5.
oldal Magyar Végvár
kálvária és keresztrefeszités vár, - de mi reméltük az is­
teni igazság szerint az ezután bekövetkező feltámadást.
Az egész világot átfogó propaganda indult el Magyaror­
szág ellen , mert anti-pánszlávista, anti-bolsevista volt.
Félrevezették, elidegenítették barátainkat, külföldre sza­
kadt honfitársainkat! Minden szál a Kremlbe és azokhoz
vezetett, akik saját céljaik érvényesítését úgy látták a
legjobban biztositva, ha a ‘vörös kártyára’ tesznek!
Mikor finn testvérnemzetünket megtámadta a vörös gőz­
henger, a magyar anti-kommunista hazafiak ott küzdöttek
soraikban. Erről Aame Wuorima, akkori finn követ, mond­
hatna részleteket. Mikor a legerősebb német nyomásnak
ellenállva nem voltunk hajlandók a lengyel hadjáratnak
nevezett tragédiában résztvenni, a lengyel menekültek
százezreit a hagyományos lengyel-magyar barátság jel­
szavával testvérként fogadtuk be, segítettük és szöktet­
tük, - saját érdekünk kockáztatásával • nyugatra! Nem vár­
tunk hálát, - csak kötelességünket teljesítettük! Nem is
kaptunk hálát. Azok a magyarok, akik hadifogságba estek
az összeomlás után, tanúsíthatják, hogy lengyel őreik
voltak a legkíméletlenebbek.
Mikor már hadilábon voltunk a Szövetségesekkel, Bu­
dapest bombázása előtt országunk kormányzója személye­
sen fenyitett meg egy magyar tüzérfőhadnagyot, mert egy
a főváros felett megjelent nyugati szövetséges repülő­
gépre tüzelni mert. Mikor a főváros bombázásakor számos
amerikai repülő leszállásra kényszerült, egy vidéki kas­
télyban, Szigetvár mellett, szabad élet, kitűnő ellátás és
kiszolgálás várt rájuk. A német megszállás előtt átadott
értékeiket Király Kornél őrnagy az összeomlás után Ba­
jorországban átadta kézbesítés végett a CIC-nek.
így vizsgázott akkor a Magyar Nemzet! És mégis erő­
sebbnek bizonyult mindig az ellenséges propaganda. Mi­
kor Magyarország már körül volt véve német megszállott
országokkal, azok zsidó lakói, mint egy oázisra menekül­
tek hazánkba, ahol jólét várta őket. Horthy kormányzó
nürnbergi kihallgatása alkalmával az egykori budapesti
főrabbi tett tanúvallomást minderről! És mégis: Magyar-
ország volt a köztudatban az ‘anti-demokratikus, antisze­
mita, diktatórikus barbár állam!’ Vájjon mi ennek az oka?
Még most sem látja a világ, honnan fuj a szél?...
A NEMZET VISSZAÜT...DE...
A yaltai ítélet alapján Hazánk a vörös sátán uralma alá
került. A főváros elpusztulása, a megszállás első idejé­
nek leírhatatlan kegyetlenkedései, az egész nyugati kul-
turközösség közkincsét képező kultur és műremekek bar­
bár módon való elpusztítása után, a Nemzet kábult der­
medtségbe merevült. Az els: választásokon tisztán kimu­
tatta, hogy dacára az orosz nyomásnak, a választások kény­
szer alatti végrehajtásának, a konstruktiv, antikommunista
választók nagyrészben furfangos módon eszközölt kizárá­
sának, a népesség nagy részének nyugati országokba tör­
tént menekülésének — a Nemzet kimutatta, hogy antikom­
munista és a Nyugathoz tartozónak tekinti magát.
Természetesen akadtak hiénák, akik a hősök és ki­
végzettek holttesteinek százezrein át a Nemzet reájuk
bizott jogait, érdekeit tehetségtelenül, de annál hatáso­
sabban, tudatlanul talán, de annál vétkesebben átjátszot-
ták a kommunisták kezeibe. Vétkük nemcsak ez, de az is,
hogy mint az 1848-as muszkavezetők méltó utódai, a meg­
szálló hatóságokat hűen kiszolgálták, de emellett a nyu­
gati szövetségeseknek is tettek szolgálatokat látszólag,
melyekért későbbi jutalmat reméltek, ha a közvélemény­
nek lenne igaza, hogy a vörös istenítélet egyszer mégis
megszűnik. Vétkük az is, hogy ugyanakkor port hintettek
a Nyugat szemébe, hogy a ‘választások tiszták és demok»
•1955 január
ratikusak voltak.’ Miközben az oroszok nyíltan megkezd­
ték a Nemzet kiirtását, véget nem érő vonatkigyók vitték
ez ‘emberi jóvátétel* magyar áldozatait az Ural mérges
leheletü bányáiba, Szibéria kietlenségébe , a kirgiz pusz­
ták reménytelen messzeségébe, a biztos halálba, - ők
résztvettek egy olyan bábkormányban, amely futó' szalagon
termelte a magyar mártírok ezreit!
És mindez még nem volt elegendő!
Még most is fülünkbe cseng a rádión leadott sziréndal
hangja, mellyel ők személyesen csalogatták haza amit
sem sejtő menekülteket Ausztriából, Bajorországból,hogy
jöjjenek, segitsék nekik felépíteni a ‘demokrati kus' uj
Magyarországot. Mindazok, akik felültek csábításuknak,
az országhatár átlépése után koncentrációs táborban,
börtönben, bitófán vagy Szibériában találták magukat! Az
emigráció és a Nemzet nem felejt! Van a tudatlanságnak,
elvakultságnak, elbizakodottságnak is határa, melyen túl
büntetendő cselekmény, bűntény! Kellett, hogy lássák az
elhurcolásokat. Kellett, hogy hallják százezrek jajveszé­
kelését. Ha látták és hallották - s magyaroki - miért nem
mondtak le, még ha halállal is járt volna a lemondás. E-
zerszer jobb a halál a becstelenségnél! Miért mondták és
mondják ma is, hogy EZ DEMOKRÁCIA volt és ezt hoz­
zák fel judásságuk ‘jogfolytonosságnak’ csúfolt alapja­
ként!?!
Mindezt csak azért, hogy hatalmukat élvezhessék, a-
nyagi jóléthez, a vörös cár autójához jussanak és véfftl,
pünkösdi vörös királyságuk alkonyán • talán nem is igaz­
ságtalanul vádolva holmi moszkvai megbízatással a kon­
kolyhintés terén - nemzetgyilkos módjára kisurranjanak
Nyugat felé, hogy ott magasra emelve az antikommunista
zászlót, kinálgassák ellenszerét annak a méregnek, me­
lyet ők kínáltak egykoron saját nemzetüknek.
A Nemzet, mind otthon, mind Nyugaton, undorral for -
dúlt el eme hullarablóktól, kik az emigráció hazafias, an­
tikommunista céljaira szánt aranymilliókat részben haza­
küldtek vörös gazdáiknak, részben maguk között megosz­
tottak.
Azonban minderről és arról a sok borzalomról, mely
hazánkban a Vasfüggöny legördülése óta lejátszódott, a
Nyugat vajmi keveset tud. Számos nyugati ország polgára
bizottsága, törvényhozója járta be azóta is a vörös Sátán
árnyékában reszkető Európát. Olvastunk a kommunizmus
alatt szenvedő csehekről - kik most a saját maguk pán­
szláv vetésük gyümölcseit aratják -, a lengyelekről é s
ukránokról, - de eddig mély hallgatás honolt abban a te­
kintetben, hogy él-e még az a Nemzet, amely először e-
melte fel kardját és szavát a vörös világveszély ellen?
Magyarországról eddig nem sokat volt alkalmunk hallani
vagy olvasni. A Nyugat a feledéd sötét fátyolét borította
a nagy harc ezen áldozataira. Legfeljebb egy itteni ‘Ma­
gyar Nemzeti’ Bizottmányról hallunk, melynek tagjai egy­
mást marják a konc feletti civakodásban, de védőkart vagy
dicsőséget nem jelentenek sem az antikommunista, sem a
nemzeti ügy szempontjából. Velük kapcsolatban az itteni
emigráció nem kiván mást, csak azt, hogy neveiket többé
ne hallja. Nem ez ellen tiltakozik, hogy a megtérő bűnö­
söket a templomba beengedjék, de az ellen igen, hogy
őket a szószékre felengedjék...!
Az általuk kiszolgáltatott és elhagyott Nemzet tovább
él és a 25 éves nemzetvédelmi iskola tanaihoz hiven ren­
dületlenül küzd szabadságáért, Istenért és Hazáért, a Nyu­
gatért.
Ernst Halperin, a ‘Neue Züricher Zeitung’ c. svájci lap
tudósítója és Magyarország régi ismerőse, barátja, ez
évnek a tavaszán néhány hetet töltött iMagyarországon,