A királyi központ lapja 3

Előbeszéd a legújabb Dobogókőhöz

Úgy tűnik, hogy tényleg igaz, az a közhely, miszerint a törté- hogy annak az éjszakának és a rákövetkező napoknak a pusztítá-
nelem ismétli önmagát, és újra s újra ugyanazokkal a gondokkal sait megsirassam. Mert az akkora volt Innenső-Magyarország-
találja magát szembe az ember(iség). Európára az elmúlt bő 500 nak azon az egész részén, hogy el nem hihetem, miszerint valaha
évben többször is ugyanonnan ugyanaz a veszély leselkedett, ellenség bőszebben dühöngött volna. Többek között az is meg-
ami most is rossz szándékúan kacsingat. Legfeljebb most egy ki- esett, amit talán még soha nem lehetett hallani, hogy a szeren-
csit más a „támadás” stratégiája, gazdasági és biztonsági zsaro- csétlen anyák a földbe ásták élő csecsemőiket, nehogy a sírásuk
lásra alapoz a jelenkor szultánja. Az aktuálpolitikára pillantva elárulja őket, s itt aztán a föld alá zárva nyomorultul megfullad-
mindenki jól érzékelheti ezt a rafinált csapdát, amibe Európa al- tak, míg az anyjuk elmenekült. Az ellenség egészen a Balatonig
kalmatlan, szinte már „elmebeteg” vezetése mosolyogva sétál haladt előre, miután felperzselte Pécs városát: úgyhogy csak a
bele, persze a „mi f.rkunkkal verve a csalánt” (bocsánat ezért, de vár és a híres-nevezetes templom maradt épen.”
nincs idő szépelegni, ki kell mondani a nyilvánvalót!) Brodarics István királyi kancellár és szerémi püspök - a fenti
Annak idején is, ahogy sajnos gyanítom, most is megint a visszaemlékezés szerzője -, Lajos király mellett harcolva élte át
kontinens közepének – vagyis a mi népünk – a határozott fellé- és – szerencséjére - túl a mohácsi tragédiát 1526. augusztus 29-
pésével kell megállítani ezt a világrontó szellemiséget, aminek én.
csak egyfajta bábja a mai Szulejmán. Akkor sem az oszmán volt Európa inváziója jelenleg is tart, mindenki tudja, látja. Mikép-
a kitalálója, csak a kivitelezője és egyik haszonélvezője a hódítá- pen lehet ennek gátat szabni, én nem tudom, ahogy azt sem,
soknak. Pont ugyanúgy, mint a 13. század mongol inváziójának hogy a politikai, tárgyalásos módszer elégséges-e? Annak idején
Európa térségében. Mindkét esetben – tessék csak visszanézni a az nem segített. Azt csak remélem, hogy mégis van megoldás,
történelemkönyveket - Magyarországig jutottak a megszállók, amiben nem fogunk túl nagy kárt szenvedni. Az is bizonyos,
az egyik alig másfél évig, a második ügyesebben már majd 150 hogy ez csak akkor fog megvalósulni, ha az ország és ezen fel-
évig táborozott itt. Olybá is tűnik, mintha nem is akartak volna buzdulva egész Európa azt tudja mondani, hogy: NEM!
tovább menni, az akkori világ közepe – Magyarország – volt a „Akiknek fülük van, halljanak…!”
cél. Ahogy a mongol, úgy az oszmán török is idejekorán valami-
féle egyezséget kötött a korabeli európai vezetéssel, élén a római ARADI LAJOS
pápákkal, német-római császárokkal, csak minket hagytak ki a főszerk.
megállapodásból. Gondoljunk csak arra, hogy új Dávid király-
ként köszöntötte a pápa Dzsingisz kánt követei útján. A korszak
tanulmányozásához ajánlanám, a már csak antikváriumokban
fellelhető, korabeli forrásokat közlő köteteket: A tatárjárás emlé-
kezete, és Mohács emlékezete címmel. Ezekben igazán izgalmas
Dobogókő
A királyi központ lapja
apró részletekre is bukkanhat az ember, egy 1240-ből származó
püspöki levélben, mely szerint pl. a mongolok zsidó betűket (is) (6. évfolyam 1-2. szám)
használnak, valamint hosszú kaftánosok tanítják őket, akik úgy Megjelenik negyedévenként Előfizetésben terjeszti a Magyar Pos-
néznek ki, mint a farizeusok és szadduceusok. Vagy a török ha- az adott hónap utolsó napján ta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ
diemlékek vizsgálatakor kiderül, hogy minden fegyveren az ősi
szimbólum, a hatágú csillag (Dávid-csillag) megjelenik. Postacím: 1900 Budapest
Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Előfizethető az ország bármely
Mohács évfordulójának időszakában most is időszerű felidéz- postáján, a hírlapot kézbesítők-
ni Brodarics István püspök szemtanúi beszámolóját: nél,valamint megrendelhető
„Mondják, hogy a Barát (Tomori Pál) az első sorokban esett el Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt
bátran küzdve. Fejét a törzséről levágták, és a következő napon 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
az ellenség táborában diadalmenetben vitték körül hosszú lán- telefon: 06 (1) 299-0032
dzsára tűzve, majd, mint mondják, utóbb a török császár sátra telefonon: 06-80/444-444
előtt állították föl. Azon a napon, mely a csatát követte, a foglyok Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje
közül ezerötszázat, nagyrészt főnemeseket, körbeállítottak és le- világháló: http://kethollos.hu
fejeztek a győzelmes sereg szeme láttára: így áldozott a török
császár az ő vérükkel isteneinek. Keveset hagytak meg a foglyok Elõfizetéssel kapcsolatos e-mail:
közül: éppen csak hogy legyen, akiktől a császár és Ibrahim basa információk: 299-0032 kiralyikozpont@kiralyikozpont.hu
kitudhassa, amire szükségük volt…
Éjjel és a csatát követő napon az ellenség a környező vidéken A lap elõfizethetõ rózsaszínû pos- ISSN 2063-0816 (nyomtatott)
gyorsan szerteözönlött, s amit előtaláltak, azt elpusztították, föl- tautalványon a Két Hollós Köny-
perzselték, halandó embernek nem kegyelmeztek, nemre, korra, vesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ A lapban megjelent cikkekért
vallásra való tekintet nélkül mindenféle iszonyatos és kegyetlen u. 3/a, 1081). felelõsséget vállalunk!
dolgot műveltek a szerencsétlen néppel. Nincs elég erőm hozzá,
 Pilis anno...
A zsámbéki templom (1930. szeptember, Esztergom és vidéke hetilap)
EINCZINGER FERENC
Országunk az építőművészet terén nem tarthatott lépést a sze-
rencsésebb fekvésű és kedvezőbb politikai s társadalmi viszonyok
között élő nyugati nemzetekkel, mert a művészet ezen ága zavar-
talan állami életet, tartós nyugodt nemzeti fejlődést és kellő anyagi
jólétet kivan. Bár a magyarság az alkotmányos királyság ölében,
biztos tudattal lépett a nyugati fejlődés terére és már az Árpádok
korában is számos jelét adta az építőművészet haladott kultúrája
befogadására, bizonyság reá a székesfehérvári, pécsi, esztergomi
és több más hasonló fényű lapos mennyezetű bazilikáink, de hogy
nekünk a sok szép műemlékből igen kevés, majdnem semmi sem
maradt meg, míg Európa népei még a messze korból is tudnak va-
lamit felmutatni, ez szerencsétlenségünk, de nem szégyenünk.
Hogy aztán a mi kevés műemlékünk a tatár, török, osztrák és bel-
viszályok dúlása után megmaradt és hogy azt a keveset sem tudtuk
megőrizni és fenntartani, az már jórészt megközelíti a szégyen fo-
galmát. Ilyen élénken kiáltó példa erre a közeli zsámbéki templom
mai elhagyatott állapota.
Csepegős őszeleji, esős vasárnapon a piliscsabai vasúti állo-
másról autóbuszon érkezve, már messziről szembetűnik a magas
dombtetőn álló, időmarta megviseltségében is a fenséges temp-
lomrom. Az esős, borús égbe stílusosan rajzolódnak bele az elmú-
lás gondolatát ébresztő romok markáns vonalai. Keresztül vágva a
falun, a házakkal borított domb lejtőjén, deszkapalánkkal bekerí-
tett térségen bontakozik ki a maga valójában a sokszázados emlék.
A zsámbéki templom kiváló építőművészeti jelentősége abban áll,
hogy itt a csúcsíves ízlés elvei minden más átmeneti korú templo-
munknál határozottabban és amellett tiszta román-stíl elemekkel
művészi összhangban egyesülve érvényesülnek.
Zsámbék egykori, Keresztelő Szent Jánosról nevezett prépost-
ságát II. Smaragd comes, testvérével, Egyeddel alapította. Sma-
ragd az 1205-1206. évben országbíró volt s 1222. év körül halt
meg.
A templom még romjaiban a legszebb középkori emlék az or-
szágban s külföldön is ritkítja párját. A háromhajós, bazilikás el-
rendezésű, átmeneti stílű templom nyugati románhomlokzatán
kettő, alján a mellékhajók felé nyílt toronnyal, kelet felé három
egymáshoz simuló, kétfelől félköríves, a közepén sokszögű ap-
szissal, csúcsíves belső homlokzatával, faragott kövekből oltatlan
mészbe falazva épült s nemes arányaival, nemes tagoltságával,
fennmaradt déli pillérsorának gazdagon faragott fejezeteivel, kő-
ből épült süvegtornyával valamikor a jáki templom méltó párja
volt.
A három hajó belső köröndjét a nyolcszög öt oldala zárja be, a
mellékhajók köröndjei félkörben záródtak. A hajókat elválasztó
oszlopokból karcsú csúcsívek nyúltak a magasba s ezek tartották a
templom terméskő-fedelét. Egy ilyen ív teljes épségében (vas-
pánttal megerősítve) ma is fennáll. Kiválóan szép alkotás a főhajó
egyetlen épen maradt, madarakat ábrázoló oszlopfeje is. A III.
század első harmadában épült a Nyakas fennsík szélére és ország-
híres pompával, a pápa követe jelenlétében 1235-ben, II. Endre ki-
rályunk elhalálozási évében szentelték fel.
A déli falában fellelhető mesterjegy szerint valószínűleg Villard
de Honnecourié, a kassai székes egyház mestere építette. A temp-
lom még így romjaiban is feltűnően hasonlít a párisi Notre Dame
hoz, csak méreteit tekintve, mintha húga lenne.
Zsámbék, a csöndes svábfalu, hajdan az ország egyik jelentős
helye volt. Kezdetben a francia származású Ayuard nemzetiség,
majd a székesfehérvári Smaragd prépost birtoka volt, gyönyörű
várával együtt, melynek helyén ma a kolostor áll. 1475-ben Sixtus
pápa a pálos-rendnek ajándékozta az egész községgel együtt,
1490-ben Corvin Jánosé, 1542-ben pedig a töröké (basa székhely
lett) és elpusztult a templom belső berendezése, s a török harcok
alatt golyó verte át falait. Török idők után egykori vára is elpusz-
tult és helyén a gróf Zichy-féle kastély áll. Török idők maradvá-
nya a község érdekes közkútja is.
Buda elfoglalása után indult pusztulásnak a már akkor három-
száz éves templom és lefolyt négyszáz év óta érdekében csak any-
nyi történt, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága 1891-ben
Möller tanár vezetése mellett, a leomlott törmelékeket eltakaríttat-
ta, a veszélyeztetett részeket nyerstégla-falazással biztosította ós a
templom környezetét deszka-kerítéssel látta el. Valószínű, hogy az
élelmes lakosság is segített már korábban az omladékok eltakarí-
tásában s hihetőleg több szomszédos ház falában találna a kutató
templomköveket. Ma az eldugott és forgalomból kieső Zsámbék
egyetlen látnivalója (belépődíj 30 fillér) és a lakói is alig tudják
már, hogy e helyet hajdan királyok taposták.
Egyik forrásomban azt olvasom, hogy III. Béla király neje, an-
tiochiai (?) Anna királyné is meglátogatta a templomot, ami erős
tévedés, mert III. Béla 1172-1196. években uralkodott és első neje
Manuel császár rokona, antiochiai Anna hercegnő, már 1184-ben
halott volt. Béla második nejét, Fülöp Ágost francia király nővé-
rét, Margitot, pedig 1186-ban vette nőül és így mindkét asszony
idejében a templom még nem állt.
De még ma áll és ékes nyelven tolmácsolja a magyarság hajda-
ni nagyságát.
 A királyi központ lapja 5

A Szent Lőrincről elnevezett

budamelléki pálos kolostor
Tanulmányok Budapest Múltjából 3. kötet (1934.)
Károly király kedvelt embere, de nem pozsonyi, hanem mosoni
GARÁDY SÁNDOR
ispán (comes Mosoniensis) volt. Salamon Ferenc szerint (5) már
Az első, Remete szent Pálról elnevezett remetetestvérek rend- 1318-ban Budavár rectora s úgy látszik, megszakítás nélkül az is
je (1) vagy röviden pálos szerzetesek az egyedüli Magyarorszá- marad élte végéig 1337-ig, amikor Miklós fia is örökli e tisztsé-
gon keletkezett szerzetesrend. Keletkezésének időpontja a 13. get.
század közepe. Mint Óvár (a mai Magyar-Óvár) várnagya szerepel egy 1324-
A rendnek egyik legnagyobb, legszebb kolostora a Buda mel- i és 1335-i okiratban (6) és mint mosoni ispán (comes) a szeren-
lett épült, Szent Lőrincről elnevezett kolostor volt. Ez egyúttal a csétlen Zách nemzetség ellen 1330-ban kiadott ítéletlevélben,
rend főkolostorává vált, hol a prior generális székelt és a nagy- (7) továbbá a fentebb már említett 1335-i okiratban. Az előbbi
káptalan tartotta üléseit, amikor is a rend képviselői egész Euró- azért is érdekes, mert utánaTreutul Miklós van fölsorolva, mint
pából összegyülekeztek. pozsonyi ispán, tehát kétségtelen, hogy legalább is 1330-ban
A prior generális mindig magyar volt és Magyarországon lé- más töltötte be e tisztséget.
vén a rend székhelye, nem ok nélkül nevezték magyar szerzetes- Valószínűnek látszik, hogy azt a területet, amelyen a kolostor
rendnek. Tragikus magyar sors, hogy 1786-ban történt feloszla- és templom épült, szintén Hench comes adta, bár erre semmi
tásuk óta éppen ez a törzsökös magyar szerzetesrend, amelynek adat nincsen. Ugyancsak valószínű, hogy a Hajós Ferenc-féle –
szegény, majd mindig elhanyagolt magyar nyelvünk annyit kö- 1779-ből való – térképen »Praedium szent Pál» néven megjelölt
szönhet, egészen mostanáig kimaradt a szintén föloszlatott, de terület, amely a Hárshegyet beleértve attól délkelet, vagyis a mai
később újból betelepített rendek közül. Bizonyos örvendetes Ferenchalom felé húzódott, azonos lehet a Hench adományozta
időszerűséget ad e soroknak az a körülmény, hogy kerek másfél- birtokkal. A Hárshegynek akkoriban Nándorhegy volt a neve. (8)
százados távollét után most nemrég újból megtelepedett a rend Annak oka, hogy e fontos adománylevél megemlítését a pör
Magyarországon és éppen annak fővárosában, Budapesten. Kár, folyamán mellőzték, csupán az lehetett, hogy ez az okirat az
hogy nem a régi helyén vagy annak közelében. idők viharaiban elpusztult s így nem volt módjukban azt bemu-
Pedig ennek a régi helynek elvesztését a rend is fájlalhatta, hi- tatni. Bár, ha Bonfiniusra hivatkoztak, éppúgy, sőt még több jog-
szen főkolostora volt. Jele ennek, hogy ha nem is Budának a tö- gal hivatkozhattak volna Gyöngyösire is.
röktől történt visszafoglalása után azonnal, de később 1746.
szeptember 15-én Fehér Pál akkori magyar provinciális a kolos-
tor és templom helyéért port indított Buda sz. kir. főváros el-
len.(2)
A pör a hétszemélyes Tábla 1752 szeptember hó 25’-én kelt
ítéletével nyert befejezést. Az ítéletet Galántai Fekete György
kir. személynök, az akkori idők nevezetes, nagy szerepet játszó
egyénisége és bácskai Báchkay József ítélőmester (Magister
Protonotarius) írta alá. A pálosok pörvesztesek lettek. Elvesztet-
ték a pört az indokolás szerint azért, mert nem sikerült elegendő-
képen bizonyítani birtokjogukat.
Sajátságos, hogy igényjoguk bizonyítására fölsorolták a leg-
különfélébb adatokat és okmányokat. így a többi között, hogy
Zsigmond király 1391-ben a budai polgárok adójából (collecta)
évi 300 arany forintot utalt ki számukra, hogy évente a kolostor-
ban a szokásos nagy káptalant megtarthassák. Sőt még Bonfini-
usra is hivatkoztak.(3)
Ellenben nem emlékeztek meg Hench fia János ispán erdőből
és szántókból álló birtokadományáról. Erről Gyöngyösi Gergely
pálos szerzetes (szül. 1472 megh. 1532 után) a rend történetét fe-
lölelő munkájában (4) megemlíti, hogy Hench János ispán ezt a
kolostor körül fekvő birtokot 1335-ben adományozta és ezt az
adománylevelet Miklós prior generális 1353-ban megerősítette.
Gyöngyösinek tehát látnia kellett az oklevelet.
Némi tévedése Gyöngyösinek, hogy Hench fiát Jánost pozso-
nyi ispánnak mondja. Mindenesetre korának tekintélyes férfia, I. A pálos kolostor és templom romjainak környéke 1768-ban
6 Dobogókő
Nem szándékom itt a kolostor részletes történetét ismertetni.
Foglalkoztak evvel már többen : Eggerert és Bengert nem is em-
lítve, magyarul Knauz Nándor és legutóbb Zákonyi Mihály.(9)
Itt csak néhány, részben még sehol sem közölt, egyszerűségé-
ben is kedves eseményről kívánok megemlékezni, s a kolostor
építésének történetére jellemző adatokat sorolom föl úgy, amint
azokat a rend annaleseiben Gyöngyösi Gergely páter megírta,
(10) Hiszen tulajdonképp ő a rend történetének fő- és hiteles for-
rása.
A kolostort Lőrinc, a rend első generálisa alapította és építtet-
te 1300-1304 között. Károly Róbert király nagy pártfogójuk
volt. A kolostor építését Hench fia János ispán és Velencei Pál
(Paulus Venetus) budai polgár bőkezű adományaikkal segítették
elő. Hench fia János ispán birtokadományáról már föntebb meg-
emlékeztünk.
Nagy Lajos király megszerezte a kolostor számára Remete
szent Pál testét s azt ott 1381. november 14-én nagy ünnepélyes-
séggel el is helyezték. Ennek érdekes előzménye volt. Nagy La-
jos ugyanis az akkor alapított mária-nosztrai kolostorban az
egész konvent előtt megígérte, hogy ha a Mindenható segedel-
mével a velenceiek fölött győzni fog, megszerzi és nekik adja
Remete szent Pál testét. Erre Lukács testvér, a rend tiszteletre-
méltó tagja, a jövőbe látva megjósolá: »Ó Fejedelem! Legszilár-
dabb a hitem az Urban, hogy a fogadalmad kétségkívül teljesül
és az ajándékot diadallal hozod haza.« (11)
1418-ban Péter testvér lőn a rend prior generálisa, kiváló fér-
fiú és bölcs tagja a rendnek. Róla írja Gyöngyösi (12): »hogy
szerető szívét mindenkivel, de különösen a noviciusokkal osz-
totta meg. Nemtetszését fejezte ki, ha a kishitűek elkeseredtek és
ezért buzdító beszédeiben a noviciusok vezetőit (directores) arra
intette, hogy ne szigorral, fenyegetéssel, vagy ütlegekkel fegyel-
mezzék és keserítsék őket. Ha valaki – úgymond – a kertjében
fákat ültet és azokat minden oldalról körülzárja, hogy ágaik
semmiképpen sem képesek terjeszkedni, ily módon összekuszált
és hasznavehetetlen fákat fog nevelni. Így a szerzet, kertjébe ül-
tetett ifjak is, ha semmiképp sem képesek szabadsághoz jutni,
sem nem növekednek, sem nem gyümölcsöznek.«
Nagy szó volt ez akkoriban, különösen szerzetesrendnél. Hu-
nyadi Mátyás király is igen kedvelte a rendet és főleg ezt a ko-
lostort. Jóakaratának tanúsága, hogy 1466-ban június 13-án pal-
losjogot adott a kolostornak. Vadászkastélya és vadaskertje nem
volt messze innen, jóformán a szomszédságban. Sokszor meg is
látogatta őket és örömest időzött körükben.
Különösen Gergely pátert kedvelte, aki 1472 óta a rend gene-
rálisa volt. Vele szeretett társalogni. Gergely páterről beszéli
Gyöngyösi (13) a következőket: »Az a jó emlékezetű férfiú az-
előtt esztergomi kanonok volt. Termetre ugyan kicsiny, az okta-
tásban azonban nagy, mert az összes tudományokban, úgymint a
szabad és természettudományokban, erkölcstanban, kánonokban
és a teológiában egyaránt jártas.«
Gergely páter idejében volt a kolostorban két újonc fráter
(fratres novelli), akik tiltott napokon titkon és rejtve húst szoktak
enni. Megtudván ezt a tiszteletreméltó férfiú, gondolkodott, mi
módon vehetné elejét rossz szokásuknak. Őrködött ezért fölöt-
tük, és íme, egy napon ugyanez a kettő egy cellában jóféle kap-
pansülttel maga előtt, a rend szabályai ellenére falatozott. Akkor
meglepvén őket, tréfásan monda nekik: »Isten irgalmazzon nek-
tek, hogy engem nem hívtatok meg.« (14) Azok szégyelletükben
felelni sem tudván, maga leült melléjük és velük eddegélt. Azon-
túl óvakodtak attól, hogy rossz szokásukat megismételjék.
Két ifjú és bájos pesti özvegy fölment egyszer hozzá és egy-
ügyűségükben a zárdába való fölvételüket kérték, azt hívén,
hogy amint a ferenceseknek és domonkosoknak vannak szolgáló
lányaik (a beginákat értvén alattuk), a remete barátok is tartanak
ilyeneket. Kiknek is szelíd arckifejezéssel monda: »Kedves lyá-
nyaim! Nálunk nincsenek üres cellák a számotokra«. Hallván
ezeket a szavakat bizonyos fiatal barát, monda: »Ó Atyám, az
enyémmel szomszédos cellában senki sem lakik«. Erre a bölcs
páter ezt figyelmen kívül hagyva, monda a nőknek, hogy náluk
ez tilos. Utóbb a következő módon igyekezett megjavítani ez if-
júnak az erkölcseit: Egy napon bizonyos nemes asszony lányai-
val eljött szent Atyánk ereklyéit meglátogatni. Ekkor Gergely
atya ennek a fiatal fráternek a társaságában eléjök ment és köte-
les nyájasságot tanúsítva velük szemben, elbúcsúzott tőlük.
Majd a tisztelendő Atya az előbb említett ifjúnak monda: »Egyi-
ke a leányoknak, aki nagyobbik, valóban bájos, csak kár, hogy
nagy hibája van: félszemű.« A fiatal fráter pajkosságát nyilvánít-
va monda: »Tisztelendő Atyám! Bocsásson meg, de én alaposan
megnéztem s láttam mind a két ragyogó és tüzes szemét.« Mire a
bölcs férfiú a tévelygő frátert a kellő korholással megjavította.
Egyszer Mátyás király lakománál ült s azon vitatkozott a tár-
saságában lévő urakkal, melyik szerzetesrend a legkiválóbb.
Mátyás király a pálos szerzeteseket helyezte első sorba. Bizonyí-
tékul három szolgát kiküldött, hogy nézzenek széjjel a városban,
hogy a kolostoroknál mi történik? Kettő visszajővén hitökre állí-
tották, hogy a budai kolostorok mind zárvák és semmiféle hang
sem hallik belőlük. A harmadik a Szent Pál-kolostorból érkez-
vén, vissza monda: »Hogy a remete barátok sorjában állottak
szenteltvízhintésre és nem tudta kivárni a végét.« Lám - monda a
király - igazabb az én véleményem, mint a tiétek!
Egy alkalommal az ebédnél lepte meg a király a barátokat és
kopogtatván az ajtón, bebocsátást kért. Az ajtónálló azonban az
ajtót kinyitván és a királyt meglátván azt újból becsapta és Ger-
gely atyának, aki akkor vikárius volt, bejelentette. Ez fölugorván
a szolgát korholva a király elé sietett és bocsánatot kért. A király
megindultan monda a körülötte álló főuraknak: »Bár ti is ilyen
és ennyi engedelmességgel és hűséggel viseltetnétek irányom-
ban!«
Egy másik alkalommal Mátyás király majdnem egyedül késő
este látogatta meg a kolostort. A király a magas kóruson virraszt-
va, látni akarta a barátok ostorozását. A vikárius meztelen hátu-
kon végig korbácsolta az egész konventet. A király nem tartotta
igazságosnak, hogy a vikárius elkerüli az ostorozást. De miután
végzett, átadta a korbácsot egy másiknak és türelemmel fogadta
a csapásokat, A király könnyekkel szemében monda: »Ó! Leg-
szentebb férfiak, Jézus igaz katonái, akikben nincsen álnokság,
hanem az élet szentsége.« (15)
Gyöngyösi idejében élt a kolostorban egy Budai Kovács Már-
ton nevű barát. (16) Egész életében a kolostor vincellérje maradt
és ott is temették el. Róla meséli el a következő kedves történet-
két: ,,Valóban bámulatra méltó volt az önmegtartóztatásban.
Egyszer Budára lementemben a Perezzkúth szőlőben, amelyet ő
maga mívelt, egy fürt szőlőt kértem tőle. Örömest adott és mia-
latt azt megettem, monda: »Ó! Prédikátor Atyám! Őszintén
mondom, hogy attól az időtől kezdve, mióta én mívelem ezt a
szőlőt, a délebéd idején kívül soha még a legkisebb szőlőszemet
 A királyi központ lapja
sem ettem. (17) Aminek hallatára annyira megjavultam és újjáé-
pültem, hogy soha többé az engedélyezett időn kívül nem ettem
semmit, kivéve, ha beteg vagy úton voltam vagy más észszerű
ok arra nem kényszerített.«”
A kolostor és templom építkezésére nézve a következő
főbb adataink vannak.
Egy 1403-i oklevél megemlékezik a Szent Kereszt tiszteletére
emelt oltárról, amely az új egyház főoltárának jobboldalán volt.
Mint Gyöngyösi írja, 1486-ban épült védnökük, Szent Pál kápol-
nája a szent sírjával. Ebben az évben az ablakokig készült el és
1492 körül Tar Albert ispán, budai várnagy és a kunok ispánja
csodálatos művekkel ékesítve befejeztette. (18) A rendbe való
belépése alkalmával összes vagyonát a rendnek adta. (19) Reme-
te szent Pál ereklyéi számára Dénes pálos szerzetes, jeles szob-
rász, faragott vörös márvány koporsót. Ezen a koporsón a szent
életéből vett tizenkét jelenet volt kifaragva.
Erre a koporsóra mondotta a szultánnak Hunyadi Mátyáshoz
küldött követe, amidőn megtekintette: »Valóban a nagy Isten és
nem ember tanítá a művészt.«
Szent Pál kápolnája a templom északi oldalán feküdt. A déli
oldalon levő kápolnát Budai Kovács Márton szőlőmíves, későb-
bi pálos szerzetes költségén 1488-ban fejezték be. (20)
Volt a kolostornak csatornája és fürdőháza is, Kamanczi János
prior kiváló építőmester művei. (21-22)
Nagy építkezések folytak a 16. században. Az 1512-ben gene-
rálissá választott Gergely atya idejében épült az új szentély a
sekrestyével és a gyűlésteremmel.
A Szent Lőrincről elnevezett egyház alaprajza
A szentélyben a főoltárt, a mellette lévő üléseket és a padlót
gránittal gyönyörködtetően váltakozó márvány borította. Volt a
szentélyben díszesen faragott kórus és orgona is. A szentély,
amelyet Vince pálos szerzetes mesterművének tartanak, öt év
alatt készült el Oszwald és Lukács zágrábi püspök, Horváth Pál
nándorfejérvári polgár, Gergely ó-budai kanonok, János erdélyi
vajda és mások adományaiból. (23)
A Szent Kereszt tiszteletére rendelt oltár előtt volt eltemetve
Kővári Miklós és Pál. Ez az oltár alighanem a templom déli ol-
dalán épült oldalkápolnában volt elhelyezve, míg az északiban,
amely a templommal tulajdonkép nem volt egybeépítve, Remete
7
szent Pál koporsóján kívül Szent István királyunk tiszteletére
rendelt oltár állott. E kápolnába a bejárás egy folyosóról nyílott,
amely nyilván a kolostorral volt kapcsolatban.
Maga a templom - legalább is Henszlmann rajza szerint (24) –
három hajós. Belső hossza a szentéllyel együtt mintegy 26 öl =
49 méter, belső szélessége mintegy 7,5 öl = 14 méter. Ötszögle-
tes tornya a szentély északi oldalán, a sekrestyén túl, külön ál-
lott.
Zákonyi említett munkájában három kápolnát említ.(25) Ez
azonban nyilván tévedés, mert Henszlmann rajzán csak két ol-
dalkápolna látható, Èrdy is csak ezekről szól. Ezek közül az
északi, amint azt már említetttik, nem a templomból, hanem a
kolostor egyik folyosójáról nyílott. Ez a rajzból is látható.
A templomban vagy a körül voltak eltemetve a többi között
Lőrinc generális, a monostor megalapítója, boldog Báthory
László pálos testvér, a biblia magyarra fordítója. Bornemissza
János budai várnagy feleségével, Chapi Ilonával, a már előbb
említett Kővári Miklós és Pál, Budai Kovács Márton (Martinus
Faber de Buda), boldog Albert (Tar Albert, akiről is már előbb
szólottunk), Balázs fráter, kinek a teste sok évig nem porlott el
és Bambergi Melmeister Henrik. Ez utóbbit azért említem föl,
mert sírköve most is megvan a Nemzeti Múzeum kőtárában. So-
káig a Szép Juhászné-vendéglő falába volt befalazva.
A mohácsi vész a kolostorra is végzetes lőn. A szerzetesek,
akiknek száma Bonfini szerint 300—500 volt, jórészt elmene-
kültek s magukkal vitték Remete szent Pál testét s a kolostor kin-
cseit is. Azonban huszonöt szerzetes ott maradt s a Buda várát
elfoglaló törökök egy csapata ezeket fölkoncolta, a kolostort és
templomot pedig, kincsek után kutatván, földúlta, fölégette, a
márványkoporsót is összetörte.
A kolostor azonban nem pusztulhatott el teljesen, mert Imre
generális 1541-ben innen Szent Lőrincről kelt oklevelében tilta-
kozik az elefánti perjel egy birtokcseréje ellen. Tehát ekkor leg-
alább részben lakhatónak kellett lennie. Nem is valószínű, hogy
ilyen terjedelmes épületet, amilyennek a kolostornak lennie kel-
lett, egy rablócsapat teljesen el tudjon pusztítani.
A legtöbbet a templom szenvedhetett. Gyöngyösi, helyeseb-
ben folytatójának erre vonatkozó följegyzései különben is ellent-
mondók. (26)
A megmaradt romok teljes elpusztítása azonban nem a törö-
kök műve, hanem elődeink munkája. Buda várának visszafogla-
lása után mostanig, félretéve minden kegyeletet, tiszteletet és
műérzéket a múlt remekbe faragott maradványai iránt, teljesen
lerombolták és széjjelhordták.
Még 1756-ban gr. Csáky Miklós esztergomi érsek rendeletére
gr. Batthyány József a romokat megtekintvén, ezekről a többi
között így ír: (27)
» . . . találtuk nagyszerű romoknak majd a földdel egyenlő,
majd a földből kiemelkedő részeit, szögleteiken faragott és csi-
szolt vörös kövekkel, melyek kelet felé egyenes vonalban terjed-
vén, a templom hajóját jelölik; más falakat, melyek elég tágas
négyszögletű tért zárnak be, melynek északi részén hosszúkás
cella alakú négyszögletű helyiségek látszanak: ezektől nyugatra
vastag falak romjai, négyszöget képezők, úgy látszik, valamely
torony maradványai; a tágas négyszög közepén kör alakú, elég
mély és frissvizű kút, egy másik, régente közhasználatnak szol-
gáló dél felé esik, több más épületrommal.«
Tehát 1756-ban még a romok tekintélyes része a föld felszíne
8 Dobogókő
fölött látható volt.
Az Országos Levéltárban lévő egyik térképen (28), amelyet
Ecker Xavér 1773-ban készített, továbbá körülbelül ugyanebből
az időből, talán valamivel előbb Coroni Sámuel kamarai mérnök
rajzolta térképen (29) a romok – az utóbbin az egyik kút is – lát-
hatók.
Az első pusztításokon kívül, amelyek a romokat nyilván Bu-
davára visszafoglalása után érték, újabb nagyobb pusztulás a 18.
század végén és a 19. elején érte, amidőn a Szép Juhásznéhoz
címzett vendéglőt, majd a ferenchalmi templomot építették. Ez
utóbbi legalább kegyeletes célt szolgált s a kolostor néhány fara-
gott darabját Kalmárffy Ignác, a ferenchalmi kápolna építtetője a
templom falába befalazva megmentette. Ezek ma is láthatók.
Ugyancsak be van falazva egy darabkája a kápolna közelében le-
vő volt vendéglőépület falába is.
Mennyi van azonban a falakba elrejtve, mint egyszerű falazó-
kő, vagy került mint zúzott kő az országút testébe, arról jobb
nem beszélni. Schams már egyes mindinkább eltűnő alapfalak-
ról emlékezik meg.(30)
»J« (hihetőleg Jankovich Miklós) így ír róla 1827-ben (31)
»Vizsgáltam figyelemmel, noha még gyermeklétemben [tehát a
18. század nyolcvanas éveiben] Budai határban Szent Pál hegye
alatt volt Magyar Eskuriálnak Károly és Nagy Lajos királyoktól
helyeztetett klastromnak – akkoron még emberi magasságig
fennálló omladékait, tsudáltam kőfaragó Fráter Vince mestersé-
ges míveit, még megszámlálhattam ezen valaha igen kies temp-
lomnak hat és hat, két rendben földből félig kiemelkedő oszlopa-
it, hét oltároknak épen maradt asztalait, láttam veres, fekete, fe-
hér, kék márvány sírköveket – mind Góthus, mind Római betűk-
kel jegyzett írásokat olvastam, különbféle czímereknek ékes ki-
faragását tsudáltam, de mindezeknek már a múlt ősszel annyira
ment pusztítások s enyészetek, hogy a kies templomnak helyére
sem akadhattam.«
Tehát 1827-ben a templom alapfalai az omladék és törmelék
alatt már eltűntek. Nagyobb ásatást végzett itt 1847-ben Bugát
Pál orvos Henszlmann Imre Európa-szerte ismert régészünk tár-
saságában. Ugyanis az ő tulajdona volt akkoriban a mai Budake-
szi-út 89. és 93. sz. 10897 és 10899 hrsz. telek.(32) Az közvetle-
nül szomszédos a Szép Juhászné-vendéglő telkével, csak a
Schüller-út választja el őket egymástól. Erről írt egy cikket,
amint följebb már megemlítettük, Érdy János, és közölte a temp-
lomnak Henszlmann készítette alaprajzát. A rajzot mellékelten
bemutatjuk.
A rajzból azonban nem tűnik ki, miképen feküdt a templom.
Amint azt a telekkönyvi hivatalban és a Székesfővárosi Levéltár-
ban végzett kutatásaim igazolják, annyi mindenesetre bizonyos,
hogy a templom maradványai nem a Szép Juhászné-vendéglő-
höz tartozó területen, hanem a fent említett, vele szomszédos
10.897 vagy 10.899 hrsz. volt Bugát-féle telken találhatók meg.
Bugát, amint azt Palugyay említi, (33) nem végzett teljes
munkát, mert abbahagyta az ásatásokat. Ezt bizonyítja Henszl-
mann rajza is, amely csak a templomra vonatkozik s egy kolos-
tori folyosóra. Rupp már egynéhány faragott kövön és a kúton
kívül egyebet nem látott. (34)
Divald Kornél így ír róla: (35) »A budai szt. Lőrincz-kolostor-
ból kő sem maradt kövön, úgyhogy helyét pontosan meg sem le-
het határozni.«
Az Érdy által leírt márványtöredékről, amely kétségtelenül
szent Pál koporsójának maradványa, azt írja, hogy nyoma ve-
szett. (36)
Zákonyi Mihály már említett munkájában (37) ezt írja a temp-
lomról és kolostorról: »Most már természetesen eltűntek ezek a
nyomok is. Csak pár elszórt kődarab és a kolostor kútja mutatja
az egykori fényes kolostor helyét.«
Az Országos Levéltárban talált térképek fölkeltették érdeklő-
A Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostor mai környezetrajza
désemet s kimenve a helyszínére, a mai Szép Juhászné-vendéglő
(Budakeszi-út 95. sz.) és a vele szomszédos 89. és 93. sz. villa
telkét bejártam. Kutatásaim eredménye, hogy a Szép Juhászné
vendéglő kertjében a bokrok, fák között a mellékelt rajzon látha-
tó rommaradványokat találtam. A fal magassága A-nál 0,60 m,
B-nél 0,50 m. C-nél 1.00 m és D-nél 1.60 m (embermagasságú).
Ugyancsak a Szép Juhászné területén van az egyik kút. Na-
gyon mély. Azon fölül több helyen, így különösen a Schüller-út
felőli kerítés mellett láthatók kibukkanó falmaradványok, külö-
nösen a fák tövében és gyökerei között.
A kolostor épülete lehetett az, amely a Szép Juhászné-vendég-
lő területére átnyúlott.
Hasonlókép falmaradványok láthatók a Budakeszi-út 89. és
93. sz. telken is.
Ez utóbbin a „T”-vel jelölt emeletes épület is régi falakon
nyugszik, sőt keleti, kívül félköralakú fala alighanem a réginek
része. Belül a fal szögletes, egy hatszögnek a fele. Alighanem a
Henszlmann féle alaprajzon 6-tal jelölt torony vagy esetleg a 4-
gyel jelölt kápolna (Remete szent Pál kápolnája) részletével azo-
nos. Ezt persze csak az épület körül végzendő kutató ásatás
döntheti el teljesen. Ha ez a föltevés helyes, akkor a templomnak
a »T«-vel jelölt épület és a Budakeszi-út közé kell esnie. E tel-
ken azonkívül egy régi kút is van és végül elszórtan több faragott
kődarab is hevert. Ezek ma már a székesfővárosnak a Halászbás-
tyán levő Múzeumában vannak.
A ház felügyelője említette, hogy nemrégen temették be egy
alagút (valószínűleg a csatorna) bejáratát, amelyen elég messzire
be lehetett menni. Mindezekből látható, hogy azok, akik eddig a
Szent Lőrincről nevezett pálos kolostorról azt állították, hogy
maradványai teljesen eltűntek, túloztak. Végül megemlítendő-
nek vélem, hogy Szent Pál kőkoporsójának márványtöredéke ma
is látható a Nemzeti Múzeum régiségtárában. Fényképét közöl-
 A királyi központ lapja
Remete Szent Pál koporsójának töredéke
jük. Azt a jelenetet ábrázolja, midőn Remete szent Pál lelkét az
angyalok a mennybe viszik.
Érdemes és szükséges tehát, hogy ásatások útján kiderítsük,
mennyi maradt még meg e híres, gyönyörű templom és kolostor
maradványaiból.
Jegyzetek:
1) Fratres heremitae ordinis Sancti Pauli primi eremitae.
2) A pörben hozott ítélet egy eredeti példánya a Fővárosi levéltárban fekszik.
Gárdonyi Albert főlevéltámok úr volt oly szíves rendelkezésemre bocsátani,
amiért is fogadja ehelyütt hálás köszönetemet.
A címe : Pro Parte et ad Instantiam Liberae Regiae Metropolitanaeque Civita-
tis Nostrae Budensis De et Super ab intus denotati Processus Judiciary Serie Ext-
radatae Litterae Absolutionales, Sententionales, Testimoniales.
A határozati rész emigyen szól: Deliberatum est Respectu ruderum Bcclesiae
et Monastery Prohibita non stante, Parte verő A[ctrice] intuitu Juris Possessio-
nary muneri Suo Actorali non satisfaciente, Partem I[n causam attractam] absol-
vi. Super cujus modo praeinserto Partes inter praeattactas moti, ac conclusi Pro-
cessus Judiciary Serie hasce nostras sub authentico Judicial! Sigillo nostro . ..
extradandas esse duximus et concedendas litteras testimoniales.
3) Quod tametsi vel ipsa voce Populi (quae Dei esse soleret) ac repraesentati-
one Ruderum supra Iviberam et Regiam Civitatem Budensem inque Processu Pi-
lisiensi consequenter Inclyto Comitatu Pestiensi ad 3-tium, ut ajit Bonfinius de-
cade secunda libro decimo Pagina 274. columna 5-a, Lapidem seu tria Millia
Passuum conspicibilium perhibentibus Testimonium evidens ac certum esset
quod fuerimus Fily et inhabit atores adeoque proprietary hujus olim Hungáriáé
Regno a Solita Patris Nostri Generalis Residentia etc. (Idézet az ítéletből.)
4) Authore F. Gregorio Gyöngyesino O. S. P. P, E. Prioré Generali. Vita frat-
rum ord. S. Pauli Kremitarum. Ms. Egyetemi könyvtár, p. 34. Cap. 18 Anno
1301. Dictus generalis (t. i. Fráter Laurencius) cepit construere Monasterium
sancti Laurency martiris ad honorem dei et sancti sui nominis. Quod quidem
postea Rex Carolus et Joannes Comes de Owar ac Paulus Venetus civis Budensis
ampliavervmt. Item successu temporum videlicet Anno 1335 Johannes Comes
posoniensis filius Comitis Hench donavit silvam in Circuitu Monastery existen-
tem : et metis distinxit.
Tandem vero fr. Nicolaus prior generalis Anno 1353. per dominum Regem Lo-
dovicum confirmari fecit, p. 48. Cap. 28. Fr. Nicolaus prior de sancta cruce elec-
tus est in Generalem Anno 1353. Iste prout habetur in quibusdam litteris regis
Ludovici Apud Sanctum Laurencium supra Budám, fecit transsumi litteras super
donacionem silvaeetterrarum arabilium in circuitu monastery sancti Laurency,
factas per comitem Johannem filium Comitis Hencz, time Castellani de Owar,
ecclesiae eidem.
5) Salamon F., Budapest története I I . 323. 1. «) a) Fejér, C. D. VIII. 2.519.1.
9
1324.1. Károly király Simontornyát adja János comesnek » . . . Magister Johan-
nes filius Hench, rector castri seu civitatis növi montis Pestiensis et castellanus
de Owar . . .«
6) U.o. VIII.4.147.1.1335.János comes tanúbizonysága a jenéi rév elfoglalói-
ról. »Nos Comes Johannes, filius Comitis Hench, Comitatus Mosoniensis et Cas-
tellanus de Owar significamus.«
7) U. o. VIII. 3. 422.1. 1330. ítélet a Zách-nemzetség ellen. » . . . Joanne rec-
tore castri növi montis Pesthiensis Comité Musiniensi, Dionysio Magistro Dapi-
feronmi Domini Regis, Nicoiao dicti Treutul Comité Posoniensi, Nicoiao filio
Stephano, Comité Zaladiensi, Laczk comité Siculorum.«
8) Országos Levéltár, 803. sz. kamarai térkép. lydmég: Garády S., Mátyás ki-
rály budai vadaskertje. História 1931. évf. 1-2. sz. 50.1. Egy budai polgár fel-
jegyzései. V. o. 3-4. sz. 121. 1. Sajnos, a térkép nem tájékoztat a »Praedium szt.
Pál« pontos határairól és kiterjedéséről sem.
9) Knauz N., A szent Lőrinczről nevezett Buda melletti pálos zárda. Magyar
Sión I I I . 1865. 585-599. 1 I Zákonyi M. hasonló tárgyú tanulmánya a Századok
1911. évfolyamában és különnyomatban is megjelent.
10) alatt.
11) Gyongyosi i. m. Cap. 35. . . . Quod si Omnipotens Dens meritis beati Pauli
tritmaphare posse super Venetos donaret, Ex tunc corpus eiusdem sancti Eisdem do-
naret. Quo audito quidam venerabilis et sanctus vir, fráter I^ucas, fertur prophetice
respondisse: O princeps, inqtiit, Invictissime, confido in domino, Quia Votum tunc si-
ne dubio consequeris et donum quod optasti Cum tripudio reportabis.«
12) I. m. Cap. 42. p. 71. » . . . Maternum cor ad omnes et maxime ad novicios
gerebat. Displicebatque ei, dum pusilli exacerbabantur et ideo in suis exhortatio-
nibus Commonebat directores eorum., ne ipsos terroribus, minis, vei verberibus
coarctent et exaspèrent. Sicut (inquit) si quis in suo horto arbores plantat et mox
illas ex omni parte concluait, ut ramos suas nullatenus extendere possint, profec-
to inde prodirent perplexae et inutiles arbores. Sic Juvenes plantati in horto reli-
gionis, dum nulla poterint potiri libertate, non crescunt, nec fructificant. . .
13) I. m. Cap. 60. A következők is ebben a fejezetben.
14) U. o. Parcat vobis Deus, quod me non invitastis. Ac illi prae verecundia
dare responsum nesciebant, donee et ipse consedit et cum eis manducavit .
15) U. o. Tertius vero nuncius ait, quod fratres heremitae apud sanctum Pau-
lum stabant ad asperges subsequenter. Inquirente rege : Quid postmodum fratres
fecerunt, respondit : Singuli flexis genibus corruerunt in pavimentum et ego, in-
quit, non potui exspectare diutius.
16) O sanctissimi viri, veri Israelitae, in quibus non est dolus sed sanctitas vi-
tae. Ld: Szent János evang. 1. 47.
17) I. m. Cap. 68. Incidentia sui Temporis.
18) U. o. »O pater predicator in veritate dico, quod ab eo tempore, quo ego fa-
cio colere banc vineam, nunquam extra horam prandy comedi saltera tinici race-
ni partem minutam«.
19) Gyöngyösi i. m. Cap. 67. »Anno 1486. Eodem Anno Capella sancti pro-
tectoris nostri ctun expensis domus sancti L,aurenty aedificabatur, tmacum se-
pulchro, usque ad fenestras, sed praeterea circa 1492. Tar Ispan totaliter perfe-
cit .
20) Gyongyosi i. m. Cap. 72. Strenuus vir Albertus Tar Ispan, Castellanus
Castri Budensis et Comes Cumanorum audita magna et celebri fama conversi-
onis dicti episcopi Monasterium Beati martyris super Budam ascendit, Affectum
suum religiosum inibi explicaturus, cui mox insperate occurrit fráter Nicolaus
Bodogh nominatus protxmc vicarius generalis, vir deo devotus, aetate grandae-
vus, Affabilitate serenus, ac mortun honestate reverendus. Qui-quidem Salutaci-
onem resalutans, tanquam honestissimum et praeclarum hospitem duxit ad refec-
toriiun, ubi etiam debitam sibi humanitatis gratiam, vultu hylari et corde
iucxm.do exhibuit.
Donaratque tantae gratiae cumulum, vt non solum semet ipsum sed etiam om-
10 Dobogókő
nia sua, deo et sancto Paulo primo heremitae dedicaret. Proinde non longe proc- 24) ÉrdyJános, Hazai műrégiség. Családi lapok 1852. I. 281—284.1. A rajzot
rastinans adhuc in seculari habitu, capellam eiusdem Sancti Pauli iam dudum később hozza.
construi ceptam continuari et mirifico opere consumari fecit«.
25) I. m. Századok 1911. 601. 1.
21) Gyöngyösi i. m. Cap. 68. »Eodem Anno suae electionis (t. i, Zalánkeméní
Péter generálisé) scilicet 1488 finita est Capella in latere australi ecclesiae sancti 26J Ld . Cap. 83. ugyancsak a másodpéldányban. -
Laurency impensis fratris Martini fabri de Buda, qui per totam vitam vinitor ex-
titit. . . .« 27) Rupp Budapest helyrajzi tört. 206. 1. .

22) Gyöngyösi i. m. Cap. 67. »Magister Joannes Kamanczy Aliquamdiu vica-
rius generalis, Abin vero In Ungwar praesidens obyt. Ibidem sepultus. Is reparari
fecit cisternam Sancti Laurency, Quae obstructa lapidibus ex aqua natis fuit, nee
poterat in puteum communitatis aqua profluere de cellario donee incipiendo fos-
sam magnam de cellario et infra Ambitum et Muros Refectory continuando, no-
vam cisternam, prioré latiorem et alciorem reparari fecit. Idem fecit fieri domum
lavatoriam«
23) Gyöngyösi I. m. Cap. 79. a másodpéldányban. Az első bőrkötésű példány-
ból, amely alighanem az eredeti vagy legalább is annak hú másolata, ez a fejezet
hiányzik. Itt nem terjeszkedhetem ki azokra az okokra, amelyek arra indítanak,
hogy a bőrkötésűt tartsam eredetinek. Véleményem szerint tehát ezek az adatok
már nem Gyöngyösitől származnak, hanem attól, aki krónikáját eléggé zavaro-
san tovább folytatta. Az erre vonatkozó szöveg a következőkép szól: »Hoc etiam
dignmn memoria sempitema, quod tempore Generalatus (NB Gregorii) stii coe-
pit fundamentis construere sanctuarimn in monasterio Laurenty supra Budam
ima ctnn sacristia, et domo definitoria admirandae pulchritudinis. Altare mains
sessoriumque astantium et pavimentmn sanctuary marmore Hranit (sic!) varieta-
te deleetabili, consummatque per maximam sollicitudinem infra spatium quin-
que annorum. Bt ista omnia de Blemosynis testamentalibus Reverendissimonnn
Dominorum Episcoporum Osswaldi et Lucae Zagrabiensium, Pauli Horváth ci-
vis Nandoralbae, Gregory Canonici veteris Budae, Joannis woywodae Transsyl-
vaniensis et aliorum bonorum virorum atque orgánum elegáns et subtile in ea-
dem instituit.« Van ezenkívül harmadpéldány is, de erre nem terjeszkedem ki,
28) Orsz. Levéltár, 538. sz. kamarai térkép.
29j u . o. 235. sz. kamarai térkép.
30) Schams, Beschreibung d. Stadt Ofen. 1822. 411. 1.
31) Tudományos gyűjtemény 1827. II. 47—50. 1. Budai várban talált régi sír-
boltról stb. (Jankovich Miklós sz. 1773. f 1846) Jeles régiségbúvár és gyűjtő, a
m. tud. Akadémia tagja. A Tudományos gyűjteménybe gyakorta írt.
32) Bp.Főváíos Dunajobbparti része telekkönyvi hivatalában a 8342. sz. telek-
könyvi betétet. (Mai tulajdonos : Ház- és telekforgalmi rt.), továbbá a budai
9036. sz. betétet és a budai 298. sz. telekjegyzőkönyvet. Nemkülönben a Fő-
városi levéltárban a 325. sz. budai telekkönyvben a 442^4/440. számot.
33) Palugyay Imre, Buda-Pest sz. kir. városok leírása. 1852. 152. 1.
34) Rupp, i. m. 207. 1.
35) Budapest művészete a török hódoltság korában. 87. 1.
36) u, o. 89. 1.
37) Századok 1911. 601. 1.

A KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLT

PROGRAMJAI
SZÁNTAI LAJOS előadása: július 21. csütörtök, 18 óra: Sárkányos idők járnak – lehetőségek a
világ megmentésére, Zsigmond király uralkodása és Tar Lőrinc pokoljárása

ARADI LAJOS előadása: augusztus 4. csütörtök, 18 óra: Lengyel-Magyar krónika

ARADI LAJOS előadása: augusztus 16. kedd, 18 óra: Kódex töredékek magyar vonatkozásai

ARADI LAJOS előadása: szeptember 6. kedd, 18 óra: Pálosok A-Z-ig – az alapítás kora

GÉCZY GÁBOR előadása: szeptember 8. csütörtök, 18 óra: Minden napi kenyerünk 1. rész

MIKLÓSVÖLGYI JÁNOS előadása: szeptember 9. péntek, 18 óra: Az Isenheim-i oltár 1. rész

 A királyi központ lapja 11

Magyarország harmadik legnagyobb

barlangrendszeréről...
sebb-nagyobbat. Az ismert járatok 1990-es – mintegy másfél kilo-
HALASY-NAGY ENDRE
méteres – hossza folyamatosan növekedni kezdett. 1997-ben sike-
Örömmel olvastam, mint hajdani barlangász, a Toldy Barlang- rült összekötni a Leány- és a Legény-barlangot, létrehozva egy öt
kutató csapat egykori tagjaként, és több pilisi barlangot bejáróként kilométeres járatrendszert. Hatalmas lépés volt a Vacska-barlang
is, a Pilis barlangjairól Benyák Attila írásában. Amíg a felszínt las- 2008-as felfedezése. Itt találhatók a Dunántúl legnagyobb bar-
san-lassan felderítjük és megismerjük, a Pilis mélyében rejlő cso- langtermei, mint ahogy cseppkőgazdagsága is kiemelkedő. Hatal-
dák feltárása még várat magára. Ma csak annyit tudunk, hogy Ma- mas barlangtermekben függő- és állócseppkövek, lefolyások, 1-2
gyarország harmadik legnagyobb és leghosszabb barlangrendsze- méteres cseppkőgyertyák és a tetaráta-medencék. A barlangrend-
re rejtőzik a Pilis mélyén. szernek az Ariadné nevet javasolták, egyrészt a feltáró egyesület
Valamikor a hatvanas évek végén a csobánkai Macska-barlan- neve után, másrészt a járatok labirintusszerű jellege miatt.
got próbáltuk hétvégeken kiásni a járatait eltömítő hordaléktól. A nagy felfedezések, a csodás természeti képződmények, egye-
Rövidnyelű gyalogsági ásókkal, kiscsákányokkal, kőműveskala- lőre még nem megtekinthetők, a Csévi-szirtek alatt egyetlen bar-
páccsal és vödrökkel. Akkor nem jártunk sikerrel. De akadtak langnak sincs turisták számára kiépített része. A barlangrendszer
folytatók, akik eredménnyel jártak. A nyolcvanas évek végén né- legtöbb járata rendkívül szűk, így csak kúszva-mászva lehet köz-
hány kalandvágyó fiatal barlangok után kutatva kezdte járni a Pi- lekedni. Az üregek bejáratai le vannak zárva, egyrészt a balesetve-
lis hegységet. Kitartásuk és egyre komolyabbá váló munkájuk szély, másrészt az esetleges károkozások elkerülése miatt. De már
eredményeként hosszú évek alatt feltárták Magyarország harma- az, hogy a Pilis gyomrában létezik ez a barlang-labirintus, új gon-
dik leghosszabb barlangját, az Ariadne-barlangrendszert. dolatokat ébreszthet a hegység titkait kutatók számára.
A majdnem tizenkét kilométer hosszú és 203 méter mély üreg-
rendszer összekötése húszévnyi kutatás eredménye. A feltárt jára-
tokban ráadásul a Dunántúl legnagyobb barlangtermei, valamint
egyedülálló szépségű cseppkövek rejtőznek. A Duna–Ipoly Nem-
zeti Park Igazgatóságához tartozó Csévi-szirtek alatt elhelyezkedő
óriásbarlang nemcsak hosszúsága, hanem mélysége okán is a har-
madik helyen áll Magyarországon. A leghosszabb, hazánk legis-
mertebb és legrégebben kutatott barlangrendszere, az aggtelek-
jósvafői Baradla–Domica a maga 25,5 kilométeres hosszával, má-
sodik a budai Pál-völgyi–Mátyás-hegyi barlangrendszer (20,1 ki-
lométer). Az Ariadné Karszt- és Barlangkutató Egyesület, vala-
mint a Szent Özséb Csoport lelkes tagjai által összekötött járat-
rendszer harmadikként tudta átlépni hazánkban a tíz kilométeres
álomhatárt.
Az Ariadne barlangrendszer a Csévi-szirtek 5 nagy barlangjá-
nak, a Leány-, Legény-, Ariadne-, Rejtekút- és a Vacska-barlang-
nak az összekötésével jött létre. Összesen 6 bejárata van. Katasz-
teri száma: 4840-1 Hossza: 11700 méter, Vertikális kiterjedés: 203
méter, mélysége: 136 méter, magassága: 67 méter. Helyrajzi szá-
ma: Pilisszentlélek hrsz: 080/4. Fokozottan védett, ezért csak a
Nemzeti Park hozzájárulásával látogatható. (Jogszabályban neve-
sítve: lezárt; fokozottan védett terület.)
A Pilisszentlélek közelében található területen körülbelül száz
évvel ezelőtt kezdődött a hévizes kialakulású barlangok kutatása.
Felfedezésük egy régészeti feltárásnak köszönhető, melynek so-
rán kiderült az is, hogy közülük többet már az őskorban is hasz-
náltak az emberek. Aztán sokáig senki sem foglalkozott az üre-
gekkel, az 1930-as és a ’70-es években volt ugyan egy-egy pró-
bálkozás, de a rendszerváltásig nem nagyon haladt a feltárás. Az-
tán 1991-ben megalakult az Ariadné egyesület, ezzel pedig meg-
változott a helyzet.
Munkájuk nagyságát jól jelzi, hogy színre lépésükkor 17 bar-
langot ismertek a szirtek mélyében, ma pedig már negyvenhat ki- (Kép forrása: www.termeszetvedelem.hu)
12 Dobogókő
Magyarok miséje
SZŐNYI JÓZSEF „POLGI”
Gyimesfelsőlokon a „bácsizás” nem az idősebb ember korának
tiszteletét jelenti. A megbecsülés az embernek szól kortól függet-
lenül, még ha idősebb is bácsizza a fiatalabbat. Berszán Lajos
„papbácsi” különösen rászolgált a bácsizásra. Amit Gyimesfelső-
lokon alkotott, az a külhoni magyarság megmaradásának legbe-
csesebb szolgálata.
E nemes cél szolgálata vezette hozzánk Pilisszántóra is azzal,
hogy felismerte a Csíksomlyóval közös Pünkösdi mise üzenetét és
első szóra elvállalta a mise bemutatását a Boldogasszony kápol-
nánknál. A falut sokan erről a miséről ismerik Kárpát-medence
szerte. Az ország legtávolabbi pontjáról, száztizenhat különböző
településről, még határainkon túlról is érkeztek hívő zarándokok a
nemzet egységéről szóló misére. Tetejére ráadásul egy magyaror-
szági szlovák nemzetiségű faluban - amit nem kell megtagadnia,
mert nem kéri tőle senki az országban - de jelzi a jó példát más or-
szágoknak, ahol magyarok (is) élnek. Aki nem érzi a Szent Koro-
na eszmeiségét, az bele is zavarodhat a titok megfejtésében. Ez az
üzenet érkezett Csíksomlyóról is a hangszórókon át, ahol a Som-
lyó-hegy oldalában várakozó fél millió, és a Duna TV jóvoltából
sok millió hívő lélek ismerhette meg falunkat.
A Somlyó-hegyről érkező üzenetre Fehér Nóra, a Kormorán
együttes énekese válaszolt az ősi Székely Himnusz eléneklésével.
A mise előtt elállt a napok óta ismétlődő eső és kellemes időben
vehettünk részt a szertartásban. Az emberek leültek a hegyoldal
frissen nyírt fűvére, mint a Somlyó nyergében. Berszán „papbá-
csi” beszédében a bőséges személyes tapasztalataiból merítette ér-
tékes gondolatait. Ettől volt lelke. A mise végén csak megérkezett
az égi áldás. Az utolsó Himnusz éneklése közben leszakadt az ég.
Azt hinné az ember mily bosszúság, de nem, a zuhogó esőben
mindenki mosolygott. A Himnusz már csak ilyen. Szent helyen és
szent időben különös hangsúlya van. Ezért kívánkozik ide a Csil-
lagösvény tetejére a Himnusz szobra, hogy teljes legyen az egy-
ség! Őt már nem lehet „űberelni”, Ő mindennek a teteje! Az Ál-
dást osztó Jézus kézmozdulatából árad felénk a Himnusz első so-
ra: „Isten áld meg a magyart!”
Szinte furcsa, hogy a Pilis hegyei között még nincs Jézus szo-
bor. Pedig Ő itthon van Prohászka Szent Hegyén. Őshonos, mint a
holló vagy a tölgy, akár ide is születhetett volna annak idején. Igaz
akkor viszont munkanélküliként mehetett volna vissza Atyjához,
aki nem nyaralni küldte a Földre. Jézus kétszer sírt életében, de
soha nem mosolygott. Itt most fog, mert áldását örömmel adja
ránk arról a sziklákról, mely háromszáz mészégetős éven át a falu
megélhetését biztosító kenyerünk volt. Ahol viszont sírni kell, ott
nagyon mélyen lappang az az érték, amely kicsalja a könnyeket.
Nem mindegy bizony, milyen rendezvénytől lesz ismert egy falu
az elanyátlanodott világban, ahová drogozni járnak oda, vagy
imádkozni! Berszán atya két héttel ezelőtt április 30-án tartotta
Arany Miséjét Gyimesfelsőlokon. Ötven évvel ezelőtt indult papi
útjára Zágonból, mint egykor Mikes Kelemen. Ő szerencsésebb
volt, mint falujának másik fia, mert neki nem kellett Törökországba
menekülnie, hanem mint „varjú a száraz jegenyén”, itthon maradt.
Az ünnepségen Pilisszántót egy nyolctagú csoport képviselte.
A mise keretén belül, a többi köszöntő mellett, ezekkel a szavak-
kal köszöntöttem Berszán atyát:
Kedves Papbácsi! Drága magyar testvérek!
Csak két szó: Arany Mise. Mégis mennyi minden van benne!
Mennyi boldog öröm, mennyi bánat, mennyi küzdelem, mennyi
csalódás, és mekkora hit? Arany. Az anyagi világ legnemesebb,
legdrágább nemesfémje. Ölnek érte, háborúk dúlnak miatta. Kirá-
lyoknak kijáró értékmérő. De Berszán atyát az aranynak ez az ol-
dala nem érdekli. Az Ő szempontjából az arany nem értéket, ha-
nem időt jelent. Ötven évet! Neki a Mise az érték, mert számára és
híveinek az erkölcsi tartalom emelte drága kinccsé. Hány misét
mutatott be ez idő alatt? Hányszor hozta közénk az élő Isten Fiát?
Hány gyermeket nevelt a hitre, keresztény hazánk szeretetére, te-
relgette hová tartozását? Hány csüggedt léleknek adta vissza a
reményt, amikor bozgornak csúfolták saját szülőföldjén? Hány
arcról törölte le a könnyeket, amikor fájt a hazaszeretet az ellensé-
ges közegben?
Egy közösség jövőjének sorsa az ifjúságunkban rejlik, nevelte-
tésüktől függ a minőség. Papbácsi egy személyben volt pap és is-
kolavezető. Minőségit produkált. Őbenne testesült meg Reményik
Sándor verse a Templom és az Iskola.
Pilisszántó hálával adózik Berszán atya munkásságának, épp
ennek lett következménye a két falu testvérkapcsolata. De köszö-
netet mond azért is, mert elvállalta a pont két hét múlva, május 14-
én megtartandó Magyarok Miséjét fent a Boldogasszony kápolná-
ban. Csíksomlyóval közös misének szimbolikus jelentősége van. A
két egyidejű mise üzenete ugyanaz, mint Berszán atya Arany Mi-
séjének.
Ebben az ünnepi hangulatban talán megengedhető, hogy meg-
osszam Önökkel egy személyes élményemet. Huszonhat évvel ez-
előtt, a Román Forradalomkor, egy csikorgó, hideg vasárnapon
ott álltam Berszán atya mellett az oltár mögött, a mise vége előtt.
Pilisszántó teherautónyi ajándékát hoztam akkor. Ekkor éltem át
életem legdrámaibb, a mai napig felejthetetlen Himnuszát. Szem-
be velünk a tele templom, a szikárarcú, ünneplőbe öltözött csán-
gók. Bár a szekusok vicsorogtak érte, és bátorság kellett hozzá, de
ők felálltak, szívükre emelték kezüket, és torkuk szakadtából éne-
kelték a Himnuszt. Mindenki csak én nem! Meg akartam fulladni
saját könnyeimben. A télikabátom eleje csurom víz lett könnyeim-
től. Álltam nyíltan emelt fővel hadd lássák, nem szégyellem zoko-
gásomat. Ez Magyarország üzenete, mutattam könnyeimre, és
mindenki szó nélkül értette mi az üzenet. Kedves testvéreim, köny-
nyeim oka ma sem változott huszonhat év óta, ma is ezt az üzenetet
hoztam nektek Pilisszántóról. Berszán atyának pedig azt kívánom,
őrizze még soká keresztény hitünket, a templomot és az iskolát so-
kat szenvedett hazánk szolgálatában!
Pilisszántó 2016. május. 14.
A Himnusz első sorát megtestesítő szobor, az „Áldást osztó Jé-
zus” szobra adakozásból épül meg.
Felajánlásokat a Pilisszántóért Egyesület Pilisvörösvár és Vidéke
Takarékszövetkezet 65700031-10123140 számlaszámra fogadjuk.
 A királyi központ lapja
Hercegnők, szentleányok és nagyasszonyok a magyar múltban 6. rész
Árva Bethlen Kata
„tiszta, fényes, drága bíbor”
RÁBEL ANIKÓ
E sorozatban a NŐT szeretném láttatni, nem a „legendát”. A
női lét sokszínűségét és sokoldalúságát, az asszonyi sors szépsé-
gét, nehézségét, a boldog pillanatokat és a küzdelmeket. A tevé-
kenységeiket és helyzeteket, amikbe a történelmi korok, a politika
vagy a bonyolult családi kapcsolatrendszerek helyezték őket. Az
olvasó elé tárni, hogyan viselkedtek, hogyan oldottak fel megold-
hatatlannak tűnő helyzeteket, milyen hozzáállással fogadták el a
velük történteket. Mert a „legenda” távoli és elérhetetlen a jelen-
kor embere számára, olyan áthidalhatatlan távolság, amihez ma-
napság nem is próbálnak közelíteni, s emiatt példaképnek sem
tudják tekinteni. Emberi közelségben szeretném láttatni ezeket a
nagyasszonyokat, mert így lesz érthető, hogyan adhatnak ma ne-
künk példát, hogy nehéz helyzetekben, amikor azon töprengünk,
hogyan is tudnánk könnyíteni életünk súlyát, alakjuk megjelenjen
gondolatainkban. Életük és tevékenységeik felidézésén keresztül
legyen szinte láthatóvá az az ERŐ, amely felemel és kiemelhet
helyzetekből. Ahogy olvasok róluk és gyűjtöm össze a fellelhető
forrásokat, szinte eggyé válok velük, magamba integrálom szemé-
lyiségük egy részét, gondolataik engem is foglalkoztatnak, persze
mai szemszögből nézve, a mai korra átértelmezve, és azt érzem, jó
hogy megismerem őket és bennem élnek, mert ezt szeretném to-
13
vábbítani a kedves olvasóknak. Az ERŐ neve pedig akkor és most
is: SZERETET. Csakis ezzel a kifogyhatatlan energiával oldhatók
fel az élet terhei. Így kapunk régi nagyasszonyainktól használható
példát, hogy életünk nehézségeiből kiléphessünk, a megbocsátás
erejével pedig elengedjük évek, évtizedek óta magunkkal cipelt
fájdalmainkat és félelmeinket. Ennek az erőnek a felélesztésével
találhatjuk meg mindig a helyes ösvényt, hogy az önzetlen, felté-
tel nélküli szeretet erejében éljük meg életünk minden pillanatát.
Mert csak ezen erő befogadásában találhatunk rá és kapcsolódha-
tunk hozzá igazi, soha ki nem fogyó és mindent működtető terem-
tő-energiánkra. Mert csak ezen erő jelenlétében és tükrében ismer-
hetünk rá igazi önvalónkra és önnön magunk felismerésén keresz-
tül leszünk képesek javítani és gyógyítani magunkat. Milyen cso-
dás is szervezetünk működése, mert sebeinket is ez a bennünk lé-
tező erő gyógyítja meg. De vajon szívünk sebeinek mi a gyógyu-
lási mechanizmusa? Azok is begyógyulnak-e ezen erő segítségé-
vel „önmaguktól”? Érzelmi sebeinket a szeretet útján szerezzük,
ezért hívhatjuk őket szeretet-sebeknek. Minden egyes újabb seb
szerzésénél erőt veszítünk önmagunkból. És mi a gyógyulás?
Amikor ezeket az elveszített erő-részeket újra sikerült visszaépíte-
ni magunkba. Valóban, az ön-gyógyulás csodás lelki és fizikai ere-
je is bennünk rejlik, mindannyiunkban, és sokféle módon juttat-
hatjuk kifejezésre, használhatjuk fel erejének nagyságát. A folya-
matban pedig, hasonló módon, mint ahogy testi sebeink meggyó-
gyulnak ettől az erőtől, úgy lelki sebeinkre is ez az erő lesz a gyó-
gyír. És nem csak az idő az, ami begyógyítja, bár, ahogy mondani
szokták az is szükségeltetik. A szívünk szeretet-sebeit mi is gyó-
gyítsuk tudatosan, Bethlen Kata példáján keresztül, ahogyan kap-
csolódott a kimeríthetetlen erő-forrással, hitével és Isten-szerete-
tével.
A Bethlen család
Családfájukat a XII. századig lehet visszavezetni, őseik a Be-
cse-Gergely nemzetségből származtak. A család közel 900 éves
története alatt sok tehetséges, közéletben fontos szerepet vállaló
főurat adott az országnak, akik mindig irányító tisztségeket töltöt-
tek be. Erdély kancellárjai, tudósok és katonák, diplomaták és
írók. A család címerében kék mezőben balra néző aranykoronás
ezüst kígyó tekeredik, a szájában arany országalmát tart, mely
szimbólumot a Bethlen kastélyokban és kúriákban számos helyen,
a használati eszközeiken is sok helyen láthatjuk. A családban szin-
te genetikus tulajdonságként volt mindig jelen az építés vagy újjá-
építés. Számos kastélyt és udvarházat, templomot építettek vagy
újítottak fel, egyházi és oktatási intézményeket alapítottak. A
Bethlenek az ifjúság nevelését mindig szem előtt tartva, gazdagsá-
gukat tehetséges és szegény gyermekek támogatására fordították,
hogy tanult emberekké válhassanak a haza szolgálatában. Fontos
volt számukra az írás, az irodalom és a könyvek szeretete. Az első
14 Dobogókő
Barabás Miklós: Bethlen Kata
családtörténetet Kata grófnő nagyapjának ük-unokatestvére,
Bethlen Elek írta meg az 1600-as években. Másik jelentős műve
Erdély történetének feldolgozása, melyben segítségére volt bátyja,
Farkas. Az írás mellett nagy építkezésekbe is fogtak, átépíttették a
család keresdi és bethleni kastélyait, a könyvek kiadásához pedig
Keresden nyomdát szereltek fel.
A Bethlen Elek által közölt családfát Dr. Lukinich Imre ismer-
teti, a Bethlen család történetét feldolgozó könyvében, bár nem
tartja hitelesnek, mert nem okleveles adatokra, hanem a családi
szájhagyományokra épül. E szerint Szent István király Sarolt nevű
lánytestvére a Bethlen család ős-anyja, aki Aba Sámuel özvegye-
ként feleségül ment egy francia grófhoz, és ebből a házasságból
született Bulch fiuk Bethlen nevű fia lett a névadója a bethleni, az
iktári Bethlen és az Apafi családoknak egyaránt. A XII-XIII. szá-
zadban gyakori volt a Bethlen, mint keresztnév. A bethleni Beth-
len család birtokai nagyrészt erdélyi területeken, a Küküllő és a
Szamos mentén terültek el. Családfájuk szerteágazó és igazán né-
pes.
Bethleni gróf Bethlen Kata nagyapja, Bethlen János (1614-
1678) Erdély kancellárja, életével, tevékenységével kiemelkedik a
tehetséges famíliából. A család az ő gyermekkorában tért át az
unitáriusról a református hitre. Kortársa, Kemény János főispán
úgy jellemezte, mint erős magyar érzelmekkel bíró ember, aki ra-
gaszkodik református hitéhez. Ez a jellemzés igaznak bizonyult,
mert Sámuel fia is ezt örökítette tovább Bethlen Katának. János
gróf jó szónok lévén, ünnepélyes alkalmakkor a rendek gyakran
kérték fel beszédek megtartására. 1651-től Torda, majd 1656-tól
Küküllő vármegye főispánja lett. Az országgyűléseken is egyre
fontosabb szerepet töltött be. Politikai ellenfelei agyafúrtságáról
emlékeztek meg, nemcsak kitűnő szónokként, hanem kiváló dip-
lomataként is működött. 1657-ben II. Rákóczi György fejedelem
oldalán vonult be Krakkóba, ahol a fejedelem őt nevezte ki a város
magyar parancsnokává. Rákóczi György halála, majd a pártviszá-
lyok elsimulása után, Apafi Mihály kancellárja lett. Őt bízta meg a
fejedelem egy történeti mű megírásával is, melynek célja Európa
korrekt tájékoztatása volt a magyar eseményekről és annak igazo-
lása, miért fogadták el a törökök támogatását. Ez a mű, a „Histo-
ria rerum Transsylvanicarum ab anno 1662”, a következő évben
jelent meg Szebenben és kortársaira igen nagy hatást gyakorolt,
Amsterdamban is kiadták, majd Bécsben német fordítása készült.
Családi életében Bethlen Jánosnak első feleségétől, Váradi Borbá-
lától négy felnőtt kort megért gyermeke született. Lánya, Borbála
később Haller Pál felesége lett, de miután férje hatására áttért a
katolikus hitre, szüleivel és testvéreivel tartott kapcsolata gyen-
gült. Fiai, Miklós és Pál, akik később apjukhoz hasonló módon,
szintén jelentős közéleti szerepet vállaltak, és legkisebb lánya
Zsófia, aki sajnos nagyon fiatalon, menyasszony korában hirtelen
halálozott el. Idősebb fia, Miklós, atyja nyomdokait követve poli-
tikus lett, és mint Erdély főkancellárja dolgozott. Írói vénája szin-
tén megmutatkozott, önéletírása, teológiai értekezései és imádsá-
gai ma is elérhető olvasmányok. A két testvér, Miklós és Pál kez-
detben házi tanítótól, majd Gyulafehérváron tanultak. 1657 szep-
temberétől kerültek a Kolozsvári református főiskolára, a híres
Apáczai Csere Jánoshoz, aki tanulói szemében nagy tekintélynek
örvendett. Filozófiát, teológiát, geometriát, és jogi ismereteket ta-
nultak, majd az ingatag háborús és politikai helyzet miatt a család
egy ideig Segesvárra költözött. Később a fiúk visszakerültek ta-
nulni Kolozsvárra, ekkor sajátították el a földrajzi és csillagászati
ismereteket. Bethlen Miklós önéletírásában hálás szívvel emléke-
zett meg tanítójáról, aki a tudományokat és az olvasást egy életre
megszerettette vele.
Miután Bethlen János első felesége 1661-ben meghalt, 1662
végén újra nősült és elvette Pekry Ferenc özvegyét Fricsi Fekete
Klárát, aki már édesanyja volt a később híressé vált kuruc főkapi-
tány, gróf Pekry Lőrincnek. Házasságukból született 1663 végén
Bethlen Kata édesapja, Sámuel, akinek keresztelőjén maga Apafi
fejedelem is részt vett. Bethlen Jánosnak volt köszönhető, hogy
Apafi hozzájárulásával, 1662-ben a Gyulafehérváron leégett kol-
légium helyett Nagyenyedre helyeztette át a főiskolát az erdélyi
rendek támogatásával. Első évben ő vállalta az iskola főgondnok-
ságát is. Az országgyűlések alkalmával később sem feledkezett el
kérni a rendek támogatását a további működéséhez, melyhez sze-
mélyesen maga is hozzájárult. Nagy gondot fordított gyermekei
neveltetésére is, főként a nyelvtanulásra. Amikor Zsófia lánya hir-
telen meghalt, az ő anyai örökségéből, négyezer forintból alapítot-
ta meg a székelyudvarhelyi gimnáziumot, melynek szintén fő-
gondnoka lett, sőt a kollégiumhoz létrehozott könyvtárat is, saját
könyveinek adományozásával. Az 1668-as esztendő sok változást
hozott Bethlen János életébe. Családi vagyonfelosztást készített,
hogy tisztázza két feleségétől született gyermekei között az örök-
séget. Ebben az évben veszítette el második feleségét, és ekkor
történt, hogy Apafi fejedelem neki adományozta a Küküllő vár-
megyében álló bonyhai uradalom egy részét, melyen Bethlen Fe-
renc fiaival osztozott. Bonyha már Szent István király korában is
 A királyi központ lapja
létező település volt, Anonymus tett említése szerint. Az idősödő
Bethlen János 1673 júliusában újra felosztotta gyermekei között
birtokait. Így, többek között Miklósnak jutott Küküllő vármegyé-
ben a Szászszentmiklóson újonnan épült nemesi kastély, és több
településen résztulajdon, Pál fiának juttatta a Küküllő vármegyei
Kisbúni kastélyt, Kisbún és Nagybún falvakkal együtt, és Sámuel
fiának juttatta a Fehér vármegyében álló keresdi udvarházat, és a
Küküllő vármegyében lévő bonyhai résztulajdont is, ahol később
Bethlen Kata született. Sajnos az osztozkodás miatt a két idősebb
fiával ellentétbe került, de a fiúk sosem léptek fel hivatalosan ap-
juk ellen. A tanuló évek után hosszabb időt tölthettek külföldön,
Angliát együtt utazták be, majd Pál visszatért először Hollandiába
és Párizsba, Miklós pedig járt Lyonban, Genfben, Kölnben és Ba-
selben is. 1666-ban tértek haza Erdélybe. 1668 tavaszán Pál, majd
júniusban Miklós is megházasodott. Édesapjuk Miklós javára le-
mondott az udvarhelyszéki főkapitányi tisztségéről, így ezen mél-
tósággal Miklós bekerülhetett az országgyűlésbe is.
Kata apja, Sámuel (1663-1708), 1683-ban jegyezte el Borsai
Nagy Tamás és Torockai Kata kisebb leányát, Borbálát. A lakoda-
lom 1684 januárjában volt a család keresdi kastélyában. Sámuel
1691-től lett Küküllő vármegye főispánja, és Marosszék főkapitá-
nya. Gróf bethleni Bethlen Kata 1700. november 30-án született,
Bonyhán, ahogy írja: „Szent András havának 30-ik napján, mely
kalendáriom szerént Katalin emlékezetére rendeltetett. Tetszett
azért édes szüleimnek is a szent keresztségnek vize által való meg-
mosattatásomkor ezt a nevet nékem adni…” (A szentek névünne-
pének napjai a középkor óta változtak.) Katának három bátyja,
Ádám, Sámuel és Imre és egy öccse, Farkas volt. Édesapját fiata-
lon vesztették el, Kata még csak 8 éves volt. Mivel a Rákóczi-sza-
badságharc miatt bizonytalan háborús helyzet volt az országban,
édesanyja hamarosan újra férjhez ment, a katolikus Haller István
báróhoz, aki az ország kormányszéki tanácsosa tisztét töltötte be.
15
Mostohaapja engedte, hogy a gyerekek mellé református tanítót
fogadjanak, aki első házasságából született gyerekeit is tanította.
Tekintettel a Katával később történtekre, katolikus mostohaapjá-
nak e gesztusa elég megengedőnek tűnhet. Kata még nem töltötte
be a 17. életévét, amikor édesanyja, férjének első házasságából
származó, kedvelt nevelt fiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette
feleségül. Önéletírásában úgy fogalmaz, hogy László nagyon ra-
gaszkodott hozzá, hogy létrejöjjön házasságuk. Kata egyáltalán
nem akart Hallerhez menni, de nem azért mert személyes ellen-
szenvet érzett László iránt, hanem mert olyan mély meggyőződé-
sű kálvinistának vallotta magát, hogy nem tudta elképzelni a há-
zasságot egy katolikus emberrel. A felekezetbeli különbség miatt
egy 17 éves lány minden eszközével próbált tiltakozni, mert szá-
mára ez áthidalhatatlan szakadékot jelentett, ami miatt a házasság
bekövetkeztét nagy tragédiának tartotta. Később, önéletírásában
így összegezte:„Észrevettem azt is, hogy az Istennek kellett volna
inkább engedelmeskednem abban, mint az édesanyámnak: mert
ha szintén meg vagyon is szorosan parancsolva a szülékhez való
engedelmesség: de csak addig vagyon annak határa, míg a szülék
Isten parancsolatjával megegyező dolgot kívánnak gyermekeik-
től.” A házasság végül 1717. szeptember 11-én megköttetett, de
Haller szerződésben tett ígéretet arra, hogy nem akadályozza Ka-
tát vallása gyakorlásában és megállapodtak abban is, hogy a szüle-
tendő gyerekek közül a fiúk katolikusok lesznek, a lányok kaphat-
ják anyjuk református hitét. Így írja:„hogy ez felemás házasság-
nak keserű gyümölcsét szüntelen kóstoltatta Isten énvelem. Noha
pedig édes szülőanyámtól magamnak teljes akaratom ellen adat-
tattam ez szerencsétlen házasságra; én mindazáltal ebben senkit
nem okozok; hanem megismerém az Istennek igaz utait…” Férje
és annak családja folyamatosan próbálták rávenni, hogy térjen át a
katolikus hitre, de erre nem volt hajlandó. Már várandós volt iker
fiaival, amikor édesanyja 1718 júniusában elhalálozott. Keresdre
utaztak a temetésre, ekkor születtek meg fiai, Sámuel és Pál. Katát
megviselték az események, hosszú ideig volt ágyban fekvő beteg
a szülés megpróbáltatása és édesanyja elvesztése után. Először
Ádám bátyja házában, Keresden maradt, majd fekve szállították
férjéhez haza, Fehéregyházára, ahol további heteket kellett ágy-
ban töltenie. 1719 nyarán már viselős volt lányával, Borbálával,
mikor pestis járvány tört ki, melyben férje 22 évesen elhalálozott.
Kata mindvégig beteg férje mellett volt, nem félt a pestistől, Isten-
re bízta maga és gyermekei életét. A járványt a gyerekekkel sze-
rencsésen átvészelték és Borbála is egészségben megszületett.
Azonban kisfia, Sámuel, még nem volt két éves, mikor hirtelen
megbetegedett és meghalt. Mai szemmel furcsának tűnhet, hogy
önéletírásában azt írja, örül, hogy Isten meghallgatta kérését és
magához vette a kisfiát. Ehhez a kijelentéshez azonban ismernünk
kell, hogy a Hallerek katolikus hittel való zaklatásai az ikerfiúk
megszületésétől felerősödtek és Katának folyamatosan tiltakoznia
kellett ellene, hogy katolikusoknak neveljék a gyerekeket. Hogy
még pontosabban értsük ezt a kijelentést, tudnunk kell, hogy a
XVIII. században, akár a gyermekkori, akár a felnőtt kori halál is
sokkal természetesebb dolognak számított, mert az élet szerves ré-
szének tekintették, hiszen ezen a kapun átjutva lehetett Istennel ta-
lálkozni. Másodszor, Kata leír egy történetet, arról hogy a kis Sá-
muel nagyon is „református módon” viselkedett, amikor nagy-
bátyja, Haller György szentképet és rózsafüzért adott a kezébe, azt
rögtön a tűzbe dobta vagy más alkalommal egy szék alá hajította.
Lánya, Borbála születésének Kata nagyon örült, mert kétség sem
16 Dobogókő
merült fel benne, hogy házassági szerződésüket semmibe véve a közben, a Hallerek befolyására, az erdélyi gubernium (helytartó-
Haller família őt is katolikusnak neveli majd. Három évig élt öz- tanács) is határozatot hozott, melyre a bécsi udvartól ők is kértek
vegységben, mikor 22 évesen Olthévizen újra férjhez ment, gróf és kaptak is megerősítést. A kemény határozat úgy szólt, hogyha
széki Teleki Józsefhez, aki Kata legnagyobb örömére hithű kálvi- szükséges, akár katonaság bevetésével is elvehetik a gyerekeket
nista volt, bár nála jóval idősebb lévén, esküvőjük idején már asz- édesanyjuktól. Katának majd megszakadt a szíve, de a férje és
szony lánya volt. Kata jól érezte magát a házasságban, hiszen tel- családja azt tanácsolták, ezt inkább ne várja meg, így kénytelen
jesült legfontosabb szempontja, urával azonos vallásban tisztel- volt mindkét gyermekét, Pált és Borbálát is átadni a Hallereknek
hették az Istent és számára ez mindennél többet jelentett. Férje és lemondani arról, hogy ő nevelhesse fel őket. Az elszakítás után
azonban ennél is többet adott számára, szerette és tisztelte őt és ez az egyébként is sokat gyengélkedő grófnő nagy szomorúságba
az érzés kölcsönös volt kettőjük között: „Szemléltem már itt is az esett, mely testi betegségben is megnyilvánult. Ehhez hozzájárult,
hogy ismét viselős volt, Teleki második gyermekével. „Sok terhes
gondolataim, nehéz kísérteteim voltak e dolog miatt, hogy néha
csaknem elolvadott az én szívem bennem, de az irgalmas Isten
nyújtott vigasztalást ilyen állapotomban is; amelyre igen sokat
használt az akkori papunk, Krizbai Mihály, ki tudós, okos ember
volt.” Süketséget produkált, amit orvossal is próbáltak gyógyíttat-
ni, azonban mikor Gábor fiának életet adott, ismét visszanyerte
hallását. Aztán 1730-ban született meg Klára lánya, és próbálta
magát vigasztalni kicsi gyermekeivel. Sokszor betegeskedett, de
úgy írja, hogy férje nem korlátozta őt semmiben, és örült annak,
hogy csendesen és békében élhetett. Gondoskodott gyermekei ta-
níttatásáról, sok öröme telt a kis Zsigmondban, aki nemcsak szép,
de okos gyermek is volt. Nagy tragédia következett be, mikor
Zsigmond 1731-ben, kilenc és fél éves korában, vérhasban meg-
halt. Nem sokkal később Gábor fiát és Klára lányát is elvesztette,
majd férjét 1732-ben temette el. Önéletírásában nem említi többi
gyermekét, valószínű, ők még csecsemőként haltak el. Férje halá-
Istennek hozzám való nagy szeretetét és jóvoltát, főképpen ebben, lát követően a gyászév leteltével a Teleki család is ellene fordult,
hogy már egy igaz hitben, vallásban, egy szívvel és szájjal tisztel- mert nem fogadták el, hogy férje a végrendeletében mindent Kata
hetem az én teremtő Istenemet az én édes férjemmel. Világ szerént grófnőre hagyott. Szerencsére bátyjai támogatására továbbra is
is tisztességes állapotban és rendben voltam helyeztetve, amelynél
kívánva is jobbat kívánni nem kellett, az Istennek áldása is bővsé-
gesen volt a házunkon. Az én uram pedig igen jó, okos keresztyé-
nül magát hozzám alkalmaztató ember volt, mintha ugyan édes-
atyám és nem férjem lett volna, úgy kívánt engemet ifjúságomban
tanítani, és elkészíteni előtte a reám következett sok és nehéz kísér-
teteknek elviselésekre; mivel jó rendin általláta volt azt, hogy né-
kem tőle el kell maradnom.”
Házasságukból tíz gyermek született, Zsigmond, Gábor, Klára,
László, Sára, Zsuzsanna, József, Judit, István, Júlia, akiket szüleik
mind még gyermek- és csecsemőkorban elvesztettek. Az első
gyermekük, Zsigmond 1723-ban született meg. Ezután kezdődött
el Kata életében a Haller családdal több évig tartó keserűsége és
pereskedése, hogy első házasságából született gyermekeit elve-
gyék tőle. Ekkor szembesült azzal, hogy a Hallerek a házassági
szerződést is figyelmen kívül hagyva, nemcsak Pál fiát, hanem
Borbálát is el akarják szakítani tőle. Teleki gróf minden megpró-
báltatásban mellette állt és a Teleki család több tagjára is számít-
hatott. A „háborúságban” a reformáció és ellenreformáció csapott
össze a felek által, a Habsburg-család a római katolikus hatalom-
mal karöltve, az erőszakos jezsuita hittérítéssel mindent letarolt. A
személyes háttérről pedig Kata azt írja, ebben nagy része volt só-
gorának Haller Jánosnak és feleségének, Apor Zsuzsannának, mi-
vel nem született utódjuk, és az asszony mindenre elszánt volt,
hogy így szerezzen magának gyereket. Kata, férje segítségével a
bécsi udvarhoz is fordult megoldásért. Kapott is szép szavakat és
ígéreteket. Ismerjük, ezzel Nyugaton nem szoktak fukarkodni, mi-
kor a magyarok hozzájuk fordulnak bármilyen segítségért. De Láda Bethlen Kata monogramjával és címerével, 1695.
 A királyi központ lapja
számíthatott. A következő években ismét hivatalos küzdelmekben
és betegségekben volt része, de ahogy írja: „az Isten véghetetlen
hatalmát akarván énbennem megmutatni, romlandó cserépben, az
halál kapujából az életre térített, noha énnékem az halál sokkal
kedvesebb lett volna az életnél. Attól az időtől fogva az Isten olyan
irgalmasságával vett környül, hogy az afféle nehéz gondolatok szí-
vemet nem gyötrötték, tőlem elvétetett kedveseim iránt is csende-
sebb és Isten akaratjában jobban megnyugovó szívvel voltam.”
Mivel a Teleki fivérek továbbra is követelték bátyjuk örökségét,
1737-ben Kata grófnő úgy döntött, bár férje végrendeletében neki
juttatta, az örökség felét kiadja számukra, „csakhogy légyen nyu-
godalmam” a Teleki famíliától. Az óhajtott nyugalom azonban
nem következett be. Először a török betörés elől, majd az ismét ki-
tört pestis járvány miatt kellett költözködniük. 1738-ban pedig
testvérbátyjáért kellett aggódnia. Ifjabb Bethlen Sámuelt ugyanis
a Habsburg hatalom bebörtönözte. Meggyanúsították, hogy részt
vett II. Rákóczi Ferenc (1676. márc.27. –1735.ápr.8.) fejedelem
fia, Rákóczi József (1700-1738) 1737-38. évi kuruc szervezkedé-
sében. Ennek háttere, hogy amikor 1736-ban kitört a török-osztrák
háború, a török szultán Rodostóba hívta Rákóczi fiát, felkínálta
számára Erdély fejedelemségét és felkérte, élessze újjá a kuruc
mozgalmat. Rákóczi József elindította a hadjáratot, de az esemé-
nyek nem így következtek be. Rákóczi megbetegedett, majd meg-
halt, a Habsburgok pedig nagy erővel számolták fel az épp csak el-
indult mozgalmat. Emiatt került Bethlen Sámuel is börtönbe, bár
családja nem tudta az okot, legalábbis Kata ezt írta le. Először
Szebenben őrizték, majd miután ott kitört a pestis, társaival Bras-
sóba szállították, ahol 1939 augusztusáig raboskodott, amikor is
elengedték a foglyokat.
A mecénás és könyvgyűjtő
Téved, aki azt gondolja, ennyi veszteség és megpróbáltatás után
a grófnő hátralevő életében magányosan szomorkodott és csak
imákba temetkezett. A Teleki gróffal töltött tíz éves házasság alatt
tíz gyermeket szült, tehát folyamatosan várandós volt. Már ez is
mennyire megterhelő egy női szervezet számára, főképp ily mó-
don, hogy minden gyermekét el is kellett temetnie, végül a férjét
is, és ekkor még csak 32 éves. Közben pedig első házasságából
született fiát és lányát a katolikus hitben ellene nevelték és ezt vi-
selkedésükkel bizonyították is. Valóban, el is hagyhatta volna ma-
gát, azt sem vethetnénk a szemére. Ő azonban Teleki József halá-
lát követően is úgy folytatta életét, hogy nemzetének hasznos
szolgálatot tegyen. Életét nagyrészt Olthévizen, Fogarason és So-
rostélyon töltötte. Mecénásként támogatta az iskolákat és a tehet-
séges, de szegény gyerekeket, fiatalokat, hogy a megfelelő isko-
lákba juthassanak, és ott tanulhassanak, mint Ajtai Abod Mihályt
vagy Bod Pétert. Foglalkoztatta a nemesi leánynevelés szerepének
fontossága is, hiszen ekkor még a lányok nevelését és taníttatását
nem tartották szükségesnek. Fogarason szorgalmazta külön isko-
lamester alkalmazását a lányok számára. Erről szól 1759. áprilisi
levele: „A harmadik személy (tanító) pedig maradjon csak a
leányok tanítására, mert én is értvén keveset a leányok tanításá-
hoz, bizony fájdalommal szemlélhetem a mostani ottvaló lányok
állapotját, melynek okául talán azt is gondolhatnám, mivel Ikafal-
vi uram fiúgyermekeket is tanított, tehát a leányok jól tanítására
azért nem érkezhetett…
17
Több sértegető beszédek közt némelyek ily szókat is szólottak:
Asszony ő, ne szóljon mindenbe, mert nékünk nem főkurátorunk,
nem reá bíztuk a dolgot. Bizonyos, hogy én főkurátor nem vagyok,
azt én tudtam. Azt is olvastam, hogy szent Pál megtiltotta, hogy a
közönséges gyűlésekbe az asszonyok ne szóljanak, de azt nem ol-
vastam utána, hogy az akkori híveknek és keresztyéni asszonyi ál-
latoknak, kikből állott az Isten anyaszentegyháza előmozdítani
akarván az Isten anyaszentegyházának terén, szólniok szabad ne
lett volna.”
Kata grófnő helyzete talán még a főnemesi hölgyek között is
szerencsés volt, mert tanulhatott, olvashatott, családjában mű-
veltséget kapott. Később pedig második férje oldalán is lehető-
sége volt tovább olvasni, tanulni. A könyvek gyűjtését és ajándé-
kozását is mindig fontosnak tartotta. Nagy gondot fordított
könyvtárára, „drága érték” jelzővel illette könyveit, egyforma
borítással köttetett be minden darabot és sarkukra jegyezte nevé-
nek kezdőbetűit, ÁBK. Bod Péter így emlékezett erről, halotti
beszédében:
„Más időtöltése könyvek olvasása,
Imádsága után ez az ő szokása.
Biblia az első, s a magyarázása,
Azután a többek, szokott gyakorlása
Nagy Bibliotékát e végre állata,
Ez az áldott asszony a gróf Bethlen Kata,
Jó magyar könyveket valahol kaphata
Nagy áron magának mindjárt felváltata.”
Könyveinek tiszteletét és példás rendben tartását mutatja, hogy
több száz kötetnyi, többnyire magyar nyelvű könyvtárát még élet-
ében katalogizáltatta, ekkor készült el Árva Bethlen Kata Laistro-
ma. Fogarason, 1753. január 26-án készült végrendeletében pedig
egész könyvtárát a nagyenyedi Bethlen-kollégiumra hagyta,
amely egyértelműen mutatja, hogy a nemzet jövőjének biztosítá-
sát az ifjúság oktatásában látta. „Tetszvén az Úr Istennek engemet
bűnes szolgálóját sok és nehéz terhes nyavalyákkal meglátogatni,
minthogy 1752. esztendőt többire nehéz sulyas fekvéssel töltöttem
el, mindenkor az volt a szándékom, hogy kevés magyar könyveim
lévén, azok az én holtam után adassanak az nagyenyedi kollegyi-
om számára, minthogy kedves édes férjem, G. Teleki József uram
is maga könyveit oda hagyván, tétessék az mellé.” Sajnos később a
könyvtár, az 1848-49-es szabadságharc során tűzvészben meg-
semmisült. Egyedül a könyvek felsorolása maradt fenn, ebből is-
merjük darabjait, mely fontos adalék a kor irodalmi és szellemi
igényének megismerésében.
Teleki halálát követően Árvának nevezte magát, hiszen min-
dent elvesztett, amit egy asszony elveszíthet, szüleit, gyermekeit,
férjét, ő mégis Istenben bízva, a szeretet és megbocsátás erős meg-
győződésével hitt, ebből merítette erejét további életéhez. Az írás-
hoz komoly gyakorlatot szerzett a rokonainak írt levelezéssel. Kö-
zel 250 levél maradt fenn tőle, melyek közül számosat írt a rokoni
házaspárnak, Teleki Lászlónak és feleségének, Ráday Eszternek.
Levelei színesek és tele vannak élettel. Ha Eszter és László gyer-
mekei megbetegedtek, Kata személyesen kutatta fel és küldte hoz-
zájuk a lehetséges gyógyítót vagy a gyógymód leírását. Önéletírá-
sát 1740-ben kezdte meg. Az első négy évben addig elmúlt élet-
ének visszaemlékezéseit olvashatjuk. 1744-től inkább napló stí-
lusban folytatta, melybe beleszőtt leveleket, sőt periratokat is. Ké-
18 Dobogókő
sőbb tovább színesítette anekdotaszerű rövid történetekkel vagy
tájleírásokkal.
Híres támogatottja, Bod Péter is ezekben az években került a
grófnő udvarába. Neki köszönhetjük, hogy Árva Bethlen Kata írá-
sait mi is olvashatjuk. Bod Pétert tanulmányai elvégzésében, -
több szegény diákkal együtt,- éveken keresztül támogatta a nagy-
asszony, majd a tanulmányok befejezését követően 1749-ig hat
éven keresztül volt udvari papja, a Bethlen Kata által alapított olt-
hévizi református eklézsiában. Bod később így ír erről az időről:
„Töltöttem el mellette terhes papi hivatalban lelkemnek nagy és
felette ki nem írható gyönyörűségével hat esztendőket, hogy sokan
mondanák azt, kik életemet, miben álljon, látták, hogy csak az an-
gyalok élnek jobban az égben.” A grófnő saját költségén építtette
a fatemplomot Olthévizen, és hozzá a haranglábat, melyhez há-
rom harangot öntetett. Az udvari lelkész mellé kántor-tanítót is
felfogadott, és a templom számára biztosította a szertartáshoz
szükséges eszközöket. A díszítéshez hímzett textíliákat, udvará-
ban készült terítőket adományozott. Az udvari pap komoly szelle-
mi feladatot töltött be, hétköznaponként reggeli és esti istentiszte-
letet tartott, vasárnaponként pedig délelőtti és délutáni egyházi be-
szédet mondott a gyülekezetnek. Bod fő műve az első magyar iro-
dalmi lexikon, a Magyar Athenas összeállítása. Ebben jegyezte le
a grófnő könnyeinek lajstromát is, mely felsorolás szerint össze-
sen 332 mű 337 kötetben alkotta könyvtárát.
Az írónő
Önéletírása célját Kata grófnő a következők szerint foglalta
össze: „Írom sőt inkább azért, hogy sok szegény lelkek, akik a tit-
kos kísérteteknek mélységes örvényében úszkálnak, lássák meg,
mely kedves, jó és gyönyörűséges végét adja az Isten az ő válasz-
tott hívei szenvedéseiknek még ebben az életben, hát még jövendő-
ben? Ennekfelette hogy vegyék észre azt is, hogy az Istennek nagy
ereje, mely nagy erőtlenségekben végeződik el és mutattatik ki, én
mindenekelőtt példa lehetek, aki magamban felette erőtelen va-
gyok, és legkisebb terheknek elhordozására alkalmatlan: de ab-
ban, aki engemet megerősíthet, erős vagyok; és nem ez gyarló test
s vér tanácsával, hanem az isteni kegyelemmel mindeneket meg-
győzhetek. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem, szeretlek tégedet,
míg lészen életem, bizony szeretlek tégedet; de te erősíts ezen sze-
retetben engemet.”
Imádságok és lírai elmélkedések írója
Az erő és annak hiánya mindvégig kulcskérdés írásaiban.
„Nagy volt a te erőd, én Istenem, itt is az én nagy erőtlenségem-
ben.” Ez talán nem is meglepő számunkra, hiszen annyi megpró-
báltatáson ment keresztül. Sokféle betegség elszenvedése és meg-
számlálhatatlan elvesztés-élmény közepette csak a legbiztosabb
alapokon nyugvó hitének ereje segítette őt tovább. „Mely kemény
lelki harc volt az, amelyet Isten bölcs tetszéséből ezúttal ismét re-
ám eresztett, e világnak minden ereje azt meg nem tudta volna
győzni, sőt el sem szenvedhette volna.” Azonban a legerősebb hit
sem elég az elfogadás képessége nélkül. Az elfogadás pedig nem
jelent feltétlen belenyugvást a történésekbe. Amin tudott és képes
volt változtatni, azt mindig megtette, de amin nem volt hatalmá-
ban változtatni, azt nemcsak elviselte, hanem el tudta fogadni,
megengedte, hogy megtörténjen vele. A grófnő szép példáját mu-
tatta, hogy egész életében végig elfogadásban volt és itt gondol-
junk újra az ERŐ-re, mert ehhez volt igazán szüksége arra az ener-
giára, amit a szeretetből és a megbocsátásból merített. Ezzel az ér-
zéssel tudott szívből imádkozni. Bod Péter így fogalmazta meg:
„Láttam én annak idején tulajdon kezével írott oly gyönyörűséges
vallástételét, a mely eléggé bizonyította azt, hogy nem a test és vér,
hanem az Istennek szent lelke izgatta őtet.”
Íme, a grófnő egy imádsága: „Oh, én Édes jó ISTENEM, nem
lehet énnékem elő számlálnom, a’ Te énhozzám megmutatott sok
irgalmasságidat; annál-is inkább meg-hálánom a’ Te édes Atyai
Jó-vóltodat. Édes ISTENem adjad Kegyelmedet énnékem, hogy
ezen sok rendbéli én hozzám mutatott Irgalmasságidat Szívemben
elrejtsem, és azokról szüntelen gondolkozhassam ’s minden kisir-
teteim között-is ezen Irgalmasságidhoz továbbra is ragaszkodhas-
sam, magamat vigasztalhassam. Noha én por, hamu vagyok, még-
is kívánok szólni Te előtted. Oh ne űzz el én ISTENem az én mél-
tatlanságomért Szent Színed elöl engemet: hanem inkább nyújtsad
kegyelmedet, és erődet, hadd önthessem ki Te előtted az én Szí-
vemnek kívánságát: mert nintsen Te kivülled a’ ki az én sérelmes
Szívemet megenyhíthesse: azért tsak Te nálad keresek én mint tö-
redelmes Lelkeknek és sérelmes Szíveknek meg-enyhitőjénél or-
vosságot. Édes JESUS! bár tsak egy tsepjét hintsed drága Véred-
nek az én alázatos Könyörgésemre, tudom, hogy mindjárt kedves
lészen ’s meg-halgattatom Sz. Atyádtól.”
Elmélkedéseiben magas lelki szintre jutott a megbocsátásban,
és a fájdalmas sebeket igaz szívvel engedte el, megkönnyebbülve
így tisztította meg lelkiismeretét a haragtól, nehezteléstől. Felis-
merte, hogy aki tudatosan ártani kíván a másiknak, saját magának
okoz vele sérülést, amit feloldani és megbocsátani a legnehezebb
dolog: „Olyannal mocskoltattam meg, amit a szíveket vizsgáló
szent Isten tud, hogy soha sem nem mondottam, annál inkább nem
cselekedtem. Kitől és milyen formán ment végben az én megbántó-
dásom, azt ki nem írom, hanem inkább ahelyett kívánom, hogy az
irgalmas Isten bocsássa meg ebben való vétkeit, és esmértesse
meg azt, hogy őfelségét és a maga lelkét sértette meg véle.”
Halálának esztendejében adta ki tizenhat imádságból álló köny-
vét Szebenben, Védelmező erős pais címmel, mely imákat 1742-
től kilenc éven keresztül írt meg. Íme a VI. imádság részlete:
„Légy tsendességben már én Lelkem, örülj és örvendezz a’ Te
Meg-tartó Istenedben, ne félj, ne rettegj már, mert a’ Te nagy örö-
mödet sem e’ Világnak ereje, sem a’ Sátánnak sok féle dühössége
te tőled el-nem veheti, noha még egy kevéssé e’ gyarló testben sá-
torozol és az ó embernek maradványi gyakorta meg-kisértenek: de
a’ Te éretted már eleget tett JESUSod, a Te Atyád Jobjánál vagyon
szüntelen, és ki nem vét gyarlóságodért Sz. Atyád kedvéből. Már
Édes Atyám a’ Te Édes Atyai Szerelmedbe ajánlom Lelkemet, sok
nyomorúságok között fájlódó testemet, és Életemnek Napjait, órá-
it, szem-pillantásit, nehéz keresztviselésimet, azok alól való ki-sza-
badulásomnak módját és idejét: Lelkemnek ez gyarló testből való
ki-költözését, Szent Szinednek gyönyörű látására által vitelét, Tes-
temnek porrá válását, és a’ porból viszont fel-kelését, és végtére
meg-ditsőittetését, a’ holott osztán én-is Tégedet véghetetlenül
áldalak és ditsérlek a’ Te Szent Fiaddal és Szent Lelkeddel egye-
temben, AMEN.”
Majd így fejezi be: „Írtam MDCCXLIV. esztendőben August
28-dik Napján, mikor méllységes kisérteteim között minden külső
 A királyi központ lapja
vigasztalásoktól egészszen meg-fosztatva vóltam, akkoron nyujta
az ISTEN Ennékem Sz. Lelke által hathatós vigasztalást, melly
minden ki-gondolható Világi vigasztalásnál kedvesebb lön Enné-
kem. Mellyért dicsértessél Óh Én ISTENem mind Menyen és Föl-
dön az Én Szegény Lelkemtöl is mind örökké, a’ kit meg-szabadítál
és meg-tartál a’ veszedelemből.”
A nagyasszony más egyházi művek kiadását is támogatta, Nád-
udvari Péter 84 prédikációját rendeztette könyv formába, melyek
összegyűjtésével a kolozsvári professzort, Udvarhelyi Mihályt
bízta meg, amit annak halála után Szathmári Zsigmond fejezett
be. Saját költségén adta ki Keresztúri Pál, Egyenes ösvény című
művét, mely 21 prédikációt foglalt egy kötetbe.
Gyógyító nemesasszony
Ebben a korban a főúri asszonyoktól elvárták, hogy udvarházuk
jobbágyait szükség esetén gyógyítsák. Árva Bethlen Kata nem-
csak ezt töltötte be, hanem rokonokon, ismerősökön és sok kör-
nyékbeli emberen is segített. Saját háztartásában készült gyógynö-
vényes főzetekkel orvosolta a betegségeket, recepteket és gyógy-
módokat gyűjtött, és híressé vált maga is gyógyító tehetségével.
Bod Péter így szedte versbe:
„Sokszor a betegek sereggel állottak,
Kik hozzája mentek, s megorvosoltattak.
Messze földről oda néha hozattattak.
Könnyebbülést vévén, rá áldást mondottak.”
Pataki Jenő, a Pásztortűz 1926. évi számában, ezt a címet adta
írásának: Árva Bethlen Kata az első magyar orvosnő. A grófnő le-
velezéseiben is gyakran felmerülnek különféle betegségek leírásai
és a hozzá tartozó gyógymódok is. Családjában is tanácsolt
gyógymódokat különféle betegségekre, főképp a gyermekek gyó-
gyítására vonatkozóan, vagy hogy milyen úton lehet beszerezni a
gyógyításhoz szükséges szereket. Orvosló könyvében számos re-
ceptet közöl, a megtalálható gyógyfüvek begyűjtésére vonatkozó
tudnivalókkal és a feldolgozás módjával együtt. A gyűjteményben
szerepeltet továbbá konyhai recepteket és italok készítési leírásait
is, de olvasható benne például állat gyógyítási módja vagy gyer-
tya- és szappankészítési, gyapjú festési, sőt hajfestési eljárás is.
Szintén Bod Péter jegyezte le, hogy három kézirata volt orvossá-
gos könyvekből. Érdekességképpen közöljük két házi receptjét:
„117. Hasnak, gyomornak puffadása, daganatja ellen való or-
vosság
Fodormintát, fejér üröm virágát zacskóban varrván, borban
meg kell főzni, és az hasát, gyomrát szüntelen ezen kötővel kell kö-
tözni, azonban minden reggel egy-egy csepp igaz szerecsendióvi-
rág-olajat kávéban kell béadni. Hasznos és próbált orvosság.
143. Fülfájástul való orvosság
Borzavirágot (bodzavirágot), székfűvirágot, jóféle sáfránt tör-
ve, kámfort törve össze kell elegyíteni, apró zacskót kell belőlle
megtölteni, s meg kell tőzzeni (tődzeni) a zacskót, sáfrányos, édes
téjben meg kell főzni. Amicsoda melegen elállhatja, úgy kell a fá-
jós fülire kötni. Mikor a fülire akarja az ember kötni, elsőben meg
kell herbatéjjel párolni a fülit, mondalaolajat (mandulaolajat) kell
19
a fülibe mindennap kétszer három-három cseppet egyszer csep-
penteni, úgy kell osztán a zacskót felkötni a pállás (párolás) után.”
Kézimunkái
Nem fontossági sorrendet követve kerül erre a helyre kézimun-
káinak említése, amik messze földön híresek voltak korában. Sze-
rencsés módon hímzéseiről nemcsak levelei tanúskodnak, hanem
látható formában is meggyőződhetünk szépségükről. A nők élet-
ében a hímzés, mint egyfajta művészi kifejezőkészség és tevé-
kenység volt mindig jelen. A szövés-fonás, különféle anyagok
megfestése, szabása, varrása, a család ruházkodásának megterem-
tése mindig a női szerepkör része volt. És mindig születtek olyan
nők, akik ezt a tevékenységet tökélyre vitték és nemcsak a család-
juk szükségleteit elégítették ki, hanem emelkedettebb formában
művészi hajlamukat, kreativitásukat is fejlesztették ezáltal. Sajnos
a modern nő nem is sejti, hogy ez a tevékenység a lelki harmónia
megteremtésének egyik eszköze. Egyfajta meditációs állapot,
mely a nő lelkét könnyíti, szabadságérzését fokozza, közelebb re-
píteti önmagához, ezáltal Istenhez. A nemesi udvarházakban var-
rólányokat foglalkoztattak és a nagyasszonyok útmutatása és ter-
vei szerint készültek a hímzésiek. Hogy elismerjük, ehhez a mun-
kához nagy szervezőkészség is szükségeltetik, a tervezés, művészi
kivitelezés, az elkészítésben való tevékeny részvétel, a munkafo-
lyamatok felügyelete, álljon itt egy részlet Kata grófnő levelezésé-
ből, 1729-ből, amikor férje rokonságában, Teleki Sándor lányának
esküvőjére készültek. „Ami a keszkenők dolgát illeti, én úgy tu-
dom, hogy szkófiumos keszkenő kívántatik násznagynak, vőfél-
ynek, s az két örömmondónak. Gazdának is, mikor idegen fő gazda
vagyon, de mikor atyafi az főgazda, olykor nem szükség. Selyem-
mel és arany vagy ezüst fonallal varratt keszkenők mennyi kíván-
tatik, bizonyosan nem tudom. Asztalnoknak, pohárnoknak kíván-
tatik olyan. Tálfogókat is mennyi kívántatik, én bizony nem tudom,
mert én afféle dolgokban keveset forgottam. Mindazáltal úgy gon-
dolom, hogy az mennyi asztal lészen, az szerint lészen az tálfogó
is. Házi vászonból volt most az kékesi is, vagy két asztalra véko-
nyabbak voltak, az többire pedig csak afféle közönséges volt; a ki-
nek is két singit egy-egy máriáson megvehetni.”
Ebből a részletből kiderül, hogy Kata grófnő még nem töltötte
be a harmincat, hímzésbeli jártasságát és tudását már elismerték
és nemcsak az elkészítéshez kérték segítségül munkáját, hanem
tanácsot is tudott adni, kinek mi illik jobban, milyen díszkendőket
viselnek a lakodalom egyes szereplői, mi kell az asztalra, milyen
és mennyi asztalkendőt és felszolgáláshoz szükséges textilt kell
elkészíteni és kihímezni. A szkófiumos varrás a csak arany vagy
ezüstszállal készült gazdag hímzést jelentette, ruhákra, kendőkre
készült, a legdíszesebb, legünnepibb alkalmakra. A főúri udvarok-
ban nemcsak varró lányok dolgoztak az úrnő felügyeletével, de
férfiakat is alkalmaztak, rájuk a nehezebb anyagokat bízták, mint
a bársonyra hímzéseket, amihez gyenge volt egy nő keze. A varró
lányok a lazább vagy erősebb szövésű vásznakra készítettek dísz-
es hímzéseket.
Bethlen Kata hagyatékából ismerjük az olthévizi egyháznak
ajánlott úrasztali terítőket, amik többszínű selyemszállal készül-
tek, melybe arany- és ezüstszálakat kevertek, és csipkés széllel
vagy sűrű szegélyhímzéssel zártak le. Olthévizen fennmaradt egy
1735-ből való leltár, melyben felsorolják Bethlen Kata adománya-
20 Dobogókő
it: ”1. Egy igen jeles mesterséggel készített keszkenőt, melynek a
közepin vagyon egy karmasin szín selyemből kötött ezüst és arany-
nyal töltött Bárány formát mutató Tzímer, keresztes zászlót tartván
ilyen két betűvel B.K., a körül vagyon fehér patyolat közé két rend-
del foglaltatott ugyan karmasin-szín selyemből kötött ezüst és
arannyal töltött rece két renddel. 2. Egy abroszt, melyben vagyon
tizenkét patyolatból való táblák közé elegyített karmasin-szín se-
lyemből kötött fejér czérnával töltött reczéből álló hárma bárány
tíze egy egy fejű sast mutató, tizenhárom tábla, mindenik magában
e két betűt viselvén B.K. és egészen környül vétetvén karmasin-
szín selyemből fejér czérnával kötött tsipkével.”
Fennmaradt továbbá a fogarasi úrasztal és szószék terítő, és a
gyulafehérvári terítő is Bethlen Kata adományaiból, mely alapján
látható, hogy az európai hímzőművészet kimagasló alkotásai ké-
szültek el a grófnő udvarában. 1757-58 évben a fogarasi templom
felújításának is ő volt fő támogatója, adományából felújították a
boltozatot, a tetőzsindelyeket cserépre cserélték, megépítették a
kőből készült karzatot és új padokat helyeztek el a templomban.
A grófnő Fogarason, 1759. július 29-én adta vissza lelkét a Te-
remtőnek. Végrendeletében így vall értékekről, kincsekről: „Pén-
zem ritkán vagyon énnékem. Ami kezemhez jött is – minthogy csak
sáfár voltam benne, én bizony soha azon nem igyekeztem, hogy vi-
lági kincseket gyűjtsek, minden kívánságom csak a jövendő és
örökké megmaradó kincs lévén – elköltöttem.”
A fogarasi templom falán olvasható kőtábla szövegét Bod Péter
írta:
„E TORONY OLDALA TARTJA E NAGY KÖVET
E KÖ BEFOGLALJA AMAZ ÁLDOTT NEVET
MELLYRŐL AKÁRKI IS MÉLTÁN PÉLDÁT VEHET
S PÉLDÁJÁT KÖVETVÉN AZ EGEKBE MEHET
GRÓFF BETHLEN KATA EZ, BETHLEN SÁMUELNEK
KIT SZÜLT NAGY BORBÁRA MINT ÉDES FÉRJÉNEK
ÉLTÉBEN HŰ TÁRSA TELEKI JÓSEFNEK,
KI VOLT FŐ ISPÁNNYA FEJÉR VÁR MEGYÉNEK
AZ ÚR E TEMPLOMOT MÁSOKKAL FUNDÁLÁ
EZ ASSZONY AZUTÁN BOLT ÉS TSEREP ALÁ
VÉTETTE KÖLTSÉGÉT ÉRTE NEM SAJNÁLÁ
MELYBŐL AZ ISTENRE TÉRJEN ÖRÖK HÁLÁ
HUSZON HÉT ESZTENDŐT TÖLTÖTT ÖZVEGYSÉGBEN
MINDEN RENDEK ELŐTT PÉLDÁS KEDVESSÉGBEN
ÖTVEN KILENTZEKET VILÁGI ÉLETBEN
AMIT KIVÁNT VAGYON MÁR JÉZUS ÖLÉBEN.”
nem esmerték, annyira példás volt az ő kegyessége. Egyszóval:
nem könnyen születik ezen már kimúlt férjfiúi természettel bírt
asszony helyibe más, Bethlen Kata. Csendesen nyugodjanak tete-
mei.”
Bod Péter felette tartott gyászbeszédében tiszta, fényes, drága
bíbornak nevezte Árva Bethlen Katát, az erdélyi nagyasszonyt,
akinek élete példa lehetett mások előtt. Aki olyan ERŐ jelenlété-
ről és olyan helytállásról adott számunkra is példát, ami tiszta,
nyílt jellemmel párosult, mely a megbocsátó, és - már egészen fia-
talon is,- a megingathatatlan alapokon nyugvó hitben gyökerezett.
Ezt sugározta környezetére egész életben. Vegyünk példát erejé-
ről, tiszta, örök értékeken nyugvó életéről, veszíteni tudásáról és
elfogadásának képességéről, mely az elmúlt évszázadokon is fé-
nyesen sugárzik át ránk.
Források:
Dr. Lukinich Imre: A Bethleni Gróf Bethlen-család története,
Budapest, Athéneaum 1897.
Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid le-
írása
Bethlen Kata: Védelmező erős pais, Székelyudvarhely, Haáz
Rezső múzeum Tudományos Könyvtára
Bethlen Kata orvosló könyve 1737.
S. Sárdi Margit: Bethlen Kata kéziratáról
Kocsis István: Árva Bethlen Kata, monodráma
Palotay Gertrud: Árva Bethlen Kata fonalas munkái, Erdélyi
tudományos füzetek 117.sz. Kolozsvár 1940.
Régi magyar prózai emlékek 7. kötet: Egy erdélyi gróf a felvilá-
gosult Európában (Teleki József utazásai 1759-1761) Akadémiai
Kiadó, Budapest 1987.

Alul rovással: Bod Péter készítette Igenben.

(Magyarigen)

Unokaöccse, gróf Teleki József (1738-1796) útinaplójában így

emlékezett rá, mikor édesapja leveléből értesült a grófnő halálhí-
réről: „…írják gróf Teleki Józsefné asszonynak, annak a drága lé-
leknek az Úrban 29a Júli lett elnyugovását. Mindenféle virtusok-
kal felruházott alkotványa volt ez az asszonyság az Istennek; ke-
gyes volt, minden morcság nélkül, mert szüntelen vidám ábrázat-
ját még a nyavalya sem könnyen változtatta meg; könyörülő és
adakozó minden tettetés nélkül; nagy és maga nemit felülhaladó
elméjű. Nem szükség őtet sok szóval dicsérni, mert dicsérik őtet az
ő cselekedetei mindenekelőtt. Tudják őtet ki lett légyen minden
rendbéli emberek, valakik ösmerték, de tudják még azok is, akik
 A királyi központ lapja
A viking kapcsolat
BARÁT ISTVÁN ZSOLT
Norvégiában talán még több fehér folt van a történelemben,
mint nálunk. Köszönhető ez annak, hogy az inkvizíció Skandiná-
viában is eredményesen működött. Magyar szemmel azonban az
északi népek históriájának bizonyos rétegeit könnyebb felfedezni.
Atilla (Attila, Etele, Etzil stb.) hatalmas birodalmának nyugati
határa Skandinávia déli részén húzódott, a mai Dánia teljes egé-
szében, illetve Svédország és Norvégia alsó fertályán is otthono-
san mozogtak. Feltehetően egyetértésen és együttműködésen ala-
puló integrációról van szó, akárcsak jó 500 évvel később Horvát-
ország, mint a Szent Korona fennhatósága alá tartozó társország.
Pillantsunk hát rá, milyen nyomokat hagytak őseink Norvégiában.
Budai Krónika (1473): „Atilla isten kegyelméből Bendegúz fia,
aki Engadi-ban született, a nagy Nemroth unokája, a magyarok,
médek és gótok királya, a Földkerekség Félelme és Isten Ostora”.
forrás: https://www.pinterest.com/pin/62417144808185493/
Amikor először tapasztaltam meg Dél-Skandinávia természeti
környezetét, elsőre is meg sokadikra is a Hargita naturáját láttam
bele. Ez persze nem nagy ügy, a hatalmas fenyők, nyírfák, égerek,
mogyoróbokrok, a hegyi legelők, „esztenák” és a tekintélyes szik-
lák sora, ha nem is összetéveszthető, de igen hasonlatos, főként,
amikor a több száz éves gerendaházakat is megpillantjuk a hegy-
oldalban.
Számtalan forrásból csörgedezik megannyi erecske, patak,
hogy aztán folyóvá és tóvá váljanak. Számos helyen lehet inni a
folyó vagy tó vizéből, semmiféle káros hatása nincs az egészség-
re. Ez ma már szokatlan lehet, és persze nemcsak ez, hanem sok
más, évezredeken át gyakorolt és megszokott dolog is furcsának
hat, sajnos, tömegek számára. Mint például őstörténetünk, szár-
mazásunk, büszkeségünk, hagyományaink.
Ebből fakadóan aztán nem könnyű nyomokat találni, vagy, ha
mégis sikerül, akkor azokat bizonyítani. Kutatásaim során számos
21
Hagyományos, több száz éves gerendaház, a skandináv
„esztenán”
bizonyításra váró feltételezés is akad, de szerencsére, még ha sze-
gényesen is, írott források is rendelkezésünkre állnak. Mindenek
előtt nézzük meg, mit lelhetünk fel a magyar-viking kapcsolatról.
Ismert, hogy a Turul-nemzetség (Árpádház) királyait az ún. va-
rég őrség védte. A varégok, azaz a Kelet-, Közép- és Dél-Európá-
ban megjelenő, hadakozó és kereskedő, majd letelepedő vikingek
voltak. Rengeteg hasonlóság fedezhető fel összehasonlítva a kora-
beli magyarokkal, a rettenthetetlen, halált nem megvető, de elfo-
gadó bátorság, harcmodor, a motívumvilág, hogy egyelőre csak a
legismertebbeket említsem. Az északi népek átlagembere azonban
tisztában van legalább a viking-múlttal, és ráadásul büszke rá.
Mondanom sem kell, hogy ezt a dicső múltat meg is tudják jelení-
teni, látható az elmúlt években felerősödött viking-divat hozta fil-
mek, találkozók ürügyén is. Pedig a magyar történelemnél színe-
sebb, mélyebb, kalandosabb nemigen akad, s bár tudom, ez talán
elfogultnak hangzik, de hiszen magyar vagyok, engedtessék meg
nekem, hogy elfogult legyek a saját múltunk és kultúránk szereté-
sében. Ebből a szinte kimeríthetetlen forrásból, amit magyar törté-
nelemnek is nevezhetünk, szebbnél szebb és izgalmas filmekre ad
okot. Hej, be szép is volna …
A varégokról és a magyar skandináv kapcsolatok iránt érdeklő-
dök szinte kizárólag Fodor István: A magyarság baltikumi és
skandináviai kapcsolatai a IX-XI. században (a régészeti leletek
alapján) című tanulmányára hagyatkozhatnak, de legalábbis ez az,
ami leginkább hozzáférhető.
„A Magyarország területén előkerült viking eredetű vagy skan-
dináv hatásról tanúskodó X-XI. századi leleteket 1933-ban Péter
Paulsen összegezte a „Magyarországi viking leletek” című köny-
vében. A Duna medréből Budapestnél előkerült, aranylemezzel és
niellóval díszített lándzsát, a magyarországi kétélű kardokat, a
prágai dóm kincstárának sisakját és kardját, valamint a szintén
Prágában őrzött Szent István-kardot elemezte. A magyar régészek
közül különösen Fettich Nándor szentelt nagy figyelmet a hazai
viking leleteknek, s ő mutatta ki először meggyőző erővel, hogy
már a Kelet-Európában (Levédiában és Etelközben) tartózkodó
22 Dobogókő
magyarság is élénk kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a vikin-
gekkel.”
Györffy György István király és műve valamint Géza külpoliti-
kája című munkáiban szintén ír magyarországi vikingekről.
„A kölpények skandináv eredetű népcsoport volt, amelyet
az Árpád-ház korai uralkodói, közülük is elsősorban valószínű-
leg Taksony fejedelem illetve trónörököse a jövendő Géza fejede-
lem katonai segédnépként, illetve határőrökként használt. A köl-
pények a bizánci császárság haderejében is ott voltak, a 11. szá-
zadban kulpingoi néven említik őket.
[…]A türk eredetű magyar hadrendszerben mindig a trónörö-
kös állt a csatlakozott segédnépek élén. Taksony fejedelemsége
idején, Tar Zerind halála után Géza birtokolta a trónörökösnek já-
ró bihari dukátust és bizonyos aldunai területeket is, ezért a ma-
gyar keleti politika elsősorban Gézán keresztül zajlott. Ekkor jött
létre Bizánc ellen a magyar–besenyő–bolgár–orosz szövetség,
amelynek vezéralakja I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem volt. Az
ő varég dinasztiájának katonai kíséretéhez tartoztak a
varég kylfingarok, akiket a szláv források kolbjagi néven említe-
nek. A Bizánc ellenes szövetség az arkadiopoliszi csatával tragi-
kus véget ért, a csata után a nyilván Szvjatoszlávot hibáztató bese-
nyők sztyeppei szokás szerint a kijevi nagyfejedelmet megölték,
vezérük koponyájából ivókupát csináltatott. Ekkor nagy számban
csatlakozhattak a fejedelem kíséretéből kölpények a magyarok-
hoz.
[…] A magyar hagyomány a személynévvé vált Kölpény nevet
a 958-as hadjárat hőséhez, Botondhoz kötötte, a monda szerint ő
volt Botond apja. Valószínűbb azonban, hogy etnikai megjelölés-
ről van szó, azaz Botond maga is kölpény származású lehetett, er- A birkai 644-es sír leletanyaga (ARBMAN 1940, 223. Abb. 183.)
re utal nevének jelentése: „buzogányos”.
[…] Taksony uralkodása a magyar állam erős keleti kapcsolatai
folytán, besenyők közül szintén kerültek Magyarországra népele-
mek katonai segédnépnek, a talmácsok. A Taksony kori etnikai
határvédelem vonala a két sajátos katonaelem – Talmács és Köl-
pény – telepeinek láncolatából állapítható meg. A kölpények em-
lékét helységnevek őrzik, mint a Bács-Bodrog vármegyei Köl-
pény, a Szerém vármegyei Kölpény vagy a marosszéki Mezőköl-
pény. A magyar határt védő kölpényekről kaphatta nevét az alsó-
ausztriai Kilbing a Traisen folyó keleti partján, az Árva várme-
gyei Alsókubin és Felsőkubin (Kolbin, a 13. században), aTemes–
Béga torkolatánál Kölpény és Kulpin-tó.
[…] Szent István király Prágában őrzött kardja skandináv
gyártmány, valószínűleg szintén a kölpényekhez köthető.”
Ugyancsak Györffy György feltevése, hogy a bizánci császár-
hoz, Konstantinápolyba utazott normann követek Dnyeperen ha-
zafelé vezető útját magyarok zárták el.
Ezek után nem meglepő, ha magyar nyomokat is sikerül találni
Skandináviában. Elsőként mindjárt itt van a svédországi Birka ne-
vű település, amely a IX-X. században jelentős kereskedőváros le-
hetett, hiszen körülötte egy 2500 síros temetőt is találtak, külön-
böző temetkezési módszerekkel, úgy mint hamvasztásos, deszka-
koporsós, lovas és kamrasíros. A gazdag leletanyagban fegyverek,
ékszerek, textil, üveg, kerámia és pénz került elő a temetőből. Az
első feltárója Hjalmar Stolpe volt, aki 1872 és 1895 között össze-
sen 1100 sír tárt fel, köztük a két sírt, amelyekből süvegcsúcsok,
tarsolylemezek és veretek, övveretek, csodaszarvasos ezüstéksze-
rek is előkerültek.
A birkai 581-es sír süvegcsúcsa és függői...
 A királyi központ lapja 23

...és a 644-es sír süvegcsúcsa és fejpántja (KOVÁCS 2003, 212.

Abb. 3.)

A birkai temetőben feltárt ezüst „drótékszerek”.

A birkai 644-es sír tarsolylemez töredékeinek feltételezett

rekonstrukciója (DIENES 1964, 109. 47. ábra)

A svédországi vårbyi vikingsír leletei. Jól látható a szíjvég.

Forrás: mis.historiska.se Forrás: direktpress.se
24 Dobogókő
Azt már régóta tudjuk, hogy nem Kolombusz Kristóf fedezte
fel Amerikát 1492-ben, hanem a vikingek 1000 körül. Itt akár meg
is állhatnánk egy pillanatra, mert igazság szerint nem is a vikingek
voltak az elsők, hanem Ázsiából érkeztek az első felfedezők a Be-
ring-szoroson keresztül, amelynél a sarkok fokozott eljegesedése-
kor tenger vízszintjének csökkenésével földhíd képződik, s ez pe-
riodikusan meg is történik, a legutóbbi ilyen többszöri tenger-
viszszahúzódási sorozat i.e. 22000 és 7000 között lehetett, így az
ázsiai népcsoportok kb. 15-12 ezer évvel ezelőtt már letelepedtek
az amerikai kontinensen. A mi esetünkben azonban sokkal érdeke-
sebbek a viking telepesek. Tehát 1000 környékén Leif Eriksson,
azaz a híres-hírhedt Vörös Erik fia és nevelőapja Tyrker, meg jó-
néhány tettrekész viking, Grönland érintésével kikötöttek, majd
rövid időre megtelepedtek a mai Új-Fundland területén. Azt is
tudjuk, hogy a vikingek Vinlandnak hívták ezután Amerikát. Azt
viszont már sokkal kevesebben tudják, hogy miért.
Leif Eriksson és csapata az Új Világban telelt (valahol Új-
Fundlandban), miután felépítették Leifsbudir-t (Leif-házát). Leif a
csapatot két részre osztotta, hogy felváltva tudják a környéket még
jobban felderíteni, portyázni, illetve a „települést” is meg tudják
védeni. Figyelmeztette embereit, hogy az éjszakát mindenki a szál-
láson töltse. Egy este Tyrker nem tért vissza az egységével, erre
Leif felindultan a keresésére indult tizenkét emberével. Nem kellett
sokáig kutakodniuk nevelőapja után, a közelben látták, ahogy
hangosan nevetve vadul integet és kiabál nekik.
– Apám! Mit keresel idekinn ilyen későn? Mi késztetett arra,
hogy elhagyd társaid?
Tyrker először a saját nyelvén válaszolt, de amikor eszébe ju-
tott, hogy a vikingek ezt nem értik, az ő nyelvükön mesélte el, mit
talált.
– Nem kellett messzire mennem, hogy ráleljek valamire, aminek
örülni fogsz! Szőlőt találtam! Bőséges termést!
– Igazat beszélsz, Apám? – kérdezte Leif a nevelőapját.
– Persze, hogy az igazat! Az én szülőföldemen rengeteg szőlő
van, felismerem minden fajtáját!
Így lett, hogy Leif a Vinland (borföld) nevet adta ennek a föld-
nek.
1000 kilométerrel északabbra is előfordultak kereskedők, telepes-
ek a Hun Birodalomból. Talán így fordulhat elő, hogy Bjør-kedal-
ban, amely jó 500 km-rel feljebb van Oslótól, s amely egy elszige-
telt kis hajóépítő település volt, néhány lakos a mai napig úgy
mondja a halat, hogy hal, nem pediglen úgy hogy fisk (fiszk),
ahogy az a skandináv nyelveken hívattatik. Egy helybéli beszá-
molója szerint a 60-as évek vége felé, amikor az első aszfaltutat
építették a faluba, ahová addig csak szinte hajóval lehetett eljutni,
vagy gyalogösvényen, útépítés közben egy viking sírra bukkan-
tak. Ez nem olyan meglepő, mert kis túlzással úton-útfélen halom-
sírokra bukkanni, amit az északiak egyszerűen vikingsírnak ne-
veznek. Az már azonban érdekesebb, hogy egy gyűrűt is találtak
ebben a sírban, majd miután leadták a feltáró csoportnak, azok el-
mondták, hogy ez egy hun női ékszer.
Szóval halomsír és hun ékszer? A fentiek ismeretében szkepti-
kusak lehetünk a „vikingsír” kifejezés minden halomsírra vonat-
kozó használatával kapcsolatban.
Vajon mit gondoljunk akkor, amikor azt látjuk a térképen, hogy
Rogaland, azaz Rogaföld? Éppen azon a helyen, ahol Vörös Erik
találkozhatott Tyrkerrel, az egyszerűen csak „Magyar”-nak neve-
zett tanítóval, fiának későbbi nevelőjével? A fentiek ismeretében
hogyan vélekedjünk arról, hogy Rogaland megye fő folyamának a
neve Hunnå, a csodálatos szépségű völgyet pedig Hunnedal-nak
hívják? Annyi bizonyos, hogy a „dal” völgyet jelent. A terület
helytörténeti leírásában azt olvashatjuk, hogy az elnevezés eredete
kissé homályos, talán(!) elkapás, vadászat lehet, de talán helyi
szóhasználatban a nőnemű medve. Ezután leírja, hogy ősidők óta
Hunn-nak hívják a folyót, az alsó szakaszán pedig csak Åna-nak.
Ezen a terület bronzékszert talált egy „kőhalomban” egy pásztor
1920-ban. „Az ékszer román kori, tehát(!) Itáliában (sic!) készült,
de hogy hogy került ide, arról csak fantáziálni tudunk …” – írja a
helytörténeti beszámoló. (http://www.hunnedalen.no/historie-og-
kultur/historie)

Történetesen Leif Eriksson nevelőapja, tanítója Tyrker (ejtsd:

Türkar) nevének jelentése türk vagyis magyar. Ebben az időben,
ahogy fentebb olvasható, már erős kapcsolat alakult ki vikingek és
magyarok között, feltehetően nemcsak skandinávok voltak a Ma-
gyar Királyságban, hanem fordítva is. Leif Eriksson apja Vörös
Erik vagy „polgári” nevén Erik Thorvaldsson Norvégia déli ré-
szén született, a mai Stavangertől Keletre eső tartományban. Miért
fontos ezt tudnunk? Részben azért, mert feltehetően itt ismerked-
hetett meg Tyrkerrel, fiának későbbi nevelőjével, s azért is, mert
fontos lesz a továbbiakban.
Most pedig térjünk vissza Atilla korához, de még inkább nagy-
bátyjához, Rogához. Bendegúz fivére volt tehát Roga vagy más-
ként Ruga, Rua, Röa stb. Krónikás források szerint ő alapozta
meg a majdani hun birodalmat a hun törzsszövetség megerősítésé-
vel, s „méltó elődje volt Etelének”. Ahogyan azt a cikk elején ol-
vashattuk, a Hun Birodalom legnagyobb kiterjedése idején, tehát
a 450-es években, egészen Dél-Skandináviáig tartott. Az akkori
határokat persze nem a mai értelemben kell elképzelni, a gyepű
sokszor száz kilométer is lehetett olykor! Ez azt jelenti, hogy akár A hedaleni fatemplom 1150-ből
 A királyi központ lapja 25
Fantáziálni mi is tudunk, s talán nem is járunk messze az igaz-
ságtól, amikor azt gondoljuk, őseink sokkal messzebbre jutottak.
Mindenféle értelemben.
Végül tekintsük meg Norvégia legrégibb, fatemplomát és an-
nak néhány részletét. A templom 1150-ben épült, majd egy pestis-
járvány következtében az egész falu (és talán a járás is) elnéptele-
nedett, s majd csak közel 200 év múlva bukkan rá egy favágó a
benőtt településre, amely ezután benépesül. Hedalen, amely a fes-
tői Valdres-tartományban van, ma is lakott település, Oslótól jó
100 km-re, északra. A fatemplom a folyamatos karbantartásnak
köszönhetően nagyon jó állapotban van, sajnos csak nyáron láto-
gatható, így saját fotókat egyelőre nem tudok bemutatni az épület
belsejéről. Addig is néhány képzelet- és gondolatindító kép az in-
ternetről.

Vajon milyen lehet a mennyezet?

Madonna veretes övvel

www.kethollos.hu
Ereklyetartó Krisztus megfeszítésével és Becket Tamással. A
tartalmáról nincs forrás egyelőre. A kidolgozás, az ábrázolásmód
és a szimbólumrendszer azonban megint csak ismerős.
26 Dobogókő

BEVEZETÉS A REJTETT ERŐK VILÁGÁBA

ARADI LAJOS TANFOLYAMSOROZAT BUDAPESTEN
A KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLTBAN
2017. január 21-22. (10-18 óráig)
A LÁTHATATLAN ENERGIÁK FOGALMA ÉS MÉRÉSE
A radiesztézia (sugárzás érzékelés) lényege és haszna a mindennapokban. Földsugárzások érzékelése, ezek káros és jótékony hatása az élő~
szervezetre, miért alakulnak ki a krónikus betegségek, mi közük van ebben a földsugárzásoknak? Megtanuljuk mérni, érzékelni
segédeszközökkel, sok gyakorlattal mindkét napon. A második nap végén megtanuljuk a legegyszerűbb betegség diagnosztikai módszert.

2017. február 25-26. (10-18 óráig)

AZ AURA
Az emberi test energetikai felépítése, a csakrák és az aura érzékelése, mérése. Az ebben lévő hibák, sérülések felismerése, kijavítása. Akár
úgyis, hogy a páciens messze, több ezer km távolságra van tőlünk. Fantom vagy távdiagnosztika

2017. március 25-26. (10-18 óráig)

A BETEGSÉGEK LELKI OKAI
Milyen lelki háttere van egy-egy betegség kialakulásának a fizikai és energetikai mellett? Miért lesz valaki allergiás? Mi áll az emésztő-, szív
és érrendszer megbetegedéseinek hátterében? Nagy felismerések és meglepetések várnak ezen a hétvégén! Erre a tanfolyami részre jöhetnek
olyanok is, akik a korábbiakon nem vettek részt!

2017. április 22-23. (10-18 óráig)

SPIRITUÁLIS ÖNVÉDELEM
Hatékony segítség megtartani erőinket, energiáinkat. Valóban léteznek energiavámpírok?
A védekezés módozatai ellenük. Hogyan tudjuk környezetünket, lakásunkat, munkahelyünket energetikailag tisztán tartani, megtisztítani?

2017. május 20-21. (10-18 óráig)

A SZELLEMVILÁG TITKAI
Mit jelent az, ha valaki szellemeket lát? Hogyan maradnak itt, milyen hatásuk van az emberekre?
Hogyan tudjuk őket távozásra bírni? Az emberi szellem fejlődése, a Szellemtan alapjai.

2017. június 17-18. (10-18 óráig)

A LEGKÍMÉLETESEBB GYÓGYMÓD, A SZELLEMGYÓGYÁSZAT ALAPJAI
Hogyan tudjuk a betegségeket a leghatékonyabban megelőzni, gyógyítani?
Megtanuljuk az alap meditációs gyakorlatokat, megutaztatjuk szellemünket a magasabb dimenziókban... A belső látás fokozása
gyakorlatokkal... További tanulmányaink, azok számára, akik még mélyebben szeretnének belepillantani a "láthatatlanba":

JELENTKEZÉS ÉS TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLT 1081. BUDAPEST, KENYÉRMEZŐ U. 3/A.
TELEFON: 299-0032
 A királyi központ lapja
Pilis Insula
DR. SOLTI GÁBOR geológus
„Pilis Insula”, azaz „Pilis Sziget” (az „insula” latin szó magya-
rul szigetet jelent). A középkortól ismert kifejezés, mely a pálo-
soktól ered. A pálos iratok a XV. század második feléig említik a
Pilis Insulát. Ezen elnevezés alapján feltételezhető, hogy a Pilis-
hegységet nemcsak északról és keletről határolta víz – a Duna –,
de nyugatról és délről is víz borította területek lehettek a Pilis kör-
nyezetében, hiszen a név ezt sejteti. Csak így van értelme a sziget
kifejezésnek.
A pálosok jól ismerték a Pilist. Remeteként lakták a hegy bar-
langjait, majd kolostoraikban alkották meg műveiket, melyek
nagy tudásról, a természet jó ismeretéről vallanak. Ismerték azt a
völgyvonulatot, mely elválasztja a Pilist a Gerecsétől, illetve a
Budai-hegységtől. A középkorban, még az út- és vasútépítések, a
településrendezések és mederszabályozások előtt, még megvoltak
a kisebb-nagyobb tavak, nagy kiterjedésű nádasok, állandóan
vagy időszakosan vízzel borított területek. A M. Kir. Állami Tér-
képészet által kiadott, eredetileg 1928-ban kiadott „Pilis hegy-
ség” című, 1:50 000 méretarányú turistatérképen ezek a vízzel bo-
rított völgytalpak még jelölve voltak. A későbbi turistatérképeken
már nem ábrázolták.
Részlet a „Pilis hegység” c. turistatérképből
A pálos forrásokban említett „Insula” egyértelműen szigetet je-
lent, mely egy olyan domborzati forma, melyet víz vesz körbe. Je-
lenleg a hegység déli részén ez az összeköttetés már nem áll fenn.
Hogy az elzáródás mikor és hogyan következett be, arról a Pilis-
kutatók véleménye megoszlik.
A Pilis Insula elzáródásáról
A „földrengés-elmélet”
A Földön lejátszódó földtani folyamatokat, így a földrengése-
ket az 1960-as években megalkotott lemeztektonikai elmélet alap-
ján lehet magyarázni. A Föld felszínén hét óriási és több kisebb
27
földkéreglemez található. Ezek a folyékony köpenyen csúszva,
egymáshoz viszonyítva állandó mozgásban vannak. Az állandó
mozgást a Föld középpontjában, a földmagban lévő, a Nap felszí-
nénél is magasabb, több ezer Celsius hőmérsékleten lévő radioak-
tív részecskék lassú lebomlásából származó hőáramlások biztosít-
ják. A mozgás emberi léptékkel mérve csekély, évente néhány
centiméteres, de földtani mértékben évmilliók alatt ez már tekin-
télyes. A távolodó lemezek helyét kitölti a feláramló magma, míg
az egymásnak ütköző lemezek közül az egyik a másik alá bukik, a
folyékony köpenyanyagba érve megolvad, a másik feltorlódik ar-
ra a lemezre, amelyikkel ütközött, így földrengéseket, vulkánkitö-
réseket, hegységek felgyűrődését okozzák.
Kép forrása: GeoRisk Földrengés Mérnöki Iroda
A Kárpát-medence két, az afrikai és az eurázsiai lemez határán
helyezkedik el. A műholdakkal jól mérhető, hogy a két lemez kö-
zeledik egymáshoz, az eurázsiai lemezhez évente néhány centi-
méterrel közelebb kerül az afrikai lemez. A találkozó a lemeztek-
tonikával foglalkozó geológusok és geofizikusok szerint majd
csak ötven millió év múlva következik be. Ekkor Afrika és Eurá-
zsia egyetlen nagy földrésszé forr össze, egy új kontinenst alkot-
va, eltüntetve a mai Mediterráneumot és velük együtt eltűnik majd
a Kárpát-medence is. De majd csak 50 millió év múlva!
A földtani és geofizikai tudomány fejlődésével a földrengéssel
foglalkozó kutatók, a szeizmológusok ma már sokat tudnak a
földrengésekről. A földrengések erősségének (méretének), magni-
túdójának meghatározására az amerikai szeizmológusok megal-
kották a Charles F. Richter amerikai szeizmológusról elnevezett
Richter-skálát. A földrengés magnitúdóját a szezmográf által rög-
zített földrengéshullám-amplitúdó alapján határozzák meg. Az ed-
dig megfigyelt legerősebb földrengés mérete meghaladta a 9,5
magnitúdó értéket. Ezt az 1960-as chilei földrengés alkalmával re-
gisztrálták.
Bár a Kárpát-medence nem tartozik a világ szeizmikusan na-
gyon aktív területei közé, 456 óta (3 évvel Attila nagykirályunk
halála után) napjainkig több mint 25 000 ismert – nagyrészt ala-
csony magnitúdójú – kárpát-medencei földrengést tartanak nyil-
ván. Az első olyan földrengés, melyről a krónikások beszámoltak,
456-ban Szombathelyen volt. A mintegy 25 ezer kárpát-medencei
28 Dobogókő
rengést a korabeli feljegyzések, leírások alapján sikerült azonosí-
tani és katalogizálni. (Zsíros T. 2000: A Kárpát-medence szeizmi-
citása és földrengés veszélyessége. Budapest.)
A kutatók mai álláspontja szerint „A Kárpát-medencében ka-
tasztrófális méretű földrengések nagyon ritkán, vagy egyáltalán
nem fordulnak elő. Az epicentrum környékén komoly károkat oko-
zó földrengések azonban a történelem során többször előfordultak
és a jövőben sem zárhatók ki.” /www.foldrenges.hu/
Magyarországon az eddig mért egyik legnagyobb magnitúdójú,
5,6-es földrengés Dunaharaszti térségében volt, 1956. január 12-
én. Az 1763. június 28-án, Komárom térségében kipattant rengés
mérete a korabeli leírások alapján még nagyobb, 6,2 lehetett (Ma-
gyar Nagylexikon Tizenötödik kötet, 2002). A legfrissebb ismere-
teink szerint az 1763. június 28-i, komáromi földrengés magnitú-
dója 6,3 körülire becsülhető az épületkárok alapján, és 60-nál is
több halálos áldozat volt.
A Kárpát-medencében, a jelenlegi határainkon kívül a DK-i
Kárpátok lábánál a Vrancea – Háromszéki-havasok környékén 7-
es magnitúdójú földrengések is előfordulnak. (1977-ben egy 7,2-
es.)
Magyarországon szeizmikusan aktívabbnak nevezhető terüle-
tek Komárom és a Móri-árok; a Zala térsége; a Kapos vonala;
Eger és Jászság környéke; Berhida, Dunaharaszti. „A XIX. század
közepétől napjainkig terjedő időszak rengéseinek gyakorisága
alapján az ország területén gyakorlatilag évente négy-öt 2.5-3.0
magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhető, de káro-
kat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentősebb káro-
kat okozó rengésre 15-20 évenként, míg erős, nagyon nagy káro-
kat okozó, 5.5-6.0 magnitúdójú földrengésre 40-50 éves interval-
lumban kell számítani.” /A Kárpát-medence földrengései –
www.foldrenges.hu/
Kép forrása: GeoRisk Földrengés Mérnöki Iroda
A Pilis Insulával kapcsolatban elterjedt az a vélemény, hogy
egy nagy földrengés következtében hegyek csúsztak be a völ-
gyekbe és elzárták a víz útját. Ennek alátámasztásául Réthly An-
tal munkásságát veszik alapul. Réthly Antal „A Kárpát-medencék
földrengései” c. munkájából (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952)
tudjuk, hogy Kr.u. 456 óta 61 alkalommal volt olyan nagy föld-
rengés, amely a Pilis-hegséget érintette. Az említett munkában a
szerző 1443. évre közölt olyan nagy földrengést, amikor sziklá-
kon épült várak romba dőltek, lakott falvak, városok pusztultak el.
Ez az időpont még összehozható a korábban említett hivatkozás-
sal, hogy a pálosok a XV. században használják utoljára a „Pilis
Insula” nevet.
Egy másik álláspont szerint a XVIII. században következhe-
tett be a folyómeder elzáródása: vagy az 1763. évi komáromi föld-
rengéskor, vagy az ugyanitt, 1783-ban kipattanó földrengéskor. E
forgatókönyv valószínűségének ellentmond, hogy a földrengés
epicentrumától (középpontjától), Komáromtól mintegy 80 km-re
található a Pilis. Ugyanis ha a komáromi földrengés olyan erős lett
volna, hogy a 80 kilométerre lévő Pilisben hegyek omlanak össze,
akkor a szintén Komárom 80 km-es körzetében található Bakony-
ban, Vértesben és Gerecsében is olyan domborzati változásokat
okozott volna, melyeknek nyoma lenne a térség történelmében.
A két említett elméletnek ellentmond, hogy – ahogy az alábbi
térképrészleten is jól látható – a Pilis nem tartozik a földrengésve-
szélyes helyek közé:
Kivágott térképrészlet a Pilis és környékéről
A szeizmológiai térképek, adatok a Pilis területén a történelmi
időkben (456-1994), illetve a jelenkorban (1995-2009 között)
csak igen csekély számú földrengést jeleznek. Ezek magnitúdó ér-
tékei rendszerint alacsonyak voltak.
A szeizmológiai kutatások adatai nem támasztják alá az
olyan mértékű földrengést, mely hegyeket omlasztott volna le
és folyóvölgyeket zárt volna el a Pilisben.
1
A Pilis Insula és a Pilis barlangjainak lehetséges kapcsolatáról
Mind a Pilis Insula kialakulásában, mind megszűnésében szerepe
lehetett annak az egykori – a hegység délkeleti részén lévő, Táttól
Óbudáig tartó – összefüggő vízfolyásnak, mely kialakulásában felté-
telezésünk szerint szerepük lehetett a Pilisben lévő barlangoknak is.
1
E fejezet alapjául Kocsis Ákos 2014. február 22-i, „A Pilis környéki
barlangok kialakulása c.” összeállítása szolgált. Forrás: http://barlangvilag.
hu/index.php/pilis-barlangjai/117-a-pilis-kornyeki-barlangok-kialakulasa (2016.
01. 28. 14:00-i állapot szerint). Szintén felhasználtuk Kocsis Ákos azonos
keltezésű, „Patakos barlangrendszer a Pilisben?” című (Forrás: http://bar-
langvilag.hu/index.php/pilis-barlangjai/115-patakos-barlangrendszerapilisben),
valamint „A Pilis barlangjai a számok tükrében” című (Forrás: http://bar-
langvilag.hu/index.php/pilis-barlangjai/116-a-pilis-bar-langjai-a-szamok-
tukreben) írásait is.
 A királyi központ lapja
A Pilis barlangjainak kialakulásáról
A Pilis délkeleti részén előforduló karbonátos kőzetek annak a
karsztos kőzettömegnek a részei, mely kőzettömeg a Dunántúli-
középhegység része, és mely a Zalától Nógrádig és Gödöllő térsé-
géig húzódik.
Ebben a karsztos kőzettömegben egységes karsztvízrendszer-
alakult ki. A karsztvíz szintje a Bakonyban tetőzik. Ettől nyugatra
a Tapolcafő, Tapolca és Hévíz környéke, délre a Balaton, míg ke-
letre a Duna jelenti az erózióbázist, az említett karsztvíz legszél-
sőbb kilépési helyeit. A főkarsztnak is nevezett karsztrendszer
karsztvizének keleti irányban Tatánál található a legnagyobb meg-
csapolása. A karsztvíz itt ki nem lépő része továbbhalad a Pilis fe-
lé, ahol komolyabb forráscsoport csapolja meg.
Kocsis Ákos szerint „A fennmaradó mennyiség átjutva a Duna
alatt a karszt K-i széléig, Gödöllő környékéig juthat el. Itt felmele-
gedve, vagyis fajsúlycsökkenésen átesve fordul vissza NY felé, a
Budai-hegység peremén lévő termálforrásokhoz. Hasonló lehetett
a vízáramlás a pilisi barlangrendszerek kialakulása során is, és
ebben kell kialakulásuk okát keresni. Akkoriban a Pilisben is ki-
léphetett a K felől visszajutó meleg víz összekeveredve a Bakony-
Vértes-Gerecse felől közvetlenül odaáramló és a helyben beszi-
várgó vízzel. Erre a budakalászi, pomázi forrásmészkőtömegek
utalnak. A három különböző pályáról érkező víz találkozása vált-
hatott ki olyan mértékű keveredési korróziót, amivel megmagya-
rázható többek közt az Ariadne-barlangrendszer kioldódása és a
hatalmas tömegű forrásmészkövek lerakódása.”
Kocsis Ákos állásfoglalása szerint a Pilisben a vízmozgások
alapján megállapítható, hogy létezhet földalatti patakmeder-háló-
zat a pusztán mélykarsztos kapcsolat helyett. Ezzel megcáfolta az
a korábbi álláspontot, hogy a víznyelők járatai csak a mélykarszt-
hoz vezetnek.
„A Pilisben mára több, részben a Visegrádi-hegység vulkáni
térszíne felől táplált víznyelő és egy inaktív, magasra kiemelt pata-
kos jelleget mutató barlangrendszer (Pilis-barlang) vált ismertté.
Mindezek fölvetik azt a kérdést, hogy léteznek-e földalatti völgy-
ként működő vízfolyásmedrek a hegység karsztos kőzettömegében,
és kiléphetnek-e közvetlenül a karsztból?”
A barlangkutatók szerint az egykori barlangok egy részét a víz-
nyelőkön keresztül lejutó törmelékek feltöltötték, így az esetleges
földalatti patakok nyomvonalai ma már nehezen követhetők.
Összefoglalásul: A fő karsztrendszer karsztvízét Esztergom
környéki források, a Duna mentén előbukkanó források csa-
polják meg. A történelmi korban hasonló megcsapolások le-
hettek a Pilist a Gerecsétől, illetve a Pilist a Budai-hegységtől
elválasztó völgyben is, vízzel táplálva a Pilis Insula körüli víz-
zel borított területeket. A víz egy része a felszín alatti búvópa-
takokon keresztül folyhatott el.
A Pilis barlangjairól
A Pilis-hegység karsztosodásra alkalmas karbonátos kőzetei
keskeny sávban húzódnak Óbudától Csobánkán, Pilisszántón ke-
resztül Esztergomig. Ezek a kőzetek élesen elkülönülnek a Pilis
vulkanikus eredetű – Szentendrei–Visegrádi-hegységnek is neve-
zett – hegyeitől, ahol természetesen barlangokat alig lehet találni.
Kordos László „Magyarország barlangjai” című, 1984-ben meg-
29
jelent könyvében mintegy száz barlangról ír a Pilisben. A pilisi
barlangok üregei gömb, gömbüst formájúak, melyek szőlőfürtsze-
rűen kapcsolódnak össze. „Ez a csaknem minden pilisi barlang-
ban látható forma leginkább a hévizes működésre vezethető visz-
sza, és létrejöttéről már eddig is számos ellentmondó elmélet
hangzott el.” /Kordos L. 1984. p. 212./ Az eredeti hévizes bar-
langfülkék később jelentős átalakulásokon, oldódásokon, feltöltő-
déseken mehettek keresztül.
Az Országos Barlangnyilvántartásban a 2015. év végi állapot
szerint már 432 db pilisi barlangot tartottak nyilván. A barlangok
összhossza 23 852 m. A 100 méteres hosszt csupán 24 barlang ha-
ladja meg, köztük a piliscsabai Klotild barlang a 136 méteres
hosszúságával. A barlangok közül az 50 méteres mélységet csu-
pán 10 lépi át.
A leghosszabb és egyben a legmélyebb a 15 100 méter hosszú,
204 m vertikális kiterjedésű Ariadne-barlangrendszer – jelenleg
Magyarország harmadik leghosszabb és negyedik legmélyebb
barlangrendszere. A Csévi-szirtek 6 barlangjának, a Leány-, Le-
gény-, Ariadne-, Rejtekút- Vacska- és Kőoszlopos-barlangnak az
összekötésével jött létre. Összesen 7 bejárata van. Egyes részeit
már 1913-ban feltárták, a legújabb kori kutatásokat pedig az 1988
óta létező MÁFI Barlangkutató Csoport utódjaként 1998-ban lét-
rehozott Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesülethez (Ariadne
KBE) köthető, amelynek fő kutatási területét jelenti ez a barlang-
rendszer. A MÁFI kutatói, illetve 1998 óta az Ariadne KBE bar-
langászai 1991 óta kutatják és tárják fel a barlangrenszert a bar-
langrendszer kutatási törzslapjának tanúsága szerint, bizonyítva
az egyes barlangok közötti összeköttetést.
A barlangrendszer a csévi szirteknél található – azon a gerincte-
rületen, amely vízválasztót képezve, elválasztja a Pilis délnyugati
részén húzódó két völgyet, a Piliscsévtől Dorog irányába húzódó
medencét, és a Pilisvörösvári-medencét, melynek északnyugati
határa Pilisszántó mellett található. A gerinc két oldalán lévő pata-
kok (pl. Csévi-patak), nyugaton a Kenyérmezei-patak vízgyűjtő-
jéhez tartoznak, míg keleten (pl. a Határréti-víztározóba Pilisszán-
tó felől érkező apróbb erek, patakok) az Aranyhegyi-patak víz-
gyűjtőjéhez – előbbi Dorog, Esztergom és Tát felé, utóbbi pedig
Óbuda felé vezeti le a térség vizeit a Dunáig.
A Pilisben e nagyszámú, gyakran egymásba gyöngyfüzér-
szerűen, fürtösen kapcsolódó barlangoknak szerepe volt a tör-
ténelmi múltban. Például a Pilis nyugati lejtőjén, a Klastrom-
puszta felett, 420 m tszf.-en egymástól 50 méterre kialakult bar-
langtestvérek (Leány- és Legény-barlang) ősrégészeti szempont-
ból fontos barlangok. „A Leány-barlangra először Bekey Imre
Gábor irányította a figyelmet 1911-ben. Ennek nyomán végezte
Bella Lajos 1912-ben régészeti ásatását, amikor is az őskori cse-
réptöredékek mellett a pénzhamisítók különböző eszközeit is megta-
lálta. Később a Magyar Turista Egyesület támogatásával Kadić Ot-
tokár végzett benne ásatást, de az kizárólag a Pitvar humusztakaró-
jának kiaknázására szorítkozott. Ebben a „neolit kortól kezdve föl-
felé, majdnem minden őstörténelmi időszakból valami emléket ta-
láltunk” – írta Kadić.” /Kordos L. 1984. p. 216./ A kutatásokat
1912-ben végző Bella Lajos megállapította, hogy a Leány-barlang
„(…) a neolit-, bronz- és halstatti korban, különösen pedig az utób-
bi folyamán, ismételten a praehistoricus ember lakóhelyéül szol-
gált. Az ásatások alkalmával előkerült csontmaradványokban a fel-
dolgozó Kormos Tivadar két, állatföldrajzi szempontból érdekes fajt
mutatott ki: a földi kutyát és a hiúzt.” /Kordos L. 1984. p. 215./
30 Dobogókő
A neves barlangkutató Leél-Őssy Sáándor véleménye szerint
„a természetben igen ritka két formának ennyire azonos és szim-
metrikus volta. Nagyon valószínű, hogy a múltban a két barlang
összefüggött egymással, és csak utólag tömődött el az összekötő
járatuk.” (In: Kordos L. 1984. p. 216.)
Felmerülhet a kérdés, hogy ezeknek a fürtösen, gyöngyfü-
zérszerűen összekapcsolódó barlangoknak milyen szerepe le-
hetett a pálosok életében, milyen közük lehetett a pálosok
földalatti életéről kialakult legendának.
Figyelemreméltó Gyöngyösi Gergely (1472-1545) pálos rend-
főnöknek a megállapítása, amelyet a budaszentlőrinci főmonostor
törökök általi elpusztításáról írt. Ebben van egy mondat: „Pedig
Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése
megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették.”
Mivel a törökök, majd a Habsburgok több mint 350 éven keresztül
a Pilisben a pálosok, a magyar ősiség minden nyomát tűzzel-vas-
sal pusztították, építményeiket, templomaikat, kolostoraikat föld-
ig rombolták, nem valószínű, hogy a főmonostor értékeit ilyen
helyre menekítették. Véleményem szerint inkább valószínű, hogy
az általuk jól ismert barlangokba. Ekkor azonban fölmerülnek bi-
zonyos kérdések, ugyanis napjainkig a barlangászok már több
mint 400 barlangot tártak fel a Pilisben. Lehetséges, hogy nem ta-
lálták meg azt a bizonyos barlangot, mely a pálosok értékeit őrzi?
Nem valószínű, de nem is lehet kizárni. Elképzelhetőnek tartom,
hogy a pálos atyák olyan helyre menekítették értékeiket: vagy bar-
langba, vagy olyan földalatti üregekbe – utóbbira például szolgál a
Szőnyi József által feltárt pilisszántói járatrendszer –, amelyek
még nem lettek föltárva.
A pálosok barlangokban történő beavatásáról Vetráb József Ka-
docsa így ír az „Égre nyíló lélek-ajtó – Tanulmányok a rejtélyes
Pilisről” c. könyvében (pp. 66-67.): „A középkorban a barlang-
szentélyek minden termét, szintjét működtették a pálosok. Magyar-
ország-szerte léteznek más sziklakolostorok is, bár nincsenek fel-
tárva. Hasonló barlangrendszerekre épültek a templomos lovagok
várai, főleg Franciaországban. Barlangok, többszintű barlang-
rendszerek voltak helyszínei a beavatásoknak. Gyöngyösi Gergely
leírásából kitűnik, hogy a magyar pálosok többszintű beavatásso-
rozaton mentek keresztül fokról fokra, különösen a rend működé-
sének első századaiban. A noviciátus időszaka kerek egy esztendő,
s csak ezután, a próbaidő letelte után, próbatételek sikeres meg-
élése révén válhattak alkalmassá a fény-ruha, a fehér szerzetesi
öltözék méltó viselésére. A beavatás legfontosabb részre a hármas
barlang legalsó szintjén megvalósuló halál-misztérium átélése,
amely az egyiptomi beavatási rendszerrel – fokozatait tekintve –
megegyező módon történt. A jelölt leszállt az alsó világba, a bea-
vatott atyák imádkozva segítették a féldrágakő koporsóban fekvő
társuk testből kilépő lelkét az itt töltött harmadik nap utáni vissza-
térésében. Az égi lélekutazás során tapasztaltakra törekedtek a
pálos atyák egész hátralévő, földi életük során. A barlang a „Föld
mélyét”, a születés előtti anyaméh-állapotot jeleníti meg. Itt az
időnek nincs jelentősége, egyszerűen megszűnik. Nincsenek hatá-
rok, érzékelhetően a fizikai tér is feleslegessé válik, a lélek felsza-
badul és kitör a test börtönéből, s megkezdi csillagutazását átível-
ve több dimenzión. Az égi útról visszatérő nem fél már a testi ha-
láltól, hiszen megtapasztalta a halhatatlan lélek továbbélését. Aki
ezt nem éli meg minden idegszálával, nem tud túllépni az anya-
gon. Lelki fejlődése megtorpan, s az önzés irányítja minden földi
cselekedetét. A beavatás, a hermetikus tudás – lelki vezetéssel tör-
ténő – megismerése az újjászületés utáni második lépcsőfok,
amely tartalmazza a szeretet hármasságának megismerését és
gyakorlását, nevezetesen az értéki szerelem (eroósz), az ember
iránti szeretet (phylosz) és az Isten iránti (agapé), érdek nélküli
szeretet hármasságát. Ezek közül az utolsó a legnagyobb, hiszen
felülemelkedik az egyén személyes érzelmein és alárendeli azt a
kiáradó egyetemes szeretetnek a teremtés minden tárgyára, ala-
nyára irányulva. A beavatás mestere a saját belső ÉN, általa for-
málódik a lélek és jut el az isteni öntudattal való egyesülésig, és
válik gyakorlatává a SZER-etet SZER (törvény) tartása. Ez az
úgynevezett ötödik elem: a SZER ELEM. Ennek az általános tu-
dása, ismérve belekódoltan él a magyar nemzetben, él az őstudás-
ban, népmeséink, népdalaink teljességében. Ez fogalmazódik meg
tömören az alábbi népdal rövid szakaszában: »Tisza partján man-
dulafa tövében / Két szerelmes játszik egymás ölében / Egyik nézi
lenn a Tiszán a habot / Másik nézi fenn a fényes csillagot.« Ilyen
szerelemben ölelkezik az ÉG és a Föld.”
A beavatások misztériumát fokozhatta, hogy ezeknek a barlan-
goknak a falát csodálatosan csillogó kristályok borították. (Akko-
riban még nem fosztották ki ezeknek a barlangoknak az ásványa-
it.) Az Ezüst-hegyi barlang felfedezéséről Kordos László így ír
(pp. 214-215): „A barlangot a felfedezés előtt elhunyt tudósról,
Papp Ferenc professzorról nevezte el Szenthe István. A méreteiben
is országos jelentőségű barlang legfőbb értéke azonban nem is
hosszában, vagy 60 m-es mélységében, hanem egyedülálló földta-
ni felépítésében és ritka ásványaiban keresendő. A már említett
aragonitfürtökön kívül a homokköves felső szakaszon itt-ott kis
méretű, laza, vattára emlékeztető ásványpamacsok figyelhetők
meg, amelyek Szenthe vizsgálatai szerint valódi „légből kapott”
ásványok. Ugyanis a mélyből feláramló meleg, aeroszolban gaz-
dag pára, a hideg omladékos szakaszban kicsapódva, lerakja eze-
ket az ásványcsomócskákat, amelyek a műszeres vizsgálatok sze-
rint halloysitnek és montmilchnek bizonyultak.”
Hasonlóan kristályokkal borított volt a Dorogtól északra az
Öreg- vagy Nagy Strázsa-hegy oldalában lévő Sátorkő-pusztai-
barlang is. A kristálybarlangnak is nevezett barlangról már „1950
decemberében megállapíthatták, hogy az 1946-os felfedezéshez
képest a barlang 25%-os tudományos, és mintegy 50%-os esztéti-
kai pusztulást szenvedett. A már kifosztott barlangot 1951-ben vé-
detté nyilvánították.” (Kordos L. 1984. p. 217.) Az 1962-ben
megindult újrakutatása során 1962. augusztus 4-én „(…) két kuta-
tó bontás közben átütve egy gömbfülke tetejét, aragonit, valamint
gipszkristályokkal tömött üregbe érkezett. Itt is az elszivárgó víz
nyomát követték, s bontással csakhamar további négy terembe ju-
tottak, amelyek szintén zsúfolva voltak kristályokkal.” (p. 218.)
Aktuális kérdésfelvetés lehet, hogy a Pilisszántón, Szőnyi Jó-
zsef által felfedezett alagútrendszernek van-e valamilyen köze
vagy összeköttetése a barlangokhoz. A jövőben a Pilis-kutatók-
nak, a geológusoknak, barlangkutatóknak, régészeknek valószí-
nűleg még sok ilyen kérdésre kell választ adniuk.
Földtani adalékok a Pilis Insulához
A Pilis Insula kérdés vizsgálatához földtani részről adalék te-
legdi Roth Károly 1938-ban a Földtani Értesítő III. (Új) évf. 2.
számában megjelent, „Esztergom vidékének földtani múltja” c.
cikke. Ebből idézek (pp. 48-50):
 A királyi központ lapja 31
„A pliocén pontusi, most már kiédesedő vízű beltó elterjedése
újból megnövekedik, hullámai körülnyaldossák a mai Közép-
hegység félszigetét.
Esztergom vidékének földtani fejlődéstörténetében utolsó moz-
zanat a visegrádi Duna-áttörés kialakulása, mely a pontusi kor-
szakban vette kezdetét.
A magyar pontusi beltónak a Középhegység félszigete által ket-
téosztott mind kisalföldi, mind nagyalföldi részében, a fenék lassú
fokozatos besűllyedése folytán, az üledékek hatalmas, ezer métert
is jóval meghaladó sorozata rakódott le, ennek a tavi üledéksoro-
zatnak legfelső része azonban a Kisalföld medencéjében már hi-
ányzik, mert akkor ez a medence a visegrádi szoroson keresztül
már lecsapolódott.
Az Alföld felől kezdte meg egy vízfolyás magát hátrafelé mind-
jobban bevágni a visegrádi – sok laza anyagot tartalmazó – vul-
káni tömegbe, melynek teljes átvágása után megindult a Kisalföld
medencéjének a lecsapolása. A Kárpátokból és Alpokból eredő fo-
Esztergom vidékének földtani térképvázlata
lyók már a felsőpontuszi korszakban nagy törmelékkúpokat építet-
tek és toltak beljebb és elkülönült a Kisalföld feltöltődő medencéje A sziget jelleget a középkori idők távlatában kell vizsgálni.
a Balatontól délre még fennálló és a Nagy-alfölddel összefüggő Hiszen ez a név onnan eredeztethető, amikor még a latin nyelv
pontusi beltórészlettől. (…) A törmelékkúpok mind előbbre vándo- volt az elterjedtebb. Tehát nem kell a föltani idők távlatáig
roltak a Kisalföldön, s a visegrádi Duna-áttörés kialakulásával visszamenni. Azt azonban vizsgálni kell, hogy a Kenyérmezei-
először jelenik meg az alpi eredetű kavics az Alföld pesti szélén. A és az Aranyos-patak völgyében milyen folyóvízi üledékek (ho-
levantei korszak állatmaradványokkal igazolt deltaképződménye mokok, kavicsok) rakódtak le, találhatók-e folyóvízi terasz-
Pestszentlőrinc mellett nagy területet foglal el és a visegrádi szo- képződmények, és ha igen, azok hol pontosan vannak.
roson már áthaladó levantei Dunának az alföldi medencébe való
betorkolását jelöli meg, de azután a levantei beltó is mindjobban
visszahúzódik a déli és délkeleti országrészek felé.
A visegrádi sziklaszorosban három egymás fölött fekvő kavics-
teraszt lehetett kimutatni, ezek a geológiai jelenkort közvetlenül
megelőző pleisztocén jégkorszakból származnak. A pleisztocén
jégkorszaknak általában három nagyarányú eljegesedési szaka-
szát (ú. n. glaciális periódusát) mutatták ki Északeurópában és két
közbeeső, enyhébb klímájú interglaciálist. A szélsőséges klímájú,
nagyarányú szilárd csapadékfelhalmozódással járó eljegesedési
szakasz, glaciális periódus, az eljegesedett területekről eredő fo-
lyók alsó szakaszán, a megcsökkent vízhozam következtében ka-
vicsfelhalmozódással, az interglaciális megnövekedett vízhozama
bevágódással járt. A visegrádi Duna-szorosban egymás alatt el-
Az egykori út említett hágója a Vörös-hegy (314 m) és a Hárs-hegy
helyezkedő háromkavicsterasz így valószínűleg a pleisztocén jég- (329 m) között (Térkép forrása: turistautak.hu, 2015.06.25. 16:39)
korszak glaciális periódusai alatt, a bevágódások pedig az inter-
glaciálisokban keletkezhettek. A jégkorszak északi szelei mozgat- Ha megnézzük a mai topográfiai térképet, akkor adott egy
ták meg a Duna-lapály homokját és hajtották azt egyes esztergom- széles völgy a Kenyérmezei-patak mentén, és egy másik a déli
vidéki völgyelésekben messze be, futóhomok képében és rakták le oldalon, az Aranyhegyi-patak mentén. A két völgyet egy ala-
a magukkal hozott finom port a Középhegységet beburkoló termé- csony hágó választja el egymástól, Piliscsaba déli részén, me-
keny lösztakaró alakjában.” lyet délről a Hárs-hegy (328,9 m tszf.) északról pedig a Vörös-
Összefoglalásul, telegdi Róth Károly a Dunának a visegrádi hegy (314 m tszf.) határol. A két hegy közti a hágón vezet keresz-
áttörésének idejét a pontusi (pannon) korra teszi. Tehát terü- tül egy olyan út, amelyet már a rómaiak is használtak. Ezen út
letünkön az Ős-Dunának másutt kellett folynia. A szerző által mentén találták meg egy egykori római kori villa nyomait, a korai
mellékelt térképen –lásd a következő oldalon– Tát–Dorog–Pi- középkorban pedig itt húzódott a Budáról Esztergomba vezető út.
lisvörösvár tengely mentén egy széles alluvium sáv van, mely- Ennek az útnak az egyik szakasza Piliscsabán a mai Kálvária utca
nek földtani üledékeit „áradmány, futóhomok”-nak jelölte. Az és Iskola utca vonala, míg a hágó másik oldalán az egykori Velen-
áradmány víz által szállított, lerakott üledéket jelöl, tehát itt ce (mai nevén Pilisszentiván) településre vivő út.
valaha víz folyt. Figyelemreméltó, hogy Pilisszentiván régi neve Velence. A Ve-
Nagy Géza a Piliscsév, Magyarázó a Dorogi-medence földtani lence név akár a híres itáliai Venezia (magyarul: Velence) telepü-
térképéhez 10 000-es sorozat magyarázójában (Kiadó: Magyar lésre, akár a hazai Velencei-tóra gondolva „vizes” területre utal.
Állami Földtani Intézet, Budapest, 1974.) a Pilist és a Budai- Radványi Béla történész, a Pázmány Péter Egyetem Bölcsészettu-
hegységet elválasztó rögterületet „Pilis-híd”-nak nevezi. dományi Kar Piliscsabai Campusának könyvtárosa, Piliscsaba
32 Dobogókő
helytörténésze véleménye szerint a helység nevét az oda betelepü-
lő velencei kalmároktól kapta, akik itt vettek telkeket, birtokokat.
(S akik talán az akkori, középkori törvények szerint nem települ-
hettek le városokban.) A pilisszentiváni helytörténészek feladata,
hogy utánajárjanak, vannak-e a fennmaradt forrásokban olyan itá-
liai nevek, amik ezt alátámaszthatják.
Erről a részről Radványi Béla piliscsabai helytörténész „A Pilis
fiai” című könyvében így ír: „Az 1698 körül újjáépülő Csaba elő-
ször a középkori Csabát és a Buda felé szomszédos Velence falút
összekötő útra települt rá. Ez az út a mai Iskola utca- Kálvária ut-
ca- Lőtér vonala, mely az erdőn keresztül a Kavics (368 m) és a
Hárs-hegy (329 m) közötti völgyben érte el az akkor szintén újjáé-
pülő Velence falut. Ezen falut ekkor keresztelték át új sváb lakosai
védőszentjükről Szent-Ivánnak. Nem sokkal ezután a Habsburg
hatóságok lerövidítették ezt az útszakaszt a mai Kopár-hágó (278
m) felé. Ezen szakasz meredekebb, de rövidebb volt a postakocsik
számára. A nép közszáján ekkor született meg a ma is használt
„Bécsi-út” elnevezés. Ezen út Bél Mátyás szerint 1733-ban már
létezett. A Pilisben a svábok „Kaiserstrasse”-nak, „Császári-út-
nak” is hívták a Budát Béccsel összekötő utat.” (p. 178.) – Ezen
leírásban Radványi Béla az említett hágót a Kavics-hegy és a
Hárs-hegy közötti völgyként említi. A Kavics-hegy másik elneve-
zése, ami pl. a fenti térképen is szerepel, Sóder-hegy (sváb elneve-
zés szerint Schotter-Berg), amely északnyugatra található a Vö-
rös-hegyhez képest, és amelynek déli lábánál elhalad az út. A fenti
térképen jól látszik, hogy a Hársas-erdő felől érkező út a Vörös-
hegy, Hárs-hegy, Sóder-hegy közti nyereg mentén halad, így mind
a Vörös-hegy, mind a Kavics/Sóder-hegy feltüntetését helyesnek
tekinthetjük a szóban forgó hágó esetében.
A rómaiak által is használt út nyomvonala mai műholdas térképen,
fehér karikával jelöltük a hágót (Térkép forrása: Google Maps,
2015.06.25. 16:15)
Ahhoz, hogy a víz körülfogja a Pilist, a jelenlegi vízállásnál
nagyobb vízszintnek kellett lennie. A korabeli vízállásokra vo-
natkozóan újra Radványi Béla már említett könyvére hivatkozunk
– egy 1928-as Pilis turistatérképpel kapcsolatban a szerző így ír:
„A térkép érdekessége, hogy adatai alapján 1928-ban a korunk-
ban éppen hogy csak csörgedező Iluska-forrás, komoly patakként
a Klotild-barlang alatt elfolyva, a vörösvári területre is eljutott.
Ott pedig a vörösvári Háziréti-patak eggyik forrása volt egykor.”
(pp. 193-194.) – A 194. oldalon közölt térképen az általunk emlí-
tett hágónál egy „Eml.” felirat és 282 m-es magasságadat szere-
pel, mi ebből arra következtetünk a hágó legmagasabb pontja 282
méter tszf. volt és egy emlékmű állhatott ennél a pontnál.
A korábbi magasabb vízszintet bizonyítja, hogy a Piliscsa-
bán jelenleg száraz Kenderes még – a helybeliek visszaemlé-
kezése szerint – vízzel borított tó volt, melyen vadkacsák úsz-
káltak (ezt a képet Réthy Gergely idézte fel visszaemlékezésé-
ben).
Az is elképzelhető, hogy talán nem is volt egybefüggő vízfe-
lület a Pilis körül. Ez nem mond ellent a pálosok által alkal-
mazott Pilis Insula kifejezésnek. Lehet, hogy a Pilist csak észak-
keletről és délkeletről határolta összefüggő vízfelület, máshol pe-
dig nem volt a Dunához hasonló állandó vízfolyás; illetve a vizek
közötti összeköttetést a barlangok búvópatakjai biztosították. A
Pilist és a Budai-hegységet a Csaba- és Hárs-hegyeknél egy gát
kötötte össze, melynek legalacsonyabb pontja 275,5 m körül le-
hetett (hasonlóan a Tihanyi-félszigethez).
Következtetések
A Pilis Insula kérdés eldöntésére – a Pilis-kutatók mellett –
egy geológusokból, geofizikusokból, hidrológusokból, barlan-
gászokból és történészekből álló csapat közös kutatása hiva-
tott. Remélhetőleg egy Pilist kutató intézet keretében.
Irodalom
Sóbányi Gy. (1906): A Duna balparti mellékfolyóinak hydrographiája külö-
nös tekintettel a terasse-képződményekre. – Magyar Tudományos Akadémia
Matematikai és Természettudományi Közlemények XXVIII. kötet, Budapest
M. Kir. Állami Térképészet (1928): Pilis hegység. – Kirándulók térképe: 2. sz.
(Sorozat) – 1:50 000 méretarányú fakszimile turistatérkép. HM Zrínyi Térképésze-
ti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft., Budapest
Schafarzik Vendl A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén. –
Budapest
Kéz A. (1934): A Duna győr–budapesti szakaszának kialakulásáról. – Föld-
rajzi Közlemények 1934., Budapest
telegdi Roth K. (1938): Esztergom vidékének földtani multja. – Földtani Ér-
tesítő 1938/2. pp. 42-51.
Réthly A. (1952): A Kárpát-medencék földrengései. – Akadémiai Kiadó, Bu-
dapest
(1971): Természettudományi lexikon A-Z. – Akadémiai Kiadó, Budapest
Nagy G. (1974): Piliscsév, Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképé-
hez. 10 000-es sorozat magyarázójában. – Magyar Állami Földtani Intézet, Bu-
dapest
Kordos L. (1984): Magyarország barlangjai. – Gondolat, Budapest
Born G. (2007): A Pilis csodálatos titkai. – Magyar Jelen 2007.
Tóth L. – Mónus P. (szerk.) (2011?): Magyarország szeizmotektonikája. –
Forrás: GeoRisk Földrengéskutató Intézet. Földrengés térképek (http://www.geo-
risk.hu/Maps/maps.html). Közvetlen hivatkozás (2016.01.25. 13:50-i állapot sze-
rint letöltve): http://www.georisk.hu/Maps/Seismotectonics_MO_A4.jpg
Tóth L. – Mónus P. (2011?) A Kárpát-medence földrengései (456-2007). –
Forrás: GeoRisk Földrengéskutató Intézet. Földrengés térképek (http://www.geo-
risk.hu/Maps/maps.html). Közvetlen hivatkozás (2016.01.25. 13:47-i állapot sze-
rint letöltve): http://www.georisk.hu/Maps/Seismicity_KM_A3.jpg
 A királyi központ lapja
(2011?) A Kárpát-medence földrengései. – Forrás: A Magyarországi Földren-
gési Információs Rendszer (MFIR) honlapja (www.foldrenges.hu) /HUN-Reng/. A
cikk hivatkozása (2016.01.25. 13:35-i állapot szerint letöltve): http://www.foldren-
ges.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27:a-karpat-medence-
foeldrengesei&catid=2&Itemid=24
Radványi B. (2012): A Pilis fiai. – A szerző magánkiadása, Piliscsaba
33
Kocsis Á. (2014): Patakos barlangrendszer a Pilisben? – Kocsis Ákos, 2014.
február 22. – Forrás (2016.01.28. 14:00-i állapot szerint): http://barlangvilag.hu/in-
dex.php/pilis-barlangjai/115-patakos-barlangrendszer-a-pilisben
Kocsis Á. (2015): A Pilis barlangjai a számok tükrében. – Kocsis Ákos,
2015. november 3. – Forrás (2016.01.28. 14:00-i állapot szerint): http://barlangvi-
lag.hu/index.php/pilis-barlangjai/116-a-pilis-barlangjai-a-szamok-tukreben

Ariadne KBE (2014-2015): Pilis barlangjai. – Az Ariadne Karszt- és Barlang-

(2015) A Pilis jelentősebb barlangjai. – Ariadne KBE, 2015. november 4. –
kutató Egyesület (Ariadne KBE) honlapján (barlangvilag.hu), a „Magyarország
Forrás (2016.01.28. 17:25-i állapot szerint): http://barlangvilag.hu/index.php/pilis-
barlangjai” menüpontból elérhető, a pilisi barlangokat bemutató cikkek gyűjtemé-
barlangjai/124-a-pilis-jelentosebb-barlangjai
nye. Forrás: http://barlangvilag.hu/index.php/pilis-barlangjai (2016.01.28. 17:25-i
állapot szerint).
Solti G. (2015): Pilis Insula. – Kézirat, 2015.06.25., Piliscsaba
Kocsis Á. (2014): A Pilis környéki barlangok kialakulása. – Kocsis Ákos,
2014. február 22. – Forrás (2016.01.28. 14:00-i állapot szerint): http://barlangvi- Solti G. (2015): Földtani adalék a Pilis Insulához. – Kézirat, 2015.07.01., Pi-
lag.hu/index.php/pilis-barlangjai/117-a-pilis-kornyeki-barlangok-kialakulasa liscsaba

A Két Hollós könyvesbolt ajánlata:

KÖNYV:

DEZSŐ TIBOR ATTILA: A magyar nép egész-sége (Hazatalálás füzetek 5.)..................600 Ft

PAP GÁBOR: Üdvtörténet – magyarul (művelődéstörténeti vázlat)...............................4500 Ft
SZEKERES LAJOS: A világ aranyos szegelete.............................................................3500 Ft
MOLNÁR V. JÓZSEF: Hétboldogasszony (Hazatalálás füzetek 4.).................................600 Ft
HORVÁTH ISTVÁN: Rajzolatok a’ magyar nemzet legrégiebb történeteiből................ 2490 Ft
PÓSA PÁL ANDRÁS: Szakrális terek radiesztéziai felmérése..................................... 8990 Ft
PAKSI ZOLTÁN: Égi utak csillagüzenetei...................................................................... 5500 Ft
MIKLÓSVÖLGYI JÁNOS: Emésztő tűz van előtte - Gondolatok az ószövetségi istenképről 1789 Ft
VALÓ ZÉNÓ: Az én valóságom.....................................................................................2500 Ft
PAP GÁBOR: Az igazat mondd! (művelődéstörténeti írások)........................................ 4500 Ft
VASTAG ANDREA: Csinszka - „...a halálra szánt kivételes virág”:...................................2900 Ft

DVD:
PAP GÁBOR: Egyiptom titkai (6 db DVD)........................................................................ 5000 Ft
SZÁNTAI LAJOS: „...a pálosokkal növekedel...” (6 DVD).................................................5000 Ft
KÁRPÁTI TAMÁS: Hihetetlen, de igaz! (6 DVD).............................................................. 5000 Ft
BORN GERGELY: Pávatitkok – a Kárpát-medence szakrális földrajza (6 db DVD).....5000 Ft
ARADI LAJOS: Mágia 1-2. csomag (10 db DVD)....................................................... 10 000 Ft
BOGÁR LÁSZLÓ: Háború a nemzet ellen (6 db DVD)................................................... 5000 Ft
KISS MAO-TUN ISTVÁN: Máguspapok 1-2. csomag (10 db DVD)...........................10 000 Ft
 „ALAPÍTVÁNY A SZERVES MŰVELTSÉGÉRT”
ALAPÍTÓ OKIRATA
amely abból a célból készült, hogy az alábbiakban megjelölt alapítók a Polgári Törvénykönyv 74/A-74/F. §-ai, valamint
a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján jogi személyként működő, közhasznú jogállású
alapítványt hozzanak létre az alábbiak szerint:

„A szerves műveltség teljességet hordozó és modellező, teljességben létező, közösséghez kötődő élő tudás, mely a
nemzedéki tudásátadás láncolatán keresztül örökítődik tovább, benső lényege szerint változatlanul. Az emberi
művelődéstörténetben betöltött szerepe ténylegesen rokon a DNS-sel. Az egészségesként megőrzött emberi élet fenntartásá-
nak és továbbvitelének biztosítéka, az emberi minőség szellemi »génbankja«. A szerves műveltségben hit és tudás nem
egymás ellentétei, hanem egymást feltételező kiegészítői.” (CsoDaKút Szabadegyetem: Élhető élet – szerves életviteli minták
és a jövő, 2008).

1. Az alapító: Két Hollós könyvesbolt Budapest

2. Az alapítvány neve: „ALAPÍTVÁNY A SZERVES MŰVELTSÉGÉRT”

Székhelye: 2120 Dunakeszi Barátság útja 34.

3. Az alapítvány célja:

A magyar szerves műveltség fennmaradásáért tevékenykedő előadók, költők, írók, történészek, művészettörténészek,
néprajzkutatók, magyarságkutatók, újságírók, képzőművészek, pedagógusok (a továbbiakban: Alkotók) munkájának támo-
gatása – többek között, de nem kizárólagosan – az alábbi módokon:

3.1. Az Alkotók életkörülményeinek szociális szempontok alapján történő támogatása.

3.2. Az Alkotók munkája tárgyi, technikai feltételeinek megteremtése.
3.3. Az Alkotók által tartott előadások költségei, illetve a honoráriumok fedezetének megteremtése.
3.4. Az Alkotók által vezetett vagy részvételükkel szervezett, kulturális célú programok, kirándulások, utazások költ-
ségeinek fedezése.
3.5. Az Alkotók kutatásai költségeinek megteremtése.
3.6. Az Alkotók által írt, illusztrált, illetve szerkesztett könyvek, folyóiratok, újságok nyomdai megjelenésének támo-
gatása.
3.7. Az Alkotók szellemi hagyatékának gondozása az örökösök kívánságával összhangban.
3.8. Az Alkotók, illetve szellemi hagyatékuk támogatásának bármilyen más módja, amely a magyar szerves műveltség
fennmaradását biztosítja.

A fentiek alapján az alapítvány a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában felsoroltak
közül végzi a 3.4. alpontban meghatározott nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés tevékenységet. Az
alapítvány közhasznú tevékenységet végez, és ilyen tevékenységet végző alapítványként kívánja magát nyilvántartásba
vetetni.

Az alapítvány nyitott minden magyar vagy külföldi természetes és jogi személy számára, akik egyetértenek céljaival és
azok megvalósulását pénzbeli vagy tárgyi adományokkal, vagy bármilyen más módon segíteni kívánják. A csatlakozási
szándékot írásban kell bejelenteni, melynek elfogadásáról a kuratórium dönt.

Az alapítvány politikai pártot, országgyűlési képviselőt nem támogat, továbbá önkormányzati és országgyűlési
választásokon képviselőjelöltet nem állít. Az alapítvány szervezete pártoktól független, és politikai pártok részére anyagi tá-
mogatást nem nyújt, közvetlen politikai tevékenységei nem folytat, tehát tevékenységét minden szempontból pártsemleges
módon végzi.

Az alapítvány gazdasági (vállalkozási) tevékenységet kizárólag közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat
nem veszélyeztetve végezhet. Az alapítvány a gazdálkodása során elért eredményt nem osztja fel, azt kizárólag a jelen oki-
ratban meghatározott tevékenységére fordítja.

Amennyiben egyetért céljainkkal és lehetősége van rá, támogassa adója

1%-ával, vagy pénzbeli adománnyal céljainkat!
További információkért hívja a 299-0032-es telefonszámon a Két Hollós könyvesboltot
 A királyi központ lapja
Nyomozás Réka királyné után
Ki is lehetett valójában Atilla királyunk első felesége?
KÓSA FERENC
Miért is kellene nyomozni utána? Talán elveszett? Nem tudjuk
ki is volt ő igazán?
Igen, valahogy így van. Halványan átsejlik titokzatos alakja,
személyisége a távoli múlt ködös homályából. Hivatalos történetí-
rók is említik, de erdővidéki népmondáink is róla szólnak, többek
közt, haláláról, temetéséről. És ennyi az egész. Nem tudjuk hon-
nan származott, hun volt vagy dinasztikus házassággal került ide
keletről, nyugatról, esetleg délről?
Mert Atilla hun király, Isten Ostora (Flagellum Dei) fél Európát
uraló birodalmának mégsem akárki lehetett a királynéje! És még-
sem tudjuk ezt pontosan, sem a magyar sem a római vagy bizánci
krónikák nem tisztázzák igazán származását. Valami titok lappang
körülötte..
A Rika nevet eredeztetik a szláv folyóvíz jelentésű szóból, de
ótörök eredetűnek is tartják, eszerint a vélemény szerint eredeti
alakja Arikan volt, és a jelentése tiszta úrnő(Wikipédia), azonban
megyénk szülötte Szentkatolnai Bálint Gábor, sokáig mellőzött
nyelvészünk szerint a királyné neve származására utalhatott,
ugyanis a „greka”egyszerűen görög nőt jelent, amiből lett a Reka,
Rika, Réka.
De mindnyájan tudjuk, hogy itt Székelyföldön őrizzük a - talán
legnagyobb és legismertebb - hun király feleségével, Réka-király-
nővel kapcsolatos mondákat és elnevezéseket. Ami arra utalhat,
hogy lehetett talán valami köze a környékhez és esetleg valahol itt
alussza örök álmát is, az egyik legnagyobb európai birodalom ki-
rálynője, Csaba királyfinak – a székely mondák és himnusz fősze-
replőjének – szülőanyja. Talán itt van eltemetve pontosan nálunk,
Erdővidéken a Rika-erdejében, a Réka-vára alatt, a Rika-patak
völgyében. Ha ez bebizonyosodna, az sokat jelentene a székelység
és magyarság önbecsülése szempontjából! Mert azt is jelentené,
hogy tényleg Attila népének vagyunk a maradéka.
Réka királyné sírja (Bányai János ősfényképe)
35
De ez még nem elég a bizonyossághoz. Ez még „csak” népha-
gyomány, amit legtöbbször hajlamosak vagyunk mesének, ko-
molytalan, bizonytalan igazságtartalmú közlésnek bélyegezni,
maroknyi népünk hányatott történelmének évszázadai alatt elfa-
kult, beporosodott, vagy az ősidők óta(!?) itt élő nép ajkán épp,
hogy túlságosan kiszínezett „csacska meséknek” tekinteni.
Azonban, ha más források is megerősítenék ezt, akkor már ko-
molyabban venné a hivatalos történelemtudomány is! De eddigi
ismereteink szerint sajnos ilyenek nem léteznek. Vagy talán
mégis?
Először is van egy sarkalatos kérdés az Udvarhely elnevezéssel
kapcsolatban. Mindig is elégedetlen voltam azzal a magyarázattal,
hogy állítólag sok udvara volt a városnak, mint például Kézdivá-
sárhelynek, és ezért nevezték Székelyudvarhelynek. Eléggé baná-
lisnak és valóságalap nélkülinek tűnt ez nekem. Kézdivásárhely,
mint céhes város kaphatta az udvarterek városa jelzőt. Azt meg is
kapta, de soha nem lehetett Udvarhely! Hogy miért? Azért mert az
egészen mást jelentett a történelmünk folyamán.
Régész ismerősömnek, Dr. Székely Zsoltnak, felvetettem egy-
szer – pár ével ezelőtt - ezt a kérdést és a világ legtermészetesebb
módján azt válaszolta, hogy igenis ez királyi vagy inkább király-
női udvart kellett jelentsen, ilyen volt több is az országban, az Ár-
pád-házi királyok idején!
Az udvarház az Árpád-korban egy-egy királyi, királynéi vagy
hercegi udvarbirtok, ill. világi vagy egyházi földesúri uradalom
központja volt személyzettel, a király és kísérete számára szállás-
lehetőséggel. A korai Árpád-korban a király nem rendelkezett ál-
landó székhellyel és egy helyen levő udvartartással. Állandó moz-
gásban volt, végigjárta udvarházait, valamennyi időt mindegyik-
ben eltöltve, felélve az ott felhalmozott élelmet, közben intézve a
kormányzati feladatokat, ítélkezve a helyi peres ügyekben. A ki-
rálynak természetben vagy pénzben járó adókat országszerte a
legközelebbi udvarházba szolgáltatták be. (Wikipédia)
Ez már igen! Ezen már érdemes elgondolkozni. És – teszem én
hozzá - ez az udvartartás eredete lehet hogy a hunok idejéből szár-
mazik, valamiféle folytonosság lehetett a két nép közt, akár a ket-
tős vagy többszörös honfoglalás-elmélet szerint is, nem hiába je-
lennek meg innen nem messze a Réka Királynéról szóló regéink
és konkrét földrajzi elnevezéseink, tehát Réka Királyné udvara is
lehetett Székelyudvarhelyen!
És krónikáink szerint Árpádék Atillától származtatták magukat,
mégpedig pontosan Csaba-királyfin keresztül.
Ez már elgondolkoztató, még akkor is ha nem bizonyító erejű!
És miért? Azért mert nem hiszünk saját krónikáinknak. Azt mond-
juk, hogy krónikásaink tévedtek, felületesek, rosszul informáltak
voltak, vagy inkább hogy szántszándékkal hazudtak egy dicső ma-
gyar múlt utólagos megteremtése, hamisítása érdekében. De ak-
kor ugyanezt állítjuk saját szüleinkről, nagyszüleinkről, dédanyá-
inkról, dédapáinkról is, amikor hiteltelennek fogadjuk el a tőlük
hallott mondákat, regéket!
A monarchia alatt elindított, mesterségesen, felső politikai pa-
rancsra teremtett finnugor elmélet akadémiai „egypártosítása” óta
36 Dobogókő
hiszünk inkább a mindentudó nyugati krónikásoknak, és a szemel-
lenzős történetíróknak.
BUDA - BUDVÁR
Na de lássunk itt még néhány érdekes párhuzamot, mégpedig a
Budai Királyi Udvar és a Székelyudvarhelyen levő Budvár, helye-
sebben a környékükön levő, különböző elnevezések közt.
Először is ami rögtön szembeötlik az maga az elnevezés: Buda
Vára van a jelenlegi Budapesten, és Budvár van Székelyudvarhely
mellett, ahol a Csíki Székely Krónika szerint volt az első Rabon-
bánok székhelye.
Buda legkorábbi ismert ábrázolása Hartmann Schedel
Világkrónikájában (1493)
De ami érdekes hogy Buda Vára közelében van Rákos. Rákos
patak, Alsórákos, Felsőrákos a pesti oldalon ma is megtalálhatók.
De ugyanez van Székelyföldön, és nem máshol mint Budvár kö-
zelében. De nézzük tovább:
Buda mellett van a Pilis mint hegység, de több település nevé-
ben is benne van: Piliscsaba, Pilisvörösvár, Pilisszántó, stb. (A Pi-
lis előtagot a települések neveinél a 19. század óta használják, ko-
rábban enélkül neveztettek. a szerk.) De itt nálunk Erdővidék he-
gyei közt is van pl. Piliske.
Ennyi talán elég is lenne jóhiszemű és logikusan gondolkodó
emberek számára, ahhoz hogy felismerje: itt valami tényleg kör-
vonalazódik, valami letagadhatatlan bizonyosság mutatkozik a két
vidék ősi urainak – lakóinak azonossága tekintetében.
Na, de a gyengébbek kedvéért és a rosszhiszeműek meggyőzé-
sére, előrelátó őseink, még elhintettek néhány azonos elnevezést
ide is, oda is.
Hát nézzük melyek is e maradékok?
Hát igen, van a Kerekerdő itt is ott is! De Budától egy lépésre
van Solymár, az Udvarhely melletti Budvártól egy hajításnyira
van Kis és Nagysolymos. Üröm van Budapest határában a Pilis
irányában, Ürmöst találunk Erdővidéken valahol Budvár és a Pi-
liske között félúton!
Ezek után már nem is merek ránézni a két vidék térképére, mert
biztosan találnék még valamit a szkeptikusok bosszantására, de
igazából nem ez a célom.
Tehát röviden áttekintve:
Budán: – Székelyudvarhelyen:
Buda vára – Budvár
Rákos patak – Rákos patak
Alsórákos – Alsórákos
Felsőrákos – Felsőrákos
Pilis – Piliske
Kerekerdő – Kerekerdő
Solymár – Solymos
Üröm – Ürmös
És nem utolsó sorban talán ami a legfontosabb, és az egésznek
értelmet ad, az az Udvarhely elnevezés! Mert ugye Budán is kirá-
lyi udvar volt időnkén, úgy a hun, mint a magyar történelem folya-
mán, ha nem tévedek.
De a viccelődésen túl, „summa summarum”, ahogy a rómaiak
mondták volna Priszkosz rétor idején: ennyi egyezés vagy hason-
lóság nem lehet a véletlen műve! Valami kapcsolat kellett legyen
közöttük . a hun vagy az Árpád-házi, Buda-várban székelő királyi
udvar és az időnként itt nálunk Székelyföldön tartózkodó magyar
vagy akár hun királynői udvar között.
És így esélyt kapnak a helyi - nép ajkán élő - Rika-mondák és a
Csíki Székely krónika időn átívelő tudósításai másfél ezer év(!?)
távlatából. Népmondák Erdővidéken Rikáról, Atilláról, Csabáról,
feljegyzések a Budvárt építő Budáról Atilla testvéréről („Bouda
Nabou Phileim még Atilla idején építi Boudvárát” 4. vers) , majd
a hun birodalom szétesése után a népünket vezető különböző Ra-
bonbánokról, székely-hun elődeink tetteiről, a Rabonbánok Áldo-
zó Kelyhéről (amit mellékesen görögországból hozott sokkal ré-
gebben az egyik nagy szkíta filozófus Anakarkisz – mert filozófu-
sai is voltak bizony „barbárnak”titulált elődeinknek!), és feljegy-
zések a székely nemesi családok (Sándour, Oupour, Oupolet,
Ougron, .stb) eredetéről.
Na, de ne csak a helyneveket és a Székely Krónikát nézzük,
amit újabban egyre több kutató kezd - a monarchia idején hamissá
bélyegzettből - igazivá átminősíteni, hanem most lássuk konkré-
tan mit tudunk ezidáig, korabeli krónikákból, történetíróktól.
PRISZKOSZ
Mikor a Római Birodalom követségével Erdélyben Atilla udva-
rában járt Priszkosz rétor, leírta – többek közt Rika királynőnél tett
látogatását.
A képzett birodalmi diplomata azt is leírja, hogy Szófiából jött
a küldöttség Erdélybe a Tisza folyó felé tartva egy nagyobb falu-
ban találkozott Atillával és Rikával, ahol Atilla háza egy dombon
volt, talán – mondanám én – pontosan a Budvárban. Székelyud-
varhely mellett, amiből jelenleg többnyire már csak a domb és az
elnevezés maradt meg.
„Néhány folyón átkelvén, megérkeztünk a legnagyobb faluba,
ahol – mint mondották – Attilának valamennyi közül leghíresebb
szállása volt, fából és gyalult deszkából összeillesztve”
Majd pedig megemlíti, hogy a fogadáson nem beszélt semmit a
királynővel – akit ő Krekának, Rekánnak nevez - csak átadta az
ajándékokat.
És, ugye milyen érdekes, csak úgy „véletlenül” maradnak meg
itt ezen a környéken a Rika királynőről szóló mondáink.!
Ugyanakkor – kis időre rá - Atilla fogadta a követséget, és itt
feltűnik – a másik két, nagyobb fiú mellett - Csaba királyfi, más
néven Irnák, mint kisgyerek, a harmadik – mint népmeséink legki-
sebb királyfija! És népmeséink, valamikor réges-régen az ősidők-
ben, bizonyára a konkrét, létező személyek életéből inspirálódtak.
 A királyi központ lapja
Than Mór: Atilla lakomája
Priszkosz szerint Atilla gondterhelt arcát igazából csak Csaba
megjelenése tudta felderíteni:
„Nem is láttuk, hogy nevetve mondott vagy tett volna valamit,
mindössze legifjabb fiának, Ernasznak simogatta meg arcát, amint
bejött, s melléállott, s nyájasan nézett reá. S midőn csodálkoztam,
hogy többi fiával nem törődik, hanem csak ehhez vonzódik, a mel-
lettem ülő barbár, aki tudott latinul, s előre figyelmeztetett, hogy
semmit se áruljak el abból, amit mond: fölvilágosított, hogy a jö-
vendőmondók azt jósolták Attilának: családja le fog hanyatlani, s
ezen fia fogja azt ismét felemelni.”
Arról is beszámol - többek közt -, hogy hellén nyelven szól va-
laki hozzá, s elmondja, hogy egy ideje itt él a hunok közt és mi-
lyen jól megy neki itt sora – jobban, mint azelőtt Görögországban!
A dalok után szkitha udvari bolond lépett be, aki furcsa és ne-
vetséges balgaságaival mindnyájunkat megnevettetett. Utána Zer-
kon jött be, külsejével, ruhájával, hangjával és zagyva beszédével
– amenynyiben latin, hun és gót szavakat kevert össze – mindnyá-
junkat fölvidított, s szűnni nem akaró kacajra fakasztott.
Tehát hun, gót (germán) és latin nyelven beszéltek szerinte a
hunok táborában – tehát már a székelyek és magyarok feltételezett
őseinél egy multikulturális környezetet, az etnikai sokszínűség to-
lerálását találhatjuk meg!
Ezentúl Priszkosz rétor említi az Atilla udvarában szolgáló
Oresztészt, akinek bárhogy is vesszük inkább görög hangzású a
neve, mint hun. Akinek a vezetésével a hun király még követséget
is küldött II.Teodósziosz kelet-római császárhoz.
Most azonban nézelődjünk más irányba is, tudván hogy egy in-
formáció, nem információ, ami a mai sajtóban is törvény, így hát
nézzünk szét az Atilla korát taglaló „sajtó” más kiadványaiban is.
RIK – RIKA
Ezelőtt azonban megemlítenék egy érdekes megfigyelést.
Különböző koraközépkori írásokat tanulmányozva találkoztam
több olyan névvel, mint Alarik, Teodorik, Childerik, Geiserik, Hu-
nerik, vagy akár Vörös Erik, stb., amelyekben a -rik végződés
mindig a királyt jelentette, ami elképzelhetően kötődik a magyar
király szavunk kir- tövéhez, tükrözés által.
Na de akkor a Rika is jelenthette a királynőt, mint megnevezést,
uralkodói címet, mint például Nagy Károlynál a Károly. (Nagy
37
Király - a frankok dicső uralkodójánál, az avar kincsek elrablójá-
nál, a Károly is a király szóra vezethető vissza.)
De ez azt jelentené, hogy volt neki, mármint Rékának, más ne-
ve is esetleg? Hát nézzünk hamar utána a különböző krónikákban.
KÉPES KRÓNIKA
A Képes Krónika szerint Attila, Honorius, Kelet-Római (Bizán-
ci) császárnak a lányát vette feleségül, „Csaba, Attila törvényes fia
volt, Honorius görög császár leányától.” Valószínűleg dinasztikus
házassági céllal, és ezzel „szinte” egyesítette a két birodalmat és
egy óriási európai birodalmat hozott létre, leállítván a Balkán elle-
ni hadjáratait és a Nyugat-Római birodalom ellen fordult.
Ezen az ezüst pénzérmén Honoriust ünneplik
Tehát a bizánci császár, akihez krónikáink szerint Csaba mene-
kült később, 15 000 hunnal az Aladár és a nyugati fejedelmek elle-
ni, un. Krimhilda csatája után, Honorius volt, Csaba anyai nagy-
apja, aki természetes, hogy védelmébe vette. Csaba 13 éven át ott
is maradt nála, egyes források szerint Tessalonikiben. Ezt sok tör-
ténész lehetetlennek tartja. De bizonyára a különböző időszámítá-
si rendszerek (Nagy Sándor-féle, Julius Cézár-féle, Szeleukida,
régi görög, régi római, szakab, stb.) összekavarása miatt jön be a
nézeteltérés.
Na, de erről esetleg máskor többet, most maradjunk a tárgynál,
ami nem más, mint a Székelyföld szeretett mondabeli királynője
és pontosabban nevének esetleges más változata.
Tehát Réka-királynénk, elképzelhető, hogy Honorius bizánci
császárnak volt a lánya? Talán.
Nézzük meg milyen rokonsága is volt neki – mármint Honori-
usnak! Sajnos azonban, az elején azt kell, hogy mondjuk; lányáról
nem tudunk.
De – úgy néz ki - van mégis egy kis esélyünk az azonosítást il-
letően. Volt neki ugyanis egy nagyon is bájos unokahúga, akit úgy
hívtak, hogy Honoria. Ezt a nevet a helyi források szerint a csá-
szárról kapta, és lehetséges, hogy ezért kavarták össze a dolgokat
krónikáink.
Habár, ki tudja, hátha nem is kellett összekavarniuk! Honoria
lehetett törvénytelen lánya is Galla Placidiától, aki a mostohahúga
volt. A Honoria-Honorius névegyezés talán nem egészen a vélet-
len műve, s esetleg erre is utalhat.
Ezt most mi, 1500 év után nehezen tudnánk kideríteni, akárcsak
a hozzánk időben jóval közelebb levő – törökverő nándorfehérvári
győztes - Hunyadi János és feltételezett igazi apja, Zsigmond ki-
rály esetében.
Azonban úgyis mindegy, hiszen a Honoria név semmiképp sem
38 Dobogókő
hasonlít a mi Rékánkra! Tehát sem-
mi esély. Teljesen tévúton járunk.
De, ha esetleg igaz volt, hogy itt
székelyföldön lakott időnként Réka
királyné, és Székelyudvarhelyen –
pontosabban Budvárban - amiről
esetleg még többet lehetne írni a
Csíki Székely Krónika alapján is -
volt a Hun Királyi-Királynői Udvar,
akkor csak kellett itt maradjon vala-
mi nyoma ennek, sok évszázad után
is! Talán esetleg még Honoriának
is.
Nézzünk hát utána, mert kezd a téma izgalmassá válni! Először
itt van ez a sok hasonlóság a mai Budapest és Székelyudvarhely
közt, amiket az előbb felvázoltam, és eleve el kellene, hogy gon-
dolkoztassa történészeinket.
Na, de hát a dolog eléggé egyszerű. Ha iratokban nem is maradt
fenn semmi – mert azokat ugye könnyű eltüntetni, levéltárak mé-
lyére elsüllyeszteni, vagy elégettetni és ősi családneveket, helyne-
veket helyenként tűzzel-vassal megváltoztatni. Szerencsére meg-
maradtak olyan jelzések, amelyek, mint sok-sok évszázadon átvi-
lágító ősi őrtüzek - ebből a korból, amiket nem lehetett eltüntetni.
Ezek nem mások, mint az egyes - mégis megmaradt - ősi csa-
ládnevek mellett, a földrajzi elnevezések és a helységnevek! Ha-
bár ezeknek is jó része ma már keresztény szentek nevét viseli - és
ennek mindjárt ezer esztendeje.
Hát nézzünk szét a térképen a településnevek közt, hátha talá-
lunk még valami erre utalót, ami megerősítené a mesének minősí-
tett székely mondavilágot.
Próbálgattam, tehát a Honoriát. A Rika-pataka, Rika-erdeje, Ri-
ka királynő sírja után, eléggé furcsa volt ez a görög-latin hangzású
név. Úgy tűnt, hogy holtvágányon vagyok. Felénk ilyen idegen
hangzású elnevezések nincsenek! Itt minden „székelyül” kell,
hogy csengjen. Vagy talán mégse? És most akadt meg a szemem,
Udvarhely környéki térképet pásztázva, egy olyan elnevezésen,
ami nemcsak több falu nevében benne van, tehát egy egész vidé-
ket képvisel, hanem egy közkedvelt fürdőhelyet is így neveznek,
de még folyóvizet is neveztek el róla. Az pedig nem más, mint - ki
gondolta volna - HOMORÓD!
Van Homoródalmás, Nagy Homoród, Kis Homoród, Homoród-
fürdő, stb.
Homoród-előtagú falvak:
1888 (Je 374): Almás, Keményfalva, Szent-Márton, Szent-Pál,
Szent-Péter, Újfalu.
1913 (Az): Almás, Bene, Daróc, Jánosfalva, (régebben Kará-
csonfalva és Oklánd is),
Szentlászló, Szentmárton, Szentpál, Szentpéter, Új Falu (Erdé-
lyi Helynévkönyv)
A székelyek számára idegen név, a Honoria+d, tehát Honoriad,
vált a nép nyelvén az általa könnyebben kiejthető Homoród hely-
névvé. A „d”végződés eléggé gyakori helyneveknél: Erősd, Élesd,
Várad, stb.
A Homoród név eredete ez idáig ismeretlen, illetve az itteni ho-
morú tájhoz próbálják kötni, ami szerintem eléggé sántít, hiszen
még sok hasonló rész van Erdély dimbes-dombos vidékein. És
máskülönben is a fontosabb településnevek általában annak az
urának, tulajdonosának nevéből származtak. Sokkal valószínűbb a
Honoria bizánci hercegnőből hun királynővé előlépett Rékától va-
ló néveredet, aki valószínűleg megtartotta a bizánci nevét is, amo-
lyan leánynévként, Kelet-római császári dinasztikus származását
kihangsúlyozva, megerősítve. És nevet adván az őt kiszolgáló, ki-
rálynői udvartartást segítő falvaknak és az egész környéknek.
Tehát teljes neve valahogy így lehetett volna – ha egyáltalán le-
írták volna a római krónikák - latinul: Honoria Rika Hunorum
(ahol a Honoria és a Hunorum érdekesen összecseng, ami szintén
lehet, hogy nem teljesen a véletlen műve és még régebbi Hun-Ró-
mai gyökerekre nyúlhat vissza), vagyis Honória a Hunok Király-
néje lett volna - ahogy így székelyesen mondanánk. Elég jól hang-
zik!
De ez még nem elég a dicsőséghez, további bizonyító értékű
adatokra lenne ehhez még szükség. Tehát kutassunk még a kör-
nyéken, de ugyanakkor más régi krónikákban is! Valami hátha
még felszínre kerül, ami erősíthetné ezt az elképzelést.
Honoriának igazából – mint egy igazi császári hercegnőnek -
volt több neve is. Teljes hosszúságában így hangzott a korabeli
krónikák szerint: Justa Grata Honoria.
JUSTA
Ha valami ezekből még megerősítené az előbbi feltevéseket,
akkor több lenne az esély arra hogy az igaz lehessen.
Tovább nézem, böngészem a térképet, de Justa (Juszta vagy
Zsuszta magyarul ejtve) hangzású neveket nem találok a környé-
ken. Hiába nézem Erdővidéken, hiába nézem Székelyudvarhely
körül, Homoródok vidékén. Ilyen nincs! Tehát nem erősíti meg
semmi az elképzelést, ami így csak egy elmélet a sok többi mel-
lett, bizonyítás vagy legalább megerősítés nélkül. Tehát nem vehe-
tem „készpénznek” a Homoród-Honoria társítást.
De szerencsére belenéztem a Kislexikonba, és az eszembe jut-
tatta azt, amit addig is ismertem. Réka-sírja fölött a Hegyesdom-
bon állott Réka-vára vagy másképp Huszt-vára.
És ekkor jött a felismerés, hogy ez Justa vára kellett legyen! És
természetes, hogy a feltételezett sírja fölötti várnak a Réka-vára
vagy Juszta-vára nevet kellett viselnie!
A huszti vár, Dörre Tivadar rajza
 A királyi központ lapja
Ami azonban sokkal érdekesebbé teszi az egészet és megerősíti
az elképzelés helyességét, az az, hogy Kárpátalján is van Huszt-
vára! De nem csak ennyi, hanem ennek a mondája szerint is (mert
úgye minden valamire való ősi várnak van saját története, mondá-
ja) úrnője meghal – mint Réka-királyné – fia pedig vesztett csata
után keletre megy – akárcsak Csaba-királyfi – és vágyódik vissza
szülőföldjére. Pont ugyanúgy, mint a székelyföldi legenda szerint.
Na de ezeken az egybevágó motívumokon túl, történetesen ezt
a fiatalembert is – ki is gondolná, ugye? - szintén Csabának hív-
ták.
Tehát a Justának megfelelő Huszt név mellé társul itt még a
Csaba is! Pont mint itt nálunk Erdővidéken ugyanígy Huszt várá-
hoz, a Réka-mondákon keresztül, de a kimondottan Csabáról szó-
ló mondák által is.
Lehet ez is a véletlen műve? Szkeptikusaink szerint bizonyára
az!
De ez nem elég! Itt is - mármint Kárpátalján - megjelennek bi-
zonyos Rékára utaló elnevezések mint: Velykyi Rakovets, Malyi
Rakovets és Rokosovo ... és ezek mind nem messze az ottani
Huszt várától, akárcsak nálunk a Réka-erdeje, pataka, sírja, az it-
teni Huszt váránál... A -vác, -vec és az –ovo is sok szláv helység-
névben szerepel és egyszerűen várat,, települést jelent.
A Rika – amit egyébként a mi Csíki Székely Krónikánk is Rü-
kának említ - pedig az egyébként Székelyföld tájegységein belül
is gyakori, magánhangzócserének esett áldozatul... és így lett itt
belőle Rako és Roko...
GRATA
De most, ha már a Justára ilyen érdekes magyarázatokat kap-
tunk, ezekután nézük meg második keresztnevét a Gratát. Amely
talán, esetleg átalakulhatott ... Rikává! A Priszkosz által említett
Kreka köztes alak után Grata, Kreka, ... Rika.
Azonban lehetséges hogy Oklánd máig sem tisztázott nevében
jelenik meg, g-k, r-l átalakulással, tehát a gr-ből lett kl. Grata, Kla-
ta, Oklat, Okland...
Ez az utóbbi egy kissé erőltetettnek tűnik nekem is, de megérné
hogy utánnanézzenek nyelvészeink.
AUGUSTA
Na de van itt még egy helységnevünk, ami nem a hercegnő ne-
vére utal, de mégis tőle kaphatta... Lássuk hát, ez miként is lehet-
séges! Tudniillik ezek a nevek mellett Honoria hercegnő még bir-
tokolta az „Augusta” címet is, ami feljogosította volna az uralko-
dásra, a Római Birodalom Legfelsőbb Császárnője lehetett volna,
ha nem született volna utólag fiútestvére.
A wikipédia szerint:
Honoria felnőtt nőként szépségéről és erotikus kisugárzásáról
vált híressé, ezért kapta meg az Isteni Honoria nevet. Korabeli
pénzérmék bizonyítják, amiken Honoria neve szerepel, hogy öcs-
csének, Valentinianusnak születése előtt, mikor még ő volt az egye-
düli trónörökös, megkapta az augusta címet, mely révén később
mint császárnő, megkaphatta volna a koronát.
Ebből is láthatjuk hogy hatalmi ambíciói is kellett hogy legye-
nek. És voltak is mert feljegyzések szerint összeesküvést szervezett
39
az időközben császárrá koronázott öccse, III. Valentinianus ellen.
Ezt leleplezték és ezért ki is végezhették volna, de háziőrizetben
tartották, vagy kolostorba zárták és talán száműzték is...
És a - többek közt - Grata keresztnevű hercegnő „persona non
grata”(nemkívánatos személy) lett az öccse által uralt Római Bi-
rodalom területén!!!
Így hát Honoria hercegnő hoppon maradt és nem élhette ki ural-
kodói vágyait, amibe bizonyára már gyerekkora óta beleélte ma-
gát.
Azonban, bizonyára egyszer csak mégis felcsillant benne a re-
mény: ha nem uralkodhat Rómában, akkor lehet szinte teljhatalmú
királyné másutt, és ahonnan lehetőleg még Rómát is sakkban tart-
hatja, és megboszulhatja az ott elszenvedett sérelmeit ...!
És most történik a világtörténelem egyik legzseniálisabb húzá-
sa, ami meghatározta Európa történetét az azóta eltelt másfél(?)
évezred számára:
Ez egy kora-középkori hölgyválasz, helyesebben fordított le-
ánykérés, vagyis egy... legénykérés, ha nem sértő ez a kifejezés
Atilla nagykirály számára.
Tudniillik Honoria hercegnő, aki valószínűleg Atillát már gye-
rekkora óta személyesen ismerte – hiszen az tizenkét éves korában
gyerekfogolyként Honorius császár udvarába került - elküldi gyű-
rűjét egy levél kíséretében Atillának az akkori Észak-Kelet Euró-
pát uralma alatt tartó Hun-Birodalom királyának – segítséget kér-
vén és ... házasságot ajánlva neki!!!
És nagyon úgy néz ki hogy Atilla nem volt udvariatlan, és di-
nasztikus szövetség szempontjából is nagyon előnyösnek tartva -
nem utasította vissza a római történetírás által „Divina Honoria -
Isteni Honoria” néven is emlegetett, felnőtt nőként szépségéről és
erotikus kisugárzásáról híres, gyönyörű hercegnő kezét. (Nemhiá-
ba írja a Tarihi Üngürüsz is: ciprus termetű, tökéletes arányú, cu-
korajkú ...stb. a Bizánci császár lányáról! De erről majd később.)
Amivel talán egyesek szerint járt a fele királyság is!
És bizonyára innen ered székely-magyar népmeséinkben is ez a
minduntalan, makacsul visszatérő motívum!!
Tehát így kérte meg Justa Grata Honoria, az „Isteni Honoria”
római-birodalmi hercegnő, az „Isten Ostorának”, Atilla nagyki-
rálynak a Hun-birodalom uralkodójának, Európát és a dekadens
Római Birodalmat ostorozó kezét..
SZEMÉREM-VIZSGÁLAT
Azonban a dolog pikantériájához tartozik az az ici-pici apróság
is, hogy, bizonyos írások szerint még hun követséget is menesztet-
tek Rómába a hercegnő érintetlen szemérmének ellenőrzése vé-
gett...
Hát ez már nem akármi...! Ez már mutatja Atilla komoly szán-
dékát és jogos követelését az elvevendő koronás nőszemély tisz-
tességes dinasztia-folytonosságot biztosító, királynői alkalmatos-
ságával kapcsolatosan...
Ami még emmellett szól és tény az az, hogy a hunok sok hábo-
rúskodás végeztével egy idő után már nem támadták Bizáncot, ha-
nam a Nyugat-Római Birodalom ellen fordultak.
Ami pedig, lehetséges, és nagyon is valószínű, hogy pontosan
Honoria bosszújaként értelmezhető testvéröccse III. Valentiniá-
nussal szemben...
Itt megint az akkoriban használatos időszámítások útvesztőjé-
40 Dobogókő
ben összezavarodott krónikások és történetírók kavarták össze az olvassa és gondolkodjon el rajta, hogy részesévé vált egy szellemi
eseményeket, Honoria házassági ajánlatát Atilla halála előtt né- nyomozásnak, amely Atilla nagy királyunk korszakába enged be-
hány évre datálva... pillantani.
A Bizánci birodalom addig adófizetője volt Atillának, de így
pedig ezen dinasztikus házassággal szorosabbá vált a kötelék a két Aradi Lajos főszerkesztő
birodalom közt, amint a mi krónikáink meg is említik ezt!!!.
Azonban az akkoriban is politikai magrendelésre gyártott nyu-
gati történetírás ezt a „barbár” királyjal kötött frigyet nem örökí-
tette meg, bizonyára szégyenletesnek tartván – megalázó tabuté- Honlapjaink
maként kezelve - az „örökuralmú”, de igazából akkoriban már
agonizáló, végnapjait járó Római Birodalom számára...
És III.Valentiniánus császársága alatt bizonyára főbenjáró bűn www.facebook.com/Dobogoko1?fref=ts
volt Honoria nevét akárcsak leírni is, nemhogy krónikákban meg-
örökíteni ezt az - uralkodása idején történt - lemoshatatlan szé-
gyenfoltot... Érdemes lenne egy kicsit utánanézni, kutatni a kora- http://apilis.iwk.hu/
beli bizánci és nyugati krónikák közt, hátha mégis maradt ott vala-
mi!!!
De sebaj, addig is nézzük azt, ami most fellelhető, amit jelenleg www.kethollos.hu
ismerünk! Szerencsénkre mások is feljegyezték a történelmet!

(folytatjuk) www.dobogommt.hu

Ezen írás egy elméleti kutatás eredménye, amelynek közlését a www.truehungarianhistory.com

felvetés érdekessége indokolja, hiszen olyan módon közelíti meg a
kérdést – Réka személyét – amelyet az eddigi, főleg az oknyomozó,
hivatalos, történelem képviselői elhanyagoltak. Az elkövetkező
www.facebook.com/kethollos
évek, esetleg évtizedek komoly, mélyreható kutatásai lesznek hiva-
tottak az itt megjelenő gondolatok bizonyítására. Az Olvasó úgy

SZELLEMGYÓGYÁSZAT tanfolyam
Kercselics Imre vezetésével
Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció – csakrák tisztítása – agyprogramozás, egészség
megőrzése, a táplálék és a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája”, a négy Szent elem megismerése,
érzékelése, szétválasztása, lehívása, alkalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás
alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás, gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a
vér, mint betegség hordozó tisztítása, fókuszban az anyaság, stb.

Az előadások helye: Hotel Platánus Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 44.

Az előadások időpontja: 2016. szeptember 3 - 4. I-II. rész

2016. október 1 - 2. III-IV. rész

2016. november 5 - 6. V-VI. rész

2016. december 3 - 4. VII-VIII. rész

Az előadások 9-től 16 óráig tartanak.

Jelentkezés: +36 (30)984-6621

 A királyi központ lapja 41

A töviskereszt titka 8. rész

VÁRY ISTVÁN
Tovább a Töviskereszt zarándoklat ösvényein

A pilisi Töviskereszt ábráján a déli csúcsponttól kiindulva (a

Korona) északi irányba folytatjuk utunkat. Még a Budai-hegység-
ben vagyunk, a budaligeti Kálvária-domb tetejéről az erdőben, dé-
li irányba levágva a kék turistautat kell elérnünk. Ezen Nagyková-
csi-Zsíroshegyalja felé fordulunk, és a sárga jelzés csatlakozása

A TURISTAHÁZ ROMJAI MA

kerítésen átjutva érhetjük el egy meredek kapaszkodón. (Valami-

kor itt hévizek törtek a felszínre, a kiváló magas kovatartalmú
anyagok kürtőt hoztak létre, melyek a körülöttük lévő gyengébb
kőzetek lekopásával váltak láthatóvá.) Innen északi irányba fordul
az ösvény, mely elhalad egy kedves tó mellett: ez a Jági-tó. Itt is
érdemes megpihenni: egy forrás táplálja a tavat, melyet az 1940-
es években, a Jági-patak vonalába épített két völgyzáró gáttal hoz-
A ZSÍROS-HEGYI TURISTAHÁZ A HETVENES ÉVEKBEN tak létre. Lefolyása Pilisszentiván felé halad, partján padok, pihe-
nőhelyek vannak kialakítva. A területen több védett állat, elsősor-
után nem sokkal elérjük az Alsó-Zsíros-hegyet. Ez az ösvény a te- ban békafélék élőhelye tanulmányozható. Sajnos a környékbeliek
lepülés szélén vezet - Nagykovácsi már egészen a gerincig terjesz- sokszor szennyezik be vizét, esős időszakban pedig zavaros vízzel
kedett. Itt volt a hajdani híres Zsíroshegyi turistaház, melynek duzzad fel, mely zubogva kanyarog ilyenkor a falu felé, de kie-
romjait, a falak némelyikét még látni lehet. A kék háromszög jel- gyensúlyozott, nyári időjárás esetén még fürdőzésre is alkalmas.
zésű rövid ösvényen kijuthatunk egy kopasz tetőre, s ezt utunk so- Tovább indulva a jobb oldali bevágásban a hárshegyi homokkő
rán soha ne hagyjuk ki, hiszen innen a kilátás káprázatos. Balra a geológiai feltárása látható. A sportpálya mellett haladva érjük el
Nagy-Szénás tömbje látható, előttünk a vörösvári árok tárulkozik Pilisszentivánt, de mielőtt a főútra jutunk, jobbra térünk, és egy
ki, a Pilis-tető, a Hosszú-hegy, a Ziribár és a Kevélyek mind cso-
dálatos látványt nyújtanak. Korábban ez a tető is erdővel borított
volt, de leégett.
A sárga jelzésen haladva elhaladunk a bányászati emlékhely-
ként megőrzött hajdani csille-oszlopok mellett, majd elérjük az
Antal (vagy Antónia) árok völgyét. Ezen le kell ereszkednünk az
aljáig. A Budai hegység legszebb és legizgalmasabb szurdokában
járunk, a telepített fenyőerdő övezte ösvény sajátos hangulattal,
erővel bír. Aljában erdészeti munkák régi emlékei, nyomai látha-
tók, a jobbra emelkedő hegyoldalban egy barlang is található – ér-
demes ide is felkapaszkodni. (Az Antónia-árok és az aljában lévő
kis katlan fokozottan védett terület, ottlétünkkor erre legyünk te-
kintettel! A völgy szigorúan védett botanikai különlegességeket
rejt: a zordabb időjárási viszonyokat túlélő maradvány fajok kö-
zött megtaláljuk a pilisi lent, a henye boroszlányt vagy a szürke
bogáncsot). A vadvédelmi kerítésen túljutva balra, a piros jelzésen
haladunk tovább. Elérjük az Ördög-torony alját. Ezen a hegyolda-
lon két sajátos sziklaképződmény látható, a Kis-Ördögtorony és a
nagyobb, mely délről, már messziről látható. Jelenleg csak egy KILÁTÁS A ZSÍROS-HEGYRŐL
42 Dobogókő

A PILISSZENTIVÁNI KÁLVÁRIA KÉPES-KÖVEI

BARLANG BEJÁRATA AZ ANTÓNIA-ÁROK ALSÓ SZAKASZÁNÁL

A PILISSZENTIVÁNI ÖRDÖG-TORONY

A KÁLVÁRIA KÁPOLNÁJÁNÁL

A PILISVÖRÖSVÁRI ŐR-HEGY LÁTVÁNYA A VASÚTÁLLOMÁS

A JÁGI-TÓ FELŐL
 A királyi központ lapja
KILÁTÁS AZ ŐR-HEGY TETEJÉRŐL
kis, fenyővel borított dobra kapaszkodunk fel. Itt található a pilisz-
szentiváni kálvária, mely a Töviskereszt zarándoklat következő
pontja.
A Kabbala életfájával történő összevetésben ez a terület a
Hokhmá, a bölcsesség helye. Minőségében hordozza a céltudatos-
ság helyét, az elmélkedés pillanatát, az örök tüzet, mely „semmit
nem éget el, semmit nem emészt fel”. A helyhez tartozó istenség
Raziél, szimbolizálja a „tövet”, melyből minden más származik,
bolygója a Neptun, színe a szürke; ásványa a türkíz, állata a ba-
goly, virága az orchidea.
A szentiváni keresztút eredetileg nem itt állt. 1752-ben épült a
plébánia-templom, ennek kertjében volt a temető és a keresztút.
Az 1800-as évek végén a kálvária-utat áthelyezték a mostani
dombra, a régi temető megmaradt. Ekkor állították fel a stációkat,
melyek eredetileg „kép-kövek” voltak, mindegyiket egy helyi em-
ber emlékére készítették, és mindegyik tetején kereszt volt. A kál-
váriát szépen karban tartják, de a kövek képei már nem láthatóak.
A kis kápolna előtt feszület áll, érdemes alatta hosszan időzni. Kü-
lönös, hogy a kereszt alól, a kálvária vonalát követve, a fák nyila-
dékán áttekintve pont a solymári, Szél-hegyi kálváriát lehet látni.
Zarándoklatunkat folytatva át kell haladnunk Pilisszentivánon:
a főutat keresztezve a Bem utcán jutunk át Pilisvörösvárra, és egy-
ben a Budai-hegység területéről ismét a Pilis vidékére térünk visz-
sza. A benzinkúthoz leérve az új aluljáró előtti zebrán kell átmen-
nünk, innen a Piliscsabai utca – Őrhegy utca a helyes irány, mely
hídon vezet át a nemrég felújított vasútvonal fölött. Szép házak és
hétvégi telkek között érünk a tájból markánsan kiemelkedő Őr-
hegy alá. Jelzett turistaút nem visz a csúcsra, de jól kitaposott ös-
vényen, enyhe emelkedőket leküzdve fél óra alatt feljuthatunk. Ez
a szintén fenyőerdővel (fekete és erdei fenyő) borított, kettős csú-
csú hegy a Töviskereszt zarándoklatunk következő állomása, a
Daát (Tudás) kapujának harmadik sarka. A Töviskereszt tengelyé-
hez viszonyítva pont a pilisborosjenői Vendel-kálváriával szem-
ben vagyunk. (Amint azt korábban kifejtettük, a kereszt ábrája hét
kálváriához köthető.)
A korábban Kerek-hegynek nevezett dolomit csúcs természet-
védelmi terület, melyen számos védett növénytársulás, a dolomit
kopárokra jellemző sziklagyepi védett faj található. Az ösvény fel-
ső szakasza egy nyiladék, ahonnan szép kilátásban gyönyörköd-
hetünk: a Kevélyek és a Budai-hegység vonulatai, Pilisvörösvár
43
és Solymár látványa tárulkozik elénk.
A csúcson látható egy kopjafa: nemrég állították barátai és tisz-
telői a 2012-ben elhunyt ifj. Oberle János emlékére, aki Pilisvö-
rösvár önkormányzati képviselője volt. Innen észak-nyugati
irányba vezet az ösvény, egy kisebb ölön keresztül az iker-csúcs
párjára érünk, majd meredeken ereszkedünk alá a hegy északi al-
jába. Itt a természeti értékeink hasznosításának egy gigantikus –
és egyben ijesztően csúnya – jelenségével találjuk szembe magun-
kat. Egy régóta művelt kőfejtőhöz jutunk, ahol a triász korú, fehér,
laza szemcsés (ún. „porló”) dolomitot, dolomitmurvát bányász-
szák, melyet helyenként karsztdolinákba bemosódott kréta korú
bauxitos agyag tarkít. Egyes helyeken tűzálló fehér agyag is elő-
fordul. A kőzetek repedéseihez – nem túl gazdag – ásványtársulás
is kapcsolódik. (Mivel a porló dolomit kiváló vakolat-alapanyag,
az építőipar nélkülözhetetlen terméke, a Weber-Terranova cég -
már a fél hegyet lebontva - sikeresen működik. A bányaterületre
tilos, és nem ajánlatos „betévedni”.)
Északi irányba Pilisvörösvár végébe jutunk, onnan a sárga jel-
zésen kell haladnunk nyugati irányba. Mielőtt a különös, és termé-
szeti értékekben gazdag Zajnát-hegycsoportot elérjük, ismét egy
emberkéz alkotta, a tájba vágott óriási „seb” tárulkozik szemünk
elé: a MOL gázvezeték közelmúltban létrehozott nyomvonalán
kell haladnunk. Ez a 20-30 méter széles és kb. 800 méter hosszú
sáv gyógyíthatatlanul éktelenkedik a hegyoldalban: létrehozása-
kor egy turistautat és egy hegycsúcsot „tűntettek” el, és a kopárrá
vált sáv regenerációjára semmi esély: quadosok és cross-motoro-
sok használják aktívan off-road pályának. (Amikor annak idején,
a hegy tetején sátoroztunk, még sötétedés után is hallható volt a
motorok zúgása. Az a hír járja, hogy Klotildligetről alig tíz perc
alatt át tudnak a hegyen robogni motorral Vörösvárra.) Ez a sérü-
lése a tájnak még messziről, a Nagy-Kevély csúcsáról is jól látha-
tó. A sáv tetején rátalálhatunk ismét a sárga jelzésre, melyen ha-
ladva izgalmas területre jutunk: a Zajnát-hegyek fiatal bokorerdő-
vel, mészkedvelő tölgyessel borított tája számos bizarr sziklaalak-
zatot rejt. Érdemes a turistaútról elágazó szűk ösvényeken beba-
rangolni a környéket. A más néven Kopároknak nevezett, dom-
bokban és mélyedésekben bővelkedő tájegység szintén védett te-
rület, a dolomit-vegetációk számos faját rejti. [1]
A Zajnát-hegyek vonulatát Klotildliget fele hagyjuk el a végle-
gesített sárga négyzet jelzésen, a vasútállomástól pedig északi
irányba, Piliscsaba utolsó utcáját (Dévényi Antal utca) kell elér-
A PORLÓ DOLOMIT BÁNYA VÖRÖSVÁR HATÁRÁBAN
44 Dobogókő
ILYEN NYOMOT HAGYOTT A TÁJBAN A MOL GÁZVEZETÉK
A ZAJNÁT-HEGYEK SZIKLÁS OLDALA
nünk. (Ebben az utcában található a 2009-ben létrehozott Trianon
emlékmű.) Az utcában egyenesen haladva a vízművek bekerített
kútjához érünk, mellette egy szűk ösvényen kell leereszkednünk,
és a kikövezett úton pár méter után új jelzett utat találunk: a kék
háromszög ösvénye vezet el bennünket a Nagy-Kopasz csúcsára.
Piliscsaba legújabb nevezetességéről, a csúcson lévő Dévényi
Antal kilátóról már részletesen írtunk a Dobogókő 16. számában
(5. évf. 2. szám), most a szántói kő Töviskereszt ábrájának össze-
függéseire koncentrálunk.
A Nagy-Kopasz teteje a Heszed, a Könyörület szférája, ahol a
részvét, a szerető jóindulat megnyilvánulása van jelen, kíséri a
nagyság, a magasztosság és a pompa. A hiánytalanság princípiu-
mának területe az, ahol a béke, bőség, jólét és növekedés nyer te-
ret és erősítést, és a félelmek, vágyak, tervek elengedésével a pil-
lanat feletti uralom valósítható meg.
A hegytetőn létesített kilátóval egy időben a környék turistaút-
jait is felújították, illetve újakat jelöltek ki. Ezeket csak a 2015
utáni térképeken láthatjuk. Így most már a környék biztonságosan
bejárható, kisebb-nagyobb körutakat tehet a kiránduló. A kilátótól
leindulva a kék háromszög jelzésről a kék körút ösvényére térünk,
mely levezet a pilis legnagyobb, kerítéssel védett erdeje mellé – a
kerítésen belül szarvasok, őzek élnek, kis szerencsével megláthat-
juk őket. A kerítés mentén szekérúton halad tovább a jelzés, egy
elágazásnál az Iluska-forrás irányába térünk le balra.
A forrás sajnos elhanyagolt, az évekkel ezelőtt még látható for-
rásfelirat is eltűnt. Évekkel ezelőtt nem tapasztaltunk vízfolyást a
kocka alakú foglalás aljában, de nemrég örömmel láttuk, hogy
csorog belőle a friss víz. Mellette egy rozoga pad és asztal emlé-
keztet a hajdani szebb napokra, amikor a csabaiak kedvenc vasár-
napi sétacélpontja volt az Iluska-forrás.
A forrástól északi irányba indulunk tovább a piros jelzésen.
Lankás, erdős tájon vezet át ez az út, melyet annak idején Solti
Gábor akkori polgármester és csapata egy Pálos ösvény létrehozá-
sának okán rendbe akart tenni. Ez az ösvény Piliscsabát kötötte
volna össze a szántói Csillag-ösvénnyel. Közeledve Pilisszántó-
hoz, kiérünk az erdőből, szántóföldek és elhagyott mészégető ke-
mencék mellett haladva jutunk a faluba.
A falu fölött érintjük az Orosdy kastélyt, majd a Trézsi-kutat.
Megpihenésre, elcsendesedésre és természetesen friss víz vételére
alkalmas hely a forrás és környéke. Innen két olyan pontot tudunk
megközelíteni, melyek a Pilisen fekvő Töviskereszt ábra pontjai:
az egyik a László kúpja, a másik pedig a Vaskapu sziklás területe.
Az előbbi felé indulunk először, a zöld jelzéssel ellátott „Grófi
úton” kapaszkodunk fel. [2] Körülbelül félúton állunk meg, egy
gyönyörű kilátással bíró kiszögelésnél, az ösvény éles kanyarjá-
ban: ez a László kúpja, melynek sziklaalakzatai – letérve a turista-
útról – könnyen bejárhatók. Ez a hely a Tudás kapujának negyedik
AZ EGYIK KŐFOTEL A ZAJNÁT-HEGYEK SZIKLÁI KÖZÖTT
sarka. Érdemes itt is, a sziklákon ülve, félrevonulva elcsendesedni
egy időre.
Ugyan ezen a jelzésen haladunk tovább a Pilis-tetőre, ahol az új
kilátóból gyönyörködhetünk a tájban, majd a hajdani katonai be-
tonúton indulunk lefelé. Ez nem jelzett út, és igen figyelnünk kell
jobb kéz felé, mert egy erdei szekérúton le kell térnünk jobbra.
Lombtalan időszakban már a földút elejéről jól látható az a rét,
ahova ezen el kell jutnunk, a térképeken egy vadász-les ikonja jel-
zi a helyet. Az erdő sűrűjében rejtőző téglalap alakú rét sajátos
hangulattal, „aurával” bír, éjszakázásra kiváló hely. A rét túlolda-
lán – térképpel és tájolóval a kézben - keleti – északkeleti irányba
haladva a Pilis-tető szélére jutunk, s innen, ha jól tájékozódtunk,
sziklás, meredek ösvényen ereszkedhetünk le a Vaskapuhoz. (Ez a
 A királyi központ lapja
hely lentről, ellenkező irányból egy jelzetlen ösvényen közelíthető
meg.)
Ez a különleges sziklaképződmény a Pilis tömbjét is alkotó
Dachsteini mészkőből alakult ki, a geológiai kutatások szerint az
évmilliókkal ezelőtti hévizes barlangok beszakadása és kiemelke-
dése során. Két „kaput” láthat itt a vándor, egy nagyobbat és egy
kisebbet.
A Vaskapu istensége Hariél; a Nécáh, vagyis a győzelem helye.
Minősége a kitartás, a hűség, az állandóság, az örökkévalóság, a
kiválóság, a teljesség, a tökéletesség. Igaz, innen nem látható, de
vele szemben, pont keletre van Dömörkapu, melyről korábban
már írtunk. Ennek poláris kiegészítése és ellentéte a Vaskapu, ben-
ső, elmélyedt megközelítéssel tapasztalható, felismerhető, hogy
együtt működnek, összetartoznak. (Az életfa pontjai mindig egy-
más függésében, egymásra hatva és egy másból kiindulva „él-
nek”.) A Vaskapu az érzelem, a magasabb rendű érzések forrása és
lakóhelye, mentes a félelmektől és a zavaroktól; itt az értelem, a
képzelet és az érzékelés az egészséges érzelemvilágnak a készsé-
ges támogatója, nem a szavak világa, a személyiségben megfor-
málódó saját, egyéni válaszok helye. Befogadja a Koronából
áramló isteni erőt és kiárasztja az élet és a növekedés mindig meg-
újuló erejét, maga a tiszta életerő, olyan egyedülállóság, amely
SOLTI GÁBOR BESZÉL A NAGY-KOPASZ KILÁTÓJÁNAK
SZAKRÁLIS FELAVATÁSÁN
egyszerre végtelen kiterjedésű és ugyanakkor elenyészően kicsi.
Bolygója a Vénusz, színe a zöld, ásvány a smaragd, hozzá tartozó
állat a galamb.
Elcsendesedés, pihenés után a meredek lejtőn lefele folytatjuk
utunkat. A Pilis-tető tömbjének keleti aljába érve (Hármas-forrás
völgye) kis kitérőt tehetünk: érdemes elsétálni a Mária-pad rétre,
és onnan kissé tovább, a híres Ördög-lyuk nevű barlang bekerített
lejáratához. Mindkét hely összefüggésben van a Pilisen fekvő
45
nagy férfialakkal: a koponyájának egy-egy pontjáról van szó. (Az
első az állának a csúcsa, az utóbbi pedig az orrnyílásra esik.) A
barlangot hévizes források alakították ki, majd víznyelővé vált, a
többfele elágazó járatok feltárt hossza 430 méter. Korábbi feljegy-
zések szerint azonban az ide beszivárgó víz jóval nagyobb utat
tesz meg a 111 m mélyre vezető járatokban, egyes hírek szerint
Esztergom magasságában kerül ismét a felszínre. (A kerítéssel vé-
dett, mély, függőleges járatba ne kíséreljük meg a lemenetelt!)
A Mária-padot többen zarándokhelynek tekintik, némelyek
Tündérkertnek mondják. Valóban varázslatos helye ez a Pilisnek;
a padokkal, tűzrakó hellyel, esőbeálló faházzal éjszakai szállásvé-
telre is kiválóan alkalmas, az évkör Boldogasszony napjain pedig
szerekhez nyújt tiszta erőt és fényt.
Ne feledjük azt sem, hogy utunk ezen rövid, kitérő szakasza
több ezer éves nyomvonalon fut: már a rómaiak is itt jártak ke-
resztül a Pilisen, az itt feltárt kövezet-maradványok árulkodnak
egy Európát átszelő főút hajdani meglétéről, jelentőségéről.
A sárga kereszt jelzésen vissza kell térnünk Pilisszántóra, de
ezen a ponton is lehet egy kis kitérőt tenni. A Pilis történetének és
szakrális geográfiájának legjelentősebb rom-együttese található
ezen a vonalon: a volt Ciszterci apátság, majd később Pálos temp-
lom Gerevich László által feltárt régészeti emlékét tekinthetjük
meg. Fölötte található a Klastrom-forrás, melynek vizével szom-
junkat olthatjuk. (A romokról, és a pilisi apátságról később egy
másik cikkben részletesebben fogunk szólni.)
A LÁSZLÓ KUPJÁNAK LÁTVÁNY A ZIRIBÁR FELŐL B
AZ ILUSKA-FORRÁS JELÖLETLEN FOGLALATA
46 Dobogókő
A VASKAPU SZIKLÁI
AZ ÖRDÖG-LYUK LEJÁRATÁNÁL
A MÁRIA-PAD
A Pilisszántót Pilisszentkereszttel összekötő aszfaltútra érünk,
ahol pár száz métert Szentkereszt felé kell mennünk, majd jobbra,
a zöld turistaúton a Hosszú-hegyen, annak gerince mögött folytat-
juk utunkat. A Hosszú-hegyi zsomboly előtt ismét szép kilátásban
lehet részünk a Vörösvári árok és a Budai hegység irányába. Ami-
kor a jelzés élesen balra kanyarodik, ismét térképre és tájolóra van
szükségünk: meredek lejtőn kell levágnunk a Töviskereszt pilisi
ábrájának – és a zarándoklatnak – utolsó, és egyben leg fontosabb
pontja irányába. Itt található a Ziribár-nyereg és a Ziribár-hegy.
A Ziribár jelentőségét az ábrában elfoglalt központi helye hatá-
rozza meg. Közismert már, hogy az elnevezés sumér eredetű, je-
lentése az ébredő, megújuló fénnyel hozható összefüggésbe. (Fel-
tárásának, fontosságának és bejárásának részleteiről Szőnyi József
sokat szokott mesélni.)
A ZIRIBÁR KETTŐS CSÚCSA
A Hosszú-hegy aljába érve, még a kerékpárút előtt, az erdő mé-
lyében szokatlan jelenséggel találjuk magunkat szembe. Egy kő-
tenger képe tárulkozik fel az aljnövényzetben, melynek széle éles
vonallal határozható meg, alakja hajóhoz hasonlítható. Formáját
nézve, és a kövek helyzete okán élhet a zarándok azzal a gyanú-
perrel, hogy valamilyen korabeli épület maradványait látja. Lan-
kás környezete hosszan vezető, egyenes árkokkal szabdalt, ami
növeli az összkép bizarr hatását. Talán csak egy részletes, tudomá-
nyos feltárás deríthetne fényt a hely régi szerepére, így csak meg-
érzéseinkre, benső intuícióinkra hagyatkozhatunk. Elcsendesedés-
ben különös hangulat lesz úrrá itt a vándor lelkében, érzi, hogy va-
lamilyen nagyon fontos hely kapuján lép keresztül. Itt a kövekben
az is különös, s ezt többször kipróbáltuk, hogy felemelve azokat
sokszor avart találunk alattuk. (Erre a különös, a Pilisben több he-
lyen tapasztalható jelenségre egy barátunk logikus magyarázatot
adott: a vaddisznók lökdösik arrább a köveket ennivalót keresve.
De vajon a 80-100 kg-os sziklákkal is meg tudják ezt tenni?)
A nyeregből kijutva a kerékpárutat kell kereszteznünk, és ezen
a ponton ismét nagy szükség van a jó tájékozódó képességre: a Zi-
ribárra jelzett út nem vezet, csak jelzetlen ösvény, amit – főleg
lombos, magas aljnövényzettel borított időszakban – nehéz meg-
találni. A kerékpárútról jobbra, egy erdei szekérútra kell fordul-
nunk, majd pár méter után ismét jobbra: egy alig észrevehető ös-
vény indul itt a Ziribár tetejére. Az ösvény első szakaszának bal
oldalán nem nehéz észrevenni a korona-fákat, melyek egyértel-
műen jelölik a helyet. Egy kis bejárással különös mélyedéseket, az
emberi kéz nyomait viselő árkokat, buckákat találunk az erdőben.
Csak találgathatunk, hogy milyen ténykedés emlékei ezek, jóma-
gam – a Ziribár többszöri bejárásának tapasztalataira hagyatkozva,
és a hely központi szerepének, a Töviskeresztben elfoglalt helyének
okán – arra jutottam, hogy bizony itt valamikor épületek, méghozzá
a szakralitásnak megfelelő jelentőségű épületek lehettek.
A csapás meredeken visz a hegy tetejére. A 410 m magas csú-
cson – mely az iker-csúcsok nagyobbika – tűzrakó hely van, mel-
lette letelepedhet, megpihenhet a zarándok.
Megérkezett a Töviskereszt zarándoklat utolsó állomásához.
A Ziribár részletes leírásával és összefüggéseivel folytatjuk leg-
közelebb.
[1] A terület védett növényeiről olvashatunk: http://pilisvorosvar.hu/turista/lat-
nivalok/
[2] Erről a területről bőven szóltunk a Dobogókő 4. évf. 4. számában.
 A királyi központ lapja
A magyar történelem tizedei (részlet)
Pannónia leírása
ANTONIO BONFINI
Miután az ősi geográfusok módján leírtuk Magyarország in-
nenső és túlsó részeit, most röviden bemutatjuk, milyen határokat
mond magáénak, hogy bárki könnyebben követhesse, akármelyik
névvel illetjük is a helyeket a történelem elbeszélése során. Jólle-
het az isteni Mátyás, a magyarok királya, akkora birodalmat szer-
zett, hogy innen az Adriai-, onnan a Szarmata-, keletről a Fekete-
tenger, nyugatról pedig a noricusok, vindelicusok és svábok érin-
tik Magyarországot, e vad és fékezhetetlen nemzet bölcsője mégis
dél felől a Drávánál veszi kezdetét, északról a szarmaták határol-
ják, akiket a mi időnkben lengyeleknek, meg a géták, akiket olá-
hoknak mondunk, nyugatról van Ausztria, a hajdani Felső-Pannó-
nia központja, keletről Mysia, melyet most Rácországnak nevez-
nek. Nincs a földnek olyan vidéke, mely az emberek erejét, az ál-
latok bőségét, a föld termékenységét, a fémek tömegét tekintve
megelőzné, és most, levetkőzve azt a régi barbárságát, katonás fe-
gyelmű fejedelemségnek örvend. Állandó háborúságok gyötörték,
gyűlölködő népek veszik körül, a régi városok, melyek egykor a
két Pannóniában voltak, elpusztultak, és mert sohasem volt része
békében, újakat nem építhetett, és ha mégis épített, azok – higgy
nekem – csak afféle odavetett tákolmányok. Mindössze háromféle
állapotú embert tűr meg szívesen, egyik a papi rend, mert a vallást
csodamód ápolja, a másik fegyvert hord, a többi földműves. (340)
Az egész falvakra és gyülekezetekre oszlik, amiket ők megyéknek
neveznek. Ha csendesebb volna, vagy megszűnnének a rablótá-
madások, városai is nagyobb számban lennének, és éghajlatának
kiválósága, fekvésének szépsége folytán kétségtelenül megelőzné
a világ minden más tájékát. Igen sok megyéje van, városszámba
menő falva számtalan, a megyék pedig részint a városokról kapták
a nevüket, részint meg azokról a magyar vezérekről, akik Szkítiá-
ból kijöttek, és a Duna két partját elfoglalták. Először azokat kell
rendben felsorolnunk, melyek az innenső Pannóniában helyezked-
nek el; először is a szerémi megye, melyet Szerém főpapi városról
neveznek, és amelyről valamivel feljebb sok szó esett, a scordis-
coknak ez az egész vidéke most János püspöknek örvendezik na-
gyon, e nemes, méltóságteljes, számos testi és lelki adottsággal ál-
dott férfiúnak, akitől még sokkal többet lehet elvárni, ha erénye
mellé a szerencse is társul szegődik. Aztán a valkói, melyben Új-
lak nemes városkája meg a diakói püspökség fekszik, és amely az
egykori Mysia legnagyobb részét elfoglalja, és éppen most nyerte
el a legkiválóbb püspököt a hallatlan humanista műveltséggel, a
szép mesterségek bámulatos ismeretével, emellett hűséggel, nyá-
jassággal, nagylelkűséggel, hihetetlen okossággal felruházott Fo-
dor István személyében, aki – ha a végzet életét hosszúra nyújtja –
virtusa és derekassága révén bátran remélhet mindent, a legna-
gyobbat is. Utána jön a Száva és a Dráva között elterülő pozsegai,
melynek Pozsega városkája adott nevet. Szlavóniát és Dalmáciát
mindössze két megye foglalja el, az egyik Zenggé, a másik Zágrá-
bé. (345) A baranyai megyét sok és termékeny szőlő ékesíti, ebben
van a dúsgazdag Pécs városa, melyet a peucinok leszármazottai
47
építettek, és amelyet az öt bazilikáról most Ötegyháznak nevez-
nek; főpapja Zsigmond, aki nemcsak kiemelkedő tanultsága miatt
tisztelendő, amit az itáliaiaktól kapott, nemcsak vagyona és nem-
zetségének nemessége miatt, hanem vele született humanitása,
előkelősége, komolysága és elegáns megjelenése miatt is, amely-
lyel mindenkit, aki látja őt, könnyedén szeretetre indít. Aztán Báta
falu, igencsak nevezetes, melyet a magyarok, a szkíták gyermekei,
a cimmer Bosporus Batájáról vélnek neveztetni, mely Sindához
közel esik. Ezután a somogyi megye és Somogy falu egy jeles
templommal, ebben fekszik Segesd falu és több település a Bala-
ton tó mellett. Ezen a helyen húzták meg magukat a segestanok,
akiket a szkíták támadásai zaklattak, hogy nyugodtabban éljenek.
Aztán a tolnai a Duna mentén, ahol három ősi, a körül fekvő fal-
vak által gazdaggá tett apátság. (350) Utána a fehérvári, Székesfe-
hérvárról nevezve, ez egy mocsár közepén fekszik, ezért nem le-
het egykönnyen elfoglalni, itt van szent Istvánnak, Magyarország
királyának a legnemesebb bazilikája, melyben az elhalt királyok
síremlékei láthatók, ezt most az isteni Mátyás roppant költséggel
egészében újjáépíti, úgy hogy a leggőgösebb templomokkal is
összehasonlítható legyen, ennek élére a mi időnkben a királyi pa-
rancs és hatalom Domonkos főpapot állította, aki oly nyájas,
eszes, derék és megnyerő külsejű volt, hogy egyetlen szempillan-
tás alatt felkeltette mindenki rokonszenvét, aki ránézett, minden-
féle, elsősorban külhoni szolgálatra a legalkalmasabb; tekintete
nemes, testalkata méltóságos, és emellett oly szeretetteljes, hogy
ha valaki elébe járult, alig tudta elbocsátani. Nem ok nélkül vitat-
koznak azon néhányan, miért van Magyarországon oly sok Fehér-
vár. Nemcsak ez a Fehérvár van Magyarországon, hanem Görög-
fejérvár is Taurunum mellett, meg Gyulafejérvár Dáciában az er-
délyieknél; az én véleményem az, hogy ezt a nevet nem ok nélkül
szeretik annyira, mert szívesen emlékeznek vissza őseik nevére. A
magyarok ugyanis a hunoktól, a hunok a leucusoktól, vagyis a
szkíták közül származó ázsiai albánoktól verték az eredetüket, ha
Procopius görög írónak hihetünk, és hogy őseik nevét megőriz-
zék, róluk nevezték el városaikat, amelyeket építettek. Hiszen Ae-
neas és Teucer ősi szokás szerint szintén atyai neveket adott az ál-
tala alapított városoknak. Pius pápa visszautasítja ezt a nézetet,
nem tudom, milyen meggondolásból, hacsak nem azért, mert kitű-
nő látnok lévén előre tudta, hogy azokat az alemannokat, akiket
oly nagyon és méltán kedvelt, a magyarok nemsokára könnyedén
meg fogják hódítani, és nem vette jó néven, hogy ezeknek valami-
féle nemes eredet jusson. (355) Procopius azt hagyományozta,
hogy a hunok az ephthaliták nemzetségéből valók, akiket leucu-
soknak, azaz albusoknak is nevez, innen eredtek a leucusok a bel-
giumi Galliában a remusok és a lingók között. Ugyanebben a me-
gyében van Kalocsa metropolis, mely városnak kitűnő metropoli-
tája szokott lenni. Neve és alapítása a coletianokhoz fűződik, akik
– mint Ptolemaeus írja – egykor a noricusok alatt a Száva és a Drá-
va között Pettautól nem messze laktak. Ezzel szemben fekszik
nyugat felé a veszprémi megye, melyet a püspöki városról nevez-
nek; e város egykor a Fehér-forrásról kapta a nevét sváb nyelven.
48 Dobogókő
Aztán a most Balatonnak nevezett tavon túl a zalai, melynek azért
jutott e megnevezés, mert a zale, vagyis a hullámverés, mindenütt
körülharsogja ezt a megyét. (360) Itt van a Tihany-fok és félsziget
is, melyet a legkitűnőbb halak bősége és pompás éghajlat szeren-
cséltet, de még szerencsésebbé és híresebbé teszi az András király
által alapított templom. A pilisi megye pedig a Dunára rúg ki, he-
gyes-dombos terület, egészében szőlőtermő, a hévizek miatt kén-
tartalmú bort terem, mely gyorsan részegít. Itt van Új-Buda és
Óbuda, mindkettőt a Duna hullámai mossák, és a budinokról, a
szkíták legősibb népéről nevezték el, mely Attilával, a hunok kirá-
lyával szállt alá a Pannóniákba. Nem hiszem, hogy egyet kellene
értenünk azokkal, akik azt írják, hogy Attila fivéréről nevezték el;
alighanem másképp vélekednének, ha alaposan átböngészték vol-
na Herodotust és Strabót. A hunok Ázsiából kiözönölvén átkeltek
a Donon, behatoltak az európai Szkítia közepébe, és sokáig együtt
éltek a budinokkal, mielőtt a két Pannóniát elfoglalták volna.
(365) Óbuda fölött a Duna ugyanazon partján most egy ősrégi vá-
ros nyomai láthatók, és hatalmas kerületű falak tárulnak fel. A ma-
iak Sicambriának nevezik a sicamberekről, Germánia távoli nép-
éről, mert maga e város egykor a germániai sicamber kisegítő lé-
gióról kapta a nevét. (Itt, Óbudán, Mátyás király idejében kiástak
egy követ, amikor Beatrix királyné templomának az alapjait meg-
vetették, ezzel a felirattal: A sicamberek ide őrségül helyezett légi-
ója építette e várost, amelyet a saját nevéről Sicambriának neve-
zett el.) Mi pedig, amennyire Ptolemaeusból és a régi kövekbe vé-
sett feliratokból következtetni lehet, azt hisszük, hogy ez a város
az első kisegítő légióé volt; Ptolemaeus ugyanis a Duna partján
három légionárius várost helyez el, igaz, csak Felső-Pannóniában,
amiben valószínűleg téved, mivel ezek az Alsóban is voltak; az
egyik az, amelyet tizedik germán légiónak neveztek, és amely –
azt hiszem – azonos azzal, amely Esztergom mellett a szétterülő
síkságon helyezkedett el, vagy Komárommal szemben Tata mel-
lett; a másik a tizennegyedik germán légió, erről úgy véljük, hogy
valamivel Buda fölött, a tizenhatodik mérföldkőnél, ahol most
szent András temploma áll, egy magaslaton elhelyezkedő falu;
máig fennmaradt falai hátsó részének a körvonala, amelyet az
irigy vénség nem semmisített meg; (370) egy régi szentély bejára-
tánál mindmáig van egy kő, mely bizonyos Flavius sírfeliratát tar-
talmazza, és amelyből én könnyen arra a feltételezésre jutottam,
hogy ezt a légiót Domitianus császár idejében a dák hadjárat al-
kalmával helyezték a Duna partjára, és itt halt meg e légió egyik, a
Flavius családból származó kapitánya; úgy véljük, hogy a harma-
dik, mely kisegítő légió volt, Óbuda felett helyezkedett el, amiről
egy ősrégi felirat tanúskodik, melyet ott ástak ki, és amely a kise-
gítő légiók egy előőrsképző iskolájának felszenteléséről szól,
ugyanis a Duna innenső partján nem ismerünk ennél jelentéke-
nyebb régi városmaradványokat. Ebből következik, hogy ezt az
első kisegítő sicamber légiót, amelyet Óbuda mellett romjaiban lá-
tunk, a sicamberekről, Germánia népéről nevezettnek kell tarta-
nunk. De mindenkinek megengedjük a szabad véleményalkotást,
nem követjük az ostoba és alvajáró évkönyvírókat. Nem sokkal
följebb ugyanezen a folyóparton van Visegrád városkája, Magyar-
ország királyainak hajdani székhelye, most igen híres, városszerű
falu, melyet az isteni Mátyás újjáépített, királyi palotáját akkora
költséggel és művészettel díszítette fel, hogy nem lehet annál
szebbet és nagyszerűbbet látni; de erről másutt. A hegy csúcsán
egy roppant erős vár áll, azt beszélik, hogy itt őrzik a királyi és
szent koronát. (375) Kissé följebb a pilisi apátság van. A zalai me-
gye után, mint mondják, a vasvári következik a noricusok és a vin-
delicusok felé, itt van Szombathely egy hajdani város különféle
emlékeivel, ezt mindenki vallásos tiszteletben részesíti, mert ez
volt Szent Márton hazája. Ezt érinti a soproni, melyet Semproniá-
ról, a rómaiak nemes kolóniájáról neveznek, és mely az ausztriai
Újhellyel határos, erődített városkák és számtalan falu van benne.
Ha a Duna felé kanyarodsz, a győri megye következik, melyet a
dúsgazdag Győr városról neveznek, ezt a Rába folyó öntözi, mely
a Dunába ömlik ott, ahol valamivel távolabb egykor Bregetium
állt; igen jeles püspöksége van, és bazilikáját Orbán püspök, Má-
tyás király kincstartója nem csekély épületekkel és felszereléssel
ékesítette, őt Tamás követte, aki Mátyás királynál titkárként szol-
gált, és aki érett bölcsességgel, becsületességgel, hűséggel kie-
melkedve, fáradtságot nem ismerő testével, derék jellemével és
szellemességével nem használt többet magának, mint a fejedelem-
nek: a folytonos szolgálatokat és megbízatásokat hihetetlen buz-
galommal látta el, ezért olyan tekintélyt szerzett, hogy ha sokáig
él, célratörő javaslataival, ravaszságával és okosságával a többiek
között a fő helyet fogja elérni. Unokaöccse Ferenc volt, aki kitűnt
a prózában és a folyó beszédben, támogatta a tanult elméket, és
szinte társa volt nagybátyjának, a király titkáraként írásművésze-
tével a közös hivatal díszére vált. (380) Győrtől nem nagy távol-
ságban emelkedik a Pannónia-hegy, sokan azt állítják, hogy erről
nevezik Pannóniát, ennek tetején áll az isteni Márton legszentsé-
gesebb temploma, aki ugyan pannóniai volt, testét mégis a túlsó
Galliában tisztelik kegyelettel. Ezzel érintkezik a komáromi, me-
lyet a szkíták Komárom nevű városáról neveznek, mely a Duna
szigetén helyezkedik el; a comarok ugyanis az ázsiai Szkítiában
voltak igen nevezetes népek, a sacák folyója, a Sir-Darja mentén,
tudniillik az európai Szkítia számos városneve az ázsiainak felel
meg; sőt, van egy Comara folyó a bactrok között is, mely az
Ochusba torkollik; a comarok népe is itt él. Ebből következik,
hogy a hunok, a magyarok ősatyái Ázsiából és nem Európából
származtak, mivel nemcsak a nevekben, hanem nyelvükben is az
ázsiai szkítákra utalnak vissza. Ugyanebben a megyében van Tata,
és itt egy olyan költséggel épített királyi vár, hogy századunk min-
den más várának joggal elébe helyezhető, mert innen tó, onnan
kettős árok, levájt szikla, meredek sánc erősítik, úgyhogy egy ol-
dalról sem lehet bevenni. Ehhez csatlakozik az esztergomi, melyet
Esztergom érseki székhelyről neveznek, melynek nevét a maiak
abból vezetik le, hogy a Duna és a Garam folyik el mellette. (385)
Az érsekségnek itt két nevezetes bazilikája van; az egyiket az iste-
ni István király építette a fellegvárban, a másikat az alant elterülő
városban IV. Béla, a magyarok királya szentelte az égi Ferencnek.
Ha Ptolemaeusnak hihetünk, a Duna mellett a nyílt mezőn, a folyó
partján szétszórva a tizedik germán légió nyomai láthatók, ezt az-
tán a tatárok feldúlták; a légiók egészen Valentinianus és Valens
uralkodásáig itt maradtak, és mint egy kövön olvassuk, a külvá-
rosban az első légió parancsnoka egyedárusítási jogot engedélye-
zett; ez a felirat így szól: Uraink, a hatalmas császárok, Valentini-
anus, Valens és Gratianus legfelsőbb ítéletéből, a tekintetes férfiú-
nak, a két hadsereg lovagmesterének rendeletére Foscanus, a Mar-
tiusok első légiójának parancsnoka és az alája rendelt katonaság
ezt a Burgust, amelynek a neve Commercium, emiatt és e célból
alapjaitól felépítette és 48 nap alatt befejezte a mi urunk, Gratia-
nus Augustus második és a jeles férfiú, Probus konzulsága idején.
E helységet tekintélyes érsek szokta ékesíteni és most még inkább
Aragóniái Hippolit, Beatrix királynénak nővérétől való unokaöcs-
 A királyi központ lapja
cse, Herkules ferrarai fejedelem fia, ki még nem érte el tizedik
évét, amikor az isteni Mátyás e szent hivatallal megadományozta.
De úgy látszik, hogy a királyi vér, az ártatlan gyermekkor és a
már-már isteni erkölcs a bazilikának és a papok tisztelendő kollé-
giumának inkább hasznára vált, mint hogy a legkevésbé is ártott
volna. (390) Ennyit mondtunk az innenső megyékről; most köves-
sük rendben a túlsókat.
A pestinél kezdjük, melynek Pest városkája adott nevet. A po-
zsonyinak egy ősrégi város kölcsönözte a nevét, amely a magáét
Pisótól nyerte, aki – mint Florus mondja – a két Mysiában meg
Pannóniában tevékenykedett, és meghódította Trákiát. A honti
megye pedig az, ahol a sacákról, az ázsiai szkíták legősibb népéről
nevezett Ság városka található. A földje termékenységének örven-
dező nógrádit Vác városa ékesíti. Marmaciához, amelyet manap-
ság Máramarosnak mondanak, a rézben, vasban, ezüstben bővel-
kedő gömöri csatlakozik. Aztán a tornai és a zólyomi, egy faluról
és egy mezővárosról elnevezve, az egyik vasának, a másik arany-
ának és ezüstjének bőségével jeleskedik. A sárosi, amelynek egy
várkastély adott nevet, Sarmatia határára rúg ki. A szepesi is a len-
gyelekkel határos, itt van Szepes, Bártfa és Lőcse város, melyet az
albánok, a magyarok elődei alapítottak; leucon tudniillik görögül
49
fehéret jelent. (395) A mi időnkben itt messze tájon Imre, a testőr-
kapitány, akit nádornak neveznek, meg öccse, István királyi gróf
uralkodik nagy területen, egyikük mély bölcsességével és bőséges
gyakorlati tapasztalával tűnik ki, a másik hűségben, derekasság-
ban, fegyverforgatásban kiváló. Marmacia mellett a hegyvidéken
van az ungi, melynek elnevezése a hunokról vagy az ungarusokról
ered. Ha a mezőség felé térsz el, ott van a hevesi, ahol Egerről be-
széltünk. A borsodi pedig az, ahol a jeles Diósgyőr vár található. A
Tiszán túl találod a szabolcsit és a külső-szolnokit, melynek folyó-
parti lakossága Marmaciából kősót szállít a Dunához. Nincs távol
innen a bihari, ahol Várad fekszik és ennek bazilikája, melyben az
isteni László király teste nyugszik; látható itt ércből készült lovas
szobra is és még néhány szobor. A békési Erdély felé nyúlik, ezzel
határos az aradi is, melynek Arad adott nevet, ahol Vak Béla király
sírja található. (400) Nem esik messze innen a zarándi, azonkívül
a torontáli, a Tisza folyó mentén a csongrádi, mely Szeged város-
kájáról nevezetes, aztán a csanádi egy várossal és egy híres bazili-
kával. Mysia felé a temesi néz, ahol ugyanezen névvel egy számos
faluval környékezett mezőváros található. A legközelebbi ehhez a
bácsi, városáról és főpapjáról nevezetes. A Duna partján nyúlik el
a bodrogi, melyet egy kastélyról neveznek. A szatmári igen gaz-
50 Dobogókő

dag arany- és ezüstbányákban, a

hegyek között terül el, és van
egy városkája, melyet most
Asszonypatakának hívnak.
Majd Középső-Szolnok és
Kraszna, továbbá a beregi egy
Munkács nevű városkával az
igen magas hegyek között. És
az ugocsai, ahol mindenfelé a
főnemesek között mindig ra-
gyogónak tartott Perényi-ház
uralkodik, melynek feje, Imre,
azon időkben roppant gazdag és
még Mátyás király szemében is
veszélyes volt, ezért városaitól
és vagyonától megfosztatott, de
aztán a királyt meghatotta Imre
fiának csodálatos jelleme, bűn-
bánattól és sajnálattól vezérel-
tetve visszaállította javaikat
mind, tudniillik az ifjú oly ne-
mes és méltóságteljes ábrázatú
volt, hogy magán hordta ősei-
nek erényeit; velük egy tőről fa-
kadt Perényi János, akiben a
legnagyobb ártatlanság, dere-
kasság és szeretetreméltóság la-
kozott. Mindez Marmacia felé
néz.
(forrás: mek.oszk.hu)
(folytatjuk)