KERTÉSZ BALÁZS

(PANAMAJACK)

KÖzgaZdaságTaN
leiKes
amafőRöKNeK
AVAGY MIÉRT NEM MŰKÖDIK
A KAPITALIZMUS MAGYARORSZÁGON

Libri
Kiadó
 © 2022 Kertész Balázs
© 2022 Libri Könyvkiadó, Budapest
Borítóterv © V áraljai Viktória
A szerzőfotót a szerző szíves engedélyével közöljük.
Borítógrafikák © M erényi Dániel

ISBN 978-963-604-060-4

Felelős kiadó Gyuricza Eszter

Felelős szerkesztő Kiss Béla
A szöveget gondozta Tóth Andrea
M űszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi
Tördelte Izing Imre
 Előszó

A D iétás M agyar M úzsa szerkesztőségének első m egjelent

könyve, a Sanyíkám, én nem politizálok sikere messze felülmúlta
a várakozásainkat (amit ezúton is köszönünk minden kedves
olvasónknak). Ezért a Libri Könyvkiadó felkérte az eddig „buj­
káló” szerzőtársat, Panam ajacket, hogy írja m eg a folytatást,
esetleg folytatásokat. Panamajack, valódi nevén Kertész Balázs
1999-ben szerezte meg a diplomáját az (akkor még) Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetemen, am it több rövidebb kül­
földi képzés után az M BA megszerzése követett Tokióban, a
Vaszeda Tudományegyetemen.
A felkérésre elkészült könyv, amelyet most a kezében tart
az olvasó, a politika után a közéleti beszédtémák m ásik sláge­
rével, a gazdasággal foglalkozik. Nem törekszünk az egyetemi
tankönyvek alaposságára, de szeretnénk, hogy ha a könyv el­
olvasása után beszélgetés közben előkerülnek olyan fogalmak,
mint deficit, kamatláb, externáliák, akkor az olvasó tudja, mi az
eredeti, klasszikus, „tankönyvi” jelentésük.
Szeretnénk néhány népszerű félreértést is eloszlatni, köztük
olyanokat, amelyek évtizedek óta m érgezik a közbeszédet. Saj­
nos a kapitalizmus és a kapitalista a m agyar nyelvben még m in­
dig a rablógazdaság és a rablólovag szinonimája. Pedig jelen­
leg a kapitalizm us a világgazdaságot meghatározó és irányító
6 I K ö z g a z d a s á g t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

eszme- és keretrendszer, amelynek megértése nélkül a politikát,

a környezetvédelmet, a társadalm at sem lehet megérteni.
Előre szólunk, hogy Panamajack (vagyis Balázs), mint m in­
den, klasszikus képzést kapott és azóta főleg vállalatok pénz­
ügyeivel foglalkozó közgazdász, a klasszikus kapitalista elm é­
letekről pont úgy gondolkodik, ahogy mi az előző könyvben
a demokráciáról gondolkodtunk. Vagyis hogy a kapitalizm us
messze nem tökéletes, de jobbat m ég nem találtak ki nála. Ez
nem azért van így, mert ne gondolkozott volna rengeteg okos
ember (köztük az általunk nagyra tartott Kari Marx) a kapi­
talizm us alternatíváin. A klasszikus liberális közgazdaságtan
egy dolgot tud jobban az összes többi elm életnél: az embert
gyarló, önmaga hasznát növelni akaró egyénként látja, és nem
hagyja, hogy ettől eltérő ideák elhomályosítsák a látását. Ettől
függetlenül persze ez az irányzat sem tévedhetetlen, de erről
még nagyon sok szó lesz ebben a könyvben.
Tehát aki a könyv olvasása közben arra gondol, hogy Pana­
m ajack, alias Kertész Balázs olyan hülye, hogy nem olvasott
Pikettyt, nem tudja, ki az a Varufákisz, fogalma sincs Kojéve-ről,
és nem halott Slavoj ¿izek rő l, m egnyugtatjuk. Tudja, olvasta,
hallott róla. Csak nem (mindenben) ért egyet velük. Ez a könyv
viszont nem vitairat, hanem azoknak a dolgoknak a világos
és rövid leírására törekszik, amelyeket a fenti urak kritizálnak.
A Sanyi^ám . . ,-at sokan vették m eg ajándék könyvnek, a
jelen kötetet pedig m ár egyenesen annak szántuk: ajándékba
azoknak, ak ik némi közgazdaságtani alapozásra vágynak.

Án/( Sándor
 Egyéni szabadság —
egyéni felelősség

A politika és a közösség iránti felelősség tém ái után ezúttal

a gazdaságról és ehhez kapcsolódóan az e g y én i felelősségről
fogunk beszélgetni. A nyugati felfogás szerint minden egyes
ember felelős a saját boldogulásáért, sikeréért. H a pedig minél
több ember lesz sikeres, akkor összességében a társadalom is
sikeresebb és boldogabb lesz. Egy m odern és dem okratikus
társadalom tehát nem lehetséges viszonylag boldog és sikeres
egyének nélkül, a k ik ezt a társadalm at alko tják és m űköd­
tetik.
A z egyéni sikeresség, az individualizm us egyébként a nyu­
gati civilizáció egyik alapja: ellentétben a kollektivista keleti
kultúrákkal Nyugaton az egyéni ambíció és boldogságkeresés
m ár az ókori görögök óta pozitív és konstruktív tulajdonság­
nak számít. A nyugati kultúrkörben önm agunk megismerése,
fizikai, szellemi és anyagi javaink gyarapítása, új utak felfede­
zése, valam int a társainkkal való tisztességes versengés erköl­
csös viselkedésnek szám ít, am iért a közösség elismerése jár.
A z állam szervezésben pedig fontos szerepet játszik az egyes
polgárok akarata, szabadsága és az érvényesüléshez való joga.
A nyugati társadalm i rendszerekbe egyúttal bele van kódolva
a konfliktus, m égpedig nem elkerülhetetlen rosszként, hanem
8 I Közgazdaságtan lelkes amatőröknek

a normális működés és a folyamatos fejlődés szükséges felté­

teleként.
Ezzel szemben ugyanezek a tulajdonságok egy konfuciá­
nus társadalomban inkább elítélendőnek szám ítanak, amelyek
veszélyeztetik a közösség harm óniáját és kohézióját. Ebben
a felfogásban ugyanis a legfőbb egyéni erények a szerénység, a
m ásokkal törődés, a társadalm i hierarchiában betöltött pozí­
cióval való megelégedés, a család- és hagyománytisztelet. A jól
működő állam alapja pedig a rend, a világos és szigorú törvény­
kezés, a feljebbvalóknak való engedelmesség és az alattvalókkal
szemben tanúsított jóindulatú hatalom gyakorlás. A z ideális
társadalom jellem zői nem a szabadság és az egyéni önm eg­
valósítás lehetősége, hanem a közösségi harmónia és a stabilitás,
ahol az élet kellemes, nyugodt és kiszámítható.
M indkét filozófiának vannak előnyei és hátrányai is. De a
gyarm atosítás, m ajd az ipari forradalom óta eltelt több m int
kétszáz év sok szempontból a nyugati típusú civilizáció globá­
lis dom inanciájáról szólt. Tény, hogy az utóbbi fél évszázad­
ban több konfuciánus alapon szerveződött ország is (Japán,
Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és a legutóbbi időkben Kína)
felzárkózott a Nyugathoz, sőt bizonyos területeken le is hagyta
azt. Ela azonban jobban m egvizsgáljuk a fejlődésüket, látjuk,
ezt úgy tudták elérni, hogy rengeteg mindent átvette\ a nyugati
értékrendből, különösen a gazdasági berendezkedés tekinte­
tében. M a Szingapúr vagy H ongkong sokkal közelebb áll a
klasszikus szabad versenyes kapitalizm us m odelljéhez, m int
azok az országok, ahol azt eredetileg kitalálták (Anglia, USA).
 Egyéni szabadság —egyéni felelősség I 9

Egy működőképes „nyugatias” társadalm i berendezkedés

két, egymással erősen összefüggő pilléren nyugszik: az egyéni
szabadságon és az egyéni felelősségen. Ellentétben a konfuciá­
nus ideállal, egy demokráciában nem létezik „jóságos uralko­
dó”, aki önzetlenül a népe boldogulásáért m unkálkodik. A pol­
gárok nem is várnak el ilyet. A kormányzat feladata a törvényes
és biztonságos keretek biztosítása ahhoz, hogy mindenki m aga
keresse a boldogulását —ahogy akarja és ahogy tudja, a saját
felelősségére. Földműveléssel, iparral, művészi tevékenységgel
vagy —és ez talán a legfontosabb —kereskedelemmel.
 A BARTERTOL
A SZABADPIACIG

A vagy h o gy a n alak ult ki a ga z d a sá gi vilá gren d ,

a m elyb en élünk,
m itő l lesz érték es e g y áru, és m iért fiz etü n k
a n n yit érte, a m en n y it?
 Az emberi civilizáció alapja: a csere

Vajon mi a legősibb mesterség? A régen viccesnek tartott köz­

hely szerint a prostitúció, de erre sem m i bizonyíték nincs (a
prostitúció első nyomaira az ókori Mezopotámiában bukkan­
tak, viszont akkor m ár sok más mesterség is létezett). Ellenben
m aga a kérdés tényleg legitim : mi az a tevékenység, am it az
emberiség a legősibb idők óta űz, ellenben az állatok képtele­
nek rá? M ire m ondhatjuk, hogy ez az, am i megkülönböztet
minket?
A válasz: a csere. A z ősember vadászatból és gyűjtögetés­
ből élt. Ezek a tevékenységek nem sokban különböznek attól,
ahogyan az állatok szerzik az élelmet. Ellenben a csere valami
olyasmi, am it kizárólag az ember művel.
Az élet szomorú alapigazsága, hogy szinte soha nincs a ja­
vakból annyi, hogy m indenkinek mindenből elegendő legyen.
Néha igen, de leginkább nem. Viszont az gyakran előfordul,
hogy az egyik embernek (vagy törzsnek) egyvalam iből több is
van, m int kéne, másból meg sokkal kevesebb. Például a ten­
gerparti törzs rengeteg halat tud fogni, de nincs elég tűzifája,
hogy megsüsse. A z erdei törzs m eg szó szerint m egbotlik a
rengeteg fában, de nincs haluk. Az állatvilágban ilyenkor két­
féle módon reagálnak a felek: vagy tudomást sem vesznek egy­
másról, és m indenki él, ahogy tud, vagy m egpróbálják elűzni
14 I K özgazdaságtan lelkks amatőröknkk

a riválisaikat a kedvezőbb vadászterületről. Esetleg ellopják-el-

rabolják, am ire szükségük van. Természetesen ezt az ember is
megteszi, még m a is. Viszont valam ikor valahol az őskorban
valakinek eszébe jutott, hogy ha a tengerparti törzs elcseréli a
fölösleges halait tűzifára az erdeiekkel, m indenki jól jár. A z
önkéntes csere csodája az, hogy mindkét fél értékesebb jószágot
kap azért cserébe, hogy lemond a szám ára kevésbé értékesről.
Ennek a felfedezésnek a jelentőségét a civilizáció kialakulá­
sában nem lehet eltúlozni. Egyrészt lehetőséget adott rá, hogy
a különböző nagycsaládok és törzsek ne csak riválist lássanak
egym ásban, hanem alk alm i, később állandó szövetségest is.
Másrészt lehetőséget teremtettek a spécializációra, vagyis hogy
ne kelljen m indenkinek m indenhez értenie valamennyire, ha­
nem csak az adott tevékenységben a lehető legjobb személy
legyen vadász, szerszámkészítő vagy zöldségkertész, és a meg­
termelt fölösleget kicserélje azokra az árukra, amelyeket m aga
nem tud vagy nem akar előállítani. Előbb-utóbb kialaku ltak
olyan központi helyek, ahová a közelből m indenki elhozta az
áruját, hogy kicserélje arra, am ire szüksége volt —megjelent a
piac. A piacok körül pedig állandó települések jöttek létre: az
első városok.
A kereskedelem szerepét az emberiség életszínvonalának
emelésében egyszerűen nem lehet eltúlozni. H a belegondolunk,
kereskedelem nélkül a legtöbb ember kizárólag a túléléshez
m inim álisan szükséges javakat tudja megtermelni. Jó esetben
—amennyiben nem veri el a jégeső a termést, nem eszi m eg a
farkas a nyájat, nem ég le az erdő, stb. De m ég a legjobb eset­
ben sem m arad ideje és ereje arra, hogy bárm i olyat alkosson,
 Az emberi civilizáció alapja: a csere 1 IS

am i „luxus”. Sőt, olyan kifinom ultabb, m agas színvonalon

m egm unkált szerszámokat sem, amelyek megkönnyítik a ter­
melést. Ráadásul csere nélkül nincs is igazán motiváció arra,
hogy bárki többet termeljen, mint am ire a saját fogyasztásához
szüksége van.
Persze a romantikus idealisták ilyenkor jönnek azzal, hogy
mennyivel kevesebbet dolgoztak és mennyivel boldogabban él­
tek azok az ősközösségek, ahol senki sem termelt fölösleget.
Lehet —de csak az első rossz termésig vagy szárazságig. Vagy
am íg le nem mészárolta őket a szomszéd törzs, amelynek éppen
nem volt elegendő ennivalója. A kereskedelem nélküli világ
ugyanis a M ad Max világa: a szűkös erőforrásokért és a tú l­
élésért vívott harcban m indenki ellenség, a legszűkebb család
vagy nemzetség/törzs kivételével. A csere az, ami lehetővé tette,
hogy az egyes embercsoportok az idegenekre ne csak fenyege­
tésként, hanem lehetőségként tekintsenek. H ogy ne az legyen
az első gondolatuk, ha ismeretlennel találkoznak: „jobb lesz,
ha megölöm, mielőtt ő öl meg engem”, hanem az, hogy „hátha
van neki olyasmije, am ire érdemes lehet elcserélni a fölösleges
javaim at”.
Akárm ennyire is furcsán hangzik, a kereskedelem nemcsak
az emberiség anyagi, de az erkölcsi fejlődésének is az alapja.
Ha megnézzük a tízparancsolatot, civilizációnk egyik legéísibb
erkölcsi szabályrendszerét, ilyeneket találunk benne: „Ne ölj!”,
„Ne lopj!”, „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!”.
Gondoljunk csak bele: ezek az előírások a magántulajdon és a
kereskedelem fogalmai nélkül teljesen értelmezhetetlenek. Ha
nincs csere, a lopás és az ülés a túlélésért folytatott küzdelem
16 I Kf)Z(;A7.I>ASÁC¡TAN l.KI.KES AMATŐR(")KNHK

elkerülhetetlen velejárója (mint ahogy az állatvilágban látható).

A z igazmondás sem jár semmilyen előnnyel, amennyiben a cél
nem a kereskedelemhez elengedhetetlenül szükséges bizalom
kialakítása és fenntartása.
A bizalom ugyanis m egint csak egy kizárólagosan emberi
tulajdonság, am elynek kialakulásához elengedhetetlen volt a
csere intézménye. Ha az állatvilágot nézzük, a bizalom szintén
teljesen értelmetlen fogalom. Evolúciós szempontból egyetlen
racionális oka lehet annak, hogy az egyén valaki más érdekét
figyelembe véve cselekedjen: az, hogy a „valaki más” az illető
utódja, esetleg közeli rokona (mint ahogy ez a falkákra, illetve
az őskori törzsekre jellem ző volt). A természetben, ak i nem
vérrokon vagy szexuális partner, az szükségképpen rivális és
ellen ség. Ellenben, ha létezik a csere intézm énye, akkor egy
idegenből is lehet hasznos partner, szövetséges, akár barát is. És
épp ez a bizalom alapja: a reális lehetőség, hogy a másik ember
nem feltétlenül akar neked rosszat, hogy a „kívülállókkal” való
interakció nem zéró összegű játszm a (vagyis nem csak a másik
rovására lehet jól járni).
Összességében tehát egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy
végső soron a cserekereskedelem kialakulása emelte ki az em ­
bert az állatvilágból, és indította el a civilizálódás rögös útján.
 Kapitalizmus + verseny = innováció

A kereskedelem tehát a civilizáció hajnalától kezdve az emberi

társadalm ak egyik legfontosabb tevékenysége, amely hol többé,
hol kevésbé fontos szerepet foglal el az állam ok szervezésében.

Katonák, papok, kereskedők

Valam elyik régi indiai filozófus mondta, hogy a világot vagy

a katonák, vagy a papok, vagy a kereskedők irányítják. Illetve
hát nyilvánvalóan m ind a három csoport, de a hatalomban való
részvételüknek a mértéke korszakonként változik.
A m ikor a katonák irányítanak, hatalm as hódító birodal­
m ak jönnek létre, lásd a rómait, a mongolt, az oszmán-törö­
köt, valamint a konkvisztádorok tevékenységét. Ezek egy ideig
terjeszkednek, népeket és kultúrákat igáznak le, hihetetlenül
m eggazdagodnak a rablásból és az adóztatásból, ezután pedig
szinte azonnal hanyatlásnak indulnak, am int kifullad a ter­
jeszkedésben lévő lehetőség. Lehetnek azonban nagyon pozitív
eredményeik is, például megszervezhetik egy hatalmas terület
közigazgatását, úthálózatát, békét és biztonságot teremtenek a
birodalmon belül. Ez pedig nagyon jót tesz a kereskedelemnek
(ha hagyják).
18 I Közgazdaságtan i.ki. kes amatőröknek

Nem véletlen, hogy a Római Birodalom általános életszínvo­

nala sokkal magasabb volt, mint a környező „barbár” területeké.
H abár ez a birodalom is hódítóként kezdte, idővel kereskedel­
m i és gazdasági egységet is alkotott, ami biztosította a bosszú
távú fennmaradását. Ez a típusú birodalom általában stabil és
hosszú életű, ugyanis az alattvalóknak is érdekük, hogy fenn­
m aradjon. A róm aiak ezenkívül kulturálisan meglehetősen
nyitottak és toleránsak voltak, ami szintén nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy a meghódított népek (m árm int akiket nem adtak
el rabszolgának) hamar beletörődjenek a római uralomba, majd
néhány generáció után m aguk is római identitást vegyenek fel.
Ahol azonban nem ilyen birodalom jött létre, mert a katonai
elit inkább az alávetett népesség kiszipolyozásával volt elfoglalva
(például a spanyolok és portugálok Am erikában vagy az Osz­
mán Birodalom Európában), ott a gazdasági hanyatlás, majd
a széthullás sokkal gyorsabban ment végbe, és a birodalom
sohasem vált igazán egységes kulturális entitássá.
A papság által irányított állam form áknak is elég vegyesek
az eredményei. A legsikeresebbek a bronzkorban jöttek létre,
például Mezopotámiában vagy Egyiptomban. A papok (érthe­
tői okokból) általában nem önm agukban, hanem a hadseregre
támaszkodva uralkodtak. Jellemző volt erre a rendszerre, hogy
gyakran hozott kulturális és művészeti virágzást, de hajlamos
volt a megmerevedésre és stagnálásra - hogy aztán rendszerint
egy hódító birodalom áldozataként végezze. Egy viszonylag
modern példa erre Tibet sorsa.
M ár az ókortól kezdve léteztek kereskedőbirodalmak. Ezek
többek között abban is különböztek a katonai vezetésűektől,
 Kapitalizmus + verseny = innováció I 19

hogy gyak ran nem voltak p o litik ailag egységesek, hanem

szuverén városállamok szövetségeként működtek. A legfonto­
sabbak az ókori Európában a föníciai és görög városállamok
voltak, amelyek olyan apróságokat adtak nekünk, mint például
az ábécé, a filozófia vagy a dem okratikus politika. Továbbá
egyáltalán nem túlzás, hogy a föníciaiak és a görögök által k i­
épített földközi-tengeri kereskedelmi útvonalak nélkül a Római
Birodalom sem lehetett volna az, am i. Késeibb a Hanza-szö-
vetség, a Velencei K öztársaság, H ollandia m utatta meg a vi­
lágnak, hogy a kereskedők által irányított állam ok katonailag,
kulturálisan és gazd aságilag is fel tudják venni a versenyt a
legerősebb birodalm akkal.

Létrejön a kapitalizmus

Egészen a modern korig a szabadkereskedelem korlátozása volt

a „normális” eljárás. Erre klasszikus példa a középkori céh in­
tézménye, am elynek a lényege a piaci verseny közvetlen korlá­
tozása volt a kínálat ellenőrzésén keresztül. A céh „területén”
kizárólag a teljes jogú tagok űzhették az ipart, a kívülállókat
(kontárokat) pedig minden eszközzel igyekeztek ellehetetle­
níteni. A céh az árakat, a minőséget és a gyártási módszereket
is előírta, am i ugyan jó volt a bejáratott vevéíkörrel rendelkező
m estereknek de szinte lehetetlenné tette a m ai értelemben vett
vállalkozást, és elfojtotta az innovációt.
A másik jellemző versenykorlátozás az abszolutizmus mer­
kantilista gazdaságpolitikája volt, am ely szerint az uralkodó
20 I K ö z g a z d a s á g t a n l e l k e s a m a t ö r ö k n k k

állam i ipari és kereskedelmi monopóliumokat adományozott

bizonyos kegyenceknek, miközben diszkrim inatív vám okkal
támogatta a hazai termelést az import rovására. Ezeket a korlá­
tozásokat m indig a közérdekre hivatkozva vezették be (például
hogy a céhek az áruk m inőségét garantálják, illetve az ural­
kodó az állam kincstár érdekeit tartja szem előtt), de valójában
az uralkodó osztály előjogait védték. Ez akkoriban teljesen ter­
mészetes is volt, és nem sok m indenkinek jutott eszébe, hogy
akár másképp is lehetne.
A 18. századtól kezdve viszont a felvilágosodás gondolkodói
elkezdték megkérdőjelezni a hagyományos társadalmi struktú­
rákat, és olyan eszméket hirdettek, mint a ráció, a szabadság és
az emberi jogok. Ezekben fontos szerepet játszott a vállalkozás,
a szerződés és a kereskedelem szabadsága, am i kedvezett a pol­
gárság felemelkedésének a hagyományos feudális arisztokrácia
rovására. Mindez egy új gazdasági rendszer létrejöttéhez veze­
tett: megszületett a kapitalizm us.
A történelem során először került a gazdaság a filozófia és
a tudományos gondolkodás látókörébe. Olyan jelentős kora­
beli gondolkodók, m int Montesquieu, John Locke, Benjámin
Franklin és természetesen Adam Smith, elkezdték a gazdaság­
nak és a szabadkereskedelemnek a működését, valam int a tár­
sadalom fejlődésére és az emberek jólétére tett hatását vizsgálni.
Arra jutottak, hogy a kereskedelem nemcsak a belőle közvetle­
nül profitálóknak, hanem a tágabb értelemben vett közösség­
nek is jó, és nem is csak anyagi szempontbéd. Egyrészt az egy­
mással fontos gazdasági kapcsolatokat ápoló országok sokkal
kisebb eséllyel fognak háborúzni egymás ellen. Másrészt, ahogy
 Kapitalizmus + verseny = innováció 1 21

Adam Smith híres „láthatatlan kéz” elmélete megfogalmazta:

ha minden embernek joga és lehetősége van rá, hogy a saját bol­
dogulását keresve bármilyen gazdasági tevékenységet szabadon
űzzön, a piaci törvényszerűségek gondoskodni fognak arról,
hogy az egész közösség jóléte a lehető legnagyobb mértékben
növekedjen, m égpedig különösebb állam i beavatkozás nélkül.
Hamarosan azonban kiderült, hogy az új gazdasági rend­
szer, a kapitalizm us még két nem várt előnnyel is járt, amely
minden addiginál gyorsabb és látványosabb fejlődést tett lehe­
tővé.
Ezek közül az egyik maga a tőke fogalma volt. A feudális
urak legfőbb bevételi forrása addig járadék volt. Ez azt jelen­
tette, hogy bizonyos erőforrások kizárólagos tulajdonlásából
húztak hasznot, anélkül hogy azo kkal bárm i különösebbet
kezdeniük kellett volna. Itt persze elsősorban a földbirtokról
van szó. A feudális földbirtokos nem m aga művelte a területét,
hanem az ott élő parasztok, jobbágyok munkájából részesült
adó vagy bérlet formájában, egyszerűen azon a jogon, hogy ő
az úr. Viszont még a földesúr sem rendelkezett a birtoka fö­
lött teljes tulajdonjoggal, az ugyanis végső soron az uralkodót
illette. Tehát például korlátozott vagy épp teljesen tiltott volt a
birtok elidegenítésének a lehetősége (Magyarországon az ősiség
törvénye által). Hasonlóan m űködtek az abszolutista uralko­
dók által kegydíjként adományozott monopóliumok is, például
különböző ipari és kereskedelmi koncessziók, adószedés joga.
Ennek a rendszernek két fő negatív hatása volt: egyrészt a
járadékos nem volt motiválva arra, hogy a jövedelmének for­
rásába a m inim álisan szükségesnél többet ruházzon be, mivel
22 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek

egyrészt a tulajdonjoga korlátozott volt (és a földjét ak ár el is

vehették tőle), másrészt nem nézett szembe piaci versennyel: a
járadékát nem veszélyeztették ügyesebb konkurensek. R áadá­
sul nehezen is jutott volna nagyobb beruházáshoz szükséges
tőkéhez, ugyanis az elidegeníthetetlen földbirtokot vagy mono­
póliumot nem tudta kölcsönök fedezeteként felhasználni (ezzel
a problémával foglalkozik egyébként Széchenyi István H itel
című műve). A m ásik negatív hatás az volt, hogy a földbirto­
kosok (beleértve az uralkodókat is) a vagyonukat elsősorban a
birtokolt terület gyarapításával növelhették, am inek az elsőd­
leges módja a háború volt. Nem véletlen, hogy a premodern
korban a hódító háborút kulturálisan és racionálisan is nem
egyszerűen elfogadható, de kifejezetten kívánatos és dicsőséges
cselekedetnek tekintették.
A tőkés gazdaság és a polgári társadalom megjelenése eze­
ket az axióm ákat alapjaiban forgatta fel. Először is a tu laj­
donjog abszolúttá vált: ellentétben a feudum mal (a király által
használatba adott birtok, am i visszavehető), a tulajdonjog nem
korlátozható (például az eladás m egtiltásával, lásd ősiség törvé­
nye) és nem vonható vissza. Ennek következtében elterjedhettek
a jelzáloghitelek, így lehetőség nyílt a termelékenységi beruhá­
zásokra. Ezzel párhuzam osan a monopoliumokat felváltotta
a piaci verseny —elvileg bárki bárm ilyen árucikk termelésébe
belefoghatott, és ha jobbat olcsóbban kínált a konkurenciánál,
sikeresebb és gazdagabb lett náluk.
M árpedig a piaci versenynél nincs jobb motiváló erő a vál­
lalkozásra és az innovációra. Joseph Schumpeter osztrák köz­
gazdász híres definíciója szerint az innováció az, am ikor vagy
 Kapitalizmus + verseny = innováció I 23

új dolgokat csin álunk, vagy a régi dolgokat újfajta módon

csináljuk. M indkettő célja az, hogy jobb m inőségű árukat és
szolgáltatásokat állítsunk elő olcsóbban. A vállalkozó pedig
az, aki ezeket az innovációkat pénzügyi kockázatot vállalva
megvalósítja, extraprofit reményében. (Az extraprofit a definí­
ció szerint a nyereségnek az a része, am i m eghaladja az adott
iparágban szokásos átlagot.) Nem nehéz belátnunk, hogy ez a
fajta innovatív vállalkozási modell kizárólag kapitalista g az ­
dasági rendszerben m űködhet, ahol egyrészt világosak és a
stabil jogrendszer által garantáltak a tulajdonjogok, nincse­
nek a versenyt korlátozó m onopólium ok, és m ind a fin an ­
szírozás, m ind a term ék eladása szabad áru- és pénzpiacon
lehetséges.

A z innováció hatása a világ jólétére

A z innováció berobbantotta a 19. században az első ipari

forradalm at, először A n gliáb an , m ajd N yugat-E urópában
és az Egyesült Á llam okban. H ogy lássuk, ennek m ekkora
volt a jelentősége a gazd asági fejlődésre, elég m egnézni az
átlagos egy főre eső GDP alakulását a világon az utóbbi két­
ezer évben:
24 I Közgazdaságtan lelkes amatőröknek

1. ábra: Egy fő r e ju tó GDP a világon

Forrás: Statistics on World Population, GDP, and Per Capita GDP, 1-2008 AD.
Angus Maddison, IMF.

Meglehetősen szembeötlő, hogy a világgazdaság teljesítmé­

nye egészen a 18. századig gyakorlatilag stagnált, a gazdaság
kizáró lag a népesség növekedését követte (ami ugye m egint
csak a háborút és a hódítást tette a gazdagodás legfőbb forrásá­
vá). A kapitalizmus térhódítása és az ipari forradalom azonban
olyan, a történelem folyamán teljesen példátlan exponenciá­
lis gazdasági növekedést indított be, am ely ma, kétszáz évvel
később is tart. És ez a bámulatos fejlődés nem korlátozódott
a legfejlettebb európai országokra, hanem mindenhol bekö­
vetkezett, ahol a hagyományos társadalm i és gazdasági struk­
túrák átadták a helyüket a szabad piacgazdaságnak. Igen, a
mai világ viszonylag „szegény” országai hasonló szinten állnak,
m int a legfejlettebb országok voltak egy évszázaddal ezelőtt!
 Kapitalizmus + verseny = innováció I 25

Például a V ilágbank szerint Ghána egy főre eső GDP-je 2021-

ben 6100 USD volt vásárlóerő-paritáson (1990-ben m ég csak
1200 USD), m íg Franciaországé 1900-ban 6500 USD körül
volt. A mostani „közepesen fejlett” országok, m int Kolumbia
(14 700 USD GDP/fő 2021-ben) vagy Thaiföld (19 200 USD)
pedig vannak olyan jómódúak, m int az 1960-as évek Nyugat-
Európája!*
Természetesen a GDP nem az egyetlen mérce, am i alapján
láthatjuk a jólét növekedését. Ha megnézzük például az extrém
szegénységben (kevesebb m int napi 1,9 USD-ből) élő emberek
arányát a világon, az a történelem folyamán szinte végig 90%
körül volt. Ez az arány csak a 19. században, az ipari forrada­
lom idején kezdett lassan csökkenni, m ajd a 20. század végén
és a 21. század elején egyre gyorsabban. Jelenleg az emberiség
kevesebb m int 10%-a él teljes nyomorban - ráadásul közben a
Föld népessége megnyolcszorozódott!
U gyanebben az időszakban a gyerm ekhalandóság világ­
szerte 43%-ról 4,3%-ra csökkent, a várható élettartam pedig
30 évről 70 év fölé nőtt, beleértve a legszegényebb országokat
is. M indezzel együtt járt az iskolázottság, a nők és a kisebb­
ségek helyzetének drasztikus javulása, az em beri jogok k i­
terjedése, valam int olyan archaikus és kegyetlen társadalm i
gyakorlatok visszaszorulása, mint a rabszolgaság, a halálbün­
tetés vagy ak ár a háború. Igen, a háború. A kárm enn yire is
furcsán hangzik, egy ember esélye arra, hogy erőszakos halált

* Forrás: data.worldbank.org/indicator/NY.GF>P.PCAP.PP.CD?locations=GFl
www.world-economics-iournal.com/GrossDomesticProduct/France.gdp
www.demographia.com/db-ppp 60 -t-.htm
26 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek.

hal, a történelem folyam án korábban elképzelhetetlenül le­

csökkent az utóbbi kétszáz évben (a világháborúkat részben
leszámítva).*

2. ábra: Az extrém szegénységben élők százalékos aránya a világon,

1820-2015.
Forrás: ourworldindata.org/extrerne-poverty, CC BY-SA

* Erről részletesen ír Steven Pinker Az erőszak alkonya: Hogyan szelídült meg

az emberiség? című könyvében.
 Kapitalizmus + verseny = innováció I 27

3. ábra: Gyermekhalandóság a világon, 1800—2015. Az 5 éves kor előtt

elhunytak becsült aránya a világ lakosságához képest.
Forrás: ourworldindata.org/child-mortality#cliild-mortality-around-the-world-
since-1800, CC BY-SA Max Roser
 A piac csodája

A kapitalista gazdaság fejlődése tehát olyan mélyreható válto­

zásokat hozott a világban és a társadalomban, am i viszonylag
hamar felkeltette a felvilágosodás tudós elméinek érdeklődését.
A z sem véletlen, hogy a leggyorsabban polgárosodó Nagy-Bri-
tannia volt az a hely, ahol a 18. században először jelent meg a
közgazdaságtan mint tudomány.
Először is: miféle tudomány a közgazdaságtan? A legtöb­
ben erre rögtön rávágják, hogy „társadalomtudomány”, de ez
a kategória a 18. században m ég nem létezett. A dam Sm ith
A nem zete^ gazdagsága cím ű, 1776-ban m egjelent alapművét,
am elyet a közgazdaság-tudom ányban olyan jelentőségűnek
tartanak, m int D arwintól Afajoké ered etét a biológiában, első­
sorban politikai-filozófiai értekezésnek szánta. Valójában épp
Smith műve volt az, ami - nem kis részben az ipari forradalom
által alapvetően megváltoztatott társadalm i viszonyoknak kö­
szönhetően —önálló tudományággá emelte a közgazdaságtant.
M iről szól tehát A nem zete^ gazdagsága? G yakorlatilag ez
az a mű, amely elsőként foglalja rendszerbe az eddig leírtakat:
a kereskedelem és a gazdaság működését, valam int hatását az
emberiség fejlődésére. A következőkben sorra vesszük a főbb
megállapításait.
 A piac csodája I 29

A piac és a pénz kialakulása

A termelés és a term elékenység növelésének leghatékonyabb

módja a m unkam egosztás. M int fentebb írtu k, a m unkam eg­
osztás lehetővé teszi a specializációt, az innovációt és a m é­
retgazdaságosságot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nagy tételben
előállítani valam it fajlagosan olcsóbb, m int kicsiben, ugyanis
nem minden költség növekszik arányosan a megtermelt meny-
nyiséggel (például egy raktárépületért ugyanannyi bérleti díjat
kell fizetni, függetlenül attól, hogy csak félig vagy egészen van
tele, és a m unkabérek sem teljesen arányosak a termeléssel).
Fontos m egállapítása továbbá, hogy a m unkam egosztás nem
valamiféle vezető bölcsessége m iatt alakul ki, hanem spontán
módon, a cserének köszönhetően.
A cserét és ezáltal a munkamegosztást erősen befolyásolja a
rendelkezésre álló p ia c mérete. Minél kiterjedtebbek a kereske­
delm i kapcsolatok, annál kevésbé kell autarkiára (önellátásra)
berendezkedni, és annál jobban ki lehet aknázni a m éretgaz­
daságosság előnyeit. Nem véletlen, hogy a világtörténelem leg­
gazdagabb és legfejlettebb birodalm ai m ind logisztikai cso­
mópontokban alakultak ki: folyók mentén, a Földközi-tenger
partján, a Selyemúton.
Sm ith a p én z eredetével és használatával is foglalkozott.
A m unkam egosztás azzal is jár, hogy az ember a saját m un­
kájával csak szükségleteinek egy kis részét tudja kielégíteni,
a többihez rá van szorulva m ások m un kájának gyüm ölcsé­
re. Term észetesen ezt eredetileg barterrel (vagyis közvetlen
30 I K özgazdaságtan i.ki.kks amatőröknek

cserekereskedelemmel) oldották meg, de ahogy kiterjedtek és

bonyolultabbak lettek a piaci viszonyok, szükség lett valam i­
féle közös elszámolási egységre. Erre a célra a legkülönfélébb
árucikkeket használták a történelem folyamán: gabonát, sót,
kagylókat, kakaóbabot... Végül a leginkább praktikusnak a
nemesfémek bizonyultak, mivel korlátozott mennyiségük miatt
kis mennyiségben is értékesek, nem romlandóak, és viszonylag
könnyen oszthatóak. Aztán persze később megjelent a papír­
pénz, am i Sm ith idejében még aranyfedezetű volt, tehát nem
különbözött lényegileg a fémpénztől.

Munkabér és értéktöbblet

Sm ith szerint az áruk értékének csupán egy kis részét adják a

benne található alapanyagok. Az értéktöbblet, vagyis az, ameny-
nyivel értékesebb egy jól elkészített vacsora a belefőzött alap­
anyagok összességénél, vagy egy acél szerszám a vele azonos
súlyú vasércnél, a belefektetett m unkának köszönhető. Ezért
van az, hogy minél nagyobb és komplexebb m unkaigényű áru­
cikket értékesít valaki, annál magasabb árat kaphat érte. A nem -
zete\ gazdagsága mondta ki először azt, hogy az ipar sokkal
komolyabb forrása tud lenni a jólétnek, mint a m ezőgazdaság
vagy a nyersanyagok bányászata.
Mivel a m un ka a legfőbb értékterem tő, alapvető kérdés,
hogy az általuk teremtett értéknek mekkora hányadát kapják
meg a dolgozók m unkabér formájában. Smith szerint ez első­
sorban a tulajdonosok és a m unkások közötti erőviszonyoktól
 A piac csodája I 31

függ. Am ennyiben kevés a m unkalehetőség, a tulajdonosok

egymással versenyeztetik az alkalm azottjaikat, így lenyomják a
béreket. Ellenben, ha munkaerőhiány van, a tulajdonosok ver­
senyeznek a m unkásokért, ekkor a bérek emelkednek. Adam
Sm ith ezzel m agyarázta, hogy hiába sokkal fejlettebb Anglia,
m int az am erikai brit gyarm atok (a későbbi Egyesült Á lla­
mok), az utóbbiban jóval m agasabbak a m unkabérek, hogy
ösztönözzék a bevándorlást. A m unkaerő kínálatát a dolgozók
mesterségesen is korlátozni tudják, például szakszervezetekkel.
Ezek a szerveződések Smith idejében (és még nagyon sokáig)
illegálisak voltak, de persze később (különösen M arx révén)
kiem elkedő szerepet játszottak a modern jóléti társadalm ak
kialakulásában.
Smith a munkaerőt ugyanolyan árucikknek tekintette, mint
bármi mást, és az egyetlen árszabályozó erőnek a kereslet és a
kínálat viszonyát tartotta. A m unkaerő iránti keresletet a ter­
meléssel elérhető jövedelem határozza meg, a kínálatot pedig
a m unkaképes és dolgozni hajlandó népesség. Ráadásul a piac
itt is önszabályozó: am ennyiben például a technológiai fejlő­
désnek köszönhetően egy bizonyos term ékre megnő az igény,
nő a kereslet a munkaerőre is, ami a m unkabérek emelkedését
eredményezi. Em iatt több ember hajlandó az adott iparágban
dolgozni, ráadásul az életszínvonal növekedése m aga után
vonzza a népesség növekedését is (ne feledjük el, hogy a 18.
században vagyunk!).
Egy idő után a m unkaerő-kínálat m eghaladja a term elé­
kenység növekedését, am i a m unkabérek csökkenését okoz­
za. E m iatt a m un káso k m ás, jövedelm ezőbb ip arágakb a
32 I K özgazdaságtan i.ki.kks amatököknkk

áram lanak, ahol előbb-utóbb szintén kifutja m agát a növeke­

dés, és így tovább. A piac láthatatlan keze m indig megteremti
az egyensúlyt.

A láthatatlan kéz

A dam Sm ith szerint a gyártónak a m inél nagyobb profit ér­

dekében m inél jobb m inőségű árut kell előállítania, és azt a
lehető legalacsonyabb áron kell kínálnia. Ez a folyamat m int
egy „láthatatlan kéz” irányítja a piacot, és alakítja ki a termékek
árát, biztosítva azok minőségét is.
Ez alapozza meg a liberális moralitást, am ely ellentétben a
hagyományos, vallási és törzsi tradíciókon alapuló erkölccsel,
nem az individuum és az egyéni érdek közösségnek alárendelt
szerepén alapul, hanem éppen ellenkezőleg: a közösség jólétét
a közösség tagjai egyéni jólétének összességeként definiálja. Az
önérdek követése a piacon keresztül járul hozzá a közérdek­
hez: a pék nem elsősorban azért süti a lehető legjobb minőségű
kenyeret a lehető legjobb áron, mert szeretné, ha boldogok len­
nének a vásárlói, hanem azért, mert ha nem teszi, a vásárlók
átpártolnak a konkurenciához, és nem fog tudni m agának új
ruhát venni. A pék önző, és nem szívjóságból cselekszik, ha­
nem anyagi érdekből. Az eredmény mégis az, hogy hozzájárul
mások jólétéhez.
Ez a piac „csodája”, ami a modernitás egyik legfontosabb vál­
tozását hozta el a moralitás definícié)jában: a középkori felfogás­
sal ellentétben nem az önmegtagadás, az aszkézis a legnagyobb
 A piac csodája I 33

erény, hanem az ambíció és a tisztességes meggazdagodás vágya

(és egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a gondolatnak az alap­
jai m ár a reformációban is megtalálhatóak).

A tőkefelhalmozás következményei

A közgazdaságtan m ásik nagyon fontos alapfogalm a a tőke.

De m i is a tőke valójában? A köznapi beszédben elsősorban
pénzt vagy termelőeszközöket értenek rajta. Ez nem tévedés,
de a tőke ennél szélesebb, elméleti fogalom. Ahhoz, hogy meg­
értsük, először is induljunk ki a fö lö slegb ő l.
Az emberiség a történelme folyamán egészen az ipari forra­
dalomig nagyon kevés fölösleget termelt. Akinek volt valameny-
nyi, az tartalékot képezett belőle, hogy legyen m ihez nyúlnia
például rossz termés esetén. Ez a tartalék lehetett élelmiszer,
árucikkek vagy pénz (kincs). A z viszont közös volt bennük,
hogy önm agukban nem hoztak semm iféle jövedelmet, egy­
szerűen csak álltak a raktárban addig, am íg szükség nem
lett rájuk. Ez akkor változott meg, am ikor a termelékenység,
a specializáció és a kereskedelem fejlődésének köszönhetően
egyre több ember egyre több fölösleget volt képes felhalmozni.
A m ikor m ár több jószág volt a raktárban, m int am i a reáli­
san várható nehéz idők átvészeléséhez kellett, a tulajdonosok
elkezdtek azon gondolkodni, hogyan tudnának a fölösleges
tartalék hasznosításából extra jövedelmet szerezni. Például a
földműves a megtermelt gabona egy részét állateledelként hasz­
nosítva disznókat kezd tartani. A bányász a kiterm elt vasérc
34 I K özgazdaságtan i .klkf.s amatőröknkk

egy részéből jobb szerszámokat készíttet m agának, amivel még

hatékonyabban tud dolgozni. A gazdag kereskedő a pénzének
egy részét kam atra kölcsönadja. Innentől kezdve válik a fölös­
leg telkévé, és a felhalmozás befektetéssé.
Könnyű belátni, hogy am int eléggé széles körben elterjedt
a tőkebefektetés gyakorlata, az m inden korábbinál nagyobb
löketet adott az innovációnak és a term elékenység növelésé­
nek. Ettől kezdve ugyanis akkor is megéri többet termelni, ha
a tulajdonosnak m ár nincsen közvetlenül szüksége még több
jószágra vagy pénzre. A fölösleges vagyonát befektetve ugyanis
a tőkés még több jövedelemre tehet szert, anélkül hogy többet
kellene dolgoznia.
Ugyanakkor a passzív tartalékolással ellentétben a befekte­
tett tőke nemcsak a tulajdonosának hajt hasznot, hanem m in­
denkinek, aki részesül belőle. A kölcsönadott pénzből az adós
képes olyan beruházásokat eszközölni, am iknek a segítségével
növeli a saját és az alkalm azottainak jólétét, miközben a k a­
matot is ki tudja termelni. A jobb szerszámok, termelőeszkö­
zök elkészítése ugyan több m unkát és nyersanyagot igényel,
viszont utána olcsóbban, több és jobb minőségű árut lehet ve­
lük előállítani. Közben ez a szerszámkészítők jövedelmére és
szaktudására is pozitív hatással van, és a megnövekedett piaci
kereslet még több innovációra, akár teljesen új iparágak létre­
hozására ösztökéli őket. A hagyományos gazdaság növekedése
lineáris, egyenesen arányos a demográfiával és a rendelkezésre
álló nyersanyagokkal. A tőkés (kapitalista) gazdaság viszont
elhozta az ex pon en ciá lis növekedés korát, ahol a gazd agság
m ég több gazdagságot hoz létre, egyre szélesebb néprétegek
 A piac csodája I 35

szám ára. A kapitalizm ussal az em beri civilizáció ugyanúgy

szintet lépett, m int az őskorban a tűz vagy a m ezőgazdaság
k italálásával és az első állandó települések kialakulásával.

Csoda vagy egyenlőtlenség?

A kapitalizm us (különösen a korai formája) ellen a leggyak­

rabban felhozott kritika, hogy ugyan jelentősen növeli a jólétet
és gazdagságot, de ennek az eloszlása rendkívül egyenlőtlen.
Miközben a tőketulajdonosok (kapitalisták) vagyona exponen­
ciálisan néí, a vagyontalan bérm unkások (proletárok) továbbra
is csak a létezéshez szükséges minimumot kapják, és a csillogó
paloták tövében gombaként tenyésző gettókban nyomorúságos
körülm ények között tengődnek. Kari M arx egész életműve
erről szól, és egyáltalán nem ok nélkül.
Nem árt azonban felidézni, milyen körülmények között él­
tek a szegények (az emberiség 90%-a) az ipari forra d a lom előtt.
Adam Sm ith m aga írja, hogy az ő idejében teljesen m ezőgaz-
dasági és premodern Skót-felföldön akkora a szegénység, hogy
nem ritka az olyan asszony, ak i húsz gyereket szül, de jé), ha
kettő életben m arad közülük. Továbbá hogy seh o l a világot!
nincs olyan hely, ahol a szegény gyerekek felénél több megérné
a tized ik születésnapját. Szóval akárm ennyire borzalm asak
voltak az életkörülmények a viktoriánus London nyomornegye­
deiben, rendszerint m ég m indig jobbak voltak annál, am it a
vidékről érkezett parasztok m aguk mögött hagytak.
 Mitől lesz egy árunak értéke?

A dam Sm ith m unkássága m egnyitotta az utat a közgazda­

ságtan m int önálló tudom ányág létrejöttéhez. Nem meglepő
módon az új gazdaságelm életi úttörők többsége az ipari forra­
dalom fellegvárában, N agy-Britanniában működött. Az olyan
19. századi klasszikus közgazdászok, mint Dávid Ricardo vagy
John Stuart M ill továbbfejlesztették a smithi alapelveket, és fo­
kozatosan koherens tudományos elméletet építettek fel rájuk.
Az újfajta elméletek több fontos fogalmat vezettek be.

Hasznos áruk —az önérdek és a közjó

szempontjából

Először is újradefiniálták az értéig fogalmát. Smith szerint egy

árucikk értékét (és ezáltal az árát) szinte kizárólag az előállí­
tásába fektetett m unka határozza meg. Ricardo ezt azzal egé­
szítette ki, hogy a munkaerőn kívül a befektetett tőke m egté­
rülését és a nyersanyagok kitermeléséhez szükséges földterület
bérleti díját (az úgynevezett földjáradékot) is bele kell számolni
az értékbe. A késztermékek ára tehát három elemből tevődik
össze: a m unkabérből, a földjáradékból és a tőke hozamából,
a profitból.
 Mitől lesz egy árunak értéke? I 37

Stuart M ill a költségalapú megközelítéssel szemben a ke­

reslet irányából m agyarázta az ár/érték összefüggést. Eszerint
a legfontosabb értékm eghatározó elem az áru hasznossága a
fogyasztó vagy felhasználó szám ára. Itt a hasznosság egy na­
gyon általános definícióját alkalm azzuk: m indaz, am i m iatt
a fogyasztó úgy érzi, hogy az adott jószág megvásárlása vala­
milyen módon javított a helyzetén, hasznosságnak tekinthető.
Ez lehet például a jóllakottság érzése és az újult erő egy kiadós
ebéd után, a m unkájának megkönnyítése egy új célszerszám­
nak köszönhetően vagy akár a jó érzés, am it egy szórakoztató
tevékenység vált ki. A klasszikus és később a neoklasszikus
közgazdaságtan alapfeltevése, hogy az ember minél nagyobb
hasznosság (élvezet, jólét) elérésére törekszik, és ezért a hasz­
nosságért fizetni is hajlandó. Ennek a fizetőképes keresletnek
a viszonya a rendelkezésre álló jószágok mennyiségéhez, a kí­
nálathoz az, am i m eghatározza az árakat.
A neoklasszikus közgazdaságtan következő nagyon fon­
tos axióm ája a m arginalizm us, vagyis a határhaszon-elm élet.
Ez egyszerűen azt mondja ki, hogy az adott fogyasztó szá­
mára egy bizonyos árufajta hasznossága nem állandó. Ennek
a legegyszerűbb példája, hogy egy éhes ember helyzete nagyot
javul egy étkezésnek köszönhetően, de ha m ár jóllakott, nem
tulajdonít ugyanakkora értéket egy újabb tál ételnek. Ellenben
lehetséges, hogy egy pohár bort most m ár jobban m egkíván,
m int am ikor még üres volt a gyomra. Ugyanez az alapelv ér­
vényes a legtöbb árucikkre: m inél több van belőle valakinek,
annál kevésbé javít a helyzetén egy újabb darab megvétele. A z
az összeg, am it a vevő valóban hajlandó kifizetni, a szám ára
38 I K özgazdaságtan lki.kks amatőröknek

a jószág megvásárlásával elérhető határhasznon alapul, vagyis

hogy m ennyivel növekszik a jóléte, ha m é g e g y e t m egszerez
belőle.
A z elmélet teljességéhez szükségünk van m ég egy utolsó
elemre: az alternatív költség (opportunity cost) fogalm ára. Ezt
másképpen az „elszalasztott lehetőség” költségének nevezzük,
ami abból a sajnálatos tényből fakad, hogy szinte senkinek sincs
annyi pénze, hogy m indent megszerezzen, amitől jobban érzi
magát. A racionális fogyasztó tehát mérlegel, mit szeretne job­
ban —még egy desszertet az ebéd után, vagy inkább egy pohár
konyakot inna meg, esetleg akkor jár a legjobban, ha megspó­
rolja a desszert árát, és összegyűjti a pénzt egy új ruhára? Ez
a mérlegelés határozza meg a fogyasztó szám ára a különböző
jószágok egymáshoz képest viszonyított relatív értékét, mégpe­
dig függetlenül azok előállítási költségétől.
Nagyon fontos tulajdonsága a közgazdasági határhaszon-
elméletnek, hogy nem ítélhezi\. Egyáltalán nem vizsgálja, hogy
a fogyasztónak igaza van-e, am ikor egyfajta jószágot többre ér­
tékel a másiknál. Ha étel vagy gyógyszer helyett cigarettára költ,
esetleg szerencsejátékon veri el a pénzét, elméletileg ugyanúgy
a határhasznát m axim alizálja, még akkor is, ha nem szigorúan
közgazdasági szempontból nézve inkább csak árt m agának.
Ez egyfelől megadja a neoklasszikus modell egyik fő korlátját,
nevezetesen azt, hogy teljesen racionális gazdasági döntésho­
zókat feltételez, am i nyilvánvalóan nem minden esetben igaz.
A fenti durva leegyszerűsítés ellenére (illetve részben annak
köszönhetően) ez a modell mégis rendkívül hasznos: egyrészt
lehetővé teszi, hogy a piacok működését általánosan, az egyes
 Mitől lesz egy árunak értéke? I 39

szereplők egyéni preferenciáinak ismerete nélk ül vizsgáljuk.

Másrészt lehetővé teszi annak a megértését, miképpen válhat
a saját önző érdekeiket követő gazdasági szereplők tevékeny­
ségének eredője a közjó előmozdítójává.
A kérdésre a választ a Pareto-hatékonyság és a Pareto-op-
tim um fogalm a nyújtja. V ilfredo Pareto olasz m érnök-köz­
gazdász elmélete szerint egy gazdasági vagy politikai döntés
akkor Pareto-hatékony, ha annak eredményeként valakinek a
jóléte nő, anélkül hogy bárki másé rom lana. A m íg a gazd a­
sági szereplők a saját helyzetük javítása érdekében Pareto-ha­
tékony döntéseket hoznak (és az önkéntes alapú kereskedelmi
tranzakciók általában ilyenek), addig az önérdek követése az
össztársadalom jólétét is növeli. Elméletileg a cél az úgynevezett
Pareto-optimum elérése: ez az a helyzet, amikor m ár senkinek
sem lehet a helyzetét tovább javítani mások helyzetének rontása
nélkül. Teljesen szabad és tisztességes piacokon elvileg ez az
egyensúly előbb-utóbb magától kialakul. És ez az a folyamat,
ami nagyjából m egm agyarázza Adam Smith elsőre kissé misz­
tikus „láthatatlan kezének” a létezését.

Megoldás a kapitalizmus bajaira?

A tőkés gazdaságnak több kritikája is született, ezek közül a

legfontosabb elmélet, ideológiai rivális a m arxizm us.
Kari M arx és Friedrich Engels német közgazdászok az ipa­
ri forradalom szociális és gazdasági problémáit vizsgálva arra
jutottak, hogy a klasszikus liberalizmus a kapitalista gazdasági
40 I K özgazdaságtan i.ki.kes amatőröknek

rendszer több alapvető ellentmondását figyelmen kívül hagyja,

és helytelenül értelmezi a történelem makrofolyamatait.
M arx szerint az emberi történelem fő hajtóereje az elégte­
len anyagi erőforrások iránti állandó küzdelem . A z állam ok,
törvények és civilizációk m indig is az erőforrások és a termelési
eszközök elosztását és a tulajdonjogok garantálását szolgálták,
m égpedig a m indenkori uralkodó osztály javára és az elnyo­
mott tömegek kárára. Még ha ezek az intézmények a termelési
módszerek és a technológia változásaihoz alkalm azkodva idő­
ről időre át is alaku ltak —nem ritkán véres háborúk és forra­
dalm ak eredményeként —, az osztályharc a kizsákm ányolok és
kizsákm ányoltak között m indig m egmaradt. Rabszolgatartók
és rabszolgák, nemesek és jobbágyok, tőkések és bérm unká­
sok - mind ugyanannak az éremnek a két oldala. A lényeg az,
hogy a javak egyenlőtlen elosztása az uralkodó osztály számára
kedvezőbb életkörülményeket biztosítson a társadalom anyagi
gyarapodásához való hozzájárulásuk valós értékénél.
Ezt az egyenlőtlen elosztást az állam törvényekkel, vallási
és kulturális szokásokkal, de végső soron erőszakkal és a nép­
tömegek elnyom ásával biztosítja. A m ikor a rendszer ellent­
mondásai m iatt felgyülem lett elégedetlenség túllépi a kritikus
szintet, forradalom söpri el a régi rendszert, majd kialaku l és
lassan m egszilárdul az új —az egyenlőtlenség és a kizsákm á­
nyolás új formáival. M arx szerint ennek az ördögi körnek csak
akkor lehet vége, ha a gazdagság alapját jelentő termelőeszközö\
—beleértve a földet, valamint az anyagi és pénztőkét —köztulaj­
donba kerülnek, és m indenki egyenlően, szükségleteinek és a
közösség jédétéhez való hozzájárulásának megfelelően részesül
 Mitől lesz egy árunak értéke? I 41

;i megtermelt javakból. Ezt az utópisztikus társadalm i beren­

dezkedést nevezte el kommunizmusnak^ (a latin com m u nts „kö­
zös” jelentésű szóból).
A m arxizm us átértelm ezte a klasszikus értékelm életet is.
Abban egyetért A dam Smithszel, hogy a javak értékét a bele­
fektetett m unka adja. Ám felhívja a figyelmet arra, hogy azok,
ak ik ezt a m unkát elvégzik, befektetésük ellenértékének csak
egy kis részét kapják meg. Az eladott árukból szárm azó jöve­
delem nagy részét a termelőeszközök tulajdonosai, a tőkések és
a földbirtokosok sajátítják ki, profit és földjáradék formájában.
M arx szerint semm ilyen természetes jogalapja nincs annak,
hogy a termelőeszközök m agántulajdona révén a szerencsés
kevesek m unka nélkül is m agas jövedelemhez juthassanak,
miközben a dolgozók legfeljebb a m inim ális létfenntartáshoz
elegendő bérezést kapnak, a munkáltatók kénye-kedve szerint.
A m arxi definíció a m unkából szárm azó értéktöbblet le­
fölözését nevezi az uralkodó osztály által folytatott kizsákmá­
nyolásnak. Ezzel együtt tagadja azt a liberális alaptételt, misze­
rint a piaci verseny önmagában biztosítani képes az erőforrások
Pareto-hatékony elosztását, és rámutat a m onopólium ok és oligo-
pólium ok kialakulására, am ikkel bizonyos gazdasági szereplők
nagyságukat és erőfölényüket kihasználva eltorzítják a versenyt
úgy, hogy a saját előnyös helyzetüket a gyengébbek rovására
megerősítsék és konzerválják.
M arxnak sok m indenben igaza volt, am i a kapitalizm us
kritikáját illeti, és nagy szerepe volt abban, hogy a 20. század
folyamán a szakszervezetek és a szociáldemokrácia megerősö­
désével kialakultak a jóléti társadalm ak. Ám az általa javasolt
42 I KöZCIA'/DASÁÍiTAN lelkes amatőröknek

megoldás, nevezetesen a termelőeszközök köztulajdonba vétele

egyáltalán nem vált be. Ennek rengeteg oka volt (amiket később
részletesebben is m egvizsgálunk), de az alapvető problémája,
hogy ellentétben a liberális kapitalizm ussal, am i az egyének
önérdekkövető m agatartására épít, a m arxista szocializm us
ezzel szöges ellentétben próbál egy altruista társadalm at létre­
hozni - erőszakkal. Ennek igazolására M arx és követői azt ál­
lítják, hogy a tőkés kizsákmányolást is erőszakkal tartja fenn az
állam , tehát a forradalom és az úgynevezett „proletárdiktatúra”
jogos reakció. Ez azonban nem feltétlenül igaz. A 20. század
m ásodik felét m eghatározó hidegháború pedig látványosan
bebizonyította, hogy a két ideológia közül m elyik az, am i a
gyakorlatban sokkal sikeresebb tudott lenni.
 Mikroökonómia kezdőknek —
Miért kerülnek annyiba a dolgok,
amennyibe?

A 20. században a neoklasszikus közgazdaságtan tovább fi­

nomodott, és két fő ágra vált szét: az egyének és m agáncégek
piaci viselkedését vizsgáló mik^ioö\onómiára és az állam g az­
daságpolitikájának hatásait kutató m akroökpnóm iára. Ezek
együtt alkotják a modern kapitalizm us elm életi m egalapo­
zását.
A határhaszon-elméletből kinőtt, úgynevezett neoklasszikus
közgazdaságtan talán legnagyobb újítása az volt, hogy Smith és
Ricardo tanait m atem atikailag elemezhetővé és bizonyít hatóvá
tette. Ezzel a közgazdaságtan végképp elismert tudománnyá
vált, és megnyílt az út a vállalatvezetésben, valam int az állam i
gazdaságpolitikában való gyakorlati alkalm azása felé. Kezdjük
a mikroökonómiai alapokkal, amelyek nem kevesebbet tűznek
k i célul, m int hogy m odellezzék a szabadpiac m űködését, a
piaci szereplők döntéseit és ezek következményeit.
44 I K özgazdaságtan i.ei.kks amatőröknek

Modell: a leegyszerűsített valóság

Először is azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a mo­

dellezés lényege a leegyszerűsítés. Ez különösen érvényes a köz-
gazdaságtanra, am ely ugyebár az emberi viselkedést vizsgálja,
am i köztudottan végtelenül bonyolult tud lenni. Ahhoz, hogy
bármilyen ok-okozati összefüggést kim utathassunk a m illió­
nyi egyéni döntés és ezek társadalm i szintű eredője között,
elengedhetetlenül szükséges bizonyos alapfeltételezésekkel
(axiómákkal) élnünk. Ezekről m ár a gondolatmenet elején k i­
m ondhatjuk, hogy így, ebben a formában n em igazal{. Viszont
épp eléggé m egközelítik a valóságot ahhoz, hogy m integy a
valóságot szimulálva a való világban is érvényes következtetése­
ket vonhassunk le a segítségükkel. Tehát nyugodtan és legitim
módon használhatjuk őket, csak ne felejtsük el egy pillanatra
sem, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb! Ezek az alap­
vetések a következők.

R acionális ga z d a sá gi szereplől{
Tudjuk, hogy az emberi döntések okainak elemzése rendkívül
bonyolult: hatnak rájuk az érzelm ek, az informáltság, a kultu­
rális m inták, a külső körülmények és még rengeteg más dolog.
A mikroökonóm iában viszont azt feltételezzük, hogy a g az ­
dasági döntések egyetlen mozgatórugója a racionális önérdek.
A m unkavállaló és a vállalkozó, a vevő és az eladó, a termelő
és a fogyasztó végső soron m ind abban érdekeltek, hogy saját
m aguk szám ára a legnagyobb hasznosságot biztosítsák (ami
ugye bármi lehet, am itől jobb életet remélnek).
 Mikroökonómia kezdőknek I 45

Egy tökéletes piacon pedig bárm ilyen hasznosság m eg­

vásárolható (azokat a dolgokat, am iket n em lehet m egvenni,
mint például a szeretet, önbizalom stb., a közgazdaságtan nem
vizsgálja), tehát a céljaik eléréséhez a gazdasági szereplőknek
elsős o rha n j ö ved elem ) e van szükségük. A gazdasági tevékeny­
ség közvetlen célja tehát a nettó jö v ed elem (bevétel-kiadásj maxi­
malizálása.

T ökéletes in form áltsá g

A tökéletes inform áltság is teljesen irreális követelmény, de a
tökéletes piacok modellje csak abban az esetben m űködik, ha
az összes szereplő ugyanúgy hozzájuthat minden releváns in­
formációhoz, am ire szüksége van a gazdasági döntéseihez. Ez
azt jelenti, hogy a vevők pontosan ismerik az összes eladó árait
a piacon, a termelők az alapanyag- és munkaerőköltségeket, a
m unkavállalók a szokásos bérezést.
Érdekes módon az információs technológia fejlődésével ez a
feltétel mintha lassan kezdene megvalósulni, manapság például
rengeteg internetes alkalm azás van arra, hogy a vevők pilla­
natok alatt összehasonlítsák akár több száz eladó árait. Ennek
ellenére az informáltság még messze nem egyenlő m értékű és
tökéletes, és ezt m indenféle piactorzító „csalásokra” ki lehet
használni.

Szabadpiacok b elép ési kotlátok nélk ül

A szabadpiac azt jelenti, hogy bárki bárm ilyen korlátozás nél­
kül bárm it vehet vagy eladhat, m unkát vállalhat, szabadon ál­
lapíthat meg bármilyen árat, és bárkivel szabadon szerződhet.
46 I K(")/(;a/.i).\sá<;tan i.ki.kks amatőrOknkk

Ez a való életben m egint csak nincs így, például egy adott

országban külföldiek csak engedéllyel vállalhatnak m unkát,
bizonyos gazdasági tevékenységek folytatását az állam adm i­
nisztratív feltételekhez köti, vagy bizonyos termékekre hatósági
árat ír elő.
A z adórendszerek is bírnak piactorzító hatással, kivéve az
úgynevezettfeja dót, amikor m indenkinek jövedelemtől függet­
lenül ugyanannyi adót kell fizetnie. Ennél egy fokkal jobban
torzít a lineáris adórendszer, am elyben m indenki a jövedel­
mének ugyanannyi százalékát kell hogy befizesse. Végül az
állam leginkább a progresszív adózással tud beavatkozni a piaci
folyamatokba, am ikor is politikai és szociális megfontolásokból
különféle adókulcsokat állapít meg különféle tevékenységekre
és jövedelmi szintekre.

C eteris p a rib u s e lv
Ez a szép latin kifejezés azt jelenti: „ha minden más változat­
lan”. A valóságban persze az összes gazdasági szereplő összes
döntése oda-vissza hat egymásra, érvényesül a pillangóeffektus,
de ezt érthető okokból képtelenség lenne modellezni. Ezért a
mikroökonómiában azt vizsgáljuk, milyen hatása van egy dön­
tésnek akkor, ha azt feltételezzük, hogy az összes többi (külső
és belső) körülmény változatlan, vagy a különböző változások
eredője nulla. Ez m egint egy olyan leegyszerűsítés, am i eltávo­
lítja a modellt a valóságtól, de muszáj ebből kiindulnunk, ha
bármiféle ok-okozati elemzést akarunk végezni.
 Mikroökonómia kezdőknek I 47

A kereslet esete a kínálattal

Nézzük tehát a legegyszerűbb példát: a kereslet-kínálat egyen­

súlyának elvét. A neoklasszikus mikroökonómia szerint ez az,
am i m eghatározza egy jószág (áru vagy szolgáltatás) árát. Az
alábbi ábra vízszintes tengelye az adott áru mennyiségét, függő­
leges tengelye az árát mutatja. Ezen két tényező függvényében
láthatók az úgynevezett keresleti és kínálati fü ggvén yek - Ezek
a görbék azt jelképezik, hogy a vevő(k) adott áron m ennyit
hajlandó(k) megvásárolni egy bizonyos jószágból (kereslet), il­
letve az eladó(k) mennyi árut hajlandó(k) m egterm elni adott
árszínvonal mellett (kínálat).
M int azt a határhaszon-elmélet kimondja, egy adott jószág
m egvásárlásának hasznossága nem állandó, hanem a birtokolt
m ennyiség növelésével csökken, m íg a kifizetett pénz (amit
másra is lehetne költeni) alternatív költsége nő. Ez azt jelenti,
hogy a keresleti görbe lefelé lejt, tehát a vevő nagyobb meny-
nyiségű árut ceterisp a rib u s csak olcsóbb egységáron hajlandó
megvásárolni. A z eladónál ez pont fordítva m űködik: nála a
termelési költségek - beleértve a befektetett m unkát, tőkét és
egyéb szűkös erőforrásokat —a m ennyiséggel egyenes arány­
ban nc'ínek, tehát a kínálati függvény esetén az ár és a kínált
mennyiség egyenesen arányos.
48 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek

p'

'fü
S
X

F o g y a s z tó i t ö b b le t

T e rm e lő i tö b b le t

D %

m e n n y is é g Q

4. ábra: Kereslet és kínálat egyensúlya: az ár kialaktdása

Ahol a kereslet (supply, S) és a kínálat (demand, D) találko­

zik, tehát a két függvény m etszéspontjában, m egtaláljuk az
egyen sú lyi p ia ci árat és m ennyiséget. Ez az a pont (E), ahol sem
a vevő, sem az eladó nem jár aránytalanul jól, hanem pontosan
annyit fizet, illetve kap az áruért, hogy m ég ép p en h ogy megérje
neki. Figyeljük meg, hogy ebben a pontban mind a vevő, mind
az eladó határhaszna m egegyezik a határköltséggel, tehát az
utolsó eladott, illetve megvásárolt egységen a nettó haszna nulla.
Viszont azt is láthatjuk, hogy az összes korábbi egységen m ind­
ketten hasznot realizálnak, hiszen például ha csak feleakkora
mennyiség állna rendelkezésre, a vevő hajlandó lenne fajlagosan
többet fizetni egy egységért, m íg az eladónak a fajlagos költsége
 Mikroökonómia kezelőknek I 49

egészen az utolsó egységig alacsonyabb, mint a végül kialkudott

ár. Ezt a nyereséget hívjuk term elő i és fogya sz tói többletnek (az
ábrán jelölt terület).
Fontos, hogy a fenti ábra nemcsak egy vevő és egy eladó vi­
szonylatában érvényes, hanem akármennyi vevő és eladó esetén,
tehát p ia ci szinten is. A keresleti függvény jelentheti a vevők
összességének a keresletét is, m íg a kínálati függvény egy áru
teljes kínálatát. Az összefüggések ugyanazok.
A függvények m eredek sége is fontos dolgot árul el. Ameny-
nyiben a függvény viszonylag meredek, az azt m utatja, hogy
az árszínvonal változása a rendelkezésre álló, illetve a keresett
mennyiséget csak kevésbé befolyásolja (tehát hiába megy lel az
ára, az em berek m égis m egveszik, és hiába m egy le az ára,
az emberek nem fognak belőle sokkal többet venni), vagyis
az adott jószág árrugalm assága alacsony. A kereslet rugalm at­
lansága olyan árucikkekre jellem ző, amelyekből valam ekkora
mennyiségre m indenképpen szükség van, de a határhasznos­
sága gyorsan csökken: például az ételbe feltétlenül kell vala­
m ennyi só, ám a m ennyiség növelésével nem lesz arányosan
finomabb az étel, sőt. H iába m egy le a só ára, nem fogunk
belőle többet vásárolni, m int am ennyire szükségünk van, vi­
szont a m inim álisan szükséges mennyiséget akkor is kényte­
lenek vagyunk megvenni, ha drága. A kínálati oldalon pedig
egyszerűen vannak olyan jószágok, m int például az arany,
amelyből nagyjából adott a rendelkezésre álló m ennyiség, és
bár valam ennyire lehet növelni a kiterm elt mennyiséget (pél­
dául fejlettebb technológia alkalm azásával), egy bizonyos pon­
ton túl kemény korlátokba ütközünk. Ekkor a kereslet további
50 ! K<>/.<;a /,]>as \<;t a n l e lk e s am vn'im ik x e k

növekedése pusztán áremelkedést okoz, nagyjából változatlan

kínálat mellett.
Ezzel szemben azok az árucikkek , am elyekből viszony­
lag könnyen lehet többet vagy kevesebbet term elni a kereslet
függvényében, illetve amelyeknek sokfajta felhasználási módja
létezik, magas árrugalm assággal, és ezáltal laposabb keresleti/
kínálati görbével rendelkeznek. Erre tipikus példa a kőolaj,
ahol mind az ár, mind a kiterm elt mennyiség nagyon gyorsan
reagál a piaci folyamatokra.
A fentiek azt is jelentik, hogy minél nagyobb és nyitottabb a
piac, és minél könnyebben léphetnek be új vásárlók és eladók,
annál nagyobb az átlagos árrugalm asság. Például hiába kor­
látozott az adott országban a rendelkezésre álló aranykészlet,
amennyiben a megnövekedett kereslet miatt felmennek az árak,
érdemes lehet külföldről behozni aranyat, egészen addig, am íg
a kinti ár plusz a szállítási költség meg nem egyezik az itteni
piaci árral, és helyre nem áll az egyensúly.
Összességében elmondhat/), hogy a „tökéletes” piacon, ahol
az árrugalm asság csaknem végtelen, lehet a lehető legalacso­
nyabb áron a legnagyobb m ennyiségű árut beszerezni. A ter­
m elők szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy a k ialak u lt
egyensúlyi piaci áron szinte bárm ennyi árut el tudnak adni,
az egyetlen korlát a saját termelési kapacitásuk (amely a teljes
piaci kínálathoz képest elenyészően kicsi).
 Mikroökonómia kezdőknek I 51

A verseny (nem) mindenkinek jó

Persze ilyen „tökéletes” piac igazából nem létezik, viszont ez

a modell m egm agyarázza, hogy a szabadpiac általában miért
teremt nagyobb anyagi jólétet, m int az állam ilag vagy egyéb
okokból korlátozott, zárt gazdaság.
H ogy ez utóbbi m iért nem olyan hatékony, azt a m ikro-
ökonóm iai m odellezéssel a m on o p ó liu m példáján tudjuk a
legjobban bem utatni. A monopólium a tökéletes versenypiac
ellentéte. Itt annyira m agasak a belépési költségek és/vagy az
adminisztratív akadályok, hogy a piacon csak eg y eladó van, és
ő biztosítja a kínálat száz százalékát. Erre a történelem során
rengeteg példa volt, kezdve a feudális uralkodók által adomá­
nyozott monopóliumoktól a korai kapitalista gazdaságokban
kialakult trösztökön át a szocialista tervgazdaságokig. Az ered­
mény m indig nagyon hasonló.
A z 5. ábra a monopolpiac működését modellezi. Ennek az
értelm ezéséhez be kell vezetnünk egy új fogalm at: a határ-
b evétel- (m argóiu l revenue, MR) függvényt. A határbevétel azt
m utatja meg, hogy egységn yi újabb áru eladásával az eladónak
mennyi pluszbevétele keletkezik. Tökéletes verseny esetén az
MR-görbe teljesen vízszintes, ugyanis a piaci kereslet és kínálat
által meghatározott egyensúlyi áron az eladó a saját kapacitásá­
hoz képest gyakorlatilag bármennyi terméket el tud adni, vagy­
is az újabb eladott egységek által hozott árbevétel m egegyezik
az előzó' eladott egységek által hozott árbevétellel. Ennek az a
m agyarázata, hogy a versenypiacon jelen lévő rengeteg eladó
között egy sincs, amely elég nagy lenne ahhoz, hogy az egyéni
52 I K ö z g a zd a sá g t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

kínálatával jelentősen befolyásolja az árakat, tehát m indegyik

eladó ki tudja használni a teljes termelési kapacitását úgy, hogy
a piaci ár változatlan marad.

5. ábra: A monopolpiac működése

Jelmagyarázat: MR: Határbevétel; MC: Határköltség; PQ: Minimumár; Py: Verseny
esetén kialakuló ár; PM: A monopolista árujának az ára; PR: Maximumár; QM: A mo­
nopolista által kínált árumennyiség; Q : Versenypiac esetén kínált árumennyiség.

A monopolistánál viszont más a helyzet. Mivel az ő kínálata

egyenlő a teljes piaci kín álattal, szám ára az egyéni keresleti
görbe egyenlő a piaci keresleti görbével. Ez azt jelenti, hogy
csak akkor tud ténylegesen többet eladni, ha csökkenti az egy­
ségárait, hiszen ahogy az előzőekben láttuk, több árut a piac
csak alacsonyabb egységáron vesz fel.
 Mikroökonómia kezdőknek I 53

Tehát a monopolista határbevétele (vagyis az a bevétel, am it

eggyel több egységnyi áru eladásával kereshet) m in dig alacso­
nyabb az adott pillanatban érvényes piaci árnál. Az ábrán ezt
mutatja az MR-görbe lejtése. A monopolista teljes profitja (be­
vétel mínusz költség) ott m axim ális, ahol az MR-görbe metszi
az MC- (határköltség: az egységnyi újabb termék előállításának
költsége) görbét, tehát ahol az utolsó egységnyi eladott árucikk
profitja nulla.
Viszont ha m egnézzük, ez a pont nincs rajta a keresleti (D)
görbén! Ez azt jelenti, hogy mivel a monopolista nem a ke­
reslet, hanem a határbevétele alapján határozza m eg a kínált
árum ennyiséget, és a határbevétele alacsonyabb a piaci kereslet
által meghatározott árszintnél (hiszen a jelenlegi áron nem tud
többet eladni), a m o nopolista kinálat (QXf) kisebb, m in t a p ia ci
verseny esetén kjalakiiló kereslet-kínálati egyen sú ly (Qr), ahol a
határköltséggörbe metszené a keresleti görbét. V együk észre
azt is, hogy a keresleti görbe alapján a QM-mennyiséghez m aga­
sabb ár tartozik, mint a Qr-mennyiséghez, tehát a monopólium
nemcsak kevesebbet termel, de azt drágábban is adja, m int a
kompetitiv (versenypiac!
H a összehasonlítjuk a kompetitiv piac és a monopolpiac
ábráit, azt is láth atju k, ki jár ezzel jól. A monopólium által
elérhető term elő i több let jóval nagyobb, m int a versenypiacon
tevékenykedő eladóé (a különbséget az ábrán a P T, PM, A és
C pontok által határolt terület m utatja), m íg a vásárlók sok­
kal kisebb fogyasztói többlettel kénytelenek megelégedni. En­
nek pontosan az az oka, hogy a monopolista piacon a vevő
S4 I K özgazdaságtan i.ki.kks amatőköknkk

magasabb áron (PM) jut hozzá a kívántnál kisebb (Q ) meny-

nyiséghez a versenypiacon elérhető ár (P ) és mennyiség (Qy)
helyett.
De a helyzet még ennél is rosszabb: mivel a monopolpiacon
a m egterm elt m ennyiség kevesebb a kereslet-kínálati egyen­
súly által meghatározottnál, kialakul az úgynevezett holtteher-
veszteség (az A, B, C pontok által határolt háromszög, am i a
monopolista által ki nem elégített keresletet m utatja), vagyis
a szükségesnél kevesebb áru kerül a piacra. Tehát végső soron a
monopolistán kívül m indenki kisebb jólétet ér el annál, ami
a kompetitív piacon lehetséges volna.
Természetesen a valóságban ritka a tökéletes monopólium,
akárcsak a tökéletes verseny. A legtöbb esetben a piacok valahol
a kettő között vannak. A mikroökonómia ezeket az átmeneti
állapotokat (oligopólium, monopolisztikus verseny stb.) is tudja
valam ennyire m odellezni, és az eredmény m indig ugyanaz:
minél kompetitívebb egy piac, annál jobban járnak a fogyasz-
té)k, és annál nagyobb az össztermelés. C etem p arib u s a verseny
m indenkit gazdagabbá és egyenlőbbé tesz.

Mikor jó ötlet az árstop?

M indezek ellenére vannak olyan iparágak és szolgáltatások,

ahol a monopólium nem feltétlenül rossz. Ezekre az úgyneve­
zett term észetes m onopólium odra általában az jellem ző, hogy
rendkívül m agas a beruházási igényük (tehát nagyon nagy a
piaci belépési korlát), csak hosszú távon térülnek meg, ugyan­
 Mikroökonómia kezdőknek I 55

akkor a társadalom szám ára kiem elkedően fontosak. Ilyenek

jellemzően az infrastruktúra kiépítésével és fenntartásával kap­
csolatos szolgáltatások, például az úthálózatok, a közművek, az
elektromos hálózatok. Ezeken a területeken az is a természe­
tes monopólium irányába hat, hogy teljesen fölösleges például
két konkurens autópályát építeni A városból B városba, vagy két
csatornahálózatot fenntartani. Például az Egyesült Államokban
a 19. században versengtek a transzkontinentális vasutak építői
(és lövöldöztek egymásra az általuk felbérelt banditák, am inek
a westernfilm m űfaja sokat köszönhet), de A ngliában is vol­
tak redundáns vasútvonalak, amelyeket konkurens társaságok
üzemeltettek. M ára m indenütt csak az optim ális helyen futó
vonal m aradt meg.
Ilyen esetekben általában az állam szabályozza a monopolis­
ta tevékenységét, megadóztatja, beleavatkozik az árképzésébe,
szolgáltatási kötelezettséget ír elő neki, támogatja a fejlesztési
beruházásokat, stb. Az sem ritka, hogy a monopólium működ­
tetését az állam koncesszióba adja, azaz időről időre megverse­
nyezteti a vállalkozókat a jogért, hogy az adott szolgáltatást
működtessék.
Itt kell szót ejtenünk a hatósági árszabályozásról. M int lát­
tuk, monopólium esetén az állam előírhatja, hogy az árképzés
alapja ne a profitm axim alizáló határbevétel legyen, hanem a
határköltség. Ezzel el lehet érni, hogy a monopolpiacon az árak
és a kín álat közelebb kerüljön a kompetitiv piacon spontán
kialakulóhoz.
Ha azonban az állam a versenypiac áraiba próbál beavatkoz­
ni, annak teljesen más hatása van. M íg a monopolistának még
56 I Közgazdaságtan lelkes amatőröknek

m indig megéri a hatósági áron term elni, ráadásul nem való­

színű, hogy a mérete folytán olyan könnyen ki tudna szállni az
általa uralt piacról, a kompetitiv piacokon a spontán kialakuló
egyensúlyi ár m ár eleve a kínálat fenntartásához m inim álisan
szükséges ponton van. Amennyiben az állam az árakat ez alá a
szint alá kényszeríti, a termelők csökkenteni fogják a kínálatu­
kat, és esetleg ki is lépnek a piacról. H a ránézünk a versenypiaci
kereslet-kínálati ábrára, láthatjuk, m i történik ekkor: a nem
egyensúlyi árazás mellett a lecsökkent kínálat és megnövekedett
kereslet görbéi többé nem a metszőpontban (E) határozzák meg
a piacon eladott mennyiséget: kialakul a hiány. (Nem véletlenül
viseli A hiány címet a 20. század egyik legjelentősebb m agyar
közgazdászának, Kornai Jánosnak a fő műve. Kornai a terv-
gazdaságok talán legjobb értője és legalaposabb kritikusa volt,
akinek a tanait világszerte ismerik és elismerik.)
A hiány a „szocialista” tervgazdaságok legnagyobb átka
—mivel az árképzést nem a piaci egyensúly, hanem az állam
szociális és politikai céljai határozzák meg, az áruhiány szinte
elkerülhetetlen. Ezen gyakran államosítással próbálnak „segí­
teni”, de az csak még tovább rontja a helyzetet, hiszen monopó­
liumokat hoz létre olyan piacokon, ahol ez nem volna indokolt,
ezzel tovább csökkentve a termelés hatékonyságát.
Ha valaki m eg ak arja érteni, m iért a kapitalista rendszer
lett a hidegháborús versengés egyértelm ű győztese, erre ke­
resgéljen, ne pedig azt hajtogassa, hogy „az nem is volt igazi
szocializm us...”.
 MINDENNAPI
PÉNZÜGYEINK

A vagy h o gy a n lett a p én z , h o l tartsu\,

h o g y n e vesz ítse e l az értéh ét, és m ire hpltsü\,
ha soh van b elő le?
 Mi a pénz, és mire való?

Eddig azt vizsgáltuk, mire jó a kereskedelem, és hogyan m ű­

ködnek a piacok. Természetesen m egem lítettük a pénzt m int
a gazdasági tranzakciók legfőbb közvetítőeszközét. De a pénz
ennél több. Hogy pontosan micsoda, azon nemcsak a közgaz­
dászok, de a filozófusok is évszázadok óta vitáznak. A pénz­
nek ugyanis nem elsősorban az anyagiasuk formája lényeges
(hiszen, mint láttuk, az sok minden lehet), hanem az, hogy mit
jelképez, és mire használható. Miért van az, hogy egy tucat szí­
nes kagyló, egy aranyérme, egy papírcetli vagy egy elektronikus
jel ugyanazt tudja, és ugyanakkora értéket képvisel? Mitől lesz
valamiből pénz? Miért fogadja el m indenki áruk vagy szolgál­
tatások ellenértékeként? Mi az a pénz?

Valamit valamiért

A pénz a legegyszerűbb és legprimitívebb formájában elszám o­

lási egység. Ugyebár a kereskedelem eredetileg egyszerű cserén
(barter) alapult: egy halért cserébe adok neked egy kosár g yü ­
mölcsöt. H a megjavítod a szekercémet, adok neked két tojást.
Viszont ahogyan ebbe a csereberébe egyre többfajta jószág és
egyre több szereplő vonódott be, úgy lett egyre bonyolultabb
60 I K özgazdaságtan lf.i.kks amatőröknek

az alkufolyamat. Mi van, ha én szeretnék egy halat, a halásznak

viszont éppen nincs szüksége gyüm ölcsre, ellenben szeretné
m egjavíttatni a hálóját? Én azonban nem értek a hálójavítás­
hoz, aki meg igen, annak nem hal kell cserébe, hanem tojás?
Ráadásul ki mondja meg, hogy egy hal hány tojással egyen­
értékű?
íg y aztán elég ham ar m egjelent az igény valam ilyen kö­
zös elszám olási egységre, am iben ki lehet fejezni bárm ilyen
jószág csereértékét. Ez általában valam ilyen speciális árucikk
lett, amely megfelelt az alábbi feltételeknek:
—Legyen könnyen osztható, vagyis a legkisebbtől a legna­
gyobb értékekig m indent ki lehessen vele fejezni. Ez az
oszthatóság mehet darabszám ra (például kagylók, kakaó­
bab, gyöngyök) vagy súlyra (só, gabona, rizs...).
—Legyen viszonylag könnyen tárolható és szállítható, akár
hosszú távon is. Egyértelmű, hogy az a „pénz”, amely idővel
m egrom lik, vagy amelyet nem lehet elvinni a piacra, nem
sokat ér.
—Legyen elég ritka és értékes ahhoz, hogy ne lehessen belőle
korlátlanul előállítani (például nemesfém), vagy pedig legyen
rá állandó, nagy mennyiségű kereslet (például rizs).

Lakat alatt

Ez a fajta pénz nagyon hamar megjelent szinte minden emberi

kultúrában, de messze nem ez volt a fejlődés vége. A következő
lépés az értékm egőrzés.
 Mi a pénz, és mire való? I 61

A pénznek nagy előnye a legtöbb áruhoz (pláne szolgáltatás­

hoz) képest, hogy nem muszáj azonnal felhasználni. Gyűjteni,
tartalékolni lehet, egészen addig, am íg szükség nem lesz rá
valamikor a jövőben. Ezért lettek a történelem folyamán a ne­
mesfémek a legszélesebb körben használt pénzeszközök: ezek
(különösen az arany) könnyen m egm unkálható (tehát szinte a
végtelenségig osztható) anyagok, am elyeknek az élettartam a
gyakorlatilag örök, és elég értékesek ahhoz, hogy csak viszony­
lag kis mennyiségben kelljen őket szállítani a vásárláshoz. Az
összegyűjtött fémpénz tárolása is nagyon egyszerű, elég bele­
rakni őket egy dobozba, m ajd elrejteni (akár a föld alá). így
alakult ki a tynes fogalma. Viszont a kinccsel együtt a rablók
is megjelentek.
Természetesen m ár ősidők óta előfordult, hogy egy ember
vagy embercsoport erőszakkal vette el a m ásiktól azt, am ire
szüksége volt. A pénz megjelenése azonban a lopást és a rablást
a korábbiaknál is jövedelmezőbb tevékenységgé tette, hiszen
egy ládika arany akkora értéket képviselt, mint akár több tonna
búza vagy egy egész m arhacsorda. R áadásul, m íg például a
marhát megjelölhette a tulajdonosa, ezzel megnehezítve a tolvaj
szám ára a továbbadását, ugyanezt a szám talan kézen átmenő
pénzérm ékkel m ár nem lehetett m egcsinálni. Ez különösen
a kereskedők szám ára okozott problémát, akik rendszeresen
nagy mennyiségű pénzt voltak kénytelenek nagy távolságokra
szállítani, és m indenkinél jobban ki voltak téve a rablótámadá-
sok veszélyének. Erre jött létre innovatív megoldásként (először
a középkori Itáliában) a ban^ol^ rendszere.
62 I K< V/.<;.\zi>ASÁ(¡TAN I.KI.KKS AMATŐRÖKNEK

Egy értéktelen papírfecni karrierje

A ban\ az olasz banco (pad) szóból jön. A fogalom alatt a pénz­

váltók padjaira kell gondolni, akik a középkori piacokon m ű­
ködtek. Ez a szó a legtöbb nyelvben az alapja a csőd szónak is.
Bankruptcy, B ancroft: ezek m ind a banco rotto, vagyis „törött
pad” kifejezésre mennek vissza, az olyan pénzváltóra, aki nem
tudott eleget tenni a fizetési kötelezettségének.
A pénzváltók tehát a m u n káju k m iatt álland óan nagy
m ennyiségű, különböző cím letű és különböző országokbeli
pénzt tároltak és kezeltek. Erre alapult a bank jegyei{ kiadása.
Ezek tulajdonképpen kötelezvények voltak, am elyek bemu­
tatása ellenében a tulajdonos készpénzt (aranyat) vehetett fel.
A dolog a következőképpen működött. Egy gazdag firenzei
kereskedő Nápolyba készült utazni, hogy az ottani piacon vá­
sároljon. Ehhez mondjuk kétszáz aranyra volt szüksége, am i
egész kis vagyonnak számított akkoriban. Alapesetben m agá­
val vihette volna az összeget egy kincsesládikában, de ameny-
nyiben útközben kirabolják, az egészet elveszíti. Felbérelhetne
drágán fegyveres kíséretet, de van jobb megoldás is. Elm egy
egy firenzei bankárhoz, és letétbe helyezi nála a kétszáz ara­
nyat. Cserébe kap egy bankjegyet, vagyis egy elismervényt az
összegről. Ezzel a könnyen elrejthető vagy ak ár m egsem m i­
síthető papírfecnivel a zsebében elutazik Nápolyba, ahol azt
a helyi bankban bem utatja, am iért cserébe kiu talják neki a
kétszáz aranypénzt. Ezek után a firenzei és nápolyi bank el­
számol egymással.
 Mi a pénz, és mire való? I 63

A rendszert továbbfejlesztve később különböző meghatáro­

zott címletű bankjegyeket adtak ki, amelyekkel akár közvetle­
nül is lehetett fizetni. Megjelent a papírpénz.
Ekkor jött el az a pont, amikor a pénz értéke konkrét áru­
értékből absztrakcióvá vált. Egy papír bankjegy önm agában
vak) értéke nagyjából nulla, hiszen nem lehet sem m ire sem
használni. Am iért mégis fizetni lehet vele, az az ígéret, hogy a
megfelelő helyen „valódi” fémpénzre váltható. Csakhogy a fém­
pénz kezelése (különösen nagyobb mennyiségben) nehezebb és
kockázatosabb, mint a papírpénzé, tehát egyre többen és egyre
gyakrabban használtak inkább papírpénzt a hétköznapokban is.
Előbb-utóbb a pénzkibocsátás monopóliumát m ár az ókor
óta m agának kisajátító állam a bankjegykibocsátás jogát is m a­
gához vonta (illetve a központi bankhoz), és egyúttal garantálta
a papírpénz általános elfogadottságát a saját határain belül. En­
nek hatására a 19. század folyamán az aprópénzen kívül szinte
teljesen eltűnt a fémpénz az általános használatból.
Ez azonban felvetett egy azelőtt sem teljesen ismeretlen
problémát: a pénzrontásét. M ár a középkorban is jellem ző volt,
hogy bár elvileg az uralkodó pecsétjét viselő pénzérméknek elő­
írt mennyiségű nemesfémet kellett tartalm azniuk, az uralko­
dók gyakran „kispórolták az anyagot” az érmékből, miközben
ugyanolyan értékűként forgalmazták. A papírpénz általánossá
válásával ez a megoldás nagyságrendekkel könnyebbé vált, hi­
szen bankjegyet nyomtatni szinte korlátlan mennyiségben lehet.
Am i viszont azzal jár, hogy ugyanakkora címletű bankjegyért
kevesebb árut lehet vásárolni, tehát a pénz kevesebbet ér.
64 I Közgazdaságtan i.ki.kés amatőröknek

Ezt a veszélyt eleinte az aranystandardrendszer ellensúlyoz­

ta. Ez azt jelenti, hogy az állam garan tálja a papírpénz fix
árfolyamon aranyra való átváltását a központi bank által. így
kordában tartották a pénzromlást és az inflációt, hiszen elvi­
leg nem lehetett több pénzt nyomtatni, m int amennyire arany-
fedezet volt.
Csakhogy volt ebben egy trükk. Mivel a hétköznapi kereske­
delmi forgalomban ekkor m ár döntően papírpénzt használtak,
a bankjegytulajdonosoknak egyszerre csak egy nagyon kis ré­
sze akarta a pénzét aranyra váltani. Tehát nyugodtan lehetett
az aranytartalékhoz képest akár tízszeres vagy hússzoros ér­
tékben is papírpénzt kibocsátani, hiszen az állam szinte biztos
lehetett benne, hogy egy időben nem fognak annyi aranyat
igényelni a központi bankból, hogy az ne tudja teljesíteni az
átváltást.
Sőt, a folyószámlák megjelenésével ezt az elvet még nagyobb
körben alkalm azták. Mivel egyre több fizetés történt közvetlen
számlaátutalással, a banknak még arra sem volt szüksége, hogy
az általa vezetett szám lákon jóváírt összegek m ögött valódi
papírpénzkészlet legyen. M egint csak elég volt annyi pénzt
tartani a széfben, amennyiből ki tudják elégíteni az ügyfelek
készpénzigényét. Fokozatosan kialakult a pén zterem tés és a fia t
p én z (olyan szám lapénz, am i mögött nincs konkrét fedezet)
intézménye.
 Hogyan működik a bankrendszer?

Bármennyi pénzt nyomhat az állam?

Hogyan működik a modern bankrendszerben a pénzteremtés?

Először is a m ásodik világháború vége óta mindenhol m eg­
szűnt az aranystandard. A legtöbb központi banknak ugyan
továbbra is van aranytartaléka, de a nemzeti valutákat már nem
lehet fix árfolyamon aranyra váltani. Ez pedig azt jelenti, hogy
a pénzteremtésnek elv ileg nincs fizikai korlátja. A m i egyfelől
megnöveli az inflációs kockázatot, viszont van előnye is.
Az aranystandard rendszert nagyrészt azért szüntették meg,
m ert a korlátozott m ennyiségű aranykészlet egy idő után a
gazdaság növekedésének korlátjává vált, hiszen az egyre több
tranzakció pénzigényét a jegybank m ár nem tudta kielégíteni.
Ez d eflá ció t okozhat, am i az infláció ellentéte: a pénz értéke
egyre nő, az árak pedig csökkennek. Ez a látszat ellenére nem
jó dolog. Amennyiben ugyanis a pénzt érdemesebb tartalékolni,
m int befektetni, leáll a gazdaság növekedése, és előbb-utóbb
stagnálás, majd recesszió következik be, m unkanélküliséggel,
csökkenő reálbérekkel, kevesebb innovációval és technológiai
fejlődéssel.
66 I K özgazdaságtan i. ki. kks amatők Okkkk

Az aranystandard megszüntetése utáni világban a papírpénz

fedezete nem valamilyen konkrét árucikk, hanem a kibocsáté)
állam gazdaságába vetett bizalom. Ez azt jelenti, hogy például,
aki forintot fogad el fizetségként, az arra szám ít, hogy ezért
olyan árucikkeket tud majd vásárolni, am ik Magyarországon
kaphatóak. A hhoz, hogy ez szám ára vonzó legyen, az kell,
hogy egyrészt M agyarországon legyenek olyan áruk, am ikre
neki szüksége van, másrészt bíznia kell abban, hogy a M agyar
Nemzeti Bank nem fog annál több forintot kibocsátani, mint
am ennyire a m agyar gazdaságban van árufedezet.
Ezért annyira fontos a jegyb a n k i fü ggetlen ség . Ez az alapelv
azt jelenti, hogy a központi bank (jegybank) hiába állam i intéz­
mény, a mindenkori kormánynak (jobb helyeken...) nincs joga
befolyásolni a döntéseit. A jegybank feladata, hogy m indig csak
annyi pénzt bocsásson ki, am i követi a gazdaság pénzigényét.
H a ennél jelentősen több pénzt nyomtat (például azért, hogy
a kormány választások előtt népszerűség-növelő költekezés­
be kezdhessen), az in flá ciót okoz: a vásárlók keresleti görbéje
felfelé tolódik, a kínálati görbe viszont ezt nem tudja azonnal
követni. Az eredmény az, hogy egységnyi áruért több pénzt kell
fizetni. Ez pedig azzal is jár, hogy a m unkavállalók több bért
követelnek, am i m egem eli a termelési költségeket, am i ismét
áremelkedést hoz, és így tovább —beindul az inflációs spirál.
Azt azért zárójelben megjegyzem, hogy egy egészséges szer­
kezetű gazdaság számára egy kismértékű (évi 1-2%-os) infláció
nem feltétlenül rossz. Ha ugyanis a rendelkezésre álló pénz-
mennyiség enyhe bővülése növeli a keresletet, a termelők elő­
ször megpróbálják növelni a kínálatot is, am i természetszerűen
 Hogyan működik a bankrendszer? I 67

jót tesz a gazdaságnak. Baj csak akkor van, ha a pénznyomtatás

túlzott mértéke miatt a kereslet bővülése meghaladja a kínálati
oldal alkalmazkodóképességét.
Tehát hogyan is teremti a bankrendszer a pénzt? A z egy
dolog, hogy a Pénzjegynyomda fizikailag elkészíti a bankókat,
de hogyan kerül be a pénz a gazdaságba? Nos, a kétszintűban \-
rendszer révén. M inden modern bankrendszer kétszintű. Az
első, legmagasabb szint a központi bank (jegybank), amelynek
kizárólagos joga van pénzkibocsátásra, valamint a nemzeti va­
luta kamat- és árfolyam -politikájának irányítására. A második
szint a kereskedelm i bankoké, am elyek a gazdasági szereplők
(vállalatok és magánszemélyek) szám ára nyújtanak pénzügyi
szolgáltatásokat.

Van-e elég pénz a bankban?

Az előbb m ár beszéltünk a pénzterem tésről. Itt az ideje, hogy

megvizsgáljuk, hogyan is működik ez a központi bankon kívül.
A kereskedelmi bankok a pénzt hitelezéssel teremtik. Tegyük
fel, hogy egy vállalkozó új beruházást szeretne eszközölni, am i­
hez tőkére van szüksége. Elmegy a kereskedelmi bankhoz, és
hitelt igényel. Amennyiben a bank kedvezően bírálja el a ké­
relmét, jóváírja a szám láján a hitel összegét.
Figyeljük meg, hogy nem az történik, hogy a vállalkozó ke­
zébe nyomnak egy zsák húszezrest! A banknak ugyanis nincs
annyi kézpénze, amennyi hitelt nyújt. Sőt, annyi pénze sincs.
Egy kereskedelmi bank ugyanis kétféle forrásból finanszíroz:
68 I K.ö z g a /, i >as á <;t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

egyrészt a nála elhelyezett bankbetétekből, másrészt hiteleké­

ből. Igen, a kereskedelmi bank hitelt vesz fel ahhoz, hogy hi­
telt nyújthasson. Hogy kitől? A jegybank tól. A központi bank
ugyanis a bankp\ bankjaként m űködik. Minden kereskedelmi
bank köteles számlát nyitni a jegybanknál, ahová ugyanúgy be­
tétként helyezi el a pénzkészletét, mint a saját ügyfelei nála. En­
nek a k ötelező tartaléknak a segítségével szabályozza a jegybank
a piacon elérhető hitelpénzmennyiséget. Előírja ugyanis, hogy
m inden kereskedelm i banknak az általa kihelyezett hitelek
összegének bizonyos százalékátj iegybankj tartalék jai (gyakorla­
tilag készpénzzel) kell fedeznie. Ha ehhez a saját eszközei nem
elegendőek ,jegyb a n k i hitelt vehet fel, meghatározott kam atra.
Ez jegybank i alapkamat, am ire a kereskedelmi bankok rárak­
ják a saját költségeiket és a profitrésüket, hogy meghatározzák
az ügyfeleknek nyújtott hitelek kam atait.
Ez a rendszer hasonlóan m űködik ahhoz, am it leírtu nk
az aranystandardnál: mivel a kereskedelmi bank ügyfelei nem
szokták a betéteiket vagy hiteleiket egysz erre készpénzben fel­
venni, hanem gyakran banki átutalással fizetnek, nincs szükség
rá, hogy a bank széfjében legyen annyi pénz, amennyi a szám ­
lákon szereplő összeg. Elég az, ha van annyi, hogy az ügyfelek
napi készpénzfelvételi igényét kielégítsék, am i általában nem
olyan sok, feltéve, hogy megvan a bizalom a bankrendszerben.
Amennyiben ez a bizalom elvész, például valamilyen hirtelen
sokk (háború, tőzsdekrach, államcsőd) hatására, előfordulhat,
hogy „megrohanják a bankokat”, vagyis m indenki egyszerre
próbál a pénzéhez jutni. Ezt a bankok a fent leírt okok m i­
att általában nem tudják teljesíteni, ilyenkor m ondják, hogy
 Hogyan működik a bankrendszer? ! 69

„összeomlik a bankrendszer”. Ez természetesen katasztrofális

hatásokkal jár (leáll a gazdaság, lázadozni kezdenek az em ­
berek, meginog a kormányzat), így az állam ilyen helyzetben
gyakran maga vesz fel hiteleket a jegybanktól, hogy kisegítse a
kereskedelmi bankokat (feltéve, hogy az állam még hitelképes).
Ez történt például a 2008-as válság idején.

L áthatjuk tehát, mennyire fontos, hogy a kormány és a jegy­

bank racionális és kiszám ítható pénzügyi politikát folytasson.
Akármennyire is csábító a pénznyomda rövid távú politikai cé­
lokra való kisajátítása, a negatív gazdasági mellékhatások sok­
kal súlyosabbak lehetnek, mint az esetlegesen elérhető előnyök.
 Az idő pénz

Hitel, kamat

„Jobb ma egy veréb, m int holnap egy túzok.” H a jobban be­

legondolunk, ez a mondás ebben a formában nem igaz. H a így
gondolkodnánk, m egragadtunk volna az őskori vadászó-gyűj-
tögető életmódnál. Ha viszont azt mondjuk: „Jobb ma egy ve­
réb, m int holnap egy veréb”, ezzel m ár szinte m indenki egyet­
ért. A jövő ugyanis m indig bizonytalan. Lehet, hogy holnap
a fejünkre esik egy zongora, és m eghalunk. Vagy egyszerűen
történik valami olyan változás a helyzetünkben, ami miatt a fo­
gyasztásunkat csökkentenünk kell (például felmennek az árak).
Ezért jobban szeretjük, ha a pénzünk azonnal rendelkezésre
áll, mint ha várnunk kell rá. Ezt nevezzük a pénz időértékének-
Viszont előfordulhat, hogy nincs azonnal szükségünk a pén­
zünk egy részére. Ekkor két dolgot tehetünk: vagy tartogatjuk
a pénzt (például kincsként elássuk, bevarrjuk a párnacihába...),
vagy kölcsönadjuk A pénzkölcsönzés ősidők óta ismert dolog, és
ugyanúgy ősidők óta ismert, hogy ha valaki hajlandó ideiglene­
sen lemondani a pénzéről (ezáltal a potenciális fogyasztásról),
ezt annak a reményében teszi, hogy később nagyobb össze­
get kap vissza (mondhatni feláldozza a mai verebet a holnapi
 Az idő pénz I 71

túzokért cserébe). H ogy pontosan mennyivel nagyobbat, az

a pénz időértékétől függ: vagyis hogy a kölcsönadó számára a
jövőbeni (és természeténél fogva bizonytalanabb) fogyasztás
mennyivel ér kevesebbet a jelenleginél. Ezt az értékkülönböze­
tet hívjuk kamatnak^ Konkrétabban: ha mondjuk van 1000 fo­
rintom, az ma pontosan annyit is ér. H a viszont ezt az összeget
csak egy év múlva kapom meg, akkor nekem, a kockázatokat
beleszámolva, ez az ígéret ma csak 900 forintot ér. Tehát ahhoz,
hogy hajlandó legyek lemondani 1000 forintról egy évig, egy év
múlva 1100 forintot várok el. Ez a plusz 10% a kam at.
Persze a történelem folyamán nem ritkán vallási és törvé­
nyi előírások tiltották a kamatszedést. Csakhogy ez a tilalom
soha nem működött igazán, az emberek általában m egtalálták
a kiskapukat, hiszen kölcsönre m indig is szükség volt. Ilyen
kiskapu volt például, hogy am ikor a középkorban az egyház
megtiltotta keresztények szám ára a pénzkölcsönzést, a zsidók
lettek a bankárok. Ez egyrészt kiváló megélhetést biztosított
nekik (amire szükségük is volt, hiszen vallási alapon el voltak
tiltva egy csomó m ás foglalkozástól, és földet sem birtokol­
hattak), m ásrészt viszont gyakran veszélybe is sodorta őket.
Rendszeresen előfordult ugyanis, hogy a zsidó bankároknak
eladósodott nemesek (vagy ak ár uralkodók) a törlesztést egy
fegyveres pogromm al oldották meg. És hát m áig az antisze­
m itizm us egyik örök toposza a becsületes hívőkön élősködő
zsidó uzsorás, annak ellenére, hogy eredetileg pont a keresztény
egyház kényszerítette őket ebbe a szerepbe...
A kapitalizm us azonban nem tud hitelezés és kamatok nél­
kül működni, így a legtöbb helyen nagyon hamar liberalizálták
72 I K(")ZCAZDASÁGTAN I.KLKI-.S AMATŐRÖKNEK

ezt a pénzügyi tevékenységet. (Vagy alternatív megoldások jöt­

tek létre, m int például az islam ic banking. A z iszlám ugyanis
szintén tiltja a kamatszedést, ám bonyolult, az iszlám jognak
megfelelő megoldásokkal váltják ki a kamatot. Például külön­
böző díjakat szám ítanak fel a tranzakciókért, amelyeket még
véletlenül sem hívnak kam atnak. A z iszlám országokkal is
üzleti kapcsolatban álló nagy bankoknak külön részlegei fej­
lesztenek ilyen pénzügyi termékeket.)
Innentől kezdve a magánkölcsönök kam atait elsősorban a
piac határozza meg, a kereslet-kínálat törvényei alapján. A kér­
dés az, hogy m i határozza m eg a pénzhitel keresletét, illetve
kínálatát. Vegyük sorra:
—A kockázat. Ez a hitelnyújtó egyik legfontosabb szempontja.
Természetes, hogy csak olyannak akar kölcsönadni, aki a
pénzt nagy valószínűséggel meg fogja adni a kölcsön lejára­
takor. 100%-ig nem lehet biztos ebben, de minél bizonyta­
lanabbnak látja az adósság visszafizetését, annál magasabb
kamatot fog kérni, hiszen pontosan a bizonytalanság az, ami
a pénz időértékét a legjobban befolyásolja: ha egy év múlva
99% eséllyel kapok 1100 forintot, az többet ér, m int ha csak
50% eséllyel kapok ugyanannyit.
—A ga z d a sá gi k örnyezet. A kapitalizm usban a legtöbb h i­
telt nem fogyasztási céllal veszik fel, hanem befektetések
finanszírozására. Ezért a hitelkereslet egyik legfontosabb
hajtérereje az, hogy mennyi vonzó befektetési lehetőség van.
A „vonzó” itt elsősorban azt jelenti, hogy az adott befektetés
várhatóan magasabb profitot tudjon kitermelni, m int a hitel
kamata. így aztán egy egészséges, növekvő gazdaságban nő
 Az idő pénz I 73

a hitelkereslet, tehát ceteris pa rib u s a kam atlábak is. M ég­

pedig a kereslet-kínálat törvényei szerint pontosan addig a
pontig, amikor m ár nincs olyan befektetési lehetőség, amely
a kam atnál több jövedelmet hozna. Ez fordítva is igaz: re­
cesszióban a jövedelmező befektetés ritka, tehát kevesebb
hitelre van igény. A m i addig csökkenti a kam atláb akat,
am íg alacsonyabbak nem lesznek, m int a rendelkezésre
álló befektetési lehetőségek jövedelmezősége. Itt is láthat­
juk, hogy a piac elvileg önszabályozó. Ahogy az egyensúlyi
ár, úgy az egyensúlyi kam atláb is magától ki tud alakulni a
„láthatatlan kéznek” köszönhetően.
—A szabályozási környezet. A modern kétszintes bankrendszer
nem önszabályozó „szabad” piac. Ennek az elsődleges oka
az, hogy am ennyiben a kereskedelmi bankok korlátlanul
teremthetnek pénzt, előbb vagy utóbb túl nagy hitelezési
kockázatot vállalnak a tartalékaikhoz képest, és gazdasági
visszaesés esetén gyorsan csődbe mehetnek. Ez pedig a bi­
zalom elpárolgásával könnyen a pénzügyi rendszer dominó­
szerű összeom lásához vezethet. Erre nem olyan régen
konkrét példát is láthattunk: a végletesen liberalizált izlan­
di bankrendszer a 2008-as válságban teljesen tönkrement,
köszönhetően annak, hogy a bankok az ország GDP-jének
tiz en egysz eresére rúgó hitelkinnlevőséget halm oztak fel!
A jegybank feladata, hogy a hitelkam atok szabályozásával
biztosítsa a pénzpiacok stabilitását. Ahogyan kifejtettük, a
k ötelezőjegybank i tartalékráta az egyik legfőbb eszköz, am i
korlátot szab a kereskedelmi bankok által kihelyezhető hitel
mennyiségének. A m ásik pedig a jegybank} alapkamat. Ez
74 I K özgazdaságtan i. ki. kes amatőröknek

az a kam at, am elyet a jegybank a kereskedelm i bankok­

nak nyújtott hitelekre felszámít. Ugye ezek nélkül a hitelek
nélkül a kereskedelmi bank csak a betéteit használhatná a
kötelező tartalék fedezetének, am i általában nem elég. Te­
hát a kereskedelmi bank által nyújtott hitelek kam ata nem
lehet alacsonyabb a jegybanki rátánál (plusz a saját működési
költségeiknél), hiszen akkor veszteséget termelnének.

A jegybank hatása az inflációra

A fentiekből következik, hogy a jegybanki kamatemelés in flá­

cióellenes hatású: magasabb kamatok mellett csökken a hitele­
zés (hiszen kevesebb olyan befektetést lehet találni, am i a ka­
matszintnél magasabb jövedelmet hoz), tehát a gazdaságban
forgó pénzm ennyiség is. A m ásik oldalon a m agasabb betéti
kam atok a fogyasztókat is takarékoskodásra ösztönzik, am i
megint csak csökkenti az árupiaci keresletet, így az inflációt is.
Ezzel ellentétes, gazdaságélénkítő hatása van a jegybanki
kamatcsökkentésnek. Alacsonyabb kam atok mellett vonzób­
bá válik a hitelfelvétel, felpörögnek a beruházások, em elkedik
a fogyasztás. Ez recessziós környezetben nagyon hasznos tud
lenni, hiszen a defláció (a pénz értékének egészségtelen emel­
kedése) ellen hat.
A jegybank tehát a m onetáris politikájával befolyásolni tudja a
piacgazdaság működését. Mégpedig ideális esetben anticiljU{us
módon, vagyis a gazdasági növekedés felívelő szakaszában
 Az idő pénz I 75

kamatemeléssel fékezi az inflációt, az előbb-utóbb törvénysze­

rűen bekövetkező recessziót pedig kamatcsökkentéssel enyhíti.
Am ennyiben azonban a jegybank nem független, a kor­
mányzat rávehetiprocityiJ^us monetáris politikára is. Ez a fenti
„józan m érséklettel” szemben azt jelenti, hogy az egyébként
is robusztus gazdasági növekedést kamatcsökkentéssel tovább
pörgetik, például a választások előtt hangulatjavító céllal (nem
is tudom, honnan ismerős ez). Ez viszont megbontja az egyen­
súlyt, és a gazdaság túlfűtöttségét okozhatja, megugró infláció­
val és különbőzé) spek ulációs buborékok (asset bu bblesj k iala­
kulásával. Az ilyesminek pedig ritkán szokott jó vége len n i...
 Fogyasztás, befektetés, spekuláció

Itt az ideje, hogy közelebbről is m egvizsgáljuk a három fogal­

mat, am it m ár az előző fejezetekben is sokszor em legettünk.
A pénzköltésnek alapvetően három célja lehet: fogyasztás,
befektetés vagy spekuláció. Érdekes módon ez a három lehe­
tőség nem feltétlenül jelenti egymástól különböző árucikkek
vásárlását. Luxuscikkek esetében például gyakran felm erül,
hogy drága órákat vagy autókat befektetési céllal is lehet (ér­
demes) venni. Ez talán mindennél jobban demonstrálja azt a
zavart, ami a m agyar fejekben uralkodik a pénzügy és a köz-
gazdaságtan alapjait illetően. (Távol álljon tőlem, hogy bárkit
is megsértsek, ez egy teljesen általános probléma, értelm iségi
körökben is!) Mivel ez a széles körű tudatlanság az egyik fő oka
annak, hogy M agyarországon nem m űködik a kapitalizm us,
megpróbálom ezen a példán keresztül (nagyon leegyszerűsítve)
tisztázni ezt a dolgot.

Kockázat nélkül nincs befektetés

Először is m eg kell ism erkednünk a \od{ázat közgazdasági

fogalm ával. Ez nem u gyan az, m int a szó hétköznapi jelen­
tése, am i tulajdonképpen a veszély egyik szinonim ája. Ezzel
 Fogyasztás, befektetés, spekuláció I 77

szemben a pénzügyekben kockázaton a volatilitást értjük, vagy­

is egy befektetés különböző lehetséges kimeneteleinek változé­
konyságát. Tehát a gazdasági kockázat ugyanúgy lehet pozitív,
mint negatív —például a lottózás kockázata a sorsjegyre költött
összeg elvesztésétől a telitalálatig terjed.
A piac minden befektetést a vállalt kockázattól függően áraz
be: minél kiszám íthatatlanabb a várható eredmény (nyereség
vagy veszteség), általában annál olcsóbb beszállni. Ezzel szem­
ben m inél inkább csökkenthető egy befektetéssel a kockázat,
annál drágább, illetve annál kisebb a várható nyereség a be­
fektetett összeghez képest. Ugyebár, ha rengeteg lottószelvényt
veszünk, nagyobb eséllyel nyerünk, viszont sokkal több pén­
zünkbe kerül beszállni a játékba. Vagy például a biztonságos
állam papírok sokkal kevesebbet kam atoznak, m int mondjuk
egy startupcég kötvényei, viszont sokkal kisebb eséllyel bukjuk
el a pénzt. Ilyen szempontból a biztosítás is egyfajta befektetés,
am ikor kifejezetten azért fizetünk ki pénzt, hogy a kockáza­
tunkat az alaphelyzethez képest csökkenteni tudjuk.
Ezeket figyelem be véve m ár elgondolkodhatunk rajta, mi
is az a befektetés. Igazából a pontos megnevezés tőkebefektetés
lenne, ugyanis a befektetés lényege m indig az, hogy (általában,
de nem m indig) pénzügyi eréíforrásokat bocsátunk valam i­
lyen vállalkozás rendelkezésére azzal a reménnyel, hogy ezen
erőforrások jó felhasználásával a későbbiekben a befektetett
összeget meghaladó jövedelemhez juthatunk.
N ézzünk pár példát: befektetés az, ha vásárolunk egy cég
részvényeiből - ezáltal a cég a tevékenységéhez szükséges tő­
kéhez jut, és ha jól gazdálkodik, nyereséget termel a részvé­
78 I K ö z g a z d a s á g t a n l e i .kks a m a t ő r ö k n e k

nyeseinek. Az is befektetés, ha egyszerűen kamatozó bankbe­

tétbe tesszük a pénzünket, hiszen a bank ezt a pénzt ugyanúgy
tőkeként fogja továbbforgatni, például hiteleket ad belőle terme­
lő vállalkozásoknak. Tágabb értelemben a tanulás is befektetés,
ez esetben ugyanis a tanulóidő alatt m unkával megszerezhető
jövedelemről mondunk le azért, hogy a megszerzett tudással
később nagyobb jövedelemhez juthassunk. De a lényeg, hogy
csak az számít befektetésnek, am i valam ilyen érték létrehozá­
sával kreál többletjövedelmet.

Jó ötlet-e Rolex órába fektetni?

Természetesen a pénzünket nem csak befektetésre költhetjük.

Jövedelmünk nagy részét elfogyasztjuk, hiszen másképp nem
tudnánk életben maradni. A fogyasztás ugye magában foglal­
ja legalapvetőbb létszükségleteink kielégítését, de ugyanúgy a
luxust is, am i tulajdonképpen bárm i lehet, am i nélkül ugyan
meglennénk, de szebbé és boldogabbá teszi az életünket.
A luxusfogyasztás egyáltalán nem rossz vagy elítélendő
dolog, az emberiség leglenyűgözőbb művészeti teljesítményei
is m ind a luxus iránti igényünkből szárm aznak. Azonban a
(luxus)fogyasztást nem szabad összekeverni a befektetéssel.
Am ennyiben veszünk m agun knak egy Rolex órát vagy egy
Porschét vagy egy Balaton-parti nyaralót saját használatra,
akkor fogyasztunk. M ég akkor is, ha ezek a javak hosszabb
távon is m egőrzik az értéküket, am i ráadásul adott esetben
m ég növekedhet is. A lényeg itt a vásárlás célja és a használat
 Fogyasztás, befektetés, spekuláció I 79

módja: a Rolex óra arra kell n ekünk, hogy gyönyörködhes­

sünk benne, a Porsche arra, hogy száguldozzunk, a nyaraló
arra, hogy pihenjünk benne, valam int mindhárom arra, hogy
felvágjunk vele a haverok és a csajok/pasik előtt. Egyiket sem
arra használjuk, hogy új értéket hozzunk vele létre.
Ráadásul a rendeltetésszerű használat szükségképpen amor­
tizációval jár: am íg ezek a tárgyak a birtokunkban vannak, a
fenntartásuk nem hogy hozná, de viszi a pénzt. Persze lehet
befektetésként is m egvásárolni ezeket, például ha a Porschét
profi autóversenyzésre használjuk, vagy a nyaralót kiadjuk, de
akkor teljesen másképp kell velük bánnunk, sőt könnyen k i­
derülhet, hogy más befektetési formákhoz képest nem járunk
valam i jó l...
És végül ott van az, am i m iatt sokan összekeverik a luxus­
fogyasztást a befektetéssel: az értéknövekedés. Előfordulhat,
hogy a ma több millió forintért megvett Rolex óra vagy nyaraló
húsz év múlva a többszörösét fogja érni. Meg az is előfordulhat,
hogy nem. És ha belegondolunk abba, am it a kockázat piaci
beárazásáról mondtam a fejezet elején, könnyen beláthatjuk,
hogy a „nem fog lényegesen többet érni” a valószínűbb kim e­
netel. Persze gondolhatjuk azt, hogy m i okosabbak vagyunk
a piaci szereplők többségénél, és a piaci átlagnál jobb értéknö­
vekményt fogunk elérni. Lehet, hogy igazunk lesz. Viszont ezt
sem befektetésnek hívják, hanem spekulációnál
80 I K özgazdaságtan i. klkes amatőröknek

Spekuláció

A spekuláció, spekuláns a m agyar köztudatban erősen negatív

konnotációkkal bír (nem véletlen, hogy Soros György neve
m ellett is epitheton ornansként használják), pedig csak any-
nyit jelent, hogy valaki olyan céllal vásárol valam it, hogy ké­
sőbb haszonnal továbbadhassa. A spekuláns ezzel átvállalja a
kockázatot az eladótól, aki így a bizonytalan értékű jószágától
megszabadulva biztos jövedelemhez jut.
Spekuláció nélkül sokfajta nehezen meghatározható értékű
vagy erősen változékony keresletű jószágnak (a kőolajtól kezdve
a m űtárgyakig) nem működhet hatékonyan a piaca. A speku­
láció tehát a kapitalizm us egészséges működésének elengedhe­
tetlen része. Viszont fontos észben tartan i, hogy a spekuláns
m indig nagyobb kockázatot vállal, m int a „norm ál” befektető.
Nagyot nyerhet, de nagyot is veszíthet.
M íg azonban a spekuláció a piacgazdaság m űködésének
egészséges velejárója, a spekulációs buboré\ nem az. Ez utóbbi
akkor alakul ki, ha egy eszköz/jószág értékének növekedésére
túl sokan spekulálnak. Ekkor a folyamat öngerjesztővé válhat:
azért vásárolják egyre többen az adott eszközt, mert folyamato­
san emelkedik az ára, és azért em elkedik folyamatosan az ára,
mert egyre többen vásárolják. Ilyen buborékok szinte bárm i­
lyen jószággal kapcsolatban kialakulhatnak, az ingatlanoktól
kezdve a részvényeken át egészen a tulipánhagym ákig (igen,
a 17. századi H ollandiában valóban megtörtént, hogy a tu li­
pánhagym ák ára a csillagos egekbe szökött egy spekulációs
tömeghisztéria miatt).
 Fogyasztás, befektetés, spekuláció I 81

A legutóbbi ilyen erősen spekulatív eszköz a kriptovaluta,

amelynek hatalmas áremelkedéseit meredek áresések szokták
követni teljesen kiszám íth atatlan ul (ezért sem sikerült még
kiváltania a hagyományos pénzeszközöket). A spekulatív bu­
borékokon nagyon m eg lehet gazdagodni - ha szerencsénk
van, és még akkor szállunk be, mielőtt a buborék túlságosan
felfúvódik, és akkor szállunk ki, mielőtt kipukkad. Ezt viszont
szinte lehetetlen előre megjósolni, sőt. Amennyiben mindenütt
azt halljuk, hogy az adott eszköz tuti befektetés, és m indenki
azt vásárolja, m ár valószínűleg késő: jó eséllyel pont a kipukka­
dás előtt szállunk be a buliba, és minden befektetett pénzünket
elveszíthetjük.
A helytelen monetáris politika nagyban hozzájárulhat a spe­
kulatív buborékok kialakulásához. H a a piacon túl sok pénz
forog, és nincs elég megfelelő beruházási lehetőség, a fölösleget
gyakran olyan állóeszközökbe (például ingatlanba vagy m ű­
tárgyba) fektetik, amitől azt remélik a tulajdonosok, hogy meg­
őrzi vagy növeli az értékét. Eleinte, ahogy nő a kereslet, valóban
nőnek az árak is (hiszen itt olyan árrugalm atlan jószágokról
van szó, am elyek esetében nem lehet egyik napról a m ásikra
megnövelni a kínálatot), am i m ég több embert késztet arra,
hogy ezekbe fektessen. Ez pedig szinte észrevétlenül vezet a
buborék kialakulásához. A buborékok vége pedig igen gyakran
a kapitalizm us legnagyobb mumusa: a válság.
 Mibe fektessük a pénzünket?

Itt meg kell említenünk néhány, a modern kapitalizmus műkö­

déséhez és a tőkeképzéshez elengedhetetlen pénzügyi eszközt,
más néven értékpapírt: a kötvényeket és a részvényeket.

Adjunk kölcsön egy cégnek

A ¡{ötvény adósságot megtestesítő értékpapír. A papírra az van

írva, hogy a kötvény kibocsátója azt ígéri, hogy egy m egha­
tározott idő után (legyen öt év) fog fizetni valakin ek 1000
forintot. A d d ig p edig évente fog adni a kötvényen levő öt
szelvény felm utatójának szelvényenként 50 forintot. íg y aki
megvesz egy kötvényt, és végig m egtartja, kap 1000 forintot
meg 250 forintot. Egy m ásik változata ennek az úgynevezett
diszkontkötvény: ezen nincsenek szelvények, viszont az 1000
forint névértékű kötvényt diszkontáron, mondjuk 750 forintért
lehet megvenni.
Ez a megoldás azért jobb, m int ha az adós a bankhoz for­
dult volna hitelért, mert a kötvény forgalomképes, vagyis bárki
m egveheti. íg y nem kell arra várni, hogy a bank elbírálja a
hitelkérelm ünket, bízhatunk abban, hogy az egyedi kötvény-
vásárlók (ak ik lehetnek m agánszem élyek vagy m illiárdos
 Mibe fektessük a pénzünket? I 83

befektetési alapok, ún. intézményi befektetők) majd eldöntik,

hogy adnak-e nekünk kölcsön pénzt.
A kötvény mint értékpapír pedig forogni fog a piacon. Tehát
például előállhat olyan eset, hogy a Kolbász Kft.-nek épp nincs
készpénze arra, hogy kifizesse a következő adag fokhagym a­
port, ellenben van nála olyan kötvény, am elyet a H urka Kft.
bocsátott ki. M egkérdezi a Fokhagym apor Kft.-t, hogy elfo­
gadja-e ezeket a kötvényeket fizetségül. M i történik ekkor?
A Fokhagym apor Kft. pénzügyese számolni kezd. A kötvé­
nyen levő öt évből m ár eltelt ketté), tehát az 1250 forintból (ami a
névérték és a szelvényhozam összege) eleve le kell vonni kétszer
ötven forintot. Szám ítsuk be 1150-ért? Nem, mert nem igazán
ism erjük a H urka Kft.-t, ráadásul, ha a Kolbász Kft. meg van
szorulva, mi a garancia arra, hogy H urka Kft. nincsen? H i­
szen mindkettő a húsiparban dolgozik. Vagyis szerintünk ez
az értékpapír nem éri meg azt az 1150 forintot, amelyet a még
hátralévő hozam és a névérték ér. A Fokhagym apor Kft. tehát
azt mondja a Kolbász K ft.-nek, hogy rendben van, elfogad­
ja fizetségül a H urka Kft. kötvényeit, ám nem 1150 forintért,
hanem csak 850-ért (vagyis diszkontáron). íg y szám ítja bele
azt a kockázatot, miszerint elképzelhető, hogy három év múlva
a H urka Kft. kötvényeivel csak begyújtani lehet m ajd, pénzt
keresni nem.
Ez a m echanizm us m a m ár kézzel fogható papírok nél­
kül, a tőzsdéhez hasonló óriási inform atikai rendszerekben
zajlik. H atalm as előnye, hogy okos elem zők m ellett a „lát­
hatatlan kéz” segít m egállapítani azt, hogy egyik vagy másik
cég adóssága m ennyire vonzó term ék. Ráadásul nagyon sok
84 I Közgazdaságtan lklkks amathröknkk

tőkét von be a gazdaságba, hiszen jó kam atra kölcsönadni az

egyik legjobb befektetés. A hitelezői/befektetői oldalon a köt­
vénypiac jelentős előnye az, hogy az egészen nagy krachokat
leszám ítva rendkívül kiszám ítható befektetést tesz lehetővé.
A fejlett világ nagyon sok embere tartja a pénzét különböző
kötvényportfóliókban. Ezek úgy állnak össze, hogy az alapke­
zelők „mixeket” vásárolnak össze olyan kötvényekből, amelyek
biztos hozam úak (mint például az am erikai államkötvény), el­
lenben keveset hoznak, és olyanokból, amelyek nagy hozamot
ígérnek, viszont bizonytalanok. A kockázat-hozam arány így
tehát sokféle kötvény vásárlásával alakítható, ráadásul a sokféle
kötvény egyben „időjárásállóvá” teszi a befektetést, hiszen ritka,
hogy minden adós egyszerre csődöljön be.
A világ n agyvállalatai, bankjai és korm ányai ezért m ind
jelen vannak a kötvénypiacokon, hiszen itt lehet a legjobban
és legolcsóbban kölcsönhöz jutni.
A kötvénypiacon viszont az állam i szabályozók tényleg csak
mint „éjjeliőrök” vannak jelen, egyébként nagyon szabad piac­
ról beszélünk. A z állam i beavatkozás itt főleg abban m erül
ki, hogy betartatnak bizonyos csalásellenes szabályokat. Ezek
nagyon fontosak, hiszen például a 2008-as nagy pénzügyi vál­
ságnak is az volt az egyik oka, hogy a befektetők nem láthatták
át, az egyes kötvények mögött egész pontosan milyen teljesí­
tőképességű adósok állnak. Ettől eltekintve azonban ez a piac
teljesen szabad. Ennek előnye az, hogy szinte bárki kap hitelt,
hátránya viszont, hogy ha a király meztelen, itt azonnal kiált
valaki, és kiderül a turpisság. Más szavakkal: ha valakinek a tel­
jesítőképessége kérdésessé válik, mint a fenti példában a H urka
 Mibe fektessük a pénzünket? I 8S

Kft.-é, akkor a három év múlva lejáró, évi 5% hozamú, 1000

forint névértékű kötvénye hirtelen nemhogy 850 forintot nem
fog érni, hanem 100 forintért odaadják az első érdeklődőnek.
Az ilyen kötvényt nevezik juní^ boridnak, a m agyar szakzsar­
gonban bóvlikptvényne\.
Ha egy adós kötvényei bóvli kategóriában forognak, akkor
logikus, hogy új kötvényt is csak ebben a kategóriában tud
kibocsátani. Hiszen ki venne 1000 forintért kötvényt a H urka
Kft.-től, ha a piacon ugyanez a kötvény megvehető 100 forintért
is? A H urka Kft. persze, ha nagyon meg van szorulva, így is
kibocsáthat kötvényt, csak azzal kell szembesülnie, hogy most
kap 100 forintot, és vissza kell adnia 1250-et. Ez pedig uzsora­
kam at. Az uzsorázást a világon m indenütt tiltják, hiszen az
magánemberek szorult helyzetét használja ki. A kötvénypiacon
azonban, ha nem is a fenti példában em lített m értékben, de
érvényesülhet ak ár olyan \amat (valójában hozamelvárás) is,
amely magánemberek között uzsorának számítana.
Ezt a bizonytalanságot mindenki megpróbálja kezelni. Egy­
részt m indenki igyekszik információhoz jutni. A piac m indig
információhiányos környezet. A tökéletes piacon (a korábban
ismertetett modell szerint) m indenki minden információhoz
hozzáfér. A valódi piacokon azonban minden döntésnél ott van
a kétség, hogy vajon tényleg mindent tudunk-e?
Különösen fontos kérdés ez, ha pénzt adunk kölcsön. Főleg
akkor, ha nem a H urka Kft., hanem m ondjuk M agyarország
kötvényét fogjuk megvásárolni. Ezt az információhiányt igye­
keznek enyhíteni a hitelminősítő cégek, am elyek információt
gyűjtenek, és ezek alapján próbálják m egbecsülni az egyes
86 I K ö z g a z d a s á g t a n i .k l k f .s a m a t ő r ö k n k k

kötvényekhez kapcsolódó kockázatokat. Persze itt is dolgozik

a „láthatatlan kéz”, hiszen van piaca azoknak a biztosítási köt­
vényeknek is, amelyeket arra az esetre kötnek, ha valam elyik
kötvény bedőlne...

Adjunk kölcsön az államnak

H a egy ország, mondjuk Magyarország, m egjelenik a nemzet­

közi kötvénypiacon egy új kötvénnyel, több dolgot is figyelembe
kell vennie. A z egyik, hogy „m ennyit írjon a szelvényekre”,
vagyis hogy milyen hozamot kell ígérnie az 1000 forintos köt­
vényért M agyarországnak, hogy azt 1000 forintért m eg is ve­
gyék tőle a befektetők? A zt m ondják, hogy elég 5 forint/év,
vagy azt m ondják, hogy annyira nem bízunk benned, hogy
kérünk 30 forint hozamot évente? De legalább ilyen fontos:
megveszik egyáltalán 1000 forintért azt a kötvényt? Hiszen ha
épp 950 forinton forog a m ár kibocsátott kötvényfajta, akkor az
új kötvényért M agyarország legfeljebb ugyanannyit, de inkább
kevesebbet fog kapni, hacsak valami nagyon jó hír nem érkezik
a m agyar gazdaságról.
A m agyar állam által kibocsátott devizaalapú állam kö t­
vénynek ráadásul van egy speciális kockázata: az árfolyam .
A devizakötvénynek a kam atát és a névértékét is a kibocsátás
pénznemében (tehát például jenben) kell m egfizetnie a hite­
lezőknek. H a közben rom lik a forint árfo lyam a... Nos, azt
hiszem, m indenki átélte saját m aga vagy egy ismerőse, rokona
példáján, hogy ez mit jelent.
 Mibe fektessük a pénzünket? I 87

A m agyar (vagy bárm elyik más) állam előtt tehát a nemzet­

közi kötvénypiac szinte m indig nyitva áll, de az onnan felvett
pénz m indig kockázatos. Amikor a világgazdaság jé) formában
van, és a kamatok alacsonyak, akkor jó onnan kölcsönt felvenni.
Amikor azonban „kiszáradás” kezdődik, a kicsit is kockázato­
sabb, nemzetközi hatásoknak nagyon kitett adósok (M agyar-
ország ilyen) kötvényei könnyen elindulnak a bóvli kategória
felé, általában még azelőtt, hogy a hitelminősítők reagálnának.
Ilyenkor egy állam hirtelen olyan helyzetbe kerülhet, hogy
nem tudja m agát a piacról finanszírozni, hiszen a lejáró adós­
ságát csak uzsorahitelekkel felérő feltételekkel tudja m egújíta­
ni (a régi kötvények kifizetése érdekében újakat kibocsátani).
Ilyenkor vagy államcsőd következik, vagy bizonyos nemzetközi
szereplők (például az IM F vagy az EU) adnak nagyon olcsón
hitelt vagy akár segélyt is, cserébe viszont elvárják, hogy a gaz­
daságban olyan változások történjenek, am elyekkel az ország
fizetőképessége helyreállítható.
A m it például mostanában látunk a m agyar pénzügypoli­
tikában (nagy megszorítás, m ajd nagy összegű kötvénykibo­
csátás), azt jelzi, hogy a m agyar állam abban bízik, hogy ezzel
át tudja vészelni a szűkösebb időket. A m egszorítás ugyanis
nálunk nem jár szerkezeti változtatásokkal, hanem kim erül
abban, hogy az állam két-három évig kevesebbet költ, aztán a
helyreálló világgazdaság, majd a végül megérkező EU-s pénz
m iatt az ilyen nagy kötvénykibocsátás nem lesz rendszeres. Az
EU-s pénz sokkal olcsóbb lenne, ám ahhoz át kellene építe­
ni a fél országot. Érdekes fogadás, hogy a végén kell-e m ég
ugyanennyi kölcsönt felvennünk, és ha igen, milyen feltételek
88 I Közgazdaságtan lki.kks amatőroknk.k

m ellett. A m agyar korm ány arra fogad, hogy nem. Én nem

vagyok hitelminősítő, ezért csak arra a körülményre szeretnék
rámutatni, hogy a m indenkori m agyar kormány ezt a fogadást
az elmúlt ötven évben m indig elveszítette...

Vegyünk egy céget

A részvénye\ a kötvényekkel ellentétben nem adósságot, ha­

nem tulajdon jogot megtestesítő értékpapírok (tehát például, ha
egy cég kibocsát összesen 1000 db részvényt, akkor egy részvény
a cég e g y ezrelékének a tulajdonlását jelenti). A részvénykibo­
csátás a legjobb és legbiztonságosabb módja annak, hogy egy
cég tőkét szerezzen, hiszen az így bevont pénzt soha nem kell
visszafizetni, és kamatot sem kell fizetni utána. A részvény ehe­
lyett osztalékot fizet, amely nem más, mint a cég nyereségének
egy részvényre eső töredéke. Logikus tehát, hogy amennyiben a
cég nem termel profitot, osztalékot sem fizet, sőt a részvényesek
úgy is dönthetnek, hogy osztalék kifizetése helyett a nyereséget
újra befektetik, ezzel is növelve a cég —és ezáltal a részvények
—értékét. A kötvényekhez hasonlóan ugyanis a részvények a
piacon szabadon adhatók-vehetők, így a részvénytulajdonos az
osztalékon kívül árfolyam nyereséget is realizálhat.
Egy részvény árfolyam át alapvetően két dolog határozza
meg: egyrészt az, hogy mennyi az adott cég nettó eszközértéké
(vagyis a cég vagyona mínusz az adósságai), de ez általában csak
a kisebb befolyású tényező. Ennél fontosabb, hogy a befektetők
mekkora jö v ő b e li p rofitot várnak a cégtől. Tehát előfordulhat,
 Mibe fektessük a pénzünket? I 89

hogy mondjuk egy ígéretes új technológiával rendelkező start-

upvállalat a jelen pillanatban n egatív eszközértékkel rendelke­
zik (vagyis több az adóssága, m int a konkrét vagyona), a rész­
vényei mégis magas árfolyamon cserélnek gazdát. A befektetők
ugyanis belekalkulálják az árba azt a lehetőséget, hogy az új
technológia elterjedésével a cég a jövőben gyors forgalom- és
profitnövekedést érhet el.
A z, hogy egy cég részvényének az árfolyama (price) hány­
szorosa az egy részvényre je le n le g eső nyereségnek (earnings),
nagyon fontos m érőszám a an nak, m ekkora a befektetők bi­
zalm a egyrészt a piac, másrészt az adott cég növekedési lehe­
tőségeiben. M inél nagyobb ez az úgynevezett P/E ratio, annál
optimistább a piac a jövőt illetően. Természetesen - mivel a
jövőt nem lehet biztosan előre látni - a részvények tőzsdei ke­
reskedelme erősen spekulatív üzlet. A részvénypiacok a világon
a legszabadabbak közé tartoznak, m inim ális állam i szabályo­
zás korlátozza őket. A m i szabályozás van, az elsősorban az
úgynevezett bennfen tes fer esfed elm et hivatott m egakadályozni
(vagyis azt, hogy olyanok nyerészkedhessenek a tőzsdén, akik
a pozíciójuknál vagy a kapcsolataiknál fogva az átlagos piaci
szereplőknél gyorsabban juthatnak az árfolyamokat befolyásoló
információkhoz).
Ideális esetben a tőzsdén jegyzett cégek gazdálkodását illető
információk m indenki számára szabadon hozzáférhetők (pél­
dául kötelező publikálniuk az éves pénzügyi jelentésüket), és
a piac ennek megfelelően árazza be a részvényeiket.
Amennyiben egy cég növekedési és profitkilátásai jobbak a
piaci átlagnál, nő a részvényárfolyama, ellenkező esetben pedig
90 I K ö /. g a /. im s á g t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

csökken, egészen addig, am íg ki nem alakul az egyensúly, ahol

elvileg az összes megvásárolható részvény ugyanakkora profi­
tot hoz (a befektetett összeg százalékában). Természetesen a
valóságban ez egy dinamikus egyensúly, vagyis az árfolyamok
folyamatosan változnak a rendelkezésre álló egyre frissebb és
újabb információk hatására.
Nem véletlen, hogy a kapitalista társadalm akban ekkora
jelentőséget tulajdonítanak a tőkepiaci árfolyamok (és a belő­
lük képzett aggregált m utatók, m int például a híres D ow
Jones-index) alakulásának: ezek m integy „lázmérőként” jelzik
a gazdaság egészségét és a befektetők bizalmát. Á ltaluk mind a
kormány, m ind a jegybank értékes inform ációkat szerezhet
a tőzsdén arról, m ilyen irányba kell alakítan i a fiskális és a
monetáris politikát az ország gazdasági egyensúlyának meg­
őrzéséhez.
 MI LESZ VELED,
KAPITALIZMUS?

A vagy m iér t l{övetil{ eg y m á st a vá lsá gol

m ilyen n e h é z s é g e iv e l n éz sz em b e
a 21. században a világ, és elh oz z a -e a
b evá n d orlá s a jó lé t i álla m v é g é t ?
 Mire jók a közgazdászok?

„A közgazdaság nem tudom ány, hanem kuruzslás, a köz­

gazdász nem szakember, hanem kuruzsló. Ez a tanulsága az
elm últ évtizedek történéseinek, gazdasági válságainak” —is­
meretlen kommentelő, aki mindenhez is ért.
Na most ezt az egész fejezetet le lehetne tudni annyival,
hogy a fenti idézetben a közgazdász szót onkológusra., az elm últ
évtiz ed ed tö rtén éséin élg a z d a sá g i válságaim ig részt pedig arra
cseréljük: az elm ú lt évtiz ededben elh u n yt rádbetegedned, de ez
túl egyszerű megoldás lenne.
Tagadhatatlan tény, hogy a gazdasági válság létező, és nem
is olyan ritka dolog, am i nagyon sok embernek kézzelfogható
kárt okoz. Jogos az igény, hogy azok az emberek, akiknek ez
a szakm ájuk (és általában az átlagnál jobban vannak m eg­
fizetve), legalább m egm agyarázzák, hogy m iért történik ez,
valam in t lehetőleg javasoljanak m egoldást is a válságokra.
A m egm agyarázás viszonylag egyszerű (még ha nem is m indig
szép és közérthető), a megoldáskeresés viszont egyáltalán nem
az, de nem is lehetetlen.
94 I K(>/.(.;a z i >asác;t a n i . k i .kks a m a t OrA k n k k

Válság válság hátán

Először is: mi az, hogy válság? Erre persze rengeteg definíció

van, az enyém a következő: a válság egy olyan helyzet, am i­
kor egy akut problémára nem tudunk standard válaszokkal
megfelelő megoldást találni. Ilyen értelemben például válság
az, am ikor elkapunk egy olyan fertőzést, am ire nem elég az
aszpirin-antibiotikum kombó, vagy ha leesünk a bicikliről, és
kitörjük a lábunkat lakott területen kívül, miközben lemerült
a mobilunk. A válság tehát egy olyan dolog, am it életünk fo­
lyamán igyekszünk elkerülni, de ez nem m indig sikerül.
A jé) hír az, hogy az a válság, am i nem öl meg, általában
megerősít, legalábbis értékes tapasztalatokkal lát el. A gazd a­
sági válságok is ilyenek. M ár M arx is megmondta, hogy a k a­
pitalizm us egyik válságból a másikba bukdácsol - azt viszont
elfelejtette hozzátenni, hogy eddig minden válságból erősebben
és okosabban került ki, és minden válság után nagyobb lett a
jólét (ha nem is azonnal), m int amekkora előtte volt.
Itt jön be a képbe a közgazdaság-tudomány szerepe a m aga
korlátáival. Egyrészt a közgazdaságtan igyekszik olyan eszkö­
zöket adni a magánszemélyek, a cégek és a kormányok kezébe,
am elyeknek az okos alkalm azásával hatékonyan és zavarta­
lanul tudnak gazdasági tevékenységet folytatni. Másrészt vi­
szont nem szabad elfelejteni, hogy a gazdaság szabad akarattal
rendelkező szereplők a m aguk teljességében átláthatatlan in­
terakcióinak eredője, am inek egyetlen fix pontja az állandó
változás. Ennek egyik érdekes következménye, hogy abban
a pillanatban, am int egy zseniálisan felismert közgazdasági
 Miro jók a közgazdászok? I 95

hatásm echanizm us a szélesebb értelemben vett köztudat ré­

szévé válik, m ár érvényét is veszti —ugyanúgy, ahogy egy be­
fektetés is csak addig marad fantasztikusan jövedelmező, am íg
erről viszonylag kevesen tudnak.
Csábító tehát azt mondani, hogy a közgazdaság-tudomány
m int olyan m it sem ér, hiszen nem tud olyan stabil „ fizikai’
törvényszerűségeket felmutatni, am iket aztán a „gazdaságmér­
nökök” tévedhetetlenül alkalm azhatn ának. Csakhogy ez az
egész nem erről szól. M int láttuk, a közgazdaság-tudom ány
m odelleket gyárt —olyan m odelleket, am ik lehetővé teszik,
hogy a „miért van neki több jószága, m int nekem ?” kérdésre
ne az legyen az egyetlen válaszunk, hogy „csak” (vagy ahogy
évezredekig mondták: „Isten akaratából”). Sőt, az előbbiekből
logikusan következő „hogyan lehetne nekem is több jószágom? ’
kérdésre is tudunk jobb választ annál, mint: „öld meg a másikat,
és vedd el az övét!”. A közgazdaságtan tehát a többi társadalom-
tudománnyal együtt a civilizált együttélés tudománya.

Nagyobb állam vs. kisebb állam

A közgazdászok egyébként valóban képesek rá, hogy útm u­

tatást adjanak, hogyan kell az aktuális válságból kievickélni
- előbb-utóbb. A legismertebb példák John M aynard Keynes
szerepe az 1930-as, valam int Milton Friedm ané az 1970-es
évek válságainak leküzdésében. Az pedig a világ legtermésze­
tesebb dolga, hogy ezek a sikeres megoldások kivétel nélkül
m egágyaztak a következő válságnak.
% I K o /.(; a z d a s á (; t a n i .k i .kks a m a t ü r ö k n f .k

A kapitalista gazdálkodás lényege ugyanis az alkalm azko­

dás. A gazdaságpolitikai intézkedések azért hatásosak a szabad
piacgazdaságban, mert a gazdasági szereplők a saját önérdekü­
ket követve (mint láttuk, az önérdekkövetés minden gazdasá­
gi modell axióm ája a m arxizm ust kivéve) alkalm azkodnak a
megváltozott feltételekhez, megváltoztatva ezáltal éppen azo­
kat a viszonyokat, amelyekre válaszul az adott intézkedéseket
hozták.
A legutóbbi három nagy válságban ez a következőképpen
alakult a gyakorlatban.
A z 1930-as évek nagy gazdasági világválságának kiváltó
okaként (amit 1929-ben egy tőzsdei spekulációs buborék k i­
pukkadása indított el) John M aynard Keynes a 20. század eleji
második ipari forradalom által minden korábbinál gyorsabban
felfuttatott termeléshez képest elégtelen fizetőképes keresletet
határozta meg. Szerinte ugyanis az ekkor még m indig nagyon
alacsony m unkabérek m egakadályozták a széles néptömege­
ket abban, hogy megvásárolják a tömegtermelés által előállított
árukat.
M egoldásként radikális bér- és fogyasztásnövelést, a jóléti
rendszerek széles körű kiépítését és az állam nagyobb g a z ­
dasági szerepvállalását javasolta. Ezenkívül felismerte, hogy
a válság terjedését m egakadályozandó bevezetett protekcio­
nista-m erkan tilista po litika egyedül egym ás m egfojtására
jó, és háborúhoz vezet (ami ugye sajnos be is következett).
Keynes volt az első, aki azt javasolta, hogy recesszió idején az
állam ne takarékoskodjon, hanem éppen ellenkezőleg: akár
az eladósodás árán is, de törekedjen a kereslet ösztönzésére,
 Mire jók a közgazdászok? I 97

m unkanélküli-segéllyel, infrastrukturális beruházásokkal és

különbőzé) fiskális ösztönzőkkel. Ezeken az intézkedéseken
alapult Roosevelt am erikai elnök New Deal nevű programja,
am i a m ásodik világháború felpörgő hadigazdaságával együtt
az évtized végére újra növekedési pályára állította az am erikai,
majd a háború után a világgazdaságot.
A keynesi gazdaságelm élet rem ekül működött egészen az
1970-es évek elejéig, hatalmasat nőtt a jólét, és sokan úgy gon­
dolták, hogy m egvan a végső orvosság a gazdasági ciklusok
ellen - a bölcs és jóságos állam lenyesegeti a kapitalizm us vad­
hajtásait, és biztosítja, hogy a jóléti társadalomban m indenki­
nek jusson a bőség kosarából.
A z olajárrobbanás (igen gyakran legalább részben gazd a­
ságon kívüli események okoznak gazdasági válságot, ez eset­
ben éppen a soros közel-keleti háború) viszont felszínre hozta
az addigra a lehetőségeiken túlterjeszkedett és túlszabályozott
jóléti állam ok problémáit: a nem elég hatékony termelést, ami
nem tudta felvenni a versenyt a feltörekvő konkurenciával (ami
akkor éppen Japán volt); a rugalm atlan és militáns szakszerve­
zeteket, am elyek egyre magasabb béreket követeltek egyre ke­
vesebb munkáért; a pazarló erőforrás-felhasználást és az elavult
technológiákat. M indezek eredménye az úgynevezett sta gflá ció
lett, azaz az addig jól bevált állam i költekezés a remélt gazda­
sági növekedés helyett csak az inflációt pörgette fel, krónikusan
m agas m unkanélküliség és növekvő államadósság mellett.
Ekkor jött a chicagói iskola egyik szellemi vezetője, Milton
Friedm an, aki széles körű liberalizációt és adócsökkentést ja­
vasolt, valamint az állam visszavonulását a gazdaságból, amitől
98 I K özgazdaságtan i. ki.kks amatc'»rök.nkk

a gazdasági növekedés beindulását várta. De m iért javasolta

az állam i szerepvállalás csökkentését, és ez hogyan segítette a
gazdasági növekedést? Egyrészt így az erőforrások (nyersanyag,
m unka, tőke) a nem hatékony, állam i lélegeztetőgéppel fenn­
tartott iparágakból az új és innovatív technológiák felé áram ol­
hattak. Másrészt a túlzott állam i költekezés kiszorította a m a­
gánberuházásokat —az állam i beruházások finanszírozásához
ugyanis magas adók kellettek, am iket a m agánvállalkozások
és a fogyasztók fizettek meg. Am ennyiben viszont az állam
a kiadásaival együtt az adókat is csökkenti, m ind a m agán-
beruházásokra, m ind a m agánszem élyek fogyasztására több
pénz marad. U gyanakkor ahhoz, hogy ez a módszer valóban
működjön, az addig szigorúan ellenőrzött pénzpiacokat is fel
kellett szabadítani a zavartalan tőkeellátás, a pénzügyi inno­
vációk és a kockázatvállalás serkentése érdekében.
Friedman ugyan nem akart visszatérni a teljesen szabályo­
zatlan piacokhoz, de a Keynes által javasolt fiskális politika
(vagyis a direkt állam i költések) helyett a monetáris politikát
(vagyis a pénzmennyiség szabályozását) javasolta az anticikli-
kus gazdaságpolitika legfőbb eszközének. A z alkalm azkodás
eleinte sok fájdalom m al és áldozattal járt, ugyanis a verseny-
képtelen iparágak megszűnése nagyon megemelte a m unka-
nélküliséget, mielőtt az új iparágak felszívták volna a szabad
munkaerőt (lásd az Egyesült Királyságot az 1980-as években),
de végső soron teljes sikert hozott —a N yugat nemhogy meg­
állt a „hanyatlásban”, de egyenesen megnyerte a hidegháborút,
am ire az 1970-es években nem sok „progresszív” értelm iségi
fogadott volna.
 Mire jók a közgazdászok? 1 99

A történelem vége vagy csak egy újabb válság

kezdete...

Az 1990-es evek az 1960-as évekhez hasonló aranykort hozott,

és ugyanúgy, mint akkor, néhányan m ár olyan kifejezéseket em­
legettek, m int az elhíresült történ elem v ég e (habár a fogalmat
kitaláló Francis Fukuyam a nem értette ezt ennyire végletesen).
Vagyis hogy itt van m ár a K ánaán, innentől kezdve nem lesz
több gazdasági válság, mert kitaláltuk, hogyan lehet a piacokat a
lehető legkevesebb állami beavatkozással hatékonyan szabályozni.
Természetesen nem így lett, a látványos és folyamatos növeke­
dés motorjai, nevezetesen a globalizáció (ezen belül az Európai
Unió létrejötte), az informatikai forradalom és az ázsiai gazda­
ságok felemelkedése ugyanis m ár önm agukban elvetették az
újabb válság csíráit. Ehhez jöttek még a gazdaságon kívüli ese­
mények: a 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az azt követő
afganisztáni, m ajd iraki háborúk. Egészen eddig a pontig az
USA világdominanciája mind politikailag, mind gazdaságilag
m egingathatatlannak tűnt. A terror ellem háború, viszont meg­
mutatta a Pax Americana korlátáit, és az addig szufFicites (vagyis
több bevétellel, m int kiadással rendelkező) szövetségi költség-
vetést is nagyon ham ar felborította. Nem segített az sem, hogy
a Bush-kormány közben erősen expanziós fiskális és monetáris
politikát folytatott (vagyis adót csökkentett, és alacsony kam a­
tokkal serkentette a hitelezést) a recesszió elkerülése érdekében.
Ezalatt a kínai gazdaság hihetetlen ütemű növekedésnek in­
dult, és a világ olcsó tömegtermelését szinte teljesen átvette a fej­
lett országoktól. M íg az 1990-es évek növekedésének elsődleges
100 I K.f>•/.<¡AZI>ASÁ<i'l'AN I.KI.KKS AMATŐRÖKNEK

motorja a technológiai forradalom és az új piacok meghódítása

volt, ezt a 2000-es évek elején a termelés Kínába telepítésével
elérhető költségcsökkentés váltotta fel (amit egyébként pont az
előző évtized technológiai forradalm a tett lehetővé).
A gazdag N yugat fogyasztása viszont továbbra is pörgött,
m égpedig nagyrészt a globalizálódott pénzpiacok biztosította,
szinte korlátlannak tűnő hitellehetőségeknek köszönhetően.
Ez K ínának nagyon is jó volt, hiszen a nyugati felvevőpiacokra
termelt, a fejlett országok számára viszont egy nem várt követ­
kezménnyel járt, a gazdaságuk „kiüresedésével”. Ez azt jelenti,
hogy a drága helyi munkaerővel m ár csak a legmagasabb hoz­
záadott értékű m unkákat érdemes elvégeztetni, minden egyéb
m unkafolyamatot Kínában hajtanak végre. Csakhogy ennek
is m egvannak a hátrányai, nevezetesen például az, hogy még
a m agas szintű oktatással rendelkező országokban sem lehet
m indenki fejlesztőmérnök vagy programozó - az alacsonyab­
ban kvalifikált munkaerőnek pedig egyre kevesebb m unkale­
hetőség jut.
A hitelbőség pedig eközben elérte azt a szintet, am ikor nor­
m ális esetben m ár inflálódik a pénz, azaz értékét veszti, mert
m ár nincs elég áru vagy jövedelmező befektetés, am ire költeni
lehetne. A globalizált és teljesen kontrollt vesztett pénzpiacok
azonban kínáltak egy befektetési lehetőséget: az am erikai in­
gatlanpiacot, m égpedig a „kreatív pénzügyi derivatíváknak”
köszönhetően különféle olyan eszközökbe csomagolva, am e­
lyeknek szinte lehetetlen volt felismerni a kockázatát. így ment
át a „norm ális” növekedés buborékba, és jött a törvényszerű
összeomlás.
 2008 —a Nagy Recesszió

Szót kell ejtenünk arról is, am iről a közgazdászokat szapuló

populista politikusok elsőként szoktak megfeledkezni: neveze­
tesen, hogy a gazdaságpolitikáról nem a közgazdászok dönte­
nek. Hanem a populista politikusok. Nem kizárólag, sőt nem
is m indig elsősorban szakm ai szempontok alapján.
A 2008-as válság kétségkívül létező gazdasági okai mellett
született pár olyan, nem hogy a közgazdászok ajánlására, de
kifejezetten azok ellenére hozott politikai döntés, ami nagyban
hozzájárult a válság létrejöttéhez és elmélyüléséhez. A z aláb­
biakban sorra veszem őket, reményeim szerint azok épülésére,
ak ik szerint m inden problémára megoldás a több állam és a
kevesebb piac.

A z amerikai ingatlanlufi

A 2008-as válságot szokták legelsőként felhozni példának arra,

hogy a m agára hagyott és szabályozatlan pénzpiacok mérhe­
tetlen kapzsiságukb an buborékokat, m ajd törvényszerűen
összeomlásokat generálnak. Ebben van is ném i igazság (bár
talán sokakat meglep, hogy a szabályozatlan globális spekuláció
veszélyeire m aga Soros György figyelmeztette a döntéshozókat
102 I K.<V/,oazi>asá<;tan lelkes amatőröknek

a subprim cA uíl csúcsán), de a politika legalább annyira ludas

volt a helyzet elmérgesedésében.
Az 1990-es években az Alán Greenspan által vezetett FED
(az am erikai jegybank) sikeresen tartotta magát ahhoz az ököl­
szabályhoz, hogy „a jegybank feladata elvenni a puncsos tálat,
ha beindult a b u li”. Ez ugye a gyakorlatban azt jelenti, hogy
fellendülés idején a jegybanknak kamatemeléssel csökkentenie
kell a pénzkínálatot a gazdaság túlhevülésének elkerülése ér­
dekében. Em lékezzünk: a beruházóknak akkor érdemes hitelt
felvenniük, ha a befektetésükkel nagyobb nyereséget érhetnek
el, mint a fizetendő kam at. Tehát, ha a kam at em elkedik, ke­
vesebb olyan beruházás lesz, am ibe érdemes belevágni, m íg
ha csökken, akkor több. Friedm an m onetarizm usa szerint a
jegybank így a kam atszint, vagyis a hitelpénzkínálat szabá­
lyozásával ki tudja sim ítani a gazdasági ciklusokat. (Keynes
elmélete ugyanezt az állam i kiadások és az adók szabályozá­
sával éri el —ezt hívják fiskális politikának.)
Az 1990-es éveket és a 2000-es évek legelejét a nagy mérséklet
(The Great M oderation) időszakának hívják, mert ekkor való­
ban sikerült folyamatos növekedést biztosítani alacsony infláció
és komolyabb ciklikus kilengések nélkül.
A szeptem ber 11-i terrortám adások és az azt követő há­
borúk azonban gyökerestül felforgatták az am erikai bel- és
külpolitikát. A terrortám adások után a Bush-korm ány erő­
teljes élénkítésbe kezdett, hogy az elszenvedett sokk m iatt
ne forduljon recesszióba a gazdaság (ami reális veszély volt,
hiszen a beruházások és a fogyasztás erősen függ a jövőbe
vetett bizalom tól —am i éppen hatalm as gyom rost kapott).
 2008 - a Nagy Recesszió í 103

A z élénkítés egyrészt radikális adócsökkentésben (fiskális la­

zítás) és kam atcsökkentésben (m onetáris lazítás) nyilvánult
m eg (mindkettő a neokonzervatív gazdaságelm élet alapján),
másfelől pedig a terror elleni háborúval kapcsolatosan az álla­
mi kiadások m egugrásával járt (ami paradox módon inkább
keynesiánus megoldás).
A recessziót sikerült is kivédeni, viszont a szövetségi költ­
ségvetés súlyosan deficites lett (tehát több volt a kiadás, mint a
bevétel). Ezt az am úgy elvi alapon deficitellenes republikánus
döntéshozók azért nem tartották akkora gondnak, m ert az
iraki háborút egy potenciálisan nyereséges beruházásnak tekin­
tették - amennyiben Irakból sikerül egy békés és erős am erikai
szövetségest faragni, az olajár csökkenése és a közel-keleti sta­
bilizáció olyan fellendülést eredményez, am i majd újra egyen­
súlyba hozza a költségvetést.
Ez a számítás az ismert okokból nem jött be. A könnyen el­
érhető hitelek viszont tovább pörgették az am erikai fogyasztást,
és ez az egész világgazdaságot maga után húzta, ekkor ugyanis
m indenki az USA-ba exportált. Ez azt jelentette, hogy első­
sorban Kína, de Japán és az EU is boldogan hitelezett tovább,
mivel a saját jólétük is ettől függött. És ekkor még m indenki
hitt abban (ismét a bizalom!), hogy az am erikai gazdaság nö­
vekedése továbbra is töretlen.
Csakhogy 2006 környékére a növekedés átment buborékba
—a fogyasztás alapja m ár leginkább a háztartások eladósodása
lett, am it az ingatlanárak m egugrása tett lehetéívé (a m agán­
hitelek nagy része ugyanis jelzáloghitel volt, vagyis az adós által
birtokolt ingatlan értéke volt a fedezet).
104 I Közca/.dasáctan i.ki.kés amatőröknek

Az úgynevezett subprime-bvk>oré\í alapja a rendkívül könnyű

hitelhez jutás volt. A.subprime szó onnan ered, hogy a biztos ho­
zamot ígérő befektetéseket az amerikai szakzsargon prime, vagyis
kiváló befektetésnek nevezi. A bizonytalanabb befektetések a sub-
p n m e kategóriába esnek. A válság azért kapta a subprim e-bubo-
rék nevet, mert ilyen kategóriájú lehetőségekbe is úgy fektettek
pénzt, mintha azok prim e kategóriásak lettek volna. Ezt egyrészt
valóban a globalizált pénzpiacok minden józan észen túlmenő
kockázatéhsége tette lehetővé (valamint az, hogy a dereguláció
utáni pénzpiacok minden korábbinál bonyolultabb pénzügyi
konstrukciókkal fedték el a hiteleszközök valódi kockázatait
—vagyis subprim e mivoltukat). Másrészt viszont a korm ányza­
ti politika is kifejezetten bátorította a subprim e- hitelezést, hogy
m egállítsa saját népszerűségének a csökkenését. Bush például
2006-ban eufórikusán beszélt arról, hogy még soha ennyi ember­
nek nem vált elérhetővé az „amerikai álom”, nevezetesen a saját
tulajdonú ingatlan. Érdekes egyébként mindezt összevetni a ko­
rabeli magyarországi helyzettel, amikor a Gyurcsány-kormány
alatt ugyanúgy fűnek-fának adták a hiteleket a bankok, mivel
túl sok pénzzel rendelkeztek, amit be akartak fektetni. Ráadásul
ezeket a hiteleket főként svájci frank alapon „osztogatták”, am i­
nek az árfolyamkockázatáról nem tájékoztatták megfelelően az
adósokat! Ennek aztán meg is lett a következménye.
Nem igaz egyébként, hogy a közgazdászszakm a ne kon­
gatott volna vészharangokat a subprime-vá\sá.g kitörése előtt.
A m ár említett Soros Györgyön kívül is volt jó pár ismert köz­
gazdász (például a Dr. Duómként elhíresült Nouriel Roubini),
aki m ár 2006-ban megmondta, hogy ennek nem lesz jó vége.
 2008 - a Nagy Recesszió I 108

2007-ben pedig m ár főleg azon folyt a vita, hogy soft lan-

ding várható-e (vagyis normális ütemű lassulás), vagy súlyosabb
recesszió. A ztán a valóság olyan rossz lett, am ire senki sem
számított, de ehhez az is kellett, hogy összejöjjön egy pénz-
ügyi-reálgazdasági-világpolitikai „tökéletes vihar”. A Lehm an
Brothers befektetési bank 2008. szeptemberi összeomlása tipi­
kus pillanata volt a bizalom katasztrofális megrendülésének.
Ez aztán beindította a klasszikus dominószerű láncreakciót, és
az egész világgazdaságot mély válságba taszította.

Az euróválság

2009-re a su b p rim e válság globális méretűvé dagadt, és a kö­

vetkező áldozat az Európai Unió, azon belül is elsősorban az
eurózóna lett. De ez sem csupán pech vagy a rossz gazdaság-
politika eredménye volt, hanem mély strukturális problémáké,
am elyeknek elsősorban politikai okai voltak.
A z euró bevezetése ugyanis egy m ásik rem ek példa arra,
am ikor a politikai m egfontolások felü lírják a gazdasági ra­
cionalitást, hogy aztán később a közgazdászokra lehessen
kenni a fiaskót.

K ü lö n állam o^ —közös p én z
Először is szögezzük le, hogy az európai közös pénz jó ötlet
volt. A m ásodik világháború után az európai nagyhatalm ak
csillaga leáldozott, a kontinens am erikai és szovjet dominancia
alá került, és a két világrendszer összecsapásának fő színterévé
106 I K ö z e ; A'/.l>ASÁ<¡TAN LELKES AMATÓRÖKNKK

vált. A hidegháború végével Európa egyfelől fellélegezhetett,

másfelől ki kellett találnia, hogy mit is kezdjen magával az elő­
ször egypólusúvá, majd multipolárissá vált világban. A z eléggé
hamar világossá vált, hogy rivalizáló nemzetállamok formájá­
ban a vén kontinens nem versenyképes a globalizált terepen.
Ennek belátásához elég tudatosítani, hogy például legnépesebb
állam ának (Németország) a lakossága kisebb, mint Vietnámé.
Az EU a m aga teljességében viszont m ár megfelel egyhar-
mad K ínának, összesített GDP szempontjából pedig az USA
riválisa. Csakhogy. M íg az Egyesült Á llam oknak m ár a ne­
vében is benne van, hogy egységes állam alakulatról van szó,
közös pénzzel, hadsereggel, szövetségi kormánnyal és adórend­
szerrel, az EU esetében ennek csak a kezdeményei voltak meg.
A m erikában továbbá polgárháborút vívtak azért, hogy erős
központi irányítás alá hajtsák a renitenskedő államokat, m íg az
EU-ban minden egyes komoly döntéshez a tagállamok közötti
konszenzus szükséges —gondolom, m indenki ismeri a viccet
a Bizottság által tervezett lóról (meg hallott olyan kormányról,
amely az EU legnagyobb baszonélvezőjeként minden fontosabb
intézkedést megvétóz).
A közös pénz a maastrichti szerződés (ami az Európai Kö­
zösségből Európai Uniót csinált) harm adik pillére a szolgálta­
tások és a munkaerő szabad áram lása, valamint a belső határok
eltörlése mellett. Ezenkívül az így megerősített integráció kellett
ahhoz is, hogy az EU felvehesse tagjai közé a posztkommunista
új dem okráciákat (minket), am i a kontinens stabilitása szem ­
pontjából alapvető fontosságúnak tűnt (különösen az 1990-es
évek délszláv háborúinak tükrében).
 2(108 - a Nagy Recesszió I 107

A bibi azonban a következő volt: a pénzügypolitika a gazda­

ság szabályozásának egyik alapvető eszköze (mint azt fentebb
láttuk), és más-más fejlettségi szinten álló, különböző gazdasá­
gi szerkezettel rendelkező országoknak különböző monetáris
eszközökre van szükségük a zavartalan fejlődés biztosításához.
Ezenkívül a közös pénz közös fiskális politikát igényel: ösz-
szehangolt adózást, alapvetően hasonló szintű szociális ellátó-
rendszereket, egységes banki szabályozást. Na, ez volt az, am i
hiányzott.
A m i még rosszabb: a létrejött eurózónán belül volt egy na­
gyon fejlett m ag (Németország, Franciaország, Ausztria, Finn­
ország és a Benelux államok), valamint egy sokkal fejletlenebb
p eriféria (elsősorban a m editerrán országok). Sok közgazdász
m ár az euró létrehozásakor figyelmeztetett arra, hogy ez a fej­
lettségbeli különbség később okozhat gondokat, de az aggo­
d alm akat lesöpörték a politikai megfontolások: euró K E LL,
m égpedig MOST, és minél több ország részvételével. Ennek a
törekvésnek az egyik legeklatánsabb megnyilvánulása az volt,
hogy félrenéztek, am ikor több ország is egyértelm űen koz­
m etikázta a belépéshez szükséges m akrom utatóit (am iket a
maastrichti szerződés pont az új pénz stabilitásának a biztosí­
tása érdekében követelt volna meg). Végül csak az nem lett az
eurózóna tagja, aki nem akart az lenni (az Egyesült Királyság
és a skandináv országok).
A z új pénz ennek ellenére sikeresen elfoglalta helyét a vi­
lág m ásodik legfontosabb valutájaként, am i az EU mérete és
gazdasági ereje mellett nem is meglepő. Ráadásul sokaknak
tetszett, hogy a dollár mellett van egy másik világpénzstátuszra
108 I Közgazdaságtan :.1 i ki s amatoroknkk

esélyes valuta, am i elvileg csökkenti a hitelezői kockázatokat

és az USA-tól való függőséget (például Kína is elég ham ar át­
váltotta devizatartalékainak egy részét euróra).
Az euró értékét elsősorban a német gazdaság ereje határozta
meg, ami hát ugye akkora, amekkora. Nagy. A bivalyerős valu­
ta viszont nem kedvez a kicsi, nyitott, ám kevésbé fejlett orszá­
gok versenyképességének, mert m egdrágítja a helyi termelést és
az exportot (hiszen a helyi munkaerőt erős valutában kell fizet­
ni, m íg az exportért esetleg egy gyengébb valutában fizetnek).
Kedvezett viszont a ném eteknek, m ert az ő gazdaságukhoz
képest az euró kifejezetten gyenge volt, így az exportorientált
gazdaságuk még versenyképesebb lett, mint ha m egtartották
volna a m árkát.
Ezt szenvedték m eg a m editerrán országok, na m eg azt,
hogy a tagállamok képtelenek voltak konszenzusra jutni abban
a kérdésben, hogy megvédjék-e az európai könnyűipart a kínai
dömpingtől. Ezt részletesebben kifejtem: a könnyű-, elsősor­
ban a textilipar a viszonylag fejletlen, ám olcsó munkaerővel
rendelkező országok hagyom ányos útja a felem elkedéshez.
Egészen az 1990-es évek végéig (Dél-)Olaszország, Spanyolor­
szág, Görögország és Portugália voltak az európai könnyűipar
bástyái, amelyek a népesség jelentős hányadának biztosítottak
megélhetést. A z erős euró viszont ugyanabban a pillanatban
rontotta le a versenyképességüket, m int am ikor Kína elkezdte
a tömegtermékeivel elárasztani a piacot. A dél-európai orszá­
gok vadul lobbiztak az Európai Bizottságnál a védővámok
bevezetéséért, de a fejlett északiak m egvétózták ezt (ebben
azért ném ileg sárosak voltak a szabadpiacfétisben szenvedő
 2008 - a Nagy Recesszió I 109

közgazdászok is). Cserébe elnézték, hogy a tönkrement ipar­

ágak m iatt m unkanélkülivé lett töm egek életszínvonalát az
állam i szektor felduzzasztásával tartsák fenn. Ez különösen
Portugáliára és Görögországra volt igaz, Spanyolországban az
eredetileg a turizmusra szánt ingatlanok által generált építőipari
fellendülés hozott létre egy spekulatív buborékot, ami egy ideig
sok m indenkinek adott munkát. Ezek az állam ok természete­
sen rohamos eladósodásnak indultak, am inek a finanszírozása
viszont eleinte nem jelentett gondot a világgazdasági pénzbőség
és az alacsony eurókamatok m iatt. Ez egészen addig ment is,
am íg megvolt a piacokon a bizalom (már m egint az a fránya
bizalom!) —vagyis az am erikái subprim eA u fi kipukkanásáig.

G örögország —az állam csőd, rém e

A pénzügyes humorbonbon szerint a recesszió olyan, mint am i­
kor leeresztik a medencében a vizet: ilyenkor derül ki, kin nincs
fürdőruha... Amikor 2008-ban a pénzügyi világ kockázatéhsé­
ge hirtelen lecsökkent, majd 2009-re világméretű recesszió kö­
szöntött be, kiderült, hogy a dél-európai országok (és Írország,
de ez utóbbi Izlandhoz hasonlóan leginkább a túlnőtt bankjai
miatt) jócskán túladósodtak. Ezeket az országokat nevezték
el nem minden rosszindulat nélkül PIGS-nek (Portugál, Italy,
Greece, Spain an agram m ája —csak ugye a p igs szó angolul
disznókat jelent).
Görögország volt messze a legrosszabb helyzetben: 2009-re
az állam adósság elérte a GDP 115%-át, 15%-os költségvetési
deficit mellett (ami azt jelenti, hogy évente az állam i költség-
vetés 15%-át kellett újabb adósságból finanszírozni). Innentől
110 I K özga/.i >asá <;t a \ i. ki. kf.s amatőröknek

kezdve —eurózóna-tagság ide vagy oda —világossá vált, hogy

ha így megy tovább, elkerülhetetlen az ország fizetésképtelen­
sége. Ami természetesen azzal járt, hogy a görög állampapírok
kam atai (vagyis a további finanszírozás kockázati felára) az
egekbe szöktek, am i m ég inkább súlyosbította a költségvetés
helyzetét. Ráadásul komoly volt a veszély, hogy egy esetleges
görög államcsőd láncreakciót indíthat el a többi PIGS-ország-
ban, am elyek szintén a pénzügyi szakadék szélén táncoltak
(az olasz állam eladéxsodottsága például m ég a görögénél is
magasabb volt). Mivel a PIGS-országok az eurózóna GDP-jé-
nek összesen több m int egynegyedét adják, ez gyakorlatilag a
közös európai pénz (és potenciálisan akár m aga az Unió) végét
jelentette volna.
A válságból elvileg kétfajta kiút kínálkozott: vagy Görög­
ország kilép az eurózónából (eredetileg erre jött létre a grex it
betűszó, am iből aztán később a brexit lett), és hagyja leérté­
kelődni az im m ár független valutáját (am inek valószínűleg
hiperinfláció és a lakossági m egtakarítások elolvadása lett vol­
na a vége), vagy pedig a gazdagabb EU-tagállam ok (amelyek
am úgy is Görögország legnagyobb hitelezői voltak) valamiféle
pénzügyi segélyt nyújtanak neki.
Végül ez utóbbi történt, de a felek sokáig nem tudtak meg­
egyezni ennek módjában. A válság közepén hatalomra került
radikális baloldali (Sziriza) görög kormány részleges adósság­
elengedést kért, hogy a görög gazdaság újra növekedési pályára
léphessen. Ebben lett is volna logika, de a hitelezők (különösen
a németek) hallani sem akartak róla, hogy a bankjaik kényte­
lenek legyenek leírni a veszteségeiket. Ehelyett végül további
 2008 - a Nagy Recesszió I 111

kölcsönöket folyósítottak, ez biztosította ugyan Görögország

további fizetőképességét, viszont nem oldotta meg azt a prob­
lém át, hogy a költségvetési bevételek jelentős részét kam at-
törlesztésre kellett fordítani. Ez tovább fékezte a recesszióból
való kilábalást, ráadásul a ném etek a görög költségvetés k i­
egyensúlyozásához is ragaszkodtak, am i ilyen körülm ények
között iszonyatos megszorításokkal járt. Ennek eredményeként
a m unkanélküliség aránya huszonöt százalék fölé szökött, az
életszínvonal évtizedekkel korábbi szintre zuhant, és az ország
évekre gazdasági „lélegeztetőgépre” került. A zóta a helyzet
ugyan stabilizálódott, a növekedés azonban sohasem indult be
igazán. H a a ném eteknek az volt a célja, hogy m indenkinek
elvegyék a kedvét a fiskális felelőtlenségtől, sikerrel já rta k ...

M agyarország —un ortod ox válságkezelés

Magyarországon 2010-ben, az euróválság kellős közepén került
hatalomra a m ásodik Orbán-kormány. Ekkor úgy tűnt, hogy
hazánk a PIG S-gazdaságok sorsára jut, és az IM F nyújt az
országnak hitelt, m egszorítások és reformok ellenében. Ek­
kor viszont Orbán Viktor és Matolcsy György bejelentette az
„unortodox gazdaságpolitikát”, amely azóta is a kormány egyik
leginkább (saját m aga által) ünnepelt sikere.
Ez alapvetően két pilléren alapult. Először is a feltételekhez
kötött IMF-hitel helyett a rövid távú költségvetési egyensúlyt
az ágazati különadókkal (például bankadó) és a m agánnyug­
díjpénztárak állam osításával teremtette meg, ezzel m egőriz­
ve a korm ány gazd aságp o litikai függetlenségét, cserébe vi­
szont a lakosságra hárítva a pénzügyi konszolidáció költségeit
112 1 K özgazdaságtan lki . kks amatőröknkk

(áremelkedésekkel, valam int a nyugdíj-m egtakarítások elvo­

násával). A m ásik pillér a hosszú távú egyensúly érdekében
egy lassú, rejtett, ám rendkívül radikális szociális megszoríté)
politika volt, am i a m agyar jóléti állam szinte teljes leépítésével
járt. Ennek nagy előnye volt, hogy a m agyar gazdaság növeke­
dése nem lassult le, és az ország fizetőképessége az elkövetke­
ző évtizedre biztosítva volt. A hátránya pedig többek között a
társadalm i különbségek növekedése, a szegény rétegek további
lecsúszása, az egészségügy és az oktatás színvonalának romlása.
Hogy végül megérte-e, az nehéz kérdés. Tény, hogy a német
előírásokat betartó PIGS-országokban azóta sem tért vissza a
korábbi gazdasági dinamizmus, továbbra is magas a munkanél­
küliség, és a Covid-19-válság óta a fiskális konzervativizmust is
sutba kellett dobni. A magyar gazdaság hozzájuk képest sokkal
jobban növekedett az uté)bbi tíz évben, és a m unkanélküliség is
alacsony maradt. Csakhogy ez a mennyiségi növekedés egyál­
talán nem váltott át minőségibe. A m unkanélküliséget részben
az alacsony hozzáadott értékű közm unka tartotta kezelhető
szinten, az elavult oktatás és a kivándorlás pedig akadályozta
a tudásalapú gazdaság kifejlődését. Ehhez jött az állam és a
hozzá kapcsolódó „nemzeti nagytőkések” egyre erősebb befo­
lyása a gazdaság minden területén.
íg y m ostanra sajnos elm ondhatjuk, hogy M agyarország
nem tudta sikeresen kihasználni az EU-tagsággal járó felzár­
kózási lehetőséget.
 A növekedés korlátjai

Fun fact: az időről időre hekövetkező válságok ellenére soha

nem növekedett annyit az emheriség jóléte, mint az utóbbi har­
minc év globalizációs időszaka alatt. És ez a javulás különösen
a szegényebb országok esetében volt látványos.
Érdekes dolog am úgy, hogy a globalizációt balról bírálók
nagy részének a szociális érzékenysége m egáll a fejlett világ
határainál. Persze vérzik a szívük, am ikor éhező afrikai meg
indiai kisgyerekeket látnak, u gyan akkor elátkozzák azokat
a m ulticégeket, ak ik m unkát tu d n án ak adni a szüleiknek.
Természetesen a m ultik sem szentek, és rengeteg visszaélés,
károkozás írható a szám lájukra, ám az tény m arad, hogy az
összes segély, am ennyit a lejlett országok az 1960-as évektől
m ostanáig a harm adik világnak adtak, századannyi embert
sem rántott ki a legsötétebb nyomorból, m int a globalizált
gazdaság az elm últ harm inc évben egyes országokban, főleg
K ínában és Indiában. K ínában például 1959 és 1961 között
—főként a maoista „Nagy Ugrás” gazdaságpolitikája m iatt —a
történelem talán legnagyobb éhínsége alakult ki, am ely több
tízm illió áldozatot szedett, m íg m a m ár Kína egyáltalán nem
számít szegény országnak. Az indiai egy főre jutó GDP pedig
m egtízszereződött 1960 és 2021 között, miközben a népesség is
több mint kétszeresére nőtt.
114 I K ö /,<;a z i )ASÁ c; t a n i . i .i . k iís am atóköknkk

A 2008-as válság is szinte kizáró lag a gazdagok válsága

volt. A legsúlyosabban érintett régió az U SA , az EU és Ja­
pán, az úgynevezett „világgazdasági arany háromszög” volt,
ahol a Föld népességének 20%-a élvezi a világ gazdagságának
90%-át.
Eközben az úgynevezett feltörekvő piacokon a fellendülés
ezután is sokáig töretlen m aradt, beleértve a világ két legné­
pesebb országát, Kínát és Indiát (amely együtt a Föld lakossá­
gának közel 40%-át adja), Latin-A m erika jelentős részét, sért a
sokáig reménytelennek tartott A frikát is.
Talán az a legfontosabb, hogy am íg a múltban a feltörekvő
gazdaságok szinte kizáró lag a fejlett világtól (például a volt
gyarmatosítóiktól) függtek, ez a tendencia megtört, és mostanra
a saját lábukon is gond nélkül m egállnak.
A kínai óriás húzza m aga után a harm adik világot, első­
sorban a hatalmas ipari nyersanyagéhsége által támasztott ke­
reslet révén (ezért tudták sokáig elkerülni a válságot a gazdag
nyersanyagtermelő országok is, úgym int K anada, A usztrália
vagy az Ö böl-menti olajországok). Persze a harm adik világ
nyersanyagterm elő országai m ár átéltek pár fellendülést és
összeomlást az árak ingadozásának köszönhetően, az utóbbi
évtizedben viszont annyira kiszélesedett a felvevőpiacuk (ugye­
bár hagyományosan Latin-A m erika az USA, A frika pedig a
posztkoloniális Európa „hátsó udvari beszállítója” volt), hogy
a vevők versenyeztetésével minden eddiginél jobb feltételeket
tudnak m agu kn ak kiharcolni. A kínai cégek például olyan
hatalmas infrastrukturális és egyéb tőkeberuházásokat eszkö­
zölnek A frikában, am ire a gyarm atbirodalm ak összeomlása
 A növekedés korlátjai I 115

óta gyakorlatilag nem volt példa. Ennek persze m egvannak a

kockázatai (a nyugati gazdasági függést kínaira cserélni nem
biztos, hogy jobb), de tény, hogy az érintett országok ebből so­
kat profitálnak. Latin-A m erika is egyre inkább megszabadul
az egyoldalú USA-függéstől.
Ha ez a töretlen fejlődési ütem még egy-két évtizedig kitar­
tana, jó esély volna rá, hogy a harm adik világ végleg kiszakad
a fejletlenség, a nyomor és a gazdasági függés ördögi köréből
—m égpedig nem a gonosz m ultik kiűzésével, hanem éppen
ellenkezőleg: a globalizált kapitalizmus által gerjesztett verseny
ügyes kihasználásával és a világgazdaságba való szélesebb körű
integrációval. N agy tragédia, hogy a C ovid-19-világjárvány,
valam int az egyre totalitáriusabban viselkedő orosz és kínai
korm ányzat (amely tendenciának egyenes következménye az
ukrán háború) valószínűleg m egakasztotta, talán vissza is for­
dította a kedvező folyamatokat.

Hanyatlik a Nyugat(?)

U gyanakkor viszont a fejlett világ komoly identitásválsággal

küzd. A fejletlenebb országokkal szembeni versenyelőnyük (a
gyarm atbirodalm ak megszűnése után) leginkább a fejlett in­
tézményrendszerükben, oktatásuk és ezáltal m unkaerejük m i­
nőségében, valamint technikai és szervezési tudásukban rejlett.
Ezek az előnyök, valam int az évszázadok alatt felhalmozott
katonai és politikai erejük és befolyásuk —am i természetesen
összefügg az előbbiekkel - együttesen tették lehetővé azt, hogy
116 I K ö ZGAZDASÁC¡TAN I.Kl.KES AMATŐRÖKNEK

mondjuk egy német munkás egy kínai tízszeresét keresse, és a

gyártott termék mégis versenyképes maradjon.
Ez az előny viszont folyamatosan erodálódik: egyre több ázsiai
ország másolta le sikeresen a japán példát —a fejlett országokból
tudást és tőkét importálnak, majd kihasználva a helyben találha­
tó nagyszámú, olcsó és fegyelmezett munkaerőt, először ölesé) és
alacsony minőségű tömegtermelésre állnak rá, majd az oktatás
és a kutatás fejlesztésével m aguk is minőségi, innovatív terme­
lőkké válnak. Ez Dél-Koreának, Szingapúrnak, Tajvannak már
fényesen sikerült, és komoly az esély, hogy előbb-utóbb Kínának
is fog (már ha nem válik ismét zárt, totalitárius állammá).
Eközben viszont a fejlett világ nagy részén a jólét m ár nem
feltétlenül áll arányban a valós teljesítménnyel —rendkívül szé­
les inaktív réteget kell eltartani (ami a népesség elöregedése
miatt egyre csak nő), a munkaerőköltségek sokkal magasabbak
annál, m int am it a termelés Kínába telepítésével el lehet érni,
miközben a globalizált szállításnak és inform ációáramlásnak
köszönhetően a távolságból adódó járulékos költségek egyre
alacsonyabbak.
A gazdag Nyugat ebben az új, alakuló gazdasági világrend­
ben elsősorban fogyasztóként érdekes: a kínai gazdaság csak
úgy tud fejlődni, ha a termékeit megveszik, m árpedig ekkora
fizetőképes kereslet csak Nyugaton van. Ezért Kína nemcsak
a fejlett világ első számú szállítójának, de az első számú hite­
lezőjének a szerepét is átvette. A 2008-as hitelválság is abban a
pillanatban tört ki, am ikor a N yugat adóssága m ár akkorára
duzzadt, hogy kezdett kétségessé válni annak fenntarthatósá­
ga, K ína ugyanakkor annyira megerősödött, hogy a nyugati
 A növekedés korlátjai I 117

felvevőpiacoktól való függősége lassan csökkenni kezdett a

belső fogyasztás és beruházás fellendülésével.
A helyzet tehát a mi szempontunkból nem feltétlenül jó, de
azt nem lehet mondani, hogy am i történt, az nem következik
logikusan a közgazdaságtan alaptételeiből. Sőt, azt sem mon­
danám , hogy a globalizáció és az annak következményeként
kialaku lt válság a korábbiaknál igazságtalanabb, egyenlőtle­
nebb világot hozott volna létre. A globális gazdasági súlypontok
átrendeződnek, az eddigi szegények egy része m eggazdagszik,
a gazdagok egy része pedig lecsúszik, ahogyan a történelemben
ez m ár számtalanszor előfordult.
A kérdés az, hogy a k ialak u lt helyzetből m iként lehetne
a szám unkra legelőnyösebb módon továbblépni, különösen,
hogy az utóbbi két évben komoly veszéllyé vált a globalizáció
előtti világ visszatérése: új hidegháború és a nem zetközi ke­
reskedelem gátjainak visszaépítése fenyeget. M árpedig nagyon
valószínűtlen, hogy a 21. század globálissá vált problémáit le
lehetne küzdeni 20. századi módszerekkel.
Itt az ideje hát, hogy ne kerülgessük a forró kását —vagy­
is szembenézzünk azzal a kérdéssel, hogy egyáltalán m eddig
növekedhet a világgazdaság és az emberi fogyasztás egy véges
erőforrásokkal és sérülékeny ökoszisztémával rendelkező boly­
gón. A közgazdasági gondolkodást érő leggyakoribb támadások
egyike, hogy kizárólag a rövid távú hatékonysággal és az emberi
kapzsiság maradéktalan kielégítésével foglalkozik, a hosszú távon
okozott károk figyelembevétele nélkül. Pedig az igazság az, hogy
az összes tudományág közül a közgazdaságtan kezdett elsőként
foglalkozni a gazdaság és a népesség növekedésének korlátáival.
118 I Kö/.(;azii.\sAgtan lelki.s uiatőröknkk

Túlnépesedik a Föld(?)

Thomas Róbert Malthus m ár az ipari forradalom hajnalán, a

19. század elején arra figyelmeztetett, hogy a m ezőgazdasági
termelés nem fog tudni lépést tartani az éppen beinduló népes­
ségrobbanással, am i a gazdasági fejlődés megakadásával, majd
járványokkal és éhínséggel fog járni. M althus a dem ográfiai
katasztrófa bekövetkezését a 19. század második felére jósolta,
m indezt növekedési trendszám ításokkal támasztotta alá.
Malthus jóslata nem jött be, mégpedig azért, amiért a hosszú
távú közgazdasági trendelőrejelzések (extrapolációk) általában
nem szoktak bejönni: pontosan a m ár alaposan kitárgyalt cete-
r/s paribus elve miatt. Ez az alapelv az első, am it minden köz-
gazdászhallgatónak a fejébe vernek, és ugye azt jelenti, hogy a
közgazdasági modellekben általában egyszerre csak eg y változó
hatását vizsgáljuk, feltételezve, hogy m inden más változatlan
m arad (ceterisparibus). Ez nyilván elengedhetetlen, ha a szin­
te végtelenül komplex gazdasági folyamatokat m atem atikailag
akarjuk vizsgálni, másrészt viszont óriási hátrány az extrapoláci­
ón alapuló gazdasági előrejelzések megbízhatóságát illetően —az
idő múlásával ugyanis egyre kevesebb körülmény marad válto­
zatlan. Malthus modellje is ott bukott meg, amikor nem vette
figyelembe, hogy az ipari forradalom a mezőgazdasági termelés
technológiáját is forradalmasítja - olyannyira, hogy a várt élel­
miszerhiány helyett azelőtt soha nem tapasztalt bőség és fölösleg
keletkezett a valóban bekövetkezett népességrobbanás ellenére is.
Ez önm agában persze csak a távolabbi jövőbe tolta volna
el az élelmezési válság bekövetkeztét, viszont volt egy m ásik
 A növekedés korlátjai I 119

fejlemény, amit Malthus nem látott (mert nem is láthatott) előre.

Mégpedig az, hogy az iparosodás előtti korok demográfiai mo­
dellje (sok gyerek + korai és magas halandóság = lassú népes­
ségnövekedés) ugyan először valóban népességrobbanást okoz,
am int a gazdasági fejlődés biztosítani képes nagy tömegeknek
a létm inimum ot, viszont a jólét további növekedésével m aga a
modell is m egváltozik: kevés gyerek + hosszú élet = stagnáló
vagy éppen lassan csökkenő népesség.
Ez a paradigmaváltás ráadásul viszonylag gyorsan, két-há-
rom generáció alatt bekövetkezik, és úgy tűnik, automatikusan,
kultúrától függetlenül. A népesség növekedése gyakorlatilag
az összes feltörekvő gazdaságban lassulóban van: nem csak
K ínában, ahol az állam erővel avatkozott be a dem ográfiába
(és ezzel súlyos problém ákat kreált a jövőre nézve - ugyanis
az egykepolitika m iatt a hagyom ányosan patriarchális kínai
társadalom ban túl kevés lány született, am i m egbillentette a
demográfiai egyensúlyt), de még Indiában is, ahol pedig a nagy
család egyrészt évezredes hagyomány, másrészt a szociális háló
hiánya miatt kényszer. A legújabb számítások szerint (cetem pa-
ribus) a Föld népessége 9-10 m illiárd fő körül stabilizálódni fog.

Tönkretettük a környezetet(P)

Persze attól, hogy a népességnövekedésnek vannak természetes

korlátjai, a fogyasztásnak még nincsenek. Úgy tűnik, az em ­
beri hülyeség m ellett az emberi kapzsiság is végtelen. A zért,
hogy növelje jólétét, az ember szennyezi a földet, vizet, levegőt,
120 I K('V/.(ía z d a s á <;t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

pusztítja a biodiverzitást - és ezzel végső soron pont a jólétének

(sőt az életének) az alapjait jelentő természetes környezetet teszi
tönkre. Ez pedig teljes ellentmondásban van a közgazdaságtan
alapaxiómájával, a racionális cselekvéssel.
A közgazdászok az 1960-as években kezdtek komolyan fog­
lalkozni az úgynevezett extemáüá\ jelenségével —ez a kifejezés
azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenység költségei nem m indig
annál jelentkeznek, akinél a jövedelem. Például egy gyár bele­
számolja a termelés költségeibe a nyersanyagok, a munkaerő,
a tőke költségét, és csak akkor termel, ha az árut nyereséggel
tudja eladni. Viszont a kémények által kibocsátott füst, a fo­
lyóba eresztett szennyvíz, a földet megmérgező ipari hulladék
költsége eleve nem a gyárat terheli, hanem a közösség egészét.
Lehet, hogy az adott termelés az adott technológiával csak azért
éri meg, m ert ezek a költségek nem jelennek m eg a term ék
árában, vagyis externáli$a\ (külsők) m aradnak. Ennek a vizs­
gálatára kialaku lt egy új diszciplína, a környezet-gazdaságtan.
A környezet-gazdaságtan féí kutatási területe, hogy hogyan
lehet ezeket az extern ál iá kát internalizálni, vagyis megjeleníte­
ni a termelés és a fogyasztás valós költségeiben. Két módszert
javasol ennek a problémának a megoldására.
A z egyik módszer a közvetlen állam i beavatkozás, vagyis a
piaci szereplők viselkedésének törvényi szabályozással történő
korrekciója. Ez egy jól ismert és mára igen széleskörűen elterjedt
megoldás: a különböző levegőtisztasági előírások és a szennye­
zőkre kiszabott büntetések, a termékdíjak, a benzin, a cigaret­
ta és az egyéb káros term ékek megadóztatása, az autók súly­
adója elvileg mind az externális költségeket próbálja beépíteni
 A növekedés korlátjai I 121

az árakba. M indezzel sikerült is eredményeket elérni: a fejlett

világ legtöbb országában m a jobb (legalábbis nem rosszabb) a
levegő, a vizek és a talaj minősége, m int az 1960-as években.
Persze ezen a téren is jelentkeznek az állam i beavatkozás
tipikus problémái: egyrészt az állam a különadókra és a besze­
dett bírságokra elsősorban m int jövedelemre tekint, így való-
jában nem feltétlenül érdeke a káros tevékenységek radikális
visszaszorítása. Másfelől egyáltalán nem biztos, hogy az egy­
séges szabályok betartatásával valóban optim álisan csökkentik
a szennyezést: elképzelhető ugyanis, hogy bizonyos termelők
gond nélkül tudnának még jobban csökkenteni, mások meg
m ár ebbe is tönkremennek, pedig am úgy hasznos és szüksé­
ges tevékenységet végeznének. Arról nem is beszélve, hogy
az állam i szabályozás m indig ki van téve a különböző lobbik
befolyásának, am elyek eltéríthetik a szándékot az eredetileg
környezetvédelmi céltól a saját piaci érdekeik előmozdításának
irányába (lásd például a bioüzemanyagokat, amelyeket állam i­
lag erősen támogattak/támogatnak, pedig m ár kiderült, hogy
összességében több kárt okoznak a bioszférának, m int a fosz-
szilis üzemanyagok).
A m ásik módszer egy Rónáid Coase nevű közgazdász ne­
véhez fűződik, ak i az 1960-as években a környezetvédelem
piacosítását javasolta. Szerinte amennyiben a szennyezési j o g egy
adható és vehető árucikk, akkor elvileg a szennyezők érdeke az
lesz, hogy m indenki a tőle telhető „legtisztábban” termeljen.
Fontos kitétel a tő le telhető. A gyakorlatban ez úgy m űködik,
hogy az állam mondjuk meghatározza, hogy egy évben m axi­
mum hány tonna szén-dioxidot lehet az országban kibocsátani.
122 I K ö z g a z d a s .u ít a n i .f.i .kes a m a t ő r ö k n e k

Ezeket a szennyezési jogok at valam ilyen engedély formájában

szétosztja a vállalatok között, am elyek ezt vagy közvetlenül
felhasználhatják, vagy pedig egymás között eladhatják. így az
a cég, amely a legjobban képes csökkenteni a szén-dioxid-ki-
bocsátását (a neki járó szennyezési jog alá), többletjövedelemre
tehet szert, az pedig, am elyiknek a terméke annyira keresett,
hogy a szennyezési költségek árba beépítése ellenére is nyeresé­
ges, bővítheti a termelését szennyezési jog vásárlásával.
Az állam pedig azzal is tovább serkentheti a környezetvédel­
mi fejlesztéseket, hogy évről évre csökkenti a kiadható szeny-
nyezési kvótát, ezáltal kikényszeríti, hogy a cégek folyamatos
technológiai innovációval alkalm azkodjanak az új kvótákhoz.
Ez az elv egyébként a különböző klím avédelm i egyezm é­
nyek által meghatározott szén-dioxid-kibocsátási kvóták egyik
alapja is. A probléma sajnos az, hogy mint minden közgazda-
sági elmélet gyakorlatba való átültetéséhez, ennek a megvaló­
sításához is elsősorban politikai akarat kell, am i vagy megvan,
vagy nincs (különösen a gyorsan iparosodó fejlődő országok­
ban, amelyek nem ak arják veszélyeztetni a gazdasági növeke­
désüket környezetvédelmi korlátozásokkal).
Ezzel együtt jogosan remélhetjük, hogy a kormányok előbb-
utóbb világszerte felism erik a környezetvédelem fontosságát
(például Kína m ár most a legtöbbet költi megújuló energiafor­
rások kutatására), és általánossá válik az igény az externáliák
minél hatékonyabb kiküszöbölésére.
Szinte biztos, hogy a termelés technológiája a jövőben is az
egyre tisztább és egyre takarékosabb megoldások felé fog el­
mozdulni. Csak sajnos ezzel még m indig nem vagyunk kint
 A növekedés korlátjai I 123

a vízből. Az alapprobléma ugyanis továbbra is megoldatlan: egy

természeténél fogva korlátos erőforrásokkal rendelkező boly­
gón próbálunk korlátlanul növekedni. Lehet, hogy végül mégis
beleesünk a malthusi csapdába, néhány száz éves késéssel? Nos,
az a helyzet, hogy ez előfordulhat. A z emberi találékonyság
és az utóbbi két évszázad szédületes ütem ű tudományos és
technológiai fejlődése versenyt fut a Föld ökoszisztém ájának
pusztulásával és fenntartóképességének egyre gyorsabb csök­
kenésével - egyelőre nem tudni, m elyik lesz a „győztes”.
Optimizmusra ad okot, hogy a globalizáció hatalmas lökést
adott a tudománynak és a legfejlettebb technológiák széles körű
elterjedésének is —gyakorlatilag ma m ár az interneten a világ
minden pontjáról könnyen és olcsón elérhető az emberiség teljes
tudásanyaga. Ezenkívül a harm adik világ gazdasági felemel­
kedése ugyan egyrészről tovább növeli a környezetterhelést,
másfelől viszont több m illiárd em ber tudását és szorgalm át
teszi elérhetővé: ha az új Einstein harm inc éve egy bombayi
nyomornegyedbe születik, szinte biztosan elkallódik a tehetsé­
ge. Ha ma születik ugyanoda, értékelhető esélye van a későbbi
N obel-díjra. A részecskefizikusok az univerzum legelemibb
törvényeit vizsgálgatják a legmodernebb részecskegyorsítókban,
miközben szinte naponta fedeznek fel újabb, esetleg valam i­
kor kolonizálható exobolygókat. H atalm as áttörések vannak a
biotechnológiában is, am i ugyanúgy kreál lehetőségeket, mint
problémákat. A verseny még egyáltalán nincs lefutva.
Komoly problémát okoznak viszont a különböző populista
ideológiák, beleértve a „haragoszöld” antiglobalizációs moz­
g alm akat is. U gyan a populizm usok képviselői m agukat jó
124 I K özgazdaságtan i.ki.kf.s amat Oröknkk

szándékú, a jövőért aggódó embereknek tartják, de ne felejt­

sük, hogy papíron a kom m unizm us is jól nézett ki. A mai
globalizált kapitalizm ust leginkább egy világháború tudná
radikálisan m egszüntetni, am i az atom fegyverek révén sok­
kal gyorsabban és biztosabban tönkretenné a Földet, m int a
globális felmelegedés.
A z ipari forradalom eléítti korba m ár lehetetlenség vissza­
térnünk, az egyetlen menekülési út előrefelé vezet —az pedig
vitathatatlan tény, hogy egyetlen társadalm i-gazdasági beren­
dezkedés sem kedvez úgy a fejlődésnek és az innovációnak,
m int a kapitalizm us.
 Digitális kapitalizmus

A rra, hogy a technológiai fejlődés hogyan tudja átlépni a növe­

kedés hagyományos korlátáit, a leginkább aktuális példa a digi­
tális gazdaság. A z 1990-es évektől berobbanó internet elhozta
azt, am it ma m ár a n egyed ig ipari forradalom nak neveznek.
Ipari forradalomnak olyan technológiai paradigm aváltáso­
kat hívunk, amelyek alapvetően átalakítják a termelést, a gaz­
dasági szerkezetet és magát a társadalmat is. Az első ipari forra­
dalom a gőzgépek korszaka volt, a második az elektromosságé
és a belső égésű motoroké, a harm adik az automatizálásé és az
információs technológiáé, a negyedik pedig a digitalizációé és
a virtuális valóságé.
Bizonyos értelemben a negyedik ipari forradalom a harm a­
dik folytatásának is tekinthető, ám a gyorsasága és az expo­
nenciális térhódítása m iatt mégis minőségileg más. Az ennek
köszönhetően elért technológiai áttörések egy részének m ár
tapasztaljuk a hatását, m int például a m indenki szám ára el­
érhető mobilinternetet vagy a közösségi hálózatokat. Mások
csak most kezdenek igazán beindulni: mesterséges intelligencia,
3D-s nyomtatás, nanotechnológia stb. M indezek eredményeit
még nem látjuk igazán, de szinte biztos, hogy további radikális
változásokat fognak hozni.
126 I K.<">w ;a z » a s á í ;t a n i. f.i. kks a m a t ő r ö k n e k

Az eddigi ipari forradalmak végső soron mind nagyban hoz­

zájárultak az emberiség fejlődéséhez, és nincs okunk feltételezni,
hogy ezúttal másként lesz. De ez nem azt jelenti, hogy nem
hoztak m agukkal válságokat és új gazdasági-társadalm i prob­
lémákat. Szinte minden paradigmaváltásnál visszatérő forgató-
könyv, hogy az új technológia lehetőségeitől megrészegült befek­
tetők „gazdasági rendszerváltást” hirdetnek, emiatt irracionális
„aranyláz”, majd buborékok alakulnak ki, ezek kipukkadása
válságot okoz, végül előbb-utóbb az új gazdasági szektorok beta­
gozódnak a kapitalizmus hagyományos intézményrendszerébe.

Az internet hőskora: új gazdaság,

régi szabályokkal

Erre a folyamatra az 1990-es évek é>ta rengeteg példa volt: az

első az úgynevezett dotf^omlufi. Ez gyakorlatilag az internet
„vadnyugati hőskorában” alakult ki, am ikor boldog-boldog­
talan online cégeket alapított a legkülönbözőbb szolgáltatások
digitalizálására, és a domainnevek néha elképesztéí áron cserél­
tek gazdát. Ekkor is az új gazdaság (n ew econ om y) jelszava le­
begett a befektetők szeme előtt, és az ezredforduló környékén a
buborék kialakulására figyelmeztető közgazdászokat gyakran
azzal torkolták le, hogy az interneten m ár nem érvényesek a
hagyományos kapitalizm us szabályai, a növekedési lehetőségek
pedig végtelenek.
Nem túl m eglepő módon végül a „vészm adaraknak” lett
igazuk, és a 21. század első komolyabb visszaesése a dotkpm lufi
 Digitális kapitalizmus I 127

kipukkanása lett. Ez persze nem azt jelenti, hogy az internet

legügyesebb vállalkozói ne kerestek volna m illiárdokat az új
gazdaságon: az olyan óriások, mint a Google vagy az Amazon
a dotkomkorszak nagy nyertesei.
A nagy tanulsága ennek is az volt, m int a történelem m in­
den hasonló válságának: az új gazdaság pontosan úgy működik,
mint a régi. Az lesz sikeres, aki valódi és értékelhető terméket,
illetve szolgáltatást tud nyújtani a fogyasztóknak, jobban és/
vagy olcsóbban, m int a konkurencia.

Amikor a fogyasztó válik áruvá

A forradalm ian új technológiák nem önm agukban értékesek,

hanem attól függően, mennyire lehet őket a fentiek szolgálatába
állítani. Az Amazon például nemcsak azért lett annyira sikeres,
mert az egyik első tisztán online kereskedelmi vállalkozás volt
—hanem azért is, mert emögé felépítette a világ egyik legkiter­
jedtebb és leghatékonyabb logisztikai infrastruktúráját.
A Google példája azért érdekesebb, mert ők tényleg egy ad­
dig teljesen ismeretlen üzleti modellt találtak ki: hogyan lehet
egy ingyenesen használható online keresőalgoritmust moneti-
zálni, vagyis pénzt keresni vele? A válasz a kérdésre a marketing
és a reklámozás összekapcsolása volt a felhasználók érdeklődési
körével, amit a keresőhasználat révén valós időben és részletesen
lehetett követni és analizálni.
U gyanezt az üzleti modellt tette magáévá később a Face-
book és a többi közösségimédia-alkalm azás —a történelemben
128 I K ű z c a /.d a s Ag t a n LKI.KKS AMATŐRÖKNEK

először a fogyasztó ingyen jutott hozzá olyan szolgáltatáshoz,

am it különféle más termékek eladói finanszíroztak a m arke­
ting-költségvetésükből, azt remélve, hogy a célzott reklám o­
zással több potenciális vevőt érhetnek el (némileg cinikusabban
megfogalmazva: m aga a fogyasztó, illetve annak vásárlási pre­
ferenciái váltak áruvá). Az ú j gazdaság végül tényleg létrejött,
de szigorúan a kapitalizm us vastörvényei szerint.

Mikor fizethetünk bitcoinnal a boltban?

Az online kereskedelem és a közösségi média manapság m ár

a hétköznapi élet része, de ezzel a fejlődés egyáltalán nem állt
meg. A 2010-es években megjelent egy teljesen új, potenciálisan
forradalm i digitális alkalm azás: a Ipnptovaluta. A z internetes
gazdaság általánossá válásával logikusan felmerült az igény egy
digitális pénzre.
Természetesen az elektronikus fizetés m ár régóta teljesen
hétköznapi dolognak szám ít, de ez nem ugyanaz. A hagyo­
mányos elektronikus fizetésekkel hagyom ányos pénz cserél
gazdát, ahol az átutalásokat bankok hajtják végre, hitelkár­
tyarendszerek segítségével. Ennek nyilvánvaló előnye, hogy
a tranzakciókban való bizalom adott: m ind a vevő, m ind az
eladó pontosan tudja, hogy hivatalos, általánosan elfogadott
fizetőeszköz cserél gazdát. A szám lán megjelenő összeg bár­
mikor átváltható fizikailag megfogható készpénzre. A hátránya
viszont az, hogy közvetítőkre van szükség a tranzakciókhoz
és a fizetési in frastru ktú ra fenntartásához, ak ik ráterhelik
 Digitális kapitalizmus I 129

a költségeiket (a profitjukkal együtt) a tranzakció résztvevőire,

ezáltal gyakorlatilag „sápot szednek” m inden egyes fizetés­
kor. Ráadásul —m int m ár az előzőekben m egtárgyaltuk —a
pénzügyi közvetítők (bankok) sem sebezhetetlenek, tehát va­
lamennyi kockázat itt is fennáll (nem is beszélve a digitális bű­
nözésről, amely folyamatosan növekvő probléma, és a megfelelő
biztonsági rendszerek fenntartása tovább drágítja a szükséges
infrastruktúrát).
A tyiptova lu tá\ egyik legfontosabb célja, hogy kiiktassák
a rendszerből a pénzügyi közvetítőket, és teljesen decentrali­
zált (p eer-to-p eeij fizetési hálózatot hozzanak létre. Ezzel el­
vileg gyorsabbá és olcsóbbá tehetőek az elektronikus pénzügyi
tranzakciók, és ugyanúgy „demokratizálódna” a pénzforgalom,
ahogyan az internet dem okratizálta az információ áram lását.
Ehhez persze legelőször is meg kellett oldani a bizalom és a
biztonság problémakörét. Ezt a fontos problémát az úgyneve­
zett blockchain - (m agyarul blokklánc-) technológia oldotta meg
sikeresen, am ely az első igazi kriptovaluta, a bitcoin m egjele­
nésével robbant be a köztudatba. A blokklánc lényege, hogy
bonyolult kriptográfiás kódolással m inden egyes tranzakciót
örökre nyilvántart egy úgynevezett fizetési láncban, mégpedig
nem egy központi szerveren, ahogyan a bankok tennék, hanem
a hálózatban részt vevő összes komputeren, amely egyfajta „nyil­
vános főkönyvként” funkcionál. A blokkláncalapú adattárolás
legfontosabb funkciója, hogy az adatokat nagyon nehéz (gyakor­
latilag lehetetlen) megváltoztatni vagy megsemmisíteni, mivel
p eer-to-p eer (P2P), azaz több fél által futtathatóan és ellenőriz­
hető módon m űködik (valahogy úgy, m int az internetes felh ő ).
130 I K o z« a /.i >asá <;t a n i . ki. kks a m a t ő r ö k n f .k

A kriptovalutákban tehát m indenképpen van fantázia, és

a blo(i{chain-tcch nológiának rengeteg más alkalm azásban is
lehet jövője. Ennek ellenére a kriptovaluták egyelőre jellemzően
a hullám vasutazó árfolyam -ingadozásaikkal és a különböző
illegális tevékenységekhez fűződő kapcsolatukkal szoktak be­
kerülni a hírekbe. M iért van ez? Leválthatja-e valam ikor a
jövőben a dollárt a bitcoin?
Nos, ennek megválaszolásához először is meg kell vizsgálni,
hogy a kriptovaluták teljesítik-e azokat a kritérium okat, am ik
alapján teljes értékű pénznek tekinthetők. Ahogy korábban
em lítettük, ezek a feltételek a következők.
—Csereeszköz. A pénz legyen általánosan elfogadott, törvényes
fizetőeszköz bármilyen kereskedelmi tranzakcióban. Am it
lehetőleg az állam garantál. Ezt a feltételt a kriptovaluták
egyelőre nem teljesítik- Egyrészt egyik mögött sem áll állam i
garancia (sőt több állam kifejezetten korlátozza a haszná­
latukat), másrészt m ég messze nincs olyan kiterjedt infra­
struktúra, am i biztosítaná, hogy bárhol, bárm ikor lehessen
fizetni velük. Végül, de nem utolsósorban: jelenleg nincs
meg az az általános bizalom, am i az elfogadottsághoz kell,
és ez a közeli jövőben nem is várhaté).
—É rték m érő és elszám olási egység. Erre elvileg m egvan a le­
hetőség, de ez esetben is probléma, hogy az elfogadottság
nem általános, ráadásul a kriptoárfolyamok volatilitása (in­
gadozása) miatt nem is túl praktikus kizárólagos elszámolási
egységnek használni.
—Értékőrző eszköz. Nos, ez a szempont is csak úgy-ahogy valósul
meg. Az még rendben van, hogy a blockchain- technológiával
 Digitális kapitalizmus I 131

a kriptovaluta tulajdonjoga korlátlan ideig nyilvántartható és

lekövethető (bár a kriptovaluta tárolására használt úgyneve­
zett digitális pénztárca^ feltörhetőek, és az összeg ellopható, sőt
olyanra is volt példa, hogy valaki egyszerűen elfelejtette a belé­
pési kódját). A fő probléma a már többször említett volatilitás,
tehát az, hogy X összegű bitcoin értéke szinte egyik napról a
másikra megduplázódhat vagy megfeleződhet. Ezt súlyosbítja
a likviditás hiánya, vagyis az, hogy (különösen nagyobb ősz-
szeget) nem feltétlenül lehet szükség esetén gyorsan átváltani
másfajta eszközre (például valódi pénzre vagy árura).

A kriptovalutáknak tehát jelenleg elsősorban spekulatív érté­

kük van. A legtöbben azért vesznek ilyet, mert azt rem élik,
hogy az árfolyam további növekedésével nyereséget tudnak rea­
lizálni. Ez —mint a legtöbb ilyen eszköznél —be is jött azoknak,
akik elég korán (mondjuk a 2010-es évek első leiében) szálltak
be a bizniszbe. Viszont - mint a legtöbb ilyen eszköznél - a piac
ham arosan a spekulációs buborékok jellegzetességeit kezdte
m utatni, hirtelen fellendülésekkel és összeomlásokkal.
Eközben egyre többfajta kriptovaluta jelent meg a piacon,
am elyek egy részét nagyon kétes pénzügyi és technológiai
háttérrel rendelkező, sőt egyes esetekben csaló cégek hozták
forgalomba. Az sem segít, hogy a kriptovaluta kedvelt fizetési
módja lett különböző illegális kereskedelmi tevékenységeknek
(például kábítószer-kereskedelem), pontosan az anonimitása és
a nehezen ellenőrizhetősége miatt.
Jelenleg tehát egyáltalán nem állnak fenn a feltételei annak,
hogy blokkláncok váltsák fel a bankrendszer által teremtett
1.52 I Közcazdaságtax lki.kks amatim«'iknhk

és kezelt pénzt. A m i viszont a jövőt illeti, a dolog még m indig

kétesélyes: több központi bank is kísérletezik saját, állam ilag
garantált kriptovaluták létrehozásával és esetleges forgalomba
hozatalával. A dotkomlufi azonban megmutatta, hogy az ilyen
„vadnyugati” viszonyok m indig ideiglenesek, és végül csak vi­
szonylag kevés, valóban stabil közgazdasági alapokon nyugvó
vállalkozás fog talpon m aradni.

Digitális tárgyak

Ejtsünk pár szót egy másik divatos ¿/or^r/zanzalkalmazásról, a

n on -fu n gible tokemő\, röviden NFT-ről is. Az N F T egy olyan
bejegyzés a blocbchain főkörívben, amely valamilyen (általában
digitális) vagyontárgy tulajdonjogát bizonyítja. Ez lehet egy
vizuális m űalkotás, zeneszám, bármi. A működése annyiban
hasonló a kriptovalutákéhoz, hogy a blockcham segítségével sza­
badon adható-vehető. Annyiban viszont más, hogy itt egyedi és
megismételhetetlen adatokról van szó (ezt jelenti a non-fun gible
jelzet), m íg 1 bitcoin az m indig m indenkinél 1 bitcoin.
A probléma az N FT -kkel jelenleg az, hogy nem jelente­
nek jogilag kizárólagos tulajdont. Tehát hiába veszi meg vala­
ki mondjuk a „morcos macska” mént tulajdonjogát jelképező
N FT -t, ettől a mém et még bárki terjesztheti, m ásolhatja és
használhatja, anélkül hogy bármilyen jogdíjat fizetne érte. Ez
meglehetősen problémás helyzetet eredm ényez, hiszen nem
igazán világos, hogy az N F T m egvásárlója valójában m it is
kap a pénzéért azon kívül, hogy eldicsekedhet vele, hogy egy
 Digitális kapitalizmus I 133

népszerű digitális m űalkotás (elvi) tulajdonosa. M ásrészt vi­

szont a digitális alkotóknak az N F T remek lehetőséget biztosít
arra, hogy megéljenek a művészetükből, tehát az ötletnek lehet
jövője.
Jelenleg tehát az NFT-piac szintén erősen spekulatív. Iga­
zából senki sem tudja, mi mennyit ér, csak azt reméli, hogy a
jövőben, a jogi környezet megteremtésével a tulajdonjog anya­
gilag is érvényesíthető lesz. H ogy ez mikor fog bekövetkezni
(vagy hogy egyáltalán bekövetkezik-e), szintén a bizonytalan
jövő kérdése.
 Menedzsment —az irányítás
művészete

„Tudja, mérnök úr, az régen úgy volt, hogy nálunk a LÓVÁTI

MATESZ Nyikoripari Vállalatnál gyártották a legjobb égig érő
vasnyikorgókat. Jobb volt, mint a Siemens! De aztán valahogy
nem vették az emberek, hanem inkább a nyugati szemetet vá­
sárolták.”
Ugye hányszor hallottuk m ár ezt? És ugye hányszor hal­
lottunk fejtegetéseket a hülye m enedzserekről, ak ik ellopják
a céget, halvány rózsaszín ingben páváskodnak, és vakjában
semmihez sem értenek?
Petiig a menedzsment szakm a, am ely megfelelő képzettsé­
get és látásmódot igényel művelőjétől. A jó menedzsment ma,
a 21. században, bárm ilyen szervezet sikeres működtetésének
elengedhetetlen alapfeltétele. Ezért is nagyon fontos a Magyar-
országon meglehetősen közkeletű, menedzsmenttel kapcsolatos
félreértésekből minél többet eloszlatni. Először is az 1970—80-as
évek M agyarországára látogatunk.
M ár vége van az 1950-60-as évek analfabéta segédm unká­
sait elnöki-igazgatói székekbe repítő dühöngésének, lassan m in­
denhova jut a m ár a szocializmus idején felnőtt és tanult vezető
munkaerő. A mai, menedzsmenttel kapcsolatos félreértések egy
jelentős része abból szárm azik, hogy a m agyar közvélemény
 Menedzsment —az irányítás művészete I 135

ezt az 1970-80-as években fellépett réteget (technokratáig ha

úgy tetszik) azonosítja a menedzserekkel. Holott ezek az em ­
berek (hacsak m aguktól nem volt hozzá tehetségük, vagy nem
képezték tovább m agukat) nem menedzserek voltak, hanem
magas szinten képzett üz em eltető

Az üzemeltetés nem menedzsment

Az üzemeltetés a menedzsment egyik aprócska, igaz, nagyon

fontos ágazata. Azon a m enedzseri szinten, ahol az elsődle­
ges feladat valam inek a működtetése, valóban sokkal többet
érünk egy kicsit kevésbé kocka m érnökkel, m int egy „tiszta”
menedzserrel. Tény, hogy ezen a szinten érteni kell a géphez,
an nak az olajfogyasztásához, az olajbeszerzés időbeni m eg­
szervezéséhez. H a tudjuk, hogy a kettes üzem egység várha­
tóan szerda délután kettőkor jelenti készre a sorban következő
vasnyikorgót, akkor jó üzemeltetőként m ár pénteken szólunk
a fuvarozórészlegnek, hogy diszponálják oda szerdára a vas-
nyikorgó-szállító trélert, hogy a csütörtök reggeli m űszak már
úgy vegye át a kettes üzemegységet, hogy a szerdai délutáno-
sok a vasnyikorgót kiadták, szerszámok a helyükön, az üzem
padlója pedig olajfoltmentesen ragyog. H a netán tönkrement
volna valam i, azt a szerda esti rovancsolás során m egtudjuk,
és csütörtök délre m egérkezik a pótalkatrész.
A szocializmus gazdasági modelljének egyik jellegzetessége
(és nagy hibája) volt, hogy élesen szétválasztotta a tervezési és a
végrehajtási területeket. A fenti üzemvezetőnek ugyanis nem
136 I K özgazdaságtan i . klkes amatőröknek

kell azzal foglalkoznia, hogy szüksége van-e a világon bárki­

nek a világszínvonalú m agyar égig érő vasnyikorgóra. Nem
kell m egnéznie szakm ai fórumokon, hogy a jövőben inkább
a fémötvözeten kell fejleszteni, vagy a hangosabb nyikorgás
előidézése a piaci trend. Nem kell elem eznie, hogy elegendő
vagy épp sok, esetleg kevés m unkaórát fordítanak az égig érő
vasnyikorgó előállítására, vagy lehetne feleennyi bérköltséggel
csinálni. Nem kell végiggondolnia, hogy a cég esetleg jobban
járna, ha a mostani egyféle modell helyett esetleg m ás néven
gyártan a egy olcsóbb, kicsit gagyibb fajtát. És azt sem, hogy
nem kellene-e a kísérleti m űhelyt kiszervezni, és LÓVÁTI
M ATESZ Speciális Vasnyikorgási Megoldások néven egyedi
megrendeléseket teljesíteni hatszoros áron. Nem kell átnéznie
a beszállítókat, hogy mi lenne a jobb megoldás: az egyiket fel­
vásárolni, vagy épp ellenkezőleg, versenyeztetni őket. Nem kell
megfelelő cégektől elemzéseket rendelnie a vas árának világ­
piaci alakulásáról, és am ikor olcsó a vas, lekötnie a jövő évi és
az azutáni nyersanyagigényt, mert azzal költséget lehet majd
csökkenteni anélkül, hogy dolgozókat kellene kirugdosni. Még
számtalan dolgot nem kell csinálnia, de a legfontosabb: nem kell
inform ációhiányos helyzetben döntenie.
A menedzser ugyanis, ha jól képezték ki, két dologhoz ért
nagyon. Az egyik az információhiányos döntési helyzetek le­
küzdése, a m ásik pedig az, hogy a vállalatot a helyesen felmért
cél elérése érdekében vezeti.
A hagyományos m agyar üzem tani képzés ezt a két dolgot
nem tanította, mert a LÓVÁTI M ATESZ (egyébként kiváló)
egykori vezetőinek a feladata nem a vázolt komplex helyzetek
 Menedzsment —az irányítás művészete I 137

és döntések meghozatala volt, hanem az, hogy a rájuk bízott

üzemet magas szakm ai színvonalon vezessék. A szocializmus
szétválasztott tervezési-végrehajtási m odelljében a stratégiai
döntés és az elm életi tervezés elvált a végrehajtó szinttől. Az
állam i vállalatok statikus szervezetek voltak, amelyeknek a ve­
zetői nem akarták a cégeket újrapozicionálni vagy radikálisan
átalakítani. Érdekük elsősorban a működés fenntartása, a sta­
tus quo megóvása volt. Nagyobb probléma, hogy másféle veze­
tési ismereteket nem is igen oktattak ezekben az évtizedekben.
A ki tanult vezetést, az politikai vezetést tanult, de nem tanult
elemezni, az elemző nem tanult tervezni, a tervező nem tanult
végrehajtani, és így tovább.
A m agyar gazdaság többek között azért is zuhant akkorát
a rendszerváltás után, mert a vezetői garnitúra (igen, a szuper­
okos technokrataréteg) nem volt arra kiképezve, hogy önállóan
döntést hozzon. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy nem a
tervhivatal dönti el jól-rosszul, hogy a LÓVÁTI MATESZ arra
koncentrál, hogy minél olcsóbban gyártson, vagy épp ellenke­
zőleg: rámegy a ritka és drága termékekre. Nem foglalkoztak
azzal, hogy mi lesz az értékesítéssel, hiszen az sem volt sosem
az ő feladatuk.
A rendszerváltás utáni első évtized nagyjából arról szerit,
hogy kik is vezessék a m agyar vállalatokat. A külföldről kül­
dött menedzserek, ak ik csak nagyon nehezen tudták a vezetői
döntéseiket átnyomni a létező struktúrákon? (Nem véletlen,
hogy annyi zöldmezős beruházás indult akkor, és indul azérta
is. Egyszerűen olcsóbb felépíteni valam it, m int hetente m eg­
m agyarázni a negyven éve főmérnök uraknak, mit akarunk.
I/5 X I KÖZGAZDASÁGTAN LF.LKKS AMATÓRÖKNKK

Innen ered az „ezek m indent lerom boltak” mítosza.) A m a­

gyar technokraták? (Ők ugyan nem, mert ha kiválóan tudtak
is bánni a gyárukkal, a fentebb tárgyalt menedzseri döntéseket
kevés kivételtől eltekintve nem tudták meghozni, így fel kellett
adniuk az önálló működést, és a vállalatuk vagy csődbe ment,
vagy betagozódott valam i multiba.)
Ahogy a Szovjetunió utódállamaiban nagyon szép karriert
futottak be az egykori politikai tisztek és csekisták, úgy ná­
lunk is nagyon sok ügyesen helyezkedő, a politikai alkukban
otthonosan mozgó ember kezébe került sok korábbi állam i
tulajdon. A rendszerváltás utáni idő második íele pedig sajnos
arról szólt, hogy m ár tisztességesen üzemeltetni se tudták, amit
megszereztek, így maradt az ügyeskedés és a maradék felélése.
V izsgáljuk hát meg, hogy az üzemeltetéshez képest mi is a
menedzsment, hol és hogyan tanítják, hogy megy ez külföldön,
és milyen aktuális problémái vannak.

„A menedzser az, aki nem is tud esztergálni —

de ugráltatná Józsi bácsit, akinek a kisujjában
van a szakma”

A z eleve nagyon antikapitalista magyar közvéleményben rend­

szeresen felm erül a kérdés: végül is mire jó egy olyan mene­
dzser, aki nemhogy nem szakértője az általa menedzselt vál­
lalat szakterületének, de igazából nem is érdekli az (legalábbis
mélységében nem)?
 Menedzsment - az irányítás művészete I I ?9

Tegyük fel, Hogy a rendszerváltás (bocsánat, „gengsztervál­

tás”) után a nagy m últú LOVATI M ATESZ kétszeres kiváló
szocialista nagyvállalatot megvásárolta egy nagy, nyugati m ul­
ti. A régi vezetés egy része nyugdíjba ment, mások kiváltak,
hogy a GMK-jukkal (és az általuk spontán privatizált gépekkel)
saját vállalkozásba kezdjenek. A m unkások felét k irú gják , a
mérnökök pedig idegesen, de kíváncsian várják az új központ­
ból ideküldött főnököt. Vajon mit tudhatnak ezek Nyugaton,
hogy így lem osták ezt a százéves céget a piacról? M eg úgy
egyáltalán, mit csinálnak ezek annyira jól, hogy megnyerték
a hidegháborút?
„H am arosan m egkaptuk a választ: semmit. Egy nagy ló-
pikulát tudnak ezek, nem vállalatot vezetni. Hát az új főnöknek
(az egy dolog, hogy nem tud m agyarul se az ostoba labanc, erre
mondjuk számítottunk) fogalma sincs róla, hogy kell rendesen
összerakni egy alap vasnyikorgót. A m ikor Pista, a kettes szá­
mú üzemegység főmérnöke kikérte a véleményét arról, hogyan
adaptáljuk a hagyományos m agyar nyikorgatási technológiát a
német szabványhoz, csak hümmögött, és megbízta Pistát, hogy
hozzon létre egy projektteamet a probléma megoldására. Há-
bazdm eg, ennyit a portás is tud, akkor neki m iért nem jár a
céges M erd?! Megmondom, miért: ezek csak gyarm atosítani
vannak itt, kellenek nekik a piacaink, a céget meg le ak arják
rohasztani, m ert léinek tőlünk. Félnek a tudásunktól, félnek
attól, hogy mi még képesek vagyunk zsírpapíron megtervezni
egy komplett nyikorgatóberendezést, m íg őnekik szám tógéppel
is öt ember kell rá, mert mindegyik csak egy részfeladathoz ért.
140 I Közgazdaságtan i.ki.kks amatoköknkk

A menedzserek meg még ahhoz sem. Ezek az öltönyös m aj­

mok tulajdonképpen semmihez sem értenek, csak ahhoz, hogy
teammeatingeken süketeljenek a proaktív szinergiákról meg a
hozzáadott érték m arginális profitrátájáról. Mi ilyenkor udva­
riasan hallgatunk (nyilván; ki kockáztatná a kirúgást ilyen hü­
lyeségért?), aztán csinálunk mindent úgy, ahogy eddig. Teljesen
fölösleges az egész, tulajdonképpen egy beszélő papagájt is ültet­
hetnének a nyakunkra, azt legalább ki lehetne fizetni földimo­
gyoróban. Nem is megy az üzlet, amióta átvettek m inket, most
már arról pletykálnak, hogy két éven belül teljesen megszüntetik
nálunk a vasnyikorgógyártást, a jövőben csak Kínában legyártott
nyikorgóalkatrészeket fogunk összeszerelni. A nyereséget meg
persze kitalicskázzák az országból, na ahhoz az egyhez spéciéi
értenek. Sohasem gondoltam volna, hogy idáig süllyedünk...”
Ismerős? Van olyan a tisztelt olvasóközönség körében, aki ne
értene egyet legalább részben a fiktív nyilatkozóval? A helyzet
az, hogy az itt leírt jelenség gyakorlatilag általános élménye
m indenkinek, aki a rendszerváltás utáni Magyarországon dol­
gozott.
A helyzet azóta csak nüansznyit változott: a külföldi veze­
tés m ára általában csak a legmagasabb szinteken m aradt meg,
a középvezetőket az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején
végzett, m ár elvileg a nyugati üzleti méxlszerekben képzett ifjú
titánokkal (ti tán tudtok vele kezdeni valam it...) töltötték fel,
ak ik legalább két dologhoz értenek: a külföldi főnökségnek
angol nyelven nyaláshoz, valamint a központ utasításainak kö­
nyörtelen, a helyi dolgozók érdekeit tökéletesen semmibe vévé)
végrehajtásához.
 Menedzsment —az irányítás művészete I 141

A m agyar tulajdonú cégeknél még ennél is sokkal rosszabb

a helyzet: a legtöbbször „elprivatizált” egykori állam i vállalat
tulajdonosai főképp politikai kapcsolataikból élnek, a (köz-
beszerzésen vagy zárt körű pályázaton) megszerzett m unkát
vagy alvállalkozókkal végeztetik el bagóért, vagy szürkén/fe-
ketén foglalkoztatott, a m ultiknál is sokkal jobban kizsákm á­
nyolt és teljesen jogfosztott munkaerővel. A m enedzser ezeknél
a cégeknél gyakorlatilag az unokaöcs szinonim ája, az enyhén
értelm i fogyatékos, ámde nárcisztikus pszichopata Ödönkéé,
aki a Csajágaröcsögei Nemzetközi Üzleti Tudományok Főisko­
láján még a nyakkendőjét sem tanulta meg rendesen megkötni,
viszont m ár az összes titkárcsaj megvolt neki.
F'zek után valahol nem túl meglepő, hogy a menedzsment
m int szakm a presztízse Magyarországon a politikusokéval ve­
tekszik, és igazából nagyon kevés embernek van fogalma arról,
hogy m it is jelent valójában.

Akkor most mit csinál egy menedzser?

Nos, a menedzsmentszakma a működő kapitalista gazdaság­

ban alaku lt ki, és az ottani körülm ények és követelmények
azok, am ik hasznossá és meghecsültté teszik (ezzel rögtön meg
is m agyaráztuk, hogy nálunk m iért nem az).
Piaci körülm ények között egy cég sikere rendkívül sok
összetevőn áll vagy bukik: természetesen főleg a megfelelő áron
megfelelő minőséget szolgáltató termelésen, de ugyanennyire
a piaci igények helyes felmérésén és a termék ennek megfelelő
142 I K.öy.<; a /.dasAotan lelkes amatőröknek

pozicionálásán is (tehát, hogy olcsó tömegtermelők legyünk-e,

vagy drágán minőséget áruljunk, esetleg valami egészen speciá­
lis piaci rést megcélozva kis szériában, de nagy haszonkulccsal
term eljünk), am i a m arketing feladata. Kell emellett m egfe­
lelő pénzügyi tudás is, am i a könyvelési és adózási ismerete­
ken túl olyan kevésbé ismert dolgokat is magában foglal, mint
a finanszírozás (miből veszünk új gépet vagy ú jítju k fel az
üzemcsarnokot), a cash flow és likviditásm enedzsm ent (ami
azt biztosítja, hogy a cég akkor se menjen csődbe, ha a v ev ő
csak két hónap múlva fizet, m iközben az áfát m ár most be
kell fizetni, és a m unkabérek sem késhetnek), a kontrolling
(a költségek elemzése és optim alizálása) vagy éppen az anya­
cég által megkövetelt rendszeres üzleti jelentések elkészítése.
Kell jogi osztály, am ely naprakészen tisztában van a vasnyi-
korgógyártást érintő szabályozással, az adójogszabályokkal, a
környezetvédelmi előírásokkal, a m unkaügyi törvényekkel stb.
Kell HR, amely a hagyományos bérszámfejtésen és személyzeti
politikán túl ideális esetben olyasmihez is ért, mint a megfelelő
dolgozók kiválasztása, képzése, motiválása és megtartása. Nem
árt, ha van némi kutatás és fejlesztés. Ha a cég a nemzetközi
piacokon is helyt kíván állni, akkor szükség lesz olyan szakem­
berekre is, akik ismerik a megcélzott piacok nyelvi, jogszabályi
és kulturális sajátosságait (aminek köszönhetően például úgy
tud tárgyalni egy külföldi partnerrel, hogy azt nem sérti vérig,
nem csinál hülyét magából, de nem is hagyja m agát átverni).
Plusz, és ez n a gyon fontos: kell valaki, aki ezt az egészet
átlátja és összefogja! A z egyes területek szakemberei ugyanis
természetszerűen a saját szakm ájuknak megfelelő látásmóddal
 Menedzsment —az irányítás művészete I 143

és szempontrendszerrel rendelkeznek, valamint az egyes funk­

ciók érdekei sem m indig esnek egybe. A z értékesítési igazgató
például m inél több vasnyikorgót szeretne eladni (hiszen ettől
függ az év végi jutalm a, sőt lehet, hogy eleve mozgóbért kap),
ezért hajlandó a komolyabb vevőknek árengedményt is adni.
Csakhogy ettől a pénzügyi igazgató szívrohamot kap, ugyanis
nem veszi ki m agát túl jól a féléves jelentésben, hogy hiába nőtt
20% -kal az értékesítés, ha közben az adózás előtti nyereség
m eg 5%-kal csökkent. Ennek ellensúlyozására azt javasolja,
hogy a költségek csökkentése érdekében bocsássanak el nyolc
nyikorgófényezőt a húszból. Ez az ötlet a termelési igazgatóból
csinál dühöngő Elulkot, hiszen m ár így is az ideálisnál 15%-
kal kevesebb emberrel kell elvégeztetni ugyanazt a m unkát,
előírt minőségben. H a legalább felvehetne pár segédmunkást
részm unkaidőre, m iközben a kulcsembereit továbbképzésre
küldi, esetleg fizethetne túlórapénzt... Szó sem lehet róla, si­
kítja a HR-es, hiszen már így is kim erítettük a továbbképzésre
és bérfejlesztésre költhető éves keret 90%-át! Esetleg, ha meg­
emelhetnénk a HR-büdzsét? Még mit nem! - csap az asztalra
a m arketinges. A pénz az ománi piacra szánt új term ékünk
reklám jára és bevezetésére kell, különben m inek költöttünk
annyit a kifejlesztésére?! És így tovább, minden egyes nap, m in­
den egyes vezetői értekezleten.
Ideális megoldás általában nincs. Szűkös erőforrásokkal kell
gazdálkodni egy állandóan változó környezetben, miközben
soha nem áll rendelkezésre elég információ. A cég vezetőjé­
nek stratégiai döntéseket kell hoznia, vagyis a cég egész e szá­
m ára legelőnyösebb haladási irányt kell kijelölnie, m ajd azon
144 1 K.ÖZ<¡AZDASÁOTAN LF.1.KKS AMATÓHŐKNKK

konzekvensen haladnia egészen addig, am íg a változó körül­

mények irányváltást nem tesznek szükségessé. Ehhez neki nem
szükséges részletekbe menően ismernie a vasnyikorgó-előállítás
gyártási mozzanatait, nem kell betéve ismernie a cég számlatük­
rét, nem kell fejből idéznie az ománi vasnyikorgópiac éves eladási
statisztikáit, nem kell név szerint ismernie az összes régi szakit
az üzemcsarnokban. Minderre megvannak az emberei. Az kell,
hogy egyrészt mindenhez konyítson annyit, hogy értse, miről
beszélnek a szakemberek, valam int képesnek kell lennie a v e­
zetésre. Ami bizony legalább annyira művészet, mint tudomány.
A nyugati menedzsmentirodalomban rengeteget beszélnek a
softskjlls fontosságáról. Ez lefordítva tulajdonképpen azt jelenti,
hogy a jó menedzsernek értenie kell az emberekhez. Egyrészt
képesnek kell lennie érvényesíteni az akaratát: inspirációval,
példamutatással, de ha kell, akár m anipulációval, vagy végső
soron okos hatalomgyakorlással is. U gyanakkor önmérsékletet
és alázatot kell tanúsítania, meg kell hallgatnia mások vélemé­
nyét, értékelnie a teljesítményt, és kijavítani a hibákat. Olyan
szervezetet és szervezeti kultúrát kell létrehoznia, am i nem
gátolja, hanem előmozdítja a munkatársak közötti harmonikus
és hatékony együttm űködést (például nem játssza ki egym ás
ellen a rivális személyiségeket, hanem arra ösztönzi őket, hogy
versenyezzenek, ki nyújt jobb teljesítményt).
A jó m enedzser egyszerre sakkjátékos, diplom ata, nép­
vezér és pszichológus. Ha ez Superman munkaköri leírásának
hangzik, az nem véletlen. A menedzseré az egyik legnehezebb,
legstresszesebb és leginkább egész embert követelő szakm a.
Nem véletlen, hogy a kiégést menedzserbetegségnek is nevezik.
 Menedzsment —az irányítás művészete I 145

A kiemelt fizetésért és a céges Merőiért bizony annak megfelelő

teljesítményt is kell nyújtani. M árm int egy normálisan m űkö­
déi, piaci versenyen és a valós teljesítmény elismerésén alapuló
kapitalista gazdaságban.
Mint m ár említettem, Magyarországon kevés az igazi me­
nedzser. Annál többen vannak az urak, akikn ek „felvitte az
Isten a dolgát”. Ők azok, ak ik ugyan m egtanulták valami hu­
szadrangú business sch oolb a n a m enedzseri zsargont, tudnak
gyönyörű PowerPointokat és G antt-diagram okat gyártan i és
prezentálni, team b u ild in gek ct szervezni és ott az alk alm a­
zottakat zsákban futással m eg esti bebaszással hatékonyabb
m unkára motiválni, de igazából fogalm uk sincs arról, mi az,
am i egy vállalatot valóban sikeressé tehet. Na ők valóban csak
„öltönyös m ajm ok”.
H atalm at gyakorolni ugyanis nehéz dolog. K épzeljük el,
hogy m egkapjuk azt a varázspálcát, amellyel minden körülöt­
tünk lévő dologba és folyamatba beleszólhatunk. H atalm unk
lesz a virágok virágzásába beleszólni ugyanúgy, m int abba,
hogy legyen-e ma dugó az M7-csen. Eleinte - vérmérsékletünk­
től függően - boldogan játszanánk az istent, de aztán rájön­
nénk, hogy a legtöbb dolgot jó, ha valam ilyen m echanizm us
alapján csinálja az, akinek az a dolga. Bizonyos m unkafolya­
matokat legfeljebb néha kell ellenőriznünk, hogy minden rend­
ben megy-e, vagy kell-e esetleg valam in változtatni. H a úgy
látjuk, hogy a m unkába érdemes időnként belenyúlni, akkor
rendszeresen felügyeljük az adott folyamatot. Ha pedig teljesen
mi akarjuk kontrollálni a dolgokat (például létfontosságú fel­
adatok esetén), akkor közvetlenül irányítani fogjuk a feladatot
146 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek

végzőket. Tudni kell a különbséget, mert nem lehetünk jelen

egyszerre mindenhol. H a például sztárséfek vagyunk, akkor
csak néha nézünk rá a zöldségaprításra, rendszeresen felügyel­
jük az alapm ártásokat, a kilónként húszezer forintos szuper
marhasteak sütését viszont m i m agunk végezzük.
Az ellenőrzés-felügyelet-irányítás triásza a klasszikus köz­
igazgatás-tudom ány terméke, de valam ilyen formában azóta
jelen van, hogy nagyobb szervezeteket kell vezetni. Az éttermes
példát el tudjuk mondani akár hadsereggel is. Batu kán például
nem vett részt minden este a táborkerülő őrség tagjainak a k i­
választásában (nem irányította közvetlenül az adott tevékenysé­
get), hanem megelégedett azzal, ha valamelyik magasabb rangú
beosztottja —akinek ez a hatáskörébe tartozott —biztosította
róla, hogy a megfelelő emberek végezték az őrség beosztását, és
erről ő hetente meggyőződött (vagyis felügyelte a folyamatot).
Ha Batu kánnak ezek után mégis aggályai voltak, akkor egy
este esetleg személyesen is ellenőrizhette az őrséget, de nem
vette m agára rendszeresen a feladatot.
A modern menedzsment tudománya is ismeri ezt a problé­
makört, a business sch ook >kbnn komplett rémtörténeteket taní­
tanak a túlzott delegálás (a nem eléggé szoros felügyelet, vagy
az irányítás teljes hiánya) és a m ikromenedzsm ent (amikor a
vezérigazgató m inden egyes m unkafolyam atot jobban ak ar
érteni az alkalm azo ttakn ál, és személyesen akar irányítani)
szélsőségeinek tragikus következményeiről.
A kérdés m indig (már megint) a bizalom. Mennyire bízunk
m agunkban, mennyire bízunk az embereinkben, és ők meny­
nyire bíznak bennünk?
 Migráció és gazdaság

Tehát láth atju k, hogy a m enedzsm ent olyan tudás, am ely

nélkül modern gazdaság nem működhet. Felm erül viszont a
kérdés: honnan lehet elég képzett menedzser egy országban,
ahol a menedzsment oktatásának és gyakorlatának nincs olyan
hagyománya, m int a fejlett nyugati gazdaságokban?
Hosszú távon nyilván az oktatás a megoldás, de ez sok időt
vesz igénybe, különösen, mivel a vezetési és H R -kultúrának is
meg kell változnia ahhoz, hogy az iskolai képzés a gyakorlatba
is átültethető legyen. A globalizáció és a multicégek azonban
m egtalálták a módját, hogyan lehet ezt a folyamatot felgyorsí­
tani: migrációval.

Migráns vagy menekült?

M ostanában a csapból is m igránsok folynak. N em csak M a­

gyarországon téma ez, hanem egész Európában, sőt az egész
fejlett világban (bár szinte sehol sem csinálnak belőle olyan
töm eghisztériát, m int nálunk). A m igránsokról a m agyarok
között élő legelterjedtebb kép meglehetősen negatív: mosdat-
lan, sötét bőrű, képzetlen, nyomorgó tömegek, akik segélyen
élnek, elveszik a m unkánkat, megerőszakolják a lányainkat,
148 I K őzcíazdasáötan lelkes amatőröknek

és mecsetekben terrorcselekményeket készítenek elő. Sajnos

azt kell mondanom, ez egy naiv sztereotípia. A valós helyzet
ugyanis ennél sokkal félelmetesebb.
Hogy ezt m egértsük, először nézzük a m igráns szó valódi
jelentését, ami ugyebár nem egyenlő a m e n e k ü lté . A migráns
szó szerint lefordítva „vándort” jelent, tehát olyan embert, aki
elhagyja az otthonát, hogy ideiglenesen vagy véglegesen máshol
telepedjen le. Ennek rengeteg oka lehet, a menekülés csak az
egyik. A zt persze m ára minden rendes m agyar ember tudja,
hogy a hanyatló N yugat tele van m igránsokkal - Szomáliái
m enekültekkel, pakisztáni gazdasági bevándorlókkal, török
vendégm unkásokkal, kelet-európai m osogatókkal és pizza­
futárokkal, román és bolgár koldusokkal. Ez tény.
De a m igránsoknak van egy nem is olyan kis csoportja,
amely nem nagyon illeszthető be a M agyar /dó'/pfélc népvándor­
lásügyi kiskátéba. Őket régebben expű/oknak hívták, de mára
ez a fogalom is elavult. Az expatok általában nagyon magasan
képzett, több nyelven beszélő, igen jómódú emberek, ak ik jel­
lemzően multicégek alkalm azottaiként járják a nagyvilágot,
és különböző helyi lerakatok/leányvállalatok menedzselésével
foglalkoznak. Ez a jelenség Magyarországon sem ismeretlen,
egyrészt az 1980-as években nálunk is álom állásnak számított
valam elyik állam i vállalat külföldi kiküldöttjeként dolgozni,
másrészt az 1990-es években a nyugati tőkével együtt hozzánk
is nagy tömegben jöttek expatok. Őket nem is volt szokás mig-
ránsnak tekinteni, hiszen általában csak néhány évet töltöttek
el egy országban, és alig keveredtek a helyi lakossággal, inkább
afféle diplom atákra jellem ző elzártságban éltek. A 2000-es
 Migráció és gazdaság I 149

évektől viszont a hagyományos expatlét egyre inkább vissza­

szorult.
A globalizálódó világban a cégeknek egyre kevésbé éri meg
dupla fizetéssel és luxusjuttatásokkal expatokat küldeni Indiába
vagy Mexikóba, am ikor a helyi fiatalok között is könnyedén
találnak angolul kitűnően beszélő, világszínvonalú egyetemen
végzett, ellenben a helyi viszonyokat is kiválóan ismerő szakem­
bereket és menedzsereket. Másfelől viszont egy m ai multicég
központjában jellemzően a világ minden tájáról foglalkoztat­
nak embereket, hiszen például a Google nem nemzeti/nemzet-
közi, hanem globális brand, am it nem is lehetne csak am erikai
szakemberek irányításával sikerre vinni. M ára teljesen elterjedt
az a gyakorlat, hogy a nagy cégek a világon bárhol kiválogatják
a tehetséges alkalm azottakat, évekig a központban képzik és
dolgoztatják őket, majd rotálják a különböző leányvállalatok
között. M éghozzá nem feltétlenül expatként, hanem „helyi”
alkalmazottként. Nem ritka, hogy egy ilyen „vállalati m igráns”
végleg le is telepszik abban az országban, ahová a m unkája
révén került. Mivel ez a karrierlehetőség nagyon vonzó, a világ
majd minden országában a tehetséges középosztálybeli fiatalok
nemzetközi képzést kínáló egyetemekre igyekeznek, gyakran
eleve olyanra, amely a hazájukon kívül m űködik.
A z e-business rohamos fejlődésével pedig megjelent a digi­
tális nomád fogalma is. Ezek olyan (jellemzően szintén fiatal)
vállalkozók, ak ikn ek az elsődleges m unkaeszközük a világ­
háló, így egyáltalán nincsenek helyhez kötve —gyakorlatilag
ott élnek és dolgoznak, ahol épp kedvük tartja. Sokan közü­
lük örök turistaként járják a világot, karibi tengerpartokon,
150 i K özgazi>asá <;tan i . hlkks amatc'w Oknkk

délolasz kisvárosokban és ázsiai metropoliszokban m úlatják az

időt, miközben a laptopjukkal keresik meg a napi betevőt. És
ami a legfontosabb, mindenhol szívesen látják őket, hiszen nem
kerülnek semmibe, inkább csak hozzák a pénzt. Aztán olyan
is akad közöttük, aki m ondjuk Thaiföldön alapít egy céget,
az sikeres lesz, és végleg ott ragad. Vagy átm egy Szingapúrba,
és alapít egy újat.
Multis társaikkal együtt ők alkotják a szuperm igvánso\ kö­
rét, akiknek az állam határok leginkább csak bosszantó, apró
bürokratikus kényelmetlenséget jelentenek, nem pedig azokat
a kereteket, amelyeken belül „élned, halnod kell”. Ez a helyzet
most, 2022-ben. De ezzel a folyamatnak m ég egyáltalán nincs
vége. Az 1990-es és 2000-es években felnőtt szupermigránsok
ugyanis m ostanában vannak családalapító korban. E gyálta­
lán nem meglepő módon egy szuperm igráns a leggyakrabban
egy m ásik szuperm igránssal fog családot alapítani. A stabil
párkapcsolat és házasság egyik legfontosabb alapja ugyanis a
közös értékrend, a közös élmények és a közös kultúra. Nem
nehéz belátni, hogy m ondjuk egy m agyar szárm azású szu­
perm igráns értékrendje, élményei és kulturális preferenciái
sokkal közelebb állnak egy indiai (kanadai, argentin, filippínó)
szupermigránséhoz, mint egy „röghöz kötött” honfitársáéhoz.
Hiszen ugyanazokon az egyetemeken tanultak, ugyanannál a
m ultinál dolgoznak, ugyanúgy a neten élnek társasági életet,
ugyanazon világvárosok felső középosztálybeli negyedeiben
laknak (érdemes m egfigyelni, hogy London, New York vagy
Párizs gazdag negyedei manapság legalább annyira „színesek”,
m int a munkásgettók).
 Migráció és gazdaság I 151

A 2010-es évek elején pedig megszületett a szupermigráns-

gyerekek első igazi generációja. Ezeknek a gyerekeknek a múl-
tikulti olyan, m int a halaknak a víz: észre sem veszik. Eleve
két, de inkább három nyelven tanulnak meg beszélni, születé­
süktől kezdve több állampolgársággal rendelkeznek, az óvodá­
ban pedig a világ minden tájáról szalajtott, a Fitzpatrick-skála
m inden színében pompázó játszótársakkal szocializálódnak.
N yaranta sim án tizenkét órákat repülnek, csak azért, hogy
meglátogassák a nagyszüleiket. A rasszizmus számukra egysze­
rűen értelmezhetetlen fogalom; teljesen természetesnek veszik,
ha valam elyiküknek különböző színű szülei vannak. A világ
jelenleg legjómódúbb, lcgmobilisabb, legszéleskörűbben művelt
közegében nőnek fel, úgyhogy nagyon el kell cseszniük az éle­
tüket ahhoz, hogy ne a legjobb egyetemeken tanulhassanak to­
vább, és utána ne kapkodjanak értük a világ összes országában,
cégénél, kormányhivatalánál és tudományos kutatóintézeténél.
Húsz-harm inc év múlva ők lesznek a globális elit.

Bevándorlás —a nemzetállam vége?

A bevándorlás pozitív gazdasági hatásai azonban nem csak az

„elit” m igránsoknak köszönhetőek. Viszont ezekkel a pozitív
hatásokkal nagyon komoly problémák is együtt járnak, am e­
lyek (különösen Európában) m agát a nem zetállam fogalmát
kérdéijelezik meg.
A z Európai Unió létrejöttével alapvetően m egváltozott a
nagyjából a 19. század óta létező nemzetállam-definíció, amely
152 I Kj >/.<;a /.ix\s .u ; t .\n i. ki.kks amatőröknek

nem differenciál a polgárok között. A nem zet tagjai egyben

állam polgárok is, szavazati joggal meg minden egyéb joggal.
A polgárjognak nincs előszobája, nem lehet elveszíteni, előbb
fejez le valakit a nemzet, vagy zár koncentrációs táborba, mint
hogy megfossza az állampolgárságától.
Most viszont felmerült a kérdés: vajon ugyanazokkal a jo­
gokkal bír az A ngliában dolgozó lengyel vagy m agyar, vala­
mint a Németországban dolgozó kiküldött m agyar szakm un­
kás, m int a helyiek? Vagy létrejött egy réteg, am elyik ugyan
élhet és dolgozhat ott, de a papírjai nem ugyanazok, m int a
helybelieké? A hivatalos válasz természetesen a teljes jogegyen­
lőség, a gyakorlatban azonban mást gondolnak erről a tagálla­
mok, és másképp is próbálnak rá reagálni (például ez a kérdés
volt a brexitkam pány egyik fő témája). A bevándorlás ezért is
jelent óriási stresszt a nemzetállamokból álló Európa számára,
hiszen ezeknek az államoknak a jogrendszere nincs felkészülve
arra, hogy a nem zettagság és az állam területén tartózkodás
jogcíme között különbséget tegyen. Nem így a birodalmak,.
A birodalmak egyik fontos ismérve, hogy funkcionális egy­
séget alkotnak, és nem valamilyen közös származási vagy nyelvi
rendezőelven alapulnak, hanem valam ilyen eszmén (például
A m erika esetében az alkotmányos hagyományon). De egy bi­
rodalom lehet vezérelvű is, még ha ez a nyugati világban sze­
rencsére ki is ment a divatból.
A birodalom az alattvalójától hűséget, m unkát és a birodal­
mi eszmében való osztozást vár el, és kevesebbet foglalkozik
azzal, hogy az alattvaló m ilyen nációhoz tartozik. H a nem
pont a birodalom fő nációjához tartozik, az se olyan nagy
 Migráció és gazdaság ! 153

gond, legfeljebb bizonyos m agasabb pozícióktól zárja el, de

néhány generáció alatt, ha akarja és tudja, felküzdheti m agát
ezekre is. Ennek megfelelően a birodalm akban természetes
a közjogi egyenlőtlenség, vagyis az, hogy a birodalom terüle­
tén élők és dolgozók (vagy akár a birodalomért harcolók) nem
rendelkeznek az állam polgárság nem zetállam i értelemben vett
teljességével. G yakran (ma m ár ritkán) még a teljes személyes
szabadsággal sem.
Ezen jelenség egyik mellékhatása, hogy a korlátozott jogok­
kal bíró rétegeknek van veszítenivalójuk, hiszen korlátozott jo­
gaiknál fogva könnyebb őket kitoloncolni, megbüntetni, velük
szemben en masse törvényeket hozni anélkül, hogy az a formális
jogállamiság követelményeit sértené. Hiszen eleve mit keresnek
ezek itt, ha még állam polgárságuk sincsen?
A z állam polgárság eltérő fogalm a m iatt különböző mód­
szerek alakultak ki a bevándorlás kezelésére. A birodalm akba
érkezők viszonylag könnyen kaphatnak olyan státuszt, amely
a helyben m aradásukat és az anyagi boldogulásukat lehetővé
teszi. A m erika azért nem kapkod annyira leállítani a tömeges
bevándorlást, mert a bevándorlókból fillérekért dolgozó m un­
kaerő lesz. A franciák fenntartják az idegenlégiót, ahol tíz év
kemény katonai szolgálat alatt úgyis kihull a rostán az, akiből
nem lenne jó francia. Ha a tíz év alatt hibázik, el lehet zavar­
ni bárm iféle jogi következmény nélkül. A németek se akkor
akarják megvédeni m agukat az A uslanderc ktől, am ikor azok
a német bér harm adáért-negyedéért dolgoznak. U gyanakkor
ez a státusz kellően bizonytalan ahhoz, hogy a bevándorló „vi­
gyázzon m agára”, hiszen nem részesül a nemzet tagjainak járó
154 I K n Z l I A Z D A S Á l . T A N l.K LKKS A M A T IIH ÍiK N K K

védelemben, sokkal könnyebben kitoloncolható, megbüntethe­

tő, m int egy teljes jogú állampolgár.
A legtöbb, kicsit is birodalom módjára működő (tehát a kul­
túr- vagy szárm azási nemzetbe foglalható polgárain túl a te­
rületén valam iért embertömegeket m egtűrő) országban vagy
jogi, vagy csak gyakorlati lépcsői vannak a teljes állampolgárság
megszerzésének. Ezek közös vonása, hogy a lépcsőn felfelé ha­
ladóktól overa ch ievem en t az elvárás, vagyis az, hogy túlteljesít­
sék a nemzettagság követelményeit. Ezt pedig ezek a rétegek
a státuszvesztéstől érzett félelmükben meg is teszik. A m agyar
és a lengyel bevándorló a legjobb munkaerő Angliában. Szor­
galm as, megbecsüli magát, nincs balhé, a legnagyobb baj velük,
hogy egymás között furcsa nyelven karattyolnak, és időnként
furcsán büdös dolgokat esznek-isznak, de am úgy tisztábbak,
szorgalmasabbak, iskolázottabbak a helyi alsó, alsó-közép ré­
tegnél. U gyanígy a Németországba kiküldött, az „Isten lábát
megfogó” munkavállalók. A nagy részük igyekszik megtartani
a jogot a kint tartózkodásra, és egy részük majd próbálja állan­
dósítani a helyzetet, hisz látja a német kórházat, a német iskolát,
és önkéntelenül is összehasonlítja a m agyarral...
Ezzel a jelenséggel viszont mindenhol együtt jár több-ke­
vesebb társadalm i feszültség (nehéz időkben inkább több), hi­
szen a nem zetállam i és a birodalm i állampolgárság-fogalom
között mindenütt vannak súrlódások. Mindenütt fennáll az a
probléma, hogy a nem zettagságba beleszületik egy olyan ré­
teg, aki púp az állam hátán, nem tanul rendesen, nincs szük­
ség rá a munkaerőpiacon, és esze ágában sincs feladni semmit
a nem zettagság privilégium aiból. (M iért is ten n é...?) Velük
 Migráció és gazdaság I 155

ellentétben a túlteljesítő bevándorlók elvállalnak bárm ilyen

m unkát, spórolnak, és próbálnak mindent m egtenni a m ara­
dásért. Befizetik az adót, miközben igyekeznek keveset elvenni
a közösből. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne olyan be­
vándorló, aki csak a segélyért jön, és ne lenne olyan bevándorló,
aki büszkén hirdeti a saját kulturális felsőbbrendűségét.
Németországban például évek óta zajlik a vita arról, hogy
a m enekülteknek járó segélyeket tán le kéne vinni legalább az
EU-átlagig, és hogy a végtelen mennyiségű kitoloncolás elleni
jogorvoslatot vissza kellene nyesni a normál német jogállam i
szintre (tehát úgy három fényévvel a m agyar fölé...). Vagyis
létre kellene hozni azt a helyzetet, amikor a bevándorló egyetlen
választása, hogy jobb német legyen a legjobb németnél, külön­
ben m egy haza. Ugyanez a vita az Unió szinte minden tagál­
lamában folyik (M agyarország kivételével), és egész választási
kampányok épülnek a különböző lehetséges alternatívákra.
A nemzetállamok Európáját alapjaiban fogja átalakítani az
a reakció, amelyet a bevándorlási nyomásra ad majd az Unió.
Ezeket a döntéseket előbb vagy utóbb Európa meg is fogja hoz­
ni, m ár ha nem akar a bevándorlás által tönkretett, egymással
háborús feszültségben élő nem zetállam ok m ozaikjává válni.
Nem lesznek önálló, vidám kis nem zetállam ok, ahogy Móric­
ka elképzeli. Ugyanis egy nemzetállamot, legyen akár akkora,
m int Németország, egyszerűen agyonnyom a bevándorlás.
Ez a történelem szava, am elyet elég sok helyen hallanak.
Eközben a m agyar kormány süketnek és hülyének tetteti m a­
gát, de ez se nem új, se nem m eglepő...
 ÁLLAM/RENDSZER/
GAZDASÁG - VARIÁCIÓK
EGY TÉMÁRA

A vagy m en n y ire avatk ozzon b ele az állam

a gazdaságba, v a n -e életk ép es a ltern a tívá ja a
kapitalizm usnak, és m iér t alakultak a d olgok
M a gyarorszá gon úgy, a h o g y ?
 Mire jó az állam?

Egy modern kapitalista gazdaságban az állam fontos szereplő.

Az állam elsődleges (és a klasszikus közgazdászok, valam int a
libertariánusok szerint egyetlen) szerepe természetesen a gaz­
daság és a piac m űködéséhez szükséges keretek biztosítása.
Ebbe beletartozik a stabil és biztonságos jogi és adm inisztra­
tív környezet kialakítása és működtetése, a honvédelem és a
rendfenntartás, a közoktatás és a járványügy.
Ám a 20. századi jóléti államok kialakulásával az állam ma­
gára vett olyan feladatokat is, amelyeket elvileg m agánvállalko­
zódé is el tudnának végezni. H ogy mégis érdemesebb-e ezeket
az állam ra bízni, vagy inkább hagyjuk a piacot működni, arról
évszázados vita folyik a közgazdászok között, és jellem zően
ciklikusan hol az egyik, hol a m ásik álláspont kerekedik felül.

Ami mindenkié

Na de m égis m ilyen szolgáltatásokat érdemes állam osítani?

Röviden: az úgynevezett közjavadat. Legalábbis elvileg. De
hogyan lehet m egállapítani, m i a közjószág, és mi nem az?
A definíció szerint közjószág az, am ire érvényesek az alábbi
megállapítások:
160 I K<>z(; azi>asá <;tan i. ki.kf.s amatőröknfk

—A fogyasztásából senki sem zárható ki (legalábbis nem köny-

nyen).
—A fogyasztók nem rivalizálnak egymással (tehát attól, hogy
valaki más is élvezi a hasznát, neked nem lesz rosszabb).

E szerint a definíció szerint a közjavak köre meglehetősen szűk:

gyakorlatilag a közterületekre és az alapvető infrastruktúrára
korlátozódik. De még ez is vitatható, hiszen egyrészt például
egy autópálya használatáért lehet útdíjat szedni, másrészt van­
nak úgynevezett „túlzsúfoltságra hajlamos közjavak”, például
egy szabadstrand élvezetét elvileg nem rontja, ha mások is van­
nak ott, kivéve, ha akkora a zsúfoltság, hogy nem tudod hova
leteríteni a törülköződet. Ezzel együtt valóban az a gyakorlat,
hogy az ilyen közjavakat általában állam i tulajdonban szokás
tartani, még ha az üzemeltetést ki is lehet adni m agánvállal­
kozásoknak koncesszióba.

Társadalombiztosítás

Van viszont egy ennél sokkal bonyolultabb terület, amely nél­

kül nem lehet meg egy modern állam : a társadalom biztosítás.
Ebbe beleértjük az egészségügyet, a m unkanélküli és szociális
segélyezést, valam int a nyugdíjrendszert.
E kérdés kapcsán először is m eg kell érteni, mi az a biz­
tosítás. A biztosítás eredetileg nem más, m int kpc\ázatközös-
ség. Ez az intézmény azon a felismerésen alapul, hogy ugyan
bárkivel történhet olyan szerencsétlenség (betegség, baleset,
 Mire jó az állam? I 161

m un kanélküliség stb.), am ely csökkenti a jövedelem szerző

képességét, ez ritkán fordul elő egysz erre m in d en eivel. Ezt a
kockázatot többféleképpen is lehet kezelni: a legegyszerűbb,
ha m indenki m egtakarítja a jövedelme egy részét a „nehéz
időkre”. Ebbe az állam n ak nem kell beleszólnia, éísidők óta
m űködik. A hátránya viszont az, hogy nem m indenki keres
annyit, hogy képes legyen eleget m egtakarítani, és az csak a
szerencsén m úlik, m ennyire súlyos jövedelemkiesést szenved
el az adott esetben. A biztosítás erre azt a megoldást nyújtja,
hogy nemcsak egy, hanem sok ember m egtakarításait gyűjti
össze (biztosítási díj formájában), és m indig annak és annyit
fizet ki belőle, akinek éppen szüksége van rá. Ezt az alapelvet
alkalm azzák a magánbiztosítók is, ez m egint csak egy olyan
terület, ahova az állam nak nem feltétlenül kell belépnie (leg­
feljebb szabályozóként).
A társadalombiztosítás azonban ennél még egy lépéssel to­
vábbmegy. Az állam abból indul ki, hogy kötelessége minden
polgárának biztosítani a m inim ális létbiztonságot, azoknak is,
akiknek nincs pénzük magánbiztosításra. A társadalombiztosí­
tás a szolidaritás ősi etikai követelménye miatt alakult ki: akinek
magas a jövedelme, az a képességeihez mérten járuljon hozzá a
tágabb értelemben vett társadalom jólétéhez. Itt jön be a képbe
az állam em szak-m onopólium a, vagyis az a kizárólagos joga és
képessége, hogy rákényszerítse a fennhatósága alá tartozó egyé­
neket és gazdasági szereplőket bizonyos m agatartásform ákra,
például a társadalombiztosítást finanszírozó adó- és járulék-
fizetésre. Ennek több előnye is van: egyrészt így a biztosítási
rendszerben olyan sok ember vesz részt (mivel kötelező), hogy
162 I Köz<; azdasá <;tan i. ki. kks amatőröknek

a beszedett díjakból egy országos méretű jóléti rendszert lehet

kiépíteni. Másrészt érvényesül a méretgazdaságosság: mivel a
társadalombiztosítás által az állam az egészségügyben vásárló­
ként gyakorlatilag monopolközeli helyzetbe kerül, és hatalmas
mennyiségeket vesz, elvileg jobb feltételeket tud kialku d n i a
nagy gyógyszergyártóktól, orvosieszköz-gyártóktól stb., mint
ha sok kis vevő látná el ugyanezt a feladatot.
Tanulságos példa erre, ha összehasonlítjuk az USA magán-
biztosításokon alapuló egészségügyi rendszerét az európai tí­
pusú rendszerekkel. Azt nagyjából mindenki hallotta, hogy az
am erikai egészségügy szinte elképzelhetetlenül drága az egyén
szempontjából (egyáltalán nem ritka, hogy családok mennek
tönkre anyagilag egy súlyos betegség miatt), de a statisztikák
azt m utatják, hogy az am erikai rendszer az államnak is sokkal
drágább a társadalombiztosításon alapuló rendszereknél. Osz-
szességében az USA egy főre jutó egészségügyi kiadásai a többi
fejlett országénak legalább a duplájára rúgnak, annak ellenére,
hogy az egészségügyi ellátás eredm ényessége szempontjából nem
különböznek jelentősen. Az a gyakran felhozott ellenérv, m i­
szerint az egészségügy fenntartásának a költségei hosszú távon
folyamatosan növekednek, és ezáltal az állam eladósodásához
vezetnek, igaz, de ez ugyan úgy vonatkozik a m agánegész­
ségügyre is, csak az egyéni eladósodást okoz. A kárm ennyire
tiltakoznak is a „szocializált egészségügy” ellen az am erikai
konzervatívok, eléggé egyértelm űnek tűnnek az előnyei még
egy kapitalista társadalomban is.
A m ásik, legalább ennyire bonyolult eset a nyugdíjaké. El­
sőre nem egyértelmű, de a nyugdíj is egyfajta biztosítás. Ugyan
 Mire jó az állam? !

itt nem kérdéses a nyugdíjba m enetel ideje, az viszont m ár

igen, hogy meddig él valaki nyugdíjasként. Ennek nagyon nagy
a jelentősége. A m ikor 1889-ben Ottó von Bismarck elsőként
bevezette az általános nyugdíjrendszert 70 éves kortól, a fel­
nőttek várható élettartam a 72 év volt (a teljes népesség várható
élettartam a viszont csak 40 év volt a magas gyerm ekhalandó­
ság miatt). M anapság Németországban a születéskor várható
élettartam 80 év körül van, m íg a nyugdíjkorhatár 65 év (és
gyakori az ennél korábbi nyugdíjazás).
A klasszikus bismarcki állam i nyugdíjbiztosítás úgynevezett
fielosztó-kirovó rendszer. Ez található meg a világ legtöbb orszá­
gában, köztük Magyarországon is (kivéve azt a rövid időszakot,
amikor még léteztek a kötelező m agánnyugdíjpénztárak). Ez
úgy m űködik, hogy az aktív dolgozók nyugdíjjárulékaiból fe­
dezik a jelenlegi nyugdíjasok kifizetéseit. Ez a rendszer nagyon
sokáig remekül működött, és a legtöbb jóléti állam sarokköve
lett. Ám a modern társadalm akban végbement dem ográfiai
változások, nevezetesen a népesség öregedése (kevesebb gyerek
és hosszabb várható élettartam) folyományaként egyre kevesebb
aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, akik rá­
adásul jobban igénybe veszik az egészségügyi rendszert. Emiatt
a fejlett állam ok többségében m ind az egészségbiztosítás,
m ind a nyugdíjrendszer súlyosan deficites, és az államadéis-
ság egyik fő forrása. Nem csoda hát, hogy m ár évtizedek é>ta
folyik a vita a felosztó-kirovó rendszerek felváltásáról valam i
modernebbre és fenntarthatóbbra.
Jelenleg az egyetlen széles körben elism ert alternatív mo­
dell a m agánnyugdíjpénztári rendszer. Ez, ellentétben a felosztó­
164 I K<">z<;azdasá<;tan i.ki.kés amatőröknek

kirovó rendszerrel, inkább olyan, m int egy közönséges meg­

takarítás. A befizetett járulékokat a nyugdíjpénztár befekteti,
és ezen tőkebefektetések nyereségéből fizeti aztán a nyugdíjat.
Mivel a nagy nyugdíjpénztáraknak rengeteg tagja és ezáltal
befizetője van, néhányuk a pénzpiacok legnagyobb befektető­
jének számít. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy am ikor
a világ pénzügyi folyamatait befolyásoló „spekuláns hiénákat”
emlegetik, valójában hatalmas nyugdíjpénztárakról beszélnek,
amelyek egyszerű dolgozó emberek m illióinak a vagyonát ke­
zelik. ..
A kárcsak a hagyományos felosztó-kirovó rendszereknek,
a m agánnyugdíjpénztáraknak is megvan a komoly hátránya:
mivel a nyugdíjkifizetések finanszírozása nagyrészt a világ
pénzpiacainak teljesítményétől függ, komolyabb gazdasági vál­
ságok idején (például 2008 után) a nyugdíjak értéke is csökken.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a legjobb valamilyen hibrid rendszer,
amelyben részben a felosztó-kirovó állam , részben a m agán­
nyugdíjpénztárak biztosítják az értéktartó nyugdíjakat.
Ezt a m intát próbálta a Bokros-féle nyugdíjreform beve­
zetni Magyarországon is az 1990-es évek végén, és ez volt az,
amit a második Orbán-kormány megszüntetett 201 l-ben. Hogy
miért? Először is a m agyar korm ánynak sürgősen pénzre volt
szüksége az állam háztartás konszolidációjához, és ezáltal több
m int három ezerm illiárd forint bevételhez jutott. A z, hogy ez
a pénz továbbra is az eredeti m egtakarítók rendelkezésére fog
állni, egyszerűen hazugság; nem az történt, hogy az állam át­
vette a befizetett járulékok kezelését, hanem hogy m indenkit
 Mire jó az állam? I 165

visszatereltek a régi felosztó-kirovó rendszerbe, vagyis a nyug­

díja kizárólag attól fog függeni, mennyi lesz a rendelkezésre
álló befizetés a jövőbeli dolgozók által. A m i a dem ográfiai
trendeket elnézve, nem valam i biztató.
 A magyar államigazgatás
(problémás) működése

Mitől jó a bürokrácia?

M ax W cber német szociológus volt az első, aki a 20. század

legelején leírta a bürokrácia általános működését, ami a modern
állam igazgatás egyik legfontosabb alapvetése. A bürokratikus
szervezet legfontosabb jellemzői a következők.
A z egyik alapvető elvárás a sz em élytelen ség. A hivatalnok
egyéni érzelmei, egyéni értékrendje figyelmen kívül hagyásával,
„harag és elfogultság nélkül” látja el munkáját. A szabályokban
foglaltak és utasítások szerint végrehajtja a rábízott feladatot,
ak ár egyetért an nak céljával, ak ár nem. A szem élytelenség
az egyén szintjén alapozza m eg a többi szervezeti jellem ző
(például a szabályokban foglaltaknak és az utasításoknak való
feltétlen engedelmesség) érvényesülését.
A bürokráciát szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyrend-
szer, hierarchia jellem zi. A hivatalnok köteles végrehajtani a
felettese utasításait, beosztottjának pedig utasítást adhat. M in­
denkinek csak egy közvetlen felettese van. Wcber ugyanakkor
azt is hangsúlyozza, hogy az igazgatási szervezet mindenkor
 A magyar államigazgatás (problémás) működése I 167

alá van vetve az „Ú rnak” - a közigazgatásban a politikai ve­

zetőnek, egy vállalkozás esetében a tulajdonosnak stb. A z Úr
feladata a végső célok, irányok meghatározása, a stratégiaalko­
tás. Az igazgatás feladata viszont a végrehajtásról való gondos­
kodás, a stratégiai döntések megvalósításának a megszervezé­
se. A z igazgatás akkor nevezhető sikeresnek, eredményesnek,
ha képes m egtalálni a végrehajtás, a célok elérésének legjobb
eszközeit. Ez azonban azt is jelenti, hogy a célokat m agán a
bürokratikus szervezeten kívül kell meghatározni.
A bürokrácián belül a szakosodás a hatáskörökbe foglalt
m unkam egosztást és a szakszerűséget jelenti. Egy-egy szak­
területtel egy-egy szervezeti egység (osztály, csoport, ügyintéző)
foglalkozik. A specializációból eleve következik, hogy a m un­
kavégzéshez megfelelő szakképzettség kívántatik meg.
A szabályozottság érvényesül a szervezeten belül (belső szabá­
lyok), de a szervezet-környezet viszonyban is. Különösen fontos
ez a politikai, illetve állam i szférában működő szervezetek ese­
tében, amelyeket kizárólag a jogszabályok szabályozhatnak, ez
ugyanis a jogállam iság lényege. A hierarchia mellett a szabályok
nagy szerepe a bürokratikus szervezet két talán legfontosabb
megkülönböztető ismérve.
Az ak taszerűség lényege, hogy az eljárási cselekményeket,
az eljárás során szerzett információkat, a hozott határozatokat
írásos formában (irat, akta) rögzítik, hosszabb ideig tárolják, és
biztosítják a visszakereshetőségüket.
És ezzel el is érkeztünk a mai m agyar állam igazgatás egyik
legnagyobb problém ájához...
168 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek

A magyar módi

A Fidesz már 1998-ban próbálkozott azzal, hogy a magyar köz-

igazgatást a saját szolgálatába állítsa. Kevés sikerrel, mivel nem
tudták, hogyan kell bánni az Osztrák—M agyar Monarchiában
létrejött, majd a szovjet modell által se nagyon bolygatott weberi
értelemben vett rendszerrel, amelynek m indig van egy bizonyos
ellenállása. Az akkori Miniszterelnöki Hivatal tükörreferatúrái
is m ár valamilyen felügyeletet próbáltak gyakorolni. Két dologra
azonban rá kellett jönniük. Az egyik, hogy a bürokrácia felülről
is csak lassan reformálható, am íg a tagjait nem vonják teljes
egzisztenciális függésbe. A másik pedig az, hogy a világnézeti
vagy más okokból a Fidesszel szimpatizáló bürokraták is csak
bürokraták (akik minden ellenkező tapasztalattal szemben ál­
talában rendes, becsületes, a m unkájukhoz értő emberek), és
nem lehet velük bárm it csinálni. Ezért nincs m ár az első Fi-
desz-kormány minisztereinek nagy része a hatalom közelében.
A m ásodik nekifutásnál aztán próbálták nem elkövetni
ugyanazokat a hibákat. Jött a kormánytisztviselői státusz, az
egyenruhások nyugdíjának megvonása, a bírók kényszernyug­
díjazása, a pedagóguskar. Ezek m ind-m ind azt a célt szolgál­
ták, hogy az állam nak dolgozók személyükben legyenek meg­
félemlítve. A z ellenálló bürokrácia iránti mélységes utálattól
vezérelve elkezdték az országot m ikrom enedzselni. Ennek
egyik legszebb példája a Klebelsberg Intézményfenntartó Köz­
pont (KLIK), amely az ipari iskolák csavaralátét-beszerzéseit is
megpróbálja irányítani, mérsékelt sikerrel. A mikromenedzse­
lésbe ugyanis több hiba is csúszott.
 A magyar államigazgatás (problémás) működése I 169

A Miniszterelnöki Hivatal ugyanis nem tud mindent a Kos­

suth térről irányítani. A helyi hatalom gyakorlási feladatokra
a Fidesznek nincs jó rendszere. A z M SZMP-nek volt, hiszen
az állam igazgatással párhuzam osan kiépített pártszervezet
m űködött, világos függelm i viszonyokkal és eljárásrenddel.
A Fidesznél ez az egyéni képviselők rendszere lett, ak ik az új,
kétszáz fős parlament játékszabályai alapján jelentős területe­
ken kom isszárkodnak. A z egyik probléma ezzel az, hogy az
egyéni képviselők néhány kivételtől eltekintve egész egyszerűen
janicsárok, akik meg akarnak tollasodni, mielőtt elhagyja őket
vagy az egész pártot a politikai szerencse. A másik gond pedig
az ezzel a rendszerrel, hogy a kiszolgáltatott bürokráciát he-
lyezkedési kényszerbe hozza a helyi erőközpont és az országos
elvárások között. A bürokrácia pedig, ha veszélyben érzi magát,
szabotál. M inél dühösebben verik ostorral a Kossuth térről,
annál jobban.
A bürokráciának alapvetően két dologra van szüksége: bi­
zalom ra és irányvonalra. Az állam i alkalm azottnak sokszor
van szüksége a tudatra, hogy az állam i hatalomm al élve, an­
nak megbízásából és teljes felhatalmazással cselekszik. Nagyon
cuki M ari néni tizenhét m acskája, M ari néni nagyon szereti
is őket, és majd m egszakad a szíve, mikor el kell altatni belő­
lük tizenötöt, de megteszi, mert ő az állam megbecsült sintére.
Az állam i alkalm azottnak nálunk hagyományosan a státusza
ért a legtöbbet: a SZO LG ÁLAT, így nagybetűvel. Esetleg a
CÉG, a PO STA , a V A SÚ T és így tovább. A nekik nyújtott
kedvezményeknek sosem csak annyi a céljuk, hogy odavonzzák
a szegényebb em bereket a nehéz m unkára. Kell valam ilyen
170 I K ö z g a z d a s á g t a n i . k i .k e s a m a t ő r ö k n e k

kivételességérzést adni, ha az ember sikeresen m űködő köz-

igazgatást akar Magyarországon. Persze nagyon óvatosan kell
adagolni, de enélkül nem m űködik.
A státusz m ellett legalább ilyen fontos, hogy az alk alm a­
zott m agáénak valljon valamiféle központi ideológiát, érezzen
valam ilyen identitást. „Kik vagyunk m i, és m it csin álunk?”
Küzdünk akár a munkásosztályért, Trianon visszacsinálásáért,
a császárért, a kormányzóért, mindegy, de kell valamiféle hit
abban, hogy úgy általában a hajót ésszel, és nagyjából jó irány­
ba korm ányozzák. M indez érzékeny hasba szúrást szenved
el, am ikor egyik héten européerek vagyunk, aztán küzdünk
Brüsszel ellen, aztán Soros ellen, a bevándorlók ellen, m indig
valaki ellen. A beosztottak érzik, hogy a vezetésnek fogalma
sincs arról, mit kellene csinálni, és tudják, hogy a betvenbetedik
reform valójában pótcselekvés, m int ahogy az is, hogy megint
le kell jelenteni a radírgum ik számát.
A korm ány tehát eljutott odáig, hogy noha szinte korlát­
lan hatalm a van, nem tudja gyakorolni. Bevezethet bármilyen
intézkedést, nincs, aki azt végrehajtsa, m ert m ár hozzá sem
kezdenek a végrehajtáshoz. A helyi erőcentrum ok a m aguk
feje után mennek. A zenekar leszegte a fejét, és megy, amerre
megy, nem figyel a karmesterre. Az állandó hecckampányok
egyik veszélye, hogy eltávolítják a kormányt és a vezetőit a va­
lóságtól. Egy-két józanabb fiatal meg próbálna vezetni. Irányí­
tani, felügyelni, ellenőrizni, m aguk sem tudják. Csak dühösen
olvassák a gépházból visszajövő üzeneteket: „Félünk.”
Közben a korrupció, a döntéshozó politikusok lekenye­
rezése annyira általánossá vált, hogy m ár nem is tekinthetni
 A magyar államigazgatás (problémás) működése I 171

rendszerhibának, hanem a „normális” működés része. És való­

jában nem is az a hibás, aki bepróbálkozik, hanem a rendszer,
am elyben sikeres tud lenni. A dem okrácia pont arról szól,
hogy különböző érdekcsoportok a háromgyerekes, szabadban
szoptatni akaró anyukáktól kezdve a mérgező anyagok lera­
kásával foglalkozó vállalkozókig próbálnak az érdekeiknek
megfelelő jogszabályokat kilobbizni, hogy ne a politikusnak
kelljen kitalálni, m i a jó. A kkor van baj, ha a politikus nem
egyensúlyozik az érdekcsoportok között, hanem hagyja magát
kilóra megvenni.

A korrupció ára

Erre a jelenségre a legtöbben m int politikai-társadalm i prob­

lémára gondolnak, holott ez legalább ennyire gazdasági probléma
is. Az eddigiekben azt láttuk, hogy a piac, ha vargabetűk és vál­
ságok árán is, de az optimumot keresi. Ahol korrupció van, ott
az optimális menedzsm entdöntés az, amely a minőségi és innovatív
szolgáltatás helyett a korrupt környezetben való megfelelő laví-
rozásra koncentrál. Ez egyrészt a hatékonyság szempontjából
is rossz döntéseket jelent, de van m ég egy probléma: a fik c ió s
költség.
A korrupt környezetben meg lehet találni a „kitaposott ös­
vényeket”, a „jól bekötött” embereket, akiknek a segítségével
egy cég vagy vállalkozó végső soron eléri a célját. Igen ám , de
ezekre az „okosságokra” pénzt kell költenie, és időt kell áldoz­
nia. Ezt a pénzt és időt egy kevésbé korrupt rendszerben nem
172 I K O z g a z i >a s á <; t a n i . k i . k k s a m a t ö r ö k n k k

kell ráfordítani, hanem helyette lehet a nyereség termelésével

foglalkozni. Vagyis, a kevésbé korrupt gazdaság hatékonyabb.
A korrupt gazdaságban ezt a „kevésbé olajozott” működést
súrlódásnak (idegen szóval frikciónak) nevezik, innen szárm a­
zik a frikciós költség fogalma.
Adott esetben, ha országok versengenek például külföldi
befektetésekért, akkor a magas frikciós költség, vagyis a túlbur­
jánzott korrupció, megdrágítja a beruházást. A korrupció tehát
pénzben is kifejezhető kárt okoz az egész nemzetgazdaságnak.
 Ha a világ proletárjai nem akarnak
egyem lni...

Marxizmus a gyakorlatban

Az utóbbi évtizedben nehéz idők járnak a baloldalra. Meghalt

ugye Fidel, meg Chávez is, Dániel Ortega pedig m ár csak any-
nyira baloldali, m int az általa annak idején elzavart Somoza,
ráadásul ők meg gaz utódaik annyira látványosan taszították
nyomorba és véres diktatúrába az országaikat, hogy m ár az eu­
rópai szalonértelmiségiek is egyre kevesebb lelkesedéssel fújják
a „De az nem is volt igazi szocializmus!” című klasszikus nótát.
A z angliai Labour Party a brexitszavazás után elvesztette par­
lamenti m andátum ainak nagy részét, a hagyományos francia
baloldal romokban, a német szocdemek próbálják kiheverni a
merkelizmus következményeit, miközben igyekeznek valahogy
leválni a putyini örökségről, nálunk m eg ... tudjuk, m i van.
Baj van.
M éghozzá olyan baj, am elyet itt, a libertariánus konzer­
vativizmus eldugott m agyarországi fészkében is kénytelenek
vagyunk kom olyan venni. A fejlett nyugati világban a b al­
oldal válságban van. A dolgot jelentéisen leegyszerűsítve azt
mondhatjuk, hogy a mai baloldali pártok elődei olyan rétegeket
174 I K ö ze ; AZIM SA í ¡TAN I.KI.KKS AMATŐRÖKNKk

képviseltek, am elyeknek az első ipari forradalm ak során kevés

jutott az új javakból. M arx észrevette, hogy a legfőbb term e­
lési eszköznek számító föld, m unka és tőke közül a m unká­
val rendelkezőket elég széles körben kizárták a föld és a tőke
birtoklásából, és az ezzel járó gazdasági-politikai befolyásból.
Aztán a szocialista, szociáldemokrata, keresztényszocialista és
kommunista pártok mindenütt más módon, de nagyrészt el­
érték az általános, egyenlő és titkos választójogot, lett m unka
törvénykönyve, szakszervezet, miegymás.
Közben örvendetesen bővültek az emberiség technológiai
lehetőségei. Eljutottunk oda, hogy hacsak a gyerek anyja nem
valami oltásellenes hülye, akkor nem az anyagi helyzet dönti
el, hogy a gyerek meghal-e mondjuk diftériában vagy kanya­
róban. A m ezőgazdaság és az ipar forradalmi fejlődése a világ
sok részén —ha teljesen nem is szüntette meg, de —jelentős
mértékben visszaszorította a f izikai nyomort. Európa, Amerika
fejlettebb részeiben meg aztán szinte teljesen.
A baloldali pártok válságának az egyik oka tehát az, hogy
- ugyan teljesen másképp, mint tervezték - a céljaik közül ren­
geteg megvalósult. Közben a baloldali képviselők szép lassan a
legkapitalistább országok parlamentjeiben is megszokott jelen­
ségek lettek, majd idővel az egész nyugati politika a jobb- és a
baloldali pártok váltógazdaságára épült. A baloldali politikai
elit folyamatosan eltávolodott a választóitól, mivel a m inden­
napjait ugyanabban a rezervátum ban élte, m int a jobbolda­
li politikai elit. A vasfüggöny m ásik oldalán pedig a „létező
szocializm us” fényesen bebizonyította a tisztán m arxista ala­
pú gazdasági rendszer versenyképtelenségét, igazságtalanságát
 Ha a világ proletárjai nem akarnak egyesülni... I 175

és hosszabb távon a működésképtelenségét (erről még részlete­

sebben is szó lesz).
A z eredeti eszméktől és a választói bázistól való eltávolodás
vezetett el egyrészt az Egyesült K irályságban Tony B lairig,
N ém etországban pedig G erhard Schröderig, m ásrészt a
Savignyplatz kávézóiban üldögélő vérgazdag szocdem forradal­
m árokig, valam int a Corbynhoz és Mélenchonhoz hasonltján
mindenféle latin-am erikai diktátorokért rajongó nyugat-euró­
pai baloldali vezetőkig. Ennek a jelenségnek a terméke volt töb­
bek között a gazdag polgári családba született szocdem Javier
Solana, az egykori baloldali N ATO-főtitkár, de említhetnénk
akár Gyurcsány Ferencet is.
Ez a fajta baloldal elvesztette a célközönségét, a m ondani­
valóját és a hitelességét. Nem véletlen a baloldali pártok nép­
szerűségének a bezuhan ása, hiszen az utolsó tém áju k, az
egyenlőségből levezetett kulturális nyitottság (ismertebb nevén
a m ultikulti) elvérzett az iszlám terrorizm us által cinikusan
kihasznált kulturális különbségeken, és óriási károkat okozott a
m egmaradt baloldali erőknek. Még egy durva leegyszerűsítés­
sel: a baloldali pártok politikai hitvallása valam inek a megszer­
zése volt, a most a szavazóikat tőlük elhalászó új jobboldaliaké
pedig valaminek a megőrzése (konzerválása, ugye). Első pillan­
tásra tehát a baloldalnak manapság semmi keresnivalója, hiszen
most nem jogokért, hanem bizonyos (elő-)jogok elveszítése ellen
kell küzdeni, ez pedig tökéletes ellentéte annak, am it a jó öreg
M arx akart. A nép m ár nem csak a láncait veszítheti.
A hagyományos nyugati baloldal bal széle és radikális ré­
sze alapvetően hű m aradt m agához, am ikor olyan rétegek felé
176 I Köze;AZI>ASÁ(¡TAN I.KI.KF.S AMATŐRÖKNEK

fordult, amelyek még nem részesültek a jogok kiterjesztésében,

m int az egykori nyugati munkásosztály. A kisebbségek, a me­
legek, a drogfüggők országonként és koronként eltérően, de
mind valamilyen jogfosztott helyzetben élnek, így természetes,
hogy a jogok kiterjesztésében legjáratosabb politikai erő feléjük
fordult. A törést nem is ez okozta, legalábbis nem önmagában
ez. M arxnak ugyanis van egy gyengéje. Olyan, m int a Moliére
előtti francia drám a (vagy m int Csehov). Vagyis a m odellje a
szereplők egy helyen és egy időben való jelenlétét feltételezi,
mivel az ő idejében a globalizáció duzzadó vitorlákkal úszkáló
klippereket jelentett, amelyek teát és borsot hoztak Európába.
Na jó, kicsit többet, de például a m indenható brit im périum
sem teljesedett még ki a K om m unista kiáltvány kiadása idején.
Szívesen olvasnám a jó öreg filosz véleményét arról a világ­
ról, ahol az egykori fekete munkásnegyedekben, Birm ingham
hosszú téglaházsoraiban, a Ruhr-vidéken, de m ég Kelenföld
vagy Rákospalota lakótelepein is m indenkinek van szavazati
joga, jut pénz ételre-italra, és van orvosi ellátás is, hol jobb,
hol rosszabb, de nem 1879-et írunk, a születéskor várható élet­
tartam a legtrógerebb helyeken is hetven év felett van, és a
gyermekhalandóság is mikroszkopikus a száz évvel ezelőttihez
képest. A kizsákm ányolás elköltözött a gyarm atokra, amelyek
nem is gyarm atok, hanem „egyenrangú” kereskedő felek, vi­
szont elvileg meggyőzéídéses kom m unisták, és látszólag az it­
teni tőkés elit ellenségei.
A z elm életi m arxistán ak könnyű dolga van: a világ tő­
kés elitjébe —ha felveszünk egy piros színszűrős szemüveget
—könnyedén bele lehet illeszteni az állam kapitalista K ínai
 Ha a világ proletárjai nem akarnak egyesülni... I 177

Kommunista Pártot, a felhőkarcolós Sencsen, Kanton, Sang­

haj m oguljaihoz m eg m ár ez a szem üveg se kell. C sak épp
a világ proletárjai nem ak arn ak egyesülni. M iért is tennék?
A nyugatinak van szabadsága, de nincs m unkája, a keletinek
végre van jövedelmező munkája (mert gyári munkásnak is jobb
lenni, mint nincstelen parasztnak, és ott ehhez még bekerítések
se kellenek, mint az ipari forradalom Angliájában), és egyelőre
nem érdeklik annyira a jogai.
Az elméleti m arxisták azonban a baloldali pártok legszé­
lén tengődő, hivatalos, bevizsgált, szemtől szemben elismert, a
hátuk mögött viszont hülyének tartott remeték. Vagy —egyre
gyakrabban —fair trade m andulatejes, kézzel pörkölt kávét
szürcsölő, a Facebookon forradalmárkodó hobbimarxisták.
G yakorlati m arxista pedig nincsen, m ert gyakorlati m ar­
xizm ussal mostanában nem lehet választásokat nyerni. Igen
ám, de amivel meg lehet (például a bevándorlás korlátozása a
„bennszülöttek” munkahelyeinek védelmében), az a szélsőjobb-
oldal szellemi terméke, amelyet az egykori munkásság számára
próbálnak eladni.
A baloldal válságát tehát ezek okozzák. És persze az, hogy
a mostani jobboldal eszmei háttere (legalábbis Nyugaton) a val­
lási (rendszerint keresztény) és nemzeti önazonossággal együtt
épül fel, m íg a baloldal m unkásm ozgalm i gyökerei a nemzet­
köziségben gyökereznek. Az ln tern a cion á lé azonban olyasféle
nosztalgikus em lék, m int am ikor II. Erzsébetnek egy európai
középhatalom fővárosában elsorolják a világhatalm i címeit.
A gyakorlati m arxistának azzal is szembe kell néznie, hogy
ugyan m egkísérelhetné m ondjuk Budapestről vagy a berlini
178 I K ö z g a z d a s á g t a n l k i .k k s a m a t ü r O k n k k

Savignyplatzról megmenteni a kínai munkásosztályt, de a vá­

lasztók pont ezt a kín ai m unkásosztályt nem szeretik, m eg
a bevándorlókat, ak ik egyrészt lehet, hogy olcsóbban fognak
dolgozni, másrészt veszélyeztetik a kivívott második-harmadik
generációs alapjogokat.
Azonban mindez csak önvizsgálatot igényel, amelyről kiváló
kibeszélő workshopokat lehet tartani némi rozéfröccs fölött.

Hogyan újulhat(na) meg a baloldal?

A fentiek azonban még véletlenül sem jelentik azt, hogy a bal­

oldalnak annyi, és lehúzhatja a rolót. Meg kell újulnia. Először
is meg kell vizsgálnia, hogy az a réteg, amely a mostani balolda­
liak nagyatyái által kivívott jogait félti, miben szenved hiányt.
Mert hiányt szenved. A státusz féltése a jóléti állam válságából
is következik, ennek országonként más okai és tünetei vannak.
Az általános probléma az, hogy a jóléti állam nem tud mit
kezdeni azokkal, akiket kizárólag a jóléti állam vonz ide, és
akik emiatt halálos veszélyt jelentenek a jóléti állam ra, am ely­
nek az alapja továbbra is a befizetés lenne. Ennek a problémá­
nak a kezelésére egyrészt felmerül jobboldalról, hogy ezeket a
jövevényeket vagy teljesen ki kell zárni a jóléti államból (ami
nem fog menni), vagy szelektálni kell köztük, és rászorítani
őket az európai élet alapkövetelményeinek a betartására (ami vi­
szont egyáltalán nem ördögtől való). A baloldal ilyen álláspontot
elméletileg nehezen tudna elfoglalni, ám az oktatás-felvilágosí­
tás propagálása nem összeférhetetlen a baloldal alapértékeivel.
 Ha a világ proletárjai nem akarnak egyesülni... i 179

És itt elérkeztünk a baloldal válságának egyik ősokához: a

baloldalt eredetileg létrehozó osztályellentétek m ár egyáltalán
nem úgy néznek ki, m int akár a 20. században, és pláne nem
úgy, mint M arx idején. Nagyot változott a világ. Minden tudós
más időpontot jósol, hogy mikor érünk oda, de immár érezhető­
en közeledünk a szingularitáshoz, a fizikai és a virtuális valóság
összeolvadásához. Az urbanizáció és az egyre nagyobb mérték­
ben a virtuális térben termelődő javak új jobbágyságot fognak
kialakítani. Ú gy tűnik, hogy az ember alaptermészete —sok
húsz évvel ezelőtti álmodozó tanaival szemben - nem változott
meg az elménk egy részének internetre költözésével. A klasz-
szikus közgazdaságtani folyamatok zajlanak le az interneten is
(például oligo- és monopóliumok kialakulása és ezek kontroll­
jának igénye, a digitális szerzői jogok védelmében hozott tör­
vények (DMCA), valamint az információ gazdasági és háborús
fegyverként való felhasználása). Még a betegségek is utánunk
jöttek az internetre, hiszen a mémként terjedő oltásellenesség
m iatt egyes embereket jobban fenyegetnek a „hagyományos”
biológiai vírusok, lásd a Covid-19-járvány fájdalmas tanulságait.
Más szavakkal: a tudatlanság vagyoni és hatalm i különbsége­
ket okozó és biológiai szelekciós tényező lett, olyan mértékben,
mint a történelem során soha korábban. A tudáshoz való jog és
hozzáférés széles körű tömegek számára való biztosítása lesz a
jövő nagy jogszerző küzdelme. Hogy ebben a mostani baloldal
milyen mértékben fog részt venni, vagy majd valami teljesen új
jön majd helyette, azt még nem lehet előre látni.
A baloldali m egújulás m ásik nagyon fontos iránya a kör­
nyezet- és klímavédelem. M ár beszéltünk róla, hogy a hagyó-
180 I K özgazdaságtan lfxkks amatőröknek

mányos piaci kapitalizm us nem igazán tud m it kezdeni az

externáliákkal, m indenképpen szükséges valam ilyen állam i
szabályozás azok kezelésére. Ráadásul a klím aválsággal a kör­
nyezetszennyezés globális, rendszerszintű problémává vált,
amelyet kizárólag nem zetközi együttm űködéssel és az eddi­
gi termelési és fogyasztási szokások megváltoztatásával lehet
megoldani.
És ami ugyanennyire fontos: a környezeti problémák jellem­
zően sokkal jobban sújtják a szegény országokat és társadalm i
rétegeket, mint a gazdagabbakat. Ezzel máris elérkeztünk egy
olyan problémahalmazhoz, amelyet m ár m arxi alapon is lehet
értelmezni. Nem véletlen, hogy a fejlett világban az utóbbi év­
tized legsikeresebb baloldali m ozgalm ai a különféle zöldpár­
tok. Ezek radikálisabb változatai (például Greta T hunbcrg,
Extinction Rebellion stb.) kifejezetten antikapitalista álláspont­
ra helyezkednek, és valamiféle „zöldforradalmat” követelnek.
Ezeknek a gyenge pontja viszont az, hogy a „kívül zöld, belül
vörös” ideológia egyelőre csak a fiatalok között örvend széle­
sebb körű népszerűségnek, és ők még nem elég aktívak politi­
kailag ahhoz, hogy hatalm i tényezővé tegyék (bár úgy tűnik,
Franciaországban Jean-Luc Mélenchon pártja sikeresen áttörte
ezt az üvegplafont).
A m arxizm us klasszikus problémája viszont ezeknél a tö­
rekvéseknél is fennáll: am i elméletben jól néz ki, nem biztos,
hogy a gyakorlatban is hatékonyan megvalósítható, pláne de­
m okratikus m ódszerekkel. M indenesetre a zöldm ozgalm ak
egészen biztosan meghatározóak lesznek a baloldal jövőjének
alakításában.
 Szocializmus vs. kapitalizmus:
két latin-amerikai példa

A z előzőekben m ár sokszor em lítettük, hogy az elméletben

szép és igazságos m arxi értelemben vett szocializmussal a gya­
korlatban rengeteg baj van. Konkrétan még sohasem volt olyan,
hogy egy ország a „szocializmus útját járva” sikeres és fejlett
lett volna. A skandináv országok nem jó példák erre, m ert
azok szociáldem okrata rendszerek, ahol a tőkés tulajdoni és
termelési viszonyok mellett az állam i újraelosztás biztosítja a
m indenki szám ára elérhető jólétet. íg y alapjában nem, csak az
újraelosztás mértékében különböznek bármely modern európai
kapitalista gazdaságtól.
A kelet-európai szocializmus kudarcát m ár Kornai János is
részletesen leírta. Mivel az árakat és a megtermelt árum ennyi­
séget nem a piac, hanem az állam i tervezés határozta meg, a
kereslet-kínálati viszonyok dinam ikus egyensúlya nem tudott
létrejönni. így, ha a kereslet m eghaladta a kínálatot, a piacon
nem áremelkedés, hanem hiány alakult ki. Eközben az egyé­
ni vállalkozás sem volt m egengedve (legfeljebb nagyon kis
mértékben), tehát sem új versenyzők, sem innovátorok révén
nem tudott bővülni a termelés. Jól dokumentálva van, hogyan
lett ebből az 1970-es évektől kezdve folyamatos lem aradás,
majd az 1980-as évek végére a szocialista világrendszer teljes
182 I K ü z c a z i >as A<j t a n l e l k e s a m a t ő r ö k n e k

összeomlása (néhány szerencsétlen kivétellel, m int Kuba vagy

Észak-Korea).

Latin-Amerika kísérleti nyula

Ennek ellenére az ezredforduló után továbbra is történtek pró­

bálkozások a modernizált, „21. századi szocializmus” felépíté­
sére, elsősorban Latin-Amerikában. Ezek a kísérletek már csak
azért is érdekesek, mert ugyanekkor ennek a hagyományosan
elm aradott régiónak más országai viszont minden eddiginél
jobban bekapcsolódtak a globális kapitalizm us rendszerébe,
így kiválóan össze lehet hasonlítani a két fejlődési utat.
Latin-Amerikáról nem sokat tud az átlagos magyar a szokásos
közhelyeken kívül: íoci, szamba, forróvérű fiúk és lányok, drog­
bárók, diktátorok, gerillák. Pedig, ha ránézünk a földgömbre,
láthatjuk, hogy egy Európánál jóval nagyobb, földrajzilag, éghaj­
latikig és kulturálisan is rendkívül változatos kontinensről van szó.
A z is nagy tévedés, hogy L atin-A m erika en b lo c szegény
volna; valójában a kontinens országainak gazdasági fejlettsége
az afrikai szintű szegénységtől (Nicaragua: 6300 USD GDP/fő
vásárlóerő-paritáson) a délnyugat-európai szintű jólétig (Chile:
29 100 USD GDP/fő) terjed* Arról nem is beszélve, hogy a kon­
tinens társadalmai rendkívül egyenlőtlenek, így a latin-amerikai
középosztály bizony sok országban jobban él, m int például a
magyar.

* Forrás: littps://data.vv(>rIdbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CI): ]ocations=(:L

 Szocializmus vs. kapitalizmus: kút latin-amerikai példa I ISS

Am i viszont tény, hogy a gyarmatosítás által rájuk hagyott

közös nyelvi és kulturális „örökség” révén az egyes latin-am e­
rikai nem zetek sok tekintetben közelebb állnak egymáshoz,
m int az európai vagy pláne az ázsiai szomszédos állam ok.
Ezért is rendkívül érdekes összehasonlítani őket, meglehetősen
jól láthatók ugyanis azok a különbségek, am ik az am úgy na­
gyon hasonló adottságokkal rendelkező országok fejlettségbeli
különbségeit m egm agyarázzák. Ilyen, egym áshoz földrajzi­
lag és kulturálisan is nagyon közel álló, mégis teljesen eltérő
gazdasági növekedési pályán mozgó országpáros több is van a
térségben. A legismertebbek: Argentína - Chile, Bolívia - Peru,
N icaragua - Costa Rica. Én most egy kevésbé ismert párosról
fogok mesélni, egyrészt mert ezeket az országokat viszonylag
jól ismerem, m ásrészt mert szerintem a történetük igencsak
tanulságos M agyarország szempontjából is.
Ez a két ország Venezuela és Panam a.
Mindkét ország Latin-Am erika trópusi övezetében fekszik,
mindkettőben eréísen változatos mesztic lakosság él, m indket­
tőben a spanyol a hivatalos nyelv. M indkettő az úgynevezett
karibi spanyol kultúrkör része, de rendkívül erős az észak-ame­
rikai kulturális hatás is. (Például ebben a két latin-am erikai
országban —ahogy Kubában is —nem a foci a nemzeti sport,
hanem a baseball!)
A társadalom tagozódása is meglehetősen hasonlít: van
egy nagyon szűk kőgazdag, döntően európai származású elit, egy
latin-am erikai viszonyokhoz képest (de nem a fejlett országok­
hoz mérhető) viszonylag népes középosztály, és a népesség zömét
kitevő városi és falusi szegények (akik között egészen különálló
1X4 I K< «GAZD AS ÁGT AN I.KLKKS AMATŐRÖKNEK

csoportot alkotnak a kultúrájukat és életmódjukat máig megéír-

ző indián törzsek). És mindkét ország a latin-amerikai átlagnál
erősebb polgári és demokratikus hagyományokkal rendelkezik,
bár voltak diktatórikus időszakaik is. A polgárháborúkat és ge­
rillam ozgalm akat viszont megúszták.
A két ország közül Venezuela a világgazdaság szempontjá­
ból nem meglepő módon fontosabb (eleve területileg és népes­
ségben is m integy tízszer nagyobb), viszont meglepő módon
nem annyival jelentősebb, m int azt a méretbeli különbségek
indokolnák. Panam a ugyanis a világkereskedelem ben m ajd­
nem Szingapúrhoz vagy Duhajhoz mérhető fontossággal bír
stratégiai elhelyezkedésének és a rajta keresztülvezető Pana­
m a-csatornának köszönhetően. Természetes hát, hogy m íg a
venezuelai gazdaság döntően a nyersanyag, ezen belül is főként
a kőolaj kitermelésén, a panam ai a kereskedelmen, áruforgal­
mon, pénzügyi szolgáltatásokon és turizm uson alapul. Ez a
különbség pedig teljesen más irányba lökte a két ország fejlő­
dését, am inek eredménye az utóbbi tíz évben vált különösen
szembeszökővé.
Az 1970-es és 1980-as években Venezuela egész Latin-Ame-
rika legfejlettebb és leggazdagabb, példaszerűen demokratikus
országa volt, vonzó bevándorlási célpont nemcsak a térség más
országaiból érkezetteknek, tie európaiaknak is (természetesen
főleg spanyoloknak és olaszoknak). Ugyanekkor Panam a tipi­
kus közép-amerikai banánköztársaságként működött, korrupt
katonai diktátorok irányították, a csatorna fölött az am erikaiak
közvetlen fennhatóságot gyakoroltak, és a gazdaság szinte re­
ménytelenül elm aradott volt.
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa i 185

A ztán az 1990-es évektől kezdve valam i megváltozott. A z

1989-es am erikai invázió traumája után pár évvel Panama len­
dületes fejlődésnek indult, miközben Venezuela lassan elkez­
dett lefelé csúszni a lejtőn. Mára a két ország helyzete gyakorla­
tilag tükörképe a harminc évvel ezelőttinek: Panam a az egész
latin-am erikai régió egyik legfejlettebb és legdinam ikusabban
növekvő gazdasága, ahol stabil a demokrácia, és folyamatosan
csökken a szegénység, miközben Venezuela egy kaotikus, kor­
rupcióba és bűnözésbe fulladt, siralmasan rosszul kormányzott
diktatúra, ahol a még m indig hatalm as olajbevételek ellenére
a kelet-európai szocializmus legrosszabb éveit idéző áruhiány
van, és a középosztály lecsúszástól fenyegetett tagjai soha nem
látott tömegben em igrálnak —többek között Panamába. Hogy
m i történt ez alatt a huszonöt év alatt? H át tulajdonképpen
sem m i különös, csak kifutotta m agát két alapvetően eltérő
gazdasági berendezkedés. Erről szeretnék mesélni egy kicsit.

Szocializmus —olajból

Kezdjük Venezuelával! Az ország gazdagságának alapja a kő­

olaj, am i az 1970-es években soha nem látott fellendülést és
prosperitást hozott, ak árcsak a többi O PE C -tagországnak.
Venezuelának hirtelen több pénze lett, mint amiről valaha is ál­
modott. Az állami többségi tulajdonú olajvállalaton, a PDVSA-n
keresztül a kormányhoz ömlött a szétosztogatható (és ellopható)
pénz, és - legalábbis eleinte - az olajboom az egész gazdaságot
m agával húzta. Sajnos azonban az ilyen járadék jellegű jőve-
1 8 6 1 K< >/.(,.\ZI)ASÁGTA\ I.KI.KKS AllATŰRÖKNKK

delinek hosszabb távon komoly torzulásokat okozhatnak egy

nem eléggé fejlett és diverzifikált gazdaságban.
A z egyik ilyen probléma az úgynevezett holla n d b etegség
(D utch disease). Ez a fogalom szintén az 1970-es években ke­
letkezett, am ikor Venezuelához hasonlóan H ollandia is ha­
talm as jövedelmekhez jutott az északi-tengeri földgázmezők
kiaknázásából. Ennek lett egy nem várt negatív hatása is: mivel
sem m ilyen más iparágban nem lehetett akkora jövedelemre
szert tenni, m int az olaj- és földgázkiterm elésben, az összes
rendelkezésre álló tőke ebbe a szektorba áram lott, miközben a
gazdaság többi része gyors hanyatlásnak indult. Egész egysze­
rűen azért, mert teljesen fölöslegesnek tűnt például saját gép­
gyártásba beruházni, amikor a petrodollárokból könnyedén im ­
portálni lehetett mindent, am i kellett. Ez viszont azt jelentette,
hogy a m ár működő gépgyárak (valamint egyéb nem olajipari
beszállítócégek) egy része tönkrement, és rengetegen kerültek
utcára, miközben az olajipar csak korlátozott számú munkaerőt
tudott felszívni. íg y végső soron a gazdaság féloldalassá vált,
egy darab virágzó iparággal, ami elszívta az összes többitől az
erőforrásokat. Mindez azzal is járt, hogy az ország jóléte arány­
talan mértékben függővé vált a nyersanyagpiaci változásoktól
(ennek veszélyeit Oroszország példáján is igen jól láthatjuk).
A holland betegség, mint nevéből is látszik, fejlett kapitalista
gazdaságokban is jelentkezhet, elm aradottabb országokban
viszont gyakran k ialak u l belőle a sokkal károsabb olajállam
(petrostate) jelensége, am int ez Venezuelában is megtörtént.
Az olajállam akkor jön létre, ha egy ország egész gazdasága
és politikai intézményrendszere az olajbevételekre épül. Erre
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 187

természetesen az Öböl-országok jelentik a klasszikus példát,

de azok a meglehetősen különleges helyi körülmények m iatt
(egyrészt az olaj előtt gyakorlatilag semmilyen gazdaságuk nem
volt, másrészt nagyon kicsi a népesség, harmadrészt az abszolút
m onarchikus állam berendezkedés stabilizálja őket) hosszabb
távon is működőképesnek bizonyultak. Ez sehol máshol nem
így történt, Venezuelában sem.
Az olajállam lényege az, hogy a járadékszerű (tehát nem
valódi értékteremtésből, hanem jellemzően koncessziókból és
állam i monopóliumokból szárm azó) bevételeket az állam a
saját kénye-kedve szerint osztogatja szét politikai, haveri-csó-
kosi és simán korrupciós alapon, ezzel egyrészt garantálva és
konzerválva saját hatalm i pozícióját, másrészt teljesen elmos­
va a m agángazdaság, az állam és a politika határm ezsgyéit.
(Egyébként nem is kell, hogy ez a rendszer feltétlenül olaj­
bevételekre alapuljon, bárm ilyen más járadék megteszi, akár
EU-támogatás is ...)
A helyi vállalkozók ebben a rendszerben akkor járn ak a
legjobban, ha mindenféle kockázatos és komoly pénzügyi és tu­
dástőke-beruházást igénylő, valódi hozzáadott értéket létrehozó
tevékenység helyett az állam által elosztogatott pénzek szivaty-
tyúzására specializálódnak. Lehetőleg mindenféle „közvetítő”
és „tanácsadó” szerepben, am ihez aztán végképp semmilyen
mérhető teljesítményre nincs szükség. Ahogy az állam az olaj­
bevételektől, a burzsoázia az államtól válik totálisan függővé.
A helyzeten nyilván az sem segít, hogy Latin-Am erikában a
pénzügyi és a politikai elit eleve tökéletesen össze van fonódva
(illetve gyakorlatilag egy és ugyanaz a kettéí). A politikában
188 I KöZGAZI>ASÁ<¡TAN l.KI.KF.S AMATŐRÖKNEK

k ia la k u lt egy viszonylag stabil kétpártrendszer, am elyben

m indkét pártnak megvolt a saját gazdasági klientúrája (isme­
rős valahonnan?), és ezek egym ással versengve szipolyozták
az állam i pénzeket, miközben a széles néptömegek szám ára
is csurrant-cseppent valam i, ha nem is túl sok - de annyi igen,
hogy nekik is sokkal vonzóbb legyen egy segédhivatalnoki/
pártsameszi állás, mint egy kisvállalkozás.
Ez a fajta állam kapitalista berendezkedés pontosan addig
m űködik, am íg dőlnek a bevételek. Abban a pillanatban, am i­
kor az 1990-es évek elején bedőlt az olajár, a venezuelai gazda­
ság hirtelen szabadesésben találta magát. A z állam i pénzcsap
hirtelen elapadt, am inek eredményeképp megugrott a m unka-
nélküliség, drasztikusan leesett a tömegek életszínvonala, mere­
deken emelkedni kezdett a bűnözés, és az eddig kényelmesen
eléldegélő elitek egym ás torkának estek a m aradék koncért.
A gazdasági káoszból nagyon ham ar politikai káosz lett,
állam csínnyel, zavargásokkal és tömegbe lövetéssel. Végül a
hagyományos elitből teljesen kiábrándult lakosság 1998-ban
nagy többséggel elnökké választotta a korábban puccskísérle­
tért elítélt egykori katonatisztet, Hugó Chávezt, aki radikális
szakítást ígért a levitézlett „oligarchia” politikájával.
Chávez m unkáscsaládból szárm azott, és valóban semm i
köze nem volt a Venezuelában tradicionálisan uralkodó osz­
tályhoz. Ideológiailag a kubai stílusú szocializmus és a hagyo­
mányos latin-am erikai populizm us egyfajta elegyét hirdette,
ahol a m agántulajdon ugyan továbbra is engedélyezett, de alá
van rendelve az állam népjóléti céljainak. G azdaságpolitikája
tulajdonképpen nem jelentett alapvető változást a korábbiakhoz
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 189

képest, csupán az olajbevételeken alapúié) addigi állam kapita­

lista rendszert tolta a még inkább központosított, állam szocia­
lista irányba. A legfontosabb intézkedése a PDVSA olajvállalat
fölötti teljes állam i kontroll megszerzése volt a külföldi telke
kiszorításával. M iután ez megtörtént, az olajbevételek fölötti
rendelkezést elnöki hatáskörbe utalva gyakorlatilag teljhatal­
mat szerzett anélkül, hogy a névleg továbbra is demokratikus
berendezkedést megváltoztatta volna.
Ezután Chávez az ország történetében példátlan népjóléti
intézkedéscsomagot vezetett be, am ire a súlyos nyomorban élő
venezuelai tömegeknek valóban nagy szükségük is volt. Ku­
bai orvosok hadát hozatta az országba, és ingyenes rendelőket
építtetett a vidéki és városi szegényeknek; állam ilag támogatott,
az alapvető élelm iszereket és közszükségleti cikkeket a piaci
árnál sokkal olcsóbban áruló bolthálózatot hozott létre, költött
a legszegényebbek oktatására és segélyezésére. Sikerült jelen­
tősen csökkentenie a szegénységet és az egyenlőtlenséget. Ezzel
nemcsak otthon szerzett példátlan népszerűséget, de a nem ­
zetközi baloldal „sztárjává” is vált, akit egy időben a nyugat­
európai értelmiségi szalonokban is a legnagyobb tisztelettel, sőt
rajongással emlegettek, különösen, m iután a szociális intézke­
déseit harcias A m erika- és im perializmusellenes szlogenekkel
párosította, és m agát az elnyomott fejlődó világ szószólójaként
állította be. Egy 2004-es, hallgatólagos am erikai tám ogatást
élvező, de elvetélt puccskísérlet is megerősítette a pozícióit.
Chávez óriási összegeket költött továbbá arra is, hogy Vene­
zuela külpolitikai befolyását erősítse, és regionális hatalom ­
má tegye. O lajm illiárdo kkal tám ogatta Kubát, N icaraguát
190 1 Közgazdaságtan lelki« amatőröknek

és Ecuadort, létrehozva egy baloldali, U SA-ellenes blokkot

Latin-Amerikán belül. Mindeközben nagyon megromlottak az
ország kapcsolatai a szomszédos Kolumbiával, amely egyébként
Venezuela legfontosabb kereskedelm i partnere volt az USA
után, és amelynek A m erika-barát kormánya a szélsőbaloldali
Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) nevű gerillaszer­
vezet támogatásával vádolta Chávezt (nem egészen alaptalanul).
Ezek a külpolitikai kalandok rengeteg pénzébe kerültek
az országnak, ráadásul ezzel párhuzam osan Venezuelában
meghirdették a „bolívari forradalm at”, am i az ország és a tár­
sadalom szocialista m intára való átalakítását tűzte ki célul.
A Chávezért am úgy is rajongó alsó osztályok tám ogatták ezt,
a gazdagok pedig m egtalálták a módját, hogy kiegyezzenek
az elnökkel és a korábbiaknál semmivel sem kevésbé korrupt
klientúrájával, viszont az am úgy is szorongatott középosztály
egyre inkább ellehetetlenült. A népjóléti intézkedések nega­
tív hatásai is őket sújtották a leginkább: például a támogatott
árakkal működő állam i bolthálózat gyakorlatilag tönkretette
a magánkézben lévő kisboltokat, később pedig a szolgáltatók
és a nagykereskedők is kénytelenek voltak gyakran a költsé­
geket sem fedező, az „extraprofit és a spekuláció” elleni harc
nevében az állam által m axim ált árakkal dolgozni, am i a ko­
rábbi keleti blokkra jellemző áruhiányt idézett elő. A gyakor­
latilag ingyen osztogatott benzin (rezsicsökkentés!) csak azt
érte cl, hogy a nagyvárosokban állandó forgalm i dugók ala­
kultak ki, és a városlakók fuldokoltak a szmogban, miközben
autót még használtan is csak kapcsolatok segítségével tudtak
szerezni az im port- és valutakorlátozások m iatt (ez persze
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 191

a leggazdagabbakra és az általuk vásárolt luxusautókra nem

vonatkozott).
A tőkéseket és vállalkozókat dém onizáló retorika lassan
elérte a szakképzett középosztályt is, a proletár „megélhetési
bűnözést” ideológiai alapon elnéző, egyre korruptabb rendőrség
pedig előbb csak tehetetlenné, m ajd cinkossá is vált az egész
országot elárasztó emberrablási, útonállási és gyilkossági hul­
lámban. Az 1970-es években még irigyelt és csodált Caracas a
kontinens egyik legveszélyesebb és legerőszakosabb városává
vált, és m egindult a középosztály tömeges kivándorlása.
Chávez 2013-as halála után Nicolás Maduro, egy ideológiai­
lag megbízható, de teljesen inkompetens egykori buszsofőr lett
az utódja, aki újult erővel folytatta elődje politikai és gazdasá­
gi ám okfutását. Az állam i bevételek ekkorra m ár szinte száz
százalékban az olajtól függtek. A termelés és ezáltal a bevétel
azonban m ár évek óta csökkent —a továbbra is rekord magas
olajárak ellenére is —, mivel az államosított PDVSA-t gyakor­
latilag kivéreztették. A profitot ugyanis elvonták a szociális
programok, a külpolitika és a klientúra finanszírozására, pedig
a nyereség egy részét nem ártott volna a leromlott berendezés
és termelési infrastruktúra m odernizálására fordítani.
Komoly problémákat okozott a valutahiány, az ország de­
vizabevételei ugyanis kizárólag az olajexportból szárm aztak,
és jelentős részük a venezuelai bolívar mesterségesen m agasan
tartott hivatalos árfolyam ának a védelmére folyt el. K ialakult
a kettős árfolyamrendszer: a feketepiacon a hivatalosnál ugyan
kétszer-háromszor drágábban lehetett dollárhoz jutni, de leg­
alább lehetett...
192 I K ö z g a z d a s á g '] a x l k i . r f .s a m a t ö r o k m .k

A korrupció teljesen átszőtte a társadalm at, sem m it, de

tényleg sem m it nem lehetett elintézni, sem m ihez nem lehe­
tett hozzájutni a megfelelő illetékesek lekenyerezése nélkül.
A z olajárak 2014-es összeomlása pedig gyakorlatilag m egad­
ta a kegyelemdöfést a venezuelai gazdaságnak, az infláció az
egekbe szökött (bár nem tudni, pontosan m ekkora, m ert a
hivatalos adatok teljesen megbízhatatlanok), a nyomor növek­
szik, a középosztály menekül, a tőke úgyszintén, rendszeresek
a kormányellenes tüntetések és zavargások. Húsz év alatt az
ország Latin-A m erika Duhajából kis túlzással Latin-A m eri-
ka Észak-Koreájává vált. Csak idő kérdése, hogy Chávez 21.
századi szocializmuskísérlete m ikor ér dicstelen és talán véres
véget...

Kapitalizmus egy csatorna mentén

Térjünk át párosunk másik tagjára, Panam ára, amely az átla­

gos m agyar szemszögéből még Venezuelánál is ismeretlenebb,
titokzatosabb hely. Illetve hát a Panama név igencsak jól ismert
és gyakran használatos, csak éppen kizárólag valamilyen elő­
taggal: ingatlan-, értékpapír- stb. Esetleg Bokros Lajos diplomá­
ja kapcsán szokták volt emlegetni, kaján röhögés kíséretében.
A nagyon műveltek azt is tudják, hogy létezik egy ilyen nevű
ország, ahol van egy csatorna, és valam i „ananászképű” d ik ­
tátor uralkodik. Továbbá az utóbbi időkben különféle gyanús
(ex-)kormányközeli vállalkozókról derült ki, hogy közük van
Panamában bejegyzett cégekhez.
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I l'Ö

Panam a azonban sokkal több ennél: kis túlzással Szinga­

púrhoz és Tajvanhoz fogható példa arra, hogy egy kicsi, sze­
gény és szinte reménytelen helyzetben lévő ország hogyan tudja
a saját hajánál fogva kihúzni m agát a mocsárból. Ráadásul az
ázsiai tigrisekhez képest jóval később kezdte a felzárkózást, az
1990-es évek elején, tehát gyakorlatilag M agyarországgal egy
időben. Jelenlegi fejlettségi szintje is valahol Kelet-Közép-Euró-
pával van egy szinten (a panam ai egy főre eső GDP nagyjából
a románnal egyezik meg), viszont gazdaságstruktúrájában és
növekedési dinam ikájában jóval m egelőzi azt. M indezt úgy
érte el, hogy jóval alacsonyabb szintről indult. Nagyon tanul­
ságos tehát m egvizsgálnunk, hogyan lett sikertörténet egy sem
említésre méltó természeti erőforrásokkal, sem ázsiai m unka-
kultúrával, sem N obel-díjas tudósokkal és a NASDAQ-on
jegyzett startupokkal nem rendelkező kis ország egy nem ép­
pen a fejlettségéről és a politikai stabilitásáról híres régióban.
Természetesen az ország sokat köszönhet a csatornának, de
ez önmagában nem lett volna elég. A szerencsés geopolitikai
elhelyezkedés szükséges, de nem elégséges feltétel.
Azért persze, ha Panamáról beszélünk, a csatorna kikerülhe­
tetlen (a szó szoros értelmében is), hiszen maga az ország is ennek
köszönheti a létrejöttét. Kevesen tudják, de a Panama-földszoros
a spanyol világbirodalom 19. századi felbomlásától egészen a 20.
század elejéig Kolumbia egyik különösen elmaradott tartománya
volt, annak ellenére, hogy a 17. században itt haladt át a spanyol
konkvisztádorok által Perubé)l zsákmányolt arany jelentős része.
De a birodalmi Panama gazdagságából ekkorra m ár nem sok
minden maradt, így a helyi lakosság nagy lelkesedéssel üdvözölte
194 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek .

a Szuezi-csatornát megépítő francia Ferdinand de Lesseps ter­

vét egy, az A tlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, hajózható
csatorna létrehozásáról a földszoroson át. A franciák azonban
nemcsak hogy kudarcot vallottak a Szuezhez képest nagyságren­
dekkel nehezebb terepen (lapos sivatag helyett sűrű dzsungellel
borított hegyvidék kígyókkal, trópusi betegségekkel, árvizekkel
és földcsuszamlással), hanem kirobbantották a 19. század egyik
legnagyobb pénzügyi botrányát, amely miatt Panama nevét máig
a korrupció szinonimájaként emlegetik.
A 20. század legelején Theodore Roosevelt elnöksége alatt az
Am erikai Egyesült Államok elkezdett valódi nagyhatalomként
viselkedni, és birodalmi terjeszkedésbe kezdett (többek között
csendes-óceáni gyarm atok megszerzésével). Ehhez pedig nagy
szüksége lett volna a két világóceánt összekötő csatornára, így a
N icaragua-csatorna tervének elvetése után tárgyalni kezdett
a kolumbiai korm ánnyal a francia csatornaépítési koncesszió
átvételéről. A z am erikai igényeket azonban a kolum biaiak
túlzónak találták (konkrétan teljes szuverenitást követeltek a
csatorna és környéke fölött), és a tárgyalások zátonyra futottak.
Ez nyilván nem tetszett a panam aiaknak, akik a csatornában
látták az egyetlen esélyt arra, hogy kitörjenek a Kolumbián be­
lül elfoglalt „vidéki posvány” státuszból, és lázongani kezdtek.
A z am erikaiak természetesen több m int készségesnek bizo­
nyultak a tartomány függetlenségét célul kitűző szeparatisták
támogatásában, és így végül 1903 novemberében kikiáltották
a Panam ai Köztársaságot.
A bogotái korm ány persze tombolt, és azonnal hadihajó­
kat indított útnak a szárazföldi úton gyakorlatilag megközelít-
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 195

heteden tartomány megrendszabályozására, amelyeket azon­

ban az am erikaiak tengeri blokádja hamarosan visszafordított.
M egszületett hát az új állam , am ely korm ányának nevében
(de a felhatalm azása és tudta nélkül!) egy francia mérnök, aki
dolgozott a Lesseps-féle csatornán, egy bizonyos Philippe-Jean
Bunau-Varilla aláírta az Egyesült Á llam okkal az új csatorna
megépítéséről szóló egyezményt.
A csatorna építése 1904-ben kezdődött, és tíz évig tartott -
ez volt az akkori világ messze legnagyobb szabású, legdrágább
és legambiciózusabb beruházása, am elyhez nemcsak jelentős
technológiai újítások kifejlesztésére volt szükség, de a m unká­
sok tömeges m aláriában és sárgalázban való megbetegedését
is meg kellett akadályozni, am i a történelemben az egyik első
ilyen kampány volt. Az építkezés lebonyolításához a helyi mun­
kaerő nem volt elegendő, így az am erikaiak nagy tömegben
hoztak kínai, jam aicai és egyéb fekete karibi m unkásokat is,
ezzel teljesen átalakítva az ország addig tipikusan közép-ame­
rikai (indián, m esztic, spanyol) etnikai összetételét. Panam a
igazi m ultikulturális olvasztótégellyé vált.
A z első világháború kitörésének évében átadott csatorna
azonban nem hozta meg a panam aiak szám ára a remélt pros­
peritást. Az úgynevezett csatornaövezet (Panama Canal Zone)
gyakorlatilag területen kívülinek számított, az Egyesült Á lla­
mok korm ányának szuverenitása és hadseregének ellenőrzése
alatt állt. Panamai állam polgár be sem tehette a lábát különle­
ges engedély nélkül, és a csatorna bevételeiből is vajmi kevés ju­
tott a panamai állam nak. Panam ának ham ar rá kellett jönnie,
hogy a „függetlenség” az ő esetükben gyakorlatilag am erikai
196 I K.Ö/.GAZI>ASÁ<¡TAN LELKES AMATŐRÖKNEK

protektorátusi (kvázi gyarm ati) státuszt jelent, és vécére sem

nagyon mehetnek a gringók engedélye nélkül.
A feszültségek az 1960-as évektől kezdtek igazán kiéleződ­
ni, am ikor Panama, sok más latin-am erikai országhoz hason­
lóan, a hagyományos fehér elit uralm át megtörve egy populista
katonai diktátor, Omar Torrijos vezetése alá került. Torrijos jó
viszonyt ápolt Kubával és a latin-am erikai baloldallal, földosz­
tást kezdeményezett, és népjóléti intézkedéseinek hála megle­
hetősen népszerű is volt. Hugó Chávezzel ellentétben azonban
ő nem ak art szocializm ust bevezetni, nem korlátozta sem a
m agángazdaságot, sem a külföldi tőkebefektetéseket. Sőt, az
ő korm ányzása alatt alakították ki svájci m intára a panam ai
bankrendszert, am ely az országot a nemzetközi pénzmosás és
az adóelkerülés egyik kedvelt helyszínévé tette.
Torrijos életcéljául tűzte ki a csatorna visszaszerzését, és
hosszú évekig tartó tárgyalások, helyezkedés és fenyegetőzés
után végül 1977-ben aláírta Jim m y C arterrel az új csatorna­
szerződést, amely egyrészt jóval nagyobb részt biztosított Pana­
mának az üzemeltetés profitjából, másrészt kimondta, hogy az
évezred végére a csatorna teljes egészében panam ai tulajdonba
és irányítás alá kerül. Cserébe Panama vállalta, hogy a csatorna
„semlegességét” továbbra is az Egyesült Á llam ok garantálja.
Néhány évvel később Omar Torrijos m eghalt egy m áig tisztá­
zatlan repülőgép-balesetben (egyesek szerint a CIA keze volt a
dologban), és az utódja Manuel Noriega tábornok lett.
Az „ananászképű” Noriega a néhai Torrijos bizalm asa volt,
ezenkívül a CIA fizetett ügynöke. Az időközben Am erikában
korm ányra került republikánusok eleinte örültek a panam ai
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 197

fordulatnak, és Noriegát fontos szövetségesnek tekintették az

újra kiéleződött hidegháború közép-am erikai hadszínterén,
különösen a nicaraguai sandinisták ellen.
A jó viszony azonban nem tartott sokáig. Torrijos „puha”
diktatúrájához képest N oriega sokkal brutálisabb elnyomást
alkalm azott, ellenzéki aktivistákat gyilkoltato k m eg, ártat­
lan embereket „tüntetett el”, sőt a névleg szabad választások
győztesét nyilvános meg verette. Rendszere hírhedten korrupt
volt, és Panam át egy idő után a kolumbiai kartellek első szá­
mú pénzmosó és tranzitországává tette, ahol a drogbárók teljes
biztonságban és kvázi az állam védelme alatt üzletelhettek.
A m ikor az am erikaiak megpróbáltak rá diplomáciai nyomást
gyakorolni, csak m ég jobban elm érgesedett a helyzet, és az
1980-as évek vége felé a panam ai hadsereg m ár a csatornaöve­
zetben állomásozó és dolgozó am erikai katonai és civil alk al­
m azottakat kezdte íenyegetni.
Végül 1989. decem ber 20-án O peration Ju st C ause néven
m egindult az invázió, ami akkor a vietnám i háború óta a leg­
nagyobb, USA által kezdeményezett katonai beavatkozás volt.
Az am erikai hadsereg természetesen néhány nap alatt elsöpörte
a Panam ai Védelmi Erők ellenállását, és a vatikáni követségre
m enekült Noriegát is sikerült később elfogni. A heves harcok
romba döntötték Panamaváros egy részét, és a civil áldozatok
számát legalább kétezer főre becsülik. A m erikai támogatással
az előzőleg N oriega által erőszakkal érvénytelenített elnök-
választás győztese, az ellenzéki G uillerm o Endara lett az új
államfő. Panam ába visszatért a dem okrácia, de az országból
traum atizált, gazdaságilag a padlóra került, félig anarchiába
19,S I K .(")/.(;A Z IlA SÁ ÍIT A N L E L K E S A M A T Ő R Ö K N E K

süllyedt csődtömeg lett, ahol a rendet és a kormány stabilitását

megszálló idegen csapatok biztosították. Ahogy mondani szo­
kás, innen szép nyerni...
Endara elnöksége nem volt sikeres, a hősies ellenálló nim ­
busza ham ar szertefoszlott a gazdasági bajok és a nem túl
kompetens korm ányzati teljesítmény tükrében. A következő,
1994-es választáson Ernesto Pérez Balladares nyert, aki a Torri-
jos—Noriega-féle Forradalmi Demokrata Párt (PRD) színeiben
indult, és kormányzati szerepet vállalt m indkét diktátor alatt.
Balladares Am erikában tanult közgazdaságtant, és elnöksége
alatt radikális piacpárti reformokat vezetett be. Privatizálta a
közszolgáltatások nagy részét, deregulációt vezetett be a m un­
kaerőpiacon, csökkentette az adókat és az állam i kiadásokat.
Meglepő módon még Endaránál is USA-barátabb külpolitikát
folytatott, és igen jó viszonyt alakított ki a Clinton-kormány-
zattal. Ugyan ő is belekeveredett pár csúnya korrupciós ügybe,
de végül meglehetősen népszerű elnökként köszönt le.
Balladares reformjai lerakták az alapjait annak a modern
panamai gazdasági modellnek, amely negyedszázada többé-ke-
vésbé zavartalan folyamatossággal m űködik, hiába volt eddig
minden egyes választás alkalm ával kormányváltás. A panamai
gazdaság alapvetően három pilléren nyugszik.

A csatorna és az azt ^ ¡szolgáló infrastruktúra

A Panama-csatorna, amely az ezredforduló óta teljesen pana­
m ai kézben van, évi 2,5 m illiárd dollár bevételt és csaknem
1 m illiárd dollár profitot termel. A z üzemeltetését egy álla­
m i vállalat, az Autoridad del C anal de Panam á végzi, am i
 Szocializmus vs. kapitalizmus: kút latin-amerikai példa I 199

a venezuelai PDVSA-val ellentétben teljesen autonóm, az állam

egyáltalán nem szól bele az irányításába, és gyakorlatilag úgy
m űködik, m intha egy m agáncég lenne. A z adózott eredm é­
nyét teljes egészében befizeti a költségvetésbe, ellenben a dologi
és fejlesztési kiadásairól maga dönt. A csatornánál a fizetések
világszínvonalúak, így a panam ai mérnökök, tengerészek és
m unkások legjobbjai, valam int a világ elismert szakemberei
mennek oda dolgozni. Jellemző, hogy am ióta az USA átadta
az üzemeltetést Panam ának, a csatorna teljesítménye, nyeresé­
gessége és biztonsága javult. De ez még nem minden: a csatorna
köré egy olyan logisztikai és kereskedelmi infrastruktúra épült
ki, amely a kis Panamát a világ egyik tengerhajózási nagyha­
talmává teszi.
Ezek egyike a panam ai nyílt hajóregiszter, vagy más néven
f l a g o f convenience. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen
tulajdonú (nem hadi-) hajó hajózhat panam ai zászló alatt, így
egyrészt az otthoni helyett a jóval kevésbé szigorú (bár egyre
szigorodó) panamai előírásokat kell betartania, másrészt enged­
ményt kap a csatornaátkelésnél (ami nem kis összeg). Ennek
köszönhetően ma névleg Panam ának van a világ egyik legna­
gyobb kereskedelmi flottája.
A másik fontos pillére a panamai kereskedelemnek a Colón
Free Trade Zone, am i a csatorna atlanti kijáratánál található,
és a világ m ásodik legnagyobb vámmentes és szabadkereske­
delmi övezete Hongkong után. Ennek, illetve az egyébként is
alacsony vám oknak és adóknak köszönhetően, valam int an­
nak, hogy Panam a a megalapítása é)ta 1:1 alapon az am erikai
dollárhoz kötötte a nemzeti valutáját, az ország az egész karibi
200 I K özgazdaságtan lelkes amatőröknek

és közép-am erikai térség bevásárlóparadicsoma lett, a környé­

ken itt a legnagyobb a választék, és itt a legalacsonyabbak az
árak. (Ebben is a zárt devizagazdálkodású, hiperinflációval és
áruhiánnyal küszködő Venezuela szöges ellentéte.)

A p én z ü gy i szolgáltatásod és a ba n lp rn d sz er
M ár em lítettem , hogy Panam a m ég az 1970-es években k i­
épített egy svájci típusú, anonim betétekre és abszolút bankti­
tokra épülő rendszert, így a K ajmán-szigetekhez hasonló off-
shore-paradicsom lett, amely mindenféle kétes adóelkerülési és
pénzmosási ügyleteket is lehetővé tesz. Természetesen az utóbbi
évek botrányai után jócskán szigorodtak a panam ai bankok
számlanyitási és működési feltételei, és m ár a banktitok sem a
régi. A panam ai gazdaság fejlettsége ugyan akkor elérte azt
a szintet, am ikor m ár jobban megéri a „tiszta” üzleti hírnév,
mint a szürke és fekete zónából való profitálás.
Panamaváros manapság a régió egyik pénzügyi központja,
ahol a világ összes jelentős bankja képviselteti m agát, és ahol
többek között az igen könnyű hitellehetőségek hatalmas ingat­
lanfejlesztési boomot hoztak a 2000-es évek első két évtizedé­
ben. A panam ai bankrendszer a 2008-as válságot is stabilan
átvészelte (köszönhetően többek között a meglepően szigorú
tőkemegfelelési követelményeknek), és a gazdasági növekedés
viszonylag töretlen maradt.
N agyon fontos továbbá, hogy P anam a üzleti környezete
egész Latin-A m erikában a legnyitottabb és legglobalizáltabb,
az ország az egyik legjobban kiépített internethálózattal ren­
delkezik, és m inimális korlátozások vannak érvényben. Ehhez
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa I 201

járul még a kifejezetten vállalkozásbarát helyi kultúra: nyoma

sincs a Latin-Amerikában igen népszerű tőke- és külföldibefek-
tetés-ellenes populista politizálásnak (bár a szakszervezetekben
erős a baloldali befolyás), gyakorlatilag m indenki állandóan
vállalkozik és üzletel.
A korrupció létezik, és meglehetősen elterjedt is, de nem
fojtja meg a vállalkozásokat, mivel a hivatalnokok csak némi
sápot vesznek le a profitból, valam int a saját üzleteik számára
jóval lazábban értelmezik a szabályokat, de nem akarnak m in­
dent m aguk és a klientúra alá gyűrni. Van levegő.
M ásrészt az állam szerepe jóval kisebb, m int az nálunk
megszokott. Létezik valamilyen szociális háló (nyugdíj, beteg-
biztosítás, ingyenes oktatás), de ennek mértéke és színvonala
viszonylag korlátozott. A rra jó, hogy a szegények ne nyomo­
rogjanak (legalábbis ne a L atin-A m erikában általános szin­
ten), a gazdagabbaknak pedig minden a rendelkezésükre áll
világszínvonalon - pénzért. Egyébként az illiberalizmus-fanok
kedvéért megjegyzem, hogy mindez Szingapúrban is ugyanígy
m űködik, sőt a két ország gazdasági modellje sok tekintetben
nagyon hasonlít (Panam át szokták is a latin-am erikai Szinga­
púrként emlegetni) - csakhogy Panama elismerten demokrati­
kus és liberális állam , ahol szabad (és magántulajdonban van) a
sajtó és a média, valam int ötévenként kormányváltás történik.

T urizm us és m ez őgazdaság
Panam ának igen remek turisztikai adottságai vannak: a köz­
ponti fekvése a régióban, a trópusi éghajlata, a gyönyörű ter­
mészet, a világ egyik legnagyobb biodiverzitása, a dzsungelek,
202 1 K ö/.<;a /,dasá<;tan i. ki. kks amatóröknkr

a pálmafás tengerpartok, a latin életérzés. Ennek ellenére az

1990-es évekig alig volt turizm us, egyrészt az ország rossz híre
m iatt, másrészt a szomszédos Costa Rica sokkal ismertebb és
népszerűbb volt. Ám az ezredforduló után az ágazat igen gyor­
san fellendült, és manapság a bevételei m eghaladják a csatorna
működtetéséből szárm azó bevételeket. Ehhez több dologra is
szükség volt: egyrészt ki kellett építeni a megfelelő infrastruk­
túrát: a hoteleket, a strandokat, az utakat. Ezt is leginkább
magánbefektetőikre bízták, az állam megelégedett azzal, hogy
vonzó keretfeltételeket teremtsen, például az új építésű ingat­
lanok húsz évig adómentességet élvezhettek.
Elkezdték az ország külföldi népszerűsítését is, többek kö­
zött olyan biztonságos, olcsó és kellemes helyként ábrázolták,
ahol az am erikai nyugdíjasok letelepedhetnek. Erre létrehoz­
tak egy külön programot, am i a Panamában letelepedni szán­
dékozó külföldi nyugdíjasoknak különféle kedvezményeket
biztosított. Ennek eredményeként m ára Panama a világ egyik
legjobb nyugdíjascélpontjának számít.
Rengeteget ruháznak be továbbá ökoturizm us-projektek-
be, és külön vízum kategóriát vezettek be olyan befektetőknek,
ak ik környezetvédelmi és újraerdősítési beruházásokat vállal­
nak a letelepedési engedélyért cserébe.
A m i a m ezőgazdaságot illeti, Panam a komoly banán- és
ananászexportőr, de ezenkívül a m ezőgazdaság nagy része
kisbirtokokon alapul, és a helyi piacokra termel. Ez az ágazat
is teljesen piaci alapon m űködik, a külföldiek földtulajdonlása
előtt sincs semmilyen adminisztratív akadály. Az utóbbi időben
 Szocializmus vs. kapitalizmus: két latin-amerikai példa 1 20.-1

fellendülőben van az extra luxus m inőségű kávétermelés és a

trópusi keményfa ültetvények.
Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy Panam a egy ultrali­
berális, hiperglobalizált, kozmopolita átjáróház, ahol semmit
sem tudnak az irányított állam kapitalizm us, a nemzeti köldök­
nézés és a sértett bezárkózás előnyeiről. Ezzel együtt (illetve
inkább épp ezért) a panamai gazdaság a térségben szinte egye­
dülálló módon évi átlag 7%-kal növekedett a 2000-es évek első
másfél évtizedében, és utána is évi több mint 5%-kal (kivéve a
2020-as erős visszaesést a Covid—19 miatt). A m unkanélküli­
ség alacsony, és a szegények aránya a népességen belül 38%-ról
15% körülire csökkent (ellentétben a „szocialista” Venezuela
32%-ával). Az (egyébként növekvő) állam adósság íizetésének
a költsége időközben az exportbevételek 15%-áról 5-6%-ra
csökkent. Panam a államadóssága 2014-re befektetésre ajánlott
(vagyis nem bóvli) kategóriába került a nagy hitelminősítőknél.
Úgy tűnik, a kapitalizm us (még m indig) jobban teljesít.
 Lehet, hogy van jobb rendszer
a kapitalizmusnál, csak még nem
találták k i...

Rohanás a katasztrófa felé?

Sokan érzik azt, hogy így a 21. század elején nemcsak az euró­
pai vagy a nyugati, hanem az egész egyetemes emberi civilizá­
ció válságba került. Ez egyfelől szinte minden századfordulón
norm ális életérzés, m ásrészt viszont az előttünk tornyosuló
kihívások valóban m inden eddiginél m agasabbra em elték a
tétet. A világ politikai és gazdasági problémái ugyan látszólag
teljes káoszt m utatnak, valójában azonban egyetlen alapvető
probléma áll az irányvesztés hátterében.
Ez a probléma szinte kiböki a szem ünket, de senki sem
mer komolyan foglalkozni azzal az egyszerű ténnyel, hogy az
emberi faj kinőtte a Földet. M ind az eddig messze legsikere­
sebb nyugati társadalm i-gazdasági berendezkedés, mind ennek
az összes modern alternatívája azon az implicit feltételezésen
alapult, hogy az emberiség rendelkezésére álló hely végtelen,
és az erőforrások kimeríthetetlenek; a két alapprobléma egyfe­
lől a minél hatékonyabb kiaknázásuk, másfelől az elosztásuk
 Lehet, hogy van jobb rendszer a kapitalizmusnál... I 205

(individuumok, társadalm i osztályok, nem zetállam ok stb. kö­

zött).
A liberális kapitalizmus a 20. század végén győzelm i öröm­
ünnepet ült (lásd a Fukuyama-féle történelem vége elképzelést),
úgy tűnt ugyanis, m egtalálta a nyerő formulát a fenti két d i­
lem mára. A nyugati demokráciákban mind a termelés, mind
az elosztás olyan m agas szintre fejlődött, am i az em berek
nagy többsége szám ára gyakorlatilag megoldotta az ősidők
óta szorító anyagi egzisztenciális problémákat. Mi több, olyan
luxus-életszínvonalat teremtett nagy tömegek számára, amely a
korábbi időkben csak egy egészen szűk elit kiváltsága lehetett.
Sőt, az is bebizonyosodott, hogy a kapitalista termelési mód és
a nyugati típusú gazdasági modernizáció azelőtt elm aradott­
nak tartott, az európai kultúrkörön kívül eső országokban is
sosem látott gazdasági fejlődést és jólétet hozott. (Itt elsősor­
ban persze Kelet-Ázsiára gondolok, de az utóbbi évtizedekben
Latin-A m erika és a Közel-Kelet bizonyos részein is látványos
volt a fejlődés.)
A z ezredforduló után viszont a világ kénytelen volt a gya­
korlatban is szembesülni azzal a problémával, hogy a Föld egy­
re kevésbé tud eltartani egy m ajdnem nyolcmilliárdos, egyre
növekvő népességet egyre magasabb életszínvonalon. Ráadásul
minden előrejelzés arra figyelmeztet, hogy a negatív változások
hamarabb és gyorsabban fognak bekövetkezni, mint azt koráb­
ban gondoltuk —mindenképpen még ebben az évszázadban.
Nyilvánvaló, hogy egy globális környezeti és népesedési ka­
tasztrófa nemcsak anyagi, de szellemi értelemben is kihúzná
a nyugati civilizáció alól a szőnyeget. Fliszen a felvilágosodás
206 I K<">y,(;A'/.DASÁGTAN lelkes amatőröknek

óta azt hirdetjük, hogy az ember képes önnön sorsát a kezé­

be véve függetlenedni az „isteni gondviseléstől” és a természet
kiszám íthatatlanságától, hogy saját szorgalm a és találékony­
sága révén egyre jobb életkörülményeket teremtsen m agának.
A liberalizm us, a szabadság ideológiája is pontosan azon az
axióm án alapul, hogy ha az embert békén hagyják, magától
is a lehető legjobb élet és a legnagyobb boldogság felé fog töre­
kedni, és minél jobban hagyjuk kibontakozni a kreativitását
és a potenciálját, annál jobb eredményt ér el. A smithi láthatat­
lan kéz elméletétől kezdve a szociális államon át a különböző
kisebbségek (etnikumok, melegek, nők) jogainak védelméig a
modern nyugati civilizáció összes társadalm i vívmánya mögött
az a feltételezés áll, hogy az individuális boldogságok összessége
végső soron elvezet a közjóhoz. Ergo a „boldogság keresése”,
legyen az anyagi, szellemi vagy akár szexuális, nemcsak hogy
legitim , de morálisan helyes életcél az egyén számára.
A 21. század első évtizedeinek eddigi fejleményei ennek
az axióm ának látszanak ellentm ondani: úgy tűnik, az indi­
vidualizm us és a liberalizm us nem csupán a tudományok és a
művészetek felvirágzását, valamint minden eddiginél nagyobb
anyagi jólétet hozott el minden eddiginél több ember számára,
hanem önzést, anyagiasságot, rövid távú gondolkodást és szel­
lemi eltunyulást is.
A politikai demokrácia is elmozdult az erényes, a közjó és az
egyéni jogok között óvatosan egyensúlyozó, egyszerre koope­
ratív és kompetitiv modelltől a cinikus, erősen konfrontativ,
demagóg ígérgetőversenyen alapuló „aki kapja, m arja” hatalmi
játszm ák felé.
 Lehet, hogy van johh rendszer a kapitalizmusnál... I 207

És legfőképpen: elveszni látszik az örök, töretlen fejlődés

reménye, ellenben komolyan felmerül annak a lehetősége, hogy
az em beriség —önhibájából - a dinoszauruszok sorsára jut.
A nyugati társadalm i gondolkodás m ai válságának részben ez
az egzisztenciális félelem és elbizonytalanodás az oka, és ezt a
gyengeséget használják ki azok az erők, amelyek a Nyugatot
tám adják, egyrészt ideológiai, másrészt érdekellentétből.

A fundamentalizmus válasza

Ezen erők egyike a fundamentalista politikai iszlám, de ideso­

rolhatjuk a kereszténységnek az utóbbi időkben egyre inkább
erősödő antiszekuláris, politikailag agresszív irányzatait is, rá­
adásul ezen radikális keresztény, iszlám, hindu vagy akár zsidó
m ozgalm ak között több hasonlóságot fedezhetünk fel, m int
am it szívesen bevallanánk. Talán a legjellemzőbb példa rájuk
az am erikai evangéliumi mozgalom, amely mára gyakorlatilag
túszul ejtette a Republikánus Pártot.
Ezen vallási-politikai mozgalm ak látszólag a túlzott libera­
lizmust és az erkölcsi hanyatlást tám adják, de valójában m agát
a modernizációt tagadják meg, és a felvilágosodás előtti korhoz
ak arn ak visszatérni, az individuum ot a közösségi, isteninek
nyilvánított törvényeknek kívánják alávetni, szigorú tradicio-
nalista keretek közé szorítva az élet minden m ozzanatát, a fo­
gantatástól kezdve (abortusztilalom) az oktatáson át (kreacio-
nizmus, a nők tanulásának akadályozása) a szexualitásig. Azt
állítják, hogy a modern világ problémáit a modern társadalom
208 I K özgazi>ASÁC»TAN LELKES AMATŐRÖKNEK

okozta, tehát az nem is lehet úrrá rajtuk. Mivel vallási szem­

pontból tám adják a jelenlegi, racionális alapokon nyugvó vi­
lágrendet, sem érdemi vitára, sem kompromisszumokra nem
hajlandóak. A megoldás, am it kínálnak, végtelenül egyszerű:
amennyiben az emberek visszatérnek Istenhez, elvetve az em­
bert középpontba állító modern humanista filozófia hübriszét,
Isten m egoldja azokat a problém ákat, am elyeket eleve csak
büntetésül rótt rájuk. K lím aváltozás, kim erülő erőforrások,
növekvő népesség - ez mind semmi, csak hinni kell benne, és
Isten megoldja - feltéve, ha nix buzulás! Ha pedig valakit ezek
az „érvek” nem győznek meg, az hitetlen, a Sátán szolgája, és
csak m agára vessen, ha élő YouTube-adásban nyiszálják el a
to rkát...

Putyin válasza

A vallási fundam entalisták mellett a Nyugat másik nagy ideo­

lógiai ellenfele jelenleg a putyini Oroszország. Illetve nemcsak
Putyin, hanem m indazok a szekuláris autokráciák (legfőkép­
pen Kína), amelyek ugyan a kapitalizm ust (vagy annak az ál­
lam ilag kontrollált válfaját) elfogadják, és nincsenek ellenükre
a modern technika és tudomány vívmányai sem, ám a nyugati
demokráciát és az emberi jogokat élesen elutasítják. Ezeknek
az állam oknak tulajdonképpen nincs is igazi, elvi alapokon
nyugvó ideológiájuk —illetve am i van, az rendkívül képlékeny,
és kizárólag a hatalmon lévő elit uralm át hivatott legitim izálni
(ellentétben a nyugati liberális vagy a vallási fundam entalista
 Lehet, hogy van jobb rendszer a kapitalizmusnál... i 209

ideológiákkal, amelyek m agának az uralkodó elitnek a moz­

gásterét is korlátozzák valamennyire).
Putyin követői (köztük természetesen Orbán Viktor) a 21.
század kihívásait erőből kívánják megoldani. Illetve valójában
egyáltalán nem is kívánják megoldani őket, hanem a szociáldar-
winista „hulljon a férgese!” álláspontra helyezkednek. A z ő fel­
fogásuk szerint a kérdés nem az, hogyan lesz képes nyolc- vagy
kilencm illiárd ember m egtalálni a számítását a bolygónkon -
mert sehogy sem lesz képes. A lényeg az, hogy m i benne legyünk
abban a kisebbségben, amely megtalálja azt. Persze a „mi” defi­
níciója (nemzet, etnikum , rassz...) meglehetősen ködös, és bár­
mikor az én pillanatnyi érdekeim szerint változtatható.
A Putyin-féle vezetőknél a cinizm us, a gátlástalanság és
m egbízhatatlanság nem jellem hiba, hanem érdem - ugyanis
az általuk vizionált „ember embernek farkasa” világban a leg­
nagyobb és legerősebb gazember szolgálatába érdemes szegőd­
ni, akárcsak egy gengszter-hierarchiában. Ehhez tartozik még
az ellenfél erkölcsi felsőbbrendűségének tagadása, és általában
mindenféle moralitás relativizálása is: „Bárm it is prédikálnak
Nyugaton a korrupcióról meg az emberi jogokról, azt valójá­
ban csak a saját önös érdekeik előmozdítása céljából teszik!”
Ugyanígy szerintük objektív igazság sem létezik, tehát hazudni
egyáltalán nem bűn, hiszen csak egy „alternatív álláspontot”
képviselnek.
Végső soron a putyinizm us teljesen tudatosan rombolja le
a társadalom ban meglévő bizalm at, m égpedig azzal a céllal,
hogy az emberek közötti horizontális és egyenlőségen alapu­
ló viszonyokat (am i ugye m indenfajta önkéntes csere alapja)
210 I K özgazdaságtan ijílkk s amatőr Oknrk .

az állam és az alattvaló közötti vertikális függó'ségi viszonyok

váltsák fel. A „cár atyuska” védelm et ígér m inden valós és
kitalált fenyegetéssel szemben, ezért cserébe viszont megvon
minden autonómiát. Ez pedig, akárhogy is nézzük, kizárólag
a civilizáció visszafejlődéséhez vezethet.

Mind a vallási fundamentalizmusnak, mind a putyinizmusnak

megvan a m aga vonzereje az elbizonytalanodott liberalizm us­
sal szemben. Mégpedig pontosan az, hogy mindkettő erőt és bi­
zonyosságot hirdet, és a kétkedést teljesen kiiktatja. Ez a jövőtől
rettegő, céljaiban és önazonosságában meghasonlott kisember
számára önmagában is érték lehet, még akkor is, ha ezen ideo­
lógiák magabiztossága igen ingatag alapokon nyugszik.
Eléggé könnyen belátható, hogy sem a vallás, sem a „min­
denki úgyis csak saját m aga pecsenyéjét sütögeti” cinizm usa
nem tud használható megoldásokat találni a globális problé­
m ákra. A fundamentalizmus ráadásul kifejezetten ront a hely­
zeten, hiszen például a születésszabályozás tiltásával hozzájárul
a népességrobbanáshoz, a racionális gondolkodás erőszakos
háttérbe szorításával pedig lehetetlenné teszi a létfontosságú tu-
dományos-technológiai fejlődést. A putyinizmus meg egyrészt
sok mindent átvesz a fundamentalista propagandából (még ha
valójában egy szót sem hisz el belőle), másrészt a színtiszta erő
és hatalom fetisizálásával is tovább fékezi a fejlődést. Mivel egy
putyinista társadalomban hiányzik a bizalom és az önkéntes,
nem erővel kikényszerített együttműködés, a vezetők erejének
és energiájának legnagyobb része a külső és belső hatalm i har­
cokra megy el —hatékony kormányzás helyett. Az érvényesülés
 Lehet, Hogy van jobb rendszer a kapitalizmusnál... I 211

útja sem a termelés és a kreativitás, hanem az újraelosztás kont­

rollja - vagyis nem az élvezi a m unkája gyümölcsét, aki létre­
hoz valam it, hanem az, aki elveszi tőle.

Mégis a liberalizmus a megoldás?

Ezekkel ellentétben a liberalizmus minden hibája ellenére több

olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami igencsak hatékonnyá te­
heti a 21. század kihívásaival szemben. Először is, mint az elmúlt
kétszáz év során hebizonyosodott, a liberális kapitalizmus m in­
den más gazdasági berendezkedésnél hatékonyabban serkenti
az innovációt, a tudományos és technológiai fejlődést. Márpedig
eléggé világos, hogy az emberiség legjobb esélye a túlélésre egy
tijabb, az ipari forradalomhoz mérhető technológiai ugrásban
rejlik - az űrutazásban, a fúziós energiában, a biotechnológiá-
ban, az ökológiai tudományokban. Hiába imádkozunk napestig,
Isten nem fogja helyettünk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsá-
tásunkat. Játszhatunk rablólovagosdit is, de egy idő után m ár
nem lesz mit és kitől elvenni. Az egyetlen út előre a tudásunk
gyarapítása, egyre gyorsabban és egyre szélesebb körben.
A m ásik terület, ahol a N yugat m indenki előtt jár, az em ­
beri jogok és az egyenlőség. Ez pedig nem luxus, hanem el­
engedhetetlen feltétele az emberiség további fejlődésének. Ve­
gyük például a nők helyzetét: azokban a társadalm akban, ahol
megvalósult a nők egyenjogúsága, és széles körben elérhető a
fogamzásgátlás, egyrészt bizonyíthatóan gyorsabb a gazdasági
és technológiai fejlődés, másrészt néhány évtized alatt magától
212 I KcV/.tiA'/.lnSÁCiTAN I.l I.KHS AMATÖRÖKNKk

m egáll a népességnövekedés, m égpedig a nemek egészséges

arányának felborulása nélkül (ellentétben Kínával és Indiával,
ahol a fogamzásgátlás nem járt együtt a nők emancipációjával).
Egy m ásik alábecsült, de valójában nagyon fontos vívmá­
nyunk a szexuális szabadság. Az egyértelmű, hogy a materiális
fogyasztás növekedésének jelenlegi üteme nem fenntartható.
Az emberiségnek a jövőben kevesebbel kell majd beérnie (de
legalábbis okosabban kell fogyasztania), akár tetszik, akár nem.
Viszont az igazi kérdés nem az, hogy lecserélhetjük-e há­
romévente az autónkat és évente a mobiltelefonunkat, hanem
hogy ettől függetlenül lehetünk-e boldogok. A vallás például az
anyagi javaknál erősebb boldogságélményt adhat, de a helyzet
az, hogy a szexnél és a szerelem nél szinte sem m i nem járul
hozzá jobban a személyes jóléthez. Pláne nem annyira kör­
nyezetbarát, olcsó és negatív mellékhatásoktól mentes módon.
És am i talán az egyik legfontosabb, a szexuális kielégülésnél
jobban semmi sem csökkenti az agresszivitást. Nem véletlen
ám , hogy az összes elnyomó, agresszív ideológia, a fasizmustól
a sztálinizmuson át az iszlamizmusig, nagy hangsúlyt fektetett
az emberek szexuális frusztrációban tartására. Egy kam asz
csak akkor lesz hajlandó felrobbantani m agát A llahért, ha a
hetvenkét huri az egyetlen esélye arra, hogy valaha is nővel le­
gyen. Egy olyan világban pedig, ahol egyre több ember verseng
egyre kevesebb erőforrásért, nagyon fontos, hogy az általános
agresszió szintjét alacsonyan tartsuk, hacsak nem akarjuk élő­
ben újrajátszani a M ad Max-sorozatot.
V égezetül tény, hogy a nyugati v ilág n ak is változn ia
kell. Nem ülhetünk tovább a kényelmes Európa (A m erika,
 Lehet, hogy van jobb rendszer a kapitalizmusnál... 1 213

A usztrália) nevű erődünkben, m ert ahogyan O rbán V iktor

olyan szépen m egfogalm azta, a világ ránk rúgja az ajtót. Vé­
gig kell gondolnunk, m i az, am it a hagyom ányainkból m in­
denképp érdemes megőriznünk és megvédenünk, mi az, am in
változtatnunk kell, és m i az, am it el kell vetnünk. Globálisan
kell gondolkodnunk, m ert az állam h atáro k egyre kevésbé
relevánsak, és a korlátlan nemzeti szuverenitással is ez lesz a
helyzet hosszú távon (már csak azért is, m ert ez utóbbi igen
könnyen háborúhoz vezethet). De nem szabad elveszítenünk
a hitet önm agunkban és a civilizációnkban, mert még m indig
érvényes Churchill mondása: ennél jobbat még nem találtak ki.
H ogy ez m iért van így, arra az utóbbi évszázadok történel­
me ad választ: a liberális társadalm ak és gazdaságok minden
másfajta berendezkedésnél rugalmasabbnak és alkalm azkodó-
képesebbnek bizonyultak.
A totalitárius ideológiák és rendszerek m ellett az egyik
leggyakoribb érv, hogy sokkal gyorsabban és hatékonyabban
tudják érvényesíteni a kormányzati akaratot, mint a kaotikus
és nehézkes demokráciák. Igen ám , de ez a „hatékonyság” csak
addig tud látványos eredményeket felmutatni, am íg fennállnak
azok a körülmények, amelyekre a rendszert kitalálták. Ameny-
nyiben komolyabb változás következik be (mint az előbb-utóbb
elkerülhetetlen), a diktatúrák egyáltalán nem tudnak korrigál­
ni. M ár csak azért sem, mert az ideológiájuk alapja m indig az,
hogy birtokában vannak a „végső igazságnak”. Ezért szoktak
az ilyen rendszerek rövidebb-hosszabb sikeres időszakok után
nagyon látványosan (és gyakran erőszakosan) csődöt mondani.
 Klientúra és oligarchia

M int láttuk, a liberális dem okrácia egyik 21. századi alterna­

tívája a putyinizm us. Ehhez szorosan kapcsolódik az alapvető
különbség a két politikai irányzathoz tartozó gazdasági mo­
dellek között. A liberális demokrácia természetesen a liberális
kapitalizmuson (beleértve ennek változatait, például a szociá­
lis piacgazdaságot) alapul. A putyinizm us pedig az oligarcha­
kapitalizmuson. Az, hogy mindkettő a kapitalizmus egy fajtája,
ne tévesszen m eg senkit: alapvetően különböző, sőt egym ást
kizáró rendszerekről van szé).
De mi is pontosan a putyini m intájú oligarchia? Példákért
nem kell m esszire m ennünk, term észetesen O roszország a
legismertebb és legtipikusabb, de az a szomorú helyzet, hogy
részben M agyarország is ebbe a kategóriába sorolható. Hogy
ez a rendszer miben különbözik a klasszikus kapitalizmustól,
m ár a nevében is benne van: az oligarchia görög szó, jelentése
„kevesek uralm a”.
Tehát a szabad versenyen és a személytelen piaci folyama­
tokon alapuló kapitalizm us helyett kevés, ám rendkívül nagy
hatalommal rendelkező személy irányítja a gazdaságot. A kom­
petitiv piacok helyett a monopóliumok és oligopóliumok jel­
lemzőek, valamint erős a magántőke és az állam összefonódása
(bár a kettő nem egy és ugyanaz, mint az államszocializmusban
 Klientúra és oligarchia I 215

volt szokás). Ez viszont idáig semmiben sem különbözik sok

latin-amerikai és ázsiai ország működésétől, és cron y capitalism-
nak (klientúrakapitalizm us) hívják.
A z oligarchakapitalizm us ennél többet jelent. A különbség
lényege a „hagyományos” klien tú rán ak és az oligarcháknak
a politikai hatalomhoz való eltérő viszonyában rejlik. A „me­
z e i” klientúrakapitalizm us tulajdonképpen nem m ás, m int
intézményesített korrupció: a gazdaságot irányító nagytőkés
klikkek különbözei törvényes és törvénytelen eszközökkel meg­
vesztegetik a politikai hatalom gyakorlóit abból a célból, hogy
az állam tisztességtelen előnyöket biztosítson nekik a piacon.
Ezek lehetnek „lezsírozva” elnyert koncessziók, közbeszerzé­
sek, állam i tám ogatások, az ő javukra hozott piackorlátozó
szabályozások stb.
Ezek az elemek az oligarchák esetében is m egvannak. V i­
szont alapvető különbség, hogy m íg a klientúra általában az
állam tól többé-kevésbé független, önm agukban is erős g az ­
dasági szereplőkből áll (akik nemcsak hatalomban tartják, de
adott esetben akár m eg is buktathatják a regnáló kormányt),
az oligarchák csak látszólag „erős em berek”.
A vagyonuk eredete is különböző. M íg a legtöbb fejlődő
országban a klientúra gazdasági erejét egyrészt „régi vagyo­
nok”, másrészt valós gazdasági teljesítmények alapozták meg,
a kelet-európai oligarchák a szocialista rendszer bukása után
leginkább az állam i vagyont „privatizálták” (vagyis m ég a régi
rendszerben megszerzett politikai befolyásukkal visszaélve gya­
korlatilag ellopták). Ennek két hátránya is volt: egyrészt a va­
gyonuk eredetét sohasem tudták legitim álni, másrészt nagyon
216 I K ( ') Z < ; A Z l> A S Á < ¡ T A N L E I . K K S A M A T Ő R Ö K N E K

gyakran elavult, versenyképtelen és alultőkésített ipari létesít­

ményeket szereztek meg, amelyek modernizálásához rengeteg
tőkére és know-how-ra lett volna szükség, am i nem m indig volt
meg nekik. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb oligarchák azok
lettek, ak ik a viszonylag kevésbé technológiaigényes és biztos
jövedelmet hozó nyersanyag-kitermelési ágazatokat szerezték
meg, különösen Oroszországban.
A privatizációt követően az 1990-es évekbeli Oroszország
egy ideig klasszikus klientúrakapitalizm usként m űködött,
erős és önálló protooligarchákkal. Putyin viszont a hatalomra
kerülése után fokozatosan kiszorította (lecsukatta, száműzte,
megölette) a rivális oligarchákat, valam int m aga alá g yű rte
az őt támogató szövetségeseit. Ebben olyannyira sikeres volt,
hogy végül a legtöbb megmaradt oligarcha gyakorlatilag Putyin
vazallusa, sőt strómanja lett, aki ugyan korlátlanul élvezheti
mesés vagyonának gyümölcseit, valódi hatalm a azonban egy­
általán nincs, sem a politikában, sem az ország gazdaságának
irányításában. Ellentétben m ondjuk Latin-A m erikával, ahol
a gazdag nagytőkések simán meg tudnak buktatni egy nekik
nem tetsző kormányt, Oroszországban egy Putyinnal rosszban
lévő oligarcha várható élettartam a nem túl magas.
Hasonló folyam at játszódott le M agyarországon is (bár
sokkal békésebben). A rendszerváltás utáni privatizáció és
az 1990-es évek „vadkapitalizm usa” itt is létrehozott egy va­
gyonos réteget, amelynek egy része valódi vállalkozó volt (bár
gyakran a gazdaság szürke zónájában működött), a m ásik vi­
szont egykori pártfunkci, aki kétes eszközökkel jutott állam i
vagyonrészekhez. Ezek után kialakult az MSZP—Fidesz-váltó-
 Klientúra és oligarchia I 217

gazdaság, és m indkét politikai tömörülésnek megvolt a m aga

klientúrája, am ely többé-kevésbé megosztozott egym ással a
koncon (főleg a közbeszerzések révén).
Ez a konc viszont az EU-belépés után nagyságrendekkel
megnövekedett, és ezáltal az érte folytatott harc is egyre élese­
dett, különösen a Fidesz 2006-os választási veresége után. Végül
2010-ben Orbán Viktor nekifutásból rúgta fel az addig létező
„konszenzust”, meglepő gyorsasággal kiszorítva mindenhon­
nan (lásd egészpályás letámadás) a régi MSZP—SZDSZ-koalí-
cióhoz köthető gazdasági, politikai és m édiaklientúrát.
Ekkor kezdődött Magyarországon is az oligarcharendszer
kiépítése, először Simicska Lajossal és a Közgéppel. Simicska
gyorsan felhizlalta a cégeit a m indenhonnan odacsatornázott
közbeszerzésekből, saját fideszes médiaportfóliót hozott létre,
és jó úton volt afelé, hogy elfoglalja a helyét az olyan m agyar
nábobok mellett, m int Csányi Sándor.
Csakhogy Simicska elkövetett egy hatalmas hibát: megpró­
bált önállósodni. Ez egyfelől logikus és szükségszerű igény volt
a részéről, hiszen egy valódi üzletember elsősorban az üzlettel
akar foglalkozni, nem pedig a Fidesz pártpénztárának a kitömé­
sével (ami am úgy egyáltalán nem volt ellenére, csak nem lehetett
állandóan ez a prioritása, ha komolyan fel akarta virágoztatni
a vállalkozását). Ezen túl nyilvánvalóan volt benne egy jó adag
személyes hiúság és hatalomvágy is, de ha m egnézzük például a
Simicska-médiát, az egyértelmű politikai elkötelezettségen kívül
volt azért ott egy jó adag valódi szakm ai profizmus is.
Simicska valódi nagytőkéssé akart válni, olyanná, akinek a
családja néhány generáción belül befér majd a nyugati elitbe is.
218 I Köze;.v /.l>.\sá <;t a n l e l k e s a m a t ó i «'ikn ek

Orbán Viktor viszont nem önjáró szövetségesekre akarta bíz­

ni a rendszere gazdasági hátterét, hanem csicskákra. A m int
Simicska túlságosan erős és gazdag lett ahhoz, hogy kontrollál­
ni tudja, kinyírta (mivel azért mégsem Oroszországban élünk,
legalább nem fizikailag). Utána felépítette helyette Mészáros
Lőrincet, aki már egy igazi putyinista értelemben vett oligarcha
—nulla önállósággal és semmi ambícióval azon túl, hogy luxus­
életet éljen, és elégedetté tegye a főnökét. Mostanra pedig (a
zárványként működő multik kivételével) gyakorlatilag az egész
m agyar gazdaság a Mészáros és hozzá hasonló bábok kezében
van, és senki semmilyen komolyabb üzletet nem mer / nem tud
megcsinálni Orbán engedélye (és a megfelelő sáp leadása) nélkül.
Ennek pedig mélyreható következményei vannak az egész
gazdaságra nézve. A z oligarchák ugyanis sokkal jobban ha­
sonlítanak az Oszmán Birodalom pasáira és szpáhijaira, mint a
valódi, polgári értelemben vett „nemzeti tőkésekre”. Egy igazán
sikeres nagyvállalkozó ugyanis a hosszú távú talpon maradás
érdekében állandóan beruház, m égpedig elsősorban innová­
cióba és a piaci igények m inél jobb kielégítésébe. C sakhogy
ehhez az kell, hogy értelm ezhető legyen szám ára a „hosszú
táv”. Bízhasson benne, hogy a vállalkozását még a dédunokái
is megörökölhetik, nem pöckölhetik ki a saját cégéből, ha meg­
változik a széljárás, vagy m egharagszik rá egy nagy hatalm ú
politikus, nem hoznak hirtelen egy olyan törvényt, am i m eg­
semm isíti a piaci szegmensét, nem állam osítanak, nem száll
rá az adóhivatal kifejezetten azzal a céllal, hogy kicsinálja stb.
Vagyis kiszám íthatóság kell, és jogállam . Am i ugye pontosan
az ellentéte a putyinista politikai-gazdasági berendezkedésnek.
 Klientúra és oligarchia I 219

Ehelyett az oligarchák azt teszik, amit a rendszer megenged

nekik: elszipkázzák az állam i pénzeket, am ik szinte m indig
valamilyen járadék jellegű jövedelemből szárm aznak. Ez lehet
olaj vagy más természeti kincs, EU-transzferek vagy egysze­
rűen az állam által beszedett adó. Ez pedig venezuelai típusú
gazdaságot eredményez: a legnagyobb cégek alig hoznak létre
valódi hozzáadott értéket, leginkább csak lefölözik az állam i
üzleteket, és a munkát megcsináltatják alvállalkozókkal —úgy-
ahogy. Esetleg export-import bizniszben utaznak, gyakran tel­
jesen szükségtelen közvetítőként. A z üzleti siker alapja nem az
innováció és a menedzsmentszaktudás, hanem a politikába való
bekötöttség. Ezek után nem túl meglepő, hogy ezek a cégek
csak a hazai piacokon „versenyképesek” (igazából ott sem, csak
nekik lejt a pálya), kivéve azokat, amelyek valam ilyen értékes
nyersanyagot exportálnak —de legtöbbször azok sem tudnak
rendesen m űködni külföldről importált technológia nélkül.
M indezek következményeképpen az oligarchák ugyanúgy
„látszatkapitalisták”, m int ahogy a putyinizm us „látszatde­
m okrácia”. Feltűnően élvezik a szupergazdagok életmódját,
jachtokat és palotákat birtokolnak, méregdrága svájci vagy an­
gol magániskolába járatják a gyerekeiket, eljátsszák, hogy ők
az új elit. Mindeközben valójában ugyanúgy ki vannak szol­
gáltatva a politikai önkénynek, m int bárki más. A gazdaság
pedig innovációképtelen, stagnáló „látszatgazdaság” m arad,
ahol addig m űködnek a dolgok úgy-ahogy, am íg folyik az olaj
(vagy egyéb külső forrásból szárm azó járadék, például az EU
fejlesztési alapjai).
 Végszó

Manapság nem túl népszerűek a közgazdászok, Magyarorszá­

gon még kevésbé, mint másutt. Pedig, am int láthattuk, a köz­
gazdaság alaptörvényei sok szempontból a fizika törvényeihez
hasonlóak: valóságosak, általános érvényűek, és nem igazán
törődnek vele, hogy szeretjük-e őket, vagy sem. Természete­
sen a fizikához hasonlóan ezek a törvények sem örök érvé­
nyűek, a megértésük és alkalm azásuk folyamatosan fejlődik és
finomodik. Ellenben akárm ennyire is szeretnénk, az alapvető
cáfolatuk és felrúgásuk eddig még sohasem sikerült, és az erre
történő próbálkozások eddig m indig szomorú következm é­
nyekkel jártak.
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy felesleges foglalkozni a
kapitalizm us problém áival, mondván, ez a lehetséges vilá­
gok legjobbika. A m ai fejlettségi szintünket is úgy értük el,
hogy okos és bátor emberek m egkérdőjelezték a status quót,
és jobb megoldásokat javasoltak. Ám nagyon lényeges, hogy
legalább alapszinten ism erjük és értsük azt, am it kritizálunk.
A z összes világmegváltó ideológia és/vagy politikai csodadok­
tor arra alapoz, hogy egyszeriének tűnő) megoldásokat ajánl
olyan rettenetesen komplex problémákra, mint hogy több m il­
lió ember egyéni döntései milyen közgazdasági jelenségekké
adódnak össze. A közgazdászt sem úgy kell elképzelni, mint
 Végszó I 221

egy mérnököt vagy egy üveggömbből jósoló prófétát, aki pon­

tosan meg tudja mondani, hogy X gazdasági intézkedésnek Y
hatása lesz. Sokkal inkább úgy, m int egy meteorológust, aki
tapasztalatra és modellekre támaszkodva körülbelül meg tudja
mondani, mi várható a jelenleg elérhető információk alapján.
A hétköznapi életben is hasonló alapelvek mentén hozunk dön­
téseket (jó esetben), am ik vagy bejönnek, vagy nem, de azért
hatalm as hülyeséget viszonylag ritkán csinálunk, ha a józan
eszünkre hallgatunk.
Az olvasókat is arra kérem, ne szentírásként (vagy épp sze-
menszedett: kamuként) kezeljék az ebben a könyvben leírtakat,
hanem gondolkodási és vitaalapnak, am ire a jövő társadalm át
építeni lehet. Abból ugyanis viszonylag ritkán szokott baj lenni,
ha tényekre, logikára, valamint az emberi természet ismeretére
alapozzuk a gazdasági és politikai rendszerünket...
 Tartalom

E lőszó 5
E gyéni szabadság - egyéni felelősség 7

A RÁRTÉRTŐL A SZABADPIACIG
Az EMBERI CIVILIZÁCIÓ ALAPJA: A CSERE 13
K apitalizmus + verseny = innováció 17
A piac csodája 28
M itől lesz egy árunak értéke? 36
M iki« ¡ ökonómia kezdőknek - M iért kerülnek
annyiba a dolgok , amennyibe ? 43

MINDENNAPI PÉNZÜGYEINK
Mi a pénz, és m i r e való ? 59
H< IGYAN MŰKÖDIK A BANKRENDSZER? 65
A/, IDŐ PÉNZ 70
F<IGYASZTÁS, BEFEKTETÉS, SPEKULÁCIÓ 76
M ibe fektessük a pénzünket ? 82

MI LESZ VELED, KAPITALIZMUS?

M ire jc>k a közgazdász! >k ? 93
2008 - a N ac; y R ecesszió 101
A NÖVEKEDÉS KORLÁTIAI 113
D igitális kapitalizmus 125
 MENEDZSMENT - AZ IRÁNYÍTÁS MŰVÉSZETE 134
M igráció és gazdaság 147

ÁLLAM/RENDSZER/GAZDASÁG - VARIÁCIÓK. EGY TÉMÁRA

M irf, jó az á l l a m ? 159
A MAGYAR ÁLLAMIGAZGATÁS (PROBLÉMÁS) MŰKÖDÉSE 166
Ha a VILÁG PROLETÁRJAI NEM AKARNAK EGYESÜLNI... 173
S zocializmus vs . kapitalizmus:
KÉT LATIN-AMERIKAI PÉLDA 181

L ehet, hogy van jobb rendszer a kapitalizmusnál ,

CSAK MÉG NEM TALÁLTÁK K I.. . 204

K lientúra és oligarci ha 214

V égszó 220
Készült 2022-ben a Generál Nyomdában
Felelős vezető H unya Ágnes
Printed in Hungary