pölöskei Ferenc

A re|télyes
Tiszagyilkosság

Helikon kiadó
SOROZATSZERKESZTÚ

STEINERTÁGOTA

SZAKLEKTOR

GALÁNTAIJÓZSEF
Tisza Iswán utolsó napia

19 1 l-én benépesültek Budapest utcái. Katonák és

8. október 3

civilektarka tömege nyári, tavaszi és téli öltOzékbenhullámzott

e lombhullató, csípős, esős őszi szélben, s elszántan, remény-
kedve várta a végkifejletet . Hozzájukcsatlakoztak a halottaikra
emlékezők, akik virágot vittek a temetói sírokra, vagy a háború-
ban elesett hozzátartozőikat siratták. Afagy még nem mereví-
tette görcsbe a kései virágokat, a hainali zőzmarás dér legfeliebb
színeiket festette át, ezze|is tarkítva a természet ószi színpom-
páját. A távolabbi utcák már kihaltabbnak űntek, legfeliebb
a belvárosban fel-felhangző és a forradalom győzelmét kö-
szöntő rigmusok foszlányait vaw a vadul száguldozó katona-
autők z^ját ész|e|ték az ablakaik függönyei mögé vi sszahűződő
kíváncsiskodók. Időnként a nagyobb terek is benépesültek,
sokan hallgatták az alkalmi szónokok forradalmi hangvételű
rögtönzött beszédeit, amelyek a kormányválságot, a katonaság
széthullását, pontosabban többségének a nemzeti és katonata-
nácshoz való csatlakoását hangsúlyozták. A fegyverek egyéb-
ként némák maradtak, viselóik ügyet sem vetettek níjuk, legfel-
jebb háborús szenvedéseik jelképeként szorítotrák magukhoz,
v,agy időnként magasba emelve örömüknek adtak nyomatékot.
Osszecsapásokra sem került sor. A régi rend exponensei job-
bára tudomásul vették a megváltozott úi körülményeket. Ellen-
állásra már nem gondoltak. Az Astoria és a Városháza e|őttaz
összeverődött tömeg örömmámorában elsősorban Károlyi
Mihályt ünnepelte, követelte a háboru azonnali befejezését,
időnként azonban felhangzottak a bűnösök felelősségre vonásá-
nak ielszavai is.
A Nemzeti Tanácstagjaiés körülrajongói az Astoria Szá||ő,
illetőleg Városháza ablakaiból minden f éle határ ozoa elképze-
a
lés nélkiil figyelték az utca képét. Miként a vitorláiukat vesztett
5
hajók a fergeteges viharok és a taraios hullámok közt hánykolód-
nak, ők is céltalanul iárkáItakteremről teremre, anélktil, hogy
valamiféle konkrét elhatározásra iutottak volna, Ezért is tekint-
hetiük meglepőnek mindazt, ami a Hermina úti (ma Május 1.
út) Róheim-villában történt. In lakott ekkor a korábban oly
nagy hatalmú politikus, Tisza Iswán és betegeskedő felesége.
Fia, I s wán G esztel tatíőzkodott. A régeb ben m ég nagy számíl
személyzet alaposan megcsappant, c§upán néhány emberre,
jószerivel egy szakácsnőre, inasra és kertészre fogyott . Azalag-
sor egyik szobájábazsűfolódott az a csendórraj, amelyet koráb-
ban még az el őzőkormány v ezény elt alláz őrzésére. T isza azon-
ban ellenezte anyí\t őrszolgáIatot,erre egyébkéntmár a csendő-
rök maguk sem hajlottak. Elelmezésükről maguk, illetve amíg
egyáltalán múködtek, a város nagyobb laktanyái gondoskod-
tak. Okóber 3l-én délelőtt is elindultak néhányan a szokásos
napi élelemért,de nem tértek vissza. A laktanyákat ugyanis már
a forradalom katonái vették birtokukba. Az eltávozottak
további sorsáról szinte semmit sem tudunk. katonatársaikhoz
hasonlóan ők is őszirózsát tűzhettek katonasapkájukra, s ezá|tal
csatlakozhattak a forradalom úi hadseregéhez, vagy családjuk-
hoz siethettek, hogy eldobhassák a háborús szenvedéseiket jel-
képező kopott mundért. Immár szabadon cselekedhettek,
hiszen a győ,ztes forradalom széttörte a régi rend összetartó
abroncsait. Am bármit tettek is, a városban látott képsorokután
sem élelemmel, sem anélkül nem tértek többé vissza a Hermina
úti villába. Az ott maradottak pedig a maguk különös helyzetén
töprengve kuporogtak a számukra kijelölt alagsori pihenőszo-
bában. Beszüremlett ugyan valami ebbe a zárt helyiségbe is
a forradalom levegőjéből, de annak lényegét nem érzékelték.
Tisza pedig szinte semmit sem fogott fel a megváltozott viszo-
nyokból. A dualista rendszerbe, az Osztrák-Magyar Monar-
chia szilárdságába vetett hitétabozzáoly közel állók féltőláto-
gatásai, intelmei sem ingatták meg. Ilyen körülmények között
pedig a meghátrálásra, a félrevonulásra, kiilönösképpen pedig
a menekülésre egyáltalán nem gondolt, csupán a szolrásos utcai
sétálgatásáranem indult ezen a napon. Hiszen a déIelótti órák-
ban házfelügyelője társaságában a városon kereszttil hozzáro-
hant unokahúga, gróf Almássy Denise. Beszámolt neki a pesti
6
utcák forradalmi képéről,a katonák Tisza és Lukachich Géza
városparancsnok vesztét követelő jelszavairól. A villa csendjét
úira és újra katonai autők zaja szakította meg. A ház korábbi
magabiztos nyugalmát ezért a tíirelmetlen várakozó feszültség
váltotta fel. A szorongó légkört Tisza, félelmet nem ismeró
alkata szerint , meggyőződése parancsszavát követve, a forrada-
lom félresöprésének vállalásával próbálta feloldani. Mit sem
tudva gróf HadikJános helyzetéről és Lukachich Géza sorsáról,
bizalmas sorokat írt számukra, amelyekben feg,yveres erőt kért
s a rend fenntartásárafelajánlottaszolgálatait. A két, sajátkezű-
leg írt levél a következőkettarta|mazta:

,,Nagyméltóságu gróf HadikJános úrnak,

Budapest, 1918. ok. 31.
kedves uram!
Ha a törvényes rend ügyének bárminő szolgálatot tehetek,
Nagyméltóságod rendelkezésérebocsátom magamat.
Ez esetben azonban olyan m egbízhatő járő.rt kérek értem kül-
deni (Hermina űt 3 5 l a.), amelynek élénrendeltetési helyemre
juthassak.
Hasonló levelet intéztem Lukachich altábornagy úrhoz is.
kiváló tisztelettel
Tisza Istaán."

,,Nagyméltóságú Lukachich Géza altábornagy úrnak, Buda-

pest
Budapest, 1918. ok. 31.
Kegyelmes Uram!
Ha bárminő szolgálatottehetnékmég atörvényes rend fenn-
tartása ügyének, Kegyelmes [Jram rendelkezésére bocsátom
magamat. Ez esetben azonban olyan teljesen megbízható Őrjá-
ratot kérek értem kiildeni, amelynek élénrendeltetési helyemre
juthassak.
kiváló tisztelettel
Tisza Istaán.

Levelem átadója útján a helyzetről némi szóbeli tájékoztatást

kérek. "
 Levelei továbbítását Alnrássy Denise házmesterére bízta,
azok ezonban már nem iuthattak el a címzettekhez. Hadik
ugyanis még reggel lemondott miniszterelnöki posztjáról,
s József főhercegtől Károlyi kapott megbízást a kormány-
alakításra. Lukachich városparancsnokot pedig elfogták és az
Astoriába vitték. A szálloda körül összegyűlt tömeg bosszút
esküdött ellene és kiadatását követelte, amiért október 28-án
a Budára vonuló tömegretizetvezényeltetett a Lánchídon, az
előző napokon pedig sok szökött katona kivégeztetéséreadott
parancsot. Eletét csak az L9l8. okóber 3 1 -én délelőtt a Város-
házáraköltözött Nemzeti T anácsbőI az Astoriába hívott káro-
lyi Mihály, J ásziOszkár , a köztársasági Nagy György, Pogány
József és mások mentették meg. Mert miközben őkazerkély-
ról a háborgó tömeghez beszéltek, a volt városparancsnokot
mások, Károlyiék kérésére,a Magyar utcai kapun át civilbe
öltöztewe megszökették. A levelek így később felbontatlanul
kerüItek viss zaaTiszacsalád birtokába. Ezért is kérd ője|ezhető
meg az a széles körben elteriedt s nyomaiban máig fennmaradó_
hír, miszerint bárő Vájnits Iswán Tisza megbízásából gróf
Batthyány Tivadarhoz, a Függetlenségi Párt egyik vezetőiéhez
ment, s felajánlotta számára az együttműködés lehetóségét.
Batthyány ezt nem utasította vissza, de az adott időpontot nem
tartotta alkalmasnak azegyezkedésre, inlcább Tisza gyors me-
nekiilésétkérte . Az igazsághoz az is hozzátartozik, ho gy mind -
erról Batthyány teriedelmes emlékiratában semmit sem ír!
Dél tájban furcsa öltözetű, váratlan vendégek érkeztek a vil-
lához. Esőkabátot, illewe katonaruhát viseltek. Kérésükre
a kertész engedte be őket a kertkapun, holon Tisza határozott
kívánságáranem is zártákaztkulcsra. Az esőkabátot viselő, 30
év körüli, nyúlánk civil néhány perces szóváltás után, amelytől
az ott maradt csendőrök már távoltartották magukat, beszélhe-
tett Tiszával. Enneka beszélgetésnek a tartalmát pontosan nem
ismeriük, de joggal feltételezhetjük, hogy szavakban biztosí-
totta a politikust támogatásukról, s a rá leskelódő veszélyre is
figyelmeztette. Amazis lehetséges, hogy a csoport tagjaivalő-
iában terepszemlét tartottak, és látogatásukkal késóbbi vissza-
térésüketkészítettékeló. Délután a közeli Városligetben nagy
tömeg gyűlt össze.
8
 5 és % 6 kőzött két vászonponyvás katonai teherautó állt meg
a Róheim-villa közvetlen közelében. A villában a magasföld-
szinten hárman tartózkodtak. Tisza, a felesége és a fiatal
Almássy grőfnő, aki az egyik ablak fiiggönye mögril az utcá.t
figyelte. Áz ahgsorban a személyzet szokásos házi teendőit
,é§rrt . Közben a telefont kikapcsolták. Az autókból kilépő
fe§yveresek oly gyorsan és szinte óramű pontossággal csele-
kűtek, hogy kizárhatjuk a véletlenszerűséget, vagyis a kürlön-
böző fegyvernemek uniformisait viselő katonák nyilvánvalóan
részletelibe menő, kidolgozott programmal érkeztek. Négyen
csőre töltön fegyverrel a lakásba indultak, keúenaza|agsorban
töprengő, onoúa., kányázgatő csendőröket lepték meg, akik
feÍszólíiásra azonnal átadták fegyvereiket, majd elhagyták
aházat, Néhány katona a kertben, illetve az utcán biztosította
a gyilkossági teiv végrehaitását. A tOhbiek a hallba lépve Tiszát
kóiesték, aki felesége és szeretett unokahúga, Almássy Denise
kíséretébenpiszto[yal a kezében lépett ide, s szembetalálta
magát a pusliá jukat rá szeguó fegyveresekkel. Felszólításukra,
bú azillenállás képtelen voltát, letette, vagy, más variáció
szerint, eldobta pisztólyát. Rövid s zspárbajkezdődött, amely-
ben a katonák a háboruért, annak minden szenvedéséértazegy-
kori nagy hatalmú miniszterelnököt vádolták. }íaid eldördül-
tek a lOvések. Közülük kettő halálos volt, de a Tisza segítségére
siető Almássy grőfnő arcát, orrátis megsebesített9 egy golyq
Rajner Béh, h ita|űiságírő akorabeli hírek és a ielenlevők-elsó-
.oib"r, Almássy Denise és a személyzet, mindenekelőtt a szó-
váltást végighailgató DOmötörL6szló inas - vallomásai alapján
így írtalelárámai percek történetét: Miközben nélrány katona
a-isigalépcsón a szÜterénbe ment, s lefegyverezte, majd e|za-
,^Á aciendőröket, három katona a hallba tartott. ,,A három
katonaútiát, mint falevél az esti szélben", Dömötör Lász|őál|ta
el:,,- Mitakarnak?
- A kegyelmes urat keressük!
- Maid megnézem, itt van-e.
- Sohse nézze, mi tudiuk, hogy ittvan. . .
Dömötör László magánkívűl rohant Tisza szobálába:
- Keg/elmes uram, már megint katorrák vannak itt!
- Ne fel j etek és ne gyertek folyton a nyakamra - felelte Tisza
9
Iswán gróf, - és pár pillanattal később már a három katonával
állt szemközt. . .
Mindegyik katona kezében puska, Tisza ezredes kezében re-
volver,
- Mi van a kezébenP - kérd ezte az egyikkatona.
- Fegyver, Önöknél is az van.
- Tegyele!
- Onökistegyékle!
- Azonnaltegyele!
Pár pillanat m ég, T isza a szónyegre dobta a revolvert, amely-
lyel legalább egy embert megölhetett volna a három közül, és
aznntúlfegyvertelenűl állt a három férfival szemben,
- Tudja-e, hogy maga miatt nyolc éve szolgálok-kiáltonaaz
egyik katona. -Maga okozta a háborút, Maga miatt halt megsok
millióember?
- Tudom, hogy sok millió ember pusztult el - felelt Tisza Ist-
vánaha|ál megdöbbentő pillanataibain-, ezt én is fájlalom, de
enneknem én vagyok az oka. . .

Ezaz'ugatottbeszélgetés Tisza Istvánné grófné és Tisza Ist-

ván második unokahúga: Almássy Denise grónő ielenlétében
folyt le. T isza a zongoráltoz támaszkodott, tőle jobbra felesége,
balra Almássy kontesz állt.
A katonák felkiáltottak:
- Álljanakfekeanők!
Nem megyek- felelt Tisza felesége.
-
-
En sem- zokogta Almássy Denise, aki ráborult Tisza Ist-
vánra,
- Most pedig ütött a leszámolás őrája - ordította az egyik
katona, és a rákövetkező pillanatban eldördült a három fegy-
ver. "
A katonák amilyen váratlanul és meglepő gyorsasággal
érkeztek, hasonlóképpen távoztak. Nyomuk ves zeft . Aházla-
kói a hallba siettek, majd a személyzetegyiktagaorvosi segít-
ségérta közeli Bethesda Kórházba rohant. Az érkező orvos
azonbanmár csak a bekövetkezett halált állapíthatta meg.
A gyilkosság híre városszerte szinte percek alatt futótőzként
terjedt el. A forradalmat ünneplő tömeg elégtételkéntfogadta,
míg a forradalom vezérkar a az eszméin esett sainálatos szégyen-
10
foltnak minősítette a gyilkosságot, A felgyorsult történelem-
ben ezután árnyék borult a múltra, elsősorban a kibontakozás
útjai kerültek a mindennapok homlokterébe. Hiszen ahelyzet
különös volt, a forradalom győzött, a háboru véget ért, ámaz
ország a háborúvesztés és egyéb körülmények miatt rendkívül
súlyos gazdasági, politikai helyzetbe került.
De ki is volt egyáltalánTiszalstván, miért fordult már évek
óta elsősorban ellene a közhangulat s a forradalmat gy őze|emre
vivők haragjal A kérdésfeltevésből nyilvánvalóan következik
aválaszadás természete is. Vagyis ezúnal nem a teljes, kerek
é|etrajz meglogalmazására vállalkozom, hanem Tisza politikai
élettörténetének csupán azokat amozzanatait emelem ki, ame-
lyek már az ellene irányuló korábbi merényleteket is motivál-
ták, s végül l 9 l 8. okóber 3 l -én meggyilkolásához vezettek,
T isza Iswán pál y akezÁése

Alig akad ismert ínawar politikus, akinek tettei, eszméi és

egyénisége körül a szenvedélyek még életében oly magasra
csaptak volna, mint Tisza Iswán esetében. Evtizedeken át egy-
felőI rajongás, nísfelől gyűlölet övezte. Sokakat feLőrölt az
ilyesféle centrális szerepkör. Tiszát azonban sem feltétlen
hívei, sem ellenfelei nem befolyásolhatták. Kivonta magát
a szenvedélyek gyűnűjéból. Mindig a m aga űtjátjárta, amit ki,il-
detéstudata, eszméibe, tetteibe vetett hite, saját értékének
tudata kövezett. Elsósorban innen ered ridegségszámba menő
zárkózottsága és egyben a terhesnek érzett népszerűségelhárí,-
tása is.
A Tiszák évs zázadoh a visszamenően kimutatták családfá j uk
gyökereit. Bizonyították kapcsolataikat Rudolf királlyal - aki-
től 1578-ban Tisza Tamás nemességet k"pott-, majd I. és II.
Ríkóczi Györggyel. Kutatták birtokaik elvesztésének körül-
ményeit a török időkben, majd azokvisszaszerzésének, sótgya-
rapításának lehetőségeit. A geszti birtokot Tisza Lász|ő lapta
kárpótlásul a török kiűzé§e után. Tisza Iswán nagyapja,Tisza
Lajos - akinek felesége TelekiJúlia grófnő - már Bihar megye
nagy hatalmú adminisztrátora, majd fóispáni helytartója volt,
s a nagy létszámú család tagjai jelentős szerepet vállaltak
amegyei , sőt az országos közéletben is .
TiszaIstván apja, Kálmán, 1830. december ló-án született, s
1902. március 23-án halt meg. 1848-ban a vallás- és közokta-
tásügyi minisztériumban fogalmaző volt, maid a kormánnyal
együtt Debrecenbe ment. A forradalom és szabadságharc leve-
rése után külföldre ávoznft. Visszatérte után a nagy, geszti
központú birtokot vezette. 1855-ben a nagyszalontai reformá-
tus egyház segédgondnokává vá|asztotsák. l8óO-ban a német
eredetű Dégenfeld-Schomburg Imr eleány át, Ilonát vette fele-
l2
ségül. Ezáltal a Károlyiakkal, Podmaniczkyekkel és Odescal-
chiakkal is sógorságba került, Az 18ól-es, majd az 18ó5-ös
országgyúlésen Debrecen képviselője, nagybátyia, Teleki
Lászlő halála után a Határ ozati Párt, mai d a ba|közép v ezetője
volt. A kiegyezést megkötő Deák Párt loiális ellenzékénekszá,
mított, I,ojálisnak, hiszen elhatárolta magát a radikális ellen-
zéktő|, a Böszörményi Lászlő, Madarász Jőzsef v ezefte szélső-
baltól, s az ebből alakuló 48-as Függetlenségi Párttól is, amely-
lT z az emigrációbólhazatérő, Kossuth köréhez tartoző politi-
kusok- Helfy lgnác, Simonyi Ernő, Irányi Dániel- is csatla-
koztak. 18ó8-ban közreadta a ,,bihari pontokat", amelyekben
a közös ügyek hatvanhetes rendszerét bírálta. Irályzatának,
a balközépnek azonban se m az |869 .,sem az l 87 2, évi képvise-
lőválasztásokon nem sikerült megszereznie a többséget . Tisza
Kálmőnezértjelentós szerepetvállalt a Deák Párt és a balközép
fűziőjánakelőkészítésében,a Szabadelvű Párt 1875. évi létre-
hozásábarl, Tizenöt évig, l 8 7 5- 1 890-ig Magyarország minisz-
terelnöke volt. l8ó l-ben a képviselőház első alelnökeként mon-
dott beköszöntőiébe n politikai felfogás át je||emző szavait gyak-
ran idézték ar6lasző|ó publicisztikai írások: ,,Bátraknak kell
lennünk nemcsak személyesen, de politikánkban is, és mégis
óvakodnunk kell a vakmerőségtől. "
Tisza Iswán 18ó1. április 8-án született Pesten. Alap- és
középfokú tanulmányait, miként ez az előkelő családok körében
divatos volt, magántanulóként és osztályösszevonásokkal
végezte, Neveltetése tehát a politikus arisztokrata családokban
kialakult mintát követte. Apja közelében életre szóló nyomot
hagyott benne az abszolutizmust felváltó l<tegyezés, s a körü-
lötte zailó viták, Anyia vallásos neveltetéséről, házi tanítói
pedig nyelvi ismereteinek kitágításáról gondoskodtak. Gimná-
ziumi vizsgáira a neves pedagógus egyéniségnekszámító Géresi
Kálmán készítettefel. Erettségi vizsgáját adebreceni reformá-
tus kollégiumban 1875-ben, 14 éves korában, már nyilvános
tanulóként tette le. (Erre lehetőséget adott az alrJr.or még tör-
vénnyel nem szabályozott, meglehetósen anarchisztikus gim-
náziunri oktatás.) Jogi tanulmányait Berlinben kezdte meg,
Heidelbergben folytatta, majd Budapesten fejezte be. Német-
országban akkortájt bontakozott ki a modern gyáripar, ater,
13
melőerők gyors fej lődése. 1 8 7 8 -ban ült össze a Töröko r szág stá-
tusát szabályozó berlini kongresszus, ami rendkívüli, életre
szóló hatást tett rá, csakúgy, mint a ,,vaskancellár", Bismarck
centralizáciős politikája, ,,kit a rokonlelkű fiatal magyar diák
- írja Szász Károly - tarsolyában a marsallbottal, nemcsak
bámult, hanem kinek példájáből sokat tanult is ". l 8 79-ben ala-
kították ki a német-osztrák-magyar szövetséget. Tisza abban
a szilárd hitben hagyta el Berlint, hogy a kettős szövetség
az Osztrák-Magyar Monarcbiát szilárd külpolitikai alapra
helyezte. Ezután néhány hónapot Franciaországban majd
Angliában töltött, ahol főként az angol szabadkereskedelmi
irányzathatottrá,
1879-ben, 18 évesen Budapesten szeízeft doktori címet: Az
aűáthárítás elmélete című dolgozatával, amelyet Kerkapolv
Károly, a korábbi páp aitanár , majd képviselő, miniszter, €BI€-
temi tanár bírált. Felfo gásának önállőságát, ítéletalkotásának
helyességét hangsúlyozta. Az államtudományi doktorátus
megszerzése után a belügyminisztériumba került, ahol a ma-
gyar központi végrehajtó hatalom, az államigazgatás gyakorlati
kérdéseittanulmányozhatta, Ezután önkéntes volt a hu-
szároknál, majd miniszterelnök apla távol|étében vállalta
ageszti birtok irányítását, de tovább folytatta jogi, gazdasági,
hadászati, politikai ismereteinek gyarapítását is. l88]-ban
nagybátyja, Tisza Lászlő lányát, a náIa jóval idősebb Ilonát
vette feleségül. Ebből az unokatestvériházasságból két gyer-
mek született. l88ó-ban Iswán, majd 1889-ben a mindössze öt
évet éltJulianna.
Tisza István pályája hihetetlen gyorsasággal ívelt felfelé. 20
éves korában, l88l-ben már megyei tiszteletbeli főjegyzővé,
18Só-ban pedig a vízaknai kerület országgyűlési képviseló|évé
v álasztották, Ettől kezdve jelentősen befolyásolta pártja v ezető
garnitűr ájának magatartását, állásfogl alását. Határ ozottsága,
aktivitása, munkabírása egyedülállón ak számíton. Parlamenti
csatáit kezdettől fogva küldetésnek fogta fel. Magát a nemzeti
haladás, mind a merkantilisták, mindazagráriusokképviselőié-
nek is tartva, igyekezett kiegyenlíteni ellentéteiket, nézetki,i-
lönbségeiket. Elképzelései v alór a v áltásáról még a legnehezebb
helyzetekben sem mondottle. Errefordította egész idejét, kivé-
l4
teles energiáit, jőrészt lemondva osztályostársai s a maga
korábbi fóúri szenvedélyeiról, a kártyáről, a vadászatró|,
a teniszről, a csillogó estélyekről. Bizony áraalkata, vezetői elhi-
vatottságtudata miatt sem vonzódott ehhez az életmódhoz, de
jőrészt a dualizmus korának új, megnehezült korszaka érlelte
szinte már mosolytalan, rideg, az emberi kapcsolatokkal mit
sem törődő á|lamférfwá. Kivételt csak szűkebb családi köre,
néhány barátja, gyermekei, maid unokái kedves, meghitt társa-
sága jelentett számára,amin keresztiil az emberi él et egyéb tája-
ira is pillanthatott. De ezze| a lehetőséggel ritkán élt. A párt-
klubba eljárt ugyan, de inkább csak kényszerű illendőségből.
Nem kedvelte a szokványos, tartalom nélküli, üres tereferéket,
ünnepi pózokat, Űewiteléról, szokásairól , gyérulő szenvedé-
lyeiről elsősorban barátainak késóbbi emlékezéseiból értesül-
hettink. A vívás mindvégig - miként a politizáló nagybirtoko-
sok mindegyikénél - napi foglalatosságai közé tartozott. Az
adott korban persze ez nem egyszerűen sportnak minósült,
hanem felkészülést is jelentett az úri becsület védelmét, részét
képező váratlan és kikerülhetetlen párbaiokra. Ennek köszön-
hette , hogy s zámos párbai ából sértetlenül került ki , holott örök-
löttszembaia miattkétízbenis- 1907-benés l91 3-ban-szürke-
hályoggal operálták. Geszti birtokán pedig főleg lovagolt, fia-
talabb korában még ugratóversenyeken is indult. Kedvelte
a vadászatot, látásának romlásával azonban már csak puszta
időt<iltésből lövöldözött az eléie kerülő apróvadakra. Rendsze-
resen és bóségesen - borozgatás közepette - étkezett, majd
likőrt ivott. A komoly zenét nem szerette, nem is értette . Szín-
házba ritkán inkább csak illendőségből járt. Zongorázni tanult
ugyan, de szívesebben hallgatott cigányzenét, A költókközül
Aranyt és Vörösmarryt kedvelte. Szabad idejének nagyobb
részétazonban Deák kiegyezési művének tanulmány ozására és
akorabeli közgazdasági, katonai és politikai események elemzé-
sére fordította.
Parlamenti szűzbeszédétérdekes módon csak két éwel meg-
választása után, 1888. február 3-án mondta el aképviselőház-
ban. Feltűnő szakértelemmel, a korabeli közgazdasági és pénz-
ügyi kérdésekjogi vonatkozásaibanmutatott jártassággal kap-
csolódott a régtől hűződő költségvetési vitához, Szavain átsü-
l5
tött a dualista rendszer biztonságának megingásától való fé-
lelme, s nem az akkor divatos frázisok ,,üveggyöngyeinek" csil-
logtatásával, hanem érve inek szigorú rendbe szedésével kereste
a felgyülemlő feszültségek feloldásának lehetőségei t , Az állami
gazdaságpoli tika v ezérlő elvének - miként a korabeli szabadel-
vűek - amezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem összhangiá-
nak biztosítá sát , a pénzigyi egyensúly megőrzését, a kiadások
növekedésének megakadályozását tekintette. Mindezt elsősor-
ban a hatékony takarékossági intézkedésektől remélte. Síkra-
szállt a mezőgazdaságbelteries fejlesztéséért,az á|latteny észtés
minőségi és részben strukturális áta|akitásáért Sürgette pel-
dául a ló-, a juh- és a szarvasmarha-tenyésztés, a halászat és
a méhészetfellendítését.Ehhez azonban nélkülözhetetlen fel-
tételnek tartotta a hitel- és takarékpé nztárak hálőzatánakbőv í,
tését,ami egyben konkurenciát is teremt, s szükségszerűen
csökkenti a,,privát uzsorát". ,,A valódi jólétnek, a valódi hala-
dásnak egyedül biztos feltétele- mondotta- a nemzetet alkotó
egyénekben lévő egyéni iniciativa, egyéni energia. "
Második képviselőházi felszólalása 1889. január 14-én, már
a véderővita során hangzott el. Az uralkodó, elsósorban az
állandósuló balkáni feszültség miatt, már az 1 880-as évekvégén
modernizálni, fejleszteni akarta a hadsereget. Fejérváry Géza
honvédelmiminiszter 1888 végénbenyúitottúivéderőiavaslata
azonban csorbította a magyaí országgyűlés jogkörét, mert
a hadilétszám megállapítását nem kötötte a l 0 éves határidőhőz,
s kiszélesítette volna azországgyűlés hatásköréből kivont pót-
tartalékosok körét, Azegyéves önkéntesek számárapedig nem
tette lehetővé, hogy szolgálati ide!ük alatt tanulmányaikat foly-
tassák, atisztivizsgát ugyanakkor német nyelven kellett leten-
niük . A Függetlenségi Párt és az Apponyi Albert vezette mérsé-
kelt ellenzék nyomban tiltakozott a iogsérelem ellen. Bár
a közös hadsereg lététnem kérdőjelezték meg, időnként
amagyar hadsereg tel jes kiépítésére vonatkozó javaslataiknak is
hangot adtak. (A közös - és benne a magyar - hadsereg jellegé-
nek megítéléseegyébként1867-tő| kezdve neuralgikus pontia
volt a dualista rendszernek.) Erre egyébként amagyarkiegye-
zési törvény szövege lehetőséget is adott, meft a közös hadsere-

I6
gen belüI említiamagyar hadsereget is, ám ezt is Ófelsége által
intézendónek tekinti,
Tisza Iswán a kényszerhelyzetre és a magyarállamérdekeire
hivatkozva a iavaslat mellett tört lándzsát. A közös hadsereg
nevelőintézeteiben ő is fontosnak tartotta ugyan a magyar
nyelvi kultúra okatását, de tulzásnak, sót frázisnak nevezte
Apponyi követelését: a nemzeti kultura teljes összhangbahozá-
sát a közös hadsereggel. Szerinte ugyanis a magyar nyelv hadse-
regbeli használatát a ,,nemzet védképességének"kell aláren-
delni. A fő cél, a hadseregfejlesztés lebegett tehát Tisza Iswán
szeme előtt, ettől tette függővé a jogszabá|yok értelmezését,
1890 áján aMonarchia véd- és harcképességének fejl esztésétaz
ország egyik legfontosabb feladatának tartotta.
Parlamenti vitához kötódik apa és fia szembekerülése is, az
ún.,,honossági törvénnyel" kapcsolatb an. Az I87 9 : L. tc. értel-
mében ugyanis elveszti maryaí állampolgárságát az, aki l0
évnélhosszabb ideig kiilföldön tartózkodik, és nem ielenti be az
illetékes hatóságnak állampolgárságának fenntartását. A tör-
vény 1 889. december végénlépett volna életbe. A Független-
ségiPárt azonban úi javaslatot nyújtott be, amely szerint mind-
ez Kossuthra nem vonatkozik. Köztudomású volt ugyanis,
hogy a ,,turini remete" nem ismeri el magát FerencJózsefalatt-
valőjának. Az ngy nagy politikai viharokat kavart, s megtör-
tént, amire oly kevesen számítottak, a Tisza Kálmán és fia
közöni első, de egyben utolsó vita a képviselőházban. Tisza
Kálmán természetesen ellenezte a saiát ko rmánya á|ta|kidolgo-
zott és a parlamentben elfogadott l879:L. tc. törlését, de hajlon
olyanféle törvénymagyarázatra, amely szerint a díszpolgársá-
got viselők mentesülnének az említett kötelezettség alól,
(Közismert, hogy Kossuthot számos város díszpolgárává vá-
lasztotta.)
Tisza Iswánugyanakkor-a Szabadelvű Párttöbbsége által is
támogatva - hangsúlyozta: a törvénynek a maga teljességében
érvénytkell szerezni. Határozottan elutasította a ,,rebellis"
javaslatokat. Kossuthnak vannak múltbeli érdemei - mondotta
-, de ha nem fogadja el az adott parlamentet, nem ism eri eI a 67 -
es alapot, az uralkodót, elkerülhetetlenné válik vele minden
politikai kapcsolat megszakítása. A korabeli viszonyokat te-
l7
kintve ez bizonyult a következetes kormánypárti álláspontnak.
Tisza Kálmán saj átos törvénymagy arázati felfogását ugyanis
népszerűségénekvisszaszerzése motiválta. (Csak zárójelben:
a legfelemásabb álláspontot mégis a fiiggetlenségi pártiak fog-
lalták el. Hiszen az 1879. évi törvény vitájában- amikor Kos-
suth már közel 80 éves volt - alig emelt ek szót a jav aslattal szem-
ben. Tíz esztendővel később azonban, amikor a nemzetikérdé-
sek - az uralkodó osztályok ellentéteinek kiéleződése idején
- előtérbe kerültek, a még élő Kossuth védelme jól illeszkedhe-
tett politikai taktikájukba. )
TiszaKá|mán ily módon elszigetelődött, és 1890. március
13-án beadta lemondását. Bukásával fia, István váltaszabad-
elvű párti törzsgárda v ezérlő egyéniségévé.
Ettól kezdve valamennyi, a képviselőházban zajlő vitában
hallatta szavát, vagyis egyszeriben a parlamenti élet központi
alakjává vált, Beszédeire ismereteinek állandó bővítésével
rendszeresen felkészült, vállalta a rögtönzött replikákat, de
nem riadt vis szaazakkor oly divatos néhány szavas közbeszőlá-
sokól sem. l905-ig tartó politikai szereplésétjőrészt tiikrözik
köteteket kitevő képviselőházi beszédei, amelyek a kül- és bel-
politika valamennyi területére kiterjeszkedtek. Hiszen szinte
politikai hiwallásának tekintette még ekkor: ami nem kérdés
a parlamentben, nem lehet vita tárgya apolitikában sem.
A magyar uralkodó osztályok közötti ellentétek megerősö-
dése, a véderő- és a honossági törvény körül fellobbanó vita,
Tisza Kálmán bukása egyarántűj korszak kezdetét jelentette az
Osztrák-Magyar Monarchia történetében. Véget ért a kiegye-
zést követő nyugalmi periódus, felszínre törtek azok aválságje-
lenségek, amelyek végül is az adott gazdasági, társadalmi és
politikai rendszer felbomlásához vezettek.
Szemmel láthatővá vált a Monarchia nemzetközihelyzeté-
nek megváltozása, az uralkodó osztályok közötti ellentétek
felerősödése, a munkás- és parasztmozgalmak fellendülése.
Megélénkültek a nemzetiségi mozgalmak is. Ráadásul Magyar-
országon a függetlenségi eszmekört sok áramadó elem éltette,
annak ellenére, hogy egyes ágai retrográd irányba hajlottak.
A gondos elemzés bizonyíthatia, hogy Tisza Iswán űj sze-
repkörében, az 1 890-es évekelső felének viharai között még job-
l8
bára a liberalizmus segítségévelkeresi a felgyülemlettfeszűltsé-
gek feloldásának módozatait. A külpolitikában ug-yan a német
szövetség fenntartását és megszilárdítás át tartja a meghatároző-
nak, de a Balkánon a kis államok nemzeti, függetlenségi politi-
káját támogatja ahődítő nagyhatalmi törekvésekkel és a török
hatalmi revans igényekkel szemben. Viszonylag gyorsan felis-
meri a munlcískérdésössztársadalmi jelentőségét is, és számos
javaslatot tesz a munkásos ztály , főképpen persze a sz akképzett
munkásság szociális helyzetének javítására. (Vasárnapi mun-
kaszünet, a bér- és munkakörülmények javitása, a biztosítás
kiszélesítésestb.) A liberális jellegű egyházpolitikai reformok-
kal, elsósorban természetesen a polgári házasság bevezetésével
pedig egyenesen az el]enzék megosztására tör, s ezzel az l87 5
óta kormányzó Szabadelvű Párt hatalmának megszilárdítása
a célja. Sikerei azonban átmenetinek bizonyulnak. Mérsékelt
liberalizmusa nem elégségesa mélyülő válság feloldására. Az
1890-es évek második felében a gazdasági kiegyezés ügyének
vitája s azismét felszínre kerülő véderővita során már nyomát
semlelhetjükTisza István korábbiliberalizmusának. Ekkorejti
véglegesen h atalmába az adott parlamentarizmus re tr ogr ád áta-
lahtását is vállaló konzervativizmus, a tömegmozgalmakkal
szembeni ttirelmetlenség; a társadalmi megbékéléshelyét
egyre inkább a megtorlás keresése és all<almazása váltja fel
benne, Pályafordulata végül is me ghatározónak bizonyult, ami
természetesen ewiJrft járt az ellene irányuló támadások kiszéle-
sedésévelés megerősödésével,
A viharos szízadfordulón

l89ó-ban került sor a honfoglalás ezredik évfordulójának

megünneplésére. A millenniumi ünnepségek fényei azonban
még inkább láthatóbbá tették a dualista rendszer kínzó gond-
iait. Mert éppen a századfordulón lobbantak magasra azok
a lángok, amelyek végül is felperzseltékaz l87 5 őtakormányző
Szabadelvű Párt korábban biztonságosnak vélt épületét.
Az 1890-es évek második felében úiólag felszínre v€tődött
a véderő, továbbá az Ausztriaés Magyarország közntti gazda-
sági|<tegyezés ügye is. Mindez szükségszerűen a politikai pár-
tok átrendeződését vonta magá után, még a Szabadelvű Párt
ismert hangadóit is újabb és újabb politikai kísérletezésreösztö-
nözte. Akadtak, akik akár kompromisszumok árán is egyes
mérsékeltellenzéki pártok- Apponyi Nemzeti Páftia, az 189 5 -
ben alakult Katolikus Nép Párt -fűziőjával próbálták megerősí-
teni a lazulni látsző kormánypártot. Tisza azonban nehezen
hailott a fűziőra az effé|e pártokkal. A Nép Pártot például a ka-
tolicizmus legnagyobb ellenségének nevezte. Y alamiféle íúziő
szerinte csak a pártok szigorú ó7-ességével valósítható meg.
Mert egy heterogén kormánypárt az egész dualista rendszert
gyengíti. Af6zió helyett az ország közvéleményére s a kor-
mányzathatározottságára számiwa - inkább az úi képviselővá-
lasztásoktól remélte a Szabadelvű Párt parlamenti megerősíté-
sét, Ez az 1896. évi képviselóvá|asztás különös kormányterror
közepette zajlott le, ami kezdettől fogva maga után vonta
a Bánííy Dezső miniszterelnök elleni ellenzéki támadásokat.
Tisza ezze| szemben a házszabályok módosítás át, szigoritását
követelte. Ekkor - hosszabb-rövidebb megszakítások ellenére
- kezdetét vette a mintegy másfél évtizedig elhúzódó házsza-
bály-vita és a vele együtt járó obstrukció. A technikai obstruk-
ció egyébként az érvénybenlevő l 848. évi liberális házszabá-
20
lyok szerint - többek között - megengedte a napire nd elótti fel-
szólalásokat, a név szerintiszavazásokat személyi és más ielen-
tékelen ügyekben, például a szabadságkérési esetekben. A tar-
talmi obstrukció pedig lehetővé tette a vég nélküli beszédeket.
Abázszabá|yok szerint mindaddig, amíg egy-egy törvényja-
vaslathoz akadthozzászőlő, a szavazásra nem kerülhetett sor.
Az ellenzék ilyen módon bármely törvényi avaslat el fogadását,
megszavaztatását meghiúsíthatta. A bökkenő azonban ott volt,
hogy az obstrukció a demokratiku s erők szímára lehetővé tette
az antidemokratikus törvényiavaslatok elvetését, miként azt is,
hogy a kormányok esetleges progresszív törvényiavaslatait
elfogadtassa a parlamenttel, Ilyenek azonban a századfordulő
után már nemigen akadtak.
Az elJenzélá ellen 1 897 júliusában 4 őrá-
"próbaobstrukció"
ról már 5-re emelték a napi képviselőházi ülések, viták idejét.
Rövidesen kiderült azonban, hogy mindez kevésnek bizonyult
az obstrukció visszaszorításához. Sőt az a vámközösség esedé-
kes meghosszabbítása, valamint a vám- és kereskedelmi szerző-
désekkel kapcsolatos vita kapcsán felerősödött. 1 897. december
31-én ugyanis a kiegyezési törvény szerint |ejárt a l0 éwel
korábban hozott vám- és kereskedelmi szövetség hatálya,
a kvóta egyezmény Ausztriával, valamint az asztrák-Magyar
Bank szabadalma, Megúiításukazonban mindkét országban
rendkívül nehéznek bizonyult, hiszen összekapcsolódoa a fel-
gyülemlett belpolitikai feszültségekkel. Már a tárgyalások for-
mái és tartalma sem követték a régebben megszokott sémák
nyomvonalát. Az osztrákbirodalmi tanácsban is kitört az obst-
rukció, je|ezve az ausztriai társadalmi és nemzeti feszültségek
kiéleződését.1898. január elsejével így a különféle provizó-
rium-kísérletek kudarca után beköszöntött a dualizmus törté-
netében az első törvényen kívüli állapot, a gazdasági exlex. Az
l8ó7: XII. tc. ó8, §-a értelmében pedig amegyar parlament
kimondhatta a gazdaságs hilönválást. Az önálló vámterület
azonban természetesen amagyar uralkodó osztályok érdekeibe
ütközött, ezért fenntartották a gazdasági közösséget. Az 1 898:
L tc. így egy évre meghosszabbította a régigazdasági kiegye-
zést,
l 898 októberében kezdődött a nagy obstrukció, amikor a par-

2|
lamenti ellenzék a Szabadelvű Pártban is feltűnően n agyszámú
szövetségesre lelt. Az obstrukció tiizét csak táplálta Tisza Ist-
ván űjra és újra visszatérő házszabály-szigorítási javaslata,
amelyben a kormánypárt megerősítésének zálogát|átta ,
1 898 végétől így felgyorsultak az események, Világossá vált

ugyanis, hogy 1 899. január l -re a kormány által szorgalmazott

költségvetés és az Ausztriával va|ő gazdasági viszony rendezése
nem nyerhet elintézést a törvényhozás által. A Tisza-csoport
ekkor a pártpolitikai életben, pontosabban akormányzó párt-
ban eddig ismeretlen módszerhez nyúlt. A Szabadelvű Párt
l898. december ó-i értekezleténTisza Kálmán, az,,öreg gene-
rális" kétszakaszos törvényiavaslatot terjesztett elő a kormány-
nak adandó felhatalmazásról, és felszólította a párt tagjait annak
aláírására. Az eljárás szokatlan volt, mert törvénytervezetet
nem a pártban, hanem a parlamentben kellett benyújtani.
Bánf$ az aláírást pártkérdéssétette, midőn hangoztatta: ,,Aki
a komoly kűzdelemre Magyarország alkotmányának biztosí-
tásacéljából vállalkozik, aziöjjönvelünk; aki úgy tartja,hogy az
út, amelyet követiink, nem jó, határozza el magát és váljon ki. "
A Szabadelvű Párt döntő többsége csatlakozott a iavaslathoz,
25-enazonban - többek között Szi|ágyi Dezsó, Csáky Albin,
Hieronymi Károly és Andrássy Gyula- kiváltak a pártból. Szi-
lágyi lemondott képviselőházi elnökségéről is. Az üléseket ezu-
tán a korelnök,Madarászlőzsef vezene. Az elnökválság hosz-
szúra nyúlt, nem utolsóso rbanazért, mert Tisza Iswán késznek
mutatkozott a többségi akarat érvényesítésének
parlamenti
vezetésére,ami természetesen a házszabályok módosítását, az
obstrukció visszaszorítását is magában foglalta. Szilágyi le-
mondása után erre Bánffynak ígéretet is tett, Vállalko zása azon-
ban az adott politikai viszonyok közepette túlságosan is elha-
markodottnak bizonyult. Mert nemcsak az ellenzék s oraitzárta
szorosabbra, hanem még az ún. Tisza-lexet aláírók táborát is
megosztotta. Tisza Iswán ilyen könilmények között nehéz
helyzetbe került. Hiszen kész volt a népszerűtlen feladatválla-
|ására, ugyanakkor sajátpártja is megrettent, illetőleg ekkor
még tartőzkodni kívánt az obstrukció erőszakos letörésétől.
Szúkebb környezete pedig - közük apja, Tisza Kálmán, fia
fényes politikai jövőjét féltve, határozoftana házelnöksé g visz-
22
szautasítását kérte. A TiszaJex kíilönben nem is került a képvi-
selőház elé, inkább tovább é|ezte a belpolitikai feszültséget,
mintsem feloldotta. A kormányzó pártba benyújtott javaslat
tehátvisszájárafordult.TiszaIswánházelnökkéválasztásának
terve pedig szinte dezorgaúzálta a szabadelvűek parlamenti
csopoftiát, s most már elkerülhetetlenné tette Bánffy közeli
bukását, aki végül is 1899. február l8-án a képviselőházban
bejelentette lemondását. Ezután Széll Kálmán kapott minisz-
terelnöki megbízást, s folytatta a kompromisszumos tárgyalá-
sokat az ellenzéki pártokkal, amelyek február 23-án,,elvi áldo-
zatok nélkül" sikerrel is jártak. Apponyi Nemzeti Pártia, a Füg-
getlenségi és 48-as Párt, valamint a N épPártvezetőivel megkö-
tött egyezményt 1egyzőkőnyvbe foglalták. Az ellenzéki pártok
nemzárkőztak el a képviselőház elnökének és alelnökének meg-
választásátől, a költségvetés és az újoncok megszavazásátől, sőt
az Ausztriával való újabb gazdaságiprovizóriumtól sem. Az új
kormány ugyanakkor többek között vállalta az obstrukció szá-
mára lehetőséget adő régt házszabályok lényeges pontiainak
életbentartását,aze|lenzékkelegyetembenagazdaságiviszo-
nyok tartós rendezésétAusztriával és az űj választási bírásko-
dásról szóló törvényjavaslat elkészítését.
Az 1 890-es év ek gazdasáei, hadügyi, belpolitikai ellentétei,
vitái, Széll Kálmán l 899. évi miniszterelnöki kinevezése után,
átmenetileg visszaszorultak. Az úi kormányfó pénzügyi kvali-
tásai, kompromisszumrahajlóegyénisége garanciánaktűntvál-
lalt feladata, a hagyományos alkotmányos kormányzás biztosí-
tásához. Megkezdődhetett a békepontok realizálása. Perczel
Dezsőt a képviselőház elnökévé, alelnökökké pedig Tallián
Bélát és Dániel Gábort választották. A TiszaJex miattkilépet-
tek visszatértek a Szabadelvű Pártba, Széll Kálmán pedig
a,,törvény, jog és igazság" hármas ielszavának hangoztatásával
tartotta meg parlamenti bemutatkozó beszédét. Atmeneti sike-
rét fokozta nemzeti páftiak belépése a kormánypártba .Yezé-
a
niket, Apponyi Albertet 190l-ben a képviselőház elnökévé is
választonák. A szélcsend azonban nem bizonyult tartósnak.
A válság ugyanis sokkal mélyebb volt annál, semhogy valami-
féle diplomáciai ügyességgel könnyúszerrel és végérvényesen
feloldhatták volna, Rövidesen világossá vált, hogy Bánffy
23
Dezső távozása a miniszterelnöki székből elősegítette ug,yan
a ,,hatvanhetesek" összefogását, de a válság felszámolására túl-
ságosan is kevésnek bizonyult, A képviselóházáltal 1899-ben
elfogadott új házszabályoknem ielentettek lényeges változáso-
kat, hiszen csak a technikai obstrukciőtkorlátozták, a név sze_
rinti szavazások és a jegyrÁkönyvhitelesítési viták lehetőségét
szűkítették. A tartalmi obstrukciót egyáltalán nem korlátozták.
Törvényerőre emelkedett a választások feletti új bíráskodás
rendje, ami a lrúriai bíráskodás bevezetéséttanalmazta(1899:
XV. tc. ). Idáig a képvi selőház, illetőleg annak egyik bizottsága
döntön a petíciókkal megtámadott mandátumok sorsáról, ami
kétségtelenül a többségi pártnak kedve zett. Ujraszabá|yozták,
szigodtották az összeférhetetlenség eseteit. ennek értelmében
a képviselők nem vállalhattak tisztségeket az állammal valami-
|yen gazdasági, üzleti kapcsolatban álló tókeérdekeltségekben
(bankok, ipari, közlekedési vállalatok stb.). Az úi képviselővá-
lasztásokra 190l. október 2-10. között került sor. Kevesebb
volt a vesztegetés, a visszaélés,a hivatali presszió, mint az előző
választásokon. N"gy meglepetésnek számított Tisza Kálmán
bukása a nagyváradi választókerületben. A Szabadelvő Párt
- a pówálasztásokat is ide számíw a - 27 6 kerületben gy őzött,
a FüggetlenségiPárt 81, a Nép Párt 25, a Függetlenségi Ugron
p árt 12 mandátumot szeí zett .

Egy éwel később, 1902. novemberelején terjesztette a parla-

ment elé Fejéwáry Gézahonvédelmi miniszter azt a töwényja-
vaslatot, amely a közös hadsereg újonclétszámát az eddigi
l03 l00 helyett l25 000-re kívánta felemelni. Ebból a magyar
államra 43 889 helyett 53 +38 fő iutott volna. A honvédség
úionclétszámát pedig az eddigi 1 2 500 helyett l 5 000-re kívánta
emelni. Ugyanakkor mintegy 7 millió korona kvótaemelést írt
elő. Második törvényiava§lata az l903-ban kiállítandó úioncok
megajánlását foglalta magíba. Kivételesen lehetővé kívánta
tenni a póttartalék legifiabb sorozási évfolyamának vis szatartá-
sát, illewe behívását. Az ój véderőiavaslatok beteriesztésének
időpontia nem véletlen. Az összeférhetetlenségi törvény, vala-
mint az l89ó. évi választások által felkorbácsolt politikai viha-
rok ugyanis lassan elcsendesedtek. A kormány ezt a szélcsendet
igyekezett felhasználni a hadseregreform végrehaitására. Ami-
24
kor az említett törvényjavaslat általános vitáia 1903 ianuáriában
kezdetét vette , az e|őzetes várakozásnak megfelelően a Függet-
lenségi Párt és a Nép Párt nyomban úira kezdte azobstrukciót,
Tisza ktilOnös hevességgel vetette magáta küzdelembe. Az
alkalmat iobbnak tartotta, mint korábban bármikor az általa
halaszthatatlannak vélt véderőreform elfogadtatásához. A ma-
gyar nemzet érdekébenvalónak tekintette az Osztrák-Ma-
gyar Monarchia nagyhatalmi állásának fenntartását, s hadsere-
gének feilesztését.Ujra, immár több mint tíz évvel korábbi ér-
veit ismételte: magyar államférfiak irányitásával vált a Mo-
narchia - szemben más nagyhatalmak terjeszkedési törekvései-
vel, illetve a török birodalom vá|tozat|anfenntartásának kísér-
leteivel - a balkáni népek függetlenségének védelmezőjévéés
ezá|tal világtörténeti jelentóségú hivatást tölt be. Ezzel pedig
saiát létérdekeit is védelmezi, tehát neínzeti ügyet véd. Törté-
nelmi hivatását azonban csak egy erős, ütőképes közös hadsereg
fenntartása útián töltheti be.
Apponyi azonban immár házelnökként feltűnő külsőségek
közepette fogadta a katonai javaslatokellen tiltakozókat és vette
át kérvényüket. Ilyen körülmények között a viselendő kőzter-
hekről és a fedezendő állami kiadásokról szóló, Lulrács László
pénzügyminiszter által 1903. március 30-án beterjesztett szo-
kásos évi törvényiavaslat elfogadására semmi remény sem
maradt, ami az újabb költségvetési exlex beállását elkerülhetet-
lenné tette. Széll Kálmán 1903. |únius l4-én beadta lemondá-
sát. Aházszabály-módosítást sürgető Tisza kapott miniszterel-
nöki megbízást. Kiszemelt politikustársai azonban - Fejéwáry
Géza kivételével- nem vállalták a nekik szánt miniszteri tárcá-
kat. A párton belül egyre inlcább elkiilönültek Andrássyék és
a volt nemzeti pártiak aTisza vezette régi-ó-szabadelvűektől,
Ilyen előzmények után 1903. június 27-én került sor Khuen-
Héderváry Károly miniszterelnöki kinevezésére, akinek azon-
ban csak úlabb paktummal sikerült az obstrukció átmeneti visz-
szaszorítása.
Kezdetben mindenesetre úgy tűnt, hogy Khuen kormánya
nagyobb esélyekkel foghat az ellentétek áthidalásáhoa) a sza,
badelvű párti kormányzáshoz. Hiszen Kossuth Ferenccel is
egyezségre iutott. Ennek értelmébena kormány elhalasztja
25
a szőbanforgő katonai iavaslatok tárgyalását és a vele kapcsola-
tos ,,nemzeti kérdéseket" az átfogőbb véderőtörvény keretébe
utalja. A Függetlenségi Párt ugyanakkor lemond a rendkívüli
parlamenti eszközök alkalmazásáről a korábbi újonclétszám és
a költségvetés parlamenti tárgyalása során. A Függetlenségi
Párt jelentős részeazonban ezúttal nem kövefte vezérét, Meg-
nőtt az obstruálók tábora, különösen az úgynevezett megvesz-
tegetési botrányok miatt. A függetlenségiek ugyanis azzal
vádolták a kormányt, hogy az bizonyos pénzösszegekkel pró-
bálta néhányukat visszatartani az obstrukciótól. Khuen 1903.
augusztus ó-án már bejelentette kormánya lemondását, Ferenc
Jőzsef ezt elfogadta ugyan, de formai elintézésénekmódját
magának tartofta fenn. Tovább folytatódott tehát a parlamenti
válság, és egyre kevesebb remény látszott a megegyezésre.
A legnagyobb visszhangot az uralkodó által 1903. szeptember
közepén kiadott chlopy-i hadparancs, majd szeptember 22-én
a magyar miniszterelnökhözintézettkézirat váltotta ki. A had-
parancs az előző hadgyakorlatok tapasztalatait mintegy sum-
mázva, ellentmondást nem tűrő hangon írta: ,,Minél biztosab-
ban van megokolva kedvező véleményem összes fegyveres
erőm minden részénekkatonai értékéről,odaadással teljes szol-
gálatkészségéről és összevágó együttműködéséről, annál in-
kább kell ragaszkodnom és akarok.is ragaszkodni a fennálló és
jónak bizonyult intézményeihez.Osszes fegyveres erőm eskü-
jéhez híven tovább fog haladni a komoly kötelességteliesítés
űtján, áthawa az egység és az összhang ama szellemétől, amely
minden nemzeti sajátosságot tisztel és minden ellentétet ki-
egyenlít, amennyiben minden néptörzsnek különös jelentósé-
geit a na gy e g észnek jav ár a értékesíti." A z ur alkodő azonban az
ellenzék és a közvélemény megnyu gtatására magyarázkodásra
kényszerült. Eszerint a hadparancs nem közjogi aktus, nem
zárja|<t azokat a paritás érdekében kívánatos módosításokat,
amelyeket a Szabadelvű Párt szükségesnek tart.
Az 1903 . évi szeptemb er 22-i királyi leirat ugyanakkor - bár
enyhítette a hadparancs szigorú kitételeit - hivatkozott az 1867 :
XII. tc. Il, szakaszára, a legfőbb hadúri iogokra: ,,a közös had-
sereg egységes vezérletére, vezény|etére és belszervezetére
vonatkozó ügyek általam intézendők... el aagyok batórozlla az
26
Engem megille tő j ogokat csorbítat lanul finntartani és utódablra érin-
t e t le n ül átszármazt atni. "

Khuen-Héderváry lojálisnak mutatkozott a hadparanccsal és

a királyi leirattal szemben, mert szerinte ezekvégeredményben
nem csorbítiák Magyaror szág tőrv ényes jogait. Mindez azon-
bari csak olaj volt a tíizre, hiszen az e||enzék katonai-nemzeti
törekvésének merev visszautasítá sát tarta|mazta. Szeptember
26-án a Szabadelvű Párt még kiküldte ugyan a benne lévő irány -
zatok reprezentánsaiból összeállított ún.,,kilences bizottság"-
ot a katonai, nemzeti javaslatok kidolgozására, a parlament
többsége azonban a miniszterelnök ellen fordult. Khuen-
Héderváry újabb lemondása után ismét Tisza Iswán kapott
kormányalakítási megbízást.
Az űjhe|yzetés következményei súlyos dilemmákat hordoz-
tak magukban. Tisza a parlamenti többséget maga mögött
tudva, nem riadt vissza az ellenzék megrendszabályozásátő|.
A SzabadelvűPárt egysége azonban labilis volt, a benne levő
különbözó csoportok már-már szervezett formákat öltöttek.
Tisza mindenesetre reménykedett többsége megőrzésében,
bár világosan láthatta táborának gyengülését. Ennek méreteit
azonban voltaképpen nem mérte fel reálisan, mert feltétlenül
bizott érvei erejében, továbbá a külpolitikai feilemények,
a nemzetkőzi méretű fegyverkezés,,kilőzanítő" hatásában.
Kezdetben a,,kilences bizottság"-tól remélte akatonai kérdé-
sek terén a kompromisszumot, hiszen elnöke a nagy kiegyenlí-
tőként, takikusként ismert Széll Kálmán volt. Tisza egyébként
magais vallotta, hogy bővenakad mégtennivalóahadseregben,
például a magyar nyelv tanítása, amagyaí tisztek képzésevagy
a jelvények alkalmazása terén, de csak fokról fokra leh et ezel<hez
a kérdésekhez nyúlni, mert a korona és a nemzet harmóniája
nem szenvedhet csorbát. Kezdetben úgy tűnt: sikerül a komp-
romisszum, hiszen megszÜleteft atervezet, amely tÖbb vonat-
kozásban az ellenzék katonai-nemzeti követeléseit tartalmazta.
A bizottság programja többek között megállapította, hogy ,,a
közös hadsereg ielvényei, amelyek ma alkalmazásban vannak,
nem felelnek meg az or szágközjogi ál|ásának - ezérte j elvények
kérdéseközjogunkban megfelelően rendezendő." Követelte
a katonai büntető eljárás reformjának országgyűlési elfogadá-
27
sát, mégpedig a szóbeliségre és nyilvánosságra alapíton eljárást
és benne a mawar nyelv érvényesítését.
Tartalmazta a tiszt-
képzésmagyar jellegének erősítését,továbbá amagyar csapa-
toknak magyar tisztekkel valő ellátását,miként ezt már az 1868.
augusztus 1l-i legfelsőbbkézirat is kilátásba helyezte. Több
vitás kérdésmegoldását - a kétéves szolgálatot, a békelétszám
megállapításának mikéntiét,a póttartalék kontinge ntá|ását, az
önkéntesek szolgálati idejét - pedig a véderőtörvény revíziő-
jának keretébe utalta. FerencJózsef általában elfogadta a javas-
latot, csupán 8, pontiának módosítását kérte, Ez azonban az
l8ó7: XII. tc. l l. §-ánakkiemelését, azuralkodónakakorlátlan
iogait tartalmazta a hadsereg irányításában. Tisza a szövegmó-
dosítást - Apponyiék tiltakozása ellenére - elfogadta és pártjá-
nak többségét is maga mellé állította. Ezután került sor a Tisza-
kormány kinevezésére.
A Szabadelvű Párttehát végül is segítette azelső Tisza-kor-
mány megalakitását. Apponyi is a pártban maradt,bár aházel-
nökségről lemondott, és váltig hango ztafta akciőszabadságának
fenntartását. Utóda Perczel Dezső lett. Nagy kérdésmaradt
azonban, hogy a,,kilences bizottság" katonai térr ekorlátoződő,
az ura|kodő által módosíton iavaslatainak kormánypárti elfoga-
dása képes-e az elmélyülő válság tartós feloldására. Annál is
inkább, mert valóra váltására nem került sor.
Mindenesetre a,,kilences bizottság" szélesebb katonai, nem-
zeti programjaTisza számáramég az említett módosítással is
alkalmasabbnak bizonyult - legalábbis az adott helyzetben
-akormányzópártima joritásmeigszerzésére,mintházézabály-
módosító tervei. Ráadásul sokak elótt elhomályosította Tisza
Ltatározott hadseregfejlesztési törekvéseit, ködbe burkolta a
parlamentarizmusról oly sokszor kifejtett nézeteit, azellenzék
képviselóházi mozgásszabadságának korlátozására irányuló
eltökéltségét,erósödő társadalmi konzervativizmusát stb. Csak
idő kérdésemaradt, hogyan, miképpen kerülnek a parlament és
ezzel a politikai élet előterébe immár kiformálódottprogramjá-
nak ezek az elemei, Meft nem lehetett kétséges az ,,erőskéz"
politikájátvalló és vállaló Tisza, valamint aharcias erényekcsil-
logtatását kereső ellenzék láwányos összeütközés -sorozata. Az
első összecsapások már a képviselőház szokványos évi munkála-

28
taival - költségvetés, úionciutalék vitájával kezdódtek, Az el-
lenzékelővetté az obstrukció fegyverét, míg Tisza az obstruk-
ció megszüntetését parlamentáris és alkotmányos eliánísnak
minősítette. A Szabadelvú Párt 1903. november 25-iértekezle-
tén előteriesztette javaslatát az obstrukció megfékezésére,
Aházszabályok 203. paragrafusára hivatkozva kérte a délutáni
ülések - 5 és 9 óra kOzötti - bev ezetését a sürgős iavaslatok tár-
gyalására. Apponyi azonban a paralel ülések alkalmazását
iázszabá|ye|lenesnek minősítette, a pártegység fenntartása
érdekébenkiilönben is meghozta,,a legmesszebbmenő á|doza-
tokat". S miután Tis za jav aslata párthatározattá v ált, kilépett
a Szabadelvű Pártból, November 2 7 -énaz el|enzék heves tilta-
kozásakőzepette sor került a iavaslat elfo gadtatására.
Ezután az ellelzék bizalmatlansági indíwányt nyúitott be
a Ház elnöke ellen és vitarendező bizottságot alakított. Az ülé-
sek a technikai obstrukció iegyében zajlottak, anélkül, hogy
a paralel üléseket ténylegesen bevezették volna. A Független-
."gi Pá.t u."érszónokai több ízben kifeitették: az esetlegesdél-
utáni ülésen hozandó határo zatol<at érvénytelennektekintik, és
a parlamenti béke helyreállításának feltétele Perczel Dezső
táiozása. Az obstrukciő ezután egyes békekísérletekellenére
állandósult, az e|lenzéktábora pedig növekedett. Sokan kilép-
tek a Szabadelvú Pártból. Tisza 1904 eleién már beielentette az
obstrukció vi sszaszoritására irányuló sz ándékát aházszabályok
radikálisabb módosítása által. A parlamenti harcok ezze|még
inkább fellángoltak. Ráadásul Ferenc Ferdinánd trónörökös
hallani ,"- például a ,,kilences bizottság" javaslatainak
"t"rt
valóra váltásáról.
A trónörökös ekkortájt alakította ki a Belvedere-kört, és
kihasználva a dualizmus válságjelenségeit, elérkezettnek látta
az időt az aktívabb cselekvésre . Az uralkodó ellenében a centra-
lizmus erősítéséretörekedett, és 1903 és 190ó kOzött bizonyult
a legtevékenyebbnek. Ennek természetesen mélyebb okai van-
nalq s magya rázatalematrónörökös elh atározásábanvagy
Tp-
szódikus égyéniségében reilik. Nagy ambícióval indított poüti-
kai kísérleiéiveugyanis
l éppen ekkor használhatta ki a legtelie-
sebben a dualista rendszerben nyfló réseket. E rendszer falai
azonban Bécsben is szilárdabbaknak bizonyultak, mint aho-
29
gyan ezt a trónörökös hitte. Hamarosan ó maga is rádöbbent
erre, ezértővatosabbá vált, mégha eredeti terveiről a késóbbiek
során sem mondott le. Mindenesetre Ti sza számár aF erenc Fer-
dinánd nyilatkozataival,a dualizmussal szembefordítható erók
- a nemzetiségek, a különféle baloldali politikai irányzatok
- szervezésével sok nehézséget okozott.
Tisza indíwányánakindok]ására 1904. március 9-én került
sor. A szabad intézmények megvédésérőlvan szó - ha ngoztatta
- az anarchiával szemben, céljuk tehát a szabadelvűségtiztosí-
úi és végleges házszabályreformot egy bizottságnak
lá:?: 4r.
kell kidolgoznia, de feltétlenül biztosítania kell a parlamentiélet
normális működését. S ez szinte egyedülálló lész nemzetközi
tekintetben is, mert,,szigorúbb házszabály, vagy parlamenti
anarchia: megerősítése a többség és elnök erejénék J megerósí-
tése az erre szolgáló eszközöknek; vagy csódje az alkotmányos
életnek: ez eIé.. . a kellemetlen és nehéz alternatíva elé állína-
tott a. világ.minden parlamentje". Ebben a kiéleződött parla-
menti politikai helyzetben következett be az ismert váratlan for-
dulat, Thaly Kálmán, a Kossuth-párt tiszteletbeli elnöke béke-
akciőjának átmeneti sikere. Tisza ugyanis hajlandósá gát íejezte
ki indírványa visszavonásához, ha a Ház garantáI ja ai obsiruk-
ció mellózését. Azújabb alku azonban móst sem bizonyulttar-
tósnak. A vita, ha nem is az obstrukció formájában, de sokkér-
désben tovább folyt. Apponyi újjáalakította a Nemzeti Pártot,
és a,,,kilences bizottság" megállapodásainak azonnali végrehaj-
tását követelte, Tisza ugyanakkor kieszközölte az uralkodótál
y:. 19U, jgrilis 18-án kelt, hozzá intézettkéziratot, amely IL
Rákóczi Ferenc hamvaina k hazaszál|ításáv al bízta meg.
!, l?T.május 2-ánBudapestreérkezőuralkodótnágylelke-
sedéssel fogadták. 1 3 -án a képviselőház - pártkülönbség nélküI
- a magyar nemzet nevében hálás köszönetét fejezte ki fennkölt
elhatározásáért. Tisza a licr-:áIyi kézirat utasításának megfele-
lően azután részletes felség-felterjesztést készítettRákóózi és
bujdosótársai hamvainak h azahozatalaérdekében, amit a király
július 1 1-én kelt elhatározásával tudomásul vett. (Erre azonban
csak ]90ó. október végén,tehát már a Wekerle-kormány idején
került sor.)
Tisza politikai, diplomáciai sikerére azonban árnyékotveteft
30
az 1904. április 20-ánkezdődő vasutassztráik. A Szabadelvű
Párt április 25-i értekez|ete ezt iogsértésneknevezte, mert
amawar állam eskii a|attszd'gáló alkalmazottai tagadták meg
hivatalos kötelességük teljesítését,és ezálta| szembehelyezték
magukat a büntetó törvénykönyv határozataival. Tehát nem
egyszerűen s ztr ájW ő| v an szó -hangoztattaT isza -, amikor egy
munkáscsoport meghatározott feltételek mellett vállal el bizo-
nyos munkát, A jogsértés azt követelte volna, hogy a kormány
legalább a vezetőkkel szemben megtorló intézkedésekette-
gyen. De a ko rmány az emberiessé g érz ete által v ezérelve, tel j es
amnesztiát ígérta munka felvételének esetére. Emberiessége
azonban az izgatók malmára hai totta a v izet. Ezért ftgyelmezte-
tett: a ttirelemnek is van határa. Közben katonai segédlettel
megszállták az elhagyatott vonalakat, behívták a katonaköteles
és a tartalékos állományban lévő vasúti alkalmazottakat. Afor-
galom lassan megindult. A személyzet zöme is munkába állt.
,,De ezazeredmény csak akkor lehet teljes - mondottaTisza-,
hogy ha a munkábaállás egy szebb jövőnek csíráit rejti magá-
ban, ha valamennyi alkalmazott rádöbben végzetes ballépésére
s ezt az á|lamvasutak történetében páratlan szennyfoltot" oda-
"
adó, buzgó tevékenys égge| Ltely r ehozza. "
A képviselőház 1904. augusztus 1 l-én tartotta a kéthónapos
nyári szünet elótti utolsó érdemleges ülését. A Tisza-kormány-
nyal szembeni koalíció ekkorra lényegébenmár kialalnlJt, Ezaz
idő lehetővé t eneT isza számára eddigi kormányfői tevékenysé-
gének mérlegeléséts egyben felkészűlésétaz őszi ülésszakra.
Geszti tartózkodása idején minden eseményről tájékoztatták.
Tisza iratanyagáből kitűnik elsósorban a házszabály -reviziő
előkészítéséndolgozott. Tanulmányozta az arrgol és francia
házszabályokat, bennük a létező korlátozásokat és iegyzeteket
készített a szükséges intézkedésekrő|. Házszabá|y -tervezete
elsősorban a technikai obstrukció kizárására irányult. (Napi-
rend előtti felszólalások, zárt ülések, név szerinti szavazások
megszüntetése stb,) Javaslata tartalmazta továbbá a beszédek
idézetekkel való nyúitásának tilalmát. A tervezet tovább
kívánta növelni az elnök fegyelmi jogkörét. (A rendzavaró kép-
viselők kiuta sítása, a\<tzártak távoltartása az ülésektől, továbbá
képviselőházi őrség szervezése az elnök számára.) Közvetlenül
3l
a képviselóház őszi ülésének megnyitása elóm, 1904, október 4-
én jelent meg ugrai választőihoz írott nyflt levele. Hamarosan
jelentós kato nai, gazdasági és egyéb reformok kerülnek előtérbe
- írta -, amelyeknek hibás megoldása ,,egy emberöltőre meg-
bosszúlhatja magát" . A feltételek kedvezőek e reformok megal-
kotására és a magyar alkotmány szabad intézméayeivelmegva-
lósíthatók. De az elmúIt idők minden tanulsága arrőlgyőzmeg
- jelentette ki a továbbiakban -, hogy: ,,minő ingatag alapon áll
egész parlamenti életíink.Damokles kardja fiigg a nemzetfeje
felett. "
A házszabá|yok módosítását bejelentó,,ugrai levél" termé-
szetesen felkorbácsolta a páftszenvedélyeket. Váratlanul érte
az e||enzéket, sőt a Szabadelvű Párt egy részétis. Ebben a
feszültpolitikailégkörbenültössze 1904, okóber l0-éna képvi-
selőház. Tiszát a béke felborításával vádolták_, és nagyszabású
ellenállást helyeztekkllátásbavele szemben, Ó pedig á Szabad-
elvű Párt 1904. november 14-i értekezleténa házszabályok
gyors keresztiilvitelére tett javaslatot. Másnap Dániel Gábor
benyúj totta h atár ozati jav aslatát aházszabályok ideiglenes mó-
dosításáról.
1904. november 1 8-án az elnök felolvastaTiszalswán indít-
ványát a paralel ülések bevezetéséről. Ezzel űjra felszínre vető-
dött az l903. november végi vita ezek jogszerűségéről. Tisza
arra hivatkozott, hogy annak idején a H ázmár elfogadta, a dél-
utáni ülések kitűzettek, ezért felesleges az újabb vita. A házel-
nök, Perczel Dezső pedig kijelentette: azindíwány felettaHáz
vita nélkiil, egyszerűszavazással dönt . Azellenzékgyorsan cse-
lekedett. l3 3 képviselő aláirta a házelnökkel szembeni bizal-
matlansági indíwányt, majd l8-án délelőtt tiltakoása jeléül,
a Kossuth-nóta énekléseközepette kivonult az ülésteremből,
nem vett résztaszavazáson. Az indíwány W könnyedén elfo-
gadást nyert.
A november lS-i délutáni ülés jórészt a technikai obsmrkció
jegyében telt el. A zárt ülés végeztéveleste 9 óra után Tisza Ist-
vánígy zárta beszédét: ,,Itt egy marad hátra: vagy sorsára bízni
az országot, vagy véget vetli az egész komédiának." A nagy
hangzavarban ezt még fel jegyeztéka gyorsírók, az elnöklő Per-
czel Dezső szavait azonban már senki sem hallotta. Amikor
32
azonban az előre megbeszélt taktika szerint elóvette zsebkendő-
jét, a szabadelvű párti többség felállt s az elnökezze| aházsza-
bály-reformjavaslatot elfogadottnak nyilvánította. A képvise-
lőház a,,zsebkendős zav azással" - bázszabályellenesen, mert
több jelentkező nem kapott szót - elfogadta az említett Dániel-
féle határozati javaslatot. Felolvasták még a királyi leiratot,
ame|y az országgyűlés ülésszakát berekesztette. Azűj üléssza-
kot - később - december l 3-ra hívták össze .
November l9-én formailag is megalakult a koalíció és
,,vezér|ő bizottsága". A koalícióban találjuk a Függetlenségi
Pártkétnagy frakciőját, Kossuth Ferenc és Ugron Gáborveze-
-Iiatolikus
tésével,a Nép Pártot, Bánffy Dezső Úi Vartiat,
Vázsonyi Vilmos Demokrata Pánját, Apponyi Albert Nem-
zeti Páftját. A vezérlő bizottság elnökévé Kossuth Ferencet
választották ugyan, tényleges vezetőie azonban Apponyi volt.
(Később Andrássy disszidensei is csatlakoztak a koalícióhoz,
amelyben Andrássy vezetó szerepre tett szert, majd megalapí-
tota az Alkotmány Pártot.)
A november l8-tól december 13-igtartó parlamenti szünetet
a Kormány Párt egyfelól eliárásának igazolására, másfelől az
ellenzék várható támadásának elhárítására, a felkészülésre
használta fel. 1904, december l3-án az elnöki emelvényt és
a |obboldali padsorokat mintegy 40 tagu teremőrség vette
körül, akik parancsba kapták senkihez sem nyúlhatnak.,,Fehér
kesztyűvel a kezükön, mint a szobrok álltak ott. . . Azellenzék
- írta az egyik újság - . . . |áwa, hogy nem védekeznek, inzul-
tálta, megverte, kidobta őket, ruháiukat letépte, némelyiknek
a cipőiét is lehúzta. " Majd mielőtt a kormány tagsai az üléste-
rembe mentek volna, összetörték az elnöki asztalt, megrongál-
ták a bútorzatot. Tettiiket az erőszakmegtorlásának nevezték,
Tisza közönséges bűncselekménykéntértékeltea történteket,
és büntető felielentést helyezett kilátásba a tettesekkel szem-
ben. Maid beielentette, hogy amennyiben a Ház rendje nem áll
helyre, anemzetítéletéreapellál,vagyis feloszlattatjaaképvise-
lőházat, új választások kiírására kerül sor, és a bűnösöknek
a nemzet itélőszéke előtt kell felelniök tetteikért.Tisza tehát
sem érveivel, sem elszántságával nem érte el célját. Azújház-
szabályokat egyébkéntnem is alkalmazta. 1904 végénmár azúj
33
választásoktól remélte az ellenzék visszaszorítását és további
e|járásához,,a í|emzet" bizalmának elnyerését. Közben tovább
nőtt a Szabadelvű Pártból kilépők száma, Egy részük 1904.
december végénDarányi lgnácvezetésével ellenzéki körré ala-
kult, és kapcsolatba lépett a szövetkezett ellenzék vezérlő
bizottságával. Apponyi pedig 1905. január eleién párthíveivel
együtt belépett a Függetlenségi Pártba.
Az 1905, évi ianuári választásokon a Kormány Párt l59,
a Függetlenségi 166, a Nép Párt 25, Andrássyék27 , aBánffy-
féle Uj Pártl], a Demokrata Párt 12, a nemzetiségiek 10, a pár-
ton kívüliek 9 mandátumot szereztek. A koalíció tehát abszolút
többséget szerzett. Benne azonban nagy ellentétek is feszültek,
főként a mögéie felsorakozott társadalmi rétegek érdekellenté-
tei is szembeötlőek. Hiszen itt találjuk a Tisza-ellenes agráriu-
sokat csakúgy, mint a velük gyökeres érdekellentétű közép- és
kispolgárságot és a választőjoggal rendelkező paraszti tömege-
ket. Ezekre a rétegekre hatottak a koalíció választási jels zavai: az
,,alkotmányvédelem", az általános, titkos választőjog, vagy az
önálló vámterület követelése . A különböző érdekű társadalmi
rétegeket összefogta a Tisza-ellenesség is.
Tiszát mindenesetre megrázta a választás eredménye, lépé-
sei elbizonytalanodtak, ismert határo zottsága tétováző töpr en-
géssészelidült. 1905. február 1 -jén Bécsbe útazott,benyújtotta
lemondását, és a polgári parlamentarizmus elveire hivatkozva
a többségi pártokból alakítandó koalíciós kormány megalakitá-
sára tett iavaslatot. Miniszterelnöknek Andrássy Gyulát aján-
lotta. A koalíció hatvanheteseinek összefogására buzdított, de
óvakodott a közvetlen be avatkozástól, Saját pártjának azonban
ellenzéki szerepet szánt, mert a Szabadelvű Párt nem állhat
azok mögé, akiknek magatartását a közelmúltban elítélteés
károsnak tártotta. A közügynek úgy teheti a legtöbb szolgá|a-
tot, ha az űj kormánytól fiiggetlen állásponton marad és nem
gördít akadályt megalakulásának útiába. Az uralkodó azonban
ekkor mégnem fogadta el Tiszalemondását,
Az íj or szággyűlés mind két házának tagjai 1 90 5, február l 7 -
én gyűltek össze. A képvis előházbana9l éves korelnök, Mada-
rászJőzsef csak a régi házszabályokat ismerte el érvényesnek.
2 l-énJusthGyulátválasztottáka képviselőházelnökévé. Akor-
3+
mányválság elhúzódása miatt azonban a Ház ritkán ülésezett,
érdemi j avaslatokat nem is tárgyalt . A kormányalakításitárgya-
lások pedig sorra meghiúsultak, mert a szövetkezett ellenzék
ragaszkodott katonai követeléseihez, Andrássy pedig nem
akart szakítani új szövetségeseivel. Az uralkodó ugyanakkor
450 milliós hadügyi kölcsön megszavazását - ágyűWa, hadiha-
jókra és más katonai felszerelésekre - és az újoncjutalék feleme-
lésétkérte.
FerencJózsef 1905. június 18-án végre felmentette aTisza-
kormányt, és Fejérváry Gézát, a királyi testőrség kapitányát
nevezte ki miniszterelnökké, Tisza - bár számos levele bi-
zonyítja, hogy bábáskodon az új kormány megalakításánál
- bizalmat nem szavazhatott neki. Törvényellenesnek nem
nevezhette ug,yan, hiszen a kormánykinevezés az uralkodó
jogaiközétartozott, ám parlamenten kívüli volt. De szoroskap-
csolatot tartott vele. Arra kérte például Feiérváryt,hogy asza-
badelvű párti főispánokmaradjanakahelyükön, apárttól se vál-
janak meg, miként miniszterei tették. Helyzete így 1905 júni-
usa után még bonyolultabbnak és felemásabbnak tűnt, mint
korábban. Programot azonban nem dolgozott ki, pedig miként
hangoztatta, az ország sorsa jobban foglalkoztatta, mint egyéni
pályája, Egyelőre nem mondott le a kormánypolitika irányítá-
sáról. A Fejérváry kormányhoz való viszonyáről, a válság
megoldásának általa iavasolt útjairól elsősorban bizalmas leve-
lezése vall. Lehetségesnek tartotta a 67 -es koncentráció össze-
kovácsolását, amelyben esetleg a Szabadelvű Párt is közremű-
ködhetne. Eközben okos, a gyakorlati szükségletekkel számoló
reformpolitikát követve, pártja visszaszerezhetné a korábbi
nagy országos pozícióit. Kezdetben Fejéwárytől azt várta,
hogy az uralkodó által elfogadható program alapján a koalíció
ó7-eseit segítse kormányra. Ez pedig - Tisza szerint - a békés
tárgya|ások mellett különös határozottságot, erélyt is igényel.
,,Ha orrára vertek a hetvenkedő frátereknek, bátorságot adtak
azoknak-írta l 90 5 . j únius 2 3 -i magánlevelében az ú j miniszter-
elnöknek -, kiket a koalíció terrorizált, ez megteremtbeti azt
a lelkiállapotot, amelyben lehet velük okosan beszélni. Ha
ellenben kedvökben jártok, ha mindenütt a megyékben cserben
hagyjátok a 67-es emberek et, akkor az őszarvuk mindig jobban
35
megnő, a ó7-es párt megsemmisül és Ófelsége előtt nem marad
más út, mint a megalázkdás vag,y az abszolutizmus." Kény-
szerhelyzete új politikai elmélkedésreösztönözte. Egyelőre
szűkebb környezete egy részénektanácsai ellenére sem gondolt
a visszavonulásra. A színfalak mögötti politizálás azonban ide-
gen volt tőle. Homályos, tétova elképzeléseit pártja szűkebb
garniturájának sem hozta tudomására. Vagyis amíg a többséget
maga mögött tudta, a parlamentet is a nyílt politikai viták leg-
fontosabb színterének tartotta. Parlamenti többségének látvá-
nyos elvesztése után azonban a Fejérváryval folytatott bizalmas
tárgyalásaiből , levelezéséből kirekesztette a nyilvánosságot , sőt
szűkebb környezetét is, A konspirációt is szó szerint vette, nem
igényelte céljainak kontrollját. Pedig b arátai, apártegyütt-tar-
tása érdekébenállandóan csábítgatták az eszmecserére.
A Fejérváry-kormány kezdetben csak az á|lami adminisztrá-
ció vezetését, valamint a korona és a parlamenti többség közöni
ellentét feloldását vállalta. Tisza ekkor mégbízott a pártok úi
elrendeződésében. A miniszterelnökségtől való megszabadulá-
sát kimgndottan kedvezőnek taftotta azönállő politikai cselek-
vésre. De nyugtalanították Kristóffy belügyminiszternek az
általános választóiogra vonatkozó nyilatkozatai. Augusztus 3 l-
i levelében Fe|érváryhoz fordult. ,,Ha jól ítélemmeg terveite-
ket, úgy végzetes lejtőre léptetek s megássátok talán örökre sír-
ját az ország közviszonyainak és a valódi szükségeivel számoló
okos politikának." Az általános választőjog puszta jelszava is
a mawar alkotmányos élet végpusztulását jelenti. Egy esetle-
ges váIasztás pedig hatalmas szélsőbali többséget eredmé-
nyezne, mert a koalíciózavarábana kormányra licitál. ,,Szóval,
édes barátom - irtl -, először életemben a kétségbeeséshez
érzem közel magamat. Bármerre nézek, reménytelennek látom
a nemzethelyzetét. Nagyonkérlek,tájékoztass, nyugtassmeg. "
Fejéwáry szeptember 4-én kelt válaszlevelében a személyes
találkozás és véleménycsere szükségességéthangsúlyozta, de
nem titkolta eltérő álláspontját, ,,Az általános szavazatjog
korántsem olyan veszedelmes, ha ez a kelló korrektivákkal
jár. . . és, ha a szerencsétlenség azthozza magával, hogy egye-
lőre kormányon kell maradnom, mindent elkövetek a világon,
ha kell az ördöggel is szövetkezek, hogy eztabandát [a koalíciót

36
- P. F. ], ki ezt az or szágot az őrv ény széléreszorította, szétver-
jem. " A miniszterelnök válaszából tehát kitűnik: magáévá tette
Kristóffy tervét, a ,,nemzeti ellenállás" letörésének eszközét
látta az általános választőjog programjában. Az uralkodó sem
zárkőzott el mereven vele szemben, cle egyelőre tiltotta kor-
mányprogrammá emelésétés csupán a belügyminiszter egyéni
akciójaként vette tudomásul. Az augusztus 22-iközös minisz-
teri értekezleten Fejérváry a kibontakozás kulcsát azáltalános
v álasztőjog megalkotásába n, az országgyűlés feloszlatásában és
azűj választásokban jelölte meg. Gautsch osztrák miniszterel-
nök és Goluchowski közös külügyminis zter azonbaiellenezték
a iavaslatot, mertaz- szerintük - a Monarchia rendiének felbo-
rulásával fenyeget. S miután választőjogiprogramjáho z akor
mány nem kapta meg az uralkodó hozzájárulását, szeptember
l 2-én lemondott. Lemond ását az uralkodó elfogadta, de meg-
bizta az ügyek további vezetésével. A koalíció pedig a szep-
tember l5-én összeüló képviselőház számára elkészítette a
kormárry vád alá helyezésének indiw ány át. Kormányalakítási
megbízást azonban nem kapott.
A Fejérváry-kormány újabb kinevezéséreoktóber ló-án
került sor. Megváltozott ezzelkorábbi, szűk térre korlátozódó
funkciója. Hiszen amíg a június l$-ikézirat szerint szerepe csak
a korona és a szövetkezett ellenzék közötti egyeztetésre korláto-
zódott, most akirály áItalis elfogadott politikai progr amalapján
foghatott a ko r mány záshoz.
Fejérváry l905. október 28-án ismertette politikai elképzelé-
seit a miniszterelnöki palotában.Yázolta a kormány hivatását,
a kialakult új h elyzetet,amelynek cél az alkotmányos kibonta-
ia
kozás, miután a több§ég a korona kívánságai szerint nem vállal-
kozott kormányalakításra. Programja a parlament elé juwa,
bármi sorsban részesül is, mindenképpen kifogástalan alkotmá-
nyos kibontakozást jelent. Vagy megszerzi magának a parla-
mentben a többséget, s akkor önmagától elhárul az alkotmány-
válság veszedelme, vagy pedig ha a mostani parlamentben nem
található többség, az alkotmányos kibontakozás másik mődjá-
nak a lehetősége kerül előtérbe, amely a z országgyűlés feloszla-
tásában, a nemzetre való,apellálásban áll. A program élén
aváIasztőjogreformja állt. Igérte a ,,kilences bizottság" munká-
37
latának megvalósítását, gazdasági téren pedig 1917-ig - az
önálló vámterület megvalósításának előkészítését.Ezen kívül
demokratiku s meűgazdasági politikát, erőteljes iparpolitikát,
széles körű szociálpolitikát, az egészségugys aközigazgatás
államosítását, a köztiszwiselők fizetésrendezését,a városok
segítését,a büntetőtörvény reformját, a kiilhatalmakkal a békés
jó viszony ápolását helyezte kilátásba.
A SzabadelvűPárt 1905. október 30-i értekezlete ugyanak-
kor elfogadta Tisza indíwányát. Eszerint a párt nem támogatja
a kormány programját. Mert ami abbanjő, aznemúj, ami pedig
űj, az nem jő. Főként azonban a vá|asztő|og reformjának tervé-
vel fordult szembe. Ez a szociáldemokrata izgatás hatalmas
kifejlődésót, a klerikális és a nemzetiségi áramlatok kitörését,
a mérsékeltirányzatokkal s zemben az extrém irányzatok térhó-
dítását eredményezné.Tisza így alaposan megnehezítette a
Fejérváry-kormány helyzetét. Meghiúsított a az új kormány-
párt Iétrehozására és megerősítéséreirányuló elképzeléseit. Az
eddig hivatalukban maradó szabadelvú párti főispánok is ellen-
zékbe vonultak, és Tisza úiabb intencióit követve, sorra le-
mondtak. A koalíciósok természetesen szintén elutasították
a Feiéwáry-kormány programját és továbbra is hatalomra
kerülésükben reménykedtek. A Szabadelvű Párt kormányelle-
nessége il bátodtotta őket. Ezért péld ául azűjonnan kinevezett
főispánok beikatását meghiúsították. A kormány elszigetelt-
sége ilyen könilmények között inkább fokozódott, kudarca
elkerülhetetlenné vált.
Az uralkodó végül l90ó elején felmentette a Fejérváry-kor-
mányt. A koalíciós kormány kinevezésével véget ért az ural-
kodó osztályok kormányzati válsága. Az udvar és a koalíció
megegyezésének alapját a 8 pontból ál-Jró ,,áprilisi paktum"
alkotta, amelynek fóbb pontjai a következők voltak: a vezényleti
és szolgálati nyelv teljes kikapcsolása a további vitákből, az
úioncjutalékmegszavazása 1905 és l90ó-ra, a kereskedelmi
szerződések és az ,,autonóm" vámtarifa törvénybe iktatása,
a Tisza- és a Fej érváry-kormány felmenté se az any agi és j ogi fe-
lelősség alól. A paktum végül kimondta, hogy a kormány e fel-
adatok megvalósítására űj választásokat ír ki. A megegyezés
tehát a koalíció kapitulálását, korábbi programiának teljes fel-
38
adását ielentette. A koalíció hatalomra kerülésének ez a belső
ellentmondásossága egyben magában rejtette bukísának elke-
rülhetetlenségét is. A paktum titokban tartása nemcsak a koalí-
ciónak, hanema szabadelvű pártnak s az udvarnak is érdekében
állott, hiszen átmenetileg nemcsak az uralkodó osztályok kor-
mány zativálsága oldódott meg, hanem a koalícióhoz csatlakozó
tömegek demokratikus és nemzeti iellegű mozgalmai is csök-
kentek.
A Szabadelvű Párt 190ó. április 1l-én feloszlon, így azűj
választásokon a koalíció lényegében ellenzék nélkül indult és
győzőtt. Tisza ugyanis alkalmasnak tartotta a koalíciót a forra-
dalmi tömegmozgalmak letörésére, s ezért kinevezésétazura|-
kodó osztályok kormányzati válságának megszüntetése érdeké-
ben már korábban is sürgette. A párt feloszlása azonban nem
jelentette egyben a bukás végső elfogadását. Sőt mivel Tisza
láha a koalíció hatalomra kerülésénekbelső ellentmondásait,az
alkalmas pillalatravárt, amikor úira a politikai életküzdőterére
léphet. Terve megvalósításának lehetőségét növe|te az a körül-
mény, hogy az udvara nemzeti ielszavakkal kacérkodó koalíciót
nem szívesen, csak a politikai válság felszámolása miatt, tehát
kényszerűségből engedte hatalomra. A SzabadelvűPárt tagjai-
nak egy része Andrássy Alkotmány Pártjához csatlakozott, de
vezetői egyelőre visszavonultak a politikai élet porondjáról.
Megalakították azonbaa a,,politikamentes" Nemzeti Társas-
kört, amely átvette apártpénztárát, megtartotta helyiségeit és
személyzetét
Tisza geszti birtokára távozott, l9O7 -ben csupán a dunántúli
Református Egyházkerület fógondnoki tisztét vállalta. Az
1907 -től 1909-ig tartó magány évei alatt az egyházkerületi köz-
gyűléseken való részvételjelentette számára a nyi|vánosságot,
A koalíció bomlása természetesen csak idő kérdése maradt.
Döntóen a dualizmus elmélyülő válságából következett, de
gyors kibqntakozását bázisának ellentmondásossága, továbbá
hirdetett programja, va|amilt az áprilisi pakumnak megfelelő
tevékenysége közötti ellentét is elősegítette. A paraszti töme-
gek, a közép- és kispolgárság, az értelmiség egy része ugyanis
komolyan vette a Függetlenségi Párt korábbi nemzeti és
demokratikus jelszavait, ezért mőgéje tömörült. 190ó után
)9
azonban - amikor a koalíciós kormány a parasztokat védő tör-
vények helyett 1907-ben az úi cselédtörvényt, az általános,
egyen|ő, titkos választójogi törvény helyett a plurálisválasztó-
iogi törvénytervezetet kés zítette el,a nemzeti függetlenség kiví-
vása helyett meghosszabbíto tta a v ámkőzősséget Ausztriával és
felemelte a közös kiadások összegét - egyíe világosabbá vált
e társadalmi rétegek elótt, hogy a párt Apponyi vezett e szárnya
korábbi programiának jelentős részétcsak hatalomra kenilése
érdekében ha ngoztatta.
Megromlott a kormány és a nemzetiségek viszonya is. Holott
a koalíciósok hatalomra !}rtásuk előtt m ég egy ezkedtek a nemze-
tiségi pártok vezetóivel. Igéreteik ellenére azonban az erőszakos
magyarosítás útiára léptek. A nem állami elemi iskolák iogvi-
szonyairól szőlő 1907: XXVI., Apponyi Albert á|ta|készített
törvény a nemzetiségek által lakott területeken a magyar nyelv
tanításának kiszélesítéséttartalmazta, Több nemzetiségi egy-
házi iskolát bezártak és csökkentették számuha az állami segé-
lyeket. A vasúti szolgálati rendtartási törvény pedig az 1 8ó8. évi
magyar-horv át kiegy ezés r ev íziőját jelentette. Kimondotta:,,a
magyar szent korona országainak terÜletén üzemben tartott
közforgalmi géperejű vasúti vállalat szolgálatába csak olyan
egyén vehető fel, aki magyar állampolgár és a magyar nyelvet
bírja" . Horvátországban emiatt nagyarányű tiltakozás bonta-
kozott ki. Majd felfiiggesztették a tartománygyűlés múködését,
és a bán helyébe királyi biztost neveztek ki.
A koalíció s azon belül a Függetlenségi Párt bomlásátelsősor-
ban a burzso ázia e|égedetlenségének növekedése és szervezke-
dése, valamint a parasztpártok, paraszti szervezetek megalaku-
lása és megerősödése jelzi.
A bomlás foly amatát 1909 -ben a Függetlenségi Párt k ettésza-
kadása tette teljessé. 1910 végénugyanis lejárt a közös bank
szabadalma. A Függetlenségi Párt programjának megfelelően
elérkezett tehát az ideje az önállő magy ar nemzeti bank létreho-
zásának, Justh Gyula ellenezte a további halogatást, követelte
a szakítást a koalíciőnyí|t67 -eseivel és némileg bóvítette társa-
dalmi reformprogramiát is, elsósorban a választőjog kiszélesí-
tése útián. A Függedenségi Párt Apponyi vezette s zárny a azon-
banmindeztopponálta, JusthGyulaés pártiánakkésőbbitOrté-
40
nete mindenesetre bizonyítja: a fiiggetlenségi eszmekörből
nyílt út, kiút a társadalmi és nemzeti progresszióhoz.Justhélet-
útjának kiváltképpen ez a szakasza bizonyitja: a függetlenségi
párti ellenzékiség-miként Ugron Gábor, Kossuth Ferenc vagy
Apponyi Alb ert pé|dázza -, nem csak zsákutcába v ezetett, Bár
a dualizmus társadalmiés nemzeti problematikáiátamagava|ő-
ságában ő sem mérte fel, ragaszkodott pártia eredeti liberális
programiához. (Altalános, egyenlő, titkos választójog, egyesü-
lési és gyüleke zésijog, saitószabads ág, val|ásszabadság, a parla-
mentarizmus liberális vonásainak fenntartása.) Sőt életének
ebben a koalíció felbomlásával összefüggő, 1909-től kezdődő
szakaszábantulhaladta a Függetlens égi Párt ió hagyományait
és politikai szövetségre lépett a Szociáldemokrata Párttal és
a polgári radikálisokkal. A Függetlenségi Párt felbomlásával
mindenesetre csökkent a társadalomban a köziogi harc sú}ya, és
ezzel párltuzamosan, fokozatosan a társadalmi kérdések kerül-
tek előtérbe, ami segítette a frontok tisztáződását. Lehullott az
a közös ,,48-as" lepel, amely idáig a különböző, gyakran egy-
mással homlokegyenest ellentétes érdekű társadalmi rétegeket
és a különböző szem|életű politikai irányzatokat maga alá rej-
tette.
A Wekerle-kormány 1909 áprilisában már benyújtotta
lemondását és megkezdődött hosszú haláltusája. Jobbszámya
- Andrássy, Apponyi, Kossuth Ferenc - több kísérletet is tett
az ű1 kormánya|akitásra. Eredménytelenül. Az uralkodó már
a régi szabadelvűeket támogatta. A Nemzeti Társaskör egyre
nagyobb politikai szerepet kapott,
Ebben azidőszakban iött Pestre Tisza Iswán, maid novem-
ber 27 -énBécsbeutazott, ahol a király fogadta, Ez volt minisz-
terelnöksége óta első nyilvános audienciáia. A király és Tisza
között lefolyt bsszélgetés tartalma ismeretlen számunkra
- Tisza ezekről ritkán s csak szűkszavúan nyilatkozott -, de
1909, november 28-án a Nemzeti Társaskörben tett kijelenté-
seiből kiderül, hogy fő célkitőzése a szabadelvúek sorainak ren-
dezése , önálló szervezése és kormányra kerülése volt.

4l
A háborús felkészri{ és sznlgálaábarl,

Az l906-től l9lO-ig hatalmon lévő koalíciós kormány csődje

után az egykori szabadelvű párti gróf Khuen-Héderváry
Károlyt bízták meg kormányalakítással. Az ő szeméIye megfe-
lelőnek látszott arra, hogy az 1909 márciusában kezdődő s
hosszan elnyúló kormányválságnak zökkenőmentesen ves§en
véget, és közben a koalíció helyét a régi ó7-esek foglalják el.
Khuen-Hédewáry 1903 óta nem vett részt a magyarországi
politikai életben. Az általános választójog és más engedmények
ígéretévela nemzetiségi pártokat, a Szociáldemokrata Pártot,
a polgári radikálisokat sa koalícióval szembenálló parasztpárto-
kat is sikerült átmenetileg részben semlegesítenie, részben
a koalícióval szemben maga mögött felsorakoztatnia . Tisza,bár
szerepe és a ó7-esek közötti tekintélye egyre növekedett, még
nem jöhetett számításba. Miniszterelnöki kinevezése - éppen
az ellene irányuló ellenszenv miatt - csökkentette volna a koalí-
ción belüli ellentéteket, akadályoztavolna a ó7-esek szervezke-
dését,s a kormányválság a tömegmozgalmakkal párosulhatott
volna.
Azűjpárt Nemzeti Munka Párt néven 1910. február l9-én
alakult meg. Vezető garnitúrája elsősorban a Nemzeti Társas-
kör tagjaiból került ki, de szerepet kapott benne - gróf Zichy
Jánossal és Návay Lajossal az élen - az időközben feloszlott
Alkotmány Pártegy része is. Andrássy, a koalíció egyiklegte-
kintélyesebb vezetőie. néhány hívévelegyün nem csatlakozott
azűj párthoz, de pártja feloszlatásával nagymértékben segítette
annak megerősödését.
A Nemzeti Munka Pártban a finánctőkéseké, s a velük szoros
gazdasági és politikai kapcsolatban álló nagybirtokosoké volt
avezető szerep, de az uralkodó osztályok közös érdekeit jobban
hangsúlyozó célkitűzéseimiatt - a balkáni feszültség növeke-
42
dése, a valóságos ellenzéki erők fejlődéseidőszakában- a pártot
a kormánytól függő tiszwiselők is támogatták. Végül a Munka
Párt bázisát növelte az l905-I9oó-ban még nemzeti ellenál-
|ást játsző megyei törvényhatósági bizottságok tagjainak több-
sége is.
A Függetlenségi és 48-as Párt, Justh Gyula vezetésével
-aközép- és kispolgárságra, az ellenzéki értelmiségre támasz-
kodva-szembeszálltazuralkodóosztályokerősödó szövetségé-
vel, s kereste a kapcsolatot az ország demokratikus erőivel.
A demokratikus irányzatok közti kapcsolatokazonban egyelőre
még lazák, gyengék maradtak. A Justh Párt, bizva választási
gy őzelme lehetőségében, elsősorba n a v álasztójoggal rendel-
kező társadalmi rétegek megnyerését tekintette feladatának.
Igényelte ugyan a választójogból kirekesztett társadalmi erők
támogatását is, de óvakodott attól, hogy velük olyan szoros
együttműködés alakuljon ki, ami esetleg elriasztaná a párttől
aközép- és kispolgárságot, az értelmiséget és agazdagparaszt-
ságot. A párt követelései sorában a válas ztásihadjáratidőszaká-
ban nagyobb helyet kaptak a demokratikus követelések - így az
általános, egyenlő váIasztőjog-, de a központi helyet továbbra
is az önálló nemzeti bank jelszava foglalta el. Emellett a válasz-
tóiog titkosságát sem tette ekkor még magáévá. Nem ismerte
fel, hogy a bankkérdés alkalmas lehetett a FüggetlenségiPárt
kettészakadására, Am nem volt elég ielentős sem a remélt vá-
|asztási gy őzelemhez, sem az ellenzéki erők tömörítéséhez.
Az l9l0, június elején megtartott választásokon a Munka
Párt258, a Kossuth Párt 5 5, aJusth Párt 41 mandátumot szer-
zett . Ezenkívül 1 0, KárolyiMihály v ezetése alatt tömörülő pár-
tonkívüli függetlenségi, 2 1 Andrássy pártonkívüli csoportiá-
hoz tartoző, 13 néppárti, 8 nemzetiségi, 2 demokrata párti,
3 kisgazdapárti és l keresztényszocialista képviselő kerűlt be
a parlamentbe. A választásokról elégedetten nyilatkozott
Ferenc Józsei ,,Régi óhaitásom, hogy a 67 -es szabadelvű poli-
tika elégtételtkapion. Orülök, hogy ez most a magyarországi
választások során megtörtént. Bízom hozzá, hogy a rnaryar
nemzet a jövőben is ragaszkodni fog Deákalkotásához."
A kormányzó Nemzeti Munka Pártban Tisza István tábora
volt a leghatalmasabb. Hozzáigazodtak a pártban lévő klerikáli-
+3
sok és szabadkőművesek, agráriusok és merkantilisták. Tisza
István korlátlan tekintélye döntötte el végül is a politik ai, gazda-
sági, kulturális, egyházi vagy nemzetiségi kérdésekvitáiát
a párton belül, Meghatáro ztaafeladatokat és azok vé grehajtásá-
nakformáit.
Tisza azzal nőft az uralkodó osztályok többi reprezentánsa
fölé, hogy felismerte a 67-es belpolitikai rendszert fenyegető
veszélyeket, egyáltalán végiggondolta a történelmi Magyar-
ország és a dualista rendszer fenntartásának konzekvenciáit, ha
konzervativizmusa miatt nem is találhatta meg a helyes választ.
Felfigyelt az erősödő szocialista és demokratikus mozgalmakra,
az osztrák és amagyar uralkodó osztályok növekvő ellentéteire,
észrevette a Monarchia külpolitikai helyzetének megváltozá-
sát, gyengülését, a balkáni kis államok Monarchia-ellenes nem-
zeti mozgalmait. Látta a magyarországi nemzetiségi kérdés
megoldatlanságát, nyugtalanította a merkantilizmus, a szabad-
gondolkodás térhódítása, a társadalom,,szabad szervezeteinek"
szaporodása. Ilyen körülmények között küIönösen aggasztot-
ták az uralkodó osztályok ellentétei s az egységüket bontó fele-
kezeti viták is. Jobban eweztette az agráriusok és merkantilis-
ták érdekeit, vitáikban közvetítő szerepet vállalt. Nyilatkozata-
inak, parlamenti felszólalásainak vissza-visszatérő gondolata
ekkor: sohasem szabad elcsüggedni a nehézségek idején, de
nem szabad elbizakodni a sikerek időszakában sem. Ezérthang-
súlyozta az országgyűlési pártokkal való együttműködés szük-
ségességét.Ezt az együttműködést azonban sajátosan értel-
mezte, s amint a késóbbi események bizonyították, irreálisan
ítéltemeg. Tisza ugyanis bízott még abban, hogy az ország-
gyűlési pártokat a magyar uralkodó osztályok alapvetőérdekei,
a Nemzeti Munka Párt leglényegesebb célkitűzéseialapjánrá
tudja bírni az együttműködésre. E gondolatmenet tehát az
ellenzéki pártok, mindenekelőtt a Kossuth Párt, aNép Pártés
Andrássy politikai ellenzékiségénekmegszűnésétfeltételezte.
A vitakérdésekelől többnyire a Monarchia nagyhatalmi állásá-
nak, expanzív fejlődésének, valamint a maryar szupremácia
hatásosabb érvényesítésénekhangoztatásával tért ki. Y
is az uralkodó osztályok közös érdekeit helyezte előtérbe. ^gy-
Elképzeléseinek ellenimondásossága túlságosan is
^ronbaÁ
4+
gyorsan kiütközött. Az elletrr;éki pártok ahelyett, hogy a Nem-
zeti Munka Párt hatalrrrának árnyékába siettekvolna, fokozato-
san közeledtek egymáshoz, s kritilcíjuk inkább erős<i,dött, tar-
talmilag is kiszélesült. 1910 végénmár felmerült az obstrukció
gondolata. Ekkor fordult Tisza az e|lenzékipártokhoz: a 24-ik
órában kéri őket, hagyjanak fel romboló sándékaikkal, és
fogadják e| azta sa j át érdekeiknek is megfelelő tárgy alási alapot,
amelyet a Nemzeti Munka Pán dolgozon ki. Tisza a következő
alternatíva elé került: vagy lemond a dualizmus megszilárdítá-
sának nagyrészt általe kidolgozott programiáról, vagy túlteszi
magát a korábban még többé-kevésbé tiszteletben tartott, csa-
ládi tradíciókkal is övezett parlamenti szabályokon, kialakult
kormányzati szolrásokon. A második lehetóséget választotta.
Céljainak, elképzelésFinek alárendelte azok megvalósításának
formáit és eszközeit. Igy l9l1-19l2-ben már nemcsak az ellen-
zékkel való kapcsolatokat tekintette feleslegesnek, hanem a par-
lamenti ügyrendi tárgyalásokat is céltalannak minősítette és
követelte a parlamentarizmus liberális elemeinek felszámolá-
sát, az obstrukció letörését, A nemzeti munkapárti képviselők
azonban nem azonnal léptek erre azűtra. Berzeviczy Albert,
a képviselőház liberális felfogású elnöke ígéretet ten aház-
szabályok betartására, az el|enzék védelmétkötelességének
tartotta, szerinte enélkiil nincs is igazi parlamentarizmus.
A korántsem liberális mamelukhad egy része pedig a párthar-
cok várható kiéleződése miatt viszolygott az el|enzék brutális
Ietörésétől. Közel egy esztendő telt el addig, amíg Tiszának
sikerült új terve számáre megnyernie a Nemzeti Munka Párt
döntő többségét.
A Khuen-Héderváry-korm ány 19 I I tavaszán a német vezér-
kar, valamint a Monarchia hadvezetőségének sürgetésérelázas
sietséggel gyorsította meg a véderőreform előkészítését. Hez.ai
Samu honvédelmi miniszter l9l1 májusában nagy izgalmak
közepette nyújtotta be a parlamentbe a közös hadseregés ahon-
védségreformj át tartalmazőtörvényi evaslatot, amely a z űjonc-
létszám és az ezzel együtt járó katonai kiadások jelentős fel-
emelését tarta|mazta.
l9l1 rrráiusától 19l2 |úniusáig így ismét a véderő-törvényja-
vaslat körüli vita került a magyarországibelpolitikai életközép-

45
pontiába. A kormánynak és parlamenti ellenzékének politiká-
ját,taktikájátcsaliúgyavéderőjavaslatparlamentitárgyalása,
sorsa határozta meg, mint ahogyan a parlamenten kívüli társa-
dalmi erők is ehhez igazodtak. A véderő fejlesztésétnemcsak
a Nemzeti Munka Párt, hanem parlamenti ellenzéke is szüksé-
gesnek tartotta. A körülötte kibontakozó parlamenti csatározá-
sok s különösen az I9l2 tavaszán felcsapó társadalmi harcok
nem is az űi véderőtörvény szükségességétvonták kétségbe,
hanem megvalósításának feltételeit, formáit tolták előtérbe.
AJusth Párt például a véderőjavaslat elfo gadását az űj váIasztő-
jogi tOrvényjavaslat előkészítésévelés elfogadásával kapcsolta
össze.
Khuen-Héde wáry azanban a lehetséges kompromisszumok
közül a választőjogi megállapodást kezdettől elvetette, mert
- szerinte - a népszámlálás hosszú idót igénylő munkálatainak
feldolgoása nélkiil nem kerülhet sor a választójogi törvényja-
vaslat gyors előkészítésére.Tisza nem tartotta helyesnek ezt
a megtévesztő, elterelő manővert, amely előbb-utóbb ahata-
lomra üthet, hullhatvissza, Ezértnyíltanelvetette a választőjog
demokratizálásának tervét.
Miután a kormány a kompromisszumos lehetóségek közűl
kizárta a véderó és avá|asztőjog egyideiű parlamenti tárgyalá-
sát, Justhék már l9ll júliusában elővették a technikai obstruk-
ciő század elején használt valamennyi fegyverét: a név szerinti
szavazásoklt a szabadságkérvények feletti vitát és szavazást,
a zárt üléseket stb . A fennmaradó időt pedig többórás beszéde k-
kel tOltOtték meg. Khuen-H édewáry tiirelemre intette a ürel-
metlenkedőket, Bízntt az el|enzék lafáradásában, és taktikai
érzékéretámaszkodva kiilönböző kompromisszumokat dolgo-
zott ki.
Flamarosan kitűnt azonban, hogy a Nemzeti Munka Párt
kivárási takilcíia kevés sikert hozhat a kormány számára,
Khuen-Héderváry végül távozásrakényszerült.
LuMcs Lászlőt, az új miniszterelnököt 1912 áprilisában
nevezték ki. parlamenti bemutatkoző beszédébenutalt az
érvénybenlévő választási rendszer elavultságára, ugyanakkor
hangsúlyozta az átmeneti formák szükségességét, a jogos aggo-
dalmak helyénvalóságát is. Az általános, egyenlő és titkos
46
választőjogkővetelését pedig jelszavas politikának minősítette.
A jogos aspirációkat - mondotta - összé keil egyeztetn i aválasz-
tójog területén is a jogos aggodalmakkal. Nemlehet rires jelsza-
v akért a magy ar állam év ezredes nemzeti jellegét kockáraienni.
A szociáldemokraták Lukács-ellenes kritikájahoz rövidesen
aJusth Pál !s a pártonkívüli fiiggetlenségiek, Károlyi Mihá-
lyék is csatlakoztak. Május közepén pedig a kormánytommü-
nikében jelentette be elhatározását: a védérőreform-vita folyta-
tását.
A képviselőház új elnöke, Návay Lajos 1912. május 18-án
nem adta megazellenzéki képviselőknek a napirend előtti fel-
szőlalás jogát Május 20-án pedig Tisza alelnök barátja, Beöthy
Pál elutasította Justh Gyula, Egri BéIa és mások Íels:rllaláői
kérelmét, A Munka Páft t9l2. május 2 l-én már egyértelműen
a csatát nyert Tisza nevétől volt hangos. Nemcsak Tisza szűk
csoportia ünnepelte vezérét,hanem a Nemzeti Munka Pártnak
az a része is,amely korábban idegenkedett az obstrukc iő erősza-
kos,letörését jelentő házszabály -rev íziőtól. Lukács a párt ováci-
ója közben m álus 22-énTiszát jelölte a képviselőház Ólnökének.
Az ellenzék az elnő|gálasztási aktust szabálytalannak tartva,
n11 v_ettlés_z t azor'. Így Tiszát a Nemzeti MŰnka Párt a képvi-
selőház elnökévé választotta.
A Szociáldemokrata Párt l9l2. május 23-raáltalános sztrái-
kot hirdetett. A sztrájkban és ttintető sétában Budapesten mini-
egy százezer munkás vett részt. A Szociáldemokrata Párt felhí-
vása nyomán a budapesti és környéki munlcásság azerőszaba
erószakkal felelt. Sok helyen áftörte a rendőrkordont és a parla-
ment felé tartott. A politikai tömegsztrájk idején azáltaiános,
egyenlő, titkos választójog követelése mellett a követkeá iel-
szavak is elhangzottak ,,Lnazosztá|yuralommal'', ,,Eljen a for-
radalom!" A Népszava írta: ,,A lovasrendőrök kivoni karddal
nekivágtattak a meglepett tömegnek és iszonyúan vagdalkoz-
tak. Nyomukban a huszárok." A hat halálos áldoz^to|.és több
mint száz sebesültet követeló tömegttintetés a munkísosztályt
frontálisan szembeállította Tiszával. A tiintetések május 24-ig
folytatódtak, és vidékre is kiterjedtek. Magyarországon neÁ
-Az
volt még eddig hasonló méretű tömegdemonstráció. obst-
rukció letörésére készülő kormánnyalszemben a paraszti, kis-
47
és középpolgári rétegek is felsorakoztak. Az utóbbiak azonban
elhalírolták magukat a munkásdemonstrációkól.
Miközben a főváros lakossága a házelnökválasztás ellen ttin-
tetett, Tisza a parlamentben beielentette a házszabályreform
mindenáron való keresztiilvitelét, Nem ismer semmi mást
- mondotta -, csak lelkiismerete parancs szavát.
Június 4-re negyszámú csendórséget rendeltek a fővárosba,
és aképvise lóházbanaz előzetes terv szerint megteltek a munka-
párti padsorok. A testőrség is elhelyezkedett az elnöki emel-
vény lépcsőin. Az elnökló Tisza meg sem adta a szót azellenzék
képviselóinek, az obstruáló és ellenszegülő ellenzéki képviselő-
ket az éwényben lévő l848-as parlamenti szabályok megsérté-
sével fegyveres eróvel vezettette ki a Parlament ülésterméből és
elfogadtatta véderőiavaslatot. A Nemzeti Munka Párt a júni-
a
usi parlamenti csíny után mindenekelőtt a dualizmust fenye-
getó belső veszélyeken kívánt úrrá lenni. Sikere csodaeszközét
elsósorban a kormány s a törvényhozó parlamenti gépezet
működtetésében látta. Erős egypártrrralmi rendszer kialakítá-
sára törekedett. Nem is gondolt azonban arra, hogy a parla-
menti élet megrekedése csupán je|ezte a dualizmus gazdasági,
társadalmi, politikai válságának elmélyülését. A tiineti kezelés
miatt ezért maga is siettette a betegség további elhatalmasodá-
sát. Tisza a iúnius 4e utáni napokon is kivezettette a karhata-
lommal a renitenskedő ellenzéki képviselőket, a munkapárti
mentelmi bizottság pedig általában 15 nepra|<tzárta őket a par-
lamentből. Tiszát nem rettentette vissza eliárásátő| Kovács
Gyula fiiggetlenségi párti képviseló ellene irányuló merénylete
sem. A minisztertanács ezután előkészítette az 1848: IV. tc.
értelmezésérőlés kiegészítéséról,a parlamenti őrség feLáI|ításá-
ról szóló törvényievaslatot, amelyet később a kitiltott ellenzék
miatt csonkának nevezett képviselőház elfogadott,
Tisza teluít változtatott 1904-es, a,,zsebkendőszavazás"
soránalkalma?ntttaltlkáján.AMagyarFigyelő1913.szeptem-
ber l ó-i sámában ezt így ősszegezi:,,A képviselőház tekintélye
jobban megóvható, ha a polgári teremórökhelyett, -akikkény-
telenek eltűrni a botrányhősök szitkait és inzultusait - katonai
csapat áll az elnök rendelkezésére, amely nem tűri az inzultust
és fegyverrel győzi|e az ellenállást." A parlamenti órség meg-
48
szervezése után már nem is sürgette aházszabály-módosítást,
l9l3-ra halasztotta. Ez a körülmény is ielzi a parlamentariz-
musról korábban vallott nézeteinek vál tozását.
A munka párti Lukács-kormány l9l2 november végénbe-
teriesztette a,,csonka" parlamentbe a háború esetére szólókivé-
teles intézkedésekről, valamint a hadi szolgáltatásokról szóló
törvényjavaslatokat. A háborús törvény jogot adott a kormány-
nak ahhoz, hogy már a háború fenyegető veszélyénekidőszaká-
ban is alkalmazhatja a rendkívüli eszközöket, A 9. paragrafus
alap j án megtilthatta úi egyesületek alakítását s betilthatott gyű-
léseket is. Elóírta: a kiadók még a megielenés előtt kötelesek az
ügyészségekhez és rendőrhatóságokhoz benyújtani a sajtóter-
mékeket. Lehetőséget adott továbbá a kormány számára statá-
riumra és internálásra vonatkozó rendeletek kiadására. A hadi-
szolgáltatásokról szóló törvény célja pedig a gazdasági élet mili-
tarizálásavolt. E szerint háború esetén a katonailag fontos üze-
meket katonai felügyelet alá helyezhetik.
1972 őszén tovább bővítették a csendőrség katonai, belügyi
szerepkörét. A csendőrséget az 1881: XXX. tc. alapján csu-
pán a falusi közbiztonsági szolgá|at ellátása céliábol szeívez-
ték. 8. paragrafusa szerint személyi és fegyelmi téren a honvé-
delmi miniszter, aközigazgatási és rendőri szolgálati viszony
tekintetében a belügyminiszter fennhatísága alá rendelték.
Felemás jogi helyzete a későbbiek során tovább bonyolódott.
A hadügyminiszter ugyan is Magyarországon - a közös had-
sereg mellett - nem a városi kőzigazgatási bizottság alá ren-
delt városi rendőrségre, hanem a katonailag szervezett, s a bel-
ügyminiszter felügyeleti jogkörébe taítozó csendőrségre tá-
maszkodott. 19l2-ben a csendőrséget bevonták a hírszeruő
szolgálatba, a megerősödó munkásmozgalmakkal szemben
majd pedig egyre gyakabban igénybe vették. A parlament
szentesítette ezt az eljárást, amikor kimondotta: beosztható
rendőri szolgálatra a városokban is.
1912 decemberére elkészült a kormány választójogi terve-
zete. Aválasztőjogi kérdésegy évtizedea belpolitikai érdeklő-
dés homlokterében állt, hiszen aszázadforduló után a Szociál-
demokrata Párt mellett az ellenzélú pártok programiaiban is
egyre jelentősebb szerepet kapott. A'magyaiorúági iOrvény-
+9
alkotásban korábban ielentős osztrák, belga, francia, angol
hatás a v á|asztásitörvényterve zet |9 12 -es elókészítésénekidő-
szakában nemcsak háttérbe szorult, hanem a magyeí vezető
körök számára veszedelmes, követésre alkalmatlan miltávává|-
tozott. A speciálisan magyar ielleg kidomborításáról beszéltek.
Ez azonban egyértelmű volt a nyugati polgári demokratikus
vívmányok megtagadásával csakúgy, mint a hazai demokrati-
kus célkitűzések elvetésével. A kormány I9I2 decemberében
elfogadta a iavaslatot, majd 19 1 3 elején a parlament is. A közép-
iskolai végzettségúállampolgárok szavazatijogát a24., a többi-
ekét pedig a 3 0. életévbetöltéséhez kötöfte, A szavazati iognak
azonban a korhatáron kívül egyéb feltételei is voltak. A nép-
iskola hatodikosztá|y átv égzettek pl. csak abban az esetben kap-
takszavazatijogot, ha adót fizettek, vagy önálló iparosok, keres-
kedők voltak. Magasabb volt a vagyoni cenzus azok számára,
akik bár tudnak magyarul írni és olvasni, de iskolai végzettség-
gel nem rendelkeznek. Nekik legalább 20 korona adót kellett
fizetniök, vagy 8 hold földdel kellett rendelkezniök ahh oz,hogy
szavazatilogak legyen. A törvény a választói iogosultsághozaz
írni-olvasni nem tudókól 40 korona adőt vagy 1ó hold földet
követelt meg . A szavazás atörvényhatósági városok kivételével
továbbra is nyilvános maradt.
A törvény ellen nemcsak a Szociáldemokrata Párt, a buda-
pesti közép- és kispolgárságot tömörítő Vázsonyi-féle Polgári
Demokrata Párt, aJusth Párt, hanem a Kossuth Páft egy része is
tiltakozott. Sőt a Munka Párt néhány tagja is - a párt korábbi
ígéreteinekmegfelelően - szélesebb választói og törvénybe ikta-
tását követelte. Székely Ferenc, Návay Laios és másokkiléptek
a Munka Pártból. Ezzel megszűnt a pártbanazavezetést bíráló
csoport, amely már a véderőjavaslat erőszakos parlamenti elfo-
gadtatását is ellenezte.
A Nemzeti Munka Párt 1912 iúniusa óta folytatott,,úi" poli-
tikáiánakegy év elmúltával jelentkeztek elsó válságjelei. Désy
7n|tán ellenzéki képviseló ugyanis még I9L2 május végén
Európa legnagyobb panamistájának nevezte Lukácsot, mert
1910-ben pénzügyminiszterként 4 és félmillió koronát bocsá-
tott a Nemzeti Munka Párt vá|asztási céliaira, Désy Lukács
elleni vádiait késóbb megismételte .
50
 Lukács további miniszterelnökségét végigkísértea panama
fogalmáról folytatott széles körű sajtóvita. A kormány sajtó-
orgánumai a panamát olyan lopással vagy sikkasztással azono-
sították, amelynél az egyétt meggazdagszik a közpénzekbőI.
Désynek eszerint azt kellett volna bizonyítania, hogy Lukács
aMagyar Banktól felvett milliókat saját céliaira fordítona. Az
ellenzék valamennyi árnyalata ugyanakkor- Andrássy, Appo-
nyi, Kossuth Ferenc, Justh Gyula stb. - nem szűkítette le
a panama fogalmátaz egy énthaszonszerzés eseteire, A törvény-
szék l9l3 februári ítéletébenDésyt nyilvános becsületsértés
miatt egyhav iíogbázra és 400 korona pénzbüntetésre ítélte.Az
ílgy aznbanfellebbezés §orán a királyi táblához került. A tábla
- Ráth Zsigmond elnökletével - megseínmisítette a törvény-
szék ítéletét,s új főtárgyalásra utasította a törvényszéket.
,,Nemcsakaz a panamista-mondotta a kiráyi tábla indoklása-,
al<tközpénzeket a saját vagy hozzáközelállók céliaira von el ren-
deltetésétól, hanem az is, aki önző módon, alattomosan, köz-
életi állását felhasználva, azállamvagy más vagyonából önma-
gának vagy érdekközösségének anyagi hasznot hajtó cselek-
ményt követ el, amely a tisztességről alkotott általános felfogás-
sal ellentétben áll. "
Ezek után a királyi büntetőtörvényszék elrendelte a bi zonyí-
tást a panama-pörben. A bizonyítás elrendelésével Lukács is
a vádlottak pad jára került. 19 l 3 . máius végénkerült sor a Désy-
Lukács-per tárgyalására. Bebizonyosodott ennek kapcsán,
hogy Lukács valóban felvette a Magyar Banlitól a kérdéses
összeget a Nemzeti Munka Pártvá|asztási céljaira. Emiatt a tör-
vényszékfelmentette Désyt a nyilvános rágalmazás vádja alől.
Ezután a Lukács-kormány beadta lemondását.
Lukács László lemondása után Tisza Iswánt nevezték ki
Magyarország miniszterelnökévé. Tisza a parlament l9l3,
június l2-i ülésén ismeftette kormánya programiát, amely vol-
taképpen a Nemzeti Munka Párt korábbi célkitűzéseitrögzí-
tette. Többször is ismételte: a politikában nem hoz váItozást
a kabinetcsere, Kilátásba h ely ezte aközélet konszoli dáciőjának
továbbfolytatását, ami persze a dualizmus további megmereví-
tését,a liberalizmus maradványainak további szisztematikus
megszüntetését j elentette.
51
 A Lukács- és a Tisza-kormányok a belpolitikai rendszer át-
alakításában már l914-ig megszigorították a sajtőravonatkozó
korábbi rendelkezéseket, az ellenzéki sajtótermékek terjeszté-
sét, tovább koilátozták az egyesülési és gyülekezési jogot.
A csonka parlament, a Nemzeti Munka Párt engedelmes eszk<}*
zeként szinte olvasatlanul s zav azta meg az eléje terjesztett iavas-
latokat. A Munka Pártban végleg tovaűnt a korábban még
fel-felbukkanó ellenvélemén)r', s a mameluksereg Tisza éló
bálványalakján csüngve avezér jeladására hozzáfogott a rend-
szer megmaradt liberális vívmányainak megsemmisítéséhez.
A büntetőbíráskodásban szűkítették az esküdtszékek hatás-
körét, maid 19l4_ben ú| sajtótörvényt léptettek életbe. A lap-
teriesztést szigorú feltételekhez kötötték, lehetővé tették egyes
lapok utcai terjesztésénekbetiltását, Az egyesülési és gyüleke-
zési jogot pedig rendeletekkel korlátozták. A kormány tertezte
az any agtr büntetóiog, az l87 8 -as Btk. reformj át is. Az 1 8 7 8-as
Btk. átdogozására azonban kevésnek bizonyult a világháboru
kittiréséighátralévő idő , 1 9 l 4 j úliusában amúgy is életbe léptet-
ték a kivételes hatalomról szőlő, l9l2-ben elfogadott törvényt,
amely mind az tgazságszolgátatásban, mind a kőzigazgatásban
felsámolt minden liberális iogszabályt és jogszokást.
Eközben a nemzetközi politikai viszonyokban lényeges vál-
tozások következtek be. Növekedett a háborus feszültség, Már
Bosznia-Hercegovina 1908. évi annektálása felgyorsította a
nemzetközi diplomáciai élet eseményeit, elsősorban a Balkán-
félsziget régtől lappangó nemzeti feszültségeit vetett€ felszínre.
De előtOrtek a nagyhatalmi érdekellentétek,mégpedig nem-
csak az egymással szembekerülő nagyhatalmi csoportosulások,
az antant és a központi hatalmak között, hanem az egye s hatalmi
blokkokban részt vevők eltérő felfogásai is kiütköztek. Azúi
területeket és érdekszférákat kereső államok pedig diplomáciá-
juk sikere érdekében már fegyveres erejüket is bevonták,
A hadigépezet által támogatott európai diplomáciai esemény-
sorok főként az 1 9 1 O-es években gyorsultak fel,
A kapitalista feilődés út|án megkésett Németországot és
Olaszországot fő|eg az észak-afrikai partvidék megszerzésének
vágya kapcsolta össze. A Monarchiával együn ugyanakkor
szemben álltak a balkáni kis országok nemzeti eg/ségmozgal-
52
mával is. Olaszország emiatt csatlakozott az 1879-ben kötött
kettős szövetséghez. Az igy kialakult hármas szövetség, e leg-
fontosabb összekötókapcsai mellett azonban belső ellentmon-
dásokat is magában rejtett. Elsósorban Olaszország ésa Monar-
chia balkáni érdekellentétei kerültek felszínre. A nagyrészt
olasz lakosságú Fiume és környékének rendezetlen státusa,
valamint Trieszt és Dél-Tirol ügye amúgy is feszültté tette a két
szövetséges viszonyát. A mindig úira visszatérő vitákat azon-
ban a világháború kitöréséig háttérbe szorította Németország
közvetító diplomáciája s érdekeik azonossága. l911. okóber
első napiaiban ezért még lejárta előtt megújították a Hármas-
szövetséget.
A szembenálló hatalmi alakulat sem volt mentes a vitákól,
Az 894-es francia--orosz szövetséghez kap-
belső ellentétektől. 1

csolódott Anglia és Franci aország 1 904 . évi entente cordiale-j a ,

a szükséges megegyezés proklamálása a vitás nemzetközi

ügyekben. Végül 1907-ben kötötték megazangol<rosz szer-
ződést, amely azonban a világháboru kitOréséig rendkívül laza
szerkezetű maradt, súlyos ellentétek is terhelték. Közülük az
Elő-Azsiára vonatkozó vitáikat emelhetiük ki.
A kölcsönös udvariaskodások, túlságosan is gyakori baráti
nyilatkozatok ellenére mind az antant, mind a központi hatal-
mak vezető politikusai tudták: az annexiós válság a nagyobb,
nemzetközi méretű ös szecsapásoknak cs ak előjátébÁt jelentette.
A diplomáciai mesterségígy nem tudta eltakarni a politikai élet
va|őságát, s várható alakulását sem, A nyílt összecsapásoktól
azonban átmenetileg őrizkedtek, igyekeztek elkerülni a helyi
konflikusokat, sőt a diplomáciai súrlódásokat is.
A Monarchia uralkodó körei - látva a növekvő veszélyeket -
gazdaságiés politikai érdekeiket elsósorban a német szövetség
további megerősítésévelkívánták biztosítani. Németország
pedig szívesen fogadta a fe|ajánlkozást, s a Drang nach Osten
politikája útján a balkáni események sűrűjébe került . Azészak-
afrikai konfliktusok ugyanakkor már az antant és a központi
hatalmak - mindenekelőtt Németország - évtizedek óta lap-
pangó súlyos ellentéteit ielezték. Eszak-Afrikában az Egyip-
tom feletti angol gazdasági-politikai hegemóniához nem férhe-
tett kétség.Marokkó tartós birtoklásának kiújult vi tája azonban
53
- 1911 második felében - hosszantartó háborús feszültséget
eredményezett. Németorság elsősorban csak a nagy túlsúly-
ban lévő angol flotta előtt hátrált meg. Ez a visszavonulás azon-
ban kényszerűségből fakadt, ezért ideiglenes maradt, A német,
valamint a francia-angol ellentét állandó és közvetlen veszede-
lemmé nőtt. A nemzetközi diplomácia udvarias, mértéktartó
békeszólamain is átsütött ezután a meggyorsított fegyverkezé-
sen alapuló kölcsönös ellenségeskedés rtize, érződött az ű1
összecsapásra készülő hatalmak, mindenekelőtt Németorság
háborús elszántsága.
A marokkói konfliktus idején kezdődtek meg Tripoliszért is
a nyílt összeütközések Olaszország és Törökország kőzőtt.
19l l . szeptember végénmegkezdődtek a fegyveres harcok. Az
olasz csapatok megkezdték az eddigi töröktartományok elfogla-
lását. Megszállták Tripolisz városát, további előnyomulásukat
azonban a török és az arab csapatok megakadályozták, így
a háborút hosszú ideig állóharcok jellemezték. A Monarchiát
a tripoliszi háboru önmagában véve is furcsa helyzet elé állí-
totta, hiszen Olaszország ahármas szövetség tagja volt, Török-
országot pedig a balkáni szláv államok nemzeti törekvéseivel
szemben tekintette barátjának. Németo rszágugy anakkor köte-
leztemagát, hogy a török birodalomban bekövetkező változá-
sok alkalmával egy olasz észak-afrikai expanziőnak nem áll
útjába. A Monarchia, Németország nyomására, ezért támo-
gatta Olaszország tripoliszi katonai akciőját. Az olasz-török
háborút azonban l<tzárőlag Tripoliszra igyekezett korlátozni.
Nem akarta, hogy azeurőpai Törökország,minta balkáni sta-
tus quo legfontosabb biztosítéka, tovább gyengüljön.
Azelbűződí tripoliszi háború miatt leginkább a Monarchia
nyugtalankodott. Hiszen kiütközött Törökország katonai
gyengesége. Folyton visszatérő belpolitikai válságai is jelezték
a korábban jelentős európai nagyhatalom győgyíthatatlan kór-
tiineteit. l91 2 márciusában megkötöttéka bolgár-szerb szerző-
dést, amelyhez később Montenegro és Görögország is csatla-
kozoft. Létrejött a Balkán-szövetség. A háboruskodásokat
megelőzte anégy állam közös ultimáúma, amelyben Ó-S""r-
bia, Makedónia, Albánia és Kréta autonómiáját követelték.
Amennyiben ezt Törökország megtagadná, fegyverrel szerez-
54
nek érvénytakaratuknak. A Monarchia és Oroszország követei
átadták a Balkán-szövetség tagállamainak a nagyhatalmak
figyelmeztetését, amelyben tudomásukra hozták: nem járulnak
hozzá a Balkán semminemű megváltoztatásához, A Balkán-
szövetség diplomatái azonban látták Törökország gyengesé-
geit, s azt is tudták, hogy a nagyhatalmak egyetértése a balkáni
status quo fenntartásában nem őszinte, csupán korábbi meg-
állapodásaik látszatának fenntartását célozza. Megindították
csapataikat Törökország ellen. A Balkán-államok nemzeti,
egyesítő mozgalmai összetörték tehát a kompromisszumos,
egységesnek látsző, voltaképpen azonban nagyon is ellentmon-
dásos nagyhatalmi külpolitikát. Hadseregeik döntő győzelme-
ket aranak. Törökország l9l2 novemberében a nagyhatalmak
közvetítését kérte a béketárgyalások megkezdéséhez. I9l2
decemberében Londonban összeült a nagykövetek értekezlete.
A harcban álló felek képviselőinek tárgyalásai is megkezdődtek
Konstantinápolyban, Ettől kezdve csaknem fél év en át tár gy a-
lások és fegyveres összetúzések váltogatták egymást, közben
bonyolultabbakká, áttekinthetetlenebbekké váltak a balkáni
viszonyok. A szövetségesek győzelmei ugyanis nemcsak egy-
szerúen egy lagyhatalmat töröltek el Európa térképéről,
hanem új ellentéteket is fakasztottak, s a forrongó, folyton vál-
toző űjbalkáni elrendeződés felélénkítette,állásfoglalásrakész-
tette a nagyhatalmak ballcíni külpolitikáját. A londoni konfe-
rencia ezéttnem is a ,,bölcs ígazságosztó" és minden vitás kér-
dést lezárő hatalmak egyetértésénekfóruma volt, hanem a ki-
alakult ú j helyzet óvatos értékelésénekolyan színhely év é a|a-
kult, amelyben valamennyi ország saiát hatalmi helyzetének
erősítéseérdekébenméregette a megváltozott viszonyokat.
Elenken figyelték ezért a szövetségesek között jelentkező, avolt
török területek birtoklásából eredő ellentéteket is, és a szá-
mukra leginkább kedvező irányzat-hanem is nyílt- támogató-
ivá váltak. A ballcíni kis országok területszerzési törekvései
ilyen módon kapcsolódtak az imperialista nagyhatalmak politi-
kájához. Legelőször Szazonov orosz külügyminiszter jelentette
ki: a háború után nem lehet visszatérni a balkáni status quóhoz.
A Monarchia is kénytelen volt elismerni a kialakult úi helyze-
tet. Alig kötötték azonban meg a balkáni szövetségesek Török-
55
 országgal az előzetes békeszerződést, máris új konfliktusok
keletkeztek. Szerbia és Görögország területi igényekkel lépen
fel az első Ballcán-háború legnagyobb hódítójával, Bulgáriával
szemben. Románia is Bulgáriától követelte jóindulatú semle-
gessege iutalmát. A bolgár kormány azonban mereven vissza-
utasította e követeléseket. Az ún. második Balkán-háborúban
a Monarchia támogatását élvező, illewe inkább szenvedő Bul-
gária Szerbiával, Gtirögországgal és Romániával egyszerre
került szembe, sőt az újabb szövetségesek gyors katonai sikerei
láttán Törökország is csakhamar hadba lépett, visszafoglalta
Bulgáriától korábban elvesztett területeinek egy részét, köztiik
Drinápolytis.
Bulgária már július első napiaiban fegyverszünetet kért.
A bukaresti béke rögzítette a háború tényleges eredményeit,
elsősorban szerbia és Románia területeit növelte.
A Monarchia diplomáciá ját ezzel ország-vi|ág szeme láttára
érte eddigi legsúlyosabb balsikere . A ballcáni eseményeket értő
diplomaták valamennyien tudták, hogy a közvetlen háborús
krízis elsimulásáva| nem vonult el végérvényesen a háboru
v eszélye aBalkán felett. A Monarchiában - a rendelkezésre álló
iratok szerint-legelőszörTisza ismerte el: a Monarchia kül- és
hadügyi politikájának a jövőben a helyi háborus összetűzések
helyett, Oroszország várható beavatkozása miatt, a világhá-
ború lehetőségével kell számolnia. Ferenc lőzsefhez küldött
19 1 3. augusztus l 1- és 2 5-i, különösen azonban 19 14. március
15-i memorandumaiban a központi hatalmak pozícióit erősítő
úi ballcáni konstelláció gyors diplomáciai kialakítását kérte.
A Monarchia létérdekeire hivatkozva Bulgária hathatós támo-
gatását, továbbá Németország és a Monarchia Balkán-politi-
kája kőzntti megzavart összhang mielőbbi helyreállítását sür-
gette. Amíg ugyanis a Monarchia külpolitikája- Tisza jelentős
közreműködésével- az elsó Balkán-háború befejezó's zakaszátől
kezdve kialakította bolgárbarát politikáját, addig Németország
továbbra is a ,,ballráni szláv tenger" szigeteire, Romániára,
Görögországra, valamint Törökországra támaszkodott. Tisza
kérte Buriánt: keressék a német császárral az ,,eszmetisztázást"
a kiilügyi kérdésekterén. Bulgáriával - Tisza szerint - nincse-
nek a hármas szövetségnek olyan ellentétei, mint Romániával,
56
amelyre Németország elsősorban számított. Emellett Bulgária
szövetsége azértis reálisabb, mert Szerbia elleni revánsvágya
a központi hatalmakhoz szorítja, és a legnagyobb ellenálló erót
fejti ki a7 orosz hatalmi törekvésekkel szemben is. Bulgária
megnyerésének előfeltétele macedóniai területi követeléseinek
támogatása és kielégítése.
A közös balkáni politika második szükséges lépésétabban
látta, hogy Görögországot és Romániát - Szerbia rovására - ki
kell békíteni Bulgáriával. Ha ez aközponti hatalmak diplomáci-
ájának nem sikerül, Oroszország patronálásával iön létre a bal-
káni szláv államok erős szövetsége. Ebben az esetben az antant
katonai fölénybe kerül a kontinensen, és Németországoterőfő,
lénnyel táma<lha§a meg. Ezért hangsúlyozta, hogy az európai
külpolitika súlypontia német álláspontról nézve is a Balkánon
van.
Tisza va|őjában az első világháború előestéjén ismerte fel
a dualizmus közjogi és társadalmi rendszerével szembeforduló
nemzetiségi irányzatok horderejét is. Látta, hogy az egyoldalú
jogfosztó intézkedések inkább olaiat öntenek a t(tzre, tovább
erósítik lzol<at, s előbb-utóbb anyaországaik politikáiához
sodorja őket. Ezért tartotta fontosnak számukra az engedmé-
nyeket is. Általános antidemokratikus belpolitikája és nemzeti-
ségi politikáiaközön azonban nem lehettek alapvetó kti|O{_sé-
gek, his".., belpolitikai rendszabályai a nemzetiségi vidékekre
is kiterjedtek. Az indítóokok pedig azonosak voltak. A horvát-
országi viszonyok konszolidálásával, a Román Nemzeti Párt
vezetőivel folytatott egyezkedéseivel ugyanazt a célt kívánta
elémi: a ó7-es rends zer megszilárdítását, az uralkodó o sztá|yok
hatalmának biztosítását a dualizmust bomlasztó erőkkel
szemben.
Tisza és pártja, a Nemzeti Munka Párt elsősorban a román
kérdésthelyezte nemzetiségi politikáiának k<izéppontiába.
Németország románbarát külpolitikái ának is inkább az egy sze-
rűbbnek túnő román kérdésrendezése felelt meg, Tiszabizo-
nyos korláto zott, főlegnyelvi-kulturális engedményeket ígért
siámukra, miként egyezkedett a Magyarországon élő dé|szlá-
vokkal és egyes szlovák pártok vezetőivel is. Eredménytelenül.
Már pályájának kezdetétől érezte a nemzetiségi kérdésielen-
57
tőségét a dualizmus változatlan fenntartása szempontiából.
Kereste megoldásának formáit is. Valóságos horderejét azon-
ban voltaképpen csak az első világháború előtti években
ismertre fel, amikor már a történeti Ma gyarországfenntartásá-
nak egyik legnagyobb veszedelmét látta benne, amire politikus-
társai képtelennek bizonyultak. Aggályait sem értették.Meg-
egy ezést szolsáló mérsékelt reformiai elől mereven elzárkőztak.
A magyar szupremácia megőrzéséhez elegendőnek tartották
a hagy ományos kormányzati mechanizmust, a magy ar ság álta|
lakott területek fejlettebb gazdasági és kulturális szintiét. Ebből
a gondolatkörből parlamenti ellenzéke sem tudott kittirni.
A történeti feilődésre ráérző, a nemzetiségi kérdés átfogóbb
demokratikus megoldását követelő polgári radikálisok tervei
ugyanakkor a közéletben nem leltek visszhangra. Ady költói
hiwallásával - amely az országban élő népek sorsának egy-
másrautaltsá gát, egyenlő jogainak biztosítását hangsúlyozta
- pedig egyedül maradt, Míg a nemzeti§égek yezetői egyre
tudatosab§an és határozottan törekedtek szélesebb kulturális,
sőt politikai jogaik kibővítésére,a kiegyezéshez ragaszkodó
nemzetiségi irányzatok közben elszigetelődtek, bázisuk leszű-
ktilt. Tisza ilyen módon k éttőzközékerült. Magára maradt. De
küzdő politikus volt, meggyőződését reménytelen helyzetek-
ben is megőrizte és a veszélyeket vállalva ebben az esetben i§
harcba szállt érte. Jól tudjuk: sikertelenül.

5t]
Tisz,aés a világtráboru

1 9 14. június 28-ál Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdi-

nánd trónörököst és felesé gét . Ezzel a magyarországi belpoliti-
kai kormányzati rendszer alakulásának mikéntjénénagyobb l
horderejű, az egész Osztrák-Magy ar Monarchia további sorsát
meghatározó kiilpolitikai és hadügyi kérdésekkerültek elő-
térbe.
A hadvezetés - a némettel egyetértésben- elérkezettnek látta
azidőta szerbia elleni leszámolásra. conrad von Hötzendorf
vezérkari főnök írta emlékirataiban: ,,Azonnal tisztán láttam
a csapás egész jelentóségét és azt is, aminek ebból következnie
kell. A szarajevói merénylet egy hosszú lánc ut<llsó szeme, nem
néhány fanatikus cselekedete, hanem iól szervezeft akció ered-
ményé.Ez Szerbia hadüzenete Ausztria-Magyarország ellen.
S erie csak háborúval lehet válaszolni." Berchtold külügy-
miniszter álláspontia közel esett a vezérkari főnökéhez, de szük-
ségesnek vélte a háború megfelelő diplomáciai előkészítését,
súrokh osztrák miniszterelnök a Monarchián belül és kívül élő
- főként dé}s z|ávok- egyre erósödő kapcsolatainak szétvágását
remélte a háborús megoldástól. Július elején Vilmos császár is
aháborű azonnali megindítását követelte.
Emiatt is feltűnő Tisza akkori felfogása. A merénylet ide|én
Geszten tartózkodott, azonnal a fővárosba, majd Bécsbe uta-
zott. Korábbi nyilatkozataihoz hasonlóan a sikeres háboru elő-
feltételének az űj, kedvezőbb balkáni konstelláció kialakítását
tekintette, Máskülönben elkerülhetetlenné válik a háború
kiszélesedése, mindenekelőtt Oroszország távoltartása a bal-
káni fegyveres konfliktustóI, ami pedig, tekintettel szövetsége-
seire, 6ebthatatlan következményekkel járna. A román táma-
dás lehetősége is aggasztotta. Nem esik tehát a trónörökös m9g-
gyilkolása n/omán keletke ző érzelmekhatalmába, sőt ebből az
59
örvénybőI akarlahra3adni a Monarchia hajóját, elsósorban az
uralkodót. Allásfoglalásaiban ezért a célszeriségimegfontolá-
sok, a Monarchia jövőjét befolyásoló észokoÉdoúnáhak,
I€iaz, a Ferenc Ferdinánd iránti alig titkolt ellenszenve, politikai
elképzeléseik Inilönbxizősége is óvta a pillanat adta han§uhttol,
de a koronán esett sérelem megtorlását éppen a MÓnarchia
tekintélyénekmegőrzése érdekébenmaga iiiontos állampoli-
tikai teendőnek tartotta. Július l-jén írta Ferenc Józsefnek:
,,Rendkívül kedvezőtlennek tartom ezt az időponát, hiszen
Romániát már elveszítettnek kell számítanunÉs pótolni még
nem,tudtuk, Az egyetlen állam, amelyre számíthatunk, Bulgái
ria, ki van merülve. A jelenlegi Balkán helyzete olyan, hoigy
casus belli ta]álásaa legcsekélyebb gondot sem okozzá. H" -"Já
eljön a rajtaütés ideje, a legkülönbözóbb kérdésekből kialaÚ_
hatiuk az okot a háborúra. " A július 7-i közös bécsi miniszterta-
nácsi ülésen erélyes, de Szerbia részétő|nem elfogadhatatlan
feltételek rögzítését kívánta. Ám a háborús akció'Íehetóségét
már valószínűbbnek tartotta, mint ahogyan azt közvetleiül
a merénylet után hitte. Mereven elutasította ugyanakkor Szer-
bia annexióját, megkisebbítését azonban páriiogolta. Burián
akirály személye körüli miniszter iúIius 72-énazural-
lrryá1,
k".d9.ky1":ágát tolmácso|ta, aki ,,nagy súlyt h elyez arra,ltogy
minél előbb elsimuljon a hilönbség a Te felfogásod es a t<iűbi
té,ny_ezőkékőzt, melyet Ofelsége nem tart lényégesnek''. A for-
rások tanúsága szerint Tisza két nappal később már midenféle
kétkedés nélkül, több fórumon is-fehdta ktilönvéleményét.
Részt vett a Szerbiához küldendő elfogadhatatlan ultimáium
megfogalmazásában is. Valóságos történeti irodalma van
immár annak, hogy alig néhány nap alatt végül is miért adta fel
-|átszőlag oly könnyedén - sziklaizilárdnak látsző, a Szerbia
elleni háború elodázÁsára vonatkozó érvrendszerét. Miért csat-
|*"?2ra.hadvezetőségálláspont jához,vállaltaahozzájárulá-
sával kirobbantott háborúérta felelősséget. Miután azonban
hosszú_ideig vita tárgyát képezte Tisza véleményénekválto-
zása, ehelyütt sem kerülhetiük azt meg. Azéri sem, mert
a háború végén,annak egész ódiumáért Tiszát tették felelőssé,
s ő nem is tiltakozott emiatt. Az említett dokumentumokat
pedig csak az l920-as évek elején hozták nyilvánosságra.
60
 Németországban - ha voltak is vele nézetktilönbségei a kül-
politikai orientációt vegy a balkáni kis országok politikájának
megítélését tekintve -, pályafutásának kezdetétól a Monarchia
nagyhatalmi állásának sarkkövét, meghatározőnemzetközi fel-
tételétlátta. E szövetség m egőrzését egyben a végső diadalzálo-
gának tekintene. Atfogó politikai koncepcióiának kétségtelenül
Németorszá g any agi, katonai, szellemi ereiét elhibázottan tul-
értékelővakhite volt és maradt a leggyengébb pontia, de ehhez
a rá jel|emzÁ következetességgel, mondhatnánk makacssággal
ragaszkodott. Amikor azutín megbizonyosodott Vilmos csá-
szárnak a háború megindításának szükségességéról vallott hatá-
rozott felfogásáról, sót Ferenc József hasonló elhatározásáről,
döntéséhez már nem férhetett kétség. Hozzájárult természete-
sen ehhez Németország határozott ígéreteis, amely szerint
Romániát távol tartja a háborútól, sőt esetleg Oroszország ellen
fordítja. Tisza átmeneti dilemmájában tehát szükségszerűen
a benne kavargó erősebb érvek kerekedtek feltil a másodlago-
sokkal szemben. Mégiscsakaz egész szoútotta háttérbe a részt,
mégbozzá tiszaiswáni módra, vagyis elemi erővel és annyira
radikálisan, hogy többé nyomát sem lelhetjük nála a balkáni úi
politikai rendezés általa kialakított prioritásának, Tehát nem
kényszerűségből hodolt be az uralkodó kívánságának, nem fé-
lelemből, hanem őszintén mondott igent, kiirtva magából
korábbi kételyeinek csíráit is. Csak ilyen módon tudta kivételes
munkabírását, a kormányzati gépezetet a háboru által igényelt
célok szolgálatába állítani.
Idáig sem akadt a belkormrányzatnak olyan területe , amely-
ben ne lett volna járatos, most azonban a legapróbb társadalmi,
nemzetiségi ügyekben is véleményt nyilváűt, sőt a döntés iogát
is jobbára ma gának tartja fenn. |gaz, lehetőségei jócskán leszű-
kültek, hiszen a háborúban mégiscsak a hadseregé, a fegyvereké
a döntő szó. A dualizmus|,rdott rendszerében pedig a hadsereg
irányitása, vezetése a közös hadvezetésben összPontosult.
Magyar miniszterelnökként gyakran csak másod- vagy har-
madkézből értesült előbb a hadiszerencséről, maid az egyre
gyakoribbá váló csatavesztésekről. Közös minisztertanácsi ülé-
seket tulságosan ritkán tartottak, a hadügyminiszterek vagy
a vezérkari fónökök pedig nem tekintenék feladatuknak a két
6l
kormány tájékoztatását, terveik ismertetésétől pedig egyene-
sen elzárkőztak, a miniszterelnökökkel szemben is hadititoknak
tarlva ezeket. Elsősorban a király személye körüli miniszter
- kezdetben Burián Iswán - tájékoztattaTiszát - meglehetősen
hevenyészett formában - a köz.ös kiilügyminiszter diplomáciai
lépéseiről is. Ilyen módon a Monarchia katonai és polgáriveze-
tése a háború alatt határozonabban elktilönült egymástól,
s a két ország kormánya iobbára a hadipolitikakiszolgálőjának
szerepére kényszerült, nem mentesülhetett ugyanakkor a fele-
lősség ólomsúlya alól, A többi hadviselő országban - beleérwe
a szövetséges Németországot is - a katonai és polgári vezetés
inkább egységesüIt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia államrendszerének mecha-
nizmusa tehát a háboru alatt jelentősen átalakult, és ez nagy-
mértékben hozzőjárwlt kezdettől meglévő társadalmi és nem-
zeti ellentmondásainak kiéleződéséhez.A hadvezetés jellege és
szelleme még inkább elidegenedett amagyaí nemzeti érzésvi-
lágtól és egyben frontálisan szembekerült a nemzetiségekkel.
A háború kitörése után teh átTiszakorábbi politikai m ozgás-
tere összeszúkült, pályaíve megtört, személyiségea Monarchia
hadvezetésének árnyékába került. S ha időnként bírálta is
annak egyes ballépéseit,vagy- saját had ászatijav as|ataival ruk-
kolt elő - meghallgatásra is alig talált a zárt világó,, bécsi felső
tiszti vezetés körében. Ezt az erősen korlátozott hatáskörű sze-
repkört voltaképpen bármely korabeli átlagos rutinpolitikus is
eljátszhatta volna, de korántsem olyan m eggyőződéssel, az ese-
mények hullámzásával, változásával mit sem töródve,' mint
ahogyan Tisza tette. Kiharcolta a maga számára a külügyi és
hadügyi kérdésekbenvaló közvetlen, persze inkább csak közve-
tett ,,beleszólás" jogát is, amire utódai már képtelennek bizo-
nyultak. Uj elemek azonban már alig találhatók politikusi kon-
cepcióiában és gyakorlatában, Tevékenységénekközéppont-
jába a hadiigények biztosítása került. Adatokat gyűitetett
a politikai, társadalmi mozgalmakról, ktilönös figyelmet fordí-
tott a nemzetiségi mozgalmakra. Hivatalos és magánleveleiből
köteteket állítottak össze. A megtorpanás legkisebb iele nélktil
végezte tehát megváltozott jellegű miniszterelnöki teendőit,
amelyek elsősorban a napi adminisztrációt ölelték fel. Kísérle-
62
tet tett Olaszország és Románia semlegességének megőrzésére,
Az utóbbit ielzia Román Nemzeti Párt vezetóivel felú jítotttár-
gyalás-sorozata is,
Különösen veszélyesnek íté|tea nagy délsz|áv állam meg-
alakításárairányulóagitáciőtHorvátorságban.Lecsillapitá-
sára régi, már ismert receptiét a|l<almazta: megnyugtatni
a békétkeresőket, de szigorral lesújtani azoha, a|ákeztazagitá-
ciót a Monarchia és benne M agyarországellen szervezik. Politi-
kája azonban a megváltozott viszonyok közepette már vajmi
kevés sikert ígértszámára, mert Horvátországban az elszaka-
dási tOrekvések tömegméretűekké váltak, amit csak fokozott
a K. und K. hadsereg ielenléte és megtorló akciósorozataahor-
v átországi délszlávok, főként természetesen a szerbek körében.
Vagyis a hadsereg, sőt a hivatalnoki kar jő része sem követte
intelmeit. Ezért Tisza több ízben tollat ragadt, s a horvát nem-

zeti érzéstsértő intézkedések reparálását követelte. Bírálta pél-

dául a horvát nyelvű iskolák felesleges zaklatását, vagy a horvát

színek haszná|atának tiltását az újoncok bevonulásánál. A há-

boru kezdeti sikerei nyomán felvillant benne a győzelemad-
ta viszonyoknak megfelelő ú| politikai rendezés gondolata.
Főként a Monarchián belüli szlávok és az Oroszországhoz tar-
tozó lengyelek jövőbeli sorsa, államjogi státusa foglalkoztatta.
A kiilön lengyel királyság létrehozása szerinte előbb-utóbb
a nyugat-galíciai lengyelek elvesztését vonná maga után, pedig
idáig az osztrák kormány támogatását ielentette elsősorban
a ciehekkel és a délszlávokkal szemben. A lengyel blokk
egyenlő jogú tényező gyanánt emiatt sem illeszthetó szerinte
a Monarchia szervezetébe . Ezértjavasolta, hogy a lengyeleket
az osztrák államba helyezzék, az osztrák németségAusztrián
beltil igy mérsékeltebb, jőzanabb politikára kényszerülne .
Elképzelhetónek vélte ugyanakkor, hogy Kelet-Galícia, Buko-
vinával együtt Ausztrián belül egy nagy provinciát alkotna.
E rendezéseknek csupán egy nehézsége lenne. Az Ausztria és
Magyarország kOz<itti politikai paritás mögött ugyanis más-
más népességszfimű állam állna, ponto§abban tovább növe-
kedne Ausztria léleksáma, Orosz-Lengy elország odacsatolá-
sával eza korabeli 29 millióról40-re emelkedne. Némileg csök-
kenthetné az arányeltolódást Bosznia M agyarországhoz csato-
63
lása, ezáltal lakossága - Horvátországgal együtt - 21 millióról
mintegy 23-ra nőne. Dalmácia átcsatolása már meggondo-
landó, hiszen ,,Horvát-Szlavonország és Bosznia ad bőven elég
megemészteni valót". A népességkülönbség egyébkéntnem
olyan nagyfokú, hogy a dualizmust és a paritást megké rdőjelez-
hesse. Igy nyugtatta magát.
Tisza tehát a kezdeti háborus győzelmek hatása alatt mesz-
szire ment a Monarchia átalakításának terveit tekinwe. Már
agyőztes mezében tetszelegve töprengett a67-es köziogi alap
fenntartásának mikéntién,holott számos jelból láthatta: a déli
front állóháborúvá meíevült, Oroszor szág fokoztahaderejének
rendezését,nyugati szövetségesei is felgyorsították hadiké-
szültségüket, és jelentós német katonai erőket kötöttek le.
Románia diplomáciai manővereit pedig jól i§merte, Német-
országígéretei ellenére sem lehettek kétségeiafelől, hogy végső
soron az erősebbnek tűnő hatalmi csoportosuláshoz csatlako-
zik. A mawer belpolitika terén - legalábbis a háboru kezde-
tén - viszonylag kevesebb problémával találta szembe magát.
A parlamenti pártok vezetőivel például megeg.yezett, hogy
a háború alattaz időközi választások esetében nem folytatnak
pártküzdelmet, az egyes kerületekben a korábbi képviseló párt-
állását veszik alapul, s az űj jelölttel szemben nem állítanak
ellenjelöltet. A parlamenti pártok a háborút a nemzeti lét alap-
küzdelmének tekintették. Hasonlóképpen vélekedtek a szociál-
demokraták és a polgári radikálisok is.
1914 végéreConrad vezérl<ari főnök helyzete megingott.
A várt hadisikerek elmaradtak, sőt az orosz katonai fölény
szemmel láth atőv á v ált. Csapataik erdélyi betörése és fokozatos
elónyomulása a keleti fronton, valamint a szerb állóháború
megmerevedése, a g,yors siker reményénekszétfoszlása még
a hadvezetőség körében is megcsappantotta korábbi tekinté-
lyét. Elmaradt az olyannyira áhított német katonai segítség,
pedig a közvélemény jól emlékezett még Vilmos császárnak
a háború kitörésekor mondott derűlátő szavaira Mire a faleve-
lek lehullanak, katonáink már itthon lesznek. l 9 1 5 elején azon-
ban elesett Przemy6l, s a visszafog|alására indított támadás is
kudarcba fulladt. Burián március 9-én ezért már a területi
engedmények határozott kilátásba helyezésévelkísérletezett
64
Olaszország semlegességének további biztosításával, Az olasz
kormány ugyanis Dél-Tirolt és az osztrák partvidék d éltrészét
követelte, Triesztből pedig önálló államot kívánt létesíteni.
Tiszának tehát feltűnóen erós kétségeimutatkoztak a háború
kimenetelét illetően O|aszország és Románia semlegességének
feladása esetén. A kérdésezért kézenfekvő: hadba lépésük
miként hatott rá, más szóval korábbi félreérthetetlen félelmeit
milyen tényezők oldották. Magyarország számára természete-
sen a román támadást tartotta a veszélyesebbnek, ezértszorgal-
mazta Olaszországga! a tárgyalások fenntartását, akár tenileti
engedmények árán is,
Olaszország hadba lépéseután az ellenzék már távozását
követelte. Am a Munka Párt- bár lehetségesnek tartotta a kor-
mány kibővítésétellenzéki politikusokkal - a miniszterelnök
maradásához ragaszkodott , Az ellenzék azonban nem kívánt
részt venni a Tisza-kormányban, a koncentráció terve tehát
meghiúsult. Az o|asz támadás híre, ismerve-tudva korábbi fel-
fogását, mégsem a végső kilátástalanság hangulatába sodorta.
Az.űjhelyzetet szinte azon nyomban tudomásul vette, s saját
magán kívül senkit sem látott Magyarorszáson alkalmasnak
arra, aki a megváltozort helyzetben a siker reményével vezet-
heti a magya rkormányzatot. Korábbi kétségeitlegyűrve, azel-
lenzék fokozódó kritikáia közepette vállalta tovább a minisz-
terelnökséget. Szerepe volt ebben a gal íciai gy őzelemnek is.
Ezután természetesen Románia semlegesítésénekkatonai és
diplomáciai feltételeiben látta a siker egyik lényeges biztosíté-
kát. Továbbra is vallotta: Románia döntése, végső elhatározása
elsősorban az orosz csapatok feletti áttitó győzelmekkel, Erdély
katonai védelmével, a szerbia elleni koncentrált támadással
biztosítható. A diplomácia terén pedig Bulgária szövetségesi
hűségénekerősítésétsürgette. Elképzeléseitazonban már
szemlátomást súlyos belső ellentmondások terhelték. Az
Olaszországgal kirobbant háboru ugyanis jelentős katonai eró-
ket kötött le. Végső soron eleve meghiúsítottaa remélt győ-
zelmi sorozatot a keleti fronton. Egyben illuzórikussá tette
a Szerbia elleni offenzívát, továbbá Erdély erős, általa óhaitott
védelme sem maradhatott állandó a had ihelyzet általmegköve-
telt csapat-átcsoportosítások következtében. Vitái emiatt gya-
65
koriakká és egyre hevesebbé váltaka hadvezetőséggel. Nézet-
kiilönbsé§ei kiilönösen súlyosodtak Németországgal a romá-
nokmegnyerése feiébennekiknyújtandó, a jelentősebb terület-
átadást is magában foglaló német koncessziós ígéretek miatt.
Magyarország jövője szempontiából mindezt végzetesnek
tekintette, ugyanakkor nem tartotta elegendőnek a Bratianu-
kormány éwágyának kielégítésére.Csupán az általa kilátásba
helyezett, a mag,yarországi románoknak í,gert engedményeit
vélte elfogadhatónak, amely kizártaErdély auton őmiáját, v agy
a Romániának adandó területi engedményeket.
Közben a parlamentben az ellenzék interpellációi a belpoliti-
kai kérdésekentúlmenően kiterjeszkedtek az Ausztriával való
viszonyra és a hadseregre is . T isza 19 l 6. jamlár 1 ó-án Apponyi-
hoz írott levelében keserűen panaszolta, hogy az ellenzék a par-
lamentben oly kényes kérdéseket pertraktál, ami ,,a háború
kitörése óta tanúsított hazafias önmérsékletével nem voltössze-
egyeztethető". Természetesen kérte Apponyi segítségétaz
aggályos jelenségek megszüntetéséhez. Apponyi azonban
maga is kifogásolta például, hogy a magyar csapatokat rendsze-
resen a legnehezebb harcterekre vezénylik, a hadsereg legfőbb
vezeté§ében pedig súrűn ismétlődnek a magyarellenes jelensé-
gek. Károlyi pedig új útra tért, véglegesen szakított a Függet-
lenségi Párt konzervatív, Apponyi vezette szárnyával. 1916
nyarán mintegy 20 társával, köztiik Justh Gyulával, Holló
Lajossal, Hock Jánossal kilépett az egységes Függetlenségi
Pártból, ésújatalakított.Programjábantöbbekközöttkövetelte
a perszonáluniőt, az önálló vámterületet és hadsereget, az ál-
talános, egyenlő, titkos választóiogot, a háboru befejezését,
,,mélyreható" birtokpolitikát. Vagyis javaslatai ttikr özték ahá-
ború szenvedéseit, a nagy véweszteségeket, a lakosság ellátá-
sának gondjait, az inflációt, és súlyos következményeit. Fel-
színre vetették az alapvető társadalmi-politikai ellentéteket és
egyben kiutat is kerestek. A párt társadalmi bázisát a német-
ellenes nagy- és középbirtokosok, a közép- és kispolgárság és
aparasztság alkotta. Andrássy ugyanakkor, a kiil- és belpoliti-
kai ne hézségek felgyülemlése láttán , inkább régebbi oppozíciós
takilrájának felűjításához folyamodott . Y á|tozás következett
be a Szociáldemokrata Párt politikájában is. Fokozatosan a
66
pacifista irányzat vált uralkodóvá benne. Megélénkiiltaszak-
szervezetek élete, növekedett tagléts zámuk. A szakszervezeti
tagok száma 1916 végén55 ezer, l917-ben már 200 ezer, l9l8
októberében 700 ezerre nótt.
Románia hadba lépéseazantarrt oldalán csak fokozta Tisza
elszigetelődését, jocskán megcsappant otta a gy őztes békéhez
fűzött illűziőkat, még akkor is, hogyha a központi hatalmak
időnként láwányos győzelmeket is regisztrálhattak. Hiszen az
antant hadereje csaknem körbefonta Németországot és
a Monarchiát, s ha összeroppantani még nem is tudta őket,
helyzetiik egyre reménytelenebbé vált. Korábbi hadicéliaik
elérése már anakronisztikussá vált, feladásukat ugyanakkor
megfutamodásnak, sőt a vereség egyértelmű beismerésének
tekintették. Utjukígy zsákutcába torkollt. Az egyes békejavas-
latok és kílsérletek - főként a német kormány és a Monarchia
hadvezetősége miatt - szükségszerűen meghiúsultak. Tisza
pedig- bár annexiomentes álláspontjához mindvégig ragaszko-
dott - nem hajlott a ktilönbékére, a megváltozott körülmények
közepette is megórizte ifiúkori koncepcióiát, hogy tudniillik
a Monarchia életképesállamalakulat, de Európa közepén csak
Németország szövetségének fenntartásától remélheti fennma-
radását és szuverenitását. Koncepciój ának ezt a bilincsekbe zárt
paradox rendszerét méglazítani sem tudta, nemhogy széttöré-
sére vállalkozott volna. Hasonlóképpen, szinte mániákusan
ragaszkodott korábbi belpolitikai elképzeléseihez, de ezen
a téren is feloldhatatlanellentmondásokba keveredett. A felerő-
södő társadalmi mozgalmakat nemcsak az,,intelligencia",
hanem az alsóbb néposztályok lelki alkatától, politikai vágyai-
től,akaratátől,szándékaitőlegyarántidegennekminősítette,
ezért a Monarchia szilárdnak hitt alakulatára egyben veszélyte-
lennek is ítélte.Ebből következett gondolatrendszerének
következő eleme, konzekvenci ája is. Ezeka mozgalmak köny-
nyűszerrel megszüntethetők, vagy legalábbis visszaszorítha-
tók, figyelembevételük, követeléseik elfogadása ugyanakkor
menthetetlenül vesz.élybe sodorhatják a Monarchiát és vele
együtt az adott társadalmi rendet. Ezért velük szemben élete
végéig a következetes visszautasítás szükségességétvallotta.
A kudarcot természetesen itt sem kerülhette el.

67
 l9ló. november 2l-én, ó8 évi uralkodás után, 8ó éves korá-
ban elhunyt FerencJózsef. A trónörökös, Károly FerencJózsef
l887-ben született, tehát 29 éves korában elfoglalhatta a trónt.
191l októberében feleségül vette a híres francia Bourbon-ház
egyik szegényebb ágának leszármazottját, Zita hercegnót.
(Esküvóiükön Ferenc lízsef és Ferenc Ferdinánd trónörökös
mellett az uralkodó szárnysegédjeként Horthy Miklós,
a későbbi magyar kormányzó is részt vett. )
1 9 l ó. december 3 0-án reggel az országgyűIés két háza elfo-

gadta a király ősi hagyományokon alapuló megkoronázását,

majd tagjai a Mátyás-templomba vonultak. A templom körül
fényesre pucolt hintók, díszes gyalogos és lovas egységek,
a fővárosi és vidéki törvényhatósági bizottságok, egyesületek,
szervezetek tagjai gyülekeztek. Rövidesen feltűnt a királyi pár
hintója, amelyet nyolc fehér ló húzott. Előtte Tisza István,
Magy ar or szág miniszterelnöke - akit előzóleg nádorhelyettessé
is választottak - lovagolt. Károly és felesége a magyar himnusz
hangjai közepette az oltárhoz mentek. A hercegprímás elvé-
gezte a bibliai eredetű felkenést, a király válláratették a koroná-
zási palástot, felöveztéka karddal. Eldördült az ünnepi sortűz,
és megszólaltak a harangok. Majd a prímás-érsek és Tisza
akirály fejére tették a koronát ,,és kezébe adták a ko ronázásilel-
vényeket. Ezután a Inrály helyet foglalt a trónon". Esküjére
a Szentháromság téren került sor, ahol megtette a világ négy
égtájafelé a kardvágásokat is annak jeleként, hogv azországot
bárhonnan érkező ellenségtől kész megvédeni. A fény,
a pompa, azarany, a briliánsok ragyogása estig tartott, amikor
a királyi pár visszaindultBécsbe,
Hamarosan kitűnt azonban, hogy Tisza hiú ábrándokat táp-
lált, amikor IV. Károly feltétlentámogatásábanreménykedett,
,,Mindent meg akarok tenni - írta szózatában-. hogy mielőbb
elmúl janak a háboru áldozatai és borzalmai. " A polgári radikáli-
sok és a szociáldemokrata vezetők is sokat vártak tőle. Tóth
Árpád Óda az tflú Cauarboz cimű verséből a b izalom árad az iflű
uralkodó iránt, aki kimenth eti az országot a,,v égzet nasy fekete
lova" által vonszolt ,,bús útról". Juhász Gyula is ,,igazságot és
békét"remélt tőle . Kezdetben úgy tűnt - nem hiába .
A Monarchia egyre érzékelhetóbbé váló életzavarai lánán
ó8
rendszeresen informáltatta magát a magyarországi belpolitikai
viszonyok alakulásáról. 1917 márciusában például magánki-
hallgatáson fogadta Apponyi Albertet, Zichy Aladárt és Káro-
lyi Mihályt. Gróf Hunyady József főudvarmester pedig rend-
szeresen tájékoztaLta a marvar képviselőház üléseiről.
Az ellenzéki politikusok nyilvánosságra is hozták audienciáik
egyes részleteit, amelyek egy új koncentrációs kormány meg-
alakítását tartalmazták. Tisza 19 17 április közepén még a maga
ismert kategorikus hangnemében szállt szembe e nyilatkoza-
tokkal. Megrótta őket bizalmas beszélgetéseikkiteregetéséért.
Lehetőnek tartia ugyan egy koncentrációs kormány megalakí-
tását - hango ztafta -, ennek azonban súlyos objektív akadályait
látia. Emellett,,a koncentrációt hirdető ellenzéki pártok nem
koncentrációt akarnak, hanem ezen jelszí felhasználásával
a többség megbénítását, a nekik nem tetszőtényezők kiszorítá-
sát s olyan úi alakulást, amely avezetést azőkezikbe juttassa".
1917 április végénfelkérte gróf Esterházy Mőriczot és gróf
Bethlen Iswánt, vállaljanak tárcát kormányában, Kísérlete
azonban sikertelen maradt. Közben súlyos élelmiszergondok
jelentkeztek, Tisza ennek ellenére a csüggedés semminemű
jelét nem mutatta, holott bizalmas leveleiből kitűnik, látta
ahelyzet tragqkumát. Felfigyelt az oroszországi polgári demok-
ratikus forradalom várhatő magyarorczágihatására is, de a rá
olyannyira jellemző hideg célratöréssel hjvántaítjátállni a for-
radalmasodás folyamatának. Az elhúzódó háború s annak
súlyos következményei sem késztettékkorábbi nézeteinek fe-
lülvizsgálatára, Pártját, politikáiát változatlanul legyőzhetet-
lennek tartotta. Pedig tudott a parlament ellenzéki vezetőinek
aligtitkolt kísérleteiról. IV. Károly ugyanis továbbra is audien-
ciákon fogadta őket, s már í9I7 januárjában felmerült szemé-
lyének a vezetésból való eltávolítása. Az új uralkodó Tisza iránti
bizalma tehát nem mérhető Ferenc Józsefével. Az elhatároző
döntés mégis késett. IV. Károly, Tisza határozottsága, követ-
kezetessége, pártja parlamenti túlsúlya,a beláthatatlan követ-
kezmények miatt egyelóre nem vállalta a kormányváltást. Sőt
l9l7. április 28-i kéziratában bizalmát nyilvánította iráata,
várva tőle a megfeleló javaslatokat: népiólétiintézkedéseket és
a választőjog olyan jellegrű kiterjesztését,,,amely a maryaí
69
állam létérdekeinek tekintetbe vételévela jelen nagy idóknek és
a nép által hozott áldozatoknak megfelel", A kormány -félhiva-
talos kommentáriában - íg"rte a szőban forgó javaslatok jó
részénekelkészítését: a nép közegészségügyi és kulturális igé-
nyeinek kielégítését,a munkásbiztosító intézményekreform-
iát, a munkások szakszervezeti jogi ál|ásánakmegfelelő rende-
zésétstb. Aválasztőjogügyében azonban ragaszkodott korábbi
merev álláspontjához. Szerinte ugyanis az l9|3-as választási
törvény messzemenő demokratikus jogokat biztosit,,,ezért
a ielen pillanatban ennek a még ki sem próbált reformműnek
inkább csak kiegészítésérőllehet szó".
Aválasztójogügyébentehátnemtaláltákmegamodusviven-
dit. Tisza ezért 1917. |únius közepén távozásra kényszerült.
IV. Károly sok töprengest megelőző elhatározásában - amint
Burián Iswán, immár közös pénzügyminiszter irataiból kitűnik
- a forradalom kitörésének elháfitása volt a meghatároző
tényező. Tisza Iswán lemondására a Bécsből Gyöngyösre
utazókirályi pár különvonatábal került sor, A vele szembeni
népharagról Az Est című lap aztírtt,,Hát bekövetkezett. Tisza
Iswán eljutott a lemondásig. De ez nemcsak lemondás. Ez már
bukás. A nagy bálvány összeomlott. Ztlhanásának döreje
végigszaladt azországon s ez a dörej úgy hat a nemzetre, mint
a megváltás harsonája, A kevély zsarnok sorsa beteljesedett.
Aki magát mindenkinél hatalmasabbnak tartotta, aki ura volt
ebben az orsz ágban erőszaknak, jogtalanságnak, minden rossz-
nak és okozój a ezer kárhozatnak, szítója gyűlöletnek, akadályo-
zőja a haladásnak, ellensége nemzeti összetartásnak: kénytelen
félre állani."

70
Hivaal nélhil is a politika sűrűiében

Tisza megválása a kormányelnökségtől nem ielentette egyben

visszavonulását is a politikától. Az Osztrák-Magyar Monar-
chia lététvégveszélybesodró viharok ideién nem állt félre
a közügyekől, miként azt első miniszterelnöksége után,
1905/0ó-ban tette. Politikai szerepe, sűlya azért is jelentős
maradt, mert a képviselőház többségét változatlanul maga
mögött tudhatta, de jól ismert politikusi és emberi adottságai
következtében sem választotta ebben a kritikus időszakbanaz
önkéntes visszavonulás úti át. Küldetéstud ata az űj helyzetben
még inkább fokozódott. Parlamenti többsége pedig nemcsak
lehetővé tette, hanem sarkallta is politikai tettekre. Elegendó
ereje maradt ahhoz, hogy elhatározását érvényesítse,megfé-
kezze a kisebbségre támaszkodó kormányok tevékenységét,
akorrnány zati hatalom vis szahődítására azonban rraár képtelen-
nek bizonyult. Ebben a nemzetközi és hazai drámai események-
kel zsúfolt erőtérben élte egyúttal az Osztrák-Magyar Monar-
chia is utolsó, alig több mint egy esztendejét.
1917, június 3-ánmégminiszterelnöki hivatalából írtaafő- és
alispánokhoz: ,,Királyomnak és hazámnak hű szolgája kívánok
maradni hivatalos állásom elhagyása után is, s kötelességem és
felelősségem teljes tudatával fogom szolgálni azt az űgyet,
amelynek szíves-örömest áldoztam életem s munkaerőm legja-
vát. Ennek a n,emzet létérdekéért folyó kűzdelemnek sikere
magának a nemzetnek a kezébenvan." Régi párthíveivel széles
körű levelezésbe kezdett, változatlanul a csalhatatlan, tévedhe-
tetlen vezér szerepében maradva. Az ellenzék véleményére
ekkor sem volt kíváncsi, az idegen maradt ellentmondást to-
vábbra sem tűrő gondolkod ásának zárt v ilágátőI. Változatlanul
hitte, hogy az ország további sorsa kizárólagmagának a ,,ma-

7l
Waí nemzetnek" a kezében rejlik, ennek bűvköréből nem
tudott kitörni.
Legfontosabb tennivalóiának ekkortáit a,,radikális'' v álasz-
tójogi reformtervek meghiúsítását, az,,iflűuralkodó'' ki jőzaní-
tását, a dinasztia megnyeréséttekintette. Ennek jegyében han-
goztatta: a birodalom nagyhatalmi állásának feltétele a magyar
v ezető szerepének megőr zése Magy arországon
"intelligencia"
Vagyis a választőjog radikális kiszélesítése,reformja .gyáér-
"

télnt sz9lepről való lemondással, a külső és bekő éilenség

2z 9
előtti behódolással.,,Nem kétlem-írtatöbb barátjának-, hog/
annyi nemes intenciótól áthatott fiatal uralkodónk mihama-
rabb meg fog róla győződni, hogy téves útra vitték azok, akik
a választőjogi radikalizmus számáramegnyefték, de a mi fela-
datunk arról gondoskodni, hogy addig olyan befejezett tények
ne történienek, amelyek örökre kompromittálnák a dinasztia és
a magyar nem zet jöv Őjét."
Elszánthitét, akaratát, tettereiét demonstrálni akarvá n 19 t7 .
augusztus lO-én, 5ó éves korában frontszolgálatra vonult, és
Balogh lenőt bízta meg a párt ügyeinek intézésével.lgl7
augusztusától 1 9 l 8 szeptemberéig huszárezredesként a fronton
maradt, de a parlament ülésein rendszeresen részt vett, A keleti
fronton azonban ekkor már kevés esemény történt, az oroszor-
szágipolgári demokratikus, majd a szocialista forradalom vált
katonailag is meghatározóvá. Nagyobb hadműveletekre nem
került sor . Az olasz frontra is el j utott később .
Az úi kormány, Esterházy M őriczvezetésével mindenesetre
elsősorban a demokratikus választójog programjával alakult
meg. Helyet kapott benne a Polgári Demokrata Páft. vezére,
Yázsonyi Vilmos s a függetlenségi párti Batthyány Tivadar is.
Helyzete azonban rendkívül súlyosnak bizonyult. A gazdasági
éIetzavarai, a lakosság élelmezésigondjai, a katonaság ellátááa
ugyanis egyre lekiizdhetetlenebb akadályokat jelentettek.
Mérsékeltreformprogramia ugyanakkor a támadások kereszt-
tiizébe kertiüt. Egyfelől Tisáék támadták, másfelől a parla-
menti és parlamenten kívüli ellenzék is jobban összehangolta,
szervezettebbé tette ellene irányuló akcióit. Ennek egyik jelen-
tős állomását jelzi aY álasztójogi Blokk megalakulása l91 7 júni-
usában, a Magyarországi Szaciáldemokrata Párt, a Károlyi
72
Mihály által vezetett Függetlenségi Párt
és a polgári radikálisok
részvételével.Programjuk már messze túllépettaz Esterházy -
kormány reformelképzelésein, és nem csupán a választóiog
terére korlátoződott. Magába foglalta a politikai szabadságjo-
gok kiterjesztését, sőt a földreform gondolatát, tehát a radikáli-
sabb társadalmi átalakulás igényétis, A kormány kéttőzközé
szorult. Helyzete megingott.
Az uralkodó, ha nem is reaktiválta az egykori miniszterel-
nököt, mindenesetre visszalépett korábbi elhatározásától, és
a konzervatív Andrássy Gyula köréhez fordult. Megriadt Tisza
bátor és az adon viszonyok közepette előremutató lépéseinek
következményeitől. Az ellenzéknek tett engedményekben a
Monarchia adott rendszerének és nagyhatalmi állásának bom-
lasztását látta. Sikertelen kísérlete nyomán visszahúádott
a régikerékvágásba, őrizkedvén ezután az ú j út keresésének koc-
kázatától, Igy a gyors ütemben kibo ntakoző események puszta
szemlélőiévévált.
Tisza örömme| nyugtázta a IV. Károly felfogásában bekö-
vetkezett láwányos fordulatot. Megnyilatkozásaibő| elmarad-
tak az iflű uralkodó tapasztalatlanságára, megtévesztettségére,
könnyelműségére utaló kitételek. A maga vélt i gazánakudatÁ-
ban már szinte fölényese n osztogatta tanácsait nemcsak Weker-
lének, Andrássynak, hanem az udvarnak is. A hatalom közvet-
len birtokosai pedig hálásan fogadták,,önzetlen" gesztusait.
1918 nyarán a sorozatos háborus vereségek, az antalt-fö-
lény, a nemzetiségek elszakadási, <lnállósodási törekvései lánán
az aasztriaivezető körökben felmerült a délszláv kérdésúj ren-
dezésénekgondolata. Miután az Ausztriátől független önálló,
Magyarország délszláv lakta területeit, az Ausztriához tartoző
koronatartom ányt, Krajnát, továbbá Istriát is magában foglaló
állameszme elsősorban Szerbiából irányíwa gyorsan te rjedt , az
osztrák vezető politikai körök - maga a Hussarik-kormány is -
ezzel a saiát tervüket állították szembe. Eszerint Horvát-Szla-
vonország, Dalmácia és Bosznia-Hercegovina alkotná azt a
nagy kiterjedésű délszláv államot, amely szervesen illeszked-
hetne a Monarchia rendszerébe, s ezáltal a dualizmus trializ-
mussá alakulna át. wekerle miniszterelnök azonban - Tisza
intencióit kövewe - mindenféle föderalista vagy trialista megol-
73
dást6l elzárkőzott. A dualizmus fenntartásához ragaszkodott.
A délszláv állam programjával szemben Horvát-Szlavonország
és Dalmácia egyesítésétkívánta, míg Bosznia-Hercegovina
mint corpus separatum Magyarországhoz kapcsolódna. Ezt
a variánst azonban már túlhaladta az idő, A Monarchiában élő
szerbek, horvátok, szlovének számára túlságosan is kevésnek
bizonyult. Legfelj ebb a horvátországi unionisták támogatták.
Bázisuk azonban jócskán megcsappant. IV. Károly 19 1 8 szep-
tember eleiél ezért Tiszát Howátországba, Dalmáciába és
Bosznia-Hercegovinába ktildte, remélve, hogy az ottani viszo-
nyok megismerése során megváltoztatja álláspontját s esetleg
kiutat talál. Az uralkodó szeptember végérevárta Tisza hely-
zet- és hangulatjelentését,
Tisza Iswán, a debreceni 2. számú huszárezredparancsnoka
1918. szeptember l2-én indult ezredesi egyenruhában a Piave
mellól. l3-án délelótt mintegy kétórás késésután % 1Otáján
érkezett szalonkocsijában a zágrábi pályaudvarra, ahol Ná-
dasdy Béla, a magyarkirályi zágrábi VI. horvát-szlavon hon-
védkerület vezérkari főnöke fogadta. A tét nagysá ga, továbbá
a hosszú utazás, a borongós csapadékos időjárás alapo§an meg-
viselte. Fáradtnak, rossz kedvűnek tűnt. Egy katonai bőröndöt
és egy spárglíval átkötött papírcsomagot tartott a kezében.
Acsomag-amelyetmagavitt-egy üvegbortis tartalmazott, de
a kocsiba szállás után a bor egy része az ülésre folyt. A Palace
Hotelban megmutatta Nádasdynak az uralkodó katon aiirodája
által kiállított nyflt parancsát, amely uta zásánakcéljául Horvát-
Szlavonország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina élelmezési
viszonyainak tanulmányozását jelölte meg, és kérte ehhez
a hatóságok támogatását. Jól tudjuk persze, hogy utazásának
célja ióval több volt, kiterjedt a forrongó dél társadalmi, politi-
kai viszonyainak tanulmányozására, sőt a feszültségek feloldá-
sának formáira is. l1 órakor ielentkezett a horvát származásű
Zsunac altábornagynál. A hivatalos katonai formaságokon
könnyűszerrel túlestek, hiszen az altábornagy iól ismerte Tisza
érkezéséneksúlyát, tudta, hogy az ezredesi mundérban
a Monarchia egyik legbefolyásosabb politikusa re,pőzik. Zsu-
nac és Nádasdy - aki útján végigkísérte- beszámolt neki a
társországokban észlelhető hangulathullámzísokról, s főként
74
a szerbek politikai súlyának szemmellátható növekedéséről,
ami rendkívüli módon meglepte Tiszát, ismert felfo gását azon-
ban nem ingatta meg. Mégaznap megállapították a követendő
útvonalat, az eredeti tervektől eltérően ebbe egy rövid monte-
negrói látogatást is beiktattak, Tisza az etnikai, gazdasági, kul-
turális és politikai centrumokkal kívánt alaposabban megismer-
kedni, ezért a hivatalosnak tekinthető politikusok, katonák
sa k{ilönböző egyházakvezetői mellett az e||enzékiekkel is, sőt
,,nemcsak politikusokat akarok látni - hangoztatta -, hanem
magáva| a néppel akarok közvetlen érintkezésbejutni". Feltéte-
lezése szerint ugyanis az értelmiség körében uralkodóvá vált
szerb központu nagy délszláv állam gondo}ata az etnikai, továb-
bá a vallási és társadalmi különbségek felerősítésével ellensú-
|yozhatő. Vagyis elsősorban a horvátok és a szlovének régi ere-
detű szerbellenességére alapozta koncepcióiának valőra váltá-
sát, amit- szerinte- a vallási különbségekerősíthetnek. Hiszen
amigahorvátok katolikusok, a szerbek inkább ortodox moha-
medánok voltak. Csak épp en azzal a gazdasági, politikai, társa-
dalmi programmal maradt adós, ami nélkül pedig a jelzett
ktilönbségek, ellentétek mit sem értek. Hiszen közismert kon-
zewatív gazdasági, társadalmi, politikai felfogásán n em változ-
tatott. Miként a társországokkal való viszonyon sem kívánt
lényeges módosításokat, legfeljebb elfogadta a társországok
kibővítésétD a|máciáv a|. Holott Horv át-Sz|av őniában rendkí-
vül népszerűtlen volt. Mert miniszterelnöksége ideién a rá iel-
lemző határozottságga| több alkalommal feloszlattatta a horvát
tartománygyűlést, a bán helyébe királyi biztost neveztetett ki.
A dualizmusba vetett rendíthetetlen hite miatt pedig szükség-
szerúen szembekerült a trializmusra hailókkal, kiilönösképpen
azöná||ónagy délszláv állam híveivel. Végül a katolikus horvá-
tok megnyerésétreformátus vallása is nehezítette. Elszigetelő-
désébena döntő körülmény persze a neínzetközi politikai és
katonai események vá|tozásában rejlett. Telryít eleve r'em Lz
uralkodótól kapott megbízását, küldetésétsiolgálta, inkább
a maga elképzeléseit kiv ánta elfogadtatni beszélgetőpaftnerei-
vel.
Csekélynek tűnő reményei ellenére mégis nagy energiával
vetette magát ebbe a nehéz ktizdelembe, amelyben mégazzalis
75
számolnia kellett, hogy a meghallgatottak egyfelől a bizonyta-
lan iövőtől tartva, másfelól félelemből nem fedték feligazikár-
tyáiL<at.Zágrábbanmaradt néhány napig, és sok, főleg horvát
politikussal beszélt, hangsúlyozva a magyarok és horvátokegy-
másrautaltságát, Bízott a korábban unionista felfogást valló
horvát-szerb koalíció többségében. Mert bár magyarbarátsá-
guk megkérd őjelezhető - vallotta -, de unióhűségük eleve adott
a horvát és szerb ellentét miatt. Erdődy Rudolfot kívánta meg-
nyerni horvát bánnak, aki azonban elháította magátílazaián-
latot.
Tisza a honvédkerületi parancsnokság tiszti konyháján étke-
zett. Gépkocsiián a kőrnyező falvakba is elment, Autóiának
motorházteteién két piros-fehér-kék ho w át zászló lengedezett.
Zágrábbő| a ftumei vonattal Károlyvárosig ment. Lekapcsol-
ták szalonkocsiját. A vasúti vendéglős bizalmasan közölte vele,
hogy merénylet készül ellene. Itt is több politikussal tárgyalt,
köztiik Lukinich ügyvéddel is, aki a szábor akkori elnöke volt,
A csaknem kéthetes úton Tisza időnként olyan kiielentéseket
tett Nádasdynak, amire másutt nem bukkanunk. Emiatt ter-
mészetesen bizalmas nyilatkozatait fenntartásokkal fogadhat-
juk. Szóba kerültpéldául a hadüzenet kérdésevagy 19 1 7 iúniusi
megválása a miniszterelnöki széktól. Konfliktusa IV, Károllyal
- köztudottan - elsősorban a választójog ügyében keletkezett.
Tisza - Nádasdy szerint - a vá|asztőiogszélesebb kiterj esztését
al<kor az oroszországi forradalomra hivatkozva ellenezte. Ui
választásra ugyanakkor a hadbavonultak nagy tömege miatt
nem kerülhetett sor. Különös véleményétKárolyiról rögzítette
kísérője: ,,Nem rosszeszű ember az, hanem inkább aztlehetrá
mondani, hogy öt kerékvan a fejében! Fékelen becsvágy tölti el
ezt az embeít Vele még sok baj lesz!" Andrássyról soha nem
nyilatkozott.
Családia taglairől alig-alig beszélt. Fiáról kevés iót mondott,
annál többet Kálmán nevú unokájáról, akinek fényes iövőt jó-
solt.
Károlyvárosből azutőn gépkocsin mentek tovább dél felé,
Goszpicsig, majd Zőráig. A lakosság többsége erre felé már
szerb volt, vallásuk szerint ortodox mohamedánok, akik a pra-
voszláv egyházhoz tattoztak. lnnen a Trigláv nevű torpedó-
76
rombolón folytattákútiukat, A hajómintegy 8 3 méter hosszú és
7 méter széles volt. Legénysége csaknem száz tagű. Horthy
Miklós ellentengernagy, a császári és királyi hajóhad parancs-
noka levélben üdvözölte Tiszát. Sajnálat átfeiezteki azért, hogy
helyhez kötöttsége miatt személyesen nem ielenhetett meg
nála, Ezután a déli végek elmérgesedett politikai viszonyait
vázolta, végkövetkeztetése szerint a délszláv kérdésrendezése
a Monarchia számára e|késett. Szeptember l 9-én Tisza és kísé-
rete Cetiniébe, Montenegro fővárosába autózott. Nikita királyi
palotája előn álltak meg. De Clam Martinic gróf, Montenegro
katonai fókormányzőja-volt osztrák miniszterelnök - nem tar-
tózkodott hivatalában, így az őreg Petrovics tábornok tájékoz-
tafta az oftani súlyos viszonyokról, A férfiak ió részétinternál-
ták, két és fél éve vezették be a K. und K.közigazgatást.
Tiszáék még aznap este vasúton tovább indultak Bosznia-
Hercegovina fővárosába, Szaraievóba, Az állomáson rendó-
rök, detektívek hada, a kijárattól kezdve pedig hosszú autósor.
A sofőrök mellett rendőrök. Tisza a tartományi főnökkel, Sar-
kotió báróval szállt kocsiba, majd feltűnő biztonsági intézkedé-
sek közepette szállásukra mentek . Röviddel megérkezésükután
Tisza előszob ájábanmegjelentek a különböző politika iirányza-
tok képviselői. Sola Voiiszláv mosztári alpolgármester és ügy-
véd, Bosznia-Hercegovina feloszlatott tartománygyűlésének
elnöke kezében egy hosszában összehajtott, vastagnak tűnó
iratcsomóval lépett először vendége szobájába, Párthívei mon-
danivalóiukat memorandumba, nyilatkozatba foglalták, ezért
- kérte Tiszát- együttesen fogadja a 2 3 aláirót. O átvéve a szerb-
horvát nyelvű memorandumot, másnap délutánra h ívta az alá-
írők egy csoportiát. Az iratot hivatásos fordítóknak adták át.
A23 aláírás többsége szerb volt, és két ferences rendi meg egy
muzulmán papot is találunk közttik. Tiszát meglepte a memo-
randum- nyi|atkozat-tartalma és hangneme, mivel az rendkí-
vüli héwel tiltakozott az ortodox szerbek kegyetlen üldözése
ellen. Felsorolta a különbőző atrocitásokat, a bíróságok tör-
vényellenes halálos ítéleteit,az internálásokat, hadiszolgáltatá-
sokat, rekvirálásokat. Ma|d így folytatta: ,,Bár vallásban kiilön-
bózünk is, mégis egy nemz€t fiai vagyunk, ug,yanazon vér vére
vagyunk. A horvátok, szerbek és szlovének nemzeti egysé-
77
gének eszméje a nép minden rétegétátfogta.Eznemzeti létiink
politikai hitévéés dogmájvá vált! Egységes nemzettink szerb
részének elviselt kínjai és szenvedései mély visszhangot találtak
a horvátok és szlovének szívébenés lelkében is . . .
Egy más hangulat és egyáltalábana további munka előfelté-
telei a következők:
1, Teljes közkegyelem a politikai elítéltekszámára.
2. kártérítésminden ártatlanul kárt szenvedett számára.
3. Az élelme zés biztosítása.
4. Az alkotmányosság helyreállítása a feloszlatott tarto-
mánygyűlés összehívása révén,teljesen szabad idősz akiválasz-
tások mellett.
5. A tartományiközigazgatás csak olyanoknak adhatí át,
akik a tartománygyűlés bi zalmát é|v ezik.
Csak akkor, ha mindez teljesedik, lehet a népképviseletútján
a többi kérdésmegoldására áttérni. , .
Mi együtt érzünk valamennyi egyazon vérű horvát, szerb és
szlovén testvéreinkkel, bárhol is legyenek azok! Tudjuk,írory
a földtekén elszigetelve nem élhettink, hanem hogy bennünket
már helyzetíink is a földraizilag bozzánklegközelebbi magyar
l<trá|yság népével való őszinte és becsületes egyetértésre kö-
telez.
Hogy eme megegyezés őszinte és becsületes lehessen, ahhoz
szükséges, hogy azt két egyenjogú s államilag önálló nemzet
kösse meg egymással. Mi, szerbek, horvátok és szlovének ma
nem vag,yunk a magyar nemzettel egyenjoguak. Mi ma be nem
zárt r abok v arvunk, kik az államp o|gár hazug címétvisel ik.
Mindaddig, míg eme feltételek nincsenek teliesíwe, mind-
addig, míg eme politikai és polgári rabszolgaságban vagl,unk
kénytelenek élni, nem áll módunkban szabad véleménytnyil-
vánítani. Nemzeti kérdésünknemoldhatómega nép nélkiil, azt
nem szabad csak részben megoldani, hanem csakis teljes egé-
szében és a nemzeti önrendelkezési jog alapján. Minden más
megoldás, amelyhez mi a tervezett M agyarországhoz valő kőz-
vetlen és a nép hozzájárulása nélküli csatolást ishozzászámit-
iuk, erőszakos cselekmény lenne, mely úgy a belső biztonságra,
mint a ktilső békérea legrosszabb következményeket vonná
maga után. Ha mi erőszakésigazságtalanság révénszétdarabol-
78
tatnánk, a szerbek, horvátok és szlovének egységes népének
szenvedésteli lelke a harc vértanúútján fog haladni, hogy azon
vagy elégjen és elbukjék, vagy egységétés szabadsá gát elérje!"
(Aláírások.)
Tisza felindult állapotban szeptember ZI-én délután 5-re
várta szűk szobájában az a|áírőkmegbízottait. Ók
-á. koráb-
ban megjelentek, három szerb és három horvát politikus. Tisza
kezdett beszélni: ,,- tlraim! Ama feltevésben kérettem magam-
hozazurakat,hogy egy szélesebb réteg nevében nekem átnyúj-
tott emlékirat közös érdekeinknek és közös céljainkn ak szolgála-
tot tenni alkalmas eszmecsere alapjául szolgálhat.
Ebben sajnos teljesen csalódtam.
Nem szeretnék itt a dolog mélyébehatolni, de néhány dolgot
mégis ki kell emelnem. AzUrakaztmondják, hogy a horvátok,
szerbek és szlovének nemzeti egysége nemzeti létiik dogmájává
vált. Aki a szlovénekkel való politikai egység dogmáját hordia
magában, az a Monarchia életszükségleteivel szemben áthidal-
hatatlan ellentétbe helyezkedik. Az urak elhárítanak maguktól
minden olyan megoldást, amely a nemzeti problémát csakrész-
ben oldia meg s azt mondják, hogy annak telies egészében és
a nemzetiönrendelkezési jogalapjánkell megtörténnie. Uraim!
Ha komolyan akarunk beszélni - hagyjáka nemzeti önrendel-
kezési jog jelszavátbékén!. . ,"
Ezután a memorandum fordítását az asztalra dobta. Erre
a küIdöttség egyiktagsa azt mondta: ,,Menjünk."
Tisza emelt
hangon, ingerülten hozzátette:,,Menjenek! Jobb is. " T áv ozá-
suk után már csak a gyorsíró számárajegyezte meg:,,Méghozzá
akartam í'úzni,hogy a Monarchia dualisztikus struktúrája és
a Horvátországgal valő állami közösség ama megmozdíthatat-
lan határok, melyek között Bosznia-Hercegovina összes tervei
és törekvései mozoghatnak és ama kom oly felszólítást kívántam
hozzájuk intézni, hogy nem zetikív ánságaikat eme szükségessé-
gekkel hozzák összhangba." Az uralkodótól egyébkéntnem
kapott megb ízást ily ení éle nyilatkozattételre.
Ezzellényegében befejeződött Tisza Isoán alig két hétre ter-
vezett űt,lálak hivatalos része. Szarajevóból vonattal indult
vissza Zágrábba, majd Budapestre. Eközben jegyezte fel
Nádasdy Béla, Tisza Iswánnak a háború kitörése ideién mon-
dott, immár napi beszédtémává vált szavait. Tisza szerint a
háború kitöréséért mindkét fél felelős, hogy milyen mérték-
ben, azmár atörténetírás feladata. Az uralkodó engedélyétkéri
maid, hogy a vonatkozó dokumentumokat nyilvánosságra hoz-
hassa. Mindenesetre Tiszaűtja je|zi,hogy felfogása a dualista
rendszerról, annak szétesése pillanataiban sem változott. Meg-
bízása így a visszájára for dult. A bomlás folyamata természete-
sen az Osztrák-Magyar Monarchia egészérekiterjedt. A varsói
régenstanács 19l8. október 7-én kimondta a Galíciát is magába
foglaló önálló Lengyelország életrehívását. Később Krakkóban
hasonló dönt ésthozott az osztrák birodalmi tanács lengyel párt-
jainak képviselőiből alakult bizottság is. A Reichsrat német-
osztrák képviselői 1 9 l 8. október 2 l -én az önálló német-osztrák
állam létrehozását del<larálták. Október 28-án Prágában pedig
határozat sziletett a Monarchiától ftiggetlen Csehszlovákia lét-
rehozásáről. Egy nappal később a horvát országgyűlés ielen-
tette be csatlakozását a szerb-horvát-szlovén nyilatkozathoz.
Károlyi még 19 l 8. október 1 5-én a delegáció külügyi bizottsá-
gában Burián külügyminis zter expozéia utáni drámai hangvé-
telű felszólalásában mondotta a Monarchiáról: ,,Temetni jöt-
tem Caesart, nem dicsérni." Buriánnak egyébként- folytatta
-gyászszegélvű meghívókat illett volna a mai ülésre kiküldenie,
ielentvén, hogy a kétország kormánya felelős azOsztrák-Ma-
gyar Monarchia pusztulásáért. Mondanivalója lényegét más-
nap a magyar képviselőházban megismételte.
Mindez természetesen a nemzetközi politikai élet, a hadi
helyzet s a belpolitika változásaival párhuzamosan történt.
l9l8 iúniusában összeomlott a Monarchia hadserege a Piavé-
nél, szeptemberben a Balkánon abolgár hadsereg. A német
haderő is sorsdöntő vereségeket szenvedett a nyugati fronton,
s visszavonulása állandósult. A belpolitika síkján fokozatosan
rneghatározóvá vált a Károlyi-féle Függetlenségi Párt, a szociáI-
demokraták és a polgári radikálisok szövetségének akarata,
miközben Tisza , Wekerle és politikustársaik hirtelen elszigete-
lődtek. A nagyobb taktikai érzékkelrendelkező Wekerle már
határozottan a visszavonulás gondolatával foglalkozott, Októ-
ber 14-én lemondott a miniszterelnökségről, de a király eztnem
fogadta el. ló-án a képviselőházban pedig meghirdette a perso-
80
nálunió programját s Magyarország politikai, gazdasági és
hadügyi önállóságát. Tisza kénytelen-kelletlen csatlakozott
ugyan Wekerléhez , de a lehetetlenre is vállalkozva ragaszkodott
a $:arga meghatározÁ irányítő szerepéhez a kiil- és belpolitika
valamennyi kérdésében.Ezért alaVlaa képviselőházban, a saj-
tóban s immár az utgán is a támadások kereszttiizébe került. Az
egyik lap Tiszát,,Európa és az egészvtlág egyik leggyűlöltebb
emberének" nevezte. Egy másik a száműzését követelte , mert
háborúba vitte azországotés a béke megkötését is akadá|yozza.
Ez aTisza-ellenesség október végén,a végkifejletnéltovább
erősödött.
,,Ezt a lráborút elvesztettük"

Tisza Iswán, miután elvesztette miniszterelnöki tisztségét,

elsősorban a parlamentet használta fel álláspontjának kifejté-
sére, a háború, a kiil- és belpolitikai kérdések, a nemzetiségi
ü gy, más szőv al a történeti Magyaro r szág v a|amennyi sors kér-
dése terén. Mindezt summázta a forradalom előestéjén, l9l8.
okóber l7-i, majd okóber 22-i képviselőházi beszédeiben.
A lehetetlenre vállalkozott persze ismét, a német szövetség
megőrzésére, a visszafordíthatatlan forradalmasodás folyama-
tának feltartóztatásáía, a történeti Magyarország s benne
a magyaí szupremácia fenntartására a nerrrzetiségek felett.
Engedményekre legfelj ebb csak egyes részkérdésekbenhailott,
illewe akarva, nem akarva tudomásul vette a beállott kényszer-
helyzetet. Okóber l7-i
beszédének legfeltúnőbb része a
háború elvesztésének beismerésére vonatkozott, hiszen idáig
csak a végleges győzelmet ha ngo7tatta,,,É,n nem akarok semmi-
féleszemfényvesztő játékotűzniaszavakkal.Enelismeremazt.
amit gróf Károlyi Mihály t. képviseló úr tegnap mondott, hogy
ezt a háborűt elvesztetttik ." Ez abeismerés így nagy meglepe-
téskénthatott nemcsak az ellenzékre, hanem saját pártjatagja-
ira, a többségi munka pártiakra is.
Az ausztriai közállapotok megváltozása, pontosabban
Ausztria szövetségi állammá szew ezésénekcsászári proklamá-
lása nyomán nem ragaszkodhatott tovább a dualizmus változat-
lan fenntartásához sem, sőt elismerte annak bukását, de a per-
szonálunió lehetőségét reálisnak vélte. Mert jogmagyarázata
szerint az 1 8ó7 : XII. tc. feladása nem j elentheti egyben a kölcsö-
nös védelmet, s a perszonáluniót valló |7z3-iktőryények hatá-
lyának elvesztésétis. A kölcsönös védelem - szerinte - a közös
hadsereggel éppúgymegvalósítható, mint a hadsereg telies
kiilönválasztásával, s ő immár az utóbbira törekszik. Ebben
82
a feszült légkörű parlamenti vitában nem véletlenül hangzottak
e| az ellervék kritikai, sőt felelósségre vonó közbeszólásai,
miszerint Tiszal9l2 júniusától az ilyen iellegu követeléseikért
és az obstrukcióért kivitene őket a képvise|őház ülésterméből.
Tisza tehát élete utolsó napjaiban az események súlya alatt fel-
adta korábbi több évtizedes ó7-ességót és az űjhelyzetben egy-
ben az első legitimistának is tekinthető. Hiszen a dualizmus
názottlY,
bukása ellenére ragaszkod on az 1916 véeén megkoro
Károly trónigényéhez. Am a párwezér azon nyomban az új
helyzetben kjná|koző lehetséges tennivalókat, a válságból való
kiutakat kereste. Mivel azonban valójában sem a kül-, sem a bel-
politikában végbement változások erejét nem ismerte fel, kiút-
keresése szükségszerűen anakronizmus sá v ált,ami csak fokozta
a személye elleni indulatokat demokratikus belpolitikai ellen-
zéke, a nemzetiségek s az antant hatalmakrészérő| egyaránt, Az
ország érdekébenvalónak tekintette, hogy ,,bizonyos kérdése-
ket tisztába hozzunk: tisztábahozzunk azza| alelki nyugalom-
mal, amelyet a magyar nemzetnek a mai súlyos időkben tanúsÍ-
tania kell és tisztábahozzuk azzal a szándékkal, hogy elháútsuk
a nemzet útjából mindazokat a félreértéseket,amelyek
a mlgyaí nemzeti pozíciőt elhomályosítják és gyengltik. " igy
summázta mondanivalójának lényegét, s ebből bontotta ki
a válságból való kilábalás konkrét módozatait. Első helyre
mindiárt a békekötés Magy arországra nézv ekedv ezőrendezése
került. Kiindulópontul a német szövetség fenntartásával együtt
- alaposan megkésve - az l9l8 elején kibocsátott wilsoni 14
pontot a jánlotta. Az antanthatalmak azonban ekkor, a központi
hatalmak totális veresége idején már messze eltávolodtak a wil-
soni elvektől, s megszüntethetetlen ténnyévált azutődállamok
kialakulása a z Osztrák-Magyar Monarchia romj ain . A magyar
állam területi integritásának fenntartása tehát már hiú ábránd-
nak bizonyult. Régen túlhaladt raita azid,ő, s ezt a háború alatt
kötön titkos szerződések S zerbiával, Romániával s a cseh emig-
rációval eleve lehetetlenné tették. Nem tudjuk pontosan, hogy
va j on Tisza ismerte-e , illetve mikor ismerte meg az antanthatal-
mak és Románia között, l9ló augusztusában létrejött paktu-
mot, amely szerint győze|emesetén nemcsak Erdélyt, hanem
a Tiszántúl jelentős részétis Románia kapja. BatthyányTiva-

83
dar gróf emlékiratai szerint mindenesetre erről csak l9l 8. októ-
ber 1 8-án este értesültJancsó Benedektől. Olvasva ekkor a szer-
ződésnek a határkérdésekre vonatkozó pontját, megriadt: ,,ez
lehetetlen, ez abszurdum. " Jancsó ezután fe|rajzalta a szerző-
dés szerinti határokat, mire Tisza felkiáltott: ,,Hiszen akkor
Geszt is beleesik."Jancsó válasza: ,,rgen, Kegyelmes Uram!
Geszt is beleesik. Es On majd a leendó Nagyrománia parla-
mentiében fog tiltakozni a békeszerzódés ellen." Tisza tehát
1918 okóber végénmár eleve megmásíthatatlan történeti
tények megváltoztatására buzdított. S ennek - természetesen
megint illuzórikus módon - két alapfeltételét látta. Az egyik
a belsó viták, ellentétek kiiktatása a belpolitikai életből, a másik
a nemzetközi közvélemény magyarellenességének megváltoz-
tatása, Az utóbbi kapcsán egyfelől azoknak a tévhiteknek az
eloszlatását tekintette sürgősnek, amelyek szerint a magyarok
soha nem voltak a nemzetiségek elnyomói. Ennek jegyében
halaszthatatlan feladat a cseh és szlovák nép együvétartozási
megítélésénekszénágása, mert - szerinte - a szlovákok döntő
többsége lmagyaí állam keretében kíván maradni. Horvátor-
szágot pedig,,a ílorgyaítörvény is ktilön politikai nemzetnek
ismeri el, amellyel való állami közosségünk tehát a két teswér-
neínzet közötti viszony alapján épül fel. De általában is törpe az
a nemzetiségi kisebbség, amelyik ellentétbe helyezkedik
a mag,yar nemzeti á||am alapgondolatával". E kitételével azon-
ban, hasonlóan a többihez, nemcsak a nemzetiségi képviselók,
hanem a magyar ellenzékiek is szembeszálltak. Ráadásul sze-
mére vetették miniszterelnöki múltját, amikor korántsem ez
a barátságot kereső hangnem volt nála a meghatároző, A másik
kérdés, amelyről az imnrár győztes antanthatalmak meggyő-
zése szükséges, a belső demokratizmus, ami iellemzi azország
közállapotait. ,,Erre az alapra helyezkednünk nem szükséges
- mondotta Tisza -, mert ezen az alapon vagyunk régóta. Itt
árnyalati különbségek lehetnek. Vannak is. " Mert a demokrati-
zálás nem szűkíthetó a választőjogigyére, a legfontosabb fela-
dat ebben a válságos időben e mawar emberek összefogása,
s a viták kizárásával a neínzeti egység demonstrálása a külföld
előtt. A választóiogpedigtovább nem bóvíthetó, merta magyar

84
lakosság az általános kultúra terén mess ze e|marad a fe|len nyu-
gat-európai államok mögött.
Végül annak a ktilftildOn elterjedt hitnek az eloszlatására
h,ívott fel, amely szerint ,,a magyer neínzet bármikor agíesz-
szív, vagy hódító célokat követett volna és ezt aháborűt más-
ként, mint létfenntartási szüksége által kényszerítvekezdette
volna . ., Higgyék meg nekem, egyenesen e körül a kérdéskörül
forog az a sorsdöntő momentum, hogy vaion a nyugati nagyha-
talmak helyesebb belátásra tudnak-e jönni és meggyóződnek-e
arról, hogy az ő jől felfogott érdektik is az, az embeiség álta|á-
nos érdeke is az , az emberihaladás és szabadság érdeke is az [ . . ]
.

hogy a Duna-völgyben a m agyaí nemzet tölthesse be avilágtör-

ténelmi hivatást, amely reá vár és ne engedjék meg ebből
a szempontból elhomályosítani engedni azt a kérdést,hogy
a Monarchia és a magyar nemzet, amelyiknek a Monarchia
külügyi politilcáiára irányadő befolyása volt, mindent elköve-
tett a béke fentartására, elment a béketűrésnek olyan hosszú
útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyáváke|lett lennie
és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékok-
nak egész sorozatából kellett arról meggyőződnie, hogy terv-
szerú munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután
tönkretegyenek bennünket".
Tisza így ezűnal szemlátomást megragadt szinte teljes
korábbi nézetrendszerénél, holott a történelem mindezt már
visszavonhatatlanul tulhaladta. Ilyen körülmények között cél-
kitűzései eleve nem kecsegtethették semminemű sikerrel. Az
országban s külföldön egyaránt támadták. Károlyi választójogi
konzervativizmusa miatt bírálta, s szerinte ennek a kérdésnek
a megítélésea demokrácia v álasztővonala. A fő feladat a békekö-
tés, a területi integritás megőrzése szempontjából a demokrati-
zálás és annak sarkköve, a lehető legdemokratikusabb választó-
jogmegteremtóse. Azegyesülés pedigareakció eróivel politikai
lehetetlenség, mert egyenértékű az ország jövője feladásával.
Mások Tiszát bírálva azt követelték, hogy a perszonáluniót
s a békétne azok készítsékelő s teremtsék meg, akik egész éle-
tiikben a dualista rendszert védtéks a háborut előidézték.
Különben régen leiárt már az adott képviselők mandátuma,
s egy önmagát túléltparlament nem is illetékes a törvény-
85
hozói feladatok ellátására . Követelték a z önállő magyar külkép-
viselet kiépítésétis. A nemzetiségi képviselők pedig a dualista
rendszer nemzetiségi politikáiát bírálták. A hatalmát vesztett
Tisza ezért jószerével magára maradt. Munkapárti mameluk-
hada sem követte. Kézze|fogható apró sikereket sem igen sze-
rezhetett. Csupán Lovászy Mártont és VassJánost marasztalta
el a képviselőház mentelmi bizottsága az l9l3-banhoznttház-
szabályok 25l, §-a szerint. I-avászy ugyanis a képviselőház
1 9 l 8 . október l ó-i ülésén közbeszólás form ájában ezt a l<tj elen,
tést tette: ,,tessék tudomásul venni, hogy mi entente-barátok
vagyunk." Vass János ezt még nyomatékosította: ,,Azok
vagyunk." Polónyi Dezsó kétségbe vonta az elmarasztalást,
mive| azt az ellenzék által érvénytelennek tekintett , a sző|ássza-
badságotkorlátozőházszabályokalapjánhozták.
Utolsó képviselőházi beszédére 1918. október 22-én került
sor. Mit sem érzékelve a rohanó időből, az uralkodó alkotmá-
nyos fejedelmi iogainak védelméről beszélt. Mindez Deák
hÁgyatékaként a Úegyezés lényegéból fakadt. Átvette tehát
a századíorduló közjogi ellenzékénekplattformját, igaz,koráb-
ban sem vonta kétségbe annak iogszerűségét, hanem politikai
kényszer jellegét, megvalósításának összmonarchiai szerepét
hangsúlyozta. Maid újra visszatért a Monarchia külpolitikájára
és a háború kitörésének körülményeire. Védelmébevette
a Monarchiának a magyar államférfiak által is támogatott kiil-
politikáiát, amelynek fő cé|ja az európai béke védelméreés
megóvására irányult a cári Oroszország agresszív hatalmi poli-
tikáiával szemben. Az európai közvéleményben mégis a hármas
szövetség veszélyes, támadó jellege honosodott meg, ktilönös-
képpen az I9l2-I3. évi Balkán-háborúk idején. Ezután meg-
ismételte már idézett felségfelterjesztéseit, az uralkodónak írott
memorandumait a kialakult új , a Monarchiaszámára kedvezőt-
len ballcíni viszonyokat illetően, s a térségben az új konstelláció
kialakítását sürgette. Ennek a Bulgáriáratámaszkodó s Szerbia
elszigetelését, Románia semlegesítését tartalmazó aktív politi-
kának első eredményei l9l4 nyarára értek meg. Eztakedvező
folyamatot szakította meg a trónörökös, Ferenc Ferdinánd
meggyilkolása. Ezután részletesen kifejtette a háborús válság
egyes szakaszait, benne a saját véleményénekalakulását.
86
Teliesen megegyezik ez a bécsi Staatsarchiv iratanyagában
olvasható dokumentumokkal. Azért idézznk űjra, mert az
ellenforradalomban kialakult, illewe kialakított Tisza-kultusz
ideién a politikusok és publicisták egész sora állította, hogy
Tisza ellenezte a háborút. S mivel ezek az írások máig hatnak,
sót esetenként újabb és újabb illúziókkal bővülnek, érdemes ide
ikatni a legilletékesebb véleményét,hiszen ezzel őnmaga
cáfolja atényekkel mit sem törődő raiongóinak állításait.
Beszédére ezűnal is készült, s a dualizmus összeomlásának
őráiban sem kereste a menektilés útiát, nem is tett kísérletet
egyéni felelősségének elháítására. Ezze| persze nagymérték-
ben hozzájárult az ellene irányuló támadások felfokozódá-
sához.
Íme, parlamenti szónoklatának legfontosabb részlete:
,,Az elsó pillanatban a legbatározottabban elutasítottuk
magunkól azt a gondolatot, hogy ez a merénylet háborus
bonyodalomra vezethessen. Fájdalom, az események mind
fenyegetőbb jelleget kezdtek ölteni. Egyfelől a merénylet tette-
seivel szemben megindult vizsgálat mindiobban kimutatta,
hogy a merényletszálai Szerbiába és pedig a szerb kormánykö-
rök felé vezetnek, másfelól következtek olyan provokáló nyilat-
kozatok, nemcsaka szerb saitóban, defelelős állásbanlevő szerb
férfiak részérőlis, amelyekből nyilvánva|ővávált az a tenden-
cia, hogy a szerb politika intézői fel akarják használni azalkal-
mat a Monar chia megalázására, arra,hogy a Monarchiának leg-
alább is súlyos politikai vereséget szerezzenek.
Ennek dacára az utolsó percig ellene voltam minden olyan
törekvésnek, amely végszükség nélkiil a háborús megoldást
válassza. A dolog természeténélfogva azok a megbeszélések,
vagy mondiuk, azokaz érintkezések,amelyek e kérdésbena fe-
lelős állásban lévő kormányférfiakés Ofelsége között is lefoly-
tak, szóbeli bizalmas megbeszélések jellegével bírtak, úgy hogy
ezebe vonatkozólag írásbeli dokumentumok nem állnak ren-
delkezésemre. A véletlen azonban űgy akarta, hogy boldog
emlékezetű felséges urunk ezen időszak egy részealan Ischlben
tartózkodott és ennek folytán |úlius 8-án abban a helyzetben
voltam, hogy álláspontomat eg,y egészen bizalmas természetŰ,
tehát nem aktaszerű és hivatalos felteriesztésben, de egy, hogy
87
úgy mondiam, a személyes audienciát póJló bizalmas termé-
szetű írásos felterjesztésben iuttathassam Ofelsége elé.
Mint ilyen, nem hivatalos aka, ez német nyelven készüIt és
méltóztassanak nekem megengedni, - annyira súIyt helyezek
rá, hogy még csak az árnyékát is elkerüljük annak, hogy bár-
minő nüanszban utólag javítsunk vagy változtassunk a kifeje-
zésre iutott állásponton, - hogy a szöveget előbb németiil és
azután magyar fordításban olvassam fel.
Olyan eliáráshoz, amely ily viszonyok közt a háborut provo-
kálná, annyival kevésbéj árulhanékhozzá, mert egy következe-
tes, tevékeny, sikerrel biztató Balkán-politikának immár nincs
többé akadálya és éppen most szereztiik meg annak előfeltéte-
leit, hogy mérvadó befolyást gyakorolhassunk a Balkánon
a helyzet kialakulására és egy ránk nézvekedvezőbb konstellá-
ciót hozhassunk ott létre. Ez arra a reményre jogosít fel, hogy ha
késóbb ránk kényszerítenéka döntő kíizdelmet, kedvezóbb
kilátásokkal vehessük fel azt.
Távol áll tőlem, hogy tétlen és erélytelen politikát aiánliak
Szerbiával szemben. Nem nézhetjük indolensen, hogy ebben
a szomszéd államban miként dolgoznak ellenünk, miként izgat-
ják ahazaárulásra saiát alatwalóinkat és készítikelő a gyilkos
merényleteket . . . Egyáltalán nem foglalok amellett állást, hogy
ezeket a provokáciőkatzsebrevágjuk és kész vagyok egy igazsá-
gos követeléseink visszautasítása által szükségessé tett háború
összes következmény eiért afelelősséget elvállalni, De nézetem
szerint módot kell nyúitani Szerbiának a háboru elkerúléséreés
ha mégis háborúra kerülne a sor, bizonyságot kell szolgáltat-
nunkazegészvilágelőtt, hogya jogosönvédelemtalajánállunk.
Ennélfogva határoz§tt, de nem fenyegető hangú iegyzéket kel-
lene Szerbiához intéznúnk,amelyben felsorolnánk konkrét
sérelmeinket és szabatos kívánságokat fiiznénk hozzájok. Ha
Szerbia ki nem elégitő vá|aszt adna, vagy hűzná-halasztaná
a dolgot, akkor ultimátummal, s annak lejártautánazellensé-
geskedések megkezdésével kellene válaszolnunk. Ha ellenben
Szerbia enged, akkor természetesen ezt a megoldást is bonafide
kell elfogadnunk és a visszavonulás útiát nem szabad előtte el-
zárnunk...
Eztírtam l914. iúlius 8-ikán. Fájdalom, július 8-ikától fogva
88
súlyosbodtak a Szerbia részéről felmerüló provokációk. Utalok
azokra a kijelentésekre , amelyeket maga Pasics miniszterelnök,
amelyeket Spalaikovics pétervári követ, amelyeket a párisi
chargé d'affaires és a konstantinápolyi charge d'affaires tett
a hírlapokban, ameiyek tehát a diplomáciában jelentékeny
állást elfoglaló hivatalos, felelős egyének részérőlkicsinylő és
provokáló természettel bírtak, és utalok a szerb sajtó mindin-
kább kiélezett becsmérlő ha ngsára. Ezekkel szemben kénytele-
nek voltunk erősebb hangnemet használni és ultimátummal,
határidőhöz kötött iegyzékkel felelni. Ennek a jegyzélmek
elkiildését elhatároztuk és szövegét megbeszéltiik, a napra egé-
szen biztosan nem emlékszem, de valamikor július 1 S-ikén vagy
1ó-ikán.
Azon a iúlius l 9-i közös miniszteri értekezleten az ultimátum
szövegének megállapítása után még egy másik határozat is
hozatott. Méltóztassanak megengedni, hogy a miniszteri érte-
kezlet 1egy zőkönyvének erre vonatkozó részletét felolvassam.
A m. kir. miniszterelnök felhívja a jelenlevóket annak a hatá-
rozatnak a meghozatalára, amelyről az utolsó megbeszélések
alkalmával hangsúlyozta volt, hogy az a magyar kormány hoz-
zájárulásának előfeltétele. A minisztertanácsnak ugyanis egy-
hangúlag ki kellene mondania, hogy a Szerbia elleni akcióhoz
a Monarchiának semmiféle hódítási terve nem fűződik, s hogy
az - katonai szempontból szükséges határkiigazítástól elte-
kinwe - semmit nem akar szerbiából annekálni. Feltétlenül
kell egy ilyen egyhangű határozat meghozata|ához ragasz-
kodnia.
Midón pedig a ielenlevők egyike azt az el|elvetést tette,
miszerint,számolnunk ke].l azzal alehetőséggel, hogy a háború
végénolyanok lesznek a viszonyok, miszerint kénytelenek
leszünk valamit annektálni", a m. kir. miniszterelnök kiielen-
tette, hogy e kifogást el nem fogadhatja, és felelősségére való
tekintettel ragaszkodnia kell ahhoz, hogy álláspo íftiát a7 éíte,
kezlet egyhangúlag elfogadia. "
Végül ismét a határkérdésekkel s a békekötés előkészületeivel
- a mentsük, ami menthető ielszóval - foglalkozott. Ehhez
halaszthatatlanul bizalmas kapcsolatot kell keresnie az ország-
nak az antanttal, s szétoszlatni a köreikben meghonosodott
89
magyarellenes érzelmeket. Bizonyítani szükséges a szlovákok
és csehek közötti mély szakadékokat, továbbá Horvátország
önállósága elvesztésének v eszélyét,amennyiben az egy íj nagy
délszláv államalakulatba kerülne. Ezzel egyidejűleg a magyar-
ságnak viszont meg kell értenie az idők szavát és,,meg kell
teremteniük azt ahelyzetet, hogy végrevalahára beálljon a telies
egyetértés, ateljes bizalom, a teljes összhangamagyar és horvát
testvérnemzet között". Ennek érdekében megértő előzékeny -
séggel kell fogadni a horvátok követeléseit. A hadvezetőségnek
pedig katonai erővel szükséges gondosko dnia az országhatárai-
nak védelméról. A magyarság összefogásának ez a nagy mun-
kÁj, - Tisza szerint - széles korrnányzati alap létrehozását
igényli, amelyben valamennyi politikai irányzathelyet kapna.
Mindez je|zi: a miniszterelnök felismerte a politikáiának egé-
szére kiterjedő veszélyeket. Immár azonban véglegesen túlha-
ladt felette az idő. kudarcra ítéltetetta forradalmasodás feltar-
tőztatásának szánd,éka, a nemzeti öss zefogás igénye a Wekerle-
kormány és Tisza zász|aja alatt és illúziónak bizonyult atöíté-
neti Magyarország fegyverrel és agitáciőval vegyített további
fenntartásának követelése is. szinte órák kérdése maradt
ekkorra már Tisza utolsó - de immár valamennyi részletét
tekinwe is naiv - elképzeléseinek romba dőlése. Am még októ-
ber végénis operettforradalmároknak nevezte a meg-megujuló
utcai ttintetések részwevőit. Vagyis szerinte a háború elvesz-
tése nem jelentette egyben az adott állami és társadalmi rend
bukását. Változatlanu| bízptt az,,intelligencia" ereiében.
A Nemzeti Tanács 1918. október 25-i megalakulásának sem
tulajdonított ktilönös jelentóséget, miként a munkás-, paraszt-
és katonatanácsoknak sem. Az utóbbiak pedig már jelentős
fegyver- és lószeranyaggal is rendelkeztek, Az l9l9. okóber
végi győztes polgári demokratikus forradalom hírei megdöb-
bentették, de késznek mutatkozott a történelmi átalakulás
megállításának kísérletére.Arnint említetttik, még l 9 l 8. okó-
ber 3 l-én is vállalkozon volna erre . Holott a császár már okó-
ber 17-én kiálwányt adott ki ,,hű ausztriai népeihez", felszólít-
ván őket, hogy Ausztriát alakítsák át szövetségi állammá, ami
már a dualizmus alapjait ásta alá.
A polgári demokratikus forradalom győze|mét valóságos
90
népmozgalom eredményezte. A frontokról visszaözönlő, de
fegyverüket jőrészt megtartó katonák, a háborútól legtöbbet
szenvedő munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek elé-
gedetlensége úiat kereső forradalmi szenvedéllyé erősödött és
egységes mederbe torkollt. A korabeli híradások szerint 1918
október végénmintegy százezer szökött katona tartózkodott
Budapesten. Ilyen módon afelduzzadt forradalom árjátmár
nemcsak a Tisza vezette munka párti parlamenti többség,
hanem a mérsékeltreformokra hailó, de az adott rendszert
lényegébenfenntartani szándékoző parlamenti ellenzék sem
tudta feltartóztatni. A Károlyi Párt is válságba került, bázisa
iócskán leszúktilt. Az október végi események azonban magát
Károlyit nem rendítették meg, nem állították meg azon azűton,
amelyen 19 l 2 iúniusában elindult. 9 1 2. iúnius 4 -én az új v éd-
1

erőjavaslat elfogadása napián Tisza Iswán házelnökként Káro-

lyit is kivezettette a parlament ülésterméből, aki ezután szövet-
ségre lépen a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzékkel,
s J szoci?ldemokrata politikusokkal és a polgári radikálisokkal
együtt részt v ett az országszerte reldezen v álasztőiogi gyűlése-
kén. Erre azidőretehető tehát Károlyi pályafordulata, hiszen
korábban még a konzervatív nagybirtokos agráriusok útiát
járta. 1909-ben az OMGE elnökévé is megválasztották, I9I2
júniusa után azonbanJusth Gyula hívévészegődött, maid túl is
ment pártvez ére gazdaság1, társadalmi, politikai reformtörek-
vésein. Már a háboru előtt is az arfiant barőtságát kereste,
a háboru alatt pedigúj, demokratikus függetlenségi pártot szer-
vezett . A történelmi haladás adott követelményeit felismerve,
pártjátől is egyre inkább eltávolodva, a polgári radikálisok és
a szociáldemokraták kiemelkedő egyéniségeit,Jászi Oszkárt és
Kunfi Zsigmondot választotta politikai partnereivé. Emlék-
ir ataiban ait írj a, hogy akkor Magyarországon a munk ásosztály
- párt- és szakszervezeteivel egyin - az eevetlen olyan szerve-
zett erő,amelyre szilárdan építhetett.
Tisza tudta -barátai, családja, szűkebb környezete figyel-
meztették is rá -, hogy azé|eteveszélyben forog. Menekülésre
azonban a végkifejletnélsem gondolt, a megfutamodás nem
illeszkeden volna életének kialakult és tudatosan, büszkén vál-
laltnormáiközé.
91
Párbajok és sikertelen merényletek

Tisza Iswán életútjának,meggy őződéséhez minden körülmé-

nyekközött ragaszkodó, az ellenvéleményekkels a népszerű-
séggel mit sem törődő alkatának ismeretében nem tűúet szá-
munkra meglepetésnek, hogy számos ellenfele, sőt ellensége is
volt. Osszecsapásai velük - a kor szokásának, becsúletkódéxé-
nek_megfelelően - többnyire párbajok keretei közön zajlottak
le . Időnként ő kezdeményezte azokat, máskor az ellettzél<tek
voltak a kihívó felek. A párbajok j ellegét, formáj át minden eset-
ben ktlön-lnilön határozták meg, ám mindig karddal viaskod-
tak, általában egy Yáciutcai vívóteremben. A feltételek azon-
banl<tzárták a halálos kimenetelt, Tisza ellenfelei között talál-
|uk KárolyiJvíihályt, a függetlenségi Polonyi Dezsőt, grőf Szé-
chenyi Aladárt , grőf Zichy Aladárt, a nép párti Rakov-szky Ist-
vánt, Jővívő lévén,romló látása ellenére iobbára tlvé l ettigyő-
s az utcán öss zegfű|thíveiilyenkor mindig nagy tiűep-
3:l.-,
lésben részesítették,Ám ó is gyakorta kapott séUe[Ót. r<inU
időt t<iltOtt ekkortájt a vívóteremben, mint a társadalmi éIet
egyéb színterein.
I9J3: január l-jén a Nemzeti Kaszinó földszinti társalgőjá-
_
ban kiilönös_események jásződtak le. Károlyi Mihaly gTÓf,
Széchenyi Aladár gróf és Pallavicini Aladárőrgróf poliiiúrOl,
elsősorban a munlia párti képviselókról beszéligetett. Délután
%7.körnl-ahogyalaztazeseményekegyikfőszireplő je,Káro-
lyi írta-,,belépett Tisza s mintha mi sem történt volna, kinyúj-
tottkézzel üdvözölt: ,Szervusz. Hogy vagy?" Hátam -ö'göÍ.
összekulcsoltam a kezem, és tovább sétáltam. oNem hal-Iot-
tadl " - kérdezteTisza e|sápadva. >Hallottam - válaszoltam -,
deatörténtekutánnem akarlakismerni. o''(Tiszaugyanis, mint
házelnök, nem sokkal korábban az ülésteremból iendőrökkel

92
távolíttatta el azol<ata képviselóket - köztiik Károlyit is -, akik
ellenezték a fegyverkezési program megs zav azását.)
Tisza erre megigazította fekete pápaszemét, és elsietett.
8 órakor már megielentek a Kaszinóban segédei (báró Voinits
Sándor és Molnár Vikor), ésmagyarázatot követeltek, Károlyi
erre megjelölte saját segédeit (gróf HadikJános, őrgróf Pallavi-
cini Ede), s a felek megállapodtak a párbaj módi ában. A fegyve-
res elégtételt2-áratűztékki, melyet középsúlyú, hegyes végű
karddal, bandage [védő kötés] kizírásával, szúrás engedélyeze-
sével, a segédek által megállapítható harcképtelenségig kellett
vívni. Január 2 -án a Y áci utca 3 6. szám alatti bérházban, a Klo-
tild-palota félemeletén lévő Rákosi-féle vívóteremben délután
3 előtt megielentek a ktizdők. Tisza kétfogatúbérkocsin azévek
óta megszokott fekete zakóban, I(írolyi autón, zsakettben, csí-
kos nadrágban, lakkcipőben érkezett. A párbajfeltételeken a
segédek válto ztattakl engedélyezték a könnyű nyakbandage-t,
Pontban 3 órakor megkezdődött a párbaj. Károlyi volt az ál-
landóan támadó, azévtizedekóta tréningben lévő Tisza pedig
bevárta ellenfelét. A 1ó. összecsapás után rövid szünetkövetke-
zett. A két vívó több karcolástól vérzett, de folytatódott a vias-
kodás. A 34. összecsapásnál Károlyi a iobb larlán éles vágást
k"pott. Az l őre l 0 percig tartó párbajt beszüntették. A sértő és
a sértett azonban nem béktiltekki.
Hamarosan újabb párbai következett. Széchenyi Aladár
gróf, a Somogy megyei Függetlenségi Párt elnöke , aki január 1-
jén rővidláása és a sötét mian lekezelt Tiszáv a|, táv iratban érte-
sítette, hogy akézfogás tévedésvolt, s údvözléséta jövőbennem
fogja viszonozni. Január 8-án lezajlott a kardpárbai a Rákosi
féle vívóteremben. Széchenyi Aladár gróf Bethlen Iswán autó-
jánérkezett. Az utcán összegyűlt tömeg Elien! felkiáltásokkal
fogadta, migTiszát a szokásos Abzug! kísérte.Hívei termé-
szétesen ünnepelték. A középsúlyúkarddal, nyakbandage-zsal
vívoft, mindössze 2 percig tartó kiizdelemben Széchenyi a
homlokán könnyebben megsérült.
A háború kitörésével azatánvégetértek ezek a párbajok. Az
ellenzékiek felsorakoztak a háborút vállaló s a biztos győzelem,
ben reménykedő Tisza mögé. A háború utolsó éveiben pedig,
amikor ismét kiújultak a belsó társadalmi, politikai ellentétek,
93
már a komolyabb összecsapásokhoz, nem az úri virruskodá-
sokra kellett az erő.
A Tisza körül komorodó politikai légkört, a személye kivál-
totta gyűlöletet a lovagias párba|oknál sokkal jobban mutatia,
hogy már az 1918. október 31-e előtti időben is találkozunk
ellene irányuló merényletekkel. Az elsőt 1912. június 7-én
Kovács Gyula pártonkívüli függetlenségi képviselő, a másodi-
kat a forradalmi szocialistákhoz tartoző Lékai János követte el
1918. október l6-án, Az időpontok nem véletlenek, legfeljebb
az elkövetők személye és természetesen e merényletek hilönös
módia adhatokot némi me ditáciőra. Kovács Gyula tette ugyan-
is szorosan hozzákapcsolődott az ellenzék parlamenti mozgás-
szabadságát korlátozni hivatott liberális bázszabály ok íelszá-
molásához, s a régóta vitatott véderőfeilesztési program elfo-
gadtatásához. Az el|enzék ugyanis 1912. június 4-én síppal,
dobbal, nádi hegedűvel, lábdobogással, padiaik ütlegelésével
próbálta megakadályozni a nlgy hatalmú munka pártiházel-
nök, Tisza Iswán elhatározását, a parlamenti csíny kivédését.
A házelnök azonban időközben megszérvezett parlamenti
őrség segítségévelerószakkal kihurcoltatta a képviselőház ülés-
terméből a renitenskedő képviselőket s a munka párti mentelmi
bizonság hosszabb-rövidebb időre kitiltotta őket az ülésterem-
ból. Köztiik volt a lobbanékony, gyenge idegzetű Kovács
Gyula is. Ezután a véderőiavaslat elfogadása már nem ütközött
akadályba. Az ellenzéki képviselők kivezettetése a következő
napokban is folytatódott. Június 7-én Kovács Gyula valamiféle
igazolvánnyal az űjságírőkkal s a kíváncsiskodó hölgyekkel
együtt a karzaton foglalt helyet. S amikor ismét megkezdódön
a még ki nem tiltott ellenzékiek eltávolítása, amit a díszes
ruhákba öltözött hölgyek hangos kacaja, nevetése kísért,
Kovács félrelökve azútjába kerülőket, lerohantazülésterembe.
Ott előkapta csőre töltött, egyébként kis kaliberű pisztolyát,
s ,,van még itt egy ellenzéki" kiáltással gyors egymásutánban
háromszor az elnöklő Tisza felé lőtt, aki azonban sértetlen
maradt, majd önmagára céIzott. A golyó a feiébe f.iródott.
Elveszítette eszméletét,ám a lövés nem volt halálos. A munka
párti képviselők rávetették magukat, de miután látták fejsebét,
abbahagyták ütlegelését. Tisza mindezt rezdületlenül figyelte
94
s abban a hitben, hogy Kovács meghalt, megszakítás nélkül
folytatta az elnöklést. Az esettel kapcsolatosan csupán ennyit
mondott: ,,A most lefolyt €set szerencsétlen őrültnek cseleke-
detevolt,akielvontamagátazigazságszolgálatáskezealől.Azt
hiszemaző eljárása és a sorsa felett azzalarészvéttel térhetiink
napirendre, amivel minden őrült embernek szomorú viselke-
dése felett. "
Kovács Gyula 1875. okóber 4-én született a Tolna megyei
Felső-Iregen. Középiskoláit Pécsett végezte, majd Bécsben
gazdasági tanulmányokat folytatott. Hazatérése után gabona-
kereskedő lett. 19lO-ben, 35 éves korában vá|asztonákország-
gyűlési képviselónek kisgazda párti programmal a gyomai
választókerületben, de azután a fiiggetlens égiel<hez csatlako-
zott. Sérülése után szanatóriumba szállították, ahol műtétútján
eltávolították feiéból a golyót. A fegyverszakértők megállapí-
tották, hogy pisztolya alkalmas 8-10 méternyi távolságból
emberi élet kioltására. Ilyen közel azonban Tiszához nem
jutott, A sebesült hogyléte irántazonban negy volt az érdeklő-
dés. Nemzeti hősnek, az emberi bátorság, önfeláldozás minta-
képénektekintették, aki kétségtelenül magányosan, s a pillanat
hatása alatt cselekedett. Ismerós és ismeretlen látogatőkérkez-
tek nagy virágcsokrokl<al, azüdvözlő, dicsőítő levelek, távira-
tok tömegét hordták a postások aHertzl-féle szanatóriumba.
Több városban pénzt gyűitöttek számára.
Közben természetesen megkezdődött Kovács Gyula ellen
a vizsgá|ati eljárás gyilkosság kísérletemiatt. Kovács még a
merénylet napián mondotta: nem akarta lelőni Tiszát, öngyil-
kossági kílsérletévelpedig megpróbálta visszatéíteniaház.elnő-
köt az alkotmányosság útjára. l9l2. iúnius 22-én felfüggesztet-
ték mentelmi jogát, majd az Alkotmány utcai fogházba vitték.
A vizsgálóbírő l9l2. július 7-én Tiszát is meghallgatta, akikiie-
lentette, szerinte a vádlon több ízbenrácélzoft, de kitért az elól
a kérdéselől, hogy kívánia-e Kovács megbüntetését. Augusz-
tus 7-én avizsgálőbirő elrendelte Kovács szabadon bocsátását
az alábbi indokolással: ,,A gyilkosság kísérleténekbűntettével
terhelt Kovács Gyula ellen elrendelt vizsgálati fogságot a Bp.
ló0. és Bp, 76. szakaszai a|apján megszüntetem és Kovács
Gyula szabadlábra helyezését elrendelem: Indokok: !\z ezen
95
ügyben Kovács Gyula terhelt elmeállapotának megfigyelésével
és az erre vonatkozó orvosi szakvélemény beadásával megbízon
Ajtay K. Sándor és Németh Od<in dr. kir, törvényszéki orvo-
sok a mai napon hozzám benyújtott szakértőivéleményükben
kifeitik, hogy míg ielenleg Kovács Gyula nem szenved elmeza-
varban, vagy öntudatlan állapotban, mégis a vádbeli cselek-
ményt mélyebb öntudatzavarban követte el, mely azöntudat-
lanság fokáig emelkeden és így akaraának szabad elhatároási
képességévela vádbeli cse lekmény ideiében nem bírt. Nyílván-
való ebből, hogy í,gy Kovács Gyulának a vádbeli cselekmény be
nem számíthető és ezért bűnvádi felelősséggel nem tartozik.
A vizsgálati fogság megszűntetése ezéft megokolt." E végzés
ellen a budapesti ügyészség vezetője felfolyamodást jelentett be
és kérte az orvosszakértói vélemények továbbítá sát az igazság-
ügyi orvosi tanácshoz felülbírálat céljából, illewe a bűnügy ira-
tainak elkiildését a büntetőtörvényszék vádtanácsához.
Az igazságnsyi orvosi tanács véleményelényeges pontiait
tekintve megerősítette az orvosszakértók véleményét.Decem-
ber ló-án és 17-én került sor az esktidtszéá árgyalásra, Az
esküdtek, mérlegelve a körülményeket és az elhangzott vallo-
másokat, nem tartották búnösnek Kovácsot. Az elnök ennek
alapián elrendelte szabadon bocsátását.
Arnásik Tisza elleni sikertelen gyilkossági kísérlet Lékai
János magánhivatalnok nevéhez fiíződik. Erre már a világhá-
ború utolsó szakaszíban, l9l8. okóber ló-án került sor, ami-
kor a háborus károk, emberveszteségek miatt Tisza lett a népha-
ragcéltáblája,AzOrszágházbóldélután%3őrakorf eleségével
együtt távoző és gépkocsijáltoz tartő Tisza a 4-es számú kapu
előtt közvetlenül szembekerült a pisztolyát rá irányzó Lékaival,
aki meghúzta ugyan aravaszt, de a pisztoly csütörtököt mon-
dott. A merénylő ugyanis nem értett a fegyverekhez, pedig
előtte a forradalmi szocialisták az Orsz ágházkávébáz mellékhe-
lyiségében alaposan elmagyarázták, megmutatták neki a fegy -
ver használatának mikéntjét.A közelben tartózkodó rendóiOk
és Tisza sofőrje g,yorsan elvették Lékai pisztolyát, ót pedig
magukkal vitték. A korabeli lapjelentések szerint Ti szaígy íor-
dult a már lefegyverzett Ly'cl<aiboz: Maga szerencsétlen, mit
tett, mit akart tólem, aki már nem vagyok hatalmon. Lékai
96
pedig ezt válaszolta: Meg akartam őlniaztazembeft, és vele azt
agondolatot, amely avitáglángba borulásának egyik főokozója.
Beteg vagyok, az életem keveset ér, mindegy, hogyan halok
meg.
Ebben az esetbn tehát már nem magányos merényletről,
hanem szervezett akcióról beszélhetiink. A forradalmiszocia-
listák ugyanis a háború azonnali befejezéséneks a társadalom
radikális átalakításának legfőbb akadályozoját látták a munka-
párti vezérben s a háborús szenvedések elégtételénekvágyaisaz
ő meggyilkolására készterte őket. Lékai - ah győgyíthatatlan
ttidó6áiban szenvedett - élete feláldozásának vállalásával
önmaga számára kérte a terv valóra váltását.
LékaiJános l 895. j únius 1 7-én Varasdon született. 1 9 1 7-ben
tagja lett a Galilei-körnek, munkatársa az lfiúmunkás című lap-
nak, majd Korvin Ottó köréhez csatlakozott. A merénylet után
peft indítottak ellene, de a polgári demokratikus forradalom
ide|én szabadlábra került. Részt vett a KMP megalakításában.
A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon
múködött. A Tanácsköztársaság leverése Bécsben érte. Többé
nem is tért haza. Több országban dolgozott a Kommunista lfjú-
sági Internacioná|emegbízásáből. 1925. július l7-én az USA-
ban haltmeg.
Dr. Radvánszky Béla, Tisza barátja, rokona és egyben
orvosa a merénylet után kérte a politikust: hagyja el lakóhelyét,
a Hermina úti Róheim-villát és költözzön hozzávagy utazzon
vidékre. Tisza azonban hajthatatlan maradt, ,,nem bujkálok",
válaszolta, Nem hagyta abba szokásos napi utcai sétáit sem,
Tisza elszigetelódését jelzi,hogy pártja, a Nemzeti Munka
Párt 19 l 8 . október 22-én feloszlott és beolvadt Andrássy Alkot-
márry Pártjába. A képviselóházban Károlyi Mihály mellett
Fényes László ú jságíró bes zédeiizzítjákleginkább a légkört. ,,A
külvárosokban olyan a nyomor - mondotta többek között
Fényes -, hogy a nép előbb-utóbb maga veszi kezébe sorsának
intézését."
Október 23-án Wekerle a ház ülésén ismét bejelentette
lemondását,azza|azindo\<l<al,hogynemtartjamagátalkalmas-
nak az ügyek további vitelére . Olyan kormány kinev ezéséttar-
totta kívánatosnak, amelyben valamennyi parlamenti és parla-

97
menten kívüli politikai-nemzeti irányzat is részt venne.
A király elfogadta a kormány lemondását, de további elhatáro-
zásáig kérte a minisztereket hivatalos működésük folytatására.
Ez volt az 1910-ben összeült képviselőház utolsó ülése. Majd
a Károlyi-palotában megalakult a Nemzeti Tanács.
Kiá|tványa szerint az abszolutizmus, az osztályuralom és
a nemzetiségi elnyomás átkos politik ája v égv eszélybe sodorta
Magyarországot. A vakmerő könnyelműséggel és öntelt rövid-
látással főlidézenháború,,nemzettink legjavát céltalanul vágó-
hídra vitte" , , . ,,amagyar parlament minden szellemi és erköl-
csi tekintély nélkül áll. . . az elvtelen, ígéretétmegszegő . . .
megbukott kormány pedig a közgyűlölet és közmegv etéstárgya
lett... oly parlament és kormány rendelkezik jövőnk felett,
mely semmiféle nemzeti és szocialista érdeket nem képvisel,
mely csupán szűkosztály és csoport érdekeltsége, valamint ide-
gen külpolitikai erők engedelmes iátékszere". - Ezért van szük-
ség a Magyar Nemzeti Tanácsra, mely a központi szerve kíván
]enni minden olyan mozgalomnak és törekvésnek, amely
Magyarország megmentéséreés korszerú űjjászervezésére irá-
nyul. Számít minden dolgos és az ország érdekétszívénhordó
polgártárs lelkes közreműködésére. Tizenkét pontban sorolja
fel a legsürgősebb feladatokat, melyek nélkül el sem tudja kép-
zelni az or szás megmentését.Csatlakozásra hív föl mindenkit,
a katonaságot is, Fölszólítia a külföldi népeket és kormányokat,
hogy a jelenlegi kormány helyett a MagyarNemzeti Tanáccsal
keressenek kapcsolatot, amely egvedül hivatott beszélni és cse-
lekedni a magyar nemzet nevében, melynek vére és munkája
tartja fenn Magyarországot. Az események ezután gyorsan
peregtek. Egyre gyakrabban megjelentek a felelősségrevonás
jelszavai. Azegyiklap írta: ,,A leszámolás órája ütni fog és akkor
nem lehet irgalom azokkal szemben, akik rút gáncsvetéssel áll-
tak a népakaíatútjába." Különösen felerősödött a megtorlás
követelése okóber utolsó napjaiban, amikor a király nem Káro-
lyit, hanem az Andrássy köréhez tartoző Hadik János grófot
biata meg kormányalakítással. Az ellenzéki erők a hatalom
megragadására készültek. Az utcákon a munkások, katonák
s a fi atalok tömege hullámzott. A katon ák már az oktőber 2 5 -én
megalakult forradalmi katonatanács parancsait, utasításait
98
követték. A katonatanács elnöke Csernyák Imre százados volt.
Az utcai tiintetéseket a Diáktanács szeryezte . Okóber 28-án
este nagy tömeggyűltösszea Károlyi Párt Gizella-ma Vörös-
marry téri - helyisége előtt. Buza Barna, Fényes Lászlő és
Friedrich István beszéltek és javasolták hallgatóiknak, menje-
nek Budára, a Várba, hadd lássa a hatalom, ki mögött áll a nép.
A Lánchídon azonban a lovas rendőrök a tömegre rontottak,
a csendőrök és rendőrök pedig lövöldözni kezdtek. Többen
meghaltak, sokan megsebesültek.
(Október 30-án azonban a rendőrség is a Nemzeti Tanács
oldalára állt.)
,,Október 28-án este a 48-as Alkotmány Párt értekezletet tar-
tott, hol már a beléje olvadt Munka Párt is megjelent. Wekerle
örömének adott kifejezést, hogy a két párt a munkára egyesült,
kijelentette, hogy a forradalmi jellegrű áramlatok ellen tettekkel
is fel kell lépni. Minthogy biztosítéka van, hogy a rend fenntar-
tására irányuló tevékenysége nem fog ellenkezó áramlat által
felváltatni, aleghatározortabban fog eljárni. "
[Jtána gróf Tisza István szólalt föl. ,,A párt tagainak a kor-
mány segítségérekell sietniök, hogy eztazországotegy forra-
dalmi paródiának megprőbáltatásaitíl megkíméliék...Az
ország helyzete, fájdalom, elég szomorú, mert hiszen űgy |át-
szik ellenségünknek igen messzemenő ellenséges érzületével
kell számolni. - Ami azonban megkoszorúzná az ország szo-
moru helyzetét az az vo|na, hogy akőzviszonyainknak ebben az
állapotában sikerúlne az ország belrendjét felforgatni, hogy
külviszonyainknak ebben az állapotában az or szágkormány a az
utca porába hullana, vagy olyan kezekbe kerülne, amelyekezt
azországbelbéké jénekfelforgatásárahasználiákf öl".
Ez volt gróf Tisza István utolsó nyilvános beszéde.
ANemzeti Tanács közbenokóber 28-án az Astoriábaköltö-
zött, és már szinte kormánykéntműködött.
Amint az köztudott, 30-án győzött a polgári demokratikus
forradalom. A katonák kivont karddal tettek eslnit a Nemzeti
Tanácsra. Birtokukba vették a legfontosabb középületeket,
hivatalokat, Heltay Viktor főhadnagyot kinevezték várospa-
rancsnokká. 3l-én megalakult a Károlyi-kormány. Főkapi-
tánny á Dietz Károlyt neve atékki. Lékai Jánost fegyveres kato-
nák kiszabadították a budapesti királyi ügyészségről.
A Tisza-gyilkosság variánsai

A Tisza Iswán elleni gyűlölet tehát már a századfordulón fel-

lobbant, majd állandóan erőstidött és össztársadalmi méretűvé
szélesedett, A véderóreform nemzeti kompenzációk nélkiili
erőltetése, illetőleg a házszabá|y ok reviziójának vissza-vissza-
térő szándéka kezdetben még csak a parlamenti ellenzéket for-
dította szembe vele. Ám az l 848-as liber álishízszabályok önké-
nyes kiiktatása a parlament életéből, továbbá határozon elzár-
kőzása a v álasztőjog kiszélesítésétől,illewe az első világháború
előtti években a belpolitikai rendszer retrográd átalakít ása, köz-
tiik a politikai szabadságiogok korlátozása nyomán a munkás-
osztály és a többi parlamentből kívülrekedt társadalmi réteg is
csatlakozott a vele szembenállók táboráh oz. Igaz,a világháború
kitörésekor ez a szembesülés átmenetileg háttérbe szorult, de
1916 tá)án, az antant erőfölényének kibontakozásakor, a hábo-
rús szenvedések, a súlyossá vált gazdaságí nehézségekkövet-
kezményeként úiult erővel felszínre tört. Ráadásul mindezt te-
tézte Tisza konok ragaszko dása az Osztrák-Magyar Monarchia
változatlan fenntartásához, a német szövetséghez és korábbi
merev, retrográd belső társadalmi és szociális elképzeléseihez.
Ezen a programján, mely a kiil- és belpolitika egészére kiteriedt,
akkor sem változtatott, amikor a száguldó rrclő már mes§ze túlha-
ladta s megkérdőielezte annak realitását. Ot azonban az esemé-
nyek változásai sem ingatták meg évtizedek során kialakított
koncepcióját tekintve, ktilönös izzású hitét sem a sorsdöntő kiil-
politikai, sem a belpolitikai események nem befolyásolták.
Halá|áigamagazártvilágábanélt.Ezértsemkerülhetteel,de
nem is akarta elkerülni végzetét, amikor összeomlottak prog-
ramjának tartóoszlopai. Nem hagyta magára az őnmaga által
épített és hoz zá tartoző épületet , élete árán is mindvégig ragasz-
kodott hozzá. Ezért nem a véletlen műve az ő személyes tragé-
l00 l
diája, Számára csak két lehetőség létezett: vagy diadalra vinni
elszánt meggyőződésén alapuló programját, vagy ha ez nem
lehetséges, awal együtt vállalni a pusztulást, a halált.
Ez a körülmény pedig önmagában véve is háttérbe szorítja
a gyilkosság részleteit s a forradalmak leverése után megrende-
zett, hosszú hónapokig feltűnő kiilsőségek közepette lefolyta-
tott gyilkossági per ,,kulisszatitkait" . Nyílt titok: bár a katonai
és polgári bíróságok halálos és súlyos börtönbüntetéses ítélete-
ket hoztak, már akkor is számos kérdésthagytaknyiwa, Azőta
is sokan prób á|koztakmár a tények és tette sek pontos felderíté-
sével. Eredménytelenül. Az évek, évtizedek múlásával pedig
aligha hihetó, hogy a gyilkosság részleteit hitelesen rekon-
struálhatjuk. Egyébkérrt több politikai merénylettel is így
vagyunk. A számos áttételen átvezető szálak kibogozásához
ugyanis jobbára hiányoznak az írott források, A részwevők
pedig jórészt félelmükben titkolják, illetőleg élettik végéig
magukba zárják az események részleteit, Ezért valamiféle
meggy őű és eredményesnek minősíthetó konkrét felfedezésre
a Tisza-gyilkosság ügyében sem juthattam. Legfeljebb azok-
nak a v áltozatoknak az öss zegzésérev állalkozhatom, amelyekre
a fellelt források és irodalom alapján támaszkodhattam.
Károlyit meglepte a gyilkosság híre és kormányának tagjai,
ha nem is feltűnő elszántsággal, de megkezdték körülményei-
nektisztázását, a tettesek k ézr ekerítésétVoltaképpen azonban
óvatosak is maradtak ebben az ügyben, mert tartottak a gyilko-
sok kézre kedtésétól, hiszen azo\<at nemzeti hósként ünnepel-
hettékvolna, és fogva tartásuk, illetve perük alaposan megnehe-
zítette volna a Károlyi-kormányzat hilönben is ellentmondá-
sos, labilis voltát. (A korabeli nyomozati iratok egyébként
eltűntek.) A magyar uralkodó osztályok hatalmát alapjaiban
megdöntó Tanácsköztársaság még kevésbébizonyult alkalmas-
nak valamiféle gyilkossági per megrendezésére. Az ellenforra-
dalom vezetői azonban feltűnő kölsóségek közepette láttak
hozzá a per előkészítéséhez , E|határozásukat persze fóleg a for-
radalmak megtorlása befolyásolta. Elsósorban nem is a gyilkos-
ság konkrét körülményeit, a tettesek személyét és e|határozá-
suk okait kívánták feltárni, hanem a ,,felbújtókat" keresték, és
a Nemzeti Tanács, valamint a Katonatenács v ezérkarábanvél-

l01
ték megtalálni óket. Vagyis a fővádlonnak a forradalmat tekin-
tették.
Az eredeti koncepció szerint - amit a^ftár, bizonyítani is
kívántak- a felbújtó szerepét a Nemzeti Tanács töltötte be, és
a l-es Katonatanács vállalta a terv végrehajtását.
1

Bár a vádirat kiemelte, hogy a gyilkosság részleteit nem sike-

rült részleteiben tisztázni, mégis annak hipotézisétilyenkép-
pen állította össze:
Okóber 2l-én délelótt % I| őrakor Kéri Pál űjságírőaál az
Astoriában megjelentek Csernyák Imre százados, Dobó Iswán
tengerész őrmester, Sztanykovszky Tibor zászlős, Horvát-
Sanovics Tivadar tengerész őrmester, egy Láng nevűzászlősés
egy Müller nevű tengerész. Közülük többen a Katonatanács
tagjai voltak. Kéri kijelentette, hogy délután 4 őrára iöjjenek
vissza.
Délután 4 őrakor pontosan megérkeztek a már említettek,
velük jött Pogány lőzsef újságíró és Gártner Marcell vegyész-
mérnök is. Valamennyien katonaruhába voltak öltözve, s
Mannlicher-fegyverrel voltak fölfegyverkezve.
Kéri levélpapirosra felrajzoltaa Herminaűtiházat, a kertet,
és mindenkinek kijelölte a helyét és szerepét. Az Astori aSzállő
bejáratánáIaMagyar utcában két szürkészöld katonai autó várt
rájuk. Az egyikbe a sofőr mellé Kéri ült, hátra Dobó, Horvát-
Sanovics, Sztanykovszky és Gártner Marcell. A másik kocsi-
ban a vezető mellett Csernyák foglalt helyet, benn Hüttner
Sándor, Müller tengerész, Pogány ésLángzászlős.
Délután 5 óra leheten, mikor az autők az Astoriából elin-
dultak.
Gróf Tisza István a Hermina út 3 5 . sám alatti vörös téglából
épült villa földszintién lakott. Okóber 3 l-él egész délelőtt föl-
alá járkálttágas szalonjában. Közben hallotta azutcána lövöl-
dözést, a gyűlölködő hangú kiáltásokat, látta az épület előtt a
tömeg ellenséges magatartását. Délelőn IL-I2 őratájban Gárt-
ner Marcell rontott be a villába néhány fegyveres katonával
azon ürügy alatt, hogy* Ruzicska katonai ügyészt keresi. Tény-
legesen azonban azért jött, hogy meggyőződjékanő|: Tisza Ist-
ván egyedül van-e, s körültekintsen a villában és a lakásban.
Mikor Gártner eltávozott, Almássy Denise grőfnő kérdésére
Io2
adott válaszából látszott, hogy Tisza István az egész |átogatást
ürügynek tartja. Lemondó kézlegyintéssel mondta unokahúgá-
nak, hogy Gártner valami Ruzicska ügyészt keresett.
A család nyugodtan ebédelt meg a vendégül látott Sándor
Jánosés báró RadvánszkyBélatársaságában. -Ebéd utánTisza
mintha érezte volna a veszélyt, s meg akarta volna kímélniattól
vendégeit, sürgette távozásukat, s üdvözletét ktildte a párt-
klubba híveinek és barátainak.
A vendégek t ávoztával egy 30 év körüli férfi iárt a villában, aki
fölajánlotta, hogy közli a telefonáláshoz szükséges jelszavakat.
- Tényleg meg is mondott két jelszót: A telefonközpont azon-
ban a jelszó ellenére sem kapcsolt.
A délután folyamán Ríkóczi csendőrőrmester, aki a gróf
Tisza Iswán védelmérerendelt 8 csendőmek parancsnokavolt,
jelentkezett, hogy miután váltást nem kapnak, kenyerük nincs,
eltávoznak a villából. A volt miniszterelnök csodálkozásának
adott kifejezést, hogy távozni akarnak, mikor ahelyzetnemvál-
tozott. A csendőrök erre maradtak, csupán Bagyő MiháIy és
KissJános csendór ment be a városba élelemért.
Közben egyre sötétedett. A lövöldözés folyton élénkebblett
s kiabálás is hallatszott. Néha egyenesen úgy tűnt föl, mintha
ostromolnák a villát. GrófTisza Iswán teliesen magárahagyva,
lakása szalonjában föl s alá sétálgatott, s beszélgetettfeleségével
s unokahúgával.
Ez alan az Astoriából elindultak az autók, A Magyar utcán,
a grőf Károlyi utcán, a Múzeum körúton, a Sándor utcán,
a Sándor téren, a Kölcsey utcán, a Nagyköruton, a Rákóczi
téren, a Népszínház, a Csokonai utcán, aRákőcziúton, a Mi-
kes, Dohány, Rottenbiller utcán, az Aréna úton keresztíil ha-
marosan a Hermina útra értek. A Hermina út és Erzsébet
királyné út keresztezésénéla Hungária kerwendéglő kapujá-
nál álltak meg. Az autókból mindannyian kiszálltak, Kéri Pál
előre ment a Bethesda Kírházig és szétnézett. Utána Dobó,
Horvát-Sanovics, Pogány és Sztanykovszky, akik csakhamar
beléptek a kertbe. Nyomon kövefték őket Hüttner, Gártner,
Lángés MüIler, Csernyák a kapuban maradt. Kéri kinn sétált.
- A csendőröket egy pillanat alatt lefegyverezték. Azok meg
sem kíséreltékaz ellenállást.
l03
 Azután Gártner vezetése mellett fölmentek a villába. Gárt-
ner gróf Tisza Iswán lakásának ktilső előcsarnokában állott
meg. Az előcsarnokMl Pogány, Dobó, Horvát-Sanovics és
Sztanykovszky beléptek a hallba. Az udvarban, illewe kertben
Hüttner, Lángzász|ős és Müller tengeré§z helyezkedett el, ők
a kiilvilággal tartották fenn az összeköttetést.
Az inas a fölfegyverzett katonák láttára kétségbeesve rohant
be a szalonba, és sírva jelentette, hogy a hallba fegyveres kato-
nák törtek be, s halálra keresik gazdálát. - Könyörgött agrőí-
nak,hogy azablakon át ugoriék ki, és meneküljön. -
Gróf Tisza Iswán azonban erre nem volt hajlandó, s kiielen-
tefte: Nem kell megijedni! Isten áldion, Lászlő, hű cselédem
voltál! En nem ugrok sehová, ahogy éltem, úgy fogok meg-
halni!!! Erre a hall felé ment, széthúzta a szalonnak a hallba
nyíló két ajtaját, s kilépett az ajtón. - Nyomon követte őt fele-
sége és Almássy grőínő. A hallban lövésre készen tartott fegy-
verekkel négyen álltak, a középen Dobó, tóle jobbra Pogány,
balra Horvát-Sanovics, pár lépésre hátrább Sztanykovszky.
Leszámolni jtltttink - kezdte a beszédet Dobó, míg Horvát-
Sanovics rákiá|tottTiszára, hogy tegye le a fegyvert. Tisza jobb
kezében ugyanis revolver volt. Láwa, hogy revolverével magán
shozzátartozóin nem segíthet, sőt őket bajba sodorhatia, agrőf
letette fegyverét. Közben Dobő azzal vádolta, hogy ő az o|<a
a háborúnak s minden nyomorúságnak, maid fölszőlitotta
Tisza grófnét és Almássy grófnőt, hogy távozzanak. Okazon-
ban nem mozdultak, s kijelentették: ,,Soha!" Erre Dobó hátra-
tekintett, megkérdezte, meg van-e az összeköttetés, s mikor
igenló választ kapott, emelt hangon így szólt: ,,Kegyelmes úr,
ütött a végső 6rája|" Hárman felemelték csőre töltött puská-
jukat,
Tisza hirtelen feléiük ugrott, s jobb karjával lenyomta a ráirá,
nyított fegyvert, de a lövések eldördültek, s miközben Tisza
grófnó ájultan eseft össze, Almássy Denise Pogány puskáját
igyekezett elhúzni, a golyók egyike hasba találta a miniszter-
elnököt, a másik bal kariát törte el, a harmadik iobb vállába
hatolt s a szívhezvezetőfőütőeret vágta el. Azonnal összeesett,
s pár perc alatt meghalt. Orrán és fülén megsérült Almássy
grófnő is, és eszméletét vesztette.
l04
 Atá"zadás sikerült, a legféIelmetesebb ellenfél halott volt.
A vizsgálat szerint kétségtelen, hogy a gyilkosság értelmi
szerzőjeKéri Pál volt.
Az események lefolyásának ezt a korabeli Magyarországon
bírósági pecsétekkel ellátott variánsát azonban számos mozz^-
nat tette kérdésessé,amelyekre a per ismertetésekor visszaté-
rünk. Ezért sokan azoknak a sajtóorgánumoknak adtakigazat,
amelyek szerint a fővárost akkortáit e|árasztő katonák akciőjá-
nak tekinthető a gyilkosság. Ez a változat tűnik valószínűbb-
nek, hiszen a Nemzeti Tanácsot terhelő vádbizonyítása a per
során nem sikerült. Ennek ellenére a Katonatanács egyes tagjai
nem rekeszthetók ki eleve a tettesek közül. A g,yors, tervszerű
akció kiilönben is feltéte|ezi a terv végrehaitásának gondos
kimunkálását, ami pedig l<tzárja a teljes véletlenszerűséget és
megkérdóielezi ez egyszerű, ,,kóbor katonák" művére utaló
kitételt. A gyilkosságban részt vevők nyomokat sem hagytak
maguk után. Jól tudták, hogy lövéseik halálosak voltak, hiszen
neÁ néztékmeg elzuhant áldozatukat, aki a később föléje hailó
feleségének és unokahúgának mondta: Meglőttek, vég9T_u"l:
..,.rek így kellett történnie. . . Véget ért - ahogy a Pesti Nap]ó
írta- ,,igy véeképpen letűnt korszak legmarkánsabb al akjának"
élete.
A tettesek e lmenekiiltek. A helyszínen az addig néma telefon
hirtelen megszólalt, azutcánmegindultak a villamosok, s pár
perc múlva a villa és környéke nyugodt, békésképet mutatott.
A személyzet értesítésenyomán hamarosan megérkezett a Be-
thesda Kőrház orvosa, maid Szentkirályi Béla főkapitány-
helyettes és vele Hazslinszky rendőrorvos, A várost gyorsan
beiárő tragikus hír hallatára sorra megjelentek a Tisza család
rokonai, közeli ismerősei is, közttik SándorJános, Radvánszky
Béla. Megjelent Lindner hadügyminiszter megbízásából Sas
Lászlő tiizérhadnagy is, aki meg akart győződni arról, hogy
Tisza tényleg meghalt-e, maid miután holnestét megtekin-
tette, a kormány nevében részvététfejezte ki. Báró Radvánszky
Béla ingerülten ielentette ki: ,,Ezt pedig nem köszönjük meg!'''
A hólttestet megmosdatták, felöltöztették, ágyra fekették
a hálószobában. Kiállították a halotti bizonyíwányt. A név és
foglalkozás rovatba ezt jewezték: grőf Tisza Iswán ezredes.
105
Kórisme: lőn seb. Később úiságírók egész serege érkezett.
Néhányuknak sikerült bejutni a villába. Zilahy Lajos írta
a halott Tiszáről:,,Halántéka körül sötéten árkolt ráncokkal,
pergamen homlokkal, mélyen besüppedt szemekkel, gőgösen
összeszorított szájjalés halálában is komor, szigorú, szalcíllas
arcával az elmúlt, ledöntött, a halott Magyarország nyug-
szik. . ." A koporsót mégaz éjszaka folyamán egy Egressy úti
temetésrendezőtől lovaskocsival vitték a Hermina útra, gondo-
san kerülve a tereket ellepó tömeget s a száguldó teherautókat,
amelyeken fegyveres katonák ültek. Károlyi Mihály aza|ábbi
részvéttáviratot küldte:,,Emberi kötelességemnek tartom,
hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála fölött
ószinte és mély részvétem etfejezzemki. " A lapok azonban álta-
lában kerülték a részvétet,inkább életének mérlegétvonták
meg. Az Est például így írt:,,Gróf Tisza Iswánt tegnap este
három katona agyonlótte. A végzet, amelyet konok makacs-
sággal hívott ki mindig maga ellen, beteljesedett rajta. Nagy
tehetségét és férfias elszántságáthajthatatlan következetesség-
gel rossz célokra hasznáIta. Felfogása, programja, egész gondÓ-
lawilága idegen volt nehink és majdnem mindig alegkíméletle-
nebb hangon ostoroztuk elfogultságát, egyoldalúságát és azt
a megdohosodott konzervativizmust, amellyel minden modern
eszme elől elzárkőzod,
. . . De tragikus halála mégis megrendít. Keményen és férfia-
san halt meg, úgy, ahogy egész életébenharcolt. Lehetetlen
mély emberi részvét nélkül állani ravatala előtt. Meggyilkolták
és erre a gyilkosságra nem volt szúkségeaz emberi jogokdiadal-
mas forradalmának. Az őIegnagyobb büntetése éppen az lett
volna, ha saját szemeivel nézhette volna végig szörnyűtévedé-
sének következményeit: a forradalmi eróvel újjászülető, függet-
len magyar népállam nagyszerű kibontakozását..," Krúdy
Gyula pedig így írt aMagy arország című lapba:,,Hiába nevezte
néhány nap előtt paródiának ezt a forradalmat, ő napok óta
a siralomházban ült, minden felhangzó lépésaz ismeretlen
hóhér lépésevolt, álma Machbethé, ébredése élőhalotté, óra-
mutatóia a reménytelenségé. . .' Végül idézzük még a N épsza-
vát: ,,A geszti kényurat, a háború egyik fő bűnösét, Magyar-
ország megrontőját,akit eddig elkerült a népítéletgolyója, csü-
10ó
törtökön este elkeseredett forradalmárok megölték. Tisza Ist-
ván enélkül is á|dozata volt a forradalomnak. Ez a forradalom
l<tvégezte őtgolyók nélkül is, erkölcsi és politikai halállal. Holt
emberré vált ő abban a pillanatban, amelyben csúfosan össze-
omlott egész rendszere. A megbukott és erkölcsileg meghalt
Tiszánakélnie kellett volna még sokáig, hogy végig szenvedje
az élőhalottság erkölcsi kínjait, hogy érezze az ország népeinek
feneketlen gyűlöletét, hogy a szívétégessékaz özvegyek és
árvák könnyei, hogy lássa, milyen országos átok tapad a nevé-
hez , . . Ez aL<tvégzes a mi érzéseinkszerint fölösleges volt. "
Tisza Iswán budapesti bú csűztatására l 9 1 8. november 2-án,
szombaton délután került sor. Petri Elek református püspök
mondott beszédet. A ravatalhoz azonban nem engedték
a kíváncsisko dőlátogatőkat, csak a család tagjai és barátai voltak
jelen, í,gy többek között BaloghJenó, Berzeviczy Albert, Kle-
belsberg Kunó gróf, Ráday Gedeon gróf, Pekár Gyula. Még
ezefl a naPon este tÍZ Órakor indult a kis számú haloftasmenet
Gesztre. A Békéscsabára tartő vonat végéhezkapcsolták azt
a szalonkocsit, amelyben Tisza Iswán rokonai és barátai foglal-
tak helyet, előtte a halottat vivő kocsi. Békéscsabárő|3-ánhaj-
nalban továbbították a szerelvényt Cséffára, Geszt vasút-
állomására. Az állomáson sok lovaskocsi várakozott. Tiszát
zuhogó eső közepette négylovas kocsi vitte Gesztre, ahova
atemetési menet délután két őrára ért. Egyenesen a temetőbe
haitottak, a Tisza-kripta elé. A ravatalnál Szabó Iswán, a helyi
református lelkész mondott búcsúbeszédet,Néhány nappal
késóbb Geszten spanyolnáthában meghalt Tisza Iswán fia is.
Aperés tráttere

A hatalomra kerülő ellenfo rradalom az előzetes terveknek meg-

felelóen gyorsan hozzáfogott a per előkészítéséhez.Mint már
említettük: mindenekelőtt a forradalmakat kívánta a vádlonak
padjáraültetni. Ezértvoltaképpen nem is a tetteseket kutatta,
hanem az 19l8 okóbere előtti rend megdöntésében és a polgári
demokratikus forradalom győzelmében szerepet iátszó poiiti-
kus9kat, újságírókat, katonákat kereste s bennük próbáltá meg-
találni a,,felbújtókat", T isza meggyilkolásának előkészítőit
s végrehajtóit. Ennek a koncepciónak a bizonyítása azonban
rendkívüli, sőt végeredményben megoldhatatlan feladatot
j elenten a bír őságok számára. Eztbizony ítjaaz év el<ts elhúzódó

bizonyítási eljárás s az a több mint két és félezer oldalt kitevő,

a Párttörténeti Intézetben található és tanulmányozható per-
anyag) amelyben a rendórség, a csendőrség és az ügyésiség
a tanúk, vagy inkább a hamis tanúkegésztömegét felvonultatta-.
Am a gyanúsítottak s j ogi képviselóik a legtöbb esetben könnyű-
szerrel cáfolták a níjuk szórt vádak valódi ságát, gyalaan tények-
kel, más esetekben a tanúvallomásokban rejlő ellentmondások
kimutatásának bizonyítás ával Ezért hiába tartőztatták le oly
magabiztos gyorsasággal példáut a háboru értelmetlenségét
hirdetó, az l918 okóbere előtti kormányoknépellenes politi[á-
ját bátran ostorozó Fényes Lász|ő újságírót, vagy aKárolyi
Mihály szűkebb köréhez tartozó ugyancsak űjságlrőKéri Páit,
,,bűnrészességük" bizonyitása újabb és újabb jogi és ténybeli
akadályokba ütközött. A külföldre távozottakpeáig - elsősor-
ban a Tanácsköztársaság népbiztosa, PogányJózseÍ és fő|eg a,
úgynevezett l l-es Katonatanács elnöke, Csernyák Imre-leve-
leik tömegével cáfolták részvételüket a gyilkosság előkészítésé-
ben. Ausztri a amagyar biróságok kiadatási kérelmétnem is tel-
jesítette.
l08
 Fényes Lászlő l 87 1 . augusztus l 0-én született Eradonyban.
Polgári demokrata újságírókéntI894-tő| kezdve különböző
ellenzéki lapok szerkesztőségeiben dolgozott. Birálta az egyes
kormányok szociálpolitikáját s követelte a politikai szabadság-
iogok kiszélesítését,a néptömegek politikai, gazdasági és társa-
dalmi kiszolgáltatottságánakmegszüntetését. 19 17-benország-
gyűlési képviselőnek választották. Fokozatosan közelebb került
Károlyihoz. A képviselóh ázban T isza Iswán egyik leghatáso-
sabb ellenfelévévált. Tiltakozott a Galilei-kör tagjainak letar-
tőztatása miart. A képviselőház 19 18. október 2 2-i ülésén Tisza
után mondta el nevezetes beszédét. Már bevezető szavaiban
hangsúlyozta Tiszával ellentétes politikai felfogását.
Ezután ostorozta a kormányzati politika nép- és nemzet-
ellenességét, az adminisztráció visszásságait. Tiltako7frtt a ma-
war nemzet osztá|yol<at és rétegeket összemosó, általános
fogalmának haszlálata ellen. Konkrét példákkal ecsetelte
a Kormány Pártválasztásivisszaéléseit. Bírálta a német szövet-
séget is, amelynek szükségszerű velejárőla volt a hadbalépés,
aminek legfellebb az időpontja lehetett kérdéses. Végül a hábo-
rú alatti emberveszteségekról szólt, s Tiszával szemben a feles-
leges vérontás azonnali befejezését ajánlotta. Leszögezte azt is
az antantta| csak az új Magy aror szág képviselói tárgyalhatnak.
Hasonló hangnemű cikkekaírtazűjságíró Kéri Pál is. Mindez
elégségesnek is bizonyult perbe fogásukra a Tisza-ügyben.
A koncepciós pernek minősíthető rendőrségi, ügyészségi és
bírőságieljárás-sorozatot, a per lefolytatását a lapok is részlete-
sen ismertették, ilyen módon ország-világ számára nyilvánva-
lővá váltak annak ellentmondásai, megalapozatlan állításai.
Már a vádlottak ellen irányuló vádakat is képtelen részletekre
a|apozták.
A Fényes László elleni felbu jtási vádat például egy állítólagos
kiielentésére építették,miszerint: forradalmat nem lehet szen-
te|tvtzzelcsinálni. Ráadásul Fényes még 1918. okóber 30-án,
tehát a forradalom győzelmének a napján az Astoria épületében
elvette annak a feldúltan érkező matróznak a fegyverét, aki
Tisza Iswán holléte iránt érdeklódött. Ezt Hatvany Lajos I92l .
augusztus 5-i tanúkihallgatása során megerősítette a bécsi bün-
tetőtörvénys zék előtt.
l09
 Kéri Pál egyes ,,tanúk" szerint az Otthon-klubban 1918.
október 3l-én délután 4 őra körül elővette aranyőráját, s ezt
mondta: Tisza István másfél óra múlva már nem él. Csakhogy
Kéri könnyedén bizonyította: soha nem hordott m agánál órái.
Simonyi Henrik, Károlyi titkára szerint - aki ugyanósak emig-
ráciőba vonult- Kéri a gyilkosság idején egy ismert színésziő
lakásán tartózkodott, de tökéletes alibijét aiértnem hozta nyil-
vánosságra, mert nem akarta hírbe hoznibarátnőjét.
PogányJózsef pedig, akit a gyilkosságban való tevékeny rész-
vétellel is vádoltak, annak ideién (eztazegykorú lapok is k<iz<il-
ték) Károlyi, lászi és aköztársasági Nagy György társaságában

9pprn ^.
Astoria erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez,
kérve a rend és nyugalom fenntartását.
Csernyák Imrét több ízben kihallgatta a bécsi bíróság,
néhány hétre börtönbe is csukták, végül azonban miután tanúk
bebizonyította ártatlanság át, szabadon engedték.
rygítségével
Többen állították, hogy a gyilkosság idején a budapesti kato-
nai parancsnokságon tartózkodott, ahol áwette Lukachichtól
a parancsnokságot. % 6 körnl - mikor a gyilkosság történt
- éppen engedélyezte IV. Károlynak, hogy telefonon József
főherceggel tárgy aljon. Az osztr ákszövetségi lnilügyminiszté-
rium 192l. május 2-án a bécsi magyar királyi követi éghezinté-
zett jegyzékébenvégképpenel is utasította Csernyákkiadását.
A bűncselekmény - olvashatjuk - az októberi forradalom ide-
jére esik, de úgy nínik fel, hogy a meggyilkoltszemély azegész
akkor összedőlt rendszer tartóoszlopa v olt, ezért a gyilkosságot
bárkik elkövethették. A magyar igazságngyi sz.rrrek nem tud-
nak olyan bizonyítékokat felmutatni, amelyek Csernyáknak
a gyilkosságban való bárminemű részvételétigazolnák.
_.Yéq 1919 augusztusában letartőztatták Sztanykovsz\z
Tibor ioghallgatót is, al<lzászlősi r endfokozatot viselt, s feltehé-
tóenrésztvetta Katonatanács munkáiában. Kezdetben Sztany-
kovszky tagadta bűnösségét, később azonban beismerő vallo-
mást tett. 1919. november végénugyanis régebbi ismerősét,
Hüttner Sándor főhad nagyot Mezőkövesdről Budapestre hoz-
ták, s Hüttner nemcsak beismerte részv ételéta gyilkosságban,
hanem azőtfogvatartó rendőrök és Kovács Lajós vizsgálóbíró
- aki egyébkéntkésőbb még a per folyamán öngyifuos lett
ll0
- kívánságainak megfelelően részletesen beszámolt ennek
körülményeiről. Sztanykovszlry ekkor csatlakozott hozzá.
Hüttner egyébként1918. okóber végénvalóban több ízben
megjelent a Katonatanács Gizella téri helyiségében, a Tanács-
köztársaság ideién pedig Korvin Ottóval és más funkcionáriu-
sokkal tartott kapcsolatot. 1919. augusztus után viszont
a román megszálló csapatokat szolgálta ki, Ugyanakkor külön-
féle panamákban is részt vett. lőrészt a felelősségre vonástól
akart menekülni, amikor önként ,,feladta magát" . Egy kortársa
így jellemezte:,,Néha réveteg, néha indulatos,.néha j ózan, néLta
kolerikus, de mindig óvatos és körültekintő. Onmagát helyezi
mindennek középpontjába s onnan igazgatia és kiildi kinyilait,
amelyekkel sebezni akar, önmagát pedig vértezni," Hüttnert
vallomásaiban befolyásolhatta a Tisza gyilkosainak nyomára
vezetők számára ígért200 000 korona is.
A perben jelentős szerep jutott még Dobó István tengerész-
őrmesternek, akit ugyancsak a gyilkosságban való részvétellel
vádoltak és Wilheim-Vágó Jenőnek, aki az ügyészség szerint
19l8. október 3 l-én 1 1 óra könil azesőköpenyes Horvát-Sano-
vics társaságában iárt a Róheim-villában, hogy terepszemlét
tartson. Wilheim-Vágó Jenő ezzel kapcsolatos vallomásai nem
voltak egyértelműek, időnként azonban beismerte, hogy dél-
e]őtt t t óratájbanvalóban megfordult a Hermina út 3 S-ben, de
szerinte abból a célból, hogy Tiszát figyelmeztesse a rávára-
koző veszélyre, s kérje távozását a villából. A gyilkosságban
v alő r észv ételéttagadta. U gy anezzel vádolták Gártner Marcellt
is , aki a rendőrség által has ználtkinva||atási módszerek hatására
időnként ugyancsak beismerte a vádat. Horvát-Sanovics 19 19
őszén már nem élt Magyarországon, a megkeresésére irányuló
törekvések eredménytelenek maradtak.
A krilönös politikai pályánmozgó Friedrich István, mátyás-
földi gyárost is gyanúba keverték. Igaz, ennek hátterébenjó-
résztmár a hatalomra került ellenforradalmi rendszeren belüli
erők mozgása húzódott meg. Friedrich a világháború kitörése
előtt ellenzéki lapokat szerkesztett, rnajd egyre közelebb került
Károlyi hil- és belpolitikai elképzeléseih ez: előbb a Czinkota és
környéke, majd Csizmadia Sándorral, a földmunkás szövetség
egyikvezetőjével a Ríkos és Czinkota, végül a Nép című lapok
111
szerkesztőie lett. 19l7-től kezdve már nyíltan támadta Tiszát,
aki a végleges bukásba vittepártját. Megalapította a Néptársa-
ság nevű szervezetet, amelynek munkaszabályzata a demokrá-
cia és a militarizmus különös keverékét tiikrözte. Ugyanis köve-
telte a földek , gyárakállamosítását, de ezeket azutánazavezér-
testtilet irányította volna, amelynek vezérfőjét a néptanács
vá|asztotta volna. Ott találjuk Friedrichet a Nemzeti Tanács
megalakulásánál is, sőt ő az, aki az 19 l 8 . október 2 8-i,,lánchídi
csata" során József főherceghez Budára induló tömeg egyik
vezéregy énisége volt. Károlyi miniszterelnöki kinevezésétsür-
gette. Részt vett 19 1 8. október 27-énazOrszágháztérinépgyű-
lésen is, ahol Tisza huszárezredesi egyenruhába öltöztetett
maszkját akasztőfára köwe hurcolták. Később hadügyi állam-
titkár lett, de az őszirőzsás forradalom győzelme ideién inkább
Mátyásföldön tartózkodott. A Tanácsk öztársasággal szemben-
állt, maid hiveiaz ő vezetésével,meg a román királyi csapatok
ámogatásával, feloszlatták a szakszervezeti Peidl-kormányt.
Ezután Friedrich miniszterelnöknek tekintette magát. Ebben
a tisztségben lőzsef főherceg is megerősítette, akit viszont
Friedrich kormányzónak tekintett. Ez az alkotmányjogi sakk-
hűzás azonban mindJózsef főherceg kormányzíi, mind Fried-
rich miniszterelnöki poziciőját ingataggá tette. Friedrich min-
denesetre miniszterelnökként frontálisan szembefordult az
19l8-19-es forradalmakkal, tehát a polgári demokratikus forra-
dalommal is. Ezt bizonyítja a szocialisták, demokraták kegyet-
len üldözése és számos rendelete a statárium és az internálás
foganatosítására; a rendőri és a csendőri felügyelet kiterjesztésé-

re, asaitójogszűkítésére.Vele lényegébenaz ellenforradalmibe-

állítottságú középrétegek kerültek átmenetileg előtérbe. Fried-
rich feltűnő hatalomvágya voltaképpen ekkor került reflekor-
fénybe . Több ízben átalakította korrnányát, ettől remélte meg-
maradását a miniszterelnöki székben. Az antanthatalmak s az
Osztrák-Magyar Monarchia romiain alakuló úi, illewe úi stá-
tusú államok azonban nem ismerték el a Habsburgok bábásko-
dását a magyarországi kormányrendszer vonatkozásában sem,
Kifogásolták Friedrich terrorista iellegu belpolitikáját is. De
Horthy is, előbb a ,,nemzeti hadsereg" fővezérekért, I92O.
március elseje után az ország kormányzőjaként szembekerült
l12
vele, hiszen ő az 1916 decemberében magyar ktrállyákoroná-
zott IV. Károly, s általában a Habsburgok trónigényét támo-
gatta, Ezértkezdtékfirtatni l 9 l 8. okóber végi s az aztmegelőző
újságírói és politikai szerepét, sőt az ellene kiadott ngyészivád-
iratban gyilkosságra való felbuitással is vádolták. 19 19. novem-
ber végén lemondattákminiszterelnöki tisztségéről, de az I92O.
ianuári nemzetgyűlési képviselőházi választásokon még man-
dátumot szeízett. Mentelmi jogát azonban 1920-ban részben
felfüggesztették. De szabadságának esetleges elvesztéséhez
v alő hozzájárulását az 1 920 ele j én összeülő nemz etgyűlés azira-
tok újabb áttanulmányozásához kötötte. S bár Horthy hívei
részvételétnem tudták bi zony ítani aTisza-gyilkoss ág előkészí-
tésében,kompromittálását sikerült elérniök, végképpenmeg-
törték politikai karrierj ét.
Már a pernek ezekből a kiragadott részleteiből is világosan
kitűnik, hogy a teriedelmes iratkötegek rengeteg ellentmondást
s sok olyan megalapozatlan részletet tartalmaznak, amelyek
sem a gyilkosság, sem körülményeinek rekonstruálására nem
alkalmasak. Megállapításunkat az egyébkéntgondos történet-
kutatási kísérletekis alítámasztják. Ezért csupán a per eg"yes
lényegesnek ítéltmozzarntait, jellegét, kereteit villantiuk fel.
Hüttner Sándor kíilönös módon került a Margit körúti fog-
házba, Több évet töltött a különböző frontokoru Azőszirőzsás
forradalom ideién Budapesten tartózkodott, főhadnagyként
nemcsak a Nemzeti Tanácsot kereste fel, hanem a Katonata-
nács üléseit is látogatta. A l l -es Katonatanács kíilönben a forra-
dalom előtti napokban szinte véletlenszerűen alakult megCser-
nyákImrevezetésével aFüggetlenségiPártGizella-ma Vörös-
marty - téri épületében. Tagai, akik között számos ismert és
ismeretlen múltu katona is volt, eslnit tettek a titoktartás betar-
tására. Okóber 3 l -én azutána Katonatanács szinte percek alatt
megszűnt, munkatársai vagy a hadügyminisztériumba vonul-
tak be, vagy elszéledtek. A Katonatanácsot egyébkéntaz emlí-
tett néhány napig a következők alkották:Jónás Andor, Pusztafi
Jenő, Pusztai Gazda Jenő, Hüttner Sándor, Lengyel Lászlő,
Sztanykovszky Tibor, Cenner Zoltán, Gergely József, Hoff-
mann Győző, B. Pásztor Béla és Estefányi Jenő. Hüttner
a Tanácsköztársaság leverése után Mezókövesden ünnepélye-

ll3
sen fogadta a bevonuló román királyi csapatokat. Múltját fel-
adva tehát egyszeriben az ellenforradalom sza|gálatába szegő-
dött. Különbőző tisztségeket is vállalt. Eközben azonban csa-
lás, sikkasztás, valamint hivatali hatalommal való visszaélés
vádjával eljárás indult ellene. S miután úgy vélte: a Tisza-gyil-
kosság felgöngyölítése során is gyanúba keveredhet, egyfelől
menekülni kívánt mezőkövesdi szorult helyzetéből, másfelől
elébe akart menni perbe fogásának. Ezért, miután a lapokból
már ismerte a nyomozás irányát és céliát, a sokat tudó pózában
tetszelegve először a tanú, majd a rendőrségi kihallgatások
során a tettes szerepét is vállalta. Ilyen módon enyhe büntetést
remélt a mag a számára . Kéri Pál írta Hüttnerről 1 9 3 5 -ben meg-
jelent,,Mire volt ió a Tisza-pör?" című írásában (Magyarok.
Szerkesztő: Fényes Samu, III. évf, 4. Bukarest, 1935. január):
,,Ennek a Hüttnernek semmi köze se volt Tisza meg-
gyilkolásához. A kommün alatt aktív főhadnagy létéreKorvin
fizetett besúgóia volt, aztán a románoknál szolgált a fehérek
ellen, mikor is fehér tisztek kezére kerúlt, attól félt hát ,hogy szó
nélkiil agyonverik. A Tiszáékhozkőzel álló lapokban minden-
féle rémmeséket olvasott róla, hogy hogy történt Tisza meg-
öletése, eszébe jutott, hogy ő az okóberi forradalom lógósa is
volt és ez ügyben szerepeltetett embereket futólag ismeri,
ielentkezett tehát, hogy ő a Tisza-igyről mi mindent tud,
s ezzeL elérte, hogy hóhérai kezéből, Miskolcról Pestre vitték.
Mire Fényes Lász|ő aTisza-tárgyaláson oly találóan mondotta:
Hüttner a Tisza-ügybe menekült. . . Pesten mindent vállalt,
amit Kovács bíró és a detelrtívek kívántak tőle, csak ne bántsák
és ne vigyék vissza a fehér ktilönítményhez.
Ebben az időben, 1919. november végén,elérték, hogy
a Tisza-ügy nagy dolog lett. Az okóberi forradalom perét akar-
ták belőle csinálni s egyúttal az akkor, 1919-ben uralkodó kis-
polgári ellenforradalomét, mert hiszen ezt akavalt l918-ban
együtt csinálta a vörösökkel. Friedrich októberben ugyancsak
szerepelt, maga is patkány volt és ebben Hüttner szolgálatké-
szen szekundált neki. Kovács bíróval azonban pechtik volt.
Mániákus őrült volt ez az ember és üldözési mániájában egy
szép nap - nekem legalább szép volt - leugrott az emeletről."
Hüttner vallomása szerint- miután a kiilönítményesek a csend-
ll4
őrséget könnyűszerrel leszerelték és eltávolították a villából
-Tiszára hárman lőnek: Dobó, Horvát-Sanovics és Pogány.
Az akciő v égrehaitóibol közben néhányan a kertben maradtak,
köztiik ő maga is. Kéri Pál az utcán sétált. Csernyák a kapuban
állt. Majd a gyilkosság után valamennyien a kocsikba ültek és
visszatértek az Astoriába. Hüttner Sándor tehát voltaképpen
Almássy Denise és aház személyzetének vallomását ismételte
meg, ezzel szavahihetőségét erősítette, de meg is nevezte
a merénylet elkövetóit. Valamennyiiikről tudtak a Nemzeti
Tanácsban vagy aKatonatanácsban, Almássy Denise és a sze-
mélyzet azonban a szembesítéskor egyiküket sem ismerte fel
haározottan Némelyiktikről csak annyit mondtak, hasonlít
ug,yan valamelyik gyanúsítottra, de a félhomály miatt teljes
bizonyossággal nem nyilatkozhatnak. Ugyanakkor, amikor
kísérletképpenhárom katonaruhába öltözött börtönőrt is eléjük
állítottak, egyikükben ugyancsak némi hasonlatosságot véltek
felfedezni valamelyik vádlottal. Hüttn er és azőterősíteni hiva-
tott ,,tanúsereg" vallomásának azonban több más támadható,
gyenge pontia is maradt. A vádlottak védői például ugyancsak
sok tanút vonultattak fel, akik számos ponton nemcsak tagadták
a vádakat, hanem kimutatták a különböző vádiratokban re iló el-
lentmondásokat, állításaik tarthatatlanságát. Kérdéseik ugyan-
akkor válasz nélkiil maradtak. Miért tllt<ittek katonaruhát a ci-
vilek, Kéri, Horvát-Sanovics, Pogány József és mások? Ho-
gyan mehettek ki a Csernyák Imre által összeverbuváltkivégző
kíilönítmény tagjai az Astoria Magyar utcai kapuján, amikor az
záwa vo|t, és csak egyetlen alkalommal nyitonák ki, amikor
Lukachich volt városparancsnokot a Nemzeti Tanács valóság-
gal kiszökette onnan? De amint látnrk, többen, még azemigrá-
cióba vonultak is, bizonyították, hogy a gyilkosság ideje alatt
másutt tartózkodtak. Még a tengerész őrmester Dobó Iswán
is tanúkat sorakoztatott fel állításának alátámasztásíra, misze-
rint ő 1918. okóber 3l-én délután a rend fenntartása érdeké-
ben a Kelenvölgyi pályaudvaron csapateg,ységénél taftózko-
dott. Pedig a korabeli viszonyok közön, az ellenforradalomnak
az emberi jogokat sértő, sőt sok esetben azokat sárba tipró
kezdeti periódusában joggal számolhattak megtorlással is
azok, akik a mindenható rendórséggel, vagy azigyészséggel
l15
ujjat húztak, A per döntő szakaszában 192 l során, a bel- és kül-
politikai konszolidációra töró új miniszterelnök, Bethlen István
is észlelhette a vádban rejlő réseket, sőt azok tarthatatlanságát
is, ezért a per korábbi nagy hullámainak lecsendesítéséretöre-
keden. Döntően ezzel magyarázhatő, bogy az ítéletekkel,
illewe azok végrehajtásával furcsa módon szintel<tzárólag azo-
katsúitották,akikavádalapjátadőnyilatkozataikat,beismeró
vallomásaikat egyfelól a rendőri erőszak hatására, másfelől
a számukra enyhébb büntetések reményébentették. Fényes
Lászlőt, Wilheim Vágó Jenót a demokratikus közvélemény,
valamint a hazai liberális irányzatok tiltakozása közepette, bizo-
nyítékokhiányában felmentették a gyilkosságra való felbuitás
vádja a|ől. Fényes László később l926-banBécsbe, majd 1944-
ben Amerikába ment, s ott élt haláláig, 1945-ig. Felmentették
avádalől Friedrich Iswán volt miniszterelnököt is. A Pogány
lőzsef és Csernyák Imre kiadatására vonatkozó kísérletek
- miként látnrk - zsákutcába torkolltak. Horvát-sanovicsnak
pedig egyszerűen nyoma veszett. Maradtak tehát azok, akik
a rendelkezésünkre álló adatok szerint a hamis tanúvallomáso-
kat tették: Hüttner Sándor, Sztanykovszky Tibor és Dobó Ist-
ván. Ók kertiltek a per középpontiába.
Maga a gyilkossági per két részre, katonaira és po|gáriraoszt-
ható, de úgy is fogalmazhatnék, hogy 1 92 0-2 l -ben két per meg-
rendezésérekerült sor. A katonai bírósági pert a hadosz-
tálybíróság folytatta 1920. augusztus 2-től szeptember 15-ig,
a polgári büntetótörvényszéki tárgyalás már a Bethlen-kor-
mány időszakában, sokkal hosszabban elhúzódott, l92l, ápri-
lis l2-től okóber 5-ig tartott. A katonai bíróság Dobó Iswán
egykori tengerész őrmestert és Sztanykovszky Tibor tartalékos
zászlóstkötél általi halálra, Hüttner Sándor főhadnagyot pedig
l5 évi fegyházra itélte, A per egyik érdekes sajátossága volt,
hogy több gyanúsítottat a katonai bíróság hatáskörébe vontak,
ezálalremélve a gyorsabb eljárást s a szigorúbb ítéleteket.
A magyar királyi hadosztálybíróság mint ítélőbírósághozta
meg ítéletét:,,Dobó Iswán tartalékos fegyversegéd, Sztany-
kovszky Tibor tartalékos zászlós, Hüttner Sándor főhadnagy
és Vágó (Wilheim)Jakab népfelkelő ellen a katonai büntetőtör-
vénykönyv - kbtk- 41 3, §-a szerint minősülő felbérelt gyilkos-
1ló
ság, a kbtk43 l. és436. § és a 41 3. §-aiba ütköző súlyos testi sér-
tés és a 18 3 . §-ába ütközó szökés bűntette miatt amagyarklrályi
budapesti katonai körletparancsnok ügyésze által emelt vád fe-
|ettZoltánLászló ezredes elnöklete alatt hozta meg ítéletét."
Az indoklás szerint ,,Dobó, a jobbján állő Pogány, s a fél-
kör baloldalán elhelyezkedő Horvát-Sanovics egyaránt lőttek
Mannlicher fegyvereikkel". De,,a másokkal való összebeszélés
folytán létesült szövetségben - hangzott tovább az indoklás
- a Tisza Iswán gróf mellett álló Almássy Denise grófnőn, nem
ugyan ölési szándéld<al, de más ellenséges szándékkal aMannli-
cher-fegyverból leadott lövésekkel, tehát oly eszközzel és
módon, mely közönségesen éleweszéllyel iár, 20 napon túl gyó-
gyuló sérülést is okoztak". Sztanykovszky a hall aitaiában
,,lövésre készen tartott fegyverrel társai mögött állt s igy aköz-
vetlen tetteseknek a merénylet biztosabb kivitelét elősegítette".
Hüttnert a felbérelt gyilkosság bűntettével vádolták. Ort állva
a kertben, ,,a bűntény biztos kivitelében közvetlen módon köz-
remúködött..." Fellebbezés során azonban egy éwel később
a legfelsőbb Honvédtörvény szék Sztanykovszky büntetését 1 7
évreváltoztarta. S ő le is töltötte mind a 17 éveta szegedi Csillag-
börtönben, 1938-ban szabadult. Komjáthy Miklós és Hegedűs
Sándor a vele folytatott személyes beszélgetések során megkí-
séreltékmegvilágítani szerepét a Tisza-gyilkosságban, illewe
vállalkoztak a gyilkosság körülményeinek és végrehajtásának
rekonstruálására. Eredménytelenül. Az okok nyilvánvalóak.
Hiszen a felszabadulás elótti esetleges nyilatkozatai mian
Sztanykovszky joggal félhetett a Horthy-rendszer megtorlásá-
tól, s erre valőszínűlegfigyelmeztették is. A felszabadulás után
pedig Hüttnerhez kapcsolódó hamis tanúvallomásai miatt
- amelyekben az ellenforradalom kívánalmai ükrözódtek -
vonhatták volna felelősségre, Szabadulása után így látsző|ag
a,,kisemberek" szokványo s űtját járta, Am - amint Kom j áthy
Miklós írta - élete rendkívüI zaklatott maradt. Még l938-ban
-ígereteit is demonstrálván-belépen a nyilas pártba. l 945-ben
emiatt intern álták, 19 5 6-ban azonban hivatkozv a 1 9 1 8-as forra-
dalmi szerep ére és 17 évi bOrtOnbtintetésére,sikerült rehabili-
táltatnia magát, kommunista párttagságát 19 l 8-tól elismerték,
s kinevezték a fóti gyermekváros gondnokává. Komjáthy Mik-

l17
lós írja a vele való talá|kozásairól: ,,A per egyik fővádlottját,
Sztanykovszky Tibort 195 8-ban sikerült megtalálnom. Akkor
már húsz éve szabadlábon élt. Két ízben is felkerestem szerény
kőbányai lalcásában. Kérdéseimre mindkét alkalommal udvari-
asan, készségesenválaszolt. Részletesen szólt arról, miképp
indult a gyilkosságra készüló társaság az Astoria-szállőbő|.
Attól kezdve azonban, hogy a Róheim-villához, Tisza lakásá-
hoz érkezésükről kérdeztem, kitérő válaszokat adott. sohasem
tudtem rávenni, hogy valami konkrétumot mondjon a villa
körül vagy a villában történtekről. Amikor harmadszor is felke-
restem, nem találtam otthon. Ekkor azt mondta nekem szál|ás-
adónője: Sztanykovszky úr nem vett részt Tisza Iswán meg-
gyilkolásában, ezzel csupán mindig hencegett. "
A polgári perben a budapesti büntetőtörvényszékKéri Pált
kötél általi halálra, Gártner Marcellt 14 évi fegyházra itélte.
Kérit azonban nem végeztékki, a fogolycsere-egyezmény kere-
tébenl9Z2-ben a Szovjetunióba került. Innen Bécsbe utazott,
maid a II. világháború idején az USA-ba menekült a fasizmus
elől.
Dobó Iswán sem iutott hóhérkézre, mivel az egyik pertől
a másikig terjedó időszakban rejtélyes körülmények között
meghalt a btirtönben.
Végül még egy kiilönös esemény: 1920 decemberében
Kovács vizsgálóbíró kiugrott harmadik emeleti irodáiának ab-
lakán, és szörnyethalt. Korábban több ízben panaszkodott ál-
datlan munkaktirtilményeire, a per során jelentkező súlyos sza-
bálytalanságokra.
Eljárást indítottak aT isza őrzésére kirendelt csendőrök ellen
is, súlyos kötelességmulasztás vádjával. Szemükre vetették,
hogy a gyilkos különítménynek átadták fegyvereiket, s elhagy-
tákaházat. Rákóczi Sándor őrparancsnok, valamint Bagyő és
Kis őrmesterek, továbbá Sófalvi, Csiki és másokazzalvédekez-
tek, hogy Tiszaa feltűnés elkerülése érdekébenezredesi rang-
jára hivatkozva megtiltotta számukra a nappali órszolgálatot,
kijelölt alagsori szobájukból pedig a kaput sem láthatták. A kért
erósítést nem kapták meg. Ráadásul 3l-én megszakadt telefon-
összeköttetésük a parancsnokságukkal, letelt szolgálatukkor
pedig nem váltották fel őket, élelmet sem kaptak. Védőik is
l18
a súlyos kényszerítő körülményekben, továbbá feddhetetlen
előéletiikben keresték mentségüket. Hosszú huzavona után
szabadon engedték őket.
A budapesti ki rályi ij,gy észség 1920 áprilisában hivatali hata-
lommal való visszaélés miatt eljárást folytatott a budapesti
rendőrség akkori, részben űjvezetői, Dietz Károly főkapitány
és Szentkirályi Béla ellen is, mert a detelrtívek 19 1 8. október 3 l -
én délután két órakor abbahagyták a Hermina úti villa figyelé-
sét, és ezzelTisza védelmétmegszüntették. Végül velük szem-
ben is elej tett ék a v ádat,
A két per azonban nemcsak vádbeszédekból, ítélethirdeté-
sekből és a bizonyítási eljárásból, a tanúk kihallgatásából
szembesítésekból tevődött össze. Az alapalanul perbe fogott
s a
vádlottak, mindenekelótt Fényes Lász|ő és Kéri Pál újságírók
minden lehetőséget felhasználtak nemcsak az ellenük irányuló
vádak elhádtására, a nyomozás visszásságainak, jogtalanságá-
nak bemutatására, hanem az ellenforradalom jellegének, rend-
szerénekelítélésére, alapos kritikáiára is. Kéri Pál többekközött
ezeket mondotta: -,,Nem tudok megtört bűnösként viselkedni,
amikor annyira biztos vagyok igazságomban. A gyilkosság vád-
iával felesleges foglalkozni, Tyroley, a szabadságharc idején
működő bankjegynyomda technikai igazgatőja a nagyapám
volt, aki a szabadságharc leverése után ült. Nincsenek politikai
ambícióim, a háborus láz engem érintetlenül hagyott. Cikket
írtam az öldöklés ellen, és néhány nap múlva megkaptam a behí-
vót. Láttam a háború borzalmait, ekkor cselekedni kezdtem:
Károlyi mellé álltam. Egyikoszlopa voltam az októberi forrada-
lomnak. Hittem abban, hogy egy új kultúra fog felépülni,
melynek iránya a szocia|izlnus felé mutat. Mindent elkövet-
tiink, hogy ne legyen pusztulás és zavar. Ezért is nevetséges
a gyilkosság vádja. Tudnom kellene, kik a gyilkosok, ha
a merénylet valóban a Nemzeti Tanácsból indult ki. Hüttner
nem egy borzalmas gonosztevő, nem is zseniális ember, hanem
egy - az életétminderr:áron menteni akaró rongy fráter. Az
ország presztízse megkív árja, hogy az ítéletbenaz igazság rtyi-
latkozzonmeg.
Az októberi forradalommal fizettiik meg a felszabadulás 4
évesváltőját. A nagy háborús vereség és veszteségokoztaaíor-
1l9
radalmat. Ehhezméghozzájárultanyomorés a drágaság. A leg-
szörnyűbb izgatás a sorbanállás volt, a katonák is nyomorogtak,
Kapták otthonról a kétségbeesett leveleket. Azok csinálták
a forradalmat, akik a húrt a végletekigfeszítették.
Amikor láttam, hogy a cenzúra miatt tollammal nem tudom
szolgálni az embereket, képviseló lettem, Okóber 30-tól min-
dent elkövettiink a rend fenntartására, , . " Kéri mindvégig
tagadta e gyilkosságban v a|ő részv ételét, Az őszirőzsás forrada-
lomban iátszott szerepét a zonban az akkori körülmények között
is vállalta. ,,Az októberi forradalom előkészítésében s a Nemzeti
Tanács munkájában élénkrészt vettem - vallotta a bíróságon
- anélhil, hogy annak tagja lenem volna, de arról nem tudok,
hogy ott bárki is Tisz-a meggyilkolásának tervével foglalkozott
volna." A frontokról érkező elkeseredett katonákban azonban
a háború összekapcsolódott Tisza személyével. Ó maga - val-
lotta - viszont ellenzett mindenféle eűszakot. A demokratikus
haladás, a választőjogradikális kiterjesztésének azonban feltét-
lenhívevolt.
Hason]ó hangnemben beszélt Fényes Lászlő is 192l szep-
temberében:
,,É,ngróf Tisza Iswánnak erős politikai ellenfele voltam, és
vagyok a politikáiának most is. Ezt itt nem tagadom. Elárultam
egész előadásommal ezekben a napokban. De mint magyar
embert, mint egész férfit, nem csak most, hanem mindig, a leg-
hevesebb politikai kűzdés idején is, tiszteltem, aminthogy az
ellen bizonyítékot a királyi igyész úr felhozni nem is tudoft,
egy cikkemet , egybeszéáemet sem, amely Tisza személye iránt
gyűlöletet bizonyítana. En sokat szenvedtem itt, két esztendő
alatt, nem csak magamért, nem csak a magam érzésében,de
másokmiatt is. Mindazta szenvedést, amit in két év alattvégig-
élnem kellett, koszorúba kötöm és felaiánlom Tisza Isw ánszar-
kofágára. Az urak tetemre hívtak engemet, itt vagyok, ezt
a koszorút hoztam."
Kéri is, Fényes is hangsúlyozták,hogy a forradalom anégy
évig tartó értelmetlen szenvedések, nélk{ilözések, embervesz-
teségek következménye volt, s Károlyiék vállalták a z ország sze-
kerének kiemelésétabbol a kátyúból, ahova a Tiszáék, Weker-
lééktaszították.
l20
 Fényes Lászlő, Vágó Jenó felmentése, a Friedrich Iswán
elleni vád elejtése, Sztanykovszky halálbüntetésének törlése,
a Pogány lőzsef, Csernyák Imre kiadatási kérelmeinek meg-
szüntetése , Kéri Pál átadása Szovjet-Oroszországnaka Bethlen
kormány által nem tekinthető véletlennek. Ellenkezőleg. Az
említett esetek összessége és egybeesése az I9t9 végénkezdő-
dött, majd még l920-ban is folytatódott nagy forradalomelle-
nes, de mesterségesen előidézett koncepción alapuló leszámo-
lás váratlan lezárásaként tudatos feszültséglevezető szerepet
töltött be. Bethlen ugyanis - az ellenforradalom vezér-
egyéniségévéválva - jól ismerte a per kulisszatitkait, felismerte
annak iellegét, a Hüttner-féle vallomáson alapuló vád iogi
értéktelenségét,a perbe fogottak ártatlans ágát, s a rá olyannyira
iellemzó, cselekedeteit megszabó diplomáciai-politikai manő-
versorozattal egyszeriben lezárta a Tisza-gyilkosság ügyét,
méghozzá oly an határ ozortsággal, bogy azt a Horthy-korszak-
ban nem is bolygatták többé. Világosan látta ugyan a|ezajlott
per irányának, iellegének egész csódiét, de a gyilkosság kiderí-
téséreúj vizsgálatokat nem rendelt el. S ezzel akarva, nem
akarva, szükségszerűen eltiintette - úgy űnik immár örökre
- aTisza-gyilkosság rejtélyéhez vezető nyomokat, Annyi vált
csak bizonyossá, hogy az előkészités szálai nem a Nemzeti
Tanácstól indultak, s a gyilkosok személye sem azonos a Hütt-
ner-féle vallomáson alapulő úgy észiv ádiratokban foglaltakkal.
A történész természetesen - ilyen körülmények között - vegyes
érzelmekkel teszi le tollát. Mert szándéka ellenére csupán
a korábbi hivatalos gyilkossági feltételezéseket cáfolhatta, de
nem tudta már amagaszámáras olvasói iogos kívánságánakés
kíváncsiságának kielégítésére kideríteni a valódi tetteseket,
miként a gyilkosság értelmi szerzőinek megnevezésére tett erő-
feszítéseis eredménytelennek bizonyult, Ennek ellenére nem
tartja hiábav alőnakválasztott témája kutatására fordított erőfe-
szítéseit, mert eloszlathat talán máig is élő hamis feltevéseket
a 20. század egyik jelentős politikus egyéniségéneka halála
körül.

12l:
A kortírsak és az utókor véleményeTiszíról

Tisza Iswán korának és os ztályának rertdkívül karakterisztikus

alakja, nagy formátumú személyisége volt, Nem csoda tehát,
hogy a változó idők során közéleti szerepét, hatását, ielentősé-
gét, de egyéniségétis igen ellentétesen értékeltea mindenkori
politika, tudomány, művészet, sőt az ,,Ittca" embere is, Alig
akad ugyanis ismert magyar politikus, akinek tettei, eszméi és
egyénisége körül a szenvedélyek még életében oly magasra
csaptak volna, mint az ó esetében. Evtizedeken át egyfelő|
a rajongás, másfelől a gyűlölet övezte személyiségét.Am sem
odaadó hívei, sem ellenfelei nem befolyásolhatták. A maga
útját iárta, amit küldetéstudata, eszméibe, tetteibe vetett hite,
saját értékénektudata határozott meg, A nagy katas ztrófákba|-
se j telme késztette kockázaw állalásra, ebből fakad t zárkőzott-
sága, s az, Itogy nem törekedett a népszerűségre. Az uralkodó
osztályok kiilönféle, egymással több kérdésben szemben álló
csoportjai is felismerték, hogy Tisza vészjelzéseinem alaptala-
nok, hanem azOsztrák-Magyar Monarchiát fenyegető megol-
datlan problémákra fi gyelmeztetnek.
Saját párthívei esktidtek rá, szinte vakon követték elképzelé-
seit, így vele tartoftakaz l890-es évekvégén,korlátozottlibera-
lizmusának feladásakor, majd akkor is, amikor a koalíciós kor-
mány idején félrevonult a napi politikai élettől, később pedig
hivő szavára seregestíil követték úi pártjába, a Nemzeti Munka
Pártba. De hűségesek maradtak hozzá l9l7-ben is, mikor IV.
Károly, az új uralkodó megvonta tőlebiza|mát s lemondásra
kényszerítetteminisztereln öla pozíciőjából. Ehhez a,,vezéri"
szerephez kétségtelenül megvoltak a személyes adottságai; jó
szónoki képességei, logikus gondolkodása, elveinek köv€tkeze-
tes , mondhatnánk makacs , konok vállal ása , szőszátyárkodástól

l22
mentes bátorsága, amit egyfajta gerincességnek is nevezhe-
tiink.
Ellenfelei is sokan voltak, szélesedő, ám rendkívül vegyes
politikai spektrumot alkottak. Több irányzatra szakadva más-
más céloliért és különféle eszközökkel harcoltak, kiizdöttek
ellene. Az agrárius nagybirtokosok elsősorban a ,,merkantiliz-
musát", az ipar és a kereskedelem túlzott támogatását kifogásol-
ták nézeteibin, ragaszkodtak egyes,,nemzeti" követeléseikhez,
va|amint az adott parlamentarizmus fenntartásához. Ide sorol-
ható többek között Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf,
Bethlen Iswán gróf, a néppárti Rakovszky Iswán és mások.
A liberálisok, a demokraták, különösképpen azonban a pol-
gári radikálisok a szociáldemokratákkal együtt bírálták konzer-
vativizmusba hailó társadalompolitikai elképzeléseit,1910
után pedig háborús elókészületei s az adott ó7-es kormányzati
rendJzer ietrográd áta|akítása miatt támadták. Legfőképpen
Ady Endre emelt ellene szót. Szekfű Gyula később a Hórom
Nemzeűk ciműkönyve Két magar sors a banlath korban fejezeté,
benazelső világháború előtti évek belső politikai feszültségeit
vizsgálva Tisza ellenpólusát- bizonyos lelki és sorsközösségűk
ellenére - Adyban látja, Az 1910-1914 közötti időszaka ez
érvényesis. A Tisza-ellenesség azonban nem iellemzi Ady
egész költész etét és prózaimunkásságát.
Tisza korábbi, igaz, már akkor is viszonylagos, konzervati-
vizmusa álta| gátolt liberalizmusát 190l-ben lászi Oszkár
a Huszadik Század hasábjain még méltányolta. Ady pedig
nagyváradiéveiben inkább a mágnások és pü9pökök hatalmát
mópestesító agráriusokat támadta. A feudális intézmények
torrábbelérében, a nemzetiségi kérdésmegoldatlanságában
látta a baiok forrásait. Ahogy Király Iswán írja: ,,Tudta Ady
már 1905 előtt is, hogy csak a magyarságunk s csaka haladásunk
tarthatia meg eztazországot, egyforma hangsúlyt vetett azon-
ban magyarság és a halad ás szavára, sőt: nem csak a megfogal-
a
mazásban- a gondolkodásban is a magyarságé volt az elsóség.
Jellemzően mu tatta ezt 1 90 3 -as Tisza tragédiáj a című cikke . " Az
]qOS-tgO0-os politikai válság idején azonban már tovább
lépett, a feudális maradványok ellen küzdve a ko a|íciő v ezetésé-
vel kibontako ző,,nemzetiellenállást" egyszerűen,,úri ribillió-
|23
nak" tartotta, amitől elhatárolta magát.Ismét csak Király Ist-
ván szavaival: ,,inkább Bécset támogató , ,hazaáru!őu, de a hala-
dás elsőbbségét valló darabont lett, mintsem kupeckodó úri sza-
badságharcos".
Ady azt, hogy mik is a valódi nemzeti törekvések, főként
a koalíciós kormány bomlása idején ismerte fel. Ekkor kezdtek
tisztáződni számára az összekuszált politikai szálak. Ekkor
é*:1: meg Tisza szerepét is, Amikor a gesztiállamférflnégy-
évi falusi magánya után újra győztesként tért vissza a politikai
életbe, Ady már az ű1 Magyarország nevében fordult vele
szembe.
,,A mester jött meg a kontárok után" - írta rőla 1910-ben,
ismerve elszántságát a dualizmus kormányzati rendszerének
megszilárdítására. A forradalom elkerülhetetlenségét fel-
ismerő, azt vállalő költő ekkor egyetlen más politikust sem
támadott olyan hevesen, mint éppen őt. Ezért lett számára
a ,,gyűjtőgatő csóvás ember", a ,,vad geszti bolond", a,,Sátán'',
a,,bújtó, új kan Báthori Erzsébet", akit a rendszer valóságos jel-
képénektekintett, s mint ilyetazálszent erkölcsöt visszautasí-
tók és a valódi hazafiak nevében ,,úrTlak, magyarnak egyként
rongynak" minősített.
Ady azonban felismerte a tiszaiswáni erófeszítések elkerül-
hetetlen kudarcát is. A Csaba új népe című versét így zárja: ,,Itt
már csak igazságtevés jön, / Mert a bűnösök már nagyok:
/ Adion a Sors belénk oly bosszút, / Amilyent Csabának
hagyott. " A közelgő igazságtevés hite, tudata hevíti aTörténelmi
kcPf1llnak, A Tűz nórciua, a Seregesen senhik jönnek, A taualli
aelédekbez és sok más, ekkortájt keletkezett versét is.
Avilágháboru kitöréséig nem adta fel a harcot aTiszalswán-i
új rend ellen. A politikai szabadságjogok felszámolásával szem-
ben még a véres erőszak képe is megjelenik néha nála, amitől
pedig általában kategorikusan elhatárol ta magát. V ólasz baj noki
bíaósokra című versében írta:

Jön a levél innen is, onnan is:

A,százszínűőszön.
Mégis csak a legszebb szín vón a vér,
Még se hagyjuk, hogy a bomlott szemű
S a bomlott fe jű kaján játszv a gy őzzön.
Kereste a kapcsolatot a ,,bomló korszak bomlasztói"-hoz, Justh
Gyulához, KárolyiMihályhoz, Nagy Györgyhöz, s ezzelapar-
lamenti baloldali ellerrzék körében is bóvítette lehetséges szö-
vetségeseinek körét. Türelmesebbé vált a velük kapcsolatos
bírálata. 1914 májusában írta Hawany Lajosnak: ,,Ami a
magyar progresszíveket illeti, ne kicsinyeld és ne bántsd őket.
Sok karaktertelenség takaródott be piros lebernyeggel, de
a magyar progresszió mégiscsak, ma is még, a legszebb aktuális
mag,yar ktizdés cél." Lassanként átformálódott forradalom
látása is, egyre inkább a polgári demokratikus átalakulás pers-
pektívájáthelyezteelőtérbe. Felismerte: aradikális, demokrati-
kus és nemzeti program kialakulása a részkérdésekmegoldásá-
tól is függ. Erészkérdésekmegoldását Károlyi Mihály az új hil-
politikai orientációval, Nagy György aköztársaságkövetelésé-
vel, a polgári radikálisok csoportia következetes antifeudális
kritikájával s a nacionalizmus elutasításával, a Szociáldemok-
rata Párt viszont a demokratikus politikai követelésekkel,
amunlcáskérdés ébrentartásával és az antimilitarizmussal segí-
Ady költészete és prőzája viszont egységbe öwözte
tette elő.
mind ezeket a z ir ány zatokat.
A világháború kitörése a korábban bizakodó költó reményeit
Király
szétoszlafta, aki kénytelen v olt átélni azimperializmus -
Iswán találó kifejezésével -,,összemberi szörnyűségeit".
Ugyanakkor elhatalmasodott benne az érzés,hogy a magyarság
puszta léte került veszélybe. Mindennek hatására egyre ritkáb-
ban írt Tiszáról, Szerepe lehetett ebben Boncza Bertához
fűződő szerelmének is. Csinszka apja,BonczaMiklós, aki elle-
nezte lánya h ázasságát, ugyanis korábban szabadelvű párti kép-
viselő volt. A költő ezért kérte még Tisza segítségétis házassága
támogatása érdekében.Y á|aszt azonban nem kapott,
A háború menetében bekövetkezett fordulat után - ami
lényegében egybe esett FerencJózsef halálával és IV. Károly
királlyá korortázásáv al - az úira felerősödő Tisza-ellenzék élvo-
nalában már a forradalmi szocialisták, a polgári radikálisok,
a szociáldemokraták, és a Károlyi Párthoz tartozó függetlensé-
giek álltak. Nem véletlen, hogy aTisza elleni merényletekaz
elsó világháború előtti évekre, maid a polgári demokratikus for-
radalom előestéiére, illewe győzelmének napjára estek.
125
 A polgári demokratikus forradalom, és a nyomába lépő
Tanácsköztársaság határozottan szembefordult az 1867 -es,
Tisza Iswán nevével fémielzett, az 19l0-es években kiépített
kormányzati rendszerrel. Hiszen a legtöbb intézkedése ielentő-
sen túlhaladtamégaz 1 848-as polgári forradalom vívmányait is.
A felgyorsult történelmi eseményekben meghatároző szerepe
volt a háborús szenvedéseknek, a háboru elvesztésének, az
emberáldozatok, a sebesültek, hadirokkantak, hadifoglyok
nagy számának, a nélkülözéseknek, az élelmiszer- és az ipari ter-
mékek hiányának, az infláciőnak, a munkanélküliségnek és
folytathatnánk tovább ezt a sort. Mindezekért az emberek
- mivel ő képviselte a legpregnánsabban a letűnt rendszert
- elsősorban Tiszát tették felelőssé, Az 19 1 8 október végi,,nép-
forradalom" harag,la tehát - mint korábban is hangsúlyoztuk
- nem véletlenül irányult ellene. Az új polgári demokratikus
kormány ugyanakkor óvott mindenféle önkényeskedéstől,
önbíráskodástól, a gyilkosságot a tiszta forradalmon esett szé-
gyenfoltnak minősítette. Tagiai a tettesek kézre kerítésétől
viszontéppen úgyvonakodtak, mintahogyananyomozás telies
elejtését sem vállalták. Mindkét döntésben súlyos veszélyeket
éreztek. Az esetleges bírósági tárgy a|ás során ugyanis a kiala-
kult nehéz gazdasági és külpolitikai helyzet miatt felkorbácsoló-
dott szenvedélyek újra a felszínre kerültek volna, most már
Tisza személ yéntűl azűj kormányzatot sem kímélve. A vádlot-
tak nemzeti hósök*é ayatása pedig sem erkölcsi, sem párt-
érdekből nem volt kívánatos. Ezért a nyomozást inkább csak
formálisanfolytatták. Különbenis nehézörökségmaradtráiuk,
s a régi és az új ellentmondások közepette, amennyire csak lehe-
tett, kerülték a konfliktusokat. A gyilkosságot követő napokban
az egyes lapok a maguk módián még részletesen írtak a ragy
hatalmú és kétségtelenülkivételes adottságokkal rendelkező
politikusról, elvéwe közölték az új kormányzat egy es v ezetői-
nek nyilatkozataitis, később azonban ezek a cikkek egyregyé-
rültek, majd az 1 9 l 8- 1 9-es forradalmak folyamán megszúntek.
Elegendő, szinte megemészthetetlen gondot, feladatot ielen-
tettek az új kormányoknak a szemlátomást naponta gyarapodó
problémák.
Az ellenforradalom, kiváltképpen a mindkét forradalommal
126
 a Peidl-féle szakszervezeti kormány
való nyílt szembefordulás,
hatnapos uralma után nemcsak a hatalmi szíérában,hanem
Tisza Iswán történeti megítélésébens amint látnrk, természe-
tesen a Tisza-gyilkosság kiderítésénekkérdésébenis űjhelyze-
tet teremteft. A hatalom birtokosai nyomban nagy apparátus-
sal, kifejezetten politikai célzanal indították el a nyomozást,
mely leplezetlenül a forradalmak tisztségviselói, előkészítői és
exponensei ellen irányult. Nem véletlenül. Mert az ellenforra-
dalom rendszerének kialakítása, külső és belső körülményei
egyarántjelzik, hogy állam és jogrendszere, politikai gyakor-
lata egyfelől az 19l0-es években kialakított, akiegyezéshez
képest új, annál merevebb, a forradalmak elhárítására irányuló
kormányzati rendszer elemeire támaszkodott, másfelől azon-
ban korábban még ismeretlen intézményekkel,rendelkezések-
kel és módszerekkel bővült. Ide sorolható például a statárium,
az ilternálás, a rendőri, csendőri felügyelet rendszere, a
demokratikus, liberális és a szocialista irányzatok kegyetlen
üldözése, az ál|ampolgári jogegyenlóség megsértése,majd az
l930-as évek végétőlannak felszámolása stb, Azaz egyfe|ől az
l9lO-es évek tiszaiswáni rendre, arrri az 18ó7-es belpolitikai
kormány zati rendszer retrográd áta|akitását tartalmazta, más-
felől a forradalmak leverését követő, egyes fasiszta vonásokat is
magában hordozó hatalom struktúráira épúlt.Gyakorta meg-
esik, hogy egyes történeti munkák csak az első, míg másokl<tzá-
rőlag a második időszak vonásait veszik figyelembe. Ebből
erednek az ellenforradalom jellegének megítélését
kís érő zava,
rok, egyoldalúságok. Holott-főké nt az l92}-asévekben -ideo-
|őgiája és társadalmi bázisa is ezt a kettósséget példázza.
A korábbi konzervatív ideológia mellett ugyanis megjelenik,
sót hivatalos szinten hegemóniát szerez a keresztény, nemzeti,
a revíziót is magában foglaló e szmekör, amit a kultúrfölény han-

goztatásának kormányszintre kerülése s a felfokozott forrada-

lomellenesség tovább erősít. S mivel a mawar kormányok
nem hagyhatták figyelmen kívül az e|ső világháborút követő
békerendszert, nemcsak megtűrték a szélsőiobboldali szerve-
zetek-MOVE, EME, T"riilewédő Liga stb. - nyílt revizio-
nista politikáját, hanem támogatták is azokat, Ez a szerepmeg-
osztás végig kísérteBethlen hosszú miniszterelnökségét, míg
l27
a 30-as években a szélsőjobb elóretőrése azzal akövetkezmény-
nyel járt, hogy a kiil- és belpolitika egyaránt nyfltan vállalni
kezdte arevizionista szellemiséget, maid annak gyakorlati kon-
zekvenciáit is.
Az l 9 1 8 elótti viszonyokhoz képest me gváltozott azellenfor-
radalom közvetlen társadalmi háttere is. Bethlen és politikus-
társai, a hagyományos uralkodó osztályok képviselői ugyanis
nyíltan vallották, hogy az újabb forradalmak megakadá-
|yozásának néIkülözhetetlen feltétele, hogy a rendszer bá-
zisát l<tbővitsék a középrétegek ktilönböző csoportiaival és
politikai szervezeteivel. A hagyományos uralkodó osztályok
- a nagybirtokosok és a nagytőkések- csak í,gy tudiák m egőrizni
gazdasági és politikai hatalmukat. A középrétegek egyes cso-
portiaira támaszkodó szélsőjobboldali pártok, szervezetek,
egyesületek azonban, amikor tehették, a maguk politikai vezető
szerepének megszewezésére törekedtek, Erre hilönösképpen
az l930-as évektől kezdve nyflt lehetőségük. Az űj, az l9l8
elótti jogfolytonosságot hangsúlyozó s zrm]éIethez aTisza-kép
is hozzásimult. sőt eközben Tiszát nemcsak korábbi szűkebb
köre, hanem jó néhány ellenfele is piedesztálra emelte, Köznik
Bethlen Iswán gróf is. I92 6. április 22 -én, T isza6 5 -ik születés-
napián mondotta: ,,A megtiszteló feladatra habozás nélkiil vál-
lalkoztam, bár soha formailag nem voltam Tisza István politikai
pártjánaktagja, sőt hosszú éveken keresztiil, politikai pályám-
naknagy részén,ellenzékéheztaítoztam.. .
Tisza, minta nemzet nagy ügyénekmártírja haltmegés vele
együtt pusztultoda nemzet, ország, trőn, a monarchia és ezer év
dicsősége,
Az ő neve így elválaszthatatlanul összeforrt a nemzet ügyé-
ve|, mertaző bukása a nemzet bukását jelentette.
Más nemzetek boldogabb sorsban vannak, mint mi; őkazo-
kat a nagy ftaikat ünnepelhetik, akik nem zetiket gazdagírották,
boldogabbá, hatalmasabbá tehették, országukat gyarapíthat-
ták, kiknekéletemunkájátsikerkoronázta. Aminemzetiinknek
az utolsó négyszáz év óta csak mártírjai vannak és történelmi
nagyjaink kevés kivétellel bukásuk és mártíromságuk révénvál-
tak halhatatlanokká, Zrínyi Miklós, a költő, Rákoczi Ferenc,
Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza Iswán élete egy-egy
l28
tragédia; az iJlW, amelyért harcoltak, elbukott és az üggyel
együtt buktak el ők is. Csak kevés nagy embere vanaz utolsó
négy százéves történelmünknek, akit sikereiért ünnepelhetiink;
de ők is csakazáltal valósíthatták meg céljaikat, hogy képesek
voltak lekűzdeni legszentebb érzelmeiket és népszerűségüket
boztákáldozatul a nemzeti ügy oltárán [. . . ]
[, . .l Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszá-
ból tápláIkozik és én merem állítani, hogy nem lehetnek férfiai
annak a nemzetnek, amelyet Tisza Iswán példaadása nem lel-
kesít.
[. . , ] Tisza példája arra tanít, hogy ez a nemzet súlyos idők-
ben egy erós és céltudatos akarat, egy keménykézvezetésemel-
lett legfényesebb tulajdonságait képes kifejteni és olyan eré-
nyekről tesz bizonyságot, melyekkel kevés más nemzet vetek-
szik, de erre a vezetésre szüksége is van, mertgyöngeés pipogya
vezérek mellett rettenetes bűnök vesznek rajta erőt, megfeled-
kezik önmagáról és vakon megy neki az öngyilkos pusztu-
lásnak. "
Az ellenforradalom Tisza-kultusza a magyar uralkod ő osztá-
lyok jó néhány képviselójét a differenciáltabbnak, átgondol-
tabbnak tetsző, kevésbéerőszakosnak látszó háborús és nemze-
tiségi politika képviseletérehangolta. Albrecht Ferenc írta:
,,amint a közvélemény primitív ösztöne benne a háború okozó-
játlátta, éppen űgy látták benne sokan a nemzetiségek vad,
könyörtelen elnyomóiát, pedig ez nem így volt." Már az ellen-
forradalom hatalomra kerülése után gondoltak Tisza István
életrajzának megirására, Klebelsberg Kunó és Pribram osztrák
történész Szekfű Gyulát kérte fel erre. Terveik szerint a Riola
kiadónál megjelenő életrajzi sorozatnak - amelyben Lloyd
George, Clemenceau, Wilson és mások életrajzát adnák közre
- lenne egyik kötete a Tisza-biográfia. Szekfű vállalta a megbí-
zást, és kérte Klebelsberget, szerezze meg számára a volt
miniszterelnök családi iratait. ,,Igy főként Tisza álláspontját
illetőleg a román és délszláv kérdésben, ahol úgy hiszem - írja
Szekfű -, aziratokTiszának szándékait és politikai bölcsességét
inkább igazolni fogsák, semmint az ma az ellenfeleitől befolyá-
solt irodalomból megállap íthatő." Szekfű Tisza-életrajza végül
mégsem készült el, csupán az l935-ben megje|enő Három neln-
I29
zeűk Két magyar sorc a banlath korban címűfejezetében foglalta
össze személyiségévelés politikíjával kapcsolatos n ézeteit:
,,Veleszületett nemes lelki tulajdonai Ősi frissességben
maradtak meg a romlott világgal érintkezéseközben is: szemé-
lyi bátorság, bátor szókimondás és szőtattás, őszinte egyenes-
ség, tiszta keresztény erkölcs és jellem tulajdonai még akkor is,
midón ezeket egy emberben egyesülve Budapest kaotikus vilá-
gában lámpáuái se- lehet tóbbe tablni. . . Eletenek műve,
tudatos szándékkal és a valóságban is elsősorban politikai, Mint
államférfiú,belső meggyőződésből volt híve a Deák-féle állam-
jogi konstrukciónak, amely tényből magából látható, hogy
bizonyos nemzeti és állami illúziók reája hatás nélkül kellett,
hogy maradianak. Külsőleges anyagi fellendülésünk s a túlzott
önérzetnekazzalkarőltve jelentkezőképei,azimperializmus-
nak, a húsz és harminc millió magyarnak abszurd és lehetetlen
v ágy ai nem zavartákmeg ítéletétnépünk súlyát és nemzetközi
helyzetét illetőleg. A magyarság sokkal gyöngébb, főldrajzi
helyzete sokkal veszélyesebb, semhogy egymagában, saiát ere-
jéből fenn tudná tartani eddigi kedvezó helyzetét, évszázados
hegemóniáját Közép-Európa terein: ez az objektív alapigazság
volt Tisza Iswán politikai pályájának sarkköve,.. A nyugati
szövetség árny ékában szabadon konszolidálhatnrk belső viszo-
nyainkat és erősödésünk mértéke szerint szerezhetriink befo-
lyást a monarchia és Közép-Európa nemzetközi alakulásaira . . ,

s Tisza Iswánnak a Deák-féle hagyományok szinte egyetlen

aktív képviselőjének ugyancsak emberfeletti munkájába kenilt
afokoződő anarchiában államunkat az egyedül lehető kombiná-
cióban megtartani" - írta Szekfű elismerőleg, de rögtön feltette
a kérdéstis: ,,Mi az okaTisza életmúve végleges összeomlásá-
nak? " S az okot abban ielölte meg, hogy ,,nem született nemzeti
reformátornak", a,,politikai tevékenységfontosságát túlbe-
csülte",,,tiineti kez.elést végzett közpályáján",,,célj ai kivitelére
sem modern liberális eszközök, sem konzervatív módszerek
nem állottak rendelkezésére: az elsőkől tisztessége és őszinte
liberális hite, az utóbbiaktól doktriner formalizmusa tartá
távol".
Bár Szekfű kialakította Tisza-képének legfőbb vonal ait, rész-
leteiben nem munkálta ki teljes pályaképét, mint említettiik,
130
végül is nem írta meg Tisza életrajzát, Hogy miért neml Mert
megváltozott a kor. Lényegesen megváltoztak, keményebbé
váltak a szocialista és demokratikus irányzatokkal szembeni
adminisztratív eljárások. Ebbe pedig már nem illeszkedett bele
sem Tisza kezdeti korlátozott tartalmú liberalizmusa, sem
későbbi konzervativizmusa. Hiszen az l910-es évek első felé-
ben a ó7-es, liberális elemeitől megtisztított kormányzatirend,-
szer sem tudtaőtjátállniaz I9I8. évi forradalom győzelmének.
Említett liberalizmusát tehát soknak, retrográd intézkedéseités
törekvéseit pedig éppen a forradalmak újraismétlődésének
elhárítása érdekében már kevésnek tartották. Ráadásul Tisza
neve mégiscsak összeforrott az I. világháboru kitörésével és
a nemzetiségek magatartásának határozott törekvésével. Az
ellenforradalom uralkodó körei pedig minden igyekezenikkel
megpróbálták elhárítani maguktól a háború ódiumát, s - ha
más-más módon is - a megváltozott viszonyoknak megfelelően
készülteka revlziőra.
(Az előzőkben látnrk már a korabeli iratokat, amelyből fény
derül Tiszaés aháboru kitörésénekviszonyára.Akkoriban nem
ismerhették u gyan ezeket, de Kautsky mát az l920-as évek ele-
jénkiadtaAnémet külügli leaéltár aktóicímű művét. Ebben idézi
Tisza l9l4. július 14-i szavait:,,a háborút elkerülhetetlennek
tartom, s most már r,állvetve a végsó győzelemig." Tschirsky,
Németország követe a Monarchiában is ekként jelentette Tisza
véleményétII. Vilmos német császárnak, aki a jelentésre ezt
írta: ,,Endlich einMann" [Végre egy férfi].)
A marxista történetírás sokáig nem alakította ki Tisza-képét,
mivel inkább az alapv ető gazdasági, társadalmi, politikai folya-
matok íeltárására vállalkozott, nem a személyes portrék meg-
rajzo|ására. S ha mégis, a töfténeti igazságtevés elvéből kiin-
dulva a progresszió nagy alakjai életútiánakbemutatását
helyezte kutatásainak előterébe. A feldolgozás körén kívül
rekedtek azok az államférfiak, akik a haladás íeltartóztatása,
a születési és vagyoni előjogokon nyugvó világrend megőrzése
érdekében fejtették ki a történelem menetét befolyásoló tevé-
kenységüket. Tiszáról legfeljebb néhány sommás és jobbára
elítéló mondatot olvashatnrnk a lnilönböző történelmi munkák-
ban, többnyire Ady sarkított, egyértelműen elítélő vélemé-
13l
nyére támaszkodva. Pedig amint látnrk, nem tekinthetiük őt
történettink szokványos rutinpolitikusának. Politikáján és sze-
mélyes sorsán keresztiil a történelem, kiváltképpen hazánk tör-
téneténekmintegy három évtizedétis vizsgálhatjuk, érzékel-
he§ük.
Napjainkban jelentkezik az ötvenes évek egyoldalú bemuta-
tásának ellenhatása. Nem ölt ugy an magára v alamiféle tudomá-
nyos mezt, úgy túnik, képviselői beérik az ellenforradalom
T isza-ábrázolásának felelevenítésével.Erdekes ugyanakkor,
hogy a nyugat-európai és az amerikai történetírás á|talában
a történeti forrásokra építiamagabizonyos fokig árnyalatos, de
saját ideológiájától erősen meghatározort Tisza-képet, s így
lehetőséget kjnála kritikán túl az érdemi eszmecserére. S erre
szükségis van. Mertazutókornyilvánújra és újrafelteszikérdé-
seit: miért futott zsákutcába a nagy formátumú politikus élet-
útja? Hol, mikor és miért tévesztett utat? Mi okból nem tudta
valőravá|tani élete fó célkitíizését?Ha akad valaha olyan törté-
nész, aki teljes egészében felfejti a Tisza-gyilkosság rejtelmeit,
körülményeit, beleérwe természetesen a tettesek személyét is,
mindezekre a mainál pontosabb válaszokat fogtudni adni.
A fornísokról és azirodalomról

Tisza Iswán politikai pályájának, halála körülményeinek igen

gazdag a forrásanyaga, ehhez mérten jóval gyérebb az iro-
dalma. A források sorában rendkívül ielentős a Haus-, Hof-
und Staatsarchiv flilien) Tisza-anyaga. (P. A. rot. Del. A.,
továbbá P. A, Interna Ministerrat és Interna korresp. mit Zivil-
behörden. Ungarn.) Nélkiilözhetetlenek a Magyar Országos
Levéltár e témára vonatkozőiratai, így a minisztertanácsi iegy-
zőkönyvek, a miniszterelnöki, a belügyminisztérium és azigaz-
ságügyminisztérium megmaradt iratanyaga. A Tisza-hagya-
ték legielentősebb része azonban a Református EgyházZsinati
Levéltárában maradt fenn. A Tisza Ixoón iratai, vagy akár
B alogb J enő irat ai, illewe B urűn I staán naplój a rcndkjviúl gazdag,
valóságos kincsesbányát reiteget a kutatók számára, Rendel-
kezésünkre állnak a Képviselőházi Naplók, ezekben - az
l 90ó- 1 9 1 0-ig ter j edő koalíciós idószak kivételével - az l 8 80-as
évek végétől19 1 8 októberéig tanulmányozhatók Tis zaközgaz-
dasági, iogi, katonai, politikai, kulturális jellegú beszédei. Kép-
viselóházi beszédeit egyébként négy vaskos kötetben 1930 és
1937 kőzött kiadták. Levelei, tanulmányai Grőf Tisza Istaán
összes m unkái I-V I. k. 1924-1 9 3 7. is megj elentek.
Természetesen a napilapokban is számos témánkhoz kapcso-
lódó írás található, ezek részben Tiszátíl erednek, de bőven
találunk rőla szőlő cikkeket is, 19ll-ben irodalmi, művészeti,
ideológiai folyóiratot is indított: Magyar Figyelő címmel. Szer-
kesztőie Herczeg Ferenc volt.
Halálaután több publicisztikai művet és tanulmány igényű
visszaemlékezéstírtak életéről,politikai pá|yafutásárő|, az
ellene irányuló merényletekről és haláláról is. A Párttörténeti
Intézet őrzi aTisza-gyilkosság mintegy 2 és félezer lapnyi per-

l33
aíyagát. A kortársi visszaemlékezésekből, s a tanulmányok
közül emelünk ki néhányat:
Albrecht Ferenc: Forrástanulmáryok grof Tisza Istaán román
nenzetiségi politikáj áról. Lugos, 1933. - Czernin Odokár : Enlé-
keim T isza I s t aán g rófró l. Bp. l 92 5 . - Donáth Regina : A Tisza I st -
a ón e l leni merény h t a bír lapirodalon t ükrében. Bp. 1 9 35. - Gustav
E_rdényi: Graf Supban Tisza. Wien-Leipzig, 1935. Klein -
Odön: Tiszótól - Tiszóig. Visszaemlékezések és adalékok, Bp.
l 92 2, - Náda sdy Béla: Az utolsó kbérlet, l 9 1 8. Tisza István gróf
utolsó politikai missziója, - Rajner Béla GrófTina Ixaón tragé-
- Schmindt Henrik: Tisza lxaón boldog
dűjónak biteks története,
éaei.Bp. 192 3. -Tonelli Sándor: Tisza Istaón utolsó,útja. Sarko-
tic István bárő vezérezredes, Bosznia-Hercegovina utolsó tar-
tományi főnökéneknaplqa. (Szeged, 1941- .) -Tisza-emlékkönla,
Debrecen, 1928.
A Tisza Iswán tevékenységérevonatkozó, jórészt későbbi
irodalomból az alábbiakat említjük: Berend T. Iván: Vákógw
éatizedek. Budapest, 1982, - Berend T. Iván-Ránki György:
A magyar gazdaróg szóz éve. Budapest, l97 2. - Ottokar Czernin:
Irn Welthiege. Berlin-Wien, l9l9. - CzineMihá|y Móricz Zsig- :

txond útja aforradalmaklg. Budapest, 1964. - Diószegi Iswán:

Hazánk és EurEa. Budapest, l97 0. - Enlékezés Kórol1i Mihójra.
Szerk. : Stier Miklós. Akadémiai Kiadő, I97 6. - Erényi Tibor:
Szocializmus a szózadelőn. Kossuth Könyvkiadó, 1979, -Ga|án-
tai lózsef: Magaronzág az első ailógbábor,úban, 1914-1918.
Budapest, l97 4, -Gerge|y lelő: A polbikai katolicizmu Maglar-
orszógon, Budapest, 1977 . - Gratz Gusztáv: A dualizmds kora.
I-II. Budapest, 1934. - Hajdú Tibor: Kórolyi Mihály. Buda-
pest, 1978. - Hanák Péter: Maglarorsaóg a Monarcbiában,
Tanulmányok. Budapest, l97 5 , - Hegedüs lÁránt: Két And-
rássy és két Tisza.Budapest, 1941. - Hegedüs Sándor: Egl politi-
kai per kulisszatit hai. Kossuth Könyvkiadó, I97 6.
- Conrad von
Hötzendorf: Aus rneiner Dienstzeit 1906-1918. Wien-Berlin-
-Leipzig-München, l 9 2 l . - Huba y MiHő s : Kia égző ang1 a l. Ú i
Irás,1979. március, 38. ó3 l. - Hugo Hantsch: DieNatioralita-
unfrage in alt en Óst erreic b. Wien, 1 95 3 . - Robert Kan n: T be M u l-
tinational Empire. I-IL New York, 1950. - Káro|yiMihály : Eg
egész uilóg ellen. Minchen, 1923, - Király Iswán: Ady Endre.

l3+
I-II. Budapest,1972, - Király Iswán: Intés az őrzőkböz. Ady
Endre költés zete a világháboru éveiben. 1 9 l'S- 1 9 1 8. I-II. Szép-
irodalmi Könyvkiadó, 1982. - Komiáthy Miklós: Az Osztrák-
Maglar Monarchia köziis minbztertanátsa, Budapest, 1966. -C.
A. Macartney : T be E mpire I 7 9 0- 1 9 l 8 . I-,ondon, l 97 l - M ag1 ar-
.

orsaóg története 1890-1918. I-II. Fószerkesztő: Hanák Péter,

szerkesztő: Mucsi Ferenc, Budapest, 1978, - Mérei Gyula:
A mag ar polgái pórtoh programj ai 1867 -l9 l 8. Budapest, 197 | .
- R. W. Seton-Watson: The Soutbern Question and tbe Habsburg
Monarclry. London, l91 1 . - Siklós András: Áz Osztrák-Magyar
Monarchia felbomlósa. Budapest, l98ó. - Pölöskei F erenc: Tisza
Istaán. Budapest, l 985. - Siklós Andrá s: A H absburg-birodalon
Budapest. 1 98 7 - Gabor Y ermes: I s tván Tisza. N e:*,
fe lbon Lása.
York, 1985 - Balogh-Föglein: Magyarország törtéfiete 1918-
1975, Szöveegyűjtemény. Budapest, 198ó. - Bölöny Jőzsef:
Magaronaóg kormáryai I 848-19 7 5 . Budapest, 197 8 .

i, ifinl
A képek lelőhelyei

A fedélen Benczur Gyula Tisza Iswánról készítettfestménye

(1915) látható, mely a Magyar Történeti Képcsarnok tulaj-
dona. (LévaiJenő felvétele)

A 9. kép MüllerJános, a 10. kép Erdélyi Mór, a 3, kép Karáth

József, a 1 3. kép KassakJózsef felvétele, a többi kép LévaiJenó
reprodukciója.

A képeket Bay Etelka és Cennerné Wilhelmb Gizellav álogana.

ErőtósztnBtsBN

GBncrr,y AuonÁs: Ecy rras sBuRG Az l 848-ls ronnADALoMBAN

TBxr Zsuzse: A uÉncBznrr rücr rrcrxoÁle
Trrxovszry Lón ir.rr: Trm,ru PÁl rirröNös HerÁle

lJ6
Tartalom

Tisza Iswán utolsó napja 5

Tisza Iswán pályakezdése 12
A viharos századfordulón 20
A háborus felkészülés szo|gálatában 42
Tisza és a világháboru 59
Hivatal nélkiil is a politika sűrűiében 7I
,,Ezt a háborút elvesztetttik" 82
Párbajok és sikertelen merényletek 92
A Tisza-gyilkosság variánsai 100
A per és háttere 108
A kortársak és az utókor véleményeTiszáról l22

A forrásokról és az irodalomról |33

A képeklelóhelyei I36
Kiadta a Helikon Kiadó. Felelós vezető Molnár Magda igazgató.
Készült a Kner Nyomdában, Gyomaendrődön, l988-ban. Felelős
vezető HáíomszékiPál vezérigazgatő. @ Pölöskei Ferenc, 1988. Fele_
lős szerkesztó Steinert Ágota. Képszerkesztő Bara Marianne. A soro-
zatot Kováts Imre tervezte. MÚvészeti vezető Szántő Tibor. Megje-
lent 8,28 (A/5) ív terjedelemben, 30 000 példányban, Janson betúvel.
HE 229l ISBN 963 207 977 9/ ISSN02367629
1, Tömeg az Astorie elótt, az őszirózsás forradalom napián, l918. októbet ] 1 .

2. A Róheinrvilla (Budapest, Flermina ílt ] 5.), Tisza István lakása

3, Tamássy Miklós festménye (1920 kórül)|Tisza István halála
4, EmléLtábla a Róheim villában, a halálos merénylet színhell,én
5. Tisza Isoán feleségévelés gyermekévet, valamint fivérével, Kálmánnal az
1 880-as évek második felében
ó, 'I'isza Isn,án az Orszá!házba sict az ellene elkijlctcrt sik.rtclcn ntcíón\ ict
urárri nlprlldxn, ] 912. iírrrius
7, Tisza Isnán íróaszta]a miniszterelnökségbeli otthonában, az asztalon
Tisze Kálmán árckéPe, 19l4
 1-;q
P,'f i.zl T.ttán, mini.zlerelllük.érl(li liLá,Jban. lo l-
9. Harctérról érkező katonávonát. 19] 8
 -

:-

l0. Ismcrctlcn mestertusraiza

( 191 2)l
,,Puskaporos hordókon". TiszaIstvánés
Lukács László avédcrőtörvény erőszakos megszavaztatása után
 1}4 o*17ol, .á,txrm.

1l, Ahogva karikaturistl láttn: Tisza Isr\,án mint,,magl,ar őrszem",

(Nyomat Vór Dezső rajZa után. l9l4 ]7)
l2, Károl\ i Nlihál\,. 19l l
l], A budapesíi K atonatánács, 1918. Az ál]ó sorban jc-lbLlról a második Szrany-
t<ovszky'fibor, a negyedik Hűttner Sándor
l4. IlüttnerSándorabíróságelótt, l921 április
l5, A Tisza,gyilkossági per tárgyálása, a vádlottak az ítélerhirderést hallgatják,
1921- okróber ó, Balróljobbra: Kéri Pál, Fényes László, Gártner Marcell,
Vá8ówilh€imJenó
ló. A Tisza-gyilkossági P€r tárgy3]ása, 1921. áPrilis l2--október ó, Gróf
Almássy Denisevallomásttesz
 ll9,J,L
r l
l ,, -,

17. Sztanykovszl7 Tibor (az egyik állítóhgos tettes és foglára á Tisza-per

során, l921. április 27.