Spinoza, Baruch de Politikai Tanulmány És Levelezés - Filozófiai Írók Tára, Új Folyam 14. (Budapest, 1957)

SPI S'OZ a
POLITIKAI TANI LMÁNY

ÉS
LEVELEZÉS
MAGY A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
FI LOZÓFI AI Í RÓK TÁRA

ŰJ FOLYAM
SZERKESZTI
FOGARASI BÉLA, LUKÁCS GYÖRGY, MÁTRAI LÁSZLÓ
X IV . KÖTET
SPINOZA
POLITIKAI TANULMÁNY
ÉS
LEVELEZÉS
M A XIM IL IE N LUCAS ÉS JO HANNES COLERUS
SPINOZA-ÉLETRAJZA IVAL
SAJTÓ ALÁ R E N D E Z T E , B E V E Z E T É SS E L
ÉS J E G Y Z E T E K K E L E L L Á T T A
NÁDOR GYÖRGY
SPINOZA
ÉS
LEVELEZÉS
M A X I M I L I E N LUCAS ÉS J O H A N N E S C O LER U S
SP INOZA-ÉLETRAJZA IVAL
FO RDÍTOTTA
SZEMERE SAMU
L e k t o r a lt ák
SZIGETI JÓZSEF
M ARÓTI EGON
é8
H U T T E R E R MIKLÓS
A k ia d ásért felelőe az A kadém iai K iadó igazgatója

A szerkesztésért felelős: T im ár Ilona M űszaki felelős: F ülöp A n tal
A k éz irat a nyom dába é rk e z e tt: 1956. novem ber 29. T erjedelem : 343/ 4 (A/5) ív
41031/57 A kadém iai N yom da, V ., Gerlóczy u tc a 2 — Felelőe v ezető : P uskás Ferenc
TARTALOM
Előszó .................................................................................................................. 13
I
SPINOZA
Nádor György
Spinoza mint politikai gondolkodó........................................................ 17
1. Néhány módszertani megfontolás ............................................ 17
2. Spinoza helye a politikai gondolkodás történetében........ 24
3. A politikai tudomány alapvetése ............................................ 34
a) A. realisztikus látásmód és az objektivitás................... 35.
b) Hogyan jutunk el az adottságoktól a követel
ményekhez ............................................................................ 38
4. A természetjog problém ája........................................................ 42
5. Politika és morál ...................................................................... 50
6. A demokratikus állam eszm ény............................................. 52
a) A demokrácia szervezeti biztosítékai............................. 52
b) Gondolatszabadság, szólásszabadság........................ 56
7. Spinoza pobtikai gondolatainak hatása. E gondolatok
jelentősége napjainkban ............................................................ 57
Politikai tanulmány
A szerző levele egy barátjához...................................................... 65
Első fejezet ......................................................................................... 65
Második fejezet ................................................................................... 68
Harmadik fejezet ............................................................................ 76
Negyedik fejezet............................................................... 8
Ötödik fejezet.................................................................................... 86
Hatodik fejezet................................................................................... 88
Hetedik fejezet............................................... 98
Nyolcadik fejezet ................................................................................ 113
Kilencedik fejezet................................................................................ 135
Tizedik fejezet ........................................................
Tizenegyedik fejezet........ ................................................................... 146
Irodalomtörténeti és történelmi adatok a Pobtikai tanulmányhoz . . . 149
6 Tartalom
II
SPINOZA
LEVELEZÉSE
Nádor György
Spinoza egyénisége ........................................................................ ......... 165
Spinoza levelezése
Néhány tudós férfiú levelei Benedictus de Spinozához és ennek
válaszai, amelyek hozzájárulnak egyéb műveinek világosabbá
tételéhez ............................................................................................ .. 173
Első levél
Henricus Oldenburg Spinozához................................ . ...................... 175
Második levél
Spinoza Henricus Oldenburghoz......................................................... 176
Harmadik levél
Henricue Oldenburg Sjnnozához.................. 179
Negyedik levél
Spinoza Henricus Oldenburghoz ......................................................... 181
Ötödik levél
Henricus Oldenburg Spinozához.......................................................... 183
Hatodik levél
Spinoza Henricus Oldenburghoz......................................................... 184
A salétromról ................................................................................ 185
A cseppfolyós állapotról ............................................................. 190
A szilárdságról................................................. 193
1662
Hetedik levél
Henricus Oldenburg Spinozához ......................................................... 195
1663
Nyolcadik levél
Simon de Vries Spinozához ................................................................ 196
Kilencedik levél
Spinoza Simon de Vrieshez.................................................................. 199
Tizedik levél
Spinoza Simon de V rieshez................................................................ 202
Tizenegyedik levél
Henricus Oldenburg Spinozához........................................................... 203
Tizenkettedik levél
Spinoza Ludovicus Meyerhez................................................................ 207
Tartalom 7
Tizenharmadik levél
Spinoza Henricus Olderiburghoz......................................................... 212
Tizennegyedik levél
Tizenötödik levél
Spinoza Ludovicus Meyerhez................................................................ 220
Tizenhatodik levél
1664
Tizenhetedik levél
Spinoza Petrus Ballinghoz...................... 223
Tizennyolcadik levél
Willem van Blyenbergh Spinozához.................................... 226
1665
Tizenkilencedik levél
Spinoza Willem van Blyenbergh-hez................................................... 229
Huszadik levél
Willem van Blyenbergh Spinozához.................................................... 234
Huszonegyedik levél
Spinoza Willem van Blyenbergh-hez ................................................. 248
Huszonkettedik levél
Willem van Blyenbergh Spinozához................................................... 256
Huszonharmadik levél
Spinoza Willem van Blyenbergh-hez................................................. 261
Huszonnegyedik levél
Willem van Blyenbergh Spinozához................................................... 265
Huszonötödik levél
Henricus Oldenburg Spinozához......................................................... 267
Huszonhatodik levél
Spinoza Henricus Oldenburghoz........................................................... 268
Huszonhetedik levél
Spinoza Willem van Blyenbergh-hez.........., ...................................... 269
Huszonnyolcadik levél
Spinoza egy meg nem nevezett férfiúhoz (valószínűleg Bresserushoz) 270
Huszonkilencedik levél
Henricus Oldenburg Spinozához.............................................................272
Harmincadik levél
Spinoza Henricus Oldenburghoz ........................................................ 274
8 Tartalom
Harmincegyedik levél
Hernicus Oldenburg Spinozához .............................. 275
Harminckettedik levél
Spinoza Hernicus Oldenburghoz ......................................................... 277
Harmincharmadik levél
Henricus Oldenburg Spinozához ......................................................... 281
1666
Harmincnegyedik levél
Spinoza Johannes Huddéhoz ................................................. 283
Harmincötödik levél
Spinoza Johannes Huddéhoz ............................................................. 285
Harminchatodik levél
Spinoza Johannes Huddéhoz ............................................................. 287
Harminchetedik levél
Spinoza J. B .-nek............................................................................. 290
Harmincnyolcadik levél
Spinoza Jan van der Meernek............................................................. 292
1667
Harminckilencedik levél
Spinoza Jarig Jelleshez ........... 294
Negyvenedik levél
Spinoza Jarig Jelleshez ........................................................................ 295
1669
Negyvenegyedik levél
Spinoza Jarig Jelleshez.............................................................. 298
1671
Negyvenkettedik levél
Lambertus vanVelthuysen Johannes Oostenhez.................................... 300
Negyvenharmadik levél
Spinoza Johannes Oostenhez.............................................................. 311
Negyvennegyedik levél
Spinoza Jarig Jelleshez ............... 315
Negyvenötödik levél
Gottfried Leibniz Spinozához............................................................... 317
Negyvenhatodik levél
Spinoza Gottfried Leibnizhez ............................................................... 318
Tartalom 9
1673
Negyvenhetedik levél
J . Ludwig Fabricius Spinozához....................................................... 320
Negyvennyolcadik levél
Spinoza J . Ludwig Fabriciushoz....................................................... 321
N egy venk ilencedik levél
Spinoza Johannes Georg Graeviushoz................................................ 322
Függelék a negyvenkilencedik levélhez.
Levél Descartes betegségéről és haláláról (Jan van Wullen
Pisóhoz, 1650-ben) ................................................................... 322
1674
Ötvenedik levél
Spinoza Jarig Jelleshez........................................................................ 325
Ötvenegyedik levél
Hugo Boxel Spinozához........................................................................ 326
Ötvenkettedik levél
Spinoza Hugo Boxelhez........................................................................ 327
Ötvenharmadik levél
Hugo Boxel Spinozához ........................................................................ 329
Ötvennegyedik levél
Spinoza Hugo Boxelhez ...................................................................... 331
Ötvenötödik levél
Hugo Boxel Spinozához........................................................................ 335
Ötvenhatodik levél
Spinoza Hugo Boxelhez ........................................................................ 338
Ötvenhetedik levél
Ehrenfried Walther von Tschirnhaue Spinozához................................ 342
Ötvennyolcadik levél
Spinoza G. H. Schullerhez ................................................................. 344
1675
Ötvenkilencedik levél
Ehrenfried Walther von Tschimhaus Spinozához........................... 347
Hatvanadik levél
Spinoza Ehrenfried Walther von Tschirnhaushoz..................................349
Hatvanegyedik levél
Henricus Oldenburg Spinozához.......................................................... 350
Hatvankettedik levél
Hatvanharmadik levél
G. H. Schuller Spinozához ................................................................. 352
10 Tartalom
Hatvannegyedik levél
Spinoza 0 . H, Schullerhez ........................................ ........................ 354
Hatvanötödik levél
Ehrenfried Walther von Tachimhaus Spinozához ., , .............. ...... 356
Hatvanhatodik levél
Spinoza Ehrenfried Walther von Tschimhaushoz ....................... .. , . « 367
Hatvanhetedik levél
Alberth Burgh Spinozához................................................................... 357
Hatvannyolcadik levél
Spinoza Henricm Oldenburghoz >........................ 367
Hatvankilencedik levél
Spinoza Lambertus van Velthuysenhez , , , , , . 368
Hetvenedik levél
G. H. Schuller Spinozához ....................................................................369
Hetvenegyedik levél
Henricm Oldenburg Spinozához............................................................. 371
Hetvenkettedik levél
Spinoza G. H. Schullerhez ................................................................. 372
Hetvenharmadik levél
Spinoza Henricm Oldenburghoz ........................................................... 373
Hetvennegyedik levél
Henricm Oldenburg Spinozához............................................................. 375
Hetvenötödik levél
Spinoza Henricm Oldenburghoz ......................................................... 376
Hetvenhatodik levél
Spinoza Albert Burgh-hoz...................................................................... 379
1676
Hetvenhetedik levél
Henricm Oldenburg Spinozához ......................................................... 383
Hetvennyolcadik levél
Spinoza Henricm Oldenburghoz........................................................... 384
Hetvenkilencedik levél
Henricm Oldenburg Spinozához................................................ 386
Nyolcvanadik levél
Ehrenfried Walther von Tschimham Spinozához...........................388
Nyolcvanegyedik levél
Spinoza Ehrenfried Walther von T schim ham hoz............................. 389
Nyolcvankettedik levél
Ehrenfried Walther von Tschimham Spinozához............................. 389
Tartalom 11
Nyolcvanharmadik levél
Spinoza Ehrenfried Walther von Tschimhavshoz............................... 391
Irodalomtörténeti adatok Spinoza levelezéséről.......................................... 392
1П
SPINOZA-ÉLETRAJZOK
Nádor György
Előszó a Spinoza-óletrajzokhoz...............................................................397
Maximilien I/ucas
Benedictus de Spinoza úr élete és szellem e..................................... 401
Előzetes m egjegyzés........................................................................ 403
A másoló előszava ........................................................................ 404
Benedictus de Spinoza úr élete .................................................. 405
De Spinoza úr müveinek jegyzék e............................................. 423
Johannes Golems
Benedictus de Spinoza rövid, de igaz életrajza ............................. 425
Első fejezet
Spinoza származása és családja .................................................. 427
Második fejezet
Első tanulmányai ...........................................................................427
Harmadik fejezet
Előbb a teológia, majd a filozófia felé fo rd u l..................... 428
Negyedik fejezet
Kiközösítése ................................................................................... 429
Az általános zsidó átok szövege ........................................ 432
Ötödik fejezet
Mesterséget tanul megélhetése céljából ................................. 435
Hatodik fejezet
Átköltözik Rhijnsburgba, Voorburgba és végül Hágába .. 436
Hetedik fejezet
Takarékos és mérsékelt volt evésben és iv á sb a n ................... 436
Nyolcadik fejezet
Testi alakja és ruházata ...............................................................437
Kilencedik fejezet
Érintkezése és életm ódja.................................................................437
Tizedik fejezet
Megismerkedik sok tekintélyes személlyel ................................439
12 Tartalom
Tizenegyedik fejezet
Spinoza írásai és bennük kifejtett nézetei..................................... 441
Tizenkettedik fejezet
Spinoza közre nem adott írásai .......................................................... 448
Tizenharmadik fejezet
írásait sokan cáfolják.............................................................................448
Tizennegyedik fejezet
Spinoza betegsége, halála és temetése ............................................. 452
A fordító utószava ........................................................................................... 459
JEGYZETEK
Jegyzetek a Politikai tanulmányhoz.............................. 463
Jegyzetek Spinoza Levelezéséhez .......................................................... 468
Jegyzetek a Spinoza-életrajzokhoz ........................................................ 498
РЕЗЮМЕ
Спиноза как политический мыслитель.................................... 497
Личность Спинозы .......................................................................................... 506
ZUSAMMENFASSUNG
Spinoza als politischer Denker ...............................................................513
Die Persönlichkeit Spinozas.....................................................................526
Névmutató ............................................................................................................ 535
Tárgymutató ........................................................................................................ 543
ELŐSZÓ
Jelen kötettel teljessé lett a magyar Spinoza. Spinoza művei
nek kiadásánál az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a nagy
holland gondolkodótól ma is van még tanulnivalónk. Ezért Spinoza
müveit igyekeztünk viszonylag gyors egymásutánban az olvasó
kezébe adni: az Etikát (1952), a Teológiai-politiJcai tanulmányt
(1953), az Ifjúkori müveket (1956). E negyedik sorozatzáró kötetben
a Politikai tanulmányt és a Levelezést nyújtjuk át az olvasónak.
A Politikai tanulmány Spinoza időrendben utolsó, befejezet
lenül maradt műve. A Tanulmány a politikai gondolkodás egyik
klasszikus alkotása, a politikai demokratizmus elvi igazolása. Az
ember elidegeníthetetlen jogait Spinoza egy évszázaddal Rousseau
előtt védelmezte, abban a XVII. században, amelyben Európa-szerte
inkvizícióval és üldözésekkel igyekezett a reakció a szabadgondo
latot és beszédet elfojtani. — A műnek magyarul eddig egyetlen
kiadása volt, 1913-ban Rencz János fordításában jelent meg először.
A Levelezés szerves része a Spinozái életműnek. Egyes fonto
sabb levelek már a filozófus életében irodalmi rangra emelkedtek,
kézírásos formában elterjedtek és filozófiai tanulmányozás tárgyát
képezték. A levelek zömét barátai nyomban a filozófus halála után
közkinccsé tették, felvevén őket Spinoza Hátrahagyott írásai közé.
Ez az eljárás teljesen megfelelt Spinoza intencióinak, aki — nyilván
későbbi publikálás gondolatával — gonddal gyűjtötte mind a hozzá
érkezett leveleket, mind pedig az általa írott válaszleveleket. Leve
leiben Spinoza sok filozófiai kérdést magyaráz meg, fejt ki részle
tesen, közérthető formában — nem egyszer részletesebben, illetve
szemléletesebben, mint magukban a művekben. A Levelezés rend
kívül fontos mind általános tudománytörténeti és művelődéstörté
neti szempontból, mind pedig Spinoza életrajza és a Spinozái művek
keletkezéstörténetének tisztázása szempontjából. A Levelezés mint
emberi dokumentum is egyike a világirodalom nagyszerű alkotásai
nak. Magyarul a Levelezés eddig egy ízben jelent meg a 20-as évek
végén Posch Árpád gondozásában.
Spinoza műveit kiadásunkban egy-egy tanulmány vezeti be.
E tanulmányok Spinoza működésének azt a speciális vonatkozását
14 Előszó
tárgyalják, amely a most közzétett művek szempontjából a leg

jelentősebb. ( Spinoza mint politikai gondolkodó; Spinoza egyénisége.)
Spinoza filozófiájának általános értékelését az Etikához írott be
vezetésben igyekeztem megadni.
A Jegyzetek zömét a rendelkezésre álló Spínoza-irodalom alap
ján magam állítottam össze. A Levelezés azonban olyan elágazó
tudománytörténeti problémákat érint, amelyek megvilágítása több
szakember bevonását tette szükségessé. Köszönetemet fejezem ki
Proszt János és Rényi Alfréd professzoroknak, valamint Zemplén
Jolánnak, akik voltak szívesek a kémiai, matematikai, illetve fizikai
vonatkozásokat a Jegyzetekben megmagyarázni.
Kötetünket kiegészíti egy Spinoza-életrajzokat tartalmazó
rész. Az immár klasszikussá vált Lucas- és Colerus-féle életrajzokat
közöljük benne; belőlük merítették évszázadokon keresztül a
Spinoza életére vonatkozó ismereteket. Az életrajzok itt jelennek
meg először magyar nyelven.
A Név- és Tárgymutató (Szemere Samu munkája) mindkét
művet felöleli; nem terjeszkedik ki azonban a bevezető tanulmá
nyok, az Életrajzok, valamint a Jegyzetek anyagára.
Itt fejezem ki köszönetemet Szemere Samunak, a teljes Spinoza
magyar tolmácsolójának. Az az örvendetes tény, hogy Spinoza
valamennyi művét ezúttal ugyanaz az avatott kéz fordította ma
gyarra, egyben egy további nyereséggel is járt filozófiai életünk
számára : létrejött az egységes magyar Spinoza-terminológia.
Amikor a teljes magyar Spinoza zárókötetét átadjuk a magyar
olvasóknak, egyben kifejezzük azt a reményünket, hogy e sorozat
gondozása során végzett kutatásunkat egy nem távoli jövőben
külön kötetben bocsáthatjuk Spinoza magyar barátainak és tiszte
lőinek, a haladó filozófiai tradíció iránt érdeklődőknek rendel
kezésére.
1956 augusztusában. Nádor György
I
SPINOZA
I
SPINOZA MINT POLITIKAI GONDOLKODÓ
1. Néhány m ódszertani m egfontolás
A politikai gondolkodás történetének kutatását nagymérték

ben megnehezíti az a körülmény, hogy mindezideig nem tisztázódott
kellőképpen: egy múltbeli politikai elmélet értékelésének mik
a döntő kritériumai. Hasonló kérdések persze nemcsak a politikai
elmélet történetével kapcsolatban vetődnek fel, hanem a tudomány
— és a filozófia — más ágaival kapcsolatban is. Amott azonban
az értékelés elvei sokkalta nyilvánvalóbbak : a tudományok tör
ténetének egyes vívmányai annál értékesebbek mai megítélésünk
szerint, minél jobban megközelítik a problémák adekvát megoldását,
minél több az objektív igazságtartalmuk. A politikai gondolkodás
történetére vonatkozóan ezt a mércét nem lehet alkalmazni, leg
alábbis mint kizárólagos értékmérőt nem. Hiszen a múlt politikai
gondolkodása számos termékének, sőt a legtöbb politikai eszmének,
elméletnek stb. — ma már világosan látjuk — igen csekély objektív
igazságtartalma van, nem tudott megközelítőleg sem adekvát
választ adni a társadalom, az állam stb. mivoltának, funkciójának
problémájára. A mai értékelés azonban nem korlátozódhat a múlt
politikai elméletei objektív igazságtartalmának vizsgálatára. A poli
tika nemcsak elméleti tudomány, történelme folyamán választ
igyekezett adni a társadalom berendezésének, az állam szervezésé
nek és vezetésének gyakorlati kérdéseire is, állást foglalt a fennálló
államforma mellett vagy ellene, a politikai fejlődést előre vinni
vagy konzerválni törekedett, más esetekben régi politikai formákhoz
való visszatérés mellett kardoskodott. Világos, hogy egy múltbeli
politikai elmélet megítélésénél elsőrendű fontosságú annak vizsgá
lata : mennyiben fejezett ki haladó törekvéseket, mennyiben vált
szószólójává a haladó osztályok igényeinek. A haladó törekvéseket
kifejező politikai elmélet, mai megítélésünk szerint, értékes akkor is,
ha az alapjául szolgáló teoretikus elvek és nézetek — ama kor tudo-
2 Spinoza, Politikai tanulmány és Levelezés
18 Nádor György
mányának korlátái következtében — távol vannak az objektív

igazságtartalomtól.
Az itt jelzett kettős szempont érvényesítésének szükségessége
már önmagában is mutatja a politikai elméletek történeti megítélé
sének bonyolultságát. Emellett azonban az értékelésnek még más
kritériumai is vannak. Hobbes felfogása a természetjogról és a ter
mészeti állapotról például nem felel meg az említett igények egyiké
nek sem ; a tudományos szociológia ezeket a kategóriákat nem iga
zolta, a gyakorlati konzekvenciák pedig, amelyekhez Hobbes
e kategóriák révén eljut — arisztokratikusak, az állam minden-
hatóságát igazolják. Ennek ellenére Hobbes politikai elmélete, ezen
belül a természetjogról szóló tanítása, jelentős lépés volt a politikai
gondolkodás történetében. Jelentőségét az adja meg, hogy Hobbes
a politikai vizsgálódást megtisztítja a teológiai szempontoktól és
olyan módszert kezdeményez, illetve alkalmaz, amely transzcenden
tális szempontokat érvényesít, hanem az emberből, az ember adott
ságaiból, természetéből igyekszik levezetni az emberi társadalom
szerkezetét. Hobbes felfogása a természetjogról, valamint az emberi
ség ősi, természetes állapotáról stb., ennek az új módszertannak a
jegyében született. Világos, hogy ez az új módszer jelentős mérték
ben előbbre vitte a maga korában a politikai gondolkodást és olyan
eredményeket és konklúziókat szült, amelyekre Hobbes maga nem
is gondolt.
Az eddigiek alapján értékmércénk egy bizonyos mértékig
differenciáltabb lett. A politikai elméletek történeti vizsgálatában
és az értékelésben ezek szerint a következő főbb szempontokra kell
tekintettel lenni:
a) Mennyire közelíti meg a vizsgált politikai tan, elmélet stb.
egyes társadalmi, politikai, erkölcstani stb. problémák adekvát
megoldását.
b) Megnyilatkoznak e a vizsgált politikai elméletekben olyan
módszertani törekvések, amelyek — közvetlenül vagy közvetve —
hozzájárultak a politikai gondolkodás emancipálódási folyamatához,
amelyek előmozdították, hogy a politikai gondolkodás önmagára
találjon és kidolgozza a maga sajátos kutatási módszereit és néző
pontjait.
c) A szóban forgó politikai elméletek a gyakorlati politika
kérdéseiben haladó, demokratikus eszmékhez és nézetekhez vagy
konzervatív-reakciós, antidemokratikus felfogásokhoz vezettek-e?
Hozzá kell te n n i: nem sémákat kívánunk adni a politikai
elméletek megítéléséhez. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a szem
pontok kimerítik a helyes judicium alkotásához szükséges meggondo
lásokat. Különösen fontos itt — bár azt lehetne gondolni, hogy trivi-
Spinoza mint politikai gondolkodó 19
ális és nem kell külön hangsúlyozni — a történelmi szempont érvénye

sítése. Más történelmi körülmények között ugyanannak a politikai
elvnek más súlya van, más az értelme és a tendenciája. — Számos
haladó középkori gondolkodó (Occam, Buridan etc.) például poli
tikai elméleteiben a királyság mellett foglal állást.1 Nem nehéz
rájönni arra, hogy a királyság hatalmának igazolása mögött a közép
kori gondolkodóknál a világi hatalom elsőbbségének védelme
húzódik meg, emellett a kései középkornak azzal a haladó törek
vésével találkoznak itt, amely a széthúzó feudális erőkkel szemben
a központi királyi hatalomban keresett védelmet és ellensúlyt.
A történeti szempont nem érvényesül kielégítően az olyan
kiemelkedő kutatónál sem, mint Otto Gierke. Gierke kitűnően ismeri
a középkor és a renaissance politikai gondolkodásának történetét
és igen sok korábban ismeretlen adatot hoz felszínre.2 Gyakran
azonban elsikkad nála az a nagy módszerbeli különbség, amely a
középkor mégoly haladó politikai gondolkodóit is elválasztja a
renaissance és az újkor nagy politikai teoretikusaitól. Gierkénél,
aki a politikai eszmék és motívumok történetét nyomozva főleg a
hasonlóságokat keresi különböző korok politikai elmélkedőinél,
lényegében egy szinten, egy színvonalon van sok minden: a motí
vumok és a tantételek hasonlósága gyakran elfelejtteti vele azt,
hogy milyen különböző módszertani alapon jutottak el az egyes
gondolkodók hasonló vagy hasonlónak tűnő tételekhez.
A történelmi szempont mellőzése nemcsak súlyos hibákhoz
vezet, hanem lehetővé teszi a tendenciózus ferdítéseket is. Joseph
Dünner3 nemrégiben külön könyvet írt annak a tételnek a propagá
lására, hogy Spinoza a mai nyugati demokrácia előfutára és szellemi
politikai megalapozója volt. Valójában Spinoza a demokratikus
politikai elvek híve és a demokratikus szabadságjogok nagy harcosa.
Dünner történetietlenül azonosítja a mai nyugati demokráciákat azzal
az eszményi képpel, amely a polgári demokráciák klasszikus elmé
leteiben jutott kifejezésre.
Csak a történelmi szemléletmód segítségével lehet a politikai
és etikai kategóriák értékét egy-egy korban helyesen felmérni.
Jól látható ez például az antropológiai elv történeti szerepének
1 Vö. Von der Heydte, Die Geburtsstunde des souveränen Staates.

Regensburg 1952. 325—326 !.
2 Gondolunk itt elsősorban a neves szerző leghíresebb müvére :
Johannes Althusius und die Entwicklung der naturrechtlichen Staatstheorien.
Breslau 1880.
3 Dünner, Baruch Spinoza and Western Democracy. An Interpretation
of his Philosophical, Religious and Political Thought . Philosophical Library,
New York.
2*
20 Nádor György
változásain. Hobbes és Spinoza a XVII. században valósággal új

fejezetet nyitnak az etikai és a politikai gondolkodás történetében
azzal, hogy a valóságos embert, az ember természetét, természetes
vágyait és törekvéseit teszik meg az etikai-politikai gondolkodás
kiindulópontjának. Az antropológiai elv és módszer azután árnya
latokban igen gazdag pályát fut be —, amelyet itt nem részletezünk,
de amelynek egyes szakaszaira a későbbiekben még visszatérünk.
I tt csak arra mutatunk rá, hogy az antropológiai módszer ma is
megvan a polgári szociológiában és ma éppen ellenkező tendenciák
húzódnak meg mögötte, mint keletkezése idején, vagy akár a XVIII.
és részben még a XIX. században is. Már a szociáldarwinizmus
arra használta fel az emberi természetből való kiindulás elvét (a XIX.
század harmadik harmadától), hogy biologizálja a társadalmi gon
dolkodást és ezzel valójában módszertani tévútra vezette a szocio
lógiát. Az emberi természet jelszava a fasiszta-hitlerista szociológiá
ban is, ma is lényegében a társadalomtudományi gondolkodásnak
áltudományos módszeréből született meg; abból, hogy az embert
csak mint biológiai lényt szemlélik, tendenciózusan figyelmen kívül
hagyják, hogy az ember éppen mint társadalmi lény a szociológia
tárgya. Világos, hogy az antropológiai nézőpont XVII. századbeli
és mai formái között — ég és föld a különbség. Akkor e nézőpont
haladó volt, mert a teológiai szemléletmóddal, az idealizmus meg
szépítő látásmódjával szemben a realisztikus vizsgálati módszert
vezette be a társadalomtudományi gondolkodásba. Ma e nézőpont
határozottan reakciós, tudatos lemondás már elért tudományos
pozíciókról, egy primitívebb, inadekvát módszertanhoz való vissza
térés.
Talán sikerült a fentiekben megvilágítanunk a történelmi
látás döntő jelentőségét, nélkülözhetetlenségét az etikai-politikai
gondolkodás múltjának helyes felfogása, értékelése szempontjából.
Csak a történelmi nézőpont alapján válhatnak termékennyé, gyü
mölcsözővé azok a vizsgálati szempontok, amelyeket bevezetőben
felvázoltunk: a politikai-szociológiai elméletek tudományos tartalmá
nak, módszerének, gyakorlati állásfoglalásainak felmérése, értékelése.
Nézzük meg a mondottakat egy elméletileg és gyakorlatilag
egyaránt fontos probléma, a fasizmus ideológiai gyökerei vizsgála
tának tükrében. Már a háború alatt és különösen a háború után,
a fasizmus szétverése után több politikai, politikatörténeti mü
jelent meg, amely a fasizmus ideológiai előzményeit, gyökereit
igyekezett feltárni. Lukács György ezt a problémát igen mélyen
elemezte Az ész trónfosztása című könyvében.4 Kimutatja, hogy
4 Lukács György, A z ész trónfosztása. Akadémiai Kiadó, 1956.

az irracionalizmus volt a fasizmus tulajdonképpeni szellemi ősapja,

az irracionalista filozófia és szociológia teremtette meg — a társa
dalmi-politikai körülmények mellett — azt a kulturális és morális
atmoszférát, amelyből a fasiszta ideológia kinőtt és amelyben
teret tudott nyerni. Ezekben az években Me Govern vaskos könyvet ír
a fasiszta-náci politikai filozófia történetéről,5 Cassirer külön müvet
az államról szóló „tudományos” mítoszokról.6 Mindkét mű mélyen
a múltban keresi a fasiszta ideológia őseit, előfutárait. Cassirer
Macchiavelliig, Govern pedig Hobbesig megy vissza.
Nem kétséges : jogosult is, szükséges is, hogy a legújabb
világpolitikai tanulságok alapján, azokon iskolázva újra és újra
kritikailag megvizsgáljuk a politikai gondolkodás múltját, számba
vegyük annak értékeit, elutasítsuk az ott felmerült hamis eszméket,
amelyek veszélyes voltát a jelenkor eseményei különösen éles meg
világításba helyezik. Bizonyos, hogy Hobbes totalitárius államesz
méje ma, a fasizmus tanulságai után sokkal élesebb ellenkezést
vált ki belőlünk, mint amit e lecke nélkül talán kiváltott volna,
ahogy másfelől Spinoza demokratizmusát is még inkább megbecsül
jük éppen a közelmúlt tanulságai alapján. Megtanultuk : nagyon is
fontos és életbevágó — történelmi és politikai hatását tekintve
sokszor végzetes lehet —, mit vall egy-egy politikai gondolkodó
az államról és a társadalomról mind elméleti, mind pedig gyakorlati
vonatkozásban.
Más kérdés azonban, hogy módszertanilag jogosult-e a fasizmus
gyökereinek felkutatásában olyan messzire elmenni és olyan gondol
kodókban — mint Hobbes, Bodin stb. —, akik egészen más törté
nelmi viszonyok között éltek, akiknek gondolkodása, tudományos
módszere egészében tekintve mégcsak nem is analóg a fasizmuséval —
a fasizmus szellemi őseit keresni. Az ilyen őskeresés valójában nem
csak túllő a célon — amennyiben a múlt politikai gondolkodóinak
egy nagy hányada a praefasiszták közé kerül —, hanem káros is.
Ily módon olyan gondolkodók kerülnek itt együvé, mint Hobbes,
Kant, Fichte, Hegel stb. és Gobineau, Treitzschke, Bergson, Nietzsche
stb. Ezzel Me Govern voltaképpen megosztja a történelmi felelős
séget — jelképesen szólva —, mondjuk, Hegel és Nietzsche között:
a fasizmus teoretikusai Mc Governnél méltatlanul jutnak olyan
nagy gondolkodók társaságába, akik egyes politikai tévedéseik elle
nére sem mondhatók a fasizmus előfutárainak, hiszen gondolkodás
5 William Montgomery Mc Govern, From Luther to Hitler. The
History of Fascist-Nazi Political Philosophy. Cambridge—Massachusetts
1941.
6 Ernst Cassirer, The Myth of the State. Oxford University Press,
1946.
22 Nádor György
suk, gondolkodásmódjuk a racionalizmus alapjaira épült. (Ez érvé

nyes Hobbesra is és magasabb szinten Hegelre7 vonatkozóan is.)
A hatásokból való visszakövetkeztetés módszerét a politikai gon
dolkodás történeti vizsgálatában csak nagy kritikával és fenntartás
sal alkalmazhatjuk ; ama hatás árul el még a legtöbbet egy politikai
elméletről, amelyet a szóban forgó elmélet a kortársakra és a köz
vetlen utódokra gyakorol. Nem véletlen, hogy Spinozát is, Hobbest
is a klerikális reakció támadta a legtöbbet és hogy a reakció együtt
emlegette a vallás e két ellenfelét. Ilyen és hasonló hatástörténeti
tények világosan mutatják, hol kell keresni Hobbes helyét a politikai
gondolkodás történetében: nem a fasizmus előfutárai, hanem az
antiklerikális állameszme megalapozói között.
E módszertani megfontolások, amelyekre itt röviden kitér
tünk, csak látszólag vezetnek el témánktól. Valójában: elsősor
ban a helyes módszer kérdése, hogy megtaláljuk Spinoza valóságos
helyét a politikai gondolkodás történetében és felmérjük jelentő
ségét a mai haladó politikai gondolkodás számára. Erre annál is
nagyobb szükség van, mert nem egy olyan „értékelés” született
meg és van forgalomban, amely ilyen vagy amolyan irányban
elferdíti Spinozának, a politikusnak szerepét és jelentőségét.
E hamis értékelések részletezésére, minden válfajának regiszt
rálására nem térünk ki. Csak egy néhány tipikus formájáról emlé
kezünk meg.
Igen elterjedt ma az a felfogás, amely a liberális politika
hívét látja Spinozában. Már szóltunk Dünner monográfiájáról,
amely egyenesen ennek bizonyítására íródott. E felfogás módszer
tani alapja : a liberalizmus és a demokrácia fogalmainak szándékos
összezavarása. Csak így lehet Spinozából, aki a demokratikus gon
dolkodás egyik előfutára, a francia forradalom egyik szellemi őse
— a mai liberalizmus eszmei igazolását kiolvasni, illetve azt Spino
zába beleolvasni.
Egy másik hamis Spinoza-kép Nietzschétől való: persze
Nietzsche nyilatkozatai Spinozára, Spinoza etikájára vonatkozóan
egyáltalán nem következetesek és nem ellentmondásmentesek.8 De
kétségkívül van Níetzschében egy olyan törekvés, hogy Spinoza
antropológiai szemléletében, az emberi indulatok Spinozái realisz-
7 Cassirer id. művében Hegel államelméletét, államfűozófiájának és

társadalomfilozófiájának több mozzanatát a fasizmus előzményének és
szállásesinálójának tartja (265, 267, 273. 1. és köv.) — ugyanakkor azonban
elismeri, hogy Hegel egész gondolatvilága és több politikai megnyilatkozása
is éppen ellenkező irányba mutat (270. k.)
8 Vö. Nietzsche állásfoglalását Spinozára vonatkozólag. Összeállította
Max Grünwald, Spinoza in Deutschland. Berlin 1897. 281. kk.
tikus vizsgálatmódjában a saját szellemi előfutárát lássa. Hiszen

már Spinoza a létfenntartási törekvést tartotta az ember alapvető
természetes „ösztönének” és hangsúlyozta az indulatok nagy szere
pét az emberi életben.9
Nietzsche vojizódása Spinoza etikájához azonban egy tenden
ciózus Spinoza-értelmezés ingatag bázisán nyugszik. Szerinte a
Spinozái etika is értékektől mentes, túl van jón-rosszon: „A világ
Spinoza számára ismét visszatért az ártatlanság azon állapotába,
amelyben a rossz lelkiismeret feltalálása előtt élt.” 10
Nietzsche így a történelmi Spinoza helyébe egy nietzscheizált
Spinozát helyez. Igaz, hogy az indulatok Spinoza antropológiájában
is nagy szerepet játszanak. De Spinozánál az ösztönök és indulatok
legyőzhetők, más indulatokkal ellensúlyozhatok és a humánum
szolgálatába állíthatók. Nietzschénél ezzel szemben az animális
indulatok felszabadításáról van szó.11 Spinoza a moralizálást ítéli
el az igazi morál nevében, Nietzsche magát a morált utasítja el
a »természetes« ösztönök nevében.12
Még egy felfogásról teszünk említést, amely „szociológiailag”
próbálta Spinoza politikai elgondolásait jellemezni. Vico, a XVIII.
század elejének kiemelkedő olasz történetfilozófusa, aki sok társa
dalmi jelenség eredetére tapintott rá szerencsés kézzel — ugyanakkor
persze nem egyszer erőltette is a „szociológiai” magyarázatokat —
érdekes felfogást vallott Spinoza társadalomfilozófiájáról.
Szerinte a társadalomfilozófiában sem az epikureusok, sem
a sztoikusok nem voltak képesek eredményeket elérni; az előbbiek
azért nem, mert a Véletlenre hivatkoztak, az utóbbiak pedig azért
nem, mert a Végzet által determináltnak tartották az egész világot.
Majd rámutat a sztoicizmus és a spinozizmus rokon vonásaira a
determinizmus kérdésében és hozzáfűzi: „Benedictus Spinoza úgy
beszél az államról, mintha az egy csupa kereskedőből álló társadalom
lenne” .13
9 Vö. Nietzsche, Menschliches, Allzumenschliches. II. köt. 408. Aphor.

Itt Nietzsche a maga szellemi ősei között említi Spinozát, az emberiség hét
más nagy gondolkodójával együtt.
10 „Die Welt war für Spinoza wieder in jene Unschuld zurückgetreten
in der sie vor der Erfindung des schlechten Gewissens dalag”
11 Vö. Lukács György, Az ész trónfosztása. Akadémiai Kiadó, 1956.
279. kk.
12 „A természetellenes morál — írja Nietzsche—, azaz majdnem minden
morál, amelyet eddigelé tanítottak, tiszteltek és prédikáltak, megfordítva
épp az élet ösztönei ellen fordul — majd titkos, majd hangos és arcátlan
elítélése ezeknek az ösztönöknek” (Nietzsche, Werke. VIII. köt. 88. 1.)
13 Giambattista Vico, Die neue Wissenschaft, über die gemeinschaft
liche Natur der Völker. München 1924. I./3. 128. 1.
24 Nádor Oyö-rgy
Bizonyos, hogy Vico nagyszerű éleslátással ismerte fel számos

szellemi alkotás társadalmi-szociológiai gyökereit. Van bizonyos
igazságtartalom abban a rövid aforisztikus jellemzésben is, amelyet
Spinoza társadalomfilozófiájáról ad : ez a társadalomfilozófia való
ban jellegzetesen polgári, a polgári osztály talaján született meg
és a jelenségek magyarázatánál is polgári viszonyokat tart szem
előtt. Hozzá kell azonban tenni: sem az állam, sem a társadalom
elvi kérdései vizsgálatában, sem pedig antropológiájában és társa
dalomerkölcsi tanításaiban Spinoza nem ragad benne a polgárság,
vagy éppen a kereskedő polgárság szűk horizontjában, hanem sok
tekintetben objektív, tudományos érvényű eredményekre jut.14
Valóban fontos és szükséges a szellemi alkotások társadalmi
gyökereinek mélyreható kritikai feltárása. Éppen ennek érdekében
a társadalmi gyökerek feltárásában óvakodni kell a lapos vulga-
rizálásoktól. Ilyen hamis vulgáris-szociologizálás és emellett még
a méregkeverés szándéka vezette a náci ideológusokat, amikor
Spinozáról mint a zsidó kereskedőtípus képviselőjéről beszéltek, aki
valamennyi népet a Talmud törvényeinek akarta alárendelni.1516
Néhány eléggé szélsőséges felfogást ismertettünk problémánk
ról ; e felfogások azt mutatják, hogy a politikai gondolkodás múlt
jának megítélésében igen nagy hibalehetőségek vannak, hogy a
történeti módszer sikeres alkalmazása nélkül aligha lehet e téren
megközelítőleg is helyes eredményekhez jutni.
2. Spinoza helye a politikai gondolkodás történetében
Az ifjú Marx tömören és igen találóan jellemzi a korai újkor

államfilozófiáját és ennek a kor egyetemes kultúrájával való kapcso
latát : „Mindjárt Kopernikusnak az igazi naprendszerre vonatkozó
nagy felfedezése előtt és után felfedezték az állam nehézkedési
törvényét is és súlypontját önmagában találták m eg; s amíg a
14 Érdekes ebből a szempontból Lenin megjegyzése. 1908-ban meg

jelent Moszkvában V. Suljatyikov könyve. Оправдание капитализма в
западноевропейской философии. Ennek 42. lapján akövetkező filozófiatörté
neti „értékelés” olvasható : „Spinoza filozófiája a győzedelmes, mindent
elnyelő, mindent központosító tőke megéneklése. Az egyetlen szubsztan
cián kívül nincs más létező, nincs más objektum; a szélesskálájú manu
faktúra üzemen kívül nem lehetséges más termelő.” Lenin ehhez ezt a
megjegyzést fűzte hozzá: gyerekesség! (Vö. V. I. Lenin, Заметки на книгу
Шулятикова Оправдание капитализма в западноевропейской философии. —
По Знаменем Марксизма 6. szám. 1937. 7. lap.
16 Szövegszerűen lásd Max Weinreich, Hitler's Professors. New York
1946. 246. 1.
különböző európai kormányok a gyakorlat első felületességével

az állami egyensúly rendszerében igyekeztek ezt az eredményt
alkalmazni, addig előbb Macchiavelli, Campanella, később Hobbes,
Spinoza, Hugo Grotius, egészen Rousseauig, Fichteíg, Hegelig
az államot emberi szemekkel kezdték nézni és természeti törvényeit
az értelemből és a tapasztalatból, nem pedig a teológiából igyekeztek
levezetni, ugyanúgy, ahogyan Kopernikus sem akadt fenn azon,
hogy Józsua Gibeonnál a napot és Ajalon völgyében a holdat állító
lag megállította.”16 Marx itt arra utal, hogy a politikai-társadalom
tudományi gondolkodás történetében a renaissance korától kezdődően
a természettudományokéhoz hasonló folyamat játszódik le : a gon
dolkodás igyekszik emancipálódni a teológia járma alól és a kutatás
ban tapasztalati-racionális eszközöket kezd alkalmazni.
A renaissance politikai gondolkodását a középkorétól nem is
annyira a tanítások újszerű, haladó tartalma — bár a fejlődés ebben
a vonatkozásban is igen jelentős —, hanem az új módszer különböz
teti meg. Haladó politikai eszméket egyes középkori gondolkodóknál
is találunk. Dante például politikai művében (De monarchia)
határozottan síkraszállt a világi hatalom felsőbbsége mellett és
a világmonarchiáról szóló tanát félreérthetetlenül az egyházi hatalom,
a pápaság hatalmi igényeinek tagadása irányában élezte ki. Emellett
a nép érdekeit is biztosítani kívánta, hangsúlyozva, hogy nem a
polgárok vannak a konzulokért és nem a nép a királyért, hanem meg
fordítva, a konzulok vannak a polgárokért s a király a népért.” 17
Dante a maga haladó politikai nézeteit — ez egészen termé
szetes — a korabeli tudomány műnyelvén és módszereivel fejtette
k i : érvelésmódja jobbára skolasztikus-szillogisztikus, kategória-
rendszerét pedig alapvetően meghatározza az arisztotelikus-teleo-
lógiai szemléletmód. Magától értetődik, hogy Dante haladó politikai
tanainak ideológiai bázisa még a teológia. Hozzá kell tenni azonban,
hogy a nagy olasz gondolkodó gyakran szabadon és egyéni módon
értelmezi a teológiai hagyományt.
A renaissanceban beállott nagy fordulat meghozza a teológiától
való fokozatos elszakadást és a skolasztikus módszerek elutasítását
— legalábbis a kor vezető elméinek gondolkodásában. A gondolkodás
e forradalma a természettudományok és a természetfilozófia talaján
kezdődik. A gondolkodás ott éri el első sikereit és dolgozza ki az új
módszereket. De az új szemléletmód csakhamar átcsap a társadalmi
gondolkodás területére is (Macchiavelli). Már a kortársak helyesen
látják, hogy a társadalmi gondolkodásban beállott erjedés és az új,18
18 Marx a Rheinische Zeitungban megjelent cikkében. 1842. VII.
14-én MEGA I. köt. 1. félköt. 248—249. 1.
17 Dante, De monarchiái 12. fej.
26 Nádor György
antiskolasztikus irányzat kapcsolatban van a természetre vonatkozó

tudás és nézetek megváltozásával. Campanella szerint: „Ex aristo-
telismo postea ortus est Macchiavellismus”,18 vagyis a renaissance
természetfilozófiai fejlődéséből született a realisztikus társadalom-
filozófiai irányzat.
Az új társadalomfilozófia a polgárság társadalmi-politikai
harcainak ideológiai fegyvere volt. A feudális viszonyokkal való
szembefordulás, a társadalomszemléletnek az egyházi szempon
toktól való megszabadítása — általános tendenciája a renais-
sanceszal kezdődő fejlődésnek. Megszületik a tudományosság
igénye a humanisztikus diszciplínák (etika, társadalomfilozófia,
történetfílozófia, politika stb.) körében i s ; keresik az adekvát
módszereket, amelyek segítségével — a természettudományokhoz
hasonlóan — e tudományokban is el lehet jutni megbízható ismere
tekhez, fel lehet tárni általános törvényszerűségeket.
E helyütt nem célunk e fejlődésnek még oly vázlatos bemuta
tása sem. Csak azzal a sajátos kérdéssel foglalkozunk : hogyan
hatott a renaissanceszal kezdődő társadalomfilozófiai (politikai)
gondolkodás Spinozára, milyen eszmei kapcsolatok fűzik Spinoza poli
tikáját és társadalomfilozófiáját a politikai elméleteknek korábbi mes
tereihez, Macchiavellihez, Morus Tamáshoz, Grotiushoz, Hobbeshoz.
Macchiavelli (1469—1527) működése mintegy másfél évszázad
dal előzte meg Spinozáét. Ez alatt az idő alatt a nagy olasz író rend
kívüli mértékben befolyásolta az európai gondolkodás alakulását.
E hatás egyik iránya: a,,macchiavellista” politikai erkölcstan, a feje
delmi zsarnokság „erkölcsi” igazolása. Ennél azonban sokkalta jelentő
sebb az a hatás, amelyet Macchiavelli általános szemléletmódjával és
vizsgálati módszerével gyakorolt a XVI. század és részben a XVII.
század politikai elmélkedőire, társadalombölcselőíre, etikusaira.
E vizsgálati módszer lényege: a realisztikus nézőpont, a
hamis idealizálás elutasítása, a moralizálás és a jogosulatlan norma-
tivizmus kikapcsolása a politikai gondolkodásból. Ezek a — való
sághoz való hűség felé irányuló — tendenciák benne éltek a re
naissance korának szellemi életében ;19 de Macchiavellinél izmosod-
18 Campanella, De gentilismo non retinendo. Paris 1693. in 12/56.
(Campanella itt arisztotelizmuson Pomponazzi és Caesalpini filozófiáját érti.
— Vö. Janet Paul, A politikai tudomány története. Budapest, 1892.1. köt. 2.1.
19 Benedetto Varchi, XVI. századi olasz történész Storia Florentina
című müvének bevezetésében pl. arról ír, hogy a filozófusok, akik nem azt
mondják meg, milyenek az emberek, hanem azt, hogy milyenek legyenek,
nagy károkat okozhatnak, „mivel mindenkor nagy a különbség a között,
amit az emberek tettek és a között, amit tenniök kellett és csak a történet
írók mutatják meg világosan és nagy haszonnal — nem azt, hogyan kellett
volna általában élni, hanem azt, hogyan éltek valójában az egyes emberek”.
nak meg annyira, hogy nemzedékek gondolkodását átformáló erővé

válnak. Macchiavelli a maga vizsgálati elvét igen tömören és pregnáns
módon foglalja össze, amikor Principejében elmondja : „helyesebb
nek találom, hogy a dolgokat a maguk valóságában teszem vizsgá
latom tárgyává, ahelyett, hogy csak képzeletemre bízzam magam . . .
Nem óhajtok tehát képzelt fejedelmekről beszélni, hanem valódiak
ról.”20
Az emberi cselekvések, a társadalmi jelenségek valóságos,
valósághű ábrázolásának gondolata — rendkívül jelentős elv —, de
tartalma közelebbről attól függ, hogyan látja a kutató a valóságos
embert, az embernek milyen valóságos tulajdonságait veszi észre?
Macchiavelli úgy látja — és ez a látásmód marad még évszázadokig
az uralkodó —, hogy az ember mindenütt és minden korban egyforma,
egyazon tulajdonságokkal rendelkezik, egyazon érzelmek és indu
latok hatása alatt áll. E nézőpont szerint az ember — természeti lény ;
az emberi természet alapvető tulajdonságain, adottságain a történeti
helyzet, a morál, a civilizáció külsősége csak édeskeveset tud vál
toztatni.
A „természettudományos szemlélet”, ha korlátozott szemlélet
volt is az etikában, végeredményben abból a törekvésből fakadt,
hogy a törvényszerűségek feltárása útján egzakt eredményekre
jusson. Macchiavelli természettudományos szemlélete nemcsak az
emberi jellemek, hanem az államok és társadalmak „természet-
törvényeit” is nyomozta : „Mindaz, amit teszünk, a természet után
zása ; aminthogy a természet törvényei ellen való és ezért lehetetlen,
hogy egy vékony fa vastag ágat hordozzon, éppen úgy lehetetlen
ség, hogy egy kis köztársaság nálánál erősebb és népesebb városokat
és birodalmakat meghódítson.”21
Amikor Spinoza Macchiavelli műveit létrejöttük után mintegy
másfél évszázaddal tanulmányozta (az olasz gondolkodó összes művei
megvoltak Spinoza magánkönyvtárában)22 — a bennük kifejtett
módszertani programot továbbra is igen aktuálisnak, lényegében
még megvalósítandónak kellett tartania. Macchiavelli elgondolásai
ban az egész társadalomtudományi gondolkodás, az etika, a politika
stb. olyan radikális átépítésének programja foglaltatott benne,
amelynek megvalósításától Spinoza joggal érezhette távol a maga
20 Macchiavelli, A fejedelem. XV. fej.

21 Macchiavelli, Discorsi sopra la prima deca di Tito Livio. 3. §.
22 Spinoza könyvtárában megvoltak Macchiavelli összes müvei ( Tutte
le opere. 1650.); ezen kívül a Principe nek egy latin nyelvű kiadása
(Basel 1580). — Spinoza könyvtárának jegyzékét és ennek részletezését
1. Freudenthal, Die Lebensgeschichte Spinozas, in Quellenschriften, Urkunden
und nichtamtlichen Nachrichten. Leipzig 1899. 275. 1. és köv.
28 Nádor György
korának tudományát is annak ellenére, hogy Macchiavellí hatása

a működése óta eltelt időben nem volt jelentéktelen.
Spinoza a politikai tudomány módszertani alapelvét — akár
csak annak idején Macchiavellí — az emberi természet realisztikus
szemléletében, a torzító normatív szempontok kiküszöbölésében
jelöli meg. Bizonnyal éppen az olasz politikusra gondol, amikor az
elméleti tudósok és filozófusok idealizáló látásmódjával szemben a
politiku sok realizmusának fölényére hivatkozik : ,, . . . kétségbevon
hatatlan, hogy a politikusok aránytalanul szerencsésebb kézzel írtak
politikai kérdésekről, mint a filozófusok. Mert amennyiben a
tapasztalat volt mesterük, sohasem tanítottak gyakorlatilag meg
valósíthatatlan dolgot.”23
Spinoza nemcsak a politikai tudomány módszertana tekin
tetében ismeri el Macchiavellí nagy érdemeit, de megvédi Macchia-
vellit a „macchiavellizmus” vádjától is. Macchiavellinek a fejedelem
ről, a fejedelmi zsarnokságról szóló fejtegetéseit — írja Spinoza —
a szabadság érdeke, a szabadság féltése inspirálta : „talán azt akarta
megmutatni, mennyire kell a szabad sokaságnak óvakodnia attól,
hogy feltétlenül egyetlen emberre bízza üdvét, akinek — hacsak
nem olyan naiv, hogy azt hiszi, mindenkinek képes tetszeni —
mindennap cselszövésektől kell tartania, s ezért kénytelen jobban
vigyázni magára s inkább résen lenni a sokasággal szemben, mintsem
gondoskodni róla” .24
Ezzel Spinoza egy érdekes és figyelemre méltó Macchiavelli-
interpretációt kezdeményez, olyant, amely Rousseau e kérdésben
elfoglalt álláspontját is nagymértékben befolyásolta.25 Ez az inter
pretáció azon a feltételezésen alapszik, hogy Macchiavelli — a
szabadság féltésének nemes motívumától mozgatva — szándékosan,
tudatosan „ajánlja” a zsarnokságot, ecseteli a zsarnokság gyakor
lásának részleteit —, hogy ezáltal ellenkező hatást érjen el, hogy a
sokaságot óvja a szabadságról való lemondástól. Bármily erőszakolt-
nak tűnhet is ez az interpretáció, az a mozzanata nagyon is figye
lemre méltó, hogy Macchiavelli nemes szándékáról beszél, hogy meg
védi őt a frivol cinizmus vádjától, amelyet ezerszer hoztak fel ellene.
A lényeget tekintve a Macchiavelli-kérdésben a „védelemnek” van
igaza : Macchiavelli cinizmusa a korabeli valóság „cinizmusának”
tükre és kifejezője. És mivel nem elmossa, hanem élesen kidombo
rítja a politikai valóság egyes lényeges vonásait, a zsarnokság
23 Spinoza, Politikai tanulmány. I. fej.
24 I. m. V. fej. 7. §.
25 Vö. Rousseau, Du Contrat Social. III. könyv. 6. fej.: „Macchiavelli
úgy tesz, mintha a királyoknak akarna tanácsot adni, valójában azonban a
népet világosítja fel. Macchiavelli Fejedelme a köztársaságiak könyve.”
kegyetlenségét stb., ezzel — anélkül, hogy ezt szóval tenné —

mozgósít is, vagy legalábbis mozgósíthat ellene.
MacchiaveUinek nem egy gondolata, kategóriája jelenik meg
újra, magasabb fokon Spinoza politikai gondolkodásában. Mar
Macchiavelli utalt például a vallások, a vallásos ünnepek, intézmé
nyek politikai szerepére és funkciójára,26 amire majd Spinoza
figyelmeztet nagy nyomatékkal.27 A szabadság védelmében helyen
ként Macchiavelli is erővel teli, nemes pátosztól fütött érveket
sorakoztat fel.28
Az emberi cselekvéseket Macchiavelli a renaissance ideológiá
ban gyökerező Fortuna-fogalom segítségével magyarázza. Fortuna,
a Szerencse vagy a Sors az emberi cselekvések fölött álló személy
telen hatalom, a történéseket meghatározó emberfölötti erő — az
asztrológiai világkép terméke. Macchiavelli mármost elfogadja ugyan
bizonyos mértékig az asztrológiai fatalizmust, elismeri a Fortuna
hatalmát, de egyben korlátok közé is szorítja, hangsúlyozva az em
beri akarat szerepét , aktív beleszólását a világ történéseibe.29 Amikor
Spinoza később azon fáradozik, hogy elméleti megoldást találjon
arra a problémára, hogyan lehetséges a választás szabadsága egy
abszolúte determinált világban, akkor Macchiavelli részben még
mitológiai színezetű, de tartalmilag helyes megoldása inspirálhatta
Spinoza gondolkodását ezen alapvető etikai probléma tisztázására.
A renaissance másik nagy társadalomfilozófusa, Morus Tamás
(1480—1535), egészen más vonatkozásokban befolyásolta a követ
kező századok politikai gondolkodását. Morus Utópiája, egy ideális
társadalmi berendezkedés képét vetítette kortársai, az eredeti tőke-
felhalmozás megrázkódtatásai következtében a társadalom proble
matikája felé forduló angol intelligencia elé. Adott-e valamit Morus
és Utópiaja a Spinozái politikai gondolkodás kiformálásához?
Maga az utopizmus természetesen igen távol állott Spinozától:
a moralizálással együtt ítéli el az utópiák liergetését.30 De Morus
Utógájában igen sok a reális — nem „utópisztikus” — elem, a
valósághű tartalom. Nemcsak a korabeli társadalom kritikai elem
zésével foglalkozó részekben, hanem a szorosan vett „utópisztikus”
fejtegetésekben is. Hiszen az utópisztikus elgondolások alapelve
Morusnál éppen az a — nagyon is realisztikus — gondolat, hogy az
emberek más társadalmi berendezkedés esetén másképp élnének
26 Macchiavelli, Discorsi . . . I. könyv. 12. fej.
27 Spinoza, Teológiai-politikai tanulmány. Akadémiai Kiadó, 1953.
Előszó.
28 Macchiavelli, Discorsi . . . II. könyv. 2. fej. és több más helyen.
29 Macchiavelli, 11 Principe. XXV. fej.
"Spinoza, Politikai tanulmány. 1. fej.
30 Nádor György
és viselkednének. A politikai-társadalmi utópia tehát Morusnál

etikai realizmussal párosul; Utópiájának lakói nem különleges
lények, hanem valóságos emberek.
Morus felújítja a sztoikus etikának azt az elvét, amely szerint
„a természetnek megfelelően kell élni” . Az erkölcs nem természet-
ellenes, hiszen maga a természet tanít meg rá ,,a teremtő természet,
amely nyájasan, kellemesen hívogatja gyermekét arra, amit szük
ségképpen is meg kellene tenniök” .31
A sztoicizmusnak az a sajátos — epikureus vonásokkal gazda
gított — formája, amelyet Morus magáévá tett, a középkori
ideológiával ellentétes, a renaissance világnézeti igényeinek meg
felelő etikai tanítás volt. Morus mintegy újra visszahelyezi méltó
ságába a teológia által annyit rágalmazott érzelmeket, a természe
tes örömöket.32 Természet és erény, természet és ész e felfogásban
nem egymás ellentétei többé ; az ész nem ítéli el, nem tagadja
meg a természetet, hanem a természetes adottságok alapján
bontakozik k i : „Erény . . . a természet szerint való élés, erre
rendelt bennünket Isten. A természet szavát pedig az követi, aki
vágyaiban és ellenszenveiben az észnek engedelmeskedik.”33
Természet és ész viszonyának hasonló felfogására épül
Spinoza társadalomfilozófiai és politikai tanítása is, — amiről
később még részletesen fogunk szólni.
A természet, a természeti jog és természetes erkölcs fogalmai
a XVII. század gondolkodóinál egyre inkább előtérbe kerülnek.
A természetjog modern elméletének kidolgozásában, illetve elő
készítésében különösen Hugo Grotiusnek (1583—1645), a Spinoza
előtti generáció kiemelkedő holland filozófusának volt nagy szerepe.
Grotius De iure belli ac pacis című híres könyvében a nemzet
közi jogot kívánja megalapozni — és így a nemzeti és a vallási
kötöttségeket áthidaló, egyetemes érvényességű jogi elvet keres.
Ezt a jogi elvet, az egyetemes érvényű jog forrását magában a ter
mészetben, illetve az emberi természetben jelöli meg — a természet
fogalom kettős jelentésére támaszkodva, akárcsak annak idején
a természetjog ókori hívei, a sztoikusok.
Grotius a jog alapelvét a teológiától teljesen függetlenül
dolgozza ki. Az egyébként vallásos Grotius nagy tudományos
becsületességét mutatja a jogi szféra autonómiájának megalapo-
31 Morus, Utópia. Filozófiai írók Tára, Budapest 1910. Utópia

lakóinak utazásairól című fej.
32 Megjegyzendő, hogy akárcsak a sztoá, Morus is több értelemben
használja a természet fogalmát, értvén rajta hol a fizikai természetet, hol az
emberi természetet, illetve az ember természetes érzelmeit.
38 Morus, Utópia. Filozófiai írók Tára, Budapest 1910. 69. 1.
zására, biztosítására irányuló határozott törekvése : „A természet

jog annyira változhatatlan, hogy maga Isten sem képes azt meg
változtatni.” 34 A jog szekularizálásával Grotius a modern, újkori
fejlődés egyik nagyszerű lépését tette meg.
A nemzetközi jog kérdése, amely Grotius érdeklődésének
és vizsgálatának középpontjában áll, természetszerűleg átvezet
az erkölcs problematikájába. Mi az erkölcs forrása ; egyetemes
érvényességűek-e és ha igen, miért azok az erkölcsi törvények?
Grotius az erkölcs önértékének, autonómiájának, az erkölcsi kate
góriák objektivitásának elvét vallja. Nem az isteni parancs, az
isteni akarat teszi a jót jóvá. Ellenkezőleg; az önmagában jót az
isteni akarat sem változtathatja rosszá : „Minthogy az isten nem
idézheti elő azt, hogy kétszer kettő ne legyen négy, éppoly kevéssé
okozhatja azt, hogy ami természeténél fogva rossz, ne legyen
rossz” .35
Grotius természetjog-felfogásának tehát az a lényege, hogy
vannak jogi és erkölcsi törvények, amelyeknek érvényessége függet
len a nemzeti különbségektől, a vallási hovatartozás különbségei
től, sőt elvben független az isteni akarattól is. E törvények érvé
nyességüket önmagukból merítik — észtörvények. A kor jogi
ideológiája — sztoikus hatás alatt — ezeket az egyetemes érvényű
jogi (és erkölcsi) törvényeket a természetjog elnevezéssel jelölte
és foglalta össze.
A sztoikus jogelmélet mellett Grotius és mások utalnak a
természetjog-fogalom egy másik forrására is : a talmudi hagyo
mányra. A talmudi felfogás a zsidó vallástörvényen kívül ismeri
az egyetemes erkölcs minden emberre kötelező hét (egyes helyeken :
hat) törvényét. Az egyetemes erkölcsnek vagy észerkölcsnek
ezeket a normáit már Ádám ismerte, más felfogás szerint Noé
gyermekei korában vált az emberiség erkölcsi tudatának részévé —,
de mindenesetre az ősi korba helyezi a Talmud az egyetemes
erkölcsi tudat ébredését, ezzel hangsúlyozva azt, hogy itt népek
és vallások fölött álló, az ember emberi mivoltából fakadó erkölcsi
34 „Est autem jus naturale adeo immutabile, ut ne a Deo quidem

mutari queat” (Grotius, De iure belli ac pacis libri tres. Liber I. Caput I.
XII/6.
35 „Sicut ergo ut bis duo non sint quattuor ne a Deo quidem potest
effici, ita ne hoc quidem, ut quod intrinseca ratione malum est, malum non
sit” (Grotius, i. m.) — Érdemes megemlíteni, hogy már a XVII. században
akadt egy jogfilozófus (Gabriel Biel, megh. 1495.-ben), aki az erkölcsi jót
az isten lététől, illetve az isteni igazságosságtól függetlennek mondotta.
(Lásd Gierke, Johannes Althusius und die Entwicklung der naturrechtlichen
Staatstheorien. Breslau 1880. 74— 75. 1.
32 Nádor György
normákról van szó.36 Érdekes, hogy nemcsak Grotíus,37 de más,

XVII. századi jogfilozófusok is38 hivatkoznak a „természetjog”
talmudi koncepciójára.
Grotius nemcsak a sztoára és a talmudra hivatkozik. Forrásai
között, akik tekintélyt jelentenek számára, antik és egyházi
szerzők egész sora szerepel.
Spinoza számára Grotius vizsgálati módszere nem volt el
fogadható. Igaz, hogy Grotius alkalmilag a matematika mintájára
is hivatkozik,39 de ez a hasonlat nála lényegében hasonlat marad.
A matematikai tudományeszmény nem hatol bele mélyen Grotius
gondolkodásába. Az a gondolata azonban, hogy a jogot és az erköl
csöt nem a vallásra kell alapozni, hanem függetleníteni kell a
teológiától, valamint a nemzetközi jog megalapozására irányuló
fáradozásai — jelentős lépései a modern jogi és politikai gondol
kodásnak.
Valamennyi politikai gondolkodó közül, akiket Spinoza
ismert, idősebb kortársának, Hobbesnak elméletei hatottak rá
a leginkább. A két gondolkodó politikai elméletében sok a rokon
elem : a természeti állapotról szóló tan, a természetjog új értel
mezése, a társadalmi szerződés tana, az önfenntartás jogának
erőteljes hangsúlyozása stb., stb. E gondolatok részletezésére
később térünk rá és akkor vizsgáljuk meg azt is, mit köszönhet
Spinoza Hobbesnak és mit adott hozzá a politikai gondolkodáshoz
a magáéból, miben tér el Hobbes politikai koncepciójától. Egyelőre
kettőjük viszonyát általánosságban vizsgáljuk.
Hobbes művei — a De cive (1646) és a Leviathan (1651) —
valóban forradalmi jelentőségűek a politikai gondolkodás törté
netében. Mindenekelőtt a módszertan tekintetében. Hobbes a
politikát, az etikát, a társadalomfilozófiát az egzakt tudományos
ság színvonalára akarja emelni. Galilei példája lebeg a szeme e lő tt;
a nagy olasz kutató tudománnyá tette a természetvizsgálatot,
ugyanígy kellene tudománnyá avatni a humanisztikus diszciplíná
kat. Ez pedig elsősorban a helyes módszer kérdése. Hobbes a ter
mészettudományokban már helyesnek bizonyult módszeres el-
36 A noachidák hét (ill. hat) törvényéről a Talmud több helyen beszél,
íg y pl. Gén. rabba. c. 16.; Joma 67/b. Vö. Bacher, Die Agada der palestinen-
sischen Amoräer. II. 316. 1.
37 Grotius, De iure belli ac pacis. I. könyv. I. fej. XVI/3.
38 Seiden, De iure naturali et gentium juxta disciplinam Hebraeorum
(1636—1640) című könyvében az észjogot a zsidó hagyományra alapozta.
Vö. Janet, A politikai tudomány története. Budapest 1892. II. köt. 462. 1.
39 Grotiiis, De iure belli ac pacis. Prolegomena. 58. 1. „Vere enim
profiteor sicut mathematici figuras a corporibus semotas considerant, ita me
in jure tractando ab onmi singulari facto abduxisse animum.”
járásokat: az analízist, az absztrakciót stb. vezeti be a társadalmi

vizsgálatokba.40
A tudományos kutatás a természettudományokban szabadult
meg először a vizsgálatot eltorzító szubjektív indulati elemektől.
Hobbes a kutatás objektivitását is meghonosítja a társadalmi és
erkölcsi jelenségek vizsgálatának területén. Ez magával hozta a
moralizáló szempont kiküszöbölését, azt, amiről annak idején már
Macchiavelli beszélt: a kell szempontját nem szabad a van szem
pontja helyébe ültetni, különben a tudomány a valóság törvény-
szerűségének kutatása helyett jámbor óhajok kifejtésére kárhoz
tatná magát.
A moralizálással együtt a vallási nézőpontokkal is gyökeresen
szakít Hobbes. Bár e tekintetben voltak előfutárai, a visszhangból,
amelyet működése kiváltott, megítélhető, mennyire újszerűek voltak
tisztán tudományos alapon végzett vizsgálatai ebben a korban,
milyen hallatlan felháborodást és megrökönyödést váltottak ki
nézetei nemcsak a teológiai filozófia és a vallásos politika hívei
körében, hanem ezen a körön messze túl is. Az ellenfelek a bibliát,
a ,,józan észt” , a teológiai tradíciót, a józan erkölcs elvét vonul
tatták fel Hobbes ellenében.41 Ha Hobbes azt vallotta, hogy az
ősi állapotban még nem volt jog és erkölcs, akkor ellenfele, Lucy
püspök azt vetette ellene, hogy az erkölcsi törvény, a természet-
törvény az emberek szívébe van belevésve, tehát erkölcs nélküli
állapot elképzelhetetlen. Ellenfelei manicheizmust, anarchiára való
buzdítást, királygyilkosságra való bújtatást, utópizmust stb. vet
nek a szemére.
A tudományos objektivitásra való törekvés mellett új vonás
Hobbes politikájában az is, hogy erős hangsúlyt kap etikai és társa
dalomfilozófiai koncepcióiban az önfenntartás szempontja. Az ön-
fenntartás szempontjának mint az etika egyik alapvető kategóriá
jának bevezetése újszerű volt és magában foglalta az individuum
érdekeinek fokozottabb kiemelését. Ez a mozzanat Hobbesnál ott
rejlett politikai rendszere szerkezetének mélyén, ám nem tudott
kibontakozni. Ellenkezőleg : Hobbes az egyént és az egész szabad
ságot teljesen alárendelte az „államraison” érdekeinek, a Leviathan-
nak. Hobbes tanítása és gondolkodásmódjának egyik fontos eleme
között itt éles ellentmondás áll fenn. Hobbes politikai rendszere
így többféle interpretációra, illetve továbbvitelre adott alkalmat.
Fiimer, az abszolút monarchia híve pl. azt mondotta : elfogadom
*
40 Vö. Hobbes, De cive. Bevezetés.
41 Lásd John Bowie, Hobbes and his Critics. A Study in Seventeenth
Century Constitutionalism. London 1951.
3 Spinoza, Politikai tanulmány éa Levelezés
34 Nádor György
Hobbes végeredményeit, de hibáztatom alapvetését, módszerét.42

Spinoza ezzel szemben így vélekedett: elfogadom módszerét,
kutatásmódját, jónéhány kategóriáját, de elutasítom az abszolutiz
must igazoló konklúzióit.43
Hobbest nemcsak a klerikálisok és a monarchia egyházi
hívei támadták : támadták az alkotmányos monarchia hívei is,
akik Hobbes Leviathan-koncepciójával szemben liberális érveket
sorakoztattak fel.44 És miközben Angliában csatározások folytak
a hobbesi rendszer tételszerű tartalma körül, a hobbesi módszeren
elindulva Spinoza eljutott az abszolutizmus minden fajtájának
tagadásáig, az egyéni szabadságjogok védelméig, a demokrácia
elvi megalapozásáig.
3. A politikai tudomány alapvetése

A történeti kutatás — Carl Gebhardt, Couchoud — ki
m utatta,4546hogy Spinoza politikai nézetei a legszorosabb kapcsolat
ban vannak a korabeli holland politikai harcokkal, hogy politikai
elméletének számos konkrét részletét csak a kor politikai küzdel
meinek ismeretében lehet tökéletesen megérteni. E kutatások
fényében világossá vált, hogy Spinoza politikai írásai (a Teológiai
politikai tanulmány és a Politikai tanulmány) beletartoznak azon
politikai programiratok és propagandaírások közé, amelyek de W üt
nek a polgári párt vezetőjének körében jöttek létre a párt elveinek
népszerűsítésére. Beletartoznak ezen írásművek közé, de ugyanakkor
ki is emelkednek azok sorából, mivel bennük Spinoza a politika
és a vele rokon tudományok több fontos elvi kérdésére tudományos
igényű választ próbál adni. így pl. kísérletet tesz a politikai tudo
mány elvi alapvetésére, továbbfejleszti atermészetjog újkori elméle
tét, síkraszáll a demokratikus szabadságjogok biztosítása mellett stb.
A politikáról és a vele rokon tudományokról beszéltünk.
Ebben a korban e tudományok még nem különültek el, illetve nem
42 Sir Robert Fiimer (1588— 1653) így írt Hobbesról : „It may seem
strange that I should praise his building but mislike his foundations — but
so it is”. Idézi Bowle, Hobbes and his Critics. A Study in Seventeenth Century
Constitutionalism. London 1951. 16. 1.
43 Spinoza, Levelezés. 50. levél.
44 íg y pl. Lawson George, Emmination of the political part of M .
Hobbes his Leviathan. 1657.
46 Lásd Carl Gebhardt bevezető tanulmányát Spinoza, Tractatus
politicusának német kiadásához. (Philosophische Bibliothek. Felix Meiner
kiadása.), továbbá Paul Louis Couchoud, Benoit de Spinoza. Paris; Alcan
1924.
váltak el élesen egymástól. Etika, politika, jogbölcselet, társadalom-

filozófia között egyáltalán nem voltak merevek a határvonalak,
sőt alig is voltak határkövek.
Mindezek az emberrel foglalkozó tudományok a természet-
tudományokhoz képest még gyermekcipőben jártak és keresték
az eredményes kutatás módszertani elveit. Már a korabeli kutatók
és gondolkodók előtt világos volt, hogy a humanisztikus tudomá
nyok bármelyikében vetik vizsgálat alá a benne szereplő tudo
mányos gondolkodásmód logikai szerkezetét és dolgozzák ki a
helyes módszer elveit — ezek a tanulságok a humanisztikus tudo
mányokra nézve általában érvényesek. Megkönnyítette ezt a fel
ismerést, hogy — mint az imént mondottuk — a társadalmi
tudományok még jobbára fejlődésük kezdetén állottak és még
igen kevéssé specializálódtak.
Érdekes azonban, hogy ma, a tudományok igen nagyfokú
differenciálódása után nemcsak hogy nem kell módosítani ezt a
felismerést, de még fokozottabban igaznak tartjuk : a speciális
módszeres eljárások mellett vannak olyan módszertani elvek, a
gondolkodásmóddal szemben támasztandó olyan igények, amelyek
a humanisztikus tudományok valamennyi ágában érvényesek.
Ezeknek az elveknek, eljárásmódoknak, gondolati magatartás-
formáknak számbavétele, tudatosítása igen fontos abból a szem
pontból is, hogy az etikát, a politikai elméletet és más diszciplínákat
egzaktabbá tegyük és e tudományokat fejlődésükben előrelendít
sük. Spinoza óta bizonnyal sok minden történt ezeken a területeken,
de ha egybevetjük a humanisztikus diszciplínák sorsát a természet-
tudományokéval, azt kell mondanunk, hogy az etika és más huma
nisztikus tudományok még ma is fejlődésük legelején vannak.
A múlt tanulságait így egyáltalán nem nehéz a jelennel össze
kapcsolni, sőt bizonyos vonatkozásokban hasznosítani is a jelenkor
etikai problémái megoldásánál.
a) A realisztikus látásmód és az objektivitás
Amikor Spinoza a politikai tudomány módszerének szentelt
vizsgálatait a moralizálás és az utópizmus bírálatával kezdi, —
a politika, az etika és a rokon tudományok módszertani problema
tikájának lényegét ragadja meg. A moralizálás és az utópista
illuzionízmus nézőpontja, kérdésfeltevése olyan, hogy egyenesen
lehetetlenné teszi a problémák tudományos vizsgálatát, hiszen
„azt az emberi természetet, mely sehol sincsen, mindenféle módon
dicsérik, a valóban létezőt pedig ócsárolják. Az embereket ugyanis
nem úgy szemlélik, amilyenek, hanem úgy, amilyenekké szeretnék
3*
36 Nádor György
hogy legyenek.”46 A „hagyományos” politika (és etika) mód

szertani hibáját Spinoza abban látja, hogy a létező valóság, a
reális adottságok vizsgálatának, a van kutatásának szempontját
jogosulatlanul a követelmények, vágyak és óhajok felsorolásá
val, a „kell” szempontjával helyettesítik.
Semmi csodálatos nincs abban, hogy az etikában igen
hosszú ideig a normativ mozzanatok voltak előtérben. Hiszen
az etika alapjában véve „praktikus“ diszciplina, amelynek nyíl
tan vallott célja az, hogy az emberek cselekvését befolyásolja,
a helyes irányba vezesse. Az emberek erkölcsi hatást igyekeztek
gyakorolni embertársaikra jóval előbb, semhogy elméletileg tisz
tázódtak volna az olyan kérdések: mi a jó, vagy milyen az
ember természete, amelyet befolyásolni akarnak. (Ezt a beállí
tottságot megtaláljuk mind a mai napig — praktice — ez em
berek nagy többségénél, sőt egyes moralistáknál is.)47 Nagy
fordulatot jelentett az etikai (politikai) gondolkodás történetében
az a felismerés, hogy bár az etika praktikus tudomány, a gyakor
lati befolyásolás mégis csak szekundér, mégis csak teoretikus meg
fontolások indirekt eredménye, hogy elmélet és gyakorlat logikai
hierarchiája itt is kötelező. Más szóval: az etikának mint tudo
mánynak a valóság vizsgálata a tárgya; a gyakorlati erkölcsi
konzekvenciák pusztán e vizsgálat melléktermékei. A kérdés
feltevés megfordítása, a „kell” szempontjából való elvi kiindulás
viszont az etika tudományjellegét veszélyezteti, sőt szünteti meg.
E nagy jelentőségű felismerés a természettudományok tapasz
talatából szűrődött át a humanisztikus tudományokba. A termé
szetkutatásnak is át kellett esnie egy analóg fejlődésen. A renaissance
korának természetfilozófusai, a mágia, a kabbala, a természet-
misztika hívei közvetlen praktikus eredményeket akartak kicsikarni
a természettől, a természet erőit közvetlen módon akarták az ember
szolgálatába állítani. Az egzakt természetkutatás forradalmi jelen
tőségű módszertani felismerése e téren éppen az volt, hogy a
természettel szemben a leéli szavát csak akkor hallathatjuk sikerrel,
ha előbb meghallgatjuk : mit mond maga a természet, ha vizsgáljuk,
melyek a természet objektív törvényei.48
48 . . humanam naturam, quae nullibi est, multis modis laudare,

et eam, quae revera est, dictis lacessere norunt. Homines namque non
ut sunt, sed ut eosdem esse vellent, concipiunt. (Spinoza, Tractatus'politicus.
I. fej.)
47 Ilyen közvetlen morális hatást akart elérni pl. Gandhi. Lásd A z
erkölcsiség vallása című írását (Mahatma Gandhi, Válogatott írásai és beszédei.
Athenaeum kiadás, 21.1. és köv. )
A baconi elv48 a természetkutatás területéről azután kisu

gárzott a humanisztikus stúdiumok körére is. Megszületett a
felismerés : a tudományos etika feladata az emberi természet
valódi mivoltának megismerése. A negativ indulatokat legyőzni,
a társas együttélés normáit kidolgozni csak a pszichológiai adott
ságok, általában a valóságos tényezők figyelembevételével lehet
séges. Macchiavelli, Hobbes, Spinoza ennek az új módszertannak,
az etikai realizmusnak úttörő képviselői.
A realisztikus etikai és politikai nézőpont talajáról bírálja
Spinoza a moralizálást és az utópizmust, amelyekben joggal látja
egy irreális szemléletmód jellegzetes megnyilatkozását. Lényegük,
— mint Spinoza helyesen utal erre — a valóságtól, a lehetőségektől
való elrugaszkodás, a reális adottságok mellőzése, illúziók kergetése.
Ebben rejlik a moralizálás társadalmilag káros szerepe : a prob
lémát megoldásnak, az illúziót valóságnak tünteti fel. A mora
lizálás a polgári etikák egyik alapvonása. De nemcsak azoké :
a moralizálásra való hajlam és törekvés mindig létrejön, amikor
a valóság maradéktalan, őszinte feltárását illúziók felkeltésével
igyekeznek helyettesíteni.
A realisztikus etikai és politikai látásmód egyik alapfeltétele
— mutat rá Spinoza — a tudományos tárgyilagosság, a szenvedé
lyek és indulatok torzító hatásának tudatos kiiktatása a kutatásból.
Csak ezáltal válhatnak a humaniszikus stúdiumok a matematikai
kutatáshoz hasonlóvá :
„Hogy pedig azt, ami e tudományra tartozik, éppoly elfogu
latlansággal kutathassam, mint ahogy a matematikai kérdéseket
szoktuk, őszintén igyekeztem, hogy az emberi cselekedeteket ne
tartsam sem nevetségeseknek, sem megvetendőknek, hanem hogy
megértsem őket.” 49
A tudományos tárgyilagosság elveinek kidolgozása a
renaissanceszal meginduló fejlődésnek egyik fontos tennivalója.
A tárgyilagosság szempontja persze sokrétű és ennek megfelelően
egyik vagy másik aspektusát hangsúlyozzák a gondolkodók.
A természettudományokra vonatkozóan a misztikusokkal és
kabbalistákkal szemben a voluntarizmustól mentes objektivitás
követelményét hangsúlyozzák, de ugyanakkor a skolasztikusok
látszólagos objektivitásával, hűvös, személytelen tárgyilagosságával
48 „A természetet engedelmességgel győzhetjük le” — azaz úgy, hogy

megismerj ük törvényszerűsége it.
49 ,,. . . et ut ea, quae ad hanc scientiam spectant, eadem animi
libertate, qua res Mathematicas solemus, inquirerem, sedulo curavi, humanas
actiones non ridere, non lugere, neque detestari, sed intelligere . . . ” (T ra
ctatus politicus. I. fej. 4. §.)
38 Nádor György
szemben kiemelik — Giordano Bruno, Spinoza és mások —, hogy

az alkotó tudomány az emberek egész érzelmi gazdagságának latba-
vetését követeli meg, szenvedélyes ígazságkeresést igényel. A tudo
mányos objektivitás elérése nemcsak megtűri, de meg is követeli
a szubjektív, érzelmi tényezők fokozott szerepét az ember intellek
tuális háztartásában.
Az etikában és a humanisztikus tudományokban másfajta
veszélyek fenyegetik a tudományos objektivitást: veszélyek,
amelyek a természettudományokban, illetve a matematikában
jórészt ismeretlenek : érzelmi és indulati befolyásoltság és ennek
következtében részrehajlás, az igazság elferdítése. Ez a szubjekti
vizmus semmiképpen sem tévesztendő össze a „szubjektivitás”
fenn elemzett megnyilatkozásaival, az igazsághoz való érzelmi
ragaszkodással. Spinoza nagyszerűen disztingvált e kétfajta, ellen
tétes jellegű „szubjektivitás” között; az „amor dei” filozófusa
határozottan kijelentette : a politikai dolgokban beállt zavarok
nem indítják őt sem sírásra, sem nevetésre, csak filozofálásra és
az emberi természet jobb megismerésére.50 Spinoza szenvedélyesen,
„pártosan” kutatta az igazságot, de nem igazolta és mentesítette
a tudományos objektivitást eltorzító „pártos” elfogultságot!
b) Hogyan jutunk el az adottságoktól a követelményekhez?
Az etika és a vele rokon tudományok felépítésének két módja,
két típusa lehetséges. Az első típus — ez volt évezredeken keresztül
az uralkodó — a követelményekből indul ki. így jártak el az
idealista etikusok és politikai elmélkedők. Az etikai elveket és
tanításokat itt nem az adottságok, hanem a vágyak és a jámbor
kívánalmak szabták meg.
Persze a normatív típusú etikákból sem hiányzott mindig
és szükségképp a valóságos adottságok figyelembevétele. Az etikai
kívánalmakat nem mindig fogalmazták meg irreálisan (ahogyan
pl. a keresztény etika tette), az etikai normákat egyes moralisták
nemegyszer a való élet morális viszonyaihoz szabták.51 De elvileg
a normatív típusú etikák mindig lehetővé tették a valóságtól való
elszakadást; az ilyen veszélyek magában a normativizmus mód
szerében rejlenek.
Érthető, hogy az újkor elején a materialista irány az etikának
(és politikának) új típusát, az etikai tudomány új módszerét60*
60 Spinoza, Levelezés. 30. levél.

51 Ilyen pl. a közmondások morális felfogása, amelyekben a népi
morál tükröződik. Hasonló jellegű a Példabeszédek könyvének alapvonala.
igyekszik létrehozni, elutasítván a normatív típusú etikák ir-

realizmusát, illuzionizmusát stb. Megszületett az új program :
az etikában és a politikában a valóságos adottságokból kell ki
indulni. Ám itt kezdődik a probléma : hogyan lehetséges eljutni
az adottságoktól a tennivalóig? A természet morálisan indifferens ;
milyen jogon lép fel hát az erkölcsi értékek szempontja a materia
lista etikában?
Rendkívüli jelentőségű elvi problémával kellett tehát az új
etika és politika művelőinek szembenézniük, olyan problémával,
amely mind a mai napig az etika egyik alapkérdése. A normativiz-
mus elutasítása vajon szükségképpen a naturalizmusban való
megrekedést kell hogy jelentse? Vagy van járható útja a tudomá
nyos etikának a normativizmus Skyllája és a biológiai naturalizmus
Charybdise között?
A normatív etikák metodikai, világnézeti alapja : az etikai
dualizmus. A bűnös ember, a vétekben fogant és esendő emberi
természet az egyik oldalon, az isteni parancs a másikon. A morális
helytállás a természet legyőzésével egyértelmű. Az idealista morál
„tízparancsolatainak” tilalmai mögött az az elgondolás rejlik,
hogy az embert természete, bűnös hajlamai a „természetes” ,
sőt a „természetellenes” vétkek minden fajtájának elkövetésére
bírnák.
Eelmerült azonban az etikai gondolkodás történetében már az
ókorban egy olyan koncepció, amely a morális értékeket nem állí
totta szembe a természettel, hanem felismerte természeti gyöke
reiket. A sztoikus tanítás szerint „az erény nem más, mint egy
önmagában tökéletessé vált és fejlődése csúcspontjára jutott
természet” ,52 Természet (natura) és erény (virtus), tehát nem egy
mást kizáró ellentétek : maga a természet válik erénnyé.
Ilyen és hasonló etikai gondolatok megszületése számára
azután különösen kedvező világnézeti atmoszférát teremtett a
középkor és a renaissance misztikája, a lét értékességének tan áv al;
mindaz, amit a természet létrehoz, jó, értékes, tökéletes. Ez a
monista világnézet természetesen az etikában sem tűrte meg a
természet-erény dualista szembeállítását. Nem lehetett a köve
telmények, az erkölcsi értékek számára egy különálló szférát
konstruálni. Az értékeket magában a létben kellett megkeresni
és felm utatni: az erényt, az észt a természetben kellett felis
merni.62
62 „Est autem virtus nihil aliud, quam in se perfecta et ad summum

perducta natura” (Vö. Cicero, De legibus. I.)
40 Nádor György
Spinoza etikáját és jogelméletét ebből a monista tradícióból

leszűrt elvekre alapozza : ratio nihil contra naturam docet53 — az
ész tanítása egyáltalán nincsen ellentétben a természettel. Az ész
ugyanis nem olyasvalami, ami kívülről hatol bele az emberi életbe,
hiszen Spinoza szerint már az ősi természet állapotban is voltak
olyanok, akik az ész Szavára hallgattak.54
A „természet” , az „élet” fogalmai ebben a felfogásban új
tartalomhoz jutnak. Az értéket nem kell kívülről belevínni a való
ságba, az adottságokba, mivel a valóság maga értékes. Az emberi
természetben nemcsak az animalitás, de a moralitás lehetősége is
bennerejlík. Az élet nem pusztán biológiai kategória; az emberi
élet fogalmába a ráció és a virtus is feltétlenül beletartozik. A bio
lógiai életfunkciók az emberi életnek csak egyik aspektusát teszik
k i ; a teljes élet fogalma ennél százszor gazdagabb :
„Ha tehát azt mondják, hogy az a kormányzás a legjobb,
amely alatt az emberek egyetértésben élnek, akkor azt az emberi
életet értem rajta, amely nemcsak a vérkeringést és a többi, vala
mennyi élőlényben közös folyamatot jelenti, hanem elsősorban az
észt, a szellem igazi derekasságát és értékét.”55
Ily módon Spinoza megtalálta a megoldását az etika alapvető
módszertani problémájának : hogyan lehet elkerülni azt, hogy
elvetvén az idealista normativizmust, belesüllyedjünk a naturaliz
musba, biologizmusba. A realitás talaját, az adottságok szféráját
nem kell az etikusnak elhagynia, mivel az ész, az erény maga is
adottság, az emberi természetben rejlő lehetőség — jobbik énünk
természete.56
Az itt vázolt problémák napjaink etikai gondolkodásában is
elevenen élnek. Az újkantianus etika a normativízmus állás
pontját újította fel. Nietzsche (és követői) a morális értékek iránt
indifferens. Életre hivatkozva a természetes embert, a biológiai
mivoltára redukált emberi természetet, az animálís és bestiális
lényt teszi meg etikája zsinórmértékéül. Spinoza is, Nietzsche is
az életet említi. De Spinoza az élet fogalmába belefoglalja az emberi6345
63 Spinoza, Tractatus politicus. III. fej. (Vloten—Land, I. köt. 280. 1. —

Az Etikában pedig „Cum Ratio nihil contra Naturam postulet . . . (Etica.
IV. rész. — Prop. XVIII. Scholium.)
64 Vö. Spinoza, Politikai tanulmány. III. fej. 7. §.
65 „Cum ergo dicimus, illud Imperirum optimum esse, ubi homines
concorditer vitam transigunt, vitam humanam intelligo, quae non sola
sanguinis circulatione et aliis quae omnibus animalibus sunt communia,
sed quae maxime Ratione, vera mentis virtute et vita definitur” (I. m. V./5.
— 289. 1.
66 Spinoza, Etika. IV. rész. 32. főtétel : „Jobbik részünk törekvése
összhangban van az egész természet rendjével.”
élet egész gazdagságát, a történelem civilizáló hatása alatt kifejlő

dött emberi tulajdonságokat és igényeket is. Nietzsche nemcsak
lemezteleníti az embert, hanem megfosztja azoktól a tényleges
morális kvalitásoktól is, amelyeket a történelmi fejlődés során meg
szerzett. Nietzsche szerint az Élet a végső instancia, márpedig
az Élet közömbös az erkölcsi értékek iránt. Az Élet azonban,
amelyre Nietzsche hivatkozik — valójában mitológiai fogalom.
A valóságos életben, az ember természetes érzelemvilágában igenis
megszületnek a morális érzelmek és az erkölcsi kategóriák. Nagyon
szépen — és mondhatni, a Spinozái etikai felfogás szellemében —
utasítja el Thomas Mann a nietzschei biologizmust és vitaiizmust
és állítja szembe vele az élet teljes, igazi fogalmát:
,,A Buddenbrock-ház ifjú szerzője — írja magáról Mann —
a hanyatlás lélektanát Nietzschétől tanulta. Ám ugyanakkor el
utasította, vagy egyszerűen nem vette komolyan a vitalizmustól
ittas Nietzschének igehirdetését, amely szerint »nincs az Életen
kívül valamiféle szilárd pont, amelyen állva elmélkedni lehet a
létezésen, nincs semmiféle instancia, amely előtt az életnek szégyen
keznie kellene.« Ez a gondolat mint német gondolat talán megáll
hat, de semmiesetre sem európai — nem az európai humanitás
érzelemvilágát fejezi ki, azét, amelynek tanítványa volt a szerző
már huszonöt éves korában és megmaradt annak hetven esztendős
korában is. Ama »szilárd pont«, ama »instancia« igenis létezik,
éspedig magában az emberben, akinek szelleme az életen kívül,
az élet felett áll . . .”57
A Spinozái szemléletmód, amely az e'ezben az emberi termé
szet egyik alapvető tényezőjét ismerte fel, nemcsak a biológiai
fatalizmus alól húzta ki a talajt. Bár közvetlenül csak a biologiz-
mussal foglalkozott, de elvileg minden olyan törekvés módszertani
képtelenségére derített fényt, amely csak az embert megkötő,
földhöz bilincselő tényezőket veszi tekintetbe és megfeledkezik
arról, hogy az ember adottságaihoz, valódi természetéhez a „fel
szabadító” tényezők is hozzátartoznak. A szükségszerű mozzanatok
megléte nem akadálya az ember morális felelősségének, annak a
lehetőségnek, hogy az ember az ész számára hallgatva jobbik énjét
juttassa győzelemre. Azok a századunkban elterjedt szociológiai
nézetek, hogy a testi alkat, a faji jelleg, a pszichológiai típus vagy
a társadalmi környezet abszolút módon determinálják az ember
jellemét, — mind az adottságok fetisizálásán alapulnak, mind messze
mögötte maradnak Spinoza etikai-szociológiai álláspontjának.67
67 „Thomas Mann, Zu einem K apital aus ,,Buddenbrooks” (1947).

Th. Mann, Gesammelte Werke. Aufbau Verlag, Berlin 1955. X II. 467. 1.
42 Nádor György
A vázolt módszertani elgondolások nemcsak a szűk értelem

ben vett etikára, hanem a politikára is vonatkoznak. Különösen
a realizmus, a valóságos adottságokból való kiindulás követel
ménye. Az állam berendezkedésénél minden utópikus illúziót el kell
vetni — vallja Spinoza. Nem lehet az állam szervezetét pusztán
az állampolgárok esetleges jóindulatára, a vezetők jóakaratára
építeni. Az állam helyes berendezését Spinoza intézményesen akarja
biztosítani : „az államot szükségképp úgy kell berendezni, hogy
valamennyien, kormányzók és kormányzottak egyaránt akár akar
ják, akár nem, mégis azt tegyék, amit a közjó kíván” .58 Az emberi
séget sok csalódástól és kiábrándulástól kímélte volna meg, ha a
politikai realizmusnak ezek a bölcs elvei csakugyan meg is valósul
tak volna.
4. A természetjog problémája
Spinoza államelméletét és társadalombölcseletét a természetjog

fogalmára építi és azokra a kategóriákra, amelyek a természetjog
modern koncepciója körül kijegecesedtek (természeti állapot, társa
dalmi szerződés stb.). Ezek a kategóriák benne éltek a kor politikai
gondolkodásában és a kérdés csak az volt, ki milyen hangsúlyt
ad nekik, hogyan kombinálja őket, milyen új értelemben használja
e fogalmak egyikét-másikát. Magukat a fogalmakat nem kellett
megteremteni, hiszen jó részüket már az ókori jogelmélet ismerte
(a szerződés fogalmát az epikureusok dolgozták ki, a természetjog-
koncepció a sztoikusok működése nyomán terjedt el.)
A szóban forgó fogalmak (természeti állapot, természetjog,
társadalmi szerződés) látszólag történeti viszonyokat jelölnek,
látszólag históriai kategóriák. Ámde kétségtelen, hogy ezek a kate
góriák valójában nem történeti állapotok megjelölései; a históriai
kategóriák mögött jogelméleti fogalmak rejlenek. (Spinoza pl.
arról ír, hogy a király halála után visszaáll a természeti állapot!) —
E fogalmak tehát elvont jogi és politikai viszonyok kifejezésére
szolgáltak.
Tudvalevő, hogy a természetjog fogalma gazdag forma- és
tartalomváltozáson ment keresztül az évezredek alatt. Az elgondo
lás legrégebbi gyökerei az emberiség ősi múltjának homályába
vesznek ; de a gondolat határozott nyomait őrizte meg az egyip
tomi mitológia, valamint a pythagoreusok és egyes misztikus
szekták.59 Eme ősi képzet szerint Természet és Jog (Erkölcs),
68 Spinoza, Politikai tanulmány. VI/3.
58 Vö. Bachofen, Der Mythus von Orient und Occident. Aus den Werken
von J. J. Bachofen. München 1926. 279. 1. és köv.
— Physis és Dikaión— egységet alkotnak. Vagyis: az erkölcsiség

és jog a természetben, az anyagi világban gyökerezik, a fizikai
valóságban érvényre jutó erő. Ez az elgondolás olyan élettényekre
támaszkodik, hogy az állatok felnevelik, gondozzák utódaikat,
és eme tényekből arra a következtetésre jut, hogy az erkölcsi
törvények nem korlátozódnak az emberi társadalomra, hanem
— anyagi-fizikai törvények lévén — a természeti világban is
megvalósulnak. Azok a valóban érvényes és kötelező etikai normák
és azok az igazi jog törvényei, amelyek nem emberi megállapodáson
alapulnak, hanem a természetben, a természeti jogban gyökereznek.
A természetjog-koncepciónak ezt a vonatkozását, amely egy
társadalomkritika lehetőségét, elvi körvonalait foglalja magában,
bontották ki a szofisták, koruk társadalmi igazságtalanságainak
éles kritikusai. Kritikájuk elvi alapja: a nomos — physis ellentét
pár. A hivatalos erkölcs, jogrend és állami törvény, a nomos — em
beri megállapodás, konvenció terméke, és nemcsak hogy nem
kötelező, hanem éppenséggel elvetendő, hogyha szembekerül a
physisszel, az örökérvényű, változatlan természeti törvénnyel.
A szofisták többsége a természeti jogra, természeti törvényre
hivatkozva fordult szembe a kor számos társadalmi előítéletével
és jogi intézményeivel, ítélte el a fajok közötti jogi és értékelésbeli
megkülönböztetést, szállott szembe a rabszolgaság intézményével:
,,Mindenkit szabadnak teremtett az isten, a physis senkit sem tett
szolgává.”60
Nem a szofisztika az egyetlen szellemi irányzat a maga
korában, amely harcot hirdetett a pozitív jog abszolutizálása ellen,
amely kétségbevonta az adott pozitív jogrend erkölcsi megalapo
zottságát és jogosulatlannak bélyegezte egyetemes érvényre való
igényét. Lényegében ezt tette már Sophoklés is, az első szofista
nemzedék idősebb kortársa, aki az Antigonéban a zsarnokság
írott törvényével szembeállítja az istenek „nem változó, íratlan
törvényét” :
„Hiszen nem Zeus volt az, aki így rendelkezett
S az alvilági istenek között lakó
Diké sem szab nekünk ilyen törvényeket.
Parancsaidban nem hiszem, hogy oly erő
Lehet, mely engem istennek nem változó
íratlan törvényét áthágni kényszerít”.
(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
60 Aristoteles, Rhetor. I. 13. Alkidamas szofista mondása.

44 Nádor György
Sophokles szerint is, a szofisták szerint is különbség, sőt ellentét

van a pozitív jogrend és az örökérvényű jog és erkölcs között.
A szofisták azonban ezt az örökérvényű, változatlan erkölcsöt nem
az isten törvényének tartják, hanem — ateisták lévén — a ter
mészetből származtatják, a természettörvénnyel azonosítják. Hippias
az állam írott törvényével (vóyog yeyoa/uyévog) szembeállítja az
egyetemes érvényű magasabbrendű íratlan törvényeket (vóyot
äygacpoi), amelyek természettől valók (ipvoei) és jobbak mind
annál, amit egy emberi törvényhozás megalkotni képes: ,,/JeAríovog
fj кат' avOgomov vo/xo&étov”.61
A szofisztika a physis, a „természettörvény” fogalmát ki
szélesítette, belefoglalva e fogalom tartalmába az emberi társadalom
és morál alapvető normáit, a természetjogot is. Valójában itt már
egyáltalában nem is a természetről és a természet törvényéről,
hanem a társadalmi-erkölcsi törvények két fajtájáról volt szó :
a konvencionális jogi és állami törvényekről (vó/uw) és azokról,
amelyek a mindenkor érvényes egyetemes erkölcs normáit tükrö
zik : a „természet megszabta” társadalmi-erkölcsi törvényekről
(q>voei). Ily módon a szofisztikában a fizikai természettörvény és
a természetjog (vagy erkölcsi értelemben vett természettörvény)
fogalma még nem válik el élesen egymástól; a physis náluk inkább
az utóbbit jelenti. A szofisztika nem is törekszik arra, hogy a
természeti és a társadalmi-erkölcsi kategóriákat széjjelválassza,
ellenkezőleg, inkább elmossa közöttük a határvonalakat. Bár a
természettörvénynek vélt erkölcsi törvény tudományos szempont
ból nem helytálló elképzelés, hiszen erkölcs és természet más-más
létszférákat jelölnek, mégis haladó szerepet játszott e korban
—- sőt nem ritkán sokkal későbbi korokban is —, segített leleplezni
a konvencionális igazságtalanságokat és hazugságokat: a rab
szolgaságot, az idegengyűlöletet, a zsarnokságot.62
Az ősi természetes állapot — amely e felfogás szerint legtisz
tábban mutatja a természetjogot — nem ismerte a fajok és rendek
közötti különbségeket. Míg Aristotelés később a rabszolgaságot
a rabszolgák természeti (alkati) sajátosságaira hivatkozva próbálta
igazolni, a szofisztika a természetből az erkölcsöt, a megvalósult
egyenlőséget igyekszik kiolvasni. Euripidés, a szofisták demokra-
61 Xenophón, Memorabilia. IV. 4. 24. Hippias tanítása a későbbi

természetjog-felfogás őse. Vő. Wolf Erik, Griechisches Rechtsdenken. Frank
furt am Main 1952. II. köt. 84. 1.
62 Az erkölcsi normáknak a természetre való alapozása persze mindig
kétélű fegyver. Magán a szofisztikán belül is volt egy olyan irány, amely
a természet jogán az erősebb jogát értette (pl. Thrasymachos, Kalliklés,
Kritias) és a physisre hivatkozva a zsarnokságot igazolta.
tikus elveinek hirdetője, mintha a régi mitoszt támasztaná új életre

Physis és Dilié egységéről, az erkölcs természeti alapjáról és az
erkölcsöt és egyenlőséget létrehozó Természetről:
„A híres származással kérkedő beszéd
Beh hasztalan s fölösleges.
Régente, hogy világra lettünk s a szülő
föld megformálta a halandóknak nemét,
egyforma külsőt képzett mindenkinek.
Nem volt külön sajátság ; egy fajt alkotott,
És összeforrott a nemes, a nemtelen.
Az idő szülte a dicsekvő címeket.
Az é sz : nemesség, az okosságot pedig
Nem a vagyon, csak isten adja.”63
A természetjog, a morális értelemben vett természettörvény

(vófwg, lex naturae) fogalmát az ókorban a sztoikus filozófia
viszi tovább és népszerűsíti széles rétegekben. A sztoikusok — érde
kes módon — igen kevéssé disztingválnak a természeti törvény
fizikai és morális értelme között; amikor arról beszélnek, hogy
a világot a törvény kormányozza, akkor e fogalom egyszerre jelenti
a fizikai világ és az erkölcsi világrend örökérvényű törvényét.64
A sztoikusokéval rokon Alexandriai Philón felfogása : A ter
mészeti törvény, azaz az egyetemes érvényű erkölcsi törvény,
a természetes erkölcs törvénye történetileg megvalósult a mózesi
törvényhozásban.65 A mózesi törvény örök és változatlan, abszolút
érvényű, míg az egyes népek „pozitív” törvényei viszonylagosak ;
„az athéniek elutasítják a lakedaimóniak törvényeit, azok viszont
az athéniekét” .66
Philón a törvények három síkját különbözteti m eg: Ezek
(alulról felfelé) : a) az egyes népek történetileg létrejött „pozitív”
törvényei, melyeknek érvényesülési köre korlátolt és érvénye
viszonylagos, b) a mózesi törvény — örök és változatlan, abszolút
érvényű, a természetes erkölcs reális megtestesülése és c) maguk
a természettörvények, amelyek a fizikai és a morális kozmoszban
egyaránt érvényesek.
Ily módon a sztoá (és Philón) fenntartották és tovább plántál-
63 Euripidee töredékei. 63. Csengery János fordítása. Budapest 1926.

22 . 1.
61 Lásd pl. Kleanthés híres Zeus-himnuszát.
65 Vő. Bréhier, Les Idées Philosophiques de Philon d'Alexandrie.
Párizs 1950. 11. 1.
66 Közli Bréhier, i. m. 12.1.
46 Nádor György
ták azt az elképzelést, hogy az erkölcsi értékek, normák és tör

vények a fizikai kozmoszban testet öltenek, a természet törvényei,
emberre, állatra egyaránt kötelezők. Ezzel együtt megőrződött
az a gondolat is, hogy az egyes népek partikuláris törvényei mellett
vannak egyetemes törvények, azaz észtörvények, amelyek nem
puszta konvenció termékei. Ez utóbbi álláspont érvényesült abban
— a már említett — talmudi felfogásban, hogy az ún. noachidák
7 törvényében összefoglalt erkölcsi normák vallási és nemzeti
hovatartozástól függetlenül minden emberre nézve kötelezők.
A természetjog fogalmának további története folyamán a
szükséghez képest hol egyik, hol másik vonását ragadják ki.
A római jog megalapozása során megőrzik a természetjog (ius
naturale) fogalmát és a róla adott meghatározásban ősi reminisz
cenciák élnek tovább : természetjog az, amire a természet az összes
élőlényeket megtanította ( quod natura omnia animalia docuit)
A skolasztikusok bonyolult természetjog-elméletet dolgoznak ki,
amely sztoikus hagyományokra támaszkodik és amely végered
ményben a feudális rendszert és annak jogi-erkölcsi viszonyait
a változhatatlan természeti jog, az észjog glóriájával ruházza fel.
Átmenetet képvisel a természetjog modern felfogása felé, de
még sok szempontból a hagyományos, sztoikus természetjog
koncepció hatása alatt (valamint Philón és a Talmud befolyása
alatt) áll — Grotius. A holland jogfilozófus — mint fenn rámutat
tunk — az egyetemes érvényű, nemzetek feletti erkölcsi-jogi tör
vény elvét és normáit kívánja a természetjog-koncepcióra támasz
kodva kidolgozni, megalapozni.
A tényleges fordulatot a kérdés történetében Hobbes hozza
meg, aki egybekapcsolja a természetjog fogalmát több más jog-
bölcseleti kategóriával és ezek újszerű kombinálása segítségével
most már nemcsak az erkölcs, hanem a társadalmi élet alapvető
kérdésére általában próbál feleletet adni.
Hobbes gondolatmenete — egészen vázlatosan — a követ
kező : a természeti állapotban (status naturalis) az erkölcs normái
ismeretlenek : az embereket a puszta önfenntartás érdeke moz
gatja. Mindazt jogosnak tartják, ami számukra hasznos ( ius és
utile egyértelmű fogalmak ekkor) és a természeti jog szerint meg
tehetik és megteszik mindazt, ami csak hatalmukban van.
E természetes szabadság következményeképp az emberek
egymás elleni szakadatlan harcban élnek (bellum omnium contra
omnes).
A természet törvénye (lex naturalis) azonban — amely ellen
senki sem vétkezhet, mert ez a törvény az ember természetében
rejlik — a békés életre való törekvést írja elő. A természet tör-
Spinoza mint politikai gondolkodó AI
vénye, vagyis az ész szava tehát azt parancsolja, hogy az emberek

adják fel természetjogukat, mondjanak le korlátlan szabadságukról,
így jött létre társadalmi szerződés eredményeképpen az állami
hatalom, amely immár a természetjog egyedüli és korlátlan birto
kosa . . .87
Spinoza a maga általános jogelméletét hasonló alapfogal
makra építi és számos ponton szorosan követi az angol filozófust.
Mégis — ugyanazon kategóriák, sőt számos azonos tétel ellenére —
homlokegyenest ellenkező konzekvenciákhoz jut. Ö maga erről
a kérdésről így nyilatkozik :
„Ami az államelméletet illeti, köztem és Hobbes között az
a különbség, hogy én a természetjogot mindig sértetlenül fenn
tartom.”68
A másik különbség pedig — amiről itt Spinoza nem beszél,
mert ez számára egészen természetes volt — az, hogy Spinoza
a természetjog fogalmát szervesen beleépíti a természeti determi
nizmusra alapozott világképébe, a jogelméleti fejtegetések során is
mindvégig tekintettel van az emberi természet törvényeire, illetve
a természet egyetemes törvényszerűségére. Jóllehet Hobbes is
a determinizmus talaján áll, jogelméleti írásaiban a természet-
törvényről (law of nature, lex naturalis) szólva jobbára normatív
típusú törvényekre gondol (the first and fundamental law of
Nature ... .is to seek Peace and follow by all means we can, to defend
our selves69) és természeti törvényeken ilyen összefüggésben az egye
temes érvényű erkölcsi törvényeket, az észtörvényeket érti. Spinoza
jogelméleti írásaiban is konzekvensen kitart a természettörvény-
fogalom „természettudományos” értelme mellett.
Spinoza jogelméleti koncepciója vázlatosan a következő:
a kiindulópont nála is a természeti állapot (status naturalis), amely
ben az emberek jogát kinek-kinek hatalma határozza meg. Erény,,
bűn, jogos, jogtalan — ismeretlen fogalmak. Amit az ember az
emberi természet törvényei szerint cselekszik, azt a legfőbb természeti
jog szerint teszi: hiszen az ember része a természetnek, része az isten
ségnek. A természetjog mindent megenged, ami a természet
egyetemes törvényeiből fakad. Az állandó ellenségeskedés miatt
azonban a természeti állapotban az emberek aligha képesek élni
természetjogukkal (homines in statu naturali vix sui juris esse
possunt), nem tudják megfelelően előmozdítani saját boldogulá-67*
67 Hobbes természetjog-felfogásának szövegszerű forrásai: Leviathan.

I. rész 14— 17. fejezetek.
es Spinoza, Levelezés. 50. levél.
89 Hobbes, Leviathan. I. rész. 14. fej.
48 Nádor György
sukat. Ennek következtében határozzák el magukat az emberek a

természeti állapot feladására, a társadalmi szerződés (contractus
vagy foedus) megkötésére, az államalapításra. Az állampolgári
engedelmesség kategóriájával együtt születik meg a többi jogi és
erkölcsi kategória is.
Spinoza felfogása szerint a társadalmi szerződés útján létre
jött állami állapot nem szünteti meg az emberek természetjogát
(ius naturae uniuscuiusque . . . in statu oivili non cessat). Ehhez a
Hobbesétől alapjában különböző, radikálisan új konzekvenciához
Spinozát végsőkig következetes materializmusa vezette: az emberi
természet törvényeit az állam létezése sem változtatta meg : „Hiszen
az ember mind a természeti állapotban, mind az állami életben
saját természetének törvényei szerint cselekszik és a maga hasznát
tartja szem előtt”.70 Az emberek természetjoga védelmet jelent az
államhatalom esetleges túlkapásaival, az alapvető emberi jogok
eltiprására törő esetleges kísérleteivel szemben. Spinoza hang
súlyozza, hogy semmiféle hatalom nem kényszerítheti az embert
olyan cselekedetekre, amelyek az emberi természettel ellentétesek
(pl. arra, hogy önmaga ellen tanúskodjék.71
Spinoza a természetjog koncepciójából kiindulva tehát
Hobbesszal ellentétben — demokratikus konzekvenciákhoz jut.
És ezt nem azáltal éri el, hogy a tudományos kategóriákba valami
féle rejtett morális tartalmat „csempész bele” , hanem ellenkezőleg,
a jogelméleti kategóriák mélyebb tartalmának feltárásával, azzal,
hogy elemzéseivel e fogalmak (illetve az általuk jelzett jelenségek)
gyökeréig hatolt. Nem valamiféle fellengző idealizmus, hanem
éppen mélyrehatóié realizmusa vezette ahhoz a felismeréshez, hogy
a természetjog, az önfenntartási ösztön az emberi természet tör
vényeiből szükségképpen folyik. De nemcsak a puszta önfenntartás
jogáról nem mondhat le az ember, emberi mivoltát sem vetkőz
heti le
„Éppígy bár azt mondjuk, hogy az emberek nem a maguk,
hanem az állam joghatalma alatt állnak, ezen nem azt értjük, hogy
az emberek levetkőzhetik emberi természetüket és mást öltenek
magukra, azt sem, hogy az államnak joga van megtenni azt, hogy
az emberek tisztelettel nézzenek arra, ami nevetséget vagy undort
kelt bennük ; hanem azt értjük rajta, hogy vannak bizonyos körül
mények, amelyeknek fennforgása mellett az alattvalók tisztelettel
70 „Homo namque tam in statu naturali, quam civili ex legibus suae

naturae agit, suaeque utilitati consulit” (Spinoza, Tractatus politicus.
III. fej. 3. §. Vloten—Land, I. köt. 280. 1.)
71 Vö. Spinoza, Politikai tanulmány. III. fej. 8. §.
és félelemmel vannak eltelve az állam iránt s amelyek megszűnté

vel megszűnik a félelem és a tisztelet s velük együtt az állam is.”72
Az állami mindenhatóságnak Spinoza szerint több korlátja
van : az emberek személyes érdeke, amelyet mindvégig védelmez
nek, az emberek embersége, amelyről lemondani nem tudnak, és
végül magának az államnak a létérdeke, amely azt parancsolja,
hogy ne lépje túl az ésszerű etika határait, mert ezzel saját romlását
idézi elő.73
Ha az állam észellenesen cselekszik és saját szilárdságát,
saját alapjait rombolja — azt mondhatjuk, az állam vétkezik. Ez a
politikai morál nyelve. Ugyanezt a gondolatot Spinoza az államjog
nyelvén is kifejezte, oly módon, hogy a „társadalmi szerződés”
nem örökéletű, nem örökérvényű. Ha a vezetők a józan ész paran
csa ellenére cselekszenek — ez megingatja az állam alapjait, a szer
ződés hatályát veszíti, az állam felbomlik.74 így merül fel Spinozá
nál a társadalmi szerződés felbonthatóságáról szóló tan, amellyel
majd Rousseau forradalmasítja a XVIII. század politikai gondolko
dását — és politikai életét. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat
(1776) az emberek természeti jogára, az élethez, a szabadsághoz és
a boldogsághoz való jogára hivatkozik, valamint arra a természetjog
ból folyó következtetésre, hogy a társadalmi szerződés felbontható, ha
az uralkodó nem biztosítja az alattvalók elidegeníthetetlen jogait.75
A mondottakból következik, hogy az alapvető kategória,
amire Spinoza államjogi gondolatait építi — a természetjog.
Eszerint az erkölcsi elveket az emberi természet törvényei, vala
mint a fizikai természet egyetemes törvényszerűségei határozzák
meg. Ha mármost Spinoza a morált a természetre alapozza is, a
politikai berendezkedés elveiről szólva a természeti tényező mellett
és rajta kívül egy másik tényezőről is beszél : a Rációról, az Észről.
A jogról pl. ezeket mondja : „De a jog csak akkor sérthetetlen,
ha védi az ész és az emberek indulata ; ha tudniillik csupán az ész
segítségére támaszkodik, erőtlen és legyőzhető” .76
721, m. IV. fej. 4. §.

721. h.
741. h.
75 „. . . whenever any Form of Government becomes destructive of
these ends, it is the Right of the People to alter or to abolish it and to
institute new Government, laying its foundation on such principles and
organizing its power in such form, as to then shall seem most likely to effect
their Safety and Happiness.”
76 Spinoza, Politikai tanulmány. X . fej. 9. §. Kötetünk 145. lapján.
„At iura invicta esse nequeunt, nisi et Rationi et communi hominum Affectu
defendantur ; alias si scilicet solo Rationis auxilio nituntur, invalidae sane
sunt, facileque vincuntur.”
50 Nádor György
Mi lehet az oka annak, hogy Spinoza, aki nem konstruál az

értékek számára egy külön létszférát, aki az erkölcsöt magából a
természetből származtatja, a helyes politikai cselekvés számára
egy külön „szervet” feltételez : a Rációt? I tt Spinoza bizonyos
mértékig megsejti a politika, az államberendezés sajátszerűségét
az egész morálhoz képest. A politika, az állam helyes elvek szerint
való berendezése, megszervezése sajátos feladatokat ró az emberi
értelemre. A ráció, amelyről Spinoza ebben a vonatkozásban beszél:
a célkitűző, társadalomszervező értelem. (Ezért hangsúlyozza,
hogy nem elég egymagában a politikai ráció ; ha nem támaszkodik
az emberi természetre — könnyen illuzionizmusba eshet.) Az erköl
csös cselekvés lehetősége bennerejlik az ember természetében, jobbik
énünkben.” A baj azonban az, hogy az emberek igen gyakran
„rosszabbik” énjükre hallgatnak. Az az állam, amelyet pusztán
az emberi természetre, az emberek természetes erényeire, a vezetet
tek vagy a vezetők jóindulatára építenek — nem nyugszik szilárd
alapokon. Ezért hangsúlyozza Spinoza, hogy az emberi természet
mellett a célkitűző emberi ész kell hogy az állami törvények bizto
sítéka legyen : az ész, amely a helyes elvek megvalósulását intéz
mények útján szervezetileg biztosítja.
5, Politika és morál
Az állam Spinoza számára nem a teokrácia megvalósulása,
mint az egyházi felfogás számára, nem is valamiféle világi fétis,
mint Hobbes számára. Spinoza józan racionalista szemmel vizsgálja
és ítéli meg az állam mivoltának problémáját és az állam létre
jöttének kérdése után felveti az állam céljának kérdését is. Az állam
célját semmi más nem határozhatja meg, mint az államot alkotó
emberek érdeke ; hiszen az emberek éppen természetjoguk fokozot
tabb és könnyebb érvényesítése végett hozták létre az államot,
így bár az állam hatalmi szerv, lényege, tartalma nem merül
ki a hatalom puszta birtoklásában és a vele való élésben. Minthogy
az állam az észtől vezetett, morális célokat kitűző emberek alkotása,
az állam csak akkor felel meg rendeltetésének, ha hatalmi appará
tusát e morális célok szolgálatába állítja :
„Az államnak . . . végső célja nem az uralkodás, sem pedig az
embereknek fékentartása és másnak joghatalma alá való rendelése,
hanem ellenkezőleg, minden egyesnek megszabadítása a félelem
től, hogy amennyire csak lehetséges, biztonságban éljen, azaz hogy
természeti jogát a létezésre és működésre önmagának és másnak
kára nélkül a legjobban érvényesítse. Mondom, az állam célja nem
Spinoza mint politikai gomlolkodó 51
az, hogy az embereket eszes lényekből vadállatokká vagy automa

tákká tegye, hanem ellenkezőleg az, hogy lelkűk és testük bizton
fejthesse ki erőit és maguk az emberek szabadon használják eszü
ket, ne gyűlölettel, haraggal vagy fondorlattal harcoljanak s ne
ellenséges érzéssel viseltessenek egymással szemben. Az állam célja
tehát valójában a szabadság.”77
Spinoza korában az állami hatalom megítélésének, az értékek
hierarchiájába való elhelyezésének több módja volt ismeretes.
A teológiai felfogás a teokratikus állameszményt képviselte;
az államot alá kell rendelni az egyháznak, világi állam célja és
rendeltetése az egyház célkitűzéseinek realizálása, transzcendens
értékek megvalósítása. Hobbes szakított ezzel az évszázados elő
ítélettel és megalapozta az állami hatalom autonómiájának elvét.
Ugyanakkor Hobbes az államraisont helyezte az értékek hierarchiá
jának a csúcsára : az állam érdeke a legfőbb törvény, ez szabja meg
a jogot és az erkölcsöt. Hobbes politikai morálja hatalmi morál,
amely végső soron a hatalmat önmagáért bálványozza. Az állami
moloch, a Leviathan érdeke mellett az egyének vágyai, érdekei,
célkitűzései el kell hogy némuljanak. A humánum szempontja
nem jut szóhoz.
Spinoza csak annyiban követi Hobbesot e téren, hogy a
világi hatalmat ő is függetleníti az egyházitól. De elveti a hatalom
a hatalomért elvét. A hatalomnak csak mint eszköznek van értéke.
A cél pedig : a minél gazdagabb emberi élet, a béke és a szabadság ;
az embereknek a félelemtől és a gondoktól való megszabadítása.
Spinoza elutasította az öncélú hatalom kultuszát. Ebben
az irányban befolyásolta őt nemcsak kora demokratikus mozgal
maiban való részvétele, hanem az az ezeréves kultúra is, amely
ben felnőtt és amelyet alaposan ismert, tanulmányozott. A bibliai
próféták tanításának summája : az állami hatalmat etikai célok
szolgálatába kell állítani, másként az államhatalom elveszíti
történelmi és morális létjogosultságát. Morál és politika, erkölcs
és hatalom viszonyának kérdésében a zsidó irodalom úgyszólván
egységes volt abban, hogy a hatalomnak morálisnak kell lennie,
hogy az öncélú hatalomkiélés — minden erkölcsi alapot, minden
jogalapot nélkülöz. Spinoza, egy olyan nép leszármazottja, amely
évezredek óta önálló államiság nélkül élt, és amely ezen felül az
amorális hatalomkiélés minden átkát a bőrén érezte — nem ért
hetett egyet az államhatalom istenítésével, amire Hobbes biz-
77 Spinoza, Teológiai-politikai tanulmány. X X . fej. Akadémiai Kiadó,

1953. 287. 1.
4 *
52 Nádor György
tatott. Az állam maga is alá van rendelve bizonyos céloknak:

a humanitásnak, a békének és a szabadságnak.
Politika és morál viszonyának kérdése (és ezzel együtt az
állam rendeltetésének kérdése) Spinoza óta is kardinális problé
mája a politikai gondolkodásnak. A racionalista irányzatok,
amelyek a demokrácia és a humanizmus eszméit vallják, lényegé
ben a Spinoza által vágott úton járnak és az állam célját az emberi
értékek megvalósításában, a szabadság kiszélesítésében, a béke
biztosításában, az emberi élet szebbé tételében látják. Az irraciona-
lista-romantikus politikai irányzatok ezzel szemben azt hirdették,
hogy nem az egyén és annak „önös” érdekei, hanem a faj, a népi-
ség, illetve az ,,állam” érdekei számítanak csupán. Humanizmus,
béke, emberi jólét és boldogság — vallotta ez a felfogás — elavult,
liberális jelszavak, káros, hamis ideálok. E romantikus állam-
felfogás (és népfelfogás) a fasizmusba torkollott, illetve előkészí
tette azt.
6. A demokratikus állameszmény
a) A demokrácia szervezeti biztosítékai
Azok a racionalista és humanista szempontok, amelyeket

Spinoza az államformák megítélésében érvényesít, természet
szerűleg vezetik el őt ahhoz, hogy a demokratikus államberendez
kedésben lássa a legésszerűbb — a természetjog nyelvén szólva :
a legtermészetesebb — államformát:
,, . . . a demokratikus kormányzat . . . a, legtermészetesebb
nek látszik . . . s a legjobban megközelíti azt a szabadságot, ame
lyet a természet mindenkinek megad. Mert benne az ember nem
úgy ruházza át természeti jogát másra, hogy neki azután ne
legyen beleszólása, hanem azt az egész társadalom többségére
ruházza, melynek ő is egy része. Ily módon az emberek mind
egyenlők maradnak, amilyenek előbb voltak a természeti álla
potban.”78
A demokrácia ideológiai megalapozói távol voltak attól,
hogy a demokratikus államberendezkedés formai kritériumaival
megelégedjenek. A demokráciának Spinoza számos tartalmi ismér
vét és követelményét állapítja m eg: mint a béke megvalósítása,
a szabadság és jólét megteremtése stb. A demokrácia alapvető
tartalma és lényege a humanisztikus ideálok megvalósítása,
olyan emberi élet biztosítása, amely nem merül ki a vegetatív
781, m. XVI. fej. 230. 1.
életfunkciókban, „hanem elsősorban észt, a szellem igazi derekas-

ságát és életét” jelenti.
A politikai kategóriákat Spinoza tartalommal tölti meg —
humanisztikus tartalommal. Rámutat arra, hogy a demokratikus
elvek csak akkor értékesek, ha megvalósításuk valóban hozzá
járul az emberi élet gazdagabbá tételéhez, az élet humanizálá
sához. Ezt az elgondolását különösen pregnáns módon fejti ki
a béke eszméjével kapcsolatban. Formális értelmezés szerint
béke van akkor, ha nincs háború. Spinoza elutasítja ezt a for
mális felfogást: a háború hiánya még korántsem jelenti a b é k ét:
„Az olyan államról — írja a Politikai tanulmányban —,
amelynek alattvalói félelemből nem fognak fegyvert, inkább
azt kell mondani, hogy háború nélkül, semmint hogy békében él.
A béke ugyanis nem a háborútól való mentesség, hanem olyan dere-
Icasság, amely a lelkierőből származik,”79(Az én kiemelésem.— N. Gy.)
Hogy a demokrácia problémáját Spinoza mennyire nem
formálisan fogja fel, mennyire életformának és élettartalomnak
és nem pusztán államforma kérdésének tartja, annak legékesebb
bizonyítéka a Politikai tanulmány alapgondolata, amely szerint
bár a demokratikus államforma az ideális, a demokrácia vívmá
nyai nincsenek ehhez az államformához kötve : megfelelő szer
vezeti intézkedésekkel a monarchia, illetve az arisztokratikus
államforma is megtölthető demokratikus tartalommal. Nem az
államforma kérdése a legdöntőbb — bár az sem mellékes —, hanem
az, hogy milyen tényleges funkciót tölt be az állam, milyen célok
szolgálatába állítják.
Spinoza, aki államelméletében a humanisztikus és morális
princípiumok megvalósításának módozatain töpreng, semmiképpen
sem elégedhet meg a demokratikus kormányzati elvek helyes
ségének absztrakt módon való hangoztatásával. A demokrácia
formális-jogi felfogását különösen abban haladja túl, hogy a helyes
elvek feltárásával együtt arra is rámutat, milyen szervezeti intéz
kedések, milyen intézményes módozatok szükségesek a demok
ratikus elvek realizálásához.
Sajnos, az az írás, amelyet Spinoza kifejezetten a politikai
kérdéseknek szentelt — befejezetlenül maradt. A korai halál
kiverte a filozófus kezéből a tollat és éppen ott, ahol a tanulmány
a demokratikus államforma szervezetét kezdené részletezni.
Minthogy azonban Spinoza — mint mondottuk — a többi állam
formákat is demokratikus tartalommal kívánná megtölteni,
79 Spinoza, Politikai tanulmány. V. fej. 4. §. Kötetünk 87. lapján :

„Pax enim non belli privatio, sed virtus est, quae ex animi fortitudine oritur.”
54 Nádor György
a demokratikus elvek megvalósulásának intézményes biztosításáról

alkalomadtán a monarchiával és az arisztokratikus kormány
formával kapcsolatban is beszél.
A politikai élet szervezeti, intézmény-oldalát a politikai
gondolkodás történetében nagyon különböző módon szokták
megítélni. A konzervatív irány az állami életnek minden intéz
ményét a szentség glóriájával fonja körül. Ez nyilvánvalóan
erősen hátráltatja a haladó és kritikai politikai szemlélet kibonta
kozását. De ártalmas a politikai haladás szempontjából az a nézet
is, amely nem ismeri fel a szervezeti garanciák fontosságát és a
helyes elvek megvalósulását a politikai vezetők szubjektív jószán
dékára vagy a vezetettek jóindulatára kívánja rábízni. Ez a
felfogás a legrosszabb fajta formalizmus, mert eleve lemond arról,
hogy valóságos biztosítékok garantálják a helyes elvek megvaló
sulását. Nem paradox, csak a lényeget élesen exponálja a Spinozái
kívánalom : az államot úgy kell berendezni, hogy mégha az egyes
emberek külön-külön önző érdekből cselekszenek is, mindebből
— az erők egybeműködésének mechanizmusa révén — az állam
és a társadalom számára a legjobb következmények adódjanak.
Azok a szervezeti intézkedések, amelyeket Spinoza java
solt, eredetileg természetesen egy polgári demokratikus állam
berendezés megvalósítását, a polgári demokratikus rendszer
demokratizmusának szervezeti biztosítását szolgálták. Hiba volna
azonban, ha nem ismernők fel, hogy e szervezeti intézkedések
egyike-másika olyan, hogy nemcsak egy polgári demokráciának
a demokratizmusát képes biztosítani, hanem szükséges és nél
külözhetetlen eleme a politikai^ demokráciának általában, tehát
a szocialista demokráciának is. így pl. Spinoza azt kívánja, hogy
az alkotmány szelleméhez szigorúan ragaszkodjanak és ,,az állam
lelkének” , az alkotmánynak elvét kézzelfogható törvényekben
rögzítsék le.80 A törvények ne az uralkodó szubjektív akaratát
tükrözzék, hanem ellenkezőleg, az uralkodók a törvények meg
valósítására irányítsák akaratukat.81
A tanácsosokat nem szabad életfogytiglan választani, mert
az így előálló „biztosítottság” teljesen demoralizálná ő k e t: sokkal
nagyobb biztonságot ad a lakosság számára, ha a tanácsosokat
rövid időre, néhány évre választják.82
80 Spinoza, Politikai tanulmány. X . fej. 9. §.

81 „. . . minden törvény a király akarata legyen, nem pedig úgy, hogy
a király minden akarata törvény legyen” (I. m. VII. fej. 1. §.)
821, m. VII. fej. 13. §.
Az államügyeket ne a néptömegek háta mögött intézzék.

Az államtitkokra való hivatkozás, az ellenség kémlelő pillantásaira
való utalás gyakran csak ürügy arra, hogy az uralkodó lesbe
csalja saját államának polgárait:
„sokkal jobb, ha az állam jó szándékait ismeri az ellenség,
mintha a zsarnokok rossz titkait rejtve tartják a polgárok előtt.
Akik titokban intézhetik az állam ügyeit, azt korlátlanul hatal
mukban tartják s mint az ellenségre a háborúban, úgy leselked
nek a polgárokra békében.” 83
Ha a kormányhatalmat egy testület gyakorolja, e testület
létszámának nem szabad túlságosan alacsonynak lennie. E tes
tület magas taglétszáma önmagában is bizonyos garanciát ígér
az ésszerű kormányzásra : „hiszen egy ekkora gyülekezetnek84 aka
ratát nem a szenvedély, hanem a józan ész fogja megszabni.” 85
Igen jelentősek Spinozának a törvénykezés demokratizálására
tett javaslatai: eltiltja a kínzóeszközökkel történő vallatásokat,86
amelyeket az inkvizícíós bíráskodás vezetett be a joggyakorlatba,
és azt a jogi gondolkodás történetében igen nagy jelentőségű
követelményt állítja fel, hogy senkit önmaga ellen tanúságtételre
bírni nem szabad, mivel az ilyen vallomás ellentétben áll az emberi
természettel.87
Ezek és más hasonló irányzatú javaslatok azt célozták,
hogy az önkényeskedésen, a privilégiumokon, a lakosság egyenlőt
lenségén alapuló feudális állam helyett segítsenek megkonstruálni
az államnak egy — már kialakulóban levő — új típusát, a demok
ratikus alapokon nyugvó polgári jogállamot. Spinoza e polgári
demokrácia demokratizmusát kívánja biztosítani. Eközben nem
egy olyan elgondolást fejtett ki és követelményt állított fel, amely
a szocialista demokratizmus biztosítása szempontjából is alap
vető jelentőségű és ennélfogva — ha némileg módosult formában
is — a szocialista állam berendezkedésével kapcsolatban is fel
merült. (Gondoljunk Lenin harcára a cári kormánynak a diplo
mácia titkosságával űzött visszaélései ellen; vagy Leninnek a
Központi Bizottság létszámának felemelésére vonatkozó — nem
rég közzétett — iránymutatására,88 vagy a szocialista törvényes
ség megszilárdítására hozott újabb szervezeti intézkedésekre
stb. stb.).
831, m. VII. fej. 29. §.
84 Spinoza 5000 főnyi testületet javasolt .
851, m. VIII. fej. 6. §.
86 I. m. VIII. fej. 41. §.
871. m. III. fej. 8. §.
88 Vő. Eddig nem közölt Lenin-dokumentumok ( Társadalmi Szemle.
1956. jún.—júl.).
56 Nádor György
b) Gondolatszabadság, szólásszabadság
A feudális állam egyházi befolyásra polgárainak lelkiismere

tére is igényt formált. Az a felfogás vert gyökeret, hogy ha az
állampolgárok különböző, a hivatalosan szentesített felfogástól
eltérő nézeteket vallanak — ez magának az államnak a bizton
ságát fenyegeti. Ezzel a feudális eredetű, de a XVII. században
is élő és befolyásos nézettel szemben állította fel Spinoza a gon
dolatszabadság demokratikus követelményét, kimutatván, hogy
ez a szabadság semmiképpen sincs ellentétben az állam bizton
ságának és szilárdságának érdekeivel.
Az emberi gondolkodás bilincsbeverésének az a formája,
amelyet a feudális Európa a teológia érdekében megvalósított,
Spinoza számára már csak azért is idegen volt, mert ellentétben
volt azzal a szellemmel, amelyet a klasszikus zsidó hagyomány
— a Biblia és a Talmud — képviselt, az a hagyomány, amelyben
felnőtt és amelynek értékes elemei gondolkodását később is nagy
mértékben befolyásolták. E hagyományos felfogás szerint a vallás
törvény az emberek cselekedeteit kötelező módon határozza
meg ; a cselekedeteket, de nem a gondolkodást. Zsidó dogmatika
csak viszonylag későn és külső hatások következtében, az apolo-
getika szükségletei folytán jött létre.
Spinoza sokoldalúan vizsgálja meg a gondolatszabadság
kérdését; kimutatja — a Teológiai-politikai tanulmány utolsó,
leghatásosabb, csattanókkal teli fejezetében —, hogy a szabad
gondolatot bilincsekbe verni sem nem lehetséges, sem nem szük
séges. Az állami hatalom ilyesfajta túlkapásait főként a tudomá
nyok és a művészetek sínylenék meg, hiszen a gondolatszabad
ság „kiváltképpen szükséges a tudományok és a művészetek
előmozdításához. Mert ezeket csak olyan emberek művelhetik
jó sikerrel, akiknek ítélete szabad és semmiképpen nem elfo
gult” .89
Megkapó módon mutatja meg Spinoza a gondolatszabadság
elfojtásának demoralizáló következményeit: gerinctelenség, két
színűség, hízelgés és hítszegés a szabadság elfojtásának előre
látható folyományai. Az ilyen légkörben azután kivirágzanak a
bűnök és az „állam védelme” ürügyén hozott intézkedés végülis
magának az államnak a fennmaradását fenyegeti: ,, . . . a gondolat
szabadság ellen hozott törvények nem a rosszindulatnak megfékezé-
89 Spinoza, Teológiai-politikai tanulmány. X X . fej. Akadémiai Kiadó,

1953. 290. 1.
sére szolgálnak, hanem inkább a becsületesek elkeserítésére s nem

tarthatók fenn az állam nagy veszedelme nélkül” .90
Spinoza korában a szabad szellemű gondolkodók üldözése
Európa sok államában napirenden volt. Bruno, Galilei, Vanini,
Campanella, Grotius és sokan mások bőrükön érezték az eszmék
üldözésének pokoli korbácsát. Ezekben az erőszakosságokban,
a feudális múlt e csökevényeiben, Spinoza joggal látja a hatalom
mal való visszaélés kirívó példáit. A gondolatok üldözése rossz
hírbe hozza az államhatalmat — mondja Spinoza, egyben arra
is célozva, hogy az egyházi hatalom által folytatott üldözések
eltűrése és legalizálása is nagymértékben rontja az állami hata
lom presztízsét:
,,Lehet-e, kérdem, veszedelmesebb dolog annál, hogy embe
reket nem valamilyen bűn, vagy gaztett miatt, hanem csak
azért, mert szabad szelleműek, ellenségeknek nyilvánítanak és
halálra hurcolnak, s hogy a vérpad, a gonoszok réme, a legszebb
színpaddá válik a türelem és erény legfenségesebb példájának
bemutatására, az állam felségének legnagyobb gyalázatára.” 91
Akár az egyén természetjogából indulunk ki — amely
szerint mindenki ura a maga gondolatainak92 —, akár pedig
az állam jól megfontolt érdekéből, egyaránt arra a következtetésre
kell jutnunk, hogy „a legfőbb hatóságok joga mind vallási, mind
világi ügyekben csupán a cselekményekre szorítkozzék, egyéb
ként azonban mindenkinek meglegyen a szabadsága, hogy gondolhassa
azt, amit akar, és kimutathassa azt, amit gondol” .93
7. Spinoza politikai gondolatainak hatása. E gondolatok jelentősége

napjainkban
A politikai elmélet Spinoza korában — mint láttuk — meg

lehetősen elágazó, heterogén problémakomplexusokkal foglalko
zott : állambölcselettel, jogelmélettel, a társadalmi lélektan és
a politikai erkölcstan kérdéseivel. Érthető, hogy Spinoza politikai
elméletének egyes összetevői különböző módon éltek tovább és
hatottak a következő korok gondolkodására. Az is világos, hogy
a jelenkor tudománya Spinoza politikai^ örökségét nem egysé
gesen, hanem differenciáltan értékeli. Áttekintésünk természe-
9°I. m. 291. 1.
911. m. 292. 1.
921. m. 286. 1.
92 I. m. 295. 1.
58 Nádor György
tesen csak igen vázlatos lehet ; de még így is szükséges, hogy a Spino
zái politika egyes összetevőit külön-külön vegyük szemügyre :
a) A humanisztikus tudományok már Hobbes és spinoza
révén eljutottak ahhoz a módszertani felismeréshez, hogy a tudo
mányos objektivitás, a realisztikus látásmód, az utópizmus és
a moralizálás kiküszöbölése elengedhetetlen előfeltétele e tudo
mányágak fellendülésének, nagykorúsodásának ; annak, hogy
az emberrel foglalkozó tudományok tudományosság tekinteté
ben az egzakt tudományok nyomába léphessenek. E felismerések
ma is teljességgel megállják a helyüket. A harag és a részrehajlás,
az ira és a studium — igazat kell adnunk ebben Spinozának — nem
jó tanácsadói a tudományos kutatónak. A moralizálás, az utó
pizmus nem egy társadalomtudós, pedagógus, esztétikus látás
módját zavarja meg ma is. A társadalmi tudományok, a huma
nisztikus diszciplínák — konkrét részleteredményeiket tekintve —
mily távol vannak még ma is a természettudományok mai szín
vonalától.
Spinozának — és Hobbesnak — az a rendkívül jelentős
gondolata, hogy a humanisztikus tudományokat objektivitás
és egzaktság tekintetében a természettudományok színvonalára
kell emelni, összefonódott azzal az elgondolással, hogy e kutatások
kiindulópontja az emberi természet legyen. Ez a „naturalizmus”
az ember természetéből, természetes adottságaiból való kiindulás
— kétségkívül nagyarányú szemléleti változást jelen tett; szakí
tást a teológia és az idealista etikák normativizmusával. Az „emberi
természet” elvének feltétlenül haladó jellege volt, nemcsak Hobbes-
nál és Spinozánál, de Rousseaunál és Holbachnál is — jóllehet
az „emberi természet” fogalma nem egyértelműen definiált és
tisztázott fogalom, és szigorúan tudományos szempontból erősen
problematikus az etikának és a szociológiának egyoldalúan „ter
mészettudományos” megalapozása. Mindamellett Spinozánál, és
alapjában még a következő században Holbachnál is, az a tendencia
élteti az antropológiai elvet, hogy az etikát és a humanisztikus
diszciplínákat a reális adottságok bázisára építsék. Az antropológiai
elv problematikus volta Feuerbachnál már egészen kézzelfog
ható : ekkor már nagyonis érezhető az antropologizmus aliisto-
rikus jellege és az ebből eredő fonákságok terhe ; az elv erősen
teológiaellenes éle azonban ekkor is olyan pozitívum, amelynél
fogva több igen jelentékeny gondolkodó a XIX. század közepe
táján a feuerbachi antropologizmus hatása alá került (pl. Cserni-
sevszkij, Gottfried Keller stb.).
Az az elgondolás, hogy az etikát és a szociológiát az emberi
természetre, az ember természeti adottságaira kell építeni, hogy
nem a Crnov л ohnxóv, hanem a természettudományos értelemben

vett ember a szociológia vizsgálati tárgya — a század végén a
szociáldarwinizmus pszeudotudományának lett egyik jelszava.
Az antropológiai naturalizmus jelszava, célkitűzése ekkor már
egyáltalán nem arra szolgál, hogy a szociológiát az egzakt mód
szerek irányába orientálja — mint annakidején Spinozánál —, ha
nem ellenkezőleg arra, hogy a valóban tudományos, históriai
metodika útjáról elvezesse, dezorientálja, számára inadekvát
módszerek és szemléletmód alkalmazására bírja. Gumplowicz a
szociológiát „az emberiség természetrajzának” nevezi és a válto
zatlan emberi természetre, a változatlan természeti törvényre
hivatkozva a történelem folyamatának magyarázatát a termé
szettudományra bízná.94 A szociáldarwínizmusban — Gump-
lowicznál és főleg Ratzenhofernél — a biológiai naturalizmus
arra szolgál, hogy segítségével az emberek egyenlőtlenségét meg
fellebbezhetetlen természeti törvényként tüntessék fel.95 Világos,
hogy Spinoza és a szociáldarwinisták eljárásmódja között ég és
föld a különbség — hiába hivatkozik Gumplowicz Spinozára
mint irányzatának történeti előfutárára.96
b) А XVII. század folyamán — Grotius, Hobbes és Spinoza
működése nyomán — a természetjog fogalma új értelmet és
funkciót kap a politikai gondolkodásban. A teokratikus igényeket
védelmező skolasztikus természetjogfelfogás történetileg idejét
múlta és a visszahúzó erők zászlajára került. Grotius, Hobbes,
Spinoza az új, modern természetjog-felfogás egy-egy árnyalatát,
irányát képviseli; de közös bennük a skolasztikus természetjog-
fogalommal való szembenállás, hiszen mindhárman a polgárság
igényeit és törekvéseit képviselik — több vagy kevesebb követ
kezetességgel.
Maga a „természetjog” fogalma lényegében formális jellegű,
absztrakt kategória, amely még nyitva hagyja azt a kérdést,
milyen is az a természet, amelyre utal, tehát mit tartalmaznak
a természeti jog normái. Ez a körülmény jelentős szerepet játszik
a természetjog-kategória további története folyamán is : a XVIII.
században a „természetjogra” hivatkozik Rousseau és Holbach,
de erre hivatkozik Christian Wolff és a teológiai irányzatot kép
viselő Martini is.
94 Vö. Gumplowicz, Die soziologische Staatsidee. Graz 1892. 5. 1.

95 Ratzenhofer szerint: „Az egyenlőtlenség . . . természetes, az egyen
lőség természetellenes és lehetetlen” (Ratzenhofer, Grundriss der Soziologie.
Leipzig 1907. 165— 166. 1.
96 Vö. Gumplowicz, Geschichte der Staatstheorien. Innsbruck 1905.
218. 1. és köv.
60 Nádor György
A „természetjog” feudális-reakciós értelmezésének hívei a

XVIII. században is az isteni akaratból vezetik le az általuk
természeti törvényekké emelt erkölcsi és jogi kategóriákat. Mar
tini szerint: „Az egész természet istentől való, következésképpen
a természettörvény is isteni jellegű” .9798 A skolasztika természet
jogfelfogásának e kései megújulásával ellentétben Rousseau,
Holbach — valamint a magyar Martinovics — a természetjog
új, modern, Spinoza által kidolgozott felfogását fogadja el. Rous
seau szerint a szabadság az ember természetéből következik;93
a szabadság az emberek elidegeníthetetlen természeti joga. Holbach
szerint a természet (illetve az ész) írja elő a morál parancsait
és ugyancsak a természet bünteti meg azokat, akik a természetes
erkölcs elveit megszegik : „Én vagyok — így beszél Holbach
szerint a természet — a nem alkotott, örök igazság; én mérem
ki személyválogatás nélkül a vétekre a büntetést : az elaljasodásra
a szerencsétlenségeket. Az emberek törvényei csak akkor igaz
ságosak, ha megfelelnek az eszményeimnek ; ítéleteik csak akkor
helyesek, ha én diktálom azokat; csak az én törvényeim változat
lanok, egyetemesek, átalakíthatatlanok, csak az én törvényeim képesek
arra, hogy minden helyen és időben szabályozzák az emberiség sorsát.”9910
(Az én kiemelésem. N. Gy.). Martinovics a természetjog Spino
zái—holbachi felfogásának védelmében harcol e fogalom sko
lasztikus értelmezése ellen. A feudális jogfelfogás hívei „dühödten
kiáltozva mindegyre újabb és újabb meghatározásokat és fel
osztásokat vezetnek be a metafizikába és a természetjogba s
harcolnak azok ellen, akik a természet hangjára figyelnek, mér
legelik a tapasztalatokat, az ésszerű szabadságra oktatják ember
társaikat, hirdetik az örök békét, az igazi erkölcsöt, a hazaszeretetet
s az egészséges filozófiára alapított tevékenységet”.100 (Az én kieme
lésem. N. Gy.).
A természetjog fogalma a XVIII. században részben még
haladó törekvéseket szolgált. A XIX. században azonban már a
konzervatív irányok írják zászlajukra. Napjainkban a természetjog
fogalom a klerikális jogfilozófia szerves része, amely az isteni jog,
az észjog, a természetjog nevében a kizsákmányoláson alapuló
társadalom jogrendjét védelmezi.
97 Martini, Lehrbegriff des Naturrechts. 1787. 27. 1.

98 Rousseau, Du Gontrat Social. Chap. I.
99 Holbach, A természet rendszere. II. könyv. XIV. fej. Akadémiai
Kiadó. 1954. 517. 1.
100 Martinovics, Mémoires philosophiques. 103. 1. — Martinovics
filozófiájára és természetfelfogására nézve 1. Makai Mária, Martinovics
filozófiája és a francia materialisták világképe. Filozófiai Évkönyv (1956).
c) A ,,társadalmi szerződés” elméletét és Spinoza állam

filozófiájának több más elemét Rousseau vitte tovább és adott
nekik forradalmi hangsúlyt. Rousseau is azon a nézeten van,
hogy a társadalmi szerződés nem szünteti meg az emberek ter
mészeti jogát,101 hogy az állam célja „polgárainak fenntartása
és jóléte” 102, hogy egy jól kormányzott államban kevés gonosz
tevő akad,103 hogy amennyiben az uralkodó a polgárok szabad
sága és jóléte ellen tör, a társadalmi szerződés felbontható és
a polgárok fegyverrel szerezhetik vissza eredeti szabadságukat.104
A fentiek során már rámutattunk arra, milyen szerepük van
ezeknek a gondolatoknak Spinoza politikai elméletében. E gon
dolatok a XVIII. század politikai gondolkodására Rousseaun
keresztül hatottak ; az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat éppúgy
Rousseau hatását mutatja, aminthogy a nagy francia forradalom
vezetői is Rousseauból merítik a forradalmi államjog elveit.
d ) Spinoza a demokratikus államberendezkedés nagy
teoretikusa. Kutatja, milyen intézményes garanciái kell hogy
legyenek a polgári demokratikus elvek szerint szervezett állam
demokratizmusának, tisztázza e demokratizmus formai és tar
talmi követelményeit, rámutat a gondolat- és szólásszabadság
nélkülözhetetlenségére az állam üdve és biztonsága, valamint
az állampolgárok alapvető jogainak biztosítása szempontjából.
A Politikai tanulmány első magyar kiadásának előszavában
Rencz János szépen jellemezte a mü szerepét az antidemokratikus,
népelnyomó erők ellen a demokratikus vívmányok megőrzéséért ví
vott küzdelmekben: „S valamikor csak az állami hatalom túlkapásai
folytán az alattvalók elnyomatást szenvednek; valahányszor az alatt
valók megfosztatnak az alkotmánytól; valahányszor veszedelem
fenyegeti a gondolat- és vallásszabadságot: mindannyiszor báto
rító, vigasztaló és erősítő olvasmány lesz az elnyomottak kezé
ben Spinozának Tractatus politicus c. könyve, mint a legnagyobb
elmék egyikének a jog, törvény és alkotmány védelmére írott
munkája, mint a nemzetek és népek legdrágább jogainak meg-
oltalmazására . . . összehordott argumentumai.” 105 És az író utal
egy érdekes magyar vonatkozásra: a szabadságharc leverése
101 Rousseau, Az emberek közötti különbségek. Budapest 1905. 120. 1.

„. . . a szabadság oly ajándék lévén, melyet a természettől nyertek emberi
tulajdonul, a szülőknek nincs joguk őket megfosztani tőle.”
102 Rousseau, Du Contrat Sobiál. III. könyv. IX . fej.
1031, m. II. könyv. V. fej.
104 Rousseau, A z emberek közötti különbségek. Budapest 1905. 133. 1.
10s Spinoza, Tractatus politicus. Fordította s jegyzetekkel és magyará
zatokkal ellátta Rencz János. Franklin-Társulat, 1913.
62 Nádor György
után 1851-ben az emigráns Horn Ede könyvet ír — német nyel

ven — Spinoza állambölcseletéről :106 Spinozából merít érveket
a magyar szabadság, a magyar demokrácia védelmezésére.
A polgári demokratikus szabadságjogok védelme, a gondolat-
és a szólásszabadság biztosítása, a békés élet megteremtése ma
a haladó erők törekvéseinek világszerte a homlokterében áll.
Az emberi jogok védelme, az emberhez méltó élet — ma nem
a burzsoázia jelszava, nem a burzsoázia célkitűzése. Spinoza
politikájában a mi politikai célkitűzéseink előfutárát tiszteljük.
Az ő elvei, amelyek az emberi élet gazdagabbá, szebbé tételére,
egy racionális államberendezkedés szervezeti biztosítására irá
nyultak — élnek és élni fognak mindaddig, amíg az emberekben
megmarad az a felismerés, hogy az élet nem merül ki a biológiai
életfunkciókban, hanem elsősorban az észt, a szellem igazi derekas-
ságát és életét jelenti.
Budapesten, 1956 nyarán.
106 J. E. Horn, Spinoza's Staatslehre. Zum ersten Male dargestellt.

Annak kimutatására, hogyan kell megszervezni

egy társadalmat monarchikus kormányzással
és hogyan arisztokratikus kormányzással,
hogy zsarnokuralommá ne fajuljon
s a polgárok békéje és szabadsága sértetlen maradjon
A m ű eredeti címe
TRACTATUS POLITICUS
in quo demonstratur quomodo societas, ubi imperium monarcliicum locum
habet, sicut et ea, ubi optimi imperant, debet institui ne in tyrannidem
labatur, et ut pax libertasque civium inviolata maneat.
ELŐSZÖR AZ O P E R A P O S T H U M A B AN JELENT MEG
1677-BEN
A SZERZŐ LEVELE EGY BARÁTJÁHOZ
amely előszóul szolgálhat a Politikai tanulmányhoz.1
Szeretett Barátom
Kedves levelét tegnap kaptam meg. Szívből mondok Önnek
köszönetét azért a figyelmes gondoskodásért, amelyet irántam
tanúsít. Nem mulasztanám el ezt az alkalmat stb., ha nem lennék
elfoglalva olyan dologgal, amelyet hasznosabbnak tartok, s amely,
mint hiszem, nagyobb örömet fog önnek szerezni, tudniillik
az államról szóló tanulmány írásával, amelybe nemrég az Ön
ösztönzésére kezdtem bele. E tanulmány hat fejezete már készen
van. Az első mintegy a bevezetést tartalmazza magához a műhöz ;
a második a természetjogról szól; a harmadik a legfőbb hatalmak
jogáról; a negyedik arról, hogy milyen államügyek tartoznak
a legfőbb hatalmak hatáskörébe ; az ötödik arról, mi az a végső
és legfőbb cél, amelyet a társadalomnak szem előtt kell tartania ;
s a hatodik arról, hogyan kell a monarchikus kormányzást meg
szervezni, hogy ne fajuljon zsarnokuralommá. Majd a hetedik
fejezetben rendszeresen kifejtem az előző hatodik fejezetnek
mindazokat a részleteit, amelyek egy jól megszervezett egyed
uralom rendjére vonatkoznak. Azután rátérek majd az arisztok
ratikus kormányzásra és a népkormányra, végül a törvényekre
és az államelmélet egyéb részletkérdéseire. S most Isten Önnel stb.
ELSŐ FEJEZET
1. §. Az indulatokat, amelyekkel küszködünk, a filozófusok

vétkeknek fogják fel, amelyekbe saját hibájukból esnek az emberek.
Ezért megszokták, hogy nevessenek vagy szomorkodjanak rajtuk,
megróják vagy (ha jámborabbaknak akarnak látszani) megvessék
őket. így hát azt hiszik, hogy istenes dolgot művelnek s a bölcses
ség csúcsát érik el, amikor azt az emberi természetet, amely sehol
sincsen, mindenféle módon dicsérik, a valóban létezőt pedig ócsá
rolják. Az embereket ugyanis nem úgy fogják fel, ahogy vannak,
66 Politikai tanulmány
hanem úgy, ahogy szeretnék, hogy legyenek. Ezért történt, hogy

többnyire szatírát írtak etika helyett, s hogy sohasem gondoltak
ki gyakorlatilag használható államelméletet, hanem csak olyant*
amely kiméra számba ment, vagy amilyent Utópiában vagy a köl
tők amaz aranykorában lehetett volna megvalósítani, amikor
tudniillik legkevésbé volt reá szükség. Minthogy tehát az emberek
azt hiszik, hogy minden alkalmazott tudományban, legfőképpen
pedig az államelméletben teória és gyakorlat nagyon is különbö
zők egymástól, azért senkit sem tartanak alkalmatlanabbnak
az állam kormányzására, mint a teoretikusokat vagyis filozófusokat.
2. §. Az államférfiak viszont a közvélemény szerint inkább
rászedik az embereket, mintsem gondoskodnak róluk ; inkább
furfangosaknak tartják őket, mintsem bölcseknek. A tapasztalat
ugyanis megtanította őket, hogy hibák addigiesznek, amíg emberek
lesznek. Amikor tehát arra törekszenek, hogy megelőzzék az emberi
gonoszságot, mégpedig olyan eszközökkel, amelyekre hosszú
gyakorlatban tanította őket a tapasztalat, s amelyeket az emberek
inkább félelemből, mintsem észtől indíttatva szoktak használni r
akkor úgy tűnnek fel, mintha ellentétbe jutnának a vallással*
főképp azokkal a teológusokkal, akik azt hiszik, hogy a legfőbb
hatalmaknak az államügyeket a jámborság ugyanazon szabá
lyai szerint kellene intézniük, amelyek a magánembert kötelezik.
Mindamellett kétségtelen, hogy épp az államférfiak sokkal talá
lóbban írtak államelméleti kérdésekről, mint a filozófusok. Mivel
ugyanis a tapasztalat volt a mesterük, semmi olyant nem taní
tottak, ami távol esik a gyakorlattól.
3. §. Meg is vagyok teljességgel győződve arról, hogy a
tapasztalat felmutatta már az államoknak minden elgondolható
fajtáját, amelyek útján az emberek békés együttélése előmoz
dítható, s egyúttal azokat az eszközöket is, amelyekkel a sokaság
kormányozható, vagyis bizonyos határokon belül tartható. Nem
hiszem tehát, hogy e téren kigondolhatnánk valamit, ami nem
ellenkezik a tapasztalattal és gyakorlattal, amit már eddig is
ne tapasztaltak és ki nem próbáltak volna. Mert az emberek
úgy vannak megalkotva, hogy nem élhetnek valami jogközös
ségen kívül; a közös jogokat és államügyeket pedig rendkívül
éleselméjű, ravasz vagy tapasztalt férfiak hozták létre és gyako
rolták. Ezért alig hihető, hogy kigondolhassunk valami a társa
dalmi közösség javát előmozdító dolgot, amelyet máris elénk
ne hozott volna alkalom vagy véletlen, s amelyet a közügyekkel
foglalkozó s a maguk biztonságát szem előtt tartó emberek már
korábban meg ne láttak volna.
Első fejezet 67
4. §. Amikor tehát egy államelmélet írásába fogtam, nem az

volt a célom, hogy valami újat vagy soha nem hallottat nyújtsak,
hanem csak a gyakorlattal legjobban egyezőt akartam meghatá
rozott és kétségbe nem vonható módon igazolni, vagy magából az
emberi természet alkatából levezetni. Hogy pedig azt, ami e tudo
mányra tartozik, éppoly elfogulatlansággal kutathassam, mint
ahogy a matematikai kérdéseket szoktuk, őszintén igyekeztem,
hogy az emberi cselekedeteket ne tartsam sem nevetségeseknek,
sem sajnálatosaknak, sem megvetendőknek, hanem hogy meg
értsem őket. S ezért az emberi indulatokat, mint amilyen a szeretet,
a gyűlölet, a harag, az irigység, a dicsőségvágy, a könyörületesség,
s a kedély többi megmozdulásait nem az emberi természet hibáiként
tekintettem, hanem oly sajátságokként, amelyek úgy tartoznak
hozzá, mint ahogy a levegő természetéhez tartozik a meleg, a
hideg, a vihar, a mennydörgés és más efféle. Noha ezek a dolgok
kényelmetlenek, mégis szükségszerűek, s meghatározott okaik van
nak, amelyek által természetüket megérteni igyekszünk, s a lélek
éppúgy gyönyörködik igaz szemléletükben, mint azoknak a dol
goknak megismerésében, amelyek az érzékeknek kellemesek.
5. §. Bizonyos ugyanis— és Etikámban2bebizonyítottam annak

igaz voltát —, hogy az emberek szükségképp indulatoknak vannak
alávetve, s úgy vannak megalkotva, hogy szánakoznak a szeren
csétleneken, s irigylik azokat, akiknek jól megy soruk; hogy
jobban hajlanak a bosszúra, mint a könyörületességre ; s ezen
kívül mindenki arra törekszik, hogy a többiek az ő gondolkodás-
módja szerint éljenek : helyeseljék, amit ő helyesel, s vessék el,
amit ő elvet. Innen van, hogy mivel valamennyien egyformán
elsők akarnak lenni, vetélkednek egymással, s tőlük telhetőleg
igyekeznek egymást elnyomni; a győztes pedig inkább azzal
dicsekszik, hogy ártott másnak, mintsem azzal, hogy használt
önmagának. S jóllehet mindannyian meg vannak győződve, hogy
a vallás ezzel szemben azt tanítja, hogy mindenki úgy szeresse
felebarátját, mint önmagát, azaz, hogy másnak jogát éppúgy meg
védje, mint a magáét, ez a meggyőződés, mint kimutattuk, mégis
csak keveset tehet az indulatok ellen. Érvényesül ugyan a halál
órájában, amikor ugyanis a betegség már legyőzte magukat az
indulatokat, és az ember tehetetlenül fekszik, vagy a templomban,
ahol az emberek érdekei nem keresztezik egymást; de a leg
kevésbé sem a közéletben vagy az udvari életben, ahol leginkább
volna reá szükség. Kimutattuk ezenkívül, hogy az ész nagy
mértékben képes ugyan az indulatokat megfékezni és mérsékelni;
de láttuk azt is, hogy az út, amelyet az ész tanít, felette meredek.
Úgyhogy aki azt hiszi, hogy a sokaság vagy az államügyekkel

foglalkozó ember rávehető arra, hogy csakis az ész előírása szerint
éljen, az a költők aranykoráról vagy meséről álmodik.
6. §. Az állam tehát, amelynek üdve valakinek lelkíismere-
tétől függ, s amelynek ügyei csak akkor gondozhatok kellően,
ha ez ügyek intézői lelkiismeretesen akarnak cselekedni, egyáltalán
nem lesz állandó. Hogy fennmaradhasson, közügyéit úgy kell
elrendezni, hogy intézőik, akár az ész, akár az indulat vezeti őket,
ne is juthassanak abba a helyzetbe, hogy lelkiismeretlenek legye
nek, vagy rosszul cselekedjenek. Az állam biztonsága szempontjából
nem is lényeges, milyen érzület készteti az embereket a dolgok
helyes intézésére ; a fontos az, hogy helyesen intézzék őket. Mert
az elfogulatlanság vagy lelkierő : magánerény, de az állam erénye :
a biztonság.
7. §. Végül, mivel az emberek mind, akár civilizálatlanok,
akár civilizáltak, mindenütt kapcsolatba lépnek egymással s vala
milyen állami szervezetet hoznak létre, azért az állam okait és
természetes alapjait nem az ész tanításában kell keresni, hanem
az emberek közös természetéből és alkatából kell levezetni. Ezt
szándékozom tenni a következő fejezetben.
MÁSODIK FEJEZET
1. §. Teológiai-politikai tanulmányomban3 szóltam a ter

mészetjogról és a polgári jogról. Etikámban pedig megmagyaráz
tam, mi a bűn, mi az érdem, mi az igazságosság, mi az igazságta
lanság, s végül, mi az emberi szabadság. De hogy e tanulmány
olvasóinak ne kelljen más művekben keresniük azt, ami főképpen
ennek körébe esik, elhatároztam, hogy itt újból kifejtem és meg
győzően bebizonyítom.
2. §. Minden természeti dolog adekvát módon fogható fel,
akár létezik, akár nem. Ahogyan tehát a természeti dolgok létezé
sének kezdete, éppúgy a létezésben való megmaradásuk sem vezet
hető le meghatározásukból. Mert gondolati lényegük ugyanaz,
miután kezdtek létezni, mint mielőtt léteznek. Ahogyan tehát
létezésük kezdete nem vezethető le lényegükből, éppúgy a léte
zésben való megmaradásuk sem ; ugyanarra a hatalomra, amelyre
szükségük van létezésük megkezdéséhez, szükségük van létezésük
folytatásához is. Ennélfogva az a hatalom, amely által a természeti
dolgok léteznek s következőleg, amely által működnek, nem lehet
más, mint maga Istennek örök hatalma. Mert ha valamilyen
Második fejezet 69
más, teremtett hatalom volna, ez nem tudná fenntartani önmagát,

s következőleg a természeti dolgokat sem, hanem ugyanarra a
hatalomra, amelyre szüksége volt megteremtetéséhez, szüksége
volna a létezésben való fennmaradásához is.
3. §. Ebből mármost, hogy tudniillik a természeti dolgok
hatalma, amely által léteznek és működitek, maga Istennek a
hatalma, könnyen megértjük, mi a természetjog. Minthogy ugyanis
Istennek joga van mindenhez, s Isten joga nem egyéb, mint maga
Istennek a hatalma, amennyiben ezt feltétlenül szabadnak
tekintjük, ebből következik, hogy minden természeti dolognak
természettől fogva annyi joga van, amennyi hatalma a létezéshez
és működéshez ; mert hiszen minden természeti dolog hatalma,
amely által létezik és működik, nem egyéb, mint maga Istennek a
hatalma,4 amely feltétlenül szabad.
4. §. Természetjogon értem tehát magukat a természet tör
vényeit, vagyis azokat a szabályokat, amelyek szerint minden
történik, azaz magát a természet hatalmát. S ezért az egész ter
mészetnek, s következőleg minden egyes egyénnek természeti joga
addig terjed, ameddig a hatalma. Következőleg bármit cselekszik
is az egyes ember a saját természete törvényeiből kifolyólag, azt
teljes természeti jogánál fogva cselekszi; természetjoga akkora,
amekkora a hatalma.5
5. §. Ha tehát az emberi természet akként volna megalkotva,
hogy az emberek csupán az ész útmutatása szerint élnének és semmi
másra nem törekednének, akkor a természetjogot, amennyiben az
emberi nem sajátjának tekintjük, csakis az ész hatalma szabná
meg. De az embereket inkább a vak kívánság, mintsem az ész
vezeti, s ezért az emberek természetes hatalmát, vagyis jogát
nem az ész, hanem bármely vágy által kell meghatározni, amely
cselekvésre készteti őket s amely által magukat fenntartani törek
szenek. Azt vallom ugyan, hogy azok a kívánságok, amelyek nem
az észből származnak, nem annyira emberi cselekvések, mint inkább
emberi szenvedélyek. Mivel azonban itt a természet egyetemes
hatalmáról, vagyis jogáról szólunk, azért itt nem ismerhetünk el
különbséget ama kívánságok között, amelyek az észből származnak,
és azok között, amelyek más okokból keletkeznek bennünk ; mert
hiszen ezek is, amazok is a természet hatásai, s azt a természetes
erőt mutatják, amellyel az ember a maga létében megmaradni
törekszik. Az ember ugyanis, akár bölcs, akár tudatlan, a természet
egy része, s mindazt, ami az egyes embert cselekvésre készteti,
a természet hatalmához kell számítani, amennyiben ezt tudniillik
ennek vagy annak az embernek természete határozhatja meg.
Mert az ember, akár az ész, akár csupán a kívánságok vezetik őt,

csakis a természet törvényei és szabályai szerint, azaz (e fejezet
4. szakasza szerint) a természetes jognál fogva cselekszik.
6. §. Ámde nagyon sokan azt hiszik, hogy a tudatlanok
inkább megzavarják, mintsem követik a természet rendjét, s az
embereket úgy fogják fel a természetben, mint államot az államban.
Mert szerintük az emberi szellemet nem természeti okok hozzák
létre, hanem közvetlenül Isten teremti, s hogy az annyira független
a többi dologtól, hogy feltétlen hatalma van önmagának deter-
minálására és az ész helyes használatára. De a tapasztalat eléggé
megtanít arra, hogy éppoly kevéssé áll hatalmunkban, hogy ép
lelkünk, mint az, hogy ép testünk legyen. Minthogy továbbá minden
dolog, amennyire rajta áll, létének fenntartására törekszik, azért
semmiképp nem kételkedhetünk : hogyha egyképpen hatalmunk
ban állna az ész útmutatása szerint élni, vagy a vak kívánságot
követni, akkor mindenki az észtől vezettetné magát, és bölcsen
rendezné be életét. Ám ez nem történik meg, mert mindenki
élvezet vágyának rabja.
Ezt a nehézséget nem szüntetik meg azok a teológusok sem,
akik azt állítják, hogy e gyengeség oka az emberi természetnek
egy, az első emberpár bűnbeeséséből eredő hibája vagy bűne.
Mert ha az első embernek is hatalmában volt megállni vagy elbukni,
s szellemének ura és romlatlan természetű volt, hogyan történ
hetett meg, hogy tudása és belátása ellenére mégis elbukott?
Ám azt mondják : rászedte az ördög. De ki szedte rá magát az
ördögöt? Ki tette, kérdem, valamennyi értelmes teremtmény leg
kiválóbbikát annyira esztelenné, hogy nagyobb akart lenni Isten
nél? Mert nem törekedett-e, ha ép esze volt, önmagát és létét
fenntartani, amennyire tőle telt? Hogyan volt lehetséges továbbá,
hogy épp az első ember, aki szellemének birtokában és akaratának
ura volt, félrevezettette magát és engedte megzavarni szellemét?
Mert ha hatalmában volt helyesen használni eszét, akkor nem
lehetett rászedni; amennyire ugyanis rajta múlt, szükségképpen
arra törekedett, hogy a maga létét és esze épségét fenntartsa.
Ámde felteszik, hogy ez hatalmában v o lt; tehát szükségképpen
fenntartotta esze épségét, s nem lehetett őt rászedni. Ez azonban,
mint története mutatja, hamis. El kell tehát ismerni, hogy az első
embernek nem állt hatalmában eszének helyes használata, hanem
csakúgy, mint mi, indulatoknak volt alávetve.
7. §. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy az ember, miként
a többi lény, tőle telhetőén törekszik a maga létét fenntartani.
Mert ha e tekintetben valamilyen különbség volna észlelhető, ez
Második fejezet 71
csak abból származhatnék, hogy az embernek szabad akarata van.

De minél szabadabbnak fogjuk fel az embert, annál inkább meg
kell állapítanunk, hogy szükségképpen törekszik magát fenntartani
és ura eszének. Ezt szívesen elismeri majd mindenki, aki a szabad
ságot nem téveszti össze a véletlenséggel. Mert a szabadság:
derekasság, vagyis tökéletesség; ami tehát az ember gyengeségét
tanúsítja, nem vezethető vissza szabadságára. Az embert ennél
fogva nem azért lehet szabadnak mondani, mert képes nem létezni,
vagy mert képes nem élni eszével, hanem csak annyiban, amennyi
ben hatalmában van, hogy létezzék és az emberi természet törvé
nyei szerint cselekedjék. Minél szabadabbnak tekintjük tehát az
embert, annál kevésbé mondhatjuk, hogy módjában van nem élni
eszével s a rosszat választhatja a jó helyett. Ezért Isten, aki fel
tétlenül szabadon létezik, gondolkodik és cselekszik, egyben szükség
szerűen, azaz természetének szükségszerűségéből létezik, gondol
kodik és cselekszik. Mert kétségtelen, hogy Isten ugyanazzal a
szabadsággal cselekszik, amellyel létezik. Ahogyan tehát saját ter
mészetének szükségszerűségéből létezik, úgy saját természetének
szükségszerűségéből cselekszik is, azaz feltétlenül szabadon cse
lekszik.
8. §. Azt következtetjük te h á t: nincs minden ember hatal
mában, hogy mindig eszével éljen és az emberi szabadság leg
magasabb csúcsán álljon ; mégis mindenki, amennyire tőle telik,
mindenkor saját létének fenntartására törekszik, és (mivel min
denkinek annyi a joga, amennyi a hatalma) akár bölcs, akár
tudatlan, bármit akar és cselekszik, azt a természet teljes jogán
akarja és cselekszi. Ebből következik,6 hogy a természet joga és
törvénye, amely alatt minden ember születik és legnagyobbrészt él,
csak azt tiltja, amit senki sem kíván és amire senki sem képes,
de nem utasítja el a vetélkedést, a gyűlöletet, a haragot, a csel
fogást, sem általában az olyasmit, amire a vágy ösztönöz. Nem csoda.
Mert a természet nemcsak az emberi ész ama törvényeiben van,
amelyek csupán az emberek igazi hasznát és fenntartását célozzák,
hanem végtelen sok másban is, amelyek az egész természet örök
rendjére vonatkoznak; a természetnek csak parányi része az
ember, s minden egyedet csakis a természet örök rendjének szükség
szerűsége determinál bizonyos módon való létezésre és működésre.
Ha tehát valamit a természetben nevetségesnek, képtelennek vagy
rossznak találunk, ez onnan van, hogy csak részben ismerjük a
dolgokat, de az egész természet rendjét és összefüggését a leg
nagyobb részben nem ismerjük, s azt szeretnők, ha minden a mi
eszünk előírásához igazodnék. Pedig amit eszünk rossznak mond,
csupáncsak a mi természetünk törvényei szempontjából az, de nem

rossz az egyetemes természet rendje és törvényei szempontjából.
9. §. Ezenkívül következik belőle, hogy mindenki addig áll
másnak joga alatt, ameddig másnak hatalma alatt áll, s annyiban
rendelkezik a maga jogával, amennyiben képes minden erőszakot
elhárítani, a neki okozott kárt tetszése szerint megtorolni, s álta
lában, amennyiben saját gondolkodásmódja szerint élhet.
10. §. Hatalmában ta rt valaki egy másikat akkor, ha bilin
csekben tartja vagy ha megfosztotta fegyvereitől, a védekezés
vagy menekülés eszközeitől vagy ha megfélemlítette; vagy ha
jótéteménnyel annyira lekötelezte, hogy inkább az ő, mint a saját
akaratát követi, s inkább az ő, mint saját magának gondolkodás-
módja szerint akar élni. Aki az első vagy a második módon tart
valaki mást hatalmában, az illetőnek csak a teste felett uralkodik,
de nem a lelke felett. A harmadik vagy a negyedik módon azonban
lelkét is, testét is alávetette saját jogának, de csak amíg a félelem
vagy remény tart. Ha ezek megszűnnek, az illetőnek önrendelkezési
joga helyreáll.
11. §. Az ítélőképesség is annyiban kerülhet másnak joga alá,
amennyiben a szellemet megtévesztheti másvalaki. Ebből követ
kezik, hogy a szellem általában csak annyiban van joga birtokában,
amennyiben helyesen tud élni az ésszel. Sőt mivel az ember hatal
mának mértéke nem annyira a test erőssége, mint inkább a szellem
ereje, azért leginkább azok vannak joguk birtokában, akik észben
a legkiválóbbak és leginkább az észtől vezettetik magukat. S ezért
az embert annyiban nevezem általában szabadnak, amennyiben az
észtől vezetteti magát, mert ennyiben oly okok határozzák meg
cselekvését, amelyeket csakis az ő természetéből lehet adekvát
módon megérteni, noha ezek az okok szükségszerűen determinálják
őt cselekvésre. Mert a szabadság (mint e fejezet 7. szakaszában
kimutattuk) nem megszünteti, hanem feltételezi a cselekvés szükség-
szerűségét.7
12. §. Ha valaki másnak csupán szóbelileg ígéri meg, hogy
ezt vagy azt fogja tenni, amit jogánál fogva elhagyhatott volna,
vagy viszont, akkor ez az ígéret csak addig marad érvényes, amíg
az ígéretet tevőnek meg nem változik az akarata. Mert akinek
megvan a hatalma ígérete visszavonására, az valójában nem mon
dott le jogáról, hanem csak szavakat adott. Ha tehát az, aki a
természet jogánál fogva önmagának bírája, azt találná — akár
helyesen, akár helytelenül, mert tévedni emberi dolog —, hogy az
adott szóból több kár, mint haszon háramlik reá, akkor az a véle-
Második fejezet 73
meny alakul ki benne, hogy az ígéretet vissza kell vonni, s a

természet jogánál fogva (e fejezet 9. szakasza szerint) vissza is vonja.
13. §. Ha ketten megegyeznek és egyesítik erejüket, akkor
többre képesek és következőleg több a természeti joguk, mint
mindegyiknek külön-külön. S minél többen lépnek így szoros
kapcsolatba egymással, annál több joga lesz mindenkinek.
14. §. A harag, az irigység vagy más gyűlölködő indulat az
embereket különböző irányba ragadja és egymással szembeállítja ;
s ezért annál jobban kell félni tőlük, minél többre képesek, s rava
szabbak és fortélyosabbak a többi élőlénynél. Mivel pedig az embe
rek (mint az előző fejezet 5. szakaszában mondottuk) természettől
fogva nagyon is alá vannak vetve ezeknek az indulatoknak, azért
az emberek természettől fogva ellenségek.8 Mert a legnagyobb
ellenség az, akitől leginkább kell félnem és legjobban kell óva
kodnom.
15. §. Minthogy pedig ( e fejezet 9. szakasza szerint) a ter
mészeti állapotban mindenki csak addig van joga birtokában,
ameddig védekezni tud a más által való elnyomás ellen, s mivel
egy ember egymagában hiába igyekszik védekezni valamennyi
ellen : ebből következik, hogy ameddig az ember természeti jogát
minden egyesnek hatalma határozza meg, s ameddig ez a jog az
egyes ember joga, addig az a semmivel egyenlő és inkább csak
gondolatban létezik, mint a valóságban ; mert hiszen nincs semmi
biztosítéka arra, hogy azt meg is tudja tartani. S bizonyos, hogy
mindenkinek annál kisebb a hatalma, s következőleg annál keve
sebb a joga, minél több oka van a félelemre. Ehhez járul, hogy
egymás kölcsönös megsegítése nélkül az emberek alig tudnák éle
tüket fenntartani és szellemüket kiművelni. Ezért arra a követ
keztetésre jutunk, hogy a természetjogról mint az emberi nem
sajátjáról tulajdonképpen csak akkor lehet szó, ha ez embereknek
közös jogaik vannak, ha biztosítani tudják maguknak a földet,
amelyen laknak és amelyet megművelnek, ha tudnak védekezni
és el tudnak hárítani minden erőszakot, s valamennyinek közös
akarata szerint tudnak élni. Mert (e fejezet 13. szakasza szerint)
minél többen egyesülnek ekképpen, annál több joga van vala
mennyinek együttesen. Ha a szkolasztikusok azért, mert a termé
szetes állapotban nemigen lehet saját joguk az embereknek, társas
állatnak akarják nevezni az embert,9 ez ellen semmi kifogásom.
16. §. Ha az emberek jogközösségben élnek, s valamennyit
úgyszólván egyazon szellem vezeti, akkor bizonyos (e fejezet 13.
szakasza szerint), hogy mindegyiküknek annyival kevesebb joga
lesz, amennyivel a többiek együttesen hatalmasabbak nála, azaz

valójában csak annyi természeti joga lesz, amennyit a közös jog
enged meg neki. Egyébként bármit parancsol reá a közös meg
állapodás, azt tartozik végrehajtani vagy pedig (e fejezet 4. szakasza
szerint) a jog kényszeríti reá.
17. §. Ezt a jogot, amelyet a sokaság hatalma szab meg,
kormányzásnak szokták nevezni. Ezt pedig az tartja teljesen
kezében, akire közös megegyezéssel rábízták az állam gondját,
nevezetesen a törvények hozásának, értelmezésének és eltörlésének,
a városok megerősítésének, a háborúról és békéről szóló döntésnek
jogát. Ha ezt az egész népességből összetett gyűlésre bízzák, akkor
a kormányzást demokráciának nevezik ; ha csupán néhány kivá
lasztottra, akkor arisztokráciának ; ha pedig végül az állam gondja,
s következőleg a kormányzás egy ember kezében van, akkor
monarchiának nevezik.
18. §. Az e fejezetben kifejtettekből nyilvánvaló lesz, hogy
a természeti állapotban nincs bűn ; vagy ha valaki bűnt követ el,
ezt önmaga, nem pedig más ellen követi el. Mert hiszen a természet-
jog alapján senki sem köteles, hacsak nem akar, másnak kedvében
járni, s jónak vagy rossznak tartani valamit, hacsak nem a saját
gondolkodásmódja alapján ítéli jónak vagy rossznak. A természet-
jog csak azt tiltja feltétlenül, amire senki sem képes (lásd e fejezet
5. és 8. szakaszát). De a bűn olyan cselekedet, amely nem történ
hetik meg jog szerint. Ha az embereket természeti törvény kész
tetné az ész követésére, akkor valamennyien szükségszerűen az
észtől vezettetnék magukat. Mert a természet törvényei Isten tör
vényei ( e fejezet 2. és 3. szakasza szerint), amelyeket Isten ugyan
azzal a szabadsággal alkotott, amellyel létezik, s amelyek ezért
az isteni természet szükségszerűségéből következnek (lásd, e fejezet
7. szakaszát), következőleg örökkévalók s meg nem sértbetők.
Ám az embereket többnyire a vágy, nem pedig az ész vezeti, de
azért mégsem zavarják meg a természet rendjét, hanem szükség
szerűen követik. Ezért a tudatlan és gyengeelméjű ember a ter
mészetjog alapján éppoly kevéssé kötelezhető arra, hogy bölcsen
rendezze be életét, mint a beteg arra, hogy egészséges teste legyen.
19. §. Bűn tehát csak az államban gondolható, tudniillik
csak ott, ahol az egész állam közös joga dönti el, mi jó és mi rossz,
s ahol (e fejezet 16. szakasza szerint) csak az cselekszik jogosan, aki
közös határozat vagy megegyezés alapján cselekszik. A bűn ugyanis
(mint az előző szakaszban mondottuk) az, ami nem történhetik
jogosan, vagyis amit megtilt a jog. Az engedelmesség viszont az
Második fejezet 75
embernek az az állandó akarata, hogy végrehajtsa azt, ami jog

szerint jó, s aminek közös határozat alapján történnie kell.
20. §. Mégis bűnnek szoktuk nevezni azt is, ami az egészséges
ész parancsa ellen történik, engedelmességnek pedig azt az állandó
akaratot, amely a vágynak az ész előírása szerint való mérséklésére
irányul. Ezt teljesen elfogadnám, ha az emberi szabadság a vágy
féktelenségében, a szolgaság pedig az ész uralmában állna. Mivel
azonban az emberi szabadság annál nagyobb, minél inkább képes
az ember arra, hogy az észtől vezettesse magát és vágyait mérsé
kelje, azért csak nagyon átvitt értelemben nevezhetjük az ész
szerű életet engedelmességnek, bűnnek meg azt, ami valójában a
szellem gyengesége, nem pedig önmagával szemben való féktelen
ség, s aminek alapján az embert inkább szolgának lehet nevezni,
mintsem szabadnak (lásd e fejezet 7. és 11. szakaszát).
21. §. Minthogy azonban az ész azt tanítja, hogy jámbor
ságot gyakoroljunk s nyugodt és jó lélekkel legyünk, ez pedig csak
az államban lehetséges ; minthogy továbbá a sokaság csak úgy
vezettetheti magát úgyszólván egyazon szellemtől, amint az állam
követeli, ha az ész útmutatását követő törvényei vannak : azért
az emberek, akik államban szoktak élni, nem is annyira átvitt
értelemben nevezik bűnnek azt, ami az ész parancsa szerint törté
nik, mert hiszen a legjobb állam törvényeit (lásd e fejezet 18.
szakaszát) az ész parancsára kell megalkotni. Arra a megállapítá
somra vonatkozóan pedig ( e fejezet 18. szakaszában), hogy az ember,
ha bűnt követ el, ezt önmaga ellen követi el, 1. a 4. fej. 4. és 5.
szakaszát; itt kimutatom, milyen értelemben mondhatjuk, hogy
aki kezében tartja az uralmat és a természetjoggal rendelkezik,
azt kötelezik a törvények, és vétkezhetik.
22. §. Ami a vallást illeti, ugyancsak bizonyos, hogy az
ember annál szabadabb, s annál inkább szolgálja a maga érdekét,
minél jobban szereti és minél teljesebb lélekkel tiszteli Istent.
Ha azonban nem a természet rendjére ügyelünk, amelyet nem isme
rünk, hanem egyedül az észnek a vallást illető parancsaira, s
egyúttal meggondoljuk, hogy azokat mintegy a bensőnkben meg
szólaló Isten nyilatkoztatja ki nekünk, vagy hogy a prófétáknak
is törvényekként nyilatkoztatta k i : akkor, emberi nyelven szólva,
azt mondjuk, hogy az ember akkor engedelmeskedik Istennek,
ha teljes lélekkel szereti őt, s viszont akkor vétkezik, ha vak
vágyától vezetteti magát. De emellett nem szabad elfelejtenünk,
hogy úgy vagyunk Isten hatalmában, mint az agyag a fazekas
hatalmában,10 aki ugyanabból az anyagból egyes edényeket díszül
alkot, másokat dísztelenségre ; s így az ember cselekedhetik ugyan
Isten e határozatai ellen, amint lelkűnkbe vagy a próféták leikébe

törvényekként voltak beírva, de nem cselekedhetík Isten örök
határozata ellen, amely az egyetemes természetbe van beírva,
s az egész természet rendjére vonatkozik.
23. §. Ahogyan tehát a szoros értelemben vett bűn és enge
delmesség, úgy az igazságosság és igazságtalanság is csak az állam
ban gondolható el. Mert semmi sincs a természetben, amiről joggal
azt lehetne mondani, hogy ezé és nem másé ; hanem minden min
denkié, akinek tudniillik megvan a hatalma, hogy azt birtokba
vegye. Az államban azonban, ahol a közös jog dönti el, mi ezé és
mi amazé, igazságosnak nevezzük azt, akiben megvan az állandó
akarat mindenkinek megadni a magáét, igazságtalannak pedig azt,
aki viszont arra törekszik, hogy magáévá tegye a másét.
24. §. Egyébként Etikámban kifejtettem,11 hogy a dicséret
és a gáncs az öröm és a szomorúság indulata, amelyet mint ok az
emberi derekasság vagy tehetetlenség képzete kísér.
HARMADIK FEJEZET
1. §. Minden uralom formáját alkotmánynak (status civilis)

nevezzük, az uralom egész testét pedig államna к (civitas) ; a közös
kormányzati ügyeket, amelyek annak irányításától függnek, aki a
legfőbb hatalmat kezében tartja, kormányzatnak (res publica).
Azután az embereket, amennyiben a polgári jog alapján az állam
minden előnyét élvezik, polgároknak nevezzük ; amennyiben pedig
az állam intézményeinek, illetőleg törvényeinek engedelmeskedni
tartoznak, alattvalóknak. Végül, mint az előző fejezet 17. szaka
szában mondottuk, háromféle alkotmány v a n : demokratikus,
arisztokratikus és monarchikus. Mielőtt mármost belekezdenék
mindegyiknek külön tárgyalásába, előbb azt fogom kifejteni, ami
az alkotmányra vonatkozik. Mindenekelőtt az állam vagy a leg
főbb hatalmak jogát kell vizsgálnunk.
2. §. Az előző fejezet 15. szakaszából nyilvánvaló, hogy a
kormányzás, vagyis a legfőbb hatalmak joga nem más, mint maga
a természeti jog, amelyet nem az egyesnek, hanem a mintegy
egyazon szellemtől vezetett sokaságnak joga szab meg ; azaz mint
az egyesnek a természeti állapotban, úgy az egész kormányzat
testének és szellemének annyi joga van, amennyi a hatalma.
Ezért az egyes polgárnak vagy alattvalónak annyival kevesebb a
joga, amennyivel maga az állam hatalmasabb nála (lásd az előző
fejezet 16. szakaszát): következőleg minden egyes polgár csak azt
Harmadik fejezet 77
teszi és azt birtokolja jogosan, amit az állam közös határozata

alapján meg tud védelmezni.
3. §. Ha az állam valakinek jogot s következőleg hatalmat
ad (mert különben az előző fejezet 12. szakasza szerint pusztán
szavakat adott), hogy saját gondolkodásmódja szerint éljen, akkor
épp ezzel lemond saját jogáról s ezt átruházza arra, akinek ilyen
hatalmat adott. Ha pedig két vagy több embernek adta ezt a
hatalmat, hogy tudniillik mindegyik a saját gondolkodásmódja
szerint éljen, ezzel megosztotta a kormányzatot. Ha végül minden
polgárnak ugyanazt a hatalmat adta, ezzel szétrombolta önmagát
s nem állam többé, hanem minden visszatér a természeti állapotba.
Mindez teljesen nyilvánvaló az előzőkből. Épp ezért semmiképp
nem gondolható, hogy az állam törvénye alapján minden polgárnak
szabad voina saját gondolkodásmódja szerint éln i; ennek követ
keztében ez a természeti jog, hogy tudniillik mindenki önmagának
birája, szükségképp megszűnik az állami életben. Kifejezetten azt
mondom : az állam törvénye alapján: mert az egyes ember termé
szeti joga (ha helyesen mérlegeljük a dolgot) nem szűnik meg az
állami életben. Hiszen az ember mind a természeti állapotban,
mind az állami életben saját természetének törvényei szerint cse
lekszik és a maga hasznát tartja szem előtt. Az embert, mondom,
mind a két állapotban remény vagy félelem készteti arra, hogy
ezt vagy azt tegye, vagy ne tegye. De a fő különbség a két állapot
között az, hogy az állami életben mindnyájan ugyanazoktól a
dolgoktól félnek, s mindnyájuk biztonságának alapja és életmódja
egy és ugyanaz ; ez pedig éppenséggel nem szünteti meg az egyes
ember ítélőképességét. Mert aki feltette magában, hogy az állam
minden parancsának engedelmeskedik, akár mert fél hatalmától,
akár mert szereti a nyugalmat, az valóban a saját gondolkodás-
módja szerint tartja szem előtt a maga biztonságát és a maga
hasznát.
4. §. Ezenkívül azt sem tudjuk elgondolni, hogy minden
polgárnak szabad legyen az állam határozatait, vagyis törvényeit
értelmezni. Mert ha ez mindenkinek meg volna engedve, ezzel
kiki a maga bírája volna. Hiszen akkor mindenki könnyű szerrel
a jog látszatával mentegethetné vagy szépíthetné tetteit, s követ
kezőleg a maga gondolkodásmódja szerint rendezhetné be életét;
ez pedig (az előző szakasz szerint) képtelenség.
5. §, Azt látjuk tehát, hogy az egyes polgár nem a saját,
hanem az állam joghatalma alatt áll, s ennek minden parancsát
végrehajtani tartozik. Nincs joga eldönteni, mi méltányos és mi
méltánytalan, mi igazságos és mi igazságtalan, hanem ellenkezőleg,
mivel az államtestet mintegy egyazon szellemnek kell vezetnie,

s következőleg az állam akaratát mindenki akaratának kell tartani,
azért azt, amit az állam igazságosnak és jónak ítél, úgy kell tekin
teni, mintha minden egyes ember annak ítélte volna. Ennélfogva,
ha egy alattvaló méltánytalanoknak tartja is az állam határozatait,
mégis köteles őket végrehajtani.
6. §. Ámde azt az ellenvetést lehet tenni, nem ellenkezik-e
az ész parancsával, hogy az ember teljesen alávesse magát más
ítéletének, s következőleg az állami élet nincs-e ellentmondásban
az ésszel? Ebből az következnék, hogy az állami élet észellenes,
s hogy csak eszüktől megfosztott emberek teremthetik meg, de
semmiképp sem olyanok, akiket az ész vezet. Minthogy azonban
az ész nem tanít semmi természetellenest, azért ameddig az emberek
indulatoknak vannak alávetve, a józan ész nem is parancsolhatja
meg, hogy mindenki maradjon meg önrendelkezési jogában (az
előző fejezet 15. szakasza szerint): azaz (az 1. fejezet 5. szakasza
szerint) az ész tagadja ennek lehetőségét. Az ész ezenkívül általában
azt tanítja, hogy keresni kell a b ék ét; ez pedig csak úgy tartható
fenn, ha az állam közös jogai sértetlenül fennmaradnak. Ezért
minél inkább az ész vezetése alatt áll az ember, azaz (az előző
fejezet 11. szakasza szerint) minél szabadabb, annál állhatatosabban
fogja megtartani az állam törvényeit s végrehajtani ama legfőbb
hatalom parancsait, amelynek alattvalója. Ehhez járul, hogy az
állami élet természetszerűen a közös félelem megszüntetésére és a
közös bajok elhárítására alakult, s ezért főképpen azt célozza,
amire mindenki, akit az ész vezet, a természeti állapotban törek
szik, de eredménytelenül (az előző fejezet 15. szakasza szerint).
Ennélfogva, ha az észtől vezetett embernek egyszer az állam paran
csából olyasmit kell tennie, amiről látja, hogy ellenkezik az ésszel,
e hátrányért nagyon is kárpótol az a jó, amely épp az állami életből
ered. Mert az észnek is törvénye, hogy két baj között a kisebbiket
kell választani. Ebből pedig azt következtethetjük, hogy senki
sem cselekszik eszének parancsa ellen, ha azt teszi, amit az állam
jogánál fogva tennie kell. Ezt mindenki még könnyebben meg fogja
nekem engedni, ha megmagyarázom, meddig terjed az állam hatalma
és következőleg joga.
7. §. Mert először is azt kell tekintetbe venni, hogy valamint
a természeti állapotban (az előző fejezet 11. szakasza szerint) az az
ember képes a legtöbbre és él leginkább önrendelkezési jogával,
aki az észtől vezetteti magát, éppúgy az az állam lesz legtöbbre
képes és él majd leginkább önrendelkezési jogával, amelyet ész
szel alapítanak és ésszel vezetnek. Mert az állam jogát annak a
Harmadik fejezet 79
sokaságnak hatalma határozza meg, amelyet mintegy egyazon

szellem vezet. De a lelkeknek ezt az egységét csak akkor lehet
megérteni, ha az állam arra törekszik főképp, amit a józan ész
minden emberre nézve hasznosnak mond.
8. §. Másodszor azt is tekintetbe kell venni, hogy az alatt
valók annyiban nem a maguk, hanem az állam joghatalma alatt
állnak, amennyiben félnek az állam hatalmától vagy fenyegeté
seitől, vagy amennyiben szeretik az állami életet (az előző fejezet
10. szakasza szerint). Ebből következik, hogy mindaz, aminek
megtételére nem lehet senkit jutalmakkal vagy fenyegetésekkel
rábírni, nem tartozik az állam jogköréhez. így pl. senki sem mond
hat le ítélőképességéről. Mert milyen jutalmakkal vagy fenyege
tésekkel lehet valakit rábírni annak elhívésére, hogy az egész nem
nagyobb a részénél; vagy hogy Isten nem létezik ; vagy hogy a
test, amelyet végesnek lát, végtelen létező ; s általában arra, hogy
elhiggyen valamit, ami ellenkezik érzékelésével vagy gondolkodá
sával? Éppígy milyen jutalmakkal vagy fenyegetésekkel lehet
valakit rábírni arra, hogy szeresse azt, akit gyűlöl, vagy gyűlölje
azt, akit szeret?
S ide tartoznak azok a dolgok is, amelyektől az emberi ter
mészet annyira irtózik, hogy rosszabbaknak tartja őket minden
bajnál ; mint pl. hogy az ember önmaga ellen tanúskodjék, hogy
kínozza magát, hogy megölje szüleit, hogy ne igyekezzék kikerülni
a halált, s más efféle : ezekre a dolgokra senkit sem lehet rábírni
jutalmakkal vagy fenyegetésekkel. Ha mégis azt akarnék mondani,
hogy az államnak joga vagy hatalma van ilyen dolgokat parancsolni,
ezt csakis olyan értelemben tehetnők, mintha valaki azt mondaná,
hogy az embernek joga van őrjöngeni és eszelősködni. Mert mi
egyéb volna, mint őrültség, az olyan jog, amelynek senkire sem
lehet kötelező ereje? S itt kifejezetten azokról a dolgokról szólok,
amelyek nem eshetnek az állam jogkörébe, s amelyektől többnyire
irtózik az emberi természet. Mert attól, hogy egy ostoba vagy őrült
semmiféle jutalommal vagy fenyegetéssel nem bírható rá a paran
csolatok végrehajtására, s hogy egyik vagy másik mint ennek vagy
annak a felekezetnek a híve az állam jogait rosszabbaknak tartja
minden bajnál: az állam jogai mégsem érvénytelenek, mert hiszen
a legtöbb polgár kötelezőknek tartja őket magára nézve. Mivel tehát
azok, akik semmitől sem félnek és semmit sem remélnek, ennyiben ön-
jogúak (az előzőfejezet 10. szakasza szerint), azért (az előzőfejezet 14.
szakasza szerint) az állam ellenségei és joggal fékentarthatók.
9. §• Végül harmadszor tekintetbe kell venni, hogy az állam
jogához legkevésbé sem tartozhatik az, ami felháborítja a többséget.
Mert bizonyos, hogy az emberek a természet ösztönzésére vagy

közös félelemből esküsznek össze, vagy mert valamilyen közös
sérelmet akarnak megtorolni. Mivel pedig az állam jogát a sokaság
közös hatalma határozza meg, azért bizonyos, hogy az állam
hatalma és joga abban a mértékben kisebbedik, amilyen mértékben
maga ad okot arra, hogy sokan összeesküdjenek ellene. Az államnak
bizonyára van némi oka a félelemre, s ahogyan minden egyes
polgár vagy a természeti állapotban élő ember, úgy az állam is
annál kevésbé van jogának birtokában, minél nagyobb oka van
a félelemre.
Ennyit a legfőbb hatalmak jogáról az alattvalókkal szemben.
Mielőtt mármost másokkal szemben való jogukról szólnék, úgy
látom, válaszolnom kell arra a kérdésre, amelyet a vallásra vonat
kozóan szoktak feltenni.
10. §. Azt lehetne ugyanis ellenünk vetni, vajon az állam
élet és az alattvalók engedelmessége, amelyet, mint kimutattuk,
az állami életben megkívánnak tőlük, nem szünteti-e meg a vallást,
amely Isten tiszteletére kötelez bennünket ? De ha magát a dolgot
mérlegeljük, nem találunk semmit, ami aggályt kelthetne. A szellem
ugyanis, amennyiben az észt használja, nem a legfőbb hatalmaknak,
hanem önmagának joga alatt áll (az előző fejezet 11. szakasza szerint).
Ezért Isten igaz megismerése és szeretete nem vethető alá senki
uralmának, s éppígy a felebarát iránti szeretet sem (e fejezet 8.
szakasza szerint). S ha ezenkívül meggondoljuk, hogy a szeretet
legfőbb gyakorlása abban van, hogy a béke megőrzésére és az
egyetértés helyreállítására törekszünk, akkor nem kétséges előt
tünk, hogy az teljesíti igazán kötelességét, aki annyira megsegít
mindenkit, amennyire az állam jogai, azaz az egyetértés és a
nyugalom, megengedik. — Ami a külső szertartásokat illeti, bizo
nyos, hogy azok Isten igaz megismerésének és a belőle szükség
szerűen következő szeretetének sem nem használhatnak, sem nem
árthatnak ; ezért nem is kell olyan fontosságot tulajdonítani nekik,
hogy érdemes volna miattuk megzavarni az állam békéjét és
nyugalmát. Bizonyos egyébként, hogy én a természet jogánál
fogva, azaz (az előző fejezet 3. szakasza szerint) isteni határozat
alapján nem vagyok a vallás védelmezője, mert nekem nincs meg,
mint hajdan Krisztus tanítványainak volt, az a hatalmam, hogy
tudjak tisztátalan szellemeket kiűzni és csodákat művelni; pedig
erre a hatalomra annyira szükség van a vallás terjesztéséhez ott,
ahol tiltva van, hogy nélküle, mint mondani szokták, nemcsak
falrahányt borsó minden szó, hanem ezenfelül még sok baj is
származik belőle. Nagyon szomorú példáit látta ennek minden
Harmadik fejezet 81
század. Mindenki tehát, bárhol van is, igaz vallásossággal tisztel

heti Istent, s gondoskodhatik magáról, amint az a magánember
kötelessége. Egyébként a vallás terjesztésének gondját bízzuk
Istenre,12 vagy a legfőbb hatalmakra, akiknek egyedül tisztjük az
állami ügyek gondozása. De most visszatérek feladatomhoz.
И . §• Miután kifejtettük a legfőbb hatalmak jogát a polgá
rokkal szemben és az alattvalók kötelességét, hátra van, hogy a
legfőbb hatalmak jogát a többi vonatkozásban vegyük szemügyre.
A mondottakból ez már könnyen felismerhető. Mivel ugyanis
(e fejezet 2. szakasza szerint) a legfőbb hatalom joga semmi egyéb,
mint maga a természeti jog, ebből következik, hogy két állam úgy
viszonylik egymáshoz, mint két ember a természeti állapotban.
A különbség közöttük az, hogy az állam óvakodhatik, hogy más
állam el ne nyomja ; ezt nem teheti meg a természeti állapotban
élő ember, mert hiszen rá nehezedik a mindennapi alvás, gyakran
betegség, lelki baj, végül az öregség, s ezenkívül alá van vetve más
kellemetlenségeknek is, amelyeket az állam távol tarthat magától.
12. §. Az államnak tehát annyiban van önrendelkezési joga,
amennyiben képes magáról gondoskodni és a más állam által való
elnyomatástól magát megóvni (az előző fejezet 9. és 15. szakasza
szerint) és annyiban áll másnak joga alatt (az előző fejezet 10. és
15. szakasza szerint), amennyiben fél egy másik állam hatalmától,
vagy amennyiben ez megakadályozza akaratának végrehajtásában,
vagy végül amennyiben segítségére szorul a maga fenntartásához
vagy növeléséhez. Mert semmiképp nem kétséges, hogy ha két
állam kölcsönösen segíteni akarja egymást, akkor a kettő együtt
többre képes, s következőleg több joggal rendelkezik, mint mind
egyik külön-külön. Lásd az előző fejezet 13. szakaszát.
13. §. Még világosabban érthető ez, ha meggondoljuk, hogy
két állam természettől fogva ellenség. Az emberek ugyanis (az előző
fejezet 14. szakasza szerint) a természeti állapotban ellenségek.
Akik tehát megtartják természeti jogukat az államon kívül, ellen
ségek maradnak. Ha tehát az egyik állam háborút akar indítani
a másik ellen, s a végső eszközökhöz akar nyúlni, hogy azt a maga
joga alá kényszerítse, ezt joggal megkísérelheti, mert hiszen hogy
háborút indítson, ahhoz elegendő, hogy akarja a háborút. De a
békéről semmit sem határozhat a másik állam hozzájárulása nélkül.
Ebből következik, hogy a háborúhoz minden egyes államnak joga
van, a béke ellenben nem egy, hanem legalább két állam jogkörét
érinti. Ezeket az államokat ezért szövetségeseknek nevezzük.
14. §. Ez a szövetség szilárd marad mindaddig, amíg fennáll
a szövetségkötés oka, nevezetesen valami veszteségtől való félelem
6 Spinoza Politikai tanulmány és Levelezés
vagy valamilyen nyereség reménye. Ha ez vagy amaz elesik az

egyik államra nézve, akkor ez utóbbi megmarad saját jogában
(az előző fejezet 10. szakasza szerint), s magától felbomlik az a
kötelék, amely az államokat összefűzte egymással. Ennélfogva
minden államnak teljes joga van egy szövetség felbontására, amikor
csak akarja. S nem is lehet azt mondani, hogy álnokságból vagy
hűtlenségből cselekszik csak azért, mert felbontja a szövetséget,
mihelyt elesik a félelem vagy remény oka. Mert ez a feltétel egy
formán fennállott mind a két szerződő félre, hogy tudniillik akire
nézve előbb szűnik meg a félelem oka, az visszanyeri önrendelkezési
jogát, s ezzel saját belátása szerint élhet. Ezenkívül mindenki csak
úgy szerződik a jövőre nézve, hogy az előző körülmények meg
maradnak ; ha azonban ezek megváltoznak, akkor az egész viszony
is megváltozik. Ez okból a szövetséges államok mindegyike fenn
tartja magának a jogot, hogy magáról gondoskodhassék, s ezért
mindegyik tőle telhetőleg azon van, hogy félelem nélkül s követ
kezőleg saját joghatalma alatt élhessen, s megakadályozza, hogy
a másik álíam hatalmasabbá váljék nála. Ha tehát valamely állam
panaszkodik, hogy becsapták, ezért nem vádolhatja a szövetséges
állam hűtlenségét, hanem csak a saját dőreségét: hogy tudniillik
saját üdvét másra bízta, aki önjogú s aki számára saját államának
üdve a legfőbb törvény.
15. §. Az olyan államokat, amelyek békét kötöttek egymás
sal, megilleti a jog olyan kérdések tisztázására, amelyek a béke
feltételeire és azokra a törvényekre vonatkozóan támadhatnak,
amelyekre kölcsönösen kötelezték magukat. Mert hiszen a békével
kapcsolatos jogok nem egy államra tartoznak, hanem a szerződő
államokra együttesen (e fejezet 13. szakasza szerint). Ha e kérdé
sekben megegyezni nem tudnak, ezzel visszatérnek a háború
állapotához.
16. §. Minél több állam köt békét egyszerre, annál kevésbé
kell félniük az egyes államtól, azaz annál kisebb az egyes állam
hatalma háború indítására ; sőt annál inkább kénytelen meg
tartani a béke feltételeit, azaz (e fejezet 13. szakasza szerint) annál
kisebb az önrendelkezési joga, s annál inkább kell alkalmazkodnia
a szövetségesek közös akaratához.
17. §. Ezzel egyébként nem szüntetjük meg azt a hűséget,
amelynek megtartását a józan ész és a vallás tanítja ; mert sem
az ész, sem a szentírás nem tanítja, hogy valamely ígéretet minden
esetben meg kell tartani. Ha pl. megígértem valakinek, hogy a
titokban rám bízott pénzét megőrzőm, nem tartozom teljesíteni
ígéretemet, mihelyt megtudom, vagy tudni vélem, hogy amit meg-
Harmadik és negyedik fe je z e t 83
őrzésre rám bízott, lopott jószág; sőt helyesebben járok el, ha

azon vagyok, hogy visszajuttassam tulajdonosainak. Éppígy a
legfőbb hatalom is köteles megszegni szavát, ha olyasmit ígért
másnak, amiről utóbb az idő vagy az ész kiderítette vagy látszólag
kiderítette, hogy kárára van az alattvalók közös jólétének. Mint
hogy tehát a szentírás csak általánosságban tanítja a hűség meg
tartását, a kivételes egyes eseteket pedig mindenkinek ítéletére
bízza, ennélfogva nem tanít semmi olyant, ami ellenkeznék az itt
kifejtettekkel.
18. §. De hogy ne kelljen annyiszor megszakítani az előadás
fonalát s ezután is hasonló ellenvetéseket cáfolni, figyelmeztetek
arra, hogy mindezt az emberi természet szükségszerűségéből bizo
nyítottam, bármiképp tekintjük is ezt a természetet, azaz az embe
rek egyetemes önfenntartási törekvéséből, amely benne van minden
emberben, akár tudatlan, akár bölcs. Ezért bármiképp tekintjük
is az embereket, akár úgy, hogy az indulat, akár úgy, hogy az ész
vezeti őket, a dolog ugyanaz lesz, mert mint mondottuk, a bizo
nyítás egyetemes.
NEGYEDIK FEJEZET
1. §. Az előző fejezetben kifejtettem a legfőbb hatalmak

jogát, amelyet hatalmuk határoz meg. Mint láttuk, e jog főképpen
abban áll, hogy a kormányzásnak mintegy szelleme, amelyet
mindenkinek követnie kell, s ezért csak nekik van joguk eldönteni,
mi jó, mi rossz, mi igazságos, mi igazságtalan, azaz hogy az egyesek
nek vagy valamennyinek együtt mit kell tenniük, vagy mit nem
szabad tenniük. Láttuk tehát, hogy csak nekik van joguk törvé
nyek hozására, s vitás kérdés felmerülésekor, minden egyes esetben
a törvények értelmezésére, valamint annak eldöntésére, vajon
egy adott eset megfelel-e a törvénynek, vagy ellenkezik-e vele
(lásd az előző fejezet 3., 4. és 5. szakaszát); továbbá háború indítá
sára, a béke feltételeinek megállapítására és felajánlására vagy
a felajánlott feltételek elfogadására. ( Lásd az előző fejezet 12. és
13. szakaszát.)
2. §. Mivel mindezek a jogok, valamint az érvényesítésükhöz
szükséges eszközök olyan ügyek, amelyek a kormányzás egész
testére, azaz az államra vonatkoznak, ebből következik, hogy az
állam egyesegyedül annak irányításától függ, akinek kezében van
a legfőbb kormányhatalom. Ebből pedig az is következik, hogy
csak a legfőbb hatalom joga mindenkinek tetteiről ítélkezni,
mindenkit tetteiért felelősségre vonni, a vétkezőket megbüntetni,
a polgárok között felmerülő jogi vitákban dönteni, vagy pedig
6*
törvénytudókat megbízni, hogy helyette a dolgokat elvégezzék.

Joga továbbá a háború és béke minden eszközének kezelése és
alkalmazása, tehát városok alapítása és megerősítése, katonák
toborzása, a katonai tisztségek szétosztása, a szükséges teendők
elrendelése, békekövetek küldése és meghallgatása, s végül a
mindehhez szükséges költségek előteremtése.
3. §. Minthogy tehát csak a legfőbb hatalomnak van joga
közügyek intézésére vagy az ehhez szükséges tisztviselők kiválasz
tására, ebből következik, hogy a kormányhatalmat bitorolja az
az alattvaló, aki pusztán saját belátása alapján, a legfelsőbb
tanács tudta nélkül, nyúl hozzá valamilyen közügyhöz, még
akkor is, ha azt hitte, hogy az állam legnagyobb javát szolgálja
azzal, amit tenni szándékozott.
4. §. De azt szokták kérdezni: vajon a legfőbb hatalmat
is kötik-e a törvények, s következőleg az vétkezhetik-e \ Minthogy
azonban a törvény és vétek szavakat nem csupán az állam jogaira,
hanem minden természeti dolog és mindenekelőtt az ész általános
érvényű szabályaira is szokták vonatkoztatni, azért nem mond
hatjuk feltétlenül, hogy az államot nem kötik törvények, vagyis
hogy az állam nem vétkezhetik. Mert ha az állam nem volna törvé
nyekhez vagy szabályokhoz kötve, amelyek nélkül az állam épp nem
volna állam, akkor kimérának kellene tekinteni, nem pedig ter
mészetes dolognak. Vétkezik tehát az állam, amikor olyasmit
tesz vagy olyasmit enged megtörténni, ami romlását okozhatja.
Ekkor abban az értelemben mondjuk vétkesnek, amelyben a
filozófusok vagy az orvosok a természetről mondják, hogy vétkezik.
S ebben az értelemben mondhatjuk, hogy az állam akkor vétkezik,
amikor az ész parancsa ellen tesz valamit. Mert az állam akkor
önjogú a legnagyobb mértékben, amikor az ész parancsa szerint
cselekszik (az előző fejezet 7. szakasza szerint). Amennyiben tehát
az ész ellen cselekszik, annyiban hűtlen önmagához, vagyis vétkezik.
Ez még érthetőbb lesz, ha meggondoljuk: amikor azt
mondjuk, hogy mindenki tetszése szerint rendelkezhetik a birtoká
ban levő dologgal, ez a hatalom nemcsak a cselekvőnek képességé
től, hanem magának a szenvedő félnek arravalóságától is függ.
Mert ha pl. azt mondom, jogom van azt tenni ezzel az asztallal,
amit akarok, ezt bizonyára nem úgy értem, hogy jogom van
azt tenni, hogy ez az asztal füvet egyék. Éppígy, bár azt mondjuk,
hogy az emberek nem a maguk, hanem az állam joghatalma
alatt állnak, ezen nem azt értjük, hogy az emberek levetkőzik
emberi természetüket és mást öltenek magukra, azt sem, hogy
az államnak joga van megtenni azt, hogy az emberek repüljenek,
Negyedik fejezet 85
vagy ami éppoly lehetetlen, hogy az emberek tisztelettel nézzenek

arra, ami nevetséget vagy undort kelt bennük ; hanem azt értjük
rajta, hogy vannak bizonyos körülmények, amelyeknek fenn
forgása mellett az alattvalók tisztelettel és félelemmel vannak
eltelve az állam iránt, s amelyek megszűntével megszűnik a
félelem és a tisztelet, s velük együtt az állam is. Az államnak
tehát, hogy megőrizze önállóságát, fenn kell tartania a félelem
és tisztelet okait, különben nem állam többé. Mert amilyen lehetet
len egyszerre lenni és nem lenni, éppolyan lehetetlen, hogy azok
vagy az, aki a kormányhatalmat kezében tartja, részegen vagy
meztelenül utcai nőkkel szaladjon az utcán, hogy mint komédiás
lépjen fel, hogy az általa hozott törvényeket nyíltan megsértse
vagy megvesse, s amellett megőrizze méltóságát. Azután alattvalók
lemészárlása, kifosztása, szüzek elrablása és hasonlók a félelmet
felháborodássá, s ennek következtében az állami állapotot az
ellenségeskedés állapotává változtatja át.
5. §. Látjuk tehát, milyen értelemben mondhatjuk, hogy
az államot kötik a törvények és hogy vétkezhetik. Ha azonban
törvényen a polgári jogot értjük, amelyet épp maga a polgári
jog védelmezhet, vétken pedig azt, amit tilt a polgári jog, azaz
ha ezeket a szavakat eredeti értelmükben vesszük, akkor semmi
képp sem mondhatjuk, hogy az államot kötik a törvények, vagy
hogy vétkezhetik. Mert a félelem és tisztelet szabályai és okai,
amelyeket az állam önmagára való tekintettel kénytelen fenn
tartani, nem a polgári joghoz, hanem a természeti joghoz tartoz
nak, mert hiszen (az előző szakasz szerint) nem a polgári jog,
hanem csak a háború joga által tarthatók fenn, az állam pedig
csak olyképpen van hozzájuk kötve, mint ahogy a természeti
állapotban élő ember, hogy jogának ura lehessen, vagyis hogy ne
legyen önmagának ellensége, köteles vigyázni arra, hogy önmagát
meg ne ölje. Ez az elővigyázat azonban bizonyára nem engedel
messég, hanem az emberi természet szabadsága. A polgári jogok
ellenben csakis az állam határozatától függnek, az állam pedig
csakis önmagának tartozik engedelmességgel, hogy szabad marad
jon, és pusztán azt tartozik jónak vagy rossznak tartani, amit
magára nézve jónak vagy rossznak ítél. Ennélfogva nemcsak ahhoz
van joga, hogy védekezzék s törvényeket hozzon és értelmezzen,
hanem ahhoz is, hogy ama törvényeket eltörölje, s hatalma teljes
ségéből bármely bűnösnek megkegyelmezzen.
6. §. Kétségtelen, hogy azokat a szerződéseket vagy törvénye
ket, amelyek alapján a sokaság a maga jogát egy testületre vagy
egy emberre ruházza, meg kell szegni, ha a közérdek úgy kívánja.
Ennek megítélésére azonban (tudniillik valóban közérdek-e a
törvények megszegése, vagy nem) nem a magánember illetékes,

hanem csak az, aki a kormányhatalmat kezében tartja (e fejezet
3. szakasza szerint). Ennélfogva a polgári jog szerint csak a kormány-
hatalom birtokosa marad ama törvények értelmezője. Ehhez járul,
hogy egyetlen magánembernek sincs joga e törvények védelméhez,
s ezek ennélfogva valójában nem is kötelezik a hatalom birtokosát.
Ha azonban a törvények mégis olyan természetűek, hogy meg
szegésükkel egyúttal az állam ereje is meggyengül, azaz hogy
ugyanakkor a legtöbb polgár közös félelme felháborodássá válto
zik, akkor ezzel együtt az állam felbomlik és a szerződés semmivé
válik ; hiszen ennek érvénye nem a polgári jogon, hanem a háború
jogán nyugszik. A hatalom birtokosa tehát ugyanabból az okból
tartozik megtartani a szerződés feltételeit, mint a természeti
állapotban élő ember, hogy ne legyen önmagának ellensége, köteles
vigyázni arra, hogy önmagát meg ne ölje — mint az előző szakasz
ban mondottuk.
ÖTÖDIK FEJEZET
1. §. A 2. fejezet 11. szakaszában kimutattuk, hogy az
ember önrendelkezési joga akkor a legnagyobb, amikor leginkább
az észtől vezetteti magát, s következőleg (a 3. fejezet 7. szakasza
szerint) az az állam a leghatalmasabb és áll leginkább saját jog
hatalma alatt, amelyet ésszerűséggel alapítanak és kormányoznak.
Minthogy pedig a legjobb életmód önmagunk lehető fenntartására
az, amely az ész előírását követi, ebből következik, hogy az ember
vagy az állam akkor cselekszik a legjobban, amikor önrendelkezési
joga a legnagyobb. Mert nem állíthatjuk, hogy mindaz, ami
szerintünk jogosan történik, egyúttal a legjobban történik : más
dolog ugyanis jogosan művelni a földet, s más a legjobban művelni
a földet; más dolog, mondom, jogosan védekezni, magát fenn
tartani, ítéletet hozni stb., s ismét más a legjobban védekezni,
magát fenntartani és a legjobb ítéletet hozni; következőleg más
dolog jogosan parancsolni és az állam ügyeit intézni, s ismét más
a legjobban parancsolni és az állam ügyeit a legjobban igazgatni.
Miután tehát szóltunk az állam jogáról általában, ideje
most, hogy a legjobb államformáról szóljunk.
2. §. Hogy pedig milyen legyen valamely állam formája,
az könnyen felismerhető az állami élet céljából: ez ugyanis nem
egyéb, mint a béke és az élet biztonsága. Az az államforma tehát
a legjobb, amely alatt az emberek egyetértésben élnek s amelynek
törvényeit sértetlenül fenntartják. Mert bizonyos, hogy a lázadáso
kat, háborúkat, a törvények megvetését vagy megsértését nem
annyira az alattvalók gonoszságának, mint a rossz államformának
Ötödik fejezet 87
kell betudni. Mert az emberek nem születnek állampolgároknak,

hanem válnak azokká.13 Ezenkívül az emberek természetes
indulatai mindenütt ugyanazok.14 Ha tehát az egyik államban
nagyobb mértékben uralkodik a rosszaság és nagyobb a bűnesetek
száma, mint a másikban, akkor ez bizonyosan onnan van, hogy
az ilyen állam nem gondoskodott eléggé az egyetértésről, nem
elég előrelátással hozta meg törvényeit s következőleg nem érvé
nyesítette feltétlenül az állam jogát. Az az állami élet ugyanis,
amely nem szüntette meg a lázadások okait, ahol állandóan a
háborútól kell félni, s végül, ahol gyakran megsértik a törvénye
ket, nem sokban különbözik attól a természeti állapottól, ahol min
denki a maga gondolkodásmódja szerint nagy életveszedelemben él.
3. §. Ámde ahogyan az alattvalók hibáit, szerfeletti szabados
ságát és makacsságát az államnak kell betudni, úgy viszont
derekasságukat és állandó törvénytiszteletüket is főleg az állam
derekasságának és tökéletes jogrendjének kell tulajdonítani, mint
kiviláglik a 2. fej. 15. szakaszából. Ezért méltán tudják be kiváló
érdeméül Hannibálnak, hogy hadseregében sohasem ütött ki
lázadás.15
4. §. Az olyan államról, amelynek alattvalói félelemből nem
fognak fegyvert, inkább azt kell mondani, hogy háború nélkül,
semmint hogy békében él. A béke ugyanis nem a háborútól való
mentesség,16 hanem olyan derekasság, amely a lelkierőből származik;
mert hiszen az engedelmesség (a 2. fejezet 19. szakasza szerint)
állandó akarat annak végrehajtására, aminek az állam közös
határozatából történnie kell. Azt az államot egyébként, amelynek
békéje az alattvalók gyávaságától függ, akiket úgy vezetnek,
mint a barmokat, hogy csak szolgálni tanuljanak, helyesebben
pusztaságnak lehet nevezni, mintsem államnak.
5. §. Ha tehát azt mondják, hogy az a kormányzás a legjobb,
amely alatt az emberek egyetértésben élnek, akkor azt az emberi
életet értem rajta, amely nemcsak a vérkeringést és a többi,
valamennyi élőlényben közös folyamatot jelenti, hanem elsősorban
az észt, a szellem igaz derekasságát és életét.
6. §. De meg kell jegyeznem, hogy államformán, amelyet,
mint mondottam, e célra létesítenek, csak az olyant értem, amelyet
egy sokaság szabadon létesített, nem pedig az olyant, amelyet a
háború jogán erőszakoltak rá a sokaságra. A szabad sokaságot
ugyanis inkább a remény vezeti, mint a félelem, a leigázottat
ellenben inkább a félelem, mint a remény ; amaz az életet becsüli,
emez csak a halált igyekszik kikerülni; amaz, mondom, önmagá
nak akar élni, emennek élete a győzőé ; ezért mondjuk emezt
szolgának, amazt szabadnak. A háború jogán szerzett állam-

hatalom célja tehát az uralkodás, s inkább szolgákkal, mint
alattvalókkal akar rendelkezni. S bár a szabad sokaságtól teremtett
államhatalom és a háború jogán szerzett államhatalom között,
ha mind a kettőnek jogát általánosságban tekintjük, nincs lényeges
különbség, mégis céljuk, mint már kimutattam, továbbá az esz
közök, amelyekre fenntartásukhoz szükségük van, nagyon külön
bözők.
7. §, Hogy azonban a fejedelemnek, akit pusztán az uralkodás
vágya hajt, minő eszközöket kell használnia, hogy hatalmát
állandósíthassa és fenntarthassa, azt részletesen kifejtette a rend
kívül éles elméjű Macchiavelli ;17 hogy mi célból tette ezt, az,
úgy látszik, nem elég világos. Ha mégis volt valami jó célja,
mint ahogy ilyen bölcs férfiúról feltehető, az bizonyára az volt,
hogy kimutassa, milyen balgán igyekszenek sokan láb alól eltenni
a zsarnokot, holott az okokat, amelyek zsarnokká teszik a fejedel
met, nem tudják megszüntetni, sőt ellenkezőleg, ezek az okok
annál inkább fennállanak, minél nagyobb oka van a fejedelemnek
a félelemre. Ez pedig akkor történik, amikor a tömeg példát
szolgáltat a fejedelemmel szemben, s még dicsekszik a fejedelem-
gyilkossággal mint valami jól végzett cselekedettel. Ezenkívül
talán azt akarta megmutatni, mennyire kell a szabad sokaságnak
óvakodnia attól, hogy feltétlenül egyetlen emberre bízza üdvét,
akinek — hacsak nem olyan naiv, hogy azt hiszi, mindenkinek
képes tetszeni — mindennap cselszövésektől kell tartania, s ezért
kénytelen jobban vigyázni magára, s inkább résen lenni a sokaság
gal szemben, mintsem gondoskodni róla. Ezt annál is inkább
hiszem arról a bölcs férfiúról, mert, mint ismeretes, a szabadság
híve volt, s nagyon üdvös tanácsokat is adott a szabadság meg
óvására.
HATODIK FEJEZET
1. §. Mivel az emberek, mint mondottuk, inkább az indulatot,

mint az észt követik, azért a sokaság nem az ész útmutatására,
hanem valamely általános indulat hatása alatt természetszerűen
keresi a megegyezést és mintegy egyazon szellemtől akarja magát
vezettetni; nevezetesen (mint a 3. fejezet 9. szakaszában mon
dottuk) vagy közös reménytől vagy félelemtől, vagy egy közös
sérelem megtorlásának vágyától. Minthogy azonban minden ember
ben benne van a magára maradottságtól való félelem, mert a
magáramaradottságban senkinek sincs elég ereje önmagának meg
védéséhez és életszükségleteinek megszerzéséhez, azért az emberek
Hatodik fejezet 89
természettől fogva törekszenek az állami életre, s lehetetlen,

hogy ezt valaha is teljesen megszüntessék.
2. §. Egyenetlenségek és lázadások tehát, amelyek gyakran
ütik fel fejüket az államban, sohasem járnak azzal a következ
ménnyel, hogy a polgárok megszüntetnék az államot (mint gyak
ran megtörténik más társadalmi egyesülésekben), hanem csak az
történik, hogy formáját megváltoztatják ; tudniillik akkor, ha a
viszályok nem simíthatok el az állam külső alakjának fenntartása
mellett. Ezért az eszközökön, amelyeket az állam fenntartásához
szükségeseknek mondottam, azokat az eszközöket értem, amelyekre
szükség van, hogy az államforma minden szembetűnő változtatás
nélkül fennmaradhasson.
3. §. Ha az emberi természet úgy volna megalkotva, hogy
az emberek a leghasznosabbat kívánnák a legjobban, akkor semmi
féle művészetre nem volna szükség az egyetértés és hűség biz
tosításához. De mivel, mint tudjuk, az emberi természet egészen
másképp van megalkotva, az államot szükségképp akként kell
berendezni, hogy valamennyien, kormányzók és kormányzottak
egyaránt, akár akarják, akár nem, mégis azt tegyék, amit a közjó
kíván, azaz hogy valamennyien önként vagy erőszak vagy szükség-
szerűség által kényszerítve az ész előírása szerint éljenek. Ez pedig
akkor történik meg, ha úgy rendezik be az állam ügyeit, hogy
semmit, ami a közjóval kapcsolatos, nem bíznak feltétlenül egyet
len ember hűségére. Mert senki sem oly éber, hogy olykor ne
aludnék, és senki sem oly erős és megközelíthetetlen jellemű,
hogy néha, mégpedig éppen, amikor leginkább lelkierőre volna
szüksége, meg ne inogna és rábeszélésnek ne engedne. S valóban
dőreség volna mástól kívánni azt, amit senki önmagától nem
tud elérni, nevezetesen: hogy éberebb legyen másnak, mint önmagá
nak érdekében, hogy ne legyen kapzsi, se irigy, se becsvágyó stb.,
különösen ha mindennap ki van téve minden indulat legnagyobb
kísértésének.
4. §. Ám a tapasztalat ezzel szemben látszólag arra tanít,
hogy a béke és egyetértés érdeke minden hatalmat egyetlen
emberre ruházni. Mert nincs birodalom, amely minden szembetűnő
változás nélkül oly sokáig fennállott volna, mint a törököké,
8 viszont nincsenek rövidebb életű államok, mint a népuralmak
vagy demokráciák és sehol sem volt annyi lázongás, mint bennük.
De ha a szolgaság, barbárság és pusztaság békének nevezhető,
akkor nincs szánalmasabb az emberekre nézve a békénél. Bizonyára
több és hevesebb egyenetlenkedés van rendszerint szülők és gyer
mekek között, mint urak és szolgák között, s mégsem érdeke a
háztartásnak az apa jogát az uralkodó jogává átváltoztatni s a

gyermekekkel úgy bánni, mint a rabszolgákkal. A rabszolgaság
nak, nem pedig a békének érdeke tehát minden hatalomnak
egyetlen emberre való átruházása : mert a béke, mint már mondot
tuk, nem a háborútól való mentességben áll, hanem a lelkek
egyesülésében vagyis egyetértésében.
5. §. S valóban nagyon tévednek, akik lehetségesnek tartják,
hogy az állam legfőbb joga egyetlen ember kezében legyen. Mert
a jogot, mint a 2. fejezetben kimutattuk, csakis a hatalom határozza
meg ; ám egyetlen ember hatalma korántsem elég nagy ekkora
teher viselésére. Innen van, hogy akit a sokaság királlyá választ,
az hadvezéreket vagy tanácsosokat vagy bizalmasokat keres,
akikre rábízza a maga és az összesség jólétét, úgyhogy az uralom,
amelyet korlátlan monarchiának tartanak, gyakorlatilag valójá
ban arisztokrácia, nem nyíltan ugyan, hanem rejtetten, s ezért a
legrosszabb. Ehhez járul, hogyha a király gyermek, beteg vagy
elaggult, akkor csak árnyékkirály ; a legfőbb hatalom valójában
azok kezében van, akik a birodalom legfőbb ügyeit intézik vagy
akik legközelebb állnak a királyhoz. Nem is szólva arról, hogyha
a király kéjelgés rabja, akkor gyakran egyik vagy másik kedvesé
nek vagy kegyencének kénye-kedve szerint intéz minden dolgot.18
Hallottam, mondotta Orsinés, hogy Ázsiában valamikor asszonyok
uralkodtak ; az azonban új előttem, hogy egy heréit uralkodik
(Curtius19 10. könyv, 1. fej.).
6. §, Ezenkívül bizonyos, hogy az állam mindenkor inkább
polgárai, mint ellenségei miatt forog veszedelemben ; mert ritkák
a jó polgárok. Ennek következtében az állam egész jogának
birtokosa mindig jobban fél majd a polgároktól, mint az ellenség
től, s ezért azon lesz, hogy vigyázzon magára, ne annyira gondos
kodjék az alattvalókról, mint inkább résen legyen velük szemben,
főleg azokkal szemben, akik a bölcsesség hírében állnak, vagy
gazdagságuknál fogva hatalmasabbak.
7. §. Ehhez járul még, hogy a királyok fiaiktól is jobban
félnek, mint amennyire szeretik őket, mégpedig annál inkább,
minél járatosabbak ezek a béke és a háború művészetében, s
minél kedveltebbek kiválóságaik miatt az alattvalók előtt. Ezért
igyekszenek úgy nevelni fiaikat, hogy ne legyen okuk a félelemre.
Ebben a tisztviselők a legkészségesebben engedelmeskednek a
királynak, s a legnagyobb mértékben azon fáradoznak, hogy
műveletlen trónörökösük legyen, akit ügyesen irányíthatnak.
8. §. Mindebből következik, hogy a király annál kevésbé
rendelkezik jogával, s az alattvalók helyzete annál nyomorúságo-
Hatodik fejezet 91
sabb, minél korlátlanabbul ruházzák rá az állam jogát. Egy

monarchikus kormányzás kellő megszilárdításához tehát erős
alapokat kell lerakni, amelyeken az felépülhessen, hogy belőlük
az uralkodó biztonsága és a nép békéje sarjadjon, úgyhogy az
uralkodó akkor él leginkább jogával, amikor legjobban gondosko
dik a sokaság jólétéről. Hogy pedig melyek a monarchikus kor
mányzásnak ezek az alapjai, azt először röviden megjelölöm,
azután kellő rendben kifejtem.
9. §. Egy vagy több várost kell alapítani és megerősíteni,
s ezeknek összes polgárai, akár a falakon belül, akár mint föld
művelők a falakon kívül laknak, ugyanazt a polgárjogot élvezzék ;
de azzal a kikötéssel, hogy minden egyes város állítson ki bizonyos
számú polgárt a maga és a közösség védelmére. Azt a várost
azonban, amely nem képes ezt teljesíteni, más feltételek mellett
kell fennhatóság alatt tartani.
10. §. A katonaságot csakis polgárokból kell szervezni,
senki másból, s kivétel nincs. Mindenki legyen tehát köteles
fegyveres szolgálatra, és csak akkor vehető fel a polgárok sorába,
miután elsajátította a katonai szolgálatot, és kijelentette, hogy
az év meghatározott időpontjaiban hadgyakorlatot teljesít. Azután,
ha a legénységet minden családi kötelékből századokra és had
testekre osztották fel, csak az választható vezetőül egy század
élére, aki járatos a hadi célú építészetben. Továbbá a századok
és hadtestek vezéreit egész életük tartamára választják; egy
egész családi kötelék parancsnokát azonban csak a háborúban
kell megválasztani és tisztsége csak egy évre szól; tisztsége meg
nem hosszabbítható s ő újra meg nem választható. Ezeket a
parancsnokokat a király tanácsosaiból (róluk a 15. és köv. szakaszok
ban kell majd szólnom) vagy volt tanácsosaiból kell választani.
11. §. Az összes városi lakókat és földműveseket, azaz az
összes polgárokat családi kötelékekre kell osztani, amelyek név
és jelvény szerint különböznek egymástól, s mindazokat, akik e
családi kötelékek valamelyikéből születtek, vegyék fel a polgárok
sorába, s nevüket írják be családi kötelékük névsorába, mihelyt
elérik azt a kort, amikor fegyvert foghatnak és megértik szolgálatu
kat ; kivéve azokat, akik valamely gonosztett miatt becstelenek,
vagy akik némák, őrültek, továbbá akik mint cselédek szolgai
munkával tartják fenn életüket.
12. §. A szántóföldek s az egész föld, lehetőleg a házak is,
legyenek közvagyon, azaz annak a tulajdona, aki az állam jogának
birtokosa, s ő adja bérbe a polgároknak, mind a városi lakóknak,
mind a földművelőknek, évi adó fejében. Ettől eltekintve béke

idején mindenki minden szolgáltatástól vagy adótól mentes legyen.
E jövedelem egyik részét az állam erődítményeire, a másik részét
a királyi háztartásra kell fordítani. Mert béke idején a városokat
meg kell erősíteni a háború esetére, s ezenkívül hajókat és egyéb
hadi eszközöket kell készen tartani.
13. §. Ha királyt választottak valamelyik családi kötelékből,
csak a király leszármazottjai tekintendők nemeseknek ; ezért a
királyi jelvények különböztetik meg őket saját családi köteléküktől
és a többi családi köteléktől.
14. §. A király ama nemes férfi vérrokonainak, akik az ural
kodóval harmad vagy negyed ízű rokonságban vannak, tilos a
nősülés. Ha gyermekeket nemzenek, ezek törvényteleneknek
tekintendők és méltatlanoknak bármely állami méltóság viselésére.
Még szüleik örököseinek sem szabad őket elismerni, hanem vagyo
nuk szálljon vissza a királyra.
15. §. A király mellett több tanácsosnak kell lennie, akik
hozzá legközelebb, vagyis méltóságban a második helyen állnak.
Csakis a polgárok sorából választhatók, mégpedig minden családi
kötelékből három, négy vagy öt (ha nincs több hatszáz családnál),
s ezek együttesen a gyűlés egyik tagját alkotják. Ne élethossziglan
válasszák meg őket, hanem három, négy vagy öt évre, úgyhogy
minden évben harmad-, negyed- vagy ötödrészüket újból választ
ják. Ebben a választásban azonban különösen ügyelni kell arra,
hogy minden családi kötelékből legalább egy megválasztott
tanácsos a jogban járatos legyen.
16. §. Ezt a választást magának a királynak kell megejtenie.
Az év meghatározott szakában, amikor tudniillik az új tanácsoso
kat kell megválasztani, minden családi kötelék köteles átadni
mindazon polgárainak nevét, akik elérték ötvenedik életévüket
s akiket szabályszerűen jelöltek erre a tisztségre, s a király azt
választja ki közülük, akit akar. De abban az évben, amikor vala
melyik családi kötelék jogtudó tagjának helyét kell betölteni,
csak a jogban járatos polgárok nevét kell a királynak átadni.
Aki a meghatározott ideig viselte ezt a tanácsosi tisztséget, annak
számára ez meg nem hosszabbítható, s öt éven át vagy még tovább
fel sem vehető a megválasztandók névjegyzékére. Minden esztendő
ben pedig minden családi kötelékből azért kell egy új tanácsost
választani, nehogy a tanács majd csupa tapasztalatlan új tagból,
majd csupa tapasztalt régiekből álljon, ami szükségképp bekövet
keznék, ha valamennyien egyszerre lépnének vissza, hogy az
H a t o d i k fe je z e t 93
újaknak adjanak helyet. De ha minden esztendőben minden

családi kötelékből egy új tanácsost választanak, akkor a tanács
nak csak ötöd-, negyed- vagy legfeljebb harmadrésze áll majd
új tagokból. Ha továbbá a király más ügyekkel való elfoglaltsága
miatt vagy más okból egy ideig nem foglalkozhatik ezzel a válasz
tással, akkor maguk a tanácsosok válasszanak ideiglenesen másokat,
mígnem a király vagy maga választ másokat, vagy megerősíti
azokat, akiket a tanács választott.
17. §. Ennek a tanácsnak fő feladata az állam alaptörvényei
nek megvédése, a folyó ügyekben való tanácsadás, hogy a király
tudja, mit határozzon a közjó érdekében ; mégpedig úgy, hogy
a királynak ne is legyen szabad határoznia valamely ügyben,
mielőtt meg nem hallgatta e tanács véleményét. Ha pedig a
tanácsban, mint többnyire megtörténik, nem alakul ki egységes
vélemény, hanem a szóban forgó kérdésnek kétszer vagy háromszor
történt megvitatása után is különböző vélemények állanak fenn,
akkor a dolgot nem szabad tovább húzni, hanem az eltérő vélemé
nyeket a király elé kell terjeszteni, mint e fejezet 25. szakaszában
ki fogom fejteni.
18. §. E tanács feladata legyen ezenkívül a király rendeletéi
nek vagy határozatainak kihirdetése, a közérdekű határozatok
végrehajtása, továbbá az, hogy mint a király helyettese az egész
államigazgatásról gondoskodj ék.
19. §. A polgárok csakis e tanács közvetítésével járulhassanak
a király elé ; neki nyújtandó át minden folyamodvány vagy
kérvény a király elé való terjesztés végett. Más államok követei
is csak e tanács közbenjárásával kapjanak engedélyt a királlyal
való beszélgetésre. Ezenkívül a királynak külföldről küldött
leveleket is ez a tanács tartozik hozzá közvetíteni. Általában a
királyt az állam szellemének kell tekinteni, ezt a tanácsot pedig
a szellem külső érzékszerveinek, vagyis az állam testének, amely
által a szellem megismeri az állam helyzetét s azt cselekszi, amit
magára nézve a legjobbnak ítél.
20. §. A király fiainak nevelése is e tanácsra hárul, úgyszintén
a gyámság is,20 ha a király csecsemő- vagy gyermekutód hátra
hagyásával halt meg. De hogy a tanács időközben ne legyen
király nélkül, az állam nemesei közül a legidősebbet meg kell
választani a király helyetteséül, míg a törvényes utód abba a
korba nem jut, amikor képes lesz az állam terhének viselésére.
21. §. E tanács jelöltjei azok legyenek, akik annak az állam
nak, amelynek alattvalói, ismerik kormányzását, alapjait, állapotát,
94 P o litik a i ta n u lm á n y
vagyis alkotmányát. De aki jogtudó helyét akarja betölteni,

annak amaz állam kormányzásán és alkotmányán kívül, amelynek
alattvalója, még más államokét is kell ismernie, amelyekkel az
valamilyen kapcsolatban van. De csak azok vehetők fel a meg-
választandók névjegyzékébe, akik elérték ötvenedik évüket s
akikre semmiféle bűncselekmény nem bizonyult.
22. §. Ebben a tanácsban államügyekről csak valamennyi
tag jelenlétében szabad határozatot hozni. Ha valaki betegség
miatt vagy más okból nem lehet jelen, akkor tartozik maga
helyett ugyanabból a családi kötelékből másvalakit küldeni, aki
már betöltötte ezt a tisztséget, vagy aki fel van véve a választ
hatók névjegyzékébe. Ha ezt nem tette meg, s távolléte miatt
a tanács kénytelen volt egy ügy tárgyalását elnapolni, akkor
jelentős pénzbírsággal kell őt sújtani. De ez csak arra az esetre
értendő, ha az egész államot érintő kérdésről van szó, nevezetesen
háborúról és békéről, egy törvény eltörléséről vagy hozataláról,
a kereskedelemről stb. Ha azonban csupán az egyik vagy a másik
várost illető kérdésről van szó, kérvényekről stb., akkor elegendő
a tanács nagyobbik részének jelenléte.
23. §. Hogy a családi kötelékek között mindenben meg
legyen az egyenlőség, s meglegyen az ülés, az indítványozás és a
hozzászólás rendje, akként kell eljárni, hogy az egyes családi
kötelékek az egyes üléseken felváltva elnököljenek s amelyik ezen
az ülésen az első helyen volt, a következőn az utolsó helyen legyen.
De ugyanazon családi kötelék tagjai közül az legyen az első helyen,
akit előbb választottak meg.
24. §. Ezt a tanácsot évenként legalább négyszer kell össze
hívni, hogy számon kérjék a tisztviselőktől az állam igazgatását,
hogy megismerjék az ügyek állását s lássák, nem kell-e ezenkívül
valamiben határozatot hozni. Mert lehetetlennek látszik, hogy a
polgároknak ilyen nagy száma intézze állandóan a közügyeket.
Mivel azonban a közügyek intézése nem szünetelhet, azért e
tanácsból ki kell választani ötven vagy több tagot, akik a tanácsot
szünetelése alatt helyettesítik. Ezek naponta tartoznak egybe
gyűlni a király lakásához közeleső helyen, s így naponta tárgyalják
a kincstári ügyeket, a városok, az erődítmények ügyeit, a királyfi
nevelésének kérdését, s általában a nagy tanács mindazon fel
adatait, amelyeket az imént felsoroltunk ; kivéve csak azt, hogy
nem tanácskozhatnak új dolgokról, amelyekről még határozatot
a nagy tanács nem hozott.
25. §. Ha a tanács egybegyűlt, bárminő előterjesztés meg
tétele előtt öt vagy hat vagy több jogtudó azokból a családi
kötelékekből, amelyek azon az ülésen az első helyet foglalják el,

elmegy a királyhoz, hogy átadja neki a kérvényeket vagy az eset
leg érkezett leveleket, hogy jelentést tegyen a dolgok állásáról,
s végül hogy megtudja, milyen előterjesztést kíván tanácsában
tárgyaltatni. A király parancsának vétele után térjenek vissza a
tanácsba s a soron levő elnök nyissa meg a tárgyalást. Az olyan
ügyet, amely egyesek előtt jelentősnek tetszik, nem kell azonnal
szavazásra bocsátani, hanem addig kell elhalasztani, ameddig a
dolog sürgőssége csak megengedi. Miután tehát a tanácsot addig
a meghatározott időpontig elnapolták, közben az egyes családi
kötelékek tanácsosai maguk között tanácskozhatnak a dologról,
s ha ezt nagyon fontosnak tartják, másokkal is tanácskozhatnak,
akik már ezt a tisztséget betöltötték, vagy akik ugyanannak a
tanácsnak jelöltjei. Ha a kitűzött időn belül nem tudnak maguk
között megegyezni, akkor az illető családi kötelék nem vesz részt
a szavazásban (mert minden családi köteléknek csak egy szava
zata lehet). Ellenkező esetben ama családi kötelék jogutódja azt
az utasítást kapja, hogy a legjobbnak ítélt nézetet magában a
tanácsban adja elő, s ugyanígy a többiek is. Ha az egyes nézetek
érveinek meghallgatása után a többség jónak látja, hogy a dolgot
újból megfontolják, a tanácsot ismét napolják el bizonyos időre,
amikor is minden családi kötelék tudomásul adja végleges nézetét,
s csak akkor ejtik meg a szavazást az egész tanács jelenlétében.
Az a nézet, amely legalább száz szavazatot nem kapott, semmisnek
tekintendő ; a többit pedig mindazok a jogtudók, akik részt
vettek a tanácsban, a király elé terjesztik, hogy minden párt
érveinek meghallgatása után kiválassza azt, amelyiket akarja.
Innen visszamennek a tanácsba, ahol valamennyien várják a
királyt az általa kitűzött időpontra, hogy mindannyian meg
hallják, melyik mellett dönt az eléje terjesztett nézetek közül,
s mi a teendő az ő határozata szerint.
26. §. Az igazságügyi igazgatás céljából más tanácsot kell
szervezni csupa jogtudóból, akiknek feladata legyen a peres ügyek
elintézése és a vétkesek megbüntetése. De minden általuk hozott
ítéletet felül kell vizsgálniuk a nagy tanács helyetteseinek, vajon
a bírósági ügyrend kellő megtartásával és minden pártosság
nélkül hozták-e. Mert ha egy pervesztes fél ki tudja mutatni,
hogy valamelyik bírót az ellenfél ajándékkal megvesztegette, vagy
más közönséges okból barátsággal viseltetik az ellenfél iránt,
vagy gyűlölettel ő vele szemben, vagy végül, hogy az általános
bírósági ügyrendet nem tartották meg, akkor az ítéletet meg kell
semmisíteni. Ez azonban bizonyára nem várható azoktól, akik
egy bűneset vizsgálata során a vádlottra a bűnt nem annyira
érvekkel, mint kínzásokkal szokták rábizonyítani. Én azonban

nem gondolok itt más bírósági rendtartásra, mint arra, amely
megfér az állam legjobb kormányformájával.
27. §. E bírák számának is nagynak és páratlannak kell
lennie, mégpedig hatvanegynek vagy legalább ötvenegynek.
Minden családi kötelékből csak egyet szabad választani, de nem
élethossziglan, hanem úgy, hogy itt is minden évben egy része
visszalép és ugyanannyi mást választanak, akik más családi
kötelékekből valók és elérték életük negyvenedik évét.
28. §. Ebben a tanácsban csak valamennyi bíró jelenlétében
szabad ítéletet hozni. Ha valaki betegség miatt vagy más okból
huzamosabb ideig nem vehet részt a tanácsban, akkor arra az
időre mást kell választani helyetteséül. A szavazás pedig nem
nyíltan történik, hanem úgy, hogy mindenki szavazókővel adja le
szavazatát.
29. §. Ennek a helyettesítő tanácsnak és az előbb említettnek
tagjai jövedelmüket mindenekelőtt az általuk halálra ítéltek
vagyonából kapják, valamint azoktól, akiket pénzbírsággal sújtot
tak. Továbbá minden polgári ügyben hozott ítélet után a per
vesztes féltől a szóban forgó összegnek bizonyos hányadát kapják,
amely mind a két tanácsot megilleti.
3D. §. Ezeknek a tanácsoknak minden egyes városban alá
kell rendelni másokat, amelyeknek tagjait szintén nem élet
hossziglan kell megválasztani, hanem egy részük ugyancsak
évenként választandó csakis az illető városban lakó családi kötelé
kekből. De erről nem kell részletesebben szólnom.•
31. §. A katonaságnak béke idején nem kell zsoldot fizetni,
háború idején pedig csak azoknak jár mindennapi zsold, akik
mindennapi munkával tartják fenn életüket. De a vezérek és a
csapatoknak többi tisztje nem számíthatnak a háborúnak semmi
féle más előnyére, mint az ellenségtől elvett zsákmányra.
32. §. Ha egy idegen férfi feleségül veszi valamely polgárnak
a leányát, gyermekeit polgároknak kell számítani és fel kell venni
az anya családi kötelékének névjegyzékébe. Akik pedig idegen
szülőktől magában az országban születtek és itt nevelkedtek,
meghatározott áron vásárolhassák meg a polgárjogot valamely
családi kötelék elöljáróitól és vétessenek fel az illető családi kötelék
névjegyzékébe. Az államra abból sem származhatik semmi baj,
ha az elöljárók a nyereség kedvéért a megszabott áron alul vesznek
fel egy idegent polgáraik sorába ; sőt ellenkezőleg, eszközöket
kell kigondolni, amelyek segítségével könnyebben növelhető a
polgárok száma, s az emberek nagy tömörülése jön létre. Méltá-
nyos azonban, hogy azok, akiket nem vettek fel a polgárok név
jegyzékébe, legalább háború idején valamilyen munkával vagy
adóval váltsák meg nyugalmukat.
33. §. A követek, akiket béke idején más államokhoz kell
küldeni békekötés vagy a béke fenntartása céljából, csakis a
nemesek soraiból választandók. Költségeiket az állampénztárból
kell fedezni, nem pedig a király magánpénztárából.
34. §. Az udvari emberek és a király szolgái, akiket magán-
pénztárából fizet a király, kizárandók minden állami szolgálatból,
vagyis hivatalból. Kifejezetten azt mondom: akiket magán-
pénztárából fizet a király, hogy a testőröket elválasszam tőlük.
Mert testőrök csak ugyanazon város polgárai lehetnek, akik az
udvarban a király ajtaja előtt meghatározott rendben őrködni
tartoznak.
35. §. Háborút csak a béke kedvéért szabad indítani, hogy
befejeztével pihenjenek a fegyverek. Ha tehát a háború jogán
városokat foglaltak el és leigázták az ellenséget, akkor a béke-
feltételeket akként kell megállapítani, hogy az elfoglalt városokat
ne védősereggel kelljen m egtartani; hanem vagy az ellenségnek,
ha elfogadja a békeszerződést, lehetőséget kell adni ama városok
visszavásárlására, vagy pedig (ha ily módon a hely fenyegető
fekvése miatt még mindig félni kell a hátbatámadtatástól) teljesen
el kell pusztítani a városokat s lakosaikat másutt kell letelepíteni.
36. §. A király külföldi nővel nem köthet házasságot, hanem
csak vérrokonai közül vagy a polgárok köréből vehet valakit
feleségül. Ámde polgári nőt csak azzal a kikötéssel vehet feleségül,
hogy ennek legközelebbi vérrokonai semmiféle állami hivatalt
nem tölthetnek be.
37. §. A birodalomnak oszthatatlannak kell lennie. Ha tehát
a királynak több gyermeke van, akkor a legidősebb legyen törvé
nyes utódja. De semmiképp nem engedhető meg, hogy a birodal
mat felosszák közöttük, vagy hogy osztatlanul átadják valamennyi
nek vagy néhányuknak, s még sokkal kevésbé szabad a birodalom
egy részét hozományul adni a király leányának. Mert azt semmi
képpen nem szabad megengedni, hogy leányok örököljék az
uralmat.
38. §. Ha a király férfiutód nélkül hal meg, legközelebbi
vérrokona örökölje a trónt, hacsak nem külföldi nő a felesége
s nem akar tőle elválni.
39. §. Ami a polgárokat illeti, a 3. fejezet 5. szakaszából kivi
láglik, hogy minden polgár tartozik a király minden parancsának,
vagyis a nagy tanácstól kihirdetett minden rendeletnek engedel

meskedni (e kikötésre nézve lásd e fejezet 18. és 19. szakaszát), még
akkor is, ha azt a legnagyobb képtelenségnek tartja, vagy pedig
törvénnyel kényszerítik rá.
Ezek azok az alapok, amelyekre a monarchikus kormányzást
rá kell építeni, hogy szilárd legyen, mint a következő fejezetben
ki fogjuk mutatni.
40. §. Ami a vallást illeti, templomokat egyáltalán nem
szabad a városok költségén építeni, sem pedig nem szabad törvé
nyeket hozni a véleményekről, ha ezek nem lázítók, s nem akarják
felforgatni az állam alapjait. Ha tehát azok, akiknek megengedik
a vallás nyilvános gyakorlását, templomot akarnak, építsenek
saját költségükön. A királynak azonban annak a vallásnak gyakor
lására, amelynek híve, legyen saját udvari temploma.
H E T E D IK FEJEZET
1. §. Miután kifejtettem a monarchikus államforma alapjai

most sorban meg akarom okolni. S itt mindenekelőtt meg kell
jegyezni, hogy a gyakorlattal semmiképpen nem ellenkezik a
jogoknak annyira szilárd alapra helyezése, hogy még maga a
király se törölhesse el őket. A perzsák ugyanis királyaikat istenek
ként tisztelték, s a királyoknak mégsem volt hatalmukban az
egyszer érvénybe lépett jogok visszavonása, mint kitűnik Dániel
6. fejezetéből.21 Tudtommal nem is választanak sehol korlátlan
hatalmú egyeduralkodót minden feltétel kikötése nélkül. Sőt, az
sem ellenkezik sem az ésszel, sem a királyt megillető feltétlen
engedelmességgel. Mert az állam alapjait a király megmásíthatatlan
határozatainak kell tekinteni, úgyhogy tisztviselői teljességgel neki
engedelmeskednek, ha nem akarják végrehajtani olyan parancsait,
amelyek ellenkeznek az állam alaptörvényeivel. Világosan meg
mutathatjuk ezt Odysseus példáján. Odysseus bajtársai ugyanis
az ő parancsát hajtották végre, amikor nem akarták feloldani
a hajó árbocfájához kötött és a szirének énekétől elbűvölt Odysseust,
noha mindenféle fenyegetések között ezt megparancsolta nekik.
S Odysseus bölcsességére vall, hogy utóbh köszönetét mondott
bajtársainak, amiért első parancsa értelmében engedelmeskedtek
neki. Odysseus e példájára a királyok is utasítani szokták a bírákat,
hogy tudniillik legyenek igazságosak, ne legyenek tekintettel
senkire, még a királyra se, ha valamely különös esetből kifolyólag
olyasmit parancsolna, ami tudomásuk szerint ellenkezik a fennálló
joggal. A királyok ugyanis nem istenek, hanem emberek, akiket
H e t e d i k fe je z e t 99
gyakran megejt a szirének éneke. Ha tehát egy ember állhatatlan

akaratától függne minden, akkor nem volna semmi szilárd.
A monarchikus államot tehát, hogy szilárdan álljon, úgy kell
berendezni, hogy minden csakis a király határozatából történjék,
azaz úgy, hogy minden jog a király kifejezett akarata legyen,
de nem, hogy a király minden akarata jog legyen. L. erre vonat
kozólag az előző fejezet 3., 5. és 6. szakaszát.
2. §. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy az állam alapjainak
lerakásánál főképp az emberi indulatokra kell figyelemmel lenni.
Nem elég megmutatni, minek kell történnie, hanem elsősorban
azt kell megmutatni, hogyan lehetséges, hogy az embereknek,
akár az indulat, akár az ész vezeti őket, mégis szilárdan érvényes
jogaik vannak. Mert ha az állam jogrendje, vagyis a közszabadság
csupán a törvények gyenge segítségére22 támaszkodik, akkor
nemcsak a polgárokban nem lesz meg az a bizonyosság, hogy az
fenntartható, amint az előző fejezet 3. szakaszában kimutattuk,
hanem vesztükre lesz. Mert bizonyos, hogy nincs nyomorultabb
helyzet az állam számára, a legjobb állam számára sem, mint ha
ingadozni kezd, kivéve az, amely egyszerre és egy csapásra dől
össze és rabszolgasorsra jut (ami persze lehetetlennek látszik).
Az alattvalóknak ezért sokkal jobb volna, ha jogukat korlátlanul
egy emberre ruháznák, mintha bizonytalan, üres vagy érvény
telen szabadságfeltételeket állapítanak meg, s így a legkegyetle
nebb szolgaság útját készítik elő az utódoknak. De ha kimutatom,
hogy a monarchikus államnak az előző fejezetben tárgyalt alapjai
szilárdak, s csak a fegyveres nép legnagyobb részének felkelése
döntheti meg, s hogy béke és biztonság fakad belőlük a király
és a nép számára — ha mindezt általános természetükből veze
tem le : akkor senki sem kételkedhetik majd, hogy a legjobbak
és igazak, mint nyilvánvaló a 3. fejezet 9. szakasza és az előző
fejezet 3. és 8. szakasza szerint. Hogy pedig ilyen természetűek,
tőlem telhető rövidséggel ki fogom mutatni.
3. §. Mindenki vallja, hogy a hatalom birtokosának köteles
sége, hogy mindig ismerje az állam helyzetét és állapotát, hogy
a közjó felett őrködjék, s megtegye mindazt, ami az alattvalók
nagyobb részének hasznára van. Minthogy pedig egy ember egy
magában nem képes mindent áttekinteni, mindenre kiterjeszteni
figyelmét és mindenről gondoskodni, gyakran pedig betegség,
öregség vagy más okok gátolják a közügyekkel való foglalkozás
ban, azért kell, hogy az uralkodónak tanácsosai legyenek, akik
ismerik a dolgok állását, a királyt tanácsukkal támogatják és
gyakran helyettesítik. így történik, hogy a kormányt, vagyis az
államot mindig egyazon szellem hatja át.
7*
4. §. Mivel azonban az emberi természet úgy van meg

alkotva, hogy mindenki a legnagyobb szenvedéllyel a maga szemé
lyes hasznát keresi, s azokat a jogokat tartja a legméltányosabbak-
nak, amelyek szerinte vagyona fenntartásához és növekedéséhez
szükségesek, másnak ügyét pedig csak annyira védi, amennyire
vele saját ügyét véli megszilárdítani, azért szükségképp olyan
tanácsosokat kell választani, akiknek magánvagyona és haszna
a közösség általános jólététől és békéjétől függ. Nyilvánvaló így,
hogyha a polgárok minden neméből, vagyis osztályából választa
nak néhányat, akkor az alattvalók nagyobbik részének válik
javára az, ami ebben a tanácsban a legtöbb szavazatot kapja.
S ámbár ebben a tanácsban, amely a polgárok ilyan nagy számá
ból tevődik össze, szükségképp sok nagyon műveletlen ember is
van, mégis bizonyos, hogy mindenki azokban az ügyekben, amelyek
kel oly sokáig nagy buzgalommal foglalkozott, eléggé járatos és
fortélyos. Ennélfogva, ha csupán olyanokat választanak, akik
ötven éves korukig becsülettel gyakorolták mesterségüket, azok
elég alkalmasak lesznek arra, hogy saját ügyeiket illetően tanácsot
adjanak, különösen akkor, ha nagyobb jelentőségű dolgokban
gondolkodási időt kapnak. Tegyük hozzá, hogy a kevés tagból
álló tanácsban sem hiányzanak hasonló elemek. Sőt ellenkezőleg,
legnagyobb része ilyen emberekből á ll: mert hiszen ott mindenisi
teljességgel azon van, hogy nehézfejű társai legyenek, akik az ő
ajkán csüggnek. Nagy tanácsokban ennek nincs helye.
5. §. Ezenkívül bizonyos, hogy minden ember inkább kor
mányozni akar, mint kormányoztatni. Mert senki sem engedi át
önként másnak a hatalmat, mint Sallustius mondja Caesarhoz
intézett első beszédében. Ebből nyilvánvaló, hogy egy egész nép
sohasem ruházná át jogát kevés emberre vagy egyetlenegyre,
ha magában meg tudna egyezni, s a nézeteltérések, amelyek több
nyire nagy gyülekezetekben támadnak, nem mennének át láza
dásokba. Ezért a nép csak azt ruházza át önként a királyra, ami
amúgy sem lehet feltétlenül hatalmában, nevezetesen az ellentétek
kiegyenlítését és a határozatok végrehajtását. Gyakran ugyanis
az is megtörténik, hogy a háború miatt választanak királyt,
mert tudniillik királyok nagyobb sikerrel viselnek háborút; ámde
ez oktalanság, mert hogy sikeresebben viseljenek háborút, a béké
ben szolgaságot akarnak ; ha ugyan lehet békére gondolni az
olyan államban, amelyben a legfőbb hatalmat csakis a háború
kedvéért ruházták át egy emberre, aki ezért derekasságát s azt,
amit valamennyien várnak tőle, leginkább a háborúban tudja
megmutatni. Ezzel szemben a demokratikus uralom előnye az,
hogy erénye sokkal inkább a békében érvényesül, mint a háború-
ban. De bármily okból választanak is királyt, ő egymagában,

mint már mondottuk, nem tudhatja, mi hasznos az államra ;
ehhez szükséges, mint az előző szakaszban megmutattuk, hogy
több polgár tanácsosként legyen mellette. S mivel semmiképp
sem tudjuk elképzelni, hogy egy tárgyalás alatt levő dologról
lehetséges olyan gondolat, amely kikerülte volna ily nagyszámú
testület figyelmét, ebből következik, hogy mindazokon a vélemé
nyeken kívül, amelyeket a tanács a király elé terjesztett, már
nem gondolható más, a nép jólétét szolgáló vélemény. Ezért,
mivel a nép jóléte a legfőbb törvény, vagyis a király legfőbb
joga, azért a király joga egyet kiválasztani a tanácsnak eléje
terjesztett véleményei közül, nem pedig az egész tanács szelleme
ellen határozni vagy szavazni (lásd az előző fejezet 25. szakaszát).
De ha a tanácsban szavazás alá került minden véleményt kellene
a király elé terjeszteni, akkor megtörténhetnék, hogy a király
mindig a kevesebb szavazattal bíró kis városoknak kedvezne.
Mert noha a tanács ügyrendi szabályzata szerint a véleményeket
az indítványozók megnevezése nélkül kell felterjeszteni, mégsem
lehetnek annyira elővigyázatosak, hogy valami ki ne szivárogjon.
Ezért van szükség arra a határozatra, hogy az olyan vélemény, amely
legalább száz szavazatot nem kapott, érvénytelen. Ezt a jogot pedig a
nagyobb városoknak a legnagyobb erővel meg kell védeniük.
6. §. S itt, ha nem törekedném rövidségre, ennek a tanács
nak más nagy előnyeit is kifejteném. Egyet mégis megemlítek,
amely a legnagyobb jelentőségűnek látszik. Ez pedig az, hogy
semmi sem ösztönözhet jobban a derekasságra, mint az általános
remény e méltóságok elnyerésére. Mert mindannyiunkat leginkább
a dicsőségvágy vezet, amint Etikámban részletesen kimutattam.23
7. §. Hogy e tanács nagyobbik részének sohasem lesz kedve
háborút viselni, hanem mindig meglesz benne a békére való
törekvés és a béke szeretete, az kétségtelen. Mert háború esetén
mindig félniök kell, hogy javaikkal együtt elvesztik szabadságu
kat is. Ehhez járul ezenkívül, hogy a háború új kiadásokat követel,
amelyeket nekik kell fedezniük, s hogy gyermekeik és rokonaik is,
akik egyébként a házi ügyekkel vannak elfoglalva, kénytelenek
fegyvert fogni és hadba szállni, „innen pedig csak ingyenes seb
helyeket vihetnek haza” .24 Mert mint az előző fejezet 31. szakaszá
ban mondottuk, a katonaságnak nem jár semmiféle zsold, s ugyan
ezen fejezet 11. szakasza szerint a katonaság csakis a polgárokból
alakítható és senki másból.
8. §. A béke és egyetértés mellett szól ezenkívül egy másik
nagy jelentőségű mozzanat is, tudniillik az, hogy semmiféle polgár-
nak nem lehet ingatlan tulajdona (lásd az előző fejezet 12. szakaszát).
Ezért a háborúból származó veszély majdnem egyforma mindenkire
nézve ; mert hogy keresethez jussanak, mindannyian kénytelenek
lesznek kereskedést folytatni, vagy egymásnak pénzt kölcsönözni,
ha tudniillik olyan törvényt hoznak, mint hajdan az athéniek,
amely szerint mindenki csak belföldieknek adhatja ki pénzét
kamatra. így olyan üzletekre kényszerülnek, amelyek vagy össze
függnek egymással, vagy amelyek előmozdítására ugyanazok az
eszközök szükségesek. Ennélfogva e tanács legnagyobb részének
többnyire egyazon véleménye lesz a közügyek és a béke művészete
tekintetében. Mert mint e fejezet 4. szakaszában mondottuk,
mindenki annyira védelmezi másnak az ügyét, amennyire hiszi,
hogy ezzel saját ügyét szilárdítja meg.
9. §. Kétségtelen, hogy soha senkinek sem jut majd eszébe
ezt a tanácsot ajándékokkal megvesztegetni. Mert ha valaki az
emberek ilyen nagy számából az egyiket vagy a másikat megnyeri is
magának, mégsem ér el vele semmit, mert, mint mondottuk,
érvénytelen az a vélemény, amely összesen legalább száz szavazatot
nem kap.
10. §. Hogy továbbá ez egyszer megalakított tanács tagjai
nak számát nem lehet csökkenteni, azt könnyen belátjuk, ha az
emberek közös indulatait tekintjük. Mindenkit ugyanis elsősorban
a dicsőségvágy vezet, s nincs egészséges ember, aki ne remélné,
hogy késő öregséget fog megélni. Ha tehát számba vesszük azokat,
akik valóban elérték ötvenedik vagy hatvanadik évüket, s azután
nézzük, milyen nagyszámií tanácstagot választanak meg minden
évben, akkor azt látjuk, hogy alig lehet valaki a fegyverviselők
sorában, akinek ne volna nagy reménye e méltóság elérésére.
Ezért mindenki tőle telhetőleg megvédi majd a tanácsnak ezt a
jogát. Mert meg kell jegyezni, hogy az elfajulásnak, ha csak
lassan nem lopódzik be, könnyen lehet elejét venni. Mivel pedig
könnyebb megérteni s kevésbé is kelt irigységet, ha minden
családi kötelékből választanak kisebb számot, mint ha csak
kevésből, vagy egyik-másik családi kötelék kizárásával, azért
(az előző fejezet 15. szakasza szerint) a tanácsosok száma csak
úgy csökkenthető, ha egyszerre egy harmad-, negyed- vagy ötöd
részt elvesznek belőle. Márpedig ez igen nagy változtatás lenne
s nagyon is elüt az általános gyakorlattól. Ezenkívül késedelemtől
vagy a választásban mutatkozó hanyagságtól sem kell tartani, mert
ezt maga a tanács hozza helyre. (Lásd az előző fejezet 16. szakaszát.)
11. §. A király tehát, akár a sokaságtól való félelmében, vagy
hogy a fegyveres nép nagyobbik részét megnyerje magának, akár
lelki nemességétől vezetve, hogy tudniillik a közjóról gondoskod

jék, mindig azt a véleményt fogja megerősíteni, amely a legtöbb
szavazatot kapta, azaz (e fejezet 5. szakasza szerint), amely az
állam többségére nézve hasznosabb, s tőle telhetőleg igyekszik
majd kiegyenlíteni az eléje terjesztett eltérő véleményeket, hogy
minden erejével magához vonjon mindenkit, s belássák mind békében,
mind háborúban, hogyő egymagában mit jelent számukra. így a
király akkor lesz leginkább joga birtokában, s uralma akkor lesz a
legerősebb, amikor legjobban gondoskodik a nép általános jólétéről.
12. §. Mert a király egymagában nem képes valamennyit
megfélemlítéssel féken tartani, hanem hatalma, mint mondottuk,
a katonák számára, elsősorban pedig vitézségükre és hűségükre
támaszkodik ; ez pedig mindig csak addig áll fenn az emberek
között, ameddig valamilyen szükséglet, akár tisztességes, akár
tisztességtelen, köti össze őket. Innen van, hogy a királyok gyak
rabban feltüzelni szokták a katonákat, mintsem féken tartani, s
inkább hibáikat nézik el, számon tartva vitézségüket, s hogy
elnyomják a legjobbakat, többnyire felkarolják a semmittevőket
és dőzsölőket, kitüntetik, pénzzel jutalmazzák vagy kegyben
részesítik őket, „kezüket szorongatják, csókokat dobálnak nekik,
s minden szolgai dolgot művelnek uralmukért” .25 Hogy tehát a
király mindenekelőtt a polgárokat tüntesse ki s a polgárok meg
tartsák jogukat, amennyire az állami élet vagy a méltányosság
megengedi, ezért kell, hogy a katonaság csupa polgárokból álljon
s belőlük alakuljanak a tanácsok is. Ellenkező esetben teljesen
le vannak igázva, s örökös háborúnak vetik meg alapját, mihelyt
megengedik, hogy segédcsapatokat fogadjanak zsoldba, akiknek
mestersége a háború, s egyenetlenségekben és lázadásokban
legnagyobb az erejük.
13. §. Hogy a király tanácsosait nem élethossziglan, hanem
három, négy vagy legfeljebb öt évre kell választani, az kiviláglik
mind e fejezet 10. szakaszából, mind abból, amit e fejezet 9.
szakaszában mondottunk. Mert ha élethossziglan választanák
őket, akkor a polgárok legnagyobb részének alig lehetne valami
reménye eme tisztség elnyerésére. Ebből nagy egyenlőtlenség
támadna a polgárok között, vele együtt gyűlölködés és állandó
zúgolódás, végül pedig lázadások, amelyek uralomra vágyó királyok
nak bizonyára nem volnának kedvük ellen. Ezenkívül (mivel
ugyanis az utódoktól nem kell félni) önkényességre vetemednének
mindenben, anélkül, hogy a király ezt legkevésbé is ellenezné.
Mert minél gyűlöletesebbek a polgárok előtt, annál inkább ragasz
kodnak a királyhoz, s annál hajlandóbbak lesznek, hogy hízeleg-
jenek neki. Sőt az ötévi időtartam még túl hosszúnak látszik, mert
ennyi idő alatt nem látszik lehetetlennek, hogy a tanács igen nagy
részét (bármilyen nagy is a tanács) meg lehessen vesztegetni
ajándékokkal vagy kegynyilvánítással. Ezért sokkal biztosabb
lesz a dolog, ha minden évben minden családi kötelékből kiválik
két tag s ugyanannyi megy helyébe (ha tudniillik minden családi
kötelékből öt tanácsosnak kell lennie), kivéve abban az évben,
amikor valamelyik családi kötelék jogtudója válik ki, s újat válasz
tanak helyébe.
14. §. Ezenkívül egyetlen király sem ígérhet magának nagyobb
biztonságot, mint az, aki az ilyen államban uralkodik. Mert nem
szólva arról, hogy gyorsan elpusztul az a király, akit katonái nem
akarnak megvédeni, bizonyos, hogy a királyokat mindig azok
részéről fenyegeti a legnagyobb veszély, akik legközelebb vannak
hozzá. Minél kisebb tehát a tanácsosok száma s következőleg
minél hatalmasabbak, annál nagyobb veszélyt jelentenek a királyra,
hogy másra ruházzák át az uralmat. Bizonyára semmi sem ejtette
Dávidot nagyobb rettegésbe, mint az, hogy saját tanácsosa, Achito-
fel, Absolom pártjára állott.26 Ehhez járul, hogyha korlátlanul
egy emberre ruháznak minden hatalmat, akkor ez sokkal könnyeb
ben vihető át az egyik emberről a másikra. „Mert két közkatona
feltette magában, hogy Róma uralmát másra ruházza és meg is
tette.” (Tacitus, Hist. 1. könyv.) Nem szólok a tanácsosok ama
mesterkedéseiről és fondorkodásairól, amelyekkel el kell hárí
taniuk, hogy áldozatul essenek az irigységnek ; mert felettébb
ismeretesek, s a történelem minden olvasója jól tudhatja, hogy a
tanácsosoknak többnyire vesztükre volt a hűségük. Hogy óvhassák
magukat, ravaszoknak kell lenniük, nem pedig hűeknek. De ha a
tanácsosok száma nagyobb, semhogy ugyanarra a bűnre egyesül
hetnének, ha egyenlők maguk között, s négy évnél tovább nem
viselik ezt a tisztséget, akkor semmiképp nem lehetnek félelme
tesek a királyra, hacsak nem kísérli meg, hogy megfossza őket
szabadságuktól, amivel valamennyi polgárt egyformán megsérti.
Mert (mint Antonio Perez27 nagyon helyesen megjegyzi) a korlátlan
uralom a fejedelemre nagyon veszedelmes, az alattvalók előtt
nagyon gyűlöletes, s mind az isteni, mind az emberi törvényekkel
ellenkezik, amint számtalan példa mutatja.
15. §. Ezenkívül az előző fejezetben még más alapokat
vetettem meg, amelyekből nagy biztonság fakad a király számára
az uralomban, a polgárok számára pedig a szabadság és béke
fenntartásában, mint a maga helyén be fogom bizonyítani. Mert
mindenekelőtt azt akartam kimutatni, ami a legfelsőbb tanácsra
H e te d i k fe je z e t 105
vonatkozik s a legnagyobb jelentőségű ; a többit mármost abban

a sorrendben fogom kifejteni, amelyben először szóltam róla.
16. §. Kétségtelen, hogy a polgárok annál hatalmasabbak s
következőleg annál inkább vannak joguk birtokában, minélnagyobb
és minél jobban megerősített városaik vannak. Minél biztosabb a
hely, ahol laknak, annál jobban védhetik meg szabadságukat és
annál kevésbé kell félniük külső vagy belső ellenségtől; s bizonyos,
hogy az emberek természetszerűen annál inkább gondoskodnak
saját biztonságukról, minél gazdagabbak. Azok a városok ellenben,
amelyek másnak segítségére szorulnak, hogy fennmaradhassanak,
nem egyenlő joguak vele, hanem annyira állnak másnak a joga
alatt, amennyire a hatalmára szorulnak. Mert, mint kimutattuk
a 2. fejezetben, a jogot pusztán a hatalom határozza meg.
17. §. Ugyanez az ok, hogy tudniillik a polgárok joguk
birtokában maradjanak és szabadságukat megőrizzék, követeli
azt is, hogy a katonaság kivétel nélkül csakis polgárokból álljon.
Mert hiszen a fegyveres ember inkább van joga birtokában, mint
a fegyvertelen (lásd e fejezet 12. szakaszát), s azok a polgárok
korlátlanul másra ruházzák át jogukat s teljesen arra bízzák
magukat, akinek átadták fegyvereiket s akire rábízták a városok
erődítményeit. Ehhez járul az emberi kapzsiság, amelynek legin
kább rabjai a legtöbben. Zsoldos katonaság ugyanis nem tartható
fenn nagy költség nélkül, a polgárság pedig alig bírja elviselni
az adókat, amelyeknek kivetését egy henyélő katonaság fenntar
tása megköveteli. Hogy pedig az egész hadseregnek vagy egy nagy
részének parancsnokát csakis szükségszerűségből legfeljebb egy
évre szabad választani, azt tudják azok, akik olvasták mind a
szent, mind a világi történelmet. Az ész meg semmit sem tanít
ennél világosabban. Mert hiszen a birodalom erejét teljesen arra
bízzák, akinek elég időt adnak arra, hogy hadi dicsőséget szerezzen,
hogy nevét a királyé fölé helyezze vagy hogy a hadsereget
hívévé tegye engedékenységgel, bőkezűséggel és a vezéreknél
megszokott egyéb fogásokkal, amelyekkel mások szolgaságára és
a maguk uralmára törekszenek. Végül az egész állam nagyobb
biztonságára hozzáfűztem, hogy a hadsereg e parancsnokait a
király tanácsosai vagy a volt tanácsosok közül kell választani,
azaz olyan férfiak sorából, akik már elérték azt a kort, amikor az
emberek többnyire jobban szeretik a biztos régit, mint a vesze
delmes újat.
18. §. Mondottam, hogy a polgárokat maguk között családi
kötelékekre kell felosztani, s mindegyikből egyenlő számú tanácsost
kell kiválasztani, hogy a nagyobb városoknak polgáraik számához
képest több tanácsosuk és, mint méltányos, több szavazatuk legyen.

A kormányzásra jogosító hatalomnak és következőleg a kormány
zás jogának a polgárok számához kell igazodnia, s azt hiszem,
hogy ennek a polgárok közötti egyenlőségnek fenntartásához
nem lehet alkalmasabb eszközt kigondolni. Az emberek ugyanis
természettől fogva olyanok, hogy mindenki a nemzetségéhez akar
számítódni és származása szerint akarja magát a többitől meg
különböztetni .
19. §. Ezenkívül a természetes állapotban az egyes ember
semmit sem igényelhet oly kevéssé magának és tehet oly kevéssé
magáévá, mint a földet, s mindazt, ami úgy függ össze a földdel,
hogy azt sehol el nem rejtheti, sem el nem viheti, ahová akarja.
A föld tehát és mindaz, ami az említett módon összefügg vele,
elsősorban az állam közös tulajdona,28 azaz mindazoké, akik
egyesült erővel tartanak rá igényt, vagy azé, akire mindnyájan
ráruházták a hatalmat, amelynél fogva azt magának igényelheti.
Ennélfogva a földnek és mindannak, ami vele összefügg, csak
annyiban van értéke a polgárok számára, amennyiben szükségük
van rá, hogy lábukat megvessék azon a helyen, s megvédhessék
a közös jogot, vagyis a szabadságot. Egyébként azokat az előnyöket,
amelyek ebből szükségképp az államra háramlanak, megmutattuk
e fejezet 8. szakaszában.
20. §. Hogy a polgárok lehetőleg egyenlők legyenek, ami
kiváltképpen szükséges az államban, azért csakis a király leszár
mazottjait kell nemeseknek tekinteni. De ha a király minden
leszármazottjának szabad volna megházasodnia és gyermekeket
nemzenie, számuk az idő folyamán nagyon megnövekednék s ez
a királyra és mindenkire nemcsak terhet, hanem ezenfelül igen
nagy veszedelmet is jelentene. Az emberek ugyanis, akiknek
sok a szabad idejük, többnyire rosszban törik a fejüket. Innen
van, hogy a királyok leginkább a nemesek miatt készek háborút
viselni, mert a nemesektől körülvéve inkább a háborúban találnak
biztonságot és nyugalmat, mint a békében. De abbahagyom ezt,
mert hiszen eléggé ismeretes, úgyszintén azt is, amit az előző
fejezet 15—27. szakaszában mondottam. Mert a fődolgot bebi
zonyítottam ebben a fejezetben, a többi pedig magában nyilván
való.
21. §. Azt is tudja mindenki, hogy a bírák számának nagyob
baknak kell lennie, semhogy magánember nagyobb részüket
ajándékokkal megvesztegethesse, valamint azt, hogy a szavazás
nak nem nyíltnak, hanem titkosnak kell lennie, s hogy a bírák
működésükért díjazásban részesülnek. De rendszerint mindenütt
évi fizetést kapnak ; ezért van, hogy nem nagyon sietnek a perek
elintézésével s a vizsgálatoknak gyakran se vége, se hossza. Továbbá
ahol az elkobzott javak a királyt illetik meg, ott gyakran ,,nem a
jogot és az igazságot, hanem a vagyon nagyságát nézik a törvényszéki
ítéletekben; napirenden vannak a feljelentések s épp a leggazdagab
bakat szemelik ki zsákmányul; e súlyos és elviselhetetlen állapotokat
a háború kényszerével mentegetik, de megmaradnak a békében is.”29
Ha azonban a bírák megbízatása két vagy legfeljebb három évre
szól, akkor mérsékli kapzsiságukat az utódoktól való félelem ;
nem is szólva arról, hogy a bíráknak nem lehet semmiféle ingatlan
vagyonuk, hanem pénzüket, hogy hasznot húzzanak belőle, polgár
társaiknak kell kölcsönözniük. így kénytelenek inkább előmozdí
tani polgártársaik érdekeit, mintsem felügyelni rájuk, különösen
ha, mint mondottuk, maguknak a bíráknak száma nagy.
22. §. A katonaságnak ellenben, mint mondottuk, nem jár
semmiféle zsold, mert a katonáskodás legnagyobb jutalma a
szabadság. A természeti állapotban ugyanis mindenki pusztán
a szabadság kedvéért igyekszik tőle telhetőleg magát megvédeni,
s harci vitézségének nem várja más jutalmát, mint azt, hogy a
maga ura legyen. Az állami életben azonban az összes polgárokat
együttesen úgy kell tekinteni, mint a természeti állapotban élő
em bert; amikor tehát mindannyian ezért az államért harcolnak,
önmagukat védik és önmagukért tevékenyek. Ám tanácsosok,
bírák, tisztviselők stb. többet tevékenykednek másokért, mint
magukért, ezért méltányos dolog díjazásban részesíteni őket
működésükért. Ehhez járul, hogy a háborúban nem lehet tiszte
letreméltóbb és erősebb ösztönzés a győzelemre, mint a szabadság
képe. Ha ellenben a polgároknak csak egy részét jelölik ki katonai
szolgálatra,30 s ezért bizonyos zsoldot is kell majd számukra
megállapítani, akkor a király szükségképp többre fogja őket
tartani a többinél (amint megmutattam e fejezet 12. szakaszában).
Pedig olyan emberekről van szó, akik csak a háború mesterségéhez
értenek, békében a sok szabad idő miatt dőzsölésre adják magukat,
s végül, mivel vagyonuk nincsen, mindig csak rablásra, a polgárok
egyenetlenkedéseire és a háborúra gondolnak. Ezértmondhatjuk,hogy
az effajta monarchikus állam valójában a háború állapota, amelyben
csak a katonaság élvez szabadságot, a többiek ellenben rabszolgák.
23. §. Amit az előbbi fejezet 32. szakaszában idegeneknek
a polgárok sorába való felvételéről mondottam, az, úgy hiszem,
magától értetődő. Ezenkívül úgy vélem, senki sem kételkedik
abban, hogy a király közeli vérrokonait távol kell tartani a király
tól s nem a háború, hanem a béke ügyeivel kell foglalkoztatni;
ebből számukra becsület, a birodalom számára nyugalom fakad.

Bár a török zsarnokoknak még ez sem látszott elég biztosnak, s ezért
szokásuk, hogy összes fitestvéreiket megölik. Nem csoda. Mert
minél korlátlanabbul ruházták egy emberre az uralom jogát,
annál könnyebben lehet azt (amint e fejezet 14. szakaszában pél
dával igazoltam) az egyikről egy másikra átruházni. Kétségtelen
azonban, hogy az a monarchikus állam, amilyenre itt gondolunk,
amelyben tudniillik nincs zsoldos katona, ezen az említett módon
eléggé biztosítja a király jólétét.
24. §. Az előző fejezet 34. és 35. szakaszában mondottakra nézve
sem lehet senki kétségben. Azt pedig, hogy a király nem vehet
idegen nőt feleségül, könnyen meg lehet okolni. Mert nem szólva
arról, hogy két állam, még ha szövetséges is, mégis az ellenséges
kedés állapotában van egymással (a 3. fejezet 14. szakasza szerint),
különösen vigyázni kell arra, hogy a király családi ügyei miatt
ne támadjon háború. Mivel pedig viszálykodások és nézeteltérések
főképpen a házasság révén létrejött szövetségből származnak, s a
két állam között felmerülő kérdéseket többnyire a háború jogán
döntik el, ennélfogva az államra nézve veszedelmes, ha szoros
szövetséget köt más állammal. Végzetes példát olvasunk erre a
szentírásban : Salamon halála után ugyanis, aki egyiptomi király
leányt vett feleségül, fia, Rehábeám igen szerencsétlen háborút
viselt Szuzák egyiptomi király ellen, aki őt teljesen leigázta.31
Ezenkívül XIV. Lajos francia király házassága IV. Fülöp leányával
új háború magvát vetette el.32 Ezenkívül még igen sok példát
olvashatunk a történelemben.
25. §. A birodalom külsejét változatlanul fenn kell ta rta n i;
ennek következében csak egy király lehet, mégpedig ugyanazon
nemből s a birodalomnak osztatlannak kell lennie. Amit pedig
arra nézve mondtam, hogy a király jogos utódja a legidősebb
fia, vagy (ha gyermekei nincsenek) a király legközelebbi vérrokona,
ez kitűnik az előző fejezet 13. szakaszából, valamint abból, hogy a
király megválasztásának, amely a nép által történik, lehetőleg
maradandóan érvényesnek kell lennie. Máskülönben szükségszerűen
megtörténik az, hogy az állam legfőbb hatalma gyakran átszáll
a tömegre, ez pedig a legnagyobb s ennélfogva a legveszedelmesebb
változás. Ámde nagyon tévednek, akik azt állítják,33 hogy a
király csak azért, mert a birodalom ura s azt korlátlan joggal
birtokolja, annak adhatja át, akinek akarja, s azt választhatja
utódjául, akit akar, s hogy így a király fia a birodalom jogos
örököse. A király akarata ugyanis csak addig jogerejű, ameddig
az állam kardját kezében tartja ; mert az állam jogát csupán
hatalma határozza meg. A király tehát lemondhat ugyan az ural

kodásról, de az uralmat csak úgy adhatja át másnak, ha a nép
vagy ennek nagyobbik része beleegyezik. Hogy ezt jobban megért
sük, meg kell jegyezni, hogy a gyermekek nem a természeti, hanem
a polgári jog alapján a szülők örökösei. Mert az egyes ember csak
az állam hatalmánál fogva bizonyos javak ura. Ezért ugyanazon
hatalomnál vagy jognál fogva, amely érvényességet ad valaki
akaratának, amellyel javairól rendelkezett, ugyanaz az akarat
megtartja érvényességét halála után is, ameddig az állam fenn
marad. llyképpen az állami életben mindenki az életében élvezett
jogát megtartja halála után is, mert, mint mondottuk, nem annyira
a saját hatalmánál fogva intézkedhetik javairól, mint inkább az
államénál fogva, amely örök. Egészen más azonban a király viszonya;
mert a király akarata maga a polgári jog, s a király maga az állam.
Ha tehát a király meghal, úgyszólván az állam is megszűnt s az
állami élet visszatér a természeti állapothoz.34 Következőleg a
legfőbb hatalom természetszerűen visszaszáll a népre, amelynek
ezért joga van új törvényeket hozni és régieket eltörölni. Nyilván
való ebből, hogy csak az a király jogos utóda, akit a nép akar
utódnak, vagy a teokráciában, amilyen hajdan a zsidók állama
volt, akit Isten választ ki a próféta által. Levezethetjük ezt abból
is, hogy a király kardja vagyis joga valójában magának a népnek
vagy erősebbik részének akarata, vagy abból is, hogy ésszel meg
áldott emberek sohasem mondanak le jogukról úgy, hogy meg
szűnjenek emberek lenni s mint barmokkal bánjanak velük.
De ezt nem kell tovább folytatnom.
26. §. Egyébként a vallás, vagyis az istentisztelet jogát
senki sem ruházhatja át másra. De erről részletesen szóltam a
Teológiai-politikai tanulmány két utolsó fejezetében, úgyhogy
felesleges volna azt itt ismételni. Ezzel, azt hiszem, ha röviden
is, elég világosan kifejtettem a legjobb monarchikus állam alapjait.
Összefüggésüket, vagyis a kormányzás egyöntetűségét, észre
veheti mindenki, aki együttesen nézi őket némi figyelemmel.
Most már csak arra kell figyelmeztetnem, hogy én itt olyan monar
chikus államra gondolok, amelyet szabad nép alkot, mert csak
neki lehetnek hasznára az itt elmondottak. Mert egy más állam
formához szokott nép nem döntheti fel az egész állam alapjait,
s nem változtathatja meg az egész államépületet az egész állam
felforgatásának veszedelme nélkül.
27. §. Az itt írottakat talán mosollyal fogadják azok, akik a
minden halandóval közös hibákat csupán a tömegre korlátozzák ;
tudniillik, hogy a tömeg nem ismer mértékletességet; félelmetes, ha
nem fél;35 s hogy a tömeg vagy alázatosan szolgál, vagy gőgösen

uralkodik;36nincs benneigazságérzet vagy ítélőképesség37 stb. Ám a
természet egy és közös mindnyájunkban. De megtéveszt bennünket
a hatalom és a műveltség. Innen van, hogyha ketten ugyanazt
teszik, gyakran azt mondjuk: ennek büntetlenül szabad megtennie
azt, amit annak nem szabad; nem azért, mert a dolog különböző,
hanem az, aki megcselekszi.38 Az uralmon levők sajátja a gőg. Gőgö
sek az emberek, akiket megválasztanak egy évre ; hát még a neme
sek, akiknek minden időkre tisztelet jár. De elbizakodottságukat
előkelővé teszi a kevélység, fényűzés, tékozlás, a hibák bizonyos
összhangja, valamilyen mesterkélt együgyűség és a romlottság
eleganciája, úgyhogy hibáik, amelyek külön-külön tekintve,
amikor a legszembetűnőbbek, rútak és nemtelenek, a tapasz
talatlanok és tudatlanok szemében tiszteletre méltóknak és fino
maknak látszanak. Továbbá, hogy a tömeg nem ismeri a mérték
letességet ; hogy félelmetes, ha nem fé l: érthető, hiszen szabadság
és szolgaság nem könnyen egyeztethető össze. Végül, hogy a tömeg
ben nincs sem igazságérzet, sem ítélőképesség : ezen nem lehet
csodálkozni, amikor a legfontosabb állami ügyeket előle eltit
kolva intézik el, s ő csak abból a kevésből következtethet, amit nem
lehet eltitkolni. Mert az ítélettől való tartózkodás ritka erény.
A polgárok előtt mindent titokban intézni, s mégis azt várni, hogy
ne ítélkezzenek róluk hamisan, s ne értelmezzenek mindent ked
vezőtlenül, a legnagyobb oktalanság. Mert ha a tömeg tudná magát
mérsékelni, ha a kevésbé ismert dolgokkal szemben tartózkodni
tudna az ítélettől, vagy kevés előismeretből is helyesen tudna
róluk ítélni, akkor valóban megérdemelné, hogy inkább ő ural
kodjék, mintsem hogy rajta uralkodjanak. De, mint mondottam,
a természet mindenkiben ugyanaz ; gőgösködnek mind, akik
uralmon vannak ; félelmetesek, ha nem félnek, s az igazságot
mindenütt többnyire meghamisítják az elkeseredettek és szolga-
lelkűek ; főleg ott, ahol egy vagy kevesen uralkodnak, akik dönté
seikben nem a jogot vagy igazságot nézik, hanem a vagyon nagy
ságát.39
28. §. A zsoldos katonák továbbá,, akik tudniillik megszok
ták a katonai fegyelmet, akik tűrik a hideget és az éhséget, le
szokták nézni a polgári tömeget, mert várostromokban vagy nyílt
mezőn való harcban messze elmaradnak mögöttük. De hogy
emiatt egy állam kevésbé szerencsés, vagy kevésbé szilárd, azt
soha épeszű ember nem fogja állítani. Ellenkezőleg mindenki,
aki elfogulatlanul ítéli meg a dolgokat, azt fogja mondani: az az
állam szilárdabb minden másnál, amely csak a megszerzettet
akarja megvédeni, de nem vágyódhatik idegen birtokra, amely
tehát teljes erejével azon lesz, hogy a háborút mindenképpen

távol tartsa és a békét megőrizze.
29. §. Egyébként bevallom, hogy az ilyen állam terveit alig
lehet titokban tartani. De mindenki velem együtt el fogja ismerni
azt is, hogy sokkal jobb, ha az állam jó szándékait ismeri az ellen
ség, mint ha a zsarnokok rossz titkait rejtve tartják a polgárok
előtt.40 Akik titokban intézhetik az állam ügyeit, azt korlátlanul
hatalmukban tartják, s mint az ellenségre a háborúban, úgy
leselkednek a polgárokra békében. Hogy a hallgatás gyakran
hasznos az államra, azt senki sem tagadhatja ; de hogy hallgatás
nélkül ugyanez az állam ne tudna ellenni, azt soha senki nem fogja
bebizonyítani. Viszont az államot korlátlanul rábízni valakire,
s ugyanakkor fenntartani a szabadságot, semmiképp sem lehetséges ;
ezért oktalanság, ha az ember egy kis hátrányt a legnagyobb baj
árán akar kikerülni. Azok azonban, akik korlátlan uralomra vágyód
nak, mindig ezt az egyet hajtogatták : az államnak teljességgel
érdeke, hogy ügyeit titokban intézzék, s más effélét, ez pedig,
minél inkább a hasznosság képét ölti magára, annál inkább a
legkeservesebb szolgaságba dönt.
39. §. Végül, noha tudtommal egyetlen állam sem alakult
az itt kifejtett feltételek szerint, mégis maga a tapasztalat alapján
is igazolni tudnók, hogy ez a monarchikus államforma a legjobb,
ha minden civilizált állam fennmaradásának és pusztulásának
okait akarnék szemügyre venni. De ezt nem tudnám itt megtenni
anélkül, hogy ne untassam nagyon az olvasót. Egy figyelemre
méltó példát azonban mégsem akarok elhallgatni. Ez az aragó-
niaiak állama,41 akik páratlan hűséggel viseltettek királyaik
iránt, s éppily állhatatossággal sértetlenül fenntartották a király
ság intézményét. Mihelyt ugyanis lerázták nyakukról a mórok
szolgai jármát, elhatározták, hogy királyt választanak maguknak.
A feltételekre nézve azonban nem tudtak eléggé megegyezni
maguk között, s ezért a római pápához fordultak tanácsért. A pápa
ebben a dologban valóban Krisztus helytartójaként viselkedett ;
megdorgálta őket, hogy nem okultak eléggé a héberek példáján s
oly makacsul kívánnak maguknak királyt. Azt tanácsolta viszont
nekik, ha nem állnak el szándékuktól, majd csak akkor válassza
nak királyt, ha előbb egészen célszerű és a nép szellemével egyező
intézményeket létesítettek ; mindenekelőtt valamilyen legfelsőbb
tanácsot teremtsenek, amely mint Spártában az ephorosok, szem-
benálljon a királlyal, s amelynek korlátlan joga legyen ítélkezni
a király és a polgárok között támadó peres ügyekben. Megfogadták
ezt a tanácsot s olyan törvényeket vezettek be, amelyeket vala-
mennyi között a legméltányosabbaknak láttak, s amelyeknek

legfőbb értelmezője, következőleg legfőbb bírája nem a király,
hanem a tanács ; ezt a Tizenhetek tanácsának, elnökét pedig Jusz-
ticiának nevezték. Ezt a Juszticiát és ezeket a Tizenheteket nem
szavazással, hanem sorsolással élethossziglan választották. Nekik
tehát korlátlan joguk volt felülvizsgálni és elvetni mindazokat
az ítéleteket, amelyeket más testületek, világiak vagy egyháziak
hoztak, vagy akár maga a király hozott valamely polgár ellen,
úgyhogy bármely polgárnak joga volt még magát a királyt is e
bíróság elé idézni. Ezenkívül valamikor az a joguk is volt, hogy
királyt válasszanak, s az is, hogy hatalmától megfosszák.
Sok év múlva azonban Don Pedro király, akit Tőrnek nevez
tek, hízelgéssel, megvesztegetéssel, ígéretekkel s mindenfajta
szívességgel végül kivitte, hogy ezt a jogot eltörölték. (Mihelyt
ezt elérte, tőrével mindenki szeme láttára félkezét lemetszette,
vagy — és ezt hihetőbbnek tartom — megsebesítette, hozzáfűzve,
hogy az alattvalóknak csak a királyi vér árán legyen szabad királyt
választaniok.)42 A királyválasztás jogának eltörlésével együtt
azonban kikötötték: hogy most és ezentúl fegyvert foghatnak minden
erőszak ellen, amellyel valaki kárukra magához akarja ragadni az
uralmat, sőt maga a király és a trónörökös ellen is, ha ezt ilyen módon
ragadják magukhoz. Ezzel a kikötéssel valójában azt az előbbi
jogot nem annyira eltörölték, mint inkább helyesbítették. Mert
mint a 4. fejezet 5. és 6. szakaszában kimutattuk, a király nem a pol
gári jog, hanem csak a háború joga alapján fosztható meg uralkodói
hatalmától, vagyis erőszakoskodását az alattvaló csak erőszakkal
utasíthatja vissza. Ezenkívül más kikötéseket is tettek, de ezek
nem tartoznak tárgyunkhoz.
E mindnyájuk közös megegyezésével hozott törvények alatt
hihetetlenül hosszú ideig fennmaradtak minden baj nélkül; a
királyok éppoly hűséggel viseltettek az alattvalók iránt, mint az
alattvalók a király iránt. De miután a királyság örökség útján
Kasztilíai Ferdinándra szállott, akit először neveztek Katolikusnak,
a kastiliaiak kezdték megirigyelni az aragóniaiaknak ezt a szabad
ságát, s szüntelenül azt tanácsolták Ferdinándnak, hogy törölje
el ama jogokat. Ö azonban, mivel még nem szokta meg a korlátlan
uralmat, nem merte ezt megkísérelni, s ezt felelte tanácsosainak :
eltekintve attól, hogy az aragóniai királyságot az előttük ismeretes
kikötésekkel kapta s a legszentebbül megesküdött, hogy ezeket meg
tartja, s eltekintve attól, hogy emberhez méltatlan dolog az adott szó
megszegése: ő meg van győződve, hogy királysága addig lesz szilárd,
amíg nem nyújt nagyobb biztonságot a királynak, mint az alattvalók
nak, úgyhogy se a király ne legyen túlsúlyban az alattvalókkal, se az
H e t e d i k é s n y o l c a d i k fe je z e t 113
alattvalók ne legyenek túlsúlyban a királlyal szemben; mert ha az

egyik vagy a másik rész hatalmasabbá válik, akkor a gyengébbik rész
nemcsak a régi egyenlőséget igyekszik majd visszanyerni, hanem
azon lesz, hogy az elszenvedett sérelem feletti fájdalmat is megtorolja;
ennek következménye pedig vagy az egyik, vagy mind a két félnek
pusztulása lesz. Ezeket a bölcs szavakat akkor sem tudnám eléggé
csodálni, ha olyan király mondotta volna, aki szolgák, nem pedig
szabad emberek felett szokott uralkodni. Az aragóniaiak tehát
Ferdinánd után is megtartották szabadságukat, de már nem jog
alapján, hanem a hatalmasabb királyok kegyéből, egészen II. Fülöpig;
ez elnyomta őket nagyobb eredménnyel ugyan, de nem kisebb
kegyetlenséggel, mint a szövetségesek tartományait. S bár III.
Fülöp mindenben látszólag visszaállította a régi állapotot, mégis
az aragóniaiak, akiknek legtöbbje csak a hatalmasabbaknak
kívánt hízelegni (mert oktalan dolog hiábavaló ellenállással növelni
a bajt), a többieket pedig megfélemlítették, a szabadságnak
csupán csak szép szavait és üres formaságait tartották meg.
31. §. Azzal zárjuk tehát ezt a fejtegetést, hogy a nép elég
széleskörű szabadságot őrizhet meg a király alatt, hacsak a király
hatalmát csupán magának a népnek hatalma határozza meg és
magának a népnek oltalma tartja fenn. Ez volt az egyetlen szabály,
amelyet a monarchikus állam alapjainak megállapítása során
követtem.
NYOLCADIK FEJEZET
Az arisztokratikus államnak a polgárok nagy számából kell

állnia. Ez államforma jelességei. Közelebb áll a korlátlan, mint a
monarchikus államformához, s ezért alkalmasabb a szabadság meg
óvására.
1. §. Eddigelé a monarchikus államformáról szóltunk. Most
arról beszélünk, hogyan kell berendezni az arisztokratikus államot,
hogy fennmaradhasson. Arisztokratikusnak neveztük azt az álla
mot, amelyet nem egy, hanem a népből kiválasztott néhány ember
kormányoz; ezeket ezentúl patríciusoknak fogjuk nevezni.
Kifejezetten azt mondom, amelyet néhány kiválasztott ember kor
mányoz. Mert ez a legfőbb különbség az arisztokratikus és a demok
ratikus államforma között, hogy tudniillik az arisztokratikus
államban a kormányzás joga csakis választástól függ, a demok
ratikus államban főképpen az embernek bizonyos veleszületett
vagy a szerencse által szerzett jogától (mint majd a maga helyén
kifejtem). S ezért, mégha valamely állam egész népét veszik is
fel a patríciusok sorába, kormányzása egészben véve mégis
arisztokratikus lesz, hacsak ama jog nem lesz örökletes, vagy

valamilyen általános törvény alapján nem száll át másra. Mert
hiszen kifejezetten csakis választás útján jutnak be az emberek
a patríciusok sorába. De ha ezek csak ketten vannak, akkor az
egyik igyekszik hatalmasabb lenni a másiknál, s az állam, mind
egyikük szerfeletti hatalma következtében, könnyen két pártra
szakad, s három, négy vagy öt pártra, ha hárman, négyen vagy
öten uralkodnak rajta. De a pártok annál gyengébbek lesznek,
minél nagyobb azoknak a száma, akikre átruházzák a hatalmat.
Ennélfogva az arisztokratikus államban, hogy maradandó legyen,
a patríciusok legkisebb számának megállapításánál szükségképp
magának az országnak nagyságát tekintetbe kell venni.
2. §. Tegyük fel tehát, hogy egy középnagyságú államban
elegendő száz kiváló férfiú, akire átruházzák az állam legfőbb
hatalmát, s akiket ennek következtében megillet a jog, hogy
patríciusokat válasszanak társakul, ha közülük meghal valaki.
Ezek bizonyára mindenképpen azon lesznek, hogy gyermekeik
vagy legközelebbi vér rokonaik lépjenek helyükbe. Ennek az lesz
a következménye, hogy az állam legfőbb hatalma mindig azok
kezében lesz, akik abban a szerencsében részesültek, hogy patrí
ciusok gyermekei vagy vérrokonai. Mivel pedig száz ember közül,
aki a szerencse kedvezése folytán tisztségekhez jut, alig akad három,
aki hozzáértésével és okosságával kiválik és tekintélyre tesz szert,
ennek következtében az állam hatalma nem száz, hanem csak két
vagy három ember kezében lesz, aki kiválik lelki derekasságával,
mindent könnyen magához von, s mindegyik az ember megszokott
hatalmi vágyától hajtva, a monarchia felé egyengetheti útját,
így tehát, ha helyes a számításunk, az olyan államban, amelynek
nagyságaránya legalább száz kiváló férfiút követel, a legfőbb
hatalmat legalább ötezer patríciusra kell ruházni.43 Ilyenképpen
ugyanis mindig található majd száz, lelki derekasságban kiváló
férfiú, feltéve persze, hogy ötven közül, akik tisztségekre törek
szenek és el is érnek, mindig akad egy, aki a legjobbaknál nem
alábbvaló s ezekhez járulnak mások, akik utánozzák a legjobbak
erényeit s ezért érdemesek arra, hogy kormányozzanak.
3. §. Gyakrabban úgy szokott lenni, hogy a patríciusok egy
város polgárai, amely egy egész birodalom fővárosa, úgyhogy
az állam tőle kapja nevét, mint hajdan a római, ma pedig a velen
cei, génuai stb. A holland állam egy egész tartománytól kapta
n evét; innen van, hogy ennek az országnak alattvalói nagyobb
szabadságot élveznek. Mielőtt meghatározhatnók, milyen alapokra
kell ennek az arisztokratikus államnak támaszkodnia, rá kell
N y o l c a d i k fe je z e t 115
mutatni a különbségre az olyan államhatalom között, amelyet

egy emberre, s az olyan között, amelyet elég nagy tanácsra visznek
át. Ez a különbség valóban igen nagy. Mert először is egy embernek
a hatalma egy egész birodalom fenntartásához (mint a 6. fejezet
5. szakaszában mondottuk) nagyon csekély ; egy elég nagy tanács
ról ezt nem lehet állítani nyilvánvaló képtelenség nélkül; mert
aki azt állítja, hogy egy tanács elég nagy, egyúttal tagadja azt,
hogy képtelen volna a birodalom fenntartására. A király tehát
általában tanácsosokra szorul, az efféle tanács ellenben soha.
Azután a királyok halandók, a tanácsok viszont örökéletűek ;
s így az állam hatalma, amelyet egyszer az eléggé nagy tanácsra
ruháztak, sohasem száll vissza a népre ; a monarchikus államban,
mint az előző fejezet 25. §-ában megmutattuk, ez nem így van.
Harmadszor a király uralma, akár gyermeksége, betegsége, öregsége
miatt, akár más okokból, gyakran ingadozó ; az ilyen tanács
hatalma ellenben mindig egy és ugyanaz marad. Negyedszer
egy ember akarata nagyon változó és állhatatlan ; ez okból a
monarchikus állam minden joga a király kifejezett akarata ugyan
(mint az előző fejezet 1. szakaszában mondottuk), de a királynak
nem minden akarata lehet jo g ; az elég nagy tanács akaratáról
ezt nem lehet mondani. Mivel ugyanis maga a tanács (mint az
imént megmutattuk) nem szorul tanácsadókra, azért minden kife
jezett akaratának szükségképp joggá kell lennie. Ebből azt a
következtetést vonjuk le, hogy az államhatalom, amelyet egy elég
nagy tanácsra ruháznak át, korlátlan, vagy nagyon közel jár a
korlátlanhoz. Mert ha egyáltalán van korlátlan államhatalom,
valójában az, melyet egy egész nép ta rt kezében.44
4. §. Mégis amennyiben ez az arisztokratikus államhatalom
(mint az imént megmutattam) sohasem száll vissza a népre s nem
is fordul benne elő, hogy a népet is megkérdeznék, hanem korlát
lanul ennek a tanácsnak minden akarata jog,45 azért általában
korlátlannak kell tekinteni. Következőleg alapjainak csakis e
tanács akaratára és ítéletére kell támaszkodniuk, nem pedig a
nép éberségére, mert hiszen a nép mind a tanácskozásokból, mind
a szavazásból ki van zárva. Az ok tehát, amelynél fogva a gyakor
latban az államhatalom nem korlátlan, csakis az lehet, hogy a nép
félelmet kelt az uralkodókban ; ezzel bizonyos szabadságot bizto
sít magának, s ezt, ha nem is kifejezett törvény alapján, mégis
hallgatólag magának igényeli és megtartja.
5. §. Világos tehát, hogy ennek az államnak az állapota
akkor lesz a legjobb, ha úgy rendezik be, hogy leginkább megkö
zelítse a korlátlan államformát, azaz hogy a néptől a lehető leg-
8*
kevésbé kelljen félnie, s a nép csak annyi szabadságot kapjon,

amennyit az állam alkotmányából kifolyólag szükségképpen kell
neki adni. Ez a szabadság ezért nem annyira a népnek, mint inkább
az egész államnak a joga, amelyet csak a patríciusok igényelnek a
magukénak és őriznek meg. Ily módon ugyanis gyakorlat és elmélet
a legnagyobb mértékben egyeznek majd, mint az előző szakaszból
kitűnik s önmagában is nyilvánvaló. Mert kétségtelen, hogy az
államhatalom annál kevésbé van a patríciusok kezében, minél
több jogot igényel magának a nép, aminők pl. Alsó-Németország-
ban azoknak az iparostestületeknek jogai, amelyeket közönsé
gesen céheknek (Gilden) neveznek.
6. §. Bár az államhatalom korlátlanul a tanácsra van
ruházva, a népnek mégsem kell ezért valamilyen gyűlölt szolgaság
veszedelmétől tartania. Az ilyen nagy tanács akaratát ugyanis
nem annyira az önkény határozhatja meg, mint inkább az ész.
Mert a rossz szenvedély az embereket különböző irányokba von
szolja, s egységes szellem úgyszólván csak akkor vezetheti őket,
ha becsületes célokat tűznek maguk elé, vagy legalábbis olyanokat,
amelyek színre becsületesek.
7. §. Az arisztokratikus állam alapjainak meghatározásában
tehát mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy azok csupán e leg
felsőbb tanács akaratára és hatalmára támaszkodjanak, úgyhogy
maga a tanács lehetőleg saját jogának birtokában legyen, s a nép
részéről semmiféle veszedelem ne fenyegesse. Hogy meghatároz
hassuk ezeket a pusztán a legfelsőbb tanács akaratára és hatalmára
támaszkodó alapokat, lássuk a béke amaz alapjait, amelyek a
monarchikus állam sajátjai, de idegenek az arisztokratikus állam
tól. Mert ha ezeket más, az arisztokratikus államnak megfelelő
alapokkal helyettesítjük, s a többit meghagyjuk, ahogyan lerak
ták, akkor a lázongások minden oka kétségtelenül megszűnik,
vagy legalábbis nem kevésbé biztos a monarchikus állam nál; sőt
annyival biztosabb és alkotmánya annyival jobb lesz, amennyivel
a monarchikus államnál jobban közelíti meg a korlátlan uralmat
a béke és szabadság kára nélkül (mint e fejezet 3. és 6. szakaszában
kimutattam). Mert minél nagyobb a legfőbb hatalom joga, annál
inkább egyezik az államforma az ész parancsolatával (a 3. fejezet
5. szakasza szerint) s következőleg annál alkalmasabb a béke és
a szabadság fenntartására. Tekintsük át tehát a 6. fejezet 9. sza
kaszában mondottakat, hogy elvessük azt, ami ettől az államfor
mától idegen, s szemügyre vegyük azt, ami vele összevág.
8. §. Kétségtelen, hogy mindenekelőtt egy vagy több várost
kell alapítani és megerősíteni. De főképpen azt kell megerősíteni,
N y o l c a d i k fe je z e t 1 1 7
amely az egész birodalom fővárosa, s ezenkívül a birodalom határ

széli városait. Az egész birodalom fővárosának ugyanis legnagyobb
a joga, s hatalmasabbnak kell lennie mind a többinél. Egyébként
ebben az államban teljesen felesleges az egész lakosságnak családi
kötelékekre való felosztása.
9. §. Ami a katonaságot illeti, minthogy ebben az államban
nem mindenki, hanem csak a patríciusok között kell egyenlőségre
törekedni, s főképpen minthogy a patríciusok hatalma nagyobb,
mint a népé, azért bizonyos, hogy nem tartozik ennek az államnak
törvényei, vagyis alapvető jogai közé, hogy a katonaságot csak az
alattvalókból kell alakítani. Az azonban mindenekelőtt szükséges,
hogy csak azt vegyék fel a patríciusok sorába, aki kellően ismeri
a katonai mesterséget. De hogy az alattvalók ne teljesíthessenek
katonai szolgálatot, mint némelyek akarják, merő oktalanság.
Mert nem szólva arról, hogy az alattvalóknak fizetett zsold magá
ban az országban marad, míg az, amit idegen katonának fizetnek,
teljesen elvész, ezenfelül még meggyengül az állam legfőbb ereje.
Bizonyos ugyanis, hogy azok harcolnak a legnagyobb vitézséggel,
akik házukért és tűzhelyükért harcolnak. Kitetszik ebből az is,
hogy nem kevésbé tévednek azok, akik azt állítják, hogy a had
vezéreket, parancsnokokat, századosokat stb. csak a patríciusok
sorából kell választani. Mert hogyan harcolhatnak vitézül az olyan
katonák, akiket megfosztanak a dicsőség és tisztesség minden remé
nyétől? Viszont törvényben kimondani, hogy a patríciusok bizo
nyos körülmények között nem fogadhatnak idegen zsoldosokat,
akár a maguk védelmére és lázadások elfojtására, akár bárminő
más okból, azonkívül, hogy oktalan volna, a patríciusok legfőbb
jogával is ellenkeznék; lásd erre nézve e fejezet 3., 4. és 5. sza
kaszát.
Egyébként egy hadtest vagy az egész hadsereg vezérét csak
háború esetén és csakis a patríciusokból kell választani; a had-
vezéri tisztség legfeljebb egy évre szóljon, ne legyen meghosz-
szabbítható, sem pedig a hadvezért ne lehessen később újból meg
választani. E jogra szükség van a monarchikus államban is, de
különösen az arisztokratikus államban. Mert, mint már fentebb
mondottam, bár sokkal könnyebb az államhatalmat az egyik
emberről a másikra átruházni, mint egy szabad tanácsról egy
emberre, mégis gyakran megtörténik, hogy a patríciusokat elnyom
ják saját vezéreik, mégpedig az állam sokkal nagyobb kárára.
Mert ha az egyeduralkodót félreteszik az útból, nem az államforma
változik meg, hanem csak a zsarnok személye. Az arisztokratikus
államban azonban ez nem történhetik meg az államforma felfor-
gatása és a legkiválóbb férfiak pusztulása nélkül. A leggyászosabb

példákat Róma szolgáltatta erre. Egyébként az az ok, amely miatt
azt mondottuk, hogy a monarchikus államban a katonaság zsold
nélkül tartozik szolgálni, az ilyen államban nem áll fenn. Mint
hogy ugyanis az alattvalók ki vannak zárva mind a tanácskozás
ból, mind a szavazásból, azért idegenekként kell őket tekinteni,
s ezért nem toborozhatok kedvezőtlenebb feltételek mellett katonai
szolgálatra, mint az idegenek. Az a veszedelem sem forog fenn,
hogy a tanács a többieknél nagyobb elismerésben részesíti őket.
Sőt tanácsos is, hogy a patríciusok bizonyos jutalmat tűzzenek ki
a katonáknak szolgálatukért, nehogy ki-ki, mint történni szokott,
többre tartsa tetteit kelleténél.
10. §. Ez okból továbbá, hogy a patríciusokon kívül min
denki idegen, lehetetlen az egész állam veszedelme nélkül, hogy a
szántóföldek, házak és az egész föld közvagyon maradjon, s hogy
évi összegért bérbe adják őket a lakosoknak. Mert az olyan alatt
valók, akiknek semmi részük sincs az uralomban, szerencsétlenség
idején könnyen elhagynák az összes városokat, ha vagyonukat oda
vihetnék, ahova akarják. Ezért az ilyen állam szántóföldjeit és
telkeit nem bérbe kell adni az alattvalóknak, hanem el kell adni
nekik, de azzal a kikötéssel, hogy az évi hozadék bizonyos hányadát
minden évben beszolgáltassák stb., ahogy Hollandiában történik.
11. §. E fejtegetések után rátérek azokra az alapokra,
amelyekre a legfelsőbb tanácsnak támaszkodnia kell, s amelyek
kel meg kell azt szilárdítani. E fejezet 2. szakaszában kimutattam,
hogy ennek a tanácsnak egy középnagyságú államban körülbelül
ötezer tagból kell állania. Ezért módját kell keresni annak, hogy
lassanként az államhatalom ne szálljon kevesebb személyre, hanem
ellenkezőleg, magának az államnak növekedéséhez mérten számuk
növekedjék ; továbbá, hogy a patríciusok között lehetőleg fenn
maradjon az egyenlőség ; hogy a tanács gyűlésein gyorsan intéz
zék az ügyeket; hogy gondoskodás történjék a közjólétről; s
végül, hogy apatríciusok, vagyis a tanács hatalma nagyobb legyen,
mint a népé, de olyképpen, hogy a népre ebből ne háramoljék
semmi kár.
12. §. Az elsőnek elérésében a legnagyobb nehézség az irigy
ségből származik. Az emberek ugyanis, mint mondottuk, termé
szettől fogva ellenségei egymásnak, s bár a törvények szorosan
egymáshoz kapcsolják őket, mégis megtartják természetüket.
Azt hiszem, innen van, hogy a demokratikus államok arisztok
ratikus államokká, ezek pedig végül monarchikus államokká vál
toznak át.48 Mert teljesen meg vagyok győződve, hogy a legtöbb
arisztokratikus állam előbb demokratikus volt. Egy nép ugyanis,

amely új lakóhelyet keresett, ha ezt megtalálta és megművelte,
teljesen fenntartotta az uralkodásban való egyenjogúságot, mert
senki sem adja át másnak önként az uralmat. De bár mindenki
közülük méltányosnak találja, hogy neki is meglegyen ugyanaz a
joga a másikkal szemben, amely a másiknak megvan vele szemben,
azt mégis méltánytalannak tartja, hogy a hozzájuk beözönlött
idegeneknek velük egyenlő joguk legyen abban az államban,
amelyet fáradságosan kerestek maguknak és vérük kockáztatásával
vettek birtokba. Nem ellenzik ezt maguk az idegenek sem, mert
hiszen nem azért költöztek oda, hogy uralkodjanak, hanem azért,
hogy magánügyeik után járjanak, s meg vannak elégedve, ha
megadják nekik a szabadságot, hogy biztonságban intézhessék
ügyeiket. Közben azonban az idegenek beözönlésével növekszik
számban a nép, amely lassanként felveszi ama nemzet szokásait,
mígnem végül csak abban különbözik tőle, hogy nincs meg a joga
tisztségek szerzéséhez. S míg az ő számuk napról napra nő, a pol
gároké viszont sokféle okból csökken. Mert gyakran családok
kihalnak, másokat bűncselekmények miatt kizárnak, a legtöbben
szűkös vagyoni helyzetük miatt nem törődnek a közügyekkel, míg
közben a hatalmasabbak csak azon vannak, hogy egyedül ural
kodjanak. így lassanként az uralom átszáll kevesekre, s végül
pártoskodás révén egyre. Tudnék még más okokat is felhozni,
amelyek ledöntik az ilyen állam okat; de mivel eléggé ismertek,
nem szólok róluk. S most rendben kifejtem azokat a törvényeket,
amelyekkel az itt tárgyalt államot fenn kell tartani.
13. §. Ennek az államnak legfőbb törvénye szükségképpen
az, amely meghatározza a patríciusok számának viszonyát a nép
hez. Ezt a viszonyt ugyanis (e fejezet 1. szakasza szerint) a kettő
között olyképpen kell szabályozni, hogy a nép növekedésével
arányosan növekedjék a patríciusok száma. Ennek az aránynak
pedig (e fejezet 2. szakaszában mondottak szerint) körülbelül olyan
nak kell lennie, mint 1 : 50, azaz az egyenlőtlenség a patríciusok
és a nép száma között soha se legyen ennél nagyobb. Mert (e fejezet
1. szakasza szerint) az államforma fenntartása mellett a patríciusok
száma sokkal nagyobb lehet a nép számánál. A veszedelem abban
van, ha a patríciusok száma túlságosan kicsiny. Azt azonban, mi
módon kell ügyelni arra, hogy ez a törvény sértetlen maradjon,
kellő helyen nemsokára megmutatom.
14. §. A patríciusokat néhány helyen csak bizonyos családok
ból választják. Ezt azonban kifejezetten törvényben kimondani
veszedelmes dolog. Mert azonfelül, hogy családok gyakran kihal-
nak, másokat meg becstelenség miatt zárnak ki, hozzájárul még az,
hogy ezzel az államformával ellenkezik a patríciusi méltóság örökle
tes volta (e fejezet 1. szakasza szerint). De ilyenképpen az állam
inkább demokratikusnak látszik, amint e fejezet 12. szakaszában
leírtuk, mert tudniillik igen kevés polgár tartja kezében a hatal
mat. Viszont azonban lehetetlen és képtelenség ügyelni arra, hogy
a patríciusok ne válasszák meg saját fiaikat és vérrokonaikat, 's
következőleg hogy a kormányzás joga ne maradjon bizonyos csa
ládokban — mint majd e fejezet 39. szakaszában ki fogom mutatni.
De hacsak külön törvény nem biztosítja számukra ezt a jogot, s
ebből nem zárják ki a többieket (nevezetesen olyanokat, akik az
országban születtek, az állam nyelvén beszélnek, nem idegen nő
a feleségük, nem becstelenek, nem szolgák, s végül nem valamilyen
szolgai munka végzésével tartják feim m agukat; ezek közé szá
mítandók a bor- és sörmérők is) — akkor mindamellett meg lehet
őrizni az államformát is és mindig fenn lehet majd tartani az
arányt a patríciusok és a nép között.
15. §. Ha ezenkívül a törvény kimondja, hogy fiatalabb
emberek nem választhatók meg, akkor sohasem áll elő az a hely
zet, hogy néhány család tartja kezében a kormányzás jogát. Ennél
fogva törvényben kell kimondani, hogy csak az vehető fel a válasz
tandók névjegyzékébe, aki harmincadik életévét betöltötte.
16. §. Harmadszor azután ki kell mondani, hogy valamennyi
patríciusnak össze kell jönnie bizonyos meghatározott időkben a
város valamely helyén. Aki pedig nem jelenik meg ezen az össze
jövetelen, azt, hacsak betegség vagy valamilyen közügy nem
gátolta a megjelenésben, tetemes pénzbüntetéssel kell sújtani.
Mert ha ez meg nem történnék, a legtöbben magánügyeik miatt
nem törődnének a közügyekkel.
17. §. E tanács feladata törvények hozása és eltörlése, p at
ríciustársak és minden állami tisztviselő megválasztása. Lehetet
len ugyanis, hogy aki e legfőbb jog birtokában van, mint feltevé
sünk szerint ez a tanács, megadja valakinek a hatalmat törvények
hozására és eltörlésére anélkül, hogy fel ne adja saját jogát s át ne
ruházza arra, akinek megadta ezt a hatalmat. Mert akinek csak
egyetlenegy napig is hatalma van arra, hogy törvényeket hozzon
és eltöröljön, az meg tudja változtatni az egész államformát. Az
állam mindennapi ügyeit azonban a tanács, legfőbb jogának meg
óvása mellett, bizonyos időre átadhatja másoknak, hogy megálla
pított jogszabályok szerint elintézzék. Ezenkívül, ha az állami
tisztviselőket nem a tanács, hanem más választaná, akkor e tanács tag
jait inkább kiskorúaknak kellene nevezni, mintsem patríciusoknak.
18. §. E tanács számára némelyek igazgatót vagy vezetőt

szoktak választani, vagy élethossziglan, mint a velenceiek, vagy
bizonyos időre, mint a génuaiak ; ám annyi óvintézkedéssel, hogy
ebből eléggé kitűnik, mennyi veszedelmet rejt ez magában az.
államra nézve. S valóban nem kételkedhetünk, hogy ily módon
az állam a monarchiához közeledik. Amennyire az államok törté
netéből következtethetjük, ennek oka az volt, hogy e tanácsok
megszervezése előtt olyképpen álltak igazgató vagy vezető alatt,
mint király alatt. így egy igazgató választása szükségszerű köve
telménye ennek a népnek, de nem magában tekintve az arisztok
ratikus államnak.
19. §. Mégis mivel ennek az államnak legfőbb hatalma a
tanács egészének, nem pedig minden egyes tagjának kezében van
(mert különben egy gyülevész tömeg összejövetele volna), azért
szükséges, hogy valamennyi patríciust úgy kötelezze a törvény,
hogy mintegy egyazon szellemtől irányított egyetlen testet alkos
sanak. De a törvények egymagukban gyengék s könnyen megszeg-
hetők, amikor védelmezőik épp azok, akik vétkezhetnek, s akik
nek épp a büntetés szolgál elrettentő például, s társaikat azért
kell büntetniük, hogy vágyaikat az e büntetéstől való félelemmel
fékezzék, ami nagy képtelenség volna. Ezért eszközt kell keresni,
hogy a legfelsőbb tanács rendje és az állam jogai sértetlenül fenn
maradjanak, de mégis úgy, hogy a patríciusok között a lehető leg
nagyobb egyenlőség uralkodjék.
23. §. Minthogy azonban egy igazgató vagy vezető által,
akinek szavazati joga is van a tanácsban, szükségképpen nagy
egyenlőtlenségnek kell létrejönnie, különösen ama hatalom miatt,
amellyel szükségképpen fel kell őt ruházni, hogy tisztségét bizton
ságosabban teljesíthesse: azért, ha mindent kellően mérlegelünk,
nem lehet a közjóra hasznosabb intézkedés, mint az, hogy e leg
főbb tanácsnak alárendelünk néhány patríciusból álló másikat,
akiknek egyetlen feladata őrködni afelett, hogy az államnak a
tanácsokra és a köztisztviselőkre vonatkozó törvényei sértetlenek
maradjanak. Ezért legyen hatalmuk minden vétő állami tiszt
viselőt, aki tudniillik saját hivatali körének törvényei ellen vétett,
bírói székük elé idézni s a fennálló törvények alapján elítélni.
Ezeket ezentúl szindikusoknak (syndici) fogjuk nevezni.47
21. §. A szindikusokat életfogytiglan kell megválasztani.
Mert ha időre választanák meg őket, úgyhogy később más állami
tisztségre lehetne meghívni, akkor abba a képtelenségbe esnénk,
amelyre az imént rámutattunk e fejezet 19. szakaszában. Hogy
azonban nagyon hosszú hivataloskodás szerfelett elbizakodottakká
ne tegye őket, csakis olyan emberek választhatók erre a tisztségre,

akik már elérték hatvanadik életévüket vagy még idősebbek s
már viseltek szenátori tisztséget (erről alább lesz szó).
22. §. Számukat is könnyen meghatározhatjuk, ha meggon
doljuk, hogy ezek a szindikusok úgy viszonylanak a patríciusok
hoz, mint az összes patríciusok együttesen a néphez, amelyet nem
is tudnak kormányozni, ha számuk nem elég nagy. Ezért a szindi
kusok számának úgy kell viszonylania a patríciusok számához,
mint ennek a nép számához, azaz (e fejezet 13. szakasza szerint)
mint 1 : 50.
23. §. Hogy továbbá ez a testület biztonságban teljesíthesse
tisztségét, a katonaság bizonyos részét kell rendelkezésére bocsá
tani, amelynek tetszése szerint parancsolhat.
24. §. A szindikusoknak vagy bármely más állami tisztvi
selőnek ne legyen fizetésük, hanem olyan jövedelmet kell nekik
biztosítani, hogy csak saját nagy kárukra válnék a közügyek rossz
igazgatása. Mert kétségtelenül méltányos, hogy ennek az állam
nak tisztviselőit működésükért jutalomban kell részesíteni, mert
ennek az államnak nagyobbik része a nép, amelynek biztonsága
felett a patríciusok őrködnek, míg maga csak a saját ügyei után
jár, a közügyekkel nem törődik. Mivel azonban viszont (mint a
7. fejezet 4. szakaszában mondottuk) mindenki csak annyiban védi
a másiknak ügyét, amennyiben azt hiszi, hogy ezzel saját érdekét
szolgálja, azért a dolgokat szükségképp úgy kell elrendezni, hogy
az állam ügyeit intéző tisztviselők akkor szolgálják legjobban saját
érdekeiket, amikor a leggondosabban őrködnek a közjó felett.
25. §. A szindikusoknak tehát, akiknek feladata, mint mon
dottuk, ügyelni az állam törvényeinek sértetlen fenntartására, a
következő jövedelmeket kell biztosítani: minden, az állam terü
letén lakó családapa legyen köteles minden évben bizonyos csekély
pénzösszeget, nevezetesen egy negyed uncia ezüstöt fizetni a szin
dikusoknak, hogy ebből megtudhassák a lakosok számát, s így
megállapíthassák, ennek hányadrészét alkotják a patríciusok.
Azután minden kezdő patrícius a megválasztása után legyen köte
les a szindikusoknak nagyobb összeget fizetni, pl. húsz vagy
huszonöt font ezüstöt. Ezenkívül a távolmaradt (azaz az egybe
hívott gyűlésen meg nem jelent) patríciusokra kirótt pénzbírsá
gokat is a szindikusoknak kell odaítélni, s az övék legyen éppígy
ama vétkes tisztviselők javainak egy része is, akik ítélőszékük alá
tartoznak s akiket bizonyos pénzbüntetéssel sújtottak, vagy akik
nek vagyonát elkobozzák. De ne mindenkié legyen, hanem csak
azoké, akik naponként üléseznek s akiknek feladata a szindikusok
tanácsának egybehívása; 1. erről e fejezet 28. szakaszát. Hogy azon

ban a szindikusok tanácsa mindig teljes számú legyen, mindenek
előtt a szokásos időben összehívott legfelsőbb tanácshoz kell erre
nézve kérdést intézni. Ha a szindikusok ezt elmulasztották, akkor
a szenátus elnökének (a szenátusról nemsokára alkalmunk lesz
szólni) feladata, hogy erre felhívja a legfelsőbb tanács figyelmét,
s megkérdezze, miért hallgatott a szindikusok elnöke, s mi erről a
legfelsőbb tanács véleménye. Ha a szenátus elnöke is hallgat,
akkor a legfőbb törvényszék elnöke, az ő hallgatása esetén pedig
bármely patrícius teszi magáévá az ügyet, aki mind a szindikusok,
mind a szenátus, mind a bírák elnökét felelősségre vonja hallga
tásukért.
Végül, hogy az ifjabbakat kizáró törvényt is szigorúan meg
tartsák, el kell rendelni, hogy mindazok, akik harmincadik élet
évüket elérték s akiket törvény kifejezetten nem zár ki a kormány
zásból, nevüket a szindikusok jelenlétében írassák be egy névjegy
zékbe, s az elnyert méltóságnak valamilyen jelvényét kapják
tőlük bizonyos meghatározott díj lefizetése m ellett; legyen sza
bad bizonyos, csak nekik megengedett díszruhát viselniük, amely
megkülönbözteti őket másoktól és tiszteletet szerez nekik a töb
biek előtt. Közben pedig törvényben ki kell mondani, hogy a
patríciusoknak súlyos büntetés terhe alatt tilos a választásoknál
olyasvalakit javaslatba hozni, akinek neve nincs beírva az általá
nos névjegyzékbe. Továbbá senki se utasíthassa vissza azt a hiva
talt vagy tisztséget, amelyre megválasztják. Végül, hogy az állam
nak minden feltétlenül alapvető törvénye örök időkre fennmarad
jon, határozzák el : ha valaki a legfelsőbb tanácsban egy alapvető
törvényt kérdésessé tesz pl. azzal, hogy valamely hadvezér parancs-
noklásának meghosszabbítását, vagy a patríciusok számának leszál
lítását javasolja s hasonlókkal, akkor felségsértőnek kell őt nyilvá
nítani s nemcsak halálra kell ítélni és javait elkobozni, hanem vala
milyen nyilvános emlékjel is hirdesse büntetését örök emlékezetre.
Az állam többi általános törvényének megszilárdítására elegendő
az a rendelkezés, hogy törvényt eltörölni vagy új törvényt hozni
csak úgy lehet, ha előbb a szindikusok tanácsa és azután a legfel
sőbb tanács háromnegyed vagy négyötöd része ebben megegyezik.
26. §. A legfelsőbb tanács összehívásának és a tárgyalandó
ügyek előterjesztésének joga a szindikusokat illeti m eg; első
helyük is van a tanácsban, de szavazati joguk nincsen. Mielőtt
azonban elfoglalják helyüket, meg kell esküdniük ama legfelsőbb
tanács üdvére és a közszabadságra, hogy minden törekvésükkel
azon lesznek, hogy a hazai törvényeket sértetlenül fenntartsák
és hogy a közjóról gondoskodjanak. Ennek megtörténte után a

titkár adja elő sorban a tárgyalandó javaslatokat.
27. §. Hogy pedig a határozathozatalban és az állami tiszt
viselők választásában minden patríciusnak egyenlő hatalma legyen,
s mindennek az elintézése gyorsan történjék, általában helyesel
hető a velenceieknél dívó eljárás. Ők ugyanis a tisztviselők válasz
tásánál kisorsolnak néhány tanácstagot, s miután ezek sorban
javaslatot tettek a megválasztandó tisztviselőkről, minden pat
rícius szavazókővel szavaz, helyesli vagy nem helyesli-e a javasolt
tisztviselő megválasztását, úgyhogy utóbb nem lehet megtudni,
kinek mi volt a szavazata. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy minden
patríciusnak a határozathozatalnál egyforma a tekintélye s hogy
gyorsan intézik az ügyeket, hanem azt is, hogy mindenki teljes
szabadsággal, a gyűlölség minden veszedelme nélkül fejezheti ki
véleményét — erre pedig különösképpen szükség van az ilyen
gyűléseken.
28. §. A szindikusok gyűlésein és a többi gyűlésen ugyanezt
az ügyrendet kell követni, hogy szavazókővel szavazzanak. A szin
dikusok tanácsának összehívása és a tárgyalandó ügyek előter
jesztése azonban szükségképp a szindikusok elnökének joga, aki
nek más tíz vagy több szindikussal naponta kell üléseznie, hogy
meghallgassák a népnek a tisztviselők elleni panaszait és a titkos
feljelentéseket, és szükség esetén őrizetbe vegyék a bevádoltakat,*
hogy gyűlést hívjon össze, esetleg ama kitűzött idő előtt is, amely
ben össze szoktak gyűlni, ha valamelyikük veszedelmet lát a kése
delemben. Ezt az elnököt és a vele naponta ülésezőket azonban a
legfelsőbb tanácsnak kell választania, mégpedig a szindikusok
sorából; nem élethossziglan ugyan, hanem csak hat hónapra s
csak három vagy négy év múlva választhatók újra. Javadalma
zásuk, mint fent mondottuk, az elkobzott javak, a pénzbírságok,
vagy ezeknek egy része. Minden egyebet, ami a szindikusokat
illeti, a maga helyén fogom elmondani.
29. §. A második tanácsot, amelyet a legfelsőbb tanácsnak
alá kell rendelni, szenátusnak fogjuk nevezni. Feladata a közügyek
végrehajtása, pl. az állami törvények kihirdetése, a városok erő
dítményeinek a törvények szerint való berendezése, a katonai
okiratok kiállítása, az alattvalókra az adók kivetése és azok hova-
fordítása, az idegen államok követeinek való válaszadás, s a dön-
* Az eredetiben accusatores (a feljelentőket) áll, de az értelmi össze

függés inkább accusatos-1 kíván ; én ezt fordítottam. — Sz. S.
Nyolcadik fejezet 125
tés arról, hová kell követeket küldeni. De maguknak a követeknek

megválasztása a legfelsőbb tanács feladata. Mert arra különös
képpen ügyelni kell, hogy egy patríciust csak maga a legfelsőbb
tanács hívhat meg egy állami hivatalra, nehogy maguk a pat
ríciusok a szenátus kegyét hajhásszák. Azután a legfelsőbb tanács
elé kell hozni mindazt, ami valamiképp megváltoztatja a dolgok
fennálló állapotát, mint pl. a háború és béke feletti határozatok.
Ezért a szenátusnak a békéről és háborúról hozott határozatai
csak úgy érvényesek, ha a legfelsőbb tanács megerősíti őket tekin
télyével. S ez okból úgy vélem, hogy új adók kivetése nem a szenátus,
hanem csakis a legfelsőbb tanács hatáskörébe tartozik.
30. §. A szenátorok számának meghatározásánál a követ
kezőket kell tekintetbe venni: először is minden patríciusnak
egyforma nagy reménye lehessen, hogy eléri a szenátori rangot;
azután, hogy azokat a szenátorokat, akiknek hivataloskodási
ideje lejárt, mégis újra meg lehessen választani nem nagy időköz
múlva, hogy így az államot mindig hozzáértő és tapasztalt férfiak
igazgassák ; s végül hogy a szenátorok között legyen több olyan,
aki kiválik bölcsességben és derekasságban. Mindezen feltételek
teljesítésére nem lehet jobbat kigondolni, mint azt, hogy a törvény
írja elő : csak az nyerheti el a szenátori rangot, aki ötvenedik élet
évét már betöltötte, s négyszáz szenátort, azaz a patríciusoknak
körülbelül tizenketted részét, egy évre kell megválasztani, ennek
lejártával pedig két év múlva ugyanazok ismét megválaszthatok.
Mert ily módon a patríciusoknak körülbelül tizenketted része csak
rövid megszakításokkal mindig a szenátori tisztség birtokában
lesz. Ez a szám, hozzávéve a Szindikusok számát, nem sokkal
kisebb ama patríciusok számánál, akik ötvenedik életévüket
elérték. így minden patríciusnak mindig meglesz az erős reménye
a szenátori vagy szindikusi rang elérésére, s mégis ugyanazok a
patríciusok lesznek mindig, mint mondottam, csak rövid meg
szakításokkal a szenátori rang birtokában, és (az e fejezet 2. szaka
szában mondottak szerint) a szenátusban sohasem hiányzanak majd
jeles, okosságban és hozzáértésben kiváló férfiak. Mivel pedig e
törvény megszegése nem történhetnék meg anélkül, hogy sok
patríciusban nagy gyűlölséget ne keltene, azért állandó érvényben
maradásához nincs is szükség más biztosítékra, mint arra, hogy
minden patrícius, aki elérte az általam megjelölt kort, ezt igazolja
a szindikusok e lő tt; ezek azután nevét beírják a szenátori tiszt
ség elnyerésére előjegyzettek névjegyzékébe s felolvassák a leg
felsőbb tanácsban, hogy itt a többi vele egyenrangúval együtt
elfoglalja a hasonlók számára kijelölt, a szenátorok helyéhez leg
közelebb eső helyet.
31. §. A szenátorok jövedelmének olyan természetűnek ke

lennie, hogy nagyobb hasznuk legyen a békéből, mint a háborúból.
Ezért az országból kivitt vagy az országba behozott áruk egy vagy
két százaléka őket illesse meg. Mert kétségtelen, hogy ilyen módon
tőlük tellietőleg őrködni fognak a béke felett és sohasem igyek
szenek majd meghosszabbítani a háborút. Ennek a vámnak fize
tése alól a kereskedelmet űző szenátorok sem menthetők fel, mert
mint bizonyára mindenki elismeri, az ilyen mentesség megadása
a kereskedelem nagy veszteségét vonná maga után. Viszont tör
vényben ki kell mondani, hogy szenátor, vagy aki szenátori
tisztséget viselt, ne viselhessen semmiféle katonai tisztséget;
továbbá, hogy hadvezér vagy parancsnok, akit mint e fejezet 9.
szakaszában mondottuk, csak a háború idején állítanak a hadsereg
élére, nem választható azok sorából, akiknek atyja vagy nagyatyja
szenátor, vagy az utóbbi két évben viselte a szenátori méltóságot.
Nem kétséges, hogy azok a patríciusok, akik kívül állnak a szená
tuson, a legnagyobb erővel védik majd ezeket a jogokat. így meg
történik majd, hogy a szenátoroknak mindig nagyobb hasznuk
lesz a békéből, mint a háborúból, s ezért csak az államérdek leg
nagyobb kényszere alatt fogják javasolni a háborút.
Ámde azt lehet ellenük vetni, hogy ilyen módon, ha tudni
illik ilyen nagy jövedelmet kell megállapítani a szindikusok és
szenátorok számára, akkor az arisztokratikus államforma nem
lesz kevésbé terhes az alattvalókra, mint bármely monarchia. De
nem szólva arról, hogy a királyi udvartartás nagyobb kiadásokkal
jár, holott nem is a béke megőrzésére fordítják őket, s hogy a béke
ára sohasem lehet túl magas, ehhez járul először, hogy mindaz, ami
az egyeduralmi államban egy embernek vagy kevésnek javára
válik, itt igen soknak jut. Azután a királyok és minisztereik nem
viselik az alattvalókkal együtt az állam terheit — itt ellenben ez
történik; mert a patríciusokat mindig a vagyonosabbakból
választják ki, s ők fizetik a legnagyobb állami adót. Végül a mo
narchikus állam terhei nem annyira a királyi udvartartás költsé
geiből, mint inkább a király titkos kiadásaiból erednek. Az állam
nak azokat a terheit ugyanis, amelyeket a béke és szabadság meg
óvása végett rónak ki a polgárokra, bármilyen nagyok is, mégis
elviselik, mert a békéből származó előnyöket nézik. Melyik nem
zetnek kellett valaha annyiféle és olyan súlyos adót fizetnie, mint
a hollandnak? s ez nemcsak hogy nem merült ki, hanem ellenke
zőleg, annyira meggazdagodott, hogy mindenki irigyli sorsát. Ha
tehát a monarchikus állam csak a béke érdekében terhelné az alatt
valókat, ezt nem éreznék nyomasztónak ; de, mint mondottam,
az ilyen állam titkos kiadásai okozzák, hogy az alattvalók roska-
doznak a teher alatt. A királyok derekassága ugyanis inkább a

háborúban érvényesül, mint a békében, azoknak pedig, akik egye
dül akarnak uralkodni, a legnagyobb mértékben arra kell töre
kedniük, hogy alattvalóik szegények legyenek. Arról nem is szólok,
amit valamikor egy nagyon értelmes hollandus, V. H.48 mondott,
mivel nem tartozik feladatomhoz ; ez csupán abban van, hogy
leírjam minden államforma legjobb szervezetét.
32. §. A szenátus ülésein részt kell vennie néhány, a legfel
sőbb tanács által kiválasztott szindikusnak, de szavazati joguk
nincsen. Feladatuk afölött őrködni, pontosan betartják-e az illető
tanácsra vonatkozó törvényeket, s hogy egybehívassák a legfel
sőbb tanácsot, amikor a szenátus határozatából kifolyólag valamit
eléje kell terjeszteni. Mert e tanács összehívása és javaslatok elő
terjesztése, mint mondottuk, a szindikusok joga. De mielőtt az
ilyen kérdésekben a szavazást megejtenék, a szenátus akkori elnöke
ismertesse a tényállást, a szenátusnak a javaslatról való véle
ményét megokolásával együtt ; csak azután kerül sor a meg
szokott rendben a szavazásra.
33. §. A teljes szenátusnak nem minden nap, hanem mint
minden nagy testületnek, csak bizonyos meghatározott időben
kell összegyűlnie. Mivel azonban közben is intézni kell az állam
ügyeit, azért ki kell választani a szenátorok egy részét, hogy a
szenátust az ülésszünet idején helyettesítse. Feladata : szükség
esetén összehívni magát a tanácsot, államügyekben hozott hatá
rozatait végrehajtani, a szenátushoz és a legfelsőbb tanácshoz
érkezett iratokat felolvasni és a szenátus elé terjesztendő javas
latokról tanácskozni. Hogy azonban jobban megértsük mindezt,
valamint ennek az egész tanácsnak rendjét, pontosabban fogom
az egész dolgot leírni.
34. §. A szenátorokat, mint mondottuk, egy évre kell válasz
tani s négy vagy hat csoportba kell osztani. Ezek közül az első az.
első három vagy két hónapban első helyen ül a szenátusban, ez
idő leteltével pedig a második csoport foglalja el az elsőnek helyét ;
s így tovább, egymást felváltva, minden csoport ugyanannyi ideig
az első helyet foglalja el a szenátusban, úgyhogy az, amely az első
hónapokban az első volt, a másodikban az utolsó. Azután ugyan
annyi elnököt kell választani, ahány csoport van, s ugyanannyi
elnökhelyettest, akik szükség esetén helyettesítik az elnököt; azaz
minden csoportból kettőt kell választani, egy elnököt és egy elnök-
helyettest. Az első csoport elnöke a szenátusban is elnököl az első
hónapokban, vagy távollétében az elnökhelyettes tölti be tisztét,
s így tovább a többiek is a fentebb jelzett sorrendben.
Azután az első csoportból sorsolással vagy szavazással ki

kell választani néhány tagot, akik ugyanazon csoport elnökével és
•elnökhelyettesével együtt a szenátust helyettesítsék elnapolása
után, mégpedig annyi ideig, ameddig csoportjuk az első helyet
foglalja el a szenátusban. Ha letelik ez az idő, akkor a második
csoportból kell ismét sorsolással vagy szavazással ugyanannyi
tagot választani, akik elnökükkel és elnökhelyettesükkel együtt
elfoglalják az első csoport helyét és helyettesítik a szenátust. S így
tovább a többiek. Nem szükséges, hogy a legfelsőbb tanács válassza
ezeket a férfiakat, akiket, mint mondottam, sorsolással vagy sza
vazással minden három vagy két hónapban kell választani, s akiket
ezentúl konzuloknak fogunk nevezni. Mert itt nem forog fenn az e
fejezet 29. szakaszában említett ok, s még sokkal kevésbé az,
amelyről a 17. szakaszban volt szó. Elég lesz tehát, ha a szenátus
és a jelenlevő szindikusok választják őket.
35. §. Számukat nem tudom ilyen pontosan meghatározni.
Bizonyos azonban, hogy többen kell hogy legyenek, semhogy
könnyen meg lehessen őket vesztegetni. Mert bár egymaguk nem
döntenek közügyekben, mégis elhúzhatják a szenátust, vagy ami
a legrosszabb, kijátszhatják azzal, hogy csak jelentéktelen ügyeket
terjesztenek eléje, a nagyob jelentőségűeket pedig elhallgatják.
Nem is szólva arról, hogyha nagyon kevesen vannak, az egyiknek
vagy a másiknak távolmaradása is késleltetheti a közügyek elin
tézését. Mivel azonban ezeket a konzulokat épp azért választják,
mert nagy testületek nem foglalkozhatnak naponta közügyekkel,
azért valamilyen középutat kell keresnie, s a tagok kisebb számát
a hivataloskodás idejének rövidségével kell pótolni. Ha tehát csak
körülbelül harmincat választanak két vagy három hónapra, akkor
is többen lesznek, semhogy e rövid idő alatt meg lehessen őket
vesztegetni. Ez okból figyelmeztettem arra is, hogy utódaikat
csak akkor kell megválasztani, amikor ők távoznak, s mások követ
keznek.
36. §. Feladatuk ezenkívül, mint mondottuk, a szenátust
egybehívni, valahányszor néhányan közülük, ha kevesen is, szük
ségesnek tartják ; továbbá a tárgyalandó ügyeket eléje terjesz
teni, a szenátust elnapolni s a közügyekben hozott határozatait
végrehajtani. Elmondom mármost röviden, milyen rendben kell
ennek történnie, hogy a dolgokat haszontalan kérdésekkel el ne
húzzák.
A konzulok tanácskozzanak a tanácsban tárgyalandó ügyről
-és a szükséges teendőkről, s ha erre nézve mind egyetértésre jutot
tak, akkor hívják össze a szenátust, terjesszék elő rendben a kér-
elést s adják elő nézetüket, azután anélkül, hogy bevárnák másnak

a nézetnyilvánítását, ejtsék meg ügyrendszerűen a szavazást.
Ha azonban a konzulok véleménye megoszlott, akkor a szenátus
ban a szóban forgó kérdésről azt a nézetet kell először előadni,
amely mellett a konzulok többsége foglalt állást. Ha a szenátus
és a konzulok többsége ezt nem helyesli, hanem az ingadozók és
elutasítók vannak többségben — amit, mint mondottuk, a sza
vazókövekből kell megállapítani —, akkor a másik nézetet kell
előadni, amely az előbbinél kevesebb szavazatot kapott a kon
zulok között, s így tovább a többieket. Ha az egész tanács több
sége egyiket sem fogadja el, akkor a szenátust egy napra vagy
rövid időre el kell napolni, hogy a konzulok közben lássák, nem
találnak-e más eszközöket, amelyek inkább számíthatnak te t
szésre. Ha semmi más eszközt nem találnak, vagy ha azt, amelyet
találnak, a szenátus többsége nem helyesli, akkor meg kell hall
gatni minden egyes szenátor véleményét. Ha egyik sem kapja
meg a szenátus többségét, akkor minden egyes nézetről kell ismét
szavazni, s most nemcsak a helyeslők szavazatait kell megszám
lálni, mmt eddigelé történt, hanem az ingadozók és elutasítók sza
vazatait is. Ha az igennel szavazók száma nagyobb, mint az
ingadozók vagy nemmel szavazók együttes száma, akkor azt a
nézetet elfogadottnak kell tekinteni ; viszont elvetettnek, ha a
nemmel szavazók száma nagyobb, mint az ingadozók vagy igennel
szavazók együttes száma. De ha valamennyi nézetre vonatkozóan
nagyobb az ingadozók száma a nemmel vagy igennel szavazók
együttes számánál, akkor a szindikusok tanácsa és a szenátus
együttes ülésen szavazzanak, de csak az igennel vagy nemmel
szavazókat vegyék számba, figyelmen kívül hagyva az ingadozókat.
Ugyanezt az eljárást kell követni azokban az ügyekben, amelyeket
a szenátus terjeszt a legfelsőbb tanács elé. Ennyit a szenátusról.
37. §. Ami a törvényszéket illeti, az nem épülhet fel itt
ugyanazokon az alapokon, mint a monarchiában, mint ezt a 6.
fejezet 26. és köv. szakaszaiban leírtam. Mert (e fejezet 14. szakasza
szerint) emiek az államformának alapjaival nem egyeztethető
össze, hogy tekintettel legyen a származásra vagy családi köte
lékre. Mivel továbbá a bírákat csakis a patríciusokból választják,
a helyükbe lépő patríciusoktól való félelem visszatarthatná ugyan
őket attól, hogy egy patrícius ellen igazságtalan ítéletet hozzanak,
talán attól is, hogy érdemük szerint merjék büntetni; viszont a
nép ellen mindent mernének s a vagyonosokra mindennap mint
zsákmányra vadásznának. Tudom, hogy emiatt sokan helyeslik a
génuaiak intézkedését, hogy tudniillik nem a patríciusokból, hanem
idegenekből választják bíráikat. Nekem azonban, ha általános-
9 Spinoza, Politikai tanulmány 6a Levelezés
ságban nézem a dolgot, mégis képtelenségnek tetszik, hogy

idegenek, nem pedig a patríciusok legyenek a törvények értel
mezői. Mert mi egyebek a bírák, mint a törvények értelmezői?
Ezért meg vagyok győződve, hogy a génuaiak ebben is inkább
népük gondolkodásmódjára, mintsem magára ennek az állam
formának természetére voltak tekintettel. Nekünk azonban, akik
általánosságban nézzük a dolgot, olyan eszközöket kell kigondol
nunk, amelyek ezzel a kormányformával a legjobban összeegyez
tethetők.
38. §. Ami a bírák számát illeti, a kormányforma jellege
nem kíván semmi különöst. Mint a monarchikus államban, úgy
ebben is főképpen arra kell ügyelni, hogy számuk nagyobb legyen,
semhogy magánember megvesztegethesse őket. Mert feladatuk
csupán vigyázni arra, hogy magánember ne kövessen el jogtalan
ságot más ellen. El kell tehát intézniük a magánemberek, mind
patríciusok, mind plebejusok között felmerülő peres ügyeket, s
meg kell büntetniük a vétkeseket, patríciusokat, szindikusokat,
szenátorokat is, amennyiben a mindenkire kötelező jog ellen vétet
tek. Egyébként az olyan peres ügyekben, amelyek az országhoz
tartozó városok között felmerülhetnek, a legfelsőbb tanács illetékes.
39. §. A hivataloskodás idejére vonatkozóan ugyanaz a
szempont áll fenn minden államformában, éppígy az is, hogy min
den évben a bírák egy része elhagyja helyét, s végül, ha nem kell
is különböző családból származniuk, két vérrokon mégse foglaljon
helyet ugyanabban az időben a bírói padban. Erre ügyelni kell a
többi tanácsban is, kivéve a legfelsőbb tanácsot. Itt elegendő, ha a
választásoknál törvény útján gondoskodnak arról, hogy senki se
ajánlhassa rokonát, sem pedig, ha másvalaki ajánlja, ne adhassa
rá szavazatát, továbbá, hogy állami tisztviselő választásánál
két rokonnak a neve ne kerülhessen ki az urnából. Ez, mondom,
elegendő az olyan testületben, amely az emberek olyan nagy szá
mából van összetéve, s amelynek nem állapítanak meg különös
jövedelmet. Az államra nem háramlik ebből semmi kár, s ezért
képtelenség volna olyan törvényt hozni, amely az összes patríciu
sok rokonait kizárná a legfelsőbb tanácsból, mint ezt e fejezet 14.
szakaszában mondottuk. Nyilvánvaló, hogy ez képtelenség. Mert
maguk a patríciusok nem hozhatnák azt a törvényt anélkül, hogy
ezzel valamennyien teljesen le ne mondanának ennyiben saját
jogukról, s így e törvény szószólói nem maguk a patríciusok vol
nának, hanem a nép ; ez pedig egyenesen ellentmond annak,
amit e fejezet 5. és 6. szakaszában kimutattunk. Az államnak az a
törvénye azonban, amely megszabja, hogy a patríciusok és a nép
számaránya mindig ugyanaz legyen, különösen azt. célozza, hogy a

patríciusok joga és hatalma megmaradjon, azaz legyenek annyian,
hogy a népet kormányozhassák.
40. §. Egyébként a bírákat a legfelsőbb tanács választja a
patríciusok közül, azaz (e fejezet 17. szakasza szerint) maguk a tör
vényhozók közül. Az ítéletek, amelyeket polgári, illetőleg bűnügyi
kérdésekben hoztak, akkor emelkednek jogerőre, ha szabály
szerűen és pártosság nélkül hozták őket. A szindikusoknak tör
vényen alapuló meghatalmazásuk lesz, hogy erről döntsenek, ítél
jenek és intézkedjenek.
41. §. A bírákat ugyanaz a jövedelem illeti meg, amelyről a
6. fejezet 29. szakaszában szóltunk. Nevezetesen minden polgári
ügyben hozott ítélet után a pervesztes féltől az egész szóban forgó
összegnek bizonyos hányadát kapják. A bűnügyekben hozott ítéle
tekkel kapcsolatban azonban csak annyiban legyen különbség,
hogy az általuk elkobzott javak s mindazok a bírságok, amelyek
kel a kisebb vétkeseket sújtják, csakis őket illesse meg ; de azzal
a kikötéssel, hogy soha senkit nem szabad kínzásokkal vallomásra
kényszeríteni. Ez elég biztosítékot nyújt arra, hogy ne legyenek
igazságtalanok a néppel szemben, s félelemből ne kedvezzenek szer
felett a patríciusoknak. Mert nem szólva arról, hogy ezt a félelmet
mérsékli már egymagában a kapzsiság, amely itt az igazságosság
szép nevét veszi fel, hozzájárul még, hogy nagyobb számban van
nak s hogy nem nyíltan, hanem szavazókövekkel szavaznak. Ha
tehát valaki perének elvesztése miatt bosszankodik, nincs semmi
a kezében, hogy egyvalakit okolhatna emiatt. Azonkívül a szin-
dikusoktól való félelem is visszatartja őket attól, hogy igazság
talan vagy legalábbis képtelen ítéletet hozzanak, vagy hogy valaki
közülük törvénytelen cselekedeteket kövessen el, nem is szólva
arról, hogy ilyen nagyszámú bíró között mindig akad egyik vagy
másik, akitől félnek az igazságtalanok.
Ami végül a népből való embereket illeti, nekik is eléggé oltal
mat nyújt az, hogy a szindikusokhoz fellebbezhetnek, akiknek,
mint mondottam, törvényes engedélyük lesz arra, hogy a bírákat
illető dolgokban döntsenek, ítéljenek és intézkedjenek. Mert bizo
nyos, hogy a szindikusok sok patrícius gyűlöletét el nem kerül
hetik, viszont mindig nagyon kedveltek lesznek a nép előtt, s
ennek kegyét tőlük telhetőleg igyekszenek megnyerni. Evégből
adott alkalommal nem fogják elmulasztani, hogy törvényellenesen
hozott ítéleteket megsemmisítsenek, minden bírót ellenőrizzenek
és az igazságtalanokat megbüntessék. Mert ennél jobban semmi
sem hatja meg a nép lelkét. Nem szól ez ellen, hogy ilyen esetek
9*
csak ritkán fordulhatnak elő ; ellenkezőleg, ez nagyon is mellette

szól. Mert azonfelül, hogy nagyon rosszul van berendezve az az
állam, amelyben naponta példát állítanak fel a bűnözők ellen
(mint az 5. fejezet 2. szakaszában kimutattuk), annak valóban igen
ritkának kell lennie, amit a közvélemény oly nagy mértékben
ünnepel.
42. §. Azokat, akiket mint prokonzulokat a városokba vagy
tartományokba küldenek, a szenátorok rendjéből kell választani,
mert a szenátorok feladata gondoskodni a városok erődítményeiről,
pénzügyeiről, katonaságáról stb. Ámde akiket kissé távolabbi
vidékekre küldenek, azok nem látogathatják a szenátust; ezért
csak azokat kell magából a szenátusból választani, akiket hazai
földön levő városokba rendelnek ki. Akiket azonban távolabbi
helyekre akarnak küldeni, azokat azok közül kell választani, akik
elérték a szenátori ranghoz szükséges kort. De véleményem szerint
még ilyen módon sincs az egész állam békéje eléggé biztosítva, ha
tudniillik a környező szomszédos városok teljesen ki vannak zárva
a szavazati jogból; hacsak nem oly tehetetlenek mind, hogy nyíltan
lehet velük megvetően bánni. Ezt azonban nem lehet elképzelni.
Ezért a környező szomszédos városoknak meg kell adni a polgár
jogot, s mindegyikből húsz, harminc vagy negyven kiválasztott
polgárt (mert a számnak a város nagysága szerint kisebbnek vagy
nagyobbnak kell lennie) fel kell venni a patríciusok sorába. Közülük
évenként hármat, négyet vagy ötöt a szenátus tagjaivá kell válasz
tani, egyet pedig élethossziglan szindikussá. A szenátus e tagjait
kell mármost a szindikussal együtt prokonzulokként abba a városba
küldeni, amelyből megválasztották őket.
43. §. Egyébként a bírákat minden városban ennek patrí
ciusaiból kell választani. De erről, azt hiszem, nem kell részlete
sebben szólnom, mert nem tartozik sajátságosán ennek az állam
formának alapjaihoz.
44. §. Minden tanács titkárait és más hasonló tisztviselőit,
mivel szavazati joguk nincs, a népből kell választani. Mivel azonban
az állandó ügyvitelben a legnagyobb szaktudásra tesznek szert,
azért gyakran megesik, hogy kelleténél többet bíznak belátásukra,
s hogy az egész állam leginkább az ő irányitásuktól függ, ez vég
zetes volt a hollandusokra nézve.49 Mert hiszen ez szükségképp
maga után vonja sok előkelőnek nagy elégedetlenségét. S bizonyára
nem kételkedhetünk abban, hogy az olyan szenátus, amely nem
a szenátorok, hanem a tisztviselők belátásából meríti okosságát,
főleg tehetetlen emberekből áll. Az ilyen állam nem lesz sokkal
jobb helyzetben, mint a monarchikus állam, amelyet a király
néhány tanácsosa kormányoz. Lásd erről a 6. fejezet 5., 6. és 7.

szakaszát. Ámde az állam aszerint, hogy jól vagy rosszul van
berendezve, kevesebbet vagy többet szenved majd e bajtól. Mert
az állam szabadsága, amelynek alapjai nem elég szilárdak, soha
sem védhető meg veszedelem nélkül. A patríciusok, nem akarván
kitenni magukat e veszedelemnek, dicsőségre vágyó tisztviselőket
választanak a népből, akiket azután a dolgok megfordultával áldo
zatokként lemészároltatnak azok haragjának kiengesztelésére, akik
a szabadságra leselkednek. Ahol azonban a szabadság alapjai elég
szilárdak, ott megvédésének dicsőségét maguk a patríciusok köve
telik maguknak, s azon vannak, hogy az ügyek okos intézését
csakis az ő belátásuknak tudják be. Ez államforma alapjainak meg
vetésénél főleg ezt a két dolgot tartottuk szem előtt, nevezetesen,
hogy a nép kizárassék mind a tanácskozásból, mind a szavazásból
(lásd e fejezet 3. és 4. szakaszát), s hogy ennélfogva az állam leg
főbb hatalma az összes patríciusok, a kormányhatalom pedig a
szindikusok és a szenátus, s végül a szenátus összehívásának s a
közjóra vonatkozó javaslatok előterjesztésének joga a konzulok
kezében legyen, akiket magából a szenátusból választanak. Ha
ezenkívül kimondják, hogy a szenátus vagy más testület titkárát
csak négy, legfeljebb öt évre választják, s hogy ugyanannyi időre
adnak melléje egy másodtitkárt, aki ezalatt munkájának egy
részét elvégzi, vagy ha a szenátusnak nem egy, hanem több titkára
van, akiknek mindegyike más-más ügykört köteles ellátni: akkor
sohasem történhetik meg, hogy a tisztviselők hatalma jelentő
ségre tegyen szert.
45. §. A pénzügyi tisztviselőket ugyancsak a népből kell
választani, s nemcsak a szenátusnak, hanem a szindikusoknak is
felelősséggel tartoznak.
46. §. A vallásra vonatkozó kérdéseket elég részletesen tá r
gyaltam a Teológiai-politikai tanulmányban. Egy és más dolgot
azonban mellőztem, mert nem ott volt a helye, hogy szóljak róla.
Az összes patríciusoknak ugyanis egyazon valláshoz kell tartoz
niuk, mégpedig a legegyszerűbbhöz és legegyetemesebbhez, ami
lyent leírtam abban a tanulmányban. Mert különösképpen ügyelni
kell arra, hogy maguk a patríciusok ne szakadjanak szektákra,
nehogy egyesek az egyiknek, mások a másiknak kedvezzenek ;
továbbá, hogy babonás elfogultságban ne törekedjenek az alatt
valókat megfosztani attól a szabadságtól, hogy kimondják azt,
amit gondolnak. Azután, bár mindenkinek meg kell adni a sza
badságot, hogy kimondhassa azt, amit gondol, nagy gyülekezé
seket mégis meg kell tiltani. így a másvallásúaknak meg kell
ugyan engedni, hogy annyi templomot építsenek, ahányat akar-
nak, de csak kis, bizonyos meghatározott méretű templomokat

építhessenek, s egymástól meglehetősen távoleső helyeken.50
Nagyon fontos azonban, hogy az államvallás templomai nagyok és
fényesek legyenek, s hogy a fő szertartásokat csupán patríciusok
és szenátorok végezhessék.51 így csak patríciusoknak legyen sza
bad keresztelni, házasságot megszentelni, áldást osztani, s általá
ban őket kell a templomok papjainak, az államvallás őreinek és
értelmezőinek tekinteni. A prédikálásra azonban, az egyházi pénz
tár kezelésére, s a mindennapi ügyek elintézésére maga a szenátus
válasszon ki egyeseket a nép közül, akik mintegy a szenátus helyet
tesei legyenek s ezért felelősséggel is tartozzanak neki mindenről.
47. §. Ezek azok a dolgok, amelyek ennek az államformának
alapjaira vonatkoznak. Hozzáfűzök még egyet-mást, ami kevésbé
elvi jellegű ugyan, de mégis nagy jelentőségű. Nevezetesen: a
patríciusok járjanak valamilyen sajátos, őket megkülönböztető
ruhában ; legyen valamilyen különös címük ; minden, a népből
származó ember térjen ki előlük; s ha valamely patrícius egy kimu
tathatóan kikerülhetetlen szerencsétlenség következtében elveszti
vagyonát, akkor az állami vagyonból kell őt kárpótolni. Ha ellen
ben kitűnik, hogy pazarlás és fényűzés által játékra és szeretőkre
stb. költötte el vagyonát, vagy hogy általában több az adóssága,
mint amennyit megfizetni képes, akkor veszítse el méltóságát, s
tekintsék méltatlannak minden tisztségre és hivatalra. Mert aki
önmagát és magánügyeit nem tudja kormányozni, még sokkal
kevésbé tud majd közügyekről gondoskodni.
48. §. Akit a törvény esküre kényszerít, az sokkal jobban
tartózkodik majd a hamis eskütől, ha a haza üdvére és szabad
ságára s a legfelsőbb tanácsra, mint ha Istenre kell esküdnie.
Mert aki Istenre esküszik, az egyéni javát köti le, amelynek ő a
becslője ; aki azonban esküjével a haza szabadságát és javát köti
le, az mindenkinek közös javára esküszik, amelynek nem ő a
becslője. Ha pedig hamisan esküszik, ezzel maga nyilvánítja magát
a haza ellenségének.
49. §. Államköltségen alapított egyetemek nem annyira a
szellemek kiművelésére, mint fékentartására szolgálnak. Szabad
államban ellenben akkor virágzanak legjobban a tudományok és
művészetek, ha mindenkinek, aki kéri, megadják az engedélyt,
hogy nyilvánosan taníthasson, mégpedig saját költségére és hír
nevének kockáztatásával. De erről és hasonló kérdésekről más
helyen szólok majd. Mert itt csupán csak azokat a dolgokat szán
dékoztam tárgyalni, amelyek pusztán az arisztokratikus állam
formára vonatkoznak.
Kilencedik fejezet 135
K IL E N C E D IK FEJEZET
1. §. Eddigelé olyan államban vizsgáltuk ezt a kormány

formát, amely egyetlen várostól mint az egész ország fővárosától
kapja nevét. Ideje mármost, hogy olyan államban vizsgáljuk,
amelyben több város gyakorolja a főhatalmat, s amelyet vélemé
nyem szerint előnyben kell részesíteni az előzővel szemben. Hogy
azonban megismerjük a kettő különbségét és jelességét, sorba
vesszük egyenként az előző államforma alapjait, s elvetjük azt,
ami ettől az államformától idegen, s helyébe teszünk mást, amire
támaszkodnia kell.
2. §. A városokat tehát, amelyek polgárjogot élveznek, úgy
kell építeni és megerősíteni, hogy egyik se állhasson ugyan fenn
magában a többi nélkül, de viszont el se szakadhasson a többitől
az egész állam nagy kára nélkül. By módon ugyanis mindig egye
sülve maradnak. Az olyan városok azonban, amelyek sem maguk
ban fennállni, sem másokban félelmet kelteni nem tudnak, valóban
nem a maguk, hanem teljességgel a többiek joga alatt állnak.
3. §. Mindaz, amit az előző fejezet 9. és 10. szakaszában kimu
tattam, az arisztokratikus államforma általános természetéből
vezethető le ; így az, hogy mi legyen a patríciusok és a nép szám
aránya, s mely életkorban és milyen feltételek mellett választandók
a patríciusok ; úgyhogy ebben a tekintetben nem keletkezhetik
különbség, akár egy, akár több város gyakorolja a kormányhatal
mat. De a legfelsőbb tanáccsal itt szükségképpen másként áll a
dolog. Mert ha a birodalom valamely városát jelölnék ki a leg
felsőbb tanács gyülekezési helyéül, akkor az valóban magának a
birodalomnak fővárosa volna. Ezért vagy váltakozva más-más
helyen kellene gyűlésezni, vagy pedig olyan helyet kellene kijelölni
e tanács számára, amelynek nincs polgárjoga s egyformán tartozik
az összes városokhoz. Ám az egyiket is, a másikat is könnyű kimon
dani, de nehéz megtenni; azt tudniillik, hogy annyi ezer ember
gyakran kénytelen legyen eltávozni a városból, vagy hogy majd
ezen, majd más helyen kelljen összejönniük.
4. §. Hogy azonban ennek az államformának természetéből
és mineműségéből helyesen levezethessük, minek kell történnie
ebben a dologban, s hogyan kell megszervezni a testületeket, szem
előtt kell tartani a következőt: minden városnak annyival több
joga van a magánembernél, amennyivel hatalmasabb nála (a 2.
fejezet 4. szakasza szerint); ennélfogva az ilyen állam minden
városának (lásd e fejezet 2. szakaszát) annyi joga lesz a falakon,
vagyis saját jogszolgáltatása határain belül, amennyi a hatalma.
Továbbá, az összes városok nem mint szövetségesek, hanem mint

egyazon birodalom alkatrészei társultak és egyesültek egymással,
de úgy, hogy minden városnak annál több joga van az államban,
mint a többinek, minél hatalmasabb a többinél. Mert egyenlőséget
keresni nem egyenlők között képtelenség. A polgárokat méltán
mondják ugyan egyenlőknek, mert minden egyesnek a hatalma az
egész állam hatalmához képest jelentéktelen. De minden város
hatalma magának az államhatalomnak egyik nagy része, mégpedig
annál nagyobb része, minél nagyobb maga a város. Ezért nem
lehet valamennyi várost egyenlőnek tartani, hanem miként mind
egyiknek hatalmát, úgy jogát is nagyságához képest kell megítélni.
Azok a kötelékek pedig, amelyeknek úgy kell összefűzniük őket,
hogy egy államot alkossanak, főleg (a 4. fejezet 1. szakasza szerint)
a szenátus és a törvényszék. Hogy azonban ezek a kötelékek
hogyan kapcsolhatják olyképpen össze mindnyájukat, hogy minden
város mégis lehetőleg megtartsa a maga jogát, azt itt röviden meg
mutatom.
5. §. Elgondolásom az, hogy minden város patríciusai, akik
nek száma a város nagyságához képest (e fejezet 3. szakasza szerint)
szükségképp nagyobb vagy kisebb, a legfőbb jogot gyakorolják
városuk felett, s ennek legfelsőbb tanácsában teljes hatalommal
rendelkezhetnek a város megerősítéséről, falainak kibővítéséről,
adók kivetéséről, törvények hozásáról és eltörléséről s általában
mindannak megtételéről, amit városuk fenntartására és gyarapí
tására szükségesnek tartanak. A birodalom közös ügyeinek inté
zésére azonban szenátust kell létesíteni, mégpedig teljesen az előző
fejezetben kifejtett módozatok mellett. Ez a szenátus tehát csak
abban különbözik majd ama másiktól, hogy illetékes lesz a városok
között esetleg felmerülő viszályokban is dönteni. Mert ebben az
államban, amelynek nincs fővárosa, ez nem történhetik meg úgy,
mint ama másikban, a legfelsőbb tanács által (lásd az előző fejezet
38. szakaszát).
6 . §. Egyébként ebben az államban a legfelsőbb tanácsot
csak akkor kell összehívni, ha az alkotmány módosítása válik
szükségessé, vagy ha valamilyen felette súlyos ügy merül fel,
amelynek elintézésére a szenátorok nem érzik magukat hivatot
taknak. Ezért csak nagyon ritkán fogják az összes patríciusokat
a tanácsba egybehívni. Mert a legfelsőbb tanács fő feladata, mint
mondottuk (az előző fejezet 17. szakaszában), törvények hozása
és eltörlése, s azután az állam tisztviselőinek megválasztása. Ámde
az összállamnak egyszer meghozott törvényeit, vagyis általános
jogait nem szabad megváltoztatni. Ha mégis megtörténik, hogy
az idő és a körülmények valamely új törvény létesítését vagy egy

fennállónak megváltoztatását teszik szükségessé, akkor ezt előbb
meg lehet tárgyalni a szenátusban. Ha a szenátus megállapodásra
jutott benne, akkor követeket küld a városokhoz, akik minden
város patríciusaival megismertetik a szenátus nézetét. Ha végül
a városok többsége hozzájárul a szenátus nézetéhez, akkor elfoga
dottnak kell tekinteni, ellenkező esetben elvetettnek.
Ugyanezt az eljárást lehet követni a hadvezérek és a más
országokba küldendő követek választásában, valamint akkor,
amikor hadüzenetről és a békefeltételek elfogadásáról kell hatá
rozni. De a többi állami tisztviselő választásában, mivel (mint e
fejezet 4. szakaszában kimutattam) minden városnak lehetőleg
meg kell óvnia jogát, s az államban annál több jogra kell szert
tennie, minél hatalmasabb a többinél, szükségképpen a következő
rendet kell követnie. Nevezetesen: a szenátorokat minden város
patríciusai sorából kell választani; mégpedig úgy, hogy egy város
patríciusai gyűlésükben a szenátorok bizonyos számát választják
polgártársaikból, amely úgy viszonylik ugyanazon város patrí
ciusainak számához (lásd az előző fejezet 30. szakaszát), mint 1 : 12.
Ezeket azután az első, második, harmadik stb. csoportba sorolják.
Éppígy a többi város patríciusai is számukhoz képest több vagy
kevesebb szenátort választanak, s annyi csoportra osztják, ahányra
szerintünk (lásd az előző fejezet 34. szakaszát) a szenátust fel kell
osztani. Ilyképpen a szenátorok minden csoportjában az egyes
városokat nagyságukhoz képest több vagy kevesebb szenátor kép
viseli. Az egyes csoportoknak — számuk kisebb a városok szá
mánál — elnökét és elnökhelyettesét azonban a szenátus sors
húzással választja a megválasztott konzulok közül. Az állam leg
főbb bíráinak választásában is ugyanezt a rendet kell követni,
azaz minden város patríciusai társaik közül választanak számuk
nagyságához képest több vagy kevesebb bírót. így minden város
a tisztviselők választásában a lehetőség szerint érvényesíti jogát,
s minél hatalmasabb valamely város, annál több joga lesz mind
a szenátusban, mind a törvényszéken, feltéve persze, hogy a sze
nátus és a törvényszék ügyvitele az államügyek feletti határozat-
hozatalban és peres ügyek elintézésében teljesen olyan, amilyennek
az előző fejezet 33. és 34. szakaszában leírtam.
7. §. A csapatok vezéreit és tisztjeit ugyancsak a patríciusok
közül kell választani. Mert ha méltányos, hogy minden város a
nagyságához képest bizonyos számú katonát tartozik kiállítani az.
egész állam közös biztonságára, akkor méltányos az is, hogy minden
város az általa élelmezett ezredek számához képest annyi tisztet,.
vezért, zászlóst stb. választhasson patríciusai közül, ahány a had

sereg ama részének vezérletéhez szükséges, amelyet az állam szá
mára kiállít.
8. §. Semmiféle adót se vessen ki a szenátus az alattvalókra,
hanem azoknak a költségeknek fedezésére, amelyeket az állam-
háztartás a tanács határozata szerint szükségessé tesz, ne az alatt
valókra, hanem magukra a városokra hárítsa át a szenátus, oly
képpen, hogy minden város tartozzék nagyságához képest a költ
ségeknek nagyobb vagy kisebb részét viselni. Ezt a részt azután
ama város patríciusai úgy hajtsák be a városi lakosságon, ahogyan
akarják, tehát vagy vagyonbccslés alapján, vagy ami sokkal
méltányosabb, nem egyenes adók kirovásával.
9. §. Továbbá, bár ennek az államnak nem minden városa
tengerparti város, s a szenátorokat sem csupán tengerparti váro
sokból választják, mégis ugyanazt a jövedelmet lehet számukra
megállapítani, amelyről az előző fejezet 31. szakaszában szóltunk.
E célból az állam alkotmányához képest olyan eszközökről lehet
majd gondoskodni, amelyek segítségével a városokat még szoro
sabban kapcsolják egymáshoz. Egyébként mindaz, amit az előbbi
fejezetben a szenátusra, a törvénykezésre s általában az egész
kormányzásra nézve mondottam, erre az államformára is lehet
alkalmazni. így látjuk, hogy az olyan államban, amelyben több
város osztozik a kormányzásban, nem szükséges bizonyos időt
vagy helyet kijelölni a legfelsőbb tanács összehívására. A szenátust
és törvényszéket ellenben falura vagy olyan városba kell helyezni,
amelynek szavazati joga nincsen. De rátérek most az egyes váro
sokat illető kérdésekre.
10. §. A városi és állami tisztviselők választásában, valamint
a tárgyalásokban egy-egy város legfelsőbb tanácsának ugyanúgy
kell eljárnia, mint az előző fejezet 27. és 36. szakaszában előadtam.
Mert ugyanaz a helyzet itt is, mint ott. Azután ennek a városi
tanácsnak alá kell rendelni a szindikusok tanácsát, amely úgy
viszonylik hozzá, mint az előző fejezetben tárgyalt szindikusok
tanácsa az egész állam tanácsához. Feladata is ugyanaz a város
jogszolgáltatásának határain belül, s ugyanazt a javadalmazást
élvezi. Ha egy város, következőleg a patríciusok száma oly kicsiny,
hogy csak egy vagy két szindikust választhat, holott ketten nem
alkothatnak tanácsot, akkor a város legfelsőbb tanácsa a felmerülő
ügyhöz képest bírákat rendeljen a szindikusok mellé döntéseikben,
vagy pedig a kérdést a szindikusok legfelsőbb tanácsa elé kell
terjeszteni. Mert minden városból néhány szindikust is el kell
küldeni a szenátus székhelyére. Ezeknek őrködniük kell afelett,
hogy az egész állam jogai sértetlenül fennmaradjanak, s szavazati

jog nélkül foglalnak helyet a szenátusban.
11. §. Ugyancsak az illető város patríciusai választják a
városok konzuljait, akik mintegy ama város szenátusát alkotják.
Számukat azonban nem határozhatom meg, s ezt nem is tartom
szükségesnek, mert hiszen a város nagyfontosságú ügyeit legfelsőbb
tanácsa, az összállamot érintő ügyeket pedig a nagy szenátus intézi.
Egyébként, ha kevesen vannak, tanácsukban nyíltan kell szavaz
niuk, nem pedig szavazókövekkel, mint a nagy testületekben. Kis
testületekben ugyanis, ahol titkosan szavaznak, a kissé furfango
sabb ember könnyen megtudja, ki mire szavazott, s a kevésbé
figyelmeseket sokféle módon kijátszhatja.
12. §. Minden városban továbbá ennek legfelsőbb tanácsa
választja a bírákat. Ezek ítéletét azonban a legfelsőbb állami
törvényszékekhez lehet megfellebbezni, kivéve a vádlott nyílt
tettenérése és a bűnös önbeismerése esetét. De nem szükséges ezt
tovább fejtegetnem.
13. §. Hátra van még, hogy az önrendelkezési joggal nem
bíró városokról szóljunk. Ha ezek az állam egy tartományában
vagy hozzá tartozó vidéken fekszenek, lakosaik pedig ugyan
ahhoz a nemzethez tartoznak és ugyanazon a nyelven beszélnek,
akkor, miként a falvakat, a szomszédos városok részeiként kell
őket tekinteni, úgyhogy mindegyikük ennek vagy annak az önren
delkezési joggal bíró városnak kormányzása alatt áll. Ennek oka
pedig az, hogy a patríciusokat nem ennek az államnak legfelsőbb
tanácsa, hanem minden egyes város legfelsőbb tanácsa választja,
számuk pedig minden városban jogszolgáltatásának határain belül
a lakosok számához képest nagyobb vagy kisebb (e fejezet 5.
szakasza szerint). Ezért kell, hogy egy önrendelkezési joggal nem
bíró város lakossága egy másik, önrendelkezési joggal bíró város
lakosságához számítódjék, s e város igazgatása alá tartozzék.
A háború jogán elfoglalt városokat azonban, s azokat, amelyek
az államhoz csatlakoztak, az állam szövetségeseinek kell tekinteni
s jótéteményekkel kell lekötelezni; vagy pedig polgárjogot élvező
gyarmatosokat kell odaküldeni, s a népességet máshová kell áttele
píteni vagy teljesen kiirtani.
14. §. Ez volna tehát mindaz, ami ennek az államnak alap
jaira vonatkozik. Azt pedig, hogy alkotmánya jobb, mint azé az
államé, amely csupán egy várostól kapja nevét, abból következ
tetem, hogy minden város patríciusai, az ember megszokott hatalmi
vágyától hajtva, arra törekszenek majd, hogy jogukat mind a
л-árosban, mind a szenátusban megtartsák és lehetőleg növeljék ;

így tőlük telhetőleg azon lesznek, hogy a népet maguknak meg
nyerjék, s ennélfogva a hatalmat inkább jótéteményekkel, mintsem
megfélemlítéssel gyakorolják s a maguk számát növeljék ; mert
hiszen minél nagyobb a számuk, annál több szenátort választanak
tanácsukból ( e fejezet 6. szakasza szerint), s következőleg (ugyan
ezen szakasz szerint) annál több joguk lesz a kormányzásban.
Nem szól ez ellen, hogy amikor minden város csak magáról gondos
kodik és a többire irigykedik, gyakrabban egyenetlenkednek egy
mással, s viszálykodással töltik az időt. Mert bár „mialatt a rómaiak
tanakodnak, Sagunthum elvész” ,52 viszont mialatt kevesen csupán
önző szenvedélyüket követve döntenek el mindent, elvesz a sza
badság és a közjó. Mert hiszen az emberi elme tompább, semhogy
egyszerre behatolhatna mindenbe ; de kérdezéssel, hallgatással és
vitatkozással élesedik, s ha megpróbál minden eszközt, végül meg
találja azt, amit akar, amit azután mindenki helyesel, holott
azelőtt senki sem gondolt rá. Ha valaki azt az ellenvetést tenné,
hogy a holland állam sem állott fenn sokáig birodalmi gróf nélkül
vagy helytartó nélkül, aki a birodalmi grófot helyettesítette, annak
azt feleljük, hogy a hollandok szabadságuk fenntartására elegen
dőnek tartották a grófot letenni53 és az állam testét fejétől meg
fosztani ; de nem gondoltak az alkotmány módosítására, hanem
az államtest minden tagját meghagyták úgy, ahogy előbb volt.
Ekként megmaradt a hollandiai grófság gróf nélkül, mint egy test
fej nélkül, s maga az állam elnevezés nélkül. így éppenséggel sem
csodálni való, hogy a legtöbb alattvaló nem tudta, kinek a kezében
is van a legfőbb államhatalom. S ha ez nem lett volna is így, a
hatalom tényleges birtokosai mégis sokkal kevesebben voltak,
semhogy a népet kormányozni és a hatalmas ellenfeleket elnyomni
tudták volna. Ezért történt, hogy ezek büntetlenül fondorkodhattak
ellenük és végül megbuktathatták őket. Ama köztársaság hirtelen
bukása tehát nem azért következett be, mert az időt haszontalan
tanácskozásokkal vesztegették, hanem mert alkotmánya zilált és a
kormányzók száma nem elég nagy volt.54
15. §. További előnye ennek a több városból álló arisztokra
tikus államformának a másikkal szemben, hogy nem kell vigyáznia,
mint ez utóbbinak, arra, nehogy hirtelen támadással egyetemes
legfelsőbb tanácsát megszüntessék, mert hiszen (e fejezet 9. szakasza
szerint) összehívásának sem helye, sem ideje nincs megállapítva.
Ezenkívül hatalmas polgároktól nemigen kell tartani ebben az
államban. Mert ahol több város élvezi a szabadságot, ott nem elég
a hatalomra törtetőnek egy várost elfoglalni, hogy a többit is
hatalmába keríthesse. Végül is ebben az államban a szabadság
Kilencedik és tizedik fejezet 141
többeknek közös java. Mert ahol csupán egy város uralkodik,

ott csak annyiban történik gondoskodás a többinek javáról,
amennyiben ennek az uralkodó városnak érdeke.
T IZ E D IK FEJEZET
1. §. Miután kifejtettük és megmagyaráztuk mind a két

arisztokratikus államforma alapjait, hátra van még, hogy meg
vizsgáljuk, vajon saját bűnük okozhatja-e felbomlásukat vagy
megváltozásukat. Az ilyen államok felbomlásának fő oka az, amit
az éleselméjű firenzei említ a Titus Liviusról írt Discorsi 3. könyvé
nek 1. fejezetében,55 nevezetesen, hogy az államban, miként az
emberi testben, naponta felgyülemlik valami, ami időnként orvoslásra
szorul; ezért szükséges, hogy néha történjék valami, ami vissza
vezeti az államot alapelvéhez, amelyen kezdetben alapult. Ha ez
nem történik meg s kellő időben, akkor a bajok annyira megnőnek,
hogy csak magával az állammal együtt szüntethetők meg. Ez az
esemény pedig szerinte vagy véletlenül következhctik be, vagy
tervszerűen s a törvények, vagy egy kiváló derekasságú férfiú
bölcsességéből. Kétségtelen, hogy ez a dolog a legnagyobb fontos
ságú, s ha e baj elhárításáról nem történik gondoskodás, akkor az
államot nem saját derekassága, hanem csak a jószerencse tarthatja
fenn. Viszont ha a kellő orvosságot alkalmazzák a baj ellen, akkor
az állam nem bukhatik el saját hibájából, hanem csak valamely
kikerülhetetlen sorscsapás következtében, mint nemsokára világo
sabban megmutatom.
Az első orvosság e baj ellen az volt, hogy minden öt eszten
dőben egy legfőbb diktátort választottak egy vagy két hónapra,
akinek joga volt a szenátoroknak és minden állami tisztviselőnek
ténykedéseit felülvizsgálni, róluk ítélkezni és intézkedni, s ily-
képpen az államot visszavezetni alapelvéhez. Ám aki el akarja
hárítani az állam bajait, annak olyan orvosságot kell alkalmaznia,
amely egyezik az állam természetével és levezethető alapjaiból,
mert különben a Scyilába sodródik, amikor ki akarja kerülni a
Charybdist. Igaz ugyan, hogy mindenkit, kormányzókat és kor
mányzottakat egyaránt, a büntetéstől vagy kártól való félelemnek
kell visszatartania attól, hogy büntetlenül vagy épp hasznukra
hágják át a törvényt. De az is bizonyos, ha ez a félelem egyaránt
megvan a jó és a rossz emberekben, akkor az állam szükségképp
a legnagyobb veszedelemben forog. Mivel tehát a diktátori hatalom
korlátlan, természetesen mindenki fél tőle, különösen, ha mint
kívánják, meghatározott időben választanak diktátort, mert akkor
minden dicsőségre vágyó ember teljes erejével törekszik e méltóság

elnyerésére. Bizonyos az is, hogy a békében nem annyira a derekas-
ságot, mint a gazdagságot nézik, úgyhogy minél fényűzőbb valaki,
annál könnyebben jut tisztségekhez. Talán ez volt az oka, hogy
a rómaiak nem meghatározott időben, hanem valamely váratlan
szükségszerűségtől kényszerítve szoktak diktátort választani. Mind
amellett, hogy Cicero szavait idézzem, a diktátor nagy híre kelle
metlen volt a jóknak. S valóban, mivel ez a diktátori hatalom
korlátlan királyi hatalom, azért a köztársaság nagy veszedelmére
az államformát olykor monarchikussá változtathatja, bármily
rövid időre történik is ez. Tegyük hozzá, ha a diktátor választása
nincs meghatározott időhöz kötve, akkor nincs szabály arra,
mennyi időnek kell eltelnie az egyik és a másik diktátor között —
pedig annak betartását nagyon fontosnak mondottam ; ezzel az
egész intézmény annyira ingataggá válik, hogy könnyen elhanya
golható. Ha tehát ez a diktátori hatalom nem örökös és állandó,
s az államforma megtartásával nem ruházható egy emberre, akkor
maga is, és ennek következtében a köztársaság üdve és fennmara
dása is, nagyon bizonytalan lesz.
2. §. Viszont semmiképp nem kétséges (a 6. fejezet 3. szakasz
szerint), ha a diktátor kardja az államforma fenntartásával állan
dóan és csupán a gonoszoknak lehetne félelmetes, akkor a bajok
sohasem növekedhetnének annyira, hogy ne lehetne megszüntetni
őket vagy könnyíteni rajtuk. Azonban, hogy mindezeket a felté
teleket teljesíthessük, a legfelsőbb tanácsnak, mit mondottuk,
alá kell rendelni a szindikusok tanácsát, hogy tudniillik a diktátor
amaz állandó kardja ne egy természetes, hanem egy jogi személy
kezében legyen, amely több személyből áll, semhogy az uralmat
feloszthatnák maguk között (a 8. fejezet 1. és 2. szakasza szerint),
vagy valamilyen gonosztettben megegyezhetnének. Ehhez járul,
hogy más állami hivatalt nem vállalhatnak, hogy a katonaságnak
zsoldot nem fizetnek, s végül, hogy abban a korban vannak, amikor
az ember jobban szereti a biztos jelent a veszedelmes újításnál.
Ezért az államot nem fenyegeti részükről semmi veszély; ennek
következtében nem a jóknak, hanem csak a gonoszoknak lehetnek
s valóban lesznek is félelmesek. Mert amint gonosztettek elköveté
sére nem elég erősek, úgy a rosszakarat megfékezésére annál
hatalmasabbak. Azonkívül ugyanis, hogy „mindjárt kezdettől
ellenállhatnak” fhiszen a tanács állandó), ezenfelül elég nagyszá-
múak ahhoz, hogy gyűlölettől való félelem nélkül merjék ezt vagy
azt a hatalmast vád alá helyezni és elítélni; annál is inkáb b,
mert szavazókövekkel szavaznak, s az ítéletet az egész tanács
nevében hirdetik ki.
Tizedik fejezet 143
3. §. Ám Rómában a néptribunok hivatala is állandó volt,,

de nem volt elég erejük ahhoz, hogy egy Scipio hatalmát elnyomják.
Ezenkívül azt, amit üdvösnek tartottak, a szenátus elé kellett
terjeszteniük, ez pedig gyakran ki is játszotta őket, amennyiben
el tudta érni, hogy a nép kegye inkább afelé fordult, akitől maguk
a szenátorok kevésbé féltek. Ehhez járult, hogy a tribünök tekin
télye a patríciusokkal szemben a nép kegyére támaszkodott, s
valahányszor összehívták a népet, inkább úgy látszott, mintha
lázadást szítanának, mintsem hogy gyűlést hívnak egybe. Ezek
a bajok persze nem fordulnak elő az olyan államformában, amelyet
az előbbi két fejezetben leírtam.
4. §. Ámde a szindikusoknak ez a tekintélye csak azt
biztosíthatja, hogy az államforma fennmarad; meggátolhatja
továbbá a törvények megsértését, s azt, hogy valaki a maga elő
nyére vétkezzék ellenük. De semmit sem tehet az ellen, hogy olyan
vétségek kapjanak lábra, amelyeket nem tilthat meg a törvény
ilyenek azok, amelyekre a henyélés viszi rá az embereket s amelyek
nem ritkán az állam romlását okozzák. Az emberek ugyanis, ha
a békében már nincs mitől félniük, vad barbárokból lassanként
civilizált vagy humánus, majd elpuhult és tunya lényekké válnak,
s már nem derekasságban, hanem pompában és fényűzésben
igyekszenek egymáson túltenni. így kezdik lenézni a hazai erköl
csöket, kezdenek idegen szokásokat felvenni, azaz szolgailag maj
molni.56
5. §. Ezeknek a bajoknak sokan a fényűzést tiltó törvények
kel igyekeztek elejét venni; de eredménytelenül. Mert az olyan
törvényeket, amelyeket másnak a kára nélkül meg lehet sérteni,
nem veszik komolyan ; nemcsak hogy nem fékezik az emberek
kívánságait és vágyait, de még inkább ingerük: mert mindig csak
a tiltott dolgokra törekszünk, s azt kívánjuk, ami nem szabad57.
Henyélő emberek mindig bővelkednek ötletekben az olyan dolgokat
illető törvények kijátszására, amelyeket nem lehet általánosság
ban megtiltani, mint pl. lakomát, játékot, ruházkodást s más
effélét58, amelyek csak túlzásaikban rosszak s csak mindenkinek
vagyoni viszonyai szerint ítélhetők meg, s így nem határozhatók
meg egyetemes törvény által.
6 . §. Azt következtetem tehát, hogy azokat a békében
mutatkozó általános vétkeket, amelyekről itt beszélünk, sohasem
közvetlenül, hanem csak közvetve lehet meggátolni, azaz úgy,
hogy olyan alapokra építjük az államot, amelyek következtében
a legtöbben nem törekszenek ugyan bölcs életre (mert ez lehe
tetlen), de olyan indulatoktól vezettetik magukat, amelyekből
nagyobb haszon háramlik a közre. így főképpen arra kell törekedni,

hogy a gazdagok ne fösvénykedjenek ugyan, de legyenek vagyonra
vágyók. Mert kétségtelen, hogyha a vagyonszerzésnek ez a vágya,
amely általános és állandó, a dicsőség vágyával párosul, akkor
a legtöbben teljes erejükkel azon lesznek, hogy becsületes irton
gyarapítsák vagyonukat, mert ezáltal tisztségekhez jutnak és
kikerülik a legnagyobb szégyent.
7 . §. Ha mármost mind a két arisztokratikus államfor
mának az előző két fejezetben tárgyalt alapjait nézzük, azt látjuk,
hogy az épp belőlük következik. A kormányzók száma ugyanis
mind a kettőben oly nagy, hogy a gazdagok legnagyobb része
számára megnyílik az út a kormányzáshoz és az állami tisztségek
elnyeréséhez. Ha ezenkívül (mint a 8. fejezet 47. szakaszában
mondottuk) a törvény úgy rendelkezik, hogy a patríciusokat,
akiknek adóssága nagyobb, mint amennyit megfizetni képesek,
kizárják a patríciusok sorából, s hogy azok, akik szerencsétlenség
következtében elvesztették vagyonukat, teljes kárpótlást kapnak,
akkor kétségtelenül mind tőlük telhetőleg azon lesznek, hogy
javaikat megőrizzék. Ezenkívül idegen szokásokra sohasem vá
gyódnak majd és a hazai szokásokat nem fogják lenézni, ha tör
vényben kimondják, hogy a patríciusokat és a tisztségekre pályá
zókat külön viselet különbözteti meg másoktól (lásd erről a 8.
fejezet 25. és 47. szakaszát). Ezeken kívül minden államban lehet
még más eszközöket is kigondolni, amelyek összhangban vannak
a hely természetével és a népesség jellemével; ebben pedig min
denekelőtt arra kell ügyelni, hogy az alattvalók inkább önként,
mintsem a törvénytől kényszerítve teljesítsék kötelességüket.
8. §. Mert az olyan állam, amelynek csak arra van gondja,
hogy az embereket félelem vezesse, inkább hibáktól mentes lesz,
de aligha lesznek erényei. Az embereket azonban akként kell
vezetni, hogy maguk úgy érezzék, hogy nem vezetik őket, hanem
saját gondolkodásmódjuk és szabad elhatározásuk szerint élnek,
hogy így pusztán a szabadság szeretete, a vagyon gyarapításának
vágya s az állami tisztségek elnyerésének reménye tartsa őket
féken. Egyébként szobrok, diadalmenetek és az erény egyéb
ösztönzései inkább a szolgaság, mint a szabadság jelei. Ugyanis
csak a szolgát szokták erényéért jutalmazni, nem a szabad embert.59
Elismerem ugyan, hogy az efféle ösztönzések nagyon sarkallják
az embereket; de ahogy kezdetben csak nagy férfiak, úgy
később, az irigység növekedésével, tehetségtelenek és a vagyonuk
nagyságától felfuvalkodottak is részesülnek e jutalmakban,
minden jó polgár nagy méltatlankodására. Azután, akik őseik
Tizedik fejezet 145
diadalaival és szobraival büszkélkednek, sértve érzik magukat,

ha nem tartják őket különbeknek a többieknél. Végül, nem szólva
másról, bizonyos, hogy az egyenlőség, amelynek elvesztésével
az általános szabadság is szükségképpen oda van, semmiképp
nem tartható fenn, mihelyt egy derekassága által kiváló férfiú
állami törvény alapján részesül különleges megtiszteltetésben'
9. §. Ezeknek előrebocsátása után lássuk mármost, vajon
az ilyen államok valamilyen vétkes okból tönkre mehetnek-e.
Azonban, ha egyáltalán örökéletű lehet valamely állam, úgy
szükségképpen az lesz ilyen, amelynek egyszer helyesen megálla
pított jogai sértetlenül fennmaradnak. Mert a jog az állam lelke.
Ha fennmarad a jog, szükségképp fennmarad az állam is. De a jog
csak akkor sérthetetlen, ha védi az ész és az emberek általános
indulata ; különben, ha tudniillik csupán az ész segítségére támasz
kodik, erőtlen és könnyen legyőzhető. Minthogy tehát mind a
két arisztokratikus államforma alapvető jogai, mint kimutattuk,
összhangban vannak az ésszel és az emberek általános indulatával,
azért azt állíthatjuk : ha valamely államforma, bizonyára ez lesz
örökéletű, vagyis nem pusztulhat el saját vétke folytán, hanem
csak valamilyen kikerülhetetlen sorscsapás következtében.
10. §. Ámde azt lehetne még ellenünk vetni, hogy bár az
államnak az előzőkben kifejtett jogai az észben és az emberek
közös indulatában gyökereznek, mégis olykor megsérthetők.
Mert nincs indulat, amelyet erősebb ellentétes indulat némelykor
le ne győzne ; így látjuk pl., hogy a halálfélelemnél gyakran
erősebb az idegen tulajdonra irányuló vágy. Aki az ellenségtől
való félelemből menekül, azt nem tarthatja vissza semmi más
dologtól való félelem, hanem folyóba veti magát, vagy tűzbe
rohan, csak hogy kikerülje az ellenség kardját. Bármilyen jól van
tehát megszervezve valamely állam, bármilyen kitűnőek a tör
vényei, mégis nagyon szorult helyzetében, amikor mindenkit,
mint történni szokott, valamilyen páni rettegés fog el, valameny-
nyien csak azt helyesük, amit a jelen félelem tanácsol, nem gondolva
sem a jövőre, sem a törvényekre: mindenkinek tekintete a győ
zelmeiről híres férfiú felé fordul, feloldják a törvények alól, meg
hosszabbítják (s ez a legrosszabb példa) főhatalma idejét, s az
egész államot az ő lelkiismeretére bízzák. Bizonyára ez okozta
a római birodalom pusztulását.
Erre az ellenvetésre először is azt felelem, hogy a helyesen
megszervezett államban az ilyen rettegés csak valamilyen komoly
okból keletkezhetik. Ezért ez a rettegés és a belőle támadt zavar
nem tulajdonítható semmiféle olyan oknak, amelyet emberi
okossággal el lehetett volna kerülni. Azután meg kell jegyezni,

hogy az olyan államban, amilyent az előzőkben leírtam, nem is
lehetséges (a 8. fejezet 9. és 25. szakasza szerint), hogy az egyik
vagy a másik annyira kiemelkedjék derekassága hírével, hogy
mindenkinek tekintetét maga felé fordítsa. Szükségképp több
vetélytársa lesz, akinek szintén sok a híve. Ámbár tehát a rettegés
ből kifolyólag valamilyen zavar támad az államban, mégsem
lehet a törvényeket megkerülni s valakit törvényellenesen katonai
uralomra javasolni anélkül, hogy azonnal vetélkedés ne támadna
azokkal, akik másokat kívánnak. Hogy ezt eldöntsék, végül is
vissza kell térni a már egyszer megalkotott és mindenki által
helyeselt jogokhoz s az állam ügyeit a fennálló törvények szerint
kell elrendezni. Feltétlenül állíthatom tehát, hogy az olyan állam,
amelyet csupán egy város, főképpen pedig az olyan, amelyet
több város kormányoz, örökéletű, vagyis semmiféle belső ok
fel nem bomlaszthatja vagy formáját meg nem változtathatja.
T IZ E N E G Y E D IK FEJEZET
1. §. Végül rátérek a harmadik, egészen korlátlan állam

formára, amelyet demokráciának nevezünk. Ez az arisztokráciá
tól, mint mondottuk, főképpen abban különbözik, hogy az utób
biban csupán a legfelsőbb tanács akaratától és szabad válasz
tásától függ, hogy ezt vagy azt patríciussá válasszák, úgyhogy
senkinek sincs örökölhetően szavazati joga vagy állami hivatal
viselésére való joga és senki jogosan nem követelheti magának
ezeket a jogokat. De épp ez áll fenn abban az államformában,
amelyről most szólunk. Mert itt mindazok, akik polgárjoggal bíró
szülőktől származnak, vagy akik az ország földjén születtek, vagy
akiknek érdemeik vannak az állam iránt, vagy akiknek más
okokból a törvény szerint polgárjogot kell adni, mondom, mind
ezek joggal követelik maguknak a szavazati jogot a legfelsőbb
tanácsban és az állami hivatalok elnyerhetésének jogát, s ez
nem is tagadható meg tőlük, kivéve bűncselekmény vagy becste
lenség miatt.
2. §. Ha tehát úgy rendelkezik is a törvény, hogy csak az
idősebbeknek, akik bizonyos életkort elértek, legyen szavazati
joguk a legfelsőbb tanácsban és joguk államügyek tárgyalására,
vagy csak elsőszülötteknek, mihelyt koruk megengedi, vagy azok
nak, akik bizonyos összegű adót fizetnek az államnak — bár ilyen
módon megtörténhetik, hogy a legfelsőbb tanács kevesebb polgár
ból áll, mmt az arisztokratikus államban, amelyről fentebb
Tizenegyedik fejezet 147
szóltunk: az efféle államokat mégis demokráciának kell nevezni,

mivel az állam kormányzásra rendelt polgárokat nem a legfel
sőbb tanács választja mint legkiválóbbakat, hanem a törvény
határozza meg. Jóllehet ilyképpen az efféle államok — amelyekben
tudniillik nem a legjobbak jutnak kormányra, hanem azok, я,kik
a sors kedvezése folytán gazdagok, vagy az elsőszülöttek — lát
szólag mögötte állnak az arisztokratikus államnak, mégis ha a
gyakorlatot vagy az emberek általános m agatartását nézzük,
a dolog egyre megy. Mert a patríciusok szemében mindig a gazda
gok vagy legközelebbi vérrokonaik vagy barátaik lesznek a
legjobbak. Persze, ha a patríciusok úgy volnának megalkotva,
hogy minden indulattól mentesen, pusztán a közjóra való törek
véstől vezetve választanák patrícius társaikat, akkor semmiféle
államforma nem vetekedhetnék az arisztokráciával. Azonban
hogy a dolog épp ellenkezőleg áll, azt túlontúl megmutatta a ta
pasztalat, különösen az oligarchiákban, ahol a patríciusok akarata
a vetélytársak hiánya következtében teljesen túlteszi magát a
törvényen. Ott ugyanis a legjobbakat szándékosan távoltartják
a patríciusok a tanácstól, és olyan tanácsos társakat keresnek
maguknak, akik az ő szavukat lesik. így az ilyen államban sokkal
rosszabbul állnak a dolgok, mert a patríciusok választása csak
néhány embernek teljesen szabad, vagyis magát minden törvényen
túltevő akaratától függ. De visszatérek ahhoz, amit megkezdettem.
3. §. Az előző szakaszból nyilvánvaló, hogy a demokratikus
államformának különböző fajai gondolhatok. De nem szándé
kozom valamennyiről szólni, hanem csak arról, amelyben kivétel
nélkül mindenkinek van szavazati joga a legfelsőbb tanácsban
és joga állami hivatalok vállalására, akire csak a hazai törvények
kötelezők, s ezenkívül önrendelkezési joga van és tisztességben él.
Kifejezetten azt mondom: akire csak a hazai törvények kötelezők,
hogy kizárjam az idegeneket, akiket más uralom alatt állóknak
tartanak. Hozzátettem m ég: azonkívül, hogy az ország törvényei
kötelezők rájuk, egyébként önrendelkezési joguk van, hogy kizárjam
a nőket és szolgákat, akik a férfiak és urak hatalma alatt állnak,
éppígy a gyermekeket és kiskorúakat, ameddig a szülők és a gyá
mok hatalma alatt vannak. Végül azt m ondtam : akik tisztesség
ben élnek, hogy elsősorban kizárjam azokat, akik valamely bűntett
vagy gyalázatos életmód miatt becstelenek.
4. §. De talán azt kérdezi valaki: vajon a nők természet
től fogva vagy emberi törvény alapján állnak a férfiak hatalma
alatt? Mert ha csupán emberi törvény alapján, akkor semmiféle
észok nem kényszeríthetne arra, hogy a nőket kizárjuk a kormány -
10*
zásból. De ha magát a természetet kérdezzük meg, azt látjuk

majd, hogy az ok a gyengeségükben rejlik. Mert sehol sem történt
meg, hogy férfiak és nők együtt uralkodnának, hanem ahol csak
a világon férfiak és nők találhatók, mindenütt azt látjuk, hogy
a férfiak kormányoznak és a nők kormányoztatnak, s ily módon
a két nem egyetértésben él egymással. Az amazonok ellenben,
akik a monda szerint hajdan uralkodtak, nem tűrték meg a fér
fiakat a hazai földön, hanem csak a leánygyermekeket nevelték
fel, a fiúgyermekeket megölték születésük után. Ha nők termé
szettől fogva egyenlők volnának a férfiakkal, ha mérkőzhetnének
velük lelkierőben és szellemben, mert hiszen főképp ezen alapszik
az emberi hatalom s következőleg az emberi jog, akkor annyi
és olyan különböző nép között bizonyára akadna egynéhány,
ahol mind a két nem egyformán uralkodnék, s mások, ahol nők
uralkodnának a férfiakon s ezeket úgy nevelnék, hogy szellemben
mögöttük maradjanak. Mivel azonban ez sehol sem történt meg,
általában azt állíthatjuk, hogy a nőknek természettől fogva nincs
egyenlő joguk a férfiakkal, hanem szükségképp hátrább állnak
a férfiaknál, s így nem lehet, hogy mind a két nem egyformán
uralkodjék, s még sokkal kevésbé, hogy a nők a férfiakon uralkod
janak. Ha ezenkívül még az emberi indulatokat tekintjük, tudni
illik, hogy a férfiak többnyire csak érzéki szenvedélyből szeretik
a nőket, hogy szellemüket és bölcsességüket csak annyiban becsü
lik, amennyiben szépséggel párosul, s ezenkívül, hogy a férfiak
igen nehezen viselik el, hogy a nő, akit szeretnek, mások iránt
is kimutassa valamiképp tetszését, s több effélét, akkor könnyen
belátjuk, hogy férfiak és nők nem uralkodhatnak egyenlőképpen
a béke nagy kára nélkül. De erről elég.
A többi hiányzik
IRODALOMTÖRTÉNETI ÉS TÖRTÉNELMI ADATOK
A »POLITIKAI TANULMÁNY «-HOZ*
A Politikai tanulmány létrejöttéről Spinoza Hátrahagyott

művei előszavában a szerkesztők ezt írják : ,,Az államról szóló
értekezést szerzőnk kevéssel halála előtt írta. Gondolatai kiér
lelődtek, stílusa világos. Jól megalapozottan fejti ki benne véle
ményét, anélkül, hogy a sok államférfid nézeteit részletezné s
következetesen levezeti ezt mindenütt az előfeltevésekből. Az
öt első fejezetben az államelméletről általában szól, a hatodik
ban és hetedikben a monarchiáról, a nyolcadikban, kilencedikben
és tizedikben az arisztokráciáról, a tizenegyedikben végül meg
kezdi a demokratikus kormányforma tárgyalását. De időelőtti
halála következtében nem fejezhette be az értekezést és sem a
törvényekről, sempedig több, az államelméletet illető kérdésről
nem szólt, mint ahogyan a szerzőnek az államról szóló értekezést
megelőző, egy barátjához intézett leveléből látható.”
Az itt említett levelet, amelyet Spinoza talán Jarig Jelleshez
intézett, a szerkesztők a Politikai tanulmány előszavaként közölték.
Jelen kiadásban is ott olvasható. A levélhez a szerkesztők ezt a
megjegyzést fűzték : „Ebből világos a szerző célkitűzése ; azon
ban betegségétől akadályozva és a haláltól elragadva, művét
csak az arisztokráciáról szóló rész végéig tudta megírni, amint
azt az olvasó maga is látni fogja.”
A Politikai tanulmányt Spinoza élete utolsó éveiben (1675—
1677) írhatta. Hivatkozik benne a nyomtatásban is megjelent
Teológiai-politikai tanulmányra (1670) és a kéziratban levő E ti
kára. A mű megértéséhez ez irodalomtörténeti adatok ismerete
mellett a kor politikai viszonyainak ismerete is elengedhetetlen.
*
Amikor Spinoza a Politikai tanulmányt írta, Hollandia

sorsdöntő napokat élt át. A holland nép lerázta ugyan magáról
* Gebhardt alapján.
150 Irodalomtörténeti és történelmi adatok
az idegen uralmat, de szilárd államiságot nem tudott létrehozni.

Az utrechti Unió, amely a németalföldi tartományokat a spanyol
ellenes harcban egyesítette, nem volt alkalmas arra, hogy egy
szilárd állam alapjául szolgáljon. fgy Németalföld továbbra
is megmaradt hét tartomány, illetve 56 város laza szövetségének.
A hatalmat e városok arisztokratikus régenseí gyakorolták. A
2000 régens hatalmával azonban egy másik hatalom állott szem
ben, a kormányzóé. Attól fogva, hogy I. Vilmos megkezdte azt
a harcot, amely végeredményében Hollandia függetlenségéhez
vezetett, a hadvezérség az orániai ház leszármazottaié volt. Ámde
az egyes városok féltékenyen őrködtek különállásuk fe le tt; így
az orániaiak nem tudták kiszorítani a hatalomból a városok
régi uralkodó köreit. Az egész XVII. századon keresztül két párt
harca határozza meg Hollandia politikai életét: a régensek párt
jának és a kormányzó pártjának küzdelme. A régenspárt oldalán
volt a kereskedelmi és gyarmati hatalom kimeríthetetlen gazdag
sága ; az orániaiak viszont a hadseregre és az alsóbb néprétegekre
támaszkodtak. Az 1650-es év ideiglenesen eldöntötte a küzdelmet.
II. Vilmos nyíltan felvette a harcot a régenspárt ellen ; mielőtt
azonban e harc eldőlt volna, korai halála megfosztotta pártját
az alkalmas vezér személyétől. így a hatalom a régensek kezébe
került: Jan d eW ítt, Hollandia Raadspensionariusa mintegy húsz
esztendeig állott a köztársaság élén. De Witt sikerekben gazdag
politikát fo lytatott; de több végzetes hibát is követett e l: az
alsóbb néposztályokat nem tudta megnyerni; az az érdek pedig,
hogy az orániai ház pozícióját gyengítse, a hadsereg gyengítését
követelte meg. Ezek a tényezők azután katasztrofális következ
ményekkel jártak. XIV. Lajos támadása (1672) fegyvertelenül
találta az országot: a honvédelem szükséglete ismét az orániai
párt kezébe juttatta a hatalmat. II. Vilmos fiát, III. Vilmost,
akit de W itt addig távol tartotta az uralomtól, kinevezték kor
mányzóvá és a hadsereg vezérévé ; de W itt a feldühödött nép
haragjának áldozata lett. Vilmos kezében nagy hatalom össz
pontosult és bár a városok nem adták még fel függetlenségüket,
az a veszély állott fenn, hogy az orániai herceg megkísérli meg
szerezni az egyeduralmat. A dolgok még nem dőltek el végleg; ez csak
a Franciaországgal vívott háború befejezése után következhetett be.
— Ezekben az években jött létre Spinoza Tractatus póliticusa.
A Politikai tanulmányban Spinoza két, részletesen kidol
gozott alkotmánytervezetet a d : egyet egy monarchikus állam
és egyet egy arisztokratikus köztársaság számára.
Az előbbi, amint ezt Spinoza világosan ki is mondja, olyan
monarchikus uralmat tart szem előtt, amelyet egy szabad nép
Irodalomtörténeti és történelmi adatok 151
hozott létre (vö. Tractatus politicus. VII. fej. 26. §). Ezzel csakis
és kizárólag a holland népre célozhatott. Az államberendezés,
amelyet leír, a részletekben is a németalföldi államszervezet voná
sait mutatja. (Pl. a monarchia parlamentje a holland államok
törvényhozó szervének sajátosságait.)
Az arisztokratikus köztársaság alkotmánytervezete viszont
teljesen megegyezik de W itt politikai programjával, amint azt
Pieter van Hove állampolitikai írásából, a Polityke Weegschaal-
ból ismerjük. Programjának alapeszméje : az arisztokrácia demok
ratizálása. A legjobb államformának az olyan arisztokráciát
tartja, amely megközelíti a népuralmat; azt kívánja, hogy a
holland arisztokrácia szélesebb bázisokra épüljön; a régensek
száma emelkedjen fel 5000-re és a szélesebb rétegeknek legyen
módja részt venni az uralomban. Spinoza hasonló követeléseket
tám aszt: ki kell szélesíteni az uralmon levők körét, hogy a nép és
a kormányzat között ne legyen többé szakadék. Spinoza többi
követelései is mély politikai belátásról tesznek tanúságot: biz
tosítani akarja pl. egy szilárd központi hatalom kialakulását,
a hadsereget az orániaiak kezéből a régensek hatalma alá helyezné ;
ugyancsak a régenseket illetné meg az egyház feletti uralom,
megakadályozandó azt, hogy a papság zavargásokat okozzon
a nép körében. Spinoza politikai írásának 9. (és részben 8.) fejezete
ilymódon a holland régens-párt megreformálásának programja.
(Érdekes, hogy Spinoza az arisztokratikus alkotmány tervezeté
hez sok mozzanatot vesz át, akárcsak Van Hove, a velencei alkot
mányból és államszervezetből.)
A Politikai tanulmány megírása idején még nem lehetett
előre látni, melyik párt lesz a győztes Hollandiában. Spinoza
azonban azt akarta megmutatni, bármelyik párt szerzi is meg
a hatalmat, következésképpen monarchikus lesz-e az alkotmány,
avagy arisztokratikus (illetve demokratikus) —, úgy kell beren
dezni az államot, hogy ,,az uralom ne fajulhasson el zsarnoksággá
és a polgárok békéje és szabadsága háborítatlan maradjon”.
II
SPINOZA LEVELEZÉSE
SPINOZA EGYÉNISÉGE
1. „Az ember csakis személyiségével tud hatni egy másik

emberre” — mondotta Goethe. E goethei megállapítás annál is
inkább ide kívánkozik, mert Spinoza gondolatvilága, egyéni
sége jelentős hatással volt a német költőfejedelem világnézeté
nek kiformálására.
A barátok és a tanítványok, de rajtuk kívül mindazok,
akik Spinozával személyes kapcsolatba kerültek, akik élete folyását
közelről ismerték, olyan embert tiszteltek benne — amint ez a
korabeli életrajzokból kitűnik —, aki egész életét a tudomány
nak, az igazság kutatásának szentelte. A kortársak csodálták
szerény, igénytelen életmódját, szívélyességét és közvetlenségét
az emberekkel való érintkezésben, óriási munkabírását stb. Nem
csak az aufklérista Lucas beszél lelkesedéssel Spinoza jellemé
ről — („Minden cselekedetében az erényt tartotta szem előtt” —
írja róla), de Colerus tiszteletes is, aki természetesen távol állott
Spinoza világnézetétől, csak elismerő szavakat talál Spinoza
emberi arculatának megfestésére.
Colerus nem értett egyet Spinoza világnézetével, de egyéni
ségének varázsa alól — amit Spinoza személyes ismerősei köz
vetítettek felé — nem tudott szabadulni. Nem így az ellenfelek,
a reakció zászlóvivői, akik az elvi harcot személyi síkra is átvitték
és minősíthetetlen gyalázkodással illették nemcsak eszméit, hanem
személyét is. Huet, Avranche püspöke a Teológiai-politikai tanul
mány megjelenése után „őrült és elvetemült embernek” nevezte
Spinozát, „aki megérdemelné, hogy bilincsbe verjék és ostorral
korbácsolják meg” .1 Malebranche többször is erélyesen tiltako
zott az ellen, hogy filozófiáját „a nyomorult Spinozáéval” vegyék
egy kalap alá.2
A kor felfogásában, amelynek értékeléseire igen erősen hatott
az egyház, az ateista fogalma egyértelmű volt az erkölcstelennel.
1 Idézi Freudenthal, Die Lebensgeschichte Spinozas. Leipzig 1899.
215. 1.
2 Vö. Hasard, Die Krise des europäischen Geistes. Hamburg 182. 1.
156 Nádor György
Pierre Bayle történelmi érdeme, hogy ízekre szedte ezt a hamis

azonosításon alapuló téveszmét és részletesen kifejtette, hogy
az ateisták nemcsak hogy nem feltétlenül erkölcstelenek gya
korlati életvitelükben, hanem ellenkezőleg, az erkölcstelenek
többnyire éppen a vallások híveiből kerülnek ki. Ebbe a nagyobb
összefüggésbe helyezi Bayle a Spinoza-problémát is ; hiszen Spi
noza életében ateizmus és erkölcsösség egysége vitathatatlanul
megvalósult: „Azok, akik Spinozával kapcsolatban állottak — írja
híres Szótárában — és azon falvak lakói, amelyekben vissza
vonultan élt, egyhangúlag arról tanúskodnak, hogy jómodorú,
barátságos, szívélyes, szolgálatkész és igen jóerkölcsű ember volt.
Ez különös ; de alapjában véve nem csodálatraméltóbb, mint
az, hogy gyakran látni igen rossz erkölcsű embereket, akik e mellett
tökéletesen meg vannak győződve az evangélium igazságairól.” 3
Spinoza erkölcsi magatartása valósággal közmondásossá
válik és olyanok is az abszolút elismerés hangján szólnak róla,
akik eszméitől távol állanak. Voltaire szerint: „Sohasem volt
ember, aki minden tekintetben olyan mentes volt a hiú dicsőség
vágytól, mint Spinoza. ” 4 És Kant, aki különös és ellentmondó
dolognak tartja azt, hogy az ateisták között jellemes és erkölcsös
emberek is vannak, amikor példát keres erre a — szerinte — kivétel-
számba menő esetre, éppen Spinozát hozza fel példaképpen.5
Amikor a XVIII. század végének és a XIX. század elejének
német idealizmusa felfedezi a maga számára Spinozát és gondola
tait a maga eszmei szükségleteinek megfelelően átformálja, meg
változik Spinoza egyéniségének értékelése i s : úgy beszélnek
róla, mint valami „szentről” és egyéniségének hatását Jézuséhoz
hasonlítják. Schleiermacher ír ja : „Áldozzatok velem együtt
egy hajfürtöt a nagy, a szent, a kiüldözött Spinoza szellemének.
Életének és filozófiájának csodálatos egysége áldotta tette életét
és győzelmessé filozófiáját.”6
Nem kevesebb entuziazmust, de emellett a nagy gondolkodó
jellemének valóságos értékei iránti mély megértést találunk Goethe
értékelésében. Goethe felismeri, hogy Spinoza erkölcsi tanítása
és egyénisége közt teljes az összhang és mindkettőnek közös
gyökere : a humanizmus, az emberszeretet. Ebből a szempontból
olvasta Goethe is Spinoza levelezését; a legérdekesebb könyvnek
3 Bayle, Dictionnaire historique et critique. 1695—1697. Spinoza

címszó.
4 Voltaire, Oeuvres completes. 70 kötetes összkiadás. 34. köt. 345. 1.
5 Kant, K ritik der Urteilskraft. §. 87.
6 Schleiermacher, Reden über die Religion. Deutsche Bibliothek,
Berlin é. n. 40. 1.
Spinoza egyénisége 157
mondotta, amit a világirodalomban őszinteségről és emberszere-

tetről olvasni lehet.7 — Szembefordul azzal a —Bayle által kép
viselt — nézettel, amely Spinoza jellemét dicsérte ugyan, de
tanait elvetette és kárhoztatta: „hogyan születhet kárhozatos
alapelvekből egy emberek és isten előtt tetsző élet ?” 8
A Spinozái filozófia nagy nevelő hatását hangsúlyozza Goethe
mellett Heine is : „Spinoza olvasása közben olyan érzés fog el
bennünket, mint a legéletteljesebb nyugalmú nagy természet
szemlélete közben . . . Van Spinoza írásaiban valami megmagya
rázhatatlan fuvalom. Mintha a jövő szele lehelne ránk. A héber
próféták szelleme talán még ott nyugodott késő unokájukon.
Amellett komolyság is van benne, öntudatos büszkeség és a gon
dolatnak az a grandezzája, amely ugyancsak örökségnek látszik . . .
Ehhez járul még hollandus türelme, amelyet Spinoza mint életé
ben, írásaiban sem tagadott meg soha.” 9
Spinoza filozófiája és jelleme ellen Schopenhauer indított mél
tatlan támadást. Schopenhauer szubjektív idealizmusa, volun-
tarizmusa számára az intellektualista, racionalista Spinoza
úgyszólván aktuális ellenfél volt. Spinoza iránti ellenszenvét
fokozta, hogy a gyűlölt Hegel előfutárát látta benne. Kárhoztatja
Spinoza optimizmusát, amely — szerinte — képtelen és felháborító
etikai tételekhez vezet. Attól sem riad vissza, hogy Spinoza zsidó
voltát játssza ki ellene és arról beszél, hogy Spinoza egyes etikai
tanainak hallatára „mi rajtunk, akik tisztább és méltóbb tanokhoz
szoktunk, erőt vesz a zsidó bűz” .10 Minden józan történeti érzék
hiányára mutat az is, hogy szemére veti Spinozának a pókokkal
és legyekkel folytatott állatkísérleteit, állatkínzásoknak minősítve
azokat.11
Nem kevésbé igazságtalan Spinoza egyéniségének meg
ítélésében Nietzsche is, aki a maga „mélylélektani” szempontjai
segítségével valamiféle rejtett, önző motívumokat keres a példa
mutató nagy egyéniségek emberi magatartása m ögött; emberi
arculatukat álarcnak minősíti. Spinozát és Giordano Brúnót
— mondja — talán anélkül, hogy maguk tudták volna, rafinált
bosszúvágy mozgatta.12 Egyik epigrammájában a Spinozái amor
deit elemzi és nagy diadallal mutat rá arra, hogy e szeretet-tan
7 Lavater, Tagebuch.
8 Goethe, Dichtung und Wahrheit. 16. könyv.
9 Heine, Vallás és filozófia. Phoenix-kiadás, 73. 1.
10 Schopenhauer, Parerga és paralipomena. Bp. é. n. I. köt. 119. 1.
111. h.
12 Nietzsche, Jenseits von Out und Böse. Leipzig 1894. 96. 1.
158 Nádor György
mögött valójában gyűlölet rejlik, nevezetesen Spinozának a zsidó

isten iránt, a zsidó vallás iránt érzett gyűlölete. I tt keresi Nietzsche
Spinoza egyéniségének és tanításának „titkát” :
A n Spinoza
Dem „Eins in Allem” liebend zugewandt,

Amore dei, selig aus Verstand —
Die Schuhe aus! welch dreimal heilig Land!
Doch unter dieser Liebe frass
Ein heimlich glimmender Rachebrand :
■
—■Am Judengott frass Judenhass! —
— Einsiedler! hah ich dich erkannt?”13
Spinoza egyéniségének problémája mellett — és vele szoros

kapcsolatban — Spinoza hatásának kérdése is élénken foglal
koztatja a fantáziát. Bergson egy ízben, arra a kérdésre válaszolva,
hogy Spinoza, ha ma élne, regényíró lenne-e, ezt válaszolta :
„Nem, hanem drámaíró lenne, mert megvan benne a sűrítés és
a logikai dedukció képessége.” 14 Mind a kérdés, mind a válasz
mögött az a feltevés rejlik, hogy Spinoza tanításának, egyénisé
gének hatása messze túlnőtt azon a körön, ameddig egy filozófia
kisugárzása általában el szokott érni.
Mi a titka tehát Spinoza hatásának, miben rejlett — és
rejlik — egyéniségének varázsa?
2. Spinozát méltán tarthatjuk a renaissance-emberek utódjá
nak, a harmonikus embereszmény megvalósítójának, a mi ember-
eszményünk egyik ősének. Nem műveltségének külső gazdagsága
és sokoldalúsága az, amely bennünket erre elsősorban feljogosít,
jóllehet a tudományok egész sorát művelte (matematika, fizika,
kémia, filológia, politika) és számos nyelvet tudott. Spinoza egyé
niségének varázsa, hatásának titka mélyebben rejlik: abban,
hogy semmiféle diszharmónia nem volt nála elmélet és gyakorlat,
tanítás és élet, eszmény és megvalósítás között.
A renaissance-emberek sokoldalúsága nem minden esetben
egyértelmű egyéniségük belső harmóniájával. Ha egy olyan
jelentős renaissance-tudósnak, mint H. Cardano, önéletrajzát15
13 Nietzsche, Werke. C. G. Naumann Verlag, Leipzig 1906. VIII. köt.

369. 1.
14 Közli Mossé-Bastide, Bergson et Spinoza (Revue de Métaphysique
et de Moral című folyóirat. 1949. jan.). 77. 1.
15 Vö. Cardano, Girolamo, Eigene Lebensbeschreibung. Diederichs Ver
lag, Jena.
olvassuk, nemcsak az ejt bámulatba bennünket, milyen kímé

letlen őszinteséggel tárja fel önmagát, erényeit és hibáit, hanem
az is, hogy mennyire ellentétes érzelmek és indulatok dúltak
benne ; hogy teljes őszinteséggel vallotta meg saját képmutatásait
hogy nagy tudása és alkotó zsenije nem akadálya annak, hogy
ugyanakkor ne legyen babonás.
Spinoza elsősorban az életmű és az élet harmóniájára töre
kedett. Rendkívül megütközött azon, hogy egyesek másként
beszélnek és másként élnek. Amikor az Etikában az indulatok
táfgyalása során a becsvágyhoz ér, idézi Cicero szavait: „A leg
derekabbakat is legfőképpen a dicsőség hajtja. A filozófusok
kiírják nevüket azokra a könyvekre is, amelyeket a dicsőség meg
vetéséről írnak.”1617
Az Etika Spinoza etikai tanításait foglalja össze, a Levelezés
közvetlen bepillantást enged a filózófus életébe, gondolkodásába,
érzelemvilágába. Tanítás és élet között Spinozánál nincs ellentét,
nincs diszharmónia ; a Levelezés az Etika illusztrációjának tűnik,
hiszen Spinoza életében úgyszólván testet öltött tanítása, erkölcs
tana.
Tanítás és élet e szerves egységéből következett, hogy
Spinoza megvetette és elutasította a képmutatást, az álszentséget,
az alakoskodást. Az alázatosság „erényével” — e jellegzetes közép
kori erénnyel — kapcsolatban jegyezte meg : „Egyébként ezek
az indulatok, ti. az alázat és a kishitűség felette ritkák. Mert
az emberi természet magában tekintve, tőle telhetőleg küzd
ellenük . . . s ezért, akikről leginkább hiszik, hogy kishitüek és
alázatosak, többnyire nagyonis becsvágyók és irigyek.”11
Egyik nagyszerű levelében, amelyet a fanatikus katolikussá
lett Burgh-hoz intézett, erről a híres vallásos „alázatosságról”
még többet is m ond: „ön ennek az egyháznak rabszolgája lett,
nem annyira az isten iránt való szeretetből, mint inkább a pokoltól
való félelemből, amely egyedüli oka a babonának. Ez az ön alázatos
sága, hogy nem kér semmit önmayának, hanem csak másoknak,
azoknak, akiket kárhoztat a legtöbb ember? Önhittségnek és gőgnek
tartja, hogy eszemet használom és megnyugszom istennek ez
igaz igéjében, amely a szellemben van s amely soha el nem ferdít
hető és meg nem rontható? Űzze el magától ezt a vészes babonát
és ismerje el az észt, amelyet isten adott Önnek s ezt művelje,
16 Spinoza, Etika. Akadémiai Kiadó, 1952. III. rész. 252. 1. — Maga
Spinoza e tekintetben is teljesen következetes v o lt : az Etika Spinoza
életében csak kéziratban terjedt, másik főműve, a Teológiai-politikai tanul
mány pedig a szerző nevének feltüntetése nélkül jelent meg.
17 Spinoza, Etika. Akadémiai Kiadó, 1952. III. rész. 248. 1.
160 Nádor György
ha nem akarja, hogy az oktalan állatok közé számítsák.” 18 (Az

én kiemelésem. — N. Gy.)
Spinoza életrajzírói kiemelik szerénységét és ebből fakadó
szívélyességét, jómodorát. A szerénység azonban egészen más
valami, mint az alázat! Az alázatot, a vallásoknak ezt a kedvelt
„erényét” Spinoza a képmutatásból és az álszentségből vezette
le és erélyesen harcolt ellene, mint a képmutatás minden formája
ellen. Igaza volt-e ? íme egy jellemző adat a kérdés megvála
szolásához :
Alig néhány évtizeddel Spinoza halála után a fiatal Berkeley,
a spinozizmus és minden ateizmus elkeseredett ellensége, ezeket
jegyezte fel naplójába : „Fiatal vagyok, nagyravágyó, képmutató,
beképzelt.” 19 — Ugyanezen naplónak egy másik feljegyzése:
„NB. A legnagyobb óvatosságra van szükség, nehogy az Egyház
nak, vagy a papoknak okot adjak a megütközésre.” Ezután
pedig ez a jegyzet következik : „A skolasztikusokról is valamivel
kedvezőbben nyilatkozni és megmutatni, hogy azok, akik a skolasz
tika zavarosságáról beszélnek, maguk sem mentesek ettől a hibá
tól.”20 — Spinozának ezerszer igaza v o lt: az „alázatosság” ezek
ben az évtizedekben már semmiképpen sem volt természetes
„erény” , annyira sem, mint a középkorban: álszentségből, kép
mutatásból született!
Az az egység és harmónia, amely Spinoza életét és tanítását
egybekapcsolta, visszahatott magára a tanításra is : realisztikus
szemmel nézte az ember morális életét, adottságait és lehető
ségeit. Azok az etikusok, akik nem törekszenek az erkölcsi élet
valóságának feltárására, legtöbbször a moralizálás útjára lépnek
és az isteni parancsra, vagy más „imperatívuszra” hivatkozva
csak arról beszélnek, aminek lenni kell, hogy ne kelljen arról
szólniok, mi van a valóságban. Spinoza, aki nem elleplezni,
hanem feltárni akarta kora morális problémáit, élesen eluta
sítja a moralizálás módszerét: „így hát azt hiszik, hogy istenes
dolgot művelnek s a bölcsesség csúcsát érték el, amikor azt az
emberi természetet, amely sehol sincsen, mindenféle módon dicsé
rik, a valóban létezőt pedig ócsárolják. Az embereket ugyanis
nem úgy fogják fel, ahogy vannak, hanem úgy, ahogy szeret
nék, hogy legyenek: ezért történt, hogy többnyire szatírát írtak
etika helyett. . . ”21
18 Spinoza, Levelezés. 76. levél. Kötetünk 382. lapján.
19 Berkeley, Philosophisches Tagebuch (Commonplace Book). Meiner
kiadás, 1926. 62. 1.
201, m. 101. 1.
21 Spinoza, Politikai tanulmány. Bevezetés. Kötetünk 65—66. lapján.
A moralizálás elutasítása, a valósággal való bátor szembe

nézés rendkívüli jelentőségű lépés volt, amely a kultúra számos
területén éreztette megtermékenyítő hatását. Ezen az elvi alapon
írta Mandeville a XVIII. század elején a korabeli angol társadalom
ellentmondásait metsző gúnnyal leleplező művét : „Egyik leg
főbb oka annak, amiért oly kevés ember van tisztában saját
magával, az, hogy a legtöbb író csak arról beszél, milyenek legyenek
az emberek és alig törődnek azzal, hogy megmondják, milyenek
is az emberek valójában,”22 — Nem kisebb jelentőségű volt a
moralizálás és a vele kapcsolatos idealista emberábrázolás tudatos
elutasítása a művészet területén. Goethe, aki kora kantiánus
divatjával szemben Spinoza filozófiáját választotta, levonta ennek
valamennyi konzekvenciáját az esztétika és a művészi praxis
szempontjából is, amikor nemcsak művészi gyakorlatában, hanem
a művészetelméletben is a realizmus alkotó módszere mellett szállt
síkra.
3. Amikor élet és tanítás egységét hangsúlyoztuk Spinozá
nál, lényegében formai szempontból jellemeztük a nagy gondol
kodó egyéniségét. Ha mármost az így nyert képet tartalmi voná
sokkal akarjuk gazdagítani, mindenekelőtt Spinozának a tudo
mányhoz, az igazság kutatásához való viszonyáról kell szólanunk.
A korai életrajzírók nem tévedtek ebben : Spinoza életének az
igazság kutatása adott tartalmat.
Maga Spinoza egyik levelében így fogalmazta meg élet
elvét : „Most azonban nem bánom, ha kiki a maga esze szerint
é l; aki akarja, ám haljon meg a maga boldogságáért, csak nekem
legyen szabad élnem az igazságért,”23 (Az én kiemelésem. — N. Gy.)
Az igazság kutatása, nem pedig a vallásos misztérium volt
Spinoza életének célja, tartalma. De a tudományokat sem önma
gukért becsülte és művelte, hanem a bennük foglalt igazságokért.
Spinoza tudományossága — mégha a múlttal, a múlt irodalmával
foglalkozott is — nagyon különbözött a korabeli humanisták
könyvszerű, múltbanéző, az élettől elszakadt tudományától. Érde
mes egybevetni ebből a szempontból Spinoza történeti-filológiai
kutatásait a XVII. század neves holland jogfilozófusának, Grotius-
nak hasonló stúdiumaival. Grotius nem ismerte a történeti kriti
kát ; számára a múlt egész irodalma, a biblia éppenúgy, mint az
antik szerzők — „példatár” , amelyből mindig meríteni lehet.
22 Mandeville, The Fable of the Bees (Bienenfabel). München 1914.

25. 1.
23 Spinoza levele Oldenburghoz 1666 szeptemberében. 30. levél.
Kötetünk 274. lapján.
162 Nádor György
Grotius impozáns anyagismerete, irodalmi jártassága ellenére

is lényegében távol állott a modern tudomány szellemétől24. Spinoza
úgy bánik a régi szövegekkel, mint ahogy egy mai szerző operál
velük ; nem dekoratív anyagnak használja, őket, hanem arra,
hogy valamely állítást, valamely megállapítást bizonyítson vagy
cáfoljon velük.
Nem a „szövegek” , a tudomány külsőségei érdeklik Spinozát,
hanem lényege, „belső” tartalma. Nem becsüli a régi szövegeket
csak azért, mert régiek — ahogy egyes humanisták tették —, de
nem értékeli a „legújabb” irodalmi vagy tudományos divatokat
sem, ha nincs más értékük, mint az, hogy újak. Egyik fiatal
emberről, akinek szellemi fejlődését közelről volt alkalma figyelni,
ezeket mondotta : „Ezért figyelmeztetni szeretném Önt és minden
ismerősömet, hogy ne közöljék vele nézeteimet, amíg csak érettebb
kort nem ér el. Most még nagyon is gyermek, kevés benne az
állandóság, s inkább az újat keresi, mintsem az igazságot.”25
A tudomány értéke nem „régiségében” és nem „újdonságá
ban” , hanem tgrazság'tartalmában rejlik. A tudományos igazság
pedig a legnagyobb dolog, a ,,legszentebb” dolog ; azt a helyet
foglalja el Spinoza értékelésében, amit az isten képzete a vallások
ban. Isten értelmi szeretetén Spinoza nem mást ért, mint a tudo
mányos igazság iránti vonzódást és szenvedélyt. Ha valaki ezt
túlzásnak érzi és úgy véli, hogy Spinoza túlbecsülte a tudomány
szerepét az emberi értékek között, gondolja meg, hogy a tudo
mány iránti ilyen „túlzott” odaadás és szenvedély nélkül igazán
nagy tudományos alkotás aligha jöhetett volna valaha is létre.
Spinoza számára a tudomány nemcsak intellektuális, hanem
morális kérdés is. Komoly erkölcsi mérlegelés alapján válogatja
meg azok körét, akikkel közli filozófiai tanait, akiket méltónak
talál arra, hogy megismerjék ezt az „egyedül igaz” , de az egyháziak
szemében felette veszedelmes filozófiát. És erre nemcsak a szükséges
óvatosság kényszeríti: Spinoza meg van győződve róla, hogy a
filozófiai tudományban komoly eredményeket csak igaz ember
érhet el.26 — Ezt a Spinozái gondolatot tudomány és étosz kapcso
latáról, egységéről — túl azon, hogy értékes önéletrajzi „vallomás”
és adalék Spinoza egyéniségének mélyebb megismeréséhez — sem
miképp sem lehet elavultnak, ,,naiv”-nak tartani. Gondoljunk
24 Yö még Huizinga J„ Zwei Gedenkreden über Hugo Grotius. Hui

zinga, Wege der Kulturgeschichte. München 1930.
25 Spinoza levele S. de Vrieshez. 9. levél. Kötetünk 199. lapján.
26 Lásd Spinoza, Tanulmány az érlelem megjavításáról. Bevezetés.
Spinoza, Ifjúkori művek. Akadémiai Kiadó, 1956.
csak arra, milyen súllyal beszél Marx Ricardo tudományos becsü

letességéről, mint ami képessé tette az angol ökonomust arra, hogy
elérje a maga korában elérhető legmagasabb tudományos szín
vonalat és milyen erkölcsi és tudományos megvetéssel szól Malthus-
ról, akiről megállapítja, hogy áltudományos elméletei mögött
tudományos becstelenség rejlik.27
Ebből a koncepcióból következik, hogy a tudós csak lelki-
ismeretére hallgathat, hogy nem köthet a tudomány rovására
kompromisszumokat. Hogyan felelt meg Spinoza élete ezen a
téren filozófiai elveinek?
1673-ban a magányosan élő Spinoza, akinek neve azonban
akkor már széles körökben ismert, meghívást kap a heidelbergi
egyetemtől, vállalja el a filozófia tanszékét. A meghívás elfogadása
egyszerre társadalmi súlyt, rangot adott volna a filozófusnak.
De Spinoza jól tudta : Németország akkori társadalmi-politikai
viszonyai között nem hirdethette volna szabadon meggyőződését,
kompromisszumokra kényszerült volna. Ezért nem habozik az
elutasító válasszal, amelynek udvarias szövegén nem lehet nem
érezni a nagy erkölcsi fölényt és azt, hogy Spinoza egy percig
sem érezte áldozatnak ezt a lépést: ,, . . . nem tudom magam
rászánni — írja válaszlevelében —, hogy megragadjam ezt a
kiváló alkalm at. . . Első meggondolásom ugyanis az, hogy le
kellene mondanom a filozófia továbbfejlesztéséről, ha az ifjúság
tanításának szentelném időmet. Azután pedig az a meggondo
lásom van, hogy nem tudom, mily határolc közé kellene szorítanom
ama filozófiai szabadságot, hogy ne keltsem azt a látszatot, mintha
meg akarnám zavarni a nyilvánosan elismert vallást; mert szaka
dások nem annyira lángoló vallási buzgalomból keletkeznek,
mint inkább az emberi indulatok különbözőségéből vagy ellent-
mondási viszketegségből, melynél fogva mindent, még ha helyesen
mondották is, elferdíteni és kárhoztatni szoktak. Tapasztaltam
ezt eddig magányos és visszavonult életemben; annál inkább
kellene tőle tartanom, ha a méltóság e fokára emelkedem.”28
Nem kitérés volt ez a harcok elől, hanem harcos állásfoglalás
volt saját meggyőződése, féltetten őrzött igazsága mellett. Spinoza
szigorúan objektív szemléletmódja nem jelentett közönyt, érzéket
lenséget, „pártatlanságot” . Ugyanő, aki célul tűzte ki, hogy az
emberi szenvedélyeket úgy vizsgálja, mintha mértani idomok
27 Marx, Theorien über den Mehrwert. Stuttgart 1910. II. köt. 306. 1.
és köv.
28 Spinoza levele Fabritiushoz. 48. levél. Kötetünk 321. lapján.
11*
164 Nádor György
volnának, kijelentette: „nem lehetünk közömbösek az igazsággal

szemben!”29
Bár életmódja szerény és csendes volt, élete mégis harcos
élet. Megalkuvás nélkül tanította és védelmezte a maga meg
győződését egyházi és világi hatóságokkal, a hivatalos filozó
fiával — egy egész ellenséges világgal szemben. Műveit jórészt
csak titokban, kéziratban terjeszthette; és még így is állandó
veszedelemben forgott, mert „veszélyes” tanai miatt gyanús,
közveszélyes felforgatónak számított.30 Ilyen körülmények között
csak olyan ember tud kitartani, aki szilárdan meg van győződve
igazáról. S valóban, Spinoza meggyőződéssel vallotta : „ . . . én
nem tartok igényt arra, hogy a legjobb filozófiát ismertem meg,
de tudom, hogy az igaz filozófiát ismerem meg.” Hatalmas önbiza
lom! Talán túlzott is — mondhatná valaki. De nem szabad elfelej
teni, hogy Spinozának és az újkori tudomány és tudományosság
többi úttörőinek a skolasztika évszázados múltú, nagytekintélyű
dogmatikus rendszerével kellett megbirkózniuk, amely az igazság
egyedüli birtokosának vallotta magát. Az újkori tudomány h ar
cosai csak a tudomány igazságába vetett rendíthetetlen hittel
voltak képesek történelmi feladatuk elvégzésére. Spinoza meg
győződésében — tudom, hogy az igaz filozófiát ismerem meg — az
újkori tudomány önmagába vetett bizalma jutott kifejezésre.
Akadnak, akik Spinoza objektív kutatási módszerét szenv-
telenségnek, közömbösségnek, „sztoikus” érzéketlenségnek ta rt
ják. Hiszen Spinoza egyik levelében a korabeli háborúskodásokról
szólva így í r t : „Engem azonban ezek a zavarok nem indítanak
sem nevetésre, sem sírásra, hanem inkább filozofálásra és az emberi
természet jobb megfigyelésére. Azt tartom ugyanis, hogy a ter
mészeten nem szabad gúnyolódni, még sokkal kevésbé sírni, ha
meggondolom, hogy az emberek, mint minden egyéb, csak egy
részét teszik a természetnek, s hogy én nem tudom, hogyan függ
össze a természetnek minden egyes része a maga egészével.”31
Ezek a híres Spinozái sorok — többször is nyilatkozott hasonló
értelemben — nem az igazság iránti közömbösség és a semlegesség
álláspontját védelmezik, hanem az objektív kutatás szempontját
védik a szubjektivizmussal és voluntarizmussal szemben. Nem
szabad elfelejteni, hogy a vallási etika, de az idealista etika álta-
29 Spinoza, Descartes A Filozófia Alapelvei. Spinoza, Ifjúkori művek.

Akadémiai Kiadó, 1956.
30 Vö. a Freudenthal által összegyűjtött dokumentáris anyagot
erre vonatkozólag Freudenthal, Die Lebensgeschichte Spinozas. Leipzig 1899.
című müvében.
31 Spinoza levele Oldenburghoz. 30. levél. Kötetünk 274. lapján
Sjnnoza egyénisége 165
Iában, „gúnyolódik vagy sír” az emberi természeten, de nem ad

róla realisztikus képet. Spinoza objektivitásában az újkori tudo
mányok tudományos szemléletmódja jut kifejezésre. A tudo
mányos objektivitást ebben az értelemben tartotta Marx is
az igazság feltárása elengedhetetlen feltételének.32
Egyes modem pszichológusok — pl. Spranger — a
teoretikus embert olyannak ábrázolják, hogy az sztoikus módon
elzárkózik a világ aktuális problémáitól és szó szerint a „sem sírni,
sem nevetni” elvéhez tartja magát. Spranger több helyen utal
arra, hogy Spinozában ő éppen az ilyennek képzelt teoretikus
ember egyik megvalósulását látja.33 Valójában persze Spinoza
távol állott az ilyen egyoldalúságtól. Tudjuk, hogy jelentős szerepe
volt kora politikai-társadalmi életében.34 De nemcsak politika-
mentessége puszta legenda, hanem „sztoikus” hűvössége is.
Leibniz jegyezte fel Spinozával való személyes találkozásáról a
következő érdekes és jellemző epizódot: „Étkezés után néhány
órát Spinozával töltöttem. Elmondotta nekem, hogy a Witt-
testvérek meggyilkolásának napján valami arra ösztönözte, hogy
éjjel elhagyja lakását és valahol (a meggyilkolás helyéhez közel)
kifüggesszen egy cédulát, amelyre ezt írta fe l: „Ultimi barbaro
rum !” Házigazdája bezárta a ház kapuját; különben kitette
volna magát annak a veszélynek, hogy széjjelszaggatják.” 35
Ez persze minden, csak nem sztoikus hűvösség és szenvtelenség !
A teoretikus ember, ha megtanulta az igazságot szenvedélyesen
keresni a tudomány, a teória síkján, nem marad közönyös akkor
sem, ha politikai eszményeiről van szó, vagy ha barátainak, hozzá
tartozóinak élete forog kockán!
A tudomány igen nagy szerepet játszott Spinoza életében :
mégis helytelen képet kapnánk róla, ha kizárólag jellemének
ezt a vonását emelnők ki. Spinoza humanista volt e szónak abban
az értelmében, hogy az emberi élet teljes gazdagságára törekedett.
Egész etikája az emberi méltóság elvére épül: az ember méltósá
gával nem fér össze, hogy valamiféle túlvilági jutalom reményében
legyen erkölcsös ; a szabad ember az erényt önmagáért szereti
és követi. Nem fér össze az emberi élet humanista felfogásával
az élet földi javainak megvetése sem : Spinoza nem hirdetett és
32 Vö. Marx, Theorien uber den Mehrwert. Stuttgart 1910. II. köt.
313. 1.
33 Vö. Spranger, Lebensformen. Halle 1927.
34 Errenézve elsősorban Freudenthal és Gebhardt kutatásai hoztak
jelentős eredményeket.
35 Leibniz e visszaemlékezését közli Gebhardt , Spinoza. — Lebens
beschreibungen und Gespräche. Leipzig 1914. 120. 1.
166 Nádor György
nem is folytatott aszkétikus életmódot. De igenis ismert rang

sort az élet javai között és ebben a legmagasabb hely az értelmi
élvezeteket illette meg.
Nagy szerepük volt Spinoza életében a barátoknak és tanít
ványoknak. A barátság kultusza nála nem egyszerűen antik
példák követése. Barátai egyben tanítványai, eszméinek terjesztői
is voltak. A barátságot csakis elvi alapon tudta elképzelni és az
ilyen szilárd, elvi alapokon nyugvó barátságot két ember között
— éppen mint humanista — a világon a legtöbbre becsülte :
„Mert ami engem illet — írta egyik levelében —, mindazon dolgok
közül, amelyek nincsenek hatalmamban, semmit sem becsülök
többre, mint azt, hogy barátságot kössek oly férfiakkal, akik
őszintén szeretik az igazságot; mert azt hiszem, hogy a világon
egyáltalán semmit, ami nem áll hatalmunkban, nem szerethetünk
nyugodtabban, mint az ilyen embereket. A szeretetet, amelyet
ők egymás iránt éreznek, lehetetlen megbontani, mert abban a
szeretetben gyökerezik, amellyel mindegyikük az igazság meg
ismerése iránt viseltetik ; éppoly lehetetlen, mint nem ragaszkodni
magához az igazsághoz, miután egyszer megismertük azt.” 36
Ha később kiderült, hogy a barátság mégsem épült elvi alapokra,
ha a „barát” méltatlannak bizonyult az igazság közös kutatására
és szeretetére — Spinoza percnyi habozás nélkül felbontotta a
baráti köteléket.
Barátait mindenekelőtt etikai normák szerint választotta
meg. Ez a magyarázata annak, hogy levelező partnerei között
sok az egyszerű ember, aki éppen csak érdeklődött a filozófia
iránt. Spinoza nagy türelemmel válaszol kérdéseikre minden
esetben, amikor az igazságra való őszinte törekvéssel találkozik;
csak akkor adja fel a küzdelmet, ha be kell látnia, hogy tévedett
és pedagógiai kísérlete makacs, rosszindulatú ellenállásba ütközik.
Nem kétséges, hogy minden vérbeli humanista egy kicsit
pedagógus is (ezt Thomas Mann a Varázshegyben igen szépen
mutatja meg).37 Spinoza pedagógiai készsége nemcsak abban a
türelemben nyilvánult meg, amellyel a felvetett kérdéseket újra
és újra hajlandó volt megvilágítani, megmagyarázni, de a mód
szerekben is. Míg az Etikában a problémákat az absztrakció magas
fokán adja elő, leveleiben a gyakorlati élet egyszerű, konkrét
jelenségeiből vett közérthető példák segítségével igyekszik elvont
gondolatait közelebb vinni az érdeklődőkhöz.
36 Spinoza levele Blyenbergh-hez. 19. levél. Kötetünk 229. lapján.

37 A Varázshegy Settembrinije természetesen a humanizmusnak egy
késői, vérszegény, a liberalizmusba oltott formáját képviseli.
A néphez, az egyszerű emberekhez való viszonya közvetlen

volt, bensőséges és szívélyes. Ez talán különösnek tűnik, ha arra
gondolunk, milyen megvetéssel nyilatkozik műveiben a tömegről,
a vulgusról. Mégsincs ellentmondás e két gesztus között. A raciona
listák szótárában a vulgus nem társadalmi kategória, nem az
egyszerű népet jelenti, hanem elsősorban logikai vonatkozású
fogalom és azokat az embereket jelöli, akik elzárkóznak az érte
lem fénye elől.
Nemcsak az irodalom köztársaságának volt polgára, de
jó polgára volt hazájának, Hollandiának is: tudományos-irodalmi
tevékenységével a holland haladó-polgári pártot támogatta a
klerikális reakció ellen. Sőt, ha szükség volt rá, saját személyét
sem kímélve, közvetlenül is a politikai küzdőtérre lépett. Már
halálos betegen felkereste hadiszállásán a francia hadsereg vezér
karát, hogy közvetlen érintkezést hozzon létre a holland vezetők
és az ellenséges sereg vezére, Condé között. A vállalkozás nem
járt sikerrel és Spinozát politikai ellenfelei hazaáruló hírébe akarták
keverni. A klerikális párt által fanatizált tömeg Spinoza helyzetét
ekkor igen aggasztóvá tette. Házigazdáját, aki féltette egy eset
leges megtámadástól, __ekkor a következő szavakkal nyugtatta
m eg: „Ne aggódjék. Ártatlan vagyok és a vezetők között sokan
vannak, akik tudják, miért mentem Utrechtbe. Mihelyt lárma
hallatszik a kapunál, kimegyek az emberekhez, mégha úgy bánná
nak is velem, mint de Witt-tel tették. Őszinte köztársaságpárti
vagyok és a köztársaság üdve lebeg szemem előtt!”3839
A hazát Spinoza számára a haladó Hollandia jelentette:
A hazafiság nem vérségi, nem földrajzi, hanem elsősorban társa
dalmi-politikai és humanisztikus fogalom volt számára. Hasonló
elvi szempontok határozták meg őseinek régi hazájához, Spanyol-
országhoz való viszonyát is. Gyűlölte az inkvizíció Spanyolországát
és az üldözöttekkel, az elnyomottakkal érzett e g y ü tt; de lelkes
figyelemmel kísérte a másik Spanyolországot, Cervantes Spanyol
országát, érdeklődéssel olvasta a spanyol irodalmat.39
Spinoza egyéniségének ezeket a vonásait szem előtt tartva,
érthetővé válik a zsidósághoz való viszonya is. Egyesek szerint
a bosszú fűtötte Spinozát az iránt a zsidóság iránt, amely kitaszí
totta őt magából és e bosszú szülte volna nagy valláskritikai művét
is. Erről persze szó sincsen. Nem vitás : Spinoza nem lelkesedett
38 Közli Gebhardt, Spinoza. — Lebensbeschreibungen und Gespräche.

Leipzig 1914. 120. 1.
39 Lásd Freudenthal, Die Lebensgeschichte Spinozas; Leipzig 1899. című
könyvében Spinoza könyvtárának jegyzékét.
168 Nádor György
a „farizeusokért” , a zsidó klerikalizmusért, amelynek szellemi

vonala nagyjában egybeesett a kálvinista kléruséval. D ez nem
akadályozta meg őt abban, hogy nagy elismeréssel ne szóljon a
zsidóság haladó szellemi örökségéről, hogy ne hivatkozzék Ibn
Ezrára, Crescasra, Levi ben Gersonra, a középkor e jelentékeny
szabadgondolkodóira. A bosszú nem az alkotó munka motívuma.
Lehet, hogy azt a spanyol nyelven írt Apológiát, amelyet a hit
községből való „kiátkozása” után írt, valóban a felháborodás,
a düh és talán a bosszú vezette. De Spinoza ezt a munkáját nem
publikálta. A Teológiai-politikai tanulmány pedig nem a sértő
döttség és nem a bosszú gyümölcse, hanem évtizedes fáradhatatlan
kutatás terméke ; nem egyik vagy másik vallásról, hanem magáról
a vallásról szól, nem az indulat, hanem az objektív tudomány
kritikai álláspontjáról.
Spinoza, a nagy tudós, akivel Oldenburg, Huygens és Leib
niz levelezett, nemcsak filozófiai elmélkedésekkel foglalkozott.
A mikroszkopikus lencsék csiszolása nemcsak optikai kísérletezések
célját szolgálta, hanem lényegében biztosította személyes füg
getlenségét. Életmódjának igénytelensége egészen egyedülálló.
Amikor meghalt, hagyatéka éppen annyit tett ki, hogy temetése
költségeit fedezni lehetett belőle.
4. Spinoza pecsétjén a következő jelmondat á llo tt: Caute
(légy óvatos). Nem kétséges: abban a korban a haladó gondol
kodóknak nagy óvatosságra és körültekintésre volt szükségük
ahhoz, hogy egy bizonyos működési teret tudjanak maguknak
biztosítani. Az utókort mármost az a kérdés izgatja : mennyiben
befolyásolta ez a mindenképpen indokolt óvatosság magát a
művet is. Nem kell-e a mű mögött — ismerve az óvatosságra
intő jelszót — rejtett gondolatokat, kifejezésre nem jutható
eszméket keresni ? A jellem, az egyéniség kérdései így tárgyi
problémákhoz, magának a műnek belső problematikájához
vezetnek.
Hasonló kérdések más XVII. századbeli szerzők műveinek
értelmezése és motívumaik mérlegelése során is felmerülnek.
Descartes pl. egész „módszertant” dolgozott ki arra vonatkozólag,
hogyan lehet „veszélyes” eszméket sugalmazni az olvasónak
anélkül, hogy ezeket expressis verbis kimondanék. 1642-ben
egy Regiushoz intézett levelében a következő tanácsot a d ja :
„Mindenképpen azt szeretném, hogy soha ne add elő (nyíltan)
újszerű gondolataidat, hanem szóban tartsd magad a régi elvek
hez és elégedj meg azzal, hogy új érveket adj hozzá ; ezt senki
sem kifogásolhatja ; és azok, akik megértik a te érveidet, önma-
guktól is következtetni fognak tudni arra, amit meg akartál
velük értetni. így pl. mi szükség volt arra, hogy nyíltan elutasítsad
a szubsztanciális formák és a reális minőségek tanát ? Nem emlé
kezel, hogy én a Meteorok című művemben (164. lap) kifejezetten
figyelmeztettem arra, hogy semmiképpen nem utasítom el vagy
tagadom ezeket, hanem ahhoz, hogy érveimet kifejtsem, nincs
szükségem rájuk. Ha te is ezt a módszert követted volna, senki
sem akadt volna hallgatóid közt, aki el nem utasította volna
azokat (a tévtanokat), látva, hogy azok semmire sem jók és még
sem zúdítottad volna magadra kollegáid féltékenységét.” 40
Vagy nézzük Pierre Bayle módszerét. Feuerbach Bayleről
írott kitűnő könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy a Törté
neti és Kritikai /Szótárban szemmellátható az ellentmondás a
szöveg és a magyarázó jegyzetek álláspontja között: „A hit ügy
vivője, az a Bayle, aki nem a maga érdekében és nevében, hanem
az orthodoxia szellemében és megbízásából beszél, az a Bayle, aki
nem különbözik más hitsorsosoktól, nagybetűkkel van nyomatva ;
ez a szöveg. De a szöveg rövid ; alighogy fent van, máris elmerül
újra a jegyzetek széles folyamába, eredeti elemébe, ahol azt a
Baylet találjuk, akit nem cserélhetünk össze egykönnyen más
emberekkel. A szövegben egy orthodoxnak hivatalos ruháját
hordja, de a jegyzetekben háziköntösbe veti magát . . . ” 41 A Bayle
által követett eljárás — látni valóan — igen hasonlít a Descartes
által javasolt módszerhez.
De térjünk vissza Spinozához. Nem kell-e feltételezni, hogy
a Deseartesnál is, Baylenél is radikálisabb Spinoza sem mond
hatott el mindent úgy, ahogy szerette volna, hogy bizonyos
fokig „szerepjátszásra” kényszerült! ?
Volt egy hagyomány a XVIII. században, amely úgy
tudta, hogy Spinoza Etikájába, az isten szó — a teológiai appará
tus — csak később, utólag került bele az eredeti természet szó
helyett. Egy holland aufklérista szerző, Johannes Clericus (Jean
le Clerc) bibliakritikus, Erasmus és Grotius műveinek szerkesztője,
erről a kérdésről 1724-ben a következőket ír ta : egy szavahihető
ember teljes biztossággal állította, hogy Spinoza Etikájának ere
deti szövegében az Isten szó egyáltalán elő sem fordult, helyette
mindenütt a Természet szó állt. Lodewyk Meyer azonban figyel
meztette Spinozát, hogy ennek súlyos következményei lehetnek,
mire Spinoza — ki akarván kerülni az istentagadás vádját —
40 Descartes, Correspondence. Presses Universitaires, Paris 1951.

V. köt. 111. 1. és köv.
41 Feuerbach, Válogatott filozófiai művei. Akadémiai Kiadó, 1951,
120 . 1.
170 Nádor György
beleegyezett, hogy a természet szót az istennel helyettesítsék.42

Lényegében hasonlóan jellemezte és értékelte Spinoza teológiai
fogalmait Voltaire is: Spinoza voltaképpen ateista volt — írta
róla 1767-ben — és az isten szót azért használta, hogy ne botrán-
koztassa meg túlságosan az embereket.43
Maga Spinoza azonban egészen más értelemben nyilatkozott
e kérdésről. Egyik levelében élesen elutasította azt a feltételezést,
mintha ő színlelt volna akkor, amikor istenről beszélt: „De,
kérdezem, letett-e minden vallásról az, aki azt állítja, hogy
Istenben kell látnunk a legfőbb jót, s hogy mint ilyent teljes
lélekkel kell őt szeretni ? s hogy egyedül ebben áll legfőbb boldog
ságunk és legfőbb szabadságunk? Továbbá, hogy az erény jutalma
maga az erény, a balgaság és féktelenség büntetése pedig maga
a balgaság?”44
Nincs okunk, hogy Spinozának ezekben a szavaiban, e
szavak őszinteségében kételkedjünk. Számára persze a vallás,
az isten stb. fogalmak gyökéresen mást jelentettek — más tartal
muk volt —, mint a teológiai szemlélet számára, de azért mégsem
helyettesíthetők mechanikusan más fogalmakkal. A fentemlített,
Clericushoz és Voltairehez fűződő XVIII. századbeli elképzelés túl
ságosan naiv volt ebben a kérdésben és leegyszerűsítette a filozófiai
kategóriák és gondolkodásformák keletkezésének bonyolult prob
lémáját. A teológiai apparátus nem tudatosan felvett külsőség volt
Spinoza számára, amit tetszése szerint nélkülözhetett is, hanem
olyan forma, amely a korabeli ideológiai viszonyok és saját szellemi
fejlődése következtében — szükségképpen adódott számára és
új tartalomhoz jutva egybeforrott racionalista elveivel.
Amikor Spinoza óvatosságra intette önmagát, ez az óvatos
ság nem arra vonatkozott, hogy gondolatait „megszelídítse” , a
kor uralkodó eszméihez hozzáidomítsa. Az óvatosság kizárólag
a gondolatok terjesztésének, propagálásának módjára, a barátok
és tanítványok kiválasztására vonatkozott. Filozófiai eszméin
Spinoza óvatossági szempontokból egy jottányit sem változtatott.
Az Etikáh&n a teológiai burok nem az óvatosság gyümölcse.
Spinoza filozófiája a teológiai burokkal együtt veszedelmes, isten
telen, ateista filozófia volt.
Bizonyos fokig más a helyzet Spinoza másik nagy művével,
a Teológiai-politikai tanulmánnyal. Ezt a művét, a teológia cáfo
latát Spinoza minden veszéllyel dacolva még életében kinyomatta ;
43 Vö. Mauthner, Geschichte des Atheismus. Stuttgart—Berlin 1922.
II. köt. 349—350. 1.
43 Voltaire, Összes művek. 70 kötetes összkiadás. 34. köt. 349. 1.
44 Spinoza levele Johannes Oostennek. 43. levél. Kötetünk 312. lapján.
fontos volt számára, hogy a könyvvel a vallásos embereket — a

korabeli értelmiség túlnyomó része vallásos volt — meggyőzze,
a haladó álláspont mellé állítsa. Ezért itt Spinoza bizonyos mérté
kig valóban ,,szerepet játszik”, a Biblia hívének szerepét, aki min
den állítását, minden vallásellenes tételét a Biblia tekintélyével,
szövegével támasztja alá. A bibliai idézgetés módszere azonban
Spinoza kezén elveszíti eredeti, hagyományos szerepét; önmaga
ironizálásává válik, amikor közhelyeket „bizonyít” vele,45 önmaga
paródiájává és megsemmisítő kritikájává,, amikor a Biblia és a
vallás ellen bizonyít.
Ha Spinoza bátran használt bibliai idézeteket álláspontja
igazolására, éppenúgy az olvasó értelmére és következtető képes
ségére számított, amint ezt Descartes tette a szubsztancíonális
formák esetében. Jól tudta, hogy ugyanaz a bibliai szöveg az ő
kezében egészen mást fog mondani, mint amit a teológusok írásai
ban mond. Hiszen maga Spinoza figyelmeztet: nem ritkán elő
fordul, hogy „két ember ugyanazokat a szavakat használja,
miközben különböző dolgokat gondol” .46
Már a Tractatus merészsége, vallásellenes éle meghökken
tette a kortársakat; pedig itt Spinoza még egyet és mást rábízott
arra, hogy az olvasó öntevékenyen továbbgondolja az ott kifejtett
alapelveket. Hát még ha ismerték volna azokat a leveleket, ame
lyekben Spinoza még szabadabban elmondotta véleményét a
kérdésekről. Az eucharisztiáról például ilyen megsemmisítő gúny
nyal ír a fanatikus katolikus Burghnak, aki meg akarta őt térí
te n i: „De ezt a badarságot még el lehetne viselni, ha Ön a vég
telen és örök istent imádná, nem pedig azt az istent, akit Chastillon,
Thienen városában . . . büntetlenül odavetett a lovaknak, hogy
megegyék. S engem sirat Ön, szánalomraméltó ember ? S lcimérá-
nak nevezi filozófiámat, amelynek soha még színét sem látta? Ó,
eszeveszett fiatalember, kibabonázta meg Önt annyira, hogy el tudja
hinni, hogy azt a legfőbb, örök lényt lenyeli és beleiben rejti?” 47
A Tractatusban Spinoza az Ótestamentum kritikáján keresztül
a vallásos iratok általános bírálatát adja ; olyan princípiumokat
dolgoz ki, amelyekből logikusan következik az egyes vallások
hitelveínek, vallási képzeteinek elutasítása. Maga Spinoza a
Teológiai-politikai tanulmányban igen keveset beszól a keresztény
vallásról; az olvasó saját következtető képességére bízza a konkrét
kritikát. A Levelezésben — különösen a Burgh-hoz és Oldenburg-
45 Vö. a Teológiai-politikai tanulmányhoz írott bevezető tanulmányo
mat. (XXXIV. 1. és köv.)
46 Spinoza levele Schullerhez. 58. levél. Kötetünk 344. lapján.
47 Spinoza levele Burgh-hoz. 76. levél. Kötetünk 381. lapján.
172 Nádor György
hoz intézett levelekben — Spinoza világosabban és nyíltabban

megmondhatja véleményét ezekről a kérdésekről. Érdemes meg
említeni, hogy a kor vezető értelmiségi köreihez tartozó Olden
burg is mennyire szívós ellenállást tanúsított Spinoza radikális
eszméivel szemben.
*
5. Spinoza levelezése nemcsak általános tudománytörténeti

és művelődéstörténeti szempontból jelentős és tanulságos mint
olyan dokumentum-gyűjtemény, amely a XVII. század számos,
tudományos és ideológiai problémájába vezeti be közvetlenül az
olvasót. (Spinoza és Boyle tudományfelfogásának különbsége;
a valószínűségszámítás elvének felmerülése ; a Descartes mecha
nikai elvei körüli korabeli kontroverziák stb.). Ezeken a jelentős
vonatkozásokon kívül — amelyekre a Jegyzetelc még visszatérnek —,
még néhány szempontra kívánjuk az olvasó figyelmét felhívni.
Spinoza igen elvont gondolkodó, filozófiája az elvonatkoz
tatás magas fokán álló kategóriákkal dolgozik. A Levelezés érdekes
sége és jelentősége ebből a szempontból az, hogy itt Spinoza elvont
gondolatait, absztrakt kategóriáit az életből vett mindennapi
példákkal világítja meg, teszi közérthetővé. Ezeket a filozófiai
problémákat tárgyaló leveleket — amelyek egyike-másika egész
értekezésszámba mehet — a barátok és tanítványok már Spinoza
életében lemásolták, tanulmányozták és terjesztették megbízható
ismerőseik körében. így pl. Leibniz ismerte, kivonatolta és szél
jegyzeteivel látta el az Oldenburghoz intézett — a vallás problé
máit tárgyaló — leveleket.48
A Levelezés a legfontosabb forrásunk a Spinozái művek
keletkezéstörténetére vonatkozóan. Az itt te tt megjegyzések és
utalások alapján tudjuk ma viszonylagos pontossággal meg
állapítani, mikor íródtak az egyes művek, sőt tudunk bizonyos
esetekben visszakövetkeztetni egyes műveknek a mostanit meg
előző szerkezetére (pl. arra, hogy az Etika eredetileg III. részből
állott!), illetve egyes műveknek ma ismert formájukat meg
előző „irodalomtörténetére” (a Rövid Tanulmány esetében).
Végül hadd mutassunk rá a Levelezés pedagógiai értékére.
Spinoza egyéniségének nevelő ereje mellett az egyes levelek külön
is nevelnek humanizmusra, ígazságszeretetre ; ma is tanítanak arra,
miképpen kell leküzdeni a vallási és egyéb előítéleteket és hogyan
lehet és kell jutalom és büntetés reménye nélkül az erényt önma
gáért szeretni.
48 Vö. Stein, Leibniz und Spinoza. Berlin 1890.

NÉHÁNY TUDÓS FÉRFIÚ LEVELEI
BENEDICTUS DE SPINOZÁHOZ
és ennek válaszai, amelyek nagymértékben hozzájárulnak egyéb
műveinek világosabbá tételéhez
A m ű eredeti címe
EPISTOLAE
doctorum quorundam virorum ad В. d. S. et auctoris
RESPONSIONES
ad aliorum ejus operum elucidationem non parum jacientes.
ELŐ SZÖ R AZ O P E R A PO S T 11 U M А В А N J E L E N T M EG
1677-BEN
1. L E V É L
A nagyon tisztelt férfiúnak,

B. de S. úrnak,
HENRICÜS OLDENBURG1
Igen tisztelt Uram, tisztelt Barátom!

Oly nehezen váltam el Öntől a minap, amikor rhijnsburgi
magányában meglátogattam, hogy visszaérkezve Angliába, leg
alább, amennyire lehetséges, levelezés útján igyekszem ismét együtt
lenni Önnel. Az Ön tudományos alapossága, valamint szeretetre-
méltósága és finom modora (mindezekkel oly gazdagon ajándé
kozta meg Önt a természet és saját buzgalma) önmagukban
annyira vonzók, hogy minden nemes jellemű és jól nevelt emberben
szeretetet ébresztenek. Kössünk hát őszinte barátságot, jeles
férfiú, s ápoljuk azt gondosan mindennemű közös tanulmánnyal
és kölcsönös szolgálattal. Ami csak telik gyenge erőmtől, tekintse
a magáénak. Viszont engedje meg, hogy az Ön szellemi adomá
nyainak egy részét a magam számára vegyem igénybe, amennyire
ez az Ön kára nélkül lehetséges.
Rhijnsburgban beszélgettünk Istenről, a végtelen kiterjedés
ről és gondolkodásról, ezeknek az attribútumoknak különbségéről
és egyezéséről, az emberi lélek és test egyesülésének módjáról ;
továbbá Descartes és Bacon filozófiájának alapelveiről. Mint
hogy azonban akkor csak úgy felszínesen és csak futólagosán
beszéltünk e nagy jelentőségű dolgokról, s mindez azóta nyugta
lanítja szellememet, azért új barátságunk jogán fordulok most
Önhöz és szeretettel kérem, szíveskedjék az előbb említett tá r
gyakra nézve valamivel tüzetesebben kifejteni nézetét, mindenek
előtt pedig e két kérdésben felvilágosítást ad n i: először is, miben
látja a kiterjedés és gondolkodás igazi különbségét, másodszor,
milyen fogyatkozásokat észlel Descartes és Bacon filozófiájában^
s hogyan lehet azokat az Ön véleménye szerint megszüntetni és
biztosabb alapelvekkel helyettesíteni? Minél nyíltabban ír nekem
176 Levelezés
ezekről és hasonló dolgokról, annál inkább lekötelez engem s annál

jobban késztet hasonló szolgálatokra, hacsak alkalom adódik reá.
Itt éppen most van sajtó alatt néhány fiziológiai vizsgálódás,
egy előkelő angol, jeles tudós műve.2 Tárgya a levegő természete
és rugalmassága, amelyet negyvenhárom kísérlettel igazol; továbbá
a cseppfolyósság és a szilárdság és hasonlók. Mihelyt megjelenik,
gondom lesz rá, hogy egy barátom révén, aki épp átkel a tengeren,
eljusson Önhöz. Addig is Isten Önnel, s gondoljon barátjára, aki
London, 1661. augusztus 16/26-án.
szeretettel és barátsággal híve
H e n r ic u s Ol d e n b u r g
2. L E V É L
a nemes és tudós férfiúnak,

HENRICUS OLDENBURG úrnak,
B. d. S.
Válasz a megelőző levélre
Igen tisztelt Uram !

Hogy milyen becses nekem az Ön barátsága, maga is meg
ítélheti, ha szerénysége megengedi, hogy azokra a jeles tulajdon
ságokra gondoljon, amelyek oly nagymértékben megvannak
Önben. Amíg ezeket tekintem, nem kevéssé elbizakodottnak
tűnök fel magamnak, ha Önnel barátságot merek kötni, különösen
ha meggondolom, hogy barátok számára mindennek közösnek
kell lennie, főleg a szellemi dolgoknak ; de ezt inkább az Ön szere-
tetreméltóságának s egyben jóakaratának köszönhetem majd,
mint önmagámnak. Nagy szeretetreméltóságában ugyanis le akart
szállni hozzám, s jóakarata bőségével annyira el akart halmozni
engem, hogy aggályoskodás nélkül kötöm meg azt a benső barát
ságot, amelyet Ön oly állhatatosan felajánl nekem s viszont
tőlem is kér, s én minden erőmmel rajta leszek, hogy azt buzgón
ápoljuk. Ami szellemi adományaimat illeti, ha volnának ilyenek,
nagyon szívesen az Ön rendelkezésére bocsátanám őket, még akkor
is, ha tudnám, hogy ez nem lehetséges nagy károm nélkül. De hogy
elkerüljem azt a látszatot, mintha ilyképpen meg akarnám tagadni
Öntől, amit a barátság jogán kíván tőlem, igyekszem majd kifej-
2. levél. Spinoza Oldenburghoz 177
teni véleményemet arról, amiről beszélgettünk ; noha nem hiszem,

hogy ezzel gyorsabban tudom ö n t lekötelezni magamnak, ha az
Ön jóindulata nem jön segítségemre.
Kezdem tehát azzal, hogy Istenről szólok röviden. Meghatá
rozásom szerint olyan lény, amely végtelen sok attribútumból
áll, amelyek mindegyike végtelen, vagyis a legnagyobb mértékben
tökéletes a maga nemében. Itt meg kell jegyeznem, hogy attri
bútumon értem mindazt, amit önmaga által és önmagában fogunk
fel, úgyhogy fogalma nem zárja magába más dolgok fogalmát,
így pl. a kiterjedést önmaga által és önmagában fogjuk fe l; de
nem így a mozgást, mert ezt másban fogjuk fel, s fogalma magába
zárja a kiterjedés fogalmát. Hogy azonban ez helyes definíciója
Istennek, kitűnik abból, hogy Istenen értjük a legtökéletesebb
és feltétlenül végtelen lényt. Hogy egy ilyen lény létezik, azt
könnyű bebizonyítani ebből a definícióból. De mivel itt nem helyén
való, mellőzöm a bizonyítást.
Amit azonban itt kell bizonyítanom, hogy eleget tegyek,
igen tisztelt Uram, első kérdésének, az a következő: először is
az, hogy a dolgok természetében nem létezhetik két szubsztancia,
amely ne egész lényegében különböznék egymástól. Másodszor,
hogy szubsztanciát nem lehet létrehozni, hanem lényegéhez
tartozik a létezés. Harmadszor, hogy minden szubsztanciának vég
telennek kell lennie, vagyis a legnagyobb mértékben tökéletes
nek a maga nemében. Ha ezeket bebizonyítottam, könnyen belát
hatja majd, igen tisztelt Uram, hová célzok, csak szem előtt kell
tartania Istenről adott definíciómat; úgyhogy erről nem kell
részletesebben szólnom. Hogy azonban mindezt világosan és
röviden bebizonyítsam, nem tudtam jobbat kigondolni, mint azt,
hogy geometriai módon fejtem ki és bocsátom bírálata alá. így
tehát ezt mellékletként3 küldöm itt s várom reá nézve az Ön
ítéletét.
Azt kérdezi tőlem másodszor, milyen hibákat észlelek Des
cartes és Bacon filozófiájában. Ámbár nem szokásom mások
hibáit leleplezni, mégis ebben is eleget akarok tenni kívánságának.
Első és legnagyobb tévedésük tehát az, hogy oly messze eltávoztak
az első oknak és minden dolog eredetének megismerésétől. A máso
dik az, hogy nem ismerték fel az emberi szellem igaz természetét.
A harmadik az, hogy sohasem jöttek rá a tévedés igaz okára.
Hogy mennyire felettébb szükséges e három tévedésnek helyes
felismerése, azt csak azok nem tudják, akik teljességgel távol-
állnak minden tanulmánytól és minden iskolázottságtól. Hogy
pedig eltévelyegtek az első oknak és az emberi szellemnek felis
merésétől, könnyen kitűnik a fent említett három tétel helyessé-
178 Levelezés
géből. Ezért csupán a harmadik tévedés kimutatására térek át.

Baconról kevés a mondanivalóm; ő nagyon zavarosan beszél
erről a dologról, s majdnem semmit sem bizonyít, hanem csak
állít. Mert először felteszi, hogy az emberi értelem, az érzéki csaló
dásokat nem tekintve, pusztán a maga természeténél fogva csalódik,
s mindent saját természete hasonlatosságára, nem pedig a világ-
egyetemnek megfelelően képzel; úgyhogy olyan, mint a görbe
tükör a dolgok sugaraival szemben, amely a maga természetét
összevegyíti a dolgok természetével stb.4 Másodszor felteszi, hogy
az emberi értelem a saját természeténél fogva alkot elvont fogal
makat s állandónak veszi azt, ami változó stb.6 Harmadszor
szerinte az emberi értelem ingadozó, s nem tud megállapodni
vagy megnyugodni.6 A többi ok mind, amelyet még felhoz,
könnyen Descartesnak arra az egyetlen okára vezethető vissza,
hogy az emberi akarat szabad s tovább ér az értelemnél, vagy
ahogy maga Bacon zavarosabban mondja (49. af.), hogy az érte
lemnek nem száraz a fénye, hanem az akarattól kap nedvességet.
(Itt meg kell jegyezni, hogy Bacon gyakran értelmet mond szellem
helyett, s ebben különbözik Descartestól.) Én tehát csak ennek
az oknak hamis-voltát akarom kim utatni; a többit mellőzöm,
mert nincs jelentőségük. Ezt maguk is könnyen belátták volna,
ha csak ügyeltek volna arra, hogy az akarat éppúgy különbözik
ettől és attól az akarástól, mint a fehérség ettől és attól a fehér
dologtól, vagy az emberség ettől és attól az embertől; úgyhogy
éppannyira lehetetlen felfogni, hogy az akarat az oka ennek meg
annak az akarásnak, mint azt, hogy az emberség oka Péternek
meg Pálnak. Minthogy tehát az akarat csupáncsak gondolati
dolog és semmiképp sem lehet azt mondani, hogy oka ennek
meg annak az akarásnak ; minthogy az egyes akarások, mivel
létezésükhöz okra van szükség, nem nevezhetők szabadoknak,
hanem szükségszerűen olyanok, amilyeneknek okaik meghatá
rozzák őket ; s végül minthogy Descartes szerint maguk a téve
dések egyes akarások: ebből szükségszerűen következik, hogy
a tévedések, azaz az egyes akarások nem szabadok, hanem külső
okok határozzák meg őket, és semmiképpen sem az akarat. Ez az,
aminek bebizonyítását ígértem. Stb.
3. levél. Oldenburg Spinozához 179
3. L E V É L
A mélyen tisztelt férfiúnak,

B. d. S. úrnak,
HENRICÜS OLDENBURG
Mélyen tisztelt Uram és nagyrabecsült Barátom!

Megkaptam rendkívüli tudományosságra valló levelét, s
nagy élvezettel olvastam. Bizonyításának geometriai módját
nagyon helyeslem; de egyúttal okolom gyengeségemet, hogy
nem tudom oly gyorsan követni, amit Ön oly pontosan magyaráz.
Engedje meg tehát, kérem, hogy Ön elé tárjam e lassú észjárásom
tanújeleit, amennyiben felteszem a következő kérdéseket s kérem
Öntől megoldásukat.
Az első ez : vajon világosan és minden kétséget kizáróan
ismeri-e fel, hogy pusztán abból a definícióból, amelyet Istenről
ad, bebizonyítható, hogy ilyen lény létezik? Ha meggondolom,
hogy definícióink csupáncsak szellemünk fogalmait tartalmazzák,
szellemünk azonban sok mindent fog fel, ami nem létezik, s nagyon
termékeny az egyszer felfogott dolgok sokszorosításában és meg-
nagyobbításában: akkor bizony még nem látom be, hogyan
következtethetek abból a fogalomból, amely Istenről bennem van,
Isten létezésére. Azoknak a tökéletességeknek elmebeli halmazá
ból, amelyeket embereken, állatokon, növényeken, ásványokon
stb. észlelnek, csakugyan meg tudom alkotni egy egységes szub
sztancia fogalmát, amely teljesen magában foglalja mindezeket
a jelenségeket. Sőt, szellemem képes ezeket a végtelenségig sok
szorosítani és így egy legtökéletesebb és legkiválóbb lényt alkotni
magának, de azért mégsem lehet ebből ennek a lénynek létezé
sére következtetni.
A második kérdés : vajon kétségtelen-e Ön előtt, hogy a
testet nem határozhatja meg a gondolkodás, sem pedig a gondol
kodást a test? Mert hiszen eddigelé eldöntetlen kérdés, mi a gon
dolkodás, vajon testi mozgás-e, vagy pedig valamilyen szellemi
tevékenység, amely teljesen különbözik a testitől?
A harmadik kérdés : vajon azokat a sarktételeket, amelyeket
Ön közölt velem, bebizonyíthatatlan elveknek tarja-e, amelyeket
természetes világossággal ismerünk meg s amelyek nem szorulnak
semmiféle bizonyításra? Ez talán áll az első sarktételre ; de nem
látom át, hogyan sorolható ide a többi három. Hiszen a második
12*
180 Levelezés
azon a feltevésen alapszik, hogy a dolgok természetében nincs semmi

a szubsztanciákon és akcidenseken kívül, holott sokan azt állítják,
hogy a tér és az idő egyikhez sem tartozik a kettő közül. Az Ön
harmadik sarktételét: Azoknak a dolgoknak, amelyeknek külön
böző attribútumaik vannak, nincs semmi közösségük egymással,
annyira nem vagyok képes világosan felfogni, hogy úgy látom,
az egész mindenség inkább az ellenkezője mellett szól. Valamennyi,
előttünk ismeretes dolog ugyanis bizonyos vonásokban különbözik
egymástól, bizonyos vonatkozásokban megegyezik egymással.
A negyedik végül, hogy ti. azok a dolgok, amelyeknek nincsen
semmi közösségük egymással, nem lehetnek egymás okai, nem oly
átlátszó az én homályos értelmem számára, hogy ne szorulna
valamelyes megvilágításra. Hiszen Istennek valóságosan nincs
semmi közössége a teremtett dolgokkal, s mégis őt tartjuk majd
nem mindnyájan a dolgok okának.
Minthogy tehát ezek a sarktételek előttem nem minden
kétségen kívül állók, könnyen következtetheti, hogy azok a téte
lek, amelyeket Ön reájuk épít, szükségképp ingadoznak. S minél
többet gondolkodom róluk, annál több kétségem támad velük
szemben. Az elsőre vonatkozóan fontolgatom, hogy hiszen két
ember két szubsztancia, mégpedig azonos attributumú, mert
az egyik is, a másik is eszes lény ; ebből azt következtetem, hogy
adva van két azonos attributumú szubsztancia. A másodikra
nézve az a meggondolásom v a n : minthogy semmi sem lehet
oka önmagának, nemigen tudom megérteni, hogyan lehet igaz
az, hogy szubsztancia nem hozható létre, még valamilyen más szub
sztancia által sem. E tétel ugyanis azt állítja, hogy minden szub
sztancia oka önmagának s valamennyit és minden egyest egymás
tól kölcsönösen függetlenné és megannyi istenné teszi, s ily módon
tagadja minden dolog első okát. Készségesen bevallom, hogy ezt
nem értem. Szíveskedjék tehát e magas tárgyra vonatkozó véle
ményét valamivel behatóbban és részletesebben kifejteni s meg
magyarázni, miben van a szubsztanciák eredete és létrehozatala,
a dolgoknak egymástól való függése és kölcsönös alárendeltsége.
Ama barátság nevében, amelyet megkötöttünk, kérve-kérem
ö n t, beszéljen velem szabadon és bizalmasan ebben a dologban,
s nagyon kérem, legyen teljesen meggyőződve, hogy mindazt,
amit velem közölni szíves lesz, híven és sértetlenül fogom meg
őrizni, és semmiképp sem fogok olyasmit elkövetni, hogy nyilvá
nosságra hozzak abból bármit is, ami Önnek ártalmára vagy
hátrányára lehetne.
Filozófiai kollégiumunkban7 serényen foglalkozunk, amennyire
képességeink megengedik, kísérletek és megfigyelések végzésével
3. levél. Oldenburg Spinozához és 4. levél. Spinoza Oldenburghoz 181
s a mechanikai művészetek történetének összeállításán dolgo

zunk, abban a meggyőződésben, hogy a dolgok formái és minő
ségei a mechanika elveiből magyarázhatók meg legjobban, s hogy
mozgás, alak és szerkezet, valamint különböző összetételeik
hozzák létre a természet minden hatását, s nincs szükség arra,
hogy megmagyarázhatatlan formákhoz és rejtett minőségekhez,
vagyis a tudatlanság menedékéhez folyamodjunk.8
Az ígért könyvet elküldöm, mihelyt az Önök itteni német-
alföldi követei (mint gyakran tenni szokták) küldöncöt küldenek
Hágába, vagy mihelyt valamelyik más barátom átrándul Önökhöz,
akire nyugodtan rábízhatom a könyvet.
Bocsássa meg terjedelmességemet és nyíltságomat, s különö
sen arra kérem, fogadja szívesen, ahogy barátok szokták, amit
leplezetlenül és udvarias formaságok nélkül szabadon tártam fel
Ön előtt, s higgye meg, hogy minden alakoskodás és álnokság
nélkül vagyok
London, 1661. szeptem ber 27-én.
igaz híve
H e n r ic u s O l d e n b u r g
4. L E V É L
A nemes és tudós férfiúnak,

H E N R I C U S O L D E N B U R G úrnak,
B. d. S.
Mélyen tisztelt Uram!

Éppen útra készülök Amszterdamba, hogy egy-két hetet
töltsék ott, amidőn megkaptam nagyon kedves levelét s láttam
ellenvetéseit három, általam küldött tételre vonatkozólag. Csupán
ezekre próbálok most kielégítő választ adni. A többit mellőzöm
az idő rövidsége miatt.
Az elsőre tehát azt mondom, hogy nem akármilyen dolog
definíciójából következik a definiált dolog létezése : hanem (mint
a három tételhez fűzött megjegyzésben bebizonyítottam) követ
kezik csakis valamely attribútumnak, azaz (mint világosan kifej
tettem Isten definíciójára vonatkozóan) olyan dolognak definíció-
182 Levelezés
jából vagy képzetéből, amelyet önmaga által és önmagában

fogunk fel. E különbség alapját pedig, ha nem tévedek, ugyancsak
az említett megjegyzésben fejtettem ki elég világosan, különösen
filozófus számára. Feltehető ugyanis, hogy jól ismeri a különbséget
a fikció s a világos és határozott fogalom között, s éppígy ennek
a sarktételnek igazságát is, hogy minden definíció, vagyis minden
világos és határozott képzet, igaz. Ha ezt megjegyezzük magunk
nak, akkor nem látom, mi egyébre lehetne még szükség az első
kérdés megoldásához.
Ezért rátérek most a második kérdés megoldására. Itt, úgy
látszik, Ön elismeri, hogy ha a gondolkodás nem tartozik a kiter
jedés természetéhez, akkor a kiterjedést nem határolja a gondol
kodás, mert hiszen az Ön kételye csupán a példára vonatkozik.
De figyelje meg kérem : ha valaki azt mondja, hogy a kiterjedést
nem a kiterjedés határolja, hanem a gondolkodás, vajon nem
azt mondja-e ezzel, hogy a kiterjedés nem feltétlenül végtelen,
hanem csak mint kiterjedés? Azaz nem ismeri-e el ezzel feltét
lenül, hogy a kiterjedés végtelen, de csak mint kiterjedés, azaz a
maga nemében? Ámde Ön azt mondja, talán a gondolkodás testi
tevékenység. Legyen, noha én ezt semmiképp sem ismerem el.
De azt az egyet Ön bizonyára nem tagadja, hogy a kiterjedés
mint kiterjedés nem gondolkodás. Ez pedig elég definícióm meg
magyarázásához és a harmadik tétel bebizonyításához.
Harmadszor azután Ön azt az ellenvetést teszi tételeimmel
szemben, hogy a sarktételek nem számíthatók a közfogalmak
közé. De erről nem vitatkozom. Ön azonban a sarktételek igaz
ságában is kételkedik, sőt úgy látszik, mintha azt akarná kimutatni,
hogy az ellenkezőjük sokkal valószínűbb. De figyeljen csak kérem
arra a definícióra, amelyet a szubsztanciáról és az akcidensről
adtam, mert belőle következik mindez. Mert ha szubsztancián
azt értem, ami önmaga által van és amit önmagában fogunk fel,
azaz, aminek fogalma nem foglalja magában egy más dolog fogalmát;
módosuláson vagy akcidensen pedig azt értem, ami másban van
s amit azáltal fogunk fel, amiben van : ebből világosan kitűnik,
először, hogy a szubsztancia, természeténél fogva, előbb van akci-
denseinél. Mert ezek sem nem létezhetnek, sem fel nem foghatók
a szubsztancia nélkül. Másodszor, hogy szubsztanciákon és akci-
denseken kívül nincs semmi valóságosan, vagyis az értelmen
kívül. Mert mindent, ami adva- van, vagy önmaga által, vagy
más által fogunk fel, és fogalma vagy magában foglalja más dolog
fogalmát, vagy nem foglalja magában. Harmadszor, hogy azok
nak a dolgoknak, amelyeknek különböző attribútumaik vannak,
nincs semmi közösségük egymással. Mert hiszen attribútumként
4. levél. Spinoza Oldenburghoz és 5. levél. Spinoza Oldenburghoz 183
magyaráztam azt, aminek fogalma nem foglalja magában más

dolog fogalmát. Negyedszer végül, hogy azok a dolgok, amelyeknek
nincs semmi közösségük egymással, nem lehetnek egymás okai.
Minthogy ugyanis akkor az okozatban nem volna semmi közös
az okkal, azért mindent, amije van, a semmiből kellene vennie.
Ha Ön azonban hozzáteszi, hogy Istennek valóságosan nincs
semmi közössége a teremtett dolgokkal stb., én ennek épp az ellen
kezőjét állítottam definíciómban. Azt mondottam ugyanis, hogy
Isten olyan lény, amely végtelen sok attribútumból áll, amelyek
mindegyike végtelen, vagyis a legnagyobb mértékben tökéletes
a maga nemében. Ami pedig az első tételre vonatkozó ellenveté
seit illeti, kérem, gondolja meg, kedves Barátom, hogy az emberek
nem teremtés, hanem csak nemzés által jönnek a világra, s hogy
testük már azelőtt is létezett, habár más formában. Azt a követ
keztetést azonban csakugyan le lehet vonni, s ezt szívesen én is
megengedem, azt ti., ha az anyag egy része megsemmisülne,
vele együtt az egész kiterjedés is eltűnnék.9 A második tételből
azonban nem az következik, hogy sok isten van, hanem az, hogy
csak egy, ti. az, aki végtelen sok attribútumból áll stb.
5. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Igen tisztelt Barátom !

Fogadja ím az ígért könyvecskét, s írja meg nekem róla
való véleményét, különösen a benne leírt, a salétromra, valamint
a cseppfolyós és szilárd állapotra vonatkozó kísérletekről. Nagyon
köszönöm második tudós levelét, amelyet tegnap kaptam meg.
De felette sajnálom, hogy amszterdami útja megakadályozta
Önt abban, hogy minden kétségemre válaszoljon. Kérem, pótolja
majd, amit akkor elmulasztott, mihelyt ideje megengedi. Ebben
az utolsó levelében sok dologra nézve világosított ugyan fel, de
mégsem annyira, hogy minden homályt eloszlatott volna. Ez, úgy
hiszem, akkor történik majd meg szerencsésen, amikor határozot
tan és világosan a dolgok igaz és első eredetét fogja nekem meg-
184 Levelezés
magyarázni. Ameddig ugyanis nem világos előttem, mi okból

és mi módon kezdtek létezni a dolgok, s mily kötelékkel függnek
az első októl, ha van ilyen : addig mindaz, amit hallok és amit
olvasok, merő zűrzavarnak tűnik fel nekem. Kérve kérem tehát,
tudós Uram, járjon előttem e dologban fáklyájával, s ne kételked
jék hűségemben és háladatosságomban. Vagyok
London, 1661. október 11/21-én.
legigazább híve
H e n r ic u s O l d e n b u r g
6. L E V É L ,
amely megjegyzéseket tartalmaz

a nemes R O B E R T BOYLE
könyvéhez
a salétromról, a cseppfolyós és a szilárd állapotról
B. d. S.

Megkaptam a kiváló szellemű Boyle úr könyvét és amennyire
időm engedte, olvasgattam is benne. Nagyon köszönöm Önnek
ezt az ajándékot. Látom, hogy nagyon helyesen sejtettem akkor,
amikor először ígérte nekem ezt a könyvet, hogy Önt csak jelentős
dolog érdekelheti ennyire. Most azt kívánja, nagytudományú
Uram, hogy közöljem Önnel szerény véleményemet a műről.
Ezt megteszem, amennyire szerény képességeimtől telik, s rámu
tatok egyre-másra, ami szerintem homályos vagynincs eléggé
bebizonyítva. Elfoglaltságom miatt még nem tudtam eddigelé
végigmenni mindenen, még kevésbé megvizsgálni mindent. Fogadja
tehát a következőkben azt, amit a salétromra stb. vonatkozóan
megjegyzendőnek találok.
A SALÉTROMRÓL1»
Először is azt következteti szerzőnk a salétromnak újra való

előállítását célzó kísérletéből, hogy a salétrom valami heterogén,
amely szilárd és illó részekből áll, amelynek természete azonban
(legalábbis ami megjelenési formáját illeti) nagyon különbözik
alkatrészei természetétől, noha csakis e részek puszta keveredé
séből jön létre. Hogy ezt a következtetést, mondom, helyesnek
fogadhassuk el, szerintem szükség volna olyan kísérletre, amely
kimutatná, hogy a salétromszesz valójában nem salétrom, s hogy
lúgsó hozzáadása nélkül sem szilárd állapotúvá nem tehető, sem
nem kristályosítható; vagy legalábbis meg kellene vizsgálni,
vajon az izzító lombikban visszamaradó szilárd só mennyisége
mindig ugyanakkora-e ugyanazon mennyiségű salétrom mellett,
s arányosan növekszik-e a salétrom mennyiségének növekedésével.
Ami pedig azt illeti, amit a mélyen tisztelt szerző, mint a 9. sza
kaszban mondja, a mérleg segítségével állapított meg, valamint
az az észlelete, hogy a salétromszesz jelenségei olyannyira külön
böznek magának a salétromnak jelenségeitől, sőt némelyek ellen
keznek velük: mindezek, legalább az én véleményem szerint,
semmivel sem járulnak hozzá következtetésének igazolásához.
Hogy ezt világossá tegyem, röviden kifejtem, hogyan lehet a
salétromnak újból való előállítását a legegyszerűbben megmagya
rázni. Egyúttal két vagy három nagyon egyszerű kísérletet fűzök
hozzá, amelyek némileg megerősítik ezt a magyarázatot.
Hogy tehát a lehető legegyszerűbben magyarázzam meg
ezt a jelenséget, nem teszek fel más különbséget a salétromszesz
és maga a salétrom között, mint azt, amely eléggé nyilvánvaló :
ti. hogy ennek részecskéi nyugalomban vannak, amazéi ellenben
hevesen mozognak egymás között. Ami pedig a szilárd sót illeti,
felteszem, hogy semmiképp nem érinti a salétrom lényegének
megállapítását; azt inkább a salétrom salakjának tekintem,
amelytől (úgy látom) maga a salétromszesz sem mentes ; úszkál
benne elég nagy mennyiségben, habár por alakjában. Ennek a
sónak, vagy ennek a salaknak, likacsai, vagyis nyílásai vannak,
amelyeknek nagysága megfelel a salétrom részecskéi nagyságának.
De amikor a tűz ereje a salétromrészecskéket kiűzi belőlük, akkor
egyes likacsok megszűkülnek, mások meg ennek következtében
kénytelenek kitágulni, maga az anyag pedig, vagyis e nyílások
falai, merevekké s egyúttal nagyon törékenyekké válnak. Amikor
tehát rájuk cseppentik a salétromszeszt, ennek egyes részecskéi
kezdenek hevesen behatolni ama szűkebb nyílásokba, s mivel
vastagságuk (mint Descartes nagyon jól bebizonyította) nem
186 Levelezés
egyenlő, a nyílások merev falait előbb meghajlítják íjak módjára,

majd széttörik, miután pedig széttörték, visszapattanásra kény
szerítik ama törmelékeket, s megtartva előbbi mozgásukat, épp
oly alkalmatlanok maradnak a megszilárdulásra és kristályoso
dásra, mint azelőtt. Azokat a salétromrészeket azonban, amelyek
a tágabb nyílásokon hatolnak be, mivel nem érintik e nyílások
falait, szükségképp valamilyen nagyon finom anyag veszi körül,
ez pedig, éppúgy mint a láng vagy a meleg a fa részeit, fölfelé
kihajtja őket, úgyhogy füst alakjában elszállnak. De ha elég nagy
mennyiségben vannak, vagy ha a falak törmelékeivel és a szűkebb
nyílásokon behatoló részecskékkel egyesülnek, akkor felfelé szálló
kis cseppeket alkotnak. Ha ellenben a szilárd sót a víz* vagy
a levegő megpuhítja és ragacsosabbá teszi, akkor eléggé alkalmassá
válik arra, hogy ellenálljon a salétromrészecskék támadásának
és arra kényszerítse őket, hogy felhagyva előbbi mozgásukkal,
ismét megszilárduljanak, éppúgy, mint egy ágyúgolyó, amikor
homokba vagy agyagba ütközik. Egyedül a salétromszesz részei
nek ebben a megszilárdulásában áll a salétrom újból való elő
állítása, s ennek véghezviteléhez a szilárd só (mint kitűnik ebből
a magyarázatból) mintegy eszközül szolgál. Ennyit az újból való
előállításról.
Lássuk mármost, ha Önnek úgy tetszik, először is mi az oka
annak, hogy a salétromszesz és maga a salétrom annyira külön
böző ízűek ; másodszor, miért gyúlékony a salétrom, a salétrom-
szesz pedig nem? Hogy megértsük az elsőt, vegyük figyelembe,
hogy mozgó testek sohasem legszélesebb felületükkel ütköznek
bele más testekbe, nyugvó testek ellenben épp legszélesebb felü
letükkel fekszenek rá másokra. Ha tehát a salétromrészecskéket
akkor helyezzük nyelvünkre, amikor nyugvó állapotban vannak,
akkor legszélesebb felületükkel fekszenek rajta s ily módon befedik
likacsait, ami a hidegség érzetét kelti. Ehhez járul, hogy a nyál
nem képes annyira apró részecskékre feloldani a salétromot.
De ha ezeket a részecskéket akkor helyezzük nyelvünkre, amikor
heves mozgásban vannak, akkor hegyesebb felületükkel ütköznek
bele s hatolnak be likacsaiba, s minél hevesebben mozognak,
annál hevesebben szúrják a nyelvünket, mint ahogy a tű is külön
böző érzeteket kelt aszerint, hogy hegyével éri-e a nyelvet, vagy
hosszában fekszik-e rajta.
Annak pedig, hogy a salétrom gyúlékony, a salétromszesz
meg nem, az az oka, hogy a salétromrészecskéket nyugalmi hely-
* Ha Ön azt kérdezi, miért keletkezik felforrás, amikor feloldott szilárd

sóra salétromszeszt cseppentünk, olvassa el megjegyzésemet a 24. §-hoz.
zetükben a tűz nehezebben tudja felfelé vinni, mint akkor, ha

saját mozgásukat végzik minden irányban. Ha tehát nyuga
lomban vannak, ellenállnak a tűznek mindaddig, amíg ez el nem
választja őket egymástól s minden oldalról körül nem veszi. Amikor
azonban körülveszi őket, ide-oda ragadja magával, mígnem
saját mozgásra tesznek szert s elszállnak fölfelé füst alakjában.
A salétromszeszrészecskék ellenben, minthogy már mozgásban
vannak s egymástól el vamiak választva, a tűznek már csekély
melegétől is nagyobb körben terjednek szét minden irányban,
s ily módon némelyek füst alakjában szállnak el, mások a tüzet
tápláló anyagba hatolnak be, mielőtt minden oldalról láng
venné őket körül; úgyhogy inkább kioltják a tüzet, mintsem
élesztik.
Áttérek most azokra a kísérletekre,11 amelyek bizo
nyára igazolják ezt a magyarázatot. Az első a következő:
azt találtam, hogy olyan salétromrészecskék, amelyek
sercegés közben füst alakjában szállnak el, nem egye
bek tiszta salétromnál. Több ízben ugyanis salétromot
olvasztottam, mígnem az izzító lombik eléggé átforróso
dott ; a salétromot izzó parázson meggyújtottam, füstjét
felfogtam hideg üvegkehelyben, míg tőle harmatossá nem
lett ; azután leheletemmel még jobban megnedvesítet
tem a kelyhet, végül pedig kitettem a hideg levegőre,
hogy megszáradjon. Erre a kehelyben itt-ott salétrom-
csapocskák mutatkoztak. Hogy biztos legyek benne, hogy ez nem
csak az illó részecskétől ered, hanem talán a láng egész salétrom
részeket ragadott magával (hogy a mélyen tisztelt szerző értelmé
ben szóljak) s az illanókkal együtt szilárd részeket is kilökött
magából, mielőtt feloldódhattak volna; hogy ebben, mondom,
biztos legyek, a füstöt egy lábnál hosszabb csövön (A) bocsá
tottam ki mintegy kéményen keresztül, hogy a súlyosabb részek
megakadjanak a csőben s én csupán az illóbbakat fogjam fel,
amelyek a szűkebb В nyíláson mennek át. S az eredmény az
volt, amelyet mondottam. De itt sem akartam megállni. Hogy
tovább vizsgáljam a dolgot, nagyobb mennyiségű salétromot
vettem, megolvasztottam, izzó parázson meggyújtottam az
A csövet úgy, mint azelőtt, belehelyeztem az izzító lombikba,
s а В nyílás mellett, ameddig a láng égett, egy darab tükör
üveget tartottam. Erre valamilyen anyag rakódott le, amely
a levegőn cseppfolyóssá vált, s ámbár néhány napig vártam, a
salétromnak semmiféle hatását nem tudtam megfigyelni. De miután
salétromszeszt öntöttem rá, salétrommá változott. Ebből, úgy
hiszem, azt következtethetem, először, hogy a szilárd részek olva-
188 Levelezés
dás közben elválnak az illőktől, s miután elváltak egymástól,

a láng felfelé hajtja őket. Másodszor: miután a szilárd részek
sercegés közben elváltak az illőktől, nem egyesülhetnek többé
egymással. Ebből pedig harmadszor az következik, hogy azok a
részek, amelyek a kehelyhez tapadtak és csapocskákká álltak
össze, nem szilárd, hanem csak illő részek voltak.
A második kísérlet, úgy látszik, azt igazolja, hogy a szilárd
részek nem egyebek a salétrom salakjánál. Azt találtam, hogy
a salétrom, minél jobban megtisztítják a salak
tól, annál illőbb s annál alkalmasabb a kristá
lyosodásra. Mert amikor a salaktól megtisztított,
vagyis leszűrt salétrom kristályait üvegpohárba
(A) helyeztem és kevés hideg vizet öntöttem
rá, akkor a salétrom egy része ama hideg vízzel
együtt elpárolgott, fent pedig a pohár szélén amaz
illő részecskék megakadtak és csapocskákká áll
tak össze.
A harmadik kísérlet, úgy látszik, azt bizonyítja, hogy a salét
romszesz részecskéi gyúlékonyakká válnak, mihelyt elvesztik
mozgásukat. Lényege a következő: salétromszesz-cseppeket
cseppentettem egy nedves papírzacskóba s aztán homokot szór
tam rá, amelynek likacsaiba folyton behatolt a salétromszesz.
Miután a homok az egész vagy majdnem az egész salétromszeszt
magába szívta, azt ama zacskóban a tűz fölött kellőképp meg
szárítottam. Erre azután kiöntöttem á homokot és izzó parázs
közelébe tettem a papírt. Ez azonnal tüzet fogott s éppoly módon
szikrázott, ahogyan szokott, amikor magát a salétromot szívta
magába. Ha alkalmam lett volna folytatni kísérletemet, még
egyebet is fűztem volna az eddigiekhez, ami talán teljesen igazolná
a dolgot. De mivel más dolgokkal vagyok mindenképpen elfog
lalva, azért engedelmével azt máskorra halasztóm s áttérek egyéb
megjegyezni valókra.
5. §. Amikor a mélyen tisztelt szerző mellékesen a salétrom
részecskék alakjáról szól, hibáztatja az újabb írókat, hogy ezt
szerinte tévesen adják meg. Nem tudom, vajon Descartesra is
gondol-e közöttük. Ha igen, talán mások szavai alapján hibáz
tatja őt. Mert Descartes nem beszél szabad szemmel látható
részecskékről. Azt sem hiszem, hogy a mélyen tisztelt szerző
azt gondolja, hogy a salétromcsapocskák megszűnnek salétrom
lenni, ha lekaparják őket, míg hasáb alakúakká nem lesznek, vagy
valamilyen más alakot nem vesznek fel. De talán más kémikusokra
céloz, akik csak azt fogadják el, amit szemükkel láthatnak és
kezükkel megfoghatnak.
9. §. Ha ezt a kísérletet pontosan lehetett volna végrehaj

tani, teljességgel megerősítené azt, amit az első fentemlített kísér
letből akartam következtetni.
13. §. A 13. §-tól a 18. §-ig a mélyen tisztelt szerző azt igyek
szik bizonyítani, hogy minden érzéki minőség egyedül a mozgás
tól, alaktól és egyéb mechanikai behatásoktól függ. Ezeket a bizo
nyításokat azonban nem szükséges megvizsgálni, teljesen meg-
győzőek-e, mert hiszen a mélyen tisztelt szerző nem mint mate
matikaiakat adja őket. Egyébként nem tudom, miért igyekszik
a mélyen tisztelt szerző annyi fáradsággal kísérletéből levonni
ezt a következtetést, hiszen ezt már Bacon s utána Descartes
untig bebizonyította. Azt sem látom, hogy ez a kísérlet világosabb
bizonyítékokat nyújtana nekünk, mint más, eléggé ismert kísér
letek. Mert ami a meleget illeti, nem éppoly világosan tünik-e
ez ki már abból, hogyha két fadarabot, bármily hidegek is, egymás
hoz dörzsölünk, pusztán ettől a mozgástól tüzet fognak? Vagy
hogy a mész felmelegszik, ha vizet öntünk rá? Ami a hallást illeti,
nem látom, mi figyelemre méltóbb található ebben a kísérletben,
amit ne találnánk meg a közönséges víz felforrásában és sok másban.
A színről pedig, hogy csupán valószínű dolgokat hozzak fel, csak
azt mondom : látjuk, hogy minden zöldelő növény oly sok és
annyira különböző színűvé változik. Továbbá rossz szagú testek,
ha mozgásba hozzák őket, még rosszabb szagot terjesztetlek,
különösen, ha kissé felmelegednek. Végül az édes bor ecetté vál
tozik, s így sok egyéb. Ennélfogva mindezt (ha szabad filozófiai
szabadsággal élnem*) fölöslegesnek ítélném. Ezt azért mondom,
mert attól tartok, hogy mások, akik a mélyen tisztelt szerzőt nem
becsülik meg kellőképp, hamisan ítélkeznek róla.
24. §. E jelenség okáról már szóltam. Itt csak azt teszem
hozzá, hogy az én tapasztalatom szerint is ama sócseppecskékben
szilárd sórészecskék úszkálnak. Mert amikor ezek felfelé száll
tak, beleütköztek egy e célra készentartott üveglapba ; ezt némi
leg felmelegítettem, hogy az üveghez tapadt illó részek elszán
janak. Erre azután az üvegre itt-ott rátapadt vastag fehér anya
got vettem észre.
25. §. Ebben a §-ban a mélyen tisztelt szerző, úgy látszik,
azt akarja bebizonyítani, hogy az alkalizált részeket a sórészecs
kéktől nyert impulzus ide-oda hajtja ; a sórészecskék ellenben
saját impulzusuktól a levegőbe szállnak. En is, e jelenséget magya
rázva, azt mondottam, hogy a salétromszeszrészecskék hevesebb
mozgást vesznek fel, mégpedig azért, mert amikor tágabb nyílá-
* A levélben, amelyet küldtem, ezt szándékosan elhagytam.

190 Levelezés
sokba hatolnak be, szükségképp valamilyen nagyon finom anyag

veszi őket körül, amely csakúgy, mint a tűz a fa részecskéit, fel
felé hajtja ő k et; az alkalizált részecskék ellenben a szűkebb
nyílásokon behatoló salétromszeszrészecskék impulzusától kapták
mozgásukat. Itt hozzáteszem, hogy a tiszta víz nem tudja oly
könnyen feloldani és meglágyítani a szilárd részeket. Ezért nem
lehet csodálkozni, hogy ha salétromszeszt öntünk az ilyen, vízben
feloldott szilárd só oldatára, akkor olyan felforrás keletkezik,
amilyenta 24. §-ban említ a mélyen tisztelt szerző. Sőt azt hiszem,
hogy ez a felforrás hevesebb lesz, mint hogyha a salétromszeszt
még érintetlen szilárd sóra cseppentjük. Mert a vízben ez leg
kisebb molekuláira oldódik fel, amelyek könnyebben válhatnak
el egymástól és szabadabban mozoghatnak, mint ha a só összes
részei kölcsönösen egymáson fekszenek és erősen egymáshoz
tapadnak.
26. §. A salétromszesz ízéről már beszéltem; ezért csupán
az alkalikus részről kell még szólnom. Amikor ezt nyelvemre
tettem, melegérzetet éreztem s ezt szúrás követte. Ez azt mutatja
nekem, hogy ez a mésznek egy neme. Mert éppúgy, ahogyan a
mész a víz által melegszik fel, úgy ez a só is a nyál, az izzadság,
a salétromszesz s talán még a nedves levegő által.
27. §. Abból, hogy egy anyagrészecske összekapcsolódik
egy másikkal, még nem következik, hogy új alakot vesz fel, hanem
csak az, hogy megnagyobbodik. Ez pedig elegendő annak létre
hozásához, amire a mélyen tisztelt szerző ebben a §-ban törekszik.
33. §. Véleményemet a mélyen tisztelt szerző filozófiai
módszeréről akkor fogom megmondani, ha már láttam azt a
tanulmányt, amelyet itt és az Előszóban, a 23. lapon említ.
A CSEPPFOLYÓS ÁLLAPOTRÓL
1. §. Egészen bizonyos, hogy a legáltalánosabb affekciókhoz

számítandók stb. A közönséges nyelvhasználatból származó fogal
makat, olyanokat, amelyek nem úgy magyarázzák a természetet,
ahogyan magában van, hanem úgy, ahogyan az emberi érzékekre
vonatkoztatják, semmiképp sem szabad véleményem szerint
a legmagasabb nemfogalmak közé sorolni, sem pedig összekeverni
(hogy ne mondjam összetéveszetni) a tiszta fogalmakkal, olya
nokkal, amelyek úgy magyarázzák a természetet, amint magában
van. Ilyenfajta fogalmak: mozgás, nyugalom és ezek törvényei;
ama másik fajtához tartoznak : látható, láthatatlan, meleg, hideg,
s hogy mindjárt megmondjam, cseppfolyós és szilárd is stb.12
5. §. Az első az alkotó testek kicsinysége, a nagyobbakban

ugyanis stb. Ha a testek kicsinyek is, mégis vannak (vagy lehetnek)
egyenetlen felületeik és érdességeik. Ha tehát a nagy testek oly
arányban mozognának, hogy mozgásuk úgy viszonylanék töme
gükhöz, mint a legkisebb testek mozgása ugyanezen testek töme
géhez, akkor folyékonyaknak is lehetne őket nevezni, ha a „folyé
kony” szó nem jelentene valami külsőségest s nem használnék
csupán nyelvszokás alapján olyan mozgó testek megjelölésére,
amelyeknek kicsinysége és egymástól való távolsága meghaladja
az ember érzékelőképességét. Épp ezért a testek felosztása cseppfolyó
sokra és szilárdakra ugyanaz, mint láthatókra és láthatatlanokra.
Ugyanott. Ha kémiai kísérletekkel nem tudnák azt igazolni.
Soha sem kémiai, sem más kísérletekkel senki sem fogja azt igazolni,
hanem csak bizonyítással és számítással.13 Ésszel és számítással
ugyanis a végtelenségig osztjuk a testeket, s következőleg a moz
gatásukhoz szükséges erőket is, de kísérletekkel ezt sohasem
fogjuk tudni igazolni.
6. §. Nagy testek szerfelett alkalmatlanok cseppfolyós testek
alkotására stb. Akár azt értjük cseppfolyós testen, amit az imént
mondottam, akár nem, a dolog mégis magától értetődik. De nem
látom, hogyan igazolhatná ezt a mélyen tisztelt szerző az e §-ban
felhozott kísérletekkel. Mert (ha egyszer kételkedni akarunk
bizonytalan dologban) noha a csontok alkalmatlanok ételnedv
és hasonló folyadékok képzésére, talán alkalmasak lesznek vala
milyen újfajta folyadék képzésére.
10. §. Mégpedig, míg kevésbé hajlékonnyá teszi őket, mint
azelőtt voltak stb. A részeknek bárminő változása nélkül, pusztán
azáltal, hogy a felfogó készülékbe hajtott részek különváltak a
többiektől, más, az olajnál szilárdabb testté egyesülhettek egy
mással. A testek ugyanis vagy könnyebbek, vagy súlyosabbak,
ama folyadékok szerint, amelyekbe bemártják őket. így a vaj-
részecskék, amíg a tejben úsznak, a folyadék egy részét alkotják ;
de mihelyt a tej a rázás következtében új mozgásra tesz szert,
amelyhez a tejet alkotó összes részek nem tudnak egyformán
alkalmazkodni, ez egymagában okozza azt, hogy egyes részek
nehezebbekké válnak és a könnyebb részeket felfelé hajtják.
De mivel ezek a könnyebb részek súlyosabbak a levegőnél, úgyhogy
nem tudnak vele folyadékot alkotni, ennélfogva a levegő lefelé
szorítja őket, s mivel alkalmatlanok a mozgásra, azért egymaguk-
ban nem alkothatnak folyadékot, hanem kölcsönösen egymásra
fekszenek és egymáshoz tapadnak. A gőzök is különválva a
levegőtől, vízzé változnak, amely a levegőhöz képest szilárdnak
mondható.
192 Levelezés
13. §. És például felhozom a víz által kifeszített hólyagot,

amelyet a levegővel telt hólyagtól stb. Minthogy a részecskék mindig
szüntelenül minden irányban mozognak, világos, ha a környező
testek össze nem tartanák őket, a víz minden irányban szétter
jedne. Hogy azonban a vízzel telt hólyag kifeszülése mennyiben
járul hozzá a kis térközökről szóló tanítás igazolásához, azt, meg
vallom, még nem bírom felfogni. Hogy ugyanis a vízrészecskék
nem engednek, ha ujjúnkat a hólyag falára nyomjuk, amit egyéb
ként megtennének, ha szabadok volnának, annak oka az, hogy
nincs egyensúly vagy keringés, mint akkor van, ha egy testet,
teszem ujjúnkat, folyadék vagy víz vesz körül. De bármennyire
nyomja is a hólyag a vizet, ennek részecskéi mégis engednek egy
ugyancsak a hólyagba zárt kőnek, csakúgy, ahogyan a hólyagon
kívül szokták tenni.
Ugyanazon §-ban: Adva van-e az anyag
nak valamely része? Erre igenlőleg kell felelni,
hacsak nem akarjuk inkább a végtelenségig való
haladást feltenni, vagy (s ez a legnagyobb kép
telenség) elismerni, hogy van üres tér.14
19. §. Hogy a folyadék részecskéi megleljék
az utat ama likacsokban és ott visszatartassanak
(ami által stb.) .E zt nem lehet feltétlenül állítani
minden folyadékról, amely utat talál más testek
likacsaiba. Mert ha salétromszeszrészecskék beha
tolnak egy fehér papír likacsaiba, azt merevvé és
törékennyé teszik. Ezt tapasztalhatjuk, ha izzó
vastégelybe (A) néhány cseppet öntünk s a füstöt
papírtölcséren (B) át bocsátjuk ki. Maga a salét
romszesz továbbá megnedvesíti a bőrt, de meg
? nem á z ta tja ; hanem ellenkezőleg, mint a tűz
is, összehúzza.
Ugyanazon §-ban: Minthogy a természet ezeket repülésre is,
úszásra is stb.15 Az okot a célban keresi.
23. §. Noha mozgásukat ritkán vesszük észre. Tegyük fel
tehát stb. E kísérlet nélkül is, s anélkül hogy bárminő költséggel
járna, a dolog eléggé kitűnik abból, hogy a száj leheletét, amely
nek mozgását elég tisztán látjuk tél idején, nem láthatjuk meg
nyár idején vagy fűtött helyiségekben. Továbbá ha nyár idején
a levegő hirtelen lehűl, akkor a vízből felszálló párák, mivel a
levegőnek beállott sűrűsödése következtében nem terjeszkedhet
nek oly könnyen benne, mint lehűlése előtt, újból oly nagy mennyi
ségben gyülekeznek a víz felszíne fölött, hogy elég tisztán meg
láthatjuk őket. A mozgás továbbá sokszor lassúbb, semhogy
6. levél. Spinoza Oldenbvrghoz 193
észrevehetnők, amint ezt a napóra mutatóján és a nap árnyékán

tapasztalhatjuk, igen gyakran pedig gyorsabb, semhogy észlel-
hetnők, amint ez a tüzes fáklyán látható, ha bizonyos sebességgel
körbe forgatják ; ekkor tudniillik azt képzeljük, hogy a tüzes
rész a mozgás által leírt körpályának minden pontján nyuga
lomban van. E jelenségek okát megmondhatnám itt, de feles
legesnek tartom. Végül csak mellékesen említem, hogy a folyadék
természetének általánosságban való megértéséhez elegendő, ha
tudjuk, hogy kezünket a folyadéknak megfelelő mozgással minden
ellenállás nélkül minden irányban tudjuk mozgatni ; ez eléggé
nyilvánvaló azok előtt, akik kellően ügyelnek azokra a fogalmakra,
amelyek úgy magyarázzák a természetet, amint magában van,
nem pedig az emberi érzékekre való vonatkozásában. Mindamellett
ezt a vizsgálatot nem tartom haszontalannak. Ellenkezőleg, ha
minden egyes folyadékot a lehető legpontosabban és a legnagyobb
lelkiismeretességgel így vizsgálnánk, ezt a leghasznosabbnak
tartanám sajátos különbségeik megértésére. Ez pedig, mint nagyon
szükséges dolog, a legnagyobb mértékben kívánatos minden
filozófus számára.
A SZILÁRDSÁGBÓL
7. §. A természet általános törvényei szerint. Ez a bizonyítás

Descartestól ered ; s nem látom, hogy a mélyen tisztelt szerző
valamilyen eredeti bizonyítást hozna kísérletei vagy megfigyelései
alapján.
Ehhez a részhez és a következőkhöz sok megjegyzést fűztem ;
de utóbb láttam, hogy a mélyen tisztelt szerző maga helyesbíti
magát.
16. §. És egyszer négyszázharminckettőt. Ha ezt összevetjük
a csőbe zárt higany súlyával,
akkor nagyon megközelíti az
igazi súlyt. Mégis érdemesnek
tartanám ezt megvizsgálni,
hogy egyúttal, amennyire csak
lehetséges, megkapjuk a vi
szonyt az oldalakra 'irányuló,
vagyis vízszintes légnyomás és
a függőleges légnyomás között.
Véleményem szerint ez a kö
vetkező módon lehetséges :
Az 1. ábrán legyen C D
tökéletesen simára csiszolt sík-
194 Levelezés
tükör. A és В két közvetlenül érintkező márvány

darab ; A legyen hozzákötve E kampóhoz, В
pedig N zsinórhoz ; T csiga, G a súly, amely
mutatja azt az erőt, amely szükséges а В már
ványdarabnak az A márványdarabtól vízszintes
irányban való elszakításához.
A 2. ábrán legyen F eléggé erős selyem
fonál, amely а В márványdarabot a padlóhoz
erősíti, D csiga, G a súly, amely az erőt mutatja,
amely szükséges az A márványdarabnak а В
márványdarabtól függőleges irányban való elsza
kításához.
Ezt nem kell részletesebben magyarázni.
Ezzel, Kedves Barátom, elmondtam Önnek mindazt, amit
eddigelé megjegyezni valónak találok Boyle úr kísérleteire vonat
kozóan. Ami az Ön első kérdéseit illeti, átfutva a rájuk adott
válaszaimat, azt látom, hogy nem felejtettem ki semmit. Ha pedig
esetleg (mint szűkszavúságom miatt előfordul nálam) homályosan
fejeztem ki valamit, kérem, szíveskedjék azt velem tudatni. Azon
leszek, hogy világosabban kifejtsem.
Ami pedig az Ön új kérdését illeti, hogy tudniillik, hogyan
kezdtek lenni a dolgok és milyen kötelék által függenek az első
októl: erről, valamint az értelem megjavításáról egész kis könyvet
írtam ;16 ennek leírásával és javításával vagyok most elfoglalva.
De néha abbahagyom a munkát, mert még nincs semmiféle hatá
rozott tervem a mű kiadására nézve. Félek természetesen, hogy
korunk teológusai sértve érzik magukat és szokott gyűlöletükkel
támadnak reám, pedig én nagyon irtózom a civakodástól. Kérem
tanácsát ebben a dologban. És hogy tudja, mi van ebben a művem
ben, amely megbotránkoztathatná a prédikánsokat, megmondom :
sok attribútumot, amelyet ők és mindenki, legalább akiket ismerek,
Istennek tulajdonítanak, én teremtményeknek tekintek ; s viszont
más dolgokról, amelyeket ők előítéleteik következtében teremt
ményeknek tekintenek, én azt állítom, hogy Isten attribútumai,
s hogy ők félreértették ő k e t; továbbá hogy Istent nem választom
el úgy a természettől, ahogy valamennyien tették, akikről tudo
másom van.17 Várom tehát tanácsát. Hiszen leghűbb barátomat
látom önben, akinek hűségében bűn volna kételkedni. Addig is
jó egészséget kívánok, s tartson meg engem továbbra is szeré
té tében. Vagyok
egészen az Öné
B enedictus S p in o z a
7. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Több hete annak, igen tisztelt Uram, hogy megkaptam
igen kedves levelét, amely tanulságos megjegyzéseket fűz Boyle
könyvéhez. A szerző velem együtt a legnagyobb köszönetét mondja
Önnek a megküldött fejtegetéseiért. Ezt már hamarább is meg
tette volna, de visszatartotta az a remény, hogy a ránehezedő
teendők súlyától rövidesen megszabadulhat, s ekkor köszöne
tével együtt válaszát is elküldheti. Ámde úgy érzi, hogy remé
nyében csalódott eddigelé, mert közügyek is annyira lefoglalják
őt, hogy ezúttal csak háláját fejezheti ki Önnek, az Ön megjegy
zéseire vonatkozó véleményét ellenben máskorra kénytelen halasz
tani. Ehhez járul, hogy két ellenfele nyomtatásban megjelent
iratokban megtámadta őt, s ő indíttatva érzi magát, hogy minél
előbb válaszoljon rájuk. Ezek az iratok azonban nem a salétrom
ról szóló magyarázat ellen hadakoznak, hanem a szerzőnek egy
másik könyve ellen, amely a levegőre vonatkozó és a levegő rugal
masságát bizonyító kísérleteket tartalmaz.18 Mihelyt elkészül
e munkálatokkal, megírja Önnek az Ön ellenvetéseire vonatkozó
véleményét. Addig pedig arra kéri, ne magyarázza félre késedelmét.
Ama filozófiai kollégium, amelyet említettem Önnek, immár
királyunk kegyelméből Királyi Társasággá alakult át, s meg
erősítést nyert nyilvános oklevélben, amely jelentős kiváltságokat
biztosít neki, s azt a kiváló reményt kelti, hogy a szükséges jöve
delmekkel is el fogják látni.
Mindenképpen azt tanácsolnám Önnek, hogy amit éles és
tudós szellemével mind a filozófia, mind a teológia terén alkotott,
ne vonja meg a tudósoktól, hanem engedje közzétenni, bármint
lármázik is a teológusok hada. Az Önök állama teljesen szabad,19
teljesen szabadon lehet benne filozofálni. Mindamellett okossága
azt tanácsolja majd Önnek, hogy gondolatait és véleményét a
lehető legnagyobb mérséklettel adja elő ; a többit bízza a sorsra.
Vesse el tehát, nemes Uram, minden félelmét, hogy fel találja
ingerelni korunk emberkéit. Elég sokáig áldoztunk a tudatlan
ságnak és balgaságnak. Bontsuk ki vitorláinkat az igaz tudo
mánynak s kutassuk mélyebben a természet titkait, mint eddig
történt. Úgy vélem, elmélkedéseit bátran ki lehet adni Önöknél,
s nem kell attól tartani, hogy megütközést keltenek a műveltek
13*
196 Levelezés
között. Ha tehát ezeket megnyeri védőinek és támogatóinak (s

biztosítom, hogy megnyeri őket), miért félne akkor a tudatlan
gáncsolóktól. Nem nyugszom addig, tisztelt Barátom, amíg erre
rá nem beszélem, és sohasem fogom megengedni, amennyire
rajtam múlik, hogy annyira jelentős gondolatait örök hallgatással
elnyomják. Nagyon kérem, hogy erre vonatkozó elhatározását,
mihelyt teheti, velem közölni szíveskedjék.
I tt talán még történik olyasmi, ami méltó arra, hogy ön
tudomást vegyen róla. Az előbh említett Társaság ugyanis most
serényebben törekszik majd céljai megvalósításra, s talán, ha a
béke tartós lesz e partokon, nem közönséges módon ékesíti majd
a tudományok köztársaságát. Éljen boldogul, igen tisztelt Uram,
s higgye meg, hogy vagyok
Valószínűleg 1662.
legodaadóbb baráti híve
H e n b . O ldenburg
8. L E V É L

B. d. S. úrnak,
S I M O N de V R I E S 20
Legőszintébb Barátom !
Már régen óhajtottam egyszer együtt lenni Önnel, de az
időjárás és a kemény tél nemigen kedvezett nekem. Néha panasz
kodom sorsom miatt, hogy oly távolság van közöttünk, amely
annyira elválaszt minket egymástól. Boldog, nagyon boldog
lakótársa Casearius, aki Önnel egy fedél alatt lakik s reggeli köz
ben, ebéd közben és séta közben a legjelentősebb dolgokról beszél
gethet Önnel. De bár testben oly messze vagyunk egymástól,
lélekben mégis igen gyakran közel volt hozzám, különösen ha
előveszem írásait és foglalkozom velük. Minthogy azonban kollé
giumunk nem talál mindent elég világosnak (ezért kezdtük meg
újra összejöveteleinket) s hogy ne higgye, hogy elfelejtettem Önt,
elhatároztam magamat e levél írására.
Ami kollégiumunkat illeti, berendezése a következő : egy
valaki (de sorjában mindenki) felolvas, a maga felfogása szerint
8. levél. De Vries Spinozához 197
magyaráz, majd mindent bebizonyít, az Ön tételeinek egymás

utánja és rendje szerint. Ha azután megesik, hogy nem tudjuk
egymást meggyőzni, érdemesnek tartjuk azt feljegyezni és Önnek
megírni, hogy megmagyarázza nekünk lehetőleg világosabban, s
hogy az Ön vezetése mellett megvédhessük az igazságot babonás
jámborok és keresztények ellen s helytállhassunk az egész világ
támadásával szemben.
így az első olvasásra és magyarázatra nem minden definí
ciót találunk világosnak ; nem egyezett a véleményünk a definíció
természetéről. Minthogy Ön távol volt, egy írótól, Borellus21
nevű matematikustól kértünk tanácsot. Ö, amikor a definíció,
az axióma és a posztulátum természetéről szól, másoknak idevágó
véleményeit is felhozza. Az ő véleménye így hangzik. A definíciókat
a bizonyításban előtételekként használjuk, Ezért világosan meg kell
őket értenünk, különben nem szerezhetünk belőlük tudományos, vagyis
teljesen világos ismeretet. Más helyen : Nem szabad találomra, hanem
a legnagyobb óvatossággal kell megválasztani a felépítés módját,
vagyis egy alany első és legismertebb lényeges viszonyát. Mert ha a
felépítés és a nevezett viszony lehetetlen, akkor nem jön létre tudo
mányos definíció. Ha pl. valaki azt mondaná: Két egyenes vonalat,
amely tért zár körül, figurálisnak nevezünk, ez nem-létező dolog defi
níciója, tehát lehetetlen volna; s ezért inkább tudatlanságot, mint
sem tudományt vezetnénk le belőle. Ha továbbá a felépítés vagy a
nevezett viszony lehetséges és igaz ugyan, de előttünk ismeretlen vagy
kétséges, akkor nem lesz jó a definíció. Mert az ismeretlenből és kétsé
gesből levont következtetések ugyancsak bizonytalanok és kétségesek
lesznek, s ezért csak sejtéshez vagy vélekedéshez vezetnek, de nem
biztos tudományhoz.
Más véleményen ván, úgy látszik, Tacquet.22 Szerinte,
mint Ön előtt ismeretes, hamis tételből is egyenesen lehet igaz
tételhez jutni. Clavius23 pedig, akinek nézetét szintén idézi Borellus,
így vélekedik : A definíciók műkifejezések, s nem szükséges okát
adni annak, miért definiálunk egy dolgot így vagy amúgy, hanem
elég, ha sohasem állítjuk, hogy a definiált dolog ráillik valamire, ha
be nem bizonyítják előbb, hogy az adott definíció valóban ráillik.
Borellus szerint tehát egy alany definíciójának egy első, lényeges,
előttünk legismertebb és igaz viszonyból vagy felépítésből kell
állnia. Nem így vélekedik Clavius : hogy az első, vagy a legismer
tebb, vagy az igaz viszony forog-e szóban, az mitsem jelen t;
a fontos az, hogy ne állítsuk, hogy az adott definíció ráillik vala
mire, ha nem bizonyítják be előbb, hogy az adott definíció csak
ugyan ráillik. Mi inkább Borellus véleményét fogadjuk e l ; hogy
Ön uram, melyiket helyesli, vagy egyiket sem, azt nem tudjuk.
198 Levelezés
Minthogy tehát ilyen nagy véleménykülönbségek vannak a defi

níció természetére vonatkozóan, holott azt a bizonyítás alapelvei
közé számítják, s mivel nem tudunk megbirkózni ezekkel a nehéz
ségekkel, s éppúgy azokkal sem, amelyek a definícióból levezet
hető dolgokra vonatkoznak: nagyon óhajtanok, ha — feltéve,
hogy ezzel különösen nagy fáradságot nem okozunk Önnek és
ideje is megengedi — megírná nekünk, mi a véleménye erről a
dologról, továbbá mi a különbség axiómák és definíciók között.
Borellus nem lát igazi különbséget közöttük, csupán az elnevezés
ben ; de Ön, úgy hiszem, más különbségről is tud.
Továbbá a 3. definíció nem elég világos előttünk. Példaként
felhoztam azt, amit Ön Hágában mondott nekem, ti. azt, hogy
egy dolgot két módon lehet tekinteni, vagy úgy, ahogyan magá
ban van, vagy más dologhoz való viszonyában. Az értelmet pl.
tekinthetem vagy a gondolkodás szempontjából, vagy úgy, hogy
képzetekből áll. De nem látjuk tisztán, miben van itt a különbség.
Véleményünk szerint ugyanis, ha helyesen fogjuk fel a gondol
kodást, a képzetek szempontjából kell felfognunk, mert ha elvonat
kozunk minden képzettől, megszüntetjük a gondolkodást. Ennél
fogva, mivel a példa nem elég világos előttünk, maga a dolog is
még némileg homályos marad, s további magyarázatra van szük
ségünk.
Végül a 8. tétel 3. megjegyzésének elején a következőt olvas
suk : Kitűnik ebből, ha két attribútumot valósággal különbözőnek
fogunk is fel (azaz az egyiket a másik segítsége nélkül), ezért még
nem alkotnak két létezőt, vagyis két különböző szubsztanciát. Ennek oka
az, hogy a szubsztancia természetéhez hozzátartozik, hogy minden
attribútumát, mindegyiket mondom, magából fogjuk fel, mert hiszen
mind egyszerre volt meg benne. Ön tehát, úgy látom, felteszi, hogy
a szubsztanciának, természeténél fogva, több attribútuma lehet.
Ezt azonban még nem bizonyította be, hacsak az ötödik definí
ciót, a feltétlenül végtelen szubsztanciának, vagyis Istennek
definícióját nem tekinti bizonyítéknak. Máskülönben, ha azt
mondom, hogy minden szubsztanciának csak egy attribútuma van,
bennem pedig két attributum képzete volna, akkor helyesen követ
keztethetném : ahol két különböző attributum van, ott két külön
böző szubsztancia van. Erre nézve is kérünk Öntől világosabb
magyarázatot.
Hálásan köszönöm további írását, amelyet P. Ballinggal
küldött nekem. Nagy örömet szerzett nekem, de különösen a 19.
tételhez fűzött megjegyzés.24 Ha itt Önnek is szolgálatára lehetnék
valamivel, ami hatalmamban van, rendelkezésére állok ; csak épp
tudatnia kell velem. Most beléptem egy anatómiai kollégiumba,
8. levél. De Vries Spinozához és 9. levél. Spinoza De Vrieshez 199
körülbelül a felén már túl is vagyok. Elvégzése után kémiai kollé

giumot kezdek s így az Ön tanácsát követve végigmegyek az egész
orvosi tanfolyamon.
Zárom levelemet és várom válaszát. Üdvözlöm Önt s vagyok
odaadó híve
S. J. D’ Vries
Amszterdam, 1663. február 24-én.
Benedictus Spinoza úrnak

Rhijnsburgh, 1663.
9. L E V É L
A tudós ifjúnak,
S I M O N d e V R I E S úrnak,
B. d. S.
Tisztelt Barátom!
Megkaptam rég várt levelét, fogadja érte, valamint irántam
érzett szeretetéért hálás köszönetemet. Hosszas távollétét nem
kevésbé sajnáltam, mint ö n ; de mégis örülök, hogy éjszakai
munkáim hasznára vannak Önnek és barátainknak. Mert így, míg
Önök távol vannak, a távolból is beszélek Önökkel. Caseariust
nincs miért irigyelnie, mert nincs senki, aki nekem ellenszenve
sebb volna nálánál s akitől jobban kellene óvakodnom, mint őtőle.
Ezért figyelmeztetni szeretném Önt és minden ismerősömet, hogy
ne közöljék vele nézeteimet, amíg csak érettebb kort nem ér el.
Most még nagyon is gyermek, kevés benne az állandóság, s inkább
az újat keresi, mintsem az igazságot. De remélem, hogy néhány év
múlva leveti a gyermekkori hibákat, sőt, amennyire jelleméből
ítélni tudok, szinte biztosra veszem. Ezért szeretem is őt képes
ségei miatt.
Ami az Önök (nagyon okosan berendezett) kollégiumában
felvetett kérdéseket illeti: úgy látom, Önök azért akadnak meg
rajtuk, mert nem tesznek különbséget a definíciók nemei között.
Van ti. definíció, amely olyan dolog meghatározására szolgál,
amelynek lényegét csak keressük és amelyben csak kételkedünk;
200 Levelezés
s van olyan definíció, amelyet csak azért állítunk fel, hogy egyma
gában vizsgáljuk. Az előbbinek igaznak kell lennie, mert megha
tározott tárgya van, az utóbbinál ez nem fontos. Ha valaki pl.
Salamon templomának leírását kéri tőlem, akkor e templom hű
leírását kell neki adnom, hacsak nem akarok üres fecsegést foly
tatni vele. De ha valamilyen templomot terveztem magamban,
amelyet fel szeretnék építeni: akkor leírásából azt következte
tem, hogy ilyen meg ilyen telket, ennyi meg ennyi ezer építő követ
meg egyéb anyagot kell vásárolnom. Vajon mondhatja-e nekem
akkor épeszű ember, hogy rosszul következtettem, mert talán
hamis meghatározást alkalmaztam? Avagy követeli-e majd tőlem
valaki, hogy bizonyítsam be definíciómat? Ezzel csak azt mondaná
az illető, hogy amit kigondoltam, azt nem gondoltam ki, vagy azt
követelné tőlem, bizonyítsam be, hogy amit gondoltam, azt való
ban gondoltam. Ez pedig merő badarság. Ennélfogva a definíció
vagy úgy magyaráz meg egy dolgot, ahogyan az értelmen kívül
van, s akkor igaznak kell lennie, s csak abban különbözik egy tétel
től vagy sarktételtől, hogy csupán a dolgoknak vagy a dolgok affek-
cióinak lényegére vonatkozik, míg a sarktétel messzebb, ti. az
örök igazságokra is kiterjed ; vagy pedig úgy magyaráz meg egy
dolgot, ahogyan mi felfogjuk vagy felfoghatjuk, s akkor külön
bözik is a sarktételtől és tételtől abban, hogy csupán azt követeli,
hogy egyszerűen felfogjuk, nem úgy, mint a sarktételt, az igaz
ságra való tekintettel. Ennélfogva rossz definíció az, amelyet nem
lehet felfogni. Hogy ezt megértsük, Borellus példáját veszem :
valaki azt mondja, hogy két egyenes vonalat, amely tért zár körül,
figulárisnak nevezünk. Ha azt érteni egyenes vonalon, amit általá
ban görbe vonalon értünk, akkor a definíció jó (ama definíción
akkor ilyféle idomot kellene érteni (AT) vagy hasonlót), csak azután
négyzetet vagy más idomot ne értsen rajta. Ha ellenben egyenes
vonalon azt érti, amit közönségesen értünk rajta, akkor a dolog
teljesen érthetetlen, s ezért nem is definíció. Mindezt Borellus,
akinek véleményét Önök hajlandók elfogadni, teljesen össze
zavarja.
Hozzáfűzök egy másik példát is, ti. azt, amelyet Önök leg
végül felhoznak. Ha azt mondom, hogy minden szubsztanciának
csupán egy attribútuma van, ez puszta tétel és bizonyításra szo
rul. Ha ellenben azt mondom, hogy szubsztancián azt értem, ami
csupán egy attribútumból áll, akkor ez jó definíció lesz, csakhogy
azután a több attribútumból álló létezőket másképpen kell nevez
nem, nem szubsztanciáknak. De ha Önök azt mondják, hogy nem
bizonyítottam be, hogy a szubsztanciának (vagy a létezőnek) több
attribútuma lehet, akkor talán nem ügyeltek bizonyításaimra.
9. levél. Spinoza De Vrieshez 201
Kettőt alkalmaztam. Az első szerint misem nyilvánvalóbb szá

munkra, mint az, hogy minden létezőt valamilyen attribútumban
fogunk fel, s minél több valósága vagy léte van valamely létezőnek,
annál több attribútumot kell neki tulajdonitani. Ezért a feltét
lenül végtelen lényt úgy kell definiálni stb. A második — s ennek
elsőbbséget adok — az, hogy minél több attribútumot tulajdonitok
valamely létezőnek, annál több létezést is kell neki tulajdoníta
nom, azaz annál inkább az igaz szemszögéből fogom fel. Egészen
ellenkezőleg állna a dolog, ha kimérát vagy valami hasonlót kép
zeltem volna.
Ha pedig azt mondják Önök, hogy a gondolkodást csakia
képzetek formájában tudják felfogni, mert ha eltávolítják a kép
zeteket, megszüntetik a gondolkodást, akkor azt hiszem, ez csak
azért esik meg Önökön, mert miközben Önök mint gondolkodó
lények teszik ezt, mellőzik minden gondolatukat és fogalmukat.
Nem csoda tehát, ha félretették minden gondolatukat, nem marad
az Önök számára semmi gondolkodni való. Ami pedig magát a
dolgot illeti, azt hiszem, elég világosan és meggyőzően bebizonyí
tottam, hogy az értelem, noha végtelen, a teremtett természethez,
nem pedig a teremtő természethez tartozik. Továbbá nem látom
még, mennyiben járulhatna ez hozzá a harmadik definíció megér
téséhez, sem pedig azt, miért akadnak meg e definíción. Mert ez,
amint, ha nem csalódom, közöltem Önnel, így hangzik: Szubsz
tancián azt értem, ami magában van és magából fogható fel; azaz ami
nek fogalma nem zárja magába egy más dolog fogalmát. Ugyanezt
értem attribútumon is, kivéve, hogy attribútumnak nevezzük tekin
tettel az értelemre, amely ilyen meghatározott természetet tulajdonít a
szubsztanciának. Ez a definíció, mondom, elég világosan kifejezi,
mit értek szubsztancián vagy attribútumon. Önök mégis azt
azt akarják, amire egyáltalán nincs szükség, hogy példával magya
rázzam meg, hogyan lehet egy és ugyanazt a dolgot kétféle névvel
jelölni. De hogy ne tűnjek fel fukarnak, kettővel is szolgálok.
Először: azt mondom, hogy Izraelen értjük a harmadik ősatyát,
s ugyanazt értem Jákobon is ; ezt a nevet pedig azért adták neki,
mert testvérének sarkát fogta meg. Másodszor: síkon azt értem,
ami valamennyi fénysugarat minden változtatás nélkül ver vissza ;
ugyanazt értem a fehéren is, csakhogy fehéret mondunk a síkot
szemlélő emberre való tekintettel.
Kelt Rhijnsburghban, 1663. február vége felé.
202 Levelezés
10. L E V É L
A tudós ifjúnak,
S I M O N de V R I E S úrnak,
B. d. S.
Tisztelt Barátom!
Ön azt kérdezi tőlem, szükségünk van-e tapasztalatra, hogy
tudjuk, igaz-e egy attributum definíciója. Erre azt felelem, hogy
csupáncsak azoknál a dolgoknál van tapasztalatra szükségünk,
amelyeket nem lehet a dolog definíciójából következtetni, mint
pl. a moduszok létezését; ezt ugyanis nem lehet egy dolog defi
níciójából következtetni. De nincs szükségünk tapasztalatra azok
nál, amelyeknek létezése nem különbözik lényegüktől, s ezért
definíciójukból lehet őket következtetni. Sőt semmiféle tapasz
talat erre meg nem taníthat bennünket; mert a tapasztalat nem
tanít semmit a dolgok lényegére nézve ;25 legfeljebb azt érheti el,
hogy szellemünket arra készteti, hogy pusztán a dolgok bizonyos
lényegéről gondolkodjék. Minthogy az attribútumok létezése nem
különbözik lényegüktől, azt semmiféle tapasztalattal meg nem
közelíthetjük.
Ön azt kérdezi továbbá, vajon a dolgok is, vagy a dolgok
affekciói örök igazságok-e. Azt mondom : teljességgel azok. Ha
Ön azt kérdi ezzel szemben, miért nem nevezem hát őket örök
igazságoknak, erre azt felelem : azért nem, hogy általános szokás
szerint megkülönböztessem őket azoktól az igazságoktól, amelyek
nem magyaráznak meg semmiféle dolgot vagy a dolgok affekció-
ját, mint p l.: semmiből nem lesz semmi. Ezt, mondom, és a hozzá
hasonló tételeket nevezik örök igazságoknak, s ezzel csak azt
akarják jelezni, hogy nincs helyük a szellemen kívül. Stb.
K elt Rhijnsburghban, 1663. március közepe táján.

11. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Válasz a 6. levélre
Mélyen tisztelt Uram, drága Barátom!

Sok mindenfélét tudnék ugyan felhozni, hogy kimentsem
Ön előtt hosszú hallgatásomat; de csak a két fő okra szorítkozom,
tudniillik a nemes Boyle gyengélkedésére és az én teendőim soka
ságára. Amaz megakadályozta Boylet abban, hogy hamarább
válaszoljon Önnek a salétromot illető megjegyzéseire ; emezek
annyira lekötöttek engem több hónapon át, hogy alig voltam ura
magamnak, s ezért nem is teljesítettem azt a kötelességet, amelyre
Ön iránt kötelezve érzem magamat. Nagyon örülök, hogy (legalább
pillanatnyilag) elhárult mind a két akadály, s ismét felújíthatom
kapcsolatomat ilyen kiváló barátommal. Teszem ezt most a leg
nagyobb örömmel s eltökéltem magamban, hogy (ha Isten is úgy
akarja) elkerülök mindent, ami ismét oly hosszú időre megszakít
hatná levelezésünket.
Egyébként, mielőtt arról beszélnék Önnel, ami kettőnknek
külön ügye, előbb el akarom intézni azt, amit Boyle úr nevében kell
Önnek mondanom. A megjegyzéseket, amelyeket Ön az ő kis
kémiai-fizikai tanulmányához írt, megszokott szeretetreméltósá-
gával fogadta s legnagyobb köszönetét fejezi ki Önnek bírálatáért.
Mindamellett szeretné felhívni figyelmét arra, hogy szándéka nem
az volt, hogy a salétromnak igazán filozófiai és tökéletes elemzését
adja, hanem azt akarta megmagyarázni, hogy az általánosan dívó
és az iskolákban elfogadott tanítás a szubsztanciális formákról és
minőségekről gyenge alapra támaszkodik, s hogy a dolgoknak
úgynevezett specifikus különbségeit a részek nagyságára, moz
gására, nyugvására és helyzetére lehet visszavezetni. Ezt előre-
bocsátva, a szerző a továbbiakban azt mondja, hogy a salétrommal
végzett kísérlete teljességgel bizonyítja, hogy a kémiai elemzés
által a salétrom egész tömege egymástól és magától az egésztől
különböző részekre bomlott szét, utóbb azonban e részek egyesü
léséből ismét helyreállt, úgyhogy csak kevés hiányzott eredeti
súlyából. Hozzáteszi azonban, hogy ő éppen csak magát a tényál
lást állapította meg ; de a folyamat mikéntjét, amelyre, mint
204 Levelezés
látszik, az Ön hozzávetése vonatkozik, nem tárgyalta, nem is

állított semmi határozottat róla, mert kívül esett feladata körén.
Viszont az Ön feltevése a folyamat mikéntjéről, továbbá az, hogy
a szilárd salétromsót mintegy a salétrom salakjának tekinti, s más
effélék az ő véleménye szerint puszta állítások, amelyeket Ön nem
bizonyított be. Ha pedig Ön azt mondja, hogy a salaknak, vagyis
annak a szilárd sónak nyílásai a salétromrészecskékhez mérten
vannak kivájva, erre vonatkozóan megjegyzi szerzőnk, hogy a
hamuzsír (holland nyelven potasch) a salétromszesszel éppúgy
salétromot alkot, mint a salétromszesz a saját szilárd sójával. Ebből
véleménye szerint világos, hogy hasonló likacsok vannak olyan
testekben is, amelyekből nem hajtották ki a salétromszeszt. Szerző
szerint továbbá semmiféle jelenség nem igazolja ama legfinomabb
anyag szükségszerűségét, amelyről Ön szól; szerinte ez csak az
üres tér lehetetlenségének hipotéziséből folyó feltevés.
Arról az Ön fejtegetéséről, miért másízú a salétromszesz,
mint a salétrom, szerzőnk azt mondja, hogy ez őt nem érinti. Amit
pedig Ön a salétrom gyúlékonyságáról és a salétromszesz ácpkoyía-
járól (meggyújthatatlanságáról) állít, az szerinte Descartesnak a
tűzről szóló tanításán alapszik, amely, mint vallja, még nem tudta
őt kielégíteni.
Ami azokat a kísérleteket illeti, amelyekkel Ön a jelenségre
vonatkozó magyarázatát igazolni véli, azt feleli a szerző : először
is, hogy a salétromszesz anyagilag salétrom ugyan, de valójában
semmiképp sem az, mert a kettőnek tulajdonságai és erői a lehető
legnagyobb mértékben különbözők, nevezetesen ízük, szaguk, illé
konyságuk , fémeket oldó, a növények színeit megváltoztató képes
ségük stb. Másodszor : ha Ön azt mondja, hogy egyes felfelé haj
to tt részecskék salétromkristályokká állnak össze, szerzőnk szerint
ez onnan van, hogy a salétromrészeket a salétromszesszel együtt
a tűz felfelé hajtja, ahogyan a korommal történik. Harmadszor :
arra, amit Ön a salaktalanítás hatásáról mond, szerzőnk azt feleli,
hogy ama salaktalanítással a salétrom a lehető legnagyobb mérték
ben megszabadul bizonyos sótól, amely a közönséges sóhoz hasonlít;
felszállása és csapocskákká való sűrűsödése azonban közös tulaj
donsága más sókkal s a légnyomástól, valamint egyéb, más alkalom
mal tárgyalandó okoktól függ, amelyek a szóban forgó kérdést nem
érintik. Negyedszer: amit Ön harmadik kísérletéről mond, az,
jegyzi meg a szerző, előfordul néhány más sónál is ; mert az égő
papíros a sót alkotó rideg és szilárd részecskéket rezgésbe hozza s
ilyképpen velük szikrázást idéz elő.
Ha Ön továbbá azt hiszi, hogy az 5. szakaszban a nemes
szerző hibáztatja Descartes-ot, ő inkább úgy véli, hogy e tekin-
tetben Önt kell hibáztatnia ; s azt mondja, hogy ő sohasem cél

zott Descartesra, hanem Gassendira26 és másokra, akik henger
alakot tulajdonítanak a salétromrészecskéknek, holott valójában
hasáb alakúak ; továbbá, hogy ő csakis látható alakokról beszél.
A 13—18. szakaszokról tett megjegyzéseire csak azt feleli,
hogy ő főleg azért írta mindezeket, hogy kimutassa és megállapítsa
a kémia hasznát a filozófia mechanikai elveinek igazolására, s
hogy ezt nem találta másoknál ilyen világosan kifejtve és tárgyalva.
A mi Boyle barátunk azok sorából való, akik nem bíznak annyira
eszükben, hogy ne akarnák az ésszel a jelenségeket összhangzásba
hozni. Ezenkívül nagy különbség van szerinte az alkalmilag kínál
kozó kísérletek között, amikor nem tudjuk, mit ad hozzá a ter
mészet s mit az egyéb közreható tényezők, s ama kísérletek között,
amikor pontosan ismerjük a közreható tényezőket. A fa sokkal
összetettebb test, mint az a tárgy, amelyről a szerző szól. A közön
séges víz felforrásánál közrehat kívülről a tűz, amelynek hangunk
létrehozásában nincs szerepe. Továbbá, hogy a zöldelő növények
oly sok és annyira különböző színűekké változnak, annak oka még
nem derült k i ; de hogy ezt a részek változása okozza, bizonyítja
az a kísérlet, amelyből kitűnik, hogy a szín megváltozott salétrom-
szesz hozzáöntése által. Végül azt mondja a szerző, hogy a salétrom
sem nem kellemetlen, sem nem kellemes szagú, hanem csak az oldás
által kap kellemetlen szagot ; de ezt is elveszti, ha újra megkötik.
A 25. szakaszhoz fűzött megjegyzéseire (a többi ugyanis,
mint mondja, nem érinti őt) a szerző azt válaszolja, hogy Epikuros
alapelveit követte, amelyek szerint a mozgás a részecskéknek ter
mészettől fogva sajátsága ; hiszen a jelenség megmagyarázáshoz
szükséges volt egy hipotézisre ; de ezt azért mégsem teszi magáévá,
hanem csak azért alkalmazza, hogy fenntarthassa véleményét a
kémikusokkal és skolasztikusokkal szemben, rámutatva csupán
arra, hogy az említett hipotézis segítségével jól meg lehet magya
rázni a dolgot. Arra az ellenvetésére, hogy a tiszta víz alkalmatlan
szilárd részek feloldására, Boyle barátunk azt feleli, hogy a kémiku
sok itt-ott megfigyelték és megállapították, hogy a tiszta víz gyor
sabban oldja fel az alkalikus sókat, mint más.
A cseppfolyós és a szilárd állapotra vonatkozó megjegy
zéseit a szerző még nem ért rá mérlegelni. Ezeket a feljegyzéseimet
elküldöm Önnek, nehogy tovább is nélkülözzem az önnel való
kapcsolatot és tudományos eszmecserét.
Nagyon kérem azonban, fogadja szívesen, amit ennyire össze
függéstelenül és csonkán tárok Ön elé, s tulajdonítsa ezt inkább
sietségemnek, mintsem a kiváló Boyle szellemének. Hiszen ezeket
inkább egy vele e tárgyról folytatott bizalmas beszélgetésből
206 Levelezés
állítottam össze, mintsem egy jól átgondolt és módszeres válaszá

ból. Kétségtelenül innen van, hogy kiment az eszemből nem egy
nyilatkozata, amelyet talán jobban alapozott meg és választéko
sabban fejezett ki annál, amit én itt emlékezetből írok Önnek.
Minden hibát tehát magamra veszek, s a szerzőt teljesen felmentem
alóla.
Most pedig áttérek a mi kettőnk ügyére. S itt legyen szabad
mindjárt megkérdeznem, befejezte-e már oly nagy jelentőségű
művecskéjét, amelyben a dolgok eredetét, az első októl való füg
gését, valamint értelmünk megjavítását tárgyalja? Meg vagyok
győződve, mélyen tisztelt Barátom, nem kerülhet a nyilvánosság
elé olyan mű, amelyet igazán tudós és éleselméjű férfiak nagyobb
örömmel és szívesebben fogadnának az effajta tanulmánynál. Olyan
szellemű és képességű férfiúnak, mint Ön, inkább azt kell néznie,
mintsem korunk és divatos teológusainak helyeslését: hiszen ezek
inkább előnyeiket keresik, nem az igazságot. Kérve kérem tehát
baráti frigyünkre, az igazság gyarapításához és terjesztéséhez való
minden jogunkra, ne sajnálja vagy ne tagadja meg tőlünk e tárgy
ról szóló írásait. Ha mégis valamilyen súlyosabb körülmény, ame
lyet én nem láthatok előre, visszatartaná Önt műve közreadásától,
akkor nagyon kérem, szíveskedjék levélben a mű kivonatát közölni
velem. Legyen meggyőződve baráti hálámról e szolgálatáért.
Rövidesen a tudós Boyle más művei is megjelennek ; ezeket
viszonzásképp megküldöm Önnek. Mellékelek majd egyebet is, ami
megismerteti Önt Királyi Társaságunk egész szervezetével, amely
nek huszadmagammal tanácstagja és harmadmagammal titkára
vagyok. Ezúttal szűkreszabott időm nem engedi, hogy másra is
kiterjeszkedjem. Mindazzal a hűséggel, amely becsületes lélekből
fakadhat, és minden készséggel bármily szolgálatra, amely csekély
erőmtől telik, vagyok
jó Uram, szívvel-lélekkel egészen az Öné
H e n r . Ol d e n b u r g
London, 1663. április 3.
12. levél. Spinoza Meyerhez 207
12. L E V É L
A tudós és tapasztalt férfiúnak,

LU DO V I C U S M E Y E R úrnak,27
В. d. S.
Jeles Barátom!
Megkaptam két levelét, az egyiket, amely január 11-én kelt,
N. N. barátom adta át nekem, a másikat pedig, március 26-ról, nem
tudom, melyik barátom küldte meg Leydenből. Mind a kettőnek
nagyon megörültem ; különösen mert megtudtam belőlük, hogy
Önnél minden a legjobb rendben van s hogy Ön gyakran gondol
rám. Fogadja továbbá hálás köszönetemet irántam tanúsított
szeretetreméltóságáért, valamint azért a megbecsülésért, amelyre
mindig méltatott. Egyúttal kérem, legyen meggyőződve, hogy én
nem kevésbé vagyok az Ön híve, amit adandó alkalommal mindig
igyekszem majd kimutatni, amennyire csekély erőim meg fogják
engedni. S ezt mindjárt azzal kezdem, hogy próbálok megfelelni
arra, amit leveleiben kérdez tőlem. Arra kér tehát, közöljem Önnel
gondolataimat a végtelenről. Megteszem ezt szíves örömest.
A végtelen kérdését28 mindenki minden időben a legne
hezebbnek, sőt megoldhatatlannak tartotta, mégpedig azért, mert
nem tettek különbséget aközött, ami természeténél, azaz definí
ciójának erejénél fogva végtelen, és aközött, aminek nincsenek
határai, de nem lényegének, hanem okának erejénél fogva. Továbbá,
mert nem tettek különbséget aközött, amit azért mondanak vég
telennek, mert nincsenek határai, és aközött, aminek részeit,
ámbár maximumát és minimumát ismerjük, mégsem tudjuk vala
milyen számmal kifejezni és megmagyarázni. Végül pedig mert
nem tettek különbséget aközött, amit csupán csak megérteni
tudunk, de nem elképzelni, s aközött, amit elképzelni is tudunk.
Ha, mondom, ezekre ügyeltek volna, sohasem zúdult volna rájuk
a nehézségek ily roppant halmaza. Mert akkor világosan megér
tették volna, melyik végtelen az, amely nem osztható részekre,
azaz amelynek nem lehetnek részei, s melyik az, amelynél ez lehet
séges, mégpedig ellentmondás nélkül. Megértették volna továbbá
azt is, melyik végtelent lehet minden ellentmondás nélkül nagyobb
nak felfogni egy másik végtelennél, melyiket nem. Kitűnik ez majd
világosan abból, amit mindjárt el fogok mondani.
De előbb kifejtem röviden ezt a négy fogalmat: a szub
sztanciát, a moduszt, az örökkévalóságot és a tartamot. A szub-
208 Levelezés
sztanciára nézve meg akarom jegyezni a következőket: először is,

hogy lényegéhez hozzátartozik a létezés, azaz, hogy egyedül lénye
géből és meghatározásából következik, hogy létezik ; ezt, ha emlé
kezetem nem csal, már előbb élőszóval más tételek segítsége nélkül
bebizonyítottam Önnek. Másodszor, s ez már az elsőből követ
kezik, hogy egyazon természetű szubsztancia nem létezik több,
hanem csak egyetlen egy. Harmadszor végül, hogy minden szub
sztanciát csakis végtelennek lehet gondolni. A szubsztancia affek-
cióit pedig moduszoknalc nevezem ; definíciójuk, amennyiben
nem maga a szubsztanciának definíciója, nem foglalhat magában
semmiféle létezést. Ennélfogva, noha léteznek, mint nem-létezőket
is gondolhatjuk őket. Ebből következik továbbá, hogy ha csupán
a moduszok lényegét, nem pedig az egész természet rendjét vesszük
szemügyre, akkor abból, hogy most léteznek, nem lehet arra követ
keztetni, hogy ezután is fognak létezni vagy nem létezni, vagy
hogy azelőtt is léteztek, vagy nem léteztek. Világosan kitűnik
-ebből, hogy mi a szubsztancia létezését teljességgel különbözőnek
fogjuk fel a moduszok létezésétől. Ebből származik a különbség az
örökkévalóság és a tartam között. A tartammal ugyanis csak a
moduszok létezését tudjuk megmagyarázni, a szubsztanciáét ellen
ben az örökkévalósággal, azaz a létezésnek, vagy hogy úgy mond
juk, a létnek végtelen élvezésével magyarázzuk.
Mindebből világosan következik, hogy a moduszok létezését
és tartamát, mihelyt, amint igen gyakran történik, egyedül lénye
güket, nem pedig a természet rendjét vesszük szemügyre, tetszés
szerint (mégpedig anélkül, hogy valamiképp megszüntetnők róluk
való fogalmunkat) meghatározhatjuk, nagyobbnak és kisebbnek
gondolhatjuk és részekre oszthatjuk ; az örökkévalóság és a szub
sztancia ellenben, mivel csakis végteleneknek gondolhatok, nem
bírnak el semmi effélét anélkül, hogy egyúttal fogalmunkat is meg
ne szüntetnők. Ezért éppenséggel üres fecsegők, hogy ne mondjam
eszelősek azok, akik azt hiszik, hogy a kiterjedt szubsztancia egy
mástól reálisan különváló részekből vagy testekből van összeróva.
Mert ez éppen olyan, mintha valaki sok kör puszta összeadásával
vagy halmozásával négyszögeket vagy háromszögeket vagy valami
mást, egész lényege szerint különbözőt iparkodnék összeróni.
Ennélfogva az érveknek az az egész halmaza, amellyel a filozófusok
rendesen a kiterjedt szubsztancia véges voltát igyekszenek bebizo
nyítani, magától összeomlik ; mert mindezek az érvek felteszik,
hogy a testi szubsztancia részekből van összeróva. Ugyanígy
mások, akik, miután elhitették magukkal, hogy a vonal pontokból
tevődik össze, sok érvet tudtak találni annak bizonyítására, hogy
a vonal nem végtelenül osztható.
12. levél. Spinoza Meyerhez 209
Ha Ön mégis azt kérdezi, miért vagyunk természettől fogva

annyira hajlamosak a kiterjedt szubsztanciának részekre osztására,
erre azt felelem : azért, mert a mennyiséget két módon gondoljuk :
tudniillik elvontan, vagyis felszínesen, amennyiben az érzékek
segítségével elképzeljük őket, vagy mint szubsztanciát, ami csak
az értelem által történik. Ha tehát úgy nézzük a mennyiséget,
ahogyan a képzeletben van, ami igen gyakran és könnyebben
megtörténik, akkor azt fogjuk találni, hogy osztható, véges, részek
ből van összetéve és sokszoros. Ha ellenben úgy nézzük, ahogyan
az értelemben van, s a dolgot úgy fogjuk fel, amint magában van,
ami nagyon nehéz, akkor, mint előbb eléggé bebizonyítottam
önnek, azt fogjuk találni, hogy végtelen, oszthatatlan és egyetlen.
Abból továbbá, hogy a tartamot és mennyiséget tetszésünk
szerint határozhatjuk meg, amennyiben tudniillik a mennyiséget
a szubsztanciától elvontan gondoljuk, a tartamot pedig külön
választjuk attól a modusztól, amely által az örök dolgokból folyik,
keletkezik az idő és mérték ; az idő tudniillik a tartamnak, a
mérték pedig a mennyiségnek olyképpen való meghatározása, hogy
lehetőleg könnyen elképzelhessük őket. Azután abból, hogy a
szubsztancia affekcióit elválasztjuk magától a szubsztanciától s
osztályokba sorozzuk, hogy lehetőleg könnyen el tudjuk képzelni,
keletkezik a szám, amellyel meghatározzuk őket. Világosan látható
ezekből, hogy mérték, idő és szám nem egyebek, mint a gondol
kodásnak vagy még inkább a képzelésnek moduszai. Ezért nem
csoda, hogy mindazok, akik hasonló, s még hozzá rosszul értel
mezett fogalmakból próbálták a természet folyamatát megérteni,
oly csodálatosan belebonyolódtak, hogy végül is csak úgy tudtak
kibonyolódni, hogy mindent megsemmisítettek és a legképtelenebb
képtelenségnek adtak helyet. Mert sok dolog van, amelyet semmi
képp sem tudunk képzelettel felérni, hanem csak az értelemmel;
ilyenek a szubsztancia, az örökkévalóság és mások ; ha mármost
valaki az ilyeneket olyan fogalmakkal akarja megmagyarázni,
amelyek csak a képzelet segédeszközei, akkor csak úgy jár el,
mintha azon volna, hogy képzeletével bolondságokat gondoljon ki.
Magukat a szubsztancia moduszait sem fogják soha helyesen meg
érteni, ha efféle észszüleményekkel vagy a képzelet segédeszközei
vel zavarják össze. Mert ha ezt tesszük, elválasztjuk őket a szub
sztanciától és attól a modusztól, amely által az örökkévalóságból
folynak, pedig ezek nélkül mégsem érthetők meg helyesen.
Hogy ezt még világosabban lássa, vegye a következő példát.
Ha valaki a tartamot elvontan gondolja, s összezavarja az idővel,
részekre kezdi osztani, akkor sohasem fogja megérteni, hogy pl.
hogyan múlhatik el egy óra. Mert, hogy az óra elmúljon, előbb a
14 Spinoza, Politikai tanulmány 6 ; Levelezés
210 Levelezés
felének kell elmúlnia, azután még a maradék felének, majd a mara

dékból maradó rész felének ; s ha így tovább a végtelenségig
levonod a maradó rész felét, soha sem juthatsz majd az óra végére.
Ezért sokan, akik nem szokták meg, hogy a gondolati dolgokat
megkülönböztessék a reálisaktól, merészen azt állították, hogy a
tartam pillanatokból tevődik össze, s így a Scyllába sodródtak,
amikor a Charybdist akarták elkerülni. Mert a tartamot pillanatok
ból összetenni ugyanaz, mint a számot csupa nulla összeadásából
származtatni.
Továbbá, minthogy az imént mondottakból kitűnik, hogy
sem a szám, sem a mérték, sem az idő, mivel csupán a képzelet
segédeszközei, nem lehetnek végtelenek — mert különben a szám
nem volna szám, a mérték nem volna mérték, az idő nem volna
idő — : ebből világosan látható, hogy sokan, akik a dolgok igazi
természetét nem ismerve, ezt a hármat összecse
rélték magukkal a dolgokkal, miért tagadták a
valóságos végtelent. Azonban, hogy milyen siral
masak ezek az okoskodások, azt ítéljék meg a
matematikusok, akiket az effajta érvek nem tud
tak megakasztani oly dolgokban, amelyeket ők
világosan és határozottan felfogtak. Mert nem
csak sokféle dolgot találtak, amelyet nem lehet
semmiféle számmal megmagyarázni, s ez eléggé
mutatja, hogy a számok nem képesek minden dolog meghatá
rozására ; de azonfelül sok oly dologról is tudnak, amelyet sem
miféle számmal nem lehet kifejezni, mert meghaladnak minden
lehető számot. S ebből mégsem azt következtetik, hogy az ilyen
dolgok a részek sokasága miatt haladnak meg minden szám ot;
hanem ez azért történik, mert a dolog természete nyilvánvaló
ellentmondás nélkül nem tűrheti meg a számot, mint ahogy pl.
a térnek minden egyenlőtlensége két kör, AB és CD között és
valamennyi változás, amelyet egy benne mozgó anyagnak el kell
szenvednie, meghalad minden számot. S nem következhetík ez a
közbeeső térnek szerfeletti nagyságából; mert bármily kicsiny részét
vesszük is, ennek a kicsiny résznek egyenlőtlenségei mégis meghalad
nak min den számot. Abból sem következhetík, mint más esetekben,
hogy a térnek nincs maximuma és minimuma ; mert ebben a mi pél
dánkban megvan mind a kettő, a maximum ugyanis AB, a minimum
pedig CD; hanem egyedül abból következik, hogy a különböző közép
pontú két kör közé zárt térnek természete nem tűrhet meg semmi
effélét. Ha tehát valaki mindezeket az egyenlőtlenségeket bizonyos
határozott számmal akarná meghatározni, egyúttal azt is véghez
kellene vinnie, hogy a kör ne legyen kör.
12. levél. Spinoza Meperhez 211
Ugyanígy, hogy visszatérjek tárgyunkhoz, ha valaki az anyag

nak minden eddig végbement mozgását meg akarná határozni,
azaz ezeket a mozgásokat és tartamukat bizonyos számra és időre
akarná visszavezetni, az bizony nem akarna egyebet, mint hogy a
testi szubsztanciát, amelyet csakis létezőnek foghatunk fel, meg
fossza affekcióitól, és véghezvigye azt, hogy természete ne legyen a
természete. Ezt és sok mást, amit ebben a levélben érintettem,
világosan be tudnám itt bizonyítani, de feleslegesnek tartom.
Mindebből, amit itt mondottunk, világosan látható, hogy
bizonyos dolgok természetüknél fogva végtelenek és semmiképp
nem foghatók fel végeseknek ; mások pedig az ok erejénél fogva,
amellyel összefüggnek ; de ezek mégis, ha elvontan gondoljuk őket,
részekre oszthatók és végeseknek tekinthetők. Némelyek végül
végteleneknek, vagy ha úgy tetszik, meghatározatlanoknak nevez
hetők, mert semmiféle számmal nem lehet őket kifejezni, jóllehet
nagyobb vagy kisebb gondolható ; mert nem következik, hogy
mindannak szükségképp egyenlőnek kell lennie, amit számmal
nem lehet kifejezni, amint a felhozott példából és sok másból
eléggé nyilvánvaló.
Ezzel röviden bemutattam a tévedések és zavarosságok okait
a végtelen kérdésében, s ha nem tévedek, úgy magyaráztam meg
valamennyit, hogy azt hiszem, nem marad egyetlen kérdés sem a
végtelennel kapcsolatban, amelyet itt ne érintettem volna, vagy
amelyet a mondottak alapján igen könnyen meg ne lehetne oldani.
Ezért nem tartom érdemesnek, hogy Önt ezzel tovább tartóz
tassam.
Mellékesen azonban még meg akarom itt jegyezni, hogy az
újabb peripatetikusok,29 legalább véleményem szerint, rosszul
értették meg a régieknek Isten létezésére vonatkozó bizonyítékát.
Mert ez, ahogyan egy Rab Chászdáj30 nevű zsidónál találom, a
következőképp hangzik : Ha adva van az okok sora a végtelen
ségig, akkor minden, ami van, okozat. De semmiféle okozatot nem
illet meg az, hogy saját természete erejénél fogva szükségszerűen
létezik ; nincs tehát semmi sem a természetben, aminek lényegéhez
hozzátartozik a szükségszerű létezés ; ámde ez képtelenség, tehát
amaz is az. Az érvelés súlypontja ennélfogva nem abban van, hogy
lehetetlen, hogy a végtelen vagy az okoknak a végtelenségig menő
progresszusa valósággal létezzék, hanem csupán abban a feltevés
ben, hogy olyan dolgok, amelyek természetüknél fogva nem létez
nek szükségszerűen, nem determinálhatok a létezésre olyan dolog
által, amely természeténél fogva szükségszerűen létezik.
Szeretnék mármost, mivel az idő sürget, áttérni az Ön második
levelére. De ennek tartalmára könnyebben felelhetek majd, amikor
14*
212 Levelezés
megtisztel látogatásával. Kérem tehát, ha lehetséges, jöjjön minél

e,lőbb, mert költözködésem ideje sietve közeledik. Mostanra elég.
Éljen boldogul és tartson meg emlékezetében. Vagyok stb.
Rhijnsburg, 1663. április 20-án.
13. L E V É L

B. d. S.
Nemes Uram!
Rég várt levelét végre megkaptam, s módomban van, hogy
már feleljek is rá. De mielőtt hozzáfogok, röviden elmondom, mi
akadályozott meg abban, hogy már előbb írjak Önnek ismét.
Miután április havában ideszállítottam bútoromat, Amszterdamba
utaztam. Ott megkért néhány barátom, készítsek számukra máso
latot egy tanulmányomról, amely rövid előadásban tartalmazza
Descartes Alapelveinek második részét, geometriai módon bizo
nyítva, valamint a metafizika főkérdéseit. A tanulmányt nemrég
tollba mondottam egy fiatalembernek, akinek nem akartam nyíl
tan tanítani nézeteimet. Azután arra kértek, hogy lehetőleg minél
előbb dolgozzam fel az első részt is ugyanezen módszer szerint.
Hogy ne ellenkezzem barátaimmal, mindjárt hozzáfogtam e mun
kához, be is fejeztem két hét alatt és átadtam barátaimnak. Végül
arra kértek, engedjem meg nekik, hogy mindezt közreadhassák.
Ehhez szívesen hozzá is járultam, de azzal a kikötéssel, hogy
egyikük jelenlétemben átsimítja a mű stílusát és kis előszót ír
hozzá, amelyben figyelmezteti az olvasót, hogy nem mindent
teszek magamévá, amit ez a tanulmány magában foglal, hiszen
sok olyast is írtam benne, aminek épp az ellenkezőjét vallom ; s
ezt mutassa is be néhány példán. Mindezt meg is ígérte egyik bará
tom, aki e kis könyv kiadásának gondját vállalta. Ez az oka annak,
hogy némi időt töltöttem Amszterdamban.
Visszatérve ebbe a faluba, amelyben most lakom, alig lehet
tem a magam ura barátaim miatt, akik megtiszteltek látogatásuk
kal. Végre most, kedves Barátom, marad egy kis időm, hogy ezt
13. levél. Spinoza OldenburgJwz 213
közöljem Önnel, s egyúttal okát adjam annak, miért engedem meg

e tanulmány közzétételét. Ez alkalommal ugyanis talán akadnak
egyesek hazámban a legfelsőbb helyeken, akik egyéb írásaimat is
kívánják megismerni, azokat, amelyeket a magaménak vallók;
s ezért talán gondoskodnak arról, hogy közzétehessem őket, anél
kül, hogy a hatóság részéről bárminő kellemetlenségtől kellene
tartanom.31 Ha ez valóban megtörténik, akkor nem kételkedem
abban, hogy igen hamar közreadok egyet-mást. Ha nem történik
meg, akkor inkább hallgatok, semhogy hazám akarata ellenére erő
szakoljam rá nézeteimet az emberekre és ellenségeimmé tegyem
őket. Kérem tehát, tisztelt Barátom, hogy addig szíveskedjék
türelemmel lenni. Mert akkor megkapja vagy magát a nyomta
tásban megjelent tanulmányt, vagy pedig kivonatát, ahogy kéri
tőlem. S ha közben néhány példányt óhajtana abból a műből,
amely már sajtó alatt van, szívesen eleget teszek óhajának, mihelyt
ezt tudatja velem, s mihelyt módot találok arra, hogy nehézség
nélkül küldhetem meg Önnek a kívántakat.
Most pedig visszatérek az Ön levelére. Nagy hálával tarto
zom és nagy köszönetét mondok Önnek, valamint a nemes Boyle
úrnak, irántam nyílvánított jóindulatáért és szíves készségéért.
Az a sok jelentős és fontos teendő, amely Önt foglalkoztatja, nem
tudta önnel elfeledtetni barátját, sőt ön szíveskedik megígérni,
hogy mindenképpen rajta lesz, hogy a jövőben levelezésünk ne
szakadjon meg többé ily hosszú időre. A tudós Boyle úrnak is
nagyon köszönöm, hogy megjegyzéseimre szíves volt válaszolni,
noha csak futólagosán és mintegy mellékesen. Hiszen ezek a meg
jegyzések, úgy tartom, nem oly jelentősek, hogy a tudós férfiúnak
érdemes volna a rájuk való felelettel vesztegetni idejét, holott ezt
fontosabb gondolatokra fordíthatja.
Éppenséggel sem gondoltam, sőt el sem tudtam volna hitetni
magammal, hogy a nagyon tudós szerző csupáncsak azt a célt
tűzte ki magának a salétromról szóló tanulmányában,32 hogy ki
mutassa, hogy ama gyermekes és együgyű tanítás a szubsztanciális
formákról, minőségekről stb. gyenge lábon áll. Minthogy azonban
meg voltam győződve, hogy az igen tisztelt szerző a salétrom ter
mészetét akarta nekünk megmagyarázni, ti. azt, hogy heterogén
test, amely szilárd és illó részekből áll, ezzel szemben én azt akar
tam magyarázatommal megmutatni (s azt hiszem, ezt teljességgel
meg is mutattam, hogy a salétrom minden jelenségét, legalábbis
azokat, amelyeket ismerek) könnyen meg tudjuk magyarázni, ha
nem ismerjük is el, hogy a salétrom heterogén test, hanem homo
génnek tekintjük. Ezért nem is lehetett feladatom kimutatni,
hogy a szilárd só a salétrom salakja, hanem ezt csak azért tettem
214 Levelezés
fel, hogy lássam, hogyan tudná nekem az igen tisztelt szerző bebi
zonyítani, hogy ama só nem salak, hanem a salétrom lényegének
feltétlenül szükséges alkatrésze, amely nélkül az fel sem fogható ;
mert, mint mondom, azt hittem, hogy az igen tisztelt szerző ezt
akarta kimutatni. Ha pedig azt mondottam, hogy a szilárd sóban
levő nyílások tagsága megfelel a salétromrészecskék méreteinek,
e feltevésre nem a salétrom újból való előállításának magyaráza
tához volt szükségem. Mert már abból, amit mondottam, ti. hogy a
salétromszesz puszta megszilárdulásában van a salétromnak újból
való előállítása, világosan kitűnik, hogy minden mész, amelynek
nyílásai keskenyebbek, semhogy befogadhatnák a salétromrészecs
kéket, s e nyílások falai puhák, alkalmas a salétromrészecskék moz
gásának meggátlására, s ezzel hipotézisem szerint magának a
salétromnak újból való előállítására. Ezért nem csodálatos, hogy
vannak más sók is, ti. a borkő és a hamuzsír sója, amelyeknek
segítségével a salétrom újból előállítható. De én csak azért mond
tam, hogy a szilárd salétromsóban levő nyílások tágsága megfelel
a salétromrészecskék méreteinek, hogy megokoljam, miért alkal
masabb a szilárd salétromsó a salétromnak olyképpen való újból-
előállítására, hogy csak keveset veszít régi súlyából! Sőt abból,
hogy más sók is vannak, amelyekből a salétrom újból előállítható,
véleményem szerint kimutattam, hogy a salétrommész nem szük
ségszerű alkatrésze a salétrom lényegének, hacsak az igen tisztelt
szerző nem mondotta volna, hogy nincsen nála (ti. a salétromnál)
általánosabban elterjedt só, s így azt magában rejthette a borkő
és a hamuzsír is. Ha továbbá azt mondtam, hogy a salétrom
részecskéket a nagyobb nyílásokban igen finom anyag veszi körül,
ezt, mint az igen tisztelt szerző megjegyzi, az üres tér lehetetlen
ségéből következtettem. De nem tudom, miért nevezi hipotézisnek
az üres tér lehetetlenségét, holott ez világosan következik abból,
hogy a semminek nincsenek tulajdonságai. És csodálkozom, hogy
az igen tisztelt szerző ebben kételkedik, pedig úgy látszik, azt
állítja, hogy nincs valóságos akcidens. De kérdem, miért ne létez
hetnék valóságos akcidens, ha van mennyiség szubsztancia nélkül?
Ami azt illeti, hogy miért különbözik a salétromszesz íze
magának a salétromnak ízétől, erről azért kellett szólnom, hogy ki
mutassam, hogyan tudtam pusztán a salétromszesz és maga a
salétrom közötti különbségből, amelyet mint egyedülit ismerek el,
minden nehézség nélkül megmagyarázni a salétrom jelenségeit,
anélkül, hogy bármi tekintettel volnék a szilárd sóra.
Amit pedig a salétrom gyúlékonyságáról és a salétromszesz
meggyújthatatlanságáról mondottam, az csupán azon a feltevésen
alapszik, hogy valamely test lángralobbantásához oly anyagra van
szükség, amely a test részeit elválasztja és mozgásba hozza ; mind

a kettőt, azt hiszem, eléggé tanítja a mindennapi tapasztalat és
az ész^
Áttérek kísérleteimre. Ezeket azért hoztam fel, hogy magya
rázatomat nem feltétlenül, hanem, mint kifejezetten mondottam,
valamilyen módon megerősítsem. Első kísérletemre tehát az igen
tisztelt szerző nem hoz fel mást, mint amit magam is megjegyeztem
a legvilágosabb szavakkal; egyébként azonban arról, hogy megpró
báltam minden kételyt eloszlatni az igen tisztelt szerzőnek velem
közölt megjegyzéseire nézve, nem mond egyáltalában semmit.
Amit azután a második kísérletre felhoz, ti. azt, hogy a salaktala-
nítás révén a salétrom igen nagymértékben megszabadul egy
sótól, amely a közönséges sóhoz hasonlít, ezt csak állítja, de nem
bizonyítja. Én ugyanis, mint kifejezetten mondottam, nem azért
hoztam fel ezeket a kísérleteket, hogy velük feltétlenül igazoljam
állításaimat, hanem csak azért, mert azok a kísérletek azt, amit
állítottam és az ésszel egyezőnek mutattam ki, némileg igazolni
látszanak. Ha pedig azt mondja, hogy csapocskák alakjában való
felszállásuk közös sajátsága más sókkal, akkor nem tudom, mi
jelentősége van ennek a dologra nézve, mert hiszen én megengedem,
hogy más sóknak is van salakjuk, s hogy illékonyabbakká válnak,
ha megszabadulnak tőle. A harmadik kísérletre, mint látom,
ugyancsak nem hoz fel olyasmit, ami engem érintene. Az ötödik
szakaszban úgy véltem, hogy a nemes szerző hibáztatja Des-
cartesot, s ezt megtette más helyeken is, de mindig csak a min
denkinek megengedett filozófiai szabadsággal élve s úgy, hogy
egyik fél méltóságán sem esett csorba. Ugyanígy vélekednek talán
mások is, akik olvasták az igen tisztelt szerző írásait és Descartes
Alapelveit, hacsak kifejezetten nem figyelmeztetik őket. S mint
látom, a mélyen tisztelt szerző még nem magyarázta meg nyíltan
nézetét; mert még nem mondja meg, vajon a salétrom megszű
nik-e salétrom lenni, ha látható csapocskáit — és szerinte ő csak
ezekről beszél — lekaparnák, amíg csak négyoldalú hasábokká vagy
más alakúakká nem változnak.
De abbahagyom ezt s rátérek arra, amit az igen tisztelt
szerző a 13—18. szakaszban állít, s azt mondom : szívesen elis
merem, hogy a salétromnak ez az újból való előállítása kitűnő
kísérlet ugyan magának a salétrom természetének kutatására, de
csak akkor, ha már előbb ismerjük a filozófia mechanikai elveit s
tudjuk, hogy a testek minden változása mechanikai törvények sze
rin t megy végbe. De tagadom, hogy ez világosabban és szembe
tűnőbben következik az imént említett kísérletből, mint sok más,
könnyen végrehajtható kísérletből, amelyből azonban mégsem
216 Levelezés
bizonyítják. Ha pedig az igen tisztelt szerző azt mondja, hogy ezt

a nézetét véleménye szerint mások nem adták elő és nem tárgyal
ták oly világosan, akkor talán Bacon és Descartes elméletei ellen
van benne valami, amit én nem bírok észrevenni s amivel véle
ménye szerint megcáfolhatja azokat az elméleteket. Nem idézem
őket itt, mert az igen tisztelt szerző bizonyára jól ismeri. Csak azt
mondom, hogy ez a két gondolkodó is kívánta a jelenségeknek az
ő elméletükkel való egyezését. Ha mindamellett tévedtek egyben-
másban, hát emberek voltak, és semmi emberi, úgy vélem, nem
volt tőlük idegen. Azt mondja továbbá, hogy nagy különbség van
amaz (mármint az általam felhozott, közönséges és kétséges) kísér
letek között, amelyekről nem tudjuk, mi része van bennük a ter
mészetnek, mi az egyéb közreható tényezőknek, és azok között,
amelyekben jól ismerjük a közreható tényezőket. De, mint látom,
a mélyen tisztelt szerző még nem magyarázta meg nekünk az e tárgy
ban felhasznált anyagok természetét, ti. a salétromsóét és a salét
romszeszét, úgyhogy ez a kettő éppoly homályosnak látszik, mint
az általam felhozottak, ti. a közönséges mész és a víz. Ami a fát
illeti, elismerem, hogy összetettebb test a salétromnál. De ameddig
nem ismerem mind a kettőnek természetét és nem tudom, hogyan
keletkezik a meleg mind a kettőben, kérdem, mi köze ennek tá r
gyunkhoz? Azután nem tudom, milyen alapon meri állítani az
igen tisztelt szerző, hogy ő tudja, mi része van a természetnek a
szóban forgó tárgyban. Kérdem, hogyan bizonyíthatja be nekünk,
hogy ama meleg nem keletkezett valamilyen nagyon finom anyag
tól ? Talán abból, hogy csak kevés hiányzott eredeti súlyából ? De
ha semmi sem hiányzott is, véleményem szerint akkor sem lehetne
abból következtetést vonni. Hiszen azt látjuk, mily könnyen lehet
igen csekély mennyiségű anyaggal is valamilyen színre festeni a
dolgokat, anélkül, hogy azért súlyuk észrevehetően növekednék
vagy csökkenne. Ezért nem alaptalan az a kétségem, nem hatot
tak-e közre talán olyan tényezők, amelyeket semmiféle érzékkel
megfigyelni nem le h et; főleg ameddig nem tudjuk, hogyan jöhet
tek létre az említett testekből mindazok a változások, amelyeket
az igen tisztelt szerző kísérletezés közben megfigyelt ; sőt biz
tosra veszem, hogy a meleg és az a felforrás, amelyről az igen
tisztelt szerző beszél, ilyen esetlegesen közreható anyagtól szár
mazik. Továbbá azt hiszem, hogy a víz felforrásából (nem is
szólva mozgásáról) könnyebben következtethetem, hogy a levegő
rezgése okozza a hangot, mintsem abból a kísérletből, amelynél
egyáltalán nem ismerjük a közreható tényezők természetét, s
amelyben meleget is észlelhetünk, de nem tudjuk, hogyan, azaz
mely okokból keletkezett. Végül sok olyan anyag is van, amely magá*
ban teljesen szagtalan, de mihelyt rázzák és felmelegítik, részeik

mégis szagot árasztanak, ha pedig újra lehűtik, ismét szagtalanok
lesznek (legalábbis az emberi érzék számára). Ilyen pl. a boros
tyánkő és más anyagok, amelyekről szintén nem tudom, vajon
összetettebbek-e a salétromnál.
A huszonnegyedik szakaszhoz fűzött megjegyzésem azt
mutatja, hogy a salétromszesz nem tiszta szesz, hanem telítve van
salétrommésszel és más anyagokkal. Ezért kételkedem abban,
vajon elég óvatos volt-e az igen tisztelt szerzőnek az a megfigyelése,
amelyet állítása szerint a mérleg segítségével állapított meg, hogy
ti. a becsepegtetett salétromszesz súlya körülbelül egyenlő a dur
ranás közben elvesztett súllyal.
Végül, ámbár a tiszta víz szemmelláthatólag gyorsabban
tudja feloldani az alkalikus sókat, mégis, mivel homogénebb test
a levegőnél, nem lehet benne, miként a levegőben, annyiféle tes
tecske, amely mindenféle mésznek a likacsaiba be tudna hatolni.
Ennélfogva, minthogy a víz többnyire egy fajta meghatározott
részecskékből áll, amelyek bizonyos fokig fel tudják oldani a meszet,
a levegő pedig nem tudja, ebből következik, hogy a víz addig a
fokig sokkal gyorsabban fogja a meszet feloldani, mint a levegő.
Minthogy viszont a levegő sűrűbb és sokkal finomabb részecskék
ből is áll, s mindenfajta olyan részecskékből is, amelyek sokkal kes
kenyebb likacsokba tudnak sokféle módon behatolni, mint a víz
részecskék, ennek következtében a levegő, ha nem is oly gyorsan,
mint a víz — mert hiszen nem állhat annyi minden fajtájú részecs
kéből — mégis sokkal jobban és tökéletesebben tudja feloldani a
salétrommeszet, úgyhogy ezt jobban megpuhítja s így alkalma
sabbá teszi a salétromszeszrészecskék mozgásának megállítására.
Mert a kísérletek eddigelé nem kényszerítenek, hogy más különb
séget vegyek fel a salétromszesz és maga a salétrom között, mint azt,
hogy ennek részecskéi nyugalomban vannak, amazéi pedig nagy
hevességgel mozognak ide-oda egymás között ; úgyhogy ugyanaz
a különbség van a salétrom és a salétromszesz között, mint a jég
és a víz között.
Ámde nem merem Önt ezzel tovább tartóztatni. Félek, hogy
máris túlságosan terjengős voltam, noha tőlem telhetőleg rövid
ségre törekedtem. Ha mégis terhére lettem volna, kérem szíves
elnézését, s kérem arra is, ne vegye zokon, amit mint barátja sza
badon és őszintén mondottam. Mert nem tartottam volna helyes
nek, hogy válaszomban teljesen hallgassak mindezekről. Az, hogy
még dicsérjem is Ön előtt, ami kevésbé tetszett nekem, merd
hízelgés volna, ezt pedig barátok között a legveszedelmesebbnek
és legkárosabbnak tartom. Elhatároztam tehát, hogy egészen nyíl-
218 Levelezés
tan kifejtem nézetemet; filozófusok között semmi sem lehet ennél

kívánatosabb. Ha Ön mindamellett tanácsosabbnak látná, hogy
ezeket a gondolatokat inkább a lángoknak adja át, mint a tudós
Boyle úrnak, ez tisztán Öntől függ. Tegyen tetszése szerint, csak
legyen meggyőződve, hogy mind Önnek, mind a nemes Boylenak
igaz és szerető híve vagyok. Sajnálom, hogy erőim gyengesége
miatt ezt csupán szavakkal tudom megmutatni. Mégis stb.
Voorburg, 1663. július 17/27-én.
14. L E V É L
Az igen tisztelt férfiúnak,

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Igen tisztelt Uram, nagyrabecsült Barátom!
Levelezésünk felújítása nagyon boldoggá tesz engem. Tudja
meg hát, hogy július 17/27-én kelt levelét a legnagyobb örömmel
vettem, mindenekelőtt abból a kettős okból, egyrészt mert jóegész
ségéről hoz hírt, másrészt mert irántam érzett barátságának válto
zatlanságáról biztosít. Ehhez járul az az értesítése, hogy sajtó alá
adta Descartes Alapelveinek első és második részét geometriai
módon bizonyítva, s felajánlja nekem néhány példányát a leg
nagyobb szívességgel. Nagy örömmel veszem az ajándékot és kérem
önt, hogy ezt a sajtó alatt levő tanulmányt szíveskedjék majd'
az Amszterdamban tartózkodó Peter Serrarius úrnak Amszter
damba elküldeni számomra. Megbíztam ugyanis, hogy egy efféle
csomagot vegyen át és juttassa el hozzám egy ide utazó barátommal.
Egyébként engedje meg, hogy megmondjam Önnek: türel
metlenséggel tölt el engem, hogy Ön még mindig visszatartja azo
kat az írásait, amelyeket a magáéinak vall, s teszi ezt olyan szabad
államban, ahol mindenki azt gondolhatja, amit akar, és kimond
hatja azt, amit gondol. Szeretném, ha Ön széttörné azt a zárat,
annál is inkább, mert hiszen elhallgathatja nevét s ilyen módon
minden veszedelmen kívül érezheti magát.
A nemes Boyle falura utazott. Mihelyt visszatér a fővárosba,
közlöm vele az Ön tudós levelének reá vonatkozó részét, Önnek
pedig megírom majd a fejtegetéseiről való véleményét, mihelyt
megtudom. Bizonyára látta már „Szkeptikus Kémikus”-át ;33
már régen megjelent latinul s külföldön nagyon elterjedt. Sok

fizikai-kémiai paradoxont tartalmaz, és szigorú vizsgálatnak veti
alá a spagyrikusoknak (úgynevezett) hiposztatikus alapelveit.34
Nemrég kiadott egy másik könyvet is.35 amely talán még
nem jutott el az Önök könyvkereskedőihez. Ezért mellékelten
elküldöm Önnek, s kérem, fogadja szívesen ezt a kis ajándékot.
Ez a kis könyv, mint látni fogja, a levegő rugalmasságának védel
mét tartalmazza bizonyos Franciscus Linus36 ellen, aki azokat a
jelenségeket, amelyeket új fizikai-mechanikai kísérleteiben37 tá r
gyal Boyle úr, nagyon kényszeredett módon igyekszik megma
gyarázni, figyelmen kívül hagyva minden értelmet és érzéket.
Olvassa el és bírálja meg a könyvecskét s írja meg nekem véle
ményét róla.
Királyi Társaságunk 38 serényen követi kitűzött célját erői
hez képest; a kísérletek és megfigyelések korlátái között marad,
kerülve a vitatkozásokra való minden letérést.
Nemrég egy kitűnő kísérletet végeztek, amely erősen sarokba
szorítja az üres tér híveit, de annál jobban
kielégíti a tér kitöltöttségének vallóit. A kísér
let a következő :39 Az A üvegpalackot
színültig megtöltjük vízzel, szájnyílásával
lefelé a vizet tartalmazó В üvegbe állítjuk
és Boyle úr légszivattyújának burája alá
helyezzük. Majd a burából kiszivattyúzzuk
a levegőt: ekkor azt látjuk, hogy nagyszámú
buborék száll fel a vízből az A palackba, s
innen minden vizet а В edénybe szorít a
benne tárolt víznek felszíne alá. Ebben az
állapotban hagyjuk a két edényt egy vagy
két napig s ez idő alatt az említett burából
gyakori szivattyúzással kihajtjuk a levegőt.
Ekkor kivesszük a burából, az A palackot —_
megtöltjük ezzel a levegőtől megfosztott
vízzel, felfordítva ismét beleállítjuk а В —
edénybe s mind a két edényt ismét a burába
zárjuk. Miután kellő szivattyúzással megint kiürítettük a burát, talán
egy kis buborékot látunk felszállni az A palack nyakából, s a felszínre
felmerülve és a folytonos szivattyúzás következtében kiterjeszkedve,
ismét kihajt minden vizet a palackból úgy, mint azelőtt. Ekkor a
palackot ismét kivesszük a burából, színültig megtöltjük a levegő
től megfosztott vízzel, megfordítjuk, mint előbb, és behelyezzük a
burába. Azután a burából kellőleg kihajtjuk a levegőt, s miután az
annak rendje szerint és teljesen kiürült, a víz függő helyzetben meg-
220 Levelezés
marad a palackban olyképpen, hogy egyáltalán nem száll alább.

Ebben a kísérletben, mint látszik, teljesen elesik az az ok, amely
Boyle szerint a Torricelli-féle kísérletben fenntartja a vizet (ti. a
levegő, amely nyomást gyakorol а В edényben levő vízre), s a
palackban mégsem száll le a víz. Még több mindenfélét szándé
koztam ehhez hozzáfűzni, de barátaim és teendőim elszólítanak.
Nem zárhatom levelemet anélkül, hogy újra meg újra lel
kére ne kössem saját elmélkedéseinek közzétételét. Nem hagyom
abba buzdításaimat mindaddig, amíg csak nem teljesíti kérésemet.
Ha közben néhány fejezetét közölné velem, ó, mennyire szeretném
Ont ezért és mennyire lekötelezettjének erezném magamat! Éljen
a legboldogabbul, és tartsa meg tovább is szeretetében
legigazibb hívét és barátját
HeNRICTTS OlJDENBTJRGOt
London, 1663. július 31-én.
15. L E V É L
D r. L U D O V I C U S M E Y E R n e k
szíves üdvözletét küldi
B. de Spinoza
Kedves Barátom!
Az előszót,40 amelyet De Vries barátunkkal küldött meg
nekem, ugyancsak vele íme visszaküldöm. Néhány dolgot, mint
látni fogja, lapszélen jegyeztem meg, de hátra van még egy és más,
amit tanácsosabbnak tartottam levélben közölni Önnel. Először
ti. azt szeretném, ha a 4. lapon, ahol tudatja az olvasóval, milyen
alkalomból írtam meg az első részt, azt is tudatná vele ott, vagy
ahol Önnek tetszik, hogy két hét alatt írtam. Ha ugyanis előre
bocsátja ezt, senki sem gondolja majd, hogy az itt kifejtettek olyan
világosak, hogy világosabban nem is lehet őket megmagyarázni, s
így nem akadnak fenn egyik-másik szón, ha véletlenül itt-ott
homályosnak találnak valamit. Másodszor, szeretném, ha utalna
arra, hogy én sok dolgot másként bizonyítok be, mint ahogy Des
cartes bebizonyította, nem azért, hogy helyesbítsem Descartesot,
hanem csak azért, hogy jobban megtartsam a magam rendjét s ne
növeljem annyira a sarktételek szám át; továbbá, hogy ugyancsak
15. levél. Spinoza Meyerhez és 16. levél« Oldenburg Spinozához 221
ez okból sokat be kellett bizonyítanom, amit Descartes egyszerűen

csak állít minden bizonyítás nélkül, mást pedig hozzá kellett ten
nem, amit Descartes elhagyott. Végül nagyon megkérem, kedves
Barátom, hogy amit a végén írt amaz emberke ellen, legyen szíves
mellőzni és teljesen törölni. Számos ok késztet e kérésre, de csak
egyet említek : szeretném ugyanis, ha mindenki könnyen meggyő
ződhetnék, hogy e mű közzététele minden ember javát szolgálja,
hogy Önt e könyvecske kiadásában egyedül az igazság terjeszté
sének vágya vezeti, s ezért nagyon szívén viseli, hogy megnyerje
mindenkinek tetszését ; s hogy Ön az embereket nyájasan és
jóakarattal az igaz filozófia tanulmányozására buzdítja és minden
kinek hasznára törekszik. Ezt szívesen elhiszi majd mindenki, ha
azt látja, hogy a mű nem sért meg senkit, s nem tartalmaz semmi
olyasmit, ami bárkiben is megütközést kelthetne. Ha azután ama
férfiú vagy másvalaki mégis kimutatná rosszindulatát: akkor Ön
jellemezheti életét és erkölcseit s köztetszést fog aratni. Kérem
tehát, hogy addig szíveskedjék várni. Engedjen kérésemnek s
tekintsen odaadó hívének.
Igaz barátsággal
B. d . S pin o z a
Voorburg, 1663. augusztus 3-án.
De Vríes barátunk megígérte, hogy magával viszi ezt a

levelet. De mivel nem tudja, mikor tér vissza Önökhöz, mással
küldöm. Egyúttal megküldöm Önnek a 2. rész 27. tételéhez fűzött
megjegyzés egy részét, ahogyan a 75. lapon kezdődik. Kérem,
adja át a nyomdásznak, hogy újra nyomja.
Amit itt küldök, azt okvetlenül újból ki kell nyomatni s a
14. vagy 15. szabályhoz hozzáfűzni, ahol könnyen betoldható.
16. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Igen tisztelt Uram és nagyrabecsült Barátom!
Alig három vagy négy napja annak, hogy levelet küldtem
Önnek a rendes futárral. Említettem benne Boyle úrnak egy kis
222 Levelezés
müvét, amelyet meg akartam küldeni Önnek. Akkoriban nem

remélhettem, hogy oly gyorsan akad egy barátom, aki azt elviszi
Önnek. Azóta kínálkozott valaki, gyorsabban, mint gondoltam
volna. Fogadja tehát most, amit akkor nem sikerült elküldeném,
s egyben Boyle úr legszívesebb üdvözletét, aki most faluról vissza
tért a fővárosba. Arra kéri Önt, olvassa el a salétromra vonatkozó
kísérleteihez írt előszót, ebből megérti majd a tulajdonképpeni
célt, amelyet e műben maga elé tűzött. Azt akarta ugyanis kimu
tatni, hogy az újraéledő, jobban megalapozott filozófia tételeit
világos kísérletekkel lehet érthetőbbekké tenni s a skolasztikusok
formái, kvalitásai és gyermekes elemei nélkül is nagyon jól meg
lehet magyarázni; de éppenséggel sem az volt a szándéka, hogy
a salétrom természetét tanítsa, vagy hogy cáfolja azt, amit az
anyag homogeneitásáról, a testeknek pusztán a mozgásból és
alakból stb. származó különbségeiről valaha mondottak. Csak
arra akart rámutatni, mint mondja, hogy a testek különféle szer
kezetével együtt járnak különféle különbségeik, ezekből nagyon
különböző hatások erednek, ennélfogva pedig helyesen következ
tetnek a filozófusok és mások az anyagnak valamilyen külön-
neműségére, ameddig csak el nem jutunk az ősanyag ismeretéhez.
Alapjában véve, azt hiszem, nincs nézeteltérés Ön és Boyle úr
között. Ha pedig Ön azt mondja, hogy minden mész, amelynek
likacsai keskenyebbek, semhogy befogadhatnák a salétromrészecs
kéket s amelynek puhák a falai, alkalmas a salétromrészecskék
mozgásának megállítására s ennélfogva magának a salétromnak
újból való előállítására : erre Boyle azt feleli, ha a salétromszeszt
más mészfajtákkal vegyítik, mégsem egyesül velük valódi salét
rommá.
Ami Önnek az üres tér lehetetlenségére vonatkozó okos
kodását illeti, erre azt feleli Boyle, hogy ismeri és előre látta, de
semmiképp nem tud benne megnyugodni. Ezért, azt mondja,
más helyen fog róla beszélni.
Kért engem, kérdezzem meg öntől, tudna-e neki példát
mondani arra, hogy két szagos test, egymással egyesülve, teljesen
szagtalan testet alkot (ti. olyat, mint a salétrom). Ilyenek szerinte
a salétrom részei, mert a salétromszesz nagyon undorító szagot
áraszt, a szilárd salétrom pedig szagtalan.
Arra kéri Önt továbbá, fontolja meg alaposan, helyesen
hasonlította-e össze a jeget és vizet a salétrommal és salétrom
szesszel ; mert hiszen az egész jég csak felolvad vízzé, s a szag
talan jég, ha vízzé vált, szagtalan m arad; ellenben a salétrom
szesz és a szilárd salétromsó eltérő tulajdonságokat mutatnak.
Részletesen tanítja ezt a kinyomtatott tanulmány.
16. levél. Oldenburg Spinozához és 17. levél. Spinoza Ballinghoz 223
Ezeket és hasonlókat hallottam igen tisztelt szerzőnktől,

amikor e tárgyról beszélgettünk ; biztos vagyok abban, hogy
emlékezetem gyengesége miatt a hallottakat inkább ránézve
hátrányos, mintsem előnyös értelemben adtam vissza. Minthogy
a fődologban egyetértenek, nem akarok ezzel tovább foglalkozni.
Inkább azt szeretném, hogy Önök, egyesítve képességeiket, mind
a ketten vállvetve műveljék az igazi, szilárdan megalapozott
filozófiát. Mindenekelőtt ö n t legyen szabad buzdítanom, hogy
matematikai szellemének élességével igyekezzék továbbra is a
dolgok alapelveit megállapítani; s éppígy nemes Boyle barátomat
is szüntelenül serkentem, hogy sokszoros és pontosan végre
hajtott kísérletekkel és megfigyelésekkel erősítse és világítsa meg
a filozófiát. Láthatja, kedves Barátom, miben fáradozom, mire
törekszem, Tudom, hogy filozófusaink ebben a királyságban
sohasem fognak ellankadni kísérletező munkájukban ; s éppúgy meg
vagyok győződve, hogy Ön is serényen dolgozik majd munka-
területén, bármennyire lármázik vagy vádaskodik is akár a filo
zófusok, akár a teológusok népsége. Minthogy előző leveleimben
már több ízben ugyancsak erre intettem, most türtőztetem maga
mat, nehogy úntassam Önt. Még csak arra kérem, hogy mindent,
amit már átadott a sajtónak, akár Descarteshoz írt magyarázatát,
akár azt, amit saját értelmének tárházából merített, szíveskedjék
minél előbb Serrarius úr által nekem megküldeni. Ezzel még
jobban lekötelez s bármely adandó alkalommal tapasztalni
fogja, hogy vagyok
legigazabb híve
Henricus Oldenburg
London, 1663. augusztus 4-én.
17. LEVÉL
A tudós és bölcs férfiúnak,

P E T R U S B A L L I N G « úrnak,
В. d. S.
Szeretett Barátom!
Utolsó, ha nem tévedek, a múlt hó 26-án kelt levele annak
rendje szerint kezemhez jutott. Ez a levél nem csekély szomorú
sággal és gonddal töltött e l; de ez nagyon megenyhült azáltal,
224 Levelezés
hogy latolgatom az Ön okosságát és lelkierejét, amelynél fogva

meg tudja vetni a sors vagy inkább a hiedelem okozta kellemet
lenségeket éppen akkor, amikor a legerősebb fegyverekkel ostro
molják. Aggodalmam mégis napról napra nő, s ezért barátságunkra
kérem és esedezem, hogy ne essék nehezére és írjon nekem kime
rítően.
Ami az előjeleket illeti, amelyeket említ, hogy ti. gyermekét
éppúgy hallotta sóhajtozni, amikor még egészséges és erős volt,
mint akkor, amikor beteg volt és kevéssel azután elszólította a
végzet: úgy gondolnám, hogy ez nem volt igazi sóhaj, hanem
csupán az Ön képzelődése. Hiszen maga is azt mondja, hogy
amikor felkelt és figyelmesen hallgatódzott, akkor a sóhajokat
nem hallotta oly tisztán, mint azelőtt, vagy azután, amikor ismét
álomba merült. Ez valóban azt mutatja, hogy ama sóhajok nem
voltak egyebek merő képzelődésnél, amely kötetlenül és szabadon
bizonyos sóhajokat erősebben és élénkebben el tudott képzelni,
mint akkor, amikor Ön felemelkedett, hogy bizonyos helyre
irányítsa hallását. Amit itt mondok, azt megerősíthetem és egy
úttal megmagyarázhatom egy másik esettel, amely velem esett
meg a múlt télen Rhíjnsburgban. Amikor egy reggel, már virra
datkor, igen nehéz álomból ébredtem, akkor azok a képek, ame
lyek felötlöttek álmomban, oly élénken megmaradtak sfeemem
előtt, mintha valóságos dolgok lettek volna, különösen pedig
egy fekete, bélpoklos brazíliainak a képe, akit soha azelőtt nem
láttam. Ez a kép legnagyobbrészt eltűnt, amikor egy könyvre
vagy valami másra szegeztem tekintetemet, hogy más dolgokkal
lekössem magamat. Mihelyt azonban szememet ismét elfordí
tottam az ilyen tárgytól és figyelem nélkül szegeztem valamire,
akkor ugyanannak a szerecsennek ugyanaz a képe tűnt fel
ugyanazzal az élénkséggel, mégpedig ismételten, mígnem lassan
ként eltűnt szemem elől. Azt mondom mármost, hogy ugyanaz
esett meg az Ön hallásával, ami megesett az én belső látásérzé
kemmel. De minthogy az ok nagyon különbözött a két esetben,
azért az Ön esete előjel volt, az enyém pedig nem. A dolgot vilá
gosan megérti majd abból, amit még el fogok mondani.
A képzelet hatásai vagy a test, vagy a lélek állapotából
származnak. Hogy kerüljek minden terjengősséget, ezt most csak
a tapasztalattal bizonyítom. Azt tapasztaljuk, hogy lázak és
más testi zavarok önkívületet okoznak, s hogy sűrűvérű emberek
nem képzelnek el egyebet, mint civakodást, bosszankodást, öldök
lést és hasonlókat. Másrészt azt is látjuk, hogy csak a lélek álla
pota határozza meg a képzeletet. Mert hiszen tapasztalatunk
szerint, az értelem nyomait követi mindenben, és a maga képeit
17. levél. Spinoza Ballinghoz 225
és szavait abban a rendben fűzi egymáshoz és kapcsolja össze

egymással, mint az értelem a maga bizonyításait; úgyhogy szinte
semmit sem érthetünk meg, amiről a képzelet is ne alkotna nyom
ban képet magának. Minthogy így áll a dolog, azt mondom, hogy
a képzeletnek mindazok a hatásai, amelyek testi okokból erednek,
sohasem lehetnek eljövendő dolgok előjelei, mivel okaik nem
foglalnak magukban eljövendő dolgokat. Ellenben a képzeletnek
olyan hatásai, vagyis olyan képek, amelyek a lélek állapotából
erednek, előjelei lehetnek valamely eljövendő dolognak, mivel a
lélek zavarosan meg tud sejteni valamit, ami be fog következni.
S azért ezt oly erősen és élénken el tudja képzelni, mintha az
efféle dolog jelen volna.
Tegyük fel, hogy egy apa (hogy az Ön esetéhez hasonló pél
dával éljek) annyira szereti fiát, hogy ő és a szeretett fiú szinte
egy személlyé olvad össze. Minthogy mármost (annak alapján,
amit más alkalommal bebizonyítottam) a fiú lényegének affek-
cióiról és mindarról, ami belőlük következik, szükségképp van
képzet a gondolkodásban, az apa pedig, fiával való egyesülése
következtében, része ennek a fiúnak, azért az apa lelkének is
szükségszerűen részesednie kell a fiú képzeletbeli lényegében s
ennek affekcióiban s mindabban, ami ezekből következik, miként
másutt részletesebben kifej tettem . Minthogy továbbá az apa lelkének
képzetbelíleg része van mindabban, ami a fiú lényegéből követ
kezik, azért (mint mondottam) néha abból, ami a fiú lényegéből
következik, oly elevenen el tud képzelni valamit, mintha szeme
előtt volna. Nevezetesen akkor, ha együttesen adva vannak a
következő feltételek : 1. ha az az esemény, amely élete folyamán
megesik a fiúval, jelentős lesz; 2. ha olyan természetű, hogy
könnyen el tudjuk képzelni; 3. ha az idő, amikor ez az esemény
bekövetkezik majd, nincs nagyon messze; 4. végül, ha a test jó
állapotban van, nemcsak egészség tekintetében, hanem abban
az értelemben is, hogy szabad és mentes minden gondtól és ügyes
bajos dologtól, amelyek kívülről megzavarják az érzékeket. Elő
segítheti ezt az is, hogy azokra a dolgokra gondolunk, amelyek
többnyire ezekhez hasonló képzeteket keltenek. Ha pl. azalatt,
amíg ezzel vagy azzal az emberrel beszélgetünk, sóhajtozást
hallunk, akkor többnyire megtörténik, hogy az a sóhajtozás,
amelyet fülünkkel hallottunk, amikor beszélgettünk az illetővel,
eszünkbe jut akkor is, ha ismét gondolunk arra az emberre.
Ez, kedves Barátom, véleményem az Ön kérdéséről. Tudom,
nagyon rövid voltam ; de azon voltam, hogy anyagot szolgáltassak
Önnek, hogy a legelső alkalommal újra írjon nekem stb.
Voorburg, 1664. július 20-án.
226 Levelezés
18. L E V É L

B. d. S. úrnak,
W I L L E M v a n B L Y E N B E R G H42
Uram és ismeretlen Barátom!
Már többször figyelmesen elolvastam nemrég megjelent
tanulmányát a hozzá fűzött függelékkel együtt. Talán illőbb
volna, hogy inkább mások, mint Ön előtt beszéljek arról, milyen
nagy alapossággal találkoztam benne és mily élvezetet szerzett
nekem. De azt mégsem hallgathatom el, hogy minél gyakrabban
olvasom el figyelemmel, annál jobban tetszik nekem, s hogy
folyton találok benne valami újat, amit azelőtt nem vettem észre.
Ámde (nehogy hízelgőnek tűnjek fel ebben a levélben) nem akarom
szerfelett csodálni szerzőjét: tudom, hogy az istenek csak munka
fejében adnak mindent. De hogy túlsokáig ne tartsam ö n t
csodálkozásban, hogy ki az és honnan veszi a bátorságot, hogy
ismeretlen létére írjon önnek, hát megmondom : olyan valaki,
aki a tiszta és őszinte igazság vágyától hajtva, ebben a rövid és
múlandó életben a tudományban igyekszik megvetni lábát, ameny-
nyire emberi szellemünk épp megengedi; aki az igazság kutatásá
ban semmiféle más célt nem tűzött maga elé, mint magát az igaz
ságot ; aki a tudománnyal sem kitüntetésekre, sem gazdagságra
nem törekszik, hanem a tiszta igazságot és, mintegy ennek hatása
ként, a lelki nyugalmat igyekszik megszerezni magának; aki
minden igazság és tudomány közül a metafizikaiakban gyönyör
ködik legjobban, ha nem is valamennyiben, legalábbis egy részük
ben ; s abban leli életének minden örömét, hogy szabad és meg
takarított óráit nekik szentelheti. De nem mindenki olyan boldog
és fordít rájuk annyi szorgalmat, mint meggyőződésem szerint
Ön fordított rájuk, s ezért nem mindenki jut el a tökéletességnek
arra a fokára, amelyre Ön, mint munkájából látom, máris
eljutott. Egyszóval: oly férfiúról van szó, akivel Ön köze
lebbről megismerkedhetik, ha szíveskedik őt annyira lekötelezni,
hogy felszínre hozza lappangó gondolatait és mintegy útjukat
egyengeti.
De visszatérek tanulmányához. Amint sok mindenfélét
találtam benne, ami a legnagyobb mértékben ínyemre volt, úgy
akadt olyasmi is egy és más, amit nehéz megemésztenem, s amit
ismeretlen létemre talán nem illik csakúgy ö n elé tárnom, annál
18. levél. Blyenbergh Spinozához 227
kevésbé, mert nem tudom, szívesen veszi-e, vagy nem. Ez az oka

annak, hogy ezt előrebocsátom, s megkérdezem : ha e téli estéken
ideje és kedve volna válaszolni azokra a nehézségekre, amelyeket
még találok könyvében, szabad-e akkor néhányat közülük elkül
deném Önnek, de csak azzal a kikötéssel és kéréssel, hogy szük
ségesebb és Önnek kellemesebb dologban ne akadályozzam ;
mert semmit sem óhajtok jobban, mint nézeteinek bővebb magya
rázatát és kifejtését, miként ezt könyvében ígérte. Szerettem
volna azt, amit itt csak papírra vetek, élőszóval elmondani, amikor
tiszteletemet tehetem Önnél; de először is nem ismertem tartóz
kodási helyét, majd ragályos betegség és végül elfoglaltságom
akadályozott, s így azt mindig tovább kellett halasztanom.
Hogy azonban ez a levél ne legyen egészen üres s mivel az
a remény is kecsegtet, hogy Önnek nem lesz kellemetlen, csupán
csak egy kérdést terjesztek Ön elé. ön több helyen, mind az Alap-
elvekben, mind a Metafizikai gondolatokban azt állítja, akár saját
véleményeként, akár mint Descartes magyarázatát, akinek filo
zófiáját tanítja, hogy teremteni és fenntartani egy és ugyanaz (ami
annyira világos azok előtt, akik erre irányították gondolataikat,
hogy számukra alapvető fogalom is), s hogy Isten nemcsak a szub
sztanciákat teremtette, hanem a mozgást is a szubsztanciákban,
azaz hogy Isten nemcsak a szubsztanciákat tartja meg állapotuk
ban folytonos teremtéssel, hanem mozgásukat és törekvésüket
is. Isten pl. nemcsak azt idézi elő, hogy a lélek Isten közvetlen
akarata és működése által (mindegy, hogy minek nevezzük)
tovább létezik és megmarad állapotában, hanem annak is oka,
hogy ilyen módon víszonylik a lélek mozgásához is; azaz ahogyan
Isten folytonos teremtése előidézi azt, hogy a dolgok tovább
léteznek, úgy a törekvés vagy a dolgok mozgása ugyanezen okból
jön létre a dolgokban; mert hiszen Istenen kívül nincs más oka
a mozgásnak. Ebből tehát következik, hogy Isten nemcsak a lélek
szubsztanciájának oka, hanem a lélek minden egyes törekvésének
vagy mozgásának is, amelyet akaratnak nevezünk, amint Ön
több helyen állítja. Ebből az állításból, úgy látszik szükségszerűen
következik az is, hogy vagy nincsen semmi rossz a lélek mozgá
sában, vagyis akaratában, vagy Isten maga okozza közvetlenül
a rosszat. Mert az is, amit rossznak nevezünk, a lélek által s követ
kezőleg Istennek ilyenféle közvetlen befolyása és közrehatása
által jön létre.
így pl. Adám lelke enni kíván a tiltott gyümölcsből. I tt
tehát a fentebb mondottak szerint nemcsak arról van szó, hogy
Adám amaz akarata Isten befolyása által akar, hanem arról is,
mint mindjárt kimutatjuk, hogy ilyen módon akar; úgyhogy
15*
228 Levelezés
Ádámnak ez a tiltott cselekvése nemcsak annyiban, hogy Isten

mozgatta az ő akaratát, hanem annyiban is, hogy épp ebben az
irányban mozgatta, vagy önmagában nem rossz, vagy pedig,
mint látszik, maga Isten műveli azt, amit rossznak nevezünk.
S úgy látom, hogy sem Ön, sem Descartes nem oldja meg ezt a
csomót azzal a kijelentéssel, hogy a rossz nemlétező valami, amely
ben Isten nem működik közre. Mert honnan eredt az evés akarata,
vagy az ördögöknek a fennhéjázáshoz való akarata? Minthogy
ugyanis az akarat (mint Ön helyesen megjegyzi) miben sem külön
bözik magától a léiektől, hanem a léleknek ez vagy az a mozgása,
ez vagy az a törekvése, azért mind ehhez, mind ahhoz a mozgáshoz
szükség van Isten közreműködésére. Ámde Isten közreműködése,
mint az Ön írásaiból látom, nem egyéb, mint egy dolognak Isten
akarata által ilyen vagy amolyan módon való meghatározása.
Ebből tehát következik, hogy Isten éppúgy közreműködik a rossz
akaratban, amennyiben rossz, mint a jó akaratban, amennyiben
jó, azaz meghatározza az akaratot. Mert Isten akarata, amely
feltétlen oka minden létezőnek, mind a szubsztancia, mind a törek
vés tekintetében, látszólag első oka a rossz akaratnak is, amennyi
ben rossz. Továbbá, bennünk nem történik az akaratnak olyan
determinálása, amelyet Isten öröktől fogva nem ismert volna;
mert ha feltesszük, hogy nem ismerte, ezzel tökéletlenséget tulaj
donítunk Istennek. De hogyan ismerhette volna másként, mint
a maga határozataiból ? Tehát Isten határozatai a mi elhatáro
zásaink okai; s így ismét az következik, úgy látszik, hogy a rossz
akarat vagy nem rossz valami, vagy pedig Isten ama rossznak
közvetlen oka, s ő idézi azt elő. S itt nem lehet helye a teológusok
ama megkülönböztetésének, hogy más a cselekvés és más a cselek
véshez fűződő rossz; mert hiszen Isten határozta el mind a cselek
vést, mind a cselekvés módját, azaz Isten nemcsak azt határozta
el, hogy Ádám egyék, hanem azt is, hogy szükségképp a tilalom
ellenére egyék. Ebből úgy látszik, ismét csak az következik, hogy
Ádámnak tilalom elleni evése vagy nem rossz, vagy pedig maga
Isten e rossznak előidézője.
Ez az, igen tisztelt Uram, amit ez idő szerint nem tudok meg
érteni Tanulmányában; mert a két ellentétet elfogadni nehéz.
Az Ön éles ítéletétől és jószándékától azonban engem kielégítő
feleletet várok, s remélem, hogy következő leveleimben meg
mutathatom, mennyire adósának érzem magamat miatta. Legyen
meggyőződve, igen tisztelt Uram, hogy csakis az igazság szeretete
késztet engem erre a kérdésre : független ember vagyok, semmi
féle hivatás nem köt, becsületes kereskedésből élek és minden
szabad időmet ezekre a dolgokra fordítom. Mély tisztelettel kérem,
18. levél. Blyenbergh Spinozához és 19. levél. Spinoza Blyenberg-hez 229
ne vegye rossz néven nehézségeimet, s ha kedve van rájuk felelni,

ami leghőbb óhajom, akkor kérem, írjon stb.
W il l , v a n B l y e n b e r g h
Dordrecht, 1664. december 12-én.
19. L E V É L
A tudós és bölcs férfiúnak,

W I L L E M v a n B L Y E N B E R G H úrnak,
B. d. S.
Ismeretlen Barátom!
December 12-én kelt levelét, amelyet Ön egy másik, ugyan
ezen hó 24-én írt leveléhez meHékelt, csak 26-án kaptam meg
Schíedamban. Láttam belőle, mily nagy szeretettel keresi az
igazságot, s hogy ez egyedüli célja minden törekvésének. Ez arra
késztet engem, aki szintén egyedül az igazságra törekszem, hogy
ne csak mindenképpen eleget tegyek kérésének, s amennyire
értelmem erejétől telik, válaszoljak most küldött és a jövőben
küldendő kérdéseire, hanem a magam részéről is megtegyek min
dent, ami további ismeretségünknek és őszinte barátságunknak
javára lehet. Mert ami engem illet: mindazon dolgok közül, ame
lyek nincsenek hatalmamban, semmit sem becsülök többre, mint
azt, hogy barátságot kössek oly férfiakkal, akik őszintén szeretik
az igazságot; mert azt hiszem, hogy a világon egyáltalában semmit,
ami nem áll hatalmunkban, nem szerethetünk nyugodtabban,
mint az ilyen embereket. A szeretetet, amelyet ők egymás iránt
éreznek, lehetetlen megbontani, mert abban a szeretetben gyöke
rezik, amellyel mindegyikük az igazság megismerése iránt visel
tetik ; éppoly lehetetlen, mint nem ragaszkodni magához az igaz
sághoz, miután egyszer megismertük azt. Ezenfelül ez a szeretet
a lehető legnagyobb és legkellemesebb ama dolgok sorában, ame
lyek nincsenek hatalmunkban ; mert hiszen semmi az igazságon
kívül nem képes a különböző nézeteket és kedélyeket bensőleg
egyesíteni. Nem szólok az ebből folyó, felette nagy előnyökről,
hogy oly dolgokkal ne tartóztassam tovább, amelyeket kétség
kívül önmaga is tud. Eddig is csak azért tettem, hogy annál jobban
230 Levelezés
megmutassam, mily kedves nekem s mily kedves lesz a jövőben

is, ha alkalmam nyílik arra, hogy Önnek szolgálatára legyek.
Hogy már most megragadjam a jelenlegi alkalmat, rátérek
a tárgyra és válaszolok kérdésére. Ez akörül forog, hogy mind az
isteni gondviselésből, amely nem különbözik az isteni akarattól,
mind az isteni közreműködésből és a dolgok folytonos teremtésé
ből, mint látszik, világosan következik, hogy vagy nincs bűn és
nincs rossz, vagy a bűnt és a rosszat Isten okozza. Azonban ön
nem magyarázza meg, mit ért a rosszon, s amennyire Ádám meg
határozott akaratának példájából látni lehet, úgy tetszik, ö n a
rosszon magát az akaratot érti, amennyiben ily módon meg
határozottnak fogjuk fel, vagy amennyiben Isten akaratával
ellenkezik, s ezért azt mondja Ön (ahogy én is mondanám, ha
így állna a dolog), hogy nagy képtelenség egyiket állítani a kettő
közül: tudniillik, hogy Isten maga okozza az akarata ellen való
dolgot, vagy hogy ezek jók, noha ellenkeznek Isten akaratával.
Ami engem illet, nem ismerhetem el, hogy a bűn és a rossz valami
pozitívum, s még sokkal kevésbé azt, hogy valami Isten akarata
ellenére létezik vagy történik. Ellenkezőleg, nem csak azt mondom,
hogy a bűn nem valami pozitívum, hanem azt is állítom, hogy
mi csak átvitt értelemben, emberi szólásmóddal élve mondhatjuk,
hogy vétkezünk Isten ellen, éppúgy, mint ahogy azt mondjuk,
az emberek megbántják Istent.
Mert, ami az elsőt illeti, tudjuk, hogy minden ami van,
magában tekintve, másra való vonatkozás nélkül, tökéletességet
rejt magában, amely minden dologban épp addig terjed, ameddig
maga a dolog lényege : hiszen a lényeg nem is egyéb, mint éppen
ez. Vegyük pl. Adám szándékát vagy meghatározott akaratát,
hogy egyék a tiltott gyümölcsből. Ez a szándék, vagyis ez a meg
határozott akarat, egymagában tekintve, annyi tökéletességet
rejt magában, amennyi realitást fejez ki. Ezt pedig abból ismer
hetjük meg, hogy a dolgokban csak akkor észlelhetünk valamilyen
tökéletlenséget, ha más dolgokat veszünk szemügyre, amelyek
nek több a realitásuk. S ezért Adám elhatározásában, amikor
önmagában tekintjük, s nem hasonlítjuk össze más dolgokkal,
amelyek tökéletesebbek, vagy tökéletesebb állapotot mutatnak,
nem találhatunk majd semmiféle tökéletességet; sőt össze lehet
azt hasonlítani végtelen sok más, hozzá képest sokkal tökéletle
nebb dolgokkal, mint pl. kövekkel, fatörzsekkel stb. S ezt valójában
el is ismeri mindenki, mert azokat a dolgokat, amelyeket az emberek
ben utálunk és ellenszenvvel nézünk, az állatokban csodálattal szem
léljük, mint pl. a méhek harcait és a galambok féltékenységét stb.;
mindezeket megvetjük az emberekben, az állatokat ellenben
19. levél. Spinoza Blyenbergh-hez 2 3 1
mégis tökéletesebbeknek tartjuk miattuk. Minthogy így áll a

dolog, ebből világosan következik, hogy a bűnök, mivel csupán
tökéletlenséget jelentenek, nem állhatnak olyasmiben, ami reali
tást fejez ki, pl. Ádám elhatározásában és ennek végrehajtásában.
Ezenfelül azt sem mondhatjuk, hogy Ádám akarata ellenke
zik Isten törvényével, s azért rossz, mert Istennek nem tetszik.
Mert azonkívül, hogy nagy tökéletlenség volna Istenben, ha
valami az akarata ellen történnék, vagy ha kívánna valamit s
nem tudná elérni, s természete oly módon volna meghatározva,
hogy miként teremtményei, az egyik iránt rokonszenvet, a másik
iránt ellenszenvet érezne: teljesen ellenkeznék az isteni természet
akaratával is. Mivel ugyanis ez az akarat nem különbözik Isten
értelmétől, éppoly lehetetlen, hogy valami az akarata ellen, mint
az, hogy valami az értelme ellen történjék; vagyis annak, ami
akarata ellen történnék, olyan természetűnek kellene lennie,
hogy értelmével is ellenkezzék, mint pl. a kerek négyszög. Mint
hogy tehát Ádám akarata és elhatározása, önmagában tekintve,
nem volt rossz, sem pedig tulajdonképp nem is ellenkezett Isten
akaratával: ebből következik, hogy Isten lehet az oka, vagy az
Ön által észrevett okból szükségképpen az. De nem, amennyiben
rossz volt ez az akarat; mert a rossz, ami benne volt, nem volt
más, mint hiánya egy tökéletesebb állapotnak, amelyet ama
cselekedet miatt Ádámnak el kellett vesztenie; s bizonyos, hogy
a hiányosság nem valami pozitívum, s hogy azt a mi értelmünkre,
nem pedig Isten értelmére való tekintettel nevezzük így. Ez pedig
onnan van, hogy valamennyi, ugyanahhoz a nemhez tartozó
egyes dolgot, pl. mindazt, aminek külsőleg emberi alakja van,
egyazon meghatározással fejezzük ki, s ezért azt hisszük, hogy
azok mind egyformán alkalmasak a legfőbb tökéletességre, ame
lyet az effajta meghatározásból le tudunk vezetni. Ha azonban
találunk egy egyént, akinek tettei ellenkeznek azzal a tökéletes
séggel, akkor azt hisszük, hogy híján van ennek, s eltér a maga
természetétől. Ezt nem tennők, ha nem vonatkoztattuk volna az
effajta meghatározásra, és nem tulajdonítottunk volna neki ilyen
természetet. Minthogy azonban Isten nem elvontan ismeri a dol
gokat, és nem is alkot effajta általános meghatározásokat, s mivel
a dolgokat nem illeti meg több realitás, mint amennyit az isteni
értelem és hatalom helyezett beléjük és valósággal juttatott
nekik: ebből nyilván következik, hogy ama hiányosságról csupán
a mi értelmünkre, nem pedig Isten értelmére való tekintettel
lehet beszélni.
Ezzel, úgy látom, a kérdés teljes megoldást nyert. Hogy
azonban még jobban egyengessem az utat és eloszlassak minden
232 Levelezés
aggodalmat, szükségesnek tartom, hogy a következő két kérdésre

válaszoljak. Először: miért mondja a szentírás, Isten azt követeli,
hogy az erkölcstelenek térjenek meg, s ugyancsak miért tiltotta
meg Ádámnak, hogy egyék a fa gyümölcséből, holott ő az ellen
kezőt határozta el? Másodszor hogy szavaimból látszólag az
következik, hogy az erkölcstelenek gőgjükkel, kapzsiságukkal,
kétségbeesésükkel stb. éppúgy tisztelik Istent, mint az erkölcsösek
nemeslelkűségükkel, türelmükkel, szeretetükkel stb., mert ők az
Isten akaratát hajtják végre.
Hogy az elsőre feleljek, azt mondom, hogy a szentírás,
mivel főleg a népnek van szánva, és neki szolgál, mindig emberi
módon beszél;43 a nép ugyanis nem képes megérteni a fenséges
dolgokat. S ez az oka annak, meggyőződésem szerint, hogy mindaz,
amit Isten mint az üdvösséghez szükségest a prófétáknak kinyilat
koztatott, törvények módjára van írva, s ilyképpen a próféták
egész példázatokat költöttek. Először Istent, mivel kinyilatkoz
tatta az üdvözülés és elkárhozás eszközeit, amelyeknek oka volt,
a király és törvényhozó alakjában ábrázolták ; az eszközöket,
amelyek csak okok, törvényeknek nevezték és törvények mód
jára írták m eg: az üdvözülést és elkárhozást, amelyek csak amaz
eszközökből szükségszerűen folyó okozatok, mint jutalmat és
büntetést állították oda. Inkább ehhez a példázathoz, mintsem
az igazsághoz szabták minden szavukat, és Istent általában ember
képében ábrázolták, majd haragosnak, majd könyörületesnek,
majd az őt megillető dolgokat kívánónak, majd féltékenynek és
gyanakvónak, sőt még magától az ördögtől rászedettnek is ; úgy
hogy a filozófusoknak és velük együtt mindazoknak, akik a tör
vény felett állanak, azaz akik az erényt nem mint törvényt,
hanem szeretetből követik, mert a legfőbb jó, nem kell az efféle
szavakon megütközniük.
Az Ádámnak adott parancsolat tehát egyedül abban állott,
hogy Isten kinyilatkoztatta Ádámnak, hogy az evés ama fából
halált okoz, mint ahogy nekünk is kinyilatkoztatja természetes
értelmünk által, hogy a méreg halálos. Ha pedig Ön azt kérdezi,
mi célból nyilatkoztatta azt ki neki, azt felelem : hogy őt tudásá
ban annál tökéletesebbé tegye. Azt kérdezni tehát Istentől, miért
nem adott neki tökéletesebb akaratot, éppoly képtelenség, mint
azt kérdezni, miért nem ajándékozta meg a kört a gömb összes
sajátságaival. Ez világosan következik a fentebb mondottakból,
s a „Descartes filozófiájának alapelvei, geometriai módon bizo
nyítva” c. munkám I. része 15. tételéhez írt megjegyzésben be
is bizonyítottam.
Ami a második nehézséget illeti, igaz ugyan, hogy az isten-
19. levél. Spinoza Blyeiibergh-hez 233
telenek a maguk módján Isten akaratát fejezik ki, de azért még

sem hasonlíthatók össze semmiképp az erkölcsös emberekkel.
Mert minél több tökéletessége van valamely dolognak, annál
nagyobb része is van az istenségben s annál jobban fejezi ki Isten
tökéletességét. Minthogy tehát mérhetetlenül több tökéletesség
van az erkölcsös emberekben, mint az erkölcstelenekben, erényük
nem hasonítható össze az erkölcstelenek erényével, mert az erkölcs
telenekből hiányzik az isteni szeretet, amely Isten megismeréséből
ered s amely miatt egyedül mondanak bennünket emberi értel
münkhöz képest Isten szolgáinak. Sőt, mivel nem ismerik Istent,
nem egyebek, mint a művész kezében az eszköz, amely tudatta
lanul szolgál és felemésztődik szolgálatában ; a jámborok ellenben
tudatosan szolgálnak és tökéletesebbek lesznek szolgálatuk által.*
Ez, Uram, mindaz, amit fel tudok hozni, hogy kérdésére
feleljek. Nincs nagyobb kívánságom, mint hogy Önt kielégítsem.
De ha talál még nehézséget, kérem, tudassa velem, hogy lássam,
tudok-e rajta segíteni. Ne féljen e ttő l; amíg nem érzi magát
kielégítve, szeretném tudni okait, hogy végül az igazság napfényre
kerüljön. Bár azon a nyelven írhatnék, amelyben nevelkedtem ;
talán akkor jobban fejezhetném ki gondolataimat. Kérem, érje
be ezzel és sajátkezűleg szíveskedjék a hibákat kijavítani.
Baráti híve és szolgája
B . d e S p in o z a
A Lange Boogaerton, 1665. január 5-én.
Még három vagy négy hétig maradok ezen a Boogarton,

s ezután újra Voorburgba szándékozom menni. Azt hiszem, előbb
kapom meg az Ön válaszát . Ha teendői ezt nem engednék meg, szí
veskedjék nekem Voorburgba írni e címre : átadandó a Templom
utcában, Daniel Tydeman festőmester házában.
* A levél hátralevő része nincs meg a latin szövegben, hanem csak

a hollandban, amely a Vloten — Land-kiadásban a levél latin szövege
után következik. Sz. S.
234 Levelezés
20. L E V É L

B. d. S. úrnak,
WILLEM van B LY EN B ER G H
Uram és kedves Barátom!

Amikor megkaptam levelét s futólag átolvastam, szerettem
volna nemcsak azonnal válaszolni reá, hanem sokat megcáfolni is
benne. De minél többet forgattam, annál kevesebb kifogásolni
valót találtam, s amily nagy volt a vágyam, hogy elolvassam, oly
nagy élvezetet szerzett nekem olvasása. Mielőtt azonban rátér
nék kérdésemre, ti. arra, hogy bizonyos nehézségeket megoldjon
számomra, mindenekelőtt tudni kell, hogy két általános szabályom
van, amelyeket mindig igyekszem szem előtt tartani filozofálásom
ban. Az első szabály az, hogy értelmem világos és határozott
fogalomra törekszik, a második pedig Isten kinyilatkoztatott
igéje, vagyis Isten akarata. Az első szerint az igazság barátja,
mind a kettő szerint keresztény filozófus akarok lenni. S ha néha
hosszú vizsgálódás után megesik, hogy természetes megismerésem
látszólag vagy ellenkezik ezzel az igével vagy kevésbé jól egyezik
vele, akkor ennek az igének olyan nagy a tekintélye előttem, hogy
inkább gyanúsak nekem világosaknak vélt fogalmaim, mintsem
hogy a fölé az igazság fölé vagy azzal az igazsággal szemben helyez
zem őket, amelyet az a könyv, mint hiszem, előir számomra.
S ez nem is csodálatos. Mert szilárdan hiszem, hogy az az ige Isten
igéje; azaz a legfőbb és legtökéletesebb Istentől eredt, aki több
tökéletességet foglal magában, mint amennyit én képes vagyok
felfogni; s talán önmagáról és műveiről több tökéletességet akart
hirdetni, mint amennyit véges értelemmel ma, mondom, ma fel
tudok fogni. Mert hiszen lehetséges, hogy tetteimmel önmagamat
fosztottam meg nagyobb tökéletességektől; s ezért, ha véletlenül
megvolna bennem az a tökéletesség, amelytől saját cselekedeteim
mel megfosztottam magamat, akkor fel tudnám fogni, hogy
mindaz, amit amaz ige elénk tár és tanít, összhangban van szelle
mem legésszerűbb fogalmaival. Mivel azonban gyanús vagyok
önmagam előtt, vajon egy állandó tévedésem folytán nem önma
gamat fosztottam-e meg a jobb állapottól, és, mint Ön az Alap
elvek 1. részének 15. tételében állítja, megismerésünk, még ha a
legvilágosabb is, még mindig rejt magában tökéletlenséget: azért
inkább, még ok nélkül is, amaz ige felé fordulok, s arra az alapra
támaszkodom, hogy az a legtökéletesebbtől eredt (mert hiszen
ezt már feltételezem, mivel bizonyítása itt nem volna helyén,
vagy túlságosan hosszú volna) s éppen ezért nekem azt hinnem
kell. Ha mármost egyedül első szabályom szempontjából ítélem
meg az Ön levelét, kizárva a másodikat, mintha nem is volna
-az enyém, vagy nem is léteznék, akkor sokat kellene elfogadnom,
mint ahogy el is fogadok sokat belőle s csodálnom kellene fogal
mainak finomságát. Második szabályom azonban arra kényszerít,
hogy nagyon is eltérjek Öntől. Ám, amennyire levél keretében
lehetséges, mind az első, mind a második szabály szempontjából
valamivel behatóbban vizsgálom majd fogalmait.
Először is, az első szabály értelmében felvetettem a követ
kező kérdést: mivel az ön állítása szerint teremtem és fenntartani
egy és ugyanaz a dolog, s mivel Isten az oka annak, hogy nem
csak a dolgok, hanem mozgásaik és létezésmódjaik is megmarad
janak állapotukban, azaz mivel Isten közreműködik bennük:
vajon nem következik-e ebből, úgy látszik, hogy nincs rossz, vagy
pedig hogy maga Isten okozza a rosszat? Itt arra a szabályra támasz
kodom, hogy semmi sem történhetik Isten akarata ellen, mert
különben Isten tökéletlenségét foglalná magában, vagy pedig
azoknak a dolgoknak is, amelyeket Isten létrehoz (s ezekhez,
úgy látszik, azokat is kell számítani, amelyeket rosszaknak neve
zünk) rosszaknak kellene lenniük. Mivel azonban ez is ellentmon
dást foglal magában, s akárhogyan forgatom is, ettől az ellent
mondástól nem tudtam megszabadulni, azért fordulok Önhöz
mint fogalmainak legjobb magyarázójához. Válaszában azt mondja,
hogy ragaszkodik első tételéhez, ti. hogy semmi sem történik
vagy történhetik Isten akarata ellen. De amikor arra a kérdésre
kellene felelnie, vajon tehát Isten nem tesz-e semmi rosszat,
akkor Ön tagadja, hogy a bűn valami pozitívum, s hozzáteszi, hogy csak
nagyon átvitt értelemben lehet azt mondani, hogy mi vétkezünk Isten
ellen. A Függelék 1. részének 6. fejezetében azt mondja: Nincs
abszolút rossz, amint ez önmagából nyilvánvaló; mert minden, ami
létezik, önmagában tekintve, más valamire való tekintet nélkül, töké
letességet foglal magában, amely mindig bármely dologban addig
terjed, ameddig terjed maga a dolog lényege, s ezért világosan
következik ebből, hogy a bűnök, mivel csak tökéletlenséget jeleznek,
nem létezhetnek olyasvalamiben, ami lényeget fejez ki. Ha a bűn,
a rossz, a tévedés, vagy akárhogy nevezzük, nem egyéb, mint
egy tökéletesebb állapot elvesztése, vagy az attól való megfosz
tatás, ebből bizonyára az következik, hogy a létezés nem rossz
vagy tökéletlenség ugyan, de a létező dologban igenis keletkez-
236 Levelezés
hetik valami rossz. Mert ami tökéletes, az éppoly tökéletes cselek

vés által nem vesztheti el tökéletesebb állapotát, hanem csak azál
tal, hogy valami tökéletlen felé fordulunk, visszaélve természet -
adta erőinkkel. Ezt Ön, úgylátszik, nem rossznak nevezi, hanem
kevésbé jónak, mert a dolgok, magukban szemlélve, tökéletességet
foglalnak magukban; azután, mert a dolgokat Ön szerint nem illeti
meg több lényeg, mint amennyit az isteni értelem és hatalom tulaj
donít és valójában juttat nekik; s mert ennélfogva nem is tudnak
több létezést mutatni cselekvéseikben, mint amennyi lényeget kaptak.
Mert ha sem több, sem kevesebb működést nem fejthetek ki,
mint amennyi lényeget kaptam, akkor nem tudom elképzelni,
hogyan veszthettem el tökéletesebb állapotomat. Mert ha semmi
sem történik Isten akarata ellen és ha csupán csak annyi történik,
amennyi lényeget kaptam, hogyan gondolhatjuk akkor a rosszat,
amelyet Ön a jobb állapot hiányának nevez? Hogyan vesztheti
el valaki a tökéletesebb állapotot ennyire meghatározott és függő
cselekvés által? Űgyhogy meggyőződésem szerint Ön, igen tisztelt
Uram, csak egyet állíthat a kettő közül: vagy azt, hogy valami
rossz, vagy ellenesetben azt, hogy a jobb állapot semmiféle elvesz
tése nem lehetséges. Mert azt, hogy nincs rossz, meg azt, hogy
az ember elvesztheti jobb állapotát, ellentmondásosnak látom.
Ámde Ön azt fogja mondani, hogy a tökéletesebb állapot
elvesztése által csak a kevésbé jóba esünk vissza, de nem az abszolút
rosszba. De Ön arra tanított engem (Függelék, 1. rész 3. fej.),
hogy szavakon nem kell vitatkozni. Ezért nem is arról vitatkozom
most, abszolútnak kell-e azt mondani, vagy nem; hanem csupán
arról, vajon a jobb állapotból a rosszabbikba való visszaesést
nem nevezik-e nálunk jogosan rosszabb állapotnak, vagy rossz
állapotnak, s nem kell-e így nevezni. De Ön azt az ellenvetést
teszi majd, hogy az a rossz állapot még sok jót tartalmaz. Én
pedig azt kérdezem: nem lehet-e rossznak nevezni azt az embert,
aki saját oktalanságával idézte elő, hogy elvesztette tökéletesebb
állapotát s ennek következtében most kevesebb, mint azelőtt volt?
Ön azonban, hogy kikerülje az iménti okoskodást, mert reá
vonatkozóan még néhány nehézség megmarad az Ön számára,
azt állítja, hogy a rossz létezik ugyan és Ádámban is megvolt, de
nem pozitív valami, és csak a mi értelműnkre való tekintettel nevezik
igy, de nem Isten értelmére való tekintettel, s hogy reánk való tekin
tettel megfosztatás— priváció — (de csak amennyiben általa a legjobb
szabadságtól fosztjuk meg önmagunkat, amely természetünkhöz tar
tozik és hatalmunkban van), Istenre való tekintettel pedig tagadás
— negáció. Vizsgáljuk meg itt, vajon az, amit Ön rossznak nevez,
nem volna-e rossz akkor is, ha csupán reánk való tekintettel volna
rossz ; azután pedig, lehet-e a rosszat, úgy amint Ön felfogja,

Istenre való tekintettel csak negációnalc nevezni.
Az első kérdésre fentebb, úgy látszik, némileg megadtam
a választ. Elismerem ugyan, hogy az a körülmény, hogy kevésbé
tökéletes vagyok más lénynél, nem jelentheti azt, hogy rossz
vagyok, mert hiszen nem követelhetek jobb állapotot a terem-
tőtől; csak azt jelenti, hogy állapotom fokozatilag különbözik.
De azért azt mégsem ismerhetem el és nem vallhatom majd,
hogy ha már tökéletlenebb vagyok, mint azelőtt voltam, s ezt a
tökéletlenséget a magam bűnével okoztam magamnak, ne volnék
ennyivel rosszabb is. Ha, mondom, nézem magamat, mielőtt
valaha a tökéletlenségbe estem, s azután összehasonlítom maga
mat másokkal, akik nagyobb tökéletességgel vannak megáldva,
mint én, akkor az az én kisebb tökéletességem nem lesz rossz,
hanem csak fokozatilag kisebb jó. Ha ellenben, miután kiestem
a tökéletesebb állapotból, saját oktalanságom által fosztva meg
magamat tőle, összehasonlítom magamat első alakommal, amellyel
kikerültem teremtőm kezéből és tökéletesebb voltam: akkor azt
kell mondanom, hogy rosszabb vagyok, mint azelőtt. Mert nem
a teremtő, hanem önmagam juttattam magamat odáig, hiszen
elegendő erőm volt, mint ön is elismeri, s megóvhattam volna
magamat a tévedéstől.
A második kérdés az, vajon a rossz, amely Ön szerint a jobb
állapot elvesztésében áll — s ezt az állapotot nemcsak Ádám,
hanem mi valamennyien vesztettük el elhamarkodott és szer
felett rendetlen cselekvéssel — vajon az, mondom, Istenre való
vonatkozásban puszta negáció-e. Hogy pedig ezt józanul meg
vizsgáljuk, azt kell néznünk, hogyan fogja Ön fel az embert és
teszi Istentől függővé minden tévedés előtt, és hogyan fogja fel
ugyanezt az embert a tévedés után. A tévedés előtt úgy írja őt
le, hogy nem illeti őt több lényeg, mint amennyit az isteni értelem
és hatalom tulajdonít és valójában ju ttat neki, azaz (ha jól értem
meg Önt), hogy az embernek nem lehet sem több, sem kevesebb
tökéletessége, mint amennyi lényeget Isten beléhelyezett. Ez
azonban annyi, mint az embert oly módon tenni függővé Istentől,
mint az elemeket, a köveket, a füveket stb. De ha ez az Ön nézete,
akkor nem értem, mit akar Ön mondani az Alapelvek 1. részének
15. tételében: Mivel pedig az akarat, mondja, szabad a maga elhatá
rozásában, ebből következik: megvan a hatalmunk arra, hogy akaró
képességünket az értelem határai között taűsuk s ezzel elérjük azt,
hogy ne essünk tévedésbe. Avagy nem látszik-e ellentmondásnak
az akaratot annyira szabadnak tüntetni fel, hogy óvakodni tud
a tévedéstől, s egyúttal annyira Istentől tenni függővé, hogy
238 Levelezés
sem több, sem kevesebb tökéletességet nem képes felmutatni,

mint amennyi lényeget Isten adott neki?
A másodikra nézve, ti. hogyan fogja fel az embert meg
tévedése után, Ön azt mondja, hogy az ember szerfelett elhamar
kodott cselekedettel, nyilván nem tartva akaratát az értelem határai
között, önmagát fosztja meg a tökéletesebb állapottól. De nekem
úgy látszik, hogy Önnek itt is, az Alapelvekben is közelebbről
kellett volna megmagyaráznia ennek a megfosztásnak mind a
két végletét, egyrészt mi volt birtokában a megfosztás előtt,
másrészt mit őrzött meg a maga számára ama (mint Ön nevezi)
tökéletes állapotnak elvesztése után. Szó van ugyan arról, mit
vesztettünk, de nem arról, mit tartottunk meg. (Alapelvek 1. rész
15. tétel: A tévedés egész tökéletlensége tehát csupán a legjobb sza
badságtól való megfosztatásban áll, s ezt nevezik tévedésnek.) Vizs
gáljuk ezt meg lehetőleg úgy, ahogy Ön állítja, ö n nemcsak azt
állítja, hogy bennünk a gondolkodásnak oly különböző módo
zatai vannak, amelyeket részben akarásnak, részben megismerés
nek nevezünk, hanem azt is, hogy olyan rend áll fenn közöttük,
hogy a dolgokat csak akkor kell akarnunk, miután világosan
megértettük őket. Azt is állítja, hogyha akaratunkat az értelem
határai között tartjuk, sohasem fogunk tévedni, s végül hogy
hatalmunkban van az értelem határai között tartani akaratunkat.
Amikor mindezt komolyan fontolgatom, azt találom, hogy szükség
képpen csak egyik lehet igaz a kettő közül: vagy minden állítás
képzelődés, vagy Isten véste belénk ezt a rendet. Ha ő véste belénk,
nem képtelenség volna-e azt állítani, hogy azt cél nélkül tette,
s hogy Isten nem követeli, hogy megtartsunk és kövessünk vala
milyen rendet: mert ez ellentmondást helyezne Istenbe ? Ha
pedig egy belénk helyezett rendet kell megtartanunk, hogyan
lehetünk és maradhatunk ennyire függők Istentől? Mert ha senki
nek sincs sem több, sem kevesebb tökéletessége, mint amennyi
lényeget kapott, s ha ezt az erőt csak hatásaiból ismerjük meg,
akkor az, aki az értelem határain túl terjeszti ki akaratát, nem
kapott annyi erőt Istentől, mert különben működtetné ; s követ
kezőleg az, aki téved, nem kapta meg Istentől azt a tökéletességet,
hogy ne tévedjen, különben sohasem tévedne. Mert Ön szerint
az ember annyi lényeget kapott, amennyi tökéletességet nyílvánít.
Azután, ha Isten annyi tökéletességet juttatott nekünk,
hogy meg tudjuk tartani azt a rendet, amelyet az Ön állítása
szerint meg tudunk tartani, s ha annyi tökéletességet nyilvání
tunk, amennyi lényeget kaptunk, hogyan lehetséges az, hogy
áthágjuk, hogy át tudjuk hágni azt a rendet, s hogy nem mindig
tartjuk az értelem határai között az akaratot?
Harmadszor, ha annyira függök Istentől, mint Ön állítja

fentebbi jellemzésem szerint, hogy az értelem határain belül is,
kívül is csak akkor tarthatom akaratomat, ha Isten eleve annyi
lényeget adott nekem és akaratával eleve elhatározta az egyiket
vagy a m ásikat: hogyan mondhatom, ha ezt mélyebben meg
gondolom, hogy szabad akaratom van? Nem jut-e ezzel látszólag
ellentmondás Istenbe, ha előírja nekünk azt a rendet, hogy akara
tunkat értelmünk határai között kell tartanunk, de másrészt
nem nyújt nekünk annyi lényeget vagy tökéletességet, hogy azt
meg is tarthassuk? S ha, az Ön véleménye szerint, annyi töké
letességet adott nekünk, akkor valóban sohasem tévedhetnénk ;
mert amennyi a lényegünk, annyi tökéletességet kell nyilváníta
nunk s mindig a nekünk adott erőket kell cselekvéseinkben meg
mutatnunk. Ámde tévedéseink azt bizonyítják, hogy ilyen, Istentől
ilyképpen függő hatalmunk (mint Ön állítja) nincsen ; úgyhogy
igaznak kell lennie egyiknek a kettő közül: vagy nem függünk
ennyire Istentől, vagy pedig nincs meg az a képességünk, hogy
ne tévedjünk. De, mint ön állítja, megvan bennünk az a
képességünk, hogy tévedjünk. Tehát nem függünk annyira
Istentől.
A mondottakból, mint látszik, már világosan következik :
lehetetlen, hogy a rossz, vagyis a jobb állapottól való megfosztatás
Istenre vonatkozóan negáció. Mit jelent ugyanis megfosztatni a
jobb állapottól, vagyis elveszteni a jobb állapotot? Nem annyit-e,
hogy az ember nagyobb tökéletességről kisebb tökéletességre,
s következőleg nagyobb lényegről kisebb lényegre megy át, s
hogy Isten őt a tökéletességnek és lényegnek bizonyos fokára
helyezi ? Nem azt-e, hogy csak Isten tökéletes tudomásával tehe
tünk szert egy másik állapotra, csak úgy, hogy Isten ezt már
eleve elhatározta és akarta ? Lehetséges-e, hogy az a teremtmény,
amelyet egy mindenható és legnagyobb tökéletességű lény azért
teremtett, mert azt akarta, hogy megtartsa a lényegnek ezt az
állapotát; sőt amellyel Isten állandóan együtt működött, hogy
megtartsa ebben az állapotban ; lehetséges-e, mondom, hogy az
letérne a maga lényegéről, azaz, hogy veszítsen tökéletességéből,
anélkül, hogy Istennek tudomása volna róla ? Ez, úgy látszik,
képtelenséget foglal magában. Nem képtelenség-e azt mondani,
hogy Ádám elvesztette tökéletesebb állapotát s ennek következté
ben alkalmatlan volt arra a rendre, amelyet Isten oltott a leikébe,
s hogy Istennek nincs^ tudomása arról, milyen és mekkora töké
letességet vesztett el Ádám? Pelfogható-e, hogy Isten oly függő
nek alkotott meg egy lényt, hogy ez csak ilyen cselekvést hoz
létre s ezután épp e cselekvés miatt veszti el tökéletesebb álla-
240 Levelezés
potát, Istennek pedig (nem is szólva arról, hogy feltétlen oka

ennek) még sincs tudomása erről?
Megengedem, különbség van a cselekvés és a cselekvéshez
fűződő rossz között; ámde az, hogy Istenre vonatkozóan a rossz
negáció, meghaladja felfogóképességemet. Hogy Isten tud a cselek
vésről, hogy meghatározza ezt és közreműködik benne, s mégsem
ismeri fel a rosszat, amely ama cselekvésben van, sem pedig ennek
kimenetelét, ezt Istenben lehetetlennek tartom. Gondolja csak
meg, hogy Isten közreműködik a feleségemmel való nemző aktu
sokban ; ez ugyanis pozitív valami s következésképp Istennek
világos tudomása van róla. De ha visszaélek cselekedetemmel, s
hűségfogadalmam és esküm ellenére másnak a feleségével van
dolgom, akkor valami rossz kíséri ama cselekedetemet. Mármost
mi itt a negatívum Istenre vonatkozóan? Az bizonyára nem, hogy
a nemzés aktusát végzem, mert hiszen, amennyiben az pozitív,
Isten közreműködik benne. Az a rossz tehát, amely azt az aktust
kíséri, csakis abban állhat, hogy én tulajdon esküm vagy Isten
parancsa ellenére idegen nővel közösülök, akivel nem volna szabad.
Elképzelhető-e mármost, hogy Isten ismeri cselekedeteinket,
közreműködik bennük s mégsem tudja, kivel végezzük el azt a
cselekedetet, annál is inkább, mert hiszen Isten közreműködik
annak a nőnek cselekedetében is, akivel dolgom volt. Ezt Istenről
feltenni bajosnak látszik. Tekintse a gyilkosság a k tu sát; amennyi
ben pozitív cselekedet, Isten közreműködik benne ; ám a csele
kedet hatásáról, azaz egy lény elpusztításáról és Isten teremt
ményének megsemmisítéséről ne tudna Isten? Mintha csak saját
művéről nem volna tudomása. (Félek, hogy nem értem meg helye
sen felfogását: mert hiszen fogalmai élesebbek, semhogy ilyen
durva hibát elkövessen.) Talán azt válaszolja majd ezzel szemben,
hogy azok a cselekedetek, ahogy ön elé állítom őket, merőben
jók és nem kíséri őket semmi rossz ; de akkor nem tudom fel
fogni, mit nevez Ön ama rossznak, amelynek következménye a
jobb állapot elvesztése. S akkor a világ örökös és állandó zűrzavar
állapotába jutna, mi pedig a vadállatokhoz válnánk hasonlókká.
Gondolja csak meg, milyen hasznot hozna ez a felfogás a világnak.
Ön elveti az ember közönséges leírását s minden egyes ember
nek annyi tökéletességet tulajdonít, amennyit Isten adott neki,
hogy tevékenykedjék. Ily módon azonban Ön, úgy látszik, azt
tanítja, hogy a gonoszok éppúgy tisztelik műveikkel Istent, mint
a jók. Miért? Mert egyikük sem képes tökéletesebb műveket
létrehozni, mint amilyenek megfelelnek a nekik jutott lényegnek,
amelyet megnyilatkoztatnak hatásaikban. S nézetem szerint nem
kielégítő a második felelet sem, amelyet Ön a kérdésre ad. Azt
mondja : Minél több tökéletessége van valamely dolognak, annál

nagyobb része is van az istenségben, és annál jobban fejezi ki Isten
tökéletességét. Minthogy tehát mérhetetlenül több tökéletesség van a
jámborokban, mint az istentelenekben, erényük nem hasonlítható
össze az istentelenek erényével. Az istentelenek, mivel nem ismerik
Istent, nem egyebek, mint a művész kezében az eszköz, amely tudat
talanul szolgál és felemésztődik szolgálatában; a jámborok ellenben
tudatosan szolgálnak és tökéletesebbek lesznek szolgálatuk által.
Mind a kettőről azonban mégis igaz az, hogy többet nem tehet
nek. Mert minél nagyobb tökéletességet mutat az egyik a másik
nál, annál több lényeget kapott az egyik a másiknál. Vajon tehát
csekély tökéletességükkel nem éppúgy tisztelik-e Istent az isten
telenek, mint a jámborok ? Mert az Ön véleménye szerint Isten
nem kíván egyebet az istentelenektől, különben több lényeget
juttatott volna nekik : ámde nem adott nekik több lényeget,
amint kitűnik cselekedeteik hatásából; tehát nem is követel
többet tőlük. Márpedig ha mindegyik a maga módja szerint nem
tesz sem többet, sem kevesebbet, mint amit Isten akar, miért ne
volna az, aki keveset tesz, de mégis annyit, amennyit Isten követel
tőle, éppoly kedves Isten előtt, mint az igaz ember ?
Ezenfelül, ahogyan az Ön véleménye szerint a cselekvést
kísérő rossz által oktalanságunk következtében elvesztjük a
tökéletesebb állapotot, úgy itt is, úgy látszik, azt állítja, hogy az
értelem határai között tartva akaratunkat, nemcsak olyan tökéle
tesek maradunk, amilyenek vagyunk, hanem ezenfelül szolgála
tunk által még tökéletesebbek leszünk. Meggyőződésem szerint
ez ellentmondást tartalmaz : egyfelől annyira függünk Istentől,
hogy sem több, sem kevesebb tökéletességet nem nyilváníthatunk,
mint amennyi lényeget kaptunk, azaz mint amennyit Isten akart,
másfelől pedig oktalanságunk által rosszabbakká, vagy okossá
gunk által jobbakká leszünk. Ezzel pedig, úgy látszik, Ön épp azt
állítja, hogyha az ember olyan, amilyennek Ön leírja, az isten
telenek éppúgy tetteikkel tisztelik Istent, mint a jámborok az
ő tetteikkel, s ilyképpen éppoly függőkké válunk Istentől, mint
az elemek, a növények, a kövek stb. Mire való tehát az értelmünk?
Mire való képességünk az akaratnak az értelem határai között
való tartására ? Miért véste akkor belénk Isten ama rendet?
Másrészt gondolja meg azt is, mitől fosztjuk meg magunkat,
ti. attól az aggódó és komoly elmélkedéstől, hogyan tökéletesít
hetjük magunkat Isten tökéletességének szabálya és a belénk
vésett rend szerint. Megfosztjuk magunkat az imától és az Isten
hez küldött fohászoktól, amelyekből, tudjuk, olyan gyakran rend
kívüli megerősítést merítettünk. Megfosztjuk magunkat az egész
242 Levelezés
vallástól és mindattól a reménytől és megnyugvástól, amelyet

az imától és a vallástól remélünk. Kétségkívül, ha Istennek
nincs tudomása a rosszról, még sokkal kevésbé hihető, hogy bün
teti majd a rosszat. Milyen okok vannak tehát még, hogy ne
kövessek el mohón bármily gaztettet (hacsak megkerülhetem a
bírót)? Miért ne szerezzek kincseket a legutálatosabb eszközök
kel? Miért nem törekszem mindarra, amihez kedvem van, válo
gatás nélkül, engedve érzékeim csábításának ? ön azt fogja mon
dani: mert az erényt önmagáért kell szeretni. De hogyan szeret
hetem az erényt? Nekem nem jutott annyi lényeg és tökéletesség.
S ha ugyanannyi lelki megnyugvást találhatok ebben meg amabban,
miért tegyek erőszakot magamon, hogy akaratomat az értelem
határai között tarthassam? Miért ne tegyem meg azt, amire vágyaim
hajtanak? Miért ne öljem meg azt az embert, aki valahol utáni
ban van? Stb. íme, mennyire kaput nyitunk minden istentelen-
ségnek és minden gazságnak, magunkat pedig fatuskókhoz, s
minden cselekedetünket óraművek járásához tesszük hasonlóvá.
A mondottak alapján nagyon veszedelmes dolognak tartom,
hogy csak átvitt értelemben lehet azt mondani rólunk, hogy
vétkezünk Isten ellen. Mert mit jelent akkor, hogy képességünk
van akaratunkat az értelem határai között tartani, s hogy ezt
áthágva, vétkezünk ama rend ellen? Ön talán azt feleli ezzel
szemben, hogy ez nem Isten ellen, hanem önmagunk ellen való
b ű n ; mert ha tulajdonképpeni értelemben mondanák rólunk,
hogy vétkezünk Isten ellen, azt is kellene mondani, hogy Isten
akarata ellen történik valami ; ez pedig Ön szerint lehetetlen,
tehát a bűn is lehetetlen. Ámde egyiknek a kettő közül igaznak
kell lennie : Isten vagy akarja azt, vagy nem akarja. Ha akarja,
hogyan lehet akkor rossz reánk való tekintettel? Ha nem akarja,
akkor az Ön véleménye szerint nem is történhetik meg. Ha azon
ban ez, véleménye szerint, némi képtelenséget foglal is magában,
mégis nagyon veszedelmesnek látszik az előbb említett képtelen
ségek elfogadása. Ki tudja, ha alaposan vizsgálnám a kérdést,
nem lehetne-e mégis módot találni ezeknek az ellentmondások
nak valamiképpen való kiegyenlítésére.
Ezzel be is fejeztem volna levelének első főszabályom szerint
való vizsgálatát. Mielőtt azonban áttérek második szabályom
szerint való vizsgálatára, még két megjegyzést teszek levelére és
az Alapelvek 1. részének 15. tételére vonatkozóan. Az első az,
hogy ön azt állítja: az akarás és az ítélés képességét az értelem
határai között tudjuk tartani. Ezt nem fogadhatom el feltétlenül.
Mert ha az igaz volna, akkor számtalan ember közül mégis csak
akadna egy, aki megmutatná, hogy benne megvan ez a képesség.
De bárki tapasztalhatja önmagán, hogy minden erőfeszítés mellett

sem képes elérni azt a célt. Ha pedig valaki kételkedik ebben,
vizsgálja csak meg önmagát, hányszor győzedelmeskednek a
szenvedélyek az értelem akarata ellenére az észen, még ha egész
erejével küzd is ellenük. De Ön azt fogja mondani: ha ezt nem
tudjuk elérni, ez nem azért van, mert lehetetlen számunkra,
hanem azért, mert nem fejtünk ki elég buzgalmat. Erre azt vála
szolom : ha az lehetséges volna, legalább egy mégis csak akadna
a sok ezer közül. De az összes emberek között nem létezett vagy
nem létezik egyetlenegy sem, aki azzal merne dicsekedni, hogy
sohasem tévedett. Lehetnek-e meggyőzőbb bizonyítékai ennek a
dolognak, mint maguk a tények? Ha csak kevés, ha csak egy
is volna ; ám mivel egyetlen egy sincs, nem is lehet a dolgot bizo
nyítani. Ámde ön azt az ellenvetést teszi m ajd : ha lehetséges,
hogy ítéletem felfüggesztésével és akaratomat az értelem határai
között tartva egyszer el tudom érni, hogy ne tévedjek, miért ne
érhetném ezt el mindig ugyanazzal az erőfeszítéssel? Erre azt
válaszolom, hogy nem bírom belátni, mint lehetne annyi erőnk
ma, hogy mindig megmaradhassunk abban az állapotban. Egyszer
minden erőm megfeszítésével képes vagyok egy óra alatt meg
tenni két mérföldnyi utat, de mindig nem tudom megtenni. Éppígy
egyszer a legnagyobb igyekezettel meg tudom óvni magamat a
tévedéstől, de hogy ezt mindig megtegyem, ahhoz nincs erőm.
Világosnak látszik előttem, hogy az első ember, aki kikerült ama
tökéletes alkotó kezéből, fel volt ruházva azzal az erővel, de (s
ebben egyetértek önnel) nem használta ki, vagy visszaélt vele,
s ezért elvesztette tökéletes állapotát s nem képes teljesíteni azt,
ami előbb hatalmában volt. Ezt sok érvvel tudnám igazolni, de
nem akarok bőbeszédű lenni. S ebben a dologban rejlik vélemé
nyem szerint a szentírás minden lényege, amelyet ezért tisztelet
ben kell tartanunk, mivel megtanít bennünket arra, amit termé
szetes értelmünk oly világosan igazol, hogy ti. első tökéletlensé
günk állapotából való kiesésünket saját oktalanságunk idézte
elő. Mire van tehát jobban szükségünk, mint amaz elesés helyre
hozására? S a szentírásnak is egyetlen célja az, hogy az elesett
embert visszavezesse Istenhez.
A második pont az, hogy Ön az Alapelvek 1. részének 15.
tételében azt állítja : A dolgok világos és határozott felfogása ellen
kezik az ember természetével, s ebből végül azt következteti: sokkal
jobb helyeselni a még oly zavaros dolgokat is és szabadságunkat
gyakorolni, mintsem mindig megmaradni közömbösnek, azaz a sza
badság legalsóbb fokán. Ez a következtetés túlságosan homályos
előttem, semhogy elfogadhatnám. Mert az ítélettől való tartóz-
16*
244 Levelezés
kodás megtart bennünket abban az állapotban, amelyben a teremtő

megteremtett bennünket; de zavarosan felfogott dolgokat
helyeselni annyi, mint meg nem értett dolgokat helyeselni, s
így éppoly könnyű az igazat, mint a hamisat helyeselni.
És ha (mint Descartes tanítja valahol) nem tartjuk meg a helyes
lésben azt a rendet, amelyet Isten megállapított értelmünk és
akaratunk között, ti. hogy csakis azt helyeseljük, amit világosan
felfogtunk: noha akkor véletlenül rátapintunk az igazságra,
mégis vétkezünk, mert nem az Isten-akarta rend szerint jutottunk
az igazsághoz. Következőleg, ahogyan a helyesléstől való tartóz
kodás megtart bennünket abban az állapotban, amelyben Isten
megalkotott bennünket, úgy a zavaros helyeslés rosszabbá teszi
állapotunkat: megveti ugyanis annak a tévedésnek alapját,
amely által azután elvesztjük a tökéletes állapotot. De már hallom,
amint Ön azt mondja: Nem jobb-e, ha azáltal tökéletesedünk,
hogy akár zavaros dolgokat helyeselünk, mint ha a helyesléstől
való tartózkodás következtében mindig a tökéletesség és szabadság
legalacsonyabb fokán maradunk? Ámde, nem szólva arról, hogy
ezt tagadtuk, s valamiképp kimutattuk, hogy ezzel nem jobbakká,
hanem rosszabbakká válunk: nekünk lehetetlennek és mintegy
ellentmondásnak is látszik az, hogy Isten az általa meghatározott
dolgok megismerését messzebbre terjesztené ki annál a meg
ismerésnél, amelyet nekünk adott, sőt hogy akkor Isten volna téve
déseink feltétlen oka. S ezzel nem ellenkezik, hogy nem vádolhatjuk
Istent amiatt, miért nem adott nekünk többet, mint amennyit adott;
hiszen nem volt erre kötelezve. Igaz ugyan, hogy Isten nem köteles
többet adni nekünk, mint amennyit adott, de Isten legfőbb tökéletes
sége magával hozza azt is, hogy egy tőle származó teremtmény
ne foglaljon magában ellentmondást, amilyen, mint látszik, az
előbbiekből következnék. Mert sehol a teremtett természetben
nem találunk tudást, egyedül a mi értelmünkben. Mi egyéb célra
jutott volna ez osztályrészünkül, ha nem arra, hogy szemléljük
és megismerjük Isten műveit? S mi következik ebből világosab
ban, mint az, hogy összhangnak kell lennie a megismerendő dolgok
és a mi értelmünk között?
Ha az imént mondottakra vonatkozóan második főszabá
lyom szerint vizsgálnám meg levelét, még jobban eltérnénk egy
mástól, mint az első szabályom szerint való vizsgálatban. Mert
nekem úgy látszik (ha tévednék, mutassa meg kérem a helyes
utat), hogy Ön nem tulajdonítja a szentírásnak azt a csalhatatlan
igazságot és isteniséget, amely meggyőződésem szerint megvan
benne. Igaz ugyan, hogy állítása szerint Ön azt hiszi, hogy Isten
a szentírás tartalmát kinyilatkoztatta a prófétáknak, de olyan
tökéletlen módon, hogy ha ez úgy történt volna, ahogy Ön állítja,

ez ellentmondást feltételezne Istenben. Mert ha Isten kinyilat
koztatta szavát és akaratát az embereknek, akkor határozott
célból és világosan nyilatkoztatta ki nekik. Ha mármost a pró
féták ezt az igét, amelyet átvettek, példázattá költötték volna át,
akkor Isten azt vagy akarta, vagy nem akarta volna. Ha akarta
volna, hogy példázatot alkossanak belőle, azaz hogy eltérjenek
értelmétől, akkor Isten volna e tévedés oka, s olyasmit akarna,
ami ellenkezik vele. Ha nem akarta volna, akkor lehetetlen volt,
hogy a próféták példázatot csináljanak belőle. Azonkívül, ha
feltesszük, hogy Isten közölte igéjét a prófétákkal, akkor azt kell
hinnünk, hogy úgy közölte velük, hogy átvéve azt, ne tévedjenek.
Mert hiszen Istennek igéje kinyilatkoztatásával határozott céljá
nak kellett lennie ; de azt a célt csak nem tűzhette ki magának,
hogy megtévessze az embereket; ez ugyanis ellentmondás volna
Istenben. Az ember sem tévedhetett Isten akarata ellenére, mert
ez, Ön szerint, nem történhetik meg. Mindezt nem tekintve, ama
legtökéletesebb lényről nem hihető, hogy megengedné, hogy
igéjének, amelyet azért adott a prófétáknak, hogy a népnek meg
magyarázzák, más értelmet tulajdonítsanak a próféták, mint
amelyet Isten akart. Mert ha azt mondjuk, hogy Isten kinyilat
koztatta igéjét a prófétáknak, ezzel azt is állítjuk, hogy Isten
rendkívüli módon jelent meg a prófétáknak, vagy hogy beszélt
velük. Ha mármost a próféták példázatot csinálnak ebből a nekik
kinyilatkoztatott igéből, azaz más értelmet tulajdonítanak neki,
mint amelyet Isten akart neki tulaj doníttatni, akkor Isten erre
kioktatta volna őket. Egyrészt tehát lehetetlen a prófétákra való
tekintettel, másrészt ellentmondás Istenre való tekintettel, hogy
a próféták másként vélekedtek volna, mint Isten akarta, hogy
vélekedjenek.
Hogy Isten úgy nyilatkoztatta volna ki igéjét, mint Ön
állítja, azt Ön nemigen bizonyítja, ti. hogy csak az üdvözülést és
az elkárhozást nyilatkoztatta volna ki s e célra bizonyos eszkö
zöket rendelt volna el, s hogy az üdvözülés és elkárhozás csupán
csak hatásai az elrendelt eszközöknek. Mert valóban, ha a pró
féták ebben az értelemben vették át Isten igéjét, mi okuk lett volna
arra, hogy más értelmet tulajdonítsanak nekik? De Ön nem is
hoz fel semmiféle bizonyítékot, hogy meggyőzzön bennünket,
hogy az Ön véleményét a prófétáké fölé kell helyeznünk. Ha azon
ban azt tartja bizonyítéknak, hogy egyébként amaz ige sok tökélet
lenséget és ellentmondást tartalmaz, azt mondom, hogy Ön ezt
csak állítja, de nem bizonyítja. S ki tudja, ha egymás mellé állítjuk
a kétféle felfogást, melyiknek kisebbek a tökéletlenségei? Elvégre
246 Levelezés
is a legtökéletesebb lény jól látta, mit bír felfogni a nép s melyik

a legjobb módszer a nép nevelésére.
Ami első kérdésének második részét illeti, Ön azt kérdezi ön
magától, miért parancsolta meg Isten Ádámnak, hogy ne egyék
ama fáról, holott épp az ellenkezőjét határozta el. Ön azt feleli:
az Ádámnak adott parancs egyedül abban állt, hogy Isten kinyilat
koztatta Ádámnak, hogy a fáról való evés halált okoz, mint ahogy
nekünk kinyilatkoztatja a természetes ész által, hogy a méreg
halálos. Ha azt mondják, hogy Isten megtiltott valamit Ádámnak,
milyen okok szólnak amellett, hogy inkább higgyek a tilalom
ama módjában, amelyet Ön feltesz, mint abban, amelyet felhoz
nak a próféták, akiknek maga Isten nyilatkoztatta ki a tilalom
módját? Ön azt fogja mondani: a tilalomnak az a módja, amelyet
én felteszek, természetesebb s ezért inkább megfelel az igazságnak
és Istennek. De én mindezt tagadom. Sem azt nem tudom felfogni,
hogy Isten a természetes értelem által nyilatkoztatta ki nekünk,
hogy a méreg halálos, sem nem látom az okokat, amelyekből
valaha megtudhatnám, hogy valami mérgező hatású, ha a méreg
ártalmas hatásait nem láttam másokon, vagy nem hallottam
másoktól. Hogy emberek, nem ismerve valamilyen mérget, esznek
belőle és meghalnak, azt a mindennapi tapasztalat mutatja. Ön
azt fogja mondani, ha az emberek tudnák, hogy ez méreg, azt is
tudnák, hogy valami rossz. De én azt felelem, hogy csak az ismeri
vagy ismerheti a mérget, aki látta vagy hallotta, hogy használa
tával valaki kárt tett magában. S ha feltesszük, hogy mind e mai
napig sohasem hallottuk vagy láttuk, hogy valaki mérget hasz
nálva kárt te tt magában, nemcsak hogy most sem tudnánk róla
semmit, hanem félelem nélkül használnék a magunk kárára,
mint ahogy a mindennapi tapasztalat megtanít az efféle igaz
ságokra.
Lehet-e ebben az életben tiszta és emelkedett léleknek
nagyobb gyönyörűsége, mint ama tökéletes istenség szemlélete?
Mert ahogyan a legtökéletesebbel foglalkozik, úgy magában is
kell foglalnia a legtökéletesebbet, amely határolt értelmünk körébe
eshetik. Nincs számomra az életben semmi, amiért odaadnám azt
a gyönyörűséget. Benne mennyei vágyban égve, sok időt tudok
eltölteni; de egyúttal szomorúság is fog el, amikor látom, mily
sok hiánya van véges elmémnek. De enyhíti szomorúságomat az
a reményem, amely drágább nekem életemnél, hogy ezután is
létezem majd és fennmaradok, s nagyobb tökéletességben látom
majd az istenséget, mint most. Ha nézem rövid, tovatűnő életemet,
amelynek minden pillanatában várom a h a lált; ha azt kellene
himiem, hogy végem lesz s nélkülöznöm kell majd azt a szent és
fenséges szemlélődést, akkor bizonyára a legnyomorultabb volnék

ama teremtmények között, amelyek nem ismerik végüket. Hiszen
akkor a haláltól való félelem halálom előtt szerencsétlenné tenne
engem, halálom után pedig éppenséggel semmi, s következőleg
szerencsétlen volnék, mert meg lennék fosztva attól az isteni
szemlélődéstől. De az Ön nézetei, úgy látszik, oda vezetnek engem,
hogy amikor itt megszűnők létezni, akkor örökre is megszűnők,
míg viszont az az ige és Isten akarata a lelkemben élő belső tanú
ságukkal megvigasztalnak, hogy ez után az élet után tökéletesebb
állapotban fogok valamikor a legtökéletesebb istenség szemléleté
ben gyönyörködni. Valóban, még ha ez a remény valamikor csal
fának bizonyulna is, engem mégis, míg remélek, boldoggá tesz.
Ez az egyetlen, amit imáimban, sóhajaimban és komoly fogadal
maimban kérek és kérni fogok Istentől (bár többet tehetnék ezért!),
ameddig csak a lélek irányítja e tagokat: legyen olyan kegyes,
tegyen engem olyan boldoggá jóságával, hogy amikor felbomlik
ez a test, mint értelmes lény maradjak fenn ama legtökéletesebb
istenség szemléletére. Ha csak ezt az egyet elérem, akkor mind
egy nekem, mit hisznek itt az emberek, miről győzik meg egy
mást kölcsönösen, vajon a természetes értelmen alapszik és általa
felfogható-e valami, vagy nem. Ez, egyedül ez az én kívánságom,
az én óhajom és szüntelen imám, hogy Isten erősítse meg lelkem
ben ezt a bizonyosságot. Ha ez megvan bennem (ó, milyen nyomo
rult volnék, ha nélkülözném), akkor hadd kiáltsa sóvárgó lelkem :
„Mint a szarvas áhítozza a víznek patakjait, úgy vágyódik lelkem
Te utánad, ó én élő Istenem ; ó, mikor jön el a nap, amikor Veled
leszek és látni foglak Téged.” Ha csak ezt elérem, akkor meg
kaptam mindent, amire lelkem vágyva vágyódik. Mivel azonban
tetteink nem tetszenek Istennek, az ö n véleménye értelmében
nem látom azt a reményt. Azt sem értem, miért teremtett meg
és tartott fenn Isten (ha ugyan szabad emberi módon beszélni
róla), ha semmi öröme nem telik tetteinkben és dicséretünkben.
Ha azonban félreértem az ö n véleményét, kérem, magyarázza
meg nekem.
De már a szokottnál hosszabbra nyúlt az írásom és talán
Önt is tartóztattam ; s mivel úgy látom, hogy papírom fogytán
van, be is fejezem levelemet. Ezeknek a kérdéseknek megoldását
szeretném látni válaszában. Talán itt-ott olyan következtetést
vontam le leveléből, amely esetleg nem felel meg az Ön véleményé
nek ; de épp ezekre nézve szeretném hallani magyarázatát.
Nemrég Isten bizonyos attribútumaira vonatkozó vizsgáló
dásokkal foglalkoztam, s ebben nagy segítségemre volt az Ön
Függeléke. Csak részletesebben fejtettem ki az ö n véleményét,
248 Levelezés
amely szerintem csak bizonyításokat ad ; s ezért nagyon csodál

kozom az Előszónak azon a kijelentésén, hogy ez nem az Ön fel
fogása, de kötelezve volt arra, hogy ígéretének megfelelően tanít
ványát így tanítsa Descartes filozófiájára, pedig egészen más a
nézete mind Istenről, mind a lélekről, különösen pedig a lélek
akaratáról. Azt is olvasom abban az Előszóban, hogy ön ezeket
a Metafizikai Gondolatokat rövidesen részletesebb kidolgozásban
szándékozik kiadni. Mind a kettőt nagy érdeklődéssel várom,
mert valami rendkívülit remélek tőle. Egyébként nem szoktam
senkit sem dicsérni.
Megírtam ezt őszinte lélekkel és igaz barátsággal, úgy, amint
levelében kívánta és az igazság kiderítése érdekében. Bocsássa
meg túlságos terjengősségemet, nem volt szándékomban. Ha mind
erre válaszol nekem, nagyon lekötelez. Nincs kifogásom az ellen,
ha azon a nyelven akar nekem írni, amelyen nevelkedett, akár
más nyelven, de csak latinul vagy franciául. Ezt a választ azon
ban szíveskedjék ugyanazon a nyelven írni, mert így nagyon jól
megértettem felfogását, ami talán nem így történnék, ha latinul
írna. Ezzel nagyon lekötelez engem, én pedig vagyok és maradok,
Uram, igaz és készséges híve

W. van B lyenbergh
Dordrecht, 1665. december 12-én.
Szeretném, ha válaszában részletesebben megmagyarázná nekem,
m it ért negáción Istenben.
Benedictus de Spinoza
úrnak
a Lange Boogaert Buyten
Schiedam
21. L E V É L
A tudós és mélyen tisztelt férfiúnak,

B. d. S.
Uram és Barátom!
Amikor első levelét olvastam, azt gondoltam, hogy nézeteink
nagyjából megegyeznek ; második leveléből azonban, amelyet e
21. levél. Spinoza Blyenbergh-hez 249
hó 21-én kaptam meg, azt látom, hogy egészen másképpen áll a

dolog, és hogy nemcsak olyan dolgokban nem értünk egyet, ame
lyek kizárólag az első alapelvekből vezetendők le, hanem magukra
ezekre az alapelvekre nézve sem, úgyhogy alig hiszem, hogy leve
lezés útján kölcsönösen meggyőzhetnők egymást. Azt látom ugyanis,
hogy valamely bizonyítás, még ha a legniegbízhatóbb is a bizo
nyítás szabályai szerint, csak úgy áll meg Ön előtt, ha összhangban
van azzal a magyarázattal, amelyet vagy önmaga, vagy más, Ön
előtt jól ismert teológusok tulajdonítanak a szentírásnak. Ha Ön
valóban úgy találja, hogy Isten világosabban és hatásosabban szól
a szentírás által, mint a természetes értelem világossága által,
amelyet ugyancsak ő adott nekünk s amelyet isteni bölcsességével
állandóan fenntart szilárdan és sértetlenül, akkor erős okai vannak
arra, hogy ama vélemények felé térítse értelmét, amelyeket a szent-
írásnak tulajdonít; sőt magam sem tudnék másképp cselekedni.
Ami pedig engem illet, mivel nyíltan és kerülő nélkül megvallom,
hogy nem értem a szentírást, noha jó egynéhány esztendeig foglal
koztam vele,44 s mivel tudom magamról, hogyha egyszer megbíz
ható bizonyításra tettem szert, nem juthatok többé olyan gondo
latokra, hogy valaha is kételkedjem abban a bizonyításban : azért
teljesen megnyugszom abban, amit az értelem mutat nekem, soha
sem aggódva, hogy talán csalódtam benne, sem pedig, hogy a
szentírás, még ha nem kutatom is, ellentmondásba juthatna vele.
Mert az igazság nem ellenkezhetik az igazsággal,45 mint már előbb
világosan kifejtettem Függelékemben (a fejezetet nem tudom meg
mondani, mert a könyv itt falun nincs is kezem ügyében). S ha
egyszer hamisnak találnám is a gyümölcsöt, amelyet a természetes
értelemből vettem, az mégis boldoggá tenne, mert élvezem azt,
s nem szomorúságban és sóhajtozásban igyekszem eltölteni éle
temet, hanem nyugalomban, örömben és derűben, s így egy fokkal
magasabbra emelkedem. Emellett pedig elismerem (s ez a leg
nagyobb elégtétellel és lelki nyugalommal tölt el engem), hogy
minden a legtökéletesebb lény hatalmából és megváltozhatatlan
határozatából történik így.
De hogy visszatérjek levelére, szívből fakadó legnagyobb
köszönetemet fejezem ki azért, hogy idejekorán feltárta előttem
filozofálásának módját. Azért azonban nem mondok Önnek köszö
netét, hogy olyan dolgokat tulajdonít nekem, amilyeneket levelem
ből próbál következtetni. Ugyan kérem, mi alapot adott Önnek
levelem arra, hogy nekem tulajdonítsa ezeket a nézeteket, hogy
az emberek vadállatokhoz hasonlók, hogy az emberek vadállatok
módjára halnak meg és pusztulnak el, hogy tetteink nem te t
szenek Istennek stb. (Ámbár ebben az utolsó pontban csakugyan
250 Levelezés
teljesen eltérők a nézeteink, mert ha jól értem, az Ön felfogása

szerint Isten úgy gyönyörködik tetteinkben, mint az, aki elérte
célját, mert kívánsága szerint sikerült a dolog.) Ami engem illet,
igazán világosan azt mondottam, hogy a jámborok tisztelik Istent,
állandó tiszteletükkel mind tökéletesebbekké válnak és szeretik
Istent : talán ez jelenti azt, hogy vadállatokhoz tesszük őket
hasonlókká, vagy bogy vadállatok módjára pusztulnak el, vagy
végül, hogy tetteik nem tetszenek Istennek? Ha nagyobb figyelem
mel olvasta volna levelemet, világosan átlátta volna, hogy csakis
ebben az egy pontban térnek el nézeteink : vajon Isten mint
Isten, azaz a maga feltétlenségében, semmiféle emberi attribútum
mal fel nem ruházva, részesíti-e az igazakat azokban a tökéletes
ségekben, amelyeket kapnak tőle (ahogy én értem), vagy pedig
mint bíró ; ezt az utóbbit ön állítja, s ezért védelmezi azt az állí
tását, hogy az istentelenek éppúgy szolgálják Istent, mint a jám
borok, mert Isten határozata szerint teszik meg mindazt, amit
tehetnek. Ámde szavaimból ez semmiképp nem következik : mert
Istent nem bíróként mutatom be, s ezért a cselekedet minősége, nem
pedig a cselekvőnek hatalma szerint ítélem meg a cselekedeteket,
s a jutalom, amely a cselekedetet követi, oly szükségszerűen követ
kezik belőle, mint ahogy a háromszög természetéből következik az,
hogy három szögének egyenlőnek kell lennie két derékszöggel.
S ezt megérti majd mindenki, hacsak szem előtt tartja azt, bogy
legnagyobb boldogságunk az Isten iránti szeretetben áll, s hogy ez
a szeretet szükségszerűen folyik Isten megismeréséből, amelyet
annyira ajánlanak nekünk. Ezt pedig általánosságban igen könnyen
be lehet bizonyítani, csak szem előtt kell tartani Isten határozatá
nak természetét, ahogyan kifejtettem Függelékemben. Elismerem
azonban, hogy mindazok, akik az isteni természetet összezavarják
az emberi természettel, teljesen alkalmatlanok ennek megér
tésére.
Ezzel itt be is akartam fejezni levelemet, hogy ne legyek
tovább terhére olyan dolgokkal, amelyek (mint kiviláglik nagyon
udvarias utóiratából levele végén) csupáncsak tréfául és nevetségül
szolgálnak és senkinek sincsenek hasznára. Hogy azonban teljesen
vissza ne utasítsam kérését, folytatom és rátérek a negáció (taga
dás) és priváció (megfosztás) szavak magyarázatára, s röviden
előadom azt is, ami szükséges előző levelem értelmének világosabb
kifejtéséhez.
Azt mondom tehát, hogy a priváció nem jelenti a megfosztás
cselekedetét, hanem csak az egyszerű és puszta hiányt jelenti,
amely magában semmi. Ugyanis csak gondolati dolog, vagy a gon
dolkodás egy modusza, amelyet akkor alkotunk, amikor a dolgokat
összehasonlítjuk egymással. Azt mondjuk pl., hogy а лак meg \'an

fosztva látásától, mert könnyen el tudjuk őt képzelni látónak,
akár onnan ered ez az elképzelés, hogy összehasonlítjuk másokkal,
akik látnak, akár onnan, hogy jelen állapotát összehasonlítjuk
múlt állapotával, amikor még látott. S amikor ily módon tekintjük
ezt az embert, tudniillik összehasonlítva természetét mások ter
mészetével vagy saját korábbi természeté\rel, akkor azt állítjuk,
hogy a látás hozzátartozik természetéhez, s ezért mondjuk, hogy
meg van fosztva látásától. De ha Isten határozatát és természetét
tekintjük, akkor éppoly kevéssé állíthatjuk arról az emberről,
mint egy kőről, hogy meg \*an fosztva a látástól, mert abban az
időben éppúgy nem illeti meg a látás azt az embert ellentmondás
nélkül, mint egy követ, mert ahhoz az emberhez semmi egyéb nem tar
tozik és semmi egyéb nem az övé, mint az, amit az isteni értelem és
akarat juttatott neki. És ezért Isten éppúgy nem oka az ő nem
látásának, mint a kő nem-látásának. Ez puszta negáció. Éppígy,
ha tekintjük az olyan ember természetét, akit az érzéki gyönyör vágya
vezet, s jelenlegi vágyát összehasonlítjuk azzal, amely megvan a jám
borokban, vagy azzal, amely máskor megvolt benne, akkor azt állítjuk,
hogy ez az ember meg van fosztva a jobb utáni vágytól, mivel akkor úgy
ítélkezünk, hogy öt megilleti az erény utáni vágy. De nem tehetjük ezt,
ha az isteni határozat és értelem természetét tartjuk szem előtt. Mert
erre való tekintettel ama jobb utáni vágy abban az időben éppúgy nem
tartozik ennek az embernek természetéhez, mint az ördög vagy a kő
természetéhez. Ezért erre való tekintettel a jobb utáni vágy nem
priváció, hanem negáció. A priváció tehát nem egyéb, mint vala
minek tagadása egy dologról, ami megítélésünk szerint ennek ter
mészetéhez tartozik, a negáció pedig nem egyéb, mint valaminek
tagadása egy dologról, mert nem tartozik a természetéhez. Ebből
pedig világos, miért volt rossz Ádámnak a földi dolgokra irányuló
vágya csupán a mi értelmünk, nem pedig Isten értelme szempont
jából. Mert noha Isten ismerte Ádámnak korábbi és jelen állapotát,
azért mégsem gondolta, hogy Ádám meg van fosztva korábbi állapotá
tól, azaz hogy korábbi állapota az ő jelen természetéhez tartozik. Mert
akkor Isten a maga akarata, azaz saját értelme ellen fogna fel
valamit. Ha ön ezt jól megértette volna, valamint azt is, hogy én
nem ismerem el azt a szabadságot, amelyet Descartes tulajdonít
a léleknek, ahogyan L. M. is tanúsította nevemben az Előszóban,
akkor a legkisebb ellentmondást sem találná szavaimban. De
látom, hogy sokkal jobban tettem volna, ha első levelemben
Descartes szavaival feleltem volna önnek, mondván, hogy mi nem
tudhatjuk, hogyan fér össze szabadságunk s mindaz, ami tőle függ,
az isteni gondviseléssel és szabadsággal (ahogy a Függelék külön-
252 Levelezés
böző helyein mondottam), úgyhogy Isten teremtéséből kifolyólag

nem találhatunk ellentmondást szabadságunkban, mivel nem
tudjuk megérteni, hogyan teremtette Isten a dolgokat és (ami
ugyanaz) hogyan tartja fenn őket. De én azt hittem, hogy ö n
olvasta az Előszót, s hogy vétettem volna a szívből felajánlott
barátság kötelessége ellen, ha nem felelnék Önnek legbensőbb meg
győződésem szerint. De ebbe bele kell törődnöm.
Mivel azonban látom, hogy Ön Descartes nézetét eddigelé
nem fogta fel helyesen, arra kérem, tartsa szem előtt ezt a két
dolgot.
Először is, sem én, sem Descartes sohasem mondottuk, hogy
természetünkhöz hozzátartozik az, hogy akaratunkat az értelem
határai között kell tartanunk, hanem csak azt mondottuk, hogy
Isten határolt értelmet és határtalan akaratot adott nekünk, úgy
azonban, hogy nem tudjuk, mi célból teremtett bennünket. Továbbá
hogy efféle határtalan vagy tökéletes akarat nemcsak tökéleteseb
bekké tesz bennünket, hanem nagyon szükséges is számunkra,
mint a következőkben meg fogom Önnek mutatni.
Másodszor, hogy szabadságunk nem áll sem valamilyen
esetlegességben, sem valamilyen közömbösségben, hanem az igen
lés és tagadás módjában, úgyhogy annál szabadabbak vagyunk,
minél kevésbé közömbösen igenlünk vagy tagadunk egy dolgot.
Például, ha Isten természete ismeretes előttünk, akkor éppoly
szükségszerűen következik természetünkből Isten létezésének igen
lése, mint ahogy a háromszög természetéből következik, hogy
három szöge egyenlő két derékszöggel; s mégis, sohasem vagyunk
szabadabbak, mint amikor ily módon igenlünk valamit. Mivel
pedig ez a szükségszerűség semmi egyéb, mint Isten határozata,
miként világosan megmutattam Függelékemben, azért ebből
némiképp megérthetjük, miként van az, hogy valamit szabadon
cselekszünk és ennek oka vagyunk, holott ezt szükségszerűen és
Isten határozatából tesszük.46 Ezt, mondom, némiképp meg tudjuk
érteni, amikor olyasmit igenlünk, amit világosan és határozottan
felfogunk. Amikor azonban olyasmit állítunk, amit nem fogunk fel
világosan és határozottan, azaz amikor megengedjük, hogy akara
tunk túlmenjen értelmünk határain, akkor ama szükségszerűséget
és Isten határozatait nem tudjuk igy felfogni, hanem csak szabad
ságunkat, amelyet akaratunk mindig magába zár (egyedül ebben
a tekintetben mondhatjuk cselekedeteinket jóknak vagy rosszak
nak). S ha akkor igyekszünk szabadságunkat összhangba hozni
Isten határozatával és folytonos teremtésével, akkor összezavarjuk
azt, amit világosan és határozottan megértünk, azzal, amit nem
fogunk fel, s ezért hiábavaló az igyekezetünk. Elég tehát tudnunk,
2 1 . le v é l. S p i n o z a B ly e n b e r g h - h e z 253
hogy szabadok vagyunk, s hogy ilyenek lehetünk Isten határozata

mellett, s hogy mi vagyunk a rossznak oka, mert minden cselek
vést csak szabadságunkra való tekintettel nevezhetünk rossznak.
Ennyit akartam Descartesról mondani, hogy megmutassam, hogy
szavai e részben nem foglalnak magukban ellentmondást.
Most rátérek arra, ami engem illet, s először is röviden utalok
arra a haszonra, amely nézetemből ered s főleg abban van, hogy
értelmünk minden babona nélkül ajánlja fel lelkünket és testünket
Istennek. Nem tagadom, hogy az imádság is nagyon hasznos ne
künk ; mert értelmem nagyon is csekély ahhoz, hogy meghatá
rozza Istennek mindazon eszközeit, amelyekkel a maga iránt való
szeretetre, azaz az üdvösségre vezeti az embereket. Ez a nézet
tehát oly távol áll attól, hogy káros lehetne, hogy ellenkezőleg,
azok számára, akik nem elfogultak semmiféle előítéletben, sem
gyermekes babonában, az egyedüli eszköz a boldogság legmagasabb
fokának eléréséhez.
Ha azonban azt mondja, hogy az embereket azzal, hogy
ennyire függővé teszem Istentől, az elemekhez, a növényekhez és
a kövekhez teszem hasonlókká, ez eléggé mutatja, hogy ö n teljesen
félreérti véleményemet, s olyan dolgokat, amelyek az értelemre
tartoznak, összezavar a képzelettel. Mert ha tiszta értelemmel fel
fogta volna, mit jelent az Istentől való függés, bizonyára nem
gondolná, hogy a dolgok, amennyiben Istentől függnek, holtak,
testiek és tökéletlenek (ki merészelt valaha ilyen lekicsinylőén
beszélni a legtökéletesebb lényről), hanem ellenkezőleg, megértené,
hogy éppen ebből az okból és épp amennyiben Istentől függnek,
tökéletesek. Ez annyira áll, hogy ezt a függést és szükségszerű cse
lekvést akkor értjük a lehető legjobban Isten határozatán, amikor
nem fatörzsekre és fűvekre gondolunk, hanem a legértelmesebb és
legtökéletesebb dolgokra, amint világosan kitűnik abból, amit már
fentebb a második helyen megjegyeztem Descartes véleményére
vonatkozóan s amit Önnek figyelembe kellett volna vennie.
Azt sem hallgathatom el, hogy rendkívül csodálkozom azon
a mondásán : ha Isten nem büntetné a bűntettet (azaz mint bíró,
olyan büntetéssel, amilyent maga a bűntett nem hoz magával,
mert hiszen egyedül ez a mi kérdésünk), milyen ok tarthatna vissza
attól, hogy mohón el ne kövessek bármilyen gaztettet? Bizonyára,
aki csak a büntetéstől való félelemből nem követ el bűntettet
(amit nem teszek fel Önről), az semmiképpen sem cselekszik sze-
retetből és abban legkevésbé sincsen erény. Ami engem illet, én
azért nem követek el, vagy igyekszem el nem követni bűntettet,
mert ez teljességgel ellenkezik egyéni természetemmel és eltérítene
Isten szeretetétől és megismerésétől.
254 L e v e le z é s
Továbbá, ha némileg is szem előtt tartotta volna az emberi

természetet s úgy fogta volna fel Isten határozatának természetét,
amint megmagyaráztam a Függelékben, s végül ha tudta volna,
hogyan kell egy dolgot levezetni, mielőtt konklúzióhoz jutunk :
akkor nem mondotta volna oly meggondolatlanul, hogy ez a fel
fogás fatuskókhoz stb. tesz bennünket hasonlókká, s nem tulajdo
nított volna nekem annyi képtelenséget, amennyit elképzel rólam.
Mielőtt áttér második szabályára, Ön azt mondja, hogy két
dolgot nem képes megérteni. Az elsőre ezek közül azt felelem, hogy
Descartes elég Önnek, hogy levonja következtetését; mert hiszen
csak meg kell figyelnie saját természetét s azt tapasztalja majd,
hogy függőben tudja tartani ítéletét. Ha azonban azt mondja, hogy
önmagában nem tapasztalja, hogy azt az erőkifejtést az ésszel
szemben, amelyre ma képesek vagyunk, mindig is tudjuk foly
tatni, ez olyan volna Descartesnak, mintha azt mondanék, hogy ma
nem láthatjuk előre, hogy mindig gondolkodó lények leszünk-e, vagy
hogy mindig megtartjuk-e a gondolkodó dolog természetét, ameddig
csak létezünk. Ez pedig valóban ellentmondást foglal magában.
A második pontra nézve Descartestal azt mondom : ha nem
terjeszthetnők ki akaratunkat nagyon is korlátolt értelmünk hatá
rain túl, akkor nagyon szerencsétlenek volnánk, mert akkor nem
volna hatalmunkban, hogy akár egy falat kenyeret együnk, vagy
egy lépést tegyünk, vagy megálljunk ; mert mindez bizonytalan
és veszedelmes.
Áttérek most az Ön második szabályára s azt állítom : elis
merem ugyan, hogy én nem tulajdonítom azt az igazságot a szent-
írásnak, amely az Ön hite szerint benne rejlik, s mégis, azt hiszem,
hogy épp akkora, ha ugyan nem nagyobb tekintélyt tulajdonítok
neki, és sokkal óvatosabban, mint mások, ügyelek arra, hogy bizo
nyos gyermekes és képtelen nézeteket ne koholjak róla. Erre csak
úgy képes valaki, ha jól ért a filozófiához, vagy pedig isteni kinyi
latkoztatásai vannak. Ezért is igen kevéssé érdekelnek engem
azok a magyarázatok, amelyeket a közönséges teológusok adnak a
szentírásról, különösen ha abból a fajtából valók, hogy mindig
betű szerint és külsőséges értelemben veszik a szentírást. Sohasem
láttam, a szociníánusokon kívül, annyira otromba teológust, aki
ne fogta volna fel, hogy a szentírás igen gyakran emberi módon
beszél Istenről és példázatokban fejezi ki értelmét. Ami pedig azt
az ellentmondást illeti, amelyet (legalább véleményem szerint)
hiába igyekszik benne kimutatni, azt hiszem, hogy ö n példázaton
egészen más valamit ért, mint amit rendesen értenek rajta ; mert
ki hallotta valaha, hogy aki példázatokban fejezi ki gondolatait,
az eltér a saját véleményétől. Amikor Mikeás azt mondta Aháb
királynak, hogy látta Istent trónján ülve, jobbja és balja felől a

mennyei seregek álltak, s Isten azt kérdezte tőlük, ki téveszti meg
Ahábot, akkor ez bizonyára példázat volt, s vele a próféta eléggé
kifejezte a fő dolgot, amelyet ez alkalommal (nem olyan termé
szetű volt ez, hogy mélyértelmű teológiai dogmákat akart volna
tanítani) Isten nevében ki kellett nyilatkoztatnia ; úgyhogy sem
miképpen nem tért el attól, amit tulajdonképp mondani akart,
így a többi próféta is Isten szavát Isten parancsára ezen a módon
nyilatkoztatta ki a népnek, mert ez volt a legjobb eszköz, bár nem
az, amelyet Isten kívánt, hogy a népet a szentírás legfőbb céljához
vezessék, amely magának Krisztusnak szavai szerint abban áll,
hogy szeretni kell Istent mindenekfelett és szeretni kell felebará
tunkat, mint önmagunkat. Mélyértelmű spekulációk, azt hiszem,
egyáltalán nincsenek a szentírásban. Ami engem illet, Istennek
semmiféle örök attribútum át nem tanultam és nem tudtam tanulni
a szentírásból.
Ami pedig az ötödik érvet illeti (ti. hogy a próféták ily módon
nyilatkoztatták ki Isten igéjét), mivel az igazság nem ellenkezik az
igazsággal, nincs más hátra, mint hogy bebizonyítsam (s ezt elis
meri majd mindenki, aki felfogja a bizonyítás módszerét), hogy a
szentírás úgy, amint van, Istennek igaz kinyilatkoztatott igéje.
Matematikailag ezt nem tudom bizonyítani, csak az isteni kinyi
latkoztatás biztosít róla. S ezért mondottam, hiszem, nem pedig
matematikai módon tudom, hogy mindazt, amit Isten a prófétáknak
stb., mert szilárdan hiszem, de nem matematikailag tudom, hogy a
próféták Isten bizalmas tanácsosai és hű követői voltak. így tehát
az én állításaimban nincs egyáltalán semmi ellentmondás, míg
viszont a másik oldalon nem kevés akad.
Levelének többi része, ti. ahol azt mondja : Végre is a leg
tökéletesebb lény tudta stb., azután amit a méregre vonatkozó példa
ellen felhoz, s végül ami a Függeléket és az utána következőket
illeti, véleményem szerint nem érinti az itt szóban forgó kérdést.
Ami L. M. Előszavát illeti, ez bizonyára azt is kimutatja,
mit kellett volna Descartesnak még bizonyítania, hogy jól meg
alapozott bizonyítását adja a szabad akaratnak, s hozzáteszi azt
is, hogy én ellenkező nézeten vagyok és mennyiben vagyok az.
Annak idején talán nyilatkozom majd erről, most azonban nincs
kedvem hozzá.
Descartesról szóló munkámról pedig sem nem gondolkoztam,
sem tovább vele nem törődtem, miután holland nyelven már meg
jelent. Megvan rá az okom, de itt hosszas volna előadnom. így hát
nincs más mondanivalóm, mint hogy magamat stb.
Schiedam, 1666. január 28-án.
22. L E V É L

B. d. S. úrnak,
WILLEM van BLYENB ERG H
Uram és kedves Barátom!

Január 28-án kelt levelét annak idején megkaptam. Tanul
mányaimon kivül eső egyéb elfoglaltságom akadályozott abban,
hogy hamarabb válaszoljak rá. S mivel itt-ott tele van éles meg
rovásokkal, alig tudtam, mit tartsak róla. Hiszen első, január 5-én
kelt levelében oly szívesen ajánlotta fel nekem lélekből fakadó
barátságát s egyúttal biztosított engem, hogy nemcsak akkori
levelem, hanem a következők is nagyon kellemesek lesznek Önnek ;
sőt barátilag felszólított, hogy esetleges további nehézségeimet
őszintén tárjam fel Ön előtt, amint azt január 16-án kelt levelem
ben talán kelleténél részletesebben meg is tettem. Erre a levélre
felszólításához és ígéretéhez képest barátságos és felvilágosító
választ vártam. Ehelyett olyant kaptam, amely nemigen vall nagy
barátságra, ti. hogy semmiféle bizonyítást el nem fogadok, még a
legvilágosabbat sem; hogy nem fogom fel Descartes nézetét, hogy a
szellemi dolgokat nagyon is őszezavarom a földiekkel stb.; hogy leve
lezés útján már egymást meg nem győzhetjük. Mindezekre barát
sággal azt felelem : szilárdan hiszem, hogy Ön jobban ért az emlí
te tt dolgokhoz, mint én, s inkább megszokta, hogy a testi dolgokat
megkülönböztesse a szellemiektől. Hiszen a metafizikában, amely
ben én még kezdő vagyok, Ön elérte a legmagasabb fokot, s ezért
kerestem kegyét, hogy tanuljak Ö ntől; de sohasem hittem volna,
hogy ellenvetéseim őszinte feltárásával megbánthatnám Önt.
Szívből mondok Önnek hálás köszönetét azért a nagy fáradozá
sáért, hogy e két levelet, különösen a másodikat, megírta nekem.
A másodikból jobban értettem meg felfogását, mint az elsőből,
mindamellett nem tudok vele egyetérteni, ha nem szűnnek meg
azok a nehézségek, amelyeket még találok benne. De ez talán nem
szolgáltat okot arra, hogy Ön sértve érezze magát. Hiszen értel
münk hibájára vall, ha szükségszerű alap nélkül helyeseljük az
igazságot. Még ha igazak is az Ön fogalmai, én mégsem helyesel
hetem őket mindaddig, amíg valamilyen okból homályosaknak
találom vagy kételkedem bennük, még ha kételyem nem a kifej
tett dologból, hanem értelmem tökéletlenségéből származnék is.
2 2 . le v é l. B l y e n b e r g h S p i n o z á h o z 257
S minthogy Ön ezt jól tudja, nem veheti rossz néven, ha ismét

néhány ellenvetést teszek. Kénytelen vagyok így cselekedni, amed
dig a dolgot világosan felfogni nem tudom ; mert hiszen ez csak
azért történik, hogy megtaláljam az igazságot, nem pedig azért,
hogy az Ön véleményét elferdítsem szándéka ellenére. Ezért kérem
szíves válaszát a következő néhány pontra nézve:
Ön azt m ondja: egy dolog lényegéhez semmi egyéb nem tar
tozik, mint az, amit az isteni értelem és akarat ad és valójában juttat
neki; ha pedig az olyan ember természetét tekintjük, akit az érzéki
gyönyör vezet s e jelenlegi vágyát összehasonlítjuk azzal, amely meg
van a jámborokban, vagy azzal, amely máskor megvolt benne, akkor
azt állítjuk, hogy ez az ember meg van fosztva a jobb utáni vágytól,
mivel akkor úgy ítélkezünk, hogy őt megilleti az erény utáni vágy.
De nem tehetjük ezt, ha az isteni határozat és értelem természetét
tartjuk szem előtt. Mert erre való tekintettel ama jobb utáni vágy abban
az időben éppúgy nem tartozik ennek az embernek természetéhez, mint
az ördög vagy a kő természetéhez stb. Mert noha Isten ismerte Áriám
nak korábbi és jelen állapotát, azért mégsem gondolta, hogy Ádám
meg van fosztva korábbi állapotától, azaz hogy korábbi állapota az ő
természetéhez tartozik stb. E szavakból, úgy látszik, világosan
következik, hogy az Ön véleménye szerint csakis az tartozik egy
dolog lényegéhez, ami a dologé abban a pillanatban, amelyben
felfogjuk ; azaz ha az élvezet vágya uralkodik rajtam, ez a vágy
abban az időben lényegemhez tartozik, ha pedig ez a vágy nem
uralkodik rajtam, akkor épp e vágy hiánya tartozik lényegemhez
abban az időben, amelyben nem vágyódom. Ebből csalhatatlanul
következik, hogy Istenre való tekintettel éppannyi tökéletesség
van tetteimben (csupáncsak fokozati különbséggel) akkor, amikor
az élvezet vágya uralkodik rajam, mint akkor, amikor nem ural
kodik rajtam ; éppannyi, amikor mindenfajta gaztettet követek
el, mint amikor erényes és igazságos vagyok. Hiszen lényegemhez
abban az időben csupáncsak annyi tartozik, amennyit cselekszem ;
mert sem többet, sem kevesebbet nem tehetek az Ön álláspontja
szerint, mint amennyi tökéletességet valóban kaptam, mert az
élvezetek és gaztettek utáni vágy hozzátartozik lényegemhez
abban az időben, amelyben így cselekszem, s ebben az időben épp
ennyi s nem több lényeget kapok az isteni hatalomtól. Az isteni
hatalom tehát csakis efféle cselekedeteket kíván tőlem. S így, mint
látszik, világosan következik az Ön álláspontjából, hogy Isten
ugyanazon a módon akarja a gaztetteket, ahogy azt akarja, amit
Ön az erény nevével jelöl. Tegyük fel mármost, hogy Isten mint
Isten, nem pedig mint bíró, olyan és annyi lényeget ad a jámbo
roknak és az istenteleneknek, amennyit tetteikben kifejezésre akar
258 Levelezés
ju tta tn i: milyen okai lehetnek akkor arra, hogy az egyiknek

tettét ne éppúgy akarja, mint a másikét? Minthogy ugyanis min
denkinek megadta a tettéhez szükséges képességet, ebből minden
képpen az következik, hogy azoktól, akiket kevésbé bőkezűen
ajándékozott meg, ezen a módon éppannyit követel, mint azoktól,
akiknek többet adott. Következőleg Isten önmagára való tekin
tettel ugyanazon a módon követeli tetteinknek nagyobb vagy kisebb
tökéletességét, az élvezetvágyat és az erények utáni vágyat. Aki
tehát gaztetteket követ el, szükségszerűen kénytelen elkövetni
őket, mert abban az időben semmi más nem tartozik lényegéhez ;
s éppígy az, aki erényt gyakorol, azért gyakorolja az erényt, mert
Isten hatalma azt akarta, hogy abban az időben az tartozzék
lényegéhez. Ismét csak úgy tűnik fel nekem, hogy Isten teljességgel
éppúgy akarja a gaztettet, mint az erényt. Amennyiben pedig
mind a kettőt akarja, éppúgy oka az egyiknek, mint a másiknak,
s ennyiben mind a kettő kedves kell hogy legyen előtte. De ezt
nehéz feltenni Istenről.
Azt mondja Ön, amint látom, hogy az igazak tisztelik Istent.
De az Ön írásaiból csak azt olvasom ki, hogy Istent szolgálni annyi,
mint olyan tetteket véghezvinni, amilyeneket Isten akart, hogy
véghezvigyünk. De Ön ugyanezt tulajdonítja az istenteleneknek
és az érzéki gyönyörökre vágyóknak is. Milyen különbség van
tehát, Istenre való tekintettel, az igazak és a gonoszok istentisz
telete között? Azt is mondja, hogy az igazak szolgálják Istent és a
szolgálat által folyton tökéletesebbekké válnak ; de nem tudom fel
fogni, mit ért ön azon, hogy tökéletesebbekké válnak, sem pedig,
hogy mit jelent: folyton tökéletesebbekké válnak. Mert az isten
telenek is, a jámborok is Istennek mint Istennek, nem pedig mint
bírónak köszönik lényegüket és fenntartásukat, vagyis folytonos
megteremtésüket, s Isten akaratát az ő határozata szerint hajtja
végre mind a kettő ugyanazon a módon. Milyen különbség lehet
tehát, Istenre való tekintettel, a kettő között? Mert hiszen a
folytonos tökéletesebbé válás nem a tettből, hanem Isten akaratából
folyik, úgyhogy ha az istentelenek tökéletesebbek lesznek tetteik
által, az nem tetteikből következik, hanem egyedül Isten akaratá
ból. S mind a kettő csak Isten akaratát hajtja végre. Istenre való
tekintettel tehát nem lehet különbség a kettő között. Mi okozza
tehát azt, hogy tetteik által ezek folyton tökéletesebbekké, azok
pedig rosszabbakká válnak?
De Ön, úgy látszik, emezek cselekvése és amazoké között a
különbséget abban keresi, hogy ez a cselekvés több tökéletességet
foglal magában, mint amaz. Itt rejlik, biztosra veszem, az Ön
tévedése vagy az enyém; mert az Ön írásaiban csak egyetlen
2 2 . le v é l. B ly e n b e r g h S p i n o z á h o z 259
szabály található, amely szerint egy dolgot többé vagy kevésbé

tökéletesnek lehet mondani, az, hogy több vagy kevesebb-e a
lényege. Ha pedig ez a tökéletesség szabálya, akkor a gaztettek,
Istenre való tekintettel, éppoly kedvesek előtte, mint az igazak
te tte i: mert Isten mint Isten, azaz önmagára való tekintettel,
ugyanazon a módon akarja őket, mert mind a kettő Isten hatá
rozatából folyik. Ha ez a tökéletesség egyetlen szabálya, akkor a
tévedés csak átvitt értelemben nevezhető így, de valójában nincs
tévedés, nincsen gaztett, s mindennek, ami létezik, csakis az és
olyan a lényege, amilyent Isten adott neki, s amely, bármilyen
is, tökéletességet foglal magában. Megvallom, hogy ezt nem birom
világosan megérteni. Engedje meg a kérdést: vajon Istennek
éppúgy tetszik az emberölés, mint az alamizsnaosztás? Vajon
Istenre való tekintettel lopást elkövetni éppoly jó, mint igazsá
gosnak lenni? Ha nem, mivel okolja meg tagadását? Ha igen,
milyen okok indíthatnának engem arra, hogy inkább azt csele
kedjem, amit Ön erénynek nevez, mint mást? Melyik törvény
tiltja ezt jobban, mint amazt? Ha azt mondja, hogy az erény tör
vénye, akkor bizony meg kell vallanom, hogy nem találok Önnél
semmiféle törvényt, amely után az erény igazodhatnék és amelyből
ez felismerhető volna. Mert minden, ami van, elválaszthatatlanul
Isten akaratától függ, s következőleg ez is, meg az is egyaránt
erényes. Nem tudom felfogni, hogy Ön szerint mi az erény vagy
az erény törvénye, s ezért nem értem azt sem, ha Ön azt mondja,
hogy az erény iránti szeretetből kell cselekednünk. Ön azt mondja
ugyan, hogy kerüli a rossz cselekedeteket és bűnöket, mert ellen
keznek egyéni természetével és eltérítik Isten megismerésétől és
szeretetétől; de erre nézve összes írásaiban semmiféle szabályt
vagy bizonyítást nem találok. Sőt, bocsásson meg, ha azt mondom,
hogy épp az ellenkező következik belőlük. Ön kerüli azt, amit én
bűnnek nevezek, mert ellenkezik egyéni természetével, nem pedig
azért, mert bűnt tartalmaz. Ön kerüli azt, mint ahogy otthagyunk
egy ételt, amelyet nem vesz be természetünk. Aki csak azért kerüli
a rosszat, mert természete irtózik tőle, az bizonyára nemigen dicse
kedhetik erényével.
Itt ismét azt lehet kérdezni, vajon ha volna olyan lélek,
amelynek egyéni természetével nem ellenkeznék, hanem egyeznék
az élvezetek hajhászása és gaztettek elkövetése, vajon, mondom,
volna-e olyan oka az erényre, amely őt az erény gyakorlására és a
rossz elkerülésére indíthatná? De hogyan lehetséges, hogy valaki
lemondjon az élvezet vágyáról, holott ez a vágy abban az időben
az ő lényegéhez tartozik, s ő ezt már így kapta és nem tud szaba
dulni tőle?
17*
Olyasmit sem látok az Ön írásaiban, amiből világosan követ

keznék, hogy azok a cselekedetek, amelyeket gaztetteknek neve
zek, eltérítenék Önt Isten megismerésétől és szeretetétől. Hiszen
Ön csak végrehajtotta Isten akaratát, s többet nem is tehetett,
mert abban az időben lényegének kialakításához az isteni akarat
és hatalom ennél többet nem adott. Hogyan téríthetné el az ekképp
meghatározott és függő cselekvés az isteni szeretettől? Eltévedni
annyi, mint zavarosnak és nem függőnek lenni, ez pedig Ön szerint
lehetetlen. Mert akár ezt, akár azt tesszük, akár több, akár keve
sebb tökéletességet nyilvánítunk, azt létünkhöz abban az időben
közvetlenül Istentől kapjuk, hogyan tévedhetünk tehát el? Avagy
talán én nem fogom fel, mit kell érteni tévedésen? Mégis ebben,
mondom, csakis ebben rejlik szükségképp a tévedésnek oka, az
enyémnek vagy az Önének.
Itt még sok egyebet szeretnék mondani és kérdezni. Először
is : vajon az értelmes szubsztanciák másképpen függnek-e Isten
től, mint az élettelenek? Mert ha az értelmes lények több lényeget
foglalnak is magukban, mint az élettelenek, vajon nincs-e mind
a kettőnek Istenre és Isten határozatára szüksége mozgásának
általában és épp ilyen mozgásának különösen való fenntartásához,
s következőleg, amennyiben függnek, nem ugyanazon a módon
függnek-e? Másodszor : Ön nem ismeri el a léleknek azt a szabad
ságát, amelyet Descartes tulajdonít n ek i; mi tehát a különbség
az értelmes és az élettelen szubsztanciák között ? S ha nincs akarat
szabadságuk, hogyan képzeli Ön akkor Istentől való függésüket?
S hogyan függ a lélek Istentől ? Harmadszor : ha pedig lelkűnknek
nincs meg az a szabadsága, vajon akkor cselekvésünk tulajdonképp
nem Isten cselekvése-e, s akaratunk tulajdonképp nem Isten
akarata-e? Még sok egyebet is kérdezhetnék, de nem merek oly
sokat kérni Öntől. Csupáncsak az előzőkre várom mielőbbi vála
szát, ennek segítségével talán jobban megértem felfogását, s később
erről személyesen több dolgot beszélhetek meg Önnel. Mihelyt
ugyanis megkapom válaszát, Leydenbe utazom, s ha nem alkal
matlankodom, átutaztomban tiszteletemet teszem Önnél. Ennek
reményében szívből üdvözlöm Önt s maradok
igaz és készséges híve
W. van B lyenbebgh
Dordrecht, 1665. február 19-én.
U. i. Nagy sietségemben elfelejtettem hozzáfűzni ezt a kérdést:

vajon okosságunkkal nem tudjuk-e megakadályozni azt, ami egyébként
megtörténnék velünk?
23. L E V É L
A tudós és igen tisztelt férfiúnak,

B. d. S.
Uram és Barátom!
Két levelet kaptam Öntől ezen a héten: a későbbi, március
9-én kelt levél csak arra szolgált, hogy értesítsen az előző, február
19-én írottról, amelyet Schiedamból küldtek meg nekem. Ez utób
biban, mint látom, Ön arról panaszkodik, hogy azt mondtam :
Ön nem ad helyt semmiféle bizonyítéknak stb., mintha azt a magam
érveire való tekintettel mondottam volna, mivel Önt nem elégí
tették ki azonnal. De ez nagyon távol áll szándékomtól. Én csak az
Ön saját szavait tartottam szem előtt, amelyek így hangzanak :
És ha valamikor hosszú vizsgálódás után megtörténnék, hogy termé
szetes megismerésem ezzel az igével látszólag vagy ellenkeznék, vagy nem
elég jól stb., akkor ez az ige oly nagy tekintélyben áll előttem, hogy
inkább azok a fogaltnak gyanúsak nekem, amelyeket hitem szerint
világosan felfogok stb. Én tehát csak az Ön szavait ismétlem meg
röviden, s ezért nem hiszem, hogy bármivel is okot adtam volna
neheztelésére, annál is inkább, mert én csak megokolásul hoztam
fel szavait, hogy megmutassam, milyen nagy véleményeltérés
van közöttünk.
Továbbá, mivel második levele végén azt írta, hogy csupán
csak azt reméli és óhajtja, hogy megmaradhasson hitében és remé
nyében, minden egyéb pedig, amit természetes értelmünkről köl
csönösen elhitetünk magunkkal, közömbös Önnek: azért fontol
gattam magamban és fontolgatom most is, hogy leveleim nem lesz
nek Önnek semmi hasznára, s ennélfogva tanácsosabb nekem, hogy
tanulmányaimat (amelyeket egyébként oly sokáig meg kellene
szakítanom) ne hanyagoljam el olyan dolgok miatt, amelyek sem
miféle eredménnyel nem járhatnak. S ez nincs ellentmondásban
első levelemmel. Mert itt még tisztán filozófust láttam Önben,
aki (amint nagyon sokan elismerik, akik keresztényeknek nevezik
magukat) egyedül a természetes értelmet tekinti az igazság próba
kövének, nem pedig a teológiát. De Ön meggyőzött arról, hogy nem
így áll a dolog, s egyúttal megmutatta, hogy az alap, amelyre fel
akartam építeni barátságunkat, nem úgy van megvetve, mint
gondoltam.
Ami végül a többit illeti, az efféle gyakran előfordul vitat

kozás közben, anélkül, hogy ezért áthágnók az udvariasság hatá
rait. Éppen ezért elmellőzök mindent, ami ehhez hasonló az Ön
második levelében, valamint a mostani levélben is előfordul, mintha
észre se venném. Ennyit az Ön sértődéséről, hogy megmutassam,
hogy semmi okot nem adtam rá, s még sokkal kevésbé áll az, hogy
semmiféle ellentmondást nem tudok elviselni. Most pedig rátérek
arra, hogy ismét válaszoljak ellenvetéseire.
Állítom tehát először, hogy Isten feltétlenül és valósággal
oka mindennek, aminek lényege van, bármicsoda is az. Ha már
most Ön be tudja bizonyítani, hogy a rossz, a tévedés, a gaztett
stb. olyasmi, ami lényeget fejez ki, akkor teljességgel megengedem
Önnek, hogy Isten az oka a gaztettnek, a rossznak, a tévedésnek
stb. Azt hiszem, kielégítően megmutattam, hogy az, ami a rossz
nak, a tévedésnek, a gaztettnek döntő meghatározója, nem olyas
miben áll, ami lényeget fejez ki, s hogy ezért nem lehet azt mondani,
hogy Isten az oka. így pl. Nero anyagyilkossága, amennyiben valami
pozitívumot foglalt magában, nem volt gaztett; mert külsőleg
ugyanezt a tettet hajtotta végre, még pedig éppúgy anyja meg
gyilkolásának szándékával, Orestes is, és mégsem vádolják őt,
legalábbis nem úgy, mint Nérót. Miben áll tehát Nero gaztette?
Csakis abban, hogy e tettel megmutatta hálátlanságát, könyör
telenségét és engedetlenségét. Bizonyos azonban, hogy ezek egyike
sem fejez ki valamilyen lényeget, s ezért Isten nem is volt az okuk,
noha oka volt Neró cselekedetének és szándékának.
Továbbá azt szeretném itt megjegyezni, hogy amikor filozó
fusokként beszélünk, nem szabad használnunk a teológia kifeje
zéseit. Mivel ugyanis a teológia Istent általában, s nem is vélet
lenül, tökéletes emberként mutatja be, azért célszerű, ha a teoló
giában azt mondják, hogy Isten kíván valamit, Isten bosszan
kodik a gonoszok tettein és gyönyörködik az igazak tetteiben.
A filozófiában azonban, ahol világosan felismerjük, hogy azok a
tulajdonságok, amelyek az embert tökéletessé teszik, éppúgy nem
tulajdoníthatók Istennek, mint ahogy azokat, amelyek az elefántot
vagy a szamarat tökéletessé teszik, nem tulajdoníthatjuk az ember
nek: a filozófiában nincs helyük ezeknek és hozzájuk hasonló sza
vaknak, itt csak a legnagyobb mértékben összezavarják fogalmain
kat, ha használjuk őket. Épp ezért, ha filozófusokként beszélünk,
nem lehet azt mondani, hogy Isten kíván valakitől valamit, sem
pedig azt, hogy őt bosszantja vagy kellemesen érinti valami.
Mindezek ugyanis emberi tulajdonságok, s ezért nem helyénvalók
Istenre vonatkoztatva.47
Végül megjegyzem, hogy noha az igazak cselekvései (azaz
2 3 . le v é l. S p i n o z a B ly e n b e r g h - h e z 263
azokéi, akiknek Istenről világos képzetük van, amely meghatá

rozza minden cselekvésüket és gondolatukat) és a gonoszok cse
lekvései (azaz azokéi, akiknek nincs képzetük Istenről, hanem csak
a földi dolgokról vannak képzeteik, amelyek meghatározzák összes
cselekvéseiket és gondolataikat) s végül mindazokéi, amik létez
nek, szükségszerűen folynak Isten örök törvényeiből és határo
zataiból és állandóan függnek Istentől: mégis ezek a különböző
cselekvések nemcsak fokozatilag, hanem lényegre nézve is külön
böznek egymástól. Mert ámbár egy egér éppúgy Istentől függ,
mint egy angyal, s a szomorúság éppúgy, mint az öröm, az egér
mégsem lehet az angyal egy neme s a szomorúság sem lehet az
öröm egy neme.48 Ezzel azt hiszem, megfeleltem az Ön ellenve
téseire, ha jól értettem őket; mert olykor kétségben vagyok,
vajon azok a következtetések, amelyeket Ön ebből levon, nem
térnek-e el attól a tételtől, amelynek bebizonyítására vállalkozott.
De még világosabban kitűnik ez majd, ha ezen az alapon
válaszolok a felvetett kérdésekre. Az első az : vajon az emberölés
éppoly kedves-e Isten előtt, mint az alamizsnaosztás? A második
az : vajon lopni Istenre való tekintettel éppoly jó-e, mint igaz
ságosnak lenni? A harmadik végül: vajon, ha volna olyan lélek,
amelynek egyéni természetével nem ellenkeznék, hanem egyeznék
az élvezetek kergetése és gaztettek elkövetése, vajon, mondom,
lehetne-e benne olyan ok az erényre, amely őt a jónak gyakorlására
és a rossznak kerülésére indíthatná?
Az első kérdésre azt válaszolom, hogy én (filozófusként
szólva) nem tudom, mit akar mondani e szavakkal: kedves Isten
előtt. Ha Ön azt kérdezi: vajon Isten nem gyúlöli-e emezt s nem
szereti-e amazt, nem bántotta meg Istent az egyik s nem járt-e
kedvében a másik, erre azt felelem : nem. Ha azonban a kérdés
az, vajon azok az emberek, akik gyilkolnak, éppoly igazak és töké
letesek-e, mint azok, akik alamizsnát osztogatnak, akkor ismét azt
felelem : nem.
A másodikra azt felelem : ha jó Istenre való tekintettel annyit
jelent, hogy az igazságos valami jót tesz Istennel, a tolvaj pedig
valami rosszat, akkor az a válaszom, hogy sem az igazságos, sem
a tolvaj nem kelthet Istenben sem örömet, sem bosszúságot. Ha
azonban azt kérdezik, vajon mind a kettőnek a cselekedete, ameny-
nyiben valami valóságos és Istentől okozott, egyaránt tökéletes-e,
erre azt mondom, ha csak a cselekedetet vesszük szemügyre és azt,
hogy hogyan hajtották végre, akkor lehetséges, hogy mind a kettő
egyaránt tökéletes. Ha tehát Ön azt kérdezi, vajon a tolvaj és az
igaz ember egyaránt tökéletesek és boldogok-e, akkor azt felelem :
nem. Mert igaz emberen olyan valakit értek, aki állandóan azt
kívánja, hogy mindenki legyen birtokában annak, ami az övé, s

ez a kívánság, mint (még ki nem adott) Etikámban bebizonyítom,
szükségszerűen abból a világos megismerésből származik, amelyet
önmagukról és Istenről szereztek. Minthogy pedig a tolvajnak
nincs efféle kívánsága, szükségszerűen hiányzik ez a megismerése
Istenről és önmagáról, azaz a legfőbb, ami emberekké tesz bennün
ket. Ha ö n mégis azt a további kérdést teszi fel, mi indíthatná
Önt arra, hogy inkább azt tegye, amit erénynek nevezek, mint
valami mást, akkor azt mondom : én nem tudhatom, melyik utat
használja Isten a végtelen sok közül, hogy rábírja erre a cseleke
detre. Lehetséges volna, hogy Isten oly világosan véste az ön
leikébe a róla való képzetet, hogy iránta való szeretetből megfeled
keznek a világról s a többi embert úgy szeretné, mint önmagát,
s világos, hogy az efféle lelki alkat ellenkezik valamennyi többivel,
amelyet rossznak nevezünk, s ezért nem is lehetséges egyazon szub
jektumban. Egyébként nem itt a helye, hogy kifejtsem az Etika
alapjait, valamint hogy bebizonyítsam mindazt, amit mondot
tam, hiszen feladatom csak az, hogy választ adjak az Ön kérdéseire,
s ezeket elhárítsam és távol tartsam magamtól.
Ami végül a harmadik kérdést illeti, ez ellentmondást felté
telez s nekem éppúgy tűnik föl, mintha valaki azt kérdezné : ha
jobban egyeznék valakinek természetével, hogy felakassza magát,
vajon lehet-e akkor oka, hogy ne akassza fel magát? De feltéve,
hogy lehetséges volna ilyen természet, akkor azt mondom (s itt
egyre megy, elismerem-e a szabad akaratot, vagy nem), ha valaki
azt látja, hogy kényelmesebben élhet az akasztófán, mint asztala
mellett, akkor nagyon ostobán cselekszik, ha nem akasztja fel
magát. Az is, aki világosan belátná, hogy bűntettek elkövetésével
tökéletesebben és jobban élvezhetné életét és lényegét, mint ha
erényes életet él, ugyancsak ostoba volna, ha azt nem tenné meg.
Mert a bűntettek az ilyen elfajult emberi természet szempontjából
erények volnának.
Egy másik kérdésére, amelyet utóiratként csatolt leveléhez,
nem válaszolok, mivel efféle kérdést akár százat is tehetnénk fel
egy óra alatt, anélkül, hogy csak egynek is tudnánk valaha a végére
jutni49 s mivel Ön nem sürgeti nagyon a választ.* Most csak azt
akarom mondani, hogy várom Önt majd abban az időben, amelyet
megad nekem, s hogy nagyon szívesen látom. De szeretném, ha ez
* A levélnek következő, befejező mondatai nincsenek meg a latin

szövegben, hanem csak a holland nyelvűben, amely a Vloten—Land-féle
kiadásban a latin után következik. A levelet Spinoza hollandul írta Blyen-
berghnek. Latinra maga Spinoza fordította. (Sz. S .)
23. levél. Spinoza Blyenbergh-hez és 24. levél. Blyenbergh Spinozához 265
rövidesen megtörténnék, mert egy vagy két hétre Amszterdamba

szándékozom utazni. Addig is maradok szíves üdvözlettel
híve
B. de Spinoza
Voorburgh, 1665. március 13-án.
24. L E V É L

B. d. S. úrnak,
WILLEM van BLYENBERGH
Uram és barátom!
Amikor abban a szerencsében részesültem, hogy együtt lehet
tem Önnel, időm nem engedte, hogy tovább időzzek társaságában,
s még sokkal kevésbé engedte emlékezetem, hogy rábízzam mind
azt, amit beszélgetésünkben tárgyaltunk, jóllehet én azonnal,
Öntől való távozásom után, összeszedtem minden emlékezőképes
ségemet, hogy megtartsam a hallottakat. Mihelyt tehát a legkö
zelebbi helységbe érkeztem, igyekeztem papírra vetni az Ön néze
teit, de akkor azt tapasztaltam, hogy valójában a negyedrészét
sem tartottam meg annak, amit tárgyaltunk. Épp ezért elnézését
kérem, ha mégegyszer terhelem kérdéseimmel, amelyek csupán
arra vonatkoznak, amiben vagy nem jól értettem meg véleményét,
vagy pedig amit nem jól jegyeztem meg magamnak. Óhajtanám,
bárha módomban volna valamilyen szívességgel viszonozni ezt a
fáradságát.
Az első az volt, hogy az Ön Alapelveit és Metafizikai gondo
latait olvasva, hogyan ismerhetném fel, hogy melyik az Ön véle
ménye és melyik Descartesé?
A második az, van-e tulajdonképp tévedés és miben áll?
A harmadik az, milyen alapon állítja Ön, hogy az akarat
nem szabad?
A negyedik : mit ért Ön azokon a szavakon, amelyeket L. M.
az Ön nevében írt az Előszóban. Ezek a következők : Szerzőnk
viszont elismeri ugyan, hogy a dolgok természetében van egy gondol
kodó szubsztancia, ám tagadja, hogy ez az emberi lélek lényege; hanem
azt állítja, hogy ahogyan a kiterjedést nem korlátozzák határok, épp

úgy a gondolkodásnak sincsenek határai, s ahogyan az emberi test
nem feltétlenül, hanem csak bizonyos módon, a kiterjedt természet
törvényei szerint mozgás és nyugalom által meghatározott kiterjedés,
úgy az emberi szellem vagy lélek sem feltétlenül, hanem csak a gon
dolkodó természet törvényei szerint a képzetek által bizonyos módon
meghatározott gondolkodás, amely — amint következteti, — szük
ségszerűen megjelenik, mihelyt az emberi test létezni kezd. — Ebből, mint
látszik, az következik, hogy miként az emberi test ezer meg ezer test
ből van összetóve, úgy az emberi lélek is ezer meg ezer gondolatból áll;
s miként az emberi test ezer meg ezer testre bomlik szét, amelyből
össze volt téve, úgy lelkünk is, mihelyt elhagyja a testet, éppoly
sokféle gondolatra bomlik szét, amelyből á llt; s ahogyan emberi
testünk szétbomlott részei nem maradnak többé egyesülve, hanem
más testek hatolnak közéjük, úgy, mint látszik, következik az is,
hogy lelkünk felbomlásával ama számtalan gondolat, amelyből
állt, nincs többé kapcsolatban egymással, hanem szétoszlik ; s
ahogyan a felbomlott testek testek maradnak ugyan, de nem emberi
testek, úgy gondolkodó szubsztanciánk is a halál által úgy bomlik
ugyan fel, hogy a gondolatok vagy gondolkodó szubsztanciák meg
maradnak, de lényegük már nem az, ami akkor volt, amikor emberi
léleknek nevezték őket. Ügy látszik tehát, mintha Ön azt állítaná,
hogy az ember gondolkodó szubsztanciája megváltozik, s felbomlik
a testekhez hasonlóan, sőt egyesek úgy, amint (ha nem csal emlé
kezetem) Ön az istentelenekről mondotta, teljesen elpusztulnak,
úgyhogy egyetlen gondolat sem marad meg számukra. S ahogyan
Descartes L. M. szerint eleve felteszi, hogy a lélek csupán feltét
lenül gondolkodó szubsztancia, úgy Ön és L. M. is, mint látom, leg
nagyobbrészt előfeltevésekkel dolgoznak. Ezért nem látom tisztán
az Ön véleményét ebben a kérdésben.
Az ötödik a következő : beszélgetésünkben is, utolsó, már
cius 13-án kelt levelében is azt állítja, hogy Istennek és önma
gunknak megismeréséből származik az az állhatatos kívánság, hogy
mindenki legyen annak birtokában, ami az övé. Ámde itt még
magyarázatra vár az, hogyan hozza létre bennünk Istennek és
önmagunknak megismerése azt az állhatatos akaratot, hogy min
denki legyen annak birtokában, ami az övé. Azaz mi módon követ
kezik Isten megismeréséből, vagy hogyan vesz ez bennünket rá
arra, hogy szeressük az erényt, és kerüljük azokat a tetteket,
amelyeket vétkeknek nevezünk ; s honnan van az (mert hiszen
gyilkolni és lopni Ön szerint éppúgy valami pozitívumot foglal
magában, mint alamizsnát adni), hogy gyilkosság elkövetése még
sem jár együtt annyi tökéletességgel, boldogsággal és lelki meg-
24. levél. Blyenbergh Spinozához és 25. levél. Oldenburg Spinozához 267
nyugvással, mint alamizsnák osztogatása. Talán azt fogja mondani,

mint utolsó, március 13-án kelt levelében, hogy ez a kérdés az
Etikába tartozik, s hogy Ön ott foglalkozik vele. Minthogy azon
ban ennek a kérdésnek és az előzőknek megvilágítása nélkül kép
telen vagyok megérteni az Ön véleményét, sőt mindig fennma
radnak még képtelenségek, amelyeket nem tudok összeegyeztetni,
azért barátilag kérem, hogy részletesebben válaszoljon e kérdé
sekre, különösen pedig hogy fejtse ki és magyarázza meg azokat a
legfőbb meghatározásokat, követelményeket és sarktételeket,
amelyeken az Ön Etikája és mindenekelőtt ez a kérdés alapszik.
Talán mentegetődzik majd, mert visszariasztja a fáradságos
munka. De én nagyon kérem, legalább ezúttal teljesítse kérésemet,
mert az utolsó kérdés megoldása nélkül sohasem fogom helyesen
megérteni az Ön véleményét. Óhajtanám, hogy fáradságát vala
milyen szívességgel tudnám viszonozni. Két vagy három heti
határidőt nem merek Önnek előírni. Csak arra kérem, hogy még
amszterdami útja előtt válaszoljon a levelemre. Ha ezt megteszi,
nagyon lekötelez engem, s én is megmutatom majd, hogy vagyok
és maradok
U ram
bármely szolgálatra legkész

ségesebb híve
W. van Blyenbergh
Dordrecht, 1665. március 27-én.
Uramnak,
Benedictus de Spinoza úrnak,
lakik.
Voorburg
par couvert
25. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Igen tisztelt Uram, nagyrabecsült Barátom!
Nagyon megörültem, amikor Serrarius úr minapi leveléből
megtudtam, hogy Ön él és egészéges s még gondol az Ön Oldenburg
barátjára. De egyúttal keményen megvádoltam sorsomat (ha sza-
bad e szót használnom), mert ennyi hónapon keresztül megfosz

to tt attól a nagyon kellemes érintkezéstől, amely azelőtt megvolt
közöttünk. Egyrészt teendőim sokaságát, másrészt súlyos házi
bajaimat kell okolnom é rte ; mert hiszen nagy ragaszkodásom és
hű barátságom Ön iránt mindenkor szilárd talajon áll és megin
gathatatlan marad. Boyle úr meg én nagyon gyakran beszélünk
Önről, nagy tudományosságáról és mélyreható elmélkedéseiről.
Szeretnők, ha napvilágra hozná szellemének gyümölcseit, s a tudó
sok rendelkezésére bocsátaná, s meg vagyunk győződve, hogy
ebben eleget fog tenni várakozásunknak.
Nincs szükség arra, hogy Boyle úr értekezését a salétromról,
valamint a szilárd és cseppfolyós állapotról kinyomassák Önöknél.
Hiszen itt már megjelent latinul,50 s éppen csak az alkalom hiány
zik, hogy Önöknek is küldhessünk belőle példányokat. Arra kérem
tehát, ne engedje meg, hogy valamelyik nyomdászuk ilyesmire
adja magát. Boyle közreadott most egy jeles tanulmányt a szí
nekről is,51 angolul és latinul, valamint a hidegre, a hőmérőkre
stb. vonatkozó kísérleteinek leírását,52 amely sok kitűnő, sok új
dolgot tartalmaz. Csak az az áldatlan háború az akadálya annak,
hogy ezeket a könyveket elküldjük Önnek. Ugyancsak megjelent
egy jeles tanulmány hatvan mikroszkopikus megfigyelésről,53
amely merész hangon, de filozófiaikig (mégis a mechanika elvei
szerint) tárgyal sok mindenfélét. Remélem, könyvkereskedőink
módot találnak majd arra, hogy mindezekből Önöknek is küld
jenek példányokat. Nagyon szeretném saját kezéből megkapni azt,
amivel újabban foglalkozott, vagy amin most is dolgozik. Vagyok
igaz ragaszkodással és szeretettel
H e n r . Ol d e n b u r g
London, 1665. április 28-án.
26. L E V É L

H E N R I C U S O L D E N B U R G úrnak
B. d. S.
Igaz Barátom!
Néhány nappal ezelőtt egy barátom átadta nekem az Ön
április 28-án kelt levelét, amelyet, mint mondotta, egy amszter-
26. levél. Spinoza Oldenburghoz és 27. levél. Spinoza Blyenberg-hez 269
dami könyvkereskedőtől vett át, ez pedig kétségkívül Serrarius

úrtól kapta. Nagyon megörültem, hogy végre öntől magától érte
sülhettem, hogy jól van s irántam való jóindulata ma is ugyanaz
mint azelőtt. Én valóban, valahányszor csak alkalom kínálkozott,,
szüntelenül érdeklődtem Ön iránt és egészsége iránt Serrarius
úrnál és Christian Huygensnél,54 Zeelhem uránál, aki szintén
azt mondta nekem, hogy ismeri Önt. Ugyancsak Huygens úrtól
megtudtam azt is, hogy a tudós Boyle úr életben van s kiadta
angolul ama jeles tanulmányt a színekről; kölcsön is adná nekem,
ha értenék angolul. Örülök tehát, amikor most megtudom öntől,
hogy ezt a tanulmányt ama másik, a hidegről és a hőmérőkről
szóló tanulmánnyal együtt, amelyről még nem hallottam, le van
fordítva latinra és meg is jelent. A mikroszkopikus megfigyelések
ről szóló könyv is megvan Huygens úrnak, de, ha nem tévedek,
angolul. Csodálatos dolgokat beszélt nekem ezekről a mikroszkópok
ról, s éppígy néhány, Itáliában készült távcsőről,55 amelyekkel
bolygók közbelépésétől származó fogyatkozásokat lehetett meg
figyelni a Jupiteren, úgyszintén valamilyen árnyékot a Saturnuson,
amely olyan volt, mintha gyűrű okozta volna. Ebből az alkalomból
nem tudok eléggé csodálkozni Descartes elhamarkodottságán.
Szerinte annak, hogy a Saturnus melletti bolygók nem mozognak (a
Saturnus füleit ugyanis bolygóknak tartotta, talán mivel sohasem
figyelte meg, hogy érintik a Saturnust), az lehet az oka, hogy Satur
nus nem forog saját tengelye körül, holott ez nemigen egyezik
alapelveivel, pedig alapelveiből nagyon könnyen megmagyaráz
hatta volna a fülek okát, ha nem lett volna előítélet rabja stb.
27. L E V É L

WILLEM van BLYENBERGHnek,
B. d. S.
Uram és Barátom!
Amikor átadták nekem márc. 27-én kelt levelét, épp útra
készen álltam, hogy Amszterdamba utazzam. Ezért, miután felét
elolvastam, otthon hagytam, hogy majd visszajövetelem után
feleljek reá, mert azt hittem, hogy csakis az első vitánkra vonat
kozó kérdéseket foglal magában. De amint azután átolvastam,
láttam, hogy egészen más a tartalma. Hiszen Ön nemcsak azoknak
a dolgoknak bizonyítását kívánja, amelyeket megírattam a Des
cartes Alapelveire vonatkozó geometriai bizonyításaim Előszavá
ban, egyedül azzal a célzattal, hogy mindenkinek tudtul adjam
véleményemet, de nem hogy bebizonyítsam, s meggyőzzem róla az
embereket; hanem kívánja nagy részét az Etikának is, amelyet,
mint mindenki tudja, metafizikára és fizikára kell alapozni. Ezért
nem tudtam magamat elhatározni arra, hogy eleget tegyek kéré
sének, hanem meg akartam várni az alkalmat, amikor személyesen
megkérhetem a legbarátságosabban, hogy álljon el követelésétől;
ekkor vonakodásomat is megokolhatom s végül megmutathatom,
hogy azok a dolgok semmivel nem járulnak hozzá első vitánk
megoldásához, hanem ellenkezőleg, legnagyobbrészt e vitás kérdés
megoldásától függnek. Annyira nem áll tehát, hogy a dolgok szük
ségességéről való véleményem nem volna felfogható ama dolgok
nélkül, hogy valójában az utóbbiak nem foghatók fel véleményem
előzetes megértése nélkül. Mielőtt azonban erre alkalmam nyílt
volna, ezen a héten még egy másik levelet is kaptam, amely némi
neheztelést árul el hosszú késedelmezésem miatt. Kénytelen voltam
tehát Önnek megírni e néhány sort, hogy értesítsem szándékomról
és elhatározásomról, amint ezennel meg is teszem.’ Remélem, hogy
Ön, mérlegelve a dolgot, magától lemond kívánságáról s mégis
megtartja irántam való hajlandóságát. Én a magam részéről
erőmhöz képest mindenben megmutatom majd, hogy vagyok stb.
Voorburg, 1665. június 3-án.
28. L E V É L
Egy meg nem nevezett férfiúnak (valószínűleg Bresserusnak)

B. d. S.
Nem tudom, egészen elfelejtett-e engem, de sok mindenféle
találkozik össze, ami okot ad e gyanúra. Először is, amikor eluta
zásom előtt búcsúzni akartam Öntől, s azt hittem, mivel meghívott
magához, biztosan otthon fogom találni, megtudtam, hogy Hágába
utazott. Visszatérek Voorburgba, nem kételkedve abban, hogy itt
legalább átutazóban meglátogat bennünket. De Ön, mert úgy
akarták az istenek, hazatért anélkül, hogy üdvözölte volna barátját.
28. levél. Spinoza valószínűleg Bresserusnak 271
Végül vártam három hétig s ez alatt az idő alatt nem láttam levelet
öntől. Ha tehát ezt a véleményemet el akarja hárítani magától,
ezt könnyen megteheti levélben, amelyben azt is jelezheti, hogyan
rendezhetnők levelezésünket; erről beszéltünk már egyszer
otthonában. Addig is nagyon kérem, sőt barátságunkra kérve-
kérem, hogy igaz buzgalommal éljen a komoly munkának, s értelme
és lelke kiművelésének szentelje élete javarészét. Ezt mondom,
amíg- még ideje van s mielőtt még az Ön felett eltűnt idő miatt
panaszkodnék.
Továbbá, hogy levelezésünk rendezéséről írjak valamit,
amivel bátorítsam, hogy nyíltabban merjen nekem írni, tudnia
kell, hogy azelőtt is gyanítottam s most szinte biztosra veszem,
hogy Ön valahogy és kelleténél nagyobb mértékben bizalmatlan
a tehetségével szemben, s attól tart, hogy olyasmit talál kérdezni
vagy állítani, ami nem vall tudósra. De nem való, hogy szemtől-
szembe dicsérjem és felsoroljam szellemi adományait. Ha Ön
mégis attól fél, hogy másokkal közlöm leveleit, akik utóbb gúnyol
hatnák Önt, ezennel szavamat adom arra, hogy lelkiismeretesen
megőrzőm őket s engedelme nélkül senki halandóval nem köz
löm. Ily feltételek mellett megkezdheti levelezésünket, hacsak
talán nem kételkedik szavamban ; de ezt nem hiszem. Mégis
várom erre vonatkozó véleményét legközelebbi levelében. Egy
úttal kérem, küldjön nekem egy kis vörös rózsa-befőttet,56 amint
ígérte, noha már sokkal jobban érzem magamat. Miután onnan
elutaztam, egyszer eret vágattam, de a láz mégsem szűnt meg
(noha már az érvágás előtt is kissé jobban éreztem magamat,
mint hiszem, a levegőváltozás következtében). Kétszer vagy
háromszor harmadnapos lázban is szenvedtem, ezt azonban jó
diétával végre mégis elűztem s a pokol fenekére küldtem. Nem
tudom, hová ment, de gondom lesz rá, hogy vissza ne térjen.
Ami filozófiánk harmadik részét illeti, abból rövidesen kül
dök egy részt vagy Önnek, ha fordítója akar lenni, vagy de Vries
barátomnak. Noha az volt az elhatározásom, hogy nem küldök
semmit, amíg be nem fejeztem a művet, mégsem akarom Önöket
túlságosan megvárakoztatni, mert az hosszabb lesz, mint gondol
tam. Megküldöm majd körülbelül a 80. tételig.67
Az angolországi ügyekről sokat hallok, de semmi biztosat.
A nép szüntelenül minden rosszat gyanít és senki sem tud valami
okot találni arra, hogy miért nem indítják meg a hajóhadat.
S csakugyan, úgy látszik, a helyzet még nincs túl a veszélyen.
Félek, hogy a mieink túlságosan bölcsek és előrelátók akarnak
lenni. De végül maga a dolog fogja megmutatni, mi a szándékuk,
vagy mit terveznek — adják az istenek, hogy minden jóra fordul-
jón. Szeretném hallani, hogy a mieink ott hogyan vélekednek

s mi biztosat tudnak, de még inkább és mindenekfelett, hogy
rólam stb.
Voorburg, 1665. júniusában.
29. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Jeles Uram, nagyrabecsütt Barátom!
Utolsó leveléből, amelyet szeptember 4-én írt nekem,58
kitűnik, hogy Ön valóban szívén viseli dolgainkat. Nemcsak
engem kötelezett le, hanem nemes Boyle barátunkat is. Velem
együtt azért a legnagyobb köszönetét mondja Önnek s adandó
alkalommal minden tőle telhető szolgálattal kész viszonozni szíves
ségét és jóindulatát. Ugyanerről az én részemről is szilárdan meg
lehet győződve. Ami azonban azt a nagyon is szolgálatkész férfiút
illeti, aki, noha itt már elkészült egy fordítás a színekről szóló
tanulmányról, azt mégis újból le akarta fordítani, talán rájön
majd egyszer, hogy ezzel a visszás buzgalmával nem használt
magának. Mert mi lesz az ő fordításával, ha a szerző ezt az itt
Angliában készült latin fordítást sok kísérlettel bővíti, amely
nincs meg az angolban? Csak természetes, hogy a mi fordításunkat,
amelyet már rövidesen terjeszteni kezdünk, minden tekintetben
elébe helyezik majd az övének s hogy minden józaneszú ember
sokkal többre fogja becsülni. Ám legyen tetszése szerint; mi úgy
intézzük majd dolgainkat, amint a legtanácsosabbnak látjuk.
Kircher Földalatti világa59 még nem jelent meg a mi angol
világunkban, mégpedig a pestis miatt, amely megakaszt majd
nem minden közlekedést. Ehhez járul a szörnyű háború, amely
csak a bajok Iliászát vonja maga után és szinte minden emberies
séget kiirt ebből a világból. Ezalatt, noha Filozófiai Társaságunk
ebben a veszedelmes időben nem tart nyilvános üléseket, egyik
vagy másik tagunk mégsem felejti el, hogy tagunk. Innen van,
hogy magánosán némelyek hidrosztatikai, mások anatómiai,
mások mechanikai, mások egyéb kísérletekkel foglalkoznak. Boyle
úr bírálat tárgyává tette a formák és minőségek eredetét, amint
eddig az szkolasztikusok és a pedagógusok tanították, s az erről
szóló (kétségkívül jeles) tanulmányt rövidesen sajtó alá adja.
2 9 . le v é l. O ld e n b u r g S p i n o z á h o z 273
Ön mint látom, nem annyira filozofál, mint inkább, ha

szabad ezt a szót használni, teologizál, mert hiszen feljegyzi az
angyalokra, a próféciára, a csodákra vonatkozó gondolatait.
De Ön ezt bizonyára filozófus módjára teszi. Bármint lesz is,
biztos vagyok abban, hogy Önhöz méltó és számomra felette
kívánatos mú lesz. Minthogy ezek a nagyon súlyos idők akadá
lyozzák a közlekedés szabadságát, legalább azt kérem, szívesked
jék legközelebbi levelében velem közölni, mi a terve és célja ezzel
a művével.
Itt naponta várunk híreket a második tengeri csatáról,
hacsak talán az Önök hajóhada nem vonult ismét vissza a kikö
tőbe. Az a bátorság, amellyel véleménye szerint Önöknél harcol
nak, állati, nem emberi. Mert ha az ész vezetné az embereket
cselekedeteikben, nem marcangolnák így egymást, amint szemünk
előtt történik. De mit panaszkodom? Amíg emberek lesznek,
addig lesznek bűnök is. De ez sincs így állandóan, mert közben
ellensúlyozzák a jobbak cselekedetei.
Miközben ezt írom, kézhez kapom a kiváló danzigi csilla
gásznak, Johannes Heveliusnak60 hozzám intézett levelét. Ebben
többek között arról értesít, hogy tizenkét könyvből álló kometo-
gráfiája már egy teljes esztendeje sajtó alatt van s hogy 400 lap,
vagyis az első kilenc könyv már el is készült. Tudatja velem
továbbá, hogy néhány példányt megküldött nekem Prodromus
Cometicus című művéből, amelyben részletesen leírta az elsőt
a két legújabb üstökös közül. De még nem jutottak kezemhez.
Azt is közli, hogy a második üstökösről is kiad egy könyvet és a
tudósok bírálata alá bocsátja.
Mondja kérem, hogyan vélekednek Önöknél a Huygens-féle
ingáról, elsősorban pedig arról a fajtájáról, amely állítólag olyan
pontosan méri az időt, hogy a tengeren a hosszúsági fokok megha
tározására szolgálhat? Továbbá mi van dioptrikájával és a moz
gásról szóló tanulmányával? Mind a kettőt már régóta várjuk.
Bizonyos vagyok benne, hogy nem tölti tétlenül id ejét; csak azt
szeretném tudni, mivel foglalkozik most. Éljen boldogul és szeresse
tovább is
ragaszkodó hívét
H. 0.
London, 1665 szeptember havában.
A Monsieur
Monsr. Benedictus Spinoza
Baggyne Straet Daniel úr házában, festő, Ádám és Évában
Há g a
18 Spinoza, Politikai tanulmány és levelezés
274 Levelezés
30. L E V É L
H E N R I C U S O j L D E N B U R G úrnak,
B. d. S.
Örülök, hogy az Ön köréhez tartozó emberek filozófusok

ként élnek és nem feledkeznek meg magukról és köztársaságukról.
Hogy mit tettek újabban, erre nézve várok akkorra, amikor majd
a harcos felek beteltek vérrel, s megpihennek, hogy egy kissé új
erőt gyűjtsenek. Ha az a híres gúnyolódó61 a mi korunkban élne,
bizonyára megszakadna a nevetéstől. Engem azonban ezek a
zavarok nem indítanak sem nevetésre, sem sírásra, hanem inkább
filozofálásra és az emberi természet jobb megfigyelésére.62 Azt
tartom ugyanis, hogy a természetben nem szabad gúnyolódni,
még sokkal kevésbé sírni, ha meggondolom, hogy az emberek,
mint minden egyéb, csak egy részét teszik a természetnek, s hogy
én nem tudom, hogyan függ össze a természetnek minden egyes
része a maga egészével. Pusztán e megismerésbeli fogyatékosság
nak tulajdonítom, hogy a természet bizonyos jelenségeit, amelye
ket így csak részben és csupáncsak csonkán fogok fel, s amelyek
semmiképp sem egyeznek filozófiai szellemünkkel, hogy ezeket
a jelenségeket azelőtt semmiseknek, rendezetleneknek, kép
teleneknek néztem. Most azonban nem bánom, ha kiki a maga
esze szerint é l ; aki akarja, ám haljon meg a maga boldogságáért,
csak nekem legyen szabad élnem az igazságért.
Épp most egy munkán dolgozom, amely a szentírásra vonat
kozó nézetemet tárgyalja. E munkára a következő okok indíta
nak :63 1. a teológusok előítéletei; mert tudom, hogy ezek gátol
ják leginkább az embereket abban, hogy szellemüket a filozófia
felé fordítsák. Azon vagyok tehát, hogy felfedjem őket és eltávo-
lítsam az okosabbak gondolkodásából. 2. A népnek rólam való
véleménye, amely szüntelenül ateizmussal vádol engem. Ezt a
véleményt is kénytelen vagyok tőlem telhetőleg elhárítani magam
tól. 3. A filozofálás és a gondolatközlés szabadsága ; ezt minden
féle módon szeretném megvédeni, mert itt a prédikátoroknak
túlságosan nagy tekintélye és orcátlansága miatt mindenképpen
elnyomják.
Eddigelé mitsem hallok arról, hogy valamelyik cartesiánus
a descartesi hipotézis alapján megmagyarázná a legújabb üstökös-
30. levél. Spinoza Oldenburghoz és 31. levél. Oldenburg Spinozához 275
tüneményeket ; kételkedem is abban, hogy belőle helyesen meg

magyarázhatók.
Voorburg, 1665 szeptember vagy október havában.
31. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Jeles Uram, tisztelt Barátom!

Ön úgy cselekszik, amint okos emberhez és filozófushoz
illik : szereti a jó embereket. Nincs is oka kételkednie abban,
hogy ezek viszontszeretik Önt és kellőképpen megbecsülik érde
meit. Boyle úr velem együtt a legmelegebben üdvözli s arra buz
dítja, folytassa serényen és alaposan filozófiai vizsgálódásait:
Különösen ha némi világosságot tud deríteni arra a súlyos problé
mára, amely annak megismerése körül forog, hogyan egyezik a
természetnek minden egyes része a maga egészével és mi módon
függ össze a többiekkel, akkor szeretettel kérjük, közölje azt
velünk. Az ön által említett okokat, amelyek a szentírásról szóló
tanulmány megírására késztetik, teljességgel helyeslem, s leghőbb
vágyam, hogy már most is egy pillantást vethessek arra, amit
e tárgyról mond. Serrarius úr talán rövidesen csomagot küld
nekem ; ha jónak látja ezt a módot, nyugodtan rábízhatja, amit
már megírt e dolgokról, s viszont Ön is számíthat a mi szolgálat
készségünkre.
Kircher Földalatti világát elolvastam valamennyire, s ha
okoskodásai és elméletei nem vallanak is nagy szellemre, a műben
közölt megfigyelések és kísérletek mégis a szorgalmáról és arról
a törekvéséről tanúskodnak, hogy jó szolgálatot akar tenni a
filozófusok köztársaságának. Látja tehát, én valamivel többet
tulajdonítok neki, mint puszta jámborságot, s könnyen meg
különböztetheti az enyémtől azoknak a gondolkodásmódját, akik
ezzel a szenteltvízzel hintik meg őt. Amikor Ön Huygensnek a
mozgásról szóló tanulmányáról beszél, akkor jelzi, hogy Descartes-
nak majdnem valamennyi, a mozgásra vonatkozó szabálya hamis.
18*
Nincs most kezem ügyében az a könyvecske, amelyet Ön korábban

kiadott Descartesnak geometriai módon bizonyított Alapelveiről;
nem emlékszem, vajon kimutatta-e ott ama szabályok hamis-
voltát, vagy pedig mások kedvéért Descartes nyomdokán haladt.
Bárcsak végre napvilágra hozná saját szellemének gyümölcsét
s átadná a filozófus-világnak ápolásra és nevelésre! Ügy emlék
szem, valahol Ön utalt arra, hogy sok olyasmit, ami maga Des
cartes szerint meghaladja az ember felfogóképességét, sőt sokkal
mélyebb és finomabb dolgokat is, egészen jól meg tudnak érteni
és a legvilágosabban ki tudnak fejteni az emberek. Miért habozik,
barátom, mitől fél? Próbálja meg, fogjon hozzá a munkához,
fejezze be az oly nagy jelentőségű művet, s meglátja majd, az igazi
filozófusok egész kara megvédi Önt. Erre szavamat merem adni
Önnek, pedig nem tenném, ha nem volnék biztos benne, hogy
meg is tudom tartani. Semmiképpen nem hihetem, hogy Önnek
szándékában volna Isten létezése és gondviselése ellen tanítani
valamit. Ha pedig ezek a támaszok sértetlenek, akkor szilárd
alapon áll a vallás, és bármely filozófiai elmélkedést is könnyen
meg lehet védelmezni vagy lehet mentegetni. Hagyjon fel tehát
a halogatással és ne hallgasson azokra, akik vissza akarják tartani.
Azt hiszem, nemsokára megtudja majd, hogyan vélekedjünk
az újabb üstökösről. A végzett megfigyelésekről vita folyik a
danzigi Hevelius és a francia Auzout64 között; mind a kettő tudós
férfiú és matematikus. Vitájuk most van vizsgálat alatt, s ha
a per eldőlt, akkor, azt hiszem, az egész ügyet közlik majd velem,
én pedig Önnel fogom közölni. Azt máris állíthatom, hogy vala
mennyi csillagász, legalábbis azok, akiket én. ismerek, úgy véle
kedik, hogy nem egy üstökös volt, hanem kettő, s eddigeié nem
akadtam senkire, aki megjelenésüket Descartes hipotézisével
akarta volna megmagyarázni.
Arra kérem, ha valami továbbit hallana Huygens úr tanul
mányairól és munkálatairól, ingáinak sikeréről, valamint az ő
Franciaországba való költözéséről, szíveskedjék erről engem mi
előbb értesíteni. S kérem, írja meg azt is, mit beszélnek Önöknél
esetleg a béketárgyalásról, a Németországba átkelt svéd hadsereg
terveiről, s a münsteri püspök további előrehaladásáról. Azt
hiszem, egész Európa a jövő nyáron háborúba bonyolódik s minden,
úgy látszik, rendkívüli változások előtt áll. Mi azonban szolgál
juk a legfőbb istenséget tiszta lélekkel és műveljük az igaz, jól
megalapozott és hasznos filozófiát. Néhányan filozófusaink közül
követték a királyt Oxfordba, ott gyakori összejöveteleket tarta
nak, és a fizikai tanulmányok előmozdításáról tanácskoznak.
Többek között újabban a hangok természetét kezdték vizsgálni.
3 1 . le v é l. O ld e n b u r g S p i n o z á h o z é s 3 2 . le v é l. S p i n o z a O ld e n b u r g h o z 277
Azt hiszem, kísérleteznek majd, hogy kipuhatolják, milyen arány

ban kell növelni a súlyokat, ha egy húrt minden más erő alkal
mazása nélkül addig akarunk feszíteni, hogy azt a magasabb
hangot adja, amely meghatározott összhangot alkot az előbbi
hanggal. De erről többet más alkalommal. Isten Önnel, s ne felejtseel
igaz hívét
H E N K . OLDENBTTRGOt
London, 1665. október 12-én.
32. L E V É L

B. d. S.
Válaszul a megelőző levélre
Nemes Uram!
Nagyon köszönöm Önnek és a nemes Boyle úrnak, hogy
engem oly jóakaratban filozofálásra buzdítanak. Ami engem illet,
szerény tehetségemhez képest folytatom tőlem telhetőleg mun
kámat, nem kételkedve az Önök segítségéban és jóakaratában.
Ha Ön véleményemet tudakolja abban a kérdésben, hogyan
ismerjük meg, hogy a természet minden egyes része egyezik a maga
egészével és összefügg a többi résszel,65 ezt úgy fogom fel, hogy Ön
azt kérdezi, mily alapon vagyunk meggyőződve arról, hogy a
természet minden egyes része egyezik a maga egészével és össze
függ a többiekkel. Mert hogy valójában hogyan függnek össze,
s minden egyes rész hogyan egyezik a maga egészével, azt, mint
előző levelemben mondottam, nem tudom, mert ennek tudásához
szükség volna az egész természetnek és valamennyi részének
ismeretére. Megkísérlem tehát megadni az okot, amely engem
erre az állításra kényszerít. Mégis előbb arra akarom felhívni
figyelmét, hogy én a természetnek nem tulajdonítok sem szép
séget, sem rútságot, sem rendet, sem zavarosságot. Mert a dolgok
csak a mi képzeletünk szempontjából nevezhetők szépeknek vagy
rútaknak, rendezetteknek vagy zavarosaknak.
A részek összefüggésén tehát nem egyebet értek, mint azt,
hogy az egyik rész törvényei, vagyis természete úgy alkalmaz-
278 Levelezés
kodnak a másik rész törvényeihez, vagyis természetéhez, hogy

a lehetőleg legkevésbé ellenkeznek egymással. Ami az egészet
és a részeket illeti, a dolgokat annyiban tekintem egy egész részei
nek, amennyiben természetük úgy alkalmazkodik kölcsönösen
egymáshoz, hogy amennyire csak lehet, egyezik egymással;
amennyiben azonban különböznek egymástól, annyiban minden
egyes rész másoktól különböző képzetet formál lelkűnkben, s
ezért mint egészet, nem pedig mint részt tekintjük. így pl. ameny-
nyiben a nyirok, a hilus stb. részecskéinek mozgásai nagyságuknak
és alakjuknak megfelelően úgy alkalmazkodnak kölcsönösen egy
máshoz, hogy teljesen egyeznek egymással és valamennyi egy
szerre egy folyadékot alkot: csak ennyiben tekintjük a hilust,
a nyirkot stb. mint a vér részeit ; amennyiben azonban azt kép
zeljük, hogy a nyirokrészecskék alak és mozgás tekintetében
különböznek a hilusrészecskéktől, annyiban mint egészet, nem
pedig mint részt tekintjük őket.
Képzeljük el mármost, mondjuk, hogy a vérben él egy fér-
gecske, amelynek megvan a látóképessége a vér, a nyirok stb.
részecskéinek megkülönböztetésére, s van esze annak megfigye
lésére, hogy egy részecske, ha összeütközik egy másikkal, vissza
ugrik vagy átadja mozgásának egy részét a másiknak stb. Ez a
férgecske úgy élne ebben a vérben, mint a mindenségnek ebben
a részében, s a vérnek minden egyes részecskéjét mint egészet
tekintené, nem pedig mint részt, s nem tudhatná, hogyan szabá
lyozza a vér általános természete valamennyi részt, s a részek
viszont, aszerint, amint a vér általános természete megköveteli,
hogyan kényszerülnek egymáshoz alkalmazkodni, hogy bizonyos
módon egyezzenek egymással. Mert ha elképzeljük, hogy a véren
kívül nincs semmiféle ok, amely új mozgást közölne a vérrel,
s nincs semmiféle tér a véren kívül, sem semmiféle mást test, amelyre
a vér részecskéi átvihetnék mozgásukat, akkor bizonyos, hogy
a vér mindig megmaradna állapotában, s részecskéi csak azokat
a változásokat szenvedhetnék, amelyeket a vér mozgásának a
nyirokhoz, hilushoz stb. való adott viszonyából foghatók fel,
s így a vért mindig mint egészet, nem pedig mint részt kellene
tekinteni. Azonban, mivel igen sok más ok van, amely a vér ter
mészetének törvényeit bizonyos módon szabályozza, s ezeket
viszont a vér szabályozza, innen van, hogy más mozgások és más
változások keletkeznek a vérben, amelyek nem csupán a vér
részecskék kölcsönös mozgásának viszonyából, hanem egyúttal a
vér mozgásának és a külső okoknak kölcsönös viszonyából követ
keznek. Ily módon a vér részt jelent, nem pedig egészet. Ezzel
megmondottam nézetemet az egészről és részről.
Minthogy mármost minden természeti testet ugyanazon a

módon lehet és kell felfogni, mint ahogyan itt a vért felfogtuk —
minden testet ugyanis más testek vesznek körül és determinálnak
kölcsönösen bizonyos és meghatározott módon való létezésre
és működésre, mégpedig úgy, hogy valamennyiben egyszerre,
azaz az egész mindenségben a mozgás és nyugalom viszonya
mindig ugyanaz m arad—: ebből következik, hogy minden testet,
amennyiben meghatározott módon módosultán létezik, az egész
mindenség részének kell tekinteni, minden test egyezik a maga
egészével és összefügg a többi testtel. S minthogy a mindenség
természete nem határolt, miként a vér természete, hanem feltét
lenül végtelen, azért ez a végtelen hatalmú természet végtelen
sok módon szabályozza az ő részeit, s ezek végtelen sok változást
í kényszerülnek szenvedni. A szubsztancia tekintetében azonban
[ minden egyes rész felfogásom szerint szorosabb egységben van
a maga egészével. Mert amint már első levelemben, amelyet akkor
írtam Önnek, amikor Rhijnsburgban laktam, megkíséreltem bebizo
nyítani : minthogy a szubsztancia, természeténél fogva, végtelen,
ebből következik, hogy a természethez hozzátartozik a testi szub
sztanciának minden egyes része, s nélküle a részek sem nem létez
hetnek, sem fel nem foghatók.
Láthatja tehát, milyen szempontból és milyen alapon tekin
tem az emberi testet a természet egy részének. Ami pedig az
emberi lelket illeti, azt is a természet egy részének tartom.66 Azt
állítom ugyanis, hogy a természetben van egy végtelen gondol
kodóképesség is, s ez, amennyiben végtelen, gondolatszerűen
magában foglalja az egész természetet, s gondolkodási műveletei
ugyanúgy mennek végbe, mint a természet, vagyis a gondolatok
tárgya.
Azután az emberi lelket ugyanennek a gondolkodóképes
ségnek tartom, nem amennyiben végtelen és az egész természetet
felfogja, hanem amennyiben véges, vagyis csakis az emberi testet
fogja fe l; s ebből a szempontból az emberi lelket egy végtelen
értelem részének tartom.
Mindennek azonban s annak is, ami vele összefügg, alapos
kifejtése és megmagyarázása itt nagyon messze vezetne, s azt
hiszem, ezidőszerint Ön nem is várja tőlem. Sőt kétségben vagyok,
helyesen értettem-e kívánságát, s nem valami másra feleltem-e,
mint amit Ön kérdezett. Kérem, tudassa ezt velem.
Azt írja továbbá, hogy én jeleztem, hogy Descartes mozgás
szabályai majdnem mind hamisak. Ha jól emlékszem, csak azt
mondtam, hogy Huygens úr vélekedik így, az én megállapításom
szerint Descartesnak csupán a 6. szabálya hamis67, s erre nézve,
mint mondottam, véleményem szerint Huygens úr is tévedésben

van. Ebből az alkalomból arra kértem, közölje velem azt a kísér
letet, amelyet Önök e hipotézisre nézve Királyi Társaságukban
végeztek. De úgy látom, ezt Ön nem teheti meg, mert erre nézve
semmit sem válaszol.
A nevezett Huygens úr teljesen el volt s még most is el
van foglalva optikai üvegek csiszolásával. E célból egy gépet szer
kesztett, amellyel csészéket is tud esztergályozni és ragyogóra
csiszolni. Hogy azonban mire ment vele, még nem tudom, és hogy
igazat szóljak, nem is nagyon kívánom tudni. Mert a tapasztalat
ból eléggé megtanultam, hogy gömb alakú csészéket pusztán kéz
zel biztosabban és jobban lehet csiszolni, mint bármilyen géppel.
Az ingákkal elért sikeréről és Franciaországba való átköltözésé
nek időpontjáról még semmi biztosat nem tudok írni.
A münsteri püspök, miután rossz tanácsot követve úgy
ment el Fríeslandba,68 mint az aesopusí bakkecske a kútba69,
nem ért el semmit, sőt hacsak nagyon korán nem áll be a tél,
csak nagy veszteséggel fogja elhagyni Frieslandot. Nem kétséges,
hogy erre a tettre csak az egyik vagy a másik árulónak tanácsára
mert vállalkozni.70 De mindez sokkal régibb dolog, semhogy újság
ként közöljem, s az utolsó két héten nem is történt semmi új,
amit érdemes volna megírni. Az angolokkal való békére, úgylát
szik, semmi remény. A minap mégis elterjedt a béke híre, elő
idézte pedig az az értelmezés, amelyet egy holland követnek
Franciaországba való küldéséhez fűztek, továbbá az is, hogy az
Overijsseliek, akik erőnek erejével az orániai herceget igyekszenek
a maguk számára megnyerni — mégpedig, mint sokan hiszik,
inkább, hogy a hollandoknak kellemetlenkedjenek, mintsem a
maguk hasznára — kigondoltak egy módot, tudniillik azt, hogy
a nevezett herceget közvetítőként küldik Angliába. De valójában
egészen másképp áll a dolog. A hollandok ez idő szerint még álmuk
ban sem gondolnak békére, hacsak odáig nem jut a dolog, hogy
pénzért vásárolják meg a békét. A svédek terveiről még nincs
semmi bizonyosság. A legtöbben azt hiszik, hogy Mainzot, mások
azt, hogy a hollandokat akarja megtámadni. De mindez csak
találgatás.
Ezt a levelet már a múlt héten írtam, de nem tudtam elkül
deni, mert az időjárás megtiltotta nekem a Hágába való utazást.
Ez a hátránya annak, ha falun lakik az ember. Mert ritkán kapok
levelet idejében ; mert hacsak véletlenül nem adódik alkalom,
hogy idejében elküldjék nekem, egy-két hét is beletelik, amíg
megkapom. Azután meg nálam is gyakran támad nehézség, úgy
hogy nem tudok levelet idejében elküldeni. Ha tehát azt látná,
hogy nem válaszolok Önnek olyan gyorsan, mint illenék, kérem,

ne úgy vegye, mintha megfeledkezném önről. Az idő sürget, hogy
befejezzem levelemet. A többiről más alkalommal. Most nincs
már egyéb mondanivalóm, mint, hogy megkérjem, adja át leg-
szivesebb üdvözletemet a nemes Boyle úrnak, s tartson meg emlé
kezetében. Vagyok
legigazabb híve
B. de Spinoza
Voorburg, 1665. november 20-án.
Szeretném tudni, vajon azt, hogy két üstökös volt, ezek mozgásából
következtetik-e az összes csillagászok, vagy pedig azért következtetik,
hogy fenntartsák a kepleri hipotézist. Éljen boldogul.
33. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Kiválóan jeles Uram és igen tisztelt Barátom!

Filozófiai vizsgálódásai a természet részeinek az egész
szel való egyezéséről és egymás közötti kapcsolatáról nagyon
tetszenek nekem, bár nem tudom kellőképpen megérteni, hogyan
zárhatjuk ki a rendet és a szimmetriát a természetből, mint nyilván
Ön teszi, különösen, amikor maga is elismeri, hogy a természetben
minden testet más testek vesznek körül, s hogy bizonyos és állandó
módon kölcsönösen meghatározzák egymást mind a létezésre,
mind a működésre, összességükben pedig a mozgásnak a nyugalom
hoz való viszonya mindig ugyanaz marad. S úgy látszik, épp ez az
igazi rendnek valóságos viszonya. De talán itt sem értem Önt meg
eléggé, valamint abban sem, amit azelőtt Descartes szabályairól
írt. Kérem, ne sajnálja a fáradságot és magyarázza meg nekem,
hogy véleményé szerint miben áll mind Descartes, mind Huygens
tévedése a mozgás szabályaira vonatkozóan. E szolgálattal a leg
nagyobb hálára kötelezne engem, s én rajta lennék, hogy azt erőm-
höz képest viszonozzam.
Nem voltam jelen, amikor Huygens úr itt Londonban kísér
leteket végzett a maga hipotézisének igazolására. Közben meg-
tudtam, hogy többek között inga módjára felfüggesztett egy font

súlyú golyót, amely eleresztve, negyven fokos szögben beleütkö
zött egy másik, ugyanúgy felfüggesztett, de csak félfont súlyú
golyóba, s hogy Huygens egy kis algebrai számítást végezve előre
megmondotta a várható hatást, ez pedig hajszálnyira megfelelt a
jóslatnak. Egy kitűnő férfiú, aki sok ilyen kísérletet javasolt,
amelyeket Huygens állítólag elvégzett, ez idő szerint távol van.
Mihelyt alkalmam lesz találkozni a most távollevővel, részlete
sebben és talán pontosabban fogok Önnek erről beszámolni. Önt
azonban ismételten kérem, ne tagadja meg fentebbi kérésemet.
Ha pedig ezenkívül megtudna valamit Iluygensnek a messzelátó
üvegek csiszolásában elért sikereiről, kérem, tudassa azt is velem.
Minthogy a pestis Isten kegyelméből már szembetűnően enyhül,
Királyi Társaságunk, mint remélem, nemsokára visszatér Lon
donba s ismét megkezdi heti összejöveteleit. Biztosan számíthat
arra, hogy közlöm majd Önnel mindazt, amit tudni érdemes s ott
tárgyalni fognak.
Említettem Önnek régebben bizonyos anatómiai megfigye
léseket. Mármost azt írta nekem nemrég Boyle úr (aki a leg
szívesebben üdvözli), hogy kiváló oxfordi anatómusok arról érte
sítették, hogy találtak juhokat is, ökröket is, amelyeknek légcsöve
fűvel volt teletömve; néhány héttel ezelőtt pedig a nevezett
anatómusokat elhívták, nézzenek meg egy ökröt, amely két vagy
három napig majdnem állandóan félrehajtva és mereven tartotta
nyakát s azután a gazdái előtt teljesen ismeretlen betegségben
hullt e l ; amikor pedig a nyak- és gégerészeket boncolták, csodál
kozásukra azt találták, hogy az állat légcsöve épp a tövénél egé
szen tele volt fűvel, mintha csak erőszakkal gyömöszölte volna
bele valaki. Jogosan felvetődik itt a kérdés, hogy egyrészt mi módon
került oda ilyen nagy mennyiségű fű, másrészt, ha már ott volt,
hogyan élhetett tovább ez az állat olyan sokáig ? Ugyanaz a bará
tom ezenkívül azt is közölte velem, hogy egy szorgalmasan kutató
orvos, ugyancsak oxfordi, tejet talált az emberi vérben.71 Elmondja
ugyanis, hogy egy leány, miután reggel hét órakor bőségesen
reggelizett, ugyanazon a napon tizenegy órakor eret vágatott a
lábán ; az első vért egy tálban fogták fel s ez a vér kis idő múlva
fehérszínűvé v á lt; a következő vér pedig egy kisebb edénybe
folyt, amelyet, ha nem tévedek, ecettartónak neveznek (angolul
a sawcer) s mindjárt tejlepény alakját öltötte. Amikor az orvos
visszatért és megvizsgálta mind a két vért, akkor az, amelyik a
tálban volt, felerészben vér, felerészben azonban hilusszerű volt,
s ez a hilus úgy úszott a véren, mint a savó a tejen ; az azonban,
amely az ecettartóban volt, teljesen hilus volt s egyáltalán nem
33. levél. Oldenburg Spinozához és 34. levél. Spinoza Huddéhoz 283
hasonlított a vérhez. Amikor pedig mind a kettőt külön-külön

megmelegítette a tűz felett, akkor mind a két folyadék meg
keményedett, a leány pedig jó egészségben volt és csak azért
vágatott eret magán, mert sohasem volt havi tisztulása, noha
viruló színben volt.
De áttérek a politikára. Itt mindenki arról beszél, hogy az
izraeliták, miután több mint kétezer évig szétszórtan éltek, vissza
térnek hazájukba.72 Itt helyben csak kevesen hiszik el, de sokan
óhajtják. Kérem, írja meg barátjának, hogy mit hall a dologról és
hogyan vélekedik róla. Ami engem illet, nem tudom elhinni ezt
a hírt, amíg csak hitelt érdemlő férfiak meg nem erősítik Kons
tantinápoly városából, amely legjobban érdekelt ebben a dolog
ban. Szeretném tudni, mit hallottak erről az amszterdami zsidók,
és hogyan hat rájuk ez az annyira jelentős hír, amely, ha igaz
volna, általános világkatasztrófát vonna maga után.
írja meg lehetőleg azt is, mit terveznek most a svédek, és
mit a brandenburgiak, s legyen meggyőződve, hogy vagyok
igaz híve,
H e n r . Old e n b u r g
London, 1665. december 8-án.
U. i. Hogy mint vélekednek filozófusaink az újabban megfigyelt
üstökösökről, nemsokára közlöm Önnel, ha Isten is úgy akarja.
34. L E V É L
A nagytekintélyű és tudós férfiúnak,

JOHANNES HŰDDÉ úrnak,
B. d. S.
Nagytekintélyű Uram !
Isten egységének bizonyítását,73 mégpedig abból, hogy
természete magában foglalja szükségszerű létezését, mint Ön
kívánta és én megígértem, mindezideig nem küldhettem meg egy
és más elfoglaltságom miatt. Hogy tehát rátérjek, felteszem:
1. hogy minden egyes dolog igazi definíciója nem foglal
magában egyebet, mint a definiált dolog egyszerű természetét.
Ebből pedig következik,
2. hogy semmiféle definíció nem foglal magában vagy
nem fejez ki valamilyen sokaságot az egyedeknek valamilyen meg
határozott szám át; mert hiszen nem foglal magában és nem fejez
ki mást, mint a dolog természetét, amint magában van. Például

a háromszög definíciója nem foglal magában mást, mint a három
szög egyszerű természetét, de nem a háromszögnek valamilyen
meghatározott számát ; éppígy a léleknek az a definíciója, hogy
gondolkodó dolog, vagy Istennek az a definíciója, hogy a leg
tökéletesebb lény, nem foglal magában egyebet, mint a lélek és
Isten természetét, de nem a lelkek vagy istenek meghatározott
számát.
3. Minden egyes létező dolognak szükségképpen kell hogy
pozitív oka legyen, amely által létezik.
4. Ennek az oknak vagy magának a dolognak természeté
ben és definíciójában kell rejlenie (mert tudniillik természetéhez
hozzátartozik a létezés, vagyis természete szükségszerűen magá
ban foglalja a létezést), vagy pedig a dolgon kívül kell lennie.
Ezekből az előfeltevésekből következik, hogy ha a termé
szetben az egyedeknek valamilyen meghatározott száma létezik,
akkor lennie kell egy vagy több oknak, amely az egyedeknek épp
ezt a számát tudta létrehozni, sem nagyobbat, sem kisebbet. Ha
pl. a dolgok természetében húsz ember léteznék (hogy minden
zavarnak elejét vegyük, tegyük fel, hogy egyszerre és mint elsők
léteznek a természetben), akkor a húsz ember létezésének meg-
okolására nem elég az emberi természet okát általában k u ta tn i;
hanem kutatni kell annak okát is, miért nem létezik sem több,
sem kevesebb, mint húsz ember. Mert (a harmadik feltevés szerint)
minden egyes ember létezésének alapját és okát meg kell adni.
De ezt az okot (a második és harmadik feltevés szerint) nem ta r
talmazhatja magának az embernek természete : hiszen az ember
igaz definíciója nem foglalja magában húsz embernek a számát.
S ezért (a negyedik feltevés szerint) e húsz ember létezésének oka,
s következőleg minden egyesé külön-külön, szükségképp rajtuk
kívül van. Ebből pedig feltétlenül következik, hogy mindazt,
amit szám szerint sokszorosan létezőnek fogunk fel, külső okok,
nem pedig saját természetének ereje hozza létre. Minthogy azon
ban (a feltevés szerint) a szükségszerű létezés hozzátartozik Isten
természetéhez, azért igaz definíciójának szükségképp magában
kell foglalnia szükségszerű létezését is, s ezért igaz definíciójából
szükségszerű létezését kell következtetni. Ámde igaz definíciójából
(mint már előbb a második és harmadik feltevésből bebizonyí
tottam) nem lehet sok isten szükségszerű létezését következtetni.
Ebből tehát következik, hogy csak egyetlenegy Isten létezik.
Ezt kellett bebizonyítani.
Ez, nagytekintélyű Uram, az a módszer, amelyet ez idő
szerint legjobbnak tartok tételem bebizonyítására. Azelőtt ezt
34. levél. Spinoza Huddéhez és 33. levél. Spinoza Hildáéhoz 285
másképpen bizonyítottam,74 olyképpen, hogy különbséget tettem

lényeg és létezés között. Tekintettel azonban az Ön megjegyzésére,
inkább ezt a bizonyítást küldöm el Önnek. Remélem, hogy kielé
gítőnek fogja találni és várom róla való véleményét. Addig is
maradok stb.
Voorburg, 1666. január 7-én.
35. L E V É L

J O H A N N E S H Ű D D É úrnak,
B. d. S.
Nagytekintélyű Uram !
Ami február 10-én kelt levelében.még némileg homályos
volt előttem, ezt Ön utolsó, március 30-án írt levelében kitűnően
megvilágította. Minthogy tehát tudom, mi tulajdonképp az Ön
véleménye, a kérdést az Ön felfogása értelmében a következőképp
teszem fe l: vajon ti. csupán egyetlen lény van-e, amely a maga
elégséges-voltából vagyis önerejéből áll fenn ? Erre nemcsak
igennel felelek, de bebizonyítására is vállalkozom, mégpedig abból,
hogy természete magában foglalja a szükségszerű létezést, noha
épp ezt igen könnyen be lehet bizonyítani Isten értelméből (amint
megtettem Descartes Alapelveihez írt geometriai bizonyításaim
nak 2. tételében) vagy Isten más attribútumaiból. Hogy tehát a
tárgyra térjünk, előbb kifejtem röviden, milyen tulajdonságoknak
kell meglenniük abban a lényben, amely szükségszerű létezést
foglal magában.
1. Örökkévalónak kell lennie. Mert ha határolt tartamot
tulajdonítunk neki, akkor ezt a lényt a határolt tartamon kívül
nem létezőnek fognók fel, vagyis olyannak, amely nem foglal
magában szükségszerű létezést. Ez pedig ellenkezik definíciójával.
2. Egyszerűnek kell lennie, nem pedig részekből összetettnek.
Mert az alkatrészeknek természetüknél fogva és a megismerés
szerint előbb kellene lenniök, mint annak, ami belőlük össze van
téve. Ez pedig lehetetlen abban, ami természete szerint örökkévaló.
3. Nem lehet térben határoltnak felfogni, hanem csakis
végtelennek. Mert ha e lény természete határolt volna és ilyennek
is kellene felfogni, akkor azt a természetet ama határokon kívül
nem létezőnek kellene felfogni. Ez szintén ellenkezik definíciójával.
286 Levelezés
4. Oszthatatlannak kell lennie. Mert ha osztható volna,

akkor vagy ugyanolyan természetű részekre lehetne osztani, vagy
különböző természetű részekre. Az utóbbi esetben elpusztulhatna
s így nem létezővé válhatna, ami ellenkezik a definícióval. Az
első esetben azonban bármelyik rész önmagától való szükség
szerű létezést foglalna magában, s ily módon az egyik létezhetnék
és következőleg felfogható volna a másik nélkül s ennélfogva ezt
a természetet végesnek lehetne gondolni, ez pedig, az előzők szerint,
ellenkezik a definícióval. Láthatjuk ebből, ha efféle lénynek vala
milyen tökéletlenséget tulajdonítanánk, azonnal ellentmondásba
bonyolódnánk. Mert akár valamilyen fogyatkozásban állna ez a
tökéletlenség, amelyet ilyen természetre rá akarnánk fogni, akár
bizonyos határokban, amelyek az efféle természetet korlátoznák,
akár valamilyen változásban, amelyet erők hiányában külső
okoktól szenvedhetne : mindig oda térünk vissza, hogy az a ter
mészet, amely szükségszerű létezést foglal magában, nem létezik,
vagy nem szükségszerűen létezik. Ezért azt következtetem:
5. Mindaz, ami szükségszerű létezést foglal magában, nem
foglalhat magában semmiféle tökéletlenséget, hanem szükség
képpen tisztán tökéletességet fejez ki.
6. Továbbá, mivel csakis a tökéletességből eredhet az, hogy
valamely lény a maga elégséges-voltából és erejéből létezik, ebből
következik, hogy ha feltesszük egy olyan lénynek a maga termé
szetéből való létezését, amely nem minden tökéletességet fejez
ki, akkor fel kell tennünk az olyan lénynek létezését is, amely
minden tökéletességet magában foglal. Mert ha egy csekélyebb
hatalmú lény a maga elégséges-voltából létezik, mennyivel
inkább az olyan lény, amely nagyobb hatalommal van felruházva.
Hogy végül a dologra térjünk, állítom, hogy csak egyetlen
lény lehet, amelynek létezése hozzátartozik a természethez, ti.
csakis az a lény, amelyben megvan minden tökéletesség, s amelyet
Istennek nevezek. Mert ha felteszünk egy lényt, amelynek termé
szetéhez hozzátartozik a létezés, az a lény nem tartalmazhat
semmiféle tökéletlenséget, hanem annak minden tökéletességet
kell kifejeznie (az 5. tétel szerint). S ezért ama lény természetének
Istenhez kell tartoznia (akinek létezését is állítanunk kell a 6.
tétel szerint), mert minden tökéletességet magában foglal, de
semmiféle tökéletlenséget. S az ilyen lény nem létezhetik Istenen
k ívül: mert ha Istenen kívül is léteznék, akkor egyazon természet,
amely szükségszerű létezést foglal magában, kétszeresen léteznék.
Ez pedig, az előző bizonyítás szerint, képtelenség. Tehát Istenen
kívül nem létezik semmi sem, hanem egyedül Isten foglal magában
szükségszerű létezést. Ezt kellett bebizonyítani.
35. levél. Spinoza Huddéhez és 36. levél. Spinoza Hildáéhoz 287
Ennyi az, nagytekintélyű Uram, amit ez idő szerint felhoz

hatok e dolog bizonyítására. Szeretném, ha bebizonyíthatnám
Önnek, hogy vagyok stb.
Voorburg, 1666. április 10-én.
36. L E V É L

J O H A N N E S H Ű D D É úrnak,
B. d. S.
Nagytekintélyű Uram!
Május 19-én kelt levelére (közbejött akadály miatt) nem
válaszolhattam hamarább. Mivel azonban azt látom, hogy bizo
nyításomra vonatkozóan, amelyet küldtem Önnek, legnagyobb
részt függőben tartja ítéletét (azt hiszem, a homályosság miatt,
amelyet benne talál), azért értelmét itt világosabban próbálom
megmagyarázni.
Először is tehát felsoroltam négy tulajdonságot, amelynek
meg kell lennie egy, a maga elégséges-voltából vagy önerejéből
létező lényben. Ezt a négy tulajdonságot és a többi hozzá hasonlót
az ötödik pontban egyre vezettem vissza. Azután, hogy mindent,
ami a bizonyításhoz szükséges, egyedül a feltevésből vezessek le,
a hatodik pontban az adott feltevésből próbáltam Isten létezését
bebizonyítani. Ebből pedig végül eljutottam a keresett következ
tetéshez, anélkül, hogy többet vettem volna ismertnek, mint a
szavak egyszerű értelmét.
Ez volt röviden a szándékom, ez volt a célom. Most minden
egyes tag értelmét külön fogom kifejteni. Kezdem először is az
előrebocsátott tulajdonságokon.
Az elsőben Ön nem talál semmi nehézséget; valójában ez,
valamint a második is, sarktétel. Egyszerűn ugyanis nem egyebet
értek, mint azt, ami nem összetett, akár természetük szerint külön
böző részekből, akár más, természetük szerint egyező részekből.
Ez a bizonyítás bizonyára általános érvényű.
A harmadiknak értelmét (ti. hogyha a lény gondolkodás, akkor
azt a gondolkodásban, ha pedig kiterjedés, akkor a kiterjedésben,
nem határoltnak, hanem csakis határtalannak lehet gondolni)
egészen helyesen fogta fel, noha, mint mondja, nem érti a követ-
288 Levelezés
keztetést. De ez csak azon alapszik, hogy ellentmondás a létezés

tagadásaként gondolni valamit, aminek definíciója létezést foglal
magában, vagyis (ami ugyanaz) állítja a létezést. Mivel pedig
a határolt nem valami pozitívumot jelent, hanem csak a létezéstől
való megfosztóttságot a liatároltnak felfogott természetben, ebből
következik, hogy aminek definíciója létezést fejez ki, azt nem
lehet határoltnak felfogni. Ha pl. a kiterjedés szó szükségszerű
létezést fejez ki, akkor éppoly lehetetlen lesz gondolni kiterjedést
létezés nélkül, mint kiterjedést kiterjedés nélkül. Ha ezt így meg
állapítjuk, akkor a kiterjedést is lehetetlen lesz határoltnak gon
dolni. Mert ha határoltnak gondoljuk, akkor saját természete
által kellene határolni, azaz a kiterjedés á lta l; ezt a kiterjedést
pedig, amely határolná, a létezés tagadásaként kellene felfogni.
Ez pedig, feltevésünk szerint, nyilvánvaló ellentmondás.
A negyedikben csak azt akartam kimutatni, hogy az ilyen
lény nem osztható sem ugyanazon természetű, sem különböző
természetű részekre, akár szükségszerű létezést foglalnak maguk
ban a különböző természetű részek, akár nem. Mert ha, mondottam,
az utóbbi eset forogna fenn, akkor elpusztítható volna, mert egy
dolgot elpusztítani annyi, mint olyképpen részekre szétbontani,
hogy ezek egyike sem fejezi ki az egésznek természetét. Ha ellen
ben az első eset forogna fenn, ez ellenkeznék a már kifejtett három
tulajdonsággal.
Az ötödikben csak feltettem, hogy a tökéletesség a létben,
s a tökéletlenség a léttől megfosztottságban áll. Azt mondom :
megfosztottság; mert ámbár pl. a kiterjedés magára vonatkozóan
tagadja a gondolkodást, ez benne mégsem tökéletlenség. Ha
azonban kiterjedésben vesztene, ez tökéletlenségét mutatná,
mint ahogy ez valóban be is állna, ha határolt volna, s éppúgy,
ha nem volna tartama, helyzete stb.
A hatodikat Ön feltétlenül elismeri s mégis azt mondja,
hogy teljes egészében fennmarad az a nehézség, amelyet felhozott
(ti. hogy miért nem lehetséges több, önmaga által létező, de ter
mészetére nézve különböző lény, mint ahogy különböző a gondol
kodás és a kiterjedés, s mégis talán saját elégséges-voltuknál fogva
állhatnak fenn). Ebből csak azt látom, hogy Ön a tételt egészen
más értelemben fogja fel, mint én. Azt hiszem, jól látom, hogy
Ön hogyan érti. Mégis, hogy ne vesztegessem az időt, csupán a
magam felfogását fogom megmagyarázni. A hatodik pontot illetően
tehát azt mondom : ha feltesszük, hogy valami, ami a maga nemé
ben határtalan és tökéletes, a maga elégséges-voltából létezik,
akkor egy feltétlenül határtalan és tökéletes lény létezését is el
kell ismerni, s ezt a lényt Istennek nevezem. Ha pl. megállapítjuk,
36. levél. Spinoza Huddéhez 289
hogy a kiterjedés vagy a gondolkodás (mindegyik tökéletes lehet

a maga nemében, azaz a lét egy határozott nemében) a maga
elégséges-voltából létezik, akkor el kell ismerni Isten létezését
is, aki feltétlenül tökéletes, azaz lénye feltétlenül határtalan.
I tt szeretném, ha Ön arra gondolna, amit az imént a tökélet
lenség szóra vonatkozóan mondottam ; azt jelenti ti., hogy egy
dolognak hiányzik valamije, ami mégis az ő természetéhez tartozik.
Pl. a kiterjedés csupáncsak a tartamra, a helyzetre, a mennyi
ségre való tekintettel mondható tökéletlennek, mivel ti. nem tart
tovább, mivel nem tartja meg helyzetét, mivel nem növekedik ;
de sohasem mondható tökéletlennek azért, mert nem gondolko
dik, mert hiszen természete nem követel semmi effélét, hiszen az
pusztán a kiterjedésben áll, azaz a létnek meghatározott nemében.
Csakis ebben a tekintetben nevezhető határoltnak vagy határ
talannak, tökéletlennek vagy tökéletesnek. Mivel pedig Isten
természete nem a létnek bizonyos nemében áll, hanem a feltétlenül
határtalan létben, azért természete is megköveteli mindazt, ami
tökéletesen kifejezi a létet, mert különben természete határolt
és hiányos volna. Minthogy igy áll a dolog, ebből következik, hogy
csakis egyetlen lény lehetséges, amely a saját erejéből létezik,
ti. Isten. Mert ha pl. feltesszük, hogy a kiterjedés létezést foglal
magában, akkor örökkévalónak és határtalannak kell lennie s
teljességgel semmiféle tökéletlenséget nem fejezhet ki, hanem csak
tökéletességet. S ezért azután a kiterjedés Istenhez fog tartozni,
vagyis olyanná lesz, ami Isten természetét fejezi ki valami módon.
Mert Isten az a lény, aki nemcsak bizonyos tekintetben, hanem
lényegében feltétlenül határtalan és mindenható. S amit így (tet
szés szerint) a kiterjedésről mondunk, ki kell jelentenünk majd
mindarról, amit mint ilyet akarunk állítani. Azzal fejezem be
tehát, mint előző levelemben, hogy semmi sem létezik Istenen
kívül, hanem egyedül Isten létezik a maga elégséges-voltából.
Azt hiszem, ez elegendő előző levelem értelmének megmagyará
zására. Ön pedig most már jobban alkothat magának véleményt
róla.
Ezzel be is fejezhetném írásomat. Mivel azonban az a szán
dékom, hogy az üvegek csiszolásához új csészéket készíttessek
magamnak, e dologban az Ön tanácsát szeretném hallani.75 Nem
látom be, mit nyerünk domború-homorú lencsék csiszolásával.
Ellenkezőleg, síkdomború lencséknek hasznosabbaknak kell len
niük, ha jól végeztem számításomat. Mert ha (könnyebbség ked
véért) feltesszük, hogy a törési viszony annyi, mint 3: 2, és a
mellékelt ábrán úgy rakjuk fel a betűket, mint Ön teszi kis Dioptri-
kájában, akkor azt találjuk majd, hogy a rendezett egyenletben
290 Levelezés
9
NI vagyis z = V (—zz —xx) —]T (1 —
4
xx). Ebből következik, ha x = 0,
akkor z = 2, amely akkor egyúttal
3
a leghosszabb. S ha ж = —, akkor
43 ®
z — — vagy valamivel több ; ha ti.
25
feltesszük, hogy а В I sugár nem szenved másodízben törést, ami
kor az üvegből I felé téréi. Most azonban tegyük fel, hogy kilépve
az üveg bői, megtörik а ВВ sík felületen és nem /.hanem R felé tér el.
Mivel tehát B1 és BR vonalak oly viszonyban állanak, mint a
törés, azaz (mint itt feltesszük) mint 3 :2, s ha rendezzük az egyen
letet, akkor NR = y~ (zz—xx) — y_ (1—xx). S ha ismét feltesz-
szük, mint azelőtt, hogy x = 0, akkor NR — 1, azaz egyenlő a
3 20 1
félátmérővel. Ha pedig x = — akkor NR — -----f- — . Ez azt
5 25 50
mutatja, hogy ez a gyújtótávolság kisebb a másiknál, noha az
optikai cső teljes félátmérővel kisebb. Ha tehát olyan messzelátót
készítenénk, amelynek hossza egyenlő D l-vei, félátmérője = 1—,
2
nyílása pedig (BF) ugyanaz maradna, akkor gyújtótávolsága
sokkal kisebb lesz. Egy további ok, amiért a domború-homorú
lencsék kevésbé tetszenek nekem, abban van, hogy nem szólva
arról, hogy kétszeres munkát és költséget igényelnek, a sugarak
sohasem esnek függőlegesen a homorú felületre, mert hiszen nem
mind irányul egy és ugyanazon pontra. Minthogy azonban nem
kételkedem, hogy Ön ezt már rég mérlegelte, pontosabb számí
tásokat is végzett és végül magát a dolgot meghatározta, azért
kérem véleményét és tanácsát a dologról stb.
Voorburg, 1666 június közepe táján.
37. LEVÉL
J. B. úrnak,
B. d. S.
Nagytudományú Uram, páratlan Barátom I
Utolsó levelére, amelyet már rég megkaptam, mindeddig
nem tudtam felelni. Mindenféle elfoglaltság és gond annyira lekö-
37. levél. Spinoza J . B.-hez 291
tött, hogy alig tudtam magamat végre szabaddá tenni. Ámde

most, hogy valamennyire magamhoz térhetek, nem akarom tovább
elmulasztani kötelességemet, hanem mihamarább ki akarom
fejezni legmélyebb hálámat az Ön szeretetéért és figyelméért,
amelyet ön gyakrabban már tettel, most pedig levelével, nagyon
is nagy mértékben tanúsított irántam stb.
Áttérek most kérdésére, amely így hangzik : van-e, vagy
lehetséges-e olyan módszer, amellyel akadálytalanul tudunk a leg
főbb dolgokról való gondolkodásban kedvetlenség nélkül előrehaladni?
vagy pedig ahogyan testünk, úgy lelkünk is a véletlennek van alávetve
és gondolatainkat inkább a jószerencse, mint a módszeres eljárás
irányítja? Azt hiszem, kielégítően tudok erre válaszolni, ha kimu
tatom, hogy szükségképpen lennie kell olyan módszernek, amellyel
képesek vagyunk irányítani és összekapcsolni világos és határozott
fogalmainkat, s hogy az értelem nincs olyképpen alávetve a vélet
lennek, mint a test. Nyilvánvaló ez már pusztán abból, hogy egy
világos és határozott fogalom, vagy több együttesen, feltétlenül
oka lehet egy másik világos és határozott fogalomnak. Sőt vala
mennyi világos és határozott fogalom, amelyet alkotunk, csakis
más, bennünk levő világos és határozott fogalomból származhatik,
s nem ismernek el valamilyen más okot rajtunk kívül. Ebből
következik, hogy azok a világos és határozott fogalmak, amelye
ket alkotunk, csupán természetünktől és szilárdan meghatározott
törvényeitől függnek, azaz a mi feltétlen hatalmunktól, nem pedig
a véletlentől, azaz olyan okoktól, amelyek ugyancsak szilárdan
meghatározott törvények szerint hatnak ugyan, de ezek előttünk
ismeretlenek, s természetünktől és hatalmunktól idegenek. Ami
a többi fogalmat illeti, elismerem, hogy a legnagyobb mértékben
a véletlentől függnek. Ebből tehát világosan kitűnik, milyennek
kell lennie az igaz módszernek és miben áll főleg : egyedül a tiszta
értelemnek és ez értelem természetének és törvényeinek meg
ismerésében. Hogy erre szert tehessünk, mindenekelőtt különb
séget kell tenni értelem és képzelet között, vagyis igaz képzetek
és a többi, nevezetesen a koholt, hamis, kétséges és egyáltalán
mindazon képzetek között, amelyek csupán az emlékezettől függ
nek.76 Hogy ezt megértsük, legalábbis amennyire módszerünk
követeli, nem szükséges első oka által megismerni a szellem termé
szetét, hanem elegendő a szellemnek, vagyis a fogalmaknak rövid
leírását adni olymódon, ahogyan Verulami Bacon tanítja.77
S ezzel, azt hiszem, röviden kifejtettem és bebizonyítottam
az igazi módszert, s egyúttal megmutattam az utat, amelyen
eljutunk hozzá. Csak arra kell Önt még figyelmeztetnem, hogy
mindez folytonos elmélkedést s nagyon állhatatos lelkületet és
1 9 *
292 Levelezés
szándékot követel. Ezekhez pedig elsősorban arra van szükség,

hogy egy meghatározott életmódot és életnézetet állapítsunk meg,
s valamilyen határozott célt tűzzünk ki a magunk számára. De
erről pillanatnyilag elég.
Éljen boldogul és szeresse azt, aki Önt szívből szereti
B e n e d . d e S pin o z a
Voorburg, 1666. jún. 10-én.
38. L E V É L

JAN van der M E E R ú r n a k ,78
В. d. S.
Igen tisztelt Uram!
Itt, falusi magányomban, gondolkoztam azon a kérdésen,
amelyet egyszer fölvetett előttem, és nagyon egyszerűnek talál
tam. Az általános bizonyítás azon alapszik, hogy becsületes játé
kos az, aki a maga nyerésének vagy veszítésének esélyét, vagyis
kilátását egyenlővé teszi az ellenfél esélyével. Ez az egyenlőség
függ az esélyességtől és a pénztől, amelyet az ellenfelek letesznek
és kockáztatnak ; azaz ha az esélyesség egyforma mind a két
oldalon, akkor mindegyiknek egyenlő pénzösszeget kell letennie
és kockáztatnia ; ha ellenben az esélyesség nem egyforma, akkor
az egyiknek annál több pénzt kell letennie, minél nagyobb az
esélyessége, s ekkor a kilátás mind a két oldalon egyenlő s követ
kezőleg a játék igazságos lesz. Mert ha pl. A játszik B-vel, s A-nak
a nyerésre két és a veszítésre csak egy esélye van, viszont B-nek
csak egy esélye van a nyerésre és kettő a veszítésre, ebből vilá
gosan kitűnik, hogy A-nak annyit kell kockáztatnia minden
egyes esélyéért, amennyit В kockáztat az ő esélyéért, azaz A-nak
kétszer annyit kell kockáztatnia, mint B-nek.
Hogy ezt még világosabban kimutassuk, tegyük fel, hogy
hárman, А, В és C egyenlő kilátással játszanak egymással s mind
egyik egyenlő pénzösszeget tesz le. Nyilvánvaló, hogy mind
egyik, mivel egyenlő pénzösszeget tesz le, csupáncsak egy harmad
részt kockáztat, hogy két harmadrészt nyerjen, s hogy mind
egyiknek, mivel kettő ellen játszik, csak egy kilátása van a nyerésre
38. levél. Spinoza Van der Meerhez 293
és kettő a veszítésre. Ha most feltesszük, hogy a harmadik közülük,

azaz C, a játék megkezdése előtt visszalép a játéktól, akkor nyil
vánvaló, hogy csak annyit kaphat vissza, amennyit letett, azaz
egyharmad részt, В pedig, ha meg akarja venni C esélyét és helyébe
akar lépni, annyit tartozik letenni, amennyit C visszakapott.
Ez ellen A-nak nem lehet kifogása : mert hiszen neki mindegy,
hogy egy eséllyel kettő ellen két különböző játékossal vagy egy
játékossal játszik-e. Ha ez áll, ebből következik: ha valaki kinyújtja
kezét, hogy másvalaki találjon ki egy számot kettő közül s ha
kitalálta, bizonyos pénzösszeget nyerjen, viszont, ha elhibázza,
éppakkora összeget veszítsen: akkor, mondom, a kilátás egyenlő
mind a két fél számára, ti. ugyanakkora annak számára, aki
kinyújtja a kezét, hogy a másik találgasson, mint annak számára,
akinek találgatnia kell. Továbbá, ha kinyújtja kezét, hogy a
másik előszörre találjon ki egy számot három közül, s ha kitalálja,
bizonyos pénzösszeget nyerjen, ha pedig nem, az összeg felét
veszítse, akkor az esély és kilátás mind a két fél számára egyenlő ;
éppígy egyenlő a kilátás akkor is, ha az, aki kinyújtja kezét, a
másiknak módot ad kétszeri találgatásra, úgyhogy ez, ha eltalálja
a helyest, bizonyos összeget nyer, vagy ha nem találja el, az összeg
kétszeresét fizeti.
Ugyancsak egyforma az esély és kilátás akkor, ha meg
engedi a másiknak, hogy négy szám közül háromszor próbáljon
egy számot kitalálni: ha sikerül, akkor ez bizonyos összeget nyer,
ha nem sikerül, akkor az összeg háromszorosát veszíti; vagy
hogy öt szám közül négyszer találgasson, hogy bizonyos összeget
nyerjen, vagy ennek négyszeresét veszítse s így tovább. Ebből
következik, hogy annak, aki kinyújtja jobbját, mindegy, akár
hányszor találgat valaki egy számot sok közül, hacsak minden
esetben, amelyben találgatásra vállalkozik, annyit tesz le és koc
káztat, amennyit kapunk, ha az esetek számát elosztjuk a számok
összegével. Ha pl. öt szám van, s valakinek csak egyszer kell
1 4
találgatnia, akkor csupán--- öt kell kockáztatnia a másiknak----e
5 2 3 5
ellenében; ha kétszer találgat, akkor — öt a másiknak — e ellené-
5 5
3 2
ben, ha háromszor, akkor — öt a másiknak---- e ellenében, s így
5 5
tovább--- öt — ellenében és----öt — ellenében. S ennek következté-
5 5 5 5
ben annak, aki találgatásra hív fel mást és pl. a tétnek csak— át
294 Levelezés
Q
kockáztatja, hogy — ot nyerjen, mindegy, vajon egy ember egy-
6
magában ötször, vagy pedig öt ember egyenként egyszer találgat-e,
mint kérdésében felteszi.79
Voorburg, 1666. október 1-én.
39. LEVÉL
A nagyműveltségű és bölcs férfiúnak?0
J A R I G J E L L E S úrnak,
B. d. S.
Nagyműveltségű Uram!
Különböző akadályok következtében nem válaszolhattam
hamarább levelére. Descartes Dioptrikájára vonatkozó meg
jegyzéseit láttam és olvastam. Hogy a szem fenekén a képek
nagyobbakká vagy kisebbekké alakulnak,
annak okát egyedül ama sugarak met
szésében látja, amelyek a tárgy különböző
pontjaiból jönnek, aszerint ti., amint a
szemhez közelebb vagy a szemtől távo
labb kezdik egymást metszeni; úgy
hogy figyelmen kívül hagyja annak a
szögnek nagyságát, amelyet ezek a suga
rak alkotnak, amikor a szem felületén
keresztezik egymást. És noha ez az
utóbbi ok a legfontosabb, amelyet tekin
tetbe kell venni a messzelátóknál, mégis
úgy látszik, ezt el akarta hallgatni; mert, mint sejtem, nem
ismert eszközt a különböző pontokból párhuzamosan eredő
sugaraknak ugyanannyi más pontba való összegyűjtésére, s ebből
az okból azt a szöget nem tudta matematikailag meghatározni.
Talán azért is hallgatott, hogy ne helyezze a kört valamiképp
az általa bevezetett idomok elé. Mert kétségtelen, hogy
ebben a dologban a kör felette áll minden más található
idomnak. Mivel ugyanis a kör mindenütt ugyanaz, tulajdonságai
is mindenütt ugyanazok. így pl. az ABGD körnek az a sajátsága,
hogy valamennyi, az A B tengellyel párhuzamos, A felől jövő
sugár olyképpen törik meg felületén, hogy azután mind а В pont-
39. levél. Spinoza Jélteshez és 40. levél. Spinoza Jelleshez 295
ban találkoznak ; s ugyanígy valamennyi, a CD tengellyel pár

huzamos, C felől jövő sugár olyképpen törik meg a felületen, hogy
együttesen a D pontban találkoznak. Ezt egyetlen más idomról
sem lehet állítani, noha a hiperbolának és az ellipszisnek végtelen
sok átmérője van. A dolog tehát úgy áll, ahogy Ön írja. Ha csupán
a szem vagy a messzelátó hosszára volnánk tekintettel, nagyon
hosszú optikai csöveket kellene készítenünk, hogy a holdbéli
dolgokat oly tisztán láthassuk, mint a földön levőket. De, mint
mondottam, a legfontosabb annak a szögnek a nagysága, amelyet
a különböző pontokból kiinduló, a szem felületén egymást metsző
sugarak alkotnak ; s ez a szög is nagyobb vagy kisebb lesz, aszerint,
hogy a csőben elhelyezett üvegek gyújtótávolságai többé vagy
kevésbé különböznek egymássói. Ha érdekli e dolog bizonyítása,
készségesen megküldöm önnek, amikor óhajtja.
Voorburg, 1667. március 3-án.
40. L E V É L
A nagymüvéUségü és bölcs férfiúnak,

B. d. S.
Nagymüveltségü Uram!
Utolsó, e hó 14-én kelt levelét pontosan megkaptam, de
különféle akadályok miatt nem tudtam rá hamarabb válaszolni.
Helvetius ügyében81 felkerestem Vossius82 urat, aki (nem akarok
ebben a levélben mindent elmondani, amiről beszélgettünk)
nagyon nevetett, de csodálkozott is, hogy ilyen haszontalanságok
felől kérdezősködöm nála. Én azonban ezzel nem törődve, elmentem
magához az aranyműveshez, bizonyos Brechtelt nevezetűhöz, aki
az aranyat előbb megvizsgálta. Ám ő egészen mást mondott,
mint Vossius úr, azt állítva, hogy az arany súlya az olvasztás
és kiválasztás között megnövekedett s hogy annyival lett nehe
zebb, amennyivel annak az ezüstnek a súlya volt, amelyet kivá
lasztás végett az olvasztótégelybe dobott. Szilárdan hitte ezért,
hogy ez az arany, amely az ő ezüstjét arannyá változtatta, valami
különöst tartalmaz. S nemcsak ő egyedül tapasztalta ezt így, hanem
különféle más urak is, akik akkor jelen voltak. Ezek után fel
kerestem magát Helvetiust, aki megmutatta nekem az aranyat
296 Levelezés
is, az olvasztótégelyt is, amelynek belsejét akkor is arany borította,

s elmondotta, hogy alig egy árpa- vagy mustárszem negyed részét
dobta bele az olvasztott ólomba. Hozzátette, hogy rövidesen közzé
teszi az egész eljárás leírását, s elmondotta azt is, hogy Amszter
damban valaki (véleménye szerint ugyanaz, aki nála volt) elvé
gezte ugyanezt a mű vele tét. Erről Ön kétségkívül hallott már.
Ennyit sikerült megtudnom erről a dologról.
Annak a könyvecskének írója, amelyet Ön említ (azzal
dicsekszik benne a szerző, hogy be fogja bizonyítani Descartes
amaz érveinek hamis voltát, amelyekkel a harmadik és negyedik
Elmélkedésben Isten létezését bizonyítja), bizonyára saját árnyé
kával viaskodik majd,83 s többet árt önmagának, mint mások
nak. Elismerem, hogy Descartes sok tétele kissé homályos, mint
Ön is megjegyezte, s hogy világosabban és helyesebben így kellett
volna hangzania: A gondolkodás képessége a gondolkodásra nem
nagyobb, mint a természet képessége a létezésre és működésre. Ez
világos és helyes sarkatétel, s eszerint legvilágosabban és leg
meggyőzőbben következik Isten létezése isten képzetéből. Az
említett szerző érve, amelyet Ön bírál, elég világosan mutatja,
hogy mégcsak nem is érti a dolgot. Igaz ugyan, hogy a végtelen
ségig elmehetünk, ha a kérdést így felbontjuk minden részében ;
egyébként nagy ostobaság. Ha pl. azt kérdezné valaki, mely oknál
fogva mozog az ekként meghatározott test? erre azt lehet vála
szolni, hogy ezt a testet egy másik test, ezt ismét egy másik deter
minálja ilyen mozgásra, s így a végtelenségig. Ezt, mondom,
szabad válaszolni, mert csak a mozgásról лап szó, mi pedig, állan
dóan más testre menve vissza, elégséges és örök okát adjuk ennek
a mozgásnak. De ha egy fenséges gondolatokkal teli, csinosan
írt könyvet pillantok meg egy közönséges ember kezében s azt
kérdezem tőle, honnan vette ezt a könyvet, s ha ő azt feleli nekem,
hogy egy másik közönséges ember könyvéből írta le, aki szintén
csinosan tudott írni, s így tovább a végtelenségig, ez nem elégít
ki engem ; mert nemcsak a betűk alakjára és rendjére vonatkozik
a kérdésem, amelyekre nézve egyedül válaszol, hanem azokra a
gondolatokra és arra az értelemre is, amelyet a betűk összeállítása
kifejez ; ezekre pedig nem ad választ, ha a végtelenségig megy is
így tovább. Hogy ez hogyan alkalmazható a képzetekre, azt
könnyen meg lehet érteni abból, amit Descartes általam geometriai
módon bizonyított Filozófiai Alapelveinek kilencedik sarktételé
ben magyaráztam.84
Rátérek most arra, hogy második, március 9-én kelt levelére
válaszoljak, amelyben további magyarázatát kívánja annak,
amit előző levelemben a körről írtam. Ezt könnyen felfoghatja,
40. levél. Spinoza Jelleshez 297
hacsak szem előtt tartja, hogy mindazok a sugarak, amelyek fel

tevésünk szerint párhuzamosan esnek az elülső messzelátó üvegére,
valójában nem párhuzamosak (mert hiszen csak egy s ugyanazon
pontból erednek), ámde ilyeneknek kell tekinteni, mert a tárgy
oly nagy távolságban van tőlünk, hogy a
messzelátó nyílását a távolsághoz viszonyítva
pontnak kell tekinteni. Bizonyos továbbá, hogy
egy tárgyat a maga egészében láthassunk, nem-
i csak az egyetlenegy pontból jövő sugarakra
van szükségünk, hanem minden más pontból
eredő egyéb sugárkúpokra is, s épp ezért ezek
nek, az üvegen áthaladva, ugyanannyi más
gyújtópontban kell találkozniok. S ámbár
maga a szem nem oly tökéletes alkatú, hogy
valamennyi, a tárgy különböző pontjaiból eredő
sugár a legnagyobb pontossággal találkozik
ugyanannyi más pontban a szem fenekén, mégis
bizonyos, hogy azokat az idomokat, amelyek
azt teljesíteni képesek, a többi fölé kell
helyezni. Minthogy pedig egy meghatározott
körcikk képes az egy pontból kiinduló minden
sugarat (mechanikailag szólva) átmérőjének
egy másik pontjába kényszeríteni, azért vala
mennyi más sugarat is, amely a tárgynak más
pontjaiból jön, ugyanannyi más pontba kény
szeríti. Mert a tárgy bármely pontjából lehet
olyan vonalat húzni, amely áthalad a kör
középpontján, noha e célból a messzelátó nyílását sokkal kisebbre
kell készíteni, mint egyébként kellene, ha csupán egyetlen gyújtó
pontra volna szükség, amint ezt könnyen beláthatja.
Amit itt a körről mondok, azt nem lehet sem az ellipszisről,
sem a hiperboláról, még sokkal kevésbé más, összetettebb ido
mokról állítani, mert egy tárgynak egyetlen pontjából csak
egyetlen vonalat lehet húzni, amely mind a két gyújtóponton
halad át. Ezt akartam e dologról mondani első levelemben.
A mellékelt ábrában annak bizonyítását láthatja, hogy a
szög, amelyet a különböző pontokból kiinduló sugarak a szem
felületén alkotnak, nagyobb vagy kisebb lesz a gyújtópontoknak
egymástól való távolsága szerint.85 így hát legszívesebb üdvöz
letemet küldve, már csak az a mondanivalóm, hogy vagyok stb.
Voorburg, 1667. március 25-én.
298 Levelezés
4L L E V É L
A nagy műveltségű és bölcs férfiúnak,

J A R I G J E L L ES úrnak,
В. d. S.
NagyműveUségü Uram !
Röviden közlöm itt Önnel, mit derítettem ki kísérlet86 útján
arról, amit Ön előbb személyesen, majd levélben kérdezett tőlem ;
ehhez hozzáfűzöm majd azt, hogyan vélekedem most a dologról.
Készítettem magamnak egy facsövet, amelynek hossza 10 láb,
űrszélessége pedig 1 2/3 hüvelyk. E csőre három függőleges csövet
illesztettem, mint a mellékelt ábra mutatja.
Hogy mindenekelőtt megtudjam, hogy a víz nyomása а В
csövecskéiben éppakkora-e, mint /í-ben, az M csövet ü-nál betöm
tem egy e célra készült rudacskával. Azután а В nyílását annyira
megszűkítettem, hogy éppen csak belefért olyan kis üvegcső,
mint C. Miután mármost az F edény segítségével a csövet meg
töltöttem vízzel, megjegyeztem, mily magasságig szökik fel a víz
a G csövecskén keresztül. Azután elzártam а В csövet és eltávolítva
az A rudacskát, engedtem, hogy a víz az E csőbe folyjon, amelyet
ugyanúgy rendeztem be, mint а В csövet. Miután az egész csövet
ismét megtöltöttem vízzel, észrevettem, hogy ez éppoly magas
ságra szökik fel a D csövön át, mint a C csövön át történt. Ez
meggyőzött engem arról, hogy a cső hosszúsága nem akadály,
vagy csak igen kismértékben az.
Hogy azonban ezt még pontosabban megállapíthassam
kísérlet útján, próbát tettem, vajon az E cső is éppoly gyorsan
tudna-e megtölteni egy e
célra készített köblábnyi
edényt, mint В cső. Mivel
ingás óra nem volt kezem
ügyében, az idő mérésére
egy nyújtott üvegcsövet
használtam, amilyen I I ,
amelynek rövidebb része
vízbe merült, a hosszabbik
pedig szabadon függött a
levegőben. Amikor ez az előkészület megtörtént, először а В csövön
keresztül engedtem folyni a vizet, mégpedig a csővel egyenlő
sugárban, mindaddig, míg a köbláb meg nem telt. Ekkor pontos
41. levél. Spinoza Jelleghez 299
mérleggel megvizsgáltam, mennyi víz folyt ezalatt az L csészécs-

kébe, s azt találtam, hogy súlya négy uncia. Majd elzárva a
В csövet, a vizet éppakkora sugárral engedtem
folyni az E csövön keresztül a köblábba. Miután
ez megtelt, megmértem, éppúgy, mint előbb, azt
a vizet, amely ezalatt a csészécskébe folyt, s azt
találtam, hogy ennek a víznek a súlya még egy
fél unciával sem haladja meg amazét. Minthogy
azonban a sugarak sem B-bői, sem fi1-bői nem
folytak állandóan ugyanazzal az erővel, meg
ismételtem a műveletet s annyi vizet tartottam
készen, amennyire tapasztalatunk szerint az első
kísérlethez szükség volt. Hárman voltunk elfog
lalva, megtéve minden tőlünk telhetőt, s az emlí
te tt műveletet pontosabban hajtottuk végre,
mint azelőtt; de mégsem olyan pontosan, mint
óhajtottam volna. Nekem mégis elég alapot nyújtott
e dolognak valamiképpen való meghatározására,
mert hiszen körülbelül ugyanazt a különbséget találtam a második,
mint az első alkalommal. Mérlegelve a kérdést és ezeket a kísér
leteket, kénytelen vagyok azt következtetni, hogy a különbség,
amelyet a cső hosszúsága okozhat, csak kezdetben mutatkoz-
hatik, azaz amikor a víz folyni kezd ; de egy kis ideig tartó folyás
után éppoly erővel folyik majd egy igen hosszú csövön, mint egy
rövid csövön keresztül. Ennek oka az, hogy a magasabb víz
nyomása megtartja mindig ugyanazt az erőt és a nehézkedéstől
kapja állandóan mindazt a mozgást,amelyet közvetít. S ezért
ezt a mozgást állandóan át fogja adni a csőben tartalmazott víz
nek mindaddig, amíg ez a lökés következtében akkora sebességet
nem vesz fel, mint amekkora nehézkedési erőt a magasabb víz ju t
tathat neki. Mert bizonyos,
ha a G csőben levő víz az
első pillanatban egy fok se
bességet ad az M csőben
levő víznek, akkor a máso
dik pillanatban, ha ugyan
feltevésünk értelmében meg
tartja előbbi erejét, négy
fok sebességet fog ugyanen
nek a víznek átadni, s így
tovább mindaddig, amíg a hosszabb M csőben levő víz ponto-
I san éppakkora erőt nem vett át, mint a G csőbe zárt maga
sabb víz nehézkedési ereje vele közölni képes. Ennélfogva a víz,
300 Levelezés
amely egy negyvenezer láb hosszú csövön folyik keresztül,

kis idő múlva, csupáncsak a magasabb víz nyomása következté
ben, akkora sebességet ér el, amekkorát ugyancsak elérne, ha
az M cső hosszúsága csak egy láb volna. Azt az időt, amelyre a
hosszabb csőben a víznek szüksége van, hogy ekkora sebességet
érjen el, meg tudtam volna határozni, ha tökéletesebb műszerek
kel rendelkeztem volna. De azt nem tartom annyira szükségesnek,
mert hiszen a fődolgot elég határozottan megállapítottuk stb.
Voorburg, 1669. szeptember 5-én.
42. L E VÉ L
J O H A N N E S О OS T E N 87 úrnak,
L A M B E R T U S v a n V E L T H U Y S E N , M. Dr.88
Nagytudományú Uram !
Végül kis szabad időhöz jutottam s azonnal hozzálátok, hogy
eleget tegyek óhajának és kívánságának. Azt kívánja tehát, mond
jam meg Önnek véleményemet a „Teológiai-politikai tanulmány”
című könyvről, meg is okolva ítéletemet. Ezt kész vagyok most
teljesíteni, idomhoz mérten és amennyire képességemtől telik.
De nem terjeszkedem ki minden részletre, hanem nagy vonások
ban fejtem ki a szerző véleményét és a vallásról való felfogását.
Hogy milyen nemzetiséghez tartozik és milyen életmódot
folytat, azt nem tudom, de nem is érdekel. Hogy nem korlátolt
szellem s hogy nem futólag és felületesen tanulmányozta és ismeri
azokat a vallási vitákat, amelyek Európában a keresztények
között folynak, azt eléggé elárulja könyvének tartalma. E könyv
szerzője meg van győződve, hogy eredményesebben jár el ama
vélemények vizsgálatában, amelyek felekezetekre szakítják és
pártokra osztják az embereket, ha teljesen leveti előítéleteit. Ezért
kelleténél jobban igyekezett lelkét megszabadítani minden babo
nától ; de hogy védekezzék ez ellen, nagyon is az ellenkezőjébe
csapott át, s hogy kikerülje a babonás ember hibáját, letett, úgy
látom, minden vallásról. Nem is emelkedik felül a deisták89 vallá
sán, akik (e nagyon is rossz erkölcsű századunkban) elég nagy
számban vannak mindenütt, különösen Franciaországban. Ellenük
Mersenne90 adott ki egy tanulmányt, amelyet, ha jól emlékszem,
42. levél. Velthuysen Oostenhez 301
olvastam valamikor. De nemigen hiszem, hogy bárki a deisták

sorában annyi rosszindulattal, annyira ravaszul és leleményesen
lett volna ama legrosszabb ügy szószólója, mint e tanulmány
szerzője. Ezenkívül, ha nem csal hozzávetésem, ez az ember nem
is marad a deisták határain belül és még nálunk is kevesebbet
hagy meg a vallásból az embereknek.
Elismeri Istent, s őt a világegyetem alkotójának és meg
alapítójának vallja. De azt állítja, hogy a világ alakja, külseje és
rendje teljességgel szükségszerű, csakúgy, mint Isten természete
és az örök igazságok, amelyek szerinte Isten akaratán kívül alakul
tak. Ezért határozottan hirdeti azt is, hogy minden korlátlan szük
ségszerűséggel és kikerülhetetlen végzet szerint történik. Azt is
állítja, hogy helyesen nézve a dolgokat, isteni előírások és paran
csok nincsenek, hanem az emberek tudatlansága teremtette meg
ezeket a szavakat, s éppígy a tömeg tapasztalatlansága adott
helyet olyan szólásmódoknak, amelyek indulatokat tulajdonítanak
Istennek. Isten tehát szerinte egyformán az emberek felfogóképes
ségéhez alkalmazkodik, amikor azokat az örök igazságokat és a
többit, aminek szükségszerűen meg kell történnie, parancs formá
jában közli az emberekkel. Azt tanítja, hogy amit a törvények
parancsolnak és ami állítólag az ember akaratától függ, éppoly
szükségszerűen történik, amilyen szükségszerű a háromszög termé
szete, s ezért az, amit a parancsok tartalmaznak, éppoly kevéssé
függ az emberek akaratától, vagy megszegésükből, illetőleg követé
sükből éppoly kevéssé származhatik valami rossz, illetőleg valami
jó az emberek számára, mint ahogy nem lehet imádsággal befolyá
solni Isten akaratát vagy megváltoztatni örök és feltétlen határo
zatait. A parancsolatoknak és határozatoknak tehát ugyanaz az
alapjuk, s egyeznek abban, hogy az ember tapasztalatlansága és
tudatlansága arra indította Istent, hogy általuk segítségére legyen
azoknak, akik képtelenek tökéletesebb gondolatokat alkotni
Istenről, s akik az effajta nyomorult segédeszközökre szorulnak,
hogy felébresszék magukban az erény szeretetét és a bűnök gyűlö
letét. Érthető ebből, miért nem említi művében a szerző az imád
ság hasznát,91 éppígy, miért nem szól sem az életről, sem a halálról,
sem pedig valamilyen jutalomról vagy büntetésről, amelyekkel
a világegyetem bírája jutalmazza vagy sújtja az embereket.
Mindez összhangban van a szerző alapelveivel. Mert lehet-e
szó végítéletről vagy jutalom vagy büntetés várásáról, amikor
mindent a végzetnek tulajdonít, és mindent kikerülhetetlen szük
ségszerűséggel Istentől eredeztet, vagy inkább mikor azt állítja,
hogy ez az egész világmindenség maga Isten? Mert félek, hogy
szerzőnk nem áll nagyon messze ettől a felfogástól. Nincs is nagy
302 Levelezés
különbség amaz állítás között, hogy minden szükségszerűen Isten

természetéből folyik és a között, hogy a világmindenség maga
Isten.
Mindamellett az ember legnagyobb gyönyörűségét az erény
gyakorlásába helyezi, mert azt mondja, az erény önmagának
jutalma és a legfenségesebb dolgok színhelye. Ezért szerinte a helyes
belátásra képes embernek erényre kell törekednie, nem Isten
parancsolatai és törvénye miatt, vagy a jutalom reményében
vagy a büntetéstől való félelemből, hanem az erény szépségétől
és ama szellemi örömtől csábítva, amellyel az erény gyakorlása
tölti el az embert.
Azt állítja tehát, hogy Isten a próféták és a kinyilatkoztatás
útján a jutalom reményével és a büntetéstől való félelemmel — ez
a kettő mindig együtt jár a törvényekkel — csak látszólag inti
erényre az embereket, mert a közönséges emberek szelleme úgy
van megalkotva s annyira hiányos a tapasztalata, hogy csakis
olyan érvekkel indíthatók az erények gyakorlására, amelyeket
a törvények természetétől, a büntetéstől való féleleiemtől és a
jutalomra való reménytől kölcsönöztek ; ám olyan emberek, akik
helyesen ítélik meg a dolgot, megértik, hogy az efféle érvekben
nincs sem igazság, sem erő.
Szerinte annak nincs semmi jelentősége — noha ez az axióma
alaposan rácáfol —, hogy a próféták és szent tanítók, akiknek szája
által Isten az emberekhez beszél, s így maga Isten is, oly érveket
használtak, amelyek, ha természetüket tekintjük, magukban
hamisak. Mert nyíltan és a legkülönbözőbb helyeken, valahányszor
csak alkalma nyílik rá, azt vallja és hangsúlyozza, hogy a szent
írás nem arra való, hogy az igazságot és azoknak a dolgoknak
természetét tanítsa, amelyek előfordulnak benne s amelyeket arra
használ fel, hogy az embereket az erényre oktassa. Tagadja, hogy
a próféták oly jól ismerték volna a dolgokat, hogy teljesen men
tesek lettek volna a tömeg tévedéseitől azoknak az érveknek
összeállításában és azoknak az okoknak kigondolásában, amelyek
kel az embereket az erényre buzdították, noha az erkölcsi erények
és bűnök természetét tökéletesen ismerték.
S ezért azt is tanítja ezenkívül a szerző, hogy a próféták akkor
is tévedhettek ítéletükben, amikor azokat intették kötelességükre,
akikhez Isten küldte őket, de ez azért nem csökkentette szent
ségüket és megbízhatóságukat; ámbár oly beszéddel és érvekkel
éltek, amelyek nem feleltek meg az igazságnak, hanem hallgatóik
nak előre megalkotott véleményeihez alkalmazkodtak, s velük
oly erényekre buzdították az embereket, amelyekben soha senki
nem kételkedik s amelyekről nincs nézeteltérés az emberek között.
Mert hiszen a próféta küldetésének célja az volt, hogy az erény

művelését mozdítsa elő az emberek között, nem pedig valamely
igazság tanítása. S ezért úgy véli, hogy a prófétának ama tévedése
és tudatlansága nem vált kárára a hallgatóknak, akiket erényre
buzdított, mert szerinte kevés múlik azon, milyen érvekkel buz
dítanak bennünket erényre, csak fel ne forgassák azt az erkölcsi
erényt, amelynek felgerjesztésére alkották és a próféta előadta
őket. Mert ha megismerjük is más dolgok igazságát, ennek a szerző
véleménye szerint nincs semmi jelentősége a jámborságra, mivel
az erkölcsök szentsége valójában nem foglaltatik benne abban az
igazságban; szerinte az igazságnak, úgyszintén a misztériumoknak
megismerése többé vagy kevésbé szükséges aszerint, hogy többé-
vagy kevésbé hozzájárulnak-e a jámborsághoz.
Azt hiszem, a szerző a teológusoknak azt az axiómáját
tartja szem előtt, amely szerint különbséget tesznek a prófétának
tanító és egyszerűen valamit elbeszélő beszéde között. Ezt a meg
különböztetést, ha nem tévedek, elfogadta minden teológus, s a
szerző nagyon tévesen azt gondolja, hogy ezzel a tanítással meg
egyezik az övé.
Éppen ezért azt hiszi, hogy véleménye nyomában járnak majd
mindazok, akik tagadják, hogy az ész és a filozófia a szentírás
értelmezője. Minthogy ugyanis mindenki tudja, hogy a szentírás
ban számtalan olyan dolgot mondanak Istenről, amely nem illik
Istenhez, hanem az ember felfogóképességéhez alkalmazkodik,
hogy megindítsa az embereket és felkeltse bennük az erény szere-
te té t: azért megállapítandónak tartja, hogy a szent tanító azokkal
az igazságnak meg nem felelő érvekkel erényre akarta nevelni az
embereket, vagy pedig, hogy a szentírás minden olvasójának meg
van az a szabadsága, hogy saját eszének alapelvei szerint ítélje
meg a szent tanító szavainak értelmét és szándékát. Ezt a nézetet
teljességgel kárhoztatja a szerző s harcol ellene s egyúttal azok ellen,
akik egy paradox teológussal azt tanítják, hogy az ész a szentírás
értelmezője.92 Az ő véleménye ugyanis az, hogy a szentírást betű
szerint kell érteni, s hogy az embereket nem illeti meg az a sza
badság, hogy tetszésük szerint és eszük felfogása szerint magya
rázzák, mit kell érteni a próféta szavain, úgy hogy saját érveik és a
dolgokról szerzett ismeretük alapján vizsgálják meg, mikor beszéltek
a próféták sajátlagos értelemben és mikor képletesen. De ezekről
még alább fogok beszélni.
Hogy visszatérjek arra, amitől némileg elkalandoztam, a
szerző, minden dolog végzetszerű szükségszerűségére vonatkozó
alapelveínek megfelelően, tagadja, hogy csodák általában lehet
ségesek, mert ellenkeznek a természet törvényeivel, mivel szerinte,.
304 Levelezés
mint már fentebb rámutattunk, a dolgok természete és rendje

nem kevésbé szükségszerű valami, mint Isten természete és az
örök igazságok ; s épp ezért tanítja, hogy éppolyan lehetetlen,
hogy valami eltérjen a természet törvényeitől, mint amilyen lehe
tetlen, hogy a háromszög három szöge ne legyen egyenlő két derék
szöggel és hogy Isten nem képes megtenni, hogy könnyebb súly
felemeljen nehezebb súlyt, vagy hogy valamely két mozgási fokkal
mozgó test utolérhessen egy négy mozgási fokkal mozgó testet.
Azt állítja tehát, hogy a csodák az általános természeti törvények
nek vannak alávetve, ezek pedig szerinte éppoly változatlanok,
mint maga a dolgok természete, mert ti. maga ez a természet benne-
foglaltatik a természet törvényeiben. Nem is ismeri el Istennek
más hatalmát, mint azt a közönséges hatalmat, amely a természet
törvényei szerint nyilatkozik meg, és szerinte más el sem képzel
hető, mert ez megbontaná a dolgok természetét s ellentmondásban
volna önmagával.
A szerző véleménye szerint tehát a csoda olyasvalami, ami
váratlanul történik s aminek okát a tömeg nem ismeri. Éppígy az
imádság erejének és Isten különös irányításának tulajdonítja
ugyancsak a tömeg, ha annak rendje szerint elvégzett imádság
után azt látja, hogy egy fenyegető veszély elhárult, vagy egy meg
kívánt jó teljesült, holott, a szerző véleménye szerint, Isten már
öröktől fogva feltétlenül elhatározta annak megtörténését, amiről
azt hiszi a tömeg, hogy hatásos közbelépésre történt. Szerinte nem
az imádság oka a határozatnak, hanem a határozat oka az imád
ságnak.
Mindazt, amit a végzetről, a dolgok korlátlan szükségszerű
ségéről mind a dolgok természetére, mind a mindennapi esemé
nyekre vonatkozóan mond, Isten természetére alapítja a szerző ;
vagy hogy világosabban beszéljek, Isten akaratának és értelmének
természetére, amelyek névleg különböznek ugyan, de Istenben
valójában egyek. S ezért azt állítja, hogy Isten olyan szükségsze
rűen akarta ezt a világmindenséget s mindazt, ami benne egymás
után történik, mint amilyen szükségszerűen megismeri ugyanezt
a világmindenséget. Ha pedig Isten szükségszerűen ismeri meg
ezt a világmindenséget és törvényeit, valamint azokat az örök
igazságokat, amelyek e törvényekben foglaltatnak, akkor Isten,
következteti szerzőnk, éppúgy nem alkothatott volna más világ
mindenséget, mint ahogy nem forgathatja ki a dolgok termé
szetét és nem teheti azt, hogy kétszer három egyenlő legyen héttel.
Ahogyan tehát nem alkothatunk magunknak más képzetet erről
a mindenségről és törvényeiről, amelyek szerint a dolgok kelet
keznek és elpusztulnak, hanem bármi effélét tudunk is elképzelni,
ez megsemmisíti önm agát: úgy szerzőnk tanítása szerint az

isteni értelemnek, az egész világmindenségnek és azoknak a tör
vényeknek a természete, amelyek szerint a természet működik,
úgy van megalkotva, hogy Isten éppúgy nem ismerhetne meg a
most létezőktől különböző dolgokat, mint ahogy nem lehetséges,
hogy a most létező dolgok különbözzenek önmaguktól. Arra az
eredményre jut tehát, hogy ahogyan Isten most nem tud létre
hozni olyasmit, ami megsemmisíti önmagát, éppúgy nem kép
zelhet el és nem ismerhet meg Isten a most létező természetektől
különböző természeteket, mert e természetek megértése és megis
merése éppannyira lehetetlen (mivel a szerző felfogása szerint
ellentmondást foglal magában), mint ahogy most lehetetlen oly
dolgok létrehozása, amelyek különböznek a most létezőktől, mert
mindazok a természetek, ha különbözőknek fognák fel őket a most
létező természetektől, szükségképp ellenkeznének is a most létező
természetekkel. Mivel ugyanis az e világmindenségben foglalt
dolgok természete (a szerző véleménye szerint) szükségszerű, ez a
szükségszerűség nem származhatik önmagából, hanem csak Isten
természetéből, amelynek szükségszerű kifolyása. Nem vallja tehát
Descartestal, holott tanítását látszólag magáévá akarta tenni,
hogy valamint az összes dolgok természete különbözik Isten ter
mészetétől és lényegétől, úgy képzeteik is szabadon vannak meg
az isteni szellemben.
Mindezzel, amiről eddigelé szó volt, a szerző elegyengette az
utat ahhoz, amit könyve végén tárgyal s amire mindaz irányul,
amit az előző fejezetekben tanít. A felsőbbségnek és minden ember
nek ugyanis leikébe akarja vésni a következő sarktételt : a felsőbb-
séget illeti a jog annak megállapítására, milyen nyilvános isten
tiszteletet szabad tartani az államban. A felsőbbségnek joga
továbbá megengedni polgárainak, hogy úgy gondolkodhassanak és
beszélhessenek a vallásról, ahogyan szellemük és meggyőződésük
sugallja nekik, s hogy ezt a szabadságot a külső istentisztelet
tekintetében is meg kell adni az alattvalóknak mindaddig, amíg az
erkölcsi erények szeretete, vagyis a jámborság sértetlen maradhat.
Minthogy ugyanis amaz erényekre nézve nem lehet nézeteltérés,
a többi dolog megismerése és gyakorlása pedig semmiféle erkölcsi
erényt nem tartalmaz, ebből azt következteti a szerző, hogy
Istenre nem lehet bántó, bármilyen szertartást fogadnak is el
egyébként az emberek. A szerző azonban csak azokról a szertar
tásokról beszél, amelyeknek semmi közük az erkölcsi erényhez,
nem is ösztönöznek reá, sem nem ellenkeznek az erénnyel, sem nem
idegenkednek tőle, de az emberek vállalják és vallják őket mint
az igazi erények támaszát, úgyhogy így emez erények gyakorlása
306 Levelezés
által kellemesek és kedveltek lehessenek Istennek, mert Istent nem

sérti az olyan dolgok művelése és gyakorlása, amelyek közömbösek
ugyan és semmivel sem járulnak hozzá az erényhez vagy a bűnhöz,
de az emberek mégis a jámborság gyakorlásával hozzák őket kapcso
latba s mintegy védelmi eszközül használják az erény műveléséhez.
A szerző azonban, hogy e paradox tanok befogadására haj
lamossá tegye az emberek lelkét, először is azt állítja, hogy az
egész, Istentől rendelt és a zsidóknak, azaz az izraelita állam pol
gárainak hagyományozott istentiszteletnek csakis az volt a ren
deltetése, hogy a zsidók boldogan éljenek államukban, egyébként
azonban Isten nem kedvelte és kegyelte a zsidókat jobban más
népeknél; ezt Isten a próféták által több ízben tudtukra is adta
a zsidóknak, amikor szemükre vetette tudatlanságukat és tévedé
süket amiatt, hogy amaz elrendelt és Istentől nekik megparancsolt
istentiszteletben látták a szentséget és jámborságot, holott egyedül
az erkölcsi erényekre való törekvésben, vagyis az Isten iránti sze-
retetben és a felebaráti szeretetben kellett keresni.
Minthogy pedig Isten valamennyi nép leikébe ültette az
erények alapelveit és mintegy magvait, úgyhogy önmaguktól,
majdnem minden útbaigazítás nélkül tudnak különbséget tenni
jó és rossz között, ebből azt következteti a szerző, hogy Isten a
többi népet sem zárta ki azokból a dolgokból, amelyekkel meg
szerezhető az igazi boldogság, hanem minden embert egyformán
részesített jótéteményeiben.
Sőt, hogy mindabban, ami valamiképpen előmozdíthatja
az igazi boldogság elérését és hasznára lehet neki, a pogányokat
egyenlővé tegye a zsidókkal, azt állítja a szerző, hogy a pogányok-
nak is voltak igaz prófétáik, s ezt példákkal igyekszik bizonyítani.
Sőt azt akarja elhitetni, hogy Isten a többi népet jó angyalok által
kormányozta, s ezeket az ószövetségben szokásos megjelölés sze
rint isteneknek nevezi. S ezért a többi nép szertartásai nem voltak
visszatetszők Isten előtt, amíg csak az emberek babonája annyira
meg nem rontotta őket, hogy az embereket elidegenítették az
igazi szentségtől, s a vallás ürügyén oly dolgok elkövetésére vitték
rá, amelyek nem férnek össze az erénnyel. Isten azonban, a szerző
szerint, különös és e népre jellemző sajátos okokból megtiltotta
a zsidóknak, hogy tiszteljék a pogányok isteneit, holott ezeket
Isten rendelése és gondoskodása folytán éppoly jogosan tisztelték
a pogányok, mint ahogyan a zsidó állam őreiül rendelt angyalokat
a maguk módján isteneknek tekintették és isteni tiszteletben része
sítették a zsidók.
Mivel pedig a szerző kétségtelennek tartja, hogy a külső isten-
tisztelet egymagában nem kedves Isten előtt, azért szerinte nem
fontos, hogy milyen szertartásokat alkalmaz ama külső istentisz

telet, csak legyen Istennek megfelelő olyképpen, hogy tiszteletet
keltsen az emberek lelkében Isten iránt és az erény gyakorlására
indítsa őket.
Minthogy továbbá azt hiszi, hogy az egész vallás lényege az
erény művelése, s felesleges a misztériumoknak minden olyan
ismerete, amely magában nem alkalmas az erény előmozdítására,
de annál inkább szükség van olyanra, amely nagyobb mértékben
járul hozzá az embereknek az erényre való neveléséhez és tüzelé
séhez : ebből azt következteti a szerző, hogy helyeselni kell, vagy
legalábbis nem szabad elvetni mindazokat a nézeteket Istenről,
az ő tiszteletéről és minden, a valláshoz tartozó dologról, amelyek
igazak az őket követő emberek meggyőződése szerint, s alkal
masak annak előmozdítására, hogy a becsületesség erősödjék és
virágozzék. E tanítás igazolására magukat a prófétákat idézi
véleményének kútforrása- és tanúiként, akik szerinte meg voltak
győződve arról, hogy Isten előtt nem fontos, hogyan vélekednek
az emberek a vallásról, hanem az az istentisztelet és mindazok a
vélemények kedvesek Isten előtt, amelyek az erények szeretetéből
és az istenség iránti tiszteletből fakadnak ; ők tehát, csak azért,
hogy az erényre tüzeljék az embereket, elmentek odáig, hogy olyan
érvekkel is éltek, amelyek magukban nem voltak ugyan igazak,
de a hallgatók igazaknak tartották őket, s amelyek alkalmasak
voltak arra, hogy az erénynek minél buzgóbb szeretetére sarkallják
őket. Felteszi tehát, hogy Isten megengedte a prófétáknak érveik
megválogatását, hogy azokat alkalmazzák, amelyek megfelelnek
az időknek és a személyes viszonyoknak, és amelyeket a hallgatók
felfogóképességéhez képest jóknak és hatásosaknak tartottak.
Innen van, a szerző véleménye szerint, hogy az isteni tanítók
más és más, gyakran egymásnak ellentmondó érveket használtak,
hogy Pál azt tanította, hogy az embert nem igazolják cselekedetei,
Jakab meg épp az ellenkezőjét hirdette. Jakab látta ugyanis, úgy
véli a szerző, hogy a keresztények félremagyarázzák a hit által való
igazulás tanát, s ezért ismételten bizonyítja, hogy az ember a hit
és a cselekedetek által igazul. Belátta ugyanis, hogy nem üdvös
a korabeli keresztényekre nézve, hogy a hitről szóló azt a tanítást,
amelynek következtében az emberek egyszerűen megnyugodtak
Isten irgalmasságában és szinte semmit sem gondoltak a jó cse
lekedetekkel, olyképpen hangsúlyozzák és oly módon adják elő,
mint Pál tette. Pálnak ugyanis a zsidókkal volt dolga, akik igazo
lásukat tévesen ama törvény szerint való cselekedetekbe helyezték,
amelyet Mózes kiváltságképpen adott nekik s amelynél fogva a
pogányok felett állóknak és a boldogsághoz vezető, egyedül szá-
20*
308 Levelezés
inukra teremtett út birtokában hitték m agukat; s ezért elve

tették az üdvözülésnek a hit által való megokolását, mert ez egy
sorba helyezte volna őket a pogányokkal és teljesen megfosztotta
volna minden kiváltságtól. Minthogy tehát mind a két tanítás,
Pálé is, Jakabé is, az idők, a személyek és a mellékkörülmények
különbözősége szerint kiválóan alkalmas arra, hogy a jámborságra
irányítsa az emberek lelkületét, a szerző az apostoli bölcsesség bizony
ságának tartja, hogy majd az egyiket, majd a másikat alkalmazzák.
Ez az oka többek között annak, miért tartja a szerző annyira
összeférhetetlennek az igazsággal, hogy a szent szöveget az ész
által magyarázzuk, hogy az észt tegyük meg a szentírás értelmező
jének, vagy hogy az egyik szent tanítót a másikkal értelmezzük,
holott egyforma a tekintélyük ; szavaikat, amelyeket használnak,
beszédmódjukból s e tanítóknak szokásos szónoki sajátosságából
kell magyarázni; a szentírás igazi értelmének kutatásában pedig
nem a dolog természetét, hanem csupán a betű szerinti értelmet
kell szem előtt tartani.
Minthogy tehát maga Krisztus és a többi Isten-küldötte
tanító elöljártak a maguk példájával és életmódjával és megmu
tatták, hogy csakis az erényre való törekvés juttatja el az embert
a boldogsághoz, minden egyéb pedig mitsem ér, ebből a szerző azt
akarja következtetni, hogy a felsőbbségnek csak arról kell gondos
kodnia, hogy igazságosság és becsületesség virágozzék az államban,
de egyáltalán nem feladata annak mérlegelése, milyen istentisz
telet és milyen tanok felelnek meg legjobban az igazságnak ; de
gondoskodnia kell arról, hogy olyasmi ne fogadtassák el igaznak,
ami akadályt gördít az erény elé, még ha az olyanok véleménye is,
akik ennek szószólói.
A felsőbbség tehát könnyen, az istenség megsértése nélkül
tűrhet meg államában különféle vallási szertartásokat. Hogy pedig
meggyőzze erről olvasóit, a szerző a következő utat is választja.
Szerinte az erkölcsi erényeknek, amennyiben a társadalomban gya
korolják őket és külső cselekedetekben nyilvánulnak, az a saját
ságuk, hogy senkisem gyakorolhatja őket saját megítélése és aka
rata alapján, hanem ezeknek az erényeknek művelése, gyakorlása
és módozata a felsőbbség tekintélyétől és hatalmától függ ; egy
részt, mivel az erények külső cselekedeteinek jellege a körülmények
szerint változik, másrészt meg, mivel az embernek ilyen külső
cselekedetekre való kötelességét ama haszon vagy kár szerint
ítélik meg, amely e cselekedetekből fakad ; úgyhogy ama külső
cselekedetek, ha nem a kellő időben hajtják őket végre, elvesztik
erénytermészetüket és az erények ellentéteként bírálják el. A szerző
szerint másik sajátsága az erényeknek, hogy amennyiben a lélek
belsejében lakoznak, mindig megőrzik természetüket s nem függ

nek a körülmények változó állapotától.
Az ember sohasem ragadtathatja magát kegyetlenségre és
nyerseségre és sohasem szabad, hogy ne szeresse felebarátját és az
igazságot. De jöhetnek idők, amikor nem szabad ugyan letenni a
jószándékról és az említett erényekre való törekvésről, de szabad,
amennyiben külső cselekvésekről van szó, tőlük tartózkodni, sőt
olyasmit is cselekedni, ami érzésünk szerint, legalább külső lát
szatra, ellenkezik azokkal az erényekkel. így megeshetik, hogy
becsületes embernek nem kötelessége többé az igazságot nyilvános
ságra hozni, élőszóval vagy írásban polgártársait az igazság része
seivé tenni, azt velük közölni, ha azt hisszük, hogy ama nyilvános-
ságrahozatalból nagyobb kár, mint haszon háramolhat a polgá
rokra. S ámbár szeretnünk kell minden embert és ez az érzés soha
bennünk nem szünetelhet, mégis megesik gyakran, hogy egyik
másik emberrel keményen kell bánnunk, anélkül, hogy vétkeznénk,
ha ti. bizonyos, hogy az elnézésből, amelyet vele szemben gyako
rolni akarnánk, nagy bajt zúditunk magunkra. Általános vélemény
ezért, hogy nem célszerű minden időben közzétenni minden igaz
ságot, akár a vallásra, akár a polgári életre vonatkozik az. S aki
azt tanítja, hogy nem kell rózsát vetni a disznók elé, ha attól kell
félni, hogy dühösen rátámadnak majd azokra, akik azt elébük
vetették, az ugyancsak nem fogja azt gondolni, hogy a becsületes
ember kötelessége kioktatni a tömeget a vallás bizonyos fejeze
teire, amelyeknek hirdetése és a tömeg között való elhintése okot
ad arra a félelemre, hogy minden úgy felzavarja az államot és az
egyházat, hogy a polgárokra és a jámborokra több baj származik
belőle, mint haszon.
Minthogy pedig a polgári társadalmak, amelyektől a kormány
zás és a törvényhozás joga el nem választható, egyebek mellett
azt is elrendelték, hogy ne az egyes emberek belátására bízassák,
hanem a kormányzóknak tartassák fenn annak eldöntése, mi
válik hasznára az államtestbe egyesült embereknek : ebből azt
következteti a szerző, hogy a felsőbbség joga annak meghatározása,
milyen és mely dogmákat kell az államban nyilvánosan tanítani,
az alattvalók kötelessége pedig, hogy a külső hitvallás tekinteté
ben tartózkodjanak olyan dogmák tanításától és hitvallásként
való hirdetésétől, amelyekről a felsőbbség törvényei értelmében
nyilvánosan beszélni nem szabad ; mert Isten éppoly kevéssé bízta
ezt a magánemberek ítéletére, mint ahogy nem engedte meg nekik,
hogy a felsőbbség felfogása és határozatai vagy a bírák döntése
ellenére olyasmit cselekedjenek, amivel kijátszhatnák a törvény
erejét, vagy meghiúsíthatnák a hatóságok célzatát. A szerző véle-
310 Levelezés
menye szerint ugyanis az emberek megegyezhetnek azokra a dol

gokra nézve, amelyek a külső istentisztelethez és ennek hitvallás
ként való hirdetéséhez tartoznak, s az istentisztelet külső csele
kedeteit éppoly bátran alávethetik a felsőbbség ítéletének, mint
ahogy reá ruházta azt a jogot és hatalmat, hogy az állam ellen
elkövetett vétség felett ítélkezzék s ezt erőszakkal megtorolja.
Mert ahogyan a magánember nem köteles az állam ellen elkövetett
vétségre vonatkozó ítéletét a felsőbbség ítéletéhez alkalmazni,
hanem meglehet a saját ítélete, noha (ha a dolog így kívánja) köte
les a maga közreműködésével is hozzájárulni a felsőbbség ítéleté
nek végrehajtásához : úgy a szerző véleménye szerint az államban
a magánembernek joga van ugyan, hogy valamely dogma igazsá
gáról és hamis-voltáról, valamint szükségességéről ítélkezzék, s az
állam törvényei nem kényszeríthetik a magánembert, hogy ugyanaz
legyen a vallási meggyőződése ; de a felsőbbség ítéletétől függ,
hogy mely dogmákat szabad nyíltan hirdetni, a magánemberek
kötelessége pedig az, hogy hallgassanak a felsőbbség döntésétől
eltérő vallási nézeteikről és semmi olyast ne cselekedjenek, ami
gyengíthetné az istentiszteletre vonatkozóan a felsőbbség által
megállapított törvények erejét.
Mivel azonban megeshetik, hogy a felsőbbség, amely a vallás
kérdéseiben nem egyezik a nép nagy részével, olyasmit akar nyil
vánosan taníttatni, ami ellenkezik a nép felfogásával, de a felsőbb
ség mégis úgy vélekedik, hogy Isten dicsősége érdekében kívánatos
e dogmák nyilvános hirdetése államában : ebből azt látja a szerző,
hogy még mindig fennmarad az a nehézség, amelyből igen nagy
kár háramolhat a polgárokra a felsőbbségnek és a népnek eltérő
felfogása miatt. Ezért az előbbi gondolathoz azt a másikat is hozzá
fűzi a szerző, amely egyszerre megnyugtatja a felsőbbség és az
alattvalók lelkét, s másrészt a vallásszabadság sértetlen fennma
radását is biztosítja. A felsőbbségnek eszerint nem kell félnie Isten
haragjától, ha véleménye szerint még oly fonák istentiszteletet
enged is meg államában, csak ne ellenkezzék az erkölcsi erényekkel
s ezeket alá ne ássa. E vélemény alapját könnyű átlátni, hiszen
fentebb elég részletesen fejtegettem. A szerző ugyanis azt állítja,
hogy Istennek teljesen mindegy és mitsem törődik azzal, milyen
vallási nézetekhez ragaszkodnak az emberek, mit helyeselnek és
védelmeznek lelkűkben és milyen nyilvános istentiszteletre van
gondjuk, mert mindezt úgy kell tekinteni, mint azokat a dolgokat,
amelyeknek semmi közük az erényhez és bűnhöz ; de mindenkinek
kötelessége úgy berendezni életét, hogy azokat a dogmákat és azt
az istentiszteletet tegye magáévá, amelyek által hite szerint a leg
jobban haladhat előre az erény szeretetében.
42. levél. Velthuysen Oostenhez és 43. levél. Spinoza Oostenhez 311
Ezekben, igen tisztelt Uram, rövid foglalatát adtam a Teo

lógiai-politikai tanulmány tanításának. Ez véleményem szerint
megszüntet és teljesen felforgat minden istentiszteletet és vallást,
becsempészi az ateizmust, vagy olyan istent alkot magának, akinek
istensége iránt nincs miért tisztelettel viseltetnie az embernek, mert
maga is alá van vetve a végzetnek, s nem marad hely az isteni kor
mányzás vagy gondviselés számára, s megszűnik minden büntető
és jutalmazó igazságosztás. Mindenesetre nyilvánvaló a szerző írásá
ból, hogy elmélete és érvei aláássák az egész szentírás tekintélyét,
s hogy a szerző csak formaságból hivatkozik reá ; s éppígy követ
kezik állásfoglalásából az is, hogy a Koránt egy sorba helyezi
Isten igéjével. Nem marad a szerzőnek egyetlen érve sem annak
bizonyítására, hogy Mohamed nem volt igaz próféta, mert a törökök
is prófétájuk előírása szerint művelik azokat az erkölcsi erényeket,
amelyekről nincs nézeteltérés a népek között; s a szerző tanítása
szerint nem ritka dolog, hogy Isten a pogányokat is, akiket nem
részesített a zsidóknak és keresztényeknek juttatott orákulumok
ban, más kinyilatkoztatásokkal vezette az ész és engedelmesség
útjára.
Azt hiszem tehát, nem tértem el nagyon az igazságtól és
nem vagyok igazságtalan a szerzővel szemben, ha azzal vádolom,
hogy leplezett és kendőzött érvekkel merő ateizmust tanít.
Utrecht, 1671. január 24.
43. L E V É L

J O H A N N E S O O S T E N úrnak,
B. d. S.
Nagytudományú Uram !
Bizonyára csodálkozik, hogy ennyire megvárattam. De alig
tudom rászánni magamat, hogy válaszoljak annak az embernek
iratára, amelyet szíves volt velem közölni, s most is csak azért
válaszolok, mert megígértem. De hogy, amennyire lehetséges, a
magam érzését is kövessem, lehetőleg kévés szóval végzek ezzel
az üggyel és röviden megmutatom, mily fonákul értelmezte az
illető az én felfogásomat. Hogy rosszakaratból vagy tudatlanság
ból tette-e, nem egykönnyen tudnám megmondani. De térjünk a
dologra.
312 Levelezés
Először is azt mondja, kevéssé érdekli, milyen nemzetiséghez

tartozom, vagy milyen életmódot folytatok. Pedig ha tudta volna,
aligha jutott volna arra a meggyőződésre, hogy én ateizmust taní
tok. Az ateisták ugyanis mértéktelenül szoktak kitüntetésekre és
gazdagságra törekedni, én meg mindig megvetettem ezeket, mint
mindenki tudja, aki ismer engem. Azután, hogy útját egyengesse
céljához, azt mondja, hogy nem vagyok korlátolt szellem, ti. hogy
könnyebben el tudja hitetni, hogy ravaszul és leleményesen és
rosszindulattal voltam a deisták legrosszabb ügyének szószólója.
Ez eléggé mutatja, hogy nem értette meg érveimet. Mert lehet-e
valaki oly ravasz és furfangos eszű, hogy alakoskodó lélekkel annyi
és oly nyomós érvet tud felhozni olyan dolog mellett, amelyet
hamisnak tart? Kiről hiszi majd el, mondom, hogy igaz meg
győződésből írt, ha elhiszi, hogy a koholt és az igaz dolog egyforma
alapossággal bizonyítható? De már nem csodálkozom ezen. Mert
így hurcolta meg Descartesot annak idején Voetius,93 s így hur
colják meg mindenkor a legjobbakat.
Azután így folytatja : Hogy kikerülje a babonás ember hibáját,
letett, úgy látom, minden vallásról. Hogy ő mit ért valláson, mit
babonán, azt nem tudom. De, kérdezem, letett-e minden vallásról
az, aki azt állítja, hogy Istenben kell látnunk a legfőbb jót, s hogy
mint ilyent teljes lélekkel kell őt szeretni? s hogy egyedül ebben
áll legfőbb boldogságunk és legfőbb szabadságunk? továbbá, hogy
az erény jutalma maga az erény, a balgaság és féktelenség bünte
tése pedig maga a balgaság? s végül hogy mindenkinek szeretnie
kell felebarátját s engedelmeskednie kell a legfőbb hatalom paran
csainak? S mindezt nemcsak kifejezetten mondottam, hanem ezen
felül bizonyítottam is a legerősebb érvekkel. De azt hiszem, látom,
milyen kátyúban reked meg ez az ember. Nem talál ti. magában
az erényben és értelemben semmit, ami gyönyörködtetné, s jobban
szeretne indulatainak ösztönzése szerint élni, ha az az egy dolog
nem állná útját, hogy fél a büntetéstől. Tartózkodik tehát akarata
ellenére és ingadozó lélekkel, mint egy rabszolga, a rossz cseleke
detekről és végrehajtja az isteni parancsokat, s ezért a szolgaságért
elvárja, hogy Isten olyan ajándékokkal jutalmazza őt, amelyek
sokkal kellemesebbek az isteni szeretetnél, mégpedig annál inkább,
minél inkább ellenkezik természetével, az a jó, amelyet cselekszik
s minél inkább akarata ellen cselekszi. S azért hiszi, hogy mind
azok, akiket nem tart vissza ez a félelem, féktelenül élnek és letesz
nek minden vallásról. De nem szólok erről többet és áttérek arra a
következtetésre, amellyel ki akarja mutatni, hogy leplezett és
kendőzött érvekkel ateizmust tanítok.
Okoskodásának alapja az, hogy azt hiszi, én megfosztom
43. levél. Spinoza Oostenhez 313
Istent szabadságától és alávetem a végzetnek. De ez teljesen hamis.

Mert én éppúgy állítottam, hogy minden kikerülhetetlen szükség-
szerűséggel következik Isten természetéből, ahogyan mindenki
azt állítja, hogy Isten természetéből következik az, hogy megismeri
önmagát. Bizonyára senki sem tagadja, hogy ez szükségszerűen
következik Isten természetéből, de azért senki sem úgy fogja fel,
hogy Isten valamilyen végzettől kényszerítve, hanem teljesen sza
badon, habár szükségszerűen ismeri meg magát. S itt nem találok
semmi olyast, amit ne érthetne meg mindenki. Ha mindamellett
azt hiszi, hogy ezt rossz szándékkal mondottam, hogyan vélekedik
akkor Descartesjáról, aki azt állítja, hogy semmit sem teszünk,
amit Isten eleve el nem rendelt volna, sőt hogy minden pillanatban
Isten mintegy újrateremt bennünket, s mindazonáltal szabad aka
ratunkból cselekszünk. Ezt valóban, mint maga Descartes is meg-
vallja, senki sem bírja felfogni.
Továbbá a dolgoknak ez a kikerülhetetlen szükségszerűsége
nem szünteti meg sem az isteni, sem az emberi törvényeket. Mert
az erkölcsi tanítások, akár magától Istentől kapják törvényformá
jukat, akár nem, mégis isteniek és üdvösek, s a jó, amely az erény
ből és az isteni szeretetből következik, akár Istentől mint bírótól
kapjuk, akár az isteni természet szükségszerűségéből folyik, nem
lesz azért többé vagy kevésbé kívánatos ; viszont a rossz, amely
a rossz cselekedetekből következik, nem lesz azért kevésbé félelmes,
mert szükségszerűen következik belőlük; végül pedig abban,
amit teszünk, akár szükségszerűen, akár szabadon tesszük, mégis
csak a remény vagy a félelem vezet bennünket. Hamis tehát az az
állítás, hogy én szerintem nem marad hely előírások és parancsok
számára, vagy ahogy utóbb folytatja, nincs remény jutalomra és
nem kell tartani büntetéstől, amikor mindent a végzetnek tudunk be
és azt állítjuk, hogy kikerülhetetlen szükségszerűséggel ered minden
Istenből.
Azt már nem is kérdezem itt, miért ugyanaz vagy miért nem
különbözik nagyon egymástól, ha azt mondom, hogy minden
szükségszerűen következik Isten természetéből és hogy a világ
mindenség : Isten. De szeretném felhívni figyelmét arra, amit
nem kisebb gyűlölködéssel fűz hozzá. Azt mondja ugyanis, hogy
szerintem az embernek az erényre kell törekednie, nem Isten paran
csolatai és törvényei miatt vagy a jutalom reményében, vagy a bün
tetéstől való félelemből stb. Ezt Ön bizonyára sehol sem fogja meg
találni tanulmányomban. Ellenkezőleg a 4. fejezetben kifejezetten
azt mondottam : az isteni törvénynek (amelyet Isten írt a lel
kűnkbe, mint a 12. fejezetben mondottam) foglalata és legfőbb
parancsa, hogy szeressük Istent, mint a legfőbb j ó t ; ti. nem vala-
314 Levelezés
milyen büntetéstől való félelemből (mert a szeretet nem származ-

hatik félelemből), sem pedig valamely más, olyan dolog iránt való
szeretetből, amelyet élvezni kívánunk (mert akkor nem magát
Istent szeretnők, hanem azt a dolgot, amelyet kívánunk). Ugyan
abban a fejezetben kimutattam azt is, hogy épp ezt a törvényt
Isten kinyilatkoztatta a prófétáknak is. S akár azt állítom, hogy ez
az isteni törvény magától Istentől kapta törvényformáját, akár
úgy fogom fel, mint Isten egyéb határozatait, amelyek örök szük
ségszerűséget és igazságot foglalnak magukban, mindenképpen
Isten határozata és üdvös tanítása marad ; s akár szabad elhatá
rozásból szeretem Istent, akár Isten határozatának szükségszerű
ségéből, mégis Istent fogom szeretni és üdvözülök. Ezért már itt is
állíthatom, hogy ez az ember azok fajtájából való, akikről művem
előszavának végén azt mondottam, hogy jobban szeretném, ha
ügyet sem vetnének könyvemre, mint hogy, szokásuk szerint,
félremagyarázzák és ezzel bosszúságot okozzanak ; maguknak nem
használnak, de másoknak ártanak.
Ámbár szerintem ez elég volna annak kimutatására, ami
szándékomban volt, mégis érdemesnek tartom, hogy még néhány
megjegyzést tegyek. Nevezetesen: téves, ha azt hiszi, hogy én
azoknak a teológusoknak axiómáját tartom szem előtt, akik kü
lönbséget tesznek a tanító próféta és az egyszerűen elbeszélő pró
féta beszéde között. Mert ha bizonyos R. Jehuda Alfakhár94 axió
máját érti rajta, amelyről a 15. fejezetben beszéltem, hogyan
gondolhatta, hogy egy véleményen vagyok vele, holott ezt az
axiómát épp elutasítom ebben a fejezetben mint hamisat? Ha
azonban másra gondol, akkor megvallom, hogy azt mindezideig
nem ismerem, s ennélfogva nem is tarthattam szem előtt.
Azt sem látom be továbbá, miért mondja, hogy véleményem
szerint az én nézetemet követik majd mindazok, akik tagadják,
hogy az ész és a filozófia a szentírás értelmezői, holott én megcá
foltam mind ezeknek, mind Maimonídésnek95 a felfogását.
Túlságosan hosszadalmas volna, ha mindazokat az állításait
bírálnám, amelyekkel azt mutatja, hogy semmiképp sem higgadt
lélekkel alkotta meg rólam ítéletét. Rátérek ezért végső követ
keztetésére ; azt mondja : nem marad egyetlen érvem sem annak
bizonyítására, hogy Mohamed nem volt igaz próféta. Ö ugyan az én
nézeteimből próbálja ezt kimutatni, noha épp belőlük világosan
az következik, hogy csaló volt, mert hiszen teljesen megfosztja
az embert attól a szabadságtól, amelyet elismer a természetes és
prófétai világosság által kinyilatkoztatott egyetemes vallás s
■amelyet, mint kimutattam, teljességgel el kell ismerni. De ha nem
volna is így, kérdem, köteles vagyok-e kimutatni, hogy egy próféta
43. levél. Spinoza Oostenhez és 44. levél. Spinoza Jelleshez 315
hamis próféta volt? Ellenkezőleg, bizonyára a prófétáknak volt

kötelességük kimutatni, hogy igazak. Ha pedig azt feleli, hogy
Mohamed is isteni törvényt tanított s hogy ő is biztos jeleit adta
küldetésének, csakúgy mint a többi próféta, akkor igazán nincs
semmi oka tagadnia, hogy igaz próféta volt.
Ami pedig a törököket és a többi pogányt illeti: ha az igazság
és a felebaráti szeretet gyakorlásával tisztelik Istent, akkor azt
hiszem, hogy Krisztus szelleme lakozik bennük és üdvözülnek,
bármit hisznek is egyébként tudatlanságukban Mohamedről és a
jóslatokról.
Láthatja, kedves Barátom, hogy az az ember messze elté
vedt az igazságtól. Mindamellett elismerem, hogy nem velem szem
ben igazságtalan, hanem mindenekelőtt önmagával szemben,
amikor nem restelli kijelenteni, hogy én leplezett és kendőzött
érvekkel ateizmust tanítok.
Egyébként nem hiszem, hogy Ön talál majd e levelemben
olyasmit, amit kelleténél keményebb szónak tarthatna ezzel az
emberrel szemben. Ha mégis akadna ilyesmi, akkor kérem, hogy azt
vagy törölje, vagy tetszése szerint helyesbítse. Mert bármilyen
ember is, nem szándékom őt ingerelni és tevékenységemmel ellen
séget szerezni magamnak. S mivel ez gyakran megesik ilyen vitat
kozásoknál, azért alig is tudtam magamat rászánni arra, hogy
válaszoljak, s nem is tettem volna, ha nem ígértem volna meg.
Isten önnel, bölcs belátására bízom ezt a levelet és vagyok stb.
44. L E V É L
A nagyműveltségű és bölcs férfiúnak,

. TARI G J E L L E S úrnak,
B. d. S.
N agymüveltségű Uram!
Amikor a minap meglátogatott N. N. professzor, elmon
dotta nekem többek között, hogy azt hallotta, hogy Teológiai
politikai tanulmányomat lefordították holland nyelvre, s hogy
valaki, akinek nevét nem tudta, azon van, hogy kinyomassa.
Nagyon kérem ezért, járjon utána alaposan a dolognak és lehetőleg
akadályozza meg a kinyomatást. Ez nemcsak az én kérésem,
hanem sok barátomé és ismerősömé is, akik nem látnák szívesen
316 Levelezés
ennek a könyvnek betiltását; pedig ez kétségkívül bekövetkezik,

ha megjelenik holland nyelven.96 Biztos vagyok benne, hogy nekem
és az ügynek megteszi ezt a szolgálatot.
Egyik barátom nemrég egy kis könyvet küldött nekem,
címe : Homo politicus (A politikus).97 Erről már sokat hallottam
azelőtt. Elolvastam s úgy találtam, hogy a legveszedelmesebb
könyv, amelyet ember csak kigondolhat. A szerző szerint a leg
főbb jó : kitüntetések és gazdagság, ezekhez alkalmazza tanítását
s megmutatja megszerzésük módját, ti. hogy bensőleg az ember
vessen el minden vallást, külsőleg pedig azt a hitet vallja, amely leg
inkább szolgálja boldogulását; továbbá csak annyira maradjon
hű mindenkihez, amennyire neki haszna van belőle. Egyébként
égig magasztalja az alakoskodást, a szószegést, a hazugságot, a
hamis esküt és sok más effélét. Amikor ezeket olvastam, azon
gondolkoztam, hogy e szerző ellen be nem vallott célzattal egy kis
könyvet írhatnék,98 amelyben a legfőbb jóról szólnék, azután meg
rajzolnám a becsvágyó és gazdagságra áhítozó emberek nyugtalan
és nyomorult állapotát, végül pedig a legvilágosabb érvekkel be
bizonyítanám, hogy az államoknak a becsvágyók és gazdagságra
áhítozók telhetetlen vágyakozása miatt kell elpusztulniuk s el is
pusztultak.
Hogy mennyivel jobbak és különbek a milétosi Thalésnek,"
mint ennek az imént említett írónak a gondolatai, kitűnik már a
következő okoskodásból is. A barátoknak — mondotta — mindene
közös ; a bölcsek az istenek barátai és minden az isteneké ; tehát
minden a bölcseké. Ilyképpen ez a bölcs férfiú a leggazdagabbá
tette magát egyetlen szavával, inkább azáltal, hogy nagylelkűen
megvetette a gazdagságot, mintsem azzal, hogy mohón hajhászta
volna. Máskor meg azt m utatta meg, hogy a bölcsek nem kénysze
rűségből, hanem saját akaratukból nélkülözik a gazdagságot.
Amikor ugyanis barátai egyszer szemére vetették szegénységét,
azt felelte nekik : akarjátok-e, hogy megmutassam, hogy én is
meg tudom szerezni azt, amit nem tartok méltónak arra, hogy
fáradozzam érte, ti pedig a legnagyobb buzgalommal hajhásszá-
tok? Azok igenlőleg válaszoltak. Erre Thalés kibérelte az összes
olajütőket egész Görögországban (mint kiváló csillagász, előre
látta, hogy igen gazdag olajtermés lesz, míg az előző években na
gyon szűkében voltak az olajnak) s amit ő igen csekély áron ki
bérelt, bérbeadta tetszése szerint magas áron. így egyetlen év
alatt nagy gazdagságra te tt szert, de ezt azután éppoly bőkezűen
szét is osztotta, amilyen szorgalmasan megkereste stb.
Hága, 1671. február 17-én.
45. levél. Leibniz Spinozához 317
45. L E V É L
A kiváló és mélyen tisztelt férfiúnak,
B. d. S. úrnak,
G O T T F R I E D L E I B N I Z 100
Kiváló és mélyen tisztelt Uram!
Ama dicséretes tulajdonságai között, amelyeket a hír szár
nyára vett, egyebek között az is van, hogy kiválóan járatos az
optikában. Ez az oka annak, hogy egy próbálkozásomat szeret
ném Önnek bemutatni, mert hiszen jobb bírálót nem találok egy
hamar ezen a tudományterületen. Az itt mellékelt lapot, amelynek
Közlemény a magasabb optika köréből címet adtam, azért tettem
közzé, hogy így könnyebben hozhassam barátaimnak vagy a dolog
iránt érdeklődőknek tudtára. Mint hallom, a nagy tekintélyű
Hűddé101 is sikeresen dolgozik ezen a területen, s nem kételkedem,
hogy ö n nagyon jól ismeri őt. Ha e dologban az ő jóindulatú
ítéletét is megszerezné számomra, rendkívül nagy szolgálatot
tenne nekem.
Hogy miről van szó, azt eléggé megmagyarázza maga
ez alap.
Bizonyára kezéhez jutott már Franciscus Lana102 Jézus
társasági szerzetesnek olaszul írt Prodromusa, amely a dioptrika
köréből is bemutat néhány jeles dolgot. De a svájci Joli. Holtius103
is, e dolgokban nagyon képzett fiatal ember, kiadott egy „Fiziko-
mechanikai gondolatok a látásról” c. művet, amelyben egyrészt
mindenfajta üveg csiszolására szolgáló, nagyon egyszerű és általá
nosan használható gépet ígér, másrészt azt állítja, hogy talált egy
módszert, amellyel egy tárgy valamennyi pontjából kiinduló vala
mennyi sugár ugyanannyi más, nekik megfelelő pontban gyűjthető
össze, de csak bizonyos távolság mellett és bizonyos alakú
tárgynál.
Amit egyébként itt javasolok, arra lyukad ki, hogy nem kell
az összes pontokból kiinduló összes sugarakat összegyűjteni, mert
amennyire eddigelé tudjuk, a tárgynak bármilyen távolsága és
alakja mellett az nem is lehetséges ; hanem éppúgy össze kell
gyűjteni az optikai tengelyen kívül fekvő pontokból induló suga
rakat, mint az optikai tengelyben fekvő pontokból indulókat, s
ezért az üvegek nyílásai tetszés szerinti nagyságúak lehetnek, anél
kül, hogy ez a látás tisztaságát befolyásolná.104 De ezt az Ön éles-
318 Levelezés
elméjű ítéletére bízom. Isten Önnel és tartson meg jóindulatában.

Maradok
nagyteleintélyü Uram,
igaz tisztelője
G o t t f r ie d W il h e l m L e ib n iz
mind a két jog doktora és mainzi tanácsos.
Frankfurt, 1671. október 16-én.
Utóirat. Szíves válaszát, mint remélem, készségesen átveszi

a nemes Diemerbroeck úr. Bizonyára látta már új Fizikai hipo
tézisemet ; ha nem, megküldöm majd.
Spinoza úrnak,
igen híres term észetkutatónak és igen mély filozófusnak
Amszterdam
p ar couvert.
46. L E V É L
A tudós és nemes férfiúnak,

G O T T F R I E D L E I B N I Z úrnak,
mind a két jog doktorának és mainzi tanácsosnak,
B. d. S.
Tudós és nemes Uram!

Olvastam a lapot, amelyet szíves volt megküldeni, s nagyon
köszönöm velem való közlését. Sajnálom, hogy nem értettem meg
egészen az Ön felfogását, noha Ön bizonyára elég világosan kifej
tette. Arra kérem tehát, szíveskedjék válaszolni a következő
néhány kérdésre : vajon annak, hogy az üvegek nyílásait nem
vehetjük nagyobbra, Ön szerint más oka van-e, mint az, hogy
az egy pontból jövő sugarak nem egyesülnek pontosan egy másik
pontban, hanem kis területen, amelyet mechanikai pontnak szok
tunk nevezni, s amely a nyílás szerint nagyobb vagy kisebb. Azután
azt kérdezem, vajon azok a lencsék, amelyeket Ön pandochi-
kusoknak (mindent felfogóknak) nevez, helyesbítik-e ezt a hibát,
46. levél. Spinoza Leibnizhez 319'
azaz, vajon a mechanikai pont, vagyis az a kis terület, amelyben

az egy pontból jövő sugarak a törés után egyesülnek, nagyság
tekintetében ugyanaz marad-e, akár nagy a nyílás, akár kicsiny.
Mert ha ezt teljesítik, akkor nyílásuk tetszés szerint tágítható
lesz, s következőleg jóval felette állnak majd minden más alaknak,
amelyet ismerek ; különben nem látom be, miért ajánlja őket
annyira a közönséges lencsékkel szemben. A kör alakú lencsék
tengelye ugyanis mindenütt ugyanaz ; ha tehát alkalmazzuk, a
tárgy minden pontját az optikai tengelyben fekvőnek kell tekin
tenünk ; s noha a tárgy minden pontjának távolsága nem ugyanaz,
az ebből származó különbség mégsem észlelhető, amikor a tárgyak
ilyen nagy távolságban vannak, mert akkor az ugyanazon pontból
jövő sugarakat úgy kell tekinteni, mintha párhuzamosan esnének
az üvegre. Mégis azt hiszem, jó szolgálatot tehetnek az Ön lencséi,
I amikor igen sok tárgyat akarunk egyetlen tekintettel átfogni (mint
akkor történik, ha igen nagy domború szemlencséket alkalmazunk),
hogy ti. tisztábban jelenjen meg minden egyszerre. De minderről
inkább függőben tartom ítéletemet, amíg Ön világosabban ki nem
fejti felfogását, s erre nagyon is kérem.
Hűddé úrnak, az Ön kívánsága szerint, elküldtem a másik
példányt. Azt válaszolta, hogy pillanatnyilag nem ér rá azt meg
vizsgálni, de reméli, hogy egy-két hót múlva lesz rá érkezése.
Eranciscus Lana Prodromusa még nem jutott kezemhez,
éppígy Johannes Holtíus Fiziko-mechanikai Gondolatai sem. Még
jobban sajnálom, hogy az Ön Fizikai hipotézisét sem láthattam
még, legalábbis itt Hágában nem kapható. Ha tehát ezt meg
küldi nekem, a legnagyobb hálára kötelez. Ha valami más dolog
ban szolgálatára lehetek, mindenkor igazolom majd, hogy vagyok,
nagytekintélyű Uram, egészen az Öné
B . d e S p in o z a
H ága, 1671. november 9-én.
Diemerbroeck úr nem lakik itt. Kénytelen vagyok tehát a
közönséges postásra bízni ezt a levelet. Bizonyára ismer itt Hágá
ban valakit, aki vállalná leveleinket; szeretném én is megismerni,
hogy kényelmesebben és biztosabban intézhessük el levelezésünket.
Ha a Teológiai-politikai tanulmány még nem jutott kezeihez, el
küldök Önnek egy példányt, ha nem kellemetlen Önnek. Isten
Önnel.
A n e m e s é s n a g y t e k i n t é ly ű ú r n a k , O o ttfr ie d W ilh e lm L e i b n i z ú r n a k ,
m i n d a k é t jo g d o k to r á n a k é s m a i n z i ta n á c s o s n a k ,
M a in z .
320 Levelezés
47. L E V É L
Az éleselméjű és híres filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
J. L U D W I G FA B R IC IU S!® 5
Nagyhírű Uram!
A pfalzi választófejedelem őfensége, az én legkegyelmesebb
uram, megbízott engem, hogy írjak Önnek, akit én eddig nem
ismertem ugyan, de akit a fejedelem őfenségének a legmelegebben
ajánlottak, s kérdezzem meg Öntől, hajlandó volna-e az ő hírneves
egyetemén elvállalni a filozófia rendes tanárának tanszékét. Évi
fizetése ugyanaz lenne, mint amit manapság élveznek a rendes
tanárok. Sehol sem találhat olyan fejedelmet, aki jobban meg
becsüli a kiváló tehetségeket, akik közé Önt is számítja. Megadja
Önnek a legteljesebb filozófiai szabadságot, mert meg van győ
ződve, hogy nem fogja felhasználni a nyilvánosan elismert vallás
megbolygatására. Szívesen teljesítem a bölcs fejedelem megbí
zását. A legsürgősebben kérem tehát mielőbbi válaszát, s ezt szí
veskedjék vagy Grotius úrnak, a választófejedelem Hágában szé
kelő meghatalmazottjának, vagy Gilles van der Нек úrnak átadni,
hogy abban a levélcsomagban juttassák el hozzám, amelyet rend
szeresen küldenek az udvarnak, vagy pedig valamilyen más leg
megfelelőbbnek látszó alkalmat szíveskedjék felhasználni. Hozzá
fűzöm még azt az egyet: ha Ön eljön ide, filozófushoz méltó, kel
lemes életet élhet, hacsak másként nem alakul minden, mint hisz-
szük és reméljük. Isten Önnel. Üdvözli Önt,
igen tisztelt Uram,
igaz híve
J. L u d w ig F a b b ic iu s ,
a heidelbergi egyetem tanára,
és a pfalzi választófejedelem tanácsosa.
Heidelberg, 1673. február 16-án.
48. levél. Spinoza Fabriciushoz 321
48. L E V É L
A nagytekintélyű és nemes férfiúnak,
J. L U D W I G F A B R I C I U S úrnak,
A heidelbergi egyetem tanárának és a választófejedelem tanácsosának
V á la s z a z e lő z ő le v é lr e 106
B. d. S.
Nagytekintélyű U ram !
Ha valaha kívántam volna valamely karban tanszéket vál
lalni, egyedül ezt óhajtottam volna, amelyet a választófejedelem
őfensége Ön által ajánl fel nekem, főképp a filozofálás szabadsága
miatt, amelyet a legkegyelmesebb fejedelem számomra biztosí
tani méltóztatik ; nem is szólva arról, hogy régóta vágyódtam oly
fejedelem uralma alatt élni, akinek bölcsességét mindenki cso
dálja. De mivel sohasem volt szándékom nyilvánosan tanítani,
nem tudom magamat rászánni, hogy megragadjam ezt a kiváló
alkalmat, noha sokáig fontolgattam magamban a dolgot. Első
meggondolásom ugyanis az, hogy le kellene mondanom a filozófia
továbbfejlesztéséről, ha az ifjúság tanításának szentelném időmet.
Azután pedig az a meggondolásom van, hogy nem tudom, mily
határok közé kellene szorítanom ama filozófiai szabadságot, hogy
ne keltsem azt a látszatot, mintha meg akarnám zavarni a nyil
vánosan elismert vallást; mert szakadások nem annyira lángoló
vallási buzgalomból keletkeznek, mint inkább az emberi indulatok
különbözőségéből vagy ellentmondási viszketegből, amelynél fogva
mindent, még ha helyesen mondották is, elferdíteni és kárhoz
tatni szoktak. Tapasztaltam ezt eddig magános és visszavonult
életemben ; annál inkább kellene tőle tartanom, ha a méltóság e
fokára emelkedném. Látja tehát, nagytekintélyű Uram, hogy nem
valamilyen jobb szerencse reményében ingadozom, hanem a lelki
nyugalom szeretetéből; azt pedig, úgy hiszem, csak akként biz
tosíthatom a magam számára, hogy tartózkodom a nyilvános elő
adásoktól. Nagyon kérem ezért, hogy kérje meg a választófeje
delem őfenségét, engedje további meggondolás tárgyává tennem
e dolgot, továbbá, hogy tartsa meg ezentúl is a legkegyelmesebb
fejedelem jóindulatát legalázatosabb tisztelője számára. Ezzel
még jobban lekötelez engem.
Nagytekintélyű és nemes uramnak
mindenképpen híve
B. D. S.
H ága, 1873. m árcius 30-án.
322 Levelezés
49. L E V É L

J O H A N N E S G E O R G G R A E V I U S 107 úrnak,
В. d. S.
Igen tisztelt Uram!
Arra kérem, hogy küldje meg nekem azt a Descartes haláláról
szóló levelet, amelyet bizonyára már rég leírt magának. V. úr
ugyanis már néhányszor visszakérte tőlem. Ha sajátom volna, nem
sürgetném. Isten Önnel, igen tisztelt Uram, és ne felejtsen el
engem. Vagyok
igaz barátsággal híve
B enedictus de Spinoza
Hága, 1673. december 14-én.
J o h a n n e s G eo rg O r a e v iu s ú r n a k ,
a z é k e s s z ó lá s r e n d e s ta n á r á n a k ,
U tr e c h t
FÜGGELÉK A 49. LEVÉLHEZ
LEVÉL
DESCARTES
betegségéről és haláláról
Igen kedves Uram! Legjobb Barátom!
Ismét barátunkról, Moucheron úrról, de csak három szót.
Mindenképpen meg kell látogatnia felséges királynőmet, de csak
egyedül, felesége és családja nélkül, és személyesen kell tanács
koznia barátaival a maga dolgában; mert van, aki szívesen
ajánlja fel buzgalmát és szorgalmát ebben az ügyben. De mégsem
fog semmit sem elérni, noha talán más hősök evezőivel is hajózik,
mielőtt magát Moucheront nem látta a királynő, vagy levél útján
nem értesült arról, hogy mit határozott. Ezt pedig most tudatom
vele a felséges királynő nevében.
Ön tudja, hogy néhány hónappal ezelőtt Descartes Svéd
országba jött, hogy tiszteletét tegye a felséges királynőnél. Tegnap
hajnalban meghalt, végzetes tüdőgyulladásnak esvén áldozatul,
s az istenek akaratából oly nagy filozófushoz nem méltó fordu-
49. levél. Függelék. Descartes betegségéről és haláláról 323
lattal fejezte be élete színjátékát. Betegsége első két napján hurut

ról panaszkodott és mély álomba merült, s ezalatt sem ételt, sem
italt, sem orvosságot nem vett magához. A következő két napot
álmatlanul és teljes nyugtalanságban töltötte, ugyancsak tartóz
kodva tápláléktól és gyógyszertől. Descartes úr Chanut francia
követ őexcellenciájánál, egy tudós és komoly férfiúnál volt szál
láson ; ez kérte és sürgette a beteget, hivasson el engem s engedje
meg, hogy gyógykezeljem ; ő azonban ezt ismételten makacsul
visszautasította, azt válaszolva, hogy nem oly tapasztalatlan az
orvostudományban, hogy idegen segítségre volna szüksége. Ezért,
minthogy veszélyes volt a dolgot halogatni, a királynő őfelsége
pedig a beteg akarata ellenére is gondoskodni akart róla, paran
csára elmegyek Descarteshoz és a lehető legudvariasabban fel
ajánlok neki minden tőlem telhető szolgálatot. Nagynehezen maga
elé enged ; de alig beszélgettünk egy kissé, eredménytelenül távoz
tam, mivel nem értettünk egyet a betegség természetére és az
orvosság nemére nézve. Az érvágástól, nemzete szokásával ellen
tétben, annyira félt, hogy puszta említésére is megrémült s két
szer e szavakban tört ki: Uram kímélje (így) a francia vért, s
azt kérte, hogy a harmadik két napon hagyják pihenni. Én ezalatt
azt gondoltam magamban: aki akarata ellenére menti meg vala
kinek életét, úgy tesz, mintha megölné őt; minthogy pedig a köze
ledő halálnak már nemcsak jelei, hanem kétségtelen bizonyítékai
mutatkoztak, szívesen tartottam távol kezemet a haldoklótól.
Mikor azután a harmadik nap is elmúlt, arról panaszkodott, hogy
már csalják az érzékei és láza van, ezt pedig a velem való beszél
getés idézte elő, holott csak kevés szó esett köztünk s éppenséggel
nem veszekedő hangon. Nyilvánvaló : nem volt lázam, Symmachus,
de most van. Majd azt kívánta, oldozzák ki karját, s háromszor
vegyék vérét ugyanazon a napon, ami bizony nagyon sok meg
viselt erejéhez képest. A nyolcadik napon csuklás állott be, a
köpet fekete, a lélekzet szabálytalan, a szem révedező, minden
gyászos. Dohánylével kevert bort kívánt, hogy hányással hajtsa
ki magából az ellenséget; s meg kellett tenni kívánságát, ha nem
akartuk teljesen dühöngővé tenni ezt a nyakas embert. De mégis
mértékletesen jártunk el olyképpen, hogy a vízzel hígított bornak
a dohány egyszerű bemártásával könnyű dohányszagot adtunk,
hogy nagyon meg ne árthasson az az orvosság, amely egyébként
ilyen testi állapot mellett csaknem gyilkossá válhatott volna.
Én ezalatt a sós mögött rejtőztem s a vizeletből ijesztőt látva, jövendő
mondó vénasszony módjára a halált jósolgattam. A kilencedik
napon minden megnehezült. A tizedik napon kora reggel lelkét
visszaadta Istennek. így remélem és kívánom, ámbár, ha alaposan
21*
324 Levelezés
megvizsgáljuk írásait — egy teológus nemrég az ateizmus vádjá

val illette. Különösen az volt a csodálatos benne, hogy amikor
maga a követ úr teljesen ugyanabban a betegségben feküdt,
ugyanaz a Descartes az én tanácsom nélkül még a legkisebbet
sem engedte tenni a beteggel, és személyesen láthatta, hogy az
egyes gyógyszerek enyhülést hoznak : mégis saját betegségének
egész lefolyása alatt annyira idegenkedett minden orvosságtól és
minden orvosi tanácstól, hogy még a látásomat is csak egyszer
bírta elviselni s nem restellte azt mondani: ha nem kellene engem
látnia stb. Azt mondják, hogy most meghibbant az elméje, s nem
is mondott semmi józan dolgot, kivéve élete vége felé, amikor
betegsége természetéről és tüneteiről beszélt; de nagyon vigyá
zott arra, hogy egészsége visszaszerzéséért minden dicséret egye
dül a beteget illesse, az elkövetett hiba rossz következményeiért
pedig a betegséget okolja. Én mégis inkább azt hiszem, hogy
már egészséges korában voltak elmezavarai; ugyanis gyakran
beszélt félre életében, úgyhogy ilyenkor még éleseszű emberek
is alig tudtak valami bölcsességet találni gondolataiban. Bizonyára
mindenfelé hallani, milyen nagy ember v o lt; de én, kis ember,
mégsem szeretném, ha így dicsérnének s azután ily módon tetőz
ném be oly nagy, merész alkotásaimat. De talán nem illik, hogy
csekélységem a bíráló vesszejével szurkálja a hasonlíthatatlan
férfiú t; nem tudom ugyanis senkivel sem összehasonlítani, any-
nyira ő viszi el a pálmát a balga bölcselkedési módban. Ezért,
ahogyan rossz szolgálatot tett mindazoknak, akik eddigelé böl
cselőknek vallották magukat, úgy készségesen megengedem, hogy
az utókor a köteles tisztelettel fogja őt elismerni. De nem szólok
egy szót sem tovább, mert kevés híja, s komolyan megharagszom
az ilyen vakmerő szellemekre.
Isten Önnel, kedves Barátom, s adja át sokszoros üdvöz
letemet mindazoknak, akik szívesen emlékeznek Wullenre. Hogy
kiket számítok ezek sorába, minek ezt mindig ismételni? Ámbár
talán nagyon kevesen vannak, csak jók, csak hűk legyenek, ennél
többet nem akarok. Önt ilyennek becsülni és ilyennek tartani
soha meg nem szűnik
lekötelezett híve
J a n v a n W tjllen
U. i. A királynő azt kívánta, hogy mielőtt elküldöm ezt a
levelet, adjam át neki elolvasásra. Tudni akarta ugyanis, mit
írtam barátaimnak Descartes haláláról. Miután elolvasta, meg
hagyta : vigyázzak komolyan arra, hogy más kézbe ne kerüljön
a levél, egyrészt a követ miatt, nehogy valami bántót találjon
49. levél. Függelék. Descartes betegségéről és haláláról és 50. levél. 325
benne, másrészt hogy Descartes ellenségeinek mi ne szolgáltassunk

anyagot megrágalmazására. Ezért felhatalmazom Önt, hogy fel
olvashassa ugyan másoknak ezt a levelet, de kikötöm, hogy senki
nek át nem engedheti. Barátságunkra és az Ön hűségére nagyon
kérem Önt erre.
Stockholm, 1650. február 1-én.
E z t a le v e le t í r ó j a P i s a ú r h o z in té z te .
50. L E V É L
A nagyműveüségü és bölcs férfiúnak,

B. d. S.
Nagyműveüségü Uram!
Ami az államelméletet illeti, köztem és Hobbes között,108
akire kérdése vonatkozik, az a különbség, hogy én a természet-
jogot mindig sértetlenül fenntartom, s hogy szerintem minden
hatóságot bármely városban csak annyi jog illeti meg alattvalói
felett, amennyivel nagyobb a hatalma, mint az alattvalóké ; ez
pedig mindig fennáll a természetes állapotban.
Ami továbbá azt a bizonyítást illeti, amelyet a Descartes
Alapelveihez írt geometriai bizonyítások Függelékében alkalmazok,
ti. hogy Isten csak átvitt értelemben mondható egynek vagy
egyetlennek, erre nézve azt felelem, hogy egy dolgot csakis létezése,
nem pedig lényege tekintetében lehet egynek vagy egyetlennek
nevezni; a dolgokat ugyanis csak akkor fogjuk fel számuk szerint,
ha már közös nemfogaíomra vezettük vissza. Aki pl. egy garast
meg egy tallért tart kezében, csak akkor gondolhat a kettes számra,
ha ugyanazzal a szóval, teszem a pénzdarab vagy az érme szóval
tudja jelölni; mert akkor állíthatja, hogy két pénzdarabja vagy
érméje van ; mivel nemcsak a garast, hanem a tallért is a pénz
darab vagy érme szóval jelöli. Ebből tehát világosan kitűnik,
hogy egy dolgot csak akkor nevezhetünk egynek vagy egyetlen
nek, miután más dolgot is gondoltunk, amely (mint mondottuk)
egyezik vele. Minthogy azonban Isten létezése egyúttal Isten
lényege, s minthogy lényegéről nem alkothatunk magunknak álta
lános képzetet, azért bizonyos, hogy aki Istent egynek vagy egyet-
326 Levelezés
lennek nevezi, annak nincs igaz képzete Istenről, vagyis az átvitt

értelemben beszél Istenről.
Arra vonatkozóan, hogy az alak negáció, nem pedig pozitiv
valam i: nyilvánvaló, hogy az egész, végtelenként felfogott anyag
nak nem lehet alakja, s hogy alakjuk csak véges és határolt tes
teknek lehet. Aki azt mondja ugyanis, hogy felfog egy alakot,
ezzel épp azt jelenti ki, hogy határolt dolgot fog fel és hogy az
miképpen van határolva. Ez a határoltság tehát nem úgy vonat
kozik a dologra, mintha létéhez tartoznék ; ellenkezőleg, nem
léte a dolognak. Mivel tehát az alak nem más, mint határoltság,
a határoltság pedig negáció109, azért, mint mondottuk, nem lehet
más, mint negáció.
Azt a könyvet, amelyet az utrechti professzor írt az én köny
vem ellen110 s amely a szerző halála után jelent meg, láttam kitéve
egy könyvkereskedő kirakatában. Abból a kevésből, amelyet
akkor olvastam belőle, azt láttam, hogy nem érdemes elolvasni,
még kevésbé reá válaszolni. Ott hagytam tehát a könyvet szer
zőstül. Mosolyogva gondoltam magamban, hogy a legtudatlanabb
emberek mindig a legmerészebbek és leghamarabb készek az írásra.
Nekem úgy tűnik fel, hogy ezek a . . . . úgy rakják ki áruikat
eladásra, mint a zsibárusok, akik mindig a hitványabbat mutogat
ják először. Azt mondják, hogy az ördög a legfurfangosabb ; de
nekem úgy tetszik, hogy ezeknek az embereknek szelleme jóval
túltesz rajta furfangosságban.
H ága, 1674. június 2-án.
51. L E V É L
Az éleselméjű filozófusnak,
B. d. S. úrnak,
H U G O В OX E L 111
mind a két jog doktora
Igen tisztelt Uram !
Ezt a levelet azért írom Önnek, mert szeretném tudni véle
ményét a jelenésekről és kísértetekről vagy szellemekről, s ha
csakugyan vannak ilyenek, mit tart róluk és meddig tart az éle
tük, mert hiszen némelyek szerint halhatatlanok, mások szerint
pedig halandók. Amíg kétségeim vannak, hogy Ön elismeri-e léte-
51. levél. Boxel Spinozához és 52. levél. Spinoza Boxelhez 327
zésüket, nem foglalkozom tovább a dologgal. Bizonyos azonban,

hogy a régiek hittek létezésükben. A mai teológusok és filozófusok
mind ez ideig azt hiszik, hogy efféle teremtmények léteznek, csak
arra nézve nem értenek egyet, hogy miben van a lényegük. Néme
lyek azt állítják, hogy a legritkább és a legfinomabb anyagból
állnak, mások meg azt, hogy szellemi természetűek. Azonban
(mint már az elején mondtam) véleményeink nagyon eltérnek
egymástól, mert kétségben vagyok, vajon Ön elismeri-e létezé
süket ; ámbár, mint Önnek sem kerülte el figyelmét, az egész
ókorban annyi példát és történetet találunk erre nézve, hogy
valóban nagyon nehéz volna akár tagadni, akár kétségbe vonni
őket. Bizonyos az, hogyha Ön elismeri is létezésüket, mégsem
hiszi azt, hogy némelyek közülük elhaltak lelkei, amint állítják
a római hit védői. Ezzel zárom soraimat és várom válaszát. Nem
mondok semmit a háborúról, semmit a rossz hírekről, mert éle
tünk ebbe az időbe esett stb. Isten Önnel.
Gorkum, 1674. szeptember 14-én.
5 2. L E V É L
A nagytekintélyű és bölcs férfiúnak,

H U G O B O X E L úrnak,
B. d. S.
Levele, amelyet tegnap kaptam meg, nagy örömet szerzett
nekem, egyrészt mert nagyon óhajtottam valami hírt hallani önről,
másrészt mert azt látom, hogy nem feledkezett meg teljesen rólam.
Mások talán rossz előjelnek vennék, hogy szellemek adtak okot
arra, hogy Ön írjon nekem. De én ellenkezőleg valami nagyobbat
látok ebben, ha meggondolom, hogy nemcsak igaz dolgok, hanem
balgaságok és képzelődések is hasznomra lehetnek.
Ámde ne vitassuk, hogy a kísértetek vajon agyrémek és
képzelődések-e ; mert hiszen nemcsak tagadásuk, hanem a bennük
való kételkedés is annyira szokatlannak látszik Ön előtt, mint
olyan ember előtt, aki meg van győződve annyi történet igazsá
gáról, amelyet a maiak és a régiek elbeszélnek. Az a nagyrabecsü-
328 Levelezés
lés és tisztelet, amellyel mindig viseltettem és most is viseltetem

Ön iránt, nem engedi, hogy eÜentmondjak, még sokkal kevésbé,
hogy hízelegjek Önnek. Azt a középutat választom, hogy arra
kérem : válassza ki a kísértetekről olvasott sok történet közül
az egyiket vagy a másikat, amelyet a legkevésbé lehet kétségbe
vonni s amely a legvilágosabban bizonyítja szellemek létezését.
Mert az igazat megvallva, még sohasem olvastam hitelt érdemlő
szerzőt, aki világosan bebizonyítaná létezésüket. Máig sem tudom,
micsodák, és soha senki sem tudott erről felvilágosítást adni.
Bizonyos azonban, hogy olyan dologról, amelyet annyira világo
san mutat a tapasztalat, tudnunk kellene, hogy micsoda ; külön
ben nagyon bajos valamely történetből a kísértetek létezését
következtetni; mert így azt következtetik, hogy valami létezik,
de senki sem tudja, hogy micsoda. Ha a filozófusok kísérteteknek
akarják nevezni mindazt, amit nem ismerünk, akkor nem tagadom
a kísérteteket, mivel végtelen sok olyan dolog van, amely rejté
lyes előttem.
Egyszóval, nagytekintélyű Uram, mielőtt tovább fejteget
ném e tárgyat, arra kérem, mondja meg nekem, miféle dolgok
ezek a kísértetek vagy szellemek. Gyermekek-e, bolondok, vagy
őrültek? Mert amit eddig hallottam róluk, inkább oktalan, mint
okos lényekre vall és, enyhébben szólva, gyerekességhez vagy
bolondok kedvteléseihez hasonló. Mielőtt bevégzem soraimat, ezt
az egyet szeretném figyelmébe ajánlani, hogy ti. a legtöbb ember
nek az a vágya, hogy úgy beszélje el a dolgokat, nem amint
valójában vannak, hanem ahogyan kívánja őket, könnyebben
ismerhető fel a szellemekről és kísértetekről szóló elbeszélésekben,
mint másokban. Ennek fő oka véleményem szerint abban van,
hogy az efféle történeteknek nincs más tanújuk elbeszélőiken
kívül, s ezért kitalálójuk tetszése szerint változtathatja a neki
legmegfelelőbbeknek látszó körülményeket, hozzájuk tehet és
elvehet belőlük, s nem kell félnie attól, hogy bárki is ellentmond
n eki; különösképpen pedig azért gondolja ki őket, hogy igazolja
azt a félelmet, amelyet az álomképek és agyrémek keltenek benne,
vagy azért is, hogy erősítse merészségét, hitét és véleményét.
Ezeken kívül találtam más okokat is, amelyek kételkedésre indí
tanak, ha nem is magukban a történetekben, de legalábbis az
elbeszélt körülményekben, s amelyek igen nagy mértékben hozzá
járulnak azokhoz a következtetésekhez, amelyeket ama történe
tekből levonni igyekszünk. De nem folytatom, míg meg nem
tudom, melyek hát azok a történetek, amelyek annyira meggyőz
ték Önt, hogy még a bennük való kételkedést is képtelenségnek
tartja stb.
53. levél. Boxel Spinozához 329
53. L E V É L
Az éleselméjű filozófusnak,
B. d. S. úrnak,
HUGO BOXEL
V á la s z a m e g e lő ző le v é lre
Éleselméjű Uram!
Ügy válaszolt nekem, mint vártam Öntől, ti. barátomtól
és olyan férfiútól, akinek véleménye nem egyezik az enyémmel.
Az utóbbin nem múlik ; mert közömbös dologban barátok mindig
vallhatnak különböző nézetet barátságuk kára nélkül.
Azt kívánja, hogy mielőtt kifejti véleményét, mondjam meg
Önnek, mik hát ezek a kísértetek vagy szellemek, vajon gyer
mekek, bolondok vagy őrültek-e stb. s hozzáteszi, hogy mindaz,
amit hallott róluk, olyan, mintha inkább őrültektől, mintsem ép
eszű lényektől származnék. Igaz az a közmondás, hogy az elfogult
ság akadályozza az igazság kutatását.
Hiszem tehát, hogy vannak kísértetek, mégpedig a követ
kező okokból: először is, mert a világmindenség szépségéhez és
tökéletességéhez tartozik, hogy létezzenek. Másodszor, mert való
színű, hogy a teremtő azért teremtette őket, mivel jobban hason
lítanak hozzá, mint a testi teremtmények. Harmadszor, mert
ahogy van test lélek nélkül, éppúgy létezik lélek test nélkül.
Negyedszer végül, mert azt hiszem, hogy a legfelsőbb légréteg
ben, helyen vagy térben nincs olyan sötét test, amelynek ne vol
nának meg a maga lakói; következőleg az a mérhetetlen tér,
amely köztünk és a csillagok között van, nem üres, hanem a benne
lakó szellemekkel van tele ; talán a legmagasabban és legtávolabb
lakók igazi szellemek, a legalacsonyabban, a legalsóbb légréteg
ben lakók pedig igen finom és igen ritka szubsztanciából való
teremtmények, s ezenfelül láthatatlanok. Azt hiszem tehát, hogy
mindenféle szellem van, csak talán nőneműek nincsenek.
Ez az okoskodás semmiképp sem fogja meggyőzni azokat,
akik meggondolatlanul azt hiszik, hogy a világ véletlenül kelet
kezett. De nem tekintve ezeket az érveket, a mindennapi tapasz
talat is azt mutatja, hogy léteznek kísértetek, s róluk még most
is sok történet van, új és régi egyaránt. Ilyen történetek találha
tók Plutarehosnak a híres férfiakról szóló könyvében és egyéb
műveiben, Suetoniusnak a császárok életrajzait tárgyaló művé-
330 Levelezés
ben, éppúgy Wiemek112 és Lavaternek113 a kísértetekről szóló

könyveiben, amelyek részletesen foglalkoznak ezzel a tárggyal,
s mindenféle írótól vették át a történeteket. A tudományosságá
ról hírneves Cardanus114 is A finomságról és A különbözőségről e.
műveiben, valamint saját Életrajzaban szól róluk, s tapasztalat
ból bizonyítja, hogy neki, rokonainak és barátainak jelentek meg
kísértetek. Melanchthon, ez az okos és igazságszerető férfiú, és
sokan mások, saját tapasztalataikról tesznek tanúságot. Egy pol
gármester is, tudós és bölcs férfiú, aki most is él, azt beszélte
nekem egyszer, hogy hallották, amint anyja serfőző műhelyében
éjszaka éppúgy folyik a munka, mint nappal, amikor sört főznek,
s bizonyságot tett, hogy ez gyakrabban megtörtént. Velem is
többször megtörtént az ilyesmi, amit soha el nem felejtek. E tapasz
talatok alapján és a felhozott okoknál fogva meg vagyok arról
győződve, hogy vannak kísértetek.
Ami a gonosz szellemeket illeti, amelyek ebben az életben
és ez élet után gyötrik a szerencsétlen embereket, úgyszintén a
mágiát illetően az a véleményem, hogy a róluk szóló történetek
mesék. A szellemekről szóló művekben a körülményekre vonat
kozóan fog anyagot találni. Az említetteken kívül megnézheti,
ha úgy tetszik, az ifjabb Plinius hetedik könyvében a Surához
írt levélét, Suetonius Julius Caesar-életrajzának harminckettedik
fejezetét, Valerius Maximus első könyve nyolcadik fejezetének
hetedik és nyolcadik szakaszát, és Alessandro Alessandri115 Dies
Geniales című m űvét; mert azt hiszem, ezek a könyvek keze
ügyében lesznek. Nem beszélek szerzetesekről és papokról, akik
a Telkeknek és rossz szellemeknek annyi megjelenéséről és láto
másáról tudnak és annyi kísértettörténetet, helyesebben annyi
kísértetmesét beszélnek el, hogy, épp sokaságuk miatt, untatják
az olvasót. Thyraeus116 jezsuita is efféléket tárgyal ,,A szellemek
megjelenéséről” c. könyvében. Ezek az emberek azonban csak
haszonlesésből és csak azért, hogy jobban bebizonyítsák a purga
torium létezését, foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, számukra ezek
kincsesbányák, amelyekből rengeteg aranyat és ezüstöt bányász
nak ki. Erről azonban a fent említett és más modern íróknál nem
lehet szó ; őket semmiféle érdek nem vezeti és ezért nagyobb
hitelt érdemelnek.
Feleletül arra, amit levelében a bolondokról és esztelenekről
mond, ide iktatom a tudós Lavater szavait, amelyekkel befejezi
a kísértetekről és szellemekről szóló első könyvét: Aki annyi,
egymással egyetértő, mind új, mind régi tanút elvetni merészel, az
véleményem szerint nem érdemel hitelt. Mert ahogyan könnyenhívés
jele, ha mindjárt hiszünk mindenkinek, aki azt állítja, hogy kísér-
53. levél. Boxel Spinozához és 54. levél Spinoza Boxelhez 331
teteket látott, úgy másrészt oktalanság jele, ha valaki meggondolat

lanul és arcátlanul ellentmond annyi hitelt érdemlő történetírónak,
egyházatyának és más nagytekintélyű férfiúnak.
5 4. L E V É L

B. d. S.
Hivatkozva arra, amit Ön a múlt hó 21-én kelt levelében
mond, hogy tudniillik közömbös dologban barátok különböző
nézetet vallhatnak barátságuk kára nélkül, nyíltan meg akarom
Önnek mondani, mit tartok azokról az érvekről és történetekről,
amelyekből Ön azt következteti, hogy van mindenfajta kísértet,
de nőnemű talán nincsen. Hogy nem írtam Önnek hamarább,
ennek oka az, hogy azok a könyvek, amelyeket idéz, nincsenek
kezem ügyében, s Pliniuson és Suetoniuson kívül egyebet nem
is találtam. De ez a kettő fel is ment engem az alól a munka alól,
hogy a többit is átvizsgáljam, mert meg vagyok győződve, hogy
valamennyien egyformán téveszméket kergetnek, s hogy szeretik
a rendkívüli dolgokról szóló történeteket, amelyek megrémítik
és csodálatba ejtik az embereket. Megvallom, nem kevésbé bámul
tam, nem a történeteket, amelyeket elbeszélnek, hanem azokat,
akik írják őket. Csodálkozom, hogy tehetséges és ítélőképességgel
bíró férfiak hogyan használhatják fel képességeiket, és élhetnek
vissza velük azért, hogy elhitessenek velünk efféle badarságokat.
De hagyjuk a szerzőket és térjünk rá magára a tárgyra.
Először is az Ön következtetésével akarok kissé foglalkozni.
Lássuk, vajon én, aki tagadom kísértetek és szellemek létezését,
kevésbé értem-e ezért azokat az írókat, akik e tárgyról írtak,
vagy pedig Ön, aki állítja létezésüket, nem többre tartja-e ezeket
az írókat, mint amennyire megérdemlik. Hogy ön egyfelől nem
tartja kétségesnek hímnemű szellemek létezését, másfelől meg
nőneműekében kételkedik, ez inkább képzelődéshez, mint kétel
kedéshez hasonlít. Mert ha ez volna az Ön véleménye, akkor először
332 Levelezés
úgy látom, ez meglehetősen egyeznék a tömeg elképzelésével,

amely szintén Istent hímneműnek, nem pedig nőneműnek tartja.
Csodálom, hogy azok, akik meztelen kísérteteket láttak, nem
nézték meg nemi részeiket, talán félelemből, vagy pedig mert
nem tudtak erről a különbségről. Ön talán azt feleli : ez gúnyo
lódás, nem pedig okoskodás ; s ebből azt látom, hogy Ön annyira
szilárdaknak és jól megalapozottaknak tartja érveit, hogy azoknak
(legalább az Ön véleménye szerint) senki sem képes ellentmon
dani, hacsak oly fonákul nem vélekedik valaki, hogy a világ vélet
lenül jött létre. Épp ez arra késztet, hogy mielőtt előbb említett
érveit vizsgálom, röviden kifejtsem véleményemet arról a felte
vésről, hogy a világot véletlen teremtette-e. Azt felelem h á t :
ahogyan bizonyos, hogy a véletlen és a szükségszerű két ellentétes
fogalom, éppoly nyilvánvaló az is, hogy aki azt állítja, hogy a
világ az isteni természet szükségszerű hatása, egyúttal feltét
lenül tagadja, hogy a világ véletlenül jött létre ; aki pedig azt
állítja, hogy isten mellőzhette volna a világ teremtését, azt is
állítja, noha más szavakkal, hogy a világ véletlenül jött létre,
mert hiszen oly akarati elhatározásból indult ki, amely el is marad
hatott volna. Mivel azonban ez a feltevés és ez a vélemény tel
jességgel képtelenség, azért általában egyhangúlag elismerik, hogy
isten akarata örök és sohasem volt közömbös ; s ezért szükség
képpen el kell ismerni azt is (ezt jegyezzük meg jól), hogy a világ
az isteni természet szükségszerű hatása. Nevezzék ezt akaratnak,
értelemnek, vagy amilyen névvel tetszik, végül mégis odajutnak,
hogy egy és ugyanazt a dolgot különböző nevekkel jelölik. Mert
ha azt kérdezzük tőlük, vajon nem különbözik-e az isteni termé
szet az emberitől, azt felelik majd, hogy amannak a neve közös
emezzel; s ezenkívül többnyire elismerik, hogy Isten akarata,
értelme, lényege vagy természete egy és ugyanaz a dolog; mint
ahogy én sem tulajdonítok Istennek emberi sajátságokat, mint
akaratot, értelmet, figyelmet, hallást stb., hogy az isteni termé
szetet ne keverjem össze az emberi természettel. Azt mondom
tehát, amint már az imént mondtam, hogy a világ az isteni ter
mészet szükségszerű hatása, és nem véletlenül jött létre.
Azt hiszem, ez elegendő, hogy meggyőzzem Önt, hogy
azoknak a felfogása, akik szerint (ha ugyan vannak ilyenek) a
világ véletlenül jött létre, homlokegyenest ellenkezik az enyém
mel. S erre a felfogásomra hivatkozva áttérek azoknak az érveknek
a vizsgálatára^ amelyekből Ön mindennemű kísértet létezését
következteti. Általában azt mondhatom róluk, hogy inkább sej
téseknek látszanak, mint érveknek, s hogy csak nagyon nehezen
tudom elhinni, hogy Ön bizonyító érveknek tartja őket. Ámde,
54. levél. Spinoza Boxelhez 333
akár sejtések, akár érvek, lássuk, szabad-e őket jól megalapozot

taknak tekinteni.
Első érve: a kísértetek létezése hozzátartozik a mindenség
szépségéhez és tökéletességéhez.117 A szépség, nagytekintélyű
uram, nem annyira a szemlélt tárgy minősége, mint inkább a
szemlélőben előidézett hatás. Ha szemünk távolabb- vagy köze
lebblátó volna, vagy ha más volna a vérmérsékletünk, akkor az,
amit szépnek tartunk, rútnak tűnnék fel, az pedig, amit rútnak
tartunk, szépnek. A legszebb kéz nagyítón át nézve fertelmesnek
látszik. Némely dolog messziről nézve szép, közelről tekintve rút.
így a dolgok magukban tekintve, vagy Istenre vonatkoztatva,
sem nem szépek, sem nem rútak. Aki tehát azt mondja, hogy
Isten akként teremtette a világot, hogy szép legyen, annak szük
ségképp állítania kell az egyiket a kettő közül: vagy azt, hogy
Isten a világot az emberek ízlésének és szemének megfelelően
alkotta meg, vagy azt, hogy az emberek ízlését és szemét a világ
nak megfelelően. Mármost, akár az előbbit, akár az utóbbit állít
juk, nem látom be, hogy ezek valamelyikének elérésére miért kel
lett Istennek kísérteteket és szellemeket teremtenie. Tökéletesség
és tökéletlenség oly elnevezések, amelyek nem különböznek sokat
a szépség és rútság elnevezésektől. Én tehát, hogy túlságosan
terjengős ne legyek, csupán csak azt kérdezem : mi gyarapítja
inkább a világ díszét és tökéletességét, kísértetek létezése-e, vagy
pedig mindenféle szörnyetegeké, mint amilyenek a kentaurok,
hidrák, hárpiák, szatírok, griffek, árgusok, s több efféle mesebeli
lény ? Bizonyára cifrán festene a világ, ha Isten a mi fantáziánk
ízlése szerint rendezte volna be, s felékesítette volna azokkal a
dolgokkal, amelyeket mindenki könnyen elképzel és amelyekről
könnyen álmodozik, de amelyeket soha senki nem tud megérteni.
Második érv : mivel a szellemek jobban fejezik ki Isten
képmását, mint más, testi teremtmények, azért valószínű is,
hogy Isten szellemeket teremtett. Megvallom, hogy bizony mind-
ezideig nem tudom, mennyiben fejezik ki a szellemek Istent jobban,
mint más teremtmények. Azt tudom, hogy a véges és végtelen
között nincs arány : úgyhogy a különbség a legnagyobb és a
legjelesebb teremtmény és Isten között nem más, mint a különb
ség Isten és a legcsekélyebb teremtmény között. Ez az érv tehát
nem lendít a dolgon. Ha a kísértetekről oly világos képzetem
volna, mint a háromszögről vagy a körről, minden tétovázás
nélkül azt állítanám, hogy Isten teremtette ő k e t; minthogy
azonban a róluk való képzetem teljesen egyezik azokkal a kép
zetekkel, amelyeket a hárpiákról, griffekről, hidrákról stb. talá
lok képzeletemben, nem tekinthetem őket egyebeknek álomké-
334 Levelezés
péknél, amelyek annyira különböznek Istentől, mint a nem-

létező a létezőtől.
A harmadik érv (tudniillik, hogy amiként van test lélek
nélkül, lennie kell léleknek is test nélkül) szerintem éppoly kép
telenség. Ugyan kérem, mondja meg nekem, nem éppoly való
színű-e, hogy van emlékezet, látás, hallás stb. testek nélkül, mert
hiszen vannak testek emlékezet, látás, hallás stb. nélkül? Vagy
hogy van gömb kör nélkül, mert létezik kör gömb nélkül?118
Negyedik és utolsó érve azonos az elsővel, s ezért az erre
adott válaszomra hivatkozom. Itt csak annyit jegyzek meg,
hogy nem tudom, mik azok a legfelsőbbek és legalsóbbak, amiket
a végtelen anyagban felvesz, hacsak a földet nem tartja a világ-
egyetem középpontjának. Mert ha a Nap vagy a Saturnus a világ
egyetem középpontja, akkor a Nap vagy a Saturnus, nem pedig
a Föld lesz a legalsóbb. Mellőzve tehát ezt és minden egyebet,
ahhoz a következtetéshez jutok, hogy ezek az érvek és a hozzájuk
hasonlók senkit sem fognak meggyőzni kísértetek és mindenfajta
szellemek létezéséről, kivéve azokat, akik elzárva fülüket az érte
lem elől, a babonától engedik félrevezetni m agukat; ez pedig
annyira ellensége a józan észnek, hogy inkább vénasszonynak
ad hitelt csak azért, hogy kisebbítse a filozófusok becsületét.
Ami a történeteket illeti, már első levelemben mondottam,
hogy nem tagadom őket általában, de tagadom a belőlük levont
következtetést. Hozzájárul ehhez, hogy nem tartom őket annyira
hiteltérdemlőknek, hogy ne kételkedjem sok körülményben,
amelyet gyakrabban hozzáfűznek, inkább díszítésül, semmint
azért, hogy a történet igazságát vagy a levonandó következtetést
szembeszökőbbé tegyék. Azt reméltem, hogy ennyi történet kö
zül kiválaszt majd legalább egyet-kettőt, amelyben a legkevésbé
sem lehet kételkedni, s amely a legvilágosabbban bizonyítja kísér
tetek vagy szellemek létezését. Hogy az említett polgármester
abból, hogy anyja serfőző műhelyében úgy hallotta az éjszakai
dolgozást, ahogyan a nappali munkát szokta hallani, kísértetek
létezésére akar következtetni, azt nevetségesnek tartom. Éppígy
túlságosan messze vezetne, ha e helyen meg akarnám vizsgálni
mindazokat a történeteket, amelyeket ezekről a badarságokról
összeírtak. Hogy tehát rövid legyek, Julius Caesarra hivatkozom,
aki Suetonius tanúsága szerint nevetett ezeken a dolgokon, s
mégis boldog volt, mint ahogy Suetonius beszéli erről a fejedelem
ről a róla írt életrajz 59. fejezetében. S ugyanígy mindazoknak,
akik mérlegelik az emberi képzelődések és szenvedélyek hatásait,
nevetniük kell az efféle dolgokon, bármit hoznak is fel velük
szemben Lavater és mások, akik vele együtt álmodoztak e tárgyról.
55. LEVÉL
Az éleseiméjü filozófusnak,
B. d. S. úrnak,
HUGO B OXE L
Éleselméjű Uram!
Nézetére azért válaszolok kissé későn, mert egy könnyű
betegség megfosztott engem a tanulmányok és elmélkedések örö
métől s megakadályozott abban, hogy írjak Önnek. Most, hála
Istennek, helyreállt az egészségem. Válaszomban levelének nyom
dokait követem és mellőzöm az Ön kifakadásait azok ellen, akik
kísértetekről írtak.
Azt mondom tehát, hogy véleményem szerint nincsenek
nőnemű kísértetek, mert tagadom nemző képességüket. Mellőzöm
azt, hogy bizonyos alakjuk és alkatuk van, mert ez nem tartozik
rám. Akkor mondjuk valamiről, hogy véletlenül történt, ha szer
zőjének szándéka nélkül jött létre. Ha felássuk a földet, hogy
szőlőtőkét ültessünk, vagy ha sírnak való gödröt ásunk, s kincset
találunk, amelyre sohasem gondoltunk, akkor azt mondjuk, hogy
ez véletlenül történt. De sohasem mondjuk arról, aki szabad aka
ratából tesz valamit olyképpen, hogy megteheti vagy nem teheti
meg, hogy véletlenül cselekszik, ha cselekszik. Mert ilyen módon
minden emberi cselekedet véletlenül történnék, ez pedig képtelenség
volna. Szükségszerű és szabad: ellentétek, nem pedig szükség-
szerű és véletlen. Ámbár Isten akarata örökkévaló, ebből mégsem
következik, hogy a világ örökkévaló, mert hiszen Isten öröktől
fogva elhatározhatta, hogy bizonyos időben teremti meg a világot.
Ön továbbá tagadja, hogy Isten akarata valaha közömbös
volt. Ezt nem ismerem el. De nem is szükséges oly alaposan végére
járni a dolognak, mint Ön gondolja. Nem is állítja mindenki,,
hogy Isten akarata szükségszerű, mert ez magában foglalja a szük
ségszerűséget. Mert ha akaratot tulajdonítunk valakinek, ezen
azt értjük, hogy az illető akarata szerint cselekedhetik vagy nem
cselekedhetik. Ha ellenben szükségszerűséget tulajdonítunk neki,
akkor szükségszerűen kell cselekednie.
Végül azt mondja ön, hogy nem tulajdonít Istennek emberi
attribútumokat, hogy az isteni természetet ne keverje össze az
emberivel. Eddig ezt helyeslem ; mert hiszen nem tudjuk felfogni,
mi módon cselekszik Isten, sem pedig mi módon akar, meg-
336 Levelezés
ismer, mérlegel, lát, hall stb. Ámde ha Ön tagadja ezeket a műve

leteket és Istenre vonatkozó legfőbb szemlélődéseinket, s azt
állítja, hogy azok nincsenek eminens és metafizikai módon Isten
ben, akkor nem ismerem az Ön Istenét, vagy nem tudom, mit
ért Ön ezen a szón : Isten. Amit nem tudunk felfogni, azt nem is
tagadhatjuk. A lélek, mint szellem és testetlen való, csakis a
legfinomabb testek, vagyis a nedvek segítségével működhetik.
S milyen viszony van test és lélek között ? Mi módon működik a
lélek a testek által ? Testek nélkül ugyanis a lélek nyugalomban
van, ha pedig testi zavarok lépnek fel, a lélek az ellenkezőjét teszi
annak, amit tennie kellene. Magyarázza meg nekem, hogyan
történik az. De erre ön éppúgy nem képes, mint én ; s mégis azt
látjuk és érezzük, hogy a lélek működik, s ez igaz marad akkor is,
ha nem tudjuk is megérteni, mi módon történik ez a működés.
Éppígy, noha nem tudjuk felfogni, hogyan működik Isten s noha
nem akarunk neki emberi cselekedeteket tulajdonítani, mégsem
tagadhatjuk róla, hogy cselekvései eminens és felfoghatatlan
módon egyeznek a mieinkkel, s így az akarás, a megismerés, a
látás és hallás, persze az értelemmel, nem pedig a szemmel, vagy
füllel való látás és hallás ; mint ahogy a szél és a levegő egész
vidékeket és hegyeket kezek és egyéb eszközök nélkül képes elpusz
títani és felforgatni, holott az emberek mégsem képesek erre
kezek és gépek nélkül. Ha szükségszerűséget tulajdonít Istennek
s megfosztja őt akaratától vagy szabad választásától, akkor kétel
kedni lehetne, vajon azt, aki végtelenül tökéletes létező, nem
mint szörnyet ábrázolja-e és állítja elénk. Hogy elérje célját, más
érvekre lesz szüksége felfogásának megalapozásához, mivel, véle
ményem szerint, a felhozott érvekben nincs semmi biztosság;
s ha bebizonyítja is őket, mindig maradnak még más érvek, ame
lyek talán éppoly nyomósak, mint az Önéi. De hagyjuk ezt s
menjünk tovább.
Ön feltétlenül bizonyos bizonyítékokat kíván annak iga
zolására, hogy szellemek vannak a világon. Csakhogy ilyen bizo
nyíték nagyon kevés van a világban és a matematikaiak kivételé
vel nem is találunk olyant, amely annyira bizonyos volna, mint
kívánjuk. Ezért beérjük feltehető és valószínű hozzávetésekkel.
Ha azok az érvek, amelyekkel a dolgokat igazoljuk, bizonyítások
volnának, csak a balgák és csökönyösek mondanának neki ellent.
Hanem, szeretett Barátom, nem vagyunk annyira szerencsések.
A világban nem vagyunk olyan pontosak, hanem bizonyos fokig
hozzávetéseket teszünk, s okoskodásainkban bizonyítékok híján
elfogadjuk azt, ami valószínű. Kitűnik ez minden tudományból,
isteniekből és emberiekből egyaránt, amelyek tele vannak nézet-
eltérésekkel és vitákkal; ezek sokasága oka annak, hogy annyi

különböző véleményt találunk mindenütt. Ez okból voltak hajdan,
mint tudja, olyan filozófusok, az ún. szkeptikusok, akik minden
ben kételkedtek. Ezek valamely vélemény mellett és ellen érvelve
vitatkoztak, hogy igazi bizonyítékok híján legalább a valószínűt
derítsék ki, s mindegyikük azt hitte el, amit valószínűbbnek
tartott. A hold pontosan a nap alatt van, s ezért a nap a föld
bizonyos helyén elsötétedik ; ha pedig a nap nem sötétedik el,
amíg nappal van, akkor a hold nem áll pontosan alatta. Ez fel
tétlenül bizonyos bizonyítás, az okból következtetünk az okozatra
és az okozatból az okra. Efféle bizonyítás van egynéhány, de
csak nagyon kevés, és senki sem mondhat neki ellent, hacsak
felfogja őket.
Ami a szépséget illeti, vannak dolgok, amelyeknek részei
arányosak másokra való tekintettel és jobb elrendezésűek mások
nál. Isten megadta az emberi értelemnek és ítéletnek az egyezést
és harmóniát azzal, ami arányos, nem pedig azzal, amiben semmi
arány nincsen ; így az összhangzatos és összhangzat nélküli han
gokban, amelyekben a hallás jól meg tudja különböztetni az
összhangot és a rosszhangzást, mert amaz kellemes, emez pedig
kellemetlen hatást kelt. Egy dolog tökéletessége is szép, amennyi
ben semmi sem hiányzik belőle. Sok példa van erre, de mellőzöm
őket, mert nem akarok terjedelmes lenni. Tekintsük csak a világot,
amelyet mindenségnek vagy világegyetemnek nevezünk. Ha ez
az elnevezés helyes, mint ahogy valóban az, akkor testetlen dolgok
a mindenséget sem el nem rútíthatják, sem nem kisebbíthetik.
Amit Ön a kentaurokról, hidrákról, hárpiákról stb. mond, nem
tartozik ide. Hiszen mi csak a dolgok legáltalánosabb nemeiről
és ezeknek első fokairól beszélünk, s e nemeknek számtalan külön
féle fajáról; tehát az örökkévalóról és időlegesről, az okról és
okozatról, a végesről és végtelenről, a lelkesről és léleknélküliről,
a szubsztanciáról és akcidensről vagy moduszról, a testiről és
szellemiről. Azt mondom, hogy a szellemek hasonlók Istenhez,
mert ő is szellem, ö n olyan világos képzetet kíván a szellemekről,
mint a háromszögről; de ez lehetetlen. Ugyan kérem, mondja
meg nekem, milyen képzete van Istenről, s oly világos-e ez az ö n
értelme előtt, mint a háromszög képzete. Tudom, hogy nincs
ilyen képzete, s mondottam, nem vagyunk olyan szerencsések,
hogy feltétlenül bizonyos bizonyítékok alapján fognék fel a dol
gokat, s hogy többnyire a valószínű túlnyomó ebben a világban.
Mindamellett azt állítom, hogy ahogyan van test emlékezet stb.
nélkül, úgy emlékezet stb. is van test nélkül, s hogy ahogyan van
kör gömb nélkül, úgy gömb is van kör nélkül. De ez annyi, mint
338 Levelezés
a legáltalánosabb nemekről leszállni a különös fajokhoz, ezekre

nézve azonban ennek az okoskodásnak nincs értelme. Azt mondom,
hogy a nap a világ középpontja s hogy az álló csillagok távolabb
vannak a földtől, mint a Saturnus, ez ismét távolabb van, mint
Jupiter, ez meg távolabb, mint a Mars ; úgyhogy a végtelen levegő
égben egyes dolgok távolabb vannak tőlünk, mások meg közelebb
vannak hozzánk, s így nevezzük őket felsőbbeknek vagy alsób
baknak.
Akik a szellemek létezését védelmezik, nem a filozófusokat
általában mondják hitelt nem érdemlő embereknek, hanem csak
azokat, akik tagadják a szellemeket, mert az összes filozófusok,
régiek és újabbak egyaránt, azt vallják, hogy meg vannak győ
ződve szellemek létezéséről. Tanúskodik erről továbbá Plutarchos
a filozófusok nézeteiről és Sókratés szelleméről szóló műveiben ;
tanúskodnak erről az összes sztoikusok,pythagoreusok, platonikusok,
peripatetikusok, Empedoklés, Maximus Tyrius, Apulejus és
mások. Az újabbak közül senki nem tagadja a kísérteteket. Vessen
el hát ennyi bölcs szem- és fültanút, ennyi filozófust, ennyi tör
ténetírót, akik effélét elbeszélnek ; állítsa róluk, hogy éppolyan
balgák és őrültek, mint a tömeg ; pedig hát az Ön válaszai nem
meggyőzők, sőt egyenesen képtelenek, sokszor nem is érintik
vitánk tulajdonképpeni tárgyát, s Ön egyetlen olyan bizonyítást
sem hoz fel, amely erősítené véleményét. Caesar Ciceróval és Cató-
val együtt nem a kísérteteket neveti ki, hanem az előjeleket és
sejtelmeket; s mégis, ha azon a napon, amelyen elpusztult, nem
gúnyolódott volna Spurinnán,119 ellenségei nem szúrtak volna
annyi sebet rajta. De ezúttal elég ennyi stb.
56. L E V É L

B. d. S.
Sietek válaszolni tegnap kapott levelére, mert a hosszabt
halogatással kénytelen volnék válaszomat távolabbi időpontra
elodázni, mintsem szeretném. Gyengélkedése nyugtalanított volna
ha nem értesülök, hogy már jobban van. Remélem, hogy már

teljesen rendbe jött.
Hogy két ember, aki különböző elveket vall, mily nehezen
tud egy sok egyébtől függő tárgyban megegyezésre jutni és egyet
érteni egymással, az kitűnnék már ebből az egyetlen kérdésből is,
még ha nem bizonyítaná is meggondolás. Mondja meg, kérem,
látott vagy olvasott-e valaha olyan filozófusokat, akik azon a
véleményen voltak, hogy a világ véletlenül jött létre ; abban az
értelemben tudniillik, amelyben Ön érti, hogy Isten a világ terem
tésekor határozott célt tűzött maga elé, de mégis eltért ettől a
határozott céltól. Nincs tudomásom arról, hogy valaha valakinek
ilyesmi eszébe jutott volna. Hasonlóképp rejtve van előttem,
mily érvekkel igyekszik engem arról meggyőzni, hogy a véletlent
és a szükségszerüt ne tartsam ellentéteknek.120 Mihelyt észreveszem,
hogy egy háromszög három szöge szükségképp egyenlő két derék
szöggel, már tagadom is, hogy ez véletlenül van így. Éppígy,
mihelyt észreveszem, hogy a hő a tűz szükségszerű hatása, már
tagadom is, hogy ez véletlenül történik. Hogy szükségszerű és
szabad két ellentét volna, nem kevésbé látszik képtelennek és az
ésszel ellenkezőnek ; mert senki sem tagadhatja, hogy Isten önmagát
és mind a többi dolgot szabadon ismeri meg, s mégis valamennyien
egyhangú szavazattal megengedik, hogy Isten szükségszerűen
ismeri meg magát. Úgy látom ennélfogva, hogy Ön nem tesz
különbséget kényszer vagy erőszak és szükségszerűség között.
Hogy az ember élni, szeretni stb. akar, nem rákényszerített csele
kedet, de mégis szükségszerű, s még sokkal inkább az, hogy Isten
akar létezni, megismerni és hatni. Ha a mondottakon kívül meg
gondolja, hogy a közömbösség csupáncsak tudatlanság vagy
kételkedés, s hogy a mindenkor állhatatos és mindenben meg
határozott akarat erény és az értelemnek szükségszerű sajátsága :
akkor látja majd, hogy szavaim teljesen egyeznek az igazsággal.
Ha azt állítjuk, hogy Isten tudott egy dolgot nem akarni, s hogy
nem tudta azt meg nem érteni, akkor Istennek különböző szabad
ságokat tulajdonítunk, egy szükségszerűt és egy közömböst;
következőleg Isten akaratát lényegétől és értelmétől különböző
nek fogjuk fel, s ily módon az egyik képtelenségből a másikba
esünk.
A figyelmet, amelyet előző levelemben követeltem, Ön nem
látta szükségesnek, s ez volt az oka annak, hogy nem a fődologra
irányította gondolkodását s elhanyagolta azt, ami a dologra
nézve a legfontosabb.
Azt mondja Ön továbbá, ha tagadom Istenben a látás,
hallás, figyelés, akarás stb. aktusát, s tagadom, hogy ezek kiváló
22*
340 Levelezés
mértékben vannak meg benne, akkor Ön nem tudja, milyen is

az én Istenem. Ebből gyanítom, hogy Ön azt hiszi, nincs nagyobb
tökéletesség, mint az, amely az emlíettt attribútumokkal kifejez
hető. Ezen nem csodálkozom, mivel azt hiszem, hogy a három
szög, ha beszélni tudna, ugyanúgy azt mondaná, Isten kiválólag
háromszögű, a kör pedig, hogy az isteni természet kiváló mérték
ben kör alakú ; s ilyképpen mindenki a maga attribútumait tulaj
donítaná Istennek, s önmagát Istenhez hasonlóvá tenné, a többit
pedig rútnak látná.121
Egy levél szűk kerete és időm kimértsége nem engedik meg,
hogy az isteni természetről való véleményemet és az Öntől fel
vetett kérdéseket megmagyarázzam; nem szólva arról, hogy
nehézségek felvetése még nem érvelés. Hogy a világon sok minden
félét teszünk sejtés alapján, az igaz; de hogy elmélkedéseink
sejtésen alapszanak, az hamis. A mindennapi életben a legnagyobb
valószínűséget kell követnünk, a spekulatív gondolkodásban
azonban az igazságot. Az ember szomjan és éhen veszne, ha nem
akarna enni vagy inni mindaddig, amíg tökéletesen be nem bizo
nyították neki, hogy az étel és ital neki hasznára lesz. Az elmél
kedésben azonban nem így áll a dolog. I tt ellenkezőleg, vigyáznunk
kell, hogy ne fogadjunk el igaznak bármit is, ami csak valószínű ;
mert mihelyt megengedünk csak egyetlen hamisságot is, végtelen
sok következik belőle.
Abból továbbá, hogy az isteni és emberi tudományok tele
vannak sok vitával és nézeteltéréssel, nem lehet azt következtetni,
hogy mindaz, amiről szó van bennük, bizonytalan. Hiszen igen
sokan voltak, akikben oly nagy volt az ellentmondás szelleme,
hogy még a geometriai bizonyításokon is gúnyolódtak.122 Sextus
Empiricus és más szkeptikusok, akiket Ön idéz, azt mondják, hamis
az a tétel, hogy az egész nagyobb a részénél, s ugyanígy ítélnek
a többi axiómáról is.
Ámde mellőzve ezt és megengedve azt is, hogy bizonyítékok
híján valószínűségekkel kell megelégednünk, azt mondom, hogy
egy valószínűségi bizonyításnak olyannak kell lennie, hogy noha ké
telkedhetünk benne, mégsem tudunk neki ellentmondani; mert az,
aminek ellentmondani lehet, nem az igazhoz, hanem a hamishoz
hasonló. Ha pl. azt mondom, Péter az élők sorában van, mert
tegnap jóegószségben láttam, ez valószínű, amennyiben senkisem
tud nekem ellentmondani; ha azonban más valaki azt mondja,
hogy látta tegnap, amint Péter elvesztette eszméletét, s azt hiszi,
hogy azután Péter meg is halt, ebből az következik, hogy az én
szavaim hamisaknak látszanak. Hogy az Ön vélekedése a kísér
tetekről és szellemekről hamisnak és még valószínűnek sem lát-
szik, azt oly világosan mutattam ki, hogy az Ön válaszában semmi

figyelemreméltót nem találok.
Arra a kérdésre, vajon Istenről oly világos fogalmam van-e,
mint a háromszögről, azt felelem : igen. Ha ellenben azt kérdezi
tőlem, vajon oly világos képem van-e Istenről, mint a három
szögről, azt felelem majd : nem. Istenről ugyanis nem tudunk képet
alkotni, de igenis meg tudjuk őt ismerni. Meg kell itt jegyezni
még, hogy nem azt mondom, hogy Istent teljesen megismerem,
hanem csak azt, hogy néhány attribútum át, nem pedig vala
mennyit és nem is legnagyobb részüket ismerem meg ; s bizonyos,
hogy a legtöbbnek nem-ismerése nem akadálya annak, hogy
néhányukat ismerjem. Amikor Euklidés Elemeit tanultam, először
azt az ismeretet szereztem, hogy a háromszög három szöge egyenlő
két derékszöggel, s a háromszögnek ezt a sajátságát világosan
felfogtam, jóllehet sok más sajátságát még nem ismertem.
Ami a kísérteteket vagy szellemeket illeti, eddigelé egyetlen
megismerhető sajátságukról sem hallottam, de igenis képzelődé
sekről, amelyeket senki sem tud felfogni. Ha ö n azt mondja,
hogy a kísértetek vagy szellemek itt lenn (az Ön kifejezésmódját
követem, jóllehet nincs tudomásom arról, hogy az anyag itt lenn
kisebb értékű volna, mint odafent)123 a legvékonyabb, a legritkább,
legfinomabb anyagból valók, akkor úgy tűnik fel nekem, mintha
Ön pókhálóról, levegőről vagy gőzökről beszélne. Ha azt mondja,
hogy láthatatlanok, ez csak annyit ér számomra, mintha azt
mondaná, ami nem a lényegük, nem pedig azt, ami a lényegük ;
ha csak azt nem akarja jelezni, hogy tetszésük szerint majd lát
hatókká, majd láthatatlanokká teszik magukat, s hogy a kép
zelet ebben éppúgy nem talál nehézséget, mint más lehetetlensé
gekben.
Platón, Aristotelés és Sókratés tekintélye nem számít sokat
nálam. Csodálkoztam volna, ha Epikurost, Démokritost, Luc-
retiust vagy az atomístáknak és az atomizmus védelmezőinek
egyikét idézte volna.124 Mert azon nem kell csodálkozni, hogy
azok, akik rejtett kvalitásokat, intencionális fajokat, szubsztan-
ciális formákat és ezer más badarságot koholtak, kigondolták a
kísérteteket és szellemeket is, s hittek vénasszonyoknak, hogy
gyengítsék Démokritos tekintélyét, akinek jóhírét annyira meg
irigyelték, hogy elégették valamennyi könyvét, amelynek kiadá
sával oly nagy tetszést aratott. Ha hitelt akar adni azoknak,
akkor mily érvek alapján tagadja az isteni szűznek és valamennyi
szentnek csodáit, amelyeket annyi nagyhírű filozófus, teológus
és hisztorikus írt le, hogy ezek közül tudnék akár százat is emlí
teni, amazok közül ellenben alig egyet is?
342 Levelezés
Ámde, nagytekintélyű uram, tovább mentem, mintsem

akartam. Nem is akarom tovább oly dolgokkal terhelni, amelyeket
Ön, mint tudom, el nem ismer, mert más, az enyéimtől nagyon
különböző elveket vall stb.
57. L E V É L
A kiváló és éleselméjű filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
E H R E N F R I E D W A L T H E R von T S C H I R N H A U S 125
•■••• 'Af.1:í
Kiválóan jeles Uram!
Legalábbis csodálkozom azon, hogy ugyanazzal a meg-
okolással, amellyel valaminek hamis-voltát bizonyítják be a
filozófusok, kimutatják igazságát is. Descartes ugyanis úgy véli
módszere elején, hogy az értelem bizonyossága valamennyi ember
nél ugyanaz, Elmélkedéseiben pedig bebizonyítja ezt. Helyeslik
is mindazok, akik azt hiszik, hogy ilyen módon valamit oly bizo
nyossággal be tudnak bizonyítani, hogy minden ember mint
kétségbevonhatatlant fogadja el.
De ezt mellőzve, tapasztalatára hivatkozom, és tisztelettel
kérem, vegye alaposan figyelembe a következőket. Ha ugyanis
két ember közül az egyik állít valamit, a másik pedig tagadja ugyan
azt, s legjobb tudomásuk szerint beszélnek a dologról, akkor kitű
nik, hogy noha szavaikban látszólag ellenkeznek egymással,
mégis, ha mérlegeljük fogalmaikat, mind a kettő (mindegyik a
maga fogalma szerint) igazat mond. Ezt azért hozom fel, mert
roppant nagy hasznát látjuk a mindennapi életben s mert csupán
ennek az egynek szem előtt tartásával elejét vehetjük számtalan
nézeteltérésnek és a belőle eredő vitáknak, noha ez az igazság a
fogalomban nem mindig feltétlenül igaz, hanem csak annak fel
tevése mellett, amit az értelemben igaznak veszünk fel. Ez a sza
bály annyira általános, hogy minden emberre áll, még az őrültekre
és alvókra is ; mert bármiről mondják is ezek, hogy látják (noha
mi nem így látjuk) vagy látták, egészen bizonyos, hogy a dolog
valóban így van. Á legvilágosabban látható ez a jelen esetben is,
a szabad akarat kérdésében. Nekem ugyanis úgy látszik, hogy
mind a kettő igazat mond, az is, aki mellette, az is, aki ellene
foglal állást, aszerint ugyanis, hogyan fogja fel mindegyik a sza
badságot. Descartes azt mondja ugyanis szabadnak, amit semmi-
57. levél. Tschirnhaus Spinozához 343
féle ok nem kényszerít; Ön viszont azt, amit semmiféle ok nem

determinál valamire. Én tehát azt vallom Önnel, hogy minden
dologban bizonyos ok determinál bennünket valamire, s így nincs
szabad akaratunk ; de viszont Descartestal is egyetértek abban,
hogy bizonyos dolgokban (amelyekről mindjárt szólok) egyálta
lán semmisem kényszerít bennünket, így tehát szabad akaratunk
van. A jelen esetből veszem példámat.
A kérdésnek pedig három ága v a n : Először is, feltétlen
hatalmunk van-e a rajtunk kívül levő dolgokon? Ezt tagadjuk.
Példának okáért, hogy most ezt a levelet írom, az nincs feltétlenül
hatalmamban, mert hiszen bizonyára előbb írtam volna, ha vagy
távollétem, vagy barátaim jelenléte nem akadályozott volna meg
benne. Másodszor, feltétlenül hatalmunkban vannak-e testünk
mozdulatai, amelyek akkor következnek be, ha akaratunk deter
minálja őket rá? Erre feltételesen felelek : csak akkor, ha testem
egészséges. Mert ha egészséges vagyok, mindig hozzáfoghatok
az íráshoz, vagy nem foghatok hozzá. Harmadszor, amikor szabadon
működtethetem eszemet, vajon akkor teljesen szabadon, azaz
feltétlenül élhetek-e vele ? Erre azt felelem: igen. Mert ki tagad
hatná, ha csak nem akar saját tudatával ellentmondásba jutni,
hogy gondolkodásomban gondolhatom, hogy akarok vagy nem
akarok írni? Ami pedig magát a műveletet illeti, mivel a külső
okok megengedik (ez a második esetre vonatkozik), hogy éppígy
módomban van írni, mint nem írn i: Önnel együtt azt vallom,
hogy vannak okok, amelyek engem az írásra determinálnak, ti. az,
hogy előbb Ön írt nekem s ugyanakkor arra kért, hogy az első
kínálkozó alkalommal válaszoljak Önnek, s mivel most adódik ez
az alkalom, ezt nem szeretném elmulasztani. De tudatom tanú
sága szerint és Descartes-tal egyetértve biztosra veszem azt is, hogy
az effajta körülmények azért nem kényszerítenek engem, s hogy
valójában (azt hiszem, ezt lehetetlen tagadni) ezen okok ellenére,
el is állhatnék az írástól. Ha külső okok is kényszerítenének ben
nünket, ki tudna akkor erényes magatartásra szert tenni? Sőt,
ha ez áll, akkor minden gonoszságot menteni lehetne. De hányszor
nem történik meg, hogy, bár külső körülmények késztetnek vala
mire, mi szilárd és állhatatos lélekkel mégis ellentállunk!
Hogy tehát még világosabban magyarázzam a fenti szabályt:
Önök mind a ketten igazat tanítanak, mindegyik saját fogalma
szerint ; ha azonban az abszolút igazságot nézzük, ez csupán
Descartes véleményét illeti. Ön ugyanis fogalmilag bizonyosnak
veszi, hogy a szabadság lényege abban van, hogy semmiféle dolog
nem determinál bennünket. E feltevés mellett igaz lesz mind
a kettő. Mert minden dolog lényege abban van, ami nélkül fel
344 Levelezés
nem fogható, a szabadságot pedig bizonyára világosan fogjuk fel;

külső okok determinálnak ugyan cselekvéseinkben valamire
(vagyis mindig vannak okok, amelyek ösztökélnek bennünket,
hogy ilyen módon irányítsuk cselekvéseinket, de ezt mégsem
érik el teljesen), de semmiképpen sem úgy, hogy kényszerítenének
bennünket. L. ezenkívül Descartes 1. kötet, 8. és 9. levél, továbbá
2. kötet 4. lap. De elég ennyi. Arra kérem, hogy válaszoljon nekem
e nehézségekre vonatkozóan. Stb.
1674. október 8-án.
58. L E VÉ L
G. H. S C H Ü L L E R úrnak,126
B. d. S.
V á la s z a m e g e lő ző lev élre
Nagytapasztalatú Uram !
J. R.127 barátunk elküldte nekem azt a levelet, amelyet Ön
volt szíves nekem írni, s elküldte egyúttal barátjának ítéletét
is a magam és Descartes véleményéről a szabad akaratra vonat
kozóan. Nagyon örültem neki. Ámbár jelenleg, nem tekintve,
hogy egészségem sem a legjobb, más dolgokkal vagyok nagyon
elfoglalva, mégis az Ön páratlan szívessége, vagy amit legtöbbre
becsülök, igazságkeresése, amely Önt áthatja, arra késztet,
hogy szerény tehetségemhez képest eleget tegyek óhajának.
Hogy mire céloz barátja, mielőtt a tapasztalatra hivatkozik
és alapos figyelmet követel, azt nem tudom. Ha azután hozzá
teszi : ha két ember közül az egyik állít valamit valamilyen dologról,
a másik pedig tagadja ugyanazt stb. abban igaza van, ha úgy érti,
hogy azok ketten, noha ugyanazokat a szavakat használják,
de különböző dolgokat gondolnak. Erről valamikor néhány példát
küldtem J. R. barátunknak, s majd írok neki, közölje Önnel is.
Áttérek most a szabadságnak arra a meghatározására,
amelyet nekem tulajdonít; de nem tudom, honnan vette azt.
Szabadnak mondom azt a dolgot, amely egyedül saját természeté
nek szükségszerűségéből létezik és működik ; kényszerűnek pedig
azt, amelyet valaki más determinál bizonyos és meghatározott
módon való létezésre és működésre. Isten pl., bár szükségszerűen,
58. levél. Spinoza Schtdlerhez 345
de mégis szabadon létezik, mert egyedül saját természetének

szükségszerűségéből létezik. Ugyanúgy Isten önmagát és általá
ban mindent szabadon gondol, mert egyedül saját természetének
szükségszerűségéből következik, hogy mindent gondol. Láthatja
tehát, hogy a szabadságot nem a szabad akaratba, hanem a
szabad szükségszerűségbe helyezem.128
De szálljunk le a teremtett dolgokhoz, amelyeket mind
külső okok determinálnak bizonyos és meghatározott módon
való létezésre és működésre. Hogy ezt világosan megértsük,
vegyünk egy egészen egyszerű dolgot. Egy kő pl. egy külső októl,
amely lökést gyakorol reá, a mozgás bizonyos mennyiségét kapja,
amelynél fogva szükségszerűen folytatja mozgását azután is,
hogy a külső ok lökése megszűnik. A kőnek ez a mozgásban való
megmaradása tehát kényszerű, nem mert szükségszerű, hanem
mert a külső ok lökésével kell meghatározni. S ami itt a kőre áll,
áll bármely egyes dologra is, bármennyire összetettnek és sok
félére alkalmasnak gondoljuk is, tudniillik, hogy minden egyes
dolgot szükségszerűen valamilyen külső ok determinál bizonyos
és meghatározott módon való létezésre és működésre.
Gondolja el mármost, kérem, hogy a kő, mialatt folytatja
mozgását, gondolkodik és tudja, hogy tőle telhetőleg arra törek
szik, hogy megmaradjon mozgásában. Ez a kő bizonyára, mivel
csak a maga törekvésének van tudatában és egyáltalában nem
közömbös, azt fogja hinni, hogy teljesen szabad, s hogy semmi
más okból nem marad meg mozgásában, mint a saját akaratából.
S ez az az emberi szabadság, amelynek birtokával mindenki dicsek
szik, s amely egyedül abban áll, hogy az emberek tudatában
vannak vágyaiknak, de nem ismerik az okokat, amelyek deter
minálják őket.129 így a gyermek szabadnak hiszi magát, amikor
tejet kér, a fiú, ha haragjában bosszút akar állni, s a félénk, ha
megfutamodik. A részeg is azt hiszi, hogy lelke szabad elhatározásá
ból beszél arról, amiről utóbb, józan állapotában, jobb szeretné,
ha hallgatott volna. így a félrebeszélő ember, a fecsegő és igen
sokan ebből a fajtából, azt hiszik, hogy a lélek szabad elhatáro
zásából cselekszenek, nem pedig, hogy valami hajtja őket. S mivel
ez az előítélet veleszületett valamennyi emberrel, nem is szaba
dulnak meg tőle egykönnyen. Mert ámbár a tapasztalat untig
tanítja, hogy az emberek a vágyaikat tudják a legkevésbé mér
sékelni, s hogy gyakran, ha ellentétes indulatok ütköznek meg
bennük, látják a jobbat és követik a rosszabbat: ők mégis min
dig szabadoknak hiszik magukat, mégpedig azért, mert némely
dologra gyengébben vágyódnak, s a reá ja való vágyakozást köny-
nyen fékezheti olyan más dolog emléke, amelyet gyakran felidéznek.
346 Levelezés
Ezzel, ha nem tévedek, eléggé megmagyaráztam, mi a véle

ményem a szabad és kényszerű szükségességről, valamint a kép
zelt emberi szabadságról; s ennek alapján könnyen lehet felelni
barátja ellenvetéseire. Mert ha Descartes-tal azt mondja, hogy
szabad az, akit semmiféle külső ok nem kényszerít: ha kényszer
alatt álló emberen azt érti, aki akarata ellenére cselekszik, akkor
megengedem, hogy némely dologban semmiképp sem állunk
kényszer alatt, s ebben a tekintetben szabad akaratunk van. De
ha kényszer alatt álló emberen azt érti, aki, noha nem akarata
ellenére, de mégis szükségszerűen cselekszik (amint fent kifej
tettem), altkor tagadom, hogy bármiben is szabadok vagyunk.
De barátja azt állítja ezzel szemben, hogy teljes szabadsággal,
azaz feltétlenül élhetünk eszünkkel, s emellett elég nagy, hogy ne
mondjam, túlságosan nagy bizakodással kitart. Mert ki tagadná,
mondja, hacsak nem akar saját tudatával ellentmondásba jutni,
hogy gondolkodásomban gondolhatom, hogy akarok és hogy nem
akarok írni. Nagyon szeretném tudni, milyen tudatról beszél,
ha csak nem arról, amelyet fent a kő példájával magyaráztam.
Én, ha nem akarok tudatomnak, azaz az észnek és a tapasztalat
nak ellentmondani, s ha nem akarom az előítéleteket és a tudatlan
ságot melengetni, teljességgel tagadom, hogy valamilyen feltét
lenül működő gondolkodóképességemnél fogva gondolni tudnám,
hogy akarok és hogy nem akarok írni. De hivatkozom az ő saját
tudatára, hiszen kétségkívül ő is tapasztalta, hogy álmában nincs
hatalma azt gondolni, hogy akar és hogy nem akar írn i; és ha azt
álmodja, hogy akar írni, nincs hatalma, hogy ne álmodja, hogy
akar írni. S éppúgy hiszem, azt is tapasztalta, hogy a lélek nem
mindig egyformán alkalmas arra, hogy ugyanarról a tárgyról
gondolkodjék ; hanem aszerint, amint a test alkalmasabb arra,
hogy benne ennek vagy annak a tárgynak a képe felidéződjék,
a lélek is alkalmasabb arra, hogy ezt vagy azt a tárgyat szemlélje.
Ha azután hozzáteszi, hogy azok az okok, amelyeknél fogva
írásra adja magát, őt ösztönözték ugyan, de nem kényszerítették
írásra ; ez (ha a dolgot tárgyilagosan akarjuk vizsgálni) nem jelent
egyebet, mint hogy lelke akkor úgy volt beállítva, hogy olyan
okok, amelyek máskülönben, amikor tudniillik valamilyen nagy
indulat uralkodik rajta, nem tudtak volna reá hatni, most könnyen
hathattak r e á ; azaz olyan okok, amelyek máskülönben nem
tudták volna őt kényszeríteni, most kényszerítették, nem hogy
akarata ellenére írjon, hanem hogy szükségszerűen kedvet kapjon
az íráshoz.
Azt állítja továbbá: Ha külső okok kényszerítenének bennün
ket, senki sem tehetne szert erényes magatartásra. Nem tudom, ki
58. levél. Spinoza Schullerhez és 59. levél. Tschirnhaua Spinozához 347
mondotta neki, hogy sorsszerű szükségszerűségből nem, hanem

csupán a lélek szabad elhatározásából lehetünk szilárd és állha
tatos lelkűek.
Végül azt m ondja: Ha ez áll, akkor minden gonoszságot
menteni lehetne. Mi következik ebből ? Hiszen a gonosz emberek
nem kevésbé félelmetesek és nem kevésbé veszedelmesek, ha
szükségszerűen gonoszok. De erre nézve kérem, nézze meg a Füg
geléket, amelyet a Descartes Alapelvei stb. című műve 2. részé
nek 8. fejezetéhez Írtam.130
Végül szeretném, ha barátja, aki ezeket szememre vetette,
arra felelne nekem, hogyan tudja azt az emberi erényt, amely
a lélek szabad elhatározásából származik, összeegyeztetni az
isteni predesztinációval. Mert ha Descartestal azt vallja, hogy a
kettőt nem tudja összeegyeztetni, akkor a lándzsát, amely őt
átszúrta már, reám akarja hajítani. De hiába, mert ha Ön figyel
mesen megvizsgálja véleményemet, azt látja majd, hogy minden
összhangban van stb.
59. L E V É L
A kiváló és éleselméjű férfiúnak,

я *
В. d. S. úrnak,
E H R E N F R I E D W A L T H E R v o n TSC H I R N H A U S
Kiválóan jeles Uram!
Mikor kapjuk meg az Ön módszerét az ész helyes vezetésére
ismeretlen igazságok megismerésében, valamint általános fizi
káját? Tudom, hogy ön már nagy haladást tett bennük. Az
előbbire vonatkozóan már tudomásom volt róla, az utóbbira
nézve kitűnik ez az Etika második részéhez fűzött segédtételekből,
amelyekkel sok nehézség könnyen megoldható a fizikában. Ha
ideje megengedi és alkalom kínálkozik, nagyon kérem Öntől a
mozgás igaz definícióját és magyarázatát, s éppígy annak magya
rázatát is, hogy amikor a kiterjedés, amennyiben önmagában
fogjuk fel, oszthatatlan, változatlan stb., hogyan vezethetjük
le a priori, hogy annyi és oly sokféle változatosság jöhet létre, s
következőleg bizonyos alak létezése is valamely test részecskéiben,
amelyek mégis különbözők minden testben s eltérők ama részecskék
alakjától, amely megadja valamely más test formáját?
348 Levelezés
Élőszóval Ön közölte velem, milyen módszerrel él még nem

ismert igazságok kutatásában. Azt tapasztalom, hogy ez a mód
szer igen kitűnő s mégis, amennyire megértettem, igen könnyű,
s állíthatom, hogy egyedül ennek szem előtt tartásával nagy
haladást tettem a matematikában. Ezért óhajtanám, ha közölné
velem az adekvát, az igaz, a hamis, a koholt és a kétes képzet
igaz definícióját. Kerestem a különbséget az igaz és az adekvát
képzet között, de eddigelé még nem tudtam elérni mást, mint
azt, hogy amikor kutattam egy dolgot, úgyszintén bizonyos fogal
mat vagy képzetet, akkor, mondom (hogy továbbá kipuhatoljam,
vajon ez az igaz képzet adekvát képzete is valamely dolognak)
azt kérdeztem magamtól, mi az oka ennek a képzetnek vagy foga
lomnak. Amikor ezt megtudtam, újból kérdeztem, mi az oka ismét
ennek a fogalomnak, s így mindig a képzetek okainak okait kutatva,
addig folytattam, míg végül oly okhoz értem, amelynek ismét
más okát már nem láthattam egyébben, mint abban, hogy ez is
egyike mindannak a lehetséges képzetnek, amely bennem van.
Ha pl. azt kutatjuk, miben van tévedéseink igaz eredete, Descartes
azt feleli majd, abban, hogy helyeslünk olyan dolgokat, amelyeket
még nem fogtunk fel világosan. De ha igaz képzetem van is egy
dologról, mégsem tudom még meghatározni mindazt, amit reá
vonatkozóan tudni szükséges, ha nincs egyúttal adekvát képzetem
is erről a dologról. Hogy ezt megkapjam, ismét e fogalom okát
kutatom, ti. hogy honnan van az, hogy helyeslünk olyan dolgokat,
amelyeket nem értettünk meg világosan ; s azt felelem, hogy
ennek oka megismerésem hiányossága. Itt azonban már nem lehet
tovább kutatni, mi az oka annak, hogy bizonyos dolgokat nem
tudunk ; ebből pedig azt látom, hogy felfedeztem tévedéseink
adekvát képzetét.
Itt azonban azt kérdezem Ö ntől: mivel bizonyos, hogy
sok dolognak, amely végtelen sok módon fejeződik ki, adekvát
képzete van önmagáról, s hogy bármelyik adekvát képzetből
levezethető mindaz, amit a dologról tudni lehet, noha könnyebben
hozható ki az egyik képzetből, mint a másikból: vajon, mondom,
van-e eszközünk annak felismerésére, hogy melyiket kell előnyben
részesíteni másokkal szemben. így pl. a kör adekvát képzete
a sugarak egyenlőségében van, de éppígy ama végtelen sok, egy
mással egyenlő derékszögben, amely két vonal szegmentumából
alakul s így tovább végtelen sok más módon is kifejezhető, ame
lyeknek mindegyike a kör adekvát természetét magyarázza;
s ámbár mindegyikükből levezethető mindaz, amit a körről tudni
lehet, ez mégis sokkal könnyebben történik az egyik, mint a
másik alapján. Éppígy, ha a görbék applikátáit tekintjük, sokat
59. levél. Tschirnhaus Spinozához és 60. levél. Spinoza Tsahirnhaushoz 349
levezethetünk belőlük méreteikre vonatkozóan, de ez még köny-

nyebb, ha az érintőket tekintjük stb. Ezzel azt akartam jelezni,
meddig jutottam el ebben a vizsgálódásban. Tökéletesítését,
vagy ha valahol tévedtem, helyesbítését Öntől várom, úgyszintén
a kért definíciót. Isten Önnel.
1675. január 5-én.
60. L E V É L

E H R E N F R I E D WALTHER von T S CH I R N HA US
úrnak,
В. d. S.
Nemes Uram!
Az igaz és az adekvát képzet között nem ismerek más különb
séget, mint azt, hogy az igaz szó csupán a képzetnek a tárgyával
való megegyezésére vonatkozik, az adekvát szó ellenben magának
a képzetnek természetére, úgyhogy csak e külső vonatkozás tekin
tetében van különbség az igaz és az adekvát képzet között. Hogy
megtudjam mármost, hogy egy dolog sok képzete közül melyikből
vezethetők le a tárgy összes tulajdonságai, csak arra az egyre
ügyelek, hogy a dolognak az a képzete vagy definíciója a hatóokot
fejezze ki. Ha pl. a kör tulajdonságait vizsgálom, azt kérdezem,
vajon a körnek ebből a képzetéből, hogy végtelen sok derékszög
ből áll, le tudom-e vezetni összes sajátságait; azt kérdezem,
mondom, vajon ez a képzet magában foglalja-e a kör hatóokát.
Mivel nem foglalja magában, mást keresek, ti. azt, hogy a kör
olyan tér, amelyet olyan vonal ír le, amelynek egyik pontja rög
zítve van, a másik pedig mozdítható. Minthogy ez a definíció ki
fejezi a hatóokot, most tudom, hogy a kör összes tulajdonságait le
tudom vezetni belőle stb. Éppígy, ha Istent mint a legtökéletesebb
lényt határozom meg, akkor, mivel ez a definíció nem fejezi ki a
hatóokot (mert ismerek mind belső, mind külső hatóokot), nem
következtethetem belőle Isten összes tulajdonságait. Ha azonban
Istent olyan lényként definiálom stb. (lásd az Etika. 1. része 6.
definícióját).
350 Levelezés
Ami egyébként a többit illeti, nevezetesen a mozgást és a

módszerre vonatkozó kérdéseket, azt fenntartom más alkalomra,
mert még nem írtam le annak rendje szerint.
Amit Ön arra nézve mond, hogy aki a görbék applikátáit
tekinti, sok olyast vezethet le, ami méretükre vonatkozik, de még
könnyebben úgy, ha az érintőket tekinti stb. : én épp ellenkezőleg
úgy vélem, hogy akkor is, ha az érintőket tekintjük, sok mást
nehezebben lehet levezetni, mint ha rendszeresen tekintjük az
applikátákat; s általában azt hiszem, hogy egy dolog bizonyos
sajátságaiból (bármilyen is az adott képzet) némelyek könnyebben,
mások nehezebben találhatók meg (de valamennyi az illető dolog
természetére vonatkozik). Csak arra kell véleményem szerint
ügyelni, hogy olyan képzetet keressünk, amelyből mindent le lehes
sen vezetni, mint fentebb mondtam. Mert ha minden lehetőt le
akarok vezetni egy dologból, akkor szükségszerűen következik,
hogy az utolsó következtetések nehezebbek lesznek az előzőknél
stb.
61. L E V É L

B. D. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Nem akartam elszalasztani ezt a kínálkozó kedvező alkal
mat, amikor a tudós Bourgeois úr, caöni orvosdoktor és a refor
mátus vallás híve, épp Belgiumba készül utazni, hogy ezúton
értesítsem Önt, hogy néhány héttel ezelőtt hálás köszönetemet
fejeztem ki Önnek a nekem megküldött, habár hozzám soha el nem
jutott Traktátusáért, de kétségben vagyok, vajon annak rendje
szerint megkapta-e levelemet. Közöltem ebben ama Traktátusról
való véleményemet; de most, hogy újra szemügyre vettem és meg
fontoltam a dolgot, azt hiszem, hogy nagyon is elhamarkodott volt
az ítéletem. Akkor egyet-mást károsnak tartottam a vallásra, mert
ezt azzal a mértékkel mértem, amelyet a teológusok tömege és a
felekezeteknek hagyományos (mint látszik, nagyon is pártszel
lemet lehelő) formulái szolgáltatnak. De most, hogy alaposabban
mérlegelem az egész ügyet, sok dologra akadok, amely arról győz
meg, hogy önnek éppenséggel sincs szándékában bármit is tenni
az igaz vallás vagy a jól megalapozott filozófia kárára, sőt ellen-
61. levél. Oldenburg Spinozához és 62. levél. Oldenburg Spinozához 351
kezőleg, azon fáradozik, hogy ajánlja és megszilárdítsa a keresztény

vallás igazi célját, valamint a gyümölcsöző filozófiának isteni
fenségét és kiválóságát. Minthogy tehát meg vagyok győződve,,
hogy ez az Ön legbensőbb szándéka, nagyon kérem, szíveskedjék
régi és őszinte barátját, aki szívből a legjobb sikert kívánja az
ilyen isteni vállalkozáshoz, gyakori levelekben értesíteni, mit
készül tenni és mi foglalkoztatja e célból. Szentül ígérem Önnek,
hogy mindezekből soha egy szót sem közlök halandó emberrel,
ha Ön hallgatásra kötelez engem ; egyedül arra fogok törekedni,
hogy jó és értelmes férfiak gondolkodását lassanként előkészítsem
azoknak az igazságoknak befogadására, amelyeket Ön még napvi
lágra hoz és hogy eloszlassam az ön elmélkedéseivel szemben táp
lált előítéleteiket. Ha nem csalódom, Ön nagyon is mélyére lát,
úgy látszik, az emberi lélek természetének és erőinek, valamint
testünkkel való egységének. Nagyón kérem, közölje velem e tárgyra
vonatkozó gondolatait.
Isten Önnel, kiválóan jeles Uram, s tartsa meg tovább is
szeretetében tanításának és tehetségének leghívebb tisztelőjét
HENK. Ö L D E N B ü R G O t
London, 1676. jún. 8-án.
62. L E V É L

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Miután levélbeli érintkezésünk ilyen szerencsésen helyre

állt, nem szeretném elmulasztani baráti kötelességemet azzal,
hogy megszakítom a levélírást. Július 5-én kelt válaszából azt
látom, hogy amaz öt részből álló tanulmányát közzétenni szán
dékozik. Ezért engedje meg, kérem, hogy azzal az őszinteséggel,
amellyel irántam érzett rokonszenvének tartozom, figyelmeztes
sem arra : ne keverjen művébe semmi olyasmit, ami valamiképpen
azt a látszatot kelthetné, hogy meg akarja rendíteni a vallásos
erény gyakorlatát, különösen amikor ez a mi elfajult és bűnös
korunk semmin sem kap mohóbban, mint az olyan tanokon,
amelyeknek következtetései mintha kedveznének a rohamosan
terjedő bűnöknek.
Egyébként nem vonakodom az említett tanulmánynak
néhány példányát elfogadni. Csak arra kérném Önt, hogy annak
352 Levelezés
idején valamilyen Londonban tartózkodó holland kereskedőnek

címezzék, aki azután majd eljuttatja hozzám. S nem is kell arról
beszélni, hogy efféle könyveket küldtek nekem ; mert ha egyszer
biztosan kezemhez jutottak, akkor, nem kételkedem benne, könnyű
lesz őket itt is, ott is barátaim között szétosztanom és értük a kellő
árat megkapnom.
I s te n Ö n n el, s h a lesz s z a b a d id e je , v á la sz o ljo n
igaz hívének
H knr. ObDEOTíURGnak
London, 1675. július 22-én.
63. L E V É L
A kiváló és éleseiméjü filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
G. H. S C H U L L E R
Nemes és kiválóan jeles Uram!
Pirulnom kellene eddigi hosszas hallgatásom miatt, s tekintve
irántam tanúsított, részemről meg nem érdemelt kegyes jóindu
latát, hálátlansággal lehetne vádolni engem érte, ha egyrészt
nem gondolnám, hogy nemes emberszeretete inkább hajlik mentege-
tésre, mint vádolásra, s ha másrészt nem tudnám, hogy ez az ember
szeretet a barátok közös javáért foglalkozik olyan komoly elmél
kedésekkel, amelyeknek fontos ok nélkül való megzavarása csak
káros és ártalmas volna a közjóra. Ezért hallgattam tehát, s beér
tem azzal, hogy közben barátaink révén értesültem jó egészségi
állapotáról. De jelen levelemmel azt akarom tudatni, hogy nemes
barátunk, Tschirnhaus úr, Angliában ugyancsak jó egészségnek
örvend és (hozzám intézett leveleiben) háromszor is meghagyta,
adjam át Önnek tiszteletteljes üdvözletét; ismételten felkért,
forduljak Önhöz a következő kérdések megoldása végett s egyúttal
kérjem szíves válaszát. Nevezetesen : volna-e szíves, Uram vala
milyen feltétlenül bizonyos, de nem a lehetetlenre visszavezető
bizonyítással igazolni, hogy mi Istennek csupán két attribútum át
ismerhetjük meg, a gondolkodást és a kiterjedést; ezenkívül,
vajon következik-e ebből, hogy viszont azok a teremtmények,
amelyek más attribútumokból állnak, nem tudják felfogni a
. kiterjedést s hogy így, mint látszik, annyi világ alakul, ahány
attribútuma van Istennek. így pl. amilyen terjedelemben létezik
63. levél. Schuller Spinozához 353
ez a mi kiterjedéssel bíró világunk, hogy így mondjam, éppoly

terjedelemben léteznének a más attribútumokból álló világok is ;
s ahogyan mi csupáncsak a kiterjedést fogjuk fel a gondolkodáson
kívül, úgy ama világok teremtményei is csupáncsak a maguk vilá
gának attribútum át foghatnák fel és a gondolkodást.
Másodszor, minthogy Isten értelme mind lényegére, mind
létezésére nézve különbözik a mi értelmünktől, azért nincs is
semmi közössége a mi értelmünkkel s ennélfogva (az 1. könyv 3.
tétele szerint) Isten értelme nem lehet a mi értelmünk oka.
Harmadszor, a 10. tételhez írt megjegyzésében ö n azt mondja,
nincs világosabb dolog a természetben, mint az, hogy mindenegyes
lényt valamilyen attribútumban kell felfogni (ezt nagyon jól meg
értem) s minél több a realitása vagy léte, annál több attributum
illeti meg. Ebből, úgy látszik, az következik, hogy vannak lények,
amelyeknek három, négy stb. attribútuma van, holott a bebizonyí-
tottakból csak azt lehet következtetni, hogy minden egyes létező
csupán két attribútumból áll, ti. Istennek egy bizonyos attribútu
mából és ennek az attribútumnak képzetéből.
Negyedszer, példákat szeretnék arra, amit Isten közvetlenül
létrehoz, s arra, ami valamely végtelen módosulás közvetítésével
jön létre. Én úgy látom, hogy az első fajtához tartozik a gondol
kodás és a kiterjedés, a másodikhoz az értelem a gondolkodásban,
a mozgás a kiterjedésben stb.
[ I tt a lapszélen: ]
Az egész természet arculata, amely noha végtelen módon
változik, mégis mindig ugyanaz marad. L. a 2. rész 13. téte
lének megjegyzését.
Ez tehát az, aminek megvilágítását említett Tschirnhausen
barátunk, velem együtt, kéri Öntől, ha talán némi szabadideje ezt
megengedi. Egyébként azt írja, hogy Boyle és Oldenburg urak
különös fogalmat alkottak maguknak Ö nről; ezt ő nemcsak elosz
latta, hanem olyan érveket hozott fel, amelyeknek befolyása alatt
ők ismét nemcsak igen méltón és kedvezően gondolkodnak Önről,
hanem a Teológiai-politikai tanulmányt is igen nagyra becsülik,
amiről az ö n utasításának megfelelően nem mertem Önt értesí
teni. Biztosítva önt, hogy bármely ügyben rendelkezésére állok,
maradok
nemes Uramnak
legkészségesebb szolgája
G. H. S chuller
Amszterdam, 1675. július 25-én.
A genti úr meleg üdvözletét küldi, éppígy F. Riew. is.
354 Levelezés
64. L E V É L

G. H. S C H U L L E R úrnak,
B. d. S.
N agytapasztalata Uram!
Örülök, hogy végre alkalma nyílt arra, hogy megörvendez
tessen nekem mindig igen kedves levelével. Nagyon kérem, tegye
ezt meg gyakran stb.
Áttérek kétségeire. Az elsőre nézve azt mondom, hogy az
emberi szellem csak azt képes megismerni, amit egy valósággal
létező test képzete foglal magában, vagy amit épp ebből a kép
zetből következtetni lehet. Mert minden egyes dolog képességét
egyedül lényege határozza meg (az Etika 3. részének 7. tétele sze
rint), a lélek lényege pedig (a 2. rész 13. tétele szerint) csakis abban
van, hogy egy valósággal létező testnek képzete, s ennélfogva a
lélek megismerőképessége csak arra terjed ki, amit a testnek ez a
képzete magában foglal, vagy ami ebből a képzetből következik.
Ámde a testnek ez a képzete nem foglalja magában és nem fejezi
ki Istennek más attribútumait, mint a kiterjedést és a gondolko
dást. Mert tárgyának, vagyis a testnek (a 2. rész 6. tétele szerint),
oka Isten, amennyiben a kiterjedés attribútumában, nem pedig
valamilyen más attribútumban tekintjük, s ezért (az 1. rész 6.
sarktétele szerint) a testnek ez a képzete magában foglalja Isten
megismerését, amennyiben csupán a kiterjedés attribútumában
tekintjük. Továbbá ennek a képzetnek, amennyiben a gondolkodás
modusza (ugyanazon tétel szerint), ugyancsak Isten az oka, amennyi
ben gondolkodó dolog, s nem amennyiben más attribútumban
tekintjük ; s ezért (ugyanazon sarktétel szerint) e képzet képzete
magában foglalja Isten megismerését, amennyiben a megismerés
attribútumában, nem pedig más attribútumban tekintjük. Kitűnik
tehát, hogy az emberi lélek, vagyis az emberi test képzete, e kettőn
kívül nem foglalja magában és nem fejezi ki Istennek más a ttri
bútumait. Egyébként e két attribútumból vagy affekcióikból nem
lehet (az 1. rész 10. tétele szerint) Istennek semmiféle más a ttri
bútumát következtetni, sem pedig felfogni. S ezért azt következ
tetem, hogy az emberi lélek e kettőn kívül Istennek semmiféle
attribútum át nem képes megismerni, amint azt tanítottam. Ha
64. levél. Spinoza Schullerhez 355
azonban Ön hozzáteszi, vajon akkor annyi világot kell-e felven

nünk, ahány attributum van, erre nézve lásd az Etika 2. r. 7.
tételének megjegyzését.131 Lehet ezenkívül ezt a tételt még köny-
nyebben bizonyítani úgy, hogy ad absurdum vezetjük a dolgot,
s én a bizonyításnak ezt a nemét szoktam választani más helyett,
ha a tétel negatív, mert jobban megfelel az efféle tételek termé
szetének. De mivel Ön csakis pozitív bizonyítékot kíván, áttérek
a második kérdésre : vajon létrehozhat-e egy dolgot olyasvalami,
ami mind lényeg, mind létezés tekintetében különbözik tőle ; mert
olyan dolgoknak, amelyek ennyire különböznek egymástól, úgy
látszik, semmi közösségük sincs egymással. Minthogy azonban
valamennyi egyes dolog, kivéve azokat, amelyeket hozzájuk hason
lók hoznak létre, mind lényeg, mind létezés tekintetében külön
bözik okától, azért itt semmi alapot nem látok a kételkedésre.
Hogy pedig milyen értelemben gondoltam, hogy Isten a
dolgoknak, mind lényegüknek, mind létezésüknek hatóoka, azt,
úgy hiszem, eléggé megmagyaráztam az Etika 1. része 25. tételé
nek megjegyzésében és következtetett tételében.
Az 1. rész 10. tétele megjegyzésének sarktételét, amelyre о
megjegyzés végén rámutattam, abból a képzetből alkotjuk meg,
amely egy feltétlenül végtelen lényről bennünk van, nem pedig
abból, hogy vannak vagy lehetnek három, négy stb. attributumú
lények.
Végül a példák, amelyeket kíván : az első fajtához tartozik
a gondolkodásban a feltétlenül végtelen értelem, a kiterjedésben
pedig a mozgás és nyugalom ; a második fajtához tartozik az
egész világegyetem arculata, amely noha végtelen sok módon vál
tozik, mégis mindig ugyanaz marad.132 L. erre nézve a 7. segéd
tételhez írt megjegyzést a 2. rész 14. tétele előtt.
Azt hiszem, ezekben megfeleltem, kiválóan jeles Uram, az
Ön és barátunk ellenvetéseire. Ha mégis úgy gondolná, hogy még
mindig marad valami aggálya, akkor kérem, ne sajnálja a fárad
ságot és tudassa velem, hogy tőlem telhetőén azt is eloszlassam.
Isten Önnel stb.
Hága, 1675. július 29-én.
23*
.356 Levelezés
66. L E V É L
Az éleseiméjü és tudós filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
EHRENFRIED WALTHE R von TSCHIRNHAUS
Igen tisztelt Uram!
Arra kérem, bizonyítsa be nekem azt az állítását, hogy a
lélek nem képes felfogni Istennek több attribútum át, mint a kiter
jedést és a gondolkodást. Én ugyan világosan belátom ezt, mégis
úgy tetszik nekem, hogy épp ellenkezőjét lehet levezetni az Etika
2. részének 7. tételéhez írt megjegyzésből, talán csak azért, mert
nem értem meg egészen helyesen ezt a megjegyzést. Elhatároztam
tehát, hogy előadom önnek, hogyan vezetem le én, s nagyon kérem,
igen tisztelt Uram, hogy megszokott szívességével legyen segítsé
gemre, ha az ön felfogását nem értem meg helyesen. Levezetésem
pedig a következő : noha ebből azt következtetem, hogy a világ
csak egyetlenegy, nem kevésbé világosan következik belőle az is,
hogy ez a világ végtelen sok módon fejeződik ki s ennélfogva min
den egyes dolog is végtelen sok módon fejeződik ki. Ebből, úgy
látszik, az következik, hogy az a módosulás, amely lelkemet
alkotja, s az a módosulás, amely testemet fejezi ki, noha egy és
ugyanaz a módosulás, mégis végtelen sok módon fejeződik ki,
az egyik módon a gondolkodás által, a másikon a kiterjedés által,
a harmadikon Istennek egy előttem ismeretlen attribútuma által,
s így tovább a végtelenségig, mert Istennek végtelen sok attribú
tuma van, a módosulások rendje és kapcsolata pedig ugyanaz
valamennyiben. Ebből mármost az a kérdés vetődik fel, honnan
van az, hogy a lélek, amely bizonyos módosulást képvisel és nem
csak a kiterjedés által, hanem végtelen sok más módon is kifeje
ződik, honnan van, mondom, hogy csakis a kiterjedés, vagyis az
emberi test által kifejezett módosulást képes felfogni, és nem vala
milyen más, a többi attributum által való kifejezést is. De időm
nem engedi, hogy ezt részletesebben tovább fejtegessem. Talán
mindezeket a kétségeket eloszlatják majd a sűrűbb elmélkedések.
London, 1675. augusztus 12-én.
66. levél. Spinoza Tschimhavshoz és 67. levél. Burgh Spinozához 357
66. L E V É L

E H R E N F R I E D W A L T H E R v o n T S C H I R N H A U S úrnak,
В. d. S.
Nemes Uram!
.. .Egyébként, hogy megfeleljek ellenvetésére, azt mondom,
hogy noha minden egyes dolog végtelen sok módon fejeződik ki
Isten végtelen értelmében, az a végtelen sok képzet, amelyben
kifejeződik, mégsem alkothatja az egyes dolognak ugyanazt a
lelkét, hanem végtelen sok lelket alkot, mert a végtelen sok képzet
nincsen semmiféle kapcsolatban egymással, mint kifejtettem az
Etika 2. r. 7. tételének ugyanazon megjegyzésében és nyilvánvaló
az 1. r. 10. tételéből is. Ha ezt némileg szem előtt tartja, látja majd,
hogy eltűnik minden nehézség.
Hága, 1676. augusztus 18-án.
67. L E V É L
A tudós és éleselméjű férfiúnak,

B. d. S. úrnak,
A L B E R T B U R G H 133
Amikor elhagytam hazámat, megígértem, hogy írok Önnek,
ha ti. valami említésreméltó dolog esnék meg velem utamon.
Mivel pedig most erre kínálkozik alkalom, még pedig a legna
gyobb jelentőségű, teljesítem kötelességemet és tudomására hozom,
hogy Isten végtelen irgalma visszavezetett engem a katolikus
egyházba, s hogy ennek tagja lettem. Hogy miképpen történt
ez, azt részletesebben megtudhatja abból az írásomból, amelyet
az igen tisztelt és tapasztalt Kraenen úrhoz, leydeni professzorhoz
intéztem. Ezért itt csak röviden hozzáfűzök egyet-mást, ami
önnek hasznára lehet.
Minél inkább csodáltam ö n t előbb valamikor szellemének
finomsága és élessége miatt, annál jobban siratom és sajnálom
358 Levelezés
most, mert Ön, bár nagytehetségű ember, akit kiváló szellemi

képességekkel ajándékozott meg Isten, és szereti, sőt mohón áhí-
tozza az igazságot, mégis engedi, hogy a gonosz szellemeknek ama
nyomorult és leggőgösebb fejedelme Önt félrevezesse és meg
csalja. Mert mi egyéb az Ön egész filozófiája, ha nem merő kép
zelődés és kiméra? S mégis tőle várja nemcsak lelki nyugalmát
ebben az életben, hanem lelkének örök üdvösségét is. Nézze csak,
milyen nyomorult alapra támaszkodik Önnél minden. Ön felteszi,
hogy végre megtalálta az igaz filozófiát. De honnan tudja, hogy az
Ön filozófiája a legjobb mindazok között, amelyet a világon valaha
tanítottak, most is tanítanak, vagy valamikor a jövőben tanítani
fognak? Vajon — hogy ne is szóljak azokról, amelyeket a jövőben
fognak kigondolni — megvizsgálta Ön mindazokat a filozófiákat,
a régieket is, az újakat is, amelyeket itt, meg Indiában, meg min
denütt az egész föld kerekségén tanítanak? S ha kellően meg is
is vizsgálta őket, honnan tudja, hogy a legjobbat választotta? Ön
azt fogja mondani: az én filozófiám összhangban van a helyes
ésszel, a többi pedig ellentmond neki. Csakhogy az összes filozó
fusok, az Ön tanítványai kivételével, másként vélekednek, mint Ön,
s éppoly joggal állítják magukról és filozófiájukról ugyanazt, amit
Ön a saját filozófiájáról, s éppúgy hamissággal és tévedéssel vádol
ják Önt, mint Ön őket. Nyilvánvaló tehát, hogy Önnek olyan érve
ket kell előadnia filozófiája igazságának igazolására, amelyek nem
közösek a többi filozófiával, hanem csupán az Ön filozófiájára
alkalmazhatók ; vagy pedig el kell ismernie, hogy az Ön filozófiája
éppolyan bizonytalan és semmis, mint mind a többi.
Most rátérek könyvére, amelynek azt az istentelen címet
adta, s összezavarom filozófiáját teológiájával — mert hiszen
valójában Ön maga zavarja őket össze, noha ördögi ravaszsággal
azt igyekszik igazolni, hogy el vannak különítve egymástól és
különböző alapelveik vannak. Folytatom tehát ilyképpen.
Ön talán azt fogja mondani: mások nem olvasták el a szent
írást annyiszor, mint én ; a szentírás tekintélyének elismerése
különbözteti meg a keresztényeket az egész világ többi népétől,
s én épp a szentírásból bizonyítom nézeteimet. De hogyan? Ügy
magyarázom a szentírást, hogy a világos szövegeket alkalmazom a
homályosabb helyekre, s ebből az értelmezésemből alkotom meg
dogmáimat, vagy igazolom azt, amit már előbb kieszeltem agyam
ban. De kérve-kérem, gondolja csak meg komolyan, amit mond.
Mert honnan tudja, hogy helyesen végzi azt az említett alkalma
zást, s hogy ez a kellően végzett alkalmazás elegendő a szentírás
értelmezésére s hogy így ugyancsak helyesen jár el a szentírás
értelmezésében? Különösen, minthogy a katolikusok azt mondják,
67. levél. Burgh Spinozához 359
s ez tökéletesen igaz is, hogy Isten igéje nincs teljes egészében

megadva a szentírásban, s így a szentírás nem magyarázható egyedül
a szentírás által, nemcsak hogy egy ember nem magyarázhatja,
de maga az egyház sem, pedig ez egyedüli értelmezője a szent
írásnak. Meg kell kérdezni az apostoli hagyományokat is ; bizo
nyítja ezt magának a szentírásnak és a szentatyáknak tanúsága,
s összhangban van a helyes ésszel, valamint a tapasztalattal. Mint
hogy így az Ön alapelve teljesen hamis és romlásba visz, hová lesz
akkor egész elmélete, amely erre a hamis alapra támaszkodik és
rajta épült fel?
így tehát, ha hisz a megfeszített Krisztusban, ismerje fel
gonosz eretnekségét, térjen meg természete romlottságából és
béküljön ki az egyházzal.
Mert más módon bizonyítja-e Ön állításait, mint ahogyan
tették, teszik vagy fogják tenni mindazok az eretnekek, akik
valaha elszakadtak, most is elszakadnak vagy a jövőben valamikor
el fognak szakadni az egyháztól? Mert valamennyien, éppúgy, mint
Ön, ugyanazt- az alapelvet, ti. egyedül a szentírást használják fel
dogmáik kieszelésére és igazolására.
Ne hízelegjen Önnek az, hogy talán a kálvinisták, vagyis az
ún. reformátusok, vagy a lutheránusok, vagy a mennoniták, vagy
a szociniánusok stb. nem tudják megcáfolni ta n ítását; mert mind
ezek, mint már mondottam, éppoly nyomorultak, mint Ön, s
Önnel együtt ülnek a halál árnyékában.
De ha nem hisz Krisztusban, akkor nyomorultabb, mint
sem ki tudom mondani. Mégis a bajt könnyen lehet orvosolni.
Térjen meg bűneitől, s lássa be nyomorult és őrült okoskodásának
vészes önhittségét. Nem hisz Krisztusban? Miért nem? Azt fogja
mondani: mert Krisztus tanítása és élete nem egyezik alapelveim
mel, s éppúgy mert a keresztényeknek magáról Krisztusról való
tanítása nem egyezik az én tanításommal. De ismét azt mondom :
akkor hát többnek merészkedik tartani magát mindazoknál, akik
valaha is feltámadtak Isten államában vagy egyházában, többnek
az ősatyáknál, a prófétáknál, az apostoloknál, a vértanúknál, a
doktoroknál, a hitvallóknál és szüzeknél, a számtalan szentnél, sőt
istenkáromlásában többnek magánál az Úr Jézus Krisztusnál? Ön
egymaga felülmúlja mindezeket tanításban, életmódban, szóval
mindenben? Ön, nyomorult kis ember, hitvány földi féreg, sőt
hamu, férgek eledele, kimondhatatlan istenkáromlással az örökké
való Atyának megtestesült végtelen bölcsessége fölé akar helyez
kedni? Ön egymaga okosabbnak és nagyobbnak tartja magát
mindazoknál, akik a világ kezdete óta valaha is Isten egyházában
voltak s akik hittek vagy most is hisznek az eljövendő vagy már
360 Levelezés
eljött Krisztusban? Milyen alapra támaszkodik ez az Ön vakmerő,

eszelős, siralmas és átkos elbizakodottsága?
Ön tagadja, hogy Kriszus az élő Isten fia, az Atya örök böl
csességének igéje, aki megnyilatkozott a testben, és szenvedett és
keresztre feszíttetett az emberi nemért. Miért? Mert mindez nem
felel meg az Ön alapelveinek. De nem is szólva arról, hogy már
bebizonyosodott, hogy az Ön alapelvei nem igazak, hanem hamisak,
meggondolatlanok, képtelenek, most még többet mondok: még
ha igaz alapelvekre támaszkodott volna is és reájuk építene min
dent, mégsem tudná velük megmagyarázni mindazt, ami a világ
ban van, történik vagy megtörtént, s nem volna szabad vakme
rőén azt állítani, hogy mert valami látszólag ellenkezik az Ön elvei
vel, az azért valóban lehetetlen vagy hamis. Mert ha képes is némi
biztos ismeretet szerezni természeti dolgokban, mégis milyen sok,
sőt számtalan dolog van, amelyet Ön egyáltalán nem képes meg
magyarázni ; de még azt a szembetűnő ellentmondást sem tudja
megszüntetni az efféle jelenségek és másokra vonatkozó olyan
magyarázatai között, amelyeket a legbiztosabbaknak tart. Az Ön
elveivel alapjában egyetlen egyet sem fog megmagyarázni ama
jelenségek közül, amelyeket megigézés és bizonyos szavakkal való
varázslás hoz létre puszta kimondásuk által, vagy ilyen szavaknak
vagy egyes betűknek bármily anyagban való egyszerű hordása
á lta l; s éppígy egyetlenegyet sem a démonoktól megszállottak
bámulatos jelenségei közül. Mindezeknek én magam különböző
példáit láttam, számtalan ilyen esetről pedig igen sok, teljesen
hitelt érdemlő és egyértelműen nyilatkozó személynek legbiztosabb
tanúságát hallottam. Hogyan ítélhet Ön minden dolog lényegéről,
ha megengedjük is, hogy néhány képzet, amely az Ön lelkében van,
egyezik azoknak a dolgoknak lényegével, amelyeknek képzetei
adekvátak? Hiszen még abban sem lehet sohasem biztos, vajon
minden teremtett dolog képzete természetesen megvan-e az emberi
lélekben, vagy pedig sokat, ha ugyan nem valamennyit, külső
tárgyak hozhatnak és valósággal hoznak benne létre, s éppúgy jó
vagy rossz szellemek sugallása és nyilvánvaló isteni kinyilatkoz
tatás. Ha tehát nem veszi tekintetbe más emberek tanúbizony
ságát és a dolgok tapasztalatát, nem is szólva arról, hogy ítéletét
az isteni mindenhatóságnak tartozik alávetni: hogyan tudja Ön
alapelveiből pontosan meghatározni és biztosan megállapítani a
valóságos létezést vagy nem-létezést, a létezés lehetőségét vagy
lehetetlenségét pl. a következő dolgokra vonatkozóan (ti. hogy
ezek a dolgok vannak-e, vagy nincsenek, vagy lehetnek-e, vagy nem
lehetnek-e a dolgok természetében), mint pl. a varázsvessző fémek
és földalatti vizek felfedezésére ; a bölcsek köve, amelyet az alki-
misták keresnek; szavak és betűk hatalm a; különböző szel

lemek, mind jó, mind rossz szellemek megjelenése, hatalmuk, tudá
suk és tevékenységük ; növényeknek és virágoknak egy üvegedény
ben való újra-előállítása elégetésük után ; szirének, manók, ame
lyek állítólag gyakrabban mutatkoznak bányákban ; ellenszenv
és rokonszenv igen sok dolog között; az emberi test áthatolha-
tatlansága stb.? Egyáltalán semmit sem fog tudni meghatározni,
filozófus imám, az itt felsoroltak közül, még ha ezerszer finomabb
és élesebb volna is a szelleme, mint amilyen. S ha egyedül értelmére
bízza magát ezeknek a dolgoknak és hasonlóknak megítélésében,
bizonyára éppígy gondolkodik már azokról a dolgokról, amelyeket
nem ismer vagy nem tapasztalt s ezért lehetetleneknek tart, pedig
valójában csak bizonytalanoknak kell őket tekintenie, amíg csak
minél több szavahihető tanú bizonyságtétele meg nem győzi. így
ítélkezett volna elképzelésem szerint Julius Caesar is, ha valaki azt
mondta volna neki, hogy lehet olyan port előállítani, s a későbbi
századokban ezt általánosan használni is fogják, amelynek olyan
nagy hatása lesz, hogy erődítményeket, egész városokat, sőt még
hegyeket is a levegőbe röpít, s bárhol van is bezárva, mihelyt
tüzet fog, csodálatos módon hirtelen kiterjeszkedik és szétrom
bol mindent, ami hatásának útját állja. Ezt ugyanis Julius Caesar
semmiképpen el nem hitte volna, hanem hangos kacajra fakadt
volna ezen az emberen, mert ez olyasmit akart vele elhitetni, ami
ellenkezik ítéletével, tapasztalatával és legfőbb hadi tudományával.
De térjünk vissza tárgyunkra. Ha ezeket az előbb említett
dolgokat nem ismeri meg és nem képes megítélni, milyen vakmerőén
ítélkezik majd Ön, ördögi gőgtől felfuvalkodott nyomorult ember,
Krisztus életének és szenvedéseinek félelmes misztériumairól,
amelyeket maguk a katolikus egyházi tanítók is felfoghatatlanok -
nak mondanak? Milyen őrültségeket fog továbbá mondani, léhán
és üresen fecsegve arról a számtalan csodáról és jelről, amelyet
Krisztus után apostolai és tanítványai s azután a szentek ezrei
műveltek Isten mindenható erejéből a katolikus hit igazságának
bizonyságául és igazolására, s amely ugyancsak Isten irgalmából
és jóságából még napjainkban is megtörténik számtalanul az egész
föld kerekségén? Ha pedig ezeknek nem tud ellentmondani, mint
ahogy bizonyára nem tud, akkor miért húzódozik tovább? Adja
meg magát s térjen meg tévedéseitől és bűneitől; öltsön alázatot
és legyen új emberré.
De ezenkívül térjünk át ama tény igazságára, amely valójá
ban a keresztény vallás alapja. Ha jól megfontolja a dolgot, hogyan
merészkedhetik tagadni az emberek annyi miriádja egyetértésének
bizonyító erejét, akik közül néhány ezren mérföldekkel felülmúlták
362 Levelezés
és felülmúlják Önt tudományosságban, műveltségben, igaz, éles

elméjű alaposságban s az élet tökéletességében, akik mind egyér
telműen és egyhangúlag vallják, hogy Krisztus, az élő Istennek
testté vált fia, szenvedett, keresztre feszíttetett és meghalt az
emberi nem bűneiért, feltámadt, átváltozott s az örökkévaló Atyá
val és a Szentlélekkel egységben mint Isten uralkodik az egekben,
és mind a többit, ami ide tartozik ; s hogy ugyanez az Ür Jézus
és utána az ő nevében az apostolok és a többi szentek Isten minden
ható erejéből számtalan oly csodát műveltek és művelnek még
most is Isten egyházában, amelyek nemcsak hogy meghaladják
az ember felfogóképességét, de ellentmondanak a józan emberi
észnek is (s amelyeknek számtalan kézzelfogható bizonysága fenn
maradt mind a mai napig, látható jelekként szétszórva széltében-
hosszában a föld kerekségén) ? Nem tagadhatnám éppily módon
én is, hogy a régi rómaiak valaha a világon voltak, s hogy az impe
rator Julius Caesar, elnyomván a köztársaság szabadságát, kor
mányformájukat egyeduralommá változtatta át? Én is ti. akkor
mitsem törődném annyi, mindenki számára oly könnyen hozzá
férhető emlékkel, amelyet a rómaiak hatalmáról őrzött meg szá
munkra az idő, szemben ama súlyos írók tanúságával, akik valaha
megírták a római köztársaság és monarchia történetét s benne
különös részletességgel beszéltek Julius Caesarról, és szemben annyi
ezer ember ítéletével, akik vagy maguk látták az említett emléke
ket, vagy pedig (mivel számtalan ember állítja létezésüket) vala
mikor éppoly hiteleseknek tartották őket és most is éppoly hite
leseknek tartják, mint az említett történetírókat. Azon az alapon,
hogy ti. a múlt éjjel azt álmodtam, hogy a rómaiakról fennmaradt
emlékek nem valóságos dolgok, hanem puszta káprázatok:
hasonlóképpen azt is állíthatnám, hogy amit a rómaiakról mon
danak, csak annyit ér, mint az, amit azok a regényeknek nevezett
könyvek gyerekes módon a galliai Amadisokról és hasonló hősök
ről mesélnek ; éppígy azt is, hogy Лulius^Jaesar vagy sohasem volt
a világon, vagy ha létezett is, hát melancholikus ember volt, aki
valójában nem is tiporta le a rómaiak szabadságát s nem is foglalta
el a császári méltóság trónját, hanem csak saját ostoba képzelő
dése vagy hízelgő barátainak rábeszélése hitette el vele, hogy vég
hezvitte ezeket a nagy dolgokat. Avagy nem ugyanígy tagad
hatnám azt is, hogy a kínai birodalmat elfoglalták a tatárok, s
hogy Konstantinápoly a török birodalom fővárosa és számtalan
hasonló dolgot? De ha tagadnám mindezeket, vajon épeszűnek
tartana-e valaki és mentegetné-e szánalmas őrültségemet? Mert
hiszen mindez olyan sok ezer ember közös megegyezésére támasz
kodik s ezért bizonyossága egészen nyilvánvaló, mert lehetetlen,
hogy akik ilyesmit, sőt igen sok más dolgot is állítanak, önmagukat
ámították volna, vagy másokat akartak volna ámítani annyi szá
zad során, sőt minden századokon át a világ első éveitől a mai
napig.
Gondolja meg másodszor, hogy Isten egyháza a világ kezde
tétől mind a mai napig szakadatlan egymásutánban terjeszkedett,
s rendületlenül és szilárdan fennáll; holott valamennyi többi
vallás, pogány és eretnek egyaránt, legalábbis később keletkezett,
ha ugyan nem érte el már végét is, s ugyanez áll a monarchikus
birodalmakról és valamennyi filozófus nézeteiről.
Gondolja meg továbbá harmadszor, hogy Isten egyházát
Krisztusnak testben való eljövetele az ószövetség kultuszáról az
újszövetség kultuszára vezette át, s hogy ezt a magától Krisztustól,
az élő Isten fiától alapított egyházat azután az apostolok, vala
mint tanítványaik és utódaik terjesztették: olyan emberek,
akik világi értelemben tanulatlanok voltak, s mégis zavarba ejtet
ték az összes filozófusokat, noha a keresztény tant tanították,
amely ellenkezik a józan emberi ésszel, s felülmúl és meghalad
minden emberi okoskodást; világi értelemben megvetett, alacsony
és közönséges emberek, akiket nem támogatott földi királyok vagy
fejedelmek hatalma, hanem ellenkezőleg, ezek mindenféle sanyar
gatással üldözték őket, s akik elszenvedték a világnak minden
egyéb viszontagságát. Minél inkább igyekeztek a hatalmas római
császárok megakadályozni, sőt elnyomni művüket, mindennemű
kínhalállal öletvén meg annyi keresztényt, ahányat csak bírtak,
annál nagyobbra nőtt ez a mű. Ilyen módon rövid idő alatt az
egész föld kerekségén elterjedt a keresztény egyház, végül pedig,
miután maga a római császár s Európa királyai és fejedelmei is a
keresztény hitre tértek át, az egyházi hierarchia azzá a roppant
hatalommá nőtt, amelyet ma is csodálni lehet. Mindezt pedig
szeretettel, szelídséggel, türelemmel, Istenbe vetett bizalommal
és a többi keresztény erénnyel érte el (nem fegyverek zajával, nem
nagyszámú hadseregek erejével, nem birodalmak elpusztításával,
ahogyan világi fejedelmek terjesztik ki határaikat), s a poklok
kapui sem bírtak az egyházzal, úgy mint Krisztus megígérte neki.
Fontolja meg itt azt a borzasztó és kimondhatatlanul szigorú
büntetést is, amely a zsidókat a nyomor és baj legmélyebb fokára
juttatta, mivel okozói voltak Krisztus keresztrefeszíttetésének.
Tekintse át minden idők történelmét, lapozza át újra meg újra, s
azt fogja találni, hogy soha semmiféle más társadalomban ehhez
hasonló nem történt, még álomban sem.
Vegye figyelembe negyedszer, hogy a katolikus egyház lénye
géhez tartoznak és valójában ettől az egyháztól elválaszthatatla-
364 Levelezés
nők bizonyos tulajdonságok. így régisége: a zsidó vallás helyébe

lépve, amely abban az időben igaz vallás volt, Krisztussal kezdődik
tizenhat és fél évszázaddal ezelőtt, és soha meg nem szakított egy
másutánban vezeti pásztorainak sora, s ezért van, hogy egyedül ő
őrizte meg tisztán és romlatlanul a szent és isteni könyveket, s
egyúttal éppoly biztosan és szeplőtelenül Isten íratlan igéjének
hagyományát. Változhatatlansága, amelynél fogva tanítása és a
szentségek kiszolgáltatása, ahogyan maga Krisztus és az apostolok
megállapították, fennmarad sértetlenül és, mint illik, erejében.
Csalhatatlansága, amelynél fogva minden, a hithez tartozó dologban
a legnagyobb tekintéllyel, biztossággal és igazsággal határoz és
dönt ama hatalom szerint, amellyel maga Krisztus ruházta fel
ebből a célból, és a Szentlélektől irányítva, amelynek az egyház a
jegyese. Reformálhatatlansága: mivel nem lehet megrontani és
megcsalni, s maga nem csalhat, azért bizonyos, hogy sohasem
szorul reformra. Egysége: valamennyi tagja ugyanazt hiszi; a
hitre vonatkozóan mindnyájan ugyanazt tanítják, egy és ugyanaz
az oltáruk és közös minden szentségük, s végül, kölcsönös engedé
kenységgel egymás iránt egyazon célra törekszenek. A léleknek tőle
való elválhatatlansága: semmiféle ürügy alatt a lélek el nem válhatik
tőle anélkül, hogy örök kárhozatba ne rohanna egyúttal, hacsak
halála előtt nem egyesült vele újra bűnbánóan. Nyilvánvaló ebből,
hogy minden eretnekség tőle szakadt el, míg ő mindig önmagában
változatlan és állhatatosan szilárd marad, mert sziklára épült. Rop
pant elterjedése: az egyház elterjed az egész világon, mégpedig lát
hatóan. Ezt nem lehet mondani semmiféle más közösségről, szaka-
dár, eretnek vagy pogány felekezetről, semmiféle politikai kormány
zatról vagy filozófiai tanításról, mint ahogy a katolikus egyház
említett tulajdonságainak egyike sem illet vagy illethet meg sem
miféle más közösséget. S végül a világ végéig való fennmaradása:
biztosítja az egyházat maga az Üt, az Igazság és az Elet s nyilván
valóan bizonyítja ezt mindazoknak az említett tulajdonságoknak
tapasztalata is, amelyeket ugyancsak maga Krisztus a Szentlélek
által ígért és adott neki.
Fontolja meg ötödször, hogy az a csodálatos rend, amellyel
az egyházat, ezt a hatalmas testet, irányítják és kormányozzák,
nyilvánvalóan azt mutatja, hogy egészen különös módon függ az
isteni gondviseléstől, s hogy a Szentlélek intézi, védelmezi és irá
nyítja igazgatását, mint ahogy az az összhang, amely a világmin
denség minden részében látható, mutatja azt a mindenhatóságot,
bölcsességet és végtelen gondviselést, amely mindent teremtett és
még most is fenntart. Mert semmiféle más közösségben nem ural
kodik ilyen szigorú és megszakítás nélkül való rend.
Gondolja meg hatodszor, hogy a katolikusok általában (nem

tekintve azt, hogy számtalan mindkét nembeli — közülük sokan
ma is élnek, egyeseket magam is láttam és ismertem — csodálatos
és tökéletesen szent életet élt, s Isten mindenható erejéből Jézus
Krisztus imádandó nevében sok csodát művelt, s hogy még most
i s mindennap igen sokan hirtelen áttérnek a legrosszabb életről a
jobb, igazán keresztény és szent életre) minél szentebbek és
tökéletesebbek, annál alázatosabbak, annál méltatlanabbaknak
tartják magukat, és másoknak engedik át a szentebb élet dicső
ségét, de még a legnagyobb bűnösök is mindamellett mindig kellő
tisztelettel viseltetnek a vallás iránt, meggyónják saját gonosz
ságukat, vádolják saját hibáikat és tökéletlenségeiket, szeretnének
megszabadulni tőlük és így megjavulni; úgyhogy azt lehet mon
dani, hogy a legtökéletesebb eretnek vagy filozófus, aki valaha
volt, alig érdemli meg, hogy a legtökéletlenebb katolikusokkal
helyezzék egy sorba. Ebből kitűnik és a legszembetűnőbben követ
kezik, hogy a katolikus tanítás a legbölcsebb és csodálatos mély
ségű, egyszóval felülmúlja e világ összes többi tan ításait: mert
jobbakká teszi az embereket bármely más közösség tagjainál,
tanítja őket és megmutatja nekik a biztos utat a lélek nyugalmá
hoz ebben az életben és a lélek örök üdvösségének elnyeréséhez az
élet után.
Hetedszer vegye komolyan fontolóra sok, nyakasságban meg
keményedett eretneknek, valamint igen jelentős filozófusoknak
nyilvánosan tett vallomását, ti. azt, hogy miután felvették a
katolikus hitet, végül belátták és felismerték, hogy azelőtt nyomo
rultak, vakok, tudatlanok, sőt ostobák és őrültek voltak, amikor
gőgtől felfuvalkodottan és a kérkedés szelétől duzzadtan tévesen
elhitették magukkal, hogy tudományosságban, műveltségben és
az élet tökéletességében sokkal különbek másoknál. Némelyek
közülük azután a legszentebb életet élték és számtalan csoda
emlékét hagyták hátra, mások vidáman és hangos ujjongással vál
lalták a vértanúhalált, ismét mások, közöttük az isteni Augus
tinus, a legélesebb eszű, legmélyebb, legbölcsebb s ennélfogva leg
hasznosabb tanítóivá, sőt szinte oszlopaivá lettek az egyháznak.
Végül pedig gondoljon az ateistáknak igen nyomorult és
nyugtalan életére, ámbár olykor nagy lelki vidámságot színlelnek
és azt a látszatot akarják kelteni, mintha kellemesen és a legna
gyobb belső lelki békében töltenék életüket. Főleg pedig nézze
roppant szerencsétlen és borzalmas halálukat. Ennek néhány pél
dáját magam is láttam, nagyon sokat pedig, sőt számtalant, épp
olyan biztosan ismerek mások elbeszéléséből és a történelemből.
Tanuljon ezek példájából és okuljon időben.
366 Levelezés
így tehát látja, vagy legalább remélem, hogy látja, milyen

könnyelműen bízza rá magát saját agyszüleményeire. (Mert ha
Krisztus igaz Isten és egyúttal ember, mint ahogy egészen biz
tosan az, ám lássa, hová jutott Ön : ha megmarad utálatos téve
déseiben és súlyos bűneiben, mi egyebet várhat, mint örök kárho
zatot? Hogy ez milyen borzalmas, maga is elgondolhatja.) Lát
hatja, milyen kevés oka van nevetni az egész világon, kivéve nyo
morult imádóit, s milyen esztelenség, hogy Ön gőgösen és felfu-
valkodottan járkál szelleme kiválóságának tudatában és egészen
hiú, sőt egészen hamis és istentelen tanításának csodálatában ;
mily gyalázatosán nyomorultabbá teszi magát még az állatoknál
is, megfosztva magát a szabad akarattól, pedig ha ezt valóban nem
tapasztalná és el nem ismerné, akkor hogyan ámíthatná magát
azzal a gondolattal, hogy az Ön tanítása a legnagyobb dicséretre,
sőt a legpontosabb utánzásra méltó?
Ha nem akarja (s erre gondolni sem akarok), hogy Isten vagy
az Ön felebarátja megkönyörüljön Önön, akkor legalább Ön maga
könyörüljön meg saját nyomorúságán, amellyel még nyomorultabbá
igyekszik tenni magát, mint amilyen máris, vagy kevésbé nyomo
rulttá, mint amilyen lesz, ha így folytatja.
Térjen eszére, filozófus ember, ismerje fel, hogy balgasága
bölcs, bölcsessége pedig eszeveszett; legyen gőgösből alázatossá és
meggyógyul. Imádja Krisztust a legszentebb háromságban, hogy
kegyesen megkönyörüljön az Ön nyomorúságán és befogadja Önt.
Olvassa a szent atyákat és az egyház tanítóit, ők megtanítják
majd, mit kell tennie, hogy el ne vesszen, hanem az örök életnek
legyen részese. Kérjen tanácsot katolikus emberektől, akik mélyen
járatosak hitükben és jó életűek, s ők sokat mondanak majd
Önnek, amit sohasem tudott, és ami bámulatba ejti majd.
Ami engem illet, ezt a levelet igazi keresztény szándékkal
írtam Önnek, először is, hogy megismerje azt a szeretetet, amellyel
pogány létére is Ön iránt viseltetem, s azután, hogy megkérjem,
ne folytassa tovább mások megrontását is.
Épp ezért így zárom levelemet: Isten az Ön lelkét meg
akarja menteni az örök kárhozattól, ha Ön is úgy akarja. Ne
habozzék engedelmeskedni az Úrnak, aki oly gyakran hívta Önt
mások által, s most újból, talán utoljára hívja általam, aki Isten
kimondhatatlan irgalmából részesültem ebben a kegyelemben, s
ezt teljes szívemből Önnek is kívánom. Ne utasítsa el magától. Mert
ha most nem hallgat Isten hívására, akkor maga az Úr haragra
lobban Ön ellen, s az a veszély fenyegeti, hogy végtelen irgalma
elhagyja Önt s Ön szerencsétlen áldozatává lesz a haragjában
mindent elemésztő isteni igazságnak. Óvja meg ettől a mindenható
67. levél. Burgh Spinozához és 68. levél. Spinoza Oldenburghoz 367
Isten, nevének nagyobb dicsőségére és az Ön lelkének üdvössé

gére, úgyszintén üdvös és követendő például az Ön oly sok szeren
csétlen bálványozója számára, a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus
Krisztus által, aki az örökkévaló Atyával él és uralkodik a Szent
lélekkel egyetemben mint Isten minden századokon át. Amen.
Firenze, 1676. szeptember 3-án.
68. L E V É L
B. d. S.
V á la s z a 6 2 . le v é lre
Nemes és igen tisztelt Uram!

Abban az időben, amikor megkaptam július 22-én kelt levelét,
Amszterdamba utaztam azzal a szándékkal, hogy átadom a saj
tónak azt a könyvet, amelyről már előbb írtam Önnek.134 Mialatt
ennek utánajártam, az a hír terjedt el mindenfelé, hogy egy Isten
ről szóló könyvem van sajtó alatt s benne azt igyekszem bizonyí
tani, hogy nincs Isten ; s ezt a hírt igen sokan el is hitték.135 Ennél
fogva néhány teológus (talán épp e hír szerzői) kaptak az alkalmon
s panaszt tettek ellenem a fejedelem és a hatóságok e lő tt; ezen
kívül bárgyú kartéziánusok, hogy elhárítsák maguktól azt a gyanút,
mintha kedvező véleménnyel volnának rólam, szüntelenül mindenütt
szidták és még most is szidják nézeteimet és írásaimat.136 Amikor
ezt megtudtam néhány szavahihető férfiútól, akik egyúttal azt is
állították, hogy a teológusok mindenütt leselkednek reám, akkor
elhatároztam, hogy a kiadást, amelyet előkészítettem, elhalasztóm
addig, amíg nem látom, hová fejlődik a dolog, s feltettem magam
ban, hogy akkor majd tudatom Önnel további tervemet. De úgy
látszik, ez az ügy napról napra rosszabbra fordul, és bizonytalan
vagyok, hogy mégis mit tegyek. Közben nem akartam tovább
halasztani válaszomat az Ön levelére, s először is nagyon köszönöm
baráti intelmét, de mégis szeretném, ha ezt részletesebben kifej
tené, hogy tudjam, melyek azok a tanok az Ön véleménye szerint,
amelyek látszólag megrendíthetnék a vallási erény gyakorlását.
Mert amit az ésszel egyezőnek találok, az, úgy hiszem, az erénynek
is legnagyobb hasznára van. Azután arra kérem, ha nem esik ter
hére, hogy jelölje meg nekem a Teológiai-politikai tanulmánynak
azokat a helyeit, amelyek aggályt keltettek a tudósokban. Szeret-
368 Levelezés
ném ugyanis néhány jegyzettel ellátni ezt a tanulmányt137 és lehe

tőleg megszüntetni a velem szemben táplált előítéleteket. Isten
Önnel.
69. L E V É L
A tudós
L A M B E R T U S v a n V E L T H U Y S E N úrnak,
B. d. S.
Kiválóan jeles és igen tisztelt Uram!
Csodálkozom, hogyan mondhatta Niewstad barátunk,138
hogy szándékomban van megcáfolni azokat az írásokat, amelyek
bizonyos idő óta megjelentek Traktátusom ellen, s hogy köztük
tervbe vettem az Ön kéziratának cáfolatát is. Mert tudom, soha
sem volt szándékomban bárkit is megcáfolni ellenfeleim közül,
annyira méltatlannak tartottam valamennyit válaszomra. Niew
stad úrnak, mint emlékszem, csak azt mondottam, hogy az emlí
tett Traktátus néhány homályosabb helyét jegyzetekkel akarom
ellátni, s ehhez hozzáfűzném az Ön kéziratát az én válaszommal
együtt, ha ez szíves engedelmével történhetnék.139 Ennek kiesz
közlésére kértem meg Niewstad urat, s hozzátettem, hogyha Ön
talán azért nem akarná megadni ezt az engedelmet, mert vála
szomban néhány keményebb kifejezés fordul elő, Önnek teljesen
szabadságában áll azokat megváltoztatni vagy törölni. De azért
nem neheztelek Niewstad úrra ; Önnel mégis közölni akartam a
dolgot úgy, ahogy van, hogy, ha nem kaphatnám meg a kért enge
delmet, legalább megmutassam Önnek, hogy semmiképpen nem
akartam akarata ellenére nyilvánosságra hozni kéziratát. És ámbár
azt hiszem, hogy ez az Ön jóhírének veszélyeztetése nélkül történ
hetnék, hacsak neve nem szerepel benne, mégsem teszek semmit,
ha Ön nem ad nekem engedélyt közzétételére. De, az igazat meg
vallva, sokkal nagyobb szívességet tenne nekem, ha leírná azokat
az érveket, amelyekkel véleménye szerint harcolhat Traktátusom
ellen, és velük kibővítené kéziratát. Nagyon kérem erre. Mert nincs
senki, akinek érveit szívesebben mérlegelném. Tudom ugyanis,
hogy Önt egyedül az igazság szeretete lelkesíti, és ismerem szándé
kának páratlan tisztaságát. Ismételten kérem ezért, legyen szíves
vállalni ezt a fáradságot, s legyen meggyőződve, hogy vagyok
mélyen tisztelő híve
B . d e Sp in o z a
70 levél. Schuller Spinozához 369
70. LEVÉL
A kiváló és igen éleselméjű filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
G. H. S C H U L L E R , me d. dr.
Tudós és kiválóan jeles Uram, mélyen tisztelt Jóakaróm !
Remélem, hogy utolsó levelemet az antimón-eljárással együtt
annak rendje szerint megkapta, s egyúttal, hogy jó egészségben
van, mint ahogy jó egészségben vagyok én is. Egyébként Tschirn-
haus barátunktól három hónap alatt semmiféle levelet nem kap
tam s már szomorú sejtelmeim voltak, hogy valami baj érte Angliá
ból Franciaországba való utaztában. De most, hogy nagy örömömre
levelet kaptam tőle, ezt kívánsága szerint közölnöm kell Önnel,
s a legszívesebb üdvözlettel jelentem Önnek, hogy szerencsésen
megérkezett Párizsba, ott találkozott Huygens úrral, mint előre
megmondottuk, s ezért mindenképpen alkalmazkodott gondol
kodásmódjához, úgyhogy nagy becsületben áll nála. Említette,
hogy Ön ajánlotta neki a vele (Huygensszel) való érintkezést, akit
Ön igen nagyra tart. Ez nagyon jól esett neki és azt felelte, hogy ő
éppígy nagyrabecsüli az Ön személyét, s hogy nemrég megkapta
Öntől Teológiai-politikai tanulmányát, amelyet ott igen. sokan
becsülnek. Sűrűn kérdezik, nem jelent-e meg több műve is ugyan
annak a szerzőnek, s erre Tschirnhaus úr azt felelte, hogy ő a
Descartes Alapelveinek 1. és 2. részéhez írt Bizonyításokon kívül
mást nem ismer. Egyébként mást nem írt Önről a már említetteken
kívül, s reméli, hogy ez sem lesz kellemetlen Önnek.
Nemrég Huygens meghívta magához Tschirnhaus barátun
kat és közölte vele, hogy Colbert úr keres valakit, aki a fiát mate
matikára oktassa, s ha ilyen állást megfelelőnek talál, megszerzi
neki. Barátunk némi meggondolási időt kért s végül is hajlandónak
nyilatkozott. Huygens azután azzal a válasszal jött vissza, hogy
Colbert úrnak nagyon tetszett ez az ajánlat, annál inkább, mert
Tschirnhaus, nem tudván franciául, latinul lesz kénytelen beszélni
fiával.
A minap tett ellenvetésre azt feleli, hogy az a néhány szó,
amelyet az Ön megbízásából írtam neki, mélyebben érttette meg
vele a dolgot, s hogy benne is támadtak már ugyanazok a gondo
latok (minthogy főképpen ezt a két módját engedik meg a magya
rázatnak). Hogy azonban mégis a minapi ellenvetésben foglalt
magyarázatot tette magáévá, annak két oka van. Az első az,
370 Levelezés
hogy különben a 2. könyv 5. és 7. tétele látszólag ellentmondanának

egymásnak. Az előbbi tétel szerint a képzetek tárgyai a képzetek
hatóokai, ezt azonban megcáfolja látszólag az utóbbi tétel bizonyí
tása az 1. rész 4. sarktételének idézése m ia tt; vagy pedig (s ezt
valószínűbbnek tartom) nem alkalmazom helyesen ezt a sarkté
telt a szerző szándéka szerint, s nagyon szívesen venném az ő fel
világosítását, ha elfoglaltsága megengedi. A második ok, amiért
nem az említett magyarázatot tettem magamévá, az volt, mert
ily módon azt állítanók, hogy a gondolkodás attribútuma sokkal
messzebb terjedne a többi attribútum nál; mivel pedig az attri
bútumok mindegyike Isten lényegét alkotja, valóban nem látom
be, hogyan volna lehetséges, hogy az egyik ne mondjon ellent a
másiknak. Ezenkívül még csak azt mondanám, ha szabad mások
szellemét a magaméból megítélnem, hogy a 2. könyv 7. és 8. tételét
nagyon nehezen fogják megérteni, mégpedig csak azért, mert a
szerző jónak látta (habár nem kételkedem abban, hogy neki tel
jesen világosaknak tetszettek) ilyen rövidre fogni a hozzájuk fűzött
bizonyításokat, ahelyett, hogy részletesebben kifejtette volna.
Értesít ezenkívül arról, hogy találkozott Párizsban egy kiváló
képzettségű, mindenféle tudományban nagyon járatos, s éppígy a
teológia közönséges előítéleteitől is mentes férfiúval, Leibniz neve
zetűvel, akivel meghitt barátságot kötött, mert olyan ember, aki
vele együtt az értelem folytonos tökéletesítésén dolgozik, sőt sem
mit sem becsül többre és tart hasznosabbnak ennél. Az erkölcs
tanban, mondja, teljesen otthonos, indulat nem vesz rajta erőt,
hanem csakis az ész sugallatára beszél. A fizikában és különösen az
Istenről és a lélekről szóló metafizikai tanulmányokban, folytatja,
nagyon tapasztalt. Végül azzal fejezi be, hogy Leibniz teljességgel
érdemes arra, hogy az Ön írásait, előleges beleegyezésével, vele
közöljék, mivel azt hiszi, hogy ez nagy előnyére válik a szerzőnek,
s ennek részletes kifejtését ígéri, ha Önnek úgy tetszik. Ha azonban
nem akarja, akkor legyen nyugodt, hogy adott szavához képest
lelkiismeretesen titokban fogja tartani azokat az írásokat, mint
ahogy eddig is egyetlen szóval sem tett róluk említést. Ugyancsak
ez a Leibniz nagyrabecsüli a Teológiai-politikai tanulmányt s e
tárgyról, ha talán emlékszik rá, egyszer levelet írt Önnek.140 Arra
kérném tehát, Uram, hogy nagylelkű nemes érzületében, hacsak
valami fontos ok nem szól ellene, szíveskedjék erre megadni az
engedélyt. De ha lehetséges, szíveskedjék mielőbb tudatni velem
elhatározását, hogy mihelyt megkapom válaszát, ezt mindjárt
közölhessem Tschirnhaus barátunkkal. Ezt legszívesebben meg
tenném, még kedden este, hacsak súlyosabb akadály nem kény
szeríti Önt válaszának elhalasztására.
70. levél. Schuller Spinozához és 71. levél. Oldenburg Spinozához 371
Bresser úr, Kleveből visszatérve, nagy mennyiségű sört kül

dött ide hazájából. Figyelmeztettem, hogy egy fél hordót engedjen
át Önnek, s ő, legszívesebb üdvözletét küldve, megígérte, hogy ezt
megteszi.
Végül elnézését kérem stílusom csiszolatlansága és toliam
sietsége miatt, s kérem, parancsoljon velem, ha valamiben szolgá
latára lehetek, hogy valóban alkalmam legyen annak tanúsítására,
hogy vagyok
kiválóan jeles Uramnak
legkészségesebb szolgája
. G. H. S chüller
Amszterdam, 1675. november 14-én.
71. L E V É L

B. d. S. úrnak,
H«E N R I C . «U S O L D E N B U R G
Mint utolsó leveléből látom, a nyilvánosságnak szánt könyvé
nek kiadása veszedelemben forog. Csak helyeselni tudom azt a
szándékát, amelyet tudat velem, hogy meg akarja világítani és
enyhíteni akarja mindazt, ami a Teológiai-politikai tanulmányban
megbotránkoztatta az olvasókat. Oda számítom elsősorban az
Istenre és a természetre vonatkozó, úgy látszik kétértelműen tá r
gyalt helyeket; ezt a kettőt igen sokak véleménye szerint Ön ö s
szezavarja egymással. Ezenkívül sokan úgy látják, hogy Ön
tagadja a csodák tekintélyét és értékét, holott szinte minden keresz
tény meg van győződve arról, hogy egyedül rájuk alapítható az
isteni kinyilatkoztatás bizonyossága. Továbbá azt is mondják,
hogy Ön titkolja véleményét Jézus Krisztusról, a világ megváltó
járól és az emberek egyetlen közbenjárójáról, testetöltéséről és
elégtételéről, s azt követelik, hogy világosan fejtse ki nézetét e
három főkérdésben.141 Ha ezt megteszi s ezzel megnyeri az értelmes
és eszes keresztények tetszését, akkor, azt hiszem, rendben lesz a
dolga. Ezt akartam röviden tudatni Önnel, s vagyok legigazabb
híve. Isten Önnel.
Kelt 1675. november 15-én.
Utóirat: Kérem, tudassa velem mielőbb, rendben megkapta-e soraimat.
24*
372 Levelezés
72. LEVÉL
A tudós férfiúnak,
G. H. S C H U L L E R úrnak,
B. d. S.
Nagytapasztalatú Uram, nagyrabecsült Barátom!

Nagyon kellemes volt megtudnom ma kapott leveléből, hogy
jó egészségben van és hogy Tschimhaus barátunk szerencsésen meg
tette útját Franciaországba. Azokban a beszélgetésekben, amelye
ket Huygens úrral folytatott rólam, megítélésem szerint valóban
okosan viselkedett, s ezenkívül nagyon örülök, hogy olyan kedvező
alkalmat talált kitűzött céljának elérésére.
Hogy azonban mit talált az 1. rész 4. sarktételében, ami
mintha ellentmondana a 2. rész 5. tételének, azt nem látom be.
Ez a tétel ugyanis azt az állítást foglalja magában, hogy minden
egyes dolog képzetének hatóoka Isten, amennyiben gondolkodó
dolognak tekintjük ; ama sarktétel pedig azt foglalja magában,
hogy az okozat megismerése vagyis képzete az ok megismerésétől,
vagyis képzetétől függ. De, az igazat megvallva, levelének értelmét
ebben a dologban nem bírom teljesen felfogni, s azt hiszem, vagy
az Ön levelébe, vagy az ő példányába csúszott a sietség következ
tében valami tolihiba. Mert Ön azt írja, hogy az 5. tétel azt az
állítást tartalmazza, hogy a tárgy a képzet hatóoka, holott épp ezt
kifejezetten tagadom ebben a tételben. Most azt hiszem, ebből szár
mazik minden zavar s ezért hiába is próbálnék most részletesebben
írni erről a tárgyról, hanem meg kell várnom, míg világosabban
nem fejti ki véleményét és meg nem tudom, eléggé hibátlan-e a
példánya.
Leíbnízet, akiről ír, azt hiszem, levelek révén ismerem, de
nem tudom, mi okból utazott Franciaországba ő, ki tanácsos volt
Frankfurtban. Amennyire leveleiből megítélhettem, szabadszellemű
és minden tudományban otthonos embernek látszik. Mindamellett
nem tartom tanácsosnak, hogy oly hamar rábízzuk írásaimat. Óhaj
tanám előbb tudni, mit művel Franciaországban, és szeretném hal
lani Tschirnhaus barátunk ítéletét, miután már hosszabb ideig
érintkezett vele és alaposabban megismerte jellemét.142 Egyébként
üdvözölje nevemben e barátunkat a legmelegebben, s ha bármiben
szolgálatára lehetek, csak tudassa velem kívánságát, a legkészsé-
72. levél. Spinoza Schullerhez és 73. levél. Spinoza Oldenburghoz 373
gesebbnek fog találni minden szolgálatra. Bresser úrnak, igen

tisztelt barátunknak megérkezéséhez vagy visszatéréséhez szeren
csét kívánok ; továbbá hálás köszönetét mondok neki az ígért
sörért, s ezt minden lehető módon viszonozni is fogom. Végül
rokonának kísérletét még nem vizsgáltam meg, s nem is hiszem,
hogy megejthetem ezt a vizsgálatot. Mert minél többet gondolko
dom a dolgon, annál inkább meg vagyok győződve, hogy Ön nem
állított elő aranyat, hanem csak kiválasztotta azt a kevés aranyat,
amely az antimonban lappangott. De erről részletesebben szólok
m áskor; most nincs időm ezzel foglalkozni. Ám, ha szolgálatára
lehetek valamiben, rendelkezzék velem, s mindig azt találja majd,
hogy vagyok
kiválóan jeles Uramnak
igaz barátja és legkészségesebb szolgája
B . D e Sp in o z a
Hága, 1675. november 18-án.
G. H. Schuller úrnak, az orvostudomány doktorának,
Lakik: Kortsteeg in de gestojeerde hoet
Amszterdam
Port
73. L E V É L

B. d. S.
Nemes Uram!
November 15-én kelt, nagyon rövid levelét a most elmúlt
szombaton kaptam meg. Benne ön csupán arra utal, amin a
Teológiai-politikai tanulmányban megütköztek az olvasók, holott
reméltem, hogy azt is megtudom belőle, hogy melyek azok a nézetek,
amelyek megrendítik a vallásos erény gyakorlatát, amelyekre ö n
már előbb figyelmeztetett engem. De hogy ama három említett
fő kérdésben nyíltan feltárjam önnek véleményemet, a következő
ket mondom.
374 Levelezés
Ami az elsőt illeti, az Istenről és a természetről alkotott

véleményem nagyon eltér attól, amelyet az újabb keresztények
szoktak védelmezni. Azt állítom ugyanis, hogy Isten minden dolog
nak, mint mondani szokták, immanens, nem pedig tranziens oka.
Minden Istenben van és Istenben működik, állítom Paulusszal és
talán valamennyi ókori filozófussal is, noha más módon ; s merném
azt is mondani, valamennyi régi héberrel,143 amennyire némely,
habár sokféleképp meghamisított hagyományból következtetni
szabad.144 Ha azonban némelyek úgy vélekednek, hogy a Teológiai
politikai tanulmány arra támaszkodik, hogy Isten és a természet
(ezen valami tömeget vagy testi anyagot értenek) egy és ugyanaz,
akkor teljességgel tévednek.
Ami azután a csodákat illeti, én ellenkezőleg arról vagyok
meggyőződve, hogy az isteni kinyilatkoztatás bizonyosságát egye
dül tanításának bölcsességére, nem pedig csodákra, azaz a tudat
lanságra, lehet alapítani, amint elég részletesen megmutattam a
csodákról szóló 6. fejezetben. Ehhez itt csak azt fűzöm hozzá,
hogy a legfőbb különbség a vallás és a babona között szerintem
abban van, hogy a babonának a tudatlanság, a vallásnak pedig
a bölcsesség az alapja. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy a keresz
tények sem hitben, sem szeretetben, sem a Szentlélek többi gyümöl
csére nézve, hanem egyedül vélemény tekintetében különböznek
másoktól, mert épp, mint mindnyájan, egyedül csodákra, azaz a
tudatlanságra támaszkodnak, amely minden gonoszság forrása, s
így a hitet, noha igaz hitet, babonává változtatják át. De hogy
a királyok valaha megengedik-e majd e baj kellő gyógyítását,
ebben nagyon kételkedem.145
Végül, hogy a harmadik fő kérdésre nézve is világosabban
megmondjam nézetemet, azt mondom, hogy nem feltétlenül szük
séges az üdvösséghez teste szerint ismerni meg Krisztust, hanem
Isten amaz örökkévaló fiáról, azaz Isten örök bölcsességéről,
amely megnyilatkozott minden dologban s leginkább az emberi
lélekben, mindenekfelett pedig Jézus Krisztusban, egészen más
képpen kell gondolkodni. Mert e bölcsesség nélkül senki sem juthat
el a boldogság állapotába, mivel egyedül ez tanít meg arra, mi
igaz és mi hamis, mi jó és mi rossz. Mivel pedig, mint mondottam,
ez a bölcsesség leginkább Jézus Krisztus által nyilatkozott meg, azért
tanítványai úgy hirdették azt, ahogyan ő kinyilatkoztatta nekik, s
megmutatták, hogy inkább dicsekedhetnek Krisztus ama szellemé
vel, mint mások. Ha egyébként egyes egyházak még hozzáfűzik azt,
hogy Isten emberi természetet öltött, erre vonatkozóan határozottan
kijelentettem, hogy nem tudom, mit akarnak ezzel mondani.148
Sőt, az igazat megvallva, ez éppoly képtelen beszédnek tűnik
nekem, mintha valaki azt mondaná nekem, hogy a kör a négyszög

természetét öltötte.
Azt hiszem, ezzel eléggé megmagyaráztam, miképp vélekedem
a három fő kérdésről. Hogy ez megnyeri-e majd az Ön keresztény
ismerőseinek tetszését, azt Ön jobban fogja tudni. Isten Önnel.
74. L E V É L
A mélyen tisztelt és tudós férfiúnak,

B. d. S. úrnak,
HENRICUS OLDENBURG
Minthogy úgy látszik, hogy szememre veti túlságos rövidsé

gemet, ezúttal túlságos terjengősséggel fogom jóvátenni hibámat.
Ön elvárta, mint látom, hogy felsorolom majd az írásaiban talál
ható azokat a nézeteket, amelyek alááshatnák a vallásos erények
gyakorlatát olvasói előtt. Megmondom tehát, min fognak leg
inkább megütközni, ön, úgy látom, minden dolognak és cselek
vésnek végzetszerű szükségszerűségét vallja; ők azonban azt
mondják, hogyha ezt elfogadjuk és állítjuk, akkor elvágjuk idegét
minden törvénynek, minden erénynek és vallásnak, s hiábavaló
minden jutalom és büntetés. Minden, ami kényszerít vagy szükség-
szerűként hat, véleményük szerint mentségül is szolgál, s ezért azt
tartják, mindenki menthető Isten színe előtt. Ha a végzet hajt
bennünket és kemény kéztől kényszerítve meghatározott és ki
kerülhetetlen ösvényen halad minden, akkor nem lehet ésszel fel
érni, hol van itt még hely bűn és bűnhődés számára. Hogyan old
ható meg ez a csomó, azt nagyon nehéz megmondani. Hogy Ön
mi segítséget nyújthatna ebben, azt nagyon szeretném tudni.
Ami azt a véleményt illeti, amelyet az általam említett három
fő kérdésre nézve szíves volt nyilvánítani, itt meg kell vizsgálni még
a következőket. Először is : milyen értelemben veszi a csodákat és
a tudatlanságot rokonértelműeknek és egyenlő értékűeknek, amint
az kitűnik utolsó leveléből? Mert hiszen Lázárnak a halottaiból
való feltámasztása és Jézus Krisztusnak a halálából való fel
támadása, úgy látszik, meghaladja a teremtett természet minden
erejét és egyedül az isteni hatalmat illeti meg, az pedig még nem
vétkes tudatlanság bizonyítéka, ha valami szükségszerűen túl-
376 Levelezés
megy a véges, bizonyos korlátok közé zárt értelem határain. Avagy

azt hiszi, hogy a teremtett szellemhez és tudományhoz nem illő,
hogy elismerje a nem-teremtett szellemnek és legfőbb istenségnek
olyan tudását és hatalmát, amely be tud hatolni abba és teljesíteni
tudja azt is, aminek okát és mikéntjét mi emberkék visszaadni és
megmagyarázni nem tudjuk Emberek vagyunk, s bizonyára semmi
emberit nem tarthatunk magunktól idegennek.
Továbbá, minthogy elismeri, hogy nem bírja felfogni, hogy
Isten valóban emberi természetet öltött, legyen szabad megkér
deznem Öntől, hogyan érti evangéliumunknak és a héberekhez írt
levélnek azokat a helyeit, amelyek közül az előbbi azt állítja, hogy
az ige testté lett, az utóbbi pedig azt, hogy Isten fia nem az angyalo
kat, hanem Ábrahám magját vette magába. Ügy vélem, az egész
evangélium összefüggése arra utal, hogy Isten egyszülött fia, a
Áóyog (aki Isten és Istennél volt) emberi természetben mutatkozott
meg és értünk, bűnösökért, szenvedésével és halálával fizette az
ávríhrcQov-t, megváltásunk díját. Szívesen venném az Ön fel
világosítását arra nézve, mit kell mondanunk ezekről és hasonló
helyekről, hogy az evangéliumnak és a keresztény vallásnak meg
maradjon az igazsága, amelyet, mint hiszem, Ön helyesel.
Szándékomban volt többet is írni, de megszakít barátaim
látogatása, akiktől, úgy vélem, nem szabad megtagadnom a köteles
udvariasságot. De bizonyára ez is elég, amit e levélben összehord-
tam, és talán untatja is filozofálása közben. Isten Önnel tehát, s
legyen meggyőződve, hogy mindenkor tisztelője vagyok tudomá
nyosságának és tudásának.
Kelt Londonban, 1676. december 16-án.
76. L E V É L

B. d. S.
Nemes Uram!
Végül látom, mi volt az, amire nézve azt követelte tőlem,
hogy ne adjam közre. Mivel azonban épp ez a legfőbb alapja
mindannak, amit kiadásra szánt tanulmányom tartalmaz, itt
röviden meg akarom magyarázni, milyen értelemben állítom én

minden dolog és cselekvés végzetszerű szükségességét. Én ugyanis
Istent semmiképpen nem vetem alá a végzetnek, hanem azt gon
dolom, hogy minden ugyanazon a módon következik Isten termé
szetéből kikerülhetetlen szükségszerűséggel, mint ahogy általában
gondolják, hogy magának Istennek természetéből következik, ahogy
Isten megismeri önm agát; bizonyára senki sem tagadja, hogy ez
szükségszerűen következik Isten természetéből, s mégsem gondolja
senki, hogy Isten valamilyen végzettől kényszerítve ismeri meg
magát, hanem teljesen szabadon, noha szükségszerűen.
Azután a dolgoknak ez az elháríthatatlan szükségszerűsége
nem szünteti meg sem az isteni, sem az emberi jogokat. Mert
maguk az erkölcsi tanítások, akár magától Istentől kapják a tör
vény vagy jog alapját, akár nem, mégis isteniek és üdvösek, s a jó,
amely az erényből és az isteni szeretetből következik, akár Istentől
mint bírótól kapjuk, akár az isteni természet szükségszerűségéből
folyik, nem lesz azért többé vagy kevésbé kívánatos számunkra ;
s éppúgy, ellenkezőleg, a bajok, amelyek rossz cselekedetekből és
indulatokból következnek, nem lesznek azért, mert szükségszerűen
következnek belőlük, kevésbé félelmesek, s végül, akár szükség
szerűen, akár véletlenül tesszük azt, amit teszünk, mégis remény
és félelem vezet bennünket.
Az emberek továbbá éppen amiatt nem menthetők Isten
előtt, mert magának Istennek hatalmában vannak, mint az agyag
a fazekas hatalmában, aki ugyanabból a masszából készít hol
olyan edényeket, amelyek díszül, hol olyanokat, amelyek nem
díszül szolgálnak. Ha ezt a keveset némileg szem előtt tartja,
akkor nem kételkedem, hogy könnyű szerrel meg tud felelni mind
azokra az érvekre, amelyeket e véleménnyel szemben fel szoktak
hozni, mint ahogy már sokan velem kapcsolatban tapasztalták.
A csodákat és a tudatlanságot egyenlő értékűeknek vettem,
mert azok, akik Isten létezését és a vallást csodákkal igyekszenek
támogatni, egy homályos dolgot egy másik, még homályosabb és
teljesen ismeretlen dologgal akarnak bizonyítani, s ezzel az érvelés
nek új faját vezetik be, tudniillik a visszavezetést nem a lehetet
lenre, ahogy mondják, hanem a tudatlanságra. A csodákról való
nézetemet egyébként, ha jól tudom, eléggé kifejtettem a Teológiai
politikai tanulmányban. Ehhez itt csak a következőket fűzöm
hozzá: ha Ön figyelembe veszi, hogy Krisztus nem jelent meg
sem a tanácsnak, sem Pilátusnak, sem a hitetlenek valamelyiké
nek, hanem csupán a szenteknek ; hogy Istennek nincs se jobb,
se balkeze, s hogy lényege szerint nem egy helyen, hanem mindenütt
jelen van ; hogy az anyag mindenütt ugyanaz ; hogy Isten nem
378 Levelezés
nyilatkoztatja ki magát a világon kívül egy koholt, imagínárius

térben; s végül, hogy az emberi test alkotmányát egyedül a levegő
nyomása tartja össze kellő határok között: akkor könnyen belátja
majd, hogy Krisztusnak ez a megjelenése nagyon is hasonlít ahhoz,
ahogyan Isten megjelent Abrahámnak, amikor ez meglátott három
embert, akiket azután meghívott asztalához. Ámde Ön azt fogja
mondani, hogy az apostolok mind teljességgel hitték, hogy Krisztus
feltámadt halálából és valósággal felszállt az égbe. Ezt én sem
tagadom. Hiszen maga Abrahám is hitte, hogy Isten étkezett nála,
és az izraeliták is mind hitték, hogy Isten az égből tűztől körülvéve
leszállt a Szinaj-hegyre és közvetlenül beszélt velük; holott ezek
és több más efféle csak jelenések vagy megnyilatkozások voltak,
amelyek alkalmazkodtak azoknak az embereknek felfogóképes
ségéhez és gondolkodásmódjához, akiknek Isten a maga szándékát
épp e jelenések által akarta kinyilatkoztatni. Arra a következte
tésre jutok tehát, hogy Krisztusnak a halottaiból való feltámadása
valójában szellemi feltámadás, s csak a híveknek szóló, az ő fel
fogóképességükhöz szabott kinyilatkoztatás v o lt: tudniillik, hogy
Krisztus örökkévalósággal volt megáldva és feltámadt halottaiból
(a halottakat itt abban az értelemben gondolom, amelyben Krisztus
mondotta : hadd temessék el a halottak az ő halottaikat), mint
ahogy életével és halálával egyedülálló szentségnek példáját adta,
s annyiban felébreszti tanítványait halottaikból, amennyiben köve
tik életének és halálának ezt a példáját. Nem volna nehéz az evan
gélium egész tanítását e szerint a hipotézis szerint magyarázni.
Sőt a korintusziakhoz írt 1. levél 15. fejezete csakis ebből a hipo
tézisből magyarázható, és csak ebből érthetők meg Paulus érvei,
holott ezek egyébként, a közönséges hipotézis alapján, gyengéknek
látszanak és könnyűszerrel megcáfolhatok ; nem is szólva arról,
hogy mindazt, amit a zsidók testi értelemben vettek, a keresztények
szellemileg értelmeztek.
Az emberi gyengeséget elismerem Önnel együtt. Viszont
legyen szabad megkérdeznem Ö ntől: vajon mi emberkék annyira
ismerjük-e a természetet, hogy meg tudjuk határozni, meddig
terjed ereje és hatalma, s mi az, ami meghaladja erejét ? Mivel pedig
ezt senki sem teheti fel önhittség nélkül, azért szabad — anélkül,
hogy kérkedők volnánk — a csodákat tőlünk telhetőleg természetes
okokkal magyaráznunk ;147 amit pedig nem tudunk megmagyarázni,
sem bebizonyítani, mert képtelenség, arra nézve helyesebb fel
függeszteni ítéletünket, s a vallást, mint mondottam, egyedül a
tanítás bölcsességére alapítani.
Végül: János evangéliumának és a zsidókhoz írt levélnek
helyei az Ön véleménye szerint ellentmondanak annak, amit
75. levél. Spinoza Olderiburghoz éa 76. levél. Spinoza Burgh-hoz 379
mondottam. Ez azért van, mert a keleti nyelvek szólamait az

európai beszédmóddal méri, s mert János, noha görögül írta evan
géliumát, mégis héberesen fejezte ki magát. Bármint áll is a dolog,
hiszi-e, hogy amikor a szentírás azt mondja, Isten felhőben jelent
meg, vagy sátorban és templomban lakott, hogy Isten csakugyan
a felhő, a sátor és a templom természetét vette fel? Az pedig a
legfőbb, amit Krisztus önmagáról mondott, hogy tudniillik ő Isten
temploma, mégpedig azért, mert, amint előző levelemben mon
dottam, Isten leginkább Krisztusban nyilatkozott meg. János, hogy
ezt hatásosabban kifejezze, azt mondotta : az ige testté lett.
De elég erről.
76. L E V É L
A nemes ifjúnak,
A L B E R T B U R G H úrnak,
B. d. S.
Amit alig tudtam elhinni, amikor mások közölték velem,
azt végre megtudtam az Ön leveléből: tudniillik, hogy Ön nemcsak
a római egyház tagja lett, miként mondja, hanem leghevesebb
előharcosa is, s már átkozódni és ellenfelei ellen féktelenül őrjöngeni
is megtanult. Feltettem magamban, hogy nem válaszolok levelére,
mert bizonyos voltam abban, hogy Önnek inkább némi időre,
mintsem az ész belátására, van szüksége ahhoz, hogy visszaadassék
önmagának és övéinek ; nem is szólva egyéb okokról, amelyeket
Ön valamikor helyeselt, amikor Stenoniusról148 beszélgettünk
(akinek most nyomdokait követi). De néhány barátom, aki velem
együtt nagy reményeket fűzött az ö n kiváló képességeihez, nyoma
tékosan kért, hogy ne mulasszam el baráti kötelességemet, s inkább
arra gondoljak, ami Ön még nem rég volt, mintsem arra, hogy
most micsoda, s más effélét emlegettek. Ez végül is arra indított,
hogy ezt a levelet írjam Önnek, s nagyon kérem, olvassa el nyugodt
lélekkel.
Nem fogom itt felsorolni, ahogyan a római egyház ellenfelei
szokták, a papok és pápák bűneit, hogy Önt elidegenítsem tőlük.
Mert ezt gyakran közönséges rosszindulatból szokták megtenni,
inkább mások bosszantására, mint okulására. Sőt megengedem,
hogy a római egyházban több nagyműveltségű és becsületes életű
380 Levelezés
férfiú található, mint bármelyik más keresztény egyházban;

minthogy ugyanis ennek az egyháznak tagjai többségben vannak,
mindenfajta férfiú is nagyobb számban található benne. Azt pedig
Ön semmiképp sem tagadhatja, hacsak talán nem vesztette el
eszével együtt emlékezetét is, hogy minden egyházban sok, igen
tiszteletreméltó férfiú van, aki igazságossággal és szeretettel
tiszteli Is te n t; sok ilyent ismerünk a lutheránusok, reformátusok,
mennoniták és rajongók149 között, s hogy másokról ne szóljak,
Ön ismeri a saját elődjeit, akik Álba herceg idejében egyforma
lelki szilárdsággal és szabadsággal viselték el a kínzások minden
faját a vallásukért. Meg kell engednie ezért, hogy az élet szentsége
nemcsak a római egyház sajátja, hanem valamennyi egyháznak
közös vonása. Mivel pedig ebből ismerjük meg (János apostol
1. levele 4. fejezetének 13. versével szólva), hogy mi Istenben
maradunk és Isten marad mibennünk, ebből következik, hogy
mindaz, amiben a római egyház különbözik másoktól, teljességgel
felesleges, s következőleg csakis babonából ered. Mert, amint
Jánossal mondottam, az igazságosság és szeretet az igaz katolikus
hitnek egyetlen és legbiztosabb jele s az igaz szentiéleknek gyü
mölcse, s ahol azok megvannak, ott valóban jelen van Krisztus,
ahol pedig hiányzanak, ott hiányzik Krisztus. Mert egyedül Krisz
tus szelleme szerettetheti meg velünk az igazságosságot és a fele
baráti szeretetet. Ha ezeket Ön helyesen meggondolta volna, akkor
nem vesztette volna el önmagát és nem okozott volna oly keserű
bánatot szüleinek, akik most fájdalommal siratják az Ön sorsát.
De visszatérek levelére. Ebben Ön először is azon kesereg,
hogy a gonosz szellemek fejedelmétől engedem magamat félre
vezetni. De kérem, ne búsuljon és térjen vissza magához. Amikor
még ura volt szellemének, akkor, ha nem tévedek, Ön a végtelen
Istent imádta, akinek ereje feltétlenül létrehoz és fenntart m indent:
most meg egy fejedelemről mint Isten ellenségéről álmodik, aki
Isten akarata ellenére félrevezeti és megcsalja a legtöbb embert
(mert hiszen a jók ritkák), Isten pedig emiatt a bűnök e magisz
terének szolgáltatja ki őket örök gyötrelemre. Az isteni igazság
eltűri tehát, hogy az ördög büntetlenül megcsalja az embereket;
de semmiképp nem tűri el, hogy az emberek, akiket épp az ördög
álnokul megcsalt és félrevezetett, büntetlenül maradjanak.
De ezt a badarságot még el lehetne viselni, ha Ön a végtelen
és örök Istent imádná, nem pedig azt az istent, akit Chastillon
Thienen városában — így nevezik a belgák — büntetlenül odavetett
a lovaknak, hogy megegyék.150 S engem sirat Ön, szánalomraméltó
ember? S kimérának nevezi filozófiámat, amelynek soha még
színét sem látta? Ó, eszeveszett fiatalember, ki babonázta meg
76. levél. Spinoza Burgh-hoz 381
Önt annyira, hogy el tudja hinni, hogy azt a legfőbb, örök lényt
lenyeli és beleiben rejti?
Mégis úgy látszik, hogy Ön az észt akarja használni, s azt
kérdezi tőlem, honnan tudom, hogy az én filozófiám a legjobb mind
azok között, amelyeket valaha a világban tanítottak, ma is tanítanak,
vagy a jövőben valamikor tanítani fognak. De ezt sokkal több joggal
én is kérdezhetem Öntől. Mert én nem tartok igényt arra, hogy
a legjobb filozófiát találtam meg, de tudom, hogy az igaz filozófiát
ismerem meg.151 Ha pedig azt kérdezi tőlem, hogyan tudhatom
ezt, azt felelem m ajd : ugyanúgy, ahogyan Ön tudja azt, hogy a
háromszög három szöge egyenlő két derékszöggel. Hogy pedig
ez elég, azt senki sem fogja tagadni, akinek ép az agyveleje, s nem
álmodozik tisztátalan szellemekről, amelyek hamis, az igazakhoz
hasonló képzeteket sugalmaznak nekünk. Mert az igaz próbaköve
önmagának és a hamisnak.
Ámde Ön, aki felteszi, hogy végül megtalálta a legjobb
vallást, vagy helyesebben, a legjobb férfiakat, akik hatalmukban
tartják az Ön hiszékenységét: honnan tudja, hogy a legjobbak
mindazok között, akik valaha vallásokat tanítottak, most tanítanak,
vagy a jövőben tanítani fognak? Megvizsgálta talán az összes val
lásokat, a régieket is, az újakat is, amelyeket itt, meg Indiában, meg
mindenütt a föld kerekségén tanítanak? S ha helyesen vizsgálta is
meg őket, honnan tudja, hogy a legjobbat választotta? Mert hiszen
hitét semmivel sem tudja megokolni. De azt mondja majd, hogy
megnyugszik Isten szellemének belső tanúságában, a többieket
azonban félrevezeti és megcsalja a gonosz szellemek fejedelme.
Csakhogy mindazok, akik a római egyházon kívül állanak, ugyan
azzal a joggal mondják azt az ő vallásukról, amit Ön a magáéról.
Amit azonban hozzáfűz az emberek miriádjainak közös
megegyezéséről, továbbá az egyház megszakítatlan folytonosságá
ról stb., hát ugyanez a farizeusok152 nótája is. Ezek ugyanis,
nem kisebb önbizalommal, mint a római egyház hívei, a tanúk
miriádjaira mutatnak rá, akik ugyanolyan konoksággal, mint a
római egyház tanúi, úgy adják elő a hallott dolgokat, mintha
maguk tapasztalták volna. Azután törzsfájukat egészen Ádámig
vezetik vissza. Éppoly önhitten kérkednek azzal is, hogy egyházuk
mind a mai napig terjeszkedett, s a pogányok és keresztények
ellenséges gyűlölete ellenére is változatlanul és szilárdan meg
maradt. Mindenekelőtt főleg a régiségre hivatkoznak. Egyhangúlag
hirdetik, hogy magától Istentől kapták hagyományaikat, s hogy
egyedül ők őrzik Isten írott és íratlan igéjét. Senki sem tagadhatja,
hogy valamennyi eretnekség tőlük szakadt el, ők maguk azonban
állhatatosan megmaradtak néhány évezreden keresztül minden
382 Levelezés
hatalmi kényszer nélkül, egyedül a babona hatása folytán. A csodák,

amelyeket elbeszélnek, ki tudnak fárasztani ezer fecsegőt. De
amire a legbüszkébbek, az, hogy sokkal több vértanújuk van,
mint bármely más nemzetnek, s hogy napról napra növekszik
azoknak a száma, akik páratlan lelkierővel szenvednek azért a
hitért, amelyet ők vallanak. S ez nem hazugság. Magam is tudok
többek között bizonyos Judáról,153 akit hűségesnek neveznek,
s aki a lángok között, amikor már halottnak hitték, egy himnuszt
kezdett énekelni, amely így kezdődik: Isten, Neked ajánlom
telkemet, s ének közben lehelte ki lelkét.
A római egyház szervezete, amelyet Ön annyira dicsér,
elismerem, politikus és igen sokaknak hasznos; s azt hinném,
hogy a nép félrevezetésére és az emberek lelkének fékentartására
nincs is nála alkalmasabb, ha nem volna a mohamedán egyház
szervezete, amely még nála is sokkal különb. Mert attól az időtől
fogva, hogy ez a babona kezdődött, ebben az egyházban nem
történt még szakadás.
Ha tehát helyesen állítja fel számítását, azt fogja látni,
hogy csak az szól a keresztények mellett, amit harmadik helyen
megjegyez: hogy tudniillik tanulatlan és alacsonyrendű férfiak
majdnem az egész föld kerekségét a Krisztusban való hitre tudták
téríteni. De ez az érv nemcsak a római egyház mellett szól, hanem
mindazok mellett, akik Krisztus nevét vallják.
De tegyük fel, hogy valamennyi érv, amelyet felhoz, egyedül
a római egyház mellett szól. Azt hiszi, hogy velük matematikailag
bizonyítja be ennek az egyháznak tekintélyét? Mivel pedig koránt
sem így áll a dolog, miért akarja hát velem elhitetni, hogy az én
bizonyításaimat a gonosz szellemek fejedelme, az Önéit meg
Isten sugalmazza? Főleg minthogy azt látom, s levele is világosan
mutatja, hogy Ön ennek az egyháznak rabszolgája lett nem annyira
az Isten iránt való szeretetből, mint inkább a pokoltól való félelem
ből, amely egyedüli oka a babonának. Ez az Ön alázatossága,
hogy nem hisz semmit önmagának, hanem csak másoknak, akiket
kárhoztat a legtöbb ember? Önhittségnek és gőgnek tartja, hogy
eszemet használom és megnyugszom Istennek ez igaz igéjében,
amely a szellemben van s amely soha el nem ferdíthető és meg nem
rontható? Űzze el magától ezt a vészes babonát és ismerje el az
észt, amelyet Isten adott Önnek, s ezt művelje, ha nem akarja,
hogy az oktalan állatok közé számítsák. Hagyjon már fel azzal,
mondom, hogy misztériumoknak nevezzen képtelen tévedéseket,
s ne zavarja össze csúful azt, ami számunkra ismeretlen vagy még
nincs kikutatva, olyan dolgokkal, amelyeknek képtelensége be
van bizonyítva, mint amilyenek ennek az egyháznak borzalmas
76. levél. Spinoza Burgh-hoz és 77. levél. Oldenburg Spinozához 383
titkai, amelyek az Ön véleménye szerint annál jobban meghaladják

az értelmet, minél inkább ellenkeznek a helyes ésszel.
Egyébként a Teológiai-politikai tanulmánynak az az alap-
elve, hogy tudniillik a szentírást egyedül a szentírás által szabad
értelmezni, amelyet Ön oly vakmerőén minden megokolás nélkül
hamisnak mond, nemcsak feltevés, hanem apodiktikusan bebizo
nyítom igaz, vagyis megdönthetetlen voltát; főképp a 7. fejezetben,
ahol az ellenfelek véleményeit is cáfolom ; s ehhez járul még az,
amit a 15. fejezet végén bizonyítok. Ha ezt figyelembe akarja
venni s ezenfelül az egyháztörténelmet is tanulmányozza (amely
ben, mint látom, teljesen járatlan), hogy lássa, milyen hamisan
hagyományozzák át a papok a legtöbb dolgot, s hogy milyen végzet
által és milyen mesterkedések folytán nyerte el épp a római püspök
végre hatszáz évvel Krisztus születése után a fő hatalmat az egy
házban : akkor nem kételkedem, hogy végül ismét eszére tér.
Szívből kívánom Önnek, hogy így legyen. Éljen boldogul stb.154
77. L E V É L
B. d. S. úrnak,
IIENRICUS OLDENBURG
EV ngÚTTElV*
V á la s z a 75. le v é lre
Fején találta a szeget azzal a feltevéssel, hogy azért nem

kívánnám a minden dolog végzetszerú szükségszerűségéről szóló-
tannak elterjedését, nehogy meggátolja az erény gyakorlását s a
jutalom és büntetés el ne veszítse értékét. Amit utolsó levele erre
vonatkozóan hoz, még, úgy látszik, nem intézi el ezt az ügyet
és még nem nyugtatja meg az emberi lelket. Mert ha mi emberek
minden cselekvésünkben, erkölcsiekben és természetiekben egy
aránt, olyképpen vagyunk Isten hatalmában, mint az agyag a
fazekas kezében, akkor kérdem, milyen joggal vádolható bár
melyikünk is, hogy így vagy amúgy cselekedett, holott teljesen
lehetetlen volt másképp cselekednie? Vajon nem egytől-egyig
mindnyájan így fordulhatnánk-e Istenhez: a te hajthatatlan
végzeted és a te ellenállhatatlan hatalmad vitt rá bennünket,
hogy így cselekedjünk és másképpen nem is cselekedhettünk;
* Minden jót kíván — Sz. S.
384 Levelezés
tehát miért és mi jogon szolgáltatsz ki bennünket a legkegyet

lenebb büntetéseknek, amelyeket semmiképpen ki nem kerül
hettünk, mert hiszen te művelsz és irányítasz mindent a legfőbb
szükségszerűség által saját elhatározásod és tetszésed szerint.
Ha Ön azt mondja, hogy az emberek éppen azért nem menthetők
Isten előtt, mivel Isten hatalmában vannak, én éppen teljesen meg
fordítanám ezt az érvet és, amint látszik, több okkal azt mondanám:
az emberek azért menthetők teljesen, mert Isten hatalmában van
nak. Mert hiszen mindenkinek könnyű odavetnie : Kikerülhetetlen
a te hatalmad, ó Isten! Ennélfogva nyilvánvalóan méltán vagyok
menthető azért, hogy nem másképpen cselekedtem.
Ha Ön továbbá a csodákat és a tudatlanságot még mindig
egyenlő értékúeknek veszi, akkor azt a látszatot kelti, hogy Isten
hatalmát és a legélesebbeszű emberek tudását is ugyanazon határok
közé zárja ; mintha Isten nem cselekedhetnék vagy nem hozhatna
létre semmi olyasmit, aminek az emberek még akkor sem tudják
okát adni, ha szellemük minden erejét megfeszítik. Hozzá még
ama történet Krisztus szenvedéséről, haláláról, eltemettetéséről
és feltámadásáról, mint látszik, oly élénk és valódi színekkel van
megírva, hogy még lelkiismeretére is mernék appellálni, vajon,
hacsak meg van győződve e történet igazságáról, csakugyan azt
hiszi-e, hogy azt inkább allegorikusán, mint betűszerint kell érteni?
Azok a mellékkörülmények, amelyeket az evangélisták e dologról
oly világosan feljegyeztek, mint látszik, teljesen amellett szólnak,
hogy azt a történetet betű szerint kell érteni. Ezt akartam még
röviden megjegyezni ama tárggyal kapcsolatban. Nagyon kérem,
bocsásson meg érte és válaszoljon reá baráti őszinteséggel.
Boyle úr szíves üdvözletét küldi. A Királyi Társaság jelen
munkájáról majd más alkalommal írok. Isten Önnel és tartson
meg szeretetében.
London, 1676. január 14-én.
78. L E V É L
B. d. S.
V á la s z a m e g e lő ző le v élre
Nemes Uram!
Ha előző levelemben azt mondtam, hogy számunkra azért
nincs mentség, mert Isten hatalmában vagyunk olyképpen, mint
az agyag a fazekas kezében, ezt oly értelemben gondoltam, hogy

senki sem vádolhatja Istent azért, mert neki gyenge természetet
vagy tehetetlen lelket adott. Ahogyan képtelenség volna, ha a
kör amiatt panaszkodnék, hogy Isten nem adta neki a gömb
tulajdonságait, vagy a gyermek, akit hólyagkő gyötör, amiatt,
hogy nem adott neki egészséges te ste t: úgy a tehetetlen lelkű
ember sem panaszkodhatik amiatt, hogy Isten megtagadta tőle
a lelkierőt s magának Istennek igaz megismerését és az Isten
iránt való szeretetet, s oly gyönge természetet adott neki, hogy
nem képes vágyait sem fékezni, sem mérsékelni. Mert valamely
dolog természetéhez csak az tartozik, ami adott okából szükség
szerűen következik. Azt azonban, hogy nem minden ember ter
mészetéhez tartozik, hogy erőslelkű legyen, s hogy éppúgy nincs
hatalmunkban, hogy ép testünk, mint az, hogy ép lelkünk legyen,
senki sem tagadhatja, hacsak nem akarja a tapasztalatot is, az
észt is tagadni. Ámde, folytatja Ön, ha az emberek a természet
szükségszerűségéből vétkeznek, akkor ennélfogva van reá ment
ségük ; de nem magyarázza meg, mit akar ebből következtetni:
azt-e, hogy Isten nem haragudhatik rájuk, vagy azt, hogy méltók
a boldogságra, azaz Isten megismerésére és szeretetére. Ha az elsőt
gondolja, feltétlenül elismerem, hogy Isten nem haragszik, hanem
minden az ő határozatából lesz. De tagadom, hogy azért minden
kinek boldognak kell lennie; mert lehet mentség az emberek
számára, s mégis lehetnek boldogtalanok és sokféle gyötrelemnek
alávetve. A ló számára is van mentség arra, hogy ló, nem pedig
ember, de azért lónak kell lennie és nem lehet ember. A kutya
számára is, amelyen marás következtében kitör a veszettség, van
ugyan mentség, mégis joggal megfojtják. S éppígy az ember, aki
nem ura vágyainak, s a törvényektől való félelemből sem tudja
fékezni őket, noha lelki gyengesége miatt van reá mentség, még
sem élvezheti a lélek nyugalmát s Isten megismerését és szere
tedét, hanem szükségképp elpusztul.155 S azt hiszem, nem szük
séges arra figyelmeztetnem, hogy amikor a szentírás azt mondja,
hogy Isten haragszik a bűnösökre, hogy Isten bíró, aki megvizs
gálja, számbaveszi az emberek cselekedeteit és ítélkezik felettük,
akkor emberi módon és a nép megszokott gondolkodásmódja
szerint beszél, mivel szándéka nem az, hogy filozófiát tanítson,
sem az, hogy az embereket tudósokká tegye, hanem az, hogy
engedelmességre nevelje őket166.
Hogy továbbá mi módon keltem azt a látszatot, mintha
azzal, hogy a csodákat és a tudatlanságot egyenlő értékűeknek
veszem, Isten hatalmát és az emberek tudását ugyanazon határok
közé zárnám, azt nem tudom belátni.
386 Levelezés
Egyébként Krisztus szenvedését, halálát és eltemettetését

Önnel együtt betű szerinti értelemben veszem, feltámadását azon
ban allegorikusán. Megengedem ugyan, az evangélisták a feltá
madást is oly körülményekkel részletezve beszélik el, hogy nem
tagadhatjuk, hogy maguk az evangélisták hittek Krisztus testé
nek feltámadásában és mennybemenetelében, s abban, hogy Isten
jobbján foglal helyet; továbbá hogy ezt hitetlenek is láthatták
volna, ha velük együtt ott lettek volna azokon a helyeken, ahol
maga Krisztus megjelent tanítványainak. Ámde ebben, anélkül,
hogy az evangélium tanítását érintené, az evangélisták is tévedhet
tek, mint ahogy más prófétákkal is megesett; erre nézve hoztam
fel példákat az előző levelemben. Paulus ellenben, akinek Krisztus
később szintén megjelent, azzal dicsekszik, hogy Krisztust nem
a hús, hanem a szellem szerint ismeri.
A nemes Boyle úr könyveinek jegyzékéért nagyon hálás
vagyok Önnek. Végül arra kérem, közölje velem alkalomadtán,
milyen kérdésekkel foglalkozik mostanában a Királyi Társaság.
Isten Önnel, nagytekintélyű Uram, s legyen meggyőződve,
hogy minden buzgalommal és teljes odaadással vagyok az Öné.
Hága, 1676. febr. 7-én.
79. L E V É L

B e n e d ic t u s d e S p in o z a ú rn a k ,
HENRICUS OLDENBURG
V á la s z a z e lő z ő le v é lre
Utolsó levelében, amelyet február 7-én írt nekem, van még

egy és más, amit, úgy látszik, érdemes közelebbről megvitatni.
Azt mondja Ön, hogy az ember nem panaszkodhatik azért, hogy
Isten megtagadta tőle igaz megismerését és a bűnök elkerülésére
elegendő erőket, mert minden egyes dolog természetét csak az
illeti meg, ami szükségszerűen következik okából. De én azt mon
dom : minthogy Isten, az emberek teremtője, a maga képére
formálta őket, ennek fogalma pedig, mint látszik, bölcsességet,
jóságot és hatalmat foglal magában, ebből nyilván mindenképpen
az következik, hogy az embernek inkább áll hatalmában, hogy

ép lelke, mint az, hogy ép teste legyen, mert a test fizikai épsége
mechanikai elvektől függ, a lélek épsége ellenben a JiQoaÍQsaiQ-töl
(szabad akarattól) és az elhatározástól. Ön hozzáteszi, hogy lehet
az ember menthető és mégis mindenféle gyötrelem várhat rá.
Első tekintetre ez nehezen hihetőnek látszik ; s amit Ön bizonyí
tékként hozzáfűz, hogy marástól megveszett kutya menthető
ugyan, de azért mégis joggal ölik meg, szerintem nem oldja meg
a kérdést, mert az ilyen kutya megölése kegyetlenségre vallana,
ha nem kellene megtenni azért, hogy ezzel más kutyákat vagy
más állatokat s magukat az embereket is megóvjanak efféle
veszett állat marásától. De ha Isten ép lelket adna az embernek,
mint ahogy megtehetné, akkor a bűnöknek semmiféle ragályától
nem kellene félnünk. S valóban igen kegyetlen dolognak tartom,
hogy Isten örök vagy legalábbis kemény ideiglenes kínzásoknak
szolgáltatja ki az embereket olyan bűnök miatt, amelyeket semmi
képpen ki nem kerülhettek. Ezenfelül az egész szentírás tartalma,
mint látszik, magában foglalja azt a feltevést, hogy az ember
tartózkodhatik a bűntől. Hiszen bővelkedik átkozódásokban,
jutalmak ígérgetésében és büntetésekkel való fenyegetésekben,
amelyek nyilván mind a bűnözés szükségszerűsége ellen hada
koznak és a büntetések elkerülésének lehetőségére utalnak. Ha ezt
tagadjuk, akkor azt kellene mondanunk, hogy az emberi lélek
éppoly mechanikusan működik, mint az emberi test.
Továbbá, ha Ön a csodákat és a tudatlanságot még mindig
egyjelentésűnek veszi, ez, úgy látszik, arra az alapra támaszkodik,
hogy a teremtménynek lehet és kell hogy legyen betekintése
a teremtőnek végtelen hatalmába és bölcsességébe. Nekem még
mindig erős meggyőződésem, hogy egészen másképpen áll
a dolog.
Azt az állítását végül, hogy Krisztus szenvedését, halálát
és eltemettetését betű szerinti értelemben kell ugyan venni, fel
támadását ellenben allegorikus értelemben, Ön, úgy tűnik fel
nekem, semmiféle érvvel nem támogatja. Krisztus feltámadását
úgy látom, az evangéliumok éppúgy szószerint beszélik el, mint
a többit. Pedig erre a pontra, a feltámadásra, támaszkodik az
egész keresztény vallás és igazsága ; ha ezt elvetjük, összeomlik
Jézus Krisztus küldetése és mennyei tanítása. Ön nagyon jól
tudja, mennyire fáradozott a halottaiból feltámadt Krisztus azon,
hogy meggyőzze tanítványait a szószerinti értelemben vett fel
támadás igazságáról. Ha mindezt allegóriává akarjuk átváltoz
tatni, ez éppen annyi, mintha valaki az evangéliumi történet egész
igazságát igyekszik aláásni.
25*
388 Levelezés
Ezt a keveset akartam ismét kifejteni, filozófiai szabadsá

gomnál fogva, s nagyon kérem, ne vegye tőlem rossz néven.
Kelt Londonban, 1676. február 11-én.
A Királyi Társaság jelenlegi tanulmányairól és kísérle

teiről nagyon szeretnék önnel beszélgetni, ha Isten éltet és
egészségben tart.157
80. L E V É L
Az éleselméjű és tudós filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
EHRENFRIED WALTHER von T S C H I R N H A U S
Először is nagyon nehezen birom felfogni, hogyan bizonyít
ható be a priori olyan testek létezése, amelyeknek mozgásuk és
alakjuk van, mert hiszen a kiterjedésben, feltétlenül tekintve a
dolgot, semmi efféle nem található. Másodszor szeretném, ha ön
felvilágosítana, hogyan kell azt érteni, amit a végtelenről szóló
levelében említ e szavakkal: És mégsem vonják le azt a következ
tetést, hogy az efféle dolgok meghaladnak minden számot részeiknek
sokaságánál fogva. Mert úgy látom, hogy valójában az összes mate
matikusok az ilyen végtelen dolgokról mindig azt bizonyítják,
hogy a részek száma oly nagy, hogy felülmúlnak minden megjelöl
hető számot, abban a példában pedig, amelyet a két körről ott
felhozott, úgy látszik, épp ezt nem magyarázza meg, holott vállal
kozott reá. Ott ugyanis ö n csak azt mutatja ki, hogy épp ezt nem
következtetik a közbeeső tér szerfeletti nagyságából és hogy nincs
róla maximumunk és minimumunk; de nem bizonyítja be azt,
amit akart, hogy ezt nem a részek sokaságából következtetik stb.
1676. május 2-án.
81. levél. S-pinoza Tschirnhaicskoz és 82. levél. Ts< hirnhaus Spinozához 389
81. L E V É L

EHRENFRIED WALTHER v o n TSCH1RNHAUS úrnak,
В. d. S.
V á la s z a m e g e lő ző levélre.
Nemes Uram/
Ha a végtelenről szóló levelemben azt mondtam, hogy a
részek végtelenségét nem sokaságukból következtetik, az abból
tűnik ki, hogy ha sokaságukból következtetnék, akkor nem tudnók
a részek nagyobb sokaságátgondolni,hanem sokaságuknak nagyobb
nak kellene lennie bármely adott sokaságnál, ez pedig hamis.
Mert az egész közbeeső térben két, különböző központú kör között
a részeknek kétszer nagyobb sokaságát gondoljuk, mint a felében,
s mégis a részek száma, mind a tér felében, mind az egész térben,
nagyobb minden megjelölhető számnál.158 Továbbá a kiterjedésből,
ha úgy fogjuk fel, mint Descartes, ti. mint nyugvó tömeget, a
testek létezésének bizonyítása nemcsak nehéz, mint Ön mondja,
hanem teljességgel lehetetlen. A nyugvó anyag ugyanis, amennyire
rajta múlik, megmarad nyugalmában és csak valamilyen erősebb
külső ok indítja mozgásra. Ezért állítottam valamikor habozás
nélkül, hogy a természeti dolgokra vonatkozó descartesi elvek
hasznavehetetlenek, hogy ne mondjam, képtelenek.
Hága, 1676. május 5-én.
82. L E V É L
Az éleselméjű és tudós filozófusnak,

B. d. S. úrnak,
E H R E N R I E D WALTH ER von TSCHIRNHAUS

N agytudományú Uram!
Szeretném, ha szíves volna ebben a kérdésben felvilágosí
tást adni, hogyan lehet a kiterjedés fogalmából az ö n felfogásának
megfelelően a priori bebizonyítani a dolgok különféleségét; mert
hiszen emlékszik Descartes véleményére, amely szerint ő a kitérje-
.390 Levelezés
•désből csak ama feltevés segítségével vezetheti le a dolgok külön-

féleségét, hogy ezt Istentől előidézett mozgás hozta létre a kiterje
désben. Véleményem szerint tehát nem a nyugvó anyagból vezeti
le a testek létezését, hacsak Ön talán a mozgató Isten feltevését
nem akarja semmibe venni; mert Ön nem m utatta meg, hogy
annak, amiről Descartes azt hitte, hogy bizonyítása meghaladja
az ember felfogóképességét, miként kell a priori szükségszerűséggel
következnie Isten lényegéből. Ezért kérdezem ezt Öntől, mert
jól tudom, hogy másképp gondolkozik e dologról, hacsak tán
valami más komoly oka nincsen, amiért azt eddigelé nem akarta
nyilvánosságra hozni. Ha erre, amiben nem kételkedem, nem lett
volna szükség, akkor nem jelezne effélét homályosan. De legyen
teljesen meggyőződve, akár őszintén közli velem, akár titkolja
előttem, Ön iránt érzett rokonszenvem változatlan marad.
Hogy azonban épp ezt kívánom öntől, annak a következő
okai vannak : gyakran megfigyeltem a matematikában, hogy
bármely dologból, ha magában tekintjük, azaz minden egyes dolog
definíciójából, legalább egy tulajdonságot tudunk levezetni; ha
azonban több tulajdonságot kívánunk, akkor a definiált dolgot
más dolgokra kell vonatkoztatnunk, s akkor a definíciók kap
csolatából ezeknek a dolgoknak új tulajdonságai adódnak. Ha
pl. a kör kerületét egymagában tekintem, csupáncsak azt
következtethetem, hogy mindenütt önmagához hasonló, vagyis
egyforma, s épp ebben a tulajdonságban lényegesen különbözik
minden más görbe vonaltól, de semmiféle más tulajdonságot soha
le nem vezethetek belőle. Ha azonban más dolgokhoz viszonyítom,
nevezetesen a középpontból vont sugarakhoz, két, egymást metsző
vonalhoz vagy több vonalhoz is, ebből mindenesetre több tulaj
donságot tudok majd levezetni. Ez azonban, úgy látszik, hogy
némileg ellentmond az Etika 16. tételének, amely úgyszólván a
legfontosabb tétel művének első könyvében. Benne mintegy ismert
nek veszi fel, hogy bármely dolog adott definíciójából több tulaj
donságot lehet levezetni. Ezt csak úgy látom lehetségesnek, hogy
a definiált dolgot másokhoz viszonyítom, s ennek következménye
az is, hogy nem bírom belátni, hogyan keletkezhetik valamely
egymagában tekintett attribútumból, pl. a végtelen kiterjedésből,
a testek különfélesége. Vagy ha Ön úgy vélekedik, hogy ezt sem
lehet egyetlen, egymagában tekintett attribútumból következtetni,
hanem csak valamennyiből együttvéve, akkor kérem szíves felvilá
gosítását erre nézve, valamint arra vonatkozóan is, mi módon kell
ezt felfogni. Isten Önnel stb.
Párizs, 1676. június 23-án.
S3. levél. Spinoza Tschirnhaushoz 391
83. L E V É L

E H R E N F R I E D W A L T H E R v o n T S C H I R N H A Ü S úrnak,
В. d. S.
Nemes Uram!
Arra a kérdésére vonatkozóan, vajon a kiterjedés puszta
fogalmából lehet-e a priori a dolgok különféleségét bebizonyítani,
úgy hiszem, már elég világosan kimutattam, hogy az lehetetlen, s
hogy ezért Descartes helytelenül definiálta a kiterjedés által az
anyagot, mert ezt szükségképpen egy attribútummal kell magya
rázni, amely örök és végtelen lényeget fejez ki. De erről talán
ha életben maradok, világosabban fogok Önnel beszélni. Mert
eddigelé erre nézve semmit sem tudtam rendszeresen kidolgozni.
Ha Ön azonban hozzáteszi, hogy bármely, önmagában tekin
tett dolog definíciójából csupáncsak egyetlen tulajdonságot lehet
levezetni, ez talán csak az egészen egyszerű dolgokra áll, vagy
gondolati dolgokra (ezekhez számítom az idomokat is), de nem
valóságos dolgokra. Mert pusztán abból, hogy Istent olyan lény
ként definiálom, amelynek lényegéhez hozzátartozik a létezés,
több tulajdonságát következtetem, nevezetesen azt, hogy szükség
szerűen létezik, egyetlen, változhatatlan, végtelen stb. Ily módon
több más példát is felhozhatnék, de ezeket most mellőzöm. Végül
arra kérem, tudakolja meg, megjelent-e már Huet159 úr tanul
mánya (ti. a Teológiai-politikai tanulmány ellen), amelyről Ön
már előbb írt nekem, s küldhetne-e nekem egy példányt; továbbá,
tudja-e már, milyen felfedezéseket tettek újabban a fénytörésre
vonatkozóan.
Most pedig Isten Önnel, nemes Uram, s tartson meg tovább
is szeretetében stb.
Hága, 1676. július 15-én.
IRODALOMTÖRTÉNETI ADATOK
SPINOZA LEVELEZÉSÉRŐL1
Spinoza Levelezésének forrásai: a) az Opera Posthuma, a

filozófus irodalmi hagyatékának latin kiadása, melyet 1677-ben,
halála után adtak ki b arátai; Ъ) ennek holland fordítása a Nagelate
Schriften, melyet ugyancsak 1677-ben adtak k i ; c) a levelek ránk
maradt eredeti kéziratai vagy pedig ezek másolatai és lenyomatai.
Ma (egy levélkivonatot leszámítva) 85 Spinoza-levelet ismerünk ;
49-et ő írt, és 36-ot hozzá intéztek. Ezek közül az Opera Posthuma
és a Nagelate Schriften teljesen vagy kivonatban 75-öt közöl.
A leveleket eredetileg részben latin, részben holland nyelven
írták. A holland nyelvű leveleket az Opera Posthuma latin fordítás
ban közli és ez a fordítás az esetek többségében Spinozától származik,
aki úgy látszik elég korán gondolt már arra, hogy a leveleiben
közölt gondolatokat nyilvánosságra hozza. Ha nem volt Spinoza
által készített fordítás, akkor az Opera Posthuma kiadói készí
tették azt e l ; mivel a Nagelate Schriften magát a holland szöveget
közli, ilyen esetekben az autentikus szöveget innen nyerjük,
és nem az Opera Posthumából (18-as, 38-as, 44-es levél és talán
a 41-es és 52-es, továbbá a 20-as, 22-es, 24-es, melyeknél maga
az eredeti szöveg is rendelkezésünkre áll).
Ezzel azonban nem merül ki a Nagelate Schriften jelentősége
a Levelezés szövegkritikai kiadása számára. A holland fordító az
eredeti leveleket vette fordításánál alapul és így egész sor olyan
részletet is átvett — és így megtartott számunkra —, amelyet
az Opera Posthuma szerkesztői kiadásukból töröltek. A Vloten-
Land Spinoza-kiadás nem vette ezt a körülményt figyelembe és így
nem a lehetőség szerinti teljességgel adta ki a Spinoza-levelezést.
A Hátrahagyott Művek által közölt leveleken kívül még tíz
Spinoza-levelet ismerünk: ezeket az Opera Posthuma szerkesztői
nem közölték, vagy azért, mert nem volt birtokukban, vagy
pedig jelentéktelennek tartották őket (mint pl. a 28-as levéllel
1 Gebhardt alapján.
Irodalomtörténeti adatok Spinoza levelezéséről 393
kapcsolatban tudjuk). E leveleket a XIX. század folyamán ismer

tük meg. Hét közülük Spinozától származik, hármat meg hozzá
intéztek. A 69-ik levelet Tydemann 1844-ben az utrechti Nép-
almanachb&n közölte ; a 15-et Cousin a Fragments philosophiques-
ban 1847-ben ; öt levelet: a28-ast, 29-est, 70-est, 72-est és a 79-est
Van Vloten közölte könyvében, Ad Benedicti de Spinoza Opera Supp
lementum. Még két újabb levél szerepel az 1883-as Vloten-Land összki
adásában; a 30. levél, mely 1772-ben megjelent Boyle, összes Müvek
kiadásában és a 49 -es. Végül Freudenthal 1899-ben közölt egy kivona
tot egy Spinoza-levélből (ekötetben afordító utószavában közöljük).
E tíz Spinoza-levélen kívül, amelyek eredeti kéziratban vagy
kivonatban vannak meg, az Opera Posthumában közölt levelek
közül 19-nek van meg az eredeti kézirata vagy ennek leírása vagy
nyomtatott másolata.
Az ily módon ránkmaradt levelek a levélváltás szövegisme
rete szempontjából jelentős forrást jelentenek számunkra. Első
sorban néhány esetben Spinoza eredeti holland szövege áll így
rendelkezésünkre, ahol különben csak a Spinoza által készített
latm fordítással rendelkeznénk ; így a 19-es, 23-as, 27-es és 53-as
levélnél. Azokban az esetekben, amikor Spinoza egy-egy levél
publikálására gondolt, kettős szerkesztés nyomai láthatók. Az
elküldött levél szövege eltér a visszatartott másolatétól vagy
fogalmazványtól. Ez az eset áll fent a 6-os, 32-es, 46-os, 73-as,
75-ös és 78-as levélnél. Hasonló az eset a 13-as levélnél, ahol a
kéziratos másolat nincs ugyan meg, de megvan Spinoza meg
jegyzése a holland szöveghez, amelyből kitűnik, hogyan változ
tatta meg az eredeti szöveget.
Különös jelentőségűek számunkra az eredeti Spinoza-levelek
azért, is mert megtudjuk belőlük, hogy az Opera Posthuma szerkesztői
az előttük fekvő levelek szövegét nem nyomtatták ki teljesen,
hanem mindent töröltek belőlük, ami szerintük nem volt filozó
fiai vonatkozású. Ezt az eljárást valószínűleg az okozta náluk,
hogy gondosan el akarták kerülni, hogy a németalföldi ható
ságok hatalmi befolyása alatt álló személyeket közeli kapcsolatba
hozzanak az ateizmus gyanúja alatt álló filozófussal. így a levél
írók vagy címzettek neveit törölték, vagy csak kezdőbetűkkel
jelölték ; kivéve Ballingot és De Vriest, kik már halottak voltak,
azonkívül az Angliában élő Oldenburgot, a Németországban élő
Leibnizet, a katolizált Burghot, és az ellenfeleket: Blyenberghet
és Velthuysent. Erről az eljárásról mondják az előszóban a kiadók
a következőket: „Miután nem az a lényeges, ki ír valamit, hanem
az, hogy mit ír, egyes levélírók neveit nem közöljük, másokénak
meg csak kezdőbetűit adjuk meg.”
SPINOZA-ÉLETRAJZOK
ELŐSZÓ A SP1N0ZA-ÉLETRAJZ0KH0Z
Ma már hagyománnyá vált, hogy Spinoza műveinek teljes

kiadását a filozófusról szóló első életrajzokkal egészítik ki. Szívesen
követjük e szép tradíciót, hiszen Spinozában tanítás és élet oly
annyira egységet alkot, hogy életének, jellemének ismerete nélkül
a tanítást magát is kevésbé értenők meg.
Spinoza élete, szerény életmódja, jellemszilárdsága nagy
hatással volt kortársaira, híveire és ellenfeleire egyaránt. Barátai
és azok, akik a szabadgondolkodással valamiképp rokonszenveztek,
példaképüket, eszményképüket tisztelték benne — ezért foglal
koztak életével. A szabadgondolkodás ellenfelei viszont nem értet
ték, hogyan fért meg Spinozában az ateizmus és az erkölcsi kivá
lóság. Spinoza élete eleven cáfolata volt annak a széltében elterjedt
dogmának, hogy az ateizmus szükségképp erkölcstelenséget szül.
Spinoza élete így kedvelt témává válik a XVII. század vége, illetve
a beköszöntő XVIII. század irodalmában. Pierre Bayle híres Szótárá
nak Spinoza-cikke mutatja, hogy a kor emberét elsősorban ez a
paradoxon izgatta: az erkölcsös ateista paradoxona.
Az a két életrajz, amely Spinoza kortársaitól származik,
illetve a kortársaktól közvetlenül szerzett értesülésekre épül,
irányzatát tekintve nagyonis különbözik egymástól: Lucas lelkes
libertinus, Colerus hithű lutheránus lelkész. A Spinozái filozófia
megítélésében így nézeteik rendkívül eltérők ; e filozófia mélyére
különben egyikük sem hatol. Spinoza jellemére, egyéniségére
vonatkozóan azonban az életrajzírók inkább kiegészítik, mint
cáfolják egymást. Spinoza erkölcsi nagysága a higgadt Colerust
éppúgy lebilincselte, mint az áradozó Lucast.
Kik voltak ezek az életrajzírók és mennyire hitelt érdemlők
feljegyzéseik ?
Jean Maximilien Lucasról, akit a másoló az életrajz való
színű szerzőjének mond — keveset tudunk. Roueni származású,
hágai könyvkereskedő volt, aki XIV. Lajos elleni pamfletjeivel
tette ismertté nevét. Szabadgondolkodó volt és büszkén viselte a
tudós „médecin” nevet. 1697-ben halt meg Hágában. Mint liber-
398 N ádor György
tinus Spinoza köréhez tartozhatott, Spinozát személyesen ismerte,

noha a kettejük közötti kapcsolatot bizonyára eltúlozza.
Lucas életrajzát fellengzős előadásmódja miatt sokáig kevéssé
megbízhatónak tartották. Az utolsó évtizedek kutatása azonban
helyreállította írásművének tekintélyét. K iderült: jóllehet csak
évtizedekkel Spinoza halála után jelent meg nyomtatásban,
1688 előtt íródott, sőt valószínűleg már 1678 őszén készen volt —,
egy esztendővel a filozófus halála után.1 Az a tény, hogy Lucas
személyesen is ismerte Spinozát, írójának mindenesetre külön
érdekességet kölcsönöz.
Eltekintve az életrajzi adatoktól,2 a Lucas-féle életrajz
képet ad arról, hogyan élt Spinoza egyéniségének emlékezete a
szabadgondolkodók körében.
A Lucas-mű tendenciója : a vallás elleni küzdelem. Érthető,
hogy a fogadtatás szintén harcos v o lt: a könyv mindkét kiadását
csaknem maradék nélkül elpusztították. A kéziratos példányok
elterjedését azonban nem lehetett megakadályozni.
A másik híres életrajz szerzője Colerus, voltaképpen Johannes
Köhler, 1647-ben született Düsseldorfban és mint a lutheránus
egyházközség lelkésze, 1679-ben Amszterdamba, 1693-ban Hágába
került. Itt történetesen abban a házban lakott, amelyben azelőtt
Spinoza élt. A lelkésznek Spinoza iránti érdeklődését e véletlenen
kívül az is felkeltette, hogy hívei között a spínozízmus eszméinek
hatását észlelte.3 Spinoza és a spinozizmus így problémává vált
számára.
Colerus mint a vallás orthodox híve, Spinoza tanait mély
ségesen elítéli. Életére vonatkozóan viszont sok érdekes adalékot
tud. Értesüléseit elsősorban Spinoza volt házigazdáitól, van der
Spyck festőtől és feleségétől szerezte. Feltehető azonban, hogy
más forrásai is voltak és Amszterdamból is kért adatokat.
Az életrajz 1705-ben jelent meg holland nyelven — két évvel
szerzője halála előtt. Csakhamar lefordították franciára, majd
németre két ízben is. Az utóbbi időkig Colerust tartották Spinoza
élete legmegbízhatóbb forrásának.
Több kérdésben mindkét életrajzíró tájékozatlanságot vagy
éppen téves tájékozódást árul el. A hitközségből való ,,kiátkozást”
nyilván kiszínezik és úgyszólván mitológiai dimenziókba emelik.
Ezzel valóságos iskolát csinálnak. Spinoza életében e tragikus
1 Meinsma és Dunin-Borkowsky kutatásai szerint.

2 Ezek egyikét-másikét joggal lehet kritikával illetni.
3 Vö. Gebhardt bevezetését a Philosophische Bibliothekben megjelent
Spinoza-életrajzok című kötethez.
Előszó a Spinoza életrajzokhoz 399
eseménynek4 nem volt olyan centrális szerepe, mint azt egyes élet
rajzírói gondolnák.
Az itt közölt életrajzokon kívül Spinoza életére vonatkozóan
több fontos forrásanyagot hozott napfényre a kutatás. A leg
teljesebb anyagot eddig Freudenthal tette közzé.5
4 Több, mint különös, hogy az amszterdami hitközség ma is fenn

tartja Spinoza kiközösítését. Amikor 1956-ban Spinozának új, díszes sírkövet
állítottak a hágai temetőben, a hitközség nem képviseltette magát az ünnep
ségen. Ezzel szemben az izraeli kulturális szervek részt vettek a gyász-
ünnepélyen. — A jeruzsálemi egyetem egyébként a Spinoza-jubüeum
alkalmából ünnepélyesen hatálytalanította a tragikus „kiközösítés ”-t.
5 Freudenthal (Jacob), D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s i n Q u e lle n
s c h r if te n , U r k u n d e n u n d n ic h ta m tlic h e n N a c h r ic h te n . Leipzig 1899.
iMAXIMILIEN LUCAS
BENEDICTUS DE SPINOZA ŰR ÉLETE

ÉS SZELLEME
A m ű eredeti cím e :
LA V l£ ET L’ ESPRIT DE Mr BENOIT DE SPINOSA

На nem volt is hü ecset,
Hogy megfesse a híres Spinoza arcvonásait:
A bölcsesség halhatatlan
S az ő írásai nem halnak meg soha.
1719
Előzetes megjegyzés
Talán nincs semmi, ami a szabadgondolkodóknak tetszető
sebb ürügyet adna a vallás gyalázására, mint az a bánásmód,
amelyben a vallás védői részesítik őket. Egyrészt ellenvetéseiket
a legnagyobb megvetéssel sújtják, s másrészt a leghevesebb buz
galommal igyekszenek eltüntetni azokat a könyveket, amelyek az
általuk oly megvetésre méltóknak talált ellenvetéseket tartal
mazzák.
Meg kell vallani, hogy ez az eljárás árt az ügynek, amelyet
védenek. Valóban, ha meg volnának győződve jóságáról, vajon
félnének-e, hogy alulmarad, ha csupán jó okokkal támasztják
alá? S ha az a rendületlen bizalom töltené el őket, amelyet az igaz
ság önt azokba, akik érte küzdeni vélnek, vajon folyamodnának-e
hamis előnyökhöz és rossz utakhoz-módokhoz, hogy az igazságot
diadalra vigyék? Nem bíznának-e akkor csakis annak erejében,
s biztosak lévén győzelmükben, nem harcolnának-e szívesen egyenlő
fegyverekkel a tévedés ellen? Félnének-e meghagyni mindenkinek
azt a szabadságot, hogy összehasonlítsa a két fél érveit s ez össze
hasonlítás alapján ítélje meg, melyik oldalon van az előny? E sza
badság megszüntetésével nem adnak-e okot a hitetleneknek, hogy
azt higgyék: amazok félnek érveiktől s kényelmesebbnek találják
ezeket eltüntetni, mintsem hamisságukat felmutatni?
De ámbár az emberek meg vannak győződve arról, hogy a
legélesebbnek közzététele, amit az igazság ellen írnak, nem hogy
ártana ennek, hanem ellenkezőleg, még ragyogóbbá teszi diadalát
és még szégyenletesebbé az ő vereségüket, mégsem mertek úszni
26 *
404 Maximilien Lucas
az ár ellen a „Benedictus de Spinoza úr élete és szelleme” közre

adásával.
Olyan kevés példányt nyomattak belőle, hogy a mű szinte
éppolyan ritka lesz, mint ha kéziratban maradt volna. Gondos
kodás történik majd arról, hogy ezt a csekély számú példányt azok
között az ügyes emberek között osszák szét, akik meg tudják azt
cáfolni. Nem kételkednek abban, hogy sarokba szorítják e szörnyű
írás szerzőjét és fenekestül felforgatják Spinoza istentelen rend
szerét, amelyre tanítványának szofizmái épülnek. Ezt a célt
akarja szolgálni ennek az értekezésnek kinyomatása, amelyből a
szabadgondolkodók merítik majd csalárd érveiket.
Adjuk azt minden rövidítés és enyhítés nélkül, nehogy ezek
az urak azt mondják, könnyítettünk a nehézségeken, hogy kényel
mesebbé tegyük a cáfolást. Egyébként a vaskos gyalázások, a
hazugságok, a rágalmak, az istenkáromlások, amelyeket borzalom
mal és utálattal olvasnak majd benne az emberek, eléggé maguktól
cáfolják meg magukat és csak annak megszégyenüléséhez vezet
hetnek, aki éppannyi túlzással, mint istentelenséggel elkövette
őket.
A másoló előszava
Baruch vagy Benedictus de Spinoza oly kevéssé tiszteletre

méltó nevet szerzett magának a világban tanításával és a vallásra
vonatkozó különös nézeteivel, hogy, mint életírója mondja e mű
elején, aki róla írni akar vagy őt kedvező színben akarja bemutatni,
annak annyi gonddal kell elrejtőznie és annyi óvóintézkedéssel
kell élnie, mintha valami bűntettet akarna elkövetni. Mi azonban
azt hisszük, nem kell titkolnunk azt a vallomást, hogy ezt az iratot
az eredeti után másoltuk, amelynek első része e személyiség életét
tárgyalja, második része szelleméről ad fogalmat.
Szerzője valójában ismeretlen, noha úgy látszik, hogy vala
melyik tanítványa állította össze, mint azt elég világosan meg
is mondjál De ha szabad sejtésekre építeni, azt lehetne mondani,
és talán bizonyossággal, hogy az egész mű néhai Lucas úr munkája,
akit Kvintesszenciái, de még inkább erkölcsei és életmódja tettek
oly híressé.
Bármiképp áll is a dolog, a mű elég ritka,^ hogy szellemi
emberek érdemesnek tartsák a megvizsgálásra. Es csakis ezért
vettük magunknak a fáradságot, hogy másolatot készítsünk róla.
Egészben ezt a célt tűztük magunk elé, másoknak engedve át a
gondot, hogy olyan elmélkedéseket fűzzenek hozzá, amilyeneket
helyénvalóknak tartanak.
BENEDICTUS DE SPINOZA ÜR ÉLETE
A mi századunk nagyon felvilágosodott, de azért nem mél-

tányosabb a nagy emberek iránt. Bár neki köszöni legszebb meg
világosodásait és szerencsésen hasznot húz belőlük, mégsem tudja
elviselni, akár irigységből, akár tudatlanságból, ha dicsérik őket.
Meglepő, hogy az embernek szinte úgy kell elrejtőznie, hogy megírja
életüket, mint amikor bűntettet akar elkövetni; de különösen
akkor, ha ezek a nagy emberek rendkívüli és a közönséges lelkeknek
ismeretlen utakon váltak híresekké. Mert akkor azon ürügy alatt,
hogy tisztelik a hagyományos véleményeket, bármilyen képte
lenek és nevetségesek is, tudatlanságukat védelmezik s ennek
áldozzák fel az ész legegészségesebb megvilágosodásait s hogy úgy
mondjuk, magát az igazságot. De bármit kockáztatok is az ilyen
tövises pályán, nagyon keveset tanultam volna annak az embernek
a filozófiájából, akinek életét és alapelveit meg akarom írni, ha
félnék ettől a vállalkozástól. Nemigen félek a nép dühétől, mert
hiszen oly szerencsés vagyok, hogy olyan köztársaságban élhetek,
amely meghagyja alattvalóinak a vélemény szabadságát, s ahol
semmi kívánni való nem volna a boldogsághoz és nyugalomhoz,
ha csak irigység nélkül tudnák nézni a kipróbált becsületességű
embereket.
Ha ezt a művet, amelyet egy híres barátom emlékének szen
telek, nem helyesli is mindenki, legalábbis azok fogják helyeselni,
akik csak az igazságot szeretik, s bizonyos ellenszenvvel viseltet
nek a durva tömeggel szemben.
Baruch de Spinoza Amszterdamban, Európa legszebb váro
sában született; nagyon szegény családból származott. Atyja
zsidó vallású és portugál nemzetiségű volt, s mivel nem rendel
kezett azokkal az eszközökkel, hogy fiát a kereskedői pályán
előbbre vigye, elhatározta, hogy a héber tudományok tanulmá
nyára adja. Az effajta tanulmány, amely a zsidók egész tudománya,
nem tudta kitölteni az olyan ragyogó szellemet, amilyen az övé
volt. Még nem volt tizenöt éves, s máris rám utatott olyan nehéz-
ségekre, amelyeket a zsidók legnagyobb tudósai is csak nagy

fáradsággal tudtak megoldani ; s ámbár az ilyen korai ifjúság még
nem a helyes ítélőképesség kora, benne ez a képesség mégis eléggé
megvolt ahhoz, hogy észrevegye, hogy kételyei zavarba hozzák
tanítóját. Mivel nem akarta ingerelni, úgy tett, mintha feleletei
teljesen megnyugtatnák őt, s megelégedett azzal, hogy feljegyezte
őket, hogy a maga idején és helyén felhasználja. Minthogy csak a
bibliát olvasta, nemsokára annyira jutott, hogy már nem volt
szüksége magyarázóra. Olyan helyes megjegyzéseket tett, hogy a
rabbinusok csak ama tudatlanok módjára válaszoltak neki, akik,
látva, hogy tudásuk csődöt mondott, azzal vádolják sarokba szo
rító jukat, hogy nézeteik ellentmondanak a vallásnak. Az ilyen
képtelen eljárás megértette vele, hogy hiábavaló dolog volna itt
igazságot keresni. ,,A nép nem ismeri az igazságot; egyébként
vakon hinni az illetékes könyveknek” , mondotta, „annyi volna,
mint túlságosan szeretni a régi tévedéseket.” Elhatározta tehát,
hogy csak önmagától kér tanácsot, de nem sajnál semmi fárad
ságot az igazság felfedezésére. Nagy szellem és rendkívüli erő
kellett hozzá, hogy akkor, amikor még húszéves sem volt, ilyen
nagy jelentőségű elhatározásra jusson. Csakugyan hamar meg
mutatta, hogy semmihez nem fogott meggondolatlanul. Mert
amikor most újra kezdte olvasni a szentírást, áttörte homályos
ságát, feltárta titkait, szétoszlatta a felhőket, amelyek mögött,
mint mondották neki, az igazság rejtőzik.
A biblia vizsgálata után a talmudot olvasta újra meg újra
ugyanazzal a pontossággal. S mivel senki sem vetekedett vele a
héber ismeretében, azért nem talált benne semmi nehézséget, de
persze olyant sem, ami kielégítette volna; de olyan okos volt, hogy
engedte érni gondolatait, mielőtt helyeselte volna őket.
Eközben Morteira, híres zsidó férfiú és a legkevésbé tudatlan
a kor valamennyi rabbinusa között, csodálta tanítványa visel
kedését és lángelméjét. Nem tudta megérteni, hogy egy fiatal
emberben hogyan párosulhat ekkora éleselméjűség ilyen szerény
séggel. Hogy alaposan megismerje őt, mindenképpen próbára tette,
s azután megállapította, hogy soha nem talált semmi kivetni valót,
sem erkölcseiben, sem szelleme szépségében. Morteira kedvező
ítélete még növelte az emberek jó véleményét tanítványáról, de
őt nem tette hiúvá. Bármilyen fiatal volt is, koraérett okosságánál
fogva kevésre tartotta a barátságot és az emberek dícséretét.
Egyébként az igazság iránti szeretet annyira uralkodó szenvedélye
volt, hogy szinte senkit sem látott. De bármennyire vigyázott is,
hogy távol tartsa magát másoktól, vannak találkozások amelyek elől
lehetetlen tisztességgel kitérni, ámbár gyakrannagyon veszedelmesek.
Benedictus de Spinoza úr élete és szelleme 407
Azok között, akik a legbuzgóbban és a leghevesebben keresték

társaságát, volt két fiatalember, aki legbensőbb barátjának mon
dotta magát. Ezek kérlelték őt, árulja el nekik igazi nézeteit. Azt
mondották neki, „bármilyenek is a nézetei, részükről nincs mitől
félnie, kíváncsiságuknak nincs más célja, mint az, hogy tisztába
jöjjenek kételyeikkel.” A fiatal tanítványt bámulatba ejtette ez az
oly kevéssé várt beszéd s egy ideig habozott a válaszával. De végül,
amikor már terhére voltak tolakodásukkal, nevetve azt felelte
nekik, hogy ,,ott van Mózes és a próféták, akik igazi izraeliták vol
tak és mindenről döntöttek ; kövessék őket aggály nélkül, ha igazi
izraeliták.” — „Ha az ember hihet nekik” , felelte a fiatalemberek
egyike, „nem látom, hogy léteznék valamely anyagtalan lény,
hogy Istennek nincs teste, hogy a lélek halhatatlan s hogy az
angyalok reális szubsztanciát alkotnak. Mi a véleménye erről?”
— folytatta a tanítványhoz fordulva. „Van-e Istennek teste?
Vannak-e angyalok? Halhatatlan-e a lélek?” „Megvallom” , mondja
a tanítvány, „mivel nem találunk semmi anyagtalant vagy testet
lent a Bibliában, azért nincs semmi akadálya annak, hogy Istent
testnek gondoljuk, annál is inkább, mert mint a király-próféta
mondja,* Isten nagy, márpedig lehetetlen valamely nagyságot
kiterjedés nélkülinek felfogni, tehát olyannak, hogy ne volna test.
Ami a szellemeket illeti, bizonyos, hogy a szentírás nem mondja,
hogy ezek reális és megmaradó szubsztanciák, hanem egyszerű
fantomok, amelyeket angyaloknak neveznek, mert Isten felhasz
nálja őket akaratának kinyilvánítására. Ügyhogy az angyalok és
mindenféle más szellem csak azért láthatatlanok, mert igen finom
és átlátszó anyagból valók, amely csak olyképpen látható, ahogyan
fantomokat látunk egy tükörben, álomban vagy éjszaka, ahogyan
Jákob látott álmában angyalokat egy létrán fel-alájárni. Ezért nem
olvassuk, hogy a zsidók kiközösítették volna a szadduceusokat
csak azért, mert nem hittek angyalokban, mivel az ószövetség
nem szól teremtésükről. Ami a lelket illeti, ez a szó mindenütt, ahol
a szentírás lólekről beszél, egyszerűen arra szolgál, hogy kifejezze
az életet vagy mindazt, ami eleven. Hasztalan volna itt keresni
valamit, amivel halhatatlanságát alátámaszthatnók. Az ellen
kezőjét száz helyen láthatjuk és semmi sem könnyebb, mint ezt
bebizonyítani; de itt se ideje, se helye nincs annak, hogy róla
beszéljek.” — „Az a kevés, amit Ön mond róla” , felelte a két
barát egyike, ,,a leghitetlenebbeket is meggyőzné. De ez nem elé
gítheti ki az ön b a rá ta it; nekik valami biztosabb kell, annál is
inkább, mert a tárgy sokkal fontosabb, semhogy csupán érinteni
* 48. zsoltár 1. V.
lehetne. Mi csak oly feltétel mellett engedjük ezt el Önnek most,

hogy máskor visszatér reá.”
A tanítvány mindenképpen véget akart vetni a beszélgetés
nek, s ezért mindent megígért, amit akartak. De ezután gondosan
került minden alkalmat, amikor észrevette, hogy ismét beszél
getni akarnak vele ; s meggondolva azt, hogy az emberek kíváncsi
sága ritkán jószándékú, figyelte barátai magatartását s annyi
kivetni valót talált, hogy szakított velük és nem akart velük
többé szóba állni.
Amikor barátai észrevették szándékát, megelégedtek azzal,
hogy maguk között morogtak, mert azt hitték, hogy csak próbára
akarja tenni őket. De amikor látták, hogy semmi reményük nem
lehet arra, hogy meg tudják őt ingatni, megesküdtek, hogy ezért
bosszút állnak rajta, s hogy biztosabbak legyenek dolgukban,
kezdték rossz hírét kelteni a népnél. Azt terjesztették, „tévedés
azt hinni, hogy ez a fiatalember valamikor talán a zsinagóga egyik
pillérévé lesz ; inkább úgy látszik, hogy egyik rombolója lesz,
mert csak gyűlöletet és megvetést érez Mózes törvényével szemben ;
érintkeztek vele, mert Morteira jó véleménnyel volt róla, de beszél
getéséből végül is azt látták, hogy igazi istentelen ; a rabbinusnak,
bármily kiváló ember is, nincs igaza és súlyosan téved, ha ilyen
kedvezően vélekedik róla ; egyszóval magatartása borzalmat kelt
bennük.”
Ez a titokban szétszórt rosszhiszemű szóbeszéd csakhamar
nyilvánossá lett s amikor megfelelőnek találták az alkalmat, hogy
még élesebben foglalkozzanak vele, jelentést tettek a zsinagóga
bölcseinél s annyira felizgatták őket, hogy a bírák majdnem elítélték
Spinozát, anélkül, hogy meghallgatták volna.
Amikor az első tűz hevülete elmúlt (mert a templom szent
szolgái éppúgy alá vannak vetve a haragnak, mint a többiek),
maguk elé idézték. Ő, aki érezte, hogy lelkiísmeretét nem terheli
semmi, jókedvűen ment el a zsinagógába. I tt bírái levert és az
Isten házáért való buzgalomtól eltorzult arckifejezéssel azt mon
dották neki, „hogy ama szép remények után, amelyeket jámbor
ságáról tápláltak, nehezükre esik elhinni a róla keringő rossz
híreket, azért hívták, hogy megtudják, mi igaz belőlük ; szívük
keserűségében idézték maguk elé, hogy tegyen tanúságot hitéről;
a legsötétebb és a legszörnyűbb bűnnel vádolják : a törvény meg
vetésével ; hőn óhajtják, hogy tudja magát tisztázni; de ha igaz
nak bizonyul a vád, akkor nincs az a büntetés, amely elég súlyos
volna megbüntetésére.”
Azután kérve-kórték, mondja meg nekik, bűnös-e. Amikor
pedig látták, hogy tagadja a vádat, hamis barátai, akik jelen
voltak, előléptek és orcátlanul vallották, „hogy hallották, amint

gúnyolta a zsidókat mint babonás embereket, akik tudatlanságban
születnek és nevelődnek, akik nem tudják, mi az Isten, s mégis
oly merészek, hogy népének mondják magukat más nemzetekkel
szemben. Ami a törvényt illeti, ez olyan ember alkotása, aki
náluk jobban értett az igazsághoz politikai dolgokban, de nemigen
volt felvilágosodottabb a fizikában, még a teológiában sem ; egy
uncia józan ésszel le lehetne leplezni csalását, s az embernek olyan
ostobának kellene lennie, mint a héberek Mózes idejében, hogy
megbizhasson ebben az emberben.
Ez, valamint az, amit istenről, az angyalokról és a lélekről
mondott s amit vádlói nem mulasztottak el újra felhozni, meg
rendítette a szellemeket s arra késztette őket, hogy anathémát
kiáltsanak, még mielőtt a vádlottnak ideje lett volna, hogy iga
zolja magát. A bírák, szent buzgalomtól hajtva megszentségtele-
nített törvényük megbosszulására, kérdeznek, sürgetnek, fenye
getnek, megfélemlítéssel próbálkoznak. Minderre azonban a vádlott
csak azt feleli, „hogy ezek a torzítások szánalmat keltenek benne,
az ilyen jó tanúk vallomására elismerné, amit mondanak, ha ennek
alátámasztására csak kétségbevonhatatlan érvek kellenének” .
Közben Morféira értesült arról, milyen veszedelemben forog
tanítványa. Azonnal a zsinagógába sietett s a bírák mellett foglalva
helyet, azt kérdezte tőle, „elfelejtette-e a jó példákat, amelyeket
adott neki, ellenszegülés-e a gyümölcse annak, hogy olyan gonddal
nevelte őt? Nem fél-e, hogy az élő Isten kezébe esik? A botrány
már nagy ugyan, de még mindig van idő a megbánásra” .
Miután Morteira kimerítette ékesszólását, anélkül, hogy
tanítványa állhatatosságát meg tudta volna rendíteni, félelmesebb
hangon s mint a zsinagóga feje sürgette őt, határozza el magát
a megbánásra vagy a büntetésre, s kijelentette, hogy kiközösíti,
ha azonnal nem adja jelét megtérésének.
A tanítvány minden ijedelem nélkül azt felelte n ek i: „Ismeri
a fenyegetés súlyát s viszonzásul azért a fáradságért, amellyel
tanítója a héber nyelvre tanította őt, szívesen megtanítja őt a
kiközösítési eljárásra” . Ezekre a szavakra a rabbinus haragjában
kihányja ellene minden epéjét, s néhány hideg szemrehányás után
berekeszti az ülést, elhagyja a zsinagógát és megesküszik, hogy
csak az átokkal kezében tér vissza. De esküje ellenére sem hitt
abban, hogy tanítványa merészeli azt megvárni. Mégis csalatkozott
feltevésében ; mert csakhamar látnia kellett, hogy jól ismerte
ugyan szellemének szépségét, de nem erejét. Mivel hasztalanul
törekedtek őt ráeszméltetni arra, milyen szakadékba veti magát,
kitűzték a kiközösítés napját.
Alighogy ezt megtudta, máris készült a visszavonulásra;

korántsem ijedt meg, hanem a hírhozónak a következőt mondotta :
„Nagyon helyes, nem kényszerítenek semmi olyanra, amit magam
tól meg nem tettem volna, ha nem féltem volna a botránytól.
De mivel így akarják, örömmel lépek arra az útra, amely nyitva
áll előttem, azzal a vigasszal, hogy kivonulásom ártatlanabb lesz,
mint az első hébereké Egyiptomból, ámbár megélhetésem nincsen
jobban biztosítva az övéknél.* Senkinek nem viszem el semmijét,
s bármilyen igazságtalanságot követnek is el ellenem, dicseked-
hetem azzal, hogy semmit sem lehet szememre vetni.”
Mivel egy idő óta keveset érintkezett a zsidókkal és kény
telen volt a keresztények ismeretségét keresni, barátságot kötött
művelt férfiakkal. Ezek azt mondták n ek i: kár, hogy nem tud
sem latinul, sem görögül, bármilyen járatos is a héberben, az
olaszban és a spanyolban, nem is szólva a németről, a hollandról
és a portugálról, amelyek anyanyelvei voltak. Megértette önmagától
is, mennyire szüksége van ezekre a tudós nyelvekre ; a nehézség
a tanulás eszközeinek megszerzésében rejlett, mert nem volt
vagyona, nem volt előkelő származású, s barátai sem voltak,
akiknek segítségével előbbre juthatott volna. Mivel szüntelenül
erre gondolt, s minden találkozás alkalmával erről beszélt, Van den
Enden, aki sikerrel tanította a latint és a görögöt, felajánlotta neki
tanítását és házát, csak annyit kérve viszonzásul, hogy bizonyos
ideig legyen segítségére tanítványai oktatásában, ha majd erre
képes lesz.
Ezalatt Morteira, felbőszülve ama megvetés miatt, amelyet
tanítványa iránta és a törvény iránt tanúsított, barátságát gyűlö
letre változtatta, s kiközösítve őt, élvezte azt az örömöt, amelyet
alacsony lelkek a bosszúban találnak.
A zsidók kiközösítési eljárásában** nem volt semmi rend
kívüli. De hogy semmit el ne hagyjak, ami az olvasót tájékoztat
hatja, érintem a legfőbb körülményeket. Amikor a nép összegyűlt
a zsinagógában, ez a szertartás, amelyet hevemnek*** neveznek,
azzal kezdődik, hogy meggyújtanak egy csomó fekete gyertyát
és kinyitják azt a szekrényt, amelyben a törvény könyveit őrzik.
* Célzás ez arra, amit Mózes első könyvében X II. fej. 35. 36. v.
olvasunk, hogy a héberek magukkal vitték azokat az arany és ezüst edénye
ket és azokat a ruhákat, amelyeket kölcsön kértek az egyiptomiaktól Isten
parancsára.
** Seldenus, De jure naturae et gentium — A természeti és nemzetközi
jogról —- című tanulmányában megtalálható a közönséges kiközösítési
formula, amelyet a zsidók használnak, hogy kizárják kebelükből törvényük
megsértőit.
*** Ez a héber szó elkülönülést jelent.
Azután az előimádkozó egy kissé emelkedett helyen komor hangon

belekezd a kiátkozás szavaiba, míg egy másik előimádkozó egy
kürtbe* fúj, s most felfordítják a gyertyákat, hogy cseppenként
egy vérrel telt csöbörbe hullassák. Erre a nép jámbor borzalommal
és szent dühhel eltelve e sötét színjáték láttára, ámennel felel
vad hangon, amely azt tanúsítja, hogy jó szolgálatot vélne tenni
Istennek, ha széjjeltépné a kiközösítettet, s ezt kétségkívül meg
is tenné, ha találkoznék vele ebben a pillanatban, vagy amikor
elhagyja a zsinagógát. Meg kell még jegyezni, hogy a kürtfúvás,
a felfordított gyertyák és a vérrel telt csöbör csak istenkáromlás
esetében szerepelnek; egyébként megelégszenek a kiközösítés
kihirdetésével. Ez történt Spinoza esetében is, aki nem volt meg
győződve arról, hogy Istent káromolja, hanem csak arról, hogy
nem tisztelte Mózest és a törvényeket.
A kiközösítés olyan nagy jelentőségű esemény a zsidók
között, hogy a kiközösítettnek még a legjobb barátai sem mernének
neki bármilyen csekély szolgálatot teljesíteni, vagy vele még csak
beszélni sem, mert ugyanilyen büntetés alá esnének. Azok is,
akik nagyon félnek a magánosságtól és a nép orcátlanságától,
inkább elviselnek minden más büntetést, mint a kiátkozást.
Miután Spinoza menedéket talált, ahol biztonságban hitte
magát a zsidók bántalmazásaitól, most már csak arra gondolt,
hogy előbbre jusson az emberi tudományokban, amelyekben az ő
Jdváló képességei mellett igen rövid idő alatt nagyon jelentős
haladást tett.
A zsidók azonban, egészen megzavarva és lesújtva amiatt,
hogy csapásuk nem sikerült s hogy azt kellett látniuk, hogy akinek
vesztére törtek, kisiklott hatalmukból, oly bűnnel vádolták,
amelyet nem tudtak rábizonyítani. A zsidókról általában beszélek ;
mert noha azok, akik az oltárból élnek, sohasem bocsátanak meg,
mégsem merném azt mondani, hogy Morteira és társai az egyedüli
vádlók voltak ez alkalommal. Az, hogy Spinoza kivonta magát
törvénykezésükből s fenntartja magát segítségük nélkül, két olyan
bún volt, amely nekik megbocsáthatatlannak tűnt fel. Különösen
Morteira nem tudta rendjén valónak találni, sem pedig elviselni,
hogy ama meggyalázás után, amely, mint hitte, tanítványa részéről
érte, vele ugyanabban a városban lakjék. Ámde hogyan lehet
őt elűzni? Nem volt a város feje, ahogy a zsinagóga feje volt.
A rosszakarat azonban olyan hatalmas egy hamis buzgalom védelme
alatt, hogy ez az aggastyán elérte célját. A következőképp kezdett
hozzá. Egy hasonló vágású rabbinussal elment a hatósághoz s
* Vagy egy kis kürtbe, amelyet héberül sáfárnak neveznek.

előadta, hogy Spinoza kiközösítése nem közönséges okokból történt,

hanem azért, mert szörnyen gyalázta Mózest és az Istent. Túlozta
rágalmait mindazokkal az érvekkel, amelyeket szent gyűlölet
sugall egy kiengesztelhetetlen szívnek, s végül azt kérte, hogy
a vádlottat száműzzék Amszterdamból.
A rabbinus felindulásából és abból az elkeseredettségből,
amellyel kikelt tanítványa ellen, könnyű volt megítélni, hogy nem
annyira jámbor buzgalom, mint inkább bosszúsugallta titkos
düh izgatta őt. Ezért a bírák, ki akarván térni panaszai elől, az
egyházi bírákhoz küldték őt. Ezek megvizsgálták az ügyet és
zavarban voltak. A vádlott úgy igazolta magát, hogy nem találtak
benne semmi istentelent. Másrészt a vádló rabbinus volt, rangja
az ő rangjukra emlékeztette őket, úgyhogy mindent jól megfontolva,
ha nem akarták megsérteni az egyházi hatóságot, nem egyezhettek
bele olyan ember felmentésébe, akit a hozzájuk hasonló el akart
veszíteni. Ez a megfontolás akár jó, akár rossz, arra indította
őket, hogy a rabbinus javára döntsenek. (Annyira igaz, hogy a
papok, bármilyen vallásúak is, pogányok, zsidók, keresztények,
mohamedánok, jobban törődnek tekintélyükkel, mint a méltá
nyossággal és az igazsággal, s az üldözésnek ugyanaz a szelleme
lelkesíti valamennyiüket.)
A hatóságok könnyen kitalálható okokból nem akarták
érvényteleníteni ezt a döntést s a vádlottat néhány hónapi szám
űzetésre ítélték. Ezzel a rabbiság meg volt bosszulva. Igaz azonban,
hogy ez nem annyira a bírák egyenes szándékából történt, mint
inkább azért, hogy megszabaduljanak a legterhesebb és legkényel
metlenebb emberek kellemetlen kiabálásától. Egyébként ez az
ítélet egyáltalán nem volt hátrányos Spinozára, ellenkezőleg, csak
kedvezett annak az óhajának, hogy elhagyja Amszterdamot.
Miután megszerezte azokat a humánus ismereteket, amelyekre
egy filozófusnak szüksége van, arra gondolt, hogy kimenekül egy
nagy város forgatagából — amikor háborgatni kezdték. íg y nem
is az üldözés volt az, amely őt elűzte onnan, hanem a magányosság
szeretete, mert nem kételkedett, hogy benne megtalálja az igaz
ságot.
Ez az erős szenvedély alig engedett neki pihenést s odavezetett,
hogy örömmel hagyta el szülővárosát egy Rhijnsburg nevű faluért,*
ahol távol mindazoktól az akadályoktól, amelyeket csak menekü
léssel tudott legyőzni, egészen a filozófiának szentelte magát.
Minthogy csak kevés író felelt meg ízlésének, saját elmélkedéseire
bízta magát, s elhatározta, hogy megvizsgálja, meddig tud ben-
* Egy mérföldnyire van Leydentől.

Benedicius de Spinoza úr élete és szelleme 413
nük eljutni. S itt oly rendkívüli tanúságát adta szelleme nagy

ságának, hogy bizonyára csak kevés ember hatolt olyan mélyen
az általa tárgyalt anyagokba, mint ő.
Két évet töltött ebben a visszavonultságban, ahol, bármily
óvatosan igyekezett is kerülni minden érintkezést barátaival, legben
sőbb bizalmasai mégis meglátogatták őt időnként és csak nehezen
váltakéi ismét tőle. Barátai, akik legnagyobbrészt kartéziánusok
voltak, eléje tártak olyan nehézségeket, amelyekről azt állították,
bogy csak mesterük elveivel oldhatók meg. Spinoza megszabadí
to tta őket egy tévedéstől, amelyben az akkori tudósok voltak,
azzal, hogy egészen ellenkező érveléssel elégítette ki őket. De
csodálatos az emberi szellem és az előítéletek hatalma ; amikor
ezek a barátok hazatérve azt hirdették, hogy Descartes nem az
egyedüli filozófus, aki érdemes arra, hogy kövessék, majdnem
agyonverték őket.
A legtöbb lelkész, elfogultan e nagy lángelme tanítása iránt,
féltve vélt jogát, hogy csalhatatlan a választásában, nagy zajt
csap oly hírrel szemben, amely sérti őt, s megtesz minden lehetőt,
hogy forrásában elfojtsa azt. De bármit tettek is, a baj annyira
nőtt, hogy már-már polgárháború tört ki a tudományok birodal
mában, amikor elhatározták, hogy felkérik filozófusunkat, nyilat
kozzék nyíltan Descartesra vonatkozóan. Spinoza, aki csak a
békét kívánta, szívesen áldozott erre a munkára néhány órát a
szabad idejéből s kinyomatta azt 1663-ban.
Ebben a műben geometriai módon bizonyította Descartes
úr Alapelveinek* első két részét; erről számot ad az Előszóban,
amelyet egyik barátja írt.** De bármit mondott is e híres szerző
javára, e nagy férfiú párthívei, hogy igazolják őt az ateizmus
vádja ellen, minden lehetőt megtettek, hogy villámmal sújtsanak
le filozófusunk fejére, szent Ágoston tanítványainak politikájával
élve ez alkalommal, akik ama szemrehányással szemben, hogy a
kálvinizmusra hajlanak, úgy akarták magukat tisztázni, hogy a
leghevesebb könyveket írták e szekta ellen. De az üldözés, amelyet
a kartéziánusok támasztottak Spinoza úr ellen s amely élte végéig
tartott, nem hogy őt megrendítette volna, még inkább megerősí
tette az igazság keresésében.
Az emberek hibáinak legnagyobb részét az értelem tévedé
seinek tulajdonította, s attól félve, hogy ő is beleesik e tévedésekbe,
még jobban kereste a magánosságot: elhagyta tartózkodási helyét,
* E mü címe : René Descartes, A filozófia alapelvei. I. és I I . rész,
geometriai módon bizonyítva. írta Benedictus de Spinoza stb. Johan. Rieuwertsz
kiadása, 1663.
** Ez a barát Ludovicus Meyer úr, amszterdami orvos.
hogy Voorburgba* menjen, abban a hitben, hogy ott még

nagyobb nyugalomban élhet. Az igazi tudósok, akik keresték őt
úgyszólván attól a pillanattól fogva, hogy eltűnt szemük elől,
csakhamar felfedezték, és sűrűn látogatták ebben az utóbbi falu
ban csakúgy, mint az előbbiben. Spinoza, aki nem volt érzéketlen
jóindulatú emberek őszinte szeretete iránt, engedett kérésüknek,
hogy hagyja el a vidéket és költözzék valamely városba, hogy
könnyebben felkereshessék őt. Hágában telepedett tehát le,
amelyet jobbnak tarto tt Amszterdamnál, mert levegője egészsé
gesebb, s ott lakott állandóan élte végéig.
Eleinte csak néhány barátja látogatta őt, akik mérsékelten
éltek az alkalommal. De mivel e barátságos helyen mindig for
dulnak meg tudósok, akik igyekszenek látni mindazt, amit látni
érdemes, azért az intelligensebbek közülük, bármilyen rendűek voltak
is, nem tartották volna teljesnek utazásukat, ha nem látták volna
Spinozát. S mivel a tények megfeleltek a hírnek, nem volt tudós,
aki ne írt volna neki, hogy felvilágosítást kérjen tőle kételyeire.
Tanúsága ennek az a sok levél, amely egy része annak a könyv
nek,** amelyet halála után nyomattak ki. De mindazok a látoga
tások, amelyeket fogadott, mindazok a válaszok, amelyekben a
tudósoknak kellett felelnie, akik mindenünnen Írtak neki, és
csodálatraméló művei, amelyek ma a legnagyobb gyönyörűséggel
töltenek el bennünket, nem merítették ki ennek a nagy lángelmé
nek elfoglaltságát. Minden nap néhány órát fordított mikrosz
kópoknak való üvegek készítésére, amiben nagyon kiváló volt,
úgyhogy, ha a halál előbb el nem ragadja, bizonyára az optika
legszebb titkait fedezte volna fel. Oly buzgón kutatta az igazságot,
hogy ámbár nagyon gyenge egészségű volt és pihenésre szorult,
mégis oly keveset pihent, hogy teljes három hónapig nem hagyta
el lakását; sőt visszautasította a nyilvános tanárságot a heidel-
bergi egyetemen,*** mert attól félt, hogy ez a hivatal megzavarja
őt szándékában.
Miután annyi fáradságot fordított értelme helyesbítésére,
nem lehet csodálkozni, hogy minden, amit közreadott, utánoz
hatatlan jellegű, ö előtte a szentírás megközelíthetetlen szentély
volt. Mindazok, akik beszéltek róla, mint vakok tették ezt. Egye
dül ő beszélt róla mint tudós Teológiai-politikai tanulmányá-
* Falu, egy mérföldnyire Hágától.

** Címe : D. D. S. Opera posthuma 1677. 4.
*** K arl Ludwig pfalzi választófejedelem rendelkezésére felajánlották
nem a filozófia tanárának tanszékét a heidelbergi egyetemen nagyon tág-
körű filozófiai szabadsággal ; de ő, nagyon udvariasan megköszönve a
választófejedelem őfenségének, nem fogadta el.
Benedictus de Spinoza úr élete és szelleme 41ű
ban* mert bizonyos, hogy soha senki nem ismerte annyira a

zsidó régiségeket, mint ő.
Noha nincs veszedelmesebb és nehezebben elviselhető seb
annál, amelyet a rágalom üt az emberen, mégsem lehetett soha
sem hallani, hogy bosszút forralt volna rágalmazói ellen. Sokan
próbálták rossz hírét kelteni ennek a könyvnek epével és keserű
séggel teli becsmérléseik á lta l; ő azonban ahelyett, hogy ugyan
azokkal a fegyverekkel élt volna, hogy megsemmisítse őket,
megelégedett azoknak a helyeknek a megmagyarázásával,** ame
lyeket ők hamisan értelmeztek, attól félve, hogy gonoszságuk
félrevezeti az igaz lelkeket. Ez a könyv az üldözők egész seregét
úszította ellene ; de hiszen nem mai dolog, hogy rosszul értelmezték
nagy emberek gondolatait, s hogy a nagy hírnév veszedelmesebb
a hírhedtségnél.
Abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megismerkedett
de W itt penzionárius úrral, aki matematikát akart tanulni nála
és gyakran megtisztelte azzal, hogy tanácsot kért tőle fontos
ügyekben. De olyan kevéssé törődött a szerencse javaival, hogy
amikor de W itt úr halála után, aki kétszáz forint járadékot bizto
sított neki, mecénásának erről szóló írását felmutatta az örökösök-
* Címe : T r a c ta t u s T h e o lo g ic o - p o litic u s etc. Hamburg 1670. 4. Ezt a
könyvet lefordították franciára és három különböző címmel adták k i :
— 1. E címmel : R é f le x io n s c u r ie u s e s d ' u n E s p r i t d é s in té r e s s é s u r le s
m a lie r e s le s p l u s im p o r ta n te s a u s a l u t , t a n t p u b l i c q u e p a r t i c u li e r . (Egy pár
tatlan szellem különös elmélkedései az általános és a magánj ólétre vonatkozó
legfontosabb tárgyakról.) Köln 1678. 12.
— 2. E címmel : C le f d u S a n c tu a ir e . (A szentély kulcsa).
— 3. Végül e címmel : T r a i té d e s C é r é m o n ie s s u p e r s t it i e u s e s d e s
J u i f s , t a n t A n c i e n s q u e M o d e m e s . (Tanulmány a régi és modern zsidók
babonás szertartásairól.) Amszterdam 1678. 12.
Ez a három cím nem annak a bizonyítéka, hogy ennek a könyvnek
három kiadása volt. Valójában mindig csak egy v o lt ; de a könyvkereskedő
egymásután ezeket a különböző címeket nyomatta ki, hogy megtévessze a
nyomozókat. A francia fordítás szerzőjére nézve megoszlanak a vélemények.
Némelyek szerint Saint-Glain úr az, az A m s z t e r d a m i Ú j s á g szerkesztője.
Mások szerint a szerző L tc c a s úr, akit K v i n t e s s z e n c i á i tettek híressé, amelyek
mindig tele vannak új gyalázásokkal XIV. Lajos ellen. Bizonyos az, hogy ez
utóbbi Spinoza barátja és tanítványa volt, s hogy szerzője ennek az élet
rajznak és az utána következő munkának.
* * Ezeket a magyarázatokat lefordították franciára s megtalálhatók
a C le f d u S a n c tu a ir e végén. Nincsenek meg e mü semmiféle latin kiadásában.
Ilyen kettő van ; az egyik negyedrétben, amint jeleztük az előző megjegy
zésben, a másik pedig nyolcadrétben, s ehhez csatlakozik a P h i lo s o p h i e S .
S c r i p t u r a e i n t e r p r e s (Afilozófia mint a szentírás értelmezője) című tanulmány,
amelynek állítólag Ludovicus Meyer úr a szerzője. Ez a két tanulmány
megjelent e címmel : D a n i e l i s H e n s i i (sic) O p e r u m H is to r ic o r u m C o lle c tio
[Daniel Hensius (így!), Történeti művek gyűjteménye]. Első és második
rész. 8. Leyden 1673.
nek s ezek némi nehézséget mutattak a járadék további folyósí

tására vonatkozóan : az írást visszaadta kezükbe olyan nyuga
lommal, mintha más összegek állanának rendelkezésére. Ez az
érdektelenség úgy hatott rájuk, hogy magukba szálltak s örömmel
megadták neki azt, amit az imént megtagadtak tőle. Pedig főleg
erre épült megélhetése, mert hiszen atyjától csak néhány rende
zetlen ügyet örökölt. Vagy inkább azok a zsidók, akikkel ez a
derék ember kereskedelmi kapcsolatban állt, azt gondolva, hogy
fia nem olyan ember, aki észreveszi csalásaikat, annyira zavarba
hozták őt, hogy inkább rájuk hagyott mindent, semhogy fel
áldozza nyugalmát bizonytalan reménynek.
Annyira nem hajlott arra, hogy valamilyen tettével magára
vonja a nép figyelmét vagy csodálatát, hogy halálos ágyán úgy
rendelkezett: neve ne szerepeljen Etikáján, mondván, hogy ez
a hiúság méltatlan egy filozófushoz.
Mivel hírneve annyira elterjedt, hogy a magas körökben
is beszéltek róla, Condé herceg, aki az utolsó háborúk elején
Utrechtben tartózkodott, menlevelet küldött neki azzal a szívé
lyes meghívással, hogy látogassa meg őt. Spinoza sokkal műveltebb
szellemű ember volt és nagyon is jól tudta, mivel tartozik ily
magas rangú személyeknek, semhogy elfelejtette volna, hogy e
találkozáson mivel tartozik őfenségének. Mivel azonban magános
ságát mindig csak úgy hagyta el, hogy nemsokára visszatért
hozzá : a néhány heti utazás gondolkodóba ejtette. Végül, némi
halogatás után, barátai rábeszélésére útrakelt. Közben a francia
király parancsa a herceget máshová rendelte. Távollétében de
Luxembourg úr fogadta a filozófust, ezer kedvességet mondott
neki és biztosította őfensége jóindulatáról. Ez a rengeteg udvaronc
nem hozta zavarba filozófusunkat. Az ő udvariassága olyan volt,
hogy inkább megfelelt az udvarnak, mint egy kereskedő városnak,
amelyben született s amelynek, azt lehet mondani, sem bűnei,
sem hibái nem voltak meg benne. Ámbár az udvari életmód teljesen
ellenkezett alapelveivel és ízlésével, mégis annyi készséggel vetette
magát neki alá, mint maguk az udvari emberek.
A herceg szerette volna látni őt, ezért többször azt üzente,
hogy várja meg. A „curieux” , akik szerették őt és mindig új
szeretnivalót találtak benne, el voltak ragadtatva, hogy őfensége
várásra kényszerítette.
Amikor néhány hét múlva a herceg azt üzente, hogy nem
tud visszatérni Utrechtbe, valamennyi „curieux” a franciák
között ezt nagyon sajnálta ; mert de Luxembourg úr lekötelező
ajánlatai ellenére is filozófusunk csakhamar elbúcsúzott és vissza
té rt Hágába.
Volt egy tulajdonsága, amely annál tiszteletreméltóbb volt,

mert ritkán található meg filozófusban : rendkívül tisztán járt.
Mindig ünnepi ruhájában jelent meg a világ előtt, s rendszerint
ez különbözteti meg az előkelő embert a szobatudóstól. „Nem
a tisztátalan és elhanyagolt külső” , mondotta, „tesz bennünket
tudósokká ; ellenkezőleg” , tette hozzá, „ez az affektált hanyag
ság alantas lélek jele, amelyben nem lakozik bölcsesség s amely
ben a tudományok csak tisztátalanságot és romlottságot hozhat
nak létre.”
Nemcsak a gazdagság nem hozta kísértésbe, de nem félt a
szegénység kellemetlen következményeitől sem. Az erény föléje
emelte őt mindezeknek a dolgoknak, s ha nem állt is nagyon
magasan a Szerencse kegyeiben, soha nem hízelgett neki, sem
pedig nem zúgolódott ellene. Szerény anyagi viszonyok között
élt, lelke viszont annál gazdagabb volt mindabban, ami a nagy
emberek sajátja. Adakozó volt a végső szűkölködésben is ; abból
a kevésből, amivel barátai adományaiból rendelkezett, oly nagy
lelkűséggel adott másoknak, mintha bőségben élt volna. Amikor
meghallotta, hogy egy ember, aki kétszáz forinttal tartozott neki,
csődbe jutott, korántsem izgult ezen. „Össze kell húznom maga
mat” , mondotta mosolyogva, „hogy kiegyenlítsem ezt a kis vesz
teséget ; ezen az áron” tette hozzá, „vásároljuk meg a lelki biz
tonságot.”
Ezt a cselekedetet nem mint valami rendkívülit közlöm.
De mivel a lángelme épp az ilyen apróságokban mutatkozik meg
a legjobban, nem mellőzhettem volna aggály nélkül.
Olyan önzetlen volt, mint csak kevéssé azok a szenteskedők,
akik legjobban kiabálnak ellene. Láttuk már önzetlenségének
egy bizonyítékát,* most elmondunk egy másikat, amely nem
kevésbé válik becsületére. Egyik bizalmas barátja,** egy jómódú
ember, kétezer forintot akart neki ajándékozni, hogy kényel
mesebb élet lehetőségét biztosítsa neki, de ő szokott udvarias
ságával visszautasította, mondván, hogy nincs reá szüksége.
Valójában oly mértékletesen és szerényen élt,*** hogy bár nagyon
kevés pénze volt, nem szenvedett hiányt semmiben. „A természet” ,
mondotta, „megelégszik kevéssel, s ha az kielégült,énis az vagyok.”
De nemcsak önzetlen volt, hanem méltányos is, mint mind
járt látni fogjuk. Ugyanaz a barátja, aki kétezer forinttal akarta
megajándékozni, s akinek sem felesége, sem gyermekei nem voltak,
* Lásd fentebb.
** Simon de Vries úr.
*** Hat sou-t sem költött egy nap, mindent összeszámítva, és csak
egy pint bort ivott egy hónapban.
418 Maximilien Lucae
azzal a gondolattal foglalkozott, hogy végrendelkezik javára s

őt teszi meg általános örökösének. Beszélt vele erről és rá akarta
birni, egyezzék bele. De Spinoza nemcsak hogy nem egyezett
bele, hanem oly élénken festette előtte, mennyire méltánytalanul
és a természet ellen cselekednék, ha saját fivére hátrányára egy
idegent tenne meg örökösének, bármilyen baráti érzéssel van is
iránta, hogy barátja, meghajolva e bölcs érvek előtt, természetes
örökösére* hagyta egész vagyonát, de azzal a feltétellel, hogy
élethossziglan ötszáz forint évjáradékot ad filozófusunknak. De
itt is csodálatraméltó önzetlenséget és mértékletességet tanú
sított : túlságosan magasnak tartotta ezt az évjáradékot és leszál
lította háromszáz forintra. Szép példa, amelyet nemigen fognak
követni, különösen a papok nem, akik mások vagyonára áhítoz
nak, s visszaélve aggok és elbolondított jámborok gyengeségével,
nemcsak aggály nélkül fogadnak el örökségeket törvényes örö
kösök kárára, hanem csaláshoz is folyamodnak, hogy azokat meg
szerezzék.
De hagyjuk ezeket a Tartuffe-öket és térjünk vissza filozófu
sunkhoz. Mivel egész élete folyamán gyenge egészségű volt, zsenge
ifjúságától kezdve megtanult szenvedni; igy soha ember nem
értett jobban e tudományhoz, mint ő. Vigaszt csak önmagában
keresett, s ha érzékeny volt valamilyen fájdalom iránt, ez csak
mások fájdalma volt. „Az a hit,hogy a baj kevésbé súlyos, ha mások
kal osztozunk benne” , mondotta, „nagy jele a tudatlanságnak,
s igen kevés józan észre vall, ha valaki a közös szenvedéseket
a vigaszok közé számítja.”
Ebben a szellemben ontott könnyeket, amikor azt látta,
hogy polgártársai széttépik közös atyjukat ;** s bár jobban tudta,
mint bárki a világon, mire képesek az emberek, mégis borzadnia
kellett e szörnyű és kegyetlen jelenet lá ttá ra : egyrészt látta,
mint követnek el példátlan apagyilkosságot és roppant hálátlan
ságot, másrészt megfosztottnak érezte magát fennkölt mecénásától
és egyetlen támaszától, amely megmaradt számára. Közönséges
lélek összeomlott volna e csapás a la tt; de olyan lélek, mint az
övé, amely megszokta, hogy úrrá legyen a belső megrázkódtatá
sokon, nem roskadt össze. Mivel mindig hatalmában tartotta
magát, e szörnyű eseménynek is csakhamar föléje kerekedett.
Amikor egyik barátja, aki szinte mindig mellette volt, csodál
kozott ezen, filozófusunk azt felelte : „Mit használna nekünk a
bölcsesség, ha a nép szenvedélyeibe esve, nem tudnánk a magunk
erejéből ismét felemelkedni V’
* Fivérére.
** De Witt urat, Hollandia penzionáriusát.
Mivel nem csatlakozott semmiféle párthoz, egyiket sem

részesítette előnyben. Meghagyta mindegyiknek előítéletei szabad
ságát ; de azt állította, hogy legnagyobb részük akadálya az
igazságnak ; hogy az ész hasztalan, ha nem élnek vele s megtiltják
a vele való élést, amikor választásról van szó. „ím e” , mondotta,
,,az emberek két legnagyobb és legközönségesebb hibája : a restség
és az elbizakodottság. Egyik részük tunyán sötét tudatlanságban
tesped, amely az állatok alá süllyeszti ő k e t; másik részük zsarnok
ként emelkedik ki az együgyűek szelleme fölé, hamis gondolatok
világát adva nekik örök orákulumok gyanánt. I tt ama képtelen
hiedelmek forrása, amely félrevezeti az embereket, ez választja
el őket egymástól, ami egyenesen ellenkezik a természet céljával,
mert ez abban van, hogy legyenek egyformák mint egy anya gyer
mekei.” Ezért mondotta, hogy csak azok ismerhetik meg az igazsá
got, akik megszabadultak gyermekkoruk alapelveitől; hogy csak
különös erőfeszítésekkel lehet legyőzni a megszokás benyomásait
és kitörölni a hamis eszméket, amelyekkel megtelik az emberek
szelleme, mielőtt képes volna a dolgokat önmagukban megítélni.
E mélységből kiemelkedni véleménye szerint éppoly nagy csoda,
mint világossá tenni a káoszt.
Nem csodálkozhatunk tehát, hogy egész életén át küzdött
a babona ellen. Erre késztette már természetes hajlama, de nagy
ban hozzájárultak ehhez atyja tanításai is, aki józaneszű ember
volt. Ez a derék ember arra tanította őt, hogy a babonát ne tévessze
össze az igazi jámborsággal, s próbára akarván tenni fiát, aki
még csak tíz éves volt, megbízta egy pénzösszeg beszedésével,
amellyel egy amszterdami öregasszony tartozott neki. Amikor
belépett hozzá, a biblia olvasása közben találta. Az asszony intett
neki, várjon, míg be nem fejezte imáját. Amikor befejezte, a gyer
mek megmondta, miért jött, s a jó öregasszony leolvasta az ösz-
szeget. „Itt van” , mondotta az asztalon fekvő pénzre mutatva,
„amivél atyádnak tartozom. Légy te is valamikor olyan becsületes
ember, mint ő ; ő mindig megtartotta Mózes törvényét, s az ég
csak akkor fog téged megáldani, ha őt követed.” E szavak után
vette a pénzt, hogy a gyermek erszényébe tegye. De ő észrevette,
hogy ez az asszony a hamis jámborság minden jelét mutatja,
amelyre atyja figyelmeztette, ezért az asszony tiltakozása ellenére
is utána akarta olvasni a pénzt, s amikor kitűnt , hogy két arany hiány
zik, amelyet a jámbor öreg szándékosan az ilyen célra készült hasíté
kon át az asztalfiókjába ejtett — ez csak megerősítette gondolatát.
Büszke volt e kaland sikerére és atyja dicséretére ; ezentúl
még gondosabban figyelte meg az efféle embereket, mint azelőtt,
s oly finom gúnnyal illette, hogy mindenkit meglepett.
27*
Minden cselekedetében az erényre törekedett. De mivel

nem alkotott magának komor képet róla, mint a sztoikusok, a
a tisztes örömöknek sem volt ellensége. Igaz, hogy főképp a szellem
örömei érdekelték s a testi örömök alig érintették őt. Ha azonban
úgy esett, hogy efféle szórakozásokban kellett részt vennie, ame
lyekből nem illik magát kivonni, akkor közömbös dolognak vette
őket s nem zavartatta meg lelke nyugalmát, amelyet többre tarto tt
minden elképzelhető dolognál. De amit a legtöbbre becsülök
benne, az, hogy bár egy nyers nép körében született és nevel
kedett, amely a babona forrása, mégsem szívta magába keserű
ségét, s hogy megszabadította szellemét azoktól a hamis alapelvek
től, amelyek annyi embert félrevezettek. Teljesen kigyógyult azok
ból az íztelen és nevetséges nézetekből, amelyeket a zsidók istenről
táplálnak. Olyan ember, aki ismerte az egészséges filozófia célját,
s aki ezt századunk legderekabbjainak egyetértő véleménye
szerint legjobban valósította meg, ilyen ember, mondom, nem
képzelhette többé istent úgy, ahogyan ez a nép képzelte. De vajon
az, hogy nem hitt sem Mózesben, sem a prófétákban, amikor ezek,
mint mondja, a nép műveletlenségéhez alkalmazkodnak, ok-e
az ő kárhoztatására ? Olvastam a legtöbb filozófust, s igaz meg
győződéssel mondom, hogy nincs köztük senki, akinél szebb
gondolatokat találnánk az istenségről, mint Spinoza írásaiban.
Azt mondja : „Minél jobban ismerjük meg istent, annál inkább
vagyunk urai szenvedélyeinknek ; ebben a megismerésben találjuk
meg a szellem tökéletes nyugalmát és az igaz szeretetet Isten irá n t;
ebben áll üdvösségünk : a boldogság és a szabadság.”
Ezek azok a főpontok, amelyeket filozófusunk az igaz életre
és az ember legfőbb javára vonatkozóan tanít mint olyat, amit
az ész előír. Hasonlítsátok össze az újszövetség tanításaival s látni
fogjátok, hogy teljesen ugyanaz a dolog. Jézus Krisztus törvénye
elvezet bennünket isten és a felebarát szeretetéhez, ez pedig tulaj
donképp ugyanaz, amit az ész is sugall Spinoza véleménye Szerint.
Ebből könnyű következtetni, hogy az ok, amelynél fogva Szent
Pál a keresztény vallást ésszerű vallásnak nevezi,* az, hogy az
ész írta azt elő, hogy az ész az alapja ;** mert ésszerű vallásnak
Orígenés szerint nevezhető mindaz, ami az ész uralmának van
alávetve. Tegyük hozzá, hogy Theophrastus, egy régi egyház
atya, azt mondja, hogy az ész szabályai szerint kell élnünk és
cselekednünk.
íme, a filozófusunk által vallott nézeteket alátámasztják
az egyházatyák és a szentírás. Mindamellett kárhoztatták ő t ;
* Róm. X II. 1. V .
** Lásd Erasmus idevágó jegyzeteit.
de nyilván azok, akiket érdekük arra késztet, hogy az ész ellen

beszéljenek, vagy akik az észt sohasem ismerték.
Ezt a kis kitérőt azért tettem, hogy arra ösztönözzem az
egyszerű embereket, rázzák le az irigyek és a hamis tudósok igáját,
akik nem tudván elviselni a jó emberek hírnevét, hamisan azzal
vádolják őket, hogy az igazsággal nem egyező nézeteket vallanak.
Hogy visszatérjek Spinozához, beszélgetéseiben olyan lenyűgöző
modora volt 8 olyan helyes hasonlatokat használt, hogy észre
vétlenül mindenkit megnyert véleményének. Meggyőző volt,
noha nem igyekezett sem csiszoltan, sem választékosán beszélni.
Annyira meg tudta magát értetni és beszéde annyira tele volt
józan ésszel, hogy aki csak hallgatta, mindenkit kielégített.
E szép képességeivel magához vonzott minden értelmes
embert, s bármikor találkozott vele az ember, mindig egyformán
kellemes hangulatban volt. Mindazok között, akik látogatták,
nem volt egyetlen egy sem, aki ne m utatott volna különös barát
ságot iránta. De nincs titokzatosabb az emberi szívnél; utóbb
kitűnt, hogy e barátságok legnagyobb része nem volt őszinte :
azok, akik leginkább lekötelezettjei voltak, minden látszólagos
vagy igazi ok nélkül a világ leghálátlanabb módján viselkedtek
vele szemben. Ezek a hamis barátok, akik színleg imádták, titok
ban rágalmazták, akár azért, hogy kedvébe járjanak a hatalmon
levőknek, akik nem szeretik a szellem embereit, akár mert azáltal
akartak hírnévre szert tenni, hogy áskálódtak ellene.
Amikor egy napon megtudta, hogy legnagyobb csodálóinak
egyike igyekszik a népet és a hatóságokat felbőszíteni ellene,
minden izgalom nélkül azt mondotta : „Régi dolog az, hogy az
igazságért drágán kell fizetni. De a rágalom nem fogja elérni azt,
hogy elhagyjam az igazságot.” Szeretném tudni, látott-e a világ
valaha nagyobb állhatatosságot vagy tisztább erényt? Bármelyik
ellensége tett-e valaha is olyasmit, ami megközelíti ezt az önural
mat ? De jól látom, szerencsétlensége az volt, hogy túlságosan jó
és túlságosan felvilágosodott volt.
Feltárta mindenki számára azt, amit rejtve akartak tartani.
Megtalálta a Szentély kulcsát* ott, ahol ő előtte csak üres misztériu
mot láttak, fme, mivel tetőtől talpig becsületes ember volt, nem
tudott biztonságban élni.
Ámbár filozófusunk nem tartozott azokhoz a komor emberek
hez, akik a szellemi munka akadályát látják a házasságban, még
sem házasodott meg soha, akár azért, mert egy asszony rossz-
* Célzás a Teológiai-politikai tanulmányra, amelyet Clef de Sanctuaire

címmel fordítottak franciára.
kedvétől tartott, akár azért, mert egészen a filozófiának és az

igazság szeretetének szentelte magát.
Nem volt nagyon erős testalkatú, ezenkívül nagy szorgalma
még csak elősegítette gyengülését, s mivel nincs sorvasztóbb a
virrasztásnál, bántalmai szinte állandókká váltak egy rosszindulatú
láz következtében, amelyet elmélkedései közben szerzett. Miután
így sorvadt élete utolsó éveiben, meghalt pályája közepén. így
körülbelül negyvenöt évet élt, mert született 1632-ben és elhunyt
1677. február 21-én.
Középtermetű volt. Arcvonásai arányosak voltak, bőre
nagyon barna, haja fekete és göndör, szemöldöke ugyanolyan
színű, szeme kicsiny, fekete és élénk, arca nagyon kellemes, kiné
zése portugál. Nagy és átható szellemű, mindenképpen szívélyes
kedélyű ember volt. Olyan jól tudta fűszerezni gúnyolódását,
hogy a leggyengédebb lelkűek és a legszigorúbbak egyaránt egész
különös varázst találtak benne.
Élete rövid v o lt; mindamellett azt lehet mondani, hogy
sokat élt, mert megszerezte az igazi javakat, amelyek az erényben
állnak, s mert nem volt több kívánnivalója, miután mély tudásával
oly nagy hírnévre te tt szert.
A mértékletesség, a türelem és az igazságszeretet csak leg
kisebb erényei voltak. Az a szerencséje volt, hogy dicsősége tető
pontján halt meg, anélkül, hogy foltot ejtett volna e dicsőségen,
azt a sajnálatot hagyva hátra a bölcsek és tudósok világában,
hogy megfosztva látják magukat egy fénytől, amely nem volt
kevésbé hasznos számukra, mint a nap fénye. Mert bár nem volt
oly szerencsés, hogy megérje az utolsó háború végét, amikor a
tartományi küldött urak ismét átvették a kormányzást országuk
ban, amely akár a fegyverek sorsa, akár egy rossz választás követ
keztében félig elveszett volt — mégis nagy szerencse volt rá nézve,
hogy kikerülte azt a vihart, amelyet ellenségei készültek támasztani
ellene. Gyűlöletessé tették őt a nép előtt, mert megadta az esz
közöket a képmutatás és az igazi jámborság megkülönböztetésére
és a babona kiirtására.
Filozófusunk tehát nagyon szerencsés, nemcsak életének
dicsősége, hanem halálának körülményei miatt is. Félelem nélkül
nézett halála elé, mint tudjuk azoktól, akik jelen voltak : mintha
örült volna, hogy feláldozhatja magát ellenségeiért, hogy emlékü
ket ne szennyezze be az ő meggyilkolása.
Bennünket kell siratni, akik itt maradunk : mindazokat,
akik jobbak lettek írásai által s akik számára jelenléte nagy segít
ség is volt az igazság útján. De mivel nem kerülhette ki minden
élő sorsát, igyekezzünk haladni az ő nyomán, vagy ha már utánozni
nem tudjuk, legalább tiszteljük csodálatunkkal és dicséretünkkel.

Ezt tanácsolom a komoly lelteknek, valamint azt, hogy olyképpen
kövessék alapelveit és megvilágosodásait, hogy mindig ezek
lebegjenek szemük előtt, hogy szabályul szolgálhassanak csele
kedeteikben. Amit szeretünk és tisztelünk a nagy emberekben,
mindig eleven és élni fog minden századon keresztül.
Azokra, akik a homályban és dicsőség nélkül éltek, legtöbb
ször örök sötétség és feledés borul. Baruch de Spinoza élni fog az
igazi tudósok emlékében és írásaikban, amelyek a halhatatlanság
templomát alkotják.
DE SPINOZA Ű R MŰVEINEK JEGYZÉKE

D e s c a r t e s : A f i lo z ó f ia a l a p e l v e i , g e o m e tr ia i m ó d o n b i z o n y í tv a . írta
Benedictus de Spinoza, Amszterdam. Ehhez járul : M e t a f i z i k a i G o n d o la to k
s tb . Amszterdam, Johan. Rieuwerts kiadása 1667. 4°.
T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y stb. Hamburg, Heinrich Kunrath
kiadása 1670. 4°. Ezt a művet újra kinyomatták e címmel : Daniel Hensius
(sic!) P. P. történeti művek első gyűjteménye. Második kiadás stb. Leyden,
ísaak Hercules kiadása 1673 8°. Ez a kiadás pontosabb a kvart-kiadásnál,
amely az első.
B . d . S . h á tr a h a g y o tt m ü v e i, 1677. 4°.
B e n e d ic tu s d e S p i n o z a a p o l ó g iá j a , a m e ly b e n a z s in a g ó g á b ó l v á ló k i l é
p é s é t i g a z o lja . Ez az apológia spanyolul van írva és sohasem jelent meg
nyomtatásban.
É r te k e z é s I r i s r ő l v a g y a s z iv á r v á n y r ó l . Ezt tűzbe dobta.
E fenti műveken kívül, amelyeknek Spinoza valóban szerzője, neki
tulajdonították a következőket:
L u c i u s A n t i s t i u s C o n s ta n s , A z e g y h á z i e m b e r e k jo g á r ó l, egyedülálló
könyv stb. Alethopolis, Caius Valerius Pennatus kiadása 1665. 8°. De Spinoza
úr kijelentette legjobb barátai előtt, hogy nem szerzője ennek a könyvnek.
Tulajdonították Ludovicus Meyer úrnak, amszterdami orvosnak, Hermanus
Schelius úrnak és Van de Hooft úrnak, aki megmutatta buzgalmát az egye
sült tartományokban, a helytartóság ellen. Minden jel arra mutat, hogy ez
utóbbi a mű szerzője, s hogy azért írta, hogy bosszút álljon a holland papokon,
akik nagy párthívei voltak az orániai háznak s a szószékről örökösen de W itt
pensionárius ellen szónokoltak.
A f i lo z ó f ia m i n t a s z e n tí r á s é r te lm e z ő je . P a r a d o x fe jte g e té s . Eleuthero-
polis 1666. 4°. A közvélemény ezt a művet Ludovicus Meyer úrnak tulajdo
nítja. Űjra kinyomatták e címmel : Daniel Hensius P. P. Történeti művek,
második gyűjtemény, Leyden. Isaak Hercules kiadása. 1673. 8°.
Spinoza összes műveit, valamint azokat is, amelyeket neki tulajdoní
tottak, hollandra fordította Jan Hendrik Glasmaker, Hollandia Perrot d’Ab-
lancourt-ja. Csak a Teológiai-politikai tanulmányt fordították le franciára.
Lásd De Spinoza úr életrajzát a 327. lapon.
De Spinoza úr egyik tanítványa, név szerint Abraham Jan Cuffeler,
logikát írt tanítójának elvei szerint. Címe : A te r m é s z e te s é s m e s te r s é g e s
k ö v e tk e z te té s i e lj á r á s p r ó b á ja , a m e l y a p a n t o z ó f i a e lv e ih e z v e z e t. Hamburg,
Heinrich Kunrath kiadása. 1684. 8°.
BENEDICTUS de SPINOZA
RÖVID, DE IGAZ ÉLETRAJZA
Hiteles forrásokból és még élő személyek tanúságából összeállította
JO H A N N E S COLERUS
A Lutheri Egyházközség német hitszónoka s’ Gravenhageban

A M S Z T E R D A M I , I. L I N D E N B E R G K I A D Á S A
1705
A m ű eredeti c ím e :
KÖRTE, DOG WAARACHTIGE LEVENS-BESCHRYVING VAN

BENEDICTUS DE SPINOSA
U i t A u te n tiq u e S tu lc k e n e n m o n d e lin g g e tu ig e n is v a n п о д le v e n d e P e r s o n e n ^
o p g e sté lt.
AMS TE RDAM
1705.
Spinoza szárm azása és családja
Ez a világhírű filozófus, Baruch de Spinoza (így nevezték őt

zsidó szülei; ő maga később, amikor elvált a zsidóságtól, meg
változtatta ezt a nevet, s írásaiban és leveleiben Benedictus de
Spinozának nevezte magát) Amszterdamban született az 1633. év
december havában. Születésének napja könnyen kiszámítható
halála napjából. Bár rendszerint azt írják róla, hogy szegény és
alacsony származású volt, mégis bizonyos, hogy szülei tekintélyes
és jómódú portugál zsidók voltak, akik szép kereskedőházban
laktak a Burgwalon, egészen közel a régi portugál templomhoz.
Egyébként szokásai, érintkezési formái, barátai, rokonai és szülei
nek hagyatéka eléggé tanúsították, hogy nem rossz, hanem a
közönségesnél jobb nevelésben részesült. Volt két nővére, Rebecca
és Mirjam de Spinoza. Az utóbbi egy Samuel Carceris nevű portugál
zsidóhoz ment férjhez, s fia, Daniel Carceris, társörökösül jelent
kezett B. de Spinoza halála után, amint kitűnik egy jegyzői meg
hatalmazásból, amelyet e célból állított ki Libertus Loef jegyző
1677. március 30-án Hendrik van der Spyk úr, az elhunytnak
előbbi házigazdája számára.
II. fejezet
Első tanulmányai
Spinoza természettől fogva éleselméjű és gyors felfogású volt.

Mivel nagy hajlama volt a latin nyelvre, előbb egy német diáknál
tanult naponta néhány óráig, később pedig a hírhedt tanítóra és
orvosra, Frans van den Endenre bízták oktatását. Ez akkoriban
nagy dicsőséggel tanította sok igen előkelő amszterdami kereskedő
gyermekeit, mígnem végül észrevették, hogy a latinon kívül valami
egyébre is tanítja őket, nevezetesen az istentelenség magvait és
alapelemeit igyekszik elültetni lelkűkben. Erre nézve különböző
428 Johannes Colerus
bizonyítékokat közöltek velem tekintélyes emberek, akik ké

sőbb maguk is presbiteri tisztséget viseltek amszterdami köz
ségünkben s akik még akkor is, amikor szüleik már a sírban
feküdtek, hálásak voltak nekik azért, hogy még idejekorán kivették
őket ennek az istentagadónak iskolájából. Ennek a Van den Enden-
nek volt egy egyetlen leánya, aki maga is olyan jól tudott latinul,
hogy képes volt ezt, valamint az énekművészetet tanítani atyja
tanítványainak. Spinoza sokszor elbeszélte, hogy megszerette ezt
a leányt és feleségül akarta venni, noha meglehetősen beteges
és csúnya külsejű volt, és őt csakis éleselméjűsége és kiváló tudomá
nyossága vonzotta. Ámde tanulótársa, a hamburgi születésű
Kerkring úr, észrevette ezt a vonzalmat és féltékeny lett. Végül
megnyerte kegyét (amihez nem kis mértékben hozzájárult az, hogy
többezer forint értékű gyöngysort ajándékozott neki), úgyhogy
őt választotta férjéül, miután a férfi előbb megtagadta vallását,
nevezetesen az augsburgi hitvallást, és katolikussá lett. Vö. erre
nézve Bayle, Dictionnaire Historique et Critique, III. rész, 2. kiad.
Rotterdam 1702. 2767. 1., valamint Korholt tanulm ányát: De
tribus Impostoribus, 2. kiad. a szerző fiától származó előszóban.
Maga Van den Enden, mivel Hollandiában már túlságosan ismertté
vált, Franciaországba ment s ott orvosi gyakorlattal szerezte meg
élhetését, de szerencsétlen véget ért. Bayle úr beszéli „Spinoza élet
rajzában” — F. Halma fordítása 5. 1. —, hogy Franciaországban
a dauphin élete ellen elkövetett merénylete miatt felakasztották.
Mások ellenben, akik ismerték ott és sokat érintkeztek vele, más
képpen okolják ezt meg. Szerintük egy francia tartományt próbált
fellázítani, hogy követelje újra régi kiváltságait; ezzel a francia
királynak saját országában akart kellemetlenséget okozni, hogy
megkönnyítse az akkoriban nagyon szorongatott Hollandiának
helyzetét. E célból ennek néhány hajót is kellett volna számára
küldenie, de a hajók elkéstek. Ha azonban az első adat volna
helyes, akkor sokkal súlyosabb büntetést kellett volna elszenvednie.
I I I . fejezet
Előbb a teológia, majd a filozófia felé fordul
Miután Spinoza megtanult latinul, még ifjan a teológia felé

fordult és néhány évig foglalkozott vele. Amikor azonban értelme
és ítélőképessége napról napra érettebb lett s ő úgy találta, hogy
inkább természettudományos tárgyak kutatására való, elfordult
a teológiától és teljesen a filozófiára adta magát. Sokáig keresett
Benedictus de Spinoza rövid, de igaz életrajza 429
jó tanítót és olyan írásokat, amelyek elősegítik szándékát, végül

kezébe jutottak Renatus Descartes művei. Gyakran kijelentette,
hogy belőlük merítette a legnagyobb világosságot természetisme
rete számára, s így tanulta meg csak azt fogadni el igaznak, amit
jó és értelmes érvekkel be tudtak neki bizonyítani. Ezzel rájött
arra, hogy a zsidó rabbinusok semmis tanításai és véleményei
nem tudják őt előbbre vinni, mert csak tekintélyükre és állítólagos
isteni sugallatokra támaszkodnak, nem pedig biztos alapokra és
bizonyítékokra. Ezért is egyre inkább kezdte kerülni a zsidó taní
tókkal való érintkezést és ritkán jelent meg zsinagógáikban. Ennek
következtében gyűlölték, 'm ert azt gyanították, hogy elpártol
tőlük és áttér a kereszténységre. De sohasem tért át, sohasem vette
fel a szent keresztséget és nem csatlakozott semmiféle határozott
felekezethez ; éppen csak néhány tudós mennonitával érintkezett
a zsidóságtól való elfordulása után, de más hitvallásokhoz tarto
zókkal is. Bayle úr a Spinoza-életrajzban — Halma fordítása
6, 7, 8. 1. — elmondja, hogy a zsidók évi fizetést vagy járadékot
ígértek neki, ha csak megmarad náluk és szokásszerűen templomba
jár. Ezt gyakran bizonygatta mind házigazdájának, mind mások
nak, megemlítve azt is, hogy ama évjáradékot 1000 forintban
állapították m eg; de mindig hozzátette, hogy 10 000 forintért
sem menne ilyen színlegesen a zsinagógába, mert csak az igazságot
keresi, nem pedig a látszatot. Az említett Bayle úr azt írja továbbá,
hogy Spinozát egyszer, amikor a színházból jött, megtámadta
egy zsidó és késsel könnyen megsebezte arcát, s hogy Spinoza
azt gyanította, hogy életére törtek. De Spinoza házigazdája és
felesége, akik mind a ketten még életben vannak, azt mondják
nekem, hogy ezt gyakran másképpen beszélte el nekik : neveze
tesen, hogy egy este, amikor a régi portugál zsinagógából hazafelé
ment, valaki egy tőrrel rohant rá ; ő azonban, észrevéve ezt,
megfordult, s így a szúrás csupán ruháját érte ; erre való állandó
emlékül még egy kabátot őriz. Ez az esemény azonban arra késztette,
hogy Amszterdamon kívül vegyen lakást s itt csendben folytassa
természettudományos kutatásait.
I V . f e je z e t
Kiközösítése
De alig vált meg a zsidóktól, ezek egyházi bíróságukat mozgó

sították ellene és nyilvánosan száműzték zsinagógájukból és közös
ségükből. Hogy ez így történt, maga is gyakran tanúsította:
ettől fogva már senkivel közülük nem akart beszélni vagy érint
kezni. Bayle úr és dr. Musaeus szintén elmondják ezt. Amszterdami
zsidók, akik nagyon jól ismerték őt, azt mondják nekem, hogy
ők ezt jól tudják, és hogy az öreg Chacham Abuabh1 átkozta őt ki,
egy rabbi, akinek akkoriban nagy tekintélye volt közöttük. Meg
kíséreltem fiaitól megszerezni a kiátkozás szövegét, de hiába.
Azzal mentegetődztek, hogy nem találták meg atyjuk hátrahagyott
papírjai között, bár én jól láttam, hogy nem szívesen válnak meg
tőle. I tt ’s Gravenhageban megkérdeztem egyszer egy tudós zsidó
tól, milyen formulát használnak egy hitehagyott kiközösítésekor.
Azt felelte, hogy kevés szóból áll s megtalálható Maimonidés
traktátusában Hilchot Talmud Tóra VII. fejezet 2. §.2 De a zsidók
nak, mint a szent iratok magyarázói általában felteszik, háromféle
átkuk volt,3 bár a tudós Johannes Seiden De Synedriís veterum
Hebraeorum című művében I. könyv, 7. fejezet 64.1. csupán kétféle,
a zsidóknál szokásos átkot vesz fel, s az elsőnek szerinte két külön
böző foka van. Az átok első nemét niddui-nak nevezik, s lényege
a községtől bizonyos időre való eltávolítás vagy elkülönítés. Előbb
szigorú intelmet és figyelmeztetést intéztek a bűnöshöz és hétnapi
időt adtak neki, hogy ezalatt megtisztuljon vétkétől és megszaba
duljon bűnétől. Ha ez nem történt meg, akkor kizárás következett
— ezt kis átoknak nevezték — s még harminc napig, vagyis egy
hónapig vártak, talán megtér még a bűnös. Ez idő alatt az átokkal
sújtottnak négy rőfnyi távolságban kellett magát tartania más
emberektől; senkinek sem volt szabad vele érintkeznie, kivéve
azokat, akik ételt és italt nyújtottak neki. Johannes Jacobus
Hofmann úr hozzáfűzi itt Lexikonában, II. rész 213. 1., hogy
senkinek nem volt szabad vele ennie, innia vagy fürdőbe mennie,
neki azonban szabad volt templomba járnia, hogy tanítson vagy
a tanítást hallgassa. De ha az említett 30 nap közben fia született,
ezt nem volt szabad körülmetélní. H a meghalt, nem siratták és
nem gyászolták, s örök szégyenére vagy nagy rakás követ dobtak
sírjára, vagy egy nagy követ hengerítettek reá. Willem Goeree úr
Zsidó régiségek című művében, I. rész, 641. 1., azt írja, hogy
soha Izraelben nem sújtottak senkit tulajdonképpen átokkal, de
a szent iratoknak sem zsidó, sem keresztény magyarázói nem
ismerik ezt el, hanem épp az ellenkezőjét bizonyítják.
Az átok második nemét cherem-nek nevezték ; ez kiközö
sítés a zsinagógából, összekötve szörnyű átkokkal, amelyeket
rendszerint Mózes ötödik könyvének 28. fejezetéből vettek, mint
dr. Dilherr a Disput. Theol. et Philolog. II. részében, 319. 1., rész
letesen kifejti. A tudós angol John Líghtfoot azt mondja Horae
Hebraicaejában — Művei, II. rész, 890. 1., az I. Kor. 5. 5.-ről —,
hogy ez az átok az elsőt szokta követni, ha az átokkal sújtott

nem jelent meg 30 nap múlva, hogy megtisztuljon bűnétől és
vétkétől, s ez volt a kis átok második foka. Vele nyilvános gyűlésen
sújtották a bűnöst olyképpen, hogy Mózes törvényéből nyilvánosan
olvasták reá az átkot. Gyertyákat gyújtottak meg, s ezek addig
égtek, ameddig az átok szavainak felolvasása tartott. Ennek
befejezése után a rabbi eloltotta a gyertyákat annak jeléül, hogy
ez az ember meg van fosztva az isteni fénytől. Akit ily módon
átokkal sújtottak, az már nem mehetett be többé a zsinagógába,
hogy benne tanítson és a tanítást hallgassa. Ez szintén harminc napig
tartott, amelyet azután meghosszabbítottak hatvan vagy kilencven
napra, hogy az átokkal sújtott ezalatt bűne felismeréséhez jusson.
Ha ez nem történt meg, akkor bekövetkezett az átok harma
dik neme ; ezt sammatának nevezték, s kitaszítást jelentett annak
reménye nélkül, hogy a vele sújtottat valaha is visszafogadják
ismét az egyház és a zsidó nép közösségébe. Ez volt tulajdonképp
az úgynevezett nagy átkuk. Azelőtt rendszerint megfújták a harso
nákat, ha a rabbi kimondta ezt az átkot a gyülekezetben, hogy
rémületet keltsen mindenkiben, aki hallotta. Általa kizárták a
gonosztevőt minden emberi segítségből és támogatásból és az
isteni kegyelem minden eszközéből s kiszolgáltatták Isten szigorú
ítéletének örök kárhozatra. Sokan úgy vélik, hogy ez a sammatának
nevezett átok ugyanaz, amelyet az apostol I. Kor. 16, 22 maranatha-
nak nevez, amikor azt mondja : „Ha valaki nem szereti az Úr
Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maharam, Motha” , vagy ahogy
tulajdonképp hangzik, „Maran atha” : „legyen átkozott haláláig” ,
vagy mások fordítása szerint ХЛХ p!2 „Áz Űr jön” , tudniillik,
hogy őt elítélje és megbüntesse. A zsidók azt mondják, hogy ezt
az átkot Enoch vezette be és hagyomány útján származott át rájuk.
Ami az okokat illeti, amelyek miatt kiátkoztak valakit, a
zsidó tanítók főleg kettőt hoztak fel — a tudós Lightfoot i.m. sze
rint nevezetesen pénz miatt és az epikureizmus miatt. Pénz miatt,
ha egy adóst a bíró fizetésre ítélt, de ő ezt megtagadta. Epikure
izmus miatt, ha valaki istenkáromló, bálványimádó, szombat-
gyalázó vagy vallástagadó lett. Mert az epikureust úgy írják le
a talmudban Tract. Sanhedrin föl. 99, hogy olyan ember, aki
megveti isten szavát, kigúnyolja a bölcsességgel foglalkozókat és
gonosz szájjal beszél Istenről. Áz ilyennek nem adtak haladékot,
banem azonnal kiátkozták. A zsinagóga szolgája meghívta az
első hétköznapra, s ha nem jelent meg, a szolgának erről nyilvá
nosan kellett jelentést tennie a következő szavakkal: „A temp
lom elöljárója parancsára ide hívtam N. N.-t, de nem akart meg
jelenni.” A kiközösítés azután írásban történt s azt az említett
szolgával küldték el a kiátkozottnak. Ez volt a kiközösítési okmány

vagy átoklevél, s mások is kaphattak róla másolatot, ha megfizet
ték az írnoknak. Ha azonban a kiátkozott megjelent és konok
maradt, akkor szóbelileg történt ugyanaz, s közben ujjal mutattak
rá. Lightfoot úr az idézett műben régi zsidó iratokból még más
24 okot sorol fel, amely miatt kiátkoztak valakit; de ennek
kifejtése itt túlságosan hosszadalmas volna.
Ami végül a formulát illeti, amelyet mind a szóbeli, mind
az írásbeli kiközösítésnél használtak, először a bűnt vagy okot
nevezték meg, amely miatt azt kirótták, amint Seiden úr. (i. m.
59.1.) kimutatja Maimonidésből. Erre következik e rövid átok
form ula:’ „Ez az N. N. legyen a kis vagy nagy átok (níddui,
cherem vagy sammata) alatt. Legyen kitaszítva vagy száműzve
vagy teljesen kiirtva.” Sokáig kutattam a zsidó átok egyik vagy
másik formulája után, de nem tudtam zsidótól megkapni; végül
a tudós és a zsidók régi írásaiban nagyon járatos Surenhusíus úr,
a keleti nyelvek professzora az amszterdami egyetemen, közölte
velem az általános zsidó átkot a zsidó szertartások könyvéből,
amelynek Colbo4 a neve, egy latin fordítással együtt. Megtalálható
ez az átok Seldenus úrnak a természetjogról és nemzetközi jogról
szóló művében is, 4. könyv, 7. fejezet, 524. 1. Az olvasó számára
a következőképpen fordítottuk le:
Az általános zsidó átok szövege

„Az angyalok határozata és a szentek nyilatkozata folytán
száműzzük, kitiltjuk, kitaszítjuk, elvetjük és megátkozzuk Istennek
és egyházának akarata szerint e 613 parancsot tartalmazó törvény-
könyv által, ezzel az átokkal, amellyel Józsué megátkozta Jericho
városát, s ezzel az átokkal, amellyel Elisa megátkozta a fiúkat
és szolgáját, Gehasit, s azzal az átokkal, amellyel Barak meg
átkozta Merost, és azzal az átokkal, amellyel valamikor a nagy
tanács tagjai szoktak átkozni, s azzal az átokkal, amellyel Rab
Jehuda, Ezekiel fia, megátkozta szolgáját (Gemara, Tit Kidusin,
föl. 70) és mindazokkal az átkozási formulákkal, átkozásokkal,
kitaszításokkal és elkülönítésekkel, amelyeket Mózes tanítónk
ideje óta mind a mai napig kiróttak, Achthariel, a Seregek Ura
nevében, akit Jahnak neveznek, Mihály arkangyal nevében, a
Metatteron nevében, akinek neve azonos mestere nevével, Sarda-
liphon nevében, aki koszorúkat fon mesterének (azaz aki Izrael
parancsait Isten, a z ú r elé viszi), abban a névben, amely 42 betűt
fog át, azaz annak a nevében, aki megjelent Mózesnek a csipke-
bokorban, abban a névben, amely által Mózes széthasította a

Vörös tengert, annak nevében, aki azt mondta, „vagyok, aki
leszek” ; Isten nagy nevének, JEBOVÁ-nak titka által, a törvény
két táblájának írása által, azúrnak, a Seregek Urának nevében,
aki a cherubim felett lakik, a golyók és kerekek nevében, amelyeket
Ezekiel látott, a szent állatok és szolgáló angyalok nevében, mind
azoknak a szent angyaloknak nevében, akik a Legfenségesebhnek
szolgálnak, (megátkozzuk) Izráel minden fiát vagy leányát, aki
szándékosan megszeg valamiképpen csak egyetlen vallási parancsot
is, amelyet meg kell tartaniuk. Legyen átkozott az Űr, Izráel
Istene előtt, aki a cherubok felett trónol. Legyen átkozott a tiszte
letreméltó és kimondhatatlan név szája által, amelyet a nagy
engesztelési napon ejtett ki a főpap szája. Legyen átkozott az égben
és a földön. Legyen átkozott a mindenható Isten szája által. Legyen
átkozott Mihály arkangyal neve által. Legyen átkozott a Metat-
teron neve által, amely azonos a mesterének nevével (mert a
Metatteron szó betűinek számértéke ugyanaz, mint a Saddai, a
Mindenható szó betűié, tudniillik 314). Legyen átkozott Achthariel
Jah neve által, a Seregek Ura által. Legyen átkozott a szeráfok,
a kerekek és szentállatok, valamint a szolgáló angyalok szája
által, akik szentségben és tisztaságban szolgálnak az Űr színe
előtt. Ha niszán (március) havában született, amelynek legfőbb,
uralkodó őrangyalát Űriéinek nevezik, akkor legyen átkozott az ő
szája és egész őrségének szája által. Ha ijár (április) havában
született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát Cefanielnek neve
zik, akkor legyen átkozott az ő szája és egész őrségének szája
által. Ha sziván (május) havában született, amelynek legfőbb,
uralkodó őrangyalát Amrielnek nevezik, akkor legyen átkozott
az ő szája és egész őrségének szája által. Ha thammuz (június)
havában született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát Peniel-
nek nevezik, akkor legyen átkozott az ő szája és az egész őrségének
szája által. Ha áb (július) havában született, amelynek legfőbb,
uralkodó őrangyalát Bárkiéinek nevezik, akkor legyen átkozott
az ő szája és egész őrségének szája által. Ha elül (augusztus) havá
ban született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát Periéinek
nevezik, akkor legyen átkozott az ő szája és egész őrségének szája
által. Ha tisri (szeptember) havában született, amelynek legfőbb,
uralkodó őrangyalát Curielnek nevezik, akkor legyen átkozott az
ő szája és egész őrségének szája által. Ha marchesvan (október)
havában született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát Zacha-
rielnek nevezik, akkor legyen átkozott az ő szája és egész őrségének
szája által. Ha kiszlev (november) havában született, amelynek
legfőbb, uralkodó őrangyalát Adonielnek nevezik, akkor legyen
átkozott az ő szája és egész őrségének szája által. Ha tevat (decem

ber) havában született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát
Anaelnek nevezik, akkor legyen átkozott az ő szája és egész őrségé
nek szája által. Ha sevat (január) havában született, amelynek
legfőbb, uralkodó őrangyalát Gábrielnek nevezik, akkor legyen
átkozott az ő szája és egész őrségének szája által. Ha ádár (feb
ruár) havában született, amelynek legfőbb, uralkodó őrangyalát
Rumielnek nevezik, akkor legyen átkozott az ő szája és egész
őrségének szája által. Legyen átkozott ama hét angyal szája által,
amely a hét hétköznap fölé van helyezve, s egész őrségének és
segédcsapatának szája által. Legyen átkozott ama négy angyal
szája által, amely a négy évszak felett áll, és egész őrségének és
segédcsapatának szája által. Legyen átkozott a hét hatalom szája
által. Legyen átkozott a törvény fejedelmeinek szája által, akik
a korona és pecsét nevet viselik. Legyen átkozott az erős, nagy
és félelmetes Isten szája által. Könyörgünk, hogy semmisüljön
meg, hogy gyorsan történjék meg bukása. Isten a szellemek Istene,
veszítse őt el és semmisítse meg minden hús előtt. Isten, a szellemek
Istene, alázza meg őt minden hús előtt. Isten, a szellemek Istene,
nyomja el őt minden hús előtt. Isten a szellemek Istene, irtsa ki őt
minden hús előtt. Isten haragja és fájdalmat hozó fergeteg essék
az istentelen fejére. Az öldöklő angyalok támadjanak reá. Legyen
átkozott, bárhová fordul és menekül is. Lelke rémülettel távozzék
tőle. Haljon meg fuldokolva. Ne érje meg élete határát és ne
menjen túl rajta. Isten verje meg sorvadással, lázzal, üszkösödéssel,
gyulladással, a karddal, aszállyal, bélpoklossággal, s addig üldözze,
amíg teljesen meg nem semmisíti. Kardja hatoljon át szívón s
íja törjön össze. Legyen, mint polyva a szélben, s űzze őt el az
Űr angyala. Útja legyen sötét és csúszós, és Isten angyala üldözze
őt. Váratlanul érje őt pusztulás ; hálója, amelyet titokban vetett
ki, bonyolítsa őt össze kibonthatatlanul. Isten taszítsa őt a fényből
a sötétségbe s űzze el a föld színéről. Félelem és szorongás vegyék
körül. Szeme lássa kitaszítását, ő pedig igya Isten haragját. Övezze
őt az átok, mint ruhája ; bőre sorvadjon el s Isten irtsa ki őt örökre
s taszítsa ki sátrából. Isten ne bocsássa meg bűneit, hanem az Űr
haragja és buzgalma égjen e férfi fölött és súlyosodjék reá minden
átok, amely meg van írva ebben a törvénykönyvben s az Úr irtsa
ki nevét az ég alatt s válassza el a rosszra Izráel minden törzsétől
a szövetség minden átka szerint, amely fel van jegyezve e törvény-
könyvben. Ti pedig, akik ma még életben vagytok, ragaszkodjatok
Uratokhoz istenetekhez. 0, aki megáldotta Ábrahámot, Izsákot,
Jákobot, Mózest, Áront, Dávidot, Salamont, Izráel prófétáit és
az istenfélőket a pogányok közül, áldja meg ezt az egész szent
községet minden más szent községgel együtt, kivéve azt, aki áthágja
ezt az átkot. Isten az ő könyörületességében óvja, őrizze meg őket
és szabadítsa ki minden szorongattatásból és nyomorból. Hosz-
szabbítsa meg napjaikat és éveiket s küldje áldását és sikerét
kezük minden művére. Váltsa meg őket nemsokára, egész Izráellel
együtt. Ez legyen akarata és tetszése. Ámen!”
Mivel mármost Spinoza elvált a zsidóktól, ellentmondott
tanítóiknak s kigúnyolta semmiségeiket, azért istenkáromlónak,
az isteni szó megvetőjének és hitehagyottnak tekintették, aki
tőlük a nemzsidókhoz vagy pogányokhoz fordult, s ők kétség
telenül a legsúlyosabb átokkal, a sammatával sújtották. Mondotta
is nekem egy itteni tudós zsidó, hogyha történt itt efféle, bizonyára
a sammatát rótták ki. Mivel Spinoza egyébként nem volt jelen,
írásban átkozták ki s másolatot küldtek neki róla. Erre ő spanyol
nyelvű önigazolást írt és küldött el nekik, mint majd halljuk még
a következőkben.
V. fejezet
Mesterséget tanul megélhetése céljából
Spinoza mármost mint tudós zsidó jól ismerte a régi zsidó

tanítók törvényét és tanácsát, hogy az ember a tanulmányok
mellett tanuljon meg egy művészetet vagy mesterséget, hogy
legyen miből megélnie. Mert így szól Rabban Gamliel a Pirkó
Aboth5 című talmudi traktátus 2. fejezetében : ГП1Л ТйЬл ЛЕ'
„szép a Törvény tanulmánya, ha valamilyen mesterséggel van
összekötve; mert a kettővel való foglalkozás elfeledteti a bűnt,
s minden tanulmány, amellyel nem kapcsolatos valamilyen mester
ség, végül semmivé lesz s igazságtalanságot von maga után.” S R.
Jehuda azt mondotta : „Aki nem tanítja fiát mesterségre, úgy
cselekszik, mintha útonállónak nevelné.” Ezért tanulta meg
Spinoza, mielőtt megkezdte csendes életét a városon kívül, először
pápaszemek és más használatra való üvegek csiszolását. Ebben
annyira tökéletesítette magát, hogy mindenki igyekezett meg
vásárolni munkáját, s ebből szükség esetén meg tudott élni. Hagya
tékában még találtak és méltányos áron eladtak különböző dara
bokat ezekből a csiszolt üvegekből, mint láttam az árverező szám
lájából. Azután megtanulta magától a rajzművészetet, úgyhogy
tintával vagy szénnel le tudott rajzolni valakit. Kezemben van
egy egész kis könyv, amely e művészetéről tanúskodik, benne
lerajzolt különböző előkelő személyeket, akiket ismert, s akik
alkalmilag egyszer meglátogatták. Többek között a negyedik
28 *
lapon egy halász rajzát találom, ingben, hajóshálóval a jobb

vállán, egészen azon a módon, ahogyan a hírhedt felkelővezért,
Mas Aniellót a történeti képeken ábrázolják. Hendrik van der
Spyk úr, utolsó házigazdája azt mondta nekem erről, hogy haj
szálnyira hasonlít magához Spinozához s hogy kétségkívül saját
arca után rajzolta. Más nagytekintélyű férfiakról, akiknek képe
ugyancsak megvan e könyvben, bizonyos okokból hallgatok.
Miután Spinoza megtanulta ezeket a művészeteket mint megélhe
tése eszközeit, eltávozott Amszterdamból, s valakinél az Ouwerkerk
felé vezető úton vett ki lakást. Itt élt magában tanulmányainak
és csiszolta üvegeit; ezeket azután barátai elvitték és az ő hasz
nára eladták.
VI. fejezet
Átköltözik Rhijnsburgba, Voorburgba és végül Hágába
Innen 1664-ben a Leyden melletti Rhijnsburgba ment s itt

maradt a télen át, majd Voorburgba költözött, egy órányira
s’Gravenhagetől, mint kitűnik 30-ik,* Petrus Ballinghoz írott
leveléből. Itt, mint közölték velem, három vagy négy évet töltött,
s ez alatt itt s’Gravenshageban sok barátot szerzett magának
mind a katonaság, mind más magasrangú és nagytekintélyű
személyek körében, akik szívesen érintkeztek és vitatkoztak vele.
Kérésükre végül s’Gravenhageban telepedett le. Itt a Veerkaain
lakott van Velen özvegyénél, nála étkezett is, ugyanabban a házban,
amelyben én lakom jelenleg. Dolgozószobám, a ház hátsó részén
a második emeleten, volt az ő laboratóriuma vagy dolgozószobája,
amelyben hált és dolgozott. Gyakran két vagy három napig oda
vitette élelmét, anélkül, hogy emberek közé ment volna. De mivel
ez nagyon költséges volt számára, a Paviljoengrachton, házam
mögött bérelt egy szobát a többször említett Hendrik van der
Spyk úrnál, ahol egészen magánosán élt s maga gondoskodott
naponta ételről és italról.
VII. fejezet
Takarékos és mérsékelt volt evésben és ivásban
Szinte hihetetlen, milyen takarékosan és mérsékelten élt,

nem mintha külső szegénység kényszerítette volna erre, hiszen
* A mostani számozás szerint 17. (Sz. S .)

elég pénzt ajánlottak neki, hanem veleszületett tartózkodásból

és igénytelenségből, s mert nem akart abba a hírbe keveredni,
hogy másnak a kenyerét eszi. Erre nézve hátrahagyott papírjai
között különböző számlákat találok. így egyszer egy egész nap
csak tejlevest evett vajjal három stuiverért és egy kancsó sört
ivott 1y2 stuiverért, egyszer meg kását vajjal és mazsolával négy
stuiver nyolc fillérért. Egy egész hónapban csak két félüveg bort
találok a számláján. S bár gyakran mások hívták meg ebédre,
mégis inkább a saját kenyerét akarta enni, mint csemegét mások
nál. Valamivel tovább, mint öt és félévig élt ilyen módon haláláig
az előbb említett házigazdánál. Minden negyedévben kiegyen
lítette számláját, hogy az év végén mindig egyenesben legyenek.
Gyakran így szólt lakótársaihoz: „Úgy teszek, mint a kígyó,
amely farkát szájában tartja ; igyekszem, hogy (az év végén) csak
annyi maradjon, amennyi egy becsületes temetéshez szükséges.
Rokonaim semmit sem örökölnek tőlem ; de nem is aszerint
viselkedtek.
V III. fejezet
Testi alakja és ruházata
Ami személyét és testi alakját illeti, eléggé ismerik őt itt,

s még sokan élnek, akik sűrűn érintkeztek vele. Középtermetű
volt és finom arcú. Külsejéből eléggé fel lehetett ismerni, hogy
portugál zsidóktól származott, mert bőre meglehetősen fekete,
haja fekete és göndör, szemöldöke hosszú és fekete volt. Ruházata
egyszerű és polgári, s nem ügyelt sokat ruházatára. Otthon kopott
kartonkabátot viselt. Ezért megrótta ^egyszer egy előkelő taná
csos s egyúttal újat ajánlott fel neki. Ő azonban azt felelte erre :
„Más ember leszek akkor? Rossz dolog, ha a zsák jobb a húsnál,
amely benne van.”
I X . fejezet
Érintkezése és életmódja
Érintkezése és életmódja csendes és visszavonult volt.

Szenvedélyeit csodálatos módon tudta mérsékelni. Sohasem látták
nagyon szomorúnak, sem pedig nagyon vígnak. Haragján és
bosszúságán nagyon jól tudott uralkodni, vagy magába tudta
fojtani őket azzal, hogy csak egy jellel vagy néhány rövid szóval
fejezte ki őket, vagy pedig felkelt és elment, attól félve, hogy
438 J o h a n n e s C o le r u s
szenvedélye elragadja. Egyébként barátságos és szívélyes volt

a mindennapi érintkezésben. Ha háziasszonya vagy más lakó
társai betegek voltak, nem mulasztotta el, hogy beszélgessen
velük, hogy vigasztalja és türelemre intse őket s arra tanítsa,
hogy ez az Istentől rájuk mért sorsuk. A ház gyermekeit szüleik
iránt való alázatosságra és engedelmességre s a nyilvános isten
tisztelet látogatására intette. Ha lakótársai a templomból jöttek,
gyakran megkérdezte őket, mit tartottak meg épülésükre a prédi
kációból. Elődömet, a boldogult dr. Cordest, mivel tudós és egyenes
lelkű ember volt, nagyon becsülte és gyakran magasztalta. Olykor
el is ment, hogy meghallgassa, dicsérte tudós írásmagyarázataít
és találó alkalmazásait, egyszersmind intette házi gazdáját és
többi lakótársát, hogy egyetlen prédikációját el ne mulasszák.
Amikor háziasszonya egyszer azt kérdezte tőle, hogy véleménye
szerint üdvözülhet-e vallásában, azt felelte : ,,Az Ön vallása jó ;
nem kell mást keresnie, hogy üdvözüljön, ha csak békés és jámbor
életet él.” Ha otthon volt, senkinek sem esett terhére, hanem
többnyire csendesen ült szobájában. Ha azonban elfáradt vizs
gálódásaiban, akkor lejött s beszélgetett lakótársaival mindenről,
ami történt, ha csupán apróságok voltak is. Azonkívül élvezete
abban állott, hogy elszívott egy pipa dohányt, vagy ha másképp
akart szórakozni, keresett néhány pókot, nézte, hogyan harcolnak
egymással, vagy fogott néhány legyet, bedobta a pók hálójába
s nézte ezt a küzdelmet nagy élvezettel, még nevetéssel is. Elő
vette nagyító üvegét is, rajta keresztül nézegette a legkisebb
szúnyogokat és legyeket, egyúttal elmélkedve erről. Továbbá nem
volt pénzsóvár, hanem megelégedett azzal, amire mindennapi
megélhetéséhez szüksége volt. Igen jó barátja, az Amszterdamban
élő Simon de Vries, akit 26. levelében* „amicus integerrimus”-
nak, azaz „legőszintébb barátjának” nevez, felajánlott neki egy
szer 2000 forintot, hogy így bőségesebben élhessen ; ő azonban
ezt házigazdája jelenlétében a legszeretetreméltóbban vissza
utasította, azt hozva fel kifogásul, hogy nincs szüksége semmire,
s ha elfogadná ezt az összeget, ez csak elvonná őt munkáitól és
vizsgálódásaitól. Ez a Simon de Vries, aki nőtlenül halt meg, vég
rendeletében őt akarta megtenni vagyona örökösévé, de Spinoza
azt kereken visszautasította s egyszersmind intette, hogy hagyja
vagyonát Schiedamban lakó fivérére mint az igazi és legközelebbi
örökösre. Ez meg is történt, de azzal a feltétellel, hogy Spinozának
egész életén át minden évben bizonyos járadékot fizet ki szükséges
megélhetéséhez. így is történt élte végéig. Ez a schiedami de Vries
* A mostani számozás szerint а 8. levélben. — Sz. S.
500 forint összeget ajánlott fel neki, de ő nem kivánt annyit és

megelégedett 300-zal. Spinoza halála után az említett de Vries
Jan ítieuwertsz amszterdami városi könyvnyomdász útján kifi
zette van der Spyk úrnak, ami követelése még volt, mint kitűnik
1678. március 6-án van der Spyk úrnak írt leveléből. Amikor
Spinoza atyja meghalt és a hagyatékot fel karfák osztani, nővérei
azon voltak, hogy őt kizárják a részesedésből, de ő a törvény
útján kényszerítette őket osztályrészének elismerésére. Amikor
azonban a felosztásra került a sor, meghagyott nekik mindent,
s a maga használatára ösak egy jó ágyat tarto tt meg, hogy feküdjék
rajta, s egy eléje való függönyt.
X . fejezet
Megismerkedik sok tekintélyes személlyel
írásai közzétételével végül ismert lett a világban, különösen

a tekintélyes emberek körében, s nagy és bölcs filozófus hírnevére
te tt szert. Ebben az időben Utrechtben Stoupa úr parancsnokolt,
a svájciak alezredese, aki Cromwell idején a savojai község hit
szónoka volt Londonban és végül mint brigadéros esett el 1692
augusztusában a steenkerkeni csatában. Ez a Stoupa úr „A hollan
dok vallása” című kis könyvében szemére veti a holland refor
mátus teológusoknak, hogy Spinoza könyvét, a Teológiai-politikai
tanulmányt, amelyet 1670-ben adott ki és a 19. levélben* a magáé
nak ismer el, nem cáfolták meg. De a híres Braunius, a groningeni
egyetem professzora, cáfolatában az ellenkezőt bizonyította be
neki, s az a sok írás, amely ez istentelen tanulmány ellen meg
jelent, eléggé tanúsítja azt. Stoupa úr tehát, miután különböző
leveleket váltott Spinozával, arra kéri őt, hogy az 1673. év bizo
nyos idején menjen el Utrechtbe, minthogy őfensége, Condé
hercege, aki akkoriban az említett helynek helytartója volt, egy
szer beszélni óhajt vele ; egyúttal biztosította őt, hogy az említett
herceg évjáradékot eszközöl majd ki számára királyánál, ha egyik
vagy másik írását neki ajánlja. E célból menlevelet küldtek neki
s erre oda utazott. Bayle úr azt írja filozófusunkról szóló életraj
zában, 11.1., teljességgel bizonyos, hogy meglátogatta a herceget
s néhány napot az ő, valamint más előkelő emberek s főképpen
Stoupa úr társaságában töltött. Még élő barátai azonban, akiknél
lakott abban az időben, azt mondják, hogy tőle hallották, amikor
* A mostani számozás szerint a 68. levélben. — Sz. S.
hazajött, hogy nem beszélt Condé herceggel, mert ez elutazott

néhány nappal előbb, mint Spinoza Utrechtbe érkezett; de voltak
beszélgetései Stoupa úrral, s ez megígérte neki, hogy ajánlatával
királyi évjáradékot eszközöl ki számára ; ő azonban udvariasan
elhárította ezt azzal, hogy nincs szándékában valamelyik írását
Franciaország királyának ajánlani. Amikor visszatért Utrechtből,
a csőcselék majdnem megtámadta, mert kémnek nézte s azt
rebesgette, hogy a franciákkal állam- és országos ügyekről levelez.
Amikor házigazdája emiatt nagyon aggódott s attól félt, hogy
Spinozát keresve, erőszakosan betörnek házába, ezekkel a szavak
kal nyugtatta meg ő t : „Ne aggódjék ! Ártatlan vagyok, és sokan
a nagyok közül jól tudják, miért mentem Utrechtbe. Mihelyt
lármát hall ajtaja előtt, kimegyek az emberekhez, ha mindjárt
úgy bánnak is velem, mint a jó de W ítt úrral, őszinte republikánus
vagyok, s a köztársaság java lebeg szemem előtt.” Apfalzi választó-
fejedelem őfensége, a dicső emlékű Karl Ludwig, hallott nagy
filozófusunkról, s a heidelbergi egyetem számára meg akarta
nyerni az ilyen kiváló férfiút, nem tudva persze a szívében rejtőző
méregről, amely csak később mutatkozott meg nyilvánvalóan.
Felajánlotta tehát neki egy híres teológus és filozófus, dr. Joh.
Ludwig Fabricius, a szent teológia professzora és választófejedelmí
tanácsos által a filozófia rendes tanárságát „cum Philosophandi
libertate amplissima” , „a filozofálás legnagyobb szabadságával” .
De volt bizonyos előfeltevés és kikötés, nevezetesen az, hogy
az előbb említett szabadsággal nem élhet vissza a nyilvánosan
elismert vallás rovására; kitűnik ez dr. Fabriciusnak Heidel-
bergből február 16-án hozzá írt leveléből (lásd : Spinoza Opp. posth.
53. levél,* 561. lap), amelyben így címezi és nevezi: „Philosophe
acutissime ac celeberrime” , „nagyon éleselméjű és híres filozófus” .
Spinoza azonban bajt szimatolt s nagyon is jól tudta, hogy filozó
fiai szabadságát nem tudná sokáig összeegyeztetni a nyilvános
vallás törvényeivel és elveivel, s ezért udvariasan visszautasította
ezt a nyilvános tanárságot, azt írva Fabricius úrnak 1673. már
cius 30-án kelt levelében, hogy az ifjúság tanítása akadályozná
őt a természetes igazságok további kutatásában s hogy sohasem
volt szándéka nyilvánosan tanítani. De nem ezen múlt a dolog;
maga árulja el magát a levél következő szavaiban : „Cogito deinde,
me nescire, quibus limitibus libertas illa philosophandi intercludi
debeat, ne videar Publice stabilitam Religionem perturbare velle.”
Azaz : „Azután pedig az a meggondolásom van, hogy nem tudom,
mily határok közé kellene szorítanom ama filozófiai szabadságot,
* A mostani számozás szerint 47. levél. — Sz. S.

hogy ne keltsem azt a látszatot, mintha meg akarnám zavarni a

nyilvánosan elismert vallást.” (Lásd: Opp. posth. 563. lap, 54.
levél.)*
X I. fejezet
Spinoza írásai és bennük kifejtett nézetei
Ami az általa szerzett és kiadott írásokat illeti, ezek részint

kétségesek, részint visszatartották vagy megsemmisítették őket,
részint megjelentek nyomtatásban és minden szemnek láthatók.
Bayle úr azt mondja a többször említett, F. van Halma által
lefordított Spinoza-életrajzában, hogy Spinoza egy apológiát vagy
védőiratot írt spanyol nyelven és átadta a zsidó községnek, mie
lőtt elfordult tőle, de ez az írás nem jelent meg nyomtatásban.
Állítólag sok olyan dolog van benne, amelyet később Teológiai-
politikai tanulmányában találtak. Erről az írásról nem tudhattam
meg semmit, még azoktól sem, akik sokat érintkeztek Spinozával
és még életben vannak.6 — 1664-ben megjelent tőle Renati des
Cartes Principiorum Philosophiae pars 1., 2. More Geometrico
demonstratae. „René Descartes : A filozófia alapelvei első és máso
dik rész, geometriai módon bizonyítva” ; ehhez járul Cogitata
metaphysica, „Metafizikai gondolatok” . Ó, ha ez az ember meg
maradt volna itt, akkor még derék filozófus számba mehetett
volna. — 1665-ben megjelent egy kis könyv 12°-ban, címe : Lucii
Antistii Constantis De jure Ecclesiasticorum; Alethopoli apud
Cajum Valerium Pennatum, azaz Lucius Antistius Constans, az
egyházi emberek jogáról. Igazváros, Cajus Valerius Pennatus
kiadása. Ebben az értekezésben a szerző azt igyekszik bizonyítani,
hogy minden egyházi és világi jogot, amelyet a prédikátorok
maguknak vagy mások nekik tulajdonítanak, hazug és istentelen
módon tulajdonítanak nekik ; hogy az inkább csakis az istenség
helyetteseitől, annak az államnak vagy városnak hatóságaitól
és (elsőbbségeitől függ, amelyben laknak ; hogy továbbá a tanítók
nak nincs joguk saját vallásukat prédikálni, hanem csak azt,
amelynek tanítását a hatóság rájuk parancsolja. Mindez ugyan
azokra az érvekre támaszkodik, amelyeket Hobbes használ Levíat-
hanjában. Ezt az undok és istentelen gyalázó iratot sokan Spino
zának tulajdonítják. Bayle úr Dictionnaire-je 3. kötetében, 2773.
lap, azt állítja, hogy a szóban forgó könyv stílusa, érvei és tartalm a
* A mai számozás szerint a 48. levél. — Sz. S.

egyeznek Spinoza Teológiai-politikai tanulmányával. De ezek csak

sejtések. Az, hogy ez az értekezés akkor jelent meg, amikor Spinoza
írni kezdett, s hogy röviddel Teológiai-politikai tanulmánya előtt
látott napvilágot, még nem bizonyítja, hogy előfutára volt. Hiszen
lehetséges, hogy ketten írnak egy és ugyanabban az időben s hogy
egy és ugyanazt az istentelen nézetet védik, anélkül, hogy egyazon
személy volnának. Maga Spinoza, mint szavahihető emberek
közölték velem, egy előkelő úrnak arra a kérdésére, ő-e a szerzője
a szóban forgó értekezésnek, kereken tagadta ezt. A latin stílus
és a beszédmód sem egyezik Spinozáéval, mert az előbbi gyakran
mély tisztelettel beszél Istenről s ,,Deum ter Opt. Мах.” -пак, а ,,leges-
legjobb és legnagyobb istennek” nevezi, márpedig ezt a fordulatot
nem találom Spinoza írásaiban. — Sok tudós ember azt bizonyította
előttem, hogy annak az istentelen traktátusnak szerzője : Philo
sophia sacrae scripturae interpres, a filozófia mint a szentírás értel
mezője, megjelent 1666-ban 4°-ban, és az előbb említett író egyazon
személy, nevezetesen L. M.,7 s ez valószínű ; de a döntést átenge
dem másoknak, akik talán közelebbit tudnak erről. — 1670-ben
megjelent Spinoza Teológiai-politikai tanulmánya, amelyet a holland
fordító ,,de regtzinnige Theologant of Godgeleerde staatkunde”-
nek nevez. Ezt a könyvet maga Spinoza is elismeri a magáénak 19.,*
Henricus Oldenburghoz írt levelében, arra kérve őt, közölje vele
tudós férfiaknak a mű ellen te tt kifogásait, mert szándékában van
azt néhány jegyzettel újból kiadni. Ennek az istentelen könyv
nek a címlapja szükségképp azt a látszatot kelti, hogy Hamburg
ban Hendrik Koenraadnál nyomták, holott biztos, hogy sem a
városi hatóság, sem a tiszteletre méltó egyházi tanács sohasem
tűrték volna, hogy ilyen istentelen könyvet városukban nyilvá
nosan kínyomassanak és áruljanak. A valóság az, hogy Amszter
damban nyomták Christoffel Conradus könyvnyomdájában az
Egelantiersgrachton. Amikor 1679-ben e városba rendeltek, külön
böző példányokat ajánlott fel nekem, anélkül, hogy maga tudta
volna, milyen veszedelmes írás ez. A fordító Bréma városát mocs
kolta be azzal, mintha ott került volna ki 1694-ben Hans
Jurgen van der Weyl sajtójából. De ez éppoly kevéssé igaz,
mint az előbbi, mert Brémában bizonyára épp oly nehéz
lett volna kínyomatni és közreadni efféle könyveket, mint Ham
burgban. A fentebb említett Philopater nyíltan írja életrajza
folytatásában, 231. lap, hogy az öreg Jan Hendriksen Glazemaker,
akit én nagyon jól ismerek, volt e mű fordítója, s dicsérettel kiemeli,
hogy Spinoza hártahagyott műveit is, amelyek 1677-ben jelentek
* A mostani számozás szerint 68. — Sz. S.

meg, ő fordította hollandra. Azonkívül olyan nagy hűhót csap

ezzel a tanulmánnyal, mintha a világ sohasem látott volna hasonlót.
A Philopater-életrajz szerzőjének vagy legalábbis nyomdászának,
Aard Wolsgryknak, aki előbb könyvkereskedő volt Amszterdam
ban a Rosmarin-Steg sarkán, e vakmerőségért néhány évi fegy-
házzal kellett lakolnia. Kívánom neki, bár a mindenható Isten
segítségével jobb gondolatokra jutott volna, s így szabadult
volna ismét onnan. A múlt nyáron még láttam is itt s’Gravenhage-
ban, ahol könyvkereskedőinknél kéz alatt néhány adósságot haj
to tt be kinyomatott könyvekért, amelyeket azelőtt szállított
nekik. E könnyelmű tanulmányra, a Teológiai-politikai traktá
tusra vonatkozó nézetemet csak két tekintélyes író ítéletével akarom
kifejezni, az egyik ágostai, a másik református hitvallású. Az
első, Theophilus Spizelius „Infelix Literatus” című tanulmányá
nak 363. lapján ezt írja róla : „Irreligiosissimus author, quippe
qui stupenda plane fidentia sui fascinatus, eo progressus impu
dentiae et impietatis fuit, ut Prophetiam dependisse dixerit a
fallaci imaginatione Prophetarum, eosque pariter ac Apostolos
non ex revelatione et divino mandato scripsisse, sed tantum ex
ipsorummet naturali judicio, accommodavisse insuper religionem
quoad fieri potuerit hominum sui temporis ingenio, illamque
fundamentis tum temporis maxime notis et acceptis superaedifi
casse” , azaz: „A nagyon istentelen szerző, csodálatra méltó
önbizalmától elbűvölve, annyira ment orcátlanságában és isten-
telenségében, hogy azt mondotta, a szent férfiak minden próféciája
és írása csakis az ő csalfa képzelődéseikből eredt, s ők, valamint
az apostolok nem isteni sugallat vagy parancs következtében írtak,
hanem csupán természetes ítéletük alapján, s tőlük telhetőleg
kortársaik gondolkodásmódjához igazodtak, s olyan bizonyítékokra
alapították a vallást, amelyek abban az időben a legismertebbek
és a legkedveltebbek voltak,” s ezt szem előtt kell tartani a szent
írás magyarázatánál. Ezt maga Spinoza is elismeri Teológiai-
politikai tanulmánya 243. lapján, s kívánja is, ezt írva többek
között: „Mert ahogyan valamikor a szentírást a nép felfogó
képességéhez alkalmazták, úgy mindenkinek szabad azt a maga
nézeteihez is alkalmaznia.” Ha azonban ez igaz, akkor hol marad
az, hogy istentől sugallt írás, hogy szilárd prófétai szó, amelyet
a szent istenes férfiak mondottak (tehát írtak is), a szentlélektől
hajtva, hogy bizonyos és megerősítheti szívünket, hogy gondola
taink bírája és szilárd szabály, amely szerint hinnünk és élnünk
kell. Azon a módon a szent biblia csak viaszból való orr volna,
amely úgy csavarintható, ahogy az ember akarja, szemüveg, ame
lyen át mindenki azt láthatja, ami neki tetszik, igazi csörgősapka,
amelyet az emberi ész minden rigolyája szerint lehet felvenni.

Az Úr átka sújtson téged, te Sátán ! Ugyanaz a Spizelius úr hozzá
fűzi ehhez Regnerus von Mansfeld úr, néhai utrechti professzor
ítéletét e könyvről, aki 1674-ben Amszterdamban nyomatott
értekezésében így ír róla : „Tractatum hunc ad aeternas condem
nandum tenebras” , ez a könyv megérdemli, hogy örök sötétségre
kárhoztassák.” S valóban így van, mivel az egész keresztény
vallást, amely csakis Isten szavára van alapítva, ezáltal halomra
dönti. A második tanúság a dordrechti Willem van Blyenbergé,
aki különböző leveleket váltott Spinozával s a Hátrahagyott
művek 31. levelében* ezt írja önmagáról: „nulli adstrictus sum
professioni, honestis mercaturis me alo” , „semmiféle hivatás nem
köt, becsületes kereskedésből élek.” Ez a tudós kereskedő „A keresz
tény vallás igazsága” című értekezésében, amely 1674-ben jelent
meg Leydenben, az olvasóhoz intézett Előszóban a következőt
mondja az említett Tanulmányról: „Ez a könyv tele van tömve
tudós szörnyűségekkel és olyan nézetek halmozásával, amelyek a
pokolban kovácsolódtak s amelyek előtt becsületes embernek,
hát még keresztény embernek, borzalmat kell éreznie. Általa
igyekezett a keresztény vallásnak és reményeinek kiirtására s
ateizmus vagy legjobb esetben olyan természetes vallás beveze
tésére, amely a mindenkori felsőbbség érdekei és tetszése szerint
van formálva, s amelyben csakis a büntetéstől való félelem tartja
vissza az embereket a gonosztól, de ha nincs meg ez a hóhértól
való félelem, lelkiismeretfurdalás nélkül szabadon gyakorolják
azt stb.” . Én magam Spinozának ezt a könyvét szorgalmasan
elolvastam elejétől végig, de Isten előtt tanúskodhatom, hogy
nem találtam benne semmi alaposat, ami megingatott volna
valamiképp a szilárdan megalapozott evangéliumi igazságban;
ellenkezőleg minden bizonyíték, amelyet nála találok, előfeltevés
és petitio principii, olyan ráfogások, amelyekben magát a dolgot
bizonyítéknak veszi, ha pedig a dolgot nem ismerik el, csak hazug
ság és gyalázás marad. Spinoza kötelezni akarta ugyan az embere
ket, hogy elhíggyenek mindent, amit írt, de úgy, hogy nem köve
telnek erre nézve érveket vagy bizonyítékokat.
Végül találkozunk írásai között az úgynevezett Opera
Posthuma-val, a Hátrahagyott művekkel. 1677-ben, Spinoza
halálának évében nyomták s a címlapon elöl csak a B. D. S. betűk
állnak. Öt tanulmányt tartalmaznak, mégpedig: 1. Ethica more
geometrico demonstrata, Erkölcstan geometriai módon bizonyítva ;
2. Politica, Államtan ; 3. De emendatione intellectus, Az értelem
* A mostani számozás szerint a 18. levében. — Sz. S.
megjavításáról; 4. Epistolae et responsiones ad eas, Levelek és

reájuk írt válaszok ; 5. Compendium grammaticae linguae hebraeae,
A héber nyelv nyelvtanának rövid vázlata. Sem a nyomtatás
helye, sem a nyomdász neve nincs megadva, jeléül annak, hogy
a kiadó ismeretlen akart maradni. De Spinozának még élő házi
gazdája, Hendrik van der Spyk úr, elbeszélte nekem, hogy Spinoza
úgy rendelkezett, hogy pultját a benne levő írásokkal és levelekkel
együtt mindjárt halála után küldjük el Amszterdamba Jan Rieu-
wertsz városi nyomdásznak ; ezt ő meg is tette. Jan Rieuwertsz
pedig elismeri az előbb említett van der Spyk úrnak Amszter
damból 1677. március 5-én írt válaszában, hogy megkapta ezt a
pultot. Levelének vége így hangzik : „Spinoza rokonai szeretnék
tudni, kinek küldték a pultot, mert azt hitték, hogy sok pénz
van benne, s a hajósoktól akarták megtudni, kinek adták át.
Mivel azonban Hágában nem vezetnek jegyzéket a hajó útján
kapott csomagokról, azért nem látom, hogyan tudhatnák azt
meg. Legjobb, ha nem tudják. Ezzel zárom soraimat stb.” Ebből
világosan látja az olvasó, kinek a tegzéből lőtték a világba ezeket
az átkozott nyilakat. Hogy milyen szörnyű dolgok vannak ezekben
a halála után kiadott írásokban, azt tudós férfiak már eléggé
bizonyították, hogy mindenkit óvjanak tőle. Én csak néhány
dolgot érintek röviden. Etikáját, vagyis erkölcstanát Istennel
kezdi. Ki ne gondolná, ha kinyitja a könyvet, hogy keresztény
filozófus van előtte, aki olyan szép definíciókat, vagyis fogalom
meghatározásokat tud alkotni Istenről, különösen ha a hatodikat
nézzük, amelyben azt mondja : „Istenen a feltétlenül végtelen lényt
értem, azaz a végtelen sok attribútumból álló szubsztanciát,
amelyek mindegyike örök és végtelen lényeget fejez ki.” Jól szem
ügyre véve azonban az ő istene nem isten, hanem Istenség nélkül
való lény. Azt mondanám róla, amit az apostol Tit. 1. 16. mond az
istentelenekről: „Azt mondják, hogy megismerik Istent, de műveik
kel (írásaikkal és magyarázataikkal) tagadják ezt.” Vagy amit
Dávid énekel az istentagadókról, Zsoltárok 14. lap : „Azt mondja
a balgatag az ő szívében: nincs Isten.” így vagyunk Spino
zával. Maga él azzal a szabadsággal, hogy isten nevét olyan
értelemben használja, amelyben keresztény ember soha nem
használta. Saját bevallása szerint a 21.* Henricus Oldenburghoz
írt levélben azt mondja : „Az Istenről és a természetről alkotott
véleményem nagyon eltér attól, amelyet az újabb keresztények
szoktak védelmezni” , s tovább azt m ondja: „Deum omnium
causam immanentem, non vero transeuntem statuo” , „Azt állí-
* A m o s ta n i sz ám o z á s s z e rin t 73. — S z . S .
tóm, hogy Isten minden dolognak immanens, nem tranziens oka.”

E célból fonák módon használja Paulus szavait, Apostolok csele
kedetei 17., 28. : „Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.” Hogy
pontosan megmagyarázzam ezt a nézetét, tranziens ok az, amely
önmagán kívül hoz létre okozatot, mint amikor egy ács házat
épít vagy valaki követ dob a magasba. Immanens ok pedig
az, amely önmagában hoz létre okozatot, amelyben megmarad
s nem lép ki magából. Mert amikor lelkünk gondolkodik és vágyó
dik, akkor megmarad ezekben a gondolatokban és vágyakban
s nem lép ki belőlük. Ilyképpen Spinoza Istene a világmindenség
oka : egyúttal benne van a világmindenségben s nincsen rajta
kívül. Ahogyan mármost a világmindenség véges, Istent is véges
nek fogja fel. S ámbár azt mondja Istenről, hogy végtelen lény,
amely végtelen tulajdonságokból áll, mégis játszik a végtelen és
örök szavakkal. Mert ezek a kifejezések nála nem olyasmit jelente
nek, ami minden idők és minden teremtmény előtt önmaga által
fennáll és volt, hanem azt jelentik, ami az ember értelme és fogalma
számára végtelen, mert Istenének oly sok hatása van, hogy az
ember minden eszével sem tudja megragadni, s e hatások olyan szi
lárdak és erősek, hogy örökké fognak tartani. Mégis fájlalja a 21.*
levélben azoknak a tévedését, akik azt a véleményt tulajdonítják
neki, hogy mintha Isten és azok az anyagok, amelyekben hat,
nála egy és ugyanaz volnának. A vége azonban mégis az, hogy
ez a kettő együtt az ő Istene, hogy Isten csak az anyagában van
és hat, azaz a világmindenségben. Istene tehát ez az anyagi, de
végtelen természet, egész terjedelmében véve, mert nézete az,
hogy Istennek két végtelen tulajdonsága van, cogitatio és exten
sio, a gondolkodás és a kiterjedés. Az első következtében Isten
a világmindenségben van, a második következtében ő maga a
világmindenség, a kettő összeillesztve az ő Istene. Amennyire meg
tudtam érteni Spinoza nézeteit, a különbség köztünk keresztények
és ő közötte bizonyára ez : vajon az igaz Isten más örök szubsztan
cia-e, mint a világmindenség és az egész természet, aki szabad
akaratából a semmiből hozta létre ezt a világot és benne minden
teremtményt, vagy pedig a világ minden teremtményével a termé
szethez és Isten lényéhez tartozik, amennyiben őt olyan lénynek
vagy szubsztanciának tekintik, amely végtelenül gondolkodik és
végtelenül kiterjedt. Ez utóbbi Spinoza nézete, amelyet védeni
igyekszik. (Lásd L. Wittích Anti-Spinoza, 18 kk.). Ezért azt
mondja ugyan Spinoza, hogy Isten minden dolog oka, de nem
szabad akaratából vagy saját tetszése által, hanem szükségszerű-
* M o st 73. — S z . S .
séggel. Ezért mindennek, ami történik, akár jó vagy rossz, erény

vagy hiba, bűn vagy jócselekedet, szükségszerűen Istenből kell
erednie, következésképpen nem szabad, hogy legyen bűn és elitélés,
feltámadás, üdvözülés és kárhozat, mert hiszen akkor Istene saját,
általa szükségszerűen létrehozott művét büntetné és jutalmazná.
Nem a leggaládabb ateizmus ez, amely valaha napvilágra jött ?
Franciscus Brumannus úr, a reformátusok tanítója Enkhuizen-
ben, ezért „A spinozisták legfőbb java” című könyvében, 21. lap,
joggal nevezi Spinozát a legistentelenebb ateistának, akit valaha
látott a világ. Nem szándékozom itt Spinoza minden képtelen és
istentelen nézetét felsorolni, csak egynéhányat, mégpedig a leg
fontosabbakat, hogy rémületet és undort keltsek a keresztény
olvasóban e férfiú írásaival és tanításaival szemben. Teljesen
világosan látom Etikája, vagyis erkölcstana második részéből,
hogy a lélekből és testből egy dolgot csinál, amelyet majd a
gondolkodás, majd a kiterjedés attribútumában fogunk fel.
Mert a 40. lapon azt mondja : „Per corpus intelligo modum,
qui Dei essentiam, quatenus ut res extensa consideratur, certo
et determinato modo exprimit” , azaz „Testen azt a moduszt
értem, amely isten lényegét, amennyiben mint kiterjedt dolgot
tekintjük, bizonyos és meghatározott módon fejezi ki.” De a lélek
a testben a természetnek más módosulása vagy modusza, amely
a gondolkodás által nyilatkozik meg, s éppúgy, mint a test, nem
önálló lény vagy szellem, hanem modusz, amely úgy fejezi ki
Isten lényegét, amennyiben ez a gondolkodás által mutatkozik.
Milyen förtelmesség! Soha ilyet keresztények között nem lehetett
hallani! Ily módon Isten sem a lelket, sem a testet nem büntetheti,
hiszen akkor önmagát kellene büntetnie és megsemmisítenie. 21.*
levele végén halomra dönti a kegyesség fennkölt titkát, I. Tim.
3. 16, mert felteszi, hogy Isten fiának emberré válása nem egyéb,
mint Isten örök bölcsessége, amely megnyilatkozott minden dolog
ban, különösen az ember kedélyében vagy lelkében és leginkább
megmutatkozott Jézus Krisztusban. Valamivel később azt mondja :
„Quod quaedam ecclesiae his addunt, quod Deus naturam humanam
assumpserit, monui expresse, me quid dicant nescire etc.” „Ha
egyébként egyes egyházak még hozzáfűzik azt, hogy Isten emberi
természetet öltött, erre vonatkozóan határozottan kijelentettem,
hogy nem tudom, mit akarnak ezzel mondani. Sőt, az igazat meg
vallva, ez éppoly képtelen beszédnek tűnik nekem, mintha valaki
azt mondaná, hogy a kör a négyszög természetét öltötte.” Ezért
* M ost 73. — S z . S .
is 23.* levele végén János szavait (I. fejezet, 14. vers) „És az Ige
testté lett” , egy keleti beszédmódnak megfelelően így magyarázza :
„Isten leginkább Krisztusban nyilatkozott meg.” Hogyan igye
kezett 23. és 24. levelében** megdönteni Jézus Krisztusnak
halottaiból való feltámadását, a keresztények legfontosabb taní
tását és vigaszát, azt röviden és egyszerűen kimutattam prédiká
ciómban. Más förtelmes tanításokról nem szólok.
X I I . fejezet
Spinoza közre nem adott írásai
Spinoza közre nem adott írásai közé számítja Hátrahagyott

műveinek kiadója De Iride, A szivárvány című tanulmányát is.
Ismerek itt tekintélyes embereket, akik látták és olvasták ezt az
írást, de azt tanácsolták Spinozának, hogy ne adja ki. Emiatt
bosszankodva, mint lakótársai közölték velem, félévvel halála
előtt elégette. Ezenkívül belekezdett az ószövetség holland fordí
tásába ; erről gyakran értekezett nyelvekben jártas férfiakkal s a
keresztények értelmezését tudakolta egyik-másik helyre vonat
kozóan. Mózes Öt Könyvét rég befejezte; de néhány nappal
halála előtt szobájában elégette.
X III. fejezet
írásait sokan cáfolják
Alig láttak napvilágot közreadott írásai, az Úristen mindjárt

a maga tiszteletére és a keresztény vallás védelmére több hőst
támasztott, akik szerencsésen küzdöttek ellene és lefegyverezték
őt. Theophilus Spizelius úr „Infelix literatus” című könyvében,
364. lap, kettőt említ, a rotterdami Frans Kuypert, akinek „Az
ateizmus felfedezett titka” című műve 1676-ban jelent meg Rotter
damban, s azután Regners von Mansfeld utrechti professzort,
akinek ellene szóló írását 1674-ben Utrechtben nyomták. A követ
kező évben, vagyis 1675-ben, került ki Isaac Haeranus nyomdájá
ból az ,,Enervatio Tractatus Theologico-Politici” című munka,
szerzője Johannes Bredenburg (akinek atyja a rotterdami lutherá-
* Most 75. — Sz. S.

** Most 75. és 77. levelében. — Sz. S.
nus egyház presbitere volt). Georg Matthyas König úr „Biblio

theca vetus et nova”-ja 770. lapján ezt a Bredenburgot „Textorem
quendam Roterodamensem” -nek, „bizonyos rotterdami takács”-
nak nevezi. Ha ez az ember takács volt, akkor igazán azt mond
hatom, sohasem láttam ilyen ügyes és tudós takácsot ülni szövő
szék mellett. Mert az előbb említett írásban azt bizonyítja világosan
és ellentmondást nem tűrően geometriai rendben, hogy a termé
szet nem Isten és nem is lehet az, mint Spinoza felteszi. Hollandul
írta ezt a tanulmányt, mert nem bírta annyira tökéletesen a latin
nyelvet, hogy így fogalmazhatta volna, s ezért másra bízta a latinra
való fordítást, hogy Spinozának, aki akkor még életben volt, ne
legyen kifogása, ha nem felel neki. Ezt maga tanúsította az említett
tanulmány előszavában. De azt minden értelmes ember ítéletére
bízom, nem értenek-e egyet velem, hogy e tudós takács orsója
egyszer-máskor hibázik, hogy szövedékében olykor durva fonal
is akad, mintha szociniánus lenből fonták és sodorták volna, mint
ahogy ismert dolog az is, hogy ő és Frans Kuyper különböző
írásokat váltottak és nyomtatásban is megjelentettek, mert
Kuyper őt istentelenséggel vádolta és ezt akarta rábizonyítani.
1676-ban napvilágot látott az utrechti Lambertus Velthuysen
tanulm ánya: Tractatus moralis de naturali pudore et dignitate
hominis. Ebben halomra dönti Spinoza érveit, amelyekkel ez azt
igyekszik bizonyítani, hogy a jót és rosszat, amit az ember tesz,
Isten vagy a természet feltétlen és szükségszerű tevékenysége
hozza létre. — Dordrechti kereskedőnkről, Willem van Blyen-
berghről már fentebb szóltam. Ez 1674-ben ennek az istentelen
könyvnek, a Tractatus Theologico-Politicusnak cáfolatával lépett
fel. Ahhoz a kereskedőhöz hasonlítom, akiről az Üdvözítő beszél
(Máté XHL, 45. és 46.), mert nem időleges és múlandó, hanem
örök és maradandó kincseket tá r elénk ; s kívánatos volna, hogy
több ilyen kereskedőt találnánk az amszterdami és rotterdami
tőzsdén. — Lutheránus teológusaink sem maradtak semmivel sem
adósai Spinozának. Alig került kezükbe a Teológiai-politikai
tanulmány, máris tollat fogtak, hogy írjanak ellene. A legjelentő
sebb volt közöttük dr. Joh. Musaeus, a szent teológia professzora
Jenában, éleselméjű és tekintélyes férfiú, akinek szinte nem volt
párja a magas korában. Még Spinoza életében, mégpedig 1674-
ben kiadott egy tizenkét íves vitairatot e címmel: Tractatus
Theologico-Politicus ad veritatis lumen examinatus, a Teológiai
politikai tanulmány, az igazság fényében vizsgálva. Undorát és
ellenszenvét ezzel az istentelen írással szemben kifejezi (2. és 3. lap)
ezekkel a szavakkal: „Jure merito quis dubitet, num ex illis, quos
ipse daemon, ad divina humanaque jura pervertenda, magno
numero conduxit, repertus fuerit, qui in iis depravandis operosior

fuerit, quam hic impostor, magno Ecclesise malo et Reipublicae
detrimento natus.” Azaz : „Joggal lehet kételkedni, vajon azok
között, akiket maga az ördög szegődtetett nagy számban az isteni
és az emberi jogok felforgatására, található-e valaki, aki buzgóbb
lett volna megrontásukban ennél a csalónál, aki az egyház nagy
szerencsétlenségére és az állam kárára született.” Az 5., 6., 7., 8.
lapon igen találóan magyarázza Spinoza filozófiai kifejezéseit, meg-
szabaditja minden kétértelműségtől, s világosan kimutatja, milyen
értelemben használta őket, hogy így annál jobban megfogalmaz
hassa véleményét. A 16. lapon a 32. §-ban megmutatja, mi volt
tulajdonképp Spinoza szándéka, nevezetesen az, hogy minden
embernek önmagában meglegyen a joga és szabadsága azt hinni
és határozni a vallásról, ami egyezik felfogásával. Előbb a 14. lapon
a 28. §-ban pontosan kimutatja a különbséget köztünk kereszté
nyek és Spinoza között, s így megy át Spinoza fejtegetésein, nem
hagyva meg a legcsekélyebbet sem, amit alaposan és szabatosan
meg ne cáfolna. Maga Spinoza bizonyára olvasta dr. Musaeusnak
ezt az írását, mert megtalálták hátrahagyott könyvei között.
Én a magam részéről azt mondom, hogy soha senki nem írt jobban
Spinoza Teológiai-politikai tanulmánya ellen, mint ez a professzor,
s ezt tartják róla mások is. Az „Origo atheismi” , „Az ateizmus
eredete” című kis tanulmány szerzője, Theodorus Securus nevezetű,
többek között azt írja „Prudentia Theologica” , „Teológiai előre
látás” című könyvecskéjében : „Csodálkozom, hogy Musaeusnak
Spinoza ellen írt tanulmánya olyan kevéssé ismeretes és olyan
ritkán található itt Hollandiában. A hollandusoknak be kellene
látniuk, mit teljesített benne ez az éleseszű teológus mindenki
másnál különbül.” Fellerus úr azt mondja róla a „Continuatio
Historiae Universalis J. Laeti”-ben : „Celebrimus ille Jenensium
Theologus Joh. Musaeus Spinozáé pestilentissimum faetum acutis
simis, queis solet, telis confodit” , azaz : „A nagyon híres jénai
teológus, Joh. Mussaeus Spinoza mérgezett gyümölcsét a szokott
módon a legélesebb nyilakkal fúrta keresztül.” — Ugyanez az úr
említi Fridericus Rappoltust is, a szent teológia professzorát Leip-
zigben, aki székfoglaló beszédében cáfolta meg Spinoza nézeteit;
de úgy találom, hogy ez inkább rejtett módon, Spinoza nevének
említése nélkül történt. Cime : Oratio contra naturalistas, habita
ipsis calendis Junii Anno 1670; lásd Opp. theol. Rappolti I. köt.
1386 kk., kiadta dr. Joh. Bened. Carpzovius s nyomatott Leip-
zigben 1692-ben. — Dr. John. Konrad Durrius altorfi professzor
ugyanazt tette külön beszédben, ez nincs birtokomban, de mások
nagyon dicsérik. 1681-ben Hubert de Versé úr kiadott egy könyvet
e címmel: ,,L ’impie convaincu, ou dissertation contre Spinoza,

dans la quelle Гоп refute les fondements de son Athéisme. — 1687-ben
Pierre Yvon, Labadie úr unokaöccse és tanítványa és a labadisták
hitszónoka a frízföldi Wiewerdenben, kis tanulmányt írt Spinoza
ellen e címmel: L ’impiété vaincue. — Moreri úr elmondja Lexikona
vagy Szótára függelékében a „Spinoza” név alatt, hogy Petrus
David Huetius a De concordia rationis et fidei, Az ész és a hit egye
zéséről című tanulmányában, Leipzig 1692. (lásd Acta Erudit.
Leipz. 1695. 395. lap), ahol Spinoza nézeteinek hű visszaadása
és alapos cáfolata olvasható. Richard Simon8 és la Motte úr, a
savojai község francia prédikátora Londonban, ugyanazt tették.
Ezeket az írásokat láttam ugyan, de mivel nem tudok franciául,
nem mondhatok róluk ítéletet. — Petrus Poiret úr, aki most a
Leyden melletti Rhijnsburgban lakik, De Deo, anima et malo című
könyvének második kiadását egy tanulmánnyal gyarapította
e címmel: Fundamenta Atheismi eversa, sive specimen absurditatis
Spinosianae, amelyet érdemes józan ítélettel elolvasni. — Végül
1690-ben, a szerző halála után, megjelent Christophori Wittichii
Professoris Leidensis Anti-Spinoza, sive Examen Ethices В. de
Spinoza, amelyet később hollandra is lefordítottak és Amszter
damban a Waasbergeneknél kinyomattak. A „Philopator életének
folytatása” című istentelen tanulmány szerzője nem resteilte dühös
kutyaként gyalázatosán megugatni és megbecsteleníteni e tudós
férfiú emlékét. Azt mondja, hogy Wittichius, tekintélyes filozófus
és Spinoza közeli barátja, mivel többször beszéltek és leveleztek
egymással, éppúgy gondolkodott, mint Spinoza, s hogy ne tartsák
őt spinozistának, megírta Spinoza Etikájának ezt a cáfolatát,
amelyet azután halála után becsületének megmentésére nyomta
tásban is közreadtak. Nem tudom, honnan vette hazugságait
ez az orcátlan rágalmazó és az igazság mily látszatával akarja
őket megokolni. Ki értesítette őt az egymással való érintkezésről
és azokról a levelekről, amelyeket ez az úr állítólag Spinozával
váltott ? Én nem találok ilyen levelet, sem a nyomtatásban meg
jelentek, sem más hátrahagyottak között, s ez azt a hitet kelti
bennem, hogy ez a rágalmazó mindezt koholta és ujjából szopta.
Én magával Wittichius úrral sohasem beszéltem, de unokaöccse,
M. Zimmermann, aki az utolsó években nála lakott és most Angliá
ban a püspöki egyház hitszónoka, egészen másképp beszélt nekem
a dologról, sőt Spinoza nézeteinek leleplezését és cáfolatát m utatta
nekem abban a kéziratban, amelyet nagybátyja tollba mondott
neki. Kell-e többet mondani e férfiú igazolására ? Elég, ha az
olvasót erre az utolsó írására utaljuk, amelyet halálával erősített
meg ? Melyik keresztény lélek fogja gondolni, hát még megírni,
29*
452 Johannes Golems
hogy ez képmutatásból történt, hogy ne az ateizmus köpenyében

menjen a templomba ? Ha ezt a kettőnek állítólagos érintkezéséből
és feltételezett levelezéséből következtetik, akkor nekem és velem
együtt más hitszónokoknak ugyancsak félnünk kellene az ilyen
rágalmazótól, mert számunkra néha kikerülhetetlen, hogy ilyen
emberekkel érintkezzünk. — Az amszterdami Willem Deurhoftól
sem sajnálom a dicséretet és tiszteletet, aki műveiben általában,
különösen pedig a szent teológiához írt bevezetésében, támadja
Spinoza nézeteit, s akiről Frans van Halma úr a „Spinoza élete
és nézetei” című műhöz írt jegyzeteiben, 85. lap, joggal mond
hatja : oly erővel cáfolta meg Spinoza nézeteit, hogy eddig egyetlen
ateista sem vállalkozott arra, hogy szembeszálljon ezzel az éles-
eszú íróval, s hogy bizonyára le tudja rázni a ,,Philopater élete”
szerzőjének rágalmait (193 kk.) és be tudja tömni száját. Azt,
amit Bayle úr, a filozófia tanára Rotterdamban, és Jaquelot úr,
előbb a francia község hitszónoka itt s’Gravenhageban, most
pedig a porosz király őfelsége udvari prédikátora, tudós és jól
megalapozott jegyzeteikben Spinoza életéről, írásairól és nézeteiről
közöltek és dicséretre méltó módon kifejtettek — mindezt Francois
van Halma, tekintélyes és tudós utrechti könyvkereskedő közölte
velünk fordításában. Hozzáfűzött egy előszót, valamint a „Philo-
pater életének folytatásáéra vonatkozó néhány alapos meg
jegyzést is, amelyek megérdemlik, hogy mindenki elolvassa őket.
X IV . fejezet
Spinoza betegsége, halála és temetése
Nem szándékom most hosszadalmasan szólni azokról az

írókról, akik újabb időben, amikor megjelent Frederik van Leenhof
úrnak, a zwollei reformátusok prédikátorának „Mennyország a
földön” című munkája, támadták Spinoza tanításait és kimutatták,
hogy ez a mű ennek az ateistának az érvein alapszik. Inkább
rátérek Spinoza halálára. Erre vonatkozóan annyi fonák leírást
találok, hogy csodálkoznom kell, hogyan lehetséges, hogy tudós
emberek nem vizsgálták meg jobban a dolgot, hanem pusztán
hallomás után adták elő elbeszélésüket. Csak egy példát közlök.
Menagius úr, a párizsi francia egyetem tagja, Menagiana című
művének második részében — ez a mű velős mondásokból, mulat
tató történetekből, éles elmére valló gondolatokból stb. áll, s
Amszterdamban 1695-ben Pieter de Laulne nyomdájából került
ki 12°-ban — a 15. lapon a következőt mondja : „Spinoza egyesek
állítása szerint rémülettől és attól való félelmében halt meg, hogy

Párizsban börtönbe vetik. Franciaországba azért ment, mert meg
hívta két igen tekintélyes személyiség, aki beszélni akart vele.
A nagy miniszter, a buzgón vallásos Pomponne, hallott erről s
úgy vélekedett, hogy Spinozától nem sok jó várható Francia-
országban. Hogy ennek elejét vegye, elhatározta, hogy a Bastille-ba
záratja. Amikor Spinozát figyelmeztették erre, összeszedte holmiját
és megszökött; azt mondják, hogy egy franeiskánus ruhájában
menekült vissza Hollandiába” , bár maga Menagius úr ezt az
utolsó körülményt nem akarja elhinni. Ez mind koholmány ; mert
bizonyos, hogy Spinoza sohasem volt Franciaországban. Azt persze,
hogy előkelő urak akarták, hogy oda utazzék, maga is gyakran
elmondotta lakótársainak, s egyúttal hozzáfűzte, reméli, soha
sem lesz olyan dőre, hogy ilyent tegyen. Annak, hogy rémülettől
és félelemtől halt volna meg, alább az ellenkezőjét fogjuk bebizo
nyítani. Ennek megfelelően pártatlanul írom le halálát, hozzáfűzve
bizonyítékokat, mert hiszen halála is, temetése is itt s’Graven-
hageban történt. Spinoza gyenge testalkatú volt, mivel körülbelül
húsz évig sorvadásban szenvedett s ezáltal nagyon lesoványodott.
Ezért is rendkívüli mértékletességre kényszerült az evésben és
ivásban. Lakótársai közül senki sem gondolt arra, hogy vége oly
közel van, shogy olyan gyorsan éri el őt a halál. Szombaton, február
22-én, házigazdája és felesége a bűnbánati és előkészítő prédikációra
ment, mert úgy volt, hogy a rákövetkező vasárnapon mint a
farsang éjszakája előtti vasárnapon, lutheránus templomunkban
kiosztják az úrvacsorát. Amikor a házigazda négy óra felé hazajött
a templomból, Spinoza is lejött szobájából, elszítt egy pipa dohányt
s egy darabig beszélgetett vele, a délutáni prédikációról is. Azután
abban az elülső szobában, amelyet munkára használt és amelyben
hált, korán lefeküdt. Vasárnap reggel, a templom ideje előtt,
ismét lejött s beszélgetett a házigazdával és feleségével. Amszter
damból magához hivatta L. M. orvost, aki utasította a házbelieket,
vegyenek egy vén kakast s főzzék meg még ugyanazon reggel, hogy
Spinoza délben levest ehessen belőle. Ez meg is történt. S amikor
a házigazda a feleségével hazajött, Spinoza jóízűen evett a levesből.
Délután a lakótársak együtt elmentek a templomba s az előbb
említett dr. L. M. egyedül maradt nála. De visszatérve a templom
ból, azt hallották, hogy Spinoza három órakor ennek az orvosnak
a jelenlétében elhunyt. Az orvos még azon este az éjjeli hajóval
visszautazott Amszterdamba, anélkül, hogy tovább törődött volna
a halottal, miután némi pénzt, amelyet Spinoza az asztalon hagyott,
nevezetesen egy aranyat és még némi aprópénzt, valamint egy
ezüstnyelű kést magához vett és elment. Sokat írtak és vitat-
koztak betegségének és halálának néhány állítólagos körülményéről.

Először is azt beszélik, hogy utolsó óráiban gondja volt arra, hogy
látogató meg ne lepje őt vagy ne rontson reá ; másodszor, állító
lag hallották, amint egyszer vagy többször e szavakat káltotta :
„Isten irgalmazzon nekem bűnösnek” !; harmadszor gyakran
ezt sóhajtotta : ,,Ó Istenem!” , s amikor a jelenlevők azt kérdezték
tőle, elismeri-e hát most Isten létezését, akitől félnie kell mint
halála utáni bírájától, ő azt mondotta volna, hogy csak a meg
szokás adta ajkára Isten nevét. Negyedszer azt mondják, hogy
előrelátásból ópiumot tartott magánál, azt bevette halála köze
ledtekor, összehúzta ágya_ függönyeit és eszméletlen álomban ment
át az örökkévalóságba. Ötödször : azt az utasítást adta, hogy
senkit se bocsássanak be hozzá vége közeledtekor, továbbá, hogy
amikor közel érezte utolsó óráját, magához hívta háziasszonyát
s arra kérte, akadályozza meg, hogy valamilyen prédikátor meg
látogassa őt ebben az állapotban, mert szóváltás nélkül akar meg
halni stb. Pontosan megvizsgáltam ezeket a dolgokat s több ízben
kikérdeztem a házigazdát és feleségét, akik mind a ketten még
életben vannak, de ők kifejezetten azt mondták nekem, hogy a
legcsekélyebb tudomásuk sincs ezekről, s hogy a legnagyobb részét
annak, amit így e körülményekről beszélnek, nem tartják igaznak ;
mert Spinoza sohasem tiltotta meg nekik, hogy látogatót bebocsás-
sanak hozzá ; nem is volt nála senki utolsó órájában, csak az
amszterdami orvos ; senki sem hallotta tőle e szavakat: „Isten
irgalmazzon nekem bűnösnek” , mert sem ő, sem lakótársai nem
gondoltak halálára. Nem is volt ágyban fekvő beteg, hanem utolsó
reggel még lent v o lt; nem is ágyban aludt, hanem ágyszekrényben
elülső szobájában. Arról, hogy megkérte volna háziasszonyát, ne
bocsásson be hozzá prédikátort, azt mondja, hogy sohasem hallott
effélét szájából. Ezt a felkiáltást, „Óh istenem!” , betegsége alatt
ugyancsak nem hallotta senki lakótársai közül; mert lappangó
betegségben szenvedett és sztoikus, vagyis türelmes természetű
volt, s másokra is rászólt gyakran, ha betegségükben nagyon is
gyáváknak és csüggedteknek mutatkoztak. Végül, arról sem tudnak
a lakótársak, hogy ópiumot vett volna be, hogy eszméletlenül
haljon meg, pedig ők hoztak neki mindent, ételt, italt, orvosságot.
A gyógyszerész számlán sem találom nyomát, pedig a gyógyszer-
tárból hoztak mindent, amit az amszterdami orvos az utolsó napon
rendelt neki. Házigazdája gondoskodott temetéséről, őt kérték fel
erre. Jan Rieuwertsz, amszterdami városi nyomdász, kezességet
vállalt, hogy minden költségét megtérítik. Ezenfelül biztosította
őt erről egy levélben is, amelyet 1677. március 6-án írt neki Amszter
damból. Ebben arról értesíti, hogy az a schiedami barát, akit
fentebb említettünk, hogy megmutassa jó szívét és bizonyságát

adja annak, hogy az elhunyt jó barátja volt, mindazt, ami még
követelni valója volt van der Spyk úrnak, már elküldte neki s ő
íme eljuttatja hozzá. Luteránus templomunk karvezetője, aki
asztalos volt, készítette a koporsót, a csatolt számla szerint:
„Számla arról, amit Paulus van der Haard szállított Spinoza
úr részére :
1. Egy koporsó készítve.................. 18 forint
2. Még 9 sróf szállítv a.................... 3 forint 3 st.
összeg ............ 21 forint 3 st.
Köszönettel felvettem 1677. február 26-án.
Paulus van der Haard
Amikor a holttetem még nem volt eltemetve, Johannes

Erederik Schröder gyógyszerész előzetes foglalást javasol szállított
orvosságok számlája miatt, amely 16 forint 2 st-t tesz ki. Találok
benne némi Tinctura ex Croco-t, balzsamot, port stb., de ópiumot
nem. Ezt a számlát a házigazda kifizette 14 frt. 2 st. összegben
a csatolt nyugta szerint:
Ezt az összeget, 14 frt és 2 st.-t, megkaptam Hendrik Spyk
úrtól 1677. november 10-én.
Johann Frederik Schröder,
gyógyszerész.
A holttetemet február 25-én a Spuyn az Új templomban
temették e l ; hat díszhintó követte és sok tekintélyes ember
kísérte. Az erre vonatkozó nyugta így szól.
1677. február 25-én temették Benedictus Spinozát,
Az illeték 20 forint.
Ezt ezennel nyugtázom.
Teuntje Pieters, Norwiths ellenőr özvegye.
A temetésről visszajőve, a barátokat polgári szokás szerint

egy pohár borral vendégelték meg. Erre vonatkozóan ezt a nyug
tázott számlát találom :
Anno 1677. A halottasházban Sypk úrnál, tartozás

Geredina Boomnak febr. 24 és 20 pint bor adóval és illetékkel
19 forint 13 st.
Alulírott elismerem, hogy ezt az összeget felvettem
1677. febr. 28-án.
Geredina Boom
Egy sebész, aki borotválta, a következő számlát nyújtotta be :
Az N. B. boldogult Spinoza ur Abraham Kervel sebész
nek tartozik
У4 évi borotválásért 1 forint 18 st.-rel.
A halottjelentő hasonlóan bókol az általa benyújtott szám
lában :
Az NB. boldogult B. Spinoza örökösei tartoznak
Cornelis Brekeveldnek, rendes halott jelentőnek vagy teme
tésre hivogatónak
s’Gravenhageban 13 frt 4 st. 2 fillérrel.
Elismerem, hogy ezt az összeget 1677. február 28-án
felvettem.
Ugyanígy egy bádogos, Libertus van der Burg,
számlájának felirata szerint:
Számla az NB. boldogult Spinoza úr részére készített
stb.-ért 4 ft. 8 st.
Elismerem az összeg átvételét 1677. szeptember 14-én.
Így hangzik egy francia kiskereskedő számlája is :
Szállítottam boldogult Spinoza úr temetésére 1677.
február 25-én 6 pár fehér kesztyűt, párja 13 st.-ért, összesen
3 frt 18 st.
Elismerem a pénz átvételét
Thomas Talbot.
Egy másik bádogos is megtisztelte az elhúnytat ezzel a
címmel :
Én, Adriaan van Til 1676. december 6-án boldogult
Spinoza úr részére készítettem egy kis bádog tölcsért csővel
á 2 frt 15 st.
Köszönettel felvettem
Adrian van Til.
Ezek az emberek bizonyára nem tudták, milyen alapra

épített Spinoza, különben nem játszottak volna olyan könnyel
műen a „boldogult” szóval. Vagy talán csak a manapság díva
általános szokást követték, amely szerint istentelen embereket
is, akik a bűnbánat és megtérés minden jele nélkül fulladtak meg
bűneikben, boldogultaknak vagy boldog emlékezetűeknek neveznek.
Miután eltemették Spinozát, hagyatékát házigazdája leltároztatta
jegyzővel, aki a következő formában nyújtotta be szám láját:
Jegyzék Willem van de Hove jegyző követeléséről a
boldogult de Spinoza úr hagyatéka után. A követelés összege
17 frt. 8 st.
Az összeget felvettem. Actum
Hága, 1677. november 14-én.
A halott nővére, Rebecca de Spinoza mint hagyatékának

örököse jelentkezett a halottasházban; de nem akarta előre
megfizetni a temetés költségeit, valamint néhány hátrahagyott
adósságot. Ezért Robert Schmeding, van der Spyk meghatalma
zottja, feljelentést te tt ellene Amszterdamban, mint kitűnik egy
1677. március 30-án kelt, Libertus Loef által kiállított aktából.
A nővér azonban előbb tudni akarta, marad-e valamilyen felesleg
is. Közben van der Spyk meghatalmazást kapott a tiszteletre
méltó s’gravenhagei bíróságtól, hogy Spinoza hátrahagyott javait
nyilvános árverésen eladja. A bevételt elvitték a bírósági kézbesítő
höz, s ott az előbb említett nővér zár alá vétette. Amikor azonban
észrevette, hogy nem marad felesleg, vagy csak nagyon csekély
felesleg marad, nem akart tovább óvást emelni és lemondott a
hagyatékról. Johan Lukkertz ügyvéd, aki Spinoza házigazdájának
szolgálatára volt, ezért 33 forint 16 st.-t számított fel s ezt 1678.
június elsején nyugtázta. A hagyatékot 1677-ben itt nyílt árverésen
eladta Rykus van Stralen rendes árverező. Számlájának ez volt a
felírása :
Hagyatéki jegyzék könyvekről, ruhákról, csiszolt üve
gekről, valamint más dolgokról, amelyek Hendrik van der
Spyk úr kérésére a tiszteletre méltó s’gravenhagei bíróság
felhatalmazásával nyílt árverésen eladattak a Burgwalon
levő házában 1677. november 4-én s amelyek a boldogult
Benedictus Spinoza javai voltak stb.
Én ebben a jegyzékben nevetségesen csekély és igazi filo
zófus-hagyatékot találok: néhány kis könyvet, rézmetszeteket
ettől meg amattól, néhány csiszolt üveget, csiszolásra szolgáló
műszereket stb. Milyen mértékletesen és takarékosan kellett
élnie, azt abból látom, ami személyes használatára szolgált. Török

gyapjú köpenye egy nadrággal együtt elkelt 21 frt 14 st.-ért, egy
színes köpeny 12 frt. 14 st.-ért, négy lepedő 6 frt 18 st.-ért, hét
ing 9 frt. 6 st.-ért, egy ágy és szék 15 frt.-ért, 19 gallér 1 frt. 11 st.-
ért, öt zsebkendő 12 st.-ért, két vörös függöny, egy ágytakaró
és egy ágyfüggöny 6 frt.-ért. Ezüstneműje két ezüst csatból állt,
amely 2 frt 10 st.-ért kelt el. Az egész hagyaték 430 frt 13 st.
volt, az eladás költségeinek leszámításával maradt 390 frt. 14 st.
8 fillér.
Ez az, amit Spinoza életéről és haláláról ki tudtam nyomozni
és meg tudtam találni. Elhunyt 1677. február 21-én, eltemették
e hónap 25-én, élt 44 évet 2 hónapot és 27 napot.
A FORDÍTÓ UTÓSZAVA
Az e kötetben foglalt két Spinozái mű forditása Spinoza művei
nek Vloten és Land-féle kiadása ( Benedicti de Spinoza opera quotquot
reperta sunt. Recognoverunt I. van Vloten et J. P. N. Land. Editio
altera. Hagae Comitum, apud Martinum Nijhoff MDCCCVC)
alapján készült. E kiadás első kötete tartalmazza a Politikai
tanulmányt, amelynek eredeti címe : Tractatus politicus; második
kötete Spinoza levelezését, melynek eredeti cím e: Epistolae
doctorum quorundam virorum ad В. D. S. et auctoris responsiones,
ad aliorum ejus operum elucidationem non parum facientes. Spinoza
egyik levelét azért nem közöltük a levelek sorában, mert e kötet
más helyén szerepel mint a Tractatus politicus előszava ; latin
eredetije megtalálható az I. kötet 268. lapján. A két Spinoza-
életrajz fordításának a J. Freudenthal művében (Die Lebensge
schichte Spinozas in Quellenschriften, Urkunden und nichtamtlichen
Nachrichten, Leipzig 1899.) közölt szövegek szolgáltak alapul.
A Levelezésben eltértem a Vloten és Land-kiadástól abban,
hogy a 34., 35. és 36. levél címzettjének nem Huygenst, hanem
az újabb kutatás eredményeinek megfelelően J. Huddét fogadtam
el. Hűddé 1672-től kezdve élte végéig (megh. 1704) Amszterdam
városának polgármestere ; gyakorlati ember létére őszintén érdek
lődött filozófiai problémák iránt, foglalkozott orvostudománnyal,
valószínűségi számítással és optikai problémákkal, s épp az optikai
lencsék csiszolásának kérdése kapcsolta össze Spinozával. Vő. G.
Gebhardt, Baruch de Spinozas sämtliche Werke, III. köt. Beve
zetés XXIV—XXV. 1.
A Vloten és Land-kiadásban közölt levelezést kiegészítjük
itt egy Jarig Jelleshez intézett Spinoza-levél kivonatával. A levél
bizonyos Dr. Hallmann utinaplójában maradt fenn, aki 1703-ban
utazgatott Hollandiában ; e levélnek a boroszlói városi könyvtár
ban őrzött kivonatos másolatát közölte Freudenthal, Lebensge
schichte Spinozas. 231. к. (Vö. Gebhardt, í. m. 327.1.) Az eredetileg
németül írt Hallmann-féle feljegyzés kivonata a következő :
„Amikor a többször említett Rieuwertszet ismét megláto
gattam, többek között a következőt beszélte el nekem . . . Több
460 A fordító utószava
levelet találtak, mint ahányat kinyom attak; de nem voltak

lényegesek, ezért elégették azokat. Egy levelet azonban, mondja,
mégis megőrzött, de az fenn van a holmija között. Végül rábírtam
arra, hogy lehozza és megmutassa nekem. Pélívre volt írva, egészen
röviden, holland nyelven. A levél kelte : Hága, 1673. április 19-ike,
címzettje : Jarig Jelles, aki megküldte neki „Belydenysse des
allgemeenen Chrystelicken Gelofs” című művét és kérte róla
való véleményét.
Spinoza ebben a válaszban nem halmozta őt el dicséretekkel,
sok helyesléssel sem, csak azt jelezte, hogy egy pont kételyt tá
maszthat benne, mert ha az említett kézirat 5. lapján azt mondja,
hogy az ember természettől fogva hajlamos a rosszra, de Isten
kegyelme és Krisztus szelleme által közömbössé válik a rosszal
és jóval szemben, akkor ez ellentmondást foglal magában, mert
akiben megvan Krisztus szelleme, az szükségképp csakis a jóhoz húz.
Egyébként Spinoza ebben a levélben említést tesz D. Kerck-
ringről, egy orvosról, akinek valamilyen megbízást adott ana
tómiai ügyben.
A levél végén ezt írta Jellesnek: Az ismert igazságot el
küldöm majd önnek, mihelyt D. Vallon (akiről Rieuwertsz azt
áhította, hogy nagyon jó barátja volt Spinozának s utóbb profesz-
szor lett Leydenben) visszaküldi másolatomat; de ha nagyon
halogatja a dolgot, akkor D. Bronckors (olv. Bronckborst) által
intézkedik majd, hogy Ön megkapja.
A befejezés az v o lt: Szívélyes üdvözlettel marad lekötele
zett szolgája B. Spinoza.”
A név- és tárgymutató összeállításában felhasználtam C.
Gebhardtnak a Politikai tanulmány és a Spinoza levelezése német
fordításához készült név- és tárgymutatót, valamint Posch Árpád
nak a Spinoza levelei magyar fordításához (Filozófiai írók Tára,
Franklin Társulat, Budapest) írt név- és tárgymutatót.
Budapest, 1956 augusztus havában.
S z e m e r e Sa m u
JE G Y Z E T E K
JEGYZETEK A POLITIKAI TANULMÁNYHOZ
1 E levelet már az O p e r a P o s t h u m a szerkesztői a P o l i t i k a i t a n u l m á n y

elé iktatták mint előszót. A levél címzettjét teljes bizonyossággal nem lehet
megállapítani. Gebhardt ■— a műhöz írott előszavában — Jarig Jellesre
gondol, aki Spinoza egyik közeli barátja volt és aki egy ízben államfilozófiai
kérdésekkel fordult hozzá.
2 E helyütt és a következő sorokban Spinoza az Etikának, következő
részeire u ta l: IV. rész. 4. tétel. Bizonyítás ; IV. rész. 32. tétel. Megjegyzés ;
IV. rész. Függelék. 13. Főtétel és köv. ; III. rész. 31. tétel. Következtetett
té te l; IV. rész. 58. tétel. Megjegyzés ; IV. rész. 15. tétel.
3 Spinoza a T e o ló g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y XVI. fejezetére utal,
amelynek címe: A z á l la m a l a p j á r ó l ; m i n d e n e g y e s e m b e r te r m é s z e te s és
p o lg á r i jo g á r ó l; a leg fő b b h a ta lm a k jo g á r ó l.
1 „. . . minden természeti dolognak természettől fogva annyi joga
van, amennyi hatalma a létezéshez és működéshez ; mert hiszen m in d e n
te r m é s z e ti d o lo g h a ta lm a , amely által létezik és működik, n e m e g yé b , m i n t
m a g á n a k az is te n n e k a h a ta lm a . . . ” — ez a hely világosan mutatja, hogy
Spinoza panteizmusa lényegében naturalizmus, materializmus.
6 A természetjogot a természetes hatalommal azonosította Hobbes
is. A L e v ia t h a n b a n a természetjog fogalmát így határozza meg : „The
Right of Nature, which Writers commonly call J u s N a t u r a le is the Liberty
each man hath to use his own power, as he will himself, for the preser
vation of his own Nature ; that is to say of his own Life . . .” (I. rész. 14.
fej. — A természetjog, amit a szerzők általában i u s n a t u r a l e n á k hívnak,
jelenti azt a szabadságot, amivel minden egyes ember rendelkezik, hogy
saját hatalmával tetszése szerint éljen saját természetének, azaz életének
megtartása végett.)
6 Az itt következő gondolat csaknem szószerinti átvétel a T e o ló g ia i
p o l i t i k a i t a n u lm á n y XVI. fejezetéből (Akadémiai Kiadó, 1953. 224. 1.).
’ A szabadságnak ez a felfogása, amely szerint az nem szünteti meg,
hanem ellenkezőleg feltételezi a s z ü k s é g s z e r ű s é g e t, a Spinozái etikának egyik
alapvető tétele. A lib e r a n e c e s s ita s fogalm át Spinoza több helyen is kifejti.
8 ,,. . . az emberek természettől fogva ellenségek” (sunt ergo homines
ex natura hostes) — megegyezik a hobbesi felfogással: bellum omnium
contra omnes. (Warre of every one against every one. Vő. Hobbes, Leviathan.
I. könyv. 13. fej.)
9 Nemcsak a skolasztikusok (Scholastici) nevezték az embert társas
állatnak ( a n i m a l s o c i a le ) , de már Aristotelés is (m o v п о к а ix ó v - п а к . Lásd
Aristotelés, P o l i t i k a . 1253 a és 1278 b. Megjegyzendő, hogy Spinoza — jól-*
* A Jegyzetek összeállításánál felhasználtam — egyebek között —

Carl Gebhardt és Rencz János hasonló jellegű munkáit.
464 J egyzetek
lehet itt nem Aristotelésre, a forrásra hivatkozik — ismerte az aristotelési

sőt könyvtárában is megvolt annak egy latin nyelvű kiadása.
P o litik á t,
10 Jeremiás 18/6 : „ím e, mint az anyag a fazekas kezében, akként
vagytok ti az én kezemben, Izrael háza.”
11 A dicséret és a gáncs meghatározását az E t i k a III. rész 28 tétel
Megjegyzése tartalmazza : „. . . az örömet, amellyel elképzeljük, hogy
másvalaki cselekedetével bennünket gyönyörködtetni törekedett, d ic s é r e t
n e k nevezzük. Azt a szomorúságot pedig, amellyel ellenkezőleg, elfordulnak
valakinek cselekedetétől, g á n c s n a k nevezzük.”
12 „Egyébként a vallás terjesztésének gondját bízzuk istenre” —
a tolerancia elvének ezt az alátámasztását, amely a vallásos képzetek
ironikus kezelésén alapul és a vallás terjesztésének műveletét istenre bízná —-
már Morus Tamásnál is megtaláljuk.
13 „ M e r t a z e m b e re k n e m s z ü le tn e k á lla m p o lg á r o k n a k , h a n e m v á ln a k
a z o k k á .” (Homines enim civiles non nascuntur, sed filmt) — a nevelésnek
általában, ezen belül az állampolgári nevelés fogalmának klasszikus meg
fogalmazása.
14 Az az elgondolás, hogy az emberek szenvedélyei mindenütt és
minden korban egyformák, a XVI—XVII. században eléggé általános volt.
Egy 1503-ban megjelent írásban olvasható : „II mondo fu sempre ad un
modo abitato da uomini ehe anno avuto sempre le medesime passioni.”
(A világot mindig ugyanazon szenvedélyekkel élő emberek lakták.) Vö.
D e l m o d o d i tr a tta r e i p o p o l i d e lla V a ld ic h ia n a r i b e ll a t i. Op. II. 387. Hasonló
nézetet vallott Macchiavelli is : „Aki a jelent és a múltat áttekinti, könnyen
belátja, hogy minden népben és minden államban ugyanazok az ösztönök
és érzelmek vannak és voltak mindig.” (Macchiavelli, D i s c . I. 39.)
16 Azt a hagyományt, hogy Hannibál hadseregében sohasem t
ki lázadás, Livius XXVIII. 12. 2—4-ből merítette Spinoza.
16 Polémia Hobbesszal, aki a békét a háború hiányának mondotta :
tempus bello vacuum. (Leviathan. X III.)
17 Spinoza Macchiavelli-értékelésére és az olasz társadalomfilozófus
elméletéhez való viszonyára vonatkozóan lásd a bevezető tanulmányt.
Spinoza kiemeli az olasz gondolkodó éleselméjűségét (acutissimus, pruden-
tissimus) és szabadságszeretetét.
18 Hasonló gondolatmenet Van Hove, P o l i t i k e W e e g sc h a a lia h e .n (1662)
a 121. lapon (Gebhardt).
19 Curtius Rufus, H i s t o r i a A l e x a n d r i M a g n i . X . 1. fej. 37. 1.
20 Ezen elgondolásnak a holland valóságban gyökerező reális alapja
van : Jan de Witt rendelkezésére az ifjú III. Vilmos nevelését kivették
anyja kezéből és az „állam gyermekének” deklarálván őt, meggyőződéses
republikánusokra bízták nevelését. (Az adat forrása : L. Pontalis, J e a n d e
W i t t. I. köt. 496. 1. és köv.
21 A Dániel-hely, amelyre itt hivatkozás történik 6. fej. 16. : „Ezen
közben ama férfiak közeledtek a királyhoz és mondották : Tudd meg
király, hogy Perzsia és Média szokása szerint minden határozat és rendelet,
amit a király hozott, megváltoztathatatlan.”
22 „A törvények gyenge segítségére” = invalido legum auxilio.
Idézet Sallustius C a t i l i n á jából.
23 A dicsőségvágyról az E t ik a . III. rész. 29. tétel és köv. szól.
24 Idézet Curtius Rufusból VIII. 7. 11.
25 Prehensare manus, jacere oscula et omnia servilia pro dominatione
agere — idézet Tacitus H is to r ia e . I. 36-ból.
26 Dávid és Achitofel történetének forrása : Sámuel II. könyv. 15/
31—34.
A Politikai tanulmányhoz 465
27 Antonio Perez (1539— 1611) spanyol államférfi, II. Fülöp idején

előbb vezető szerepe volt, majd kegyvesztett lett és menekülnie kellett.
Müve, amelyre itt Spinoza hivatkozik : I u s p u b l i c u m , q u o a r c a n a e t i u r a
p r i n c i p i s e x p o n u n tu r . A könyv több kiadást megért. Spinoza az Amszter
damban, 1657-ben megjelent kiadást olvasta.
28 A természeti állapotban az emberek földközösségben éltek. Ezt
vallja később R o u s s e a u is : „Az első, aki bekerített bizonyos területet
és merészkedett annak kimondására : E z a z e n y é m s eléggé egyszerű
embereket talált, akik elhitték, volt a polgári társadalom igazi megalapítója”
(Rousseau, A z e m b e re k k ö z ö tti k ü lö n b sé g e k . II. rész kezdete.)
29 Idézet Tacitus, H is to r ia e . II. 84-ből.
30 Spinoza a hivatásos katonasággal szemben a népőrség, a népi
honvédelem híve.
31 A történet forrása Királyok I. könyve 14/25— 26 és Krónikák II.
könyve 12/2— 9.
32 Az ún. devoluciós háborúról van szó (1667— 1668), amely Német
alföld birtokáért folyt.
33 Sorozatos polémia a hobbesi államelmélettel. Hobbes szerint
ugyanis a király maga választhatja meg utódát ( D e c iv e . VII. 15. és L e v ia th a n .
X IX.), a királyi hatalmat eladhatja, illetve elajándékozhatja ( D e c iv e .
IX . 13.), a polgárok az uralkodó birtokát alkotják ( D e c iv e . X . 18.).
34 A király halálával — vallja Spinoza — v is s z a t é r a t e r m é s z e ti á l la p o t
és a legfőbb hatalom természetszerűen visszaszáll a népre. Ebből az elgon
dolásból világosan kiderül, hogy a „természeti állapot” fogalma n e m ős
történeti viszonyokra vonatkozó elképzeléseket jelöl, hanem egy sajátos
jogelméleti, államelméleti felfogás megjelölésére szolgál. A részletekre nézve
1. a bevezető tanulmányt.
35 Idézet Tacitus, A n n a l e s . I. 29.-ből: „nihil in vulgo modicum,
terere ni paveant.
36 Idézet Livius XXIV. 25 8-b ól: „ea natura multitudinis e s t :
a u t s e r v i t h u m il i te r a u t s u p e r b e d o m i n a t u r ” .
37 Idézet Tacitus, H is to r ia e . I. 32-ből
: „neque illis iudicium aut
veritas.
38 Idézet Terentius Adelph.-ből (v. 823) :
Duo qui idem faciunt, saepe ut possis dicere
Hoc licet impune facere huic, illi non licet
Non quo dissimilis res, sed quo is qui facit”
39 Ebben a paragrafusban Spinoza megvédi a népet a rászórt vádak
tól és rágalmaktól és kimutatja, hogy az előkelőknek gyakran sokkalta
károsabb rossz tulajdonságaik vannak. Emellett a nép hibái és bűnei —
mondja -— az államvezetés helytelen módszereinek a folyományai.
40 Az államügyek titkosságéra való hivatkozás — mutatja ki Spinoza
— gyakran csak a demokratikus közvélemény elfojtásának ürügyéül szolgál.
41 Az aragóniaiak alkotmányának megalkotásáról itt elmondottak
nem történeti forrásra, hanem egy történeti legendára mennek vissza. Ezt
a legendát először egy XV. századbeli szerző, Carlos navarrai herceg írta
le ; eszerint Aragónia „elődje”, egy Sobrarbe nevű fiktív királyság VII.
Gergely pápához fordult alkotmányért.
42 IV. Pedroaragóniaikirály (1336— 1387), akit a nép e l r e y d e l p u n a l -
nak hívott, 1348-ban eltörölte az összes privilégiumokat, amelyek a királyi
hatalmat korlátozták. A privilégiumokat biztosító okmányokat a hagyo
mány szerint sajátkezűleg szúrta át egy tőrrel és eközben kezét megsebe
sítette (egy másik hagyomány szerint, amelyre itt Spinoza utal, szándé-
466 Jegyzetek
kosán sebesítette meg kezét) és vérző kezére hivatkozva, kijelentette :

egy olyan okmányt, amely oly sok vérbe került, csak az ő vére által lehet
megsemmisíteni (dixo, que privilegio, que tanto avia costado, no se devia
romper sino derramado su sangre). Vö. Schirrmacher, G e sc h ic h te v o n S p a n i e n .
VI. 153. 1.
43 V a n H o v e , a Spinoza által idézett holland államfilozófus, a de
Witt-párt másik politikai elmélkedője is éppen 5000 patríciusra bízná
a legfőbb hatalmat — az athéni állam példájára hivatkozva.
44 Az abszolút hatalom Spinozái definíciója : Ha van egyáltalán
korlátlan államhatalom, valójában az, amelyet egy egész nép tart kezében.
(Nam si quod imperium absolutum datur, illud revera est, quod integra
multitudino tenet.) Ebben határozott polémia van a Hobbes-féle felfogással,
aki szerint „abszolút hatalomnak azt nevezzük, amelynél nagyobbat egy
emberre a többiek nem ruházhatnak (imperium quo maius ab hominibus
in hominem transferri non potest, vocamus absolutum.” — Hobbes, D e
c iv e . VI. 13.).
45 A leg felső b b T a n á c s n a k , amelyről itt Spinoza beszél, mintája a
velencei M a g g io r C o n s ig lio volt. — Általában Hollandia és a velencei köz
társaság államszervezete igen gyakran lebeg előtte iránymutatásként
konkrét politikai tervezetei kidolgozásánál.
46 Spinoza az államformákat egymásból vezeti le, éspedig egy de
generálódó vonalat lát fejlődésükben. Áz eredeti államforma : a demokrácia,
ennek elfajulása útján jött létre az arisztokrácia, majd további degenerá-
lódás útján a monarchia.
47 A szindikusok intézményének ez a terve Velencében a Tízek Taná
csának intézményében valóság volt. •— Szindikusoknak viszont Velencében
alárendelt tisztviselők egyik csoportját nevezték (Gebhardt).
48 V. H. = Pieter Van Hove (1618— 1685) igazi neve : Pierre de la
Court. Állambölcseleti főműve : Consideration von Staat ofte Polityke
Weeg-Schaal etc. (Amsterdam 1661). V a n H o v e testvérével, Jean de la
Court-ral együtt de Witt baráti köréhez tartozott; mindketten a Witt-párt
vezető publicistái voltak.
49 A nép soraiból választott ügyvivőknek, az ún. r a a d s p e n s i o n a r iu s -
oknak Hollandia politikai életében nagy szerep jutott. Oldenbarneveldt,
Jean de Witt — ezt a funkciót töltötték ki. Spinoza itt ezen államférfiak
tragikus sorsára céloz, akik az orániai párt által felkorbácsolt népharag
áldozatai lettek.
60 A másvallásúak templomópítésére vonatkozó itt kifejtett elgondolás
a tényleges hollandiai törvényes gyakorlatnak felel meg.
61 Spinoza itt egy laikus vallást propagál, amelyben nem papok,
hanem egyszerű hívők végzik a papi szertartásokat. Ez volt a kollegiánus
szekta gyakorlata, azé a szektáé, amelynek több híve és vezetője Spinoza
baráti köréhez tartozott.
52 Dum Romani deliberant, perit Sagunthus — e Livius nyomán
formált mondást a XVII. században a központi hatalom jelentőségének
kiemelésére idézik (Gebhardt).
63 Hollandia utolsó grófja II. Pülöp spanyol király volt.
64 Spinoza is, akárcsak Van Hove és a Witt-párt más képviselői
a holland kormányzat nagy gyengeségének tekintette a kormányzók k i s
s z á m á t . Van Hove már tíz évvel az 1672-es katasztrófa előtt „megjósolta”
— erre való hivatkozással — a bukást (Gebhardt).
65 Az éleselméjú firenzei : Macchiavelli D i s c o r s i s o p r a l a p r i m a d e c a
d i T i t o L i v i o cimű művében (III. könyv. 1. fej.) írja: „E questi dottori
di medicina dicono pariandi de corpi degli uom ini: quod quotidie aggregatur
A Politikai tanulmányhoz 467
aliquid, quod quandoque indiget curatione. Questa riduzione verso il prin

cipio, pariando delle repubbliche, si far о per accidente estrinseco, о per
prudenza intrinseca.”
66 Azt a gondolatot, hogy az emberek jelleme a társadalmi és politikai
viszonyok terméke — а XVIII. század materialistái vitték tovább és kép
viselték nagy sikerrel.
57Idézet Ovidiusból : Nitimur in vetitum semper, cupimusque
negata (Ovidius, Amores. III. 7, 1.).
58 Lakoma, játék, ruházkodás és más efféle — a kálvinista ortodoxia
szerint kárhozatos élvezetek. Spinoza az élet javainak élvezetét helyesli,
csak túlzásait tartja kifogásolhatónak.
59 Spinoza etikai elveit államfilozófiájában is érvényesíti : ahogyan
az erényt általában, úgy az állampolgári erényeket sem jutalomért kell gya
korolni, hanem a szabadság szeretetétől hajtva. Márpedig a szobrok, diadal-
menetek stb. inkább a szolgaság, mint a szabadság jelei.
30*
468 Jegyzetek
JEGYZETEK SPINOZA LEVELEZÉSÉHEZ

1 Henricus Oldenburg — a tudományos eredmények szorgalmas,
neves közvetítője a XVII. században. 1620 körül született Brémában ;
harminc éves korában diplomáciai küldetéssel Angliába került. Mint a nagy
lendülettel kibontakozó természettudományok lelkes híve, Boyle (lásd a
2. jegyzetet) baráti köréhez kapcsolódik. Amikor megalakul a kísérleti
tudományok művelésének előmozdítására a R o y a l S o c ie ty , Oldenburg lesz
a társaság első titkára. Kiterjedt levelezést folytat a kor számos tudósával
és — folyóiratok hiányában erre nagy szükség volt — közvetíti egymás felé
eredményeiket.
1661-ben Oldenburg Hollandiában járt, hogy tudományos kapcso
latait kiszélesítse. Ez alkalommal felkereste a fiatal és a széles körök előtt
még kevéssé ismert Spinozát is. Mint az 1. levél tanúsítja, Spinoza feltárta
előtte egyes alapvető filozófiai gondolatait. Az ismeretség további levél
váltásokban folytatódik; Oldenburg nagy érdeklődést mutat Spinoza
filozófiája iránt, műveinek publikálására biztatja ; filozófiáját azonban
nem érti meg teljesen és udvarias elismerő szavai ellenére sem tudja igazán
méltányolni. Amikor Spinoza egyik nagyszerű levelében (32. levél) kifejti
a természet egységére vonatkozó dialektikus tanítását, Oldenburg így ír
erről Boylenak : „Signor Spinoza egy tanulmánnyal szórakoztat engem,
amelynek tárgya a világ részeinek harmóniája és a mindenséggel való össze
függése. Ez az írás nézetem szerint nem nélkülözi a filozófiai tartalmat,
jóllehet Önt talán untatná, ha ilyesmivel megtömött levelet kapna” (Idézi,
Gebhardt, S p i n o z a s B r ie fw e c h s e l. Einleitung).
Oldenburg közvetítette a tudományos kapcsolatot és vélemény-
cserét Spinoza és Boyle között.
2 E lő k e lő a n g o l, je le s t u d ó s : R o b e r t B o y le (1627— 1691) a nagy angol
természettudós, az újkori kémia egyik úttörője. Erőteljes elvi küzdelmet
folytatott az alkímia és a skolasztikus „tudomány” ellen a k í s é r l e t i m ó d s z e r
győzelemre juttatásáért. Korszakalkotó a kémiai tudománynak Boyle által
megalapozott új felfogása : „Én a kémiát nem úgy szemlélem, mint az
orvos és nem is úgy, mint az alkimista, hanem mint filozófus (azaz : ter
mészettudós). Itt kifejtem a kémiai filozófia tervezetét, amelyet szándé
komban van kiegészíteni és megtölteni megfigyeléseimmel és kísérleteimmel.”
Boyle jelzett müve C e r ta in P h y s io lo g ic a l E s s a y s címen 1661-ben jelent
m eg; később 1665-ben a mű latin nyelvű kiadása is napvilágot látott Angliában.
8 A Spinoza-leveléhez csatolt Melléklet nem maradt fenn, azonb
a levélváltásban történő hivatkozások alapján Gebhardt rekonstruálta.
Eszerint a Spinozái gondolatoknak e korai — az Etikát megelőző — rend
szerezése így festett:
M e llé k le t
1. Isten végtelen sok attribútumból álló lény, amelyek min
d e fin íc ió .
egyike végtelen, vagy a maga nemében a legnagyobb mértékben tökéletes.
Spinoza Levelezéséhez 469
2 . d e f in íc ió . Attribútumon (szubsztancián) értem mindazt, amit

önmaga által és önmagában fogunk fel, úgyhogy fogalma nem zárja magába
más dolgok fogalmát. íg y pl. a kiterjedést önmaga által és önmagában
fogjuk f e l ; de nem így a mozgást, mert ezt másban fogjuk fel s fogalma
magába zárja a kiterjedés fogalmát. Mivel a gondolkodás nem tartozik
a kiterjedés természetéhez, a gondolkodás nem korlátozza a kiterjedést.
3 . d e f in íc i ó . Modifikáción vagy akcidensen azt értem, ami másban
van és abból is fogjuk fel.
1. axióma. A szubsztancia természeténél fogva előbb van akcidenseinél.
2 . a x i ó m a . Szubsztanciákon és akcidenseken kívül nincs semmi
valóságosan, vagyis az értelmen kívül.
3 . a x i ó m a . Azoknak a dolgoknak, amelyeknek különböző attri
bútumaik vannak, nincs semmi közösségük egymással.
4 . a x i ó m a . Azok a dolgok, amelyeknek nincs semmi közösségük
egymással, nem lehetnek egymás okai.
1 . té te l. Nincs két azonos attributumú szubsztancia.
2 . té te l. Egy szubsztanciát nem hozhat létre semmi, egy másik
szubsztancia sem, hanem lényegéhez hozzátartozik a létezés.
3 . té te l. Minden szubsztancia szükségképp végtelen, vagya legnagyobb
mértékben tökéletes a maga nemében.
M e g je g y z é s . Egy attributum képzetéből vagy definíciójából követ
kezik létezése, a világos és határozott fogalom (a világos és határozott
képzet) lényegének megfelelően, amely szerint szükségképp igaznak kell lennie.
4 „A faj tévfogalmai magából az emberi természetből, az emberek
törzseiből és nemzetségeiből erednek. Mert hibás az a felfogás, hogy a dolgok
mértéke az emberi érzék ; ellenkezőleg, mind az érzékelésből, mind az észből
származó összes ismeretek az emberek, nem pedig a mindenség szempontjá
ból alakulnak. Az emberi értelem olyan, mint a görbe tükör ; a tárgyak
sugarainak felfogásában összekeveri saját természetét a tárgyak termé
szetével, elferdíti és elrontja azt.” (Bacon, N o v u m o r g a n u m . I. könyv.
41. §) Bár Bacon idolum-elmélete alapjában azt az elvi álláspontot kép
viseli, hogy a tévfogalmak kiküszöbölhetők és nem az emberi ész szerkezeté
ből fakadnak — az itt adott jellemzésnek (az ész mint g ö rb e t ü k ö r ) van bizo
nyos agnosztikus színezete és ebből a szempontból Spinoza joggal kritizálta.
6 „Az emberi értelem természeténél fogva hajlik az elvonatkoztatásra
és állandónak képzeli azt, ami múló.” (Bacon, N o v u m o r g a n u m . I. 51. §.)
6 „Az emberi értelem (hamar) lángra lobban és nem képes meg
állapodni vagy megnyugodni, hanem minden határt átlép.” (Bacon, N o v u m
o r g a n u m . 48. §.) — A Bacon-szövegeket a Müveit Nép kiadásában meg
jelent Bacon—Morus—Hobbes—Locke kötet fordításában közöljük.)
7 Filozófiai kollégiumunk — azaz (a kor nyelvén ez azt jelenti :)
te r m é s z e ttu d o m á n y o s kollégiumunk ; Boyle híres tudományos társasága, az
„Invisible College” (Láthatatlan Társaság), amely céljául a skolasztikus
„tudománymüvelés’’ elleni harcot tűzte ki. Jelszava v o lt: n u l l i u s i n v e r b a (sem
mit sem szavakkal). — Ebből a kollégiumból alakult 1660-ban a R o y a l S o c ie ty .
8 Oldenburg itt igen találóan jellemzi a Boyle által képviselt sko
lasztikaellenes irányzatot, amely a dolgok formáit és minőségeit a mecha
nika elveiből igyekezett megmagyarázni és elvetette a s z u b s z t a n c iá l i s f o r m á k
középkori tanát. Maga Boyle néhány évvel későbben írott művében —
A f o r m á k é s m in ő s é g e k e re d e te (1666) — leszögezte : „Bármit is beszélnek
elméletileg a szubsztanciális formákról, az ami által egyik testet a másiktól
valójában megkülönböztetik. . . nem más, mint olyan tulajdonságok
aggregátuma, amiket a legtöbb ember megegyezés útján . . . elégségesnek
tart, hogy az általános anyagnak egy részét jelölje vele, mint olyant, ami
470 Jegyzetek
a természetes testeknek ehhez vagy amahhoz a meghatározott neméhez

tartozik.” (Boyle, T h e O r ig in o f F o r m s a n d Q u a litie s . Idézi Lieben, V o m
A u f b a u d e r M a te r ie . Wien 1953. 162. 1.)
A skolasztika áltudományos kategóriáit Oldenburg plasztikus ki
fejezéssel a „tudatlanság azilumának” nevezi. Ezt a szemléletes kifejezést
később Spinoza is használja : az E t i k á b a n a z isten akaratára való hivat
kozást a tudatlanság azilumába való menekülésnek nevezi (I. rész. Füg
gelék).
9 Spinoza átveszi és felhasználja filozófiájában Descartesnak mate
rialista tanát az anyag elpusztíthatatlanságáról, amit egyébként e kórban
mások is vallottak. Descartestól ered az a koncepció is, amely az anyagot
a kiterjedéssel azonosítja : e szerint a fizika lényegében geometriára veze
tődött vissza.
10 Boyle szóban forgó munkája, illetve annak Spinoza által vitatott
része a salétromnak (KNÖ3) és szénnek egymásra való hatásakor észlelt
jelenségekre vonatkozik. Boyle megolvasztott salétromhoz faszenet adva a
4 K N 0 3 + 3C = 2K2C03 + 2NOa + N2 + C02
egyenlet értelmében káliumkarbonátot (hamuzsírt) nyert. A távozó gázokkal
ugyan nem törődött, de annál inkább a maradókkal, melynek tömegét
megmérve azt találta, hogy adott mennyiségű salétromból fenti módon
eljárva mindig ugyanannyi hamuzsír keletkezik. De tovább is ment, ameny-
nyiben a maradékot vízben oldva és salétromsavval elegyítve megállapí
totta, hogy kikristályosítás után csaknem pontosan ugyanannyi salétromot
nyert vissza, mint amennyiből kiindult. — Az érdekes és fontos ezekben a
kísérletekben nem annyira a salétrom és szón egymásrahatásának fel
derítése — hiszen az már előbb is ismeretes lehetett —, hanem inkább a
„redintegratio nitri”-nek nevezett folyamat :
K3C03 + 2H N03 = 2KND3 + H 20 + C02
kvantitatív voltának felismerése.
A fentebbi reakció gáz alakú termékei persze Boyle figyelmét is
elkerülték, tehát mai értelemben ő sem fogta meg a kérdést teljes egészében,
amit azonban kísérleteiből mint következtetést levont, ma is helyesnek,
sőt fontosnak kell minősítenünk.
Spinoza ezzel szemben a rendelkezésre álló szerény kísérleti anyagból
többet akart következtetni, mint lehetett (dr. Proszt János jegyzete).
S p i n o z a és B o y le vitájára nézve 1. H. Dandin, S p i n o z a e t l a sc ie n c e
e x p é r im e n t a le : s a d is c u s s io n d e Ve x p e r ie n c e d e B o y le . Revue d’histoire
des sciences (1949) jan.—ápr.
11 A Boyle elméletéhez kapcsolódó levelekben Spinozát mint k í s é r
le te z ő t ismerjük meg. A kémián kívül Spinoza az egzakt tudományok több
más ágával is foglalkozott : asztronómiával, optikával, matematikával
stb. Könyvtárának ránk maradt listája is széleskörű természettudományos
olvasottságra mutat. — Különösen sok orvosi, anatómiai mű szerepel itt.
(L. Freudenthal, D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s . Leipzig 1899. 160. 1. és
köv. 12.)
12 A fogalomelméletre vonatkozó gondolatait Spinoza részletesen
a T a n u l m á n y a z é r te le m m e g ja v ítá s á r ó l című munkájában fejtette ki. —
Felfogásának veleje — amit itt is jelez : a fogalmak nem egyenlő értékűek
igazságtartalom szempontjából. A közönséges nyelvhasználat fogalmai
(notiones ex vulgi usu) össze nem hasonlíthatók a tudományos értékű
„tiszta” fogalmakkkal (notiones casti) ; ez utóbbiak a valóságot tükrözik

vissza, „úgy magyarázzák a természetet, amint magában van”. Tudományos
értékűek a mechanika mennyiségi kategóriái, míg a minőségre vonatkozó
fogalmak (meleg, hideg stb.) — véli Spinoza a mechanikus materialisták
(Galilei, Descartes stb.) általános szemléletmódjának megfelelően -— csak
szubjektív érvényűek.
13 Itt Spinoza éles disztinkciót tesz Boyle empirikus-kísérleti és
saját racionális-elméleti módszere között. Ez a különbség valóban fennállott;
ezért nem tudott S p i n o z a és B o y le több kérdésben közös nevezőre jutni.
A konkrét kémiai kérdésekben természetesen Boylenak volt igaza. Mind
amellett a későbbi tudományos fejlődés során a Spinoza által hangsúlyozott
e lm é le ti komponens is egyre inkább előtérbe került ; a természettudományok
csak e két komponens szerves egysége alapján fejlődhettek. A részletekre
nézve vő. Nádor, A te r m é s z e ttö r v é n y fo g a lm á n a k k i a la k u lá s a a z ó k o rtó l
N e w to n ig . Akadémiai Kiadó, 1957. című könyvben az újkorra vonatkozó
fejezeteket.
14 Az ü r e s tér (vacuum) kérdésében — amely a XVII. század tudo
mányát nagymértékben foglalkoztatta — Spinoza a descartesi fizika állás
pontján állt. Descartes a teret azonosította a kiterjedéssel, ennek követ
keztében tagadta azt, hogy ü r e s tér létezne : „Üres tér, amit a filozófusok
feltételeznek, vagyis olyan, amelyben semmiféle szubsztancia nem volna
— nem létezik. Ez nyilvánvaló abból, hogy a térnek vagy a belső helynek
a kiterjedése nem különbözik a test kiterjedésétől.” (Descartes, M e d i ta t i o n e s .
II. 16.) Ezzel szemben az atomisták, köztük Gassendi is, feltételezték az
üres tér létezését. Spinoza az üres tér felvételét képtelenségnek tartotta. —
A kérdésről bővebbet 1. Eisler, W ö r te rb u c h d e r p h ilo s o p h is c h e n B e g r iffe
„Raum” címszavát.
15 Boyle e mondata így hangzik : „Ha a ludak és hattyúk tolláit
tekintjük és más vízimadarak tolláit . . . mivel e madarakat röpülésre és
úszásra rendelte a természet, tollaikat oly gondosan illesztette össze, hogy
azok . . . nem engedik magukba a vizet, melynek beszivárgása bizonyára
alkalmatlanná tenné őket a repülésre.” — Spinoza ezzel kapcsolatban
joggal jegyezte meg, hogy itt oksági magyarázat helyett teleológiai
„magyarázatot” kapunk.
16 Spinoza itt hírt ad a T a n u l m á n y a z é r te le m m e g ja v ítá s á r ó l című kis
könyvének ( o p u s c u lu m ) írásáról. A levélből az is kitűnik, hogy Spinoza
terve szerint e mű k é t részből állott volna és a módszertani problémákon
kívül általános filozófiai kérdéseket is vizsgált volna. Gebhardt azt a — jól
megalapozott — hipotézist állította fel ezzel kapcsolatban, hogy az általános
filozófiai résznek azt az anyagot kellett tartalmaznia, amelyet ma a R ö v id
ta n u lm á n y b ó l ismerünk. Erre valóban ráillik az itt adott jellemzés a teoló
gusok megbotránkoztatásáról stb. E tervének megfelelően hozzá is látott
a R ö v id t a n u lm á n y b a n összegyűjtött anyag rendezéséhez és feldolgozásához.
Időközben azonban meggyőződött a g e o m e tr ia i m ó d s z e r szükségességéről;
ettőlfogva az E t i k á n dolgozott és ezzel az itt jelzett célkitűzés elvesztette
számára aktualitását. (Yö. Gebhardt, S p i n o z a s A b h a n d lu n g ü b e r d i e V e r
b e s s e r u n g d e s V e r s ta n d e s . Heidelberg 1905.)
17 E hely mutatja, hogy Spinoza nemcsak rendkívül tu d a to s a n kép
viselte isten és természet azonosságának álláspontját, hanem igen világosan
látta ennek az állaspontnak te o ló g ia e lle n e s élét. — A teológusok és filozófusok,
akikre Spinoza itt céloz, valószínűleg a holland n e o s k o la s z tik u s o k .
18 Boyle könyve, amelyre itt hivatkozás történik : N e w E x p e r i m e n t s ,
p h y s i c o -m e c h a n ic a l, to u c h in g th e s p r i n g o f th e a i r a n d i t s e ffe c ts (Oxford
1660). Az ellenfelek : Francis Linus és Hobbes.
472 Jegyzetek
19 A korabeli Hollandiát a gondolatszabadság hazájának tartottá

íg y pl. Petty a gondolatszabadságban látja Hollandia gazdasági virágzásá
nak főokát. Descartes Franciaországból Hollandiába költözik, hogy szaba
dabb atmoszférába kerüljön. Mindamellett e vallás- és gondolatszabadság
valójában igen viszonylagos volt, és az igazán haladószellemű gondolkodókra
nagy óvatosságot kényszerített.
"Sim on de Vries (1633— 1667) gazdag amszterdami kereskedőcsalád
sarja. Az államvallással szembenálló kollegiánus szektához tartozott. Mint
Spinoza lelkes híve, vagyonát a filozófusra kívánta hagyni ; Spinoza el
hárította magától ezt az ajándékot és csak egy szerény évjáradékot fogadott
el barátjától.
21Joh. Alph. Borellus XVII. századi anatómus és matematikus.
Munkája : Euclides restitutus. Paris 1658.
22 Andreas Tacquet idézett véleménye Elementa geometriae planae
ac solidae című munkájában található (Antwerpen 1654.).
23 Christophus Clavius (1537— 1612) matematikus és asztronómus.
1574-ben kiadta Euklidést magyarázatokkal.
24 Az a Megjegyzés, amelyre De Vries köszöneté vonatkozik, nyilván
valamely fontos filozófiai gondolat alapos kifejtését tartalmazta. Ennél
fogva nem lehet azonos az Etika mai szövegének I. rész 19. tétele Meg
jegyzésével. Nyilvánvaló, hogy az Etikának, ekkor még más volt a beosztása,
mint amilyennek az Etika felépítését ma — végleges formájában — ismerjük.
25 Spinoza itt igen radikálisan tagadja a tapasztalati megismerés
lehetőségeit és képességét a dolgok lényegének megismerésében. Másutt
— az Értelem megjavításában — elismeri a tapasztalat és a kísérletezés
jogosságát és szükségességét. Mégis egész ismeretelméletében a ráció elsőbb
ségét és fölényét hangsúlyozza az empíriával szemben. Ebben a Spinozái
ismeretelmélet és módszertan egyoldalú racionalizmusa fejeződik ki.
26 P. Gassendi (1592— 1655) — az epikureus atomizmus felújítója
a XVII. században. Descartes ismeretelméletét a materializmus alapjáról
bírálta. Ugyanakkor az atomista filozófiát megpróbálta bizonyos pontokban
a vallásos világnézettel összhangba hozni. Következetlenségei ellenére
filozófiájának mind az aristotelizmus elleni harcban, mindpedig — és
különösképpen —- az atomista elmélet megújítása és megvédelmezése terén
nagy történeti jelentősége van — mindenekelőtt a természettudományok
újkori fejlődése szempontjából. Gassendi a természettudományokban,
elsősorban a csillagászatban, több jelentős megfigyelést és felfedezést tett.
27 Ludovicus Meyer (1630—1681) — amszterdami orvos, költő,
humanista. Egyideig az amszterdami szinház igazgatója. Spinozához való
viszonya egy időben olyan bensőséges volt, hogy Spinoza rábízta a Des
cartes filozófiájáról szóló művének nemcsak a kiadását, hanem az elvi állás
pontját kifejtő előszó megírását is. — Később állást foglalt a bibliaértelmezés
kérdéseiben is. Philosophia s. Scripturae Interpres (A filozófia mint a szent
írás tolmácsa) című 1666-ban megjelent munkájában a biblia racionalisz-
tikus értelmezése mellett tört lándzsát. E könyvet az egyházi ortodoxia
veszélyesnek tartotta és üldözte. Spinoza mindamellett nem helyeselte a
L. Meyer által képviselt racionalisztikus bibliamagyarázat módszerét és a
történeti-kritikai magyarázat mellett foglalt állást. Feltehető, hogy L.
Mayer és Spinoza között később ezen elvi nézeteltérés következtében meg
lazult a baráti kapcsolat (Gebhardt).
28 Ebben a levélben Spinoza a végtelen matematikai fogalmával
kapcsolatban néhány olyan kérdést érint, amelyek felvetésével messze
megelőzte korát. Ezeknek a kérdéseknek a teljes tisztázásához a matematika
csak a X IX . század második felében jutott el, amikor G. Cantor megalkotta
a halmazelméletet. Spinoza helyes kérdésfeltevései jelentőségét az sem

kisebbíti, hogy a végtelenre vonatkozó egyes megállapításai helytelenek,
és metafizikus gondolkodásmódjáról tanúskodnak. A legszembeötlőbb példa
erre, hogy levelében szinte változtatás nélkül megismétli Zénón paradoxonját
(Achillésről és a teknősbékáról, kissé más fogalmazásban) és azt hiszi, hogy
ezzel bebizonyította, hogy nem lehet „az időtartamot pillanatokból össze
tenni” ugyanúgy, ahogy nem lehet „egy számot csupa 0 összeadásával
származtatni”. Spinoza itt arra gondolhatott, hogy ha egy végtelen sornak,
(amelynek tehát megszámlálhatóan végtelen sok tagja van) minden tagja 0,
akkor a sor összege is 0, ez azonban az egyenes szakaszra (illetve időinter
vallumra) nem vonatkoztatható, mivel az nem-megszámlálhatóan sok
(kontinuum számosságú) pontot tartalmaz.
Érdekes azonban, hogy egy másik ponton Spinoza megkülönböztet
különböző „végteleneket” (mai terminológiával: különböző végtelen
számosságú halmazokat) és egyenesen azt állítja, hogy tisztázta, hogy
„melyik végtelent lehet minden ellentmondás nélkül nagyobbnak felfogni
egy másik végtelennél, melyiket nem”. Valójában ezt a kérdést neki még
nem sikerült tisztáznia, de az, hogy a kérdést ilyen világosan felvetette,
önmagában is igen figyelemre méltó. Valóban, a végtelen matematikai
fogalmával kapcsolatban ez a kulcskérdés. Spinoza különbséget tesz kétfajta
végtelen között, amelyek közül az egyik —- mai matematikai terminológiával
— a megszámlálható végtelen (ilyen pl. atermészetes egész számok összessége)
a másik a nem megszámlálható végtelen (ilyen pl. egy egyenes szakasz pont
jainak összessége). Bár ezt nem fogalmazza meg teljesen világosan, de elég
nyilvánvaló, hogy az a végtelen, amely „részekre osztható” a megszámlál
hatóan végtelent jelenti, míg a másik végtelenre példaként az időtartamot
említi, tehát a kontinuumot. Ma már tudjuk, hogy nemcsak két végtelen
számosság van, hanem végtelen sok, és egy egyenes szakasz pontjainak
halmaza valóban nem megszámlálható, tehát „nagyobb” számosságú,
mint a természetes egész számok halmaza.
A halmazelmélet egy másik paradox tényét említi Spinoza a 81. sz.
levélben, azt, hogy egy végtelen halmaznak egy valódi részhalmaza lehet
ugyanakkora számosságú, mint az egész halmaz, (vagyis, hogy végtelen
halmazok esetében a rész nem feltétlenül kisebb az egésznél, hanem lehet
vele egyenlő). (Rényi Alfréd jegyzete.)
29 Újabb peripatetikusok — a korabeli újskolasztikusok, szembe
állítva a skolasztika régebbi, középkori képviselőivel, akik közül itt Chasdaj
Crescas (XIV. sz.) szerepel névszerint. A korabeli új skolasztikára nézve 1.
Freudenthal, Spinoza und die Scholastik. Zeller-Festschrift.
30 Rab Chasdaj = Chasdaj Crescas spanyol-zsidó filozófus a XIV.
században. Főmüvében ( Or Adonaj = Isten világossága) az aristotelési
fizikát kritizálta— persze pusztán elméleti, spekulatív alapon. Filozófiájában
számos haladó gondolat merült fel : így pl. tagadta a szabadakaratot, a
vallások e fontos alkatelem ét; cáfolta azt az aristotelési-skolasztikus
istenbizonyítékot, amely arra épült, hogy az okok sorában nem mehetünk
el a végtelenig és úgy vélekedett, nincs meggyőző érv amellett, hogy tagad
juk az okok végtelen sorának lehetőségét. Spinoza nemcsak azért hivatkozik
Crescasra, mert elődjét látja benne a skolasztikus istenbizonyítás elleni
harcában, hanem azért is, mert a végtelenség-fogalom dialektikus felfogása
terén is előfutárának tekinti. Chasdaj szerint végtelen az, amit számmal
nem lehet kifejezni: „De ha az idő vagy a keringés száma végtelen, ezek
egyikét sem lehet jellemezni azzal, hogy sok vagy kevés, nagy vagy kicsi,
egyenlő vagy különböző, mert mindezek a terminusok a mértékre vonatkoz
nak, márpedig a végtelenre nem lehet mértéket alkalmazni.” (Crescas,
474 Jegyzetek
Or Adonaj. III. i, 4), — Crescas — akárcsak később Spinoza — éles különb*

séget tesz érzéki-képzetszerű és gondolati megismerés között. (Vö. Wolfson.
Crescas' Critique of Aristotle. Cambridge 1929.)
31 Célzás arra, hogy filozófiai munkásságát a holland politika akkori
vezetőinek, de Witt és körének védelme alá kívánja helyezni. Spinoza hozzá-
kapcsolódása de Witt köréhez ténylegesen m egtörtént; Spinoza politikai
és filozófiai írásaival de Witt polgári irányzatát támogatta a klerikális
reakcióval szemben.
32 Lásd a 10. jegyzetet.
33 Boyle e müve 1662-ben jelent meg angolul : ,,Skeptical chemist"
címen ; ugyanebben az évben a könyvnek egy latin nyelvű kiadása is meg
jelent : „Chymista scepticus, sive dubia et paradoxa chymico-physica circa
spagyricorum principia". E mű megjelenése lényegében a tudományos
kémia megszületésének időpontja, amellyel Boyle hadat üzen a középkorból
fennmaradt tudománytalan és babonás alkímiának, az aristotelési 4 elem
tanának ; elsőnek állapítja meg a vegyület, keverék, valamint elem közti
különbséget.
34 Spagirikusok — alkimisták. Az alkimisták célja a „bölcsek kövé”-
nek felfedezése volt, mely birtokosának örök ifjúságot biztosít és melynek
érintésére minden anyag arannyá változtatható. Az alkimisták bizonyos
alapelvek szerint dolgoztak, melyeket a XVI. sz. második felében Paracelsus
állított össze. Ezek azok a hiposztatikus alapelvek, amelyekkel Boyle e művé
ben vitába száll.
35 Boyle e másik műve, Defensio doctrinae de elatere et gravitate aeris,
adversus Franc. L ini objectiones (1663).
36 Franciscus Linus (más néven : Hall) (1596— 1675) jezsuita lüttichi
professzor .
37 Új fizikai mechanikai kísérletek: Boyle, A levegő eredetére vonatkozó
új fizikai-mechanikai kísérletek c. (New experiments physicomechanical,
touching the spring of the air. 1660.) munkájáról van szó; ez a könyv a
XVII. századbeli fizikának egyik legtöbbet vitatott kérdését, a légnyomást
tárgyalja.
Egészen a XVII. századig a fizikusok az aristotelési fizikának
azt a nézetét vallották, hogy a természet irtózik a légüres tértől, azért
nyomul fel a víz pl. egy felül megszívott üvegcsőbe. Ez volt a horror vacui
elmélete. Ezt a nézetet döntötte meg Galilei tanítványa, Evangelista Torri-
•celli (1622— 1703) híres kísérletében, amellyel kimutatta, hogy a levegőnek
súlya, tehát nyomása van, amely kb. egy 76 cm magas higanyoszlopot
tud egyensúlyban tartani. A Torricelli-kísérlet véget vetett a horror vacui
elméletének, mert pl. egy 1 m hosszú csőből a higany, ha szájával lefelé egy
higannyal telt csészébe állítjuk, addig folyik ki, amíg a higany oszlop 76 cm
magas nem lesz : a higany felett pedig légüres tér keletkezik. A kísérlet
azonban nem könnyen győzte meg az aristotelési fizikához ragaszkodó
fizikusok egy részét, így pl. Franciscus Linust (1. 36. jegyzet), aki a kísér
letet úgy magyarázta, hogy a Torricelli-kísérletben láthatatlan fonalak
tartják fenn a higanyoszlopot és a higany felett nem légüres tér, csupán
rendkívül ritka levegő van. Ugyanakkor azonban a kor igazán jelentős
fizikusai arra törekedtek, hogy más módszerekkel is állítsanak elő lég
üres teret. Ez először Otto Guerickenek (1602— 1686), Magdeburg
tudós polgármesterének sikerült, aki az első légszivattyú megalkotója.
Guericke kísérleteiről értesülve, Boyle még tökéletesebb légszivatytyút
szerkesztett és ezzel végezte kísérleteit és fedezte fel a róla elnevezett
gáztörvényt, amely szerint valamely gáz nyomása fordítottan arányos a
térfogatával (Boyle—Mariotte-törvény) Boyle fentemlített műve tártál,

mázzá e kísérletek egy részének leírását.
38 Királyi társaságunk: az angol Royal Society, amely 1660-ban alakult
a kísérleti természettudományok előmozdítására. A természettudomány
fejlődése szempontjából a Royal Society más országok hasonló jellegű
tudományos társaságaival együtt (Francia Akadémia, később a Pétervári
Akadémia stb.) igen nagy szerepet játszott.
39 A kísérlet, melyről itt szó van, nagyon érdekes és az akkori ismere
tek, valamint a tökéletlenül működő légszivattyúk mellett nehéz volt rá
magyarázatot találni, tehát látszólag valóban „sarokba szorítja az üres tér
védőit”.
A kísérlet kiindulása lényegében nem egyéb, mint a Torricelli-kísér-
letnek vízzel való megismétlése. Mivel a víz a higanynál 13,6-szer könnyebb,
az A cső 10 m magas is lehetne, a víz nem folyna ki belőle. A légszivattyú
burája alatt azonban csökken a légnyomás és így a víz kifolyik a csőből.
Idáig a dolog világos a mai fizikus számára. Hogy azonban a kísérlet több
szöri megismétlése után miért marad meg a víz az A csőben, ennek okát
Oldenburg csak részben látja helyesen. A vízben már nincs semmi levegő,
ezért a vízrészecskék szorosabban tapadnak mind egymáshoz, mind az üveg
falához, ezért nem folyik ki a víz. Újabb kísérletek szerint 3—4 m magas
vízoszlop is csak nagy erő alkalmazása esetén folyik ki egy függőleges csőből.
Másrészt azonban az is valószínű, hogy Boyle tökéletesített légszivattyúja
nem működhetett mindig kifogástalanul, hatásfokát a víz párolgása követ
keztében keletkező vízgőzök is erősen ronthatták, tehát az is lehet, hogy a
harmadik kísérletnél a levegő kiszivattyúzása egyszerűen nem sikerült.
40 Arról az Előszóról van szó, amelyet Ludovicus Meyer írt Spinozá
nak a descartesi filozófia alapelveit összefoglaló munkájához.
41 Pieter Balling — a mennonita szektához tartozó holland kereskedő.
Világnézetileg a miszticizmus felé hajlik. 1662-ben megjelent könyvében
A fény a lámpásban (Hét Licht op den Kalendaar) —- a misztikus megismerés
magasabbrendűségét hirdeti. Ismeretelméleti alapelve Szt. Ágostonéra
emlékeztet : „Önmagadon kívül — írja — nincs más eszköz Isten megisme
résére. Önmagadban kell maradnod és a benned levő fényhez fordulnod.” —
Bailing fordította holland nyelvre Spinozának a descartesi filozófiát össze
foglaló munkáját.
42 Willem van Blyenbergh — Spinoza egyik levelezőpartnere ; keres
kedő, később polgármester. Spinoza abban a hiszemben, hogy az igazságot
kereső emberről van szó, nagy türelemmel igyekszik őt felvilágosítani,
meggyőzni. Ez azonban sikertelen marad. Blyenbergh 1674-ben vaskos
könyvben támadja meg Spinoza Traktátusát ( A keresztény vallás igazsága
és a Szentírás tekintélye, megvédelmezve az ateisták érveléseivel szemben, vagy a
Teológiai-politikai tanulmány című istenkáromló könyv cáfolata) . Később az
Etika ellen is írt egy gyűlölködő pamfletét.
43 Az az elv, hogy a szentírás „emberi módon beszél”, már a Talmud-
ban felmerül, majd a későbbiekben a racionalista exegeták és filozófusok
(pl. Maimonides) módszertani elvként alkalmazták. A renaissance korától
fogva ez az elv harci fegyverré vált a haladó irány kezében. Galilei szerint :
„Nagyon súlyos és gyakori tévedés származnék abból, ha ezek a magyarázók
(értsd : bibliamagyarázók) minden esetben ragaszkodnának a szavak szűk
értelméhez, mivel ebből nemcsak különböző ellentmondások származnának,
hanem súlyos eretnekségek és istenkáromlások is ; ugyanis kénytelenek
lennének lábat, kezet és szemet tulajdonítani istennek, valamint testi
tulajdonságokat és emberi érzéseket is : haragot, megbánást, gyűlöletet,
sőt némelykor megtörtént dolgok elfelejtését és jövőbeli dolgok nemismeré-
476 Jegyzetek
sét. Ezért, mivel a szentírásban számos olyan kijelentést találunk, amelyek,

ha a szavakat betű szerint értelmezzük, eltérni látszanak az igazságtól,
s amelyeket a nép nehéz felfogására való tekintettel fogalmaztak meg így,
szükséges, hogy ama kevesek számára, akik méltók e megkülönböztetésre,
bölcs magyarázók fedjék fel a szavak igazi értelmét és mutassanak rá arra,
milyen különleges okok magyarázzák e szavak használatát.” (Galilei levele
Don Benedetto Castell ihez. — Az én kiemelésem. — N. Gy.)
44 A bibliával Spinoza már kora ifjúságától kezdve foglalkozott.
Korabeli leírásokból ismerjük annak az iskolának a tantervét, amelyet
Spinoza látogatott : a hétéves stúdiumok jórészét a bibliának és kommen
tárjainak tanulmányozása tette ki. (Lásd De Barrios leírása. —- Közli
Freudenthal, Die Lebensgeschichte Spinozas in Quellenschriften, Urkunden
und nichtamtlichen Nachrichten. Leipzig 1899. 214. 1. és köv.)
45 A z igazság nem ellenkezhetik az igazsággal: az igazság egységének
elve, amelynek éle a teológiának a tudományos igazságra való igénye ellen
irányul. Hasonlóképpen vélekedett már G alilei: „az az igazság, amelyet
matematikai bizonyítás útján ismerünk meg, ugyanaz, mint amelyet az
isteni bölcsesség ismer.” (Galilei, Dialogo.)
46 Spinoza etikáját materialista alapokra helyezi és tagadja az ún.
„szabadakaratot”; az emberi cselekvés szükségszerűen determinált és éppen
ennek felismerésében áll az igazi szabadság. A „szabadakarat” kérdése
választóvíz a materialista és az idealista etikák között. Ezért foglalt állást
Lessing is Jacobival folytatott híres beszélgetésében a Spinozái álláspont,
a „szabadakarat” tagadása mellett. („Ich begehre keinen freien Willen”.)
47 Az antropomorfizmusok elleni küzdelem már a középkorban
megkezdődik. A mérsékelten haladó — Spinoza által j ól ismert — Maimonides
a racionalizmus nevében üzen hadat az antropomorf istenfelfogásnak
(Vö. Mose ben Maimon, A tévelygők kalauza. (More Nevuchim) I. könyv,
1. fej.) A racionalista teológusok, mint Maimonides, az antropomorfizmusokat
azon az alapon támadták, hogy az ilyesfajta felfogás méltatlan az igazi
istenhithez. A materialisták az antropomorfizmusban a teológiai felfogás
jellegzetes megnyilatkozását látták és az antropomorfizmus ellen küzdve
magát a teológiai alapot vették célba. íg y járt el Galilei (vö. Galilei levelét
Castellihez), ezt a módszert követte Spinoza is.
48 Spinoza válasza az etika alapkérdését illetően igen nagyjelentő
ségű : a determinizmus elismerése a legkevésbé sem teszi lehetetlenné az
etikai értékeléseket, értékítéleteket. A determinizmus elvének az etikában
való következetes érvényesítésével Spinoza az etikát lényegében a filozófiai
materializmus alapjára fektette. A kortársak legnagyobb része számára ez a
megoldás új és váratlan v o lt : úgy gondolták, hogy a determinizmus elisme
rése a választás szabadságát, a cselekvés szabadságát veszélyezteti és így
az egész etikát megsemmisíti.
49 A helyes kérdésfeltevés fontosságára mutat rá itt Spinoza. A kérdé
sek nem egyenlő értékűek! Vannak olyan kérdések, amelyekből akár százat
is tehetnénk fel egy óra alatt és mégsem jutnánk semmire. — A helyes
kérdésfeltevés jelentőségének hangsúlyozása és a tudománytalan kérdések
elvetése a skolasztika elleni harc szempontjából volt jelentős, amelyben csak
úgy burjánoztak az álproblémák. Ugyancsak elharapózott a kiagyalt kérdé
sekkel való foglalkozás a talmudmagyarázat terén főleg a kései középkor
tól kezdődően.
60 Boyle e műve : Certain Physiological Essays and other tracts (166
latinul Tentamina physiologica cum historia fluiditatis et firmitatis címen
jelent meg.
61 A könyv angol címe : E x p e r i m e n t s a n d C o n s id e r a tio n s u p o n C o lo u r s

(1663) ; latin fordításának címe : E x p e r i m e n t a e t c o n s id e r a tio n e s d e c o lo r ib u s .
52 „ N e w E x p e r i m e n t s a n d O b s e r v a tio n s u p o n C o l d ” (1665).
63 A hatvan mikroszkopikus megfigyelésről szóló Tanulmány szerzője :
Robert Hooke (1635— 1703) — matematikus és a mechanikai tudomány
művelője. Megfigyeléseit M i c r o g r a p h ia című könyvében tette közzé (1665)
64 Christian Huygens (1629— 1695) nagy fizikus, matematikus és
csillagász. Holland származású volt, de életének nagy részét Franciaország
ban töltötte. Az ő nevéhez fűződik a mechanikában az ütközés és az inga
mozgás első helyes elméletének, valamint az ingaórának és a centrifugális
erőnek a felfedezése, az optikában pedig a távcső tökéletesítése és a fény
első hullámelméletének kidolgozása. Spinozával optikai kérdésekkel — főleg
az optikai lencsék csiszolásának tudományos kérdéseivel — kapcsolatban
folytatott eszmecserét. Huygens igen nagy elismeréssel, sőt csodálattal
adózott Spinoza tudásának a mikroszkópok készítése terén. (Lásd : Chr.
Huygens levelét testvéréhez, Constantin Huygenshez. — Közli Freudenthal,
D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s i n Q u e lle n s c h r ifte n , U rku n den und n ic h t
a m tlic h e n N a c h r ic h te n . Leipzig 1899. 191. 1.)
65 T á v c s ő . A távcső összetett lencserendszer, melynek segítségével a
távoli tárgyakról erősen nagyított képet lehet kapni. A távcső elvét a X III.
században már Roger Bacon (1214— 1296) is ismerte, szerkesztése azonban
csak akkor vált lehetségessé, amikor az üveglencsék csiszolása tökéletesebbé
vált. A távcső felfedezőjét, azaz a legelső távcső készítőjét pontosan megálla
pítani nem lehet, de a távcső hazája kétségtelenül Hollandia. A holland
optikusok féltékenyen őrizték a távcsőkészítés „titkát”, Galilei azonban
puszta hallomás alapján is szerkesztett távcsövet, amelynek segítségével
az aristotelési kozmogónia számos tételét megcáfolta. Galilei felfedezéseit
Huygens fejlesztette tovább lényegesen tökéletesített távcsövével.
Így Galilei fedezte fel pl. a Jupiter holdjait , deezek mozgását Huygens
tanulmányozta először pontosan és az ő segítségével és kezdeményezésére
számította ki 1676-ban Römer Olaf dán csillagász először a fény terjedési
sebességét éppen a Jupiter holdjainak megfigyelése alapján.
Azt is Galilei vette észre először, hogy a Saturnus bolygó más, mint a
többi, de Huygens tökéletesített távcsövével sikerült először felfedezni a
Saturnus gyűrűjét.
66 Vörös rózsa-befőtt (conserva rosarum rubrarum) — gyógykészít-
mény, amelyet tüdőbetegek gyógyítására használtak. E levél a legkorábbi
dokumentum Spinoza tüdőtuberkulózisáról.
57 Az E t i k a III. része — a mű mai beosztása szerint — 57 tételt tartal
maz, ezzel szemben e levél a III. rész 80. tételéről beszél és jelzi azt, hogy a
mű még folytatódik. Valószínű, hogy az E t i k a e r e d e tile g h á r o m r é s z r e v o lt
te r v e z v e (a III. rész felölelte volna a mai III — V. részeket) és e levél az E t i k a
szerkesztéstörténetének még ezt a stádiumát tükrözi.
58 Spinozának ez a levele, amelyet Oldenburghoz írt — nem maradt
fenn. A válaszból kitűnik, hogy Spinoza ebben a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y
készüléséről adott hírt.
58 Athanasius Kircher (1602— 1680) — jezsuita, a filozófia, a mate
matika és a keleti nyelvek tanára. M u n d u s s u b te r r a n e u s c. könyve 1664-ben
jelent meg Amszterdamban 2 kötetben. Ebben a szerző a föld mélyének erőit
és működését tárgyalja. Spinoza elismerte a szerző szorgalmát (lásd 31.
levél). — Bár Kircher munkája kritikátlan, mégis ő adja az első közléseket
a földkéreg hőmérsékleti viszonyairól (vő. Vadász Elemér, A f ö ld ta n f e jlő
d é s é n e k v á z la ta . 24. 1.).
478 Jegyzetek
60 Johannes Hevelius (Höwelcke), 1611—1687, danzigi csillagász.

Nagy müve — amelyről itt szó esik — : C o m e to g r a p h ia , c o m e ta r u m n a tu r a m
e t o m n i u m a m u n d o c o n d ito h i s t o r ia m e x h ib e n s . 1668-ban jelent meg.
61 A h ír e s g ú n y o ló d ó ; Démokritosról már az ókorban elterjedt egy
legenda, amely őt mint n e v e tő b ö lcset jellemezte. Spinoza korabeli szerzők is
úgy beszéltek Démokritosról, mint aki „szüntelenül nevetett az emberek
hiúságán és ostobaságán”.
62 „ N e m i n d í t a n a k s e m n e v e té s r e , s e m s í r á s r a , h a n e m i n k á b b f i lo z o f á
lá s r a é s a z e m b e r i te r m é s z e t jo b b m e g f ig y e lé s é r e .” (Nec ad risum, nee etiam ad
lacrymandum, sed potius ad philosophandum, et humanam naturam melius
observendam, incitant) — a híres Spinozái objektív, „sztoikus” álláspont,
a valóság előítéletektől mentes, tárgyilagos vizsgálatának álláspontja.
Ezt az elvét Spinoza több helyen is kifejtette (vő. E t i k a . III. rész. Előszó.),
rendkívül plasztikusan és szabatosan a P o l i t i k a i t a n u lm á n y bevezetésében :
„S hogy ezen tudományra (ti. a politikára) vonatkozó kérdéseket a léleknek
ugyanazon elfogulatlanságával kutathassam, mellyel a matematikai kérdé
seket szoktuk, komolyan törekedtem arra, hogy az emberi cselekedeteket
ne tartsam nevetségeseknek, avagy sajnálatosaknak, ne kárhoztassam, hanem
megértsem őket.” — Az objektív vizsgálat programját Spinoza nem a
szenvedélyes igazságkereséssel állítja szembe — ellenkezőleg, azt maga is
elfogadja —, hanem k o r a e ti k u s a in a k é s f i lo z ó f u s a in a k m o r a liz á ló , v o lu n t a r i s t a
s z e m lé le té v e l, akik „az embereket nem úgy veszik számba, amint vannak,
hanem amint ők akarnák, hogy legyenek”.
63 Spinoza három tényezőt sorol fel a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y
megírásának m otívumaiként: 1. a teológia elleni harc, 2. védekezés az
ateizmus vádjával szemben, 3. a gondolatszabadság védelme.
Ami az ateizmus vádja elleni védekezést illeti, ez a vád e korban
igen veszélyes v o lt ; de ezen túlmenően a nép ateizmuson egyben erkölcs
telenséget is értett, úgyhogy ezt a kérdést tisztázni kellett. Végül Spmoza
nem vallhatta magát ateistának azért sem, mivel az ő sajátos terminológiája
szerint éppen a teológusok az ateisták, ő maga pedig az igazi vallás — az
ateista tartalmú panteizmus '•— híve.
Spinoza már a 60-as évek közepetáján — tehát a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i
t a n u lm á n y megjelenése e lő tt — ismert ateista volt. Erre dokumentáris bizo
nyíték is van. Mikor 1 6 6 8 -b a n az amszterdami városi tanács kihallgatta
Adriaan Koerbaghot — akit keresztényellenes írásai miatt vontak felelős
ségre —, a kihallgatáson több kérdés is irányul arra, volt-e és milyen jellegű
kapcsolata Spinozával, megbeszélte-e vele a könyvben szereplő állításokat.
(Lásd Freudenthal, D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s i n Q u e lle n s c h r ifte n , U r
k u n d e n u n d n ic h ta m tlic h e n N a c h r ic h te n . Leipzig 1899. 119— 120. 1.)
64 Adrien Auzout francia tudós, a párizsi Akadémia tagja. Hevelius
és Auzout között a vita az 1664-ben megjelent üstökös körül folyt. A vitát a
P h ilo s o p h ic a l T r a n s a c tio n s 1666. február 12. száma tárgyalta (Gebhardt
jegyzete alapján).
65 E kérdésre adott válaszéban Spinoza felvázolja természetszemléle
tének alapvonásait. Eszerint, a renaissance nagyszabású természetfilozófiai
rendszereire emlékeztető koncepció szerint : a végtelen világegyetemben
minden rész összefügg egymással is, az egésszel is, éspedig végtelen módon
kapcsolódnak egymáshoz és hatnak egymásra. Ennélfogva az a szemlélet,
amely csak egy kis rész perspektívájából vizsgálja a jelenségeket és nincs
tekintettel az egyetemes összefüggésekre — szükségképp korlátolt és torzított
eredményekre vezet.
66 Itt Spinoza világosan állást foglal a lélek metafizikus-spiritualista fel
fogásával szemben — a lélek naturalisztikus-materialista szemlélete oldalán.
67 Descartesnak az ütközésről adott 6. szabálya így hangzik : „Ha

C test épp olyan nagy mint В test és ha В mozog C felé, akkor С а В irányában
mozog tovább, D pedig elpattan.” (Descartes, P r i n c i p i a p h ilo s o p h ia e . (II.
rész. 61. §. ) — Az ü tk ö z é s problémájával először Galilei és Descartes foglal
koztak. A descartesi felfogás hibája, hogy nem különböztette meg a rugal
mas testeket a rugalmatlanoktól. Ennek folytán Descartes „szabályai” nem
egyeznek meg a tapasztalati adatokkal.
68 A münsteri püspök (Kristóf Bernath Galen-ből) 1665-ben Anglia
szövetségeseként megtámadta Hollandiát, pontosabban Frieslandot, Hollan
dia északnyugati tartományát (az Északi-tenger mellett).
69 Aesopus egyik állatmeséjében arról van szó, hogy a kútban ülő és
szabadulni vágyó róka rábeszéli a b a k k e c s k é t, hogy a másik vödrön bocsát
kozzék le a kútba ; a róka szabadulásának így a bakkecske pusztulása lett
az ára.
70 Spinoza — mint a levélből látható — a külpolitikai eseményeket
élénk érdeklődéssel kíséri és hazája ellenségeit mélyen megveti. Hasonló
vagy még fokozottabb intenzitással kísérte figyelemmel a holland bel
politika eseményeit és nagy szenvedéllyel foglalt állást annak fontos forduló
pontjain.
71 Oldenburg e közléseinek értékelésénél szem előtt kell tartani, hogy
a biológiai ismeretek színvonala а XVII. században még igen kezdetleges
volt.
72 Egy esztendővel vagyunk az apokaliptikus évnek tartott 1666. év
előtt. Ekkor lépett fel Szmirnában a fantaszta-kabbalista Sabbataj Zwi,
messiásnak nyilvánította magát és a Palesztinába való visszatérést hirdette.
A mozgalom messze Kisázsián túlra is kiterjedt és — mint Oldenburg levelé
ből látható — nagy izgalomba hozta a kedélyeket. Az álmessiás szélhámos
sága később nyilvánvalóvá lett és hívei körében nagy kiábrándultságot
okozott. — Hogy Spinoza mit válaszolt Oldenburg ezirányú érdeklődésére —-
nem tudjuk. A kérdést magát a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y b a n Spinoza is
érinti (Akadémiai Kiadó, III. fej. 61. 1.).
73 A bizonyítás tárgya f o r m á l i s a n : isten egysége. Spinoza panteiz-
rnusa értelmében azonban ez lényegében a v ilá g e g y e te m e g y s é g é n e k bizonyí
tásával egyértelmű.
74 Spinoza, aki a m a te m a tik á b a n látta az ideális tudományt, b i z o n y í t á
s a i b a n is a matematikai típusú deduktív bizonyítási módszert követte.
Ugyaninnen fakad az a törekvése is, hogy tételei számára egyre megfelelőbb,
elegánsabb bizonyításokat találjon, hogy egyugyanazon tételt tö b b fé le
k é p p e n is bizonyítson.
A bizonyításnak ez az egyoldalú hangsúlyozása és matematikai
geometriai jellege már Descartesnál megfigyelhető, mint az újkori raciona
lizmus természetéből fakadó jellegzetes gondolkodási tendencia.
75 A legelőnyösebben csiszolt lencsék problémája központi kérdés
volt ebben az időben. Huygens e téren szaktekintélynek számított, bár
D i o p t r i k a című müve nyomtatásban csak 1673-ban jelent meg.
A levélben említett fogalmak és kifejezések :
H o m o r ú -d o m b o r ú le n c s e , melyet egy domború és homorú gömbfelület
határol. A távcsőhöz domború, azaz gyűjtőlencse kell és e g y ilyen lencse-
kombináció csak akkor lesz gyűjtőlencse, ha a homorú lencse sugarát meg
felelően választják meg.
T ö r é s i v i s z o n y : ma törésmutató, a beesési és törési szög szinuszainak
hányadosa. A 3 : 2 a legtöbb üvegfajtára többé-kevésbé helyes érték.
480 J egyzetek
G y ú jtó tá v o ls á g . Az a pont, ahol a lencsén áthaladó párhuzamos

sugarak egymást metszik. A ma használatos képletek
. i+-
ahol n a törésmutató, f a gyújtótávolság, r t és r2 a lencse görbületi sugarai,
t a tárgytávolság, к a kóptávolság. S p i n o z a számítása helyes és némi fárad
sággal a képletek a fenti alakra hozhatók.
76 В levél (37.) igen fontos a Spinozái gondolatok fejlődéstörténete
szempontjából. Mutatja, hogy azokat a módszertani elveket, amelyeket
A z é r te le m m e g ja v ítá s á r ó l írott ifjúkori munkájában kifejtett, később rend
szerének kidolgozása idején is vallotta (különbséget tesz képzelet és értelem
között, valamint az igaz képzet és a többi, nevezetesen a fiktív, hamis és
kétséges képzetek között.)
77 Más szóval: a módszertant nem szükséges valamilyen metafizika
alapjára helyezni, hanem önmagában is ki lehet dolgozni (mint Bacon tette).
Ily módon a módszertan m e g e lő z i kidolgozásban a szisztematikus filozófiai
elméletet és attól független, önálló disciplina. E kérdésben Spinoza a f i a t a l
Descartes álláspontját követi, aki R e g u la e a d d ir e c tio n e m i n g e n i i című
müvében egy metafizikától független tiszta módszertant dolgozott ki.
(Később Descartes módszertanát idealista metafizikájával szervesen össze
kapcsolta.)
Spinozának ez az utalása érdekes adalék rendszerének mélyebb meg
értéséhez. Sokan Spinozának dogmatizmust vetettek a szemére, amiért
rendszerét minden előfeltevés és módszertani vizsgálódás nélkül, mintegy
i n m e d i a s r e s kezdi lételmóletónek kifejtésével. Ez a vád azonban elesik, ha
figyelembe vesszük, hogy — amint erre Kuno Fischer helyesen mutatott
rá — Spinoza logikai-módszertani kérdésekről írott tanulmányát mintegy
Etikája bevezetésének szánta és az ott kifejtett elveket rendszere módszer
tani premisszáinak tartotta (vö. Kuno Fischer, S p i n o z a . Heidelberg 1909.
610. 1.).
78 Spinozának erről a levelezőpartneréről Spinoza baráti körének
oly alapos ismerője, mint Meinsma sem tudott semmiféle konkrét adatot
felderíteni.
79 Spinozának ez a levele (38. levél) egyike a v a ló s z í n ű s é g s z á m l tá s
története egyik legelső dokumentumának, és mint ilyen, igen figyelemre
méltó.
Ebben a levélben Spinoza a valószínűségszámítás egyik legalapvetőbb
fogalmával, a „várható érték” (régies kifejezéssel a „matematikai remény”)
fogalmával foglalkozik. Egy, a véletlentől függő mennyiség (mai kifejezéssel :
egy valószínűségi változó) várható értékét a legegyszerűbb esetben, amikor
a szóban forgó mennyiség lehetséges értékeinek száma véges, következőkép
pen definiáljuk : a valószínűségi változó minden egyes lehetséges értékét
megszorozzuk azzal a valószínűséggel, amellyel a változó ezt az értéket
felveszi, és ezeket a szorzatokat összegezzük. Ha a véletlentől függő mennyi
ség a nyeremény összege egy játszmában, amelynek csak két értéke lehet,
aszerint, hogy a játékos az illető játszmában nyer-e vagy veszt (utóbbi
esetben a „nyeremény” értéke negatív, és egyenlő a másik játékos nyeremé
nyének (— l)-szeresével), a nyeremény várható értékének gyakorlati jelentő
sége abban áll, hogy ha a két játékos nagyszámú játszmát játszik, akkor a
egy játszmára eső átlagos nyereménye a nagy számok törvénye szerint
közelítőleg egyenlő lesz a nyeremény várható értékével. Ebből következik,
bogy a játék akkor méltányos („igazságos” ), ha mindkét játékos nyere.
ményének várható értéke 0. Ha minden játszmában az első játékos p való

színűséggel nyer, és 9 valószínűséggel veszt (ahol természetesen q — 1 — p ) ,
továbbá az első játékos nyerés esetében a pénzegységet nyer, vesztés eseté
ben 6 pénzegységet veszt, akkor a játék méltányosságának feltétele p a —
— qb = 0, vagyis p a — qb. A p a szorzatot nevezi Spinoza az első játékos
kilátásának. A p a szorzat is várható érték, a nyeremény várható értéke,
ha a veszteséget nem vesszük figyelembe, vagyis annak a mennyiségnek a
várható értéke, amely a-val egyenlő, ha az első játékos nyer, és 0-val ha
veszt, ugyanis p a + qO = p a . Nevezhetjük ezt a rövidség kedvéért a bruttó
nyereség várható értékének, míg a p a — qb különbséget a netto nyereség
várható értékének. A játék méltányos voltára vonatkozó feltevés tehát
kifejezhető úgy, hogy a két játékos brutto nyereségeinek várható értékei
egyenlők legyenek, vagy úgy, hogy mindkét játékos netto nyereményének
várható értéke 0 legyen. Erre az eredményre jut Spinoza, néhány egyszerű
példán keresztül. (Az „esélyesség” kifejezés alatt valószínűség értendő.)
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Spinoza korára esik a való-
színűségszémítás alapfogalmainak kialakulása. A valószínűségszámítás
első úttörői, Pascal, Fermat, Huygens, mind Spinoza kortársai. Pascal
és Fermat 1654. évi levelezése nyomtatásban csak 1679-ben jelent meg
Fermat összegyűjtött munkáiban. Az első valószínüségszámítással foglal
kozó mű Spinoza barát jának, Christian Huygensnek, aki egy párisi utazása
alkalmával megismerkedett Pascal és Fermat levelezésével, D e r a t i o c i n i i s
i n lu d o a le a e című munkája, amely a szóban forgó Spinoza-levél megírása
előtt 9 évvel, 1657-ben jelent meg, F. Schooten E x e r c it a t io n u m M a t h e m a t i
c o r u m . Lib. 1. című könyvének függelékeként. Feltehető, hogy Spinoza
ismerte Huygens művét.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy egy Hágában 1687-ben
(tehát Spinoza halála után) megjelent B e e c k e n in g v a n K a n s s e n című holland
nyelvű valószínűségszámítási munkát, amely Huygens említett munkájá
hoz csatlakozik és 5 abban szereplő problémát említ meg, továbbá ezek közül
az egyiknek (amelyet Fermat vetett fel) a megoldását közli (ahogy a szerző
írja „Descartes módszerével”), általában Spinozának tulajdonítanak (lásd
pl. C. Gebhardt megjegyzését, Spinoza, O p e r a . V. 4. Heidelberg 1925. 431—
434. 1., továbbá lásd Dutka „Spinoza and the theory of probability” című
dolgozatát, Scripta Math. 19 (1953) 24— 32. o„ amely tartalmazza az eredeti
munka fotókópiáját és angol nyelvű fordítását is). Ez a munka csak 1884-ben
került elő és azt D. Bierens de Haan, az ismert holland matematikus tette
először közzé T w e e Z e ld z a m e W e r k e n v a n B e n e d ic tu s S p i n o z a című munká
jában (Nieuw Archief voor Wiskunde 11 (1884) 49—82. o.), egy másik, a
szivárványról szóló, „Steelkonstige Beeckening van den Regenhoog” című
szintén Spinozának tulajdonított munkával együtt. Ha az említett R e e c k e -
n i n g v a n K a n s s e n című munka valóban Spinozától származik, akkor Spinozát
a valószínűségszámitás legelső művelői közé kell számítanunk. A fenti levél
önmagában is bizonyítja azonban, hogy Spinoza élénken érdeklődött a
valószínűségszámítás iránt, és annak alapfogalmaival tisztában volt. (Rónyi
Alfréd jegyzete.)
80 Jarig Jelles pályáját mint gazdag amszterdami kereskedő kezdte,
de a tudományos érdeklődéstől sarkallva, később kizárólag elméleti kérdé
sekkel foglalkozott. Ő finanszírozta Spinoza első nyomtatásban megjelent
munkájának, az A la p e lv e k n e k , kiadását, valamint ennek holland nyelvű
fordítását is. — Jelles saját filozófiai álláspontja a spinozizmusnak egy bizo
nyos vallásos (nem ortodox teológiai! — Jelles mennonita volt) színezetű
formája. „ V a l lo m á s o k a z á lta lá n o s é s k e r e s z ty é n h i t r ő l ” című könyvében azt
akarta bebizonyítani, hogy a kartezianizmus nem vezet istentagadáshoz.
482 Jegyzetek
A teológiai kategóriákat (isten, újjászületés stb.) filozófiai szellemben át

értelmezi. Azt tanítja, hogy a szenvedélyek feletti uralom vezet a boldogság
hoz, az istennel való egyesüléshez. Jellesben a szabadgondolkodás egy
bizonyos érzelmi misztikával keveredik. Spinoza kéziratban olvasta Jelles
e munkáját és egy pontot kifogásolt benne, nevezetesen azt az állítást, hogy
az ember természeténél fogva a rosszra hajlik.
81 Johannes Fridericus Helvetius, az orániai fejedelem házi orvosa,
alkimista, külön könyvben tette közzé „csodálatos” kísérletét, amellyel
— állítólag —- ezüstöt arannyá tudott változtatni. A könyv 1667-ben jelent
meg Amszterdamban ezzel a címmel : Vitulus aureus, quem mundus adorat
et orat, in quo tractatur de rarissimo naturae miraculo transmutandi metalla
etc.”. — A kérdéssel Huygens is foglalkozik egyik levelében : „Köszönöm
Önnek a Bölcsek kövéről szóló történetét, anélkül, hogy teljes hitelt adnék
az esetnek, mert ismertem ezt a kis doktort és tudom, hogy nem valami
szavahihető szerző.” (Huygens levele testvéréhez Ludovicushoz) -— később
1687-ben Helvetius könyvet írt Cartesius, Coccejus és Spinozaellen. (Vloten—
Land adatai).
82 Isaac Vossius (1618— 1689) az ismert nevű holland filozófus,
aki 1654 és 1670 között Hágában tartózkodott.
83 Spinoza azt veti szemére Descartes ezen bírálójának, hogy „saját
árnyékával hadakozik”, vagyis olyan nézeteket tulajdonít Descartesnak,
amelyeket az valójában nem vallott. Az ilyen rendkívül veszedelmes
szofisz- tikus vitamódszerek ellen a haladó filozófusoknak minden
erejükkel védekezniük kellett, mert kiszámíthatatlan következmények
kel járhattak. íg y Spinoza egy másik levelében erélyesen visszauta
sítja Blyenbergh mesterkedéseit, aki a filozófus szavait saját tetszése
szerint torzította el.
84 E magyarázat így hangzik : „Ha el kell is ismerni, hogy isten
testetlen . . . ezt nem úgy kell érteni, mintha a kiterjedés valamennyi
tökéletességét távol kellene tartani tőle ; hanem ez csak annyiban szükséges,
amennyiben a kiterjedés természete és tulajdonságai valami tökéletlenséget
tartalmaznak.” (Spinoza, D e s c a r te s A l a p e l v e i . I. rész 9. tétel. Megjegyzés.)
Spinoza tehát a testiséget, a kiterjedést is belefoglalja isten fogalmába.
Mindamellett az egyoldalú naturalizmussal szemben — mint e levélből
látjuk — a szellemi principium elismertetéséért harcol (— egy könyv betűi
nem azonosak a könyv szellemével —).
Az Etikában Spinoza rendszeres formában fejtette ki test és lélek,
kiterjedés és gondolkodás egységének tanát. Engels rendkívül elismerő
módon nyilatkozott erről a koncepcióról. Plechanov írja : „Egy napon
filozófiára terelődött a szó. Engels igen élesen elítélte azt az irányt, amelyet
Stern elvtárs igen pontatlanul „természetfilozófiai materializmus”-nak
nevezett. „Ön tehát úgy gondolja — kérdeztem —, hogy az öreg Spinozának
igaza volt : A gondolat és a kiterjedés voltaképpen egyetlen szubsztancia
két attribútuma?” — „Ügy van” — válaszolta Engels — „az öreg Spinozának
tökéletesen igaza volt.” (Neue Zeit. 16. köt. II. 1899. 554— 555. 1.)
85 A távcső két lencséből áll, a tárgyhoz közelebb eső tárgylencséből
(objektív) és a szemlencséből (okulár). Spinoza azt az ismert tételt fejtegeti
itt, hogy a különböző nyílásszöggel a tárgylencsére közel párhuzamosan
eső sugarak a szemlencsén áthaladva a szemben (a retinán) különböző
pontokban, de egy kör mentén találkoznak.
86 E k ís é r le t a nyomás egyenletes terjedésének bizonyítéka, amelyet
Blaise Pascal (1613— 1648) fogalmazott meg (Pascal elve). Spinoza kísérlete
tulajdonképpen úgynevezett közlekedő edényrendszer. Egy ilyen edény
rendszerben az azonos folyadék egyforma magasan helyezkedik el. Ezeket
már a XVI. században Simon Stevin (1548— 1620) holland tudós is ismerte,
de Spinoza Stevin könyvét valószínűleg nem ismerte.
Az a megfigyelés, hogy magasságkülönbség csak addig van, amíg a
folyadék áramlik, helyes, mert áramlás közben a belső súrlódás is hat a
folyadékra. Az áramló folyadékok mechanikáját azonban csak a következő,
században dolgozták ki D. Bernoulli és Euler, Spinoza nem ismerve a meg
felelő alaptörvényeket, nem kaphatott pontosabb eredményt.
Amíg a Huygens által feltalált ingásórák, majd a rugós zsebórák
általánosan el nem terjedtek, az időmérés a különböző fizikai kísérleteknél
igen nagy probléma volt. Galilei is híres dinamikai kísérleteiben a Spinoza
által leírt módon, a kifolyó víz mennyiségével mérte az időt.
87Johannes Oostens helyett Meinsma szerint helyesen Jacob Ostens-t
kell olvasni. (Jacob Ostens neve a rotterdami orvoscéh névsorában olvas
ható) — Rotterdami orvos, a rotterdami kollegiánusok vezetője. Ostens
Spinoza régi ismerőse volt, 1671-ben meg is látogatta a filozófust. A T e o ló g ia i
p o l i t i k a i t a n u l m á n y elolvasása után Ostens megkérdezte volt iskolatársát,
a nagytekintélyű Velthuysent (1. következő jegyzetet), mi a könyvről a
véleménye. A választ a 42. levél tartalmazza.
88 Lambertus van Velthuysen (1622— 1685) utrechti orvos és teo
lógus. A kartéziánus irány híve, amely Descartes filozófiáját a vallás tanaival
igyekezett összeegyeztetni. Ezen álláspontról kritizálja a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i
t a n u l m á n y t , amelynek ateista, vallásellenes jellegét igen jól látja. Később
nyilvános vitairatban fordult szembe a Spinozái tanokkal („A természetes
kultuszról és az erkölcsiség eredetéről”), mivel Spinoza hatását igen széles-
körűnek és veszedelmesnek ítélte (L. a D e c u ltu n a t u r a l i című könyvének
előszavaként közölt levelet, 1680 februárjában. — Közli Freudenthal,
Die L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s i n Q u e lle n s c h r ifte n , U r k u n d e n u n d n i c h t
89 A d e iz m u s ebben a korban a szabadgondolkodásnak az az ága,
amely még nem szakított teljesen a vallási köntössel. A XVII. században
különösen Franciaország volt híres arról, hogy sok deista ól ott, de Herbert
Cherbury megnyitotta az angol deisták sorát is.
A XVIII. század francia materialistái a fejlődés magasabb fokán már
túlhaladott és következetlen álláspontnak tartják a deizmust. Holbach írja :
„ T e is tá k n a k . vagy d e is tá k n a k nevezzük azokat, akik felismerve a közönséges
babonákban rejlő számos durva tévedést, kizárólag az istenség elmosódott
fogalmát tartják meg, amelyet ismeretlen mozgatónak tekintenek, tele
értelemmel, jósággal, hatalommal és bölcsességgel, egyszóval csupa végtelen
tökéletességgel . . . Ha a deisták vonakodnak követni a babonásokat hiszé
kenységük minden lépésében, ezáltal sokkal következetlenebbek ez utóbbiak
nál . . .” (Holbach, A te r m é s z e t r e n d s z e r e . Akadémiai Kiadó, VII. fej. 1954.
396—397. 1.)
90 M. Mersenne páter (1588— 1648) — matematikus, fizikus, teológus
és filozófus. Egy ideig a párizsi tudományos élet egyik központi alakja,
tevékeny tudományszervező, valóságos élő folyóirat. A kartéziánus irányhoz
tartozik. — Műve, amelyre itt célzás történik : L ’i m p i e t é d e s D é i s t e s e t d e s
p l u s s u b tile lib e r t i n e d é c o u v e rte e t re fu té e . I—II. Paris 1624.
91 Velthuysen helyesen következteti, hogy Spinoza elvetette az imád
kozást. Stolle-Hallmann írja hollandiai útleírásában (1704), amelynek során
a Spinozára vonatkozó visszaemlékezéseket gyűjtötte össze : „Az imát
hiábavalónak tartotta, mert hiszen megállapította : omnia regi fato (mindent
a Sors irányít).” — Philippus Limborch e kérdésről a következő személyes
élményét jegyezte fel 1682-ben : „Emlékszem, hogy hat évvel ezelőtt egy
lakomára voltam hivatalos, amelyen várakozásom ellenére Spinoza is jelen
31*
484 Jegyzetek
volt. Az ima alatt arckifejezése azt látszott mondani, hogy bennünket, akik
istenhez imádkozunk, ostobáknak tart s istentelen érzületnek adta jelét.”
(Meinsma publikációja alapján közli Freudenthal, D i e L e b e n s g e s c h ic h te
S p in o za s in Q u e lle n s c h r ifte n , U rku n den und n i c h t a m tlic h e n N a c h r ic h te n .
Leipzig 1899. 211. 1.)
92 В „paradox teológus” — Ludovicus Meyer. — Spinozának
racionalisztikus bibliaértelmezés elleni harcára nézve 1. e sorok írójának a
T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y új kiadásához írott bevezető tanulmányát.
"G isbertus Voetius (1589— 1676) az utrechti egyetemen a teológia
professzora volt. Mint a szabadgondolkodás ellensége és a skolasztika híve,
elérte, hogy az utrechti egyetem 1642-ben hivatalosan elítélte Descartes
filozófiáját. 1643-ban gyalázkodó pamfletét írt a descartesi filozófiáról,
ateizmussal és erkölcstelenséggel vádolva meg azt. — Voetius és társai
nemcsak Descartesot, hanem más haladó szellemű tudósokat — így pl.
Regiust (Le Roy) is — üldözték.
94Juda Alfakar XIII. századi spanyol-zsidó teológus és vallás-
filozófus : a racionalizmusellenes, dogmatikus-konzervatív irány harcos
képviselője. Spinoza a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y b a n Alfakár álláspontján
keresztül bírálta a korabeli dogmatikus, teológiai felfogást a bibliaértelme
zésben.
95 Maimonides (R. Mose ben Maimon) 1135— 1204 — híres középkori
zsidó vallásfilozófus és tudós. Filozófiájában (főműve : A té v e ly g ő k k a l a u z a )
összhangot igyekezett teremteni a bibliai világfelfogás és az arisztotelikus
filozófia között. E tekintetben a keresztény skolasztikára nagy hatással
volt. Működésének pozitív vonása : utat tört a filozófiai gondolkodásnak
a zsidóságban,, , . . . ezáltal képe ssé váltak arra, hogy az arabok tudományát
közvetítsék a keresztény Európa felé”. (Überweg-Heinze, G r u n d r i s s d e r
G e sc h ic h te d e r P h i lo s o p h ie . Berlin 1905. II. köt. 269. 1.) A haladó gondolkodás
története szempontjából jelentős az antropomorfizmus elleni harca ; továbbá
az áltudományok, elsősorban az asztrológia leleplezése.
Spinoza, aki igen alaposan ismerte Maimonidest, bírálta és elvetette
a középkori filozófusnak a vallás és teológia összehangolására irányuló
törekvését, valamint filozofikus-allegorikus bibliaértelmezését, mint tudo
mánytalan álláspontot. Maimonides allegorikus exegézisén keresztül Spinoza
a korabeli allegorikus értelmezés híveit (elsősorban a kartéziánusokat) bírálja.
98 Spinoza félelme, hogy a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u l m á n y kihív
maga ellen a reakciós erőket, igen indokolt volt. A támadások már a meg
jelenés évében megindultak — anélkül, hogy ekkor a holland nyelvű fordítás
napvilágot látott volna. A T r a k t á tu s elleni egyházi és politikai okmányok,
határozatok száma meghaladja a félszázat. (Összegyűjtve közli Freudenthal,
D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o s a s i n Q u e lle n s c h r ifte n , U r k u n d e n u n d n i c h t a m t
lic h e n N a c h r ic h te n . Leipzig 1899.
A T r a k t á tu s holland nyelvű fordítása csak jóval a filozófus halála
után, 1693-ban jelent meg a következő címen: D e R e c h tz in n ig e T h e o lo g a n t,
fordította Jan Hendrikszen Glazenmaker.
97 A H o m o P o l i t i c u s első kiadása 1664-ben, a második 1668-ban
jelent meg. Tartalmát és jellegét Spinoza e levélben jellemzi. E könyv címe
Spinoza hagyatékában egy „ ig e n r i t k a k ö n y v e k ” feliratú cédulán szerepel.
Szerzője — bibliográfiai adatok szerint — Ch. Rapp. a brandenburgi választó-
fejedelem kancellárja.
98 Mi lett Spinozának ebből a könyv-tervéből ? S. Elbogen szerint
az É r te le m m e g j a v ít á s á r ó l című mű bevezetése -— amely a mű többi részénél
k é ső b b íródott ■ — e szándék megvalósításaként született. — Pollock szerint
a P o l i t i k a i t a n u lm á n y tekintendő e szándék megvalósításának. Gebhardt
úgy gondolja, hogy a Politikai tanulmánynak csak egyes részletei (X. fejezet
4—8) foglalkoznak az itt megjelölt etikai kérdésekkel, míg a tanulmány
a maga egészében aktuális politikai indítékokból született.
99 Spinozának Thalésra való elismerő jellegű hivatkozása nem véletlen.
Kifejeződik ebben az is, hogy a platóni—aristotelési filozófiával szemben
— amelyet kevésre értékelt (vő. 56. levél) — a praesokratikus filozófiát
nagyra becsülte. Ugyanezt az értékelést lát juk Baconnál is (vő. Bacon,
N o v u m o r g a n u m , I. könyv. 71. §.)
100 Gottfried Wilhelm Leibniz (1646— 1716) amikor 1671-ben mint
fiatal ember e levelet intézi Spinozához, nemcsak hírből ismerte, de — mint
Leibniz leveleiből kiderül — o lv a s ta i s Spinozának a descartesi filozófiát
ismertető írását, valamint a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y t . (1671 áprilisában
Graeviustól, a filológustól [1. 107. jegyzetet] értesül arról, hogy a nagy izgal
mat kiváltó mű szerzőjének Spinozát tartják.) Leibniz, aki éppen ez idő tájt
a materialista filozófia nagy angol képviselőjével, az agg Hobbesszal is
levelezést próbál kezdeményezni, levélben fordul Spinozához is. Feltehető,
hogy az optikai kérdést tartalmazó levél csak kezdetnek volt szánva, egy
f i lo z ó f ia i k é r d é s e k r ő l sz ó ló le v e le zé s megindítására. Bár ilyesfajta levelek
nem maradtak ránk, Trendelenburg és mások Spinozának egyik Leibnizre
vonatkozó megjegyzéséből („Amennyire le v e le ib ő l megítélhetem, szabad
szellemű és minden tudományban otthonos embernek látszik.”) arra
következtetnek, hogy tö b b , f i l o z ó f i a i t a r t a lm ú le v e le t kellett Leibniztől
kapnia.
1672-ben Leibniz több évre Párizsba utazott. Itt került kapcsolatba
Tschirnhausszal (1. a 125. jegyzetet), aki Spinoza közvetlen baráti köréhez,
tartozott, jól ismerte Spinoza filozófiáját, sőt az E t i k a egy kéziratos pél
dányának is birtokában volt. Tschirnhaus sokat beszélt Leibniznek Spinoza
rendszeréről; az E t i k á t azonban csak Spinoza személyes beleegyezésével
volt szabad bárkinek is megmutatnia. Spinoza, aki előtt nem világos Leibniz
párisi utazásának célja, egyelőre óvatosságra inti Tschirnhaust (lásd a
72. levelet).
1676-ban, néhány hónappal Spinoza halála előtt, a két filozófus
személyesen is találkozik. Leibniz ragyogó tudományos teljesítmények után,
Párizsból hazatértében előbb londoni tudományos körökben tölt néhány
hetet, majd Amszterdamba utazik. Itt Schullerrel, Spinoza barátjával lép
összeköttetésbe, aki megismerteti vele Spinozának néhány elvi jelentőségű
levelét (az Oldenburghoz intézett utolsó leveleket). — Leibniznek e levelek
hez fűzött s z é lje g y z e te i azt mutatják, hogy igen behatóan foglalkozott ekkor
a Spinozái gondolatokkal. — Majd 1676. novemberében létrejött Spinoza
hágai otthonában a személyes megismerkedés. Több ízben találkoztak és
hosszas beszélgetések folytak le közöttük részben politikai, részben filozófiai
problémákról. Leibniz megmutatta Spinozának egy filozófiai vázlatát,
Spinoza pedig az E t i k a kéziratos példányába engedett neki betekintést.
Bár Leibniz később is elismerte, hogy a spinozizmus egy ideig közel
állott hozzá, egyre élesebben elítélte Spinoza ateista, materialista filozó
fiáját, tagadta a monaszelméletnek a spinozizmussal való kapcsolatát, sőt
a maga monadológiáját a spinozizmus egyetlen igazán hatásos ellenszerének
nevezte. -— (Vö. Stein, L e i b n i z u n d S p i n o z a . Berlin 1890.)
101 Johannes Hűddé (1628— 1704) holland politikus, 1674-től haláláig
Amszterdam polgármestere. Tudományos tevékenysége az optika és a
valószínűségszámítás körébe esett. Tudományos működése a kor vezető
tudósai — Leibniz, Huygens — előtt is ismert volt. Mikor Leibniz 1676-ban
Amszterdamban járt, Huddet is felkereste. (Yö. Meinsma, S p i n o z a u n d
s e i n K r e i s . Berlin 1909. 488—489. 1. és más helyeken.)
486 J egyzetek
102 Franciscus Lana (1631— 1687) jezsuita filozófus és matematikus.

Müve, P r o d r o m u s s i v e s p e c im i n a n o v a r u m i n v e n t i u m a r t i s m a g is tr a l (Új
technikai találmányok).
103 Joanes Oltius, svájci tudós a XVII. század második felében.
Művének címe : C o g ita tio n e s p h y s ic o - m a th e m a tic a l d e v is io n e (Matematikai -
fizikai gondolatok a látásról).
104 A lencse optikai tengelyének a lencse középpontján és annak
a gömbfelületnek a középpontján, amelyből a lencse készült, áthaladó
egyenest értjük. Az optikai tengellyel párhuzamos sugarak egy pontban,
a gyújtópontban találkoznak. Ez azonban csak kis nyílású sugarakra igaz,
mert a tengelytől távoli sugarak az üvegben nagyobb utat tesznek meg
és ezért kissé közelebb találkoznak. Ezáltal a lencsének nem gyújtópontja,
hanem gyújtósíkja lesz. Ezt a jelenséget a lencsék gömbi hibájának, szférikus
aberrációjának nevezik, mert ezáltal a kép elmosódott lesz. Leibniz tehát
feltevésében téved. A szférikus aberráció különlegesen csiszolt lencsékkel
megszüntethető, de azok ebben az időben még ismeretlenek voltak.
Zemplén Jolán jegyzete).
105 J. L. Fabricius heidelbergi teológus. 1660-tól a teológia és a
filozófia egyetemi tanára. Vallási téren ortodox kálvinista. Miután a
franciák támadása következtében a heidelbergi egyetem 1674-ben be
zárta kapuit, Fabricius élete hátralevő részét idegenben töltötte (Geb
hardt nyomán).
106 E levél fölött Spinoza pecsétje látható, amelyen ez a felírás állt :
CAUTE (légy óvatos).
107 J. G. Graevius ismert holland filológus, az utrechti egyetem
tanára. Bár Spinozával barátságot tartott fenn, a háta mögött kétszínű
módon elítélően nyilatkozott műveiről. 1671-ben levelet ír Leibniznak,
amelyben hírt ad a T e o ló g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y megjelenéséről, amelyet
pestissel fertőzött könyvnek (liber pestilentissimus) nevez, olyan műnek
amely az ateizmus számára nyit utat. „Szerzője állítólag egy zsidó ember,
Spinoza nevezetű, akit szörnyű nézetei miatt kizártak a hitközségből és
ugyanezen okból könyvét is proskribélták a hatóságok.” Később Spinoza
H á tr a h a g y o tt m ű v e i t ő l hasonló szellemben nyilatkozott.
108 Hobbes államelméletét de Witt körében nagyra értékelték;
von Hove, Witték hivatalos publicistája pl. erre építette a maga gyakorlati
államtanát.
Spinoza behatóan tanulmányozta Hobbes társadalom- és államfilo
zófiáját. Hobbes egyik jelentős müve ( E le m e n ta d e c iv e . Amszterdam, 1647.)
Spinoza könyvtárában is megvolt. Mind Hobbes, mind Spinoza társadalom-
filozófiája a te r m é s z e tjo g r a épült, amely ebben az időben a leghaladóbb
társadalmi elmélet volt. De Spinoza a természet jogból demokratikus politikai
konzekvenciákat vont le, Hobbes pedig az állam mindenhatóságát igazolta.
109 A h a tá r o lts á g ( e lh a tá r o lá s ) p e d ig n e g á c ió — (et determinatio
negatio est) — Spinozának ez a tétele fontos dialektikus felismerést fejez ki.
Marx egy alapvető közgazdasági összefüggés megvilágításánál,Engels a dialek
tikus tagadás kifejtésénél hivatkozik rá,
110 E Spinoza-ellenes könyv szerzője Regner van Mansvelt, utrechti
filozófiaprofesszor ; címe : A d v e r s u s A n o n y m u m T h e o lo g o - P o litic u m L ib e r
S i g u la r is . Amszterdam 1674. — A könyv megvolt Spinoza könyvtárában.
111 Hugo Boxel jogász, a Witt-párthoz tartozó holland politikus.
Gorkum város legfőbb tisztviselője 1672-ig, a Witt-párt bukásáig. Boxel
babonás nézetei nemcsak mai szemmel nevetségesek, de már saját korában
is elmaradottak. Jellemző Spinozára, milyen türelemmel igyekszik Boxelt
jobb belátásra bírni.
112 Joh. Wier (1515— 1588) — orvos, műveiben fellépett a boszorkány

üldözések ellen : a boszorkányokat lelki betegeknek mondotta.
113 Ludwig Lavater (1527— 1586) zürichi protestáns prédikátor.
Kísértetekről szóló könyve Tractatus de Spectris, Lemuribus, Tragobibus,
Variisque Praesagiis (A látomásokról, kísértetekről stb.) 1580-ban jelent
meg és számos nyelvre, így hollandra is lefordították.
114 H. Cardano (1501— 1576) neves renaissance-tudós ; orvos, mate
matikus és filozófus. Működése a matematika történetében igen jelentős
volt. Önéletrajzában (De Vita propria) igazi renaissance-nyíltsággal tárja
fel önmagát, hibáival együtt. A babonáktól nem tudott megszabadulni.
115 Alessandro Alessandri (1461— 1523) olasz humanista. Elterjedt
filológiai munkájának cime : Genialium dierum libri VI. Róma 1522. ;
többször is kiadták újra.
116 Petrus Thyraeus (1646— 1601) jezsuita professzor. De appari
tionibus Spirituum (A szellem ek megjelenéséről) című könyve 1600-ban
jelent m eg Kölnben.
117 A mindenség szépségére és tökéletességére való hivatkozás a
teleológiának egyik formája volt, amelyre a vallásos világnézet hívei elő
szeretettel hivatkoztak. Már Galilei határozottan szembefordul ezzel az
érveléssel. A Saggiatoreban kifejti : a geometriai formák a maguk nemében
egyformán tökéletesek, azaz nem lehet őket sem nemesnek, sem alacsony-
rendűnek, tökéletesnek éppoly kevéssé, mint tökéletlennek nevezni! (Bőveb
ben lásd Cassirer, Das Erkenntnisproblem. I. köt. 321—322. 1.)
118 Spinoza itt a probléma logikai vonatkozásait vizsgálja és rámutat
arra, hogy egy viszonyt nem mindig lehet megfordítani: abból, hogy A
nem létezik В nélkül, nem következik, hogy В sem létezik A nélkül.
Tartalmilag e fejtegetés az idealista lélekkoncepció ellen irányul ;
a lélek nem valami önálló metafizikai létező, hanem a lelki sajátságok
összessége. Ha tehát emlékezet, látás, hallás stb. nincs Isten nélkül, nem
beszélhetünk test nélküli lélekről sem.
119 Spurinna (Suetonius elbeszélése szerint) megjövendölte Julius
Caesarnak, hogy a szenátusban baj fogja érni.
120 A véletlent Spinoza — mint a mechanikus materialisták általában
— nem tartotta objektívnek, hanem az emberi tudatlanságból vezette le.
Ennélfogva szükségszerű és véletlen — felfogása szerint — egymást kizáró
ellentétek. E felfogás metafizikus jellegének felismerése mellett nem szabad
arról sem megfeledkezni, hogy a véletlenre abban a korban (és ma is sokszor)
a tudományellenes irányzatok hivatkoztak előszeretettel és a materialisták
számára (akik dialektikus megoldást még nem tudtak adni e problémára)
a véletlen tagadása a szükségszerűség és törvényszerűség elvének győzelemre-
juttatását szolgálta.
121 Amilyen az ember, olyannak képzeli istenét. E gondolat már
Xenophanésnél felvetődik ; később részletesen Feuerbach fejtette ki az
istenképzet keletkezésének lélektani mechanizmusát.
122 Egyes szkeptikusok azzal érveltek, hogy a geometriai alakzatok
nem léteznek a valóságban. A szkepticizmusnak ezt a válfaját, amelyet
már Galilei nevetségessé tett, cáfolja a Port Royal Logikája is „. . . mennyire
nevetséges egyes szkeptikusok érvelése, akik azzal akarnak a geometriával
szemben kétséget ébreszteni, hogy a geometria olyan vonalakat és síkokat
feltételez, amelyek a valóságban nincsenek. Valójában : a geométerek nem
azt teszik fel, hogy vannak szélesség nélküli vonalak és mélység nélküli
síkok ; hanem csak azt feltételezik, hogy a hosszúság vizsgálatánál el
lehet tekinteni a szélességtől; ez pedig vitathatatlan, hiszen ha két város
között vizsgáljuk a távolságot, akkor csak az utak hosszát vesszük figye-
488 Jegyzetek
lembe, a szélességgel pedig nem törődünk”. (L a Logique ou Vart de penser.

Paris 1865. 50. 1.)
123 A kétféle anyag (földi és égi anyag) megkülönböztetése az aris-
totelési fizikában szerepelt és onnan átment a középkori skolasztikus
világképbe.
124 Érdekes adat Spinoza filozófiatörténeti szemléletének megisme
réséhez. Az idealizmus képviselőivel szemben, akik közül még a legnagyob
baknak a kompetenciáját is kótségbevonja, a materialisták (Epikuros,
Démokritos, Lucretius stb.) szavahihetőségében bízik. Az idealistáknak
szemükre veti, hogy áltudományos kategóriákat vezettek be és ugyanakkor
igyekeztek lejáratni materialista ellenfeleik jóhírét.
125 Ehrenfried Walter von Tschirnhaus (1651— 1708). Természet-
tudós és filozófus. 1674-ben amszterdami tartózkodása alatt Schuller köz
vetítésével (lásd a 126. jegyzetet) ismerkedik meg Spinoza filozófiájával;
előbb levelezés útján, majd személyesen is megismerkedik Spinozával.
Egyik beszélgetésükről szóló beszámolója érdekes adalékokat tartalmaz :
„Elmentem hozzá, majd Descartes egyik levelét mutattam neki és meg
kérdeztem, mit tart felőle. Ő azonban nevetve felelte : »Azt gondolja,
Barátom, hogy minden valóban úgy van, ahogy Descartes mondotta?«
Én azt feleltem : »Nem gondolom.« »Helyes — válaszolta —, akkor ezen
nem kell sokat törnünk a fejünket« és még néhány ilyesmit az ő szokott
módján”. (Közli Leibniz, M a th e m a tis c h e S c h r if te n . IV. köt. 475. 1.)
Filozófiai téren Tschirnhaus elsősorban metodológiai kérdések iránt
érdeklődött ; később saját módszertant írt : M e d i c i n a m e n ti s s i v e a r t i s
i n v e n ie n d a p r a e c e p ta g e n e r a lia (1687). Jelentősebb volt mint természet-
tudományi kísérletező : kitűnő eredményeket ért el optikai lencsék csiszo
lásában és — az újabb kutatások szerint — ő volt a porcelán feltalálója.
(Vö. Curt Reinhardt, T s c h ir n h a u s o d e r B ö ttg e r ? — Idézi Brinkmann, M e n s c h
u n d T e c h n ik . Bern 1946. 147. 1.) Tschirnhaus működését ismérteti (különös
tekintettel módszertanára) és Spinozához való viszonyát is érinti J. H. Horn
tanulmánya ( T s c h i r n h a u s , E i n B e itr a g z u r G e sc h ic h te d e r d e u ts c h e n P h i l o
s o p h ie ) az Ernst Bloch Festschrift-ben.
123 Georg Hermann Schuller (1651— 1679) amszterdami orvos,
Spinoza tudományos kapcsolatait ő tartotta kézben. Spinoza becsülte őt
nemcsak szívélyessége és szolgálatkészsége miatt, hanem mert úgy látta,
hogy őszintén keresi az igazságot. — Spinoza halálos ágyán őt kérte magához.
Spinozával való barátsága sem szabadította őt meg kora babonás szellemé
től, elsősorban az alkímiába vetett hitétől.
127J. R. = Jan Ricuwertsz (szül. 1617) amszterdami könyvkereskedő
és kiadó, a kollegiánus szekta tagja. Nála jelentek meg a szabadszellemű
haladó írások, így többek között Descartes müvei holland nyelven és Spinoza
valamennyi műve. R. könyvesboltja valósággal központja volt Amszterdam
haladó szellemű íróinak, tudósainak.
128 „ a s z a b a d s á g o t n e m a s z a b a d a k a r a tb a , h a n e m a s z a b a d s z ü k s é g -
s z e r ű sé g b e h e ly e z e m " (me libertatem non in libero decreto, sed in libera
necessitate ponere). — A „szabad szükségszerűség” dialektikus kategória ;
ezzel Spinoza a szabadság metafizikus-idealista értelme helyébe olyan sza
badságfogalmat helyezett, amely nincsen ellentétben a determinizmus
elvével.
129 Teljesen ebben az értelemben vallotta később Holbach, hogy
a szabadakarat puszta illúzió, amely az emberi tudatlanságból, a m o tív u m o k
nem is m e r é s é b ő l ered : „Vagyis azért hisszük magunkat szabadnak, mert
nem mentünk vissza a bennünket mozgató okokig, mert nem tudjuk ele
meikre bontani a bennünk rejlő összetett folyamatokat. Pusztán tudatlan-
Ságunkra épül az a nagyon mély, de mégis csak téves érzés szabadságunkról,

am it emez állítólagos szabadságunk meggyőző bizonyítékául szoktak fel
hozni.” (Holbach, A te r m é s z e t r e n d s z e r e . Akadémiai Kiadó, 1953. 144. 1.)
130 в Függelékben Spinoza azt írja : „Majd ismét azt lehet kérdezni,
miért büntetik a gonoszokat, amikor ők csak természetük szerint és az
isteni határozat szerint cselekszenek. Erre azt válaszolom, hogy büntetésük
is az isteni határozat szerint történik. Ha csak azokat kellene megbüntetni,
akikről azt képzeljük, hogy szabadságból vétkeznek, miért törekszenek az
emberek a mérges kígyókat elpusztítani? Hiszen azok is csak saját termé
szetüket követve vétkeznek és mást nem is tehetnek.”
A D e s c a r te s A F i lo z ó f ia A l a p e l v e i című munkájában Spinoza nem
saját filozófiáját fejtette ki, hanem Descartesét adta elő geometriai mód
szerrel. Mindamellett egyes kérdésekben önkéntelenül is előbukkantak
a s a j á t nézetei, amelyekre azután — mint itt is látjuk — bátran hivatkoz
hatott (és hivatkozott is) s a j á t filozófiai álláspontjának kifejtésénél.
131 A jelzett M e g je g y z é s a z E t i k á b a n a m o n i z m u s elvét hangsúlyozza :
a világ e g y s é g e s és e g y s é g e se k a törvényei is. A M e g je g y z é s alapvető mondani
valója : „Ennélfogva akár a kiterjedés attribútumában gondoljuk a ter
mészetet, akár a gondolkodás attribútumában, akár valamely más attri
bútumban : e g y é s u g y a n a z t a r e n d e t, vagyis az okoknak egy és ugyanazt
a kapcsolatát, azaz a dolgoknak ugyanazt az egymásutánját fogjuk találni.”
132 Spinoza itt a v é g te le n m o d u s z o k (modi infiniti) tanáról beszél,
amelyre műveiben többször (így pl. E t i k a I. 23. és II. 7. tétel M e g j e g y z é s )
visszatér. A végtelen moduszoknak Spinoza rendszerének egészében az a
funkciójuk, hogy a végtelen szubsztancia és a véges, egyedi dolgok közötti
űrt' valamiképpen „áthidalják”.
A végtelen moduszok közé tartozik : a kiterjedés attribútumában
a m o z g á s és a n y u g a lo m (motus, quies) ; a gondolkodás attribútumában
pedig a f e lté tle n ü l v é g te le n é r te lm i m e g is m e r é s (intellectus absolute infinitus).
— Ezeken kívül Spinoza felvesz m á s o d f o k ú v é g te le n m o d u sz o lc a t, amelyek csak
közvetve származnak az attribútumokból ; ilyen : az e g ész m in d e n s é g
a r c u la ta (facies totius universi), amely „noha végtelen sok módon változik,
mégis mindig ugyanaz marad”.
A végtelen moduszok tana mesterkélt elgondolás, amelynek tartalmi
helytelenségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a mozgás is ide tar
toznék ; Spinoza ezzel elválasztotta a mozgást az anyagtól, a szubsztanciá
tól. A végtelen moduszok tanát Spinoza kritikusai — köztük Leibniz is —
sokszor és joggal bírálták. Nem minden alap nélkül való az a feltevés, hogy
ez a tan az újplatonikus filozófiákban — és a kabbalában — nagy szerepet
vivő „közvetítő lényeknek” fogalmi köntösbe öltöztetett utóda.
133 Albert Burgh — gazdag amszterdami családból származott.
Előbb filozófiát hallgatott Leydenben, majd 1673 körül néhánykollegájával
Rómába utazott, ahol katolizált. 1675 végén rövid időre visszatért Amszter
damba szüleihez. Ekkor folyt le levélváltása Spinozával.
134 Ti. az E t i k á t .
us Freudenthal dokumentumokat közöl, amelyekből kiderül, hogy
1675-től kezdődően már elterjedt az E t i k a küszöbön álló megjelenésének
híre. íg y pl. Theodor Rijekius írja 1675 augusztusában : „Nálunk az a
hír járja, hogy a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u l m á n y szerzőjének készen van egy
könyve az istenről és a lélekről, amely jóval veszedelmesebb amaz előző
könyvnél is. A te feladatod és azoké, akik az új köztársaságban hatalmon
vannak, gondoskodni róla, hogy e könyv meg ne jelenhessen.” (Freudenthal,
D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s i n Q u e lle n s c h r ifte n , U rk u n d en und n ic h t
490 Jegyzetek
138 A kartéziánusok felemás, a teológiával harmonizáló felfogására

nézve 1. Kuno Fischer Spinoza -könyvének D e r C a r t e s i a n i s m u s i n d e n N i e d e r
l a n d e n című fejezetét.
137 Spinoza csakugyan írt jegyzeteket a T r a k t á t u s h o z és ezeket saját -
kezűleg vezette be a T r a k t á tu s néhány hivatalos példányába (Gebhardt).
138 Joachim Niewstad Utrecht város vezető tisztviselője.
133 A T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y n a k e z a bővített, függelékkel
ellátott kiadása nem jött létre.
140 Leibniznak ilyen tartalmú levele, amelyet a T e o ló g i a i- p o l i ti k a i
t a n u l m á n y r ó l írt Spinozának — nem maradt fenn.
141 Figyelemreméltó, hogy a teológusok nemcsak azért ítélték el
Spinozát, amit írt (isten és természet azonosítása, a csodáktagadása), hanem
azt is számon kérték tőle, miért nem nyilatkozott egyes, a vallásra nézve
fontos kérdésekben.
142 Leibnizre vonatkozólag lásd a 100. jegyzetet.
143 Monista felfogásának héber (zsidó) forrásaira nézve hasonló
képpen nyilatkozik az E t i k á b a n : „ íg y a kiterjedés modusza és a modusz
képzete is egy és ugyanaz a dolog, de kétféleképpen kifejezve. Úgy látszik,
meglátták ezt már mintegy ködön át egyes héberek, akik azt állítják, hogy
Isten, Isten értelme és az általa megismert dolgokégy és ugyanaz.” ( E t i k a .
II. 7. tétel. Megjegyzés.) — Itt elsősorban n e m a kabbalára kell gondolni.
Spinoza ismerte ugyan a kabbalista irodalmat, de igen lesújtó véleménnyel
volt róla. Sokkal inkább lehet a jeles középkori tudósra és gondolkodóra,
Abraham ibn Ezrára gondolni, akinél nem egy panteista ízű kijelentést
találhatunk : „Isten a megismerő, az értelem és a megismert” (Kommentár
Móz. II. 346-hoz). Hasonló formulát — ha nem is ugyanabban az érteledben
—- találunk Maimonidesnél ( T é v e l y g ő k k a la u z a . I. könyv. 68. fej.) és a
keresztény skolasztika egyes képviselőinél is.
144 Leibniz, aki 1676-ban Hollandiába érkezve tanulmányozta és
széljegyzetekkel látta el Spinozának Oldenburghoz intézett leveleit, e hely
hez a következő, igen érdekes megjegyzést fűzte a panteizmus filozófia-
történeti forrásaira vonatkozólag : „Parmenidés és Melissos, amint ezt
Platón és Aristotelés tanúsítják, hasonló felfogást vallottak . . . A régi
héberek erre vonatkozó nyilatkozatait is jó volna ismerni. Talán hasonló
értelemben gondolták a sztoikusok is, hogy az isten maga a világ, jóllehet
egyesek nyilván nem helyesen értelmezték a sztoikus filozófiát. Minden
esetre el lehet mondani : minden dolog egységet alkot, minden istenben
van, aminthogy az okozat teljesen benne foglaltatik okában és amint vala
mely dolog tulajdonsága benne foglaltatik a dolog lényegében.” (Közli
Stein, Leibniz und Spinoza. Berlin 1890. 51.1.) E hely nemcsak azért érdekes,
mert világosan mutatja, hogy a fiatal Leibniz közel állt a panteizmushoz,
hanem azért is, mert igen jó irányban keresi a panteizmus történeti forrásait.
145 A vallásnak és a babonáknak fenntartása : a királyok érdeke
— mondja Spinoza. Hasonlóképp nyilatkozik a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u l m á n y
b a n is (Előszó). A XVIII. század materialistái ebben Spinoza gondolataira
támaszkodhattak ; a vallás kritikájában ezt a gondolatot széleskörűen
alkalmazzák. (Vö. Holbach, A le le p le z e tt k e r e s z té n y s é g című m űvének:
A k e r e s z té n y v a llá s p o l i t i k a i h a t á s a i című fejezetét.)
148 Amit a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y b a n csak sejtetett, hogy ti
a keresztény vallás alapelveit éppúgy elveti, mint az ótestamentum vallásos
tanításait — azt itt, e magánlevélben Spinoza nyíltan is kimondja.
147 A csodákat természetes okokkal magyarázta már az ókorban
Josephus Flavius — akire egy alkalommal Spinoza is hivatkozik. Bár a
középkorban is találkozunk elvétve a csodák racionalista értelmezésével
(pl. Maimonidesnél), de a csodák igazán bátor leleplezése szélesebb méretek

ben a renaissance korában kezdődik.
148 Niels Stensen = Nicolaus Stenonius (1638— 1687) — dán szárma
zású tudós, bejárta Hollandiát, Franciaországot és Németországot. Munkás
sága a földtan terén rendkívül jelentős volt, a földtörténeti szemlélet nála
jelentkezik először. Alapvető munkája : P r o d r o m u s d e s o lid o (Firenze 1669)
két példányban is megvolt Spinozának. — Világnézeti meggyőződését
tekintve különös átalakuláson ment át : áttért a katolikus hitre, pap lett
és magas egyházi méltóságra emelkedett. 1675-ben vitairatot írt a T r a c ta t u s
ellen E p i s t o l a a d n o v a e p h ilo s o p h ia e r e f o r m a to r e m címen. A vitairat facsimilé
jét közli Chronicon Spinozanum (Hága 1921) I. kötet 31. és köv. Természet-
tudományos munkásságára nézve lásd Vadász Elemér, A f ö l d ta n fe jlő d é s é n e k
v á z l a ta című könyvében (Akadémiai Kiadó, 1953. 24. 1. és köv.) — Spinoza
joggal fájlalta a kiváló tudós világnézeti eltévelyedését.
149 M e n n o n i t á k é s r a jo n g ó k (entuziaszták) — a hivatalos protestáns
egyházzal szemben álló vallási szekták : egyházellenes nézeteket hirdettek
és a bibliai valláshoz való visszatérést prédikálták. — A mennoniták Menno
Simon (kb. 1492— 1559) nevéhez kapcsolták szektájukat. — Hollandiában
számos ilyen eretnek szekta működött az üldözések ellenére. Spinozának
nem egy barátja volt közöttük, különösen a k o lle g iá n u s o k között. E szekták
sok tekintetben közel állottak a szabadgondolkodáshoz és politikailag is
a polgári haladás hívei voltak. (Lásd még a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y
új kiadásához írott bevezető tanulmányt.)
150 Chastillőn gróf francia hadvezér 1635-ben mint az egyesült
holland és francia sereg parancsnoka vonult Spanyolország ellen. Útközben
Thienen városát a sereg elpusztította és a hugenotta vezér a szentelt ostyát
a lovaknak vetette oda, megcsúfolni akarván ezzel a katolikusok hitét,
akik az ostyában „isten testét” tisztelik. — Spinoza itt felteszi a kérdést :
miféle isten az, akit oda lehet dobni a lovaknak eledelül?!
151 M e r t é n n e m ta r to k i g é n y t a r r a , h o g y a le g jo b b f ilo z ó f iá t t a l á l t a m m e g ,
d e tu d o m , h o g y a z ig a z f i lo z ó f iá t is m e r e m m e g ! (Nam ego non praesumo,
me optimam invenisse philosophiam, sed veram me intelligere scio) —
Spinozának joggal híressé vált mondása, amelyben a filozófiai megismerés
abszolút igazságában való rendíthetetlen meggyőződése fejeződik ki. Érdekes
a fiatal Leibniz megjegyzése e helyhez : „Amit a filozófia bizonyosságáról
és a bizonyításokról mond — jó és vitathatatlan.” (Közli Stein, L e i b n i z u n d
S p i n o z a . Berlin 1890. 79. 1.)
152 F a r iz e u s o k — ókori zsidó politikai és vallási irányzat, amely a
judeai városi lakosság közép és részben felső rétegeit képviselte. Vallási
kérdésekben a hagyományokhoz való ragaszkodás elvét vallotta. Spinoza
a f a r i z e u s kifejezést itt átfogóbb értelemben használja, a hagyományokhoz
ragaszkodó zsidóságot értve rajta.
153 E g y b iz o n y o s J u d a — Don Lope de Vera у Alar§on nevű spanyol
nemes, aki a zsidó hitre té rt és régi nevét is elhagyva a „hivő Ju d á ” -nak
( J u d a e l f i d o ) nevezte m agát. Az inkvizíció börtönbe vetette és 1644.
július 25-én Valladolidban többedm agával elégette. Tragikus haláláról
több kortárs beszámol, így Spinoza volt tan ára, Manasse ben Israel is
E s p e r a n z a d e I s r a e l című könyvében (Gebhardt adatai alapján).
164 Spinozának Burgh-hoz intézett e híres levelét Leibniz is ismerte
és 1677-ben saját megjegyzéseivel kísérve elküldte Johann Friedrich hanno
veri hercegnek. E megjegyzésekben (közli Stein, L e i b n i z u n d S p i n o z a .
Berlin 1890. 300. 1. és köv.) fenntartásokkal él ugyan Spinoza eszméivel
szemben, mindamellett sok tekintetben p o z i t i v e értékeli Spinoza levelét.
Kiemeli, hogy e levél alapeszméje : a vallást a z e rk ö lc s re kell redukálni.
492 J egyzetek
Különösen fontosnak tartja azt a gondolatot, hogy egy filozófia helyességet

teljes bizonyossággal lehet — éspedig logikai úton — igazolni. Ezt a
nézetet maga is teljes mértékben elfogadja.
156 Igen érdekes a fiatal Leibniz megjegyzése e gondolathoz : „Az
kérdés, hogy vajon hatalmukban állott-e (szabadon) akarni, nem tartozik
a dologhoz. Elegendő a büntetéshez az, hogy a bűnösnek határozott akarata
volt.” (Sufficit ad poenam comperta voluntas scelerati.) — Közli Stein,
Leibniz und Spinoza. Berlin 1890. 50. 1. — Leibniznek az Oldenburg-levelek-
hez írott megjegyzéseire vonatkozólag 1. a 100. jegyzetet.
156 Az az elv, hogy a biblia nem akar filozófiai, világnézeti eszméket
tanítani, hanem csak jó erkölcsökre kíván nevelni, már a renaissance korában
felmerül. Bruno írja : „De mindenki világosan felismerheti, hogy a szent
írás könyvei nem tartalmaznak értelmünkhöz szóló, filozófiaiaknak nevez
hető bizonyítékokat és spekulációkat a természet megismerésére, hanem
lelkiismeretünkhöz és érzékeinkhez szólnak és törvényekkel szabályozzák
erkölcsi cselekvésünk gyakorlatát.” (Bruno, A h a m v a z ó s z e r d á i la k o m a .
Válogatott dialógusok. Művelt Nép, 79. 1.) Hasonlóképpen vélekedett
Kepler is: „Úgy tartom — írta Galileinek —, hogy nekünk az isten szellemé
től inspirált emberek szándékát kell néznünk, ő k s o h a s e m tö r e k e d te k arra,
h o g y a te r m é s z e tr e v o n a tk o z ó d o lg o k b a n t a n í ts á k a z e m b e re k e t, kivéve a Genesis
első fejezetét, amely a dolgok természetfeletti eredetét tárgyalja. Egyebek
ben . . . óz e m b e re k k ö zö n sé g e s f o g a lm a it h a s z n á ljá k a te r m é s z e ti d o lg o k r a
v o n a tk o z ó la g .” ( K e p l e r i n s e in e n B r ie f e n . München—Berlin 1930. I. köt.
225. 1.) — Ezt az elvet fejtette ki Galilei is a Castellihez intézett híres levelé
ben, valamint a Cristina hercegnőhöz intézett levélben. Az előbbiben olvas
suk : „De úgy gondolom, nem kell azt hinnünk, hogy isten, aki érzékekkel,
ésszel és értelemmel ruházott fel bennünket, mindezeket lebecsülve, más
úton akart megajándékozni minket olyan ismeretekkel, amelyekre ezek
révén tehetünk szert. Különösen azokra a tudományokra vonatkozólag
áll ez, amelyekről nagyon keveset olvashatunk a szentírásban s amit talá
lunk benne ezekről, az is összefüggéstelen.”
157 Ezzel a levéllel zárul Oldenburg és Spinoza levélváltása. Oldenburg
ezután még egy levelet írt Spinozának és Leibnizre bízta annak közvetítését,
Leibniz azonban e levél átadását elmulasztotta.
158 Lásd a 28. jegyzetet.
159 Pierre-Daniel Huet (1630— 1721) teológus és filológus, Avranches
püspöke. írásaiban a vallást védelmezi a filozófiával szemben. D e m o n s tr a tio
e v a n g e lic a című könyve 1679-ben jelent meg Párizsban. Később még egy
könyvet írt a T e o l ó g i a i- p o l i ti k a i t a n u lm á n y ellen. A T r a e tá t u s megjelenése
után Huet ilyen stílusban uszított Spinoza ellen : „Ha találkoznék vele,
nem kímélném őt, ezt az őrült és elvetemült embert, aki megérdemelné,
hogy bilincsbe verjék és ostorral korbácsolják meg.” (Idézi Freudenthal,
S p i n o z a . L e b e n u n d L e h re . Heidelberg 19272. 215. 1.)
Az Életrajzokhoz 493
JEGYZETEK AZ ÉLETRAJZOKHOZ
1 Cháchám Abuabh. — Cháchámoknak hívták a szefárd zsidók a
rabbikat. — I z s á k A b o a b d e F o n s e c a (1606— 1693) az egyik amszterdami
rabbi, Morteira és Manasse ben Izrael kollegája. Graetz jelentéktelen,
kicsinyes, szűklátókörű emberként jellemzi (vö. Graetz, V o lk s tü m lic h e
G e sc h ic h te d e r J u d e n . Berlin—Wien 1923. III. köt. 377. 1.
2 K o l B o — Rituáliákkal foglalkozó kompendium. Szerzőjét bizonyos
sággal nem lehet megállapítani. Első kiadása 1490-ben jelent meg.
3 Seiden müve : D e ju r e n a t u r a l i e t g e n tiu m j u x t a d i s c i p l i n a m H a b r a e -
o r u m (1636— 1640).
4 C h e re m — a vallásközösségből való exkommunikáció. A közép
korban a hiányzó erőszakszervezetet pótolta a zsidóknál. Félelmetes voltát
nagyban csökkentette, hogy a középkor folyamán gyakran szerepelt a lehet
séges büntetések listáján. Valóban alkalmazásra csak az eretnekek vagy a
vélt eretnekek ellen került (Uriel da Costa, Spinoza, Sabbataj Zwi). Az aktus
„devalválódását” mutatja, hogy a XVIII—X IX . században híres rabbik
egymást is c h é r e m m é l sújtották. Lásd Encyclopaedia Judaica. Berlin. Chérem
címszó.
6 Pirké Áboth — etikai kérdésekkel foglalkozó talmudi könyv.
6 Spinozának erről a müvéről — sajnos — ma sem tudunk többet.
7 L. M. = Ludovieus Meyer.
8 Richard Simon (megh. 1712) oratoriánus szerzetes. Kiemelkedő
helye van a bibliakritika történetében. Spinoza gondolatait e téren felhasz
nálta, de óvakodott attól, hogy Spinozához hasonló radikális konzekvenciák
hoz jusson. Sőt, ahol csak tud, szembefordul Spinoza álláspontjával. Kettőjük
felfogását egyb eveti: Vernier Paul, S p i n o z a e t la P e n s é e F r a n c a i s e a v a n t
la R e v o lu tio n . (Presses Universitaires de France) I. köt. 137.1. és köv.
РЕЗЮМЕ
ZUSAMMENFASSUNG
СПИНОЗА КАК ПОЛИТИЧЕСКИЙ МЫСЛИТЕЛЬ
В вводной части очерка обсуждаются методологические вопросы
исторической оценки политических теорий. Подвергаются критическому
анализу взгляды на политическое учение Спинозы.
Глава вторая посвящена определению места Спинозы в истории поли
тического мышления и подробно анализируется его отношение к Макиа
велли, Томасу Мору, Гроцию и Гоббсу.
Затем автор рассматривает вопрос, как Спиноза старался заложить
основы политики, а также социальной философии, этики, политической
философии, вообще занимающихся человеком наук. К относящимся сюда
мыслям Спинозы автор подходит с двух сторон : а ) с точки зрения реалисти
ческого воззрения и объективности, б ) с точки зрения вопроса, как можно
добраться от данных до требований. Эта часть очерка широко излагается в
настоящем резюме.
ОСНОВЫ ПОЛИТИЧЕСКОЙ НАУКИ
а) Р еа л и ст и ч еск о е воззр ен и е и объ ект и вност ь

Начиная исследование приемов политической науки критикой мора
лизма и утопизма, Спиноза улавливает суть методологической проблематики
политики, этики и родственных наук. Позиция морализма и утопистического
иллюзионизма такова, что делает прямо невозможным научное рассмотрение
проблем, ведь с этой позиции философы «превозносят.. . на все лады ту
человеческую природу, которой нигде нет, и позорят ту, которая существует
на самом д ел е... Ибо людей они берут не такими, каковы те суть, а какими
они хотели бы их видеть.»1 Методологические пороки «традиционной поли
тики (и этики) Спиноза видит в том, что незаконно заменяют точку зрения
исследования существующей действительности, реальных данных, т. е.
изучения сущ ест вую щ его перечислением требований, чаяний и желаний,
т. е. точкой зрения необходимого.
Нет ничего удивительного в том, что в этике долгое время преобла
дали нормативные мотивы. Ведь этика на самом деле есть «практическая»
дисциплина, открытой целью которой является влиять на действия человека,
давать им правильное направление. Люди старались оказывать нравственное
влияние на своих ближних задолго до теоретического выяснения таких
вопросов, как: что такое добро или какова человеческая природа, на кото
рую они желают повлиять. (Такой образ мыслей наблюдается и в наши дни
— на практике — у преобладающем большинстве людей, и даже у отдельных
моралистов.)2 Великим переворотом в истории этического (политического)
мышления было осознание того, что хотя этика и является практической
наукой, все же воздействие на практике второстепенно, все же оно является
1 Спиноза, П о л и т и ч еск и й т р а к т а т . Москва 1910, стр. 1, введение.

2 Такого непосредственного морального влияния желал добиться,
например, Ганди. См. Р е л и г и я нравст вен н ост и .
498 Резюме
косвенным результатом теоретических размышлений, что логическая иерар

хия теории и практики обязательна и здесь. Иными словами: предметом
этики как науки является изучение дейст вит ельност и ; нравственные же
выводы на практике являются ничем иным, как побочными продуктами
этого анализа. Обратная постановка вопроса — принципиальный исход из
«необходимого», в свою очередь, ставит под угрозу, и даже прекращает науч
ный характер этики.
Это большого значения познание гуманистические науки заимство
вали у естественных наук. Исследование природы должно было пройти
аналогичное развитие. Философы-естествоведы эпохи Возрождения, сторон
ники магии, каббалы, мистики природы старались вырвать у природы не
посредственные практические результаты, желали поставить силы природы
непосредственно на службу человека. Революционное значение методологи
ческого познания точных естественных наук в этой области заключалось
как раз в том, что успешно подходить к природе с точки зрения «необходи
мого» можно лишь в том случае, если раньше выслушать, что говорит сама
природа, если выяснить, каковы объективные законы природы.
Принцип Бэкона — преодолеть природу можно лишь после пред
варительного ее познания — из области естествоведения перешел в область
гуманистических наук. Было признано, что задачей научной этики является
познание действительной сути человеческой природы. Преодолеть отрица
тельные страсти, разработать нормы общественного сосуществования воз
можно лишь с учетом психологических данных, вообще действительных фак
торов. Макиавелли, Гоббс и Спиноза являются представителями-пионерами
этой новой методики — этического реализма.
С реалистической этической и политической позиции Спиноза под
вергает критике морализм и утопизм, в которых он законно видит харак
терное проявление нереального воззрения. Их суть, — как Спиноза пра
вильно подчеркивает, — заключается в оторванности от действительности,
от возможностей, в упущении из виду реальных данных, в погоне за иллю
зиями. В этом-то кроется вредная для общества роль морализма, представ
ляющего проблему как разрешение, иллюзию ж е — как действительность.
Ленин резко осуждает морализм, прикрашивание действительности, погоню
за нравственными иллюзиями, указывая на мелкобуржуазно-реакционный
характер такого подхода.3 Морализм является одной из основных черт бур
жуазных этических взглядов. Да не только и х : склонность и стремление к
морализму всегда налицо там, где полное и искреннее раскрытие действи
тельности стараются заменить созданием иллюзий.
Одним из основных условий реалистического этического и полити
ческого воззрения, — говорит Спиноза, — является научная объективность,
сознательное исключение искажающего влияние страстей и аффектов из
исследования. Лишь таким образом могут гуманистические исследования
стать подобными математическим исследованиям:
«И для того, чтобы относящееся к этой науке исследовать с тою же
свободой духа, с какой мы относимся обыкновенно к предметам матема
тики, я постоянно старался не осмеивать человеческих поступков, не огор
чаться ими и не клясть их, а понимать.»4*
3 Ср. Ленин, Экономическое содерж ание народничест ва и крит и ка
его в книге г. Ст руве. Соч. т. 1.
4 Спиноза, у к . соч. гл. I, §. 4. В подлиннике: «. . . et u t ea, quae ad hanc
scientiam spectant, eadem anim i libertate, qua res Mathematicas solemus,
inquirerem, sedulo curavi, hum anas actiones non ridere, non lugere, neque
detestari, sed intelligere . .,»
Резюме 499
Разработка принципов научной объективности являлась одной из

важнейших задач начавшегося во время Возрождения развития. Точка
зрения объективности, разумеется, многогранна, следовательно мыслители
подчеркивают то тот, то иной ее аспект. В отличие от мистиков и каббалистов
они подчеркивают, в отношении естественных наук, требование объектив
ности, свободной от волунтаризма, в отличие же от холодной, безличной,
мнимой объективности схоластиков Джордано Бруно, Спиноза и другие
выдвигают, что творческая наука требует приложения всего эмоциональ
ного богатства человека, страст ных поисков истины. Достижение науч
ной объективности не только терпит, но даже требует повышенной роли
субъективных, эмоциональных факторов в интеллектуальном режиме чело
века.
В этике и гуманистических науках научной объективности угрожают
другого рода опасности, большинство которых неизвестно естественным
наукам, т. е. математике, — влияние эмоций и страстей, из чего следуют
пристрастность и искажение истины. Этот субъективизм ни в коем случае
нельзя запутать с вышеизложенным проявлением «субъективности», эмо
циональной привязанностью к истине. Спиноза замечательно отличает
двойной, противоположный характер «субъективности». Философ «amor dei»
решительно заявляет, что неполадки в политических делах не возбуждают
у него ни плача, ни смеху, а только философию и лучшее познание челове
ческой природы.5 Спиноза страстно и «партийно» исследовал истину, но не
оправдал и не подтвердил «партийной» предвзятости, искажающей научную
объективность!
б) К а к добрат ься от данных до т ребовани й?
Развить этику и родственные ей науки можно двояким способом,
следуя двум различным типам развития. Первый тип, преобладавший в тече
ние тысячелетий, исходит из требований. Сторонниками этого типа развития
были этики-идеалисты и политические мыслители. Принципы и учения
этики обусловливались не данными, а чаяниями и праведными по желаниями.
Конечно и этики нормативного типа не всегда и не обязательно упу
скали из виду действительные данные. Этические требования не всегда фор
мулировались нереально (как сделала, например, христианская этика),,
отдельные моралисты не раз приурочивали этические нормы к действитель
ной жизни.® Но принципиально этики нормативного типа всегда позволяли
оторваться от действительности ; такие опасности кроются в самой методике
нормативизма.
Понятно, что в начале новых веков материалистическое направление
стремится создать новый тип этики (и политики), новую методику этической
науки, отклоняя этику нормативного типа, ее ирреализм, иллюзионизм и
т. п. Родилась новая программа : в этике и политике следует исходить из
данных действительности. Но здесь возникает проблема : как можно до
браться от данных до требований? Природа в моральном отношении безраз
лична : с каким правом появляется точка зрения нравственной оценки в
материалистической этике ?
Итак представители новой этики и политики оказались перед прин
ципиальным вопросом чрезвычайно важного значения, перед проблемой,
являющейся и сегодня одним из основных вопросов этики. Разве отказ от
нормативизма обязательно означает застревание в натурализме ? Или, быть6
6 Спиноза, П ереписка (пи-ъм о № 3 0 ).

®Такова, например, нравственность поговорок, отражающих мораль
народа. Подобного характера основная линия К н и ги П рит чей.
32*
500 Резюме
может, до научной этики можно добраться по пути, ведущему между Сциллой

нормативизма и Карибдой биологического натурализма ?
Методологической, мировоззренческой основой нормативных этик
является этический дуализм. На одной стороне — грешный человек, зачатая
в грехе природа человеческая, на другой же — божье повеление. Нрав
ственная устойчивость однозначна преодолению природы. За запретами «де
сяти заповедей» идеалистической морали таится мысль, что природа чело
века, его порочные наклонности побуждают его совершать все виды «есте
ственных» и даже «противоестественных» грехов.
Но в истории этического мышления возникла такая концепция еще в
древности, которая не противоставила моральные ценности природе, но
опознала их естественные корни. По учению стоиков «добродет ель есть ничто
иное, как ставшая совершенной в самой себе и достигшая своего апогея
природа».1 Значит, природа (natura) и добродетель (virtus) являются не
исключающими друг друга противоположностями, сама природа становится
добродетелью.
Для возникновения таких и подобных мыслей особенно благоприят
ную мировоззренческую атмосферу создала мистика средних веков и Воз
рождения учением о ц ен н ост и бытья; все, что создается природой, добро,
ценно, совершенно. Это монистическое мировоззрение не терпело и в этике
дуалистического сопоставления природы с добродетелью. Для требований,
для нравственных ценностей нельзя было сконструировать отдельную сферу.
Ценности приходилось отыскать и выявить в природе: добродетель и ум
приходилось опознать в природе.
Спиноза основывает свою этику и юридическую теорию на принципах,
извлеченных из монистических традиций: r a t i o n i h i l c o n tr a n a tu r a m
d o c e t7
8 — учение ума вовсе не противоречит природе. Ум есть не что-то, про
никающее извне в человеческую жизнь, ибо по Спинозе еще в первобытном
естественном состоянии были такие люди, которые руководились разумом.9
Понятия «природа» и «жизнь» в этом понимании наполняются новым
содержанием. Не приходится извне нести ценность в действительность, в дан
ные, ибо сама действительность ценна. В человеческой природе кроется не
только общеживотный характер, но и возможность моральности. Жизнь
есть не только биологическая категория, к понятию человеческой жизни
непременно относятся и ratio и virtus. Биологические функции предста
вляют собой лишь один из аспектов человеческой жизни, — понятие полной
жизни стократно богаче этого.
«Поэтому, когда мы говорим, что та верховная власть является наи
лучшей, при которой люди проводят жизнь согласно, то разумеем жизнь
человеческую, которая определяется не только кровообращением и дру
гими общеживотными функциями, но преимущественно разумом, истинной
добродетелью и жизнью духа.10
7 «Est autem virtus nihil aliud, quam in se perfecta et ad summum
perducta natura.» Cp. Cicero, D e le g ib u s . I.
8 Спиноза, T r a c ta t u s p o litic u s . Сар. Ш . Vloten-Land, т. I, стр. 260.
В Эт ике же, ч. IV, проп. XVIII, схол .: «Cum ratio nihil contra Naturam
p o stu le t. . . »
9 Cp. Спиноза, ук. соч. Гл. III, §. 7.
10 Спиноза, у к. соч. Гл. V, §. 5. В подлиннике: «Cum ergo dicimus,
illud Imperium optim um esse, ubi homines concorditer vitam transigunt,
vitam humanam intellige, quae non sola sanguinis circulatione et aliis,
quae omnibus animalibus sunt communia, sed quae m axim e R atione,
vera m entis virtute et vita definitur.»
Резюме 501
Итак Спиноза нашел решение основной методологической проблемы

этики — ответ на вопрос, как можно, отказываясь от идеалистического нор
мативизма, не пасть в натурализм и биологизм. Этику не надо покинуть
почву реальности, сферу данных, потому что сам разум и сама добродетель
есть данные — возможность, кроющаяся в человеческой природе — при
рода нашего лучшего я.11
Изложенные здесь проблемы сохранились живыми и в этическом
мышлении наших дней. Неокантианская этика возобновила позицию норма
тивизма. Ницше (и его приверженцы), ссылаясь на безразличную по отно
шению к моральным ценностям жизнь, мерилом этики объявили естествен
ного человека, сведенную к биологической сути человеческую природу,
общеживотное и зверское существо. Как Спиноза так и Ницше говорят о
жизни. Но Спиноза включает в понятие жизни все богатство человеческой
жизни, развившиеся под влиянием исторической цивилизации человече
ские качества и требования. Зато Ницше не только оголяет человека, но и
лишает его действительных нравственных качеств, приобретенных им в
течение исторического развития. По Ницше Жизнь есть конечная инстан
ция, да Жизнь безразлична по отношению к моральным ценностям. Но
Жизнь, на которую Ницше ссылается, на самом деле является мифологиче
ским понятием. В действительной жизни, в естественном эмоциональном
мире человека рождаются моральные чувства и нравственные категории.
Очень красиво — можно сказать в духе этического воззрения Спинозы —
отклоняет Томас Манн биологизм и витализм Ницше, противопоставляя им
полное, истинное понятие ж и зн и :
«Молодой автор Будденброков — пишет он о себе — научился психо
логии упадка у Ницше. Однако, он в то же время отклонил или просто не
взял всерьез проповедь опьяненного витализмом Ницше, по которому ’нет
вне Жизни никакой прочной точки, стоя на которой можно размышлять о
бытье, нет никакой инстанции, перед которой жизнь должна была бы сты
дит ься’. Эта мысль как немецкая мысль, быть может, состоятельна, но ни
в коем случае как европейская, — она выражает эмоциональный мир не той
европейской гуманности, сторонником которой был автор в 25 летнем воз
расте и остался и в 70 летнем возрасте. Та ’прочная точка’, та ’инстанция’
непременно существует, а именно в самом человеке, дух которого стоит
вне жизни, над ж изнью ...»12
Спинозовское воззрение, опознавшее в разум е один из основополож
ных факторов человеческой природы, сокрушило не только биологический
фатализм. Спиноза, правда, непосредственно занимался лишь биологизмом,
но принципиально ясно указал на методологическую абсурдность всякого
стремления, которое учитывает лишь связывающие, прицепляющие чело
века к земле факторы, забывая о том, что к данным человека, к действитель
ной его природе принадлежат и «освободительные» факторы. Наличие необ
ходимых моментов не является тормозом моральной ответственности чело
века, той возможности, чтобы человек, руководствуясь разумом, довел до
победы свое лучшее я. Распространившиеся в нашем столетии социологи
ческие взгляды, по которым телосложение, расовый характер, психологи
ческий тип или общественная среда абсолютно обусловливают характер
человека, все они основываются на фетишизации данных, все они далеко
остаются за этико-социологической позицией Спинозы.
11 Спиноза, Э т ика. Ч. IV, проп. XXXII : Стремление нашего лучшего
я всегда согласно с порядком всей природы.
12 См. Thomas Mann, Z u ein em K a p ite l a m чB uddenbrooks». 1947. Th.
Mann, Gesammelte Werke. Aufbau, Berlin 1955, т. III, crp. 467.
502 Резюме
Изложенные методологические соображения относятся не только к

этике, взятой в узком смысле, но и к политике. Особенно реализм, требо
вание исхода от данных действительности. При создании государства надо
отказаться от всяких утопистических иллюзий — говорит Спиноза. Нельзя
построить организацию государства на случайной благосклонности граж
дан, на доброй воле правителей. Правильное устройство государства Спиноза
желает обеспечить и н с т и т у ц и о н н о : «...необходимо установить верховную
власть таким образом, чтобы все, как правители, так и управляемые, дей
ствовали в соответствии с общим благом, хотят ли они этого или н ет ...» 13
Человечество избавилось бы от множества разочарований и обманов, если
бы действительно осуществились эти мудрые принципы политического
реализма.
ПРОБЛЕМА ЕСТЕСТВЕННОГО ПРАВА
Дан обзор истории понятия естественного права, изменений формы и

содержания начиная с древности вплоть до XVII столетия. Представителем
перехода от религиозного взгляда к естественному праву, к современному
пониманию естественного права был Гроций. Гоббс и Спиноза строят теорию
естественного права на совершенно новых основах — на основах н а т у р а
л и з м а . (Основой спекуляции по естественному праву является исследование
сути человеческой природы.) Но их взгляды на теорию политики во многих
отношениях расходятся.
Ход мыслей Гоббса можно очертить примерно т а к : в ест ест вен н ом
сост оян и и (status naturalis) нормы морали неизвестны: люди руковод-
тсвуются интересами пустого самосохранения. Они считают справедливым
все то, что для них полезно (понятия ius и u t i le в это время однозначны)
и по ествественному праву они могут делать, да и делают все то, что им под
силу.
Вследствие естественной свободы люди живут в непрерывной борьбе
друг с другом (bellum omnium contra omnes).
Но з а к о н п р и р о д ы (lex naturalis), против которой никто не может
грешить, ибо он кроется в природе человека, предписывает стремление к
мирной жизни. Закон природы, т. е. разум требует от людей отказа от есте
ственного права, отказа от неограниченной свободы. Так возникла в резуль
тате общ ест вен н ого до го во р а государственная власть, ставшая единствен
ным и неограниченным владельцем естественного п р а в а ...» 14
Спиноза строит свою общую теорию права на подобных основных
понятиях и во многих отношениях строго следует ходу мыслей английского
философа. Все же, несмотря на идентичные категории и ряд тождественных
тезисов, он приходит к диаметрально противоположным умозаключениям.
Об этом вопросе он сам заявляет :
«Что касается теории государства, разница между мною и Гоббсом
заключается в том, что я всегда сохраняю естественное право нетронутым.»1516
Другая же разница, о которой Спиноза здесь не говорит, потому что
она была для него совсем естественной, заключается в том, что понятие
естественного права он органически включает в свое мировоззрение, осно
ванное на естественном детерминизме, и что и в рассуждениях о теории
13 Спиноза, П оли т и ч ески й т р а к т а т . Ч. VI, §. 3.

14Текстуальные источники взглядов Гоббса на естественное право:
Л е в и а т а н . Ч. I, гл. 14— 17.
16 Спиноза, П ер еп и ск а , (п и сь м о № 5 0 ) .
Резюме 503
права он до конца учитывает законы человеческой природы, т. е. универсаль

ные закономерности природы. Правда, и Гоббс стоит на почве детерминизма,
но в своих трудах по теории права, говоря о законах природы (law of nature,
lex naturalis), он имеет в виду законы скорее нормативного типа (the first
and fundam ental law o f n a tu r e .. . is to seek P e a c e a n d f o llo w , b y a l l m e a n s
w e c a n , to d e f e n d o u r s e lv e s j 16 и под законами природы в этом отношении
он подразумевает моральные законы универсальной силы — законы разума.
В своих трудах по теории права Спиноза последовательно сохраняет «есте
ствоведческое» значение понятия закона природы.
Концепцию спинозовской теории права можно схематически сфор
мулировать примерно так : исходным пунктом у него является естественное
состояние (status naturalis), в котором право человека определяется
властью данного индивидуума. Добродетель, грех, справедливое, несправед
ливое — неизвестные понятия. То, что человек совершает по законам чело
веческой природы , он совершает по высшему закону природы : ведь человек
есть часть природы , часть божества. Естественное право позволяет все, что
согласуется с универсальными законами природы. Но из-за постоянной
неприязни люди едва ли могут жить в естественном состоянии по есте
ственному праву (homines in statu naturali v ix sui juris esse possunt),
они не умеют развивать свое благосостояние. Вот почему люди решили
отказаться от естественного состояния и заключить общественный договор
(contractus или foedus) — создать государство. Вместе с категорией граж
данского повиновения родились и прочие правовые и нравственные кате
гории.
По мнению Спинозы гражданское состояние, возникшее вследствие
заключения общественного договора, не прекращает естественного права
людей (ius naturae uniuscujusque. . . in statu civili non sessat). К этому
в корне отличающемуся от Гоббса, радикальному новому заключению Спи
нозу привел его последовательный до конца материализм: существование
государства не изменило законов человеческой природы. «Ведь человек,
как в естественном состоянии, так и в гражданском, действует по законам
своей природы и имеет в виду свою пользу.»1617 Естественное право людей
означает защиту от возможных перегибов государственной власти, от воз
можных ее попыток попрать основные человеческие права. Спиноза под
черкивает, что никакая власть не может принудить человека совершить
действия, противоречащие человеческой природе (например, свидетельство
вать против самого себя).18
Исходя из концепции естественного права, Спиноза, — в отличие от
Гоббса, — приходит к демократическим заключениям. И этого он добивается
не тем, что «протаскивает» в научные категории какое-то скрытое моральное
содержание, а наоборот тем, что раскрывает глубокое содержание категорий
теории права и проникает до корней понятий (т. е. отмечаемых ими явлений).
Не какой-то высокопарный идеализм, но его глубокий реализм привел его
к познанию того, что естественное право в силу необходимости вытекает из
законов инстинкта самосохранения, человеческой природы. Но человек не
может отказаться не только от права пустого самосохранения, но и от своей
человеческой сущности.19
16 Гоббс, Л евиат ан. Ч. I, гл. 14.

17 Спиноза, П олит ический т ракт ат . Гл. 111, §. 3. В подлиннике:
«Homo namque tam in statu naturali, quam civili ex legibus suae naturae
agit, suaeque u tilitati consulit.»
18 Cp. Спиноза, у к. соч. Гл. IV, §. 4.
19 Там же.
504 Резюме
Всевластие государства ограничивается, по Спинозе, некоторыми

факторами : личным интересом людей, который они отстаивают до послед
него, человечностью людей, от которой они не могут отказаться, и наконец,
кровным интересом самого государства, который требует от него не уходить
за пределы разумной этики, ибо тем самым оно вызывало бы свою собствен
ную гибель.20
Когда государство делает что-нибудь вразрез с велением разума,
когда оно разрушает свои собственные основы, то мы говорим, что государство
греш ит . Это язык политической морали. Эту же мысль Спиноза выражает и
на языке права государства, когда говорит, что «общественный договор»
небессметрный, невечный. Если правители поступают вразрез с велением
разума, то это поколеблет основы государства, договор теряет свою силу,
государство разлагается. Так возникло у Спинозы учение о расторжимости
общественного договора, которым позднее Руссо революционизирует поли
тическое мышление XVIII века ■ —• и его политическую жизнь. Американская
проклямация независимости (1776 г.) ссылается на естественное право
людей, на их право на жизнь, свободу и счастье, а также на вытекающее
из естественного права заключение, что общественный договор раст орж и м ,
если правитель не обеспечивает неотъемлемых прав подданных.21
ДЕМОКРАТИЧЕСКИЙ ИДЕАЛ ГОСУДАРСТВА
Идеологические основоположники демократии далеко не удовлетво

рялись формальными критериями демократического государственного устрой
ства. Спиноза выдвигает ряд касающихся содержания критериев и тре
бований демократии: осуществление мира, обеспечение свободы, создание
благосостояния и т. п. Основное содержание и сущность демократии заклю
чается в осуществлении гуманистических идеалов, в обеспечении такой
человеческой жизни, которая «определяется не только кровообращением и
другими общеживотными функциями, но преимущественно разумом, истин
ной добродетелью и жизнью духа».22
Политические категории Спиноза наполняет содержанием — содер
жанием гуманистическим. Он указывает на то, что демократические прин
ципы обладают ценностью лишь в том случае, если их осуществление дей
ствительно способствует обогащению содержания человеческой жизни, гума
низации жизни. Эту мысль он особенно ясно излагает в связи с идеей м и ра.
По формальному пониманию мир существует тогда, когда нет войны. Спи
ноза отклоняет это формалистическое понимание, заявляя, что отсутствие
войны далеко не означает присутствия мира :
«О государстве, подданные которого не берутся за оружие, удержи
ваемые лишь страхом, можно скорее сказать, что в нем нет войны, нежели
что оно пользуется миром. Ведь м ир не есть отсутствие войны, но доброде
тель, проистекающая из твердости ду ш е вн о й .. .»23
20 Там же.
21 « . . . whenever any Form of Government becomes destructive
of these ends, it is the Right o f the People to alter or to abolish it and to
organizing its power in such form, as to them shall seem m ost likely to
effect their Safety and Happiness.»
22 Спиноза, П олит ический т ракт ат . Гл. V, §. 5.
23 Спиноза, ук. соч. Гл. V, §. 4. В оригинале : «Pax enim non b elli
privatio, sed virtus est, quae ex anim i fortitudine oritur.»
Резюме 505
Насколько Спиноза понимает проблему демократии неформально,

насколько он считает ее формой жизни и содержанием бытья и не пустым
вопросом государственного строя, нагляднее всего явствует из основной
мысли Политического т ракт ат а, по которой демократическая форма госу
дарства, правда, идеальна, но достижения демократии не привязаны к этой
форме государства : соответствующими организационными мероприятиями
и монархию, т. е. аристократическую форму государства можно наполнить
демократическим содержанием. Решает не форма государства, — хотя и
она не второстепенна, — а действительные его функции и преследуемые
им цели.
Спиноза, который размышляет о способах осуществления гуманисти
ческих и моральных принципов, никак не может удовлетвориться абстракт
ным утверждением правильности принципов демократического правления.
Он уходит за пределы формально-юридического понимания демократии
особенно тем, что наряду с раскрытием правильных принципов указывает
на то, какие организационные мероприятия, какие учреждения необходимы
для осуществления демократических принципов.
К сожалению, труд, посвященный Спинозой политическим вопросам,
остался незаконченным. Смерть его унесла, когда он приступил к подроб
ному изложению организации демократической формы государства. Но так
как Спиноза, как мы сказали, желает наполнить демократическим содержа
нием и прочие формы государства, об инст ит уционном обеспечении осу
ществления демократических принципов он при случае говорит и в связи с
монархией и аристократической формой государства.
Организационную, институционную сторону политической жизни в
истории политического мышления рассматривали с весьма различных точек
зрения. Консервативное направление обвивает все учреждения государ
ственной жизни ореолом священности. Это очевидно сильно препятствует
развертыванию прогрессивного и критического политического воззрения.
Но вреден с точки зрения политического прогресса и взгляд, не признаю
щий важности организационных гарантий, и желающий доверить осущест
вление правильных принципов субъективным благим намерениям поли
тических деятелей или благонамеренности управляемых. Этот взгляд есть
формализм худшего типа, потому что заранее отказывается от требования
действительных гарантий для обеспечения осуществления правильных
принципов. Не парадокс, а резко выражающее сущность требование, когда
Спиноза говорит: государство надо установить так, чтобы, — даже если
отдельные люди и действуют по своим собственным эгоистическим интере
сам, — изо всего этого — посредством механизма сотрудничества сил — полу
чились лучшие последствия для общества.
Организационные мероприятия, предложенные Спинозой, перво
начально разумеется, служили осуществлению буржуазно-демократиче
ского государственного строя, организационному обеспечению демокра
тизма буржуазно-демократической системы. Мы, однако, ошиблись бы не
признавая, что то или иное из этих организационных мероприятий по своему
характеру могут не только обеспечить демократизм буржуазной демокра
тии, но и являются необходимыми элементами политической демократии
вообще, итак и социалистической демократии. Так, например, Спиноза тре
бует, чтобы строго придерживались духа конституции и установили в кон
кретных законах принципа «души государства» — конституции.24 Законы21
21 Спиноза, у к . соч. Гл. X.

506 Резюме
должны отражать не субъективную волю правителя, а наоборот, правители

должны направлять свою волю на осуществление законов25 и т. д.
Защита буржуазных демократических свобод и прав, обеспечение
свободы мысли и слова, создание мирной жизни стоят сегодня в первом
плане мировоззрения стремлений прогрессивных сил. Защита человеческих
прав, достойная человека жизнь сегодня не лозунг и цель буржуазии. В
политике Спинозы мы уважаем предтечу наших политических целей. Его
принципы, относящиеся к обогащению, улучшению человеческой жизни,
к организационному обеспечению рационального устройства государства,
живы и сейчас и будут жить, пока живет в людях познание того, что жизнь
не ограничивается биологичекими функциями, а о зн ач ает п р еи м ущ ест вен н о
р а з у м , и с т и н н ую доб род ет ель и ж и з н ь д у х а .
ЛИЧНОСТЬ СПИНОЗЫ
В труде обсуждаются следующие вопросы:

1. Как современники и потомство видели личность, характер Спинозы?
2. Единство жизни и учения у Спинозы.
3. Основные черты личности Спинозы.
4. Маскировался ли Спиноза, когда он выражал свои мысли на языке
теологии?
5. Значение П ер еп и ск и Спинозы в отношении истории наук, фило
софии и педагогии.
Настоящее резюме содержит 3 главы труда.
*
Целью и содержанием жизни Спинозы было искание истины. Он ценил

и культивировал науки не как самоцель, а ради содержащихся в них истин.
Научность Спинозы, — если он и занимался прошлым, литратурой про
шлого — резко отличалась от трафаретной, теряющейся в прошлом, отор
ванной от жизни науки современных ему гуманистов. Стоит сличать с этой
точки зрения историко-филологические исследования Спинозы с подобными
исследованиями знаменитого голландского философа XVII столетия —
Г р е ц и я . Гроцию была неизвестна историческая критика; для него вся
литература прошлого, библия точно как и авторы античности — это «задач
ник», из которого всегда можно черпать. Несмотря на свои широкие знания,
на свое знакомство с литературой, Гроций по существу был далек от духа
современной науки. Спиноза обращается с древними текстами, как совре
менный нам автор ; он пользуется ими не как декоративным материалом,
а как материалом для подтверждения или опровержения какого-либо
положения.
Спиноза интересуется не «текстами», не внешностями науки, а сущ
ностью, «внутренним» содержанием. Он ценит старые тексты не потому, что
они стары, — как делали отдельные гуманисты, — он не ценит и новейших
литературных или научных стремлений, если в них нет иной ценности, как
новост ь. Об одном молодом человеке, за духовным развитием которого он
имел возможность близко следить, он сказал: «Я хочу предупредить Вас и
всех моих знакомых, чтобы не сообщить ему моих взглядов, пока он не до-
25 Спиноза, у к . соч. Гл. VII, §. 1. «.. .чтобы все право было изъявленной
волей царя, но не так, чтобы всякая воля царя была правом...».
Резюме 507
стигнет зрелого возраста. Теперь он является еще слишком ребенком, мало

в нем постоянности, ищет скорее нового, нежели истины.»1
Ценность науки состоит не в «старости» ее или в «новости», а в ист ине,
которую она содержит. Научная же правда есть самая большая вещь, самая
«священная » вещь ; она занимает в оченке Спинозы место, которое отводится
понятию бога в религиях. Под разум ной любовью к б о гу Спиноза понимает
ничто иное, как тяготение, страсть к научной истине. Если кто-нибудь чув
ствует это преувеличением, считая, что Спиноза переоценил роль науки в
человеческих ценностях, то он должен думать о том, что без науки едва ли
могли бы осуществиться действительно великие научные творения.
Для Спинозы наука является вопросом не только интеллектуальным,
но и моральным. Лишь после серьезных моральных соображений выбирает
он тех, кому сообщает свои философские учения, кого он считает достой
ными ознакомиться с «единственно правильной», но весьма опасной в
глазах реакции философией. Заставляет его так поступать не только необ
ходимая осторожность, но и убеждение в том, что серьезных результатов в
философской науке может достигать лишь истинный человек.2 Эту спино-
зовскую мысль о связи и единстве науки и этоса, — сверх того, что она пред
ставляет собой ценную автобиографическую «исповедь» и способствует более
глубокому познанию характера Спинозы, — никак нельзя считать устаре
лой, «наивной». Следует лишь помнить о том, как серьезно М арк с говорил о
научной честности Рикардо, как о качестве, способствовавшем английскому
экономисту добраться до достижимого в ту эпоху самого высокого научного
уровня, и с каким моральным и научным презрением он упоминает о Маль
тусе, раскрывая таящуюся за его псевдонаучными теориями научную бес
честность.3
Из этой концепции вытекает, что ученый должен поступать как ему
подсказывает совесть, что не должен заключать компромиссы в ущерб науке.
Как согласовалась в этом отношении жизнь Спинозы с его философскими
принципами?
В 1673 году живущий в одиночестве Спиноза, имя которого в то время
уже было широко известным, получил приглашение от университета в Гей-
дельберге с предложением занять кафедру философии. Принятие пригла
шения сразу придало бы философу вес и ранг в обществе. Но Спиноза знал :
в общественно-политических условиях тогдашней Германии он не мог бы
свободно высказывать свое убеждение, был бы принужден к компромиссам.
Безо всякого колебания он дал отрицательный ответ, в вежливом тексте кото
рого нельзя не чувствовать большого морального превосходства и то, что
Спиноза ни на миг не считал этот шаг жертвой : «.. .не могу решиться, —
пишет он в ответном письме, — воспользоваться этим замечательным слу
ч а ем ... Во-первых я должен был бы отказаться от дальнейшего развития
философии, если посвятить время обучению молодежи. Во-вторых я не знаю,
каким и пределами я долж ен был бы ограничит ь философскую свободу, чтобы
не вызвать видимости, будто бы я желал помешать открыто признанной
религии; ибо расколы возникают не столько из пламенного религиозного
усердия, сколько из различия человеческих страстей или из духа противо
речия, по которому все, даже если правильно сказано, обычно искажают и
1 Письмо Спинозы к С. де Врису (письм о № 9 ) .

2 См. Спиноза, Т ракт ат об усовершенствовании интеллекта. Вве
дение.
3 Маркс, T h e o r ie n ü b e r d e n M e h r w e r t. Штуттгарт 1910, т. II, стр.
306 и след.
508 Резюме
клянут. Это я испытывал и в своей одинокой и замкнутой жизни ; тем более

я должен опасаться этого, если я повышусь до высокого сана.»45
Это было не отступление перед борьбой, а занятие боевой позиции на
стороне собственного убеждения, бережливо хранимой истины. Строго
объективное воззрение Спинозы не означало равнодушия, бесчувствия, «бес
партийности». Спиноза, который поставил себе целью исследовать челове
ческие страсти как геометрические тела, заявил : «Н ам нельзя быть равно
душными к ист ине!»6
Хотя и его образ жизни был скромным и тихим, все же его жизнь
была ж изнью боевой. Не признавая компромиссов учил он и отстаивал свое
убеждение против церковных и светских властей, официальной философии
— против всего враждебного мира. Он мог распространять большинство
своих трудов лишь тайком, в рукописи, да и так он находился под постоян
ной угрозой, потому что из-за своих «опасных» учений он считался подозри
тельным, общественно-опасным диверсантом.6 В таких условиях лишь такой
человек может постоять за себя, который прочно убежден в своей правоте.
И действительно Спиноза с убеждением заявил, что если и не познал лучшей
философии, во всяком случае знает , что познает правильную философию.
Какая сильная уверенность в себе! Разве не преувеличена? Нет, ведь нельзя
забывать о том, что Спинозе и другим пионерам науки и научности нового
времени пришлось преодолеть вековую, авторитетную догматическую
систему схоластики, объявившейся единственным владельцем истины. По
борникам науки нового времени удалось выполнить свою историческую
задачу лишь непоколебимой верой в истину науки. В убеждении Спинозы,
— знаю, что познаю правильную философию, — отражается уверенность
науки нового времени в себе.
Некоторые считают объективный исследовательский метод Спинозы
бесстрастием, равнодушием, «стоической» бесчувственностью. Ведь в одном
из своих писем Спиноза о современных раздорах пишет т а к : «Эти раздоры,
однако, меня не побуждают ни к смеху, ни к слезам, а скорее к философии,
лучшему наблюдению человеческой природы. Я считаю, что над природой
нельзя издеваться, и еще менее плакать, если я обдумываю, что человек,
как и все прочее, есть лишь часть природы, и что я не знаю, как отдельные
части природы связаны со своим целым.»7 Эти знаменитые строки Спинозы,
— он неоднократно высказывался в подобном смысле, — защищают не по
зицию равнодушия и нейтральности по отношению к истине, а точку зрения
объективного исследования от субъективизма и волунтаризма. Нельзя забы
вать, что религиозная этика, но и вообще идеалистическая этика «издевается
или плачет» над человеческой природой, но не дает о ней реалистического
представления. В объективности Спинозы отражается научный взгляд наук
новых веков. В таком понимании считал как Маркс, так и Ленин научную
объективность необходимой предпосылкой раскрытия истины.8
Некоторые современные буржуазные психологи, как, например,
Шпрангер, изображают теоретика таким, который стоически отказывается
4 Письмо Спинозы к Фабрициусу ( письмо Ns 4 8 ).

5 Спиноза, Д е к а р т : Н ачала философии. Изд. Гебхардт, стр. 17.
6 См. относящиеся сюда документы, собранные в труде Фрейдентала :
D i e L eben sgesch ich te S p in o z a s .
’ Письмо Спинозы к Ольденбургу (письм о Ns 3 0 ).
8 Ср. Маркс, ук. соч. Т. 2, стр. 313 ; Ленин, К характ ерист ике эконо
мического ром ант изма. Соч. Т. 2.
Резюме 509
от злободневных проблем мира и буквально придерживается принципа «не

плакать и не смеяться». Шпрангер в нескольких местах указывает, что в
Спинозе он видит одно из воплощений теоретика, которого он себе пред
ставляет как раз таким.9 В действительности, разумеется, Спиноза был
далек от такой односторонности. Известно, что он играл серьезную роль в
политико-общественной жизни своей эпохи.10 Легендой является не только
его аполитичность, но и его «стоическая» холодность. О личной встрече со
Спинозой Лейбниц записал следующий интересный и характерный эпизод:
«После обеда я провел несколько часов со Спинозой. Он рассказал мне, что
в связи с убийством братьев Витт что-то побудило его ночью покинуть свою
квартиру и вывесить где-то (вблизи места убийства) карточку с надписью
«Ultimi barbarorum». Его хозяин запер ворота дома, иначе он подвергся
бы опасности растерзания.»11 Это, конечно, никак нельзя считать стоиче
ской холодностью и бесстрастием! Теоретик, раз научился страстно искать
истины, не останется безразличным в области науки, теории и в том случае,
если речь идет о его политических идеалах или если на карту поставлена
жизнь его друзей или родственников.
Наука играла весьма большую роль в жизни Спинозы: все же полу
чилась бы неправильная картина, если мы подчеркнули лишь эту черту его
характера. Спиноза был гуманистом в том смысле слова, что он стремился к
полному богатству человеческой жизни. Вся его этика основывается на
принципе достоинства человека: с достоинством человека несовместимо
быть нравственным в надежде на какую-то потустороннюю награду; сво
бодный человек любит и следует добродетели ради него самого. С гуманисти
ческим пониманием человеческой жизни несовместимо и презрение к земным
благам жизни: Спиноза не проповедывал, да и не вел аскетического образа
жизни. Однако он знал иерархию земных благ, в которой высшее место при
ходилось наслаждениям разума.
Значительную роль играли в жизни Спинозы друзья и ученики. Культ
дружбы для него не означал простой имитации античных примеров. Дружбу
он мог представить себе лишь на принципиальной основе и высше всего
на свете оценил он— именно как гуманист— опирающуюся на такие прочные
принципиальные базы дружбу между двумя лицами : «Ибо, что меня каса
ется, ■— пишет он в одном из своих писем, — изо всех вещей, которые мне
не подвластны, я не ценю ничего высше, чем заключить дружбу с мужчинами,
которые искренно любят правду; ибо, мне кажется, ничего на свете, что
нам не подвластно, не можем любить спокойнее, как таких людей. Любовь,
которую они чувствуют по отношению друг к другу, ненарушима, потому
что она коренится в той любви, с которой каждый из них относится к по
знанию истины; нарушить ее нельзя точно так, как и нельзя не привязы
ваться к самой истине, раз уже мы ее познали.»12 Если впоследствии выяс
нилось, что дружба не покоилась на принципиальных основах, что «друг»
оказался недостойным совместного искания и любви к истине, — и Спиноза
без малейшего колебания расторг нити дружбы.
Он подобрал своих друзей преимущественно согласно этическим
нормам. Этим именно объясняется, что среди его партнеров по переписке
немало простых людей, которые лишь интересовались философией. Спиноза
с большим терпением отвечает на их вопросы в каждом случае, когда он
9 Ср. Шпрангер, Lebensformen. Halle 1927.
10 В этом отношении значительными результатами мы обязаны прежде
всего исследованиям Фрёйдентала и Гебхардта.
11 См. у Гебхардта, Lebensgeschreibungen etc. Стр. 120.
12 Письмо Спинозы к Блиенбергу (письмо Ns 19).
510 Резюме
встречается с искренним стремлением к правде; он отказывается от борьбы

лишь тогда, когда должен признаться, что ошибся, и его педагогическая
попытка наталкивается на упрямое, злонамеренное сопротивление.
Не подлежит сомнению, что каждый прирожденный гуманист явля
ется немного и педагогом (Т. Манн прекрасно показывает это в своей »Вол
шебной горе»).13 Педагогические способности Спинозы проявляются не
только в терпении, с которым он был всегда готов все снова и снова разъ
яснять поставленные вопросы, но и в своей методике. В то время, как в Этике
он излагает проблемы на высоком уровне абстракции, в своих письмах он
старается дать понять свои отвлеченные понятия интересующимся при по
мощи общепонятных примеров, взятых из простых, конкретных явлений
практической жизни.
Он непосредственно, интимно и любезно относился к народу, к про
стым людям. Это может казаться странным, если думаем о том, с каким пре
зрением он отзывается в своих трудах о массе, о vulgus-e. Все же нет проти
воречия между этими двумя отношениями. В словоупотреблении рациона
листов vulgus не обозначает общественной категории, не означает простого
народа, а является прежде всего относящимся к логике понятием, обозна
чающим тех людей, которые остаются глухими к словам разума.
Он был хорошим гражданином не только республики литературы,
но и своей родины — Голландии: своей научно-литературной деятель
ностью он поддерживал голландскую прогрессивную буржуазную партию
против клерикальной реакции. Что больше, когда оказалось необходимым,
он, не щадя даже самого себя, выступал непосредственно на арене полити
ческой борьбы. Уже смертельно больным, он добрался до главной квартиры
генерального штаба французской армии, чтобы установить непосредствен
ную связь между голландскими руководителями и командующим враждеб
ными войсками — Конде. Предприятие оказалось неуспешным, и полити
ческие противники постарались представить Спинозу как изменника родине.
Масса, доведенная до фанатизма клерикальной партией, в это время серьезно
угрожала положению Спинозы. Своего хозяина, который опасался за него
в случае нападения, он успокоил следующими словами: «Не тревожьтесь.
Я невиноват, и среди руководителей многие знают, почему я поехал в Утрехт.
Как только услышу шум перед воротами, я выйду в толпу даже в том случае,
если со мною обратятся так как де Виттом. Я искренний ст оронник респ уб
лики, перед моими глазам и вит ает благо республики.»1*
Для Спинозы родина равнялась прогрессивной Голландии. Патрио
тизм для него был понятием не кровнородственным, не географическим, а
преимущественно общественно-политическим и гуманистическим. Подоб
ными принципиальны м и соображ ениями определялось его отношение к
старой родине его предков — к Испании. Он ненавидел Испанию инкви
зиции, сочувствуя преследуемым, угнетаемым, но с восторженным внима
нием следил за развитием др уго й Испании — Испании Сервантеса, с инте
ресом читал испанскую литературу.15
С учетом этих черт характера Спинозы становится понятным и его
отношение к еврейству. По мнению некоторых Спиноза руководствовался
мстительностью по отношению к еврейству, исторгшему его из своих рядов,
13 Сеттембрини в «Вольшебной горе», конечно, представляет позднюю,

малокровную, пропитанную либерализмом, значит искаженную форму
гуманизма.
14 См. Гебхардт, у к. соч. Стр. 120.
15 См. Список книг в библиотеке Спинозы в труде Фрёйдентала, Die
L e b e n sg e sc h ic h te S p in o z a s .
Резюме 511
и якобы эта же мстительность породила бы его крупный религиозно-крити

ческий труд. Ничего подобного. Не подлежит сомнению, что Спиноза не
восторгался «фарисеями», еврейским клерикализмом, духовная линия кото
рого в общем и целом совпадала с таковой кальвинистского клира. Это,
однако, не помешало Спинозе высоко отзываться о прогрессивном умствен
ном наследии еврейства, ссылаться на Ибн Эзра, Крескаса, Леви бен Гер-
сона — значительных вольнодумцев средних веков. Мстительность не явля
ется рычагом творческой работы. Неисключено, что при сочинении Апологии,
написанной на испанском языке после его отлучения из паствы, Спиноза дей
ствительно руководствовался возмущением, гневом и, быть может, и мсти
тельностью. Но Спиноза никогда не опубликовал этого труда. А Богословско-
политический трактат является не плодом злопамятства или мести, а ре
зультатом многодесятилетних безустанных исследований ; в нем он говорит
не о той или иной религии, а о самой религии, не с позиции страсти, а с кри
тической позиции объективной науки.
SPINOZA ALS POLITISCHER DENKER
Die Studie befasst sich in ihrer Einleitung m it den methodologischen

Fragen der historischen Wertung der politischen Theorien. In diesem Rahmen
unterzieht sie die Auffassungen in betreff der politischen Theorie Spinozas
einer kritischen Überprüfung.
Das zweite K apitel untersucht Spinozas Platz in der Geschichte
des politischen Denkens und analysiert ausführlich sein Verhältnis zu
Macchiavelli, Thomas Morus, Grotius und Hobbes.
Dann wendet sie sich der Frage zu : wie suchte Spinoza die Politik
— wie auch die Gesellschaftsphilosophie, Ethik, Staatsphilosophie, über
haupt die sich m it dem Menschen befassenden W issenschaften — zu b e
gründen ? Seine diesbezüglichen Gedanken untersucht sie von zwei Gesichts
punkten : a ) D ie realistische Betrachtungsweise und die Objektivität.
b ) W ie kann man von den Gegebenheiten zu den Forderungen gelangen?
Diesen Teil der Studie geben wir ausführlich.
Grundlegung der politischen Wissenschaft

a) D i e r e a lis tis c h e B e tr a c h tu n g s w e is e u n d d i e O b j e k tiv itä t
Wenn Spinoza seine der Methode der politischen Wissenschaft

gewidm eten Untersuchungen m it der Kritik des Moralisierens und des
Utopism us beginnt — erfasst er das W esen der m ethodologischen Proble
m atik der Politik, der Ethik und der verwandten W issenschaften. Der
Gesichtspunkt, die Fragestellung des Moralisierens und des utopistischen
Illusionismus sind so beschaffen, dass sie die wissenschaftliche U nter
suchung der Probleme geradezu unmöglich m achen, da sie „die menschliche
Natur, wie sie nirgends existiert, auf alle Weise zu loben, dagegen wie sie
wirklich ist, herunterzureden verstehen. Sie nehmen ja die Menschen nicht,
wie sie sind, sondern wie sie sie haben m öchten.” 1 D en methodologischen
Mangel der „herkömmlichen” Politik (und Ethik) erblickt Spinoza darin,
1 Spinoza, A b h a n d lu n g v o m S ta a te . Der Philosophischen Bibliothek

Band 95. Leipzig 1922. Verlag von F elix Meiner. S. 55.
514 Zusammenfassung
dass sie den Gesichtspunkt der Untersuchung der existierenden W irklich

keit, der realen Gegebenheiten, den der Erforschung des S e i n s unberechtig
terweise durch die Anführung von Forderungen, Sehnsüchten und Wünschen,
durch den Gesichtspunkt des S o lle n s ersetzen.
Es ist nichts Sonderbares daran, dass in der E thik die norm ativen
Momente sehr lange Zeit im Vordergründe standen. D enn die E thik ist im
Grunde genommen eine „praktische” Disziplin, deren offen eingestandener
Zweck es ist, das Handeln der Menschen zu beeinflussen und in die wahre
Richtung zu leiten. Das Bemühen der Menschen, einen sittlichen Einfluss
au f die Mitmenschen auszuüben, ist viel älter als die theoretische Klärung
von Fragen, wie etw a : was ist das Gute, oder : wie ist die Natur des Men
schen beschaffen, die beeinflusst werden soll. (Diese Einstellung finden
wir bis au f den heutigen Tag —- praktisch — bei der grossen Mehrheit der
Menschen, ja selbst bei einzelnen Moralisten.2 Eine grosse W endung in der
Geschichte des ethischen (politischen) Denkens bedeutete die Erkenntnis,
dass, obgleich die Ethik eine praktische W issenschaft ist, die praktische
Beeinflussung doch nur als eine sekundäre, als das indirekte Resultat
theoretischer Erwägungen erscheint, dass die logische Hierarchie von
Theorie und Praxis auch hier verpflichtend ist. Mit anderen W orten : die
E thik als W issenschaft hat die Untersuchung der W ir k l i c h k e i t zu ihrem
Gegenstand ; die praktischen sittlichen Konsequenzen sind bloss N eben
produkte dieser Untersuchung. Durch die Umkehrung der Fragestellung
hinwiederum, durch das prinzipielle Ausgehen vom Gesichtspunkte des
„Sollens” wird der Wissenschaftscharakter der Ethik gefährdet, ja auf
gehoben.
Diese hochbedeutende Erkenntnis sickerte aus der Erfahrung der
Naturwissenschaften in die hum anistischen W issenschaften hinüber. Auch
die Naturforschung m usste eine analoge Entwicklung durchmachen. D ie
Naturphilosophen der Renaissance, die Anhänger der Magie, der Kabbala,
der N aturm ystik wollten der Natur unm ittelbare praktische R esultate
abnötigen, die Kräfte der Natur unm ittelbar in den D ienst des Menschen
stellen. D ie revolutionäre methodologische Erkenntnis der exakten N atur
forschung auf diesem Gebiete bestand eben darin, dass wir das W ort des
S o lle n s nur dann können m it Erfolg ertönen lassen, wenn wir erst die Natur
selbst belauschen, wenn wir erst die objektiven Gesetze der Natur unter
suchen.
Das baconische Prinzip, wonach die Natur nur so zu überwinden ist,
wenn sie erst erkannt wird, strahlte vom Gebiet der Naturforschung a u f
das der hum anistischen Studien aus. Man kam zur Erkenntnis : die A uf
gabe der wissenschaftlichen Ethik ist das Erkennen des wahren Wesens
2 Eine solche unmittelbare moralische Wirkung w ollte z. B. Gandhi

erreichen. Siehe seine Schrift : D ie Religion der Sittlichkeit.
Zusammenfassung 515
der menschlichen Natur. Die Überwindung der negativen Affekte, die Aus
arbeitung der Normen des gesellschaftlichen Zusammenlebens ist nur
möglich, wenn die psychologischen Gegebenheiten, die wirklichen Faktoren
überhaupt berücksichtigt werden. Macchiavelli, Hobbes, Spinoza sind die
Bahnbrecher dieser neuen Methodologie, des ethischen Realismus.
Vom realistisch ethischen und politischen Gesichtspunkt kritisiert
Spinoza das Moralisieren und den Utopismus, worin er mit Recht die charak
teristische Offenbarung einer irrealen Anschauungsweise erblickt. Ihr Wesen
ist — wie Spinoza richtig darauf hinweist — die Loslösung von der Wirklich
keit, von den Möglichkeiten, das Ausserachtlassen der realen Gegeben
heiten, das Verstricktsein in Illusionen. Hierin besteht die gesellschaftlich
schädliche Rolle des Moralisierens : es lässt das Problem als Lösung, die
Illusion als Wirklichkeit erscheinen. Lenin verurteilt in scharfer Weise das
Moralisieren, die Beschönigung der Wirklichkeit, das Jagen nach sittlichen
Illusionen und weist auf den kleinbürgerlich-reaktionären Charakter eines
solchen Vorgehens hin.3 Das Moralisieren ist ein Hauptzug der bürger
lichen Ethiken. Aber nicht nur der ihrige : Die Neigung zum Moralisieren
und das Bestreben danach tritt immer auf, wenn man die restlose, auf
richtige Erschliessung der Wirklichkeit durch Erweckung von Illusionen
zu ersetzen sucht.
Eine Grundbedingung der realistischen ethischen und politischen
Betrachtungsweise ist nach Spinoza die wissenschaftliche Objektivität,
die bewusste Ausschaltung der entstellenden Wirkung der Leidenschaften
und Affekte. Nur dadurch können die humanistischen Studien der mathe
matischen Forschung ähnlich werden : „Um das Gebiet dieser Wissen
schaft mit ebensolcher Unbefangenheit zu durchforschenwie das der Mathe
matik, habe ich mich sorglich bemüht, die menschlichen Handlungen nicht
zu verlachen, nicht zu beklagen, auch nicht zu verabscheuen, sondern zu
verstehen.”4
Die Ausarbeitung der Prinzipien der wissenschaftlichen Objektivität
ist eine wichtige Aufgabe der mit der Renaissance beginnenden Entwick
lung. Der Gesichtspunkt der Objektivität ist freilich mannigfaltig, und
dementsprechend wird der eine oder der andere Aspekt von den Denkern
betont. In bezug auf die Naturwissenschaften wird den Mystikern und
Kabbalisten gegenüber die Forderung der vom Voluntarismus freien Objek
tivität akzentuiert, zugleich aber wird der scheinbaren Objektivität, der
kühl-unpersönlichen Sachlichkeit der Scholastiker gegenüber — von Giordano
3 Vgl. Lenin, Экономическое содержание народничества и критика его

в книге г. Струве. Соч. т. 1.
4 Abhandlung vom Staate, а. а. О. 57. — ....... et ut ea, quae ad hanc
scientiam spectant, eadem animi libertate, qua res mathematicas solemus,
inquirerem, sedulo curavi, humanas actiones non ridere, non lugere, neque
detestari, sed intelligere . . (Tractatus politicus. Cap. I. § 4.)
33*
516 Zusammenfassung
Bruno, Spinoza und andern — hervorgehoben, dass die schöpferische Wissen

schaft die Einsetzung des ganzen Gefühlsreichtums des Menschen, leiden
schaftliches Wahrheitssuchen erfordert. Die Erreichung wissenschaftlicher
Objektivität duldet nicht nur, sondern fordert geradezu die erhöhte Rolle
der subjektiven, gefühlsmässigen Faktoren im intellektuellen Haushalt
des Menschen.
In der Ethik und den humanistischen Wissenschaften bedrohen
anders geartete Gefahren die wissenschaftliche Objektivität, Gefahren,
welche in den Naturwissenschaften, bezw. in der Mathematik zum grossen
Teile unbekannt sind : gefühlsmässige und affektbetonte Beeinflussung
und dieser zufolge Parteilichkeit, Entstellung der Wahrheit. Dieser Sub
jektivismus ist keineswegs zu verwechseln mit den oben analysierten Offen
barungen der „Subjektivität”, mit dem gefühlsmässigen Festhalten an der
Wahrheit. Spinoza distinguierte in grossartiger Weise zwischen diesen zwei
entgegengesetzten Arten der „Subjektivität”: der Philosoph des „amor dei”
erklärte entschieden : die Wirren in politischen Dingen bewegen ihn weder
zum Lachen noch auch zum Weinen, sondern vielmehr zum Philosophieren
und zum besseren Beobachten der menschlichen Natur.5 Spinoza forschte
die Wahrheit leidenschaftlich, „parteiisch”, rechtfertigte und entlastete
jedoch keine die wissenschaftliche Objektivität entstellende Voreingenom
menheit !
b) Wie gelangen wir von den Gegebenheiten zu den Forderungen?
Für den Aufbau der Ethik und der ihr verwandten Wissenschaften
sind zwei Arten, zwei Typen möglich. Der erste Typus — der Jahrtausende
hindurch der vorwaltende war — geht von den Forderungen aus. Dies
war das Vorgehen der idealistischen Ethiker und politischen Theoretiker.
Die ethischen Prinzipien und Lehren wurden hier nicht von den Gegeben
heiten, sondern von den Trieben und frommen Wünschen bestimmt.
Freilich fehlte auch in den Ethiken normativen Charakters nicht
immer und notgedrungen die Beachtung wirklicher Gegebenheiten. Die
ethischen Anforderungen wurden nicht immer irreell gefasst (wie z. B. in
der christlichen Ethik), die ethischen Normen wurden von manchen Mora
listen oft den moralischen Verhältnissen des wirklichen Lebens angepasst.6
Aber Ethiken von prinzipiell normativem Typus haben die Loslösung von
der Wirklichkeit immer ermöglicht ; solche Gefahren birgt die Methode
des Normativismus selbst.
5 Spinoza, Briefwechsel. 30. Brief.

6 Solcherart ist z. B. die moralische Auffassung der Sprichwörter,
in welchen sich die Volksmoral widerspiegelt. Einen ähnlichen Charakter
zeigt die Grundlinie der Sprüche Salomos.
Zusamm enfassung 517
Es ist verständlich, dass am Anfang der Neuzeit die materialistische

Richtung, indem sie den Irrealismus und Illusionismus usw. der normativen
Ethik ablehnt, einen neuen Typus der Ethik (und Politik) zu schaffen sich
bemüht. Das neue Programm lautete . in der Ethik und der Politik muss
von wirklichen Gegebenheiten ausgegangen werden. Hier jedoch beginnt
das Problem : wie ist es möglich, von den Gegebenheiten zu den Aufgaben
zu gelangen? Die Natur ist moralisch indifferent ; mit welchem Rechte
tritt nun der Gesichtspunkt der moralischen Werte in der materialistischen
Ethik auf?
Die Bahnbrecherder neuen Ethik und Politik sahen sich somit vor ein
prinzipielles Problem von ausserordentlicher Tragweite gestellt, vor ein
Problem, welches bis auf den heutigen Tag ein Grundproblem der Ethik
bildet. Hat die Ablehnung des Normativismus notgedrungen ein Stecken
bleiben im Naturalismus zu bedeuten? Oder gibt es für die -wissenschaft
liche Ethik einen gangbaren Weg zwischen der Skylla des Normativismus
und der Charybdis des biologischen Naturalismus?
Die methodische, weltanschauliche Grundlage der normativen
Ethiken ist der ethische Dualismus. Der schuldhafte Mensch, die in Sünde
empfangene und hinfällige Natur auf der einen Seite, das göttliche Gebot
auf der andern. Das moralische Standhalten ist gleichbedeutend mit der
Überwindung der Natur. Hinter den Verboten der „Zehngebote” der ideali
stischen Moral liegt die Vorstellung, dass der Mensch durch seine Natur,
durch seine sündhaften Neigungen zum Begehen von allerlei „natürlichen”,
ja „unnatürlichen” Sünden veranlasst wird.
In der Geschichte des ethischen Denkens tauchte jedoch bereits im
Altertum eine Konzeption auf, welche die moralischen Werte nicht der
Natur entgegengesetzt, sondern ihre natürlichen Wurzeln erkannt hat.
Nach der stoischen Lehre ist „die Tugend nichts anderes als eine in sich
vollkommene und zur höchsten Entwicklung gelangte Natur”.7 Natur
(natura) und Tugend (virtus) sind somit nicht einander ausschliessende
Gegensätze : die Natur selbst wird zur Tugend.
Für das Entstehen solcher und ähnlicher ethischer Gedanken wurde
dann durch die Mystik des Mittelalters und der Renaissance mit der Lehre
von der Werthaftigkeit des Seins eine besonders günstige weltanschauliche
Atmosphäre geschaffen ; alles, was die Natur zuwege bringt, ist gut, wert
voll, vollkommen. Diese monistische Weltansicht duldete allerdings auch
in der Ethik nicht die dualistische Entgegensetzung von Natur und Tugend.
Man konnte für die Forderungen, für die sittlichen Werte keine besondere
Sphäre konstruieren. Die Werte mussten im Sein selbst gesucht und aufgezeigt
werden : man hatte die Tugend, die Vernunft in der Natur zu erkennen>
7 „Est autem virtus nihil aliud, quam in se perfecta et ad summum

perducta natura.” (Cicero, De legibus. I.)
518 Zusammenfassung
Spinoza gründet seine Ethik und seine Rechtstheorie auf von dieser
monistischen Tradition abgezogene Prinzipien : r a t i o n i h i l c o n tr a n a tu r a m
d o c e t, 8 die Lehre der Vernunft steht überhaupt nicht in Gegensatz zur Natur.
Die Vernunft ist nämlich nicht etwas, was von aussen ins menschliche Leben
eindringt, gab es doch nach Spinoza selbst im urzeitlichen Naturzustände
Menschen, die das Wort der Vernunft befolgten.89
Die Begriffe der „Natur”, des „Lebens” gewinnen in dieser Auf
fassung einen neuen Inhalt. Der Wert braucht nicht von aussen in die
Wirklichkeit, in die Gegebenheit hineingetragen zu werden, weil die Wirklich
keit selbst wertvoll ist. Der menschlichen N a t u r ist nicht nur die Animalität,
sondern auch die Möglichkeit der Moralität immanent. Das Leben ist nicht
nur eine biologische Kategorie ; zum Begriffe des menschlichen Lebens
gehört auch unbedingt die r a t i o und die v ir tu s . Die biologischen Lebens-
funktionen bilden nur einen Aspekt des menschlichen Lebens ; der Begriff
des ganzen Lebens ist hundertmal reicher als dieser.
„Wenn ich also sage, d i e Regierung sei die beste, unter der die
Menschen in Eintracht leben, so verstehe ich unter menschlichem Leben
nicht bloss den Kreislauf des Blutes und die übrigen allen Lebewesen gemein
samen Funktionen, sondern in erster Linie, was man Vernunft, wahre Tüch
tigkeit und wahres Leben des Geistes nennt.”10
Auf diese Weise fand Spinoza die Lösung des grundlegenden metho
dologischen Problems der Ethik : wie es fertig zu bringen sei, dass wir,
indem wir den idealistischen Normativismus verwerfen, nicht in den Natura
lismus und Biologismus versinken. Den Boden der Realität, die Sphäre der
Gegebenheiten braucht der Ethiker nicht zu verlassen, weil die Vernunft
selbst auch eine Gegebenheit, eine in der menschlichen Natur liegende
Möglichkeit — die Natur unseres b e sse re n I c h s ist.11
Die hier skizzierten Probleme sind auch im ethischen Denken unserer
Tage lebendig. Die Ethik des Neukantianismus hat den Standpunkt des
Normativismus erneuert. Für Nietzsche (und seine Anhänger) ist, indem er
sich auf das gegen die moralischen Werte indifferente Leben beruft, der
8 Spinoza, T r a c ta t u s p o l it i c u s . Cap. III. (Ausgabe von Vloten und

Land. Bd. I. S. 260.) —■Und in der Ethik : „Cum ratio nihil contra naturam
postulet . . . (Pars IV. Prop. XVIII. Scholium.)
9 Vgl. Spinoza, A b h a n d lu n g v o m S ta a te . Kap. III. § 7.
10 A. a. O. S. 89. — „Cum ergo dicimus, illud imperium optimum esse,
ubi homines concorditer vitam transigunt, vitam humanam intelligo,
quae non sola sanguinis circulatione et aliis, quae omnibus animalibus sunt
communia, sed quae maxime ratione, vera mentis virtute et vita definitur.”
(Ibid. cap. V. § 5. p. 289.)
11 Spinoza, E t h i k . IV. Teil. Hauptsatz 32 : „Insofern stimmt das
Streben des besseren Teils von uns mit der Ordnung der ganzen Natur
zusammen.” Phil. Bibi. Bd. 92. Leipzig 1922. Verlag von Felix Meiner.
S. 242.
Zusammenfassung 519
natürliche Mensch, die auf ihr biologisches Wesen reduzierte menschliche

Natur, das animalische und bestialische Lebewesen die Richtschnur der
Ethik. Sowohl Spinoza wie Nietzsche erwähnen das Leben. Doch bei Spinoza
umfasst der Begriff des Lebens den ganzen Reichtum des menschlichen
Lebens, auch die im Laufe der Geschichte unter der Einwirkung der Zivili
sation entwickelten menschlichen Eigenschaften und Ansprüche. Nietzsche
entblösst nicht nur den Menschen, sondern beraubt ihn auch der tatsäch
lichen moralischen Qualitäten, die er in der historischen Entwicklung
erworben hat. Nach Nietzsche ist das Leben die letzte Instanz, das Leben
aber ist indifferent gegen die Werte. Das Leben jedoch, worauf Nietzsche
sich beruft, ist in Wahrheit ein mythologischer Begriff. Im wirklichen Leben,
in der natürlichen Gefühlswelt des Menschen entstehen auch die moralischen
Gefühle und die sittlichen Kategorien. Sehr schön — und man kann sagen,
im Geiste der ethischen Auffassung Spinozas — lehnt Thomas Mann den
nietzscheschen Biologismus und Vitalismus ab und stellt ihm den vollen
wahren Begriff des L e b e n s entgegen :
„Der junge Verfasser von B u d d e n b r o o k s ” , schreibt er von sich, „hatte
die Psychologie des Verfalls von Nietzsche gelernt. Was er ablehnte oder
einfach nicht ernst nahm, war die Verkündigung des trunkenen Vitaiisten,
es gäbe, keinen festen Punkt ausserhalb des Lebens, von dem aus über das
Dasein reflektiert werden könnte, keine Instanz, vor der das Leben sich
s c h ä m e n könnte.’ Das mag ein deutscher Gedanke sein, ein europäischer
ist es nicht, — nicht die Gesinnung europäischer Humanität, deren Schüler
ich mit fünfundzwanzig Jahren so gut wie mit siebzig war. Jener ,feste
Punkt’, jene .Instanz’ sind vorhanden, und sie liegen im Menschen, der
mit seinem geistigen Teil ausserhalb des Lebens und über ihm steht . . .”12
Spinozas Betrachtungsweise, die in der V e r n u n f t einen grundlegenden
Paktor der menschlichen Natur erkannte, entzog nicht nur dem b io lo g is c h e n
Fatalismus den Boden. Obgleich er sich unmittelbar nur mit dem Biologis
mus befasste, hat er dennoch prinzipiell über die methodologische Absur
dität eines jeden Bestrebens Licht verbreitet, das nur die den Menschen
bindenden, an die Erde fesselnden Faktoren beachtet, und vergisst, dass
zu den Gegebenheiten, zur echten Natur des Menschen auch die „befreien
den” Faktoren gehören. Das Vorhandensein der notwendigen Momente
bildet kein Hindernis für die moralische Verantwortung des Menschen, für
die Möglichkeit, dass der Mensch, der Vernunft gehorchend, seinem besseren
Ich zum Siege verhelfe. Die in unserem Jahrhundert verbreiteten soziolo
gischen Ansichten, wonach der menschliche Charakter durch den Körperbau,
den Rassencharakter, den psychologischen Typus oder die gesellschaftliche
Umwelt in absoluter Weise determiniert würde — sie alle beruhen auf der
12 Vgl. Thomas Mann, Z u e in e m K a p i t e l a u s „ B u d d e n b r o o k s ” ( 1 9 4 7 ) .

Th. Mann, Aufbau Verlag, Berlin 1955. Bd. X II. 467.
G e s a m m e lte W e rk e .
520 Zusammenfassung
Fetischisierung der Gegebenheiten, sie alle bleiben weit hinter dem ethisch
soziologischen Standpunkt Spinozas zurück,
Die skizzierten methodologischen Auffassungen beziehen sich nicht
nur auf die in engerem Sinne genommene Ethik, sondern auch auf die Politik.
Insbesondere der Realismus, die Forderung des Ausgangs von den wirklichen
Gegebenheiten. Bei der Einrichtung des Staates müssen — nach Spinoza —
alle utopischen Illusionen verworfen werden. Die Organisation eines Staates
kann nicht bloss auf die eventuelle Gewogenheit der Staatsbürger, auf
das Wohlwollen der Führer aufgebaut werden. Die richtige Einrichtung
des Staates will Spinoza d u r c h I n s t i tu ti o n e n sichern : „. . . deshalb muss
die Regierung notwendig so eingerichtet werden, dass alle, Regierende wie
Regierte, mögen sie wollen oder nicht, dasjenige tun, was das Gemeinwohl
fordert.”13 Die Menschheit wäre von vielen Enttäuschungen und Ernüchte
rungen verschont geblieben, wenn diese weisen Prinzipien des politischen
Realismus tatsächlich verwirklicht worden wären.
Das Problem des Naturreehts
Die Studie gibt eine Übersicht der Geschichte des Begriffs des Natur
rechts, seiner Form- und Inhaltsveränderungen vom Altertum bis zum
XVII. Jahrhundert. Den Übergang von der religiösen Auffassung des
Naturrechts zur modernen Auffassung desselben vertrat Grotius. Hobbes
und Spinoza bauen die Theorie des Naturrechts auf ganz neue Grundlagen,
auf die des N a t u r a li s m u s . (Die Grundlage der naturrechtlichen Spekulation
ist die Untersuchung des Wesens der menschlichen Natur.) In vielen Hin- .
sichten jedoch weichen die Auffassungen von Hobbes und Spinoza von
einander ab.
Hobbes’ Gedankengang ist — in kurzen Umrissen — folgender.
Im N a t u r z u s t a n d (status naturalis) sind die sittlichen Normen unbekannt :
die Menschen werden vom Interesse der blossen Selbsterhaltung bewegt.
Sie halten alles für berechtigt, was für sie nützlich ist ( i u s und u t i le sind
damals gleichbedeutende Begriffe) und nach dem natürlichen Recht können
sie alles tun und tun auch alles, was in ihrer Macht steht.
Infolge dieser natürlichen Freiheit leben die Menschen in ununter
brochenem Kriege gegeneinander (bellum omnium contra omnes).
Das G e se tz d e r N a t u r (lex naturalis) jedoch — gegen das niemand
sündigen kann, weil es in der Natur des Menschen liegt — schreibt das
Streben nach friedlichem Leben vor. Das Gesetz der Natur, d. h. das Wort
der Vernunft gebietet somit, dass die Menschen ihr Naturrecht aufgeben
und auf ihre unbeschränkte Freiheit verzichten sollen. So entstand als
13 Spinoza, Abhandlung vom Staate. Kap. VI. § 3. a. a. O. 92.

Zusammenfassung 521
Resultat des G e s e lls c h a fts v e r tr a g s die staatliche Macht, die nunmehr die
einzige und unumschränkte Besitzerin des natürlichen Rechts i s t . , ,14
Spinoza baut seine allgemeine Rechtstheorie auf ähnliche Grund
begriffe und folgt in vielen Punkten genau dem englischen Philosophen.
Dennoch gelangt er — trotz derselben Kategorien, ja vieler gleicher Sätze
— zu diametral entgegengesetzten Konsequenzen. Er selbst äussert sich
über diese Frage folgenderweise :
„Was die Staatslehre betrifft, so besteht der Unterscheid zwischen
mir und Hobbes . . . darin, dass ich das Naturrecht immer unangetastet
lasse.”15 *
Der andere Unterschied aber, von dem Spinoza hier nicht spricht,
weil er für ihn ganz natürlich war, besteht darin, dass Spinoza den Begriff
des Naturrechts seinem auf den natürlichen Determinismus gegründeten
Weltbild einbaut, und in seinen rechtstheoretischen Darlegungen d u r c h
g e h e n d e die Gesetze der menschlichen Natur, bezw. die allgemeine Gesetz
mässigkeit der Natur berücksichtigt. Obgleich auch Hobbes auf dem Boden
des Determinismus steht, denkt er in seinen rechtstheoretischen Schriften,
wenn er vom Naturgesetze (law of nature, lex naturalis) spricht, dennoch
zumeist an Gesetze von normativem Typus (the first and fundamental
law o f Nature . . . is to seek Peace and follow by all means we can, tn
defend ourselves),16 und versteht unter Naturgesetzen in solchem Zusammen -
hange die allgemeingültigen sittlichen Gesetze, die Vernunftgesetze. Spinoza
hält auch in seinen rechtstheoretischen Schriften konsequent an dem
„naturwissenschaftlichen” Sinn des Naturgesetzbegriffs fest.
Die rechtstheoretische Konzeption Spinozas ist in kurzen Umrissen
folgende. Der Ausgangspunkt ist auch bei ihm der N a t u r z u s t a n d (status
naturalis), in welchem das Recht der Menschen durch die Macht eines jeden
bestimmt wird. Tugend, Schuld, gerecht, ungerecht — sind unbekannte
Begriffe. Handelt man nach den G e se tze n der menschlichen N a t u r , so handelt
man nach dem höchsten natürlichen R e c h t: denn d e r M e n s c h i s t e in T e i l
d e r N a t u r , ein Teil der Gottheit. Das Naturrecht erlaubt alles, was aus
den allgemeinen Gesetzen der Natur hervorgeht. Wegen der beständigen
Feindseligkeit jedoch vermögen die Menschen im Naturzustände kaum
von ihrem Naturrecht Gebrauch zu machen (homines in statu naturali vix
sui juris esse possunt), sie vermögen ihr eigenes Wohl nicht entsprechend
zu fördern. Demzufolge fassen die Menschen den Beschluss, den natürliche n
Standpunkt aufzugeben, den Gesellschaftsvertrag (contractus oder foedus)
zu schliessen, den Staat zu gründen. Zusammen mit der Kategorie des
14 Die textmässige Quelle für Hobbes’ Auffassung vom Naturrecht

ist : I. Teil. Kap. 14— 17.
L e v ia th a n .
16 Spinoza, B r ie fw e c h s e l. 50. Brief, a. a. O. 209.
16 Hobbes, L e v ia th a n . I. Theil. Kap. 14.
522 Zusammenfassung
staatsbürgerlichen Gehorsams kommen auch die übrigen rechtlichen und

sittlichen Kategorien zustande.
Nach Spinozas Auffassung hebt der durch den Staatsvertrag ent
standene staatliche Zustand das Naturrecht der Menschen nicht auf (jus
naturae uniuscujusque . . . in statu civili non cessat.) Zu dieser von Hobbes
im Grunde verschiedenen, radikal neuen Konsequenz wurde Spinoza von
seinem äusserst konsequenten Materialismus geführt : die Gesetze der
menschlichen Natur hat auch die Existenz des Staates nicht verändert.
„Denn der Mensch handelt im natürlichen wie im staatlichen Zustand nach
den Gesetzen seiner Natur und ist auf seinen Vorteil bedacht.”17 Das Natur
recht der Menschen bedeutet Schutz gegen die etwaigen Übergriffe der
Staatsmacht, gegen die etwaigen Versuche, die grundlegenden mensch
lichen Rechte mit den Füssen zu treten. Spinoza betont, keine Macht könnte
den Menschen zu Handlungen, die der menschlichen Natur zuwider sind,
zwingen (z. B. dazu, gegen sich selbst zu zeugen).18
Spinoza gelangt somit, von der Konzeption des Naturrechts ausgehend
— im Gegensatz zu Hobbes — zu d e m o k r a tis c h e n Konsequenzen. Und dies
erreicht er nicht durch „Einschmuggelung” irgendeines verbogenen morali
schen Gehalts in die wissenschaftlichen Kategorien, sondern vielmehr durch
Erschliessung des tieferen Inhalts der rechtstheoretischen Kategorien,
hiemit dadurch, dass er mit seinen Analysen bis zur Wurzel dieser Begriffe
(bezw. der durch sie angedeuteten Erscheinungen) gedrungen war. Nicht
irgendein hochfliegender Idealismus, sondern gerade sein tiefdringender
Realismus führte ihn zu der Erkenntnis, dass das Naturrecht, der Instinkt
der Selbsterhaltung sich unweigerlich aus den Gesetzen der Natur ergibt.
Aber nicht nur auf das Recht der blossen Selbsterhaltung kann der Mensch
nicht verzichten, auch sein menschliches Wesen vermag er nicht abzulegen.19
Die staatliche Allmacht hat nach Spinoza mehrere Schranken : das
persönliche Interesse der Menschen, das sie bis ans Ende verteidigen, ihre
Menschlichkeit, auf das sie nicht zu verzichten vermögen, endlich das exi
stenzielle Interesse des Staates selbst, das gebietet, die Grenzen der vernünfti
gen Ethik nicht zu übertreten, weil er dadurch seinen eigenen Verfall
herbeiführe.20
Wenn der Staat vernunftwidrig handelt und die eigene Festigkeit,
die eigenen Grundlagen zerstört, so können wir sagen : der Staat s ü n d ig t.
Dies ist die Sprache der politischen Moral. Denselben Gedanken hat Spinoza
in der Sprache des Staatsrechts so ausgedrückt, dass der Gesellschafts -
17 A b h a n d l u n g vom S t a a t , a. a. O. 72. — „Homo namque tam in

statu naturali, quam civili ex legibus suae naturae agit, suaeque utilitati
consulit” (Tract, pol. Cap. III. § 3.)
18 Vgl. Spinoza, A b h a n d lu n g v o m S t a a t e . Kap. III. § 8.
18 Ebenda. Kap. IV. § 4.
20 Ebenda.
Zusammenfassung 523
vertrag keine ewige Dauer, keine ewige Gültigkeit hat. Handeln die Anführer
gegen das Gebot der gesunden Vernunft, so geraten die Grundlagen des
Staates in Schwanken, der Vertrag tritt ausser Kraft, der Staat löst sich
auf.21 So taucht bei Spinoza die Lehre von der Auflösbarkeit des Gesell
schaftsvertrags auf, mit welcher Rousseau das Denken — und auch das
politische Leben — des XVIII. Jahrhunderts revolutionieren wird. Die Un
abhängigkeitserklärung Amerikas (1776) beruft sich auf das natürliche
Recht der Menschen zum Leben, zur Freiheit und zum Glück, wie auch auf
die aus dem Xaturrecht folgende Konsequenz, dass der Gesellschaftsvertrag
auflösbar ist, wenn der Herrscher die unveräusserlichen Rechte der Unter
tanen nicht verbürgt.22
Das demokratische Staatsideal
Die ideologischen Begründer der Demokratie waren weit davon

entfernt, sich mit den formalen Kriterien der demokratischen Staatseinrich
tung zu begnügen. Spinoza stellt mehrere inhaltliche Kriterien und Forde
rungen der Demokratie f e s t ; so die Verwirklichung des Friedens, Schaffung
von Freiheit und Wohlfahrt usw. Der grundlegende Inhalt und das Wesen
der Demokratie ist die Verwirklichung der humanistischen Ideale, die
Sicherung eines menschlichen Lebens, das sich nicht in den vegetativen
Lebensfunktionen erschöpft, „sondern in erster Linie Vernunft, wahre
Tüchtigkeit und wahres Leben des Geistes” bedeutet.
Die politischen Kategorien erfüllt Spinoza mit Inhalt — mit humani
stischem Inhalt. Er weist daraufhin, dass die demokratischen Prinzipien
nur dann wertvoll sind, wenn ihre Verwirklichung wahrlich zur Bereicherung
des menschlichen Lebens, zur Humanisierung des Lebens beiträgt. Mit
besonderer Prägnanz führt er diese seine Vorstellung im Zusammenhänge
mit der Idee des Friedens aus. Nach formaler Deutung ist Frieden, wenn
es keinen Krieg gibt. Spinoza lehnt diese formale Auffassung ab : dass es
keinen Krieg gibt, bedeutet noch bei weitem nicht den Frieden :
„Von einem Staate”, schreibt er in der Abhandlung vom Staate,
„dessen Untertanen aus Furcht nicht zu den Waffen greifen, kann man
eher sagen, dass er ohne Krieg als dass er im Friedenszustand sei. Denn
21 Ebenda.
22 ,,. . . Whenever any Form of Government becomes destructive of
these ends, it is the Right of the People to alter or to abolish it and to
organizing its power in such form, as to then shall seem most likely to
effect their Safety and Happiness.”
524 Zusammenfassung
F r ie d e ist n ic h t F r e i s e in v o n K r i e g , s o n d e r n e in e T ü c h tig k e it, d i e a u s d e r

S e e le n s tä r k e h e rv o rg e h t.” 23
Wie sehr Spinoza das Problem der Demokratie nicht formell auf
fasst, wie sehr er es für eine Frage der Lebensform und des Lebensinhalts
und nicht bloss der blossen Staatsform hält, das beweist am besten der
Grundgedanke der A b h a n d lu n g v o m S t a a t e , wonach die Errungenschaften
der Demokratie, obgleich die demokratische Staatsform die ideale ist,
dennoch nicht an diese gebunden sind : durch entsprechende organisato
rische Verfügungen kann auch die Monarchie, beziehungsweise die aristokra
tische Staatsform mit demokratischem Inhalt erfüllt werden. Nicht die
Frage der Staatsform ist die entscheidende — obgleich auch sie nicht neben
sächlich ist —, sondern welche tatsächliche Funktion der Staat erfüllt,
welchen Zwecken er in den Dienst gestellt wird.
Spinoza, der in seiner Staatstheorie über die Art und Weise der
V e r w ir k lic h u n g der humanistischen und moralischen Prinzipien sinnt, kann
sich keineswegs damit zufrieden geben, die Richtigkeit der demokratischen
Regierungsprinzipien in abstrakter Weise zu verkündigen. Über die formal
rechtliche Auffassung der Demokratie geht er besonders insofern hinaus,
als er mit der Erschliessung der richtigen Prinzipien zugleich darauf hin
weist, was für organisatorische Vorkehrungen, was für Institutionen zur
Realisierung der demokratischen Prinzipien nötig sind.
Bedauerlicherweise ist die Schrift, die Spinoza ausdrücklich den
politischen Fragen widmete, unvollendet geblieben. Die Feder entfiel der
Hand des Philosophen gerade dort, wo die Studie auf dem Sprunge ist, die
Organisation der demokratischen Staatsform zu detaillieren. Da jedoch
Spinoza — wie wir sagten — auch die übrigen Staatsformen mit demokrati
schem Inhalt zu erfüllen wünscht, so spricht er gelegentlich im Zusammen
hänge mit der Monarchie und der aristokratischen Regierungsform davon,
wie die Verwirklichung der demokratischen Prinzipien d u r c h I n s t i t u t i o n e n
g e s ic h e r t werden könne.
Die organisatorische, die Institutionen betreffende Seite des politi
schen Lebens pflegt in der Geschichte des politischen Denkens in sehr ver
schiedener Weise beurteilt zu werden. Die konservative Richtung umgibt
alle Institutionen des staatlichen Lebens mit dem Glorienschein der Heilig
keit. Dies bildet offenbar ein grosses Hindernis für die Entfaltung der fort
schrittlichen und kritischen politischen Betrachtungsweise. Aber schädlich
für den politischen Fortschritt ist auch die Ansicht, welche die Wichtigkeit
der organisatorischen Garantien nicht erkennt und die Verwirklichung der
richtigen Prinzipien der subjektiv guten Absicht der politischen Anführer,
oder dem Wohlwollen der Geführten anheimlegen möchte. Diese Auffassung
23 Spinoza, A b h a n d lu n g v o m S ta a te . Kap. V. § 4. „Pax enim non belli

privatio, sed virtus est, quae ex animi fortitudine oritur.”
Zusammenfassung 525
ist ein Formalismus schlechtester Art, weil sie im vorhinein darauf verzichtet,
dass wirkliche Garantien die Verwirklichung der richtigen Prinzipien sichern.
Es ist keine paradoxe, sondern bloss eine das Wesen scharf exponierende
Forderung, wenn Spinoza sagt : der Staat müsse so eingerichtet werden,
dass selbst dann, wenn die einzelnen Menschen für sich aus egoistischem
Interesse handeln, aus alledem — durch den Mechanismus der Zusammen
wirkung der Kräfte — für Staat und Gesellschaft sich die besten Konse
quenzen ergeben sollen.
Die organisatorischen Verfügungen, die Spinoza in Vorschlag brachte,
dienten ursprünglich allerdings der Verwirklichung einer bürgerlich-demokra
tischen Staatseinrichtung, der organisatorischen Sicherung des Demokra
tismus eines bürgerlich-demokratischen Systems. Es wäre jedoch ein Fehler,
nicht zu erkennen, dass die eine oder die andere dieser organisatorischen
Verfügungen so beschaffen ist, dass sie nicht nur den Demokratismus
einer bürgerlichen Demokratie zu garantieren vermag, sondern ein not
wendiges und unentbehrliches Element der politischen Demokratie über
haupt, somit auch der sozialistischen Demokratie ist. So verlangt z. B.
Spinoza, dass streng am Geist der Verfassung festgehalten und das Prinzip
„der Seele des Staates”, des Rechts, in greifbaren Gesetzen fixiert werde.24
Die Gesetze sollen nicht den subjektiven Willen des Herrschers widerspiegeln,
sondern die Herrscher sollen vielmehr ihren Willen auf die Verwirklichung
der Gesetze richten.25
Der Schutz der bürgerlichen demokratischen Freiheitsrechte, die
Sicherung der Gedanken- und Redefreiheit, die Schaffung friedlichen Lebens
stehen heute im Vordergrund der Weltansicht der Bestrebungen der fort
schrittlichen Kräfte. Der Schutz der Menschenrechte, das menschenwürdige'
Leben ist heute nicht das Losungswort, die Zielsetzung der Bourgeoisie.
In Spinozas Politik verehren wir die Vorläuferin unserer politischen Ziel
setzungen. Seine Prinzipien, die auf die Bereicherung, Verschönerung des
Lebens, auf die organisatorische Sicherung einer rationalen Staatseinrichtung
gerichtet waren — leben und werden solange leben, als in den Menschen
lebendig bleibt die Erkenntnis, dass das Leben sich nicht in den biologischen
Lebensfunktionen erschöpft, sondern i n e r s te r L i n i e V e r n u n f t, w a h r e T ü c h t ig
k e i t u n d w a h r e s L e b e n d e s G e is te s b e d e u te t.
24 Ebenda. Kap. X . § 9.
25 ,,. . . dass alles Recht der erklärte Wille des Königs ist, aber nicht
dass jeder Wille des Königs auch Recht ist.” (Ebenda, Kap. VII. § 1.
a. a. O. 108.
526 Zusammenfassung
DIE PERSÖNLICHKEIT SPINOZAS
Die Studie befasst sich mit folgenden Fragen :

1. Wie sahen die Zeitgenossen und die Nachwelt Spinozas Charakter
und Persönlichkeit?
2. Einheit von Leben und Lehre bei Spinoza.
3. Hauptzüge der Persönlichkeit Spinozas.
4. War es Verstellung, wenn Spinoza seine Gedanken in theologischer
Sprache zum Ausdrucke brachte?
5. Wissenschaftsgeschichtliche, philosophische und pädagogische
Bedeutung des Briefwechsels.
Diese Zusammenfassung enthält den 3. Punkt der Studie.
Ziel und Inhalt von Spinozas Leben war die Forschung der Wahrheit.
Die Wissenschaften schätzte und betrieb er nicht um ihrer selbst willen,
sondern wegen der darin enthaltenen Wahrheiten. Spinozas Wissenschaftlich
keit war — selbst wenn er sich mit der Vergangenheit, dem Schrifttum der
Vergangenheit befasste -— sehr verschieden von der buchmässigen, in die
Vergangenheit zurückblickenden, vom Leben losgelösten Wissenschaft
der zeitgenössischen Humanisten. Es lohnt sich von diesem Gesichtspunkte
die historisch-philologischen Forschungen Spinozas mit den ähnlichen
Studien des namhaften holländischen Rechtsphilosophen des XVII. Jahr
hunderts, Orotius, zu vergleichen. Grotius kannte nicht die historische
Kritik ; für ihn war das ganze Schrifttum der Vergangenheit, die Bibel
ebensowohl wie die antiken Autoren, — eine „Beispielsammlung”, aus
der man immer schöpfen könne. Trotz seiner imposanten Stoffkenntnis,
seiner literarischen Bewandertheit stand Grotius dem Geiste der modernen
Wissenschaft wesentlich fern. Spinoza behandelt die alten Texte wie ein
Autor von heute ; er gebraucht sie nicht als dekoratives Material, sondern
dazu, um irgendeine Behauptung, eine Feststellung mit ihnen zu beweisen
oder zu widerlegen.
Nicht die „Texte”, die Äusserlichkeiten der Wissenschaft interessie
ren Spinoza, sondern ihr Wesen, ihr „innerer” Gehalt. Er schätzt die alten
Texte nicht, bloss weil sie alt sind — wie es manche Humanisten taten —,
aber er schätzt auch die „neuesten” literarischen oder wissenschaftlichen
Moden nicht, wenn sie keinen andern Wert haben als den, neu zu sein. Von
einem jungen Manne, dessen geistige Entwicklung er Gelegenheit hatte aus
der Nähe zu beobachten, schrieb er : „Darum möchte ich Sie und alle
Bekannten ersuchen, ihm meine Gedanken nicht eher mitzuteilen, als bis
Zusammenfassung 527
er zu reiferen Jahren gekommen ist. Er ist noch zu jung, noch zu wenig in

sich gefestigt und m e h r n a c h N e u h e i t als nach Wahrheit s tr e b e n d ." 1
Der Wert der Wissenschaft liegt nicht in ihrem „Alter” und nicht
in ihrer „Neuheit”, sondern in ihrem W a h r h e its g e h a lt. Die wissenschaft
liche W a h r h e it aber ist die grösste, die „heiligste” Sache ; sie nimmt in
Spinozas Wertung die Stelle, wie die Vorstellung Gottes in den Religionen
ein. Unter der in te lle k tu e lle n L ie b e z u G o tt versteht Spinoza nichts anderes
als die Neigung und Leidenschaft für die wissenschaftliche Wahrheit. Wenn
jemand dies als Übertreibung empfindet und der Meinung ist, Spinoza habe
die Rolle der Wissenschaft unter den menschlichen Werten überschätzt, so
bedenke er nur, dass ohne solche Wertung eine wirklich grosse wissenschaft
liche Schöpfung kaum hätte zustande kommen können.
Für Spinoza ist die Wissenschaft nicht nur eine intellektuelle, sondern
auch eine moralische Angelegenheit. Er wählt auf Grund ernster moralischer
Erwägung den Kreis derjenigen, denen er seine philosophischen Lehren
mitteilt, die er für würdig erachtet, diese „einzig wahre”, jedoch in den
Augen der Reaktion äusserst g e fä h rlic h e Philosophie kennen zu lernen. Und
dazu zwingt ihn nicht nur die nötige Vorsicht : Spinoza ist überzeugt,
dass in der philosophischen Wissenschaft nur ein w a h r e r M e n s c h ernste
Resultate erzielen kann.2 Dieser Gedanke Spinozas über den Zusammenhang
und die Einheit von W is s e n s c h a f t u n d E th o s kann — abgesehen davon, dass
er ein wertvolles autobiographisches „Bekenntnis” und ein Beitrag zur
tieferen Erkenntnis von Spinozas Persönlichkeit ist — keineswegs als ver
altet, als „naiv” betrachtet werden. Denken wir nur daran, mit welchem
Nachdruck M a r x von der w is s e n s c h a f tlic h e n R e d lic h k e it Ricardos spricht,
die den englischen Ökonomen befähigt habe, das in seinem Zeitalter erreich
bare höchste wissenschaftliche Niveau zu erreichen, und mit welch morali
scher u n d wissenschaftlicher Geringschätzung er von Malthus spricht,
von dem er feststellt, dass sich hinter seinen pseudowissenschaftlichen
Theorien wissenschaftliche Unredlichkeit verberge.3
Aus dieser Konzeption folgt, dass der Gelehrte nur auf sein Gewissen
hören und keine Kompromisse zum Nachteil der Wissenschaft eingehen
darf. Wie entsprach Spinozas Leben auf diesem Gebiete seinen philosophi
schen Prinzipien?
Im Jahre 1673 erhält der einsam lebende Philosoph, dessen Name
jedoch damals bereits in weiten Kreisen bekannt war, eine Berufung von der
Universität Heidelberg, den Lehrstuhl für Philosophie zu übernehmen.
Das Annehmen der Berufung hätte dem Philosophen auf einmal gesell-
1 Spinozas Brief an Simon de Vries. Spinoza, B r ie f w e c h s e l. (9. Brief.)

Phil. Bibi. Bd. 96 a. Leipzig 1914. Verlag von Felix Meiner. S. 37.
2 Vgl. Spinoza, A b h a n d lu n g ü b e r d i e V e rb e sse ru n g d e s V e r s ta n d e s .
Phil. Bibi. Bd. 95. Leipzig 1922. Verlag von Felix Meiner. Einleitung.
3 Marx, T h e o r ie n ü b e r d e n M e h r w e r t. Stuttgart 1910. Bd. II. 306 ff.
528 Zusammenfassung
schaftliches Gewicht, Rang verliehen. Doch Spinoza wusste wohl, dass er

unter den damaligen gesellschaftlich-politischen Verhältnissen Deutschlands
seine Überzeugung nicht frei hätte verkündigen können, dass er zu Kom pro
missen gezwungen gewesen wäre. Darum zögert er nicht m it der ablehnenden
Antwort, an deren höflichem Text es unmöglich ist, die grosse moralische
Überlegenheit nicht zu fühlen, wie auch, dass Spinoza keinen Augenblick
diesen Schritt als ein Opfer empfand : , , . . . ich kann m ich nicht dazu ent-
schliessen — schreibt er in seiner Antwort — diese ausgezeichnete Gelegen
heit zu ergreifen. Mein erstes Bedenken ist, dass ich wohl auf die W eiter
bildung der Philosophie verzichten m üsste, wenn ich mich dem Unterricht
der Jugend widmen w ollte. Dann habe ich das Bedenken, dass ich nicht
weiss, in welche Grenzen die Freiheit zu philosophieren einzuschliessen ist,
damit ich nicht den Anschein erwecke, als wolle ich die öffentlich anerkannte
Religion stören ; denn Entzweiungen entstehen weniger aus feurigem R eli
gionseifer, als aus der Verschiedenheit menschlicher Affekte oder aus der
Sucht zu widersprechen, die alles, auch das richtig Gesagte, zu verkehren
und zu verdammen pflegt. Wie ich dies schon in meinem privaten und
einsamen Leben erfahren habe, um wieviel mehr hätte ich es zu befürchten,
nachdem ich zu dieser Würde em porgestiegen w äre.”4
E s war dies kein Ausweichen vor den Kämpfen, sondern eine k ä m p f e
r is c h e Stellungnahme für die eigene Überzeugung, für seine ängstlich b e
wahrte W ahrheit. Spinozas streng o b je k tiv e A n s c h a u u n g s w e is e bedeutete
nicht Gleichgültigkeit, Unempfindlichkeit, „Unparteilichkeit” . Er, der
sich das Ziel setzte, die menschlichen Leidenschaften so zu untersuchen,
als ob sie geometrische Figuren wären, äusserte auch : „ W i r k ö n n e n d e r
W a h r h e it g e g e n ü b e r n ic h t g le ic h g ü ltig s e i n .” 5
Obgleich seine Lebensweise bescheiden und still war, war sein Leben
dennoch ein s tr e itb a r e s L e b e n . Ohne Opportunitätsrücksichten lehrte und
verteidigte er seine Überzeugung gegen kirchliche und weltliche Behörden,
gegen die offizielle Philosophie, gegen eine ganze feindliche W elt. Seine
Werke konnte er zum grossen Teil nur im geheimen, in Handschrift ver
breiten ; und auch so schwebte er in beständiger Gefahr, denn wegen seiner
„gefährlichen” Lehren galt er als verdächtiger, gemeingefährlicher U m
stürzler.67 U nter solchen Umständen kann nur der Mensch durchhalten,
der von seiner Wahrheit fest überzeugt ist. Und wahrlich, Spinoza bekannte
m it Überzeugung : „Ich erhebe nicht den Anspruch, die beste Philosophie
gefunden zu haben, sondern ic h w e is s , d a s s ic h d i e w a h r e e r k e n n e .” '’ Ein
4 Spinozas B rief an J. Ludwig Fabricius. 48. Brief, a. a. O. 206.

5 Spinoza, D e sc a rtes'1 P r i n z i p i e n d e r P h i lo s o p h ie . Phil. Bibi. Bd. 94.
Leipzig 1922. Verlag von F elix Meiner. S. 17.
6 Vgl. hierüber das von Freudenthal gesamm elte dokumentarische
Material in Freudenthals, D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s .
7 Spinozas B rief an Albert Burgh. 76. Brief, a. a. O. 286.
Zusammenfassung 529
gewaltiges Selbstvertrauen! Vielleicht auch ein übertriebenes — könnte

jemand sagen. Man darf jedoch nicht vergessen, dass Spinoza und die übrigen
Bahnbrecher der neuzeitlichen Wissenschaft und Wissenschaftlichkeit
gegen das vielhundertjährige, hochangesehene dogmatische System der
Scholastik anzukämpfen hatten, das sich als den alleinigen Besitzer der
Wahrheit erklärte. Die Kämpfer der neuzeitlichen Wissenschaft vermochten
nur mit unerschütterlichem Glauben an die Wahrheit der Wissenschaft
ihre historische Aufgabe zu erfüllen. In der Überzeugung Spinozas — ic h
w e is e , d a s s ic h d i e w a h r e P h ilo s o p h ie e r k e n n e — gewann das Selbstvertrauen
der n e u z e itlic h e n W is s e n s c h a f t Ausdruck.
Es gibt Menschen, die Spinozas objektive Forschungsmethode für
Apathie, Gleichgültigkeit, „stoische” Unempfindlichkeit halten. Hat doch
Spinoza in einem seiner Briefe über die Kriegführungen seiner Zeit geschrie
ben : „Mich bewegen diese Wirren weder zum Lachen, noch auch zum Wei
nen, sondern vielmehr zum Philosophieren und zum besseren Beobachten
der menschlichen Natur. Denn ich halte es nicht für recht, über die Natur
zu spotten und noch viel weniger, über sie zu klagen, wenn ich denke,
dass die Menschen wie alles übrige nur einen Teil der Natur bilden und dass
ich doch nicht weiss, wie jeder Teil der Natur mit seinem Ganzen zusammen
hängt.”8 Diese berühmten Zeilen Spinozas — er äusserte sich auch mehr
mals in ähnlichem Sinne — verteidigen nicht den Standpunkt der Gleich
gültigkeit und Neutralität gegen die Wahrheit, sondern nehmen den
G e s ic h ts p u n k t d e r o b je k tiv e n F o r s c h u n g dem Subjektivismus und Volunta
rismus gegenüber in Schutz. Man darf nicht vergessen, dass die religiöse
Ethik, ja die idealistische Ethik überhaupt über die menschliche Natur
„spottet oder klagt”, aber kein realistisches Bild von ihr gibt. In der Objek
tivität Spinozas kommt die w is s e n s c h a ftlic h e A n s c h a u u n g s w e is e der neuzeit
lichen Wissenschaften zum Ausdruck. Die wissenschaftliche Objektivität
in diesem Sinne hielt auch sowohl Marx wie Lenin für die unerlässliche
Bedingung des Erschiiessens der Wahrheit.9
Manche modernen Bourgeois-Psychologen — z. B. Spranger —
stellen den theoretischen Menschen als sich den aktuellen Problemen der
Welt verschliessend und wörtlich sich an das Prinzip des „weder weinen
noch lachen” haltend dar. Spranger weist an mehreren Stellen darauf hin,
dass er eben in Spinoza eine Verwirklichung des so sich vorgestellten theore
tischen Menschen erblickt.10 In Wahrheit freilich stand Spinoza solcher
Einseitigkeit fern. Wir wissen, dass er im politisch-gesellschaftlichen Leben
8 Spinozas Brief an Heinrich Oldenburg. 30. Brief, a. a. O. 141.

9 Vgl. Marx, T h e o r ie n ü b e r d e n M e h r w e r t, а. а. О. II. 313 ; ferne r:
Lenin, Z u r C h a r a k te r is tik d e s ö k o n o m is c h e n R o m a n t iz i s m u s . Werke. Bd. I.I
10 Vgl. Spranger, L e b e n s fo r m e n . Halle 1927.
530 Zusammenfassung
seiner Zeit eine ernste Rolle spielte.11 Aber nicht nur, dass er unpolitisch
gewesen, sondern auch seine „stoische” Kühle ist eine blosse Legende.
Leibniz zeichnete von seiner persönlichen Begegnung mit Spinoza folgende
interessante und charakteristische Episode auf. „Ich habe nach dem Essen
einige Stunden mit Spinoza verbracht. Er sagte mir, er habe sich am Tage
der Ermordung der Herren de Witt gedrungen gefühlt, in der Nacht hinaus
zugehen und irgendwo, nahe dem Orte (der Ermordung) ein Papir anzu
heften, auf dem stünde : ,Ultimi barbarorum!’. Aber sein Hauswirt habe
ihm das Haus verschlossen, denn er würde sich der Gefahr ausgesetzt haben,
zerrissen zu werden.”12 Dies freilich ist alles, nur nicht stoische Kühle und
Unempfindlichkeit. Der theoretische Mensch bleibt, wenn er die Wahrheit
in der Ebene der Wissenschaft, der Theorie le id e n s c h a ftlic h zu suchen gelernt
hat, auch dann nicht gleichgültig, wenn von seinen Idealen die Rede ist oder
es sich um das Leben seiner Freunde, seiner Angehörigen handelt!
Die Wissenschaft spielte in Spinozas Leben eine sehr grosse Rolle г
dennoch würde es ein unrichtiges Bild ergeben, wollten wir ausschliesslich
diesen Zug seines Charakters hervorheben. Spinoza war H u m a n i s t in dem
Sinne des Wortes, dass er den v o lle n R e ic h tu m des menschlichen Lebens
erstrebte. Seine ganze Ethik gründet sich auf das Prinzip der m e n s c h lic h e n
W ü r d e : es verträgt sich mit der menschlichen Würde nicht, in der Hoffnung
irgendeiner jenseitigen Belohnung sittlich zu sein ; der freie Mensch liebt
und befolgt die Tugend um ihrer selbst willen. Auch die Verachtung der
irdischen Lebensgüter verträgt sich nicht mit der humanistischen Auf
fassung des menschlichen Lebens : Spinoza war kein Verkünder der aske
tischen Lebensweise, noch führte er selbst eine solche. Wohl aber kannte
er eine Rangordnung unter den Lebensgütern und die höchste Stelle kam
darin den in te lle k tu e lle n G e n ü s s e n zu.
Eine grosse Rolle spielten in Spinozas Leben die Freunde und Schüler.
Die Pflege der Freundschaft war bei ihm nicht einfach die Nachahmung
antiker Beispiele. Seine Freunde waren zugleich seine Schüler, die Ver
breiter seiner Ideen. Die Freundschaft vermochte er sich nur auf prinzipieller
Grundlage vorzustellen und eine solch feste, auf prinzipieller Grundlage
beruhende Freundschaft zwischen zwei Menschen schätzte er —- eben als
Humanist — als das Höchste auf der Welt : „Denn unter allen Dingen
— schreibt er in einem Briefe — die nicht in meiner Macht stehen, schätze
ich nichts höher als die Ehre, mit Leuten, die aufrichtig die Wahrheit lieben,
in ein freundschaftliches Verhältnis zu treten ; denn ich glaube, dass wir
auf der Welt nichts, das ausserhalb unserer Macht steht, ruhiger lieben
11 Hierüber kamen in erster Linie die Forschungen von Freudenthal

und Gebhardt zu bedeutsam en Resultaten.
12 Mitgeteilt in : S p i n o z a , L e b e n s b e s c h re ib u n g e n u n d G e sp r ä c h e . Über
tragen und herausgegeben von Carl Gebhardt. Philosophische Bibliothek
Band 96 b. Leipzig 1914. Verlag von Felix Meiner. S. 120.
Z usammenfassung 531
können als solche Menschen. Denn es ist ja unmöglich, die Liebe, die diese
zueinander, empfinden aufzulösen, weil sie begründet ist auf der Liebe, die
jeder zur Kenntnis der Wahrheit hat, gerade so unmöglich wie der Wahrheit
nicht anzuhängen, nachdem man sich einmal ihr angeschlossen.”13 Stellte
sich später heraus, dass die Freundschaft dennoch nicht auf prinzipiellen
Grundlagen gegründet war, dass der „Freund” sich der gemeinsamen For
schung und Liebe der Wahrheit als unwürdig erwies, — so löste Spinoza
augenblicklich ohne Zaudern das freundschaftliche Verhältnis.
Seine Freunde wählte er vor allem nach ethischen Normen. Daher
kommt es, dass es unter seinen Korrespondenzpartnem viele einfache
Leute gibt, die eben nur ein Interesse für die Philosophie an den Tag legten.
Spinoza beantwortet ihre Fragen in allen Fällen, wenn er einem aufrichtigen
Wahrheitsstreben begegnet; er gibt den Kampf nur dann auf, wenn er
einsehen muss, sich geirrt zu haben, und sein pädagogischer Versuch auf
hartnäckigen, böswilligen Widerstand stösst.
Es unterliegt keinem Zweifel, dass jeder echte Humanist einiger -
massen auch Pädagoge ist (das zeigt Thomas Mann sehr schön im
„Zauberberg”14). Die pädagogische Fertigkeit Spinozas äussert sich nicht
nur in der Geduld, mit welcher er die aufgeworfenen Fragen immer aufs
neue zu beleuchten, zu erklären geneigt war, sondern auch in den Methoden.
Während er in der „Ethik” die Probleme auf hoher Stufe der Abst raktion
behandelt, sucht er in seinen Briefen seine abstrakten Gedanken mittels
gemeinverständlicher Beispiele aus den einfachen, konkreten Erscheinungen
des praktischen Lebens dem Verständnis der Fragenden näher zu bringen.
Sein Verhältnis zum Volke, zu den einfachen Leuten war unmittelbar,
innig und herzlich. Dies mag sonderbar scheinen, wenn man daran denkt,
mit welcher Verachtung er in seinen Werken von der Menge, dem vulgus
spricht. Und dennoch besteht kein Widerspruch zwischen den zwei Gesten.
In dem Vokabular der Rationalisten ist vulgus keine gesellschaftliche Kate
gorie, es bedeutet nicht das einfache Volk, sondern ist in erster Linie ein
Begriff logischen Charakters und bezeichnet diejenigen, die sich dem Lichte
des Intellekts verschliessen.
Er war nicht nur ein Bürger der Republik des Schrifttums, sondern
auch ein guter Bürger seines Vaterlandes, Hollands: mit seiner wissen
schaftlich-literarischen Tätigkeit unterstützte er die holländische fort
schrittlich-bürgerliche Partei gegen die klerikale Reaktion. Ja, wenn es nötig
war, betrat er auch unmittelbar, ohne die eigene Person zu schonen, den
Kampfplatz. Bereits todkrank suchte er den Generalstab des französischen
Heeres auf seinem Kriegsquartier auf, um zwischen den holländischen
13 Spinozas Brief an Willem van Blyenbergh. 19. Brief, a. a. O. 78/79.

14 Der Settembrini des „Zauberberg” vertritt freilich eine späte,
blutarme, dem Liberalismus aufgepropfte, somit entstellte Form des Huma
nismus.
34*
532 Zusammenfassung
Anführern und dem Befehlshaber des feindlichen Heeres Condé eine unmittel
bare Fühlung zu schaffen. Das Unternehmen war von keinem Erfolg gekrönt
und die politischen Gegner Spinozas waren am Werke, ihn in den R uf eines
Landesverräters zu bringen. Die Wut des vor der klerikalen Partei fanatisier-
ten Pöbels liess die Lage Spinozas sehr bedenklich erscheinen. Seinen Haus
herrn, der eine Bestürmung des Hauses befürchtete, beruhigte Spinoza mit
folgenden Worten : „Macht Euch darüber keine Sorgen. Ich bin unschuldig,
und es gibt viele unter den Grossen, die wohl wissen, warum ich nach Utrecht
gegangen bin. Sobald Ihr einigen Lärm an Eurer Tür hört, werde ich zu den
Leuten hinausgehen, auch wenn sie mit mir verfahren sollten, wie mit dem
guten Herrn de W itt. I c h b i n e in g u te r R e p u b lik a n e r u n d d a s W o h l d e r R e
p u b l i k i s t m e i n A u g e n m e r k .” 15
Das Vaterland bedeutete für Spinoza das f o r ts c h r ittlic h e Holland.
Der Patriotismus war für ihn kein naturhafter, kein geographischer, sondern
in erster Reihe ein gesellschaftlich-politischer und humanistischer Begriff.
Ähnliche p r i n z i p i e l l e G e s ic h ts p u n k te bestimmten selbst sein Verhältnis
zum einstigen Vaterlande seiner Vorfahren, zu Spanien. Er hasste das Spanien
der Inquisition und fühlte mit den Verfolgten, den Unterdrückten ; mit
begeisterter Aufmerksamkeit jedoch verfolgte er das a n d e r e Spanien, das des
Cervantes, und las mit Interesse die spanische Literatur.16
Halten wir diese Züge der Persönlichkeit Spinozas vor Augen, so wird
uns auch sein Verhältnis zum Judentum verständlich. Manche sind der
Meinung, Spinoza sei von Rache erfüllt gewesen gegen das Judentum, das
ihn aus seiner Mitte gestossen hatte, und dieser Rache sei auch sein grosses
religionskritisches Werk entsprungen. Dem ist freilich nicht so. Gewiss
schwärmte Spinoza nicht für die „Pharisäer”, füi» den jüdischen Klerikalis
mus, dessen geistige Linie im grossen mit der des kalvinistischen Klerus
zusammenfiel. Dies hinderte ihn jedoch nicht daran, mit grosser Anerkennung
von dem progressiven geistigen Erbe des Judentums zu sprechen, und sich
auf I b n E z r a , C r e s c a s , L e v i b e n G e rs o n , diese bedeutenden Freidenker des
Mittelalters zu berufen, Die Rache ist kein Motiv der schöpferischen Arbeit.
Es ist möglich, dass in der spanisch geschriebenen A p o lo g ie , die er nach seiner
„Exkommunikation” aus der jüdischen Gemeinschaft verfasste, tatsächlich
die Entrüstung, die Wut, vielleicht auch die Rache zu Worte kam. Diese
Schrift hat jedoch Spinoza niemals publiziert. Der T h e o lo g is c h -p o litis c h e
T r a k t a t aber ist nicht die Frucht der Verletztheit und der Rache, sondern
das Produkt einer zehnjährigen unermüdlichen Forschung ; es handelt
nicht von der einen oder der anderen Religion, sondern von der R e li g i o n
s e lb s t, nicht aus dem Affekt, sondern vom kritischen Standpunkte der
objektiven Wissenschaft.
15 Lebensbeschreibungen usw. a. a. O. 120.
16 Vgl. das Bücherverzeichnis von Spinozas Bibliothek in Freudenthals,
D i e L e b e n s g e s c h ic h te S p i n o z a s .
MUT ATÓK
NÉVM UTATÓ
A В
Ábrahám 376, 378 Bacon ; filozófiájának alapelvei 175 ;

Absolom 104 B. tévedései 177 ; a tévedés fo
Achitófel, D ávid tanácsosa 104 galm a B -nél 178 ; B . a salétrom
Ádám 227, 228, 236, 237, 239, 246, ról 189; B oyle В. ellen 216 ;
257 ; Isten közreműködése Á. a fogalmi gondolkodás baconi
bűnbeesésében 230, 231, 232, 251, tárgyalása elegendő a gondolko
381 dás módszerének megállapítására
Aháb 254 k. 166
Álba herceg 380 Balling P ., közvetíti Spinoza leve
lét de Vriesnek 198 ; gyermekének
Alessandro Alessandri, Dies Genia halála 223 k.
les c. m űve a kísértetekről 330 bírák, judices ; monarchiákban 95 k. ;
államférfiak, politici az államtanban számuk 96 ; választásuk 96 ; te l
66 jes számuk szükséges 96 ; szava
állami tisztviselők, imperii ministri, zásuk 96 ; jövedelm ük 96, 106 k. ;
választásuk 120 к., 124 ; jövedel számuk az arisztokráciában 130 ;
m eik 122 hivataloskodásuk ideje 130 ; vér-
alattvaló, subditus, az ember, ameny- rokonok nem ülhetnek egyszerre
nyiben az állam törvényei alatt a bírói pádon 130 ; a patríciusok
áll 76 ; alá kell m agát vetnie az közül választják a b.-at 131 ; el
állam minden rendelkezésének 79; lenőrzésük a szindikusok által
nem intézhet állam ügyet saját be 131 ; jövedelm eik 131 ; igaz
látása szerint 84 ; a.-k az arisztok ságosságuk biztosítékai 131 k. ;
ráciában idegenek 118 ; szabad az egyes városokban 132 ; válasz
akaratból kell teljesítenie köteles tásuk oly arisztokráciákban, am e
ségét 144 lyekben több egyenjogú város van
Alpakhar, R. Jehuda 314 137 ; az egyes városokban 139
Amadis 362 Blyenbergh, W illem van, „Descartes
amazonok 148 filozófiájának A lapelvei”-ről 226 k.
■apostolok; a. hagyományai 359; 265 ; B. egyéniségéről 226, 228 ;
361, 363, 364, 378 vallásosságáról 246 k. ; filozófiai
Apulejus 338 elveiről 234 k. ; leydeni tartózko
a r a q r 'm ia ia k ; alkotm ányuk története dása alatt meg akarja látogatni
114 kk Spinozát 260 ; Spinozánál te tt lá
Aristoteles A. tekintélye ellen 341 togatása 1665 márciusában 265 ;
ateisták, kitüntetésekre és kincsekre a Metafizikai gondolatokról 265
törekszenek 312 Borellus, a definíciókról 197, 198,
200
athéniek, az a. pénztörvénye 102 Bourgeois, orvos, közvetíti a levele
atomisták; Spinoza nagyra tartja az zést Oldenburg és Spinoza között
atom istákat 341 350
Augustinus 365 Boxel, kérdése a szellemek létezésé
Auzout, az üstökösökről 276 ről 326 k. ; érvei a kísértetek léte-
536 Névmutató
zése mellett 329 kk. ; nem hisz elgáncsolják Spinoza Etikájának

gonosz szellemekben és a mágiá- közzétételét 367
ban 330 Casearius, J. Spinoza tanítványa
Boyle, fiziológiai vizsgálódásai 176 ; 196, 199
könyve a salétromról, a cseppfolyós Cato a kísértetekről 338
és szilárd állapotról 183 kk., 195 ; Chanut, francia nagykövet 323
válasza Spinozának e könyvre vo- Chászdáj, Rab, az Isten létezésére
natkozó kifogásaira 195 ; a leve- vonatkozó bizonyításról 211
göre és a levegő rugalmasságára Chastillon, tábornok 380
vonatkozó kísérletei 195, 203 ; ,,A Cicero a diktatúráról 142 ; a kísér-
salétrom stb.” c. könyvéről 203 tétekről 338
kk. ; megjelenőben levő írásai 206; Clavius, a definíciókról 197
az üres térről 222 ; a salétrom ter- Colbert 369
mészetéről 222 ; Descartes ellen császár (római) 363
215, 216 ; Bacon ellen 216 ; a csillagász, Thalés 316 ; 276, 281
melegről 216 ; B. „Szkeptikus ké- Curtius, Nagy Sándor története,
mikus” c. müve 218 k. ; a levegő idézve 90, 101
rugalmasságáról 219 ; a salétrom
ra vonatkozó kísérleteiről 222 ;
Spinozáról 268 ; tervezi a sálét- D
romról szóló értekezés kinyomatá-
sát Hollandiában 268 ; a színekről Dániel, idézve 98
szóló értekezés 268, 269 ; ennek Dávid 104
tervezett fordítása 272 ; a hideg- deisták 300
ről, hőmérőkről stb. 268, 269 ; a Démokritos 274 ; Spinoza nagyra-
formákról és minőségekről 272 ; becsüli D.-t 341; az ókori filozó-
Spinozáról való nézeteit Tschim- fusok D. ellen 341
haus helyesbíti 353 ; 275, 281, 282, Descartes', D. filozófiájának Alapelvei
384, 386 175 ; D. hibái 177 ; a tévedés fo-
brandenburgiak 283 galma D.-nál 177 k. ; D. a salét-
Brechtelt, ezüstműves, aranycsiná- romról 185, 188, 189, 193 ; D. a
lásra irányuló kísérletei 295 tűzről 204, 205 ; Boyle támadása
Bresser, klevei, 371, 373 D. ellen 215, 216 ; Spinoza viszo-
Bronckhorst, dr. 460 nya D.-hoz a „Descartes filozófiá-
Burgh, Albert, elítéli Spinoza filo- jának alapelvei”-ben 220 k. ; D.
zófiáját 257 kk. ; Spinoza Teoló- az ítéletről (Blyenbergh szerint)
giai-politikai tanulmányának bí- 244 ; a lélek szabadságáról, Spi-
rálata 258 kk. ; a katolikus egy- nozától eltérően 251 ; akarat és
házról 361 kk. értelem az ítéletben D. szerint
Burgh, család, Álba herceg alatt, 380 252, 253, 254, 256 ; az akarat sza
badságáról 255, 260, 265, 266 ; a
Saturnusról 269, 274 k. ; Spinoza
C D. mozgástana ellen 275, 276 ; D.
a mozgásról 279 k., 281 ; D. diop-
Caesar, Julius, Sallustius beszéde C.- trikája 294 ; egy meg nem neve
hoz, idézve 100 ; a kísértetekről zettnek polémiája D. Elmélkedé-
334, 338 ; 361, 362 seivel 296, 305 ; D. és Voetius 312 ;
Cardanus, a finomságról és a váltó- D. tanítása és a fatalizmus 313 ;
zatosságról szóló művei és ön- levél D. haláláról 322 ; Az értelem
életrajza a kísértetekre vonatkozó- bizonyosságáról 342; az akarat
án 330 szabadságról 342 kk., 344, 346 ;
Carl Ludwig pfalzi választófejedelem az erényről és az isteni predeszti-
320, 321 nációról 347 ; D. a tévedésekről
cartesiánusok az üstökösökről 274; 348 ; D. Alapelvei nem alkalmasak
Névmutató 537
arra, hogy a kiterjedésből levezes Helvetius J. F., aranyesinálásra irá

sük a testek létezését 380, 391 nyuló kísérletei 295
Diemerbrock, ügyvéd, a levelezés köz Hevelius, danzigi csillagász 273
vetítője Leibniz és Spinoza között Hobbes, H. és Spinoza államtanának
318, 319 különbsége 325
diktátor, dictator, feladata : az álla Holtius, J. ; Fizikai-mechanikai gon
mot időnként visszavezetni alap dolatok a látásról 317, 319
elvéhez 141 ; veszedelmei 141 k. d. Hűddé, a 34., 35. és 36. levél cím
a rómaiaknál 141 k. ; helyébe lép zettje ; jó optikus híre 317 ; Spi
nek a szindikusok 142 nozához írt levele Leibniz optikai
értekezéséről 319
E Huet, tanulmánya a Teológiai-politi
kai tanulmány ellen 391
egyházatyák 359, 366 Huygens, Christian, Oldenburggal és
Empedoklés 338 Boyle-lal való érintkezése 269;
ephorosok, Spártában 111 H. ingakísérletei 273, 276, 280,
Épikuros, Spinozanagyrabecsüli E.-t 281 k. ; Dioptrikája és a mozgásról
341 szóló értekezése 273, 275 ; Fran
Euklidés, Elemei 341 ciaországba való költözködése 276,
evangélisták, Krisztus feltámadásá 280 ; H. Descartes mozgástanáról
279 k., 281; optikai üvegek csiszo
ról 386 lásával való foglalkozása 280;
messzelátó üvegek csiszolásában
F elért sikerei 282 ; nézete a Teoló
giai-politikai tanulmányról 369
Fabricius 320, 321
farizeusok 381 k.
Ferdinánd, Katolikus 112, 113 1
filozófusok 65 ; ókori f. Istenről és a Izrael 201
természetről 374 izraeliták 378 ; az i. állama 306
Fülöp, I I. spanyol király 113
Fülöp, III. spanyol király 113
Fülöp IV . spanyol király 108 J
G Jakab (Jacobus) 307, 308

Jákob 201
Qassendi, a salétromról 205 János evangéliuma, héberesen fejezi
génuaiak; a g. állama 114; a g. ve ki magát 379 ; idézve 380
zetői 121, bírák a g.-nál 129 Jehuda Alpakhár R. 1. Alpakhár
Oraevius 322 Jelles, Jarig; egy hozzáírt levél ki
Qrotius, a pfalzi választófejedelem re vonata 459 k.
zidense Hágában 320 jogtudó, juris peritus; j.-k a király
gúnyolódó filozófus (Démokritos) 274 tanácsosai között 92 ; választásuk
92 ; választhatóságuk 94 ; j. az
igazságügyi igazgatásban 95
H Juda, a hűséges, zsidó vértanú 382
Juszticia, a Tizenhetek tanácsának
Hannibál 87 elnöke az aragóniaiaknál 112
héberek, a régi h. Istenről és a ter
mészetről 374 ; h-hez írt levél 376, К
378
Hek, Gilles van der, a levelezés köz kálvinisták 359
vetítője a heidelbergi egyetem és kasztiliaiak 112
Spinoza között 320 kémikusok; polémia az új abb k-kal 188
538 N évm u tató
Kepler, К . hipotézise 281 Lana, Franciscus, jezsuita, Prodro

Kerckring, orvos 460 mos c. müve a dioptrikáról 317,
keresztények 300, 307, 311, 358, 359, 319
363, 371, 374 ; a csodákra támasz Lavater, a kísértetekről 330, 334
kodnak 374 ; amit a zsidók testi Lázár; L.-nak a halottaiból való fel-
értelemben vettek, a k. szellemileg támasztása 375
értelmeztek 378 ; 381, 382 Leibniz; egy optikai munkája 317 ;
király, rex, sohasem egyedül a hata Tschimhaus a Párizsban élő L.-ről
lom birtokosa 90 ; nincs korlátlan 370 ; L. a Teológiai-politikai ta
hatalma 98 ; jobban fél a polgá nulmányról 370 ; Spinoza L.-ről
roktól, mint az ellenségtől 90; 372 ; Spinoza nem akarja, hogy
fél a trónörököstől 90 ; a vérro Etikáját közöljék L.-cel 372
konoktól 107 k. ; tanácsosokra Linus, Franciscus, Boyle ellen a le
szorul 99 ; választja tanácsosait vegő rugalmasságának kérdésében
92 ; véleményükhöz van kötve 93, 219
101 ; helyettesítik őt 93 ; a több Livius, idézve 87, 110
séggel megy 103 ; viszonya a had Lucretius, Spinoza nagyrabecsüli L.-t
sereghez 103 ; a tanácsosokhoz 341
104; a k. maga az állam 109 ; lutheránusok 359
minden jog a király kifejezett
akarata 99 ; nem vehet külföldi
nőt feleségül 97 ; a királyság kelet M
kezése 100 ; a trónöröklés rendje
97, 108 k. Macchiavelli, II principe c. művének
Kircher, Mundus Subterreneus c. célzata 88 ; Discorsi c. műve idéz
műve 272, 275 ve 141
konzulok, consules, az arisztokráciá Maimonidés 314
ban a szenátus állandó választmá matematikusok, mathematici, a vég
nya 127, 128 ; számuk 128 ; v i telen fogalmáról 210
szonyuk a szenátushoz 128 k. ; Maximus Tyrius 338
több egyenjogú várossal bíró arisz Melanchthon, a kísértetekről 330
tokráciákban 139 mennoniták 359
követek, legati; monarchiákban 97 ; Mersenne, a deisták ellen 300
arisztokráciákban 125 Meyer L. mint Spinoza „Descartes
Kraenen, a leydeni egyetem tanára filozófiai alapelvei” c. művének
357 sajtó alá rendezője 212 ; a műhöz
Krisztus K. szelleme és az akarat írt előszava 220 ; idézve 248, 251,
szabadság 460 ; K.mint Isten örök 252, 255, 265, 266
bölcsessége 374; Isten emberrévá- Mikeás, próféta 254
lásának tana értelmetlen 374 k., Mohamed 311 ; igaz próféta volt-e ?
375 k. ; K. feltámadásáról 377, 314 ; a mohamedán egyház szer
378 ; Oldenburg a feltámadásról vezete 382
384 ; Spinoza a feltámadást alle- mórok 111
górikusan értelmezi 386 ; Olden Mózes 307
burg e felfogás ellen 387 ; 308,
359, 360, 361, 362, 363, 364, 365,
366, 367, 371, 380, 382 N
nemesek, nobiles, monarchiákban 92 ;
L a király kiskorúsága idején a n.
közül választanak helyettest 93 ;
Lajos, XIV. francia király 108 ; nem házasodhatnak 92, 106 ; a n.
idézve (a király maga az állam) veszedelmei 106
109 Nero 262
Névm utató 539
Nieuwstad, J., beszélgetése Spino Pedro, Don (IV), aragóniai király

zával a Teológiai-politikai tanul 112 k.
mányról 368 pénzügyi tisztviselők, aerarii, az arisz
nők, foeminae,politikailagnem egyen tokráciában 133
jogúak a férfiakkal 147 k. Perez, Antonio, idézve 104
perzsák; a p. királysága 98
peripatetikusok 338 ; az újabb p.
О félreértették a régieknek Isten
létére vonatkozó bizonyítékát
211
Odysseus, mint a bölcs uralkodó pél Péter 340
dája 98 Péter és Pál 178
Oldenburg, H. ; látogatása Spinozá- Pilátus 377
_ nál Rhijnsburgban 176 ; munkái Platon; P. tekintélye ellen 341
a Royal Society-ban 180 к., 195 ; platonikusok 338
a Royal Society titkára 206 ; el Plinius; P. levele Surához a kísér
küldi Spinozának Boyle egy mü tetekről 330, 331
vét 222; buzdítja Spinozát a Plutarchos, a kísértetekről 329 ; a
bölcselkedésre 223 ; a Spinozával filozófusok nézeteiről és Sókratés
való levelezés megszakításáról szelleméről 338
267 k. ; Spinozáról való vélemé polgár, civis, az ember, amennyiben
nyét Tschirnhaus helyesbíti 353 az állam jogait élvezi 76 ; nincs
orániai herceg, angliai követsége joga a törvények értelmezésére 77;
280; teológusok bepanaszolják nincs önrendelkezési joga 77 k. ;
Spinozát az orániai hercegnél 367 hatalmát meghatározza városának
Orestée 262 hatalma 105 ; a р.-ok egyenlő jo-
Orsinés 90 gúak 136
overijsseliek 280 prédikátorok Hollandiában, mint a
Ovidius, idézve 142, 143 gondolatszabadság ellenségei 274
örökösök, haeredes; öröklési jog 109 ; próféták; példázatokban beszélnek
monarchiákban 108 k. 232, 254 ; Blyenbergh szerint be
ősatyák 359 szédük nem példázatos 244 k. ;
különbség a próféták tanítása és
elbeszélése között 314
P prokonzulok, proconsules, a városok
ban és a tartományokban 132
pápa; a p. és az aragóniaiak 111 k. pythagoreusok 338
pápák, a p. bűnei 379 ; a p. megszer
zik az egyházi főhatalmat 383
pátriárkák, 1. ősatyák
patríciusok, patricii, az arisztokrácia R
kormányzói 113 k. ; számuk 114 ;
méltóságuk nem örökölhető 119 k.; Rab Chászdáj, L. Chászdáj
a közöttük levő egyenlőséget meg reformátusok 359
kell őrizni 121 ; ugyanazon vallás Regner van Mansvelt; vitairata a
hoz kell tartozniuk 133 ; az állam Teológiai-politikai tanulmány el
vallás papjai 134 ; külön ruháza len 326
tuk van 134 ; külön címük 134 ; Rehábeam 108
ha önhibájukon kívül elvesztik Rieuwertsz, J. ; levelezése Spinozá
vagyonukat, teljes kárpótlást kap val 344; közvetíti a levelezést
nak 134, 144 Spinoza és Schuller között 344 ;
Paulus (Szt. Pál) 307, 308 ; Istenről 353, 459, 460
és a természetről 374, 378, 386 római püspök 383
pedagógusok 272 rómaiak 362
540 Névmutató
S 280. Meghivatása a heidelbergi

egyetemre 320 ; a meghívás el
Salamon; S. temploma 200 hárítása 321 ; S. a saját filozófiá
Sallustius, idézve 99, 100 járól 381.
Serrarius, P. ; csomagokat közvetít S. kémiai kísérletei a salétrom
Spinoza és Oldenburg között 218, ról 187 ; fizikai kísérletei 193 k. ;
223, 267, 269, 275 a víz nyomására vonatkozó kísér
Sextus Empiricus, a matematikai letek 298 ; anatómiával való fog
sarktótelekről 340 lalkozása 460 ; Euklidés tanulmá
Sólcratés; S. tekintélye ellen 341 nyozása 341 ; a módszerre és a
spagyrikusok; Boyle a s. ellen 219 mozgásra vonatkozó vizsgálódá
Spinoza, Benedictus de ; rhijnsburgi sok még nem zárultak le 1675-ben
magánossága 175 ; utazása Amsz 350
terdamba 1661 őszén 181 ; Rhijns- A „Rövid Tanulmány” és a
burgból Voorburgba való költöz „Tanulmány az emberi értelem
ködése és amszterdami tartózko ről” megírása 194, 195, 206, 213 ;
dása 1663 tavaszán 212 ; S. álma „Descartes filozófiájának alap
Rhijnsburgban 224 ; tartózkodása elvei” és a „Metafizikai gondola
Schiedamban 1664 decemberében tok” keletkezéséről 212 ; mi a
229 ; tartózkodása a Bange Boo- szándéka a „Descartes filozófiájá
gaerton és visszatérése Voorburg nak alapelvei” közzétételével 213 ;
ba 1665 elején 233 ; utazást ter Meyer előszava a „Descartes filo
vez 1665-ben Amszterdamba 265 ; zófiájának alapelvei”-hez 220; uta
amszterdami tartózkodása 1665 sítások a „Descartes filozófia-
tavaszán 270 k. ; lázban szenved alapelvei” egy részletének újra
1665 tavaszán 271 ; a rossz idő való nyomtatására 221 ; a mű
járás miatt nem mehet Hágába holland fordításáról 255 ; S. em
280 ; munkával való túlhalmozott- líti az Etikát mint még ki nem
sága 1666-ban 290 k. adott művet 264; dolgozik az
Oldenburggal való viszonyáról Etika harmadik részén és tervezi
175, 176 ; Caseariusszal való az Etika fordítását 271 ; a „Teo
együttléte 196, 199 ; L. Meyerhez lógiai-politikai tanulmány” kelet
való viszonyáról 207 ; látogatása kezése 1665-ben 273 ; e mü kelet
Voorburgban 212 ; részvétkifeje kezéséről és szándékáról 274 ; e
zése Ballingnak gyermeke halála műnek holland nyelvre való le
kor 223 ; válasz Blyenbergnek, fordítása ellen 315 k. ; könyvter
amikor ez felajánlja barátságát vezet a „Homo politicus” ellen
229 ; Blyenberg látogatása S.-nál 316 ; az Etika kiadásának szán
1665 márciusában 265 ; S. leve déka 351 ; S. megküldi Oldenburg-
lezése Rieuwertsz-szel 344; le nak a „Teológiai-politikai tanul
velezése Leibnizről 372 mányt” 350 ; az Etika kinyoma-
Az amszterdami S. kollégium tása meghiúsul 1675-ben 367 ;
ról 199 ; S. anyanyelvéről és hol a „Teológiai-politikai tanulmány”-
land nyelvismeretéről 233 ; életé nak jegyzetekkel való ellátását
nek alaphangulatáról 249, 275 ; tervezi 1675-ben 368 ; a „Teoló
nem tud angolul 269. S.-ateista giai-politikai tanulmány” elleni
hírében áll 274; védekezik az írásokról 368 ; az államról szóló
ateizmus vádja ellen 312 ; nem tanulmány keletkezése 1676-ban65
keres kitüntetéseket és gazdag Spurinna 338
ságot 312 ; a filozófia mint a szent Stenonius, konvertita 379
írás értelmezője ellen 314 ; ellen Suetonius, a kísértetekről 329, 330,
szenve vitatkozásokkal szemben 331 ; Caesar élete 334
315 ; optikus hírneve 317 ; eljá Sura, Plinius levele S.-hoz a kísér
rása optikai üvegek csiszolásában tetekről 330
Névmutató 54
svédek; svéd hadsereg Németország 94 ; állandó kisebb tanács 94;

ban 276 ; a s. szándékai bizony jövedelmei 96 ; választási időszak
talanok 280 103 k. ; miért van a királynak ta
Symmachos 323 nácsosokra szüksége 99 ; a béke
hívei 101 ; nem vesztegethetek
meg 102 ; számuk nem csökkent
Sz hető 113 ; tanácsosok a városok
ban a monarchiákban 96
szenátorok, senatores; számuk 125 ; Teológusok; gyűlölködésük 194 ; elő
a választhatók listája 125 ; jöve ítéleteik 274
delmeik 126 ; nem lehetnek had Tagúét; definíciókról 197
vezérek és parancsnokok 126; Thalés; a barátságról és a pénz
választásuk oly arisztokráciákban, szerzésről 316
amelyekben több egyenjogú város Terentius, idézve 110, 113
van 137 ; jövedelmeik 138 Thyraeus, jezsuita, a kísértetekről
szindikusok, syndici, a legfelsőbb 330
tanácsnak alárendelt felügyelő tisztek, ojficiarii, a monarchiában,
hatóság az arisztokráciában 121 ; választásuk 91 ; jövedelmük 96 ; t.
megválasztásuk 121 k. ; számuk az arisztokráciában 117 ; egyen
122 ; katonasággal rendelkeznek jogú városokkal bíró arisztokrá
122 ; jövedelmeik 122 ; számuk el ciában 137 k.
lenőrzése 123 ; viszonyuk a leg tisztviselők, ministri, a városokban
felsőbb tanácshoz 123 k. ; ügy 138 ; az államban, 1. állami t.
rendjük 124; a sz. elnöke és titkárok, qui a secretis sunt; a testü
kisebb tanácsa 124 ; viszonyuk a letek titkárai az arisztokráciában ;
szenátushoz 127 ; ellenőrzik a bí befolyásuk veszedelmei 132 ; v i
rákat 131 k. ; oly arisztokráciák szonyuk a patríciusokhoz 133;
ban, amelyeknek több egyenlő működésük idejének és körének
jogú városuk van 138 k. ; diktató korlátozása 133
rikus hatalmuk jelentősége 142 Torricelli; a Т.-féle kísérlet 220
szkeptikusok, sceptici; 337 ; a mate tömeg, vulgus; ítélet a t.-ről 304
matikai sarktételekről 340 törökök, török birodalom 89 ; török
szkolaszlikusok 73, 272 uralkodók 108
szociniánusok nem értik meg, hogy trónörökös, successor; a királyok fél
a szentírás gyakran emberi módon nek a t.-től 90 ; a trónörökösödés
beszél 254 ; 359 rendje 97, 108 k.
Szüzeik, egyiptomi király 108 Tschirnhaus, Ehrenfried Waldemar
von ; angliai tartózkodása 352 ;
Boyle-ről és Oldenburgról 353 ;
Angliából Franciaországba való
T utazása, ismeretsége Huygensszel
és nevelői állása Colbert házában
Tacitus, idézve 78, 103, 104, 107, 369 ; Spinoza T. franciaországi út
109 k., 110, 111 járól és Huygensszel való érint
kezéséről 372; T.-nak Spinozához
tanácsosok, a király tanácsosai, consi intézett kérdéseire és filozófiai
liarii regis; összetételük 92, 100 ; gondolataira vonatkozólag 1. az
választásuk 92 k. ; tanácskozási akaratszabadság, attributum, de
szavazatuk van 93 ; végrehajtó és finíció, értelem, gondolkodás, Isten,
közvetítő hatóság 93 ; nevelik a kiterjedés, módosulás, módszer,
trónörököst 93 ; a kiskorú király principium individuationie és vég
felett gyámkodnak 93 ; ki választ telen címszókat.
ható tanácsosnak 93 k. ; ügyrend Tydemann, Dániel, festő, Spinoza
jük 94, 95 ; elnöklés 94; ülésezés házigazdája Voorburgban 233
542 Névmutató
U Vossius, Isaac, az aranycsinálásról

296
udvari emberek, qui aulam frequen Vries, Simon de, panaszolja Spi
tant, állami hivatalt nem viselhet nozától való távollétét 196 ; am
nek 97 szterdami Spinoza-kollégiuma 196
k. ; orvostudományi tanulmányai
198 k. ; átadja Spinozának Meyer
V előszavát „Descartes filozófiájá
nak alapelvei”-hez 220 ; közvetíti
választófejedelem ; Carl Ludwig, pfalzi a levelezést Spinoza és Meyer
v. 320, 321 között 221
Valerius Maximus, a kísértetekről
330
Vállon, dr. 460 W
Velthuysen, Lambertus van, a „Teo
lógiai -politikai tanulmány”-ról Wierius; könyve a kísértetekről 330
300 kk. ; Spinoza V.-ről 311 kk. Wullen, Jan van 324
velenceiek; vezető (dogé) a v.-nél
121 ; az állami tisztviselők válasz
tása a v.-nél 124 ; a v. állama 114 Z
vezető, dux, a velenceieknél és génu-
aiaknál előbb királyi hatalommal Zsidók; a zs. állama 109, 110;
volt felruházva 121 visszatérésük Palesztinába 283 ;
Voetius; Descartes ellen 312 306, 311, 363, 378
V. H. (Van Hove), műve idézve 127 zsoldosok, milites stipendiarii ПО к-
TÁRGYM UTATÓ
Л alkotmány, status civilis 76

állam, civitas, res publica; akkor a
adekvát; a. képzet 348 ; különbség leghatalmasabb, ha az észt követi
igaz és a. képzet között 349 78 k. ; hatalmának határai 79 k. ;
adók, exactiones, vectigalia; monar nem ellenkezik a vallással 80 k. ;
chiákban 91 к. ; nem egyenes a. önjogú, ameddig fennállhat magá
előnyösebbek az a.-nál 138 ; az ban 81 ; joga dönteni háború és
arisztokráciákban a szenátus 124, béke felett 81 ; joga szerződések
illetőleg a legfelsőbb tanács szabja kel kapcsolatban 81 k. ; vétkezik,
meg az a.-at 125 ; a. Hollandiában ha az ész ellen cselekszik 84 k. ;
126 ; több egyenjogú várossal bíró nincs kötve a polgári törvények
arisztokráciákban 138 hez 85 ; a polgárok természete a
aesopusi; ae. bakkecske 280 törvények természetéhez igazo
akarat, voluntas; az a. Descartesnál dik 86 k. ; időnként az á.-ot
és Bacon-nél 178 ; a. és értelem vissza kell vezetni alapelvéhez 141 j
viszonya az ítéletben (Blyenbergh az á.-ok felbomlása a polgárok el
szerint) 242 ; Spinoza szerint 252, fajulásának következménye 143 ;
254 ; Isten a.-a és az emberek a.-a á. az á.-ban, imperium in imperio
332; a meghatározott a .: erény 339 70 ; az á.-i ügyek a közhatalom
akaratszabadság, voluntatis libertas, birtokosaitól függnek 83 ; az á.
liberum arbitrium; az a. Blyen alapvető törvényeinek megőrzése
bergh szerint 238 ; Descartes sze az arisztokráciákban 123
rint 255 ; az a. vitája Tschimhaus államhatalom, 1 . uralkodás
szerint az a. fogalmának külön állami élet, status civilis, ellentéte a
bözőségéből ered 342 k. ; Spinoza természeti állapot, status naturalis
felfogása az a.-ról Tschimhaus 77 ; természetjog az á.-é.-ben 77 ;
szerint 343 ; Tschimhaus az a.-ról nem ellenkezik az ésszel 78 ; célja
343 ; az a. értelmezése a repülő az élet békéje és biztonsága 86
kő példájával 345 ; az a. csalódása államtan, Politica, Hobbes és Spinoza
345 ; a. és kényszertől való sza államtana 325
badság 346 ; az akarat közömbös allegória 387
sége nem lehetséges 346 ; a. és allegorikus (értelem) 384, 386, 387
erény 346 k. állócsillagok 338
akcidens; a. vagy módosulás az, ami álomképek 328
másban van és ezáltal fogjuk fel Alsó-Németország, Germania inferior
182 ; szubsztanciákon és a.-eken П6
kívül nincs semmi az értelmen anatómia, anatómiai megfigyelések
kívül 182 ; az akcidensek realitása barmokon 282; Spinoza megbízást
214 ad egy orvosnak a.-i ügyben 460
alak, figura, valami negatív 326 Anglia 175 ; háborúja a német-
Alapelvek, Descartes filozófiájának alföldiek ellen 268, 271, 272, 273,
alapelvei, Principia philosophiae 274 ; pestis Angliában 272, 282 ;
Gartesianae, Spinoza müve, idézve béketárgyalások Angliával 276,
270, 276, 285, 296, 325, 369 280; az orániai herceg tervezett
algebrai számítás 282 küldetése Angliába 280
544 Tárgymutató
a n g y a l o k 273, 306, 376 és a kiterjedés a.-ait ismerheti meg

a n t i ly t r o n avrü.vT oov 376 354 ; az a.-ok sokasága nem jelenti
a n t i m o n 373 a világok sokaságát 355 ; az a.-ok
a n t r o p o m o r f iz m u s az istenképzetben sokasága és a szubsztancia egy
339 k. sége 355 ; Tsehirnhaus kérdése :
a n y a g , m a te r ia ; az a. oszthatósága hogyan bizonyítható be, hogy az
192 ; alakja 326 ; az a. világában emberi szellem Istennek csak két
nincs legfelső és legalsó 334, 341 a.-át képes felfogni 356 ; Az a.-ok
a p a é s f i ú eszmei közössége 225 végtelensége és megismerhetősége
a p p l i k á t á k , a görbék applikátái 350 357 ; az a.-ok viszonya egymáshoz
a p r i o r i következtetés 388, 390, 391 Tsehirnhaus szerint 370 ; Tschirn-
A r a g ó n i a , királyság 112 haus kérdése : hogyan vezethetők
a r a n y c s i n á l á s , 295 ; Spinoza az a.-ról le a kiterjedésből a tapasztalati
373 dolgok 388, 389 k. ; Spinoza ki
á r g u s o k 333 térő válasza 389, 391
a r i s z to k r á c i a , lényege 113 ; előnye a a x i o m a , 1 . sarktétel
monarchiával szemben 114 k., A z é r te le m m e g ja v ítá s á r ó l, 1. Tanul
116, 126 k .; közel áll a korlátlan mány az értelem megjavításáról
államformához 115 ; a. és nép- Á z s i a 90
szabadság 115 k. ; miben áll a de
mokrácia mögött 147 ; csak a ta
nács hatalmára szabad támasz В
kodnia 116 ; az a. terhei 126 ; az
a. keletkezése és elmúlása 118 k. ; babona, s u p e r s t i t i o ; megszabadulás
az arisztokráciák tartama 145, a babonától 253 ; b. és vallás 312,
146 ; a több egyenjogú várossal 374 ; a királyok támogatják a ba
biró a. előnyösebb, mint az egy bonát 374 ; a b. oka a pokoltól
fővárossal bíró 139 k. való félelem 382
a t e i z m u s ; Spinoza a „Teológiai-po b a r á ts á g , a m i c i t i a 176 ; az igazság
litikai tanulmány”-nyal el akarja szeretetén alapszik 229
hárítani magától az a. vádját 274 ; b e c s v á g y , c u p id o g lo r ia e , haszna az
Velthuysen szerint Spinoza tiszta állami életben 101, 117, 144
a.-t tanít 312 ; Spinoza védekezése b é k e, p a x , a z állami élet célja 86 ;
e vád ellen 312 ; a. és fatalizmus lényege nem a háborútól való men
313 tesség, hanem derekasság 87 ;
a t tr ib u tu m , a ttr ib u tu m 175 ; az a. az érzület egyezése 90 ; békeszer
definíciója 177, 182 ; van-e valami ződések 97 ; a b . biztosítékai a
közös különböző a.-ú dolgokban monarchiákban 101 k.
180, 182 ; az a. definíciójából kö b é k e tá r g y a lá s o k az angol—holland
vetkezik létezése 181 k. ; Spi háború alatt 276
noza másként fogja fel az a.-t, b e tű s z e r in ti é r te le m , a szentírás b.
mint a teológusok 194 ; az a.-ok sz. értelme 384, 386, 387
reális különbsége nem jelenti a b ib li a , 1. szentírás
szubsztanciák különbözőségét 198. b iz to n s á g , s e c u r ita s , az állam erénye
Az a. viszonya a szubsztanciához 68
200 k. ; viszonya a tapasztalathoz B o g á é r t, Lange В., 233
202 ; az a.-ok lényege és létezése lényege az Isten
b o ld o g sá g , b e a titu d o ,
202. iránt való szeretet 250; Isten
Tsehirnhaus kérdése az a.-ok szeretető és megismerése 385
számára vonatkozóan az egyes b o ly g ó k ; b. okozta fogyatkozások a
dolgokban 353 ; Tsehirnhaus kér Jupiteren 269 ; a Saturnus melletti
dése az a.-ok és a világok soka b. 269
ságára vonatkozóan 352 k. ; az b o r o s ty á n k ő , melegítve szagot áraszt
emberi szellem csak a gondolkodás 217
Tárgymutató 545
bölcsesség, sapuentia, Isten b-e nélkül a d. nemei 199 к ; a d. magában

senki sem juthat a boldogság foglalja a dolog természetét 283 ;
állapotába 374 nem foglal magában meghatáro
bűn, peccatum; a természeti állapot zott számot 283 k. ; Istenre vonat
ban nincs b. 74 ; csak az államban kozóan a d. a szükségszerű léte
van 74 k. ; b. a közönséges nyelv zést tartalmazza 284 ; Tschim-
szokás szerint 75 ; a vallás szerint haus kérdése : mit lehet következ
75 k. ; Isten közreműködése a bűn tetni egy dolog d.-jából 390;
ben 230 ; a b. nem pozitív valami Spinoza felelete a kérdésre 391
230, 231 demokrácia, rövid tartama 89 k. ;
bűnbeesés; Ádám b.-e ; Isten közre miben áll felette a monarchiának
működése a b.-ben 230, 231, 232 ; 100; lényege 113; átváltozása
a b. jelentése (Oldenburg szerint) arisztokráciává 118 k. ; miben
236, 243, 246 különbözik az arisztokráciától
bűnözés, delictum; nem a büntetéstől 146 k. ; nem marad az arisztok
való félelemből kerülendő 253 ; rácia mögött 147 ; kinek van sza
szükségszerű következménye az vazati joga a legfelsőbb tanács
ember lényegének (Spinoza fel ban és joga állami tisztségre 147
fogásának oldenburgi értelmezése diadalmenetek, triumphi, mellőzen
szerint) 257 dők 144
büntetés, 1. jutalom és büntetés dioptrika: Descartes dioptrikája
294 ; Hűddé d.-ja 289 ; Huygens
d.-ja 273
C Discorsi, Macchiavelli műve, idézve
141
Caen, (caeni orvosdoktor) 350 domború-homorú lencsék csiszolása
céhek (Gilden) Alsó-Németország- 289
ban 116
Charybdis 210 E
Családi kötelék, familia, monar
chiákban az állami egység 91 ; egyeduralom, Julius Caesaré, 362
minden cs. k.-nek egy szavazata egyenlőség, aequalitas, az államban
van a király tanácsában 92 ; egy meg kell őrizni az e.-et 106, 136,
bírót választ 96 145
csalhatatlanság; az egyház cs.-a 364 egyetemek, academiae, 134
cseppfolyósság, fluiditás; a cs. lénye egyház: a katolikus e.-at védelmezi
ge 190 kk. Albert Burgh 361 kk. ; Spinoza
csészék esztergályozása és csiszolása ítélete a katolikus e.-ról 379 k. ;
280 ; cs. az üvegcsiszoláshoz 289 farizeusok e.-a 381
csodák, miracula; az isteni kinyilat egyháztörténelem 283
koztatás nem cs. -on alapszik 374; Egyiptom, Szuzák E. királya 108
csoda annyi, mint tudatlanság egzisztencia, 1. létezés
374, 377, 387 ; Oldenburg a cs.-ról egység; a katolikus egyház e.-e 364
384 ; Oldenburg a csoda és a tudat eklipszis 1. fogyatkozások
lanság azonosságáról 387 életmód, vivendi modus, megállapí
tása szükséges 292
elkárhozás; Isten kinyilatkoztatta az
üdvözülés és e. eszközeit 232, 245
D ellipszis: sugártörés e. alakú len
cséknél 295, 297
definíció, definitio; lehet-e a d.-ból előjelek, omina, jelentőségük 224;
a létezést következtetni 179, 181 ; milyen feltételek mellett lehet
d. annyi, mint világos és határo ségesek 225 ; a képzeletből szár
zott képzet 182 ; a d. lényege 197 ; maznak 225
35 Spinoza, Politikai tanulmány és Levele ■vés
546 Tárgymutató
Előszó; L. Meyer Előszava „Des dése az isteni és emberi é. viszo

cartes filozófiájának alapelvei”- nyára vonatkozóan 353 ; Tschim
hez 220 haus szerint az ó. Isten közvetett
ember; nem élhet jogközösségen kí módosulása 353 ; Spinoza szerint
vül 66 ; mindig valamilyen állami az isteni és az emberi é. viszonya
szervezetet hoz létre 68 ; társas 355 ; a végtelen é. mint Isten köz
állat 73 ; alá van vetve indulatok vetlen módosulása 255 ; az emberi
nak 67 k. ; akkor szabad, ha csu lélek egy végtelen é. része 279
pán természetének törvényei sze értelmes szubsztanciák; Istentől való
rint cselekszik 71 ; a természet egy függésük (Blyenbergh szerint) 260
része 69, 71 ; nem úgy van benne, esély, expectatio, a játékban 292
mint állam az államban 70 ; az esetlegesség, contingentia, nem azonos
e.-ek természettől fogva ellensé a szabadsággal 252
gek 73 ; nem állhatnak meg köl eskü, jus. jurandum 134
csönös segítség nélkül 73 ; elfa ész, ratio; többnyire gyengébb a vá
julásuk az államok felbomlásának gyaknál 69 ; nem ellenkezik az
oka, nem megfélemlítéssel kell erénnyel 367
őket vezetni 144. Nem szubsztan ételnedv, a csontok alkalmatlanok é.
cia 183. Az e.-eket Spinoza nem képzésére 191
teszi egyenlőkké az állatokkal és a Etika, Spinoza főműve, idézve 264,
természet dolgaival 250, 253 ; az 267, 347, 349, 353, 354, 355, 356,
emberen mint a természet egy 357, 370, 372, 390 ; közzé
részén nem való sem nevetni, sem tételének szándéka 351 ; közzé
gúnyolódni 274 tételének meghiúsulása 367. Az eti
epikureizmus: Boyle az e. elveivel kát metafizikára és fizikára kell
él 205 alapítani 270
erény, virtus ; Blyenbergh szerint a Európa háború előtt áll 276 evangé
jutalomtól és büntetéstől függ liumok 287
242; Spinoza szerint független
jutalomtól és büntetéstől 253 ; az F
ember lényegének szükségszerű
következménye (Spinoza felfogá jatálizmus 313 ; f. és erkölcs 313 ;
sának blyenberghi értelmezése sze Oldenburg a f.-ról és erkölcsről
rint 257 ; rugója (Blyenbergh 383 ; Spinoza a f.-ról és erkölcsről
szerint) 259, 266 ; Spinoza szerint 385 ; 1. továbbá a sors és szükség
264 ; az e.-t szeretni kell önmagá szerűség címszókat
ért 312; e. és akaratszabadság felelősség; az embernek cselekede
346 k. ; e. és isteni predesztináció teiért való f.-e 384 k. ; Oldenburg
347 ; az e. nem ellenkezik az ész- a f.-ről 386 k. ; 1. továbbá az
szel 367 ; e. és szükségszerűség akaratszabadság, fatalizmus, erény
377 és szabadság címszókat
eretnek 364, 365 ; eretnekek 365 ; feltámadás; Krisztus feltámadása
eretnekség 364 valójában szellemi f. 378
erkölcs; heteronóm és autonóm e. fénytörés; a f.-re vonatkozó fel
312, 313 ; az e. legfőbb parancsa fedezések 391
az Isten iránti szeretet 313 k. fényűzés elleni törvények, leges sump
értelem, intellectus; é. és akarat vi tuariae, hiábavalósága 143
szonya az ítéletben (Blyenbergh filozófia; Spinoza a saját filozófiájá
szerint) 242 ; Spinoza szerint 252, ról mint igaz filozófiáról 381; a f.
254; ó. és szentírás 249 ; Isten mint a szentírás értelmezője 303,314
értelme 285 ; a tiszta é. megisme fizika; Fiziko-mechanikai gondola
rése adja a gondolkodás igazi tok (a látásról stb.) Holtius műve
módszerét 291 ; az é. különbözik 317, 319
a képzettől 291. Tschimhaus kér Firenze 367
Tárgymutató 547
fogalom, perceptio; világos és hatá nyiben véges, csak az emberi

rozott ; f. oka csak más világos testet fogja fel 279
és határozott f. lehet 291 ; ilyen gondviselés, Isten g.-e, Dei pro
fogalmak csak természetünktől videntia ; viszonya a világban
függnek, nem külső okoktól 291 való rosszhoz 230 ; azonos Isten
fogyatkozások (asztronómiai értelem akaratával 230
ben) a Jupiteren 269 gonosz szellemek fejedelme (ördög)
fok (mozgási) 304 258, 380, 381, 382
folyékony testek 191 Gorkum 327
formák és minőségek eredete 272 görbék applikátéi 248 k.
föld, solum, a monarchiákban állami Görögország 316
birtok 91 k., 106 ; az arisztokrá griffek 333
ciákban magántulajdon 118 gyújtótávolság; a messzelátó csövé
Franciaország; XIV. Lajos. Fr. ki ben elhelyezett üvegek gy.-ai 295
rálya 108 ; egy holland követnek
F.-ba való küldése 280 ; deisták
Franciaországban 300 ; F. hábo H
rúja Németalföld ellen 327 ; 369,
372 háború, bellum; h.-t csak a béke
Frankfurt 318, 372 kedvéért szabad indítani 97 ; An
Friesland; a münsteri püspök be gol-holland h. 268, 271, 272, 273,
törése F.-ba 280 274 ; béketárgyalások 276, 280 ;
Függelék, Spinoza „Descartes filo francia-németalföldi h. 327
zófiájának alapelvei” c. művéhez Hága 181, 198, 270, 280, 316, 319,
247, 250, 251, 254, 255, 325 320, 321, 326, 355, 357, 373, 389,
391, 460
hagyomány; apostoh h.-ok 359 ;
G Istentől kapott h.-ok 381
hamis, falsum, az igazság próbaköve
galambok féltékenysége 230 magának és a h.-nak 381
Gent 353 hamuzsír, szerepe a salétrom elő
geometriai módszer a filozófiában állításában 204, 214
177, 179 harmónia a természetben 277, 281
Gilden, 1. céhek háromszög; definíciója csak a h.
gondolati dolgok, entia rationis; kü természetét fejezi ki, de nem fog
lönbségük a valóságos dolgoktól lal magában sokaságot 284
210; matematikai idomok mint hárpiák 333, 337
g. d. 391 hatalmak, legfőbb h. summae potes
gondolatszabadság, a „Teológiai-poli tates; 1. h. vagy kormányzás
tikai tanulmány” egyik alap 76, 81 ; jogaik 83 k. ; mennyiben
eszméje, 274 vannak törvényhez kötve 84
gondolatszerűen, objective, 279 héberes (beszédmód), János evan
gondolkodás, cogitatio; 175 ; a test gélista h.-en fejezte ki magát 379
határozza-e meg a gondolkodást? Heidelberg; Spinoza meghivatása a
179 ; a kiterjedés nem határolja h.-i egyetemre 320, 321
a g.-t 182; a g.-t a képzetek szem helytartók, vicarii, a hollandi grófok
szögéből kell felfognunk 198, 201 ; helytartói 140
g. és kiterjedés 288, 289 ; a g. hidrák 333, 337
módszere 291 ; Tschimhaus sze hidrosztatikai kísérletek 298
rint a g. Isten közvetlen módo hierarchia; egyházi h. roppant ha
sulása 353 talma 363
gondolkodóképesség, potentia cogitan hilusz 278, 282
d i; amennyiben végtelen, az egész hiperbola; sugártörés a h.-alakú
természetet felfogja 279 ; ameny- lencsénél 294 k„ 297
35*
548 Tárgymutató
hiposztatikus ; a spagyrikusok h. bizonyítása definíciójából 179,

alaptételei 219 181 k. ; létezésének bizonyítása az
Hollandia; egy tartományról kapta ókori filozófusoknál és újabb peri-
nevét 114 ; alapadók H.-ban 118 ; patetikusoknál 211 ; természeté
adók éa gazdagság H.-ban 126 ; ből következik létezése 252 ; léte
a testületek titkárai H.-ban 132 k.; zésének bizonyítása eszméjéből
H. mint a több egyenjogú város (Descartes szerint) 296.1. a dolgok
sal bíró arisztokrácia példája 140 ; ható oka 180, 183, 355 ; azono
alkotmányának megítélése 140. sítása a természettel 194; oka
Gondolatszabadság H-ban 195 k., a dolgok teremtésének és fenn
218 ; holland-angol háború, 1. tartásának (Blyenbergh szerint)
Anglia ; a svédek szándékai H.-ra 227 ; oka-e ezért a rossznak is
vonatkozóan 280, 283 (Blyenbergh szerint) 228, 230;
Homo politicus, könyv címe, 316 I. akarata azonos gondviselésével
hosszúsági fokok meghatározására 230; akarata azonos értelmével
szolgáló ingák 273 231 ; közreműködése a bűnbe
hőmérő; Boyle tanulmánya a h.-kről esésben 230, 231, 232 ; közre
268, 269 működése a rosszban. (Blyenbergh
szerint) 235 ; oka a tévedésnek
I (Blyenbergh szerint) 244 ; közre
működése a rosszban (Spinoza
idő; tér és i. sem nem szubsztancia, nézetének blyenberghi értelme
sem nem akcidens 180 ; a tartam zése szerint) 257 ; I. nem oka a
meghatározása i. által 209 ; az rossznak, mert ez negatív valami
i. a gondolkodás modusza 2 0 9 ; 262.
a képzelet segédeszköze 210 I. mint király és törvényhozó
időmérés víz lefolyása segítségével a bibliában 232 ; I-t nem szabad
298 k. antropomorf módon felfogni 250,
igazság, veritas; i.-ra való törekvés 332 ; I. nem bíró 250 ; a teológusok
mint a barátság alapja 229 ; istenfogalma antropomorfikus 262;
örök i.-ok-e a dolgok? 202 i. nem a szokásos istenképzet antropo-
ellenkezhetik i.-gal 249 ; az igaz morfizmusa 339 k.
próbaköve önmagának és a ha I. viszonya az erényhez és a
misnak 381 bűnhöz 263; egyetlen voltának
ígéret, fides 72 к., 82 к. bizonyítása 283 ; több Isten léte
Iliász (bajok i-a) 272 zése nem következtethető I. de
imádság, preces; az i. haszna 253 finíciójából 284 ; természetéhez
India; I. filozófiája 358 ; vallása 381 tartozik szükségszerű létezése 384 ;
indulatok, affectus, az emberi ter I. mint a maga elégséges voltából
mészetnek nem hibái, hanem tu létező lény 285 ; örökkévaló 285,
lajdonságai 67 ; erősebbek az ész 287 ; egyszerű 285, 287 ; végtelen
nél 67 k. ; ellenségekké teszik 285, 287 ; oszthatatlan 286, 288 ;
az embereket 73 ; a kormányzás minden tökéletlenség nélkül való
alapjainak megállapításakor első 286, 288 ; szükségszerűen létezik
sorban az i.-ra kell tekintettel 286, 288 ; egyetlen 286, 288, 289,
lenni 99 ; a jogot az észre és az 326 ; mint gondolkodás és mint
általános i.-ra kell alapítani 145 kiterjedés határtalan 287, 288,
ingakísérletek; Huygens ingakísér 289 ; I. mint legfőbb jó 312 ; I. és
letei 273, 276, 280, 281 k. végzet 312 k., 377 ; I. és világ
Isten, Deus; I. hatalma által létez mindenség azonossága 313 ; léte
nek és hatnak a dolgok 68 ; fel zése a lényege 325.
tétlenül szabadon és szükség Boxel I.-ről és a világról 335 ;
szerűen cselekszik 71 az I.-ről való fogalom és az I.-ről
I. definíciója 177 ; létezésének való kép világossága 341 ; szükség-
Tárgymutató 549
szerűség és szabadság I.-ben 344 91 ; vezérei 91, 105 ; csak polgá

k . ; I. predesztinációja és az rokból alakítható 105 ; nem kap
erény 347. Tschimhaus kérdése zsoldot 96 ; 107 ; az arisztokráciá
l . közvetett és közvetlen módosu ban, összetétele 117; külföldi
lásairól 353 ; I. bölcsessége nélkül katonák 117 ; parancsnokság 117 ;
senki sem juthat a boldogság létszáma több egyenjogú város
állapotába 374 ; I. emberréválása sal bíró arisztokráciákban 137
értelmetlen 374 k. ; természetéből kémia; a k. haszna a filozófia mecha
szükségszerűen következik min nikai elveinek igazolására Boyle
den 377 ; I. igaz igéje a szellemben szerint 205
van 382 ; I. megismerése és szere kentaurok 333, 337
tető a boldogság 385 képzelet, imaginatio; mennyiség a
istentelenek, improbi; olyan jól szol k.-ben 209 ; mérték, idő és szám
gálják-e Istent, mint a jámborok a k. moduszai 209 ; a k. hatásai
232, 232 k. ; (Blyenbergh szerint) vagy a test vagy a lélek állapotá
240 k., 258 ; Spinoza szerint 250, ból származnak 224 ; párhuzamo
262 k. san halad az értelemmel 224;
Italia; I.-ban készült távcsövek 269 mennyiben származnak belőle elő
ítélet, judicium; akarat és értelem jelek 225 ; különbözik az értelem
viszonya az i.-ben (Blyenbergh től 291
szerint) 242 k. ; tartózkodás az képzet, idea; a világos és határozott
ítélettől (Blyenbergh szerint) 243 k. igaz 182 ; igaz, koholt, hamis,
k. ; akarat és értelem az i.-ben kétséges k. 291 ; Tschimhaus kér
Spinoza szerint 252, 254; tar dése az igaz, hamis, koholt és
tózkodás az ítélettől (Descartes kétséges k.-ekről 348 ; Tschim
szerint) 254 haus kérdése a k.-ek rangsorára
vonatkozóan 348 ; az igaz és az
adekvát k. különbsége 349 ; а
J definíciók szempontjából előnyö
sebbek azok a k.-ek, amelyek
jámborok, probi; j. és istentelenek a hatóokot tartalmazzák 349,
232, 232 k. ; Blyenbergh szerint s amelyekből minden levezethető
240 k., 258 ; Spinoza szerint 350
250, 262 k. képzettársítás 225
játék; a j. esélyei 292 kínai birodalom 362
jog, jus, az állam lelke 145; az kincstári ügyek, aerarium, monar
észre és az ember általános indu chiákban 94
latára alapítandó 145 kinyilatkoztatás; isteni k., revelatio
Jupiter; fogyatkozásainak megfi divina; a tanítás bölcsességén alap
gyelése 269 ; 338 szik, nem pedig csodákon 374
jutalom és büntetés, praemium et kínzások, tormenta, a к.-at meg kell
poena, valójában a cselekedetek tiltani, monarchiákban 96 ; arisz
természetszerű hatása 232, 250; tokráciákban 131
nem az erény alapja 253 K irályi Társaság; 1. Royal Society
királyok kedveznek a babonának 374
kísérlet, k. és ész Boyle szerint 205
К kísértetek, spectra; Boxel a kísér
tetekről 326 k., 329, 335 ; Spinoza
katolikus vallás és egyház ; Albert a kísértetekben való hitről 327 k.,
Burgh védelmezi a k. vallást és 331 kk., 338, 340, 341 ; az ismeret
egyházat 357 kk. ; Spinoza fel len mint kísértet 328
fogása a k. vallásról és egyházról kiterjedés, extensio; Istennek egy
379 kk. attribútuma 175, 177 ; a gondol
katonaság, militia, monarchiákban kodás nem határolja a k.-t 182 ;
550 Tárgymutató
к. és gondolkodás mennyiben L. annyi, mint tökéletesség 230 ;

tökéletlen és mennyiben tökéle ami egy dolog l.-éhez tartozik
tes 289. Tschimhaus kérdése, (Blyenbergh szerint) 257 k. ; a 1,-
mily viszony van az egy, oszt ből szükségszerűen ered az erény és
hatatlan k. és a dolgok empirikus a bűn (Spinoza nézetének blyen-
sokfélesége között 347 ; Tschim berghi értelmezése szerint) 257 ;
haus szerint a k. Isten közvetlen 1. és létezés különbsége 285
módosulása 353 ; Tschimhaus kér létezés, existentia, a természeti dol
dése, hogyan vezethetők le a k.- goknak a 1. nem szükségszerű
ből az empirikus dolgok 388, 389 ; tulajdonsága, ezért nem származ
Spinoza kitérő válaszai 389, 391 tatható a definícióból, hanem
kívánság, cupiditas; az embereket csak a hatóokból 284 ; szükség
inkább a vak k., mint az ész vezeti szerűen Isten természetéhez tar
69 tozik 284, 286
Kleve 371 Leyden 207, 260, 357
kollégium; Spinoza híveinek k.-a London 176, 181, 206, 220, 223, 282,
Amszterdamban 196 k., 199 351, 352, 356, 376, 384, 388
Konstantinápoly 283, 362
korinthusiakhoz irt levél 378
kormányzás, 1. uralkodás M
kör, circulus; sugártörés kör alakú
lencséknél 294 k. ; a kör legjobb Mainz, mint a svédek célja 280,
definíciója 349 318, 319
közömbösség, indifferentia, tudatlan magáramaradottság, solitudo; az m.-
ság 339; nincs akarati k. 346 tól való félelem teremti meg az
közfogalmak, notiones communes; k.-e államóletet 88 k.
a sarktételek? 182 manók 361
Mars 338
matematikai idomok, gondolati dol
L gok 391
materia, 1. anyag
légnyomás, impulsio aeris; a l.-ra mechanika, minden testi változás
vonatkozó kísérletek 193; a 1. a m. alapelvei szerint megy végbe
tartja össze az emberi testet 378 215
lélek, anima; a 1. egyesülése a test megfosztatás, hiányosság, privatio;
tel 175 ; függése Istentől (Blyen- nem pozitív valami 231 ; csupán
bergh szerint) 260 ; összetétele és a gondolkodás modusza 250
felbomlása (Blyenbergh szerint) méhek; a m. harcai 230
266 nincs 1. test nélkül 334 meleg; a m. keletkezése 216
lélek, szellem, mens; az emberi 1., mennyiség, quantitas; gondolható a
mens humana Descartes-nál és képzeletben és az értelemben 209
Bacon-nél 177 ; a természet része mérték, mint a mennyiség meghatá
279 ; a gondolkodóképesség, rozása a képzelet számára 209 ;
amennyiben véges, egy végtelen a gondolkodás modusza 209 ;
értelem része 279 ; van-e vala a képzelet segédeszköze 210
milyen módszer, amely vezet messzelátó üvegek 282
heti a lelket a gondolkodásban „Metafizikai gondolatok" Cogitata
291 ; függése a test állapotától Metaphysica, idézve 249, 251,
346 ; az emberi 1. csak a kiter 252, 254, 325, 347
jedés és a gondolkodás attribútu mikroszkóp, Huygens a m.-okról 269
mait ismerheti meg 354 Miletos 316
lencsék, 1. optika minőség; rejtett m.-ek, qualitates
lényeg, essentia; a dolgok gondolati occultae, a tudatlanság menedéke
l.-e független létezésüktől 68. 181
Tárgymutató 551
módosulás, modificatio; Tschimhaus 271, 272, 273, 274 ; N. béke

kérdése Isten közvetett és közvet tárgyalásai 276, 280 ; N. követet
len módosulásaira vonatkozóan küld Franciaországba 280; N.
353 ; Isten közvetlen módosulásai: háborúja Franciaországgal 327
a végtelen értelem s a mozgás és nemfogalmak, legfőbb n. summa
nyugalom ; közvetett módosulá genera, úgy magyarázzák a ter
sai : az egész világmindenség arcu mészetet, amint magában van
lata, amely, bár végtelen módon 190, 193
változik, mindig ugyanaz marad nép, plebs; a n. nem érti meg a
355 ; 1. még akcidens felséges dolgokat 232
módszer, methodum; a gondolkodás nézeteltérések, controversiae. Tschim
m.-e a tiszta értelem megismerésé haus szerint abból származnak,
ben áll 165 ; Tschimhaus a gon hogy különböző fogalmakat fűz
dolkodás Spinozái m.-éről 347, nek ugyanazokhoz a szavakhoz
348 ; Spinoza még nem zárta le 342
a m.-re vonatkozó vizsgálódásait nyirok mint a vér része és mint
350 egész 278
modusz, modus; a m.-ок lényege és nyugalom; tiszta fogalom vagy leg
létezése 202 ; a m .-ок a szubsztan főbb nemfogalom 190. L. még a
cia affekciói 202 ; csak a szub mozgás címszót
sztanciával való összefüggésük
ben ismerhetők meg helyesen 209
mohamedán egyház szervezete 382 О
monarchia, kevésbé előnyös, mint
az arisztokrácia 116, 126 k. ; ok, causa; első ok, causa prima
keletkezése az arisztokráciából Descartesnál és Baconnál 177 ;
119 ; terhei 126 ; 1. még a király lehetnek-e olyan dolgok, amelyek
címszót nek nincs semmi közös tulajdon
mozgás, motus; a m. nem attribu ságuk, az egyik oka a másiknak
tum 177; tiszta fogalom vagy 180 ; oka önmagának 180 ; Spino
legfőbb nemfogalom 190; a m. zának az első okról szóló írása 194 ;
és nyugalom aránya a mindenség nincs dolog o. nélkül 284 ; az o.
egészében mindig ugyanaz marad vagy a dolog természetében van,
279, 281 ; Descartes és Huygens vagy rajta kívül 284 ; a végső o.
felfogása a m.-ról 279 k. ; a fogalma és a regressus in infinitum
londoni Royal Society kísérletei 296 ; a dolgok különböznek okuk
a m.-ról 280 ; Spinozának a m.-ra tól 355
vonatkozó vizsgálódásai még nem oligarchia 147
fejeződtek be 350; Tschimhaus optika; a szemben keletkező képek
szerint a m. Isten közvetett módo nagyságának oka 294, 297 ; sugár
sulása 353 ; m. és nyugalom mint törés a lencse különböző formái
Isten közvetlen módosulásai 355 mellett 297 ; Leibniz egy optikai
Münster, a m.-i püspök beront munkája 317 ; a sugártörésről
Frieslandba 276, 280 317, 318 k. ; új felfedezések a
sugártörésre vonatkozóan 391
óra, ingás ó. 298
N Oxford 276, 282
N ap 334, 338
negáció, tagadás, 1. megfosztatás Ö
nehézkedés, vis gravitatis, mint a
víz nyomásának oka 299 önfenntartás vágya, conatus sese con
Németalföld; n.-i követ Londonban servandi 71, 83
181; N. háborúja Angliával 268, önrendelkezési jog; önjogú, sui ju ris;
552 Tárgymutató
ö. j.-a annak van, aki saját gon rossz, malum; r. Isten közrehatására
dolkodásmódja szerint élhet 72 ; való tekintettel 230 ; a r. nem
akinek nincs ö. j.-a 72 ; önjogú pozitív valami 230 ; Isten közre
csak az, aki az észt követi 72 ; hatása a r.-ban (Blyenbergh sze
önjogú állam 81 ; nem önjogú vá rint) 235 ; mennyiben vagyunk
rosok 139 a r. oka (Descartes szerint) 253 ;
ördög, diabolus, 1. gonosz Isten nem a r. oka, mert a r. nem
örökkévalóság, aeternitas; ö. és tar pozitívum 262
tam különbsége 208 Royal Society, Londonban 180 ; meg
összefüggés, az egész és a részek ö.-e alapítása 195, 196 ; munkálatai
a természetben 277, 281 ; a szub 189 k., 191, 206, 219 ; üléseinek
sztanciában 279 felfüggesztése a háború alatt 272 ;
néhány tagja a királynál Oxford -
ban 276 ; tanulmányai 276 k. ;
P kísérletek a mozgásról 280 ; visz-
szatérés Londonba 282 ; 384,
pandochikus, mindent felfogó; p. 386, 388
optikai lencsék 318 rózsabefőtt, láz elleni szer 271
páni rettegés, terror panicus, mint Rövid tanulmány vagy Tractatus
államok pusztulásának oka 145 k. brevis 206
Párizs 369, 390 rútság, deformitas, csak képzeletünk
pénz, argentum, csak az országban re való tekintettel van 277 ; 1.
adható ki kamatra 102 még a szépség címszót
pestis, Angliában 272, 282
pogány; a р.-ok jogosan tisztelték
isteneiket 306 ; a zsidók a p.-ok S
felett állóknak hitték magukat 307
polgári jog, jus civile, nem köti az Sagunthum 140
államot 85 salak; a salétrom s.-ja 188
principium individuationis ; Tschim- salétrom, nitrum 185 kk. ; Boyle a
haus kérdése a p. i.-ra vonatko s.-ról Spinoza ellenvetéseivel szem
zóan 347 ; Tschimhaus kérdései, ben 223 kk. ; a s. összetétele 213 ;
hogyan vezethetők le a tapasz Boyle a s.-ról 222
talati dolgok a kiterjedésből 388, salétromszesz, spiritus nitri, 1. sa
389 k. ; Spinoza kitérő válaszai létrom
389, 391 sarktétel, axioma; bizonyítható-e a
s. 179; közfogalmak-e a s.-ek
proairezis, ngoaígeav;, 387 182
Prodromus, Cometicus 273 ; Francis- Saturnus; S. gyűrűje 269 ; 334, 338
cus Lana P.-a 317, 319 Schiedam 229, 248, 261
Purgatorium 330 Scylla 210
sejtés, conjectura; s. a gyakorlati
életben és a megismerésben 340
sors, fatum; s. és Isten 377 ; 1. még
R fatalizmus
Spárta 111
regresszus a végtelenig és végső ok 296 Stockholm 325
rend, ordo; csupán a képzeletünkre sugártörés, 1. optika
való tekintettel van r. 277, 281
Rhijnsburg 175, 199, 212, 224
Róma 114, 118, 140; néptribunok Sz
R.-ban 143
római birodalom, imperium Roma szabad, liber; sz., aki az észt követi
num, bukásának oka 145 72 ; a sz. és a szükségszerű ellen
Tárgymutató 553
tétbe helyezése ellenkezik az ész- lációkat és nem ismerteti meg Isten

szel 339 lényegét 255 ; célja az Isten és a
szabadakarat, voluntas libera 70 к. felebarát iránti szeretet 255 ; a
szabadság, Ubertas; nem esetleges sz. Isten kinyilatkoztatott igéje,
ség, hanem derekasság 71 ; szük de mint ilyen nem bizonyítható
ségszerűséget feltételez 72 ; nem be matematikailag 255, 358, 359
féktelenséget 75; nagyobb, ha szenvedély, passio; emberi sz.-ek 69 ;
az ész vezeti az embert 75 ; nem a sz. győzelme az észen az értelem
szabad a törvényekre támasz akarata ellenére 243
kodnia 99 ; a nép sz.-a az arisz szépség, pulchritudo; csak képzele
tokráciákban 115 k. A sz. nem tünkre való tekintettel van 277 ;
esetlegesség vagy közömbösség lényege a szubjektumtól függ
252 ; sz. és szükségszerűség v i 333 ; nem engedhető meg mint
szonya 252 ; sz. és szükségszerű világnézeti fogalom 333
ség Istenben 312 k., 377 ; egy szeretet, amor; az Isten iránti sz.
dolog szabadsága abban van, Isten megismeréséből következik
hogy csupán természete szükség 250
szerűségéből létezik és működik szertartások, külső, cultus externus;
344; sz. nem szabadakarat, Isten megismerésének és szerető
hanem szabad szükségszerűség iének sem nem használnak, sem
345 nem ártanak 80; a felsőbbség
szám, numerus, mint a szubsztancia megtűrhet államában különböző
affekcióinak meghatározása 209; vallási sz.-at 308
a gondolkodás modusza 209 ; a szerződések, contractus, az uralkodói
képzelet segédeszköze 210; a hatalom átruházásáról 85 k.
matematikában nem alkalmaz Színaj 378
ható a végtelen fogalmára 210 szirének 361
szatírok 333 szkepticizmus; tudományos viták
szavazati jog, jus suffragii; a demok nem adnak alkalmat sz.-ra 340
ráciákban 146 szobrok, dicsőítő sz. mellőzendők
szellem, mens, csak annyiban ön 144
jogú, amennyiben az észt követi szomszédos városok, urbes circum-
72 ; 1. lélek vicinae; a főváros közelében fekvő
szellemek, lemures, spiritus, l. kísér sz. V . az arisztokráciákban ; al
tetek kotmányuk és az államhoz való
szenátus, senatus, az arisztokrácia viszonyuk 132
végrehajtó hatósága 124 k. ; v i szövetség, foedus, két állam között
szonya a legfelsőbb tanácshoz csak feltételesen érvényes 81 k.
127 ; állandó választmánya a kon szubsztancia, substantia; a sz. egyet
zulok 127 ; csoportok és elnökök len, szükségszerűen létező, vég
127 ; a sz. ügyrendje és szava telen 177 ; létezik-e több sz. 180 ;
zások 128 k. ; az egyes városok a sz. önmagának oka 180 ; a sz.
ban 136 ; több egyenjogú város definíciója 182 ; a sz. előbb van,
sal bíró arisztokráciákban ügy mint az akcidenciák 182 ; szub
rendje 136 k. ; székhelye 138 sztanciákon és akcidenciákon kí
szentírás, Sacra Scriptura; emberi vül nincs semmi az értelmen kí
módon beszél 232 ; Blyenbergh vül 182 ; viszonya az attribútu
szerint nem példázatokban be mokhoz 200 k. ; lényege 207 k. ;
szél 244 k. ; ellentétes az érte a sz. oszthatóságának kérdése 208;
lemmel 248 k. ; Spinoza bevallja, csak az értelem közelítheti meg
hogy nem érti a sz.-t 249 ; nem a szubsztanciát 209; az egyesnek az
betű szerint értelmezendő 254; egésszel való egyesülése a sz.-ban
gyakran emberi módon beszél 279 ; az attribútumok sokasága
254, 385 ; nem tartalmaz speku és a sz. egysége 355
554 Tárgymutató
szükségszerűség, necessitas; sz. és 68, 71 к., 109, 133 ; Oldenburg a

szabadság Istenben 312 k. ; sz. T. keletkezéséről 273, 275 ; Spi
és véletlenség 332 ; sz. és kény noza a T. keletkezéséről és célza
szer 339 ; sz. és szabadaság 339, táról 274 ; Velthuysen a T.-ról
344 k. ; sz. és erény 377. L. még 300 kk. ; a T. tervezett holland
a fatalizmus címszót fordítósa 315 ; Spinoza felajánlja
Leibniznek a T-t 319 ; Regner
van Mansvelt vitairata a T. ellen
T 326 ; Oldenburg véleménye róla
350, 371, 375 к. ; Boyle és Olden
tanács, legfelsőbb t. concilium sup burg nézetei a T.-ról 353 ; Burgh
remum, arisztokráciákban ; tag a T.-ról 258 kk. ; Spinoza nem
jainak száma 118; ennek v i szándékozik megcáfolni az ellen-
szonya a népesség számához 119 ; iratokat 368; Spinoza jegyze
a választhatóság alsó korhatára teket szándékozik írni a T.-hoz
120 ; az üléseken való részvétel 368; megküldi Huygensnek a
kötelessége 120 ; törvényhozó ha T.-t 369 ; Leibniz nagyra becsüli
talma és a tisztviselők választá a T.-t 370 ; a T. Istenről és a
sának joga 120 ; a t. feje vagy természetről 374 ; Spinoza idézi
vezetője 121 ; a választhatók a T.-t 377 ; a T. alapelve 383
névjegyzéke 123 ; a t . választja tér, t. és idő, tempus et locus; nem
a követeket 124 k. ; ítél városok tartoznak sem a szubsztanciák
közötti peres ügyekben 130 ; ro hoz, sem az akcidensekhez 180 ;
konok a t.-ban 130 ; a 1 .1. egyen üres t., vacuum 192 ; üres t. lehe
jogú városokkal bíró arisztok tetlen 214; Oldenburg az üres
ráciákban, székhelye 135; egy- t. lehetetlenségét bizonyító kísér
behívása 136 k. ; 1. t. az egyes letről 219 ; Boyle az üres t.-ről
városokban 136 ; a demokrá 222
ciában, szavazati jog 147 természet, natura; nem áll az emberi
Tanulmány az államról, Tractatus ész törvényei alatt 71 k. ; a t .
politicus; keletkezése 65 azonosítása Istennel 194; csak
Tanulmány az értelem megjavításá a t. összfogalma érteti meg helye
ról, Tractatus de intellectus emen sen az egyesnek rendjét 71 k. ;
datione; keletkezése 104, 206 ; 274 ; az egész és a részek össze
rövid tartalmi összefoglalása 291 ; függése a t.-ben 277, 281 ; az
1675-ben még nincs befejezve emberi test mint a t. része 279 ;
350 az emberi lélek mint a t. része
tanítás szabadsága mint követel 279 ; az egész t. arculata Isten
mény 134 közvetlen módosulása Tschirn-
tapasztalat, experientia; a t. felmu haus szerint 353 ; Isten és a t.
tatta már az államok minden faj viszonya 374 ; az ember t.-e és a
táját 66 cselekvéseiért való felelősség 384
tárgy; a t. viszonya a képzethez k. ; Oldenburg nézete erről 386 ;
Tschimhaus szerint 370 csak az tartozik a dolgok t.-éhez,
tartam, duratio; különbség t. és ami okukból következik 385
örökkévalóság között 208 ; t. természeti állapot, status naturalis;
és idő 209 k . ; nincs mozzanatok az egyes ember tehetetlen a t.-á.-
ból összetéve 210 ban 73 ; nincs bűn a t. á.-ban 74 ;
tatárok 362 ellentéte az állami élet, status
tej, az ember vérében, 282 k. civilis 77
teleológia; elvetése 192 természeti törvények, naturae leges;
templom; salamoni t. 200 Isten törvényei 74
Teológiai-politikai tanulmány, Trac természetjog, jus naturae; t. : ter
tatus theologico-politicus; idézve mészeti törvények 69; minden
Tárgymutató 555
dolog t.-a annyi, mint a hatalma Tractatus brevis, 1. Rövid tanul

69; inkább csak vágyak hatá mány
rozzák meg a t.-ot, mint az ész Tractatus politicus, 1. Tanulmány az
69; a t . csak azt tiltja, amit államról
senki sem akar vagy tud 71 ; Tractatus theologico-politicus 1. Teo
a t.-i állapotban az egyes ember lógiai-politikai tanulmány
t.-a semmi 73; a t . csak az
egyesülésben lehetséges 73 ; az
állam alaptörvénye szerint meg U
szűnik a t . 77 ; Hobbes és Spi
noza szerint 325 uralkodás, uralom, államhatalom,
test, corpus; a t. egyesülése a lélek kormányzás; imperium; az a jog,
kel 175 ; meghatározza-e a gon amelyet a sokaság hatalma ha
dolkodás a t.-et? 179 ; a t. össze tároz meg 74 ; az uralom bir
tétele és felbomlása (Blyenbergh tokosa 74 ; az u. formái 74 ;
szerint) 266 ; az emberi t. mint joga 76; két malom viszonya
a természet része 279 ; a lég egymáshoz olyan, mint két em
nyomás tartja össze 378 beré a természeti állapotban 81 ;
testőrség, corporis custodes; a király u. egy szabad nép és egy leigá-
t.-e 94 zott nép körében 87 k. ; úgy
tévedés, error, Descartes-nál és Ba- kell berendezni, hogy ne függ
con-nél 177 jön a kormányzók hűségétől 89 ;
Tienen 380 az u. oszthatatlan 97 ; a női örö
titkok, arcana, a politikában 111 ; kösödés ki van zárva 97 ; kor
titkos kiadások a monarchiában látlan az az u., amelyet egy egész
126 nép tart kezében 115
Tizenhetek tanácsa az aragóniaiak- úrvacsora 380
nál 112 Utrecht 311, 322
tökéletesség, perfectio; a szabadság : üstökösök az 1664—1665-ben fel
tökéletesség 71 ; a t . azonos a tűnt ü.-ről 273, 274 k., 276, 281,
lényeggel 230 ; az igaz t. az Isten 283
től való függésben áll 253 ; a üvegcsiszolás; sík-domború üvegek
létben áll 288; a szubjektum előnyösebbek domború-homorú
fogalmától függ 333 üvegeknél 289
tökéletlenség, imperfectio viszonyla
gos, csak a másokkal való össze
hasonlítás alapján állapítható meg V
230, 231 ; a lét hiányában áll
286, 288, 289. L. még a tökéletes vágy, appetitus 257
ség címszót vallás; a v.-ra vonatkozó jog nem
török birodalom 362 vihető át másra 109; monarc
törvények, leges; a polgárnak nincs hiákban 98 ; az államvallás ki
joga a t.-et értelmezni 77 ; a váltságai az arisztokráciákban
t.-et a legfőbb hatalmak adják 133 k. ; papjai csak patríciusok
és értelmezik 83 ; és eltörlik 85 ; lehetnek 134 ; többi funkcioná
a t. nem biztosíthatják a szabad riusa. 134. A V . lényege 312 ; v.
ságot 99 ; a biblia törvényei csak és babona különbsége 374; a
az üdvösség megszerzésének v . -t nem csodákra, hanem a taní
eszközei 232 ; t. a természetben tás bölcsességére kell alapítani
277 378
törvényszék, forum, az arisztokrá valószínűségi bizonyíték, demonstratio
ciákban 129 ; egyenjogú városok verosimilis 340
kal bíró arisztokráciákban 136 ; vám, vectigal; ki- és beviteli vámok
a t. székhelye 138 126
556 Tárgymutató
városok, urbes; polgárjog a mo lalja az egész természetet 279

narchiákban 91 ; függő V . a végtelen modusz, modus infinitus
monarchiákban 91, 105 ; meg mint közvetítés a szubsztancia és
kell erősíteni őket 105; hatal az egyes dolog között 209, 355
mukat meghatározza a polgárok véletlen, casus; v. által keletkezett-e
száma 105 k. ; v. az arisztokrá a világ 332, 339
ciákban 116 k. ; egyenjogú váro véletlenül, fortuitus; v. és szükség
sokkal bíró arisztokráciákban 135; szerűen 332, 339
függő v. 135 ; joguk a hatalmuk vér 278 ; tej az ember vérében
hoz igazodik 135 k., 137 ; pat 282 k.
ríciusok 136 ; szenátus 136 ; szin- veszteség lehetősége (a játékban)
dikusok 138 ; konzulok 139; 292 kk.
bírák 139 ; függő v. az egyen világ, mundus; véletlenül keletke-
jogú városokkal bíró arisztokrá zett-e 332, 339 ; az isteni termé
ciákban 139 szet szükségszerű hatása 332
véges, finitum; nincs arány v. és világmindenség, universum; az egész
végtelen között 333 és a részek összefüggése a
végtelen, infinitum; a végtelen kü v.-ben 277 ; mozgás és nyugalom
lönböző fajai 207 ; a v. fogalmának viszonya a v.-ben állandó 279 ;
félreismerése a számmal, mérték a v. természete feltétlenül vég
kel, idővel való összetévesztés kö telen 279 ; a végtelen lehetőség
vetkeztében 210 ; v. természete a v.-ben 279 ; a v. azonos Isten
szerint és v. okára való tekintet nel 313 ; a v.-ben nincs felső és
tel vagy számokra való vissza- alsó 334 ; az egész v. arculata
vezethetetlensége miatt 279; Isten közvetett módosulása 355
nincs arány véges és v. között víznyomás; reá vonatkozó kísérletek
333 ; Tschimhaus kérdése a vég 298
telen és a számszerű fogalmáról Voorburg 212, 221, 225, 233, 265,
388 ; Spinoza válasza e kérdésre 267, 270, 281, 292, 295, 297,
389 300
végtelen értelem, intellectus infinitum;
az emberi értelem egy v. é. része
279 ; minden egyes dolog vég Z
telen sok módon fejeződik ki Isten
végtelen értelmében 357 zavarosság, confusio; csak képzele
végtelen gondolkodóképesség; a ter tünkre való tekintettel van z.
mészetben van egy v. g., amely 277
gondolatszerűen magában fog Zeelhem 269

Spinoza, Baruch de Politikai Tanulmány És Levelezés - Filozófiai Írók Tára, Új Folyam 14. (Budapest, 1957)

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Spinoza, Baruch de Politikai Tanulmány És Levelezés - Filozófiai Írók Tára, Új Folyam 14. (Budapest, 1957)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SPI S'OZ a

POLITIKAI TANI LMÁNY

FI LOZÓFI AI Í RÓK TÁRA

FOGARASI BÉLA, LUKÁCS GYÖRGY, MÁTRAI LÁSZLÓ

A k ia d ásért felelőe az A kadém iai K iadó igazgatója

Irodalomtörténeti adatok Spinoza levelezéséről.......................................... 392

tárgyalják, amely a most közzétett művek szempontjából a leg­

SPINOZA MINT POLITIKAI GONDOLKODÓ

1. Néhány m ódszertani m egfontolás

A politikai gondolkodás történetének kutatását nagymérték­

mányának korlátái következtében — távol vannak az objektív

ális és nem kell külön hangsúlyozni — a történelmi szempont érvénye­

1 Vö. Von der Heydte, Die Geburtsstunde des souveränen Staates.

változásain. Hobbes és Spinoza a XVII. században valósággal új

4 Lukács György, A z ész trónfosztása. Akadémiai Kiadó, 1956.

az irracionalizmus volt a fasizmus tulajdonképpeni szellemi ősapja,

suk, gondolkodásmódjuk a racionalizmus alapjaira épült. (Ez érvé­

7 Cassirer id. művében Hegel államelméletét, államfűozófiájának és

tikus vizsgálatmódjában a saját szellemi előfutárát lássa. Hiszen

9 Vö. Nietzsche, Menschliches, Allzumenschliches. II. köt. 408. Aphor.

Bizonyos, hogy Vico nagyszerű éleslátással ismerte fel számos

2. Spinoza helye a politikai gondolkodás történetében

Az ifjú Marx tömören és igen találóan jellemzi a korai újkor

14 Érdekes ebből a szempontból Lenin megjegyzése. 1908-ban meg­

különböző európai kormányok a gyakorlat első felületességével

antiskolasztikus irányzat kapcsolatban van a természetre vonatkozó

nak meg annyira, hogy nemzedékek gondolkodását átformáló erővé

20 Macchiavelli, A fejedelem. XV. fej.

korának tudományát is annak ellenére, hogy Macchiavellí hatása

kegyetlenségét stb., ezzel — anélkül, hogy ezt szóval tenné —

és viselkednének. A politikai-társadalmi utópia tehát Morusnál

31 Morus, Utópia. Filozófiai írók Tára, Budapest 1910. Utópia

zására, biztosítására irányuló határozott törekvése : „A természet­

34 „Est autem jus naturale adeo immutabile, ut ne a Deo quidem

normákról van szó.36 Érdekes, hogy nemcsak Grotíus,37 de más,

járásokat: az analízist, az absztrakciót stb. vezeti be a társadalmi

Hobbes végeredményeit, de hibáztatom alapvetését, módszerét.42

3. A politikai tudomány alapvetése

váltak el élesen egymástól. Etika, politika, jogbölcselet, társadalom-

hogy legyenek.”46 A „hagyományos” politika (és etika) mód­

48 . . humanam naturam, quae nullibi est, multis modis laudare,

A baconi elv48 a természetkutatás területéről azután kisu­

48 „A természetet engedelmességgel győzhetjük le” — azaz úgy, hogy

szemben kiemelik — Giordano Bruno, Spinoza és mások —, hogy

60 Spinoza, Levelezés. 30. levél.

igyekszik létrehozni, elutasítván a normatív típusú etikák ir-

62 „Est autem virtus nihil aliud, quam in se perfecta et ad summum

Spinoza etikáját és jogelméletét ebből a monista tradícióból

63 Spinoza, Tractatus politicus. III. fej. (Vloten—Land, I. köt. 280. 1. —

élet egész gazdagságát, a történelem civilizáló hatása alatt kifejlő­

67 „Thomas Mann, Zu einem K apital aus ,,Buddenbrooks” (1947).

A vázolt módszertani elgondolások nemcsak a szűk értelem­

Spinoza államelméletét és társadalombölcseletét a természetjog

— Physis és Dikaión— egységet alkotnak. Vagyis: az erkölcsiség

60 Aristoteles, Rhetor. I. 13. Alkidamas szofista mondása.

Sophokles szerint is, a szofisták szerint is különbség, sőt ellentét

61 Xenophón, Memorabilia. IV. 4. 24. Hippias tanítása a későbbi

tikus elveinek hirdetője, mintha a régi mitoszt támasztaná új életre

A természetjog, a morális értelemben vett természettörvény

63 Euripidee töredékei. 63. Csengery János fordítása. Budapest 1926.

ták azt az elképzelést, hogy az erkölcsi értékek, normák és tör­

vénye, vagyis az ész szava tehát azt parancsolja, hogy az emberek

67 Hobbes természetjog-felfogásának szövegszerű forrásai: Leviathan.

sukat. Ennek következtében határozzák el magukat az emberek a

tárgyalják, amely a most közzétett művek szempontjából a leg

A politikai gondolkodás történetének kutatását nagymérték

ális és nem kell külön hangsúlyozni — a történelmi szempont érvénye

suk, gondolkodásmódjuk a racionalizmus alapjaira épült. (Ez érvé

14 Érdekes ebből a szempontból Lenin megjegyzése. 1908-ban meg

zására, biztosítására irányuló határozott törekvése : „A természet

hogy legyenek.”46 A „hagyományos” politika (és etika) mód

A baconi elv48 a természetkutatás területéről azután kisu

élet egész gazdagságát, a történelem civilizáló hatása alatt kifejlő

A vázolt módszertani elgondolások nemcsak a szűk értelem

ták azt az elképzelést, hogy az erkölcsi értékek, normák és tör

és félelemmel vannak eltelve az állam iránt s amelyek megszűnté

az, hogy az embereket eszes lényekből vadállatokká vagy automa

A feudális állam egyházi befolyásra polgárainak lelkiismere

A politikai elmélet Spinoza korában — mint láttuk — meg

c) A ,,társadalmi szerződés” elméletét és Spinoza állam

után 1851-ben az emigráns Horn Ede könyvet ír — német nyel

1. §. Teológiai-politikai tanulmányomban3 szóltam a ter

század. Mindenki tehát, bárhol van is, igaz vallásossággal tisztel

vagyis a nagy tanácstól kihirdetett minden rendeletnek engedel

4. §. Mivel azonban az emberi természet úgy van meg