KALLIGRAM

GYÁNIGÁBOR
Nép, nemzet, zsidó
GYÁNI GÁBOR
Nép, nemzet
zsidó

KALLIGRAM
Pozsony, 2013
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

n<á
Nemzeti Kui:urél>3Mac

Copyright © Gyáni Gábor, 2013

ISBN 978-80-8101-703-2
 Tartalom

Előszó........................................................................................9

NÉP

A nép a maga valójában......................................................... 13

Falusi elidegenedés avagy individualizáció
Németh László Gyász című regényében............................... 28
A paraszti individualizáció Erdei Ferenc felfogásában.......42

NEMZET

Nemzetelméletek és a történetírás.........................................73
Bibó István kiegyezés-kritikája.......................................... 113
A nacionalizmus és az Európa-kép változásai
Magyarországon a 19-20. században................................... 331
Sorskérdések és az önmegértés nemzeti diskurzusa
a globalizáció korában......................................................... 147
Nemzet, kollektív emlékezet és public history....................173

ZSIDÓ

Identitás versus imázs: asszimiláció és diszkrimináció

a magyar zsidóság életében................................................. 213
Zsidó identitáskonstrukciók a múltban.............................. 233
Az asszimilációkritika Bibó István gondolkodásában......252

A tanulmányok eredeti megjelenési helye 279

 Előszó

Olyan kulcsfogalmakat vizsgálok a könyvben, melyek a jelen­

beli vitáknak is változatlanul fontos tárgyai, olykor nyílt vagy
burkolt hivatkozási pontjai. Sőt nem is csupán tárgyai, hanem
ténylegesen kiindulópontjai az egymástól eltérő, egymással
ütköző szemléletmódoknak és világlátásoknak. A „népben-
nemzetben’5gondolkodó író, politikus és ideológus, valamint
a zsidó életszemléletet középpontba állító értelmiségi a mai
valóság, és persze a történelemként tekintett múlt egymástól
eltérő magyarázatával szolgál. Történészként nem ezt az utat
járom: aszóban forgó fogalmak megszületését is vizsgálva
elsősorban jelentésük sokrétűségére vagyok kíváncsi. De mi­
ként tudható meg valami egy adott fogalom jelentéséről, ami
folyton változik az időben és a helytől függően is más és más
lehet? Ez irányú tudásunk gyarapítása a fogalom reprezentá­
cióját illető beható vizsgálattal oldható meg a legcélszerűbb
módon. Az a valóság, amire a nép, a nemzet és a zsidó szavak
utalnak, nem egy már eleve adott tárgyi létező, hanem a szün­
telenül és egyidejűleg többféleképpen is folyó értelemadás és
jelentéstulajdonítás eredménye. Ezért is élek a metatörténeti
és a tág értelemben vett diskurzuselemzés eszközével, hogy
megtudakoljam: milyen jelentés felel meg a népnek a nép­
rajztudományban, és mi felel meg a fogalomnak a fikcióban
{a regényben), vagy a népi szociográfiában és szociológiában.
Hasonló eljárást követek akkor is, amikor a nemzet kategóri­
áját fogalomtörténeti elemzésnek vetem alá a történetelméleti

9
gondolkodás, vagy a történetírói és a politikaelméleti diskur­
zus anyagából szemelgetve. Éppígy járok el akkor is, amikor
a zsidó fogalmát tisztázom úgy, hogy a tudományos okfej­
tésekben, az ideológiai diskurzusokban vagy a mindennapi tu­
dat artikulációiban jelen lévő jelentését igyekszem megfejteni.
Nem a nép, a nemzet és a zsidó „reáltörténelmi” valósá­
gát, hanem a nép, a nemzet és a zsidó imaginárhis fogalmát
kívánom ezúttal rekonstruálni. A tárgyról írt tanulmányaim
együttes közre adásával rá szeretném irányítani a figyelmet
az öröklött, és magától értetődő természetességgel használt
(egyúttal kihasznált) fogalmak tartalmi ingatagságára. Ha
sikerül kétségeket ébreszteni az olvasóban a rutinszerű fo­
galomhasználat magabiztosságát illetően, akkor, reményeim
szerint, valamiképpen hozzájárulhatok egymás jobb és köl­
csönös megértéséhez.

10
NÉP
 A nép a maga valójában

Nagy a bizonytalanság azt illetően, hogy mely társadalmi

csoportok tartoznak a társadalomnéprajz illetékességi köré­
be, amely a „nép” életének a kutatására szakosodott.1 A kis­
nemesség és kivált az ipari munkásság miatt némi, bár jogos
magyarázkodásra kényszerül Páládi-Kovács Attila. A szerző
(és szerkesztő) feszengése érthető, hiszen hagyomány és kul­
túra szoros összetartozása kapcsán, ami a nép fogalmának
állítólag az egyik fő attribútuma,12 nem éppen ezekre a társa­
dalmi kategóriákra szokás gondolni. A kisnemesség esetében
még el is fogadhatjuk érvelését, miszerint: „Kulturális hagya­
tékuk alig különíthető el a parasztokétól.”3 Jóllehet Kosa Lász­
ló a kisnemesek történetének szentelt könyvében nem teljesen
így helyezi el a réteget a magyar társadalom széles palettáján.
„A kisnemességről - szól megállapítása - a rendiség utolsó
évtizedeiben és azóta számtalanszor elmondták, hogy mara­
di, provinciális, rossz értelemben patriarkális volt, önmagát
sokszorosan túlélte. Igazak a jelzők, vitatkozni rajtuk fölösle­
ges. A nemesség azonban nem csak ilyen volt [...]. Életének

1 A következő eszmefuttatás alapja és apropója: Pál ádi-Kovács Attila.,

főszerk.. Sárkány Mihály és Szilágyi Miklós, szerk.: Magyar Néprajz
Vili. Társadalom. Akadémiai, Bp., 2000.
2 Ld. például Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről.
Szolnok, 1970.42.
5 Palád!-Kovács Attila: Kisnemesi társadalom és kultúra. In: Uő, fő­
szerk.: i. m. 138.

13
és magatartásának sokoldalú bemutatásával ezen kívántunk
módosítani.”4 Persze továbbra sem lehetünk biztosak benne,
hogy a kisnemesek, p l a tiszeszlári taksások, oly nagyon el­
különültek volna a néptől, vagyis az 1848 előtti úrbéres job­
bágyoktól és az 1848 utáni gazdaparasztoktóí.5
S mi vajon a helyzet a kispolgársággal, és főként az ipari
munkásággal, ha történetesen a falvak népéhez tartozik? Pa-
ládi-Kovács szerint a „kultúrtudományként”-ként tekintett
társadalomnéprajz ebben az esetben a rá jellemző nézőpontot
érvényesítési csupán, amikor őket is a néphez sorolja.6 Amit
azonban e megállapítás indoklásaként kifejt, nem minden­
ben tűnik meggyőzőnek. Hiszen a társadalomtörténet-írás
sem feltétlenül korlátozza figyelmét egy adott társadalmi
(makro)csoport strukturális viszonyainak a feltárására, de
szemléleti irányultságától függően több-kevesebb jelentőséget
tulajdonít magának a kulturális (a mentális) struktúrakép­
ző erőknek is. így amikrotörténet-írás, az Alltagsgeschichte
vagy a történeti antropológia jegyében kutakodó történész is
fontosnak tartja egy adott népességcsoport „kulturális karak­
terének” bemutatását. Sőt, olykor éppen annak alapján tagolja
a múltbeli világot. A társadalomnéprajz annyiban hű azon­
ban önmagához, hogy elsősorban nem a modern nagyvárosi­
nagyüzemi ipari munkásokat, hanem a hozzájuk képest jóval
kötöttebb (parasztosabb) életet élő vidéki ipari dolgozókat
veszi górcső alá a nép reprezentásaiként.
A nép ilyenformán a parasztsággal esik teljes egészében
egybe, ezért sem véletlen tehát, hogy érdemleges néprajzi ér­

4 Kosa László: „Hét szilvafa árnyékában . A nemesség alsó rétegének élé-

ete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyaror­
szágon. Osiris, Bp., 2001.266,
5 Erre következtethetünk a tiszaeszlári esettanulmányból is. Kövér
György: A tiszeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris,
Bp„ 2011.57-71.
6 Paládi-Kovács Attila: A z ipari munkásság. In: Uő, főszerk.: i. m, 239.
Ld. még Uő: Kispolgárság. In: Uo, 309-389,

14
deklődés kezdettől, annak professzionális tudománnyá válá­
sa óta mindig kizárólag csupán a parasztok iránt nyilvánult
meg. Mi tudható meg mármost a magyar néprajztudomány új
szintetikus vállalkozásából a magyar nép így tekintett múlt­
beli (vagy csupán közelmúltbeli) világáról? Ha átlapozzuk
a kötet szorosan vett társadalomtörténeti fejezeteit, némileg
kusza fogalmat alkothatunk végül magunknak a nép tudomá­
nyos fogalmáról. Nézzük mindenekelőtt Tóth Zoltán törté­
neti népfogalmát.7 Tóth a hagyományhoz kötött nép (netán
parasztság) társadalomnéprajzi fogalmát a múltból kívánja
eredeztetni. Állítása szerint legkésőbb a 19. (talán a 20.) szá­
zadban végbement individualizáció „éppen a jogokban kife­
jeződő rendi logika meghatározásai, valójában korlátozásai
révén nyerte el az újkorban a körvonalát.”8*Tézisét múltbeli
jogi szövegek „leíró típusú forrásként” való hasznosításával
támasztja alá. S ezzel egy olyan eljáráshoz folyamodik, amely
saját bevallása szerint is a történetírás szakszerűsödése előtti
jogtörténeti érdeklődés jellemzője volt. Tóth persze maga is
tisztában van azzal, hogy mai fogalmaink szerint a jog (a jo­
gi gondolkodás és intézményesülés) a társadalmi jelenségek
értelmezésének egyik és talán nem is a legfontosabb eszköze;
ennek ellenére visszatér a 18. század végének a szemléletmód­
jához, melynek sugalmazása szerint a jogból közvetlenül le le­
het vezetni a társadalom felépítését és működési módját.
A gondolatmenete így rekonstruálható. A rendi jog (s ezen
belül is főként a társadalmat közvetlenül szabályozó közjog)
mélyen beleépült a polgári korban tovább élő írott hagyo­
mányba. Ez utóbbiról azonban nem tudjuk meg tőle, hogy az
vajon az alkotmány, netán a törvények együttese, esetleg a bí­
rói joggyakorlat vagy mindezek összessége, és hogy miért ne­
vezhetjük őket egyáltalán hagyománynak? Ezt az írott hagyo­

7 Tóth Zoltán: Távlati kép a történelmi parasztságról. In: Paládi-Kovács

Attila, főszerk.: i. m. 67-116.
a Uo. 70.

15
mányt Tóth később mint műveltséget kezeli. A rendi jog azért
válhatott szerinte utóbb műveltséggé vagy kultúrává (így biz­
tosítva tartós fennmaradását), mert a régi írásbeliség (az írás­
ba foglalt jogi norma) szintén az epikus formát magára öltő
szóbeli kultúrából fakad. Az írásbeliség ennek folytán csupán
rögzítette, illetve az utókor szóbeli kultúrája számára is hoz­
záférhetővé tette a valamikori orális kulturális emlékanyagot,
amely végül társadalomszabályozó erővé lett, Az kölcsönöz az
egésznek jelentőséget, hogy ez a műveltség „hosszú történeti
távon szabályozója lett a társadalmi egyenlőtlenségekkel való
együttélésnek”9
Aszóban forgó műveltség két síkon, a jogi folytonosság
(tehát a jogalkotás), valamint a népi (paraszti) napi élet gya­
korlati szintjen, vagyis éppen ott fejtette ki a hatását, ahol
a polgári társadalom rendies működését „»a bölcsőtől a sírig«
elkísérő rítusok mögött tovább élő minőségi képzetek, »előí-
tételek« örökítik tovább”.10*Tóth ugyanakkor végül csupán az
un. jogi folytonosságot kíséri figyelemmel. Vegyünk ennek
bemutatásához egy beszédes példát. A 19. század végi egyház­
politikai törvényeket értékelve például kijelenti, a hagyomá­
nyos felekezeti elkülönülést intézményesen szabályozott fele­
kezeti kényszerré szilárdították.11 Másként mondva; „a rendi
pluralizmus” folytonosságát a polgári egyházjogi pluralizmus
garantálta ezután, sőt azt még ki is terjesztette.12
E megállapítás igazolásául a felckczctck statisztikailag re­
gisztrált és lényegében mindvégig változatlan népességbeli
arányát hozza fel. Kérdés viszont, hogy mit bizonyít ez való­
jában? Tóth számára mindenekelőtt azt látszik bizonyítani,
hogy a tömeges áttérések hiányában mindenki benne ragadt

3 Uo. 71.
lu Uo. 85.
1! Tóth Zoltán: Szekszárd. Modellek és válságmodellek. In: Paládi-Kovács
Attila, fószerk.: i. m. 880.
12 Uő: i. m. (Távlati kép) 109.

16
önnön eredeti felekezetében. Ez a következtetés azonban két
szempontból is aggályosnak tetszik.
Először azért, mert Tóth figyelmen kívül hagyja az egyes
felekezetekhez tartozó népcsoportok egymástól olykor bizony
tetemesen eltérő természetes szaporodását, amely - változat­
lan népességbeli arányok mellett - mégiscsak arra enged kö­
vetkeztetni, hogy bekövetkeztek áttérések. Másodszor: Tóth
hallgatólagosan feltételezi, hogy a statisztikai kategóriák tény­
leges csoportidentitásokra vetnek fényt, holott ez aligha több
merő hipotézisnél. Ha Kosának az elvallástalanodást és a val­
lási közönyösség terjedését bizonyító történeti megfigyeléseit
tekintjük,13 vagy hitelt adunk a Jávor Kata kötetbéli tanulmá­
nyában foglaltaknak,14 akkor talán nem is igazolható ez a fel­
tevés. Jávor arról beszél például, hogy a fokozódó társadalmi
rétegződés, valamint a nemi szerepek sajátos alakulása erőtel­
jesen differenciálta belülről az egyes felekezeti közösségeket
és egyúttal gyengítette a kohéziójukat.
Tóth magában a társadalmi gyakorlatban is fellelni véli az
általa oly fontosnak ítélt rendies meghatározottságokat. Amíg
a birtokos parasztság 1848 után kétségkívül szerzett magának
némi polgári öntudatot, addig egyes szimbólumai, a viselete,
az építkezése vagy érintkezési formáinak a többsége megma­
radt „feudálisának.15 A megállapítás két problémát is fölvet.
1. Nem a szimbólumokba, a viseletbe vagy az érintkezési for­
mákba kódolt üzenet nyer vajon kifejezést magában az öntu­
datban, az identitásban? Ha az előbbiek mind úgymond „fe­
udális” benyomást keltenek, mi utal akkor vajon az öntudat
Tóth által is elismert polgári jellegére? 2. Mi teszi „feudálissá”
azt a szimbólumot, viseletét, lakáskultúrát stb., amely részben

15 Kosa László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19.

században. In: Uő: Egyház, társadalom, hagyomány. KLTE, Debre­
cen, 1993. 105-125.
14 Jávor Kata: A z egyház és a vallásosság helye és szerepe a paraszti társa­
dalomban. In: Paládi-Kovács Attila, főszerk.: 1. m. 791-818.
15 Tóül Zoltán: i. m. (Távlati kép) 94.

17
persze öröklött anyagból (elemekből) új funkcióba helyezve
frissen keletkezik* s ráadásul nemegyszer bizonyítottan „kita­
lált hagyomány”-ként is hat?16
Mire jut végül a szerző gondolatmenete eredményeként?
Oda, hogy felállítja a „kettévált rendi pluralizmus” folytonos­
ságának a tézisét, melynek értelmében a modern kori hazai
parasztság (vagyis a nép) valóságos történelmi képződmény
Minden, ami a múltból ered, felfogása szerint, nem csupán
járulékos elemként, hanem érdemben határozza meg a tár­
sadalmi struktúrát. Hiszen a jobbágyfelszabadítás a polgári
tulajdonosok és a kétkezi munkából élő nincstelenek „immár
rendies, mint rendi” különbségének fenntartásával a valami­
kori „kettévált rendi határvonalat” (a társadalom előjogokkal
bírókra és azzal nem rendelkezőkre osztottságát) abba a je­
lenbe is képes volt átmenteni, ahol ez a jogi distinkció (a job­
bágyfelszabadítást követően) már nem létezett többé.
A tömören összefoglalt (legalábbis így értett) gondolatme­
net, megítélésem szerint számos pontatlanságot rejt magában.
Az első az, hogy a rendi időkben (1848 előtt) nem a tulajdo­
nos és nem tulajdonos, hanem a nagyobbrészt, bár nem fel­
tétlenül tulajdonnal rendelkező jogilag kivételezettek álltak
szemben az ilyen privilégiumokkal nem vagy csak részben
rendelkezőkkel;17 és az éles rendi választóvonal csak e mellett
hatott a tulajdonos és a nem tulajdonos vagy kvázitulajdonos
(úrbéres jobbágy-) csoportok között. A jobbágyfelszabadítás
keresztül-kasul szántotta ezt a bonyolult csoportstruktúrát
azzal, hogy a tulajdonhoz való viszony elve szerint rendezte
újjá a társadalom státushierarchiáját. Ezért is válhattak, tisz­
tán adófizetői voltukban, nyomban politikai jogok birtoko­

16 Mely utöbbiről gazdag anyag szól a következő tanulmánykötetben.

Hofer Tamás, szerk.: Népi kultúra és nemzettudat, Tanulmánygyűjte­
mény. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1991.
17 Az utóbbiakhoz tartoztak a városi céhes iparos mesterek vagy a haj­
dúszabadságot élvező városlakók.

18
saivá a dualizmus kezdetétől a nem túl régen még kiváltság
nélküli volt úrbéres jobbágyok és leszármazottaik vagy emiatt
eshettek ki nagy számban a főrendi házból a főnemesi család­
fával büszkélkedő, időközben azonban elszegényedett arisz­
tokrata férfiak 1885-öt követően.15S persze a régi és új bonyo­
lult összefonódásának a jegyében élhettek tovább valamikori
politikai jogok az új (anyagi) jogosítványok hiányában is: ez
a választóképesség „régi jogon” biztosított lehetősége 1867
után.10
A második gond e koncepcióval kapcsolatban az, hogy m i­
ként az a regi jog politikai szabadságot garantáló esetéből is
kitetszik, nem vált ugyan azon nyomban teljes értékű valóság­
gá az individuum 1848 (1853,1867) után gyökeresen megvál­
tozott helyzete, merész feltételezésnek hat, hogy az újonnan
kialakult (vagy csak kialakulóban lévő) struktúra egyszerűen
reprodukálta (volna) a „kettévált rendi határvonal” korábbi
képletét Ezt határozottan tagadnám. Ha ugyanis így lenne,
választ kellene találni arra a kérdésre is, amivel az itt hivatko­
zott tanulmányában azonban a szerző adós marad, hogy mi
tartotta vajon életben ezeket a múltra emlékeztető társada­
lomszervező elveket
Egy korábbi korban (1989 előtt) a „reakciós osztályerők”
(a feudális nagybirtok, az űri középosztályi stb.) politikai
regnálásával, sőt uralmuk anakronisztikus konzerválódá­
sával magyarázták ezt a fajta kontinuitást. Nem gondolom,
hogy teljesen meggyőző ez a magyarázat A rendi vonások
továbbélése azt jelenti valójában, hogy a privilégiumokat nem *

l;;iGerö András: A z elsöprő kisebbség. Népkép viselet a Monarchia M a­

gyarországé n. G o n dől at, Bp ., 1988. 69-133.; Vöm s Károly : A főre n -
diház 1885. évi reformja (Egy kutatás tervei és első eredményei). In:
Kövér György, szerk.: Magyarország társadalomtörténete L A re­
formkortól az első világháborúig (Szöveggyűjtemény). Tankönyvki­
adó, Bp„ 1995. 31-62.
Ly Számtalan példán mutatja be e gyakorlat korabeli relevanciáját, Kö­
vér György: i. m. [Tiszaeszlári).

19
egyszerre, egyetlen radikális tollvonással törölték el nálunk,
hanem időben elnyújtva, a jogkiterjesztés eszközével élve,
vagyis fokról fokra szorították vissza.20 Mi volt vajon az in­
dok, hogy ne egyszerre számolják fel a rendi privilégiumokat,
hanem fokozatosan adagolják mind többek és többek számá­
ra? Minden bizonnyal a francia forradalomnak a kollektív
emlékezetben elraktározott elementáris tapasztalata hatott ez
irányban az európai (kontinentális) „nagy átalakulás” (Kari
Polányi) szinte minden egyes résztvevő népénél és államában,
így nálunk is. A francia eset napnál világosabban megmutatta
ugyanis, hogy a privilégiumok és egyúttal persze a szuverén
központi hatalom egy csapásra történő eltörlése olyan fokú
hatalmi vákuumot teremt, aminek mihamarabbi kitöltése
még a meghaladni igyekezett ancien régime-belinél is ked­
vezőtlenebb társadalmi viszonyokat hoz létre. Francois Fürét
eredeti felismerése volt, hogy úgy állítható csupán helyre az
egyszeriben és túl hirtelen felszámolt hatalmi szuverenitás
egy immár szabad egyénekből álló társadalomban, ha a régi
uralmi intézményhez hasonlóan egységes (oszthatatlan) és el­
idegeníthetetlen, annál azonban hatalmasabb szuverenitással
pótolják az űrt, sokkal hatalmasabbal, mert azt ezúttal magá­
ból az abszolút és autonóm (nép)akaratból származtatják.21
Ha magunkévá tesszük a Péter László által javasolt elkép­
zelést a jogkiterjesztést illetően, akkor célszerűbb a rendiség
továbbélése helyett a rendiség fokozatos visszaszorulásáról
beszélni, ami kicsit vagy talán nagyon is más, mint a „rendi
maradványok” folytonos sérelmezése.
A kötet egy másik fontos fejezetében Molnár Mária a pa­
rasztság (a társadalomnéprajz néppel azonosnak vett tárgya)

zc Vö. Péter László: Volt-e magyar társadalom, a XIX. században? A jo g ­

rend és a civil társadalom képződése. In: Co: Az Elbától keletre. Tanul­
mányok a magyar és a kelet-európai történelemből. Osiris, Bp., 1998.
148-187,
21 Francois Túrét: A francia forradalom története 1770-1815. Osiris, Bp,,
1996.105-106.

20
belső társadalmi tagozódását modellálja A szociológiai foga­
lomalkotás eszközeit véve igénybe arra törekszik tehát, hogy
Pierre Bourdieu-nek a materiális és szimbolikus tőke, vala­
mint a státus és pozíció fogalompárosát vetítse rá, magyarázó
sémaként, a magyar paraszti társadalmi valóságra. Hanák Pé­
ter már élt nálunk ezzel a lehetőséggel, midőn a 19-20. század
fordulójának a magyarországi társadalmát értelmezve folya­
modott Bourdieu fogalomrendszeréhez,2223Szerinte a társadal­
mi munkamegosztásban elfoglalt hely, a termelőeszközökhöz
való viszony, a jövedelem forrása, valamint nagysága együtt
határozza meg azt az osztályhelyzetet, amely közvetlenül meg­
feleltethető Bourdieu „státus” fogalmának. Ez tehát a struk­
turálódás alapelve, ami prioritást élvez az elemzés során.
A társadalmi származás, a nevelés, a műveltség és a presztízs
ellenben, együttesen, az illető „pozícióját” írja körül ki az e fo­
galomnak Bourdieu által tulajdonított értelemben. A státusz
jelöli a hierarchiában az abszolút, a pozíció pedig a relatív
helyet, a kettő azonban nem feltétlenül vág egybe egymással.
Mindez, Hanák számára, azt jelenti, hogy a parasztság - az
osztályhelyzete vagyis a státusza - szerint tulajdonos osztály
(kis- és középpolgár), a relatív pozíciója szerint ugyanakkor
paraszti rendP
Milyen jelentést ad Molnár ezek után a szintén Bourdieu-
tői átvett fogalomnak? 1. A parasztság fő meghatározói a „min­
den korszakban” (?) az, hogy földműves; olyan közös állapota
ez minden beletartozó egyednek, amely az illetőt szembefor­
dítja a társadalommal, egyúttal alárendeli a többi osztálynak
és rétegnek. Ez, röviden szólva, a paraszti státus lényege, hi­
szen, folytatja, nemcsak kétségtelen belső azonosságuk, ha­
nem a teljes társadalmi struktúrában elfoglalt pozíciójuk is

22 Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In:

Uő, föszerk,; Magyarország története 1890-1918. Akadémiai, Bp.>
1988. különösen 426-427.
23 Uo. 449.

21
parasztiként határoznak az illetők felől Ez utóbbit kiváltképp
a parasztnak a városhoz (a városiakhoz) való viszonya szabja
meg. Majd idézi Erdei Ferencet, aki arról beszél ezúttal, hogy
ott van egyfelől a civilizált városi miliő, másfelől ott találjuk
az öntörvényű rurális civilizációt, amelyet ez alkalommal népi
kultúraként határoz meg.24
Kérdés persze, hogy van-e érzékelhető különbség a státusz
és a pozíció között, ha az egyik fogalom úgy határozza meg
a parasztot, mint azt az entitást, amely földművesként egyön­
tetűen szemben áll a társadalommal, a másik pedig a falusi
civilizáció gettójába zárt néprajzi kultúra (öntörvényű világa­
ként) szigeteli el őt a várostól. Meggyőződésem, hogy ez így
nem két különálló dolgot jelöl, hanem lényegében ugyanazt
állítja a parasztságról.
Távol áll tőlem a gondolat, hogy semmi hasznát sem ve­
hetjük Bourdieu fogalmi rendszerének. A francia gondolkodó
ezen elgondolásának kétségtelen érdeme, hogy nyomatékosít-
ja és egyszersmind tudatosítja bennünk, miszerint: „A kul­
turális dimenzió kategóriája nem egy, pusztán a társadalmi
struktúrából levezethető kategória, hanem az osztalydefiníció
integráns alkotóeleme.”25
Molnár is kétségkívül nagy hasznát veszi Bourdieu mate­
riális tőke-szimbolikus töke kettőségéröl vallott felfogásának,
midőn a kettős természetű paraszti világ fogalmát tételezi.
Megközelítése erősen emlékeztet azonban Erdei legérettebb
szociológiai munkájának a felfogására, az 1943-ban megjelent
A magyar paraszttársadalom című műben foglaltakra, amiből
gyakran közvetlenül is merít.26Az Erdei által hasznosított we-
beri fogalmi kiindulópontok Molnár kezén behelyettesítőd-

24 Molnár Mária: Társadalmi tagozódás. In: Paládi-Kovács Attila, fő-

szerk.: i. m. 508.
25 Sven Reichardt: Bourdieu történészeknek? Kultúrszociológiai kínálat
a társadalomtörténet számára. Korall, 3-4, 2001. Tavasz-Nyár, 241.
26 A következő fejezetben részletesen foglalkozom majd Erdei e m un­
kájával.

22
nek a Webert némiképpen átértelmező, de egyben tovább is
folytató Bourdieu struktúrafogalmával.27 Az egész fejtegetés
ugyanakkor túl steril, mondhatnám dogmatikus, és végig az
analitikus megközelítés szintjén marad, amihez illusztráció­
képpen járulhat csupán hozzá olykor az empíria. Lássunk egy
példát.
„A szimbolikus tőke birtoklása - szól Molnár fejtegetése -
társadalmi státust határoz meg az egyén számára, esetenként
a társadalmi pozícióját határozza meg. Éppen ebben rejlik az
egyes korszakokban működő szimbolikus tőke hatásának kü­
lönbözősége.”2* Bizonyítékként a dm és a tudás időnként egy­
mást váltó szerepét említi a státusz és a pozíció kijelölésében.
„A rendi minőségű cím megközelítőleg az első világháborúig
társadalmi státust meghatározó szerepe a két világháború kö­
zött már csak az egyes rétegeken belüli társadalmi pozíciót
jelzi. S éppen fordított a helyzet a tudással.”29 Ez időben kerül
ugyanis előtérbe a kulturális tőke státuszt megszabó szerepe,
amikor iskolai végzettségen nyugvó tudás szükségeltetik im ­
már az érvényesüléshez. De vajon tényleg ez a helyzet? Egyet­
len olyan kutatási eredményre sem hivatkozik a szerző, amely
alátámasztaná tisztán elméleti igényű kijelentését. Én magam
semmilyen jelét nem látom annak, hogy a paraszti társadal­
mon belüli (többnyire vagyoni jellegű) mobilitásnak bármi
köze lett volna ez időben az iskolai végzettség tényéhez, az ott
elért teljesítményhez.
A nép, amely értelemszerűen a modern kori parasztság­
ban Ölt kézzelfogható alakot, egy és oszthatatlan entitásként
kínálja magát a tudományos diskurzus, valamint a politikai és
a köznapi szemlélet számára is. Tudjuk persze, hogy kintről

27 F.hhez a kérdéshez és Bourdieu további gondolkodói kötődéseihez

vö. Hans-Ulrich Wehier: Pierre Bourdieu. A z életmű magva. Korall,
3-4, 2001. Tavasz-Nyár, különösen 249-253.
iS Molnár Mária: i, ra, 496-497,
29 Uo. 497.

23
nézve minden túlzottan egyöntetű, ám belülre kerülve nyom­
ban felsejlenek a megosztottság kiáltó tényei. Mi tudható meg
vajon minderről a magyar társadalomnéprajz ezen reprezen­
tatív megszólalásából?
Jávor Kata veti fel a kérdést, hogy mennyiben egynemű,
mennyire egységes belülről a népi hagyomány világa. Az
a mód, ahogyan a szerző a paraszti (parasztos) magatartási
mintákat, viselkedési normákat rekonstruálja, azt sugallja,
hogy a népiként meghatározott társadalmi szerepkészlet mesz-
szemenően tagolatlan és hiányzik belőle minden kétértelmű­
ség és változatosság. Mindenki ugyanazt értette szerinte a ver­
bálisán sűrűn megfogalmazott erkölcsi parancsokon, nem
mást tehát, mint amit a néprajzkutató is gondol róluk. Kivé­
telképpen, mindössze két alkalommal említi csupán köny vnyi
hosszúságú fejezetében, hogy talán nem volt egészen általános
a paraszti közösségben ez vagy az a magatartási elvárás.30 Szi­
lágyi Miklós nem egészen osztja ezt a tudományos vélekedést,
amikor hangsúlyozza a népi (paraszti) magatartási szabályok
és a mögöttük megbújó mentalitás belső heterogeneitását.
A bűn fogalma kapcsán például megjegyzi: „Az összeegyez­
tethetetlen tartalmú, egymást hatástalanító »népi« állásfogla­
lásokra [...] vég nélkül idézhetjük a példákat5'31
Mi rejlik vajon annak mélyén, hogy a néprajztudomány (de
a kulturális antropológia is> például Clifford Geertz) hajlamos
tárgyát belülről felettébb egységesnek, ellentmondásoktól
mentesnek látni? Az egyik oka ennek az talán, hogy a nép­
rajzkutatót főként a lokális, a partikuláris megismerése fog­
lalkoztatja és így nem érez különösebb késztetést az összeha­
sonlítás útján megoldható általánosításra; következésképpen
az egyedit ruházza fel - időnként - az általánosság bizonyos

Jávor Kata: A magyar paraszti erkölcs és magatartás. In: Paláéi-Ko­

vács Attila, főszerk.: i. m. 601 “ 692.
31 Szilágyi Miklós: Törvények, szokásjog, jogszokás. In: Paládi-Kovács
Attila, főszerk.: i. m. 746,

24
jegyeivel. Ennek során menthetetlenül elvesz azonban a való­
ság típusokba rendezhető tényleges sokfélesége.
A néprajzos jól felfogott elemi érdeke azt követeli, hogy
ahhoz a kategorizációhoz ragaszkodjék, amely belsőleg ta­
golatlan alakjában jeleníti meg előtte a népet. Ezen a módon
bizonyíthatja csupán, hogy a nép - mint parasztrend, a be­
lé szorult hagyománnyal egyetemben - kizárólag a néprajzi
(módszerü) megismeréssel tehető hozzáférhetővé. Rendsze­
rint mély és hallgatólagos az egyetértés e tekintetben a nép­
rajztudományban, Persze a néprajzkutató szeme sem marad
mindig csukva a falusi és kivált a mezővárosi paraszti kul­
túra belső összetettsége előtt. „Ha az immár egy évszázada
halmozódó néprajzi anyagnak [...] a belső ellentmondásait,
a paraszti felfogás következetlenségét, viszonylagos voltát ér­
telmezni szeretnénk, újra meg újra hivatkoznunk kell a hata­
lom, a társadalmi környezet és a faluközösség viszonyának el­
lentétére és ellenérdekeltségére. És visszatérően hivatkoznunk
kell a faluközösségen belüli korcsoportok, vagyoni csoportok
együttműködést, kölcsönös toleranciát is, szembenállást, nyílt
vagy burkolt küzdelmet is jelentő kapcsolatrendszerére. Ez
a társadalmi háttér szük séges ugyanis annak megértéséhez,
hogy a közösségi vélekedésekben kifejeződő elemi jogérzék
elsősorban az érdekviszonyoktól meghatározott.”32*
Az idézetben megszólaló véleményt erősíti, hogy a nép
nem modern értelemben vett tömeg, nem olyan valami tehát,
aminél az egyének sokféle formát öltő társas érintkezése, egy­
más intenzív fizikai és lelki megtapasztalása és állandó súrló­
dása mértéken felül megnöveli az egymáshoz való hasonulás,
az egybeolvadás készségét és napi gyakorlatát.-” A népi enti­
tás homogén fogalomként történő kezelése abból is eredhet
talán, hogy mivel a „normáktól való kényszer [szülte] (vagy

32 Szilágyi Miklós: i, m. 746.

Patalei Ferenc: A tömegek évszázada. Bevezetés a tömeglélektanba.
Osiris, Bp., 1998. különösen 178.

25
önként vállalt) eltéréseket [_] a faluközösség nem csupán
tudomásul vette, hallgatólagosan megtűrte, hanem a kívülál­
ló elől rejtegette-takarta is [,... ily módon] a néprajzi gyűjtő
számára inkább csak a norma, mintsem az élő gyakorlat tá­
rulkozott fel”34
S végül: a néprajztudomány forrásanyaga időnként írott,
zömmel viszont orális természetű információ és szinte m in­
dig narratív szerkezetű. Nem lehet egészen figyelmen kívül
hagyni a kutatói narratívumok és egyúttal a forrásokban
megtestesülő szövegkonstrukciók poétikai és retorikai meg­
határozottságát sem. Márpedig minden narratívumot a meg­
szerkesztettsége, megformáltságának a hogyanja látja el az­
zal a jelentéssel, amit az olvasó-befogadó társít végül hozzá.
A néprajztudományban sűrűn értékesített „igaz történet”35
valamint az önéletrajz és élettörténet36 esetében a néprajzku­
tatók is tudatában vannak e ténynek. Ugyanakkor a néprajzi
adatok értékelése és értelmezése során (éppúgy mint a törté­
nészek többsége) a néprajzosokat is rendszerint egyfajta „do-
kumentarista beállítottság” vezérli. Ez azt jelenti, hogy a szö­
veget magát közvetlenül azonosnak tételezik az általa referált
valósággal, amit az csupán megjelenít valamiképpen. A rep­
rezentációt ezáltal a helyettesítés kérdésévé egyszerűsítik le,
hogy megteremtsék és fenntartsák a nép mint olyan fogalmát.
Jóllehet a kutatók által felhasznált szövegek, nem utolsósorban
a megformáltságuk miatt is - már keletkezésük pillanatában
és kontextusában, de az utólagos értelmezés során szintúgy
- a legkülönbözőbb, nemegyszer szögesen eltérő jelentésekre

34 Szilágyi Miklós: Bevezető helyett: falusi és mezővárosi társadalmak. In:

Uő: Mezővárosi társadalom - paraszti műveltség (Történeti-néprajzi
adatok és elemzési kísérletek). KLTE, Debrecen, 1995. 8,
15 D obos Ilona: „Igaz" történetek. ín: Uő: Paraszti szájhagyomány, városi
szóbeliség. Gondolat, Bp., 1986.190-213.
26 Niedermüller Péter: Élettörténet és életrajzi elbeszélés. Ethnographia,
1988/3-4, 376-389.; Mohay Tamás: Egyének és életutak. In: Paládi-
Kovács Attila, főszerk,: i. m. 760-790.

26
tesznek (tehetnek) szert, fgy van ez azokkal a megközelíté­
sekkel kapcsolatban is> amelyek a „jó” és a „helyes” paraszti
élet szabályairól és erkölcséről, továbbá a normaszegés gya­
korlatáról kívánnak számot adni a sajátosan népi mentalitás
attribútumaiként. Ha a nép néprajztudományi reprezentáció­
jának történetesen ez a módja kerekedik felül, ami egyébként
megszokott dolog, akkor a történeti források „teljes olvasata”
helyett kizárólag csak az egyedi adatok kiválogatásának, a sze-
melgetésnek a technikája hitelesíti a nép ekként konstruált
empirikus fogalmát.3738
A néprajztudomány hivatott elsősorban racionális jelentést
adni a nép történeti és kurrens fogalmának, hiszen a nép mint
feltételezett szociológiai entitás e tudomány egyedüli tárgya
és a létét legitimáló valóságreferencia. Ha már a néprajztu­
domány nép fogalmának a valóságosságát illetően is komoly
kétségek merülnek fel, mely fogalomalkotás ezer szálon kap­
csolódik ugyanakkor a nacionalizmus és a politikai mítosz-
teremtés gyakorlatához,3Rakkor még több bizonytalansággal
számolhatunk a szépirodalmi megjelenítés referenciális hitele
tekintetében. Ezt vizsgáljuk a következőkben Németh László
elragadó regénye kapcsán.

37 Nem mentes a jelzett dekontextualizációs eljárástól Jávor Katának

a Magyar Néprajz Vili. Társadalom című könyvben olvasható revei a-
tív tanulmánya sem.
38 NiedermülLer Péter: A régi kerékvágásban. Beszélő, 2001/7-8.

27
 Falusi elidegenedés
avagy individualizáció
Németh László Gyász című regényében

Olyan elképzelés is felbukkan időnként a történészek kör­

ében, mely szerint, bár a regény és a történelem különbözik
egymástól, ennek ellenére egyes regényekből inkább meg le­
het ismerni a múltat, mint magukból a történeti forrásokat
kamatoztató történetírói munkákból. John Lukacs fejtette ki
1983-ban Kosztolányi Édes Annája kapcsán, hogy még ma
„sincs olyan mű, amely oly tökéletesen és mélyenszántóan áb­
rázolná nemcsak az 1919-20-as évek eseményeit, hanem az
egész un. korai ellenforradalmi korszak légkörét, társadalmát,
retorikáját, nyelvhasználatát, jellemteleneit és jellemeit, mint
ez a magyar regényíró, kinek e munkája a történésznél is ma­
radandóbb, mélyebb, nagyobb és megdöbbentőbb történelmi
- igenis történelmi, s nem csupán irodalmi - dokumentum,
a valóság és az igazság szolgálatában.”1 Romsics Ignác úgy­
szintén megjegyzi országtörténeti munkája Irodalmi kálau-
zában, hogy az „irodalombarátok emellett számos irodalmi
értékű önéletrajzból is kielégíthetik a magyar társadalom egy-

1 Lukács János: Történetírás és regényírás: avagy a múlt étvágya és íze,

Történelmi Szemle, 1985/2. 288.

28
egy rétegének az élete iránti érdeklődésükét”2 Majd pedig utal
Bánffy Miklós, Hatvány Lajos, Lesznai Anna, Márai Sándor,
Babits Mihály, Kassák Lajos, Németh László és Móricz Zsig-
mond egy-egy regényére.
Jellemző persze, ahogyan az idézett esetekben is láttuk,
hogy gyakran olyan történészek emelik piedesztálra a szép-
irodalmat a társadalom- és mentalitástörténeti tudás letéte­
ményesének a szerepében, akik maguk nem végeznek érdem­
ben társadalom- és mentalitástörténeti kutatásokat; könnyen
ajánlathatják tehát a szépirodalmat a társadalom- és menta­
litástörténeti irodalom mellett, sőt olykor a helyett mint a tu­
dás úgymond igazi kútfőjét.
Amikor - elméleti igénnyel - felvetjük az irodalom társa­
dalmi referencialitásának a kérdését, nem abból indulunk ki,
hogy a fikcionális reprezentáció a történetírói megismerés iga­
zságigényével és relevanciájával szól (na) a szerző saját koráról
(vagy éppen a régmúltról, mint teszi a történelmi regény). Ha
referál egyáltalán valamire a szépirodalom, különösképpen
a prózairodalom, akkor a valóság egy lehetséges, érvényét te­
kintve nem általánosítható öntudatával szolgál.3 Az irodalom
mint valóságtudomány vagy annak pótléka olyan elképzelés,
amely leginkább a pozitivista tudományosság naiv episzte-
mológiájának felel meg és mint ilyen, redukcionista felfogás
nyilatkozik meg benne.4

2 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Bp.,

1999.619.
3 Álláspontom bővebb kifejtéséhez ki. Gyám Gábor: Történelem és re­
gény: a történelmi regény. In: Uő: Relatív történelem. Typotex, Bp,,
2007. 260-284.
4 Paradoxon, hogy történetesen éppen olyan, határozottan pozitivista
történészek kardoskodnak némely esetben az irodalom mint igazi va­
lóságábrázolat fogalma mellett, akik egyébként éles különbséget tesz­
nek a fikcionális és a történeti (tudományos) múltkép között. Romsics
Ignác: A történetírás objektivitásának mítoszáról és a múlt mitizálásá-
nak elfogadhatatlanságáról In: Uő: Múltról a mának. Tanulmányok és
esszék a magyar történelemről. Osiris, Bp., 2004. 426.

29
 Ha vizsgálni kezdjük Németh László Gyász című regényé­
nek a társadalmi referenciáját, nem tűnik igazán döntő kér­
désnek, hogy mit tanulhat(ott) belőle a néprajz, a szociológia
és szociográfia vagy éppen a társadalom- és mentalitástörté­
net a tárgyára nézve. Bár ez a kérdés is bekerül valahogyan
a diskurzusba, amikor Németh művének a hatástörténetét
latolgatjuk (amire azonban ezúttal nem kerítünk sort). A fő
kérdés, vagy inkább a kérdések fő sora így szól. 1. Mi volt,
mi lehetett az irodalmi reprezentáció tapasztalati forrása az
írónál, milyen viszonyban állnak egymással Németh társadal­
mi (életvilágbeli) tapasztalatai és a fikciós életvilág tartalma?
2. Hatott-e Németh falu- és parasztságképe a népi írói moz­
galom társadalomszemléletére? 3, Milyen kapcsolat fűzi a falu
és a parasztság Gyászban megjelenített képét az erről a való­
ságról táplált tudományos (néprajzi, antropológiai, társada­
lomtörténeti) elképzelésekhez? Az itt felvetett kérdések igen
szerteágazók, ezért lehetetlen kielégítően megtárgyalni őket
ebben a fejezetben. Ez okból utalásszerűén térek ki csupán
legtöbbjükre, hogy az utolsóként említett problémát járjam
körül alaposabban.
1. Egyszerű életrajzi tény, hogy Németh, aki városban szü­
letett és városi miliőben nőtt fel, kétségkívül rendelkezett
tapasztalattal, és ezen nyugvó tudással a faluról, közelebbről
Szilasbalhásról, ahol az író apai nagyszülei éltek és ahol gyer­
mekként, majd kamaszként rövidebb-hosszabb időt töltött az
iskolai szünidőkben.5 A fiatalon írt, a gyerekkorára emlékező
könyvében meg is jegyzi egy helyt: „Minden embernek van
egy házi anthropológiája (vagy ha úgy tetszik szociológiája)
s ehhez elsősorban családja tagjait használja példatáruk csak
itt ismeri teljesen az alakok mellett a kapcsolatokat és atit- 3*

3 Németh László: Magam helyett. (Tanulmány az életemről). Turul, Bp„

1943 . 67 - 95 .

30
kokat is.”6 Ez az antropológia (vagy szociológia) történetesen
Szilasbalhás világát érinti.
Továbbá: Németh értelmiségi családba született és szünte­
lenül (legalábbis ennek a regényének a megírásáig) városban,
sőt Budapesten é lt Korai prózai munkáinak folytonosan visz-
szatérő tárgya a falu és a parasztok világa, amihez, már volt
róla szó, a nagyszülei és az a falu szolgáltak modell gyanánt,
ahol Németh nagyszülei éltek. Az 1956-ban papírra vetett Az
író és modelljei című írásában a Horváthné meghal című no­
vellájával kapcsolatban Németh kijelenti: nagyanyjának a jel­
leme és a falu valóságos állapotai nem feleltethetők meg köz­
vetlenül a novella alakjainak és eseményeinek, bár kétségkívül
ők voltak a novella modelljei.78Hasonló megállapításokat tesz
több más regényével kapcsolatban is, ami alól a Gyász sem ki­
vétel. „A Gyász Kurátor Zsófija például elég kevéssé hasonlít
modelljéhez; nem is ismertem annyira, hogy vívódásaiba lát­
hattam volna”.9 Jóllehet Kurátor Zsófi életbeli modellje, az író
unokanővére maga is fiatalon megözvegyült, és a fiát szintén
korán elvesztette, ezt követően pedig „hosszú évekig olyasfor­
mán zárkózott el az új házasság elől, mint az én Kurátor Zsó­
fim”.3A fikció Németh által relevánsnak tartott retérencialitása
így annyi csupán, hogy a társadalmi miliő regénybeli rajza és
a modellként tekintetbe vett világ mimetikus kapcsolatban áll
egymással: „a család azonban, amely büszkeségén és becsület­
érzésén át gyászába tokolja [Kurátor Zsófit]; az életből kiemelt
összefüggő szövet, tagjai olyan viszonyban voltak egymással
s a makacs özveggyel, mint Zsófi és családja”10Az író ez utób­
bi állítása közvetlenül nem ellenőrizhető persze; hogy igazat

6 Uo. 93.
7 Németh László: A z író és modelljei (1956). In: Uő: Megmentett gon­
dolatok, Szépirodalmi - Magvető, Bp., 1975. 316,
8 Uo. 319.
9 Uo. 317.
10 Uo. 319,

31
mond-e ez esetben az író, tágabb kontextusban mégis vizsgál-
ható kérdés, amire hamarosan vissza is térek.
2. Kimutatható-e vajon valamiféle hatástörténeti össze-
függés a Gyász falu- és parasztképe, valamint a népi írók és
szocíográfusok falu- és parasztképe között? Lehetetlen kéz-
zelfoghatót állítani erről kellő filológiai bizonyítékok alapján.
Ha felütjük például Erdei Ferenc A magyar paraszttársadalom
című szociológiai munkáját, nincs benne hivatkozás Németh-
re és erre a regényére az Irodalom címet viselő paratextus-
ban. Holott Erdei megvallja, hogy közvetlenül is hatottak rá
a szépírók: Móricz Zsigmond, Veres Péter és fllyés Gyula ne-
vét említi. Érdekes, hogy Móricztól az Életem regényét, Illyés-
töl a Puszták Népét és a Lélek és kenyér című könyvet, Verestöl
pedig Az Alföld parasztságát említi példaként. Egyik írásmű
sem szorosan fikciós alkotás, mű.fajuk szerint inkább a doku-
mentum- vagy ténybeli irodalomhoz állnak közelebb. Amikor
pedig egésien olybá tűnnek, mint Veres idézett munkája, ak-
kor viszont a fikcionalitás felé látszanak közelíteni: ,,Bár Veres
Péter szociológiai fogalmazást vesz segítségül, könyve nem
mint szociológiai fogalmazás, hanem mint írói megjelenítés
értékes és hiteles:' 11 Figyeljünk csak az alkalmazott retorikára:
azért valóban értékes és azért hiteles Erdei szerint Veres idé-
zett munkája, mert nem fikcionális benne a megfogalmazás
módja és kivált azért, mert a szerző az élettapasztalatait szó-
laltatja meg benne. Márpedig Németh kétségkívül fikcióként
alkotta meg regényét, a Gyászt, ráadásul nem az életben szer-
zett saját hiteles tapasztalaLait dolgozta fel benne, hiszen az író
nem paraszti ivadék és nem is faluból származik. Gondolom,
ezért nem jutott, nem juthatott ki neki Erdei elismerése, ami-
ből azonban nem következik, hogy ne hatott volna ténylege-
sen a szociológusra Németh falu- és parasztságképe, még ha
mindez rejtve marad is Erdei előtt. A kérdésre szó kerül még
a következő fejezetben.

11 Erdei .Ferenc: A magyar parw;zttársadalom. Bp., é. n. [1943] 167.

32
 3. S végül a fő probléma így hangzik: mit kezdjünk Németh
regényének társadalmi érvényességével? Nem adhatunk a kér­
désre érvényes feletetet anélkül, hogy ne értelmezzük magát
a regényt, különös tekintettel a falusi és paraszti társadalom
itt megjelenő reprezentációjára. Az utóbbi kérdés nem fog­
lalkoztatta eddig különösebben a Gyász irodalomtörténész
elemzőit; többnyire a gyászmunka mint mentalitás és visel­
kedésforma társadalmi és személyiséglélektani ecsetelését
tűzték feladatul maguk elé. Sándor Iván szerint a főhősnő és
a falusi közösség közötti kapcsolat alakulását, helyesebben
viszonyuknak a megromlását közvetlenül a tartós gyászba
merevedő hétköznapi viselkedés idézi elő. A regény problé­
mavilágának előterében ez okból az emlékezés mozdíthatat­
lan életformaként rögzülő gyakorlata áll. „Emlék, emlékezés,
emlék- és emlékezéshiány, egykori események visszavillanó
képei, amelyek töredékvoltuk ellenére töredéknyi tartamra je-
lenidejüeknek rémlenek; [... ] képek elhomályosodásai, a visz-
szavetítéssel-megőrzéssel küszködő értelem fölé kerülésük,
mindezeknek az inkább érzékelt, mint vaskos eseményeknek
foszlányokra szakadozó kísérete, és lebegésükben a lassan ön­
magába záruló tudat55 eredményezi, hogy idővel felbomlanak
Kurátor Zsófi emberi kapcsolatai. Kurátor Zsófi végső elma­
gányosodása abból fakad tehát, hogy nem tartja többé szüksé­
gesnek a közösség elvárásainak teljesítését, amire - időközben
átalakuló lelki alkata folytán - nem is lenne már képes.12
Később is gyakran találkozunk ilyen vagy hasonló argu­
mentációval. Hadd említsem Takács Miklós elemzését, mely­
nek már a címe is roppant árulkodó: Léthéy Mnémo$züné>
Melankólia. Emlékezés és felejtés Németh László Gyász című
regényében. A regény, a szerző szerint, Kurátor Zsófi szemé­
lyiségvesztéséről, személyi identitásának a fokozatos, majd
pedig végérvényes eltűnéséről szól. A folyamat az én és a kö­
zösség emlékezetmunkájának a terében zajlik, a kettő közötti

'2 Sándor Iván: A Németh László por* Magvető, Bp., 1986.186.

33
konfliktusban kulminálódik. „Kurátor Zsófi történetét nem
egyszerűen az emlékezés és a felejtés ellentétének modelljébe
illeszthetjük be. Sokkal inkább a személyes és közösségi em­
lékezés és felejtés konfliktusáról van szó, ahol először a sze­
mélyes felejtés áll szemben a kulturális elvárt, tehát mintaként
szolgáló emlékezéssel (ilyen például az előírt gyászév kitöl­
tése), hogy aztán később a kollektív felejtés konfrontálód­
jon a személyes emlékezettel.”13 A gondolatmenet, némi kis
ugrással, később így folytatódik: „Ez a személyes emlékezet
a regény végére gyakorlatilag megszűnik, mert Kurátor Zsó­
fia alakjának már nem lesz személyes identitása, helyét átveszi
egy »szobor« [...] , amelynek »talapzatát« a közösség adott
kulturális emlékezéstechnikája adja”14 Ezek az inkább csak
a hermeneutikai értelmezésnek megfelelni igyekvő regény­
olvasatok, helyesebben szerzőik semmilyen érdeklődést nem
tanúsítanak a referencialitás kérdése iránt.
Nem világos azonban, hogy miért és hogyan következik az
imázs által teremtett szoborszerűségből, nevezetesen abból,
hogy Kurátor Zsófia alakja „kolosszusként az emberek fölé
hatalmasodik, és az elmúlás mementója lesz mindenki számá­
ra, aki megpillantja” az identitás elvesztése. Hiszen attól még
megőrizheti az egyén az énjét, hogy a közösség szemében
ő már csupán egy életidegen szerepet tölt be feltűnően me­
rev módon. A szociálpszichológia konstruktivista felfogása
szerint azért éli, azért élheti át két ember másként ugyanazt
a szituációt, mert nem egyféleképpen konstruálják meg (te­
lítik értelemmel) ugyanazt a történést. így azután valójában
nem is ugyanazok a feltételek veszik körül őket és csak a kí­
vülálló gondolja azonosnak a helyzetüket, miután a saját „ab­
lakán” keresztül figyeli az eseményt és abban a hitben ringatja

13 Takács Miklós: Léthé, Mnémoszüné> Melankólia. Emlékezés és felejtés

Németh László Gyász című regényében. In: Gürömbei András, szerk.:
A prózaíró Németh László. Debrecen, 2005. 156.
14Uo.

34
magát, hogy a másik is ezen az ablakon keresztül fér hozzá
a közösnek vélt valósághoz. Ténylegesen azonban: „Mind*
annyian a saját »ablakunkon« át látjuk saját helyzetünket,
különbözünk abban, hogy mit találunk fontosnak benne, fe­
nyegetőnek tartjuk-e, ránk kényszerítettnek-e stb. Tehát kar­
távolságnyira élhetünk egymástól, mégis egészen különböző
világban”1145 Ez okból sem biztos tehát, hogy az a fajta emberi
megnyilvánulás, ami kívülről nézve kifejezetten szoborszerű­
nek hat, belülről is feltétlenül üres és tartalmatlan, és egyúttal
hiányzik belőle az önazonosság biztos tudata.
Megítélésem szerint a Gyász nem az emlékezés és a felejtés
gyászmunkával összekapcsolt lelki és társadalmi mechaniz­
musát jeleníti meg; ez csupán az a felület, amelyen talán kön­
nyebben megfogalmazható a G a z b a n megragadott szokatlan
emberi léthelyzet. A paraszti (a falusi) szubjektivitás lehetősé­
ge, és használatának a sajátos módja foglalkoztatja igazában az
írót, ez tehát a regény referencialitásának is a kulcsa.
Ahhoz azonban, hogy kellőképpen elmélyedhessünk a re­
gény jelentésvilágának e rétegében, némi társadalomtudo­
mányos kitekintésre van előbb szükség. Mit tart, mit tartott
a „valóságtudomány”, a néprajz és a társadalomtörténet a 20.
századi magyar faluról és parasztságról? Erről az előző feje­
zetben is esett már szó egy, ha nem is éppen a mostaninak
megfelelő Összefüggésben* Nem azért vetjük össze egymással
a tudományos diskurzusokban megfogalmazottakat és a tár­
sadalom regénybeli vízióját, hogy bíráljuk a valóság fikcióbeli
reprezentációját; távol áll tőlünk, hogy akár dicsérjük, akár
kárhoztassuk ezt az utóbbit azért, hogy megfelel vagy sem
a „tudományos” képzetalkotás kívánalmainak. Nem követjük
tehát a konvencionális irodalomtörténeti és történetírói eljá­
rást, amely hol az egyiknek, hol pedig a másiknak juttat el­

14 Nygárd, Roald: Cselekvő vagy bábú? - az ember önértelmezéséről. Új

Mandátum, Bp., 2003.149.

35
sőbbséget a történeti hűség és az igaz beszéd tekintetében. Ezt
tette egyébként a fejezet elején idézett két jeles historikus is.
A falusi (paraszti) morális rend három döntő komponense
a becsület, a szégyen és a rang. A paraszti erkölcs> legalábbis
így tartja a néprajztudomány, becsületközpontúi nincs más­
fajta választható viselkedés ebben a világban, mint az, amit
a becsület ír elő az embernek.16 Kurátor Zsófi szoborrá me­
revedésének a története is úgy indul, hogy a frissen megözve­
gyült főhősnő fenyegetettnek érzi magát a saját becsületében.
Anyjának a figyelmeztetését, nevezetesen: hogy tartsa magát
távol a férfiaktól (ami a csendőr udvarlásnak látszó közeledé­
sére vonatkozik), Kurátor Zsófi úgy érti, mint a falu hangját,
amit az anyja közvetít számára ezúton. Olyan beavatkozás­
ként tudatosítja a főhősnő a közösségi közvélemény ekként
továbbadott üzenetét, ami a becsületében megsértett ember
reakcióját váltja ki belőle. „A becsületemet is rágják, motyogta
félhangosan [...] Csak a sérelem nagyságát érezte [...]. Nem
bírta ki a gondolatot, Hogy ugyanebben az órában talán tíz­
húsz házban is róla folyik a beszéd1' 17Egyes-egyedül az elvárt­
nak megfelelő, a helyes özvegyi magatartás biztosítja számára
új helyzetében a becsületet, vagy annak látszatát. Ezt pedig
úgy igyekszik ezek után Kurátor Zsófi magának biztosítani,
hogy albérlőt (idegent) fogad a házába, Kíszeláné, a budapes­
ti iskolaszolga özvegye az az általa kiválasztott médium, aki
a falu szemeként és füleként korlátlan betekintést enged a tá-
gabb közösségnek a főhősnő immár makulátlan magánéleté­
be. „Okosabban már meg sem védhetne magát a rossz nyelvek
ellen, mintha Pordánné testvérét veszi oda” - adja Zsófi szájá­
ba az író belső monológként.18 Ezen az úton-módon szeretné

10 Jávor Kata: A magyar paraszti erkölcs és magatartás. In: Paládi-Ko­

vács Attila, főszerk.: Magyar Néprajz VIII. Társadalom, Akadémiai,
Bp., 2000. 640. További irodalom: Nagy Olga: A törvény szorításában.
Paraszti értékrend és magatartási formák. Gondolat, Bp., 1989.
17 Németh László: Gyász. Bp., é. n. 37.
18 Uo, 39.

36
a főhősnő elkerülni a folyton ráleselkedő szégyent, amit akkor
kellene éreznie magában, ha ténylegesen vagy csupán a falusi­
ak feltételezése szerint (a kettő ezúttal szinte egyre megy) nem
védi meg a becsületét a szüntelen gyanúsítgatásokkal szem­
ben. A megszégyenülés akut veszélye folyton ott leselkedik
ugyanis. Amikor például úgy érzi, hogy nincs telítve özvegyi
érzelmekkel az elvárt módon, nyomban elfogja a szégyen­
érzet. Kezdetben is már az emiatt érzett szégyen tartotta őt
vissza attól, hogy gyakrabban mutatkozzék a falu nyilvános­
sága előtt. „Szégyenkezéséből annyi maradt csak meg, hogy
ritkábban ment ki az utcára, ahol mindenki a gyászát tartot­
ta elé.”19 Máskor viszont azért gyötri szégyenérzet, mert úgy
gondolja: (mások szemében) átlagos özvegyasszonyként viseli
csupán magát, ami felettébb veszélyes, mert könnyen kieshet
az özvegy szigorúan megszabott társadalmi szerepéből. Egy
férfival való ártatlan diskurálása után „Zsófi is szégyenkezett
valamiért, ami nem volt helyén ebben a jelenetben s megdor­
gálta magát, hogy olyan akar lenni, mint más özvegyasszony
Egy pár napig mélyebben hordta a fejkendőjét s az anyósának
elmesélte, hogy a boldogult uráról álmodott”20
A becsület és a szégyen a presztízs, a rang miatt fontos
a paraszti és a falusi életrendben. Mi is valójában a rang? Az
a valami, amit a vagyon, a morál és a múlt együtt teremt meg.
A vagyon a múltbeli dolgos élet eredménye, ami persze csalá­
di és nem egyéni teljesítményből fakad. A rangnak kötelező
ereje van a jelenben, amely egyben jutalmaz is, mivel ranggal
bíró személyként tartja számon az illetőt az adott közösség.
A vagyon az a jószág, amiben a múlt testesül meg, tekint­
ve, hogy kitartó munkálkodásnak a folyománya és ez okból
a felhalmozott tisztesség is kifejeződik benne és általa. Felhal­
mozás révén keletkezik a vagyon és a morál, amelyek végül
a rangban összegződnek, amit pedig az idő érlel, az idő igazol*21

19 Uo. 9.
21 Uo. II.

37
és az idő cáfol meg* A rang a legfontosabb emberi értékek és
állapotok gyülhelye, melynek megszerzése és megtartása dön­
tő, ha nem a legdöntőbb mozgatórugója az emberi cselekede­
teknek. A méltó élet legfőbb garanciája a ranggal kötelezően
együtt járó viselkedés, amelyet a méltó halál követ,21
A rang sajátos társadalmi konstrukciója nem az egyes
egyénre, hanem a kisközösségre, a családra szabott norma és
gyakorlat „Ez a világ családalapú, szerepei családi szerepek*
Az egyén leginkább családi szerepében jelenik meg a falu
nyilvánossága előtt. [*..] Ez a közeg szerephiányos, hiányzik
belőle a felnőtt szerep: az a szerep, amely nem családtagként,
nem apaként vagy anyaként határozza meg a személyt* [*.*]
A társ nélküli életnek nincs azonos értékűnek elfogadott élet­
kerete, életvezetési elve* [..* Következésképpen: a]z egyedül
maradást a környezet nem magánügyként, hanem családi
szégyenként kezeli.”2 122Az intimszféra szinte teljes hiányát hír­
zárlattal, a kíváncsiskodást, és a társkeresés, a társra találás
folytonos sürgetését pedig a szigorú bezárkózás, a magány
önkéntes választásával lehet sikeresen elhárítani.23
A társadalomtörténeti kontextus rövid felvillantásával az
értelmezésnek azt az irányát igyekszem megalapozni, amely
nem identitásvesztésként, a személyiség eltűnéseként, hanem
ellenkezőleg, az individuum választásaként fogja föl Kurátor
Zsófi elmagányosodását. Nem tagadható ugyanakkor a dolog
paradox volta, ami abból fakad, hogy oly módon teremti meg
Kurátor Zsófi saját belső autonómiáját, amely végül végzete­
sen eltávolítja őt a közösség természetes rendjétől, hogy vé­
gig az özvegyi szereppel szembeni konvencionális közösségi
elvárásoknak szeretne jól, az elvártnál is jobban megfelelni.

21 A gondolatmenet sokat köszönhet a következő antropológiai-nép­

rajzi esszének. Pápay Zsuza: Rang, párválasztás, közvélemény. Jelentés
egy mátravidéki faluból. Gondolat, Bp., 1989.
22 Uo, 98-100.
23 Uo. 101.

38
Ebbéli törekvésének túlzásba vitele, a becsület elvesztésétől,
a megszégyen üléstől való páni félelem tolja őt előre folyton
folyvást azon az úton, melynek végén mégiscsak elveszti a kö­
zösség megbecsülését, Nem is igen történhet ez másképp an­
nak az élet- és emberidegen életformának a választása során,
amely megfosztja az özvegyi társadalmi szerepet a természe­
tesség szinte minden látszatától. Az ez irányú kezdeményezés
azonban mindig tőle magától jön; Kurátor Zsófi értelmezi úgy
a közösségi jelzéseket, hogy a számára előírt szerepnek való
megfelelés érdekében így és ne másként cselekedjen. Holott
akár az anyja, akár az apja és mások is (például Kiszeláné) is­
mételten Kurátor Zsófi tudtára adják, hogy nem ezt a visel­
kedést várja el tőle a közösség, Ő viszont makacsul ellenáll
mindeme sugalmazásoknak, hogy végül már senki akaratát
se tekintse magára nézve kötelezőnek vagy valamennyire is
megfontolandónak. S ezzel hovatovább saját maga generálja
a közösség róla mintázott képét vagy azt, ami ennek az imázs-
nak szerinte megfelel. A számos idézhető, ezt a megállapítást
igazoló szövegrészlet közül egyetlen jellemző passzust emelek
ki csupán ezúttal. „Az anyját megalázta, a Marira megmond­
ta, mit ér, s úgy jött be, hogy most az egyszer a Kiszelánéval
is szembeáll s kereken megmondja neki: ne ártakozzék az ő
dolgába.”24A falu közvéleményében pedig az a kép alakul ki
róla fokonként, hogy Kurátor Zsófi túlzottan is akaratos, irá-
nyíthatatlan, sőt teljességgel befolyásolhatatlan személy
Egy szubjektum születése követhető tehát nyomon arc-
génybcli módos paraszti társadalmi miliőben; ez a paraszti-
falusi szubjektum részben a tudatosan választott társtalanság,
részben a görcsösen betölteni kívánt társadalmi szerep egyéni,
sőt extrém kivitelezése miatt nem kelti és veszti el folyama­
tosan a természetesség látszatát. A Kurátor Zsófiban munká­
ló dac, ami végül azt eredményezi, hogy a hősnő tragikusan
magára marad, a saját életideáljaiból, vagy másként kifejez­

24 Németh László: i. m. (é. n.) 124.

39
ve: a benne túltengő individualitásból ered. Hadd idézzek en­
nek alátámasztására egyetlen szöveghelyet a regény végéről.
Amikor Zsófi anyja a lánya szemére veti barátkozását a bo­
lond Móri Zsuzsival (ami alkalmankénti találkozás csupán),
a következő játszódik le a hősnőben, amit új fent belső mono­
lógként szólaltat meg az író. „Zsófinak azonban megmaradt
a lelkében ez abarátné-szó, s ettől fogva még barátságosabb
volt a Zsuzsihoz. Hadd lássák a temetőlátogatók, akik gyors,
kutató pillantással surrannak el Sanyika sírja előtt, hogy őneki
csakugyan a Móri Zsuzsi a barátnéja. Első lány volt a faluban,
Kurátor lány. Kovács Sándorné, s még most néhány hónapja
is a messzi faluból jött érte egy jómódú vendéglős, de ő a te­
metőt választotta, a halottjait, s inkább a Móri Zsuzsival tölti
a napot, mint velük [... ]”.25 Ö maga választotta a rangvesztést,
a saját elhatározása rejlik annak mélyén is, hogy úgy tekintsen
rá a falu közvéleménye, mint valamilyen „megmeredt emberi
alakra”, akihez senki és semmi nem tartozik többé mindazo­
kon a dolgokon kívül, amiket szüntelenül ébren tart az emlé­
kezetében. Mi ez, ha nem egy, bár kétségkívül torznak ható, de
legalábbis szokatlan emberi individualitás tudatos választása.
Egyetlen kérdést kell még megválaszolnunk: mennyiben
mondható hitelesnek a paraszti szubjektivitás ilyesfajta be­
állítása, ha a valóság tudományos (néprajzi, társadalomtör­
téneti) fogalmát vesszük alapul? Két dologra utalok ezúttal.
Németh maga is elismeri utólag, hogy saját magát jelenítette
meg Kurátor Zsófiban, önnön zabolátlan emberidegenségét
vetítette bele a főhősnő alakjába. „A Gyász tárgya tehát nem
a gyász, hanem a büszkeség, amely bennem kétségkívül kóros
méretekben volt meg - a modellben pedig legföllebb megle­
hetett.”26 Ha ő maga is ezt gondolja a dologról, nem az kö­
vetkezik vajon ebből, hogy nincs a regénynek érvényes társa­
dalmi referenciája? Szerintem nem feltétlenül ez az eredmény

25 Uo. 274.
26 Németh László: i. m. (Az író és modelljei) 323.

40
Németh maga is finomít később álláspontján, Van-e, lehet-e
a regényen kívül érvényessége egy olyan referált világnak,
amit nyilvánvalóan felülír az alkotó szubjektuma? Szerinte
igen, hiszen „minél elvontabb, merészebb a mondanivaló,
annál görcsösebben vigyáz a művész a test anatómiájára” Né­
meth szerint az a realista író, aki a valóságot „egy magasabb
belső valóság érdekében az emberekhez szóló nyelv gyanánt
használja”27S ilyenformán, fűzhetjük hozzá, a regényben meg­
jelenített világ minden további nélkül magára öltheti a való­
ságnak azt a képét, amelyet a racionális megismerés tár elénk.
Korábban hoztam már néhány beszédes bizonyítékot erre,
a következő fejezetben pedig kifejezetten az utóbbi kérdés ke­
rül középpontba.

Uo. 327.

41
 A paraszti individualizáció
Erdei Ferenc felfogásában

A z Erdei-kritika egyik iránya

A szociográfus és kivált a szociológus Erdei Ferenc írásainak

kései recepciója sajátos kettősséget mutat. Egyik oldalon talál­
juk a rajongók táborát, akik az Erdei által konstruált társada­
lomkép feltétlen híveiből állnak. Ők, döntően szociológusok és
kisebb részben történészek, nemcsak a valamikori magyar való­
ságot, de sok tekintetben a mai magyar társadalmi viszonyokat
is Erdei fogalomrendszerének a segítségével vélik megragadha-
tónak. Olyan sokan vannak az e körbe tartozók, hogy felesleges
konkrétan utalni rájuk. A másik oldalon állnak ezzel szemben
Erdei társadalomképének a kritikusai, akik többnyire a 19-20.
századi hazai társadalomtörténet aktív kutatói, valamint a népi
szociográfia eszme- és tudománytörténészei. A társadalomtör­
ténész bírálók között - Kövér György mellett1- saját magamat12

1 Vö. Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól

az első világháborúig. In: Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország
társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris,
Bp., 2004. 4. kiadás, 22-24.
2 Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a Horthy-korban. In:
Gyáni Gábor - Kövér György: i. m, 191-192, 258; Gyáni Gábor: Pol­
gárság és középosztály a diskurzusok tükrében, In: Uő: Történészdis-
kurzusok. LTíarmattan, Bp., 2002. 88-97.

42
és számos további kutatót említhetek még,3Erre az utóbbi meg­
közelítésre is megszületett már a kritikus reflexió.4Némedi Dé­
nes volt az első, aki Erdeit többé-kevésbé kritikusan értékelte
mint eszmetörténész, újabban pedig Bognár Bulcsu képviseli
markáns módon ezt a szemléletmódot.5
Röviden bemutatom ez utóbbi megközelítés fő mondandó­
ját, melynek részbeni vitatása képezi a fejezet tárgyát. Némedi
és Bognár gondolati vonalvezetésében közös, hogy azért nem
tekinthető a népi szociográfia (ami helyenként már szocioló­
gia) tudományos vállalkozásnak, mert a társadalom vallomá­
son (a szerző saját tapasztalatain) alapuló rajza. Ezzel részben
megismétlik azt a régi keletű, Rézler Gyula által megfogalma­
zott vádat, ami a két háború közötti hazai szociológia egyik
lehetséges álláspontját fejezte ki. Bár Erdei „célkitűzése tudo­
mányos, emellett általában módszeres és rendszeres”, a kifej­
tés súlyos hibákkal, tudománytalan eljárásokkal telített, a töb­

3 Bódy Zsombor: „Polgárság” és „polgárosodás" fogalma Erdei Ferenc

kettőstársadalom-koncepciójában és a társadalomtörténet-írásban.
Kommentár, 2007/3. 3-15; Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Üj
Mandátum, Bp., 2008; Klement Judit: Hazai vállalkozók a hőskorban.
A budapesti gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében.
ELTE Eötvös, Bp., 2012. különösen 78-106.
4 Balázs A. Szelényi: The Failure of the Central European Bourgeoisie.
New Perspectives on Hungárián History. Palgrave, Macmillan, New
York, 2006. 153-160; Timár Lajos: A z alföldi és dunántúli városok szo­
ciális arculata a két világháború között. In: Győri Róbert - Hajdú Zol­
tán, szerk.: Kárpát-medence: települések, tájak, régiók, térstruktúrák,
MTA Regionális Kutatások Központja - Dialóg Campus Kiadó, Pécs
- Bp., 2006. 42-55.
5 Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930-1938. Gondolat, Bp., 1985;
Uő: A szintézis keresése. Erdei Ferenc szociológiája a 40-es évek első
felében. Szociológia, 1978/4. 511-525; Bognár Bulcsu: „A merészség
a koncepcióban.” Erdei kísérlete a hajnali társadalomszemlélet adaptá­
ciójára „A magyar paraszttársadalom” című művében. Korall, 15-16,
2004. május, 226-247; Uő: Erdei Ferenc szociológiája. Lói sir, Bp,,
2010. Bognár értékeléséhez vö. Bartha Ákos: Társadalomtörténetünk
kaktusza. BUKSZ, 2012, Nyár, 98-103.

43
bi szociográfus pedig sokkal inkább irodalmat, mint tárgy­
leírást ad*6 Némedi és Bognár úgyszintén elégedetlen a népi
írók szociográfiai (és szociológiai) társadalomleírásainak
a referenciális hitelességével* Veres Péter Az Alföld parasztsá­
ga című munkájával kapcsolatban Némedi például megjegyzi:
„Valójában Veres Péter hadilábon állt a valóságos történettel.
[...] A ridegparaszt nem történeti, hanem »mitikus« típus,
vízió, amelyben összeolvadnak az ősinek tartott vonások és
az ideális szocialista jellegzetességei,”7*Erdei Parasztok című
könyvét pedig így jellemzi. „A könyv szerkezete párhuza­
mos: tudományos elemzés és vallomás ritmikusan váltják
egymást.”* Miután azonban ezek a vallomások „nem mások,
mint a tudományos fejtegetések szubjektivizáló átiratai” nem
hiteles tudományos megnyilatkozások. A szóban forgó m un­
ka egyedül hiteles perspektívája ezek szerint annyi csupán,
hogy „a parasztság elmúlását rajzoló képzett szociográfus”
kezéből való írásmü. Alapjaiban és elviekben ellentmond vi­
szont Erdei vallott, sőt „görcsös affirmációvaT hirdetett azo­
nosságvállalásának, nevezetesen, hogy a szociográfia szerzője
szintúgy a parasztsághoz tartozik. „Ennek a perspektívának
[ugyanis...] a még fennálló paraszti világon belül nincs értel­
me.”9A kérdésre később még visszatérek.
A tudós és ideológus ily módon egyszerre vállalt szerepe
a tudósi elhivatottságú népi szociográfus. Erdei munkáiban
szintén reménytelenül összekeverednek egymással, bár vitat­
hatatlanul leginkább ő képviseli a paraszti-népi világ tárgy­
szerű tudományos vizsgálatát. Amikor a Parasztok megírását
követően Erdeiben is felerősödik a tudományos megközelítés

6 Rézler Gyula: A magyar társadalomleírás kialakulása az elmúlt évfi-

zedben (1941). In: Tóth Pál Péter, szerk.: Válogatás Rézler Gyula 1932
és 1999 között megjelent írásaiból. Rézler Gyula Alapítvány - G ondo­
lat, Bp., 2011. 58. továbbá 41-47.
7 Némedi Dénes: i. m. (1985) 191.
6 Uo. 233.
9 Uo.

44
vágya és ethosza, akkor sem tűnik el szemléletmódjából ma­
radéktalanul az ideológiai beidegződés hatása: „Erdei a négy-
venes évek elején - jegyzi meg Némedi - nem valamiféle szo­
batudósi politikamentességbe vonult vissza”10*
A Némedi által megelőlegezett képet Bognár Bulcsu
munkáljaki részletesen Erdei egész szociográfiai és szocioló­
giai szövegkorpuszára kiterjedő vizsgálatának a keretében.
A tárgyról írt egyik összefoglaló munkájának a fő tézisét idé­
zem, „Az életmű értelmezésének a vizsgált korszaktól függet­
len specifikumát az adja, hogy nem választhatók szét Erdei
társadalomelméleti, társadalomtörténészi és politikusi megál­
lapításai” Sőt, Erdei írásainak a „társadalomképe már eredeti
szándékában sem egyszerűen a társadalom jellegzetességei­
nek a rögzítésére törekszik, hanem a társadalom értelmezését
alapjában Erdei politikai elképzelései alakítják”11 Más kérdés,
hogy bár „Erdeinek a parasztságot feltérképező, elmélyült
empirikus kutatásainak hátterében [...] mindig egy nagyon
határozott politikai szándék áll” elképzelései „megvalósítását
csak úgy találta kivitelezhetőnek, ha szaktudományos érvelés­
re támaszkodik”12 Erdei éppúgy hadilábon állt tehát e véleke­
dés szerint korának valóságával, annak elfogulatlan ismere­
tével, mint Veres Péter vagy bárki más a népi szociográfusok
közül;13 holott a tudományosság látszatát tudta kelteni egyes
műfaji megoldások révén. Ez utóbbi megállapítás a negyvenes
években írt Erdei-munkákra vonatkozik, kevésbé áll viszont
a néhány évvel korábban publikáltakra.

Uo. 249.
-1Bognár Bulcsu: i. m. (2010) 12.
12 Uo. 14.
13 Kovács Imre és Féja Géza szociográfiai munkásságával kapcsolat­
ban hasonló sugal ma zásra példa: Kiss László: Parasztsors - magyar
sors? Kovács Imre és Féja Géza társadalomképéről. In: Felkai Gábor
- Molnár Károly Attila - Fái Eszter, szerk.: Forrásvidékek. Társada­
lomtudományi tanulmányok Némedi Dénes 60. születésnapjára. Üj
Mandátum, Bp., 2002, 53-69.

45
 A műfaj kérdése: vallomás
és/vagy tudományos dolgozat

Nem lesz hiábavaló, ha az utolsó kérdés kapcsán elidőzünk

Erdei könyveinek agennette-i értelemben vett paratextusa-
inál. Vegyük szemügyre elsőként a Parasztok című munkát,
amiről Némedi is már azt tartotta (és Bognár sincs ezzel más­
ként), hogy keveredik benne a vallomásosság és a társadalom
tudományos leírása. A könyv Irodalom címet viselő kvázi
utószavában írja a szerző. »Ez az írás nem források tanulmá­
nyozásából született, hanem rendszerbe foglalt vallomásként
került papírra. Hitele a vallomás hitele, nem pedig a forráso­
ké, amikben hasonlók foglaltatnak. A parasztokról szóló iro­
dalom arra való csak, hogy bizonyság legyen a vallomás mel­
lett”14 Amennyire segíti, annyira hátráltatja is a tájékozódást
a könyv említett paratextusában olvasható műfaji önmegha­
tározás az írói szándék és a textualizáció mibenlétét illetően.
A Parasztok irodalomjegyzéke 109 müvet tartalmaz. Ez ön­
magában is gyanús és elbizonytalanító abban a tekintetben,
hogy az írás „nem források tanulmányozásából eredt” Mi
szükség van ilyen nagyszámú tudományos szöveg fáradságos
tanulmányozására, ha csupán „a rendszerbe foglalt vallomás”
hivatott számot adni a magyar valóságról? Ha le is számítjuk
a szerző két önhivatkozását, s eltekintünk a népi szociográ­
fia megemlített hat művétől (Veres Péter, Illyés Gyula, Szabó
Zoltán, Kovács Imre, Tömöri Viola és Fej a Géza könyveitől),
még mindig túlontúl sok tudományosként elfogadott munká­
ra történik hivatkozás. Ezek sorában pedig túlteng a külföldi
szociológiai, történeti, közgazdasági és antropológiai szak-
irodalom gazdag termése. A két említett néprajzi munkától
(Györffy István és Ortutay Gyula könyveitől) és a néhány
hazai társadalomrajztól (Ecseri Lajos, Bene Lajos és Zentay
Dezső könyveitől), szóval ettől a 13 szakirodalmi műtől elte­

" Erdei Ferenc: Parasztok. Hasonmás kiadás. Akadémiai, Bp., 1973. 213.

46
kintve a bevallottan vallomásos Parasztok című munkához 96
külföldi szakmunkát vett állítólagfigyelembe Erdei Ezek a mű­
vek angol, francia és német nyelven láttak napvilágot, melyek
tárgya a parasztság. Találunk ugyanakkor közöttük számos
fontos általános szociológiai és szociológiaelméleti munkát
is, mint amilyen Hans Freyer, E. A. Ross, Werner Sombart,
Ferdinand Tönnies egy-egy nevezetes munkája vagy az antro­
pológus Bronislaw Malinovski két könyve.15
A többi, ez időben írt Erdei-munkában is szerepel valami­
lyen szakirodalmi eligazítás, bár egyikük sem szolgál a Pa­
rasztokban közreadotthoz hasonlóan kimerítő bibliográfiával.
A szerző fentebb idézett kitétele, mely szerint a parasztokról
szóló irodalom kötet végi feltüntetése „arra való csak, hogy
bizonyság legyen a vallomás mellett”, akár úgy is értelmezhe­
tő, hogy a könyv szerzőjének empirikus tudása nem a szak-
irodalmi forrásokból ered. Hiszen a feltüntetett 13 néprajzi
tanulmány és statisztikai vagy féltudományos társadalomle­
írás kivételével a magyar parasztság tudományos diskurzusát
valóban semmilyen munka nem képviseli a tételes bibliográ­
fiai felsorolásban.
Honnan származik tehát a szerző empirikus ismeretanyaga
tárgyát illetően? Részben a népi szociográfia írott termékei­
re, részben a saját egyéni élettapasztalataira vezeti azt vissza
a szerző. A „Paraszt beszél parasztokról” címet viselő kvázi
bevezetőben előadja, saját élettapasztalatai jogán olyan tudás­
sal rendelkezik, amely elegendő a tárgy tudományos felfogá­
sához. Hiszen azóta, hogy megszülettem, „tudom én, hogy mit
jelent parasztnak lenni. Annak születtem és hosszú éveken át
[...] éltem ezt a sorsot”.16 Következésképpen: „Ha én beszélek
parasztokról, magamról és magunkról beszélek’5.17A könyv így
valójában a személyes tapasztalat elbeszélése: „Mindent sze­

15 Uo. 213-217.
10 Uo. 5.
17 Uo. 7.

47
retne kiváltani ez az írás: amit én éltem át> amit a magyar pa­
rasztság átélt és amit egyáltalán a paraszt ember és a paraszt
társadalom átélt”18
Figyelemre méltó, hogy milyen könnyen hág fel Erdei
a személyes tapasztalat szintjéről a tudományos tapasztalat
magasságáig, ahol nem elég már a bensőséges, kizárólag csak
belülről átélt (átérzett) társadalom közvetlen (reflektálatlan)
tudása.l9A vallomás helyett vagy mellett itt szükség lenne
ugyanis a fogalmi megközelítésre is, amely nem a társada­
lom élmény jellegű ismeretét, sokkal inkább az idegenként
érzékelt valóság gondolati megragadását célozza. Egyedül így
lehet ugyanis érvényesen elmondani, hogy milyen valójában
a magyar paraszt. „Akárhogy mondom ki a szót, egy értelem
rejtőzik benne mindég a fölszíni világ embere számára: fur­
csák, idegenek, titokzatosak és nyugtalanítók.”20
A Parasztok azonban, még Erdei megítélése szerint is, „in­
kább írói előadásban, mint szociológiai nyelven” szól a té­
máról.21 A hozzá képest tudományosabb A magyar paraszt­
társadalom című munkát, ezt akifejezetten szociológiaiként
ható müvet viszont szinte semmilyen érdemi szakirodalmi
dokumentáció sem zárja. A könyv végi Irodalom címet viselő
paratextust idézem. „Általában a parasztság irodalma is, meg
a magyar parasztság irodalma is óriási, a teljes felsorolás szin­
te lehetetlen lenne, de e tanulmánnyal kapcsolatban nem is
szükséges.” Miért? Azért, mert a munka módszere „sajátságos
alakulásnak az eredménye” Nevezetesen: „Első és döntő ele­
me parasztságszemléletemnek, ennek a társadalmi világnak
a teljes átélése,” ami minden társadalomtudományi megisme­
résnek is sajátja, és különösen nagy a jelentősége „az olyan

18 Uo. 9.
19 Vö.: úgy éltem ezt a sorsot, hogy nem tudtam a határait, csak
kemény törvényeit ismertem”. Uo, 5,
20 Uo. 9.
21 Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Franklin-Társulat, Bp.,
1941. 165.

48
sajátságosán kiformálódott társadalmi világ megismerésénél,
mint amilyen a parasztságé”22 A népi szociográfia addig nap­
világot látott művei szintén tetemesen hozzájárulnak a tárgy
empirikus birtokbavételéhez, miután ezek a „munkák mind
több adalékot hordtak össze a parasztságról, s az írói moz­
galom politikai irányzata, éppen a parasztság szempontjából
a társadalom gazdasági-hatalmi érdekviszonyainak a vizsgá­
latára késztetett bennünket”.23
Érdemes fontolóra venni az Irodalom fejezetben adott kü­
lönféle önmeghatározásokat, önminősítéseket, vagyis az al­
kotói szándékról tanúskodó megállapításokat. Erdei, ezek
szerint, azt gondolja magáról, hogy sikerült elmerülnie a tu­
dományos munkában, és felhagyni a szociografizálással (és
persze a politizálással is). Ezzel indokolja saját publicisztikai
tevékenységének az elhanyagolását is. 1942* július 6-án, A ma­
gyar paraszttársadalom megjelenését követő évben írja a kö­
vetkezőket Móricz Zsigmondnak, a Kelet Népe szerkesztőjé­
nek, aki folyton cikkeket vár(na) tőle - mindhiába. „Ha írtam
[az utóbbi időben] néhány cikket, az is éppen olyan távol állott
a világtól, mint én magam. Amit csináltam, az merőben szoci­
ológus vizsgálódás volt, s akármilyen közel is az aktualitások­
hoz, mégis alaposan korszerűtlen. De ez a magányba és tudo­
mányba való bezárkózásom nem véletlen vagy szükség szülte
következmény volt, hanem egészen tudatos igyekezet”24
A magyar paraszttársadalom gondolati irányultsága alig lát­
szik azonban eltérni attól, ami már a Parasztok megírása során
is vezette a szerző tollát: „íme a parasztsors úgy, ahogy a kér­
dés és felelet annak az embernek, aki benne él: nekem magam­
nak, nekünk parasztoknak és nekünk európaiaknak”.25 Nehéz

22 Uo. 165.
23 Uo.
24 Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek. L VáL, utószó:
Tasi József S.a.r. jegyz,: Sz. Fehér Judit, G. Merva Mária, Tasi József
PIM, Bp„ 1988. 532.
25 Erdei Ferenc: i. m. (1973) 10.

49
felfedezni a különbséget a két munka között a tudományosság
mértéke tekintetében. Ha ennek ellenére szociológiai, tehát
tudományos szövegként értékelik A magyar paraszttársada­
lom című munkát, akkor rendszerint tartalmi elemekre hivat­
koznak igazolásképpen. Ezt teszi Bognár Bulcsu is, kiemelve,
hogy a korábbiaknál alaposabb és meggyőzőbb történeti ar­
gumentáció, magabiztosabb (explicitebb) szociológiai fogalmi
alapozottság jellemzi A magyar paraszttársadalom című köny­
vet, szemben Erdei korábbi műveivel. A történeti fejtegetések
kiérleltebb volta Szabó István 1940-ben megjelent A magyar
parasztság története című kismonográfiájának az ismeretén
nyugszik, a társadalomszemlélet szociológiai kidolgozottságát
pedig Hajnal recepciója biztosítja Erdei számára.26
Mennyire fontos probléma vajon mindez Erdeinek akko­
riban? Úgy tűnik, nem foglalkoztatta őt túlságosan ez a kér­
dés. Azok, akik úgy és azzal törnek pálcát Erdei ekkoriban
írt munkái fölött, hogy kárhoztatják nála a vallomásosság és
a tudományosság rossz, elégtelen vegyítését, mint teszi Bognár
is, abból indulnak ki, hogy a politikai-ideológiai motivációk
puszta léte is veszélyezteti az ilyen írások referenciális hite­
lességét. „Erdeit azonban nem csupán történészi, szociológu­
si ambíciók vezetik, hanem politikusi, népvezéri elképzelések
is. Erdeinek a magyar parasztság politikai emancipációja, sőt
vezető szerepe érdekében megfogalmazott cselekvésprogram­
ja más társadalomszerkezeti leírást kíván, mint a szaktudósi
értelmezésé.”27 Bognár szerint úgy kénytelen ezért Erdei át­
alakítani az alapjában tudományos hajnali paradigmát, amely
állítólag semmilyen „politikai implikációt” sem tartalmaz,
hogy a saját politikai elképzeléséhez jól illeszkedő elvre tá­
maszkodhasson majd rá később. Látszólag jár csupán tehát
Erdei a hajnali társadalom- és történetszemlélet ösvényén, va­
lójában azonban a kétségtelenül ideologikus elképzeléseit öl­

"5 Bognár Bulcsu: i. m. (2004); Uő: i. m. (2010) 67-70.

27 Uö: i. m. (2004) 233.

50
tözteti ebbe a hajnali mezbe, sőt „sok esetben a »Hajnal előtti
korszak« védhetetlen társadalomszemléletéhez” tér vissza”.28
Mindez ráadásul azzal párosul, hogy nem gondoskodik kel­
lőképpen leírásai (ténymegállapításai) tudományos verifiká­
lásáról, adatszerű bizonyításáról
Erdei azonban, ezt el kell ismerni, soha nem hallgatta el,
sőt szinte tüntetőén és vissza-visszatérően arról beszélt, hogy
elsősorban a személyes élményanyag, és nem a tudományos
társadalomismeret empíriája befolyásolja a parasztságról szó­
ló írásait így nem állítható tehát vele kapcsolatban, hogy pusz­
ta tudományként tálalt volna valamit, amiről maga is tudta,
hogy nem az. Ami ugyanakkor tézisei empirikus bizonyítását
illeti, érdemes a dolgot továbbgondolni. Mielőtt elmélyednénk
a kérdésben, jegyezzük meg: bár Erdei valóban mellőzte em­
pirikus bizonyítékainak a bemutatását, utóbb többen is erős
késztetést éreztek magukban arra, hogy részben vagy egészen
elvégezzék a kívánatos bizonyítás munkáját Zeke Gyula pél­
dául Erdei kettősstruktúra-modelljének a szerinte elkerül­
hetetlen statisztikai tesztelésével kísérletezett. Próbálkozása,
a saját megítélése szerint is, fél sikerrel járt csupán, így végül
megállapította: „az Erdei-féle kettős struktúra koncepciónak
nem mellőzhető statisztikai érvényessége van. Hadd legyen az
utolsó szó mégis a kételyé, a modell állítása oly súlyos, imp­
likációi oly szerteágazóak, hogy igazságuk nem tisztázható
megnyugtató módon a múlt statisztikává (de)foTmált szeletét
vizsgálva.”29 (Saját társadalomtörténeti vizsgálódásaim a kö­
vetkeztetés ez utóbbi részét támasztják inkább alá).
A magyar társadalom a két háború között című Erdei-szö­
veg empirikus igazolásával Timár Lajos próbálkozott valami­

78 Uo,
29 Zeke Gyula: Erdei Ferenc kettős modellje a statisztikai empíria tükré­
ben. Verifikálási kísérlet. In: Á. Varga László, szerk: Rendi társadalom
- polgári társadalom 1. Társadalomtörténeti módszerek és forrástí­
pusok. Salgótarján, 1987. 512.

51
vei később. Megítélése szerint Erdei elmélete elsősorban „egy­
fajta nem koherens mozaik-elmélet” amelynek egyes elemei
empirikusan is megállják a helyüket, kivált, ha nem országo­
san, hanem regionális léptékben ütköztetjük őket a vizsgált
társadalmi jelenséggel.30 Timár a társadalmilag strukturált
iskolázási stratégiák statisztikai elemzésére törekedett a veri-
fikáció során.
Az előbbieknél is nagyobb szabású igazolási (közelebbről:
veriíikációs) kísérlet történt a néprajzi szintézis, a Magyar
Néprajz VIII. Társadalom című, a könyvünk első fejezetében
már kivesézett munkában. A társadalmi tagozódás című
kötetbéli fejezetben Molnár Mária oly módon reprodukálta
Erdei eredeti stratifikációs modelljét, hogy úgymond „feltöl-
tötte” azt A magyar paraszttársadalom című Erdei-munkából
hiányzó empirikus paraméterekkel.31
Ezúttal nem érintem azt a kérdést, hogy mennyire tekinthe­
tők sikeresnek vagy éppen sikertelennek az utólagos igazolási,
a popperi értelemben véve inkább veriíikációs törekvések; én
magam jobban bízom a falszifikáció, mint a verifikáció ma­
gyarázó erejében, ezért nem is tűztem soha célul magam elé,
hogy pozitív bizonyítékokat találjak Erdei egyik vagy másik
elméleti megállapításának a referenciális igazára. Nem tartom
továbbá életképesnek azt a fajta eszme- és gondolkodástörté-
neti hagyományt sem, amely Bognár Bulcsu Erdei-kritikájá­
ban nyilvánul meg beszédes módon. Az ott kifejtett kritika
értelmében minden, ami az Erdei társadalmi beágyazottsá­
gával összefüggő közvetlen személyes tapasztalatból látszik
eredni, továbbá minden olyan tényállítás és szemléletalkotó
elem, amelyet összefüggésbe hozhatunk a szerző politikai és
ideológiai beállítottságával, zavaró, egyenesen diszfunkci-

}DAz idézet helye; Timár Lajos: i. m. 47.

Molnár Mária: Társadalmi tagozódás« Tn: Paládi-Kovács Attila, fő-
szerk.: Társadalom. Magyar Néprajz V ili. Akadémiai, Bp., 2000.
484-531.

52
onális ebben az életműben* Mindez erősen csökkenti Erdei
tudományos szavahihetőségét, és roppant kedvezőtlenül hat
a munkák szellemi színvonalára.

Hajnal mint elsikkasztott lehetőség?

Miért nem vagy miért részben sikeres csupán - Bognár szerint

- Erdeinek a két háború közötti magyar paraszttársadalomról
kidolgozott szociológiai sémája? Azért, mert: „Történeti is­
mereteinek bővülése és társadalomelméleti tájékozottságának
növekedése ellenére Erdei [ebben a munkájában is] megőriz­
te azokat a számára megfellebezhetetlen ideologikus jegyeket,
amelyek egyrészt a parasztság egységes fölszabadításának po­
litikai programját, másrészt az alföldi tanyás mezővárosi fejlő­
dés mindenek fölötti kiválóságát fogalmazzák meg.”32 Magya­
rán: Erdei munkásságának értékét az minősíti, helyesebben
fokozza le, hogy prioritást élvez gondolkodásában a politikai
elkötelezettség, ami egy érvényes társadalomelméleti kiindu­
lás helyett szabja meg a szerző szociológiai látásmódját*
Nem érintve ez alkalommal azt a kérdést, hogy mi való­
jában e kettő pontos aránya Erdei munkájában, fel kell tenni
azt a kérdést: létezik-e egyáltalán semleges, tisztán társada­
lomelméleti tudományos kiindulás (és azt kifejezésre juttató
szemléletmód), amely egymaga szabhatná meg a kutató té­
maválasztását, valamint a vizsgált tárgy helyes szemléleti lá­
tószögét; s ez a diszkurzív kiindulópont kívül esik, helyeseb­
ben fölötte áll vajon a mindenkori aktualitásokon, és ezáltal
úgymond mentes a politikai beszüremkedéstől, valamint az
ideológiai hatásoktól?
Nem hiszem, hogy hosszas fejtegetésekbe kellene bocsát­
kozni azt illetően, mennyire életidegen egy ilyesféle elvárás
a tudományos (a szociológiai és történeti) megismeréstől. Ha

32 Bognár Bulcsu: i. m. (2010) 73-74.

53
ezt szabjuk ugyanis norm aként feltétlen értékelési mérceként
használva, kimondatlanul magunknak tartjuk fenn a minden
(politikai és ideológiai) aktualitáson kívüli, azok feletti meg-
ismerői pozíció kiváltságát. Ez ráadásul még azt a feltételezést
is magában rejti, hogy a megismerés referenciájául szolga-
ló tárgy, a múlt- vagy a jelenbeli társadalmi valóság, elvileg
a megismerői pozicionáltság teljes hiányában is megközelít­
hető (leírható, megérthető és magyarázható). Bognárnak az
Erdeit érintő kritikájában implicite éppen ez a feltételezés
húzódik meg, amely azonban teljességgel tarthatatlan episz-
temológiai alapállás. Bognár a saját kritikai megítélése során
is egy meghatározott partikuláris látószög perspektívájában
teremti meg a találkozás lehetőségét Erdei egyébként sok te­
kintetben valóban vitatható, ámde szuggesztív szociológiai
és társadalomtörténeti víziójával. Teljes félreértés azonban,
hogy mondjuk a Hajnal-féle történetelméleti megfontolások,
melyek részbeni adaptációjával kísérletezett Erdei A magyar
paraszttársadalom lapjain, üdvözítő megoldásul szolgálhat­
tak volna a magyar paraszti társadalom helyes (mert immár
tudományos) fogalmi (és nem ideologikus) megragadásához.
Persze csak abban az esetben, ha egyébként jól sáfárkodik Er­
dei ezzel a paradigmával, ami azonban Bognár szerint nem
állítható.
Szemernyi kétségünk sincs Erdei (és a többi népi író és
szociográfus) pártikularizmusa, előítéletessége és ideológiai
befolyásoltsága iránt. Nem gondoljuk azonban vitán felüli­
nek a Hajnal-féle elgondolások tudományos sterilitását sem.
Hajnal egész történet- és társadalomszemléletét olyan kul­
túrkritikai attitűd hatotta át, aminek köszönhetően a histo­
rikus saját korát mint válságba jutott, kulturálisan hanyatló
világot érzékelte. Ezért tűzte célul maga elé annak a fogalmi­
lag kimunkált genealogikus szemléletmódnak a meggyöke­
reztetését, amely a múlt jelenből feltáruló képe révén leleple­
zi és feltárja a jelen nyomorúságát A genealogikus szemlélet,
Hajnal esetében kiváltképpen „[...]annak az eredendő struk­

54
túrának a rekonstrukciója, mely rávilágít a»fennálló«, a ké­
sőbbi, »fejlettebbnek tartott jelenségek korlátozottságára.
Jelen esetben a modern, racionális kor univerzalitásának fel­
tételességére’!33 Amikor Kerékgyártó címszószerűen összegzi
Hajnal történetelméleti felfogását, megemlíti egyebek közt,
hogy Hajnal értékrendjében a racionális magyarázat és fo­
galomalkotás helyett „az utánképző megértés, szerves foga­
lomképzés” került piedesztálra; ami élesen szemben áll Max
Weber elgondolásaival, aki a modern racionalitás apoteózi-
sát hirdette.34
Mindez Erdei világlátásától sem esik túl messze, beleértve
a szorosan vett megismerői tevékenység természetéről vallott
elképzeléseit is, melynek gyakorlati megnyilvánulása a ma­
gyar parasztság szociológiájáról és történetéről szóló meg­
annyi fejtegetése. Ne feledjük végül, hogy nem csupán Hajnal
hatott a népi szociográfusok közül (leginkább) Erdeire, de
a népi írói és szociográfiai mozgalom társadalomképe is rajta
hagyta a nyomát Hajnal társadalomképén: „Hajnal maga is
úgy nyilatkozott egy ízben, hogy a népiesek hatottak rá. Volt
tanítványa és későbbi tanársegédje, Gillemot Katalin így em­
lékszik: »Én egyszer azt mondtam neki, mikor olvastam a né­
piesek írásait, hogy érdekes, hogy Pista bácsi hat rájuk. Azt
mondta: nem, fordítva, ők hatottak rám«”35
Nem hitelteleníthető tehát Erdei parasztábrázolása oly

33 Kerékgyártó Béla: Fejlődéstörténet és kordiagnózis. Hajnal István és

a modernség problémája. Századvég, Üj folyam 4, 1997. Tavasz, 9 9 -
100. Némedi ellenben tudatában volt Hajnal „ideologikusságának” is
és egyúttal rámutatott, hogy Erdei történetesen nem erre rezonált,
amikor adaptálta a hajnali koncepciót. „Erdei nagyon szelektíve fogta
fel Hajnal eszmefuttatásait, $ kevés nyoma van annak, hogy Hajnal
alapjában véve pess zi misztikus, kultúrkritikai történetül ozófi áj át el­
fogadta volna”. Némedi Dénes: i. m. (1978) 515-516.
34 Kerékgyártó Béla: i. m. 97. Hajnal Weberrel szembeni ellenérzéseiről
ld. Lakatos László: A z élet és a formák. Hajnal István történelemszoci­
ológiája. Új Mandátum, Bp., 1996.158.
35 Uo. 157.

55
módon, hogy egyszerűen hozzámérjük a benne foglalt tudást
egy kortárs vagy valamely utólag megalkotott „tudományos”
paradigmához. Egy ilyen eljárás kifejezetten ideológiakritikai
és az evolucionista szemléletben fogant tudománytörténeti
kívánalmaknak rendeli alá Erdei egész felfogását, hogy éppen
azt tüntesse el belőle, ami a legértékesebb és a legérdekesebb
benne: egy félig-meddig analitikus nézőponton átszűrt ágenst
tapasztalat megszólaltatását.

A z ágens és a narrátor nézőpontja

Emlékezhetünk, Erdei szüntelenül hangoztatja, hogy mélyen

és rendíthetetlenül benne áll a megismerés referenciájául
szolgáló tárgyi világban, nézőpontja folytán nem idegen tehát
számára a vizsgált tárgy. Ezért nem tekinti fontosnak az empi­
rikus bizonyítás más esetben feltétlen kívánalmát; a sajátjáén
kívüli tapasztalatok mellett a népi szociográfusok által közve­
tített tudásra és szemléletre tart csupán igényt. A paraszti élet
rendjét belülről (közelről és bensőségesen) ismerő népi írók
és szociográfusok szinte mindegyikéhez hasonlóan a parasz­
tokról - és mintegy a nevükben is - parasztként beszél tehát
Erdei azért, hogy feltárja az életüket, hogy hangot adjon akár
a legbelsőbb vágyaiknak is. „Persze, én nem kívülről, hanem
belülről kutattam a parasztságot, hiszen benne éltem. Jobban
mondva nem is kutattam sehogy, nem tettem én egy lépést se,
hanem csak leírtam, amit tudtam róla. Ha van ennek a könyv­
nek értéke, akkor elsősorban ez az értéke, ez a belülről átélt
hitelesség” - szól Veres Péter kinyilatkoztatása erről a fajta
társadalmi reprezentációról az irodalomban.30
A szintén (szegény)paraszti származású népi írók és szo­
ciográfusok (akivételek Féja Géza és Szabó Zoltán) esetében
szinte mindig ez a Veres Péter-i formula hivatott hitelesíteni36

36 Veres Péter: A z Alföld parasztsága. Magyar Élet Kiadása, Bp., 1942. 5.

56
a beszámoló társadalmi igazát. Nincs ez másként Erdeinél
sem. Igaz, tudományos képzettsége némileg eltávolítja őt a pő­
re ágensi tapasztalattól, hogy ily módon kívülről (is) közelítve
a témához, a rálátás perspektívájának a birtokában ragadja
meg e társadalmi valóságot. S teszi mindezt azért, hogy má­
sok számára érthető nyelven beszéljen végre a parasztokról.
Az a nyelv, amire ágensként tett szert valamikor, közvetlenül
nem alkalmas ugyanis arra, hogy ezeket a parasztként szerzett
tapasztalatait szociológiai diskurzus formájában tovább tud­
ja adni. A Parasztok vagy A magyar paraszttársadalom című
és a többi ebbe a tárgyba vágó munkájának a nyelve (nyelv-
használata) ezért már nem az ágenseké, hanem a tudományé,
azoké tehát, akik kívül állnak a paraszti világon. Ha nem ezt
vagyis nem a tudományos nyelvet használná a szerző, akkor
aligha értethetné meg magát az olvasókkal: így viszont, „ha
érthető a nyelv, amelyen szólok, a civilizált világ fölszínén élő
ember számára, [akkor] elmondhatom életünk rideg titkait
s keserűit szívünk minden vágyát és elmondhatom minden
panaszunkat a napsütésben élők felé”.37 Erdei és Veres között
az is nagy különbség tehát, hogy a nyelv, melynek révén a pa­
raszti cselekvőség, az ágencia artikulálódik, Veresnél a2 életél­
mény reflektálatlan közegében marad, Erdeinél viszont távol
kerül ettől, hogy egy idegen fogalmi nézőpont közvetítésével
őrizze tovább és közvetítse egyszersmind az ágensi tapasztalat
tudást teremtő erejét
Veres szociográfiai írásművészete a reflektálatlan élmény­
közeli megjelenítés paradigmatikus megnyilatkozása, ahol
a szerző-narrátor minden külső megfigyelési pontot elutasít,
melyből szemügyre vehetné tárgyát; akként adja e mélyvilág
leírását, hogy szigorúan ahhoz tartja magát, amit a dologról
belülről tudni lehet, és ami innen tekintve érzékelhető és lát­
ható ebből a világból. Mivel azonban a paraszti társadalmi
valóság meglehetősen differenciált entitás már ez idő tájt,

'7 Erdei Ferenc: i. m. (1973) 7-8.

57
a szándékoltan partikuláris belső nézőpontból részlegesen
állapítható meg csupán az igazság. A részlegesség és törede­
zettség ódiumát a paraszt esszenciális fogalmának öntudatos
vállalásával hárítja el Veres> imigyen. „Az, amit én keresek
és bemutatok, az a felszín alatti igazi paraszti valóság, amely
azonban ma már a paraszti osztálytagozódás és polgári kapi­
talista álkultúra behatolása miatt csak itt-ott, kis, falusi, ta­
nyai és parasztkülvárosi népszigeteken van meg. De az bizo­
nyos, hogy csak ezek a kis népszigetek mutatják már ma meg;
hogy milyen volt az alföldi parasztság”38 Az „igazi paraszt”
esszenciális fogalomként az autentikus paraszti (ágensi) ta­
pasztalat hiteles megszólaltatására ösztönzi az írót, és éppen
ennek révén válhat képessé a szerző a paraszti világ hű, a va­
lóságnak megfelelő leírására.
Erdei egész szociográfiai és szociológiai munkássága úgy­
szintén egy ilyen belső meggyőződés és attitűd hatását, és ma­
gabiztos vállalását mutatja. Ő azonban emellett tudósi elhiva­
tottsággal is fellép, és a Futóhomok, a megrendelt szociográfiai
kitérő után ezen a ponton kívánja végérvényesen megvetni
a lábát. Ez nem jelenti azonban egyúttal azt is, hogy bármi­
kor kívül próbálna kerülni annak a tapasztalati közösségnek
a határain, amely szorosabb vizsgálódása tárgyául szolgál, és
amelyhez születésétől fogva mélyen és eltéphetetlenül kötő­
dik. Ha szüksége van egyáltalán az egyetemen elsajátított, azt
követően Öntevékenyen tovább gazdagított racionális tudásra,
az abban áll, hogy a külső világ nézőpontjából a tárgyról szer­
zett tapasztalatok idegen nézőpontja révén meghaladhatja
önnön tapasztalati pártikularizmusát. Mely utóbbi azért is oly
fontos, mert nem élhető át már többé holisztikusán a túlsá­
gosan is komplex paraszti lét (a népi társadalom). A kiutat az
jelenti tehát Erdei számára, hogy a többi népi írónál jelentke­
ző, tudományosan vállalhatatlan esszencialista megközelítést
elvetve a racionális diskurzust vegyíti saját meglévő tapasz­

38 Veres Péter: i. m. 7. Kiemelés tőlem - Gy. G.

58
talati tudásával. Ha nem ezt az utat követné, maga is arra
az útra tévedne, amit Veres normatív és helyenként bizony
megmosolyogtatóan naiv szociográfiai szemléletmódja kép­
visel a korban. Ha a paraszt mint társadalmi kategória nyo­
mokban is alig létezik már, miután felbomlott a polgárosodás
közvetlen hatására, s ez okból nem is szerezhető róla többé
egységes és egyöntetű tapasztalat mint valamiféle osztatlan
társadalmi egészről, akkor bizony elengedhetetlen a paraszti
mikrovilágokat illető megfigyelések összegyűjtése, melyek­
kel a népi írói és szociográfiai mozgalom publikációs termé­
se ajándékozza meg az embert Némi haszonnal jár továbbá
az általánosító, egyszersmind a paraszti univerzumon kívüli
világ (a „nagytársadalom”) látószögének a bekapcsolása is
egy immár külön elemzési szinten. Az utóbbi a tudományos
szemlélet adaptálását feltételezi. Ráadásul az a nyelv, melynek
segítségével ezt a narratívat elő lehet adni, semmiképp sem az
ágensek saját nyelve, hanem sokkal inkább a megismerőt is
felölelő „nagytársadalomé” E nyelv birtokában az ágensi ta­
pasztalatot belülről jól ismerő, és azt a kívülállóknak közvetí­
tő megismerő-narrátor szükségképpen átlépi a két közösséget
egymástól elválasztó éles határvonalat. Kérdés ugyanakkor,
hogy milyen mértékű határátlépést szabad megengednie ma­
gának ahhoz, hogy ne vesszen kárba, ne enyésszen el teljes
egészében az ágensi tapasztalat még létező intim tudása, ami
az elbeszélés szinte egyedüli empirikus fedezete egyúttal.
Veres és Erdei, mint két paradigmatikus eset összehason­
lításának a fo tanulsága az, hogy a tudományos megközelítés
irányában való elmozdulás eredményeként írhatta meg Erdei
a Parasztok és A magyar paraszttársadalom című munkáit.
Ügy jelenítette meg bennük a tárgyat, hogy (1) saját paraszti
élettapasztalatai, valamint a népi írói és szociográfiai társadalo­
mábrázolás által feltárt paraszti (ágensi) tapasztalatok alapján
tehette mások, az idegenek számára is elgondolhatóvá (érthe­
tővé) a felbomlás előrehaladott stádiumában leledző paraszti
társadalmat; (2) a saját személyes tapasztalatait is kiaknázva,

59
s ennyiben, de csupán ennyiben, a paraszt esszenciális fogal­
mára hagyatkozva mutatta fel azt a nyiladozó paraszti cselek­
vőséget (szubjektivitást), amiről a „nagytársadalomnak” még
csak fogalma sem volt azelőtt
Erdei legsikerültebb parasztszociológiai munkáját vizsgálva
kimutatható a szerző arra irányuló törekvése, hogy az ágense­
kével azonosnak vélt tapasztalataival hitelesítse tudományos
mondanivalója igazát. A parasztságnak a magyar társadal­
mon belüli helyet keresve gondolatmenete lezárásaként elő­
adja: Nyugaton nem rekedt meg úgy a parasztság élete, mint
nálunk, ott nincs válság (és Keleten sincs - talán Oroszország­
ra gondol ez alkalommal a szerző); ilyenformán a „paraszt ál­
lapotnak és paraszti helyzetnek a végső konzekvenciákig való
kiérlelődése és átélése [...kizárólag] a magyar társadalomnak
és talán a lengyelnek a kétes értékű külön élménye”39
Amikor pedig külön-külön sorba veszi a paraszti rétegeket,
áttekintve azokat a társadalmi szegmenseket, amelyek egyre
távolabb kerültek egymástól a polgárosodás nyomán, és végül
külön paraszti minőségekként jelentkeztek, gyakran, ha nem
szinte kizárólag a mentalitás, a sajátos paraszti élményvilág
és tapasztalati univerzum eltéréseit rögzíti a differenciálódás
alapjaként.40 így írja le, egyebek közt, a „konzervatív” ura­
dalmi gazdasági cselédséget is. „Élete csak azért nem olyan
válságos, mint a birtokos parasztságé, mert ennek a paraszt­
rétegnek nemcsak a gazdasági keretei nem változtak meg

59 Erdei Ferenc: i. m. (1941) 39, Kiemelés tőlem - Gy. G. A koncepciót

kiérleltebben exponálja: Erdei Ferenc: A paraszti társadalom. In: Gyá-
ni Gábor, szerk,: Magyarország társadalomtörténete II. 1920-1944
(Szöveggyűjtemény). Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995.105-107.
40 Erre már Némedi Dénes felfigyelt: „ezek a paraszttípusok nem a pa­
raszti társadalmi lét, hanem a paraszti szándékok, célok, vágyak típu­
sai, a zavarodottságból való menekülés megkísérelt útjai. [...] A tipi­
zálás egyetlen Lehetséges formája tehát a »zavarodottság« szubjektív
átélése alapján való tipizálás.” Némedi Dénes: A „polgárosodásba népi
szociográfiában. Szociológia, 1978/3. 426.

60
lényegesen, hanem egész életmenete és emberi igényei sem
alakultak át az elmúlt évszázadok alatt”41 A „romlott parasz­
tok” karakterrajzát pedig azzal egészíti ki, hogy: „Azonban
maga sem gazdaságilag kínlódik, hanem egyáltalán belekese-
rült a parasztéletbe, akármilyen zsíros jómóddal járjon is az.
Maga sem tudja pontosan, hogy miért nem kell neki az élet,
amelyet él, de határozottan érziy hogy jobb lenne kevesebb
kínlódással, több megbecsüléssel és nagyobb értelemmel élni,
s amikor csak egy gyermeket nevel föl, azt reméli>hogy ez az
egy részese lehet a kívánt különb életnek”42
Amikor a „menekülők” címkével ellátott paraszti alkate­
góriát tárgyalja, abból indul ki, hogy valójában csupán egy
életérzés gyakorlati folyományával van dolgunk; azokról van
szó, akik beszorultak a rendies faluközösségbe, és időközben
átalakult igényeik folytán megnyomorítottnak érzik magukat
minden egyes lépésükben.43 A „visszaparasztosodás” jelensé­
gét elemezve pedig kárhoztatja a „nagytársadalom”-ban nem­
egyszer megfogalmazott kívánságot, amely „azt meri javasol­
ni, hogy nem szabadulni kell ezektől a [paraszti] formáktól,
hanem éppen visszahúzódni beléjük” A javaslat későbbre
halasztani a paraszti világból való kilépést és a polgári társa­
dalomba történő integrálódást, akkorra, midőn a nagytársa­
dalmi bajok (a polgári világ anomáliái) elültek végre. Szerinte
azonban: „A parasztság számára és a parasztság állapotát köz­
vetlenül átélő számára ez az általános emberi vagy nagytársa-
dalmi szemlélet teljességgel érthetetlen. Először is, az a köz­
vetlen és letagadhatatlan tény, hogy abban a tényleges állapot­
ban, amelyben ma él a parasztság, tehát kitágult életigényekkel
egy szorító formában, lehetetlen élni.” Azért sem reális ez az
óhaj, mert „a társadalom élete nem egyszerű belátáson vagy
szándékon fordul sarkaiban, hanem az átéléseknek, a kénysze-

41 Uo. 59. Kiemelés tőlem - Gy. G.

nl Uo. 67. Kiemelés tőlem - Gy. G.
43 Uo. 75.

61
rüségnek, a harcnak, próbálkozásoknak és a megegyezéseknek
megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb tényein halad, tehát nem
lehet a parasztsággal megértetni, hogy a városi-polgári társa­
dalomformák nem jobbak, mint a parasztiak, amikor a saját
helyzetét mindennap elviselhetetlennek érzi és a másikat kü­
lönbnek, jobbnak és emberségesebbnek hiszi. Erről kizárólag
csak akkor győződhet meg, ha maga is átélte már azt a világot
és résztvevője e világ válságának'"44
A kispolgári osztályhelyzetú kisparasztot definiálva és
egyúttal jellemezve Erdei kijelenti, a „tipikus parasztforma”
vagyis a rendies tárgyi életkeret olykor bizony konfrontálódik
a paraszti ágenciával, ahol „csak nagyon erős egyéniségek me­
rik [...] megtörni a paraszt törvényeket, s érdekeik és vágyaik
szerint alakítani az életüket” A mobilitás azonban továbbra
is paraszti társadalmi keretben folyik még ekkor. „Maguk
is nagygazdák szeretnének lenni, tehát igényeik legtöbbször
megmaradnak a paraszti határok közt”.45
A tovább szaporítható példák ékesen bizonyítják, hogy Er­
dei rendszerint a maga személyes tapasztalataiból, a paraszti
sors és életvilág közvetlen átéléséből, nem utolsósorban pedig
a népi írók által megírt társadalmi tapasztalatokból származ­
tatja a stratifikáció főbb ismérveit. Ennek során az aktív, érző,
gondolkodó, akaró és törekvő paraszti szubjektumot rekonst­
ruálja vagy inkább teremti meg gondolati úton, amely fentről
és kívülről sohasem érzékelhető kellőképpen, vagy ha igen,
akkor sem úgy, ahogyan a belső megfigyelő tisztában van
vele. A paraszti cselekvőség Erdei számára stratégiailag igen­
csak fontos kérdés, mert megragadásával azt kívánja sugallni,
hogy a paraszt nem csak elszenvedi a polgárosodás kívülről
ható bomlasztó erejét, de tevőlegesen is részt vesz a társada­
lom modern szerveződését alakító mozgásokban. Ha más­
ként nem, akkor abenne szintén megbújó feszítő vágyakkal,

44 Uo. 84., 85. Kiemelés tőlem - Gy. G.

45 Uo. 110. Kiemelés tőlem - Gy. G.

62
az életlehetőségeit meghaladó igényekkel, és még számtalan
gyakorlati megnyilvánulásával46 Ki más, ha nem az hivatott
ezeknek a vágyaknak, érzéseknek és igényeknek a felfedésére,
aki (1) közvetlenül tanúja a személy szerint benne szintúgy
megnyilvánuló mindeme szubjektivitásnak; (2) és akiben kü­
lönösen élénk a változtatásnak, a paraszti sorból való kibon­
takozásnak az óhaja és törekvése, belátván, amit persze szinte
mindenki, aki paraszti sorban él, tud vagy sejt, hogy „paraszt­
ként nem érdemes többé élni”
Viszont a tudományos nézőponttal megnyíló perspektíva
teremt rá csupán alkalmat, hogy az elemző kívülről is meg­
szemlélhesse saját ágensi tapasztalati világát, rádöbbenve ily
módon a mélyben rejtező sajátos társadalmi logikára. Erdei
saját formulázásában ez így szói: a paraszti élet csődje a polgá­
ri helyzet (az osztályhelyzet) és a paraszti forma (a rendi vagy
rendies állás) ellentétei közötti folytonos és reménytelen őrlő-
dés kivételes állapota, A kisgazda kapcsán rögzíti Erdei azt az
egyébként tágabb körben érvényesnek gondolt összefüggést,
miszerint a szükség ugyan paraszti, az igény azonban már pol­
gári. „A paraszti hagyományok szerint nem lehet élniök, mert
az ellenkezik a körülvevő világ természetével, polgári mintá­
val pedig nem lehet élniök, mert az ellenkezik helyzetük és
foglalkozásuk természetével.”47*Fentről és kintről annyi látszik
csupán, hogy mily rendíthetetlenül paraszti, vagyis rendileg
kötött ez az élet; ugyanakkor nem tudható, hogy mennyire

q6 Nem csekély gondot okoz Erdeinek, valamint számos népi szociog-

ráfusnak, hogy eltérő jelentést kölcsönözzön a modern emberi visel­
kedés olyan „közös” megnyilvánulási módjainak, mint a leplezetlen
önzés, a születéskorlátozás vagy a fizikai instabilitás, ha történetesen
egyaránt jelentkeznek polgári és paraszti társadalmi környezetben.
47 Uo. 118. A bérmunkás agrárkeresők kapcsán ugyanez a tétel így szól:
a „parasztmunkás, a foldtelen paraszt, a zsellérek utóda, bár elvontan
osztályhelyzetben él, mégsem munkás, hanem paraszt, akinek
társadalmi állapotát hagyományos társadalmi forma öltözteti konk­
rét formába” Uo. 188.

63
polgári is egyúttal a szükség ellenében felmerülő társadalmi
igény. Azért sem ismerhető fel könnyen, mert ritkán, és több­
nyire akkor is torz és részleges formában jut benne érvényre.
Erről az utóbbiról, elemzői minőségben, kizárólag az a valaki
tudhat csupán, aki két lábbal benne áll (vagy benne állt vala­
mikor) a paraszti forma által körülhatárolt életvilágban: aki
tisztában van a dolgokkal, és aki emellett a külvilág számára
érthető nyelven tud róla beszélni, elmondva, hogy mit akar
valójában a paraszti alsótársadalom, és hogy milyen agenda
(szubjektív tenni akarás) rejlik ennek a látszólag hallgatag,
passzív és mozdulatlan társadalmi formának, a rendies pa­
raszti életvilágnak a kötelékeiben. Ezt jelenti valójában a népi
írók többsége számára „a közösség öntudatának a kifejezése”,
az a fajta „lényegkutatás és [...] öntudatteremtés, amit Erdei
és a többiek csinálnak”4*
Ha így, ezzel a tudattal tekintünk Erdei paraszt témájú
szociográfiai és szociológiai írásaira, nem tűnik életbevágóan
fontosnak az a kérdés, hogy mennyiben adta a szerző hű le­
írását és pontos elemzését a korabeli agrártársadalomnak egy
bizonyos tudományos paradigma szempontjából tekintve. Ha
szerezhető egyáltalán eredeti tudás Erdei szociográfiai-szo­
ciológiai munkáiból (szerintem igen), és ez alkalommal fő­
ként a Parasztok, valamint A magyar paraszttársadalom című
műveire gondolok, az elsősorban a paraszti cselekvőképesség
jellegét, eloszlását és intenzitását, a vele kapcsolatos meglátá­
sokat, ténybeli állításokat és elemzéseket érinti. S ezen a téren
Erdei mondhatni felülmúlhatatlan tudora a korabeli magyar
paraszti társadalom valóságának.49

49 Veres Péter: Erdei Ferenc: Magyar város. In: Uő: Ember és írás. Bolyai
Akadémia, Bp., 194). 144., 145.

64
 Egy beszédhelyzet társadalmi és tudományos hitele

Az Erdei-kritika azon további felvetése, hogy ez talán még

sincs így, mindenképpen továbbgondolandó kérdés. Nézzük
elsőként a vonatkozó argumentációt. Némedi Dénes a Pa­
rasztok kapcsán kijelenti, a mű vallomásossága „nagyon is
művi”, mivel „e vallomások tulajdonképpen nem mások, mint
a tudományos fejtegetések szubjektivizáló átiratai” Minden
bizonnyal azt érti ezen a szerző, hogy előbb volt a koncepció,
és utána következett az élmény megváltása. Némedi azzal tá­
masztja alá kijelentését, hogy kétségbe vonja az ágensi, vala­
mint az elemzői-narrátori nézőpont feltételezett (legalábbis
Erdei által sugallt) egybeesését, a kettő egyneműségét. „Le­
hetnek-e ezek [mármint a vallomások] egyáltalán hitelesek?
Gondolkozhat-e egy paraszt úgy a parasztságról, mint az
onnan kilépett értelmiségi?” A válasz szerinte egyértelmű­
en nemleges. Ha hiteles egyáltalán valami abban, amit Erdei
a parasztságról állít, az csupán a társadalomelemző tudomá­
nyos nézőpontjából megfogalmazott ítélet. „Erdeinél csak
egy perspektíva hiteles: a parasztság elmúlását rajzoló képzett
szociográfusé.” Megalapozatlan viszont a tételnek a paraszti
életvilággal és cselekvőséggel való szoros egybekapcsolása,
mivel: „Ennek a perspektívának [...] a még fennálló paraszti
világon belül nincs értelme”49
Olyan kulcskérdés ez, amelyben kötelességünk állást fog­
lalni. Bibó volt az első, aki Erdei 1940-ig megjelent munká­
it elemezve ezt a problémát, amiről itt szó van, exponálta.
Ami „Erdei műveinek nagyobb tudományos hitelt ad, az nem
»tudományo$« jellegük, hanem a bennük foglalt leszámolás
bátorsága, teljessége és termékenysége”4950 Nevezetesen, hogy

49 Némedi Dénes: i. m. (1985) 233.

50 Bibó István: Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának
irodalmában. In: Uő: Válogatott tanulmányok. Első kötet 1935-1944.
Vál., utószó.: Huszár Tibor, szerk., jegyz.: Vida István és Nagy Endre.
Magvető, Bp., 1986.187-188. Bibónak az Erdeit illető recepcióját tár-

65
leszámol azzal a korabeli közhittel, „melyen az egész világhá­
ború utáni magyar konszolidáció nyugodott: hogy ti. a magyar
parasztság egyszerű életviszonyok között élő, de sorsával és
életformájával elégedett s a történeti osztályok vezetését lojáli­
sán követő rétege a társadalomnak, mely a kisgazdamozgalom
révén a politikai érvényesülés és érdekvédelem kielégítő útját
is megtalálta’!51 Ezzel a közhittel szemben Erdei bebizonyít­
ja, hogy „ami itt válságban van, az maga az egész parasztélet­
forma”52
Elhihetjük vajon a népi írói mozgalom válságirodalmá­
nak, és magának Erdeinek, hogy „a parasztság nemcsak hogy
nem lojális követője a vezetését igénylő osztályoknak, hanem
anyagi és erkölcsi érdekeivel teljességgel ellentétes vezetést
érez, tud és tűr maga felett”?53Joggal merülhetnek fel kételyek
mind Erdei, mind pedig a többi népi író és szociográfus „em­
pirikus” hitelességével összefüggésben. Erdeinek „is szemére
szokták hányni, hogy nem a parasztról és a faluról beszél, ha­
nem csupán ezeknek válságos, tarthatatlan és felszámolásra
érett formáiról” Ezt azonban, fűzi hozzá Bibó, maga Erdei sem
tagadja „s több helyen leszögezi, hogy volt és helyenként van
is patriarkális primitívségben élő, helyzetével és életformájá­
val megelégedett paraszt és falu, nemkülönben van és nálunk
is lehetett volna a maga paraszt állapotából zökkenő nélkül és
a parasztkultúrával való meghasonlás nélkül békésen fejlődő
és fokozatosan polgárosodó paraszt és falu is”.54
Aligha vonható kétségbe a megismerő mindenkori szituált-
sága; ennek, jelen esetben, az felel meg, hogy nem a paraszt­
ság mint olyan, hanem a keretein belüli konkrét - partikuláris
- hely dönti el a vallomásos beszámoló empirikus érvényes­

gyalja és elemzi: Huszár Tibor: Párhuzamok és kereszteződések Erdei

Ferenc>Bibó István és a Márciusi Front. Bp. - Makó, 1991.70-72.
Sf Uo. 187.
52 Uo. 188.
Uo, 187.
54 Uo. 197.

66
ségét. Erdei esetében ez nem más, mint a makói hagymás
gazdálkodói családból való származás ténye, azon túlmenően
pedig a paraszti gazdálkodói életvitelben szerzett személyes
tapasztalat, amely 1945-ig végig a tudós író megélhetésének
alapját adta! Ezért is jelentheti ki Bibó a Futóhomok egyik
passzusát kommentálva* a „nyugodt ténymegállapítás mögött
ott érzik [...] az alföldi mezőváros szülöttének az öntudata,
aki tudja” hogy hol mi eshet meg ebben a sajátosan magyar
paraszti világban,55
Amint korábban már megjegyeztük, Erdei partikuláris
paraszti tapasztalati látószöge éppúgy nem teszi önmagá­
ban hiteltelenné avallomásos szociológia igazságértékét,
mint ahogyan nem feltétlenül érvényteleníti az sem, hogy az
elemző nem kizárólag parasztként lát, ítél és beszél, hanem
értelmiségivé átváltozott parasztként teszi, cselekszi mindezt.
S nem csupán azért van így, amit egyébként Bibó is megemlít,
mert azok, akik kiemelkedtek a parasztságból, nem feltétlenül
veszítették el származási világukkal a szolidaritást - ez Erdei­
re és a népi írókra egyaránt érvényes.56 De azért sem, mert
avallomásos forma éppen hogy azt a társadalmi tapaszta­
latot (mondhatni: társadalmi tudást) közvetíti, amellyel épp­
úgy nem rendelkezik - vele egyenrangú módon - az Erdei
szövegeit olvasók többsége, mint ahogy az utókort képviselő
megismerők (a történészek) sem birtokolják maradéktalanul
ezt a tudást. Az Erdeiét meghaladó tapasztalati támpontok hi­
ányában nem tehető olyan kijelentés, mely szerint a tudomá­
nyos fejtegetések szubjektív átiratai empirikusan hiteltelenek
lennének. Márpedig Erdei eszme- és tudománytörténeti bírá­
lói rendszerint semmilyen empirikus ellenérvvel nem élnek
a szerzővel szemben.57

í5 Uo. 189.
36 Uo. 201.
57 Ezt elkerülendő magam úgy kívántam Erdeit cáfolni, ha nem is ép­
pen a parasztsággal, hanem a teljes magyar társadalommal kapcso-

67
 Ennél több gonddal jár annak kellő mérlegelése, hogy men­
nyiben hiteltelenül Erdei mondanivalójának tapasztalati érté­
két, miszerint ő már nem (teljesen) parasztként szólal meg,
amikor a parasztok nevében róluk beszél. Ez ugyanis Némedi
bírálatának a lényege, mely álláspont feltétlen maximaként
rögzült később a szakmai köztudatban.58
Korábban megfigyelhettük, hogy milyen is valójában az
a társadalomleírás, melynek szerzője narrátorként egyedül
magának vindikálja a paraszti (az ágensi) látószöget; így végül
a paraszti önszemlélet foglyává válik, amit erényként tudato­
sít magában - ez a Veres Péter-i paradigma lényege. Megfo­
galmazható viszont az a kérdés: át lehet vajon látni (világíta­
ni) egy adott dolgot akkor, ha a megfigyelő végig belül marad
a dolog által körülhatárolt diszkurzív téren? Aligha. Bibónak
van e tekintetben igaza, aki abból vezeti le Erdei parasztképé­
nek igazságát, hogy itt „egy paraszt mondja el [...], hogy m i­
ként élte végig a paraszttá nevelődés kezdeti stádiumait”. Nem
utolsósorban az felel a beszámoló szociológiai hiteléért, hogy
itt „egy paraszt mondja el [... azt is], hogyan került az isko­
láztatáson keresztül egy tökéletesen idegen világba, s hogyan
ismerte fel a parasztéletforma szűk, korlátozott és megkötött
voltát”59
Jellegzetesen hermeneutikai problémáról van ezúttal is
szó, amely kérdés formájában így fogalmazható meg: létezik
egyáltalán olyan autentikus élettapasztalat, amely önmagáról
nyilatkozva azok számára is jelent valami kézzelfoghatót, és
éppen azt jelenti majd nekik, amit az ágensek szoktak érteni

latos elképzeléseit illetően, hogy a téziseinek szögesen ellentmondó

empirikus bizonyítékokat igyekeztem találni és rendszerbe foglalni.
Ennek a törekvésemnek a nyomaira a Horthy-kori magyar társada­
lomtörténeti szintézisemben bukkanhat az olvasó.
54 Huszár szintén átvette Némeditől a gondolatot (Huszár Tibor: i. m,
71.); Bognár Bulcsúnak pedig minden írása e megítélés hatása alatt
áll,
59 Uo. 190.

68
rajta? A kérdésre adott válasz: nem, nem létezik ilyen életta­
pasztalat!
Súlyos veszélyei is vannak persze annak, ha más helyett
beszéli el valaki a sajátjának is érzett és tudott, a referáltaké­
val így részben vagy teljesen közös (közösnek vélt) tapaszta­
latokat. A beszédhelyzet sajátosságai folytán nem kerülhető
el azonban itt sem a torzítás, a „fordítás'5 ferdítésbe való át-
csúszása. Az utóbbi kivédésére pedig elégtelen, ha az ekként
megalkotott történetet úgymond szembesítjük a referált való­
ság pőre tényeivel. Azért sem járható ez az út> mert (1) a re­
ferált valóság pőre tényei részben éppen a megismerő által ez
úton konstruált tényekből derülnek majd ki;60 s persze azért
sem, mert (2) a közvetlen nyers élményvilág, ami a szocio­
lógiai-szociográfiai analízis nyomán - jelenbeli valóságként
- a megfigyelőnek (és elemző-narrátornak) is már rendelke­
zésére áll, nem „fogadóképes” egy ilyen találkozásra. Szinte
semmit sem árul el az elbeszélt empíria tényleges érvényes­
ségéről, ha a valóság reflektálatlan öntudata nem vagy nem
mindenben igazolja vissza, ha tehát a parasztok, akikről a me­
se szól, értetlenül állnak a szociográfus által róluk elmondot­
tak hallatán. Annál többet elárul viszont a szociográfiai vagy
szociológiai reprezentációk értékéről, ha az elemző ki tudja
deríteni a megannyi apró és latens jelből, magatartási min­
tából azokat a részben vagy egészen öntudatlan vágyakat,
törekvéseket, amelyek bizonyítják alappangó, de csak ritkán
megnyilatkozó paraszti cselekvőséget; mindazt tehát, hogy ki
miként keresi (vagy éppen hogy nem keresi) a választ a saját
válságba sodort életét szüntelenül érő kihívásokra.
Éppen ez az, amire Bibó, az érzékeny elemző felfigyelt és
amit méltányolt Erdei munkásságát illetően. „Az ő leírása

60 Ez a belátás vezette azokat is, akik utólag verifikálni próbálták a több-

nyíre csak posztulált Erdei-féle társadalomképet, mivel már akkor
igazként fogadták el, amikor hiányzott még mellőle az empirikus bi­
zonyosság.

69
után nem érzi az ember azt a valószínűséget, hogy ezek az
erők [mármint a változtatás erői] a parasztság egészéből fog­
nak kiindulni.” (Bibó az ellenkezőjét sugallja tehát annak, amit
Némedi állít a Parasztok elemzésének következtetéseként).
Később így folytatja. „Az ő műveiből derül ki [ugyanakkor]
legjobban, hogy a magyar parasztság mindinkább menekü-
lésszerűen ölti magára a legkülönbözőbb szellemi, gazdasági
és politikai törekvések formáját, amelyeket számára a legkü­
lönbözőbb oldalakról kínálnak és így mind távolabb jut attól,
hogy egységes válság viselője, egységes megoldás vágyának az
érlelője és egységes politikai akarat hordozója legyen.”61
Magyarán: egyedül az tudja a kívülállók számára érthetet­
len, s így szinte csak a maga természeti megkövültségében te*
kintett paraszti tapasztalatot hitelesen feltárni, aki félig-med-
dig kilépett ugyan a paraszti életvilág kötelékeiből, de tovább­
ra is fenntartja vele a szolidaritás szoros kötelékeit. S éppen ez
az, ami megfelel Erdei akkori sajátos élet- és beszédhelyzeté­
nek, amelyet akár páratlannak is mondhatunk a népi írói és
szociográfiai mozgalom egészén belül.

61 Uo. 201.

70
NEMZET
 Nemzeteim életek
és a történetírás

Fogalmi meghatározások

„A nacionalizmus egy, a tizenkilencedik század elcjcn Euró­

pában feltalált doktrína. Olyan igénnyel lép fel, hogy meg­
szabja a népességnek azt az egységét, amely megfelel saját
szuverén kormányzatának, az államban testet öltő legitim
hatalomgyakorlásnak, és az államokba szervezett társadalom
helyénvaló felépítésének* A doktrína, röviden szólva, azt hir­
deti, hogy az emberiség, természete szerint, nemzetekre osz­
lik; a nemzetek saját jellegzetes tulajdonságaikról ismerhetők
fel; s végül a kormányzat kizárólagosan legitim típusa a nem­
zeti önkormányzat.” Mindez pedig annyira kézenfekvő, hogy
szinte természetesnek hat a Nyugat politikai retorikájában*1
„Röviden összegezve a »nemzetiség« a történelem igen
régi képződménye, nem különben igen régi a »társadalom«
mint szuverén politikai közösség koncepciója és a »politikai
lojalitás« kategóriája is, anélkül azonban, hogy e három közt
régi korokban és struktúrákban belső összefüggés létezett vol­
na; ami új, s csakis a 18* század vége óta létezik, az e három ka­

1 ElLe Kedourie: Nationalism. Eourth, expanded edition. Blackwell,

Cambridge, 1993. 1. A könyv 1960-ban jelent meg először.

73
tegória történeti fúziója és funkcionális viszonya: a »nemzet«,
ahogy ma értjük.”2
„A nacionalizmus elsősorban olyan politikai alapelv, amely
a politikai és nemzeti egység tökéletes egybeesését vallja.
Röviden: a nacionalizmus a politikai legitimáció olyan elmé­
lete, amely szerint az etnikai határoknak nem szabad áthúz­
niuk a politikaiakat, valamint és mindnekelőtt hogy adott ál­
lamon belül semmiféle etnikai határ ne válassza el a hatalom
birtokosait a többi állampolgártól - ezen eshetőséget az elv
általános megfogalmazása formálisan is kizárja”3
„Az antropológia szellemében [...] a nemzet következő
meghatározását javaslom: elképzelt politikai közösség, mely­
nek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek kép­
zelik el. Elképzelt, mivel még a legkisebb nemzet tagjai sem
ismerhetik meg a nemzet más tagjainak többségét, nem ta­
lálkoznak velük, még csak nem is hallanak róluk, elméjükben
mégis létezik annak a képe, hogy egyazon közösséghez tar­
toznak.”4 Majd később: „A nemzetet behatároltnak képzelik el,
mivel még a legnagyobb is - foglaljon akár milliárdnyi embert
magába - véges határokkal rendelkezik (még ha tágíthatok is
ezek), határvidékein túl pedig más nemzetek élnek” Továbbá:
„Szuverénnek képzelik el, mert a fogalom abban a korban szü­
letett, amikor a felvilágosodás és a forradalom lerombolta az
isteni elrendelést követő, hierarchikus dinasztikus birodalmak
legitimitását Az emberi történelemnek abban a szakaszában,
amikor egyetlen világvallás híve [...] sem hagyhatta már fi­
gyelmen kívül ezen vallások pluralizmusát, valamint [ezen hi­

2 Szűcs Jenő: „Nemzetiség” és „nemzeti öntudat” a középkorban. Szem­

pontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához. ín: Nemzetiség a feu­
dalizmus korában. Tanulmányok. Akadémiai, Bp„ 1972. 44.
3 Ernest Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus. Ford. Barabás And­
rás. Napvilág, Bp., 2009, 11, A könyv 1983-ban jelent meg angolul.
4 Benedict Anderson: Elképzelt közösségek< Gondolatok a nacionaliz­
mus eredetéről és elterjedéséről. Ford. Sonkoly Gábor. UHarmattan
- Atelier, Bp., 2006. 20. A munka 1983-ban jelent meg angolul.

74
tek] ontológiai elvárásainak és a területi elterjedtségük közti
különbségeket, az éretté váló nemzetek szabadságról álmod­
tak. [...j E szabadság záloga és jelképe a szuverén állam.
Végül pedig közösségként képzelik el, mivel függetlenül az
épp fennálló, bármely nemzetben jelen lévő egyenlőtlenségtől
és kizsákmányolástól, a nemzetet mindig mély, horizontális
bajtársiasságként fogják fel”5
„A nemzet olyan megnevezett [named] emberi populáció­
ként határozható meg, amely egy történeti területen, a kö­
zös mítoszokon és történelmi emlékeken osztozik és amelyet
ugyanaz a tömeg- és nyilvános kultúra, ugyanazok a gazdasági
és jogi biztosítékok valamint a tagjai mindegyikét érintő egy­
azon kötelességek fogják össze. [...] A nemzet [,..] az egyszer­
re kulturális és egyúttal politikai kötelékeket jelöli, amelyek
mindenkit egyetlen politikai közösségben egyesítenek, aki
egyazon történelmi kultúrán és szülőföldön osztozik.”6
A nemzet és a nacionalizmus idézett tudományos meghatá­
rozásainak a körén belül maradva majdnem minden lényeges
kérdés felvethető. A vita a nemzet „modernsége” „csináltsága”,
vagyis akörül forog, hogy mennyiben és milyen értelemben
történeti jelenség a nemzet. Nem szentelünk nagy figyelmet
ezúttal a polémia aprólékos ismertetésének, mert a témát tár­
gyaló kézikönyvekből és tanulmányokból ez többnyire ismert.
A nacionalizmuselméletek - szól az ismertetések egyike - „ha­
gyományosan három alapkérdést kívánnak tisztázni. Egyrészt
a nemzetek »mesterséges«, tehát önmagukon szükségképpen
túlmutató politikai, társadalmi, kulturális vagy gazdasági je­
lenségektől függő, konstruált (és döntően voluntarista) mi­
voltát hangsúlyozó nézetek szembesülnek a nemzeteket már
eleve létező adottságként (és organikus egységként) tételező
»esszendalizmust« képviselő, általában (de nem minden eset­

5 Uo, 21.
6 Anthony D. SmiLh: National Identity. Penguin, Harmondsworth,
1991. 14-15.

75
ben) hagyományosabb álláspontokkal. Másrészt a nemzet és
a hozzá valamilyen módon kapcsolódó nacionalizmusok (poli­
tikai - területiséghez kötődő - vagy etnokulturális jelenségként
meghatározott) alapjellemzőinek mibenlétéről folytatott [...]
vitákhoz kapcsolódnak [...]. Harmadrészt, a nemzetek »me-
tahistorikumát«, őseredetiségét (szakszóval: primordialitását)
vagy pedig új keletű (recent) és újszerű (növel) értelemben vett
modernségét hangsúlyozzák.”7
A nacionalizmust és a nemzetet érintő elméleti megfon­
tolások főbb vitakérdéseinek a megszólaltatása érdekében
néhány eszmecsere bemutatására koncentrálok csupán. Elie
Kedourie előbb idézett munkája azzal írta be a nevét a naci­
onalizmuselméletek történetébe, hogy talán nem elsőként, de
igen meggyőző módon mutatta ki benne a szerző a naciona­
lizmus eszmei modernségét Kedourie fő tézise így szólt: a 18.
századi francia felvilágosodás, illetve az 1789-es francia forra­
dalom, végül, sőt mindenekelőtt a német romantika filozófiá­
ja a nacionalizmus forrása. Az emberek elvi egyenlőségének
természetjogi alapon nyugvó gondolata új értelmet adott
- a felvilágosult abszolutizmus körülményei között - annak
a viszonynak, ami az államot az alattvalóihoz (az állampol­
gáraihoz) fűzi. Ebbe robbant be a francia forradalom, amely
a politikai hatalom új felfogása előtt nyitotta meg az utat.
„A Forradalom jelentése abban állt, hogy ha egy állam pol­
gárai nem helyeslik tovább társadalmuk politikai berendez­
kedését, joguk van rá és hatalmukban áll, hogy egy számukra
megfelelőbbel helyettesítsék”8 Annak nyomán, hogy az Em­
beri Jogok Nyilatkozatában kijelentették, a hatalom végső
forrása a nép, a nemzetet tették meg a szuverenitás egyedüli
letéteményesének. Ez minden nacionalizmus elengedhetet-*4

7 Lajtai L. László: „Nemzeti történelem" vagy nemzet és történelem? In:

Cieger András, szerk,: Kötőerők. Az identitás történetének térbeli ke­
retei. Atelier, Bp,, 2009. 30-31.
4 Elie Kedourie: i. m. 5-7.

76
len gondolati előfeltétele. Hiszen a szuverenitást egyedül le­
gitimáló nemzet, ahogyan Sieyés abbé Mi a harmadik rend?
című röpiratában fogalmazott, a törvény előtt egyenlő egyé­
nek szövetségéből áll.9 Ugyanakkor a francia forradalom nem
egyedül, hanem az eszmék német földön termett forradalma-
sodásával együtt járult hozzá a nacionalista eszmerendszer
kikristályosodásához.
A kanti morálfilozófiai alapvetés, miszerint a bennünk la­
kozó törvényekhez igazodó szabad akarat minden szabadság
forrása, a romantikus nacionalizmus hatására oda módosult,
hogy a nemzet az a természetes organizmus, amely individ­
uumként viselkedik; a nemzet egyfelől az egyének cselekvé­
seinek eredménye, másfelől olyan egyedi, mással összemér­
hetetlen entitás, amely a saját univerzális törvényei szerint
működik, A nemzet magában a nacionalizmusban ébred ön­
nön tudatára, mely tudat a szabad akarat megnyilvánulása. Az
egyének végső soron nemzetük eltéveszthetetlen megnyilat­
kozásai, magukon viselik tehát a nemzeti kollektíva minden
lényeges jellemvonását. Az egymással kooperáló egyének,
amikor ekként egyesítik szabad akaratukat, egy közös állami
akaratban oldódnak fel, amely a szabadságukat is garantálja
egyúttal. Az állami akarat elveszíti ilyenformán minden kény­
szerítő jellegét, mert - a romantikus nacionalizmus sugalma-
zása szerint - a politika ügyei a fejlődés, az önmeghatározás,
az önmegvalósítás közegét alkotják. Következésképpen a po­
litika olyan esztétikai és vallási ügy, ahol nincs többé szerepe
a hatalom mibenlétének. „Az állam értelme ezáltal felveszi
a szuverén Értelem tulajdonságait, az állam iránti szükséglet
az örök üdvözülés szükséges feltételének látszik.”10
Az állam iránti feltétlen, mondhatni egzaltált odaadás ki­

9 Sieyés abbé nemzetfelfogásáról ld. Hahner Péter: Sieyés abbé és Jef-

ferson nézetei a nemzetről a társadalomról és a képviseletről In; Csató
Éva, szerk.: Mi a nemzet? Tanulmányok. Akadémiai, Bp,, 1998.11-17.
]0 Elie Kedourie: i, m. 40,

77
váltja a filozófus, a tudós egzaltáltságát is* „A továbbiakban
megszűnik ugyanis reflexív emberként viselkedni, olyasvalaki­
ként, akiben a megértés a cselekvés szükségképpeni akadálya;
már nem csupán tudós, aki hozzájárul a tudás gyarapodásá­
hoz cs nem is csupán az, aki a fiatalokat oktatja, aki védi és to­
vábbadja az örökséget; az emberi faj valódi törvényalkotójának
a szerepét vindikálja ezentúl magának”11 Mindez így együtt
a politika új, magában a nacionalizmusban fogant eszméjét
hozza forgalomba. „A politika e nézet szerint kibogozhatatla­
nul összekapcsolódik az ember végső sorsával; a megértés és
a cselekvés nem ellentétei ezért többé egymásnak A megértés
az egész megértése, a helyes cselekedet pedig olyan tett, amely
feloldódik az egészben”112 Johan Gottlieb Fichte ennek az itt
röviden taglalt romantikus nacionalista doktrínának az egyik
leghatásosabb megszólaltató)a, aki a politika új metafizikájá­
nak a fogalmát is megalapozza*
Anélkül, hogy idézné, Kedourie azt a klasszikus Fichte-in-
terpretációt melegíti fel, ami Friedrich Meinecke kezéből való*
Ennek, számunkra ezúttal fontos mondanivalóját idézzük.
„Fichtc a döntő lépést tette meg: az állam hatalmi ösztönét
természetes és üdvös életösztönként ismerve el, azt egy erköl­
csi világszemlélet összefüggésébe helyezte”13 Ennek eredmé­
nyeként „az állam és az emberiség fogalmához most a nemzet
új fogalma járult, ami az államot is új fénybe állította. Ha az
államot nem csupán a fejedelem akarata és nem is pusztán
tulajdon önfenntartásának az önös érdeke működteti, hanem
azt egy eleven népközösség tartja fenn, és ha ez a népközösség
éppen sajátossága révén válik értékessé az emberiség számára,

11 Uo.
]iUo<
13 Friedrich Meinecke: Fichte és a német nemzetállam eszméje az 1806-
1813-as években. Ford. Újlaki Tibor. In: Bretter Zoltán - Deák Ágnes,
szerk.; L m. 154. Meinecke írása elsőként 1908-ban jelent meg a Welt-
bürgertum und Nationalstaat. Studien zu dér Genesis des deutschen
Nationalstaates című kötetében.

78
akkor az állam pleonexiája [önző mohósága, mindent akará­
sa] is megnemesedik és erkölcsivé lesz.”14 Fichte szerint, szól
Meinecke értelmezése, „a nemzetállam joga és kötelessége az
erőteljes, kíméletlen önfenntartáshoz és az afölötti önrendel­
kezéshez, ami önfenntartását szolgálja' teljes mértékben iga­
zolást nyer.15
Kedourie szerint a romantikus nacionalista eszmerendszer
sok tekintetben homályos és következetlen tanítás, sőt, ennél
is rosszabb, destabilizáló politikai erő. Hiszen olyan gondolati
építmény, amely chilialisztikus doktrínaként úgyszólván kivite­
lezhetetlen; az egyén forrón óhajtott teljes feloldódása a közös
nemzeti akaratban soha sem következhet be maradéktalanul
Ennél fogva a nacionalizmus által megkövetelt cselekedetek
erőszakkal párosulnak. A nacionalizmus ez okból rákényszerít
egy absztrakt eszmét a közösségekre, s ezzel magát a természe­
tes emberi hajlamot is megerőszakolja.
Kedourie nációnál izmus-koncepciója az első igazán konst­
ruktivista nemzet- és nacionalizmus-felfogás, amely azt su­
gallja: az emberek nem természettől fogva nemzeti, nemze­
teket alkotó lények. A nacionalizmus olyan modern ideológia
vagy eszmerendszer, amely úgy és annak eredményeként jött
létre, hogy egyes romantikus német gondolkodók kollektív
tartalommal töltötték meg az egyén szabad akaratáról Kant
által kifejtett elgondolást. Azon túl, hogy Kedourie semmi­
lyen pozitív értéket sem talál a nacionalizmusban, sőt káros
fejleményként ítéli meg, a koncepciója azért sem váltott ki
- még a konstruktivista felfogást valló teoretikusokból sem
- túlzottan nagy lelkesedést, mert elutasították a nacionaliz­
mus természetéről kifejtett nyíltan idealista felfogását.
A nemzet {és a nacionalizmus) legismertebb konstruktivis­
ta elméletalkotója, Ernest Gellner a kérdést illető fő, 1983-ban
megjelent munkájában több helyen is leszögezi: „végzetes lcn-

14 Uo.
U o.

79
ne [...], ha teljes odaadással követnénk a nacionalizmus olyan
esküdt ellenségeit, mint Elie Kedourie, és a nacionalizmust
egy önkényes, kerülendő eltévelyedésként kezelnénk, ame­
lyet véletlenül éppen európai gondolkodók ötöltek ki”16 Ke-
dourie-hoz hasonlóan Gellner sem állítja ugyanakkor, hogy
a nacionalisták tanításainak megfelelően a nacionalizmus
a társadalom életének előfeltevéseiből következik, s ily okból
be van vésve az emberek szívébe. Mégis: „a nacionalizmus
mint jelenség és nem mint a nacionalisták terjesztette dokt­
rína van bevésve a társadalmi feltételek pontosan meghatáro­
zott sorozatába, és ezek történetesen a mi korunk feltételei”17
a modern társadalmaké, amelyek szükségképpen egybeesnek
a nacionalizmusban foglalt célkitűzésekkel Magyarán: ma-
guk a modern életfeltételek szülik a nacionalizmust, és nem
pedig a nacionalizmus teremt önkényes társadalmi (és politi­
kai) viszonyokat. Gellner a problémát, Kedourie idézett gon­
dolatmenetét erősen vitatva, így exponálja tehát. „Nem látjuk
világosan, és talán soha nem is fogjuk teljesen átlátni az ipari
társadalomhoz kapcsolódó lehetőségek egész skáláját, lényegi
kísérőjelenségei közül néhányat azonban igenis értünk. Közü­
lük egyik a nacionalizmus megkövetelte kulturális egységesü­
lés, ezért jobban tesszük, ha beletörődünk ebbe. Nem arról
van szó tehát, ahogy azt Elie Kedourie állítja, hogy a naciona­
lizmus az, amelyik a homogenitást kiköveteli, hanem sokkal
inkább fordítva igaz, az objektív és elkerülhetetlen követelmé­
nyek által kikényszerített homogenitás bizonyos körülmények
között a felszínen felveszi a nacionalizmus alakját”18

16 Ernest Gellner: i. m, 159.

17 Uo.
18 Uo. 56. Kiemelés tőlem - Gy. G.

80
 A megkettőzött nemzetfogalom és a kritikája

A nacionalizmus, bár kétségkívül univerzális jelenség, külön­

bözőképpen járul hozzá az egyes nemzetek keletkezéséhez.
Meinecke fogalmazta meg elsőként a kétféle nemzetfejlődés
koncepcióját, amely - hosszú időn át - a kultúr nemzet versus
államnemzet fogalmi megosztottságaként rögzült a szakmai
köztudatban. Hans Kohn új és tartós lökést adott e felfogás­
nak, amikor így népszerűsítette a tipológiát: „A nacionaliz­
mus Nyugaton a társadalom elvén alapult, amely a politikai
tényezők terméke volt; a német nacionalizmus az »állampol­
gársága jogi és racionális fogalmát, amit a németek Staatsbür-
gerschaftnak neveznek, az összehasonlíthatatlanul homályo­
sabb »nép« - a német Volk - fogalmával cserélték fel, amely
a másikhoz képest könnyebben engedte át magát a képzelet
játékainak és az érzelem hullámzásainak. A nép gyökerei fel­
tehetően a távoli múlt földjébe nyúlnak vissza, amelyek nem
a racionális politikai célok fényében növekszenek, hanem
hosszú öntudatlan fejlődés megnyilvánulásai”.19 Amikor a né­
met romantikus gondolkodás filozófiai elgondolásaként tartja
számon Kedourie a nacionalizmust, közvetve szintén azt vall­
ja, hogy szemben áll egymással a kultúrnemzeti, a néplélekkel
rokon (kelet-európai) nacionalista éthosz, valamint a politi­
kai racionalizmust kifejező nyugatias nemzetfejlődés,
A közelmúltig senki sem vitatta e nemzettipológia érvé­
nyességét. Szűcs Jenő szintén adottnak vette ezt a fogalmi
kettősséget. „Nyugat- és Észak-Európa, másrészt Közép- és
Kelet-Európa közt a különbség abban áll, hogy az előbbi régi­
óban a 13. századtól egyre erősödő állam e »tartományi nem­
zetiségeket [...] századok során »államnemzetiséggé« [...]
kovácsolja össze [...], hogy belőle a polgári politikai nemzet
bontakozzék ki [Franciaországban] a [18,] század végére, bi­

■* Hans Kohn: Nationalism: íts Meaningand History. Róbert E. Krieger

Publishing Company, Malabar, Florida, 1965. 30.

81
zonyos helyeken pedig a korán önállósult polgári fejlődés
vezetett e több nyelvű államnemzetekhez (Svájc, Hollandia,
később Belgium), addig a Rajnától keletre az állam »nemze-
tiségformáló« szerepe kimaradt. Itt ugyanis az államok vagy
sokkal kisebbek voltak, mint a reneszánsz és reformáció ko­
rától nyelvi-kulturális egységüket egyre határozottabban felis­
merő leendő nemzetek (olaszok, németek), vagy éppenséggel
sokkal monstruózusabbak voltak a középkor óta részben ren-
dileg szerveződő nemzeti kereteknél (Habsburg-monarchia,
orosz birodalom, oszmán birodalom). Az utóbbi keretek közt
a 19-20. századi nemzeti mozgalmak általában a nyelv kritéri­
umában jelölték meg a»nemzet« lényegét, melyhez szervesen
hozzá tartozik az e nyelven átörökített történeti és kulturális
tradíció, míg Nyugaton a nyelv másodlagos, sőt olykor nem
is kritériuma az államnemzethez tartozásnak. Rendszerint ezt
szokás hangsúlyozni az »állam nemzet« és a »kultúrnemzet«
európai kettőssége kapcsán”20
Nincs ez másként a nyugati országok tudományos (törté­
neti és elméleti) irodalmában sem.21 Az idővel berögződött
szemléletmód időnkénti túlfeszítésére is akad példa, amilyen
John Piáménatz felfogása. A „normális” nemzetfejlődést mu­
tató Nyugaton, állította a kelet-európai származású angol tör­
ténész, egyáltalán nem, és csupán Keleten (Kelet-Európábán)
beszélhetünk nacionalizmusról. Mivel széles körű volt Fran­
ciaországban és Angliában a haladásba vetett hit, „a naciona­
lizmustól különböző nemzettudat [ezekben az országokban]
magasan fejlett volt, és államaik a legerősebbek voltak a világ­
nak abban a részében, amely önmagát már a többiek vezetőjé­

20 Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látó­

szöge (hozzászólás egy vitához). Akadémiai, Bp., 1970. 18-19.
21 Angol és francia példákat idéz erre nézve a hetvenes és nyolcvanas
évekből Alain Dieckhof: Egy megrögzöttség túlhaladása - a kulturá­
lis és politikai nacionalizmus fogalmainak újraértelmezése. Ford. Kéri
Rita. In: Kántor Zoltán, szerk.: Nacionalizmuselméletek (Szöveggyűj­
temény), Rejtjel, Bp., 2004. 299-302.

82
nek tekintette”22 A nacionalizmus ilyenformán a relatíve fej­
letlenek tulajdonát képezte, tekintve hogy „a nacionalizmus
azoknak a népeknek a reakciója, amelyek kulturálisan hátrá­
nyos helyzetűeknek érzik magukat”23 Plamenatz szerint a na­
cionalizmus forrása a gyengeség érzése, a hátrányok tudata
és az elmaradottság élménye; a nacionalizmus ennélfogva
arra szolgál csupán, hogy segítségével a fejletlenek utolérjék
a náluk fejlettebbeket. Bár persze a »nacionalizmus jelensége
azokra a népekre korlátozódik, amelyek a közöttük feszülő
rivalizálás és a kulturális különbségek ellenére már egyfajta
nemzetközösséghez tartoznak - vagy afelé tartanak - , amely­
ben mindenki arra törekszik, hogy nagyjából ugyanabba az
irányba haladjon.”24
Felmerül azonban a kérdés, valóban kétféle, keleti és nyu­
gati nacionalizmus létezett akkoron, sőt a nacionalizmus je­
lentkezése akár le is szűkíthető a fejletlen társadalmak moder­
nizációs útkereséseire? Számos jelből arra következtethetünk,
hogy napjainkban eljárt az idő a nacionalizmus hagyományos
(megkettőzött) fogalma felett. „Ezt a kanonizált megkülön­
böztetést [...] - szól az újabb diskurzus egyik jellemző meg­
fogalmazása - óvatosan kell kezelni, mert fogalmi és szocioló­
giai szempontból egyaránt vitatható”25 Azért is oly problema­
tikus ma már a történeti nemzetfejlődés politikai/kulturális
pólusok szerinti éles szétválasztása, mert a modern európai
nemzetek kialakulásának logikáját „többnyire földrajzi te­
rületek vagy egymással szembenálló szellemi hagyományok
tükrében jeleníti meg, és ez a két perspektíva rendszerint ke­
resztezi egymást”26 Valójában azonban a politikai/kulturális
dichotómia e fogalma semmilyen tényleges múltbeli tapaszta­

22 John Plamenatz: A nacionalizmus két típusa. Ford, Szanyi Imre, In:

Bretter Zoltán - Deák Ágnes, szerk.: i. m. 56,
23 Uo,
24 Uo, 56-57,
25 Alán Dieckhof: i. m. 299.
26 Uo. Ld. még Xosé-Manoel Núnez: Nations and Territorial Ldentities in

83
latnak sem felel meg. Ha viszont ideáltípusként, olyan elmé­
leti modellként tételezzük a nacionalizmus duális modelljét,
amely annak ellenére is képes megmagyarázni a társadalmi
valóságot, hogy nem támasztják alá tényleges tapasztalatok,
akkor elkerülhetetlennek tűnnek a fogalmi csúsztatások. Be
kell ugyanis látni, hogy sohasem létezett a múltban (és ta­
lán a jelenben sem) egységes német és/vagy francia történeti
nemzeti identitáskonstrukció, amiben a politikai (állampol­
gári) vagy a kulturális (néplélektani) tényezők jutottak volna
egyedül szóhoz.
A Fichte, Herder és mások által propagált német elméleti
nacionalizmus mellett egy Hegelhez és az ő követőihez köt­
hető alternatív szellemi hagyomány is létezik, amely az állam
(nemzeti) politikai közösséget teremtő, azt formáló erejét
hangsúlyozza inkább. Francia vonatkozásban elég, ha Ernest
Renan összetett nemzetkoncepciójára utalunk. Renan először
is kijelenti: „Etnikai meggondolásoknak tehát semmi szere­
pük nem volt a modern nemzetek kialakulásában”27 Később
azzal toldja meg ezt, hogy: „Van tehát valami az emberben,
ami magasabb rendű, mint a nyelv: az akarata.”28 Nem rest vi­
szont elismerni, hogy: „A nemzet: lélek, szellemi alapelv. Ezt
a lelket, ezt a szellemi princípiumot két dolog alkotja, amely
azonban voltaképp egy. Az első a múltban gyökeredzik, a má­
sik a jelenben. Az egyik: emlékek gazdag örökségének közös
birtoklása, a másik: a jelenlegi megegyezés, vágy arra, hogy
közösen éljünk, annak szándéka, hogy a továbbiakban is
kamatoztassuk az osztatlanul kapott örökséget.”29 Gyakran
idézett kijelentése, miszerint ,,[e]gy nemzet léte [...] minden­

Europe: Transnational Reflectiorts. European History Quarterly, 40, 4

(2010)672-674.
27 Ernest Renan: Mi a nemzet? Ford. Réz Pál. In: Bretler Zoltán - Deák
Ágnes, szerk,: i, m. 179.
28 Uo. 181.
29 Uo, 185.

84
napos népszavazás”30 nem kizárólag csupán a politikai aka­
ratra, de éppúgy utal a közös nemzeti emlékezet (mondhatni
az etnikai tudat) melletti folytonos kiállásra is, ami szerinte
a nemzet fontos összetartó ereje. „Közös dicsőséggel rendel­
kezni a múltban, közös akarattal rendelkezni a jelenben' - ez
így együtt alkotja egy nép nemzeti létének az alapfeltételét.31
A kultúr- és államnemzet közötti megkülönböztetést a pol­
gári (civic) és etnikai nemzetfelfogás különbségeként szokás
újabban megnevezni. „Ha a két nemzeti ideológiát uralkodó­
nak tekintjük, akkor a következő jellemzést adhatjuk róluk:
francia részről természetszerűleg vagyok ember és véletlen
módon francia”32A nemzetnek ezúttal nincs ontológiai státu­
sa, mert az csupán „az emberiség azon legszélesebb tapasztalati
megközelítése, mely a reális élet szintjén is elérhető”33Másként
szólva: a franciák „[sjzámára a nemzet végeredményben arra
korlátozódik, hogy az egyén emancipációjának kerete legyen,
ami az összes politikai probléma alfája és ómegája”34
Ha a német nemzeti ideológiát a kiemelkedő gondolkodók
{Fichte és Herder) fogalomalkotásaként rekonstruáljuk, ami
azonban Louis Dumont szerint egybevág a közemberek beál­
lítottságával, azt az álláspontot találjuk, hogy „német lényegi­
leg vagyok, német minőségem eredményezi emberi voltomat”
A nemzet fogalma ebben az esetben nem az egyének politikai
közösségét fejezi ki, hanem mint kollektív egyén nyeri el kü­
lönös jelentőségét.35
Anthony D. Smith is hü marad a nyugati versus keleti
nemzetmodell fogalmi kettősségének az elvéhez, kijelent­
vén: „A történelmi terület, a jogi-politikai közösség, a tagok

30 Uo. 186.
J1 Uo. 185.
Louis Dumont: Tanulmányok az individualizmusról Ford Fogarassy
Miklós. Tanulmány Kiadó, Pécs, 1998. 112.
33 Uo,
34 Uo. 112-113.
35 Uo. 113.

85
jogi-politikai egyenlősége és a közös polgári (civic) kultúra
és ideológia; ezek a nemzet standard nyugati modelljének
a komponensei. [...] Ugyanakkor Nyugaton kívül, főként Ke­
let-Európábán és Ázsiában a nemzet egy merőben másfajta
modellje alakult ki, [...] Ezt a nem nyugati modellt a nemzet
»etnikai« koncepciójának nevezhetjük, aminek a születés és
a bennszülött kultúra közössége az igazi megkülönböztető je­
gye ” A nemzet ez esetben a közös leszármazás közösségében
van adva.30
Napjainkban egyre több kritika éri azonban a kultúrnem­
zet kontra államnemzet koncepciónak ezt az újabb változa­
tát is. Smith időnként maga is elfordul tőle konstatálva, hogy
a polgári és az etnikai nacionalizmus a legtöbb nemzet és
nacionalizmus esetében szorosan összefonódik egymással; ez
abból fakad, hogy a közös leszármazás tudata, valamint az et­
nikummal összefüggő többi elem nélkül egyetlen nemzet sem
állhat fenn tartós jelleggel. Smith ugyanakkor helyteleníti, ha
a polgári nemzetet egyértelműen konstruktív, az etnikai ala­
pon álló nemzetet pedig csupán destruktív erőként határozza
meg valaki. Ez utóbbi felfogás figyelmen kívül hagyja szerinte
azt a nyilvánvaló körülményt, hogy minden egyes naciona­
lizmus a célok és az érzelmek roppant széles skáláján képes
mozgósítani híveit. A polgári nacionalizmus viszont önmagá­
ban képtelen élővé varázsolni a nacionalizmus négy legfonto­
sabb alkotó elemét, a hely (szülőföld), az idő (a történelem),
a közösség (a közös kultúra, mindenekelőtt a közös nyelv), va­
lamint a sors (a nemzetre váró jövő) képzetét.37 Smithnek ezt
a szembeszökő szemléleti fordulatát a polgári kontra etnikai
megkülönböztetéssel kapcsolatban a mások által megfogal­
mazott heves bírálat, és nem utolsósorban az általa vallott et-*17

Anthony D, Smith. I m. 11.

17 Anthony D. Smith: Romanticism and Nationalism. In: Uő: Ih e An-
tiquity o f Nations. Polity, Cambridge, 2004. 243-244,

86
noszimbolista folytonossági elmélet válthatta ki. Az utóbbiról
később bővebben is lesz még szó.
A koncepció kritikai fogadtatását illetően elsőként Rogers
Brubaker nézetére térek ki. Brubaker szerint lehetetlen ellent­
mondásmentesen alkalmazni az etnikai jelzőt, akár szűkén,
akár tágan értjük a fogalmat, amikor az ún. „nem nyugati”
nacionalizmusok kontextusában mozgunk.3839Alain Dieckhof
pedig kimutatja, hogy milyen bizonytalan alapokon áll a pol­
gári (civic) terminus, amikor a típusalkotás céljára kívánjuk
igénybe venni. Mielőtt közelebbről is szemügyre vennénk
Dieckhof gondolatmenetét, érdemes futó pillantást vetni a na­
cionalizmus polgári (politikai) értelmét egyoldalúan hang­
súlyozó, azt középpontba állító elgondolásra is, aminek John
Breuilly a legismertebb szószólója.
Breuilly úgy tekint a nacionalizmusra, mint a politika
adott (modern) formájára, és ebbéli szerepét kíséri nyomon
történeti esettanulmányok során át.3y Meggyőződése, hogy
a modern állammal jár csupán együtt nacionalizmus, s ez
a tény sajátos funkcionális jelentést kölcsönöz az utóbbinak.
A nacionalista ideológia fő rendeltetése az emberek széles
tömegeinek a mobilizálása annak érdekében, hogy egyvalaki
(egy csoport) megszerezhesse a hatalmat és államba szervezze
a társadalmat, majd pedig folytonosan működtesse az állami
hatalmat. A nacionalizmus, ezek szerint, az okból válik törté­
nelmi erővé, hogy döntő szerepet játszik a politikai identitás
megteremtésében; a koordináció, a mobilizáció és a legitimá­
ció révén tölti be ezt a rá háruló politikai szerepet a modern
állam szervezeti rendjén belül, A koordináció arra irányul,
hogy a módfelett heterogén politikai elitek a nacionalista

34 Rogers Brubaker: The Manychean Myth. Rethinking the Dístmction

Between Civic and Ethnic Nationalism. In: Kriesi Hanspeter et al.
eds,: Nation and National Identity. The European Experience in
Perspective. Ruegger, Zürich, 1999. 55-71.
39 John Breuilly: Nationalism and the State. St. Martirís Press, New York,
1982.

87
 eszmerendszer erejére támaszkodva egyesítsék erőfeszítése­
iket az állam (az ancien régimé) ellen folytatott harcukban.
Akkor vezet csupán sikerre a küzdelem, ha az elitnek sikerül
mozgásba hoznia, mobilizálnia az ő célkitűzéseit magáénak
tekintő tömegeket A nacionalizmus e mellett a fennálló sta­
tus quo tényleges igazolását adja (legitimáció), és azt célozza,
hogy azok is elfogadják a partikuláris érdekeket szolgáló ál­
lamhatalmat, akik fölött az állam a hatalmat gyakorolja.40 Az
egyik újabb tanulmányában így summázza Breuilly a nacio­
nalizmust illető felfogását. „A nacionalizmust mint szervezett
politikát helyeztem vizsgálódásaim középpontjába, különö­
sen az állammal való viszonyát tekintve, amelyet a nemzet
nevében opponál vagy ellenőriz.”41
Ezzel a némileg szűkkeblűnek tetsző megközelítéssel is
szembefordulva Dieckhof kijelenti, ha főként a francia törté­
neti példát tartjuk szem előtt, akkor a nemzet nyugatiként be­
állított modellje korántsem felel meg a csak politikai alapokon
nyugvó nemzet fogalmának- Nem hagyható ugyanis figyel­
men kívül szerinte még a francia esetben sem az állam igen­
csak buzgó és tartós részvétele a nacionalizmus, mint kultúra
és lelkiállapot megteremtésében; az utóbbi felbecsülhetetlenül
hasznos (politikai) forrása volt a nemzetépítésnek nyugaton
és keleten egyaránt.42 „Ahhoz, hogy az emberek bekapcsolód­
janak valamely nemzeti közösségbe, mindig kevésnek bizo­
nyult a polgárokat az elkötelezettség révén összefűző társulási
viszony ( Vergesellschaftung). A politikai kapocs, a nemzethez
tartozás egyedüli törvényes hitelesítője valóságos megerősítést

40 Uo. különösen 365-373,

41 John Breuilly: Állam és nacionalizmus. Ford. Sályi Tamás. In: Kántor
Zoltán, szerk.: Nacionalizmuselméletek (Szöveggyűjtemény). Rejtjel,
Bp., 2004. 147. A tanulmány eredetileg 2001-ben látott napvilágot.
42 Az ennek jegyében folyó nyugat-európai, benne a francia erőszakos
nyelvi egységesítő politikáról ld. Diószegi István: Üllő és kalapács.
Nemzetiségi politika Európában a XIX. században. Magyarságkutató
Intézet, Bp,» 1991. 18-23,

88
kíván, mely a nemzeti nyelv nyomán kialakult közös kultúrán
alapuló társadalmi kapocs által valósul meg”43
A nemzet állítólagos keleti válfajától sem idegen az állami,
a politikai nemzet ideálja, így az sem ritka, hogy közvetlenül
igénybe vegyék az államot a nemzetépítés céljai érdekében.
Felfedezhető azonban bizonyos eltérés a folytonos történe­
ti állami léttel bíró népek és az államnélküli népek között e
tekintetben. Az előbbieknél ugyanis „a politikai elvárások
mellett a kulturális követelések egyfajta »segédeszközként«
szolgáltak” csupán.44 Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a kul­
túra integráló erejének mindenekelőtt a nemzeti mozgalmak
kezdeti fázisában volt döntő vagy bármiféle szerepe, amint
Miroslav Hroch tipológia-alkotó munkásságából is tudható/5
Ami közvetlenül a magyar nemzetfejlődés és a magyar
nacionalizmus helyét illeti az európai palettán, vitathatatlan,
hogy a kezdeti, a reformkori kultúrnemzeti törekvések után
az államnemzeti nacionalizmus lépett elő a dualizmus korá­
ban döntő tényezővé, háttérbe szorítva a politikailag immár
kevésbé eredményes, ezért alig gyümölcsöztethető etnikai
nacionalizmust. A Breuilly által a nacionalizmusnak tulajdo­
nított politikai funkciókat tekintve belátható ugyanis, hogy
az etnikai nacionalizmus egyoldalú és túlzott forszírozása
hajótörést szenvedett (volna) Magyarország akkori heterogén
nemzetiségi összetételén,46
Visszakanyarodva a német romantika nacionalizmus-te-
remtő diskurzusára, ami Kcdouric fő tézisét alkotja, Smith
főként azt kifogásolja, hogy ez a felfogás eltúlozza a roman­
tika jegyében gondolkodó és alkotó kreatív művészek és tu­

43 Alain Dieckhof: i. in. 305.

44 U a 306.
4F Miroslav Hroch: A nemzeti mozgalomtól a nemzet teljes kifejlődéséig:
a nemzetépítés folyamata Európában, Ford, Brdősi Péter. In: Kántor
Zoltán, szerk.: i. m. 230-247.
40 Alain Dieckhof: i. m. 306.; Gyáni Gábor: Posztmodern kánon. N em ­
zeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003. 65-67.

89
dósok szerepét a nacionalizmus életre keltésében. Smith ezt
érintő bírálata, a nála oly hangsúlyos antikonstruktivizmus
folyománya. Nézete szerint az terjedhetett el csupán idővel
a széles néptömegekben, annak lehettek sikeres propagáto-
rai a romantikus nacionalisták, ami mint nemzeti mitológia
már előzetesen benne rejlett a potenciális nemzeti kulturális
tudatban, és ami így folytonosságot élvezett a lottg durée kö­
rülményei között.47

Modernisták kontra etnoszimbolisták

Ezen a ponton jutunk el végül a nemzetelméletek körül zaj­

ló viták sűrűjéhez, a modernista (vagy tisztán konstrukti­
vista) és az etnoszimbolista paradigmák képviselői közötti
polémiához. A szóban forgó vita a hazai olvasók körében
többnyire ismert, a vitapartnerek fontosabb munkái részben
vagy egészben magyarul is napvilágot láttak,48 és a polémi­
áról számtalan ismertetés is napvilágot látott már idehaza,49

47 Anthony D. Smith: L m. (2008) 254.

4* Benedict Anderson: i. m.; Ernest Gellner; i. m.; Uő: A nacionalizmus
és a komplex társadalmak kohéziójának két form ája, Ford. Szanyi
Imre, In: Bretter Zoltán - Deák Ágnes, szerk.: i. m. 188-212.; Uő:
A nacionalizmus kialakulása: a nemzet és az osztály mítoszai. Ford,
Sisák Gábor, In: Kántor Zoltán, szerk.: i. m. 45-78.; Eric Hobsbawm:
Tömeges hagyománytermelés: Európa 1870-1914. In: Hofer Tamás -
Níedermüller Péter, szerk.: Hagyomány és hagyomány alkotás. MTA
Néprajzi Kutató Intézet, Bp., 1987. 127-197.; Uő. A nacionalizmus
kétszáz éve, Ford. Baráth Katalin. Maecenas, Bp., 1997; Anthony D,
Smith: A nemzetek eredete. Ford. Készéi András. In: Kántor Zoltán,
szerk.: i. m, 204-229.; Uő: Kiválasztott népek: miért maradnak fenn
egyes népcsoportok? Ford, Szanyi Imre. In: Bretter Zoltán - Deák Ág­
nes, szerk.: i. m. 27-51.
49 Daniele Conversi: A nacionalizmuselmélet három irányzata. Ford.
Csejdy Júlia. In: Kántor Zoltán, szerk.: i. m. 315-328.; Anthony D.
Smith: A nacionalizmus. Ford. HeiI Tamás. In: Bretter Zoltán - Deák
Ágnes, szerk.: i. m. 9-24.; Uő: A nacionalizmus és a történészek. Ford.

90
ezért a Gellner és Smith közötti utolsó vitát rekonstruálom
csupán.*50
Gellner azon tézisét, miszerint a nemzet viszonylag új kele­
tű történeti képződmény, és amellett kifejezetten modern en­
titás is, mert az iparosodásnak, a korlátlan társadalmi mobi­
litásnak, a tömeges alfabetizációnak, valamint a tömegoktatás
körülményeinek felel meg, az 1995-ös Warwick-vita során51
Smith sem vetette el egészen, viszont kiegészítésre szorulónak
minősítette, mondván: az elmélet a történet egyik feléről szól
csupán. S mi vajon a történet másik fele?
Smith elöljáróban elismeri, hogy a nemzet (és a naciona­
lizmus) dekonstrukciós modelljei fontos dolgokról szólnak.
Ennek kapcsán Eric Hobsbawmnak a „hagyományok feltalá­
lása” valamint Benedict Andersonnak az „elképzelt közösség”
címén kifejtett elképzeléseire utal. Amennyiben azonban az
érintett elgondolások szerzői tagadnák a nemzet valóságos
mibenlétét azt sugallva, hogy egy teljesen művi, fabrikált
konstrukcióról van szó, akkor Smith szerint kifejezetten rossz
irányba viszik az elméletalkotás folyamatát Hiszen, „a nem­
zetek és a nacionalizmusok a már korábban is létezett hagyo­
mányok és örökségek termékei is egyúttal, amelyek nemzedé­
kek egymásutánjában váltak kerek egésszé”52
A fő vitakérdést ezúttal is a Gellner-féle modernista nem­
zetkoncepció képezi Smith számára. Gellner nemzetfogal­
ma nem teszi ugyan kérdésessé szerinte sem, hogy a nemzet

Kuszing Gábor, in: Kántor Zoltán, szerk.: i. m. 21-42.; Kántor Zoltán:

Nacionalizmus. Izmus? In: Czoch Gábor - Fedinecz Csilla, szerk.: Az
emlékezet konstrukciói. Példák a 19-20. századi magyar és közép­
európai történelemből. Teleki László Alapítvány, Bp., 2006, 87-98,;
Lajtai L. László: i. m.
50 Ez volt közöttük az utolsó eszmecsere, ami Gellner halála előtt né­
hány héttel kezdődött és Smith viszontválaszára a vitapartner halála
után kerülhetett csupán sor.
51 http://gellnerpage.tripod.com/Index.html. Letöltve 2010. január 8-án.
52 Uo.

91
tényleges szociológiai realitás, miután már létrejött; az elmé­
let azonban túl általános magyarázó sémát kínál ahhoz, hogy
a föld összes számba vehető nacionalizmusának (és nemzet­
fejlődésének) az értelmezéséhez kulcsként szolgálhatna. Ki­
fogásolja továbbá Smith, hogy a Gellner-féle modell, a maga
erős materializmusával, félrevezetőén azt sugallja, a nemzet­
teremtő nacionalizmus kizárólag a modernitás (az iparosodás
stb.) körülményei között lép fel, holott empirikus bizonyíté­
kok hosszú sora mond ellent ennek a feltevésnek.53
Legfontosabbnak harmadik ellenvetését tartja Smith, ami
így hangzik: nemzetek és nacionalizmusok nem csupán a mo­
dernizációs folyamat eredményeiként keletkezhetnek A nem­
zetet (a nacionalizmust) a modernizációhoz láncoló gellneri
feltevés szisztematikusan mellőzi annak számbavételét, hogy
a világ nagy hányadán folyamatosan hatnak az etnikai kötelé­
kek, a velük összefüggő érzelmek, amelyek külön is jelentősen
hozzájárulnak nem egy nép saját nemzetté válásához. Smith
sem állítja ugyanakkor, hogy minden egyes esetben ezek
a premodern etnikai kötelékek és mentális struktúrák készíte­
nék elő a nemzetté (a nemzetállammá) alakulást; ugyanakkor
határozottan vallja, hogy részben azok teszik lehetővé (akár
még Nyugaton is) a modern nemzet létrejöttét, és ez szolgál
a későbbiekben követendő modellként a többi potenciális
nemzet számára. Ez utóbbinak az előtérbe helyezése számít
az etnoszimbolikus nemzetkoncepció fő megkülönböztető
vonásának, mely elgondolás, jegyzi meg Smith, nem is elmé­
let, hanem csupán a kérdés bizonyos fajta megközelítése vagy
meghatározott perspektívába helyezése. Az emlékek, az érté­

53 Az eddig bemutatott ellenérvek a Gellnerret szembeni kritikákban

máshol is fellelhetők. John A. Hall kifogásolja például, hogy Gellner
elmélete történetesen éppen a nyugat-európai, a 18. századi francia
és angol fejleményeket képtelen értelmezni. John A. Hall: National-
istns, Classified and Explained. In: Sukumar Periwal, ed.: Notions of
Nationalism. Central European University Press, Budapest - London
- New York, 1995.12.

92
kék, a mítoszok és a szimbólumok kétségtelenül nagy súlya
és szerepe a modern nemzeti közösségek kialakulásában már
azért sem mellőzhető szerinte, mert tudomásul vételükkel
érthetjük meg csupán a nacionalizmus hihetetlen tömeghatá­
sát abban a korban, amikor a modern társadalomszerveződés
szélsőségesen atomizált körülményei váltak uralkodóvá.
Az ezekre a felvetésekre adott válaszában Gellner azt a szá­
mára egyedül döntő kérdést fogalmazta meg, hogy van vagy
nincs a nemzeteknek köldöke? Ez a kérdés már Ádám, az első
teremtett ember köldökével kapcsolatban sem könnyen vá­
laszolható meg szerinte. El lehet ugyanis képzelni Ádámot
is köldök nélkülinek, miután az első embert Isten alkotta
és nem születéssel jött a világra. A köldöknek így nem volt
Ádám esetében funkciója. Ha a köldöknek ilyenformán nincs
dolga a világban, akkor el is lehet tekinteni a létezésétől. így
van ez a nemzet modernista fogalmával is: „egészében véve
az etnikai, a kulturális nemzeti közösség, amely annyira fon­
tos Smith számára a fogalomalkotás során, olyasvalami, mint
a köldök Néhány nemzetnek van, néhánynak viszont nincs és
mindenképpen lényegtelen, hogy van-e neki egyáltalán”54
Gellner szerint elhanyagolható a modern nemzet keletke­
zése szempontjából az a kérdés, hogy léteztek vajon etnikai
minőségek a modern nemzet előtt is vagy sem; az a fajta
ethnie (az észtek példáját említi), ami akkor és ott már meg­
volt, legföljebb egy kategória, és nem maga az etnikai öntudat,
az a valami tehát, amely megelőlegezhetné a modern nemzeti
tudatot vagy identitást* A döntő változás e tekintetben a mo­
dernség körülményei között történt meg, midőn a kultúra új
szerephez jutott az emberi életben a gazdasági, a technológiai
és az egyéb infrastrukturális átalakulások eredményeképpen.
A kulturális önmeghatározásnak a politikai identitással, a tár­
sadalmi önérvényesítéssel stb. való teljes és tendenciaszerű
egybeesése, az összes idevágó entitás terjedelmi kiterjedésének

S4 http://gellnerpage.tripodcom/Index.hlml. Letöltve 2010. január 8-án.

93
a nemzetiben mint olyanban való maradéktalan feloldódása
- ez a nemzet mint afféle modern konstrukció differentia spe-
cificája.. Bizonyára kimutatható itt-ott a kulturális, a mentális,
az etnikai folytonosság ténye, máshol viszont talán nem, ám
mindez merőben esetleges, véletlenszerű és lényegtelen fejle­
mény a modern nemzeti lét szempontjából tekintve, A múlt
ezen folytonossága felől tekintve nem lehet ugyanis megjó­
solni, hogy hol keletkezik majd nem zet A nemzetek létrejöt­
te valójában mindig csak a modern körülmények jelenében
dől el, s amikor ott eldőlt, akkor valóban jól jöhet a történel­
mi folytonosság, de nem tőle függ a dolgok végső alakulása,
A nacionalizmus ténylegesen ex nihilo is keletkezhetett (és
időnként így is keletkezett) a 19, században, ami már abban
az időben vagy később beletorkollt a sikeres nemzetépítésbe.
Smith riposztja, mint korábban is említettem, Gellner ha­
lála után hangzott el, amire a megbírált szerző már nem rea­
gálhatott.55Abban foglalja össze Smith vitapartnere fő tézisét,
hogy Gellner szerint a nemzeteknek nincs sem szülője, sem
pedigréje, ezáltal egyes-egyedül a modern társadalom szük­
ségleteinek felelnek meg; ezeket a szükségleteket a tömeg-,
a nyilvános-, az írásbeliségen alapuló kultúra, továbbá a spe­
cializált és akadémiai ellenőrzés alatt álló magaskultúra elégíti
ki, amely adott nyelven szólal meg, egyszersmind lehetővé te­
szi a kontextusok uralma alól felszabadított kommunikációt.56
Ez azonban, Smith szerint, sokkal inkább a modern nemzetek
normális működésére, és nem azok lehetséges keletkezésére
ad meggyőző magyarázatot.

55 Anthony Smilh: Memory and M odemity. In: Uő: i, m. (2004) 62-81.

50 Mindez benne van persze Gellner e témába vágó fő művében is. Er-
nest Gellner: i. m, (2009) különösen 51-55,

94
 A z etnoszimbolista elmélet és történész kritikusai

Elhagyva immár a Gellner és Smith között a kilencvenes évek

derekán lefolyt úgynevezett Warwick-viía ismertetését, az et-
noszimbolisták argumentumát tekintjük át a következőkben.
Ez a koncepció, mint jeleztük, abból indul ki, hogy a nemze­
tet konstituáló tényezők sorában a kollektív emlékezet játssza
a döntő szerepet. A fogalom referenciális tartalma Smith ok­
fejtésében kimondatlanul valamiféle időtlen történeti tudat­
formaként merül fel, olyasmiként tehát, ami kontinuus m i­
voltában hat akkor is, amikor a modern kor aktuális követel­
ményeit kielégítve.a nacionalizmus erjcsztői (az értelmiségiek
és az elitek) támaszkodnak rá céljaik elérése érdekében. De
vajon számolhatunk-e minden egyes esetben ezekkel a men­
tális szerkezetekkel, amelyek állítólag épségben őr2ik önnön
történeti folytonosságukat? Az eredet- és alapító mítoszok,
az örökletes közösségi értékek, valamint a közösségi össze­
tartozás megannyi gondolati hagyománya (benne a nyelv
folytonosságával), Smith szerint, nem csupán kitalált, hanem
zömmel megtalált entitások. Jól bizonyítja ezt az is, hogy a na­
cionalista eszmerendszer „kitalálói” a nemzeti ébredés korá­
ban még létező, akkor is érvényben lévő tapasztalati világra
rezonálnak, belőle merítenek, amikor kidolgozzák a naciona­
lizmus modern ideológiáját.57*Az etnoszimbolista felfogás egy
másik ismert képviselője, John Armstrong azzal toldja meg
a konstruktivisták és a folytonossági elmélet (ha nem is éppen
a primordialisták) közötti vitában erről az oldalról hangozta­
tott véleményt, hogy: „Egyet nem értésük főként akörül forog,
milyen messzire nyúlnak vissza a múltban az egyes újítások,
és a már előzőleg is meglévő csoportúd ajdonságok, mindaz

Anthony D, Smith: The Myth of the „Modern Hátion*. Tn; Uő: i. m.

( 2004) 42 .

95
tehát, aminek a repertoárjára ezek az újítók egyáltalán tá­
maszkodhattak.”5*
Két síkon válaszolható meg az iménti kérdés. Az első: mi­
lyen időtartamra szóló érvényt lehet mindeme mentális jelen­
ségeknek tulajdonítani, pontosabban: mennyire régi az a ha­
gyomány, amely közösségi tudatként, etnikai tudatosságként
referál a múlt világára a nacionalista éthosszal telített jelen
körülményei között. Ez a kérdés, furcsa módon, alig foglal­
koztatta eddig az etnoszimbolista elniéletalkotókat (John
Armstrong a kevés kivétel közé tartozik),59 holott a kérdésre
adott felelet kulcsjelentőségű az etnoszimbolista elmélet em­
pirikus igazolhatóságát tekintve. Annál több szó esik erről az
elmélet ellenfelei, tehát a konstruktivista szemléletet követő
történészek munkáiban.
Szűcs Jenő is azon a véleményen volt, hogy a naiv történe­
ti tudat időtállósága a középkor századaiban is már felettébb
bizonytalan volt, holott akkoriban az oralitás a meghatározó
mnemotechnika.60 A nemzet (nemzetiség, vagyis etnikum)
középkori minőségét illetően pedig Szűcs egyértelműen
a perennialista felfogás ellen szólt: a középkori „kategória-
rendszerben nincs hely a natio számára. Nem azért, mert [...]
a »nemzetiség« mint objektív valóság vagy bizonyos csoporte­
móciók tárgya a középkor embere számára nem létezett vol­
na, hanem azért, mert a társadalmi és politikai szféra részben
tágabb (keresztény-univerzális vagy monarchikus-territori­
ális), részben szűkebb (hűbéri-tartományi, lokális és rendi -
korporatív) elsődleges képleteivel szemben mind az objektív,
mind a tudati struktúrában háttérbe szorult, azokkal jórészt

53 John Armstrong: Towards a Theory o f Nationalism: Cvnsensus and

Dissensus. In: Sukumar Periwal, ed.: i. m. 36.
Vö. John Armstrong: Nations before Nationalism. North Carolina
University Press, Chapel Hill, 1982,
60 Szűcs Jenő: „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. In: Uő:
A magyar nemzeti tudat kialakulása, Balassi - JATE - Osiris, Bp.,
1997. 210,

96
irreleváns volt, de még ha többé-kevésbé egybe is esett, a hoz­
zá társított csoportemóciók más minőséget képviseltek, mint
a társadalmi-politikai lojalitás domináns formái”61
A szintúgy középkortörténész Patrick J. Geary beszédes
című könyvében (A nemzetek mítosza) egyenesen azt tűzte
célul maga elé, hogy bebizonyítsa: „A 19. században megszü­
lető modern történelmet (történetírást) az európai naciona­
lizmus eszközeként gondolták el és ekként fejlesztették ki. Az
európai nemzetek története a nacionalista ideológia eszkö­
zeként kifejezetten sikeresnek tekinthető; a múlt megértését
azonban méregteleppé változtatta, feltöltve ezt a szeméttele­
pet az etnikai nacionalizmus mérgével; ez a méreg pedig mé­
lyen beette magát a köztudatba. Ennek a szeméttelepnek a ki­
takarítása a talán legfélelmetesebb kihívás, amivel a történész
ma egyáltalán szembenézhet”62 Szűcshöz hasonlóan Geary
maga is mélyen meg van róla győződve, hogy a középkorban
(és a reneszánsz korában) a „nemzet” egyike csupán a val­
lás, a rokonság, a földesúri-fejedelmi hatalmi viszony mel­
lett ható, a politikai elitet integrálni képes tényezőknek. „Az
egy nemzethez tartozás érzése nem tartozik a legfontosabb
kötelékek sorába. A közös nemzeti identitás nem fűzte mély
érdekközösségbe a társadalom tetejét és alját, az urat és a pa­
rasztot. Az értelmiségiek és a társadalmi elitek sem nemzeti
identitásuknak a népvándorlás kori távoli múltba történő visz-
szavezetésével vélték megtalálni elsődleges önazonosságukat.
Éppen ellenkezőleg, ha visszatekintettek egyáltalán a múltra
a szolidaritás biztosítása érdekében, tudatosan a római társa­
dalommal és kultúrával azonosították magukat.”63
A múlt nemzeti történeti paradigmája, sugallja Geary, mo­
dem eszmei fejlemény, amely a német nacionalizmus szolgá­

61 Szűcs Jenő: i. m. (1972) 38.

62 Patrick J. Geary: The Myths of Nations. The Medieval Origins of
Europe. Princeton University Press, Princetoti, 2002. 15.
63 Uo. 19.

97
 latába szegődő tudományos történetírás, és nem utolsósorban
az etnorégészet intellektuális erőfeszítéseinek az eredménye.
Az 1819-ben magántársaságként alapított Gesellschaft für
altere deutsche Geschichtskunde munkálkodásának terméke,
a Monumenta Germaniae Historica forráspublikáció sorozata
annak a programnak a jegyében keletkezett, amelyhez mottó­
ként társult a Sanctus amor pátriáé dat animum (A haza szent
szeretete éltet bennünket) jelszava. A német nép historikumát
dokumentáló írásos feljegyzések összegyűjtése, majd közzé
tétele során úgy szelektáltak a történészek, hogy az egyazon
nyelvet beszélők (a németek) antikvitás koráig visszanyúló
folytonos múltját dokumentálják ily módon, A Monumen­
ta összeállítása teremtette meg a német nemzeti történelem
tudományos (történetírói) anyagát (tárgyát); ehhez a munká­
hoz a filológia eszköztára szolgált módszer gyanánt. Az indo­
európai filológia „objektív” ismérvekkel látta el a herderi és
fichtei misztikus nyelvelmélet igényeihez szabott népiség
(etnicitás) történetiségét A ókori auktorok értelmezésére ki­
alakított klasszika filológia intellektuális technikáját átvitték
a középkori forráskutatásra, hogy bizonyíthassák a német na­
cionalizmus történelmi érvényességét. Idővel a német (a po­
rosz) történeti iskola vált a modern szakszerű történetírás
mindenhol utánzott modelljévé. Ez egyúttal a történetírás
mint modern tudomány egyedüli kritériumaként tüntette fel
a forráskritika alkalmazását. Az írott dokumentumok ilyetén
filológiai értékelése, ami önmagában is elegendő empirikus
alapja lehet a jelenbeli állapotok historizálására vállalkozó
történeti elbeszélésnek, nemzeti tudományként teremti meg
a történetírást.64
A történetírás ebben rejlő társadalmi funkciója a múlt
fennmaradt (megtalált, a földből kiásott) tárgyi leleteinek
hasonló jellegű hasznosításával vált teljessé akkor, midőn

* Uo. 29.

98
létrejött az etnorégészet.6566 Gustaff Kossina máig meghatáro­
zó működése érdemel e tekintetben nagy figyelmet. Az általa
szorgalmazott megközelítés arra a feltevésre épült, hogy az
etnikum homogén, területileg jól körülhatárolható, időben
állandó egység, hosszú távon tartósan létező és ebben a for­
mában változatlanul érvényes valóság. A megfontolás hátte­
rében az a nézet rejlett, mely szerint az etnikai csoportokat
a kulturális jegyek objektív és stabil együttesével írhatjuk le.
Amikor a régész, tárgyi leletek birtokában, felfedezi a változás
egyes jeleit, joggal gyanakodhat az etnikai átalakulás bekövet­
keztére is, mely utóbbi vándorlás, gyarmatosítás vagy hódítás
következménye. Az ősrégészet számára a nemzeti paradigma
szintén biztos zsinórmérték gyanánt szolgált, feltételezve,
hogy a nyelv, az etnikum és a kultúra (ami tárgyi kultúraként
értendő ezúttal) megfelelnek egymásnak a térben és az idő­
ben, és egyetlen összefüggő rendszert alkotnak.66
Ezzel szemben, állítja Geary konklúziójában, a koraközép­
kori és a mai „népek” között feltételezett valamiféle egybeesés
aligha több mítosznál. Hiszen: a késő antikvitásban, valamint
a koraközépkorban élt népek birodalmi vagy egyéb politikai
egységein belül sokféle nyelvet beszéltek, és ma nem is mindig
tudható már, hogy miféléket. Ráadásul a beszélt nyelv nem
szükségképpen esett egybe a kultúra többi hordozójával, az
öltözködéssel, az ékszerekkel, a fegyverekkel és az életmód­
dal. A nagy nyelvcsaládok hipotetikus ősi térképeit nem lehet
tehát megfeleltetni a tárgyi kultúra térbeli kiterjedésének. Ma­
gyarán: a nyelv egyáltalán nem determinálja egy adott közös­
ség egészének az etnikai minőségét A 19. századi nacionaliz­
mus a nyelvi ismérvekkel megalapozott etnicitást kézenfekvő
módon térbeliesíti (térképre viszi) és ezt visszavetíti a közeli

65 Uo. 35.
66 Siklósi Zsuzsanna: A régészeti kultúra fogalmának változása és az et­
nikai identitás azonosítása az ősrégészeti kutatásokban. Korall, 24-25,
2006. június, 75.

99
és a távoli múltba, ami azonban teljesen abszurd eljárás.67 Az
etnikai csoportok, a politikai egységek és a területek ugyan­
is szinte soha sem vágnak maradéktalanul egybe a modern
nemzetállam előtti korokban, A középkorban a „népeket” egy­
mástól elválasztó határok nem földrajziak, hanem politikaiak,
gazdaságiak vagy éppen társadalmiak voltak: s „ahol ennek
ellenére léteztek földrajzi elkülönülések, azok is a térségeken
belül és nem a térségek között álltak fenn”68
El kell persze ismerni, hogy a nemzetek szerinti kategori­
zálás - erre a 19-20. századi nacionalizmus is épített - számos
esetben már magukban a történelmi forrásokban is fellelhető.
A 19. századi etnográfia ezek szerint a klasszikus antikvitás
etnográfiai hagyományait folytatta tovább és vitte szinte tö­
kélyre.69 Az etnikai nacionalizmus azonban több és más, mint
a múltban követett (a késő antik, akár a kora-középkori) cso­
portkategorizálás, holott az utóbbi olykor nyelvi formájában
is erősen emlékeztet a mai szóhasználatra. Tudjuk viszont,
hogy egy szó jelentése nem tekinthető állandónak. Ami pél­
dául a nemzet, a natio stb. kifejezés történetileg változó értel­
mét illeti, elfogadhatjuk Liah Greenfeld elképzelését a natio
terminus szemantikai fejlődésének úgymond cikkcakkos
mintázatáról. „E fejlődés minden egyes stádiumában a szó ér­
telme, amellyel meghatározott szemantikai csomag jár együtt,
aszónak a konkrét szituációban való használatából bomlik
ki. A szó konvencionálisán ismert fogalmát szüntelenül hoz­
záigazítják az új körülményekhez, melynek egyes oldalaival
látszólag egybevág. Mindamellett az új helyzet egyik-másik
vonatkozása, amely közvetlenül nem alkotja annak a hely­
zetnek a részét, melyből a szó konvencionális fogalma ered,
egyre inkább összefonódik vele a tudatban; ez egyfajta ket­

67 A kérdést tágabb perspektívában vizsgálja: Gyáni Gábor: A tér nem-

zetiesítése: elsajátítás és kisajátítás. In: Uő: i. m. (2010) 237-265.
Patrick J. Geary: i. m. 38.
69 Uo. 40.

100
tősséget eredményez a jelentést tekintve. Az eredeti fogalom
jelentése folyamatosan elhalványul és eközben az új jelentés
felveszi a kifejezés konvencionális értelmét. Amikor a kifeje­
zést egy új helyzetben újból felhasználják, minden valószínű­
ség szerint ebben az új értelemben hivatkoznak rá és így megy
ez folyton folyvást”70
Hasonló logika érvényesül az etnikai kategória hosszú idő­
távú használata során is. Amikor a klasszikus (ókori) etnog­
ráfusok (így maguk a történetírók is) népneveket ragasztanak
a határaikon túli vagy olykor a határokon belülre került má­
sokra, a barbárokra, még nem a modern etnikai kategóriák­
nak megfeleltethető népi minőségeket azonosítanak általuk.
Már pusztán azért sem ezt teszik, mert az így leírt, az ekként
megnevezett népek éppen nem ezeknek az azonosító kategó­
riáknak a birtokában gondoltak magukra kompakt közössé­
gek gyanánt, nem abban rejlett valószínű közösségi identitá­
suk gondolati magja, amit az ethnie kifejezés ír le a mi modern
korunkban. S még ha az elitjeik (fegyveres vezetőik) át is vet­
ték netán ezeket a kategoriális nyelvi azonosítókat, magukra
alkalmazva az etnikai kategóriákat, ami romanizációjuk biz­
tos jele volt, ebből sem feltétlenül következik, hogy az általuk
időlegesen uralt népek velük homogén etnikai egységként is­
mertek volna bennük magukra, Geary következtetése így szól
végül: „A közös leszármazás és a közös történelem mítoszai,
amiket jóval kevésbé a bennszülött orális hagyományok, mint
inkább a népiség klasszikus elképzelései alakítottak ki, elfedik
azt a radikális diszkontinuitást és heterogeneitást, amely a ké­
ső antik kort jellemzi.”71
Mindezek fényében súlyos kétségeink támadnak a jószeri­
vel az etnorégészeti paradigma hatását magán viselő, a ma­
gyar (ős)történetet érintő olyasféle történetírói felfogással

70 Liah Greenfeld: Nationalism. Five Roads to Modernity, Harvard Uni-

versity Press, Cambridge, Mass., 1992, 5,
71 Patrick J, Geary: i. in. í 56.

101
szemben, amely deklaratív módon vallja, hogy: „az ősmagyar­
ság néppé válásának időszakában - a Kr. e 1. évezred derekán
- az etnikai (népi) tudat két igen fontos elemével rendelkezett:
volt saját magára alkalmazott önelnevezése (a magyar nép­
név) és volt önálló eredethagyománya, a csodaszarvasmonda
ősi változata. Ez az etnikai tudat volt az ősmagyarság fenn­
maradásának legfontosabb tartópillére [...], joggal beszél­
hetünk ez időtől önálló magyar népről annak ellenére, hogy
a honfoglalásig eltelt közel másfél évezredben az ősmagyarság
népi összetétele korántsem maradt változatlan: népcsoportok
szakadtak le róla, s idegen ajkú néptöredékek csatlakoztak
hozzá”.7172 S miért fontos vajon annak tudományos igazolása
és folytonos konstatálásá, hogy a népvándorlás korában is lé­
tezett már a magyar, vagyis a maival etnikailag azonos nép?
Nem másért, mint a magyar nemzeti történelem mint folyto­
nos történet fogalmának a fenntarthatósága végett van égető­
en nagy szükség erre, amit idézett szerzőnk burkoltan maga
is elismer imigyen. „Minden nép (etnikum) állandó változás­
ban van [.*.]. Ilyen változásokon ment át a magyarság is mind
a honfoglalást megelőzően, mind pedig azt követően. Az et­
nikai tudat folyamatossága azonban a két és fél ezer esztendő
alatt mindvégig megmaradt.”73

A történelem nemzeti paradigmája mint mítosz

A nemzeti történelem mint mítosz, amely az etnikai, olykor

az állami (politikai) modern nemzetfogalom historizálása so­
rán és mintegy annak az eredményeként jön létre a történé­
szek jóvoltából, a nacionalizmus éthoszának megfelelő múlt
megismerésére és elbeszélésére késztet. Kérdéses persze, hogy

71 Fodor István: A z ősmagyarság etnikai tudata. In: Hofer Tamás, sz a k.:

Magyarok Kelet é$ Nyugat közt. A nemzettudat változó jelképei. Ta­
nulmányok. Néprajzi Múzeum - Balassi, Bp., 1996. 30-31.
” U o.31.

102
valóban jogos-e a mítosz kifejezésével illetni a múltnak ezt
a bevallottan tudományos, a racionális megismerés kívánal­
mai szerinti megismerését és annak termékét, a nemzeti törté­
nelem monumentális szellemi épületét? Napjainkban is azok
a céhbeli történészek alkotják a többséget, akik meggyőződé­
se szerint felettébb aggályos mítoszgyártásként ,megbélye­
gezni” a nemzeti történetírást Álláspontjukat jól adja vissza
Romsics Ignác, kifejtvén: az ő felfogása „eltér azokétól, akik
a strukturális hasonlóságokat és a kétségtelen kölcsönhatá­
sokat túlhangsúlyozva nem tesznek különbséget mitológia és
tudomány, vagyis ez esetben mitológia és professzionális tör­
ténetírás között”74 A fő érve így szól: „A mítosz mindig meg­
személyesít és emocionálisan túlfűtött: tisztel vagy megvet, is­
tenít vagy átkoz, míg a tudomány távolságtartó, racionális, és
többnyire megpróbál személytelen általánosításokhoz eljutni”
Következésképpen „az ideológiailag durván meghatározott
olvasatok és a múlt ismert és igaznak elfogadott tényeitől eltá­
volodó mitikus értelmezések - még ha az »objektív igazság«
nem is tárható fel - továbbra is hitelteleníthetők a tudomány
pozitív eszközeivel.”75
Idézett fejtegetése nem nélkülözi a komoly gondolati alapo­
kat. Robin G. Collingwood is már a kvázi-történetírás egyik
megnyilvánulásaként említette a mítoszt, amely „egyáltalán
nem foglalkozik emberi cselekedetekkel” és a benne előadott
„történet szereplői egyszerűen istenek” A mítosz cselekmé­
nye ráadásul nem az emberi időben zajlik: „noha a mítoszok
formája látszólag időbeli, mert egymást meghatározott rend­
ben követő eseményeket mondanak el - ez a forma szigorúan
véve mégsem időbeli, hanem kvázi-temporális: a narrátor az
időbeli egymásutániság nyelvét metaforaként használja olyan

74 Romsics Ignác: A történe lírás objektivitásának mítoszáról és a múlt

mitizálásának elfogadhatatlanságáról. In: Uő: Múltról a mának. Ta­
nulmányok és esszék a magyar történelemről. Osiris, Bp., 2004. 427.
75 Uo.

103
viszonyok kifejezésére, amelyeket nem tekint igazán időbeli­
nek.”76 A történetírás, ettől eltérően, tudomány, mert „azzal
kezdi, hogy kérdéseket tesz fel, a legenda írója viszont vala­
mi ismerttel kezdi, és elmondja, amit ő tud; továbbá huma­
nisztikus” mert olyan dolgokról tesz fel kérdéseket, amelyeket
emberek vittek véghez a múlt meghatározott időszakaiban;
továbbá racionálisy mert a „kérdéseire adott válaszait megala­
pozza, tudniillik forrásokra hivatkozik”; s végül önismeretet
nyújt, mert „megmondja az embernek, mi az ember, azzal,
hogy elmondja, mit tett az ember”77
Collingwoodtól eltérően egyre többen vallják ma már,
hogy a mítosz és a történettudomány között ahatár legaláb­
bis bizonytalan. William H. McNeill évtizedekkel ezelőtt már
meghonosította a mythistory kifejezést, hogy kijelenthesse:
„A mítosz és a történelem közeli rokonai egymásnak, mivel
mindkettő azt magyarázza el egy bizonyos fajta történet ke­
retében, hogy mi módon váltak a dolgok olyanná, amilye­
nek”78 Ugyanakkor a közbeszéd a mítoszt hamisnak, a törté­
nelmet (a történetírást) pedig igaznak fogadja el. S ennek felel
meg az is, hogy a történész, amikor elutasítja egy másik tör­
ténész következtetéseit, gyakran mitizálónak nevezi az általa
elvetett nézeteket azért, hogy a saját elgondolásait tegye meg
történeti igazságnak.
McNeill egyáltalán nem híve azonban a posztmodern
felfogásnak, mely szerint a tudományos beszéd lényegében
benne gyökerezik a mitologikus gondolkodásban. Nietzsche
különbséget tett ugyan a mítosz és a történelem között, tehát
a mitikus és a történeti tudat között, mégsem gondolta, hogy
a mítosz hamisságával szemben a történelmi tudat raciona­

76 Robin G. Collingwood: A történelem eszméje. Ford. Orthmayer Imre.

Gondolat, Bp., 1987. 64.
77 Uo. 68.
78 William H. McNeill: Mythistory or Truth, Mythy History, and Histori-
ans. American Historical Review, 91, (1986) 1-10.

104
lizmusa képviselné az egyedüli igazságot A tragédia születé­
se című munkájában megjegyezte; „a görögöknek mindent,
amit csak átéltek, önkéntelenül is nyomban a mítoszaikkal
kellett összefüggésbe hozniuk, sőt csakis ennek az összefüg­
gésnek a fényében érthették meg az átélteket: miáltal még
a kézzelfogható jelent is rögtön sub spécié aeterni, bizonyos
értelemben időtlennek kellett látniuk.”79 Ez egyúttal paradig-
matikus jelentőségű is, mivel „egy nép értéke - mint külön­
ben az emberé is - éppenséggel csak abban áll, hogy mennyire
tudja élményeire ráütni az örökkévalóság bélyegét: mert ezzel
mintegy elszakad közvetlen világától, és tanúbizonyságát adja
az idő relativitásáról és az élet igazi, vagyis metafizikai jelen­
tőségéről való tudattalan, mélységes meggyőződésének”80
Ha pedig „a nép elkezdi történelmileg felfogni magát5', ezzel
is hozzá járulva a racionális történetkép megalkotásához, az
azzal jár együtt, hogy lerombolja maga körül „a mitikus véd-
bástyákat”, kötetlen zabolátlan Sággal kezd élni „a gondolat, az
erkölcs és a tett vadonjában”81 Ám ennek ellenére később sem
nélkülözheti a mítosz átfogó magyarázó értelmét; az történik
csupán, hogy „az a bizonyos metafizikai törekvés [...] a tu­
dományos szókratizmus jóval csenevészebb alakjában” hoz­
za létre „a megdicsőülés formáját” Ezen alacsonyabb szinten
„ez a törekvés a lázas kereséshez-kutatáshoz vezet csak, amely
lassanként útját veszti a mindenhonnan összehordott-halmo-
zott mítoszok és babonák zagyva zűrzavarában ”82
Hayden White a Metatörténelem című munkájában jó
szemmel pécézte ki Nietzsche előbb idézett gondolatát.
White úgy találta, azt kívánta a német gondolkodó ezzel
kifejezni, hogy miként és mennyire térünk vissza tudato­

79 Friedrich Nietzsche: A tragédia születése. Ford. Kertész Imre. Európa,

Bp., 1986.191.
80 Uo. 191-192.
Uo. 192.
82 Uo.

105
san a mitológia metafizikájához annak érdekében> hogy ér­
telmezhessük világunk egészét, a világot a maga egészében.
Erre a pőrén racionális elme, a tudomány ugyanis képtelen.83
Ezzel nyomban meg is érkeztünk a mítosz és a tudomány kö­
zötti bizonytalan határvonal posztmodern elgondolásának
elvi kiindulópontjához.
Innen már csupán egyetlen apró lépés az, ha valaki (leg­
utóbb például Chris Lorenz) kimutatja, hogy a tudományos
történetírás alapító atyáinak, a historizmus német mesterei­
nek, Leopold von Rankének és Wilhelm von Humboldtnak
a történetírói ars poeticájáról sem lehet maradéktalanul levá­
lasztani a mítoszteremtést Az írott források filológiai elemzé­
se fontos, önmagában azonban mégis kevés ahhoz, hogy úgy
beszélhesse el a történész a múltat, ahogyan az ténylegesen
volt A szikár tények megállapítása mellett vagy éppen azok
számbavétele előtt múlhatatlanul nagy szükség van az össze­
függéseiket, az egységüket létrehozó és állandóvá tévő szelle­
mi erők megértésére. A múlt értelme tudniillik éppen ezek­
ben az eszmékben rejlik; mindeme láthatatlan, a történelem
erőinek lökést és irányt adó princípiumok azonban, ahogyan
Humboldt akkoriban fogalmazott, „természetük szerint kívül
esnek a végesség körén, de minden részében áthatják a világ
történetét, és uralkodnak rajta”84 Humboldt (és Ranke úgy­
szintén) meg volt győződve arról, hogy a történelem végső
mozgató ereje maga az isteni gondviselés. Joggal jelenti ki
Lorenz ezek után, hogy a tudományos történetírás programja
kezdettől szorosan összefonódott a mitikus történetszemlélet­
tel. Anélkül nem képzelhető el ugyanis valamilyen társadalmi

83 Hayden White: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-

Century Europe. Johns Hopkins University Press, Bal Úrnőre, 1973.
336.
** Wilhelm von Humboldt: A történetíró feladatáról. Ford. Rajnai Lász­
ló. In: Gyurgyák János - Kisantal Tamás, szerk.: Történetelmélet II.
Osiris, Bp., 2006.18*

106
kategória (egy adott nép, legyen az nemzet vagy az emberi­
ség) történetének az elbeszélésed5
Ez okból - és nem a forráskritika kárhozatos mellőzése
miatt - ölti végül magára a nemzeti múlt történetírói elbeszé­
lése a mítosz alakját. A mítosz nem egyedül csak az általában
vett közösségi önmeghatározásnak, hanem a modern nemzet
(a nemzetállam) keretei között létrejövő közösségi identi­
tásnak is elengedhetetlen mentális összetevője (marad). Sőt,
a közösségi öntudat éltető köt ege. A mítoszba kódolt hiedel­
mek elfogadása, és mint tapasztalati ténynek a tudatosítása
képesíti az egyént arra, hogy egy adott közösség teljes jogú
tagja legyen. Schöpflin György helytálló megállapítása szerint,
a mítosz jól érzékelhető és sajátos tulajdonságokkal ruházza
fel a közösséget, amikor meghúzza a Mi és az Ők közötti éles
határvonalat, és megfelelő tartalommal telíti az így tételezett
közösség önértékelését.*0
A mitikus és a racionális történetkép között húzódó határ­
vonalak bizonytalan mibenléte szorosan összefügg e mellett
azzal is, hogy a modern nemzet időbeli teljességének a fogal­
ma a közös őstől való leszármazás mitológiáján nyugszik - er­
ről bővebben is esett már szó korábban.
A mítosz és az ész (logosz) ellentétét tételezve a szakszerű
történetírás kezdettől azt a célt tűzte maga elé, hogy kizárólag
a tudatos emlékezet számára tartja fenn az elmúltat, kiragadva
azt a kollektív emlékezet (a hagyomány) hatalmából. S miért
fontos vajon, hogy racionális eszközökkel tegyünk szert a múlt­
nak erre a tudatára? Bizonnyal az a döntő itt, hogy így tartható
fenn csupán a racionalizmus (a pozitív tudás) jegyében arti-*86

ú Chris Lorenz: Drawing the Line: „Scientific” History between Myth-

making and Myth-breaking. In: Stefan Berger - Linas Eriksonas
- Andrew Mycock, ed$.: Narrating the Nation. Representation in
History, Media and the Árts. Berghahn Books, New York, 2008. kü­
lönösen 44-51.
86 Schöpflin György: A mítosz funkciója és a mítoszok taxonómiája. In:
Uő: A modern nemzet. Attraktor, Máriabcsnyő - Gödöllő, 2003. 72.

107
kulálódó nacionalizmus eredményeként (is) keletkező közös­
ség, a modern nemzet szilárd és tartós belső kohéziója. A múlt
nemzeti történelemként való tudatosítása a közösségi szolida­
ritás megteremtését szolgálja; és erre a funkcióra a mítosznál
nincs is talán alkalmasabb tudatforma. A (nemzeti) történe­
lem mitológiai konstrukciója amellett, hogy megkönnyíti (sőt:
lehetővé teszi) a múlt holisztikus felfogását, elengedhetetlen
ahhoz is, hogy a múltnak azzal a hatásos, igaz (meggyőző) el­
beszélésével szolgáljon, ami a társadalmi tekintetben módfelett
diffúz nemzet tagjai számára egyöntetűen el- és befogadható.
A nemzeti múlt történeti kánonjának megfelelő kommemo-
ráció szimbólumok, rítusok és mítoszok szövevényébe vonja
be a nemzet egyes egyedeit; ebben rejlik kétségtelen identitás­
biztosító ereje. A nemzeti történelmi megemlékezések rituáléi,
a bennük való tevőleges részvétel, valamint annak készséges
elfogadása, hogy a történelmi mítosz nyilvánvaló szellemi
kapocs az egyén és a közösség között, mind ahhoz kell, hogy
végre megteremtődjék a nemzeten mint „képzelt közösségen”
belüli feltétlen szolidaritás. Ez tehát az oka annak, hogy „az
emberek előszeretettel ragaszkodnak ahhoz, hogy gondol­
kodásuknak, megnyilvánulásaiknak és kommunikációiknak
kvázi-mitológiai formáit megőrizzék egy tudományosnak
mondott korszakban is”87
A történetírás így eredendően és messzemenően ki van
szolgáltatva a mítosz történelmi tudást teremtő képességé­
nek; a mítoszalkotás teszi ugyanis számára egyedül lehetővé
a múltnak egy bizonyos szerkezetben való tudományos meg­
ismerését, s ez történetesen a nemzeti történelmi paradigma
szerinti múlt fogalma. Az egyes modern nemzeteknek a 19.
(olykor a 20.) században megkonstruált lineáris és folytonos
történelmi életútja, amely szinte mindig az etnikai (és olykor
az állami) önazonosság fogalmi bázisán nyugszik, korántsem
tekinthető tehát tisztán racionális szellemi konstrukciónak.

87G. $. Kirk: A mítosz. Ford. Steiger Kornél. Holnap, Bp., 1993. 16

108
 A történeti tudás társadalmi hasznosulása, a történelem­
nek a nemzeti identitás megteremtéséhez és folytonos ápolá­
sához való hozzájárulása ráadásul éppen azt a funkciót tölti
be {ezúttal a modern közösségi tudat vonatkozásában), amit
a mítosz hagyományosan el szokott látni a nemzetitől külön­
böző közösségek kontextusában. A történelem tudományos
fogalma ezért a legkevésbé sem ártatlan intellektuális játék
vagy puszta szórakozás, hanem olyan, könnyen instrumen-
talizálható szellemi gyakorlat, amely feltétele a modern tár­
sadalmak folytonos és hétköznapi működésének. Ahogyan
Nietzsche a lényeget illetően mély meglátással fogalmazott
egykor: „a történelmet az élet céljából tanulmányozzuk”** Kö­
vetkezésképpen: „A történelem amennyiben az élet szolgála­
tában áll, s ezért, ebben az alárendeltségben, sohasem lehet és
ne is legyen tiszta tudomány, mint mondjuk a matematika”*9
A történelem aktív használata szolgáltatásként is funkcionál
tehát, amiről hosszabban lehet és érdemes beszélni.88*90
Hogyan és miért mentesülhetne ezek után a múlt tudo­
mányos búvárlása a mítoszteremtés ódiuma alól, ha folyton
olyasvalaminek a tudományos igazolásán dolgozik, ami eny-
nyire telített mitológiával?
A kollektív nemzeti emlékezet teremtése és annak szünte­
len karbantartása, a történészek napi prózai teendője, szinte
megköveteli, hogy a tudományos történetírás, még ha több­
nyire akaratlanul és tudattalanul is, magába szívja, és mintegy
asszimilálja a mitologikus történelmet (mythistory). Különö­
sen sokat tesz ez ügyben akkor, midőn a nemzet történelmi
eredetének a kutatásával foglalatoskodik {gondoljunk az idé­
zett őstörténeti argumentációra); és akkor sem mentesül e fel­
adat végzése alól, amikor a temporálisan önmagával folytono­

88 Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról. Ford. Tatár

György. Akadémiai, Bp., 1989. 36.
39 Uo.
90 Bővebben Id. Gyáni Gábor: i. m, (2003) 97-123.

109
san azonos nemzeti entitást tételezi, lett légyen szó nyíltan et­
nikai alapokon nyugvó lineáris nemzeti történeti narratíváról
vagy államközpontú nemzeti történetképrőL
A racionális megismerés eredményeként megszülető törté­
neti tudás és a mítosz összeolvadását, egységbe forrasztását
könnyíti (de mindenképpen serkenti), hogy a történeti míto­
szok tömeghatása, történeti tudatra gyakorolt általános befo­
lyása jóval nagyobb, mint bármely oksági leírásé, így a racio­
nális magyarázaté is. Már ez okból sem lehet teljesen kiirtani
a mítoszokat a történeti köztudatból: az emlékezetben tartott
múlt identitásteremtő funkciója szinte megköveteli a történe­
lem monumentális vagy antikvárius gondolkodási (miiemo-
technikai) modellekhez igazított elképzelését91 Olyan állan­
dónak tetsző emberi szellemi szükséglet ez, amely bizonyára
mindig ki fogja termelni a történeti tudat mitológiai, egyben
racionális elegyét, mely komplexumban hol a mitológia, hol
pedig a valóság szenvtelen, csupasz tárgyszerűsége kerül elő­
térbe. Az utóbbi, amely maga is retorikus megnyilvánulás
csupán, a történészek történelmében jut primátusra; eközben
a történészek történelme is végig foglya marad a mitikus jel­
legű; a mítosz alapjain nyugvó nemzeti történeti paradigmá­
nak, a mythistorynak.92
Milyen stratégia javasolható ilyen körülmények között
a nemzeti történelmi paradigma művelői számára, ha tudo­
mányos éthoszuknak megfelelően el kívánják kerülni a mi-
tologizálást a múlttal való saját foglalatoskodásuk során? Két
lehetséges megoldást említek. Az egyik a történeti vizsgáló­
dások intertextualitásának és interdiszciplinaritásának az el­
mélyítésére irányul. A nemzet nem egyedül csak a történeti,
de éppúgy a művészi reprezentáció megszokott tárgya és refe­

91 A fogalmakhoz ld. Friedrich Nietzsche: í. m. (1989) 37-43.

92 Vö. Stefan Bergei: On the Role o/M yths and History in the Canstruc-
tion of National Identity in Modern Europe. European History Quar-
terly, 39,3(2009) 490-502.

110
renciája is, amellett, hogy a többi humán- és társadalomtudo­
mánynak szintén van vagy lehet róla érdemi mondanivalója*
A velük folytatott párbeszéd megérlelheti azt a felismerést, el­
vezethet annak reflexív tudatosításához, hogy különféle mó­
dokon hatott a múltban és sokféle módon hat ma is a mythhis-
tory (a mitológiai történelem) Európa népeire a saját nemzeti
múltjuk elbeszélése során*93
A nemzeti mythistory elvi meghaladását célzó másik prog­
ram a Pierre Nóra, valamint a kulturális örökség további fran­
cia szószólóinak nevéhez köthető. Nóra az emlékezés helyei­
ként ismert nagyszabású vállalkozás szervezője, az általa
szerkesztett kötetekben közre adott szövegek egyik szerzője94
amellett kardoskodik, hogy a nemzetnek a nacionalizmus
által sugallt megszokott fogalma mára többnyire értelmét és
funkcióját vesztette. Ha beszélhetünk egyáltalán napjainkban
a nemzet történeti, tehát „egységesítő” fogalmáról, az elsősor­
ban a nemzet (kollektív) emlékezetének felel meg. „A nemzeti
történelem csak az emlékezetben maradt folytonos, »Francia-
ország« sehol másutt, csak az emlékezetben létezik”95 A nem­
zet történelme ennek során át kell, hogy adja a helyét a nemzet
emlékezetének. Amíg az előbbi egyetlen változatban volt csu­
pán adva, hogy kánoni hatalmával létrehozhassa a nem is túl
távoli múltban a nemzeti identitást, addig az utóbbi sokféle
változatban tenyészik manapság, és jószerivel csak a partiku­
láris csoportidentitások alapjául szolgál.
A kollektív emlékezet révén ily módon birtokba vett múlt
alteregója az örökség, ami azt mutatja meg, hogy milyen vi­
szonyt tart fenn a társadalom az idővel „Az örökség láthatóvá
tesz, kifejez egy bizonyos időrendet, amelyben a múlt dimen­

93 Ann Rigney: Fiction a$ a Mediator in National Rernembrance. In: Ste-

fan Berger - Unas Eriksonas - Andrew Mycock, eds.: i. m. 79-116.
94 Az utóbbiakhoz Id. Pierre Nóra: Emlékezet és történelem között. Válo­
gatott tanulmányok, Napvilág, Bp., 2010.
* Uo. 194.

111
ziója számít. Ám itt olyan múltról van azonban szó, amelytől
a jelen nem akar teljesen elszakadni.”96 Az Örökség francia
teoretikusai, mindenekelőtt Francois Hartog szerint a his­
torizmussal ellentétben ez alkalommal „olyan múltról - egy
bizonyos múltról - van szó, amelyből az a fontos a jelenben,
hogy egy adott módon látható”97 Az örökség a történetírás­
tól merőben idegen mnemotechnika segítségével választja ki
a számára igazán fontos és elbeszélendő múltat; olyan sajátos
emlékezeti kultúra nyilvánul meg benne, amely már kánont
sem teremt a múlt dolgait illetően

Végzetesen egymásra van tehát utalva a nacionalizmus és

a történetírás. S vajon ki tud egyszer törni a történeti gondol­
kodás a nemzeti paradigma eszmei, érzelmi és politikai bur­
kából; egyáltalán ildomos dolog, hogy valamikor sor kerüljön
erre a szakításra? Ezekre a kérdésekre a ma még beláthatatlan
jövő ad majd feleletet Addig is érdemes azonban elgondol­
kodni azon, hogy miként keletkezik a történeti tudás egy
olyan folyamatban, ahol a nacionalista mítoszok és a reálisnak
tetsző múltbeli tapasztalatok együtt teremtik meg a (modern)
történeti tudatot.

5fi Francois Hartog: A történetiség rendjei. Prezentizmus és idötapaszta-

la t Ford. Lakatos Ágnes. ^Harmattan - Atelíer, Bp„ 2006, 150.
97 Uo.
96 Vö. Sonkoly Gábor: Nemzeti öröbég - világörökség. A kulturálisörök-
ség-paradigma, In: Czoch Gábor - Klement Judit - Sonkoly Gábor,
szerk,: Atelier-iskola, Tanulmányok Granasztói György tiszteletére.
A télié r, Bp., 2008. 251-252,

112
 Bibó István kiegyezés-kritikája

Bibó Istvánnak a Válasz 1948-as évfolyamában Eltorzult ma­

gyar alkat, zsákutcás magyar történelem címmel közzé tett
esszéje1 bizonnyal az egyik legismertebb (és legelismertebb)
Bibó-írás. Nagy jelentősége van a recepció szempontjából
Szűcs lenő Bibó Emlékkönyvbe szánt, utóbb önálló formában
publikált és egyúttal nemzetközi méltánylásban is részesült
tanulmányának Szűcs többek közt éppen az Eltorzult ma­
gyar alkatban jelölte meg eszmefuttatása fő ihlető forrását.12
Általánosabb szellemi kisugárzása is volt Bibó szövegének
a nyolcvanas években, Sándor Iván esszéjét említhetjük példa
gyanánt, melyben az író szerző - elismerve Szűcs Jenő szelle­
mi közvetítésének hatását - terjedelmes rekonstrukcióval (és
továbbgondolással) tisztelgett a bibói „hagyaték” előtt.3
A szaktörténészek rendszerint több tartózkodással fogad­
ták Bibó ez alkalommal kifejtett történetképét. Dénes Iván

1 Bibó István; Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, In

Uő: Válogatott tanulmányok. Második kötet 1945-1949, Vál. Huszár
Tibor. Szerk. Vida István. Magvető, Bp„ 1986. 569-619.
2 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról Magvető, Bp.,
1983.128.
2 Sándor Iván: Leperegnek a nyolcvanas évek * A kilencvenes évek és
Bibó hagyatéka. Magvető, Bp., 1988, 249-322. Bibó ekkori szellemi
fogadtatásáról bővebben: Balog Iván: Bibó István recepciója. Politikai
átértelmezések. Argumentum - Bibó István Szellemi Műhely, Bp.,
2010. különösen 53-61.

113
Zoltán első munkájában még egyetértőén idézte az Eltorzult
magyar alkatban szereplő kulcsfogalmak némelyikét, melyek
kritikai tartalmát Szekfű Gyula történetszemléletére is alkal­
maz}! atónak találta.4 Utóbb azonban konstatálta, hogy „Bibó
István történelemértelmezése s a politikáról alkotott felfogá­
sa normatív jeli egű*'5 Mivel azonban Dénes is nagyra tartja
azokat a normatív értékeket {szabadság, egyenlőség, igazsá­
gosság), melyekhez Bibó a valóságot rendszerint méri, így
végül nem talált kivetnivalót Bibó történet- és politikaszem­
léletében. S talán azért sem, mert az Osztrák-Magyar Monar­
chiáról vallott felfogása sem különbözött érdemben a Bibó
által táplált Monarchia-képtől.6
A szaktörténészek másik csoportja, akik a Habsburg-ma-
gyar múlt pozitív megközelítésében érzik magukat inkább
otthon, idegenkedtek (olykor talán viszolyogtak is) Bibó ki­
egyezés-kritikájától. Hadd emeljem ki mindenekelőtt Hanák
Péternek, a pozitív Monarchia-kép egyik legismertebb törté­
nész szószólójának a véleményét, aki elégedetlenül nyugtáz­
ta Bibó moralizáló történetfelfogását, kiegyezés-kritikájának
úgymond az alapját. „Nem kívánok Bibó Istvánnal, kiváló po­
litológusunkkal post mortem vitázni arról, hogy alkalmazha-
tó-e, és mennyiben alkalmazható a politikára a moralitás eti­
kai kategóriája. Arról sem, hogy hány, hazugságok halmazára
épített államrendszer állt fenn évszázadokig, vagy akár hetven
esztendeig. De azt korunk és mai nemzedékeink orientálása
végett le kell szögeznem: a kompromisszumok természetében
rejlik, hogy mindkét félnek le kell mondania valamiről, és

* Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója, A historikus Szekfü Gyula

pályafordulója. Akadémiai, Bp., 1976. 162,
5 Uő: A félelem megszelídítése. In: Dénes Iván Zoltán, szerk,: A hatalom
humanizálása. Tanulmányok Bibó István életművéről. Tanulmány Ki­
adó, Pécs, 1993. 284.
6 A Habsburg historiográfia hazai eszmei kontextusáról Id. Gyáni Gá­
bor: A Habsburg-múlt emlékezeti kánonjai. In Uő: Relatív történelem,
Typotex, Bp>, 2007, 111-123,

114
a megegyezés idején, per bonum pacis egyik fél sem hirdeti
harsányan, hogy az egész csak ideiglenes alku, és egyik fél
sem árulja el távlati terveit”7 Ez okból, jelenti ki Hanák, nem
tekinthető tehát hazugságnak a kiegyezésben rögzült komp­
romisszum.
Másként fog hozzá Gerő András a kiegyezést, valamint az
Osztrák-Magyar Monarchiát illető bibói elképzelések bírála­
tához, amikor közvetlenül a történeti valósággal veti őket egy­
be. Arra az eredményre jut, hogy Bibó mesterségesen konst­
ruált fogalmai „kívül esnek a racionális argumentáció szük­
ségességére épülő (társadalom-) tudományosságon. Sokkal
inkább az adott világ érzelmi érzékeléséről szólnak, érzelmi
realitást fejeznek ki, ami aztán maga is értelmezésre szorul.”8
Végül kijelenti: „minden tisztelet Bibónak, a demokratának,
és minden kritika Bibónak, az amatőr történésznek”.9
Anélkül, hogy külön jelezné,10 korábban bejáratott gya­
korlatot követ Gerő, amikor történetírói kritikával illeti Bibó
kiegyezés koncepcióját, Főként a Bibó utáni történetírói gon­
dolkodás eredményeire támaszkodva korábban Hanák is meg­
állapította: „Bibó kiegyezésbírálatában leginkább a konkrét
történeti szituáció alaposabb bemutatása látszik hiányosnak,
[..., ami] nélkül aligha lehet a kiegyezésérlelő körülményeket

7 Hanák Péter: 1867 - európai térben és időben. MTA Történettudomá­

nyi Intézet, Bp,, 2001, 18 7 - 188,
8 Gerő András: A fogalmak foglya. Bibó István a XIX. század második
felének magyar történelméről. In: Cieger András, szerk.; A kiegyezés,
Osiris, Bp,, 2004, 377,
9 Uo. 382.
10 Szembeszökő feledékenység, vagy csupán nemtörődömség nyilvánul
' meg Gerő egyik megjegyzésében, mely szerint: „Ismereteim szerint
ez idáig egyetlen tanulmány foglalkozik Bibó nézeteinek a kiegyezést
és a dualizmust érintő részével” nevezetesen Gergely András alább
idézendő írása (Uo. 383. 4. jegyzet). Holott, mint majd látjuk, Kovács
András, majd Hanák Péter két írásban is, nem utolsósorban Dénes
Iván Zoltán egy egész könyvben beható figyelmet szentelt a kérdés­
nek jóval az elsőként 2001-ben publikált Gerő tanulmány előtt.

115
tisztázni”11 Neki pozitív ugyan akiegyezésről a véleménye,
nem veti el azonban a közösségi (a nemzeti) alkat Gerő által
irracionálisnak bélyegzett fogalmát. Sőt: ő is operál vele gon­
dolatmenete további részében, ezzel is kinyilvánítva feltétlen
bizalmát az alkat mint analitikus kategória iránt. Hanák al­
kat fogalma olyan történeti entitásra vonatkozik, amit maga
a szituáció hoz létre (helyesebben az válogat ki); a cselekvő
erő ugyanakkor felismerve kihasználja, félreismerve pedig el­
vetéli a szituációban rejlő lehetőségeket. Az ágensi pozícióba
emelt alkat ilyenformán a szituációval kölcsönhatásban for­
málja a világot „válságos történelmi helyzetekben”.112 Hanák
úgy véli, rossz helyen tapogatózik Bibó, amikor a kiegyezést
létrehozó erők eltorzult alkatát diagnosztizálja, mert félre­
értelmezi az alkatok között szelektáló szituáció természetét.
A kiegyezéshez vezető út szituációja, és a kiegyezéssel meg­
teremtett új szituáció szerinte éppen hogy a „megfelelő ka­
raktereket” választotta ki, ennélfogva „akiegyezés nem volt
kölcsönös hazugságok színjátéka, hanem kétoldalú kompro­
misszum volt”.13
Súlyos történetírói ítéletek fogalmazódtak meg Bibó ki­
egyezés-kritikájával szemben. Nincs azonban ezzel sem vége
a történetírói recepciónak. Gergely András több ponton is
különbözik mind a Hanák által adott értékeléstől, mind pe­
dig Gerőnek a Bibó esszéjét (valamint Bibó több más idevágó
írását) végzetesen félreértő bírálatától.14 Kimutatja, hogy: 1.

11 Hanák Péter: Alkat és történelem. Egy Bibó-tanulmány továbbgondo­

lása. Világosság, 1994/5-6. 16.
12 Uo. 7.
13 Uo. 18.
14 Gerő félresikerült kritikájában úgy nevezi puszta spekulációnak a bi-
bói koncepciót, hogy az empirikus történelemértelmezés révén maga
számára biztosított fölényt kívánja ezzel hangoztatni. Az ilyen speku­
lációt pedig Gerő, az általa nyilvánvalóan félreértett (és egyúttal de-
nunciált) posztmodern lehetséges korai előfutáraként tartja számon,
olyasféle fejtegetésként tehát, amely rendszerint a tények rovására

116
Kezdetben még Bibó sem látta oly sötéten a kiegyezés törté­
nelmi művét, amilyennek később, 1947 után találta; 2. Bibó
nem foglya akurucos történetszemléletnek, ahogy tartják,
hanem tipikusan „harmadik utas” értékeket érvényesít a múlt
vonatkozásában is. Magyarán: a demokratikus értékek alap­
ján illette kritikával múltunknak ezt a periódusát, azt kérve
rajta számon, amit a korban reálisan elvárható demokrácia
megvalósítása során a cselekvők elmulasztottak megtenni; 3.
Bibó ugyanakkor érzéketlen a struktúrák önmozgása iránt, és
mivel a kiegyezéses rendszer nem forradalomban (kataklizma
jellegű történelmi eseményben) fogant, nem látta meg benne
a haladás, a modernizáció, a változás lehetőségét, sőt egyene­
sen tagadta az erre való képességét is.15
Gergely ezzel visszatért oda, ahol Bibó kiegyezés-kritiká­
jának korábbi recepciója Kovács Andrásnak eredetileg 1980
körül írt, a Bibó emlékkönyvbe szánt, akkor azonban publi-
kálhatatlan, és a széles nyilvánosság számára így csupán 1991 -
ben hozzáférhetővé vált írásával egyszer már kezdetét vette.16
Kovács egyrészt tüzetesen szemügyre vette a bibói felfogást,
másrészt elemezte és értékelte a hatvanas évek ezzel diamet­
rálisan ellentétes hivatalos történetírói kánonját. Fontos meg­
állapítása (ami számomra is kiindulópontul szolgál a későb­
biekben), hogy Bibó nem történelmi munkát írtt hanem olyan
műfajt művelt, amely „a tudományos politológia és a politikai
publicisztika határán” áll. Ebből az következik, hogy: „A tör­
ténelmi érvelésnek ezekben az írásokban az a szerepe, hogy

érvel (Gerö András: i. m. 382.) Mintha bizony számára nem kizáró­

lag csupán a meghatározott (érték) szempontok szerint elöszelektáít
tények számítanának, mely (Gerőnek nyilvánvaló) tények előtt Bibó
úgymond „becsukja a szemét” vagy pedig érzéketlen irántuk (Gerő
András: i. m. 378.).
15 Gergely András: Bibó István a kiegyezésről és a dualizmus rendszeré­
rői In: Cieger András, szerk.: i. m. 369-370.
16 Kovács András: Két kiegyezés. In: Szerk. Cieger András, szerk.: i. m.
346-360,

117
megvilágítsa az adott politikai helyzet, valamint a benne mű­
ködő politikai mechanizmusok, reflexek, viselkedésformák
genezisét, és a kibontakozás lehetőségeit a magyar történe­
lem egészébe ágyazza be. Ez a kérdésfeltevés nem kényszerít
teljességre törő történelmi vizsgálódásra, hanem megengedi
a történelmi anyag erőteljes szelekcióját a lényegi politikai
mondanivaló szempontjából.”17*
S mi vajon Bibó „lényegi politikai mondanivalója” melynek
kifejtése érdekében történelmi levezetésre vállalkozik? Kovács
szerint Bibó azt állítja, hogy olyan politikai kultúra jött léire
a 19. század derekán, amely álproblémák hazug módon való
tálalásában jeleskedett és zsákutcába vezető, zsákutcák újabb
sorát megnyitó megoldásokkal kecsegtetett. A deformált politi­
kai magatartásnak, a valóság erre épülő hamis értékelésének
mint rossz magyar hagyománynak a történeti kialakulása mi­
att kell a kiegyezés eseményére visszatekinteni.
Három gondolati elem alkotja Kovács rekonstrukciójában
Bibó kiegyezés-kritikáját. Az első: „A kiegyezés [...] ellentéte
a valódi politikai kompromisszumnak: nem az alapelvek fenn­
tartásával tett kölcsönös engedmények végösszege, hanem
alapvetőnek tekintett pozíciók feladása verbális fenntartásuk
mellett.”10 így szól Bibó második tétele: a társadalomfejlődés
terén is kedvezőtlen irányt szabott a kiegyezés fejlődésünk­
nek, mivel ahelyett hogy segítette volna a szabad és demok­
ratikus kibontakozást, „a társadalomfejlődést 1867 billentette
véglegesen vissza a kasztosodás folyamatába. A kiegyezés után
nem a polgári elem integrálta abomló nemességet, hanem
a jobbára idegen eredetű polgárság igyekezett integrálódni
a rangtartó, nemesi-úri középosztályba, ebbe a mind az arisz­
tokráciától, mind az alsóbb néprétegektől teljesen elszigetelt,
zárt alakzatba”19 Végül, akiegyezés lerontotta, sőt meghiúsí-

17 Uo. 346.
1BUo. 348.
iyUo.

118
tóttá a nemzetiségekkel való kiegyezés, a helyes modus viven-
di megtalálásának az esélyét, ez pedig előre vetítette a magyar
területi integritás későbbi elvesztésének a lehetőségét.
A Bibó által különösen nagy hévvel kárhoztatott politikai
kultúra (magatartás, sőt: közösségi alkat) fogalmát a valóság
tudatos vagy tudattalan félreismeréseként azonosítja Kovács,
amely rendre helytelen („hamis”) cselekvési reakciókat hív
elő, melyek makacs ismétlődése tévútra viszi a közösséget
A politikai cselekvők szűkebb köre, a mindenkori elit, Bibó
ebben a formában rekonstruált felfogása szerint, nem az ér­
telem, hanem a félelem logikájának engedelmeskedve tette
a dolgát. „Bibó szerint kialakulhatnak olyan történelmi hely­
zetek [ilyen a kiegyezés is], amelyekben a történelmi cselek­
vők érdekei háttérbe szorulnak a cselekvés motívumai között,
»hamis« motiváció alakul ki, a valódi és a vélt érdek diver­
gál ”20 A hamis helyzetek kumulálódása torz válaszokat szül,
s jóllehet azok mindegyike úgymond a valóság tapasztalatán
alapul, nem többek a „hamis realizmus” megnyilatkozásaináL
A hamis realizmus nevében cselekvő egyén és közösség vi­
szont alkalmatlan a történelmi pálya korrekciójára, mert nem
kerít sort az eredeti helyzet újraértékelésére, hogy beláthassa:
az elején is már rossz utat választott és ezzel a valóság torz
képéhez igazította, és igazítja azóta is a cselekedeteit
Bibó is számol ezek szerint a történelmi ágens saját tapasz­
talataival, amikor hamis realistaként mutatja be őt, ha nem
is éppen a marxi értelemben vett hamis tudat (vagyis az ide­
ológia) hatásával indokolja hamis motiváltságának a tényét
Annak az erejéig tér ki csupán Kovács a történelmi tapaszta­
lat ezen sajátos bibói fogalmára, hogy megemlíti, az 1867-hez
vezető út során, sőt még az 1945-ös újrakezdésben is a félel­
mekben és nem pedig a jól felfogott érdekekben gyökerező
tapasztalatok játsszák Bibó felfogása szerint a politikai cse­
lekvés döntő hajtóerejének a szerepét. Talán azért nem fog­

20 Uö.

119
lalkozik behatóbban a kérdéssel, mert tisztázatlannak találja
Bibónak a történelmi tapasztalatot illető fogalmát. Hiszen va­
lóban nem teljesen érthető, hogy miért kevésbé hiteles (torz,
hamis) tapasztalat Bibó számára az, amely a „várakozási ho-
rizont”-ot (Koselleck) a kölcsönös félelmekből és nem a több­
nyire csak utólag felismerhető érdekracionális belátásokból
származtatja.
Kovács máig helytálló elemzését (és bírálatát) adja a to­
vábbiakban a hatvanas-hetvenes években virágkorát élő hazai
kiegyezés- (és dualizmus)párti mainstream történetírásnak,
melynek nevében Hanák és számos mai követője nagy kedv­
vel tör pálcát Bibó kiegyezés-kritikája, valamint az Osztrák-
Magyar Monarchiát negatív színben feltüntető megközelítése
felett Az Osztrák-Magyar Monarchia egyoldalúan gazdaság-
történeti, Kovács által ezért nem csekély joggal redukcionistá-
nak tekintett történetírói apologetikája nem kevésbé ideologi­
kus szerinte, mint maga a bibói koncepció. Az előbbi mélyén
valamiféle felvilágosult paternalizmus eszménye munkál. Nem
igazán termékeny tehát az az eljárás, amely a két álláspontot
az igaz-hamis tengelyén helyezné el (ezt az utat követi Gerő is
évtizedekkel későbbi megnyilatkozásában). Joggal merül fel
a kérdés ez esetben, hogy „miért éppen a gazdasági növeke­
dés szempontjai érvényesülnek a történelmi mérlegkészítés­
ben, hiszen - mint ezt Bibó esetében is látjuk - az értékelés
másfajta értékrendszeren is alapulhatna, a magyar fejlődés
szempontjából sorsdöntő tényezőkön”21
A recepció kevés figyelemben részesítette eddig Bibó gon­
dolkodásmódjának a szorosan vett szellemi kontextusát, így
önkéntelenül is azt sugallta, hogy Bibó magányos elméletalko-
tó volt. Hanák elismerte ugyan, hogy az 1867-et érintő bibói
kérdésfelvetés „közeli rokona Németh Lászlóénak” később
azonban így folytatta: „Ámde csupán a kérdésfeltevés azonos,
a válasz szögesen ellentétes Némethével” Miért? Azért, mert

21 Uo.

120
Némethtől eltérően ő nem a liberalizmust és az asszimilációt
tette felelőssé a dolgok rossz irányba fordulásáért.22 Ha csu­
pán ez lenne az eltérés közöttük, tehetjük hozzá, akkor nincs
égbekiáltóan nagy koncepcionális különbség Bibó és Németh
között akiegyezést illetően. Hanák burkoltan maga is utal
erre a későbbiekben.
Gergely András sem hunyja be a szemét a Németh-Bibó
párhuzam, sőt az ezen a téren megmutatkozó hatástörténet
ténye előtt, ennek ellenére mégsem veti alá módszeres vizsgá­
latnak a kérdést. Különbségük szemléleti forrásaként sommá­
san azt említi csupán, hogy „Bibónál a nemzet politikai, míg
Németh Lászlónál etnikai, Szekfű Gyulánál pedig történeti
közösség”;23 többször is rámutat emellett, hogy hol és miben
tért el Bibó véleménye Némethétől.24 Nem tagadja továbbá azt
sem, hogy Némethnek a Kisebbségben kifejtett történetszem­
lélete inspirálóan hatott Bíbora, s hogy „Németh munkáinak
[.,.] fontos szerepük volt Bibónak a korszakra vonatkozó
tájékozódásában, aki hivatkozik is írásaiban Némethre”2526
Ugyanakkor nem Németh és Bibó, hanem Németh és Szek-
fü kiegyezést érintő koncepcióit vetette össze egymással,2* és
ezzel megválaszolatlanul hagyta a kérdést, hogy miben, ho­

22 Hanák Péter: i. m. (2001) 186.

22 Gergely András: i. m. 367.
:‘1 Például: „A reformkor még »termékeny felhígulás sál« járt - szögezi
le Bibó, Németh Lászlóval polemizálva'’ (Uo.) A megállapítása ráadá­
sul nem is egészen pontos, ami Németh következő szövegrészletével
támasztható alá. „1820 és 48 között egyszer már elveszett a magyar
a magyarban. De ez az »elve$zés« nem volt szégyenletes. Egy magyar
iiyelvű s főként belőle táplálkozó nemzetköziség támadt a helyén,
mely magyar nevet Hunyadi óta először egész Európa előtt tisztcltté
tette” Németh László: Kisebbségben. ín: Uő: Sorskérdések. Magvető
és Szépirodalmi, Bp„ ) 989, 424,
23 Gergely András: i. m. 363.
26 Ezt a kérdést a szerző külön is vizsgálta korábban: Gergely András:
Németh László vitája Szekfű Gyulával. Valóság, 1983/1. 47-62.

121
gyan és hol követte Blbó Némethet és miért tért el tőle mégis
helyenként.
Az imént taglalt tanulmány első közlésével egy időben meg­
jelent könyvében Dénes Iván Zoltán alapos szövegelemzésre
vállalkozott Bibó esszéje kapcsán. Az Eltorzult magyar alkat-
bán kifejtett, valamint a Kisebbségben szereplő gondolatok
közül legalább egy tucat esetében kimutatja Bibó és Németh
hasonlóságát, álláspontjaik egyezőséget, vagy éppen a külön­
bözőségét.27 Ezek szerint számos kérdésben különbözött egy­
mástól szemléletük, sőt ezek száma több is volt, mint amiben
megegyeztek egymással. A dolog ilyetén beállítása azonban
részben félrevezető. Az alapkérdésekben, nevezetesen aki­
egyezés történelmi megítélésében, akiegyezéses Monarchia
Magyarországán kialakult kontraszelekciós elit kiválogatódá-
sának a tényében, valamint abban, hogy „alkati meghasonlás”
történt a korabeli magyar társadalomban, politikában és kul­
túrában - még Dénes Iván Zoltán véleménye szerint is - teljes
vagy majdnem hiánytalan volt közöttük az egyetértés. Miben
tér el akkor a két gondolkodó? Véleményeltérésük olyan rész­
letkérdésekben érhető tetten, amilyen az alkat és a kontrasze­
lekció értelmezése, az asszimiláció helye és szerepe a bajok
előidézésében; másként látták továbbá a reformkort (ez már
Gergelynél is differenciáló körülményként szerepelt), s abban
is különbség van közöttük, hogy a baj (Németh szóhasználatá­
ban a hígulás, Bibó retorikája szerint az eltorzulás) Bibó szerint
tisztán politikai, Németh álláspontja szerint viszont irodalmi-
kulturális anomália.
Amellett, hogy az alapkérdések tekintetében nem külön­
böztek érdemben egymástól, a Dénes által azonosított elté­
rések sem tekinthetők mindig lényeginek vagy egyszerűen
félreértésen alapulnak.28 De lássuk sorjában.*23

57 Dénes Iván Zoltán: Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh
Lászlóval és Szehfü Gyulával Osirís, Bp.> 1999. 130-137.
23 A könyv újabb kiadásában nincs lényegi változás e tekintetben az első

122
 Németh állítólag azt sugallja, hogy a hanyatlás a reform­
korban indult meg; valójában azonban Németh nem fogalma­
zott meg ilyen kategorikus állítást.29 Szerinte is az ötvenes és
a hatvanas évek hozták magukkal a felhígulást, a belső romlás
megállíthatatlan folyamatát, amit Kemény Zsigmond ekkori­
ban írt esszéi révén érzékeltet ilyeténképpen. „Nyelvhígítás,
elrugaszkodás a múlttól, történelem nélküli világkép, vezetve
sodródó politikusok, készületlenség még a legműveltebbekben
s a népszerűtlenség félelme a legjózanabbakban is - mindez
megvan az ő [mármint Kemény] bírálatában”30 Az idézetből,
valamint abból, amit Deák Ferenc ürügyén a politikáról Né­
meth előad, kiviláglik, hogy a hígulás metaforájába öltöztetett
hanyatlási folyamat leírása és jellemzése során nem csupán
a szellem, a kultúra, jelesül az irodalom szférájára gondolt.
Kifejti, hogy rossz politikai opció jelent meg Deák föllépté­
vel a színen és vált nyomban uralkodóvá akkor, midőn nem is
volt talán már egyéb alternatíva. „Választék minden bizonnyal
nem volt, s Deák a maga súlyával a nemzet súlypontja tudott
lenni. Beszédeit olvasva mégis megdöbbenünk a nemzeten,
amely egy Széchenyi lázongása s egy Kossuth lázítása után ezt
a bölcsességet választja eszményképül. Azoknál gazdagság,
műveltség, szabadság, nemzetiség, itt: alkotmány, szerződés,
folytonosság” Majd következik Németh megsemmisítő ítéle­
te. „Deákban egy áldottan nem jogász harminc év után megint
a werbőczyzmus ül vissza nádori székébe, s a nemzet mindent
el födő nagy gondjává az lesz, hogy milyen szerződést kössön
a királyával. Annak a világháborúig pusztító téveszmének,
mely minden bajt és megváltást közjoginak lát, lehetett-e más
oka, mint hogy ez iránt volt egyedül érzékünk?”31

megfogalmazáshoz képest, Dénes Iván Zoltán: A z „illúzió” realitása.

Kollektív identitásprogramok. Argumentum - Bibó István Szellemi
Műhely, Bp„ 2011.175-186.
2fJ Ld. a 24. sz. jegyzetet.
30 Németh László: i, m. 425-426,
31 Uo, 431-432.

123
 A mi iránt van nekünk, magyaroknak érzékünk? kérdése
az alkat Németh Lászlónál (és Bibónál szintúgy) kulcsszere­
pet játszó fogalmához vezet bennünket. Dénes maga is kons­
tatálja, hogy a „hol veszett el a magyar a magyarban” Németh
László-i kérdésfelvetésből indul ki Bibó; a kérdésére adandó
válaszhoz pedig szintén a nemzeti alkat és jelleg fogalmát ér­
tékesíti. Kérdés, túlléphet vajon Bibó radikálisan a Németh
által nagy haszonnal forgatott alkat paradigmáján, ha nem
veti el magát a fogalmi konstrukciót, és csupán a referenciális
jelentését módosítja bizonyos fokig?32
Németh nem ad (íróként talán nem is adhat) olyan meg­
határozást, sőt leírást sem az alkat előtérbe állított normatív
kategóriájáról, amely valamennyire is kielégíthetné a racioná­
lis diskurzus igényeit. Homályos utalások tájékoztatnak róla
csupán például ilyen módon. „Magyar betegség ez. A felté­
tele épp az, hogy a magyar szellem fejlődéséből kimaradt
a magyar nép és múlt alaptermészete”.33 Nem derül ki viszont
ebből (sem), hogy miben rejlik az ún. népi alaptermészet és
miféle entitás valójában a magyar múlt. Bibó ugyanakkor
egy cselekvéselmélet fogalmi elemeként támaszkodik az alkat
(a nemzeti jelleg) kategóriájára, melyben az „érdektévesztő”
(az „értéknegatív”) ideáltípus helyettesíti be nála az „érdekkö­
vető” (az „értékpozitív”) politikai magatartás kívánatos ide­
áltípusát. Ez a fogalmi konstrukció Kovács szerint alkalmas

32 Az újabb szakirodalomban Trencsényi Balázs képviseli azt az állás­

pontot, mely szerint a kérdésre igenlő válasz adható. Feltűnő azon­
ban, hogy elemzését nem a kulcsfontosságú Eltorzult magyar alkat
című Bibó esszére, hanem egyedül az ennél jóval kevésbé perdöntő,
A magyarságtudomány problémája című szövegre építi; a2 utóbbi
nem kifejezetten a magyar történeti alkat múltbeli szerepét taglalja
az adott konkrét történelmi kontextusokban, A megállapítás ezért
nem is igen hat meggyőzően. Trencsényi Balázs: A nép lelke. Nem-
zetkarakíerológiai viták Kelet'Európában. Argumentum - Bibó István
Szellemi Műhely, Bp., 2011. 450-465.
33 Németh T.ászló: i. m, 429,

124
arra, hogy Bibó rámutasson: az érdekkövető magatartás kiik-
tatódásával a félelmi logika veszi át az értelmi logika irányító
(motiváló) szerepét a politikai öntudat és a politikai cselekvés
terepén, minélfogva lépten-nyomon álbajok, álvalóságok és
hamis realisták keletkeznek mináhink.34
Kovács nyomán mi is itt keressük a közösségi alkat (a nem­
zetijelleg) Bibó által a fenti módon megragadott lényegét; azt,
aminek a folytonosan változó helyzetekre való reakció ilyen
vagy olyan készsége (és képessége) felel meg leginkább.35Bibó
ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a helyes politikai közösségi
érzék képes fenntartani az egészséges egyensúlyt a hagyo­
mány és az újítás között: „Az ép valóságérzék és az ép reagá­
lóképesség az »ősi« és az »új«, a tartósság és az újítás, a hagyo­
mánytisztelet és forradalmiság adagolását mindig meg tudja
találni”36 E megállapításával ott vagy annak a közelében köt ki
végül Bibó, ahol Németh is tartózkodik, mármint a mélyma­
gyarság tradícionalizmushoz kötöttségének a gondolatánál.
Németh sem híve viszont a nemzet, a nemzeti jelleg pri-
mordiáiista, vagy akár perennialista felfogásának.3738Ha a nem-
zetelméletek mai tudományos palettájának tükrében kíván­
nánk elhelyezni őt valamilyen szemléleti pozícióban, akkor
az etnoszimbolista iskola nézeteivel állíthatjuk párhuzamba
az általa hirdetett etnikai nacionalizmust33 Az asszimilációt
ecsetelve a következőket írja. „Az asszimiláns nemcsak kap,
hanem hoz is. Nemcsak ő asszimilálódik, hanem a befogadó
nép is megszerez, asszimilál valamit, ami odáig nem volt meg
benne. S talán csak rosszat lehet hozni? Amit mi magyar jel­

34 Kovács András: i. m. 350-351.

55 Bibó István: i. m. 612-618,
36 Uo. 618.
17 A nemzet szemléleti modelljeinek a bemutatásához vö. Bakk Miklós:
Politikai közösség és identitás. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2008.
91-97,
38 Az etuoszimbolista iskoláról ld. Uo. 97-101., továbbá jelen könyv
Nemzetelméletek és a történetírás című fejezetét

125
legnek érzünk, készen jött Szkítiából?”3í3A kérdésre egyébként
nemmel válaszol, és példaként Petőfi Sándort említi, akinek
„nagy vívmánya, szerzeménye (merem mondani: gyógyszere)
a magyar fajiságnak, mely egyáltalán nem finitista, nem gon-
dolattunya, mint állítják, de hogy némi erkölcsi kényelmesség
még a legjobbjai közt is általános [...]: az kétségtelent3940 Egy
valamivel később tett kijelentésével azonban el is bizonytala-
nítja az olvasót tényleges álláspontját illetően. Petőfinek „az
ágai voltak a gyökerei”, majd így folytatja: „hogy magyar al­
kati kincseinknek olyan tömlője fakadt ki benne, mint Ber­
zsenyiben, Adyban, Móriczban vagy akár csak egy Gyulaiban
is: ki állíthatná”41
S tényleg olyan messze áll egymástól Némethnek és Bibó-
nak az asszimilációról vallott felfogása, mint ahogyan Dénes
sugallja (és Hanák is állítja)? Erősen kétlem. E könyv egy
utóbb következő fejezetében (Az asszimilációkritika Bibó Ist­
ván gondolkodásában) arra a konklúzióra jutok, hogy a Zsidó­
kérdés Magyarországon 1944 után című, úgyszintén 1948-ban
megjelent Bibó-esszében kifejtett asszimilációkritika mélyen
szintén Németh eredeti (a Kisebbségben kifejtett) felfogása
munkál, amire Erdei szociologizáló koncepciója van még köz­
vetlenül hatással
így jutunk el végül az Eltorzult magyar alkat legfontosabb,
mindenesetre legismertebb gondolati magvához, a fordított
kiválasztás hamis mechanizmusának megragadásához, mely­
nek empirikus érvényességét a kései Hanák is kész elismerni
akár még hosszabb történeti időszakokra nézve is.42 Dénes
szerint Bibó egyetértett Némethtel a kontraszelekció leírásá-

39 Németh László: i. m. 423.

^ U o.
41 Uo. 423,424.
42 Vö. „A negatív kiválasztás tendenciája már a dualizmus korában fellé­
pett, nagy súllyal azonban a kot világháború között érvé nyesült a ma­
gyar társadalomban és közéletben Átfogó szabályként a szovjet
szocialista rendszerekben virágzott ki”. Hanák Péter: i m. (1994) 35.

126
bán, nem értett azonban vele egyet a fogalom értelmezésében.
Megállapítását részben egy a hetvenes években Bibóval készí­
tett interjú egyik részletére alapozza. Korántsem biztos azon­
ban, hogy valóban így áll a dolog. A korabeli szöveges példák
tanúsága szerint Bibó mélyen meg volt győződve arról, hogy
az elitben zajló kontraszelekció súlyosan eltorzította a valóság
mindenkori észlelését, tévútra vezetve ezzel az elitet saját poli­
tikai magatartásában. Ebbéli meggyőződésében osztozott Né­
methiéi. Igaz, Bibó szemében a „mélymagyarok” (a kifejezést
egyik írásában sem használta) sem voltak teljesen bűntelenek
a valóság ezen végzetes eltorzításában. „Ahhoz, hogy igazabb
magyarok, nem tartozik hozzá, hogy igazibb magyaroknak is
kell lenniök: abban a sokféle lehetőségben, melyeknek összes­
ségét magyar alkatnak érdemes nevezni, bizonyosan nem az
ép, befejezett, mintául ajánlható, szabállyá emelhető típusokat
testesítik meg, hanem egyugyanazon eltorzulásnak az egyik,
nem vitásan a szimpatikusabb, mélyebb, igazibb oldalát.”43
E megállapítással némiképp ő maga ássa alá a fordított ki­
választásról vallott koncepciót, mivel fokozati eltéréseket vél
csupán felfedezni az igazabb és a kevésbé igazabb magyarok
között. Az igazabb magyarok politikai hátraszorulásában, je­
lenti ki Bibó egy helyen, „nem az a lényeges, hogy az ő igazi
magyarságuk kerül hatvanhét után fokozatosan kisebbségbe,
hanem az, hogy általában ép értelem, ép ítélőerő, ép erkölcsi
szenvedély, ép közösségi érzék kerül minden vonalon kisebb­
ségbe, a tényleg érvényesülök és láthatóan szereplők hamis
realizmusával szemben”44 Ha jól értem a kissé talányos meg­
fogalmazást, Bibó azt állítja ezúttal, hogy mindenki, aki úgy­
mond látható (vagyis aki érvényesül), ide értve a Németh-féle
mélymagyarokat is, aktívan kiveszi a maga részét a magyar
alkat eltorzulásának folyamatából; ennélfogva látens módon

43 Bibó István; i, m. 606.

” U a 606.

127
létezik csupán ép közösségi érzék a valamikori, és a későbbi
magyar közéletben.
Bibót egész életében élénken foglalkoztatta a Kisebbségben
koncepciójához fűződő viszonya. Egyik visszaemlékezésében
kijelenti: bár 1939-ben „nagyon tetszett” neki az írás, »később
[azonban] fokozatosan távolodtam el tőle; végül 1948-ban az
Eltorzult magyar alkat... című cikkben határozottan kifejtet­
tem ennek az egész beállításnak a téves voltát”4546Az asszimilá­
ciót illető véleménykülönbségükre utal ez alkalommal, ami va­
lóban kiviláglik az esszéből, bár a zsidókérdést taglaló 1948-as
esszében mindez már jóval kevésbé nyilvánvaló.40Amíg ugyan­
is Németh a „jöttek”, az asszimilánsok mohóságával magyaráz­
za a nemzeti kultúra elmagyartalanodását (magát a hígulást),47
addig Bibó a két közösségben eltérő módon érvényesülő mo­
bilitási logikával kapcsolja össze a dolgok állítólagos romlását.
A német és a zsidó közösség „egy rendi elemektől nagyobbrészt
mentes, lényegében polgári jellegű társadalom” volt; követke­
zésképpen alsó rétegeiket „a maguk asszimilálódó felső rétege
felé való törekvésükben az anyagi akadályokon kívül más
akadály, belső gátlás nem akadályozta” Nem így történt azon­
ban a rendies magyar társadalomban, „ahol a feltörekvés, tanít­
tatás, vállalkozás kérdéseiben az anyagi nehézségek már csak
a végső nyomatékát jelentették az anyagi nehézségektől függet­
lenül is meglévő emberi és társadalmi akadályoknak”48
Nem tudjuk meg azonban, hogy mi módon járulhatott hoz­
zá a gazdasági, a hatalmi és a hivatali téren állítólag bekövet­
kezett sváb és zsidó térfoglalás a magyar alkat eltorzulásához,
ami a kiegyezés megkötésével vált végérvényessé, ha ezen et­

Interjú Bibó Istvánnal. In: Litván György - S. Varga Katalin, szerk.:

Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. 1956-os Intézet
- O sir is-Századvég, Bp., 1995, 243,
46 Vö. jelen kötet A z asszimilációkritika Bibó István gondolkodásában
című fejezetével.
47 Németh László: i. m. 457.
‘1* Bibó István: í, m, 601,

128
nikai átalakulások nem okai, hanem csupán következményei
a kiegyezésnek. Az asszimiláció ügye - Bibó itt rekonstruált
gondolatmenetében (nem úgy azonban Némethnél z Ki­
sebbség lapjain) - közvetlenül nem kapcsolódik az Eltorzult
magyar alkat fő történeti érvrendszeréhez. Ez esetben vi­
szont, merül fel a jogos kérdés, miért vesződik Bibó oly so­
kat a kérdéssel az esszében. Hacsak nem azért, mert képtelen
elszakadni Németh „etnikai nacionalista” szemléletmódjától,
aminek nagyjából tíz évvel korábban oly mértékben a hatása
alá került. El kell viszont ismernünk, hogy a politikaelméleti
és konkrét politikatörténeti kontextusba ágyazott argumen­
táció, ami a szociálpszichológiai alapozású cselekvéselméleti
megfontolások mesteri gyümölcsöztetésével szerez még ma is
őszinte híveket Bibónak, nem éppen Németh szája íze szerint
állítja azt, aminek a végső igazát akár a Kisebbségben szerzője
is a magáénak ismerhetné eh
Visszaemlékezéseinek egy további helyén arról is szól Bibó,
hogy 1940-et követően némileg már elbizonytalanodott a Ki­
sebbségben kifejtett koncepció valóságtartalmát illetően, „de
azért egészben mint írásművet, a Kisebbségben című művét
szerettem, és lényegileg a Németh Lászlónak a mélymagyar-
hígmagyar kategóriájának az értelmes és kevésbé emocioná­
lis és kevésbé szétfolyó szintre való emelését kíséreltem meg
az Eltorzult magyar alkat című cikkemben, ahol szembe van
állítva egy rossz rezsim kontraszelektiv hatása, amelyik egy
közösségből kiszelektálja annak a közösségnek a dolgait és
gondjait jól érzékelő elemeket és a helyükbe egy rosszul érzé­
kelő álrealista elemet hoz elő, emögött, aki akarja, megérezhe-
ti a mélymagyar és a hígmagyar ellentétét, aminek mint nem­
zeti alkategóriának nyilvánvalóan semmi értelme nincsen. De
így azt hiszem, hogy van értelmük?’49

49 Idézi: Huszár Tibor: Párhuzamok és kereszteződések Erdei Ferenc,

Bibó István és a Márciusi Front. ELTE Szociológiai Intézete, Bp.
-M ak ó, 1991.88.

129
 Az Eltorzult magyar alkat szövege ez utóbbi sugalmazást
támasztja inkább alá. Ugyanakkor megállja a helyét az a fel­
tevés is, mely szerint az esszében elrejtett Németh-kritika az
eltorzult magyar alkat létrejöttével és működésével oksági
kapcsolatba hozott asszimiláció túlzott előtérbe állítását pró­
bálta hitelteleníteni.5051Való igaz, Bibó egy helyen leszögezi:
„A kérdést egyáltalán nem az alkati különbség foka dönti
eh>>51 A szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, a magyar
alkat, a német alkat, a zsidó alkat vagy a szláv alkat közelsé­
gére netán a távolságukra gondolt Bibó ezúttal, és nem tartot­
ta különösebben üdvös megoldásnak ezeknek az alkatoknak
a folytonos egymáshoz méricskélését, azt tehát, ami Németh
szokásos eljárása volt ebben az időben. Igaz továbbá az is,
hogy a Zsidókérdés című esszében Bibó nem utasítja el magá­
tól kategorikusan azt a Némethhez is köthető felfogást, mely
szerint az etnikai alkati (ott a sorsközösség fogalmával kifeje­
zett) különbségek időbeli állandósága a történelmet döntően
formáló erő a magyar közelmúltban.
Mindent egybevetve megállapítható: Bibó izgalmas esszé­
jének gondolati anyaga a Németh László által közvetlenül
inspirált népi írói (szociográfusi) kör intellektuális világában
gyökerezett. Az Eltorzult magyar alkat sokkal több szálon kö­
tődött az ihlető forrás, a Kisebbségben sajátos kérdésfölveté­
séhez, sőt olykor a benne található egyes megoldásokhoz is,
mint ahogyan a demokrata Bibó imázsát kiemelő recepció
elismeri. Ha Bibó esszéjét a modern kori magyar történelem
alapvető kérdéseit megfogalmazó reflexiónak tekintjük, akkor
Németh többnyire (és nem kevés joggal) vitatott írásművét,
a Kisebbségbent hozzá kell igazítani Bibó ez irányban módo­
suló megítéléséhez és mindenképp érdemes újólag mérlegre
tenni azt a koncepciót is.

50 E véleményt Hanák fejti ki, de Dénes is osztja. Hanák Péter: i. m.

(2001) 186.; Dénes Iván Zoltán: i. m. (1999) 139.
51 Bibó István: i. m. 601.

130
 A nacionalizmus és az Európa-kép
változásai Magyarországon
a 19 - 2 0 . században

A 19. és 20. század folyamán a nemzeti identitás és vele össze­

függésben az Európához való tartozásunk tudata többnyire
akkor került előtérbe a nyilvános diskurzusban, amikor az or­
szág kritikus időszakot élt át, és midőn a kilábalás érdekében
reformok bevezetésére lett (volna) szükség. Elsőként az 1830-
as, 1840-es években szerepelt a kérdés nagy súllyal napirenden.
Ez akkor határozott szakítás volt a 18. században népszerű be­
felé forduló magatartásmóddal, melyet az Extra Hungáriám
non est vita, non est ita fejezett ki beszédes módon.1A szálló­
igében összegzett közösségi mentalitás egyszerre utalt a kö­
zépbirtokos nemesség, a hene possessionata nyílt vagy burkolt
Habsburg-ellenességére, és a kezében tartott megyei hatalom
öntudatosan vállalt nyílt provincializmusára.
A polgárosodás hatására a nemesség hagyományos ön- és
hazaszemlélete idővel elvesztette az időszerűségét. Elsőként
Vajda János adott pontos nyelvi formát és határozott jelentésSt
a polgárosodás fogalmának az 1860-as évek során.12 Jóllehet

1 Vö. Tárnái Andor: Extra Hungáriám non est vita... (Egy szállóige törté­
netéhez)> Akadémiai, Bp.> 1969.
2 Gyáni Gábor: A polgárosodás történeti problémája. In: Uő: Törté­
nészdiskurzusok. ^Harmattan, Bp., 2002. 99.

131
a jelszó már ezt megelőzően is az európai horizont felé való
nyitást, az erre irányuló szándékot juttatta kifejezésre. Gróf
Széchenyi Istvánnak, a nagy utazónak és anglomán arisztok­
ratának európaiságba oltott reformszellemű nemzeti öntuda­
ta volt e tekintetben a mintaadó példa.
Széchenyi polgárosodáson (ő persze nem használta még
a kifejezést) civilizálódást értett, aminek az angol civilizált -
ság volt a mércéje. Széchenyi számára Angliában öltött testet
mindaz, amit érdemes (lenne) utánozni, hogy magunk is euró­
paiakká lehessünk. Széchenyi minden tőle telhetőt megtett,
hogy Magyarország felnőjön ehhez az ideálhoz. Kortársai (fő­
ként persze a politikai ellenfelei) gyakran vetették Széchenyi
szemére heves imádatát a külföld (pontosabban Anglia) iránt.
Széchenyi így védekezett a vád ellen. „Ma könnyen vádolják
anglomaniával az embert. ítéletem szerint lehetetlen Britan­
niában egyet s mást meg nem szeretni, s az, ki maga utazza be
azon országot valamely ki nem magyarázható belső édes
érzéssel fogja ott látni a törvényelőtti egyenlőséget, a nemzeti
szellem, köziélek, publicitás és sajtószabadság által való csu­
dálatos kifejlést s felemelkedést.”3
Széchenyi különösen az utilitas fogalmát hangsúlyozta erő­
teljesen. Mivel mind a kultúra, mind a civilizáció a szabad­
ságban cs a versenyszellemben találja a gyökerét, a magyarság
előbb-utóbb meg kell hogy barátkozzék velük. Ennek az a meg­
felelő módja, hogy szorosra fűzzük a kapcsolatot a külfölddel és
a külföldiekkel. Kifejezetten hasznos, egyúttal örömteli, ha ezt
tesszük, fejtegeti a Világ című munkájában, hiszen így akár még
az a vágyunk is kielégülhet, hogy szép és kellemes helyeket is­
merünk meg. Párizsra és a közismert angol üdülőhelyekre utal
Széchenyi ennek kapcsán, ahová sokan azért zarándokolnak el,
mert a világ kulturált és civilizált pontjai.4

5 Széchenyi István: Hitel. Trattner - Károlyi, Pest, 1830. 115-116.

4 Széchenyi vonatkozó elképzeléseit ecseteli Gergely András: Széchenyi
eszmerendszerének kialakulása. Akadémiai, Bp., 1972,

132
 Nem állt Széchenyi egyedül a korban külföld-imádatával,
ami az európaiság Öntudatát is jelentette az idő tájt. Az 1830-
as években elterjedt gyakorlat volt a reformok iránt lelkesedő
felső társadalmi körökben az utazás, és az is, hogy beszámo­
lót írjanak utazásaikról és meg is jelentessék az írást.5 Elég,
ha néhány közismert és befolyásos ember példájára utalunk,
mindenekelőtt Pulszky Ferencre (utóbb a Nemzeti Múzeum
igazgatója), az erdélyi Bölöni Farkas Sándorra (aki „magyar
Töcqueville”-ként egyenesen Amerikába utazott a börtönvi­
szonyokat tanulmányozandó), Szemere Bertalanra (későbbi
miniszterelnök), vagy báró Eötvös Józsefre.
Eötvös József kapcsán érdemes megjegyezni, az ekkoriban
általános gyakorlattal szemben, amely rendszerint idealizált
képet festett a Nyugatról (vagyis Európáról), Eötvös vállal­
kozott a kritikára is: a Szegénység Manóban című írásában
számot vetett a haladás, a kapitalista fejlődés pauperizációt
teremtő elrettentő hatásával.6
Összegzésképpen megállapíthatjuk, Európa demonstrációs
hatása7érzékelhető rezonanciát keltett a reformkor vezető ér­
telmiségiéiben és (ellenzéki) politikusainak a fejében. Ez né­
mely esetben nemcsak Nyugat (Európa) eszményítésére, de
arra is alkalmat teremtett, hogy rádöbbenjenek: mi minden
rosszat hozhat, ha az ország az európai utat választja a közeli
jövőben.
1848 és 1849 önálló fejezetet képez az európaiság hazai
recepciójának történetében. A modern kori magyar naciona­
lizmus kiteljesedését eredményező forradalom és szabadság-
harc, különösen a Habsburgokkal vállalt nyílt katonai konf­
liktus során szorosan egybeforrt a korszerű magyar hazafiság

5 Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története. Második kötet.

A liberalizmus Magyarországon. I. rész. Korona, Bp., 1999.122-131.
6 Eötvös József: Szegénység írlandban. In: Uő: Reform és hazafiság. I.
köt. Magyar Helikon, Bp., 1978.
' A fogalomhoz vö. Andrew C. János: The Politics o f Backwardness in
Hungary 1825-1945. Princeton University Press, Princeton, 1982.

133
eszméje az európaiság gondolatával. Aligha akad ennek éke­
sebb és szókimondóbb megnyilatkozása Kossuth függetlensé­
gi nyilatkozatot bejelentő 1849. áprilisi beszédénél. Érdemes
hosszabban idézni a vonatkozó részt: „itt van az idő, midőn ki
kell m ondanunk hogy az austriai ház által a köztünk s közöt­
te fennállott kapocsnak elszakítását a nemzet a maga népfel-
ségi akaratával szentesíti,... s hogy a magyar nemzet fellép az
európai statuscsalád sorába, mint önálló független hatalom.
[...] Uraim ki kell ezt mondanunk azért is, hogy az európai
statuscsalád, melytől magunkat elszakítottnak semmi eset­
ben sem tekinthetjük, tudja meg, hányadán érez, miképpen
gondolkozik, s mit akar a magyar. [...] Nekünk, Uraim, el kell
foglalni Európában azon állást, hogy valahányszor az euró­
pai nemzetek hatalmának képviselői nem saját ügyök, hanem
Európa ügyei fölött akarnak intézkedni, rólunk nélkülünk ne
intézkedjék”,0
Kossuth kijelenti tehát, hogy miután Magyarország fel­
mondta a Habsburg-házzal való korábbi államközösséget,
a szuverén nemzetek alkotta Európának lett a része. S ezzel
egy csapásra megváltozott a többi európai államhoz fűződő
kapcsolata is. Hiszen a Szent Szövetség korától eltérően az új
Európát immár a modern nemzetek alkotják, melyek határain
belül az alkotmányosság elvei és a törvény uralma szabja meg
a rendet.89A népek egymás közötti kapcsolataiban pedig ezen­
túl a nemzeti egyenjogúság elvének kell érvényesülni.
A Függetlenségi Nyilatkozat, amely Magyarország politi­
kai programként meghirdetett európaiságának első politikai
dokumentuma, a belpolitikai fejleményeken túl bizonyos
külpolitikai körülményekre is reflektált. Kimondta ugyanis,

8 In: Nemzeti újjászületés. Válogatás Kossuth Lajos írásaiból és beszédei­

ből. Szerk. Pajkossy Gábor. Üj Mandátum, Bp., 2002.134-135,
y A modern nemzetek által alkotott új európai rend fogalmához vö.
Eric J. Hobsbawm: A nacionalizmus kétszáz éve. Előadások. Maece-
nas, Bp„ 1997. 104-129.

134
hogy mit vár el a magyar politikai elit Angliától és az Egyesült
Államoktól a Magyarországhoz fűződő viszonyukat illetően.
Azért éppen ezek az országok kaptak nagy hangsúlyt, mert
egyedül ők tanúsítottak némi megértést a magyar önállósági
törekvések iránt.10*
Az „új Európa” elképzelés, mely szerint Magyarország
szintúgy teljes jogú tagja az európai államok modern nemze­
tekből álló közösségének, széles körben vált népszerűvé 1848
tavaszán és az azt követő hónapokban. Az európaiság e fogal­
ma normaként tételezte a nemzeti szuverenitást és a gazdasá­
gi-társadalmi, valamint a politikai modernséget (a képviseleti
demokráciát). Pregnáns módon adott hangot ennek a hazán­
kat is felölelő európaiság-eszménynek Petőfi Sándor, amikor
kiemelte, hogy Európa gondolati közössege a forradalom
akarásával fonódik össze. Az Európa csendes, újra csendes...
címmel 1849 elején írt költeményében már azon kesergett
a költő, hogy Magyarország teljesen magára maradt erre az
időre a forradalmi szellemben feloldódó európaiságot ébren
tartó roppant nagy igyekezetében.11
A szabadságharc leverése után sem vesztett sokat jelen­
tőségéből honi liberális körökben az európaiság eszméjének
vonzereje. Illusztratív példaként hadd idézzem Eötvös Jó­
zsefét 1865-ből. „Kiemelni hazánkat a tespedésből, melybe
az süllyedett, odaállítani azt Európa legelső népeinek sorába
- ez, mit előbb ábrándnak gondolánk, most lehetőnek látszott
[mármint a reformok korában], sifjú szíveink feldobogtak

10Gábor Pajkossy: „Liberty and democracyfor my country33- Lajos Kos­

suth. The Hungárián Quarterly, 35 (1994) 144.; Hermann Róbert:
Mozgástér a kényszerpályán. 1848-1849 Magyarországának nemzet­
közi és katonai esélyei. Korunk, 2007/7. 46.
-l Petőfi Sándor: Összes költeményei. Szépirodalmi, £p., 1972.1101. Pe­
tőfi „politikai költészetének” egyes elemeit tisztázza Lukácsy Sándor:
Petőfi forradalmi világnézetének fő vonásai. In: Tamás Anna - Wéber
Antal, szerk.: Petőfi tüze. Tanulmányok Petőfi Sándorról. Kossuth
- Zrínyi, Bp., 1972. 207-220.

135
 a gondolatra, hogy mi is kinyújthatjuk kezeinket a valódi di­
csőség után*
S így ezen esemény mely a nemzet újabb fejlődésére már
csak azért is a leghatározóbb hatással volt, mert ez alapította
meg azon befolyást, melyet törekvéseinkre Franciaország po­
litikai eszméi - sokszor kárunkra - gyakoroltak, ép oly elha­
tározó befolyással volt az egyesekre is és nemzedékünk ennek
hatása alatt lépett az életbe.”12
A helyzet később is hasonlóan alakult, midőn a dualizmus
államrendszerében a közjogi értelemben némileg korlátozott
magyar nacionalizmus szintén nem talált érdemi kivetnivalót
az Európa-gondolatban. Ami egyáltalán nem meglepő. A na­
cionalizmus nélkülözhetetlen előfeltétele, az ellenségkép ez
időben elsősorban nem Európa-ellenességet, hanem a szom­
széd népekkel szembeni érzelmi és gondolati idegenkedést kí­
vánta meg. Mely idegenkedés egyszerre nyilvánult meg nyílt
vagy burkolt (helyesebben elfojtott) Habsburg-ellcnességben
és a pánszlávizmustól való szinte páni félelemben. A Habs-
burg-ellenesség főként a kossuthiánus függetlenségi ellenzék
politikai doktrínájához tartozott, a pánszlávizmustól való fé­
lelem pedig mondhatni közkincsnek számított, és a magyarok
európaiságának is felettébb ékes bizonyítéka volt.
A pánszlávizmust illető, a reformkortól eredeztethető féle­
lem két potenciális (vagy valóságos) ellenségkép összeolvadásá­
ból fakadt: egyfelől az ország szlávok alkotta nemzeti kisebbsé­
geinek a szeparatizmusától, vagy éppen elszakadási törekvése­
itől, másrészt a nemzeti kisebbségi törekvéseket alkalomadtán
felkaroló orosz nagyhatalmi-birodalmi politikától való rettegés
volt éltető forrása. Hozzátehetjük: az utóbbi az 1849-es cári in­
tervenció nem szűnő emlékéből is könnyen táplálkozhatott.

Eötvös József: Emlékbeszéd Szalay László fölött (Elmondta a M. T.

Akadémia közgyűlésén, 1865. decz. JiJ. In: Báró Eötvös József mun­
káiból. II kötet. Beszédek és tanulmányok. S.a.r. és bev. Voinovich
Géza. Révai Testvérek, Bp,, é. n. [1907] 36-37.

136
 Az a korabeli szilárd meggyőződés, miszerint a kiegyezés­
sel választott út az európaiság melletti elkötelezettség vállalása
a magyarság részéről, szüntelenül artikulálódott a parlamenti
diskurzusban, de olykor a politikai közbeszéd retorikájában
is. Az akkoriban gyakran használt szavak és kifejezések, mint
basat basáskodni, satrafatörvény, despota, ázsiai állapotok stb.
mind arra utaltak, hogy a politikai elit európainak tudta, eu­
rópainak kívánta látni önmagát és országát, A Magyarország
mint „Európa védőbástyája' unos-untalan hangoztatott szlo­
genje szintén ezt az öntudatot szólaltatta meg (mint min­
denhol máshol Közép- és Kelet-Európában, ahol még forga­
lomban volt). A nemzeti önbecsülés és a rivális nacionalista
programokkal szembeni elhatárolódás szorosan egybekapcso­
lódott tehát Európa ekkor még egyértelműen pozitív képze­
tével, Helyesen mutat rá Péter László, hogy: „az »ázsiai« bar­
bársággal szemben majd mindegyik nemzet »Európa« határait
őrizte," Egyúttal arra is felhívja azonban Péter a figyelmet,
hogy: „A múltból átörökített intézményeket és szokásokat",
melyek a kortársak szerint is gátolni látszottak a haladás útját,
történetesen az ázsiai jelzővel nyomatékosították, vagy éppen
azzal ítélték eb „Erős volt Magyarország Európához tartozá­
sának a beidegződése, és annál érdekesebb éppen ezért, hogy
a köztudat mégis szkeptikusan ítélte meg az 1867 után kiépülő
modern közintézmények európai jellegét”13
Európaiságunk öntudatos vállalása a 19. és 20. század for­
dulóján ugyanakkor már kezdett kirekesztő jelleget is magá­
ra ölteni. így adott hangot ez utóbbinak a fiatal Tisza István,
még azt megelőzően, hogy miniszterelnökké lett volna. „Ez
a kis nemzet oda van állítva Európának talán legexponáltabb
pontjára, óriási veszélyek, hatalmas nemzetek törekvései elé.
Hiszen e kis nemzetnek kellett megvédeni a civilizációt és

13 Péter László: A nemzeti múlt legendái és tilalomfái. In: Uő: Az Elbától

keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből. Ősi-
ris, Bp., 1998.121., 121.

137
a szabadságot az iszlám által fenyegető veszélyektől hosszú
századokon keresztül és meg kell azt ma védenie egy más
nagy veszéllyel szemben, mellyel a szláv abszolutizmus egész
Európa kultúráját fenyegeti.”14
Kétségkívül nagy utat járt be a nacionalizmus és az euró­
paiság gondolati „szövetsége” a reformkori kezdetektől a 19.
század végéig tartó évszázadban. A század első felében a Nyu­
gat demonstrációs hatása iránti nyilvánvaló fogékonyság te­
lítette, töltötte meg valós tartalommal a magyar nacionaliz­
must; amely utóbb - immár a hivatalos államideológia rang­
jára emelkedve - a kirekesztő nacionalizmus jegyében nyert
más értelmet és kapott új funkciót.
A korábbiaknál is jóval radikálisabb a változás Trianont
követően, A békeszerződés által keltett sokkhatás egyszer és
mindenkorra meggyökereztette hazánkban „a sorsunkra ha­
gyott Európa”, sőt: „az ellenünk fordult Európa” máig élénken
ható elképzelését. Innen datálódik az a később oly népszerű­
vé lett gondolat is> mely szerint az antanthatalmakkal azonos
képzeletbeli Európa kitaszított magából bennünket azzal, hogy
feldarabolta az ország területét, és könyörtelenül kiszolgáltat­
ta Magyarországot a kis antant utódállamok kénye-kedvének.
S ezzel kezdetét vette egy új gondolati hagyomány, amely elté­
rő okokból ugyan, de a szüntelenül változó körülmények elle­
nére végig megmaradt Nyugat- és Európa-ellenesnek.
Kezdetben a revíziós gondolattal egybekapcsolt Európa el­
leni érzület kerekedett felül. Ebben az időben a „revízió olyan
egyértelmű és domináns program lett, amely mellett minden
más eltörpült, s amely minden alternatívát zárójelbe tett”;15
ezt még a második világháború éveiben jelentkező antifasisz­
ta angolbarátság sem tudta érdemben befolyásolni. Ráadásul
a Nyugat (vagyis a régi Európa) likvidálásának egy ideje már

14Jdézi Vermes Gábor: Tisza István világnézete. Történelmi Szemle,

2001/3-4, 292.
15>Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Osiris, Bp., 2001.187.

138
dédelgetett vágyálma - a náci ideológia és politikai propa­
ganda jóvoltából - újabb tápot kapott a szélsőjobb köreiben*
A háborút követően pedig mindez kiegészült és tovább mé­
lyült Nyugatnak a kommunista blokkpolitika által gerjesztett
új módi ellenségképével
Ennek az utóbbinak a jegyében vette kezdetét a hatvanas
években a kelet-európaiság gondolatának historizálása; Pach
Zsigmond Pál elkanyarodás-elmélete, később az elmaradott­
ság (backwardness) fogalom, valamint a centrum-periféria
fogalompár Kelet-Európára történt alkalmazása felelt meg
a történetírásban e törekvésnek. Az utóbbit Berend T. Iván és
Ránki György gazdaságtörténet-írói munkássága fémjelez­
te, amely pozitív nemzetközi fogadtatásra is lelt. E szemléleti
tendenciák közös mondandója abban összegezhető, hogy Ma­
gyarország (és vele együtt a szűkebb vagy tágabb kelet-euró­
pai régió) a 16* századtól elvált az európai (a nyugati) fejlődési
vonaltól, hogy külön kelet-európai útra térjen át. Jóllehet a 19.
századi reformerek, majd pedig nyomdokaikba lépve a későb­
bi modernizátorok (politikusok, vállalkozók és értelmiségiek)
egyaránt a Nyugat utánzására és utolérésére ösztönöztek; az ő
törekvéseik azonban többnyire fél sikerrel jártak csupán. Kö­
vetkezésképpen Magyarország (és a későbbi kommunista Ke-
let-Európa egésze) - ahogyan Berend egyik utolsó, magyarra
is lefordított könyve a címében is már beszédesen jelzi - tere-
lőútra kényszerült, és mind a mai napig ott vesztegel,16
Forgalomba került ugyanakkor egy, az előbbiektől eltérő,
egy másmilyen Európa-fogalom is a 20. század folyamán;
ez utóbbi nem alkotott ugyan koherens eszmerendszert, de
minden ízében ellentmondott a kelet-európaiság imént vázolt
gondolatának, és egyúttal különbözött az európaiság 19. szá­
zadban vallott fogalmától is. A 19* században hamvába holt
konföderációs elképzelések képezték e gondolati irány kiin­

6 Bővebben Gyáni. Gábor: i. m. (2002) 231-261.

139
dulópontját, melyet még az emigráns Kossuth dolgozott ki és
terjesztett különféle változatokban,17
A nacionalista opciók kiváltására és ellensúlyozására ki­
gondolt konföderáció újabb változatát Jászi Oszkár munkálta
ki az 1910-es években amikor kiutat keresett az Osztrák-Ma­
gyar Monarchia ez időben egyre jobban mélyülő kríziséből.
A Magyarország jövője és a Dunai Egyesült Államok címet vi­
selő, 1918-ban publikált tervezet bevezetője szerint a szerző
arra keresi a választ, hogy „vajon lehetséges-e Magyarország
ésszerű életigényeit az európai kultúra és az egész emberiség
fejlődési törekvéseivel összeegyeztetni?’'18 Jászi úgy képzelte,
hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát felváltó demokratizált,
egyúttal föderalizált Monarchia Öt szövetséges államot ölel­
ne fel, Ausztriát, Magyarországot, Csehországot, az egyesített
Lengyelországot és a horvátok vezetésére bízott délszláv Illyri-
át. Nem zárta el az utat ugyanakkor az elől sem, hogy idővel
Románia is csatlakozzék a Dunai Egyesült Államokhoz. Az
elképzelés, mondani sem kell, nem talált lelkes fogadtatásra az
ekkoriban már az önálló nemzetállami létre készülődő hazai
kisebbségek vezetőinél.19
Mind akossuthi, mind a Jászi-féle konföderációs eszmé­
nek még a Kádár-kori Magyarország tudományos berkeiben
is akadt néhány lelkes pártfogója. Azok karolták fel főként
akár az egyiket, akár a másikat, akik a Szovjetunió nagyhatal­
mi érdekszférájába integrált ország (és vele együtt az egész kö­
zép-európai régió) emancipációs álmait kívánták - történel­
mi reminiszcenciák révén - feléleszteni. A valamikori függet­
lenségi gondolat és politikai vezéreszme kései képviselőjeként
Szabad György a kossuthi konföderációs gondolat rehabili­

17 A tervezet hiteles szövegéhez vö. Pajkossy Gábor: A z 1862. évi Duna-

konföderációs tervezet dokumentumai. Századok, 2002/4. 937-957.
]8 Idézi Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizm usa. Magvető, Bp.,
1985. 71.
19 A munkáról és fogadtatásáról Litván György: Jászi Oszkár. Osiris,
Bp., 2 0 0 3 . 125-128.

140
tálásán fáradozott; akiegyezés mint rossz kompromisszum
korabeli elvi alternatívájaként tálalta a historikus az emigráns
Kossuth e javaslatát20 Tegyük gyorsan hozzá: még ha találha­
tó is elszórt példa Európában a konföderációra (Svájc), Euró­
pa számára idegennek tetszik (tetszett) ez az államszervezeti
forma, amely Észak-Amerika (az Egyesült Államok) esetében
vált egyedül valósággá. A konföderációs kibontakozásra tett
(többnyire utópisztikus javaslatok) már csupán ez okból sem
a tényleges európai nemzeti fejlődés normáját, hanem annak
amerikai modelljét vették (volna) alapul,
Éppen ez történt ajászi-féle Duna-konföderációs elkép­
zelés Hanak Péter által felkarolt hagyatékával is. Az Európai
Egyesült Államok Jászi-féle víziója képezte Hanák nyolcvanas
évekbeli Közép-Európa elképzelésének a kiindulópontját. Jól­
lehet, Hanák közvetlenül Szűcs Jenő „három régió” elképze­
lését „fejlesztette tovább” Nem véletlen, hogy Szűcs és Hanák
1986-ban együtt léptek fel a koncepció propagálóiként, és ez
alkalommal nyíltan is konfrontálódtak a Pach Zsigmond Pál,
valamint a Berend T. Iván, Ránki György és Niederhauscr
Emil, valamint mások által ekkor még töretlenül vallott Ke-
let-Európa felfogással,21
A Hanák és Szűcs által hirdetett történeti Közép-Európa
fogalom a nevében volt csupán azonos a német, a Friedrich
Naumann-féle Mitteleuropa elképzeléssel, amihez így legföl­
jebb a családi hasonlóság (Wittgenstein) szálai fűzik Nem
teljesen véletlen, hogy kezdetben még Jászi is annyira lelke­
sedett Naumann koncepciójáért és akkor fordított neki csu­
pán hátat, amikor rájött, német imperialista szándékok búj­
nak meg az elgondolás mögött. A családi rokonság lényege,
hogy a legkülönbözőbb Közép-Európa elképzelések mind
elhatárolódnak Kelettől „Európa” kedvéért. Keleten minden

20 A gondolati kontextusról Id, Gyám Gábor: A Habsburg-múlt emlékezeti

kánonjai, In: Uő: Relatív történelem, Typotex, Bp., 2007,120-121.
21 A vitát rekonstruálja: Gyáni Gábor: i. m. (2002) 237-239.

141
esetben a politikai értelemben vett orosz vagy orosz-szovjet
társadalmi modellt és birodalmat kell érteni. További közös
elem bennük, hogy európai gyökerű és folytonosan európai
orientációt tanúsító, a sorsukat tekintve egyöntetűen európai
társadalmakként jellemzik az egyébként változatos határok
között elképzelt Köztes- vagy Közép-Európa népeit. Önálló,
de hamisítatlanul európai identitást tulajdonítanak tehát Köz­
tes Európának, mely identitás egyszerre adottsága és betölteni
hivatott feladata az itt élő népeknek.22
Ebből eredően kivételesen nagy felelősség hárul az értelmi­
ségre, hogy életben tartsa és terjessze az eszmekört. A közép­
európaiság, e felfogás szerint, olyan többnyire lappangó enti­
tás, melyet utólag kell hagyományként felfedezni, majd széles
körben elfogadtatni a társadalmakkal, hogy megtudják végre
az itt élő népek, kik ők valójában. Égetően nagy szükség van
tehát az értelmiség „ felvilágosító'5 munkájára, hogy a Nyugat
se feledje, esetleg éppen hogy megtudja, a szóban forgó régió
nagyon fontosnak érzi Nyugathoz tartozását.
Az így meghatározott „közép-európai európaiság” főbb
identifikációs tartópillérei, vagyis a közös európai vonások fő­
ként a nyugati kereszténység átvételében, a szabadság nyugati
fogalmának a kétségtelen vonzerejében, valamint az individua-
lizmus iránti tiszteletben adottak. Mivel ez a fajta európaiság
többnyire töredékesen jut érvényre az adott térségben, ráadásul
állandóan ki van (ki volt) téve a keleti hódítók fenyegetésének,
görcsösen ragaszkodni kell annak látens, most újra felfedezett
létéhez és mint történelmi tradíciót kell feleleveníteni, és kibon­
takoztatni szellemi és politikai tekintetben egyaránt23

22 A közelmúltbeli és mai viták áttekintéséhez vö. Maciej Janowski

- Constantin Iordachi - Balázs Trencsényi: Why Bother About His-
torical Regions? Debates Over Central Europe m Hungary, Poland and
Románia. East Central Europe/L’Europe du Centre-Est: Eine wis-
senschaftliche Zeitschrift, 2005/ 1-2. 5-58.
23 Kö2ép-Európa eme elképzelését hosszasan fejtegeti Hanák Péter: Ra­
gaszkodás az utópiához. Liget, Bp., 1992.

142
 E mellett is létezett a közép-európaiság gondolata, olyan­
formán például, ahogyan Németh László adott neki hangot
a két háború között Az európai műveltségű, széles látókörű
Németh, aki akismagyar nemzettudat korabeli hazai szel­
lemi képviselői közé tartozott, akisnépi nacionalizmusok
ellensúlyozására szánta a kelet-európai tej testvériség címén
megfogalmazott elgondolását. Az irodalmi tudat (jelesül
a népköltészet) földrajzából indult ki Németh, ebből pedig
arra következtetett, hogy a keleti népek közös alkati betegsé­
ge, miszerint „hézagos a fejlődésük”. Németh gyógyszerként
ajánlotta e betegség ellen a kelet-európai tejtestvériség eszmé­
jét egy olyan időpontban, amikor már kezdték körbezárni (és
idővel megfojtani) az Osztrák-Magyar Monarchia utódálla­
mait a birodalmi ambícióktól fütött totalitariánus rendszerek.
„E föld hagyományait és érdekeit - írta Németh - a világ nagy
átalakulásában védeni próbáljuk. Úgy éreztük, hogy abolse-
vizmus és a fasizmus Európa számára nem lehet az utolsó szó
[...] s hogy ha mi kitartunk e föld múltja és igényei mellett,
a tarkaság 'betegségé és a tarkaság kultúrája mellett, a Nyugat
érő forradalma minket igazol s hű közép-európaiak Európá­
hoz is hívek leszünk önmaga felülmúlásában.”24
Már csak azért is helyénvalónak tartotta volna Németh
a Közép-Európai „birodalom” tudatos felépítését, mert a tér­
ségben élő népek nem estek még keresztül a nyugatias nemze­
ti fejlődésen, vagyis: „épp a nemzetté válás felemás jellege kí­
nál esélyt az integrációnak”25 Az „Üj Európa” ekként vizionált
eszméje az értelmiség fontos hivatásává tenné Németh szerint

24 Németh László: Levél Duna-Európáról In: Uő: A minőség forradal­

ma. Bp.. 1940. Harmadik kötet, 172.; Uő: Magyarság és Európa. In:
Uő: Sorskérdések. Bp. 1989. (Németh László munkái) 252-336,
Kiss Gy, Csaba: Malomkövek. A nemzet és Közép-Európa néhány di­
lemmája Németh Lászlónál. In: Uő: A haza mint kert. Nap Kiadó, Bp.>
2005.21.

143
az utópia valóra váltását, hiszen „az értelmiség föladata [...]
épp a közös kultúra kohéziójának a biztosítása”26
Szűcs és Németh, valamint Hanák és Németh Közép-Eu-
rópa elképzelése között nincs közvetlen és szoros kapcsolat.
Igaz ugyanakkor, hogy Bibó hatására Szűcs áttételesen mégis­
csak kötődött Németh harmincas években megfogalmazott
Európa-, helyesebben Közép-Európa fogalmához.27 Mind
a két elgondolásban közös, hogy a régiót veszélyeztető biro­
dalomépítő diktatúrák ellen védekezve deklarálják az euró­
paiság-tudat követelményét és ajánlják a gondolat értelmiségi
képviseletét. A Habsburg-birodalom, ami persze még liberális
politikai rendszer volt, majd pedig a német-náci birodalom,
és végül a bolsevik szovjet birodalom jelentette a fő veszélyt
a térség nemzetállami szuverenitásai és kulturális autonómi­
ái számára. Ezeket a veszélyeket lett volna hivatva kivédeni
a közép-európaiság írók és történészek által artikulált számos
elképzelése, és a neki megfelelő éthoszt kiteljesítő politikai és
kulturális integráció előkészítése.
Nem feledkezhetünk meg végül a pán-európaiság gon­
dolatköréről sem. A két háború között Coudenhove-Kalergi
és mások által propagált Pán-Európa gondolatnak idehaza
is akadt néhány lelkes híve. Faluhelyi Ferenc, a nemzetközi
jog pécsi professzorának a neve érdemel itt említést. Faluhe­
lyi 1928-ban önálló könyvet szentelt a témának; három ve­
szélyforrást említ benne az európai konföderáció szükséges­
ségének indokolásául. Az első, hogy a hatalmi szupremácia
nyomán a térségben állandósultak az államközi feszültségek.
A második, hogy Szovjet-Oroszország egyre inkább terjesz­
kedni kíván. A harmadik, hogy Európa létét folytonosan alá­

26 Uo. 19. Németh Közép-Európa koncepciójának az írói életmű kon­

textusában elfoglalt helyéről ld. Kovács Gábor: A z »inspiráló hatás’
Németh László történelemfelfogása, elitelmélete, Európa-képe, politikai
koncepciója és Bibó István ezekhez való viszonya. Forrás, 2003/11.
82-90.
27 Németh László Bibóra gyakorolt hatásáról, Kovács Gábor: i. m.

144
ássa a gazdasági instabilitás. A nemzetállam Faluhelyi szerint
is tartósabb képződmény azonban annál, mintsem hogy egyik
pillanatról a másikra fel lehetne cserélni az integrált Európa
hatalmi építményével. Nem jött még el az ideje a nemzetek
„privatizálásának'' jelentette ki Faluhelyi, amikor bírálta Cou-
denhove-Kalergi Pán-Európa elképzelését; nem lehet ugyanis
rövid időn belül megoldani a nemzeteket integráló gazdasági
együttműködés propagált tervét.28
A Pán-Európa gondolat - úgy idehaza, mint külföldön
- marginális szellemi fejlemény maradt ebben az időben, és
ez volt vagy lett a sorsa a korábban említett konföderációs, il­
letve a közép-európai gondolatkört előtérbe helyező másféle
szupranacionális elképzeléseknek is.

A modern nemzeti öntudat, melynek minden bizonnyal a na­

cionalizmus a legkiérleltebb formája, valamint az európai
öntudat, melynek viszont a Nyugathoz való kötődés képezi
a gondolati és érzelmi magját, komplementer, olykor egymást
kölcsönösen kizáró viszonyban állt (és áll ma is) egymással.
Kettőjük viszonyának a dinamikáját a külső és belső ténye­
zők együtt határozzák meg, ahol a nemzet csökkenő területi
szuverenitása vagy csupán e szuverenitás veszélyeztetettsége
játszik döntő szerepet Magyarország drasztikus terület- és
népvesztesége 1920-at követően, és főként az e téren betöltött
európai (nyugati) nagyhatalmi szerep fogadtatása egyszer és
mindenkorra véget vetett a nacionalizmus és az európaiság
addig zavartalan, mondhatni szimbiotikus kapcsolatának,
A második világháborút követően a nagyhatalmi tömbpoli­
tika, a hidegháború Európát (és a világot) kettéosztó politi­
kai logikája „szorította rá” a régió országait (így hazánkat is)
a térséget Nyugathoz fűző történelmi kötelékek tagadására, és

Faluhelyi Ferenc: Páneurópa. Danubia, Pécs, 1928. 20, 40. és 58.

145
állítólagos keletiességének az öntudatos vállalására. Jóllehet,
ebben az utóbbi esetben nem a nemzeti öntudat és az európai
identitás került szembe egymással, hanem a nemzeti szuvere-
nitásukban erősen gátolt, keleti (szovjet) birodalmi alárendelt­
ségbe taszított népek kulturális kolonizál ása fordította el őket
Európától, 1989-et követően alapjaiban megváltozott a hely­
zet, a globalizálódás általános folyamata azonban megint uj
összefüggésbe helyezte a nemzeti identitásnak a nemzetfelet­
tiség követelményével való összeegyeztetését. Ez pedig olyan
kérdéseket vet fel, amelyek beható vizsgálatára a következő
fejezetben kerítünk sort

146
 Sorskérdések és az önmegértés
nemzeti diskurzusa
a globalizáció korában

A mi a magyar most? kérdés akár sablonosnak is tűnhet, ha

arra gondolunk, hogy a Szép Szó című folyóirat 1937-ban
már megjelentetett ilyen címen egy különszámot, ami később
könyv alakban is megjelent.1Nem feledkezhetünk meg továb­
bá a Mi a magyar? című, a Szekfű Gyula által szerkesztett és
a korabeli reprezentatív magyar alkotó és tudós értelmiség
(Babits Mihály, Eckhardt Sándor, Keresztury Dezső, Bartucz
Lajos, Zsirai Miklós, Zolnay Béla, Farkas Gyula, Kerecsényi
Dezső, Viski Károly, Kodály Zoltán, Gerevich Tibor, Szekfű
Gyula és a püspök, Ravasz László) tollából származó tanul­
mánykötetről sem néhány évvel a Szép Szó vállalkozása után.12
Ennek a szellemi hagyománynak a felújítása jegyében adta
közre 15 vezető magyar tudós, köztük néhány író, hasonló
címen 2005-ben azt a tanulmánykötetet, amelyben a szerzők
azt vizsgálják: „miben vagyunk mások, mint egykori előde­

1 Mi a magyar most? Tanulmányok a magyar jelen legfontosabb kérdé­

seiről Cserépfalvi Kiadó, Bp., 1940, A vállalkozásról több évtized táv­
latából szól. Fejtő Ferenc: Régi és mai magyarok. In: Romsics Ignác
- Szegedy-Maszák Mihály, szerk.: Mi a magyar? Habsburg Történeti
Intézet - Rubicon, Bp., 2005, 67-74,
2 Szekfű Gyula, szerk.: Mi a magyar? Magyar Szemle Társaság, Bp.,
1939.

147
ink”3 A valamikori kérdés újra felmerül tehát és megint arra
sarkall, hogy kifejtsük: milyennek találjuk ma a magyart akár
a valamikorihoz képest is, A téma ilyenformán egyfajta dis­
kurzus, melynek már a puszta létezése sem egészen nyilván­
való, legalábbis magyarázatra szorul. Miért kell foglalkozni
olyasmivel, ami egyszerre mindennapi és nem mindennapi
(tehát intellektuális felfedező munkát követelő) tapasztalati
evidencia? Ennek a feladatnak az egyik meghatározása így
szól: hogyan és miért keletkezett egyáltalán a „Mi a magyar?”
diskurzusa?

A z identitásdiskurzus egyedisége

Grendel Lajos kisebbségi magyar író úgy tartja, a „mi a m a­

gyar?” felvetése elválaszthatatlan a „mi a szlovák?” „mi
a cseh?” „mi a lengyel?” típusú kérdésektől, s ezek fel is szoktak
időnként merülni az érintett körökben.4 Egyúttal jellegzetesen
közép- és kelet-európai dilemma is szerinte, amely a nálunk
szerencsésebb európai nemzetek számára kisebb jelentőségű
kérdésnek számít.5 Nem árt, ha ennek az utóbbi kijelentésnek
az igazát majd ellenőrizzük, az viszont tény, hogy nagy divatja
van nálunk az efFéle közbeszédnek. Az okok persze sokrétűek,
melyek feltárása túlnő ennek a fejezetnek a keretein.
A „sorskérdésekkel” összekapcsolt nemzeti identitás-dis­
kurzus állítólag már kétszáz éves hagyománnyal rendelkezik,
amely a historizáló számontartás eredményeként összefüggő

? Gerő András: Előszó. In: Romsics Ignác - Szegedy-Maszák Mihály,

szerk: i. m. 11.
4 Például: Ján Patoéka: M i a cseh? Kalligram, Pozsony, 1996, Továbbá
Rákos Péter: Nemzeti jelleg - a miénk és a másoké. Öncsalások és elő­
ítéletek mint történelemformáló tényezők. Kalligram, Pozsony, 2000.
Különösen 59-127.
5 Grendel Lajos: Magyar traumák - magyar téveszmék. In: Romsics Ig­
nác - Szegedy-Maszák Mihály, szerk.: i. m. 75.

148
gondolati folyamot alkot. Ez a megállapítás korántsem biztos,
hogy igaz; és talán nem is olyan fontos kérdést érint, hogy ér­
demes lenne nagyobb teret szentelni a vitatásának. Annál in­
kább megérdemli a figyelmet, hogy valóban olyan problémát-
lanul viszonyulnak-e a kelet-európaiaknál „szerencsésebb”
nyugati népek (nemzetek) a saját közösségi identitásukhoz,
ahogyan azt Grend el is gondolja? Ezt kétlem. Hadd idézzek
a franciaságról szóló, jóllehet angol történész által írt munká­
ból egy megállapítást „A franciák óriási erőfeszítéseket tettek,
hogy megmagyarázzák magukat. Nincs nemzet, amely erőtel­
jesebben igyekezett volna megtalálni és kifejezni identitását,
egyik sem nézett könyörtelenebbül a tükörbe, hogy kijelentse,
mit lát benne visszatükröződni; nincs még egy olyan nemzet,
amelyik kitartóbban próbálta volna elképzelni azokat a redő-
ket, amelyek hiányoznak az arcáról, és annyira aggódott volna
amiatt, hogy gúnyos vagy nyájas mosolyt mutat-e vajon a szá­
ja görbülete. Egy állami kiadó éppen most jelentetett meg egy
vaskos és tudós könyvet azzal a címmel, Franciák, kik vagytok
ti? A könyv nem ad azonban világos választ a feltett kérdésre.
Azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy megmutas­
sák, miben és hogyan különlegesek [a franciák], lehet, hogy
végül mégis maguk alá gyűrik a célt”6 Ennyit, röviden szólva,
a nyugatiak úgymond természetes (reflektálatlan) nemzeti
önazonosság-tudatáról.
Ami pedig a kelet-európaiaknak a saját identitáskonstruk­
cióik iránti szomját illeti, valóban sok közös tartalmi elem
található bennük. Ez azonban nem érinti ezen önképek elté­
rő funkcionális használatát. A közösségi identitását kisebb­
ségi magyarként elbeszélő Végei, aki abban a Jugoszláviában
született és élt, ahol a nemzeti sajátosságok gazdag és ellent­
mondásos világa bontakozott ki a szemei előtt, ezért is oly
bizonytalan a (magyar) identitáskritériumok egyediségének

6 Theodore Zeldin: Jhe French. Fontana Paperbacks, London, 1985.

5-6.

149
feltételezésével kapcsolatban. „Figyeltem, hogyan határozzák
meg magukat a szlovénok, a szerbek, a macedónok, a horvá-
tok. Gyakran szóról szóra ugyanúgy, ugyanazokkal a sztereo­
típiákkal, kételyekkel, mint én. Vagy mint egy magyarországi
magyar. Nem tartunk össze? Civakodunk? Viszálykodunk?
Ők is. A kereszténység védőbástyái voltunk? Ők is. Belenyug­
szunk az eleve elrendelt sorsba? Bátrak vagyunk és erényesek?
Ők is azok hallottam számtalanszor. Mértékletesek? Szenve­
délyesek? Természetesen ők is ilyenek, Magyar finitizmus?
Horvát finitizmus? Macedón finitizmus? Fogyatkozunk, s las­
san elveszünk? Hiányzik belőlünk a nemzeti érzés? Belőlük is.
Mindazokat a jelzőket és definíciókat, amelyeket a magyar­
ságról ismertem, visszahallottam tőlük. Csakhogy ők mindezt
magukra vonatkoztatták.”* 67 Akad azonban közöttük egy dön­
tő különbség: bármelyik identitáskonstrukció fegyverként
használható egy másik ellen, mert alkalmas arra (ez egyben
a funkciója is), hogy csoportkülönbségeket konstatáljon (és
rögzítsen) az egymás fizikai (és lelki-szellemi) közelségében
elő egyének különböző halmazai között.
Miközben nyitva hagyom azt a kérdést, hogy észlelheti-e
egyáltalán az egyén azokat az identitáskonstrukciókat, ame­
lyek befolyásolják vagy éppen meg is határozzák önszemléletét,
meggyőződéssel vallom, hogy létezik, de legalábbis kellő szelle­
mi erőfeszítéssel megteremthető a lehetőség, hogy idegenként
vegyük magunkat szemügyre egy bizonyos perspektíva távlatá­
ból. A kisebbségi nemzetiségi lét mint adottság eleve biztosítja
ezt a távlatot mindenki számára, aki a nemzeti identiláskonst-
rukciók „egész tükörrendszerével” a „tükrök egymást tükröző
játékával” a „nyelvjátékok terével” nap mint nap szembesül/

7 Végei László; Magyar labirintus. In: Romsics Ignác - Szegedy-Maszák

Mihály szerk.: i. m, 275-276, A további bizonyítékokhoz ld. Kiss Gy.
Csaba: A haza mint kert. Nap Kiadó, Bp., 2005.
6 Végei László: i. m, 275, S újabban ugyanerről revelatívan: Szigeti Lász­
ló: Törzsi európaiak. Népszabadság, 2012. augusztus 6.

150
De vajon mesterségesen is létrehozható ez a perspektíva, ki
lehet ezáltal lépni a nemzeti tudat hagyományközösségének
a világából azért, hogy megfigyeljük, miben és hogyan válto­
zik a „megformáltság adta nemzeti jelleg” amikor a nemzeti
kultúr javak átkerülnek egy másik nemzeti kontextusba? Ez
utóbbi kérdés a fordítással megteremtett perspektívaváltás
különleges esete,910A Szegcdy-Maszák Mihály által felvetett di­
lemmánál elidőzve foglalkozhatunk itt azzal a kérdéssel, ami
„a saját másikként, idegenként is felfogható” szükségességét
és/vagy a feladat lehetetlenségét illeti.

Bensőségesség és idegenség mint attribútumok

A nemzeti kultúra mint hagyománykincs fenntarthatósága

a jelen globalizálódó (nemzetekfeletti szinten homogenizáló­
dó) világában egyike a legaktuálisabb kérdéseknek. Hogyan,
milyen „nemzeti” stratégiával felvértezve nézhetünk szembe
a globalizációban megnyilvánuló ellenállhatatlan kulturális
integrációval? Szegedy-Maszák Mihály korábban egyik ta­
nulmányában, ahol ez ügyben már meghúzta a vészharangot,
kijelentette. „A magyar irodalom fordítása azért sürgető fel­
adat, meri az egységesülés előrehaladása akár ki is iktathat­
ja a fordítást vagy legalábbis szűkítheti az érvényességét”™
Némi keserűséggel, de a valóságnak megfelelően konstatálta,
hogy „a magyar irodalom értékei a legtöbb fordításban elsik­
kadnak. Az eredeti nem éli túl (az »überleben« értelmében)
a fordítást, és így a magyar költemény, regény, színmű vagy
tudományos értekezés az idegen nyelven nem képes folytatni

9 Vo. N, Kovács Tímea., váL: A fordítás mint kulturális praxis. Jelenkor

Kiadó, Pécs, 20Ü4.
10 Szegedy-Maszák Mihály: N em zet nyelv, irodalom az egységesülő v i­
lágban. In: Uő: A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet. Aka­
démiai, Bp., 2003.13.

151
létét, nem tud továbbélni (a »fortleben« értelmében)”11 Mivel
a kulturálisan, a nyelvében egységesülő világ új elvárásokat
támaszt a nemzeti kultúrák hagyományvilága iránt, a nemzeti
mint olyan fennmaradása zömmel az ezeknek az elvárások­
nak való megfeleléstől függ; ezért sürgősen át kell értelmezni
a nemzeti hagyomány öröklött fogalmát, hogy eltávolodhas­
sunk a nemzetállam teremtette hagyományoktól, és így köze­
lebb kerüljünk a művelődés nemzetközi eszményéhez.*12
Ez a józanul megfogalmazott óhaj, sőt már inkább köve­
telmény összhangban áll a történetiség követelményeivel is,
hiszen a történetiség „lényegével kerülnénk ellentmondásba,
ha valamely múltbéli felfogáshoz próbálnának ragaszkodni”
ahelyett hogy korunk valós igényeihez igazodnánk.13 A nem­
zet, így a magyar is, „történetileg változó fogalom”, amely nem
határozható meg esszenciálisán egyes-egyedül az etnikumra
vagy az antropológiai állandóra történő folytonos hivatkozás­
sal. Ez tiszta sor. Ha viszont történetileg változó kulturális en­
titásként gondolunk a nemzetre, mint teszi Szegedy-Maszák,
nyomban beleütközünk egy sor, eddig megoldatlan problé­
mába. Erről szólok majd a következőkben.
Megtagadható vajon a nemzeti identitás őszinte vállalá­
sa azoktól, akik - miután nem élnek már benne szüntelenül
a nemzet éltető közegében - nem szereznek, nem szerezhet­
nek folytonos és teljes értékű tapasztalatokat a magyar nem­
zet életéről? Szegedy-Maszák szerint igen, megtagadható.
„Vonakodnék olyan, sok tekintetben rendkívül rokonszenves,
kiváló, művelt szakembereket a magyar közösség tagjaiként
számon tartani, akik ugyan sok évtizedes külföldi tartózko­
dás után is magyarnak vallják magukat, ám ez utóbbi azonos­
ság inkább csak érzelmi vonzalomként nyilvánul meg, vagyis

u Uo. 15.
12 Uo, 19., 20.
13 Uo. 20.

152
meglehetősen szűk korlátok közé szorult.”14 Hiszen, fűzi hoz­
zá a szerző, „a magyarság nemcsak személyes döntés, elköte­
lezettség kérdése, de tartalmat, ismereteket is föltételez - tör­
ténelmi tapasztalatokat, hagyományokat, megszokásokat, be­
idegződéseket s a közös emlékezetet megtestesítő anyanyelv
birtoklását”15
A Szegedy-Maszák által tett megszorítás megnyerő gondo­
lat, bár nem tudok maradéktalanul azonosulni vele. Gyakran
élem át magam is frusztrációként azt az élményt, hogy olyan
valakik nyilatkoznak nemzetietlenségemről pusztán a poli­
tikai véleménykülönbség okán, akiknek a saját nemzeti kul­
túráról való ismereteik vagy a kollektív nemzeti emlékezetet
illető, részben készségszintü (otthonról hozott), részben (és
nagyrészt) tanult jártassága csekélyebb az enyémnél. Ugyan
mi jogon vizsgáztat vagy méricskél engem bárki a magyarsá­
gom tekintetében, különösen olyasvalaki, aki hozzám képest
kevésbé hivatott e szerep betöltésére? Jól ismert ez a helyzet
a közeli és a távolabbi múltból egyaránt Micsoda skandalum,
hogy szélsőjobboldali antiszemiták találták és deklarálták an­
nak idején nemzetietlennek - zsidó származásából kifolyólag
- az idegenként azonosított Szerb Antalt, akinek így a vesztét
is okozták sokszázezer társával egyetemben? Öt, aki sokkal
többet tudott a magyar irodalom gazdagságáról, mint hon­
fitársainak többsége; arról tehát, amivel mint intellektuális
hagyománnyal mélyen azonosult, éles ellentétben azokkal az
ún. „nemzeti” politikusokkal, akik a személy szerint őt magát
is kirekesztő zsidótörvényeket megfogalmazták, elfogadták,
majd érvényesítették (ideértve azokat a tisztviselőket és rend­

14 Szegedy-Maszák Mihály: Folytonosság és megszakítottság a kulturális

örökségben. In: Romsics Ignác - Szegedy-Maszák Mihály szerk.: i. m,
262.
15 Uo. 263.

153
védelmi alkalmazottakat is, akik Szerbet és társait munkaszol­
gálatba hurcolták, majd pedig veszni hagyták).16
Ennek ellenére megfogalmazható néhány ellenvetés a két­
ségkívül tetszetős, ugyanakkor negatív történelmi (a múlthoz
tapadó) reminiszcenciái is keltő idézett véleménnyel szemben.
Ehhez azonban kis kitérőt kell tenni a nemzetállam-építés hős­
korába, a 19. századba, A fokozott belső és interregionális (sőt
interkontinentális) vándormozgalom első nagy hulláma arra
az időre esett, amikor a modern európai nemzetállamok meg­
teremtése zajlott. E folyamatok döntő mozzanata volt, hogy
a piaci gazdaság, a polgári társadalom, valamint az alkotmá­
nyos-liberális állam triászában kikristályosodó modernitás
előfeltételezi, egyúttal kiváltja a kulturális egynemüsödést, ha
úgy tetszik, a nemzeti kultúra egységének a létrejöttét.17A sza­
kadatlan növekedési kényszer a hagyományok nyilvánvaló
megtagadására, a véget nem érő újításra-megújulásra szorítja
rá a folyamatokban közvetlenül érintett társadalmakat „Az
innováció előfeltétele a szüntelen foglalkozási mobilitás. [...]
A modern társadalom tagjának általános jellemzői: írástudó,
mobil, formálisan egyenlő; mindezt áthatja a merőben képlé­
keny, folytonos, úgymond részeire esett egyenlőtlenség és egy
közös homogén kultúra, melyet az írni-olvasni tudás hordoz,
és az iskola sajátíttat el”18

16 Vö. „irodalmunk történetével foglalkozni, mint Kazinczy és Kölcsey

korában, ma újra a kulturális iojalitás kérdése. [...] Magyarnak len­
ni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gon­
dolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le:
kultúrát. [...] Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz
vagyunk hűek” Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Magvető, Bp.,
1972.27.
17 A folyamat elméleti megragadásához Id. Ernest Gellner: A nemzetek
és a nacionalizmus. Ford. Barabás András. Napvilág, Bp., 2009.
ie Ernest Gellner: A nacionalizmus és a komplex társadalmak kohéziójá­
nak két formája. Ford. Szanyi Imre. In: Bretter Zoltán - Deák Ágnes,
szerk.: Eszmék a politikában, a nacionalizmus. Tanulmány Kiadó,
Bp., 1995.198.

154
 Ha modernitás egyenlő a hirtelen gyorssá váló urbanizá­
cióval, kommercializálódással, iparosodással, valamint azzal,
hogy létrejön a jogegyenlőség (az egyéni szabadság) és egyre
szilárdabb a nemzetállami integráció, akkor a tömeges ván­
dorlás elválaszthatatlanul része mindeme folyamatoknak. Ne­
héz elhessegetni magunktól a gyanút, hogy a vándorlás által
(is) gerjesztett modernizáció végeredményben a kulturális
modernitás (amely nem azonos a kulturális modernizmussal)
révén valósul vagy valósulhat meg egyáltalán. Nem az állam
részéről kezdeményezett kényszerasszimilációról van ezúttal
szó, hanem a modernitás kiteljesüléséről, ami az elit- és a tö­
megkultúra majdhogynem hiánytalan homogenizációjaként
megy végbe. S mindennek a hátterében, természetesen, a na­
cionalizmus áll, mint valamiféle végső instancia.
Amikor a nemzeti integráció az egyik legsürgetőbb moder­
nizációs igénnyé válik, akkor legintenzívebb a tömeges fizikai
helyváltoztatás gyakorlata. Az utóbbi viszont megsokszoroz­
za a dezintegráció lehetséges társadalmi forrásait és eközben
a nacionalizmus tanításának megfelelő, máig ható, képzeteket
ültet el a fejekben a nemzeti közösségi kötelmek és identitás-
konstrukciók „természetes” mibenlétéről.19A helyzet paradox
voltát jelzi, hogy miközben a nemzet mint „elképzelt közös­
ség” megteremtése a belefoglalás és a kirekesztés egyidejű al­
kalmazásával folyik, aközben a vándorlók szüntelenül próba
elé állítják a belefoglalás és a kirekesztés „iparosait” a liberális
nemzetállamot mint ítészt, de egyúttal Önmagukat is. A tény­
leges vagy szimbolikus migránsok folytonos választás elé
kerülnek ebben a kiélezett helyzetben. Dilemmájuk lényege,
hogy vagy integrálódnak és ezzel megfizetik a betagozódás
árát, még ha az eredetinél kétségkívül kedvezőbbekké válnak
is ily módon mobilitási esélyeik, amit a betagozódásért cseré­

J? Bővebben Gyáni Gábor: A tér nemzetiesítése: elsajátítás és kisajátítás.

Tn: Uő: Az elveszíthető múlt. A tapasztalat mint emlékezel és történe­
lem. Nyitott Könyvműhely, Bp., 2010. 237-265.

155
be nyernek; vagy nem integrálódnak az őket el- és befogadó
közegbe. Ha ezt az utóbbit választják, akkor meg kell fizetni­
ük a kívülmaradásukból adódó árat; megőrzik ugyan eredeti
kulturális integritásukat, de beszűkülnek vagy éppenséggel
ellehetetlenülnek társadalmi mobilitási kilátásaik.
A beolvadás és a kívülmaradás szempontjából komoly tét­
je van tehát a vándorlást érintő elhatározásnak. A vándorlási
készség növeli a mobilitás valószínűségét és egyúttal könnyí­
ti (vagy könnyítheti), ha nem is eredményezi automatikus
módon, a nemzeti asszimiláció folyamatába való bekapcso­
lódást. A fizikai egyhelyben maradás viszont fékezi a mobili­
tást, miközben némi védelmet nyújt a nemzeti belefoglalással
szemben. Nemzeti kisebbségek példájával élve, a dualizmus
kori magyarországi szlovákok feltűnő amerikai kivándorlási
hajlama egyértelműen kedvezően befolyásolta társadalmi fel-
emelkedésük esélyeit, egyúttal „meg is mentette” őket a ma­
gyarrá asszimilálódástól, sőt serkentette bennük a kint lezajló
szlovák nemzeti öntudatosodást.20 Más kérdés, hogy az Ame­
rikában tartósan letelepedők idővel amerikanizálódtak, tehát
disszimilálódtak a honi szlovákságtól.
A hazai szlovákoktól eltérően a szintúgy szembetűnően
mozgékony zsidók (főként azok, akik fizikai és társadalmi
mobilitásról tettek tanúbizonyságot) a könnyen asszimiláló­
dó, a magyar nemzeti belefoglalás késztetésére különösen fo­
gékony, sőt arra kifejezetten érett „idegenek’ esetét példázták
abban az időben.21
A vándorlás (beleértve részben a kivándorlást is) olyas­
valami tehát, aminek roppant nagy a történelmi jelentősége
a valamikori társadalmi integráció szempontjából. Az elvan -

20 Ladislav Tajták: Slovak emigration: its causes and consequences. In:

Julianna Puskás, ed.: Overseas Migration from East-Central and
Southeastern Europe 1880-1940. Akadémiai, Bp., 1990. 86-87.
21 Karády Viktor: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált M a­
gyarország magyar nyelvű országgá? In: Uő: Zsidóság, polgárosodás,
asszimiláció. Tanulmányok. Cserépfalvi, Bp., 1997, 151-196.

156
dorlás ilyenformán felfogható úgy is, mint a nemzeti asszimi­
láció vagy disszimiláció mellett naponta meghozott - inkább
öntudatlan, mint tudatos - döntés eredménye. A döntés értel­
mét nem érinti, hogy ténylegesen is megtörtént-e (a sokadik
nemzedékben) a teljes nemzeti belefoglalás, a nemzeti asszi­
miláció ténye.
Felidézve napjaink stabil - a múltból készen átvett - nem ­
zeti identitáskonstrukcióinak az előtörténetét, komoly kétke­
déssel fogadhatjuk tehát az olyan megszorításokat, amilye­
neket Szegedy-Maszák fogalmazott meg az idézett módon.
Ez alapon kezdetben sem jöhetett volna létre az extenzív és
koherens nemzeti önazonosságtudat, egy neki megfelelő ér­
zelemvilág. Nem, hiszen a szoros értelemben vett nacionalista
doktrínán kívül, amely eredetileg csupán egyes értelmiségiek
és politikusok fejében létezett, sem a közösen vallott értékek,
sem a kollektív emlékezeti tartalmak és legkivált semmilyen
közösen birtokolt nemzeti tudás nem egységesítette, nem in­
tegrálta a szuverén nemzetállamok politikai szubjektumait, az
állampolgárok teljes halmazát egy bizonyos „képzelt nemzeti
közösségbe”.22 Ha történelmileg abszurdnak tetszik egy ilyen
norma megfogalmazása a nemzeti identitás kritériumaként,
mi szólhat vajon mellette jelenünkben, amikor nem szűköl­
ködünk a népességnek immár a globalizált világ körülményei
között folytonosan zajló fizikai fluktuációjában?
Ez utóbbira a „távolsági nacionalizmus” kifejezés bevett
használata utal, amely azt fejezi ki, hogy a globális méretekben
zajló vándorlás hihetetlen mértékben összekeveri egymással
a létező sokféle nacionalizmust, amely ráadásul nem is feltét­
lenül rejti többé magában a szülőföldhöz való személyes kö­

22 Az etnoszimbolista iskola (A. D- Smith) állítása szerint nem ez volt

ugyan a helyzet a nemzetállam-építés kezdeti időszakában, de aho­
gyan a könyv egy korábbi fejezetében rámutattam, nincs mindig kéz­
zelfogható bizonyítéka az iskola képviselőinek arra, hogy ezt a felte­
vést empirikusan alátámasszák.

157
tődést és állampolgári lojalitást. „Ma már minden bevándorló
valamiféle nemzetállamot hagy a háta mögött, s annak útle­
velét viszi magával, nemzetközi személyi igazolvány gyanánt.
Ráadásul sűrűn lakott, régóta benépesített területre lép, ahol
az idő múlásával - s különösen az I. világháború óta - mind
többen helyezik előtérbe a nemzeti önmeghatározást. E folya­
mat egyik döntő következményeként az anyaföld nemzetál­
lamaiban több, mai értelemben vett nemzettudat jelent meg
egymás mellett”23 Azok pedig, akik politikai és gazdasági te­
kintetben a margóra szorultan élnek, és a helyükön maradnak
saját országukban, érzelmi és politikai tekintetben egyaránt
őrzik a heimathoz, az otthonhoz fűződő természetes kötő­
désüket. Róluk is szól Végei, áttekintvén a vajdasági magyar
társadalomnak a Trianon utáni új helyzetre adott jellegzetes
reakcióit. Ennek során szembeállítja egymással a kisebbsé­
gi „peremdzsentrirétcget” és a „néma tömeget” Rendszerint
az előbbi képviseli különösen nagy hévvel a „nemzeti öncé-
lúság” ideológiáját, és gyakorolja ennek jegyében a „hangos
és meddő magyarságretorikát” bár elsőként szokta otthagyni
azt a helyet, ahol él, ha anyagi és egyéb érdekek ezt kívánják
tőle.24 A helyben maradó „néma tömeg” ellenben, amely lát­
szólag képtelennek mutatkozik a nemzeteszme fenntartására
és megőrzésére, a „részére felülről biztosított, muzeálissá sti­
lizált nemzeti kultúrától elfordulva egyre inkább integrálódik
a többségi szubkultúrákba”.25 Ezzel a tettevei kiváltja persze
a nemzeti öncélúságot26 mint magyarságdiskurzust kultiváló
peremdzsentriréteg erős rosszallását; ők ugyanis előszere­
tettel testálják a néma tömegre a nemzet kisebbségi sorban

-5 Benedict Anderson: Távolsági nacionalizmus. A világkapitalizmus és

az identitási politika kibontakozása. 2000,1994/2. 20.
24 Végei László: i. m. 279., 280.
25 Uo. 286-287.
20 A fogalom eredeti értelméhez ld. Fülep Lajos: Nemzeti öncélúság
(1934). In: Uő: Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok 1920-
1970. Magvető, Bp., 1976.153-184,

158
való őrzésének valóban terhes feladatát, miközben gyakorta
hagyják cserben népüket, elvándorolva az anyaországba vagy
máshová*
Ezen a ponton érkezünk el végül ahhoz, hogy felmérjük
a magyarságdiskurzusok történeti hagyatékát. Nem vállalkoz­
hatunk e téren kimerítő áttekintésre, de talán nincs is szükség
itt most erre; ráadásul rendelkezünk már némi szakirodalom­
mal a témáról.27 A sorskérdések néven ismert nemzeti diskur­
zustípusra fókuszálok tehát ez alkalommal.

Sorskérdések a múltban és a jelenben

Az eredetileg a népi írók és szociográfusok, valamint a hozzá­

juk közel álló két háború közötti kritikus (plebejus) értelmi­
ségiek szociális lelkiismerettől áthatott erőteljes magyarságtu­
data fejeződött ki a sorskérdések vitatásában. A közbeszéd e
fajtája idővel mindinkább metaforikus jelleget öltött magára:
minden autentikusan nemzetinek gondolt ügy őszinte és buz­
gó megszólaltatása a sorskérdésekkel kapcsolódott szorosan
össze. Ennek felel meg, egyebek közt, az a törekvés is, hogy
úgy mutassák be a sorskérdések vitatását, mint időben foly­
tonos diskurzust, amely a 18. század végétől szüntelenül fog­
lalkoztatja a nemzet felelősen gondolkodó elméit, a költőket,
a politikusokat és alkotó értelmiség sok más képviselőjét.28 E
felettébb makacs gondolati állandóságnak a jelenlétével szá­
molhatunk e szerint a távlatos magyar közgondolkodásban,
ami így a nemzet sorsa feletti szüntelen aggodalom éthoszá-

17 Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és

nacionalizmus története. Osiris, Bp., 2007.; Trencsényi Balázs: A nép
lelke. Nemzetkarakterológiai viták Kelet-Európában. Argumentum
- Bibó István Szellemi Műhely, Bp., 2011.
2* E felfogás színvonalas, túlzás nélkül paradigmatikus megnyilatkozá­
sa: A magyar esszé antológiája. Sorskérdések 1-7/. Vál., szerk.: D om o­
kos Mátyás. Osiris, Bp., 2006.

159
ból fakad és aminek ez képezi állandó témáját S melyek vajon
azok a tartós figyelmet kiváltó és követelő sorskérdések, és
ugyanazok maradnak mindig, vagy az idő múlásával változ­
nak netán?
Ahogyan korábban is utaltam rá, a nemzeti sorskérdések­
ről folytatott diskurzus, amiként azt ma értjük, az a 20* századi
szellemi megnyilvánulás, amely Trianont követően vált igazán
uralkodóvá, széles körben gyakorolt szellemi foglalatosság­
gá. Részben éppen ez szabja meg a specifikus sorsproblémák
szükebb körét, noha némi szellemi erőfeszítéssel hatályuk és
jelentőségük jócskán kiterjeszthető az időben visszafelé ha­
ladva. Ha nem tévedek, sorskérdések címén a nemzeti közös­
ség identikus voltának a kérdését vetik föl, azt taglalják komoly
hangom súlyos aggodalmak kíséretében újra és újra. A tragi­
kus megközelítést az motiválja, hogy bizonyos tapasztalatok
szerint a nemzet tagjainak szemében kezdenek fokozatosan
elhalványulni azok a veszélyek, amelyek létében, a biológiai
és egyúttal a kulturális fennmaradásában is fenyegetik a ma­
gyarként identifikált, ekként identifikálódó közösséget.
A történelem korábbi századaiban, a Habsburg Monarchia
19. század közepi és a kiegyezésig tartó huzamos fennállásáig
bizonyára, e veszély döntő és meghatározó forrása a birodal­
mi alárendeltség „népiséget” a magyar etnikumot megsem­
misítő, egy idegen népiségben (etnikumban, főként a német­
ben, esetleg a szlávban) felolvasztó hatásaként jelentkezett. Ez
tehát az, ami nagy súlyt kölcsönö/az etnikum kérdésének, ki­
vált a nyelv ügyének mindazok szemében, akiket szüntelenül
eltölt a nemzethalál réme. A magyar nyelv mint közös etnikai
kód megmentése és továbbfejlesztése azért, hogy megfelelhes­
sen a modern létviszonyok kívánalmainak - ez képezi tehát
a sorskérdések vélt diskurzusának korabeli magvát és elsőren­
dű toposzát.
A birodalmi kiszolgáltatottság ellenében a kultúra frontján
vívott harc ugyanakkor elégtelen a puszta létében is már ve­
szélyeztetett nemzet jobb időkre való átmentéséhez. így kerül

160
idővel napirendre a társadalmi kibontakozás, a nagyvilággal
való lépéstartás politikai követelménye, amely semmivel sem
alávalóbb a kulturális emancipáció nacionalista programjá­
nál. Ezért helyezik a reformkori sorskérdések homlokterébe
a nemzet modern politikai közösséggé szervezésének, a pol­
gári kibontakozásnak, a civilizálódásnak az ügyét.
A világosi fegyverletétel, a nemzet Habsburg birodalom
elleni, egyúttal a polgárosodásért folytatott hősies küzdelmé­
nek elbukása új tartalmat, helyesebben, új töltést ad a sorskér­
désekről folyó diskurzus későbbi irányának. A világosi fegy­
verletétel éppoly trauma, mint amilyennek a mohácsi vészt
kezdik átélni a reformkortól kezdve a nemzeti kibontakozást
forrón szomjazó, azt ugyanakkor elő is készítő és 1848-49-ben
megvalósítani igyekvő írók, költők és politikusok.29 Ilyen kö­
rülmények között a közbeszéd szükségképpen vált át tragikus
tónusba, ami hosszú időre megszabja a romantikus éthoszban
gyökerező magyar nemzettudat érzelmi hangoltságát cs az an­
nak kifejezésére szolgáló retorikai eszköztárat egyaránt.
1849-et követően sem elegendő idő, sem kellő intellektuális
késztetés nem volt ahhoz, hogy az ekként felvetődő sorskér­
dések továbbra is lekössék az elméket. Erre vall, egyebek közt,
Kemény Zsigmond számos megnyilatkozása. A Forradalom
után című írásában azzal a vereségből levont tanulsággal
színesíti Kemény a diskurzust, hogy megállapítja: a nemzet­
ben „ahazaszeretetnek egy ábrándos iránya [...fejlődött] ki,
amely a távoli vidékeken legelteti a képzelődés szemeit [...],
üres vágyódásokba olvad föl, s még hitet táplál oly változások
iránt, melyek be sem következhetnek, hasznok sem volná­
nak”30 Kemény szerint a politikai realitásérzék hiánya veszejti

29 A Mohács-szindróma nacionalista aktualizálásáról részletesebben

szólok: Gyáni Gábor: Identitás, kultusz, történelem. In: Uő: i. m. 128-
131.
Kemény Zsigmond: to r vadalom után. In: Uő: Változatok a történe­
lemre. Szerk., utószó és jegyz. Tóth Gyula. Szépirodalmi, Bp., 1982.
367-368,

161
el a magyart. Ebbéli véleménye szögesen ellentmond Kossuth
nemzeti (és liberális) normát kifejezni hivatott felfogásának,
melyet Kossuth a Kasszandra-levében fogalmazott meg tö­
mör módon. A Habsburgokkal, az ország birodalmi uraival
kiegyezni készülő Deákot inti Kossuth ebben az utólag híres­
sé vált levelében, amikor a sorskérdések megfogalmazásához
méltó retorikát kölcsönvéve kijelenti: a jogfeladás, a készülő
megegyezés az a végzetes lépés, mely „tényben a nemzet ha­
lálát látom”31
S ezzel a sorskérdésekről a 19. században folytatott diskur­
zus végérvényesen a forradalmi intranzigencia, illetve a mér­
legelő, kiegyező politikai kultúra alternatív hagyományaira
esett szét A jelzett kettősség máig meghatározó eleme histori-
záló nemzetszemléletünknek, a nemzeti politikai kultúrának
és végső fokon a közösségi identitásnak.
Trianon új, a korábbiaknál is nagyobb jelentőséget adott,
egyben új irányt is mutatott a sorsproblémák nyilvános vi­
tatásának. A trianoni döntés által szült közjogi sérelmi tudat
képezi a probléma velejét, amely a ma újjáéledő Trianon-kuh
túsz megnyilvánulásaiban ölt látható alakot.32 A sorskérdések
vitatásaként számon tartott diskurzus egy másik része a ma­
gyarság demográfiai hanyatlását (az egykekérdést), az utódál­
lamok kisebbségi sorba szorult magyarságának az ügyét (az
anyaország hozzájuk fűződő viszonyát), és nem utolsósorban
a zsidókérdést, a társadalmi egyenlőtlenségek (a társadalmi
igazságtalanság) problémáját (a paraszt- és földkérdést), vala­
mint a nyelvkérdést jáeníti meg mint fő témát.

31 Kossuth Lajos: Nyílt levél Deák Ferenchez 1867. május 22. In: Kossuth
Lajos. Vál.f s.a.r., bev. és jegyz. Pajkossy Gábor. Űj Mandátum, Bp.,
1998(1999) 144.
322eidler Miklós: A revíziós gondolat. Osiris, Bp., 2001; Uő: A magyar
irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány
Bp,} 2002.; Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, Bp., 2010.
S lásd végül jelen kötet Nemzet, kollektív emlékezet és public history
című fejezetét.

162
 A nyelv ügye kapcsán joggal kérdezhetnénk: mi veszé­
lyezteti vajon ez időben (a 20. században) nemzeti létünket
éppen a nyelv oldaláról? Valami mégiscsak ez irányban hat
azonban, mi okból szólal meg különben a mindig józan Mó­
ricz Zsigmond 1927-ben „a magyar nyelvérzék rothadásárór
elmélkedve, és miért hallatja hangját Kosztolányi Dezső több
esszéjében is a nyelvről értekezve?33 Hacsak nem a paraszti, az
állítólag romlatlan magyar népi (és kulturális) minőség kont­
ravárosi (és többek között zsidó és idegen, főleg német erede­
tű) m odem vagy „álmodem” különbözősége kelti fel bennük
a nemzeti végveszély képzetét. Ezt a szemléleti megosztottsá­
got ítéli végzetesen elhibázottnak Németh László egyik fon­
tos írásában,34 míg mások kész tényként kezelik, és egyúttal
a népiség magasabbrendűségét, nemzetibb voltát emelik ki
vele összefüggésben. A nép nyelvének, szól Veres Péter, „ke­
vés köze van a németből fordított hivatalos nyelvhez - azért
nem is érti meg, de kevés köze van az irodalmi nyelvhez is.”35
Semmi kétség, ez az igazi magyar nyelv, ami a „nyelvi egész­
ség” megtestesülése. „Minden népnek ilyen volt a nyelve,
amíg az irodalmilag kiművelt, helyesebben mesterségszerűen
elrontott, szónoklás papirosnyelv az újságokon és az iskolán

33 Móricz Zsigmond: A magyar nyelvérzék rothadása, valamint Koszto­

lányi Dezső: A magyar nyelv helye a földgolyón. Mindkettő In: A ma­
gyar esszé antológiája, 1. köt. 858-872.
34 Németh László: Sznobok és parasztok, In: Uő: A minőség forradalma.
Negyedik kötet. Mozgalom. Magyar Élet Kiadása, Bp., 1940. 36-40.
Jellemző, hogy a Sorskérdések címen az író által utóbb egybegyujtött,
de csupán a halála után publikált tanulmánykötetbe már nem fért be
ez az írás, helyet talált viszont a kötetben néhány olyan nyelwédő
cikk, amely Kosztolányi és Móricz ihletésére született. Németh Lász­
ló: Sorskérdések. Szöv. gond. és jegyz. Grezsa Ferenc. Magvető - Szép-
irodalmi, Bp., 1989. 708-722.
35 Veres Péter: A z Alföld parasztsága. Magyar Élet Kiadása, Bp., 1942.
29-30. A kérdéshez vö. a könyv Erdei Ferencről szóló egyik előző fe­
jezetét.

163
át el nem jutott hozzá és ki nem forgatta a saját nyelvéből”36
S nincs ezzel másként Kodály Zoltán sem, kijelentvén: „Az ér­
telmiség kivetkőzött a magyar nyelvből elidegenedett a ma­
gyar zenétől. [...] Ha van még lelki újjászületés a számára: itt
[a népben] megtalálja” Hiszen: „Csak magát menti vele: a nép
úgyis megmarad”37
Az ezzel ellentétes vélemény képviseletében Hevesi András
{és további mások) szólalnak meg, imigyen. „Én is magyarnak
érzem és vallom magamat, ha nem is olyan gyökeresen, olyan
tüzesen, olyan tragikusan magyarnak, mint afajiság hívei.
Egyszerű magánember vagyok, aki nem képvisel senkit
és semmit, akinek hétköznapi életmegnyilvánulásai nem jel­
lemzőek semmire”38 Ami egyszerűen abból fakad, hogy „az
embernek van fajától független magánszemélye, zárt egyéni
élete és szabad elhatározóképessége”3940
Másként ugyan, de szintén a modern közösségi identitást
artikuláló nacionalista gondolkodásmód és érzület vagy/vagy
logikáját utasítja el magától Komlós Aladár a Horthy-kor kez­
detén, amikor meghatározza a kettős kötődés identitáskonst­
rukcióját. „Zsidó a vérem, magyar a bőröm és ember vagyok.
(Azért is látható meg könnyebben a magyar voltunk zsidó vol­
tunknál, mert amazt a felületünkön hordjuk). E hármas deter-
mináltság boncolásunk végső eredményed

36 Uo. 31.
37 Kodály Zoltán: Magyarság a zenében, In: A magyar esszé antológiája,
II, kot. 232,Eredetileg in: Szekfű Gyula, szerk.: i. ni. 397. A „magyar
zene” fogalomtörténetéhez vö. Tallián Tibor: A magyar zene történe­
tének koncepciói a hosszú 19. században. In: Boka László - Foldesi
Ferenc - Mikusi Balázs, szerk.: Az identitás forrásai. Hangok, szö­
vegek, gyűjtemények. Bibliotheca Nationalis Hungáriáé - Gondolat,
Bp„ 2012. 13-40,
38 Hevesi András: Népi vagy polgári kultúra? In: A magyar esszé antoló­
giája, II. köt. 964.
39 Uo,
40 Komlós Aladár: Zsidók a válaszúton (1921). In: Uő: A zsidóság útja.
Szerk.: Kőbányai János. Múlt és Jövő, Bp., 2000.188. Kiemelés az ere­

164
 Mindez a népi (a faji, legalábbis kollektivisztikus) gondo­
lat, valamint az urbánus (az individuális) beállítottság között
fennálló, látszólag kibékíthetetlen ellentétre, arra a döntő kü­
lönbségre világit rá, amely az egész polémia mélyén rejlik.
Az úgyszólván menetrend szerinti következő történelmi
megrázkódtatás, a második világháború, a zsidó genocídium,
a háborús vereség (a vele együtt járó iszonyú ember áldozat),
s nem utolsósorban az ország addig volt politikai és morális
rendjének (és rendszerének) a teljes felbomlásával keletkezett
válság (és e tudat) szolgálhat(na) a diskurzus újabb referen­
ciájául. Erre azonban nem vagy részlegesen és nem is igazán
kielégítő módon került sor akkor és a későbbiekben.
Ami a nemzeti sorskérdések búvópatakként tovább élő
népi írói diskurzusát illeti, nem kelt meglepetést, hogy Illyés
Gyula az, aki annak nevében és képviseletében újra és újra
megszólal. A főként a kisebbségi magyarok ügyében szót
emelő költő azért küzd, hogy életben tartsa a nemzetállami
(politikai) határokon átívelő egyetemes (etnikai alapokon
nyugvó, egyszersmind belső kulturális kohéziót feltételező)
magyar lét erkölcsi (és meglehet politikai) imperatívuszát.
Ennek pedig az a szilárd meggyőződés képezi nála (és máig
hű követői fejében) az egyedüli elvi kiindulópontját, hogy:
„nemzet vagyunk, ezt a tényt valamiféle kötelességként is el
kell fogadnunk. Elsősorban úgy, hogy aki ennek az egységnek
a tagja, nem működhet annak nemcsak léte, hanem annak jó­
léte ellenében sem. Közös magánérdekünk, hogy ez az egység
kifelé, befelé minél erősebb legyen. Hiszen, ha gyenge, hogy
lenne képes engem, a magányos egyént megvédeni?”4L41

detiben. A kérdésre az Identitás versus imázs: asszimiláció és diszk­

rimináció a magyar zsidóság életében című későbbi fejezetben még
visszatérek.
41 Illyés Gyula: Mire jó egy nemzet, vagy: egy évszázad tanácsai In: Uő:
Szellem és erőszak. Magvető, Bp., 1978.101.

165
 Nemzeti identitás a mai transznacionális korban

Illyés látható módon végig hű maradt a sorskérdések eredeti

két háború közötti gondolati magvához, a nemzet mint kizá­
rólagos, versenytárs nélküli identitásteremtő közösségforma
rögeszméjéhez; a nemzeti közösségi öntudat, ezek szerint,
nemcsak az egyén önazonosság-tudatát, de bármely más kö­
zösségi viszonyt is felül tud és felül is kell hogy tudjon írni.
De érvényes képlet ez vajon ma is? Egyesek szerint igen,42
mások szerint talán nem vagy csak részben állítható ez róla.43
Érdekes, hogy a két, egymással feleselő megítélés egyaránt
a ma már jól érzékelhető diverzitás feltételei mellett keletkező
egységesség (egységesülés) tényéből vezeti le következtetését,
„Vajon az életgazdagsághoz, a biodiverzitáshoz hasonlóan az
emberi kultúra fennmaradását nem a különböző népek, egy­
mástól eltérő kultúrák biztosítják, melyek az emberiség nagy
egészében mind más és más szerepet, funkciót kapnak [...],
és ha ebből a nagy egészből kiveszik egy is, vagy nem tölti be
funkcióját, szerepét, amelyért létrejött, az egész emberi kul­
túra, az emberség [sic!] kerül veszélybe, gyengül meg”44*Az
érvelés biológiai metaforikája korántsem a véletlen műve, ha­
nem a nemzet affirmatív képviseletének leginkább megfelelő
retorikai eszköze.
Ormos Mária, ezzel szemben, a korunknak inkább megfe­
lelő fragmentált és plurális közösségi identitás fogalmát hir­
deti, melynek jegyében azL válaszolhatjuk a „Ki a magyar?”
kérdésére, hogy: „egy közösségnek, sőt egy embernek, egy
személynek is többféle nemzeti identitása lehet”. M á r csak
ezért is tanácsos szerinte szakítani a nemzet fundamentalista

43 Ezt az opciot vallja Andrásfalvy Bertalan: M it nevezhetünk magyarnak?

In: Romsics Ignác - Szegedy-Maszák Mihály, szerk.: i. m. 13-36.
43 Ormos Mária: Magyarok itthon> otthon, tegnap és ma. In: Uo. 171—
201 .
41 Andrásfalvy Bertalan: i. m. 36.
Ormos Mária: i. m. 182.

166
fogalmával, mert „a valós helyzetek kikényszerítik nemcsak
a többnemzeti állam kategóriájának elfogadását, de annak el­
ismerését is, hogy egy közösségnek vagy - ezen túlmenően
- az egyes embernek is lehet két nemzeti identitása.”46A nem­
zetbe foglalás ez esetben a lehető legnagyobb szabadsággal jár
együtt; furcsa, de a szabadságközpontú liberalizmus nemzet­
fogalmát nem éppen az identitásválasztás szabadságának az
éthosza hatotta át annak idején. Ma viszont, jelenti ki Ormos:
„Leghelyesebben [...] akkor járunk el, ha [...] mindenkit ma­
gyarnak (is) tekintünk, aki magyarnak (is) azonosítja magát
Beleértve e körbe azokat is, akik valamely távoli ország hü
polgárai, de még beszélnek magyarul és tartanak az ország­
gal valamilyen kapcsolatot [... stb.].”47 Magyar továbbá az is,
aki állampolgári minőségben birtokolja e státuszt, még ha
nem is rendelkezik határozott nemzettudattal. Ez a „néma tö­
meg” olykor etnikai és kulturális másságáról is tanúságot tesz
(a „hazai nemzettöredékek”, mint a németek, a szlovákok, to­
vábbá a magyar romák, a zsidók ügye). Végül a határon túli
magyarok szintén magyarok, ha nem is közjogi, de etnikai és
kulturális tekintetben mindenképpen a nemzethez tartozó­
nak érzik magukat, és persze kintről (román, szlovák, szerb
oldalról) is hasonlóan tekintenek rájuk.
A magyarságfogalomnak ez a válfaja áll igazán összhang­
ban azzal, ami az országhatárokon belül, az országhatárokon
kívül, valamint a széles nagyvilágban egyaránt megszabja
napjainkban a közösségképződés és az identitásteremtés fo­
lyamatát. Meg kell végül említeni a sorskérdések diskurzusá­
ra felfűzött nemzeti identitásfogalom manapság érzékelhető
kimerülését, valamint meghaladásának a vágyát mind töb­
bek részéről. Az utóbbi részben abból ered, hogy az a közös­
ségi (nemzeti) öntudat, melyet oly hosszú időn át formált ez

46 Uo. 183.
47 üo.

167
a diskurzus, nem a legsikerültebb identitáskonstrukcióval lát
el bennünket az adott jelenbeli körülmények között.
Ha a sorskérdések megszakítatlan, két évszázada tartó tö­
retlen (legalábbis annak tetsző) diskurzusa felfűzhető valami­
képpen a mindig veszélyben lévő nemzet identikus voltának
lázas keresésére, akkor igencsak nehéz megtalálni a helyes
önszemlélethez vezető utat. Az állandósított veszélyérzetnek
a diskurzusban és a diskurzus hatására sulykolt tudatosítása
paranoiás lelki kondíciót feltételez és szül. Olyasvalamivel
jár tehát együtt, ami leginkább a beteg ember öntudatának,
és legkevésbé sem a gyógyulni kívánóénak felel meg. Bibóval
szólva, a nemzeti alkat, a nemzeti jelleg görcsös keresése, és
a mindenáron való ragaszkodás egy megtaláltnak vélt formá­
jához, ez a jól ismert magyar nemzeti jellemvonás nem segít
feltétlenül bennünket abban, hogy racionálisan dönthessünk
adott helyzetekben. Példaként, joggal vagy jog nélkül, ez most
nem is fontos, a „két legkirajzoltabb jellegű”, tehát az angol
és a francia nemzetre utal Bibó ellenpéldaként. Az angol és
a francia nemzet, „a maguk mai ismert alkatát olymódon ala­
kították ki, hogy egy történelmi pillanatban addig kialakult
alkatukkal, addigi közösségi orientációjukkal bizonyos fo­
kig szembefordulva egészen nagy közösségi vállalkozásokba
fogtak bele. [...Végül] ezekkel a vállalkozásokkal lettek ezek
a nemzetek azzá, amik ma, és ezen az úton bontakoztak ki
bennük olyan lehetőségek, amelyek eredeti, középkori, szí­
nesebb, de szétfolyóbb állapotukban nem tudtak kifejlődni”48
Következésképpen, a közösségi alkat „több mint adottságok,
lehetőségek és statisztikai arányszámok puszta halmazából
kifejlődött egyéniség, hanem egy ezen túlmenő, mindezeket

48 Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In:

Uő: Válogatott tanulmányok. Második kötet 1945-1949. Vál., utószó:
Huszár Tibor. Szerk.: Vida István. Magvető, Bp., 1986. 616-617.

168
összegező és összefoglaló, belső szabályozó és regulázó tör­
vényszerűség\49
A némileg homályos megfogalmazás talán abból ered,
hogy Bibó sem szeretné - mert úgy érzi, hogy nem is tudná
- konkretizálni ezt a fajta regulázó törvényszerűséget. Abban
azonban biztos, hogy az „ép valóságérzék és az ép reagáló­
képesség az »ősi« és az »új«, a tartósság és az újítás, a hagyo­
mánytisztelet és forradalmiság” megfelelő adagolását kívánja
és feltételezi.50 Bibónak ez a felvetése sem tisztázza viszont,
hogy ki hogyan állapítja meg az úgymond helyes mértéket
Nem véletlen ugyanakkor, hogy a viták történetesen e prob­
léma tekintetében tűnnek kitartónak és már szinte lezárha-
tatlannak.
Amikor Bibó konkrét politikai döntéshelyzeteket elemez és
mérlegel, gyakran folyamodik a félelem-szindrómához, mint
külön magyarázó elvhez. A kiegyezést, ezt a szerinte elhibá­
zott, rossz politikai megoldást, pontosabban a kiegyezésnek
a létrejöttét magyarázva például előadja, hogy: a Habsburg
irányban kompromisszumokra kész „magyar liberálisok [...]
olyan félelemben éltek, amelyek mindinkább beoltották őket
komoly reformtervekkel szemben" E konzervatív lépés meg­
tétele során „a megegyező feleket nem a célok és tervek, ha­
nem a félelmek és aggodalmak közössége hozta össze5.51
Nemzeti alkatunk sajátossága diktálta szerinte, hogy az
adott politikai döntést a félelem és nem pedig a ráció sugallta.
A félelmek rendszerének, amely szinte már nemzeti habitu­
sunk, nincs vége a 20. században sem, sőt ha lehet, a koráb­
biaknál is nagyobb erőre kap a politika pragmatikus világá­
ban. A háború utáni reményteli újrakezdés esélyeit latolgatva
és egyúttal megfogalmazva a vele kapcsolatos kétségeit is,

49 Uo. 617.
50 Uo. 618.
*l Uo. 583. Bibó ezt illető koncepciójáról bőven szólok a Bibó István ki­
egyezés-kritikája című korábbi fejezetben.

169
megint csak a magyar politikai alkat korábban már konsta­
tált sajátosságainál köt ki, melynek egyik kulcseleme a félelem
mint cselekvést irányító erő, „A magyar demokrácia válság­
ban van. Válságban van, mert félelemben é r - szól a nevezetes
Bibó-írás jól ismert felütése.52 Anélkül, hogy külön felhívná rá
a figyelmet, Keményhez tér vissza Bibó> aki szerint a nemzeti
sorstudat folytonosságának reménye, a belőle fakadó éthosz
puszta illúziói az a vágyott, többnyire csak a képzelődésekben,
az „üres vágyódásokban” rejtező entitás, amely szívóssága és
átható természete folytán akár valóságformáló erővé is válhat
idővel: olyasfajta „reális pszichológiai tény” tehát, amelylioz-
zájárul a ténybeli valóság megteremtéséhez. Ez utóbbit a po­
litikai félelmek példájával szemlélteti Bibó. „A politikai élet
végzetes félelmeinek [...] az a tulajdonságuk, hogy tárgyi elő­
feltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják
hívni azt a veszedelmet, amitől félnek.”53
A nemzeti sorskérdések úgyszintén a permanens, a szünte­
lenül visszatérő közösségi félelmekből erednek. Bibót követve
bizton állíthatjuk, hogy már csupán a félelem erejénél fogva is
(több más feltétel együtthatása nyomán) mindig könnyen elő­
hívható a nemzet biológiai elsorvadásának vagy kulturális és
politikai önazonossága elveszejtésének fenyegető veszedelme,
amitől úgy féltik (ezúttal a globalizációra való hivatkozással)
a diskurzus mai művelői a magyar nemzeti közösséget.

A z „önmegértés diskurzusának'* igénye

Ki és mi a magyar most? - hangzik ujfent és megint a kérdés,

amire - meggyőződésem szerint - nem adható olyan válasz,
amely visszhangja csupán a múltbeli (jóllehet máig továbbélő)
nemzeti diskurzusnak. De vajon kívül lehet kerülni a nemze­

52 Bibó István: A magyar demokrácia válsága, In: Uő: i, m, 15.

53 Uo.

170
ten úgy, hogy ugyanakkor benne is maradunk, mert nem ve­
szítjük el az immár (jó ideje) a sajátunkként birtokolt nemzeti
öntudatot, az identitás belőle származó bizonyosságát? Szege-
dy-Maszák Mihály egyszer így másszor úgy válaszol a feltett
kérdésre. Érthető a bizonytalankodás. A tárgyban írt utol­
só megnyilatkozásában ábrándnak nevezi azt az óhajt, hogy
idegenként tekintsünk önmagunkra. Abban feltétlenül igazat
kell neki adni, hogy a skizofrénia veszélye nélkül ez talán nem
lehetséges. Mégis: a félelmeknek és a többi nemzeti „hiszté­
riának” és közösségi fóbiának mindennek dacára mégiscsak
az önmagunkkal szembeni távolságtartásra berendezkedő
szellemi cs erkölcsi magatartás az egyedüli ellenszere. Kizáró­
lag ez adhat reményt arra nézve, hogy ábrándok helyett a bi-
bói „ép valóságérzék és ép reakciókészség” vezet bennünket
a mindennapok során, valamint a politikai és az intellektuális
élet magaslatain. S ennek eredményeként gondolhatjuk el ön­
magunkat történelmi távlatban is a józanság keretei között.
Abban a belső és külső világban, ahol ma élünk, az „ön­
megértés diskurzusaidra égetően nagy szükség lenne, hogy
tisztázhassuk: mely tudati hagyományok vállalhatók a múlt­
ból és miért, és melyeket kell elvetnünk magunktól és mi ok­
ból? A bennünket nap mint nap érő (sújtó) új kihívások, bele­
értve a globalizálódó világ felől érkezőket is, egyaránt hatnak
önmegértésünkre. Egyes esetekben ez azzal jár együtt, hogy
annak ellenére is fel kell adnunk „a saját tradícióba vetett
naiv hitet” (Habermas), hogy változatlanul kötődni tudjunk
- a kulturális folytonosság (tudata) által - az elmúlt nemze­
dékek gondolkodás- és érzületi világához, a történelemhez
mint saját hagyományunkhoz.54 Amikor pedig sürgető igény­
ként merül fel manapság Európa-szerte a „sajáttal szembeni
kritikai beállítódás”, annak szinte mindig nyomában jár az

54 A történelem hagyományszerü mibenlétének a fogalmához vö. Gyá-

ni Gábor: A kollektív emlékezet két formája: hagyomány és történeti
tu d a t ín: Uő: i, m. (2010) 85-102.

171
„önmegértés diskurzusa”.55 Ez az utóbbi rendszerint hatályon
kívül helyezi azokat a nemzeti identitáskonstrukciókat, ame­
lyek egyebek között a sorskérdések magyar diskurzusának is
köszönhették eddigi tartós vitalitásukat.5

5-A fogalmakhoz és magához a gondolatmenethez ld. Jürgén Haber-

mas: A történelem közéletben való felhasználásáról. In: Uő: A poszt­
nemzeti állapot. Politikai esszék. L^Harmattan, Bp.>2006.31-32.

172
 Nemzet, kollektív emlékezet
és public history

A múlt reprezentációjának három döntő módjáról (csatorná­

járól) és egymáshoz fűződő kapcsolatukról szólok a követke­
zőkben. Melyen meggyökercscdctt vélemény szerint egyedül
a történetírást illeti meg a múlt elbeszélésének, helyesebben
a múlt igaz elbeszélésének előjoga. A 19. század dereka óta tö­
retlenül hódító elképzelés megrendülni látszik azonban újab­
ban. Soha nem esett ugyan tökéletesen egybe az igaz és a hihe­
tő történet fogalma, a politikai diktatúrák (a kommunista és
a fasiszta totál itariánus rendszerek) idején pedig mondhatni
szakadékká tágult közöttük a különbség. Azzal, hogy a törté­
nelmi igazolásra nagy súlyt fektető politika végletesen instru-
mentalizálta a történészi beszédet és hazug ideológiai konst­
rukciók szolgálatába állította, a történetírás elveszítette ártat­
lanságát, s vele együtt a szavahihetőségét is. A fejlemény máig
ható következményeként akkor is kétkedés fogadja a múlt
történetírók által megrajzolt képét, amikor már nincs a hátte­
rében semmilyen közvetlen politikai ráhatás vagy sugalmazás.
így vesztette (és veszti el folyamatosan) korábbi biztonságér­
zetét a tudományos igazság kimondására szakosodott, a racio­
nális gondolkodás alapjain álló történetírás, amelynek ráadá­
sul komoly versenytársai is akadnak manapság. Az akadémiai
történetírás - szaktudományos diszciplínaként - a 19. század
folyamán intézményesült, és ezzel háttérbe szorult (diszkredi­

173
tálódott) a múlt hagyományban testet öltő tudata, a kollektív
emlékezet premodern és többnyire orális kultúrája. Konkrét
vizsgálatok hiányában nem tudjuk pontosan felmérni, hogy
mennyire volt képes a történészi beszéd ezt követően m ono­
polizálni a múltról való beszédet; bizonyosnak tűnik, hogy
főként az iskolai történelemtanítás és a tudományos diskur­
zus sikere komoly társadalmi befolyáshoz juttatta a történé­
szeket. Negatívan hatott viszont e tekintetben a kommunista
idők ideológiai gyakorlata, amely látszólag biztosított csupán
abszolút befolyást az aktuális történetírói kánonnak, a hivata­
los történetfelfogásnak Mivel a múlt történészek által meg­
alkotott képe gyakran hiteltelennek bizonyult a kollektív (és
a megannyi egyéni) emlékezet igazságaival szemben, a törté­
nészi diskurzus valójában nem fejtette ki azt az elementáris
hatást, amit erőnek erejével szántak neki,
A történetírással szemben akkor még csupán látensen
megnyilvánuló bizalmatlanságot, inverz módon, az 1989-es
rendszerváltással megnyílt új perspektíva érzékeltette, amely
kibontakoztatta a vissza a történelemhez, a 3>return to his-
tory” jelszavában összegzett igényt. Mit értettek akkoriban
ezen a jelszón?1 Nem mást, mint visszatérést a történelem
úgymond „normális” a történészi torzításoktól megtisztított
fogalmához, ami alapjában a nemzeti elvű történeti elbeszélés
ígéretét és egyúttal a kizárólagosan nemzeti szemléletű törté­
nelem követelményét jelentette akkoriban. Hiszen, a kommu­
nista érával járó történetszemléleti torzulások egyik, ha nem
is egyedüli összetevője az állítólag denacionalizált történetkép
erőltetése és kánonná m ere vitásé volt. Tudjuk, ez a feltevés
vagy inkább vád, erős megszorításokkal fogadható el csupán
igaz megállapításként, mivel még a magyar esetben is létezett
egy nacionalista és dogmatikusan marxista történetírói ká­
non, amely 1956 előtt volt leginkább érvényben. Kétségtelen

1 Gábor Gyám; Political Uses qf Tradition in Postcommunist East and

Central Europe. Social Research, 60,4 (Winter 1993) 893-913.

174
ugyanakkor, hogy a Kádár-korban birodalombarát múltkép
került előtérbe. A többi kommunista országban, így minde­
nekelőtt Ceaujcscu Romániájában ellenben a kifejezetten
nacionalista nemzeti történeti narratíva élvezte a hivatalos
kánon rangját.
Mondani sem kell, a nemzeti történetszemlélet 1989-et kö­
vető restaurációja során is a történészi beszéd maradt a döntő
szellemi forrás, aminek az a formája jött akkoriban haszná­
latba, amely a kommunista szellemi (ideológiai) hatalomát­
vétel előtt regnált, vagy amely a diktatúra égisze alatt erőlte­
tett mainstream történetírás árnyékában fejtette (fejthette)
ki redukált hatását. Idővel ez a forrás is kezdett azonban ki­
apadni, legalábbis csökkeni a vonzereje. Az okok sokrétűek
és nem is mindig szűkén intellektuális természetűek. Ha az
okok szellemiek voltak, akkor abból eredtek, hogy csupán
kevesek számára vált újból ismertté a régebbi, az 1945 előtti
történetírás; és ha pedig ismertté lett is, akkor sem feltétlenül
lehetett közvetlenül hasznosítani a tanulságait. Például azért
sem, mert nem olyan témák uralták a korábbi történetírói
szakirodalmat, amelyek az ezredvégen fontosnak számítottak;
rendszerint a középkor állt ennek a valamikori történetírás­
nak a homlokterében, napjainkban viszont főként a 19. és 20.
század nemzeti történelmi sorskérdései foglalkoztatják a köz­
véleményt. Tény viszont, hogy az utóbbi egy két évtizedben
reneszánszát éh a régebbi történetírás: bizonyos könyvkiadók
egyenesen a két háború közötti (vagy a még korábbi) törté­
nettudományi publikációk újra forgalomba hozatalára sza­
kosodtak. Ennek nyomán olyan történeti munkák garmadája
kerül manapság az olvasóközönség elé, melyeknek ma már
többnyire csak tudománytörténeti értéke van. A nagyközön­
ség azonban úgy fogadja őket, mint a hiteles és egyszersmind
igaz történetírói beszéd megnyilatkozásait.
Ez az utóbbi kérdés közvetlenül átvezet bennünket a nyil­
vános (a nyilvánosságnak szánt) történelem fogalmához, amit
megfelelő magyar kifejezés híján a public history megjelö­

175
léssel említek a továbbiakban. Habár a korábbi történetírás
tisztán tudományos erőfeszítések eredményének tekinthető,
produktumainak a jelenbeli terjesztése, a művek mai olvasói
fogadtatása ellenben már a nyilvános történelem csatornájá­
ban, annak a szellemében zajlik. Hogy mi értendő ezen, arra
később térek ki, már most előre bocsáthatom azonban, hogy
a szóban forgó szövegek befogadási módja döntően kultikus
jellegű. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a múltról szól ben­
nük, a feltétlen igazság erejével hat, nincs tehát kitéve a tudo­
mányos éthoszból fakadó kritikának.
Itt, ezen a ponton nyomban beleütközünk a kollektív em­
lékezet problémájába. A Maurice Halbwachstól eredő klasszi­
kus definíció szerint alkollektív emlékezet olyan partikuláris
(egyéni vagy csoporthoz kötött tudat), amely nem a racioná­
lis megismerés premisszáján alapul, és ez okból szemben áll
magával a történetírói beszéddel is.2 A kollektív emlékezet és
a történetírás fogalmi kettősségének Halbwachs által az 1920-
as és 1930-as években kimunkált elve dogmává merevedett
idővel; a posztmodern, valamint más körülmények hatására
újabban oldódik csupán valamelyest ellentétük. Mind töb­
ben sorolják ugyanis ma már a történetírást a kollektív vagy
a társadalmi emlékezet fogalomköréhez, akként tartva szá­
mon, mint annak egyik sajátos válfaját Beszédesen vall erről
a szemléletváltásról Jan Assmann ismert elmélete a kommuni­
katív és a kulturális emlékezet fogalmáról.3

2 Maurice Halbwachs: On Collective Memory, Ed., trans, introd. By Le-

wis A. Coser, University of Chicago Press, Chicago, 1992.; Uő: A kol­
lektív emlékezet. In; Szerk. Felkai Gábor - Némedi Dénes - Somlai
Péter: Szociológiai irányzatok a XX század elejéig. Új Mandátum, Bp.}
2000. 403-432.
3 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identi­
tás a korai magaskultúrákban. Atlantisz, Bp., 1999, A kérdés vitatását
részletesen áttekintettem: Gyám Gábor: Kollektív emlékezet és törté­
netírás: kapcsolatuk ellentmondásossága, in: Uő: Az elveszíthető múlt.

176
 Assmann szerint az emlékezet lényegében gyűjtőfogalom,
amely felöleli a múltra referáló összes szóba jövő tudati meg­
nyilvánulást. A kommunikatív emlékezet per definitionem az
élő emlékezet szociabilitáshoz és rituális formákhoz kötött,
alapjában orális emlékezési gyakorlata; a kulturális emléke­
zet, ezzel szemben, a múlt átesztétizált és/vagy tudományossá
tett emlékezetben tartásának modusza, amely írott és másféle
tárgyias formákat ölt, amilyen például a vizuális reprezentá­
ció vagy az intézményteremtés (múzeumok, levéltárak). Az
utóbbinak az írott történelem is integráns eleme, amely a tör­
ténetírás működésében valósul meg kifejlett formában.
Nem állítja azonban Assmann sem, hogy a történetírás és
a kollektív emlékezet egy és ugyanazon entitás lenne, jóllehet
a kettő szerinte konvergál egymással Újabban azonban az
Halbwachs felfogásától lassanként távolodó új elképzelést is
számos bírálat érte. Aggályok fogalmazódtak meg azzal kap­
csolatban, hogy egyre inkább elmosódnak a kollektív emléke­
zet és a történetírás határai. Ennek a tendenciának a kritikája
azon régi koncepció felmelegítésén nyugszik, miszerint ily
módon eltűnik a racionális megismerés, a tárgyszerű történel­
mi tudat (és tudás) autonómiája. Hadd idézzem Allan MegiHt,
e kritikai vélemény egyik legismertebb szószólóját, aki felteszi
a döntő kérdést: ki birtokolja valójában a történelmet? A kér­
dés arra vonatkozik, kinek van joga ellenőrzést gyakorolni
afölött, hogy mit tartsunk a múltról, és mire hogyan emlé­
kezzünk a múltból. Folytonos igény mutatkozik arra nézve,
szól gondolatmenete, hogy igaz módon szóljunk a múltról;
de kinek az igazsága jegyében (és kinek a nevében) idézzük
meg a múlt viselt dolgait? Úgy fest tehát manapság a helyzet,
hogy a történetírás, amely a nemzet(ek) igazságát képviselte
(képviseli mindmáig) racionális érvek kíséretében, fokozato­
san adja át a helyét a kollektív emlékezetnek, amely partiku­

A tapasztalat mint emlékezet és történelem. Nyitott Könyvműhely,

Bp,, 2010, 68-84.

177
láris csoportok igazság iránti igényeit elégíti ki csupán. Ezek
a múltat illető részigazságok nem férnek ugyanakkor össze
a tudományos beszéd (a racionális megismerés) kívánalma­
ival, A múlt egymással rivalizáló, egyúttal ellenőrizhetetlen,
mert homályos fogalmi alapokon nyugvó, következésképpen
önkényes szellemi konstrukciók sokaságára esik szét ezáltal.
A történettudomány a végét járja tehát a kollektív emlékezet
mai túlburjánzása nyomán, és fennáll a veszély, hogy megszű­
nik a történelem egységébe vetett tudományos krédó létjogo­
sultsága. Holott az igaz történelem fogalma, szól Megill konk­
lúziója, nem a múlt emlékezetének egyik szóba jövő változatay
sokkal inkább a kollektív emlékezet ellenlábasa, ami az utóbbi
kritikáját adja.4
Élénk vita folyik tehát a kollektív emlékezet és a történet-
írás lehetséges (és kívánatos) kapcsolatáról: nincs azonban
többé közvetlen visszaút ahhoz a korábbi meggyőződéshez és
gyakorlathoz, amely egyedül a történetírás számára biztosít
szabad (legitim) hozzáférést a múlt megismeréséhez, a ró­
la való beszédhez. A korábbi állapothoz való visszatérés elvi
lehetetlenségének döntő oka, hogy nem (igazán) a nemzet
jelenti többé a történeti beszéd egyedül érvényes vagy lehet­
séges referenciáját. A nemzetállam szocio-politikai realitása
tette korábban (lényegében véve napjainkig) lehetővé, hogy
a modern és szakszerű történetírás benne gyökerezhessen
a történetíró korának a valóságában. Ez abból eredt, amit
Hayden White egy bizonyos összefüggésben így fogalmazott
meg: „a történelem értelmezésének módja fontos meghatáro­
zója annak, hogy milyen politikát tartunk realistának, kivi­
hetőnek, társadalmilag felelősnek”5Az akadémiai történetírás

4 Allan Megill: Historical Knowledge, Historical Error. A Contemporary

Guide to Practice. University of Chicago Press, Chicago, 2007.18., 22.,
37.
5 Hayden White: A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá
válás és a fenséges kiszorítása. In: Uő: A történelem terhe. Osiris, Bp.,
1997. 235,

178
mindig a reálisat és nem pedig a képzeletbelit, vagy az utó­
pisztikusát tételezi; e valóság feltárását (elbeszélését) pedig
a sajátosan történeti módszer, a historizmus eljárásának az
alkalmazásával alapozza meg, általa igazolja. A modern nem­
zetállam - önnön idő- és térbeli teljességében - ugyanakkor
fel is kínálja a történeti megismerés számára ezt a realitást
mint kézenfekvő referencialitást, s ezért nem csoda, ha m in­
den igazi (az igazat elbeszélő) modern történetírói narratíva
főképp vagy kizárólag a nemzeti múltat jeleníti meg.
Amikor a nemzet már nem az egyedül lehetséges történel­
mi referencia, amely önként kezünkbe adhatná a múlt elbe­
szélésre váró történeteit, semmi sem állhatja az útját annak,
hogy a kollektív emlékezet is igényt tartson a múlt (helyeseb­
ben a tetszőleges múltak) legitim elbeszélésére. Ezt a legitim
igényt segíti az a közkeletű tapasztalat (felismerés) is, hogy
nem mindenben váltotta be a történetírás a hagyományban
megtestesülő történelmi tudás, a neki megfelelő történeti
tudat leváltására tett ígéretét. Hiszen a szakszerű akadémiai
történetírás kezdettől fogva múlhatatlanul nagy társadalmi
(ideológiai) szerepet töltött be a nemzeti identitás megte­
remtésében és fenntartásában. S ezzel magának vindikálta azt
a hagyományteremtő és hagyományt éltető funkciót, amely
a kollektív emlékezet (a történeti hagyomány) kiváltsága volt
korábban. Soha sem nélkülözhette ezáltal amitizálás, am í-
toszkcpzés tudományosan álcázott eljárásmódját. Képtelen
volt tehát maradéktalanul szakítani a kollektív memóriának
megfelelő gyakorlattal, azzal, amely - szokásszerű módon
- a múlt alapjában mitologikus konstruálását végzi.6
S hol a helye vajon mindebben a public historynek (a nyil­

6 Vö. Pierre Nóra: A megemlékezés kora. In: Uő: Emlékezet és történelem

között. Válogatott tanulmányok. Napvilág, Bp., 2010, 298-326.; Gyám
Gábor: A kollektív emlékezet két formája: hagyomány és történeti tu­
dás. In: Uő: Az elveszíthető múlt, 85-102.; Chris Lorenz: Drawing the
Line: ’Scientific* History between Myth-making and Myth-breakmg. In:
Stefan Bergcr - Linas Eriksonas - Andrew Mycock, eds.: Narrating

179
vános történelemnek)? Kezdjük a fogalom meghatározásával.
A public history a múltnak rendszerint azzal a képével szolgál,
amire a köznek mindig égetően nagy szüksége van, amire, úgy
tüniky közvetlenül igényt formák A múlt így megformált képe
különféle forrásokból eredhet, egyebek közt a történetírás is
szerephez jut(hat) abban, hogy mi hogyan szólal meg a public
history révén. A kollektív emlékezetnek szintén fontos szerep
jut abban, hogy mi jelenik meg ténylegesen a public history
jóvoltából a m últról7 A public history különös előszeretettel
fordul az élő emlékezet (a generációs memória és a kommu­
nikatív emlékezet) által könnyűszerrel befogható múlt felé. Az
órai history is bekapcsolódik ezen a ponton a public historyt
megteremtő folyamatba: az órai historynek nehezen túlbecsül­
hető szerepe volt évtizedekkel ezelőtt a nyilvános történelmet
foglalkoztató kérdések megfogalmazásában. Ahogyan Hor­
váth Sándor nemrégiben fogalmazott: „A nyilvános történe­
lem, a tömegmédia és az órai history térhódítása kéz a kéz­
ben járt. A magnószalagokra vett interjúk és a média lehetővé
tették, hogy a történelmet másként - ráadásul népszerűbb
formában - beszélje el a hatvanas években színre lépő új ge­
neráció”8 A public history ellenállhatatlan erejét jól mutatja
a tömegközlési eszközök és az órai history összefonódása; az
utóbbi ugyanis olykor még az új történetírások törekvéseivel
is Összhangba tud kerülni. Holott a public history és a tör­
ténetírás alapjában véve két külön entitásl Különbözőségük
alapja, hogy az akadémiai történetírás kérdéseket fogalmaz
meg a múlttal kapcsolatban, a public history ellenben már

the Narion. Representations in History, Media and the Árts. Berg-

hahn Books, New York, 2008. 44-51.
7 A fogalom eltérő meghatározásaihoz és változatos tematikai értelme­
zéseihez vö. Dávid Glasbcrg: Public History and the Study of Memory.
The Public Histórián, 18, 2 (Spring 1996) 7-23; Jeremy Black: Using
History. Hodder Arnold, London, 2005.
8 Horváth Sándor: Muszáj interjúzni? (Az órai history mint nyilvános
és/vagy szakszerű történelem). Forrás, 2011/7-8. 25.

180
eleve kész válaszokkal szolgál a múlt dolgait illetően* Nem
a kutatás, hanem a múlt aktuális célokra való felhasználása,
és mondandójának a tömegkultúra médiumai révén történő
forgalomba hozatala, széles körű terjesztése képezi a public
history fő vagy egyedüli rendeltetését. Ágensek hossza sora
jelenti be igényét a public history ezen aktív használatára:
éppúgy megtalálhatók közöttük a tömegkultúra profitéhes
vállalkozói, mint az állam, az egyház, egyes politikai mozgal­
mak vagy a társadalmi, a civil szerveződések* A public histo­
ry, ezek szerint, a múlt olyan változatos felhasználása, amely
a tömegmédia csatornáinak igénybevételével tör utat magá­
nak a nyilvánosság felé, hogy magán- és közcélokat egyaránt
kiszolgálhasson.
S miután a tömegkultúra a modern társadalmak ma úgy­
szólván egyedül hatékony kohéziós ereje, egyik legfőbb tudat-
formáló tényezője, nem túlzás kijelenteni: napjainkban a pub­
lic history a múltra való emlékezés egyik, ha nem a legfontosabb
éltető közege* Olyan tág megnyilvánulásainak a köre, hogy
már a puszta felsorolásuk is hosszú sorokat tölthetne meg* így
csupán emlékeztetek rá, hogy a piaci szféra által hasznosított
nyilvános történelem előszeretettel épít a vizuális reprezen­
táció folyton bővülő eszköztárára, a filmiparra, a TV csator­
nák (History Channel) szakadatlan kínálatára vagy a digitális
technika megannyi más formájára.9 Ezekhez társul továbbá

9 1994-ben az amerikai George Mason egyetemen néhai Roy Rosen-

zweig létrehozta a Center fór History and New Media (CIINM)
elnevezésű, ötven kutatót (történészeket, más tudósokat, illetve szá­
mítógépes szakembereket) foglalkoztató központot, amely a digitális
médiára és a számítógépes technológiára alapozva kívánta demokra­
tizálni a történelmet (a történetírást); kimondott célja volt megszó­
laltatni a különféle hangokat (multiple voices), hogy a legszélesebb
közönséget elérve a történelem kutatásában és elbeszélésében való
közvetlen társadalmi részvételre ösztönözze az embereket. Bővebben
Claudio Fogú: A történeti tudat digitalizálása. Aetas, 2011/3. 176—
193.

181
a hozzájuk képest kisebb hatásfokú nyomtatott, ám éppúgy
a kommerciális szempontoknak alárendelt történelmi maga­
zinok igencsak bő kínálata. Fél tucat ilyen orgánum létezik
jelenleg idehaza is: a nagy múltú História, a szintén hosszabb
ideje megjelenő Rubicon és az újabban jelentkező Múlt-kor
történelmi portál, mellett ott találjuk a Nagy Magyarország,
a Trianoni Szemle (ami, úgy tűnik, újabban megszűnt) és
a csak nemrég csatasorba lépett a BBC History - A világtörté­
nelmi magazin című orgánumokat. A kereskedelmi vállalko­
zásként működtetett, jóllehet politikai (állami, egyházi, civil
társadalmi, sőt politikai mozgalmi) akaratot is kifejező public
history ágenseként számolhatunk ugyanakkor az erre szako­
sodott könyv- és CD kiadói és terjesztői hálózattal, atörté-
nelmiesített tömegkultúra előállításával és forgalmazásával
(a nemzeti rockzenével, a nemzeti viselet előállításával és kis­
kereskedelmi forgalmazásával) és így tovább.
Áttekintésünkből kitűnhetett, a public history valóban dif­
fúz világa szoros, bár differenciált kapcsolatokat ápol a kol­
lektív emlékezettel, és magával a történetírással is. Amikor
az órai history kezdte kinőni eredeti mozgalmi jellegét, hogy
betagozódjék a szakszerű történetírásba, továbbra is fenntar­
totta korábban létesített élénk kapcsolatát a nyilvános törté­
nelemmel Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy más módon szol­
gálja az órai history ennek során a public historyt, mint a kol­
lektív emlékezet, amely mondhatni szoros szimbiózisban áll
a nyilvános történelemmel. És itt van végül a múzeum, amely
egyfelől a köztörténet pregnáns színtere, másfelől (és talán az
esetek nagyobbik hányadában) a tudomány bekapcsolásával
„népnevelői” és szórakoztatási funkciót tölt be,10 Visszatérve

10 Barbara Franco: Public History and Memory: A Museum Perspective.

Public History, 19, 2 (Spring 1997) 65-67, A „muzeológiai kontex­
tusról” folyó diskurzust összefoglalja, Veera Rautavuoma: Liberation
Exhibitions as a Commemorative Membráné of Socialist Hungary,
University of Jyváskylá, Jyváskylá, 2011. 32-59.

182
még egy pillanat erejéig az írott, a történelmi magazinok for­
májában megszólaló köztörténethez, nyilvánvaló a különb­
ség, ami szembeállítja egymással, ha nem is kizárólag csupán
a témaválasztásban, inkább a témák exponálásában, a Histó­
ria és a Rubicon, valamint a Nagy Magyarország és a Trianoni
Szemle című orgánumokat. Erre a kérdésre, más összefüggés­
ben, később visszatérek.
A továbbiakban megpróbálom megragadni, hogy milyen
lehetőségek nyílnak meg és egyúttal milyen veszélyek rejlenek
a történelmi tudás termelésének és terjesztésének a public
history által működtetett gyakorlatában. A public history ma
feltartóztathatatlannak tetsző expanziója a demokratizálás út­
ját egyengeti, hiszen a történelmi tudás egyedül érvényesnek
tekintett kánonja helyett az alternatív történetképek és múlt­
szemléletek közötti szabad választás lehetőségét kínálja, E fej­
lemény akár üdvözlendő is lehetne. Az így teremtett (válasz­
tási) szabadság azonban olykor végletes formát ölt vagy ölthet
magára, midőn a „mindenki a maga történelmét írja-írhatja”
program jegyében, digitális úton előállított és nyilvánosan
hozzáférhetővé tett történeti elbeszéléseket teremt. Az órai
history szintén olyasféle történeti-történetírói műfaj, amely az
ilyen törekvések előtt töri az utat, bár szaktörténészi tevékeny­
ségként kíván ma már inkább elismerést kivívni magának. Se
szeri se száma a magánkiadásban, nemegyszer zugkiadók ál­
tal forgalomba hozott, félig-meddig memoár jellegű, részben
a történetírói elbeszélést imitáló könyveknek, amelyek a külön
erre a célra szakosodott könyvesbolti hálózatban (Szkíta), sőt
gyakran már az átlagos (vidéki) könyvesboltokban is könnyen
megvásárolhatók, vagy az internet útján szerezhetők be.
A hazai public history érdeklődésének előterében az őstör­
ténet, a második világháború és Trianon, újabban, pótlólago­
san, 1956 kérdése áll. Trianon körül jött létre a legfejlettebb
nyilvános történelem, amely ma már egy teljes intézményes
univerzumot képez. Olyan toposzt kínál ugyanis Trianon
a public history számára, amely könnyen összekapcsolhatja

183
egymással a kommerciális alapokon nyugvó memóriaipart
és az állami, a helyhatósági, az egyházi, a civil társadalmi és
a politikai mozgalmi ágensek ez irányban megmutatkozó he­
ves érdeklődését, A korábban említett két történelmi maga­
zin, a Trianoni Szemle, valamint a Nagy Magyarország tisztán
piaci vállalkozás, bár homály fedi (noha a Heti Válasz újság­
írói is firtatták már), hogy melyek azok a tőkés körök, amelyek
ideig-óráig életben tartják őket. 2010 tavasza óta a kormány­
zó pártok nyilvánvaló jóindulatát is élvezi közülük némelyik:
a Nagy Magyarország 2012-ben (elsőként) a NKA támogatá­
sában részesült. Újabban pedig megfigyelhettük, hogy a Tria­
non kultusz fő hazai specialistájaként számon tartott Raffay
Ernő is kezdi kivívni a hivatalos (a politikai) körök megbe­
csülését: 2011 nyarán, a szokványos trianoni kommemoráció
alkalmával, a Fidesz által vezetett zuglói önkormányzat emlé­
kező tanácskozásán ő volt a főelőadó.
A Trianon kultusz összetett társadalmi jelenség, amely vi­
tathatatlanul a public history közegében talált méltó otthonra,
A kultusz működtetése során gazdag könyvtermés lát folya­
matosan napvilágot, amiben előkelő szerephez jut a Horthy-
kori revizionizmust reprezentáló valamikori könyvtermés
„újrafelfedezése” és újrahasznosítása. Hasonlóképpen fonto­
sak a Trianon körök, melyek száma feltehetően tekintélyes,
ha erről közelebbit nem is tudunk. Ezek az intézményesült
helyi erők szorgalmazzák elsősorban a Trianon-emlékmű­
vek felállítását, ők is gondozzák azokat, és ezt a tevékenysé­
get gyakran a helyi önkormányzatok támogatásával együtt
végzik. Mondani sem kell, kezdeményező (szervező) szerepet
visznek a szokásos évi június 4-i Trianon kommemomáriók-
ban is. A szóban forgó társadalmi egyesületek adják továbbá
a Trianon emlékének a kultuszát ápoló publikációk, vizuális
reprezentációk (a Koltay Gábor által rendezett és kultikusnak
számító, a Vérző Magyarország - Trianon 90. évfordulójára
című film) fogyasztásának a fő társadalmi bázisát. Ök alkot­
ják végül a kommunikatív emlékezetet életben tartó ankétok

184
közönségét is, ahol a Trianonra specializált nyilvános vagy
public history történészek tartanak előadásokat Minderről
a tortenelemportal.hu címíí weblap folyamatosan tájékoztatja
az érdeklődőket. A popzene világában működő, a kultuszhoz
közvetlenül kapcsolódó zenekarok szeánszait említhetjük vé­
gül: ezeket a produkciókat időnként még a helyi TV csator­
nák is rögzítik és sugározzák.
Rövid summázata ez csupán a public history eszközeivel,
annak célzatosságával előállított, és kisebb-nagyobb körben
propagált emlékezeti kultúrának, annak a memória-iparnak,
amely kezdi egyre inkább áthatni nemzeti önszemléletünket.
Kérdésként vetődik fel ezek után, hogy milyen esélyei nyílnak
vele szemben a történetírói (a tudományos) múltértelmezés­
nek, amely nem közvetlen politikai hasznosításra készül,11 és
nem a társadalom szórakoztatását szolgálja.112 Az akadémiai
{egyetemi, szaktudományos) történetírás eddig többé-kevés-
bé ellenállt a public history növekvő vonzerejének, a jövő út­
jai azonban kiszámíthatatlanok.

Kí írja a történelmet (és kinek)?

A bizonytalanságot kétségkívül növeli, hogy egyre kevésbé

világos, ki (és ki miként) írja a történelmet. Magától értetődő­
nek tetszik, hogy a történelmet természetesen a történészek
írják a múlt dolgai iránt érdeklődő nagyközönséghez fordul­
va. Ez azonban nem teljesen felel meg ma már a valóságnak;
az utóbbi időben megnőtt azok száma, akik bár nem hivatásos
történészek, mégis maguknak vindikálják a jogot, hogy a tör­
ténészekéhez fogható autoritásként beszéljék el a m últat
Hadd emeljem ki közülük elsőként a köz tévéből jól ismert

11 Vö. Francois Hartog - Jacques Revei: A múlt politikai felhasználásai.

L’Harmattan - Atelier, Bp,, 2006.; Margaret MacMillan: The Uses and
Abuses of History. Profilé Books, London, 2010,
12 Claudio Fogú: i. m.

185
rendőrségi szóvivőt, Dr. Garamvölgyi Lászlót, aki újabban az­
zal tünteti ki magát, hogy rendre közli velünk: ki mindenkit
gyilkoltak meg nagyjaink közül a múltban, akikről pedig nem
ezt tartotta eddig a tudományos közvélekedés. Ezúttal Mátyás
királyunkat gyilkoltatja meg Garamvölgyi az ármánykodó
összeesküvőkkel.13 Az amatőr szerző, és ez figyelemre méltó,
a szakszerű történetírással vitába keveredve fejti ki elképze­
lését, melynek - sugalmazása szerint - fel kellene váltani
a történészek történelmét. Elgondolása, miszerint Mátyás ki­
rály gyilkosság áldozata lett, nem állja ki azonban a racionális
tudományos diskurzus próbáját.14Ezért is oly feltűnő a szerző
magabiztossága, ami ilyen és hasonló megállapításokra kész­
teti őt. „Mindazonáltal a történettudomány mérhetetlen kon­
zervativizmusa volt a legfőbb kerékkötő [...,] ami igencsak
banális érvekre hivatkozott: ennyi idő távlatában lehetetlen
megállapítani Mátyás halálának pontos körülményeit [...].
A tények [történettudományi] elferdítése, a valós történetek
hamis színben való feltüntetése nem csupán szimpla történet­
hamisítás (az is!), hanem a nemzettudat - stílszerűen - meg-
mérgezése”.15
A szakszerű történetírással szemben gyakran elhangzik
az a vád manapság, hogy a „történelmi esemény manipulált
adaptációjával” szolgál. Ezt kívánná ellensúlyozni az alter­
natív történeti magyarázat a maga vitathatatlan igazságaival;
hiszen, szól a jellemző kinyilatkoztatás: „nekem megvannak
a bizonyítékaim, és tudom hogy igazam van”. A public history
egyre növekvő jelentőségére és túltengő öntudatára vet fényt
a Garamvölgyitől vett iménti idézet. A botcsinálta történé­
szek hitvallása, furcsamód, egybevág a hivatásos történészek

13 Dr. Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás - meggyilkolták a királyt.

Stúdium Plusz Könyvkiadó, Bp., 2012.
14 Elmélyült bírálatához vö. Horváth Richárd: (Lehet, hogy) meggyil­
kolták a királyt! Formabontó könyvismertetés. Történelmi Szemle,
2012/3. 503-521.
15 Dr. Garamvölgyi László: i. m. 305.

186
eredendő szakmai ethoszával> amely kezdettől a történelmi
mítoszok rombolására irányult; ez maga is abból a meggyőző­
désből fakadt ugyanis, hogy a történész nem érzelmi alapon,
hanem a racionális tudás birtokában elmélkedik a múltról.
„Kétféle történelem van” - jelenti ki az egykorvolt köz­
gazdász, ma történészkedő Csernok Attila, aki egymás után
jelenteti meg a magyar közelmúltról szóló történeti tárgyú
könyveit. A saját szemléletmódját ecsetelve egy helyen példá­
ul kijelenti: „Az »igazi«, ami az események, tények láncolata.
És van egy másik, ami a nép lelkében él”16 A történetképé­
vel szemben megfogalmazott bírálatra, miszerint végletesen
„leegyszerűsítő történelemszemlélet” világlik ki belőle, így
felel Csernok. „Az egyszerűsítés tudatos, a világ és történelme
ugyanis nagyon egyszerű. Ha soviniszta, rasszista, politikai,
vallási vagy anyagi érdekből, esetleg érzelmi indítékból nem
bonyolítják. Erősítsük a magyarság önvizsgálatra való hajlan­
dóságát, mert népünk többsége nem hisz Kisfaludy Károly­
n á l 1826): »Nem az ellenség, önfia vágta sebét«. A lényegről
kell beszélni, ám ez csak akkor működik, ha a mondanivaló és
a stílusa is egyszerű”17
A racionális (és éppen hogy nem érzelmi indíttatású) tör­
ténetírás, amely sikeresen elkerüli a hamisítást (a történészek­
nél megszokott manipulációt), szilárd történészi identitást
kölcsönöz tehát a főként a médiából és a könyveik bestseller­
ként való terjesztéséből ismert szerzőknek. Nincsenek azon­
ban egészen egyedül e tekintetben, valójában a public history
egyik jellegzetes típusát testesítik meg.
Minél messzebb áll az illető a szakszerű történetírástól,
annál gyakrabban emlegeti, Hogy szigorúan csak a tényekre
figyel a múlt tárgyszerű vizsgálata során. Egészen más az ön­
tudata azoknak, akik képzettségük (és megélhetésük) folytán
történészek, ugyanakkor a public history-1 művelik. E téren ki-15

15 Csernok Attila: Érzelmek történelme. Népszava, 2012. június 12.

’7 Uo.

187
 fejtett tevékenységük főként és nyíltan aktuális politikai célok
szellemi kiszolgálására szorítkozik. Schmidt Mária, Tőkéczki
László ennek az utóbbinak a két legismertebb képviselője ná­
lunk. Schmidt egyetemi tanár, emellett igazgatója a kollektív
emlékezet ápolásának szentelt múzeumnak, és számos más,
tudományosnak mondott intézetnek. Tőkéczkit pedig a leg­
nagyobb hazai egyetem foglalkoztatja tanszékvezető docens­
ként. Intézményes beágyazottságuk megnehezíti számukra,
hogy akként ágáljanak a történész szakma ellen, ahogyan az
amatőr történészektől megszokhattuk. Már pusztán ez okból
is, történetfelfogásukat bizonyos alapvető értékekhez való
rendíthetetlen vonzódásukból eredeztetik. Retorikus meg­
fogalmazásban ez így hangzik. „Egy valódi rendszerváltozás
[, ami 2010-ben vette kezdetét] visszafordíthatatlanságáért
elsősorban szellemi téren lehetne tenni, minthogy - sajnos -
materiális téren kemény kényszerpályákra taszította az orszá­
got a kádárizmus és az azt újra megtestesítő neoliberalizmus.
A világot a szellem és a lélek mozgatja az aktuálisan rendelke­
zésre álló eszközökkel. így egyrészt vissza kell kapcsolni társa­
dalmunkat (benne természetesen a magyar kisebbségeket is!)
a magyar múlt organikus folyamataihoz, másrészt a legkemé­
nyebb nemzeti kritikai álláspontra kell nevelni a magyarságot
az amúgy is végét járó globálista spekulatív és csak profitma­
ximalizálásra törő materializmussal szemben!”18
A Fidesz buzgó ideológusaiként és propagandistáiként
ténykedő, és különösen a public history műfajában otthonos
történészek többnyire napilapokban, pamíletekben, és legin­
kább a tévék beszélgető műsoraiban fejtik ki elképzeléseiket.
Az általuk hirdetett történetfelfogás a leghivatalosabb mai
történelem-értelmezés, mert annak felel meg, amit a politikai
elit elsősorban hallani óhajt a nemzeti múltról. Nem csoda
tehát, hogy amikor a kormány átrendezteti a Kossuth teret,

u Esély a pusztai vándorlás után (Tőkéczki László) - Mi a jobb? XX.

Mandiner blog, 2012. máj 30. Letöltve: 2012. november 26.

188
és konzervatívnak tartott kánon jegyében átíratja a magyar
irodalmi és történelmi iskolai tananyagot, akkor a magát tu­
dományosnak maszkírozó public historynak ehhez az ágához
fordul a hitelesítés érdekében. A politikai diskurzust tápláló,
és belőle sokat merítő public history pályázik ma a legna­
gyobb eséllyel arra, hogy sokak megelégedésére és meglehe­
tősen tág körben terjesztve írhassa a történelmet.
A történelm et-a szemtanúk beszámolói alapján (is )-m in ­
den bizonnyal még mindig a történészek „találják ki55és öntik
elbeszélő formába. Nem ritka viszont, és ma is ez a helyzet,
hogy a szemtanú, élve a kommunikatív emlékezet teremtette
kivételes lehetőségekkel, igyekszik magához ragadni a tör­
ténelem „igaz” elbeszélésének előjogát. A múlt kiemelkedő
eseményeinek egykori átélői, saját személyes emlékeikre (is)
támaszkodva, az egyedül hiteles tanú szerepében lépnek fel
ez alkalommal. Majd nyomban arra vállalkoznak, hogy kvá­
zi történészként beszéljék el a múlt egyedül igaz históriáját.
A személyes és a kollektív emlékezet ma oly jellemző tálára -
dásában a memoár-történetírás játssza talán a legnagyobb
felhajtó szerepet. Memoárt egykoron csupán akiemelkedő
történelmi személyiségek (államfők, katonai vezetők, neves
értelmiségiek vagy más nevezetes személyek) írtak, nekik volt
erre kizárólagos és hallgatólagos felhatalmazásuk. Ma már
semmi gátja annak, hogy bárki tollat ragadjon történelmi em­
lékei megörökítése végett.
Az igazat megvallva, a történetírás szintén hozzájárult
e helyzet kialakulásához azzal, hogy hirdetni kezdte a „tör­
ténelem alulról” való megközelítésének feltétlenül üdvös
voltát. S ezzel megteremtette (legalábbis visszaigazolta) azt
az egyre terjedő társadalmi meggyőződést, hogy az átlagem­
berek maguk is ténylegesen alakítják a nagy Történelmet. Az
órai history fellendülő divatja tovább erősítette az általa meg­
szólaltatott tanukban azt a hitet, hogy múltbeli életüknek volt
történelmi jelentősége. Innen már csupán egy lépés, hogy az
emlékező végül számot vessen a magasban zajló történelem

189
„lényegéver. Ezért is fordulhat elő, hogy egy 1956-os helyi
emlékezést közreadó memo-történetben a következő gon­
dolatmenetre ragadtassa magát a szerző. „Az emberiség tör­
ténelme soha nem volt mentes konfliktusoktól, viszályoktól,
háborúktól, Népele, nemzetek, eszmék vívtak egymással oly­
kor véres küzdelmet jogos vagy jogtalan érdekekért, vélt vagy
valós igazságok érvényesítéséért. Sajnos ezen a téren a XX,
század sem hozott változást”19 S így folyik tovább, több olda­
lon át, az emlékező-szerző eszmefuttatása a Történelem nagy
összefüggéseiről.
Nem feledkezhetünk meg végül a történelem történeteit
a történészek történelménél élvezhetőbb (átélhetőb) módon
elbeszélő szépirodalomról, A történelmi regény ráadásul újból
reneszánszát éli hazánkban. Mit mondhatunk róla? A szép-
irodalomba csomagolt történelem, fikcionális jellege ellenére
vagy talán éppen ezért, viszonylag széles olvasói körben hatva
képes elementáris hatást kiváltani. Könnyebben lázba hozza
egy jó történelmi regény a nagyközönséget, sőt olykor az in­
tellektuális közéletet is, mint az egyébként színvonalas, olvas­
mányként azonban kevesek számára emészthető történelmi
tanulmány. Nem kizárt továbbá, hogy a történelmi regény új
felismerésekre késztetheti, új szellemi érzékenységek befoga­
dására képesítheti a történetírást is. Például azzal, hogy ki­
emeli a szorosan a történelmi időhöz kötött élet eseményeiből
a tartósan előforduló (ismétlődő) helyzeteket, a velük kapcso­
latos tapasztalatokat, cs a ráismerés élménye révén tudatosítja
az olvasóban azok időszerűségét20 Ilyen élményben lehetett
részem nekem is, egyebek közt, Esterházy Péter regényeit
(Harmónia Caelestis\ Javított kiadás), vagy Sándor Iván prózai
munkáit (Követés. Egy nyomozás krónikája; A z éjszaka mélyén

19 Fekete Pál: A z utolsó szó jogán, Elsüllyedt világ - Békéscsaba, 1956.

Püski, Bp„ 2003, 30.
20 Sándor Iván: Daniellával a vonaton. A Követés naplója. Tiszatáj Köny­
vek, Szeged, 2006. 41.

190
1914) olvasva.21 Hasonló élményeikről számoltak be mások is
Spiró György regényei, mindenekelőtt a Fogság, vagy Nádas
Péter, Závada Pál, Rakovszky Zsuzsa és további írók fikciói
kapcsán.
S kihez szólnak a sokféle célból és változatos módon meg­
szólaló szerzők, akik kivétel nélkül mind írják a történelmet?
Bizonyosan annyit tudhatunk csupán, hogy a szaktudósok el­
sősorban vagy kizárólag egy szűk szakmai közönségnek írnak.
Ezért oly alacsony a történeti szakkönyvek és szakfolyóiratok
példányszáma, megrekedve a néhány százas nagyságrendnél
Jóval népesebb publikumhoz szól a public history A Kádár­
kort eszményítő történeti eszmefuttatások vagy az összeeskü­
vésekre épülő történelmi krimitörténetek mind nagy népsze­
rűségnek örvendnek. E munkák olvasókra gyakorolt hatása is
áthatóbb, mint egy történeti monográfiáé. Ki olvasta és ki ol­
vassa vajon Kubinyi András Mátyás királyról szóló könyvét,22
és ha történetesen olvassa is, ugyanúgy hat-e rá vajon, mint
Garamvölgyi könyve, amely a szenzációkeltésen alapul?
A tömegkommunikációt és az iskolai indoktrináció esz­
közét kisajátító, egyszerre történelmi és politikai diskurzus,
a public history régi-új megnyilvánulása váltja ki a legna­
gyobb, egyszersmind a legszuggesztívebb tömeghatást. Ez
részben abból ered, hogy viszonylag kevesen olvasnak ma
már, annál többen néznek viszont tévét és az internetet is egy­
re többen böngészik. Az élőbeszéd hatása pedig, még ha a te­
levízióból árad is felénk, jóval elevenebb, mint amit az olvasás
vált(hat) ki belőlünk, mely utóbbi az elvont képzetalkotásra
teremt inkább lehetőséget. És van itt még valami. A politikai
célok kiszolgálására berendezkedő történeti beszéd mindig
egy adott politikai közösséghez, vagy politikai csoportosulás­
hoz szól, amely meghatározott politikai értékeket és érdeke­
ket vall magáénak. Mindenki, aki e közösség tagja, kultikus

21 Vö. Gyáni Gábor: 1914 - a „szokásos idő”jele. Forrás, 2013/1. 12-18.

22 Kubinyi András: Mátyás király.Vince, Bp., 2001

191
módon, fenntartás és kritika nélkül fogadja el, fogadja be azt,
ami szorosan ennek a politikai szubkultúrának a szellemi vi­
lágához tartozik, ami a megértés közös nyelvét és kódjait al­
kotja. Ha valami, akkor leginkább ez kezeskedik azért, hogy
a politikai diskurzust nemző, egyúttal belőle fakadó public
history, az abban foglalt történetkép feltétlenül hiteles lehet
e társadalmi miliőben. Semmilyen más, külső forrásból szár­
mazó sugalmazás nem képes megrendíteni az annak igazába
vetett bizalmat, még ha netán a történettudomány felől érke­
zik is ez az üzenet.
Merőben más a befogadói kör és egyúttal változik a fogad­
tatás módja a fikcionális szövegek esetében. A rafinált nyel­
vi kifejezésmód és a fokozott narratív megjelenítő erő teszi,
hogy az egyébként is tágabb olvasói táborban mélyebb hatást
kelt a fikcionalizált történelem, mint a száraz értekező próza
nyelvén megszólaló történetírói beszéd. Meg kell azonban je­
gyezni, a szépirodalom kritikai recepciója nem vagyaiig köz­
vetíti az olvasónak a történelmi vagy akként ható regények re-
ferenciális mondanivalóját. Az irodalomkritikust rendszerint,
tisztelet a ritka kivételnek, a regényszöveg poétikai kvalitásai
foglalkoztatják csupán. Feltehetően azért, mert „nem ért"
a történelemhez. Az eredmény magáért beszél. Az irodalom-
kritika többnyire hallgat a történelmi regények történetszem­
léleti mondanivalójáról és esetenkénti szellemi hozadékáról.
Ha a történészek nagyobb kedvet, a korábbiaknál erősebb
késztetést éreznének magukban arra, hogy komolyan vegyék
a történelmi regényt mint történeti beszédet, akkor bizonnyal
változna a helyzet. Nem arra kellene persze a történésznek
ekkor vállalkoznia, hogy minden áron kimutassa a fikcioná­
lis szövegek ténybeli tévedéseit, elverve rajtuk ezzel a port. Ez
a megközelítés eleve súlytalanná teszi a történész ilyen irányú
érdeklődését. A regényes történelem igazsága ugyanis éppen
abból fakad, hogy azt mutatja meg a múltból, ami a történész
előtt rendre rejtve marad. A valamikori tettek - történetileg
dokumentálatlan - motivációit tárja fel a cselekményes tör­

192
ténetbe foglalt fikcionális elbeszélés, melyek valószínűségét
a narratív igazság képes csupán garantálni. A regény a törté­
neti képzetalkotásnak azt a sajátos módját valósítja meg ezzel,
amely különösen annak a historikusnak lehet életbevágóan
fontos, aki a múltat nem csak magyarázni kívánja, de egyúttal
meg is szeretné érteni.
Összefoglalásként megjegyezhetjük: a public history az
identitáspolitikát készségesen kiszolgáló memóriaipar ekla­
táns megnyilatkozása, annak rutinszerű működési módja;
a kollektív emlékezetet hozza mozgásba, és feltett szándé­
ka, hogy viszonylagossá tegye a történészek történelmét,
melynek eltörlésére tör végcél gyanánt. Súlyos kihívást je­
lent ugyanakkor az akadémiai tudományosság számára. Ez
okból átgondolt reakcióra kell vagy kellene hogy késztesse
a tudományos éthosz képviseletét a történelem politikai inst-
rumentalizálása, vagy a történelmi szórakoztatás elé helyező
történészeket. A public history jelenségét behatóan vizsgálva
nem az ott megjelenő, az általa nagy garral hirdetett tézisek­
kel, a public history által sugalmazott történelemképpel való
közvetlen konfrontáció a történész elsőrendű kötelessége; ez
úgyis hiábavaló vállalkozás lenne. Mindenekelőtt azért, mert
(1) nem adott az akadémiai történetírás számára az a mód­
szertani szabadság (vagy inkább szabadosság), amit a nyilvá­
nos történelem művelése tudhat magáénak, ezért nehezebb is
elfogadtatnia álláspontját a laikus közönséggel; (2) a szaktör­
ténészekből nem feltétlenül vált ki túlzottan nagy lelkesedést
az intellektuálisan nem különösebben emelkedett, a színvo­
nalában többnyire lehangoló vita vég nélküli folytatása a pub­
lic history egyes szorgalmazóival; (3) amikor a public history
kiprovokálja a történelem bizonyos kérdéseinek a megítélésé­
vel kapcsolatos nézeteltéréseket, a történészek vitakészségét
visszafogja, hogy nem szeretnék velük egyenrangú szellemi
partnerként elfogadni az őket párbajra kihívókat; (4) jóval
érdekesebb, a racionális gondolkodás szempontjából sokkal
fontosabb teendőnek tekinti (tekintheti) viszont a történetírás

193
a public history-ben megtestesülő jelenség természetének, sa­
játos okainak és egyes következményeinek az elemzését; rávi­
lágíthat ily módon a történelem mai gondolati aktualitásának
a fő dilemmáira. A public history jelenségét ecsetelve magam
is ebben az utóbbi irányban haladok tovább, amikor arra
a kérdésre keresem a feleletet, hogy milyen kollektív emléke­
zeti hagyományok uralják vagy hatják át a mai magyarországi
közgondolkodást és milyen kapcsolat fűzi őket a historizáló
politikai kultúrához: milyen identitáspolitika szab tehát ma
irányt a történelem tisztán emlékezeti kultiválásának.

A magyar „emlékezet helyei” és a traum atikus m últ

Hofer Tamás bevallottan a magyar „emlékezet helyeit” kí­

vánta 1994-ben bemutatni a Néprajzi Múzeumban rendezett,
a Magyarok „Kelet” és „Nyugat” közt Nemzeti jelképek és le­
gendák című kiállítással, Pierre Nóra tanítását követve arra
az álláspontra helyezkedett, hogy, a 19. század óta hatalma
teljében lévő nacionalizmus mai elhalványodásával határo­
zottan megmutatkozik az igény a nemzet (a nemzeteszme)
új modellje iránt. így foglalta össze a kiállítás koncepcióját:
„a magasztos és áldozatokra hívó hazafiság helyett egy olyan
szórakoztató, néha turista kalauzhoz hasonló vezetést kínál
[akiállítás] a »nemzeti múlt közkcrtjében«, mely módot ad,
hogy mindenki saját egyénisége, ízlése szerint állítsa össze azt
az [„ .ország] változatot, mely a közös hazában (tehát azon be­
lül) sajátosan az övé. [Hiszen immár] nem a homogén kultúra
és magatartás adja [...] a nemzet egységét, hanem a különbö­
ző, esetenként egymással ellentétes, egymást kizáró álláspon­
tok komplementer voltának elismerése ”23 Félreértés ne essék,
Hofer nem azt állította, hogy a nemzeti identitás mára elve­

23 Hofer Tamás: Kiállíthatók-e a magyar „emlékezet helyei”? BUKSZ,

1994. Tél, 468.

194
szítette minden korábbi jelentőségét, sőt. Tény viszont, hogy
a nemzeti állam) nem tarthat többé igényt a valamikori kizá­
rólagosságára. Számot kell ugyanis vetni azzal, hogy a tartal­
mukat tekintve egymásnak olykor ellentmondó, ha egymást
feltétlenül nem is kizáró országtudatok egymás mellettisége
tesz ma egy országot ténylegesen nemzetté.
Hogyan értékelhetjük közel két évtized múltán ezt a prog­
ramként ható nemzetfelfogást? Tagadhatatlan, hogy a nemzet
politikai, gazdasági és társadalmi adottságként azóta is folya­
matosan tovább gyengül Se szeri, se száma az e megállapítást
alátámasztó friss fejleményeknek. Tapasztalati tény továbbá,
hogy a klasszikus, a 19, századi jellegű nacionalizmus ma új­
fent a reneszánszát éli Európa számos országában a politikai
diskurzusok kísérőjelenségeként és nemegyszer azok eredmé­
nyeként. Ugyancsak szemléletes példával szolgál erre napja­
ink hivatalos (politikai) Magyarországa.
A2 emlékezet is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert
a nemzettudat tekintetében. Amikor a kollektív emlékezet
és a nemzettudat közötti összefüggés kerül előtérbe, különös
jelentőséget nyer a tér és az ember közötti viszony sajátos ala­
kulása a nacionalizmus (a nemzetállamok) korában.24 Pierre
Nóra külön is kiemeli a hely központi szerepét a nemzetihez
való viszony változásában. Egyszerre beszél a francia histori­
kus ennek kapcsán az anyagi (a fizikai mivoltában megtapasz­
talható), a szimbolikus, valamint a funkcionális helyekről,
amelyek olykor átalakulnak egymásba. „Egy látszólag tisztán
anyagi természetű hely, például a levéltári raktár csak akkor
válik emlékezethellyé, ha a képzelet szimbolikus jelentéssel
ruházza fel. Egy tisztán funkcionális jelenség, például egy is-

24 Vö, Cieger András, szerk.: Kötőerők. A z identitás történetének térbeli

keretei. Atelier, Bp., 2009; Gyáni Gábor: A tér nemzetiesítése: elsajá­
títás és kisajátítás, In: Uő: Az elveszíthető múlt, 103-116, 237-265;
Zombory Máté: A z emlékezés térképei. Magyarország és a nemzeti
azonosság 1989 után. ^Harmattan, Bp., 2011,

195
kólái tankönyv, egy végrendelet, egy bajtársi szövetség csak
akkor tekinthető emlékezethelynek, ha valamilyen rituálé
kapcsolódik hozzá. Az egyperces néma csend, amely a szim­
bolikus megjelenés szélsőséges példája, valójában egy időbeli
egység”25
Olyan valamire emlékezünk a helyek révén, annak az em­
lékezetére „szólítanak fel” az emlékezet számára fenntartott
helyek, amikről többnyire nem szerezhetünk közvetlenül ta­
pasztalatokat Részben azért nem, mert régen történt esemé­
nyekre és dolgokra emlékeztetnek bennünket részben azért,
mert bár velünk egy időben zajló eseményekre és tapaszta­
latokra referálnak, nem tapasztalhatjuk meg őket kézzelfog­
ható módon, és így csupán a közvetítés, a reprezentáció útján
férhetők hozzá. Amikor különös jelentősége van számunkra
mindeme dolgoknak, például a nemzeti érintettség okán,
akkor viszonylag gyorsan és könnyen bekerülhetnek ezen
események a közösségi emlékezés áramkörébe. Az észak-du­
nántúli vörösiszap-ömlés, amit a róla szóló híradás pillanatok
alatt nemzetközileg ismert eseménnyé tett, olyan helyi tragé­
dia volt, amely már a megtörténtét közvetlenül követő évben
(2011 -ben) kommemoráció tárgyát képezhette. így válhatott
a szóban forgó tragikus esemény nemzeti emlékezeti hellyé,
számos hasonló történéstől eltérően, amiknek nem keltet­
ték hírét bekövetkeztük pillanatában, és/vagy - a közvetlen
(nemzeti) érintettség hiányában - nem tehettek szert külön­
leges emlékezeti értékre.
A modern nemzet, mai fogalmaink szerint, konstruálás
eredményeként jött létre a nem is túl távoli múltban; ennek
ellenére vagy éppen ennek a ténynek a hatására, módfelett si­
keres tárgyi valóság lett belőle az idők során. A nemzet, mint
valamiféle közvetlenül megfigyelhető tárgyi valóság - „elkép­
zelt közösségként” - életünk cs tapasztalataink szilárd (intéz-

25 Pierre Nóra: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája.

In: Uő: i. m. 27.

196
mányi) bázisát alkotja.26 A nemzet mibenléte három, egymás­
tól elkülönülő síkon, politikai, gazdasági-szociális és kulturális
vetületben ragadható meg. Mindhárom dimenzióban vitatha­
tatlanul sokat csorbult az utóbbi időben a nemzet valamiko­
ri szinte teljes körű önállósága; ami a globalizáció számláját
terheli. A helyzet ennek ellenére úgy fest, hogy továbbra is az
egyes nemzeti kormányok intézkedései szabják meg, ha talán
nem is minden részletében, a modern európai nemzetálla­
mok polgárainak a mindennapi életét. így a honi munkaerő-
piacok, a nemzet adott politikai keretei között érvényesített
adózási szabályok és oktatási rendszerek kötelékeiben zajlik
napjainkban is legtöbbünk élete. Továbbá: a kulturális értékek
és normák univerzalizálódása ellenére sem szűnt meg hatni
a nemzet, mivel változatlanul a benne és általa megtestesülő
kulturális partikularitás biztosítja az otthonosság különleges
érzését; sőt mi több, a jelentések tág univerzumához való hoz­
záférés kódjait is a nemzeti kultúra adja kezünkbe.27 Elérkez­
ve erre a pontra, nyomban vissza is térhetünk a nemzet mint
emlékezeti entitás korábban már megpendített kérdéséhez.
Nincs abban semmi új, hogy a nemzet, képzelt közösség­
ként, egyszersmind emlékezeti közösség is, vagy mindenek­
előtt éppen az. Sokan úgy tartják, a nemzet - politikai közös­
ségként - a francia történeti fejlődés eredménye. A francia
nemzettudat kiemelkedő 19. századi teoretikusa, Ernest Renan
ennek ellenére határozottan vallotta: „A nemzet: lélek, szelle­
mi alapelv” Következésképpen, szólt tovább Renan eszmefut­
tatása, a nemzet annyi, mint „emlékek gazdag örökségének
a közös birtoklása” Másként szólva: „Megosztani a múlt di-

26 Ben ed let Anderson: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionaliz­

mus eredetéről és elterjedéséről Ford. Sonkoly Gábor. L'Harmattan
- Atelier, Bp., 2006. Bővebben szólok minderről a Nemzetelméletek és
a történetírás című fejezetben,
27 Bővebben a Sorskérdések és az önmegértés nemzeti diskurzusa a glo­
balizáció korában című fejezetben ecsetelem a problémát.

197
csőségét és keserveit, [...] annak tudatával rendelkezni, hogy
egykor közösen szenvedtünk, örültünk, reménykedtünk”.28
A nemzet mint emlékezeti közösség valójában „ősrégi” na­
cionalista eszmény tehát, amely egyebek közt a történetírás
munkálkodása nyomán rögzült egy idő után az állampol­
gárok tudatában a természetesség átható erejével. Ügy felelt
meg a szakszerű, az akadémiai történetírás ezt beteljesítő ma­
gasztos feladatának, hogy a nemzet mint természetes adottság
mitikus koncepcióját állította a modern történeti tudat közép­
pontjába. Ennek jegyében beszelte (beszéli) el a történetírás -
a racionális diskurzus szabályaihoz igazodó módon - a múlt­
nak csupán a külön nemzeti entitások keretei között hitelt
érdemlő históriáját. Az ebben az értelemben unikális nemzeti
történelem mondhatni időtlen entitás, mivel leginkább a késő
antikvitás koráig visszanyúló folytonosság jellemzi.29 Amikor
napjainkban komoly versenytársra lel a történetírás a kollek­
tív (a társadalmi és/vagy a politikai) emlékezetek konstrukci­
óiban, amelyek mind a múlt fogalmának a pluralizálásában
érzik otthon magukat, nem tartható fenn tovább az egy és
oszthatatlan nemzeti történelem hagyományos fogalma. Nem
csoda, ha magának az akadémiai történetírásnak a berkein
belül is akadnak ezek után hívei azon eretnek elképzelésnek,
mely szerint egynél több nemzeti múlt beszélhető el tudomá­
nyosan igaz, racionálisan legitim módon.
Nincs is ezzel különösebb baj mindaddig, amíg nem ra­
gaszkodik újból (vagy huzamosabb ideje) az állam - a nemzeti
(a nemzetállami) történelmi emlékezet legfőbb őre - a rena-

28 Ernest Renan: Mi a nemzet? Ford.: Réz Pál. In: Szerk, Bretter Zoltán
- Deák Ágnes: Eszmék a politikában: a nacionalizmus. Tanulmány
Kiadó, Pécs, 1995.185.
29 Patrick J. Geary: The Myths ofNations. The Mediával Origins ofEuro-
pe. Princeton University Press, Princeton, 2002; S. Berger - L. Erik-
sonas - A. Mycock, eds.: Narrating the Nation. Representations in
History, Media and the Á rts. Vö. továbbá a kötet Nemzetelméletek és
a történetírás cimű fejezetével.

198
ni értemben vett homogén nemzeti emlékezet kánonjához.30
Nem okozna különösebb problémát a nemzeti múlt mint egy­
séges történelem fogalmának a felbomlása az esetben, ha nem
lennének továbbra is adva mindazon osztatlan történelmi ta­
pasztalatok, amelyek annak ellenére identitásbiztosító erővel
rendelkeznek, hogy a referált múlt legtöbb következménye
már jó ideje elenyészett, és a múlt valaha volt értelme pedig
idővel alaposan megváltozott.
Kiemelkedő hely illeti meg ezek között a magyar nemzet­
tudat szempontjából a Trianon-szindrómában összegzett kol­
lektív memóriát. A dolog vitathatatlan jelentőségét mutatja
a Trianonra való mai (és újbóli) emlékezés fokozódó jelentő­
sége, a Trianon körüli, ma szinte már rituális kommemoráci-
ós kultusz elevensége, ami a politikai szférát éppúgy áthatja,
mint a civil társadalom mindennapi életgyakorlatát. Minden­
nek a múltba, pontosabban a Horthy-kori közelmúltba vissza­
nyúló előzményeit viszonylag jól ismerjük;31Trianon kollektív
emlékezetének 1989 utáni feléledését és a napjaink politikai
diskurzusában betöltött szerepét pedig lassan szintén kezdjük
felmérni.32 Aligha akad Trianon emlékén kívül még egy ma­
gyar történelmi referencia, amely hozzá hasonló erővel volna

30 Amire számos beszédes példával szolgál a világ szinte minden tájáról:

Margaret Macmillan: i. m, passim, továbbá: Alexei Miller - Maria
Lipman, eds.: The Convolutions of Historical Pvlitics. Central Eu-
ropean University Press, Bp,, - New York, 2012.
31 Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Osiris, Bp., 2001; Uő: A magyar
irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány,
Bp., 2002.; Ablonczy Balázs: Védkunyhó. Idegenforgalmi fejlesztés és
nemzetépítés Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között. Történelmi Szem­
le, 2008/4, 507-533.
32 Romsics Gergely: Trianon a Házban. A Trianon-fogalom megjelenése
és funkciói a pártok diskurzusaiban az első három parlamenti ciklus
idején (1990-2002). In: Czoch Gábor - Fcdinecz Csilla, szerk: Az em­
lékezet konstrukciói. Példák a 19-20. századi magyar és közép-euró­
pai történelemből. Teleki László Alapítvány, Bp., 2006, 35-52.

199
képes betölteni a pár excellence magyar emlékezeti hely szere­
p é t Mi vajon a jelenség magyarázata?33
Számos tényező játszik közre a dolgok ilyen irányú alaku­
lásában, mindenekelőtt az, hogy Trianon, mint emlékezeti
hely (1) tisztán fizikai, vagyis materiális entitás (is), mivel
területváltozással egybekapcsolt traumatikus (traumatizáló
hatású) eseményre utal; (2) olyan sorsfordító történelmi ese­
mény egyúttal, amelynek - némi megszakítással (1945-1989)
- kezdettől intenzív, majd újból élénk lett a kommunikatív
emlékezete; (3) olyan, eleve tragikusnak ható, ezáltal könnyen
cselekményesíthető múltbeli esemény, amely zavartalanul
betagozódhat a nemzeti múlt megszokottan tragikus tónus­
ban előadott mesterelbeszélésébe;34 (4) végül olyan esemény
referenciájául szolgál, amely könnyen befogadható, evidens
értelmezéssel szolgál(hat) Magyarország és a nagyvilág, min­
denekelőtt a Magyarország és a Nyugat, valamint a Magyar-
ország és a szomszédos országok közötti viszony mindenko­
ri lényegére nézve. így és ennek folytán a Nyugathoz mint
a magyar nemzet sorsa iránt közömbös, olykor vele szemben
kifejezetten ellenséges erő imázsa tapadhat hozzá idővel35
Ebből ered az is, hogy a szomszéd országok, ahol a magyarok
kisebbségi sorban élnek, tartósan és rendíthetetlenül ellenség­
ként rögzülnek a magyar nemzettudatban. A szomszédsági
nemzeti tudatok hasonlóképpen a magyar népet tekintik leg­

33 Hasznos szempontokkal járul hozzá a dolog értelmezéséhez: Aleida

Assmann: A z emlékezet átalakító ereje. Studia Litteraria, 2012/1-2.
9-23,; Aleida Assmann - Linda Shortt: Memory and Poíitical Change:
Introduction. In: Aleida Assmann - Linda Shortt, eds.: Memory and
Poíitical Change. Palgrave, Macmillan, London, 2012. különösen
6- 8 .
34 Gyáni Gábor: Identitás, kultusz, történelem. In: Uő: i, m. (2010) 117—
133.
35 Ld. a kötetben A nacionalizmus és az Európa-kép változásai Magyar-
országon a 79-20. században című fejezetet.

200
főbb nemzeti ellenségüknek. Az ellenségképek kölcsönössége
a Trianon-szindróma reciprok hatásából fakad.36
Aligha lehet különösebben csodálkozni ezek után azon,
ha a napjainkban feléledő Trianon kultuszt a public history
kommunikációs eszköztárát kimerítően hasznosító szélső-
jobboldal szorgalmazza leginkább. Ez a politikai erő egyszerre
hirdeti a területi revíziót és az euroszkepticizmus programját.
AMIÉP kezdte a sort még az 1990-es években, újabban pe­
dig a 2010 óta parlamenti pártként is ténykedő Jobbik foly­
tatja e gyakorlatot. A szomszédsági politika tágan vett fogal­
ma kapcsán is szinte mindig és kizárólag Trianon a legfőbb
szellemi iránytű azok számára, akik a Trianon-szindróma
kultikus emlékezeti hellyé szilárdításán szorgoskodnak. Ezért
is szíthat mindmáig politikai konfliktusokat és a történelem
értelmezése körül viszályokat Trianon kérdése (pontosabban
az esemény emlékezete) a magyarok és a szomszéd népek vi­
szonylatában.37
Általános magyar emlékezeti hely vajon Trianon? Azért is
különösen aktuális ma ez a kérdés, mert a jelenleg kormány­
zó politikai erő érdemben jóval túllépett már Trianonon mint
egyszerű emlékezeti helyen. Hogy mást ne említsünk, a ki­
sebbségi magyarok állampolgári, majd magyarországi politi­

y5 Dagmar Kusá - Miroslav Michela: A kulturális trauma diskurzu-

sa Trianon és a szlovák-magyar kapcsolatok reprezentációi. Limes,
2011/1. 53-69.; Sutaj Stefan: Trianon a szlovákiai történelmi emléke­
zetben. Limes, 2011/1. 71-85.
>7 Vö. Constantin l'ordachi - Marius Turda: Politikai megbékélés versus
történeti diskurzus: az 1989-1999 közötti román történetírás Magyar-
ország-percepciója. Régió, 2000/2. 129-157.; Miroslav Michela: Em­
lékezet, politika, Trianon. A legújabbkori szlovák-magyar kapcsolatok
„új kezdetének” kontextualizálása, Régió, 2007/4. 81-92; Zahorán
Csaba: A Trianon-jelenség pozsonyi tükörben. Történelmi Szemle,
2011/4. 591-613.; Szarka László: Párhuzamos jelenségek a magyar és
szlovák történetírásban, köztörténetben. Történelmi Szemle, 2012/3.
469-490.

201
kai jogokhoz juttatása Trianon mint államjogi tény gyakorlati
politikai tagadását jelenti egyúttal
Tapasztalati tény azonban, hogy ennek ellenére sem képes
Trianon maradéktalanul betölteni a neki szánt integráló sze­
repet a nemzet (spirituális) életében; képtelen arra, hogy min­
den további nélkül szimbolizálja a nemzet képzeletbeli közös­
ségét Főként azért van így, mert a Trianonhoz, mint vitat­
hatatlanul közös magyar emlékezeti helyhez fűződő viszony
tartalma idővel pluralizálódott. Korán, nem sokkal az 1989-es
rendszerváltást követően, tehát az 1990-es évek elején már ki­
tűnt, hogy két párhuzamos politikai diskurzus létezik Trianon
kapcsán. A parlamenti beszédek szisztematikus vizsgálatá­
nak a tanúsága szerint a politikai erők párt szerinti hovatar­
tozását követve „világosan elválik [ekkoriban] a történeti sé­
relmet népi és/vagy történeti szempontból előtérbe helyező
jobbközép retorika, és a Trianont elsősorban - káros - tár­
sadalmi hatásai alapján megragadó baloldali beszédmód.”38
A különbség később, ha lehet, tovább mélyült, és megmaradt
e téren a jobb- és a baloldal szembenállása is, mint fő vagy
egyedüli választóvonal Amikor a nemzetpolitikai ügyekért
felelős miniszterelnök-helyettes 2011. októberében a tőrdö­
fés-elmélet félmelegítésével szórakoztatja hallgatóságát, egé­
szen nyilvánvaló Trianon emlékének a kormány által (is)
szorgalmazott erőteljes politikai instrumentalizálása. „Külső
ellenségeink csak akkor tudnak legyőzni, ha a belső haza­
árulók hátba tudják szúrni az országot Nem szabad meg­
engednünk, hogy az ország élén olyan figurák állhassanak,
mint Károlyi Mihály vagy Linder Béla. Az önök fantáziájára
bízom, hogy az aktuális hasonlatot továbbvigyék” - adja kö­
zönsége tudtára sajátos politikai üzenetét a miniszerelnok-
helyettes. A baloldali politikusok, m ondani sem kell, nem
éppen így emlékeznek a Trianonhoz vezető útra.
Belső megosztottság hatja át az akadémiai történetírás és36

36 Romsics Gergely: i, m. 50,

202
a Trianon kérdés taglalására szakosodott public history kö­
zötti viszonyt is: éles elvi ellentét fordítja szembe őket egy­
mással. Nem beszélhetünk ugyanakkor arról, hogy a public
history en bloc a Trianon kultuszt szolgálná a mai Magyaror­
szágon. Kizárólag az olykor még a területi revíziót is sugal­
mazó, a Trianon kultuszt lelkesen propagáló két történelmi
magazin, a Trianoni Szemle és a Nagy Magyarország képviseli
a public historynek ezt a válfaját; ezek az orgánumok egy, az
akadémiai történetírás alatt elhelyezkedő történeti szubkul­
túrát, Kosáry Domokos helyénvaló meghatározása szerint,
a történeti alvilágot fémjelzik. Mérhetetlenül nagy távolság
választja el őket (és a köréjük felsorakozókat) a História és
a Rubicon című, szintén a public history képviseletében tény­
kedő történelmi magazinoktól, és az utóbbiakban megrajzolt
Trianon-képtől.39
Milyen esélye volt a múltban és milyen esélyei lehetnek
a jövőben annak, hogy a 20. századi népirtások, főként a ho­
lokauszt, szintén nemzeti emlékezeti hellyé válhassanak?
Ahogyan a múltban, úgy minden jel szerint a jövőben sem
kerülhet erre sor. Mindez bővebb magyarázatot kíván, ezúttal
azonban egyetlen mozzanatra térek ki csupán.
Ungvári Tamás nemrégiben hangot adott azon nézeté­
nek, miszerint a holokauszt elfelejtése, helyesebben, a ho­
lokauszt mint lehetséges nemzeti emlékezeti toposz rela-
tivizálása szoros, m ondhatni oksági kapcsolatban áll a zsi­
dó-magyar együttélés emlékezetének hazai sorsával. Akár
a sikeres, akár a sikertelen asszimiláció képzete társult (tár­
sul) a közös zsidó-magyar múlthoz, soha egy pillanatra sem
merült fel idehaza komoly formában, hogy a magyar múlt
egész modern kori története az asszimilációval együtt alkot

39 Néhány jellemző megnyilatkozás az utóbbiakból. Trianon és a revízió.

Rubicon, 2010/1. különszám,; Trianon és a 20-as évek Magyarorszá­
ga. Rubicon, 2010/4-5. A História is foglalkozott időnként a kérdés­
sel, újabban lásd a 2008/6-7. számot.

203
valóban kerek egészet Máig sem jött létre széles körű egyet­
értés azt illetően, hogy: „A nem zsidó magyarok emlékezete
csak a magyar zsidókéval együtt teljes”40 Ezért sem kötheti
össze az asszimiláns (és a kevésbé asszimiláns) zsidókat, va­
lamint a magyarokat az a közös tudat, hogy együtt szenved­
tek, együtt örültek és közösen reménykedtek valamikor. Az
a valami hiányzik tehát a zsidó-magyar, magyar-zsidó tör­
ténelemből, amit Renan a kifejlett nemzeti emlékközösség
mintegy sine qua ionjaként jelölt meg.
A közös emlékezet részbeni vagy teljes hiánya, vagy an­
nak töredékessége különböző okok együttes folyománya,
A múltban is már folyton jelen volt a zsidók és a kereszté­
nyek egymás iránti bizalmatlansága, mely okból a kölcsö­
nös idegenkedés átható érzése jellemezte egymáshoz való
viszonyukat. Ennek is volt némi szerepe abban, hogy idővel
sem válhatott a holokauszt autentikus magyar nemzeti em ­
lékezeti hellyé. Holott a holokauszt az a különleges (sokak
szerint unikális) történelmi esemény, amely az emberiséget
ma megszállva tartó kulturális trauma fő forrásaként ele­
mentáris hatást fejt ki a nagyvilágban, annak főként nyugati
felében.41
Egy olyan népirtás emlékezetben tartása és „nemzetie-
sítése”, ahol a szembenálló felek egyike tisztán áldozatként,
a másik pedig kizárólag tettesként, jobb esetben bűnrészes
megfigyelőként (bystander) kerül össze, nehéz és talán le­

40 Ungvári Tamás: Csalódások kora. A „zsidókérdés” magyarországi tör­

ténete. Scolar, Bp., 2010. 29,
41 Jeffirey C. Alexander: The Social Contruction qf Morál Universah.
In: Uő: Rememb ering the Holocaust: A Debate with Co m ment ári es
by Martin Jay> Bernhard Giesen, Michael Rothberg, Róbert Manne,
Náthán Glazer, Elihu Katz and Ruth Katz, Oxford University Press,
Oxford, 2009. 3-102. Az elméletről bővebben: Gyáni Gábor: Kultu­
rális trauma: adott vagy teremtett? In: Dánéi Mónika - bodor Péter
- L. Varga Péter, szerk.: Esemény - trauma - nyilvánosság. Ráció, Bp„
2012. 38-57.

204
hetetlennek tűnő feladat. Akad ugyan rá pozitív példa: igaz,
egyes-egyedül a holokauszt németországi emlékezete vált
a háborút követően újraalkotott nemzeti identitás nélkülöz­
hetetlen elemévé, újabban pedig a francia politikai elit tesz ez
irányban biztató lépéseket.42 Nálunk viszont ez úgyszólván
elképzelhetetlen. Főként azért, mert a magyar holokauszt
egy túlnyomórészt partikuláris, szubnacionális szinten el­
gondolt múltbeli történet végkifejlete, amely - ennek foly­
tán - a zsidó diszkrimináció és tömeggyilkosság múltjaként
tart „csupán” számot a kommemorációra. A dolog nyitja
abban rejlik, hogy olyan nemzeteszme alkotja nálunka holo­
kauszt emlékezeti kontextusát, amely feltételesen fogadja be
a magyar (országi) zsidókat a tényleges nemzeti közösségbe.
Ennek a ritkán tudatosított nemzeteszmének (eszménynek)
a folyományaként nem keletkezhet a holokausztból igazi
nemzeti trauma-dráma. Következésképpen a mégoly őszin­
te hivatalos kommemorációs igyekezet ellenére sem válhat
a holokausztból - társadalmi szinten - valódi (konszenzuá-
lis alapokon nyugvó) nemzeti emlékezeti hely.
A Trianonhoz, valamint a holokauszthoz, mint történel­
mi referenciához kapcsolódó kollektív emlékezet eltérése ab­
ból is fakad továbbá, hogy az áldozat és a tettes összebékíthe-
tetlen nézőpontja kerül szembe ezúttal egymással. Trianon

42 A tengernyi irodalomból néhány újabb elemzést említek meg csupán.

Bern harci Giesen: The Trauma of Perpetrators. The Holocaust as the
Traumatic Reference of Germán National Identity. In: Jeffrey C. Ale­
xander et al. eds,: Cultural Trauma and CoJlective Identity. Universi-
ty of California Pre$$> Berkeley, 2004. 112-154; GeoffEley: The Pást
under Erasure? History, Memory> and the Contemporary. Journal of
Contemporary History, 46, 3, (July 2011) különösen 562-572; Aleida
Assmann: Személyes visszaemlékezés és kollektív emlékezet Német­
országban 1945 után. In: Kovács Mónika, szerk,: Holokauszt: törté­
nelem és emlékezet. Jaffa, Bp., 2005. 355-363; Aleida Assmann: To
Remembe r orto Pörget: Which Way Out o f a Shared History ofViolen-
ce? In: Aleida Assmann - Linda Shortt, eds.: i. ni, különösen 57-61.;
Francois Hollandé beszéde. Élet és Irodalom, 2012. október 12.4.

205
kultikus emlékezete a múlt történelemellenes felidézésének
a vonalán halad, így annak felel meg, amit Jan Assmann
„hideg” emlékezésként nevesített. A hideg emlékezés, e teó­
ria szerint, végzetesen befagyasztja a történelmet, makacs és
kétségbeesett ellenállást tanúsítva a történelmi változások
beáradásával, a szakadatlanul zajló történéseknek akár még
az egyszerű tudomásul vételével szemben is. A hideg em ­
lékezés alternatívája, helyesebben annak ellentéte a „forró”
emlékezés, az a memorializációs gyakorlat, amely a múlt
feldolgozása révén a múlt meghaladását jelenti egyúttal.43
Trianon kommemorációja az áldozat nézőpontjából
előadott traum a-drám át viszi újra és újra színre, elbeszél­
ve, hogy miként vált egy nép - a magyar - a nagyhatalmi
döntések áldozatává. A nemzet tisztán m int áldozat szere­
pel a történetben, amely csupán elszenvedte a Trianon által
szimbolizált eseményt, ahelyett hogy cselekvő m ódon járult
volna hozzá annak bekövetkeztéhez. Nem csoda ezek után,
ha az így diszponált nemzeti emlékező közösség nem haj­
landó, mert nem képes Trianon máig ható következménye­
it kész (befejezett) tényként tudatosítani magában. Miután
képtelen a ténylegesen végbement történelem be- és elfo­
gadására, makacsul és változatlanul ragaszkodik a Trianon
előtti, vagyis a nagy Magyarország eszményében foglalt
valóság képzetéhez, a belőle sarjadó magyar identitáshoz.
Ezért tekinthet el oly könnyen a kollektív emlékezet Tria­
non kultuszban feloldódó gyakorlata - a hideg emlékezés
logikájának megfelelően - az időbeli változásoktól, a múlt
traumatikus (sérelmeket keltő) eseményének megannyi
fontos következményétől. Érdemes idézni Assmann találó
jellemzését az emlékezésnek e metódusáról. „Az emléke­
zetben tartott értelem itt a rendszeresen visszatérőben, nem
a rendkívüliben és az egyszeriben rejlik - a folytonosságban
és nem a szakadásban, a forgandóságban vagy a változé­

43 Jan Assmann: i, m. 68-70,

206
konyságban”44 Már önmagában az hideg emlékezésre kész­
tet, ha valaki (akár egy egész nép) tisztán áldozatként tünteti
fel magát saját múltjában.4546Ezzel gyakran jár együtt, hogy
az emlékező kizárólagosnak tekinti fel saját áldozati m i­
benlétét, hogy ezzel is tagadja, legalábbis csökkentse mások
ehhez fűződő „jogát”, ha nem éppen a tettes szerepét tartva
fenn számukra egyedüli lehetőségként
A Trianon-szindróma vázolt mentális konstrukciója arra
a hagyományos zsidó emlékezéspolitikai stratégiára emlé­
keztet bennünket, amit Yerushalmi a Záchor! (Emlékezz!)
formulával fejezett ki a témának szentelt inspiráló m unká­
jában.40 A kominemoráció soha sem a reális történelemre,
hanem egy valaha volt, igaz vagy feltételezett állapotra refe­
rál ez esetben, és úgy idézi fel e múltat az emlékezet tartósan
rögzült rítusai révén (a szertartásosság elengedhetetlen ele­
me az emlékezés ezen módjának), hogy szüntelenül jelenva­
lóvá, érzékileg átélhetővé teszi a képzeletbeli múltat.
A holokauszt mint per definitionem áldozati kollektív em­
lékezet szintén a hideg emlékezet pregnáns megnyilatkozása;
ebben rejlik az esemény mélyen traumatizáló hatása is. Két
hideg kollektív emlékezeti gyakorlat áll tehát szemben egy­
mással, a Trianon szindróma és a holokauszt által előidézett
kollektív (kulturális) trauma. Közös vonásuk, hogy az emlé­
kező közösségek mindkét esetben önmagukat tekintik egye­
düli áldozatnak, nemegyszer épp a másik oldal áldozatának.
Feltevésük olykor a rideg tényeken, más alkalommal viszont
fantazmagóriákon alapul.
Trianonnak mint traumatikus eseménynek és kollektív sé-
relmi forrásnak a képzete például kezdettől szorosan össze­

44 Uo. 70.
45 Vö, Takács Miklós: A trauma „vándorlő”fogalm áról Debreceni Dis­
puta, 2009/5. 8.
46 Yosef Hayím Yerushalmi: Záchor, Zsidó történelem és zsidó emlékezet.
Osiris, Bp., 2000.

207
fonódott a politikai antiszemitizmussal. A két forradalom,
különösen az 1919-es Tanácsköztársaság mint úgynevezett
„igazi zsidó vircsafT megbélyegzése eleve magában foglalta
a zsidó (társ)tettesség közkeletű vádját.47A zsidóüldözés las­
sanként kiterebélyesedő, utóbb tömeggyilkosságba torkolló
politikájának hivatalosan hangoztatott indokai között m in­
dig helye volt a zsidó nemzetietlenség vádjának. Tanulságos
lehet ebből a szempontból az a párbeszéd, amit az Alliance
Israelite Universelle és Khuen-Héderváry Sándor, párizsi
magyar követ folytatott az első zsidótörvény országgyűlési
elfogadása kapcsán. A nemzetközi zsidó szervezet nemtet­
szését fejezte ki a magyar zsidókat sújtó hátrányos megkü­
lönböztetések miatt, és hangsúlyozta: a magyarországi zsi­
dók a magyar nemzeti közösséghez tartozónak érzik és gon­
dolják magukat.48 Az „ízig-vérig liberális arisztokrataként5"
jellemzett Khuen-Héderváry válaszában kifejtette: az első
zsidótörvény megalkotását a trianoni Magyarország égető
belső szükségletei indokolták. „Ez a törvény [...azoknak]
a szükségleteknek a kielégítésére törekszik, amelyek a háború
befejezése és Magyarország megcsonkítása óta országszerte
észlelhetők,” mármint a keresztény középosztály gazdasági
rivalizálása magával a zsidó középosztállyal.49 Az égető belső
társadalmi szükségletek sorában a követ megemlítette 1919

47 Gyáni Gábor: Posztmodern kánon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.,

2003. 47-54. Hozzátehetjük: e váddal részben még a történeti Ma­
gyarország felbomlását is alá lehetett támasztani (a tőrdöfés-elmélet
egyik változatáról van szó), aminek nincs azonban semmilyen tény­
leges valóságalapja.
48 „Az antiszemiták által saját céljaik érdekében hangoztatott vádak el­
lenére egyetlen jóérzésíí ember sem tagadhatja, hogy a magyar zsidók
a legteljesebb mértékben megszolgálták azokat a jogokat, amelyeket
egy nagylelkű nép nagylelkű alkotmánya biztosított számukra. Ha­
zaszeretetüket minden lehetséges módon és eszközzel kinyilvánítot­
ták". Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon 1919-1943.
Bábel, Bp., 2002. 244,
49 Uo. 245.

208
zsidó jellegét is, mint azon tényezők egyikét, amely a zsi­
dótörvényt úgymond életre hívta. „A hittestvéreinkre ráne­
hezedő ellenséges közhangulatot tovább mélyíti Kun Bélá­
nak és zsidó komisszárjainak emléke (20-ból 18-an zsidók
voltak)” - értelmezte Khuen-Héderváry mondatait a zsidó
szervezet.50

Mi lehet ezek fényében az esélye annak, hogy a munkaszol­

gálatban, továbbá az 1944-es deportálások, illetve a gettósí -
tás során elpusztított zsidó (és roma) népesség is bekerül­
jön végre a nemzet mint áldozati közösség fogalomkörébe?
Meglehetősen csekély a dolog valószínűsége. Nem utolsó­
sorban azért, mert a nem zsidó népesség - tettestársként
(az állami és a helyi hatóságok, valamint a csendőrség 1944.
március 19-ét követően, a nyilas pártszolgálatosok pedig
1944 őszétől) és leginkább passzív szemlélődőként (bystan-
der) - szintén kivette a részét a genocídium végrehajtásából
(például a népirtás zökkenőmentes lebonyolításából). A tet­
tes-trauma viszont - Németországon kívül51- ez ideig egyet­
len más országban, igy Magyarországon sem talált befogadó
talajra*52

50 Uo. A kérdést tágan és érdemben tárgyalja: Pók Attila: A haladás

hitele< Progresszió, bűnbakok, összeesküvők a huszadik századi M a­
gyarországon. Akadémiai, Bp,, 2010* különösen 107-133, 159-171,
2 9 4 -3 1 L
',] Bernhard Giesen: From Denial to Confessions ofGuilt: The Germán
Case. In: J. C. Alexander: i, m. (2010) 117.
52 Heidemarie Uhl: Transformations of Austrian Memory: Politics of
History and Monument Culture in the Second Republic. Austrian His­
tory Yearbook, 2001.149-167; Tim Colé: Holocaust City. The Making
of a fewish Ghetto. Routledge, New York, 2003. 221-249; Vásárhelyi
Mária: Csalóka emlékezet. A 20. század történelme a magyar közgon­
dolkodásban. Kalligram, Pozsony, 2007 99-113, 120-125; Pataki Fe­
renc: A varázsát vesztett jövő. Nórán Libro, Bp., 2011.

209
 Ezért nem válhatott a múltban és nem feltétlenül válik
a jövőben sem teljes értékű nemzeti emlékhellyé Magyar-
országon a holokauszt emlékezete; e hely betöltésére máig
Trianon tűnik egyedül jogosultnak. Akkor nőheti majd
ki magát a zsidóüldözés- és népirtás kollektív emlékezete
őszintén és teljes körűen gyakorolt nemzeti kommemorá-
cióvá, ha az identitásbiztosító áldozati traumák-3 kulturális
konstrukciói idehaza is kiegészülnek egyszer a tettcs-trau-
mával. Ez azonban egyelőre várat magára.

53 A trauma mint identitásteremtő entitás fogalmához vö. Bánfalvi A t­

tila: A trauma mint kulturális narrativa. Debreceni Disputa, 2009/5.
10-15.

210
ZSIDÓ
 Identitás versus imázs:
asszimiláció és diszkrimináció
a magyar zsidóság életében

„Nos: magyarnak neveltek. Vallottam, hogy csak a vallásom

zsidó, a nemzetiségem magyar. Mivel pedig a vallásomban
nem hiszek, nincs közösségem a zsidósággal. Aztán az egye­
temen nemzetközivé lettem. [...] Az igazság az, hogy magyar
is vagyok, zsidó is vagyok, és nemzetközi is vagyok.”1
Az, amit Komlós Aladár 1921-ben megfogalmazott, min­
den bizonnyal hívebben szólaltatja meg a polgárosodott és
asszimiláns városi neológ magyar zsidó tényleges identitását,
mint ahogyan a történetírás meg szokta és meg tudja azt vilá­
gítani. A Hanák Pétertől Fejtő Ferencen át Gyurgyák Jánosig
ívelő historiográfia mindenáron az asszimiláció diskurzusával
igyekszik értelmezni a honi zsidó adaptáció társadalomtörté­
netét,12holott a Komlós által kifejezésre juttatott hibrid ésfrag-

1 Komlós Aladár: Zsidók válaszúton (1921). In Uő: Magyar-zsidó szel­

lemtörténet a reformkortól a holocaustig. 2. Bevezetés a magyar-zsi­
dó irodalomba. Múlt és Jövő, Bp., 1997. 11.
2 Vö. „A századforduló táján valóban úgy tűnt, hogy az asszimilációs
folyamat a zsidók többségénél lezárult,” Fejtő Ferenc: Magyarság, zsi­
dóság. MTA TTT, Bp., 2000, 126, A hasonló szemléletmódban írt ko­
rábbi irodalomról Id. Gyáni Gábor: A z asszimiláció fogalma a magyar
társadalomtörténetben. In Uő: Történészdiskurzusok. ^Harmattan,
Bp., 2002,. 119-134.

213
menták identitás ennél valószer übb képét adja az asszimiláns
magyar-zsidó (zsidó-magyar) tapasztalati világnak.

Ki a zsidó - mi a zsidó?

A zsidó kifejezés önmagában zavarba ejtően sokértelmű, így

szinte hiábavaló fáradozás egyetlen definícióba foglalni a je­
lentését. A 19, század derekát megelőzően a zsidó kizáróla­
gos kritériumául az izraelita felekezethez tartozás számított.
Az emancipáció bekövetkeztével mindez megváltozott Ke­
vesen keresztelkedtek ki vagy kötöttek vegyes házasságot3
ennek ellenére 1868 után a zsidó nem kizárólag csupán az
izraelita felekezetű személyeket jelölte. Előfordulhatott hogy
valaki zsidó (izraelita felekezetű) családba született, gyerek­
ként azonban kikeresztelkedett és katolikus vagy protestáns
felekezeti iskolába járt (amit kikeresztelkedés nélkül is meg­
tehetett), de még csak tudatában sem volt zsidó származá­
sa tényének. Ettől azonban mégiscsak megmaradt az illető
zsidónak. (Ez a kérdés a fejezet tulajdonképpeni tárgya). Ez
okból részesítik a történészek előnyben a zsidó származású
kifejezés használatát
Tovább bonyolítja a helyzetet az a végzetes szakadás (hogy
Jakov Katz kifejezését használjuk), melynek nyomán az iz­
raelita felekezethez tartozás egynél több zsidó identitást sű­
ríthetett egyszerre magába. Ráadásul a zsidóságnak a polgá­
rosodáshoz és a szekularizációhoz fűződő viszonyán is mély
nyomokat hagyott a neológ-ortodox szétválás. Ezért oly fél­
revezető, ha sommásan magyarországi zsidó asszimilációról
és polgárosodásról mint olyanról szólnak. A zsidó ebben az
esetben esszencialista fogalomként utal ugyanis valamire,

3 Karády Viktor: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok.

Cserépfalvi, Bp., 1997. 114-151 >196-250.

214
aminek a történelmi valóságban a sokféleség felelt meg „zsi­
dó” kontextusban is.
Nem csupán felekezeti alapon tűnik aggályosnak a zsidóról
mint osztatlan egészről értekezni, hanem azért is, mert a honi
zsidóság soha sem alkotott különálló etnikumot, jóllehet egyes
történészek ma is tesznek ilyen értelmű kijelentéseket.4 Az
etnicitás elsőrendű megnyilvánulása a nyelv, mindenekelőtt
az anyanyelv. Ebből a szempontból a zsidóság (egyes ortodox
hitközségeket leszámítva) sikeresen asszimilálódott (akkui -
turálódott) a 19. század második felében, a 20. század elején.
Ennek ellenére sem állítható azonban teljes bizonyossággal,
hogy egyszer és mindenkorra megszűnt (volna) etnikai szí­
nezetű különállása. Sőt: a századelőn lábra kapó, az 1910-es
évektől megélénkülő, és a Horthy-korban már virulens poli­
tikai antiszemitizmus az ellenkezőjét látszik bizonyítani. Az
okokat firtatva Kovács András „asszimilációs dilemma’-ról
beszél; ezen azt érti, hogy a legteljesebb asszimiláció sem
gyengíthette vagy szüntethette meg egészen az antiszemitiz­
must. Hiszen: „A társadalmi asszimiláció mértéke és az anti­
szemitizmus intenzitása között nincs közvetlen összefüggés.”5
Aminek az szerinte az oka, hogy: „Létrejön [...] az asszimilá­
ciónak a tényleges társadalmi összeolvadás folyamatától füg­
getlen felfogása, amely a legtöbb esetben aztán ideologikus
alátámasztást nyer.” Az asszimiláció liberális felfogása az ak-
kulturációt és az ortodoxia mint vallási hitelv (és életgyakor­
lat) feladását követelte csupán a zsidóságtól, de azok teljesítése
„még korántsem jelentette a teljes társadalmi asszimilációt.”
Akadt azonban egy további „ideologikus asszimilációs krité­
rium” is, nevezetesen a magyar nemzetkarakter elsajátítása,
melynek egyetlen zsidó sem volt képes azonban megfelelni.

A Pl, Erényi Tibor: A zsidók története Magyarországon a honfoglalástól

napjainkig. Ctmulató Kiadó, Bp., é. n, 71.
5 Kovács András: A z asszimilációs dilemma. Világosság, 1988/8-9.
607.

215
 Az eredetileg Szabó Miklóstól származó elképzelés su-
galmazása szerint a dualizmus korában jobbadán még csak
konzervatív agrárius, helyenként enyhén antiszemita oldalon
kinyilvánított jelzett „asszimilációs elvárás”, sőt követelmény
gyorsan teret hódított 1918 után; ilyenformán az antiszemi­
tizmusnak már nem az asszimilálatlan, hanem a leginkább
asszimilált zsidóság vált elsőrendű célpontjává. Az egyébként
ritkán kifejtett indoklás szerint a zsidó e típusa „felhígítja,
észrevétlenül belülről bomlasztja az egykor egységes nem­
zetkaraktert, és a nemzet mélyrenyúló gyökereit elsorvasztva
annak lassú pusztulását idézi elő.”6
A röviden felvillantott koncepció kimondatlanul arra az
ismert felfogásra megy vissza, melyet Jean Paul Sartre fogal­
mazott meg közvetlenül a második világháborút követően.
A zsidó mint társadalmi lény, írja Sartre, valójában antiszemi­
ta konstrukció, annak a társadalmi megítélésnek a következ­
ménye, amely szüntelenül számon tartja valaki vagy valakik
zsidóságát; pontosabban szólva, kizárólag zsidóként tartja őket
számon. „A zsidó tehát azért van ilyen speciális »zsidó hely­
zetben^ mert olyan közösség kebelében él, mely őt zsidónak
tartja.”7 Ez a gondolat munkál Szabó Miklós felfogásában is,
midőn a hajdani (magyarországi) zsidót kizárólag a politikai
(vagy csupán a társadalmi) antiszemitizmus kontextusában
ragadja meg. A zsidók modern kori története szempontjából
(is) annak van tehát e nézet szerint jelentősége, hogy ez a nép­
csoport az előítéletes (köz)gondolkodás teremtménye: azért
vannak még mindig zsidók, mert az antiszemiták (és az összes
nem zsidó, ha történetesen nem antiszemita is) mindig és vál­

6 Uo. 608. Szabó Miklós egy 1987-ben írt, akkoriban publikálatlan

írására hivatkozik a szerző. Szabó post fest kiadott monográfiájában
ugyanakkor külön alfejezet foglalkozik a kérdéssel. Szabó Miklós:
A z újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867-
1918). Új Mandátum, Bp., 2003.145-154.
7 Jean Paul Sartre: Vádirat az antiszemitizmus ellen. Cserépfalvi - Gön­
cöl, Bp., 1991. 65.

216
tozatlanul zsidóként gondol valakikre. Ez az attitűd abból ered
- Szabó szerint hogy a politikai antiszemitizmus egyfajta
antikapitalizmus, amely hajlamos antropomorfizálni bírálata
tárgyát. Az antiszemita határozottan azt vallja ugyanis, hogy:
»Nem a kapitalizmussal van baj. [...] A kapitalistákkal van baj
pontosabban] azok egy csoportjával. A haszonelv nem
a kapitalizmus, hanem a zsidók természetéből következik.
Ha elveszik a tőkét a zsidóktól, a tőkés termelés visszazökken
a tisztes ipar gyakorlásának ősi alapjára, a versenyben újra
érvényesülni fog a méltányosság elve” Így, ebben a kizáróla­
gos beállításban tűnik fel tehát a zsidó mint „ellenségkép, de
nem mint száraz és elvont teoréma, nem afféle értéktöbblet­
tan vagy »vas bértörvény«, hanem megszemélyesült egyfajta
horgas orrú karikatúra fantomalakjában”6
Arra az alcímben megfogalmazott kérdésre, hogy ki és mi
a zsidó, két különböző válasz adható. Az asszimilációs dis­
kurzusnak megfelelő felelet így szól: a zsidóság a magyar tár­
sadalom legasszimilánsabb népcsoportja, amely kész akár az
asszimilációs igények túlteljesítésére is.*
9 Az antiszemita dis­
kurzust szem előtt tartó (azt persze mereven elutasító) meg­
fogalmazás szerint pedig, ahogyan Szabó Miklóstól is tudhat­
juk, a zsidó magának az ellenségképnek a fantomizált alakja,
akit valójában az antiszemiták hoznak létre céljaik érdekében.

ö Szabó Miklós: Vázlat az antiszemitizmusról. Mozgó Világ, 1995/8. 7.

9 Vo. „Tudjuk, hogy hasonló asszimilációs mozgás egyéb nemzeti ki­
sebbségeket is érintett, kimutathatóan azonban sehol sem vált olyan
elmélyültté s teljessé, mint a zsidóságbarí'. Továbbá: a zsidók a „védett
piacokon való hátrányaik ellensúlyozása végett kompenzációs straté­
giákat léptettek életbe. Ennek egyik fő eleme az asszimilációs igények
túlteljesítése volt” Karády Viktor: i. m. 93, 123, Hasonló véleményen
van: Gerő András: Liberálisok, antiszemiták és zsidók a modern kori
Magyarország születésekor. In: Uő: Magyar polgárosodás, Atlantisz,
Bp., 1993, F felfogás bírálatához vö, Gyáni Gábor: A polgárosodás
mint zsidó identitás, In: Uő: Történészdiskurzusok. L’Harmattan, Bp.,
2002. 134-148.; Gyáni Gábor: A z antiszemitázó történész beszédmód­
ja - tükörben. Rubicon, 2012/11.62-66.

217
Ez a két, egymással sok szálon érintkező definíció egyaránt az
esszencialista zsidó-képben gyökerezik, melynek hirdetői m in­
dig az egy és oszthatatlan zsidót látják maguk előtt, aki az idő
múlásától függetlenül mindig önmagával azonos.
Egyik megközelítés sem adja azonban hű képét a zsidók,
kivált az asszimiláns zsidók sajátos történelmi tapasztalatá­
nak Az asszimilációs diskurzus zsidóképét vallók ugyanis
szemet hunynak az alig vagy egyáltalán nem asszimilálódó
magyarországi zsidóság nagy tömegei felett; pedig a dualiz­
mus korában ez utóbbiak adták a honi zsidóság meglehet na­
gyobbik hányadát Ráadásul, az e felfogáson lévők az asszimi­
láció történelmi folyamatát nem feltétlenül kapcsolják egybe
az assziniilánsok tényleges identitáskonstrukcióival, amivel
a következő fejezetben igyekszünk majd számot vetni.
A idézett másik nézet, mely szerint a zsidó valóságosnak
tetsző fogalma csupán az antiszemita diskurzus terméke, lát­
szat létezésre kárhoztatja az asszimiláns és a nem asszimiláló­
dó zsidók tömegeit, s ezzel megtagadja tőlük a cselekvőséget,
a saját autonóm történetükhöz való természetes jogukat. Ha
tekintetbe veszi is ez a megközelítés a zsidó saját különálló
egyéniségét, többnyire csupán a zsidóra kívülről ható erők
(elvárások és/vagy vádak) által kiváltott válaszreakciókra szű­
kíti ezt a cselekvőséget. A zsidókra fokozottan jellemző mo­
bilitási készséget magyarázva Sartre is ezt az érvelési módot
követi: „a zsidó nyughatatlanság abból az állandó kényszerű
önvizsgálatból ered, amellyel a zsidó egyszer már véglegesen
el akarja dönteni, hogy mi is az az ismeretlen és mégis oly
ismerős, megfoghatatlan és mégis oly közeli fantomlény, mely
folytonosan kísérti, s aki nem más, mint ő saját maga, az a va­
laki, akii a többiek látnak benne.” Egyszóval: azért (is) tűnik
a zsidó nyughatatlannak (mobilnak), mert folyton azt fürké­
szi, hogy milyen kapcsolatban van a róla mintázott kép (az
imázs) az ő saját valós vágyaival és törekvéseivel. A zsidó így
amellett hogy kívülről determinált ember (mint egyébként
mindenki más), egyúttal „felüldeterminált lény” is, tekintve

218
hogy „a zsidónak éppúgy van jelleme, mint nekünk, csakhogy
azonfelül még ráadásul »zsidó« is. Ezért az ő esetében szinte
azt lehetne mondani, hogy kétszeres alapvető viszonyban áll
a többi emberhez”.10*
A vázolt két megközelítés kizárólag a zsidó imázs való-
ság-teremtő erejével számol, és abból vezeti le a zsidó állító­
lagos önazonosságát. Az antiszemita diskurzus esetében ez
mondhatni magától értetődő, annál meglepőbb, hogy nincs
ez másként az asszimilációs diskurzust vallóknál sem* Amint
az utóbbi egyik mai szószólója is írja, az asszimiláns neológ
zsidóság „számára választásuk [a neológia választása] vissza­
igazolódott társadalmi sikereikben* [.*.] Olyan társadalmi
pozíciókba kerültek, amelyekbe zsidók addig sohasem jutot­
tak”11Ennek hatására pedig az asszimilánsok (szerinte persze
minden különösebb alap nélkül) beleestek az asszimilációs
mitológia csapdájába, és ettől úgy elszédültek, hogy rendre
„túlfuttatták, túllihegték* az asszimilációt.
Ezt az empirikusan meglehetősen nagyvonalúan kezelt, és
végig bizonyítatlan zsidó identitást, a zsidókról folyó múltbe­
li diskurzusok - olykor belsővé tett - kézenfekvő következ­
ményeiként tálalják az említett felfogás hívei. Nem kívánjuk
követni ezt a bevett gyakorlatot, és ezért kiindulópontként
már most leszögezzük: az identitás és az imázs külön-külön,
időben változó kölcsönhatások közepette járult hozzá a ma­
gyarországi zsidóságnak az emancipációval kezdődő modern
kori történetéhez* Ezt előre bocsátva azt a kérdést szeretnénk
megmagyarázni, hogy miként őrizhette a honi zsidóság oly
hosszú időn át saját (relatív) idegenségét (alteritását), holott
már eredetileg sem alkotott külön etnikumot. Ez éppen az

10 Jean Paul Sartre: í. m. 70.

1: Gerő András: A zsidók és a magyar nemzetisten. In: Hamp Gábor -
Horányi Özséb - Rábai László (szerk.): Magyar megfontolások a Soá-
ról. Balassi - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság,
Bp. - Pannonhalma, 1999* 64,

219
a „tény", amely mélyen és tartósan befolyásolta a zsidók saját
identitáskonstrukcióit> és ennél is közvetlenebbül meghatá­
rozta a zsidókról alkotott (és nem is csak az antiszemiták által
táplált) képet, a zsidó-imázst.

A zsidó felekezeti elkülönültség ténye és jelentősége

Mi tart életben bizonyos fokú antiszemitizmust akkor is,

amikor látszólag sikeresen halad előre a zsidóság társadalmi
beilleszkedése, az integrációja.12 Saul Friedlánder megálla­
pítja, bár a német antiszemitizmus erősen támaszkodott az
örökletes előítéletekre (az antijudaizmus hagyományára),
a németek modern kori zsidóellenességét az is táplálta, hogy
a németországi zsidók minden adaptációs törekvése ellenére
is érzékelhető módon fennmaradt e népcsoport közösségi el­
különültsége.13 Magyar viszonylatban sincs ez nagyon más­
ként. Karády Viktor statisztikai vizsgálatai bebizonyították,
hogy a nyelvi magyarosodást követően a névmagyarosítás
jelentette a második leggyakoribb asszimilációs lépést; ezt
követően, tehát jóval ritkábban került csupán sor kitérésre.14
A sorrend arra vall, hogy az asszimilációs stratégiai lépések
fordított arányban álltak a megtagadott eredeti identitáshoz
való kötődés szorosságával. Magyarán: a felekezeti státus volt
és maradt a zsidó identitás átélésének legtartósabb, mondhat­
ni első számú forrása.
A felekezeti hovatartozás 1868-at követően egyre üresebb
társadalmi kategóriává lett azonban; papíron egy kalap alá
tartozóként tüntette fel az elvallástalanodó neológokat, a hit-
hü ortodoxokat, sőt a haszid zsidókat is. Márpedig az izrae­

12 A fogalomhasználat ezúttal eltér attól, ahogyan Gerö beszél integrá­

cióról a kérdés kapcsán. Uo.
13 Saul Friedlánder: A náci antiszemitizmus. Egy tömegpszichózis törté­
nete. Uránusz, Bp,, 1996. 23.
u Karády Viktor: i. m. 114-151.

2 20
lita felekezet mint olyan az idő tájt már nem feltétlenül utalt
koherens (vagy inkább szinguláris) zsidó identitás meglétére,
Jakov Katz megjegyzi: „Később, a szétválás harmadik nem­
zedékében, vagyis a század első évtizedében született zsidók
esetében, akik közé e könyv szerzője is tartozik, eltérő vallási
életmódjuk miatt az ortodoxok és a neológok már két külön­
álló társadalmi egységként funkcionáltak. [...] Ez az elidege­
nedés két nemzedék harcainak, nevelésének és propagandájá­
nak eredménye volt”15
Az Izrael bűnöseitől ellentmondást nem tűrő módon ma­
gukat elhatároló, zömmel falvakban, a parasztok között élő
ortodoxok, a parasztokhoz fűződő közvetlen személyes kap­
csolatok és a szoros együttműködés ellenére is makacsul őriz­
ték idegenségüket és elzártságukat. Michael Sozan antropo-
lógusi érzékenységgel figyelte meg a jelenséget és így számolt
be róla egy esettanulmányban. „Az abai zsidóság etnikai-gaz­
dasági jellegénél fogva eltért a falusi társadalomtól. Annak
ellenére, hogy a mindennapi életből, az intenzív szimbolikus
kapcsolataiból eredően a közösség egyenjogú alkotó eleme
volt, kétszáz éves ittléte sem eredményezett teljes életforma és
értékazonosulást még a polgári réteggel sem. Az utóbbi szem­
pontból megmaradt egyfajta kasztnak, amelyet az ortodox
vallási tabuk nem engedtek feloldani. Ezek a szankciók, első­
sorban a vallásendogámia, lehetetlenné tették a keresztények,
de kiváltképp a parasztok számára (akikben inkább megvolt
a zsidók felé való közeledés vágya) a zsidók feltétel nélkü­
li asszimilálódását.”16 Az elmélyültebb társadalmi tagozódás

15 Jakov Katz: Végzetes szakadás. A z ortodoxia kiválása a zsidó hitközsé­

gekből Magyarországon és Németországban, Múlt és Jövő, Bp., 1999.
303. Lásd még Gyáni Gábor: Rokonság és a polgári „osztály ” létrejötte.
In: Uő: Az urbanizáció társadalomtörténete. KOMP-PRESS, Kolozs­
v á r io n . 125-128.
16 Michael Sozan: Zsidók egy dunántúli falu közösségében. In Dcáky Zita
- Csorna Zsigmond - Vörös Éva (szerkó):... és hol a vidék zsidósága?
Ccntrál Európa, Bp., 1994.166.

221
- differenciáló tényezőként - szintén közvetlenül hatással volt
akár még az ortodoxokra is.
Az emancipált zsidóság polgárosodó, polgárosodásra kész
része aneológia segítségével tett (tehetett) szert az indivi­
dualizálódás általa hőn óhajtott lehetőségére; ez a vallási/fe-
lekezeti identitás szinte automatikusan maga után vonta az
asszimiláció választását. A zsidóság ennek ellenére - felekeze­
ti közösségként - továbbra sem szűnt meg létezni (ami szin­
tén választás kérdése is volt, hiszen a kitérést szintén lehetett
volna választani). A zsidó különállás így értelmezett ténye
továbbra is őrizte tehát a maga kivételes jelentőségét. Sokan,
akik egy idő után eltávolodtak a (zsidó) hagyománytól, bele­
értve a vallásos hitet is, változatlanul megmaradtak az izraeli­
ta hitfelekezet keretei között, ehhez olykor még erősen ragasz­
kodtak is.17 Mely körülmény nyilvánvaló befolyást gyakorolt
a zsidók identitáskonstrukcióira, és egyúttal a zsidókról alko­
tott kép, az imázs alakulására is. Ami az előbbit illeti, érdekes
visszfénye e fejleménynek a közösség zsidó önszemléletben
megnyilatkozó azon fogalma, amely a jótékonykodási dis­
kurzusokban érhető tetten. Konrád Miklós kimutatta, hogy
a neológok és az ortodoxok egyöntetűen azt a meggyőződést
vallották a századfordulón, miszerint a zsidók jótékonyko­
dásában (a neológoknál ez olykor és jellemző módon feleke-
zetközi tágasságban folyt) megnyilvánul az autentikus zsidó
lélek. A jótékonykodás e szerint nem csupán külső társadalmi
kötelesség, hanem a zsidó lélekre jellemző nagylelkűség meg­
nyilatkozása.18 Ennek a nyilvános diskurzusban megragadha­
tó éthosznak az felelt meg a napi életgyakorlatban, hogy pél­

17 Karády sem hagy kétséget az iránt, hogy az izraelita „felekezeti cso­

portmeghatározás sokkal erősebb, mindenesetre sokkal aktuálisabb
és aktualizálhatóbb történelmi megterheléssel bírt, mint a kereszté­
nyeknél.” Később pedig hozzáteszi: a vallásváltás „a szövetségesek
[a zsidó közösség] elárulásával ért fel.” Karády Viktor: i. m. 136-137.
18 Konrád Miklós: Zsidó jótékonyság és asszimiláció a századfordulón.
Történelmi Szemle, 2001/ 3-4. 257-287.

222
dául az 1891-ben meghalt gazdag pesti nagykereskedő, Tafler
Izsák, az akkor szokásban volt elvárásoknak megfelelően úgy
rendelkezett végrendeletében, hogy családja szegény tagjain
kívül az ismeretlen szegényeknek is hagy valamennyit: a jóté­
kony célokra szánt pénzösszeg több mint a fele (56%-a) zsidó
intézményeknek jutott (kórház, Chevra Kadisa), a fennmara­
dó 40%-ot pedig, minden különösebb felekezeti megszorítás
nélkül, Budapest szegényeire testálta az örökhagyó.19
Roppant tanulságos annak a nagykanizsai textil kiskeres­
kedőnek az 1940-es évek elejéről való önvallomása is, melyet
naplója őrzött meg számunkra. A zsidótörvényeknek a nap­
lóíró identitását megrendítő hatásáról tanúskodik az itt olvas­
ható következő bejegyzés: „Nincs hitünk, nincs meggyőződé­
sünk, nincs - vagy csak nagyon ritkán van - faji vagy népi
öntudatunk”.20 Később pedig hozzáfűzi: „Ennek a mi zsidósá­
gunknak - a mondjuk neológ zsidóságnak - a mai időkben
az a nagy baja, hogy a sok szenvedésért, amit az okoz a zsi­
dónak, hogy zsidó - az, hogy zsidó, nem nyújt kellő kárpót­
lást A neológ zsidó csak azt érzi, hogy üldözik, mert zsidó, de
nem kap a zsidóságtól jóformán semmit, csak terheket, anya­
giakban is" A frusztráltság, sőt az elidegenedettség érzésének
a kiteljesülését pedig ekként foglalja össze a naplóíró. „A neo­
lóg zsidó nem találja helyét abban a társadalomban, melynek
egyenjogú, egyenrangú tagjának képzelte magát, és amely őt
most kitaszította magából - részben kiirtását feladatul tűzte ki
- a zsidóságtól pedig hitbeli dolgokban keveset kap”21 Ami­
kor pedig arról beszél, a tisztázás szándékával, hogy miért
nem tért ki családjával együtt még 1938 és 1939 tájékán, a fe­
lekezeti közösség identitást adó erejére utal. Azért nem tudta
magát rászánni erre a lépésre, mert amikor ügyvéd barátja

19 Budapest Főváros Levéltára IV 1411 b. Tafler Izsák hagyatéka 1891.

20 Hoffmann János: Ködkárpit, Egy zsidó polgár feljegyzései (1940-1944).
Szombathely Megyei Jogú Város, Szombathely, é. n., 98.
21 Uo. 97, 98

223
megkereste őt a kitérés „határozott tervével” neki önkéntelen
nül és azon nyomban fia néhány hónappal korábbi bar-micva
avatási ünnepsége, és egy csomó családi hagyomány jutott
eszébe; az utóbbiakat aprólékosan számba is veszi a naplóban.
Az őt közvetlenül motiváló erkölcsi ok, ami a döntés pillanatá­
ban befolyásolta, az volt, hogy „egy zsidó felelős valamennyi­
ért, egynek cselekedete után ítélik meg az összességet. Tehát
vigyázzunk minden tettünkre és gondoljunk a közösségre,
melynek soraiba tartozunk.” 22
Az egyre nyilvánvalóbb és szorítóbb diszkrimináció körül­
ményei között felvetődő súlyos dilemma e megfogalmazása
a naplóíró zsidó kisember által szintén bizonyítja, hogy nem
az értelmiség kiváltsága ez időben sem a zsidó identitáskonst­
rukció bonyolultsága. Lényegét tekintve semmiben sem tért el
ugyanis egymástól a naplóíró vidéki kiskereskedő és például
Komlós Aladárnak a fejezet elején felelevenített identitásnar-
ratívája.

A hibrid és fragmentáit zsidó identitás

A zsidó elkülönültség tapasztalati ténye minden bizonnyal

az egyik legfontosabb körülmény a zsidókról alkotott kép
szempontjából. Kintről nézve (és nem is kizárólag csak az
antiszemiták szemében) a zsidók többnyire és szükségkép­
pen nem individuumként, hanem csupán kollektívaként je­
lennek meg, vagyis a szociális reprezentációk szintjén hívják
fel magukra a figyelmet.23 E jelenséget latolgatva beszél a szo­
ciálpszichológiai szempontokat érvényesítő tudomány arról,
hogy az identitás „nem öntükrözésen alapul” A 20. századi
etnikai tisztogatások „áldozatai - jegyzi meg Lutz Nietham-

22 Uo. 119.
23 A szociális reprezentáció szociálpszichológiai fogalmáról ld. László
János: Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociál­
pszichológiai elméletei. Scientia Humana/ Kairó sz} típ., 1999,

224
mer - azelőtt jobbára komplex viszonyok pluralitásában éltek,
melyet csak egy idegen, ellenséges szemlélet redukálhatott az
etnikai kisebbségre való tartozásra. [...] Csak a kívülről jövő
azonosítás, mely egy hatalmon lévő ellenséges etnikum kizá­
rólagos politikai igényéből fakadt, redukálta ezt a sokféleséget
egyetlen kategóriára, és sulykolta bele az alávetettekbe lényegi
megkülönböztető jegyként etnicitásukat”24 Az egyes egyének
tömegeinek zsidóként való sommás és szimbolikus azonosí­
tása, majd pedig ekkénti megbélyegzése és stigmatizilása {sár­
gacsillaggal történő megjelölésük a 20. század harmincas és
negyvenes éveiben) képezi e gyakorlat talán legpregnánsabb
megnyilvánulását.
A zsidó identitáskonstrukciók bonyolultsága, nevezete­
sen, hogy esszenciális egyértelműségek helyett ahibriditás
és a fragmentáltság alkotja fő jellemzőjét, újabb megerősítést
nyer az identitás és az imázs különbözősége révén; a kettő kö­
zötti rcs egyre tágul az idő előre haladtával, holott egyáltalán
nem ez következnék az asszimilációként tudatosított társa­
dalmi integráció fokozódásából E paradoxon láttán külö­
nösen indokolt elhessegetni magunktól a történelmi magyar
zsidóság esszencialista fogalmát reflektálatlanul használó
történetírói beállítottságot. Az esszencialista fogalomalkotás
ugyanakkor roppant kézenfekvő megoldásnak tűnik az adott
esetben (és persze más esetben is); pontosan ebben rejlik
nagy vonzereje is, A történelmi múlt e korszakában ugyanis
az esszencialista képzetalkotás, sőt éthosz szabta meg a való­
ság - nacionalizmus által preformált - fogalmát. A nemzeti­
kulturális homogenizáció vitathatatlan sikere rejlik a dolog
mögött, melynek hatására az egyes, a többes kötődést kizáró
identitások követelménye, sőt természetessége általánossá vá­
lik Európában és szerte a nagyvilágban. Pontosan ennek felelt

24 Lutz Niethammer: A „fíoating gap” innenső oldalán. Kollektív emlé­

kezet és identitáskonstrukció a tudományos diskurzusban. Századvég,
2004/3. 42. Kiemelés tőlem - Gy. G.

225
meg az asszimiláció fogalma, és ez a jelenség artikulálódott
az asszimilációs diskurzusban is. Ha valaki maradéktalanul
részesülni kívánt a kor fogalmai szerinti nemzeti közösség
áldásaiból (a mobilitás, valamint a lelki összetartozás ezzel
együtt járó előnyeiből), akkor szükségképpen az esszencia­
lista logika alapján cselekedett és gondolkodott Nem kivétel
e szabály alól az asszimilálódni kívánó zsidó sem, aki mélyen
és őszintén magáévá teszi az esszencializmus természetes ész­
járását, hogy a neki megfelelő diskurzus keretei között foly­
tasson párbeszédet mind a befogadókkal, mind pedig saját
(hit)sorsosaival.25 így lesz mindenki (benne a történészek)
reflektálatlan örökségévé a fogalmi esszencializmus, amely
közvetlenül magából a múlt valamikori önszemléletéből, an­
nak öntudatából következik.
A szemléleti esszencializmus széles körű mai elfogadott­
sága nem utolsó sorban a történeti források „egyoldalúsá­
gából”, ekként kódolt mibenlétéből is fakad. Miután főként,
sőt olykor kizárólag statisztikai adatközlésekre hagyatkozik
a témában folytatott történeti kutatás (aminek eklatáns pél­
dája Karády Viktor vonatkozó munkássága), óhatatlanul és
messzemenően kiszolgáltatja magát ennek az öröklött esszen­
cialista logikának. Az egyik legkézenfekvőbb forráshelyre,
a népszámlálásokra utalhatunk ennek kapcsán, mint valami­
féle evidenciára. A bennük foglalt anyanyelvi adatközlésekre
hárult akkoriban az asszimilációs diskurzus igazának szikár
ténybeli bizonyítása, mely információ szándékoltan a nem­
zeti (etnikai) homogenizálás „hű” tükréül (és igazolásául)
szolgált. Márpedig a honi zsidók jelentős, helyesebben meg­
határozó részének a legföljebb csak sejthető identitását nem
a többségében magyar nyelvű (ráadásul magyar anyanyelvű)
izraelita népesség maradéktalan belső homogeneitása és ko­
herenciája szabta meg.

25 Steven Ascheim: In Times ofCrisis. Essays on European Culture, Ger­

mánt, and Jews. University o f Wiscousin Press, Madison, 2001, 91.

226
 Az esszencialista megközelítés helyébe olyan fogalmi konst-
rukciók kívánkoznak, mint amilyen az együtt-teremtés, az
együtt-alkotás (co-constitutionality) Ascheim által javasolt
koncepciója, amely bevezeti a kérdés tárgyalásába az identitás
posztmodern fogalmát.26 Az utóbbi, amely a narratív identi­
tás előtérbe helyezésével jár együtt, úgy tekint az önazonos­
ságtudat eme konstrukciójára, mint ami nem az egyszer és
mindenkorra rögzített egynemű társadalmi lét emocionális és
értelmi kifejeződése. Az önazonosság tudata, melyre a (külső)
diskurzusok egyidejűsége (párhuzamossága) és időbeni dina­
mikája is hatással van, az idő függvényében szüntelenül válto­
zik; ilyenformán különböző elemek egyvelege és alkalomsze­
rű konglomerátuma.27 Mindezek folytán a zsidó identitással
is az tehát a helyzet, hogy az a mód, ahogyan Komlós Aladár
vagy HofFmann János, a nagykanizsai textilkiskereskedő nar­
ratív identitása megteremti, egyszerre hordj a magában- a dua­
lizmus idején még töretlen - asszimilációs diskurzus inte­
riorizált értékeit, valamint a zsidó imázs jegyében konstru­
ált (többnyire antiszemita) narratíva egyes sugalmazásait.
S mindezek mellett, velük valamiképpen összhangban a saját
közösségi hagyományok zsidó folytonossága is eleven módon
befolyásolja ezt az identitást.
Összefoglalásként elmondhatjuk: (1) az asszimilációs dis­
kurzus teremti meg a „magyarnak neveltek” Komlós által ha­
tásosan megfogalmazott élményét; (2) a zsidókról mások által
alkotott kép, az imázs hozza létre, és termeli újra a zsidó ide-
genség képzetét; (3) a zsidók vitathatatlan közösségi látható­
ságát (és egyúttal saját másságuk tudatát) a hagyományokhoz

16 Steven Ascheim: i. m. 87.

27 A posztmodern identitás fogalmához vö. Christopher Butler: Post-
modern. A Very Short Introduction. Oxford University Press, Ox­
ford, 2002. 50-56, 57-59; Csabai Márta - Erős Ferenc: Testhatárok és
énhatárok. A z identitás változó keretei. Jószöveg, Bp., 2000, 50; Erős
Ferenc: A z identitás labirintusai Narratív konstrukciók és identitás-
stratégiák. Janus/Osiris, Bp., 2001.

227
fűződő, idővel gyengülő, teljesen azonban soha sem elenyésző
kötődés tartja életben.

A z antiszem itizm us > mint kulturális

vagy politikai kód

S mi az említett tényezők tényleges szerepe az identitás akkori

meghatározásában? Elsőként úgy válaszolhatunk a kérdésre,
hogy a nacionalizmus pillanatnyi intenzitásától és időről-idő­
re változó jellegétől függ azok ily értelmű hatása. Az etnikai
nacionalizmus 19. század végi, 20. század eleji (egész Európá­
ban majdnem egy időben bekövetkező) térnyerése során az
imázs valóságteremtő hatalma végérvényesen felül kerekedik,
aminek végzetes hatása lesz a zsidó identitásra nézve is. Jól
mutatja ezt, egyebek mellett, az asszimilációban csalódottak
megszólalása egy, a két világháború között a zsidó tollforga-
tók körében zajló diskurzusban.28 Habár a megszólalók közül
sokak (zsidó) identitását addig a pillanatig, és részben talán
később is, alapjában még az asszimilációs diskurzus határozta
meg, a mindinkább diadalmaskodó zsidó imázs is kezdi már
éreztetni e tekintetben a hatását. Az utóbbi pedig érezhető­
en távol esik és egyre jobban el is távolodik egyes zsidóknak
(kivált a neológoknak) a saját magukról táplált képétől. Ez
a folyamat Trianont követően, nem utolsósorban Trianon ha­
tására bontakozott ki, hogy idővel egyre végletesebb formákat
öltsön magára. S ezzel a korábbi kor őszinte befogadáspoíiti-
káját a kirekesztés nyílt, majd egyre drasztikusabb politikai
gyakorlata váltja fel
Nem volt azonban teljesen előzmény nélküli az identitás
és a mérvadó vagy lassanként azzá váló zsidó imázs végzetes
eltávolodása egymástól. Mégis óvnék a kontinuitás szálainak

28 Gyáni Gábor: „Erkölcstelen emancipáció” és „illuzórikus asszimiláció

Diskurzusok a zsidókérdésről In Uő: i. m. (2002)149-161.

228
a túlhangsúlyozásától, amire - Szabó Miklós nyomán - erős
késztetést éreznek magukban manapság is egyes történészek,
A hagyományos, illetve az 1918/19 után részben átalakuló po­
litikai elit elfogadta, hogy az úgynevezett destruktív zsidóság
számlájára (is) írható a társadalmi rend, és vele együtt a te­
rületileg integer királyi Magyarország felbomlása. Ezzel azon
nyomban új dimenziót nyert a hallgatólagosan vagy nyíltan
sutba dobott zsidó imázs dualizmus idején jól bejáratott nar-
ratívája. Ha korábban hébe-hóba fel is bukkant a közéletben
és a nyilvános diskurzusokban a zsidóellenesség, az többnyire
a gazdasági hatalomra, és a meghatározó kulturális befolyás­
ra törő zsidó negatív képzetét pellengérezte ki. Szekfü Gyula
1919 tavaszán még nagyjából e nézetének adott hangot a Há­
rom nemzedék lapjain: „Budapest sem foglalhatta volna el do­
mináló helyzetét, ha szellemi és anyagi termelését a zsidóság
energiája és munkaereje nem irányítja.*29
1918 és 1919 azonban szinte egy csapásra mindent meg­
változtatott. Egyszeriben Jászi Oszkár és Kun Béla lett a Hor-
thy-kori antiszemita diskurzus két legemblematikusabb sze­
mélyisége és fő hivatkozási pontja: ők személyesítették meg
az ellenforradalmi rendszer propagandájában a politikailag
destruktív zsidó fantomalakját. Azért éppen rájuk esett a vá­
lasztás, mert Jászi és Kun egyébként efemer politikai szerepére
hivatkozva szinte minden akkoriban történt rosszat könnyen
meg lehetett magyarázni a zsidó ellenségkép mobilizáló ere­
jére hagyatkozva. Erről esett már korábban szó.
Ha fogalmi síkon is megpróbáljuk mindezt értelmezni,
akkor Shulamit Volkov kontextualista felfogásához kell for­
dulnunk, A jeles izraeli historikus különbséget állapított
meg a németországi politikai antiszemitizmus 1914 előtti és
azt követő története között. A kettő között, sugallja Volkov,
egyedül csak a kulturális kód mentális konstrukciója teremt19

19 SzekfÖ Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Királyi Ma­

gyar Egyetemi Nyomda, Bp,, 1940. 338-339. Kiemelés tőlem - Gy, G.

229
néminemű folytonosságot Az e terminussal kifejezett szelle­
mi meggyőződés vagy inkább társadalmi imagináció (social
imaginary)30 olyan sztereotípia, amely feltételezi, hogy m in­
denkit szoros és eltéphetetlen szálak fűznek egy szigorúan kö­
rülhatárolt kulturális univerzumhoz,3' A kulturális kód kife­
jezéssel jelölt, hamisítatlanul esszencialista kognitív folyamat
szükséges, még ha nem is elégséges feltétele az antiszemita ér­
zület és ideológia megnyilvánulásának. Semmiképp sem vezet
azonban belőle egyenes és töretlen út az Endlösungig. A csu­
pán a kulturális kódban gyökerező antiszemita érzület (és ez
alapon kifejtett eszméje) mellett szükség volt valamilyen más
szellemi mozgatórugóra is, ami előkészítette az 1940-es évek
szörnyű genocídiumba torkolló antiszemitizmusát.32 De mi
lehet ez vajon?
E pontra jutva kell szólni arról, hogy az etnikai naciona­
lizmus kontextusában (új) életre keltett zsidó imázs határo­
zottan valamiféle többlctjclcntcsre tett szert az eredetileg már
benne rejlőhöz képest. Az ellenségkép nyílt politikai átkódo­
lása tette végül lehetővé, hogy az antiliberális „zsidópolitika”
beletorkollhasson a nácizmus modern barbarizmusába. A vi­
rulens (sérelmi) nacionalizmus és a zsidó imázs tisztán poli­
tikai kódja, kettőjük összefonódása kezeskedett - a megfelelő
(diktatórikus) politikai körülmények feltételei között könnyen
valóra váltható - diszkrimináció könyörtelen és végsőkig való
fokozásáért.
Ezért sem mosnám tehát egybe minden további nélkül
a Szabó Miklós által a neo-konzervativizmus áramlatával

30 A fogalomhoz vö. Charles Taylor: Modern Social Imaginaries. Duke

University Press, Durham, 2004.
31 Shulamit Volkov: Leírt és kimondott szavak A z 1914 előtti és a ná­
ci antiszemitizmus közötti szakadékról. In: Kovács András, szerk.:
A modern antiszemitizmus. Oj Mandátum, Bp., 1999. 174-196.
32 Shulamit Volkov: A z antiszemitizmus mint kulturális kód (Gondo­
latok a császári Németország antiszemitizmusának történetéről és az
azzal foglalkozó történetírásról). In: Uo. 515-535.

230
összekapcsolt hazai antiszemitizmust, és az 1930-as és 1940-es
évek politikai antiszemitizmusát.33 Az állampolgári jogegyen­
lőséget tételesen kinyilvánító,34 és az elvet a napi gyakorlatban
tiszteletben tartó dualizmus kori Magyarországon elvileg sem
létezhetett bármilyen létjogosultsága az antiszemitizmus azon
megnyilvánulásának, melyet az etnikai nacionalizmus keltett
később életre a gyorsan etatizálódó 20. században. S ami szin­
tén fontos, a gyakorlati feltételek (sem) álltak ehhez akkor még
rendelkezésre, mert a kor uralkodó asszimilációs diskurzusa
az etnikai és a zsidó beolvadás, vagyis az asszimiláció m in­
denáron való igyekezetét és forró vágyát fejezte ki. 1918/19
egyik nem elhanyagolható utóhatása, a „zsidókérdés” tudatos
politikai átkódolása vezethetett el végül ahhoz, hogy meg­
történjen, ami korábban még elképzelhetetlennek tetszett:
a zsidó diszkrimináció olyan szalonképes politika lett, amely
a diktatórikus kormányzati (és külhatalmi) körülmények kö­
zött eljuthatott a tömeges fizikai megsemmisítésig.

A honi zsidóságnak a holokausztban beteljesült tragikus

sorsa, amely az identitás és az imázs kettéválásának, a ket­
tő végzetes szembekerülésének a következménye volt, azért
számít különösen paradox fejleménynek, mert azokat (is)
kíméletlenül magával rántotta, akik - teljes joggal - aleg-
asszimiláltabbnak, a legintegráltabbnak hitték addig magu­
kat. Ennek a nyilvánvaló és széles körben osztott tapasztalati
ténynek így adott hangot a naplóíró nagykanizsai kereskedő
1942 decemberében. „A zsidóság számára az asszimiláció

33 Szabó Miklós: i. m. (2003) főként 270^282.

34 Az állampolgárság törvényi rögzítésére elsőként 1879-ben került ná­
lunk sor. Norbert Varga: Ihe Framing of the First Hungárián Citizen-
ship Law (Act 50 of 1879) and the Acquisition ofCitizenship. Hungári­
án Studies, 2004/2. 127-153.

231
- úgy ahogyan Európában csináltuk - csődbe torkollt; úgy
látszik, ott nem lehet zsidónak maradni és magyarnak lenni
akarni. Ez a kettősség okoz nekünk hallatlan fájdalmakat, ez
a gyökértelenítés veszi el ideáljainkat - nincs lelki cél.”35

35 HofFmann János: i. m. 97,

232
 Zsidó identitáskonstrukciók a múltban

Fenyves Katalin könyve címével a kétértelműnek ítélt valóság­

ra utal, nevezetesen, hogy a magyarországi zsidók asszimi­
lációja csupán a képzeletben és nem magában a valóságban
történt meg.] A címbeli kijelentés báró Hatvány Lajostól ered,
akinek a két háború között sok oka lehetett, hogy így gondol­
ja. A történész, amikor igyekszik felderíteni a zsidó szárma­
zású értelmiség asszimilációs történetét, már birtokában van
a retrospektív távlat által biztosított többlettudás, ami óhatat­
lanul befolyásolja a történelmi értékelést. De ez vajon előny
vagy inkább hátrány? Fenyves az utóbbi mellett voksol, azt
gondolván, hogy akkor van csupán esély a történeti megér­
tésre, ha a történésekkel (a folyamatokkal) egyidejű személyes
forrásokat hasznosítja az idővel együtt folyton módosuló sze­
mélyes és csoport zsidó identitás rekonstruálása érdekében,
A könyv címébe emelt. Hatványtól származó kijelentés
(„Utam zsidóként egy képzelt asszimilációhoz vezetett”)
azonban kivétel, hiszen 1929-ből származik és a visszatekin­
tés „bölcsességével” szól a kérdésről, ami Hatvány számára
személyes ügy is volt egyúttal Fenyves tisztázni kívánja: „Va­
lóban képzelt volt-e a magyarországi zsidók asszimilációja?”
és ha igen, akkor mit jelent, mire vonatkozik a „képzelt” szó?
A kérdésre úgy igyekszik felelni, hogy a megélt valóság, az1

1 Fenyves Katalin: Képzelt asszimiláció? Négy zsidó értelmiségi nemze­

dék önképe. Corvina, Bp,, 2010*

23 3
„életvilág” primer dokumentumait faggatja. Mielőtt azonban
elmerülnénk a zsidó identitás történelmi kérdésében, vessünk
futó pillantást az identitás elméleti fogalmára.

A z identitás tudom ányos fogalm a

A szó eredeti jelentése szerint az individuum önazonossága.

Amikor a „személy”, az „én” eszméjét fogalomtörténeti elem­
zésnek vetik alá, mint tette Marcel Mauss a két világháború
között, akkor kiderül: a személytől az énig vezető kacskarin-
gós út több ezer évig tartott.2 Az én, aki már igen közel áll az
identitás fogalmával kifejezett emberi jelenséghez, egyszerre
erkölcsi és pszichikai lény. Az a fejlemény, hogy a személy
(persona) erkölcsi entitás, a kereszténység hozadéka; az pedig,
hogy az én lélektani entitás is, a felvilágosodás tanításának az
eredménye. Az utóbbi azt jelenti, hogy az én a gondolkodás és
a cselekvés egyik alapformája.
Az identitás mint társadalomtudományos fogalom karri­
erjét Erik H. Erikson indította útjára, aki így definiálta a ter­
minust. „Az identitás: személyes azonosság és folyamatos­
ság szubjektív érzésének megléte, amely egy közös világkép
azonosságában és folyamatosságában való hittel párosul.”3
A definíció második felébe foglalt kitétel is jelzi, a szubjektum
állandósága egyszersmind a közösségben való egyéni folyto­
nosság vagy állandóság állapota, helyesebben annak folyama­
ta. Erikson maga is megjegyzi: „az »ego« nem külön sziget”4
Ezért a továbbiakban „szociális” identitásról is szó esik nála,

2 Marcel Mauss: A z emberi szellem egy kategóriája: a személy, az „én”

fogalma. In: Uő: Szociológia és antropológia. Osiris, Bp., 2000. 393-
421.
3 Erik H. Erikson: Identitásválság önéletrajzi vetületben. In: Uő: A fiatal
Luther és más írások. Gondolat, Bp., 1991. 402.
4 Uo. 403.

234
jóllehet őt nem különösebben érdekli az utóbbi. A pszicho-
történet-írás megalapítójaként tisztelt Erikson ugyanis, freu­
distaként, az egyes egyénre fókuszál. A vallásreformer Luther
cselekvésének a motivációját firtatva így jut el végül oda, hogy
a vallási reform ügyét egyetlen személy elhúzódó identitás-
válságából, sőt egymást követő válságaiból vezeti le.
Az identitás látványos társadalomtudományi karrierjét
azonban nem annyira az egyéni tudatra és élettörténetre kon­
centráló eredeti eriksoni megközelítésnek, sokkal inkább
a szociális identitás kategória használatának köszönheti.
A pszichológiai gondolkodásban is az utóbbi vált jobban is­
mertté vagy elterjedtebbé. Az identitás szociálpszichológiájá­
ban nem az egyéni öntudat, és önazonosság-tudat társadalmi
eredete, valamint társas kondicionáltsága, hanem a különféle
csoporttudatok szupraindividuális jelensége kerül elő; ez az,
ami a kollektívák mint egészek identitását, belső tudati kohé­
zióját kifejezi és megmutatja. Ilyen kollektív azonosságtudat
mindenekelőtt a nemzeti, továbbá a nemi, a faji vagy éppen
az osztály és a rendi identitás. S ezzel messze nem merítettük
ki a listát.
Tekintve, hogy szinte minden kollektív tudatformára és
történelmi korra alkalmazzák újabban az identitás fogalmát,
a terminus inflálódni kezdett, és ezzel együtt kezdi elvesztem
a szilárd jelentését is. Ami tehát korábban a fogalomhaszná­
lat előnyének tetszett, ma a hátrányának tűnik: egyre kevésbé
fogható meg a szó használata révén az, ami a szüntelenül vál­
tozóban mindvégig állandó, amire tehát az identitás, a stabi­
litás általa sugallt képzeteként, vagy egy ilyen képzet nyelvi
jelölőjeként, eredetileg utalt (volna).
Az identitás mint általánosan használt tudományos foga­
lom ebből fakadó bírálata, és a terminusban rejlő analitikus
probléma meghaladására tett javaslatok közül Rogers Bru-
baker és Frederick Cooper szerzőpáros kísérlete talán a leg­
ismertebb. A szerzőpáros megpróbálja kiváltani az identitás

235
terminusát egy másik fogalommal* amit az identifikáció lenne
hivatott kifejezni.5 Megállapítják: az identitásnak öt eltérő ér-
telmű használata van jelen napjaink tudományos diskurzusá­
ban. Az első az, amikor az érdek fogalmát elkerülendő hasz­
nálják a fogalmat olyasvalamiként, mint ami a társadalmi és
politikai cselekvés alapjául szolgál* Ez esetben a cselekvés mo­
tiváltságát nem szűkén instrumentális értelemben kívánják
meghatározni vagyis nem valamely általános (ön)érdekhez,
hanem a partikuláris önértéshez, az önmegértéshez kapcsolt,
az ebből levezetett cselekvés hajtóerejeként gondolnak az
identitás fogalmára. Szakítás ez az érdek által vezérelt cse­
lekvés koncepciójával, amilyen a marxi-marxista koncepció
is, mely utóbbiban a társadalmi struktúra tárgyi kényszerítő
ereje áll a cselekvés hátterében; az identitás által megszabott
cselekvés-elmélet esetében viszont a struktúrá(k)ban elfoglalt
hely vagy pozíció öntudata, a neki tulajdonított jelentés felel
a cselekvésért.
Az identitás gyakran használt második értelme a kollektív
azonosság formai kritériumát jelenti vagy fejezi ki; az alapvető
vagy származtatott hasonlóság, sőt az azonosság játszik ekkor
döntő szerepet abban, hogy adott csoport vagy kategória bel­
sőleg egységet mutat. Egyaránt lehet itt szó objektív és/vagy
szubjektív egységről, melynek a szolidaritás, az összetartozás
tudata vagy pedig a kollektív szinten összehangolt cselekvések
valószínűsége felel meg. Egy harmadik értelemben az iden­
titás a szelf magjaként a létezés mély, alapvető tényezője; ezt
a fogalomhasználatot a személyiséglélektan vallja leginkább
magának. Negyedikként beszélnek a szerzők az identitás egy
olyan fogalmáról, amely a társadalmi és politikai cselekvés
termékeként a kollektív azonosságtudat folyamatszerű és in­
teraktív természetét bizonyítja. Különösen a kollektív viselke­
dés szociológiai irodalmában gyakori a fogalomnak ez a hasz­

5 Rogers Brubaker - Frederick Cooper: Beyond„Identity”. Theory and

Society, 29,1 (February 2000) 1-47.

236
nálata. S végül úgy is fel szokott merülni az identitás fogalma
mint valamely instabil, a sokféleségben megnyilatkozó, egy­
szóval: fluktuáló és fragmentált jellegű szelf. Foucault közvet­
len hatására alakult ki a fogalomhasználat ez utóbbi módja,
melyet főként az etnicitás kutatásában, annak szituacionalista
és kontextualista megközelítéseiben részesítenek előnyben. Ez
utóbbi fogalomhasználat erősen magán viseli a posztstruktu­
ralizmus és a posztmodernizmus hatását.
Az identitás fogalma, ebből is kitűnik, túl sok jelentést sűrít
tehát magába, és emiatt heterogén, belsőleg ellentmondásos
jelleget ölt. Némely esetben a hasonlóság és azonosság elve
dominál a kifejezéssel jelölt entitásokban, máskor viszont épp
a hasonlóság és azonosság hiánya tűnik szemünkbe. Az első
esetben az identitás erős, a másodikban annak gyenge hasz­
nálata a jellemző. Az erős fogalomhasználat minden indivi­
duumhoz és minden kollektívumhoz hozzárendeli a nem is
feltétlenül tudatos önazonosságot, amely állítólag feltétele és
eredménye a csoportkohéziónak, a mi- és az éntudat szilárd­
ságának. Manapság azonban gyakoribb a gyenge identitásfo­
galom használata; ez azt sugallja, hogy az identitáskonstruk­
ciók sokfélék, változtathatók, instabilak, és egyidejűleg több
alakban, különböző szinteken is megnyilvánulhatnak. E m i­
nőségükben pedig nem szubsztanciálisan, hanem fragmentált
voltukban hatnak az egyén és a közösség szintjén. Felmerül
persze, ha ez és ennyi lenne csupán az identitás, amely va­
lamilyen idő- és térbeli állandóságot fejez ki, van egyáltalán
bármilyen értelme ezek után?
Kétségtelen, hogy a fogalmi esszencialízmustól való elsza­
kadás szándéka nyilvánul meg a fogalom gyenge használatá­
ban, az eredmény azonban - Brubaker és Cooper szerint -fe­
lettébb kétséges. Ha mindenütt jelen van az identitás, akkor
valójában sehol sincs, Mivel az identitás - erős értelmezésben
- túl sokat, gyenge értelmezésben pedig szinte semmit sem
jelent, új, alternatív megoldásra van szükség, amely elszakad
az identitás unikális fogalmától. Ez okból, tehát az esszenciális

237
megközelítés elkerülése érdekében tesz a szerzőpáros javasla­
tot egy hármas fogalmi rend bevezetésére. A három termino­
lógiai cluster az identifikálás és kategorizálás, az önértelmezés
és társadalmi helymeghatározás, valamint az azonosság, kötő­
dés, összetartozás-érzés, a Zusammengehörigkeitsgefühh
Az identifikáció és kategorizálás kategóriapáros az identi­
tás folyamat jellegére utal, és azt fejezi ki, Hogy az identitás
nem valamiféle adottság, hanem aktivitás, az azonosságtudat
folytonos megteremtése és újrateremtése. Következésképpen
az intencionalitás játszik benne meghatározó szerepet, mivel­
hogy több mint az önazonosság pőre tárgyi valósága. Az iden­
tifikáció, vagyis hogy az illetőt besorolják egy bizonyos kate­
gória hatálya alá (ez mások általi identifikálása), és hogy az
illető önmagát is besorolja valahová (önmagát identifikálja)
mind a cselekvőség elvén nyugszik; ez az elgondolás ilyenfor­
mán különösen népszerű a mai humán- és társadalomtudo­
mányi konceptualizálásokban.
Önértelmezés és társadalmi helymeghatározás (social lo-
cation) címén a szubjektum önreferenciális meghatározását
hangsúlyozza Brubaker és Cooper. S ezzel - Bourdieu-t kö­
vetve - olyan diszpozícióra utalnak, amely a gyakorlati ész
(észjárás) egyszerre kognitív és érzelmi világát rejti magában.6
Ez persze nem egy specifikusan modern tudatállapot nyelvi és
fogalmi megjelenítése, amiről Mauss kapcsán korábban szól­
tunk, hanem a szelfnek az az értelme, amely több különféle
módon is megnyilvánulhat. Ezúttal nem a modem szelfről
mint szilárd identitáskonstrukcióról, hanem a változó kontex­
tusokban való változatlan öndefiníció igényéről, szükségéről
és az ez irányú törekvésről van inkább szó. Mindez tehát egy
határozottan önreferenciális irányultságú beállítódást jelöl.
Végül az azonosság, kötődés, összetartozás-érzés névvel
illetett fogalom a csoportba történő besorolás és a csoportho­

6 Vö. Pierre Bourdieu: A gyakorlati észjárás. A társadalmi cselekvés el­

méletéről Napvilág, Bp„ 2002.

238
vatartozás kategoriális és szubjektív (önként vállalt, tudatosí­
tott) stb. elemeit nevesíti, egyaránt beleértve a csoportkatego­
rizálás gyenge és erős változatait, származzon kívülről (fentről
és utólag konstruált módon), vagy belülről, az érintettek által
megfogalmazott módon; az utóbbi, egyebek közt, a hálózato­
sodig a network-építés formájában is jelentkezhet Ez a meg­
közelítés a szociológiai struktúrakutatások központi fogalma
és témája manapság*
Brubaker és Cooper álláspontja szerint tehát, az identitás
mint átfogó tudományos terminus nem felel meg az anali­
tikus fogalmakkal szemben támasztott követelményeknek.
Megfontolandó eivi javaslataik a történészt is arra intik, hogy
akár még megfelelő forrásfeltételek mellett is felettébb óvato­
san bánjon az identitás történelmi konstrukcióinak a meg­
állapításával, Nézzük mindjárt a valamikori zsidó identitás
lehetséges történelmi forrásanyagát.

A z identitás történeti kutatásának forrásfeltételei

Fenyves Katalin forrásainak nagyobbik része a történelmi

folyamatokkal közel egy időben keletkezett életrajzi lexikon
anyaga. Szándékosan nem von be a szerző elemzésébe 1918
után írt és napvilágot látott visszaemlékezéseket, hiszen azok
„egészen más megvilágításba helyeznek megtörténtük ide­
jén még akár súlytalannak tartott élményeket, felértékelnek,
központi jelentőségűvé emelnek korábban meghatározónak
talán nem is vélt emlékeket”7 A korabeli zsidó asszimilációs
önreprezentációkból szeretné tehát megismerni az érintett
személyek identitását, hogy levesse magáról azokat a béklyó­
kat, amelyek a zsidó asszimiláció teleologikus szemléletmód­
jából következnek és amelyek ilyen és hasonló általános kije­
lentésekbe torkollnak: „a zsidóság múlt [19.] századi tömeges

7 Fenyves Katalin: i, in. 23,

239
asszimilációjának történeti toposzát [sic!] sokak által osztott
illúziónak vélem”8 Kérdés persze, hogy kinek volt vagy kinek
lehet ilyen illúziója? Azok valamikori illúziójáról van szó, akik
erőnek erejével asszimilálódni kívántak, ám idővel rájöttek,
hogy e törekvésük zátonyra futott? Ez az opció Hatvány Lajos
önvallomásának felel meg leginkább. Vagy történetesen azok
illúziójáról van szó, akik befejezett történelemként tekinte­
nek erre a múltra és ez alapján úgy gondolják, hogy a zsidó
asszimiláció akarása olyan hiábavaló törekvés volt, amely
jó szándékokból fakadt? Az „asszimiláció történelmi topo­
szát” elbeszélő historikus, aki ismeri a történelmi folyamat
végeredményét, eleve illúziók nélkül viszonyul ehhez a tör­
ténethez is. Gyurgyáknak az asszimilációt puszta illúziónak
bélyegző megállapítása ugyanakkor egyszerűen teleologikus
visszavetítés. Hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a 20. századi
zsidó kényszerdisszimiláció (a zsidótörvények és maga a ho­
lokauszt) tapasztalataiból, és nem pedig az asszimiláns zsidók
hajdani ágenst önértelmezéséből fakad akijelentés. Ha vi­
szont az utóbbira vagyunk inkább kíváncsiak, akkor ildomos
visszatérni a historizmus történetírói gyakorlatához, amely
azt követeli, hogy szigorúan csak a saját múltbeli kontextu­
saiban rekonstruálva tegyük világossá a történelem jelenbeli
értelmét.
Fenyves ezt az utóbbi megközelítést ambicionálja, amikor
a zsidó identitás historikumát úgy vizsgálja, hogy az önma­
gukról nyilatkozó 19. századi magyarországi zsidók ön repre­
zentációira építi mondandóját. Ha egyedül csak a publiciszti­
kai, a tudományos és a fikcionális megszólalásokat tanulmá­
nyozzuk, kevés tény deríthető fel a tényleges (zsidó) identitás
ügyéről. Mindez ugyanis csupán az imázst tárja elénk, ami
azonban többnyire nem esik egybe az általa érintettek saját
magukról alkotott képével.

8 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörté­

net. Osiris, Bp„ 2001. 18,

240
 A magyarországi zsidók modern kori múltját kutató tör­
ténetírást általában véve az jellemzi, hogy (1) esszenciális
társadalmi kategóriaként tekinti a zsidót, mint az integráció
cselekvő hősét; (2) szinte csak a zsidó imázs valóság-terem-
tő erejével számol, mert abból vezetné le a zsidó állítólagos
önazonosságát. Feltéve, hogy mutat egyáltalán érdeklődést az
utóbbi iránt és nem veszi készpénznek, hogy eleve van vagy
(már) nincs zsidó. Ha az előbbi alternatíva mellett dönt, akkor
az esszencialista gondolkodásmód talaján marad, és annak
a zsidóképnek a foglya, amely az antiszemita diskurzusban
tenyészik. Hiszen egyedül ennek a szemléletmódnak a kere­
tei között létezik az örök zsidó, aki soha egy pillanatra sem
veszti el zsidóként való nyilvánvaló azonosíthatóságát. Az an­
tiszemita felfogás szerint ez abból ered, hogy a zsidó mint faj
szüntelenül magánál marad minden felszíni {és mimikrisze-
rü) átalakulások dacára. Ám kísértetiesen hasonló konk­
lúzióra jut a filoszemita is, amikor a mindig kitapintható és
egyértelműen azonosítható zsidót tételezi kategóriaszerű-
en. Ha nem ez lenne a helyzet, ugyan mi értelme unos-un-
talan hangsúlyozni, sőt kiemelt szempontként kezelni, hogy
a (magyarosodó) zsidók döntő módon hozzájárultak a hazai
modernizáció sikeréhez, a magyarországi polgárosodás fo­
lyamatához. És éppen, hogy zsidóként járultak hozzá, olyan
ágensként jeleskedtek tehát ezen a téren, akik egyebek közt
a gazdasági-vállalkozói racionalitást mint „különleges cso­
portkészséget" „eredeti kollektív tulajdonságot" birtokolták;
és akik - „más valláscsoportokhoz képest” - a legjelenté­
kenyebb, mintegy „magukkal hozott", a saját hagyományos
kultúrájukból fakadó műveltségi tőkével is rendelkeztek. Ez
így együtt elengedhetetlen a polgári világ megteremtéséhez,
amire, e felfogás értelmében, a magyarországi zsidók voltak
egyedül képesek.9

* Karády Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának

főbb tényezői a magyar társadalomtörténetben. In: U6: Zsidóság, pol-

241
 Amikor a történész, mint Fenyves is, szakít ezzel a két em­
lített szemléleti beidegződéssel, implicit módon a zsidó iden­
titásnak az asszimiláció nyomán keletkező hibrid (zsidó-ma­
gyar, magyar-zsidó) azonosságtudatátragadja meg. Ez szöge­
sen ellentmond az esszencialista fogalomalkotásnak, mert azt
sugallja, hogy a zsidó (és nem a zsidóság, hiszen az adaptáció
mindig individuális gond és tett), amennyiben asszimilálódott,
nem maradt, nem maradhatott meg érintetlenül zsidónak. Ez
okból nem is lehet vagy nem éppen azon a néven (zsidó) kel­
lene őt megnevezni, mint a pária zsidót vagy az ortodox (az
ultraortodox, ahaszid stb.), egyszóval a nem- vagy csak „fél-
asszimiláns” zsidót Ilyen alapon teljes joggal követhet valaki
olyan gyakorlatot is, hogy az üldözött budapesti és egyálta­
lán, a diszkriminált, a gettóba zárt, majd haláltáborba hurcolt
magyarországi izraelita felekezetű magyar állampolgárokat
„zsidókként” tartja számon, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy
milyen bizonytalan az illetők tényleges identitása.*10
Fenyves Katalin „zsidói”, akik egyértelműen asszimilán-
sokként tűnnek fel ebben a történetben, négy egymást követő
értelmiségi nemzedéket reprezentálnak a maguk személyében.
Nem a zsidó asszimilációt, hanem a zsidónak született és ér­
telmiségivé váló magyarországi zsidók beolvadását kíséri nyo­
mon a szerző ez alkalommal. Alaposabban és konkrétabb for­
mában ismerhető meg ezáltal az asszimiláns zsidók tényleges
identitása; azokról van itt szó, akik nemegyszer maguk artiku­
lálták identitáskonstrukcióikat, írásos nyomokat hagytak az
utókorra e tekintetben. A „hosszú 19. század” keretei között
ráadásul jól, gondosan megfigyelhető az asszimilációs iden­
titásváltások bonyolult mechanizmusa. Négy egymást követő

gárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. Cserépfalvi, Bp., 1997.90, 91,

96. A felfogás bírálatához lásd az előző fejezetet.
10 Ezt a megoldást egy angol történész vezette be. Tim Colé: Holocaust
City. The Making ofa Jewish Ghetto. Routledge, London, 2003.

242
(plusz még egy) nemzedék tapasztalataira tagolja Fenyves az
asszimiláció történeti folyamatát, megkülönböztetve egymás­
tól az „előfutárok” az „első”, a „második”, a „harmadik” és vé­
gül a „negyedik” nemzedék zsidó asszimilánsait. Az életvilág
különböző szegmenseit áttekintve követi nyomon az érintett
személyek asszimilációs törekvéseit; külön tárgyalja ennek
során a nyelvet (különösen a nyelvhasználatát), az egziszten­
cia megválasztását (foglalkozás, élethivatás), valamint a név­
adást (benne a keresztnévadással és a névmagyarosítással).
Hasonló okból külön kérdésként kezeli a felekezeti identitást,
a közösségi hovatartozás öntudatát és gyakorlatát, továbbá
a politikai értékválasztást (a nemzeti elköteleződést). Sok­
féle vetüíétben tárulnak fel ezáltal a közösségi viszonylatok­
kal összefüggő attitűdök, melynek kapcsán egyaránt szó esik
a családi eszményekről vagy a zsidó és nem zsidó népesség­
hez való kapcsolódás erősségéről és kötődés jellegéről. Az ön-
reprezentációk gyanánt kezelt szubjektív megnyilatkozások
textusaiból tájékozódik erről a szerző: önéletírásokat elemez,
többnyire a Szinnyei Józsefhez, a Magyar írók élete és munkái
című, 1891 és 1914 között számtalan kötetben kiadott lexikon
szerzőjéhez beküldött, és maguktól a szócikkekben érintett
személyektől származó önéletrajzi adatok, narratívak felhasz­
nálásával oldja meg feladatát. A 30 ezer szócikket felölelő
lexikonban nem egészen háromezer szócikk készült önélet­
rajzi adatoknak zömmel egy az egyben való felhasználásával.
Tekintve, hogy egy részüknek az eredetije is megmaradt, így
ellenőrizni lehetett írói hasznosításuk mikéntjét. A Magyar
Zsidó Lexikon névanyaga és még további „izraelita” adattá­
rak alapján döntötte el a szerző, hogy ki is a zsidó valójában
a Szinnyei lexikonában önálló szócikkel szereplők közül. 1424
személyt azonosított e minőségben; közülük 317-ről készült
úgy Szinnyei lexikonának a szócikke, hogy a benyújtott ön­
életrajzok képezték az alapját. Az önéletrajzok (ha fellelhetők
voltak a Széchényi Könyvtárban), vagy a Szinnyei-féle átírás

243
figyelembe vételével készült szócikkek elemzésével jutunk el
végül az önreprezentáció szövegeihez.
A megragadott zsidó identitáskonstrukciók a történeti
(az időbeli linearitás elvét követő) sorba rendezéssel nyerik
el megfelelő történeti jelentésüket Az előfutárként megjelölt
néhány személy a 18. század utolsó három évtizedében szü­
letett; az első nemzedékhez tartozók a 19. század első három
évtizedében, a második nemzedék tagjai 1832 és 1850 között,
a harmadik generáció reprezentánsai 1850 és 1870 között, az
utolsó garnitúra képviselői pedig 1870 és 1895 között láttak
napvilágot A nemzedéki tagolás önmagában is jelzi, hogy az
előzetes szerzői feltevés szerint az identitások alakváltozatai
az időbeni egymásutániság logikája szerint keletkeztek és ha­
tottak. Ez többé-kevésbé logikusnak tetsző vélekedés, hiszen
a rendi viszonyok polgárivá alakulása, vele együtt a zsidó
emancipáció, és nem utolsósorban a nemzeti homogenizá-
ció komoly asszimilációs kényszerrel (késztetéssel és hajlan­
dósággal) párosult Minél jobban haladunk előre az időben,
annál több a valószínűsége, hogy asszimiláns zsidó értelmisé­
giekkel találkozunk.
Hasonló fejlődéselvü szemlélet volt korábban is érvényben
a zsidó asszimilációval kapcsolatban, amit elsősorban a sza­
kaszos asszimiláció, vagy az asszimiláció szakaszosságának az
elképzelése képviselt. E szerint az asszimiláció első foka a meg­
telepedés és az alkalmazkodás, a második a kettős lojalitás ál­
lapota, végül megtörténik (vagy bekövetkezhet) a beolvadás,
a befejezett asszimiláció.11 E meglehetősen absztrakt történel­
mi menetrend, amihez Hanák Péter különösebb empirikus bi­
zonyítékokat nem társított, idővel átadta a helyét annak a még
egyszerűbb formulának, mely szerint a „sikeres” zsidó asszi­
miláció a nemzeti identifikáció egyenes következménye, amit
a társadalmilag valóban, sőt feltűnően mobil (felemelkedő)

11 Hanák Péter: Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon a XIX.

században. Történelmi Szemle, 1974/4, 519.

244
neológ zsidóság olykor túlzó módon vitt véghez.12Talán mon­
dani sem kell, ezt az utóbbi tézist sem támasztotta alá szerzője
empirikus érvekkel, így bármily apodiktikusan fogalmazta is
meg Gerő a tételt, az feltevés maradt.
Nem hat a meglepetés erejével, hogy a második generáció­
tól kezdődően egyre több a nyíltan asszimilációs törekvéseket
dokumentáló forrásszöveg; természetes továbbá, hogy a har­
madik nemzedéknek kulcsszerepe volt a beolvadási folyamat­
ban. Egyébként róluk (tőlük) rendelkezik Fenyves a legtöbb
önreprezentációval: 244-el a 317-es mintából. Olyanokról van
ezúttal szó, akik az asszimiláció (és a zsidó magyar történe­
lem) fénykorában, a századvég-századelő évtizedeiben érkez­
tek felnőtt koruk zenitjére. E nemzedék tagjai túl voltak már
ez időben a befogadás kezdeti fázisán, így kellően felkészül­
hettek a minél teljesebb beolvadásra; ugyanakkor előtte álltak
még az asszimilációs diskurzus megváltozásának, a könnyű­
nek ígérkező asszimiláció 20. század első két évtizedében kez­
dődő megtorpanásának.
Az identitáskonstrukcióknak az önvallomásos szövegek
(memoárok vagy lexikon szócikkhez készült önéletírások)
elemzésén nyugvó vizsgálata a személyiség elemi szintjén,
a személyiség szerkezeti felbontásával világít be az adaptáció
egyes életvilágbeli mechanizmusaiba. A kulturális asszimi­
lációnak, az adaptáció kezdeti fázisának két legmeghatáro­
zóbb alkotóeleme, a vallási-felekezeti értékrend (és viselke­
désmód), valamint a nyelvi kultúra alakulása vehető ennek
kapcsán közvetlenül is szemügyre, A korábbi kutatások által
egyoldalúan kiemelt statisztikai kategóriák jobbára elfedik,
ahelyett hogy megmutatnák az individuumok akkori tényle­

12 Gerő András: A zsidók és a magyar nemzetisten. In: Hamp Gábor -

Horányi Özséb - Rábai László, szerk.: Magyar megfontolások a Sóé­
ról, Balassi - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság,
Bp., - Pannonhalma, 1999. 60-68; András Gerő: The Disintegrated
Jew: Jew, Hungárián, Communist An Identity Sketch. Hungárián Stu-
dies, 2004/2, 179-198.

245
ges identitását. Az anyanyelvi statisztika nem érzékeltetheti
azt a sajátos nyelvi miliőt> ahol a „negyedik nemzedékig” be­
záróan soha senki számára sem volt tényszerű adottság, hogy
egynemű nyelvi közegben élje a mindennapjait Az otthoni és
a nyilvános nyelvhasználat valamint a beszélt és az írott nyelv
közötti eltéréseket regisztrálva, számunkra is érzékelhető im­
már a többnyelvűség (legalábbis a bilingvizmus) elterjedtsége
e társadalmi miliőben. Mindez pedig a hibrid és fragmentált
identitás gyakoriságát és valószínűségét sugallja. Komoly bi­
zonyító ereje van továbbá a felekezeti identitás tényének vagy
a keresztnévadási gyakorlatnak, valamint annak is, hogy
milyen csoportkötődések artikulálódtak a vizsgált önrepre­
zentációkban. Ha feltűnően hallgattak például az önéletírók
a saját eredeti referenciacsoportjukhoz, a zsidókhoz, az izrae­
litákhoz fűződő attitűdjükről, már azzal érdemi dolgokra hív­
ják fel a figyelmet; ez ugyanis a valóban komoly asszimilációs
szándékaikat sejteti, hiszen hallgatásukkal felejteni (felejtetni)
igyekeztek eredeti zsidó társadalmi kötelékeiket.
De vajon kompakt nemzedéki asszimilációs tapasztalatok­
kal, ezekhez igazodó identitásmodellekkel van itt dolgunk?
Nem feltétlenül. Közhelynek hangzik, de igaz, hogy a feleke­
zeti, helyesebben, az adott felekezeten belüli opciók mentén
(is) választottak a történelmi aktorok a dualizmus korában.
Ennek eredményeként öltött végletes méreteket a neológ-or­
todox társadalmi és identitásbeli különválás. Ez persze tudott
dolog, annál érdekesebb viszont az asszimiláns (tehát a neo­
lóg és a polgárosodó) zsidó adaptáció szűkebb világán belüli
zsidóidentitás-opciók nagy változatossága, amiről azonban
Fenyves nem tesz említést.
A Horthy-kor kapcsán hét, egymástól eltérő identitásvá­
lasztást azonosított egy kutató az értelmiségi és neológ (pol­
gári) zsidó identitáskonstrukciók kötelékén belül.13 Ha a zsi­
dó származású értelmiség identitásválasztásainak ilyen tág1

11 Laczó Ferenc: Magyar zsidó identitásopciók. Tudományos szövegek

246
volt (lehetett) a spektruma a két háború között a Fenyves által
meghatározott negyedik, majd a továbbgondolható ötödik
generációban, akkor feltételezhető, hogy a „második” és fő­
ként a „harmadik” nemzedékben is benne rejlettek már ezek
az opciók. A szerző sem tagadja meg ezt a lehetőséget a má­
sodik generáció tagjaitól: „a vallási, felekezeti és népi, illetve
nemzeti hovatartozás kérdésében az emlékezők mindegyi­
kének álláspontja - identitásalakzata, akkulturációs mintája
- egyedi”.14 Szerkeszt is egy táblázatot, ahol tíz magyar zsidó
entellektüel mátrixszerű identitáskonstrukcióját részletezi
vallásosságuk jellege, a felekezeten belüli pártállásuk, „népi
hovatartozásuk” (zsidó-magyar, magyar, zsidó) és nemzeti
hovatartozásuk szerinti bontásban. Később azonban már nem
követi szoros figyelemmel az egyes identitások között meg­
bújó különbségeket, bár a könyv gazdag tárgyi anyaga erre is
teremtene némi lehetőséget. Amikor a harmadik nemzedék
önképét Goldziher Ignác, ha nem is egyedüli középpontba
állításával modellálja, önkéntelenül azt sugallja: benne összeg­
ződtek ennek a nemzedéknek a tipikus identitásproblémái,
amelyek úgy oldódtak meg végül, ahogyan Goldzihernél is
történt Pedig ez talán nem így van.
Nem a véletlen műve, hogy a naplóíró Goldziher, aki min­
dig gyűlölettel szól az egy nemzedékkel korábbi asszimiláci­
ós modellt eminensen példázó Wahrmann Mórról, nem tesz
szert egy, a Wahrmannéhoz fogható magyar (magyar-zsidó)
identitástudatra. Wahrmann, a pénzember, aki tagadhatada-
nul betagozódott a kiegyezés kori magyar politikai establish-
mentbe (25 éven át, egészen a haláláig volt parlamenti kép­
viselő) és akinek a pesti szalonja mindig nyitva állt a magyar
elit mérvadó tagjai előtt (akit azonban vonakodtak meghívni
a keresztény úri - főúri - szalonokba), soha egy percre sem*1

identitásdiskurzusainak elemzése a Horthy-korban megjelent IMIT

évkönyvek alapján. Régió, 2010/3. 91-115.
11 Fenyves Katalin: i. m. 166.

247
adta fel eredeti felekezeti identitását, izraelita (neológ) vallási
intézményes kötődését.15 Ugyanakkor mind a kortársakban,
mind később az a kép rögzült róla, hogy benne, sőt általa in-
karnálódott a zsidó asszimiláns ideális alakja. Az ezt példázó
közbeszédnek adott hangot a második világháború éveiben (!)
a történész imigyen: „Warhmannak, a teljesen a magyarság­
hoz hasonult zsidónak az volt a szándéka, hogy a magyarság­
nak a zsidóság felé irányuló s az emancipációban kifejezésre
juttatott hívó szavára a zsidóságnak a magyar nemzet életébe
való beolvasztásával válaszod16
Saját felekezeti (vallási) identitását tekintve Goldziher
- kezdetben minden bizonnyal - bigottabb volt, mint ami­
lyennek Wahrmann mutatkozott ezzel egy időben, az 1870-
es és 1880-as években.17 Ráadásul az ő magyar nyelvtudása,
és a magyar nyelv használatát illető készsége jócskán elma­
radt Wahrmanné mögött.18 Korántsem biztos tehát, hogy
Goldziher által számottevően előbbre lépett volna a harma­
dik nemzedék az asszimiláltság szubjektív mértékében. Ezt
a megállapítást húzza alá az illető zavart (kevert) identitását
dokumentáló német (!) nyelvű Goldziher-napló is. A befo­
gadó keresztény közeghez (az egyetem, a hazai tudományos
élet) és a hitközségi (a zsidó) világhoz egyformán sértetten és
nyilvánvaló gyűlölettel viszonyuló, a velük szembeni idegen­
kedését soha sem palástoló Goldziher (ennek számos megnyi­
latkozását tárja Fenyves az olvasó elé könyvében) azt a zsidó
identitáskonstrukciót mintázza, amely az igazán sehová sem
tartozás keserű élményére utal. Jó adag „zsidó öngyűlölet is”

15 Vörös Károly: Wahrmann M ór - egy zsidó politikus a dualizmus ko­

rában. Budapesti Negyed, 8. sz. 1995. Nyár, 22-30.; Kövér György:
Liedemann és Wahrmann. 19. századi kereskedő-bankár családi stra­
tégiák. In: Uő: A felhalmozás íve. Társadalom- és gazdaságtörténeti
tanulmányok. Űj Mandátum, Bp., 2002. 31-46.
16 Mérei Gyula: Warhrmann Mór. IMIT évkönyv, 1943. 340.
17 Fenyves Katalin: i. m. 203-204.
18 Uo. 181,201.

248
akad ebben az identitásmintában, és persze ott lappang a fél-
reismertség, a félremagyarázottság érzése, nem utolsósorban
a kivételesség tudatából fakadó frusztráltság keserűsége.19
Mindezek keveredéséből és összegződéséből áll végül elő Gol-
dziher valóban sajátos zsidó identitástudata*
Ha a fenti diagnózis megállja a helyét, akkor kétséges,
hogy a társadalmi beérkezettséget, ami a zsidó disszimiláció
választásának jutalma, maradéktalanul meg lehet feleltetni az
identitás tekintetében a zsidó „sikertörténet” tetszetős gondo­
lati formulájának, amit Gerő emleget nagy előszeretettel. Gol-
dziher Ignác, aki az egyetemi (tudósi) karrierjének indulását
hátráltató nehézségek ellenére végül mégis eljut az 1910-es
években az egyetemi dékánság magaslatáig, akkor sem szűnik
meg rosszul érezni magát, amikor pedig már társadalmi sike­
rei csúcsán jár.20
A negyedik, közvetlenül a háború előtt beérő nemzedék új
helyzettel találkozik: a „boldog békeidők” asszimilációs remé­
nyei és késztetései mellett a zsidó asszimilánsokkal szembeni
növekvő ellenérzések, sőt ellenségeskedések is jelen vannak
már ez időben. Ténylegesen nem létezik azonban semmi­
lyen visszaút számukra, hiszen ők sok tekintetben már nem
is zsidók a szó eredeti, vallási és egyéb (például kulturális)
értelmében. Ez okból bele sem igazán tudják már magukat
képzelni az esszenciálisán felfogott zsidó helyzetébe, holott
változatlanul (vagy újabban megint) zsidóként tartja számon
őket mindenki, aki kívülről (és ellenségesen) tekint rájuk. Az
ő belső vívódásuk és értetlenkedésük jut beszédesen kifeje­
zésre Szép Ernő regényhősének töprengéseiben, akire egyszer
rátör „a fájdalom és a csodálkozás” Idézem, „Zsidó, kimond-
tam úgy, hogy csak az ablaküveg hallotta, kimondtam, hogy

19 Pataki Ferenc: A z önéletírás pszichológiájáról. In: Kiss László, szerk.:

A cselekvő értelmiségi. Tanulmányok Huszár Tibor 80. születésnap­
jára, Argumentum - ELTE TáTK, Bp., 2010. 272.
20 Vö. Fenyves Katalin: i. m. 204-205.

249
elhiggyem, hogy tényleg van ilyen szó, s kezdtem egyáltalán
nem érteni, mi ez: zsidó* Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó
vagyok? Mi az? Sárga vagyok én vagy zöld vagy kék vagy m i­
lyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek
az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten
eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek.
Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam.
Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor
nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú va­
gyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki
rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéz­
nék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem
a szememmel ki kell tartanom ezt a vadai vagy ráfogást vagy
elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És ne­
kem úgy kell nézni, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó
vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalán nincs elintézve. Én az
egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe be­
leegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó va­
gyok, mit csináljak? [...] Sokszor úgy voltam vele, mintha az
egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki,
hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó
legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy
mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy
évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell a világon, hogy valaki
zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember”21
Ennek a válságba jutott identitásnak a természete eleven
cáfolata annak az újabb tudományos fogalomalkotásnak,
amely bár elismeri az akkulturációs folyamat sikerét, mégis
„a magyarországi zsidó értelmiségiek befolyásának” tulajdo­
nítja - a századelő vonatkozásában - a sajtó-, a színházi-, és
az irodalmi élet vagy az elit- és tömegkultúra szerveződésé-

2- Szép Ernő: Lila akác. In: Uő: Dali dali dal. Lila álcác. Ádámcsutka,
Emberszag. Korán, Bp., 2003. 178-179.

250
nek modern megnyilvánulásait.22 A 20. század eleji Budapest
se nem zsidó (a szó vallási értelmében), se nem magyar (az
etnikai nacionalizmus értelmében) alkotó értelmisége nem
írható le, nem jellemezhető azonban hitelt érdemlő módon,
az egyes identitásokat tekintve, a közkeletű zsidó/magyar fo­
galompárossal! Kivéve, persze, ha egyedül az imázst tekintjük
kiindulópontnak és hozzá mérjük csupán a valóságot, mint
teszi az antiszemita közbeszéd.
A Huszadik Század című folyóirat 1917-es, A zsidókérdés
Magyarországon című körkérdésére adott válaszok némelyi­
kében gyakran felbukkant az a releváns és modellértékű ér­
telmiségi reflexió (vagy csupán óhaj), miszerint a moderni­
tásban (a szellemi modernségben) való majdani társadalmi
kiegyenlítődés a látszatát is eltüntetheti annak, hogy nálunk
továbbra is van zsidókérdés. Ha pedig ez bekövetkezik, ak­
kor már nem csak a zsidó identitás fér össze minden további
nélkül a nyugatias modernséggel, lett légyen szó gazdasági
tevékenységről (egzisztenciáról), politikai kultúráról, modern
erkölcsről vagy ízlésről, de a nem-zsidók sem látnak többé
zsidót a „zsidóban5" Jól tudjuk ma már, hogy az idézett elgon­
dolás (inkább csak remény) megalapozatlan elvárás volt a jö­
vő irányában. Ez sem tarthat azonban vissza bennünket attól,
hogy minden illúzió és önáltatás nélkül közelítsünk a valami­
kori zsidó (és nem zsidó) öntudat világához.12

12 Hanák Péter: A közép-európai háromszög. A zsidóság kulturális szere­

pe Becsben, Budapesten és Prágában. Kritika, 1997/11. 3-6.

251
 Az asszimilációkritika
Bibó István gondolkodásában

Általában mindenki egyetért azzal, hogy az 1948-ban megje­

lent Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című Bibó-esszé
az eddigi legmélyebb elemző számvetés a címben foglalt prob­
lémával Ritkán esik azonban szó arról, hogy Bibó szemléle­
tet váltott volna ebben az írásában, szakítva 1944 előtti meg­
győződéseivel vagy azok java részével, már ami a zsidókat,
a zsidókérdést, az antiszemitizmust és az asszimilációt illeti.
Ez utóbbiakról, valljuk be, alig tudható valami. Huszár Tibor
vizsgálta egyedüliként Bibó (és egyúttal Erdei Ferenc) zsidó­
kérdésről vallott 1945 előtti álláspontját. A szóba jövő szöveg-
töredékek a Márciusi Front politikai programtervezetének
a részei, amelyek arra vallanak, hogy „1938-ban [...] Bibó Ist­
ván is magáévá tette az asszimiláció hibás premisszákon
alapuló Szabó Dezső i, Németh László-i téziseit”1Huszár ma­
gát Bibót idézi bizonyítékképpen, aki egy 1977-ben készített
életútinterjúban a következőket mondta: „tulajdonképpen 44-
ig a tárgyban való gondolkodásomban minden emberi szo­
lidaritás mellett volt egy olyan elem, amit nem nevezhetnék
vagy nevezhetek másnak, mint Szabó Dezső-i hatásnak”.12 Ez

1 Huszár Tibor: Párhuzamok és kereszteződések„ Erdei Ferenc, Bibó Ist­

ván és a Márciusi Front. Bp. - Makó, 1991.87.
2 Uo. 87-88.

252
abban állt, „hogy Magyarországon van egy tohonya magyar
nemzet, amelyik meglehetősen tehetetlenül intézi és rosszul
intézi saját ügyeit, és ezenközben két igen aktív és mozgékony
kisebbség, meglehetősen a saját kedvére rendezkedikbe, a ma­
gyarországi német kisebbség és a zsidó kisebbségi3 1977-ből
visszatekintve Bibó meglehetősen „elevennek” ítélte a kérdést
illető felfogását, amit szerinte az is mutat, „hogy 1940-ben én
rendkívül egyetértőleg olvastam Németh László Kisebbségben
című cikkét, amiben ugyanez a Szabó Dezső-i reminiszcencia
először kapott egy Szabó Dezsőnél jóval kevésbé agresszív, de
abban a szituációban a zsidók által sokkalta érzékenyebben
fölfogott visszhangot”.4
Bibó a beszélgetésben érinti továbbá azt a kérdést is, hogy
megmaradt-e vajon később is ezen a gondolati vonalon, ami­
kor a háború után részletesen kifejtette álláspontját a zsidó­
kérdésről és az asszimilációról. A szemléletváltás tényét (vagy
csupán annak szándékát) emelte ki, ilyenformán: a Szabó
Dezső-i „észjárás a zsidókérdésben összekapcsolódik azzal,
amit a zsidókérdésről szóló, nagy terjedelmű cikkemben az­
után nagyon élesen elvetettem”5 Ugyanakkor, ismeri el Bibó,
más tekintetben Németh László Kisebbségben megfogalma­
zott felfogásának maradt a híve. így járt el akkor is, amikor
másik nevezetes esszéjét papírra vetette: „egészben mint írás­
művet, [Némethnek] a Kisebbségben című művét szerettem,
és lényegileg a Németh Lászlónak a mélymagyar-hígmagyar
kategóriájának az értelmes és kevésbé emocionális és kevés­
bé szétfolyó szintre való emelését kíséreltem meg az Eltorzult
magyar alkat című cikkemben, ahol szembe van állítva egy
rossz rezsim kontraszelektív hatása, amelyik egy közösségből
kiszelektálja annak a közösségnek a dolgait és gondjait jól ér­
zékelő elemeket és a helyükbe egy rosszul érzékelő álrealista

2 Uo. 88.
4 Uo,
5 Uo.

253
elemet hoz elő, emögött, aki akarja, megérezheti a mélyma­
gyar és a hígmagyar ellentétet, aminek mint nemzeti alkate­
góriának nyilvánvalóan semmi értelme nincsen. De így azt
hiszem, hogy van értelmük”.6
Nem perdöntő, hogy egy szerző mit gondol hajdani írása­
it interpretálva, a múltbeli alkotói intenció emléke azonban
figyelmet érdemel. Jó, ha tudjuk, hogy Bibó idézett vallomá­
sa megerősíti, sőt mi több, megteremti írásai interpretálásá­
nak későbbi irányát. Pedig olykor talán félrevezető is lehet,
ha minden további nélkül elhisszük, amit a szerző utólagos
magyarázataiban sugalmaz. Bibó retrospektív megnyilatko­
zásai valóban hasznosak eredeti elképzeléseinek az értelme­
zéséhez, azonban nemegyszer tévútra visznek bennünket
Ezzel a problémával szembesülünk ez alkalommal is, amikor
Bibó zsidóképét és a zsidó asszimilációval kapcsolatos néze­
teit igyekszünk tisztázni, s egyúttal el kívánjuk dönteni, hogy
mennyire konstans és mennyire változik idővel a kérdésben
elfoglalt álláspontja.

A népiek zsidó- és asszimilációfogalma

Ha összevetjük egymással Bibó eltérő időpontokban írt szöve­

geit, arra jutunk, hogy a feltételezettnél és az általa sugalltnál
is több bennük a gondolati folytonosság. Huszár számára is
gondot okozott már, hogy Bibó (és Erdei) megtagadta ugyan
a zsidótörvény elleni tiltakozásul kibocsátott memorandum
(A nemzet leíkiismeretéhez) aláírását, az 1938 áprilisban írt,
A zsidókérdésről című ás kétségkívül Bibó által jegyzett Váz­
lat némelyik megállapítása nem áll teljes összhangban ez­
zel a lépéssel. A felhíváshoz való csatlakozás megtagadását
kommentálva Huszár konstatálja, „nem taktikai, hanem elvi
megfontolások vezették Erdei Ferencet és Bibó Istvánt, ami­

6 Uo. Kiemelés tőlem.

254
kor nem írták alá az említett felhívást’? Huszár ezeket az elvi
megfontolásokat Szabó Dezső gondolati hatásának tulajdo­
nítja, Nem hivatkozhat ugyanakkor Szabó Dezső hatására,
amikor a Vázlat utolsó passzusát értékeli, ami így szól. „2. Aki
más emberi méltóságát megalázza, ezt nem teheti anélkül,
hogy a magáét is le ne alacsonyítsa. Ez természet-törvényi*
Huszár rögzíti a feltétlenül rögzítendőt, nevezetesen, hogy
Bibó utóbb idézett megfogalmazása „nemcsak logikailag, de
a vállalt értékszempontok szerint is” ellentmond a Vázlatban
előadott „egész gondolati konstrukciónak” Ami azonban, fűzi
hozzá, nem érvényteleníti a Vázlat fő mondanivalóját.
Megítélésem szerint Huszár nem fordít kellő figyelmet
a bekezdés utolsó két mondatára, amely nyitottá teszi az ér­
telmezést, mert külön mérlegelést követel az előtte álló két
mondatban foglaltakhoz képest. Az utóbbiról joggal állapítja
meg egyébként, hogy: „a jogi pozitivizmust, a tiszta jogtant
a morál, a természetjog nevében opponáló tudós Bibót idézik,
s előlegezik az európai szabadság és egyenlőség eszményének
rendíthetetlen őrzőjét”789 Ha csupán „az európai szabadság és
egyenlőség eszményének rendíthetetlen őrzőjét” idéző pasz-
szust tekintjük, valóban meg lehet előlegezni az 1948-ban
megjelent (akkor írt) esszében kifejtett bibói álláspontot. Hu­
szár is éppen ezt teszi. A rá következő kitétel azonban némi­
leg ellentmond ennek. Az így hangzik. „S ezért undorodnak
olyan intézkedésektől [mármint az olyanok mint Bibó], me­
lyek megbélyegzők anélkül, hogy hatékonyak lennének. Az
olcsó sikerekre menők módszere ez.”10 Magyarán: az is baja
a zsidótörvénynek, hogy nem orvosolja a ténylegesen létező

7 Uo, 86.
8 84. $z. Dokumentum. A zsidókérdésről Vázlat [1938. április# ceruzá­
val írott szöveg). In: Litván György - $. Varga Katalin, szerk és vál.
Huszár Tibor.: Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban.
1956-os Intézet - Osiris - Századvég, Bp., 1995. 172.
9 Huszár Tibor: i. m. 86,
10 Litván György - S, Varga Katalin, szerk.: i. m. 172.

255
gondokat (nincs gyakorlati haszna), látszatintézkedés, holott
van vagy lenne éppen mit orvosolni. A zsidókérdés ugyanis
reális és feltétlenül kezelendő kérdés.
Ezt az értelmezést támasztja alá a Vázlat egy korábbi gon­
dolatmenete is, ahol Bibó kifejti: a zsidók jogi diszkriminá­
ciója a „nem termékeny antiszemitizmus35 megnyilvánulása.
Nem tagadja viszont, hogy ő maga is ellenségként (ha csak
silány ellenségként is) tekint a zsidókra. „KULTÚRA Ez a zs.
kérdés centrális pontja, nem a hatalmi kérdés. A saját orszá­
gunkban vagyunk-e még? Nem. [.,.] A fődolog nem az, hogy
ne legyünk antiszemiták. Sőt nagyon is nyugodtan legyünk
azok. De ne hagyjuk, hogy ebben olyanok segítsenek, akik et­
től nem szűnnek meg ellenfelek lenni.”11
A harmincas évek végén Bibó a népi írókkal és szociográ-
fusokkal azonos véleményen volt a zsidókérdést illetően. Ez
a felfogás a kiáltó társadalmi egyenlőtlenségek heves kritiká­
ját rejtette magában és a paraszti nyomor (a földnélküliség,
a falusi szociális gondoskodás, valamint az agrárszegénység
érdekvédelmének a teljes hiánya és a rendies úr-paraszt vi­
szony), valamint a társadalmi kiúttalanság nézőpontjából ve­
tett fel égető szociális és politikai kérdéseket. Bibó idézett ki­
jelentését értelmezve, hogy ti. legyünk vagy ne legyünk anti­
szemiták, elsőként megállapíthatjuk: éles kapitalizmuskritika
nyilvánult meg benne. A Vázlat szövegénél maradva, így szól
a Bibó „antiszemitizmusába” csomagolt kapitalizmusellenes-
ség. „Nem termékeny antiszemitizmus az, amelynek alapján
néptől éppoly távoli főfunkcionáriusok vagy jelöltek ama ke­
serve rejlik, hogy miért van nekik kevesebb, mint a zsidó váll.
igazgatóknak.” A keresztény őrségváltást szorgalmazó (és vég­
rehajtó) korabeli politikai antiszemitizmus elutasítása mögött
a népi írók azon közös meggyőződése állt, miszerint a döntő
társadalmi igazságtalanságot a nagybirtok (és a hozzá haso­
nuló nagytőke), valamint a kisemmizett nép (a parasztság)

11 Uo.

256
közötti anyagi egyenlőtlenség képviseli* „Keresztény nagybir­
tokos éppúgy szipolyoz, mint a bank, keresztény exportőr etc.
Miért, mert a főszakadék úr és paraszt közt van. Paraszti böl­
csesség: a zsidók az urak oldalán vannak.”12 Az antiszemitiz­
mus, ezek szerint, az úrellenesség egyik vonatkozása csupán,
A népi írói és szociográfusi kör és Bibó akkori társadalom­
szemléletének ebben volt a legfontosabb közös nevezője.
A Vázlat egy későbbi pontján Bibó kijelenti, a zsidókérdés
„centrális pontja” valójában nem politikai, de még csak nem
is gazdasági, hanem kifejezetten kulturális természetű. Felte­
hetően arra gondol, hogy a zsidók magyar társadalmon belüli
jelenléte, sajátos elhelyezkedése és feltűnő aktivitása a kultú­
ra területén önmagában véve is súlyos „problémák” forrása,
amely számos további szerkezeti ténnyel (amilyen a tulajdon
igazságtalan eloszlása) egybefonódva nyilvánvaló feszültsége­
ket terem t Eljött az idő, hogy figyelmet szenteljünk Németh
László zsidókérdést, valamint asszimilációt illető korabeli el­
képzeléseinek is, amelyek közvetlenül hatottak Bibóra és Er­
deire egyaránt
Intenzív kutatói érdeklődés övezte a múltban és övezi ma is
Németh itt érintett gondolatait. A sürgősen megválaszolandó
kérdés rendszerint úgy merül fel, hogy antiszemita volt va­
jon Németh László. Ennek kapcsán Némethnek főként azokat
a harmincas évek végén és a háborús években (a Szárszói be­
széd) keletkezett szövegeit vizsgálják, melyek központi eleme
a zsidókérdés és az asszimiláció vitatása. Ha ezúttal csupán az
utóbbi egy évtized szakirodalmi terméséből válogatunk, ak­
kor elsőként Gyurgyák János nagyszabású könyvét említhet­
jük, melyben külön fejezet szól „Németh László zsidószem-
lététéről”
Gyurgyák nem tekinti antiszemitának a „külön zsidó
sorsközösség eszméjeként” elhíresült Németh-féle elgon­
dolást, bár elismeri, hogy „kétségkívül vezethet antiszemita

12 84. sz. dokumentum (Ld. 8. jegyz.) 172.

257
nézetekhez is” (?).13 Szerinte sincs azonban minden rendben
a Németh László-i modellel, a „tömérdek problémát okozó
terminusokkal” mivel sok a „valóban rossz mondat” ezekben
a szövegekben. Az antiszemita beállítottságú olvasók füle pe­
dig, akik nem vagy alig törődnek a cizellált gondolatmenettel,
az ilyen mondatokra nyílik ki igazán,14 S ahogyan szinte m in­
denki, Gyurgyák is hozzáfűzi az addig mondottakhoz, hogy
rossz időpontban, a zsidótörvények és a zsidóüldözések ide­
jén hangoztatta Németh ominózus nézeteit.
Németh „zsidószemléletének” e bemutatásából és ekkénti
értékeléséből annyit tudunk meg csupán a cizellált koncep­
cióról, hogy nem talál, nem találhat egymásra Németh sze­
rint a külön zsidó és magyar sorsközösség, következéskép­
pen „szellemi-intellektuális téren a két szellemiség között
küzdelem zajlik a hegemóniáért”.15 Elsikkad azonban annak
konstatálása, hogy az Ady-bírálatba csomagolt (Korrobori)
gondolatmenet sugalmazása szerint a zsidók eleve asszimilál-
hatatlanok, egyúttal képtelenek az asszimilációra is. Erről szól
a Kisebbségben vezérgondolata.
Árnyaltabb megközelítéssel szolgál a kérdés tárgyalva Ung­
vári Tamás, aki megállapítja: okulva az asszimiláció megtor­
panásából „Németh László az 1930-as évekre új asszimilációs
szerződésben gondolkodott, egy friss sorsleözösségben a zsi­
dóság meghatározott csoportjával”.16 Ungvári úgy találja,
a hazai zsidóság három kategóriáját azonosította Németh
a javasolt új alku fényében. Az egyik típust az agresszív,
a „shylocki” zsidóság képviseli, amely privilégiumként hasz­
nálja műveltségét valamiféle „új nemesség” státusának az el­
érésére és fenntartására. A zsidóság másik típusa a magyar

13 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörté­

net. Osii is, Bp., 2001. 561.
14 Uo. 569.
15 Uo. 566.
16 Ungvári Tamás: Csalódások kora. A „zsidókérdés" magyarországi tör­
ténete. Scolar, Bp., 2010. 358,

258
közösséghez lojális zsidóban ölt alakot (Szerb Antal ennek
a megfelelő modellje)* vagyis alkalmazkodni kíván és ennek
érdekében gazdagítja is a maga módján a nemzeti közösség
kultúráját. A harmadik zsidó csoportot (Pap Károly képvise­
li az utóbbit Németh szemében) azokkal veszi egynek az író,
melynek tagjai idegenül érzik magukat ebben a hazában, és
belefeledkeznek népük múltjába, mélyen átérzik a zsidó tör­
ténelmi sorsot; a befogadó nemzetre pedig úgy tekintenek,
mint ami menedékül szolgál számukra a hosszú bolyongást
követően. Németh* furcsamód* ezzel az utóbbi zsidó típussal
lát egyedül esélyt a nemzeti integrációra. Ungvári nem foglal
állást Németh antiszemitizmusának vitatott kérdésében, és
a Németh-féle zsidó- és magyar sorsközösség fogalmát sem
elemzi elmélyültebben.
Monostori Imre analízise az előbbieknél is figyelemre
méltóbb. A szerző megállapítja: Németh az asszimiláció le­
hetőségének feltételét az egyes közösségek saját történelmi
sorsa által meghatározott alkathoz köti. Monostori rámutat*
Németh szerint történelmileg megteremtett alkatok feszül­
nek itt egymásnak egy olyan pillanatban, amikor - a modern
kor körülményei között - az asszimiláció ügye is napirendre
kerül. Miután azonban ezek az alkatok nem férnek össze jól
egymással, nincs valóságos esély az asszimilációra. Hiszen
„ez az alkat rendszerint (de nem törvényszerűen) nem lehet
azonos egy másik sors által évszázadokon (évezredeken) át
formálódott lelki alkattal” 17A zsidó, a magyar stb. alkat válto­
zatlanságát feltételezve* és mintegy esszenciális kategóriaként
kezelve alapozza meg Németh - Monostori szerint - az asszi­
milációval kapcsolatos kételyeit. S éppen ezen az alapon érté­
keli nagyra Papp Károlyt, akiben megtestesülni látja a zsidó­
magyar keveredés vagy elegy optimális, egyedül egészséges
válfaját. Némethnek a zsidókkal szembeni ellenérzése abból

17 Monostori Imre: Németh László esszéírásának gondolati alaprétegei.

Kortárs, Bp.* 2005. 79.

259
fakad, hogy sikerrel mentik át szerinte az asszimiláció során
a szinte levethetetlen sorsukat, és egy idő után ők lépnek elő
a más sorsú (más alkatú) magyar kultúra (mindenekelőtt az
irodalom) meghatározó tényezőivé; a másik fél számára ez
egyszerűen elfogadhatatlan. Németh e tárgyban írt első meg­
nyilatkozása, az Ember és szerep eredeti, a Kalangya című fo­
lyóirat 1934-es számában olvasható szövegében a következő
szól erről: „Egy helyére szorított és képességei és problémái
irányában bontakozó magyar zsidó irodalmi [sic!] szerencse;
egy ránkburjánzó, bennünket is elhamisító zsidó magyar iro­
dalom: csapás.5'18
Nem kívánjuk Németh felfogását egybevetni úgymond
a „valósággal", hogy így tegyük mérlegre a koncepciót. Azért
idéztük csupán a recepció tükrében Németh ide vonatkozó né­
zeteit, hogy bemutassuk azt a gondolati miliőt, amelyben Bibó
és a hozzá közel álló népi írók és szociográfusok eszmélked-
tek. Megjegyezhetjük persze, hogy Németh fogalomalkotása
- a racionális diskurzus szempontjából - erősen kifogásolható.
Monostori sem hallgatja el ezúttal kritikai véleményét: „mint­
hogy csak alig megfogható, alig definiálható szellemi-lelki,
magatartásbeli jelenségekről van szó (amelyek maguk is foly­
tonosan változnak, folytonosan »átmeneti« állapotban van­
nak), a Németh László-i asszimilációkép óhatatlanul magán
viseli tárgyának, magának az asszimilációnak a jellemzőit. Azt
ugyanis, hogy főként csak érzelmi benyomásokra, szubjektív
ítéletekre támaszkodhat, tényszerű érvekkel alig, tudományos
bizonyító erővel pedig egyáltalán nem rendelkezik”.19
Amikor nemzetkarakterológiai ismérvek segítségével írja
le Németh a magyar és a zsidó sorsot, a magyar és a zsidó

18 Idézi Monostori Imre: i, m. 76. A szöveg kötetbelí megjelenésekor ezt

a szövegrészt Németh elhagyta.
k?Uo. 79. Ennek jó példája a Kisebbségben magyar irodalomtörténeti
narratívája, amely semmilyen tudományos kánonnak sem felel meg,
így racionális diskurzusként sem vállalható senki számára.

260
szellemet, semmilyen konkrétummal sem szolgál az örök ma­
gyar és az örök zsidó alkat empirikus tartalmát illetően. Teljes
joggal nevezi Monostori Németh konstrukcióját „ingatagnak”
és „könnyen sebezhetőnek” amely mégis alkalmas arra, hogy
hirdetőjére rá lehessen ütni a faji mítosz hirdetőjének a bélye­
gét. S a vád nem is teljesen alaptalan. Az abszolút kulturális
tartalmak időbeli változatlanságát, történelmi állandóságát
tételezve, és kikiáltva őket a modern (a polgári és nemzeti)
társadalmi folyamatok normatív szabályozóinak, az író vé­
szesen közel kerül a német eredetű völkisch-népiségtörténeti
gondolatrendszerhez, amely kedvező táptalaja volt a náci faji
ideológiának. Mely utóbbi messze nem azonos ugyanakkor
Németh felfogásával. Németh azonban szintén és gyakran él
a biológiai retorika és metaforika használatával,20 melynek
a faj (mint közösség) az egyik legfőbb referenciája; a faj (et­
nikum) elviekben történeti entitás ugyan, végső lényegében
azonban a történelmen kívüliként vagy fölöttiként elgondolt
nép idealizálása.21
Akkoriban többekre is élénken hatott a népi írók és szo-
ciográfusok közül Németh Szabó Dezső-sként azonosított
nemzet- és zsidófelfogása. Veres Péter igazán kézenfekvő pél­
da e tekintetben: az alföldi parasztságot esszenciálisán kép­
viselő ridegparaszt népnemzeti alkatáról szóló eszmefuttatása
- amint könyvünk egy korábbi fejezetében már utaltunk rá
- nyers formában eleveníti fel Németh „cizelláltabb” fajiságfo­
galmát. A történelmi sorsában egyedi ridegparaszt, jelenti ki
Veres, azokat a faji jellegzetességeket mutatja, amelyek auten­
tikus magyar népként (népegységként) tüntetik ki öt. „Ha az
ember a városokon, különösen Budapesten, igazi magyarokat

20 Vö. Gyáni Gábor: A tér nemzetiesítése: elsajátítás és kisajátítás. In:

Uő: Az elveszíthető múlt. A tapasztalat mint emlékezet és történelem.
Nyitott Könyvműhely, Bp.} 2010. 259-261,
11 Romsics Gergely: Nép nemzet, birodalom. A Habsburg Birodalom
emlékezete a német, osztrák é$ magyar történetpolitikai gondolkodás­
ban, 1918-1941. Üj Mandátum, Bp., 2010. 349.

261
akar látni, akkor ezeket csak jellegzetesen falusi származású-
akban, csendőrben, rendőrben, postásban, vasutasban láthat­
ja. A városi kispolgár jórészt zsidó, német, szláv, stb. minde­
nesetre idegen keverék. Egyelőre csak a nyelve magyar, már
annyira, - amennyire ajasszos és üzleties nyelv keverékéből
származott nyelv magyar lehet. Ellenben tény, hogy testi meg­
jelenésében is egészen más, mint az alföldi magyar.”22 Veres
szélsőségesnek tetsző elgondolása nem számított kivételnek
a népi írók körén belül, bár többen vitatták azt.
Itt van mindjárt Erdei Ferenc, Bibó legközvetlenebb ba­
rátja, aki sok tekintetben közel állt ugyan Veres Péterhez sa­
ját parasztszemléletét illetően, nem gondolta azonban, hogy
a nemzet a parasztságban inkarnálódna. Erdei szerint úgy
foglal helyet a parasztság zárt autark világa a polgárival szem­
benálló nemzeti társadöiowiban, hogy mintegy a nemzet alatt
éli sajátos életét.23 Újabban olyan álláspont is felmerült, hogy
talán nem is Németh László, hanem Erdei Ferenc tekinthető
Szabó Dezső leghűségesebb tanítványának. Az ezt alátámasz­
tó bizonyíték annyi, hogy Szabó és Erdei szemében egyaránt
a parasztság a nemzeti lét egyedül autentikus képviselője. Sőt,
fűzi hozzá Bognár Bulcsu egy minden szöveges bizonyítást
nélkülöző írásában, Erdei olykor még el is túlozza az eredeti
Szabó Dezső-i eszmét. Ha volt egyáltalán különbség közöttük,
akkor az „inkább a Szabó Dezső-i felfogás amúgy is gyakran
túlfeszített tartalmainak egyfajta [Erdei által véghezvitt] radi-
kalizálásaképpen értelmezhető”24 Ez a tézis nem tűnik azon­
ban különösebben megalapozottnak.25

22 Veres Péter: A z Alföld parasztsága. Magyar Élet Kiadása, Bp., 1942.

18-19.
23 Erdei Ferenc: A magyar paraszt társadalom. Franki in-Társulat, Bp.,
1942. 155.
2* Bognár Bulcsu: Szabó Dezső harmadik utas öröksége (a nemzeti radi­
kalizmus ideológusának hatása Erdei Ferenc társadalomfelfogására).
Valóság, 2011/3. 4.
15 A Szabó Dezsős Erdei kép hátterében rejlő felfogást bírálom a könyv,

262
 Amikor Erdei megszerkeszti a kettős társadalom modelljét,
úgy állítja szembe egymással a két külön strukturális egységet,
hogy egyik felét „nemzetinek”, a másikat pedig „polgárinak”
titulálja. A név önmagában is minősít, és nem is kell sok szót
vesztegetni a dologra. Ennek a megkülönböztetésnek a forrása
a történetiség puszta ténye, annak megléte vagy hiánya. A tör­
téneti folytonosság teszi úgymond nemzetivé az államot, az
egyházat és az uradalmat, és vele együtt a hozzá tartozó egzisz­
tenciák különböző csoportjait (az arisztokráciát, az úri közép-
osztályt, a nemzeti kispolgárságot); a történetiség hiánya vagy
annak hézagossága alapján sorolja Erdei a polgári társadalom
fogalmához a kapitalista vállalkozást, a kisipart és kiskereske­
delmet, a szabad értelmiségi pályákat, valamint a bennük te­
vékenykedő egzisztenciák tömegeit (a polgári arisztokráciát,
a polgári középosztályt, akispolgárságot és a munkásságot).
A polgári létformák és a velük szorosan összefüggő intézmé­
nyek mint afféle történetietlen képződmények a zsidó jelenlét
túlsúlyával párosulnak. „Miután pedig a magyar kapitalizáló-
dásban a zsidóságnak volt döntő szerepe, a vállalkozás zsidó
pálya is egyúttal A polgár alakjában külön jelző nélkül is ott
van a magyar társadalomban a zsidó minősítés, akár valóban
zsidó az illető, akár nem. Maga a pálya ilyen, s a jelzőnek már
nem is csak népi, hanem foglalkozási-társadalmi értelme is
van. Ugyanilyen értelemben polgári pálya az az értelmiségi
foglalkozás is, amely a vállalkozás keretei között képződött
ki. A vállalati tisztviselő, a magántisztviselő éppen úgy zsi­
dó polgári pályának számít, mint a vállalkozóé ” Sőt mi több:
, a munkásság sem »magyar« foglalkozás volt még a közeleb­
bi múltban is, hanem jövevényeknek az összeverődése és ősz-
tálytudatos szervezkedése, jó részben zsidó vezetőkkel Maga
a munkásság azért nem minősül zsidó pályának, [mert] a va­
lóságban csak töredék benne a zsidóság képviselete, ellenben

A paraszti individualizáció Erdei Ferenc felfogásában című korábbi fe-

jezetében.

263
a zsidóság polgári társadalmához kapcsolódó és annak a ve­
zetése alatt álló tömegnek tekinti a történelmi társadalom”26
Felvethető viszont, hogy Erdei társadalmi imázsokról,
újabb terminológiával élve, társadalmi imaginációkról és nem
a tárgyi valóságról beszél ezen a ponton. Számomra mégis
úgy tűnik, hogy Erdei többnyire hitelt ad ezen imaginációk-
nak a tárgyi valóság hű leírását tekintve. Nincs azon tehát kü­
lönösebb csodálkoznivaló, hogy alig néhány évvel az idézett
sorok rögzítése előtt, tehát a harmincas évek végén is éppen
úgy vélekedett a zsidókérdésről, mint tette 1943-44-ben. Er­
deinek a kérdéssel kapcsolatos ambivalenciáját Huszár Tibor
is észreveszi a zsidóként üldözött baráttal, a Sárközi György-
gyel folytatott levelezését elemezve. így foglalja össze annak
főbb tanulságait: Erdei „egyrészt tudta, hogy a humanizmus,
a demokratikus értékek vállalása e helyzetben [a zsidótör­
vények korában] egyértelmű és fenntartás nélküli tiltakozást
igényel, másrészt állásfoglalását még mindig motiválta azon
vélekedése, hogy a zsidóság visszaszorításának nyilvános el­
ítélése az egész zsidóság, tehát a zsidó tőkés és bérlők érdekeit
is szolgálja, s ennyiben árt a szociális igazságosságnak”27
így fogta fel tehát a Bibó közvetlen személyi és szellemi
környezetét képező népi írói kör a zsidókérdést és a zsidó (és
német) asszimiláció ügyét Nem tudjuk pontosan, hogy mi
volt vagy mi lehetett Bibónak a kérdésben elfoglalt álláspont­
ja. Az a kevés, amit erről ismerünk, arra utal, hogy hasonlóan
vélekedett ő is. De vajon meghaladta utóbb ezt az álláspontját
és ha nem, akkor hogyan tartotta fenn gondolkodói folyto­
nosságát?

26 Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két háború között. In: Gyáni

Gábor, szerk.: Magyarország társadalomtörténete TI. 19201944, Szö­
veggyűjtemény. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995. 79.
27 Huszár Tibor: i. m. 95.

264
 Bibó zsidóképe

Mielőtt belemélyednénk az 1948-as Bibó szöveg elemzésébe

annak érdekében, hogy válaszolhassunk a kérdésre, futó pil­
lantást kell vetnünk egy valamivel később keletkezett Bibó-
szövegre, amely röviddel szerzőjének a halála előtt, 1978 jú­
niusában készült. A Levél Borbándi Gyulához címen ismert
és csak évekkel később napvilágot látott terjedelmes írásról
van szó, amelyben Bibó kommentálja a nyugat-németországi
emigrációban élő Borbándi Gyula német nyelven megjelent
munkáját.2*
Amikor Borbándi évekkel később az Egyesült Államok­
ban kiadta munkája átdolgozott magyar nyelvű változatát,*29
utalt a könyv előszavában Bibó Istvánnak, a magyar népi
mozgalom legjelentősebb gondolkodói egyikének fontos hoz­
zászólására. A Zsidókérdés és antiszemitizmus című fejezetet
olvasva kitűnik, Borbándi maradéktalanul, mondhatni szol­
gaian megfogadta Bibó kritikáját. Az alig több mint négy ol­
dal terjedelmű alfejezet az ennél hosszabb vonatkozó levélbeli
szöveg egyszerű átvétele. Bibónak ez az írása Borbándi ame­
rikai kiadású könyvét követően látott egyébként napvilágot,
először külföldön, majd 1986-ban itthon is Bibó válogatott
tanulmányai között.30
Azzal kezdi Bibó a Borbándi könyvéhez fűzött észrevéte­
leit, hogy bár meg szokták vádolni a népi mozgalmat az an­
tiszemitizmussal, ő nem fogadja el ezt a vádat. Ugyanakkor

Gyula Borbándi: Dér ungarische Populismus. Schriften des Ungari-

schen Instituts, München, Mainz., 1976.
29 Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnem­
zedék. Püski, New York, 1983.
30 Bibó István: Levél Borbándi Gyulához. In: Bibó István összegyűjtött
munkái 3. S,a.r. Kemény István - Sárközi Mátyás. FAirópai Protestáns
Magyar Szabadegyetem, Bern, 1983. 822-869 ; Uő: Levél Borbándi
Gyulához. In: Uő: Válogatott tanulmányok. Harmadik kötet 1971—
1979. Vál. és utószó: Huszár Tibor. Magvető, Bp., 1986. 295-373.
A továbbiakban a szöveg budapesti kiadását idézzük.

265
Borbándi nem fordít szerinte kellő figyelmet a kérdés meg­
világítására, mert csupán kijelenti, a vád alaptalan. „Ez így
lényegileg igaz, de a dolog nem ennyire egyszerű” - fogal­
maz Bibó.31 A vád főként azért igaztalan, mert észrevehető
különbségek álltak fenn e téren a mozgalomhoz kötődő írók
és gondolkodók között Erdélyi József például „látványos mó­
don” átlépett a hitlerista táborba, és a költő e lépését a többiek
kifejezetten árulásnak tekintették. De talán nem is ez a lényeg,
hanem az, hogy mi rejlik valójában az antiszemitizmus vád­
jának a mélyén.
Bibó kijelenti: „a népi mozgalom vezető tagjainak, csaknem
mind[nek] volt a zsidókérdésben olyan állásfoglalása, amely
nagyon árnyalt, nagyon sajátos volt, egyik esetben sem anti-
humánus, de csaknem minden esetben eltért mind az életbe­
vágóan érintett zsidóság, mind egy filoszemita humanizmus
általános elvárásaitól”32 Szerinte nem meríti ki azonban az an­
tiszemitizmus fogalmát a zsidók „nemszeretése”, ami éppoly
szörnyű persze, mint a szélsőséges nacionalizmus megannyi
más megnyilvánulása.33 Ettől azonban meg kell különböztet­
ni „a zsidósággal szemben való etnikai különbségtudat[ot],
a zsidóságnak más etnikumként való kezelését”, ami „valami
teljesen magától értetődő dolog” a paraszti társadalmakban,
miközben „nem kapcsolódik szükségképpen ellenségességgel,
hanem összekapcsolódhat a legteljesebb jóakarattal és kölcsö­
nös szeretettel is”34 Bibó kiemeli, hogy néhány kivételtől elte­
kintve (Erdélyi József) „az etnikai különbségtudat lényegileg
megvolt a magyar népi mozgalom minden paraszti származá­
sú tagjánál, megvolt tehát Veres Péteren és Sinka Istvánon kí­

31 Bibó István: i. m, (1986) 302,

32 Uo.
33 Vagyis „nem szeretni a németeket, a franciákat, az angolokat, ola­
szokat, a cigányokat vagy bármilyen más nemzetet és vallani m ind­
ezekkel kapcsolatban egy sor ugyancsak nagyjából igazságtalan vagy
legalábbis nem pontos általánosítást”. Uo. 303.
MUo. 304,

266
vül Erdei Ferencben, Darvas Józsefben, sőt rendkívül kedves
és barátságos formában Tamási Áronban is”35*Az „érzékeny
asszimiláns” számára ez éppoly taszító megnyilvánulás per­
sze, mint a nyílt antiszemitizmus* S ne feledjük el a Szabó De-
zső-i álláspontot se, melyet Németh László képviselt eminens
módon a népi írói mozgalomban, de Fája Géza és Kodolányi
János is hasonló módon gondolkodott. Bibó, saját bevallása
szerint, ahhoz a Németh Lászlóhoz állt közel, aki teljes meg­
győződéssel vallotta, hogy nagy tömegek asszimilációja fel­
dolgozhatatlan feladat a magyar nemzet számára. Ezzel előállt
az a helyzet, amely végül lehetővé tette, hogy az asszimilánsok
a saját világukon belül maradjanak. Ennek tapasztalatán
okulva veti fel Németh a kérdést: „Hogy veszett el magyar
a magyarban.? [..] Mert ha igaz, amit látnunk adatott, ez tör­
tént: a magyarság elveszett abban, ami annak mondta magát,
s most, amikor a történelem keresni kezdi: alig halljuk a sza­
vát”3* A népi írók többsége, s ez Bibó véleménye a kérdésről,
az etnikai nacionalizmus hatására idegenkedett a zsidóktól és
így könnyen tette magáévá azt az asszimilációkritikát, amely
a történelmi sorsközösség, a változatlan kulturális alkat fogal­
mát abszolutizálva zárja ki annak lehetőségét, hogy megvaló­
suljon a zsidókat is magába foglaló nemzeti integráció.
Nem kell feltétlenül igazat adnunk Bibó idézett látleleté­
nek. Nem világos például, hogy miért alkotna merőben más
kategóriát Erdei zsidó társadalomról vallott fogalma, amely
a történeti folytonosság hiányának bázisán nyugszik, és Né­
met hnek a zsidó és a magyar történelmi sorsközösscgről
kialakított elképzelése. Hacsak nem azt értjük különbségen,
hogy Németh kifejezetten az irodalmi ízlés és a szellemi al­
kotótevékenység közegéhez kapcsolódva állít valamit a zsidó­
magyar kapcsolatokról, Erdei viszont szociológiai tényezők­

55 Uo. 305-306.
Németh László: Kisebbségben. In: Uő: Sorskérdések. Magvető és Szép-
irodalmi, Bp., 1989. 408-409.

267
kel kapcsolja össze a dualitás feloldhatatlanságát S hol a helye
vajon ezen elképzeléseknek Bibó későbbi gondolkodásában?
1948-a$ esszéjében Bibó kijelenti: a nemzeti asszimiláció
a döntő kérdés, mert a nemzet „valóban igen erős meghatáro­
zó erejű közösség” A nemzet azonban, természeténél fogva,
túlzottan elvont, mai szóval „képzelt” (Benedict Anderson)
közösség; következésképpen a hozzávaló tartozás tudata nem
adódhat közvetlenül a (közösségi) tapasztalatból, az csupán
a tanult viselkedés eredménye lehet. Majd pedig így folytatja:
„Az ilyen absztraktabb, a közvetlen társadalmi tapasztalattól
távol eső közössegekhez való asszimiláció nem folyhatik pusz­
tán azokon az absztrakciókon keresztül, amelyekben a közös-
séget megjelenítik, hanem szükséges, sőt sokkal szükségesebb
hozzá a közösségi élet valamilyen konkrét közegében, kisebb
egységében s annak valóságos életében való részvétel is.”37
A megszorítás pontos értelmére néhány oldallal később de­
rül fény, amikor azt próbálja Bibó tisztázni, hogy miben áll
a zsidó asszimiláció nehézsége. „Nehezítő tényezője az asszi­
milációnak a régi zsidó közösség kötőerejének a nagy volta,
az az erős vallási, nemzeti, értelmi és erkölcsi öntudat és kuk
túra, mely a zsidóságban a fölény és kiválasztottság érzését és
tudatát változó eszmei megalapozás mellett is ébren tartotta.
Bizonyos értelemben nehezítő tényező az erkölcsi leértékelés
árnyékában kialakult zsidó helyzet lélektani terhe is, mely to­
vább követi egy ideig azokat is, akiket a közösség összetartó
ereje és öntudata nem fog már, sőt néha éppen azokat leg­
erősebben”38 Mindez kedvezően hat az asszimiláció akarati
oldalára, nehezíti viszont a folyamatot, mivel „nem annyira
vagy nemcsak egy új közösség vonzása, hanem az erkölcsi
kisebbrendűség, születési hátrányosság cs közösségi elszige­
teltség terhével megterhelt régi közösség taszítása” is egyszer­

-? Bibó István: i. m> (1986) 724.

38 Uo. 730.

268
 smind.39 Az endogén tényezők mellett, „rendszerint sokkal
nagyobb súllyal” hatnak ez irányban azok a külső tényezők,
amelyek a környező közösségek viselkedésében nyilvánulnak
meg. „A környező közösségek ugyanis, akár inkább, akár ke­
vésbé zártak, azért a zsidóellenes előítéletnek és a zsidóság és
környezet egymáshoz kialakult viszonyának az eredménye­
képpen a zsidók számára mindig egy vagy több fokkal elzár-
kózóbbak, mint mások számára”40
Azok, akik „többé-kevésbé kikerülhetetlen zsidó sorsról
és ebből következőleg az asszimiláció reménytelenségéről és
a zsidó öntudat szükségességéről”41 beszélnek, olyan tapasz­
talatokra hivatkoznak, melyek tanúsága szerint a zsidó és
keresztény közösségek nem tudnak egymásban feloldódni
a napi életgyakorlat során; képtelenek élni az egymás közös­
ségi életében való élet lehetőségével. Mindez nem puszta vé­
lekedés, hanem a tényleges valóság maga, amely napról napra
igazolódik empirikus módon. „Meglehetősen részletesen meg­
figyeltük azt a helyenként tragikus folyamatot, melynek során
a zsidó helyzetek fennmaradása a zsidó magatartásformák
fennmaradását okozza, viszont a zsidó magatartásformák
fennmaradása a zsidóellenes előítélet segítségével a környe­
zetben aránytalanul hátrányos reakciókat vált ki, s ezzel a zsi­
dó sors folytatódását idézi elő, vagy abban legalábbis részes”42
Jól alkalmazható tehát Bibó szerint erre a helyzetre a zsidó

Uo. Furcsa paradoxon ugyanakkor, hogy a zsidó asszimiláció sike­

rességét, a magyar zsidók feltétlen asszimilációs hajlandóságát tézissé
szilárdító Karády Viktor ez utóbbi tényezőt, mint „státuskompenzá­
ló- és igazoló” törekvést az asszimilációs elvárások „túlteljesítésének”
tünteti fel; s e minőségében nem az asszimilációt megterhelő, hanem
azt jótékonyan előmozdító körülményként értékeli. Karády Viktor:
A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői
a magyar társadalomtörténetben. In: UŐ: Zsidóság, polgárosodás, as­
szimiláció. Tanulmányok. Cserépfalvi, Bp., 1997. főként 98-102.
40 Bibó István: i. m. (1986) 730-731.
41 Uo. 731.
42 Uo. Kiemelés tőlem.

269
sors kifejezés, „de csak akkor, ha nem tulajdonítjuk ennek
a szónak a kikerülhetetlenség értelmét, sem misztikus, sem
társadalmi alapon”43
Amikor Bibó közelről is megvizsgálja az asszimiláns zsidók
helyzetét, akik az asszimiláció és az öntudatosodás „feleútján”
állnak, az előbb rekonstruált gondolatot érvényesíti úgyszól­
ván változatlan módon. A polgárosodással keletkező „arány­
lag nagyszámú zsidó társadalmat”, szól szemléltető példája,
a „némi laza üzletféli kapcsolatokon kívül sem személyes kap­
csolatok, sem erősebb iskoláztatás, sem szakmai keretek, sem
különösen erős közösségi, politikai élmények nem mozdítot­
ták ki lényegesen addigi emberi, társadalmi és közösségi kör­
nyezetéből: élete az európai nagy világvárosokban továbbra
is a maga régi környezetében folyt, a közösségi hovatartozás
konkrét tapasztalatainak minden különösebb megváltozása
nélkül”44 A hazai zsidó társadalom tagolt ugyan belülről, de
„minden heterogeneitása mellett is egészében túlontúl elszi­
getelt volt az élete ahhoz, hogy a környező társadalom meg­
felelő csoportjainak minden további nélkül része lett volna,
s a környezet nagyobb része számára [így] egységként jelent­
kezett”4546Kétségtelen viszont, hogy a zsidók (legalábbis egy
részük) „a zsidó állapotból kifelé gravitált, de azt azért egé­
szen elhagyni sem akarta”.16 Amit az is bizonyít, hogy milyen
görcsösen törekszenek a p Dlgári státuszok és a szolid polgári
jólét elérésére, továbbá, hogy feltűnő sietséggel válnak a sza­
badelvűség híveivé anélkül, hogy erőteljesebben kivennék
a részüket az európai tömegek gyors vagy fokozatos felszaba­
dulásának folyamatából; oly módon ragaszkodnak ahhoz az
országhoz, ahol élnek, hogy nem élnek benne „mindenestül”

« Uo.
44 Uo. 733.
45 Uo, 734.
46 Uo,

270
az ország közösségi tudatában, nem osztják „mindenestül”
annak sajátos problémáit és egyes kitűzött céljait.
A zsidósággal kapcsolatban sűrűn felhánytorgatott fenti
kritikai észrevételekkel alapozza meg Bibó a következő meg­
állapítását is: „Az egész [zsidó] tömeg [_] egyike volt a leg­
határozatlanabb körvonalú, legamorfabb csoportoknak”.47*
Egy részük már feladta ugyan merev vallásfelekezeti iden­
titását, hogy ily módon kielégítse a beolvadás feltételeként
vele szemben támasztott igényeket; de ennek hatására sem
tűnt el a népcsoport korábbi zártsága. „Nagyobb tömegekre
nézve [...] a neológ árnyalatra való áttérés elsősorban annyit
jelentett, hogy eltörli a zsidósághoz való tartozás különösen
feltűnő és megkülönböztető vonásait, anélkül hogy telje­
sen szakítana a zsidó közösséggel Ami nem csoda, hiszen
a zsidóknál - másokhoz képest - jóval nagyobb a vallási és
az etnikai elemek összetartozásának a fontossága. Amikor
a modern (az asszimiláns) zsidó öntudat kikristályosodik,
amely a modern antiszemitizmusra is reakció egyúttal, akkor
„a zsidók közössége, még neológ árnyalatában is, lényegesen
több, érzelmileg kötőbb és közösségileg együtt tartóbb valami
[...], mint amennyi kötőerőt szekularizált évszázadunkban
a vallási hovatartozás jelent”49 Sígy zárja végül Bibó a gon­
dolatmenetet „Túl izoláltan élt [a magyarországi zsidóság] az
amúgy is agyontagolt és közös öntudat nélküli közép-európai
társadalmakban ahhoz, hogy frázisokon és a közvetlen kör­
nyezetéhez való ragaszkodáson kívül egy országos, nemzeti
közösségi tudatnak túl sok tartalma lett volna számára”50
Az argumentációt rekapitulálva arra a következtetésre ju­
tunk, hogy Bibó nem kizárólag a befogadó közösség zavarai­
ból vezeti le az asszimiláció akadályait. Holott Kovács András

47 Uo. 734-735.
46 Uo. 735.
49 Uo. 739.
50 Uo. 737.

271
éppen ezt az álláspontot tulajdonítja Bibónak abban az elem­
zésében, ahol az ily értelmű vélekedést alátámasztó monda­
tokat emeli ki csupán Bibó szövegéből Bibó azonban ettől
eltérő dolgokat is állít ebben az esszéjében, A zsidó asszimi­
láció magyarországi feltételeinek hazugsága és ellentmondásai
című alfejezet első gondolata valóban egybevág azzal, amit
Kovács vélelmez, „A zsidó asszimiláció magyarországi törté­
nete mindennél jobban illusztrálja, hogy [...] az asszimiláció
legdöntőbb könnyítő vagy nehezítő tényezője az asszimiláló
közösség belső rendje és egyensúlya. A zsidókat környező tár­
sadalomnak azok a fejlődési zavarai, melyek különösen Kö-
zép-Európában, az antiszemitizmus kialakulásában olyan sú­
lyos szerepet játszottak, döntően hatottak abban az irányban
is, hogy egy nem őszinte, ellentmondó közösségi álláspont
és társadalmi gyakorlat alakult ki az asszimiláció kérdésében
is.”51 Később úgy folytatódik azonban a gondolatmenet, hogy
az asszimiláció hamis feltevései és feltételei magukat az asszi-
miláltakat is félrevezették (becsapták), mert vakon elhitték,
hogy valóban asszimilálódtak, legalábbis jó úton haladnak
a maradéktalan beolvadás irányába,
A valóság azonban, Bibó szerint, más képet fest. Tény,
hogy a zsidók nagy tömegei nyelvileg megmagyarosodtak, és
legalábbis a népszámlálás tanúsága szerint magyarként ün­
nepelhették magukat; ugyanakkor ez a tömeg „is pontosan
ugyanabban a meglehetősen zárt társadalmi környezetben,
ugyanabban a közbülső állapotban maradt, mint azelőtt, és
valóságos asszimilációjának ugyanannyi belső és külső gát­
lás, nehézség és előítélet állotta útját, mint bárhol a világon.
Sőt egyes vonatkozásban még több is.”*52 A zsidókat befogadó
közeg, az asszimiláló nemzeti társadalom ténylegesen gátolta
a zsidók asszimilációját, ám a zsidók maguk sem álltak egé­
szen készen a nemzeti integrációra. Ez Bibó asszimiláció-fel­

s: Uo. 745,
52 Uo, 747,

272
fogásának, helyesebben asszimilációkritikájának a teljessé­
ge, és nem az, ami szerint „Bibó felfogására a magyarázatot
a nemzeti közösség mint asszimiláló közösség fogalmának
értelmezésében kell keresnünk””
Kovács egy olyan meggyőződés hatására tulajdonítja a fent
idézett értelmet Bibó 1948-ban megjelent munkájának, mely
szerint „a magyar zsidóság strukturális asszimilációja az el­
múlt száz év során végbement” A probléma ezért akként
vetődik fel számára, hogy még „nem ment végbe a zsidóság
nyomtalan feloldódása az asszimiláló közegben”5354Megjegyez­
hetjük: a két állítás némiképpen kizárja egymást, hiszen a be­
fejezett strukturális asszimiláció egyenértékű egy népcsoport
„nyomtalan feloldódásával az asszimiláló közegben”; feltéve,
ha úgy értjük a fogalmat, ahogyan Milton M, Gordon évti­
zedekkel ezelőtt bevezette (és Kovács úgy érti).5556Ráadásul
Kovácsnak a befejezett asszimilációról vallott tézise nem élve­
zi a társadalomtörténet-írás jóváhagyását (bár a kilencvenes
évek elején a szerző rendelkezésére álló szakirodalom alapján
Kovács ezt akár még így is gondolhatta).36

53 Kovács András: A „zsidókérdés”. Néhány gondolat negyvenöt év után.

In: Dénes Iván Zoltán, szerk: A hatalom humanizálása. Tanulmá­
nyok Bibó István életművéről. Tanulmány Kiadó, Pécs, 1993. 203.
Balog Iván szintén így értékelte Bibó asszimiláció felfogását. Balog
Iván: Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európábán. Bibó István fasiz­
musról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról. Argumentum - Bibó
István Szellemi Műhely, Bp., 2004. 241.
54 Kovács András: 1. m. 201. Kiemelés tőlem - Gy. G.
55 Vö, Milton M< Gordon: Assimilation in American Life. The Role of
Racet Religion, and National Origins. Oxford University Press, New
York, 1964. 60-71.
56 Az újabb keletű társadalom történet-írói álláspont már nem igazolja
Kovács feltevését. Kövér György: Magyarország társadalomtörténete
a reformkortól az első második világháborúig. In: Gyáni Gábor - Kö­
vér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a má­
sodik világháborúig. Osiris, Bp., 1998. különösen 140-141; Gyáni
Gábor: A polgárosodás mint zsidó identitás. In: Uő: Történészdiskur­
zusok. L'Harmattan, Bp., 2002. 134-148.; Konrád Miklós: Vallásvál­

273
 Ami azonban ennél jóval fontosabb, annak sem felel meg
a felidézett értelmezés, amit Bibó gondolt erről a kérdésről.
Ha a zsidóság az asszimiláció „feleútján” áll, ahogyan Bibó
fogalmazott, nem úgy merül fel a kérdés számára, mint Ko­
vácsnál, aki szerint a befejezett asszimiláció elakadása (?) len­
ne a megfejtendő talányt. Bibó álláspontja úgy szól: azért sem
következhetett be ténylegesen az asszimiláció, mert „a ma­
gyar társadalom sokkal inkább a sallangjával és külsőségei­
vel asszimilált, mintsem az egész közösségi, erkölcsi, szelle­
mi magatartásával és életformájával, s amennyi asszimiláció
Magyarországon történt, az tekintélyes részben nem az egész
magyarsághoz - amely ebben az értelemben valóban nem
létezett hanem annak különböző osztályaihoz, intézmé­
nyeihez, embercsoportjaihoz, mozgalmaihoz, eszményeihez
történt”57
A zsidók és a magyarok kapcsolatából végig hiányzott te­
hát az elemi szintű közösségi összehangolódás, ami a magyar
és zsidó sorsközösségnek az integrációval szemben kifejtett
ellenállásából fakadt Ezzel ugyanazt állítja Bibó, mint amit
- Németh László nyomán - korábban is gondolt a dologról,
nevezetesen, hogy az asszimiláció eleve reménytelen vállal­
kozás volt minálunk. Németh László 1941-es formulázásában
így szólt ez a gondolat: „Az utolsó száz évben [...] igen sokan
vették föl a magyar nyelvet anélkül, hogy a magyar népről
megtudtak volna valamit. Beolvadni csak ott lehet, ahol van
mibe. Nálunk azonban zárt kötelékben álltak át a magyarság­
ba idegenek, németek, szlávok, zsidók; a városokban, ahol
színmagyarok csak elvétve éltek. [...) Magyarrá asszimilálód­
ni, a nagy vívódók példájából s falusi emlékeinkből tudjuk,
színmagyar vidéken sem megy nagy fájdalmak, sérelmek és

tás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus

korában. Századok, 2009/3. 593-635.; Fenyves Katalin: Képzelt asszi­
miláció? Négy zsidó értelmiségi nemzedék önképe. Corvina, Bp., 2010.
57 Bibó István: i. m. (1986) 749.

274
lázongások nélkül. Ezek az egy tömbben asszimilálódók meg­
takarították a szenvedést. Nekik csak egymáshoz és újságjaik­
hoz kellett igazodniuk. A magyarságba pedig nem is forrtak
be igazán.”58 Látszólag nincs tehát érdemi eltérés az asszimilá­
ció lehetetlenségéről vallott 1948-asbibói álláspont és Németh
László ismert koncepciója között. Erre vall továbbá, amit Bibó
az asszimiláció „közbülső állapotában5' élő nagyszámú zsidó
társadalomról szóló eszmefuttatásában kifejtett, mely szerint
a zsidóság „a közösségi hovatartozás konkrét tapasztalatainak
minden különösebb megváltozása nélkül” tartja fenn korábbi
emberi, társadalmi és közösségi környezetét.50
Bibó gondolkodása e kérdés kapcsán is módosult persze az
idők során. Ez leginkább abban jelentkezett, hogy Erdei ha­
tására konkrétabb értelmet nyert számára a zsidó és magyar
különállás sztereotip fogalma, konkrétabbat annál, mint amit
Németh László formulája kínált korábban. A nemzeti sajátos­
ságok fogalmát taglalva fejti ki például Bibó, hogy egyfelől ott
vannak a tudattalan vagy azzá vált fizikai, temperamentum­
beli és etnikai adottságok és összetevők, másfelől pedig ott ta­
láljuk a közösségi magatartásformákat és értékmérőket. Nem
világos ugyanakkor, hogy mit kell pontosan érteni az utóbbin,
mivel adós marad Bibó a fogalom tartalmi részletezésével. Ké­
sőbb pedig így folytatja gondolatmenetét: „a magyarságnak
elsősorban az ösztönvilág és etnikum területén vannak eléggé
megfogható sajátosságai” amelyek úgymond kirajzolják a ma­
gyarság „egy bizonyos profilját”60 Az asszimiláció folyamata
valójában nem is itt, hanem a közösségi magatartásformák,
szokások és fegyelem közegében zajlik, ott tehát, ahol „a ma­
gyarság ma egyike Európa leginkább profiltalan, illetőleg az
utóbbi száz évben formáját vesztett közösségeinek55.61

58 Németh László: Faji hibáinkról (1941). In: Uő: i. m. ^>08,

59 Bibó István: i. m. (1986) 733.
60 Uo. 748.
íl Uo.

275
 Ezek között a sajátos körülmények között, vonja le Bibó
a tanulságot, az asszimiláció lényegében kivitelezhetetlen,
mert a nemzeti közösségi magatartásformák, értékelő és for­
marendszerek profiltalansága miatt az asszimilánsoknak nincs
mihez asszimilálódni/52 Ebből fakad azután, hogy idővel ők
kezdik meghatározni a nemzeti közösségi eljárásokat, értéke­
lő és formarendszereket, és úgyszólván mintateremtővé vál­
nak. Mindez pedig kiváltja egyesek rosszallását, a Némethét
például imigyen. „Az asszimiláció két dolgon akadt meg: túl
mohón vetették magukat [a zsidók és egyéb jövevények] a be­
fogadók sorszónáira, kultúrára és politikára, melytől illem és
vér egyaránt visszatarthatta volna őket”6263
A Bibó és Németh által vallott zsidó- és asszimiláció­
szemlélet közötti különbség arra szorítkozik tehát, ami nem
elhanyagolható eltérés persze, hogy amíg Bibó a befogadók
hibájául is felrója a dolgok ilyen alakulását, addig Németh
megelégszik a zsidók faji gondolkodásának a kárhoztatásával
s azzal, hogy mindazt kipellengérezze bennük, ami saját mo­
hóságuk rabjává tette őket.
Az így átfogalmazott Németh László-i tétel könnyen össze­
egyeztethető Erdei felfogásával, amely külön nemzeti és külön
polgári társadalmat vizionál a befejezetlen asszimiláció ered­
ményeképpen és egyúttal annak különös okaként. Erdeit vissz­
hangozza Bibó akkor is, amikor így beszél: „Ami végül a zsi­
dóknak az ország gazdasági és politikai és szellemi életében
való térfoglalását illeti, ez egyenes függvénye a magyar társa­
dalomfejlődés megakadásának, melynél fogva a magyarság
alsó osztályai, mindenekelőtt a magyar parasztság többsége
teljességgel feudális-arisztokratikus keretek között rekedt
meg, míg a magyarországi németség és zsidóság a maga belső
világában egy feudális elemektől mentes, lényegében polgári

62 Uo. 749.
w Németh László: i. m, 457.

276
társadalmat alkotott”64 Bibó szellemi autonómiáját mutatja
ugyanakkor, hogy mindeme kísérteties hasonlóságok és egye­
zések ellenére számos ponton eltéréseket konstatálhatunk Er­
dei és Bibó társadalomszemlélete között. Ezek az árnyalatnyi
különbségek a magyar társadalomnak a modernizáció (a ka­
pitalizmus, a polgárosodás) kihívásaira adott reakcióit (reak­
ciókészségét) tekintve fogalmazódtak meg.

Összegzés gyanánt megállapíthatjuk tehát, hogy Bibó Zsidó­

kérdés című izgalmas esszéjének mélyén továbbra is hat az
a korábban Németh László által hirdetett, utóbb pedig Erdei
Ferenc által szociológiai formába öntött erős meggyőződés,
mely szerint eleve kilátástalan a zsidó-magyar összeolvadás
ügye. Ha Bibó szövege sokakban mégis azt a benyomást kelti,
hogy a szerzőnek nincs többé köze a Kisebbségben antiszemi­
tagyanús koncepciójához, az egyszerre több forrásból is fa­
kadhat. Elsőként talán abból, hogy nem mindig fogalmazott
Bibó kellően következetesen a szóban forgó írásban. Másod­
szor és legfőként pedig abból ered ez a benyomás, hogy a fe­
lettébb önkritikus, az antiszemitizmus társadalmi felelősségét
kertelés nélkül nyíltan megfogalmazó Bibó-esszé a holoka­
uszthoz vezető magyar út kíméletlen bírálatával szolgál szá­
munkra. A szerző szerint nem elég kijelenteni, hogy „a ma­
gyar nép többsége nem üldözte és nem gyilkolta a zsidókat”
és nem oldjuk meg a kérdést azzal sem, ha csupán „elítéljük
s esetleg megbüntetjük az antiszemitizmus megnyilvánulása­
it”65 Bibó erős és nálunk, tegyük hozzá, szokatlan késztetést
érzett magában ahhoz, hogy a maga teljes mélységében feltár­
ja a magyar társadalom erkölcsi csődjének az okait, továbbá,
hogy semlegesítse (sőt: megcáfolja) a felelősség elhárítás szo­

64 Bibó István: i. m. (1986) 752.

65 Uo. 624.

277
kásos érveit. Feltétlenül egyetértek tehát azzal a ma forgalom­
ban lévő értékeléssel, mely szerint mindez önmagában véve
is olyan pluszt jelent, amely a Zsidókérdés című esszét „máig
felül nem múlt teljesítménnyé teszi”66
Nem téveszthetjük azonban szem elöl, hogy Bibó gondol­
kodásában egy és más ennek ellenére tovább élt az 1945 előtti
időkből. Nem szakított Bibó egyebek közt a zsidó-magyar
mint két külön történelmi entitás fogalmával sem, amit erede­
tileg Németh Lászlótól vett át, s amit Erdei szociológiai „átira­
tában” tett végül magáévá. További kérdések hosszú sorát veti
fel ugyanakkor, hogy mennyiben ítélte meg helyesen Bibó és
számos eszmetársa a hazai zsidó asszimiláció történelmi útját,
amikor elvi ítéletet alkotott az integráció tényleges esélyeiről.
Ez a kérdés azonban már túl van a könyvünkben folytatott
vizsgálódások horizontján.

áí Balog Iván: i. m. 206.

278
 A tanulmányok eredeti megjelenési helye
A nép a maga valójában, BUKSZ, 2002. Tavasz, 30-41.
Falusi elidegenedés avagy individualizáció: Németh László a Gyász
című regénye. Itt jelenik meg először.
Empíria, ideológia és tudomány Erdei Ferenc munkásságában.
Szociológiai Szemle, 2010/4.43-59.
Nemzetelméletek és a történetírás. In: Király Erzsébet - Róka Eni­
kő - Veszprémi Nóra, szerk.: XIX. Nemzet és művészet. Kép és
önkép. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2010. 11-25.
Bibó István kiegyezés-kritikája. In: Pénzes Ferenc - Rácz Sándor
- Tóth-Matolcsi László, szerk.: A szabadság felelőssége. írások
a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debreceni Egyetemi
Kiadó, Debrecen, 2011, 88-97.
A nacionalizmus és az Európa-kép változásai Magyarországon
a 19-20. században. Történelmi Szemle, 2007/4.477-487.
Sorskérdések és az önmegértés nemzeti diskurzusa a globalizáció
korában. In: Sándor Iván, szerk.: Mi a magyar most? Kalligram,
Pozsony, 2011. 21-46.
Nemzet, kollektív emlékezet és public history. Történelmi Szemle,
2012/3. 357-375.
Ki írja a történelmet (és kinek)? Élet és Irodalom, 2012. december
21. 17.
Identitás versus imázs: asszimiláció és diszkrimináció a magyar
zsidóság életében. In: Gantner Brigitta Eszter - Schweitzer
Gábor - Schweitzer József, szerk.: „Üj idea, új cél keresésére
szorítanak bennünket” Tanulmányok a zsidó történetírásról.
Universitas Kiadó - Judaica Alapítvány, Bp., 2005.42-59.
Zsidó identitáskonstrukciók a múltban. Múlt és Jövő, 2011/1.
34-40.
Az asszimilációkritika Bibó István gondolkodásában. Holmi,
2011/8. 1022-1035.

279
Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft, Pozsony, 2013. El só kiadás.
Old aisz ám 280. Felelős kiadó Szigeti László, Felelős szerkesztő Mészáros
Sándor. Borítóterv Hrapka Tibor. Grafikai elrendezés és nyomdai előké­
szítés Stúdió GB, Dunaszcrdahely. Nyomta az Arrabona Print csoport
- Print Invest Magyarország-H Zrt. Győr. Felelős vezető Ványik László.

Vydal Kalligram, spol. sr. o., Bratislava 2013. Prvé vydanie. Poéet strán
280.Vydavatel László Szigeti. Zodpovedny redaktor Sándor Mészáros.
Návrh obálky Tibor Hrapka. Grafická úprava a príprava do tlace Stúdió
GB, spol. s r. o., Dunajská Streda. Vytladl Arrabona Print csoport - Print
Invest Magyarország-H Zrt. Győr.