2021. NOVEMBER 8.
, HÉTFŐ |
• Lőrincz József
„Erős várunk nekünk a nyelv” – szoktuk mondani
régebb, de mostanában egyre ritkábban lehet ezt hallani.
Pedig most is elkelne valami védelem a világjárvány, a
szociális háló gyengülése, a gazdasági vagy kormány-
válság ellen. Nincs a nyelvnek éppen ilyen nagy ereje, de
azért napjainkban is megvédhet az elszürküléstől, az
emberi jellem eljellegtelenedésétől. Sajnos erősen ezen az
úton haladunk. Pedig Ady is megírta: „Én nem leszek a
szürkék hegedőse”. És ez a szürkeség nem éppen hízelgő
jelző az emberi minőségre. Van, aki így vélekedett: „A
stílus maga az ember”. Vagyis nagyon meghatároz az,
hogyan válogatunk anyanyelvünk szavaiból, lehetőségei-
ből azért, hogy színes, szemléletes, hangulatos legyen a
kifejezésünk.
Nemrég jelent meg egy olyan könyv, amely segít jobban
megismerni anyanyelvünket. P. Buzogány Árpád Nyitott
szemmel. Szólásmondások az állatok és az emberi test fo-
galomköréből című könyve (Hargita Megyei Hagyomány-
őrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2021.) 2700
szólásmondást tartalmaz, és mindegyikhez magyarázat
tartozik, amint azt a gyűjtés helyén, a Székelykeresztúr
melletti Gagyban és környékén használják. A szerző
éveken keresztül figyelte és gyűjtötte a hajdani falusfelei
által használt szólásokat, szóláshasonlatokat, amelyek
kifejezőbbé teszik, fűszerezik beszédüket.
A Hargita Megyei Hagyományápoló Forrásközpont
munkatársaként P. Buzogány Árpád hasznosnak tar-
• Sarány István
Könyv az összeesküvés-elméletekről
Minap azon szörnyülködtem, hogy mennyi tudományos-
fantasztikus történet kering közszájon egy-egy adott téma
– főként a járvány és az oltás – kapcsán. Felháborítóan fiatal
kolléganőm kijavított: nem tudományos-fantasztikus történe-
tek ezek, mert akkor valós tudományos alapjuk lenne, csupán
fantasy-sztorik azok, amivel az emberek etetik egymást. S
mennyire igaza van! Mert mi a tudományos a gyíkemberekben,
a lapos földben, a három nemzedéken át öröklődő meddőségben
és társaikban?
Erről jutott eszembe, hogy szerény méretű, nem túl
feltűnő kivitelezésű könyvet kaptam postán, még a nyá-
ron: Kustán Magyari Attila akkor még újságíró-kollé-
gám jegyzi a kötetet, amelyben szociológiai megközelítés-
ben, a gyakorló újságíró rutinjával, egyszerű szavakkal,
közérthetően, s szinte észrevétlenül didaktikusan írja le
a napjainkban közszájon forgó összeesküvés-elméleteket,
számos példát sorakoztatva fel szűkebb és tágabb környe-
zetünkből.
Már a Hubbes László-Attila, a Sapientia egyetem oktató-
ja által jegyzett előszó felkeltette a kíváncsiságomat: „Szívesen
ajánlom tehát ezt az ébredőkről szóló könyvet a kérdés iránt
érdeklődőknek – azoknak is, akik összeesküvésekben hisznek,
azoknak is, akik nem hisznek, de nem értik, hogyan hisznek
mások, és azoknak is, akik hisznek is, meg nem is, értik is, meg
nem is. Az ébredőknek és az álmatlanoknak – akiket nyugtala-
nítanak korunk rejtőzködő és rejtetlen igazságai.”
A szerző is megindokolja azt, „amiért az olvasót érde-
kelheti a téma”: „nem mindegy, hogy miben hiszünk, és hogy
miben hisznek embertársaink. Az összeesküvés-elméletek,
ahogyan az ideológiák, a vallások, a hagyományok, szokások,
társadalmi normák és kényszerek is, befolyásolják a cseleke-
deteinket.” A kijelentés igazságát nap mint nap megtapasz-
talhatjuk a közösségi médiában zajló kommentözönt olvasva,
közvetlen ismerőseinket, barátainkat, rokonainkat hallgatva,
főként amióta a világjárvány és a következtében meghozott
korlátozó intézkedések felborították mindennapjainkat,
megváltoztatták napi rutinunkat. Az emberek ezelőtt egy
Nyelvi szekérvár
totta, hogy munkája eredményét megjelentesse, lehetővé
tegye, hogy a gyűjtött kincsekből mi is részesüljünk. Az
általunk nagyon jól ismert állatokra vagy emberi testré-
szekre utaló frazeológiai szókapcsolatok hihetetlen sok
jelentésárnyalatot képesek kifejezni. A szerző a szólá-
sokat ábécésorrendben tárgyszók szerint csoportosította,
hogy könnyebben utánuk lehessen keresni, egy-egy szólást
nemcsak egy, hanem több tárgyszóhoz sorolva is meg le-
het lelni. Esetenként jelölve van a szólás jelentésárnyalata
(tréfás, gúnyos, pejoratív) vagy átvitt jelentése. Mert a
szólások a tömör, metaforikus beszéd iskolapéldái.
A példák sokasága kialakítja bennünk a szólások és
közmondások megkülönböztetésének készségét, ezek után
már bizonyosan meg tudjuk különböztetni őket, tudni
fogjuk, hogy a közmondások tanítanak, tanácsot, ítéletet,
megállapítást fejeznek ki, általánosítanak és mondatsze-
rűek, mondatértékűek. Például Aki sokat markol, keveset
fog. Sok beszéd szegénység. A szólások csak konkrét esetre
alkalmazhatók, tartalmuk akkor lesz világos, ha valami-
vel, valakivel kapcsolatban említjük őket. Általában nem
egész mondat, hanem csak szókapcsolatok formájában je-
lentkeznek, élnek. Például éjjeli bagoly: ’későn fekvő, éjje-
lezéshez szokott személy’; megrakta a begyét: ’jóllakott’;
falu bikája: ’kikapós férfi’; farkasszemet néz: ’mereven,
sokáig néz szembe valakivel’. De vannak olyan szókapcso-
lat vagy szó értelmű, értékű szólások is, amelyek mondat
formájában jelentkeznek.
jó bő évvel még a hatalom megítélése, a politikainak mondott
meggyőződés mentén szerveződtek már-már kibékíthetetlen
szekértáborokba, ma már a járványhoz, az oltáshoz való vi-
szonyulás még mélyebb szakadékokat hozott létre parányi és
törékeny társadalmunkban.
Kustán Magyari Attila elemzi a konteók kémiáját, fon-
tos összetevőként jelölve meg a tervet és a titoktartást, leltár-
ba veszi az összeesküvés-elméletek tipológiáját, majd választ
keres arra a kérdésre, hogy miért születnek ezek az elméletek.
Válaszában két kulcselemet jelöl meg: a befogadó közegben a
minták megtalálására való hajlamot és a sérülékeny társadalmi
rétegek fogékonyságát. A szerző körbejárja az összeesküvés-el-
méletekben hívő társaink megítélését, tudásuk értelmezését és
besorolását, s kísérletet tesz arra is, hogy bemutassa a konteók
működését.
Izgalmas része a kötetnek a szűkebb és tágabb környe-
zetünkben élő összeesküvés-elméletek számbavétele. Mint
írja, kies hazánkban is találkozhattunk olyan eseményekkel
és szereplőkkel, „akik gyakran alkalmaznak/alkalmaztak
összeesküvés-elméleteket a politikai álláspontok megerősí-
téséhez”, nemegyszer felhozva „a magyarok áskálódása és
Erdély elcsatolásának évszázados veszélye, de az egészség-
ügyi kártya és az oltások, a zsidóknak tulajdonított titkos
tervek, az LMBTQ-közösség aktív jogvédelme” témáját.
De ilyen téma a rendszerváltás történéseinek magyaráza-
ta, az ellopott forradalom mítosza – s ebben kulcsszerepet
játszanak az „idegenek”, az arab terroristáktól kezdve az
idegen zsoldosokon át a „rendbontó elemeknek” titulált ro-
mákig és huligánokig, sőt magát Ceaușescut is igyekeztek
cigánynak vagy tatárnak feltüntetni, mintegy magyará-
zatként cselekedeteire. A szerző kitér az olykor felbukkanó
ősiségelméletekre, mint pl. az, hogy a románok „a Jóisten
által az édeni Daciában hagyott ősi nép, a géta-dákok le-
származottjai”, vagy az Eminescu nagyságát bizonygató
okfejtésekre. Többek között egy mulatságos konspirációs
történetet is leír: „2015 májusában jelent meg egy cikk a
[NapocaNews] portálon, amely szerint a kolozsvári ma-
FÓRUM 11
Hogy milyen gazdag a szólások rendszere, bizonyít-
hatja az a tény, hogy a „kutya” tárgyszóhoz példá-
ul hetven szólást sorol fel a könyv, a „ló” tárgyszóhoz
negyvenet. A kiadvány nemcsak klasszikus szólásokat
tartalmaz, hanem újabbakat is, szlengből vagy művelt-
ségélményből származókat, mintegy bizonyítva a műfaj
élő voltát, gazdagodási képességét.
A szerző a hitelesség kedvéért nem mondott le azok-
nak a szólásoknak a gyűjteménybe vételéről sem, amelyek
nem éppen szalonképesek, akár átok- vagy káromkodás-
számba mennek, de amelyeket, nemcsak helyspórlás miatt,
nem sorolhatok itt fel. Olvasni kell a könyvet! Annál is
inkább, mert szóláskincsünk eróziójának a mértéke ijesz-
tő lett. Hajdan a cseh husziták, de Budai Nagy Antalék
is, harcukban védekezésül egymáshoz láncolt szekereket
használtak. A P. Buzogány Árpád által védelmünkre
kirendelt szólásmondások szekérvárként védenek meg a
nyelvi elszürküléstől, és segítenek abban, hogy sikeres
legyen a kommunikációnk akár hivatali, üzleti ügyben,
akár a mindennapi beszédben. Ajánlani merem a könyvet
nagyobb gyerekeinknek szórakoztató olvasmányként is.
A szólások olvasása, tanulmányozása által rácsodálkoz-
hatnak nyelvünk kifejezésbeli gazdagságára, kialakulhat
bennük a választékos nyelvhasználat igénye, esetleg ma-
guk is eljegyzik magukat a népi kultúra elemeinek gyűj-
tésével. A könyv a magunk keresésének és megtalálásának
egyik eszköze.
gyar vendéglősök összehangoltan szolgálják ki vendégeiket
Nagy-Magyarország alakú sült hússal, mellé pedig még
egy térképet is adnak a régi Magyarországról. Az írás,
hogy tovább fokozza a hangulatot, »kulináris uszításnak«
nevezte az összeesküvést, feltéve a kérdést, hogy mikor fog
az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzést tarta-
ni az ügyben.” De megjelennek „az ortodox egyház démo-
nai”, mint a védőoltások, az egészségügyi kártya, vagy az
ökumenizmus, mint „az Antikrisztus vallása”.
A szerző kitér a magyar összeesküvés-elméletekre is,
mint az Erdélyt ellepő migránsoktól való félelemre, Erdély
Romániától való elszakadásának tényként való tálalására,
a magyarok származástörténetére vonatkozó narratívákra,
a szabadkőművesek ténykedéseire, a zsidók megítélésére,
ugyanakkor leltért készít a globális és külföldi összeeskü-
vés-elméletekről is.
Kötete végén a szerző leszögezi: „az összeesküvés-elméle-
tek rohamos terjedése nemcsak az olvasók tájékozatlanságából,
az internetes források hitelességével szembeni érdektelenségből
fakad, és nem is csak abból, hogy a kínálati oldalon élnek a le-
hetőséggel.” Lehetséges okként jelöli meg azt, hogy „általános
bizalmatlanság alakult ki nemcsak a politikával szemben, de a
sajtóval és az akadémiai réteggel szemben is.”
Hogy mit hoz a jövő? „Jelen pillanatban úgy tűnik, a sajtó
elsősorban […] adatokkal tölti meg a fejünket, amelyeket azon-
ban képtelenek vagyunk értelmezni, vagy ha kapunk is magya-
rázatot, azok nem föltétlenül elégségesek”.
A szerző szándéka megvalósult, rávilágított egy fontos
kérdésre: „arra, hogy a gondosan őrizgetett tudásaink ütköz-
nek egy térben, és ebben a térben időnként veszélyes alternatívák
törnek utat, miközben a centrumban lévők gyakran igazság-
talanul viseltetnek a periférián lévőkkel szemben. Mindenki
maga kell hogy mérlegelje, miként igazodik ki ebben a küzde-
lemben.” Ehhez adott néhány fogódzót a szerző.
Könyve nem fantasy, s még csak nem is sci-fi. De segít
megkülönböztetni egymástól e két műfajt, s mindkettőt a va-
lóságtól.