STUART HALL

A kritikai kultúrakutatás két paradigmája

A körültekintő kritikai k u t a t ó m u n k á b a n soha n e m i n d u l u n k „tiszta lappal" és

csak ritkán találunk megszakítatlan folytonosságot. [...] Ehelyett a fejlődésre jel-
lemző egyenetlenséggel és rendezetlenséggel kell s z e m b e n é z n ü n k . Valójában
azok a törésvonalak a legjelentősebbek, amelyek m e n t é n a korábbi gondolatme-
netek felfeslenek, a bevált rendszerek felbomlanak, v a l a m i n t a régi és új alkotó-
elemek módosított alapelvek és gondolatok köré r e n d e z ő d n e k . [...] A n é z ő p o n t
ilyen eltolódása n e m c s u p á n a szellemi alkotómunka mellékterméke, h a n e m fel-
fedi g o n d o l k o d á s u n k egyik jellemző vonását is, amely a történelem megítélését
és a n n a k fejlődését biztosítja, továbbá olyan új gondolatok születését teszi lehetővé,
amelyek n e m nyújtják a tökéletesség garanciáját, viszont m e g h a t á r o z z á k a gon-
d o l k o d á s a l a p v e t ő irányát és mozgásterét. A törésvonalakat p o n t o s a n azért kell
figyelemmel kísérnünk, m e r t segítenek megérteni a g o n d o l k o d á s társadalmilag
elfogadott kategóriái és a „ t u d á s " , valamint a „ h a t a l o m " folytonos dialektikáját,
amely a g o n d o l k o d á s és a történeti valóság összetett viszonyát írja le.
A kritikai kultúrakutatás jellegzetes problémaköre egy ilyen törésvonal mentén
jött létre az ötvenes évek derekán. Az bizonyos, hogy n e m ez volt az első alkalom,
amikor a kritikai kultúrakutatás alapvető kérdései napvilágra kerültek. Közel sem
erről v a n szó. A z a két m u n k a , amely feltérképezte az új területet - H o g g a r t Uses
of Literacy és R a y m o n d Williams Culture and Society [Kultúra és társadalom] című
könyvei 1 - , m á s - m á s m ó d o n u g y a n , d e m á r k o r á b b a n felfedezett területre lépett.
Richard H o g g a r t könyve a „kulturális vitából" építkezett, amely a „tömegtársa-
dalom" kapcsán megfogalmazott álláspontokból állt, valamint a Leavis és a Scrutiny
fémjelezte h a g y o m á n y r a épült. A Culture and Society olyan régi tradíciót elevenített
fel, amely Williams összegzése szerint „a társadalmi, g a z d a s á g i és politikai élet
változásaira adott meghatározó és folyamatos reakciók sorából" áll, és „olyan egye-
dülálló térképet kínál, amellyel a változások jellege felderíthető". 2 Első pillantásra
a két könyv csak a korábbi elképzelések II. világháború utáni felidézésének tűnhet.
Visszatekintve a z o n b a n a folytonosságnál lényegesebbnek tűnik az a törésvonal,
a m e l y a k ö n y v e k k o n t e x t u s a k é n t szolgáló g o n d o l a t i h a g y o m á n y t megszakítja.
A Uses of Literacy - a „gyakorlati kritika" szellemében - a munkásosztály kultúráját

1
RICHARD HOCCART: The Uses of Literacy. (1957) Harmondsworth, Penguin, 1986. (Magyanil: Műve-
lődés, gondolkodás, szokások: az angol munkásosztály - belülről. Ford. Félix Pál. Budapest, Gondolat, 1975.)
RAYMOND WILLIAMS: Culture and Society, 1780-1950. London, Penguin, 1963.
2
WILLIAMS: i. m„ 1 6 .
 STUART H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 27

úgy próbálta „olvasni", mintha a kulturális struktúrák és mintázatok érték- és jelen-

tésrendszerei egyfajta „szövegek" lennének. Ennek a módszernek az alkalmazása
a kortárs k u l t ú r á r a , valamint a m a g a s és m é l y k u l t ú r a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e körül
polarizálódó „kulturális vita" fogalmi kelléktárának az elutasítása m e r é s z vállal-
kozás volt. A Culture and Society egy csapásra hagyományt teremtett (a „kultúra és
társadalom" tradícióját), „egységesen" lépett fel (nem a közös álláspontok tekinte-
tében, h a n e m kérdésfeltevésének jellegzetes vonásaiban és retorikájában), jellem-
zően m o d e r n m ó d o n felelt m e g ennek az egységnek - és megírta halotti beszédét.
Williams következő könyve, a The Long Revolution [A hosszú forradalom], világosan
m e g m u t a t t a , h o g y a reflexió „kultúra-és-társadalom" m ó d u s z a csak ligy fejlőd-
het és teljesedhet ki, ha egy m e r ő b e n újszerű interpretációs irányt követ. A The
Long Revolution a rendíthetetlenül empirikus és partikuláris retorikával operáló ha-
g y o m á n y á r n y é k á b a n próbál m e g „elméleteket gyártani" és n é h á n y t a n u l m á n y a
vitatható megállapításokat tesz [...] ami abból fakad, h o g y eltökélt s z á n d é k a to-
vábbhaladni. A The Long Revolution „jó" és „rossz" vonásainak az oka p o n t o s a n az,
hogy státusza szerint a „törésvonalhoz" tartozik. Ugyanez m o n d h a t ó el E. P. Thomp-
son The Making of the English Working Class [Az angol m u n k á s o s z t á l y születése]
című könyvéről, amely, h a b á r valamivel később jelent meg, u g y a n e n n e k a d ö n t ő
„pillanatnak" a terméke. Ez a m u n k a is egy adott történeti h a g y o m á n y „gon-
dolati" hátterében született: az angol marxista történetírás, a g a z d a s á g t ö r t é n e t és
a „ m u n k á s m o z g a l o m " története az alapja. A könyv körülírta a kultúrával, a tu-
dattal és a tapasztalattal kapcsolatban felmerülő kérdéseket, a h a n g s ú l y t a cse-
lekvésre helyezte, és eközben elszakadt egyfajta technológiai evolúcióelmélettől,
reduktív gazdaságelmélettől és organikus determinizmustól. Ezek azok a terüle-
tek, a m e l y e k k ö z ö t t a h á r o m k ö n y v c e z ú r á t h o z o t t létre, és e z e n t ö r é s v o n a l a k
m e n t é n jelent m e g - többek között - a kritikai kultúrakutatás.
Ezek a szövegek p a r a d i g m a t i k u s n a k és t e r m é k e n y n e k bizonyultak. Ennek el-
lenére n e m olyan „ s z ö v e g g y ű j t e m é n y e k " voltak, amelyek m e g t e r e m t e t t e k volna
egy új a k a d é m i a i t u d o m á n y á g a t [...] Akár történetinek, akár kortársnak tekintjük
ezeket a könyveket, a születésük korszakának rendezőelve szerint szerveződtek,
a társadalom sürgető kérdéseire koncentráltak és azokra reagáltak. Amellett, hogy
ezek az írások k o m o l y a n vették a k u l t ú r á t , és olyan d i m e n z i ó k é n t értelmezték,
a m e l y n é l k ü l a történeti átalakulás, a m ú l t és a jelen n e m á b r á z o l h a t ó hitelesen,
a Culture and Society s z e l l e m é b e n ö n m a g u k is a „ k u l t ú r a " részét alkották. Ezek
a könyvek felhívták olvasóik figyelmét arra, hogy „a kultúra köré szerveződnek azok
a p r o b l é m á k , amelyeket a n a g y történelmi változások vetettek fel, amelyeket az
ipar, demokrácia és osztály változásai a m a g u k m ó d j á n képviselnek, és amelyeket
a m ű v é s z e t releváns m ó d o n megválaszol". 3 Ezt a p r o b l é m á t n e m csak a h a t v a n a s
és hetvenes é v e k b e n szerették volna megoldani, h a n e m száz évvel k o r á b b a n is.

3
WILLIAMS: I. M., 16.
28 TANULMÁNYOK

Talán ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy megjegyezzük, ez a fajta g o n d o l a t m e n e t

nagyjából megegyezett azzal, amit az Új Baloldal korai „ p r o g r a m j a k é n t " isme-
r ü n k , amelyet bizonyos értelemben ezek az írók és szövegeik határoztak meg. Ez
a kapcsolat a „szellemi m u n k a politikáját" a kezdetektől fogva a kritikai kultúra-
kutatás középpontjába helyezte, és ezzel az érdeklődési területtel a kultúrakutatás
- szerencsére - soha n e m szakított, és n e m is szakíthat. H a a l a p o s a b b a n szem-
ügyre vesszük, a „számla r e n d e z é s e " a Culture and Society-ban, a The Long Revo-
lution első része, Hoggart a munkásosztály kultúrájának n é h á n y jellegzetességéről
írt t ö m ö r és részletes elemzése és T h o m p s o n történeti visszatekintése, amely az
o s z t á l y t á r s a d a l o m k u l t ú r á j á n a k és a tömegkulturális h a g y o m á n y o k n a k az 1790-
től 1830-ig tartó kialakulását rekonstruálja, olyan törésvonalat okozott, amely
m e n t é n a k u t a t á s és a gyakorlat új területe jött létre. [...]
A „ k u l t ú r a " találkozási p o n t volt. De vajon ennek a k u l c s f o g a l o m n a k milyen
definícióját a d t á k a fenti m ű v e k ? [...] Be kell vallanunk, h o g y a „ k u l t ú r a " problé-
m a m e n t e s definíciójával n e m szolgáltak. A kultúra koncepciója továbbra is ösz-
szetett maradt, ahol különböző érdekek ütköztek ahelyett, hogy logikus vagy szisz-
tematikus rendszerrel álltak volna elő, és ennek a szakterületnek az „összetettsége"
továbbra is feszültségeket és nehézségeket szül. Ezért talán tanulságos lenne, ha
r ö v i d e n felidéznénk azokat a jellegzetességeket, amelyek előidézték a kultúra
mai m e g h a t á r o z á s á t (vagy a n n a k lehetetlenségét). [...]
R a y m o n d Williams a The Long Revolutionben több ígéretes kísérletet tesz a kul-
túra koncepciójának m e g h a t á r o z á s á r a , amelyek két, egymással teljesen ellentétes
elméletet t á m a s z t a n a k alá. Az első elképzelés szerint a kultúra a z o n m e g l é v ő le-
írások összessége, a m e l y e k e n keresztül a t á r s a d a l o m értelmezi a közös tapaszta-
latot. Ez a definíció az „ideákra" alapozott korábbi elképzeléseken nyugszik, d e
jelentősen m ó d o s í t j a az e s z m é n y jelentéstartományát. A „ k u l t ú r a " koncepciója
m a g a is d e m o k r a t i z á l t és szocializált. Többé m á r n e m „ a z o k n a k a g o n d o l a t o k n a k
és m e g n y i l a t k o z á s o k n a k a legjava", amelyek a fejlett civilizáció legfőbb ismerte-
tőjegyei - n e m a tökéletesség olyan eszménye, mint amilyenre a szó korábbi
h a s z n á l a t a k o r m i n d e n k i gondolt. A „ m ű v é s z e t " - a m e l y az e l f o g a d o t t keretek
között privilegizált helyet kapott a társadalom legmagasabb értékei között - mai
definíciója szerint a legáltalánosabb értelemben felfogott t á r s a d a l m i folyamatok
egyike c s u p á n : a jelentések létrehozásának és b e f o g a d á s á n a k , a „ m e g s z o k o t t " je-
lentéseknek lassú fejlődése, a m i n d e n n a p o k kultúrája: a k u l t ú r a ebben az érte-
lemben „hétköznapi" (ha kölcsönvesszük Williams szavait az egyik legkorábbi írá-
sából, amellyel megpróbálta a nézőpontját szélesebb körben megismertetni). 4 Ha
m é g az irodalmi alkotások legigényesebb, legprecízebb beszámolói is „részei an-
nak az általános folyamatnak, amely olyan konvenciókat és viselkedési n o r m á k a t
alapoz meg, a m e l y e k e n keresztül a közösség által n a g y r a tartott jelentések széles

4
Lásd: RAYMOND WILLIAMS: Culture is ordinary. = Norman Mackenzie (Ed.): Convictions. London,
MacGibbons a n d Gee, 1958, 74-92.
 STUART H A L L / A KRITIKAI KULTÚRAKUTATÁS KÉT P A R A D I G M Á J A 29

körben elterjednek, és szerves részét alkotják a k u l t ú r á n a k " , akkor ez a folyamat

semmilyen m ó d o n s e m választható le vagy különböztethető m e g a történelem
egyéb m ű k ö d é s i elveitől. [... ] Következésképpen lehetetlen a kultúra leírásának
ilyen értelemben felfogott k o m m u n i k á c i ó s aktusát figyelmen kívül hagyni, vagy
a k u l t ú r á n kívül esőként értelmezni. „Ha a m ű v é s z e t a t á r s a d a l o m szerves részét
képezi, akkor n e m létezik olyan különálló egység, amelynek a kérdésfeltevésünk
szerint prioritása lenne. A művészet, mint teremtő aktus, összefonódik a terme-
léssel, kereskedelemmel, politikával és családpolitikával. H a megfelelő m ó d o n
akarjuk az összefüggéseket megvilágítani, úgy kell m i n d e n cselekvési f o r m á t ér-
telmezni, mint a korabeli emberi erőfeszítések jellegzetes m ó d j á t . " 5
A kultúráról alkotott első elképzelés az „ideák" körének konnotációit alkalmazza
és módosítja, a m á s o d i k koncepció viszont a hangsúlyt t u d a t o s a n az antropoló-
giai aspektusra helyezi, és a „ k u l t ú r a " azon összetevőit veszi górcső alá, amelyek
a társadalmi gyakorlat körébe tartoznak. Ez a felfogás e r e d m é n y e z i azt a némileg
leegyszerűsített m e g h a t á r o z á s t - „a kultúra teljes é l e t m ó d " - , amelyet talán túl-
ságosan is tisztán fogalmaz. Williams a koncepciónak ezt az aspektusát valójában
a „ d o k u m e n t á l ó " - vagyis leíró, sőt, etnográfiai - értelemben használta. N e k e m
ú g y tűnik, h o g y a korábbi definíció, amelynek c s u p á n része az „ é l e t m ó d " kifeje-
zés, plasztikusabb és találóbb. A g o n d o l a t m e n e t legfontosabb része a z o n az al-
kotóelemek v a g y t á r s a d a l m i szokások közötti aktív és feloldhatatlan kapcsolaton
nyugszik, amelyeket rendszerint n e m vettek figyelembe. Ebben a kontextusban
definiálható a „kritikai k u l t ú r a k u t a t á s " úgy, mint „egy teljes életmód elemei kö-
zötti kapcsolatok t a n u l m á n y o z á s a " . A „ k u l t ú r a " n e m c s u p á n egyetlen gyakorlat,
és n e m is c s u p á n „a kiváltságosak és az átlagemberek é l e t m ó d j á n a k " összessége
- miként azt az antropológia bizonyos ágazatai állítják. A kultúra átszövi az ösz-
szes társadalmi gyakorlatot; a k u l t ú r á t a gyakorlatok közötti kölcsönös viszonyok
alkotják. Az, h o g y mit és h o g y a n kell t a n u l m á n y o z n u n k , tehát adott. A „ k u l t ú r a "
az emberi erőfeszítések szerveződési mintázatainak együttese, azok a jellegzetes
vonások, amelyek - „váratlan f o r m á b a n és k a p c s o l a t o k b a n " v a l a m i n t „korábban
ismeretlen, d i s z k o n t i n u u s a l a k b a n " - m e g h a t á r o z z á k és jellemzik a t á r s a d a l m i
gyakorlatot. A k u l t ú r a elemzése tehát „megkísérli felfedni az ilyen kölcsönhatás-
ok szerveződésének a természetét", amely a „jellemző m i n t á z a t o k izolációjával"
kezdődik. N e m célszerű különálló viselkedési m i n t á z a t o k k é n t m ű v é s z e t b e n , ter-
melésben, p o l i t i k á b a n , k e r e s k e d e l e m b e n és c s a l á d n e v e l é s b e n k e r e s n ü n k ezeket
a formákat, h a n e m egy „konkrét p é l d á n keresztül megvizsgált általános törvény-
szerűség" u t á n kell kutatnunk. 6 Ebből következik, hogy ezeknek „a mintázatoknak
a kölcsönhatását kell t a n u l m á n y o z n u n k " . Az elemzés feladata az, h o g y megvizs-
gálja, az e m b e r e k e z e k n e k a gyakorlatoknak és m i n t á z a t o k n a k az interakcióját

5
WILLIAMS: Culture and society, 16.
6
WILLIAMS: Culture and society, 61.
30 TANULMÁNYOK

teljes egészében m i k é n t élik és tapasztalják m e g b á r m e l y adott korban. Ezt ne-

v e z z ü k az „érzés s t r u k t ú r á j á n a k " .
Williams célkitűzései és gondolatmenete érthetőbb, ha tisztán látjuk a vizsgált
probléma jellegét és azokat a buktatókat, amelyeket Williams megpróbált elkerülni.
Ez azért is elengedhetetlenül szükséges, m e r t a The Long Revolution (Williams sok
m á s írásához hasonlóan) egyfajta rejtett, „csendes" d i a l ó g u s b a n áll olyan alterna-
tív n é z ő p o n t o k k a l , amelyeket, b á r h o g y is szeretnénk, n e m m i n d e n esetben lehet
kétséget kizáróan azonosítani. A szöveg elkötelezi m a g á t a kultúra „eszményi"
és „társadalmi" meghatározása mellett - az idealista h a g y o m á n y jegyében párhu-
z a m o t v o n a „ k u l t ú r a " és az eszmény között, és azonosítja a k u l t ú r á t az eszmény
azon felfogásával, amely a „kulturális vita" elitista állásfoglalását jellemezte. Ugyan-
akkor a szöveg közösséget vállal a m a r x i z m u s olyan formáival is, amelyeket Wil-
liams definíciói tudatosan ellenpontoznak. Williams tagadja a szó szoros értelemben
vett a l a p / f e l é p í t m é n y metafora működését, amely a klassszikus marxista elméletek
szerint a „felépítménynek" tulajdonítja az ideákat és a jelentéseket, miközben eze-
ket az „ a l a p " h a t á r o z z a m e g és c s u p á n leegyszerűsített f o r m á b a n tükrözi vissza,
anélkül, hogy azok önálló társadalmi hatékonysággal bírnának. Más szóval, a wil-
liamsi g o n d o l a t m e n e t a v u l g á r i s m a t e r i a l i z m u s és a g a z d a s á g i d e t e r m i n i z m u s
ellen érvel. Williams az interakció radikális modelljét állítja fel; ez tulajdonképpen
az összes gyakorlat kölcsönös egymásra hatását jelenti, és körülrajzolja a m e g h a -
t á r o z o t t s á g p r o b l é m á j á t . A s z á m o s gyakorlat jellegéből a d ó d ó k ü l ö n b ö z ő s é g e t
Williams ú g y teszi értelmezhetővé, hogy mindegyiket a praxis - az általános em-
beri tevékenység és erőfeszítés - egy adott válfajának tartja. A z egy bizonyos tár-
s a d a l o m r a és a d o t t korra jellemző társadalmi gyakorlatok m é l y é n m e g h ú z ó d ó
mintázatok alkotják azokat a meghatározó „szerveződési formákat", amelyek min-
d e n egyes gyakorlatot m e g h a t á r o z n a k , és amelyeket ennek megfelelően m i n d e n
esetben vizsgálni lehet.
Ez a korai állásfoglalás sok radikális módosításon esett át, és minden alkalommal
hozzájárult a kritikai kultúrakutatás újradefiniálásához és feladatának kijelöléséhez.
Már méltattuk Williams példaértékű munkáját, amelynek alapja az, hogy a korábbi
elképzeléseket újra- és újragondolja. U g y a n a k k o r m e g d ö b b e n t ő az a folytonos-
ság, a m e l y ezt a t e r m é k e n y revíziót jellemzi. Ezzel a folytonossággal találkozha-
tunk akkor is, amikor Williams Lucien G o l d m a n n m u n k á j á t és vele p á r h u z a m o s a n
egy sor olyan marxista gondolkodót értékel újra, akik a felépítmény formáit kü-
lönös figyelemben részesítették, és akiknek az írásait először a h a t v a n a s évek kö-
zepén k e z d t é k angolra fordítani. Éles választóvonalat kell h ú z n i a G o l d m a n n és
Lukács nevével fémjelzett alternatív marxista h a g y o m á n y és Williams m u n k á j a
között, aki elszigetelt helyzete miatt csak részben fért hozzá a marxista tradíció-
hoz. Williams korábbi érvelésében a z o n b a n találhatunk - eltérést és egyezőséget
egyaránt m u t a t ó - m e t s z é s p o n t o k a t a marxista elképzelésekkel. A különbözősé-
get a következő idézet foglalja össze, amelyben Williams leírja, hogyan kapcsolódik
elképzelése G o l d m a n n é h o z : „Rájöttem, h o g y szakítanom kell az általam ismert
 STUART H A L L / A KRITIKAI KULTÚRAKUTATÁS KÉT P A R A D I G M Á J A 31

marxista tradícióval, legalábbis félre kell tennem egy időre, és m e g kell próbálnom
felépíteni a társadalmi totalitás elméletét. Úgy kell tekintenem a kultúra tanulmá-
nyozására, mint a teljes egészében vett élet alkotóelemei közötti kapcsolatok vizs-
gálatára; a struktúra t a n u l m á n y o z á s á n a k új m ó d j á t kell k i d o l g o z n o m , ...amely
n e m távolodik el bizonyos művészi alkotásoktól és formáktól, miközben definiálni
is tudja a tágabb értelemben vett társas lét formáit és viszonylatait; valamint he-
lyettesítenem kell az alap és a felépítmény koncepcióját az egyenlőtlen erők köl-
csönhatását megengedő mozgástér fogalmával. 7 Az „érzés struktúrájának" williams-i
g o n d o l a t á n a k és G o l d m a n n „genetikai s t r u k t u r a l i z m u s á n a k " m e t s z é s p o n t j á b a n
m u t a t k o z i k m e g a két elképzelés hasonlósága: „ K u t a t á s o m s o r á n világossá vált,
h o g y az érzés s t r u k t ú r á j á t szisztematikusan ki kell dolgozni... G o l d m a n n viszont
olyan struktúrából indul ki, amely a társadalmi és irodalmi tények relációira épül.
Meggyőződése szerint ez a viszony azonban n e m tartalom, h a n e m mentális struk-
túra kérdése: »olyan kategóriákról van szó, amelyek egy bizonyos társadalmi réteg
e m p i r i k u s t u d a t á t és az író képzeletbeli világát e g y a r á n t formálják«. Jellegéből
a d ó d ó a n ezeket a szerveződési mintákat n e m az i n d i v i d u u m , h a n e m a közösség
hozza létre." 8 Williams és G o l d m a n n jellemzően a gyakorlatok kölcsönös viszo-
nyára és az azokat m e g h a t á r o z ó szabályokra helyezi a hangsúlyt, ami jelentős
hasonlóság a két g o n d o l a t m e n e t között. [...]
A második ilyen alkalom akkor adódik, amikor Williams közelről vizsgálja E. P.
T h o m p s o n n a k a The Long Revolution-t illető kritikáját, 9 amely szerint „az élet teljes
egésze" n e m képzelhető el az egymással ellentétes életmódok harca és szemben-
állása nélkül, m a j d megpróbálja továbbgondolni a meghatározottság és az uralom
kulcsfogalmait Gramsci „hegemónia"-koncepciója mentén. Az esszé 10 a domináns,
marginális és kialakuló kulturális gyakorlatok termékeny elemzését adja, vala-
mint ismételten górcső alá veszi a m e g h a t á r o z o t t s á g p r o b l é m a k ö r é t a „korlátok
és az e r ő s z a k " szempontjából. A z o n b a n a korábbi h a n g s ú l y o k újult erővel térnek
vissza: „ n e m k ü l ö n í t h e t j ü k el az i r o d a l m a t és a m ű v é s z e t e t a többi t á r s a d a l m i
gyakorlattól, és n e m a l k a l m a z h a t u n k rájuk egyedi és m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t törvé-
nyeket" [... ] Ezt a megjegyzést Williams részletesebben kifejti - p o n t o s a b b a n ki-
emelt h a n g s ú l y t fektet rá - a Marxism and Literature [ M a r x i z m u s és i r o d a l o m ]
mesterien tömör megállapításaiban, amelyek a williamsi állásfoglalás legmeggyő-
zőbb és legprecízebb példái. A gyakorlatok strukturalista specificitása és „autonó-
miája", valamint az analitikus m ó d o n elkülönített, elszigetelt társadalmi jelenségek

7
RAYMOND WILLIAMS: Literature and Sociology: in memory of Lucien Goldmann. = New Left Re-
view 67 (1971) 10.
8
WILLIAMS: Literature and Sociology, 12.
9
E. P. THOMPSON: Reviews of Raymond Williams's The Long Revolution. = Nezv Left Review 9-10
(1961).
1(1
RAYMOND WILLIAMS: Base and Superstructure in Marxist Cultural Theory. = Nezv Left Review 82
(1973).
32 TANULMÁNYOK

helyett Williams az általános é r v é n y ű „konstitutív cselekvésre", az „érző, emberi

cselekvésre" helyezi a hangsúlyt ellentétben Marx Feuerbachról írott első tézisével,
továbbá kiemelt jelentőséget tulajdonít a változatos gyakorlatok „teljes, elidege-
níthetetlen jellegének", más szóval, totalitásának. „Ellentétben a marxizmus bizonyos
m e g á l l a p í t á s a i v a l , n e m célszerű tehát az »alap« és a » f e l é p í t m é n y « vizsgálata,
ehelyett jellegzetes, elidegeníthetetlen és valós jelenségeket kell t a n u l m á n y o z n i ,
amelyekben az alapvető viszonyokat a marxista »meghatározottság« összetett kon-
cepciója fejezi ki." 11
[...] A t h o m p s o n i elképzelést szervező elemek - a v i s z o n y r e n d s z e r e k k é n t ér-
telmezett osztályok, társadalmi harc, a t u d a t történeti formái, az osztálykultúra
történeti sajátosságai - n e m találhatók meg a Williams-re tipikusan jellemző reflek-
táltabb és „átfogóbb" érvelési stratégiában. [...] Thompson ugyanakkor Williams-nél
„ k l a s s z i k u s a b b " m ó d o n különíti el a „társas l é n y t " a „ t á r s a d a l m i t u d a t t ó l " (és
ezeket a t e r m i n u s o k a t m i n d e n esetben előnyben részesíti a szélesebb körben el-
fogadott marxi „ a l a p " és „felépítmény" kategóriáival szemben). A m í g Williams
a „valós, elidegeníthetetlen gyakorlat" m i n d e n jelenséget m a g á b a tömörítő tota-
litása mellett érvel, T h o m p s o n a régebbi megkülönböztetést alkalmazza, mely sze-
rint van, ami „kultúra", és van, ami n e m az. „A kultúra bármely elméletének magába
kell foglalnia a k u l t ú r a k ö r é b e tartozó, és az a z o n kívül eső d o l g o k d i a l e k t i k u s
interakcióját." U g y a n a k k o r T h o m p s o n k u l t ú r a - m e g h a t á r o z á s a n e m is áll olyan
messze Williams-étől: „Gyanítható, hogy az egyik póluson az életből merített nyers
tapasztalat található, míg a másik póluson a h u m á n t u d o m á n y o k jól artikulált vagy
k i m o n d a t l a n , végtelenül összetett r e n d s z e r e helyezkedik el, amelyet a k ü l ö n b ö z ő
intézmények foglalhatnak keretbe, vagy akár szét is szórhatnak egy kevésbé szisz-
tematikus r e n d s z e r b e n , következésképpen ezek „feldolgozhatják", közvetíthetik
és torzíthatják is a nyers élményt." Thompson hasonlóképpen fogalmaz a változa-
tos társadalmi jelenségeket m e g h a t á r o z ó „gyakorlat" totalitásáról is: „ N e m hagy-
h a t o m figyelmen kívül azt az aktív folyamatot, melynek segítségével az emberiség
a történelmet alakítja." 1 2 Ezt a két megközelítést T h o m p s o n is jól elkülöníthető
egyezőségek és különbségek alapján közelíti egymáshoz. Az eltérést az a l a p / f e l -
építmény metafora megítélése, valamint a meghatározottság redukcionista és „gaz-
d a s á g t a n i " definíciója m u t a t j a : [...] „A marxista h a g y o m á n y b a n a társas lény
és a t á r s a d a l m i t u d a t dialektikus viszonya - vagyis a »kultúra« és a »nem-kul-
túra« k ö l c s ö n h a t á s a - a történelem b á r m e l y é r t e l m e z é s é n e k alapját jelenti. [...]
A tradíció helyesen vélekedik a dialektika szerepéről, d e az ezt kifejező metafora
elhibázott. Az építőmérnöki szférából kölcsönvett m e t a f o r a . . . egyetlen esetben
sem képes leírni a konfliktus folytonosságát, a változó társadalmi folyamatok dia-
lektikáját... A r e n d e l k e z é s r e álló m e t a f o r á k a s e m a t i k u s g o n d o l k o d á s tévútjára

11
WILLIAMS, RAYMOND: Marxism and Literature. Oxford, Oxford University Press, 1977, 30-1, 82.
12
E. P. THOMPSON: Reviews of Raymond Williams's The Long Revolution. = New Left Review 9-10
(1961): 33.
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 33

vezetnek, és elkerülik az öntudat interakcióját". [...] A hasonlóságot azonban - amely

valójában egy e g é s z e n e g y s z e r ű megállapítás, amely g y a k o r l a t i l a g T h o m p s o n
történeti m u n k á s s á g á n a k egészét jellemzi a The Making of Whigs and Hunters
[A whigek és a vadászok születése] című könyvétói a The Poverty of Theory [Nincs-
telen elmélet] c í m ű m u n k á j á i g és t o v á b b - a k ö v e t k e z ő i d é z e t foglalja keretbe:
„a kapitalista t á r s a d a l o m alapját a gazdasági, morális és kulturális kizsákmányo-
lási f o r m á k együttállása alkotja. Vegyük p é l d á u l a definícióhoz feltétlenül szük-
séges termelési viszonyt... és vizsgáljuk m e g több szempontból: az egyik oldalról
m u n k a b é r k é n t m u t a t j a m a g á t , a másikról a termelés é t o s z á n a k tűnik, és ismét
másikról azoknak az intellektuális képességeknek az elidegenedését látjuk benne,
amelyekre a m u n k á s n a k nincs szüksége a termelés során." 1 3
A jelentős különbségek ellenére körvonalazható a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s r a jel-
lemző g o n d o l a t m e n e t egyik m e g h a t á r o z ó m o z z a n a t a , amelyet n é h á n y a n a domi-
náns p a r a d i g m a k é n t aposztrofálnak. [...] A kritikai kultúrakutatás változatos meg-
közelítési m ó d o k o n keresztül ugyan, de a kultúrát az összes társadalmi gyakorlat
s z ö v e d é k é n e k írja le, a társadalmi gyakorlatot p e d i g az emberi tevékenység álta-
lános formájaként határozza meg: olyan érző, emberi praxisként képzeli el, amelyen
keresztül a férfiak és a nők is aktívan kiveszik részüket a történelem alakításából.
Ez ellentétben áll az eszményi és materiális erők kapcsolatának a l a p / f e l é p í t m é n y
felőli megközelítésével, k ü l ö n ö s e n a b b a n az esetben, ha a az „ a l a p " definíciója
bármilyen egyszerű értelemben is a „gazdaságtól" függ. A kritikai kulhirakutatás
szélesebb látószöget ad, az ellentétes pólusokkal n e m értelmezhető társas lény és
társadalmi tudat dialektikáját. [...] A kultúra egyaránt f ü g g a jelentésektől és azok-
tól a k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m i c s o p o r t o k b a n és o s z t á l y o k b a n k i a l a k u l ó értékektől,
amelyek az adott történelmi feltételekre és viszonyokra é p ü l n e k , és amelyeken
keresztül az osztályok és a csoportok „feldolgozzák" önnön létük jellegzetességeit
és reflektálnak azokra; valamint f ü g g a megélt h a g y o m á n y o k t ó l és gyakorlatoktól
is, amelyek megtestesítik és kifejezek ezeket a „kölcsönös jelentéseket". Williams
a kultúra koncepciójában házasítja össze a definíció és az életmód aspektusait, míg
T h o m p s o n a „tapasztalat" koncepciójában egyesíti a t u d a t és az a d o t t s á g kategó-
riáit. A z o n b a n m i n d k e t t e j ü k elképzelését a használt f o g a l m a k egyenetlensége jel-
lemzi. Williams azonosítja a „tapasztalat definícióját" az „életmóddal" és egy álta-
lános érvényűnek felfogott elidegeníthetetlen materiális gyakorlattal, amely eltörli
a „kultúra" és a „nem-kultúra" közötti határt. T h o m p s o n helyenként a „tapasztala-
tot" a t u d a t szokásos értelmében használja, amelyen keresztül az e m b e r e k „fel-
dolgozzák", közvetítik v a g y „eltorzítják" az őket k ö r ü l v e v ő világ jelenségeit, az
élet nyersanyagát; m á s h o l a tapasztalatot a „megélt" kategóriájába sorolja, amely
az „ a d o t t s á g o k " és a „ k u l t ú r a " között helyezkedik el; néhol p e d i g az objektív vi-
szonylatokkal azonosítja, amelyeket a tudat megfelelő formái ellenpontoznak. Azon-

13
E. P. THOMPSON: Peculiarities of the English. = Socialist Register, 1965, 356.
34 TANULMÁNYOK

b a n a kifejezések változatosságától függetlenül, a s t r u k t ú r á k viszonyrendszerét

Williams és T h o m p s o n is úgy olvassa, hogy azokat miként „élik m e g " és h o g y a n
„tapasztalják" őket. [...] M i n d e z a n n a k a következménye, h o g y elképzeléseikben
kulcsszerepet tulajdonítanak a kulturális t u d a t n a k és a tapasztalatnak. A para-
d i g m a empirikus jellege, valamint az alkotó és történelmi cselekvés jelentősége al-
kotja azt a két faktort, amelyek meghatározzák a fenti elképzelések humanizmusát.
M i n d k é t elmélet m i n d e n esetben bizonyító erővel r u h á z z a fel a „ t a p a s z t a l a t o t "
a k u l t ú r a e l e m z é s során. Végső soron a t a p a s z t a l a t szolgáltatja azt a helyet és
m ó d o t , a m e l y e n keresztül az emberek az életük adottságait érzékelik, definiálják
és válaszolnak rájuk. T h o m p s o n számára ezért lesz az összes termelési m ó d a kul-
túra része, és ezért válik az osztályharc kulturális modalitások közötti összecsa-
pássá; Williams szintén ezért állítja, hogy a „kultúra elemzésének" tulajdonképpen
a tapasztalatot kell értelmeznie. A „tapasztalat" az összes gyakorlat metszéspontja,
a „kultúra" p e d i g az a hely, ahol a különböző gyakorlatok interakciója történik - ha
mégoly egyenetlen és kölcsönösen m e g h a t á r o z ó m ó d o n is. A kulturális totalitás
ezen értelme - a történeti folyamat teljes egésze - meghiúsít m i n d e n olyan törek-
vést, amely az eseményeket és az alkotóelemeket külön kezelné. A z adott törté-
nelmi pillanatban az ö s s z e f o n ó d á s u k a t egy totalizáló m o z z a n a t n a k kell kifejeznie
„ g o n d o l a t b a n " , v a g y i s az elemzésben. Ez a totalizáló lépés a k a d á l y o z z a m e g
b á r m i l y e n jellegű, a g y a k o r l a t o k a t m e g k ü l ö n b ö z t e t ő a n a l i t i k u s e l v o n a t k o z t a t á s
megjelenését, amely valamilyen átfogó logikai vagy analitikus szervezőelv mentén
célul tűzi ki az „adott történeti mozzanat" értelmezését a maga összefonódó komp-
lexitásában és partikularitásában. [...] T h o m p s o n és Williams „esszencialistának"
mondható, ha azt a törekvésüket vesszük figyelembe, amellyel megpróbálják a gya-
korlatokat praxissá redukálni és olyan általános, homológ „formákat" találni, ame-
lyek a legváltozatosabb területek mélyén h ú z ó d n a k . A totalitást sajátos értelemben
használják, u g y a n a k k o r kis kezdőbetűvel írják, mert ez a totalitás konkrét, törté-
netileg meghatározó, habár megfeleléseiben egyenetlennek mutatkozik. Thompson
és Williams a totalitást „expresszív m ó d o n " alkalmazza. Mivel a h a g y o m á n y o s
értelmezési eljárást mindig empirikus szempontból közelítik meg, és a struktúrákat
és kapcsolódásokat visszafelé olvassák azok „megélt" jellege felől, szűk értelemben
véve (habár n e m teljes mértékben) „kulturalistának" m o n d h a t j u k őket m é g akkor
is, ha ráléptek egy elsietett „bináris logika szerinti teoretizálás" útjára.

A kritikai kultúrakutatás „kulturalista" vonalát megszakította a „strukturalista

irányzatok" hatása. A strukturalista elképzelések talán változatosabbnak tűnhetnek
a „kullturalista irányzatoknál", azonban olyan közös koncepciókkal és tendenciá-
val b í r n a k , a m e l y e k m e g e n g e d i k azt, h o g y közös n é v v e l illessük őket. Többen
megjegyezték, hogy amíg a „kulturalista" paradigma definiálható az „ideológiai"
v o n a t k o z á s o k nélkül (habár a szó maga használatos, n e m k a p kiemelt szerepet),
a „ s t r u k t u r a l i z m u s " hatására a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s elsősorban az „ideológiai"
megfontolásokra koncentrált, és egy tisztábban artikulált marxista álláspontot kép-
viselt, amelyben a „kultúra" n e m kapott kitüntetett figyelmet. Ez talán általánosan
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 35

jellemző lehet a marxista strukturalizmusra, d e félig sem igaz a strukturalista el-

képzelések egészére. M a n a p s á g a z o n b a n sokan elkövetik azt a hibát, h o g y túlér-
tékelik Althusser hatását a s t r u k t u r a l i z m u s általános koncepciójára, a m e l y b e n az
„ideológia" m e g h a t á r o z ó tényező, d e csak korlátozott s z e r e p h e z jut, továbbá fi-
gyelmen kívül hagyják Lévi-Strauss jelentőségét. Ugyanakkor, ha szigorúan törté-
neti szempontból nézzük, Lévi-Strauss és a szemiotika úttörői voltak azok, akik az
áttörést hozták. Miközben a marxi s t r u k t u r a l i z m u s elmélete felülmúlta a szemio-
tikai megközelítést, továbbra is adósa m a r a d t Lévi-Straussnak. Saussure után első-
ként az ő s t r u k t u r a l i z m u s a alkalmazta a nyelvi p r a d i g m á t , és lehetővé tette, hogy
a „kultúra h u m á n t u d o m á n y á n a k " paradigmáját merőben új, t u d o m á n y o s és szisz-
t e m a t i k u s m ó d o n lehessen t a n u l m á n y o z n i . Később, a m i k o r A l t h u s s e r írásaiban
kimutatták a klasszikus marxi elképzeléseket, a nyelvi paradigma útmutatásai alap-
ján kezdték „olvasni" és újraértékelni Marxot. A Reading Capital [A tőkét olvasva]
érvelése szerint p é l d á u l a termelési m ó d legpontosabban akkor értelmezhető, ha
„struktúráját nyelvi természetűnek" tekintjük (vagyis a változatos elemek szelektív
kombinációja szerint olvassuk). A z ahistorikus és szinkrón megközelítés, amely
ellenpontozza a „kulturalizmus" történeti jellegét, hasonló forrásból eredeztethető.
Ugyanez m o n d h a t ó el a „sui generis társas" jelleg monopolizált használatáról, amely-
nek „társadalmi" értelemben való alkalmazását Lévi-Strauss n e m Marxtól, h a n e m
D u r k h e i m t ó l vette át. [...]
A strukturalizmus ezen irányzata és a kulturalizmus egyaránt szakított az a l a p /
felépítmény metaforával, amely A német ideológia kevésbé összetett részeiből ere-
deztethető. H a b á r Lévi-Strauss eredetileg a felépítmény a z o n elméleteit próbálta
továbbgondolni, amelyeket Marx alig érintett, Lévi-Strauss olyan radikális mó-
d o n számolt le a teljes referenciahálózattal, a h o g y a n azt később a „kulturalisták"
v é g é r v é n y e s e n és visszavonhatatlanul megtették. A strukturalisták és a kultura-
listák k ö z ö s e n - és ide kell v e n n ü n k Althussert is - az e d d i g „ s t r u k t ú r á n felül
állónak" definiált területet speciális jelleggel, hatékonysággal, m e g h a t á r o z ó prio-
ritással ruházták fel, amely szétfeszítette az „alap" és a „felépítmény" referenciái-
nak koncepcióját. Lévi-Strauss valamint Althusser gondolkodásmódja antiredukcio-
nista és antimateriális volt, és kritikai éllel t á m a d t a az a d d i g u r a l k o d ó , klasszikus
m a r x i z m u s k é n t értelmezett tranzitív kauzalitást.
Lévi-Strauss következetesen bánt a „kultúra" terminusával. Az „ideológiának"
jóval kisebb jelentőséget tulajdonított, p u s z t á n „ m á s o d l a g o s r a c i o n a l i z á l á s n a k "
tekintette. Williamshez és G o l d m a n n h o z hasonlóan n e m az adott társadalmi gya-
korlat tartalmának megfeleltetési szintjét vizsgálta, h a n e m formáinak és struktúrái-
nak rétegét. A koncepció m ó d s z e r e a z o n b a n v a g y Williams „kulturalizmusával",
vagy G o l d m a n n „genetikus s t r u k t u r a l i z m u s á v a l " m u t a t hasonlóságot. Ez a szét-
válás h á r o m jól m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő m ó d o n í r h a t ó le. Először is, Lévi-Strauss
„ k u l t ú r a " koncepciója a z o k n a k a gondolati és nyelvi kategóriáknak és s é m á k n a k
a f ü g g v é n y e , amelyeket a különböző kultúrák létük adottságaiból szintetizáltak -
Lévi-Strauss (mivel antropológus volt) elsősorban az ember és a természet közötti
36 TANULMÁNYOK

kapcsolatra koncentrált. Másodszor, a jellemző társadalmi gyakorlatot, amelyet

kategóriák és gondolkodási sémák hoznak létre és formálnak, a nyelv - a „kultúra"
első s z á m ú k ö z v e t í t ő k ö z e g e - m ű k ö d é s i elvének a n a l ó g m i n t á j á r a képzelte el.
Meghatározta a gyakorlatok specifikus jellegét és „jelentésalkotó" mííködési elvét:
elképzelése szerint elsősorban szignifikációs gyakorlatokról kell beszélnünk. Har-
m a d s z o r pedig, [...] n e m kereste tovább a szignifikációs és nem-szignifikációs gya-
korlat - m á s szóval a „ k u l t ú r a " és a „ n e m - k u l t ú r a " - közötti v i s z o n y t , ehelyett
azoknak a szignifikációs gyakorlatoknak a belső viszonylatait kutatta, amelyek se-
g é d k e z n e k a jelentéskategóriák előállításában. A m e g h a t á r o z o t t s á g és a totalitás
kérdése így jórészt megválaszolatlanul m a r a d t . Strukturalista kauzalitás - a belső
v i s z o n y l a t o k és a s t r u k t ú r á t felépítő részek elrendezettségének logikája - lépett
a meghatározottság oksági logikájának helyére. Ezeknek az aspektusoknak mind-
egyike megtalálható Althusser és a marxista strukturalisták gondolkodásában, ha-
bár a referenciapontok Marx „átfogó elméleti f o r r a d a l m á b a n " gyökereznek. Ezt
mutatja Althusser számos ideológia-koncepciója, amelyek szerint az ideológia azok-
nak a m o t í v u m o k n a k , koncepcióknak és reprezentációknak az összessége, amelyet
az e m b e r e k létezésük valós viszonylatainak imaginárius v o n a t k o z á s a i b a n „meg-
élnek". 1 4 [...] Az „ideológiák" koncepciója n e m a tartalom és az e s z m é n y e k fel-
színi f o r m á i t érinti, h a n e m a z o k a t a t u d a t a l a t t i k a t e g ó r i á k a t jelenti, a m e l y e k e n
keresztül az emberek a viszonylatokat reprezentálják és megélik. A második pont-
ban m á r érintettük az Althusser gondolkodását jelentősen meghatározó nyelvi pa-
r a d i g m a jelenlétét. És h a b á r a „túldetermináció" koncepciója - amely Althusser
egyik legtermékenyebb elképzelése - visszatér a gyakorlatok és a meghatározottság
közötti viszonyok p r o b l é m á j á h o z . . . Althusser a totalitás „expresszív" koncepció-
jának rovására, a tipikus homológiák és megfeleltetések alkalmazásával próbálja
hatékonyabbá tenni a különböző társadalmi gyakorlatok, valamint ezek belső jel-
legzetességeinek, viszonyainak és hatásainak „relatív a u t o n ó m i á j á t " .
Ezek az alternatív paradigmák jól elkülöníthető gondolati és konceptuális univer-
z u m o k b a n születtek, így a kulturalizmus és a strukturalizmus világosan ellenpon-
tozza egymást, habár nyilvánvaló egyezőség is található bizonyos esetekben. Ez az
ellentét legélesebben a „tapasztalat" koncepciója és az elméletekben játszott szerepe
kapcsán m u t a t k o z i k meg. A m í g a „ k u l t u r a l i z m u s b a n " a tapasztalat - a „megélt"
területe - jelentette azt a kiindulási alapot, ahol a t u d a t és a viszonylatok keresz-
tezték e g y m á s t , a s t r u k t u r a l i z m u s ragaszkodott a z o n elképzeléséhez, h o g y a „ta-
pasztalat" per definitionem n e m lehet kiindulási alap, u g y a n i s az „élet" és a társa-
dalmi viszonyok megtapasztalása kizárólag a kultúra kategóriáin, besorolásán és
struktúráján belül, valamint azokon keresztül lehetséges. Ezek a kategóriák azonban

14
Lásd: LOUIS ALTHUSSER: Ideology and Ideological State Apparatuses. = Lenin and Philosophy,
and other Essays, New Left Books, 1971. (Magyarul: Ideológia és ideologikus államapparátusok (Jegy-
zetek egy kutatáshoz). = Kiss Attila Attila, Kovács Sándor sk., Odorics Ferenc (Szerk.): Testes könyv I. Sze-
ged: Ictus-Jate, 1996, 373-412. Ford. László Kinga.
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 37

n e m a tapasztalatból eredeztethetőek - a tapasztalat sokkal inkább a kategóriák

„hatására" jön létre. A kulturalisták a t u d a t f o r m á k a t és a kultúrát kollektívként
határozták meg, azonban megtorpantak még jóval az előtt a radikális gondolat előtt,
hogy a k u l t ú r á b a n és a nyelvben a kulturális kategóriák „beszélik el" a szubjek-
t u m o t , és n e m a s z u b j e k t u m „ h o z z a létre" őket. Ezek a k a t e g ó r i á k u g y a n a k k o r
n e m p u s z t á n az i n d i v i d u u m megnyilatkozásától függetlennek, h a n e m kollektív-
nek is m o n d h a t ó k ; a strukturalisták számára a kategóriák tudatalatti struktiírákat
is jelentettek. Ezért történhetett meg, hogy a m í g Lévi-Strauss p u s z t á n „kultúrá-
ról" beszélt, Althusser az ideológia konceptuális keretét alakította ki Lévi-Strauss
elméletéből kiindulva: „Az ideológia valójában »reprezentációk« rendszere, d e az
esetek d ö n t ő többségében ezeknek a jelölőrendszereknek semmi közük sincs a »tu-
dathoz«: [...] elsősorban olyan struktúrákat jelentenek, amelyet az e m b e r e k ké-
szen k a p n a k , és n e m »tudatosak« [...] az e m b e r e k ezen ideológiai »tudatalattin«
keresztül módosítják a világ »megélt« viszonylatait és hozzák létre a tudattalan egy
új és speciális formáját, a »tudatot«." 1 5 A „tapasztalat" ebben az értelemben n e m
hitelesítő forrást, h a n e m hatást jelöl; n e m a valóst tükrözi vissza, h a n e m „imaginá-
rius viszonylatként" értendő. Ez csupán a kezdő lépése volt [...] annak a folyamat-
nak, amely később kimutatta, hogy az „imaginárius viszonylat" miként támogatta
n e m csak az uralkodó osztály dominanciáját, h a n e m a termelési m ó d reprodukció-
jának kiterjesztését is (a termelési viszonyok reprodukcióján és a munkaerő' kapita-
lista kizsákmányolást elősegítő formájának megalapozásán keresztül). A két para-
digma különválása jelenti azt a pontot, amelyből számos elképzelés eredeztethető:
az a felfogás, hogy az „emberek" olyan struktúráknak a szószólói, amelyek csupán
passzív szerepet juttatnak nekik a történelem alakításában (vagyis a strukturális
„logika" elsőbbsége a „történeti „logikával" szemben); [...] a történelem új koncep-
ciója, amely szerint a történelem struktúrák e g y m á s r a következése; [...] a struk-
turalista „ g é p e z e t " koncepciója. [...]
Terjedelmi okokból n e m követhetjük végig azoknak az elképzeléseknek a soka-
ságát, amelyek a „kritikai k u l t ú r a k u t a t á s " egyik v a g y másik „ u r a l k o d ó paradig-
m á j á b ó l " fejlődtek ki. H a b á r a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s n e m a d h a t teljes képet az
a l k a l m a z o t t stratégiák sokaságáról, talán n e m állunk m e s s z e az igazságtól, ha
megjegyezzük, h o g y ezek az áramlatok határozták m e g a kutatási terület fő fejlő-
dési irányait. Az igazán termékeny viták változatos tematikák m e n t é n polarizá-
lódtak; n é h á n y n a g y s z e r ű , konkrét értelmezés p o n t o s a n akkor született, amikor
megkísérelték m u n k á r a fogni ezeket a p a r a d i g m á k a t és adott p r o b l é m á k r a vala-
mint területekre alkalmazni őket. Jellegzetes vonásként megfigyelhető, h o g y [...]
az érvelés és a viták feltűnően gyakran szerveződtek szélsőséges álláspontok köré.
Ezek a szélsőséges koncepciók sokszor egymás tükörképének vagy megfordításának

15
Louis ALTHUSSER: For Marx. Allen Lane, 1969, 233.
38 TANULMÁNYOK

tűnnek. Ezekben az esetekben az általunk alkalmazott általános tipológiák, amelye-

ket az e g y s z e r ű s é g kedvéért használtunk, korlátozzák a gondolatmenetet.
N e m szeretnénk azt a hamis látszatot kelteni, hogy a „kulturalizmus" és a „struk-
t u r a l i z m u s " e g y s z e r ű e n szintetizálható lenne, u g y a n a k k o r m e g kell jegyeznünk,
h o g y jelen f o r m á j á b a n egyik irányzat sem alkalmas arra, h o g y a kultúra tanulmá-
nyozásának koncepcionálisan tiszta és elméletileg átfogó képét adja. Ugyanakkor,
ha nagy vonalakban összevetjük előnyeiket és korlátjaikat, a kultúra vizsgálatához
nélkülözhetetlen megállapításokat tehetünk.
A strukturalista irányzatok n a g y előnye, h o g y kiemelt figyelemben részesítik
a „ m e g h a t á r o z o t t viszonylatokat". Emlékeztetnek arra, h o g y ha a dialektika n e m
tartható fenn bármely eseti elemzés két állítása között - „az emberek alakítják a tör-
ténelmet... olyan viszonylatok alapján, amelyek n e m sajátjaik" - , akkor ez óha-
tatlanul naiv h u m a n i z m u s t e r e d m é n y e z , amelynek szükségszerű k ö v e t k e z m é n y e
a voluntarista és populista politikai gyakorlat. Az a tény, h o g y az „ e m b e r e k " rá-
é b r e d n e k életkörülményeik jellegére, felveszik a harcot ellene, és átformálják azt
- amely nélkül az aktív politizálás elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan - n e m
terelheti el a figyelmet arról az általános vélekedésről, h o g y a k a p i t a l i z m u s a fér-
fiakat és a nőket olyan viszonylatokba rendezi, amelyek aktív cselekvőként posztu-
lálják őket. „Az értelem pesszimizmusa, a szabad akarat optimizmusa" jobb kiinduló-
pont, mint az egyszerű heroikus megerősítés. Marx úgy gondolta, a strukturalizmus
lehetővé teszi, hogy a struktúra viszonylatait ne úgy képzeljük el, mint az „emberek"
közötti viszonyok redukált együttesét. Ez jelenti Marx privilegizált absztrakciós
szintjét: az i n d i v i d u u m teszi lehetővé számára, hogy szakítson a „politikai gazda-
s á g t a n " m a g á t ó l értetődő, á m b á r elhibázott kiindulási alapjával.
A másik jelentős előny az elsőből következik: a strukturalizmus felismerte, hogy
az absztrakcióval párhuzamosan, amelyen keresztül elgondolhatok a „valós viszony-
latok", az absztrakció különböző szintjei közötti f o l y a m a t o s és összetett - és Marx
m u n k á i b a n g y a k r a n f e l b u k k a n ó - kölcsönhatás is l é t f o n t o s s á g ú . T e r m é s z e t e s e n
a helyzet az, miként azt a „kulturalizmus" is megállapítja, hogy a történeti valóság-
ban a társadalmi gyakorlatok egyértelműen n e m k é p e z h e t ő k le adott megjelenési
formákra. Ugyanakkor a valós komplexitásának vizsgálatához a gondolkodás gya-
korlatát is m e g kell értenünk: ehhez p e d i g elengedhetetlen az absztrakció és az
értelmezés nyújtotta hatékonyság, valamint bizonyos koncepciók felállítása azért,
h o g y a valós bonyolult felépítése megfigyelhetővé váljon. Erre azért v a n szükség,
h o g y fény derüljön azokra a mélyben m e g h ú z ó d ó ö s s z e f o n ó d á s o k r a és struktú-
rákra, amelyeket az avatatlan szem n e m láthat. [...] Vitathatatlan, hogy az érvelés
s o r á n a s t r u k t u r a l i z m u s sokszor túllőtt a célon. A z „ a b s z t r a k c i ó h a t é k o n y s á g a "
nélkül lehetetlen g o n d o l k o d n i , a s t r u k t u r a l i z m u s a z o n b a n összekeverte ezt az el-
mélet abszolút prioritásával, és csak a legbonyolultabb és legelvontabb absztrakció
szintjén mozgott. Innentől kezdve a nagybetűs elmélet átvette az irányító szerepet,
miközben a s t r u k t u r a l i z m u s elfelejtette a marxi leckét. A tőkét olvasva világosan
látszik, h o g y a módszer - miközben „gondolati" síkon m ű k ö d i k (ezt a kérdést hol
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 39

máshol vethette volna fel Marx, mint az 1857-es kiadás előszavában?) - n e m egysze-
r ű e n az absztrakciós eljárás f ü g g v é n y e , h a n e m a z o k o n a v i s z o n y o k o n és kilen-
d ü l é s e k e n is alapul, amelyeket az érvelés az absztrakció különböző szintjei között
létrehoz: m i n d e n egyes alkalommal el kell határolni a változó elemeket azoktól
az összetevőktől, amelyeket a gondolatmenet kedvéért változatlanul h a g y u n k .
[...] Ezt a m ó d s z e r t n e m m o n d h a t j a m a g á é n a k s e m a strukturalista elméleti gya-
korlat abszolutizmusa, sem (E. P. Thompson) „nincstelen elméletének" anti-abszt-
rakciós viszontválasza, amelybe a kulturalizmust szemlátomást belekényszerítették,
vagy belehajszolta ö n m a g á t . Ennek ellenére a k u l t u r a l i z m u s alapvetően elméleti
természetéi, és ez n e m is lehet másként. A s t r u k t u r a l i z m u s ragaszkodik azon el-
képzeléséhez, h o g y a gondolat n e m tükrözi a valóságot, h a n e m c s u p á n kisajátítja
és artikulálja azt; ez p e d i g olyan kiindulási alap, amelyet e s e t ü n k b e n n e m szabad
figyelmen kívül hagyni. Ennek a gondolatnak a következményeit adekvát m ó d o n
át kell gondolni, m e r t csak így lehet egy olyan m ó d s z e r t kidolgozni, amely átemel
bennünket az absztrakció/anti-absztrakció szüntelen oszcillációján és az elmélet/
tapasztalat hamis ellentétpárján, amely m i n d m á i g a strukturalizmus és a kultura-
lizmus vitájának szégyenfoltja.
A s t r u k t u r a l i z m u s előnyére válik az is, a h o g y a n a „teljes egész" koncepcióját
kezeli. H a b á r a k u l t u r a l i z m u s radikális álláspontot képvisel a társadalmi gyakor-
latok egyediségéről, a „totalitás" koncepciója bizonyos értelemben rokonságban
áll a mögöttes, expresszív totalitás összetett egyszerűségével.* Az összetettséget az
a mozgékonyság jellemzi, amellyel a gyakorlatok összeolvadnak és szétválnak: ez
a komplexitás a z o n b a n elméletileg a praxis - az emberi tevékenység mint olyan -
„egyszerűségére" r e d u k á l h a t ó , amelyben egymást t ü k r ö z v e újra- és újra megje-
lennek az ellentétek. A s t r u k t u r a l i z m u s túl messzire m e g y , amikor a „ s t r u k t ú r a "
olyan gépezetét állítja fel, amely ö n m a g á t generáló tendenciákra [...] és az elkü-
lönülő esetekre épül. A s t r u k t u r a l i z m u s mégis előnyösebb helyzetben van, mint
a kulturalizmus, m e r t koncepciója a struktúra egységének szükségszerű komplexi-
tásán nyugszik. [...] Sőt, a struküiralizmus rendelkezik azzal a konceptuális adott-
sággal, hogy az egység a gyakorlatok azonossága helyett a differenciának köszönhető.
A strukturalizmus ezzel ismét fontos tanulságot vont le a marxi módszerből: gon-
doljunk A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai 1857-es előszavára, ahol Marx
összetett g o n d o l a t m e n e t b e n szemlélteti, hogy miként lehetséges a társadalmi fel-
építés „egységét" az identitás helyett a differencia felől megközelíteni. A struktura-
lista irányzatok esetében a különbözőség hangsúlyos szerepe természetesen alapvető
konceptuális heterogenitást e r e d m é n y e z h e t - és e r e d m é n y e z e t t is - , amelynek

Az „expresszív totalitás" koncepcióját Althusser fejlesztette ki a marxizmus hegeli formájának

kritikája során. Ennek értelmében a társadalom egészének felépítése egyetlen alapvető ellentmondáson
alapul, ilyen például a termelőerők és a termelési viszonyok ellentéte. Az ideológiai és politikai ellen-
tétek következésképpen ennek az alapvető és meghatározó ellentmondásnak a „kifejezőeszközei" - más
szóval, egyedi megjelenési formái.
40 TANULMÁNYOK

e r e d m é n y e k é p p e n a struktúra és a totalitás m i n d e n értelmét elveszíti. Foucault

és m á s poszt-Althusseriánusok ezt a rögös utat választották, és a szükségszeréinek
tekintett heterogenitáson és „összeegyeztethetetlenségen" keresztül eljutottak a tár-
sadalmi gyakorlat abszolút - és n e m relatív - autonómiájához. A különbözőségek
egysége, a v a g y a k o m p l e x egység - a marxi k o n k r é t u m szerint a „sokféleség egy-
sége" - jelentősége azonban egy másik, több sikerrel kecsegtető irányban is végig-
vihető: a relatív a u t o n ó m i a és a „ t ú l d e t e r m i n á c i ó " p r o b l e m a t i k á j a , v a l a m i n t az
artikuláció tanulmányozása felé. Az artikuláció vizsgálata ellenben a m a g a s forma-
lizmus veszélyét rejti. Mindazonáltal m e g v a n a maga előnye is, mert lehetővé teszi,
hogy a különböző specifikus gyakorlatokat (amelyek olyan ellentmondások körül
a r t i k u l á l ó d n a k , m e l y e k n e m u g y a n ú g y , u g y a n o t t , és u g y a n a k k o r m e r ü l n e k fel)
együtt kezeljük. A kellőképpen átgondolt strukturalista p a r a d i g m a segítségével így
valóban úgy indulhat m e g a különböző gyakorlatok jellegének konceptualizációja
(analitikus s z é t v á l a s z t á s a és szintetizálása), h o g y a s t r u k t u r a l i s t a megközelítés
elemeire b o n t a n á a társadalmi gyakorlatok egységét. A k u l t u r a l i z m u s megállás
nélkül hangoztatja a k ü l ö n b ö z ő gyakorlatok specificitásának jelentőségét - amely
szerint a „kultúrát" n e m szabad azonosítani a „gazdasággal" - a z o n b a n n e m hatá-
rozza meg, m i k é n t is kellene elméleti alapokra helyezni ezt a specificitást.
A strukturalizmus harmadik erőssége az, hogy kimozdítja középponti helyzeté-
ből a „tapasztalatot" és az „ideológia" mellőzött kategóriáját újra mozgásba hozza.
Nehéz elképzelni azt a marxista hagyományokból merítő kritikai kultúrakutatást,
amely n e m érinti az „ideológia" síkját. A k u l t u r a l i z m u s természetesen m i n d i g hi-
vatkozási p o n t n a k tekinti ideológiát, de valójában s o h a s e m tulajdonít neki köz-
ponti jelentőséget. A „ t a p a s z t a l a t " hitelesítő ereje és v o n a t k o z á s a i m e g g á t o l j á k
a kulturalizmust abban, hogy az „ideológia" megfelelő koncepcióját adja. Az ideo-
lógia szintje nélkül viszont n e m m u t a t h a t ó ki, h o g y a kultúra milyen h a t é k o n y a n
írja le a termelés b i z o n y o s módjait. Való igaz, h o g y a k ö z e l m ú l t b a n teret nyert
egy olyan tendencia a strukturalista ideológia-koncepciók között, amely az ideo-
lógiát funkcionális s z e m p o n t b ó l vizsgálja és a társadalmi f o r m a nélkülözhetetlen
habarcsaként kezeli. Ez a keret azonban kizárja annak a lehetőségét, hogy - miként
a kulturalizmus helyesen érvel - megvizsgálhassuk a n e m „ d o m i n á n s " ideológiá-
kat, vagy a harc koncepcióját (amelynek megjelenése Althusser híres ISA tanulmá-
nyában nagyrészt - ha névvel akarjuk illetni - „gesztusértékű"). Ugyanakkor m á r
folynak azok a kutatások, amelyek megkísérlik az ideológiát a harc részeként el-
képzelni (Gramsci m u n k á i és Laclau közelmúltban megjelent könyve), 1 6 és ezek
a p r ó b á l k o z á s o k elsősorban n e m kulturalista, h a n e m strukturalista jegyeket hor-
doznak.
A kulturalizmus ereje a strukturalizmus azokból a fent említett gyenge pontjai-
ból és figyelmen kívül hagyott v a g y elhallgatott területekből f a k a d , amelyek n e m

16
Lásd: ERNESTO LACLAU: Politics and Ideology in Marxist Theory. N e w Left Books, 1977.
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 41

férnek bele a strukturalizmus stratégiájába. A kulturalizmus helyesen érvelt, ami-

kor a tudatos harc és a szerveződés jelentőségét emelte ki a történelem, az ideológia
és a t u d a t elemzésében: a strukturalista p a r a d i g m a ezeket a jellemzőket n e m ré-
szesítette kellő figyelemben. Elsősorban Gramsci jelentőségét kell itt kiemelnünk,
m e r t ő állította fel azt a kifinomult eszköztárat, amellyel a „józan ész" nagyrészt
„ t u d a t t a l a n " és m á r m e g l é v ő kulturális kategóriáit össze lehet kapcsolni a jóval
aktívabb és életképesebb ideológiai rendszerekkel, amelyek r e n d e l k e z n e k azzal
a képességgel, h o g y megfelelően kezeljék a józan ész és a h a g y o m á n y témakörét,
valamint strukturálják a tömegeket. A k u l t u r a l i z m u s ebben az értelemben megfe-
lelő módon állítja vissza a tudattalan kulturális kategóriák és a tudatos szerveződés
közötti dialektikát; m é g akkor is, ha egy meghatározó pillanatban a kulturalizmus
megkísérelte egymásra vonatkoztatni az eltúlzott jelentőségű „viszonylatok" struk-
turalista koncepcióját és a „tudat" túlságosan tág fogalmát. A kulturalizmus ezért
n e m c s u p á n feleleveníti azt a m i n d e n analízisre jellemző f o l y a m a t o t , amely az
ö n m a g u k b a n értett osztályokat - amelyeket mindenekelőtt az h a t á r o z meg, hogy
a gazdasági viszonyok az embereket cselekvő helyzetbe állítják - aktív történelmi
és politikai erőkké formálja; a kulturalizmus - gyakorlati és józan megfontolásaival
ellentétben - megkívánja, hogy m i n d e n egyes konkrét jelenséget az elemzés abszt-
rakciós szintje szerint é r t s ü n k . Itt ismét m e g kell e m l í t e n ü n k G r a m s c i szerepét,
ugyanis ő volt az, aki „a struktúra és a komplex felépítmények közötti átmenetről",
valamint a n n a k formáiról és fő jellegzetességeiről szóló érvelésében megmutatatta
a kiutat ebből a h a m i s polarizációból.
Érvelésünk során főként a kritikai kultúrakutatás két látszólag meghatározó pa-
r a d i g m á j á t jellemeztük. Természetesen a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s t n e m csak ezek
az erők formálják. Az újabb keletű kutatások és elméletek csak ritkán hivatkoznak
megfelelő m ó d o n a s t r u k t u r a l i z m u s r a és a kulturalizmusra. U g y a n a k k o r ez a két
paradigma kiválóan szemlélteti, hogy az önmagukat alternatív, átfogó elméleteknek
aposztrofáló elképzelések milyen gyenge pontokkal bírnak és mikor tévednek. Itt
most c s u p á n h á r o m elméletet említünk m e g közülük.
Az első megközelítés Lévi-Strauss örökségéből, a korai szemiotikából és a nyelvi
p a r a d i g m a elméletéből, valamint a „szignifikációs gyakorlat" k ö z é p p o n t i szere-
péből táplálkozik, a m e l y e k a pszichoanalitikus elképzelések és Lacan h a t á s á r a
a kritikai kultúrakutatás gyakorlatilag teljes vonatkozási rendszerét a „diskurzus"
és a „ s z u b j e k t u m " fogalmai köré rendezik. Ezt a koncepciót ú g y is m e g lehet kö-
zelíteni, h o g y ez az elmélet megpróbált b e m o z d u l n i a korai (akár marxista, akár
n e m marxista) strukturalizmusnak abba az üresen hagyott terébe, amelyet a várako-
zások ellenére a korai diskurzusok n e m töltöttek fel a szubjektum és szubjektivitás
fogalmaival. Ez mindenekelőtt az a kulcsmozzanat, melynek során a kulturalizmus
a „ s z u b j e k t u m nélküli f o l y a m a t " vádjával illeti a strukturalizmust. A különbség
abból fakad, h o g y a m í g a k u l t u r a l i z m u s azzal korrigálná a h i p e r s t r u k t u r a l i z m u s
korábbi modelljeit, h o g y visszahelyezi az egységes (kollektív v a g y individuális)
t u d a t s z u b j e k t u m á t a „ s t r u k t ú r a " központi helyére, a diskurzus-elmélet a f r e u d i
42 TANULMÁNYOK

tudatalatti leírásán és Lacan nyelvben (szimbolikusan és a kultúra törvénye által)

m e g h a t á r o z o t t s z u b j e k t u m á n keresztül visszahelyezi a decentrált és ambivalens
szubjektumot a nyelv és a tudás olyan pozícióiba, amelyekből a kultúra megnyilat-
kozhat. Ez a megközelítés olyan konceptuális hézagot jelez, amely n e m csak a stnik-
turalizmusban, d e m a g á b a n a marxizmusban is megfigyelhető. A probléma abból
adódik, hogy a kultúra „szubjektuma" a történelmen átívelőnek és „univerzálisnak"
mutatkozik: ez az elképzelés az általános értelemben vett szubjektumot veszi alapul,
n e m p e d i g a történetileg meghatározott társas szubjektumot vagy a társadalmilag
m e g h a t á r o z o t t partikuláris nyelveket posztulálja. K ö v e t k e z é s k é p p e n ez a meg-
közelítés képtelen az általános prepozícióit a konkrét történeti elemzés szintjére
emelni. A m á s o d i k h á t r á n y abból f a k a d , h o g y az ellentét és a h a r c folyamatai,
amelyeket a korai strukturalista irányzatok h e r m e t i k u s a n b e z á r t a k a „ s t r u k t ú r a "
értelmezési t a r t o m á n y á b a , m á r a ö n m a g u k t ü k ö r k é p é v é váltak, u g y a n i s kizárólag
a s z u b j e k t u m tudatalatti folyamataiba á g y a z ó d n a k . A k u l t u r a l i z m u s szempontjá-
ból valószínűsíthető, hogy a szubjektum megjelenése az ilyen és hasonló elemzések
szükségszerű velejárója. Ez az álláspont azonban merőben különbözik attól, amikor
az egyes termelési m ó d o k társadalmi folyamatainak az egészét, valamint a társa-
dalmi formákat alkotóelemeire bontjuk és kizárólag a tudatalatti pszichoanalitikus
folyamatok szintjén rakjuk össze őket. [...]
A m á s o d i k irányzat megpróbálta a klasszikus „politikai g a z d a s á g t a n " terminu-
saival leírni a kultúrát. Érvelése szerint a kulturális és ideológiai tényezők jelentősé-
gét eltúlozták. Ez az elmélet visszaállítja az „alap/felépítmény" korábbi koncepcióit,
és m i k ö z b e n végső kísérletet tesz a kulturális-ideológiai tényezők gazdaságtani
m e g h a t á r o z á s á r a , olyan hierarchiát fedez fel, amelynek m i n d k é t koncepció híján
van. A z irányzat követői r a g a s z k o d n a k ahhoz, hogy a kulturális termelés gazda-
ságtani folyamatai és struktúrái nagyobb jelentőséggel bírnak, mint kulturális-ideo-
lógiai aspektusaik; azt állítják továbbá, hogy a gazdasági folyamatok és struktúrák
m ű k ö d é s e legtökéletesebben a profit, a kizsákmányolás, az értéktöbblet és az áru-
cikként értett kultúra terminológiája mentén fejthető fel. Ez a koncepció visszaállítja
azt az elképzelést, mely szerint az ideológia „hamis t u d a t " .
Természetesen v a n némi igazság abban, hogy a strukturalizmus és a kulturaliz-
m u s eltérő megközelítéssel, d e csak futólag érintette a kulturális és ideológiai ter-
melés g a z d a s á g i vonatkozásait. Ez t u l a j d o n k é p p e n m i n d e g y , hiszen visszatérve
a „klasszikus" politikai g a z d a s á g t a n h o z , a korábbi p r o b l é m á k újból felmerülnek.
A kulturális és ideológiai d i m e n z i ó specificitása ismét elhalványulni látszik. Ez
az irányzat a gazdaságtani megfontolások szintjét n e m csupán „szükségesnek" tartja,
h a n e m „alkalmasnak" is találja a kulturális és ideológiai hatások értelmezése során.
A z o n b a n az árucikk-forma elemzésének központi szerepe ismételten elmossa a kü-
lönböző gyakorlatok közötti gondosan meghúzott választóvonalat, mert ez a kon-
cepció az árucikk-forma legáltalánosabb jellemzőit emeli ki. Ennek az irányzatnak
a következtetései jórészt az absztrakció epochális szintjére korlátozódnak: az árucikk-
formából levont általánosítások a kapitalista éra teljes egészére igaznak bizonyulnak.
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 43

A konkrét és összetett elemzés csak keveset profitálhat „a tőke logikájának" ilyen

m a g a s szintű absztrakciójából. [...]
A h a r m a d i k elmélet szorosan kötődik a strukturalista vállalkozáshoz, d e addig
követte a „differencia" kijelölte utat, hogy a végállomás egyfajta radikális hetero-
genitás lett. Foucault m u n k á s s á g a - amelyet jelenleg a brit kutatók kritika nélküli
befogadnak, és ezzel a francia gondolkodóktól való függőségüket fitogtatják, mint
már oly sokszor a kritikai gondolkodás története során - kifejezetten pozitív ered-
m é n y t m u t a t : leginkább azért, mert n e m próbálja megfelelni a m e g h a t á r o z o t t s á g
szinte megválaszolhatatlan kérdéseit, továbbá elismerésre méltóan újra lehetővé
teszi az adott ideológiai és diskurzív formációk konkrét elemzését, valamint kijelöli
az értelmezés területének határait. Ezen az irányzaton belül Foucault és Gramsci
az, aki legeredményesebben bánik a konkrét elemzéssel, és ezt a példát lassan mások
is követik, így megerősítik és - p a r a d o x m ó d o n - alátámasztják a konkrét törté-
nelmi pillanat jelentőségét, amelyet a k u l t u r a l i z m u s m i n d i g is kiemelt figyelem-
ben részesített. Ismét m e g kell jegyeznünk a z o n b a n , h o g y Foucault példája csak
a b b a n az esetben emészthető, ha általános episztemológiai megfontolásait n e m
egészben akarjuk lenyelni. Foucault ugyanis - az irányzat népes táborával ellentét-
ben - semleges m a r a d , továbbá a meghatározottság, valamint a gyakorlatok közötti
viszonyok b á r m e l y formáját olyan szkeptikusan kezeli, h o g y n y u g o d t a n elmond-
hatjuk róla, miközben n e m tagadja ezeknek a kérdéseknek a meglétét, a gyakorlatok
e g y m á s n a k való s z ü k s é g s z e r ű megfeleltethetetlensége mellett teszi le a voksát.
Ebből a n é z ő p o n t b ó l a z o n b a n sem a társadalmi forma, sem az állam n e m írható
le kielégítően. És valóban - Foucault folytonosan a saját csapdájába esik. Amikor
u g y a n i s Foucault jól k ö r ü l b á s t y á z o t t episztemológiai állásai ellenére b i z o n y o s
„megfelelésekre" b u k k a n - például amikor t a n u l m á n y a i b a n a k i e m e l k e d ő társa-
dalmi változásokat elemzi a börtön, szexualitás, orvostudomány, elmegyógyintézet,
nyelv és politikai gazdaságtan területei kapcsán, úgy tűnik, ezek a szférák pontosan
a termelői kapitalizmus és a burzsoázia végzetszerű, történelmi jelentőségű metszés-
pontjában találkoznak - , vulgáris redukcionizmusba csap át, amely teljes mértékben
elhomályosítja a máshol felcsillanó eredményeket. Foucault h a j l a m o s arra, hogy
a hátsó ajtón keresztül visszacsempéssze azokat az osztályokat, amelyeket koráb-
b a n kidobott a bejárati ajtón.

A fenti g o n d o l a t m e n t b ő l látszik, hogy a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s ezen irányzata

- amely Gramsci n é h á n y koncepciójának segítségével megpróbálta mozgásba hozni
a strukturalista és kulturalista vállalkozás legígéretesebb elemeit - elégíti ki leg-
inkább a t u d o m á n y t e r ü l e t kívánalmait. Reményeim szerint most m á r ez egyértel-
m ű e n látszik. A n n a k ellenére, hogy a strukturalizmus és a kulturalizmus paradig-
mái ö n m a g u k b a n n e m a d n a k m e g f e l e l ő választ a k é r d é s e k r e , felfedik a kritikai
kultúrakutatás alapvető problémáit, és ú g y közelítik m e g a tudományterületet, ahogy
azt a többi irányzat n e m teszi. Folytonosan visszaterelnek b e n n ü n k e t a kultúra és
az ideológia bináris, d e egymást n e m kizáró ellentétpárjához. Együttesen próbálják
következetesen felfejteni azokat a problémákat, amelyeket a különböző gyakorlatok
44 TANULMÁNYOK

specificitása és az artikulált egység formái közösen alkotnak. Újra és újra felele-

venítik - m é g akkor is, ha ez elhibázott lépésnek bizonyul - az a l a p / f e l é p í t m é n y
metaforáját. A b b a n viszont n e m tévednek, h o g y ez - a n e m - r e d u k t í v meghatáro-
zottság p r o b l é m á j á t visszaállító - kérdés a legégetőbb, és megválaszolása közben
a kritikai k u l t ú r a k u t a t á s erői azért szövetkeznek egymással, hogy túllépjenek az
idealizmus és a redukcionizmus véget n e m érő oszcillációján. Még ha gyökeresen
eltérő m ó d o n is, d e a k u l t u r a l i z m u s és a s t r u k t u r a l i z m u s e g y a r á n t kritikával illeti
a viszonylatok és a t u d a t dialektikáját. M i n d k é t irányzat bízik abban, hogy kidol-
g o z h a t ó a kultúra jó értelemben vett materialista elmélete. E l h ú z ó d ó és egymást
kölcsönösen tápláló ellentétük u g y a n a k k o r n e m kecsegtet a k ö n n y ű szintézis re-
ményével. A közös vonatkozási pontok viszont kijelölik azt a - lehetséges - teret
és azokat a h a t á r o k a t , amelyeken belül ez a szintézis megvalósulhat. A kritikai
k u l t ú r a k u t a t á s b a n a s t r u k t u r a l i z m u s és a k u l t u r a l i z m u s „szabja m e g a játéksza-
bályokat".

(Stuart Hall: Cultural Studies: two paradigms. = Tony Bennett et al. (Ed.): Culture,
Ideology and Social Process. London: Batsford Academic and Educational Ltd., 1983,
19-37.)

Fordította: Gyuris Norbert

HIVATKOZÁSOK

ALTHUSSER, LOUIS: For Marx. Allen Lane, 1969.

ALTHUSSER, LOUIS: Ideology a n d Ideological State A p p a r a t u s e s . = Lenin and Phi-
losophy, and other Essays, N e w Left Books, 1971.
ALTHUSSER, LOUIS - BALIBAR, ÉTIENNE: Reading Capital. N e w Left Books, 1970.
HOGGART, RICHARD: The Uses of Literacy. Penguin, 1969.
LACLAU, ERNESTO: Politics and Ideology in Marxist Theory. N e w Left Books, 1977.
MARX, KARL - ENGELS, FRIEDRICH: A német ideológia. = Karl Marx és Friedrich Engels
Művei, 3, Budapest, Kossuth, 1957.
MARX, KARL - ENGELS, FRIEDRICH: A politikai gazdaságtan alapvonalai. = Karl Marx
és Friedrich Engels Művei, 4 6 / 1 - 2 , Budapest, Kossuth, 1957.
MARX, KARL: A tőke. = Karl Marx és Friedrich Engels Művei, 25, Budapest, Kos-
suth, 1957.
THOMPSON, EDWARD PALMER: The Making of the English Woking Class. Penguin,
1968.
THOMPSON, EDWARD PALMER: Peculiarities of the English. = Socialist Register, 1965.
THOMPSON, EDWARD PALMER: Reviews of Raymond Williams's The Long Revolution.
= New Left Review, 9-10,1961.
THOMPSON, EDWARD PALMER: Whigs and Hunters. Allen Lane, 1975.
 S T U A R T H A L L / A KRITIKAI K U L T Ú R A K U T A T Á S KÉT P A R A D I G M Á J A 45

THOMPSON, EDWARD PALMER: The Poverty of Theory. Merlin Press, 1978.

WILLIAMS, RAYMOND: Culture and Society, 1780-1950. Pengnin, 1963.
WILLIAMS, RAYMOND: The Long Revolution. Penguin, 1965.
WILLIAMS, RAYMOND: C u l t u r e is Ordinary. = Conviction, 1958.
WILLIAMS, RAYMOND: Literature a n d Sociology: in m e m o r y of Lucien G o l d m a n n .
= New Left Review, 67,1971.
WILLIAMS, RAYMOND: Base and Superstructure in Marxist Cultural Theory. = New
Left Review, 82,1973.
WILLIAMS, RAYMOND: Marxism and Literature. O x f o r d University Press, 1977.
WILLIAMS, RAYMOND: The Country and the City. Chatto a n d W i n d u s , 1973.