rffil

ti§§j
25,- Ft

6nnek o kis könyvecskének oz o summójo, hogy mi,

mogyorok. nem vogyunk egyedül, honem úgyszólvon
egész Eurózsio részt vett héppétömörödésünk folyo-
motóbon. Rokonoi vogyunk tehót sok-sok - múltbon
élt és jelenben is éló - népnek. A ,,Sem utódjo, sem
boldog őse" szemlélet. oz elsz,igetdtség érzésehelyett
sikerült o szezónek kitógítonio kopuinkot EuÉzsio fe-
lé. A ,,Sem rokono" felfogóst o mindenütt ővelük to-
lólkozunk mególlopítóso és bizonyítóso vőtjo fel. Ter-
mészetesen ugyonígy von ez nogyjóból volomennyi
népnél.Ésho ez oz életérzésbelehotol o köztudotbo.
hotdmos megújulóst jelenthet: kiteljesednék berrnünk
oz összetortozós tudoto, o humónum, oz emberség.

52m3
 LÁszLó cvu tn

ősrönrÉNETüN,(
Egy régészgondolatai néppéválásunkról

Harmadik kiadás

TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST
Bír,álta:

BALASSA IVÁN
ERDÉLYI ISTVÁN

ISBN 963 18 ool9 9

Előszó

lászló Gyula megjegyzi kötetének bevgze-

tőjében, hogy könyve nem rendszeres ,,ős-
történet", amely,,tévedhetetlen" biztonság-
ga! vezeti az olvasót az őskortól a honfogla-
lásig. Mindössze
- és ez nem tapasztalaüiról
régészember negyvené.rmyi
kevés!
- egy
sámol be azza| a nem titkolt céllal, hogy
munkájával segítséget adjon a szerteágazó,
terebélyesedő íorrásanyag, régészetilelet stb.
mérlegeléséhez.
A segítségrebizony szükségünk van, hi-
szen ki tudná kapásból felsorolni csak az
1950-es évek óta keletkezett őstörténeti mun-
kákat? A napokban már a Magyar Tudomány
az Akadémia értesítője
-tartotta, is fontosnak
hogy szinte a teljes-5. számot e té-
mának szentelje; mégpedig több tudományág
szemszögéből. Hogyne örülnénk hát .László
Gyula
ha általa- ahogyan ő nevezi
- bevezetőjének,
biztosabbán tájékozódhatunk!
Az igazságnoz tartozik persze, hogy a szer-
ző nem csok bevezetőt írt. Egyik bírálója
Balassa Iván találóan fogalmaz így:-
Együttlátva igazán impozáns egy-két évti-
zednek a termése a magyar őstörténet-kuta-
tásban, amelynek áttekintését úgy végzi el
László Gyula, hogy társai, szinte segítői va-
gyunk munkájának. Másik lektora Erdé-
-
 rá. hogy a
István
- elismeróen mutat
szubjektív jeliegű alkotás jól elkülöníthető
lrorszakot látszik lezárni a szerző egyéni, sőt
úgy tűnik, a hazai kutatásban egyaránt, Több
szempontból jele valamilyen úi szintézisnek
!s, bár mes§ze van még a tudomány attól,
hogy ez a magyar őstörténet vonatkozásában
hamaEosan létre is jöjjön. Szerencsés meg-
Balassa Iván hívja föl a
oldás
- erre megint
figyelmünket hogy miután László Gyula a
-,
tudomány eredményeit, a szembenálló véle-
rnényeket bemutatja buktatóikkal együtt
akkor kerit sort a
-tudománytalan magya-
-,
rázatok elemzésére. Kézenfekvő: a szetző érzi,
tudja, hogy olvasóit már eléggéfölkészítette
a fura szöve§ek megítéiésére és eiutasítására.
Jóvoltából ugyanis lehetőségünk van arra,
hogy idézetekből az olyan őstörténeti állítá-
sokat (is) megismerjük, amelyek elsősorban
határainkon túl burjánoztak e}. Igen fontos,
hézagpótló vállalkozásnak minősíti mindkét
Iektor ezeknek a kritikai áttekintését. Már
csak azért is, mert valljuk be! nálunk
- -
-sem kevés híve akad a hasonló nézeteknek.
Csak mindeddig hallgattunk róluk, bízva ab-
ban. hog;, a jőzan ész, a valódi tudás nem
követeli meg a naivságok cáfolatát, de té-
vedtünk. Pedig már Bárczi Géza lényegében
elutasította a jórészt nyelvészkedő amatőrök
.teredményeit".
A magam részérőltelitalálatnak tartom,
hogy László Gyula könyvecskéje az alaphan-
gulatot megadó Babits-iclézettel kezdődik és
hivatkozik rá az utőszóban is. mondván: ,,A
célt, melyet Babits szavaival tűztünk ki, nem
tudtuk elórni." Példaszcrű a kemény, maga§
 ércét tárgyilagosság: ,,Én annál töb-
bet, mint anrit itt elmondtam, nem tudnék
mondani." Nekern azonban ha igazságos
akarok maradni -
ltozzá kell tennem ehhez,
nclha fölismerik - majd értő olvasói: László
Gyula kis könyvének nagy a jelentősége,
okos, higgadt, szép munka. Történeti gondol-
kodásunkban szinte új műfajt és új módszert
is jelent. Mindenekelőtt azza|, hogy a tan-
terv ismerete nélkül (is) tudja, mi a cél, mi
a feladat iskolában és azon kívül. Amikor ta-
nítunk, amikor nevelünk. {Tgy néz a jele-
nünkbe ő. aki egyaránt képes tollat és ásót
forgatni- (pictor archeologicus!) hogy a
múltat is, a jövőt -,
is látja. Látja, mert ben-
nünket néz az embert keresi. Arcunkba
-
néz, agyunkba lát; szívünkbe néz, sorsunkba
lát a költő, Júhász Ferenc kifejezi"
- ahogy
Nekünk beszél, velünk vallja, amit az utó-
szót követő függelék Tőle, róla, uele ciműbe-
kezdéseiben is megtalálunk: ,,Az a helyes
pedagógiai elv, hogy ahol nincs biztos ered-
mény és hol van olyan? ott meg kel-
-
lene ismertetni több egyenra
-,ngú elméletet"
így nevelődnék az ifjúság arra, hogy gon-
dolkodó figyelemmel, mi több: izgalommal
kísérjea kutatók vitáit. . . Meg kellene mon-
dani, hogy mivel az adatok többféle magya-
rázatot engednek meg, ezek és ezek jöhet-
nek számításba."
Így igaz. Mityen magától értetődő
kor olvassuk, . . Hanem a megvalósítás! - ami-
Pe-
dig nemrég ,,súgta" fülünkbe, agyunkba Ki-
rály István is:,,A történetírás felelőssége
mindig óriási. A legfontosabbról dönt, életet
mér fel." Hozzáteszem, pedig fölösleges: a
régészet(is) történettudomány!
Minek ismételni ezekután, mekkora a ta-
nítás, a tanító felelóssége. A tanítóé, aki Bm-
berséget tanit az emberiségnek, ,- Öröm,
hogy van kiktől tanulnia!

Budapest, 1980. június 4.

Pesti János
Bevezetés

,,A magyarság lényege érdekel, az,

ami benne sajátos és összetéveszthe-
tetlen, ami mindentől megkülönböz-
teti.
A faji vonás tehát? Nem éppen,
vagy egyáltalán nem. Semmi esetre
sem valami testi vagy törzsi jelleg,
fizikailag örökölhető, Antropológiai
kutatásokból nem remélek sokat
megtudni arról, amit én keresek. Pe-
tófi, aki nem is volt tiszta magyar
faj, többet mond nekem erre nézve,
mint az antropológusok minden ko-
ponyái. A magyarság, amelynek lé-
nyegét kérdezem, történelmi jelen-
ség. S ahogy történelmileg kifejlő-
dött, de nem testi, hanem szellemi
jelenség. Az átöröklés, amely folyto-
nosságát biztosítja, nem testi, lranem
lelki. A testi átöröklés hatása inkább
ellenkező itt, az egyre színez és vál-
toztat. Hiszen a magyar kevert és á1-
landóan keveredő nép Szent István
óta, s egész bizonyosan már azelőtt
is. Vajon mit rrevezhetnénk jogosan
alapszínnek, legrégibb rétegnek, -ős-
magyarnak..? S azonos-e ez még az-
zal, amit ma magyarnak ismerünk?
 Legalábbis nem árnyalódott és gaz-
dagodott-e azőta a felismerhetetlen-
ségig. . ."
(Babits Mihály: Arcképek és tanul-
mányok. Budapest l977:l57. Mi a
magyar? című tanulmányából.)

Nem véletlenül kerültek e kis tanulmány

éléreBabits Mihály gondolatai. Alapvető
kérdéseket vetnek föl, amelyek nélkül ,,vak
vezet világtalant" módon mennénk a mesz-
sze múit felé. Voltaképpen azt kell tisztáz-
nunk, hogy mit akarunk megtudni! Egyszer
már teljes méiységébenszembe kell néznünk
ezzel a kérdéssel, Nem ígérem,hogy felelni
tudok rá, mint ahogy senki sem tud. De meg-
ismerkedünk erőfeszítésekkel, amelyek a
megoldást előbbre viszik. Ne várja tehát az
olvasó, hogy elkezdjük felgöngyölíteni őstör-
ténetünket valamikor az időszámításunk
előtti 10 000 táján, maid egyre közeledve a
mához, mind viiágosabban látjuk ebben a
hatalmas időtávlatban népünk kialakulását.
Tudom: vannak ilyen őstörténeti törekvések,
sőt magam is fölvetettem egy iehetőséget
,,Östörténetünk legkorábbi szakaszai" (Bp.
1961) című könyvemben. Amit akkor megír-
tam
- különösen a módszert tekintve -
ma
sem érzem elhibázottnak, csakhogy az akkori
egyenesvonalú fejlődés helyett ma inkőbb a
több szálból összeszövődött vagy ha íor-
dítva nézzük: több irőnyba
-
tekiniő - őstilr-
ténet létébenhiszek.
Kezdeni a könyvet azzaL a tanulmányom-
mal kezdem, amelyet a IV. finnugor-kong-
resszus alkalmából írtam az Élet és Tudo-

10
mány 1975-ös évfolyanrába. Úsy érzem
ug§ranis,hogy ott kezdett formálódni az a
szemléletem, amelyet itt még világosabban
szeretnék megfogalmazni. Nem az a törek,
uésem, hogy mindenáron újat mondjak, ha-
nem az, hogy az eddigi. munkőkat megxizs-
gőljam a magam és a mások számára, s ez-
zel megkönnyítsem a helyes tájékozódást.
Gondoltam, az |esz a legjobb, ha csak-
ugyan új, vagy ismertetésre legalka}masabb
tanulmányokon keresztül bemutatom az út-
keresést, s egyúttal útmutatást adok az isme-
retek elmélyítéséhez. Az olvasó sokszor
találkozik majd feltevés - ekkel, de hát ez elke-
rülhetetlen, mert a messze múltból inkább
csak sejtések, mint ismeretek maradtak fenn-
Ezek bemutatása aggodalmas mérlegeléssel
történik, hiszen népünk őstörténete egyúttal
az olvasó és a szerző személyes őstörté-
nete is!
Ez a ki§ könyv történelemtanáraink számá-
ra készült, akiknek sok mindent nem kell ma-
gyaréuni, hiszen ,,szakmabellek". Mégis arra
törekedtem, hogy azoknak is gondolatébresz-
tő legyen, akik iskolai emlékeikből, vagy
újonnan olvasott könyvekből, tanulmányok-
ból ismerik őstörténetünket. Tájékoztatásul
zárójelbe tettem az olyan könyvek, tanulmá-
nyok címét,amelyekkel kapcsolatban egy-
egy kérdéstbemutatok. Sajnos, van közöttük
bozzáférhetetlen is, de mint legújabbat vagy
igazán jellemzőt; kénytelen voltam ezt idézni,
Mindebből már kiderülhetett, hogy köng-
DeíL DeríL renilszeres ,,őstörténet", amely ,,té-
vedhetetlen" biztonsággal vezetné az olvasót
az óskortól a honfoglalásig. Nem érkeztünk el

11
 - nemcs mi, de egyetlen nép
rnég oda ak
sgrn! hogy az őskőkor vadászaitól az lrott
történ-,
elmi időkig nyomon tudnók követni
népünk kibontakozását. Mégis bízom abban,
hogy aki ezeket a gondolatokat, töprengése-
ket elolvassa, világosabban tájékozódik ős-
történetünk kérdéseiben, mintha csupán va-
!amelyik egyoldalú ,,biztos'' elméletet is-
rnerné.
Igaz, nem vagyok öntelt, nem mondom so-
ha: ,,így volt", hanem csak hogy ,,így lehe-
tett". Hiszen aki úgy gondoija magáról, biz-
tosan lát az évezredek homáiyábái, az előtt
káprázat, de nem valóság jelenik meg. En
ebben a kis könEuben egy régészemberta-
pasztalatairől szdmolok be, s nem nagyobb
ennél az igényem. Lassan végéreérek pá-
lyámnak, s úgy érzem, tartoztam ezzel a be-
számolóval: dixi et salvavi animam meam!
(:Azaz magyar értelemmel: engeftlmesked-
tern lelkiismeretern szavának.)

Az utolsó húsz-huszonöt évben nagyon

meggazdagodott a magyarság őstörténetének
kutatása. Míg azelőtt inkább csak egyéni erő-
íeszítéseketismertünk (Szinnyei József, Ziehy
István, Zsiray Miklós), ígéreteskivételként a
Ligeti Lajos által szerkesztett A magyarság
őstörténete címúgyűjteményes kötetet em-
lithetném (1943), az utóbbi két évtizedben so-
kan hozzájuthattunk azokhoz a könyvekhez
és tanulmányokhoz, amelyek szovjet földön
}áttak napvilágot egykori ,,őshazánk'' s ván-
dorlásaink tereiről. sőt
- ami fontos - kint
tanuló ösztöndíjasaink és a szovjet kollég ák-
kal kongre sszuso kon, i
egyén meghí vások út-

\2
 stb. kialakult személyes kapcsolatok, a
múzeumi leleteknek helyszínen való tanul-
mányozása azelőtt nem sejtett módon gazda-
gította meg lehetőségeinket, s ezen keresztü
eredményeinket. Egyre inkább világossá vált
az is, hogy a nyelvészet egymagában képte-
len az őstörténet feladatainak megoldásár4
és csatlakozott a munkákhoz a régészet,nép-
rajz, embertan, állat- és növénytan is.
Ma már közkönyvtárainkban
magánkönyvtárban is - sőt, sok
nehézség nélkül ta-
-
nulmányozhatók azok a gyújteményesköte.
tek, amelyek e munkálatok számvetését tar-
ilalmazzák, és a kutatás következő szakaszá-
nak tervezését.kezdődik ez a sorozat a Ma-
gyar Nyelvtudományi Társaság álta| Molnór
Zrik akadémikus elméleteivel kapcsolatban
rendezett vitával (A magyar őstörténet kér-
dései, Budapest__1,P53), folytat ődik Hajd{l, P é-
üer könyveivel (pl. Finnugor népek és nyel-
vek, Budapest, 1962), az én Östörténetünk
legkorábbi szakaszai című könyvemmel (Bu-
dapest, 1961), az 1974-es finnugor-kongresz-
§zusra megjelentetett Urali népek című nagy
kiadvánnyal, majd a Kőrösi Csoma Társaság
kiadásában közzétett l\íagyar őstörténetí ta-
nulmányok-kal (1977), a Néprajzi Társaság
őstörténeti kiadványaival (A fi.nnugor őshaza
nyomában, 1973. Az ősi magyar hitvilág,
1971). Diószegi Vilmos monumentális mun-
kája is ezeknek az évtizedeknek terméke (pl.
A sámánhit emlékei a magyar népi múvelt-
ségben, 195S). A magyar néprajzos közép-
nemzedék kitűnő tanulmányokkal gazdagítot-
ta honfoglalás-kutatásunkat, s ezzel együtt
óstiirténetünket (Balassa lván, Barabás Jenó,

l3
Vargyas Lajos, Vikár László, Voigt Vilmos és
társaik és az új Magyarság Néprajza elóké-
szítói). A-történettudomány is hozzájárult a
kutatásokhoz, mert kiadta GgőrJtg Ggörgg
szerkesztésében A magyarok eiődeiről és a
honfoglalásról c. forrásgyűjteményt (II. ki-
adás, 19?5). Nyelvtudományunk hatalmas
vállalkozásai (Történeti Etimológiai Szótár, A
magyar nyelv finnugor elemei stb.), Bárczi
Géza nagy szintézise (A magyar nyelv élet-
rajza), a Szovjetunióban tanult fiataljaink,
tanuimányai, köztük Fodor István Verecke
híres útján (Budapest, 1975) és a szegedi
egyetem nagyszerű összefogása a magyar ős-
történet forrásainak kiadására (I-II. kötet
Szeged, szerk.: Hajdú Péter-Kristó Gyula
Róna-Tas András, 1976), a Németh Gyula
-
Emlékkönyv (Budapest 1976), Ligeti Lajos
összegyűjtött török nyelvészeti dolgozatai
(Budapest, 1977), zenei lángelméink kezde-
ményezéseitzenekutatóink a helyszínen tere-
bélyesítettékstb. mutatják azt a szellemi
élénkséget,amelyre örömmel néz e kis kötet
szetzője, aki az 50-es években magányosan
küzdött meg őstörténetünk régészetével
egyetemi előadásain és könyveiben.
Nos, ennek a kis könyvnek a célja nem
ezeknek a munkálatoknak összefoglalása,
mert olyan gazdag új anyagot tártak fel,
hogy annak kivonatolása méltatlan lenne
mind a szerzőhöz, mind pedig történelemta-
nárainkhoz, akik az eredeti kiadványokhoz
könnyen hozzáférhetnek. Más célt tűztem
magam elé. Ugyanis a feltáruló nagyszerű új
anyag követke*tóL,en háttérbe szorultak ős-
történetünk aiapvető kérdései.Azt szeret,

14
aém tzlút., ha ez u ki,s köngu a sok szétógazó,
naggszerű munka mérlegeléséhezad,na ue-
zérJonalat. Mintegy megszabadítana az évti-
z€dek óta belénk idegződött hiedelmektől,
amelyek éppen az új adatok özönében veszí-
tették el ,,egyedül üdvözítő" voltukat. Több
mint negyven éve. vagyok régészés foglal-
kózom őstörtenetünkkel. Világosan látom,
hogy mennyi az elődök egyike-másika által
nagy találékonysággal megfogalmazott tétel,
amelyről a sok ismétléskapcsán azt llisz-
szük, a valóságot fogalmazta meg, holott csak
egyik lehetőségét tárta fel, és ml.s megoidás
is lehetséges. Az, amire magam jöttem rá,
jó néhány ponton egyezik Kouőcs Vilmos
kárpát-ukrajnai írónk felismerésével (Forrás,
1978. X. 4B.), bár sok helyen nem tudok ve-
le egyetérteni,
Könyvünk utolsó fejezetében röviden de
hiteles szövegekkel -
bemutatjuk őstörténe-
-
tünkről az emigrációban kialakult nézetek
jó néhányát.
Végül is: rue őstörténetként oluassdk ezt a
könyvet, hanem inkább űgy, rnint beaeze-
óésú őstörténeti könyvek olvasásához.

Lőszlő Ggula

l5
l. őstörténetünk kutotósó nok
nehézségei

Sokan úgy véltk mert azí olvassák

hogy östörténetünk- tisztázott kérdés,csak-,
még arról vannak viták, hogy az urali, finn-
ugor, ugor, magyar korszakok mikor és hol
játszódtak le. Ám sajnos őstörténetünk tu-
dománya nem lezárt, hanem tele van megol-
datlan kérdésekkel, s köztük nem csupán
részletkérdések,hanem bizony alap-
- következők
vetők is vannak. Az alább - éppen
a kérdőjelek jegyében fogantak, és olyan kér-
déseket vetnek fel, amelyekre nem mindig
tudunk még felelni.
östörténetírásunk hosszú időn keresztü
azonosult a magyar nyelv őstörténetének ku-
tatásával. Úgy vélték,hogy a nyelv biztos
vezetőnk az elmúlt évezredekben. Ez termé-
szetesnek, söto szükségszerűnek tűnt, hiszen
a történeti adatok alig-alig nyúlnak vissza a
honfoglalást előző századokig. A magyar
nyelv ezzel szemben kimeríthetetlen gazdag-
ságban őtzi sok ezer éves múltunkat, és
messze az írásbeliség előtti időkre emléke-
z.k.
Az utóbbi évtizedekben a régészet, ember-
tan, állattan, növénytan, néprajz és más tu-
dományok is bekaBcsolódtak az őstörténet-
kutatásba, s ezze| megszúnt a nyelvtudo-
mány kizárólagos uralma, de természetesen

16
nem szűnt meg, és továbbra is elsőrangú*for-
rás maradt a nyelv útmutatása. I(etségtelen,
hogv ma már megszűnőben van a hitünk ab-
ban is, hogy nyelvünk őstórténete minden-
képpen azonos népünk őstörténetével. Abban
is kétkedünk már, hogy a magyarság ősidók-
től fogva ugyanaz, csak kü]önböző .,hatások"
érték,amelyek azonban lényegénnem változ-
tattak. A bizonyosságok helyett itt is eljött
akárcsak a régészetben a,,termékeny
-bizonytalanságok" korszaka.
-
Ha Eurázsia népeit nyelvek szerint osztá-
}yozzuk, vagv éppenséggela mindig változó
államhatárok szerint nézzük, akkor páratlan
szétszabdaltságot tapasztalhatunk. Ha e]len-
ben például az embertan fajtaképletei szerint
nézzük, akkor B-10 fajtaképlettel le tudjuk
írni Eurázsia bármelyik népét,sőt, bárme-
ivi}< egyedét. E faitajellegek határai elmo-
sódnak, de egyre gyengülő hul]ámkör,ökhöz
hasonlóan egész földrészünket átjárják. A
faitajellqek földrajza semmiképpen nem fe-
di a nyelvi határokat, vag_v éppenséggelaz
ál}amhatárokat, bár a jellegek százalékos ará-
nyai észrevehetően elszíneződnek. Ugyan-
ezeket a nagy távlatokat tapasztalhatjuk, ha
peldául a néphitet. népmeséket nézzük: egy-
sz€rre megszűnnek a nyelvi határok. s min-
deniitt önmagunkra ismerünk. A nyelv el-
rrálaszt. embervoltunk, hiedelmeink összeköt-
nek. Vagy vegyünk példát napjainkból? A
világnézetek hatalmas területek népeit fog-
ják egy.ségbe!
Érdekes megfigyelnünk, hogy az állat- és
aövényvilág is szinte egyértelműen viselke-
őlr az emberrel, csak nagyobb tájegys€ek-
lT
ben váitozik ez is, középkelet-európai
csoportja is.
Ha nyelvre és határokra nem figyelve el-
indulnánk mondjuk, Budapestről a világ
négy tája
-
felé csak hosszabb út után ve-
-,
hetnők észre, hogy az emberek megjelenése,
alkata, testének arányrendje, mozgás-skálája,
arca, szeme-haja színe lassan megvaltozik,
Messze északon gyakoribbá válik a szőkeség,
délen és nyugaton a sötét hajszín, kelet felé
pedig a mongolos elem. E tágas térségenbe-
lüi senki nem venné észre, hogy elhagyta a
magyar nyelvhatárt, és valahol Svájcban jár
vagy bajor földön, netán Ukrajnában. A ma-
gyar nép jellegzetesen középkelet-európai
nép, ahogy népdalunk mondja: ,,se' nem
szőke, se' nem barna, az igazi magyar fajta",
Németh Lász|ő hasonlatával élve: ,, . . . ahogy
egy-egy vegyi anyag egyéniségétspektral-
sávjainak elhelyezkedése és szélessége:úgy
szabja meg egy nép egyéniségétis csoportjai-
nak és nagy szellemeinek spektrálsávja. Az
emberi változatok skálájából: ez megvan, eb-
ből sok van, ez hiányzik: ilyesmivel kell
kezdődnie egy népelemzésnek...".
Valóban így van; nemcsak a mai, ezer évet
itt élt magyar-
- ha ugyan
nem többet
-
ság vált jellegzetesen középkelet-európai nép-
pé, hanem azok voltak már Arpád magyar-
jai, meg az első honfoglalók is. Erre figyet-
meztet az is, hogy hét vagy tíz törzsből álló
törzsszövetségünk tagjainak más és más lehe-
tett a hagyománya s nyilván szármaása
is! Igen erősen
-
rétegezett fajtaképletünkben
benne van Európa és Ázsia minden jelentős
fajtája igaz, nem egyforma arányban. De
-
1B
ha magvar őstörténetet akarunk írni, melyik-
nek n;lomán haladjunk? Netán a ..keletbal-
til'-t vegyük ,,ősi magyarnak" ? vagy a
avagy -
a,.panririt"?
,,turanidot"?
-
tekintsük a százalékban - vagy
legnagyobbat, s a
többit hagvjuk? Igen ám, de ha például a
..keletbalti"-t vesszük alapul, akkor a szlá-
vokkai kell osztoznunk óstörténetünkben, ha
meg a ,.turanid"-ot, akkor a török népek ten-
gerébe jutunk. Még jobban megzavarná a ké-
pet, ha a kisebb százalékarányban meglevő
.,alpi",,,taurid" vagy,,mongolid" őstörténet
nyomát követníik. Pedig valanriképpen mégis
valamennyi nyomon végig kellene halad.
nunk, és figyelnünk az ötvöződések történeti
folyamatára. A kérdéstmég bonyolítja, hogy
a legkorábbi embertani leleteinkben is több-
kevesebb ,,idegen" elem mutatható ki, tehát
nem ,,tiszta fajták".
A nyelv egyértelműbb. az embertan sok-
rótűbb
- őstörténetünk pedig ezek őtvöző-
désébena]akult!
Íme, milyen messzire iutottunk már a
nyelv alapján elképzelt,,egyenes\/ona]ú" ős-
tiirténettől ! Emellett az embertan néha a
nyelvtudománnyal ellenkezőt tanít. A nye',v-
tudomány szerint mi az ugor ágból sza.k.r.l-
tunk ki, legközelebbi rokonaink tehát a vo-
gulok (manysik) és az osztjákok (hantik). A
Zichy-expedícióval közöttük járt Jankó Já-
nos a nyelvtudósokkal szemben már a szá-
zadfordulón leszögezi: ,,Eddig az osztjákot
ugor népnek tartottuk, az anthropológiának
ezt meg kell tagadnia; az osztják egy doli-
shocephal (hosszú fe,iú), barna szemű. barna
hajú ősnép maradéka, mely ugor hatás alá

19
 herült, ez az ugor hatás a nyelvben kiterjedt
az egész népre, a kultúrában és vérben azon-
han nem terjedt az Irtisen és Obon túli te-
rületekre."
Régi meggyőződésem volt, hogy ha a nyel-
vészek nem irányították volna az obi-ugo-
rokra az embertan kutatóinak figy,elmét, ma-
guktól soha sem keresték volna ott elődein-
ket, rokonainkat. Ebben a meggyőződésem-
ben teljes egészébenmegerősítettek azok a
rnegfigyelések, amelyeket a finnugor népek
embertanának nagy összefoglalásában az észt
Karin Mark adott (19?0). Ha megfigyeljük azt
a térképet,amelyen Karin Mark összegezte
kutatásainak eredményeit, az első pillanatra
}átszik, hogy a Volga környéki finnugor né-
pek más alkatúak, mint az Ob mentén lakó
nyelvrokona7k, azaz az embertan nyelvén fo-
galmazva: más fajtához tartoznak. Mi, ma-
gyarok a volgai-europid csoport tagjai va:
gyunk, míg az obi-ugorokban a mongol jel-
leg uralkodik. Eszerint legközelebbi nyelvro-
konainkkal alig fűz össze valami halovány
kapcsolat, haloványabb, mint ami a többi né-
'pekhez fűz. Kénytelenek vagyunk tehát fei-
tenni miirt ahogyan erre mások is gondol-
tak már
- hogy az obi-ugorok nyelvcserével
jutottak -,
mai nyelvükhöz, és a nyelvet átadó
nép feltehetóen éppen a magyar volt. A szín-
tér mint az Urálon inneni obi-ugor hely-
- az Urálon in-
nevekból sejthető
-, valahol
nen, a Volga táján lehetett. $a a feltevés
helyes, akkor az obi-ugorok a magyar nyelv
fejlődésének igen korai szakaszát őriznék
nyelvükben, s ebből adódnék a ,,rokonság".
Mindez százszorosan óvatossá kell te§/en,

20
amikor például az obi-ugorok l9praját tigy
tekintjük, mintha az az ősí magyar életfor-
mát őrizte volna meg napjainkig!
FelVetheti valaki, id6ról időre felbukkan-
nak úiságjainkban hírek, hogy a távoli szov-
jet földön itt-meg-amott rábukkantak az ős-
magyarok nyomára, akik mai napig őrzik
származásuk emlékét.szavahihető tanúk ál-
lítják ezt, s nincs okunk kételkedni a hír-
adások valódiságában, csak abban, hogy ezek
a honfoglalás előtti magyarok maradékai len-
nónek. Posta Béla, a kolozsvári magyar rÉgé-
szeti iskola nagynevű megalapítója, aki
ugyancsak részt vett a Zichy-expedícióban,
már a század elején összegyűjtött jó néhány
ilyenfajta tudósítást, amely hiteles volt: a
l,atár seregek áltat a fejedelemkori Erdélyből
ugyszblván évente elhurcolt magyarok utó-
dai őrizték s úgy látszik, őrzik a mai napig
-
hogy őseik magyarok voltak.
-, Ma már az eddigi gondolatmenetünk során
niegformáIódott a régi, eggirőngú, őstörténet-
kutatős helgett a szinte egész Eurőz§őt ué-
gigpősztőzó kutatds szükségessége, aggá-
lyaink során még valami rajzolódott ki las-
san, észrevétlen.Arról van szó ugyanis, hogy
nem csupán a magyar nyelvet, nem is csu-
pán a magyar nép elfieit kell a műtban
megragadnunk, hanem azt, arni maggarrő
tette őket. Hogy világosan érzékeltetni tud-
jam, mire is célzok, ide iktatom egy részét
annak a tanulmánynak, amellyel Szűcs Jenő
könyvét mutattam be az Életés Irodalomban
(19?5. márc. 22.). ,,Hadd idézzem Bartók Béla
Cigányzene? Magyar zene? című előadása-
nak egyik rész}etét:,,. , . nekünk, magyarze-

2L
 nefolklór-kutatoknak, épp úgy, mint a testvér-
tudományok (egyetemes folklór és etnográ-
fia) kutatóinak alapos okunk volt arra, hogy
csakis a parasztosztéiyhoz forduljunk, mint
forráshoz. Mi magunkat tulajdonképpen ten-
mészettudósoknak valljuk, akik tanulmányo-
zásunk targyául a természet egy bizonyos
produktumát, a parasztzenét választottuk. . .

Természeti produktumnak tekinthetők ezek a

termékek, mert a számukra legjellemzőbb sa-
játság létrejötte a pregnánsan egységes
stílusok kialakulása- lelki közösség-
- csakis
ben élő nagy tömegeknek egyféle irányban
működő ösztönszerű variáló készségévelma-
gyarázható. Ez a variáló készségpedig nem
más, mint valamilyen természeti erő. . .-
Mindez eszünkbe juttatja népzenekutatóink- -
nak azt a megfigyelését, hogy a városról le-
került dallamok egy idő után -pentatonizá-
lÓdnak*. Azaz: egy kihalóban levő régi zenei
stílushoz közelítenek, amely egykor az egész
magyar népzenére jellemző volt. Érdekes
megfigyelnünk, hogy a népművészetmás te-
rületein (szövés, hímzés,faragás, karcolás,
bútorfestés,edényművesség)nincs ilyen
egyetemesen jellemző magatartás.
Anná] inkább rnegvan a nyelvben. Egy-
mástól e|zárt, egEmőssal nem érintkező terü-
letek ngelue egy irányban fejlődik . . . Példőul
az, hogy régente a ragok még különálló sza-
vak voltak (a legismertebb példa az 1055-ös
tihanyi alapítólevélből: Feheruaru rea me-
neh hodu utu rea), azóta ragként a szóhoz.
kapcsolódtak. Ugyanezen a példán figyelhet-
jük meg az azőta lekopott szóvégi magán-
hangzót is (utu rea útra).
-
22
 Hogyan lehetséges ez...? Egymásról nem
tudó, néha éppenséggel elszigetelten, az egy-
ségesítő írásbeliségig el nem jutó közössé-
gekben szinte egyidejűen történnek ugyan-
azok a változások. Itt elemi erő működésére
kell gyanakodnunk. Kérdéseméppen ezeknek
az eróknek a természetére vonatkozik. . .
Tudjuk, ezek az erők nem lehetnek életta-
niak, mert a magyarság embertani képlete
már a honfoglaláskor is majdnem olyan tar-
ka volt, mint manapság. . ."
Mindezzel voltaképpen odajutunk, hogy ős-
történet-kutatásunk most már nem csupán a
nyelv alakulása mentén megy a messze múl-
takba, nem is a sokfajta elemből ötvözódött
rnagyarságot kutatja (hiszen minden nép sok
másból ötvöződött!), hanem inkább azt, amit
Bbrtók a népzenévelkapcsolatosan ,,termé-
szeti produktumnak" nevezett. Mi a magunk
területén úgy tartjuk, hogy tőrsadalmi.-törté-
neti erők összható.saként születik meg nún,
d,en nép, í,gg a maggarsőg is.
Ha így fogalmazzuk meg feladatunkat, *-
kor messze túl vagyunk olyan ,,részletkérdé-
§eken", hogy finnugor, netán török v€y
másfajta eredetű-e a magyar nép. A nyel-
vet csak mint a kutatott összetartó erők egyik
jelenségét figyeljük majd. Veszélyes feladat,
bizonytalanságokba,,,imponderabiliákba" ve-
zet. Milyen egyszerű emellett egy szófejtés,
}eletmeghatározás, vagy éppenséggelkopo-
nyamérés.Mennyire biztosnak látszarrak e
részletmunkák, milyen megfellebbezhetetlen-
séggel ítélhetezek munkása afelett, aki túl-
merészkedik a részletek határain. Csakhogy

23
félő, a részletmunkák közben éppen őstörté-
netünk valósága vész el, ,,a fától nem látjuk
az erdőt".
Elődeink felé tájékozódva eddig egyetlen
forrásról nem beszéltünk: krónikáinkról. Úgy
Iátom, hogy az előbb felvázolt eurázsiai
szemléletben eltűnik majd az az ellentét, ami
történelemtudományunk és krónikásaink közt
a múlt század óta szinte szakadatlanul éle-
sedik. Egész tudósvilágunk a krónikás őstör-.
téneti hagyomány ellen szólt, mesének minő-
sítette ez írásokat, mert nem a finnugor ős-
történet felé vezettek, Abban a szemiéletben,
amelyet embertanunk, régészetünk, néphi-
tünk és népzenénk hív életre, az ily,en egy-
oldalúság szinte önmagától kiküszöbölődik, s
az ember inkább azt kétdezi, hogy mi az,
ami nernzeti hagyomány krónikáinkban, s mi
az, ami tudós kitalálás, vagy éppenséggel me-
seszövés. Nyilván mindkettő benne van kró-
nikáinkban, de elvetni őket eg;,oldalúan, mert
ellentmondanak egy másik, egyoldalú szem-
léletnek, hiba lenne.
Íme, kirajzolódott előttünk magyarrá váLlá-
- ku-
sunk zett ethnogenesisünk
- úgyneve
tatásának új lehetősége. Az eddigi sok bizo-
nyosság és szilárd tudás helyébe ,,termékeny
bizonytaianság" lépett. Lesznek-e, akik eb-
ben az irányban munkálkodnak majd? Ma-
3am - munkáim gyarapodtán, s időm fogy-
tán már aligha tudok bekapcsolódni ezek-
be a- munkálatokba, de hiszem: ha helyes
irányú volt a kezdeményezés, akkor előbb-
utóbb felnő egy kutatónemzedék, amely vál-
lalja a biztosnak, szilárdnak és kényelmesnek

24
látszó munka helyett a csak sejthető törté-
netiség kutatását. Ha meg tévedtem volna,
az idő túllépezen a feltevésen, s velem
együtt elfelejtik, (Életés Tudomány, 19?5.
lx.5.)

25
il. Történeti forrósaink
és őstörténelmünk

Őstörténeimünk évezredeire kevés íelvilágo-

sítást várhatunk az írott tiirténelmi források-
ból, hiszen alig előzik meg Árpád népének
honfoglalását. Még ha Herodotos műveit vesz-
szüld azok sem vezetnek tovább az időszámí-
iásunk előtti első évezred felénél,ez pedig
csekély idő az őstörténethez viszonyítva. En-
nek ellenére rövid szemlét tartunk, s ezt kró-
nikáinkkal kezdjük.
Köztudomású, hogy krónikáink máshonnan
sármaztatják népünket, mint nyeivtudomá-
nyunk nyomában s a többi tudományágak
Krónikáink nem a finnugorok felé vezetnek,
hanem a pusztára a hun és szkíta népek kti-
zé, és a magyar előidőket a bibtiai korgkig
vezetik vissza. Természetesen szerepe van eb-
ben annak a középkori történeti felfogásnak,
hogy a népek történelmét a Teremtés kitel-
jesedésének folyamatába illesszék, és elózmé-
nyeit a Bibliából magyarázzák. Ez kétsógte-
len, s emiatt a múlt században erőre kapoíi,
és mindent bírálattal néző történelentl.rdo-
rfiányunk krónikáinkat jórészt has,mllehe-
tetlen meséknek tartotta. A magam részéről
hitelt adok krónikáinknak, esupán azzal a ki-
igazítással, hogy azok nem finnugor nyelvű
népünk őstörténetét idézik meg, hanerí, a tti.
rök ágét, sztyeppei múltunkból fakadnak, s

26
 ható
}ékezete sem, a hunoké pedig szinte a törté-
neti valóság szintjére emelkedik, hiszen a
nyugati sztyeppnek minden népe beletarto-
zoLt a hun birodalomba. s akár hódolt, akár
hridítottként került kötelékébe, éIéreminden-
képpen hun királyfi került. A szkitákkal pe-
dig a szarvasmondánk hoz kapcsolatba, mert
-. a régészettanúsága szerint - a szkíták az
ősi istenasszonyt szarvas alakjában tisztelték,
Legyen elég krónikáinkról ennyi, hiszen a
hun és szkíta időkön keresztül sem vezetnek
tovább az időszámításunk előtti első évezred
közepénél. Itt egy megjegyzést kell tennem:
aligha véletlen, hogy Anonymus megvetően
beszél a paraszti emlékezésrőI- Ez a meg-
jegyzése azt mutatja, hogy népünk em]éke-
zete másfajta őstörténelemről szólt, mint amit
a honfogialó nemzetségek és az uralkodóhá-
zunk őriztek. Erre eddig nem gondoltunk,
csupán a tudós szerzetes büszke voltát olvas-
tuk ki belőle.
Ebből az időből történeti forrásunk: Hero-
dotos. Járt a szkíta földön, és felsorolja a
szkíták peremnépeit, s már régóta bizonyos-
nak vesszük, hogy e peremnépek közt finn-
ugor rokonaink is ott vannak, sőt talán-talán
a magyar nép is sorra került, csak nem tud-
juk, milyen néven. Legutóbbi időkig úgy vél-
ték történészeink (Tomaschek bécsi egyetemi
tanár műt század végénmegjelent tanulmá-
nya nyomán), hogy e felsorolás Nyugatról in-
aut meg és a Távol-Keletig hatol a hiperbo-
reosok népéig,akik az aranyban gazdag Altaj
vidéken laktak volna, az aranyat őrzó griffek
szomszédságában. Ezzel nem sokra mehetünk,

27
Iegrijabban azonbarr inor Dénes íelvetette
(Journ. Asiatique, 1946-47), hogy Herodo-
tos felsorolása nem lépi át az Ural-hegységet,
hanem a Káma mentén követi az egymás fii-
lött elhelyezkedő népeket. Ebben a pillanat-
ban már őstörténe§nk sámára is izg;almas-
sá válnak ezek a népek, annál is inkább, mert
később Priscos rétor leírása a minket annyira
érdeklő onogurokról Herodotos elbeszélését
veszi alapul. Pliscosnál a 463-ra vonatkozó
adatokból is úgy véltéka kutatók, hogy az
Oceán mellett lakó népek, akik kiszodtották
helyükből az avarokat, azok pedig a szabíro-
kat nyomták maguk előtt, akik végül is a sa-
ragurokat, urogokat (ugorokat?) és az ono-
gurokat, népmozgalrna is a Távoi-Keletről in-
dult vo]na ki. Sinor bizonyítása szerint ez a
népmozgalom az Ural európai oldalrin játszó-
dott le. Ez pedig a magyar őstörténelem ké-
söbbi szakaszára, az onogtrrokkal va]ó kapcso-
latunkra stb. egészen más fényt vet, mint
ectdig gondoltuk. De akárhogyan is nézzűk,
eze.k az adatok nem érnek el őstörténetünk
évezredeibe.
Hadd elevenítsem fel egy másutt kifejtett
gondolatomat, nevezetesen azt: mint trehető-
ség, felmerül az a kérdésis, hogy a magyarok
különböző népneveinek tartott nevek nem
€gyazon népnek a magyarnak
más neve, hanem -valóban más népeket- ntás és
jelen-
tene§ amelyek összeolvadásából keletkezett
volna Árpád népe. Eszerint őstörténetünket
nemcsak anyanyelvtink mentén kellene nyo-
moznunk, hanem e népek múttjában is- Íme
népneveink: magyar, onogur (Ungar, Hun-
garyen, Hongrois, Hungarus stb., stb.), sza-

28
\la[Loi asphaloi, türk, baskír. Ha törzseinket
- vesszük, akkor nreg tarkább lesz ez
is hozzá
a kép. Tudiuk, hét törzsnevünk közül csak
kettő finnugor-magyar név, a többi fe}tehe-
ti;en török, és számoljuk még hazzá töreseink-
hez a Székelyt, Varsányt és a Tárkányt, Ve-
gyük figyelembe, ho.qy Árpád magyarjainak
icletei semmiféle törzsi eikü]önülésről nem
vallanak, és hogy törzsneveinkból származó
faluneveink közelében nem Árpád magyar-
jainak temetőit, hanem 60 esetben (Csal!ány
Dezsó megatlapítása) a kései-avarok (szerin-
tem kora-magyarok) temetőit találjuk, Az
avarkorban pedig a var és chion (varchonitai)
iörzsek mel]ett tudunk kuturgurokról, bolgá-
rokról, zabenderekről, tarniachokról, kotza-
gcrekrő}. A késői avar leletanyag pedig há-
in* ,r"gyobb csoportra oszlik, ezek egyike
ázsiai, másika talán Volga menti, harmadika
talán,kaukázusi származású, akkor ugyanaz a
sokrétűségtárul elénk, mint amit az ember-
tanban tapasztaltunk, és talán,,jövevénysza-
vaink" kérdése is más megvilágításba kerül,
mert ezek az ötvőződés folyamatának emlé-
kei lennének. ,

Még valami a törzsek kérdéséhez,Törzsne-

vekbőI származő faluneveinkről készült szám-
vetés szerint nagvjából egyforma számban
maradtak reánk: Kabar, Nyék, Megyer, Kürt-
gyarmat, Tarján, Jenő. Kér, Keszi, Székely,
Varsány, Tárkány törzsnevek, tehát a Megyer
név nem játszik kiemelkedő szerepet! Mégis,
hogy történt, hogy magyar-nak neveztük ma-
guúat, ezt bizony nem tudjuk, Az elmélet,
hogy lett volna vezértörzsünk, nagyon is
""
letretséges, de bizonyságunk csak a név, mert

29
§emmiféle adat (helynevek többségg lele-
teink egy csoportja) nem támogatja!}elvetŐ-
dött Csallány Dezső egyik számvetése alapján
(amit támogat Szántó Imre, Németh Péter, s
jómagam megfigyelése), hogy törzseink nem
Árpád magyarjainak törzseiiettek volna, ha-
nem az avarkori magyaroké (Nyíregyházi
Múzeum Evkönyve, 1965-66). Ez jelen eset-
ben semmit sem viiltoztat azon, hogy őstörte-
netünk ha a honfoglalás időpontjának ál-
-
lapoüából indulunk feléje
- igen sokágr ter_
i,
mészetesen még sokkal több ágú lenne, ha a
mai embertani-történeti altapotból indulnránk
ki, hiszen egyrészt keleti népekkel töltődtünk
fel, másrészt a környező népekkel és nyugáti
telepesekkel valt még többrétűbbé magyar
népünk.
XI. századi okleveleinktől fogva fennma-
radt helyneveink azt mutatjri§ hogy ez a
tarka, sokrétű ötvöződés ekkor már nagyjá-
ból a mai nyelvet beszélte, tehát az össze-
olvadás megtörtént!
Szinte csak szóhasználat kérdése,de még-
sem az, hogy a magyarság hét törzsből állt
volna, tehát a magyar nép hét tötzsre oszlott,
vagy a magyarság hét népből tevődött össze
(vérszerződés!). Ez esetben a hét nép közül
csak egy-kettő, (nyilván számban a legerő-
- beszé volna a
sebb) tte finnugor magyar
nyelvet. Elképzelhető az is, hogy a magyar
nyelvet ért különféle ,,hatások'' éppen e
törzsszövetségben gazdagították az uralkodó
nyelvet, kaukázusi, iráni, török, s más nyelv-
rétegekkel! Tehát nem a magyarság külön
élete folyamán került érintkezésbe ezekkel a
népekkel, hanem a népek törzseit magába ol,-

30
 vasztotta, illetóleg e törzsszövetség ötvözeté-
ben jött létre a voltaképpeni magyarság!!!
Ézteljességget ktilönböznék az eddigi nyelvé-
szetileg megszerkesztett őstörténetünktől,
mert többé nem arról lenne szó, hogy ,,érint-
keztünk" egyik vagy rnásik néppel itt vagy
amott, hanem e népek ötvözetében született
meg a magyarság, Tehát a ,,hatások" nem
időÉeh egymásutant, hanem egyidejűséget je-
lentenének a néppéalakulás folyamatában,
Bármilyen érdekes is lenne elidőznünk Ár-
pád magyarjainak történelménél, nem tehet-
iük, hi.""r, a reájuk vonatkozó adatok csak
€gy-két századdal korábbiak, mint a honfog-
lalás, tehát nem mondanak nekünk semmit
őstörténetünkről.

3l
lll. Nyelvtudomónyunk
és oz őstörténet

Áz összes eddigi rokonság-, őshaza-, ősnép-

elmélet alapja kivétel nélkül a nyelvtudo-
mány volt. Ennek segítségévelaliapították
rneg a finnugor rokonsági fokozatokat, az
egykor egy nyelven beszélő ősnép képzete
nyelvi következtetéseken alapult, az őshazát
is a nyelvben megőrzött növény- és állatne-
vek alapján keresték hol itt, hol ott. Óhatat-
lan tehát, hogy aki a tnagyar őstörténettel
foglalkozik, ne szenteljen alapos figyelmet
nyelvtudományunknak. Ez majdnem két szá-
zada kiválóan iskolázott e]mék munkásságán
keresztül nemesedett, egyre biztonságosabbá
váló módszereket dolgozott ki. s végül is az
európai finnugor nyelvtudomány legielentó-
sebb rnűvelője a finnekkel, s újabban bekap-
esolódó többi finnugor nyelvű népeink ku-
tatóival együtt.
E munkasságról sok kitúnő, közérthetően
rnegírt (henye szóval: népszerűsítő) munka
tanúskodik, s ezek révénés az iskolai okta-
tás révéntanításuk ma már népünk köztu-
datába ivódott. Vannak, s voltak, akik né-
pünk őstörténetét más utakon keresik, rájuk
is sor,kerül e könyv utolsó fejezetében.
Mivel azonban az, aki e könyvet írja, nem
nyelvész, óvakodik kontár módon beleszólni
nyelvtudósaink munkájába, amíg az a nyelv-

32
vel foglalkozik" De mihelyt történeti követ-
keztetésekre jut tehát pétdául őstörténetet
szerkeszt egybe - akkor már túllépiillete-
-,
kességét,és a történészek-régészek utcájába
jut. Itt már }l.ozzá merek szólni következte-
téseikhez, sót, szintehogy kötelességemnek
érzem. De _ hadd ismételjem állandóan
olyan messze fekvő időkről van szó, hogy aki -
azt mondja, ,,í8y volt", az magam€át csap-
ja be (és az olvasót), aki azt mondja: ezért és
ezért így lehetett, arra érdemes figyelni.
A nyelv szavakat fűz mondatoklrrá, hogy ki-
íejezhesse az éppen meglevő valóságot, s köz-
ben a szavak a mondatban hozzáidomulnak
ahhoz a szerkezethez, azok};roz az erővonalak-
hoz, amelyek a mondanivaló megfelelői (ese-
tek, ragok, jelzó§ igeidök). Vannak nyelvcso-
portok, amelyekben ezek a kapcsolatok nagy-
jából egyazon törvényszerúségek szerint ala-
kulnak, és alapszókincsük hangképei isnagy-
jából megfelelnek egymásnak, illetőlóg ha el-
térnek, akkor ezek az eltérések szabiályosak.
Ilyen nyelvcsoport az uráli nyelvek családja,
amely valamikor az ósidőkben alakult volna
ki, s talán e messze múltban kapcsolatban
volt az altáji nyelvekkel (török, mongol,
mandzsu, tunguz), sót taián még az indo-
európai nyelvekkel is. E homalyos kapcsola-
tok akkor válnak szilárdabbá, amikor az uráli
idők végéna szamojédok kiválnak, és a finn-
ugorok belső fejlődése rnegindul. A nyelvtu-
domrány úgy képzeli el a.későbbi kibontako-
ást, mint családfát, amelynek közös üirzsé-
ből egymás után válnak ki az ágak. Először
az ugor ág (magyar, vogul, osztják) ágazott
volna ki, majd a permiek (zürjének, votjá-
kok}, ezt követte a yolgai ág (mordvinok, cse-
remiszek), s végül a keleti-tengeri .finnség
(finnek, észtek, vótok, live§ vepszék, karja-
laiak). Közben néhány ág kihalt (pl. muro-
mák, merják). Az ugor főág (minket ugyanis
a későbbiekben ez érdekel) tovább osztódott
volna, kivált belőle a magyar-nép, míg a vo-
gulok és osztjákok sok ideig együtt marad-
tak még. E;zt a világos, jól érthetó elméletet
másfél száz esztendő kiváló nyelvtudósai dol-
gozták ki, s mintájukul az indogermán nyel-
vek családfája szolgalt. E családfaelméletben
hallgatólag benne foglaltatik az is, hogy kez-
detben volt egy ősnép és őshaza, és a nyel-
vek szétvalása egyúttal ennek az ősnépnek
szétvándorlását, egymástól való fokozatos el-
szakadását jelentette, s új és újabb szállás-
területeket, azaz új s tijabb őshazákat, míg
végre mai hazájukban telepedtek meg a né-
pek, s köztük a iegtávolabbra mi, magyarok
kerültünk.
E szerint az elmélet szerint a legősibb
nyelvállapotot az ugorok őnzték volna meg,
míg a tőlük nyugatra nagyobb csoportokban
egy ideig még közös lett volna a fejlődés,
majd újabb csoport (a permiek) _leválása után
a továbbvándoroltak ismét együtt maradtak
egy darabig, aztán levált a volgai csoport, s
végül szétágaztak a keleti-tengeri finn népek.
Meg kell jegyeznünk, hogy a finnugor
nyetvek szőtári és. nyelvtani megismerése
nem áll azonos fokon. Egyes nyelveket úgy-
szólván teljesen feldolgoztak, m.íg másoknál e
munka csak nemrégen indult meg. Emiatt
még sok íinomítanivaló van az elméleten.
Mivel a földművelés és állattenyésztés sza-

34
vai nem lrözösek a finnugor nyelvekben,
mindennek a földművelés és állattenyésztés
elterjedése előtt kelleXt volna végbemennie,
- mint lazaelőtti
Ezze| időhatárral eljutunk
az időszámításr_rnk -
II-I. évezred hatá-
ráig. S valóban, ettől az időtől kezdve na-
gyobb népvándorlások nem mutathatók ki a
r,égészetileletekből.
Nos, a régészet és társadalomtörténet ré-
szélól úgy látjuk, hogy ez az okszerúnek tűnó
családfaelmélet több kérdésthagy megoldat-
Ianul. mint amennyit megold. A rokon nyel-
vek lánca bizonyosság, ám az egymás után
rlaló leválások, elkülönülések téte]e másként
is magvarázható.
Hajdú Péter irja az Uráli népek címúta-
nulmánygyújteményben az uráli nyelvekkel
kapcsolatban: ,,E népek ma már nem éitik
e{r,más nyelvét, de őseik valaha, kb. hat-
hétezer ér,,vel ezelőtt közös nyelven beszéltek,
és természetesen földrajzilag koncentráltabb
terti]eten együtt lak'.ak . . ."
Décsy Gyula pontosabban fogalmaz nagy
összefoglalásában. Nénret szövege magyarul
így hangzik: ,,Mivel a finnugor alapnyelv
meglehetósen egységes nyelvrendszer, tehát
a nép. amelv ezt a nyelvet beszélte, hosszú
ideig, nagyjábó} 2000-3000 évig, viszonylag
kis területen, amelynek a közlekedése is
könnyű volt, kellett együtt éljen . . ." (meg-
jegyzi, hogv a finnugor zárt rendszer kiala-
kulása lehetetlen lett volna nagy kiterjedésű
terülc,ten). Idézzünk még tovább Décsy Gyu-
Iátó7,. ,,Az a kétségbevonhatatlan tény, hogy
a mai finnugor külön nyelvek egyetlen alap-
nyelvből keletkeztek, az egyetlen közös vo-

35
nás, amely a ma mind saját nyelvet beszéló
népeket összeköti: ethnológia, régészet és
embertan eddig még semmi olyant nem fe-
dezett fel, amely finnugor együttélés korából
származva e népek között közös lenne:"
Az utóbbi időben is több területen keres-
ték már az őshazát, így a nyugat-szibériai
tajgában, az UráI és a Volga-könyök közt,
Észtországban, sőt, Molnár Erik akadémikus
több változat után (pl. Aral vidéke) a Szaján
hegységnél állapodott meg. Mindezek a fel-
tevések tehát szúk területen keresték az ős-
hazát. A. Joki (Finnország), Halikov profesz-
szor (Kazany) és jómagam hatalmas távolsá-
gokban elterülőnek képzeltük e népek ősi
szállásterületeit. Joki professzor (Helsinki) a
Volga és a Baltikum közt, Halikov professzor
az Oka és az Ob között, jómagam meg Kö-
zép-Lengyelország és az Urál hegység között.
Ezekről a kérdésekrőt késóbb bővebben esik
szó, itt csak a szükséges mértékben említem
óket.
Mint régész,a következőket mondhatom
azokhoz a kísérletekhez,amelyek szűk terü-
leten képzeltékel a későbbi finnugor népek
ósi szállásterületét:
Vegyük elö Eurázsia késő jégkori, átmeneti
kőkori és újkökori településhálőzatát. Azt
látjuk, hogy úgyszólván az egész lakható te-
rüIet lakott volt. A régészetbenjáratlanabb
olvasó számára jegyezzük meg, hogy a késő
jégkori vadászmúveltségek hatalmas terüle-
teken nagyjából egységes arculatúak, hiszen
ezért lehetséges, hogy a nagy korszakok (pl.
moustiéri, aurignaci, solutréi, magdaléni, ke-
leti-gravetti stb., stb,) keletkezésével föld-

36
résznyi területeken dolgozhatunk, legfennebb
helyi elszíneződéseket tapasztalunk a velejé-
ben egyívású műveltségekben. Ez a kép az
újkókorban hirteien megviáütozik, és a kiala-
kuló íöldműves múveltségek valóságos mo-
zaikká tördelik Eurázsiát. Sok-sok egymás-
hoz alig kapcsolódó művelődés népesítibe a
]akható területeket.
Nos, ennek tudatában már eleve megálla-
píthatjuk, hogy olyan terület, amelget a
ngelutud,omdng az urőli-finnugor kor' a fel,
tesz, nern uolt. Az őskókorban egy-egy mű-
veltség hatalmas terü]eteket hatott át, tehát
nem volt kis területekre zsúfolódó és nagy
tömegú népességet magába ölelő műveltség
(márpedig a feltett uráli nyelv ebben a kor-
ban alakult). Később meg az újkőkorban
ugyancsak nem volt olyan aránylag nagyobb
területet összefogó sajátos műveltség, amely-
nek szétáramlásából magyarázható lenne az
uráli-finnugor szétvándorlás. (azok a kísérle-
t,ek, amelyek ez irányban törtérrtek, nagyon
kevés leletre alapoznak !).
De képzeljiik csak el: Eurázsia nagy terü-
letein az őskókor végén legalábbis a min-
-
ket érdeklő hatalmas területen
- három
ős-
hazának kellett volna lennie: az urálinak, az
indoeurópainak és a töröknek (vagy ha úgy
tetszik, altájinak). Tegyük fel, hogy az elkép-
zelésnek megfelelően valóban három gócban
éltek az ,,ősnépek", de hát akkor ki élt a többi
területen, amelyeken egyenletes népsűrűséget
mutátva taláIunk leleteket? Ha a nyelvészeti
feltevések helyesek lennének, akkor három
nagy gócba,n kellene egymástól különböző,
önmagában egységes műveltséget találnunk,

3,|
sűrű lakottsággal, és a köztük levó hatalmas
terü}etek lakatlanok' ke}lett volna legyenek.
Azt hiszem, a kérdésilyenfajta éles sarkítása
megmutatja, hogy másfelé kell keresnünk a
megoldást.
A régészetileletekre most csak az úgyne-
rlezett nyelviánc kérdése kapcsán térünk ki.
Mindenekelőtt tudjuk, hogy az átmeneti kő-
kori és újkőkori települések nem tömörödtek
€y-egy kis helyre, hanem egymástól jó
messze alakultak a telepek, méghozzá kis ta-
vak körül vagy folyóknál. A íolyók mellék-
ágai mentén felkúsztak az erdőségek közé is.
Jól tudjuk azonban, hogy még a mai, pus-
kával felszerelt szibériai vadászok is legfel-
jebb néhány kilométerre merészkednek be az
erdőségekbe, s így a mellékvizek mellé tele-
pülőket elválasztó erdők a telepeseket is e]-
választották egymástól, s a folyók mentén,
egymástóI elzárt tavak közt is jó nagy távol-
ságok voltak közöttük. A ternrelésnek ez a
módja (halászat-vadászat) nagy területeket
követelt egy-egy kisebb település kis létszá-
mú népénekeltartásához is. Szétszaggatott,
apró közösségekben kell tehát gondolkoz-
nunk. Ezek azonban valamiképpen megértet-
ték egymást. Ha például á szerző feltevése
bizonyulna helyesnek, hogy a szvidéri mű-
veltség lenne az ősuraliak műveltsége, akkor
ezek az e}szigetelt települések már abban a
korban 1-2000 kilométernyire terjedtek vol-
na ki l(özép-Lengyelországtól az Uralig. De
bármelyik elméIetet vesszük, számolnunk kell
az egymástól elszigetelt települések láncával.
Az egy magból való szétrajzás elméletének
nagy gátja, hogy akarva-akaratlan olyan né-

3B
pesedési képben gondolkozik, amilyen nem
volt a halász-vadász időkben. köztudomású,
hogy a termelés e szintjén a népesedés majd-
nem áll, jelentős népszaporulattal számol-
nunk nem lehet, egy-egy néhány tagú kö-
zösség eftartásához nagy területek kellenek,
és a népszaporulatot éppen a földművelés és
állattenyésztés hozza magával, ez pedig
együtt jár a területek jobb kihasználásával,
Tehát nagyobb szárnú népességeltartásához
jóval kisebb területek szükségesek. Bárczi
Géza is utalt már arra, hogy a gyűjtögető
életmód mellett 6-8 ember eltartására
l00 km2 terület szükséges, tehát a telepüIé-
sek messze kellett legyenek egymástól. Már-
most
- kérdi a régész - a népesség
számá-
nak átlandósága mellett mi késztette volna
vándorlásra a finnugorokat, s főként hogy
lehettek olyan nagyszámúak, hogy egy-egy
nagyobb rész leszakadása után is új s újabb
kirajzásokra kerülhetett sor? Ezeket a kér-
déseket eddig nem tették fel őstörténeti iro-
dalmunkban. Nos, éppen ezért úgy látom
-
dz egy tőböl egymás után való szétrajzás
-,
elmélete egy sereg megmagyarázhatatlan és
valószínútlen kérdéstvet fel.
Ezek a gondolatok találkoznak a nyelvészet
részérőI is felmerült aggodalmakkal, Harmat-
ta János, sőt bizonyos fokig Hajdú Péter
sem tartja kielégítőnek az óshaza- és család-
íaelméletet. A szovjet nyelvészek nem be-
szélnek például őshazáról, hanem nyelvlán-
cokról, és újabban Sinor Dénes (Bloomington)
is úgy látja, hogy a családfa- és őshazaelmé-
letek elavultak.
Alább közölt gondolataim igen közel álla-

39
nak Sinor Dénes felfogásához, bár egészen
más oldalról közelítem meg őstörtónetünket.
Legutóbb Róna-Tas András jelentetett meg
a n},Jlvrokonság kérdéseiről egy meggondol-
koztató könyvet (Nyelvrokonság, Bp. 1978).
Hadd fűzzek ezekhez a gondolatokhoz egyet,
amely éppen a fent közölt régészetimegfi-
gyeléseken alapul. A régészet-településtörté-
neti megfigyelések tehát ellene rnondanak an-
nak, hogy egykor lett volna egy nagyobb szá-
ffiú, egységes nyelvet beszéló nép, amely
aránylag kis területen tömören lakott, s ez
szétvándorolt volna. Ezzel éppen ellenkező-
leg: nagy területen szétszórt, egymástól távol
takó kisebb csoportok halmazának kell elkép-
zelnünk például a Közép-Lengyelorság és az
ürá1 hegység közt kiterjedő szvidéri múvelt-
séget. A lazán kapcsolódó népességközt ho-
gyan jöhetett létre ,,nyelvegység"? Nos, a
gondolat. amit itt szeretnék megfogalmazni,
a következő:
Minden népnek, így a finnugor népek
mindegyikének is hatalmas ,,isrneretlen ere-
detű" szókészlete van, anrelynek egymáshoz,
tehát az úgynevezett rokon népekhez semmi
kö,ze sincsen. Ugyanide tartozrrának ,,a nyel-
vek külön életében" keletkezett szavak. Nem
lehetséges-e, hogy e2 a szókészlet nagyjából
megvolt már akkor is, amikor az egymással
lazán érintkező nemzetségek közt kialakult
egymás megértéséreegy kezdetleges nyelv,
amely éppen az elemi mindennapos kérdések-
re felelt, az emberi testre stb., tehát az efly,
mást mégértéslegegyszerűbb szókészletére,
.uondatfű2ésére stb. vonatkozott. Ez az. ,ösz,
szeköt6 nyelvo' természetesen más és más

{0
§zínezetet vett fel, e csoportok egymástól való
távolságának megfelelően. Tehát nenl ega
ösnyelts uolt, hanem solc, s ezek közt terem-
tödött volna meg egy, az élet egyszerű kérdé-
seire felelő közös nyelv. Ez magyarázná péI-
dául, hogy a finnugor rokonság alapszavai a
lehetö legegyszerűbb kérdésekre felelnek.
A nyelvészkörökben altaiában vallott ,,ős-
nyelv" meghatározásának nehézségeiről ha
ugyan nem lehetetlenségéről
-
nagyon hig-
-
gadt kitekintést kapunk Décsy Gyula nagy
könyvében (Einführung in die Finnisch-ug-
rische Sprachwissenschaft. Wiesbaden,
1965). A laza lehetőségek között talán még
a bonyolult feladatokra tervezett számítógép
sem tudna rendet teremteni. Ezek szerint az
is lehetséges, hogy a nyelvünkben kimutat-
ható indoeurópai, altáji, török, iráni stb. ,,jö-
vevényszavak" nem jövevények, hanem az
alapnyelvek maradványar, amelyek egy-egy
más közösség közeiében kialakult ,,nyelvi
egység" szavait ötvözték az új közösség kö-
zelébe kerülvén ánnak nyelvével?
Egyszóval felvethető olyan gondolat is,
hogy éppen az ,,ismeretlen eredetű" szavak
képeznék egy-egy nyelv eredeti áIlapotát, te-
hát sok, más-más nyelven beszéIő nép élt a
folyók mentén, és éppen a közös szavak je-
lentenék e külön nyelvű népek ,,közlekedő
nyelvét"? Mindenesetre azok a megáilapítá-
sok, amelyeket a ny,elvtudomány a hegyek-
kel szétszabdalt vöIgyi nyelvekre tett, ame-
lyeknek kis csoportjai, tucatjaí, százai egy-
mást nem értőkből alakulnak, és ami hason-
lóképpen alakulhatott az erdőket szabdaló fo-
lyók, patakok mentén élőknél(az erdő job,

41
tran elválaszt a he3ynél!), ilyenféle gondola.
tokat keltenek az emberben. Eszerint pl. a
magyar nyelv, de akármelyik, a mordvin,
finri stb. eibdetiieg külön nyelvek, s beszé-
lőik külön nemzetségi csoportok voltak. és
később teremtődött meg az egymás mellé
sodródott csoportok,.közös jellegú" nyelve. A
finnugorság tehát nem. ősál}apot, hanem ké-
sőbbi alaku]at lenne, erre a feltevésre sok
példa csábít. Ínre néhány: az amerikai indiá-
nok mintegy háromszáz különböző indián
nyelven beszélnek. Strabo római történetíró
hetven kaukázusi nyelvről tudott (ma is
nagyjából ennyi van!). Ausztráliában száznál
több nyelven beszélnek a bennszülöttek, az
afrikai váltr;zásokka} kapcsolatban mindun-
talan felmer-ül, hogy egy-egy allamban mi-
lyen sokféle törzs és nyelv él, de ugyanúgy
vehetnők Ui-Guineát, Kínát stb. (az adato-
kat Mario Pei. Szabálytalan nyelvtörténet,
1966. 35B. s következő lapjain találja az o|-
vasó). Ezek közül nagyon sok nyelv közt ala-
kultak összekötő nyelvek, amelyek a megér-
tést szolgálják anélkül, hogy a csoportok sa-
ját nyelve megszűnt volna. N{anapság
amint erre Erdélyi István hívta fel figyelme-
met
- a kis népek közt összekötő nyelvként
egy-egy nagyobb nyelv szolgál, a mi elgon-
dolásunk is hajlik errefelé.
Természetesen más meggondolások is tá-
madhatnak. Például, anrennyiben szvidéri el-
méletem helytállónak bizonyulna, akkor fel-
tehető, hogy az egymást értő szvidériek, akik
délről. az indoeurópai népek közeléből kisza-
kadva vándoroltak fel Közi:p-Lengyelország
és az Urál ktizé, egymástól elszakadva tértek

42
külön-külön fejlődósre, Nyelvük eredetileg is
csak egymáshoz közel áIló nyelvek lánca volt.
l§aza lehet tehát Jókainak, aki nyelvünket
ősnyelvnek tartja, bár rokonságát éppen a
fir-rnugorokkal nem tagadja. Ehhez anrryit
kellene hozzátennünk, hogy minden ilyen tá-
voli rokon nyelr,, ősnyelv lehetett, tehát nem
egy nyelv osztódásáróI lenne szó. hanem sok
nyelv egymáshoz való közeledéséről. Önkén-
telenül felvetődik más gondolat is, Nevezete-
sen az, hogy a sokfajta külön nyelvre, elszi-
getelt népességrerátelepszik egy nagyszámú
cscrport, amely széthúz(ldvanagy területen
beszélnéa maga egységcs nyelvét, s ennek a
nyelvnek alapvető elenreit. vennék át külön-
kütön az őslakók, akik amellett megtartanák
nyelvük hangrenclszerének sajátosságait (hoz-
zá alkalmazaák az átvett életfontosságú ele-
meket), megtartanák szókincsük jelentős ré-
szét (ezek lennének ,,a nyelvek külön életé-
ben" keletkezettnek vélt szavak). Magam ezt
a megoldást látom valószínűnek, de még hoz-
zá is venném, hogy ez a nyelv feltehetően a
ma is a legnagyobb számú néptől * a ma-
gyartól tnék. Eszerint igaza 1en-
- származha
ne Jókainak i ,, . . . csak azt mondhatom, a
magyarok nyelve mindig ma§yar volt". Ez-
zel a gondolattai hiszen találga-
tásclkról van sz<'l
- erősenvalójában
visszakanyarod-
tunk az ,,ősnyelv"- lététvallók felé. Szeret-
ném még megjegyezni, hogy ez az utóbbi gon-
dolat kitúnően illenék a délről felvándorló
és nagy területet Közép-Lengyelországtól
az Ural hegységig- betöltó szvidériek fei-
-
tevéséhez. Ezek szerint az ,,ősnyelv" (talán
az ősmagyar nyelv) hordozói a szVidériek let-
tek volna, és a finnugor'nyeivek közti kü-
lönbségeket azoknak a vadász-halász népek-
nek önálló nyelvi különbségei alapozták vol-
na meg, amelyek ezen a hatalmas területen a
szvidériek előtt éltek.
Öszintén be kell vallanom, hogy ezt a gon-
dolatot az szilárdítaná meg, ha sikerülne ré-
gészetileg kimutatni ilyenfajta keveredést, rá-
telepedést. Biztató e szempontból, hogy a
szovjet kutatás már nem tekinti egységnek
a szvidéri műveltséget, hanem területi kü-
lönbségeket lát benne.
Ilyen, s hasonló töprengések, gondolatok
más nyelvekkel kapcsolatban is felvetődtek"
A fenti feltevések amelyek kiindulópontja
-
nem nyelvészeti, hanem régészeti megfigye-
lés volt sok közös vonást mutatnak (bár.
végül más - eredményre jutnak) azokkal, ame-
lyeket N. Sz. Trubeckoj fogalmazott meg, s
amelyeknek summája, hogy az indoeurópai
alapnyelv nem volt, hanem lett. (Lásd Róna-
Tas, i. m. 190,)
Az előbb felvetődött gondolatok olyan lé-
nyeges kérdéseket érintenek, és annyira más
helyzetet teremtenek az őslnazák, ,,rokonság"
stb. kérdésében,hogy úgy érzem, érdemes
még elidőznünk itt, s új és újabb oldalról
megvizsgáIni őket. Amint láttuk, végül is
(úgy gondolom) azok a kutatások, amelyek
sok-sok nehézségellenére az ,,uráli ősnyelv"
felC.erítéséreirányulnak, nem hiábavalók, hi-
szen a mi felfogásunknak megfelelően
- -
annak az ,,összekötő nyelv"-n-"k szókincséi és
nyelvtani sajátosságait keresik, amely az
egymást nem értő csoportok közt kifejlődött
vagy elterjedt. s amelyet aztán nyelvtudlt-

14
§aink ,,uráli", vagy ,,finnugor" ősnyelvnek
neveznek. Hajdú Péter legutóbbi (az Uráli
népek címúkötetben, 1975. 18. és a követke-
zó oldalon) hallatlanul érdekes erőfeszítese-
ket tesz ennek az ,,ősnyelvnek" bemutatásá-
ra. Ám ő ennek az ,,eredeti" nyelvnek örök-
ségébenmutatkozó hangtani különbségeket
egymásból vezeti le, jóllehet ugyanannyi jog-
gal a hangrendi küiönbségeket az ,,összekötó
nyelvet" használó csoportok saját hangállo-
mányaként is magyarázhatná, tehát pl. hogy
az s vagy s' hangváItozásai azért keletkeatek,
mert az ,,összekötó nyelv" szóalakjait már
eleve mindegyik csoport a maga hangrend-
szeréhez idomítva ejtette ki. Nem kell tehát
hangváltozást feltenni, harrem csak azt, hogy
€gy-egy csoportnyelv saját törvényei szerint
ejtette ki a közössé váló szavakat.
Érdekes megfigyetéseket közöl Hajdú Pé-
ter idézett írásában arról is, hogy a nyelv-
rendszerek egymás közti kapcsolatai milye-
nek, E szerint a magyar a permivel, firrnel,
cseremisszel (ennek következtében a lappal)
van szorosabb kapcsoiatban, míg a mordvin-
nal lazább a kapcsolat, de alig-alig vannak
közös jegyei az obi-ugorral és a szamojéd-
dal. Érdemes idézni Hajdú Péter summázá-
sábót néhány mondatot, mert köztudatunk-
ba tudományos dogmaként ivódott be a íinn-
ugor családfában való helyzetünk. Íme, mit
mond azlgeragozásról (23. oldalon): ,,Az uráli
alapnyelv igeragozasi paradigmáinak rekonst-
ruálását sok körülmény nehezíti. Mindenek-
elótt az, hogy a rokon nyelvek igeragozási
rendszerei elég nagymértékbenkülönböznek
egymástól. A sok eltérésnek az az oka, hogy
6} lokon nyelvek iger.agcrzási szisztémái az
egyes nyelvek külön életébennyerték el mai
formájukat az alapnyelv felbomlását követő
rijrarendeződések folyamatában. Így azután
az uráli nyelvek igeragozásai csak bonyolult

a}apnyelvi állapotokat. . ." Felhívja a figyel-

met arra, hogy ennek ellenére mégis találha-
t,unk néhány lényeges szerkezeti és anyagi
egyezést. Ez bízony súlyos kérdéseaz alap-
nyelv felbomlását valló nyelvészeknek.
Ugyanis a nyelvtudomány ianítása szerint a
nyelvtani elemek a legszívósabbak egy-egy
nyelv életében!Erről ír tanulságosan: Róna-
Tas András (Nyelvrokonság 1978. 435-36, ol-
dal). Mivel pedig Hajdú Péter meg-
állapítása szerint
- aéppen
finnugor-uráli nyelvek
-
igeragozása más és más törvényt követ az
egyes népeknél, kézenfekvő a-feltevés, hogy
ez e népek ősi hagyatéka, amely még az ős-
kőkorban megszi}árdult, s a kialakuló közös
-szókészletet a maga igájába fogta! Kétséges
azonban, hogy e különbségek az egyes népek
..külön életében"keletkeztek volna!
Még valamit: a feltehető ,,uráli ősnyelv"
riem lehetett szegényes, hanem az élet min-
den je}enségére felclnie kcllett. Szinte azt
rnondhatnók, hogy minél régebbi, a civilizá-
ciótóI minél távolabb eső egy nyelv, annál
gazdagabb kifejezésekben, szavakban, nyelv-
t,ani szerkezetekben.
Mario Pei Szabálytalan nyelvtörténetében
(Budapest, 1965 ) például így ír: (127. old,)
.,"Ami a,,prirnitív* nyelvek egyszerúségét,il-
treti, az teljesen a képzelet szüleménye. Van-
nak olyan eszkimó nyelvjárások. amelyekben

4íi
8z ún. főnévnek töbu mint ezer különbözö
alakja lehet, s eme alakok mindegyikének
megvan a maga pontos jelentése. Egy guate-
malai indián nyelvben bármeiy igéből több
ezer küIönféle alakot }ehet képezni, ktilönféle
végződésekkel." Vagy vegyünk példát a Ina-
gyar pásztorok nyelvébőI, amelyről Herman
Ottó megállapította, hogy a szarvasmarhák
szarvállásáról vagy a lovak, marhák színéről
több száz pontos jelentésű szóval rendelkez-
nek. Nyiivánvaló, hogy ha volt egyáltalán
uráli ősnyelv, annak is gazdag szókészlete
kellett legyen. Ehhez képest az a néhány száz
vagy félezer szó, amit belőle a finnugorokkal
közösen őrzünk, igen-igen kevés, még ha az
élet alapvető jelenségeire vr.lnatkozik is.
Mindezekre figyelve úgy érezzük, komolyan
meg kell fontolnunk Vikár László megáüapí-
tásait, amelyeket legutóbb tett a Magyar ős-
történeti tanulmányok (Bp. 19?7.) 297. olda-
Ián: ,,Felvetődik a kérdés:beszélhetünk-e
egyáltalán finnugor zenéről? Volt-e valami-
kor egy közös. zenei nyelv, amely a"utár,
szétszóródott és a mai finnugor népek vala-
mit megőriztek ebből? Nehezen képzelhető ez
el. Sokkal inkább úgy kell fcigalmaznunk:
mint ahogyan ma nem létezik egy finnugor
alapnyeiv, ugyanolyan hiábavaló kísérletlen-
ne vaiamiféle rekonstruált egységbe eróItetni
a finnugorok mai zenéjét.Finnugor nyelv
nincs, csak különböző finnugor nyelvek van-
nak. s bennük több-kevesebb a rokonság, Ki-
mondottan fiirnugor zene nines, de minden
finnugor népnek van saját zenei hagyomá-
rrya,,s ezek a zenék éppen oly sokféIék, egy-
részt hasonlók, másrészt eltéróek, akárcsak a
nyelvek."
47
 magunk részérólhozzátehetjük ehhez,
hogy nincsen közös finnugor régészet,nép-
rajz, emberúcn,, amennyiben egyes közös vo-
násokat felfedezhetünk, azt inkább a nyelv
rok<rnsága miatt talátjuk meg a küIönböző
finnugor népek hagyatékában.
Ujabban egyre több meggondolás hangzik
eI azzal szemben is, hogy nyelvtudományunk
túlságosan bezátkőzott a finnugor nyelvek
körébe, s mindent abból igyek§zik megolda-
ni, pedig szélesebb kitekintéssel történetibb
eredményekhez jutna. Hogy világosabb le-
gyen, mit értek ezen, Sinor Dénes néhány
gondolatát idézem (Ural-Altaische Jahr-
bücher, 1968. 273 sk.).
,,A nyel,vtudomány tárgya a nyelv. . . és
nem annak a népnek története, amely ezt a
nyelvet beszéli. Annak eldöntését, hogy a
nyelvtudomány adatai mennyire hasznosít-
hatók a történeleirben, át kell engedni a tör-
ténészeknek. . . és mi történik, ha a törté-
nész téved?. . . Oiyan szavak, mint .borjú*,
oiift§1.., ,,bika* éppen olyan jól magyarázha-
ha ugyan nem jobban
tók
ból, -mint a törökből. De azok közt- aa mongol-
kutatók
közt, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoz-
nak, tudatosan vagy tudat alatt az a történeti
és nem nyelvészeti feltevés él, hogy
-a magyarok a törökökkel- éltek együtt. Ha
most egy lépésseltovábbmegyünk, és feltesz-
szük a kérdé§t, hogy voltaképpen honnan is
tudjuk, hogy a magyarok törökökkel éltek
együtt, akkor fő érvkéntazt halljuk, hogy a
magyar nyelvben sok a török jövevényszó,
például oborjú.., -ökör*., -bika*. . . Iskolápél-
dája ez a circulus vitiosusnak."

48
 Engedtessék meg, hogy itt saját megfigye-
léseimre hivatkozzam: a kialakuló magyarság
igen széles felületen érintkezett mongolok-
kal. Kezdódött ez az ananyinoi időkben az
Uralon átáramló mongol népességgel,és
folytatódott például az avarkorban a sztyeppé-
ket és hazánkat is elérő mongoloid csopor-
tokkal, amint erről az embertan cáfolhatat-
lan képet nyújt. Az a ,,történeti" érv tehát,
hoqy a felsorolt szavak azért törökök, mert
a mongolokkal nem, érintkeztünk, helftelen-
nek bizonyult.
Ezek után tekintsük át az őstörténetünk
szempontj ából számba j öhető nyelvészeti meg-
figyetéseket, elsősorban a két nagy nyelv-
csoporttal, a finnugorral és a törökkel való
rokonságunkat. Ennek bizonyító anyaga úgy-
szólván minden történeti, őstörténeti könyv-
ben benne van. Mi Bárczi Géza összefoglalá-
sát vesszük itt alapul (A magyar nyelv élet-
rajza.. . A magyar szókincs eredete. . . stb.).
Ó a finnugor eredetű alapszavainkat a követ-
kezó csoportokban tárgyalja:
1, Testrészek elnevezései (pl. fej, szem, fül,
száj, nyelv, mell, sziv, kéz, könyök stb., stb.)
2. A család és rokonság szókincse (p1. atya,
anya, íiú,férj, nő, feleség, meny stb., stb.)
3. A természet tárgyai és jelenségei (pl. ég,
menny, világ, villám, csi}lag, ősz, tél, tavasz,
víz, jég, hó stb., stb.)
4. Az állatvilág szavai (pl, daru, fecske, fo-
goly, lúd, kígyó, nyúl, egér, sün, róka, holló,
eb, ló stb., stb,)
5. A növényvilág szókészlete (p1. hárs, fűz,
íenyő, nyír, szil, nyár, meggy, hagyma, rügy,
levél stb., stb.)

49
 6. Ásványok (pl.kő, vas, arany, ezüs! ón
stb.), (ezek,,rejtélyes"-ek, feltehetően köl-
csönszavak, mert a fémeket jóval a finnugor
kor után ismertük meg!)
7. Lakás, eszközök, étel (pl. íaI, ház, lakik"
ajtó, küszöb, ágy, nyárs, ár, fúró, kés, zsalu,
köszörül, nyíl, ideg, íj, tő stb.) Ugorkori len-
ne a kengyel; itt azt jegyzem meg
küiön dolgozatot készítek - svalami
hogy
erről
-,
nincsen rendben, mert a kengyelt minden-
képpen az ugor kor után, első évezrefiink
közepe után ismertük meg, tehát hiába kifo-
gástalan a szőegyeztetés, mivel a tárgy nem
volt meg: téves!
B. Ruházat (öv, szíj, ruhaujj, köt, varr,
nros. fon stb., stb.)
9, Helyzet (pl. fél, bal, köz, messze stb.,
stb")
10. Számnevek [pl. kettő, három, négy, öt,
hat, hét (ez utóbbi szamojéd kori lenne
F'abricius Kovács Ferenc szerint), húsz, har-
tninc, -ven, -van: negyven, hatvan, száz stb.l
1l. Névmások (pl. én, te, ő, mi, tí, az, ez
stb., stb.)
12. Igék (csak példakénta sokból: eszik, iszik,
szomjazik, alszik, forog, hasad, kapar, kér, kí-
ván, reped, repül, sápad, szomorkodik, tapsol,
tép, tud, úszik, vezet stb., stb.)
13. Tulajdonság, mennyiség (pl. ifjú, vén,
agg, szomorú, hosszú, sbvány, lapos stb., stb.)
14. Egyéb (pl. ének, ,had, haszon, lélek,
Iyuk, sír, zaj stb., stb.),
Természetesen,- írja Bárczi
- mindez nem
jelenti, hogy a szavak mai értelmében vol-
tak meg az általuk jelölt jelenségek, hanem
a kor szintjén kell értenünk a szavakat,

§0
 Fontosabb ennél, hogy mindennapi beszé-
dürrkben és nagy költőinknél a finnugor,
ugor-magyar eredetű szavaink száma 900/9
körül mozog (pl. Vörösmartynál 92,B0/6, Pe-
tőfinél 90,?0/6, Aranynál 90,6%, Adyná
90,00/0 & úáulry, és Tompa Mihálynál 93,1o/o
az eredeti magyar szó! A hétköznapi beszéd-
hez kiizel álló magyar levelezésben 94,3}6 a
magyar szavak aránya. Tolnay Vilmos
számvetéseiből). Idézrri szokták, hogy a Szó-
zat elsó két versszakában 2 török, egy latin
és 4 bizonytalarr eredetú szón kívül az összes
többi magyar, azaz finnugor eredetű, de más
számítások is nagyjából ilyen arányokat mu-
tatnak. Nem kétségestehát, hogy ngeluünk
alaprétege ozonos a finnugor nyeluekéuel.
Ám nemcsak a szókincs tanúskodik emel-
lett, hanem (amint legutóbb Gulya János, a
TIT Nyelvi ismeretterjesztó 1976-os évfolya-
mában szépen összefoglalta) egy sereg nyelv-
tani sajátosság. Ilyen például a nyelvi meg-
íormálás tömörítő volta. Gulya ezzel a példá-
val érzékítiezt: ,,Holtodiglan eltartaniálak" ._
mondjuk mi; ,,Ich möclrte dich bis zu deinen
Tode ernahlgn" mondja a német. Nagyon
jól érzékeljük ezt- a különbséget például for-
dításainknál, ahol is az idegen szövegekgyak-
ran tetemesebben hosszabbak a magyarnál,
További sajátossága nyelvünknek a tárgyas
igeragozások és általában a raggal való bá-
násmód (ún. agglutiniilás, ami ugyan a föld-
kerekség nyelveinek mintegy egyharmadiira
jellemző!). Mindeze\ a szavak hangtestének
rokonságával együtt; szilárddá teszik azt até-
telt, hogy a íwguar ngehs a finnugor ngel-
uekkel közelí, kapcsolatban űll.

51
 Némelyekrrel talán íeltűnt ez a fogalma-
zás; nem azt írtam, hogy finnugor, hanem
közeli kapcsolatban á1l a finnugor nyelvek-
kel. Erre bizonyos támpontot ad az is, hogy
Bárczí Géza öxszegezvén és megtoldván elő-
dei munkáját, a ,,magyar. nyelv külön életé-
ben" keletkezett sok-sok szót és kifejezést
sorol fel, gondolván, ezek az obi-ugoroktól
való elvalás után keletkeztek, bár ugyan-
ilyen joggal feltehetnő§ hogy ezek az ősi
nyelvallományhoz tartozta§ csak az obi-
ugorok nem vették át. Ezek azonban a ma-
gyar nyelvészet ismeretkörébe tartozngk, és
nem érzeni magam illetékesnek arra, hogy
egyértelmúen állást foglaljak ezekben a kér-
désekben.
Vegyük azonban még hozzá a fentiekhez a
következőket:
A szavaknál .és hangoknál is fontosabbak
azok az erők, amelyek a nyelvtani elemeket
mondatokká fűzik, ezekben van a ,,nyelv lel-
ke". Nos Gulya Jánost idéz-
zem
- hogy ismét
talán, de a kérdésesele-
-: ,,Meglepő
mek kapcsolódási sorrendjét illetóen a finn-
ugor nyelvek sem teljesen egységesek. E
szerkezetek körében több finnugor nyelv a
magyartól eltérő sorrendben szerkeszt." Ezek-
rő1 a kérdé§ekről újabban RónaTas érteke-
zik meggondolkoztatóan (Nyelvrokonság,
l9?B.).
A Bécsben élő Besenyő Sándor őstörténész
hívta fel a figyelmemet arra, hogy való igaz,
a finnugor nyelveknek nincsen olyan nyelvi
jelensége, amelynek a magyarban nem akad-
nánk párjára, ellenben a magyarnak olyan
hangjai vannak, amelyek ismeretlenek a finn-

ő2
ugor nyelvekben. A hangképzéspedig döntó
jelentőségű egy-egy nyelv életében.Ez te-
hát ugyancsak a magyar nyelv bizonyos fokú
különállását mutatná a nyelvláncon belül.
Nyelvtudományunk klasszikus tanítasa sze-
rint a ziirt magyar nyelv zárt magyar
nép?
-
szakadt ki az obi-ugor közösségből, s
- kapcsolatba került idegen népek-
ez azután
kel, s e kapcsolatok emlékei lennének a köl-
csönszavak. Lássuk, miiyen nyelvekkel
népekkel hoznak kapcsolatba nyelvé- -
szeink!
Elsőbben is iráni népekkel. Itt meg kell je-
gyeznünk, hogy komolyan számba jöhet az
,,uráli nyelv" kapcsolata, esetleg közös tőről
való származása az európai nyelvekkel. Az
,,újabb" kapcsolatoknak két rétege lenne: a
régebbi és az újabb jövevényszavak által jel-
lemzett korszak. A régebbieknél elsősorban a
szkítákra gondolnak, hiszen tudott dolog,
hogy a szkíta-kámai kapcsolatok erősek vol-
tak (pl. szkíta kereskedőváros a Káma men-
tén), Ezek közé a kölcsönszavak közé tattoz-
nának pl. a tehén, a tej, a tiz, a nemez, íizet,
hús, szekér, vászon, kard stb. Az altín-jász
jövevényszavak alkotnák a későbbi érintke-
zés emiékeit (p1. asszony, vért, gazdag, üveg
stb.). Ugyancsak a honfoglalást megelőző
időkben kerültiink volna kapcsolatba a per-
zsákkal, s ennek emlékei pl. vásár, vám, vár,
talán a kincs stb.
Nyelvtudományunk számon tart egy ősuráli
őstörök érintkezést is, amely valamikor az ős-
kőkor végénjátszódhatott le. Az ,,újabbak"-
ról szóIva Bárczi Géza részletesen bemutatja
a magyar-török nyelvi érintkezéseknyelvi
53
bizorryságait, Úgy Iátszik, a honfoglalás előtti
kapcsolatoknak két rétege van, egy ugor kori
(pl. hód, hattyú, s talán iő). s egy későbbi
csuvasos török, úgynevezett bolgár-török
érintkezés,amely igen mélyrehatóan kellett
érintse a magyar népet; ehhez járult még a
kazárokkal vaió kapcsolat.
A török nyelvek kutatása, rendszerezése,
nyelvi jelenségeinek kimerítő osztályozása
koránt sincsen olyan fokon, mint az uráIi
nyelveké. Ligeti Lajos legújabb kiadott ta-
nulmánysorozatából (A magyar nyelv török
lrapcsolatai és ami mögöttük van I. Budapest,
7977.) idézünk erről néhány megáliapítást. ,,A
lrelyzet távolról sem mondható azonban ki-
elégítőnek. A iegszembetúnőbb az alaktani
vizsgáiatok elmaradottsága, az egyes fonto-
sabb török nyelvek történetének feldolgozása,
Az összefoglaió nagy török nyeivtörténet
megírása szintén a jövő feladatai közé tarto-
zik. A török szókészlet történetének kutatá-
jia még a kezdet kezdetén tart." (377.) ,,Hon,-
foglalás előtti török jövevényszavaink a nyu-
g-ati törökségtől származnak, olyan nyelvek-
ilől és nyelvjárásokból, amelyeknek ebből a
korból nincsenek más emlékei. Érthető tehát,
hogy a turkológusok, de az al|ajisták is kü-
iönös figyelmet tanúsítanak a magyar szó-
készlet e korai török elemei iránt." (2B4.)
Eszerint sok a bizonytalanság e területen,
ennek legélesebb megfogalmazója 4 század
elején a csuvas területen kutató Mészáros
Gyula. Meglepő elméletéből (A másfélezer
csztendős magyar nemzet. New York é. n.)
lme egy idézet: ,.Az óbolgár elemek gyanánt
feltüntetni szándékolt ótörök elemeknek az

54
rin. (önmagában is bizonytalan) törökség szó-
tári anyagával semminemű közössége sem
volt igazolható többé. E régi török elemek-
nek hirdetett, magyarhoz hasonló csuvas
nyelvbéli szók., . az é|ő magyar nyelv egy-
kori legsajátabb készségébőleredő színtiszta
maradványainak bizonyultak." (95-96.) Mé-
száros Gyula szójegyzéke csak kisebb száza-
lékát öleli fel csuvas jeltegű török szavaink-
nak, és sok olyant tartalmaz, amelyet sern
Gombocz, sem Bárczi nem tart a csuvassal
egyezőnek, Anélkül, hogy mint nem nyel-
-
szállnék ezzel a feltevéssel,
vész
azt keIl- vitába
megallapítanom, Gombocz ZoItán,
Németh Gyula, Bárczi Géza és Ligeti Lajos
tanulmányai alapján, hogy török ,,jövevény-
szavaink" nem. egyetlen nyelvből, hanem
többől és azok feltett nyelvjárásaiból magya-
rázhatók. Eszerint azonban a török népekkel
való huzamosabb vagy meg-megújuló
együttlétre gondolhatunk, s valóban, nyelvé-
szeink az őskortól kezdve négy-öt nyelvi ré-
teg egymásutánjával számolnak. Hogy mikor
és melyik területen történt az érintkezés-öt-
vöződés, nagy kérdés!
A háromszáz körüli szóból néhány szemel-
vény is mutatja, hogy e kapcsolatok átalakí-
tó erejúek kellett legyenek. Íme, csoportok
szerint néhány példa:
1. Állattenyésztés: bika, ökör, tulok, tinó,
ünő, borjr1, disznó, sált,,túró stb., stb.
2. Földrnűvelés: tarló, búza, árpa, eke, sar-
ló, boglya, alma, körte, som, dió, szőIő, komló
stb., stb.
3. Eszközök, mesterségek: ács, szűcs, sza-
tócs, balta, csákány, bicsak stb., stb.

55
 4. Öltözködés: saru, csat, ködnön, köpe-
nyeg, bársony, gyöngy, tükör stb., stb.
5. Társadalmi és erköicsi élet: sereg, tör.
vény, tanú, bélyeg, tolmács. gyász, gyón, bá-
tor, gyáva stb., stb.
6. Vallrisos élet: taltos, bölcs, varázsló, bo,-
szorkány, bűvöI, bájoi, betű, szám, ok stb.,
stb.
7, Fegyvernév: pl. buzogriny.
, B. Természeti jelenségek stb.: tenger, sár,
árok, gyertyán, kőris, kökény, iiröm, torma,
böIény, oroszlán, keselyű, turul, karvaly, só-
lyom stb.
Bárczí Géza megjegyzi ezekhez,hogy,,E jii-
vevéryzszavak zöme kétségtelenül a vezető
osztályok révénkerült a magyar nyelvbe,"
Mindez felveti a török népek őstörténetének
kérdéseit, ezekről a régészettel kapcsolatban
beszélünk.
A honfoglalás előtti szláv jövevényszavak
kérdésébenmég sok a kérdőjei, egyébkéntis
őstörténettink korai szakasza folyamán bizo-
nyos, hogy nem kell szláv érintkezéssel szá-
molnunk.
Nos, mindebből összealit egy magyar ős-
történet, s ennek főbb képviselői századunk
első felében Moravcsik Gyula, Németh Gyula,
Hóman Bálint, Bárczi Géza. Ennek rövid
summája, hogy az önállóvá lett magyar nép
előbb, s később is iráni népek közelében élt,
majd pedig tiirök népekkei került kapcsolat-
ba. A színhelyet úgy képzelték el, hogy rész-
ben a Volga mentén, részben a Kaukázus eló-
terében értékformalódó népünket ezek a
nyelvi, s egyúttal népi hatások. A művelődés-
üirténeti szavakból igen meggondolkoztató

§6
képet rajzoltak e hatások műveltségalakító
erejéről is,
Mindezeknek a történetivé átvaltott megfi-
gyeléseknek egyik támpontja Priscos rétor
adata volt, amely szerint az Óceán partjáról
elinduló támadás kiszorította helyükrőI az
avarokat, akik rátrámadtak a szavirokra, akik
meg kiszorították helyükről a saragurokat,
ugorokat (a forrás szerint: urog-okat) és az
onogurokat, akik a Kaukázus előterében ütöt-
tek szállást, s itt került a kialakuló magyar-
ság onogur uralom alá, s innen van későbbi
neve, az ongr, rrngar, hungarus stb. Priscos
adata 463-ra keltezhetŐ. Végeredménybenki-
sebb-nagyobb átalakításokkal Győrffy
György legutóbbi feltevései is ezen a, gondo-
latkörön belüI mozognak.
Ez a tagadhatatlanul szellemesen felépített
őstörténet aZonban az utóbbi időkben meg-
ingott. Ugyanis Priscos adatait kelet-nyuga-
ti mozgásnak értelmezték,s így Kínától a Fe-
kete-tengerig tartó néptorlódásra magyaráz-
ták. Sinor Dénes igen meggyöző érvek alap-
ján az Uráion innenre tette ezt a népmozgal-
mat, akként, h€y a Volga mentén észak-
déli mozgalmakat látott Priscos szövegében,
és az onogurokat régtől ott élő népeknek ma-
gyarázta. ,
Akárhogyan is forgatjuk a dolgokat, azt
kell mondanunk, hogy nyelvtudományunk
végül is az embertanhoz hasonlóan több nép
felé vezet minket. Ha mármost a szavakat
nem valamilyen légüres térben való ,,hatás-
ként" értékeljük, harrem tudjuk, hogy a sza-
vak mögött emberek állanak, s a szavak ve-
gyülése vegül is emberek vegyülése leg-
-
57
alábbis általában; kivételek az rlgyneve-
zett művelődési szavak, amelyek vándorsza-
vakként kerülnek a nyelvekbe
-, akkor
szeriben ugyanaz elé a kérdéscsoport
egy-
elé ke-
rülünk, mint az embertannál: lehetetten egy
dgon keresni őstörténetünket, kutatnunk keli
a különböző népek, törzsek ötvöződésének
természetrajzát.
Mindezek közben természetesen mint ál-
iandó kérdőjel ott áll egy esetleges nyelvcse-
re lehetősége, amely a nyelvi őstörténet-nyo-
mozást tévútravinné (pl. ha nem tudnók tör-
ténelmileg a kunok úiját, magyar nyelvük
velünk egy őstörténetet rajzolna számukra).
Ugyanezt a tarkaságot sejteti hét vagy tíz
törzsünk is, mert neveik közül talán ha kettő
finnugor (a Magyar és a Nyék), a többi a tö-
rökség felé vezet minket. Feladatunk éppen
az ötvöződés nyomon követése lenne, de erre
ma még képtclenek vagyunk. Az eddigiekből
is érezhetővé válhatott. hogy nincsen egye-
ries vonal{r őstörténetünk, hanern őllandó öt-
t:öződésekben alaku,lt a maggar nép.
Még sokrétűbbé válnék ez a kép, ha a
szetző szerinti első honfoglalas rnagyar népét
is be]evonnók feltevéseinkbe (lásd: A ,,kettős
honfoglalás", Budapest. 19?B). Ennek akadá-
lya az 'embertani részben megtesszük mái
-
a tehetőt hogy az ,,első honfoglalók" ma-
-, nem
gyai nyelvét tudjuk kü]önválasztani Ár-
pád magyarjainak nyelvétől. illetőleg Árpaa
nragyarjainak nyelvét nem tudjuk megkülön-
böztetni az első honfoglalókétól.
Az úgynevezett .,jövevényszavak" kérdésé-
nek egyik lehetséges megoldása, hogy a ma-
gyar nép történelme folyamán kapcsolatba

58
került ezekkel a népekkel, néptöredékekkel,
egybeolvadt, tehát a szavak nem kölcsönsza-
vak, hanem az összeolvadás folyamán meg-
maradt eredeti szavak. Talán nem tanulság
nélküli a mai allapotokat figyelni, amikor is
pl. az idegen nyelvi közegbe került magyar-
ság szókincse meggyarapodik az áIlamnyelv
hivatalos szókincsével, s más
tatlan
- kiszámíth+
elemekkel. Ez abban az esetben is
-
bekövetkezhetik, ha később az átadő nyelvet
beszélő közösség beolvad a nagyobb tömegű
alapnépességbe. Az ilyen vagy amolyan ,,ha-
tás" emlegetése voltaképpen az alapvető kér,- -
dések megkerülése!
Ennyi is elegendö ahhoz, hogy a ,,jöve-
vényszavak'" alapján felállított őstörténe-
tünkben csak az egyik lehetséges feltevést
lássuk!

59
íV. Néprajz és őstörténet

E cimszó alatt számolok be a tárgyi néprajz

és a szellemi néprajz távlatairól. Ezek a táv-
latok csak itt-ott nyílnak évezredekre, csak
itt-ott vezetnek az őstörténeti időkig. Ez ért-
}rető is, hiszen akárhogyan számítjuk, nyel-
vünk legközelebbi rokcrnaitól is jó háromezer
év választ el minket, s ezalatt tökéletesen
rrregváltozott a mindennapok rrrunkája, az
éIetmód egésze, a belőle fakadó, őt magyará-
zó hitvilág. Leggyorsabban a tárgyi világ vál-
tozott a gyűjtögető életmódtól a földműve-
lés_állattenyésztésigtartó átalakulások során.
Á szellemi néprajz sokkal szívrisabb. mert
nem a változűhoz, hanem az emberi mérték-
kel mért ,,változhatatlan"-hoz van kötve. Hi-
§zen a születós, házasság, halál élettani hár-
massága végigkísériaz emberé:le,,tet. bát,mi-
lyen társadalmi formában is é1. Ezért a kö-
vetkezőkben először a tárgyi néprajz adta
lehetőségeket tekintiük át, s valamivel rész-
letesebben trirgyaljult majd a szellemi nép-
rajz őstörténeti emlékeit.
A tárgyi néprajz területén kitűnő vezetőn-
kül szolgálhat Balassa lván előadása, és az
ezt követő ltozzászőlások sorozata (Mivel já-
rulhat hozzá a néprajztudomány a honfoglaló
rnagyarság életmódjának kutatásához ? Studia
Ethnographica 8, Budapest 19?{). Már a clol-

60
80zat cine is sejteti, nem annyira őstörté-
netről vryr szó benne, hanem a honfoglalást
eLőző századokról, egyszóval a régészszem-
mel nézett,,tegnap"-ról!
Balassa Iván mértéknektekinti összefogla-
Iásaban azt az alapelvet, amelyet Diószegi
Vilmos fogalmazott meg szellemi néprajzunk
ősi vonásainak kutatásakor: ,,Ö§sze kell ha-
sonlítanunk a magyar népi kultúra jelensé-
geit az, európai népek megfelelő kultúrjelen-
ségeivel; bizonyos esetekben ennek az össze-
hasonlításnak eredménye nemleges, ekkor
ezeket a jelenségeket rokon népeink és a ve,
iük történeti kapcsolatban allt vagy al}ó né-
pek samanizmusának megfelelő jelenségeivel
kell egybevetnünk." Bizony, ez jó alapelv,
triszen ezer-ezerháromszáz éve itt élünk a
Kárpát-medencébe ágyazva, más népek kö-
zött, feltehető tehát, hogy a veltik való kap-
cso],at nyomot hagyott tárgyi és szellemi nép-
rajzunkban. Egyik kivaló néprajzkutatónk
(Roheim Géza) annyira eltúlozta ezt a kap-
csolatot, hogy egyszerűen egyenlősegjelet tett,
mondván, hogy a magyar néphit: szláv nép-
hit. Nos, egyelőre a tárgyi néprajz területén
szemlélődünk Balassa lván tanulmányával
kapcsolatban.
Kiindulópontja az a kérdés,amely régóta
tárgya néprajzi, őstörténeti, történeti vitáink-
nak, hogy a magyarság a honfoglaláskor no-
mád-állattenyésztő volt-e, vagy félnomád,
esetleg letelepedett. E kérdésbennem óhajt
tlöntőbíró lenni, csak felhívja a figyelmet
sertéstartásunk ősi voltára, ez pedig nomád
körülmények közt elképzelhetetlen (sertés-
kondával nem lehet nomadizálni, legfeljebb

6l
a mocsári tölgyesek jöhetnek számításba a hi-
deg téI beallta előtt, egyszóval, a konda hely-
hez köti a tenyésztőket). Itt meg keU jegyez-
nünk, hogy ma már egyetlen kutatónk sem
tartja a magyarságot nomád állattartó
népnek. Egyik újabb elmélet szerint az
uralkodó réteg nomadizált volna a folyó-
partok mentén, (Győrffy György: István ki-
rály és műve, Budapest, 1977. 30. sk. o.) Bár
a helynevek ismétlődésevalóban alkalmat ad
egy ilyen elmélet kifejtéséhez, de egyrészt az
a tény, hogy nagy folyóink partjait úgyszól-
ván végig mocsaras, iápos, szigetes térségek
övezték, másrészt pedig az, hogy korai tele-
püléseink igen sűrűk, azok területén keresz-
tül nem hajthattak nagy méneseket, csordá-
kat, erös kérdőjelet tesz a folyó menti nomadi-

gondolatmenetére, sorra vesszük higgadt.

megrostált következtetéseit.
Elsőként azt vizsgálja, hogy a_néprajz tár-
gyi anyagában található-e valami honfoglalás
előtti, s itt kutatásai nyomán utal
az úgynevezett- saját -
szarvtalpas ekére, amelynek
§zarva és talpa (vas ekepapucsba bújtatva)
egy fából van. Ennek a fajta ekének elter-
jedése hazánktól a Volgáig követhető, felte-
hetőleg tehát honfoglalóink hozták maguk-
kal.
Következő rövid fejezetében a régészetós
a tárgyi néprajz kapcsolatát tárgyalva éppcn
a magunk áItal meghatározott honfoglaláskori
fanyereg példáját hozta, amelyet e százado-
kig követhettünk a tiszafüredi nyergesek
rnesterségében.
Egyrészt a nyelvészeti, másrészt a régi szo-

6.]
hások alapján'bizonyosnak veszi a méhészet
korai meglétét. Utal a halászatra is, amely-
nek ósi eszközeit Herman Ottó, Munkácsi
Bernát és Jankó János óta egyre nagyobb
eredménnyel kutatják. A sarló, a vaspapu-
csos ásó utárr kerít sort Balassa a gyümölcs-
és szőlőművelésre. Itt a régibb eredmények
mellett különösen vincze István kutatásait
§ummázza, amely szerint a magyar szőlőkul-
túrában Fekete-tenger melléki alapréteg ál-
lapítható meg.
Rövid utalrást kapunk házépítésitudásunk-
ról is, s a magunk felgyői ásatásai mondták
ki a döntő szót, mert kimutatták a borona-
llrázak, rakott fa}ú házak, a téglaházak mel-
lett helyhez kötött jurtjainkat is.
Érdekes volt nyomon követni Balassa eló-
adásával kapcsolatban a hozzászőlásokat is"
Ezek közül kiemelném Dienes Istvánét, aki
elsósorban a magyar nép nomád voltának el-
lenérveit sorakoztatta fel, aztán pedig emlé-
kezetes megjegyzéseket tett a sírok tájoiásá-
val kapcsolatban. Itt két lehetőséget lát: egy-
részt a nap útjához, keltéhez való igazítást,
másrészt a születés (halír-újjászületés)után-
zását. Az egyik a másvilág kozmikus elképze-
lése felé vezetne minket, a másik pedig az
élettani lét újrajátszásának világába. Mind-
kettő azonban a szellemi néprajzba vezet át-
Erdélyi István a szovjet kutatásban megfo-
galmazást nyert ,,nomád állattartás" fogal-
maival, illetőleg a benne megállapított foko-
zatokkal gazdagította a vitát. Győrffy György
pedig felhívta a figyelmet a földművelés és a
vagyoni helyzet közti kapcsolatokra: ,,a jobb
módúak B-10 ökör vontatta nehéz ekét, a

63
§z€ények csak néhány barom vonta
könnyű ekét haszrráltak". A nomádság kér-
désében is éles kiilönbséget tesz az uralkodó
osztály és a szegénysor között: az előbbiek
folyók partján legeltettek volna, az utóbbiak
inkább földmúvelésből éltek. Hoffmann Ta-
nnás a technikatörténet népeken tümutató
egységérehívta fel a figyelmet. Jómagarr
egyrészt a szellemi néprajz felé tágítottam
Balassa megfigyeléseit (Petőfi sírja, a ína-
gyarszentpáli pitlérfő), rqásrészt felgyői falu-
?satásaim eredményeit említettem meg, mint
a letelepültség egyik bizonyosságát. Ugyan-
csak ehhez a kérdéshez szőLt a nyelvész olda-
tráról Papp LészLó, a régészetoldaláról m€g tr'o-
dor István, aki felhívta a figyelmet annak a
sarkításnak a veszélyére, hogy a ,,földműves
finnugorok"-at s a,,lovasnomád törökök"-et
szemberállítsuk, mivel az életmódot nem a
nyelv határozza meg, hanem az anyagi mú-
veltség foka. Bálint Csanád a talajokhoz kiF
tött gazdalkodasi módok és a honfoglalók
települése köái kapcsolatok kutatasát sürget-
t;e (ehhez a kérdéshezcsak annyit, ltogy ez
valóban elvégzendő feladat, mert pl. a Bbd-
nogközben és Hódmezővásrárhely környékén
Árpád magyarjai a szigetközökbe telepedtek,
míg ugyanott a késő-avarok a nyílt pusztasá-
gokra, egyik a homokos, a másik az agyago§
talajra!). Ugyanilyen lényeges kérdéseketve-
tett fel Czeglédy Károly, Korompay Berta-
tran és Voigt Vilmos.
Amint lát}rató, ez a vitaülés úgyszóIván
minden lényeges kérdéstfelölelt, ami a hon-
foglalók múveltségéhezközelebb vitt ben-
nünket, de őstiirténeti távlatokat nem nyitott,

64
legíennebb az ,,ugol kor"-ig merészkedtek a
merészebb kutatók. Azt is láthattuk, hogy a
párhuzamok-előzmények nagy része török
népek közé vezetett.
A szellemi néprajzban amelynek na-
gyobb a hagyományőtző ereje, - mint a tárgyi-
nak nagyjából ugyanezt láthatjuk, bár
-
több kérdésbenvezet el minket az őstörté-
net korába. Erről is rövid beszámolót adunk,
itt is abban a szerencsés helyzetben va-
gyunk, hogy egy kitűnő összefoglalás vetett
számot az eddigi eredményekkel.
Legutóbb Vargyas Lajos foglalta össze a
kutatás mai eredményeit a Történelmi Szem-
lében (1977. l. 107-121.). Idézzük előszöríej-
tegetéseinek summáját, aztán lássunk néhány
szemelvényt. Nagyrészt csak elemek ma-
radtak meg a - honfoglalás előtti néphitből,
inkább megőrizte a népmese és a népdal egy-
kori valóját. Vargyas összefoglalása így hang-
zik:
,,Ezek az elemek idörendbe állítva vagy-
-
is az egyes népekkel összefüggő kapcsolataink
időrendjébe a következő rétegeket adják:
-
Az ugor eggüttélés korából származik: a si-
ratódallam és rokonai, teremtésmondáink tö-
redékei, a sámán varázsének bűvölő szava
(-haj*), s talán egye§ motívumok a sámán-
hitben is (agancsos íejdísz);továbbá, ha nem
az obi-ugorok tatár szomszédaitól származik,
akkor egy korai ugor-magyar-altaji török
egyezés emléke az Alpamüs-eposz költögetési
jelenete és a teremtés elképzelése láneon le-
eresztett teremtményekkel
- a belőle fejlő-
dött mesés-mitikus képzetekkel együtt.
t}gorcknől és törököknéI eggaránt rnegleoő,

65
 nyelv-lélektani eredetú elem: a *Hol volt
hol nem volt*-íéle mesekezdó formula.
Belső-őzsiaí tör ököktől : balladáink hősének
elemei, a .Möndölöcskék* atrvilágjárása, az
Égitest+zabadító kultúrhérosz-monda, mesé-
ink sárkánya, taltos lova, több motívuma és
típusa, a sámánhit legfeltűnőbb és leggazda-
gabban képviselt jelenségei (pl. a táltosok
állat alahl párviadala).
Volgai türköktől: népzenénk regi stílusa
(ez inkább területi kapcsolat), teremtésmon-
dáink homok-felhozatala, a világ elképzelése
cethallal és bivallyal-ökörrel, meséink birkó-
ási jelenete (az utóbbi belső-ázsiai is lehet).
Fekete-tenger melléki l)agg turkesztőni
törököktől: a pünkösdi király szokása.
Általőnos török ereiletű (helghez nem köt-
hető): lírai dalaink egystrófás, két párhuza-
mos képből áüó formája.
Kaukőzusi,: a falba-épített íeleségverses
mondája és meséink egy fordulata (-köszönd,
hogy öreganyádnak szólította1*)."
Vargyas Lajos kitűnő eredményeihez ve-
gyük azonban |tozzá a következőt: ő kizáró-
lag a keleti párhuzamokat kereste, aminek
Európa nyugatán is megtalálta párhuzamát,
eleve kizárta az összehasonlításból. Azonban
a régi időkben például az europid emberfaj-
ták messze Keleten is megtelepedtek, a ltoz-
zájuk fűződő a magyarral közös
mek tehát nem - zárhatók - ele-
ki vizsgalatainkbó}.
Népmese-katalógusunk, népi babonás szoká-
saink széltébeirvisszhangzanak a szomszédos
népek és a nyugati népek meséire, babonáira.
Igy végül is népmeséink, néphitünk ugyan-
úgy magába foglalja Eurázsiát, akárcsak em-

66
bertani képletünk. Valamivel másabb a hely-
zet népdalainknál, arnelyekben régi népdal-
stílusunk valóban a türkben találja legköze-
]ebbi rokonát, azzal szinte teljesen egyezik.
Figyeljünk arra, hogy Vargyas Lajos szi-
gorú tekintettel megrostált anyagában sem
mutat semmi a ,,finnugor" korra, hanem az
időhatár az ,,ugor korral" zárul.
NagyjábóI err€ az ercdményre jut kiváló
polihisztorunk és nagyszerű költőnk, Képes
Géza is, aki ,,A magyar ősköltészet nyomai-
ról" értekezett. (Irodalomtörténeti Közlemé-
nyek, 1964.) Képes Géza kétirányúvizsgála-
tot végzett: egyrészt a ritmus, ailiteráció stb.
oldaláróI, tehát a stílus oidaláról közeledett
az obi-ugor és török-tatár hagyományokhoz,
másrészt pedig a történet, a tárgykör egyezé-
seit vette tekintetbe. Ugyanezeket a jellem-
vonásokat találjuk meg ,.Az i,dő körvonalai"
címúkönyr,ében (7-115. oldal).
Képes Géza inkább a verselésmódban ta-
lál ugor kori örökséget, de ebből az időból
magyarázza néhány népmesénket is, míg nép-
költészetünk nagy részébenó is török-tatár
párhuzamokat taláI.
Néhány gondolattal szeretném kísérniKé-
pes Géza alapvető tanulmányát. Az első az,
hogy ő is leszegezi: ,,mondottl' népköltészet
nincsen, csak ,,énekelt", megfigyeléseit te-
hát egyeztetni kellene Vargyas Lajos (alább
ismertetett) eredményeivel. Nagy kérdés,
hogy az ütemek, ritmusok nem a nyelv ter-
mészetéből fakadnak-e, tehát két rokon
nyelvben eleve egyeznek. Az egyezés ez eset-
ben nem történeti emlékként fogható fel, ha-
nem a nyelv azonos természetéből fakadna.

bl
Ezt a gondolattrt valószínűvé te.szi, hogy a
magyar és a vogul nyelv szétválása legalább
3000 éwel ezelött történt (bármi legyen is a
kettő hasonl,óságának oka!), s alig hihetó,
hogy puszta hagyományi<ént a mai o§-qgor
{bár régi hagyomrányokat őriz) és a mai ma-
gyar (bár régi hagyományokat óriz) közti
kapcsolat történeti lenne, s nem a két nyelv
gzonos jellegébőI fakadó párhuzamos, azonos
irányú megnyilatkozás !
Tallózzunk tovább a szeilemi néprajz terü-
letén, hiszen első olvasásia is nyilvánvaló,
hogy korábbi időkig vezet, mint a tárgyi nép-
rajz.
Csak röviden szeretnék utalni Solymossy
Sándor és B,erze Nagy János népmesekutatá-
saira Qásd a Magyarság Néprajza III-IV. kö-
tetében), ők ugyanis jó néhány magyar mesé-
rő1 bizonyították be, hogy ősi soron való
örökségünk (pl. az Égigérő fa, a Kancatej-
fürdő, a Kacsalábon forgó kastély stb.).
Utalnunk kell itt Diószegi Vilmos csodálat-
ra méltó életművére,amelyben a magyar fuil-
tos és az ázsíai sámán alakját egyeztette, ren-
geteg helyszíni és levéltári gyűjtése alapján.
Bár magam részérőlúgy látom, hogy az
egyeztetés nem szilárd, és a Pais Dezső által
adott ,,táltos" szófejtés sem állja meg helyét,
mégis Diószegi olyan hatalmas anyagot gyűj-
tött a magyar jelenségek párhuzamaként,
hogy csak a legriagyobb tisztelettel gondol-
hatunk reá. Egyetlen példával szeretnők meg-
mutatni, hogy kétségeinkmire alapozódnak.
I}gy véljük ugyanis, hogy az a kevés egyezés,
ami a táltos és a sámán alakja közt kimutat-
ható, elsősorban élettani eredetű, nem pedig

6B
törteneti. Íme a nivid bizonyítrás. Egyik ki-
r,áió költőnk (Juhász Ferenc: Mit tehet a
költő. Budapest, 196?) alávetette magát orvo-
si felügyelet mellett kábítószer-mérgezésnek,
és leírta élményeit.Nos, ezek az élmények
pontos másai egy sámánavatásnak! Ezek sze-
rint hasonló mérgezéshasonló jelenségeket
idéz elő, hiszen a méreg mindenütt méreg, az
ember pedig ember. Ha tehát a révület álla-
potában ugyanazt tapasztaljuk a táItosnal és
a sámánnál, akkor valószínú, hogy itt élettani
okokrói van szó, nem pedig ősi soron való
örökségről.
Ósköltészetünk, ősvallásunk ismertetésekor
hadd essék röviden szó a Szent László-legen-
dáról, Elöljaróban meg §zeretnők említeni,
hogy akik történelmünkben a ,,régf'-t keres-
ték, áttalában a kezdetlegest, a primitívet ku-
tatták. Ez természetesnek látszik, de mégsem
az. A székelyföldi, szepességi és Dráva menti
Szent László-legendák falképeit ktrtatva ki-
derült, hogy azok több mint ezeréves hagyo-
mányt őriznek, és magvuk voltaképp a vilá-
gosság-sötétség küzdelmének kozmikus mí-
tosza. Ez pedig egyaltalán nem nevezhetó
..primitív"-nek, hiszen az ellentétekből ötvii-
ződő világkép a világvallások légkörébe ve-
zet. Természetesen, amíg azt hittük, őseink
a légyölő galócátót eltompult agyú sámr{nok
dadogásában hittek, addig elképzelhetetlen
volt, hogy ilyen magasrendű képzeteik let-
tek volna a világ rendjéről. Ennek nyomai
megvannak egyik balladánkban (Molrtar_
,Anna), és Vargyas Lajos megtalálta a szibé-
riai török-tatár népek hősi énekeiben is. En-
nelr a felismerésnek,szinte természetes követ-
kezménye vtllt, hogy íelüi kellett vizs;rálni a
táltos-sámán elképzelést. Az derült kl, lrcgy
a magyar táltos csak nagyon-nagyon távoli
rokona a sámánnak, és hogy a rokonsíg is
nagyrészt a mérgezettség azonos tünt,|.ein ala,
pul, amint erről már volt szó.
Akarhogy is forgatjuk kérdéseinket, az de-
rül ki, hogy sem a tárgyi néprajz, sem pedig
a szellemi nem vezet minket az őstörténet
messze évezredeibe, bár így is a magyar múlt
becses emlékeit ismertük meg a kutatások-
bói. Á feltalált hasonlósőgok és párhuzamol;
azonban jó kilencven százalékban a török né-
pek felé uezetnelc, az ugorság felé csak hal-
vány nyomok mutatkoznak.
Az átlagolvasó előtt egy látszik biztos ve-
zetőnek ősiségünkben: a magyar parasztdal.
Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha Lászió,
Veress Sándor és népzenetudósaink munkái
nyomán ma már szinte közműveltségünk ré-
..ze, hogy, az ötfclkú hangsorban, kvintlépés-
iren épülő dallamanyagunk messze múlt örtik-
sége, ám ez ís az ázsiai török műveltségek
íelévezet minket. Bár ebben sok a:; igazság,
mégis olvasva Vargyas Lajos legr_rtóblri
-
összefoglalását
- azt kell látnunk.
kérdésnem egyszerűsíthető
hogy a
ennyire. ,.A ma-
Eyar zene őstörténete" című munkájában pél-
dául a'következőket olvashatjuk: (a csere-
misz),,ötfokúság... rendkívül összetett".. .
..aquintváltó stílus csakis a csuvas-cseremisz
határ mentén alakult ki" . . . (Vikár): ,,ez sem
a cseremisz népnek nem lehet saját zenéje,
sem a csuvasoknak. . ."; ,,elképzelhető, a
)nagyar és Volga-vidéki stíius összefüggése:
hogy, a magyarok alakították ki . . ." Ezzetr

70
azonban a Volga-Káma-vidéktől elszaka-
dunk, mert ide már e dallamstílussal érkezett
a magyarság, és távolabbi Keleten kell ke-
resnünk a rokonságot, Már régebben gondolt
erre péIdául Szaboicsi Bence. Egyszóval, ha
népzenénketnézziJk, nem volga-kámaiak
vagyunk, hanem keletebbiek, de hogy ponto-
san honnan jöttünk volna, az nem derül ki
a vizsgálatokból.
Zátő fejezetünkben felsorolunk néhány
olyan eiméletet, amelyek a nyelvtudomány
rokonsági rendszerét félretéveélettani jelen-
ségekben keresik a hasonlóságok okát. Nép-
zenénk területén is van ilyen kísérlet,Szőke
Péteré,aki a madárdallamok megfigyeléséből
arra következtetett, hogy példáui az ötfokú-
ság az éneklésélettanából következik az em-
bernél, madárnal. Mivel azonban Vargyas La-
jos és Vikár László nem általában az ötfokú-
ságróI, hanem annak jóI körülhatárolható stí-
lusáról beszélt, megvan a jogosultsága an-
nak, hogy az élettani helyett a történeti ma-
gyarázatot keressük.
Népzenénk tehát, amelynek útmutatásában
annyian bizakodtak, a pontosabb segítséghe-
}yett csak általánost, eurázsiait ad. és segít-
ségévelnem jutunk tovább olyan kérdések-
ben. mint hogy melyik területen és mikor
alakult ki egy néptömörülés megszilárdulásá-
ból a maglrarság.

71
 Embertan és őstörténet

A bevezetöben idézett Élet és Tudomány-beli

kis tanulmányomban már utaltam arra, hogy
az embertani leletek nem olyan egyöntetűek,
rnint nyelvünk, sőt úgyszólván egész Eurá-
zsiát magukba foglalják. E tények tárgya-
Iása előtt azonban a teljes őszinteség jegyé-
ben szeretném kiíejteni aggodalmaimat. Ezek
sokban egyeznek Babits Mihálynak e könyv
elejére tett gondo}ataival.
Ezek közül az első az, hogy a biztosan a
magyar néphez köthető embertani leleteink
nem idósebbek azoknál a régészetileletek-
nél, amelyeket a magyarok hagyatékának tar-
tunk. Ezek pedig a honfoglalást e|őző egy-
kétszáz esztendeig követhetók visszafelé. Ez
pedig az őstörténet sok ezer esztendejéhez
irépest szinte elhanyagolhatóan kevés, leg-
íennebb Árpád magyarjainak, vagy a feltehető
első honfoglalás magyarjainak jellemzésére
tlegendő. Velük éppen úgy nem tudjuk id6-
'l5en
visszafelé követni népünk kialakulását,
akárcsak a régészeti leletek kapcsán. Ezt vilá-
gosan kell látnunk, különben olyan csapdába
irerülünk, amelyből nehezen szabadulhatunk.
A második nehézség, ami az embertani le-
letek felhasználását,erős kérdőjetrekkel kíséri,
}rissé hosszabb magyarázatta szoru]. Talán a
}rövetkező hasonlat érzekeltetni tudja a

72
nehézségek természetét. Képzeljük el, hogy
Etrrázsia egy hatalmas víztükör, amelyet a
tengerek helyett szárazföldek határoinak,
Nos, ebbe a sima tükrű tóba, valahol Távol-
Keleten egy zuhatag ömlik, mondjuk a mon-
go1 fajtajetleg zuhatagja, körüIötte gyúrűzés
támad, s ez minél messzebbre hullámzik, an-
nál enyhébb lesz, de eljut a partokig, s on-
nan visszaverődik és finom hullámhálót terít
a víztükörre. A történelem nyelvénl a kelet-
kezési hely körül tömörebb a mongol jelleg,
de megtalálható mindenütt csökkenő, majd
alig észrevehető hullámzással. Az árw, de eb-
be a tóba egy másik zuhatag is ömlik, mond-
juk a mediterrán fajtajelleg zuhatagja, ekö-
rü1 is gyúrűzni kezd a víz ugyanúgy, mint az
előbbi körül, de most a gyűrűzés már nem
sima víztükrön keletkezik, hanem átfed már
meglevő hullámhálózatot, halla,tlanul bonyo-
lult mozgás keletkezik a két gócpont körül,
ám a gócpontok egyre szaporodnak, s lassan
az összes fajtajelieg áthatja a tó felületét,
és szinte kibogozhatatlan hullámháló keletke-
zik, amit leírni majdhogynem lehetetlen,
Eközben a gócok közvetlen környékén min-
dig az illető fajtajelleg az uralkodó, a többi
kevésbé erősen vagy éppen csak alig észre-
vehető árnyaiatokban jelentkezik, Nos, így
keverednek Eurázsia népei, tl,szta Jajtdk nin-
csenek, Iegfennebb a gócok tövében mutat-
koznak uralkodónak a többi felett, Az bizo-
nyos, hogy a gócok egymástól való tavolsá-
gának arányrendje nagyjából állandó keve-
redést jelez, s igy az ott kialakuló népek-
nek van sajátos jellegzetességük, Ezért len-
ne fontos egy-egy nép kialakulásának terü-

?3
ietét (,,őshazáját') kikutatni, hogy bele tud-
juk illeszteni e gócok hálózatába. Ám az nem
biztos, hogy egy-egy fajtajeileg a gócból ke-
rül valamelyik képletbe, lehet, hogy az mar
keveredett állapotban kerül bele a ,,színkép-
be". A nemzedékek utáni visszaütések (men-
delezés) még lazítják a következtetések szi-
lárdságát.
Két nehézsége van tehát az embertani le-
letek őstörténeti felhasználásának: az egyik
az, hogy leleteink nem az óstörténet korából
valók, hanem sok ezer éwel késóbbről; a
másik pedig az, hogy a kevertség arányjá-
téka lehet őskori örökség, de lehet újabb
kori is.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez eró-
sen korlátok közé szodtja az embertani
anyagból vonható őstörténeti következtetese-
ket.
Mivel
- sajnos - nemcsak messze évez-
redek magyar szállásterületeit nem ismerjük,
hanem például azt sem tudjuk pontosan, hol
terült el Levédia, igen-igen nehéz a Keleten
előkerült temetók csontvázaival való össze-
vetés. Másodjara, amit idehaza Árpád ma-
gyarjainak tartunk, azt a szovjet kollégák
bolgrirnak, vagy valamelyik törók törzs ha-
gyatékának tekintik.
Azután meg: minél távolabbra tartunk a
honfoglalástól, annál kevesebb az embertani.
lelet, az újkőkorban voltaképpen csak a
Szarvas-szigeti iapp temető (az Onega-tóban),
amely teljesnek mondható, de a még régibb
időkből egyaltalán nincsen leletünk. Ez na-
gyon megnehezíti annak az érdekes tételnek
az elienórzését, amelyet a szovjet embertani is-

74
 la dolgozott hogy a finnugorqk az euro-
pidok és mongolidok érintkezó felületein ala-
kultak volna ki nagyjából a Volga vonalá-
nak megfeleló terü]eten. Ez a terület más
meggondolások alapján is ősi finnugor szál-
lasá,Utet lehet, de ezen belül bizonytalan a
magyarság elheiyezkedése. Ennek következ-
tében az ismerttőI (Árpád magyarjaitőL) az
ismeretlen felé (a finnugor őskor feié) való
nyomozás éppen úgy tehetetlen legalábbis
elyelőre mint az őskor kora - i slaka szai-
bii a honf-,oglalás felé való közeledés, Nincs
más lehetőségünk, mint az, hogy egy igen
késői idő (az eiső és második honfoglalás)
embertani képébőlkell következtetnünk ős-
időkre. Ez már eleve bizonyossá teszi, hogy
következtetéseink laza értékűeklesznek, de
mégis tanulságosak, mert látókörünket mesz-
*""- t""ül"tukru terjesztik ki, Elöljáróban
azonban meg kell jegyeznünk, hogy az alább
felsorolt fajtaképletek nem tisztán jelentkez-
nek, hanem maguk is többé-kevésbé keve-
redettek! Igazat kell adnunk Nemeskéri Já-
nosnak: ,,Összegezve a magyar fajtatörténe-
tet, arra a végkövetkeztetésre ke1l julnunk,
hogy a magyarságot fajilag sem elkeletbaltia-
.oJátt turanidnak (elfinnugorosodott török-
ség), sem elturaniasodott keletbaltinak (eltö-
rökösödött finnugorság) tekinteni nem le-
het... A honfoglató magyarság a Kárpát-
medencét, biológiai értelemben véve, mint
legigazibb, eurázsiai,,európai" ethnikai egy-
ség szállja meg. .,-"
}I. Árpád magyarjainak temetóire meg-
tartjuk S"Ot<e Béla beosztását, és megnézzük,
hogy pl. Lipták Pál szerint milyen fajtajel-

75
legek jellemzők a csoportokra, a következő-
ket tapasztalhatjuk:
t. Vezető réteg ca. 250/6 uralid (vagy: euro-
po-szibirid), ca. 500/9 turanid (vagy europo-
mongolid, vagy dél-szibériai, masként Al-
föld típus, Homo sapiens pannonicus), ca"
100/6 pamirid (brachicephal europoid), ca.
10% anatoliai (Homo sapiens tauricus), ca.
50/g kelet-balti.
2. ,,A középréteg embertarri képe írja
lipták Pál (Anthropol ogiai -
Közleménye§
1970. B9,)
- aavezető
elér, jóllehet
rétegtől határo/ottan
középréteget alkotó rassz-
komponensek kisebb arányban a vezető ré-
tegben is megtalalhatók voltak. Ennek a har-
cos rétqgnek leglényegesebb összetevői a me-
diterrán, a nordoid (ez lehet magas terme-
tú, robusztus mediterrán is) és a pamíri rassz.
Nagyon sajátságos és jeilemző, hogy a tu-
ranid és az uráli rassz ebből a rétegből úgy-
szólván teljesen hiányzik.
3. A köznép embertani komponenseit a
nagy esetszámú szériák alapján jellemezhet-
jük. Ha ezeket együttvéve tekintjük, a kö-
zépréteghezhasonlóan a mediterrán és nor-
doid összetevő a legszámottevőbtl, de ezenki-
vül jelentős a cromagnoidok részesedése.Ál-
talában a cromagnoid-A rassz mutatható ki
nagyobb arányban, de némeiy esetben a cro-
magnoid-B komponensnek is számottevő a
népességben való részesedése, amit
ritka előfordulása miatt - éppen
jellemzőnek kell
tartani."
-
Mielőtt az egyes fajtajetlegek elterjedési
területét bemutatnók, s ezzel egyúttal a ma-
gyar nép kialakulásában. szerepet kapó té-

76
nyezők hatalmas földrajzi térségeit felvazol-
nó§ vizsgáljuk még Lipták professzor szám-
vetését önmagában.
E;zt a vízsg;ilói{{qurrkat részben függetlení-
tenünk kell attol a hárrmas tarsadalmi beosz-
tastól, amelyet Szőke Béla allított fel, s ame-
lyet Liptak PáI elfogadott. Tudnii[ilq a való-
ság nyilvarr nem volt ilyen egyszerű, hiszen
a honfoglalók népe kevert volt, több fajta
nemzeüség élt egymás mellett vagy egymás-
sal már vegyüIten. De akárhogyarr is, nézzük
Lipták professzor számvetéset, az bizonyos,
hogy Árpad magyarjainak embertani képe
nemhogy nem volt egységes, hanem hataro-
zott jellegekkel különbözött egymástól, s ezt
kénytelenek vagyunk úgy magyarázni, hogy
különböző népekből tevődött iissze. Eleg egy
pillarrtas a közölt számvetésre, h€y láthas-
suk: két fő rétegénekegyik Európa és Ázsia
határterületéről való (turanid, uráli és pamí-
ri jellegeké), a másik pedig a mediterrán, nor-
doid és főként a cromagnoni jellegű népesség
erősen európai színezetű.
Ez a kép még változatosabbá lesz annak
a népességnek bemutatásával, amelyet Ár-
pád magyarjai itt taláItak, s amelynek jó ré-
sze, feltevésem szerint, magyar nyelvű volt
(elsö honfoglalók),lásd könyvemet A ,,kettős
honfoglalás", 19?B. De itt se vegyük alapul
ezt a feltevést, csak azt, hogy Árpád magyar-
jai itt találták a késő avar kor népi tömegei!,
s velük egybeötvözödtek. Már a ,,kettős hon-
foglalás" egyik legjelentősebb ellenzője,
Győrffy György is elfogadott legutóbb any-
nyit, hogy 670 táján nagy tömegű onogur
népességáramlott be hazánkba. Hogy ezek
,l7
tovább éltek Árpád honfoglalása után is, azt
egyrészt a temetők régészetijelenségei bizo-
nyítják (X-XI. századi halántékkarikák a
késő avar temető sírsoraiban), másrészt az
embertan már régóta felismerte (Bartucz La-
jos, majd Nemeskéri János, főként Liptak
Pál). Ezek szerint ftiggetienül a ,,kettős hon-
íoglalás" tételétől, amelyet magam egyre
szilárdabbnak érzek, a késő avar népességma
is él bennünk, jogos tehát, hogy rendkívül
sokrétű embertani képétis bevonjuk vizs-
gálatainkba. Nos, elég egy egyszerű felgoro-
lás (Lipták Pál atapján), hogy szinte ágész
Eurázsia megjelenjék lelki szemeink előtt:
pamíri, alpi, lappid, cromagnoid-A, cromag-
noid-B (kelet-európai), gracilis mediterrán.
iráni, nordoid, bajkáli, uráli, dinári, arme-
noid (elő-ázsiai), atlantomediterrán, jenyisze-
ji típus, szajáni, turanid és mongolid!
Nézzük Árpád magyarjainak és a késő
avaroknak rrehány fajtajellegét !
Az alább adott jellemzéseket Lipták Pál
..Embertan és emberszármazástan'' (Buda-
pest, 1968. Tankönyvkiadó) munkájából vesz-
szük. Kezdjük Árpád magyarjainak vezető
rétegén, amelyben határozottan az ázsiai faj-
tajeilegek uralkodnak. Íme: ,,Az uráli típus
az Urál és a Szaján hegység közti területen
alakult ki, europidok és mongolidok valószí-
nűleg több alkalommal való keveredése követ-
keztében, . . íőleg Nyugat-Szibériában for-
dul elő, és elsősorban ugor népekkel kapcso-
latos." ,,A turanid rassz elsősorban Közép-
Ázsia török népeinélfordul elő, ma főleg a
kazahoknál és a kirgizekné1.'' ,,Pamíri típus
. , . ma főként a Pamír vidékén.va]amint az

78
Amu-Darja és a §zir-Darja közti tájakon for-
dul elő.. . A pamíri típus eredetileg az iráni
nyelvet beszélő népekkel állt kapcsolatban,
ma is a tadzsikoknál, illetőleg Perzsia (Irán)
egye§ tájain a leggyakoribb, ilietőleg a nyel-
vileg törökké valt irániakkal ál1 kapcsolat-
ban." Vegyük hozzá ehhez még az anatóliai
és a keiet-balti jelleget, amely kisebb jelen-
tőségű, s íme Árpád magyarjainak vezető
rétege az IJráL, Szaján és Pamír emberanya-
gát hozta a Kárpát-medencébe, de kisázsiai
és balti elemekkel keverten.
Elzzel szemben Árpád magyarjainak kö-
zéprétege kifejezetten európai, pamíri'beüté-
sekkel. ,,A mediterrán csoport osztályozása
igen nehéz feladat. Nyugat-Európától a Föld-
közi-tenger partvidékén keiesztül egész In-
diáig el van terjedve." A nordoid fajtaképlet+
.,főleg a skandináv országokban és Skóciá-
ban gyakori. A népvándorlás kori germánok
és szlávok fontos rasszösszetevője. Hozzá ba-
sonló, magas termetú típus fordult etó időszá-
mításunk első évezredébena délorosz steppe-
óvezetben is.'].
Ha most a köznép embertani képétnézzúk,
az is erősen európai, a mediterrán és nordoid
fajta itt is szerephez jut őseurópai jelenségek
(cromagnoid-A-B) mellett a tallózó ismer-
tetés felöleli egész Európát és az Urálon túli
Ázsiát a Szaján és Pamír hegységig: íme, ezt
a hatalmas területet fogja össze Árpád népe
-adunkazhitelt!
ez őshazánk
-, ha az ember testének
Hozzá keli ehhez még ven-
nünk, hogy az egyes fajtajellegek (például
uráli, turanid stb.) sem keveretlen tisztaság-
ban jelentkeznek, hanem mindegyikben ott

7c
 van gyengébben vagy erőteljesebben a sok
keveredés emléke.
Ha most ehhez kapcsoljuk mint a fel-
tehető első honfoglalás népét - a késői ava-
rokat is, akkor úgyszóiván -egész Eurázsia
beletömörödik a Karpát-medencébe. Egy pél-
da megmutatja, hogy mennyire nem közöm-
bös számunkra a késő avar kori (szerintünk
már magyar) népesség.Íme Lipták Pál a
jenyiszeji (amerikanoid) j ellegről :,,Rövid fejű,
az arc inkább széles. Termete kisközepes. El-
sősorban a Jenyiszej mellett élő ket-ekr.e, a
különböző szamojéd népekre, obi-ugor etni-
kai csoportokra jellemző. A magyarországi
avar kori népességenis előfordul.'' I
Azonban akár Árpád népének,akár a kéóő
avaroknak összetételét nézzűk, a napnál vi-
_}ágosabbá valik bennünk, hogy hiba lenne ős-
történetünket csak egyetlen vonalon keresni,
ehelyett Jő gondunk éppen az kell Legyen)
hoga mikor és miként ötuöződött ez a sok-
Jajta emberanueg magEursdgg d!
Sajnos, az embertani leletek is ,,fiatalok''
őstörténetünkévezredeihezképest, bizonyos,
hogy korábbi korszakokban más és más volt
a keveredés aránya.
Az embernek István király Intelmei jut-
nak eszébe: ,,Mert az egynyelvű és egyszoká-
sú ország gyenge és esendő''. Az egyes faj-
ták magatartásának különbsége mind a mai
napig érezhető az egyes néprajzi tájak em-
bereiben, a tempósabb, hevesebb, töpren-
gőbb, hirtelenebb, kevés vagy sok beszédű és
számtalan árnyalatban, amelyet angangel-
aünk egysége tag össze.
Néppéválásunk évezredeiben iitvöződtünk

80
Eurázsia úgyszólván valamennyi emberfajtá-
jával, a fajtajellegek alapján rokonok va-
gyunk a perzsákkal, finnekkel, mongolokkal,
a kisázsiai nagy műveltségek népeivel, akár-
csak a göröggel, rómaival, de Nyugat-Európa
népeivel, továbbá a szlávokkal és a skandi-
návokkal is atyafiak volnánk, nem is beszél-
ve a népvándorlás kor népeiről, a hunokról,
avarokról, bolgárokról, Csoddlatos eggiittese
él bennünk Eurőzsia népeinek, de mindez
egyetlen népeggéniségbeötuözötten..Erzek
vagyunk mi, magyarok. Zrínyi Miklóst kell
idéznünk: ,,Egy nemzetnél sem vagyunk
alábbvalók".

El
YI. Az óllattan vallomósa

Eleve számolhatunk azza|, hogy az állattan-

bOt ,ru* sokat tudunk meg őstörténetünkr61,
r,Úu" a háziallatok tartása, tenyésztése ké-
*ái, ." őstörténeti korok végénkezdődött
-"i, " vadállatok nevének megléte v€y
*"i'""r" léte pedig nem túl :_:Yt.mo
meit erte"3edésük alig köthetó fötdrajzi nd,
táj-
io". H":a,l Péter például legutóbb egyik nagy
á.*"t"Ör.rásában (német ny,elven Acta Lin-
lrri"ti"i 1964) a következóket írja szabad
il"gy."'fordításban :,,Kutatásaimban_ (az ős,
i"á iU"tOen L. Gy,) az állatneveket nem
i"r""ar'"* fel.- A halnevekkel kapcsolatban
rnár régebben rámutattam, hogy ezeket alig-
rra r"n!t használni őstörténeti kutatásaink-
U-, a, allatok névkimondási tilalma (tabuk)
,ni"rt, de még inkább Eurázsia nagyjából azo-
ios átatvilága miatt, aligha talalhatunk á1-
irti"rrut"t, amelyeket felhmználhatnánk az
őshaza helyhezkötésében, "
Á[atneveink nagy tudású magyarázója N,
Sebestyén Irén volT (MTA L o, Közlemények
I. kötet), aki aggodalmas pontossággal vetette
ti,.."" aU.tneveinket a rokon tövű finnugor
megielelőkkeI, a következőkben tehát őt
idéIzük, főként néhány tanulságát véssük
Tanulmányának bevezetésé-
"áet
ben u"u
igenttin kbe
font os. megállapítást tesz, ami Haj-

82
dú Péter aggályai mellett is időt álónak lát-
szik. ,,Az emlős állatok neveit végignézve
azonnal feltűnik, hogy bizonyos állatoknak,
amelyeknek pedig kétségtelenül jelentős sze-
repe volt mind az uráli, mind a finnugor kor-
szakban, sőt az uráli népek külön életében
is, nincs biztos, közös neve az uráli nyelvek-
ben." N. Sebestyén Irén abban keresi ennek
magyarázatát, hogy a nemzetségek óseinek
t,artott állatok (totemállatok) nevét nem volt
szabad kimondani (tabuk). Itt a módszertani
e]lentmondás abban var1 lrogy pl. az egyik
nemzetségnek ősállata a farkas lett volna, az
rendben lenne, hcrgy az a nenrzetség nem ejti
ki nevét, de a többi tízben vagy többen
ez a tilalom nem állt fenn!- Tehát e névtiia-
-
}om csak egy-egy nemzetségre vonatkoz-ha-
t,ott, § ettől még lehetne közös neve az állat-
nak a többinél! Egyebek közt meg kell je-
gyeznünk, hogy Matolcsi János adatai sze-
rint a farkas '<ésón tűnik fel az uráli terüle-
teken, s így nemcsak a totemnév korai volta
válik kérdésessé,hanenr az ,,eb" szavunk
korai volta is, hiszen a kutyát a farkasból
szelídítették!
Ha az a feltevés bizonyulna helyesnek,
amit az előzőkben felvetettem, hogy a küIön
nyelven beszélő népek közlekedési nyelvként
átvették az ősnyelvet, de szókincsük, nyelv-
tani és hangtani sajátságaik megőrizték ere-
deti nyelvüket, akkor az emlősáliatok nevei-
nek különböző voita könnyen megérthető len-
ne.A továbbiakbanN. Sebestyén lrén főként a
Fekete-tenger és a Kászpi-tó vízrendszerében
étő halfajták (nemes lazac, pisztrángfajták,
tokhal, kecsege stb,) alapján és az egyezte-

83
tett növényföldrajzi nevek alapján mondja
ki azt a tételét,hogy az uráli őshaza az Urál
hegységtől nyugatra, Európában volt. Min-
ket most azonban nem az őshaza kérdéseér.
dekel, hanern az állattan tarrúsfutételeős-
törüenetünkben. Hadd említsem itt meg: Col-
linder nagy szóéra alapján keszült számveté-
semben (Óstörterretünk legkorábbi szakaszai,
Bp. 1962) azt állapíthattam meg, hogy a taj-
ga madárnevei hiányoznak az uriili szókész-
letből, tehát a legősibb szállásterületnek a
tajgán kívül kellett esnie.
Érdekes lenne tovább folytatni az állatne-
vekkel kapcsolatos kutatasok ismertetését,de
figyeljünk Hajdú Péter szavára, aki rnegálla-
pítja, hogy e szavak.jelentése szinte követhe-
tetlenül változott, a szavak kifogastalan
egyeztetése tehát
- sajnos jelenti az
állatfajták azonosságát. Ezze) azonban őstör-
téneti felhaszrrálhatóságuk erösen csökken.
A háziriüatok kiizül az eb és a ló ,,ugor
kori". Az utobbival kapcsolatban a harmin-
cas é,pekben rendkívül ffiekes vita zajlott le
,,Mióta lovas nép a magyar?" círnmel Zíclty
István, Mészöly Gcdeor; Munlüácsi Bernát,
Bátky Zsigmond között, árrn a tisztán szótör-
téneti és néprajzi alapon lefolyt vitába azó,ta
,tj lehetőségeket hozott a régészet,amely
szerint az i, e. I. évezredben számolnunk ke{l
a ló elterjedésevel. Igen ám, csakhogy az
újabb szovjet ásatások amint ezelrról Ma-
tolcsi János beszámol - ktmutattr᧠hogy
az Urál két oldalán már - a III-II. &qed
határán hiáeiasították a lovat, s így a ló ió-
val az ,,ltgor kor" e}őtt ismert rmlt rrriár e
területen! Állattenyésztésünk szókincse
84
nagyreszt török: ,,bika, ökör, tulok, tinó, ünó,
borjú, ürü, kos, toklyó, kecske, olló (kecske.
gida), disznó, ártány, teve, tyúk" mind török
időnkből (természetesen a honfogtalás előtti
török időkből) való, illetőleg egy részük mon-
go1 jellegű. A tehén szavunk ezzel szemben
iráni.

Természetesen felvetódik a kérdes, hogy

vajon honfoglalás kori temető- és faluásatá-
saink állatcsontanyaga miről vall? Bökönyi
Sándor és Matolcsi Jiános mesterükhöz, Han-
kó Bélához híven szép munkát végez a
feldolgozással, de úgy látjuk, hogy eredmé-
nyeik nem annyira az őstörténet évezredeibe,
mint inkább Közép- és Kelet-Európa állat-
állományának körébe vezetnek.

8ő
 Vll. Régészetés őshazakutatós

Az újabb időkben sokat várnak a régészettől,

reméIve, hogy az majd nyomára vezet ós-
hazánknak. E várakozás részben jogos is, hi-
szen napról napra, évről évre gyarapodnak
a leletek, és olyan területek régi lakottságá-
'ról is hírt kapunk, amelyekről semmiféle tu-
domásunk nenr volt. Ám láttuk e kérdések
egyik buktatóját, nevezetesen azt, hogy nyel-
vészeink olyan, a messze régiségbensűrűn
}akott területekre gondoltak, amelyekre azon-
ban nincsen, és nem is lehet példa a régé-
szetben. Másodjára pedig egy-egy terület ré-
gészeti egysége nem jelent okvetlenül nyel-
vi egységet is, ugyanúgy, mint a régészeti
műveltségek különbözősége nem jelenti ok-
vetlenül az azzal élők nyelvi, népi más vol-
tát !

A
következőkben rövidre fogva ismerte-
íem az őshazával kapcsolatos régészeti gon-
dtllatokat, bár ezek szervesen kapcsolódtak
a nyelvtudomány tanításához, s láttuk, hogy
ott más megoldások is kínálkoznak.
Az uráli, itletőteg a finnugor őshaza, majd
pedig a magyarság őshazája a nyelvttrdo-
mány, a régészetés a növényföldrajz közé
illeszkedik, mert mindegyik eredmériyeit fi-
gyelembe véve törekszik valamire. ami
voltaképpen mindig csak megközelítés
- ma-

B6
radhat, mert (mint láttuk is) hatalmas ter.
let kellett ahhoz, hogy az egymást értó ha-
lász-vadász nemzetségek megélhessenek. Sok
bizonytalankodással találkozunk majd ismer-
tetésünk folyamán, és egy percre se feled-
kezzünk meg arról, hogy ez nemcsak a ma-
gyar és rokon népek óshaájának kérdései-
ben van így, hanem az úgynevezett ,,nagy
népek" őshazakérdése is éppen ilyen tisztá-
zatlan. Az indoeurópai népek, a törökök, a
mongol-tunguzok őshazájának kérdéseiben
éppen annyi a kérdőjel, mint a mienkében.
Ez természetes, hiszen az írásban rögzített
nyelvek csak néhány ezer évesek, a történeti
adatok úgyszintén;ezzel szemben az őstörté-
neti időket kezdjük évtízezrekkel mérni, de
legalábbis az írott emlékek előtti sok ezer
esztendóvel.
Az őshaza kutatása nyelvi tényekből in-
dult ki, méghozzá a fáik, allatok neveiből.
A módszer meggyőzőnek hatott, hiszen az
volt az alapja, hogy környezetünk megneve-
zéséreszolgáló szavaink egyúttal le is írják
azt a környezetet, amelyben élünk. Keres-
nünk ketl tehát olyan faneveket, amelyek
megvannak az urali nyelvekben vagy a finn-
ugor nyelvek többségében, s aztán figyel-
nünk kell e fafajták elterjedését,s amennyi-
ben zárt területen találhatók, körülhatárol-
hatjuk segítségükkel az őshazát. Keresnünk
kell az állatfajták közös neveit (p1. a méh, a
sün, halfajták), s amennyiben e fajták elter-
jedési területe ismert és körülhatárolható,
akkor az ősnépnek ezen a területen keüett
élnie. Ez a módszer amint már Gombocz
Zoltán világosan
-
látta tele van csapdák-
-
87
 növénynév megfej-
tése más irányba terelheti a kutatást, s va-
lóban amint látjuk eléggéeltérő terü-
-
leteket hoztak -
javaslatba. A mrásik veszede.
lem az, hogy nem tudható pontosan, milyen
fafajtát jelentettek régi farreveink, mert meg-
esik, hogy a rokon nyelvekben eltérő a jelen-
tésük.
Nálunk elsősorban Zictty István, Gombocz
Zoltán, N. Sebestyén Irén, jómagam és Hajdú
Péter fogalmaztunk meg feltevéseket. A ré-
gebbi elméletek abból indultak ki, hogy fane-
veink közt megtaláihatók a közép-európai
lomboserdő és a tajga fáinak nevei, az ős-
haza tehát ott kellett elterüljön, ahol ez a
kétfajta erdő együtt található. Ez pedig ma
csak a Káma vidékénvegyül egymással. Vi-
lágos, hogy ide kell helyeznünk az őshazát.
Erősítette ezt a gondolatot az ís, hogy a
- a
mézelő méh finnugor nyelvekben közös
szó jelöli régebben csak azTJtá| hegységen
innen élt,- s az is hozzájárult a Káma-vidéki
elmélethez, hogy N. Sebestyén Irén olyan
halak neveit találta ősinek, amelyek a Feke-
te-tenger és a Kászpi-tenger vízrendszerében
élnek.
Mivel a legrégibb ,,uráli" nyelvben nyomai
vannak egyrészt az indoeurópai érintkezés-
nek (rokonságnak?), az első szállásterülete-
ket keresve valahol a három érintkezésife-
lületen kellene kikötnünk. Ám mindhárom
annyira bizonytalan, hogy sck reményünk
lehet arra, hogy dűlőre
egyelóre?
-vihessük - nem Mindenesetre
a kérdést. tekintsük
át e három nagy nyelvcsalád ,,őshazáinalC'
kérdéseit!

8B
 A tinnugorok
a)

Áttaaban tankönyveinkben,, óstörténeti

munkáinkban mind a mai napig a Káma
menti őshazáról esik szó. Igen iim, de őstör-
ténetünk sok-sok ezer éwel ezelőtt kezdett
formálódni. Kérdés,vajon a fálq állatok el-
terjedése akkor is az volt_e, mint ma. Kide-
rült, a szépen felépítettelmélet buktatója az,
hogy az őskőkor vége óta jelentósen módo-
sult az erdőtakaró, és jelentősen változtak a
fafajták. Már az 1953-as őstörténeti vita so-
rán felmerült a kívánság, hogy 6si szavainkat
az ősi növénytakaróra s nem a maira!
kell rávetítenünk. Ezt- a munkát jómagam -
kezdtem el, a moszkvai növénytani intézet
pollentérképei(virágportérképek, amelyek
pontos képet adnak a múlt idők növényta-
karójarót) alapján kerestem azt a helyet, ahol
a közép-európai lomboserdők és a tajga fái
találkoztak, úgy 6-8000 éwel ezelótt (mert
legalább ennyi ideje, hogy megvolt az uráli,
majd később a finnugor ,,egység"). Keres-
tem, de nem találtam! Mert az utolsó jég-
korszak kétfelé Közép-Európa felé és a
Távol-Keletre - nyomta szét Észak-Eurá-
-
zsia növénytakaróját, és utána ebből a két
irányból kezdódött meg ezeknek a területek-
nek erdővel való benépesedése. De a finn-
ugor kornak nevezhető idóben még jó mesz-
sze volt egymástól a tajga és a lomboserdők
övezete! Olyan terület tehát, amit a régi
elméletek a mai térképen megtaláltak, a
minket érdeklő őstörténeti időkben nem volt!
Ezek után azt vettem észre, hogy növény-
földrajzi szavaink közül a tajgára vonatko-

89
 csak a finnugorság keleti ágaináü vannak
meg, a lomboserdő fáinak nevei pedig a nyu-
gatibb ágaknál. Mindössze három uráti szót
t,aláltam Collinder nagy uráIi összehasonlító
szótárában: a fenyőt, a nyírt és az égert.
Azonban ezek a fák annak idején Közép-Len-
gyelországtól az Oka-folyóig, illetőleg keske-
nyebb sávban az Ural hegységig terjedtek!
Itt kellene tehát lenni az ,,ősllazának". Ezek
után vette át a szót a régész:ha valóban itt
volt az ősi szállásterület e kétezer kilométe.
nes sávon, akkor kellett legyen olyan régé-
szeti műveltségnek, amelyik ezen a terüle-
ten bontakozott ki az utolsó eljegesedés után,
s amelynek utódai felhúzódtak a késóbb finn-
ugorok által lakott erdős területre. Nos, rii-
viden: ilyen műveltség valóban volt, egy kis
lengyel patakról kapta a nevét
- a szvidéri
műveltség! Ezzel indítottam őstörténetünket,
amely ekként az idősámításunk előtti 11000
évig vezetett minket, mert ebben az időben
jelentek meg Közép-Lengyelország területen
a szvidériek, akik úgy látszik az uk-
- népeiből
rajnai keleti Gravetti -
szakadtak ki.
Szó volt már arról, hogyha ez a íeltevés
helyes, akkor ebben egyúttal az uráli nyelvek
és az indoeurópai nyelvek ősi kapcsolatai is
magyatázatot nyernek. Mai napig úgy érzem,
hogy ez az út, amelyen elsőként jártam ős-
történetünk felé, jó rit, még akkor is, ha a
felfedezés első meglepetésébenapróbb téve-
déseket is elkövettem.
Könyvem megjelenése utiin Hajdri Péter
dolgozta ki elméletétúj szófejtésekkel, új fa-
nemek meghatfuozásával, széles alapokon,
igen kiváló kritikai szemlélettel. VitánL
90
rnindvégig a tudományos etika szintjén és
baráti segítőkészséggelfolyt. Ö máshol ke-
reste az őshazát, de már ő is a pollentérképek
alapján. Úgy vélte, hogy a tajga legelőször
íent északon, az Urál hegység tundrás vidé-
kén érte volna el a lombos erdók területét, ő
tehát Nyugat-Szibéria északi jeges tájaira
helyezte az őshazát. Természetesen nem va-
gyot iogo.ult arra, hogy Hajdú Péter szó-
fejtéseit bíráljam, a magam részéről csak
annyit jegyzek meg ehlrez az elmélethea
hogy úgy 10 000-5000 közt aligha számol-
hatunk ezeknek az északi területeknek la-
kottságával, ahol pedig ember nincsen, ott
nehéz lenne óshazát keresni. Hiszen köztrtdo-
mású, hogy a tajgában mind a mai napig
igen-igen ritka a népsűrúség.V. Csernyecov
mondta el nekem, hogy az Ob mentén még
ma is ritka s egymástól igen távol eső
- -
az a település, amely 4-5 sátorból áll. Ez is
figyelmeztet arra, hogy ott nem kereshetünk
a messze őskorban tömör népességű gócokat,
,,őshazákat". Itt szeretném megjegyezni, hogy
nyelvészeink átalában azt a szállásteriiLletet
keresik, ahol a finnugorság közvetlenül szét-
úgy 4000 éwel idö-
válása előtt
- szerintükélt.
számításunk előtt Ennél távolabbi
időkig nem merészkednek, mert a régebbi
időket kiismerhetetlennek ítéIik.Igen ám, de
a nyelvek nem ekkor alakultak ki, hanem
évezredekkel, talán évtízezrekkel ezelőtt!
Hiba lenne tehát féIútonmegállni, inkább
vállalni kell a további bizonytalanságokat.
Ezt megelőzően és közben új gondolatok
támadtak a finnugor népek ősi szállásterüle,
teiról, s ezeket nagyjából két csoportra oszt-

91
hatjuk: az egyik nyugat felől népesíti be a
íinnugor területeket, a másik pedig keletről.
A magamé mintegy a finn Tallgren előbbi
megsejtése-it igazolva
- inkább zott,
oldalra keresi a már szétszakado
középrőI két
és végül
is déli eredetű finnugorság megtelepedéset.
A nyugati elméiet legkiválóbb képviselője
az észtlndreko volt. Ó úgy vélte, hogy a finn-
ugorok ősi öröksege lenne az avadász-halász
műveltség, amely a nyugati vadásztörzsek
kelet íelévaló vándorlásának emléke (Krrn-
da-Sigir-műveltség), és nyugatról (a mai
Franciaország, Németorság felől) hatolt el
€észen a Közép-Urálig. A másik elmélet-
nek kiváló képviselője V. Csernyecov, aki az
ót megelőző Brjuszowal, Tolsztowal, majd
Baderrel úgy vélte, hogy az ugorok ősei kez-
dettől fogva az Urál hegység keleti oldalán
éltek, és az Aral-tótol vándoroltak volna a
Közép-Urálba, s onnan lassan egészen a Finn-
öbölig. V. Csernyecov emlékéta legnagyobb
megbecsüléssel idézzük, jóllehet elméletével
nem tudunk egyezni. A hazánkból a Szovjet-
unióban tanult fiatalok úgyszólván vala-
mennyien elméletének követőivé váltak, s
igy az ő révükön Csernyecov tanítása széles
körben ismertté vált náüunk ii. potaanat<
idézhetnémFodor István könyvét (Verecke
híres rltján), amely Csernyecov szellemében
fogant. Ligeti Lajos szinte természetesnek
veszi Isim-Tobol ktirnyéki őshazánkat (idé-
zett múve: 358. lap). Nagy területre, a Kráma
és az Ob közére helyezi A. H. Halikov a
íinnugorság őskorát.
AnélküI, hogy egyik vagy másik elmé-
let mellett beleértve saját elméletemet is!

92
 allast foglalnék, ismételten le kell szegez-
-nem, hogy valamennyi óstörténeti elmélet az
őshaza i}yen vagy amolyan elképzelésénala-
pul, de a korai régészetileleteket azaz az
-
sem tudja Ár-
anyagi múveitséget
- egyik
pád magyarjaival, vagy akár az első hon-
fogla}ók kései avar műveltségévelközvetlen
kapcsolatba hozni. Ez az őszinte sző, de ez
nem jelenti, hogy kutatóink szorgos munká-
ja, a szovjet kollégák nagyszerű ásatótevé-
kenysége egy szép napon nem találja majd
meg a kapcsolatot a szovjet földi őskultú-
rák és a honfoglalók között. Honfoglalás kori
leleteinkkel van ugyan egyidejű kapcsolat (a
Káma-Volga-vidék VIII-X. századi lele-
tei közt), de az őskortól nem vezet hozzá
egvenes út.
Bár a történészek, a nyelvészek nagyon
bíznak a régészetben, mint új őstörténeti tu-
dományban, ez a bizalom még korai, mert
az, hogy €y-egy területen a műveltségek
egymásra rétegeződnek, nem jelenti még,
hogy valóban egymás folytaüásai is, teMt
egyazön nép hagyatékai. Olyan jelenségek,
hclgy egysrerű minták megvannak például a
mai obi-ugor népművészetben,nem sokat je-
}enlenek, mert megvannak azok sok nép dí-
szítőművészetében.
Hadd mondjam el, hogy az obi-ugorokkal
-- legközelebbi nyelvrokonainkkal - kap-
csolatban a legfontosabb vitakérdés, hogy
hol volt a mait megelőző szállásterületük.
Epikai költészetükből és részben tárgyi ha-
gyatékukból eléggéviiágos, hogy régebben
a sztyeppe peremén laktak, helynévi hagyaté-
kukból és részben történeti adatokból meg

93
 derül hogy korai sziillásterületeik az
Lrrál hegység nyugati lejtőin, a Káma vidé-
kén voltak. (Lásd példáui Décsy Gyula idé-
zett művében a 22. és 29. lapon.) Ha ez a
Ielismerés megszilárdul, akkor Csernyecov
elméIete érvényétveszti. Legyen így vagy
amúgy, Csernyecov egyéniségétaz obi-ugo-
rok kutatasában a nagy felfedezőknek kijáró
tisztelet és megbecsülés övezi.
Ismét és ismét az olvasó emlékezetébekell
idéznem egyrészt azokat a gondolatokat, ame-
lyek egy kis területű őshaza feltevése ellen
szólnak, másrészt azokat a tanulságokat,
amely,eket az embertan adattárából sejthet-
tünk meg: nem egykor kialakult, s aztán ván-
dorútra kelt, de egységét megőrző, csak át-
menetileg idegen hatások alá került magyaf
népről van szó, hanem egy olyan érőköteg
állando aiakító erejéről, amelynek egyik jel-
l,emzője a nyelv. Amiként a mai magyar
népről sem mondhatjuk el pedig vala-
mennyien anyanyelvként beszélik - a magyart
hogy tisztán őrzík, ha nem is az ősi, de
-,
legalább a honfoglalás kori népiséget,hiszen
a betelepült uzok, besenyők, kuno§ jászok,
a városok vallon, német telepesei, a perem-
területek szlovák. román, szerb lakossága be-
lemosódott a honfoglalók önmagában is erő-
sen kevert népességébe,akként a magyarság
kialakulása folyamán is állandó volt ez az
egymásba olvadás, leszakadás, összeházaso-
dás stb., stb. Szinte csodának hat azonban az
a felismerés, amit Bartók Bélát idézve meg-
ismerhettünk, hogy mind e tarkaság mégis-
csak létrehozott és megtartott egy szívós egy-
séget: a magyar népet, Népegyéniségünkta-

94
!án éppen ebben az ötvözetben nyeri el évez-
redes léténekszilárdságát, tudatának senki
rnással össze nem téveszthető jellegét.
Mindezt a nagyrészben élettani folyamatot
színezik, s új és újabb medrekbe tereiik azok
az óriási változások, amelyek a termelésben
beállott fejiődés eredményeképpenújra s új-
ra megváltoztatták az életformát, vele együtt
a világképet, a hitvilágot, a mitológiát.

b) A töri* népek
Azokat a régészetiemlékeket, amelyeket
manapság a törökség őstörténetéhez igyekez-
nek kapcsolni, már régen ismertük, csak a
leletek őstörök voltának feltevése új. A régé-
szeti megállapítások'kiindulópontja a Minu-
szinszki-medence egyik gazdag bronzkori
műveltsége, a Karaszuk-műveltség (i. e. 1200
Már a múlt században hataimas mé-
-700).
retű magángyűjtemény támadt az itt előke-
rült pompás bronzokból (Tovostyin-gyűjte-
mény), s ezt a helsinki Nemzeti Múzeum vá-
sárolta meg, mert Castrén és Aspelin nyomán
finnugor hagyatéknak gondolta. Kivaló régé-
szek (Merhardt, Tyeplouchov, de elsősorban
a finn Tallgren) munkássága nyomán szét-
íoszlott ugyan az ,,urál-altaji bronzkor" el-
mélete, de e terület nyugattal való kapcsola-
tai továbbra is magyarázatra vártak. Kiszel-
jov és Mongait nagyszabású összefoglalásai
és az új s újabb ásatások megteremtették e
csoport kapcsolatát a török őstörténettel. A
szovjet régészetújabb részeredményeitTa:
deus Sulimirski foglalta össze (Prehistory of
Russia, 19?0), és egy igen érdekes kis könyv

95
rnagyarul is beszámol a kutatás állásáról, sok
új gond<l}attai (Osetzky Dénes: A magyar-
ság török ősei. Sydney, lg77).
Iássuk ezeknek a tanulmányoknak sum-
máját. Eleve meg kell jegyeznem, hogy kti-
vetkeztetéseinkben nem túlságosan sok függ
attóI, vajon az eredmények tartósak-e. A 1é-
nveges az, hog5, milyen nagy területeket ölel_
nek fel nagy területek emberfajtáinak
jelenléte kimutathatő-e az első és második
honfoglalás népességében.
Három nagy népmozgás jellemzi az íd&
sziimitásunk előtti őskori Eurázsiát: az indo-
európaiaké, a finnugoroké és a törökségé. E
nagy népmozgások nagyjából a sztyeppén és
határsávjaiban játszódnak le, és emberfaj-
táik
- mint magyarság
a honfoglaló
említettük
-
megvannak, pl.
embertani képletei-
ben, és jórészt még a mai magyarságban is
Sajnos, mindhárom naey népmozgalom kora
és színtere tele van kérdőjelekkel, pedig any-
nyi kétségtelen,hogy önmagában egyik sem
magyarázható, hanem törtenetük szervesen
kapcsolódik egymástroz.
A nyelvtudonrány egyik, altalánosan elfo-
gadott megallapítása szerint a török nyelvek
két nagy csoportra oszlanak: az oguz és az
ogur törökségre (a sokszor idézett egyszerri,
magyarázó példa iikör szavunk elődje: ökiiz
és r-es változata, ökür, ennek megfelelően az
oguzt nevezik z-töröknek is, az ogurt pedig
r-töröknek). Az őskorban az oguz törökség
volt a keleti ág, amely egészen Kínáig hatolt,
mig az ogur a nyugati, amely Elő-Ázsiáig
teriedt nyugat felé, s a magyarban meglevő
kirök szavak nagy része is ehhez tartoznék. A

96
két török nyelvi csoport még ma is közel ált
egymiáshoz, s így jogos a feltevés, hogy a ket-
t6 egykor egymás közeiében éIt, vagy éppen-
séggel egyetlen nép volt. A finnugor nyel-
vekben, de taián még iegkorábbi szakaszuk-
ban az uráli korban is kimutatható a török
jelenlét. E kérdéseknek megfelelóen a nyel-
vészeti és régészetikutatás a következő nagy
kérdésekmegoldása előtt áll: hol volt az a
török őskultúra, amely két nagy csoportra
oszlott, és meddig tudjuk időben visszafelé
követni. A megoldás felé vezető utakat első-
sorban q régészetdolgozta ki, itt csak az ered-
mények summáját adjuk a következőkben.
Az ,,őshaza" (amivel szemben ugyanolyan
aggályaink lehetnek, mint a finnugor ősha-
zával kapcsolatban), az Amu-Darja forrás-
vidékén,a Pamír hegység tövében lehetett.
Régészetileg itt a korai újkőkorig követhetó
egy műveltség, ameJ,ynek leszármazói részben
északra, részben keletre találhatók. A minket
érdeklő nyugati ág első, zárt műveltsége a
Minuszinszki-medencében levő karaszuk-
rnúveltség az i. e. 1200 táján formálódott, s
1ó 500 évig követhetó itt nyomon, és további
sorsa is kapcsolatba hozható a nyugati török-
séggel. (Lásd alább.) Hogy ennek az ágnak
népei. miként, s mikor ötvöződhettek a finn-
ugor kapcsolatokban élő, majd a teljesen ön-
álló magyar néppel, arra a jövendó tartogat
feleletet. Sajnos, a török őstörténet kérdé-
sei sokkal kidolgozatlanabbak, mint a finn-
ugoroké, és így sok a kérdőjel. Például fel
sem vetődött a török nyelvek esetében, hogy
az is valamilyen közös közvetító nyelvként
alakult volna ki, mint ahogyan a finnugo-

97
roknál íeltettük. Ez esetberr itt sem kellene
ezer kilométeres várrdorlásokat feltennünk. E
kérdésekmegoldása a török óstörténet fel-
adata, mi kénytelenek vagyunk az általunk
ismert, nagyon gyér adatokra és az anyat*
rületen folyó régészeti-nyelvészetikutatás
pitlanatnyi állására támaszkodni. Örömmel
kell nyugtáznunk, hogy a török őstörténet
kutatásából a magyar nyelvtudomány is szé-
pen kivette részét.Vámbéry Ármin indítása
tovább érett Gombocz Zoltán, Németh Gyu-
la, Bárczi Géza, Ligeti Lajos és tanítványaik
munkáibarr és népzenekutatóink szilárd meg-
rillapításaiban.
Kiindulópontunk a karaszukiműveltség.
Nevét egy Karaszuk nevű kis patakról kap-
ta. A műveltség a Minuszinszki-medencében
tömörödik ugyan, de karaszuki bronzok (Ki-
szeljov szerint} messze délre, Kína felé és
messze nyugatra, egészen a Közép-Volgái3
elterjedtek. Embertani arculatukban az euro-
pid, pamíri uralkodó fajta mellett távol-ke-
leti mongolid elem is van, s ez vegyül a
helyi afanaszjevo-andronovoi europidokkal.
Régészeti leleteik közül kiemelkednek a kö-
nyökben hajlott bronztőrök, amelyeket rend-
szerint hegyikecske, szarvas, lófej vagy alak
koronáz, és erős kapcsolatokat mutatnak a
finnugor (?) területekkel, pl. a Volga menti
Szejma-műveltséggel, de ugyanakkor Észak-
Kínával is. Edényeik félgömbösek, vállukon
,
gazdag mértani jellegű díszítéssel.Temetés-
kor a halottat alvó helyzetbe kuporították, es
a kis méretű kurgánokat kövekkel rakták kö-
rü1 (néha a sírgödröt is lapos kövekkel ,,fa-
lazták" ki). Sírdombjaikat kerítő kőkerítések

9B
egyik jellemzője a kosfejben végződő fara_
gott kő, díszítésébenvésett, díszes fejékúem-
beralakok vannak. Í;labban E. Novgorodova
foglalkozott a Karaszuk-műveltséggel, ered-
menyeit nem ismerem.
Ezt a végső soron Kiszeljov által körülha-
tárolt, Minus2inszk-vidéki műveltséget kap-
csolják mostanában a nyugati törökséghez.
Figyeljük a Sulimirski által summázott gon-
dolatmenetet, mert közben a török őstörté-
net többi kérdéseire is feleletet kapunk. Ki-
sze}jov még hajlott arra, hogy a Karaszuk-
műveltséget és népétKína északi tartomá-
nyaiból származtassa, azóta azonban árnyal-
tabban látjuk a helyzetet. flsy vélik, hogy a
Karaszuk-műveltség népe kiszorította helyé-
ből az andronovoi indoeurópai földmíveseket,
ezek nyugat felé tértek ki a támadás elől, de
a karaszukiak követték őket, s így jutottak
el a Káma mentére. Itt a lugovbj temetők-
ben ugyanis az europidok mellett mongoli-
dokat is találunk. Itt meg kell jegyeznünk,
hogy a gondolatmenetbe hiba csúszott, mert
mongolidokat és ezzel együtt Urálon túli
régészetiformákat találunk ugyan a Káma
mentén, de nem találjuk a ,.menekülő" and-
ronovoiakat.
Nézzük most a Karaszuk-műveltség szár-
mazását. I}gy látszik, ez a népességa Szír-
Darja felső folyásának vidékéről, az Aral-tó
déli részénés Észak-Iránban alakult ki, előz-
ményei pedig a Pamírig vezetnek. Az iti fel-
tárt újkőkori műveltségekben találhatjuk meg
Karaszuk alapjait (Hissar-kultúr") s ennek
kapcsán eljutunk a korai újkőkrlrig. ami
nagyjáMl i. e. 6000-nek felel meg itt, Az a
íeltevés,hr_rgy ezt a népet talthatjuk őstö*
rököknek, s ezt a területet az ősüirök nép
őshazájának. Innen indulnak a török népek
tlgy 2000 áján a szélrózsa minden irányá-
ba. A szétrajzás indítóoka itt is az indoeuró-
pai törzsek megjelenése lett volna.

c) Az indoeurő,paiak
Az indoeurópai népek régi településterüle-
tei és vándorlásai kérdésébennagynevű ku-
tatónk, Harmatta János fejtette ki nézeteit
akadémiai székfoglalója alkalmából (megje-
lent az MTA I. osztály közleményeiben, 1972-
ben). Lássuk Harmatta János gondolatmene-
tét a minket érdeklő főbb vonásaiban.
Eddig három komolyabb javaslatot isme-
rünk az indoeurópai őshazára: 1. Közép-Né-
metország, 2. Dé0-Oroszország, , 3. Közép-
Ázsia. (Csak zárójelben: ne csodálkozzunkte-
hát, ha a finnugor őshazára is több javasla-
tot ismerünk!). Ám (s itt szó szerint idézek):
,,A nyelvek őshazája az ember kialakulásá-
nak homályába veszik szemünk elől. . . a
nyelvek őshazájának fogalmát célszerű fel-
adnunk." ,,A családfa nem alkalmas a nyelv-
fejtődés ábrázolására". .. ndz indoeurópai
nyelvek már a neolitikum folyamán külön-
álió nyelvek voltak, s elterjedési területük
Nyugat-, Közép- és Kelet-Európát, Kisázsiát
és Közép-Ázsiát is magába foglalta." ,,Az ítt-
doeurópai törzsek. . . a mezolit kor elejéig
követhetők nyomon visszafelé az időben. . ."
,,. . .áz indoeurópai nyelvek szétválását a
mezolitikumba tehetjük. . . ennek is kezdeti
szakaszára kell gondolnunk. . ." Még korábbi

,1üú
kt-rrokra visszanyú}va Harmatta János felte-
szi, hogy az E]ő-Ázsia felőt bevándorló hom<r
sapiens és a moustiéri korú európai népesség
keveredése adta az indoeurópai népek alap-
;,át.
Harmatta János tanulmányában a messze
óskőkorig követi az indoeurópaiak kialaku-
Jását. Jómagam is ezt tettem a finnugor nyelv
r,,lőzményeinek nyomozása közben, míg nyel-
r;észeink legfennebb az időszámításunk előtti
-i000 tájáig merészkedtek.
Harmatta János áttekintése azzal számol,
}rogy már az átmeneti kőkorban széles sáv-
.ban megvolt a lehetősége a finnugor közleke-
clési nyelvet haszná]ók és az indoeurópaiak
+.,rintkezésének (láttuk, hogy feltevésem sze-
_rint éppen későbbi finnugorjaink a kelet-
Gravetti-műveltségből szakadtak volna ki, és
Dél_Oroszország területe az őskőkor végén
jeltehetően indoeurópai törzsekkel volt tele).
Világos, hogy az indoeurópai törzsek nem
egyetlen alkalommal vonultak kelet felé, söt
az is lehetséges
- amennyiben
fajtajellegek hordozói lennének
a cromagnoni
-, hogy igen
Irorán egészen Kína határáig eljutottak. Pél-
clául az orosz erdősávba két úton juthattak
el: a jég visszahúzódásával az á]latokat kö-
vetó vadásznemzetségek északi vándorlásá-
val, illetőleg a tardenoisi vadászok Volga felé
irányuló mozgásával (később természetesen a
latjanovoiakkal stb.). Ez robbanthatta szét a
hosszan elterülő szvidéri műveltség csoport-
3ait, amelyek északi irányban tértek ki a tá-
madás elől, nyilván már mint külön-külön
nyelvi csoportok. Ez nagyjából i. e. 5000-
4000 táján történhetett.

10l
 Feltehetőleg a Kelet-Gravetti-műveltség-
nek hordozói közt is túlnyomó számban vol-
tak az indoeurópaiak (késői jégkor, i. e. 10 000
körül), s az az ága, amelyik a szvidéri terü-
letekre vonult, alkotta volna az uráli népet
(errői már szó volt előbb), s így természete-
sen ,,hozott magával valamit" a szomszédok-
iól, talán még indoeurópai nemzetségek is
követték útján, Az indoeurópaiak további ke-
leti terjeszkedését az Indus-völgyi nagy vá-
rosi műveltségek pusztulásával keltezik (Ha-
rappa, Mohendzso Daro városok), úgy nagy-
jából 2000 körülre. Miként az indoeurópai
előrenyomulás lehetett oka az uráliak, szvi-
dériek észak felé húzódásának, akként a ke-
letre törő indoeurópaiak indíthatták meg a
török népvándorlást is.

Amint e rövid áttekintésből láthattuk, ae

,,őshaza" kérdésében bármenrryire is za-
varó ez
-
hatá,rozottat nem tudunk mond,a,
-
ni,-de nemcsak mi magyarok, hanem egyet-
len nép sem. Mindannyiunk története visz-
szanyúlik az őskőkor vadászaihoz, s rajtuk
keresztül a ,,bábeli nyelvzavar" előtti idők,
be. Ez az eredménytelenség azonban egyút-
tal elvezet a közös emberiig, amely a nyel-
veken és népeken túl összeköt mindannyiun-
kat e fötdkerekségen. Ember voltunk (humá-
numunk) egyik sajátos esete vagyunk -
akárcsak a többiek s így nézve egymásra,
-
bizony elgyönyörkiidhetünk abban, hogy mi-
lyen hallatlan gazdagságot, mennyi lehetősé-
get hordozunk magunkban.

l02
 Látva azt a ,,termékeny bizonytalanságot",
amely vizsgalódásainkat kísérte,felmerülhet
a kétkedés:hátha másfelé kellene kutatnunk
a megoldást? Nos, erre a lappangó kérdésre
teres választ utolsó fejezetünk.

l03
Vlll. Mós rnegoldcís is
elképzelhető?

E íejezet címétvoltaképpen Pais Dezsőtől

vettem, csupán egy kérdőjellel toldottam
meg. Pais Dezső ugyanis néha, amikor az
adatok kápráztató tűziiátéka után megfogal-
mazott egy-egy eredményt, utána szerényen
hozzátette: ,,Más megoldás is elképzelhető".
A cím nálam is valami hasoniót jelent.
Azt ugyanis, hogy a belénk idegződött bár
általam az előzőkben,erősen feloldott - ős-
-
történeti útmutatások mellett más meggon-
dolások is számításba jöhetnek-e? Köztudo-
mású, hogy a magyar óstörténet szinte köz-
üggyé. vá|t az utóbbi évtizedekben. Sokan,
nagyon sokan különösen a külföldi ma-
gyarok közül - úgy érezték,hogy a ,,hiva-
-
talos" őstörténet tévutakon jár, mert íme. . .!
S ezek után jöttek a legkülönfélébb elképze-
lósek az ősi rnúltról. Nagyobbrészt jó szándé-
kú, népünket, nyelvünket szerető emberek
úgy véIték,hogy ők fedezték fel igazi őstör-
ténetünket, és szavak összecsengésére, föld-
rajzi nevek hasonlóságára építettékmagya-
rázataikat. EzekbóI az elképzelésekbőI idézek
egy csokorra valót anélkül, hogy mind szá,rn-
ba venném őket, hiszen Zsirai Miklóstól tud-
juk, mennyi más nyelvvel kíséreltékmeg
arryanyelvünket egyeztetni, Idézem is felso-

t04
rolását:,,zsidó, egyiptomi, sulliel,, etruszk,
hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai,
szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kam-
csadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori,
magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi,
mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs,
garo, kacsari, manipur. teiuga, migal, bra-
hui, tapka, manyok, szopka, horpa, szerpa,
szinvér, garung, rodong, csuruszja, kulun-
gya, bahingya, Iehorong, szangpang, dumi,
kami, humi stb.". Tegyük hozzá ehhez a ha-
wait, a latint és a németet. Bevallom, e né-
pek 900,,/6-áról csak Zsírai felsorolásából ér-
tesültem, de gondolorn, a rokonság hirdetői
ellentmondást nem túrve vallották a maguk
igazát. Va"nnak olyan feltevések is, amelyek
nem rneglevó, hanem elpusztult ősnyelvekből
származtatják édes anyanyelvünket. Sót,
olyanok is, amelyek szerint a legrégibb em-
beri nyelv éppenséggeia magyar volt.
Mintegy magyarázatként e'sokféle kísér-
lethez idézzük Bárczi Géza megállapítását
(Szófejtő Szőtőr, 1941:V): ,,... nincsen két
olyan nyelv a világon, melyben 1-200 egy-
máshoz jelentésre hasonló, hangzásra össze-
csengő szót ne lehetne találni".
óvakodtam attól, hogy az alábbi ismerte-
tésben bárkinek jó szándékát sértsem, Ezért
lehetőleg nem is én foglalom össze, mit
mondtak, hanem idézem saját mondataikat,
nehogy abba a hírbe keveredjek, hogy ismer-
tetésemkor torzítottam-rrolna tanaikat. Igyek-
szem azért, hogy az összetartozó, egyrnásra
épülö, vagy egymást legalább tudomásul ve-
vő gondolatokat egybeváiogas§aln, bát ez
megleh€tősen nehéz, mert ahány, annyiféle

l05
 nrúltunk általában
mindegyike magának követeli a ,,felfedezés"
elsőségét. Jószerével csak az utóbbi évtize-
dekben felbukkant ötleteket ismertetem, nem
térek ki például Heveii-Uxbond elméletére,
amelyik a mundákkal hozott, minket össze,
jóllehet Molnár Erik akadémikus egy időben
egyik elméletének alapjává tette. Igaz, hogy
előtte Tolsztov vetette fel annak lehetőségét,
hogy az Aral-tótól délre (mundák) és észak-
ra (ugorok) vándorolt törzsek közt elképzel-
hető valamilyen kapcsolat (ő is Uxbondra hi-
vatkozott). Tehát a régi, elavult elméleteket
nem idézem fel, inkább azokat mutatom be,
amelyek napjainkban is hivő tábort gyűjte-
nek maguk köré. Tudnunk kell ugyanis, hogy
e gondolatok legtöbbike a magyar értelmiség
egy részébenhitté, rajongássá vált, s ennek
,,szilárd talajáról" mélységesenelítélik,nem-
zetellenesnek tartják a finnugor iskolát.
Mivel pedig ez a könyv főleg történelem-
tanároknak szól jövendő értelmiségünk
nevelőihez nem- szabad semmibe venni
ezeket az -,
,elméleteket, mert idehaza is szé-
Ies körben terjednek, Mégsem vitára szánom
a bemutatást, inkább arra, hogy egyrészt egy-
egy hivő tábor láthassa: se vége, se hossza az
ötleteknek. Másrészt, hogy általában tájéko-
zódást nyújtsanak a magyar olvasóknak az ős-
történetünk körül felburjánző vélekedésekről.
Kezdjük azokkal, akik elvetik a nyelvha-
sonlítást, a rokon nyelveket, nyelvcsaládokat,
mert a nyeiv hangjait ábrázolő erejűeknek
tartják, a szavakat pedig a tárgyak hangbeli
másának. A rokonhangzású szavak és jelen-
tésük tehát nem történeti kapcsolatot jelen-

106
tenének, hanem fiziológiait, élettanit. A han-
gok testességével, öblösödésével, simaságával,
érdességével,keménységével,lágyságával
mind megannyi lehetőség van a tárgyak tu-
}ajdonságának ,,leírására", s mindezek vol-
taképpen a hangok megformálásának érzel-
mi vetüIetei, a hangképzéskor működésbe le-
pő erók tükröződései. A magyar irodalomban
régebben Erd,élgi JózseJ kiváló költőnk kísé-
relte meg a hangok természetrajzának és a
szóképzésnek egybekapcsolását. A kérdés
élettani megközelítését dr. Balla Zoltán ipoly-
sági orvos kutatja hangképző szerveink al-
kaia és erőkifejtése alapján. Leveleiből is idé-
zek engedélyével néhány megfigyelést,
hogy- a kérdésmegfog-almazása világossá vál-
jék olvasóinkban. Meg kell jegyeznem, hogy
újabban Kiss Dénes költőnk vet fel hasonló
gándolatokat.
Erdélyi József (Ardeli szép hold, Bp, 1939:
6-?.) így ír: ,,Nem is a nyelvtan, a szótan és
a mondattan érdekelt engemet, sem az ösz-
szehasonlító nye}vtudomány. A beszéd maga,
a sző, a szó eredete. Az, hogy miért hívnak
valamit úgy, ahogy, és miért nem másképp,
Mit jelentenek a szavak magukban,,összeha,
sonlítás nélküt? Mit jelentenek a hangok a
szótól függetlenüt, önmagukban, Lehetetlen,
hogy ne volna értelmük. . - A mai nyelvtudo-
mány nem kutat az ósgyökökön; az tlgyneve-
zett etimonon túl, csak összehasonlít, , ,"
A 101. oldalon A h-hang szerepe című fe-
jezetben talaljuk:
,,A h-hang úgy keletkezik, hogy hangosan
lélegzünk. Üres, értelmetlen hang a h, a sző,
a fogalomalkotásban, legalábbis nyelvünk-
10?
ben éppen ez teszi ér.telm anggá, A Ir
minden hang és szó előtt meghiúsítja az ere-
cleti értelmet, hasonlóan az s-hanghoz, amely
t,lregsemmisíti, vagy végtelennétágítja, Az a,
o mutató, irányhang előtt a határozott irányt
határozatlanná teszi a h-hang. . .''
Most pedig olvassunk el néhány sort dr.
Balla Zoltán egyik leveléből. ,, . . . az
hang természetes alaki értéke lapos. -d-A
hangé boltos, félgömbszerű. A
-
-b--
kemény alapzattal sima, s ezzel kocogó és
-c-
csörgő. A
-d- domború, ellipti-
kus, az finoman fosz]ott. A göm-
bölyű. A
-f- -9-
felületet horzsoló. Az
-h- -.i--
ponszerűen kicai. A hajlott. A
-j-_
derékszögben tört, s kemény" Az _i_ nyúlt.
-}c-
Az
-m- tömbös. Az görbült, ko-
nyr.rlt. Az kerek. Az is gömböly-
-o-
deden tömbös. A _-p- -.ö-
puhán tapadó. Az
részelt. Az sima. Az szét-
-r-
osztott, kusza. A-s- telítő, -sz-
tapadó. Az
üres. Az
-ú- szúkebb, mint a tüsző,
vagy gyűszű. A
-ü_ szöges, vájos. A _z-
metszett, ízelt. A
-u-
zsúfolt,"
-zsJ pedig sima ízekke]
Természetesen, ha vógül is bc,bizonyosocl-
na a hangck ,,ieiró" volta, akkor az összes
eddigi nyelvhasonlítási, rokonítási család-
faelméletek hasznavehetet]enekké válnának,
- kivétele - mindiárt az első
Ezért sen gon-
doiatokhoz hadd fűzzem hozzá a magamét is.
Énúgy gondolom. az a tudás, hogy a han-
gokat az egységben kiejtett szavakból el tud-
ta az ember különíteni, s a különböző ér-
telmű szavakban felismerte, hogy azonos
hangok vannak nagyon késői, s nem az
-
108
eiején, hanem szinte a végénál} a nyelvek
kialakulásának. Szavaink tehát gondolom
-
a hangok egymás mellé rendeléséból
jöttek létre. hanem a §zó, mint egész szüle-
tett meg. (Esetleg nenn is szó. hanem mondat-
egység volt az elején,) A hangok különvá-
lasztása ember voltunk egyik nagy felfedezé-
se, hasonlatos ahhoz, amikor a színeket le-
választottuk a tárgyról, s megalkottuk a kü-
lönböző színű festékeket. Tegyünk próbát!
Kíséreljük meg pi. ,,meder" szavunkat (isme-
retlen eredetű, mondja Bárczi Szófejtő sző-
t;őra) elemeire, azaz hangjaira bontani. A
,,meder" ér, patak vagy folyó árktát jelenti,
De vajon a szókezdő ,,ín," azoílos lenne a me-
leg, méh, metél, mocsok stb., stb. szavaink
kezdő zn-jerret? Mi köze a folyómedernek a
nyári meleghez, a mézgyújtőkhöz, a szabda-
láshoz vagy a koszhoz? De vegyük a meder
második hangját, az e-t|. Van-e ennelr kóze
az eke e-jéhez vagy az ,,egy" számjegyhez,
az edényhez, ebhez, egérhez stb., stb. Nyilván
nincsen. Lássuk ugyanúgy a d-t. van-e köze a
dél, darázs, dac, dög stb. d-jéhez? Vagy ve-
gyük még az r-et, van-e valami halvány kö-
7,e pl.a ránthoz, rághoz, rekedthez stb., stb.
Bizony nincsen.
Mire célzok ezzel a tallóző felsorolással?
Arra. hogy a szavakból a hangok különvá-
lasztása szinte beláthatatlanul bonyolult és
,,absztrakt" tette volt az emberiségnek. Ta-
lán-talán csak az írás kényszere vitte rá az
embereket, hogy a különböző szavakban (me-
)yek megbonthatatlan egységek voltak) az
azonos (de szávanként más jelentéshez kap-
c,solódó) hangok-at felismerje. Az természete-

l09
sen ezek után is feltehető, hogy a hangok
testes, selymes, édes, üres stb., stb. érzetei
önkéntelenül egyesültek a kialakuló szavak-
ban. De számomra kétségtelennek látszik:
előbb volt a szó, s csak azután vált tudatos-
sá, hogy hangokból áll. A szavak hangokra
bontásának nagyszerű felismerése nagyjában
azonos jelentóségű az emberiség történeté-
ben, mint a számok elvonása a tapasztalt va-
lóságból, vagy a színek ésüktől
független - megjelen
voltának felfedezé se. Nem em-
-
ber voltunk elejére vallanak ezek az elvonat-
koztatások, hanem igen-igen későre.
Visszatérek Erdélyi József és Balla Zoltán
elméIetéhez. A hangoknak általuk tanított tu-
testi valónkból foly-
lajdonságai
nak - amelyek
lehetővé tennék bármely jelenség
-
hangzó leírását, szóvá tömörítését. Természe-
tesen az effajta gondolatvilágban szinte értel-
metlen bármilyen nyelvrokonság feltevése,
hiszen minden nyelv belső kényszerből szü-
letik.
E gondolat peremén - egyoldalú sarkí-
tásból
- merüIt felr az, hogy az ,,ábrázoló
szavak" az ősnyelvben alakultak ki (ez némi-
leg rokon Marr négyszótagos ősnyelvével).
Egyik nemrégen megjelent könyv azt bizony-
gatja, hogy ez az ősnyelv a magyar lenne, s
ennek korcshajtásai Eurázsia többi nyelvei.
1975-ben egy meglepő tartalmú könyv je-
lent meg Bécsben nénret nyelven (Kemény
Ferenc: Das Sprechenlernen der Völker},
amelyben a szetző nem kevesebbet mond ki,
minthogy a nyelvek az úikőkor földművelői-
nél keletkeztek, méghozzá egyetlen ősnyelv
elkorcsosulásából az angolbó| származő
1l0
 a magyar lett volna, (Itt már eleve meg kell
jegyeznem, hogy a nyelvek sokkalta régeb-
biek. mint a földmívelés!) Nos, nézzik azt a
'nég1. nyelvészeti tanulmánvt, amelyben a
szetző kifejti téteiét.Az elsőben küzd az el-
]en a beidegzett tétel ellen, hogy .,,.. bizo-
nyos nyelvek a múltban valamiféle hangzó-
változások következtében más nyelvekké vál-
t;oztak volna. ,.", tovább folytatva,. ll ... A
nyelvek történetében valóban adódnak hang-
zóváltozások: de először is ezeknek szerepe
sokkal alárendeltebb, mint ahogy gondolták,
és másodszor minden nyelvben és minden
időben
-
erősen törvényszerűek, mert a be-
szélőszer - vek alkatától függenek. E jelenték-
1elen hangzóváltozásokat nem tekintve, az
egész történeti hangzóváltclztatás tana csaló-
ka látszat. . ." (49.) .,Valamennyi tudományos
szófejtésnek alaptétele az összehasonlított
szavak betű szerinti egyeztetése. Olyan nyel-
vek egyező szavai, amélyek ma nem számí-
t,anak egymás rokonainak, nem a véletlen
szülöttei, hanem tudományosan helytálló ma-
gyarázatra várnak. Az ilyenfajta azonosságok
. egyik lehetséges magyárázata abból adódnék,
hogy egy ősrégi művelt nyelv elkorcsosulá-
sából (pidginesedéséből) magyarázhatók." Eb-
bó] következik, hogy könyve 9gyik fejezeté-
ben a valamennyi eurázsiai nyelvben közös
hagyományokat keresi. Lz ősi hagyomány
nyelvét a magyarban véli felfedezni, abban
a népben, amely szerinte az újkókorban (neo-
litikumban) megteremtette volna a földmú-
velést. Könyve utolsó, negyedik fejezetében
iindokolja ezt a valóban váratlan kijelentést,

11l
 Nenr meren a vonatktlzri fejtegettseket
szó izerint íor.rciitani, mert tiltja szemérem-
érzetem, s ezért megkísérlem összefoglalni,
amit Kemény Ferenc mr;nd. Abból indul ki,
hogy a magyar nyelv aiapszókészleiében van-
nak ikerszavak, amelyek a szerelmi együitlét
és kielégülés sóhajaiból, ritmikus kísérőhang-
jaiból keletkeztek. Ezekből lettek az ősasz-
szonyok csalogató szavai, amelyekkel hímjei-
ket párosodásra hívták. Ezek közül a mai
magyar nyelv szerint: kettót ő;zőtt
meg: isi-pisi és-iti-piLi, Az -eiső ma a gyer-
meknyelvben órzóciött mtg, a másik jelen-
tése itzi-pitzi (változatok: etye-petye, ötö-
pötö, nrind kedveskedő szavak). Nos, a továb*
bi levezetések nem érdekelnek nrinket, le-
gyen elég ennyi ezekbői. Egyik sarkalatos
tételét azt ugyani.s. hogy a szavak teste
-
nem változik több ,,őstörtértészünk'' is ma-
-
gáévá tette, hiszen megkönnyíti a szóhason-
lítást, és igazolja az összecsengéseket. Ke-
mény könyvéből még csak annyit, hogy sze-
rinte (134.) a Duna-vidék újkőkori földműve-
sei magyarok voltak. Ennek a gondolatnak
majd még más fogalmazását is megismer.jük.
A nemrég elhunyt Magyar Adorján azt a
gondolatot fejtegeti, hogy a magyarok ,,míg
a világ, s két nap" (hogy ezt a széketyföldi
kifejezést használjam), egyszóval kezdettől
fogva, mindenkit megeiőzve a Kárpát-me-
dencében laktak. A csodaszaruasról írt és
Londonban megjelent könyvéből idézünk:
,,Hogy a magyarok Ázsiából jöttek volna és
hogy nomádok voltak: minden bizonyítékot
nélküIöző, telj,esen alaptalan, de a volt oszt-
rák császári hatalom által elterjesztett és a

i12
magyarok nagyobb részévelis elhitetett'ko-
holmány. Akivel szemben ezernyi nyelvi,
néprajzi és embertani adattal mutatható ki,
hogy a magyarság a Kárpát-medence legré-
gibb őslakossága és hogy sok-sok ezredév
előtt, még az árja népek keletkezése előtt, a
kő1 téz- és bronzkorban is itt élt, itt is
keletkezett. Ezen őskorból sehol a világon
nem kerüt elő olyan óriási mennyiségű lelet-
anyag, mint itt, ami pedig adatokkal bizo-
nyíthatólag a mi közvettren, felmenő őseink
hagyatéka. Ezer éwel ezelőtt Árpád vezeté-
se alatt, egypár velünk rokon, de törökül
beszélő turknak nevezett, csak férfiakból flló
had hatolt a Kárpát-medencébe, ahol a ma-
gyar őslakossággal szövetkezve, s az itt ak-
kor uralkodó idegeneket legyőzve, a
magyar államot, de nem a magyar nemzetet
alapította."
Részben Magyar Adorjánhoz hasonló ered-
ményekhez jut Csóke Sándor, aki nyelvésze-
ti iskolázottságát állítja csatasorba újszerú
tételeinek kidolgozásakor. 1977-ben megje-
lent könyvébő| (Hőrorn tanulmőng. Eberstein,
1977) idézzük egyik végkövetkeztetését a 63.
lapról: ,,A magyar nyelv magyar eredetű. A
magyar nyelvet az idők végtelenségeszülte.
A transzeendentális mélységekböl önma-
gából eredő ősnyelv ... A magyar- nyelv
-
szókincsének kilencvenöt százaléka magyar
eredetű, egyértelmű megfelelésekkel a ro-
kon nyelvekből. A magyar nyelv szókincse
- nem finnugor, de mongol-török eredetű
sem. A magyar szókincsnek megfelelői van-
nak az idézett nyelvek szókincsében, de nem
azokból ered. . . A magyar szókincs: magyar

113
eredetű. . . A magyar nyeiv önmagábó} ere-
dó nyelv szerkezeti rendszerében is... Finn-
ugor nyelvek nincsenek. Se nyelvészeti, se
történelmi adattal nem bizonyítható e nyel-
vek finnugor eredete. E nyelvcsoport a nyel-
vészek és történészek kitalálása. . ."
Szemben azokkal a gondolatokkal, hogy a
magyarok nyelve lenne alapja az összes töb-
bi nyelvnek és hogy a Kárpát-medencében
éltünk volna ősidők:ől fogva, másik ötletso-
rozat egy elsüllyedt földrész műveltséget te-
remtő lakóitól származtatott minket. volta-
képpen Cserép József indította útnak ezt az
ötletet, majd Churchward ezredes Mu-ról írt
könyvei alapján Csicsáky Jenő hosszú járatú
tengerészkapitány fogalmazta meg Church-
ward ,,elméletének" magyar változatát. Csi-
csáky Jenó Á ?nagyar nernzetcsalőd {ltja Tő-
tol-Ngugatről Tóuol-Keletig (Sydney, 1961)
c. könyvéból idézzük a következőket (17.):
,,... 3 Csendes Óceánban egykor létezett há-
rom halomból átló óriási földrész, vagy úgy
is mondhatjuk, hogy világrész volt, amely
Kr. e. 71542. év május havának 13. napján
az ottani éjjelen vulkanikus lángörvénytől el-
árasztva az Óceán mélyéresüllyedt. . ,"
,.Ezt az elsüllyedt földrészt ,,Mu..-nak,
Anyának, FöIdanyának, Anyaföldnek, Anya-
országnak nevezték, mert ezen a földrészen
jelent meg egykor a Föld elsó embere, a bib-
Iiai Ádám. . . Földünk minden talpalatnyi
rósze ennek az Anyaországnak volt gyar-
mata." E kontinens lakói (27.) ,,a magyák ta-
nították meg a népeket nyelvre, írásra, és
emberi életre. Magyák tanították meg az em-
beriséget a föld művelésére, ökrök igába és

114
l<lvak szekérbe fogására. Bányászatra, ötvös-
ségre, világításra, tengeri hajózásra" számo-
lásra, csilagászatra. . ." stb,, stb. Egy részük
Amerikába ment Mu-ból (31.): ,,Az amerikai
magyák nyeivét kétségen kívül már több
mint 13 000 esztendő váIasztja el a miénk-
től, de azért feltűnő nyelvük egyezése nem-
csak a szókincsben, hanem a nyelvtanban is
a magyar nyelvvel . . .'' ,,Ezek a magyák mfu
nevükből is kiérezhetően, de mát az eddig
ismertetettekből is nyilvánvalóan kapcsolat-
ban állanak velünk magyarokkal . . .'' ,,A ma-
gya fajta. . . három ágban rajzott ki az Anya-
országból, Mu-ból. . . ezeknek az ágaknak
egyike volt a naga-magyák ága. . . nyugat-
nak vették útjukat. A másik ág, a quiché-
magyák északra mentek, míg a harmaáik ág,
a királyi, papi család ágához tartozók, a ka-
ra-magyák pedig keleti irányba indultak...''
Így népesítettékbe a naga-nlagyák Bur-
mát, Eló-Indiát és ők lettek a Kétfolyamköz
sumerjai és akkádjai, majd tovább Egyiptom
felé rajzottak ki, s megalapították a későb-
bi Felső-Egyiptomot.
Nos, a quiché-magyák Japán felé tartot-
tak, utódaik az ainuk és a japánok. Egy má-
sik águk Közép- és Észak-Amerikába vette
ritját, belőlük lettek az inkrik.
A magyák rangbarr első ága, a kara-ma-
gyák, már a mi ,,nemzetcsaládunk ágai', Kii-
zép- és Dél-Amerikában még a hegyek fel-
emelkedése előtt gyarmati birodalmat alkot-
tak. Innen keletnek tartva jutottak el az At-
lantiszra, amely 7274-ben ugyancsak elsüly-
lyedt. Innen pedig a Gibraltári-szoroson át a
F'öldközi-tengerre jutottak, előbb a mai spa-

115
nyol félszigeten kötöttek ki, majd
professzor szerint
- Cserép
az egész Ó-Európát be-
-
népesítettek (trákok" etruszkok, arménok,
pártusok, szarmaták, íöníciaiak, makedónok
gármaztak belőlük, és még megszámlálha-
tatlan ókori nép). Egyik ágából lettek a hu-
nok, kuturgurok, uturgurok, sabírok, onogu-
rok, hungarok stb., stb., ugyancsak számol-
hatatlan rokon nép. Egyes csoportjai Észak-
Afrikába is áthúzódtak, és ott hatalmas vá-
rosokat énítettek.

,,A magyar tehát eredetileg magya-honit,

magya honból valót, azaz mai nyelvjárásunk-
tal is teljesen megegyezően magyart jelen-
tett." (53.) Elődeink lettek volna a hettitá§
a hyksoszok, szkíták stb., stb. Végül is a
Kárpát-medencébe telepedtek rnár mint ma-
gyarok.
- - összegezve:
,,A Csendes Óceánból, egy elsüllyedt világ-
részről indultam ki 6seinkkel az Ósltazából
írja a szerző a 75. oldalon - az Anya-
-országból, Mu-ból, hogy Amerikán, Atlanti-
szon, Dél-Európán. Kis- és Nagy-Ázsián át
bemutassam azt, az utat és térséget, mely-
nek legkeletibb pontja egészen Ázsia keleti
partjáig vezetett, s amely térségetegykor
nemzetcsaládunk magáénak mondhatott."

A Csicsáky-Churchward-féle elméletnek
utórezgése is van. Az utóbbi időben több fü-
zetet kaptam Hawaiból, A szetző, Viámos
Tóth László Bátor azt igyekszik ezekben bi-
zonyítani, hogy Polinézia szigetvilágánalg
nemkülönben az egész földkerekségnek föld-
rajzi nevei nagyrészt magyarok, és hogy
1l6
 is magyar a legősibb nyelv''. Köz-
,.,ezerszer
ben többször is hivatkoák a ,,Mu''-ra, nyil-
ván tehát az ott felvetett ötleteket fúzi to-
vább. Ezer rllagyar földrajzi nevet ,,tett köz-
zé" egyik legutóbbi kiadványában (Póhamn-
ro, 1976. Ós-Mu-Hawáj, a szetző kiadása),
mégltozzá a következő ,,tiz turán területegy-
ség"-ből: óceánia (233 név); Ind-Ázsia (162
név); Ku!;-Afrika (147 név); Sumiria (138
név); Türk-Ázsia (93 név); Maja-föld (5B
név); Balkán (94 név); Napkelet (46 név); At-
lantia (46 név); Finn-Ugor íöld (23 név).
Sajátos áthailás van itt
másról nem tudva - nyilván egy-
Ker,nény Ferenc kísér-
- minden nyelvét az ősi
letével, aki Eurázsia
alapnyelvnek, a magyarnak származékaként
magyarázza.
Földrészeket átfogó őstörténet bontakozik
ki Belitzky János munkáiból is, Ő az uráli,
a török, a sémi és az indogermán nyeivcsalá-
dok népeinek
- a ,,fehér emberek"-nek -
legősibb közös őshazáját Afrikában, a Szaha-
rában véli megtalálni, ahol az eurázsiai jés-
korszakok idején mérsékeltéghajlat uralko-
dott. Gondölatmenetét saját összefoglalásá-
ban idézem:
,,Az ósi nyelv felbomlását a hordiik kiraj-
zása idézte elő. Így jöttek létre a lassabban
mozgő, központban maradó hordák körében
a szókincsileg sokban hasonlító flexáló és a
peremen levő,, gyorsabban mozgóknál a szó-
kincsileg kevésbéhasonló agglutináló nyel-
vek alapelemei.
Az eljegesedés és a jégtakaró visszahúzó-
dása egymást váltó időszakaiban elsóként
g2 egglutinálók, később a flexálók - esoportiai,

11?
s ezek a §émik részbeni hátrahagyásával
három-négy hullániban kerültek át Eurázsiá-
-
ba a gibraltfui, a máltai és a szuezi földnyel-
vek szárazulati időszakaiban. Az átkelt hor-
dák útvonala kontinensünkön általában nyu-
gat-keleti irányú volt, miként az a legősibb
embertani és őskőkori leletekből sejthető. A
korábban átkelteket a később jövők a jégta-
karó előtti peremsávba, vagy a magasabb
helységekbe szodtották. Egyes csoportjaik a
Csendes-óceánig is eljutottak. A BajkáIon túli
nagyobb arányú előnyomulásukat főleg azaí-
rikaiaktól függetlenül kialakult kínai antro-
pológiai centrumból kirajzó paleoázsiai, mon-
gol és mandzsu-tunguz népek őseinek tér-
hódítása akadályozta meg.
Az agglutinálók útvonalait lemaradt töre-
dékeik jelzik. Ilyenek a ma is é|ő baszkok, a
már eltűnt ligurok, alpesi lapponoidok, et-
ruszkok, a keleti szárnyon pedig a sumerek,
és a ma is meglevő drauidők.
Az i. e. 10 000 és 5000 közti időben jutha-
tott el az ősi agglutinálók több hordája az
Urál hegység vidékére,ahol már útköz-
-
ben is különböző nyelvi hatásokat a magu-
kéba olvasztva vráltak az itt ki-
- alapjává finnugorok és
a]akuló uráli nyeivcsalád
szamojédok
-
különbözó nyelveket beszélő
-
népeinek. Ezek sorában a magyarok voltak
a legnagyobb lélekszámúak, akiknek nyugat-
ra vándorlása mivel számos rokon népet is
-
magukkal ragadtak
- a történeti idők legna-
gyobb szabású urali népvándorlása. Az új ha-
zába került magyarság és az uráli csatlako-
zottak szókincsének honfoglalás kori jelleg-
zetességeit a Kárpát-medencében található

118
helynevek és szeméIynevek alapján lehet
megismerni."
Az elsüllyedt Mu földrészről elmenekült
,,ősmagyarság" ötletét váratlanul bövítette
egy náIunk gépírásban elterjedt kiielentés-
gyűjtemény, az úgynevezett Arvisurák sztF
vege.
Míg az eddigi őshaza-elképzelések többe-
kevésbé tudományos igénnyel léptek fel, az
utolsó másfél-két évtizedben elterjedt ide.
haza egy tan, amelyik szinte a kijelentés kii-
vetelményével lép íel, nem igazol semmit,
csak elmond. Állítólag egy vogul sámánfí
partizánként hozta volna hazánkba ezt a ta-
nítást, ,,ami titok alatt van", tehát senki nem
látta a vonatkozó ,,okmányokat", kivéve a
szöveget közlő Paál Zoltán ózdi kohászt, aki
végeláthatatlan szövegeivel új, s újabb meg-
lepetés elé állítja az olvasókat. Hozzám csak
egy töredéke jutott el (165 gépelt oldal), még
csak kivonatot sem ígérhetek a rendkívül ku-
sza szövegből, de talán néhány idézet fogal-
mat adhat tartalmáról. Például (163.): ,,A 347
Arvisura 347 fősámán, 99B rovósámán és
20|2 amazon (rimalány) közreműködésével
született meg. Mivel a mai nyelvünkön csak
a Palóc, {Tz nyelven rótt Arvisurák érthetők,
ezétt a ma beszélt Úz nyelv a törzsszövetség
latin nyelvének tekinthető" . .. Talán még
idézem a kézirat címét:,,Az ősmaglart:űz:
nyelven írott ARVISURÁK : IGAZ SZÓ-
LÁSOK ősi regéi. Ahogy azokat SZALAVÁ-
RE TURA, a Manysi-nép utolsó sámánjának
fia számunkra átmentette a második világhá-
borrl alatt, Paál Zoltán ózdi kohász tltján."
Egyetlen részlettel amelynek kiválasz-
-
119
tasát a véletlenre bíztam érzcl
keltetni ennek a XX. századi- szeretném
népmesének
hangulatát (33.). .,A 2092. év (i. e. 1748) nya-
rán Kaspiros főtárkány már jelentette Tola
fősámánnak, hogy az egyesített hadak már 6
tyumen lovasból és 4 tyumen harckocsis és
gyalog tyumenből állanak, Gandás vezérsége
alatt. A tárkány-teendőket és a gyógyító sze-
mélyzetet Rima-lányok szervezték meg és a
hun sereg minden tagja Zaránd és Gandás ki-
vételévelházasságra lépett, hogy a rokon
törzsekkel a legszorosabb kapcsolatba kerül-
jön. Eddig miir minden Rima-lánynak meg-
született a gyermeke, de a tíz tárkány-hely-
re még mindig tudtak szabad Rima-lányt be.
o§ztani."
Az Arvisurák alapján Pataky László bé
késcsabai mérnök aki hittel hisz az Arvi-
-
surák eredetiségében
- egy magyar
őstör-
ténetet írt (kézirat), amelynek csak első lap-
jait olvashattam. De ebből megtudható, hogy
ki volt, hogyan hívták és meddig uralkodott
Krisztus előtt 4000 táján az első magyar ki-
rály. Utódai, rokonsága stb. mind pontosan
megnevezve találhatók az összeállított csa-
ládfán.
Íme egy részlet Pataky Lász|ő A maggar
nép ki,alakulúsa az Araisurúk tükrében cimű
vázlatából (Lg77. VIII. 28. kézirat 1. oldal):
,,Cserép József professzor az ókori görög
és latin írók műveiből megállapította, hogy a
magyar nép őshazája abban az időben, ami-
koí az utolsó jégkorszakot a jelenlegi meleg
kezdte felváltani: a nagy világtengerek va-
lamelyikében elsüllyedt. A mostanában nap-
világra került Arvisurák ezt igazolják.

120
 azoknak az ivadékai vagyunk, akik eb-
birl a világkatasztrófából megmenekültek.
Pontosabban: azoké, akík a Dél-Kaukázus vi-
dékérekerültek. Ide érkezett i. e. az 51. év-
sázad derekán Magya fejedelem három fiá-
val, néhányszáz lovas kíséretében hajón.
-
Alighogy íde értek, egy forró tavaszon lezú-
dult a Bibliában is említett Özönvíz. Ez min-
dent eliszapolt. Ezért íeljebb húzódtak Evi-
látba. Ók alapították ott Magya-Ká-t, a Ku-
ma völgyében. Magya fejedelem Enéh nevú
íeleségeakkor már nem élt. O még az ősha-
zában meghalt. A három firl felosztotta a vi-
déket. Káldor visszament a déli részekre. Hu-
nyor bement Belsó-Ázsiába. Magyornak ma-
radt a KauMzus föIötti rész a nyugati tájak-
kal. Hunyor birodalmából alakult ki a nagy
Hun birodalom, Magyoréból a Szkíta biroda-
lom. Magya fejedelem másodszor is meghá-
zasodott, Mari hercegnőt vette feleségül.
Amikor meghalt (5005-ben), Mari nyolc gyer-
-
mekével Rá folyó mentén felhúzódott
- -
az északi tájakra. Ók alapították Kazán váro-
sát és ók nevezték el a Rá folyót ltilnek. . ;"
Bár ezekben az ismertetésekben nem cé-
lom a vitatkozás, hiszen ez egymás mellé á1-
litott elméletek úgyszólvián maguktól közöm-
bösítik egymást, ez alkalommal hadd idézzek
egy levelemból, amelyet a kedves Pataky
IÁszLő|toz írtam. Az idézetet azért tartom
fontosnak, mert valósággal Arvisura-hivók
ábora alakult Magyarországon. (Érdekes: az
emigráció nem vesz erről tudomást!) Egyik
idösebb magyar értelmiségi,aki elhozta ne,
kem a szöveget, s kérte véleményemet, utá-

12l
na felháborodottan tiltakozott, hogy ,,a ma_
gyar nemzet e nagy kincsét" népmesének
tartom, és szintehogy kitagadott a magyar-
ságból! Az Arvisurákban való hit már a
szenvedély fokarr van. Ime tehát a levélrész-
}et: ,,Másodszor is elolvastam az Arvisurákat
és még r9ssz3!§3k a benyomásairrr, mint vol-
tak, E]lső§orban a cím. Ez furcsa módon ke-
letkezett és feltette, hogy akik elolvassák,
nem tudják a következőket: az iráni világ-
képben a fornások eredete nem a földben,
hanem az égbei van. Aveszta szerint a meny-
nyei vimket egy női istenség őtzi Arduísuro,-
Anahita. Neve annyit jelerrt *Tiszt4 szerrny-
lelen.. Ahura-mazda bízta rá a vizek őrzé_
sét! Az Arvisura név íme inrren kerüt a
-vogul sámárr*-hoz! De lérderrr: látta-e v+
}aki az állítólagos sámán által elhozott rovás-
í_rásos eredetiket? Milyen palrorr vanna\
netán aranylapon? Mert ahhoz, hogy az ege-
szet elmondja, hónapok kellettek volna, s ah-
hoz, hogy fejben megtartsák, ember nem
akadna! Partizánok pedig
- minden
percük-
ben életveszélyben nem áldozhatnak he
-
napokat arra, hogy csak meséljenek-mesélje-
nek! Tehát ki látta a szöveg eredetijét? Mi
lyen nyelven van? Mert hogy nem lehet mai
magyar nyelven, az holtbiztos! Tudja-e Paál
Zoltán ezt a nyelvet? A vogul sámánfi talán
tudott magyarul? Ha nem, milyen nyelven
adta át ,,tudományát*? Látod, kedves Bá-
tyám, egy sereg kérdés amit még többel
is megtoldok - vizsgálata előtt
s aminek
egyetlen szót sem-, lett volna szabad elfogad-
nod! Nos, térjünk rá az időszámításra. Miféle
időszámítás alapján lehet meghatározni, hogy

1 "},
pt. i.i volt a magyarKirály Krisztus előtt 4000-
ben? A szövegben jól felismerhető, hogy né-
hány részlet a oMongolok titkos történetéból*
került bele. Mások meg a Németh Gyula á1-
tal szerkesztett Attila és hunjaiból, ismét má-
sok Karsai Géza barátom Anonymus Pousa
püspöke nyomát mutatják. Össze-vissza tpr-
dott adatok ezek. Nagyon sajnálom, hogy ez a
véleményem az Arvisurák-ról, de ha feleletet
kapnék azokra a kérdésekre, amelyek nélkül
még egyszerűen tudomásul sem lehetne ven-
ni ezeket 32 -ősi regéket*, akkor majd komo-
lyabban lehetne tárgyalni e dolgokról, de
nem hiszem, hogy erre valaha is sor kerül-
!retne."
Az őskorra vonatkozó pontos évszámok ol-
vasásakor eszembe jutott egy régen olvasott
könyv, amely sok, azóta feltúnt elmélet előd-
je, anélkül, hogy a késóbbiek hivatkoznának
reá. Pálfi Károly nyugalmazott református
tábori főesperes 1941-ben adta ki ,,A rnaggat
nemzet ősuallősa" című könyvét, amelyben
- főként a Biblia alapján - a magyars
turáni és szíriai, egyiptomi származá
ág
sát vall-
ja. Íme, egy idézet, amelyben ráismerhe-
tünk több, későbbi ,,felfedezés" ősére (i, m,
15.): ,, . . . amikor a turániak egy csoportja.
a mai magyarság egyenes őse, elhagyta Tu-
rá,nt, és a régészetmegátlapítása szerint Kr,
e. B ezer körül a kaukázuson át szíriába köl-
tözött. Birodalmát ott a Kos és Hóvilág or-
szágának (Kus és Havilah a Bibliában), ma-
gát pedig kosi-nak nevezte. Végüi Kr, e,
5100 körül, amikor az átják egy csoportja
Egyiptomban összeolvadt az ott talált kosiak-
kal, a kos fejet a karvalymadár nyakára il-

123
jesztve, ezt az egyesített állatképet az új
nép szimbólumává tette.. . Mindezek alap-
ján kétségtelen,hogy a magyar ősvallás Tu-
ránban a fejlődés második fokán az Ég, Hold
és a Kos csillagzat imádásában és a meghal-
tak lelkeinek és emlékeinek tiszteletében ál-
Iott."
A magyarság egyiptomi származásának
gondolata újabb megfogalmazást is nyert.
Baráth Tibor három vaskos kötetben jelen-
tette meg a magyírr őstörténetről kiatakított
felfogását (A rnagaar népek őstörténete,
Montreal, 1968, 19?3, 1974). A három kötet
anyagát összefogni lehetetlenség, hiszen alig
van tétele, ami a hagyományos őstörténe-
tünkkel egyeznék. Így kénytelenek vagyunk
saját összefoglalását idézni, amely fő vona-
laiban tájékoztat arról, hogy miképpen gon-
dolkozik őstörténetünkről, Mindenekelőtt
feltűnhetett a címben, hogy nem a magyar
népről, hanem a magyar népekről ír. Nos, I.
kötete előszavában megtaláljuk ennek indok-
Iását. (I:7. sk.) ,,. . . népünk őshazájának
íöldrajzi helyére jelenleg mintegy nyolc ja-
vaslattal állunk szemben, amelyek az ural-
szibériai vidék helyett a következő tájakra
helyezik a magyar fajta bölcsőjét: r. Magas-
Ázsia hegyvidéke, 2. Az Aral-tó környéke, 3.
az Indus völgye, 4. A Kaukázus hegyvidéke,
5. Dél-Mezopotámia, 6. Délkelet-Afrika, 7.
A mai Törökország és Görögország és B. Az
amerikai kontinens középső része. Hogy eze-
ken az egymástól távol eső területeken ma-
gyar nyelvemlékek találhatók, kétségbevon-
ni nem lehet. .. A térképenegymástól mesz-
sze eső magyar foltok, mert igazak, nem áll-

124
 egymással ellentétben. Következés-
képpen_azokat nem kiindulópontoknak, vagy-
is nem őshazáknak kell tekinteni, hanem vég-
állomásoknak: egy korai területről, a valódi
őshazábó} a szélrózsa minden irányába ki-
rajzott magyar nép hiteles részeinek, ame-
lyek valamelyikéból a máig íennmaradt du-
nai magyarság is származott. . . . Kiderült,
hogy a Régi Kelet (t. i. Egyiptom L. Gy.)
kultúrnyelve a magyar volt, és ezt -a nyelvet
ott a köznép, az áltami és egyházi szervek
krisztus előtti évezredekben rendszeresen
használták, beszéltékés írták. Kiderült, hogy
az ős|zazában a magyar népek államalkotó
minóségben, uralkodó jellegben szerepeltek,
és ők alkották meg csodálatos géniuszukkal
az emberiség első magas kultúráját."
Baráth Tibor 19?3-ban kőzzétett egy füze,
tet ,,Tájékoztató az újabb magyar őstörténeü
kutatásokról" címmel, s ebben mintegy suni-
máját adja eredményeinek. Néhány részle'c
e tanulmányból (19. sk.):
,,Nem sikerült eddig még a szumir kuta-
tóknak az sem, hogy történettudományi mód-
szerrel, Iépésről lépésrebeigazolják a Mezo-
potámiából Duna-medencébe elképzelt be-
vándor}ást és tisztázzák a vándorlás indító-
okait, méreteit, idejét, útvonalát és végállo-
másait. Nincs kielégítő magyarázat arra sem,
hogy miként került az egyes európai nyel-
vekbe, pl. az angolba, az ott található renge-
t,eg szumir (magyar) szó, és az is érthetetlen,
azaz magyarázatra vár, hogy a Tigris és
Eufrátesz torkolatvidékén,mocsarak közt éló
számbelileg törpe nép, szinte az egész
világon szétterülhetett, és létszámáva] sehogy-

l25
 sem arányos befolyásra tett szert. Vajon nem
egy másik tájról jövő magyar nyelvű nép
dolgaival kell itt számolnunk? Szerintem túl-
zott dolog azt képzelni, hogy a szumir kuta-
tás a magyar őstörténet egész terüIetét fedi,
és mindent a szumir kulccsa] kell és lehet
magyaráznunk, Az igazság az, amit most már
világosan ki kell mondanunk, hogy a magyar
őstörténet képétkizárólag a mezopotámiai
szumir tényezővel megszerkeszteni nem lehet,
hacsak nem folyamodunk mi is egy egész se-
reg feltételezéstrez.. . Európa tájaira a kele-
ti magyar nyelvű népek zöme nem Mezopo-
támiából, hanem a közelebb eső egyiptomi
kultúrkörből érkezett. Ezek a Régi Kelet nyu-
gati feléből kiinduló és Európába dél felől
behatoló magyar néprészek alkották a kon-
tinens első áilandó jelleggel letelepedett ia-
kosságát, a magas kultúra meghonosítóit, ők
lettek Európa feltárói, az első hiteles euró-
paiak, Hogy Európa tisztán és kizárólag ma-
gvar nyelvű népek
élve: finnugor népek - régibb szóhasználattal
alkotása, ezt az el-
sórendű világtörténeti -felismerést tőlünk füg-
getlenül egy észt tudós is megtette.'' (Baráth
Tibor itt Edgar V. Saks ,,Esto-Europa. Stu-
dies in Ur-Europa history.'' (1966) című mun-
káját idézi, amelyben a szerző azt a felte-
vést dolgozta ki,. hogy az időszámításunk
előtti I. évezred végéigegész Európa a finn-
ugor népek uralma alatt állott.) Meg kell je-
gyeznünk, hogy van egy magyar kutató is, a
régi történeti iskola neveltje, Belitzky János,
aki hason]ó eredményekre jutott, de ó már
magyar nyelvúnek véli Európa legrégibb
földrajzi neveit is.

l26
 Itt egy pillanatra meg kell állarrunk és Ba-
r,áth professzor egyik későbbi mondatát idéz-
nünk a finnugor rokonságról (i. m. 28,), ,,A
finnugor alapozású iskola történeti kiinduló-
pontját a Nyugaton élő magyar tudósr;k kö-
zül soha senki kétségbe.nem vonta", Mert
hogy az észt, finn és volgai tagoző nyelvek a
*"gyu" nyelv rokonai, ez tény, mi is állítjuk,
épp"r, hozzátesszük, hogy ezek a nyel-
"*"k
vek is valamilyen rgkonai és lesziirmazói a
Régi Keleten szerepelt magyar nyelvnek és
-"gy"" népnek." Baráth Tibor úgy véli, hogy
az első, még neolit kori magyar betelepedést
követte egy másik, most már nem délról, ha-
nerrr Kászpi-Oxus és Aral-tó környékéről több
hullámban: ,,A bejövő turáni népeket szkíta,
hun és avar néven régóta ismeri a történet-
tudomány. .. magyar voltukra mi jöttünk
trá - . ." Kiderült tehát, hogy a mai magyar
és magyar származású népek
finnek, észtek és volgaiak -ezenmagy arok,
a konti-
-
nensen minden más néphez képest ,,őslakók",
,,Felismerve tehát a szumir magyar nyelv-
rokonság meilett az annál -sokkal fontosabb
és átfogóbb egyiptomi-magyar rokonságot",
kirajzolódott előttünk keleti kutaésaink be-
Ietőző eredménye: az összefüggó és hiteles
tii magyar őstörténet." Baráth Tibor egy
rnellékmondatban kitér Csicsáky elméletére
is. Az elsüllyedt Mu-ról kirajzó magyar nép-
ről a következőt írja: ,,A történész egyeló-
re nem látja. : .. hogy az említett földrajzi
és geológiai adatok a magyar nyelvű népek
óstörténete elé volnának illeszthetők,"
"Baráth Tibor könyvében töméntelen egyip-
i.omi hieroglif szöveg magyar nyelvű o]vasa-

l21
 tát terjeszti elő. Ezekhez nem szólunk hozzá
mivel nem ismerjük a régi egyiptomi
-nyelvet azt jegyezzük meg, hogy
-, csak
idehaza Pataky László mérnök, szenvedéIyes
royásírás-kutató, már több mint két évtizede
állítja, hogy a hieroglifákat a székely rovás-
írás segítségévelel lehet olvasni.
Mindezekhez talán annyit megjegyezhe-
iürk, hogv Baráth T-bor gondoiatai az egyip-
tológus szakirocialomba nem tudtak behatoj-
ni, nem vesznek róluk tudomást! Megvitata-
suk elmaradása nyomán a kérdőjelek egyre
erösebben vetődnek fel.
A Mu című könyv ismertetése kapcsán ts
felmerült már az etruszk-magyar rokonság
kérdése.Ezt újabban Kur Géza védelmezi
szenvedélyesen, főként helynév-azonosítások-
kal (pl. Etruszkok Magyarországon?, Ohio,
'Warren, 1970 és Az etruszk rokon-
ság, I-II. u.o. 1966, 1968), - magyar
továbbá az
etruszk szövegek magyar nyelvű olvasatával.
Eljárása általában az, hogy szavainkat szó-
tagokra bontja, s ezeket ősi etruszk szavak-
ból magyarázza. Íme egy rövid példa: Akmár
(Aisó-Fehér megyei falu) ,,összetett szó az
",áx* és a >,mar> etruszk szavakból: ax ér-
telmi és hangtani azonosa a magyar ,,ah-:
vágyat, óhajtást kifejező felsóhajtásnak, de
jelenti az emelkedni, jobb sorsba kerülni
akarását is: mar hiánytalan azonosa a ma-
$}ar -marad- ige tövének. Eszerint a község
neve azt örökítette meg, hogy .lakosainak a
sóvárgása €lmarado." Sapienti sat, gondolom,
nincsen szükség további idézésre.
Szeretnék két további, a maga korábán
nagy hatású kutató munkásságáról is meg-

128
emlékezni. Elsőnek vegyük Zajti Ferenc Ma-
ggar éuezredek cimű (Budapest, 1939) köny-
vének néhány részletét.(335.) ,, .. . az ósi
skytha-hun nép szülte a magyarságot, de
ugyancsak a skythák adták őskultúrájukataz
Ókornak is. A skytha-hun népek közül való
a Kaukázus szüIte, s Irán tápláIta Zarathust-
ra, s a skytha lelküIetból termett az ókor
megannyi nagy vallásos megmozdulása, az
indiai buddhizmus és a Galileából kiindult
kereszténységis. .."
(348.),,.,. a skythaság Turkesztán, avagy
Turán ősi területe révénfő központi he}ye a
Kaspi-tó keleti részén, az Oxus és a Jaxaites
bővizű folyók határolta mezőség volt. Innen
szóródtak szét e fajtaegységek Kr. e. 12 000-
10 000 között Indiába, Kínába, a sumér föld-
re, Kisázsiába és Amerikába (itt mint maya
indián). De az ősi Magyarországra is jutott
belőlük, és ugyancsak benépesítettéka mér-
sékelt égöv széles térségeit". . .,,Kb. Kr. e.
3000 és 2500 között megindul e nép újabb
szétrajzása, éspedig Mongólia felé, s itt ke-
resztültörve Koreán át Japánba is eljut. DéI-
nyugaton a Balkán felé, s a Kaukázuson át
Kisázsiába, ahol is településük a chatti-mi-
tanni csoportokat alakítja ki. Az etruszk, iber
és ó-görög nép telítve skytha lelkülettel, nyu-
gat felől indítja meg azt a kultúrát, amely-
nek megfelelőjét keleten a mongollal keve-
redett skythaság, a hiugnu-hun, avar és turk
fajta alakítja ki. A skythaság Kaukázus-vi-
déki népcsoportjai úiabb télepülőket külde-
nek Indiába ugyancsak Magyarország és
-
a Meotisz vidék területéről a királyi skytha-
sághoz tartazó csoportok jutnak el Indiába,

129
}étrehozva ott Indiának Kr. e. 1500-1000 kd-
zött felvirágzott újabb kultur életkörét.''
(352.) ,,Krisztus maga és tanítviányai már
eme galileai Skythopolisban települt, zsidó.
zó vallású skythák közül kerültek ki.. .''
(14.),,E népfajok Európában, s nagy skytha-
hun főtörzshöz tartoznak. Európában haszná-
latos nevük szerint mint a skythák, hunok,
parthusok, bolgárok, avarok, kazaro§ úzok,
besenyő§' kunok, székelyek és magyarok
népcsoportjai ismeretesek.''
Mészáros Gyula, akinek nagy érdemei van-
nak csuvasföldi gyűjtésével,,,A másfélezer-
esztendős magaar nernzet' (New Yor§ é. n.)
című könyvében a magyarság eredetét más-
ként látja, mint a kiatakult tarrítás. Néhány
idézet megmutatja felvetését. Ime: (18.)., . . .
az ősmagyar népelem kelet-európai ország-
foglalásának első fejezete. .. a csud (ős-sza-
mojéd), ősmagyar a finnugor kötelékek mű-
veltségi és nyelvi együttélésénekkora volt.
Az együttélés korának e közös szókincse s e
közös szókincsbeli elemeknek művelődéstör-
téneti képe félreismerhetetlen újkőkori jel-
legről tesz tanúbizonyságot ... e három nép-
csoport közt való kultúrköri szerves együtt-
élésa történelem előtti idők eme szakaszá-
ban még folyamatosan megvolt.. . midőn az
ősmagyarságnak az első betelepülési hultáma
a Volga-szegletben megszállt, ugyanakkor a
,vele faj- és nyelvrokon csud (ős-szamojéd) és
finnugor népek €gyes tekintélyes kötelékei
is elhelyezkedtek itt a határos földeken.. .
Idegen kultúrköri hatások ... 1. A Kelet-
Európába besugárzó mezopotámiai akkad (ba-
byloni-asszír) elemekkel megbővült északke-

n,:
}eti-kaukázusi (ósdaghesztáni) kultúrerintke-
zés.. . a bronzkorszak folyamán. 2. (ezzel)
egybeeső korban ... ó-ind és ó-iráni... E
történelem nem látta érintkezésés nyelvi
hatás az ősmagyarságot. s a finnugorság
egyes kötelékeit még mindig egymás közeli
szomszédságában érte... 3. A Balti-tenger-
partvidék keleti-indogermán lakosságainak
helyi műveltsége. . . Litván-lett nyelvi ha-
tása a Kr. e. 800-500 körüli időkben kezdőd-
hetett. 4. A korai vaskorszak alatt. . . Kr. u.
100-500 közt ó-germán múveltségi és tár-
sadalmi hatás." Ez utóbbiak az ős-magyarsá-
got már alig értékel. Mészáros Gyula abban
összegezi néptörténetí vázlatát, hogy ,,A Vol-
ga-szeglet összes határvidékeivel együtt, mely
még a Kr. u. XIII. század derekán is ,,ma-
§yarul.. beszéIő népelemek Iakóföldje volt,
legkorábban már a közép- és újkőkor idején
a magyarságnak és a vele fajilag ősrokon rö-
vidfejű emberkötelékeknek ősfoglalási terü-
leteként tűnik fel". (Ehhez tudnunk kell,
hogy Mészáros Gyula az őskori Európa bené-
pesedésétkét gócból képzeli el: a liosszú fejú
íehérfajták Afrikából telepedtek volna át
föidrészünkre, a, rövid fejű fajták
tük az ősmagyarság - közöt-
keletről áramlott vol-
-
na Európába.) A volgai ősmagyar törzsek, az
ugorok, két ágra oszlottak az orosz ős-
krónika szerint -
-, a fehér ugorokra és a fe-
ketékre. A színek égtájakat jelöltek, s a ,,fe-
hér" a nyugati ugorokat, a ,,fekete" a keleti
ágat jelölte. A továbbiakban a Volga-könyök-
nél maradt magyar töredékek egy része a
csuvasba olvadt be (csuvasos jellegű sza-
vaink szerinte ósmagyar szavak!), más része a

131
baskírba, Mészáros Gyula ígéri,hogy e fel-
tevéseinek részletes, tudományos szinten
megfogalmazott indokolását is közzéteszi
majd, halála azonban megakadályozta eb-
ben.
A sumerektől való származtatásunk
gondolatához elöljáróban egy idézet: ,,A szu-
mir nyelv és ennek területenkénti változa-
tai éppen úgy léteztek 6-7000 éwel ezelőtt
MezopotámiátóI a Donig, Tibetig, Krétáig és
a Kárpát-medencéig, miképpen ma is ezen
a területen találhatók mindazon népek, ame-
lyek ma is hordják nyelvükben az írásfel-
találó szumir nép nyelvét, és nyelvüknek -
a szumir nyelvhez veJó rokonsága éppen úgy
kimutatható, mint a magyar nyelv rokon-
sága." (Foyta-Pók-Badiny Jós: Finnugor:
Sumir című vitairatbóI. Buenos Aires 1964:7.)
Manapság az őstörténeti elméletek közt
nyelvünknek a sumer nyelwel és néppel
való rokonsága, iiletőleg a tőlük való leszár-
mazás hirdetése a legelterjedtebb. Számos
Nyugaton élő hirdetője van. (Bobula lda,
Nagy Sándor, Padányi Viktor, Badiny Jós
Ferenc, C. G. Gosztonyi, Csőke Sándor, End-
rey Antal, s mellettük a hazaiak is nagy szor-
galommal gyűjtötték, gyűjtik a bizonyítéko-
kat, főként a nemrégen meghalt Schédel An-
dor. Továbbá Novotny Elemér és Zakar And-
rás, valamint Hary Györgyné.) Éppenmert a
kérdésirodalma rendkívül szerteágazó bár
legnagyobbrészt birtokomban van!
-meg-
-,
kértem dr. Zakar Andrást, foglalná össze e
kis könyv számára azt, amit ő megalapozott-
nak tart. Szíves segítségétmegköszönve
adom szövegének egy részletét:

!32
 ,,A korszerű nyelvtudomány valamennyi
követelményének megfelelően kifejlesztett
mai helyzet lényegébenaz alábbiakban vá-
zolható:
Elsőrendű fontosságú volt a nyelvszerkezet
pontos megállapítása. Gosztonyi legújabb
könyvében (1975) a szónak, a szókapcsolatok-
nak és a mondatszerkezetnek párhuzamossá-
gai rendszeres felsorolásra kerülnek. Llíressé
vált Táblázatában 22 különböző nyelv alak-
tani és hangtani jellegze'ességeinek 53 fajtá-
ját hasonlítja össze, és megállapítja, hogy az
53 nyelvtani jellegzetesség közül, mely szu-
mir nyelvben megáIlapítható, 2l van meg az
északi finnugor nyelvekben, 29 a törökben,
51 a magyarban, 24 a kaukázusiban, 7 az
óceániaiban, 8 a paleo-szibériaiban, 12 a ti-
bet-birmaiban,9 a mundakholban,5 a szanszk-
ritban,az akkádban, a dravidában és a kínai-
ban, 4 a baszkban és az indo-európaiban stb.
A szótári hasonlóság vonatkozásának a
Gosztonyi nyelvkönyvében bemutatott mint-
egy 1000 szó (gyök, rag, képző) jelentésben
és hangtanilag a megfelelő magyarral kb.
600/9-os egyezést mutat. A többi nyelv vi-
szonylatában ez az arány sokkal kisebb.
Egyes nyelvi vonatkozások történeti hátteré-
nek is felvázolásával nyelvkönyve az először
Orbán Árpád által bemutatott komplex ,,sok-
szögű*, tudományközi, Gosztonyi szavaival:
Linguistigue multilateral, nyelv-összehasonlí-
tás klasszikus kézikönyvévé vált. . .
Zakat András a legújabb glottkronológiai
módszert alkalmazta, és összekapcsolta azt a
komplex nyelv-összehasonlitás módszerével.
A nemzetközileg megáIlapított 100 alapszó-

l33
jegyzék (Schwadesh, Hymes) olyan gyöksza-
vakat tartalmaz, melyeket a nyelvészek sze-
rint a népek csak legvégső esetben hajlandók
íelcserélnimás, idegenből vett szavakkal. En-
nek a jegyzéknek az alapján megvizsgálva a
mai gyökszavakat, azt talilüta, hogy ebben 63
szumir és 12 akkád jelentésbeli és hangtani
megfelelő szerepel. Ez a magas visszamara-
dási százalék, melyböl esetleg egy-két megfe-
leló vitatható, de eddig még nem került tu-
dományos megcáfolásra, szoros egyenesági
leszármazást bizonyít. Azonfelül nagyjából
meglepően megfelel a Gosztonyi által meg-
határozott nyelvszerkezeti megfelelőségará-
nyának is. Ez a tanulmány 1968-ban jelent
meg Svédországban, majd később több ki-
adásban, köztük angol nyelven is.
Zakar a magyar jelképírás (róvás) és a szu-
mir képirás között is jelentős egyezést ta-
lált. A tatárlaki táblákon, melyek idószámí-
tásunk kezdőpontja elótti 5. évezredből ere-
deztethetők, de a Szovjet Tudományos Aka-
démia Régészeti Intézete megállapítása (Per-
lov) szerint mindenképpen ezer esztendővel
megel6zik a hasonló szumir képírásjeleket,a
képjelek nagy százalékában egyeznek az er-
délyi (magyar) róvásjelekkel. A kutatást to-
vább folytatva kitúnt, hogy a róvásjelek és a
szumir képjelek mintegy 600/6-os jelképi
egyezést mutatnak (hal, gyula, Isten, fogoly.
bak stb. jelei), sőt, sokszor ezek jelentései
is (1976). Püspöki Nagy Péter az eurázsiai
jelképrendszerekben 5 közös jelet figyelt
meg, és ezek mind egyeznek a megfelelő szu-
mir képjelekkel (1977).
A szumir-magyar rokonság nyelvi biz<l-
t3{
nyításának köre ezzel lezárult. Hogy ez a ro-
konság a nyelvin túl népi rokonságot is je-
lent, és ha igen, ez milyen fokú és terjedel-
Dű, az még további .bizonyítást igényel,
melynek szilárd alappontjai máris vannak"
Ennek láttán némelyek arróI az oldalról pro,
bálták az egész kérdéstelutasítani, hogyha
nincsen egészen világos írásbeli bizonyíték a
népi érintkezésrevonatkozóan, ez nem lehet
valóságos történeti tény sem. Ezzel szemben
jól ismert, hogy bár az ősi szumir mint élő,
beszélt nyelv a szemita nyomásra lassan el-
halt, éppen szemita népek létesítettékaz em,
lített ninivei könyvtárt is az i. e. hetedik
században. A szumir-asszír kétnyelvű táblák
7tí azt igazolták, hogy a szumir nyelvi hagya-
tékot nagy gonddal őrizték, ápolták, tanul-
mányozták, sőt, továbbfejlesztették. A Közel-
kelet távolabbi vidékein is a nemzetközi
érintkezésben, a diplornáciában, az irodalom,
tudomány és vallás területén a szumir mint
ősi nyelv sokáig ismert és tanult nyelv volt.
Ezen túlmenően a szumirokkal érintkezésben
állott népek és maguk,a megmaradt szumi-
rok is új politikai alakulataikba is tovább
vitték ennek a nyelvnek átvett, ill. tovább-
fejlesztett változatát.
Djakonov bizonyítja, hogy az ősi szumir
központ Mezopotámia északi hegyvidékén
húzódott, a Kaukázus déli lejtőin
- szúkebb
értelemben véve.*A tágabb értelemben véve
Szubirki:Subartu egész Mezopotámiát jelen-
tette (Deimel, SAG 1??). A szumir alapszó
Su-bira, ahoI a su általában: sötét, süllyed,
lemegy, nyugat, a bira: Eden, terület, pusz-
ta, birtok (Djakonov). Ezek szerint a szó va-

135
lószínúleg egy keletről elhúzódó nép nyuga-
ti birtokát, foglalását jelölte meg. Ez a pusz-
tai, lovasműveltségü nép (szkíták?) itt a Kau-
kázusban kiváló bányamúvelést,kohóműve-
ket, kovácsműhelyeket létesített,melyek ré-
vén erős ló-, kocsi- és egyéb szerszámokat és
fegyvereket alkotott. Ezt bizonyítják a gon-
dosan kidolgozott fémleleteken kívül a saját
fötdjük kemény sziklái között végbevitt fo-
lyamszabályozások, építményeik,emlékmű-
veik. A fémeket az egész folyamköz számára
ők dolgozták fel, ott ugyanis fémbányák és
kohók nyomára sem bukkantak, de annál
több szakszerűen készítettszerszám-, fegyver-
és ötvösmunkaleletre, amik legnagyobbrészt
a megmunkálás és a vegyi összetétel alapján
Szubirra utaltak. A 3. évezredből Ó-Babilon-
ban is vannak szubir szövegek. Ur III. kor-
szakából pedig egész Szumirban is. Később
már a hurrik veszik át a vezetést, akiknek
nvelve és írása sok szumir, ill. szubir elemet
mutat. A 2. évezredben a szubirok kifejezést
a hurriták szinonimájának tekintették. A
hettitaforrások a 2.évezredben a hurrita ál-
}amok sorában említik Mitannit is. Később
ezen a vidéken Urartu (utána Örményország)
alakult ki a.Kaukázus déli lejtőjére is le-
nyúlva, fővárosával, Van-nal. (Szumirban
u: 10, jele egy ék, a héberben -vau- kö-
íőszó, törökben orr : 10,) Az asszírok állan-
dó kegyetlen támadásai l$zött a szubirok
mindig északabbra húzódtak és vitték ma-
gukkal átalakuló, kölcsönhatásokkal megtűz-
delt nyelvüket; mely még a Méd birodalmak-
ban is megőrizte szumir jellegét, Asszíriának
612-ben bekövetkezetl legyőzése után, a per-

136
z§a hatalom alatt (mada a szumir
nyelvben: ország, terület, nép). Padányi rész-
letesen foglalkozik a szubir nép további sor-
sával és vándorlásával, melynek során előbb
a hun-szabir Kazáriát alapították meg a Kau-
kázus északi oldalán. (V. ö. Varos-An rom-
jainak fe}tárása Bakutót 200 km-re a Kauká-
zusban, Szuvar romjai a Vo}ga partján stb.)
Később a kazáriai talmudista államcsíny
után, nyugat feté az új hazába költöző ma-
gyarok ennek a szubir, szabir, szavard szár-
mazásnak a tudatát töretlenül vitték maguk-
kal. Bíborbans7tiletett Konstantin görög csá-
sár a magyai vezér unokájától úgy hallotta,
hogy ők magukat Szabartoi aszfaloi-nak ne-
vez'ték. Gosztonyi szerint a második szóban
a szumir usbár van jelen, ami az us (vér)
és bar (test) összetétele és jelentése: rokon
vagy nőrokonbeli leszármazott. Djakonov
szerint az északkelet felé kirajzó szubirokróI
nevezték el Szibériát. Mi viszont mondhat-
juk, hogy Szorhbathely római korbeli nevét,
Szabáriát, a helyi hagyományokat mindenütt
tisztelő rómaí világbirodalom-politika adta,
Egyébként az azon a vidéken (Vas megye!
Vasvár!), valamint Magyarország több más
helyén nagy számban talátt régibb bronzkori
szerszám- és fegyverleletek egyértelműen
szubartui készítésmódrautalnak, amint ezt
nrár Bella Lajos is megállapította az Archeo-
lógiai Értesítőben (1902) és egyebütt."
Eddig Zakar András összéfoglalásának szö-
vege. Hogy a kérdésmég világosabb legyen
az olvasó számára, Csőke Sándgr egyik köny-
véból (Á sumér ősngelutől a rnagaar élőngel-
tlig. New York, 1969. II:1) idézzük a követ-
kezőket:
137
 ,,A nem halt nern pusz-
tult el, hanem modern formában tovább é1
a mai magyar nyelvben. Ezek szerint a ma-
gyar nyelv egyenes folytatása a sumérnak.
De az ural-altájinak mondott nyelvek is a
sumérnak ismert nyelv származékai. Tehát a
finn, vogul, török, tatár, mongol és tunguz
nyelvek ősibb alakjai szintén a sumérból mu-
tatható ki. szókincsük és alaktani elemeik-
nek nagy része sumér analógiákkal bír, így
a sumér nyelv mellékágainak tekinthetők,
míg a magyar nyelv egyenes folytatása a su-
mérnak." (II:VII.),,Sumériából elszármazott
magyarság, ilyen vagy olyan név alatt, ki-
sebb-nagyobb számban, hazát keresett, vég-
leges telephelyet. Mi sem természetesebb,
mint a Kárpát-medence felé való igyekezés.
(Ott két-háromezer éves szakadatlan folya-
matos tartózkodása archeológiai leletekkel
bizonyítható, tehát esak saját földjére igye-
kezett.) Magas kultúrájával és sumériai civi-
lizációjával az európai középkorig Európa
népeinek tanítómestere volt. Még senki sem
irta meg a magyarság hozzájátulásának tör-
ténetétEurópa kialakításához, ezért kellett a
magyarságot a finnugor származási elmélet
lealacsonyító keretei közé szorítani
vészeti alapon - nyel-
mert archeológiai összefüg-
-,
gések tagadhatatlanul bizonyítani kezdik,
hogy a finnugoroknak mondott népek ősei
is Sumériából kerültek északra. . ."
Így képzelik el a surner származtatás hit-
vallói óstörténetünket, s egyrészt a finnugo-
rokhoz, másrészt a török-tatár népekhez való
k"apcsolatunkat.
Orbán Árpád is kijelenti (Folia Hungarica,

138
 mogyar őshaza. Garfield. 1976.): ,,már
régóta elismerik a magyar magánkutatók is,
hogy a finnugor nyelvcsaládba tartozik a
magyar nyelv. Ésnem ellentétes a magyar
nyelv finnugor és sumér rokonságának té-
nye egymással."
Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a
Nyugaton élő magyarok egyértelműen valla-
nák a §umer lesziirmazást. Egyáltalán nem,
sőt az akadémikusan képzett nyelvészek
csakúgy, mint történészek elutasítják ezt
-
-
a gondolatot. Legyen eiég néhány idézet:
- Osetzky Dénes 1976-qs keletű tanulmányá-
ből (Maggar M{1,1t. Sydney, 1976. 2. szám,
8B.): ,,Mezopotámia egykori szumér lakossá-
gának egybevetése a honfoglaló magyarság-
gal arra az eredményre vezetett, hogy a hon-
foglalók fajilag tömegükben, vagy akár csak
jelentősebb mértékbensem lehettek a szu-
méroknak a leszármazói . . ." (94,):,, . . . a köz-
vetlen szumér-magyar kapcsr-rlatok bizonyí-
tása aiapvető nehézségekbeütközik még ak-
kor is, ha ez eddig még bizonyítottnak nem
tekinthető nyelvi rokonság bizonyítható vol-
na". (100.): ,,Annak az 500-2700 magyar
alapszónal< szumér származását, melyet, a tu-
tanista szumerológusok mint ilyent kiigényel-
nek, tudományos mértéket megütő valószí-
nűséggel addig elfogadni nem lehet, míg a
hangtani és nyelvszerkezeti változások sza-
bályait kielégítően meg nem állapitják,"
Gallus Sándor dt., az Ausztráliában élő ki-
való magyar ósrégész, egyik tanulmányában
(Ausztrőltaí rnaggarság, 19?1. február, B, o1-
dat) higgadtan veszi számításba,a*nyelvha-
sonlítás kérdését,a következőket írva; ,,Ve-

l39
 §zemügyre a sumér és a magyar nyelv
összehasonlítását. Az eredeti agglutináló su-
mér nyelvet először az akkádok írták át egy
semita nyelvre szabott ékírásos rendszerbe.
Nem semita hangrendszere tehát semita át-
írásban maradt ránk. Fonetikája torzításon
ment kereszti|, Az ékírásosanyagot a tudós
újra latin betűkre írja át, s ez a második el-
ferdítés.Az igy talált hangokat azután Bobu-
la Ida és követői a magyar szavakkal hason-
lítják össze. A megoldáshoz nyilvánvalóan az
eredeti ékírásos és korábbi nyelvemlékek is-
merete néIkül eljutni nem lehet. Érvelni nem
a latin átírásból, hanem az eredeti írásrend-
szerekből és azok fonetikai elemzésébőt ketl.
De miként rekonstruálható az eredeti sumer
fonetika? Számolnunk kell egy harmadik et-
ferdítés lehetőségével is."
A sumer rokonítás kérdésemessze túlju-
l,ott a nyelvhasonlításon, és valósággal hitté
vált.
Eppen e hittel szemben.emel óvást Bogyay
Tamás, a magyar románkor nagy tekintélyú
szakembere (Ural-Altaische Jahrbücher. 41.
1969:295-299.), a következőképpen magyar-
ra fordított német szövegében: ,,Már gyak-
ran megállapították, hogy e műkedvelők és
délibáb-látók elméletei eg;zmásnak néha me-
reven ellentmondanak. Ennek ellenére jel-
]emző közös vonásaik vannak, amelyek egy-
úttal a szerzők alapmagatartását is felismer-
hetővé teszik. 1. Az egyes tudományágak
alapfogalmait és elemi szabályait
ban a nyelvtudományét _ egyszerúen - elsősor-
mel-
)őzlk. 2. A következtetéseket nem módszere-
sen gyűjtött és kritikailag megvizsgált anyag-

:4()
ból vonják le. Mindent, ami egyéni látonrá-
sukat megerősíteni látszik, kritikátlanul át-
vesznek és beépítenek elméletükbe, ami en-
nek ellentmond, félretolják az útból. Jellem-
ző, hogy ugyanazt a lehetetlenséget a iegkü-
lönbözőbb kapcsolatokban megtatálhatjuk.
Egy ilyen ,,topos" újabban a sumér ékírásés
a magyar, jobban mondva székely rovásírás
azonos voltának hi.te, bár ez utóbbiról ismert
tény, hogy ótörök eredetű. 3. Gyakran fel-
tevéseket, véleményeketvagy éppenséggel
teljesen megalapozatlan vélekedéseketmint
tényt állítanak be, hogy ezekre vakmerőbb-
nél vakmerőbb elméleteket építhessenek. 4.
Közös végül r szigc:úan módszeres őstörté-
net-kutatással, főként a finnugorosokka!
szembeni ellenséges magatartás."
Katona Lajosnak. a Távol-Keleten élő ma-
gyar turkológus és sinológusnak a sumer szó-
fejtők munkáiáról (Mint oldott kéue. Taipei,
1967.) írott megállapításai lesújtók:,,Szak-
képzett nyelvészek egyöntetű véleményesze-
rint a sumir nyelv hovatartozásának kérdé-
se, a mai napig nincs megoldva. . . A sumir-
magyar nyelvrokonság hirdetői egyike senr
,szakképzett nyelvész. Nyelvészeti szakkép-
zettség hiánya miatt a finnugor összehason-
lító nyelvtudományt, annak áItalános érvé-
nyű szabályait nem értik meg, s elvetik en-
nek nemzetközileg kidolgozott és elismert
eredményeit. Az általuk ajánlott sumir-ma-
gyar egyeztetések nem egyebek laikus talál-
gatásoknál." (18, oldal.)
,, . . . minden nyelvészeti előképzettségnél-
kül is, feljogosítva érzik magukat, nemcsak
arra, hogy nyelvhasonlítást folytassanak, ha-

1{l
nem hogy szakképzett nyelvészek meg,illa-
pításait és bizonyítékaitegyszerűen tend,en-
ciózus hamisításoknak nyilvránítsanak.'' (39.
oldal.)
Fodor István (Köln) több kisebb tanul-
mányban boncolja a sumer nyelvhasonlítók
munkásságát. Legutóbb (lr oilatmi (1 i sóg, tg7 7 .
szeptember-október 13. oldal) éppenségge
Gosztonyi Káimán francia kiadásban megje-
lent könyvéhez íűz megjógyzéseket egy vita
kapcsán. Ebből idézzük az alábbiakat: ,,A
legnagyobb baj Gosztonyi teljes tájékozat-
lansága a magyar, finnugor, sz]áv és egyéb
nyelvészetben, A mai magyar adatokat több
ezer éwel ezelőtti nyelv adataival közvetle-
nül nem lehet összevetni, hisz írá§os bizonyí-
tékaink vannak arra, hogy a magyar szavak
hangalakja (sőt, sokszor jelentése is) más
volt a honfoglaiás utáni évszázadokban . . .''
. Végéreértem e tallózásnak. Folytatnám
még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy az
olvasó lássa: nincsen a tötdkerekségnek olgan
pontja, ahonnan lelkes híradd,sok ne érkez-
nének, hogy ott a rnagaarok ősei éttek és
alkottak. E kísérletekmajdnem teljes jegyze-
két Komoróczy Géza Sutner és maggar (Bu-
dapest, 1976) és részben Pusztay János Áz
ugor-török hdbor{l, után (Bp. 197?) könyvé-
nek jegyzeteiben találja meg az olvasó. Az
Országos Széchényi Könyvtar is pontos jegy-
zéket vezet a külföldön megjelent magyar
könyvekről, füzetekról, folyóiratokról.
A hazai kutatók elutasító véleményétés a
maga felfogását a közönség felé forduló, o1-
vasmányos szövegekben Komoróczy Géz.a és
Pusztay János fogalmazta meg, egyúttal ösz-

742
zefoglalva a korábbi hazai szerzők ellenvé-
leményét. Sámba veszik a m€yar nyelvtu-
domárry éló képviselőinek véleményétés a
maguk nyelvi elemzéseit. Komoróczy Géza
könyvében (103.) arra az eredményre jut,
hogy ,,Azok a szavak, amelyeket szófejtéseik-
ben sumer gyanánt felhasználna§ vagy egy-
általán nem léteznek, vagy másként olva-
sandók, vagy mást jelentenek. A surirer-
magyar nyelvrokonítás szóegyeztetései között
egyetlen egJr sem akad, amely legalább su-
merológiai tekintetben megalbná a helyét."
Pusztay János ugyancsak a szóhasonlítá-
sokat veszi elsősorban célba (56.): ,,1. Eleve
gyanúsak azok a szavak, melyek teljes vagy
csaknem teljes azonosságot mutatnak a ma-
gyarral. A nyelv változik, s még a rokon
nyelvi megfelelők közül sem mindig az a
szabályos, mely a magyar szóltoz a legköze-
lebb áll ... 2. A sumer-magyar rokonítás
hívei sok esetben olyan szavakat idéznek,
amelyek igazolhatóan a magyar nyelvújítás
korában keletkeztek, pl.: egyén, egyed,szel-
lemes, eszmény stb. 3. Eddigi példáinkban is
többször előfordult, hogy összekeverték asu-
mer és akkád nyelvet. A sumer írást sokáig
nem tudták pontosan értelmezni, helyette
sokszor akaratlanul a jobban ismert akkád
-
-
olvasást vették figyelembe. A kettö között
viszont jelentős hangalaki különbség van. A
téves olvasás és téves értelmezésrévéna
sumer szavakat úgy lehet igazítani, ahogy azt
a magyar szó éppen megkív;inja."
Hadd fúzzek ehhez valamit egyik levelem-
ból, melyet dr. Novotny Elemér úrhoz intéz-
tem abból az alkalomból, hogy megküldte

1{3
nekem Sumer-rnaggor (Duna könyvkiadó.
Svájc. 1977.) című könyvét: ,,... magam
hitem szerint
-
valóban ,,sine ira et studio"
-
látok munkámhoz, és népünket nel§ egy
ágon, de több ágon követem a rrrúlt felé és
eurázsiai távlatokban igyekszem helyét meg-
taláIni. Éppen ezért még akkor is érdeklő-
déssel olvasom a különböző őstörténeti szár-
maztatásokat, hogyha gyanakodva nézem,
szerint
- nem elég
mert alapo-
- érzésem
ssk. Hsdd rncndjair. el például, milyen gon-
dolataim vetö§tek tel a Doktor fTr könyvé-
vel kapesolatban. A legjobb, ha egy példálr
kezdem, csak úgy találomra a 43. oldalról: a
Mu-na-ara-u elemeiről: Mu: íIl89, na:
kő, ara-u : őrlő. Szó szerint magoi őrló.
vagyis malom.
Nem tudok és nem is akarok hozzászólni a
nyelvtudomány kérdéseihez,mert rrenr va-
gyok szakember, de engedje meg -- én
nem ismerem a régi-magyar nyelvböl azo-
kat a szavakat, amelyek összetételeként meg-
született volna malom szavunk. Tehát nem
ismerek a magyar régiségbenmu: mag,
na: kő, ara-u: őrlő szót! De így vagyok az
elemzések túlnyomó többségével. nem isme-
rem nyelvünkből azokat a szavakat, amelyek
összetételéből szavaink születtek volna. Mert
más lenne a helyzet, ha lenne mu, na, ara-u
szavunk, de nincsen! . . . Jelenleg nincsen
semmi komolyan vehetó elképzelésazt ille-
tően, hogy a honfoglaló magyarság egyenes-
ági leszármazottja lenne a 3000 éwel ezélőtt
élt Kétfolyamközti műveltségnek. Márpedig
a Doktor fTr meglepő kijelentése, hogy a su-

141
mer nyelv ma is él a magyar nyelvben, ezt
a hallgatólagos követelményt állítja íel."
Ezekhez a sorokhoz befejezésképpen a kti-
vetkezőket kell hozzáfűznöm, a teljes őszin-
teség jegyében: ,,A más megoldás is lehetsé-

- mint
ges" hirdetőinek régész azt szok-
tam rriondani, hogy -
sem Mezopotámiából,
sem Egyiptomból, sem a Húsvét-szigetekről,
Afrikából sem vezetnek régészeti nyomok a
Kárpát-medence magyarsága felé. Nos, is-
mét be kell vallanom, hogy őstörténetünk ré-
gebbi évezredeiből, a Volga-vidék őstörténe-
ti műveltségeiből sem vezetnek közvetlen
szálak a Kárpát-medence magyarsága felé"
Sem az első, sem a második honfoglalás né-
pét nem tudjuk korábbi évezredei felé kti-
vetni! A honfoglalást megelőző évszázadolr
ban biztosabban mozgunk, de őstörténetünk
homőlgőn eildi.g a régészetikutatúsok sem
tudtak őtuilőgítani,!
Utószó

A célt, amelyet Babits szavaival tűztünk ki,

nem tudtuk elérni. De nem érte el a földke-
rekség egyetlen népe sem. Természetesen, ez
nem vigasz: szeretnők ismerni, hogy kik va-
gyunk. Ám álljon itt a bölcs §zava: ,,Ha sen-
ki nem kérdezi tólem, akkor tudom. Ha azon-
barr kérdezőnek kell megmagyaráznom, ak-
kor nem tudom". (Augusztinus: Conf. XIV:
1?.) Valóban, mindannyian szilárdan érezzük:
magyarok vagyunk. De hogy mi tesz min-
ket azzá, arra felelni aligha sikerül. Bizo-
nyos, hogy az anyanyelvnek döntő szava van
e kérdésben.Talán a holnap pontosabb fele-
letet képes majd adni néppéválásunkra. Én
annáI többet, mint amit itt elmondtatn, nem
tudnék mondani; hosszabban igéfr, velejé-
ben nem. Nekünk inkább jövönk felé kell
íordulnunk, s ebben nagy tanítómesterünk
Vörösmarty Mihály. Szolgáljanak e gondola-
tok zárószavaként az ő sorai:
,,Mintha nem ősöktől szfumaznál,
légy tetteid által
Óse családodnak, s a' haza áldani fog."

l46
TőLE, RóLA, yELE
LÁszLó cT u te

ősrönrÉruETüNl(
A hetvenéves Lószló Gyula

A mintegy tiz éve készült lexikon így mutat-

ja be: régész,egyetemi tanár, festő, művé-
szeti író,'a történettudományok doktora. Fő
kutatási területe a finnugor őstörténet, a nép-
vándor]ás és a honfoglalás kora, valamint a
közép- és újkori művészet.
Az (}i Írds Lg77 nyarán a Pályám emléke-
zete sorozatban hozta emberközelbe olvasói-
nak. A História egyik tavalyi száma Régész-
professzor levelei címen közölt részleteket a
szülőföld: Erdéiy,,kincses Kolozsvár"-iába
küldött leveleiből. A Kortárs múlt évi lap-
jain rajzművészetünk Vrilonját, Szalay Lajost
köszöntötte születésnapján. Később ugyanott
Béni szavaival szólva
- Ferenczy
jobb - a leg-
magyar szobrász: Medgyessy Ferenc em-
lékkönyvének bevezetőjéből kaptunk kézbe
néhány fejezetet, A;: (Jj Írás idei 5. számá-
ban Arany János Buda halőlo című eposzát
régészszemmel értelmezve mondja: ,,Nem a
mai tudásunkat kérjük számon tőIe. Inkább
azt szeretnők kutatni, hogy az ő korának tu-
datában szükségszerúen milyen kellett legyen
elképzelésea múltról." A Históriából tudtuk
meg nemrég, hogy rajzokban megfogalma-
zott honfoglaló magyarjait láthatjuk hamaro-
§an a Móra Kiadó jóvoltából. A lap kiván-
esiságot ébresztő kóstolót is tett az aszta-

149
lünkra. A Fe!ér meggei Hírlap az elsősorban
történelemtanároknak szóló előadását készí-
tette eló áprilisban. A Szombathelyen szer-
kesztett Eletünk trónapokig közölte folytatá-
sokban az Ostörténetünk-et, Tanári pályája
végénmintegy háromszáz volt és mai, Buda-
p".t"r, végzelt tanítványától őrá je}Iem-
a most megjelent Rég- észe
- k szánt, közvetlen és melegti leuel
"Our, neki
csak
ek
hangú,
minden sorával tanító ,,végrendeletével" bú-
csúzott, A pedagógus, a képzőművész és a ré-
gészprofesszor László Gyulával folytatott be-
izélietéseket a Köznetselés,, az űi Tükör és
u Ít"t és lrodalorn publikálta,
összeállításunkban a tőle való és róla írt
sorokból, valamint a vele készítettinterjúk-
bóI adunk izelitőt. Úgy véljük, ezzel válik
teljesebbé az olvasókban, tisztelókben a László
Gyuláról élő kép. Másrészt összeállításunkat
a szükségképpen rövid előszó íolytatásának
szánjuk, mert meggyőződésünk: így lehet
könnyebben áttekinteni a tartalmas, gazdag
és minden bizonnyal tovább gazdagodó élet-
páIya pillanatnyi egészét,De az
.előszóval
,ir*rO szemelvényanyag szorosan össze függ
a kötet mondanivalójával is, Végül nem lé-
iyegtelen indok, hogy &öszönteni., kivánjuk
.rátu-" mai napon ?0 éves tanárt, művészt, ré-
gésztudóst.

Budapest, 19B0. március 1,1,

A kiailó

150
Búvőpatakok

Szegény emberek gyermekeként nőttem íel,

s azt határoztam, hogy a múlt szegényein*
régészeleszek, a magyar nép őstörtenetét,
mindennapját kutatom majd. Ebben áldott
segítségemrevolt, hogy gyermekkoromban a
nagy néprajzos nemzedék nevelt engem.
Mint gyermeket tanítottak arra, hogyha
nyaranta hazamegyünk a Székelyföldre, mit
gyűjtsek nekik, s hogyan (a Néprajzi Mú-
zeum Adattára mai napig is számos akkori
rajzomat, festményemet őrzi!). Ez a tarrítás
tudatosította bennem, hogy amit gyerrrrek-
koromban a falun átéltem, abból tudomány
is lehet. Valóban, munkásságomra véges-vé-
gig jellemző az erós néprajzi érdeklődés, az
,,egykori élet" kutatása; sohasem lettem a
leletek fétisimádója. A lelet az élet vetülete
volt szii,momra, amelyből ki lehet bontani
egykori mestere, s gazdája mindennapját,
Sok-sok módszertani, megfigyelésbeli lele-
ményem, ,,eredményem" azóta már annyira
átment a köztudatba, annyira természetessé
vált, hogy nem'is tudják, kitől származik, s
ez így van jól! Irtam valahol: nemes becs-
vágyam, hogy már életernben névtelennévál-
jak; ami munkáimban jő, az észrevétlen be"
lépül régészetünkbe, köztudatunkba, ami pe-
dig esendő, azt úgyis elemészti az idő. (Űj
Irős. 19?7. éaí?. szfun, 721. o.)
Gy űjteményes kidllítds

A múvész-régészírja a kiállítás (Szeged, Mó-

ra Ferenc Múzeum, 1979. febr.) katalógusá-
nak előszavában:
Munkásságom kétszólamú: világos, harmo-
nikus vonalmuzsika, és sötéten kavargó indu-
latok világa. Ám a kérdésnem ilyen egysze-
rű. Megesett például, hogy a rajz tiszta vo-
nalban indult, aztán valamit bele kellett ja-
vítanom, ezzel megindult a fekete kavarodás,
és a végénhaláltánc örvénye mozgott a feke-
teségben.
Magyarázatok helyett inkább beszámolok
indu}ásomróI, s azokról a mesterekről, akik
megformálták a bennem forrongó formát-
lant.
Tizenegy évesen a ragyogó Benczúr Gyula
volt az eszményképem,színes levelezőlapok-
ról másoltam műveimet, s máig sem szégyen-
kezem e másolatok miatt. Aztán jött a sötét
színek Munkácsyja. Kitettem magam elé a
Siralomházat, s néha félórákat ,,imádkoz-
tam" előtte. Bánkódtam, hogy közönséges ne-
vem van, hiszen igazán művész csak olyan
névvel lehet valaki, mint ,,Munkácsy". Az,
tán újból két ellentét klvetkezett: Michel-
angelo és Rembrandt. A Sixtina fiúalakjait
végigmásoltam; bibliai képeimen pedig a
fény-árnyék rembrandti sugallása foglalkcz-
tatott,(...)
E kiáltítás két részre bomlik: az indulás
és a fiatal évek megmaradt munkáira és az
rtjrakezdés bő termésére. ( . . . ) Végüt itt van
,,Az emberélet útja". Ez voltaképpen ,,el-
csépelt" gondolat; régen olajnyomatok emlé-

16i
keztették az embert mulandóságra, témá-
juk ,,a bölcsőtől a koporsóig" volt, akárcsak
ennek a képnek. Csakhogy: az emberélet év-
milliók óta isméttódó tényei mind ,,elcsépel-
tek", és mégis mindegyikünk életébenújra
s újra átéljük őket gyönyörben és kínban!
Énis megfestettem képben. (. . . )
Így, vagy amúgy, de ez a tártat mégiscsak
egy ember élete. Gondolom, hogy művészi
értéktőI függetlenül is érdemes és érdekes
egyik embertársunknak jelen esetben ma-
-
- életéta képzőművészet_tükrében
gamnak
megismerni, 1g7 8. Naggkarőcsony napjőn,

Rajzok a honfoglalókról

A képi megjelenítés rendkívül fontos része a

történeti ábrázolásnak. Akik a budapesti
egyetemen hallgatták Lász|ő Gyula előadá-
sait, emlékezhetnek, mennyire megkönnyítet-
ték az amúgy is mindig világos, áttekinthető
okfejtés megértését,a sok évszázaddal koráb-
bi népességmagunk e}é képzeléséta táblára
könnyed kézzel felvázoit művészi színvonalú
ra;zok. Ezért kértük meg LászIó Gyulát, hogy
a saját kutatásai és a szakirodalom alapján
készített honfoglalás kod történelmi,,rekonst-
rukciói"-t rövid magyarázó szöveggel bo-
csássa folyóiratunk rendelkezésére,
(A szerkesztö-)

Emlékszem, régen, gimnáziumunk folyosóin

milyen nagy tanulsággal néztük történel-
münk nagy íordulópontjainak képeit: a Vér-

153
szei"ződést, Vajk megkeresztelését,Zrinyi ki-
rohanását, az egri nőket, Hunyadi László bú-
esúját és a többi kitúnő színes képet. Ha pe-
dig valaki közülünk netán rnegnézte a Feszty-
körképet, hosszan és ámulva mesélte el a 1á-
tottakat. Ezeknek .a képeknek, szobroknak
meghatiá.rozó erejük volt: bennük kelt életre
a történelem! Ezze| szemben például tan-
könyveink honfoglalás-leírása hid"g"r, ha-
gyott, megtanulnivaló lecke volt, Munkácsy
Honfoglalását csak műlapokon láthattuk, hi-
§_?en az eredeti az Országházban van. Ha va-
laki ma Árpádról beszél, annak akarva-aka-
ratlan az ezredéves emlékmúfenséges Ár-
pádja jut eszébe, Mátyás királyrói pedig
Fadrusz kolozsvári remekműve. Így van ez
ren_djén: akik egykor testi valójukban éltek,
azok csak festett vagy mintázott-faragott testi
valójukban kelhetnek életre, nem szóban!
Dehát ki idézi fel a magyar népet, a min-
dennapok munkáját, tapasztalaÉ1, izzadsá-
gát, szépségétés szomorúságát? Bizony majd-
nem senki, s aki idézi, az is olyan hamisan,
}rogy elszomorítja az embert. Mi, régészek-
történészek csak do}gozunk-dolgozunk, de
művészeink nem vesznek tudomást mun-
kánkról, s még mindig a Nemes-Nagy-féle
Magyar viseletek törtenetét (1900) használ-
ják, színpadi ruhákba öltöztetett férfiakkal,
nőkkel. Így ábrázolják nagyjainkat is. Zala
György fenséges Árpád-szobrának egyetlen.
négyzetcentimétere sem hiteles, kivéve a
magatartás méltóságát, a kifejezés komolysá-
4át.
Nos, ezt a hiányt a mindennapok embe-
:,ének ábrázolását
- és ezt a helytelen be-
-
i54
idegzést (az egykori viselet és fegyverzet
balga elképzeléseit) igyekszem pótolni rajz-
sorázatomma|. (História. 1980. éui 2, sz,)

Mindennopjoink és a régészet

. . . Most pedig rátérnékarra, amit magam-

ban már régen íormálgatok, s ez pedig rövi-
den: rragy szerencséje a fiatal régésznemze-
déknek, hogy két oIyan nevelő mellett nőhet-
tek fel, akik remekül kiegészítik egymast"
B. I.-ről és magamról van szó, Ketten a ré-
gészetnek két kiegészítő oldalát műveljük, s
Úy a fiatalok együtt kapják, amit sehol má-
Űt ,ru* ismerek! Magam B. L-t tartom ,,A
régésznek", mondtam is neki egyik dolgoza-
tával kapcsolatban (amit a Tízkötetes számá-
ra írt), trogy Nagy Géza méltó utóda, Ó a
régészetikuiatás klasszikus módszereit töké-
}eúsítette, hallatlan képességgel, s talán még
nagyobb szorgalommal. Énpusztán a régi
élei újraelevenítéséretörekszem, több-keve-
sebb sikerrel. Nagyon tanulságos és meg-
nyugtató volt néhrány nappal ezelötti beszél-
gáte.tint a keltezés kérdéséről,Mon_df1,
trogy en nem nagyon bízom a ,,biztos kelte-
zéűkben", hogy ettől ez kezdődik, ettől az
végződik, s ez érvényeslenne például az
hiszen a nemzetségi társa-
"gé.
dálma"kban
"u""ságra,
nincsen és nem is lehet ,,divat-
r,áltozás", ez önmaguk megsemmisítésével
]enne azonos. ... B. L is úgy gondolta, hogy
nem évtizedekben, hanem két-három nem-
zedékben kell elképzelnünk a váitozásokat,
cle _. mondta például a gyöngyöknél még-

155
iscsak megfigyelhető a dudoros gyöng
-sOteyök,
tkékeak
fehér dinnyemag alakúak és a
egymásutánja, sőt, a fülbevalóknál is a ke-
rek, majd nyújtott karikák egymást köve-
tése, biztos időrend nélküt nóm dolgozha-
tunk. Ebben tökéletesen igaza van, de lá-
tom a nehézségeket:például, hogy ez a né-
pesség-nemzetség így öltözködik, a másik
másként. Igen ám volt erre a megfontolt
váIasz
-
de a kereskedelmi áruk (pl. gyön-
-
gyök) változnak akkor is, ha a viselet ma-
radna!,Erre magam: fennáll a veszély, hogy
a technikai változásokat tesszük meg törté-
nelemnek és elveszítjük a sokszínűséget, s
helyette,,kora-közép-késő avar kort'' képze-
}ünk el, amelyekben mindenki egyformán öl-
tözött. Meg kei} jegyeznem, hogy beszélge-
tésünk véges-végigegymást értő aggodalom-
rnal folyt. Énnem is folytatnám a leírást,
azonkívül, hogy megismétlem: B. I.-ben lá-
tom az igazi régészt.Bizonyos az is, hogy
ahogy én kilépek a régészetiéletből, az ő
tisztult régészetimunkamódszere válik las-
san uralkodővá, az én ,,termékeny bizony-
talanságom" felett. D€ hát ez a dolgok rend-
je, ahogy az én magatartásom ránőtt a Fet-
tich-féle örökségre, ugyanúgy nő rá az övé
az enyémre. Hiszek abban, hogy az egykori
való*íg e]őbb-utóbb egyre tisztábban áú előt-
tünk, méghozzá a maga sokrétűségében,s
nem alkotunk majd ,,kiherélt'' történelmet.

Maradtam szeretettel:
l978. iúlius 30. Iészló Gytrla s. k.

n56
A Kőrpót-medence népei o honfoglalós el{tt

Részletek Györffy György, Hanák Péter,

Makkai László és Mócsy András
kerekasztal-beszélgetéséből

A beszélgetéstvezetó Handk Péter emlékez,

tetett arra, hogy még ötven éwel ezelőtt is
Etelközhöz, Vereckéhez, Pusztaszerhez kö-
tődtek a magyar köztudatban a honfoglalás
korának emlékei. Lassan azonban e helyne-
vek irodalmi emlékkéhalványulnak, helyü-
ket Vértesszölós, Fenékpuszta, Szabolcs fog-
lalja el, vagyis a mítosz helyébe az ásatás lé-
pett. Atszövi ezt az érdeklődést az egzakt bi-
zonyítás, a tények iránt megnövekedett igény
és tisztelet.
Hanák Péter szavait megerősítette Mócsg
Andrós, mondván: a régészetiföltárások a
szórványos és áttételes írásos vagy szóbeli
hagyományokkal szemben objektívnek te-
kinthető anyagot hoztak felszínre.
Témánknál marqdva kiemelem, hogy Ha-
nák-Péter ,,rákérdezett" László Gyula ismert
következtetésére: elíogadható-e a,,kettős
honfoglalás" teóriája, amely oly sok vitát ka-
vart? Bizonyítható-e, hogy a késő avar kori
régészetileletek tulajdonképpen korábbi,,el-
ső" magyar honfoglalás résztvevöit takarják?
Makkai Lőszló hozzátette: bizánci följegyzés
szerint a Fekete-tenger melletti sztyeppén
éIt bolgár tiirzsszövetség felbomlott, és egy
része a Kárpát-medencébe vándorolt. Lehet-
tek ezek között magyarok?
Ggőrffg Györgg válaszában elmondta: ,,Ma
bizonyítottnak vehetjük, hogy a Kárpát-me-

l§?
clencébe az avar korban beköltözött egy olyan
bolgár-török néprész,amelyik azok közé az
onogurok közé tartozott amelyik a magyar-
ság kialakulásában is szerepet játszott, de
azt nem állíthatjuk, hogy ez az ide bejött
bolgár-török néprész finnugor nyelven be-
szélt, illetve ha voltak köztük magyarul be-
szÁLők, nem ők határozták meg a Kárpát-
medence etnikai-nyelvi arculatát."
AJapvetőnek, mérvadóan igaznak tartom
Hanák Péter szavait, aki a hosszú eszmecse-
rét
- valamivel - így ösz-
részletesebben
szegezte: A római birodalom összeomlását
követő fél évezredben nem mutatható ki kon-
tinuitás az egykori provinciák lakossága és a
9. században itt élt népek között. A kontinui-
tást krónikások, történetírók találták ki, pon-
tosabban: ők öitöztették história! mezbe az
ősi mondákat, mítoszokat. E mítoszokat majd
a 19. század ,első felének romantikus törté-
netírása emelte tudományos rangra a nemzet
ébresztése, a hősi múlt iránti érdeklődés föl-
keltése, a múlt rorrlantikus heroizálása végett.
A tudományosság azonban már túljutott a
rnítoszokon, valós önismeretet, e mítoszok
történeti kritikáját követeli. A Duna-tájnak,
közös történelmünk keretének népvándorlás
kori települési, etnikai és kulturális viszo-
nyait csakis akkor tudjuk tudornányos hite-
iességgel és valósághűséggel rekonstruálni,
lra a kutatást megszabadítjuk a mai uralmi
viszonyok legalizálásának histori zálrő szándé-
kától. .. (História, 1979. éui 7, sz.)

i58
 Lószló Gy ula köszöntése

Bóna Istuőtt, professzor

egyik legidósebb tanítványa - László Gyula
mondta el
-
1980. március l4-én az egész országból ösz-
szesereglett ,,véndiákok" nevében, az Eötvös
í,oránd Tudományegyetem Bölcsészettudo-
mányi Karán. Bóna István azonos a Laszló
Gyula-levélben említett B. I.-vel. (A szerk.)
.. . Forradalmian új volt számunkra min-
-
denekelőtt
- Lászlő Gyula emberközpontú
régészete.Tőle tanultuk meg, hogy nem a
szíjvégek és nem a motívumok keltek át a
Volgán, hanem a sajátos értelmű, és az ér-
telemből következő díszítésűszíjvégeket az
övükön viselő emberek. (. . . ) Nemcsak az
emberek elevenedtek meg előadásai nyomán,
hanem kezük munkájának termékei is. ,A
szíjvég,az álcsat megszúnt előlap és hátlap
lenni, előadásai nyomán átalakult emberi al-
kotássá, térben és időben érzékelhető készí-
tésmenetté. Így váttak számunkra süveggé,
övvé és kettős örnré, étkészlettéés pásztor-
készséggé,kaftánná, inggé, ruhává, csizmá-
vá mindezen tárgyak egykori díszítményeiés
tartozékai; valamiképpen nyereg lett a nye-
regpántokból, kantárzat a kantárzat ékessé-
geiből, tegez, íjtegez, tarsoly mindezek ki-
sebb-nagyobb maradványaibói. Ésörökre az
marad; mi soha többé nem beszélünk tegez-
től elvonatkoztatott tegezdíszről vagy tarsoly
nélküli tarsolyveretről. (...) A László Gyu-
}a-i szemlélet túlhaladt azon, amit korábban
a régészetben tanultunk; öröm volt látni s
hallgatni, milyen finoman, milyen ötletesen
rnorzsolja izzé-porrá a korábbi merev elmé-

119
}eteket, száraz, semmitmondó anyagközlése-
ket. Éreztük az igazát, mivel új, magasabb
régióból szemlélte és ismertette a dolgokat.
(...)
Tanítványaidból nem lett epigon, nrég ha
egyikünk-másikunk első dolgozataiban elő-
fordulnak is miniatúr László-e]emek. Ez azt
bizonyítja, hogy a professzor, a nevelő éles
szemrnel fclfedezte és sikeresen kibontakoz-
tatta tanítványai egyéniségét.
Egyikünk sem követte gópiesen László
Gy,rl" módszerét. Ehelyett a mester örökké
íriss, minclig kétkedö s mégis mindig a]kotó,
sokoldalú szeilerrrét vettük át vagy szerettük
volna átvenni, Álvenni és a]kalmazni saját
egyéniségünkhöz, vérmérsék]etünkhöz, ér-
deklódési körünknöz. S ebben mindig számít-
hattunk Lász'ló Gyulára. Ta]án ezért élőbb
ez a látiratatlan László-iskola minden más
rúgészet!iskolárrál, a llem egy. hanem száz.-
téle úton egyazon céi felé ha}adók baláti kö-
zös,sége . . . (Ű! Irds. 1980. éxl 6. szám,706.o.)

A pedagógus Lószló Gyulo

Egy híján épp negyven éve neveli az ifjú-

ságot. Hivatalosan az ősztől kezd pihenni. De
ahogyan ismerem, aktív lesz a pihenése, hi-
§zen a munka az életformája. Általában ré-
gészkénttartják számon, pedig akkor sem
arrtatőr, anrikor fest, rajzol, farag. szobrot
íermál, Barátai. tisztelői vrllt és
rg*i tanítván_vok tömege - közöttük
most velünk

160
együtt 70, születésnapja a]kalmából köszön-
tik. Mintegy őtszáz nagyobb írása után ha-
marosan három új könyvét olvashatjuk. Én
a Tankönyvkiadó gondozásában megjelené§
előtt alló Őstörténetünk című néhány íves
esszéje ürügyén történelemtankönyveink, fő-
leg a girnnázium I. osztálya számára készüIt
könyv őstörténeti és korai magyar történeti
fejezeteiről kérdezem a véleményét.
ProJesszor ítr, uőllalna-e tankönyuí,róst
-
középi,skolasoknak?
Nem. ,,Csapnivaló" tanár vagyok, nem
-
t,udom eléggéfigyelembe venni a tanterv
előírásait. Az ígazsághoz tartozik az is, hogy
mindig egyetemen tanítottam.
Röllidségre törekedtse csupőn az érile-
- ltogg
kel, a tanköngaeinkben mint kutotó és
tanőr mit írt uolna másképp s milgen
megtontolős alapjőn néppé -uólasunkről,
-
mondjuk a 895. étli honfoglalősig?
Javaslataimat szívesen összegezem.
Részletkérdésekről beszélgetni bármikor kész
lennék a szerzókke} is. Főleg azért, mert sze-
rintem az egész fejezetet át kellene dolgozni.
Tanulni nem széggen. A tanőcsait előre
-
köszöniük.
Kezdjük hát a lényóggel. TJgy véIem,
-
a szöveg nem kielégítő volta abban a szán-
dékosnak látszó törekvésben rejltk, hogy a
szerzők,,végleges" eredményeket kívánnak
megtanítani. Pedig helyesebb pedagógiai elv,
hogy ahol nincs biztos eredmény és hol
-
varr olyan?
-, ott meg kellene ismertetni
több egyenrangrl elméletet. Így nevelfinék
az ifjriság arra, hogy gondolkodó figyelem-
mel, sőt izgalommal kísérjea kutatók vítáit.
161
 hangsúlgozősőuol, hogy tan-
-
köngu kollektíu műJaj, bűne és erénge tehőt
nemcsak a szerzőket, hanem az egész tan-
köngui munkabizottsőgot minősí,ti, szí,uesen
hallanék példő.kat.
- Alehetséges,
egyik
tankönyv őstörténetünknek csak
de a legkevésbé valószínű
megoldása mellett dönt egyértelműen. Ez tia-
talságunk félrevezetése,mivel biztonságöt
sugall, holott erről szó sincs! Meg kelléne
mondani, hogy mivel az adatok sokféle ma-
gyarázatot engednek meg, ezek és ezek a
területek jöhetnek számításba.
- Az ajónlott irodalom tartalrnaz olyan
szakmunkőkat, atnelgekből ez a téng köuet-
kezik.
Igaz, de így még tovább nőhet a zavar,
ha- a tankönyvszöveg helyenként kinyilat-
koztatásokkal egyenlő, Hogy Magna Hunga-
ria Baskíriában voit-e vagy sem, egyelőre
nincs eldöntve. Baskir területén csak Gyar-
mat és Jenő jelentéktelen emlékei találhatók,
a többi törzsnévi emlék használhatatlannak
bizonyult. Rovásirá§unkról is meg kellene
említeni, hogy tömegében csak székely terü-
letről ismeretes. Püspöki Nagy Péter ugyan
hasonló jegyeket talált a Felvidéken is, en-
nek ellenére a rovásírást mint székelyt tart-
ják nyilván.
- A hontoglaló maggarok lélekszőmőt meg
lehet-e óllapí,tani?
- A félmillióra becsült szám találgatá-
son alapszik. Ezzel szemben Árpád magyar-
jainak temetői kis lélekszámúaka késő ava-
rok néha több ezre§ temetőivel szemben.
Honnan tudjuk, hogy a helybeliek csak 200

l62
ezren voltak? Nyilván sokszorosát tették ki
Árpád magyarjainak. Illendő ]enne megem-
J.íteni, hogy van olyan felfogás
az enyém -., amely szerint a magyarok- nemcsak
első
honfoglalása a VII. század, végéntörtént.
- A ilolgozók középtskolőia l. osztdlgőnak
készülő tankőnyu mdr tartalmazza ezt o !el-
Jogóst is. A ,,kettős honfoglalúsról" a nuers
kéziratban aluasható: Az elsőre még 670 td,-
jőn, a késő auar kor idején került uolna sor,
amikor a Kőrpót-medencébe ega {Lj, díszítő-
műuészetükrőI grilf es-indősnak neuezett né-
pesség ngomult be. Ezekben a .,késő auarok-
ban" egges kutatók m,aggarokat lőtnak, akik-
nek utódai megértéka uégleges hontoglalőst,
c 895. élsit is,
Ísy már korrekt, de errői nem tudtam.
-
Vajon így is jelenik majd meg?
- Ezt még nem tudom, csak bízom ben-
n,e, Most folgik a kézirat bí,rdlata.

- Az csak elírás lehet, hogv a nagyszent-

rniklósi kincs 22 darabból ál1. mert a 23 a
helyes. De azt honnan tudja a szerzó, hogy
a győztes fejedelern rabszolgiit vezet a ha-
jánál fogva? Inkább azt kellene megemliteni,
hogy a kincs két részből á1l: a fejedelem asz-
,l,ali készletéből, amelynek
minden darabján
rovásírás van és a fejedelemasszonyéból, És
nem igaz, hogy őseink földputrikban laktak.
Felgyőn a következő házformákat tudtam
ínegállapítani: vert falú ház, boronaház, tég-
]aház és jurta, A társadalom rendjéről szóló
mondat pedig így semmit sem mond. Meg
kell írni a nagycsalád szerepét és a temetők-
ben található szép rendet!

163
 - telnőtt lwllgatóknok készülő köngo-
ben rnőr ott uan.. .
Rossz beidegződés ez is: ,,Papjaik asá-
mánok, vagy magyarul táltosok voltak.". A
táltos nem sámán! Hiba a szibériai sámániz-
mus belevetítése a magyar hitvilágba. Ellen-
ben a Szent László-Iegenda azt mutatja, hogy
kozmoszelképzelésünk a világosság-sötétség
harcával a világvallások szintjére helyezi hit-
világunkat. A totemizmust vagy kihagynám,
vagy pedig a szórványos régészetileletek he-
lyett a csodaszarvas- és a turul-mondára hi-
vatkoznék. Mindkettő emléke annak, hogy
valamikor az óskorban meglehetett nálunk
is a totemhit, de a honfoglalóknal ez csak
mondai emlék. A honfogla|ók az. egész lovat
sohasem temették el, csak a lóbőrt, amelyben
benne hagyták a koponyát és a négy lábcson-
tot. A ,,görbe kard" pedig helyesen szablya.
Végül annyit még, hogy Vajay Szabolcs
könyvének megjelenése után a kalandozások
megítélésénis valtoztatást javasolnék.

Nem puszta uduánoskodásból köszönöm

íneg a tanácsokat, észreuételeket,hi,szen rég-
óta tuilom: IÁszIő Ggula olgan tudós, akit
mínilig őszintén érdekelt oz ótadhatő és őt-
ailanilő műueltség kérdése.Mőr csak azért
is, mert kézenfektső: jőrészt az iskolón rn{t-
lík, menngiben halnil meg bennünket az utő-
nunk jöuő nemzedék. Az tskolőn, amelget
lakőrcsak Németh Lősztő -
soho nem az ér-
-
telem tornatqmének tekintett, hanem az
egész élet tenlszerűen sűútett wűsónak, ohol
a tonulók élettokunként s rertl,ezoe leapjők
mínihoet, amí ,,oilakinn kőotíkusan xeszi kö-

l6{
rűl" őket, Haszndlni szeretne, amenngit tud,
ameddig él. Kíuőnjuk, reméljük, hogg hatni
és alkotni fog még sokdig. Volna, uan mit ta-
nulní től.e. (Közneuelés. í980. márc. 28.)

Festékesdoboz, írógép

Akárhányszor lépek be László Gyuia dotgo-

zószobájába, mindig e két eszközt látom meg
először. A pályája emlékezeét húsz nagymé-
retű tusrajzban kifejező Látó Ember Ju-
hász Ferenc nevezte így életének-jelké-
pei. Az írógép tolmácsolja- kutatómunkássá-
gát. A kinyitott festékdoboz és körülötte a
tubus a tollal, ecsettel, vésővel együtt érzé-
keiteti: régész,egyetemi tanár, festő, mú-
vészeti író, a történelemtudományok dokto-
ra, számos könyv szerzője.
- Szőngt Istudn, a híLsz éue elhungt festő
és grafikus írta: Lőszló Gyula a ,,marsallbo-
tot" fölcserélte a tudós rangjáual. Taualg
gg{riteméng es kióllítő.sdnak megnyitójaként -
Borsos Miklós ,,rehabilitőlta", monduőn:
-Lúszlő Ggula nerl, ega tudós, aki rajzol, ha-
nem alapuetően mint rajzoló lett tudós. Es
ez öröm
- tette hozző -, rnert ldthatjuk, a
két teuékengség segíti eggmőst.
- Annyi mindenképpen biztos, hogy nem
műkedvelóként rajzolok, festek, íaragok. El-
végeztem a Képzőművészeti Főiskolát, tagja
vagyok a Képzőművészek Szövetségének.
Ugyanakkor egymást váltogatták életem nagy
érzelmi és értelmi szakaszai. Egyik-egyik éve-
kig tartott. . .
szülőföldemen formálódott első sok alakos

165
kompozícióm, a Honfoglalás. Párhuzamosan
óskori leleteket gyújtöttem, gyermekfejjel.
Felsős diákként a Kölcsey Ferenc Reálgim-
názium beíratott Szőnyi István szabadiskolá-
jába. CsodáIatos mester volt!
A régészeti érdeklódés ez idó tájban erő-
sen csökkent. Ám a főiskolán újra éledezni
kezdett kutatószenvedéIyem. Noha ösztön-
díjjal kijutottam Párizsba, Londonba, Rómá-
ba, kezemben tartottam Leonardo rajzait, ha-
zatérve elégettem mázsányi főiskolás munká-
mat.
Díjtalan múzeumi gyakornok, majd régész-
inas lettem. Az egyetemet befejezve másfél
évtizedig ,,csak" a múItat kutattam. Aztán
megint az elnyomott művészet éledt fel.
- Az egyens{tlg mikor őllt helgre?
Pg5fgn, 1949-57 között nem adták
-
vissza' a Kolozsvárt kapott egyetemi kated-
rámat, így történeti diafilmek festésével ér-
vényesítettem régésztapasztalatomat. Eggyé
szövődbtt hát a kétféleág.
Az első kiőllítőst hol és rni,kor rendez-
-
ték?
- A Fényes Adolí-teremben, maholnap
harminc éve. Aztán a Petófi Múzeumbarr,
1972 körül. Ez a Kortársaim-sorozat első ré-
sze volt, írók, költők portréiból. Ugyarraz,
majd a II., UI., IV. rész került aztán a sze-
gedi Móra Fenenc Múzeumba. A katalógusok
előszavát Nagy László, Hajdú Péter, Vinkler
László, Juhasz Ferenc, Borsos Miklós írta.
- A
portrék születésének rni uolt az íh-
letője?
- Soha nem a művészek,
tudósok atkotá-
sai. Mindig egy-egy embert figyeltem beszél-

166
getés, poharaz᧠közben. A szavát, de még
inkább a magatartását; alakja, keze mozgás-
bokrát. A sok-sok véletlen rajz együtt a XX.
század közepének pantheonját zárja magáüa.
Eletem nagy ajándéka, hogy ebben a légkör-
ben lehettem. Érződik is a rajzokon a meg-
illetődöttség, de a kiállítások így mélyültek
vallomássá. . .
- Az életben uiilőm Ldszlő Ggulá.t önatc-
képein én szomorú,nak, ső|. komornak érzem.
Hol az i,gazsőg?
Nem tudom. Tény, hogy csak a tajz
vagy- festmény első szakaszában nézek tü-
körbe, aztán magamra maradok önmagam-
mal. Ilyenkor valik ,,komorrá" a kép. De
nem hiszem, hogy a le]kem legmélyéntragi-
kus alkat lennék, bár a ,,nem hiszem"-et kis-
sé szorongva mondom. (Űi Tükbr. 1980.
őpr.6.)

T er m ékeny bi zo nytal a n sóg

Eltökélten ássa az egykor volt Magyarorszá-

got, amely ott lapr.rl a mostani föld alatt.
Sok ágú, tartalmas életénekeddigi eredmé-
nyeit a munkaérdemrend arany fokozatával
méltányolta kormányzatunk. A régi Nagy-
küküllő megye XIV. században épült várá-
nak tövében, Kőhalmon született 1910. mar-
cius 14-én. Tevékenységéterős néprajzi ér-
deklődés jellemzi. Előadó-körútjain hazánkon
kívül Európa szinte minden országában meg-
fordult, az USA és Dél-Kanada területén is.
- Első ősatdsdít rníkor oégezte?
Alig nyolcéves koromban, a kőhalmi
-
l6?
vár sziklái között. §ok díszes, óskori cserepet
gyűjtöttem ,,múzeumomba". Talán hogy élén-
kebb legyen a hatás, megrajzoltam köréjük a
honfoglalás képet. A leleteket egyébkéntesz-
níélésemóÁ az élet vetületének tartom.
a ngitőng jelképesnek tetszik.
- Nekem
Való igaz, régészkéntmindig a honfog-
- korát és annak előzményeit kutattam.
lalás
- Részben rruúr közölt Jeiezetek, részben
kézirat tormőjőban alkalmam uolt megismer-
ni gonilolatait néppéuahősunkról. Milgen in-
dí,tékok hatősára foglalkozik e talún soha töl
nem tórható, uéglegésen rneg nem olilhatő
kéri]éssel?

- Az
kezve
1940-es, 50-es évek táján szégyen-
kellett látnom, hogy ősrégészetünk csak
a magyar töld tégé*etévelfoglalkozik, s nem
törődik semmit a magyar nép őskorával. Ak-
kor egymagam láttam neki a feladatnak (. . . )
19?8-ban az Egyesült Államokban jártam, és
magammal vittem Andre Gide-nek egy mon-
datát, amely nagyjából úgy hangzik, hogy fi-
gyeljünk azokra, akik az igazságot keresik,
de óvakodjunk azoktól, akik hirdetik: ők
megtalalták.
' - Most értettem meg, miért nem mondja
ön soha: ,,í,gg uolt", hanem csak azt: ,,őgg le-
hetett".
- Mert aki ,,biztosan" lát az évezredek
homályában, az előtt a valóság helyett káp-
rázat jelenik meg.
A történészek ís elismerik, hoga a bizo-
-
nyí,tas éruei között első helgre került a lele-
tek,,tnegszólaltatősa". Őstörténetünk című
rnunkőjőban ön t{1.1halailta, oagg összegezte
korőbbi fölteuéseit?

168
 - Válasz
szánva e kis
helyett, pontosabban válasznak
kötet borítójának hátlapjára ke=
rüló ajánlásra utalok. (... )
- Űj fölteuéseíből rni ment ót
edilíg a tu-
fumlányos kőztudatba? Mert néhőng kutotő
d,e ln&g&ln is {l,gg uélekedilc, rnajdnem
-lehetetlen -
ualnlw is bizongítani, hogg pélil,,őltl
a késő auar konleletekVll. szőzailbon már itt
élt maggarol<nt takartak aolna.
Kétkedés csak egy ponton található. Ab-
-
barr, hogy a 670 körül ide került onogurok
népe úöbbségébenmár magyar volt. Érdekes
}átnom, hogy miként válik egy föltevés,,köz-
kinecsé". Két történészünkról hallottam, s o}-
vastam korábbi kétkedőktől is, hogy ,,amint
tltiljuk, 670 táján onogurok íoglalták el ha-
zánkat". Kedvem lett volna közbeszólni: hon-
nan tuiljuk? Nyilvánvalő: az ellenkezés en-
gedett. A végénmajd én döbbenek rá, hogy
amit mondtam, azt rajtam kívül mindenki
tudta régen. Bár itt tartanánk! Egyelőre
azonban inkább ,,csak" errefelé haladunk.
- Énnefn uagaok enngire
derűlntő. Pél-
d,óul ozért nern, mert a néháng hónopja bő-
aített és őtdolgozott kiailősban rnegjelent
Maggororszdg történetí kronológiőjo egg szőt
*ern ejt a 670-re ilatőlt eseméngről. Tartok
tőle, hogg a Maggarorszőg története ú,mű,
készülő szintézisben is hiőba keressük maiil.
Lehetséges. A lényeg mégis ez: én a
-
saját ku.tatásaim eredményeit, kétségeitfej-
tettem ki a könyveimben. Annak a summá-,
ját foglalom össze most, a beszélgetés folya-
mán is. De bátkinek lehetősége varr másféle
következtetésre jutni. Kiderül majd, kit, mit
igazol a további kutatás. Oda még nem ér-

l69
keztünk ei nri, de cgyetlen nép
sem
- aznemcsak
hogy őskőkor vadászaitól az irott
-,
történelmi időkig nyomon tudnók követni
népünk kibontakozását. Abban viszont szi-
]árdan bízom, hogy aki egy kissé elmélyed,
mondjuk az 1974-es finnugor-kongresszusra
megjelentetett Urali népek című nagy kiad-
rrányban, vagy ismerkedik a kőrösi csoma
Sándor Társaság gondozásában közzétett
Magyar őstörténeti tanulmányok-kal, esetleg
olvassa a magyar néprajzos középnemzedék
nagyszerú alkotásait és nyomon követi a tör-
ténettudomány, a nyelvtudomány jó néhány
hatalmas vállalkozását, továbbá gondolkodik,
töpreng is azon, amit megismert, okkor vilá-
gosabban tájékozódik őstörténetünk bonyo-
lult kérdéseiben, mintha csupán valamelyik
egyoldalú ,,biztos" elmélet mellé kötetezné el
rnagát. Népünk őstörténete mindig a szerző
és az olvasó személyes őstörténete is.
- Mindezt nehéz uolna aitatni. Szauaihoz,
el pontossőg keduéért,enngit rnégis hozzőte-
szek: ellenkezés amiatt uan, uolt és lesz, hogg
xajon ntilgen ngeluen beszélt az ember-uolt
csontuíz. A csontuőzat a régészsem tudja
megszólaltatni.
- Ez
tünk
tény. De hangsúlyozom: őstörténe-
megírásakor mindössze arra töreked-
tem, hogy negyv,enévi tanulás és tapasztalat
után hangosan gondolkodva próbáljam kike-
rülni a megszokottságbóI származő csapdá-
kat. Eközben vallalva a tévedéseklehető-
ségét is -
talán közelebb jutottunk az alap-
-
vető felismeréshez: a maggarsőg eurőzsíoi
nép, ötuözeú. De hogy el ne térjek a ,,terrné-
keny bizonytalanság" értelmezésénektovábbi

170
fejtegetésétöl sem, elmondom: nemrég
tam Somogyban, atrol egyik kedves tanítvá-
nyom számvetése szerint mintegy negyven
késö avar temető nyomfua bukkantak, s csak
egg vakő Árpád magyarjainak korából, Akkor
viszont Koppány földjén kik adták a magyar
helyneveket? Ugyanez a kérdésBaranyában,
Zaiában, és általában Nyugat-DunántúIon,
Bevallom azt is, hogy bármilyen holnapi vá-
lasznál jobban örütök ennek: tudományos éle-
tünk elbírja már a ,,biztos" helyetti bizony-
talankodást. Mert csak így haladhatunk a bi-
zongosabb felé. Annál inkább végtelen öröm
ez, mert jó ideje nem hiszek az egyenes vo-
naiú fejlődésben. Sokkal célravezetőbb a több
szálból szövődött vagy ha fordítva néz-
zük: a több irányb-a kitekintő őstörténet-
kutatás művelése. -
getéséthatlgatua a Historia círnű
- Fejte1979. éoi harmadik szőmőban köz-
folgóhtt,at
'zéie
eggik leuele jut eszembe, A m{tlt ől-
land.ó mozgősban Dan
- írta Erdélybe az ak-
kor még teruekkel teli,, azóta meghalt Kős
KÍtotgnak s ebben tó,jékozódni csak uak,
-,
merő ember tuilhat, aki uőllalja a téuedés
Iehetőségét.

- Folytatom az idézéstegy másik leve-

lemből: ,,Irigylem azokat, akiket nem gyötör-
nek kétségek;'(Élet és lrodalom, 1980, j{t,n,
21.)
iúegleggzés:Az eredeti beszélgetészátő
mondatai helyhiány miatt kimaradtak a lap-
ból. Azokat itt adjuk közre első ízben:
- Sok a ,,kétség"a székelgek hoaatarto-
vősőrőt, ereiletéről is. Protesszor {lr, milgen
efitíkumú"népnek tartia őket?

t71
 Magyarnak. Semmi jel
sem mutat ar-
-
ra, hogy a székelyek valaha is más nyelven
beszéltek volna. flgy érzem, hogy a székely-
kérdésmegoldása §zervesen kapcsolódik a 670
körüli első honfoglaláshoz. Annak a népei
maradtak a gyepűkön: nyugaton, keleten
egyaránt.
ÓstörténetünkrőI beszélgetünlc^ d,e mőr
jó -ideje nyakig uaggunk a ,,kettős honfbgla-
kás" téma sűrűjében. Vúltozatlanul uallja-e
isrnert őllaspontjőt, uagg a uitúk hatősőra
mósképp ldt néháng ré szletkérdé st?
_ Az ellenvetéseknek sokat köszönhete§
ha becsületesek, tartalmasak. Fogaimazásaim
finomításakor bizony me§szemenően figyelek
rájuk. Persze, gyanúsítgatásokra nem be-
szélve rágalmakról sohasem- hederítek.
Például nemrég kaptam - egy kis füzetet Ar-
gentínából, amelyben az igazság ellenségének,
sőt,,kommunista ügynök''-nek titulálnak;
megtoldva azzal, hogy ,,vak tyúk is talál sze-
met" szólással magyarázzák, ami szerintük is
jó a munkásságomban. Énviszont egyre biz-
tosabbnak látom a,,bizonytalanságaimat''.

ZAR;SZÓ A Tőle, róla, uele címen összeál-

lított montázs Pesti Jónos munkája. Ó készí-
tette a három LászIő Gyula egyetértésével
rövidített
-
interjút is.
-
A kiadó

172
T artalom

Elöszó 5
Bevezetés .. 9
I. Óstörténetünk kutatásának nehéz-
ségei . 16
II. Történeti forrásaink és östörté-
nelmünk
III. Nyelvtudományunk és az óstör-
ténet . 32
IV. Néprajz és őstörténet . 60
v. Embertan és őstörténet ?2
VI. Az állattan vallomása . 82
VII. Régeszet és őshazakutatás . 86
VIII. Más megoldás is elképzelhetö? 104
Utószó 146
Tőle, róla, vele l47

173
T.ntönyv,kirdó v{ltaltt
A kia&isért feletósíPctíó Andfib igazgató
8G2856 Pócsi Szikra Nyomda
Fclclős y€zctő: Farkas Gáboí iga"8ató
R.aktrlri sám: 52 803
TA ,l221-Illc-8-8789
Fclelós szcrkcsaó: Pcsti lános
Mű§zaki igaz8atóbclyattc§ : Lojd Lajo§
Múszaki §zcrkesztó: Martonné wcnncr zsuzsa
A kéziíatnyomdába érkczctt: l9E6. júliur
Mcgjelcnt: 1987. fcbruát
Póldánysám: l04ü)
Tcrjcdelcm: 8,9t (A/5} lv
Harmadik kiadás
Készült: az t983. óvi mrtsodik kiadás alapján, áltó montírungról,
rz M§Z 56Ol- 59 és az MSZ 5602-55 szabvány szcrint