Sarkozi Ferenc Vallalkozasgazdasagtan Osszefoglalo Chikan Attila Konyve Alapjan

Forrás: http://www.doksi.
hu
VÁLLAKOZÁSGAZDASÁGTAN
(Rövid összefoglalás)
AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS ALAPJAI
ALAPFOGALMAK
A vállalkozás ésszerű tevékenység valamely cél elérése érdekében. Az üzleti

vállalkozás feltételei azok az ismérvek, amelyek megkülönböztetik más vállalkozásoktól.
A vállalat jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete.
Az üzleti vállalkozás feltételei (ismérvei):

(1)önállóság, azaz a körülmények és a törvények keretei között önállóan mérlegel és
dönt; (2)profitorientáltság, azaz hosszabb távon nyereség elérése; (3)saját töke kockáztatása;
(4) valóságos piacon működik, azaz kereslet-kínálat határozza meg az árakat.
A vállalat makrokörnyezete: gazdaságok kívüli és gazdasági tényezők.
(1) Gazdaságon kívüli tényezők: a társadalom szociológiai szerkezete; a
jövedelemelosztás; az iskolázottság általános helyzete; a szakképzési struktúra; a foglalkozási
és területi mobilitás; a család szerepe, jelentősége.
(2) A gazdasági környezet tényezői: az általános gazdasági feltételek (termelékenység,
növekedés-stagnálás); a munkaerőpiac (szerkezet, növekedési üteme, szívás-nyomás); a jogi
szabályozás (esélyek, bérezés, munkavégzés feltételei, nyugdíjazás, érdekellentétek kezelése);
a szakszervezetek harciassága-engedékenysége; a földrajzi elhelyezkedés.
A vállalat mikrokörnyezete szervezeten belüli és kívüli tényezők.
(1) Szervezeten belüli főbb tényezők: a vállalat- és üzemméret, tárgyi eszközei fizikai
és erkölcsi állapota, az alkalmazott technológiák, a munkaerő feltöltöttsége és minősége,
logisztikai lehetőségei stb.
(2) Szervezeten kívüli főbb tényezők: piaci részesedése, beszerzési és értékesítési
lehetősége, kapcsolata a helyi (közvetlen) külső környezettel stb.
A piacformák és a piaccal kapcsolatos egyes fogalmak:

a) A szereplők száma és a termék jellege szerinti piacformák
Versenypiacok
Tökéletes verseny: sok szereplő, homogén termék.
Monopolisztikus verseny: sok szereplő, differenciált termék.
Oligopol piac (oligopólium): néhány szereplő, homogén vagy differenciált termék.
Monopol piac (monopólium): egyetlen szereplő, homogén termék.
b) Az áru jellege szerint: termék-, szolgáltatás-, munkaerő-, pénz- és információ-piac.
c) Térbeni körülhatárolás szerint: helyi, körzeti, nemzeti, regionális, világ (globális)
piac.
d) Egyéb megkülönböztetés:
(1) Releváns piac: azon részpiacok összessége, mely a vállalat szempontjából
reálisan lehetséges.
(2) Célpiac: azon piacszegmensek köre, amelyeken a vállalat a jelentkező
igényeket ki akarja elégíteni.
(3) Hatékony piac: ahol a befektetett tőkék megtérülési rátái hamar
kiegyenlítődnek (normálprofit: a hatékony piacon kiegyenlítő-dött
profitráta).
(4) Nyomásos piac: a kínálat tartósan meghaladja a keresletet. A vevő van
erőfölényben.
Forrás: http://www.doksi.hu
-2-
A főbb piaci törvényszerűségek
Keresletrugalmasság: hogyan változik a kereslet az árak és a keresetek változásának

hatására.
A kereslet árrugalmassága azt fejezi ki, hány %-kal változik egy áru kereslete, ha az
ára egy %-kal változik (EP = ∆D%/∆P%). A kereslet árrugalmassága általában negatív szám:
az ár és a kereslet általában ellentétes irányban mozog.
Példa: az árcsökkenés 10 %, a keresletnövekedés 20 % ; E = 20/(-10) = - 2
Lehetnek kivételek: presztízscikkeknél a sznobhatás miatt csökkenő ár csökkenő kereslettel
jár, és spekulációs hatásra növekvő ár esetén is vásárolnak, további áremelkedésre számítva.
A kereslet árrugalmasságát befolyásoló főbb tényezők:
- a termék használati tulajdonságai;
- helyettesítő termékek léte,
- a helyettesítő termékek árának közelsége,
- az ár és a fogyasztó jövedelmének viszonya.
A kereslet kereszt-árrugalmasága az mutatja, hogy egy adott termék árváltozása
hogyan változtatja meg egy másik termék keresletét: ∆Dx%/∆Py%
- helyettesítő termékeknél pozitív, mert az egyik termék árának emelkedése a másik
termék keresletét növeli (+/+ = +);
- kiegészítő termékeknél negatív, mert az egyik termék árának emelkedése a másik
termék keresletét is csökkenti (-/+ = -);
- zérus, ha a két termék egymástól független.
A kereslet jövedelemrugalmassága azt fejezi ki, hány %-kal változik egy áru
kereslete a fogyasztó jövedelmének egy %-os változásakor (EI = ∆D%/∆I). A jövedelem
növekedése nem növeli minden cikk fogyasztását. A luxus jószágok jövedelemrugalmassága
pozitív, és a jövedelem emelkedésével növekvő. A normáljószágok kereslete
jövedelemnövekedés mellett is állandó. Az alacsonyabb rendű jószágok
jövedelemrugalmassága negatív, mert belőlük a jövedelem növekedéskor kevesebbet
fogyasztanak.
A piacra való belépés akadályai

(1) Az állami szabályozás segítheti, korlátozhatja, meg is akadályozhatja a piacra
lépést:
- egészségügyi, környezetvédelmi, technológiai előírások növelhetik a belépéshez
szükséges tőkét;
- korlátozhatja a beszerzési forrásokhoz jutást;
- szabadalmi előírások befolyásolhatják az új ismeretek terjedését;
- egyes szereplők preferálása;
- vámok, kedvezmények segíthetik, akadályozhatják külföldi verseny-társak belépését.
(2) Méretgazdaságosság megfelelő értéke szükséges:
- vállalatméret: jogilag körülhatárolt egység, gazdasági fogalmakkal (tőke, létszám stb.)
kifejezett nagyság;
- üzemméret: műszaki paraméterekkel írható le;
- piaci részesedés: a cég értékesítésének aránya az összes eladáshoz.
(3) Termékdifferenciálás: az újonnan belépőnek a vevők egy részét el kell hódítania
termékeivel a meglévő eladóktól.
-3-
(4) Tőkekorlátok: elegendő nagyságú tőkét kell megelőlegezni az indításhoz, mindaddig,

amíg az értékesítési árbevételből meg nem térül a befektetés.
(5) A partnerváltás költségei: a beszerzési és az értékesítési csatornák meg-
változtatásának egyszeri költsége.
(6) Az elosztási csatornákhoz való hozzáférést a piacon bennlévők megnehezíthetik.
(7) Egyéb korlátok
- licenccel védett vagy titkolt technológiák stb.;
- a bennlévők élvezik a kedvező földrajzi elhelyezkedést;
- a régóta működő vállalatok átlagköltsége alacsonyabb a tapasztalataik miatt;
- számolni kell a bennlévő vállalatok reagálásával.
Kilépés a piacról
Belépési előtt számolni kell az esetleges kudarc esetével is: milyen korlátok állnak a
kilépés előtt, és milyen következményekkel jár:
- a legelemibb korlát lehet a rendelkezésre álló eszközök összetétele;
- ha az eszközök nem konvertálhatók egy másik piac reális szükség-leteinek
kielégítésére, értékesítésük hosszadalmas és veszteséges;
- az emberi erőforrás átképzése, elbocsátása jelentős költséggel jár;
- a tőkepiac fejletlensége miatt nehéz a szükséges tőkemozgásokat végre-hajtani;
- a ki- és belépés feltételrendszerének szoros összefüggése.
A vállalat érintettjei:
(1) belső érintettek: tulajdonosok, menedzserek, alkalmazottak;
(2) külső érintettek: fogyasztók, szállítók, versenytársak (együtt: a szűkebb
értelemben vett piac), stratégiai partnerek, állami intézmények, helyi önkéntes állampolgári
közösségek; természetes és épített környezet.
A szűkebb értelemben vett piacot a fogyasztók, a versenytársak és a szállítók jelentik.
Tágabb értelemben a stratégiai partnerek is a piachoz tartoznak.
a) A fogyasztók igényinek kielégítésére jön létre a vállalat, ezért megelégedettségük a
hosszú távú profit legfontosabb eleme.
b) A versenytársak működési köre részben azonos, ezért egyrészt osztoznak a
nyereségen, másrészt ösztönzik, kényszerítik egymást az innovációra. A verseny két vagy
több szereplő egymással szembeni előnyszerzésére irányuló, adott szabályok között zajló
tevékenysége. A verseny kimenetele a vállalati képességektől függ, azaz azoktól a
tulajdonságoktól, melyek meghatározzák, hogy milyen hatékonysággal tud megfelelni a
kihívásoknak. A verseny mellett (helyett) kialakulhat együttműködés (kooperáció) is: pozitív,
gazdaság-szervező lépések, mások rovására kötött kölcsönösen előnyös megállapodások. A
piaci szereplők között un. vállalati hálók is kialakulhatnak
c) A szállítók számára a vizsgált vállalat fogyasztó. A jó együttműködés stabil
erőforrás-ellátásának feltétele, a szállítónak pedig tisztes profit.
d) A stratégiai partnerek küldetése „átfed”, ezért érdekegyeztetés alapján lehetséges
közös fejlesztés, marketingakciók (horizontális kapcsolat), és szállítói/vevői kapcsolat
(vertikális integráció), valamint szervezeti kapcsolat (pl. logisztikai bázis, tárgyieszköz-
fenntartás) is.
e) Az állam, illetve intézményei a vállalatok életét a gazdaság szabályozásával
befolyásolják, sőt közvetlen utasítási joggal is rendelkezhetnek. Konfliktushelyzet is
lehetséges, ugyanakkor a vállalatok lobbyzással, adózással, munkalehetőség teremtésével stb.,
„helyzetbe” hozhatják az államot.
-4-
f) A helyi és önkéntes állampolgári közösségek:

- helyi közigazgatás;
- „civil szférák”: környezetvédők, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, vallási közösségek
stb.
g) A természeti és épített környezet egyrészt szolgálja a vállalatot, másrészt a vállalat
tevékenysége során köteles úgy működni, hogy ne veszélyeztesse azt.
Az üzleti vállalkozás alapvető célja: (1) fogyasztói igények kielégítése; (2)

nyereség elérése.
A vállalkozás céljai az egyéni és a szervezeti célok összhangja esetén érhetők el.
Az egyéni célok a belső érintettek szükségleteiből fakadnak. Tényezői: (1) norma-
és értékrendszere; (2) öröklött szellemi és fizikai képességei; (3) személyes tapasztalata és
tanulékonysága; (4) mobilitása fizikai és társadalmi környezetében.
A szervezeti célok (1) hierarchikusan strukturáltak; (2) a szervezet és tagjai
egyaránt segítik egymást céljaik elérésében; (3) kompatibilasak, azaz az egyéni célok és a
szervezet hatékony működése nem nélkülözheti az összhangot; (4) fölérendelt
(szuperordinált) célok, mert a szervezetek képesek olyan célokat megvalósítani, melyeket az
emberek egyedül nem tudnának elérni.
A vállalat küldetése: az alapvető cél konkrét értelmezése, azaz (1)a működési kör;
(2)a belső működés; (3)kapcsolat az érintettekkel.
Az alapítás oka az alapvető célból következik: (1)nyereségszerzés; (2)kereslet-
kielégítés; (3)foglalkoztatás; (4)szociális szempontok.
A vállalati stratégia a vállalati működés vezérfonala, a vállalati célok és elérésük
lehetséges módjait fogalmazza meg.
Tényezői (logikai lánca): alapvető cél – küldetés – távlati, tartós célok – közvetlen,
irányítási célok – operatív, működési célok. A megvalósítás útja: feltételek + eszközök +
működési elvek, szabályok + tevékenységek.
Formális stratégia: a vállalati stratégia tudatosan kialakított, meghatározott körben
közreadott normatív megfogalmazása.
Részstratégia: a vállalati működés meghatározott részterületeire vonatkozó, önállóan is
stratégiajellegű állítások rendszere.
Ellátási lánc: a vállalatok láncszerű összekapcsolódása, gazdasági tevékenységek
vertikális sorozata adott fogyasztói igény kielégítésére.
Értéklánc: a vállalati tevékenységek értékalkotó összekapcsolódása.
A vállalat erőforrásai: munkaerő, anyag, eszköz, információ.
A vállalatkormányzás a vállalat legfelsőbb szintű irányítását végző intéz-mények és
mechanizmusok működése.
AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS SZERVEZETI FORMÁI
Az üzleti vállalkozás szervezeti formáit törvények előírásai tartalmazzák: (1)a

gazdasági társaságokról; (2)az egyéni vállalkozásokról; (3)a szövetkezetekről szóló törvény.
A vállalat-gazdaságtan részletesen csak a gazdasági társaságokkal foglalkozik.
-5-
Az egyéni vállalkozás esetében a tulajdonos és a vállalkozó személye azonos. A személyi

jöveledelemadó és a vállalkozói jövedelemadó nem kell, hogy elváljék. Méretét tekintve
általában kisvállalkozás.
Társaságok: két vagy több tulajdonosa van,
Közkereseti társaság (kkt.): minden tagja korlátlanul, egyetem-legesen, teljes
vagyonával felel a társasággal szemben fennálló követelésekért. Legfőbb szerve a tagok
gyűlése. Nincs jogi személyisége.
Betéti társaság (bt.): legalább egy tagja (beltag) korlátlanul, egyetemlegesen, és
legalább egy másik tag (kültag) vállalt vagyoni betétje erejéig felel a társasággal szemben
fennálló követelésekért. Legfőbb szerve a tagok gyűlése. Nincs jogi személyisége.
Korlátolt felelősségű társaság (kft.): a tagok kötelezettsége csak törzsbetétjének és
esetleg a társasági szerződésben megállapított vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki.
A társaság kötelezettségeiért általában nem felel. Legfőbb szerve a taggyűlés. Jogi
személyiségű társaság.
Részvénytársaság (rt.): A tagok kötelezettsége a jegyzett részvény név- vagy
kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a részvényes (tag)
általában nem felel. Legfőbb szerve a közgyűlés. Jogi személyiségű társaság. A részvény
tulajdonjogot megtestesítő értékpapír.
Közös vállalat (kv.): tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely
kötelezettségeiért elsősorban vagyonával felel. Ha az nem fedezi a tartozásokat, a tagok
együttesen, vagyoni hozzájárulásuk arányában, kezesként felelnek. Legfőbb szerve az
igazgatótanács. Jogi személyiségű társaság.
Egyesülés kooperációs társaság: célja a tevékenység összehangolása, a gazdálkodás
eredményességének növelése, a tagok szakmai képviselete. Saját nyereségre nem törekszik.
Kötelezettségeikért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Legfőbb szerve az
igazgatótanács. Jogi személyiségű társaság.
A gazdasági társaságok alapítása, megszűnése, átalakulása

Legfontosabb tudnivalók:
Alapítás: társasági szerződés megkötése, alapító okirat, alapszabály elfogadása, vagyoni
hozzájárulás, bankszámlanyitás, esetleges engedélyek megszerzése, cégbírósági bejelentés és
bejegyzés, bejelentkezés APEH-, TB- és önkormányzatnál.
Megszűnés: a szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel
(elhatározás, tagok száma egyre csökken, felszámolás, cégbíróság megszűntnek nyilvánítja).
A megszűnés a cégbírósági törléssel következik be.
Átalakulás (jogutódlással történő megszűnés): egyesülés (összeolvadás, beolvadás),
szétválás (különválás, kiválás). Átalakulhat közhasznú társasággá (kht.) is. Felszámolás vagy
végelszámolás alatt társaság nem alakulhat át. Az átalakulás cégbírósági bejegyzéssel válik
hatályossá.
A gazdasági társaságokkal kapcsolatos néhány más tudnivaló
a) Létrejöhet egyszemélyes kft., és rt. is: (1)egy tag alapítja; (2)az összes üzletrészt,
illetve részvényt egy tag (részvényes) szerzi meg.
b) A gazdasági társaság képviselete:
- kkt : bármelyik üzletvezetéssel megbízott tag;
- bt.: az ügyvezetéssel megbízott beltag;
- kft.: az ügyvezetők;
- rt.: az igazgatóság nevében az elnök vagy a vezérigazgató;
-6-
- kv.: az igazgatótanács nevében az igazgató?

- egyesülés: az igazgató.
c) A kft. törzsbetétjének, és az rt. alaptőkéjének minimumát törvény írja elő.
A VÁLLALKOZÁSOK MÉRETÜK SZERINT

(jelenlegi megkülönböztetés)
Mikrovállalkozás: 10 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 700 millió Ft/év nettó

árbevétel vagy 500 millió Ft/év mérlegfőösszeg.
Kisvállalkozás: 50 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 700 millió Ft/év nettó
árbevétel vagy 500 millió Ft/év mérlegfőösszeg.
Középvállalkozás: 250 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 4000 millió Ft/év
nettó árbevétel vagy 2700 millió Ft/év mérlegfőösszeg.
Nagyvállalat: 250 fő feletti foglalkoztatott.
A VÁLLAKOZÁS MŰKÖDÉSÉNEK SPECIFIKUS (ELŐ)FELTÉTELEI
A vállalkozások működésének előfeltételét tevékenységi rendszerének három

folyamata (alrendszere) jelenti: a marketing, az innováció valamint bizonyos értelemben az
információ- és döntési rendszer.
MARKETING
A marketing a vállalat tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti

vállalkozás létének és működésének egyik specifikus és elengedhetetlen feltétele. A vállalat
működését a fogyasztói igényekre orientáltan integrálja.
A fogyasztó igény akkor elégíthető ki, ha találkoznak: a fogyasztó személyi jellemzői;
a termék jellemzői; a vásárlási szituáció.
A marketing stratégiájának alapkérdései: a kielégítendő fogyasztói szükséglet
konkretizálása; a versenyhelyzet és a versenytársak elemzése; végül elérni, hogy a fogyasztók
megcélzott köre a versenytársakkal szemben minket válasszon. Alapvető célja: tartós
versenyelőny megszerzése.
A marketingmix: a marketingszemlélet érvényesítését szolgáló elvek és tevékeny-
ségek rendszere. Négy tényezője (politikája) külön-külön is mix.
a) A termékpolitika: a fogyasztói kielégítésére szolgáló termékek körének és
tulajdonságainak meghatározására, valamint a fogyasztónak való bemutatására szolgáló elvek
és módszerek összessége.
(1) A termékszerkezet: kialakítása a vállalat egyik legfontosabb stratégiai döntése. Két
dimenzióban vizsgálható: horizontálisan a szükséglet-kielégítés jellege szerint jó
elkülöníthető termékcsoportok szempontjából; vertikálisan az adott termékcsoporton belüli
választékot illetően.
(2) A termékélet-ciklus az az idő, amíg a termék a piacon tartózkodik. Szakaszai:
- Bevezetés: ekkor kell megkedveltetni a terméket. Az értékesítés lassan nő, a jelentős
kezdeti költségek miatt a termék veszteséges.
- Növekedés: a piac elfogadta a terméket, a forgalom és a profit gyorsan nő, de a
reklámhadjárat és az értékesítési hálózat szélesítése fokozódik.
-7-
- Érettség: az értékesítés volumene nagyjából állandó, a piac telítődik, a ráfordítások

csökkennek, magas nyereséget lehet elérni; mely a szakasz vége felé csökken. Ekkor új
(helyettesítő) termék bevezetését célszerű elkezdeni.
- Hanyatlás: a forgalom és a nyereség csökken, fokozatosan ki kell vonni a terméket a
piacról.
(3) A termék bemutatása
-Márkanév: a termelőé vagy a forgalmazóé szerepelhet a terméken; regisztrálása
védettséget és más cég azonos termékétől való megkülönböztetését jelenti.
- Csomagolás: szerepe technológiai és marketing szempontból jelentős.
- Címkézés: szerepe tájékoztató; jogszabályi rendelkezés előírhatja tartalmát. Célszerű
megoldása fokozhatja a termék keresettségét.
b) Az árpolitika a vállalat által kínált termékek árának meghatározása, és a piaci
áreseményekre való reagálásra vonatkozó elvek és módszerek összessége. Az ár a piacon
érvényesül, és azt fejezi ki, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó elismerni a termék
előállításának és forgalomba hozásának ráfordításából.
(1) A lehetséges árpolitikai célok: profit maximalizálása; az árbevétel maximalizálása;
a befektetéssel arányos nyereség elérése; a forgalomnövekedés; a piaci részesedés növelése; a
túlélés; a piac lefölözése; a helyzet megtartása; a vezető termékminőség fenntartása.
(2) A kereslet meghatározása, felmérése és elemzése
A kereslet árérzékenységét befolyásoló főbb tényezők: a termék egyedisége,
tájékozottság a helyettesítésről, az összehasonlítás nehézsége, a költekezés mértéke, a végső
előny hatása, a költségmegosztás, hatása, a pénz után futás, az ár- és minőség hatása,
raktározási hatás.
(3) A költségek becslése
Amíg a kereslet az eladható mennyiség felső határát szabja meg, addig az alsó határt a
költségek: a vállalat szeretne legalább annyit eladni, hogy az árbevétel fedezze az összes
ráfordítást. A becslés a termelési, tárolási, értékesítési stb. költségek és a termelés, értékesítés
volumenének kapcsolatán alapul.
(4) A versenytársak ármagatartásának elemzése segít abban, hogy a vállalat elhelyezze
árait a kereslet megszabta maximum és a költségek megszabta minimum között.
(5) Árképzési módszerek
- A költségalapú árképzés esetén az ár a termék előállítási költségének kiszámításán
alapul, melyet egy meghatározott százalékkal (esetleg összeggel) felpótlékolnak.
Fogalmak:
Kiadás: a vásárolt erőforrások és más javak értéke beszerzési áron.
Költség (=összköltség): a vállalat működése során felhasznált vásárolt és saját
előállítású erőforrások és más javak értéke.
Önköltség (=átlagköltség): az összköltségből az adott termék egységére eső
hányad.
A költségek csoportosítása:
Anyagnemek szerint:
- anyagi jellegűek: anyagköltség;
igénybevett anyagi jellegű szolgáltatások értéke;
eladott áruk beszerzési értéke;
alvállalkozói teljesítmények értéke;
-8-
- személyi jellegűek: bérköltség;

tb. járulék;
egyéb személyi jellegű ráfordítások;
- értékcsökkenési leírás (amortizáció);
- egyéb költségek;
- egyéb ráfordítások.
Viselkedésük szerint:
az összköltségben fix költségek azok, amelyek a volumentől függetlenül változatlanok
maradnak (ha nincs termelés, akkor is felmerülnek!); változó költségek azok, amelyek a
volumentől függően változnak (a változás lehet
lineáris, progresszív, degresszív; egyszerűsítés: minden változó költséget lineárisan
változónak tekintünk);
az önköltségben fix költségek azok, amelyek az előállított bár-melyik sorszámú
egyedben azonosak (anyag, és darabbér; a termék-életciklus során ezek csökkenhetnek, az
összköltségben természetesen változóan jelentkeznek); változó költségek az összköltség fix
hányadából az egységnyi termékre jutó hányad.
Elszámolásuk szerint:
közvetlen költségek azok, amelyek a termékeket közvetlenül terhelik (anyag és
darabbér). Arányosak a termelés volumenével;
általános (=közvetett) költségek azok, amelyek nem közvetlenül terhelik az
egységnyi terméket (műhely, üzem, vállalat szintjén merülnek fel). Ezeket általában a
darabbér (közvetlen bér) vagy normaidő arányában terhelik az egységnyi termékre.
Egyszerűsítés: az általános költségek egyes változó elemeit közvetlen költségként kezelik
(=költségredukció); ennek eredménye a proporcionális egységköltség: az egységnyi termékre
jutó közvetlen bér-, anyag- és redukált általános költség.
- A keresletalapú árképzés legismertebb megközelítése a fedezeti elv alkalmazása:
melyik az a legalacsonyabb értékesítési szint, amely mellett az összes költség (fix +
változó) megtérül. Ehhez igazítják az árat és a termelést. A számítás módszere az
ÁKFN-struktúra.
Árbevétel: Á=p×q (egységár, értékesített mennyiség)

- Propoprcionáli ktg: - Kp = kp × q (prop. egységköltség)
-----------------------------------------------------------------------------------------
Fedezet: F = Á - Kp = q(p – kp)
-Általános (fix) költség: -Kf
------------------------------------------------------------------------------------------
Nyereség (eredmény) N = F – Kf = q(p – kp) - Kf
- A versenytársalapú árképzés esetén a cég a piacon szokásos szinten szabja meg

árait. Ez a megközelítés nem hoz létre árversenyt.
- A végső ár megállapítása a vállalt átfogó árpolitikáját szolgálja az egyes árakkal
összefüggésben. Figyelembe veszi a versenytársak reagálását, számol a rövid távú
(pillanatnyi) tényezőkkel.
-9-
c) Az értékesítési utak (marketingcsatornák) politikája : a

marketingcsatornák kiválasztása elveinek és módszereinek összessége. Az alapváltozat:
termelő – nagykereskedő – kiskereskedő – fogyasztó.
(1) A marketingcsatornák folyamatai
A marketingcsatorna az az út, amelyen a termék a termelőtől (szállítótól) a
fogyasztóhoz eljut. Fizikai, tulajdonlási, fizetési, információs és eladás-ösztönzési folyamatok
„játszódnak” le benne.
(2) Az értékesítési utak kiválasztása és elemzése során fel kell mérni, hogy a
fogyasztó mit, hol, mikor, miért és hogyan vásárol. Ennek alapján kell meghatározni az adott
termék eljuttatásának útját hozzá, figyelembe véve az értékesítés költségeit is.
(3) Együttműködés az értékesítési utak szereplői között
Ha a termelő közvetítőket alkalmaz – és ma ez az általános – meg kell
terveznie és szerveznie ezt a vertikálisan tagolt kapcsolat- (disztribúciós, elosztási) rendszert.
Ennek három fő formája alakult ki: vállalati (saját), irányított (egy domináns, a láncot
integráló szereplővel), szerződéses (a láncot egymás közti megegyezések integrálják).
d) A kommunikációs politika a vállalat és a fogyasztók közötti

információáramlás elveit és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer. Elemei:
(1) A reklám három alaptípusa: márka-, cég- és termékcsalád-reklám.
Megkülönbözteti a személyes eladástól a nem személyes jelleg, a PR-től a fizetett jelleg.
Reklámhordozók: újságok, magazinok, plakátok, levélreklámok, rádió, televízió stb.
(2) A személyes eladás a reménybeli vevővel (vevőkkel) való személyes találkozás
során történő értékesítési ajánlattétel, kedvező esetben üzletkötés. A kommunikációs
folyamatok között ez a legdrágább, de a legjobban alkalmazható a személyes igények
kielégítésére.
(3)Az eladásösztönzés olyan módszerek alkalmazása az értékesítésben, amely a vevőt
további vásárlásra ösztönzi. Ma ez terjed a leggyorsabban.
(4) A közönségkapcsolatok (PR) a vállaltról alkotott kedvező kép kialakítását célzó
magatartás, illetve az ezt céltudatosan szolgáló eszközök alkalmazása. Fő eszközei: vezetők és
alkalmazottak szereplése médiákban, rendezvények (szemináriumok, kiállítások, versenyek
stb.), karitatív cselekmények, írásos anyagok, prospektusok a cégről és termékeiről stb.
Szerepe ma még szerényebb, de növekedőben van.
AZ INNOVÁCIÓ
Az innováció a vállalat tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti

vállalkozás létének és működésének egyik specifikus és elengedhetetlen feltétele. A vállalat
küldetésének idődimenziót ad, a fogyasztói igények kielégítésének a korábbinál magasabb
minőségi módja. (És a korábbinál magasabb fogyasztói igények kielégítésének módja is.)
Az innováció tartalma a gyakorlatban az innováció (típusai): a termék, a technológia, a
szervezet területétét érinti.
Az innováció jellege és indíttatása
Jellege szerint lehet folyamatos, egymással összehangolt fejlesztési akciók (kis lépések
sorozata); stratégiai újdonságok (a piac és a vállalat számára egyaránt magas
újdonságértékek). Kotler (1991.) szerint csak ez az innováció.
Indíttatása lehet piaci vagy technológiai eredetű.
- 10 -
Az innovációs helyzetek típusai:

I: felismert igény esetén akár van, akár nincs megoldás;
II: nincs felismert igény, de van „megoldás”;
III: nincs sem igény, sem „megoldás”.
Az innovációs stratégia az általános stratégia része. Az alapkérdés, hogy a vállalat
kutató, elemző, védő vagy reagáló stratégiát folytat. Meghatározó kérdése, fő termékei és
technológiái életgörbéjük mely szakaszában vannak. Az innováció mind belső, mind külső
tényezőkkel szoros kapcsolatban áll. Az innovációs lánc:
ÖTLET – marketing – K+F – beruh. – term.– eladás – MEGVALÓSÍTÁS
Az innováció környezete: a vállalat külső érintettjeinek mindegyike.
A sikeres innovációs stratégia főbb tényezői:
(1) az információs rendszer hatékonysága;
(2) a minőség középpontba helyezése;
(3) kooperáció;
(4) az innovációs tevékenység sebessége;
(5) növekvő figyelem az externáliákra (a biztonságos használat, a testi és lelki
tulajdonságok, a természeti környezet védelme);
(6) a kiszállás (a folyamat abbahagyásáénak) lehetősége;
(7) a vezetők szerepe a sikerben (Moss Kanter 1991.):
Innováció és szervezet: az innovációs tevékenységek szervezeti elhelyezése és
szervezeti elfogadtatása (a szervezeti ellenállás, - mely (1) a meglévő piac misztifikálásából,
elvesztésének félelméből; (2) az innováció leértékeléséből; (3) szakmai és személyi
konfliktusokból ered – legyőzése.
Innováció a kifejlett és az új vállalatnál
(1) A kifejlett, saját életgörbéjének érettségi szakaszában lévő vállalat innovációs
előnyei: megalapozottság, piacismeret, kapcsolatok és bizalom, tapasztalatok; hátrányai: nem
ismerik fel az innovációs helyzetet, kevés az ötlet, dominál a megszokottság, stratégiai
szemlélet hiánya, elmerülnek a részletekben, nehéz az új ötletek elfogadtatása.
(2) Az új, saját életgörbéjének kezdeti, felfutó szakaszában lévő vállalat alapfeltételei
eltérőek. Az innováció előtt sok a nehézség, a siker érdekében szükséges: megtartani a
stratégiai fókuszt, ellenállni a csábító üzleteknek, megtervezni váratlan visszaesések esetére a
stratégiát, mérsékelni a növekedési hajlamot, biztosítani a finanszírozás forrását, lehetőleg
hamar nemzetközivé tenni tevékenységét (O’Hare 1988.)
Az innováció folyamata a kielégítetlen igény vagy a felhasználatlan lehetőségek
felismerésével kezdődik, és – megvalósíthatósága esetén – a bevezetéssel és a hasznosítással
végződik.
a) A szervezeti innováció kiindulópontja az alkalmazott szervezeti megoldás és a
szervezeti jellemzők között kialakult hatékonyságbeli eltérés; tehát szervezeti változtatás
szükséges. A változásokat a termelést és a logisztikát érintő JIT, az egész vállalatot érintő
TQM, kontrolling és elektronikus pénz megjelenése, valamint a stratégiai szövetségek
alakulásának szükségessége is indokolja. Lényege az üzleti folyamatok újraszervezése (BPR,
Business Process Reengineering). A négy kulcsszó: alapvető, radikális, drámai és
folyamatos.
b) A technológiai innováció legtöbb esetben a termékinnováció következménye. A
termelő berendezéseken kívül a termék előállításának teljes folyamatára vonatkozhat. A
komolyabb fejlesztés tőkeigényes; felsőszintű döntést igényel. Stratégiájának főbb elemei:
- 11 -
- a technológia kiválasztása (specializálódás) és beágyazása a vállalati folyamatokba;

- a technológia beépülése a vállalat tudásanyagába;
- a technológia forrásai (honnan?);
- idő-ütemezés (mekkora lehet a késés?);
- K + F befektetés nagysága;
- K + F szervezete és politikája.
c) A termékinnováció a vállalati tevékenységek logikai rendje a lehetőségek
feltárásától a piaci bevezetésig. A kutatás-fejlesztés (K + F) az innováció
háttértevékenységeink összefoglaló elnevezése: a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának
és az új termék (technológia, szervezeti megoldás) konkrét létrehozásának folyamata.
(1) Az ötletgyűjtés feltétele az új ötletek felmerülését és felvetését ösz-tönző vállalati
kultúra, környezet megteremtése, valamint az ötletgenerálást segítő célirányos tevékenység.
A kedvező környezet alapfeltétele, hogy a mun-kavállalók ismerjék a vállalat általános
stratégiáját. Az új ötletek generálásának (egyik módszere a brainstorming) lehetőségei )
(2) Az innovációs ötletek kiértékelése a felmerülés után (majd a piaccal szembesítés)
két fokozatában történik. A kiértékelés és szelekció kérdései:
Összhangban van-e a piaci lehetőség a vállalat
célkitűzéseivel erőforrásaival
- nyereség - tőke
- értékesítés - termelési és markt. know-how
- forgalomnövelés - értékesítési kapacitás
- jó hírnév (ha nem, megteremthető-e
ésszerű ráfordítással)
(3) A termék tervezése (ez lehet gyártmány, szolgáltatás, eszmei érték) előtt meg kell
határozni: mi az az új minőség, amit a fogyasztó kap; kinek szánják; hogyan valósítják meg.
Ezután kerül az ötlet a tervezőhöz, aki kidolgozza az elképzelés megvalósítására vonatkozó
javaslatait (paraméterek, tulajdonságok stb.).
(4) Az első piaci tesztelés során találkozik a termék - képletesen – a fogyasztóval. A
tesztelés felmérés célszerűen kiválasztott fogyasztói körben. A kérdések: érthető-e az ajánlat,
ad-e megoldást valamilyen problémára, jobb-e más hasonló terméknél, megfelel-e a várható
ár, kik és mennyit használnának belőle. A válaszokból a marketingszakemberek már
tudhatják, lesz-e intenzív igény a termékre.
(5) A termékfejlesztés ezután már azon szakemberek feladata, akik a tényleges
előállításhoz szükséges tevékenységeket megtervezik, majd elkészül a prototípus.
(6) A második piaci tesztelés valóságos környezetben, megfelelően kiválasztott és
motivált fogyasztói körben folyik. Fogyasztási cikkek esetében megvizsgálják, hogy hányan
hajlandók kipróbálni, milyen gyakran vásárolnák (esetleg más azonos vagy hasonló cikk
helyett). Termelőeszközök (és egyes tömegcikkeknél is) esetében termék-felhasználási tesztet
végeznek. Hasznos vásárokon is bemutatni.
(7) A termelés már üzemi körülmények között, a piaci viszonyok alapján kiszámított
mennyiségben, sorozatokban történik. A kísérleti és az üzemi feltételek alapvetően
eltérhetnek, és a gyártás kezdeti szakaszában a rutin hiányzik, és csak később érhető el a
tervezett gyártási hatékonyság.
(8) A piaci bevezetés sikere a tesztelések eredménye alapján sem lehet biztos, ezért
gondosan meg kell tervezni, mely során négy alapkérdésre keresik a választ (Kotler 1989.):
mikor (időzítés); hol (területi stratégia); kinek (a célpiac potenciális fogyasztói); hogyan (a
bevezetés stratégiája).
- 12 -
A tartós versenyelőny érdekében nemcsak elfogadtatni kell a terméket, hanem meg

kell nyerni a fogyasztó lojalitását is. Tehát az innovációnak van utóélete a marketing
folyamatában.
INFORMÁCIÓ- ÉS DÖNTÉSHOZATALI RENDSZER

Ez az alrendszer azért tekinthető a működés specifikus előfeltételének (is), mert
szerepe hasonló, mint a számítógép (hardver) esetében az operációs rendszer, (mint szoftver).
1. Az információ, mint erőforrás
a) Az információ erőforrás, a bizonytalanságot csökkentő új ismeret, ugyanakkor a
vállalatok működését integráló folyamatok egyik összetevője.
b) Az információs rendszer a környezetre, a belső működésre, a vállalat és a környezet
közötti tranzakciókra vonatkozó szükséges számszerű és nem új számszerű ismeretek
begyűjtését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását végző személyek,
tevékenységek és technikai eszközök összessége. Három fő összetevője: (1)
döntéshozó; (2) információ; (3) technikai apparátus.
2. A döntéshozó és az információ viszonya
a) A döntéshozó vezető, aki ideje jelentős részében problémát old meg. A probléma
nem megfelelő helyzet, melynek feloldására irányuló folyamat a problémamegoldás. A
probléma lehet:
- jól strukturált, amikor a célok és a cselekvési változatok ismertek, van megoldási
algoritmus és az adatok beszerezhetők;
- rosszul strukturált, amikor még megfogalmazni sem könnyű, csak tünetek, jelzések
vannak, nincs megfelelő információ és az adatok pontatlanok.
b) A döntés választás a cselekvési változatok között. A döntéshozó viszonya a
döntéshez függ a probléma strukturáltságától; az alkalmazott döntéselméleti modelltől
(felfogástól).
- Jól strukturált probléma esetén pragmatikus közelítésmód alkalmazható: mások
hogyan oldottak meg hasonló problémákat, vagy a vezető milyen megoldást talált hasonló
helyzetben, valamint mely belső vagy külső szakértőkhöz forduljon.
- A rosszul strukturált probléma megoldásának szintjei: (1 információk) hogyan
állítsák elő; (2 tevékenységek) hogyan és (3 értékek) mire használják fel az információkat.
- Szokásos modellek: (1) a mikroökönómia racionális; (2) a korlátozottan racionális;
(3) megelégedésre törekvő modell.
- Néhány más modell (közelítésmód): (1) A klasszikus közgazdasági modell a
szükséges információk meglétének és a kimenetel biztonságának feltételezésén alapulva
maximalizálásra törekszik. (2) Az adminisztratív modell a pszichológián és a
vezetéselméleten alapulva a bizonytalanságokat csökkentve rövid időn belül bekövetkező
kielégítő eredményre törekszik. (3) A szigorú megerősítés modellje feltárja azokat a
korábbi pozitív eredményeket, melyek a döntés helyességét mererősítik. (4) A
fokozatos hozadék modellje kis lépésekben valósít meg változásokat, ezzel kívánja
minimalizálni a kockázatokat és a nagy hibák elkövetésének veszélyét.
- A döntés kockázata egy változat (1) lehetséges negatív következményeinek; (2) a
következmények súlyának; (3) bekövetkezése valószínűségének megmutatása.
- A bizonytalanság (információhiány) a kockázat okozója, mert az emberek és a
környezet viszonyának alakulása nem látható előre) a kockázat okozója.
- 13 -
3. Az információ és a szervezeti szerep

Döntéshozók Döntéstípusok
Tulajdonosok és felsővezetés: Stratégiai döntések: a vállalat működé-
sének főbb irányait megszabó, a célo-
kat és eszközöket egymáshoz rendelő
hosszabb távú döntések.
Középszintű vezetés: Technikai és szabályozási döntések: a
vállalat működését a stratégia keretei
között konkrétan szabályozó döntések.
Operatív irányítás: Operatív döntések: a tevékenységek
konkrét végrehajtására irányuló dönté-
sek.
Munkavállalók: Végrehajtás (tranzakciók)
4. Az információs rendszer alrendszerei

a) Számviteli alrendszer három kérdésre ad választ (Simon 1954):
- hogyan mennek a dolgok (teljesítmény-kimutatás);
- milyen problémára figyeljünk oda (figyelemfelkeltés);
- melyik alternatívát válasszuk (problémamegoldás).
Ennek megfelelően funkciói:
(1) A tranzakciók követése a bevételi, a kiadási, az erőforrás-menedzsment ciklusban.
(2) Pénzügyi kimutatások, jelentések
1. mérleg, eredmény-kimutatás, cash-flow;
2. a költséggazdálkodás nyomon követése, elemzése;
- a kontrolling jelentések a tervezési, az ellenőrzési és az információ-ellátási
tevékenységet koordinálják.
(3) Input a vezetői döntésekhez.
b) A vezetői információs alrendszer: a vezetői döntések támogatására hivatott,
számszerű és nem számszerű információkat is kezelő számítógépes alrendszer. Részei:
(1) az FVTR (felső vezetést támogató rendszer) a stratégiai döntéseket támogatja
(pénzügyi helyzetet összefoglaló táblázatok, jelző szerepet betöltő adatok, kritikus értékek,
legaktuálisabb problémák és összetevőik, értéklánc aktualizálása, elemzése, főbb
teljesítménymutatók szervezeti egységenként, piaci pozíciók kimutatása, átfogó elemzése);
(2) az SZR (szakértői rendszer) logikai módszerekkel támogatja az emberi tudást,
tapasztalatot igénylő feladatoknál stratégai, a szabályozási és az operatív döntéseket;
(3) az EAF (elektronikus adatfeldolgozás) a tranzakciók követésére koncentrálódik, de
alapja a magasabb szintű rendszereknek is;
(4) a DTR (döntéstámogató rendszerek) a nem rutin döntéseket segítik, rákényszerítik a
döntéshozót, hogy világosan fogalmazza meg gondolatait, szempontjait.
Részei:
3. adatbázis (EAF és VIR: vállalatirányítási rendszer, integrált ember-gép rendszer
adatokkal, beszámolókkal, elemzési és döntési modellekkel);
4. modellbázis (alternatívák kezelésére, összehasonlítására);
- dialóguskezelő rendszer (terminál, szoftver, felhasználó) interaktív kapcsolatot
termet a felhasználó és a DTR másik két eleme között).
- 14 -
5. A kontrolling az integrált információ-menedzsment igényei szerint az 1980-as

évektől fejlődött ki. A tervezési, ellenőrzési és információellátási tevékenységet integráló
vállalati funkció. Ezt a vállalati működés folyamatos ellenőrzésével és koordinálásával oldja
meg. Kialakítja a teljesítménymérés mutatószámrendszerét, és összehasonlítja a tranzakciók
tényleges adataival.
6. Az információs technológia (korábban szokásos elnevezése: számítás-technika)
fogalmán a hardver és szoftver együtt értendő. Az információs forradalom „első számú
felelőse”. A döntéstámogató rendszerekben négy szerepkört tölt be.
a) A piaci adatrendszerek kezelése: piackutatás, piacelemzés, kérdőív feldolgozás,
statisztikai elemzés, címjegyzékek kezelése. Az Internet a marketing fejlődésének új
perspektívát adott.
b) Az anyagi folyamatok tervezése és irányítása:
- műszaki tervezés, termék- és folyamatfejlesztés, műszaki rendszerek irányítása
(CAD, CAM);
- rendelés, igénykielégítés, járműkövetés, szállítmányozás, diszribúció, pénzügyi
elszámolás (EDI).
- irodaautomatizálás: a vezetés-szervezés új alapokon folyik (a költségvetetések
tervezésétől a levelezésig).
A virtuális vállalat a ma ismert szélső fejlemény: a hagyományos működési formákat,
fizikai tevékenységeket az információs technológia és menedzsment eszközeivel helyettesítő
vállalat. Nincs: székhelye, állandó alkalmazottja, eredeti értelemben vett tulajdona. Ennek
ellenére: on-line állít elő szolgáltatásokat, vagy versenyképes sebességgel termékeket.
AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERÉNEK TOVÁBBI

FOLYAMATAI
Az üzleti vállalkozások tevékenységi rendszerének további folyamatai (alrend-szerei):

emberierőforrás-gazdálkodás; tárgyieszköz-gazdálkodás; anyagi folyamatok-logisztikai
rendszer; termelés-szolgáltatás; vállalati pénzügyek.
EMBERIERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS
Az emberierőforrás-gazdálkodás (EEG) a munkaerővel, amely minden más

erőforrástól különbözik, kapcsolatos összes feladatot tartalmazó tevékenység.
1. Az EEG tartalma
Az emberi erőforrás (munkavállaló = a vállalattal díjazás ellenében munkavégzésre
megállapodást kötő természetes személy) a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a
munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt
helyük szerint strukturált összessége. Minden más erőforrástól azért különbözik, mert: önálló,
szabad akarata van, amellyel cselekvéseit, teljesítményét szabályozni tudja; áránál nagyobb
értéket képes előállítani a munkavégzés során.
Az emberi erőforrás menedzsment (EEM) a vezetés azon része, mely a munkaerővel
kapcsolatos feladatokat végzi.
- 15 -
A munkaerővel kapcsolatos legfontosabb elvárás munkakörének eredményes ellátása.

A részletes kritériumokat, azaz az eredményesség mértékének fokozatait munkakörönként
kell kidolgozni. De a munkavállalóknak van néhány olyan tulajdonsága, amelynek
felismerése esetén következtetni lehet a várható eredményességre, a felvételkor, és a
munkavégzés során.
2. A munkaerő-gazdálkodás környezeti tényezői

a) A munkaerő-gazdálkodásől környezete a vállalat makrokörnyezete.
b) Az emberi erőforrás felértékelődése
Az ember szerepe egyre jobban előtérbe került, mert a technikai fejlődés megnövelte
az emberi tudás szerepét; megváltoztak az emberek elvárásai a munkahellyel kapcsolatban;
bonyolultabbá vált az EEM az előbbiek miatt; törvényi előírások sorozata javítja (a fejlettebb
országokban) a munkavállalók helyzetét.
c) A legfontosabb változások a munkaerő szerepében és az EEM-ben: az emberek
igénylik, hogy a munkavégzés során lényegesen nagyobb önállóságot kapjanak
(empowerment = felhatalmazás); az IT és a vezetési-irányítási elvek fejlődése többfunkciós
munkacsoportokhoz vezetett; nagymértékben nőtt a képzési, továbbképzési igény, a magasabb
fokú képzettség szerepe.
3. Az EEG stratégiája a vállalat általános stratégiájának kiemelkedően fontos része

a következők miatt:
1. a stratégia az emberi cselekedetek sorozatán keresztül valósul meg;
2. a munkaerő teljesítményét önmaga képes szabályozni, de megfelelő motivációval
befolyásolható;
3. a különböző profilú vállalatok munkaerőigénye rendkívül eltérő;
4. a szervezeti struktúra meghatározza a menedzsment és a munka-vállalók
kapcsolatát;
5. a szervezeti kultúra – mely a stratégia megvalósításának közege – az emberi
kapcsolatokon alapul, és visszahat azokra.
4. Az EEG tevékenységei
Az EEM tevékenységei (emberi erőforrás ellátás; bérezés és ösztönzés; értékelés;
fejlesztés; karriertervezés) döntési szintenként (stratégiai = hosszútáv; taktikai = középtáv,
operatív = rövidtáv) eltérő feladatokat tartalmaznak.
(1) A munkaerő-szükséglet meghatározása a munkaköri struktúrán alapul, melyet a ki,

mit, hol, mikor, miért, hogyan kérdésre adott válasz határoz meg. A munkakör a vállalati
feladatok egy személyre lebontott része, amely meg-határozott ismeretek és képességek
alkalmazását igényli.
(2) A munkaerő alkalmazása
- felvétel: felkutatás (toborzás), kiválasztás, döntés.
- elbocsátás: lehet ideiglenes vagy végleges; oka a gazdasági ciklus vagy a dolgozó
(fegyelmezetlenség, alkalmatlanság, nyugdíjazás stb.).
(3) A munkavégzés és az emberi erőforrás fejlesztése
- munkaszervezés: a munkakör gazdagítása, a munkafeltételek javítása, új
munkaszervezési eljárások bevezetése: rugalmas munkarend, otthoni munkavégzés, a munka
- 16 -
rotációja, a munkafeladat- és -kör szélesítése, szociotechnikai gyártási rendszerek alkal-

mazása;
- a karriertervezés és továbbképzés két dimenziója: a munkakörök betöltésének
utánpótlási lehetősége, és az egyes munkavállalók karrierjének (pályájának) megtervezése
velük egyetértésben, egyéniségük, tulajdonságaik, képességeik, képzettségük, ambíciójuk
ismeretében.
(4) Motiváció, bérezés, ösztönzés
- a motiváció a szükséglet (hierarchia: fiziológiai, biztonság, közérzet, megbecsülés,
szakmai fejlődés, karrier – egy változat) kielégítésére irányuló
- ösztönzés: a kielégített szükséglet után a következő „lépcsőfok”-kal lehet ösztönözni;
- a keresetek (pénzjövedelmek) az ösztönzés alapvető formája megfelelő kereseti
struktúra esetén. A jövedelempolitikát kettőség jellemzi: tisztességes bér nélkül komoly
teljesítmény nem várható – a kifizetett bér költség. A keresetek egyes elemei és az egyes
dolgozók keresete között megfelelő arányt szükséges kialakítani.
- a nem pénzbeni juttatások vállalatonként eltérő arányt képviselnek a bérköltségen
belül. A fontosabbak: biztosítások, természetbeni juttatások, nyugdíjhoz kapcsolódó
juttatások, fizetett szabadságok, ünnepek, szociális szolgáltatások, hitelgaranciák,
kedvezmények
- a pszichológiai tényezők a munkahely és az ember kapcsolatában testesülnek meg;
általában a magasabb szintű szükségletekre vonatkoznak.
(5) Az érdekegyeztetés és a szakszervezetek
- az érdekegyeztetés a vállalatvezetés és a munkavállalók szempontjain alapuló, a
munkakörülményekre és a díjazásra vonatkozó megállapodások kötését eredményező folyamat;
- a kollektív szerződés a vállalatvezetés és a munkavállalók hosszú távra szóló
megállapodását rögzítő keretszerződés;
- a szakszervezet a dolgozók hagyományos érdekképviseleti szerve. A legfejlettebb
országokban, ahol az un. jóléti társadalom megvalósult, és a magasabb bérek, jobb
munkakörülmények szükségessége a menedzsment gondolkodásába ténylegesen beépült,
jelentősége, szerepe fokozatosan csökken;
- az üzemi tanács a vállalat tevékenységét érintő kérdésekben tanácskozási joggal
rendelkező, a vezetés és a munkavállalók képviselőiből álló fórum. A legfejlettebb országokban
a participáció egyik jelentős formája.
5. Az EEG néhány egyszerübb számvetése

a) Alapfogalmak
- állományi (statisztikai) létszám: a vizsgált időpontban munkaviszonyban nyilván-
tartott munkavállalók száma;
- dolgozó létszám: a vizsgált napon munkavégzés céljából megjelent és jelenlévő
munkavállalók száma;
- átlagos létszám [AL]: adott időszak napjain nyilvántartott létszámból számított
matematikai átlag. Lehet átlagos állományi (statisztikai) létszám [ASL] és átlagos dolgozó
létszám [ADL];
Átlagos létszám számítása

(1) napi adatokból: AL = napi adatok összege/adatok száma
ASL: minden napot számítani kell (munkaszüneti napra az előtte lévő munka-napi adatot kell
figyelembe venni); ADL: csak a munkanapokkal kell számolni.
- 17 -
Hiányzó adat helyett az elő napi számít. Napi adat: Z = N + B – K (Z: záró létszám, N: nyitó
létszám, B: belépés, K: kilépés).
(2) időszaki nyitó és záró adatból: AL = (N + Z)/2
-A fluktuáció: egy adott időszakban a be- és kilépők összege viszonya az ASL-hez.

Számítása: F = (B + K)/ASL
A munkaidő-kihasználás mutatói
(1) Munkahónap kihasználási tényező: MHK = ADL/ASL
(2) Munkanap kihasználási tényező:
munkarend szerint teljesített órák

MNK =
ADL × munkarend szerinti napok × mrsz. órák
(3)Munkaidőalap (óra) kihasználási tényező:
munkarend szerint teljesített órák

MOK =
ASL által teljesíthető órák
A munkatermelékenység: a természetes mértékegységben vagy nettó termelési értékben

kifejezett termelés viszonya valamely termelési tényező mennyiségéhez. Számítása:
η = Termelés/vagylagosan ASL, ADL, telj. napok, telj órák, kW, m2 stb.
TÁRGYIESZKÖZ-GAZDÁLKODÁS
Kapacitás: egy adott vállalat adott időpontban értelmezett maximális

teljesítőképessége.
Tárgyi eszközök (termelő-berendezés = hardver; más néven állóeszköz - angol neve:
basic stock, principal means): a vállalati vagyon azon naturális formában megtestesülő elemei,
amelyek egy éven túl, több cikluson át szolgálják működését. Pl. telek, telephely, épületek,
gépek, berendezések, szállítóeszközök. Értéküket fokozatosan adják át. Vásárlásuk a jövőbeni
jövedelemszerzés céljából történik.
Beruházás: pénzügyileg a tárgyi eszközök bővítésébe történő befektetés, szervezését
tekintve tárgyieszköz-létesítési projekt.
Tárgyieszköz-fenntartás: folyamatos üzemképességük biztosítása. Hatékony módszere
a TMK (tervszerű megelőző karbantartás): naptári időszakonként és/vagy használattól
(üzemidő, km stb.) függően tervezett műveletek (átvizsgálás, gondozás, beszabályozás,
javítás, felújítás, hitelesítés stb.) végrehajtása.
- 18 -
Eszközgazdálkodási számítások
Hasznos naptári időalap: HNI = GSZ×NSZ×MSZ×(KMI-KI); ahol

- GSZ a meglévő gépek száma;
- NSZ a naptári napok száma;
- MSZ a műszakok száma (3);
- KMI a kötelező munkaidő (műszakonként: 8);
- KI a karbantartási idő (műszakonként)
Kapacitás gépórában: KGO = HNI×MT; ahol MT maximális teljesítmény (tizedes

számmal)
Kapacitás adott termékben: KAT = KGO/NO; ahol NO az adott termék normaideje
(óra/db stb.)
Teljesített gépórák: TGO = ADG×MRN×TM×KMI×MOK; ahol
- ADG az átlagosan dolgozó gépek száma,
- MRN a munkarend szerinti napok száma;
- TM a tényleges műszakok száma;
- MOK a munkaidőalap (óra) kihasználás tényezője
Felhasznált kapacitás (gépórában): FKGO = TGO×AT; ahol AT átlagos teljesítmény
(tizedes számmal)
Kapacitáskihasználás: KH = FKGO/KGO
Eszközellátottság (az átlagos statisztikai létszám egy főjére jutó átlagos eszközérték):
EE = AE/ASL; ahol
- AE az átlagos eszközérték;
- létszám
Eszközhatékonyság (egységnyi eszközértékre jutó nettó termelési érték):

EH = NTE/AE; ahol NTE a nettó termelési érték
Összefüggés az EH, az EE és az ASL között: NTE = EH×EE×ASL; mert
AE = EE×ASL (EE = képletből)
NTE = EH×AE (EH = képletből) = EH×EE×ASL
Amortizáció: a tartósan lekötött tőkéből a tárgyi eszközök fokozatos megtérülésének,

elhasználódásának folyamata. Költségének – általában egy évre vetített – elszámolását
amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak nevezzük.
Amortizációs leírási módok:
- Lineáris – évente azonos ütemű leírás (általában ez felel meg legjobban az
elhasználódási folyamatnak).
- Lassított – az első évben kisebb, majd növekvő leírási kulcs (progresszív)
- Gyorsított – a tárgyi eszközt hamarabb írják le a tényleges élettartamnál, vagy
kezdetben nagyobb, később csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak (degresszív –
csökkenő kulcsok) – gyorsított tőkemegtérülés – műszaki fejlődés gyorsítása.
- 19 -
Néhány amortizáció számítási módszer:

Lineáris amortizáció esetén:
AM = TEB/T; ahol
- AM az egyre jutó értékcsökkenés (összeg);
- TEB a tárgyi eszköz bruttó (beszerzési, aktivált) értéke;
- T a tervezett használati idő [év]
- amortizációs kulcs: a = AM/TEB
TEN = TEB – N×AM; ahol
- TEN a tárgyi eszköz nettó (maradvány) értéke N év után;
- N a beszerzéstől eltelt idő [év]
Gyorsított amortizáció esetén:
Évenként csökkenő leírási kulcsok:
Példa: ismert TEB, T és az első három évi kulcs (%) a1, a2, a3
Kiszámítandó AM1, AM2, AM3, valamint a további évekre
jutó lineáris kulcs és összeg
Évenként azonos leírási kulcs:

Ismert TEB, T, a lineárisnál nagyobb kulcs (agy)
Kiszámítandó az évenkénti AM és TEN
Évek száma szerinti módszer: Kiszámítandó az évenkénti AM és TEN
ANYAGI FOLYAMATOK – LOGISZTIKAI RENDSZER
Az anyagi folyamatok és a logisztikai rendszer az üzletmenethez szükséges termékeket

biztosító tevékenység, a vállalat tevékenységi rendszerének egyik alrendszere.
1. Alapfogalmak
Anyagi folyamatok: a különböző készültségű fokú termékek vállalaton belüli és
vállalatok közötti áramlása.
Készlet: a vállalatnál adott időpontban rendelkezésre álló termékek állománya.
Logisztika: az üzleti folyamatok zavartalanságához szükséges termékek megfelelő
helyen, időpontban, mennyiségben, minőségben, választékban meg-létét eredményező
vállalati tevékenység.
Logisztikai rendszer: anyagi áramlások, készletek, rájuk vonatkozó információk és
irányítási struktúrák rendszere.
a) Alrendszerei:
(1) beszerzés (vásárlás): a folyó termeléshez szükséges anyagi inputok (anyagok,
alkatrészek) biztosítása;
(2) termelésellátás: a termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatok megoldása;
(3) értékesítés (eladás): a vevői igények kielégítésének tényleges technikai
lebonyolítása.
b) Teendői: információszerzés; vásárlás (rendelés, beszállítás); tárolás; belső
anyagmozgatás; eladás (kiszerelés, kiszállítás); nyilvántartás.
- 20 -
Fogalomtisztázás:
- szállító: a piac azon szereplője, aki a vevő megrendelését teljesíti;
- szállítás(=fuvarozás): az anyagok, eszközök tényleges mozgatása vállalatok között
vagy azokon belül;
- fuvarozó: az a szervezet, amely a szállítást végzi.
2. A logisztikai stratégia: a vállalat funkcionális részstratégiája, a logisztikai célok és

az elérésükhöz szükséges eszközök együttese.
a) Logisztikai célok és teljesítménymértékek
(1) A szolgáltatás színvonala:
- a rendelkezésre állás: a rendszer azon képessége, mellyel kielégíti a vele szemben
jelentkező keresletet;
- a kiszolgálási idő: a rendelés beérkezésétől annak teljesítéséig terjedő idő;
- a kiszolgálás minősége: a rendelésnek teljesen megfelelő, hibátlan áru átadása, és
pozitív reagálás a speciális igényekre, váratlan problémákra.
(2) A működés költségei (költségstruktúrája):
- adminisztratív (irányítási) költségek, beleértve az információrendszerek működtetési
költségeit is;
- a fizikai megvalósítás költségei (fuvar, tárolás, anyagmozgatás, csomagolás stb.).
b) A logisztika stratégiai összetevőit úgy kell megválasztani, hogy a hatékonyság
(színvonal és költségszint) lehető legkedvezőbben (optimálisan) alakuljon.
(1) Az értékesítés stratégiájának legfőbb logisztikai jellemezője a rugalmasság.
(2) A beszerzés (a készletcsökkentési törekvések miatt egyre inkább önálló funkció)
stratégiájának főbb tényezői:
- a venni vagy gyártani kérdés: a fő kritérium a gazdaságosság;
- követelmény a szállítóval szemben: minőség, gyakoriság, határidő, részszállítások,
kísérő szolgáltatások;
- a beszerzési forrás megválasztása: egy stratégiai partnertől vagy több szállítótól;
- a beszerzési információs rendszer lehetőségei, minősége.
(3) A készletezés stratégiája a fogyasztóorientált marketing és a pénzügyi lehetőségek
függvénye. A készletgazdálkodás célja az anyagi folyamatok zavartalanságának biztosítása a
gazdaságosság követelményeit megtartva.
(4) A logisztikai információs stratégia legfőbb tényezői:
- a keresletmenedzsment integrálja a marketing, a termelés és a logisztika
vevőkapcsolatait, figyelembe véve a fogyasztók egyedi mennyiségi, szállítási, csomagolási,
időzítési igényeit;
- a kínálatmenedzsment a szállítási rendelés-nyilvántartás, a készlet-információk, a
termelési program stratégiai elveit jelenti;
- a szállító- és vevőértékelés a megbízható (szállító- és fizetőképes) partnerek
kiválasztásának stratégiai kérdése;
- kapcsolat kialakítása a partnerek információs rendszerével (EDI).
(5) Az anyagi folyamatokkal kapcsolatos stratégiai szempontok
- a raktárak elhelyezése költség- és kiszolgálásfüggő. A konszignációs raktárt a szállító a
megrendelő telephelyén tartja fenn. A piacorientált elv a vevőkhöz, a termelőorientált elv a
gyártóhelyhez telepíti az értékesítendő árut.
- 21 -
- a szállítási (fuvarozási) módok a szállítás lebonyolításának lehetséges alternatívái

(vasúti, közúti, légi, csővezetékes, vízi fuvarozás és ezek kombinációi) közötti választás.
c) A stratégiai tényezők integrálása, és a rendszer megtervezése

- a logisztikai alrendszereket a versenyképesség és a fogyasztóorientáltság szellemében
kell integrálni;
- a logisztikai rendszer tervezése is az erőforrás-tervezés módszerén alapul. Működési
logikájának főbb lépései: vállalati stratégia – a logisztika funkcionális (beszerzés,
termelésellátás, értékesítés) részstratégiái – értékesítési követelmények – termelési
vezérprogram – anyagszükséglet-tervezés – anyagrendelés – termelés – értékesítés.
- az outcourcing (kiszerződés): a vállalat olyan tevékenységet külső partnerrel
végeztet el, melyet maga is el tudna látni.
3. A logisztikai rendszer működése

a) Készletfajták
(1) Vásárolt készletek: alapanyagok, segédanyagok, alkatrészek, fűtőanyagok,
üzemanyagok, fogyóeszközök, göngyölegek, állóeszköznek nem minősülő gyártóeszközök.
(2) Termelési készletek: félkésztermékek (raktáron), befejezetlen termelés (gyártásban),
késztermékek. (Értékük általában nagyobb, mint a termelés során felhasznált termelési
tényezők összértéke.)
(3) Árukészlet: azok a vásárolt termékek, amelyeket a vállalat változtatás nélkül
értékesít. (A kereskedelmi vállalatok készletének legnagyobb része ilyen.)
(4) Összkészlet: a vállalat teljes készletállománya.
ABC analízis /ABC classification/: a készletek egyes tételeinek rangsorolása

pénzértékben számított éves felhasználás alapján. A biztonságos készletezési mechanizmus
viszonylag egyszerű módszere, amelyben
- az "A" csoportba sorolják a legnagyobb értékben és mennyiségben felhasznált
beszerzési készletelemeket /alapanyagok, néhány segédanyag, legfeljebb néhány tucat
anyagféleség, de az összes anyagfelhasználás értékének legalább kétharmada/, melyek hiánya
azonnali leállást eredményez;
- a "B" csoportba tartoznak mindazok a készletelemek, melyek utánpótlása viszonylag
egyszerű, illetve könnyebben helyettesíthetők /általában néhány száz anyagféleség, a teljes
anyagfelhasználás értékének mintegy negyedét képviselik/;
- a "C" csoportba az összes többi /gyakran több ezer/ anyagféleség tartozik, melyek
hiánya általában nem okoz komolyabb fennakadásokat.
b) A készletgazdálkodás kérdései: milyen termékek legyenek készleten, milyen
mennyiségben (készletszint), mekkora tőkebefektetéssel és folyamatos ráfordítással. A
készletszintet a termékszint határozza meg.
Független keresletű termékek (készleten tartandó mennyisége nem függ egymástól)
esetén feladat a készletszint szabályozása: se túl sok, se túl kevés ne legyen a kereslethez
képest.
A kérdés: mikor, illetve mekkora minimális szintnél és mennyit vagy mekkora
maximális szintig kell rendelni.
Függő keresetű termék (anyag vagy alkatrész) az, amely valamely kész- vagy
félkésztermék gyártásához szükséges. Az ezekből tartandó készlet nagysága (utánrendelésé-
- 22 -
nek ideje) a termelési program alapján határozható meg. Általában meghatározzák a

készletnormát (készletezési napok számát), azaz hogy a készlet hány napi termelést fedezzen.
Anyagnormák: az anyagfelhasználás előírásai. Lehet:
anyag-felhasználási norma
anyag-kihozatali norma
Mindkettő lehet:
Nettó norma: a gyártmányba ténylegesen bekerülő anyagmennyiség
Bruttó norma: a gyártmány előállításához közvetlenül szükséges anyagmennyiség.
Beszerzési norma: a gyártmány előállításához beszerzendő anyagmennyiség.
Anyagrendelési modellek:
Periodikus rendszerek: rendelési időköz rögzített.
A rendelési költség és a készlettartási költség függvényében lehetséges modellek:
- fűrészfog-modell: a rendelt mennyiség állandó
- ciklikus modell: a rendelési időköz állandó, a készleteket mindig állandó szintre
tölti fel
- kétraktáros modell: a rendelési mennyiség állandó és mindig akkor rendelünk, ha a
készlet egy meghatározott szintre csökken
- csillapításos modell: nem állandó sem a rendelési idő, sem a rendelési mennyiség –
meghatározott szintre csökkenés esetén meghatározott szintre emelik fel
Az anyagi folyamatok lebonyolítása

A szállítás (fuvarozás) módja és végrehajtója (saját szervezet, vevő vagy bérfuvarozó)
a gazdaságossági és a rugalmassági követelményektől függ.
A tárolás helyét a stratégiai megfontolás, technológiáját az erre fordítható tőke szabja
meg.
Az anyagmozgatás szakaszai: átvétel, betárolás, a termelési fázisok közötti belső
szállítás és a kiszállítás előkészítése. Technológiája tőkefüggő.
A kiszerelés a kiszállításra való előkészítést jelenti (számlálás, mérés, konzerválás,
csomagolás, címkézés stb.)
4. Készletgazdálkodási számítások
a) Az átlagkészlet
(1) Ha termelési időszak napjainak száma NSZ, anyagigénye AI és a készletnorma KN,
akkor az átlagkészlet (AK) az egynapi anyagigény (AI/NSZ) és a készletnorma szorzata: AK
= (AI/NSZ)×KN
(2) Az időszak első (NYK = nyitó) és utolsó (ZK = záró) napján meglévő készletből: AK
= (NYK + ZK)/2
(3) Ha ismert egy időszak minden napján meglévő nyitó vagy záró készlet: AK =
ΣNY/NSZ vagy AK = ΣZK/NSZ
(4) A zárókészlet számítása (napi vagy időszaki): ZK = NYK – F + B
(F: felhasználás, B: beszerzés)
a) A forgási sebesség mutatói
(1) a fordulatok száma (FSZ) azt jelenti, hogy
- az átlagkészletet hányszor használják fel az adott időszakban:
FSZ = AI/AK vagy:
- a termelési időszak hossza hányszorosa a készletnormának:
FSZ = NSZ/KN
- 23 -
(2) egy fordulat időtartama (FIT) azt jelenti, hogy hány nap alatt használják fel az
átlagkészletet:
FIT = NSZ/FSZ vagy FIT = (NSZ×AK)/AI
TERMELÉS-SZOLGÁLTATÁS
A termelés és szolgáltatás az a vállalati tevékenység, amely a fogyasztói igényeket

ténylegesen kielégíti. Ez a lényeg, mert a fogyasztó nem valamit (termelést vagy
szolgáltatást) akar venni, hanem valamely igényét akarja kielégíteni. Tehát ez az a
tevékenység, melynek eredményességétől függ az üzleti vállalkozás alapvető céljának elérése.
A vállalkozó és a fogyasztó szemléletének változása:

Hagyományos felfogás: a vállalkozó tevékenységének kibocsátásához keres
fogyasztót, a fogyasztó terméket vagy szolgáltatást akar vásárolni.
Korszerű felfogás: a vállalkozó fogyasztói igény alapján folytat tevékenységet, a

fogyasztó valamely igényét akarja kielégíteni.
1. A vállalat kibocsátása lehet:

a) A termelés: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása arra, hogy
más erőforrásokon tartós változásokat végrehajtva új javakat hozzanak létre.
b) A szolgáltatás: erőforrások felhasználása fogyasztói igényeket kielé-gítő, nem
termelő tevékenységre.
c) Egyéb: olyan fogyasztói igény kielégítése, mely az ágazati rend szerint nem
sorolható sem a termelés, sem a szolgáltatás körébe (pl. kereskedelem). Közgazdasági
értelemben ezek is szolgáltatásnak minősülnek.
2. A termelés jellemzői
a) A gyártmány jellege:
- szabványos tömeg-(homogén) termék;
- összetett termék.
b) A gyártási rendszer jellege:
- folyamatrendszerű (gyártósor vagy szerelőszalag): a termék sorban egymásután
elrendezett speciális gépeken (gyártóhelyeken) halad végig;
- műhelyrendszerű: egy-egy műhelyben egyforma gépek vannak, és a munkadarab
vándorol a megmunkálásához szükséges műhelyekbe;
- projektrendszerű: az egyedi termékek előállítása, ill. az egyszeri gyártás. sajátossága,
hogy az eszközöket viszik a munkavégzés helyére.
c) A gyártás tömegszerűsége:
- egyedi: nem feltétlenül egy darab előállítását jelenti, de a gyártott mennyiség a
kapacitásnak csak kis hányadát terheli le;
- sorozat (kis, közepes, nagysorozat): az előállított mennyiség jelentős önmagában, és
a kapacitáshoz viszonyítva is;
- tömeggyártás: a kapacitás zömét, sok esetben egészét leterheli, vagy kifejezetten az
adott termék előállítására létesítik.
- 24 -
(A három jellemző nem független egymástól. Egy-egy termék valamely jellemző szerinti
besorolását az ágazat, az alkalmazott technika jellege és a menedzsment elképzelése dönti el.)
Átlagos tömegszerűség: a vizsgált termék egy időszakban előállított volumene
mekkora arányban terheli le az előállításához használt eszközök kapacitását (hasznos
időalapját). Számításának elve:
tx × qx ahol Töx x termék átlagos tömegszerűsége;
Töx = tx x termék gépi munkaigénye;
Tx qx x termék előállított mennyisége;
Tx x termék gyártásához igénybevett
gépek hasznos munkaidőalapja.
3. A termelési ágak
- kitermelőipar (bányászat, kőfejtés, kőolaj-kitermelés stb.);
- feldolgozóipar (fő inputját a kitermelőipar adja);
- mezőgazdaság (erdő-, hal-, vadgazdaság stb.);
- élelmiszeripar (fő inputját a mezőgazdaság adja);
- építőipar (projektjellegű; egyes osztályozások szolgáltatásnak tekintik).
4. A szolgáltatások
A szolgáltatások teljesítése során létrejövő új érték nem testesül meg termékben,
számbavétele fizikai mértékegységben nem lehetséges. A fogyasztó más jellegű igényét
elégíti ki, ezért eredményessége annak szubjektív élményétől, véleményétől nagymértékben
függ. Jellemzésének, tipizálásának legfontosabb dimenziói:
a) Kézzelfoghatóság
- a kézzelfogható szolgáltatás outputja látható (javítás, tisztítás stb.);
- a nem kézzelfogható szolgáltatás outputja „eszmei” jellegű (szak-, jogi vagy egyéb
tanácsadás, színházműsor élménye stb).
b) Az „előállítási” folyamat
- eszközorientált: fő forrása berendezések, illetve azok igénybevétele (autómosó,
színházlátogatás stb.);
- emberorientált: lényege az emberek közötti interakció. Létrehozása, és igénybevétele
egybeesik (tanács kérése-adása, fogászati kezelés stb.)
c)Piacosítás
- piacosítható: fogyasztója, azaz címzettje ismert, teljesítéséhez kapcsolódik a
díjazása;
- nem piacosítható: az igénybevevők köre nem ismert, ezért vagy átalánydíj ellenében
teljesítik (pl. TV-műsorsugárzás), vagy díjtalan (pl. utcaseprés)
d) A termeléshez való viszony
- átfogó értelemben a fogyasztó részére a termelés is szolgáltatást jelent;
- szűkebb értelemben a termeléshez is kapcsolódnak szolgáltatások (üzembehelyezés,
garancia stb);
- a tiszta szolgáltatás nem kapcsolódik termeléshez (pl. jogi tanácsadás).
e) A fogyasztáshoz való viszony (időbeni megvalósulás szerint)
- folyamatos;
- nem folyamatos, de ismétlődő;
- egyszeri, közvetlen, végleges.
- 25 -
f) Szállíthatóság
- szállíthatók (távolabbra is értékesíthetők, pl. internet);
- nem szállíthatók (a szolgáltató és a fogyasztó közvetlen kapcsolatával valósul meg).
5. A termelési stratégia a vállalati stratégiából, közvetlenül a küldetésből ered. A

marketinggel és az innovációval összhangban kell eldönteni, hogy a vállalat mit és hogyan
akar előállítani. Meg kell határozni: a termelés menedzsmentjének fő célkitűzéseit; a gyártás
helyét, a szükséges hardver összetételét (féleség, mennyiség), elrendezését; a
termelésirányítási és termelésszervezési elveket.
a) Célkitűzések és kritériumok
A termelés a vállalati teljesítményhez hozzájárul a minőség, a költség, a
megbízhatóság, a rugalmasság és a fogyasztószolgálat magas (kedvező) színvonalon
tartásával.
A vállalat versenyképességét növel(het)ő programok
- anyaggazdálkodás-orientáltak (JIT = Éppen időben, MRP = Szükséglet-tervezési
rendszer, OPT = Szűk keresztmetszetek kezelése);
- berendezés-orientáltak (FMS = Rugalmas gyártórendszer, CIM = Számítógéppel
integrált gyártás;
- munkaerő orientáltak (csoportos munkavégzés, erőforrás-takarékos rendszerek);
- idő-orientáltak (kieső, átállási, fejlesztési idők csökkenetése);
- fogyasztó-orientáltak (pontos megfelelés az igényeknek, alkalmazottak és fogyasztók
összekapcsolása);
- folyamat-alapúak (üzleti folyamatok újratervezése, értékelemzése, funkciók
integrálása).
b) Termékek és technológiák
A technológiai életciklus szakaszai és jellemzői
Életciklus Beüzemelés Növekedés Érettség Hanyatlás
Gyártási rendszer műhely gyártósor szalag folyamat
Termelési volumen alacsony növekvő magas magas
Technológiai fejlődés alacsony közepes magas közepes
Automt., vertikális interg. alacsony közepes közepes magas
Gyártási egységköltség magas gyorsan lassan lassan
csökken csökken emelkedhet
- 26 -
c)A termékszerkezet és a gyártási rendszer kapcsolata
Alacsony vo- Sokféle Kevésféle Magas volumen,

lumen és stan- termék, standartizáltság,
dartizáltság magas volumen tömegtermelés
Műhelyrendszer Nyomda nincs
Sorozatgyártás Nagygépek
Szerelőszalag Autó
nincs
Folyamatos gyártás Cukorfinomítás
d) A termelési (szolgáltatási) folyamat irányítása és szervezése

Jelenleg legfejlettebbnek tartják a „Számítógéppel integrált termelés”-t (CIM =
Computer Integrated Manufacturing). Ez a termelésszervezés olyan módja, amely a termék és
a termelés tervezését, az irányítást, az anyagmozgatást és a gyártást egységes, számítógépes
vezérlésre épülő rendszerbe foglalja.
6. Termeléstervezés és végrehajtás
a) Keresletmenedzsment: a marketingfunkció része, a keresletre vonatkozó
információk megszerzését, a kereslet befolyásolását, a vállalat szállítási kötelezettségeinek
kezelését összekapcsoló rendszer. A következő információkat tartalmazza:
- korábbi fogyasztói megrendelések;
- új igénybejelentések;
- decentralizált raktárak igényei;
- vállalaton belüli kooperációs igények;
- szerviz- és alkatrészigények;
- fogyasztói igények előrejelzése;
- a keresletet befolyásoló marketingakciók.
b) Termeléstervezés: az erőforrások szükséges mennyiségének és termelésbe
bevonásuk rendjének meghatározása a kereslet-kielégítés követelménye alapján. A
keresletmenedzsmenttől kapja az indító impulzust.
c) Termelési vezérprogram: a termelés tervezett mennyiségét és ütemezését a vállalat
valamennyi végtermékére meghatározó program.
d) Szükséglettervezési rendszer (MRP = Material Requirements Planning): a teljes
anyagszükséglet lebontása a termelési vezérprogram által adott valamennyi végtermék
termelési mennyiségnek és időzítésnek megfelelően. A végtermék anyagszükséglete
független keresletű, összetevőinek kereslet a végtermék mennyiségétől függő keresletű.
e) Az „éppen időben” elv (JIT = Just in Time): mindennemű veszteség kiküszöbölését
célzó termelési filozófia. Csak a rövid távú keresletnek megfelelő termék áramlását engedi
meg, melynek éppen időben kell megérkeznie a felhasználás helyére. Alapelvei:
- 27 -
(1) Teljes körű minőségellenőrzés (TQC = Total Quality Control): a minőséget nem
„beleellenőrizni”, hanem „belegyártani” kell a termékbe, tehát a termelés minden fázisában
ellenőrizni kell a minőséget.
(2) Egyenletes és rugalmas termelés: a választékbővítést a piaci igények
megváltozásának figyelemmel követése alapján a folyamatos termelés fenntartása mellett
rugalmasan kell végezni.
(3) Készlet nélküli termelés: a készlet nem a vagyon eleme, hanem termelésből kivont
tőke, ezért minden eszközzel igyekszik csökkenteni.
(4) Áttekinthető üzemkialakítás: rend, egyszerűség, célszerűség, végső soron rugalmas
gyártási rendszerek (FMS = Flexible Manufacturing Systems) kialakítása, ami a rugalmas
termelés hardver-feltételét jelenti, azaz a termelési program gyors módosítását lehetővé tevő
berendezések alkalmazását.
(5) Néhány technikai megoldás:
- minőségi kör: egy adott munkahely dolgozóinak a minőség javítására létrejött,
elsősorban munkaidőn kívül működő társulása;
- körülsétálással történő vezetés: a vezetőknek a munkavállalókkal való intenzív,
mindennapos kapcsolata;
- kanban: a terméket a termelés fázisain végigkísérő kártya, amely tartalmazza a
megmunkálására vonatkozó információkat (japán elnevezés).
VÁLLALATI PÉNZÜGYEK
A pénzügyi tevékenység alapvető célja a vállalat értékének növelése.

Stratégiája:
- vállalatértékelés;
- befektetési stratégia;
- finanszírozási stratégia.
A pénzügyi rendszer elvi működése
Tervezés
befektetés
Tranzakciók finanszírozás
(végrehajtás) költséggazdálkodás
Számviteli követés
Elemzés
- 28 -
A pénzügyi tervezés kiindulópontja a vállalati stratégia. Vázlata:
Vállalati stratégia
Termelési Innovációs Személyzeti Marketing Pénzügyi

stratégia stratégia stratégia stratégia stratégia
költség bevételi forrás

terv terv terv
likviditási terv
A pénzügyi menedzsment feladata

a) általános:
- gondoskodás a működéshez szükséges forrásokról;
- a források hatékony elosztása a konkrét stratégiát megvalósító befektetési
változatok között;
b) stratégiai:
meghatározni
- az eszközökre és a forrásokra vonatkozó döntések értékelésének elveit és
módozatait;
- a befektetési stratégiát és a tőkeköltségvetést;
- a finanszírozási stratégiát és a forrásokat.
A vállalatértékelés alapelvei
Értéktípusok:
- tulajdonosi érték: amit a tulajdonos hajlandó (lenne) kifizetni, hogy megtartsa
tulajdonát;
- gazdasági érték: a tulajdonból származó jövőbeni haszon;
- piaci érték: a vevő-eladó alkujának eredménye; más megközelítésben az az ár, amit a
befektetők hajlandók fizetni a jövőbeni előny birtoklásáért;
- „fair”-érték: a partnerek közötti igazságos előnymegosztás alapján választott érték;
- kereskedelmi érték: a piaci értéken alapul, stratégiai irányítási és/vagy jogokkal;
- a pénz időértéke: mennyivel értékel egy befektető nagyobbra egy mai kifizetést
vagy hozamot a jövőbeninél;
- könyv szerinti érték: a vállalat egészének, illetve egyes eszközeinek a mérlegben
feltüntetett értéke;
- goodwill: a piaci érték és a könyv szerinti érték különbsége.
A valóságos tőkepiacon a vállalat értéke a jövőben van, azaz a jövőre vonatkozó

stratégiája és a várható hozamok határozzák meg. Eszközeinek értéke felszámolásakor lép
előtérbe.
- 29 -
A vállalatértékelés lényege a vállalat stratégiájának; kockázatvállalásának;

időpreferenciájának; alkalmazott értékelési technikájának meghatározását jelenti.
Befektetési stratégia
Fogalom: A befektetés pénzeszköz lekötése egy vállalkozás céljainak megvalósítására,

nyereségszerzés reményében.
A befektetés értelmezhető:
- a vállalat és külső érintettek viszonylatában (befektetés I);
- a vállalat működéséhez szükséges eszközök biztosítására (befektetés II).
a) A befektetés I tőkepiaci művelet, a befektető szándékán kívül a külső érintettektől is

függ.
b) A befektetés II pénz lekötése egy vállalkozáson belül a működéshez szükséges
eszközökre azért, hogy működtetésük során nyereséget szerezzenek.
c) A tőkeköltségvetés a vállalat hosszú távú befektetési lehetőségeinek elemzése és a
köztük való választás.
d) Érdemes befektetni:
- a jelenérték szabály alapján, ha a várható hozamok és költségek nettó jelenértékének
különbsége pozitív;
- a megtérülési szabály alapján, ha a hozam meghaladja a haszonáldozat (saját és
visszterhes) költségét.
e) A befektetés folyamata
alternatívák CF becslése befektetetés CF-jének becslése
újraértékelés értékelés döntés (választás)
Finanszírozási stratégia
1. Fogalom: a finanszírozás a befektetésekhez szükséges források biztosítása és

hatékony elosztása. Stratégiája kialakításának elvei:
- biztonság: a saját és az idegen tőke aránya;
- jövedelmezőség: a finanszírozás költségei és jövedelemtermelő képessége;
- likviditás: hosszú távú pénzügyi egyensúly, a forrás- és eszközoldal összhangja;
- függetlenség: a hitelezőktől és befektetőktől való kötöttsége elemzése.
2. A válaszra váró stratégiai kérdések; azaz mit kell eldönteni

- a tőkestruktúrát: azaz a saját és az idegen források arányát;
- a források és felhasználások összehangolásának módját;
- a finanszírozási formát.
- 30 -
A befektetési számítások fogalmai:

- kezdő tőke (C0): a befektetett összeg;
- hozam [R]: a kezdő tőkét a befektetés lejártakor növelő összeg (vagy ennek aránya
[r] a kezdőtőkéhez;
- jövőérték (FV): a kezdő tőke hozammal növelt összege;
-jelenérték (PV): a jövőérték diszkontált összege (a kezdő tőke + a hozam mit ér a
befektetés kezdetekor);
- nettó jelenérték (NPV): a jelenérték és a kezdő tőke különbsége;
- belső megtérülési ráta (IRR): az a diszkontráta, amely mellett a diszkontált
hozadékösszeg nulla.
- jövedelmezőségi index: PI = PV(hozam)/PV(ráfordítás)
A befektetési számítások matematikai eszköztára
Kamatszámítás
R = C0×i; ahol: i a kamatláb tizedes számmal (pl. 15 % = 0,15) [i helyett szokásos r-t
használni
FV = C0×(1+i)
Kamatoskamat-számítás
FV = C0×(1+i)t; ahol t a futamidő (tőkésítés évente egyszer)
R = C0×(1+i)t – C0
Diszkontálás
PV = FV/(1+i)t
5. A tipikus döntési helyzet és elemzése

Mi előnyösebb (eredményez magasabb FV-t): a szabad tőkét „t” évig kamatra
pénzintézetnél elhelyezni (a befektetés I egyik alternatívája), vagy a saját cég fejlesztésre
beruházni (befektetés II). Az elemzési módszer:
FVI = C0×(1+i)t; illetve
FVII = R×[(1+i)(t-1) + (1+i)(t-2) + … + (1+i)(t-t)], ha a beruházás hozama a futamidő
minden évében azonos, és az alternatív kamatláb „r”; illetve
FVII = R1(1+i)(t-1) + R2(1+r)(t-2) + … + Rt-1(1+r)(t-t+1) + R(1+r)(t-t),
ha az 1. év hozama R1, a másodiké R2, … , az utolsó előtti évé Rt-1, az utolsó évié R.
vagy NPV-számítással: NPV = - C0 + R1/(1 + i) + R2/(1 + i)2 + …. + Rn/(1 + i)n
Megjegyzés: Az 1. év hozamát a második évtől (tehát „t-1” évig), az „t”-edik évét „t-t” évig
(azaz a futamidőben már nem) lehet kamatoztatni. Más módszer: NPV = -C0 + ΣPVR > 0
A VÁLLALAKOZÁS PÉNZÜGYI RENDSZERE
A számvitelről szóló többszörösen módosított 1991. évi XVIII. törvény a gazdálko-

dóknak (vállalkozóknak) beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget ír elő.
- 31 -
Egyszeres könyvvitelt köteles vezetni többek között – az egyéni vállalkozó és a jogi

személyiség nélküli gazdasági társaság (kkt., bt.), ha nettó árbevétele két egymást követő
évben nem haladja meg a törvényben előírt összeget (jelenleg 50 millió Ft), függetlenül az
általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől.
Egyszerűsített éves beszámolót készíthet
a) az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó, és
b) az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, melynek két egymást követő évben a
következő három mutatóérték közül kettő nem haladja meg a törvényben előírt határértéket:
- a mérlegfőösszeg (jelenleg 150 millió Ft);
- az éves nettó árbevétel (jelenleg 300 millió Ft);
- az átlagosan foglalkoztatottak száma a tárgyévben (jelenleg 100 fő).
A számvitel két részből áll:
1. Könyvvitel 2.Éves beszámoló
- bizonylatkiállítás; a) Éves zárás:
- adatgyűjtés; - mérleg;
- adatnyilvántartás. - eredménykimutatás;
- cash flow.
b) Elemzés:
adatok értékelése.
A vagyonmérleg:
Kimutatás a vagyonra ható gazdasági műveletek hatásáról, mely tartalmazza adott
időpontban, pénzértékben a vállalati eszközök összetételét, azok forrását a nyitó és záró
időszak között keletkező vállalati eredményt:
Az mérleg egyszerűsített szerkezete:
Eszközök (aktívák) Források (passzívák)

A. Befektetett eszközök C. Saját tőke
I. Immateriális javak I. Jegyzett tőke
II. Tárgyi eszközök II. - be nem fizetett tőke
III. Befektetett pénzügyi eszközök III. Különféle tartalékok
B. Forgóeszközök IV.Mérlegszerinti eredmény
I. Készletek D. Kötelezettségek
II. Követelések I. Hosszú lejáratúak
III. Értékpapírok II. Rövid lejáratúak
IV. Pénzeszközök
Eszközök összesen Források összesen
A mérleg a könyvviteli nyilvántartásokon alapul. A könyvvitel lehet egyszeres vagy

kettős. Alapelv: a bizonylati elv, azaz bizonylat nélkül nincs könyvelés.
A egyszeres könnyvitel a pénzforgalom elvén alapul, a könyvekben akkor rögzítik a

gazdasági eseményeket, amikor az pénzmozgással jár együtt. Formája: egyéni vállalakozónál
a pénztárkönyv; kkt.-nél és bt.-nél - a törvényi feltétel megléte esetén – a naplófőkönyv.
- 32 -
A kettős könyvvitel a teljesítmény elvén alapul, a gazdasági eseményeket könyvekben

és könyvviteli számlákon annak bekövetkezésekor rögzítik, függetlenül attól, hogy
pénzmozgással jár-e együtt vagy nem. A gazdasági társaság az egységes számlakeret alapján
kidolgozott számlarend (számlatükör)-be felvett számlákat köteles vezetni.
A számlaosztályok összefoglaló elnevezése:

Mérlegszámlák: 1. Befektetett eszközök
2. Készletek
3. Követelések, pénzügyi eszközök
4. Források
Költségszámlák: 5. Költségnemek
6. Költséghelyek, általános költségek
7. Tevékenységek költségei
Eredményszámlák: 8. Értékesítés elszámolt önköltsége és ráfordítások
9. Értékesítés árbevétele és egyéb árbevételek
0. Nyilvántartási számlák
Eszköz: piaci értékkel rendelkező vagyon, a múltbeli döntések eredménye, a működést
biztosító erőforrás.
a) A befektetett eszközök a vagyon azon része, mely hosszabb távon, több cikluson át
biztosítja a működést:
- immateriális javak: „reálalak” nélküli vagyontárgyak. Pl. vagyoni értékű jogok, üzleti
vagy cégérték, szellemi termékek;
- tárgyi eszközök: ingatlanok, berendezések, gépek, járművek, beruházások stb. A
mérlegben nettó értékük szerepel;
- befektetett pénzeszközök: egy évnél hosszabb lejáratú befektetések. Pl. részesedések
cégeknél, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszúlejáratú bankbetétek.
a) A forgóeszközök rövidebb távon, általában egy cikluson át szolgálják a működést:
- készletek: vásárolt és saját termelésű anyagok, áruk, alvállalkozói teljesítmények,
befejezetlen termelés, félkész és késztermékek stb.;
- követelések: a mérlegkészítés napján a vállalaton kívül tartózkodó pénzeszközök. Pl.
a vevők tartozása (szállítások ki nem egyenlített része), be nem fizetett tőke, előlegek;
- értékpapírok: az egy éven belül lejáró pénzügyi befektetések értéke. Pl. kötvények,
részvények;
- pénzeszközök: pénztár, csekkek, elszámolási bankszámla stb.
Források: az eszközök alapja, azaz eredetük, fedezetük megjelölése. Saját forrás (a
mérleg szerkezetében C), melyet nem terhel visszafizetési kötelezettseg, és idegen (D, a
kötelezettségek: kapott hitelek, kölcsönök, előlegek stb.) forrás.
Az eredménykimutatás adott időszak bevételeinek és kiadásainak egybevetése
(különbségképzése); a teljesítmény értékelését szolgálja. Egyszerűsített változatának
szerkezete:
I. Értékesítés árbevétele
II. Egyéb bevételek
III. Aktivált saját teljesítmények értéke
IV. Anyagi jellegű ráfordítások
V. Személyi jellegű ráfordítások
VI. Értékcsökkenési leírás
- 33 -
VII. Egyéb költségek

VIII. Egyéb ráfordítások
A) Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+-III-IV-V-VI-VII-VIII)
IX. Pénzügyi műveletek bevételei
X. Pénzügyi műveletek ráfordításai
B) Pénzügyi műveletek eredménye (IX-X)
C) Szokásos vállalkozási eredmény (+-A+-B)
XI. Rendkívüli bevételek
XII. Rendkívüli ráfordítások
D) Rendkívüli eredmény (XI-XII)
E) Adózás előtti eredmény (+-C+-D)
XIII. Adófizetési kötelezettség
F) Adózott eredmény (+-E-XIII)
(+F-amit F-ből felhasznált)
G. Mérleg szerinti eredmény (= mérleg C/IV. sora)
CASH FLOW
A cash flow (CF, magyarul pénzáram) a nyereség készpénz alapú megfelelője, a
tényleges pénzbevételek és pénzkiadások különbsége egy adott időpontban. A pénzáram és az
adózás utáni nyereség egy-egy időpontban nem egyezik meg, mert a tényleges pénzbevételek
és a kifizetések időben eltérnek. (Pl. az értékcsökkenési leírás költségként elszámolható, és az
árbevételben megjelenik, de az ezzel kapcsolatos kiadás csak később, az eszköz pótlásakor
esedékes.)
Alaptípusai:
- direkt (likviditási terv), elsősorban üzleti terv részeként készítik;
- indirekt (CF kimutatás), amellyel azt vizsgálják, hogy a pénzbevételek mennyiben
nyújtottak fedezetet az esedékes kifizetésekre. Általában az év végi állapotnak megfelelően
készül, és része az üzleti beszámolónak.
A cash flow szerkezete (egy változat)
1. Adózás utáni tiszta nyereség
2. Értékcsökkenési leírás
3. Készletváltozás
4. Vevőállomány változása
5. Tartós passzíva változása
6. Szállítóállomány változása
7. Pénzáram folyó működésből (1+2-3-4+5+6)
8. Értékesített tárgyi eszközök
9. Tartós befektetések értékesítése
10. Vásárolt tárgyi eszközök
11. Új befektetések
12. Pénzáram befektetésből (8+9-10-11)
13. Felvett hosszú lejáratú hitelek
14. Osztalékfizetés
15. Részvény (kötvény) kibocsátása
16. Hosszú lejáratú hitelek törlesztése
17. Saját értékpapír visszavásárlása
- 34 -
18. Pénzáram pénzügyi tevékenységből (13-14+15-16-17)

19. Teljes pénzáram = A + B + C
Az egyszerűsített beszámolóhoz nem kötelező CF kimutatást mellékelni.
A PÉNZÜGYI ELEMZÉS
Összegzi, elemzi, értékeli a vállalat tevékenységét a számviteli információs alrendszer

adatai alapján a menedzsment és a befektetők részére. Célja reális képet adni a vállalat
helyzetéről, eddigi fejlődéséről, jövőbeni kilátásáról és piaci pozíciójáról a versenytársakhoz
viszonyítva.
Az elemzés mutatói
A vállalat rövidtávú (hitelezői) értékelése, és pénzügyi mutatói:
A rövidtávú hitelezés (futamideje legfeljebb egy év) színtere a pénzpiac, mely
mindig bankszerűen működik. Forrásai a rövidtávú megtakarítások, eszközei: váltó;
kincstárjegy; rövidlejáratú bankbetét; bankhitel.
A jövőbeni hitelezők biztosak akarnak lenni, hogy a megállapodás szerinti időpontban
érvényesíthetik követelésüket, ezért az adós vállalat hitelképességét vizsgálják és
fizetőképességük, valamint hatékonyságuk alapján értékelik. Tehát a hitelezői
értékelés mutatói:
Fizetőképességi mutatók:
Likviditási ráta = forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek
Likviditási gyorsrá ta = (forgóeszközök - készletek)/rövid lejáratú köt.
(megkívánt minimális érték: 1~1,3)
Hatékonysági mutatók:
Követelések beszedési ideje
Fizetések teljesítési ideje
Tevékenységi ráták: az eszközök forgási sebességét, illetve a lekötés átlagos
időtartamát mérik. Ezek:
Készlet forgási sebesség: s = nettó árbevétel/átlagkészlet értéke
Készlet forgási nap: N = időszak naptári napjainak száma/s
vagy: N = (készletállomány×napok száma)/nettó árbevétel
Vevőállomány forgási sebessége: Vs = nettó árbevétel/vevőállomány
Vevőállomány forgási nap: VN = időszak naptári napjainak száma/Vs
vagy: VN = (átlagos vevőállomány×napok száma)/nettó árbevétel
(vevőállomány: kamatmentes hitel, amely leköti a vállalat eszközeit)
Eszközmegtérülés: Es = nettó árbevétel/összes eszköz
vagy: Es = nettó árbevétel/befektetett eszközök
A vállalat hosszú távú (befektetői) értékelése, és pénzügyi mutatói

A hosszú távú hitelezés (futamideje egy évnél hosszabb) színtere a tőkepiac.
Forrásai: háztartások, cégek, költségvetés, külföld.
Eszközei: hosszú lejáratú bankbetétek; hosszú lejáratú bankhitelek; részvények;
kötvények; egyéb hosszú lejáratú értékpapírok.
A jövőbeni befektetők biztosak akarnak lenni, hogy befektetésük biztonságos
(minimális kockázatú); a futamidő alatt megtérül; megfelelő mértékű hozamot eredményez.
Ezért az adott vállalatot (értékpapírt kibocsátó szervezetet) nyereségessége, krízisállósága
alapján értékelik.
- 35 -
A befektetői értékelés mutatói:

A jövedelmezőségi-nyereségességi ráták a befektetett eszközök felhasználásának
eredményességét mérik. Ezek:
Eszközarányos nyereség = adózott eredmény/összes eszköz értéke
Sajáttőke-arányos eredmény = adózott eredmény/ saját tőke
Nettó haszonkulcs = adózott eredmény/nettó árbevétel
Fedezeti arány (fedezet/fix költség)
Eszközarányos megtérülés
Össztőkearányos megtérülés
Befektetés-gazdaságossági mutatók:
Hozam (abszolút értéke és a befektetés arányában);
Jövőérték;
Jelenérték;
Dinamikus mutatók:
Nettó jelenérték;
Belső megtérülési ráta (BMR = IIR).
Jövedelmezőségi index
Az adósság ráták azt fejezik ki, hogy a vállalat hosszú távon eleget tud-e tenni fizetési
kötelezettségeinek.
Adósságszolgálat fedezeti mutatója
adózott nyereség + amortizáció + hosszúlejáratú betétek kamata

AFM =
hosszúlejáratú hitelek kamata + hosszúlejáratú hitelek törlesztése
Eladósodottsági mutatók:
Idegen tőke aránya = kötelezettségek/összes forrás
Saját tőke aránya = saját tőke/összes forrás
Hosszú lejáratú adósság aránya = kötelezettségek/összes forrás
(a bankoknál általában akkor hitelképes a vállalat, ha az idegen tőke aránya nem
haladja meg az össztőke 50-70 százalékát)
Kamatfedezeti mutató (mennyiben biztosított a kamatok megfizetése)
adózás és kamatfizetés előtti eredmény (EBIT)

KFM =
éves kamatkötelezettség
vagy:
adózás előtti eredmény + amortizáció

KFM =
éves kamatkötelezettség
- 36 -
Az elemzést, mely a pénzügyi beszámoló része, felhasználják:

(1) a tulajdonosok és a menedzserek termelési, befektetési, piaci döntések
megalapozására;
(2) az üzleti partnerek (hitelezők, szállítók, vevők) a vállalkozás
megbízhatóságának megismerésére, az üzleti kapcsolatok megalapozására;
(3) az állam intézményei közül
5. az adóhatóságok, a helyi önkormányzat az adó megállapításához;
6. a cégbíróságok peres ügyekhez, céginformációk adásához;
7. a KSH az ország gazdasági teljesítményének megállapításához.
A VÁLLALATI FINANSZÍROZÁS ELVEI ÉS FORMÁI
1. A finanszírozás alapfogalmai
A finanszírozás a működéshez szükséges pénzforrások biztosítását és a pénzeszközök
gazdaságos felhasználását eredményező tevékenység.
A forrásösszetétel a saját és az idegen források arányáról való döntés.
A saját forrás a források azon része, melyet nem terhel visszafizetési kötelezettség.
Az idegen forrás a források azon része, melyet visszafizetési köte-lezettség (és egy
részét igénybevételi díj, kamat, kezelési, szerződéskötési költség) terhel.
2. A finanszírozási stratégia elvei

Segítenek a finanszírozási döntések meghozatalában: milyen legyen a tőkestruktúra
(forrásösszetétel); hogyan valósítható meg a források és felhasználások összhangja; milyen
finanszírozási formát (formákat) válasszanak. „Vasszabály”: Minél kisebb az idegen tőke
aránya az össztőkén belül, annál krízisállóbb és hitelképesebb a vállalat.
A jövedelmezőség vizsgálatának egyik eszköze a tőkeáttétel (leverage = emelőerő); az
idegen források hatékonyságát jelző mutató.
3. A finanszírozás formái az időtávtól függenek.
a) Rövidtávú formák (egy évig):
(1) Rövidlejáratú bankhitel
- költsége: kamat;
- feltétele: hitelképesség és esetenként fedezet.
(2) Kereskedelmi hitel: a szállító később kéri követelése kiegyenlítését. Költségét és
feltételét szerződésben kötik ki. Értékpapír formája a VÁLTÓ, mely, rövidtávú fizetési
ígérvény, ezáltal hiteleszköz és egyben fizetési eszköz is (forgatható) . Tartalmaznia kell –
többek között – a lejárat időpontját.
(3) Faktoring olyan pénzügyi szolgáltatás, amelyben az áru eladója (a szállító)
rövidlejáratú eladásának (= kereskedelmi hitel) ellenértékét (könyvkövetelés) átruházza egy
harmadik személyre (ez a faktor), aki azt saját javára behajtja, vállalva a sikertelenség
kockázatát. A faktor tehát átvállalja a hitelezés kockázatát, finanszírozza az eladót, és elvégzi a
szükséges teendőket. A faktoring folyamata: az eladó szállít a vevőnek – számlakövetelését
engedményezi a faktorra – a faktor kifizeti a számla ellenértékét a megelőlegezéstől a vevő
fizetésének napjáig esedékes kamattal, faktor- és garanciadíjjal, valamint banköltséggel
csökkentett ellenértékét az eladónak – a vevő a lejáratkor fizet a fakornak.
- 37 -
b) Középtávú formák (egytől három évig)

(1) Középtávú bankhitel: Költsége: a rövidtávúnál magasabb kamat; feltétele:
hitelképesség, garancia, megkötések.
(2) Lízing (bérlet): a bérlő termelőeszközt vesz bérbe egy lízingtársaságtól
meghatározott időtartamra, használat céljából, szerződésben meghatározott, rendszeresen
fizetendő lízingdíj ellenében. A futamidő lejáratakor a lízingtárgyat maradványértéken
megvásárolhatja. A vállalat mérlegel a fejlesztés módjáról, azaz finanszírozásáról: ha lízingel,
akkor a költség a lízingdíj; ha beruház hitelből, akkor a költség hitelkamat; törlesztés adózott
pénzből; amortizáció.
Alapvető lízingformák: Pénzügyi lízing (nyílt és zár végű); operatív lízing;
szervizlízing; visszlízing.
A lízing tárgya lehet: tőkejavak; fogyasztási javak; személyi lízing.
A lízing irányai: Belföldi-; import-; export- és tranzitlízing.
A lízing legfontosabb biztosítékai: bankgarancia; ingatlanfedezet; készfizető kezesség;
értékpapír letét
c) Hosszú távú formák (három évnél hosszabb)
(1) Hosszú távú (fejlesztési) bankhitel
(2)Hosszú távú értékpapírok kibocsátása, adás-vétele általában értéktőzsdén folyik.
A részvény alaptőkéjének meghatározott hányadát (tulajdonjogot) megtestesítő
értékpapír. Előnye: nincs kamata (általában); nincs lejárati ideje; nem kell visszafizetni; csak
kibocsátási költsége van; saját tőkévé válik (tőkeemelés). Hátránya: megvásárlója magasabb
hozamot vár; a tulajdonosi struktúra felborul.
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, klasszikus formájában fix, ma már
általában mozgó kamatozású. Visszafizetendő: lejáratkor egy összegben; futamidő alatt
meghatározott időszakonként.
4. A kockázat a lehetséges negatív következmények teljes leírása, beleértve súlyuk és
bekövetkezésük lehetősége valószínűségének megmutatását is megmutatását is. Oka a
bizonytalanság (információhiány), azaz az emberek és a környezet viszonyának azon
tulajdonsága, hogy e viszony alakulása nem látható előre. A kockázat lehet: önként vállalt
(spekulatív), melynek kimenetele lehet kedvező vagy kedvezőtlen. Kezelésének (védekezés)
módja határidős ügyletek kötése, melynek lényege a jövőbeni ügylet árának előre rögzítése.
Tiszta kockázat (pl. természeti csapás, betörés, adós csődje), melynek – ha bekövetkezik – csak
negatív hatása lehet. Kezelésének módja a biztosítás: erre szakosodott pénzintézet rendszeres díj
fizetése ellenében az esetleg bekövetkező kárt megtéríti.
A VÁLLALATI PÉNZFORGALOM LEBONYOLÍTÁSÁNAK MÓDOZATAI
1. Néhány fogalom
A pénz funkciói
- elszámolási eszköz (általános egyenértékes)
- forgalmi eszköz (Áru – Pénz – Áru: amikor az áru átadását vagy a
szolgáltatás teljesítését közvetlenül követi árának kiegyenlítése);
- fizetési eszköz (hitelpénz: amikor az áru átadását vagy a szolgáltatás teljesítését
közvetlenül nem követi árának kiegyenlítése);
- felhalmozási eszköz;
- világpénz.
- 38 -
Pénzforgalom: a pénztulajdonosok (birtokosok) közötti pénzmozgások összessége, a

pénz szakadatlan áramlása; a gazdasági alanyok fizetéseket teljesítenek egymásnak, azaz
pénzbevételek és pénzkiadások keletkeznek. Röviden: amikor a pénz tulajdonosa vagy
birtokosa megváltozik. Esetei:
- a vásárolt termék, szolgáltatás árának kiegyenlítése (a pénz tulajdonosa
változik);
- hitel felvétele, visszafizetése (a pénz birtokosa változik).
2. A pénzforgalom módozatai
PÉNZFORGALOM
Készpénzforgalom Számlapénzforgalom
- pénzalakú - átutalás
- készpénzkímélő - inkasszó
- bankkártya - akkreditív
- készpénzcsekk - elszámolási csekk
- ZSÍRÓ
2.1 Amikor a pénz forgalmi eszközként funkciónál
2.1.1 Készpénzfizetés:
a) az áru átvételét, a szolgáltatás teljesítését közvetlenül követi vagy megelőzi
ellenértékének (árának) kiegyenlítése: bankjegy, érme átadásával; bankjegy, érme
befizetésével bankszámlára: pénztárnál; postán „Készpénz-átutalási megbízás”-sal;
b) készpénz felvétele bankszámláról a hitelintézet pénztáránál; postai szolgálat
igénybevételével; bankkártyával készpénzkiadó automatából.
2.1.2 Készpénzkímélő eszközök használata a tejesített megrendelés ellenértékének
kiegyenlítésére:
- bankkártya: elfogadóhelyeken (olyan kereskedelmi, szolgáltató egységek, melyeknek
megfelelő bankszerződésük és termináljuk van);
- készpénzcsekk: kibocsátója rendeletére a pénzintézet, mellyel csekkszerződést
kötött, készpénzt szolgáltat ki a kedvezményezettnek.
2.2 Amikor a pénz fizetési eszközként funkcionál, számlapénzforgalom valósul meg.

Feltétele: a szerződő felek rendelkezzenek bankszámlával. A bank a kötelezett bankszámláját
megterheli, a jogosultét elismeri az elszámolás összegével.
2.2.1 Átutalási megbízás: a számlatulajdonos megbízza (formanyomtatvány

megküldésével) a számláját vezető pénzintézetet, hogy bankszámlája terhére a meghatározott
összeget számolja el a jogosult bankszámlája javára.
- 39 -
2.2.2 Beszedési megbízás (inkasszó): a fizetési forgalom lebonyolítását a jogosult

kezdeményei, ha ebben egyeztek meg, vagy törvényi előírás lehetővé teszi. Az inkasszó lehet:
- esedékessége szerint azonnali, melyet a kötelezett bankja megérkezése után azonnal
teljesít; határidős (a teljesítés ellen kifogásolási határidőt jelölnek meg); tervszerinti,
sorozatos követelések teljesítésére egyszeri, időrendi tervben meghatározott napokat jelölnek
meg);
- összege szerint pontosan meghatározott, fix összeg; limitált (a teljesíthető
legmagasabb összeget határozza meg a kötelezett); határozatlan (a jogosult az indokoltnak
tartott összeg beszedését kezdeményezheti)
A folyamat lényege: a jogosult megbízást ad bankjának követelése beszedésre, és ha a
kifogásolási határideig nem érkezik kifogás, a kötelezett bankja teljesíti a beszedési
megbízást.
2.2.3 Akkreditív (okmányos meghitelezés): Bankja kiegészíti a vevő (kötelezett) fizetési

saját fizetési kötelezettségvállalásával. Ezzel feloldja a két fél ellentétes érdekét: a vevő előbb
akar szállítást, mint fizetne; az eladó előbb akar fizetést, mint szállítana.
A folyamat lényege: a vevő elhelyezi megrendelése fedezetét bankjánál, és bankja
akkreditívet „nyit”; a megrendelés teljesítését elismerő igazolás bemutatása (átadása)
ellenében a bank fizetést (jóváírást vagy átutalást) teljesít a szállító bankszámlája javára.
2.2.4 Elszámolási csekk: Az inkasszóhoz hasonlóan működik – a vevő átadja a

bankjához címzett, számlája terhére szóló fizetési felszólítást (ez formailag az „Elszámolási
csekk”) a szállítónak, és az nyújtja be a banknak, mely jóváírást (átutalást) teljesít a szállító
bankszámlája javára.
2.2.5 Zsírórendszer: Klíringszerűen működik, azaz figyeli az ilyen szerződést kötött,

egymással megrendelői-szállítói kapcsolatban álló ügyfeleinek bankszámla-követelést, és
annak megfelelő szintje esetén a tényleges követeléseket elszámolja a bankszámlák között (a
jogosultak bankszámláján jóváírja a követeléseket a kötelezettek bankszámlája terhére).
NÉHÁNY TUDNIVALÓ AZ ADÓZÁSRÓL

Az adó lehet
adóviselés alapján lehet:
- közvetlen adó [EA] (egyenes adó): az fizeti, akinek jövedelme keletkezik (pl. SZJA);
- közvetett adó [KA]: az adó alanya és az adó terhének viselője elkülönülhet egymástól
(a jövedelem felhasználásakor; pl. jövedéki adó).
rendeltetése alapján:
- általános adó [ÁA]: (a költségvetési bevétel felhasználásáról előre nem döntenek);
- céladó [CA]: (a bevétel kijelölt feladatok megoldására szolgál).
- 40 -
Az adó tárgya: az a dolog (pl. épület, telek), az a jog (pl. haszonélvezeti jog), az a
tevékenység (pl. adóköteles értékesítés, jövedelemszerző tevékenység), amely után az adót
fizetik.
Az adó alapja: az adó tárgyának az a mennyisége, amelynek alapján az adót
kiszámítják.
Az adó mértéke: azt fejezi ki, hogy az adóalap (pl. jövedelem) vagy annak egysége (pl.
benzin literje) után mennyi adót kell fizetni. Az adó mértékét adókulccsal vagy adótétellel
határozhatják meg. Az adókulcs az adóalap meghatározott százaléka, amely lehet lineáris
vagy progresszív. Adótételben akkor fejezik ki az adó mértékét, amikor az adó alapját nem
pénzértékben határozzák meg (pl. kommunális adó, gépjárműadó).
Adóztató: az állam, illetve az önkormányzat, amely adót szedni jogosult.
Adóalany: az adófizetésre kötelezett természetes személy, gazdasági társaság,
szervezet. Az adó alanyát másképpen adókötelezettnek is nevezik.
Adózó: az a személy, akire vonatkozóan valamely adóról szóló törvény vagy az adózás
rendjéről szóló törvény adókötelezettséget, adófizetési kötelezettséget vagy költségvetési
támogatást állapít meg.
Adóhatóság: az adó beszedésére jogosult az állam (önkormányzat) nevében az
adóztatással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket gyakorló szervezetek. Ezek lehetnek:
1. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei (APEH)
2. Az önkormányzat jegyzője
Ismertebb adók:
Állami adóhatóság beszedi:
- társasági és osztalékadó (TAO) [EA] [ÁA]
- egységes vállalkozási adó (EVA) [EA] [ÁA]
- általános forgalmi adó (ÁFA) [KA] [ÁA]
- személyi jövedelemadó (SZJA) [EA] [ÁA]
- fogyasztási adó [KA] [ÁA]
- jövedéki adó [KA] [ÁA]
- munkaadói, valamint munkavállalói járulék [EA] [ÁA]
- útalap hozzájárulás [KA] [CA]
- termékdíj [KA] [CA]
Önkormányzati adóhatóság beszedi:
- építményadó [ÁA]
- telekadó [ÁA]
- magánszemélyek kommunális adója [CA]
- vállalkozások kommunális adója [EA][CA]
- idegenforgalmi adó [EA] [CA]
- helyi iparűzési adó [EA] [ÁA]
- belföldi rendszámú gépjárművek adója [ÁA]

Sarkozi Ferenc Vallalkozasgazdasagtan Osszefoglalo Chikan Attila Konyve Alapjan

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Sarkozi Ferenc Vallalkozasgazdasagtan Osszefoglalo Chikan Attila Konyve Alapjan

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS ALAPJAI

A vállalkozás ésszerű tevékenység valamely cél elérése érdekében. Az üzleti

Az üzleti vállalkozás feltételei (ismérvei):

A piacformák és a piaccal kapcsolatos egyes fogalmak:

A főbb piaci törvényszerűségek

Keresletrugalmasság: hogyan változik a kereslet az árak és a keresetek változásának

A piacra való belépés akadályai

(4) Tőkekorlátok: elegendő nagyságú tőkét kell megelőlegezni az indításhoz, mindaddig,

f) A helyi és önkéntes állampolgári közösségek:

Az üzleti vállalkozás alapvető célja: (1) fogyasztói igények kielégítése; (2)

AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS SZERVEZETI FORMÁI

Az üzleti vállalkozás szervezeti formáit törvények előírásai tartalmazzák: (1)a

Az egyéni vállalkozás esetében a tulajdonos és a vállalkozó személye azonos. A személyi

A gazdasági társaságok alapítása, megszűnése, átalakulása

- kv.: az igazgatótanács nevében az igazgató?

A VÁLLALKOZÁSOK MÉRETÜK SZERINT

Mikrovállalkozás: 10 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 700 millió Ft/év nettó

A VÁLLAKOZÁS MŰKÖDÉSÉNEK SPECIFIKUS (ELŐ)FELTÉTELEI

A vállalkozások működésének előfeltételét tevékenységi rendszerének három

A marketing a vállalat tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti

- Érettség: az értékesítés volumene nagyjából állandó, a piac telítődik, a ráfordítások

- személyi jellegűek: bérköltség;

Árbevétel: Á=p×q (egységár, értékesített mennyiség)

- A versenytársalapú árképzés esetén a cég a piacon szokásos szinten szabja meg

c) Az értékesítési utak (marketingcsatornák) politikája : a

d) A kommunikációs politika a vállalat és a fogyasztók közötti

Az innováció a vállalat tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti

Az innovációs helyzetek típusai:

- a technológia kiválasztása (specializálódás) és beágyazása a vállalati folyamatokba;

A tartós versenyelőny érdekében nemcsak elfogadtatni kell a terméket, hanem meg

INFORMÁCIÓ- ÉS DÖNTÉSHOZATALI RENDSZER

3. Az információ és a szervezeti szerep

4. Az információs rendszer alrendszerei

5. A kontrolling az integrált információ-menedzsment igényei szerint az 1980-as

AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERÉNEK TOVÁBBI

Az üzleti vállalkozások tevékenységi rendszerének további folyamatai (alrend-szerei):

Az emberierőforrás-gazdálkodás (EEG) a munkaerővel, amely minden más

A munkaerővel kapcsolatos legfontosabb elvárás munkakörének eredményes ellátása.

2. A munkaerő-gazdálkodás környezeti tényezői

3. Az EEG stratégiája a vállalat általános stratégiájának kiemelkedően fontos része

(1) A munkaerő-szükséglet meghatározása a munkaköri struktúrán alapul, melyet a ki,

rotációja, a munkafeladat- és -kör szélesítése, szociotechnikai gyártási rendszerek alkal-

5. Az EEG néhány egyszerübb számvetése

Átlagos létszám számítása

-A fluktuáció: egy adott időszakban a be- és kilépők összege viszonya az ASL-hez.

(1) Munkahónap kihasználási tényező: MHK = ADL/ASL

(2) Munkanap kihasználási tényező:

munkarend szerint teljesített órák

(3)Munkaidőalap (óra) kihasználási tényező:

munkarend szerint teljesített órák

A munkatermelékenység: a természetes mértékegységben vagy nettó termelési értékben

η = Termelés/vagylagosan ASL, ADL, telj. napok, telj órák, kW, m2 stb.

Kapacitás: egy adott vállalat adott időpontban értelmezett maximális

Hasznos naptári időalap: HNI = GSZ×NSZ×MSZ×(KMI-KI); ahol

Kapacitás gépórában: KGO = HNI×MT; ahol MT maximális teljesítmény (tizedes

Eszközhatékonyság (egységnyi eszközértékre jutó nettó termelési érték):

Amortizáció: a tartósan lekötött tőkéből a tárgyi eszközök fokozatos megtérülésének,

Néhány amortizáció számítási módszer:

Évenként azonos leírási kulcs:

ANYAGI FOLYAMATOK – LOGISZTIKAI RENDSZER

Az anyagi folyamatok és a logisztikai rendszer az üzletmenethez szükséges termékeket

2. A logisztikai stratégia: a vállalat funkcionális részstratégiája, a logisztikai célok és

- a szállítási (fuvarozási) módok a szállítás lebonyolításának lehetséges alternatívái