A királyi központ lapja 3

Előbeszéd a 6. számhoz
Kezdhetném úgyis, hogy… Idő van! Vagy akár úgyis, hogy… nem átall akár a legmagasabb irodalmi díjjal is kitüntetni olyan(okat),
Letelt az idő! Ha ezoterikusabbat szeretnék írni, úgy kezdem, hogy… akik elvből, vagy félelemből, netán sátáni gonoszságból saját anya-
Nincs is idő! Három lehetőség az év végi, utolsó bevezető írás nyelvüket is képesek bemocskolni. Tehát lejárt az idő, pontosabb meg
kezdésére. Mindháromból születhet az Olvasót érdeklő, s talán érintő van számlálva! Az már csak rajtunk múlik, hogy melyik szellemi-
gondolatfüzér, amelyből aztán mindenki kedve szerint azt szűr le, ami ségnek hagyunk teret... Mert tudjuk, hogy a tér és az idő is összefügg-
neki épp fontos. nek!
Az elsőhöz azonnal valami, a magyarság sorsát érintő eszmefut- ARADI LAJOS
tatást lehetne kapcsolni, hiszen évek, vagy akár évtizedek óta több-
ször is megfújták már az angyali kürtöket ezzel a jelszóval, cse- Álljon itt egy-egy példa a dicsőített sorstalantól és az eltiporni
lekvésre buzdítva a honfitársakat, a megmaradás érdekében. Most is kívánttól: „...e kritika engem »magyar írónak« nevez. Kérdés: miért
teljesen igaz és időszerű; tessék komolyan venni, hogy Idő van a cse- kell engem »magyar írónak« nevezni, holott (többnyire) magyar
lekvéshez, a túlélés megteremtéséhez vagy valóban, „mint oldott környezetben játszódó történeteket írok, s (mindig) magyar nyelven?
kéve, széthull nemzetünk!” Miért e szinte provokatív állítás tehát: »magyar író«? Nyilván, mert
A második szlogen tulajdonképpen lehetne az előbbinek egy kissé nem vagyok az. …bizonyos körülményeknél fogva nem tartozom (nem
pesszimistább változata, az utolsó pillanat felismerésének beleki- tartozhatom) ide, nagyrészt legalábbis nem azoknak írok, (írhatok),
abálása a fülekbe és szélbe, szinte már az ebből fakadó reménytelen akiknek a nyelvét beszélem, s ezt szinte jólesik ennyire világosan meg-
tehetetlenség hangján. De olvashatja úgy is ezt a kifejezést az ember, fogalmaznom…”
hogy igen letelt, hiszen már a maják is megmondták… Ezt nem foly- Kertész Imre: Valaki más
tatom, mert szó sincs abban az értelemben vett világvégéről, amivel (Magvető könyvkiadó, 1997. 112-113.o.)
az elmúlt évtizedekben oly sokszor rémisztgették az embert, em-
berek. Azért fontos, hogy emberek rémisztgettek, mert ők rájöttek ar- „...És üzenem a volt barátaimnak,
ra (nem új keletű persze ez a felismerés), hogy az emberek félelmük- kik megtagadják ma nevemet:
ben szeretnek pénzt költeni. Szeretik megvenni azokat a hírforrásokat ha fordul egyet újra a kerék,
(könyv, újság, egyéb médium), amelyektől aztán a félelmük még én akkor is a barátjuk leszek
nagyobb lehet. Utána szeretik ezt vásárlással csillapítani, így már jó és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
húsz év óta kifizetődő a 2012-es világvége ilyen-olyan kimenetelű Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
hirdetése, gondoljunk csak a könyvek százaira, a filmekre és minden- és leszünk Egy Cél és Egy Akarat...”
féle egyéb csatolmányra. Nem kell sokat várni e sorok olvasása után,
napok múlva kiderül kinek is van igaza. Wass Albert: Üzenet haza
Az ezoterikus filozófia minden vallásban tulajdonképpen kifejti –
és így érünk harmadik idő szlogenünkhöz –, hogy az idő teljesen az
emberi szubjektum függvénye, az emberi ego, tudat érzékelése és
meglehetősen primitív dolog is az isteni egyidejűséghez képest. Ez Dobogókő
már magasröptű valami nem is fárasztom velem vele a Kedves A királyi központ lapja
Olvasót. (2. évfolyam 4. szám)
Viszont meg kell, hogy állapítsuk, szemben a filozófiával, mégis-
csak van idő, mert hogy meg lehet számlálni. Semmi különös nincs Megjelenik negyedévenként Előfizetésben terjeszti a Magyar
ebben, gondolhatnánk, az óráink ezt teszik már évszázadok óta. De az adott hónap utolsó napján Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Köz-
most a tudomány, pontosabban a magyar tudományos akadémia (di- pont
rekt kisbetűvel írtam), újra megfogalmazta ezt a tézist. Persze, nem Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Postacím: 1900 Budapest
valamelyik, az idővel, mint egzakt tudományos ténnyel foglalkozó Előfizethető az ország bármely
kutatócsoportja, hanem – bármily meglepő is – az irodalmi szekció. Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt postáján, a hírlapot kézbesítők-
A közelmúltban megtartott tudományos – akadémia által szer- 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. nél,valamint megrendelhető
vezett – konferencián az előadók többek között kijelentették, hogy telefon: 06 (1) 299-0032
Wass Albert évei meg vannak számlálva, mármint irodalmi értelem- e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
ben, az oktatásban és nevelésben, mert, ha rajtuk múlik, akkor ki lesz Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje telefonon: 06-80/444-444
ő, és néhány nemzeti írófejedelem (Tormay Cécile, Nyírő József, Sza-
bó Dezső) gyomlálva a magyar emberek fejéből. A miénkből persze világháló: http://kiralyikozpont.hu
Elõfizetéssel kapcsolatos
már nehezen, de az utókorunkat fenyegeti ez a veszély, hogy nem is- e-mail:
információk: 299-0032
merkedhet meg a magyar lelkület ilyeténképp való regényes vagy kiralyikozpont@kiralyikozpont.hu
lírai megjelenítésétől.
A szabadelvű (liberális) oldal félelme érthető ezektől a nagyságok- A lap elõfizethetõ rózsaszínû pos- ISSN 2063-0816 (nyomtatott)
tól, sehol a világon nem tűri meg a nemzeti érzelmek erősítését, a tautalványon a Két Hollós Köny-
nemzeti öntudatot, az ő ellene való figyelmeztető hangokat. Csak a vesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ A lapban megjelent cikkekért
gyökértelent, a sorstalant szereti propagálni és ebbe a mételybe akar u. 3/a, 1081). felelõsséget vállalunk!
mindent és mindenkit belerángatni maga mellé. Ennek érdekében
4 Dobogókő
Mágusok a Pilisben 1. rész
KISS MAO-TUN ISTVÁN
A mágus
Közeleg a karácsony, az egyik legszentebb, legszemélyesebb
és – talán épp ezért – a legszebb ünnep az évkörben. A Teremtő
Isten Fia, a Világ Világossága belép a földi létbe, hogy fényt
gyújtson minden ember szívében. Innentől van remény, hogy
egyszer mindenki visszatalálhat a Teremtő Atya által készített
örökébe. Gyermekkoromban megfogott a karácsony szépsége, a
várakozás, készülés, a hajnali szentmisék és a három napkeleti
bölcs mágus története, akik várták a jövendölés alapján Jézus
születését. A mágusok nem csak jövendölték és várták, hanem,
amikor a jövendölés beteljesült, cselekedtek is. Követték a csil-
lagot, megkeresték a Világ Világosságának szülőhelyét és hó-
doltak neki. E történet kapcsán figyeltem föl először a mágu-
sokra, akik bolygók mozgása alapján képesek voltak jövőbeli
dolgok kiszámítására, megjövendölésére, ami persze be is tel-
jesült az adott időre. Kik ezek a mágusok? Bölcsek, papok, kirá-
lyok? Honnan van ilyen tudásuk?
A mai képünk a mágusokról torz, mint az a világ, amiben
élünk, illetve, ahogy képesek vagyunk ebben a széttöredezett
világban bármit is látni, ami több a fizikai anyagnál és képes el-
rugaszkodni a föld porától. A lelki és szellemi értékeinknek nem
vagyunk sem tudatában, sem pedig birtokában, így egyáltalán
nem is használhatjuk iránymutatóként a magunkra találás nehéz
feladatánál. A mai emberben nem tudatosodik, vagy csak keve-
sekben, hogy van isteni része: a lelke és a szelleme, ami által
képes teremteni, jót tenni és betölteni azt a feladatát, amiért
megteremtették.
Mindezek következtében a mágus a mai ember szemében nem
más, mint aki az anyagból anyagot teremt, azaz az ólomból
aranyat csinál és erre használja szellemi erejét. A ma embere
szemfényvesztőnek, csalónak tartja a mágust, pedig a mágus ép-
pen az a személy, aki nem foglalkozik ilyen fölösleges dolgok-
kal. Az aranycsináló az alkimista, akinek nem jut túl a látása az
anyagi síkon, éppúgy, mint a ma emberének.
A mágus bármikor képes arra, hogy „aranyat csináljon”,
hiszen uralja az anyagot, de nem ez a feladata és nincs is szük-
sége rá. Neki az igazi értéket a maradandó, nem pedig a romlan-
dó jelenti, vagyis a szellem és lélek aranya a „talentuma”, az,
ami az igazi értéket, kincset jelenti számára. Hasonlóan Meste-
réhez, a Teremtő Atya Fiához, aki nem véletlenül beszélt példa-
beszédeiben a mennyei kincsekről.
Mi is a Mágus tulajdonképpen? Idegennek tűnik a szó, pedig,
ha jobban megnézzük, jelentése számunkra is érthető:
mag = a kezdet, a teremtés titka, az élet forrása, amiben minden
sűrítve, azaz töményen benne van, de mégis kicsi fizikai síkban
mag-os = van súlya, értelme elsősorban szellemi szinten
mag-as = nagy minden síkon, fizikailag, lelkileg, szellemileg
egyaránt.
Összegezve, a mágus a szó annyit jelent, a magvas gondola-
tok, az isteni bölcsesség tudója és hű közvetítője, aki egyszerre
képes uralni a fizikai, lelki és szellemi síkokat, mégpedig fon-
tosságuk arányának megfelelően.
A mágus tehát bölcs, az isteni bölcsesség letéteményese. A
bölcsességnek semmi köze sincs az emberi okossághoz, illetve
okoskodáshoz, mivel nem földi szempontokat követ. A mágus
azért bölcs, mert tudatában van annak, hogy Isten tenyerén van
és elfogadja, sőt, örömmel tölti el ennek a ténynek a tudata, nem
helyezi magát a Teremtője fölé. Egységben van Istennel és ebből
A három királyok imádása a ravennai arianus San Apollinare
Nuovo bazilika mozaikján. A királyok jellegzetes pártus viseletben
vannak ábrázolva.
a megingathatatlan, biztos pontból szemléli a világot, ez minden
cselekedetének a rugója is. Az evangélium szavaival élve az örök
királyságát nem cseréli el egy tál lencséért, azaz a szellem világ-
ban elért rangját nem adja oda a fizikai világ múló délibábjaiért.
A mágus pap mivolta a fentiekből már következik, hiszen
egységben van Istennel és számára ez nem tisztség, amit kényte-
len-kelletlen el kell látnia, hanem hivatás, ami nemcsak meghí-
vást jelent, de elkötelezettséget is. A mágus az isteni szeretet,
bölcsesség és fény hordozója ebben a rideg, hidegen számító,
sötétbe hanyatló világban, amit a Teremtőjüket megtagadó, is-
teni mivoltukból kivetkőzött sötét erők irányítanak. A mágus
nem fél ezektől a sötét erőktől és nem azért száll szembe velük,
hogy elpusztítsa őket. Tudja, hogy ezt a Teremtő Isten nem akar-
ja, hiszen, ha így akarta volna, már elpusztíthatta volna őket
nélküle is. Tudja, hogy az isteni szeretet és megbocsájtás végte-
len, ezért azon van, hogy a sötétben tévelygőket visszavezesse a
világosságra, újból beoltsa őket az isteni szeretet örökké termő
szőlőtőkéjére és így részese lehessenek az isteni tervnek.
Ez a feladat a pap nevében is benne van, ha rovásírással írjuk
le: a „p” betű jele a nyílvessző tollas vége.
Az „a” betű pedig a vessző hegye, de csak a baloldalon van
ága, a jobboldali hiányzik.
A bal oldal mindig változó minőség, sosem egész, önmagában
 A királyi központ lapja
csak rövid időre képes kiteljesedni. Szüksége van mindig vala-
mire, ami egésszé teszi, olyan, mint a földi világunk. A hagyo-
mányos gondolkodásban a bal oldalt a Holddal jelölték, mert
változó minőség és a fényét is a Naptól kapja, a Földhöz kötött a
keringése is. A Holdhoz kapcsolták a női minőséget is.
Vagyis a pap feladata, hogy kilőtt nyílvesszője legyen az is-
teni akaratnak, melyet a jobb oldal jelképez, és nélküle nem len-
ne a nyílvessző sem teljes, gondoljunk itt még a „jobbító szán-
dék” kifejezésre is. Legyen kilőtt nyílvessző, de ne öljön, csak
beoltson az isteni szeretetre és ez által az örök életre. Egyébként
a teremtés is és az élet elvétele is egyedül Istennek áll hatal-
mában, bármennyire is szeretné az ember birtokolni mindkettőt.
A pap szó jelentése nem változik meg, akár jobbról, akár bal-
ról, vagy fölülről, vagy alulról olvassuk, azaz olyan fontos szó,
amely minden körülmények között megőrzi jelentését. Ilyen
szavaink az Atya, anya, apa, bab, stb., persze, eredeti formában,
rovásírással írva, mert ott a kettős hangzóinkat (gy, ny, ty, sz,
zs,) egyetlen jel alkotja.
Jézus Krisztus, a Teremtő Atya Fia azt mondja, hogy pap
vagyok Melkizedek rendje szerint.
Melkizedek és az általa megszemélyesített mágus-papság
méltó előképe Krisztusnak, mert a szeretetvallást hirdette. Ez az
áldozat bemutatásában is megnyilvánult, ugyanis csak kenyérrel
és borral áldozott, ami az emberi munka gyümölcse, akkor, ha
Isten áldásával párosul. Nem áldoztak soha véres áldozattal álla-
tot, vagy embert a Teremtő Istennek, csak virágokat és tömjént
Sólyomreptetés
illatáldozatként. (Dr. Zakar András: Melkizedek, 1967, kézirat,
dr. Zakar András pápai prelátus, Serédy Jusztinián, majd Mind-
szenty József hercegprímásnak volt a titkára.)
A mágus, mint király, nem a földi, fizikai szempontokat
helyezi előtérbe. Nem is az égi királyságot akarja a Földre le-
hozni, hanem a Földön élő embereket szeretné az égbe emelni.
Lelki és szellemi síkon vezeti őket, hogy visszanyerhessék
elvesztett királyságukat, öröküket a Teremtő Atya égi birodal-
mában, ami kezdetektől megilleti őket, de amit a Sátán követése
miatt időlegesen elvesztettek.
A mágusok bölcsessége nem hit, hanem bizonyosság.
A mágusok papsága szentség, mert közvetlenül a Teremtő
5
Atyából táplálkozik, azaz test-vér vele a legszorosabb értelem-
ben véve is, és nem csak az áldozatbemutatásnál.
A mágus királysága nem öncélú, önmagáért való, hanem min-
denki testi, lelki, szellemi fejlődéséért van, megkülönböztetés
nélkül, tudatában annak, hogy mindenki Isten teremtménye, még
a megátalkodottan őt tagadó is.
A mágusok népe pedig nem más, mint a mag-ar/-or, vagyis a
magyar, akinek a leszármazot-tai a papi réteget adták, míg a
másik testvér, Hun-(g)ar/-or , akinek a leszármazottai a katonai
réteget adták. Mindketten a Föld első királyának, Nimródnak az
ikerfiai voltak hagyományunk szerint. A görög hagyományban
Magor neve Pal-osként, Hunor neve Nap-osként maradt fent. A
Pal név összefügg a Pilis szó szógyökéve, a Pil-lel is.
A pilis szó egyik jelentése a borotvált fejtetőre vonatkozik. A
kopaszra borotvált fej mindig azt jelentette, hogy az illetőnek
nincs saját célja és akarata, hanem alárendelte magát valamilyen
magasabb célnak, vagy akaratnak. Innen ered a papok fejtető-
jének kiborotválásának, vagy teljesen kopaszra borotválásának a
hagyománya. A katonáknál a különleges egységek parancsno-
kainak a fejét borotválták különböző mértékben, akár tarra is.
Később ezt a szokást a szolgákra is kiterjesztették, a saját akarat
nélküli lét jelzésére. A férfiaknál a különböző számú, 1, 3, 5, 7,
vagy 9 varkocsba font haj rangjelző értelmű volt.
Visszatérve a három napkeleti máguspap királyra, a Kárpát-
medencei templomokban a három királyokat gyakran ábrázolták
a szent királyok nemzetségéből származó három szent király,
Szent István, Szent Imre és Szent László alakjával.
Krisztus születése előtt a karácsony ünnepe a Fény születésé-
nek az ünnepe volt, mely a legsötétebb napokban is Világossá-
got adott. A téli napegyenlőségtől pedig a világosság és fény
egyre erősebbé válik, míg el nem éri a nyári napfordulóval a
leghosszabb és legvilágosabb napot. A Fény születésének napján
Napmadarakat, sólymokat reptettek, melyek nemcsak a fényt,
de a lélek és szellem Földtől való elszakadását és az égbe való
emelkedését is jelképezték.
(folytatjuk)
Ajánlott honlapok az
interneten:
www.kiralyikozpont.hu
www.apilis.fw. hu
www.albaregalis.hupont.hu
www.osbuda.hu
www.dobogommt.hu
www.szentozseb.hu
...és számtalan video és fénykép a Youtube
és az Indavideo oldalain.
6 Dobogókő
Pilis Anno...
Dőri Gyula:
Télen a Pilis körül
(Turisták Lapja, VII. évfolyam 11-12. szám, 1896. November-Deczember, 244. oldal)
(Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
A szép őszi napok után rendesen beálló komor s esős időjárás,
egyuttal a rendes turistaidény végét is szokta jelezni. Elkedvet-
lenedve sarokba vetjük turista botunkat, szögre akasztjuk háti zsá-
kunkat és vagy visszaemlékezve a lefolyt kirándulásokra azokat
gondolatainkban még egyszer végig élvezzük, vagy pedig ter-
vezgetve újabb túrokra készülödünk. A rossz időjárás sem tarthat
azonban mindörökké s bár mennyit is esett az eső, kitartó erős szél
csakhamar felszárítja a feneketlen sarat, a fák hiányzó lombját
pedig a hó és zuzmara helyettesítik. A nedves levegőt frissítő szá-
raz idő váltja fel s a nap – bár felmelegíteni képtelen – csodás
fénynyel árasztja el a hóval borított hegykúpokat. Felvidül ben-
nünk ismét a régi turistakedv, mely csak szunnyadozott, rendbe
szedjük felszerelésünket és gondolatunkban szemlét tartva is-
merőseink felett, társat keresünk a már elhatározott kirándulásra.
A téli kirándulások fárasztó voltuknak daczára különös vonz-
erővel bírnak. A „Turisták Lapja” olvasói előtt nem ismeretlenek
Wundt Tivadar czikkei a Magas Tátrában tett téli túrájairól. Két
ízben, úgy mint 1884. április havában és 1891. év karácsony tájé-
kán időzött ő ott és a legnehezebb csúcsmászásokat végezve lelke-
sen emlékezik vissza a feledhetetlen szép napokra.
A Norvégiából hozzánk is átszármazott lábszánokkal (ski) a
legfárasztóbb részleteket – a magas puha hóval födött völgyeket –
már könnyebb szerrel leküzdhetjük. A lábszánkozó hazánk külön-
féle hegyvidékén, különösen az erdélyi havasokban kitűnő terep-
viszonyokat talál. Itt csak azon katonai őrjáratot akarom újból
felemlíteni, melyet Berger András kapitány egy huszár főhad-
nagygyal és 3 altiszttel Nagyszebenből a több méternyi hóval
födött Szeben hegységen keresztül 1895. április 11-től 13-ig
Petrozsénybe vezetett. Fővárosunkban is mindinkább terjed ezen,
bennünket a turistákat különösen érdeklő sport és Osztályunk nem
egy tagja több-kevesebb eredménynyel meggyőződött kirándulá-
sain a lábszánok előnyeiről.
Felszerelésünket máskülönben is a téli időjárás viszontagságai-
hoz kell, hogy alkalmazzuk. Legfőbb gond természetesen most is
a lábbelire fordítandó. A legczélszerűbbnek a meleg kecskeszőr-
harisnyák (de nagyon jó, ha alája még egy pár finomabb szövésűt
húzunk) és erősen szögelt fűzős czipők bizonyultak. Ezek fölé
lábszárunkat jól körül fogó kamáslikat húzunk, nehogy a hó alá-
juk hatolhasson. A szokott flanelling helyett sokan az úgynevezett
sweatert ajánlják, fövegnek pedig legalkalmasabb a fülvédővel el-
látott gyapjúszövésű sapka. Fontos ruhadarabként Wundt még egy
flanellel bélelt finom rénszarvasbőrből készült svéd vadászmel-
lényt említ; testünket szerinte ez képes leginkább a jeges szél tá-
madásai ellen megvédeni. A magas hegységben végre el nem
hagyhatjuk a mászóvasakat, csákányt és kötelet; de nem szabad
megfeledkeznünk alkalmas főzőkészülékről és zsebben hordható
lámpásról sem. Élelmi czikkeink kellő megválogatására is nagy
súlyt kell helyeznünk. Télen ritkán találhatván vízet, Wundt a
hóvíz élvezhetővé tétele czéljából pezsgő porokat használ, na-
gyon ajánlja továbbá a sűrített tejjel péppé kevert kakaoport, mely
forró vízzel igen élvezhető italt szolgáltat és éhségünket, valamint
szomjunkat is egyaránt csillapítja.
Akaratlanul is már nagyon eltértem a választott témától. Kép-
zelődésem merész szárnyalása a fenséges Magas Tátráig vitt, míg
testem a ködbe burkolt fővároshoz van kötve. Szelídebb alkatú
környékbeli hegységünk merész fenhavasi túrokra nem szolgál-
tathat alkalmat, de azért téli mezben annak is meg van a maga bá-
ja; a szokatlan terep- és időviszonyok leküzdése pedig némelykor
próbára teszik a gyakorlottabb turistát is.
1896. évi deczember 6-án tehát – jobbnak híjában – ilyen szelí-
debb téli kirándulásra indultunk. A kirándulást megelőző tiszta és
hideg napok a legszebb reménynyel kecsegtettek és miután a ha-
gyományos karácsonyfa-ünnepélyt ez évre Pilis-Szántóra ter-
veztük, azt pedig valahogyan úgy is elő kellett készíteni, hamaro-
san elhatároztuk, hogy a szükséges előintézkedéseket egy varga-
betű leírása után, a helyszínen személyesen fogjuk foganatosítani.
Nevezett napon tehát Ferenczy Károly, Liedermann Rezső,
Petrik Lajos és e sorok írója a nyugati pályaudvarból 7 óra 10
perczkor reggel az esztergomi h. é. vasút vonatával Pilis-Csaba
felé robogtunk. Az új vasúti dunai hídon áthaladva a hatalmas
folyam zajló jege és a hóval borított Hármashatárhegy vonta ma-
gára figyelmünket, míg a büszke Nagy-Kevély keskeny gerinczén
az éles szél már csak kevés havat hagyott hátra. Csakhamar azon-
ban kellemetlen meglepetés ért bennünket; eső cseppek kezdettek
vasúti kocsink ablakán kopogtatni, melyeket a hideg szél megfa-
gyasztott. Ezalatt megérkeztünk az ó-budai állomásra, hova a csat-
 A királyi központ lapja
lakozó vonattal még megérkeztek: dr. Martinovich Imre és dr.
Téry Ödön, kikkel kis csapatunk most már hat főre szaporodott.
Pilis-Vörösvárig nagyobbrészt bevágásokban halad a vonat és a
tájékban nem gyönyörködhetünk. Közvetlen Vörösvár előtt azon-
ban kiérünk azokból és innentől fogva folyton új meg új kép tárul
elénk. A vasút Vörösvárt elhagyva egy hatalmas kanyarulattal
megkerüli a Kálvária-hegyet és majd a Hármashatárhegyet, Hi-
degkúti Csúcshegyet és a Nagy-Szénást, majd pedig a két Kevélyt
és azontul az egész a Csikóvártól a Pilisig húzódó hengylánczola-
tot varázsolja elénk. A pilis-csabai tábor előtt vonatunk egy 800
méter hosszú alagútba siet s abból kiérve a tábor környékén átha-
lad a vízválasztón és fokozódott gyorsasággal czélunk felé tart.
3/4 9 óra volt, midőn Pilis-Csabára érkeztünk. A gyenge eső
még egyre tartott s a szél elég hevesen fújt, de mi azért tartózkodás
nélkül neki indultunk és pedig – miután az út Pilis-Szántóra jobb
kéz felé vezet – természetesen balra tartottunk.
A Csévre vezető út – mert azon ballagtunk – nyáron homokos
talaja következtében nem számítható a kedveltebbek közé, most
azonban keményre volt fagyva és göröngyös voltának daczára
igen jól járható. Sebesen haladtunk tehát és nem telt bele több
mint 3/4 óra, elmaradoztak a jobbkézt – a Pilis felé – terpeszkedő
dombos hegyhátak és megpillantottuk Csév csillogó templom-
tornyát. Nem volt szándékunkban a faluba menni; elhagyván tehát
az említett hegyhátak nyúlványait jobbra fordultunk és a szán-
tóföldeken át, a Csévtől kelet felé húzódó alacsony domb felé tar-
tottunk. Mintha felbőszült volna ezen a szél, oly féktelen dühvel
kapott most oldalba s az ólmos esőt csak úgy csapkodta arczunk-
ba.
Nemsokára egész jo0bb oldalunk fényes jégkéreggel volt borít-
va. Kezeink dermedni kezdtek, szemeink könnyeztek s a mellett
izzadtunk a rohanástól. A dombocska túlsó oldalán a talaj külön-
ben mocsaras szokott lenni, de most kemény jéggel borított volt.
Alig egy puskalövésnyire innen, fekszenek Csév boros pinczéi,
honnan egy gyalogösvény vezet fel a Pilis oldalába. Ferenczy
barátommal ezen ösvénynek tartottam s nemsokára Petrik is
követett. A csapat másik fele a szél ellen menedéket keresendő, a
borpinczék egyikébe sietett. Sorsunkat azonban mi sem kerülhet-
tük ki. Az utolsó pinczék mellett elhaladván egy jókedvű pa-
rasztgazda állott elénk és barátságosan meghitt pinczéjébe. Nem
sokat kérettük magunkat. A szél már érdesre fújta arczbőrünket,
7
az eső is esett, no meg a három társ is elmaradt. Mind ez elég ok
vagy ürügy volt, hogy a meghívást vissza ne utasítsuk. A borocska
nem volt rossz, csak egy keveset savanykás; de sokáig nem időz-
hettünk, mert még nagy út volt előttünk. Kézszorítással búcsút
véve egy széles és mély löszszakadás mellett folytattuk útunkat
felfelé. Vagy 20 percz mulva a Pilis délnyugati oldalában vezető
szép úton voltunk. Az erdő szélén megállottunk és kifújva ma-
gunkat visszatekintettünk. Kezdetben a Dorogon túl emelkedő
Gete szép csonka kúpja vonzá magára tekintetünket, nemsokára
azonban szemeinket a pinczéktől felénk húzódó dombos lejtőnek
irányítottul, melyen elmaradt társainkat pillantottuk meg. Ezek a
szakadás túlsó oldalán igyekeztek felfelé. Nemsokára azonban
észrevették a kerülőt és a mély szakadásnak tartottak, melybe
csakhamar leereszkedtek. Kis idő mulva látjuk, miként – nem ép-
pen könnyű szerrel – kapaszkodnak ki az innenső oldalon s azután
gyorsított léptekkel közelednek felénk.
A két csapat most már egyesülten folytatta útját. De háttal a
végczélnak, mert előbb még a mexikói erdővédi lakba akartunk
ellátogatni. Az erdei út folyton a Pilis nyugoti oldalában vezetett.
Szépnek szép volt, de elég keserves is volt, mert a fagyott havon
eleget csúsztunk. Végre az eső is ellátott, sőt a nap is kibujt és a
szél ellen a Pilis hatalmas teste eléggé megvédett. A Klapecz nevű
sziklarészletnél váratlanul gyönyörű kép tárult elénk. Balra alat-
tunk egy gyönyörű katlanban felszik az esztergomi káptalan tulaj-
donát képező Klastrom-puszta. A katlant észak felé meredek szik-
lafal zárja be, míg nyugat felé völgygyé alakulva egyenletes lejtő-
södéssel a síkság felé húzódik, melyen Kesztölcz hosszúra elnyúló
házsorát pillantjuk meg. Kedélyünket azonban hirtelen egy újabb,
fenségesebb, távolabbi látvány ragadja meg. A Pilistől északnyu-
gat felé vonuló erdős Barostás hegyből Kesztölcz felett kiválik a
Kétágú hegy: a Nagyszirt (505 m.) és az attól egy mély nyereg ál-
tal elválasztott Fehérszirt (364 m.). A két szirtnek hófehér dolo-
mitfalai majdnem függélyesen esnek a síkságba. Most kibújt a
halvány nap, sugaraitól a dolomit-sziklák narancssárga színt ölte-
nek. A körvonalak élesbülnek s minden részlet szabad szemmel
tisztán kivehető. Az erdő és mezők a legkülönfélébb, de harmo-
nikus színekben váltakoznak. Uralkodó a halvány lila és sárga
szín; az árnyékos részeken az előteret a hóval fedett út képezi, míg
a távolban a Duna csillog felénk. Bámulatunknak véget vetett egy
parányi, a napot elfedő felhőcske. A kép ugyanaz, de a színek má-
sok. Mindenfelé egyhangú szürkeség, melyből csak a hófedte út rí
ki élesen.
Utunk most már egy mély és meredek bevágásban, az úgyne-
vezett Vörösútban (Cervena Cesta) vezetett a Simon halála nevű
erdőrészlethez. A kapaszkodás a kőkeményre fagyott havon rend-
kívül fárasztó volt s nem egyszer volt alkalmam otthon hagyott
turistabotom után sóhajtozni. A bevágásból kiérve már most foly-
ton az erdő szélén haladtunk. A hó meglehetősen magasan feküdt;
alul puha volt, felül pedig megfagyva. A mint keresztül gázoltunk
rajta, a vékony jégkéreg betörött és érzékenyen súrolá lábbeliein-
ket, melyek bokán felül süppedtek beléje.
Átszelve a Pilisről a Kétágú hegyre vezető fehér-kék jelzésű
utat nemsokára a Pilis-Szent-Léleki völgy felé érkeztünk. A mere-
dek úton lefelé, inkább csúszva mint menve, most már jobbra for-
dultunk és a Fésűs-hegy (Hreben) alatt a Két Bükkfa irányába
lépegettünk. A lejtő, melyen lefelé tartottunk, bár nem nevezhető
meredeknek, mégis csak fáradsággal juthattunk előre, mert a mély
és síma hóban minduntalan besüppedtünk. Végre azonban mégis
8 Dobogókő
felértünk az útra és most már néhány percz mulva a mexikói
erdővédi lak ajtaján kopogtunk.
A meleg szobában csakhamar kedélyesen éreztük magunkat,
kiürültek a háti zsákok és hozzáláttunk a jól kiérdemelt ebédhez.
Vagy másfél órát pihentünk s azután Pilis-Szent-Kereszt felé foly-
tattuk útunkat. A Ké-Bükkfa nyergéről gyorsan – némelyikünk
akaratlanul túlságos gyorsasággal – ereszkedtünk le a Szent-Ke-
reszti völgybe. Az út jeges volt; ide-oda támolyogva alig bírtunk
egynesúlyt tartani, sőt némelykor nagyot csúszva el is vesztettük
azt – s leültünk.
A mi azonban ezután következett, már kínszenvedésnek volt
nevezhető. A Szántóra vezető széles kocsiút legnagyobb része tü-
körsíma jéggel volt bevonva, melyen valósággal tojástánczot vol-
tunk kénytelenek mívelni. Már besötétedett, mikorára Szántóra
beértünk.
A plébános és jegyző urakkal elvégezvén a karácsonyfa-ün-
nepélyre vonatkozó megbeszélendőket szekerek után néztünk, de
hiába! Nem akadt vállalkozó, ki ily útviszonyok mellett befogott
volna. Csak Petriknek és Térynek sikerült vendéglátójuknak, a
szintén vörösvári vasúti állomásra igyekező Baross Károly úrnak
kocsiján helyet foglalni. Mi többiek elbúcsúzva meggyujtottuk
lámpásainkat és gyalogszerrel elindultunk.
A lámpafény mellett haladó csoport hamar magára vonta a ben-
szülött ifjúság figyelmét. „Itt vannak a Mikulások” hallatszott
mindenfelől és a csuszkáló és egymáson keresztül bukdácsoló
gyereksereg a falú végéig hű kisérőnk maradt.
A falun kívül váratlanul jó utat találtunk; bár keményre volt
fagyva, csak helylyel-közzel akadtak síkos részletek. gyors és biz-
tos léptekkel haladtunk tehát és 1 óra 37 percz alatt – nevezete-
sebb inczidens nélkül – beértünk a vörösvári vasúti állomásra. A
kellemesen befűtött kis váróteremben hamar mullott az idő. A
vonat megérkezett és a friss hegyi levegőt ismét a vasúti kocsi do-
hányfüstös, bűzhödt légköre váltotta fel. Csak félórai késéssel –
hazaértünk Budapestre.

1/4 4-re érkeztünk Szent-Keresztre, hol a dobogókői mene-
dékház ügyében tárgyalandó, még betértünk Prokop Géza főer-
dész úr vendégszerető házába. Tartózkodásunkat azonban rövidre
kellett szabnunk, mert a síkos utak miatt kocsira nem számíthat-
tunk és Pilis-Szántón még sok megbeszélendőnk volt.
Dőri Gyula: (1864. március 28., Budapest – 1918. augusztus 2., Budapest)
Turista, hegymászó, bankhivatalnok, a Magyar Általános Hitelbank cégvezető-
je. Az MTE jegyzője (1897-1901), titkára (1902-). Az MTE Budapesti osztály és
az MTE választmányi tagja (1903-1910, illetve 1911-1913), a Budapesti osztály
ellenőre (1895-1901-). Az MTE tiszteletbeli tagja (1904. február 16). A Kirán-
dulási Bizottság tagja. A századforduló körül mászott a Magas-Tátrában, ez időben
a legjobbak közé tartozott.

Fizessen elő a Dobogókőre!

Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő tudás mentheti meg hosszú távon hazánkat a világ számára. A
királyiközpont még bőven ad lehetőséget kutatói számára, hogy megfejtsék titkait. Ezt az újságot ezért hoztuk létre. Nálunk
éppúgy olvashat a lefrisebb kutatási eredményekről, mint a legrégebbi forrásokból. Minden fontos, a Pilist érintő hírről
beszámolunk. Az újságban foglaltakért természetesen felelősséget vállalunk.

Állandó szerzőink:
Váry István, Vetráb József Kadocsa, Aradi Lajos, Szőnyi József, Halasy-Nagy Endre, Simon Tamás, Egyed Zoltán,
és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos

Megjelenési időpontok: március, június, szeptember, december. Minden esetben az adott hónap utolsó napja.
Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők

Előfizetési díj egy évre: 3000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is.
Európába: 6000 Ft, Tengeren túlra: 9000 Ft .Az egyes számok ára: 600 Ft

Előfizethető bármely postahivatalban, vagy rózsaszín postautalványon, de személyesen is.

Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a. Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét!

Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).

Ugyanitt régebbi számainkat is korlátozott példányban megvásárolhatja!
 A királyi központ lapja
Pilisi regélő
Mátyás királlyá választása
(Részlet Antonio Bonfini: A MAGYAR TÖRTÉNET c. művéből,
ford: Geréb László, forrás: mek.oszk.hu)
Midőn híre futott Magyarországon, hogy László király várat-
lanul meghalt, Corvinus Mátyás pedig a cseh kormányzó, Podjeb-
rád György kezébe kerülve meg nem szabadult, a magyarok
különböző érzések közt hánykódtak. Nagy rémület szállta meg
azokat, akik Corvinus László elveszítésére szövetkeztek; annál
inkább örvendeztek a többiek, és egymás közt nagy örömüknek
adtak kifejezést, hogy kivetették nyakukból a német igát. A múlt-
ban ugyanis egy helyett többen uralkodtak felettük, s ők, kiszol-
gáltatva nekik, önkényüktől sokat szenvedtek. De különösen a
Corvinusok barátai ujjongtak örömükben; úgy gondolták, itt az
alkalom, hogy László galád kivégeztetését megtorolják, mielőtt
még új királyt választanak. És bizonnyal bosszút is állottak volna,
ha ebben őket nem gátolja a küszöbön álló királyválasztó ország-
gyűlés, melyet a napokban hirdetett meg Garai László nádor. Má-
tyást akarták ők itt királyuknak kikiáltani. Joggal tarthattak attól,
hogyha valami zendülést támasztanának, a Mátyás megválasztása
érdekében megkezdett tanácskozást meghiúsítanák. Jónak látták
ennélfogva, hogy ettől tartózkodjanak.
Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály volt mindeme terv és
hangulatkeltés irányítója: vitéz, kiváló hadvezér, nagy tekintélyű,
nagyon okos férfiú. Látva a Corvinus-ház ellen régóta áskálódó
egyes főurak álnokságát, megértette, hogy a királyválasztáshoz
inkább erő kell, mint meggyőzés. Bár tudta, hogy a nép unoka-
öccse mellé áll szavazatával, mégis úgy gondolta, ellenfeleit fegy-
verrel kell elrettenteni, ha szembeszegülni merészelnének. Úgy
vélte ugyanis, hogy ez bekövetkezhet. Ezért Erdélyből, a Délvi-
dékről, továbbá cseh, lengyel és német földről sok zsoldost foga-
dott fel, mintegy húszezret. Volt ehhez pénze – a hadak e főmoz-
gatója –, mert eszes húga, Erzsébet napról napra bőségesen kül-
dött neki. Szilágyi Erzsébet férjétől sok aranyat és ezüstöt örökölt;
László fiának halála nem törte meg, most hatalmas összegeket
fordított arra, hogy életben maradt másik fiát kiszabadítsa ellen-
ségei hálójából, s akár a királyi trónra is emelje. Jól tudta, itt az
idő, amikor egyetlen fia életéért és leendő méltóságáért minden
áldozatot meg kell hoznia. Erről Magyarországon Szilágyi Mi-
hály által gondoskodott, míg ő maga mindent megtett fiának ki-
szabadítására, ki Prágában, Podjebrád György király hatalmában
volt.
Még Mátyás életében egyszer jelen voltam Bécsben egy vitán,
mely a mágiáról folyt. Emlékszem, Mátyás elmondotta, fogsága
alatt annyira aggódott érte anyja, hogy olyan futárt kerített, ki hat
óra alatt megtette az utat Magyarországból őhozzá, Prágába, s
ugyanannyi idő alatt visszatérve, meghozta levélben a választ. Azt
hitték a futárról, hogy gonosz szellemek segítségével utazott a lé-
gen át.
Elküldötte hát Csehországba Vitéz Jánost, az időben váradi
püspököt – ki Mátyás atyai barátai között az első volt, kipróbált
hűségű és okos férfiú, kit Budán Lászlóval együtt fogtak el – azzal
9
a megbízatással, hogy addig vissza se térjen Prágából, míg bármi
úton-módon végbe nem viszi fia kiszabadítását.
Amint ez megérkezett a cseh királyhoz, megtudta, amiért Má-
tyást fogva tartja: kapzsiság az, semmi más. Megértette, hogy a
baj arannyal könnyen orvosolható; megalkudott hát vele a vált-
ságdíjon – többen hatvanezer, néhányan negyvenezer aranyról
beszélnek –, és visszatért az anyához. Még a királyválasztó or-
szággyűlés előtt hazaérkezett s Szilágyi Mihály és Erzsébet elé
terjesztette a feltételeket, melyeket ők el is fogadtak. Mire ez a
megfontolt és nagy tekintélyű férfiú is velük együtt nyomban a ki-
rályválasztásra, szavazatok szerzésére fordította figyelmét.
Összejött tehát Pest külvárosában, a Rákos mezején, miként
szokás, az országgyűlés. Először Szilágyi Mihály érkezett a ki-
rályválasztásra számos sereggel és jeles főúri, nemesi renddel, ősi
szokás szerint ugyanis mind fegyveresen gyűltek ide a magyar fő-
papok, nemesek, a hivatalviselő rendek, a városok követei, hogy
megválasszák az új királyt. Szilágyi Mihályt ezek a főurak kísér-
ték: először is Székely Tamás vránai perjel, Rozgonyi Sebestyén,
Kanizsai László, Szentmiklósi Pongrác, azután Erdély és a Délvi-
dék nemessége, végül azok, akikkel egykor Corvinus János béké-
ben és háborúban sok jót tett. Ez a hálás sokaság jótevőjének ha-
lála után méltóképpen akarta leróni háláját; tudták azt is, hogy a
Corvinus-ház méltóságával egy a maguké is.
Az ellenpárti főurak viszont Budán gyülekeztek. Főembereik,
mint mondják, ezek voltak: Garai László nádorispán, Újlaki Mik-
lós, a nagy nemzetségével hatalmas vajda, a Corvinusok vetélytár-
sa, továbbá Lindvai Bánfi Pál királyi főajtónállómester, meg szá-
mos más nemesek rendjei, kivált azok, akik a Corvinus-ház ellen-
ségei voltak. Ezek a budai várban gyülekeztek s szerfelett meg-
rémültek Szilágyi Mihály hadierejétől, szándékától meg bátorsá-
gától. Lelkiismeretük is furdalta őket: László gróf megöletésének
nemcsak részeseit, de okozóit is látták bennük. Félelmüket az is
növelte, hogy a Duna hirtelen befagyott; a veszedelmes ellenféltől
ez sem védi meg őket. Miután ugyanis Szilágyi Mihály február
10-én Pestre érkezett, aznap éjjel a hideg váratlanul oly keményre
fordult, hogy a Duna beállt, rajta a jég oly szilárd lett, melyen biz-
tonságosan lehetett járni. Látták, hogy ellenfeleik felülmúlják őket
számban, fegyverben, lovakban és lelkesedésben – miként azt sik-
erük is mutatja. Sőt a Corvinus-pártból töméntelen sokaság ment
át a Dunán Budára, hogy akár erővel is kényszerítsék a Budán le-
vőket az országgyűlésen megjelenni.
Félelmüknek Szilágyi Mihály véget vetett. Kiáltványt bocsá-
tott ki, melyben szabadnak nyilvánította az országgyűlést, és gya-
kori követküldéssel a Budán levőket hite mellett mind a gyűlésbe
vonta. Minthogy azonban a gyűlés megtartását már több napja
halogatták, a tábor közepén karókat, vérpadot állított fel, szigorú
paranccsal: azonnali halállal fenyegette meg azokat, akik nem
Mátyásra szavaznak. Ellenfelei megrettentek a rút látványtól, s
bár a választás szabadságának meggátlása miatt bosszúsak voltak,
panaszkodni mégsem mertek, hogy hamarosan még kegyetleneb-
beket ne kelljen hallaniok és elszenvedniök.
10 Dobogókő
Mikor azután a főurak a mezőn egybegyűltek a szavazásra,
Szilágyi Mihály, kinek csapatai az egész gyűlést körülvették, a
középre lépett s így szólt:
– Királyunk szerencsétlen vége hozott itt össze minket, főren-
dek, hogy új királyról tanácskozzunk, mert semmiképpen nélküle
el nem lehetünk. Amiképpen semmi sem kíván komolyabb meg-
fontolást, éppúgy, hogy minden össze ne kavarodjék és veszen-
dőbe ne menjen, semmi sem követel gyorsabb elhatározást. A
huzavona sok viszályt, káros véleményt szül, mely a közjóról el-
tereli a figyelmet. Jó királyt nyernünk: ennél jobb nincs – rossz
királyt kapnunk: ennél rosszabb nem érheti az országot. Mióta
Máriában kihalt a szent királyok ama szerencsés törzsöke, s ide-
genből kellett királyokat koldulnunk, jól tudjátok, minő bajokat
kellett elviselnünk. Oly árvaságra jutottunk immár, hogy nincs
többé kihez fordulnunk. De meg ha idegen királyt keresnénk is,
nincs senki, akire biztonsággal rábízhatnánk az országot. Minap a
csehek is ugyanily bajban voltak, és semhogy idegenre bízzák az
ország javát, a maguk szülötteihez fordultak. Gondolták, a magu-
ké buzgóbban és hívebben gondozza országukat, mint az idegen.
Elvetve az idegen vetélytársakat, Podjebrád Györgyöt választot-
ták királyukká, kinek hosszú kormányzósága alatt eléggé megis-
merték igazságosságát, bátorságát, okosságát és feddhetetlen-
ségét. Nem restellem, nem szégyellem kimondani, az ő derekassá-
ga és bölcsessége nyugalmat teremt Csehországban, mely Zsig-
mond, Albert és László alatt sokáig annyi nyomorúságban
hánykódott. Hogy mások veszedelméből hasznunkra okulhatunk,
főrendek, bölcs és dicséretes dolog. Országunk számára hasznos-
abbat nem cselekedhetünk, mintha úgy döntünk, hogy kormány-
zónk fiát kell mindenképpen megválasztanunk.
Úgy ítélem, hogy az idegen trónkeresőket okvetlenül vissza
kell utasítanunk; ha pedig a magyarok javára döntünk, úgy vélem,
Corvinus Mátyást kell megválasztanunk, hogy amiképpen atyja
sok esztendei kormányzásával annyi belső és külső bajtól szabadí-
tott meg minket, fiának uralkodása szabadítson meg ugyanúgy a
jövőben. Gondolom, eléggé ismeretes valamennyiőtök előtt, mily
kiváló és jeles tehetségű, mennyire okos, mily bátor, s hogy ég a
dicsőségvágytól. Higgyétek el, nem fajzott el atyjától, sőt ver-
senyre fog kelni atyja hírnevével is. Táborban született, katonai
köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett; zsenge
gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen a török sokaságától,
hadirendjétől, hogy hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát
fogadni, lovon és gyalog harcolni, dárdavetésben magát naponta
gyakorolni, a Dunát gyakran átúszni, fagyban, hőségben, éjt-napot
sisakosan tölteni, fáradságot, éhséget türelmesen elviselni, égni a
vágytól, hogy ellenséget lásson, páros viadalban kedvét lelni, tár-
saival naponta háborúsdit játszani, gyávaságot és restséget meg-
vetni, a háborút viszont fölöttébb kívánni. Ezeken felül van benne
vele született nyájasság, jámborság és becsületességgel párosult
erkölcsi kiválóság, továbbá nagy hit és korát meghaladó böl-
csesség. Ő is, miként atyja, mindnyájunk javára válik; ha még ő
sem, akkor valóban senki sincs, akibe vethetnénk még reménysé-
günket. Ha Corvinus szent maradékához nem folyamodunk, cser-
ben hagy minden más tanács.
De azt se feledjétek, mire köteleznek dicső atyjának halhatat-
lan tettei. Míg élt, bátorságán szerzett dicsőségén kívül mi jutal-
mat sem kapott az ország megoltalmazásáért, a keresztény világ
állandó védelmezéséért, hogy annyiszor vágta, szórta, futamította
a törököt. Emésztő irigység megtagadott tőle mindent, sőt, ha nem
óvakodik, végveszedelemre juttatja. Ha most szólhatna hozzátok,
ugyan mit kérne? Mit kérne hírneves hősötök értetek véghez vitt
kiváló tetteiért? Csakis azt: e kimondhatatlan gyalázatot, hogy fiát
igaztalanul legyilkoltátok, s ezt meg nem akadályoztátok, mossá-
tok le most Mátyás méltó megválasztásával. Ez kötelességetek;
ezt követeli az atyja iránti hála, az ország árvasága és végezetül
maga az ügy. S ezt sem azért kérné, hogy háza dicsőségét gyara-
pítsa, hiszen éltében elég nagy nevet szerzett, de mert ezt kívánja
az ország java, boldogulása. Bizony, amit az emberi önzés, irigy-
ség, hálátlanság megtagad az erénytől, tetézve adja meg azt az is-
ten, aki nem akarja, hogy a jótett jutalmazatlanul, a gonosztett
büntetlenül maradjon. Ő viseli gondját az emberek országainak,
és akarata szerint árasztja az uralkodás képességét a jámbor
elmékbe. Minden hatalmat az isten ad; elfordulhatunk olykor aka-
ratától, de szembe mégsem szállhatunk vele. Mátyást apja sokkal
jobban kedvelte és szerette másik fiánál, minden reményét belé
helyezte, előre sejtve, hogy ő lesz majd naggyá. Sejtését növelte
ama szent atya, Kapisztrán; ez ugyanis, midőn az apa istentiszte-
letre vezette fiait, Mátyást mindig jobbjára vette, míg Lászlót
baljára, noha jóval idősebb volt. Az apa megkérdezte tőle, fiainak
életkorát miért ily visszásan veszi figyelembe, mire ő, mintegy is-
teni sugallatra, nyíltan megmondta, hogy nem ok nélkül, mert az
ifjabból másik Nagy Sándor lesz, a hit kemény harcosa, de még
király is, az idősebbnek azonban korai halál szakasztja meg dicső-
ség felé vezető útját. Beszélik ezenfelül, hogy midőn bátyjának
megöletése után László király Bécsbe vitette, s a németek csúfo-
lódtak vele, hogy ő akarna lenni Magyarország királya, Mátyás
rendületlenül vágta vissza: De még a tiétek is leszek, ha élek! –
Nem is szólok arról, hogy amikor atyjával egyszer Mysiában járt
hadon, a jós-asszonyok azt jövendölték neki, hogy bizonyosan
király lesz.
A sors rendjét mi fel nem forgathatjuk. Úgy ne lássék azon-
ban, hogy az isten akaratával, a közjóval, az igazságos istennel
szembe szegülök, s hogy igazság szerint járó tisztéből kiforgatom
az ifjút, kit atyjának irántunk való érdemei a királyságra méltóvá
tettek, az a szilárd javaslatom, főrendek, hogy Mátyást kell kirá-
lyunkká választanunk. S ha a gáncsoskodók ezt méltatlanul meg-
gátolnák, e karddal szerezzük meg neki a királyságot.
Némelyek talán nagyon fiatalnak tartják az uralkodásra, vagy
arra gyanakodnak, hogy bosszút áll bátyjáért. De mielőtt ez még
szóba jöhetne, már meg is cáfolom.
Nem szólok koraérettségéről, istenadta tehetségéről. De támo-
gatni fogja őt az atyák és főrendek tanácsa, melyet majd mindig
követ. Tanítványotok lesz, a ti bölcsességtek iskoláján edződik
majd tanulékony lelke. Mit sem cselekszik megkérdezéstek nél-
kül; oly királyotok lesz, akit saját elgondolásaitokkal és oktatásai-
tokkal meggyőződéstek szerint nevelhettek. Az idősebbeket és a
főrangúakat felette tisztelte mindenkor. Ifjú kora tehát vissza ne
riasszon titeket.
Bosszúra se gyullad lelke sohasem. Mindnyájan tudhatjátok,
mily nagylelkű. Mint egyebekben, ebben is atyja nagy lelkét
követi, akinek szokása volt, hogy inkább palástolta sérelmeit,
mintsem megbosszulta magát, ellenségét szívességgel békítette
ki, és mit sem tartott férfiúhoz illőbbnek, mint önmagát legyőzni;
könnyen fékezte haragját, és azt mondotta: nincs nagyobb bosz-
szúállás, mint az, ha minden igazságtalanságot nemes derekasság-
gal viszonzol. Sőt, ha magatok is az én vélekedésemet osztjátok,
ígérem nektek, és erre kész vagyok esküt tenni, hogy sohasem
 A királyi központ lapja
fogja sérelmeit felhánytorgatni, megbocsát mindenkinek és kivált-
képpen megbocsát azoknak, kiktől bántalmat szenvedett, azért,
hogy úgy lássék, inkább tőlük, mint atyai barátainak jóvoltából
nyeri el a királyi méltóságot. E gyanakvás tehát senkit el ne térít-
sen a helyes elhatározástól.
De meg kell fontolnotok azt is, mennyi veszedelmet, jogtalan-
ságot, gaztettet, álnokságot viselt el ez a család azért, hogy Ma-
gyarországot német önkény meg ne nyomorítsa, ki ne rabolja.
Corvinus János ellen egykor Ciliei gróf állandóan vádaskodott;
életére is tört. Lászlót igazságtalanul halálra ítélték, Mátyást el-
hurcolták, s most is kegyetlen börtönben sínylődik. Ifjan vesztette
el atyját és bátyját, s kevés híján ugyanúgy kivégezték volna, mint
bátyját, ha az isteni segedelem meg nem őrzi a királyságra. E
Corvinus-nemzetség annyi esztendőn át hadakozva megszabadí-
tott minket a törökök meg szomszédaink fegyverétől, magára
vette mind a bajt, mely az országot fenyegette; minthogy Ma-
gyarország üdvére született, ez a család, most is, íme, feláldozza
magát a közösség javáért.
Ezért hát, főpapok, főurak, összes hivatalviselő rendek és ti,
követek, az összes nemességgel egyetemben, kérlek titeket, hogy
Corvinus János múlhatatlan jótéteményeinek halhatatlan emlé-
kezetéért egyértelműen mindnyájan az ő fiát tegyétek meg Pannó-
nia királyává!
Gondoljátok meg, nem szabad ellene szegülnötök isten akara-
tának, a jóslatoknak és jövendöléseknek. Őt óhajtsátok királyo-
toknak, ki az ország atyáinak szent tanácsát követni kész, kinek
lelkét meg nem rontotta a szív mélyén gyökerező gonosz szándék,
rossz indulat. Őt köszöntsétek királyotokul, kit dicsőségvágyában
a köz javára, az ország hasznára nevelhettek. Hagyjatok fel, kér-
lek titeket, súlyos gyanakvásotokkal, magánérdekeitek latolga-
tásával, hogy minden civódás és visszavonás nélkül javatokra való
fejedelmet válasszatok. Ismételten kérem mindnyájatokat az is-
tenbe vetett hitetekre és az emberek iránt való becsületetekre, a
haza szerelmére, hogy így cselekedjetek!
Midőn Szilágyi Mihály befejezte beszédét, sokan megnyugod-
tak. A főrendek nagy része azt tanácsolta, hogy Szilágyit kellene
királlyá választani; ezt azonban ő, öccsére való tekintettel, határo-
zottan elhárította magától. Sokan nyomban megváltoztatták véle-
ményüket: vagy a beszéd győzte meg őket, vagy a félelem, mert
felfegyverzett csapatok vették őket körül.
Úgy látszott, Újlaki Miklós nehezen viselte el, hogy reményei
szertefoszlottak, mert előkelő nemzetsége, hősiessége és nagy tet-
teinek dicsősége miatt méltónak tartotta magát a királyságra. A
11
nádorispán, a nemes származású, nagyhatalmú Garai László sem
könnyen engedett; ő is ugyanerre tört. Frigyes császár is remény-
kedett: kezében tartotta a szent koronát, s voltak titkos és nem is
jelentéktelen párthívei. Mikor azonban a fegyveres hadirendek
közepette az ellentáborban már senki sem mert ellenkezni, de
nyíltan csatlakozni sem, noha a túlnyomó rész már Szilágyi véle-
ménye mellett volt, a nádor mégis azt indítványozta, döntsenek
másnap ez ügyben; ne határozzanak a leendő királyról s a közjóról
a főurak egyetértése nélkül. Újlaki Miklós és Bánfi Pál is, hogy
elkerüljék a nyakukat fenyegető fegyveresek dühét, s hogy palás-
tolják irigységüket, azt mondották: helyesen, jól beszélt Szilágyi
Mihály, de még bizalmasabb megbeszélésre van szükség.
Másnapra halasztván a döntést, elmúlt a pártoskodás, az egye-
netlenség. A lázongás is elült ezalatt, s a főpapok, mindkét féllel
tárgyalva, létrehozták a megegyezést. A nádor és Újlaki Miklós
meg a pártjukon levő többiek az erőhatalom és félelem súlya alatt
megígérték: elfogadják Szilágyi Mihály javaslatát, ha szent eskü-
véssel bizonyságot kapnak, hogy László megöletését nekik soha
fel nem hánytorgatják, s a gyűlölködést, a régi sérelmekért való
bosszúállást mindörökre félreteszik. Szilágyi ezt ígéretéhez híven
szívesen megadta, s így az egyezség létrejött.
Másnap azután titkos tanácsban egy értelemmel mindnyájan
Mátyást kiáltották ki királynak. De a néptömeg és a pesti gyerekek
már napokkal előbb kiáltozták ezt az utcán, tereken. Hallották ezt
ellenségei is, és úgy döntöttek, nem szabad ellenszegülni isten és
a nép szavának. Elnémítani pedig nem tudták a gyermekeket és a
népet. Nagy csoda számba ment az is, hogy gyűlésükön a főpa-
pok, főurak, nemesek és követek még ki sem kiáltották Mátyást
királlyá, a pesti főegyházban, bizonyára isteni intésre, a papi
testület nagy örvendezéssel és buzgó énekléssel adott érte hálát a
legjobb és legnagyobb Jézusnak, szentséges szülőanyjának és
mind a hazai szenteknek. Midőn aztán nyilvánosan kihirdették,
egész Magyarország örvendezésre, ünneplőre fordult. Falvakban
és városokban, fiatalok és öregek nyíltan adták jelét örömüknek;
királyaikat soha még így nem ünnepelték. Trombitával, dobbal,
síppal, tánccal és énekszóval vigadoztak s napokon át kiáltozták
örvendezve: Éljen Mátyás király! Éljen a haza atyjának fia! Éljen
szabadítónk fia! Éljen Corvinus János ivadéka! Éljen Mátyás, a
mi reménységünk! Éljenek Pannónia főemberei, mert őt megvá-
lasztották! Éljen Magyarország! Ő szabadít meg minket az ide-
genek kegyetlen uralmától! Ő győz majd, miként atyja, a törökön!
Ő védelmez meg minket a csehek rablásaitól és pusztításaitól! Ő
űzi ki a lengyeleket s töri meg a németek gőgjét!
12 Dobogókő
A Pilisben működő erők V. rész

Koponya a Pilisben II.

koponya alatt a Pilis-hegyet foglalja magában, hátsó fertálya Pilis-
SIMON TAMÁS szántón, a Magas-hegyen ül, lába alatt a Hosszú-hegyet találjuk,
Az előző számban bemutatott pilisi „rejtélyes ábra” körül- talpa a Kevélyek vonulatára támaszkodik. Az életteli működés
járása után bővítsük a Koponya lehetséges jelentéskörét, leglátványo-sabb része a férfi nemi szerv, amely aktív helyzetben
kezdve az agy helyén elhelyezkedő két hegycsúcs, a Kis-Szop- áll. Az ejakuláció topográfiai „leképezése” a pilisszentkereszti
lák és Nagy-Szoplák név-értelmezésével. Szent-kút. A test köldökéből kiinduló erőcsatorna a Dobogókő
Mit jelenthet a „szoplák” kifejezés? alatti Turul-ösvény által megrajzolt madárban, vagyis magában a
Turulban végződik (lásd az első szám mellékletét). Az erőcsator-
na végén, de még a Turul alatt, fordított helyzetben egy másik
A koponya és test madár található.
Ezen madár kilétét némi homály fedi, fajtája nem azonosítható
Ennek eddigi egyetlen megfejtése Aradi Lajos Koponya-elő- pontosan. Egy valami biztos, nem a Turul, nem a fölötte levő Tu-
adásain született meg, hallgatói közreműködéssel. A „szoplák”- rul-rajzolat tükörképe. Ez a fajta azonosítás viszont fölösleges,
tót szó, némi magyaros tájszólással – taknyos gyereket, embert je- mert jelentése egy meghatározott összefüggésben egyértelmű. Ez
lent. Egy másik hallgató, Nepálból hozott tudás birtokában a madár egy bot végződése ugyanis. A madárvégű szakrális bot
rávilágított, hogy az Ember, megvilágosodásának legfelső fokán több ősi kultúra jellegzetes szimbóluma, most minket érintően
felszabadítva a kundalini-energiát, olyan állapotba kerül, melyben csak a magyar hagyomány táltos botjára, és az ebből továbbélő
agykérge zselé-szerűvé válik, képies hasonlattal „eltaknyosodik”. pásztorbot-típusra utalnék.
De mi a kundalini? A Koponya azonosításának fontos mozzanataként az ősi Egyip-
A jógairodalomban ősenergia néven is szerepel. A gyökér- tom hagyományát is meg kell vizsgálnunk, itt ugyanaz a jelentése,
csakra területén, összetekeredett kígyó alakjában helyezkedik el mint a magyaréban. A legkorábbi teremtésmítosz a héliopoliszi
(itt egy ősi hagyomány ismételten azonosítja a sárkány-kígyót a kultuszközponthoz kapcsolódik, ahol Atum a Teremtő férfi főis-
világot fenntartó, működtető erővel). A korábban már felemlített ten, aki önmagából női-férfi párt nemz, Tefnut-ot , a pára isten-
erőcsatornák, a „nadi”-k központi vezetéke a gerinc középvonalán nőjét, és Su-t, a levegőistent. Ők Nut-ot, az ég istennőjét. És Geb-
futó csatorna, a „szusumna”. Ennek mentén helyezkednek el a et, a földistent. Alul négy, már a földre született, ott közvetlenül
csakrák, a nadi-hálózat kiemelt jelentőségű csomópontjai. Ha a tevékenykedő isten, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nephthüsz áll. Ők ki-
kundalini „felébred”, vagyis a szusumnán elindul fölfelé, óriási lencen az Enneádok (5.
erő szabadul fel. Az ember valóban tudatára ébred valódi, azaz is- ábra). A kilenc közül
teni lényének, Magának, tehát megtalálta az Ég által kijelölt igaz az öt férfi-isten „uasz-
útját. Amíg a testi funkciókat jelölő alsó három csakrát járja be, jogar”-t tart a kezében,
az anyagi világ működtetését végzi, feljebb emelkedve már a lel- vagyis madárfejű bo-
ki, majd szellemi dimenziókba lép (a „vaskapuk” itt ezen dimen- tot. A kissé későbbi
zi-óváltások helyei is egyúttal). Elérve a korona csakrát, a „szatt- memphiszi mitológia
va”, az Égi megvalósulás villámcsapás-szerű bekövetkezése Teremtő istene Ptah, és
történik, a tökéletesség beteljesülése, az Eggyé válás. Itt az ide tartozó kro-kodil-
megszűnnek az anyagi-testi szükségletek, az alvás, az evés-ivás, testű termékeny-ségis-
a nemi élet. Fiziológiai tünet az agykéreg „eltaknyosodása”. Ezt ten, Szobek szintén
a szintet elérő emberek már Égi dimenzióba emelkedtek, de – uasz-jogarral ábrá-
ami nagyon fontos – nem hagyják el a Földi dimenziót, feladatuk zoltatik. Ez tehát itt az
a továbbiakban a földi lét támogatása, erősítése (ők a buddhiz- isteni férfi-minőség at-
mus „bodhiszattvái”). A kundalini tehát az Isten-küldötte tribútuma, az emberi
Sárkány belső megjelenése, a Hermész Triszmegisztosz-i kijelen- történelem időfolyamá-
tés párhuzamaként fogalmazva, „amint kinn, úgy benn is”. ban ezt a fáraók, az is-
Pilisi Koponyánk tehát egy olyan – az Égi dimenziókban ten-királyok öröklik,
létező – Isten-Ember része, aki földi létezés-síkján a kundalini alapvető uralkodói jel-
fele-melésével eljutott a Tökéletességhez, az Égi erők birtokában vényként, amely ezen a
teljes mértékben uralja, és irányítja az Ember földi létezésének szinten a teremtés és
meghatározó mozzanatait. termékenység, valamint
A földi lét elmúlásának szakramentumát idéző Koponya élet- az isteni beavatottság
teli működését az eddig elmondottakon túl a térképen kirajzolódó szimbóluma.
„rej-télyes ábra” szerves folytatása is megerősíti. A Koponya Ez a közös ősi gyöke-
ábrájának közkinccsé tétele után nem sokkal már érkeztek a reket felvillantó szim-
továbbvivő információk, és a koponyához már test is társult. A bólum jelenik meg több-
 A királyi központ lapja
szörös áttétel után a római mitológiában, ahol a főisten Jupiter,
egy római ábrázolásban (illetve annak egy illusztrációjában),
kezében madárfejű bottal látható (6. ábra). Ez most számunkra az
ősprincípiumi megköze-
lítés miatt érdekes. A je-
lenleg általunk is hasz-
nált „babilóniai”, vagy
„mediterrán” asztrológi-
ai rendszerben Jupiter a
teremtő, termékenyítő,
beavató princípium, a Tu-
dás és Bölcsesség hor-
dozója, a szakrális veze-
tő. A csillagok földi kép-
viselőjeként ő ismerteti
meg az Embert az Ég tit-
kaival és üzeneteivel. A
Tűz-erő birtokosa, ek-
képp ábrázolták vörös
színben. A Jupiter a Nyi-
las jegyben uralkodó, a
magyarság jegyében, így
nem tekinthető véletlennek az egybeesés a magyarság szakrális
vezetőinek, a táltosoknak küldetésével.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a pilisi Koponya területe,
kiterjesztve a Dobogókő alatti, Pilisszentkereszt feletti területre, a
jupiteri ősprincípium uralta terület. Ez következik a radiesztéziai
méréseken, az eddig leírt Koponya-jellemzőkön kívül a Kakas-
hegy névből is. A Kakas a másik Jupiter-uralta zodiákus, a Halak
keleti megfelelője.
A Jupiter (a Jó Páter–Jó Pásztor) a Nyilasban az Égi tudásba
való beavató, a Fény megszületésének előkészítője, a Halakban az
elmúlás-újjászületés misztériumának felügyelője, a Megváltás
lehetőségének megteremtője.
Visszakanyarodva a kiinduláshoz, az Isten-anya, a Sárkány, és
az Isten-atya hármasságához, pilisi megjelenésükben egy látszóla-
gos paradoxonba ütközünk.
A Pilis –Börzsöny egységben mindkét területen megtalálható
az összes ősprincípiumi erő-minőség, mégis – végletekig leegy-
szerűsítve – kijelenthető, hogy a Börzsöny (nevében a „pír” szó-
gyököt is hordozva) jellemzően a férfi erő minőségét, a megter-
mékenyítő, a kiáradó, az anyagi lét működtető erejét hordozza,
míg a Pilisre a női minőség, a befogadó, a lélek-erő ( szívcsakra)a
jellemző, párosulva a (korona csakrából is származtatható) szelle-
mi erő befogadásával, és működtetésével. Az Isten-anya viszont a
Börzsönyben, Isten-atya pedig a Pilisben jelenik meg. A teremtő-
működtető erő a Boldogasszonytól, az általa küldött Sárkány
közvetítésével irányul az Isten-atya, a Koponya, mint szellemi
minőség felé. A Dobogókő alatti madár-rajzolat fordított helyzete
arra utal, hogy a madárfejű botot nem az Isten-atya tartja, hanem a
Börzsönyből ide irányuló erő-minőség, jelesül Dorottya, akinek a
korábban már említett Jupiter-beavatottsága utal erre, és emellett
(a Vízöntőhöz kapcsolódóan – névünnepe február 6.) a Jupiter
mellett a Szaturnusz-i erők továbbítója a Dobogókő feletti Szer-
kövekhez, ugyanezen bot madár alatti helyére. Emlékeztetőül,
ezen két ősprincípium a Sárkány Börzsöny-beli indító erő-im-
pulzusa. A Szent Mihály-tengelyben levő Sárkány Isten-anya és
Isten-atya lábát köti össze, ami tovább erősíti a korábban már em-
13
lített dinamikus működés, a folyamatos változás jelenségét. En-
nek magyarázata a remélem, hamarosan egyértelművé válik.
A Koponya azonosítása
Most egyre sürgetőbben merül fel a kérdés, kivel-mivel azono-
sítható ez a Koponya. Alapvetően két eset lehetséges, vagy ma-
radunk a Kristálykoponya változatnál, vagyis az Égi üzenetek fo-
gadására, tárolására, és közvetítésére létrehozott isteni szerkezetre
gondolunk, vagy egy néven nevezhető mitológiai – történelmi
személyre. Ezen két változat lényegét tekintve valójában egy
irányba mutat, vagyis olyan, isteni minőséget képviselő, földre
született személyről van szó, akinek feladata azonos a Kristályko-
ponya működésével.
A Pilis olyan mélyen ágyazódik be a magyar őstörténelembe,
egészen napjainkig hatóan, hogy kézenfekvő ezt a személyt
házunk táján keresgélni. Ahogy Aradi Lajos előadásaiban is fel-
merült, a Koponya formai megjelenéséhez, működéséhez igazod-
va több név is felmerülhet, időben visszafelé haladva: Koppány,
Théba-i Remete Szent Pál, Nimród. Az Erdély szívében megje-
lenő, a pilisiére megszólalásig hasonlító „ábra” kapcsán ezt a név-
sort kiegészíthetjük még Álmossal is. Mindegyiküknek lényegi
kapcsolódási pontjaik vannak Pilissel és a Koponyával, ezek kifej-
tése külön-külön terjedelmes tanulmány témája lehetne. Itt és
most csak egyikkőjükről szeretnék szólni (róla is csak vázlatsze-
rűen), mivel ő az egyetlen, aki a Koponya pilisi működésének
minden mozzanatával azonosítható – ő pedig Nimród.
Vegyük sorra, melyek ezek a főbb mozzanatok.
1. Az Isten-atya, vagyis a Teremtő Férfi minőségének megje-
lenése, meghatározott hierarchikus keretekben.
2. A Kristálykoponyaként megmutatkozó erő kapcsán előbb
megállapítottuk: Pilisi Koponyánk tehát egy olyan – az Égi di-
menziókban létező – Isten-ember része, aki földi létezés-síkján a
kundalini feleme-lésével eljutott a Tökéletességhez, az Égi erők
birtokában teljes mértékben uralja, és irányítja az Ember földi
létezésének megha-tározó mozzanatait.
3. A koponya szó értelmezéséből adódik ezen működés földi
formája: Koponya – Kupa (Koppány) – Kehely (Grál) – Király
Vagyis az Isten-ember, földi megtestesülésében királyként mu-
tatja meg magát.
4. A földi működés keretében az anyagi létet meghatározó fo-
lyamatos változás, az Elmúlás – Újjászületés szakadatlan kör-
forgása.
5. Kapcsolat a vele Egységet alkotó Isten-anya minőséggel.
A Koponya és Nimród
Nimród személye sok nép őshagyományának fontos szereplő-
je, több, egymást követő mezopotámiai kultúra (Izdubar, Nib-úr,
Gilgames), a perzsa, a szír, a sémi népek (zsidó és arab), a görög
(Orion), az egyiptomi (Ozirisz), és a magyar (Nemrod, Ménrót)
nép hagyományában, időben és térben változatos formában, szá-
mos név-változatban és szerepkörben jelenik meg. Időben be-
határolható történelmi, és mitikus alak egyben. Az ókori és (ma-
gyar) középkori forrásokon kívül könyvtárnyi kutatási anyag áll
rendelkezésre az őt megismerni vágyók számára. Itt most csak
14 Dobogókő
röviden, kizárólag a pilisi Koponya szempontjából említem meg,
az előbbi felsorolás keretén belül. A középkori magyar krónikák
igazodási pontokat jelölnek ki számunkra, egyértelműen Ősatya-
ként megnevezve őt. Személyének és működésének minőségéről
az elsősorban erdélyi és csángó szájhagyomány szól hozzánk,
melynek összegyűjtésében Gönczi Tamás vállalt úttörő szerepet.
Pilisi megjelenésének értelmezésében ezen kívül az egyiptomi
Ozirisz hagyománnyal való összevetés segíthet eligazodni.
1. Az Isteni minőség mindig a Hierarchiákon keresztül jelenik
meg számunkra. Mindegyikük pontosan behatárolható keretek
között működik, meghatározott feladatot teljesítve. Az Ember föl-
di létének, Sárkány-teremtette anyagi világának legfőbb mozgató-
ja, irányítója a Krisztus-hierarchia. Minden esetben mérföld-
kőként, korszakhatárként, az Emberlét új minőségének elindító-
jaként, egy új vallás alapítójaként jön közénk, a Teremtő Isten
megbízásából, megújítva az Emberrel kötött Szövetséget. A
Küldöttek leszületnek közénk, emberi anyag-minőségben végez-
ve feladatukat. Ennek lezárása után visszatérnek égi dimenziójuk-
ba, immár fentről felügyelve az emberi tevékenységet. Jelenkori
emlékezetünkben a legrégebbi képviselője ennek Nimród, a legú-
jabb Jézus. Mindegyikőjük a Nap ősprincípiummal azonosítható,
amely – leegyszerűsítve – a Teremtő Isten földi dimenzióban
történő megmutatkozása. Szimbolikájukban jellegzetesen két
totemállat jelenik meg, a párduc (oroszlán), és a sólyom – a Nap-
madár, a Turul. A Nap-párduc ebben a hagyomány-körben a Nap-
istennel azonos. Nimród egyik sumér neve Nib-Ur, azaz Párduc
Úr. Ozirisz nevének egyik értelmezésében ő a „sokfoltú” párduc,
a magukat az ő leszármazottjának tartó fáraók párducbőrt visel-
nek. Jézus egyik kevéssé ismert zsidó elnevezése „rabbi ben pan-
ther”. A Turul-nemzetség fejedelmei szintén párducbőrt hordanak,
szinte a legutóbbi idők magyar nemesi viseletében a kacagány
vagy párducbőr, vagy azt szimbolizálja.
A Napsólyom, a Turul, mint totemállat, valójában Nimródtól
ered, az Álmossal kezdődő Turul-nemzetség csak ennek folyo-
mánya, a krónikákban leírt származási rend szerint. Nimród halála
után egyik felesége, Semira megfogant tőle, „az égre költözött
férjtől a Napisten született újra”. Ő Dummuzi (Tammuz), a végte-
len ciklusok során meghaló és feltámadó Istenfiú, Innana férje,
szeretője. Pontosan ugyanez a halott Ozirisz és Ízisz násza, mely-
ből Hórusz, a sólyomfejű Napfiú születik. Ozirisz nevének egyik
változata „Assur”, az asszír Napisten. Másik névváltozata „Asu-
ra”, ez Zoroaszterre, a Krisztus-hierarchia másik leszületettjére
mutat. Nimród alapítja Kánaán földjén Sólyomvárat, görögül Hie-
rosolymát, a Szent Sólyom városát. Ezen a helyen magasodik a
Koponya-hegy, a Golgota. Biblikus hagyomány szerint itt temet-
ték el Ádám koponyáját, innen az elnevezés. A zsidók által el-
pusztított szent város megölt lakóinak koponyáit, majd később az
itt kivégzetteket is ide temették, a hely neve azóta: Koponyák
hegye.
2. A Hierarchia leszülöttei tehát Isteni küldetéssel az Égből
szállnak alá, és oda térnek vissza. Feladatuk elvégzéséhez szük-
séges beavatást itt, a földön kapják meg. Ez, a jóga-hagyomány-
ból már idézett hasonlattal, a kundalini felemelésével, a kundali-
ni-energia teljes felszabadításával történik. A „megvilágosultak”
immár birtokában vannak az Isteni tudásnak, képesek az Ember
életének az Isten-kijelölte Útra irányítására (ez minden esetben
megtörténik, függetlenül az emberek többségének ellenkezési ha-
jlamától). Égbe való visszatérésük földről látható lenyomata ál-
talában valamelyik csillag, illetve csillagkép. Nimród és Ozirisz
Egy-ségét több más mozzanat mellett az is mutatja, hogy azonos
csillagképben, a mai csillagászat által is használt görög elnevezés-
sel, az Orionban működnek tovább.
3. Nimród szerepének megítélése ugyan eltér az ősi mezopotá-
miai és magyar, valamint a sémi és görög hagyományokban, de
abban egyetértenek, hogy ő a föld első királya. Bár a különböző
források évszámra pontosan meghatározzák uralkodásának idő-
tartományát, mégsem azonosítható mai időszámításunk szerint. A
számítások kiinduló pontja ugyanis a vízözön, amely több, ősi
kultúra meghatározó eseménye. A vízözön nem egy eseményt
jelöl, valószínűleg mindegyik hagyományban más, lokális törté-
nés. Esetünkben ez nem lényeges kérdés, itt Nimród Isten-mi-
nősége a fontos, az, hogy a Királyság valójában az Égi rend földi
megvalósítását jelenti, pontosabban (miután egy kataklizmát kö-
vető esemény) annak újrateremtését. Amikor egyes források a
szkíták első királyaként, a szkíta vallás megalapítójaként említik,
elsősorban arra kell gondolnunk, hogy ez egy ősállapotra, a közös
nyelet beszélő, azonos kultúrájú népek egység-állapotára utal.
Nimród által közvetített Égi tudás itt még közös kincs, az általa
felépített városok egy közös kultúra fundamentumai.
Ozirisz a már említett Enneádok utolsó generációja négy
testvérének legidősebbike. Ez a generáció az első ebben az Isteni
Kilencességben, amelyik a földre születik, beteljesítendő üd-
vtörténeti feladatát. A négy testvér két házaspárt alkot, Ozirisz-
Ízisz-t, és Széth-Nephtüsz-t. Az ősi egyiptomi hagyomány szerint
a történelem előtti időkben Egyiptom (majd az egész földkerek-
ség) első királya, aki Ízisszel párban elhozza az emberek számára
a civilizációt, megtanítja őket a földművelésre és a mesterségekre,
az istenek tiszteletére. Ő a teremtő erő, a megtermékenyítő im-
pulzus, magával a Nílussal is azonosítják, amely rendszeres ára-
dásával a földi élet fenntartó ereje. Plutarkhosz leírása szerint
később beutazza a földet, tevékenységét kiterjeszti annak minden
lakójára, nem erőszakkal, fegyverrel, hanem jó szóval, dalokkal,
és zenékkel. „…ami szép és hasznos, azt mint Ízisz munkáját, és
mint Ozirisz képét, az ő mását és értelmét tiszteljük…”, írja. A
hagyományban mellette megjelenik még Thot, szintén Isten-
minőségben, aki az emberek számára a bölcsességet, az írás tudo-
mányát hozza el, ő alkotja meg a hieroglifákat, a szent véseteket,
„Isten Szavait”. Ő hozza létre a vallási rendszert, a későbbi főpapi
rend az ő beavatottjaiból áll. Ebben a munkamegosztásban Ozirisz
a király, aki az emberek földi létét igazgatja, Thot a szellemi javak
terjesztője. Későbbi működésükben is szorosan összefonódik
tevékenységük minden mozzanata. Ez a munkamegosztás örök-
lődik tovább majd az Oziriszre hivatkozó fáraók, és a velük szim-
biózisban működő főpapi rend között.
Nimród és Ozirisz lényegi azonosságát nevük is mutatja. Szá-
mos kutatás foglalkozik különböző névváltozataik alapján nevük
értelmezésével. Ozirisz hieroglifája egy szemből, és egy alatta
levő trónból áll. A trón a királyi trónus, a szem-mel a teremteni
„iri” igét is jelölték, összeolvasva a név valóban az első királyra
utal. Ebből adódik a név egyiptomi formája: „wsir”. Ha magyar
szemszögből vizsgáljuk ezt a nevet, hasonló eredményre jutunk.
A középkortól kezdődő latin betűs magyar írásmódban a „w”
többször előfordul, jelölhet „v” betűt, de gyakran „u” (mint az
egyiptomiban is), vagy „ő” hangzó jelölője. Így eljuthatunk a
 A királyi központ lapja
„Vezér”, az „Us (Ős)-ír” szavakhoz, de a legvilágosabban az „Ős-
Úr” változat fejezi ki Ozirisz lényegét (mint ahogy a magát az Ő
utódjának megjelölő fáraó nevének magyar fordítása „fő-úr”).
A Nimród-név magyar értelmezésében érdekes változat a nagy-
várad környéki hagyományban „Nemrót”, azaz „nem-rótt”, nem
írott, tehát Nimród szájhagyományban való továbbélésére utaló
kifejezés. Kézai Simon a Gesta Hungarorumban „Nemrót” mel-
lett a „Menróth” változatot is használja. A „men” az ősi Egyiptom
hieroglifáiban „alapítani” jelentésű, pontosan megfelelve (nem
egyedüliként) a régi magyar „mén” kifejezésnek (eszünkbe juthat
erről imáinkat lezáró „amen”, „A-Mén” szó is). A magyar „rovás”
az egyiptomi hieroglifa megfelelője, „Isten Szava”, aki tehát ezt
alapítja, az Égi Rend üzenetét rója az emberek számára. Ő pedig
értelemszerűen ezen rend megalapítója a földön, az Égi Király, a
még nyelvi-szellemi egységben létező emberiség Őskirálya.
4. A Pilis rejtélyes ábrájában megjelenő alak folyamatos
mozgásban van, ebből adódnak működésének látszólagos para-
doxonjai. A koponya halott emberre utal, miközben éppen az élet
felfokozott pillanatát mutatja, termékenyítő, teremtő állapotban
lévén. A statikus állapot a Pilisben amúgy is elképzelhetetlen, ez a
szent hely élő organizmusként működik, nem csak a vele élő ter-
mészet szüntelen változása, ciklikus körforgása miatt, hanem élő
piramisai, lüktető erőközpontjai, szüntelen mozgásban levő erő-
folyamai okán is. Ez a mozgás a Krisztus-hierarchia leszülöttje,
Nimród, a vele egy-lényegű Ozirisz és Jézus esetében az Ég és
Föld közötti átjárás, a halál-újjászületés folyamatában jelenik
meg. Földi feladatuk első fázisának lezárultával az anyagi síktól
elszakadva egy másik, szellemi dimenzióba lépnek, amely továb-
bra is kötődik a földi élethez, de már más minőségben. Jézus az
Atya jobbján ülve ítél meg élőket és holtakat. Ozirisz Amenti ura-
ként (amelyet kissé pontatlanul holtak birodalmának is neveznek)
ítéli meg az élőket és holtakat, nem véletlenül nevezik az „Élet
Urának”, a „Törvény és Igazság Urának”, a „Szeretet Urának” is.
Nimród-Ozirisz az Orion csillagképben a földi dimenzióban meg-
jelenő isteni ősprincípium, a Nap beavató erejeként jelenik meg.
Itt, az Égen ő az emberiség bírája, de egyben mentora is, átjáró az
égi dimenzióba. A csillagkép övcsillagainak régi magyar elne-
vezései is erre utalnak: „bírópálca”, „úrpálcája”, „mennyország
csillagablaka, bejáró gyöngykapuja”, „Úristen vetése: hol a hét
boldogság arany gabonája terem”.
A dimenzióváltás, a Föld és Ég közötti átjárás lényeges kísérő
jelensége a Hierarchia ezen képviselőinél a szétdarabolás moz-
zanata. Ezt korábban, a Sárkány attribútumainak tárgyalása során
már felemlítettük, ott a magyar népmesei hagyomány fontos
részeként, az Ember, Sárkány által közvetített égi beavatási misz-
tériumának történéseként jelent meg. Ez viszont az Eredet földi
levetülése, az Isteni küldöttek üdvtörténeti stációjának földi vissz-
hangja. A küldöttek ezen stáción keresztül lépnek az anyagi lét-
síkból az Égi dimenzióba, ezt a lépést hagyományozzák az Ember
számára, felemelkedését megvalósító lépésként.
Az ő sorstörténetük a kezdetekig nyúlik vissza. Az Egység szét-
darabolása ugyanis maga a Teremtés pillanatában valósul. Az Ige
kiáradása, a különböző szellemi hierarchiák széttagozódása, az
anyaggá sűrűsödő isteni erő- impulzusok hatása, mind ebbe a
léthelyzetbe illeszkedik. Az Egység ebben a teremtő mozzanatban
nem szűnik meg, inkább ennek osztódásáról, a tér-idő dimenzióba
való kiáradásáról van szó.
15
Jézus, keresztre feszítése előtti estén, az Utolsó Vacsora szer-
tartásában önmaga hajtja végre ezt az aktust. „…vevé Jézus a ke-
nyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és mon-
da: vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vevén a poharat és há-
lákat adván, adá azoknak, mondván: igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, mely sokakért kion-
tatik bűnöknek bocsánatára”. Testét és vérét osztja szét tanítvá-
nyainak, előkészítvén az ötvenegy nap múlva bekövetkező, Szent-
lélekkel történő beavatást, melyet a tanítványok (immár apos-
tolok) térítő útjukon való szétszéledése, az Evangélium kiáradása
tetőz be.
Ozirisz történetéről a Piramisszövegektől kezdve jó néhány for-
rásból tájékozódhatunk, a legismertebb ezek közül Plutarkhosz
„Ízisz és Ozirisz” c. műve. Sajátos görög szemlélettel adja meg a
történet leírásán túlmenően az értelmezés alaphangját is, amit
azután a későbbi források kritika nélkül átvesznek. Eszerint
Ozirisz öccse, Széth, hatalomvágyból és féltékenységből megöli
bátyját, majd testét tizennégy darabra vágva, a Nílusba veti. Ízisz
megkeresi a testrészeket, összeilleszti, és egy mágikus szertartás
után életre kelti. Ez viszont már egy másik lét-dimenziót, más
működés minőséget jelent Ozirisz számára. Ebben a „köztes lét”-
helyzetben nemzi Hóruszt, a sólyomfejű Napfiút. Ez a jelenet
kőbe faragva jelenik meg az „Ozirisz ravatalon” című szobor cso-
portban (7. ábra). A kőravatalon fekvő Ozirisz lábnál Nephtüsz,
fejénél Thot áll őrt, előbbi madár alakban, Thot, az őt jelképező
madár-pávián alakban (itt nem lehet elkülöníteni Thot kétféle
ábrázolási módját). Ízisz Ozirisz nemzőszervén ül, ez a pillanat
Hórusz nemzését örökíti meg. Ozirisz ezután Nyugat Uraként
Amenti-be költözik.
A szétdarabolást megvalósító Széth nevét az egyiptomi „tS, tx”
(szétdaraboló) szóból származtatják (amúgy magyarul is ezt je-
lenti). A sivatag és vihar istene, ő a „vörös”, a hirtelen haragú, a
nagy erejű, a „Fémek Ura”, a vasat „Széth csontjai”-nak nevezik.
Ő tehát egyértelműen a Marsi ősprincípium minősége. A negatív
jelzői: „Sötétség Ura”, a pusztító, a zavarkeltő, a káosz, és az erő-
szak fejedelme. Ozirisz „megölése” után 80 évi küzdelem követ-
kezik a már felnőtt Hórusszal, mely döntetlenül végződik. Ebből a
vázlatos felsorolásból is kitűnik, minden vonásában azonos a
későbbi sémi hagyomány Sátánjával, és a Sárkány keresztény ér-
telmezésével. A cikksorozat második részében erről részleteseb-
ben esik szó. Mellesleg az azték hagyomány Kecalkoatl (Tollas
Kígyó) története lényegileg azonos Oziriszéval, ami csak az em-
16 Dobogókő
beriség közös (Nimród által fémjelzett) őskultúrájának hozadé-
kaként értelmezhető. Széth valóságos működését elfedő kulissza-
szövet már az egyiptomi mítoszokban is felfeslik. Hórusz és Széth
küzdelme nem a bosszúállás, vagy a hatalomért vívott harc
keretében értelmezhető. A „harc” befejeztével Széth a Napbárka
legfőbb védelmezője, állandó kísérője, a sötétségen áthajózó Ré
Napisten megmentője.
A Hórusz és Széth küzdelmét elmesélő mítosz szerint Thot, aki
aranykorongként emelkedett ki a „zűrzavar istenének” homloká-
ból, Hórusz és Széth fia, erre utal egyik jelzője, a „Két úr fia” is.
Előfordult, hogy Hóruszt és Széthet összevonták és Hórusz-
Széthnek nevezték, ilyenkor kétfejű emberként ábrázolták, akinek
az egyik feje sólyom, a másik pedig a széth-fej. Hórusz és Széth
amikor megbékülnek egymással, akkor együtt győzik le a közös
ellenséget. Az Amduatban és a Kapuk könyvében is megjelenik
ez a kétfejű lény, a felirat szerint a neve Hrwy.fy - „Ő, a kétarcú”.
Hórusz és Széth együtt uralkodott a világ felett a fáraón ke-
resztül, de mindkettőnek meg volt a maga helye az univerzumban.
Amikor Hórusz Alsó-Egyiptom ura, akkor Széth Felső-Egyip-
tomé, amikor a sólyomisten a Fekete Föld ura, a termékeny Nílus-
völgyé, akkor Széth a Vörös Föld ura, a forró, terméketlen si-
vatagé. Amikor Hórusz Egyiptom megtestesítője, és védelmezője,
akkor Széth az idegen országoké.
Széth, mint a magyar népmesei Sárkány, Ozirisz széth-dara-
bolója. Ezen mozzanat értelmezése (lásd a 2. részt) azonban nem
a pusztítás, hanem a Hierarchia küldöttének szükségszerű minő-
ség-váltása.
Nimród történetének is meghatározó része a szétdaraboltatás,
itt viszont közvetett módon, nem a hétköznapi értelmezés síkján
történik. A moldvai csángó hagyományban (Gönczi Tamás ku-
tatása alapján) megjelenik Nimród testének halála utáni szakrális
szétdarabolási mozzanata Ekkor beöltözik a fák, ligetek, források,
szent állatok lelkébe, itt már örökkévaló, elpusztíthatatlan létfor-
májában jelenik meg. Emellett fontosnak tűnik a biblikus hagyo-
mányban, és a magyar krónikákban is előforduló „Bábel tornya”
történet. A toronyépítés célja a sémi és magyar hagyományban
teljesen ellentétes értelmű. „Bábel” héber nyelven „zűrzavart” je-
lent. Itt a tornyot a sémi „sátán” értelmezésnek megfelelően az Is-
ten hatalmának kifürkészésére, megdöntésére építik. Az isteni re-
akció a nyelvek összezavarása, a népek erőszakos elkülönítése, az
ellentétek szítása. Az ősi Mezopotámiának a magyar hagyo-
mányig ívelő akkád jelentéstartományában Bábel (Babilon) „Bab-
Ili”, vagyis „Isten Kapuja”. Ugyanezt jelenti „Ister-Gam” (azaz
Esztergom) is. „Bab-Ili” - Babba Ilona (Tündér Ilona, Magyar
Ilona) csak később módosul a mai Babba Máriára. Kézai Simon
interpretációja szerint: „…Ménróth óriás minden atyafiaival a
múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az
özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszúálló
ítéletet elkerülhessék. Azonban az isteni akarat végzése, mellynek
emberi értelem ellent nem bír állni,úgy megváltoztatta és össze-
zavarta nyelvüket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre
különböző tájakra széledének…”.
Itt történik a szétdaraboltatás, Nimród szellemi örökségének,
ezáltal magának Nimródnak szétdarabolása, emberi értelem által
felfoghatatlan isteni akarat alapján. A helyzet ugyanaz, mint Ozi-
risz szétdarabolása után, Nimród Evilátba költözik, akár Ozirisz
Amentibe. Evilát ugyan a későbbi értelmezésekben az ősi Perzsia
területét jelenti, a kiköltözés valójában egy mási dimenzióba
történő átlépés történése. Ozirisz „posztumusz” utód-nemzésének
pontos megfelelője Nimród Evilát-béli násza Enéh-el, melynek
során megfogan az isteni iker-pár, Hunor és Magor.
5. Itt elérkeztünk a Pilisben megjelenő isteni hármasság kapc-
solatához, Isten-atyához, Isten-anyához, és kettejük összekötő
kapcsaként a Sárkányhoz.
Ez a hármasság a Teremtés pillanatától létezik, földi megje-
lenése pedig az Ember Földre születésének pillanatától. Innentől
kezdve számtalan megnevezhető, és ismeretlen isten-emberi mi-
nőség kapcsolható ehhez a kapcsolatrendszerhez. Ha most Nim-
ród-Ozirisz a vizsgált férfi minőség, akkor ennek női párja Enéh-
Ízisz.
Enéh ótörök eredetű női név, eredeti jelentése „fiatal tehén”,
mai értelmezésben „szarvasünő”. Krónikáinkban Eneth, vagy
Enech-ként is szerepel (enecs-ként ejtve), kicsinyítő képzővel
Enese, vagyis a mai Emese (korábbi értelmezésben „anyácska”,
„szoptató”). Ennek a változatnak lenyomata az anyadisznóra
használt „emse” kifejezés, de tudnunk kell, a régiségben a disznó
Vénusz, azaz Isten-anya jelölő fogalom (lásd 1. részt), az emsét is
ilyen értelemben használták. Még egyértelműbbé teszi ezt az
értelmezést a sumér „emeŝ” szó, amely papnőt jelent. Az
előzmények alapján természetes, hogy a Turul nemzetség „ősany-
ja” Emese, és nyilvánvaló, hogy a Turul nemzetség valójában
Nimróddal kezdődik, szakrális kontinuitása Attilán és Álmoson
keresztül töretlen a magyarság üdvtörténetében.
Ízisz a már említett Isteni Kilencesség, az Enneádok utolsó gen-
erációjához tartozik, Ozirisz testvére és felesége, szerepe
elválaszthatatlan Ozirisz tevékenységétől. Plutarkhosz (a Halottak
Könyvére hivatkozva) számos jellemző elnevezését közli a
görögök által „ezernevűnek” titulált istennőnek: „az ég királynő-
je”, „aki életet ad égnek és földnek”, „a mágia, termékenység, ter-
mészet, anyaság és túlvilág istennője”, „az Életház úrnője”, „Ő,
aki minden”. Ízisz görög név, az eredeti egyiptomi az őt leíró hie-
roglifákból következtethetően „jst”, vagy „ist”, jelenleg álta-
lánosan elfogadva: „Iset”. A névalak szembetűnő hasonlóságot
mutat „Istár”- ral, nem véletlenül azonosították őket (Deveria
XIX. századi francia egyiptológus és követői). Innen érthető a
magyar hagyományban „Istár” néven számon tartott Istenasszony,
amely névváltozat éppen a Pilis – Börzsöny kitüntetett pontján
bukkan fel, a már sokszor emlegetett Szent Mihály tengely kellős
közepén. Nem kell találgatnunk tovább, miért ez a név hagy-
ományozódott ránk, hiszen ez ama őskultúra része, melynek
részesei a közös tőről fakadt szkíta, és ős-egyiptomi népek. Nem a
késői Babilon „nagy prostituált”-járól van szó, hanem Boldo-
gasszony Anyánkról, akit – sokakkal egyetemben – a későbbi
romlott korok romlott kultúrái prostituáltak, ferdítvén saját ké-
pükre az általuk szétvert magasabb rendű kultúrák attribútumait.
Az ősi Egyiptom hagyomány-párhuzamai közül – az eddigi hi-
vatkozásokon kívül – számunkra most a legfontosabb, hogyan je-
lenik meg a Pilisben Ozirisz és Ízisz párosa (hangsúlyozottan egy-
lényegűként Nimród és Enéh (Ankisza) párosával). Itt ugyanis
közvetlenül tetten érhető az a látszólagos paradoxon, amely ko-
rábban felmerült, a marsi (férfi) minőségű Börzsönyben megje-
lenő Istenasszony, és a vénuszi (női) minőségű Pilisben megje-
lenő Istenatya működése kapcsán. Az egyiptomi Enneádok utolsó
előtti generációja, Ozirisz és Ízisz szülei, a már említett Nut és
Geb. A pár női tagja Nut, az ég királynője (Ízisz-Istár egyik meg-
 A királyi központ lapja
nevezése), a férfi Geb, a föld istene. Elhíresült ábrázolásukon Geb
vízszintesen a földön fekszik, felette Nut égboltként hajlik rá, az
Ég Földet termékenyítő minőségeként. A 7. ábra „Ozirisz a ravat-
alon” szoboregyüttesében Ízisz Ozirisz nemi szervén ül, ez Hó-
rusz nemzésének pillanata. A mitológiai történet egy változatában
a Széth által 14 részre szétvágott Ozirisz testének Ízisz csak 13
darabját találta meg, a nemi szervet ugyanis egy nílusi hal le-
nyelte. A szobron ezen változat szerint Ízisz a nemi szerv hűlt he-
lyén ül, ő a termékenyítő erő. A pilisi ábra ezt erősíti, mikor
Hórusz nem Ízisz méhéből, hanem Ozirisz testéből (köldök csak-
rájából) születik e világra. Ez a kőbe faragott szoborcsoport az
Ozirisz – Nimród történet pontos leképeződéseként jelenik meg a
Pilis „rejtélyes” ábrájaként, az egyiptomi statikus, leeresztett
szárnyú Íziszeként és Nephtüszeként kifaragott szoborral szem-
ben egy, a természetben megmutatkozó, dinamikus, a folyamatos
változásban működő szakrális történésként. Ízisz a nemi szerven,
Nephtüsz a lábnál kiterjesztett szárnyú, mozgásban levő madár-
alak (régi hagyományunk madár alakban ábrázolt Istenasszonyai)
(8. ábra). A fejnél vigyázó, madár-pávián alakban feltűnő Thot a
Koponya felett az őrző minőségben megmutatkozó Kis-Strázsa
hegy és a Nagy-Strázsa hegy nevében jelenik meg. A ravatal is
mozgásban van, egy madár hátán fekszik Ozirisz-Nimród, ő szál-
lítja Nyugatra, Amenti-be, vagy Evilat-ba. A hivatalos egyiptoló-
gia, vagy akár a jelenkori „nyugati” kultúra ezt a Holtak Birodal-
ma – ként, valamiféle félreértelmezett Alvilágként jeleníti meg, a
magyar hagyományban ez a dimenzió az „Ősök helye”, ami minő-
ségi különbség. A keresztény egyház „halottak napja” magyarul
„Ősök napja”, égtáji megfelelésben a Nyugat. Hogy ki ez a madár,
a „ravatal” magyar szóból átszármazó „raven” ad visszaigazolást.
17
Ez ugyanis hollót jelent. A hollót a mai értelmezésben „halál-
madár”-ként emlegetik, ami ugyanolyan ferdítés, mint oly sok,
ezen cikksorozatban már felemlített félreértelmezés. A magyar
szakrális hagyományban a holló táltos minőség, amely képes a
földi és égi dimenziók közötti átjárásra, mégpedig mindkét irány-
ban. Nimród-Ozirisz nyugatra távozása éppen oly módon tartal-
mazza a visszatérés mozzanatát, mint Jézus feltámadása.
Nut és leánya, Ízisz tehát nem csak termékenyülő, hanem ter-
mékenyítő erőként jelennek meg. A Pilis-Börzsönyben megjelenő
isteni hármasság ugyanebben a szerkezetben működik. A Teremtő
Isten női minősége jelenik meg a magyar őshagyományban az
Ember-i létet teremtő princípiumként, az általa életre hívott, vele
szimbiózisban működő Sárkány közreműködésével. Ő általa vál-
hat a Jupiteri ősprincípium teremtő erővé. Törvényszerű tehát,
hogy Kárpát-hazánk Boldogasszony országa, a Szent István-i fel-
ajánlás ennek csak értelemszerű megerősítése.
Itt, a látszólagos végkifejlet pillanatában, vizsgáljuk meg, az is-
teni férfi-minőség milyen köldökzsinóron kapcsolódik az Isteni
Hármassághoz. A Koponya, és a hozzá tartozó test tengelye DK –
ÉNy – i irányú. A Pilisben megjelenő É – D tájolású szakrális
erővonalak mellett a délkeleti irány is kiemelt fontosságú. Ezen a
tengelyen meghatározó erőpontok csoportosulnak (9. ábra). Az
északi kiindulópont az Esztergom melletti Vaskapu, amely gyako-
rlatilag a korábban említett vízszintes Szent György tengellyel
való metszéspont. A folytatásban, ha a tengelyt nagyjából 1000
méteres sávban értelmezzük, következik a Nimród-csillagkép
utolsó csillaga, a Bellatrix, a korona csakra helye, vagyis a Ráró-
hegy, a pilisszentléleki pálos kolostor, a Szentlélek-tető, a Ko-
ponya belsejében levő Kis- és Nagy-Szoplák, a már említett, a Ko-
18 Dobogókő
ponya alján elhelyezkedő Vaskapu, a szentléleki kolostor, a Pilis-
hegy, a Ziribár, és a láb alja, a talp, a Kevélyeken áll. A hegyvonu-
lat utolsó tagja, az Ezüst-Kevély, a Turul energia központi helye,
az ősiségben itt a Napsólyomnak szentelt Naptemplom állt. Innen
tehát a nimródi Turul erővel táplálkozik a Koponya. Itt be is zárul-
hatna az Erő-kör, de a Pilisben megje-
lenő Isteni együttes ezen a tér-időn
túlmutató jelentést hordoz. Ha ezt a
tengelyt délkeleti irányban meghosz-
szabbítjuk, eljutunk a Kárpát-meden-
ce szélén fekvő al-dunai Vaskapuhoz,
amit a mai török nyelv is „demir-
kati”-ként, vagyis Dömör-kapuként,
Vaskapu-ként jelöl. A Vaskapu a di-
menzióváltás helye, ezen a tengelyen
immár három csomó-pontot kijelölve.
De a végpont a tengely meghosszab-
bításaként a Szent Sólyom városára
mutat, Nimród szent városára, amely
a történelem változásában a Kopo-
nyák hegyének helye, a pilisi Kopo-
nya tehát innen kapja, mára már kétes
forrásból, működtető szellemi erőit.
Ez a változás rányomja bélyegét a
Pilis jelenkori állapotára, de a megha-
tározó szellemi minőség megmutatja
magát az alacsonyabb szellemi ál-
lapot uralmi törekvésein keresztül is.
Nimród által megvalósított szakrális
központ, a Szent Sólyom városa, min-
den rárakódott szenny alól is felmutatja Önmagát, képes mű-
ködtetni a Föld Szív csakráját, szállást biztosítva – a Hely felelő-
seinek, a magyaroknak közreműködésével – az isteni akarat
követének, a Krisztus-hierarchia képviselőjének jelenkori megje-
lenéséhez. (folytatjuk)
 A királyi központ lapja 19

PILISI RITKASÁGOK

„CSABA-ÍRE” LEGENDÁJA
VÁRY ISTVÁN
Rövid leírás Ipolyi nyomán a 80-as évekből. (A legenda leirata
régies…)
Piliscsaba, s a hozzá tartozó Tinnye és Jászfalu által határolt
területeken több mint 30 nyilvántartott és részben még fel nem
tárt ős-, ó- és középkori lelőhely található. Közülük egy, az Ipolyi
Arnold „Magyar Mythológia” (1854) 77. oldalán említett, a hu-
nok és germán-gótok közötti csata vélt színhelye, melyet Vásárhe-
lyi Géza is említ a Vasárnapi Újság 1898. június 19-i számában.
„...miszerint ott ősz felé, mindenkor az év bizonyos napjainak éj-
jelén a csabai erdőnek a tinnyei határ felé húzódó részében az ot-
tani nép még most is roppant csatazajt, fegyvercsattogást és halál-
hörgést vél hallani, annyira, hogy ilyenkor még a házából sem
mert – legalább ezelőtt 40-50 évvel – kilépni.”
Ezt a területet a tinnyei lakosság „Óriás-temető”-nek nevezi. Itt
erdő-írtás és „gyeplözés” alkalmával azon kori szekercéket,
széles monolit féle szirttömeg állott – a tinnyeiek „nagy kő”-je,
amit a múlt században elhordtak. Ez a piramis alakú kő a legendás
esemény síremléke lehetett. Közelében csontvázas sírokat talál-
tak. Ezeket a mellettük talált dárdák, kések alapján Vásárhelyi hun
síroknak minősítette.
Tény az, hogy Piliscsaba nevének eredete az őshomályba nyú-
lik vissza és azt megőrizte több mint 1500 éven át. A hun biro-
dalom bukása 453-ban következett be.
Ismét egy védett növény, mely nem csak a legendában él, s
melyet igen ritkán lehet a Pilis oldalain manapság megtalálni…:
A csabaíre, csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor)
a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény.
Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Ma-
gyarországon is gyakori, főleg a száraz gyepekben, dombolda-
lakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő,
20–90 cm magas. Páratlanul szárnyalt, illatos levelei tőrózsát
alkotnak, a ritkásan, párban álló levélkék tojásdadok, ülők, mind-
két oldalról 3-9-szeresen fogazottak. Április-július között virág-
zik. Virágai sziromlevél nélküliek, a hosszú tőkocsány végén
gömbszerűen, 1–2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek
el; a középső virágok hímnősek, az alsók, bókoló, sárga virágok
hímivarúak, a felsők nőivarúak, ecset formájú, piros bibével.
Először a termős virágok nyílnak. Szélbeporzású növény. Termése
a mag, melyet a vacok körbevesz.
Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkar-
bonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat (hajtása
megdörzsölve uborkaillatú) tartalmaz.
Étkezésre a friss zöld levelei alkalmasak, nyersen, salátába. De
kiszárítva tea főzésére is felhasználható.

Óvjuk, védjük a Pilis természeti értékeit!

csákányokat és hosszú késeket találtak, minőket a múlt században

Zichy Jenő hozott a Kaukázusból és hosszú késeket, minőket a
csudok és skytha utódok, fenn északon a Kaukázus lakói, még
akkoriban hordtak. Ezt a területet és a hagyományt Ipolyi az itt
vívott hun harcok emlékének tarja, és összeköttetésbe hozza Csa-
ba vezér nevét Csaba község nevének eredetével. Ipolyi írja:
„Atilla fiai elesvén csak Csaba maradt fel 15 ezer vitézeivel, de
ezek is sebesülten; erről tudja már egy régi hagyományos feljegy-
zés, hogy Csaba ezen állapotában nyilát kilőve, a füvet találja,
mellyel magát is és 15 ezer vitézét újra feléleszti, honnét annak
mai „Csaba-íre” volna neve, ezt pedig tudomásomra jött Eszter-
gom-csabai monda akkép egészíti ki, hogy mikor a németek (ger-
mán gótok) Csabát utolsó vitézeivel halálosan megsebesítve vis-
szahagyák a csatatéren, ezek az éjszakán új harcra kerekedtek az
elesettekkel, s most is meghallani még úgymond minden évben,
Csaba egyik legelőjén a kardcsörgést és halálhörgést.” stb.
Vásárhelyire hivatkozva írta dr. Kiss Ákos professzor úr a „Tin-
nye, Uny, Jászfalu története a honfoglalásig” című művében
(1982), hogy a harcok helyén valami 10 méter magas és 6 méter
20 Dobogókő

Ősi utak – régi titkok

Napisten csillagtemplomai
Egyiptomban
2013. március 5-13.
(9 nap, 8 éjszaka )

Utazás: Repülővel, az EGYPTAIR menetrendszerinti járataival Útvonal: BUD/CAI/ASW-

LXR/CAI/BUD repülővel, ASW/LXR hajóval.

Transzferek: Minden esetben légkondicionált autóbusszal.

Elhelyezés: Kairó 3 éjszaka Grand Pyramids 4*+, hajó 3 éjszaka 5* és Luxor 2 éjszaka
4*.

Ellátás: Kairóban és Luxorban félpanziós ellátás, a nílusi hajóút során teljes ellátással.

1. nap: Elutazás Kairóba az Egyptair menetrendszerinti járatával. A megérkezést és a szobák elfoglalását

követően, vacsora keretében megismerkedhetnek a helyi ételek sajátosan egzotikus ízvilágával.

2 nap: Reggeli után a Gízai Piramisok, Völgytemplom és a Nap bárka megtekintése illetve Egyiptom
egyik talán legismertebb jelképe a Szfinx vár minket. Igény szerint különdíj ellenében lehetőség nyílik az
adott naptól függően valamelyik piramis, belülről történő megtekintésére is. A nap a Kopt negyedben
fejeződik be.

3. nap: Reggeli után Szakkara illetve Dahsurban a Tört Piramis és a Vörös Piramis megtekintése
következik. Ezt követően az Egyiptomi Múzeumban teszünk látogatást.

4. nap: Kora hajnali utazás Asszuánba repülővel. Reggelit vendégeink számára a szálloda, a hajnali
órákban, a reggeli ideje előtt kijelentkező utasoknak elkészített "take-away" csomagokban biztosít. A
megérkezést követően újabb egész napos kirándulással egybekötött felfedező utat kínálunk. A nap folymán
megtekintésre kerülnek a Phileai templom, Kalabsha temploma. Ebéd és vacsora a hajón.

5. nap: Reggeli elfogyasztása után Fakultatív kirándulás keretében ellátogatunk Abu Szimbel-be. Az
ebédet követően hajóutunk következő állomásaként Kom Ombo-ban megtekinthető Szobek temploma,
majd továbbhajózás Edfu-ba. Este vacsora a hajón.

6. nap: Reggelit követően Hórusz templomának megtekintését kínáljuk hajóutunk utolsó napjának
folytatásaként. Esznában megtekintjük a templomot. A hajó luxori megérkezése után ellátogatunk a luxori
templomhoz is.Vacsora a hajón.
 A királyi központ lapja 21

7. nap: A reggeli után megtekintésre kerülnek a keleti és nyugati part méltán híres nevezetességei, úgy
mint a Királyok Völgye, Királynék Völgye valamint Habu City. A Királyok Völgyében hat(!) sírkamrába is
betekinthetnek a látogatók. Különdíj fejében, Tut Ankh Amun legendás sírja is megtekinthető. Délutáni
program a karnaki templom megtekintése. A nap utolsó állomásaként transzfer a szállodába, vacsora.

8. nap: Reggeli után egész napos fakultatív program Abydos és Dendera várja kedves utasainkat.
Vacsora a szállodában.

9. nap: Reggeli, majd transzfer a repülőtérre, hazautazás Kairón keresztül Budapestre.

A túrán részt vesznek és gondolataikkal gazdagítják azt:

Szántai Lajos
magyarságkutató

és

Aradi Lajos
piliskutató

Jelentkezés és további információ:

Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)
22 Dobogókő
Pilis
HALASY-NAGY ENDRE
Honnan van a pilis neve? Ötletek vannak szépszámmal.1 Az
egyik ilyen elképzelés, hogy ősi vallási központ neve, nyilván
innen jönne a pilises fejeknek hódolt magyar nemzet…
A térképező és ezért mindennek nevet adó vagy létező nevet
rögzítő rómaiaktól nem maradt fent adat. Keltában, gallban,
francióban (Sicambria-sicamberek!) éppúgy nem, mint hun-
ban, germánban, avarban. A Pilis nevére korai forrás nincs.
Ez tág teret adhat és ad is a képzelődéseknek, és a belőlük
eredő képzelgéseknek.
A pilises fejek a magyarban azt a felül kopaszodó kobakot je-
lentik, amelyiken a búb fehérlik, de alul körül még burjánzik vala-
mennyi hajzat. Mint a kopasz hegy, melynek a tetejéről az erózió
lemosta a talajt, ott szikla fehérlik, míg a hegy lábánál a fentről
lemosott talajon dús vegetáció burjánzik. Kopasznak sok ilyen
hegyet neveznek magyarhonban, amelyikek lábánál települések
vannak. Ilyen például a tokaji kopasz is. A Tar-Szár-Kopasz-Fe-
hér-Világító-stb. Nap jelentésű. Szár László gyerekeit még a kró-
nika is Albus András és Benin Béla néven említi, aki még ráadásul
Szög is volt és Szár. Az Árpádoknak mellékneve volt a Fehér, fé-
nyes, világító értelemben. Koronázó kultikus fővárosukat is fehér-
nek nevezték el. Árpád pogány sírja fölé épült templom is ezért
lett Fejéregyháza, az árpád-háziak szakrális minősége, máguspap-
királyi mivoltának megfelelően. Némelyikőjük fehér melléknevét
a korai krónikák is rögzítették. Szent István anyja Beleknegini,
azaz Fehérhölgymenyét nevet viselte. De a honfoglalókat is fehér-
ugrok néven említi a kijevi Nesztor-krónika. Szent László király
attribútuma a bárd, amellyel a sziklából vizet fakaszt, az ős Baál
viharisten jelvénye! Szent László még nem illette nemzetségét
vérontással, rendbontó rokonát a Pilisben záratta el. Utóda, a saját
családjával, nemzetségének mágusi vonalával szembeforduló, a
papnak tanuló, egyházi főméltóságot viselő, családjának tagjait
megvakító, utódlásukat megakadályozandó, annak ivadékát
kasztráló, a strigáknak (esőcsinálóknak) létezését is tagadó Kál-
mán.2 Akinek fiában magvaszakadt, és uralkodni tovább a szám-
űzött, megvakíttatott Álmosnak fia, a megvakított Béla3 király
uralkodott tovább.
Álmos herceg szakrális helye, elvonulási helye a Pilisben volt.
Kései utóda a Pilis északi peremén temetkezett, a Garam torko-
latával szemben. Gyermekei és testvérei közül többen lettek a ró-
mai egyház szentjei, megvesztegetendő, lekenyerezendő a többi,
attól magukat távoltartó, ősi papi minőségükről lemondani nem
akaró, nem tudó leszármazottaikkal szemben.
Az egyház egyre pimaszabbul igyekezett ezt a papkirályi nem-
zetséget kiirtani. Pápai legátus záratta be, majd ölettette meg a
kunnak csúfolt Lászlót, és hozta be még az ő életében királynak
az Árpádok országától, világképétől mesze nevelkedett, arról
semmit sem tudó velencés Andrást. Nem az ég bosszúja volt, hogy
III. Andrással kihalt az árpád-ház. Az utolsó árpád-házit nem Fe-
hérvárra temették, mintha csak tudták volna, hogy nem illeti,
Budán temették el, sírja megsemmisült. Az új dinasztia, az Anjou
érdekes módon nem Buda fővárosba települt, hanem a Pilisbe,
Visegrádra.
A Pilis neve azonban nem innen van. Pilis nevű hely az ország
számos pontján található, többnyire ott, ahol alán vagy jász szár-
mazású népeket telepítettek le.4
A jászok5 nem a kunokkal jöttek be, hanem a honfoglalókkal.
Jöttek elődeik, a jazygok után, ahogy jöttek a roxolánok (fehér
alánok) is. A román még tudta, hogy a székely az a secuiesc, azaz
a széki jász.
Az alánok kérdése az eurázsiai történelem nagy és felderítetlen
területe.6 A magyarság kapcsolata az alánokkal a legősibb em-
lékeink között már szerepel. Hiszen az Aranyszarvast üldöző (Nap
után járó) Hunor és Magor Dúl király lányait rabolják el maguk-
nak feleségül. A Dulo ház létezése történetileg igazolt, maga Dulo
király a krónikák szerint is princeps alanorum, az alánok feje-
delme volt.
A Pilis területén a hegy belsejében bár volt a rómaiak építette
átvezető út, de települések nem voltak. Az erdőrengeteg biztos
számosaknak adott munkát, fakitermelés, gombagyűjtés, kőbá-
nyászat, vadászat, csapdázás, sólyomfiókák fészekből kiszedése,
de benne nem laktak, csak a peremeken. Belül csak ideiglenes
települések, állattartók akoljai, erdőirtók kunyhói, stb. voltak.7
A környékbeli nép bejárt szent kútjaihoz, szent szikláihoz,
szent fáihoz. Az árpád-házi királyok vadászkastélyai, udvarházai,
palotái a hegy peremére települtek. Idővel a hegy belsejében
kolostorokat emeltek a hozzátartozó templomokkal együtt. De a
hegység peremére, mintegy a belseje védelmére már a honfogla-
lást követően telepítettek törzsi katonai kontingenseket: hon-
foglaló magyar törzsek őrnépei közül hatot: tarján, megyer, keszi,
jenő, nyék, gyarmat. És a törzsnévként viselkedő őrs. A kér nem
szerepel, sem a várkony, sem a székely, sem a besenyő, sem ber-
cel, sem a kun. Később lettek ott morvák (marót), kálizok, oro-
szok, tótok, bolgárok (nándor), izbégek. A jász igazi kakukktojás
a sorban. Ha csak ezek a jászok nem a honfoglalókkal együtt, vagy
talán még előttük érkeztek ide, vagy már eleve ott voltak? Azt tud-
juk, hogy az őrs és a jász szoros kapcsolatban állt egymással.8
A terület ilyen koncentrált őrzésére csak egy magyarázat
kínálkozik, valami volt, ott vagy valaki volt ott, amit-akit őrizni
kellett. A hely szellemét, az odatemetett(ek) szellemét-nyugalmát
vigyázták, védték. Árpádról tudjuk, hogy oda temették, egy patak
fejéhez, amely kőmederben folyik alá. Atillát is sokan odateme-
tettnek vélik.
Pilis vármegye különös státuszú erdőuralom volt. Nem voltak
ispánjai, a nádorok látták el ezt a feladatot. Önálló megyei ható-
ságáról csak a XV. század közepétől vannak adatok. Első megyei
kiadványa 1465-ből maradt fenn. Különleges ispán nélküli jogál-
lását az 1492-es és az 1495-ös országgyűlés megerősítette. A tö-
rök időkben (1526-1686) kipusztult szinte minden, és a lakosság ki-
pusztításával, elhurcolásával, elvándorlásával lakatlanná vált renge-
tegben feledésbe merültek a szent helyek. A monumentális épületek
(királyi vadászlakok, udvarházak, paloták, templomok) rommá let-
tek, falaiknak többnyire csak a föld alatti része maradt meg.
A jászok neve phylis is volt, innen az összetévesztésük a filisz-
teusokkal.9 Egyes részeik egyidőben a Meótiszban éltek, a roxo-
lánok (fehér-alánok) szomszédságában. Velük együtt telepedett egy
részük Kr. u. 18-50 táján a Duna-Tisza közére. A kerti virágok egyik
 A királyi központ lapja
ismertebbje, a gyógynövényként is ismert kellemes illatú Jázmin
(Jazminum) és a világító féldrágakőnek, a jáspisnak a névadói.10
A rómaiak egy harci kontingensüket, ötezer nehézlovasukat
Britanniába Telepítették, hogy ott a harci kocsis brittek ellen meg-
felelő és ütőképes haderőt képviseljenek. A történeti forrásokban
mint ötezer szarmata katafraktok vagy jazyg bőrpáncélos nehéz-
lovasok szerepelnek. Velük kerültek át Angliába a kaukázusi alán
legendák alakjai, a kőbe szúrt kard tisztelete, a caliburnusz legen-
dája, a kaukázusi Nart-eposz történetei.
A görög mitológia szerint Phyllis, a szépséges hercegnő éveken
át hiába várta szerelmét, Demophont az oltárnál. Az istenek meg-
sajnálták, és mandulafává változtatták. Amikor Demophon visz-
szatért kóborlásaiból, Phyllis helyett egy kopár fácskát talált. Szé-
gyenében megölelte, s erre a mandula azonnal kihajtott és virágba
borult. A halálon győzedelmeskedő szerelem legendája Portugá-
liából ismert.
Már a görög mondákból tudunk Médeieáról (Média), Peliasról
(Péli jász) Iolkosz királyáról, (míg Péleusz Phthia királya) Iason-
ról (Jászonról) aki az aranygyapjú után eredt.
Aki ezeket a nehezen bogozható görög párhuzamokat eleve el-
veti, azok szíves figyelmébe ajánljuk azt a tényt, hogy az egyik
Égei-tengeri görög szigetet mindmáig Kárpáthosznak hívják.
A Széchenyi Országos Könyvtár, 1800-as évek elején működő,
oklevélkutató őre, Horvát István észre vette, hogy a régi magyar
királyi törvények okleveleiben jászainkat, a jasones és jazyges for-
ma mellett, a bibliából megismert PHILISTAEUS, (filiszteus),
néven regisztrálták. Jászainknak e középkori JAZYG névalakja,
egyezik az ókori kárpát-medencei IAZYG nép nevével, ami itteni
létfolytonosságunkra utal, főként, hogy mindkét alaknak JASZIG
kiejtése volt!
Jászaink középkori PHILISTAEUS nevezete NEM VÉLET-
LEN ELÍRÁS, hiszen, egyes korai magyar nyelvű bibliákban, a
bibliai Philistaeusok lettek magyarra jásznak lefordítva. Bár ma
úgy tartják, hogy pogányságukat jelezték e kifejezéssel, ennek el-
lenére semelyik másik pogány nemzetet sem hívtak így, ráadásul
még a XVII. században is használták rájuk, amikor már réges-ré-
gen keresztényekké lettek. A moldvai JASSI (Jászvásár) korábbi
Forum JAZIGORUM és Forum PHILISTINORUM neveiben is
fennmaradt az azonosítás emléke.
Biztos akadhatnak ennél ésszerűbb magyarázatok is, a névmeg-
fejtés és névadás a jelenleg birtokolt információk alapján még nem
ad más, vagy ennél jobb megoldást. Ma, napjaink gazdasági válsá-
ga, megélhetési nehézségei, bizonytalan jövőképek idején fontos
ez, teheti fel a kérdést bárki. Válaszunk az, hogy sose volt fonto-
sabb. Országunk elvétele, földjeink kisajátítása, iparunk leépítése,
természetvédelmi területeink kaszinóknak történő kiárusítása,
történelmünk deheroizálása, a volt(?) besúgók eltitkolása, az elle-
nünk elkövetett bűnök elkövetőinek, a bűnösök megvédése, az ál-
dozatok kártalanításának elmismásolása, polgártársaink munkanél-
külivé tételének idején nem csak hogy fontos ez, de nincs is fonto-
sabb. Mert ennek elvételére is nap, mint nap történik kísérlet. Kül-
denek közénk félrevezető provokatőröket, iszfaháni kódexeseket,
antropológiát sosem hallgatott belügyiseket, sosem volt vallások
térítő papjait, hunokkal szédelgő hajdani KISZ-lányokat, új mende-
mondákat gyártókat, agyunkat átformálni akarókat, gondolkodá-
sunkat megzavarókat, történelmünk megmásításán igyekvőket.
(Tessék csak emlékezni, hogy milyen országnak nevezte szép-
hazánkat és annak népét egy korábbi miniszterelnök Öszödön!)
23
Jegyzetek:
1. Kutatások alapján gyanítható, hogy nem a hegynek és a hegységnek volt a
neve a kezdetekben Pilis, hanem az itt lévő vallási központnak, s innen „terjedt ki”
az elnevezés a földrajzi környezetre.
Kár, hogy a szerző egyébként adatolt írásában (Váry István: A Pilis titkai régi
térképeken. (Dobogókő 2012. 2.évf. 2 szám. 32 o.) ezt a helyet nem jelöli meg, így
a kutatásokról nem értesít, csak arról, hogy azok alapján ő gyanítja.
2. Kálmán eddig az egyetlen árpád-házi király, akinek sírja fennmaradt. A sír-
ládában talált püspöki (körmenetinek degradált) kereszt egyedül Kálmán királyt il-
lette, mert egyedül neki volt egyházi rangja az árpád-házi királyok közül.
3. El kellene már végre felejteni azt a sületlen finnugor nyelvészeti és marxista
történészi igyekezetet, amely Béla nevét a bélüj szláv szóból eredezteti. Béla ugya-
nis, mint szó, a szláv nyelv szabályai szerint nőnemű, míg Béla meg nem az! Béla
fehérsége nem a szlávoktól, hanem a fehér villámokat kezében tartó, a fényt hozó
egykori Bél/Baál istentől ered.
4. A korai Pilis nevű jász települések az ország szinte minden részébe jutott. A
teljesség igény nélkül néhány:
Pilis Pest-megye Gödöllői dombságon 1219 Peles, 1326 Pilys a török hódoltság
idején pusztult el. Fülekpilis Nógrád-megyeében (a Zách nemzetség birtoka) 1246-
ban Pelys. Nyírpilis Szabolcs-Szatmár-megyében 1324 Pylys (a Kaplony nembéli
Pylys család birtoka). Sárpilis Tolna-megyében 1381-ban Pylis, a Rákóczi szabad-
ságharcban pusztult ki.
Pilisjászfalu 1274-ben Oberth majd Abert ez pedig az avarok neve, 1414-ben
már Jazfalw. Hogy akkor még jász nyelven is beszéltek ott, bizonyítja az innen
előkerült jász szójegyzék, ami bizonyítja, hogy a kunok és jászok nyelve nem volt
azonos. A jászok Erdélyben ma is jas, ijas. Jászvásár ma Iasi, a román a székelyt
nevezi széki-jásznak, secuiesc-nek. Erdélyben még: Jásd 1341: Jasth, Jásfalva
1566 Jastjafalva, Jás 1480-ban Jaz, stb.
A jászok korai betelepüléséről ad bizonyságot a neves fürdőhely: hajdani Aquae
Iasae-t, a mai Varaždinske Toplice-t (Varasd-Teplice). A fürdő a római kor kezde-
tétől a római kor végéig folyamatosan használt, többször átépített, közkedvelt és
közismert gyógyfürdő volt.
5. Kaukázusban maradt maradékaik az oszétek, Iránban a jazdok. Iránban Jazd
ma is 69605 négyzetkilométernyi területű tartomány neve Belső Iránban. A tar-
tományi főváros is Jazd, a Zarathusztra követőknek mindmáig központja, itt áll
még ma is tűztemplomuk, azaz a Naptemplomuk. Indiába elvándorolt rokonaik a
párszik. Tolsztoj lakhelyét, Jásznaja Poljana-t, a jászok mezejét ma napfényes
mezőnek értelmezik. Az oroszban a jásznaja ma is fényest, ragyogót jelent. De
Pannónia sem a kecskelábú Pánról kapta a nevét, hanem a paionról, ami annyit
tesz, hogy fényben fürdő.
6. Legutóbbi idők érdekes kultúrtörténeti felfedezése az Artúr-legenda szemé-
lyeinek eredete nevük alapján (lásd: Bors, Parsifal vagy Percival, azaz perzsa lo-
vas), hogy a kard neve a kardkovácsolásáról híres kaukázusi szkíta kalib (Chalyb)
törzs nevéből ered (Excalibur vagy Caliburnus), az alánok pedig a földbeszúrt kar-
dot istenükként tisztelték. A hegybe, kőbe szúrt kard, mint oltár kimondottan
kaukázusi eredetű. Ezt ma már csak az ostobák vitatják, akik nem olvasnak ele-
gendő szakirodalmat és elvannak a marxisták régi meséivel. A kőbe szúrt kard ere-
detére lásd a toszkánai San Galgano, azaz olaszul Guiditti, franciául Galgain, an-
golul Gawein lovag sziklába szúrt kardjának történetét, mely sziklába szúrt kard
ma is látható a San Galgano Abbeyben.
7. Meg a Holdvilág-árok mindeddig meg nem fejtett emberkéz fúrta-faragta
titkos építkezése.
8. Nagy Lajos király uralkodása idején, 1357-ben Őrs a filiszteusok vezérének
mondatik. Quod cum inter Ladislaum Leustechi, filii Marcelli de genere Wrs
Vaiuodae Philistinorum ab una, et inter Dominum…”Wrs a Jászságban, Tarnaőrs.
9. Zsigmond király korában, 1396-ban egy oklevélben háromszor is kimondják,
hogy a philiszteus=jász: „Fidelibus suis nobilibus viris Emerico filio Alba, officiali
per magnificum virum Franconeum supremum thesaurarium nostrum inter Philis-
taeos seu Jassones constituto, item magistro Thomae, filii Georgii de Domoszlo,
ac Stephano filio Ugrini salutem et gratiam. In personis Philistacorum seu Jasson-
um universorum in descensu vocato commorantium nostrae graviter conquestum
est Maiestati, quomodo Philistaei seu Jassones nostri in descensu Negyszallas
nuncupato residentes.”
10. Jáspis, asszír-perzsa név. Magát a jáspis követ eredetileg az Urálban bá-
nyászták, de Magyarországon is előfordul Úrkút/Zirc környékén és a Mátrában és
Zemplénben is.
24 Dobogókő
A Tárnok-völgy titka
Múltőrző, titokfejtő séta a Búbánatvölgy környékén.
VETRÁB JÓZSEF KADOCSA
„Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül
nyertél életet és örököltél Istent és hazát.”
(Vass Albert: Hagyaték)
Az idő. – Az idő a földi tereken létező permeabilis folyamatot
feltételez, múlt események mély kútjába réved a kutató tekintete
annak ’ ki eredetét célozza. Magyar múltunk szövetében nincs
szakadás, történelmi tények összefüggéseinek kötelékei tárulnak
fel az emlékezet útján olyanformán, mint Pierre de Choque (ejtsd;
Pier dö Sok) szemei előtt, aki Anne de Foix hercegnő kíséretében
érkezett hazánkba a királyi menyegző hű krónikásaként.
A herold
Pierre de Breton lovag érzékletes és tömör leírásából ismer-
hetjük meg a magyar földi városok, lakóinak, valamint szokásaik-
nak egyes elemeit és ilyenformán képet alkothatunk a XVI. sz.
világáról. Az érdeklődő olvasónak elsősorban – írásunk témájából
adódóan –, a királyság Szikambria nevű városával kapcsolatos
sorok kelthetik fel a figyelmét. Nos, ezt írja e derék királyi lovag
és herold Franciaország királynéjának, Bretaigne-i Annának
művében, melynek címe: <<Du Discours des Cérémonies du
Mariage D’Anne de Foix avec Ladislas VI. Rois de Boheme, de
Pologne et de Hongrie.>> 1502. év májusában:
„Au plus près est Bude-Veige où y a beau lieu et grant nombre
d’eglises et maisons. Et en icelluy lieu fut premierement ediffié
Bude; et est celle Bude-Veige située sur le bort du fleuve et ou cir-
cuyt de la ville de Sycambrie où habiterent premierement les
Francoys lors nommez Sicambriens, quant Troye fut destruicte et
mise en exil. Et si a apparence que autreffoys y a eu de grans edi-
fices tant par apparence de murailles…”
„(Alba Ecclesiahoz) Közelebb van Buda-Veige (Au-Buda), ahol
számos templom és ház van. És ezen a helyen építették először
Budát. Ez a Buda-Veige a folyó partján fekszik, Sicambria városát
körülveszi, ahol először a franciák laktak, akiket akkor szikam-
bereknek hívtak, amikor Tróját lerombolták és onnan elmenekül-
tek. Továbbá látszik itt, hogy valaha nagy épületek voltak, …a
falakon látszik…”
Egy másik, irodalmi fordításban:
„Ugyanitt van OBuda (Buda vieille), hol igen sok szép épület
és templom létezik. Ó-Buda határában volt hajdan Sicambria
(Sycambric), hol a francziák legelőször laktak, midőn Trója el-
pusztíttatott, lakosai pedig szétszórattak. Az itt létező falmarad-
ványok is arról tanuskodnak , hogy hajdan nagyszerű épületek áll-
tak e helyen.”
És folytatódik a leírás:
„Il y a en icelluy chasteau de beaux chefz d’euvre et pieces de
meubles, comme de tapisseries, tant de soye que de layne et soye
mestionée; et en entre autres y est l’ystoire de Troye telle et de la
façon que celle qui est en France, laquelle est faicte en Picardie,
(2. rész)
selon escripture y estant. Aussi y a belle et grande librairie jusques
au nombre de troys à quatre cens livres escriptz en latin, grec et
hongre; et la plus grant part hystoriez en chef d’euvre.”
„Ebben a kastélyban (Szikambria várkastélyában) sok mester-
mű van és bútorok, szőnyegek, selyemből, gyapjúból és selyemből;
és többek között ott van Trója története, úgy és oly módon, mint
ahogyan Franciaországban, Pikardiában ábrázolták, az írás sze-
rint. Nagy és szép könyvtár is van, 3-400 könyv latinul, görögül és
magyarul; és a legnagyobb részt történelmi főművek.”
Szamota István irodalmi fordításában:
„A várpalotában gyönyörű üvegfestmények, igen szép bútorok
és selyemszőnyegek láthatók; az utóbbiak közül említésre méltó: a
trójai történetet ábrázoló remek mű, mely a picardiaihoz hasonló
módon készült. Ugyanitt találjuk a szép és nagy könyvtárt, mely
300—400 latin, görög és magyar nyelven írt, többnyire történelmi
vonatkozású könyvekből áll.”
Pierre de Choque művében feltűnik valami érdeklődésre szá-
mot tevő jelenség; a városok, ill. történelmi helyszínek leírásánál
egyes esetekben pontos távolságokat határoz meg egy-egy földra-
jzi ponthoz viszonyítva, máshol ezt nem teszi, vagy nem teheti
meg. Gondoljunk csak a királyi hitvesnek jegyajándékként adott
Csepel-szigetre, melynek hosszát és távolságát a mai Budától az
általa ismeretes francia hosszmértékben (lieue = kb. 4 Km.) szá-
molva adja meg viszont Óbuda és Szikambria helyzetét nem
jelöli. Alba Ecclésiát Nagy Károly (Charlemagne) alapításának
tartva – amit egy sírfelirat alapján állít -, ennek közelében tünteti
fel a Duna menti trójai menekült, pannóniai szikamberek királya:
Francio, által alapított és emeltetett várat: Szikambriát, amelyet,
mint írja, körbe vesz, körbe ölel Buda Vetus (Óbuda) városa, amely
mellet …, – Szamota István szép fordítását idézve –;
„Ó-Buda és Sicambria közt a hegyekből fakadó hévvizek öt
malmot hajtanak. A hegyek közt, a várostól egy mérföldnyire lát-
ható ama gyönyörű apátság, hol Remete Szt. Pál holtteste nyug-
szik. A templomok és egyéb szent helyek közül említésre méltó: a
várban levő remek kápolna, hol Szt. János teteme nyugszik, ezen
ereklyét a törökök, valamely békekötés alkalmával küldték Mátyás
királynak.”
Szikambria vize
Szikambria vizéről, meleg vizű patakjáról, mint Felső hévi-
zekről emlékezik meg minden krónikánk. Anonymus: Gesta Hun-
garoruma Árpád fejedelem temetése kapcsán írja: „Anno domini
incarnationis 907. Dux Arpad migravit de hoc saeculo, qui hon-
orifice sepultus est supra caput unius parvi fluminis, qui descendit
per alvum lapideum in civitatem Athile regis, ubi etiam post con-
versionem hungarorum edificata est ecclesia, que vocatur alba,
sub honore beatae Mariae virginis…”
„Árpád fejedelem ezután az Úr megtestesülésének 907. eszten-
dejében elköltözött e világból. Tisztességgel temették el egy patak
forrása felett, ahonnan az kőmederben folyik Attila király városá-
ba. A magyarok megtérése után, azon a helyen egy Fehérnek
 A királyi központ lapja
nevezett templomot emeltek a szent Szűz, Mária tiszteletére.”
(Veszprémy László fordítása).
– Pierre de Choque 1502-ben öt malomról tud, melyeket e bő
vizű hévízi patak hajtott, de korábbi oklevelek, ítélő levelek mint-
egy 20 vízimalomról tesznek említést, melyek az esztergomi
keresztesek, a Buda, azaz Esztergom-szigeti apácák és a király úr
birtokába estek. A középkori Vértes hegyeiből aláfutó fent neve-
zett meleg vizű patak – melynek vízét ma már három tó issza –,
soha nem folyhatott Atilla király városába, Szikambriába, hanem
a Szikán-hegyre emelt várfalak alatt ömlött a Dunába Buda, a
későbbi Óbuda házai alatt. – Pierre de Breton látogatása előtt
mintegy negyed századdal, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, járt
a magyar királyi udvarban Franciscus Iustinianus velencei ka-
tonadiplomata, akitől számos értékes feljegyzés maradt reánk
Szikambriát és Alba Ecclesiát illetően. Ő írta le, hogy Szikambria
vára, városa egy magas sziklára épült, ami a Duna fölé maga-
sodott (Mommsen, I-III. 3518, 3556,3558.) .– Tehát isteni ren-
delés szerint, és a fizika törvényének engedelmeskedve, Szikam-
bria patakjának vize csak a hegyi magaslatra emelt várfalak alatt,
annak közelében futhatott alá a Dunába.
Óbuda-Szikambria és Fehér Mária
Alba, Alba Ecclesia a Boldogságos szent Szűz Mária oltára
közelében talált három római kori, latin feliratos kőmaradványt
Iustinianus – naplójegyzetei szerint –, lejegyezvén a Regiatól
(királyi várostól) számított távolságát is a fent említett Árpád-kori
kör-templomocskának, melynek nyomait Hunyadi Mátyás kirá-
lyunk a szentatyához küldött leveléből ismert Vért mezején talál-
hatjuk meg a középkori Vértes aljában. E hely Szikambria-
Óbudától (Buda Vetus) pontosan 2000 lépés távolságban van –
ahogy Iustinianus, a velencei, közli velünk. Vértessy György: Fe-
héregyháza kérdése című tanulmányában két lehetséges át-
számítást ajánl a ma használatos hosszmérték átszámításra. Va-
lószínűleg Franciscus Iustinianus a régi római gradusra vagy pas-
susra gondolhatott a 2000 lépés megadásakor; a gradus=0,75 m, a
passus=1,5 m hossztávolság. A helyszín ismeretében, saját meg-
látásom szerint a gradus alkalmazását tartom valósnak.
Az alábbi sorokban olvashatjuk Mátyás királyiunk fent hivatko-
zott levelének részletét két nyelven is, melyben megnevezi Alba
Ecclesia feltalálhatóságának a helyét.
Hunyadi Mátyás király – levél 1479. „(Fehéregyház) Vért me-
zején fekszik, alig egy mérföldnyi távolságra a Régiától és az Isten
Anya minden ünnepén az itt összegyűlő hívek sokasága és felaján-
lásaik miatt nagy és tiszteletre méltó szertartásokat tartanak, ez
egykor egyházközség volt, mos-tanság teljesen elhagyatottan áll a
mezőn, a hegyek alján.”
„sita est in Campo Vért vix Milliari uno a Regia distans – et ob
frequentiam devotionemque fidelium in omnibus festis Dei Ma-
tris, ad eam concurrentium venerabilis et magnae religionis ha-
betur, et olim Parochia erat , nunc in campo sub montibus – fere
deserta jacet”.
A továbbiakban megismerkedhetünk még néhány fontosnak
ítélt oklevél részlettel ill. leírással, amelyek Fehéregyház (Alba
Ecclesia) földrajzi helyzetéhez köthetők.
Jegyezzük meg; Alba ecclesia nem keverendő össze Albensis
ecclesiával!
25
Írott források
Zsigmond megerősítő levelében 1406. „A királyasszony vára
és a boldogságos Szent Szűz apácáinak zárdája mögötti nagy rét
közelében.”
„circa pratum magnum retro Castro Dominae Regine et retro
Claustri beate Virginis Sancti Monialium”
Egy kis rét, amely a régi vár Kurchan nevű helye, a királynői
lak és az apácák zárdája között a a nagy útig terjed…”
„terrae praticulam, que inter antiqui Castri Kurchan locum, Cu-
riam item reginalem et Claustrum Monialium usque magnam vi-
am extendebatur”
„Északon egyrészről néhány szőlőtermő hegy emelkedik, me-
lyek lábánál van a remetének a kolostora, az isteni Szűznek szen-
telve, amelyet Fehér-Máriának hívnak, másrészről a sicamberek
városának romjai láthatók.”
„Ad ipsum vero aquilohem partim alii exsurgunt Montes
frugiferi vitibus, in quorum radice Monasterium est Ermitarum,
Divae virgini sacrum, quam albam Mariam appellant; partim
Sicambriae Urbis – reliquiae adhuc cernuntur.” (Oláh Miklós:
Hungaria)
„Boldogságos Szűz Mária Fehér Egyházát Óbuda felett” (alba
ecclesia Beate Marie virginis supra Veterem Budam), és a
Boldogságos Szűz Mária nagy oltárát az ugyanott elhelyezkedő
kápolnában, melyet egykor Fehéregyházának neveztek (in capella
ibidem situata, que olim titulo albe ecclesie denominabatur funda-
tum).
1517. Tholvay Máté szőlőt ajándékoz a fehéregyházi pálosok-
nak és egymás mellé helyezi a pálosok rendházát és a régi Mária
oltárt.
Vessünk számot a forrásokból (fons) nyert ismeretekkel:
Alba Ecclesia (Fehéregyház) kápolnája – és nem mai értelem-
ben vett temploma –, a királyasszony várától a pilisi Óbudától
(Szikambria-Vetus Buda) 2000 gradus (lépés) azaz 1,5 Km távol-
ságra található Kurszán régi vára tövében egy kis réten, amelyet
Vért mezejének, másképpen Barát-rétjének is hívnak, ugyanis II.
Ulászló király 1492-ben, Hunyadi Mátyás királyunk rendelése sz-
erint, eléri a pápánál, hogy a romos Alba Boldogságos szent Szűz
Mária oltárának helyet adó kápolnát a pálos rend felügyelete alá
helyezze. Ez a rét korunkban is a mai Dobogóhegy alatti Ákos-
palota nevű hely közelében van, és innen valóban rá lehet látni a
Szikán-hegy torzójára, amelyen Szikambria vára állhatott.
(folytatjuk)
Irodalom:
Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története ( Bp.1868)
Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Bp. PÜSKI
1998.)
Kézai Simon: A magyarok cselekedetei (Osiris Budapest 1999.)
Oláh Miklós: Hungária – Athila (Osiris Budapest 2000.)
Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Magvető Kiadó Bp. 1979.)
Vértessy György: Fehéregyháza Kérdése
Képes Krónika (Budapest 2003)
Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Ed. Ferninandus Knauz. II. –Srigonii, 1882
Szamota István: Régi utazások Magyarországon és s Balkánfélszigeten. 1054-
1717 (Franklin Társulat, Bp, 1891.
26 Dobogókő
A Pilis titkai régi térképeken
A Dunántúl legkorábbi ábrázolásai
VÁRY ISTVÁN
A Kárpát-medence részletesebb térképi ábrázolásának kezdete
– a fellelhető térképek alapján - a XV. században készült művek-
től datálható. Ez nem jelenti azt, hogy az ezt megelőző időszak-
ban nem készítettek adott területekről részletesebb mappát a kor
ismerete alapján, azonban ezek nem maradtak fent. A térképtör-
ténész szakértők feltételezik, hogy jelentős európai történelmi-ha-
di események nem valósulhattak meg térképek létezése nélkül –
így sejthető például, hogy a tatárjárás idején a mongoloknak volt
az akkori Magyarországról térképük, hiszen ilyen horderejű had-
műveletet nem lehetett véghezvinni az elfoglalandó területek rész-
letes ismeretének hiányában.
A Dunántúl – és benne a pilisi terület – e korai időszakban csak
a teljes Magyarországot vagy Kelet-Európát ábrázoló térképek
részeként jelenik meg. E munkákból nézünk most meg egy néhá-
nyat részletesebben.
A XIII.-XIV. században lassan fejlődésnek indult a térképészet,
túlhaladva és felülmúlva a Ptolemaioszi örökséget. Az ókori görög
világismeretet tükröző mappákat és a római kor eme munkáit még
ezekben az évszázadokban is kiadták, anyagát alapnak tekintet-
ték, de az új adatok, leírások, mérések már egy fejlettebb térképra-
jzolást tettek lehetővé. (Egyik leg kiemelkedőbb alkotás Abraham
Cresques Katalán Atlasza (1375), mely meglepő pontossággal
ábrázolja Európát. A Kárpát-medencei része néhány folyó és
sziget megjelenítésével meglehetősen sematikus képet mutat. ) [1.
kép]
Katalán Atlasz, 1375. A kort megelőző pontosság.
Mint arról már korábban tettünk említést, a kor jelentős „ad-
minisztrációja”, a kódexek, oklevelek, legendáriumok, szent ira-
tok – és a térképek – írása, rajzolása nagy részt kolostorokban
történt. A szerzetesek munkája „műfajt” teremtett: évszázadokig a
kolostor-kartográfia jelentette a térképrajzolás élvonalát. Egyik
jeles képviselője e mesterségnek Fra Mauro volt.
Mauro a Velence melletti Muranóban élt szerzetesként, világ-
térképét a velencei Biblioteca Marcianában őrzik. A 196 cm át-
mérőjű, kör alakú, déli tájolású térkép 1459-ben készült. Ismerte
Ptolemaiosz művét, amiből a szerző fel is használt és bírált is
részeket. Kiemelkedő a térkép pontossága. Magyar vonatkozása a
műnek, hogy több Magyarországgal kapcsolatos név is van rajta,
Pl.: tochai (Tokaj), segedin (Szeged), alvareal (Székesfehérvár),
zalancheme (Zalánkemény). Mauro térképe tartalmában is messze
felülmúlta korát, ez már valódi geográfiai térképpé nemesedett a
kolostor-kartográfiai korábbi alkotásokhoz képest.
Jelentős állomást jelentett a XV. század térképészetben a két
névrokon, Nicolaus Germanus („Dominus” előtag rövidítéseként
„Donis” néven) és Henricus Martellus Germanus munkássága.
Donis volt az első nyomtatásban megjelenő Ptolemaiosz kiadó-
ja (Bologna, 1477). Térképeit a meridiánkonvergencia miatt már
trapéz-vetülettel rajzolta.
H. M. Germanus magyar szempontból nevezetes térképet raj-
zolt 1490-93 körül: pergamenre, kézzel festve ábrázolta a Balkánt
Henricus Martellus Germanus térképének részlete, 1490-es évek.
Visegrád helyet cserélt Esztergommal.
(Biblioteca Nazionale, Firenze, Magliab XII. 16. kódex). [2. kép]
Figyelemre méltó a térképen lévő tévedés: felcserélte Esztergo-
mot („Artagon”) Visegráddal („Visegrad”). Ezen a művön több
dunántúli város és a Balaton is megtalálható. Martellus 12 új
térképpel, Tabula Nova címmel atlaszt szerkesztett Európa külön-
böző területeiről. (Közép-Európa és Balkán térképein 140 ma-
gyarországi helységnév és 40 más földrajzi név szerepel. Érdekes-
ség, hogy míg az egyik mappában a Balaton palus /mocsár/, addig
a másikban lacus /tó/.)
Francesco Roselli (1447?-1508?) életútjáról tudnunk kell, hogy
Mátyás király udvarában is dolgozott miniátorként, festőként
1478-tól (más források szerint 1480-tól). Így feltételezhetjük,
hogy Bonfini munkatársaként ténykedett, járta az országot,
tudását, adatgyűjtését térképek rajzolásában is hasznosította. Az
1480-as években, Firenzében fa- és rézmetsző műhelyt, térképki-
adót létesített. Hagyatéki leltárából tudunk olyan Magyarország
 A királyi központ lapja
térképéről, mely a mai napig nem került elő. (A 140 tételből csak
10 maradt meg.) Egyik firenzei rézmetszetén Közép-Európát
ábrázolja kevés részlettel, néhány város feltüntetésével. [3. kép]
Roselli térképének részlete Mátyás király idejéből
A XV. század végi térképkészítés több műve ismert még, azon-
ban a Kárpát-medence ábrázolása ezeken – a nagy lépték okán –
kevés adattal és rajzolattal bírnak. Hieronymus Münzer nürnbergi
orvos, geográfus, fizikus 1493-ban adta ki fametszetét, melyen az
„Ungaria” felirat mellett csupán „Ofen” (Buda), „Vesperin”
(Veszprém) és a Balaton szerepel. (Érdekes Alba Real – Székesfe-
hérvár hiánya…) Szintén Nürnbergben munkálkodott Erhardt Etz-
laub műszerkészítő, térképész. 1500-1501-ben adta ki Európát
ábrázoló fametszetét, melynek érdekessége a déli tájolás. Magyar-
ország itt is „szűken” van jelen; Székesfehérvár („Stulweisen-
burg”), Buda („Ofen”) és Győr („Raeb”) szerepel a rajzolaton. A
Duna fel van tüntetve, de a Balaton nem.
Mindezeknél nagyobb figyelmet érdemel egy kiváló térképész
munkássága: Nicolas Cusa (Cusanus, 1401–1461). Trierben
született, kardinálisként pápai követ volt, és a kor igazi polihiszto-
ra: filozófus, matematikus, asztronómus. Eredeti kéziratai
elvesztek, 1440 és 1458 közötti térképeiről készültek másolatok,
melyeket Eichstädtban nyomtattak ki az 1490-es években.
Nicolas Cusanus: Germánia, 1491-es másolat
27
Térképein Ptolemaioszi alapokat is felhasznált, s mivel valószínű-
leg nem járt Magyarországon, annak térképi feltűntetéséhez „ho-
zott” adatokra hagyatkozott. (Feltételezik, hogy ebben segítségére
volt Giovanni de Dominis váradi püspök, aki abban az időben a
bázeli zsinaton Magyarországot képviselte.) Leghíresebb térképe
a „Germania”, mely Magyarország ábrázolása tekintetében jelen-
tős – és vitatott – képpel bír. [4. kép]
A trapéz vetülettel elkészített, 39X55,7 cm nagyságú térképet
rézbe metszették, azt Konrad Peutinger (a korabeli római úti-
könyvek térképeinek kiadója) megvásárolta, és 1491-ben adta ki.
Később, 1493-ban, ennek egyszerűsített vázlata Hartmann Sche-
del „Világkrónika” című nyomtatott művében is megjelenik.
Ennek a térképnek a magyarországi részlete ismert, az inter-
neten fellelhető. A vitát ezzel kapcsolatban az képezi, hogy „Albe
Regalis” (Székesfehérvár) a Duna közelében van ábrázolva, ezt a
közzétett változaton piros pontokkal emelték ki, bizonyságát
feltételezve annak, hogy ez a város hol is volt valójában. Ha szem-
ügyre vesszük alaposan az eredeti (a piros, kissé félrevezető
jelzések nélküli) térképrészletet [5. kép], be kell látnunk, hogy az
Cusanus térképének magyarországi részlete. Pontos
meghatározásra alkalmatlan, torz ábrázolás a Balaton nélkül
ábrázolás torzulatai és a lépték nagysága okán – ahogyan a koráb-
ban említett mappák esetében is sajnos igaz – ez a mű sem alkal-
mas arra, hogy az ábrázolt települések, helyek mai értelemben vett
pontos elhelyezkedését meghatározzuk. A Budát jelző kör szinte a
Dunába van rajzolva, „Lavrinum” (? n. a. – feltételezhető, hogy a
máshol Adivium, Odiavum – Odiavium névvel azonos, a mai Lá-
batlan – Nyergesújfalu – Almásfüzitő vonalon) és „Strigonium”
(Esztergom) szintén körrel és ikonnal van a Duna partjára jelezve.
Ez utóbbi és „Albe Regalis” között egy feliratozás nélküli kör és
ikon rajzolata látszik, gyanítható, hogy itt az akkor már fénykorát
élő, nagy jelentőséggel bíró, és a későbbi térképeken évszáza-
dokig markánsan jelen levő „Pelisia” – Pilis apátsági központ he-
lyének jelzéséről van szó. Innen „nem messze”, alul már a Mura
és a Száva folyók rajzolata látszik, a Balaton pedig nincs a térké-
pen. A „Strigonium” S betűjénél már a Rába folyik. Átgondolva
ezt a méretarányt, és az ábrázolt terület nagyságát a valóságban,
28 Dobogókő
láthatjuk, hogy az „Albe Regalis” körikonja nem a folyó partjára
van rajzolva, és a Dunától való távolsága akár 80-90 km is lehet;
maga a körikon is – ebben a viszonylatban – vagy 10 négyzetkilo-
méteres területet „fed” le. Ezen okokból nem alkalmas ez a térkép
annak bizonyítására, hogy a korai Székesfehérvár a Duna köze-
lében lehetett. (Természetesen tudjuk, hogy több Fehérvár léte-
zett, és Fehéregyháza is külön tárgyalandó, de a mai Székesfe-
hérvár (Alba Regalis, Alba Reale, Stulweissenburg, Albe Royale)
térképi ábrázolása mindvégig, minden későbbi térképen a Dunán-
túlhoz kötött.
Itt azonban szót kell ejtenünk egy későbbi térképész művéről,
hiszen a városok és helyek pontos ábrázolásával kapcsolatban a
középkori térképészet sok rejtélyes, izgalmas megjelenítést pre-
zentált. Első sorban – e téma aktualitására való tekintettel – a pili-
si városok, falvak helyzete lehet érdekes, de most egy Székesfe-
hérvárt valóban a Duna partján feltüntető, 1574-es térképet kell
szemügyre vennünk. A rézmetszetet Domenico Zenoi készítette
Velencében. Portolán jellegű térképről van szó, mely elsősorban
az Adria partvidékére koncentráltan ábrázolja a kikötőket és azok
helyzetét. Azonban a metszet felső részénél a Kárpát-medence is
felrajzolásra került, a Duna vonalának határozott, de egyszerű
megjelenítésével, a Balaton nélkül, a rajzolat tetején a „Germa-
nia” felirattal lezárva. [6. kép] Domenico Zenoi térképe és annak részlete 1574-ből. Alba Real a
Ami számunkra izgalmas lehet, hogy Buda és Strigonia (Es- Duna partján?
ztergom) közé, határozottan a Duna partjára Zenoi berajzolta Alba Következő számunkban, folytatva a sorozatot, Wolfgang Lazi-
Realt, vagyis Székesfehérvárt. „Rezeg a léc”, gondolhatnánk, de us munkásságáról és izgalmas térkép-kiadványairól fogunk
van egy kis probléma ezzel az ábrázolással: a Duna mellé, lejjebb, értekezni, különös tekintettel – a Dobogókő több számában, a je-
Segedin (Szeged) is fel van tüntetve… len szám hasábjai között is tárgyalt – Sicambria térképi megje-
Hiba vagy tévedés? Vagy az egyik valósághű megjelenítés, a lenítésére.
másik nem? A térképtörténeti tudomány bizony sok ilyen problé-
ma megoldását kutatja. (folytatjuk)

Piliskék
HÍREK A PILIS ÉLETÉBŐL

Szakrális emlékhely lesz a templomromból

Korántsem egy egyszerű falusi templom méretű épület állt a budakalászi kálváriadombon a XIII. század má-
sodik felétől: a Kalászi-nemzetség nagy ívű átépítéssel, bővítéssel igyekezett elnyerni az üdvösséget.
Budakalász – vagyis a középkori Kalász falu – első temploma a XI-XII.században épülhetett. Sokkal többet
egyelőre nem tudunk a keletelt, egyhajós épületről, s az ismereteink a jövőben is korlátozottak lesznek, hiszen a
13. század második felében szinte példátlan módon kibővítették az épületet. A korábbi templomból egyelőre
feltárhatóan csupán egy északi falszakasz maradt meg, amelyet a későbbi átépítés során belefoglaltak az új
épületbe, logikusan, hiszen ebbe az irányba a domb meredeken leszakadó fala miatt nem lehetett bővíteni az
együttest. A mellé később épített kápolna falán nyomokban némi festett vakolat is fennmaradt – a restaurátorokra
vár, hogy ebből rekonstruálják a legalább 500 éves kifestés részletét.
Bár a teljes templomot nem lehetett észak felé bővíteni, egy kicsi,
patkóíves szentélyű kápolna mégis épült hozzá ezen az oldalon a XIII.
század során – talán már egyik ütemeként, talán az előkészítéseként a
nagy átépítésnek. Ennek során egy egyenes szentélyzáródású, hatal-
mas, 11 méter széles és legalább 23 méter hosszú épületet emeltek, a
nyugati oldalon méretes karzattal: utóbbi a kegyúr számára készülhetett,
aki nyilvánvalóan a hatalmas beruházást finanszírozta.

Forrás: http://archeologia.hu
 A királyi központ lapja 29

A Télhozó
SZŐKE ISTVÁN ATILLA mindennél fontosabb. Fontosabb az irigységnél, a haragnál, a
gyűlöletnél és fontosabb sok-sok egyéb emberi gyarlóságnál.
Az égen feszülő vastag felhődunyhák szinte szétrepedtek a A szeretet magvát rejtették a földbe. Ezt őrzi most a pilisi tél.
büszkeségtől. Duzzadt konokságú hömpölygéssel lökdösődtek, Ezt óvja, melengeti, mert a mag életet hordoz. Életet és jövőt és
mint hatalmas, fehér hólabdák. A jókedvű szél néha közéjük reményt. Mert ezek nélkül nincs semmi a világon. Magnak
szusszantott egyet és ők kavargó ámulattal simogatták egymást. lennie kell, életnek lennie kell, jövőnek lennie kell és reménynek
Aztán megcsöndesedtek és vártak a következő szélfuvallatra. is lennie kell.
A fenyőfák, mint zöld-sipkás legények bámulták őket lentről. Az emberek csillogó szemmel nézték a hóesést. Ruhájukról
A hegyek oldalán álltak, délcegen lengedező, tűleveles kar- nagy ritkán leverték a ráhulló havat, egyébként nem mozdultak.
jaikkal. A bükkök, tölgyek néma áhítattal figyelték a messzi- – „Csak figyelnek onnan föntről reánk?”– szólt halkan az
séget. Barna göcsörtösre gémberedett águkon meg-megrezzent egyik.
az örökké kíváncsi éjszaka. – „Figyelnek! – válaszolt néki egy öreg, szelíd hangon. Töb-
Lassan hajnalodott. A fölkelő Nap édes-pirosra festette a nyu- ben felemelték a fejüket, ránéztek.
godalmas völgyeket, lila bársonnyal vonta be a tájat és meghin- – „Úgy beszél, mintha járt volna már ott!” – dörmögtek néhá-
tette aranyosan csengő mesebeli harmatcseppekkel. A hamvas nyan. Közben elállt a hóesés. Az érintetlenség fehér, mozdulat-
csillogású gyémánt-pettyek reszketve tartották ölükben az éledő lan varázsa vette őket körül.
fényt. Milliónyi apró, mosolygó élet ragyogtatta a világot. Az – „Jártam!” – mosolygott az ősz hajú idegen. Az emberek a
ébredező ámulat alulról simogatta a felhőket. Azok kacarászva fejüket csóválták. Az ősz hajú megigazgatta a kabátját, köszö-
fogadták a köszöntést. nésképpen bólintott és elindult. Elindult a havas, szűz-tisztaságú
Lejjebb a rétek, mezők, szántóföldek is a fölkeléshez készü- úton kifelé a faluból. Az emberek egy ideig még álltak, tanakod-
lődtek. Óvatosan nyújtózva csepegtették álmaikra a rimánkodó tak, az öregről vitatkoztak, meg a hóesésről. Egyszer csak azt
reggelt. Az ébredés lassú fáradtságát hamar megfrissítette a mondja valamelyikük döbbent hangon:
hűvös szellő. Megcsipkedte, fölrázta őket, mint a szomorú – „Nézzétek, nem látszanak a lábnyomai a hóban!” – mutatta.
leányt a kedvese csókja. Hitetlenkedve fordultak oda néhányan, aztán némelyikük lelké-
Nem sokáig tartott ez az öröm! A Nap, ahogy följebb kúszott ben világosság gyúlt:
az égen, hamar a felhők mögé ért. Már alig-alig látszódott belőle – „Itt járt közöttünk, elhozta a telet és mi nem vettük észre!”-
valami, csak itt-ott kukkantott ki mögülük, aztán azt is elhagyta. sajnálkoztak. Többen az öreg után szaladtak, de már nem látták
A felhők eközben óriásira nőttek. Ők már tudták, hogy mi fog sehol. Nem is láthatták, akkorra a vén télhozó már messze járt, a
történni! Az utolsó széllegyintésre vártak, hogy megreped- hó pedig ismét hullani kezdett. Lassú, komótos egyhangúsággal,
hessenek és téli-égi terhüket a földre hintsék. Ők már régóta mégis csábítóan, mégis káprázatos-szépen...
tudták, hogy hullani fog a fehér nyugalom és belep mindet. Min-
dent. A hegyeket, a dombokat, fákat, bokrokat, mezőt, rétet.
Meg a kis tavakon csillogó finom zöld-fátylú, hullámos jeget. A
folyópartot. Aztán a kis falut, a hunyorgó ablakú házakat, a
kanyargós utcákat, a templom tornyát s rajta a keresztet.
Az utolsó széllökés még váratott magára. A megdermedt vá-
gyakozás sóhajtássá erősödött. A hegyek mögött már téli táncát
járta az északi szélkirály küldötte, nemere. Süvöltő hangja a
távolról is ide hallatszott.
Ez volt a jel!
A felhők „mondanivalója” összesűrűsödött, a bennük vára-
kozó pillanat gyönyörűsége gyöngéd valósággá lágyult. Hullani
kezdett a hó. Lassú, komótos egyhangúsággal, mégis csábítóan,
mégis káprázatos-szépen. A felhők szinte ujjongtak az élvezet-
től, a szél pedig örömében a hópelyheknek udvarolt. Azok pedig
hullottak, szakadatlanul hullottak.
Istennek ma bizonyosan sok fehér festéke fogy majd!
Mindent befest hófehérre. A hegyeket, a dombokat, fákat,
bokrokat, mezőt, rétet. Meg a kis tavakon csillogó finom zöld-
fátylú, hullámos jeget. A folyópartot. Aztán a kis falut, a hu-
nyorgó ablakú házakat, a kanyargós utcákat, a templom tornyát s
rajta a keresztet.
A földeket is befedi az élet takarójával. A földeket, ahová
gondos kezek elvetették a „jövőnek-valót”. A magot. Az egy-
máshoz tartozás, a megmaradás törvényének ősi zálogát, mely Fotó: Puxler István
30 Dobogókő

Turul-túra a Téli napforduló idején

2012. december 21.
Több mint egy évtizede, hogy
december 21-én a délutáni órákban
felkerekedünk – mikor többen, mikor
kevesebben –, hogy a Téli napfordu-
lat idején Dobogókőre látogassunk
egy szakrálisnak is nevezhető rövid
túra erejéig. Legyen bármilyen az idő-
járás, legyen akár munkanap, össze-
gyűlünk, hogy végigjárjuk az egyik
különleges, mondhatni rejtélyes raj-
zolatot a Szívközpontban, Turult.
Az elmúlt bő évtizedben – amió-
ta nyilvánosságra hoztam a rajzot,
hiszen ez a Pilis-rejtély kutatásom
egyik fontos mérföldköve – tízezrek
járták már körbe az utat, tudván, hogy
hol és milyen erőhatások vonalán jár-
nak. Néhány csoport, társaság, szer-
vezet megpróbálta ugyan magának tulajdonítani a felfedezését, de akik figyelemmel kisérték a Pilis-rejtély cím-
mel futó kutatásomat és előadásaimat tudják az eredetét, így csak mosolygunk velük együtt azokon, akiknek
csak a morzsaszedés maradt jussként.
Idén is megyünk és bejárjuk a királyi központunk eme nevezetes útját, hiszen egykor, a régiségben is
ekkor december 21-ről 22-re virradókor történt meg az egyik legmeghatóbb szertartása őseinknek. Ezen az éj-
jelen, hajnalhasadtakor, amikor a Nap megpróbálja utolsó erejével az éj sötét bilincsét széttörni, a régiek –
tudván ez milyen nehéz –, segítségére siettek és a szent, napmadarakat, a kerecsenyeket reptették fel, hogy
azok karmaik közé véve a Napot, emeljék egyre feljebb és feljebb. Ezzel kezdetét vette a téli napünnep, az új
fény születésének szolgálatában, amely, ha minden rendjén valón történt, 3 nappal később, december 25-én
meg is született.
Ehhez járulnunk hozzá mi is, a magunk sajátos módján, nem valódi sólyomreptetéssel, hanem a királyi
központ mélyén megbúvó, rejtező állapotban lévő szentmadár erejének felszabadításával saját magunkon
keresztül.

A 2012-es túra menetrendje:

Találkozó december 21-én (pénteken) 12 órakor Dobogókőn, a parkolóban. Innen indulunk a Turul-ösvény
bejárására a kilátó és a Mária-kegyhely közbeiktatásával. Visszaérkezés a parkolóba 14 óra körül. Aki busszal
kíván érkezni, a járatok indulásáról érdeklődjön a busztársaságnál!
A túra idejének hossza az időjárás függvényében változhat, amennyiben hó vagy jég nehezíti az utat.
Ennek értelmében csakis megfelelő öltözetben, téli terepviszonyoknak megfelelő lábbeliben (bakancs, túraci-
pő) lehet a túrán részt venni! Ennek hiányában, a saját biztonság érdekében nem ajánlott a részvétel. A túrán
mindenki csakis a saját felelősségére vehet részt! Aki nem szokott hozzá a téli terepviszonyokhoz, inkább
hagyja ki, vagy várjon meg minket a dobogókői fennsíkon sétálva!

Mindenkit szeretettel vár: ARADI LAJOS

 A királyi központ lapja 31

A Turul-túrát követően Pilisszántóra, a Sziklaszínház területére hívunk minden érdeklődőt a Kerec-

seny tűzgyújtás és virrasztás eseményére!

Találkozó 17 órakor Pilisszántón, a Boldogasszony kápolna melletti Sziklaszínház területén, ahol a

következő, tervezett programokkal várjuk az érdeklődőket:

SZABADTÉRI ELŐADÁSOK:

17.30-18.30 ARADI LAJOS: A téli Napforduló hagyományai

18.30-19.30 SZŐNYI JÓZSEF: Szántó a szent hely

19.30-20.30 Dr. CZEGLÉDI KATALIN: A magyar nyelv keleti kapcsolatai a napforduló

kapcsán

20.30-21.30 JOÓ KATALIN: Végjáték, vagy vígjáték – avagy égi-földi harc a központi
áthangoló erőtér birtoklásáért

21.30-22.00 HŐGYES KÁROLY: Nimród-Atilla-Árpád-Szent István hagyatéka

További program:

22.00-22.30 Csillagösvény bejárása

(tiszteletadás az ősök szobrai előtt)

22.30-24.00 Néphagyományok
felelevenítése,

24.00-07.30 Újévi szokások

felelevenítése,virrasztás, reggel a felkelő
Napanyácskánk üdvözlése.

Helyszínen forralt bort főzünk.

Áldás, békesség!

Mindenkit szeretettel vár a szervező:

HŐGYES KÁROLY
32 Dobogókő
Pilis és Hargita,
a nemzet összetartozásának szimbólumai
SZŐNYI JÓZSEF
A Tőkés László gyújtókanócával berobbantott romániai for-
radalom győzelme nálunk, az anyaországban is felszabadította a
szimpátia segítőszándékú erőit. Az egész ország mámoros öröm-
mel, emelkedett lelki állapotban gyűjtött és vitt kamionszámra
segélyadományokat erdélyi testvéreinknek, ahogy illik egy nem-
zet különleges születésnapjára.
Pilisszántó is összegyűjtött egy fixplatós ponyvás teherautónyi
ajándékot. Száraz élelmet, cukrot, lisztet, tésztát, villanyégőt,
szappant, és 50 db Bibliát. Induláskor a vörösvári pékség utolsó
éjszakai sütéséből telegyömöszöltük plafonig az IFÁ-t. Igenám,
de ki vigye és hová a falu ajándékát?
Romániában még bizonytalanok a közbiztonsági körülmények,
szekusok még nem adták fel. Az áram nélküli sötét utakon kivi-
lágítatlan lovas vagy ökrös szekerek bandukolnak, órákig ácsorgó
stoppolók a városok szélén, kunyeráló gyereksereg mindenütt, itt-
ott még lőnek is, ki vállalja mindezt? Mindenki Nagyváradon,
vagy más közeli városban rakta le a segély szállítmányát egy rak-
tárba aztán spuri vissza haza gyorsan.
Épp ezt nem akartam! Nem bízok a román elosztás korrekt-
ségében. Ne csináljon a román ügyintéző üzletet, pénzt a mi sze-
retettel adott segély csomagjainkból, azt a szántói emberek a
kezükből adták személyesen, azt kézbe kell adnom személyesen.
Tőlünk-nekik. Szenvedtek ők helyettünk Erdélyben eleget év-
tizedek óta, most egy picit törleszthetünk adósságunkból, amit
ugyan sosem fogunk tudni utolérni.
Mivel semmilyen hiteles tájékozódási pontunk nem volt az
erdélyi körülményekről, elmentem a máltai Kozma atyához tanác-
sért mit javasol hová menjünk? Emlékszem visszafogott arcára,
mint aki tudja, hogy lehetetlent kér: hát sajnos Gyimesbe még
senki nem mert elmenni! Hát akkor oda megyünk és kész, el van
döntve! Háborgó lelkiismeretemet erdélyi testvéreinkkel szemben
annál jobban nyugtatta, ha az értük vállalt feladat nagysága minél
nagyobb.
A kamionos Jakab Feri, én az IFÁ-s meszes, mindketten kellő
teherautós tapasztalattal, némi szerszámmal a kisebb hibák javí-
tására, két vashordó és néhány műanyag ballon gázolajjal bespáj-
zolva készen álltunk az indulásra. Telefon akkor még nem volt a
faluba csak a Tanácsházán. Gyimesfelsőloknak a postán volt egy
tekerős fekete meghívós telefonja. Üzentünk, hogy elindultunk és
valamikor két nap múlva számítsanak érkezésünkre. Marosvásár-
helyen haza tudtunk küldeni egy életjelet telefonon: megvagyunk,
jól vagyunk.
Farkaslakán kötelezően meg kellett állni Tamási Áron emlé-
kénél. Kutya hideg volt éjjel a Hargitán, a viharban vízszintesen
süvített a hó. Az IFA lefulladt, a ledermedt gázolajat gémberedett
ujjakkal pumpáltam a levegős adagolóba, a motorblokkon me-
lengettem a tenyerem, miközben kínunkban együtt nevettünk
Ferivel az extrém helyzeteken.
Eszembe jutott Sütő Andrástól kedvenc könyvem „Anyám köny-
nyű álmot ígér.” Ez a könyv indított el annak idején Pusztakama-
rásra, ahol az írónak még élő, nagyon egyszerű paraszt szüleivel
együtt morzsolhattam a kukoricát, és léphettem abba a szobába,
ahol a regény született.
A hegyekből kibontakozva, a megnyílt csíki medencében Csík-
szereda fölött láttuk meg Babba Mária kegytemplomát. Valami
megmagyarázhatatlan boldog büszkeség öntött el.
Magamhoz öleltem Erdélyt megköszönve hűségét, kitartását,
mélységes keresztény hitét, amely reménye volt évszázadokon át
történelmi viharainak hősies küzdelmeiben.
Estére értünk Gyimesfelsőlokra. Berszán Lajos „papbácsi” régi
plébániáját könnyen megtaláltuk a Fő úton. Emeletes vaságyak
zsúfolták tele két szobáját, ahol messzi kis falvak szegénységében
jól nevelt, értelemtől csillogó szemű kicsiny csángó gyermekeket
gyűjtött ide Berszán atya a magyarság megmentése céljából.
Ez volt a később felépült „Szent Erzsébet” iskola és diákotthon
hőskora, a kezdetek kezdete.
Másnap vasárnap a nagymisén Berszán atya kihirdette, hogy
Magyarországról, ahonnan eddig még senki nem jött ide, vendé-
gek érkeztek és ajándékot hoztak a falunak, amit délután a régi
magyar időkben épült laktanya udvarán fogunk szétosztani. Fel-
hívott az oltárhoz hogy mondjam el miért, és honnan jöttünk.
Elmondtam, hogy egy nemzet vagyunk, hogy testvéreink vagy-
tok, hogy egy Istenünk egy Szent Koronánk van, hogy sokkal na-
gyobb a szeretetünk, mint ez a nagy fuvar ajándék.
Aztán életem egy megrázó pillanatát éltem át. Bár hivatalosan
még tilos volt és a szekusok még vicsorogtak miatta, de a zsúfo-
lásig megtelt templomban mindenki azért is torka szakadtából
énekelte a Himnuszt.
Csak én nem! Ott álltam az oltárnál Berszán atya mellett, szem-
be velem szívükre szorított kézzel a szikárarcú, ünneplőbe öltözött
csángókkal, akik mintha rajtam keresztül akarnák haza küldeni
azt a fájdalmukat, amit a Himnuszba tudtak legtömörebben kife-
jezni. Ilyen mélyen meghatódva, életemben először, végig a Him-
nusz alatt megrendülve, patakokban ömlött a könnyem. Nem szé-
gyelltem. Nyíltan, egyenes fejjel hagytam szabadon folyni végig
az arcomon, hisz ez volt az önkéntelen, de méltó válaszom, a szó
suta lett volna hozzá. Könnyeimben az anyaország üzenetét hoz-
tam. Azóta sem tudok leszokni a sírásról imádságos Himnuszunk
éneklésekor. Bizony Erdélyben más, keservesen fenséges íze van
nemzeti imádságunknak. Távol Magyarországtól, elzártan, szám-
kivetetten fent a hegyek közt ezek az egyszerű csángó emberek
bizony magyarabbak egész Budapestnél. Otthon nem kunszt ma-
gyarnak lenni, de ott, ahol mindenki bántja őket emiatt!? Kilenc-
ven éves árvaságukban senki más nem hallgatta meg őket csak a
Csíksomlyói Szűzanya.
És mi rájuk mondtuk a kettős állampolgárság népszavazásán
2004. december. 5-én az ország vezetőjének rábeszélésére, hogy
Ti nem vagytok magyarok, nem kelletek! Azoknak, akik a Szán-
tóról hozott kenyérnek szó szerint minden egyes morzsáját misz-
tikus áhítattal csipegették fel, mert ez a kenyér Magyarországról
 A királyi központ lapja
jött. Ez a dátum számomra megbocsájthatatlan, de talán helyre
hozható szégyen! Visszavonulásomnak ez volt az oka.
Sütő András anyukájával a szülői ház előtt Pusztakamaráson
A kaszárnya biztonságában álló teherautóról kézből kézbe osz-
tottuk szét az ajándékot. Két oldalt álló férfiak jelezték kinek mek-
kora családja van, aszerint markoltunk a lisztbe, cukorba, rizsába.
Kapós volt a villanyégő és szappan. Csak hát a kenyér, a három-
száz vekni hazai, még a kétnapossága ellenére is friss kenyér. Ab-
ból csak egyet kapott mindenki! Úgy nyúltak érte, úgy vették
kezükbe mintha az áldozó ostyát vennék magukhoz az oltárnál.
Ebben a kenyérben látták hazájuk figyelmét, azt a gondoskodó,
éltető anyát aki a kenyeret küldte, és rájuk gondolt árvaságukban,
nyomorúságukban. Úgy mint az ötven darab bibliát, ami akkora
értéknek számított hogy azt csak a pap bácsi oszthatta szét.
Hazai kenyér osztása Gyimesfelsőlokon a forradalomkor
Még három napig maradtunk Gyimesben, de ez alatt harminc
évet fiatalodtam. Visszajött gyermekkorom autó nélküli, trágya
szagú, komótos ökörfogatos, lovas szekeres, sparhelt meleg, sült
krumpli vacsorás falusi élet hangulata. Édesanyám akkor nem is-
merte a pénz értékét, mert nem volt rá szüksége. Nem tudta mit
lehet kapni 10 Ft ért. Az istállóban ott volt a ló, tehén, ólban a disz-
nó, volt földünk ahol megtermett a télirevaló, a család nem volt
kiszolgáltatva a pénztől való bizonytalan függőségnek. A család
fenn tudta tartani magát.
33
A gyimesi estében a közvilágítás nélküli Fő út közepén állva fi-
gyeltem a láthatatlan eredetű jellegzetes falusi hangokat, harapni
lehetett a koromsötétséget. Csak a hópuha léptek hideg csikor-
gásából tudtam, valaki megy az út túloldalán. Az ekkor készült
fotóimat ma a Felsőloki Polgármesteri Hivatal előcsarnokában
láthatják az utódok. Berszán atya, de az egész falu vendégsze-
retete oly mély nyomokat hagyott bennünk hogy a kölcsönös láto-
gatások eredményeként ma már hivatalosan is testvérfalu lett a két
település. Meghívásunkra először 1991-ben egy őskori rozzant
busszal jöttek Szántóra a gyimesiek, majd gyerekek is itt nyaral-
hattak a szántói családoknál, amiből máig tartó mély barátságok
szövődtek. Az egykori plébánia nyomorúságosan szerény, vasá-
gyas diákszállásának gyökereiből kinőtt egy szép iskola és diák-
otthon, mely összegyűjti és megmenti a magyarságot Erdélyben.
Árpád házi Szent Erzsébet hitre és hazaszeretetre neveli a jövőn-
ket!
Köszönet érte és mély hála Berszán atyának.
Az évek alatt sorsszerűen kialakult barátságunkon lévő áldás
erejét bizonyítja, hogy csak úgy spontán 2003-ban Csíksomlyó
mellől Csíkmindszentről Nagy András jóvoltából kaptuk Pilis
Keresztjét Hargita erdőjének ajándékaként a Pilisnek, az egykori
királyi központnak. Tőlünk pedig ugyanilyen egyszerűséggel
Csíksomlyóra került Hummel Rozália nagyméretű festménye a
Pilisszántói Szűzanya ugyanabban az évben.
Csíkszereda egy kopjafát hozott ajándékba köszönetként a
Wass Albert emlékét őrző Szikla Színház kapujához. Gondvise-
lőnek hála ezért, aki már akkor tudta, hogy Hargita és Pilis, vala-
mint Csíksomlyói Szűzanya és a Szántói Boldogasszony összetar-
tozik. A két kegyhely között azonnal megindultak a spontán szer-
Szántói Boldogasszony a Széphavasok romjain
veződő zarándoklatok oda és vissza. Ma három zarándokút
kereszteződésében áll a pilisszántói Csillagösvény Boldogasszony
kápolnája: egyik Czenstohowa és Medjugorje, másik Máriaczel és
Csíksomlyó a két nemzetközi és a két éve beindított Magyar
Zarándokút Esztergom és Máriagyűd között. A Mária út közis-
mert jelzésével egyaránt lehet találkozni Pilisszántón, Gyimesi
Széphavasokon és Csíksomlyón.
Jó érzés látni, hogy újabb és újabb kötelékek rögzítik szorosab-
bá és elszakíthatatlanná a nemzet egységét.
Testünket Trianon tépte szét, de lelkünket Isten tartja még!
Szívszorítóan megható volt tapasztalni a Szentlélek áradásának
gondoskodódását, amikor egyik Gyimesi látogatásunkkor fent a
34 Dobogókő
vözlő üzenetét, mellyel testvérekhez illő, szeretetölelésnyi közel-
ségbe rövidíti a hétszáz kilométernyi távolságot. Mi itt kisírjuk
magunkat, majd együtt imádkozunk velük Égi Édesanyánk oltal-
máért.
Pilis és Hargita, két test - egy vér!

Széphavason épülő Szentlélek kápolna

Széphavasok tetején, a középkori Szent Lélek kápolna romjainál

megdöbbenésünkre a szántói Boldogasszony nagyméretű fotója
volt kitéve a kőhalomba állított kereszt tövében. A Szentlélek sza-
badsága határtalan. Ki vihette oda hétszáz kilométer távolságból,
nem tudjuk! Lefele jövet a hegyről nagy meglepetésemre, ott ahol Szent László harangláb Szépvízen
a madár se jár, egy kalyibában egész nyáron át kint élő asszony
ölelve köszönte meg nekem hogy annak idején, 1991-ben, a ma-
gyarországi pápalátogatásra szántón vendégeskedő gyimesiektől
lemaradva, stoppoltam neki egy autót, amelyik levitte őt Pestre a
többiek után.
Az idei nyáron augusztus 24-én a gyimesiek meghívására egy
nagy és egy kis busznyi szántói vett részt a Görbepatakán felállí-
tott Szent Benedek kápolna szentelésén. A két kápolnának ugyan-
az a tervezője.

Értékrend Pilisszántón

Gyimesfelsőlok Szent Benedek kápolna

A meghatóan szívélyes vendégszeretet viszonzását a szántóiak

a jövő évi, Csíksomlyóval közös Pünkösdi ikermisén ünneplik a
szántói Csillagösvény tetején. Ezt a misét Berszán atya mutatja
majd be, ami egy hitelesítő pecsét erre a két települést összekötő
frigyre. Somhegyen ugyanabban a percben szólal meg a misére
hívó harang, mint itt a Pilisben a Boldogasszony kápolnában, ahol
kihangosítva halljuk a Csíksomlyóról mise elején Pilisszántót üd- Új időkre várva