az ostrom szomorú emlékeit.

169
 Normandia még ugyanebben az évben szinte teljesen angol uralom
alá került. Henrik megfontolt uralkodónak bizonyult, az újonnan meg-
hódított városokkal kegyesen bánt, csökkentette adóikat, igyekezett
visszafogni rakoncátlan katonáit a fosztogatástól. Most már Franciaor-
szág királyának érezte magát és nem akarta elriasztani új alattvalóit.
Ezután tovább nyomult Párizs felé. Még 1418 augusztusában ostrom
alá fogta az erős Rouen várát, és több mint négy hónapi kemény harc
után, 1419. január 20-án a hősiesen, de magára hagyva védekező hely-
őrség kénytelen volt megnyitni a fellegvár kapuit az angol király előtt.
E fontos erősség elfoglalását Henrik nem csekély mértékben embersé-
ges viselkedésének köszönhette. Karácsony napján a várkapitány kiűzte
a városból a szegényeket, mert nem tudott számukra elegendő élelmet
biztosítani. A szerencsétlenek megindultak az angol tábor felé, ,,térdre
borultak, emberek, asszonyok és gyerekek keserves zokogásba törtek ki.
'Könyörüljetek rajtunk derék angolok, hisz jó keresztények vagytok' kiál-
tozták. És királyunk megkönyörült rajtuk, kenyeret és italt osztogatott
nekik". Forrásunk, a Brut néven ismert angol krónikás még hozzáteszi,
hogy Henrik többször is jóllakatta az éhező roueni szegényeket, akik
ezért híveivé szegődtek, ezeket mondva: ,,Lám ez a kiváló fejedelem,
akinek sohasem tartoztunk engedelmességgel és sohasem fizettünk néki
adót, ezerszerte több kegyességet és szánalmat mutat irányunkban, mint
a saját nemzetünk".
Ám jóllehet Normandiában - az egyetlen Mont Saint Michel kivéte-
lével - minden város és helység elfogadta és egész jól tűrte az angol
király uralmát, Henrik jól látta, hogy erői távolról sem elégségesek az
,,édes Franciaország" meghódítására. Úgy látta, diplomáciai eszközök-
kel többre megy, mint a nyers erővel. Ezért 1419 májusában fegyver-
szünetet kért a franciáktól, és személyes találkozóra hívta a civakodó
pártok vezetőit. A május 29-től június 30-ig tartó tárgyalások meglepő
eredménnyel végződtek: az őrült VI. Károly helyett uralkodó Izabella
királyné és Bernard, Armagnac grófja, az udvari párt katonai vezetője
hajlottak a megegyezésre. Látták ugyanis, hogy a csinos Katalin király-
kisasszony nagy hatással van a daliás - és még nőtlen - angol királyra.
Úgy gondolták, ezzel a reménybeli házassággal minden megoldódik:
Henriket trónörökössé választják, s ha más nem, legalább a lányuk
megmarad a francia trónon.
Arról a csekélységről, hogy van egy fiuk is, a Franciaország védelmé-
ért harcoló Károly herceg, akit így kisemmiznek jogos örökségéből,
nem sokat törődtek, és Burgundiával sem számoltak. A szeszélyes és
hiú János herceg, látva, hogy számára kedvezőtlenül alakulnak a dol-
gok, megint köpönyeget fordított, és a trónörökös oldalára állt.
Henrik sem bízott újsütetű szövetségeseiben és tovább folytatta tá-

170
madását Párizs felé. 1419. szeptember 10-én, a Yonne folyó hídján,
Montereaunál János burgundi herceg találkozott Károly trónörökössel.
Ekkor, Károly akarata ellenére szörnyű dolog történt: hívei kegyetlenül
meggyilkolták Burgundia urát. Ez „több mint bűn, hiba" volt. A bosszú-
vágytól lihegő új burgundi herceg, Jó Fülöp (a későbbiekben a Hunya-
diak szövetségese) azonnal átállt az angol táborba. Henrik ezzel újból
fölénybe került, s egyre közelebb került nagy álma megvalósításához.
Sikerei láttán a franciák újból felvették a tárgyalások fonalát, majd
május 20-án Troyes városában megszületett a megegyezés: Henrik
nőül veszi Katalin hercegnőt és ezzel Franciaország régense, majd
apósa halála után királya lesz. Izabella királynő tehát könnyedén szemet
hunyt az angol támadás ténye fölött, törvényesítette az agressziót és
megfeledkezett fia, Károly herceg érdekeiről is.
A királyi menyegzőt nagy ünnepélyességgel június 2-án tartották
Párizs városában. A polgárok jóindulatú érdeklődéssel figyelték a cere-
móniát. Inkább a burgundiakhoz húztak, mint a trónörököshöz, s
abban is bíztak, hogy Henrik, aki szelídebben bánt a meghódolt váro-
sokkal mint a francia urak, végre rendet teremt a zűrzavarban. Várako-
zásaikban persze csalódniok kellett, de ezt már nem írhatjuk az angol
király rovására.
A háború azonban változatlan hevességgel folytatódott. A rövid
nászút után Henrik ismét csapatai élére állt és nekigyürkőzött a Párizs
környékét uraló várak cseppet sem könnyű meghódoltatásának. Egy
másik, mintegy 4000 fős sereg, Tamás, Clarence hercege vezetésével
rótta Anjou tartomány sáros útjait. Március első napjaiban az erős
Angers vára - a tartomány székhelye - elé ért, erőit azonban elégtelen-
nek érezte e fontos csomópont meghódoltatásához, ezért visszavonult
Beaufort várához, Angerstól mintegy 26 km-nyire.
Az angolok betöréséről hallva a trónörökös pártja riadót fújt. Sürgő­
sen összeszedtek 5000 embert; nem kis részben az angolokat fölöttébb
utáló skót zsoldosokat, akik az angolok után vetették magukat. A sere-
get jó képességű katonák vezették, akik felismerték a lehetőséget: végre
csapdába csalhatnak és legyőzhetnek egy tekintélyes angol hadat. Ki-
használva Clarence, tétovázását, aki a veszélyt nem sejtve, pihenőbe
tette csapatait, Baugé mellett elvágták az angolok visszavonulási vonalát.
Március 21-én, a még mindig Beaufort-nál vesztegelő Clarence ép-
pen szerény ebédjét fogyasztotta, amikor riasztó hír verte fel a tábort.
Takarmányt gyűjtő íjászai néhány skótot fogtak, akiket a herceg elé
vittek. Clarence-nek mindeddig fogalma sem volt arról, milyen ve-
szélyben forog. Helyzete nagyon kényes volt, csapatai zömét élelem-
és takarmányszerző portyára küldte, így amúgy is megfogyatkozott
seregének csupán felével, mintegy 1500 emberrel állhatott csatasorba.

171
 Clarence-t nem ijesztette el az ellenség túlereje. Bebizonyította: igazi
lovag, sem bátorságban, sem hebehurgyaságban nem marad el a franci-
áktól. Ebédjét be sem fejezve felugrott az asztaltól és így kiáltott:
,,Menjünk rájuk! A kezünkben vannak!"
Persze az angolok között is akadtak józanabbak, mint a forrófejű
Clarence herceg. Sir Gilbert Umfraville például imigyen próbálta vis_z-
szafogni hevesvérű ·parancsnokát: ,,Holnap Húsvét szent napja kél,
ilyentájt jobb templomba menni". ,,Ha akarod, Te elmehetsz a templomba,
én nem voltam ott Azincourtnál" vágott vissza a herceg, akinek még
mindig fájt, hogy nem lehetett ott a nagy diadalnál - és lóra pattant.
Serege követte példáját és vezérét követve, Baugé felé vágtatott. Csu-
pán lovasai kísérték, az íjászok messze lemaradtak.
Az angol roham gyorsan lefékeződött. A francia tábortól a kicsi, de
mocsaras Cousnon patak választotta el az angolokat. Ennek hídját az

Clarence herceg rohama Baugé mellett

172
angolokat megpillantó skót katonák igyekeztek elzárni, de Clarence
lovasai nyeregből szállva leverték őket, így az angol hadsereg átjutott
a folyócska túlsó partjára. Ezzel végképp becsapta maga mögött a
szabadulás kapuját. A francia-skót sereg ugyanis ekkorra már teljesen
összeszedte magát, hadirendbe sorakozott és megrohanta az angolokat.
Clarence az elsők között esett el, serege szétszóródott. A vezér holttes-
tét mégis sikerült megmenteni. Az íjászok ugyanis, Lord Salisbury
vezetésével végre odaértek a csatatérre, és felmentették az erősen szo-
rongatott angol had maradványait.
A vereség azonban így is jelentős volt: a százéves háború során
először fordult elő, hogy jelentősebb angol sereg nyílt csatában nagy
vereséget szenvedett. S ami különösen sokat nyomott a latban, elesett
az angol trónörökös, a kiváló képességű Tamás, clarence-i herceg .
.\1.indez lelket öntött Károly, francia trónörökös csüggedt híveibe, akik
újult erővel folytatták a korábban szinte reménytelennek látszó küzdel-
'.Tlet.
A csapást azonban enyhítette az a tény, hogy Salisbury, az egyik
:egügyesebb és legtapasztaltabb angol kapitány a sereg maradványait
iimentette veszélyes helyzetéből. Megtévesztve ellenfeleit, sikeresen
átkelt a Loire folyón és baj nélkül visszavergődött Normandiába.
Természetesen Henrik király sem maradt tétlen. Tovább folytatta
Párizs távolabbi környékének megtisztítását a trónörökös híveitől. Új
hadsereget toborzott Angliában, felmentette Chartres várát, majd ost-
rom alá vette Dreux-t. Károly serege a közelben tartózkodott, de nem
merte felvenni a küzdelmet az angolokkal. A város elfoglalása után az
angolok egészen a Loire-ig törtek előre, sőt Orléans külvárosát is
megszállták.
Közben Henrik, mintegy 2500 fős seregével 1421 novemberében az
erős Meaux várát kezdte ostromolni. Az ostrom, bár kislétszámú had-
seregek küzdelmét hozta, mégis a középkori ostromművészet egyik
legragyogóbb példáját nyújtotta. Henrik circumvallációs és kontraval-
lációs falat emelt a város körül - tartott a felmentő seregtől -, majd
ágyúival módszeresen lőtte a falakat. A nagy bombázás egyelőre nem
sok eredményt hozott, az erős falak szilárdan állták a lövetést.
A védők sem maradtak tétlenek. Kihasználva a Marne folyó áradását,
amely lerombolta az angol hajóhidat, kiütöttek a folyó déli partján
elszigetelve maradt csapattestre, s csak a parancsnok, Lord Warwick
lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy csapata végül is visszaverte a
veszélyes francia rohamot.
Az ellátás is problémákat okozott. Leginkább Párizsból hordták az
élelmet az angol katonáknak, a szállítóoszlopokat viszont állandóan
támadták a franciák. Így Henrik arra kényszerült, hogy serege egy

173
részét - időközben mintegy 6000 főre duzzadt fel az angol had - az utak
biztosítására szórja szét.
Március 9-én furcsa epizód enyhítette az ostrom borzalmait. Károly
herceg a nagyszerű katona hírében álló Guy de Nesle-t nevezte ki
Meaux parancsnokának. Ám a derék lovagnak át kellett jutnia az ost-
romgyűrűn, hogy bejuthasson várába. Guy báró negyven válogatott
kísérőjével a sötétség leple alatt megkísérelte a behatolást. Emberei
nagy titokban pallóhidat építettek a várat környező mocsáron s átsom-
polyogtak a vár faláig, ahol a helyőrség leeresztett létrával várta őket.
Nagy részük már sikeresen felkapaszkodott a létrán, amikor mögöt-
tük nagy reccsenés, vízcsobbanás és fojtott káromkodás hallatszott.
A rozoga palánkhíd nem bírta el a báró nehéz páncélzatát - arról nem
szól a fáma, hogy szegény Guy de Nesle testes férfiú volt-é - s Meaux
újdonsült parancsnoka a vízbe pottyant. A páncél súlya a víz alá nyom-
ta, emberei kétségbeesve két lándzsát nyújtottak felé, amiben sikeresen
meg is kapaszkodott. Ám a zajra az angolok is felébredtek. Fura látvány
tárult elébük: egy páncélos lovag igyekszik kikapaszkodni a vízből.
Persze azonnal észbe kaptak, fülöncsípték a bárót, a segítségére
igyekvő kísérőkkel egyetemben.
De Nesle tragikomikus kalandja kedvét szegte az eladdig bátran
harcoló helyőrségnek. Másnap reggel feladták a várost és a fellegvárban
kerestek menedéket. Közben igyekeztek minél több élelmet magukkal
vinni, ill. a maradékot elpusztítani. Meaux polgárai, akik amúgy is
sokat szenvedtek a négy hónapos ostrom alatt, ezt már nem nézhették
tétlenül és ellenük fordultak. Szívesen fogadták az angolokat, akik
megszabadították őket a háború terheitől, s azt is tudták, hogy Henrik
igyekszik megvédeni a meghódolt lakosságot a harácsolástól.
A fellegvár azonban még tartotta magát, s elfoglalása komoly erőfe-
szítéseket igényelt. Az angolok váltogatták a támadások irányát, így
próbálták bizonytalanságban tartani a védőket. Ostromtornyot építet-
tek, fokozatosan befészkelték magukat a védőművekbe. Április végére
elfogyott a védők kitartása és tárgyalni kezdtek a megadás feltételeiről.
Az angol királyt elhagyta szokásos jóindulata. Ellenfeleit lázadóknak
tekintette és eszerint bánt velük. Vezetőiket kivégeztette, s még az a
szerencsétlen kürtös sem menekült meg bosszújától, aki a hosszúra
nyúlt ostrom alatt gúnyolni merészelte az angolokat, sőt a király felsé-
ges személyét sem kímélte. A humorérzék ugyanis nem tartozott Hen-
rik erényei közé.
Az angol király nem sokáig élvezhette franciaországi sikereit. 1422
júliusában újból táborba szállt. Azonban váratlanul megbetegedett -
valószínűleg vérhast kapott. A közeli Vincennes várában halt meg
augusztus első napjaiban. Alig volt harmincöt esztendős.

174
 Hadvezérként Henrik kétségtelenül az egész középkor legjobbjai
sorába emelkedett. Sokszor kockáztatott, de sohasem értelmetlenül.
Gyors és biztos ítélőképesség, merészség és nagyvonalúság jellemezte
egész hadvezéri pályafutását. S ami nem túl gyakori a feudalizmus
hosszú századai alatt: katonái, nemcsak a bárók és a lovagok, hanem az
egyszerű íjászok is szerették, mérhetetlenül bíztak benne.
Politikailag is jeleskedett. Ügyesen használta ki a zavaros franciaor-
szági viszonyokat, sikerült szövetségesekre szert tennie, s elszigetelni
egyedüli ellenfelét, Károlyt, a nála sokkal szerényebb képességű, de
roppant szívós és ugyancsak célratörő francia trónörököst.
Mit ért el végül is az angolok talán legnépszerűbb királya? Halálos
ágyán még azt hihette, hogy Franciaország hamarosan behódol az
angoloknak, s csupán azon búslakodott, hogy nem váltotta be szent
fogadalmát, nem vezetett keresztes hadjáratot a „Szent Sír" felszabadí-
tására. Anglia és csecsemő fia, a későbbi VI. Henrik jövőjéért nem
aggódott.
Pedig minden dicsőséges csatájával, sőt kiváló házasságával is csak
gondot, pusztulást és mérhetetlen szenvedést okozott nemcsak Fran-
ciaországnak, hanem saját hazájának is.
Henrik halála után öccse, János, Bedford hercege, a halott király
akaratából Anglia régense és Franciaország kormányzója lett. ő is
sikeres hadvezérnek bizonyult. Emberileg is elnyerte alattvalói rokon-
szenvét. A burgundi párthoz húzó névtelen párizsi polgár is méltatta
érdemeit: ,,a Herceg fáradhatatlan férfi volt, emberséges és igazságos, a
hozzá húzó francia nemesség nagyon ragaszkodott hozzá, mivel nagy
jóindulattal viseltetett irányukban".
Eleinte minden jól is ment az angoloknak. A burgundi párt hathatós
támogatásával egyre délebbre szorították a trónörökös reményt vesztett
híveit. 1424. augusztus 17-én újabb nagy csatára került sor. Károly
herceg hívei nagy, mintegy 15 OOO fős sereget gyűjtöttek és támadásba
lendültek. Bedford hercege a Párizstól mintegy nyolcvan kilométerre
nyugatra fekvő Verneuil városka mellett nem egészen 9000 katonájával
útjukat állta. A csatában akadtak válságos pillanatok - a francia szolgá-
latban álló skótok hevesen szorongatták a Bedford vezette angol jobb-
szárnyat -, de az elkeseredett közelharcban az angolok kitartása és
fegyelme végül is újabb diadalt aratott a bátor, de rendezetlenül harcoló
franciák fölött, akik változatlanul nem tanultak véres leckéikből.
Maga Bedford, aki élete első nagy csatáját vezette, nem annyira
taktikusként, mint inkább harcosként tündökölt. A szemtanú Jehan de
W avrin szerint gyalogosan harcolt, óriási csatabárdját forgatta, ~,hatal-
mas testével, erős karjaival, okosan és vitézül" küzdött.

175
 A „második Azincourt" -nak nevezett csatában mindkét fél súlyos
veszteségeket szenvedett. Több mint 1000 angol harcos maradt a küz-
dőtéren, a franciák mintegy 1500 embert vesztettek. A skótok között
valóban aratott a halál. Ők végig elszántan harcoltak a gyűlölt angolok
ellen és hatezer katonájuk túlnyomó része elhullott az angol fegyverek
csapásai alatt.
A döntő fordulat négy évvel később kezdődött. 1428 augusztusában
Lord Salisbury 6-7000 fős seregével megkezdte a Loire menti nagy
város, Orléans ostromát. Ha a város elvész, a bourges-i udvarba szorult
VII. Károly - uralma törvényességét számos francia sem ismerte el -
maradék híveit is elveszti. Ezekben a Franciaország számára válságos
napokban lépett a történelem színpadára egy alig tizenhat esztendős
parasztlányka, a lotaringiai Domrémy faluban született Jeanne D'Arc.
J eanne hamarosan bebizonyította, hogy bátrabb és okosabb a francia
nagyuraknál - és jobban is szereti hazáját, mint ők. Az „Orléansi Szűz"
néven a történelemben megörökített J eanne D' Arc tragikus és hősies
egyénisége nemcsak a kortársak, hanem az utókor előtt is rejtélyes
maradt. Már kora gyermekkorától „égi hangok" sugalmazták cseleke-
deteit. Ez még nem is olyan különleges a vallásos áhítatban gazdag
középkorban. Ám Mihály arkangyal, Szent Katalin és Szent Margit -
J eanne éjszakai „látogatói" - ezúttal rendkívül értelmes gondolatokat
ültettek a nyilvánvalóan zseniális lányka fülébe; keresse fel a királyt,
ajánlja fel szolgálatait és mentse meg Franciaországot. A lány hallgatott
a „hangokra", és elindult dicsőséges és végzetes útjára. Férfiruhát
öltött, ,,teljes fegyverzetben, kerek haJjal, rongyos sapkában, tunikában,
vörös cipőkben, nagyszámú tűvel" -írja róla az ismeretlen párizsi polgár.
A babonás kor furcsaságai közé tartozik, hogy sokan hittek is a
megszállott, fegyveres leánynak. 1429. február 23-án, a Tours-tól nem
messze fekvő Chinonban felkereste Károly királyt és rávette: küldjön
újabb segélyhadat Orléans felmentésére. A király hallgatott az „égi
szóra" és Alen~on hercegének vezetésével 200 katonát küldött a szoron-
gatott őrség megsegítésére. A katonák között lovagolt J eanne is, akinek
a király szép páncélzatot adományozott.
Orléans védői válságos helyzetben voltak. Az angolok körülzárták az
erősséget, rendszeresen lecsaptak a felmentő csapatokra vagy élelmet
hozó szállítmányokra, ugyanekkor gondosan védték saját karavánjaikat.
Február 12-én pl. egyik tapasztalt kapitányuk, Sir John Fastolfe -
Shakespeare Falstaffjának másik „őse" 1000 íjásszal és pár száz párizsi
katonával 300 szekér heringet hozott Párizsból az ostromlóknak. Rou-
vray mellett nagy túlerejű francia seregbe ütköztek. Sir John gyorsan
intézkedett: emberei szekérvárat építettek, s várták az ellenség roha-
mát. A franciák azonban egyelőre nem támadtak, hanem tüzérséggel

176
lőtték az angol szekérvárat. Az angol íjászok egyre nagyobb vesztesége-
ket szenvedtek, türelmük fogytán volt. S ha a franciák tovább folytatják
a bombázást, történelmi jelentőségű győzelmet aratnak, megnyerik az
első csatát, amelyet tüzérség dönt el.
Erre azonban még várni kellett vagy másfél évtizedet. A francia
seregben szolgáló skót zsoldosok ugyanis elhamarkodták a dolgokat, azt
hitték, az angolokat már eléggé megtörte a tüzérségi tűz és támadásba
lendültek. Az angol íjászok bosszúja rettenetes volt. Nyílzáporuk szinte
elsöpörte a skótokat. Ugyanígy jártak azok a francia lovagok is, akik a
skótokat követve szintén rohamra indultak. Az angol íjász-darazsak
még igencsak tudtak csípni.
A francia támadás összeomlott, s most eljött az angolok ideje. Sir
John kürtjei rohamot fújtak, az angolok kiözönlöttek a szekérvárból, és
lerohanták a meglepett és szinte teljesen demoralizált franciákat.
A győzelem után a szállítmány zavartalanul jutott el Orléans alá.
No, de térjünk vissza Jeanne D'Archoz. A „Szűz" bízott küldetése
sikerében. Levelet írt az angol királyhoz és Bedford herceghez, mely-
ben felszólította őket: ,,adjanak elégtételt az ég királyának a királyi

Jeanne d'Arc ágyúi Orléans alatt

177
 Jeanne d'Arc beszámol győzelmeiről VII. Károly királynak

vérért. Szolgáltassák ki a Szűznek, akit Isten [ ... ] küldött mindama

kiváltságos városok kulcsait, melyeket önök elfoglaltak és erőszakkal bír-
nak Franciaországban. Önök pedig, íjászok, nemesek és közrendűek hadi-
népe, akik Orléans városka előtt állnak, Istennek hírével menjenek vissza
hazájukba, mert ha nem így cselekednek, úgy hírt fognak hallani a Szűz­
ről, aki csakhamar meglátogatja majd önöket, az önök nagy kárára.
Anglia királya! Ha nem így cselekszik, tudja meg, hogy hadvezér vagyok
és bárhol Franciaországban találkozom embereivel, meneszteni fogom őket
onnan, akár akarja, akár nem".
Az angolok persze nem vették komolyan Jeanne bátor szavait, de a
Szűz csakhamar bebizonyította, hogy nem a levegőbe beszél.

178
 A felmentő sereg 1429. április végén közelítette meg Orléanst. Te-
hetséges katonák vezették: a már említett Alen~on hercege, és a kor
legnevesebb francia lovagja, Dunois, az orléansi herceg természetes fia.
Fellelkesülve Jeanne szavaitól áttörték az ostromgyűrűt és felmentették
a várost.
A szél megfordult: a franciák ráébredtek arra, hogy az angolok ko-
rántsem legyőzhetetlenek, ők pedig lényegesen többen vannak, mint
ellenfeleik. Még ugyanez év június 18-án Patay mellett nagy győzelmet
arattak a franciák. A százéves háború során első ízben lendületes roha-
muk megtörte az angol íjászok félelmetes vonalát. A Szűz itt is bebizo-
nyította, nem csak lelkesíteni, harcolni is tud. A franciák ezúttal ren-
dezték soraikat, nem összevissza, hanem egységesen támadtak, s a
lovagi hadsereg rohama, ha jól vezették, ezúttal is elsöpört útjából
minden ellenállást.
J eanne ezután diplomáciai képességeit csillogtatta. Győzelmei meg-
nyitották az utat Reims, az ősi francia koronázóváros felé. Rávette a
vonakodó Károlyt, vonuljon a városba és a szentelt olajjal kenesse
magát királlyá. A franciák ugyanis mindaddig nem tekintették igazi
királynak a bourges-i udvarában megbújó „fejedelmet". A július 17-én
végbement szertartás most már minden francia számára világossá tette,
hogy VII. Károly az ország törvényes királya.
A következő lépés Burgundia leválasztása lett volna az angol szövet-
ségtől. J eanne titkon tárgyalni is kezdett Jó Fülöp herceggel, akit a
franciák katonai sikerei megingattak angolhűségében. A herceg azon-
ban egyelőre óvakodott nyíltan pártot változtatni, annál is inkább,
mivel a francia udvar nem támogatta szívvel-lélekkel Jeanne D'Arc
honmentő kísérleteit. Az állandóan akadékoskodó, a vezetők henyesé-
gét ostorozó Szűz egyre inkább kellemetlenné vált a király környezeté-
nek. Még néhány katona - Dunois, Richemont, La Hire - támogatta,
de az urak többsége már ellenséges szemmel méregette a férfiruhában
járó, látomásait hangoztató parasztlányt.
J eanne így csaknem egyedül maradt. Embereivel tovább folytatta a
harcot az angolok ellen, de már nem tudott olyan látványos sikereket
felmutatni, mint korábban. Sőt, 1430. május 24-én - nagyon gyanús
körülmények között, melyeket akár árulásnak is tekinthetünk-Compi-
egne-nél a burgundok fogságába került. Ök pedig kiszolgáltatták az
angoloknak.
Rövidre rá megkezdődött a történelem egyik leghírhedtebb koncep-
ciós pere. Az angolok, hogy J eanne D' Arc sikereit kisebbítsék, boszor-
kánysággal és eretnekséggel vádolták a szerencsétlen lányt. A legszo-
morúbb, hogy az egyházi bíróság, mely „bűnei" felett ítélkezett, francia
püspökökből állt. A per eredménye nem is lehetett kétséges. A Szüzet

179
a vádpontokban vétkesnek találták és 1431. május 30-án Rouen városá-
ban máglyára küldték.
Károly király és tanácsadói semmit sem tettek Franciaország meg-
mentőjének érdekében. Hagyták, hogy J eanne-t elérje meg nem érde-
melt végzete, mártírhalálából politikai tőkét kovácsoltak, amelyet ké-
sőbb bőven kamatoztattak.
A Szűz kivégzése ugyanis nemcsak politikai bűn, hanem egyszer-
smind súlyos hiba is volt az angolok részéről. Fellelkesítette és egységes-
sé tette a felháborodott franciákat, ugyanakkor erkölcsileg kompromit-
tálta az angolokat. Hatása talán leginkább a burgundi herceg pálfordu-
lásán mérhető le. Jó Fülöp ugyan néhány évig még az angolok szövetsé-
gese maradt, de egyre kisebb lelkesedéssel harcolt tulajdon honfitársai
ellen. Most már azzal sem törődött, hogy a kisebb összecsapásokat
újból az angol íjászok nyerik meg, Párizst biztosan őrzik, VII. Károly
kincstára üres, egyszerűen nem képes nagyobb hadsereget küldeni az
angolok ellen. 1434 végén titokban tárgyalásokat kezdett a bourges-i
udvarral.

Jeanne d'Arc a burgundiak fogságába esik

180
 A döntő fordulat 1435 júliusában, az akkor Burgundiához tartozó
Arras városában ment végbe. A herceg véget akart vetni a már csaknem
egy évszázad óta tartó háborúnak. Javaslata szerint VI. Henrik lemond
Franciaország trónjáról, de ennek fejében megőrizheti az egykori Anjou
örökség tekintélyes részét, vagyis Bordeaux térségét és Normandiát,
mint a francia korona hűbérese. ·
Ám beteljesedett a régi mondás: ))Akiket a sors el akar veszíteni, előbb
ostobává teszi őket." Szeptember első napjaiban ugyanis az angol kül-
döttek félbeszakították a tárgyalásokat és hazautaztak. E meggondolat-
lan lépés tönkretette franciaországi esélyeiket, mivel Burgundiát egyér-
telműen VII. Károly oldalára állította.
Franciaország egyébként is feléledt évszázados kábultságából. Rend-
bejöttek zilált pénzügyei is, egy zseniális üzletember, Jacques Coeur,
Bourges város tekintélyes polgára ügyes kereskedői fogásokkal, új adók
kivetésével, új bányák feltárásával néhány esztendő alatt megtöltötte az
eladdig krónikus ürességben szenvedő királyi kincstárat, s megkezdőd­
hetett Európa első állandó zsoldos hadseregének megteremtése. 1445-

Jó Fülöp, burgundi herceg átveszi a Magyarországon is megfordult Bertrandon de la

Broquiere lovag jelentését

181
ben megalakultak az első ordonnánsz-századok (compagnies d'ordon-
nance). Ezzel összesen mintegy 10 OOO nehézlovas vált a Francia Ki-
rályság állandóan fizetett és fegyverben tartott katonájává.
A franciák tüzérsége is sokat fejlődött. Két normandiai testvér, Jean
és Gaspard Bureau, már a harmincas évek végén, mozgó tüzéroszlopot
szervezett, mellyel egymás után füstölték ki az angol helyőrségeket.
Párizs már 1436-ban újból francia kézre került.
Az angolok egyre inkább visszaszorultak. A francia seregeken már
érződött, hogy nem hebehurgya lovagok gyülekezete, nem futottak be
többé az angol íjászok csapdáiba. A nehézségek ellenére az angolok
szívósan verekedtek.
Mindez nem sokat segített Anglián. A kis, alig 1-2000 fős angol
seregek nem tudták visszaszorítani a francia áradatot. 1450-1453 között
J ean Bureau ágyúi Calais kivételével minden normandiai várból kiűz­
ték az angol megszállókat. Még 1450. április 15-én, a normandiai
Formigny közelében nagy hadtörténelmi jelentőségű esemény történt:
a francia tüzérség hathatós tüze szétszórt egy túlnyomórészt íjászokból
álló angol sereget. Ez volt a történelem első csatája, melyet leginkább
az ágyúk döntöttek el.
Most már csak Dél-Franciaországban, az angolokhoz mindig hű
Bordeaux vidékén lengett a Pll!ntagenetek oroszlános lobogója. A város
polgárai követséget menesztettek VI. Henrik udvarába és kérték, küld-
jön sereget, amely megvédené őket az utált északi franciáktól. A király
engedett a kérésnek s az öreg, hetvenen is túli John T albotot küldte a
város megsemmisítésére. Adott mellé háromezer embert, főként íjászo-
kat. Nem nagy sereg, de Talbot megszokta, hogy többszörös túlerővel
vegye fel a harcot.
Eleinte jól is ment minden. Talbot, ,,jött, látott és győzött", meghó-
dította a szomszédos francia várakat. 1453 júliusában azonban a franci-
ák nagy sereget küldtek Bordeaux alá. Az új idők szellemét mutatja,
hogy jóllehet számos nagyúr csatlakozott a sereghez, a fővezér egy
zömök, egykor angol szolgálatban álló normandiai kisnemes, Jean Bu-
reau lett. Bureau, tüzér szakember lévén, ágyúkkal kívánta elintézni a
dolgot. Addig sohasem látott hatalmas tüzérséggel, mintegy 300 ágyú-
val akarta jobb belátásra bírni makacskodó honfitársait.
Am előbb le kellett számolni Talbot seregével. S hogy kicsalja bor-
deaux-i menedékéből, Bureau ostrom alá vette a várostól mintegy 50
km-re épült Castillon várát. Nem erőltette az ostromot. A várostól távol
vert tábort, attól tartott ugyanis, hogy a helyőrség és Talbot csapatai
két tűz közé szoríthatják. Hamarosan látni fogjuk, jól választotta meg
a tábor helyét.

182
 Talbot ugyanis gyorsan közeledett. Csak lovassága követte, a gyalog-
ság messze hátul maradt. Az angolok július 17-én, a hajnali órákban
értek a St. Lorent-i apátság alá, mely Castillontól északra terült el.
Meglepték és szétszórták a kolostort őrző francia íjászokat, de a könnyű
sikerért nemsokára keservesen meg kellett fizetniük. Néhány íjász
ugyanis elért a francia táborba és hírül adta: itt az ellenség! Így a
meglepetés elmaradt, a franciák felkészülhettek a csatára.
Talbot ennek ellenére sem várta be messze hátul loholó gyalogságát,
hanem lovasaival támadásba lendült. Túlságosan bízott saját hírnevé-
ben és csapatai elszántságában. Ebben nem is volt hiba. A százéves
háború utolsó csatájában az angolok régi hírükhöz méltóan verekedtek.
A megerősített tábort azonban nem tudták elfoglalni, s ezúttal a fran-
ciákat egy, Talbottal legalábbis egyenrangú katona vezette. Bureau a
harc megkezdése előtt néhány száz bretont egy közeli erdőbe küldött
azzal az utasítással, ha az angolok túlságosan előre törnének, támadják
oldalba őket. A váratlan breton támadás azután eldöntötte az angol
sereg sorsát. Talbot bátran harcolt, de holtan maradt a küzdőtéren,
seregét teljesen szétverte a győztes ellenfél.

Angol helyőrség védekezik a francia támadókkal szemben a százéves háború vége felé

183
 A harcok már nem sokáig tartottak. Október 10-én Bordeaux polgá-
rai is letették a fegyvert.
A háború véget ért. Békét ugyan nem kötöttek, de nyilvánvaló volt,
hogy a belső viszályokban elmerült Anglia képtelen a harcok folytatásá-
ra. Henrik királyon már 1453 nyarán kitört a nagyapától, VI. Károlytól
örökölt elmebaj, a York-házi Edward herceg - kiaknázva a franciaor-
szági birtokok elvesztése miatt támadt elkeseredést - felkelésre készülő­
dött. Crécy, Poitiers, Azincourt, vagy Verneuil hiábavaló győzelmek­
nek bizonyultak, bár az angolok a háború legtöbb csatáját megnyerték,
a végén teljes vereséget szenvedtek. A jobb szervezettség, a tüzérség és
mindenekelőtt a nagyobb erő végül is törvényszerűen diadalmaskodott
bátor vezéreik és félelmetes íjászaik felett.

184
 Az utolsó győzelem:
Nándorfehérvár, 1456
„Néktök emlékezem, ha meghallgatjátok
jó Hunyadi Jánosról,
Nagy jámborságárul, hív szolgálatjáról,
erős viadaljárul,
Az ő idejéből két László királyrul,
Amurates szultánról
Nándor-Fejérvárrul, Jankula vajdának
utolszor halálárul."
(Nagybánkai Mátyás: História az vitéz
Hunyadi J ános vajdáról.)

m elgrád, magyar nevén Nándorfehérvár erősségét Magyar-

ország, sőt Európa kapujának nevezték a kortársak. A Duna
és a Száva összefolyásánál épült ősi település ugyanis lezárta
a Morava völgyét, a Balkán-félsziget legfontosabb észak-dél
irányú hadi útját. A folyóköz két oldalról védte a lényegében
háromszög alakú várat, dél felől pedig a Kalimegdan mintegy 50 méter
magas meredek sziklája zárta el az ostromlók útját.
A fontos erődítmény az 1426-os tatai szerződés következményeként
került a magyar király fennhatósága alá. Őseink jól megerősítették a
várat. A szóvirágokban gazdag oszmán történetíró, Lutfi pasa e szava-
kat a<;lja a „Törvényhozó" Szulejmán szultán szájába az 1521 -i hadjárat
leírásánál:
,,Látta a sah) hogy ez magasba nyúló vár)
A magasban repülő sas nem szállhat el fölötte)
Árka a föld gyomráig nyúlik)
Bástyái a Fiastyúk csillagzatig érnek .
Kemény kövön erős bástyája
Már kétezer esztendő óta áll."

Persze a dús képzelőerejű Lutfi kissé túloz a vár leírása, bemutatása

során, annyiban mégis igazat kell neki adnunk, hogy valóban félelmetes
erősség volt. ))Árok és kettős fal vette körül) mely alapesan követi a talaj
domborulatait. Öt erősségből áll) közülük három magaslaton) kettő pedig
a víz mellett emelkedik. A két alsó is jól meg van erősítve) de a felső három
uralkodik fölöttük. [ ... } Mind az öt erőd jól fel van szerelve tüzérséggel.
Leginkább feltűnő a három bronzágyú) ezek egyike olyan óriási) amelyet
még sohasem láttam) csövének belseje ugyanis 32 hüvelyk [több mint egy

185
méter] szJles volt, vastagságához képest azonban rövidnek találtam."
Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovagnak köszönhetjük ezt a
pontos leírást. A jószemű, okos Bertrandon 1433-ban járt a várban. Jó
Fülöp, burgundiai herceg megbízásából utazott az Oszmán Birodalom-
ba, aki már a százéves háború forgatagában is érdeklődött a keresztes
háború gondolata iránt és kémkedni küldte az ügyes lovagot. Bertran-
don terjedelmes emlékiratban számolt be tapasztalatairól és tervet ké-
szített a török legyőzésének módozatairól.
A vár kulcsszerepet játszott hazánk védelmében. Az 1420-as évektől
kezdve rendszeressé váltak a török portyázások Dél-Magyarországon,
iszonyatos pusztítást okozva a lakosság körében. Főként emberekre
vadásztak, mivel a rabszolga-kereskedelem a szultán kincstárának egyik
legfontosabb bevétele, a katonáknak pedig- főleg azoknak, akik egyéb
juttatásban nem részesültek - a leglényegesebb jövedelmi forrása lett.
Magyarországi György, aki 1438-ban Szászsebesnél (Sebes) került az
oszmánok fogságába, megrázó szavakkal festi le a szerencsétlen rabszol-
gák sanyarú sorsát. ,,Nem beszélek az elviselhetetlen robotról, az éhezte-
tésről, a szomjaztatásról, a meztelenség gyalázatáról, csak azt az egyet
akarom hozzáfűzni, hogy ebben a rabszolgaságban akkora és olyan keserű
a lélek és a szellem porbasújtottsága, hogy még a haláléval sem lehet
összehasonlítani."
Míg Fehérvár tornyán magyar zászló lengett, megnehezült az osz-
mán rablóportyák útja, lehetetlenné vált az ország meghódítása. A ki-
váló képességű szultánok felismerték az erősség fontosságát és többször
is kísérletet tettek megvívására. 1440-ben II. Murád hada csaknem fél
esztendeig ostromolta Belgrádot, ám a ragusai (Dubrovnik) származású
Tallóci Jovan bán vezette védőrség minden támadást visszavert. Pedig
sehonnan sem számíthatott segítségre, mivel hazánkban akkoriban vé-
res belháború folyt a trónért a csecsemő László - Albert fia és Zsig-
mond unokája - és III. Ulászló lengyel király (magyar királyként
I. Ulászló) hívei között.
Tizenhat esztendő múlva újból támadásra vezényli hadait a szultán
Nándorfehérvár ellen. ,,Amint a 860. év (1455. december 11.-1456.
november 27.) tavasza beköszöntött, s lobogni kezdtek a győzelmet hirde-
tő zászlók és a diadalt jelentő lófarkak, a győzhetetlen hadsereg megindult,
mint a tenger árja. Az ágyúkat Ü szküb városából gépek segítségével
vontatták. Maga a padisah is megindulván, olyan hadsereggel, amelyben
a pajzsosok a kardok csapásaitól nem fordítanak hátat, s a páncélosok a
nyilak zápora alatt szemöket sem hunyják be, elhatározta Belgrád elfog-
lalását, s hogy az ellenséget kicsalja a nyílt harctérre." -írja Turszun bég,
a jótollú török krónikás.
A szultán immár nem a sokat hadakozó, de békére mindig kész II.

186
Murád, hanem a fiatal, alig huszonnégy esztendős II. Mohamed, az·
egyetlen oszmán uralkodó, akit kortársai és az utókor a „Hódító"
melléknévvel illettek. Ekkor már nagy tettek vannak mögötte. Három
évvel korábban, 1453. május 29-én hosszú ostrom után seregei betörtek
Bizáncba és véget vetettek a Kelet-római Császárság több mint ezer
esztendős történetének. ~
Mohamed e valaha hatalmas birodalom örökösének tekintette magát.
A rendkívül tehetséges, nagy műveltségű, kegyetlenségtől sem visszari-
adó uralkodó nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint a Római
Birodalom feltámasztását, egy mohamedán világuralom megteremté-
sét. Katonáit a „Rómába! Rómába!" csatakiáltással vezette harcba.
A szultán azonban nemcsak nagyravágyó, hanem fölöttébb okos
ember is volt. Világosan látta, hogy immár birodalommá nőtt országát
újjá kell szerveznie ahhoz, hogy hódításait fokozni tudja. Mindenek-
előtt tovább erősítette a fejedelmi hatalmat. Módszeresen háttérbe
szorította az egykori nagy turkomán nemzetségeket, a legfontosabb
közigazgatási és katonai posztokra többségükben egykori rabszolgákat,
\·agy más alacsony származású embereket ültetett, előmenetelüknél
csak a tehetség, és az uralkodóhoz való hűség számított. Olyan kímélet-
len, de a birodalom sorsát javító intézkedést is hozott, mint trónváltozás
esetén - a trónörökös kivételével - a szultáni hercegek megölését, ezzel
akarva elkerülni az ország egységét fenyegető testvérharcot.
Természetesen a hadsereg fejlesztésére is nagy gondot fordított.
A 14. század végén létrejöttek ugyan az első reguláris, vagyis hivatásos
katonatípusok, mint a gyalogos janicsárok és a huszárokhoz hasonló
fegyverzetű lovas szpáhik, de az oszmán hadsereg nagy többségét ekkor
még bátor, de rosszul felszerelt, fegyelmezetlen „hitharcosok" az ún.
gázik alkották. Mohamed alatt megmaradtak, sőt újabb elemekkel egé-
szültek ki az irreguláris harcosok, ugyanakkor megnőtt a reguláris
katonák száma és jelentősége. A janicsár hadtest létszáma ekkor már
megközelítette a 10 OOO főt, a hűbérbirtokos szpáhik száma pedig negy-
venezerre növekedett.
A „Hódítónak" köszönhető az oszmán-török tüzérség nagyarányú
fejlődése is. Idegen: itáliai, spanyol, portugál, sőt magyar tüzéreket
fogadott zsoldjába, köztük az erdélyi szász Orbán mestert is. Utóbbi
Bizánc ostrománál addig még soha sem látott ágyú-szörnyeteget öntött
-igaz, hogy a löveg már az első lövésnél felrobbant és megölte készítő­
jét. A mester halála azonban csak kellemetlen epizódnak bizonyult az
oszmán tüzérség - és Bizánc ostroma - történetében. A hatalmas város
ugyanis nem kis részben épp a hatékony török tüzérség segítségével
került Mohamed birtokába. Ez volt egyébként az első jelentős ostrom-
művelet a történelemben, amelyben a tüzérség fontos szerepet játszott.

187
 Az oszmán hadsereg tehát már Mohamed uralkodásának első éveiben
Európa egyik legfélelmetesebb hadi gépezetévé nőtte ki magát. Létszá-
ma - óvatos becsléssel is - meghaladta a százötvenezer főt, ebből
személyes vezetése alatt akár 70-80 OOO katonát is lófarkas lobogója alá
sorakoztathatott a padisah. Az európai hadseregekkel szemben a törö-
köknél kemény fegyelem uralkodott. Ha valamelyik főtiszt csapatával
egyetemben akár csak egy napot is késett a szemléről, vagy a hadjárat-
ból, nemcsak vagyonát és állását, hanem fejét is elvesztette. S ha a

Török könnyűlovas, akindzsi

188
katonák saját területen garázdálkodtak, ugyancsak életükkel fizethettek
,,csintalankodásukért".
Nyílt ütközetben az oszmánok kitűnő teljesítményt nyújtottak. Álta-
lában hagyományos harcrendbe sorakoztak: a jobbszárnyat Európában
a ruméliai, Ázsiában az anatóliai beglerbég (a terület katonai és közigaz-
gatási vezetője) csapatai, a derékhadat a szultáni zsoldosok, a balszár-
nyat Európában az anatóliai csapatok képezték. A hosszú, félhold alak-
ban felállt hadsereg előtt könnyűlovasok ezrei biztosították a főerőket,

Török janicsárok és tisztek

189
zavarták az ellenség felderítő tevékenységét. A helyüket szilárdan tartó
janicsároktól eltekintve, az oszmán hadsereg könnyen mozgott, a vezér,
vagy a szultán parancsára villámgyorsan tudtak súlypontot képezni,
erőátcsoportosítást végrehajtani.
Ellenségeik közül a legkevésbé a nehézlovasságot „kedvelték" az
oszmánok, amely lendületes rohamával elsöpörte könnyebbfegyverzetű
lovasaikat. Ám ennek is megtalálták az ellenszerét: megnyitották sorai-
kat a támadók előtt, majd ha néhányan átjutottak, a sorok ismét össze-
zárultak, és levágták a gyűrűben rekedt vérteseket.
Talán különösnek találják, Kedves Olvasóim, ha most azt állítom,
hogy a török hadsereg nem is annyira a nyílt összecsapásokban, hanem
a portyákban volt igazán félelmes ellenfél. E portyák részben a szultán
kincstárának feltöltésére, részben a katonák zsoldjának kiegészítésére
szolgáltak, de ezenfelül a hadászat szerves részét is jelentették. Az
évtizedeken át ismétlődő török vállalkozások sorozata többet ártott
egy-egy szomszédos vagy akár távolabbi országnak - az osztrák tarto-
mányok, Lengyelország és Velence is megszenvedett a gyakori török
,,vendégjárástól" -, mint bármilyen nagy vereség a harcmezőn.
A portyákat többnyire a „száguldók és égetők" néven rettegett köny-
nyűlovasok, az akindzsik hajtották végre. ))A Nagy Török (vagyis a
szultán) az univerzális hadseregén túl mindig tart egy különleges hadsere-
get) amely húsz- vagy harmincezer olyanférfiúból áll) akik a legkörmön-
fontabbak: e sereg élére állítja legtapasztaltabb katonáját. (Egészen az
1532-i nagy ausztriai vereségig, ahol az akindzsik többsége mellett
vezérük is elhullott, a csatában az egykori görög renegát, Kösze Mihály
leszármazottai, a Mihalogluk, vagyis Mihályfiak vezették hagyományo-
san az akindzsikat). E seregbeliek - mintha tolvajok lennének - inkább
éjjel mint nappal működnek. Minthogy munkájukat futtában végzik_.
ehhez arra van szükségük) hogy egyéb ügyességük és fegyelmezettségük
mellett mind lovukat) mind saját személyüket erre a munkára külön is
kiképezzék." Magyarországi György) aki látta működésben ezeket a
félelmetes harcosokat, nagyon is találóan jellemezte őket a fenti szavak-
kal.
Nos, Mohamed szultán ezt a kiváló hadigépezetet lendítette mozgás-
ba 1456 tavaszán, amikor megindult Nándorfehérvár ellen. Mintegy
70 OOO harcos kísérte, 15 OOO szpáhi, 6-7000 janicsár és több tízezer
egyéb harcos, akindzsik, aszabok, cserehorok, müszellemek, <lelik,
martalócok, dzsebelik és tucatnyi más névre hallgató marcona, hírnév-re
és zsákmányra éhes harcos. A sereget mintegy 200 ágyú, 200 folyam:
hadihajó, több tízezerre rúgó szállítószekér, tábori szolgák és egyél:
segédszemélyzet, munkára hajtott keresztény lakosok tízezrei kísérték.
Mohamed biztos volt dolgában. Jól szervezett kémszolgálata tájékoz-

190
tatta arról, hogy Magyarországon nem mennek valami jól a dolgok.
A trónon az alig 16 esztendős ifjú, V. László ül, helyette a bárók
kormányoznak. S a mágnások széthúznak, egy részük már a korábbi
polgárháborúban az akkor még csecsemő Lászlót támogatta, míg a
többségük csak nemrégiben állt az ifjú király oldalára. Arról ugyan
hallott már a szultán, hogy V. Miklós pápa a török támadás hirére már
1455-ben meghírdette a keresztes hadjáratot, s ezt utóda, III. Calixtus
is megerősítette, de ettől nemigen tartott. Visszagondolt szépapja, a
,,Villám" Bajazid káprázatos nikápolyi győzelmére Európa fényes lo-
vagserege fölött, s tudta, a lovagok már csak szóban hívei az oszmánok
elleni harcnak, a valóságban semmi kedvük felvenni a harcot a győzhe­
tetlennek tartott török sereggel. Kémei azt is jelentették, hogy egy nagy
szónok hírében álló minorita szerzetes, az öreg Kapisztrán János (Gio-
vanni di Capistrano) ékes beszédekben toborozza a kereszteseket, de
csak a szegények hallgatnak szavára, ezektől pedig nincs mit tartania
a Bizáncot leigázó szultánnak.
Számításainak egyetlen bizonytalan pontja maradt: mire képes még
az egykori törökverő erdélyi vajda, Hunyadi János, akit az oszmánok
dühöngve az „átkozott Jankóként" emlegetnek. Fogát vesztett oroszlán
lenne? Lehet, hiszen elvesztette két nagy csatáját, Várnát és Rigómezőt,
s le kellett mondania kormányzói posztjáról is. Azt is tudta a szultán,
hogy a király környezetében ott ülnek Hunyadi ellenségei, akik talán
még inkább a vesztére törnek, mint az igazhitűek. Az a tény azonban
gondolkodóba ejthette volna, hogy a hadjárat előtti évben Hunyadi
újból betört Szerbiába, és a Morava mentén egész Krusevácig hatolt
előre.
Vagy ezer kilométernyire az immár török székvárossá hódított Bi-
zánctól Hunyadi lényegesen nagyobb gondokkal gyötrődött, mint a
győzelmében olyannyira bizakodó szultán. Ötvenedik életévét valami-
vel túllépő, javakorabeli férfi volt. Születésének időpontját ma sem
ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy 1409-ben már élt, és egész
valóját az oszmánok elleni élethalálharc töltötte be. Már ifjúkorában a
déli végeken vitézkedett, innen indult bámulatos pályafutása. Apja,
Vajk feltehetően a fejedelmi Basarab család rokona, valamikor 1396
után menekült magyar földre. Itt Zsigmond császártól adományul
kapta a hunyadi vártartományt, ami a maga mintegy negyven falujával
a megyei nemesség vezető rétegébe emelte Vajkot és leszármazottait.
Hunyadi ifjúságáról nem sokat tudunk. Az bizonyos, hogy a kor
szokásainak megfelelően apródként, majd nemes ifjúként valamelyik
délvidéki nagyúr udvarában szolgált. Valószínűleg látszik, hogy kap-
csolatba került a kor legjobb magyarországi katonájával, Ozorai Pipo
temesi ispánnal. Valamikor a húszas évek végén „nemes ifjúként"

191
bekerült a királyi udvarba, ahol hamarosan udvari vitézzé emelkedett,
ami már bizalmi poszt volt és nagy lehetőségeket kínált. Hunyadi élt
is az alkalommal. Elkísérte urát Itáliába, itt megismerkedett a sajátos
condottiere (zsoldosvezér) típusú harcmodorral - jó stratégia, kitűnő
felszerelés, lehetőleg kevés csata. Később a husziták harcmodorát is
megismerte, s tapasztalatait: a szekérvár alkalmazását, a cseh katonaság
megbecsülését később gazdagon kamatoztatta.
Így amikor Zsigmond utóda, Albert 1439-ben szörényi bánná nevez-
te ki, már tapasztalt katonának és államférfinak számított. Nagyon
hamar kellett tehetségét igazolnia. Az V. László és a lengyel Ulászló
közti pártviszályban Hunyadi minden erejével a lengyel király magyar
trónigényéért harcolt, több csatában győzött az ellenpárt seregei fölött,
ezért már 1441 januárjában Újlaki Miklóssal, későbbi fegyvertársával
együtt erdélyi vajdává, az ország egyik legnagyobb méltóságává nevezte
ki a hálás Ulászló király.
A következő évek sikeres harcai egész Európa figyelmét felkel tették.
1442-ben először Erdélyben, majd Havasalföldön aratott nagy győzel­
met. Főleg az utóbbi, a szeptember első napjaiban, a Ialomita (Jalomi-
ca) folyó partján vívott csatája szemléletesen mutatja, mennyire kiis-
merte Hunyadi az oszmán hadsereg gyengéit. Ügyesen használta ki a
kedvező alkalmat, amikor a török lovasság egy része takarmányozásra
vonult, rajtaütött Sehabeddin ruméliai beglerbég hadán.
A győzelmet elsősorban a nehézlovasság vívta ki. Hunyadi kiválóan
ismerte fel azt a tényt, hogy az oszmán lovasság nem állhat ellen a
vértesek fegyelmezett és összefogott rohamának, ezért főerőit mindig
az egyik szárnyra összpontosította, és lendületes rohamával elsöpörte
a szembenállókat. Míg Hunyadi az egyik szárnyon kicsikarta a diadalt:
a derékhad és a másik szárny védekezett. A középen felsorakozott:
sűrűn karózott árkok mögött felálló janicsárokat nem volt tanácsos
megrohanni, de tartani sem kellett tőlük, mivel ezek a remek katonák
lényegében mindig védekeztek csupán, támadásra csak végszükségber.
vezényelték őket.
Ha sikerült a támadó szárnyon megtörni az oszmánok ellenállását, ~
közben a harcrend egyéb pontjain nem történt jóvátehetetlen kudarc,
Hunyadi már lényegében meg is nyerte a csatát, mivel győztes lovassá-
gát átcsoportosította a másik szárnyra, s szétszórta az itt harcoló szpáhi-
kat és akindzsikat.
Pontosan ez történt a Ialomita mellett, azzal a különbséggel, hogy
Hunyadi cseh módon felszerelt ágyús szekerekkel is erősítette támadé
szárnyát. Az eredmény: ,,Röviden szólva, az iszlám serege megfutou.
olyan vereséget szenvedett, hogy mondanunk se kell" - fejezi be csügged-
ten beszámolóját Turszun bej.

192
 E nagyszerű győzelmek fel ébresztették Európában a keresztes hábo-
rú régóta szendergő eszméjét. IV. Jenő pápa hazánkba küldte különle-
ges megbízottját, Giuliano Cesarini bíborost, hogy vegye rá a királyt
- aki egyben lengyel uralkodó is volt - , hogy a két ország egyesült
haderejével űzze ki a törököt Európából, vagy legalábbis szabadítsa fel
a hosszú évtizedek óta lényegében ostromzár alatt sínylődő Bizáncot.
A pápa pénzbeli támogatást ígért, a Velencei Köztársaság és Burgundia
pedig hajókat.
Magyarország vezetői, így Hunyadi is, megvalósíthatónak látták az
elképzelést, és 1443 telére nagy támadó hadjáratot terveztek. A lengyel
urak már nem lelkesedtek annyira az ötletért, országukat nem fenyeget-
te még a török hódítás, a hadjárat számukra csupán felesleges áldozat-
nak látszott, ezért csak néhány ezren csatlakoztak a más nemzetbeliek-
kel, főleg csehekkel is megerősített keresztes sereghez.
Az 1443 júliusától egészen a következő év januárjáig tartó „hosszú
hadjárat" újabb bizonyítékát szolgáltatta Hunyadi hadvezéri tehetségé-
nek, s még nagyobb optimizmussal töltötte be Európát a török kiűzésé-

Jelenet a hosszú hadjáratból

193
nek lehetőségeit illetően. A hadjárat során a keresztesek tizenkét nagy
csatában diadalmaskodtak az oszmánok felett. Am a Balkán hegységen
már nem tudtak átkelni. A kemény tél járhatatlanná tette a hágókat,
melyek mögött felkészülten vártak a szultán időközben Azsiából átve-
zényelt főerői.
A visszavonulás, minden török zavaró kísérlet ellenére rendben ment
végbe, Hunyadi kiváló taktikai és szervező készsége minden akadályt
elhárított a sereg útjából. Európa ujjongott. A pápa „a kereszténység
pajzsának és védőbástyájának" nevezte nyilvánosan Magyarországot, s
buzdította az európai fejedelmeket, hogy egy újabb erőfeszítéssel vesse-
nek véget az oszmánok európai garázdálkodásának.
Am a következő év nem várt, de tulajdonképpen megérdemelt ka-
tasztrófával végződött. A magyar urak, köztük Hunyadi is, súlyos hibát
követtek el: ingadoztak a hadjárat megindítása és az 1444 nyarán érke-
zett rendkívül kedvező török békeajánlat elfogadása között. Először,
augusztus 15-én Nagyváradon megegyeztek a szultán követeivel, a
király is ünnepélyes esküvel fogadta, hogy betartja a békét. Néhány
nappal később azonban Cesarini és Hunyadi ösztökélésére visszavonta
esküjét- a bíboros bebizonyította neki, hogy a hitetleneknek tett eskü-
vés megszegése nem számít bűnnek - és megindította hadát az oszmá-
nok ellen.
Az esküszegés több mint bűn, hiba volt. Bizonytalanná tette az
amúgy sem lelkes szövetségeseket, otthon tartotta az önkénteseket, és
erkölcsi fölénybe juttatta az oszmánokat. Így az előző évinél lényegesen
kisebb, alig 20 OOO fős sereg indult el végzetes útjára. Abban bizakod-
tak, hogy az egyesült velencei-burgundi hajóhad megakadályozza
majd, hogy az oszmánok erősítéseket kapjanak Azsiából. Az alig 13 -
9 velencei és 4 burgundi - hadigályából álló flotta azonban nem tudta
megakadályozni a törökök útját. A burgundiak még csak harcoltak egy
ideig, de mikor látták, hogy a velenceiek előkelő idegenként szemlélik
küzdelmüket, maguk is kivitorláztak a r>ardanellákból, és sorsára hagy-
ták a keresztes hadat. Hát ez valóban c ,úf dolog volt, de azért ne ítéljük
el meghallgatás nélkül az „áruló" velenceieket. Az „Adria királynőjé­
nek" nevezett gazdag kereskedővárost szoros szálak fűzték az Oszmán
Birodalomhoz. Kereskedőik kiváltságokat élveztek, megengedték ne-
kik, hogy az oszmánok országain átszállíthassák Európába a Kelet
mesés kincseit. Azt is tudták, hogy ezúttal kis létszámú keresztes sereg
kísérli meg a lehetetlent, vagyis az oszmánok kiűzését Európából, s a
számító kereskedők nem akartak részesei lenni e veszteséges vállalko-
zásnak.
No, de térjünk vissza Ulászló és Hunyadi seregéhez. A csapatok
lassan haladtak, várak ostromával bíbelődtek, így november 8-án még

194
csak Várnáig, Bulgária legnagyobb kikötőjéig jutottak. Másnap arra
ébredtek, hogy Murád túlerejű serege elvágta visszavonulási útjukat.
Haditanácsot tartottak, melyen hosszas vita után, Hunyadi javaslatára
az ütközet elfogadása mellett döntöttek. Más választásuk nemigen volt.
A várnai csata, a kedvezőtlen körülmények ellenére, kis híján a
keresztesek diadalát hozta. Hunyadi ezúttal is kiváló haditervet dolgo-
zott ki. Seregének szárnyaira - szekérvár védelmében - a gyakorlatla-
nabb bandériumokat, illetőleg a havasalföldi segélyhadat állította.
A tartalékot Ulászló kísérete alkotta, mintegy 700 válogatott lovag.
Maga a vezér csapásmérő lovasságával a derékhadnál tartózkodott, arra
készült, hogy katonáit ott vesse be, ahol ezt a csata állása megköveteli.
A mintegy 55-60 OOO főnyi oszmán sereg a hagyományos félhold
alakú csatarendben sorakozott fel. A balszárnyon az anatóliaiak, a
centrumban a szultáni csapatok, a jobbszárnyon pedig a ruméliaiak.
A csata az anatóliaiak rohamával indult, jó szemmel a veszélyesebb
helyzetben levő magyar jobbszárnyra mérték a csapást, majd mikor
támadásukat visszaverték, színlelt futással maguk után csalták az óvat-
lan kereszteseket, akik súlyos veszteségeket szenvedtek.
Most avatkozott a harcba Hunyadi. Egyetlen rohammal elsöpörte az
üldözés alatt szétszóródott anatóliaiakat. ,,Az anatóliai beglerbég vérta-
nú lett s több szandzsákbég is elesett" - írja szomorúan a 15. század jeles
oszmán krónikása Mevlána Mohamed, ismertebb nevén Nesrz·.
Ezután a ruméliaiakra került a sor, akik mindeddig nem tudtak
felülkerekedni a Szilágyi Mihály - Hunyadi sógora - vezette magyar-
lengyel balszárnyon. Az európai törökök sem állták sokáig Hunyadi
nehézlovasságának rohamát, s hamarosan hátat fordítottak a csatatérnek.
Megszületett hát a hihetetlen győzelem? Korántsem, még ott álltak
karókkal kihegyezett árok mögött a vasfegyelmű janicsárok, s mögöttük
a szultáni palota többi csapata. S ott maradt még maga a szultán is. De
meddig? Nesri szerint maga is meg akart még futni, s csak Táji Karad-
zsa bég lélekjelenlétének köszönhető, hogy mégis a helyén maradt.
Higgyünk a jeles krónikásnak? Aligha. Murád élete felét a csatame-
zőn töltötte, s tapasztalt katona lévén ismerte az övéit. Tudta róluk,
hogy a katonák elég fegyelmezettek, a tisztek elég tapasztaltak ahhoz,
hogy végleg cserben ne hagyják. A szpáhik előbb-utóbb rendezik majd
soraikat, s nagy részük visszatér a csatába, addig pedig kitart még a
janicsár-fal.
De még addig sem kellett várni. A fiatal Ulászló kísérőinek unszolá-
sára a tartalékkal megrohamozta a janicsárokat. Nem sokáig jutott.
A janicsárok sorai megnyíltak, majd összezárultak, s elnyelték a vakme-
rő kis lovascsapatot. Egy Karadzsa Hiszr nevű janicsár a királyt is
megölte. Fejét a törökök lándzsára tűzték, s nagy fennszóval kiáltozták:
,,Így jár minden esküszegő!".
195
 A vezér halála összeroppantotta a még percekkel előbb is bátran
harcoló sereget. Hunyadi hiába próbálta rendbeszedni csüggedő nyá-
ját, a katonák nem hallgattak szavára, s mikor a szpáhik valóban vissza-
tértek a harcmezőre, megfutottak.
Hunyadi kalandos úton, Vlad Dracul havasalföldi fejedelem fogságá-
ból is megszabadulva, hazavergődött a csatából, ám a sereg nagy része
odaveszett. A legtöbben nem is a harcban, hanem a menekülés során
vesztették életüket. ,,A havasalföldiek kivételével senki se tudta, merre
kell menni" - írja a hadjárat egyik résztvevője az itáliai Andrea de
Palatio - ,,mindenki arra vette útját, amerre a félelem taszította vagy
inkább, amerre a sorsa irányította[ ... ] Valóban, a hosszú éhezés, a fagy
és az útvesztés több áldozatot szedett soraiból, mint a törökök."
A törökök is nagy veszteségeket szenvedtek, halottaik száma- némi-
leg túlzó becslések szerint - elérte a harmincezer főt. Murádnak el is
ment a kedve a hadakozástól, sőt az uralkodástól is. Átadta a hatalmat
alig tizenhárom esztendős fiának, II. Mohamednek, valójában Ralik
Csandarli nagyvezírnek, s csendes békében kívánta leélni utolsó éveit.
De Allah másként akarta!
A király halála után beláthatatlan zűrzavar lett úrrá Magyarországon.
A rendek még most sem kívánták az alig négyesztendős „ Utószülött"
László névleges uralmát, hanem a rend helyreállítása reményében
1445-ben hét főkapitányt választottak, akik feleltek volna a rájuk bízott
tartomány biztonságáért. Az intézkedés azonban nem váltotta be a
hozzáfűzött reményeket, így alig egy évre rá újból összeült az or-
szággyűlés, amely június 6-án megszavazta Hunyadi János erdélyi
vajda kormányzóságát.
Az új kormányzónak nagy nehézségekkel kellett megbirkóznia. ,,Az
országban vadállati tövény uralkodott" - írja Aeneas Silvius Piccolomini,
a jeles humanista, a későbbi II. Pius pápa Magyarország akkori állapo-
táról, s e szomorú megállapítást tények százaival bizonyíthatjuk.
A Habsburg-párti főurak, élükön Garai László főlovászmesterrel, ké-
sőbb nádorral és Cillei Ulrik szlavóniai bánnal, változatlanul szemben
álltak a most már Hunyadi köré csoportosuló egykori „lengyel" párttal
és a hozzájuk csatlakozó köznemesi tömegekkel. Észak-Magyarorszá-
gon pedig J an J iskra, cseh kapitány zsoldosai és mások sem ismerték
el a kormányzó uralmát.
Hunyadi János azonban felnőtt feladatához. Rendbehozta a kincstár
zilált ügyeit, valamelyest megzabolázta a rablólovagokat, s mindenek-
előtt - országrésznyi nagyságú birtokaira támaszkodva - új, minden
megelőzőnél harcképesebb fegyveres erőt állított fel.
S amikor már minden rendben volt, elkövette élete legnagyobb
tévedését. 1448. szeptemberében újból hadat vezetett a pillanatnyilag

196
semmi támadó szándékot sem tanúsító Oszmán Birodalom ellen. Ma
már elhamarkodottnak tartjuk azon döntését, hogy saját barlangjában
támadja meg az oszmán oroszlánt, ám ha beleolvasunk abba a költőien
szép levélbe, amelyet V. Miklós pápához írt Vitéz János váradi püspök,
Hunyadi bizalmasa, ,,Rácország, azaz Szerbiaföldjén, előnyomulásunk
közben a Duna gázlójánál", jobban átérezzük a kormányzó nehéz elha-
tározását. ,, Több mint hatvan esztendeje csaknem szakadatlanul álljuk a
háború perzselő dühét, mégpedig saját erőnkből, egyetlen nép fegyvereivel.
Helytálltunk, pedig kimerített a sok vereség, hadakozás és gyász, megtört
a fájdalom, megtizedelt a halál. [ ... ] Ellenségünk drága zsoldon vett,
hatalmas vízi és szárazföldi erejével most sem győzelmet: bosszút akar
venni rajtunk. Határszéli betörései szólítottak fegyverbe bennünket, s hogy
a bajokat mulasztással ne tetőzzük, eltökéltük, hogy elébe vágunk ellensé-
günknek, semmint megkéssünk, s ő vágjon elénk. [: . . ] E vállalkozás
kezdeményezője én vagyok, aki belefogván végrehajtásába, lendületet ön-
tök amúgy is lelkes katonáimba, s az szükségeltetik csupán, hogy ne a
Duna partján állva verjük vissza az átkelő ellenséget, hanem mi keljünk
át, és terjesszük ki a háborút, de nem azért, hogy tovább folyjék, hanem
azért, hogy befejeződjék."
Hunyadi tehát megelőző háborút kívánt vívni az oszmánok ellen, s
ebben nagyon számított az albán Szkander bég (Castriota György)
segítségére, aki éppen az ő győzelmei hatására kelt fel az oszmán uralom
ellen, s több csatában megverte már az ellene küldött török hadakat. Ez
magyarázza Hunyadi hadi útját is, s ezúttal a Balkán nyugati részébe
vezette csapatait.
A döntés azonban, bármennyire is indokolták a körülmények, alap-
vetően hibásnak bizonyult. Szerbia despotája, Brankovics György nem
bízott Hunyadi sikerében, ezért inkább - országa maradék függetlensé-
gét megvédendő -, az oszmánok oldalára állt. S a szerbek a helyi török
erők segítségével meggátolták, hogy Hunyadi egyesüljön Szkander bég
csapataival. 1448. október 16-án az uralmat újból kezébe ragadó Murád
Rigómezőnél hatalmas sereggel Hunyadi hátába kerül.
A csatát semmiképp sem lehetett kikerülni. Másnap háromnapos
küzdelem indult két, kiválóan vezetett, elsőrendű hadsereg között.
Hunyadi 30-35 OOO főnyi hadában, a magyarok mellett több ezer cseh-
huszita és havasalföldi katona is harcolt a mintegy 55-60 OOO főnyi
oszmán haddal. Az összecsapás érdekessége, hogy mindkét fél alkal-
mazta a szekérvárat - az oszmánok nagyobb sikerrel.
Hunyadi mindvégig támadó harcot vívott, serege mindkét szárnyát
lovasság alkotta, a jobbszárny az ő személyes vezetése alatt küzdött, a
hasonló erejű balszárnyon unokaöccse, Székely János parancsnokolt.
A lendületes magyar lovasrohamok eleinte megzavarták az oszmánokat,

197
de a döntést nem sikerült kicsikarni. A harmadik napon a magyar
támadások már kifulladtak, az oszmán szekérvár és a janicsárok védőfa­
la szilárdan állt, nem roppant össze a rendkívüli erejű támadások alatt.
A magyarok és szövetségeseik bátorságát az oszmánok is elismerték:
,,Csodálatos kemény tusa keletkezett. Reggelig nem válván el egymástól,
még szombaton is folyt a heves harc, melyben több bég vértanúvá lőn."
A kormányzó - néhány lovasával - a harmadik napon végül is áttört,
mások, nyugat felé menekülve találkoztak Szkander bég elkéső előha­
dával, a sereg nagy része azonban a küzdőtéren maradt. Főleg a szekér-
várban mindvégig bátran és önfeláldozóan harcoló csehek szenvedtek
súlyos veszteségeket, akik a csata befejező szakaszában már teljesen
magukra hagyva verekedtek.
Az oszmán győzelem legjobb magyarázatát az 1486-i Névtelenként
ismert török krónikás szolgáltatja. Megírja, milyen szorult helyzetbe
kerültek a muzulmánok: ,,Az átkozott Jankó két oldalról támadta meg
a muzulmánokat s Murád szultán két szárnyát visszanyomta. Így a jobb
és a balszárny megveretvén, Murád szultán egyedül maradt, de a janicsá-
rok és az aszabok fedezték őt. Az ágyú és puskagolyó mindkét részről
erősen hullott, s olyan harc volt, hogy nem lehet elbeszélni."[ ... ] ,,Mikor
a hit harcosai belátták, hogy a hitetlenek megverik őket, s nem lehet a
vasfallal szembeszegülni, a hitetlenek előtt két részre válva kitértek előlük:
s amint a hitetlenek áthatoltak köztük, a hit harcosai a gyaurok mögé
kerülve karddal aprították őket. 1vlinthogy a hitetlenek lovai meztelenek
voltak, a hit harcosai részint karddal szúrták agyon, részint másképpen
ölték meg őket, és így a hitetlenek egymást gázolták el lovaikkal."
Hunyadi vereségét tehát a török „szétnyíló" taktika és az a körül-
mény okozta, hogy a magyar lovakon nem volt páncél. Látszólag má-
sodrendű kérdések, és talán hajlamosak is lennénk a rigómezei veresé-
get a véletlen, avagy a balszerencse számlájára írni. A valóság persze
nem ennyire egyszerű. A véletlen szerepe, a soknemzetiségű hadsereg
szinte minden harcosának példás helytállása és Hunyadinak e csatában
is megmutatkozó hadvezéri géniusza sem feledtetheti velünk azt a
szomorú tényt, hogy az ország kormányzója súlyos politikai és straté-
giai hibát követett el azzal, hogy megindította hadjáratát. Ha győz,
katonái akkor is nagyjából ugyanannyi hitharcost kaszabolnak le, mint
így, a vesztes csatában, a törökök európai helyzetét pedig semmiképp
sem tudta volna megrendíteni. Legfeljebb hírneve és katonai zsák-
mányrésze növekedett volna.
A vereség azonban egyfelől tönkretette a nagy áldozatokkal szerve-
zett hadsereget, és így növelte a török támadás veszélyét; másfelől
megingatta saját helyzetét is. Ellenfelei, az országon belül is mozgolód-
ni kezdtek, Jiskra 1451 szeptemberében Losonc mellett, a bárók árulása

198
következtében legyőzte Hunyadit, a kormányzó arra kényszerült, hogy
- ellenségeit követve - maga is ligákat szervezzen, illetőleg főúri cso-
portokhoz csatlakozzék.
Hatalmát és kormányzói posztját így sem sikerült megőriznie. Albert
fia, László lassan felcseperedett, s pártja elérkezettnek látta az időt,
hogy az alig 14 esztendős fiút maga elé tolva, kiszorítsa Hunyadit a
hatalomból. Hunyadinak nem volt más választása, minthogy elismerje
László király uralmának törvényességét, 1453. január elsején lemond-
jon kormányzói tisztjéről. V. László nem mutatkozott hálátlannak:
Hunyadit országos főkapitánnyá, Beszterce örökös grófjává nevezte ki.
Rábízták az ország jövedelmeinek kezelését - eltekintve a királyi udvar-
tartás költségeitől-, idősebb fiát, Lászlót, dalmát-horvát bánná, hívét,
Vitéz János váradi püspököt kancellárrá emelte az uralkodói kegy.
Látszólag tehát az ország irányítása változatlanul Hunyadi kezében
maradt. A valóság azonban más volt. Az uralkodás gondjaival nem
törődő ifjú király helyett nagybátyja, Cillei Ulrik gróf, Hunyadi legve-
szélyesebb vetélytársa állt a Habsburg-párt élén, aki minden eszközzel

Huszárok és szpáhik összecsapása

199
igyekezett az új főkapitány hatalmát megnyírbálni. A Felvidéket válto-
zatlanul Jiskra cseh katonái uralták. A cseh vezér önálló politikát folyta-
tott, Cillei és Hunyadi egyaránt igyekeztek szövetségesül megnyerni,
vagy rábírni az ország elhagyására. A J iskráért vívott diplomáciai har-
cot végeredményben Cillei nyerte meg, ezzel is csökkentve Hunyadi
befolyását.
Ilyen zavaros körülmények között jött a szörnyű hír: 1453. május
29-én az ifjú II. Mohamed szultán elfoglalta Bizáncot, és ezzel méltó
fővárost szerzett hatalmas birodalmának.
A hadi helyzet teljesen megváltozott, most már szó sem lehetett arról,
hogy a támadó hadjáratban zúzzák szét a szultán európai hatalmát,
parancsoló szükségszerűséggel merült fel az ország védelmének meg-
erősítése. Az 1454-ben Budán összeült országgyűlés elismerésre méltó
törvényekkel igyekezett növelni az ország ellenállóerejét, kimondva,
,,hogy szülőhazánkat a pogányok támadásai ellen megvédhessük~ hatal-
mas hadsereg f e/állítását határoztuk el".
Bejelentették, hogy Hunyadit főkapitánnyá nevezik ki, a prelátusok
és a bárók „a néhai Zsigmond császár és király úrnak idejében fennállott
szokás szerint tartozzanak bandériumaikkal vagy lándzsáikkal [a lán-
dzsa a lovagi hadseregben egy nehézfegyverzetű lovast és 2-8 kísérőt
jelentett, Magyarországon pl. két kisegítő harcos tartozott egy lovagi
,,lándzsához"] táborba szállni". A földesúrnak ezenkívül 100 jobbágy-
porta után négy lovast és két gyalogost is ki kellett állítani.
Szép terv, nagy terv, csak az a kérdés, hogyan lehet ezt megvalósíta-
ni. Hunyadi mindenesetre komolyan vette, s mind 1454-ben, mind a
következő évben beütött a török végekre. Tekintélye változatlan ma-
radt az oszmánok szemében. Mikor Bizáncot ostromolták, nagy riadal-
mat okozott táborukban, amikor híre járt: a magyar főkapitány sereggel
siet az ostromlott város felmentésére.
A várható oszmán támadás elhárítására nemzetközi összefogásra volt
szükség. Szent Péter trónján ekkor III. Calixtus ült, aki felkarolta
elődje, V. Miklós 1455-ben meghirdetett keresztes hadjáratának esz-
méjét és támogatást is ígért. A hajóhad költségeire felajánlotta az egyhá-
zi jövedelmek tizedét, követei járták az európai udvarokat, segítséget
kérve a szorongatott Magyarországnak. Támogatás azonban nemigen
érkezett, a Hunyadival és Cilleivel egyaránt hadilábon álló III. Frigyes
német-római császárnak esze ágában sem volt vetélytársait megsegíte-
ni, sőt a birodalmi fejedelmek nem túlzottan lelkes áldozatkészségét is
visszafogta. A pápa sem tudott egyelőre mást tenni, mint hogy két
kiváló képességű képviselőjét, a ragyogó diplomata Carvajal bíborost
és a lobogó lelkesedésű Kapisztrán János (Giovanni di Capistrano)
ferences szerzetest Magyarországra küldje. Carvajal a hadjárat diplo-

200
máciai előkészítésével, Kapisztrán a keresztesek toborzásával foglala-
toskodott, egyelőre nem sok sikerrel.
Az 1455 júniusában Győrbe hívott országgyűlés is inkább csak sza-
vakban, semmint tettekben jeleskedett. Hunyadi saját költségén
10 OOO, a király pénzén 20 OOO harcos hadbaszállását ígérte. Emellett
Brankovics György szerb fejedelemtől 10 OOO, a pápától 20 OOO, Aragó-
niai Alfonz nápolyi királytól 10 OOO katonát remélt. S ha még más
fejedelmek is segítenek, akkor Hunyadi szerint három hónap alatt ki
lehetne űzni a törököt Európából. Nem tudni, mennyire vette komo-
lyan a főkapitány a saját tervét, de erre nem is került sor, mivel eleve
kilátástalannak tűnt ekkora európai haderő felvonultatása és ellátása.
Így reálisan maradt a magyar hadsereg, és annyi keresztes, ahány
vállalkozik a veszélyes kalandra.
Időközben egyre fenyegetőbb hírek érkeztek a szultán készülődésé­
ről. A ragusaiak már előző év szeptemberében, majd 1456 januárjában
is izgatott levelekben értesítették a magyar udvart II. Mohamed nagy-
arányú tengeri és szárazföldi készülődéseiről. Ekkor még nem tudták,
ki ellen is készül a hatalmas szultán. Később megnyugodtak, a padisah
útja Magyarország felé vezet, s nem ellenük.
Márciusban már hazánkban is biztosan tudták: a szultán Nándorfe-
hérvár megvívására indul. Megkezdődött tehát a felkészülés, méltón
fogadni a hívatlan vendéget. Kapisztrán szerzetestársaival a déli tarto-
mányokat járta, önkénteseket toborzott.
Amikor a vész eljött, Kapisztrán emberei ezrével sorakoztak a keresz-
tes zászlók alá. Túlnyomórészt magyarországiak voltak, bár számos
külföldi, köztük egy csapatnyi bécsi diák is csatlakozott hozzájuk.
Hunyadi eközben az országos sereg megszervezésén fáradozott.
A fenyegetett városba erős, mintegy 5000 főnyi zsoldossereget küldött:
magyar, német és cseh katonákat, a védelem élére sógorát, a bátor és
tapasztalt Szilágyi Mihályt állította. Saját pénzén mintegy tízezer har-
cost tudott kiállítani. Arra számított, hogy a magyar főurak is felszere-
lik bandériumaikat, s külhonból is segítség érkezik. Csalódnia kellett.
Az országgyűlés ugyan még április első napjaiban összeült, az uralkodó
azonban megelégedett azzal, hogy temesi bánná nevezze ki Hunyadit,
egyéb segítséget azonban nem adott, sőt a török közeledtének hírére
Bécsbe szaladt „vadászni". A bárók sem sok áldozatkészségről tanús-
kodtak. Néhányan, Újlaki Miklós, Kórógyi Fülöp, a gazdag Kanizsaiak
és Rozgonyiak - valamennyien Hunyadi hívei -, hozzákezdtek csapa-
taik összegyűjtéséhez, a többiek azonban nem mozdultak. Úgy gondol-
koztak, ha Hunyadi nélkülük megvédi Nándorfehérvárt, kitűnő. A fon-
tos végvár megmarad, és nekik sem kell áldozatokat hozniuk. Ha pedig
a végvár elvész, s vele Hunyadi is, így is jó, megszabadulnak túl
magasra kapaszkodott vetélytársuktól.
201
 A külföld se nagyon buzgólkodott. A pápa felszerelt ugyan tizenhat
hadigályát, de ez szánalmasan csekély erőnek bizonyult ahhoz, hogy
megakadályozza a török csapatok áthajózását a Dardanellákon. Branko-
vics György szerb despota azonban teljesítette kötelességét, s mintegy
8000 harcosát Hunyadi táborába küldte.
A keresztesek is lassan szerveződtek. Magyarországra csak néhány,
rosszul felszerelt szegényember jutott el, a gazdag német városok zsold-
ján kiállított harcedzett zsoldosok még valahol messze német földön
készülődtek, amikor július 2-án már Nándorfehérvár alá értek az első
török csapatok.
Hunyadi felkészült a nehéz próbára, május 14-én Péterváradon, a
Duna partján gyülekeztette seregét. Ide vonultak Kapisztrán vezetésé-
vel a keresztesek is. Utóbbiak nem nyújtottak valami szívderítő lát-
ványt. ,,Legtöbbjüknek kardja volt, fütyköse, parittyája, mint a pászto-
roknak, akadtak náluk számszeríjak, nyilak, szakállas puskák, vascsák-
lyák." A leírást az ostrom legmegbízhatóbb szemtanújának, (Taglia-
cozzói János ( Giovanni da Tagliacozzo) szerzetesnek, Kapisztrán hű­
séges kísérőjének köszönhetjük.
Ebből a gyakorlatlan, összeszokatlan tömegből kellett néhány hét
alatt olyan fegyveres erőt kovácsolni, amely legalábbis az oszmán kise-
gítő csapatokkal fel tudja venni a versenyt. Hunyadi „amennyire csak
erejéből futott, alkalmassá tette a háborúra" a kereszteseket, írja Thuró-
czy János, a 15. század legkiválóbb magyar történetírója. Helyzetét
megkönnyítette, hogy az önkéntesek harci szelleme, elszántsága példás
volt, ,,éberek, vigyázók és vígak" voltak, őszinte odaadással hajtották
végre a két tisztelt vezér, Hunyadi és Kapisztrán utasításait.
A helyzet ennek ellenére eléggé kilátástalannak tűnt. A magyar had-
erő, Nándorfehérvár mintegy 7000 fős helyőrségét is beszámítva, alig
haladta meg a 35 OOO főt, s ezeknek több mint a fele képzetlen kereszte-
sekből állott. Hunyadi azonban nem csüggedt, fáradhatatlanul szervez-
te seregét, sürgette a késlekedőket. Ám további erősítés nem érkezett,
az oszmánok időközben bekerítették a várat, így most már csak az
ostromgyűrű áttörésével lehetett Nándorfehérvár védőin segíteni. Ah-
hoz, hogy a várhoz eljusson, mindenekelőtt hajók szükségeltettek. Ösz-
szegyűjttette tehát a dunai dereglyéket, a környék ácsaival kijavítatta
hibáikat, majd július 10. körül Szalánkeménnél gyülekeztette immáron
vagy kétszáz főre szaporodott „hajóhadát". Egy szál nagyobb hajója
óriásként magasodott az apró dereglyék között, de ez is eltörpült a
Dunát elzáró oszmán hajóhad nagy hadigályái mellett.
Mégis valahogyan be kellett jutni a várba. Hunyadi július 14-re tűzte
ki a vakmerő vállalkozás napját. Egyik bátor vitéze titkon átment az
ostromgyűrűn, és utasítást vitt Szilágyi Mihálynak: ő is gyűjtse össze

202
naszádait és álljon készenlétben az áttörés napján. Szilágyi és harcostár-
sai megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Helyzetük mind kritikusabbá
vált. A törökök hatalmas ágyúi rendületlenül törték a falakat, nagy
veszteségeket okozva a védőknek. A második hete tartó módszeres
ostrom felmorzsolta a helyőrség erejét, s már attól kellett tartani, hogy
a szultán rohamra vezényli félelmetes hadseregét, s nagyon is kétséges
volt, ellen tudnak-e állni a megfogyatkozott védők az oszmánok elsöprő
erejű támadásának.
Most pedig sétáljunk át a szultán táborába. Nyugodtan megtehetjük,
ígérem, hogy a padisah éber testőrei nem tudnak bennünket feltartóz-
tatni. A török tábor hatalmas félkörívben vette körül a lassan már
romhalmaznak tűnő, füstöl_gő várat. A tarkálló sátrak tömegében állan-
dó nyüzsgés hullámzott. U gy látszott, több százezer hitharcos várja
ugrásra készen, mikor adja már ki a parancsot a fölséges padisah, hogy
megrohanják a várat és kisöpörjék belőle a hitetlenek félénk és csüggedt
csordáját.

Nándorfehé rvár a 15. században

203
 Látszatra tehát annyi oszmán gyűlt össze Nándorfehérvár falai alatt,
mint égen a csillag. A szemtanúkat is megtévesztette a török tábor
nagysága, hát még azokat, akik ott sem voltak, így nem csoda, hogy
általában 150-300 OOO között adják meg a harcosok létszámát. Egyetlen
kivétel Brankovics György, a szerb despota, aki mindössze ötvenezer
hitharcosról tud. Nos, a tapasztalt szerb fejedelem járt legközelebb az
igazsághoz: mind a haditerv, mind a hadjárat lefolyása azt bizonyítja,
hogy a török sereget mintegy 60-70 OOO katonára becsülhetjük. Persze
ehhez még legalább ugyanennyi kisegítő: munkára kényszerített pa-
rasztok, szolgák, kereskedők, mindenféle ingyenélők és szerencsevadá-
szok duzzasztották fel az oszmán tábort -, s tették szinte kilátástalanná
a roppant tömeg ellátását. Ugyanilyen óvatossággal kell fogadnunk a
300 hatalmas ágyú legendáját is. Ez úgy látszik, bűvös szám lehetett az
oszmán krónikások szemében, mivel a szultáni hadsereget szinte min-
dig ennyi ágyúval erősítik meg írásaikban. Tudjuk ezzel szemben, hogy
a nagy kitörés napján, július 22-én Hunyadi elfoglalta, és részben a
törökök ellen fordította, részben tönkretette az ostromágyúk nagy há-
nyadát. Háromszáz vagy akár csak kétszáz ágyúval ezt nemigen tehette
volna meg. Ezenkívül arról is tudomásunk van, hogy a szultán a minél
hatékonyabb tüzelés érdekében az első vonalban sorakoztatta fel löve-
geit, vagyis egy mintegy nyolc kilométer hosszú félkörben. Ilyen kis
távolságon pedig aligha lehet háromszáz löveget hasznosan elhelyezni.
Mindenesetre az oszmán hadsereg és a tüzérség - melyet végül is a
hajóágyúkkal együtt 150-200-ra.becsülhetünk-, így is mintegy kétsze-
res túlerőben volt Hunyadi csapataival szemben. Hunyadi harcosai
közül is csak alig húszezret tekinthetünk a szultán tapasztalt katonáival
egyenértékű harcosnak.
Az oszmán sereg nem túl nagy létszámát az is bizonyította, hogy a
szultán elutasította Taji Karadzsa beglerbég javaslatát, aki, a felmentő
sereg útját meggátolandó, a hadak egy részét át akarta vinni a Száva
másik partjára. II. Mohamed elegendőnek látta, ha egymáshoz láncolt
hajóinak tömegével akadályozza meg, hogy a felmentő sereg bejusson
Belgrádba. Ez - szerencsénkre - téves döntésnek bizonyult. ,,Ám az
emírek egy része a nevezett pasa - vagyis Karadzsa - ellen lévén, e helyes
véleményt sovány érvekkel és gyenge bizonyítékokkal elferdítették, s a
találó gondolat irányát az ellenkezés leplével borítván be, a hódító sah
fényes elméjét is elfordították e helyes tervtől, és igyekvése gyeplőjét a vár
töretésére irányozták" - kommentálja imigyen az események gyászos
fordulatát az ékes nyelvezetű Szeád-ed Din, a jeles 16. századi oszmán
krónikás.
Persze a török hajóhad önmagában is félelmetes ellenfélnek bizo-
nyult. Sok volt a nagy, háromsoros evezős gálya (a folyami gályák

204
mellett), s ezek láncokkal összefogva valóságos vízi erődöt alkottak.
Igen ám, de az erőd szárazföldi biztosítását elmulasztották az „Aszaf
bölcsességű" oszmánok. Azt a hibát is elkövették, hogy Nándorfehér-
vár kikötőjét sem blokálták, minden vízi erejüket bevetették Hunyadi
ellen. Így a szerb naszádosok, bátor és a vízi harcban fölöttébb járatos
hajósok, negyven sajkával hátba támadták az elszántan harcoló, de csak
önmagukra hagyatkozott török gályákat. Néhány órás harcban a török
flotta szinte teljesen megsemmisült. ,,A moszlim hajósokat csüggedés
szállta meg" J leugráltak halálra ítélt gályáikról és úszva igyekeztek éle-
tüket menteni.

A harc végén, T agliacozzo szerint, ))három nagy gálya emberestül

elmerült, négy minden díszével és f e/szerelésével foglyul esett, a többi gálya
sietve elmenekült. [ ... ] A Száva és a Duna vérfolyammá vált, a zöld
mező tulipánszínt öltött" - fejezi be a vízi harc leírását bánatosan Szeád-
ed Din.

Megnyílt tehát az út az ostromlott várba. Hunyadi az éj leple alatt

saját hadait és a keresztesek egy részét ide vezette, a többi keresztes a
közeli Száva túlsó partján vert tábort. Az egész sereg ugyanis nem fért
volna el a szűkre méretezett erősségben, s a gyakorlatlanabb kereszte-
sektől nem is várt igazi helytállást a tapasztalt vezér.
Megfordult a kocka: most már mintegy 20 OOO, többségében jól
képzett katona várta elszántan az oszmánok újabb lépéseit. Mohamed-
nek minden oka megvolt arra, hogy valamilyen ürüggyel megszakítsa
a most már egyre nehezebbnek ígérkező ostromot, annál is inkább,
mivel az élelemellátás akadozott, s járvány tizedelte az oszmán sereget.
A szultán azonban nem szokta meg a kudarcot, tekintélyét is féltette.
Úgy gondolta, ha tovább löveti a várat, még mindig hatalmas túlereje
megtöri majd az elszánt védők ellenállását. Fokozta az ágyúzást, ost-
romtornyokat és sáncokat építtetett, a vár falait a szorgos aknászok
aláaknázták.
Katonáit a sáncokra telepítette, hogy a döntő roham idején fedett
helyről támadhassák a falakat. A vár tüzérei sem maradtak tétlenek,
főleg a török ágyútelepeket lőtték. A talán legképzettebb török tüzér-
tiszt, az okos Táji Karadzsa is egy ágyúgolyónak esett áldozatul. Nesri
szerint „egy napon, mikor Karadzsa bég a meteriszből [vagyis ütegállás-
ból] a várat lövette, a várból egy golyó véletlenül a meterisz deszkáját
érte, a deszka pedig Karadzsa béghez vágódott és ő vértanúvá lőn".
A szultánt legjobb katonájának halála sem rémisztette el. Maga is az
ostromlók között forgolódott, személyesen irányította a topcsikat, meg-
mutatta, hová kell a hitharcosokat elhelyezni a roham idejére. Az

205
„igazság órája" gyorsan közeledett. Július 20-ra a várat már annyira
rommá lőtték a török ágyúk, hogy Belgrád- Hunyadi szavait idézve -
,,már inkább mező volt, semmint erősség".
Ezt jól látták az oszmánok is, ezért a szultán július 21-re tűzte ki a
mindent eldöntő roham napját. Az eredményt ismerve, most is úgy
látjuk, elhamarkodta a döntést, de hát őt is szorította az idő. Katonáit
nemcsak a védők lövedékei, hanem az egyre jobban elharapódzó jár-
vány is pusztította.
Július 20-án elhallgattak a török ágyúk: Mohamed most minden
energiáját a másnapi roham megszervezésére fordította. Úgy látta, a
,falakat már földig rombolták, az árkokat is kellően feltöltötték" - ösz-
szegzi Mohamed véleményét görög historikusa, a szamoszi Kritobulosz.
Természetesen a várban is tudták, mi vár rájuk. Elszállították a
betegeket és a sebesülteket, s helyükre az éjjel újabb négyezernyi ke-
resztest csempésztek. Hunyadi az újonnan érkezettek többségét a falak-
ra rakta, válogatott csapatait pedig „vésztartalékként" visszavonta és a
belső várban helyezte el.
Másnap már korán reggel megindult a készülődés. Mindenütt osz-
mán harcosokat lehetett látni, akik buzgón töltögették az árkokat, csák-
lyákat, létrákat, fegyvereket és szerszámokat cipeltek, illetőleg csata-
rendbe sorakoztak a számukra kijelölt falszakasz előtt. A felállásból már
sejteni lehetett, hogy az első rohamot alacsonyabb harcértékű katonák,
aszabok, martalócok, cserehorok, jaják és más aljanép fogja megindíta-
ni. S amikor ezek már kellően meggyengítették a védőket, akkor majd
támadásba lendülnek az elit alakulatok, szpáhik, janicsárok, a szultán
egyéb zsoldosai, akik majd „betakarítják a győzelem édes gyümölcseit".
A roham azonban csak nem akart megindulni. A szultán még nem
adta ki a támadási parancsot. Mire várhatott? Valószínű, hogy az óriási,
támadásra kész sereg megmutatásával kívánta megtörni a védők lelki-
erejét, bár az sincs kizárva, hogy a rekkenő hőségben nem akarta
katonáit támadásba küldeni.
Végre a „török császár, negyed órával az esti harangszó után adta ki
a parancsot a kézitusára, vagyis rohamra" - írja a szemtanú, az esemé-
nyeket roppant izgalommal figyelő Tagliacozzo. Iszonyú küzdelem
kezdődik, a várbeliek emberül védik a falakat, de végül is a szultáni had
túlereje felülkerekedik. ,,A császár katonái - írja Kritobulosz - felülkere-
kednek, erősen harcolva visszaverik a magyarokat és betódulnak a város-
ba, s szanaszét, minden rend nélkül kergetve, irgalmatlanul öldöklik őket".
Látszólag tehát - többórás véres küzdelem után - már az első roham
sikerrel járt: az oszmánok betörtek a városba. Hunyadi azonban még
sok adut tartott a kezében. Megnyittatta a belső vár kapuját és nehézlo-
vasságával rajtaütött az üldözésben és zsákmányolásban szétszóródott

206
oszmán harcosokon. Kemény küzdelemben megtisztítja tőlük az alsó
várat, majd csapataival viszzavonul a belső várba.
Az oszmánok azonban még tartják a város egy részét, így Mohamed
új, pihent csapatokkal végrehajtott rohama kedvezőbben indul, mint a
megelőző, minthogy mintegy 10-15 OOO friss oszmán harcos indul
támadásra. A védők viszont kimerültek, alig tudják megállítani a táma-
dást. Segítségre lenne szükség. Hunyadi újból a tartalékban álló keresz-
tesekhez fordul, s újabb 4-5000 harcossal tölti be a védőrségben táton-
gó réseket. Az iszonyatos török nyomásnak azonban még így sem
tudnak ellenállni. A hevenyészve tartott haditanácson - a belső várban
- fel is merül a vár feladásának lehetősége. Ám a vezetők végül is a vár
megvédése mellett döntenek.
Persze a döntésbe azért az oszmánoknak is van beleszólása. Második
rohamuk újból kezükbe adja az alsó várat, de Hunyadi tartaléka újból
kiveti őket. De hátra van még az utolsó, a döntő erőfeszítés, a török
harmadszor is rohamoz. A szultán beveti utolsó tartalékát: tizenöt
„zászló", vagyis mintegy 10 OOO főnyi válogatott, s ami nagy szó, pihent
katonaságot. Az alsó vár újból a törökök kezébe kerül, most már a belső
vár kapujában és falainál folyik az öldöklő harc. A falakon már öt török
hadilobogó hirdeti Allah dicsőségét, és a várba vezető felvonóhídon is
özönlenek a várudvarba a győzelemittas janicsárok. A csata válságos
pillanatához fűződik Hunyadi régi katonája, a horvát származású Du- ·
govics Titusz emlékezetes hőstette. Rávetette magát az egyik hatalmas
termetű török zászlótartóra, s a mélybe akarta taszítani. Az oszmán
harcos azonban erősebb volt, mint a magyar vitéz, és szilárdan megve-
tette a lábát a vár fokán. Dugovics nem tehetett mást, mint hogy
minden erejét összeszedve átnyalábolja a törököt és magával rántsa a
tátongó mélységbe. Példája harcostársait is fellelkesítette, akik szinte
emberfeletti erőfeszítéssel testükkel emeltek gátat az oszmánok árada-
tának.
A főkapitány tapasztalt katona. Látja, hogy a belső vár kapuját egye-
lőre még védik emberei, de már nem sokáig. Újabb keresztes csapato-
kért küld, s az is elképzelhető, hogy rövid időre maga is elhagyja a várat.
Sietteti a pihent erők gyülekezését, majd felsorakoztatja őket a belső vár
udvarán. Ide gyűlnek a „vésztartalék" maradványai is. Nincsenek so-
kan, jó ha két-háromezer harcos, de viszonylag pihentek, s ami a fő,
rendezett sorokban állnak fel, így támadásuk is hatásosabb. Ellencsapá-
suk meg is zavarja a kimerült és rendezetlen csoportokban előrenyo­
muló oszmán harcosokat, akik kiszorulnak a belső vár kapujából. De
ez még csak a kezdet: mindenünnen égő csóvák, forró szurok és min-
denféle tüzes szerszám hull az egyre kétségbeesettebb oszmán harco-
sokra, akiket szemből Hunyadi tartalék serege is szorongat. A várban

207
rekedt oszmán harcosok iszonyú veszteségeket szenvednek. Soraik ösz-
szepréselődnek a minden irányból rájuk zúduló támadás súlya alatt, s
hátulról saját, a várba igyekvő bajtársaik nyomják őket. Most már
megpróbálnak menekülni, de nincs hova. Sokan kétségbeesve levetik
magukat a vár faláról, többségükkel azonban a védők kardja végez.
A szörnyű öldöklés már a fanatikus janicsárokat is meghátrálásra bírja.
Hiába a szultáni parancs, a nagy ígéretek, a „győzhetetlen hadsereg"
katonái megfutnak. Reggelre már egyetlen élő török sincs a várban.
A nagy éjszakai harc kimerítette a küzdőket. A keresztes sereg is nagy
veszteségeket szenvedett, főleg a reguláris csapatok ereje csappant meg.
Hunyadi ezért szigorú parancsot adott katonáinak: ne támadják meg a
török hadat. Nagyon jól ismerte ő az oszmánokat. Tudta, hogy ha
könnyelműen megtámadják őket, még a vert helyzetből is kicsikarják
a diadalt. Éppen ezért külön nyomatékkal üzent Kapisztránnak: fékezze
katonáit, ne engedje őket elkalandozni. A szerzetes, aki katonai dolgok-
hoz mit sem értett, s ezekben alávetette magát Hunyadi utasításainak,
buzgón helyeselt, és nyugalomra intette harcvágyó katonáit, főleg azo-
kat, akik nem vettek részt az előző napi harcban, s meg akarták mutatni:
ők is tudnak törököt verni.
Nem tudjuk pontosan, mi ment végbe a szultán táborában. Az osz-
mán krónikások szemérmesen hallgatnak arról, mi is történt e számukra
balvégzetű nap hajnalán. Annyit tudunk csak, hogy a szentséges padi-
sah elégedetlen volt a ruméliaiak teljesítményével, s bár több mint
négyszáz katonájuk maradt a „jól őrzött" Nándorfehérvárban, kedvenc
janicsárjaival is éreztette haragját. Nem is sejthetjük, mit akart a szul-
tán. A gyalogság java része, mintegy 8000 fő elesett ugyan a harcokban,
de a lovasság még szinte sértetlen volt, s a hatalmas ágyúk is tüzelésre
készen állottak. Valószínűleg még maga Mohamed sem tudta, mitévő
legyen. Azt tudta, hogy katonáinak pihenésre van szükségük, s úgy
gondolta, hogy Hunyadi is erre akarja szánni a napot. Arra nem is
gondolhatott, hogy az oszmán sereget még aznap támadás érheti.
De hát szultán tervez, s a keresztesek végeznek. Mondottuk már,
hogy sok keresztesnek nem tetszett Hunyadi nyugalmat parancsoló
utasítása. Ök nem ismerték annyira az oszmánokat, mint a főkapitány,
s józan paraszti ésszel úgy gondolták, hogy ha egyik nap le lehet győzni
a törököt, a következő nap miért ne lehetne ezt újból megtenni?
A vár kapuit senki sem őrizte. Az őrség fáradt volt, török támadástól
nem kellett tartani. Így néhány keresztes kilopózott a várból és messze
a török tábortól, a Száva partján elfoglaltak egy dombot. Óvatosak
voltak, nem merészkedtek közel az oszmánokhoz, megmaradtak a vár
biztonságot nyújtó közelségében. Nem is sejtették, hogy gyermeteg
kalandjuk milyen nem várt következményekkel jár.

208
 Mindkét táborban felfigyeltek rájuk. A Száva szigetén amúgy is
türelmetlenül várakozó keresztesek azonnal csónakokba ültek, s Ka-
pisztrán tanácsaira rá sem hederítve bajtársaik segítségére siettek. Ka-
pisztrán tudta, hogy valami végzetes van készülőben, nem tehetett
mást, mint vértanúhalálra készen utánuk sietett. Ezt a még habozó
keresztesek úgy értelmezték, hogy maga a szent atya vezeti a rohamot,
és mind a szigetről, mind a várból özönleni kezdtek a török tábor felé.
Ekkor még alig voltak egy-kétezren, de a tudatlanok bátorságával siet-
tek az oszmán tábor felé. Legközelebb az anatóliaiak táborhelye esett
a vakmerő csapat útjához. Kapisztrán most bebizonyította, hogy ha
nem a papi pályára adja a fejét, igen jó katona lett volna belőle. Nem
vezette kis csapatát a biztos pusztulásba - az anatóliaiak bizonyára
megrökönyödve nézték; mit akar tőlük ez a szerény kis csapat -, hanem
kissé elkanyarodva az ágyúállások ellen irányította „seregét". A topcsi-
kat igencsak meglepte a váratlan látogatás, szégyenszemre megfutottak,
otthagyták az értékes ágyúkat. Különösebb szemrehányás őket sem
érheti, többségük keresztény zsoldos volt, aki csak pénzért állt a szultán
szolgálatába, s azt már nem lehetett elvárni tőlük, hogy a bőrüket is
vásárra vigyék.
Hunyadi és Mohamed egyaránt kiváló katona volt, mindketten felis-
merték micsoda lehetőséget kínál számukra a keresztesek vakmerő
csínye. Lehetőséget adott mindkettőjüknek, hogy döntő csatát víva,
megsemmisítsék az ellenséges sereget. Hunyadi ugyanis nem hagyhatta
sorsukra a kereszteseket, ki kellett törnie a várból. Ugyanakkor Moha-
med sem tűrhette, hogy kedvenc ágyúit elrabolják a hitetlenek.
Mindkét táborban riadót doboltak. Valamennyi, még mozogni bíró
harcos fegyvert ragadott és a küzdőtérre sietett. Mohamed ekkor súlyos
hibát követett el. Főerőit a keresztesek ellen összpontosítva, szabadon
hagyta a várkaput és szemben vele a ruméliai ágyúállást. Hunyadi
azonnal kiaknázta a hibát. Reguláris csapataival nem a keresztesek
segítségére indult, hanem először a ruméliai ágyúállásokra vetette ma-
gát, majd átsöpörve rajtuk, hátba támadta a Kapisztrán ellen felvonult
törököket. Az oszmánok meglepődtek, azt hitték, a tegnapi ostrom után
alig maradt élő ember a várban, és most íme, minden oldalról támadnak
a gyaurok. Elvesztek a csodálatos ágyúk is, s most a hitharcosokra
szórják halálos lövedékeiket.
A szultán, aki alig huszonnégy órája még Belgrád meghódítójának
képzelte magát, most az életéért harcolt. Több oszmán krónikás is
kiemeli Mohamed hősiességét, aki legalább egy „ördögi ábrázatú rút
hitetlent" a másvilágra küldött. De olyan híreink is vannak, hogy ő
maga is megsebesült a közelharcban.
A bajba jutott törököket végül a Száva partját őrző hatezer szpáhi

209
 bevetése mentette meg a teljes összeomlástól. A szultán és a sereg egy
része megmenekült, sokan meg sem álltak Szófiáig. A győzelem azon-
ban így is óriási volt: az egész török tábor, a szultán pompás ágyúival
együtt a keresztesek zsákmánya lett, a csatateret oszmán harcosok
ezreinek holtteste borította, s legalább ugyanennyien, vagyis
8-10 000-en pusztultak el a menekülés során is.
„Szultán még így megverve nem volf' - számol be Hunyadi győzelme
másnapján hatalmas diadaláról. Ő, aki előző nap csak kényszerből vette
fel a harcot a törökök ellen, s még a győzelem után is óvatosságra intette
Kapisztrán túlbuzgó kereszteseit, akik üldözni akarták a megvert törö-
köket, most szinte megújhodik. Leveleiben arra buzdítja a pápát és
Európa fejedelmeit: eljött az idő az oszmánok kiűzésére Európából.
S ez most nem is látszik hiú vágyálomnak. A pápai segélyhadak, a
német városok jól felszerelt zsoldosai még csak úton vannak, segítsé-
gükkel el lehetne mélyíteni a kivívott diadalt:
A sors azonban másként akarta. A török táborban pusztító pestis
most a győztesekre is átterjedt, s maga a vezér is áldozatul esett a
hirtelen támadt betegségnek. Halálát érezve Zimonyba vitette magát,
az általa épített kápolnába. ,,Ott megparancsolta, hogy kiterített testtel,
hanyatt fekve helyezzék el a földön, azután gyertyát gyújtatott és helyez-
tetett el lábainál, ahogy ezt a halottaknál szokták" - Ransano, aki szem-
tanúktól hallhatta a nagy hadvezér halálának hiteles történetét, így írja
le 1456. augusztus 12-ét, Hunyadi János halálát.
Alig két hónappal később, október 23-án, az újlaki ferences kolostor-
ban, a győzelem másik kovácsa, Kapisztrán János is örök álomra hajtot-
ta fejét. Meg lehetett békélve sorsával. A vértanúságot, amire egész
életében végyott, nem sikerült ugyan elnyernie, de részesévé lett a
keresztény fegyveresek egyik nagy diadalának.
A nándorfehérvári győzelemnek nem lett folytatása. Hunyadi és
Kapisztrán meghalt, az utódokból hiányzott a bátorság a győzelem
kiaknázására, és így a szép keresztes hadsereg feloszlott anélkül, hogy
egyetlen törököt látott volna.
A szultán viszont okult élete legnagyobb kudarcából. Messze elke-
rülte Belgrád várát, nem is álmodott arról, hogy Magyarországot a
hatalmas Oszmán Birodalom egyik tartományává tegye. S bár a török
krónikások mézes szavakkal leplezték a vereséget, bizonyára nagyon
fájt nekik a kudarc. Kár, hogy Mohamed nem olvashatta Thuróczy
János 1488-ban megjelent krónikáját - 1481-ben ugyanis meghalt-,
mert a tudós történetíró valóban meglátta a lényeget: a hódítót, ,,ki
maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le,
járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában." [ ... ] ,,S ki sok kürt,
harddob mellett nagy vigassággal jött, búsan, éj csendjében rútul futamo-
dott meg".
 Jajcától Bécsújhelyig -
Mátyás király hadi útja

„Senkit sem találhatunk, aki Véled

a hadi erények dicsőségében vetekedni tudna"
( Lodovico Carbo: Párbeszéd Mátyás
dicséretéről és viselt dolgairól )

[I] át igen, a tudós ferrarai humanista erősen túloz, amikor

Mátyás király hadi dicsőségét mindenki fölé emeli. De
bocsássunk meg néki, mivel a szellem emberei az idő tájt
csak úgy tudtak megélni, ha pártfogójuk erényeit felma-
gasztalják. S mi lehetett kedvesebb egy igazi reneszánsz
uralkodó szívének, mint az, ha hadi tetteiről zengenek dicshimnuszo-
kat!
No, de félre a tréfával! Mátyás valóban kiváló hadvezér volt, akit
részben a körülmények alakulása, részben becsvágya gyakorta sodort
háborúba. Már uralkodása kezdetén, alig tizenhat esztendős korában,
szinte reménytelen helyzetben találta magát. Megválasztásának törvé-
nyességét mind III. Frigyes császár, rriind IV. Kázmér lengyel kiríly
vitatta, a Felvidéket uraló Jan Jiskra sem ismerte el uralmát, s a~ni a
legfőbb: az a hír járta, hogy II . Mohamed újból Belgrád ellen készülő­
dik. A nemesség viselkedése sem sok jóval biztatott. Már a királyválasz-
tó országgyűlésen kimondották: ,,az országlakók haderejét csak ak."íor
hívhatják fegyverbe, ha a királyi bandériumok már nem tudnának ellen-
állni". S a török közeledtének hírére összegyűlt a nemesi felkelők rossz
fegyverzetükkel, fegyelmezetlen viselkedésükkel mekkora csalódást
okoztak az ifjú királynak! Szerencsére a török nem támadott - Szerbia
maradványait hódoltatta - így Mátyás értékes időt nyert.
III. Fri~yes aktívabb ellenfélnek bizonyult. Néhány elég~detlen főúr
- k5ztük Ujlaki M.iktós, Garai László, sőt Mátyás nagybátyja, Szilágyi
Mihály is - behívták őt az országba és királlyá is koronázták. A háború
1459 tavaszán robbant ki. Az első összecsapást Mátyás katonái el is
vesztették, de néhány nap múlva Körmendnél kiküszöbölték a csorbát.
A győzelem nem kis részben annak volt köszönhető, hogy a Frigyes-
párti magyar urak katonasága nem avatkozot: be a küzdelembe. A csá-

211
szár értett a szóból és sietve kivonult az országból. Csapatai azonban
továbbra is tartották a nyugati várakat, Kőszeget, Sopront, Pozsonyt
és több más kisebb erősséget.
A hatalmas cseh vezér, Jiskra is megmutatta, hogy nem hódol be
néhai ellensége fiának. Csapatai szilárdan kezükben tartották a gazdag
szepességi városokat, új palánkvárak sorával védték „birodalmukat".
Mátyás kapitányai - főleg Rozgonyi Sebestyén - azonban nem tágítot-
tak, egyik cseh-huszita helyőrséget a másik után füstölték ki, s mind
szűkebb területre szorították Jiskra hatalmi körzetét.
E zavaros viszonyok közepette azonban Mátyás sem maradt támasz
nélkül. Rendelkezésére állottak az országrésznyi Hunyadi-birtok erő­
forrásai, megnyerte magának a bárói uralom ellen mindinkább összefo-
gó megyei nemességet; és több főurat (a Rozgonyiakat, Kanizsaiakat,
Újlakiakat) is sikerült jobb belátásra bírnia. Külpolitikájában apósára,
Podjebrád György cseh királyra és II. Pius pápára építhetett. Utóbbi
életcéljának tartotta az oszmánok elleni keresztes háború megszervezé-
sét, ezért békére törekedett a keresztény államok között. Rákényszerí-
tette a vonakodó Frigyes császárt, egyezzen ki Mátyással és szolgáltassa
vissza az ország koronáját. 1463. július 19-én Bécsújhelyt (Wiener-
Neustadt) megszületett a megegyezés: Frigyes elismerte Mátyás ural-
mát Magyarországon és visszaküldte a koronát. Ennek fejében kikötöt-
te, hogy ha a magyar király törvényes utód nélkül halna meg, ő vagy
utódai öröklik Magyarország trónját. Erre a szerződésre alapozódott
később a Habsburgok trónigénye hazánkra. De ne hibáztassuk ezért
Mátyást! Húszesztendős volt, s nem sejthette, hogy nem lesz törvényes
leszármazottja ...
Podjebrád is sokat segített: harcosokat, főleg nehézlovasokat küldött
segítségül, s rábírta az öregedő Jiskrát: hagyjon fel már végre makacs-
kodásával és béküljön meg királyával. Ez a megegyezés 1462-ben jött
létre, ezután J iskra éppoly híven szolgálta új urát, mint ahogyan koráb-
ban a Habsburgok ügyét támogatta.
A cseh főúr meghódolásával nagyszámú harcedzett zsoldoskatona
maradt gazda nélkül. Mátyás élt az alkalommal s néhány ezret közülük
szolgálatába fogadott, így vetve meg későbbi nevezetes zsoldosseregé-
nek alapjait.
Mindezek a lehető legjobbkor történtek. Tamás István, Bosznia
királya, bízva a pápa és Mátyás ígéretében, felmondta a szultánnak az
engedelmességet. Ezt Mohamed nem tűrhette, és 1463 nyarán büntető
hadjáratot vezetett Bosznia ellen. Elfogta és kivégeztette a szerencsét-
len királyt, s török végvárrá tette J ajcát, Bosznia akkori fővárosát.
Ezt viszont Mátyás sem nézhette tétlenül. Szeptember 12-én szövet-
séget kötött a Velencei Köztársasággal, majd seregével átkelt a Száván

212
Török könnyűgyalogos, aszab

213
és Jajca ellen vonult. A sereg nem volt nagy, a királyi zsoldosok száma
még alig 5000, ehhez járult még a határvidéki bánok és a főúri bandé-
riumok 10-12 OOO katonája. Az ostrom leírásából tudjuk, hogy a sereg
ágyúkat is vitt magával, ezek pontos számát azonban nem ismerjük.
Annyi bizonyos, hogy 4-5 nehéz ostromlövegnél és 10-15 kisebb ágyú-
nál többre aligha becsülhetjük Mátyás seregének ágyúparkját.
A magyar uralkodó már ebben az első igazi hadjáratában is kiváló
stratégának bizonyult. Tudta, hogy az oszmán hadsereget készületlenül
éri a téli támadás - (szokásaik szerint október 26-án - Kászim napján
- a hadjárat véget ér és a hitharcosok téli pihenőre vonulnak), ezért a
szultán nem is tudott számottevő haderőt küldeni a fontos vár felmen-
tésére.
Az is Mátyás malmára hajtotta a vizet, hogy egyidejűleg a velenceiek
is támadásba lendültek. A gazdag köztársaság polgárai néhány nap alatt
hétszázezer aranydukátot gyűjtöttek össze a hadjáratra, így a velencei
hadsereg gyorsan a nemrégiben oszmán uralom alá került Peloponné-
szoszon - akkori nevén Moreában - termett és több várat birtokba vett.
A fontos Korinthosz ostroma azonban nem sikerült. A szultán, aki
Mátyás támadásának hírére Boszniába akarta vezetni rendelkezésére
álló csapatait „Szófiában maradt és Mahmud pasának azt a rendelkezést
küldte, hogy[ ... ] űzze el Midilliből ( Mütilénéből) a tévelygés tengerébe
merült csoportot" - vagyis a velenceieket, számol be az eseményekről hű
krónikásunk, az oszmán Szeád ed-Din.
Mohamed talán úgy vélte, hogy a rendkívül erős Jajca magára ha-
gyatkozva is ellenáll a magyar hadsereg támadásának. Talán igaza is lett
volna, ha a város már októberben nem kerül a magyarok kezébe, de így
a meredek dombra épült, ám kis alapterületű fellegvárban túl sok
menekült zsúfolódott össze. Az ostrom előrehaladtával rohamosan fo-
gyott az élelem, és bajok voltak a vízellátással is. Juszuf bég, az őrség
parancsnoka december 26-án - szabad elyonulás ígéretével - nem
egészen ötszáz főre apadt csapatával letette a fegyvert. A török katonák
nagy része Mátyás szolgálatába állt, ezzel is színesítve a kialakulóban
levő zsoldossereg nemzetközi tarkaságát. Bölcsen tették, a szultán
ugyanis kivégeztette mindazokat a helyi bégeket, akiket felelőssé tett
J ajca elvesztéséért.
A következő év roppant mozgalmasnak ígérkezett. Ekkorra időzítette
II. Pius nagyszabásúra tervezett keresztes hadjáratát, ugyanekkor Mo-
hamed boszniai ellentámadásával is számolni kellett, s várható volt az
is, hogy a velenceiek igyekeznek elmélyíteni Moreában és a görög
szigeteken előző évben elért, meglehetősen szerény sikereiket.
Nos, mindenkinek csalódnia kellett. Hiába ígért Velence, a burgun-
diai herceg és Európa több más fejedelme számottevő segélyt a keresz-

214
tes hadjáratra, a gyülekezőhelyre, Ancona kikötőjébe csupán néhány
velencei hajó vitorlázott be. Az idős, már súlyosan beteg pápa belehalt
csalódásába, a velenceiek pedig látva, hogy egyedül maradtak, s a pápa
is halott, szépen visszafordultak. Mátyásnak mindenesetre annyi hasz-
na lett az egészből, hogy a pápai kincstár maradványát - 40 OOO aranyat
-megkapta. Ebből is láthatjuk, hogy II. Pius, a nagy humanista tudós
és történetíró mennyire komolyan vette a keresztes hadjárat halódó
eszméjét: az egyház egész vagyonát erre áldozta.
Boszniában felújultak a harcok: július 12-én a szultán csapatai J ajca
alá értek és ostrom alá vették az erős várat. A helyőrség azonban
szívósan kitartott, s jóllehet az oszmán harcosok „a falak és bástyák
rombolásában minden hősiességüket kifejtették, ám mivel a hitetlenek a
védelmi eszközök bőségével rendelkeztek, makacsul tartották magukat" -
írja az ostromról ismerősünk, Szeád ed-Din.
Mátyás is felkészült. Gerardo de Colli velencei követ szerint ezúttal
30 OOO fős sereget tudott a török ellen vezetni. Nem sietett Jajca fel-
mentésére, hanem a zvorniki vár ostromába kezdett. úgy számolt: a vár
ostromának híre Mohamedet cselekvésre készteti, és szorongatott erős­
sége felmentésére siet. Ezenkívül, vegyes harcértékű hadával nem aka-
ródzott felvenni a harcot Mohamed sokat próbált, kiváló csapataival.
De nemcsak Mátyás tartott Mohamedtől, hanem a szultán is legyőzője
fiától, aki már az előző hadjáratban megmutatta oroszlánkörmeit. Talán
ezzel magarázható, hogy az oszmánok Mátyás seregének közeledtéről
értesülve felhagytak az amúgy is kemény diónak tűnő J ajca ostromával
és elvonultak a vár alól. Távozásuk annyira sietős volt, hogy még ágyúik
is egyéb ostromszereik egy részét is hátrahagyták, illetve a Vrbász folyó
medrébe hányták.
Az első menetet tehát Mátyás nyerte. A másodikat viszont Moha-
med. Október utolsó napjaiban riasztó hír terjedt el a zvorniki magyar
táborban: közeledik a szultán mérhetetlen seregével. Ez nem volt igaz,
,,mindössze" Mahmud pasa seregei jöttek a vár felmentésére.
A pasa kémeket küldött a várhoz, megtudakolni, hogy az erősséget
őrzik-e még a hitharcosok. Úgy találták, a vár még az igazhívők kezén
van, akiket értesítettek is a felmentő sereg hamaros érkezéséről. ,,A
várbeli nép megtudván a nagy szerencsét, az öröm dobját megverette és
»Allah, Allah« kiáltozásokkal az égboltozatig harsogtatta örömét."
A magyar seregben zűrzavar támadt - számol be a másik oldalról a
tudós Antonio Bonfini. ,,Nyakunkon a török! Már hadi rendben nyomul
előre!" - kiáltozták. ,,A királyt megriasztotta a vakhír, megparancsolta,
induljanak a zászlók, szedjék fel a tábort. A katonák annyira megrémül-
tek, hogy ágyúkat, poggyászt hátrahagyva, sietve a Száva felé igyekez-
tek."

215
 Mátyás ugyan hamarosan rendet teremtett seregében, de nem eről­
tette tovább a harcot, hanem visszavonult Magyarországra. Csak félig-
meddig lehetett elégedett a hadjárat eredményével: Jajca megmaradt,
sőt magyar kézre került Szrebernik vára is, de a hadsere~ben keletke-
zett pánik arra mutatott, hogy ez még távolról sem tökéletes hadigépe-
zet. A király pedig, mint minden igazi feudális uralkodó, elsősorban
hadi babérokat kívánt homlokára fűzni, s ehhez jobb fegyveres erőre
lett volna szüksége.
A hadjárat egész politikájában fordulópontot jelentett. Felismerte:
egyedül nem sokra megy az oszmán túlerővel szemben. Nagy európai
összefogásra pedig egyáltalán nem számíthat, sőt igen kétes az oszmán
hódítástól fenyegetett többi ország támogatásának értéke is. Szerbia
maradványait már 1458-ban megsemmisítette Mohamed, a Havasalföl-
dön ugyan a kiváló katonai képességű Vlad „Tepes" (vagyis „karózó"
Vlád) uralkodott, aki kétségbeesve védte országát az oszmánokkal
szemben, de ekkor már elbukott az egyenlőtlen harcban, Moldvát pedig
egyelőre politikai ellentétek választották el Magyarországtól.
Mátyás így arra az elhatározásra jutott, hogy békén hagyja a törököt.
Azt is látta ugyanis, hogy Mohamed megelégelte a magyarok elleni
kudarcokat és nem szándékszik hazánkat meghódítani. Megelégedett
hát a határok megerősítésével, a végvárrendszer további fejlesztésével,
s csak akkor támadott, ha az oszmánok provokálták, vagy a politikai
helyzet megkövetelte. Mert, ne feledjük el, Európa változatlanul a
„kereszténység védőbástyájának" tekintette Magyarországot, s bár
anyagilag csak szerényen támogatta, elvárta Mátyástól, hogy rendület-
lenül hadakozzék a török ellen. Mátyás a pápához, vagy a császárhoz
írt leveleiben változatlanul buzgólkodott, és megígérte, hogy legfőbb
gondja az oszmánok elleni háború, de nem volt értelme annak, hogy
országát feláldozza Európáért. Azért az Európáért, melynek épp a
legtekintélyesebb fejedelme, III. Frigyes császár, állandóan fenyegette
országa függetlenségét.
Viszont hadserege mind mennyiség~c, mind minőségét tekintve egy-
re javult, lassankint Európa egyik leghatékonyabb fegyveres erejévé
fejlődött. S ha pedig egy magára valamit is adó középkori királynak jó
hadserege van, akkor ezt használnia is kell, különben a katonaság
haszontalan tehertétellé válik. Sőt, ha a béke túl sokáig tart, a sereg
harcképességéből is veszít. Bonfini szerint ezt a király világosan meg is
mondta katonáinak: ,,ha folytonosan zsoldos szolgálatban nem álltok,
tisztességgel meg nem élhettek. Ha otthon időztök, állandóan erőszakon,
lázadáson, rabláson jár az eszetek. Higgyétek el nekem, veszedelmes
nektek a nyugalom, a természet hadakozásra teremtett benneteket."
S ha valaki nagyon akar hadakozni, annak előbb-utóbb kínálkozik

216
alkalom. 1468-ban II. Pál pápa meghirdette a keresztes hadjáratot a
cseh huszita „eretnekek" ellen. Csehországban ekkor, mint tudjuk,
Podjebrád György király uralkodott. Ekkorra már elhidegült a viszony
a két király között: Katalin, Mátyás felesége fiatalon elhunyt, így a
családi kapcsolat is megszakadt. Mátyás örömmel kapott az alkalmon,
és Frigyes császár szövetségében megindította hadait Csehország ellen.
Fél évezred történeti távlatából visszapillantva egyértelműen súlyos
hibának tarthatjuk Mátyás hódító háborúját Csehország ellen. Felesle-
ges, nagy áldozatokat követelő kalandba sodorta országát, erőit elvonta
a déli frontról, szinte felkínálta az oszmánoknak a támadás lehetőségét.
S hogy milyen megterhelést jelentett a lakosság számára a rohamosan
fejlődő zsoldossereg, szeretném néhány adattal érzékeltetni. Egy lovas-
katona havi zsoldját négy-öt, a gyalogosét két-három aranyforintra
becsülve egy 10 OOO lovasból és ugyanennyi ·gyalogosból álló sereg
egész évi fenntartása 840 OOO aranyra rúgott, ugyanakkor a kincstár
bevétele Mátyás uralkodásának utolsó éveiben sem haladta meg a
800 OOO aranyat. Természetesen a katonák többségét nem tartotta ál-
landóan zsoldjában Mátyás, de a cseh háború költségei évente így is
mintegy félmilliónyi aranyforintot emésztettek fel.
Maga a háború félsikereket hozott: 1468-ban Mátyás csapatai, a cseh
katolikus főurak támogatását kihasználva lerohanták Morvaországot,
Trebitsch (Tfebic) váránál legyőzték Podjebrád legtehetségesebb fiát,
Viktorin herceget, s úgy látszott, rövid időn belül akár Prágáig is
eljutnak. A következő évben a gazdag sziléziai lengyel és német városok
is elismerték Mátyást.
Podjebráddal azonban nem volt könnyű elbánni. A huszita harcmo-
dort kiválóan ismerő tapasztalt vezér megmutatta, hogy Mátyással
legalábbis azonos szintű hadvezér. 1469 novemberében a morvaországi
Uhersky Brod (Magyarbród) közelében ügyes manőverrel bekerítette
Mátyás seregét és csapatai betörtek a Vág völgyébe is. Mátyásnak
sikerült kivágnia magát a gyűrűből.
Patthelyzet alakult ki; a magyarok szilárdan tartották magukat Mor-
vaországban és Sziléziában, de tovább nem tudtak jutni, sőt a magyar
határ közelében épült fontos Hradic várát sem tudták elfoglalni.
Az sem változtatott sokat a helyzeten, hogy még 1469. május 3-án
a cseh katolikusok az olomouci (Olmütz) székesegyházban Csehország
királyává koronázták Mátyást, az igazi fővárost, Prágát nem tudta
elfoglalni. Mátyás külpolitikai helyzete is megromlott. Szövetségese,
Frigyes császár, aki egyébként először keveredett háborúba Podjebrád-
dal, nem nézte jó szemmel Mátyás hatalmának gyarapodását, megvonta
tőle amúgy is szerény katonai támogatását és egyre élénkebb diplomá-
ciai tevékenységet fejtett ki a magyar uralkodó ellen.

217
 Podjebrád ezzel szemben hajlandónak mutatkozott a tárgyalásokra.
Többször is fegyverszünetet kötött Mátyással, és a két uralkodó talál-
kozott is egymással. Már-már úgy látszott, sikerül a megegyezést nyél-
beütni - Podjebrád főleg akkor kezdte komolyabban venni a tárgyaláso-
kat, amikor kedvenc fiát, Viktorint 1469 júliusában elfogták Mátyás
katonái. Készen állt a kompromisszum: Podjebrád haláláig Csehország
uralkodója marad, utána viszont Mátyás örökli a trónt.
Ekkor azonban kellemetlen fordulat következett be: 1471. március
21-én a cseh király váratlanul elhunyt. Kutna Horában összeült a
királyválasztó gyűlés, a rendek itt Mátyás ellen döntöttek, és a lengyel
Ulászló herceget - a későbbi II. Ulászló magyar királyt - választották
Csehország uralkodójává. Ez bizony súlyos diplomáciai vereség volt.
Nemcsak a cseh rendek Mátyás iránti bizalmatlanságát mutatta, hanem
új és veszélyes ellenféllel, Lengyelországgal is szembefordította a ma-
gyar uralkodót.
A lengyelek pedig ugyancsak kemény ellenfélnek bizonyultak.
Olyannyira, hogy Kázmér herceg személyében Magyarországon is
trónkövetelőt állítottak Mátyással szemben. Mátyás csehországi hódí-
tásai ugyanis nem voltak népszerűek Magyarországon. Sokan úgy lát-
ták, hogy a király hűtlenné vált atyja, a nagy törökverő örökségéhez, s
elhanyagolja az oszmánok elleni védelmet. Összeesküvést szerveztek,
melynek élén éppen Hunyadi János legjobb barátja és párthíve, Vitéz
János esztergomi érsek állott. Vitéz és társai oly sötéten látták Mátyás
politikáját, hogy trónjától is meg kívánták fosztani, helyébe IV. Káz-
mér lengyel király egyik fiát, Kázmér herceget akarták királlyá koronáz-
ni. A lengyel uralkodó örömmel fogadta e számára kedvezőnek tűnő
fordulatot és értesítette az elégedetleneket, hogy a herceget rövid idő
múlva sereg élén Magyarországra küldi.
Nem számolt azonban Mátyás gyors lépéseivel. A király már június
elején értesült a fenyegető veszélyről, Magyarországra sietett és erélye-
sen intézkedett. Vitéz Jánost megfosztotta kancellári tisztétől, unoka-
öccsét, Janus Pannonius pécsi püspököt, a nagy tehetségű tudós költőt
száműzte. Lecsillapította a békétlen főurakat, s mire Kázmér herceg
néhány ezer lengyel katonájával október végén Magyarországra érke-
zett, már szinte az egész ország egységesen Mátyás mellett állt. Zsoldo-
sai és a híven maradt bárók csapatai mellett a telekkatonaságot is
fegyverbe hívta a király. A túlerő a lengyeleket Nyitra várába szorította.
Kázmér, látva a veszélyt, egy sötét éjszakán néhány hívével együtt
leereszkedett a várfalról és elmenekült. Cserbenhagyott katonái néhány
hétig vitézül állták az ostromot, de 1472 január derekán mégis meg
kellett hajolniok Mátyás akarata előtt. Nagy részük a király zsoldjába
állt, a többiek sietve elhagyták az országot.

218
 Kázmér herceg kalandos vállalkozása tovább rontotta a magyar-
lengyel viszonyt. A következő években állandó kisháború folyt a hatá-
ron, majd 1474-ben újból fellobbant a háború tüze. A cél most is nagy
volt: Mátyás nemrégiben szerzett tartományát, a gazdag Sziléziát akar-
ták visszavenni az egyesült cseh-lengyel hadak.
Mátyás életének talán legnehezebb próbatétele elé nézett. Januárban
Ali szendrői bég csapatai áttörték a déli végvárrendszert s egész Nagy-
váradig hatoltak. A várost felgyújtották, majd nagy zsákmánnyal és
többezernyi rabszíjra fűzött szerencsétlen fogollyal háborítatlanul ki-
vonultak az országból. A török betörés és az újabb cseh hadjárat ismét
felszította az elégedetlenség parazsát a rendekben. Hiába vetett ki
Mátyás újabb - portánkint egy aranyforintnyi - hadiadót, az ország-
gyűlés megtagadta, hogy a begyűjtött pénzt a király rendelkezésére
bocsássák.
Mátyás ily módon alig 6-8000 zsoldosával indult 1474 nyarán a
veszélyeztetett tartományba. Nem sok jónak nézett elébe: heteken belül
60-80 OOO főnyi ellenséges had érkezésére számíthatott. De - mint
Bonfini írja - ,,a királyt, bár serege számban kisebb volt, ravasz elméje
kisegítette". Alig, hogy Sziléziába ért, Mátyás első dolga az volt, hogy
felszámolta a közbiztonságot zavaró rablólovagok fészkeit. Ezzel meg-
nyerte a sziléziaiakat, akikkel ki tudta egészíteni seregét, amely csak-
nem 15 OOO, túlnyomórészt lovas katonára szaporodott.
Következő lépése viszont már nem tetszett a lakosságnak. A király
zsoldosai bejárták a falvakat, a városokba hajtották a lakosságot és
elragadtak minden élelmet, amit csak találtak. Amikor az emberek
panaszkodni kezdtek, a katonák azzal vágtak vissza: ,,a király tartozik
nekünk, így hát alattvalóinak kell megfizetnie a tartozást". Persze nem
erről volt szó: Mátyás egyedülállóan ravasz tervet agyalt ki a túlerejű
ellenség elvesztésére. Csapatait szétszórta a városokba, a vidéket pedig
módszeresen kifosztotta. Ismerte a korabeli hadsereg legsúlyosabb
rákfenéjét, a rossz élelemellátást és a nehézkes utánpótlást, s mint látni
fogjuk, arról is gondoskodott, hogy hazulról se kapjanak utánpótlást a
lengyelek.
A lengyel hadsereg lassan gyülekezett. Kázmér már júliusban kiadta
a gyülekezési parancsot, de csak szeptember 12-én indulhatott útjára
a hatalmas, mintegy 50 OOO főnyi sereg. Az első problémát az Odera
jelentette számukra. Két teljes napig tartott, míg a csapatok - Mátyás
katonáitól nem zavartatva - október 2-án átkeltek a folyó bal partjára.
A következő akadályt Opole (Oppeln) helyőrsége jelentette Kázmér
számára. Az alig 1000 lovasból és 500 gyalogosból álló csapat bátran
állta a nem túl heves lengyel támadásokat, sőt kiütésekkel zavarta a
lengyel élelem- és takarmányszerző portyákat. Kázmér sem Opole sem

219
a többi közeli vár ostromát nem erőltette, hanem egyesülve fia, Ulászló
cseh király hadaival, október 26-ára Boroszló (ma: Wroclaw) alá vonult.
Ekkor már súlyos utánpótlási gondokkal küszködött a hatalmas,
mintegy 70 OOO katonára duzzadt sereg. Opole (Oppeln), Brieza (Brieg,
Brzeg), Otawa helyőrségei módszeresen rajtaütöttek szállítóoszlopaikon
és portyáikon, így a lengyelek alig jutottak élelemhez és takarmányhoz.
Mátyás még ennél is többet tett. Október 20-án újabb kétezer lovas
érkezett táborába, s ezeket nem Boroszló megerősítésére vetette be,
hanem szerény tartalékaiból még ezer lovast hozzácsapva, Szapolyai
Imre vezetésével Nagy-Lengyelországba (vagyis Gniezno térségébe, a
Warta és a Visztula közötti területre) küldte. Később, Kinizsi Pál
vezetésével egy másik magyar sereg egészen az akkori fővárosig, Krak-
kóig hatolt. ,,Midőn a királynő látta, hogy nemcsak az országot, de már
Krakkó városát is eszeveszett zűrzavar kavarja fel, a külvárosok védel-
mére leküldötte a testőröket. Királyi férjéhez és fiához pedig nyomban
futárokat menesztett, s meghagyta nekik, hogy azonnal térjenek vissza az
ország védelmére, nehogy, míg másért küzdenek, a magukét elveszítsék"
- írja az eseményről Bonfini.
Kázmér persze nem hailgatott felesége intő szavaira, hanem hozzá-
kezdett Boroszló megvívásához. Tüzérsége azonban gyenge volt és nem
sok kárt okozott a vár vastag falaiban. Már az érkezést követő napon
azt is megkísérelték, hogy megrohanják a várost. Háromezer lovas és
tízezer, főleg cseh gyalogos sorakozott fel fenyegetően a támadásra.
Mátyás nem ijedt meg, sőt még csak nem is maradt meg Boroszló
biztonságos falai mögött. Szerény csapatait megerősítendő 1000 gyalo-
gost, köztük 400 puskást kért a városi tanácstól. A katonák meg is
jelentek, bár mint a városi jegyző, Peter Eschenloer feljegyzi, ,jobban
szerettek volna otthon maradni".
Mátyás csapatai tehát, tüzérséggel megerősítve, kivonultak a város
falai elé és csatarendbe sorakoztak. Sokáig mozdulatlanul állt a két
sereg, egyiknek sem akaródzott támadni. Végül Mátyás megunta a
dolgot és parancsot adott tüzéreinek: lőjék a magukat biztonságban
érző ellenséges csapatokat. A lengyel-cseh szövetséges sereget meglep-
te, hogy a magyar ágyúk golyói elérték a mintegy 800-1 OOO méterre
lehorgonyzott csatasoraikat, ilyen távolságról nem számítottak hatásos
ágyútűzre. Soraik hamarosan összezavarodtak, a katonák parancs nél-
kül is visszavonultak, kivonták magukat a kellemetlen ágyútűzből.
A csata, mielőtt elkezdődött volna, már véget is ért. Ez az egyébként
nem túlzottan jelentős összecsapás mégis azért érdekes számunkra,
mert első ízben fordult elő a magyar hadak történetében, hogy a tüzér-
ség nyílt csatában döntő szerepet játszik.
Azzal, hogy nem kockáztatták meg a nyílt csatát, a lengyelek már el

220
is vesztették az egész hadjáratot. Az élelem hiánya már katasztrofális
méreteket öltött. Az sem segített rajtuk, hogy néhány nap múlva átköl-
töztették egész táborukat, abban a hiú reményben, hogy arrafelé több
élelmet és takarmányt találnak. Csalódtak. Portyázó csapataikra minde-
nünnen rátámadt a magyar-sziléziai lovasság, egy nagy, kétszáz szekér-
nyi, Lengyelországból érkező szállítóoszlopot pedig Mátyás kiváló cseh
származású zsoldoskapitánya, Frantisek Hag kerített hatalmába.
Hamarosan az egész cseh-lengyel sereg lázadozni kezdett. Főleg a
csehek zúgolódtak, semmi kedvük nem volt ahhoz, hogy Kázmér király
kedvéért éhen haljanak. Vezetőik parancsa ellenére elhatározták, hogy
egyszerűen hazamennek. S búcsúzóul, november 19-én felgyújtották
saját táborukat. A tűz a lengyel táborra is átt'erjedt, teljessé téve az
amúgy is páratlan zűrzavart.
Most már Kázmérnak· is le kellett nyelnie a keserű pirulát: nem
maradt más hátra, mint hogy békét kérjen ellenfelétől. Azzal a furcsa
esettel találkozunk tehát, hogy egy többszörös túlerőben lévő ostromló
sereg fegyverszünetért esedezik, mert különben teljesen szétzüllik.
Mátyás elérte a célját, megtartotta Sziléziát, így semmi szüksége sem
volt arra, hogy tovább erőltesse a háborút.
Bölcsen cselekedett tehát, amikor december 9-én, nagyvonalú felté-
telekkel, megkötötte Kázmérral és Ulászlóval a fegyverszünetet. Okos
lépése később bőven kamatozott, mivel Kázmér jobbnak látta, ha a
továbbiakban nem háborgatja, Ulászló pedig 1478-ban egyenest szö-
vetségre lépett a magyar uralkodóval.
A történelemben szinte egyedülálló hadászati bravúr nemcsak Má-
tyás sziléziai uralmát szilárdította meg, hanem a berzenkedő magyar
rendeket is megjuhászította. A győzelem hírére lelkesen biztosították
odaadó hűségükről hazatérő királyukat, s természetesen a korábban
megtagadott hadiadót is sürgősen befizették a kincstárba. f gy Mátyás
végre teljesen ki tudta fizetni katonáit. Igazán megérdemelték... Más
vezért bizonyára elhagytak volna, de mint a dalmát Tubero írja: Mátyást
annyira szerették katonái, hogy „i·nkább szolgáltak neki ingyen, mint
másnak pénzért".
A váratlan, de megérdemelt sikerrel zárult sziléziai hadjárattal lénye-
gében véget ért a több kudarcot mint győzelmet hozó, mérhetetlen
anyagi károkat okozó cseh háborúk sora. Mátyás helytelenül mérte fel
esélyeit: nem sikerült Csehországot meghódítania, a kudarc nemcsak
a belső helyzetét ingatta meg - emlékezzünk csak Vitéz János összees-
küvésére! - hanem külkapcsolatait is. Európa - felettébb önző módon
- elvárta a magyar uralkodótól, hogy minden erejével harcoljon az
oszmánok ellen. Ezért felruházta ugyan a „kereszténység pajzsa és védő-

221
bástyája" szépen hangzó, de üres címével, de számottevő pénzügyi és
katonai támogatást nem adott.
Mátyás nagy erőfeszítésekkel igyekezett javítani elszigeteltségén.
Szövetkezett Merész Károly burgundiai herceggel- Európa talán leg-
gazdagabb fejedelmével- és a német lovagrenddel, s igyekezett felújíta-
ni jó kapcsolatait Velencével és a pápasággal is. Így természetes volt,
hogy újból a törökök ellen fordult. Az okot az szolgáltatta, hogy az
oszmánok újból mozgolódtak a déli végeken. A Száva partján felépítet-
ték Szabács várát és felégettek néhány favárat, úgynevezett palánkot,
a Duna és a Morava találkozásánál. Ugyanekkor, vagyis 1474 végén
Szulejmán pasa vezetésével nagy oszmán sereg indult Moldva meghó-
doltatására.
A hazánkkal szomszédos Moldva török kézre kerülése súlyosan ve-
szélyeztette volna keleti határainkat, ezért Mátyás Magyar Balázs veze-
tésével segélyhadat küldött III. (Nagy) István moldvai vajda támogatá-
sára, s január 10-én Vasluinál győzelmet arattak a moldvai hadak
Szulejmán pasa serege fölött.
Most már Mátyásnak is lépnie kellett. Annál is inkább, mivel koráb-
ban a cseh háború miatt nagy lehetőséget halasztott el: 1471-ben egy
hatalmas kisázsiai türkmén fejedelem, Perzsia ura, Uzun Hasszán meg-
támadta Mohamedet és európai szövetségeseket keresett vállalkozásá-
hoz. Mind Mátyás, mind a velencei Signoria követeket küldött ugyan
a nagyúrhoz, de csak a velenceiek nyújtottak neki némi pénzügyi és
katonai támogatást. Így a magára hagyott Hasszán 1573-ban döntő
vereséget szenvedett a szultántól.
Mátyás Szabácsot választotta ki támadása céljául. Óvatosan járt el,
hogy a vár esetleges elfoglalása ne ingerelje fel túlzottan a szultánt,
ugyanakkor viszont megnyugtassa Mátyás szövetségeseit. A támadás
időpontjául a telet választotta, tudva, hogy a török ebben az évszakban
tehetetlen, nem tud segélyhadat küldeni a vár felmentésére. Nem bízott
semmit a véletlenre: teljes zsoldoshadát és számos bárói bandériumot
összevonva kezdte el 1476. január 14-én a fontos vár ostromát.
Szabácsot Ali bég 1300 főnyi katonasága mellett a természet és az
időjárás is védte. Maga a fából épült erősség két részből állt: a belső vár
falán, mint ezt a közel egykorú képen is látjuk, kilenc, a külső, vagy
palánkváron négy torony jelezte, hogy a török5k jól megtanulták a
várépítés tudományát. Az erődöt a Száva két á5a vette körül, a víz a
szokatlanul enyhe télben nem fagyott be. Így a várat csak nagyon
nehezen lehetett megközeliteni.
Mátyás először hajóhadával és erős tüzérségP.vel akarta megadásra
kényszeríteni a védőket. A tüzelés azonban hatástalan maradt, az át-
ázott falakról leperegt:ek a gnlyók, rohamozni pedig nem lehetett a ,árat

222
övező víz és mocsár miatt. A király nagy fáradsággal ostromtornyokat
emeltetett, deszkapalánkkal védte ágyúállásait és előretolta katonáit, de
sokáig így sem ment semmire. Mondják, maga is csónakba ült, így
próbálta felderíteni a vár gyenge pontjait. A törökök észrevették a
vakmerő kísérletet és ágyúzni kezdték a csónakot. El is találták. Mátyás
kísérője meghalt, de a király sértetlenül evezett vissza övéihez.
Nem tudjuk, mit látott a várból Mátyás, annyit mindenesetre, hogy
most már biztosan tudta, amíg a víz le nem apad, nem tud semmit sem
kezdeni az erősséggel. Január végén leapadt a Száva, így közelebb
kerülhettek az ágyúk a várhoz. Időközben a szultán parancsára a bosz-
niai bégek sereget gyűjtöttek és igyekeztek megzavarni az ostromot.
Mátyás seregének nagy részével szembefordult a törökkel. Egy ideig
farkasszemet nézett egymással a két hadsereg. Az oszmánok túl erősnek
találták a király hadát, és óvakodtak attól, hogy megtámadják. Mátyás-
nak sem állt különösebben érdekében az ütközet, így csapatai szintén
helyükön maradtak. Néhány órás ácsorgás után a törökök megunták a
dolgot és a sereg vezetőjének, a híres portyázó Ali, szendrői bégnek
utasítására visszavonultak. Mátyás, hogy távozásukat siettesse, ágyúi-
val és követőivel a törökök közé lövetett, s állítólag néhányat meg is ölt
közülük.
A felmentő sereg gyors és kényszerű távozása után az ostrom folyta-
tódott. A szabácsi Alit és katonáit nem ijesztette el bajtársaik dicstelen
távozása, változatlan szívóssággal védték az egyre inkább omladozó
falakat. Végzetüket így sem kerülhették el. Mátyás csapatai egyre-
másra indították rohamaikat a romhalmaz ellen.
Az egyik legősibb magyar históriás ének, a Szabács viadala soraiból
is kitűnik, milyen kemény harc folyt a vár birtokáért. Mátyásnak több-
száz katonája, köztük legkiválóbb zsoldosvezére, Frantisek Hag is el-
esett a heves küzdelemben. ,,Sok kemény erődítményt megostromoltan;
már, egyiknek megvívása sem került annyi keserves erőfeszítésbe, akkora
anyagi és emberáldozatba, mint ezé." Mátyás e szavakkal tudatta 1476.
február 16-án a vár megvételét IV. Sixtus pápával. A vár tehát végül
is a magyar csapatok birtokába került, Ali bég hatszáz katonájával nerr:
várta be a döntő rohamot, s reménytelen helyzetében letette a fegyvert.
Mátyás ezek után igyekezett békében élni Mohameddel. Csendet
akart a déli határokon, mivel élete nagy kalandjára készült: meg akarta
hódítani Ausztriát. Említettük már, hogy szinte állandó ellenségeske-
dés, szüntelen gyanakvás kísérte III. Frigyes német-római császár és
Mátyás viszonyát. Frigyes a magyar trón elnyerésére törekedett, cser-
benhagyta Mátyást a cseh háborúban, s mindig attól kellett tartani:
hogy ha a török támad, Frigyes is megindul Magyarország ellen.
Ugyanakkor a magyar király sem maradt adós, szövetkezett a burgundi

224
herceggel, Frigyes ellenfelével, a bajorországi Wittelsbachokkal, akik
a császári trón megszerzésére törekedtek.
Szabács megvétele után Mátyás elérkezettnek látta az időt, hogy
megindítsa nagy háborúját. A háborút azzal indokolta, hogy Frigyes
ünnepélyesen elismerte Ulászló cseh királyságát, s mi több, csapatokat
küldött Sziléziába, megzavarni a nehezen megtartott tartomány béké-
jét. Mátyás jól ismerte Ausztria gyengeségeit. Frigyesnek sem a Német
Birodalomban, sem magában Ausztriában nem volt tekintélye.
Az osztrák tartományok - Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország és
Tirol - féltékenyen őrizték önállóságukat, nem fizették meg a kivetett
adókat, nem óhajtottak belekeveredni a császár és a magyar király
viszályába.
Ausztria csupán abban reménykedhetett, hogy erős várai felfogják és
lefékezik a magyar rohamokat, s ha pedig nyílt összecsapásra kerül sor,
a jól felszerelt osztrák nehézlovasság és a nagyrészt cseh módon harcoló
gyalogság állja majd a sarat a magyar zsoldossereggel szemben.
A hadjárat 1477 nyarán indult. Mátyás Győrbe gyűjtötte mintegy
17 OOO fős seregét. A csapatokat Bonfini szerint „magyarokra~ csehekre

Harcban a magyar nehézlovasság

225
és rácokra" osztotta. Ez nem annyira nemzetiségi, mint inkább fegyver-
nemi tagolódást jelentett. A magyarok nehézlovasok, a csehek gyalogo-
sok, a rácok könnyűlovasok voltak, a később híressé vált huszárok
elődei.
A háború a könnyűlovasság diadalmenetét hozta. A cseh származású
Zeleni János vezette magyar lovasság, bár nem üt-között meg sehol az
ellenséggel, mégis jelentős sikereket ért el, Hainburgot és Klosterneu-
burgot elfoglalta, Alsó-Ausztria helységeinek módszeres pusztítása, az
ausztriai fegyveres erők elszigetelése tehetetlenné tette a császárt, aki
hamarosan békét kért diadalmas ellenlábasától. Mátyás az 1477. de-
cember l-én Korneuburgban kötött fegyverszünet értelmében kiürí-
tette az elfoglalt területeket, de kárpótlásul a császár ígéretet tett arra,
hogy beiktatja a cseh királyságba, és hadisarcként 100 OOO arany tallért
fizet a magyar király kincstárába.
Mindenkinek látnia kellett azonban, hogy a fegyverszünet nem lesz
hosszú életű. Frigyesnek sem pénze, sem kedve nem volt a sarc kifizeté-
sére, Mátyás pedig felismerve Frigyes és országa teljes tehetetlenségét,
úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Ausztriát el tudja foglalni.
Tudjuk, hogy jóllehet a két ország viszályát főleg katonai és politikai
szempontok idézték elő, az uralkodók egymástól gyökeresen eltérő
egyénisége ugyancsak gátolta a jobb együttműködés kialakulását. Fri-
gyes közepes képességű, szürke egyéniség volt. Tulajdonképpen egyet-
len tulajdonsága jellemezte egész életét: a mérhetetlenül szívós, már-
már makacssággá merevülő állhatatosság és kitartás. A sors furcsa
tréfája, hogy éppen ez a szerény képességű uralkodó, aki minden hábo-
rúját elvesztette, s belpolitikájában sem produkált semmi különöset,
vetette meg az Ausztriai Ház, vagyis a Habsburg család nagyhatalmá-
nak alapjait. S hogy mivel: hát ügyes házassági és örökösödési szerződé­
sekkel. ,,Háborúskodjanak csak mások, Te, szerencsés Ausztria háza-
sodj!" - ez a szállóige is Frigyes uralkodása alatt született.
Mátyás teljes ellentéte volt a kicsinyes, óvatoskodó és takarékos
császárnak. Csillogásra, pompakedvelé ;re hajló, színes egyéniség, akit
egész Európa tisztelt és rettegett. P h.ilippe de Commynes, Merész
Károly burgundi herceg, majd XI. Lajos francia király diplomatája, a
kor egyik legjelesebb történetírója, ura, Lajos király és Mohamed
szultán mellett, Mátyást tekintette kora legkiválóbb uralkodójának.
Itáliai humanisták, akiket Mátyás bőkezűsége elkápráztatott, dicshim-
nuszokat zengtek kiváló katonai erényeiről, nagy tudásáról, kifinomult
művészi érzékéről. Azt is tudjuk, hogy katonái rajongtak érte, a nép
pedig, amely uralkodása alatt nemegyszer zúgolódott a túlzott adóter-
hek miatt, halála után legendákat szőtt alakja köré, ,,Igazságos Mátyás-

226
nak" nevezték, uralkodását a későbbi sanyarú századokban aranykor-
nak tekintették.
Frigyes politikája ugyanakkor igyekezett befeketíteni Mátyás szemé-
lyét, de a reményeikben csalódott pápák, akik Mátyással akarták volna
megvívatni Európa nagy háborúját a török ellen, ugyancsak egyre
súlyosabb vádakat hangoztattak a magyar király „önfejű és erőszakos"
politikájával szemben.
E vádak nem maradtak hatástalanok az európai közvéleményben.
Még Shakespeare-hez, a nagy angol drámaíróhoz is eljutottak. A Szeget
szeggel című színművében pl. így beszélteti egyik szereplőjét:
,,Az ég adjon nekünk békét, de ne a magyar király békéjét!"
Mátyás, újabb ausztriai hadjáratra készülvén, nagy erőfeszítéseket
tett politikai elszigeteltségének enyhítésére. Kereste a kapcsolatokat a
német birodalmi fejedelmekkel, Franciaországgal és az itáliai városálla-
mokkal. Fáradozásai mérsékelt eredményeket hoztak: Csehországgal
sikerült szövetségre lépnie, Lengyelország pedig semleges maradt, a
német fejedelmek viszont, bár nem mutattak túlzott áldozatkészséget,
mégis a császár mellé állottak.
A déli határvidék is felbolydult. Mátyás igyekezett jó viszonyt létesí-
teni Mohameddel. Egyik levelében pl. az alábbiakat írta a szultánnak:
„egyfelől méltatlannak tartottuk felségeddel viszálykodnunk és ellenség
módjára szemben állnunk; másfelől, miután egyikünk szabadsága nem sok
hasznát látja a másik uralma alatt való élésnek, kölcsönös viszá('ykodás
helyett könnyebb lenne más fejedelmek rovására bővítenünk a hatalmunk
alatt álló területet". Sőt, még azt is megtette, hogy utasította a végek
kapitányait: engedjék át az oszmán csapatokat, ha Ausztriát kívánják
boldogítani látogatásukkal.
Az oszmánok azonban nem sokat törődtek Mátyás csábító ajánlatá-
val. Daud boszniai pasa csapatai Stájerországból visszatérve Magyaror-
szágon is pusztítottak, így a végek bánjai fegyveres erővel siettették az
oszmánok távozását és többszáz foglyot kiszabadítottak.
Még súlyosabb „határincidens" történt 1479 októberében Erdély-
ben. Isza bég, a ruméliai beglerbég kethudája, vagyis helyettese Mihál-
oglu Ali bég - az akindzsik főparancsnoka és Báli bég „a magas parancs
értelmében hadjárataik gyeplőjét ama vidék [vagyis Erdély] felé f ordítot-
ták". Mintegy 40 OOO főnyi török had élén lerohanták Erdély virágzó
falvait és városait. Tulajdonképpen semmi különöset sem akartak,
„mindössze" a tartomány gazdag arany- és ezüstbányáiból kívánták
feltölteni a fölséges szultán kincstárát, és minél több rabszolgát óhajtot-
tak ,a sztambuli és más piacokon értékesíteni.
Az erdélyi vajda fontos tisztét az idő tájt a vaslui-i diadalban is nagy
szerepet vivő Báthory István töltötte be. Azonnal összeszedte csapatait,

227
zászlója alá vonta a székelyeket, szászokat és az erdélyi románokat is,
és azonnal megindult a pusztító ellenség nyomába. Hírnököt küldött
Kinizsi Pál temesi bánnak: a királyi csapatokkal azonnal siessen segítsé-
gére. Kinizsi azonnal megindult.
„Mindegyik bég - írja Szeád-ed Din - a hódítás zászlaja alatt történt
szövetségünk megzavarásával - csupán a hadi!oglyok és a zsákmány
szaporítására törekedett." Így elhanyagolták a felderítést, csupán annyit
tudtak, hogy Báthory serege közeledik feléjük. A vajda Szászváros és
Alvinc között a kenyérmezei síkon érte utol Isza bég seregét. Október
13-án - bízva Kinizsi időbeli beérkezésében - felvette a harcot a túlere-
jű oszmán sereggel. A magyar sereg derékhadát a vajda lovassága,
balszárnyát a szász városok gyalogosai, a jobbszárnyat románok és
székelyek képezték. Végig védelmi harcot vívott, csak nehezen verte
vissza a törökök egyre hevesebb rohamait. Először a sokáig vitézül
harcoló szászok omlottak össze: egy kisebb török csapat oldalba támad-
ta őket. Egy részük a derékhadhoz csatlakozott, a többség azonban
futva igyekezett menteni életét. Sokan a mögöttük folyó Maros hullá-
mai között vesztették életüket, másokat a hitharcosok éles szablyái
sebeztek halálra.
Hamarosan a jobbszárnyon harcoló székelyek helyzete is válságosra
fordult. Báthory ugyan először visszanyomta az ellenük intézett táma-
dást, de később már nem tudott segítségükre sietni: a derékhadat is
támadás fenyegette. A nehéz helyzetben Báthory ellentámadásra hatá-
rozta el magát: nehézlovasságával sikerült is visszaszorítania Isza bég
derékhadát. Ám a bég elvágta a tartalékról és minden oldalról bekerítet-
te a vakmerően előretörő magyar lovasságot. Báthory és katonái hősie­
sen harcoltak, maga a vezér is hatszor megsebesült, de látszott, hogy
már nem sokáig állják az iszonyatos török nyomást. Ám a válságos
pillanatban ,,megjelenik a hegytetőn, a török hátában Kinizsi Pál négy-
szögbe állított vérteseivel s a szárnyakon könnyűlovassággal. Mihelyt
megpillantja az ellenséggel folyó harcot, hatalmas csatakiáltással és trom-
bitaharsogással a törökre ront".
Az oszmánoknál óriási zűrzavar támadt. Már győztesnek hitték ma-
gukat, s egyszerre csak arra kellett rádöbbeniök, hogy bekerítették őket.
,, Vágyaik fonala elvágatván, a menekülés útja elzáratván, a hit harcosai-
nak legnagyobb része megitta a halál serbetjét és elfelejtette a világ gyönyö-
reit. lsza bég bátran harcolt, ám ő z's elvesztette életét és áföld lett nyugovó
ágya" - írja búsan az eseményről Szeád-ed Din, majd így folytatja: ,,Ali
bég és Báli bég elestéről értesülve, a többiek a dolgok megváltoztatására
határozván el magukat, ellenállás nélkül megfutottak."
A hátbatámadás eredményeképpen az oszmánok katasztrofális vere-
séget szenvedtek. Gyalogságuk szinte az utolsó emberig megsemmi-

228
sült, de a lovasság is súlyos veszteségeket szenvedett. Állítólag húsz-
huszonötezer török harc9s a küzdőtéren maradt - a győztesek alig
ejtettek foglyot - de Báthorynak is nagy árat kellett fizetnie győzelmé­
ért: tömérdek katonája (a korabeli följegyzések szerint nyolcezer) halt
hősi halált a véres kenyérmezei viadalban.
Daud pasa és Isza bég támadása Mátyást is cselekvésre ösztönözte.
Nagyon jól látta, hogy Frigyessel hamarosan felújul a háborúskodás,
a déli határon tehát rendet kell teremtenie. 1479 és 1481 között három
irányba - Bosznia, a Morava völgye és Szendrő térsége - indította el
csapatait. Nem törekedett hódításra, lakatlanná akarta tenni ezt a vidé-
ket, megfosztani az élelemszerzés lehetőségétől a törököket, hogy ha
megindul az osztrák háború, az oszmánok ne tudjanak csapatokat kül-
deni magyar területre. Az akció teljes sikerrel járt, Kinizsi csapataival
a Morava völgyén egészen Krusevácig hatolt, s Mátyás egyik levele
szerint annyi embert (egyes források szerint 60 000-et) vitt magával
Magyarországra, hogy „alig negyven gyermek maradt csak'' Szerbiában.
Ez persze erős túlzás, de tény, hogy Kinizsi hadjárata után ugrásszerű­
en megnőtt a Délvidéken élő magyarországi szerbek száma. Nagyobb
összecsapásra egyetlen ízben került sor: 1480 decemberében Egerváry
László horvát bán csapatai Szarajevó (akkor Vrhboszna) mellett meg-
ütköztek Daud pasa hadaival. S bár az ütközet jól indult, mégis majd-
nem balul végződött. A már magukat győztesnek hívő huszárok elkezd-
ték a török tábort fosztogatni. Az oszmánok felismerték a helyzetet,
visszatértek, de még így sem sikerült megfordítaniuk a hadiszerencsét.
Mohamedet nem nagyon érdekelték a boszniai és szerbiai esemé-
nyek. Az öregedő, beteges nagyúr talán élete nagy álmát kívánta meg-
valósítani, amikor egyik legjobb vezérét, Gedik Ahmed pasát Itáliába
küldte. A pasa 1480. augusztus 10-én elfoglalta Otranto kikötőjét.
Portyázói kegyetlenül lecsaptak a környékre; a rémült itáliai fejedelmek
attól tartottak, hogy a török elözönli az egész országot. A legijedtebb
Ferdinánd, nápolyi király, Mátyás apósa volt, akinek országát közvetle-
nül érintette a török támadás. Sürgős segítségért fordult vejéhez, aki
el is küldött vagy ezer katonát, a híres Magyar Balázs - Kinizsi apósa
- vezetésével.
Mohamed nagy kalandjából végül semmi sem lett, a szultán ugyanis
már a következő évben „Allah paradicsomába" költözött. A birodalmat
polgárháború fenyegette Dzsem herceg és bátyja, Bajazid trónviszálya
miatt. Ilyen körülmények között Gedik Ahmed sem maradhatott to-
vább Itáliában. Utánpótlást amúgy sem kapott, s különben is halászni
akart a zavarosban. Vesztére tette, mivel a győztes II. Bajazid később
selyemzsinórral „jutalmazta" szolgálatait.
De hát nem is a derék pasa sorsát felidézendö beszéltünk erről az

2:29
epizódról. Hanem azért, mivel 1481 márciusában Mátyás az üggyel
kapcsolatban hosszú levelet írt egyik diplomatájához, Veronai Gábor
egri püspökhöz. S e levélben találhatjuk meg Mátyás katonai elveinek
legjobb összefoglalását. Érdemes belőle néhány gondolatot idéznünk.
„Nálunk a katonaság három fegyvernemre oszlik; ezek elsejét a vértesek
alkotják, akik minden negyedév után 15 aranyat kérnek. A második
fegyvernem a könnyűlovasság, kiket huszároknak hívunk; ezek negyed-
évenként egy ló után tíz aranyat kérnek. A harmadik f egyvernembe a
gyalogok tartoznak, és különböző rendekre oszlanak, egyesek közönséges
gyalogosok, mások vértesek és vannak pajzsosok is. Vannak ezenkívül
puskások, akik értenek a puskával vagy más effajta kisebb lőfegyverrel
való lövéshez, de ezek nem oly vitézek és használhatók mint a többi
gyalogos. Mivel azonban a csata kezdetén, mielőtt tudniillik kézitusára
kerülne a sor, a pajzsosok mögé állítva, valamint védelemben igen használ-
hatóak. Az a szokás minálunk, hogy a gyalogosok számához képest egy.:.
ötödnyi puskást állítunk.
A vérteseket mi falnak tekintjük, kik soha a helyüket fel nem adják,
mégha egy szálig lemészárolják is őket azon a helyen, ahol állnak.
A könnyűfegyverzetűek alkalmankint kitöréseket hajtanak végre, s ha
már elfáradtak, vagy súlyosabb veszélyt szimatolnak, a vértesek mögé
vonulnak vissza. Végül az egész gyalogságot, a puskásokat is, vértesek és
pajzsosok veszik körül, éppúgy mintha azok bástya mögött állnának."
Sajnos Mátyás csak a gyalogosok harcát elemzi, a lovasságról ehelyt
semmit sem ír. A gyalogság harceljárása viszont, ahogy ezt Mátyás
leírja, nem túlzottan korszerű. A puskások száma csupán egyötöde a
többi gyalogosnak, holott még a puskásokat egyáltalán nem kedvelő
svájciak körében is harmadnyi a lövészek aránya. Az is feltűnő, hogy
Mátyás gyalogosai csak a védelemhez értenek. Egyedül a könnyűfegy­
verzetűek támadhatnak, a többiek szilárdan őrzik helyüket. Ez a mód-
szer akkoriban, vagyis a 15. század vége felé, már igencsak elavult volt.
Mátyás ismerte a svájciak harci erényeit. Igaz, hogy még 1474-ben arra
intette szövetségesét, Merész Károly burgundi herceget, ne háborús-
kodjék a svájciakkal, mivel „legyőzni őket csekély dicsőség, vereséget
szenvedni tőlük mindig szégyenletes". Később, épp a svájciaknak a bur-
gundiaiak felett aratott látványos győzelmei megváltoztatták a király
véleményét. Néhány svájcit szolgálatába is vett, s egyszer, némileg
könnyelműen, azt nyilatkozta, hogy 10 OOO svájci gyalogossal és 6000
magyar nehézlovassal ki tudná űzni a törököt Európából.
A tüzérségről sem volt túlságosan jó véleménye Mátyásnak. Ágyúk
helyett régi típusú ostromgépeket ajánl apósának. ,,Ezek ugyanis, meg-
ítélésünk szerint" - írja Mátyás, ,,alkalmasabbak az ostromhoz, mint
bármiféle ágyú, mivel a felülről aláhulló kődarabok több embert ütnek

230
agyon, mintha ágyúból lőnék ki azokat, amellett olcsóbbak a puskapor
miatt, melynek előállítása sokba kerül." S ha majd a várostromokkal teli
ausztriai hadjáratáról olvasunk, látjuk majd, nem is indokolatlanul
becsülte le tüzérségét.
No, de térjünk vissza az eseményekhez. Mind Mátyás, mind Frigyes
lázas diplomáciai tevékenységet fejtett ki a nyolcvanas évek elején.
Szövetségeseket igyekeztek keresni a közelgő háború előtt. Mátyás
azzal érvelt: nem a Német Birodalom, hanem Frigyes ellen készül
csupán, aki lehetetlenné teszi, hogy Magyarország harcoljon a törökkel.
„Oh, milyen nagy megtiszteltetés Magyarország számára", - írta 1482
júniusában- hogy két császárral és két királlyal hadakozhat egyszerre."
Frigyes ezzel szemben azzal próbált híveket szerezni magának, hogy
Mátyás szerencsétlen áldozatának állítja be magát a külföld és saját
alattvalói előtt. Nos, a nagy előkészület semmi kézenfogható eredményt
sem hozott: mindkét uralkodónak önerejére 'támaszkodva kellett meg-
vívnia harcát az osztrák és a magyar trónért.
A kisháború már javában folyt a határon, amikor 1482 márciusában
Mátyás formálisan is hadat üzent Frigyesnek, mint osztrák hercegnek.
A hadüzenetet közvetlenül az váltotta ki, hogy Mátyásnak nem sikerült
megegyezni sem a szász, sem a brandenburgi fejedelemmel, s attól
tartott, hogy ezek, ha sokat habozik, formálisan is Ausztria mellé áll-
nak.
Ekkor már a magyar sereg egy része - mintegy 15-18 OOO fő, már a
köpcsényi (ma Kittsee, Ausztria) táborban gyülekezett. Első feladat-
ként a szállítás szempontjából döntő jelentőségű Duna-vonal biztosítá-
sát tűzte ki a király. Ehhez pedig feltétlenül szüksége volt a Pozsonytól
alig harminc kilométerre épült határvár, Hainburg elfoglalására. Ezért
csapatai többségét, Szapolyai Imre vezetésével, a vár alá, kipróbált
zsoldosvezérét, Zeleni Jánost pedig a könnyűlovassággal Alsó-Auszt-
riába küldte. Utóbbit azzal a feladattal, akadályozza meg, hogy az
osztrákok csapatokat küldjenek Hainburg felmentésére.
Nos az első lépés sem Zeleninek, sem Szapolyainak sem sikerült.
Zeleni ellenállás nélkül ugyan egész Markensteinig hatolt, de azt már
nem tudta meggátolni, hogy egy osztrák sereg ne vonuljon Hainburg
felé. Május közepén a mintegy 3000 lovasból álló osztrák sereg meg is
ütközött Rohrau mellett Szapolyaival. A magyar vezér nagyon köny-
nyelműen viselkedett: lovasságával megrohamozta az osztrákokat, túl-
ságosan előreszaladt, s egyszer csak azt vette észre, hogy az osztrák
lovasság és a gyalogság két oldalról harapófogóba szorítja. A csata
elveszett, több mint négyszáz magyar lovas a küzdőtéren maradt. Né-
hány napig Szapolyait is elveszettnek hitték, bár neki kalandos úton
sikerült megmenekülnie.

231
 Most már maga Mátyás vette személyesen kezébe a dolgokat. Meg-
erősítette az ostromzárat Hainburg körül és lelket vert a csüggedt
katonákba. Ettől kezdve szakadatlanul áradt az utánpótlás Hainburg
alá. A pozsonyi levéltár megőrizte az adatok egy részét: rövid idő alatt
3000 szekér és több mint 500 naszád szállította a lőszert, a golyókat és
más harci eszközöket, valamint az élelmet. Július 15-én a nehéz ostrom-
ágyúk is odaérkeztek. Szünet nélkül folyt a bombázás. A város azonban
állta a tűzcsapásokat, a Fuchs kapitány vezette mintegy ezer hivatásos
katonából és ötszáz fegyveres polgárból álló helyőrség szívósan tartotta
magát. Az is nehezítette az ostromlók dolgát, hogy az erősséget csak két
oldalról - keletről és nyugatról - lehetett megközelíteni, északról a
Duna, délről megmászhatatlan meredély védte. A húsz méter magas,
három méter széles falakon pedig minden 50-100 méteren zömök,
kétemeletes tornyok emelkedtek, ahonnan kereszttűzzel árasztották el
a támadókat.
Mátyás alig 100 méterre a várfaltól körsáncot, ún. cirkumvallációs
falat építtetett, de még nem látta elérkezettnek az időt a támadásra,
megelégedett a város lövetésével.
A városban azonban fogytán volt az élelem és minden igyekezet
ellenére egyre nehezebben tudták csak helyrehozni a magyar tüzérség
okozta károkat. Ezért a kapitány titkon futárt küldött Bécsbe azzal az
üzenettel: ha nem kapnak hamarosan segélyt, elvesznek.
A császár összeszedte maradék tartalékait és erős kísérettel negyven-
két társzekért indított a várba. A magyar sereg őrállói azonban éberen
vigyáztak, így a szállítmány nem juthatott be a várba.
Szeptember 20-a körül jelentős hadsereg indult a város felmentésére.
Mátyás 8000 katonával ellenük vonult, és szeptember 23-án felkínálta
a csatát az ellenségnek. Az osztrákok azt hitték, hogy a magyar király
túlerővel áll ellenükben, visszavonultak.
Visszavonulásuk azonban rövidesen pánikszerű futássá változott.
Mátyás lovassága ugyanis keményen üldözőbe vette őket. A most már
teljesen felbomlott sereg katonái „Fusson, ki merre lát!" kiáltással
menekültek a szélrózsa minden irányába.
A vereség nemcsak Hainburg sorsát pecsételte meg, hanem a császárt
is szorult helyzetbe hozta: két évig nem tudott mezei hadat összeszedni
és Mátyás ellen küldeni. Hainburg megszerzése végül is pénzügyi
manőverrel sikerült Mátyásnak, Fuchs kapitány ugyanis szeptember
30-án 3000 aranytallér fejében megnyitotta Mátyás előtt a fellegvár
kapuit. Végeredményben nagyon olcsón jutott a fontos várhoz, bár ha
az egész hadjárat költségét, azaz 200 OOO aranytallért tekintjük, akkor
,,Bécs kulcsa" mégis sokba került becsvágyó királyunknak.
Az ősz hátralevő részén tovább buzgólkodtak Mátyás seregei: elfog-

232
laltak Bécs közelében két várat, majd Kőszeg vára is - újabb üzleti
tárgyalás keretében - felszabadult a mintegy két évtizedes osztrák
uralom alól.
Mátyás célja ezek után már maga a fényes Bécs városa volt. Nem
ígérkezett könnyű feladatnak. A humanista Aeneas Sylvius Piccolomini
- akivel, mint II. Pius pápával már az előző fejezetben megismerked-
tünk -, Európa c. munkájában így írja le a várost: ,,Bécset csak két
mérföldes darabon övezik falak, hatalmas külterülete van ellenben, melyet
széles árok és földsánc vesz körül. A belső város körül is mély védőárok
húzódik, mellette magas töltés emelkedik, melyen sűrűn sorakoznak a
tornyok és a bástyák." .,
Mátyás természetesen nem támadta meg azonnal ezt a félelmetes
erősséget, hanem igyekezett mindenünnen körülvenni, elszigetelni a
külvilágtól.
A következő évet csak erőgyűjtésre használta. Kincstára kiürült, így
nagyobb hadműveletre nem vállalkozhatott.
Ezután némileg felgyorsultak az események. A célpont most a Bécs-
től mintegy 25 km távolságra épült erős dunai vár, Korneuburg elfogla-
lása volt. Frigyes, aki már a távoli Linzben keresett menedéket, világo-
san látta, ha a vár elvész, Bécset teljesen elszigetelik a mindenünnen
támadó magyar csapatok. Megbízta tehát legjobb kapitányát, Hans von
Wulfersdorfert, hogy mentse fel a várat. Wulfersdorfer 4000 nehézlo-
vasból és 8000 gyalogosból álló hadereje 1484. május 11-én ért a vár
közelébe. Itt, Leitzensdorff falucskánál vívták az osztrák háború legna-
gyobb nyílt csatáját. A hasonló nagyságú magyar haderőt a magyar
Dávidházi István és a cseh Dabisz Cernahora vezette.
A csata első szakasza az osztrákok sikerét hozta: nehézlovasságuk
szétszórta a magyar lovasságot, s a tábor mögé szorította vissza az egész
magyar sereget. A tábor tehát az osztrákok kezébe került. S ez lett a
vesztük. A középkori katona számára az, ha bejutott az ellenséges
táborba és hozzáférhetett hőn áhított zsákmányához, már a csata meg-
nyerését jelentette. Ez történt most is, hiába igyekeztek rendbeszedni
zsákmányolásban elmerült katonáikat az osztrák sereg vezetői, senki
sem hallgatott rájuk.
Cernahora sokkal tapasztaltabb katona volt annál, hogy ilyen alkal-
mat kihasználatlanul hagyjon. Rendbeszedte hadinépét és rajtaütött a
meglepett osztrákokon. A csata sorsa szinte egyetlen pillanat alatt
megfordult. Az osztrákok nem tudták csatasorba állítani csapataikat, s
azokat elsöpörte a magyar zsoldoshad rohama. Wulfersdorfer serege
kétezer halottat hátrahagyva elmenekült a csatatérről. A császár hosszú
évekig nem tudott újabb mezei hadat szembeállítani Mátyás seregével.
Frigyes ezután már csak várainak erős falaiban és abban bízhatott,

233
hogy Mátyásnak majd csak elfogy a pénze és akkor békülékenyebb
hangulatban készen áll a tárgyalásokra. De ez még messze volt.
A magára hagyott Korneuburg szívósan védekezett. A magyar sereg-
ből sokan, így Dávidházi István is, elestek a vár falai alatt. Egyszer
azonban a korneuburgiak kitartása is elfogyott, s 1484. december 4-én
letették a fegyvert Mátyás előtt.
Most már megkezdődhetett Bécs ostroma is. Frigyes igyekezett meg-
erősíteni a helyőrséget, de csak 4000 zsoldost és 1OOO bécsi fegyveres
polgárt tudott adni Wulfersdorfernek, az új kapitánynak.
Mátyás ezzel szemben mintegy 25 OOO katonát - javarészt harcedzett
zsoldosokat -, mintegy ötven ostromágyút és kisebb löveget vont össze
1485 januárjában Bécs alatti táborába. Az ostrom a legkorszerűbb
módszerekkel folyt. Mátyás körülsáncolta Bécset, még a Dunát is elzá-
ratta egy hatalmas lánc segítségével. Azt akarta meggátolni, hogy bár-
honnan segítség érkezzék az ostromlottaknak. Nem járt teljes sikerrel,
mert nemegyszer előfordult, hogy néhány hajónak sikerült átsiklania a
lánc alatt és így némi utánpótlást szállíthattak az egyre jobban éhező
bécsi polgároknak. A nem tökéletes ostromzáron hírnökök is átjutottak:
ők viszont csak rossz híreket vittek. A bécsiek könyörögtek császárok-
nak: küldjön segítséget, különben elvesznek. Frigyes, ha segítséget nem
is, biztató üzeneteket küldött és kitartásra buzdította a csüggedt védő­
ket.
A magukra hagyott bécsiek elszántan védekeztek. Felgyújtották a
Biberthurm (Vöröstorony) kapuval szemben emelt nagy magyar ost-
romtornyot, majd május 4-én visszaverték Mátyás csapatainak nagy
rohamát is. _
A polgárság azonban zúgolódni kezdett. A város főpolgármestere
kétségbeesve írta császárának: ,,Mátyás követei háborítatlanul járják az
utcákat és sugdolóznak a polgárokkal". Sőt, később az a legenda is
elterjedt, hogy maga a király is álruhában Bécsbe ment, kikémlelte a
város gyenge pontjait és találkozott néhány elégedetlen polgárral.
A bécsiek jogosan zúgolódtak. Az élelem annyira szűkös volt a város-
ban, hogy a szegények már a macska-, sőt a patkányhúsra is ráfanyalod-
tak! Segítséget pedig nem is remélhettek üresbeszédű, tehetetlen csá-
száruktól. Most már a vitéz Wulfersdorfer és Bécs becsületes polgár-
mestere is hajlott a tárgyalásokra. Követeik május 14-én felkeresték a
király táborát és megígérték, ha május végéig nem érkezik segítség a
császártól, június első napján átadják a város kulcsait Mátyásnak.
Frigyes semmit sem tehetett székvárosa érdekében, így június elsején
Mátyás ünnepélyesen bevonult Bécs városába. A bécsiek aggódva és
némileg kritikus szemmel vigyázták az utcáikon vonuló magyar katoná-
kat. Johannes Tichtel, bécsi orvos, akinek naplója egy bécsi polgár

234
szemszögéből, ,,alulnézetből" láttatja az eseményeket, azt írja. ,,a király
nyolcezer válogatott katonával, bár nem mindegyik volt jól felszerelve,
három oszlopban vonult be" Bécs városába.
A polgárok hamarosan megnyugodtak: a katonák után nagy, élelem-
mel megrakott társzekerek is felvonultak, jelezve: Mátyás kedveskedni
akar új alattvalóinak. Komolyan vette Bécs meghódítását, itt kívánt
berendezkedni, haláláig itt tartotta udvarát is. Már június 6-án meghív-
ta az alsó-ausztriai rendeket Bécs városába, hogy megbeszélje velük az
a
új uralom problémáit. A rendi gyűlésen ígéretet tett rendek és a
városok szabadságának megtartására, arra, hogy nem fogja rendkívüli
adókkal terhelni a lakosságot és megőrzi a tartomány belső rendjét.
Mátyás uralma azonban sohasem volt túlzottan népszerű Ausztriá-
ban. A polgárok morogtak az adók miatt, melyeket Mátyás erélyeseb-
ben hajtott be, mint Frigyes császár. Különösebb baj azonban nem
történt. Nem hallunk lázongásokról, heyes tiltakozásokról, Tichtel is
több ízben elismerően ír a király kormányzatáról.
Ekkorra már Alsó-Ausztria legnagyobb része, valamint Felső-Ausz­
tria és Stájerország jelentős része Mátyás birtokába került. A környé-
ken egyetlen vár, Bécsújhely (Wiener-Neustadt) dacolt csak a magyar
uralkodó hatalmával.
Erős vár volt. Bonfini leírásából megismerhetjük, milyen nehézsé-
gekkel kellett megküzdeniük Mátyás csapatainak, ha el akarják foglalni.
„Bécsújhely városa síkságon fekszik. Talaja mocsaras és vizenyős meg
kavicsos is, egyébként annyira bővelkedik forrásokban, hogy bárhol ásol
le három-négy lábnyira [vagyis kb~ 1 méterre], víz fakad fel. A város
árkai mélyek és szélesek, mindkét oldaluk és fenekük négyszögletes kövek-
kel van kirakva. A várfalakat háromszoros árok és sok torony védi, a fal
minden szögleténél és a kapunál az árkon túl torony áll: mindegyik
valóságos erőd, megrakva őrséggel, ellátva sokféle erődítéssel."
Bécsújhelyt régi ismerősünk, Hans von Wulfersdorfer védte a már
Bécsben is megismert állhatatossággal és találékonysággal. Sikerült
megakadályoznia, hogy az árkot betömjék az ostromlók és közelebb
vigyék ágyúikat a falakhoz.
A Szapolyai István vezette magyar ostromlók hónapokig nem jutot-
tak előre. Arra sem ügyeltek, hogy a várat szoros gyűrűbe zárják, így
nem tudták megakadályozni, hogy az osztrákok utánpótlást szállítsanak
a szorongatott Bécsújhely védőinek. Mátyásnak, mini annyiszor, most
is személyesen kellett átvennie az ostrom irányítását. Valamikor 1487
februárjában érkezett az ostromlók táborába. Azonnal munkához látott.
„Összefüggő sánccal és árkokkal vette körül a várat, közelebb vitte az
ágyúkat és ostromműveket". Éjjeli támadással hamarosan sikerült az
egyik külvárost elfoglalnia. Ez olyan pánikot keltett az osztrákokban,

235
hogy ha „a várkapitány [Wulfersdorfer], ki hadban igen járatos férfiú
volt, ki nem jön a várból a piacra, s meg nem erősíti mindnyájuk bátorsá-
gát, másnap Bécsújhely biztos önként megadja magát". - számol be a
meglepő roham következményeiről Bonfini.
A város azonban nem adta meg magát, s Mátyás katonáinak még
hosszú hónapokig kemény harcot kellett vívniuk, míg az éhség 1487.
augusztus 17-én megadásra nem kényszerítette - szabad elvonulást
nyerve - a szívósan és bátran védekező osztrák helyőrséget.
Néhány nappal később zajlott le Mátyás hadseregének legnagyobb
katonai parádéja. A hadi dolgokban nem túlságosan járatos Bonfinit is
elbűvölte a 12 OOO lovasból és 8000 gyalogosból álló sereg fegyelme és
a bemutatott számos harcászati forma. ,,Oly nagy csend uralkodott
mindenütt, hogy a vezér szaván kívül egyetlen hang, de még nyerítés sem
hallatszott. Azután mindegyik csapat kissé előrenyomult, s adott jelre
egymás után különféle harcalakzatokba, ékalakba, körbe, három-, vagy
négyszögbe, olló- és fűrészformába fejlődött."
Bonfini beszámolója nagy létszámú, jól fegyelmezett hadseregnek
ábrázolja Mátyás hadseregét. Az is volt, ám a király már nem nagyon
kamatoztathatta katonái harci erényeit. Súlyos gondok gyötörték.
1486-ban a nürnbergi birodalmi gyűlésen a német választófejedelmek
nem őt, hanem ellenfelének, Frigyesnek fiát, Miksa herceget választot-
ták német királlyá, ez diplomáciai vereséget jelentett a nagy álmokat
kergető magyar uralkodó számára.
Még ennél is nagyobb gondot okozott a trónutódlás problémája.
Nem volt törvényes gyermeke, viszont volt egy házasságon kívül szüle-
tett fia, Korvin János herceg, akinek mindenáron biztosítani akarta a
magyar koronát. Ennek érdekében még ausztria hódításairól is lemon-
dott volna. A háború egyébként is iszonyatos összegeket emésztett fel
- évente 6-700 OOO aranyforintot, amelyet még a meghódoltatott tarto-
mányok segítségével sem lehetett hosszú időn át megfizetni.
Tárgyalnia kellett a Habsburgokkal. Frigyessel nem tudott zöldágra
vergődni, de fia, Miksa herceg a császárnál rugalmasabb és tehetsége-
sebb államférfinak bizonyult. Kortársai az „utolsó lovag" -nak nevez-
ték, de nem hiányzott belőle a Habsburgokat mindig jellemző józanság
sem. A tárgyalások tehát megindultak, s bizonyára eredményre is ve-
zettek volna, amikor 1490. április 6-án Bécsben elhunyt Mátyás, a
középkori Magyarország egyik legnagyobb királya.
Halálával egész életműve összeomlott. Ausztria hamarosan elveszett,
sőt alig fél esztendővel Mátyás halála után Miksa zsoldosserege elfog-
lalta Székesfehérvárt, az ősi magyar koronázóvárost. A helyzetet Má-
tyás egykori zsoldoskatonái mentették meg, akik az új király, Ulászló
- találkoztunk vele mint cseh királlyal - mellé állottak.

236
 Ám az ő sorsuk is csakhamar beteljesedett. Nem tudták őket fizetni,
ezért fellázadtak. Egykori vezérük, Kinizsi Pál azonban 1492 szeptem-
berében szétverte és szinte teljesen megsemmisítette a gazdátlanul
maradt zsoldossereget. Így pusztultak el azok a katonák, akik egykor
Mátyás sikereinek hív és hatékony eszközei voltak, s akik, mint egyik
életben maradt harcostársuk írta, ,,ha megfizették őket, még a pokolba
is követték volna urukat".
A Mátyás halála után „Fekete Seregnek" nevezett zsoldossereg pusz-
tulásával a nagy király uralkodásának utolsó eredménye is megsemmi-
sült.
Korvin Mátyás életműve tehát torzó maradt. Nagyon nagyra vállal-
kozott: Magyarország szerény erőforrásaira támaszkodva olyan hata-
lommá akarta emelni az országot, amely eredményesen szállhat szembe
hatalmas szomszédai támadásával. A feladat azonban túl nagynak bizo-
nyult, s sikeres befejezését a király halála is meggátolta. Így a nagy
kísérlet után Magyarország legyengülve és megosztva nézhetett szembe
végzetével.

237
 A lovagság trónfosztása:
Páviaj 1525. február 24.

,,Nem maradt meg más, csak a becsület"

1. Ferenc a páviai csatavesztés után.

m napfényes Itália a XV. század végén Európa leggazdagabb·

és legirigyeltebb területének számított. Pompázatos paloták,
csodálatos képek és szobrok tanúskodtak az itáliaiak jómódjá-
ról és jó ízléséről. Donatello és Verrocchio, Botticelli és
Leonardo da Vinci remekművei büszkén hirdették az új
művészi és életstílus, a reneszánsz diadalát. A szellemi élet is pezsgett.
Humanista tudósok fedezték fel az ókori filozófusok, költők és írók
régen elveszettnek vélt alkotásait. Bátran hirdették forradalmi nézetei-
ket, egyikük, Lorenzo di Valla már 1440-ben forráskritikai módszerek-
kel bebizonyította, hogy a pápák világi igényeinek „alapokmánya", a
Nagy Konstantinnak tulajdonított adománylevél - hamis.
Még a háború borzalmai is elkerülték e boldog országot. Természe-
tesen itt is akadtak fegyveres összecsapások, de ezeket zsoldosseregek
vívták, akik egymásnak nemigen ártottak. Csak a népnek. Niccolo
Machiavelli, az újkor első nagy hatású politikai és katonai írója, olyan
„véres" csatákról ír, amelyekben csupán egy-két katona hullott el, főleg
olyanok, akik szerencsétlenül estek le lovukról.
Ám a messzi tájakon már viharfelhők fenyegették Itália kék egét,
anélkül, hogy a derék velencei vagy milánói polgárok sejthették volna,
hogy a távoli események mennyire hatnak majd országuk sorsára. Ki
gondolta volna például, hogy amikor 1477-ben Habsburg Miksa herceg
feleségül vette Burgundi Máriát, Merész Károly herceg örökösét, ez a
házasság felborítja az európai egyensúlyt, s ennek majd elsősorban
Itália látja kárát?
A napfényes ország lakóit az sem érdekelte túlságosan, hogy 1469-
ben Kasztíliai Izabella nőül ment Aragóniai Ferdinándhoz, s a két
trónörökös házasságával tíz év múlva megszületett az egységes Spa-
nyolország. A „Katolikus Királyok" - így nevezték alattvalóik e rop-

238
pant tehetséges házaspárt, Spanyolország nagyhatalmi állásának meg-
alapítóit - 1492-ben hosszú ostrom után bevették Granadát, a hajdan
hatalmas ibériai mór kalifátus utolsó bástyáját. S még ugyanezen év
október 12-én a genovai származású Kolumbusz Kristóf, spanyol meg-
bízásból útnak indult, s útja során felfedezte az új világot, Amerikát.
Nem sejthették, hogy ez a tény gyökeresen átalakítja a világ gazdasági
és politikai arculatát, a Földközi-tenger majd hamarosan elveszti vezető
kereskedelmi szerepét, s helyébe az Atlanti-óceán lép, s ez a tény Itália
gazdasági romlását okozza.
Azt viszont tudták a derék itáliai polgárok, hogy északnyugati szom-
szédjuk, Franciaország újból nagyhatalommá nőtte ki magát. Ravasz és
könyörtelen uralkodója XI. Lajos (uraik. 1461-1483) megtörte a feudá-
lis urak ellenállását, sikerült elveszejtenie nagy vetélytársát, Merész
Károly burgundi herceget, s jól kormányzott, elsőrendű hadsereggel
bíró, gazdag államot hagyott utódjára, VIII. Károlyra.
Ez a Károly, akiről egy velencei követ azt merészelte írni, hogy „sem
testileg, sem szellemileg nem sokat ér'\ nagyhatalmi álmokat táplált agyá-
ban. Mint igazi lovagkirály, úgy gondolta: akinek az isten jó hadsereget
adott, annak ezt használnia kell. ,,Szerény" vágyait egy Guiloche nevű
bordeaux-i fűzfapoéta versbe is foglalta. Szerinte Károly bevonul Itáli-
ába, azután átkel a Balkán-félszigetre, itt a görögök „mellesleg" kirá-
lyukká koronázzák, majd meg sem áll egész Jeruzsálemig, s visszaadja
a Szent Sírt a kereszténységnek.
Persze, a francia király udvarában okosabb emberek is akadtak -
mindenekelőtt Pierre de Bourbon és Étienne de Vese -, akik - egészen
más okoktól vezettetve - ugyancsak szorgalmazták a kiváló francia
hadsereg aktivizálását. Aggodalommal szemlélték a Habsburg-ház és
Spanyolország megerősödését, attól tartottak, ha ezek szövetségre lép-
nek egymással, bekerítik és elveszítik Franciaországot. A szorító gyűrű­
ből egyetlen módon tudtak kitörni, ha ellenfeleiket megelőzve, maguk
lendülnek támadásba. S erre pompás lehetőségként kínálkozott a gaz-
dag, ám szinte teljesen védtelen Itália.
A franciák diplomáciailag gondosan készültek a „nagy kalandra".
Követeik szorgosan járták az európai udvarokat és sikerült is elérniük
mind az állandó pénzzavarral küzdő Miksa, német-római császár
(uraik. 1493-1519), mind a hazai gondokkal bíbelődő spanyol Katoli-
kus Királyok jóindulatú semlegességének biztosítását.
A szép itáliai félsziget egyébiránt már régóta csábította a frank bárók
vállalkozó szellemű utódait. Már 1266-ban feltűntek Anjou Károly -
a magyarországi Anjou dinasztia őse - csapatai és meghódították a Két
Szicíliának nevezett Nápolyi Királyságot. Ezt ugyan - egyiket a másik
után - elvesztették, helyükbe Nápoly trónjára Aragóniából jött uralko-

239
dók léptek, ám a francia királyok mégsem mondtak le nápolyi trónigé-
nyükről.
Most úgy tűnt, végre elérkezett a nagy alkalom. Károly hadai már
1494 kora tavaszától készülődtek. A király Lyonban ütötte fel főhadi­
szállását, ahol, mint ezt Bayard lovag - vele még sűrűn fogunk találkoz-
ni - névtelen életírója megjegyzi: ,,a nemes király csak arra gondolt, hogy
az urak és a dámák kellemesen töltsék az időt,[ ... ] vidáman éltek, minden
nap lovagi tornákat rendeztek, szép és kedves kisasszonyokkal táncoltak".
Így készül egy fontos háború? Philippe de Commynes, Xl. Lajos bölcs,
öreg tanácsosa már akkor aggódva szemlélte az eseményeket. ,,Minden
szükséges eszköznek hiányában vagyunk, a király fiatal, gyenge szerveze-
tű, tele van túlzott önbizalommal, körülötte kevés az okos ember, pénze
sincs sok, [ ... ] Nincsenek sem sátrak sem pavilonok. Vidám társaság gyűlt
itt össze, lelkes ifjú nemesek, akik nemigen hajlanak az engedelmességre.
Meg kell mondanunk, hogy csak Isten segítségében bízhatunk, ő talán
szerencsésen visszavezet bennünket, mert saját vezetőink erre aligha képe-
sek."
Látnoki szavak; soha háborúba ilyen könnyelműen, felelőtlenül nem
ment még hadsereg. Igazi lovagok módjára örültek a várható izgalmak-
nak és a zsákmánynak, szívesen kipróbálták ezek az ifjú nemesek a hadi
mesterséget, mert itt hírnevet, pénzt, előmenetelt nyerhettek; a követ-
kezményekkel mit sem törődtek.
Pedig Károly korántsem rendelkezett akkora haddal, amekkorával
biztosra mehetett volna. Állandó zsoldosserege nem haladta meg a
13 OOO főt, ehhez még nemesi önkéntesek és újonnan felfogadott zsol-
dosok járultak; ám a csapatok létszáma így sem múlta sokkal felül a
húszezer főt.
A hadsereg taktikailag is sebezhető volt. Tény, hogy Európa leg-
nagyszerűbb nehézlovasságával és tüzérségével rendelkezett: ágyúik
már kerekeken gördültek, így sokkal mozgékonyabbak, mint a többi
hadsereg szekerekkel vontatott, szántalpas, ormótlan vas- vagy bronz-
szörnyetegei.
A franciák gyengesége gyalogságukban rejlett. Csupán a déli gaszko-
nokból és az északnyugati pikárdiaiakból lehetett valamiféle használha-
tó gyalogságot összeverbuválni, ám ezek sem érték el a svájci, a spanyol
vagy a német gyalogság színvonalát. Jellemző erre, hogy közöttük még
1523-ban sem találunk lövészeket, megmaradtak szívósan, de korsze-
rűtlenül verekedő, védekező gyalogságnak. Éppen ezért a franciák
mintegy kétezernyi harcedzett svájci hegylakóval erősítették meg sere-
güket. A szükséges pénzt - mintegy 150 OOO aranydukátot - páratlan
vaksággal - itáliai bankárok biztosították a francia királynak.

240
 A sereg 1494. augusztus 23-án kezdte meg végzetes kalandját. Nagy
nehézségek árán vergődtek át az Alpok meredek hágóin, s csakhamar
elérték az egyik leghatalmasabb itáliai állam, Milánó határát. Itt a
szerencse segítségükre sietett. A várost uraló Sforza család egyik becs-
vágyó és tehetséges, ám mérhetetlenül gátlástalan leszármazottja, a
sötét bőre miatt „Mór" -nak nevezett Lodovico, felhasználva a franciák
érkeztével támadt helyzetet, magához ragadta az uralmat, s felajánlotta
szövetségét a franciáknak. Így minden akadály elhárult Károly seregei
útjából.
Az itáliaiak egyelőre barátságosan és élénk érdeklődéssel figyelték a
pompás lovagsereget. Csillogtak a fényes páncélok, lobogtak a sisakfor-
gók, a daliás lovagok csakhamar elnyerték a szép itáliai dámák tetszését.
A franciák bámultak: ilyen pompás városokat, ilyen gyönyörű képe-
ket és szobrokat még soha életükben nem láttak. S többnyire annyira
magával ragadta őket egy-egy palota bámulatos szépsége, hogy kirabol-
ni is elfelejtették.
A sereg ellenállás nélkül masírozott át egész Itálián, 1495 februárjá-
ban Nápolyt is elfoglalták. Ferdinánd király reménytelennek találta az
ellenállást és lóhalálában elmenekült.
Károly nápolyi uralma azonban pünkösdi királyságnak bizonyult.
Emberei mohón és otrombán viselkedtek. ,,A franciák csirkefogók,
koszosak és rendetlenek" mondották róluk a nápolyiak, akik már a saját
bőrükön tapasztalták a szállóigévé vált „furia franchese" -t, vagyis a
„francia dühöt". A nápolyi népet a franciák kegyetlensége, az urakat
a kapzsisága riasztotta. Károly kísérői ugyanis egyre-másra megfosztot-
ták őket birtokaiktól. Az elégedetlenség hamarosan ellenállássá növeke-
dett. Károly nem győzte sem katonáival, sem pénzzel új országa meg-
tartását, ezért - néhány ezer katonáját hátrahagyva - már 1495. május
20-án kivonult Nápolyból.
Hazatérte sem volt kellemes. Az itáliai államok vezetői felébredtek
álmukból és 1495. március 25-én Velencében szövetségre léptek a
franciák ellen. A történelem egyik hírhedt méregkeverője, VI. Sándor
pápa, a Velencei Köztársaság és az új szövetségeseitől megrettent milá-
nói Lodovico Moro állt a szövetség élén. Csapatokat is szerveztek és
július 6-án a Párma szomszédságában fekvő Fornovónál felvették a
harcot a franciákkal. Szomorú nap virradt Itáliára! Bár a gyalogság
megállta a helyét, a „francia düh" - vagyis a nehézlovasság rohama -
lesöpörte a csatamezőről az itáliai sereget. A győzelemből a francia
tüzérség is kivette a részét, s mint az egykorúak írják „egyetlen óra alatt
többet lőtt, mint a szövetségesek ágyúi egész nap".
A diadal azonban nem sokat használt a franciáknak. Itáliai helyzetük
tarthatatlanná vált, már annak is örülhettek, hogy egyáltalán haza
tudtak vergődni.
241
 .

Sp.= spanyolok
IJ
/ Velencéhez tartozik 1509-ig

1 1~ 1 .~ : ' ] A P:ipai Államhoz tarlozik

(idószakosan)

Az itáliai háborúk (1494-1516)

Négy esztendeig kellett várniuk az újabb kalandra. Károly ugyan

váltig hangoztatta, hogy visszatér „jogos" örökségébe, Nápolyba, de se
pénze, se ereje nem maradt, hogy megismételje vállalkozását. Annyit
azonban még el tudott érni, hogy 1497 novemberében szövetséget
kössön Ferdinánd aragóniai királlyal Nápoly felosztására, a hadjáratra
készülődve azonban váratlanul elhunyt.
Utóda, unokaöccse, a Valois-k orléans-i ágából származó Lajos her-
ceg lett, a tizenkettedik e név királyi viselőinek hosszú sorában. Har-
minchat esztendős korban lépett a trónra (uralk. 1498- 1515). Udvaron-
cai bölcs királynak nevezték, aki szívén viseli alattvalói üdv''ét. Nos,
annyi mindenesetre igaz, hogy elődjénél lényegesen okosabb volt, ám
ezzel nem sokat mondunk. Közepes képességű, beteges és ingerlékeny
uralkodó vált belőle, aki a csatatér viharai közepette gyakorta megfeled-
kezett hagyományos jó szívéről.
Lajos is éppúgy vágyott a szép Itáliába mint elődje, sőt talán még
jobban. Ö ugyanis anyai ágon a Milánót 1450-ig uraló Visconti család
leszármazottja lévén, a hatalmas lombard várost is jogos örökségének

242
tekintette. Milánó elveszejtése megnyerte Velence urainak tetszését, és
szövetségre léptek a franciákkal. Szintén a „francia ló" -ra tett a kor
legfurcsább és talán legvisszataszítóbb egyénisége, Cesare Borgia
- Sándor pápa törvénytelen gyermeke -, aki segítségükkel létre akarta
hozni a független Itáliát, úgy gondolva: ha megerősíti uralmát, majd
leszámol kényszerű szövetségeseivel.
A milánói mór - Lodovico - megérezte a veszélyt, s maga is szövetsé-
gesek után nézett. Ott voltak a közelben. A svájci kantonokról van szó,
amelyek a kor legjobb gyalogságát tudták exportálni. S itt álljunk meg
egy pillanatra. Ha meg akarjuk ugyanis ismerni a kor háborúit, előbb­
utóbb rábukkanunk a hegyek harcias fiaira. Kis, elszigetelt tartomá-
nyokban, úgynevezett kantonokban éltek, amelyek, bár összefogtak a
külső ellenséggel szemben, olykor egymás ellen is szívesen verekedtek.
Eredetileg a Habsburg család fennhatósága alatt éltek, de már
a 14. században több sikeres csatában kivívták függetlenségüket, melyet
1499-ben a bázeli egyezményben, Miksa császár kénytelen volt formá-
lisan is elismerni. Egészen kiváló gyalogsággal rendelkeztek. Óriási
négyszögoszlopokban harcoltak, hatalmas, olykor 8-10 méteres lán-
dzsáikkal távol tartották a lovasrohamokat, s ha néhány lovagnak sike-
rült is beverekednie magát zárt soraik közé, azt fura alakú kampós
alabárdjukkal lerántották lováról és agyonverték.
Hírnevüket 1474-1477 között a burgundi háborúkban alapozták
meg, amikor is több csatában szétverték a kor egyik legjobb lovagsere-
gét, Merész Károly burgundi herceg csapatait. Ekkor már nem eléged-
tek meg a szilárd védekezéssel, hanem támadásra vezényelték hatalmas
négyszögoszlopaikat, s ennek még a kiváló burgundi lovasság sem
tudott ellenállni.
Ettől kezdve Svájc legfontosabb kiviteli „árucikke" a zsoldoskatona
lett. A kantonok kiárusították katonáikat, de arra féltékenyen vigyáztak,
nehogy valaki engedély nélkül lépjen idegen szolgálatba. Előfordult,
hogy egymás ellen kellett volna harcolniuk, de ezt szinte mindig elke-
rülték. A csata előtt megtárgyalták a dolgokat a szembenálló svájci
kapitányok, s az egyik csapat szépen levonult a küzdőtérről, hagyta a
másikat érvényesülni, eközben persze cserbenhagyta megbízóját.
Egyébként hideg elszántsággal, magukat, s főleg ellenfeleiket nem
kímélve, nagy taktikai fegyelemmel harcoltak. Igazi „profik" voltak,
akiket, ha megfizettek, egy üzletember pontosságával hajtották végre a
legnehezebb feladatokat is. Viszont túl drágán mérték harci erényüket,
s ha a pénz elfogyott, akkor egyszerűen letették alabárdjukat és szépen
hazamentek. Az „ahol nincs pénz, ott svájci sincsen"-elvhez szigorúan
ragaszkodtak, s minden bizonnyal rájuk gondolt a francia szolgálatba
lépő itáliai zsoldosvezér, Gian-Giacopo Trivulzio, amikor közölte urá-

243
val, XII. Lajossal: ,,A háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és
még egyszer pénz)). (E szállóigévé vált mondást tévesen a 17. század jeles
császári hadvezére, Raimondo Montecuccoli szájába adta az utókor.)
A svájciak pénzéhsége több csatavesztést idézett elő. Előfordult
(s erre a későbbiekben még visszatérünk), hogy a hadvezér csupán azért

A svájci lándzsaerdő. A zászlókon Uri bikája és a berni medve látható

244
bocsátkozott ütközetbe a túlerejű, kedvező állásban várakozó ellenség-
gel, mivel a svájciak azzal fenyegetőztek: ha nem lesz harc, vagy nem
fizetik ki őket, egyszerűen felmondanak.
E derék profiknak még egy hibájuk volt: nem kedvelték a tűzfegyve­
reket. Csapataik többségét lándzsások és alabárdosok alkották, s csak
mintegy harmadrészük rendelkezett lőfegyverrel, ezek aztán lényege-
sen kisebb zsoldot is kaptak mint a lándzsások. A 15. században ebből
még nem származott baj, ám az itáliai háborúk idejére tökéletesedtek
a muskéták és az arkebúzok, így a svájciak hamarosan lépéshátrányba
kerültek. Egykori tanítványaik: a német landsknechtek és a spanyol
gyalogosok az 1520-as években már nemcsak behozták, hanem el is
hagyták régi mestereiket.
Mivel e két újabb katonatípussal bőven fogunk találkozni az itáliai
háborúk csatamezőin, illő, hogy velük is megismerkedjünk.
A landsknechtek főleg Németország déli tartományaiból származó
zsoldoskatonák voltak. Még 1496-ban Miksa császár parasztkatonasá-
got kívánt belőlük faragni, de vállalkozása kudarcba fulladt; a lands-
knechtek megmaradtak szabad zsoldosnak. A svájciakkal ellentétben
semmiféle központ nem irányította szolgálatba lépésüket, csapataikat
katonai vállalkozók, ezredesek és századosok vezették, ők döntöttek,
kihez és mennyiért állnak be. Persze, közöttük is akadtak olyan vezetők
- ilyen lesz majd Jörg von Frundsberg, a „landsknechtek atyja" -, akik
becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy mindig a császár ügyéért
harcoljanak. Az ilyenek nem is gazdagodtak meg túlságosan.
A harcot a svájciaktól tanulták el, azzal a különbséggel, hogy már
eleve több puskást alkalmaztak mint tanítómestereik, s ugyancsak a
svájciakkal ellentétben nem csupán a tömött négyszögoszlopot, hanem
egyéb harcalakzatokat is elsajátítottak. Pénzéhségben és kegyetlenség-
ben azonban tökéletesen a svájciak tanítványainak bizonyultak: a föld
népével kegyetlenül elbántak, dobjuk ezt a fenyegető indulót pergette:
„Vigyázz paraszt, jön a landsknecht!" Az igazság kedvéért persze azt
is el kell mondanunk, hogy a landsknecht csak ritkán kapta meg teljes
zsoldját, sokszor el is bocsátották a szolgálatból, ilyenkor csak úgy
tudtak megélni, ha kirabolták a védteleneket.
Ezekben az években a spanyol gyalogosokat is a svájciak képezték ki.
S hogy milyen jó munkát végeztek, elég talán csak annyit mondanunk,
hogy az 1520-as évektől csaknem egy évszázadon át a spanyol gyalogos
egész Európa legkiválóbb katonájává nőtte ki magát.
Kasztília és Aragónia hosszú századokon át hadakozott a félsziget
nagy, majd egyre kisebb részeit uraló mórokkal. Rengeteg szegény
katonanemes vett részt a harcokban, akiknek nem volt pénzük arra,
hogy lovagi fegyverzetet ölthessenek. Így, a franciákkal ellentétben, a
spanyol nemes nem találta lealacsonyítónak, ha gyalog kellett harcolnia.
 ....· ·•."'-...
'"-..
\ '·-
\
\
· , \ ·. \.
1

-
... .. ..
~

···-...-......-...--· "' ·-- . .,,. .

....,.,./,/.
....
- ,:'/.'
Harcoló gyalogosok. ( Albert Dürer fametszete)

A svájciakkal szemben nem a lándzsát, hanem a kardot tartották ked-

venc fegyverüknek és nagyon hamar megtanulták a tűzfegyverek keze-
lésének mesterségét is, amelyet a lovagokkal és a svájciakkal ellentét-
ben, korántsem néztek le. Rendkívül tehetséges parancsnokok tömegét
termelték ki- Gonzalvez de Cordova, Pedro Navarro, Antonio de Leyva
és Pescara márki nevével még sűrűn fogunk találkozni -, akik sokkal
jobban alkalmazkodtak a korszerű háború követelményeihez, mint
francia ellenlábasaik.
Európa legjobb hadseregei készülődtek tehát arra, hogy maguk kö-
zött eldöntsék: ki uralja a gazdag és gyönyörű, ám fölöttébb szerencsét-
len Itáliát.
Ezek a seregek már mások, mint a korábban megismert lovagi hadak.
Létszámuk megnőtt, már nem ritkák a 25- 30 OOO, sőt ennél is nagyobb
fős hadak sem, s bennük egyre több az eladdig olyannyira lenézett
gyalogos. S e gyalogosok többsége a derék lovagok legnagyobb felhábo-
rodására már lőfegyvert is használ. ,,Óh, bár sohasem találták volna fel
ezt a szerencsétlen szerkezetet" - fakad ki a kor egyik jeles krónikása, a
francia Brantome - ,,a legjobb lovagokat gyakorta nyomorult szolgák
terítik le messziről. Ez az ördög találmánya, hogy tönkretegyen bennün-
ket!"

246
 Brantőme-nak teljesen igaza volt, az „ördög találmánya" valóban
tönkretette a lovagokat. Pedig az akkori lőfegyverek még csupán nehéz-
kes, lassú, kis hatásfokú tűzszerszámok voltak. Többnyire 7-10 kg
súlyú kanócos puskákat, úgynevezett arkebúzokat, állványos puskákat
használtak, melyeket megtölteni és elsütni külön művészet volt. A lö-
vész először előszedte lőporos szarutokját s beszórta a csőbe a szüksé-
gesnek vélt lőporadagot. Utána fojtást nyomott a csőbe, alaposan ösz-
szepréselte s csak ezután helyezte el az ólomgolyóbist. Mindezt
mégegyszer összenyomkodta, majd némi gyújtólőport is szórt a csőbe.
Végül elővette a kanócot, meggyújtotta és a lyukon keresztül lángralob-
bantotta a gyújtólőport. Közben persze már céloznia is kellett, ami -
bár a fegyvereken már célzógömböcskét is találunk -, nem lehetett
könnyű mesterség. Meg kell jegyeznünk azért, hogy nem is volt lehetet-
len. E sorok írójának hosszú évekkel ezelőtt alkalma nyílt arra, hogy 15.
századi fegyverrel - illetve hiteles másolattal - lőjön. Nos, bár távolról
sem vagyok mesterlövész, fekve, kényelmesen tüzeltem, huszonöt mé-
terről bele tudtam találni az embernagyságú céltáblába.
Harcban persze mindez sokkal nehezebb körülmények között ment
végbe, egy-egy golyó kilövése legjobb esetben is több mint egy percig
tartott. Hatásosan mintegy kétszáz méterre lehetett tüzelni, de célozni
legfeljebb csak negyven-ötven méterre tudott viszonylagos biztonság-
gal a harcos. A lassú töltés alatt a lövésznek védelemre volt szüksége.
Ezért a „hidegfegyverrel" - lándzsa, kard, alabárd - felszerelt katonák
továbbra is nélkülözhetetlenek maradtak, egészen a 17. század végéig,
a szurony feltalálásáig.
Az 1520-as években a spanyolok újítottak a kézi lőfegyveren: felfe-
dezték a kovaköves závárzatú muskétát, amely valamivel hosszabb, (bár
hasonló súlyú) és pontosabb harceszköznek bizonyult, amellyel már kb.
negyven másodperc alatt 100 méterről is „pontosan" tudtak célozni. Az
új típusú fegyver tette valójában hosszú évtizedekre az európai csatatér
urává a spanyol gyalogságot.
A tüzérségnél viszont változatlanul a franciáké maradt a vezető sze-
rep. Most már egybeöntötték a csövet és a lőporkamrát, amely gyorsab-
bá és főleg biztonságosabbá tette a tüzelést. Lövegeik, mint már láttuk,
kerekeken mozogtak, ez lehetővé tette, hogy akár a csata közben is állást
változtassanak. Eltűntek a 15. században még divatos 5-6 tonnás acél-
vagy bronzszörnyetegek, a legnagyobb ágyú is legfeljebb két tonna
súlyú volt. Az ágyúk töltése persze ugyancsak hosszadalmas munkának
bizonyult, bár az 1512-es ravennai csatában a francia lövegek, amíg át
nem forrósodtak, már 5-6 percenkint zúdították pusztító tüzüket az
ellenségre.
A tüzérség megnövekedett hatásfoka a várháborút is gyökeresen

247
megváltoztatta. A régi lovagvárak, a maguk hosszú és keskeny tornyai-
val sebezhetővé váltak, helyüket zömök, eleinte kerek, majd később
szögletes alaprajzú olasz típusú bástyák váltották fel. Itt helyezték el a
védők az ágyúk többségét, melyek nemcsak szembe, hanem oldalazva
is lőttek, védték a szomszédos bástyákat, és a köztes sebezhetőbb falré-
szeket.
Az ostromlók válasza sem késett: a vár előtt árkokat építettek - ide
rejtették a támadó gyalogságot és az előretolt lövegeket -, s a magas
tornyok helyett ők is a föld alá bújtak, aknákat ástak, így igyekeztek
felrobbantani a védőfal sebezhető részeit.
No, de térjünk vissza végre XII. Lajoshoz és Lodovico Moróhoz.
Első összecsapásuk látszólag döntetlenül végződött: mindkét fél tudott
magának kellő számú svájci zsoldost toborozni.
A franciák - meglepő óvatossággal - hatalmas szövetséges rendszert
alakítottak ki a szerencsétlen Milánó ellen. Megnyerték Miksa császár,
Aragóniai Ferdinánd, Sándor pápa, VII. Henrik angol király,
II. Ulászló magyar király, a svájci kantonok - bár innen Lodovico is
tudott segélyhadat hozni - és ami a legfontosabb, Velence támogatását.
A harcok 1499 nyarán kezdődtek- gyors francia sikerekkel. Városok
sora került harc nélkül a francia vezér, a nápolyi származású San
Severino gróf kezére és hamarosan Milánó kapujáig ért el a hódítás
hulláma. A „Mór" serege feloszlott, mivel, midőn a két sereg Novará-
nál farkasszemet nézett egymással, a milánói szolgálatban álló svájciak
úgy döntöttek: nem harcolnak francia oldalon álló honfitársaik ellen.
Lodovicónak tehát vissza kellett vonulnia székvárosába, s itt csügged-
ten várnia a közelgő véget.
A Milánó környéki csetepaték számunkra jó alkalmat szolgáltatnak
arra, hogy végre megismerkedjünk egy igazi lovaggal, amilyennel Wil-
liam Marshall kivételével, a lovasság történetében még nem találkoz-
hattunk. Az akkoriban huszonkét esztendős Pierre de Terrai!, dauphi-
ne-i születésű szegény kisnemesre gondolunk, aki Bayard, ,,a félelem-
és gáncsnélküli lovag" néven vált halhatatlanná. Rendkívül bátor, kirá-
lyához, hazájához, az elavult lovagi es2r.1ényképhez rendíthetetlenül hű
vitéz volt, akit az ellenfél is nagyra bec.;ült. Nem gazdagodott meg, nem
kereste ura kegyét. Élete végéig nem kapott magasabb parancsnoksá-
got, de ezt nem is kérte magának.
Bayard legtöbb lovagtársától eltérően, sem megátalkodottan konok,
sem buta nem volt. Míg fiatalon csak a nehézpáncélos lovagot tartotta
igazi katonának, s megvetéssel beszélt a pékekből, vargákból és szabók-
ból verbuválódott gyalogosokról, addig már 1509-ben az újjászervező­
dő francia gyalogság egyik ezredese lett. Hamar megtanulta, hogy
tisztelje katonáit, így gyalogos ellenfeleit is.

248
 Első említésre méltó haditette azonban még meggondolatlan lovag
korából került feljegyzésre. Milánó alatt összecsaptak a franciák Lodo-
vico csapataival és megverték őket . A milánóiak visszamenekültek a
városba. Csupán egyetlen lovag üldözte őket, Bayard, aki nem hallotta
a visszavonulást parancsoló kürtszót. Belovagolt a városba, ahol azon-
nal lerántották lováról és fogságba vetették. Lodovico herceg kíváncsi

Páncél a 16. században

249
volt a vakmerő franciára és magához hívatta: ,,Hogyan lovag úr! Egyedül
akartad elfoglalni városomat?'' - kérdezte nem csekély gúnnyal. ,,Nem
uram'' - válaszolta Bayard - ,,azt hittem, bajtársaim követnek." . ,,S ak-
kor mi lett volna?" - firtatta tovább a herceg. ,,Akkor ők is fogságba
esnek, Fenség." - válaszolta Bayard. A hercegnek tetszett a talpraesett
válasz és szabadon bocsátotta a lovagot.

Francia, itáliai .és német gyalogosok

250
Bayard, a ,Jé/elem- és gáncsnélküli"
lovag

E kis epizód nemcsak Bay-

ard személye miatt érdemel
említést. Kitűnik belőle, hogy
az urak között a lovagi szellem
még nem halt ki teljesen. Egy-
mással udvariasak és lovagia-
sak, megkímélik a rangbéli
foglyokat, szívesen mérik ösz-
sze egymással lovagi tusában
fegyvereiket.
Ám a lovagi jó modor nem
vonatkozott a gyalogosokra,
különösen, ha lövészek voltak.
Ha nem álltak át az ellenség-
hez, gyakorta lekaszabolták
őket, a foglyokkal nem bíbe-
lődtek. Igaz a gyalogosok, fő-
leg a svájciak sem kímélték a lovag urakat. Hiába adták meg magukat
nemesi szavukra, ha a hadihelyzet olyan volt, hogy nem lehetett őket
megtartani, hogy később súlyos pénzen megválthassák szabadságukat,
a gyalogosok irgalmatlanul levágták őket.
De ismét vegyük fel elbeszélésünk kissé szakadozott fonalát. Milánó
1500. február 4-én került francia kézre, s rövidesen egész Lombardiát
a franciák uralták.
Most már Nápolyra került a sor. Lajos még ez év novemberében
szerződést kötött Aragóniai Ferdinánddal, amelynek értelmében a Ná-
polyi Királyságot felosztják Spanyolország és Franciaország között.
A nyugati részt a franciáknak, a keleti tartományokat a spanyoloknak
ítélte oda a szerződés, amelyről a leginkább érintett nápolyiakat „elfe-
lejtették" megkérdezni a magas felek.
Eleinte minden a legnagyobb rendjén ment: már 1501 nyarán az
egész Nápolyi Királyságot elfoglalták a szövetségesek. Úgy tűnt, a
háború befejeződött, Itália nagy része idegen uralom alá került. A dolog
azonban nem volt ennyire egyszerű . Az itáliai államok kezdtek rádöb-
benni arra, milyen rossz üzletet csináltak a franciákkal, s most még a
spanyolok is a nyakukba ültek. Itálián kívül Miksa császárnak sem

251
tetszett a helyzet. Német-római császárként ő is jogot formált arra,
hogy legalább beleszólhasson a félsziget ügyeibe, s kellemetlenül érin-
tette, hogy a franciák ennyire elhatalmasodtak Itáliában.
Lent a Nápolyi Királyságban sem mentek jól a dolgok. A franciák
lubickoltak a dicsőségben, ugyanolyan komiszul viselkedtek a lakosság-
gal szemben mint néhány évvel korábban, sőt napirenden voltak az
összetűzések a spanyolokkal is. Ferdinánd, akinek szintén kezdett kel-
lemetlenné válni francia szövetségese, maga is biztatta Apuliában állo-
másozó hadai parancsnokát, Gonzalvez de Cordovát, ,,a Nagy Kapi-
tányt": lépjen fel erélyesen a francia túlkapásokkal szemben.
A háború 1502 nyarán robbant ki a szövetségesek között. A franciák
eleve reménytelen helyzetben voltak, vezetőjük, a még közönséges
lovagnak is túlságosan buta Nemours hercege alig 15 OOO emberrel
rendelkezett, szemben Gonzalvez 25 OOO spanyoljával, akiket még a
lakosság is támogatott. (Szegény nápolyiak később még visszasírták a
franciákat! ... ) A döntő összecsapások a Garigliano folyó mellett zajlot-
tak le. Ide sorakoztak a legjobb francia lovagok, La Tremouille, La
Palice, Louis d'Ars, D'Aubigny és természetesen itt volt Bayard is.
Lovagunk egy ízben nagy hőstettet hajtott végre: néhány emberével
tartotta a Garigliano hídját 1200 spanyollal szemben, és megvédte a
francia hadsereget az ellenfél meglepő támadásától. Cerignola közelé-
ben azonban (1503 áprilisában) Nemours csatát vesztett Gonzalvezzel
szemben, négyezer emberével holtan maradt a csatatéren, s néhány
hónappal később az egész Nápolyi Királyság spanyol kézre került.
Franciaország súlyos vereséget szenvedett: okát a spanyol katonai
fölény és Nemours tehetetlensége mellett azzal magyarázhatjuk, hogy
nem jutott elég pénz a hadseregnek. Pedig a kincstár 3 millió aranytal-
lért fordított katonai kiadásokra, a baj csak az volt, hogy ebből
1 200 000-et az intendánsok, hadiszállítók és a katonai vállalkozók el-
sikkasztottak.
A háború újabb szakasza 1509-ig váratott magára. Mozgatóerejét
ezúttal magában Itáliában kell keresnünk. Még 1503-ban elhunyt a
rossz emlékezetű VI. Sándor pápa (állítólag szervezési hiba folytán
önmagát mérgezte meg), utódjául az alig néhány hónapig uralkodó III.
Piust választotta a konklávé. Ám még ugyanebben az évben újabb
pápaválasztásra gyűltek össze a bíborosok és a Lateránból kiszivárgó
fehér füst ezúttal azt adta hírül Róma népének és a világnak, hogy
Giuliano della Rovere bíboros, II. Gyula néven Szent Péter trónjára
ült. II. Gyula igazi katonapápa volt, aki a művészetek mellett egyedül
a háborút kedvelte, s maga személyesen is gyakorta vezette csapatait.
Azt hirdette: ki kell űzni Itáliából az idegeneket. Ám meglehetősen
furcsán kezdett nagy tervének megvalósításához: 1508-ban létrehozta

252
a cambrayi ligát Franciaországgal, a Német Birodalommal és Spanyol-
országgal szövetkezve - Velence ellen.
A következő évben kirobbant háborúban azonban csupán francia és
német csapatok küzdöttek Velence, az „Adria Királynőjének" seregei-
vel. Lajos király vezetésével 1509 tavaszán mintegy 28 OOO fős hadsereg
- köztük 2200 nehéz-, 3000 könnyűlovas és 6000 svájci nyomult be
velencei területre. Miksa császár még ennél is nagyobb, csaknem
30 OOO főnyi, többségükben landsknechtekből álló serege viszont szer-
vezési nehézségek miatt csak augusztusban tudott beavatkozni a küzde-
lembe. Ekkorra pedig látszólag eldőlt a háború sor~a. Május 13-án
ugyanis a francia hadsereg az Adda mentén épült Agnadello helység
közelébe érkezett. A velenceiek két seregre oszolva igyekeztek elállni a
franciák útját, az egyik, mintegy 14-15 OOO fős csoport vezére a kiváló
képességű Bartolomeo d' Alviano volt. Alviano elhatározta, hogy itt,
Agnadellónál vívja meg a döntő csatát a franciákkal. Üzenetet küldött
a másik sereg vezérének, Niccolo di Pittiglianónak, csatlakozzék hozzá.
Pittigliano azonban elkésett, így Alvianónak egyedül kellett felvennie
a harcot a túlerejű francia sereggel. A csatában a velencei puskások
remekül állták a franciák meg-megújuló rohamait - a szabdalt terep
ugyanis mind a svájciakat, mind a francia nehézlovasságot akadályozta
a támadásban.
A csatát végül is a francia tüzérség és Bayard gyalogosainak támadása
döntötte el a franciák javára. Alviano fogságba esett, serege szétszóró-
dott. Ám azt még a tárgyilagosabb franciák is elismerték, ha Pittigliano
idejében beérkezik, a nap könnyen velencei győzelemmel végződhetett
volna.
Októberben egyesült a francia és a császári hadsereg és együttesen
hozzáláttak a jól megerősített Padova ostromához. Az alig két hétig
tartó ostrom nem sok dicsőséget hozott a kényszerű szövetségeseknek.
A franciák kezdték belátni, micsoda ostobaságot követtek el, amikor
eddigi leghívebb itáliai szövetségesük ellen fordultak, a császárnak
pedig - szokás szerint - elfogyott a pénze és fizetetlen katonái ezrével
hagyták ott a tábort.
A csapatok gyatra harci szellemét egy kis történettel illusztrálhatjuk.
A németek elégedetlenkedtek a francia lovagokkal, akik szinte tüntető­
leg nem vettek részt a harcokban, s mikor végre sikerült rést törniük
a város falán, felszólították őket, hogy a landsknechtek oldalán ők is
vegyenek részt a rohamban. A válasz gúnyos kacaj volt: a franciák
szóvivője, Bayard kijelentette, hogy bár méltatlannak tartja, hogy ne-
mes lovagok holmi vargákkal és szabókkal együtt harcoljanak, mégis
hajlandók támadni, ha a német urak is leszállnak lovukról és velük
mennek. ,,Mi azért jöttünk ide~ hogy lovon harcolva szolgáljuk a csá-

253
 Verona ostroma 1509-ben

szárt" - hangzott a hűvös válasz, így természetesen a roham is elma-

radt. Mégpedig örökre. Miksa sértődötten elvonult, s bár a franciák
még néhányszor összecsaptak a velenceiekkel, komoly fenyegetést már
nem jelentettek. Így e céltalan háború hamarosan véget is ért.
II. Gyula azonban nem hagyta annyiban a dolgot, ha nem megy a
franciákkal, úgy talán sikerülni fog ellenük, gondolta, és 1511. február
10-én nagy szövetséget, az úgynevezett „szent ligát" kovácsolta össze
ellenük. A ligát Őszentsége, Spanyolország és Velence alkották, de

254
Matthias Schinner sioni bíboros, a franciák ádáz ellensége - és Gyula
pápa ügyes diplomatája - több svájci kanton támogatását is megnyerte
a „szent háború" tervének.
Miksa ugyan krónikus pénzzavara miatt kimaradt a szövetségből, de
így is elveszettnek látta a franciák ügyét. Testvéréhez, Margit főherceg­
nőhöz - Németalföld kormányzójához - írt leveléből őszinte káröröm
sugárzik: ,,Örömmel tudatom Önnel - írja, hogy mióta Franciaország
Franciaország, francia uraimék még sohasem voltak ennyire megrökö-
nyödve, most már teljes pusztulásukkal számolhatunk."
Egy valamivel, illetőleg valakivel azonban sem Miksa, sem a „szent
liga" tagjai nem számoltak. 1511 februárjában ugyanis új helytartó
került Milánóba, egy alig huszonkét esztendős fiatalember, Gaston de
Foix, aki magát nemcsak Foix grófjának, és Nemours hercegének,
hanem Navarra királyának is nevezte, bár az országot éppen a spanyo-
lok uralták, így kétes jogcímét nem realizálhatta. Kedves, ragyogóan
szellemes fiatalember volt. Halotti arcmása Donatello Szent György
szobrára emlékeztet. Szelíd arca mögött azonban vaskövetkezetességű,
kemény katonalélek lakozik. Korának talán legjobb hadvezére, a hosszú
itáliai háború alatt az egyetlen olyan francia katona, aki minden téren
felülmúlta ellenlábasait.
Roppant nehéz helyzetben érkezett tartománya székhelyére. A milá-
nói polgárok lázadoztak, visszasírták, sőt visszakövetelték a Sforzák
korábban megvetett uralmát. Felbukkant az ismeretlenség homályából
az elűzött család egyik tagja, Massímiliano (Miksa), akinek sikerült a
polgárok között erős pártot toboroznia, s csak arra várt, hogy a gyűlölt
franciákat valaki kiűzze kedves városából, s elfoglalhassa ősei trónját.
Gaston sem katonában, sem pénzben nem bővelkedett. A király
ugyan felkérte a firenzeieket, adjanak 100 000 forint segélyt, de a fiatal
hadvezér ezzel sem rendelkezhetett. A király ugyanis - nehogy Gaston
elherdálja a rábízott javakat - ellenőrként nyakára ültette egyik kamará-
sát. Lajos király nagyon szeretett ugyan háborúzni, de csak akkor, ha
ez kevés pénzébe került.
A „szent liga" 1511 végén lendült akcióba. Elsőnek egy svájci hadse-
reg lépett Itália földjére és gyorsan közeledett Milánó felé. A mintegy
10 OOO fős hadat maga Schinner bíboros vezette, akit a franciák gúnyo-
san „szoknyás kapitány" -nak neveztek. Nos, a bíboros gyengébb had-
vezérnek bizonyult, mint politikusnak. Nem tudta seregét rávenni
Milánó ostromára, Gaston de Foix pedig teljesen feleslegesnek tartotta,
hogy kockázatos csatába bocsátkozzék a kemény hegylakókkal. Így a
svájciak egy hónapig dúlták a Milánó környéki falvakat, majd amikor
élelmük elfogyott, Schinner átkaival nem törődve, dolguk végezetlen
hazavonultak.

255
 Gaston de Foix, a ravennai győz tes

Időközben Ramon de Cardo-

na vezetésével egy 8000 gyalo-
gosból, 1000 nehéz- és 1500
könnyűlovasból álló, 22 tábori
löveggel erősített spanyol se-
reg vonult Itáliába és Romag-
na tartományban csatlakozott
a pápa 800 „lándzsájához" .
(Egy lándzsa 1 nehézlovast és
3-6 kísérő katonát jelentett.)
A spanyolok nem tétlenked-
tek, azonnal megkezdték Bo-
logna ostromát, melyet hely-
őrséggel Yves d' Alegre, egy
bátor, de fantáziátlan lovag és
Odet de Foix - Gaston távoli rokona, később Lautrec márki néven az
1520-as évek legjelesebb francia katonája - védett. A város helyzete
reménytelennek látszott, a spanyolok gyorsan rést lőttek a falakon és
már csak napok kérdése volt, mikor törik meg a szívósan védekező
helyőrség ellenállását.
Erre Gaston is kimozdult Milánóból. Rendkívül gyorsan haladt
előre, nem hiába keresztelték el később „1 tália villámá" -nak. Egyesült
a kiváló tüzér hírében álló ferrarai herceg, Estei Alfonz csapataival és
immár csaknem 20 OOO főre szaporodott seregével február 5-én váratla-
nul rátört az ostromlókra, akik Gastonhoz hasonló gyorsasággal egész
Imoláig vonultak vissza. Az ellenséget biztos távolba tudva, Gaston
kivonult Bolognából, Valeggio mellett szétverte a velenceiek hadát,
majd február 17-én egyetlen rohammal bevette Bresciát.
A hadihelyzet egy csapásra megfordult. II. Gyula a szakállát tépte
tehetetlen dühében és utasította kapitányait: ütközzenek már meg a
vakmerő franciával. De hiszen maga Gaston is éppen ezt akarta! Egész
Ravennáig tört előre, tudta, ha hozzálát a város ostromához, ütközetre
csábítja az eddig nem sok aktivitást mutató spanyol- itáliai hadat. Ezút-
tal azonban már nem tudott villámként előrenyomulni. Esett az eső, az
ágyuk és a szállítószekerek folytonosan elakadtak a nagy sárban. Ráadá-

256
sul még menet közben kisebb csatákat kellett vívnia az útját késleltetni
igyekvő velencei vagy pápai csapatokkal. Húsvét vasárnapjára, vagyis
1512. április 11-re mégis már Ravenna alatt masírozott a fáradt francia
sereg. A spanyolok a Ronco folyó ívére támaszkodó erős állásban várták
ellenfelüket. A mintegy 16 OOO főnyi, túlnyomórészt gyalogságból álló
spanyol sereget névleg Cardona vezette, a valóságban azonban a kitűnő
hadmérnök, Pedro Navarro szava döntött. Ö építtette ki félelmetes
hadállásukat is. Navarro alaposan kiaknázta a terep adta esélyeket.
A sereg hátát és balszárnyát a folyó, jobbszárnyát mocsár fedezte. Az
arcvonal előtt az arcvonal teljes hosszában mély árkot ástak, mögé
telepítették a tüzérséget.
A tüzérség mögött három oszlopba sorakozva harcra készen várako-
zott a pompás spanyol gyalogság. A második vonalat itáliaiak alkották,
bennük nem bíztak túlságosan a spanyolok.
A mintegy 3000 főnyi lovasság a két szárnyon helyezkedett el. Ki-
sebb létszámukra tekintettel nem kaptak támadó feladatot, ,,mindösz-
sze" a francia lovasság rohamát kellett (volna) felfogniok.
A spanyol haditerv egyébként is védelmi feladatot tűzött a csapatok
elé, bár azzal is számoltak, ha a franciák támadása kellően kifullad, és
a seregen a zavar jelei mutatkoznak, akkor támadásba lendülhet majd
a spanyol gyalogság.
Gaston de F oix és kísérői aggodalmasan szemlélték az erős spanyol
védőállást. Egyesek óvatosan intették a fiatal hadvezért, ne bocsátkoz-
zék könnyelmű kalandba, hisz védelemben a spanyolok verhetetlenek.
Gaston azonban bízott csapataiban és a maga tehetségében, s támadást
parancsolt. Pedig korántsem rendelkezett a támadáshoz szükséges túl-
erővel. Sőt, gyalogságát tekintve egyenesen hátrányban volt ellenfelei-
vel szemben. Igaz, mintegy 16 000-nyi gyalogos tartozott seregéhez, de
közülük csak a mintegy 6000 főnyi német zsoldost tekintette egyenérté-
kűnek a spanyolokkal. A többiek franciák, pikárdiaiak és gaszkonok
voltak, akik még lőfegyverrel sem rendelkeztek.
Bízott viszont páratlan nehézlovasságában és túlerejű tüzérségében,
melyet korának legkiválóbb tüzér-szakembere, a ferrarai herceg irányított.
A franciák ív alakú csatarendben sorakoztak fel. Némi létszámfölé-
nyüket kamatoztatva - 21 OOO harcos 16 000-rel szemben - megkísérel-
ték átkarolni az ellenséges szárnyakat. Balszárnyuk, a ferrarai herceg és
Louis de Brézé - Itáliát és a spanyolokat jól ismerő öreg harcos -
vezetésével a Ronco folyóra támaszkodott. Parancsnokságuk alá 2000
német gyalog és 700 nehézlovas tartozott.
A derékhad mintegy nyolcezer francia és itáliai gyalogosának jutott
a legnehezebb feladat: állni a spanyol ágyúk összpontosított tüzét, majd
összemérni fegyvereit a kor legjobb gyalogságával.

257
 p:
~
1.// {'//!. !(.'t;
:' r a
''
l) e i
,i

,-

Ra vcn n a

~ ~ ll1,·a,,.ig

lllIIllIIllllll ~ gyah,g,ag

+ ,j j, l• j, 1J1 1J1 1J1 ag, uk

Ravenna

A balszárnyat - a mocsár közelében - az öreg Trivulzio vezette,

csupán 3000 könnyűlovassal és Molard kapitány alig több mint ezernyi
gyalogosával rendelkezett.
A tartalékot a legjobb francia lovagok alkották, La Palice marsall
vezetése alatt. Mintegy másfélezer katonát elkülönítettek a főseregből,
ők Ravenna helyőrségét tartották szemmel, nehogy beavatkozzék a
küzdelembe.
A csatát a történelem eladdig leghevesebb tüzérségi párviadala vezet-
te be. A franciák fölényben voltak: mintegy 80 nehéz és közepes ágyú-
juk ontotta a tüzet a spanyolokra, s a hatást az sem ellensúlyozhatta,
hogy Pedro Navarro húsz nehéz lövege mellett nagyszámú könnyű
ágyút is bevetett, amelyeket öszvérhátra szerelve állandóan moziatott.
A csata első szakasza a spanyoloknak mégis sikert hozott. Agyúik
magasabban álltak, mint a francia lövegek, így tüzük is hatásosabb volt.
A derékhad francia gyalogsága nem tudta elviselni a pusztító spanyol
tűzcsapásokat, a harcosok magukat földre vetve kerestek menedéket.

258
 A tüzérségi párbaj már két órája tartott, amikor egy ügyes döntés
fordulatot hozott a csata menetében. A francia balszárnyon korábban
nem volt tüzérség. Most az estei herceg parancsára ide csoportosítottak
vagy harminc ágyút, és így oldalazva lőhették a spanyol állásokat.
A hatás iszonyatos volt. Most a spanyolok szenvedtek többet a francia
ágyúktól, mint korábban a francia gyalogság a spanyolok jól célzott
lövéseitől. A spanyol kapitányok könyörögtek Navarronak: vezesse már
végre őket rohamra, hogy megszabaduljanak e pokoli tűztől. Navarro
azonban úgy vélte, hogy a roham a spanyol sereg vesztét okozná -
ismerte a francia lovasság erejét -, s várt a kedvező alkalomra.
Szavai azonban semmit sem használtak, a spanyol nehézlovasság
rohamra indult. Ez kellett csak a franciáknak! De Brézé lovagjai köny-
nyűszerrel visszaverték a rohamot és most már maguk is támadásba
lendültek. Az ellenséget maguk előtt söpörve oldalba és hátba támadták
a keményen harcoló spanyol gyalogságot. Hasonlóan alakult a helyzet
a balszárnyon is, ahol Trivulzio csapatai ugyancsak szétverték az ellen-
séges lovasságot, ők is az ellenséges derékhad oldalát és hátát támadták.
Az eladdig rendíthetetlen spanyol gyalogság megingott, s végül Car-
dona parancsára hátrálni kezdett. Még ágyúikat sem tudták megmenteni.
Ám az ütközetnek még nem volt teljesen vége. Gaston üldözni kezdte
a rendben hátráló spanyolokat. Mikor egyik oszlopukat utolérte, meg-
adásra szólította fel a spanyol katonákat. Azok ingerülten válaszoltak:
„Hagyjatok bennünket békén, mert még megjárhatjátok." Gaston de Foix
azonban ezúttal valódi francia lovag módjára viselkedett: nem hallga-
tott az okos szóra. Megsarkantyúzta pompás paripáját és néhány kísé-
rőjével együtt rávetette magát a spanyolokra. Hamarosan ellenséges
katonák gyűrűjében találták magukat. Lautrec, aki ide is követte roko-
nát, s maga is megsebesült, kétségbeesve kiáltotta a spanyoloknak: ,,Ne
öljétek meg! Ő a francia király unokaöccse!" A spanyolok azonban nem
törődtek ezzel, s Gaston de Foix pillanatok alatt tizennyolc sebből
vérezve - valamennyit elölről kapta - terült el a csatamezőn. Utána
igyekvő katonái már csak holttestét menthették ki az ellenség kezéből.
Bár a ravennai csatában jobb tüzérségük és lovasságuk folytán a
franciák nagy győzelmet arattak (ellenfeleik több mint kétezer, a győz­
tesek csaknem ezer katonát vesztettek a szokatlanul véres harcban), a
tehetséges vezér halála nagy csapást jelentett számukra.
Ravenna után vereségek sorát szenvedték el, az új francia parancsno-
kok semmiben sem pótolhatták az elesett Foix-i grófot, az itáliai hábo-
rúk minden bizonnyal legnagyobb hadvezérét. Schinner bíboros ezút-
tal több mint 16 OOO svájci harcost toborzott a franciák ellen. Új sereget
küldtek a spanyolok is, így az új francia főparancsnok, La Palice nagy
túlerővel került szembe. Alig egy évvel Ravenna után, 1513. június

259
6-án az észak-itáliai Novara közelében La Palice felvette a harcot az
egyesült svájci- itáliai hadakkal. Az ellenfelet a ravennai csata lovaspa-
rancsnoka, a tapasztalt Prospero Colonna, Gyula pápa kedvelt hadve-
zére vezette. Sikerült is olyan terepre csalnia az óvatlan La Palice-t,
ahol a nehéz talaj nem engedte kibontakozni a francia lovasság átütő
rohamát. A harcot a gyalogság döntötte el, itt pedig a svájciak egyértel-
műen fölénybe kerültek a kevésszámú némettel erősített pikárdiai és
gaszkon gyalogsággal szemben.
Az ütközet elveszett, s rövidesen egész Lombardia is. Nemsokára
már francia földön folyt a háború. Most már Miksa is beavatkozott és

Spanyol gyalogosok harcra készen

260
landsknechtjei élén, Schinner 8000 svájcijával erősödve, Észak-Fran-
ciaországba tört. Ugyanakkor VIII. Henrik angol király csapatai Calais-n
át benyomultak Artois-ba. Újra kezdődik a százéves háború? Nem
éppen, az angolok sokat vesztettek harci erényeikből, félelmetes hosszú
íjuk már elavult, így a franciák viszonylag könnyen visszaverik a táma-
dást.
Azért az angol dicsőség fénye nem kopott el teljesen. 1513. augusztus
13-án Thérouanne közelében az angolok csúfosan megverték a franciá-
kat. A csatát a nép a „sarkantyúk csatájának" keresztelte el, mivel a
francia lovagok, hogy gyorsabban meneküljenek, még sarkantyúikat is
ledobálták.
E csatában régi ismerősünk, Bayard roppant kellemetlen helyzetbe
került. Lovát elvesztette, mindenfelé csak ellenséget látott. Egy közeli
erdőbe menekült, ahol csakhamar megpillantott egy békésen napozó
angol lovagot. Azonnal elébe pattant: ,,Add meg magad, vagy meg-
halsz!" - kiáltott rá. Mi egyebet tehetett volna a meglepett angol,
minthogy Bayard foglyának nyilvánítsa magát. Majd kissé gúnyosan
megkérdezte: ,,És most mi lesz?" ,,Hogyhogy mi lesz?" - kérdezte vissza
Bayard - ,,Szépen foglyul ejtesz és beviszel engem a táborba!" Az angol
némileg meglepve, de örömmel engedelmeskedett a szokatlan kíván-
ságnak.
Három nap múlva Bayard megunta a fogságot. Bejelentette az angol-
nak, hogy most már elege volt a vendégeskedésből, hazamegy. ,,No, de
mi lesz a váltságdíjjal?" - kérdezte az angol. ,,Miféle váltságdíjjal?" -
vágott vissza az elmés francia - ,,Hisz mindketten elfogtuk egymást, így
a számlát kiegyenlítettük."
Az angol lovag annyira megdöbbent a váratlan fordulattól, hogy szó
és váltságdíj nélkül útjára bocsátotta Bayardot, még kíséretet is adott
mellé, nehogy valami baja essék.
Tulajdonképpen az egész hadjáratra jellemző volt ez a kis történet.
Franciaország nem forgott komoly veszélyben. A svájciakkal kiegyez-
tek, azok 400 OOO ezüsttallér fejében szépen kivonultak Franciaország-
ból. Ami pedig Henriket és Miksát illeti, ők is hamarosan rájöttek, hogy
Franciaországban nem sok babér terem számukra, pénzük is elfogyott,
így ők is visszavonták seregeiket.
Ez a viszonylagos idill csak két évig tartott. Meghalt Lajos király, s
helyébe 1515 januárjában unokaöccse, az alig 19 esztendős /. Ferenc
(uraik. 1515-1547) ,,az utolsó francia lovagkirály" lép. Nagyon jó kül-
sejű, erős, okos, céltudatos uralkodó. Kedveli a művészeteket és a
hadakozást. Hadvezérként ugyan nem sok babért aratott, de érettebb
fővel ügyes diplomáciai sakkhúzásokkal közömbösítette vereségeit.

261
Még olyan csöppet sem lovagi lépéstől sem riadt vissza, mint amilyen
a Szulejmán szultánnal kötött szövetség volt.
Természetesen Ferencet is vonzotta Itália. Elődeivel szemben ő még
műértő is volt, sokat tanult az itáliai mesterektől, udvarából pedig igazi
tudós reneszánsz központot varázsolt. Pompás épületeket emelt, támo-
gatta a művészeket . Am mindenekelőtt katonának érezte magát, s már
uralkodása első évében betört Itáliába, visszaszerezni elődei „jogos"
örökségét.
Az új királyt új tanácsadók kísérték: Charles de Bourbon herceg,
Franciaország connétable-ja (főlovászmester, vagyis a hadsereg pa-
rancsnoka), Lautrec, Alen~on hercege, ,,az ország második embere",
Bonnivet admirális és mások. Ferenc általában nem választott szeren-

Schinner bíboros Marignanónál

262
 A marignanói csata

csésen. Bourbon connétable később átállt az ellenséghez, Lautrec két-

ségtelen katonai erényeit emberi gyengeségek csorbították, a többiek
pedig közepes, vagy éppenséggel gyenge képességű államférfiak és
katonák voltak. Egyetlen igazi hadvezér akadt: élete végén Enghien
hercege, aki végül is „döntetlenre mentette" a már vesztésre álló itáliai
háborút.
Már uralkodása első tavaszán megindult első nagy hadjáratára. Há-
romezer lovas és harmincezer gyalogos kísérte. Vele tartottak a régi
nagyok: d' Aubigny, Louis d' Ars, Trivulzio, La Palice és természetesen
az elmaradhatatlan Bayard lovag, és az új kedvenc: Alenfon, Charles
de Bourbon, meg az egykori ellenfél, Pedro Navarro. A cél Milánó, az
orléansi hercegek ősi öröksége. Itália is készülődött. X. Leó (II. Gyula
még 1513-ban elhunyt) Prospero Colonnát ezer lovassal Milánó védel-
mére küldte, s csapatokat indított útnak a nápolyi spanyol alkirály is.
Velence viszont ez alkalommal a francia király megbízható, s mint a
későbbiekben majd látjuk, fölöttébb hasznos szövetségese lett.
Az igazi ellenfél most is Schinner bíboros. 15-20 OOO svájci érkezett
és igyekezett elállni a francia hadsereg útját. Az elővédet azonban
Bourbon vezette, aki egy járhatatlannak hitt hágón át Itáliába kalauzol-
ta az egész francia hadsereget. A svájciak egész Vercelli-ig vonultak
vissza. Lázas tárgyalások kezdődtek: a svájciakat nagyon nehéz meg-
verni, de legalább ugyanilyen nehéz megvásárolni őket . Az üzlet már-
már létrejött, amikor Schinner újból közbelépett és meghiúsította a
megegyezést. Most már csak egy alapos vereség győzhette volna meg
a keményfejű hegylakókat, de amazok is ugyanígy gondolkodtak, s így
1515. szeptember 13-án és 14-én végbement az egész itáliai háború
egyik legvéresebb, és mindenesetre legfeleslegesebb csatája: a marigna-
nói ütközet.
A kétnapos csatáról már rengeteget írtak össze, a „lovagság utolsó
diadalaként" dicsőítették. Diadalódákat zengedeztek Ferenc király vi-

263
 Fogatolt löveg az 1520-as évekből

tézségéről és nagyszerű hadvezéri erényeiről. Az igazság az, hogy

mindkét fél elismerésre méltó helytállásától eltekintve, semmi jót sem
mondhatunk az ütközetről. Még felvázolni is felesleges, mintha felhe-
vült bikák párviadalát írnánk le, úgy zajlott le ez a nevezetes összecsa-
pás. A francia lovagok szinte megállás nélkül rohamoztak, a francia
ágyúk csöve teljesen átizzott a sok lövéstől, a svájciak pedig rendületle-
nül állták a sarat. A seregeket senki sem vezette, ez a svájciaknál
mindennapos, ám a franciáknál mégiscsak furcsa volt. Ferenc király és
valamennyi vezére egyszerű lovagként harcolt, csupán az a cél vezette
őket, hogy személyesen minél több svájcit küldjenek a másvilágra.
A bőszült harcosok talán még ma is verekednének, ha a csata másnap-
ján végre oda nem téved egy értelmes katona, Bartolomeo d' Alviano,
aki kilenc esztendővel azelőtt Agnadellónál csaknem megverte a franci-
ákat. Most a franciák szövetségeseként segélyhadával közeledik a csata-
tér felé. Előrelovagol, hogy személyesen győződjön meg arról, hogy áll
a helyzet. Mint a mesterség fogásait kiválóan ismerő condottiere, un-
dorral szemléli az értelmetlen mészárlást. Sikerül rövid beszélgetést
folytatnia Ferenc királlyal, akit hívei egy pillanatra kiragadnak a csata
forgatagából, s megígéri neki, hogy délutánra seregestül együtt vissza-
tér. A király boldogan tovább verekszik, Alviano pedig csapataihoz
lovagol.
A velencei hadvezér beváltotta a szavát. Csapataival együtt délutánra
feltűnt a csatatéren és oldalba támadta a svájciak balszárnyát. Ez a jó
ütemben végrehajtott hadmozdulat kizökkentette tartásából a minded-
dig szilárdan helytálló hegylakókat. Már eddig is sokat szenvedtek az
ágyútűztől , <; most ez az újabb balszerencse teljesen megtörte őket .
Halottak ezreinek hátrahagyásával a szokásosnál kissé gyorsabban, s
főleg rendezetlenebbül, otthagyták a csatateret és visszavonultak he-
gyeik közé.

264
 A csatának egy haszna mégiscsak volt. Ettől kezdve egészen az 1789-
es nagy forradalomig mindig akadt népes számú svájci katona a francia
király seregében, a svájci zsoldosok legnagyobb felvevő piacává Fran-
ciaország lett. Persze ezt az egyezséget véráldozat nélkül is megköthet-
ték volna, ez a megoldás azonban senkinek sem jutott eszébe.Ferenc
mindenesetre roppant meg volt elégedve sikerével: ,,Ilyen szép és gáláns
harcot még senki sem vívott" - írta a csata után anyjának, Savoyai
Lujzának - ,,a svájciak keményen és elszánt dühvel verekedtek."
Ezután Milánó került sorra. Nem kellett érte sokat harcolni. Massi-
miliano Sforza belátta, hiába minden ellenállás és épp egy hónappal a
marignanói csata után, a páviai szerződésben 90 OOO ezüsttallér fejében
lemondott milánói jogairól. Kormányzóként Odet de Foix-t, Lautrec
márkiját nevezte ki a király, majd diadalittasan visszatért hazájába.
Lautrec hadvezéri és emberi tulajdonságairól már a kortársak sem
voltak egy véleményen. Blaise de Montluc, a 16. század talán legjele-
sebb katonai írója, aki szolgált seregében, jóképességű hadvezérnek
látja, aki ismeri a mesterség szabályait. Mások szemére vetik erélytelen-
ségét és kapzsiságát. Valóban szépen kidolgozott haditerveket készített,
amelyek aztán, többnyire nem Lautrec hibájából, - kudarcot vallottak.
Azt mondhatnók róla, hogy két évszázaddal korábban született a kelle-
ténél. Finom húzásai bizonyára érvényesültek volna az állandó hadse-
reg szabályokhoz szokott, fegyelmezett csapatainál, de csődöt mondtak
a fegyelmezetlen és kiszámíthatatlan zsoldosok között. Egyelőre azon-
ban még sikeresen verte vissza a császár és a spanyolok nem túlságosan
heves támadásait és rendezett állapotokat teremtett Milánóban is. Fe-
renc tulajdonképpen helyesen járt el, amikor már uralkodása első évé-
ben biztosítani kívánta milánói jogait. Országát ugyanis hamarosan
rettenetes veszély fenyegette. Már csak évek kérdése volt, hogy két
legnagyobb ellensége, Spanyolország és a Német Birodalom mikor lép
perszonálunióba egymással. Mindkét országnak ugyanis a Burgundiá-
ban nevelkedő, akkoriban 15 esztendős Károly herceg volt az örököse.
Károllyal teljesedett be a Habsburgok ügyes házassági politikája.
A fiatalember ugyanis apai ágon Miksa császár, anyai ágon a Katolikus
Királyok unokája volt. Apja, Szép Fülöp, Burgund-Németalföld kor-
mányzója már 1506-ban fiatalon elhunyt, anyján, Johanna hercegnőn,
a spanyol trón örökösén pedig egyre inkább elhatalmasodott az elmebaj
(Őrült Johanna néven ismerték már kortársai is). Két fiút és három
leánygyermeket szült, közülük ketten vezető szerepet játszottak Euró-
pa, s közelebbről hazánk történetében is. Illő, hogy közelebbről megis-
merkedjünk velük.
Nemcsak korát, hanem képességeit tekintve is Károly (uraik.
1516-1556) volt közülük a legkiemelkedőbb. Komoly, céltudatos,

265
 Odet de Foix, Lautrec őrgrófja

kiváló politikai érzékkel és

emberismerettel megáldott,
bölcs uralkodóvá fejlődött.
Egész életművét mélységes hi-
vatástudat, küldetésébe vetett
már-már konoksággá mereve-
dő hit, mély vallásosság kísér-
te végig. S bár életét távol a
világ zajától, kolostorban fe-
jezte be, gyakran engedett a
bűnös világ csábításainak, s
míg ereje engedte, sohasem
tudott ellenállni a szebbik nem
csábításainak (egyik kalandjá-
nak „gyümölcse" Don Juan
d'Austria, az 1571-es lepantói tengeri csata győztese), kedvelte a vadá-
szatot, a bőséges lakomákat. Ferenccel ellentétben ő ritkán vezette
személyesen hadait. Nem az életét féltette, hanem egyfelől tudta, hogy
vezérei jobban értenek a hadi mesterséghez, mint ő, másfelől nem
egyeztethette össze magas méltóságával, hogy maga is egyszerű lovag-
ként verekedjen az ellenséggel.
Ő az utolsó igazi német-római császár, aki életre akarta kelteni a
„szent birodalom" rég árnyékká vált szellemét, s szinte egész Európát
jogara alatt kívánta egyesíteni. Nem puszta becsvágy vezette, amikor
mind a spanyol királyi (1516), mind a német császári trónt (1519)
megszerezte magának, hanem úgy gondolta: e két hatalmas birodalom
élén valósíthatja meg csak álmait.
Nagyapja, Aragóniai Ferdinánd sokkal reálisabban mérte fel a hely-
zetet, és egész életében tiltakozott az ellen, hogy Károly mindkét biro-
dalom uralkodójává emelkedjék. Megsejtette azokat a veszélyeket - az
egyes országok és tartományok egymástól messze eltérő érdekeit - ,
amelyek végeredményben meggátolják majd, hogy Károly álmai betel-
jesedjenek. Ám már 1516-ban meghalt és így nem állhatott örököse
terveinek útjába.

266
 Ferdinánd azt akarta, hogy ha már Károlyt nem sikerül eltéríteni a
német császárság ingatag és veszélyes útjáról, legalább Spanyolországot
megmentse attól, hogy túlságosan belebonyolódjék az európai nagypo-
litika veszélyes örvényeibe. Ezért az udvarában nevelkedett, bátyjánál
egy esztendővel :fiatalabb Ferdinándot szánta a spanyol trónra. Az
ifjabb herceg tehetség dolgában nyomába sem léphetett bátyjának,
akihez mindvégig tisztelettel vegyes irigységgel ragaszkodott, s utasítá-
sait szinte mindig vakon teljesítette. Jóindulatú, közepes képességű
emberré érett, csak következetességben, makacsságban bizonyult Ká-
roly méltó partnerének. Meg kellett elégednie Ausztria hercegének
szerény címével addig, míg nem sikerült királlyá nőnie ki magát. II.
Lajos (uralk. 1516-1526) halálával megüresedett a cseh és a magyar
trón, és Ferdinánd, Károly ellenkezését leküzdve, mindkét koronát
meg is szerezte magának. Ezzel ő lett a Habsburg-ház ausztriai ágának
megalapítója. Károly nem irigységből ellenezte öccse királyi ambícióit.
Úgy látta: Európa sorsa az itáliai csatamezőkön dől el, ezért nem akarta
erőit szétforgácsolni, s a Duna-medencében felvenni a harcot a hatal-
mas oszmánokkal.
Ismét visszakanyarodunk Itáliába, illetőleg Franciaországba. 1. Fe-
renc nagyon jól látta, milyen fenyegetést jelent számára Károly egye-
sült spanyol-német birodalma. Megpróbálta tehát megakadályozni Ká-
roly német császárrá választását.
Ezért, amikor 1519 januárjában Miksa császár búcsút mondott a
világnak, büszke címeket és rengeteg adósságot hagyományozva utód-
jára, Ferenc maga is jelöltette magát a császári trónra. A császári címet
ugyanis nem örökösödés, hanem választás útján töltötték be. A válasz-
tás rendjét még IV. Károly császár szabályozta nevezetes, 1356-ban
kibocsátott Aranybullájában. Ennek megfelelően hét választófejede-
lem, vagyis a mainzi, trieri és kölni érsek, a cseh király, a szász herceg,
valamint Pfalz és Brandenburg őrgrófja döntötte el szavazással, kit
ültetnek a német császári trónra.
Ezúttal Frankfurtban gyülekezett a hét választó. Jelöltekben most
sem volt hiány, azonban csakhamar kikristályosodott, hogy csupán
ketten pályázhattak eséllyel: Károly és Ferenc. Nagy licitálás kezdő­
dött, mindenki tudta ugyanis, hogy azt választják meg császárrá, aki
gazdagabb ajándékokkal kedveskedik a mindenható választóknak.
A pénzügyi csatát Károly nyerte meg, mivel Európa leggazdagabb
polgára, az augsburgi J akob Fugger alaposan kiürítette kincseskamráit:
óriási összeget, 543 585 rajnai forintot bocsátott Károly rendelkezésére,
s ez eldöntötte a választás sorsát. Fugger kézzelfogható érveinek enged-
ve ugyanis 1519. június 28-án a választófejedelmek egyhangúlag Ká-
roly, spanyol királyt választották a „német nép szent római birodalmá"-
nak császárává.
267
 Most már elkerülhetetlen volt, hogy kirobbanjon az újabb háború
Európa két leghatalmasabb és legbecsvágyóbb uralkodója között. Lát-
szólag Károly helyzete volt kedvezőbb: Spanyolország, Németalföld és
a Német Birodalom uraként szinte teljesen bekerítette Franciaországot,
s rendelkezésére álltak a nemrégiben felfedezett Amerika egyelőre ki-
meríthetetlen arany- és ezüstkincsei. Károly birodalma lakosságát te-
kintve is fölénybe került Európa akkoriban legnépesebb országával,
Franciaországgal szemben: a gyarmatokat nem számítva, Károly 22-23
millió alattvalójára támaszkodhatott, ugyanakkor Ferenc Franciaorszá-
gának lakosságát mintegy 14-15 millióra becsülhetjük. S ha még azt is
hozzáfűzzük, hogy a spanyol-német hadseregnek jobb katonái, főleg
sokkal jobb hadvezérei voltak mint a franciáknak, akkor igazán remény-
telennek ítélhetjük szegény francia lovagok helyzetét.
Az igazság azonban sokkal bonyolultabbnak bizonyult. Károly csak
nehezen tudta megmozdítania a német fejedelmeket, akiket a gyors
ütemben terjedő reformáció is még inkább széthúzásra ösztönzött.
Spanyolországban 1520-ban kirobbant a commufierok- vagyis a váro-
sok- felkelése, amely egy időre a hadsereg erejét is lekötötte. A nemes-
ség és a főrendek pedig nem szívesen hoztak újabb áldozatokat. Német-
alföldet pedig - az egykori Burgundiát - szoros gazdasági és személyi
szálak fűzték Franciaországhoz. A francia nemesség és a polgárság ezzel
szemben viszonylag szilárdan sorakozott fel királya mögött, s ez az
egység kiegyenlítette az erőviszonyokat.
Az újabb itáliai háborút Milánó kérdése váltotta ki. Károly, német
császárként a város hűbérurának tekintette magát és X. Leó pápával
egyetértésben, a Sforza család egy újabb tagját, Franciscót (Ferencet)
tette Milánó hercegévé. Egyidejűleg Burgundiában és a spanyol-fran-
cia határon fekvő kis királyságban, Navarrában is fellángoltak a harcok.
A franciák balszerencséjére Lautrec éppen Navarrában harcolt, s he-
lyette testvére, Thomas de Foix, Lescun grófja vette át Milánóban a
nehéz kormányzói posztot.
Lescun rendkívül bátor, ugyanakkor gőgös és kevés ésszel megáldott
lovag volt, teljesen alkalmatlan e nagy diplomáciai ügyességet igénylő
tisztségre. Nem vette komolyan a fenyegető veszedelmet, lovagjaival
céltalanul portyázott a gombamódra szaporodó itáliai csapatok között,
s közben egyik város a másik után veszett el a franciák számára. A milá-
nói száműzöttek Reggio romagnai városban gyülekeztek. Lescun
megpróbálta rohammal bevenni a várost, de akcióját Francesco Guicci-
ardini, a kiváló történetíró - sikeresen kivédte.
Már-már összecsaptak a hullámok Lescun feje fölött, amikor Lautrec
1521. július 29-én 300 nehézlovas és 6000 itáliai gyalogos élén bevonult
Milánóba. Serege csakhamar megerősödött, ám (mint a későbbiekben

268
látjuk majd) ebből csak baj származott: a svájciak ugyanis, bár csak
6000 katonát ígértek, 10 OOO harcost küldtek támogatására. Ez az
egyébként örvendetes esemény azonban inkább megijesztette semmint
megnyugtatta a francia tábornokot: még 6000 svájcit sem tudott fizetni,
nem hogy tízezret!
Egyelőre azonban nagyon is tudta őket használni: a szorongatott
francia helyőrségek erősítésére küldte őket. A legsúlyosabb helyzetben
Párma helyőrsége volt. Lescun és büszke lovagjai itt arra kényszerül-
tek, hogy gyalogosan harcolva verjék vissza az ellenfél betörési kísérle-
teit. A falon hatalmas rés tátongott, a támadó császári és spanyol
katonák nap mint nap megrohamozták a rést, be akartak törni a város-
ba. A francia lovagok azonban legszebb napjaikhoz méltóan vereked-
tek: »Kísérőim nem emberek, hanem egyenesen oroszlánok voltak.'' -
mondta később katonái bátorságát elismerve Lescun. Nem harcoltak
hiába. Lautrec busás zsold ígéretével rávette a svájciak egy részét, hogy
kövessék, végül is felmentette a szorongatott várost. A franciák nem
üldözték ellenfeleiket, mivel alig 2000 svájcival és 3000 egyéb harcossal
rendelkeztek.
Ugyanakkor nőttön nőtt az ellenség ereje: a buzgó Schinner bíboros
most is kitett magáért: 8000 svájcit toborzott, akik csatlakoztak a csá-
száriakhoz. Lautrec svájciaiban is felébredt a honfiúi buzgalom - a
franciák gyéren fizették zsoldjukat - és kijelentették: nem harcolnak
honfitársaik ellen. Lautrec nem tehetett mást, minthogy rajtaütésekkel
háborgassa az ellenséges csapatokat, megtámadja szállítmányaikat és a
jól védhető Oglio folyó mellé húzódjon vissza.
Itt sem maradhatott sokáig. Prospero Colonna, a manőverek nagy-
mestere, az ellenséges hadak fővezére innen is kiszorította: színlelt
támadást intézett Milánó ellen. Lautrec feladta kedvező állását és nála
szokatlan gyorsasággal Milánóba vonult, s ott készült a várható ostromra.
Most pedig sétáljunk át a másik táborba és vegyük szemügyre azokat
a vezéreket és katonáikat, akik rövid néhány hónap alatt csaknem egész
Lombardiából kiszorították a franciákat.
A sereg vezetőjével, az öreg és tapasztalt római arisztokratával, Pros-
pero Colonnával már többször is találkoztunk. Kissé lassú gondolkodá-
sú öregúr volt, kerülte a csatát, jobban szerette ügyes hadmozdulatok-
kal megzavarni az ellenséget. Nem szerette a meglepetéseket, ő sem
nagyon élt velük, túlzott óvatossága miatt számos alkalmat hagyott
kiaknázatlanul. Két spanyol alvezére viszont fiatalabb, merészebb és
főleg jobb katona volt, mint az öreg mester. A félig olasz, félig spanyol
Ferrante d'Avalos, Pescara márkija, Gonzalvez de Cordova mellett a kor
legjobb spanyol hadvezére. ő is a manőverek híve - ,,adjon Isten száz
év háborút, de csatát egyet sem" - mondogatta. Harminchat esztendős,

269
Menetelő spanyolok. Dombormú
Muskétás

271
bőséges harci tapasztalattal rendelkezik. Colonnával ellentétben a
gyors, váratlan megoldások híve. Bár a ravennai csatában még a köny-
nyűlovasság parancsnokaként szerepelt, később mind jobban felismerte
a gyalogság jelentőségét, s kiválóan értett a gyalogos harcrend felállítá-
sához.
Társa, a „bikanyakú" Antonio de Leyva már nem ennyire a finomsá-
gok embere. Nyugodt, a végtelenségig megbízható katona, akit a „re-
ménytelen helyzetek mesteré" -nek ismertek.
Említésre méltó még egy kiváló itáliai lovasparancsnok, Giovanni di
Medici, aki korábban a franciák zászlója alatt szolgált. Ő szinte az
egyetlen „könnyűlovas specialista" egész Itáliában, csapatát „Fekete
Sereg" -nek nevezte el - nem tévesztendő össze a Mátyás egykori,
zsoldosokból verbuválódott hasonnevű seregével.
Colonna sem rendelkezett nagy haderővel: összesen 10 OOO spanyol
és itáliai gyalogossal és mintegy 2000 lovassal űzte vissza a még nála is
gyengébb Lautrec-t Milánóba, s most magát a nagy lombard várost is
ki akarták ragadni a franciák kezéből.
November 19-én, sötét, esős éjszakán zajtalanul nyomult előre a
Pescara márki vezette elővéd. Milánó alá értek, s hamarosan felfedez-
ték, hogy az egyik falon rés tátong, amelyet senki sem őriz. Pescara
gyorsan döntött, nem várta be a fősereget, hanem négyezer katonájával
egyetemben betört a résbe. A franciák nem számítottak támadásra,
álmukból felriadva nem is igen gondolhattak védekezésre. Lautrec is
elvesztette a fejét, serege romjaival villámgyorsan Comóba menekült.
Később összeszedte magát, lendületes támadást indított Cremona el-
len, amelyet egyetlen rohammal el is foglalt, s itt rendezkedett be téli
szállásra.
A következő évben mindkét fél felkészült a háború folytatására.
A franciák helyzete egyáltalán nem volt reménytelen. Csapataik szilár-
dan tartották Genovát, Novarát, Cremonát és a milánói fellegvárat, a
Lago Maggiore partvidéke teljesen a kezükben volt, így nem szakadt
meg az összeköttetés a velencei szövetségessel sem. Ráadásul Lautrec
végre nagyobb összeget, 400 OOO ezüsttallért kapott, amivel már újból
felfogadhatta a pénzéhes svájci zsoldosokat. A szerencse is segítségére
sietett: a zürichi kanton vezetőit felháborította a katonák svájciakhoz
méltatlan viselkedése, szigorúan megdorgálták őket, s a franciákat kien-
gesztelendő két kiváló kapitány: Arnold von Winkelried és Albert Stein
vezetésével, 8000 gyalogost küldtek Lautrec táborába.
Természetesen a császáriak is megerősítették hadaikat. Schinner
jóvoltából újabb svájciak csatlakoztak a sereghez, s ami ennél sokkal
fontosabb volt, 6000 válogatott német gyalogos élén a nagy Jörg von
Frundsberg is megérkezett. Így a két sereg egészében véve hasonló

272
erőkkel rendelkezett: mintegy 24 OOO császári katona állt szemben
28 OOO franciával. A had egy részét természetesen a várakba szórták
szét, így egyik fősereg létszáma sem érte el a 20 OOO főt.
Először Lautrec támadott: mindenáron vissza akarta foglalni Milá-
nót. Francisco Sforza azonban ügyesen védte a várost - hatalmas
árokkal szigetelte el a fellegvárat-, így a két francia sereg nem egyesül-
hetett. A város mégis válságos helyzetbe került, amikor feltűnt a látha-
táron Colonna felmentő serege.
Lautrec azonnal felhagyott az ostrommal és szembefordult a császá-
riakkal. Ütközetre - mondanunk sem kell - nem került sor, mindkét
vezér többre becsülte az ügyes manővereket a brutális nyílt csatánál.
A császáriak elérték céljukat, Milánót felmentették, s mivel ők is
újabb svájciakat vártak, visszahúzódtak észak felé. Itt, Milánótól alig
6-8 kilométernyire a Lambro folyó mentén a bicoccai vadászkertben
verték fel táborukat. Félelmetes hadállást építettek ki: a négyszögletű
vadaskert közepén kastély állt; itt rendezték be főhadiszállásukat.
A bokros, vizenyős területet mély vízmosások szabdalták szét, mögöt-
tük jól védhető löszteraszok emelkedtek. Milánó irányából egyetlen
vashídon át lehetett behatolni a kertbe, a többi oldalt részben a Lambro
íve, részben az említett árkok és vízmosások védték. A mesterséges
akadályok mögött ágyúállások emelkedtek, landsknecht és spanyol gya-
logos csapatok sorakoztak.
Aligha akadt olyan hadvezér, akinek kedve támadt volna arra, hogy
megpróbálja kiverni az ellenfelet e csodálatos védőállásból. Lautrecnek
sem volt. Ám a véletlen, illetőleg a svájciak mohósága közbeszólt.
Lautrecnek természetesen már elfogyott a pénze, s nem tudta teljesen
kielégíteni a hegyek harcias és fölöttébb anyagias fiait. A svájci tisztek
megtanácskozták a dolgot és ultimátumot nyújtottak át a francia tábor-
noknak: kifizeti őket, hazamennek, vagy megütköznek az ellenséggel.
A svájciakat ugyanis nagyon csábították a császári tábor kincsei, s
mélységesen lenézve a landsknechteket és a spanyolokat, biztosra vet-
ték a sikert. ·
A francia vezérek már kevésbé bizakodtak. Még abba is belementek
volna, hogy elengedjék a svájciakat, semhogy megkockáztassák a rend-
kívül erős császári állás ostromát.
Lautrec azonban kivételesen kockáztatott, úgy gondolta, ha veresé-
get szenved, akkor sem származik nagyobb baj, legfeljebb tényleg
hazamennek a svájciak. Seregét két részre osztotta: a gyalogság Anne
de Montmorency (vigyázat, nem hölgyről van szó!) vezetésével megke-
rülte a hatalmas vadaskertet és hátulról igyekezett betörni a császári
táborba. Ugyanekkor a lovagok - Lescunnel az élükön - a Lambro
hídját próbálták hatalmukba keríteni. A tartalékot a velencei segélyhad
képezte.
273
 A császáriak felkészültek, gyalogságuk három hatalmas oszlopba
sorakozva várta a svájciak támadását. A balszárnyon Pescara helyezke-
dett el spanyoljaival, a derékhadat Frundsberg landsknechtjei alkották,
akik égtek a vágytól, hogy végre diadalt üljenek a híres svájciakon, a
legkevésbé veszélyeztetett jobbszárnyon pedig Francesco Sforza állt
tiroli katonáival.
A csatarend előtt, csatárláncot alkotva, mintegy 1500 spanyol és
német muskét"ás leste az ellenség közeledtét. A lövészek mögött illetve
az oszlopok között 40 ágyút telepítettek a császáriak.
A hidat a lovassággal és néhány száz itáliai gyalogossal Leyva védte.
Mindent összevetve tehát mintegy 13-14 OOO német, spanyol és itáliai
gyalogos és 1200 lovas várta Lautrec kb. 16 OOO katonájának rohamát.
Elsőként a svájciak támadtak. Nem kerestek fedezéket a pusztító
ágyú- és puskatűz elől, zárt sorokban siettek a halálba, s mielőtt még
elérték volna az ellenséget, csaknem kétezer katonájuk maradt holtan
a csatamezőn. A többiek átvergődtek a vizesárkon, elűzték az ellenséges
lövészeket, s újból rendezve zilált soraikat, fenyegetően közeledtek
Frundsberg németjei felé.
E pillanatban lendült támadásra a francia nehézlovasság. Lescun és
lovagjai remekül harcoltak. Kierőszakolták az áttörést, nemcsak Leyvát
űzték vissza, hanem már Sforza gyalogosait is szorongatták. Mögöttük
ezernyi francia lovas, Lescun, La Palice, Pont St. Rémy és más híres
lovagok vezetésével szintén átrobogott a hídon és szétbontakozódott.
S mivel a svájciak is megindultak Frundsberg ellen, úgy tűnt, az
eszeveszett vakmerőség győz a logika fölött. Az ugyanis biztosnak
látszott, hogy a landsknechtek nem állhatnak ellen vagy négyezernyi
dühödt svájci mindent elsöprő rohamának. Mégis: Frundsberg, az
ekkor már negyvenhét esztendős sváb kisnemes, aki már kora ifjúságá-
ban meglátta, hogy a gyalogságé a jövő, szilárdan kitartott. Mintha
megérezte volna, hogy élete nagy napja előtt áll. Hidegvérrel osztogatta
parancsait, elhitette ingadozó embereivel: le tudják győzni a svájciakat.
Pedig azok is kétségbeesett elszántsággal harcoltak. Arnold von Win-
kelried, az egyik kapitány rávetette magát az előtte falként tornyosuló
lándzsásokra, bár testébe több lándzsa fúródott, lendülete holtában is
elsodort néhány szembenálló landsknechtet, s utat tört bajtársainak az
ellenség acélfalába. (Bátor tettét a hagyomány másfél évszázaddal hát-
rább tolta a történelemben és az 1386-os sempachi diadalhoz fűzte, így
a bátor, de kapzsi zsoldoskapitány emléke népi hősként rögződött meg
a svájciak tudatában.)
Frundsberg landsknechtjeit azonban ezen a napon egyszerűen nem
lehetett legyőzni. Vezérük bátorsága és hidegvére rájuk is átragadt, s
rövid negyedóra alatt visszaverték a svájciak elkeseredett rohamát.

274
 Arkebuzos lovaskatona

Winkelried mellett Stein is elesett - őt állítólag maga Frundsberg döfte

le hosszú lándzsájával-, így a vezér nélkül maradt svájciak - életükben
először - csúfosan megfutottak.
Ezzel tulajdonképpen a csata sorsa is eldőlt. Ugyanis Pescara sem
maradt tétlen: spanyoljai élén szembefordult a francia nehézlovasság-
gal, amelyet újból visszaűzött a hídon. A franciák nagyobb bajba is

275
 Gyalogság harca a lovagok ellen

kerülhettek volna, ha Pont St. Rémy bátorsága meg nem menti őket.
Embereivel ugyanis fedezte a visszavonulást, s csak akkor vonult maga
is vissza, amikor már az egész francia sereg biztonságban volt.
Lautrec nem érezte magát vesztesnek. Elesett ugyan több mint kéte-
zer svájci és néhány tucat francia lovas, de a császáriak is jelentős
veszteségeket szenvedtek. Megint támadni akart, de a svájciaknak ele-

276
gük volt Frundsbergből, s megtagadták az engedelmességet. Vereségük
annyira sokkolta őket, hogy nem sokkal később cserbenhagyták Laut-
recet és visszavonultak biztonságos hegyeik közé. Az óvatos velenceiek
is követték a svájciak példáját, elhagyták a francia tábort. S mivel a
Cremonába szorult Lescun is megadta magát, így Lautrecnek nem
maradt más választása, minthogy néhány száz emberével visszavonul-
jon Franciaországba.
Itália tehát lényegében elveszett a franciák számára. Lautrecet levál-
tották és a Genova térségében tevékenykedő új hadsereg élére a kor
talán legtehetségtelenebb hadvezére; Guillaume de Goffier, Bonnivet
grófja, Ferenc király másik kedvence került.
Még ugyanebben az évben másik csapás is érte a franciákat: a kiváló
képességű Bourbon connétable áruló lett és V. Károly szolgálatába állt.
A herceget a király igazságtalansága űzte át az ellensége~ táborba:
Ferenc ugyanis - a nőági örökösödést tiltó ősi száli frank törvényt
felrúgva - megtiltotta, hogy a család egyik kihalt ágának hatalmas
vagyonát örökölhesse. A Bourbon bosszút esküdött, megígérte Károly-
nak, hogy egyetlen esztendő alatt Franciaország urává teszi.
1522 végén három irányból is támadás érte Franciaországot: Pikar-
diában partra szálltak az angolok, egy spanyol hadsereg Bayonne-t
ostromolta, Wilhelm von Fürstenberg landsknechtjei pedig Champag-
ne-t támadták. A Bourbon esküvel ígérte a császárnak, hogy tartomá-
nyának nemesei egy emberként kelnek fel mellette, s csatlakoznak·
Fürstenberg csapataihoz.
A nagy reményekkel indított hadjárat azonban fél év alatt összeom-
lott; senki sem csatlakozott az áruló Bourbonhoz, így Fürstenberg
landsknechtjeit hamarosan kiszorították Franciaországból. Lautrec jó-
vátette bicoccai vétkeit és megvédte Bayonne-t, a magukra maradt
angolokat pedig a hideg és az éhség kényszerítette visszavonulásra.
Bonnivet gróf viszont hibát hibára halmozott. Könnyűszerrel elfog-
lalhatta volna Milánót, mivel a védők nem számítottak arra, hogy a
francia sereg ilyen hamar visszatér, de Bonnivet „módszeresen" akarta
hatalmába venni a várost és csapataival kényelmesen nyomult a falak
alá. Ám mire odaért, a császáriak villámgyorsan cselekedtek: kijavítot-
ták az előző ostromban megrongált védműveket, megerősítették a hely-
őrséget. Így 1523. szeptember 14-én Bonnivet-nek valóban módsze-
res ostromot kellett indítania. Bayard ugyan elfoglalta a közeli Lodit,
de ez sem sokat segített. Az ostrom, bár egész télen át tartott, mégis
eredménytelen maradt, a felmentő seregek közeledtek, ezért az össze-
csapásra nem vállalkozó Bonnivet visszavonult. Zúgolódó svájci kato-
nái' magára hagyták, serege felmorzsolódott a fárasztó, kisebb-nagyobb
harcokkal tarkított visszavonulás során.

277
 Egy ízben az egész hadsereg veszélybe került: 1524. április 30-án az
aostai völgyben Pescara csapdát állított a franciáknak. Ám az utóvédet
a bátor és tapasztalt Bayard vezette, aki önfeláldozóan állta el az ellen-
ség útját. A francia sereg megmenekült, de Bayardot halálra sebezte egy
spanyol muskétás golyója. A „félelem és gáncs nélküli lovag" utolsó
perceit udvarias és sajnálkozó spanyol kapitányok körében töltötte.
A csatában a bátran harcoló Bonnivet is megsebesült, ez bizonyára
hasznára vált a franciáknak, mivel a csapatok vezetését a tapasztalt
St. Pol gróf vette át, aki sikeresen átvezette az Alpokon a sereg marad-
ványait.
A kocka tehát ismét megfordult: 1524-ben újból francia földön fo]yt
a háború. Pescara és Bourbon connétable mintegy 18 ezer katonájával
végigpusztította Provence-t, s a sereg augusztus 19-én Marseille alá
érkezett. Charles de Bourbon lebecsülte a város polgárait: ,,Három
ágyúlövés sem kell neki, s máris megnyitják a kaput előttünk!" -mondot-
ta. Csalódnia kellett, a polgárok fegyvert ragadtak és bátran védték
városukat.
Az ostrom egy hónapig húzódott, a császáriak nem tudtak tért nyer-
ni, katonáikat a vérhas tizedelte. Fenyegetően közeledett felmentő
seregével Lautrec is, mire a császáriak a franciák állandó zaklatásától
kísérve, nagy nehézségek árán visszavergődtek Itáliába.
Ferenc megragadta a kedvező alkalmat, s 1524 őszén hadaival újból
feltűnt az itáliai hadszíntéren. Helyzete ezúttal kedvezőbbnek látszott.
Pescara seregének pusztulásával nem maradt számottevő császári vagy
spanyol katonaság Itáliában. V. Károly kincstára kimerült, nehezen
tudott új sereget zászlója alá toborozni. Az olasz városállamok politikája
is megváltozott: már nem a franciákat, hanem a császáriakat tartották
veszedelmesnek és Ferenc királynál keresték az orvoslást. A szervezke-
dés élén a közismert franciabarát Medici pápa, VII. Kelemen állott.
A csaknem húszezer gyalogosból és háromezer lovasból álló francia
sereg ötvenhárom nagy, illetve közepes űrméretű lövegével együtt 1524
októberének derekán ért Milánó alá. A várost szinte senki sem védte:
a lakosság nagy része - élén Francesco Sforza herceggel - a pestis elől
már elhagyta Milánót, amely így küzdelem nélkül került a franciák
birtokába. A fellegvár ugyan még- tartotta magát, de a franciák nem
törődtek vele és a délkeleti irányba visszavonuló császári hadsereg után
nyomultak. Az alig 9000 főnyi császári-spanyol sereg, melyet ezúttal
a nápolyi alkirály, Lannoy vezetett (az öreg Prospero Colonna már
1523-ban elhunyt) kétségbeesett helyzetbe került: vagy egész Nápolyig
vonul, vagy vállalja a biztos vereséggel fenyegető ütközetet.
A magukat biztos győztesnek vélő francia vezérek haditanácsot tar-
tottak. Lautrec Franciaországban maradt, így Bonnivet vitte a szót.

278
Úgy gondolta: a császáriakkal már nem kell törődni, inkább még a tél
beállta előtt foglalják el a gazdag Páviát. A tapasztaltabb vezetők tilta-
koztak a terv ellen, hangoztatták, hogy először az ellenséges mezei
hadat verjék szét, Pávia ezután bizonyosan szinte harc nélkül kerül
majd kezükbe.
A király, aki sohasem dicsekedhetett valami kiváló emberismerettet
ezúttal is kedvencére, Bonnivet-ra hallgatott, és elrendelte Pávia ostro-
mát. A hír hallatára a császári vezérek ujjongtak, Pescara felkiáltott
,,Győztünk már és most is győzni fogunk!"
A franciák döntése nem csupán a hadviselés elemi szabályaival,
hanem a józan ésszel is ellenkezett. Ahhoz, hogy egy várat biztonsággal
meg lehessen ostromolni, előbb gondoskoni kell arról, hogy ne legyen
a közelben ellenséges sereg, amely megzavarhatná az ostromművelete-

Ágyúk a csatamezőn a 16. század elején

279
ket. S ha most a Lodinál csoportosuló császári hadat szétverik, Károly
nem tudott volna egyhamar új hadsereget küldeni Itáliába.
A franciák 1524. október 26-án értek a Milánótól alig 20 km-re fekvő
Pávia alá. A városról már olvastunk: Nagy Károly itt fogta el a szeren-
csétlen Desiderius, longobárd királyt. Már akkor is több mint egy évig
tartotta magát, s 1524-ben sem bizonyult könnyebb diónak. A város
délnyugatról a Ticino folyóra támaszkodott, melynek egy sekélyebb
mellékága dél felől is némi biztonságot nyújtott a védőknek. Lényegé-
ben csak Milánó felől lehetett támadást indítani a falak ellen, ám itt egy
megerősített várkastély és hét korszerű bástya fogadta az ostromlókat.
Páviát tekintélyes helyőrség, 200 nehézlovas, 400 spanyol és 5000
német gyalogos védte a „bikanyakú" Antonio de Leyva parancsnoksága
alatt. Régi ismerősünk most is előrelátó hadvezérnek bizonyult. Le-
rombolta a nehezebben védhető elővárosokat, kijavíttatta a védőrnűve­
ket. Lőporral és golyóbisokkal is bőven ellátta magát. Az élelemellátás-
ban már gondok mutatkoztak: alig két hónapra elegendő tartalékot
sikerült csak felhalmoznia.
A franciákat nem ijesztette el az erősség. Tüzérségük már másnap
megkezdte a falak lövetését. Időközben a francia hadsereg felvonult és
félkörívben körülvette a várost. A Gravelone nevű Ticino-ág térségét
Montmorency szállta meg, mintegy kétszáz nehézlovassal és hatezer
gyalogossal. Páviától mintegy 10 km-re északra terül el a csodálatos
szépségű karthauzi kolostor. A kolostor és a város között az idő tájt
hatalmas vadaskert, közepén egy pompás, még a 14. század derekán
épült vadászkastéllyal, melyet építői, a Milánót egykor uraló Visconti-
ak, a szépen csengő Mirabello néven neveztek. Itt ütötte fel Ferenc a
főhadiszáll_ását. A centrum csapatait La Palice, a balszárnyat Alen~on
vezette.
Először Montmorency támadott. Hidat vert a Gravelonén, ágyúi rést
törtek a délkeleti bástyán. A sikert látva, Ferenc rohamot vezényelt.
Lescun és Montmorency vezette a támadó svájciakat, kikhez még több-
száz nemesi önkéntes is csatlakozott. Á franciák behatoltak a résbe és
elismerésre méltó bá,torsággal igyekeztek megvetni a lábukat. Itt azon-
ban beleütköztek Johann Lodron és Konrad Reh landsnechtjeibe, akik
nem kevesebb szívóssággal verekedtek és ki is szorították a franciákat
a résből. Hasonló kudarccal végződött a két nappal később, október
29-én indított újabb támadás is.
Montmorency ekkor taktikát változtatott. Csapatai átkeltek a Tici-
a
nón, elfoglaltak egy kisebb őrtornyot folyó déli partján, s innen
kezdték lövetni a várost. Leyva heves tűzcsapásokkal válaszolt, sikerült
is rombadöntenie a tornyot. Ezt ugyan a franciák újjáépítették, de a
továbbiakban már nem fenyegette komolyan a város hátát.

280
 A páviai csata

.,.
Vadaskert
"'
"'

A császáriak tábora

A támadás súlypontja ugyanis közben északra helyeződött át. Ferenc

hatalmas ostromágyúkat telepített egy közeli dombra, s onnan lövette
a falakat. Itt is sikerült réseket törnie, ám a november 8-án indított
újabb támadás is összeomlott. Több mint kétszáz francia katona maradt
a küzdőtéren, míg a védők csupán 22 embert vesztettek.
Alig két hete tartott az ostrom, máris nehézségek támadtak. A védők­
nek fogytán volt az élelmük, a polgárok zúgolódtak Leyva vélt szűk­
markúsága miatt, aki már eleve takarékosan mérette ki az adagokat.
A franciáknak viszont elfogyott a puskaporuk és utánpótlásra vártak.
Ferenc, látva, hogy a várost nem egykönnyen keríti hatalmába, nagy-
szabású tervre szánta el magát: el akarta téríteni medréből a Ticinót.
Nem rendelkezett azonban kellő felkészültséggel e komoly műszaki

281
feladat megoldásához, s a védők tüze is zavarta a munkálatokat, így a
Ticino változatlanul ott csordogált tovább régi medrében.
November 25-én kalandos úton hírnök érkezett Páviába. Örömhírt
hozott: a felmentő sereg már útban van a város felé. Ez ugyan nem volt
teljesen igaz, mégis megnyugtatta a csüggedő polgárokat s a nem kevés-
bé reményt vesztett vezetőiket.
A császári sereggel már régen találkoztunk. Ott hagytuk el őket, hogy
az Adda mellett tehetetlenül figyelik a magára hagyott Pávia bátor
védelmét. De nem csüggedtek, óriási hajszát indítottak a pénz után,
Bourbon még családi ékszereit és ezüstneműít is elzálogosította, csak-
hogy elegendő pénz gyűljön össze új zsoldosok verbuválására, majd
Németországba utazott. Követet küldött a császárhoz mindig hű
Frundsberghez, s kérte, hogy - lényegében „hozomra" - toborozzon
hadsereget és siessen segítségükre. Frundsberg emberei végigjárták a
sváb falvakat és városokat, s nagy dobszóval hírül adták, hogy a
„landsknechtek atyja" megint háborúra készül. Seregestől gyűltek a
katonák Frundsberg zászlói alá. Tudták, megbízhatnak benne, neve
zsoldot, zsákmányt, hadisikereket ígért. Jeles landsknecht kapitányok
csatlakoztak a birtokait is elzálogosító Frundsberghez, s az első, mint-
egy 5000 főnyi zsoldoscsapat már szilveszterkor elérte az Addát. Rövid
idővel később már a többiek is bemasíroztak Lannoy táborába. Frunds-

A páviai csata

282
berg összesen 12 OOO válogatott gyalogost hozott magával, így már
valóban megindulhatott a felmentő sereg Pávia felé.
Közben a franciák változatlanul nem boldogultak a szívósan védeke-
ző Leyvával. Összesen 18 rohamot vezettek a falak ellen, de mindannyi-
szor visszaverték őket. A franciák nem árultak el túlzottan sok találé-
konyságot ostromművészetükben.Feltehetőleg a terep okozta nehézsé-
gek miatt nem ~lkalmaztak aknákat, megelégedtek azzal, hogy valahol
rést lőttek a falon és megrohamozták az itt támadt bejáratot. A támadás
visszaverése után mindent kezdhettek előlről, mivel éjszaka a védők
betömték a repedéseket, vagy új falat húztak a rés mögé.
Sikereik hatására a védők felbátorodtak, egyre-másra vezették kitö-
réseiket a franciák egy-egy elszigeteltebb ágyú- vagy gyalogsági állása
ellen, s ezzel is hátráltatták az ostromot.
Természetesen a franciák is kaptak erősítéseket. Decemberben pl.
újabb 6000 svájci érkezett, az itáliai szövetségesek is küldtek néhány
ezer katonát, így Ferenc serege erősebb lett, mint valaha.
E látszólagos erőfölény teljesen elaltatta a gyanakvást Ferenc szívé-
ben. Nem hallgatott vezérei tanácsára, pedig La Palice és Louis d'Ars
komolyan figyelmeztette urát: jó lesz, ha felhagy az ostrommal. Nem
akartak a csatában két tűz közé kerülni - Leyva kitörésével ugyanis
bizton lehetett számolni. Ám Ferenc nem hallgatott az okos szóra;
mikor meghallotta, hogy Bourbon is Pávia felé igyekszik, így kiáltott
fel: ,,Franciaország királya sohasem fog megfutamodni egy áruló elől".
A császáriak közeledtének híre végre cselekvésre ösztönözte. Bonni-
vet tanácsának engedve azonban ezúttal is rosszul mérte fel a helyzetet.
Azt hitte, Milánó ellen készülnek Pescaráék, ezért mintegy 4000 kato-
nát Milánóba küldött a helyőrség megerősítésére.
A franciák még mindig könnyűszerrel visszavonulhattak volna, hi-
szen, mint ahogy La Palice mondotta, a császáriaknak hamarosan el-
fogy a pénzük és nagy seregük harc nélkül feloszlik, minek kockáztassák
meg az esetleges vereséget. Ferenc azonban nem hallgatott a bölcs
tanácsra, hiszen állását bevehetetlennek tartotta.
Január 9-én a császáriak haditanácsot tartottak, hogy mitévők legye-
nek. Seregük immár 25-26 OOO katonára szaporodott, így elérte, sőt
valamivel felül is múlta Ferenc hadainak létszámát. Felmerült ugyan,
hogy Milánó ellen kellene fordulni, s ezzel előcsalni biztonságos rejte-
kükből a franciákat, de Pescara, s vele együtt Frundsberg is úgy vélte,
jobb, ha Páviánál veszik fel a harcot az ellenséggel, mert így Leyva
támogatására is számíthatnak.
Tulajdonképpen igaza is volt. A helyzet Bicoccára emlékeztetett,
csak ezúttal a franciák élvezhették a vadaskert nyújtotta előnyöket.
A hatalmas kertet fal övezte, ligetek, vízmosások, patakok tették köny-

283
 Támadnak a francia lovagok Páviánál

nyen védaetővé. A franciák innen teljesen biztonságban érezhették

magukat, így csupán biztosító örsökkel figyeltették a falat. Táborukat
viszont kissé összébb vonták, erőiket a keleti szárnyra csoportosították.
A francia jobbszárny gyengülését látva február 5-én Leyva nagy erők­
kel támadott, de Montmorency, a védőknek súlyos veszteségeket okoz-
va, visszaverte a rohamot.
A császáriak szintén február 3-án érkeztek Pávia alá. Meglátva az
erős francia állást, elbizonytalanodtak, s egy időre letettek támadó
szándékaikról. Annyit mindenesetre megtettek, hogy első vonalukat a
franciáktól alig 300 méternyire vonták előre, így e fenyegetés meggátol-
ta Ferencet abban, hogy tovább erőltesse a már teljesen az ereje végén
tartó páviai helyőrség elleni támadásokat. Hosszú napokig farkasszemet
nézett egymással a két sereg. Támadni egyiküknek sem akaródzott, a
franciák várták mikor bomlasztja szét ellenfelüket a krónikus pénzhi-
ány, a császáriak pedig a franciák utánpótlási nehézségeiben bizakod-
tak.
A landsknechtek azonban csakhamar megunták a tétlenséget. Az
előleg már régen elfogyott, zsoldot pedig egyáltalán nem kaptak. Kere-

284
ken megmondották, ha nem kapnak pénzt, vagy március 1-jéig nem
ütköznek meg az ellenséggel, akkor hazamennek. Megismétlődött tehát
a történelem, míg Bicoccánál Lautrec svájcijai, addig Páviánál Frunds-
berg landsknechtjei erőszakoltak rá vezérükre egy kockázatos, inkább
vereséggel fenyegető, semmint győzelemmel kecsegtető ütközetet.
Pescarának azonban helyén volt a szíve: ,,Adjon Isten száz év háborút,
de egyetlen csatanapot sem" -kiáltotta- ,,ám ezúttal nincs más kiút!" Az
egyetlen járható utat választotta: ott támadta meg az ellenfelet, ahol az
a legkevésbé sem gondolta.
Előzőleg néhány napig teljes csendben maradt, elaltatta a franciák
gyanakvását. Ferenc és tanácsosai már-már úgy vélték, beváltak számí-
tásaik, s a császáriak nem mernek támadni, amikor váratlanul nyakukba
zúdult a veszedelem.
Február 23-án éjszaka megelevenedett a császári tábor. Munkások
százai kerekedtek fel és indultak a vadaskert falához. Kellemetlen eső
szemerkélt, a holdat fellegek takarták. Koromsötét volt. Pescara terve
a meglepetésen alapult, a vadaskert falánál a franciák nem számítanak
támadásra, s őrzését is elhanyagolják. Nem csalódott. A munkások
faltörő kosokkal és más szerszámokkal három hatalmas rést ütöttek a
vadaskert falán. Robbantani persze egyszerűbb lett volna, de a zaj még
a legálmosabb francia őröket is felébreszti. Az éjszaka leple alatt egy-
másután masíroztak be a császári csapatok a réseken. Valahogyan csata-
rendbe álltak, igyekeztek minél kisebb lármát csapni. Már közelgett a
hajnal, amikor felfedezték őket. Egy francia könnyűlovas-csapatnak
gyanús volt a lárma, s megnézték, mi rejtőzik az előttük sötétlő liget-
ben. Nekiütköztek a császári elővéd könnyűlovasságának, az albán
stradiotáknak, s rövid pengeváltás után megfutottak. Felriasztották a
francia tábort. Izgatott parancsszavak harsogtak, az ébredő francia
katonák zászlóik, a tüzérek ágyúik mellé siettek. A császáriak elővédje
akkorra már kilométernyire közelítette meg táborukat.
Ferenc király is hamarosan vértbe öltözött. Pompás harciménjén egy
dombra léptetett és elmélyülten szemlélte az előtte kibontakozódó
látványt. Tulajdonképpen elégedett lehetett. Előtte a lovasság számára
pompás sík terült el, mögötte ritkás erdővel. Igaz a síkon egyre-másra
bukkantak fel a császáriak. A leggyorsabban a Pescara vezette jobb-
szárny nyomult előre. Ekkorra már meglepték és leverték Mirabello
helyőrségét, s megkísérelték, hogy áttörjenek a városba. Alen~on azon-
ban villámgyorsan visszavágott. Megállította ingadozó csapatait, s el-
zárta Pescara elől a Vernacula nevű folyócska hídját. Emlékezzünk
majd e hídra, a csata utolsó szakaszában döntő szerephez jut!
Alen~on csapatai ettől kezdve csak arra ügyeltek, nehogy a páviai
helyőrség hátba támadja a francia sereget, egyébként nem vettek részt
a harcban.
285
 Közeledtek a főleg itáliaiakból és spanyolokból álló császári derékhad
katonái is, őket Lannoy és Bourbon vezette. A legvégén a tulajdonkép-
peni főerő, Frundsberg 12 OOO landsknechtje tűnt fel az erdő szélén.
Nyilván ők keltek át utoljára a fal résein, s az is időbe telt, amíg e
nehézkes gyalogostömeg csatarendbe sorakozik.
Az egész harcrend előtt kisebb csoportokban német és spanyol mus-
kétások meneteltek. Őket azonban hamarosan megelőzte az alig 1200
főnyi lovasság, mely a jobbszárnyon és a derékhadnál helyezkedett el.
Ferenc most saját csapatai felé pillantott. Alen~on csapatai már
harcoltak, s nemcsak Pávia felmentését gátolták meg, hanem kissé
oldalra szorítva Pescarát, némileg elvágták a császáriak jobbszárnyát a
derékhadtól. Mögötte a fényes lovasság sorakozott, Bonnivet, La Palice
és La Trémouille alatt. A király büszkén nézett rájuk, nekik szánta a
döntő csapás dicsőségét.
Ugyancsak a francia centrumba várt bevetésre egy mintegy 6000
főnyi német gyaloghad, az ún. ,,Fekete Sereg". A franciák jobbszárnyá-
nak főerejét tízezernyi svájci alkotta, francia és itáliai segéderővel kiegé-
szítve. Felettük de Chavannes marsall, és Anne de Montmorency
parancsnokolt.
A király tüzérségére lehetett volna a legbüszkébb. A dombok kedve-
ző lőállást biztosítottak de Galliot 28 nehéz és 25 könnyű lövegének.
A császáriak nem is viszonozhatták a franciák tüzét, mivel ágyúikat már
nem tudták a falon átvontatni.
Tulajdonképpen mindkét fél kutyaszorítóba került. A franciákat
táborukba zárták, mögöttük Pávia helyőrsége reteszelte el visszavonu-
lási útjukat. Még ennél is sokkal rosszabb volt a császáriak helyzete.
Előttük a kiválóan megerősített francia tábor, melyet tüzérség híján
kellene megroh~ozniok, mögöttük a vadaskert fala, melyen át, ha
vereséget szenvednek, bajosan vergődik keresztül a szétszórt sereg.
Egyetlen reményük az lehetett, hogy a franciák megunják a dolgot,
kivonulnak táborukból és vállalják az ütközetet.
A franciák két ésszerű megoldás között választottak: tüzéreikkel és
muskétásaikkal addig lövik a császáriakat, míg azok vagy visszavonul-
nak, akkor meg lehet őket rohamozni, vagy megtámadják a tábort, ez
esetben minden reményük meg lehetett arra, hogy visszaverik őket.
A másik elképzelés az lehetett volna, hogy túlerőt képeznek balszár-
nyukon, s megtámadják Pescara némileg elszigetelt hadtestét. Ez utób-
bi már némi kockázattal járna, mivel így a franciáknak meg kellene
gyengíteniök jobbszárnyukat.
Úgy tűnik, hogy a franciák az egyes számú megoldást választják:
ágyúik szorgosan lőtték az előnyomuló császáriakat, s főleg a zárt
rendben masírozó landsknechtek soraiban vágtak rendet. Ezt még a

286
 már sok puskaport szagolt Frundsberg sem viselhette el, megállást
. parancsolt legényeinek, akik egy szelíd lanka védelmében próbáltak
menedéket találni a pusztító ágyútűz elől.
A támadás elakadt. Lannoy már-már visszavonulót akart fúvatni,
amikor megérkezett Pescara, aki arra akarta rávenni a fővezért: indítsa
meg a támadást a balszárny és a centrum csapataival, s ezzel vonják
magukra a franciák tüzét. Frundsberg így felszabadul, s csapataival
csatlakozhat a támadáshoz. A császáriak ügye kezdett nagyon rosszul
állni.
Minden bizonnyal súlyos vereséget szenvednek, ha ebben a pillanat-
ban fel nem harsannak a francia kürtök: rohamot fújtak! Ferenc ugyanis
elégedetten szemlélte tüzérségének sikeres munkáját, s úgy ítélte meg
a helyzetet: a császári hadsereg már eléggé megtört ahhoz, hogy ne
tudjon ellenállni a francia lovagság félelmetes rohamának. A tábor
kapui megnyíltak, kiözönlött rajta a fényes lovagsereg. Nyomában ott
lépdelt a „Fekete Sereg", s a jobbszárnyon készülődtek a svájciak is.
Biztos, hogy a francia lovagok nem érezték meg, milyen történelmi
pillanat szereplői, illetőleg szenvedő hősei lesznek. Utoljára indult
döntő rohamra Európa legjobb lovagi lovassága. Mindenesetre kirá-
lyukkal egyetemben bebizonyították, hogy még hamisítatlan lovagok:
hősiesen, de meggondolatlanul és ostoba módon harcoltak.
Ferenc .szerencsétlen elhatározása ugyanis egy csapásra megváltoz-
tatta az ütközet képét. A francia lovagok pillanatok alatt lesöpörték a
síkról az ellenséges lovasságot, s Ferenc már Milánó urának látta magát,
azonban előjöttek az eddig rejtőző spanyol lövészek, és muskétáikkal
egyre-másra szedték le a lovukról a már magukat győztesnek vélő
lovagokat. Két francia vezér, La Tremouille és San Severino gróf az
elsők között esett el, s ez megzavarta a franciákat. Ferenc kétségbeeset-
ten igyekezett rendezni a sorokat és újabb rohamot vezényelt, amely
azonban ismét összeomlott a muskétások tüzében. Elesett La Palice és
Bonnivet is. Utóbbi látta, milyen szerencsétlen helyzetbe került - nem
kis részben saját hibájából - a francia sereg, ezért sisakrostélyát lerántva
az ellenségre vetette magát. Pillanatok alatt levágták. Elesett Lescun is.
Utolsó erejével kapaszkodott nyergébe, kereste Bonnivet-t, akit min-
den baj okozójának tekintett. Meg akarta ölni, de már elkésett, Bonni-
vet-t már megtalálta a halál.
Ekkor azonban újabb fordulatot vett az ütközet. Megérkezett a Feke-
te Sereg és módszeresen kezdte irtani a spanyol puskásokat. De feléjük
is közeledett a végzet, két nagy landsknecht-oszlop képében. A lands-
knechtek különösen utálták őket, mivel árulónak tartották a franciák
szolgálatába lépett honfitársaikat.

287
 A „feketék" tudták, mi vár rájuk, zárták soraikat. Egyik kapitányuk,
az augsburgi Georg Langemantel, előreugrott és p.angos szóval párbaj-
ra hívta Frundsberget és Sittich von Embst. A landsknechtek azonban
nem voltak lovagok és muskétáikkal feleltek. Iszonyatos mészárlás
kezdődött. A két oldalról összepréselt „feketék" nemhogy harcolni,
szinte mozdulni sem tudtak. Nem kértek és nem is kaptak kegyelmet,
s mire a svájciak odaértek, már szinte valamennyien holtan hevertek a
csatatéren. Vezetőik is elestek, alig ötvenen menekültek meg a vérfür-
dőből.
Pescara azonnal átlátta, milyen veszélyt jelent számára a svájciak
támadása, ezért összeszedve egy kis gyalogosokból és lovasokból álló
csapatot, elébük vetette magát. Katonáit hamarosan ledöfték a svájci
lándzsák, maga is súlyos sebtől vérezve zuhant le lováról. Egy ideig
halottnak is hitték, később e111berei megtalálták és biztonságba helyez-
ték. Kamikáze-rohama azonban időt adott a landsknechteknek, hogy
rendezzék soraikat és a svájciak ellen forduljanak.
Bár a hegyek fiai a szokásos kemény elszántsággal verekedtek, maguk
is látták, hogy már semmi esélyük sincs. Most keservesen kellett fizetni-
ük a lőfegyverek lebecsüléséért. A császári lövészek ugyanis távolról
irtották őket, s nem tudtak mást tenni, minthogy tehetetlen dühükben
kirohanjanak a sorból és rávessék magukat az ellenségre. A többség
azonban megunta továbbjátszani az áldozati bárány szerepét és megfu-
tottak. A császáriak hagyták őket, a csatát már úgyis megnyerték.
A francia sereg szinte teljesen felbomlott. A balszárnyon még tartotta
magát a király személyes .vezetése alatt néhá!ly száz lovag, s Alen~on
hadteste is sértetlen volt. Utóbbi azonban úgy gondolta, nem érdemes
maradék erőit is feláldozni és sietve visszavonult a Ticino túlsó partjá-
ra. Elkövette azonban azt a súlyos hibát, hogy leromboltatta maga
mögött a hidat. Így a francia sereg maradéka - Ferenc királlyal egye-
temben - a túlsó parton rekedt.
Már mindenütt ellenséges katonák nyüzsögtek a király egyre apadó
kísérete körül. Talán az utolsó szálig levágják az elkeseredetten védeke-
ző kis csapatot, ha Pomporent, Bourbon connétable egyik nemese oda
nem siet és meg nem menti őket a spanyolok dühétől. Ferenc nem volt
hálás életéért: ,,Egy árulónak adjam meg magam?" -kiáltotta elkesered-
ve. Szerencsére ez a kényes kérdés is hamar megoldódott. A király
elfogásának hírére Lannoy, a nápolyi alkirály is megérkezett, előtte már
igazán letehette a fegyvert a több sebből vérző francia uralkodó.
A francia sereg teljes vereséget szenvedett, csaknem 10 OOO halottat
hagyott a küzdőtéren és több ezerre rúgott a foglyok száma is. Ezeket
később, mint erről az ugyancsak fogságba esett Montluc beszámolt,
Bourbon váltságdíj nélkül haza bocsátotta, még kíséretet is adott melléjük.

288
 Blaise de Montluc, aki később a század legjelesebb katonaírója lett,
arról is írt, hogy a csata után a fogoly francia tisztek megtárgyalták az
eseményeket. Montluc nagyon furcsán, ennyit ír az egészről: a csata
azért veszett el, mivel „egyesek teljesítették ugyan kötelességüket, mások
viszont nem". A csatáról magáról nem ír, mondván: ,,annyian beszéltek
már róla, hogy felesleges foglalkozni vele".
Hát ez bizony nagy csalódás a történész számára! A század egyik
csatájában részt vesz a kor legjobb tollú katonaírója, s nem nyilvánít
véleményt. Vagy talán nem így van? Voltak, akik nem teljesítették
kötelességüket, mondja Montluc. Kik ezek? Talán Bonnivet? De hiszen
habzó szájjal szidja minden francia a csata után! Őt igazán nem kellett
a
kímélni Montlucnak. Ki hát felelős, akit a bátor katona sem mer
megnevezni? A válasz egyszerű: maga Ferenc király. Montluc egész
életében alatta és utódai alatt szolgált, nem sérthette a későbbiekben
valóban jelentős uralkodóvá fejlődött, nagy tiszteletnek örvendő Fe-
renc király emlékét, de véleményét óvatos csomagolásban mégiscsak
ráhagyományozta az utókorra.
A csata elvesztésében ugyanis Ferenc felelősségét kell hangsúlyoz-
nunk, aki elhamarkodott döntésével kihúzta a bajból a császári generá-
lisokat.
Ferenc király fogsága természetesen csak rövid időre vetett véget a
háborúnak. Lautrec, Alen~on hercege megvédte Franciaország déli
tartományait, Ferenc pedig, fogságából kiszabadulva, semmisnek nyil-
vánította Madridban tett - szerinte erőszakkal kicsikart - ígéreteit.
A harcok végét sem Károly császár, sem Ferenc király nem érhette
meg. (Károly 1556. január 16-án minden országáról lemondott, utóda
Németországban öccse, Ferdinánd, Spanyolországban fia, II. Fülöp
lett, s ettől kezdve a németek nem vettek részt a Franciaországgal vívott
háborúban.) Végül már mind Franciaország, mind Spanyolország gaz-
daságilag tönkrement, így a két teljesen kimerült küzdőfél 1559. április
3-án Cateaux-Cambrésisben békét kötött egymással. A békekötés szen-
tesítette a spanyol uralmat Itália nagy részén, a franciák ezzel szemben
megtarthatták lotaringiai hódításaikat.
A több mint hatvan esztendőn át húzódó háborúban mindenki vesz-
tes maradt. Spanyolország ugyan növelte területét és befolyását, a
háborúk azonban mély nyomokat hagytak az ország gazdasági és társa-
dalmi életében. Hiába hódította meg Nápolyt és Amerikát, feltartóztat-
hatatlanul megindult az ország hanyatlása, s alig egy évszázaddal
Cateaux-Cambrésis után Európa akkori vezető állama másodrendű
hatalommá süllyedt.
Franciaország már valamivel jobban került ki a bajból: elvesztette-
ugyan a háborút, amire oly sok vért és aranyat áldozott, de ezt a

289
 !. Ferenc a páviai csatában

veszteséget kiheverte. Fejlődése szinte töretlen maradt és a 17. századra

Európa vezető hatalmává emelkedett.
A legrosszabbul Itália járt. Nápoly és Milánó spanyol tartománnyá
süllyedt, az egész félszigetet, Európa egykor leggazdagabb és legiri-

290
gyeltebb vidékét, áthatotta a spanyol uralom egyre nyomasztóbb légkö-
re, amely századokra meggátolta az egységes Olaszország létrejöttét.
S mi, magyarok sem maradhatunk ki a vesztesek sorából. Mintegy
másfél esztendővel a páviai csata után, 1526. augusztus 29-én a mohácsi
síkon a magyar hadsereg döntő vereséget szenvedett 1. Szulejmán
szultán hadaitól. De mi köze ennek Páviához? - vetődhet fel bennünk
a kérdés. Nagyon is sok. A Fényes Porta- így nevezték az oszmán-törö-
kök az isztambuli szultáni palotát - aggodalommal figyelte a Habsbur-
gok növekvő hatalmát. A franciák titkos megbízottai is segítségért
könyörögtek. A szultán viszont nem támadhatta közvetlenül nagy erők­
kel a Habsburg-birtokokat, Magyarország elzárta az odavezető utat.
Hazánkat pedig szoros házassági és politikai kapcsolatok fűzték a Habs-
burgokhoz. Így a szultán hadjáratának egyik okát abban lelhetjük fel,
hogy csapást akart mérni V. Károly egyik szövetségesére, ezzel is
segítve a szorult helyzetben lévő franciákat.
Végezetül búcsúzzunk el még néhány ismerősünktől, akikkel sokszor
találkoztunk e fejezet lapjain.
Betartva a halálozási sorrendet, Pescara márkival kezdjük. Páviánál
szerzett sérülése végzetesnek bizonyult, hosszú szenvedés után 1526.
januárjában Bolzanóban érte utól a halál.
Frundsberg és Charles de Bourbon sorsát együtt tárgyalhatjuk. Ők
vezették ugyanis azt a császári hadsereget, mely 1526 őszén Itáliába
vonult. Ekkorra már a páviai csata eredményei elfecsérlődtek, az itáliai
államok többsége, VII. Kelemen pápával együtt újból a franciák mellé
állt. Frundsberg november 19-én ért Mantovába. S itt olyan történt
vele, ami még eddig sohasem. Fellázadtak a katonái. Követelték, fizes-
sék ki nekik az elmaradt zsoldot, vagy ha ez nem megy, vonuljanak
Róma ellen és büntessék meg az „Antikrisztust" - így nevezték ugyanis
a túlnyomórészt lutheránus tanokat valló zsoldoskatonák, VII. Kele-
men pápát. Frundsberg hevesen tiltakozott, ám közben szélütés érte,
és katonái - immár minden ellenőrzés alól felszabadulva - magukkal
cipelték szörnyű útjukra. Nem sokkal később Bourbon is csatlakozott
hozzájuk, de ő sem bírt a katonákkal és kényszerből vállalnia kellett a
sereg vezetését.
A megvadult csőcselék 1527. május 4-én ért az „Örök város" alá.
Másnap rohammal bevették és két héten át iszonyatos kegyetlenséggel
dúltak, raboltak és gyilkoltak az ősi városban. Charles de Bourbon nem
érte meg ezt a szégyent. Felöltve legszebb páncélját, az elsők között
rohanta meg a falakat. Meg akart halni. Egy puskalövés hamarosan
leterítette. A halált hozó golyóbist - saját állítása szerint - Benvenuto
Cellini, korának legnagyobb ötvösművésze lőtte ki.

291
 Frundsberg sem élte túl sokáig harcostársát. Súlyos betegen haza-
ment hazájába, a sváb földre meghalni. Testileg és szellemileg teljesen
megtörve, eladósodva - minden vagyonát elzálogosította, hogy megelő­
legezze a császárnak zsoldosai kifizetését-, halt meg mindelheimi várá-
ban az 1527. esztendő augusztusának huszonnyolcadik napján.
Lautrec sorsa a következő évben teljesedett be. Pedig ez az esztendő
élete nagy lehetőségét kínálta: királya minden addiginál nagyobb had-
erőt; 800 lándzsát, vagyis mintegy háromezer lovast és harmincezer
gyalogost- köztük 10 OOO svájcit és ugyanannyi landsknechtet - bízott
kezére. De a feladat sem volt csekély: Milánót és Nápolyt vissza kellett
foglalnia a Francia Királyság számára.
A nagy vállalkozás kedvező előjelek mellett indult: augusztusban
rendezte Genova vitás ügyeit, elfoglalta Alessandriát és rövid ostrom
után Páviát is meghódoltatta. Itt, mivel az ígért pénzügyi támogatást
nem kapta meg, szabad rablást engedélyezett katonáinak.
Most Milánó következett volna a sorban. A város ura, Francesco
Sforza pártot változtatott és a franciák védelme alá helyezte személyét
és birtokait. Lombardia fővárosát azonban Leyva védte. Igaz nem sok
eséllyel, köszvény gyötörte, a lakosság megutálta erőszakossága és kap-
zsisága miatt, a katonája is kevés volt.
Lautrec mégsem támadott, mivel királya arra utasította, hogy minél
gyorsabban törjön Nápolyba. A velenceiekre bízta Milánó megvételét,
maga pedig, katonáival dél felé fordult. Még a tél beállta előtt el akarta
érni Nápolyt. Vakmerő elhatározás volt, mivel serege alaposan meg-
gyengült: Pávia elfoglalása után a svájciak és a gaszkonok is haza
vonultak. Az viszont javította helyzetét, hogy kiváló hajóhad állt ren-
delkezésére, élén a kor legkiválóbb tengerészének ismert genovai And-
rea Doria vezetésével, s így biztosította az utánpótlás zavartalan lebo-
nyolítását. Eleinte minden simán ment. Lautrec csapatai februárban
elérték a Nápolyi Királyság határait és feltartóztathatatlanul hömpö-
lyögtek dél felé. Ellenállással eladdig sfhol sem találkoztak, de hosszas
tárgyalásokba kellett bonyolódniok s2 ámos helyi hatalmassággal, s ez
lassította az előnyomulás ütemét. Április 30-án a franciák már így is
Nápoly szépségében gyönyörködhettek. Elfoglalni azonban még nem
tudták, s a haditanács úgy döntött, hogy nem kockáztatják meg a döntő
rohamot, hanem kiéheztetik a várost.
A blokád azonban kudarcot vallott, Doria átállt a császár oldalára,
hajói folytonosan áttörték a gyenge ostromzárat és élelmet szállítottak
a nápolyiaknak.
Az sem sokat segített, hogy Lautrec csapatai kisebb sikereket arattak
a spanyolok fölött, mivel minden spanyolnál veszedelmesebb ellenség,
a pestis pusztította a franciák sorait.

292
 A beteg Frundsberg a lázadó katonák között

Vezérkarának tagjai, köztük Pedro Navarro figyelmeztették a ve-

szélyre, de az egyébként okos és óvatos marsall nem hallgatott az
intelmekre. Makacssága végzetes következményekkel járt: maga is ál-
dozatul esett a tomboló járványnak. Halálával szétzüllött a sereg. Fe-
renc nem hibáztatta halott hadvezérét, hanem királyi herceghez méltó
temetést rendezett a balszerencsés marsallnak.

293
 A lovag elvonul

·g páviai csatavesztés természetesen még nem jelentette a lo-

vagság pusztulását. A lovagi nemesség változatlanul megma-
j radt, tovább éltek a lovagi eszmények és szokások. Franciaor-
szágban pl. még később is élesen megkülönböztették egymás-
tól a „harcos" (vagyis lovagi) háborút a „halálos", (azaz
zsoldosok által vívott) háborútól. BrantómeJ aki Móntluc-kel egyetem-
ben, nemtelen származása ellenére Franciaország marsalljává emelke-
dett, s zsoldostisztként igencsak ismerte a hadi mesterséget, mégis
felháborodva beszélt Páviáról. A csatát, mint írja: JJPescara arkebúzosai
segítségével minden hadi szokást és rendet f elrúgvaJJ nyerte meg.
Egészen 1559-ig a lovagi torna ősi szokása is fennmaradt. Ekkor
azonban II. Henrik francia király halálos sebet kapott egy lovagi ökle-
lésnél, s betiltották a veszélyes sportot.
A nemesség tekintélyes része változatlanul a katonai hivatást tekin-
tette kedvelt elfoglaltságának, s önkéntesként, vagy egyenesen tisztként
szívesen szegődött el a hadseregbe. De most már nem lovagként, hanem
hivatásos katonaként űzte a háború veszélyes mesterségét.
Éppen ebben rejlik a nagy különbség: a lovag ugyanis nem katona
volt a szó mai értelmében, hanem harcos. Úrnak érezte magát, nem
szívesen hallgatott parancsnokai szavára.
Nos éppen ez az egyéni bátorságon alapuló harcmodor vesztett csatát
Páviánál, s került véglegesen a történelem süllyesztőjébe .

***
Több mint fél évezreden át kísértük :figyelemmel a lovagság útját.
Tanúi voltunk fényes sikereiknek és megalázó kudarcaiknak. Bátorsá-
guk, hűségük,. önfeláldozásuk bizonyára megnyerte rokonszenvünket,
ugyanakkor barbárságuk, kegyetlenségük, oktalan vakmerőségük jog-

294
gal visszariasztott. S bár megszeretni nem igen sikerült őket, ez nem
is állt a szerző szándékában, megismerni és főleg megérteni őket még-
sem volt egészen haszontalan. Hisz hosszú századokon át jelentős sze-
repet játszottak Európában, formálták- jól vagy rosszul - földrészünk
történetét, így őket is meg kell őrizni emlékezetünkben.

295
Tankönyvkiadó Vállalat· A kiadásért felelős: Petró András igazgató· Szedte a Nyom-
daipari Fényszedő Üzem (878537/8) · Dabasi Nyomda (87-0260), Budapest-Dabas
Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató· Raktári szám: 80105. · TA-4360-II/C-7-8789
Felelős szerkesztő: Győri Anna · Műszaki igazgatóhelyettes: Lojd Lajos · Grafikai
szerkesztő: Takács László · Műszaki szerkesztő: Jánosáné Szalkai Ágnes · A kézirat
nyomdába érkezett: 1987. február· Megjelent: 1987. december· Példányszám: 18 100
Terjedelem: 26,81 (A/5) ív · Készült: fényszedéssel, íves ofszetnyomással, az MSZ
5601-59 és az MSZ 5602-55 szabvány szerint
Franciaország a százéves háború idején (1337-1453)

1339

1380/81
 1360

- , ~ Castillon
\

Bordea/ux '!tGUYENNE
~

....Bay~~;~~ ,
.,,,_.-- ÁRMJ\GNAC

1420/53