M ichel

Foucault
A rendellenesek
MICH EL FOUCAULT
A rendellenesek
A Szegedi T u d o m ányegyetem Filozófia T a n s z é k és a L’H a r r a a tta n Kiadó
közös sorozata

S o ro zatszerk esztő
D ékány A ndrás
 MICHEL FOUCAULT
A rendellenesek

ELŐ A D Á SO K
A C O L L E G E DE F R A N C E -B A N

(1 974-1975)

L’HARMATTAN KI ADÓ - SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM FILOZÓFIA TANSZÉK

BUDAPEST
Cet ouvrage a bénéficié du soutien des Programmes d’aide
ä la publication de l’lnstitut frangais.
Ez a mű a Francia Intézet Könyvtámogatási Programjainak
(P.A.P.) keretében jelent meg.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

RÉFUBLIQUE t'RANCMSE BUDAPEST

Nemzeti Kulturális Alap

FORDÍTOTTA: BERKOVITS BALÁZS

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Les anormaux.

Cours au College de France (1974-197)).
Hautes Études, Calliinard/Seuil, Paris, 1999.
Szerkesztette: Valerio Marchetti és Antonella Salomoni
Sorozatszerkesztők: Frangois Ewald és Alessandro Fontana

© Seuil/Gallimard, 1999
© L’Ilarmattan Riadó, 2014
© Hungarian translation: Berkovits Balázs
 TARTALOMJEGYZÉK

A SOROZATSZERKESZTŐK ELŐSZAVA

1975 . JANUÁR 8-1 ELŐADÁS

Pszichiátriai szakértői vélemények büntetőjogi ügyekben - Milyen műfajú
diskurzusokhoz tartoznak? - Igazságdiskurzusok és nevetésre ingerlő
diskurzusok - A legális bizonyíték a 18. századi büntetőjogban-A refor­
merek -A belső meggyőződés elve -A z enyhítő körülmények -A z igazság
és a z igazságszolgáltatás közötti kapcsolat -A groteszk a hatalom
mechanikájában - A vétség pszichológiai-morális megkettőződése - A
szakértői vélemény megmutatja, hogy az egyén már a bűn elkövetése előtt
is hasonlított bűnére -A normalizáló hatalom születése

1975 . JANUÁR ig-I ELŐADÁS

Őrültség és bűn - Perverzitás és infantilizmus -A veszélyes individuum - A
pszichiáter szakértő nem lehet más, mint Übü figurája - A pszichiátria
episztemológiai nívója és ennek regressziója az igazságügyi orvos szak­
értői véleményekben -A z orvosi hatalom és a bírói hatalom konfliktusos
viszonyának vége - Szakértelem és abnormális egyének - Az elnyomás
fogalmának kritikája - A leprások kirekesztése és a pestisesek helyhez
kötése-A hatalom pozitív technológiájának feltalálása - A normális és
a patologikus

197g. JANUÁR 22 -I ELŐADÁS

Az anomália területét alkotó három alak: az emberi szörny; a megjavítandó
individuum; a maszturbáló gyermek -A szexuális szörnyeteg közvetít a
szörny individuum és a szexuális deviáns között-A három alak történeti
áttekintése - E három alak történeti fontossági sorrendjének megfordulá­
sa -A szörny jogi fogalma - A szent embriológia és a szörny jogi-biológia
elmélete-A sziámi ikrek. -A hermafroditák: kisebb jelentőségű esetek-A
MarieLemarcis-ügy-AzAnne Grandjean-ügy
6 TARTALOM

1975. JANUÁR 29-I ELŐADÁS 87

A morális szörny-A bűn a klasszikus jogban-A kínhalál nagy jelenetei -
A hatalom mechanizmusainak átalakulása -A büntető hatalom rituális
tobzódásának eltűnése - A kriminalitás patologikus természetéről -A
politikai szörny-A szörny házaspár:XVI. Lajos és Marie-Antoinette-A
szörny a jakobinus (a zsarnok) és az antijakobinus (a lázadó nép) iroda­
lomban - Incesztus és antropofágia

1975. FEBRUÁR 5-I ELŐADÁS 115

Óriások földjén-Átmenet a szörnytől az abnormálisra - A bűnügyi pszi­
chiátriát megalapozó három nagy szörny - Az orvosi hatalom és a jogi
hatalom az érdek hiánya fogalma körül-A pszichiátria intézményesítése
a közhigiéné specializált ágazataként és a társadalmi önvédelem sajátos
terepeként-Az őrület kódolása társadalmi veszélyként -A motívum nélküli
bűn és a pszichiátria trónra ültetésének p ró b á i-A z Henriette Cornier-
ügy -A z ösztönök felfedezése

1975. FEBRUÁR 12-I ELŐADÁS 139

Az ösztön mint az érdek nélküli és nem büntethető bűntett értelmezési
hálója - A pszichiátriai tu d á s és hatalom kiterjeszkedése a z ösztön
problematizálásán keresztül -A z 18)8. évi törvény és a pszichiátria által
követelt szerep a közbiztonság terén - Pszichiátria és adminisztratív
szabályozás, a család á lta l igényelt pszichiátria, a z egyének közötti
pszichiátriai-politikai diszkrimináns megalkotása -A z akaratlagos és az
akaratlan, az ösztönös és az automatikus tengelye - A tünettan terepének
felbomlása - A pszichiátria a rendellenesek tudománya és technikája lesz
-A z abnormális: a beavatkozás tág területe

1975. FEBRUÁR 19-I ELŐADÁS 167

Az anomália terepét áthatja a szexualitás problémája - A vallomás régi
keresztény rituális technikái - A tarifás gyónástól a bűnbánat szentsé­
géig-A pasztoráció fejlődése - Louis Habért „A bűnbánat szentségének
gyakorlata”és Borromeo Szent Károly „Utasítások a gyóntatókhoz”című
művei - A gyónástól a lelki vezetésig-Az élet mint kettős diszkurzív szűrő
a gyónásban-A vallomás a tridenti zsinat után-A hatodik parancsolat:
Pierre Milliard és Louis Habért kikérdezés-modelljei - A gyönyör és a vágy
testének megjelenése a bűnbánó és a spirituális gyakorlatok középpontjában
 TARTALOM 7

1975 . FEBRUÁR 26 -I ELŐADÁS 199

A vizsgálat új eljárása: a test húsként való elutasítása és a test bűnössé tevése
a hús által -A lelkivezetés, a katolikus miszticizmus fejlődése és a megszál­
lottság jelensége - A megszállottság és a boszorkányság megkülönböztetése
-A louduni megszállottság - A konvulzió (rángógörcs) mint a megszállott
testében lezajló harc plasztikus és látható formája - A megszállottak és
konvulzióik problémája nem képezi részét a betegség történetének -A görcs­
oldók: a gyónás és a lelkivezetés stilizált modalitása; az orvostudományhoz
folyamodás; a 17. századi fegyelmező és oktató rendszerekhez fordulás
-A konvulzió mint az elmebetegség neurológiai modellje

1975 . MÁRCIUS 5 -I ELŐADÁS 227

A maszturbálás problémája a hús keresztény diskurzusa és a szexuális pszi­
chopatológia között-A maszturbálás szomatizációjának háromformája
- A gyermekkor a felelős a patologikus fejlődésért - A pubertás előtti
maszturbálás és a felnőtt általi csábítás: a bűn kívülről érkezik -A családi
tér és ellenőrzés új megszerveződése: a közvetítők kiiktatása és a szülők
testének közvetlen közelítése a gyermekek testéhez-A család kulturális
zavarodottsága - Az új család m edikalizálása és a gyermek az orvos
előtt tett vallomása, aki a gyónás keresztény technikáinak az örököse -A
gyermekkor orvosi üldözése a maszturbálás visszafojtásának eszközein
keresztül-A nukleáris család létrejötte, amely kezelésbe veszi a gyermek
testét és életét-A természetes és az állami nevelés

1975 . MÁRCIUS 12-I ELŐADÁS 259

Ami elfogadhatóvá teszi a polgári család számára a vérfertőzés pszi­
choanalitikus elméletét (a veszély a gyermek vágyából ered) - A városi
proletariátus normalizálása és a munkáscsalád optimális felosztása (a
veszély az apától és a fivérektől ered) - A vérfertőzés kétfajta elmélete - Az
abnormális előképei: a pszichiátriai-törvényszéki és pszichiátriai-családi
összefonódás - A szexualitás problematikája és szabálytalanságainak
elem zése-Az ösztön és a szexualitás ikerelméletei mint a pszichiátria
episztemológiai-politikaifeladata -A szexuál-pszichopatológia eredete
(Heinrich Kaan)-A z őrületek kóroktana az ösztön és a szexuális képzelet
története alapján - Bertrand katona esete
8 TARTALOM

1975 . M ÁRCIUS 19-I E L Ő A D Á S 285

Egy kevert figura: a szörny, a maszturbáló és az oktatás normatív rend­
jéhez asszimilálhatatlan egyén - a Charles Jouy-ügy; az ellenőrzés és a
hatalom új rendszerére rákapcsolódott család - a gyermekkor mint a
pszichiátriai tudás és hatalom általánossá válásának történelmi feltéte­
le - a gyermekiét pszichiatrizálása valamint a normális és abnormális
viselkedések tudományának a létrejötte - a pszichiátria nagy elméleti
konstrukciói a /9. század második felében - pszichiátria és rasszizmus;
pszichiátria és a társadalom önvédelme

A Z ELŐADÁSOK Ö SSZ E FO G L A L Ó JA 3'5

AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 323

 A SOROZATSZERKESZTŐK ELŐSZAVA

Michel F oucault 1971 ja n u á rjá tó l 1984 jú n iu sá b a n bekövetkezett h alálá ig

tanított a College de F rance-ban - kivétel az alól az 1977-es év, am ikor egy­
éves alkotói szabadságra m ehetett. K atedrájának elnevezése G ondolkodási
rendszerek története volt.
A k a te d rá t, Jules V u illem in ja v a sla tá ra , 1969. n o v em b er 30-án h o zta
létre a College de F rance p ro fesszo ra in a k közgyűlése, s á llíto tta A filo z ó ­
fia i g o ndolkodás története k a te d rá já n a k a helyébe, am elyet h alálá ig Jea n
Hyppolite foglalt el. U gyanez a közgyűlés M ichel Foucault-t nevezte ki az
új k ated rára 1970. április 12-én.' F oucault ekkor negyvenhárom éves volt.
Michel Foucault első' eló'adását 1970. decem ber 2-án ta rto tta .123

A College de France-ban végzett oktatói m unkának különleges szabályokhoz

kell alkalm azkodnia. A professzoroknak évi huszonhat órát kell ta rta n iu k
(ezeknek p ed ig legfeljebb a felét ta rth a tjá k sz e m in á riu m fo rm á já b a n ’1).
M inden évben eredeti k u ta tá s t kell b em u tatn iu k , am i a r r a k észteti ó'ket,
hogy m indig m egújítsák a tananyagot. Az előadások és a sz e m in á riu m o k
látogatása teljes m értékben szabad, nem feltétele sem a beiratk o zás, sem
a diploma. És a professzorok sem ad nak ki diplom át.4 A College de F rance
szóhasználatában ezt úgy mondják, hogy a professzoroknak nem tanítványaik,
hanem hallgatóik vannak.
M ichel Foucault ja n u á r elejétől m á rc iu s végéig, sz e rd á n k é n t ta rto tta
előadásait. A diákokból, tan áro k b ó l, kutatókból, kíváncsiakból - k ü lfö ld i­
ekből is - álló óralátogatók népes serege a College de F ran c e két nagyelő­

1Michel Foucault a következő formulával zárta a jelentkezéséhez írott brosúrát: „Neki kel­
lene fogni a gondolatrendszerek története m egírásának.” („Titres et travaux”, in D its el écrits,
1954-1988, Dániel Defert és F rangcois Ewald szerk. Jacques Lagrange közrem űködésével,
Párizs, Gallimard, 1994,1. köt. 848. o.)
2 A Gallimard kiadó gondozásában 1971 májusában jelent meg Uordre du discours címmel.
(Magyarul: A diskurzus rendje, in uő, A fa n ta sztik u s könyvtár, vál. és lord. Bombányi Török
Gábor, Budapest, Pallas Stúdió - At traktor Kft., 1998, 50-74. o.)
3 Az 1980-as ávek elejéig M ichel Foucault szeminárium okat is tartott.
4 Legalábbis a Collége de France keretein belül.
10 ELŐSZÓ

adóját is igénybe vette. M ichel F oucault g y a k ra n p an a szk o d o tt a közte és

„közönsége” között fe n n á lló távolság, illetve az előadás form ájából adódó
kevés esz m e csere m ia tt.'5 O lyan sz e m in á riu m ró l álm o d o tt, am ely valódi
kollektív m u n k á n a k a d h a tn a helyt. E n n e k é rd e k é b e n több k ísé rle te t is
tett. Az utolsó években, az előadások végén, hosszú időt töltött azzal, hogy
a hallgatók k érd éseire v álaszolt.

1975-ben a N ouvel O bservateur újságírója, G é rard P etitjean, a következő­

képpen adja vissza az elő ad ás légkörét: „M ikor F oucault belép az arénába,
sebesen, céltudatosan - m in th a csak vízbe vetné m agát - verekszi át m agát
a testeken, hogy e lju th asso n székéig, ezu tán kissé h á tré b b tolja a m ag n ó ­
kat, hogy p a p írja in a k h ely et csináljon, m ajd leveti zakóját, m eggyújt egy
lám p át, és irtó z a to s s e b e ssé g g e l n ek ik ezd . E rő s, á tü tő h a n g h alla tsz ik ,
h an g sz ó ró k á lta l fe le rő sítv e , a m i a m o d e rn s é g n e k te tt egyetlen e n g e d ­
m én y t je le n ti eh b en a s tu k k ó z o tt kelyhekből felfelé á ra m ló fénnyel alig
m egvilágított terem b en . H árom száz szék van, de ötszáz em ber zsúfolódik
össze, kitöltve m in d e n ta lp a la tn y i szabad helyet [...]. Nem él sem m iféle
szónokias eszközzel. Az elő ad á s világos és ro p p a n t m ód hatásos. S em m i­
lyen teret sem hagy az im provizációnak. F oucault-nak évente tizenkét óra
áll a re n d elk ezésére, hogy nyilvános előadásokon ism e rte sse a m egelőző
évben végzett k u ta tá sa in a k irányát. Ezért, am e n n y ire csak lehet, töm örít,
és m ég a m arg ó kat is k itö lti, m in t azok a levélírók, a k ik n e k még igen sok
m o n d an iv aló ju k a k a d , h o lo tt m á r betelt a p a p írju k . 19 óra 15 perc. Fou­
cault befejezi az elő a d á st. A diákok az a sz ta la felé tó d u ln a k . Nem a z é rt,
hogy beszéljenek vele, h a n e m hogy k ik ap cso lják a m agnóikat. K érdések
n in csenek. Foucault e g y e d ü l van a nagy to lo n g ásb an .” Foucault m indezt
így kom m entálja: „H asznos lenne, ha m eg tu d n á n k beszéln i, am it előad­
tam . N éha, a m ik o r n e m volt jó az elő ad ás, n e m k e lle n e sok, ta lá n c sa k
egy k é rd é s, hogy m in d e n a h ely ére k e rü ljö n . Ám az a kérd és soha n e m
hangzik el. F ra n c ia o rsz á g b a n a cso p o rth atás m in d en valódi beszélgetést
leh ete tlen n é tesz. És m in th o g y a v isszajelz ésn ek n in c s e n csatornája, az
előadás színpadias fo rm á t ölt. Olyan a kapcsolatom a jelenlévőkkel, m in t

5 Michel Foucault 1976-ban, abban reménykedve (végül Inába), hogy így csökkentheti a
hallgatóság létszámát, az előad ás időpontját, ami eredetileg délután 17 óra 45-kor kezdődött,
reggel 9 órára tette. Vö. „IIfa u l défendre la société”. Cours au College de France, 1976, első e lő ­
adás (1976. jan. 7.), Mauro Bertani és Alessandro Fontana szerk., Francois Ewald és Alessandro
Fontana sorozatszerk., Párizs, G alliniard-Seuil, 1997.
 ELŐSZÓ

egy színésznek vagy egy akrobatának. És m ikor befejezem a m ondandóm at,

a totális m agány érzése ...”6
Michel F oucault a ta n ítá sh o z kutatóként viszonyult: egy később m eg­
íra n d ó könyv sz á m á ra v ég z ett vizsgálódásokat, a p ro b lem atizálás olyan
terep eit fedte fel, am elyeket m intha inkább jövendő kutatók szá m á ra akart
volna felk ín áln i. Ez az oka a n n a k , hogy a C ollege de F ran c é b an tarto tt
elő ad ásain n em a m á r m eg jelen t könyveit ism e rte tte . De n e m is a köny­
vek vázlatait, jóllehet a könyvek és az előadások között a k a d h a tn a k közös
tém ák. Az előadásoknak önálló státuszuk van. Michel Foucault „filozófiai
tetteinek” összességén belül, egy sajátos diszkurzív rendből fakadnak. Ezen
előadásokban különösképpen a tudás és a hatalo m viszonyainak genealó­
g iai p ro g ram ját fejti ki, am ely a la p já n - az 1970-es évekkel kezdődően -
újragondolja m unkáját, ésp ed ig a diszkurzív form ációk archeológiájának
ellenében, am ely szám ára addig a dom ináns m egközelítést jelentette.7

Az elő ad áso k n ak az a k tu a litá s t illetően is sze rep ü k volt. A h allg ató t, aki
ré s z t vett ra jtu k , nem c su p á n a h étrő l h é tre létrejövő elb eszélés ragadta
meg, nem csupán a tárgyalás szigora bűvölte el, hanem a jelen, az ak tu ali­
tás m egvilágítását is m eg találta benne. M ichel Foucault m űvészete abban
állt, hogy a jelent úgy tek intette, m int am it keresztülm etsz a történelem ből
h ú zo tt átló. B árm iről beszélt is, legyen az N ietzsche vagy A risztotelész, a
19. századi p szich iá tria i szak értelem vagy a k á r a keresztény pasztoráció,
a hallgató m indig a jelent és az ak tu ális esem ényeket illető tanulságokat
sz ű rh e te tt le belőle. A M ichel Foucault elő ad á saib an m eg nyilvánuló erő
tudós m űveltségének, szem élyes elkötelezettségének és a k o n k ré t esem é­
nyek figyelmes elem zésének körültekintő összekapcsolásából táplálkozott.

A hetvenes években jelen n e k m eg és tö k életesed n ek a k a z e ttá s m agnók,

s h a m a ro s a n ellepik M ichel F oucault író a s z ta lá t. így m a ra d ta k fenn az
előadások (illetve néhány szem inárium ) az utókor szám ára.

6 Gérard Petitjean, „Les grands prétres de runiversité francaise”, Le Nouvel Observateur,

1975. ápr. 7.
7 Vö. különösen: „Nietzsche, la généalogie, l’histoire”, in D itsetÉ crits II, 157. o. (Magyarul:
„Nietzsche, a genealógia és a történelem ”, in A fa n ta sztik u s könyvtár, i. in. 75-91. o.)
12 ELŐSZÓ

J e le n kiad ás M ichel F o u cau lt n y ilv án o san e lh a n g z o tt szövegét v eszi

alap u l, és a lehető leg n ag y o b b m érté k b en a szöveghűségre törekszik." Az
előadásokat egy az eg y b en , elh an g zo tt form ájukban szándékoztuk kiadni.
Ám az átm enet a szóbeli közlésről a leírt form ára m egkívánja a szerkesztő
beavatkozását: kénytelen legalább a központozást m aga k ialakítani, illetve
a szöveget bekezdésekre tördelni. Ám m indvégig k itarto ttu n k azon elvünk
m e lle tt, hogy a lehető le g k ö z e le b b m a ra d ju n k a tén y leg e sen e lh a n g z o tt
előadáshoz.
A m ikor az e lk e rü lh e te tle n n e k látszott, az ú jrak ezd ések et, az ism é tlé ­
seket elhagytuk; a fé lb eh ag y o tt m ondatokat kieg észítettü k , és a helytelen
m egfogalm azásokat k ijav íto ttu k .
A háro m pont azt jelzi, hogy a felvételen h allh ató szöveg nem kivehető.
Ha a m ondat homályos, szögletes zárójelben szerepel egy valószínűsíthető
k iegészítés vagy egy b eto ld ás.
A lap alji csillag je lö li a M ichel F oucault á lta l h a s z n á lt jeg y ze tek b ő l
szárm azó , az e lh an g z o tta k h o z képest jelentős varián so k at.
Az idézeteket e lle n ő riz tü k , a felhasznált szövegek hivatkozásait pedig
fe ltü n te ttü k . K ritik ai e s z k ö z tá r u n k a t k iz á ró la g a r r a h a sz n á ltu k , hogy
m eg v ilág ítsu k a h o m ály o s p o n to k at, explicitté te g y ü n k n éh á n y u ta lá st,
illetve hogy kritikai ész rev é te le k et tegyünk.
Az olvasás m e g k ö n n y íté se érd ek éb e n m in d en elő ad ás előtt egy rövid
összefoglaló áll, am ely b e m u ta tja a kifejtés főbb p o n tjait.89

Az elő ad á so k szövegét m in d ig egy összefoglaló követi, am ely e lő sz ö r a

College de France Évkönyvében jelent meg. Michel Foucault ezeket általában
jú n iu sb a n írta meg, a z a z k is idővel az előadások m e g ta rtá sa után. E záltal
leh ető ség e nyílott a r ra , h o g y v isszatek in tv e fejtse ki szándékát és céljait.
E zen összefoglaló jelen ti ez ek n ek a legjobb bem u tatását.
M inden kötet egy „ k o n te x tu ssa l” végződik, am ely ért az adott előadás-
so ro z at szerkesztője v is e li a felelősségei. Ez a rra szolgál, hogy az olvasó
s z á m á ra bem utassa az é le tra jz i, ideológiai és p o litik ai kontextus elem eit
a z á lta l, hogy az e lő a d á s o k a t b e ille sz ti a p u b lik á lt m ű v ek közé, ille tv e
m eg h atá ro zz a a h e ly ü k e t eb ben a korpuszban. A „ k o n tex tu s” célja, hogy

8 Különösen a Gérard Burlel. é s Jacques Lagrange által készíteti - a College de France-ban

és az IMEC-ben őrzött- felvételeket használtuk.
9 A kötet végén, „Az előad ások kontextusa” cím szó alatt m utatjuk be a szerkesztők által
ezen előadás-sorozat szerk esztése során alkalm azol! kritériumokat és megoldásokat.
 ELŐSZÓ 13

m egkönnyítse az értelm ezést, illetve segítsen e lk e rü ln i a fé lreérté sek et,

am elyek abból fak adhatnak, hogy n em vesszük figyelembe azon k ö rü lm é ­
nyeket, amelyek közepette az egyes előadások m egszülettek és elhangzottak.

A College de France-előadások megjelenésével Michel Foucault „életművének”

új szelete kerül publikálásra.
Jó lleh et a szó szig o rú é rte lm é b e n n e m k ia d a tla n m u n k á ró l v a n szó,
m inthogy ez a m egjelenés Michel Foucault n yilvánosan előadott szövegét
követi, s eltekint az általa használt anyagtól, am i sokszor igen kidolgozott
volt. Dániel D efert, aki Michel F oucault jegy zeteinek a tulajdonosa, leh e­
tővé tette a szerk esztő k szám ára, hogy ez ek et tan u lm án y o zzák . E z é rt őt
köszönet illeti.
A College de F ran ce-elő ad áso k m e g je le n te té sé t Michel F o u cau lt ö rö ­
kö sei engedélyezték, a k ik sze rették v o ln a k ie lé g íte n i az irá n tu k - m ind
F ra n c ia o rs z á g b a n , m in d kü lfö ld ö n - ta n ú s íto tt igen nagy é rd e k lő d é st.
E gyszersm ind m egkívánták e vállalkozás kom olyan vételét. A szerkesztők
igyekeztek m egfelelni a beléjük fektetett bizalom nak.

Francois E w a ld -A lessandro F ontana

AZ ELŐADÁSOK
 1975. JANUÁR 8-1 ELŐADÁS

P szichiátriai sza kértő i vélem ények büntetőjogi ügyekben - Milyen m ű fa jú

disku rzu so kh o z ta rto zn a k ? - Ig azságdiskurzusok és nevetésre ingerlő d is­
ku rzu so k - A legális bizonyíték a 18. szá za d i büntetőjogban - A reform erek
- A belső m eg g yő ző d és e l v e - A z enyhítő k ö rü lm é n y e k - A z ig a zsá g és a z
igazságszolgáltatás kö zö tti kapcsolat - A groteszk a hatalom m echanikájá­
ban - A vétség pszichológiai-m orális m egkettőződése - A szakértői vélem ény
m egm utatja, hogy a z egyén m ár a bűn elkövetése előtt is hasonlított bűnére
- A n o rm a lizá ló h a ta lo m születése

Két, büntetőjogi ügyben született pszichiátriai szakvélem ény felolvasásá­

val szeretn ém kezdeni az ez évi előadás-sorozatot. Fel fogom őket olvasni
önöknek egy az egyben. Az első 1955-ből sz á rm a z ik , pontosan húsz évvel
ezelőttről. A szakvélem ény egy olyan üggyel kapcsolatos, amelyre néhányan
talán em lékeznek önök közül, p szichiáter a lá író i közül pedig leg aláb b az
egyik a k o rszak b ü n tető jo g i p sz ic h iá triá já n a k n a g y nevei közé ta rto z ik .
A történet egy nőről és szeretőjéről szól, akik m egölték a nő kislányát. A fér­
fit, azaz az anya szeretőjét, a gyilkosságban való cinkossággal vádolták, de
legalábbis a gyerm ek m eggyilkolására való felbujtással; mivel m egállapítást
nyert, hogy az asszony önkezével ölte meg a gyerm ekét. íme, a pszichiátriai
szakértői vélem ény a férfiról, akit, ha m egengedik, A.-nak fogok n ev ezn i,
m ivel so h asem tu d ta m eddig m eg állap ítan i, h o g y m eg en g ed ett-e, h a az
igazságügyi orvos szakértői vélem ényeket nevekkel együtt tesszük k özzé.1

„A szakértó'k term észetesen zavarban vannak, amikor pszichológiai ítéletet

kell alkotniuk A.-ról, minthogy az erkölcsi értelemben vett bűnösségéről nem
foglalhatnak állást. Mindenesetre azon feltevés alapján fogunk érvelni, hogy

1 Vő. L’A ffaire Denise L abbé - [Jacques] Algarron, Párizs, 1956 (Bihliothéque Nationale de
France, Factums, I6 Fm 1449). Michel Foucault 1971 óta szeminárium át a pszichiátriai szakér­
telem elem zésének szentelte; vö. M. Foucault: „Entretient stir la prison: le livre et sa m éthode”
(1975), in D its el Écrits, Í9S4-Í988 (Dániel Defert és Francois Ewald szerk.), Párizs, 1994.
18 MICHEL FOUCAULT

A. L.-re, a fiatal lányra valamilyen módon olyan szellemi befolyást gyakorolt,

amely gyermeke meggyilkolásához vezette. E hipotézis alapján tehát a követ­
kezőképpen fogjuk fel a dolgokat és a cselekvőket. A. egy igencsak heterogén
és társadalm ilag alantas közeghez tartozik. Anyja nevelte, de törvénytelen
gyermek volt, s apja csak igen későn ismerte el. Ekkor féltestvérei közé került,
de anélkül, hogy kialakulhatott volna a valódi családi összetartozás. Annál is
kevésbé, minthogy, amikor apja meghalt, ismét egyedül találta magát anyjával,
ezzel az elég zaklatott körülmények között élő nővel. Ennek ellenére tovább ta­
nult középfokon, származása minden bizonnyal befolyással volt eleve meglévő
felfuvalkodottságára. Az ő fajtájából származó egyedek sohasem érzik magukat
teljesen abba a világba tartozónak, ahová eljutottak; ebből ered előszeretetük a
paradoxonok és minden olyasmi iránti, ami rendetlenséget szül. A valamelyest
is forradalmi gondolatok között [felhívom a figyelmüket, hogy 1955-ben járunk,
M. F.] otthonosabban mozognak, mint egy kimért modorú közegben és filozófiában.
Ez a története az összes intellektuális megújhodásnak, az összes kis művészi
klikknek; a Saint-Germain-des-Prés és az egzisztencializmus2 stb. története is
ilyen. Minden mozgalomban felbukkanhatnak valóban erőteljes személyiségek,
főleg, ha valamennyire megőrizték alkalmazkodóképességüket. Ekképp hírnévre
tehetnek szert, és maradandó iskolát alapíthatnak. De sokan nem képesek túljutni
a középszerűségen, ezért öltözékük különcségével vagy szokatlan viselkedésük
révén próbálják meg felhívni magukra a figyelm et. Megfigyelhető esetükben
az alkibiadiztnus34és a hérosz trat izmus1. Persze már nem ott tartanak, hogy
levágnák kutyájuk farkát, vagy hogy felgyújtanák az epheszoszi templomot, ám
esetenként megrontja őket a burzsoá morál gyűlölete, olyannyira, hogy meg­
tagadják törvényeit, és - csak hogy felnagyítsák saját személyiségüket - akár a
bűnt is vállalják, annál is inkább, minthogy e személyiség eredetileg nagyon is

2 Az „egziszten cializm u s” szó itt a leghétköznapibb értelem ben szerepel: „Olyan fiatal­
em berek m egn evezése, a k ik , k ü lön ösen közvetlenül a m ásod ik világháború u tán , hanyag
öltözködésükkel és a m unkával töltött élet iránti m egvetésükkel igyekeztek kitűnni, valam int
a Saint-G erm ain-des-Prés n egyed bizonyos k ávéházait látogatták.” (G ran d L arousse de la
lan gu efran caise, III, Párizs, 1975, t820. o.)
3 A Grand Robert de la langu e fran caise szótárban az szerepel (I. köt. Párizs, 1985, 257. 0.),
hogy Alkibiádész nevét gyakran szinonimaként használták „olyan személyre, akinek a jelleme
nagy erényeket és számos hibát (nagyképűség, karrierizmus) egyesít magában”. A pszichiátriai
tudományok szótárai nem ism erik a szól.
4 Vö. A. Porol: Manuel alphabétique de psychiatrie clinique, thérapeutique el m édico-légale,
Párizs, 1952,149. 0. Az epheszoszi Diana-templom példájára utalva, amelyet Hérosztratosz gyújtott
fel, [P.j „Vaiette alkotta meg a hérosztratizmus kifejezést, hogy megnevezze a gonoszság, amora-
litás és hiúság debileknél m egtalálható összekapcsolódását, valam int hogy jellem ezze az ezen
m entális diszpozíciókból fakadó hasonló jellegű m erényleteket” (C. Bardenat meghatározása).
 1975. JANIIÁH 8-1 ELŐADÁS I !)

jelentéktelen. Természetesen mindebben van egy jó adag bovaryzmus5, azaz az

emberben meglévő' ama képesség, hogy másnak gondolja magát, mint ami, főleg
természeténél szebbnek és jelentősebbnek. Ezért tarthatta magát A. emberfelet­
tinek. Különös módon a katonaság nem tett rá nagy hatást. Pedig maga mondta,
hogy a Saint-Cyrben töltött időszak jellemformáló volt. Mégis, úgy tűnik, hogy
az egyenruha nem igazán normalizálta Algarron6 viselkedését. Mindig is siet­
ve távozott a laktanyából, csak hogy léhaságait kiélhesse. A.-t jellemző további
pszichológiai jegy [a bovaryzmus, a hérosztratizmus és az alkibiadizmus után]
a donjuanizmus7. Szabadideje szó szerint minden óráját arra használta, hogy
szeretőket szerezzen, legtöbbször könnyűvérűeket, mint például a fiatal lányt,
L-t. Majd, rossz ízlése tanúbizonyságaképp, olyan beszédeket tartott nekik, ame­
lyeket a hölgyek, hiányos műveltségükből fakadóan, általában aligha foghattak
fel. Abban lelte örömét, hogy, Flaubert-rel szólva, „szörnyűséges” paradoxonokat
(„hénaurmes”paradoxes) fejtegetett előttük, amelyeket néhányan tátott szájjal,
mások szórakozottan hallgattak. A. számára túl korán megszerzett műveltsége,
tekintettel mondén életvitelére és intellektuális szintjére, kevéssé volt előnyös, L.
pedig az ő nyomdokain haladt, egyszerre karikaturisztikus és tragikus módon.
Nála a bovaryzmus egy újabb és alacsonyabb fokáról van szó. L., a fiatal lány,
ráharapott A. paradoxonjaira, amelyek, mondhatni, megmérgezték. A. számára úgy
tűnt, hogy elérkezett egy magasabb rendű intellektuális terv megvalósításához.
Arról értekezett, hogy egy párnak szüksége van arra, hogy különleges dolgokat
vigyenek véghez közösen, s ezáltal eltéphetetlenül kössék össze magukat: például
ha megölnek egy taxisofőrt; ha ok nélkül - vagy hogy bebizonyítsák döntésre
való képességüket - meggyilkolnak egy gyermeket. És L. eldöntötte, hogy megöli
Catherine-t. Legalábbis így szól a lány verziója. A., ha ezt nem is fogadja el teljes
egészében, nem is utasítja el teljesen, minthogy elismeri, talán óvatlanul olyan
paradoxonokat fejtegetett L. előtt, amelyekből, kritikai szellem híján, L. cselek­
vési szabályt alkothatott. Azaz, anélkül, hogy állást foglalnánk A. bűnösségével
és ennek mértékével kapcsolatban, megérthetjük, hogy miképp gyakorolhatott
káros befolyást a lányra. De a mi feladatunk főképpen az, hogy kikutassuk és

5 Vő. A. Porot: i. m. 54. o.: Flaubert B ovaryné cím ű híres regényéből vett kifejezés; „[az
író) néhány filozófusnak azl javasolta, hogy alkosson belőle egy pszichológiai entitást”. .tides
de Gaultier a bovaryzmust végül így határozta meg: „az em ber ama képessége, hogy m ásnak
gondolja el magát, m int am i”.
“ Itt akaratlanul is kicsúszik Michel Foucault száján annak a szem élynek a neve, aki a
szakértőt vélemény tárgya.
7 A Grand Robert (III. köt. 1985, 627. o.) szerint a „donjuanizm us” azt jelenti a pszichiát­
riában, hogy valaki „beteges módon törekszik újabb és újabb hódításokra”, de a pszichiátriai
tudományok szótárai nem ismerik a szót.
20 M ICHEL FOUCAULT

megállapítsuk A. felelősségének mértékét a büntetés szempontjából. Nyomban

figyelmeztetünk kell arra, hogy el kell kerülnünk a fogalmakkal kapcsolatos
félreértéseket. Az L. által elkövetett bűnt illetően nem A. morális felelősségének
súlya foglalkoztat bennünket: ennek megállapítása a bírók és az esküdtek fel­
adata. Csupán azt kutatjuk, hogy igazságügyi orvos szakértői értelemben van-e
patologikus eredete a jellem ezen anomáliáinak, hogy ezek létrehoznak-e olyan
elmezavart, amely a büntetőjogi felelősséget kétségessé teszi. A válasz termé­
szetesen tagadó lesz. A. nyilvánvalóan hibát követett el, amikor nem elégedett
meg a katonaiskolák tanrendjével, illetve a hétvégi szerelmes kirándulásokkal,
de a paradoxonjai nem érik el a téves eszmék szintjét. Persze ha A. nem csupán
óvatlanul fejtegetett L. előtt számára túl nehéz elméleteket, ha szándékosan
sarkallta a gyermek meggyilkolására, vagy azért, hogy megszabaduljon tőle,
vagy azért, hogy bebizonyítsa a [rábeszélő] képességét, vagy pusztán perverz
játék folytán, mint Don Juan a Szegénnyel való jelenetben,8 akkor felelőssége
teljes egészében fennáll. Csakis ebben a feltételes formában tudjuk bemutatni
minden oldalról támadható következtetéseinket egy olyan ügyben, amelyben
azt a vádat kockáztatjuk, hogy túlmegyünk vállalásunk határain, hogy átvesz-
szük az esküdtszék szerepét, vagy hogy a vádlott tulajdonképpeni bűnössége
mellett, avagy ellene foglalunk állást; egyébként meg a túlságos szűkszavúságot
róhatnák fel nekünk, amennyiben csupán azt jelentettük volna ki, hogy: A. az
elmebetegség semmiféle tünetét sem mutatja, és általánosságban állítható, hogy
tetteiért teljes mértékben felelős.”

ím e, az 1955-ből s z á rm a z ó szöveg. E lnézést k é re k önöktől, hogy en n y ire

hosszúak ezek a dokum entum ok (de egyből m egértették, hogy m ennyire prob­
lem atikusak); m ost szeretnék olyanokat idézni, am elyek sokkal rövidebbek,
illetve leginkább egy olyan vélem ényt, am ely h áro m férfival kapcsolatban
szü lete tt, ak ik el z s a ro lá s s a l v á d o ltak egy sz e x u á lis ügyben. Felolvasom
legalább azokat a ré sz e k e t, am elyek közülük k ettő re vonatkoznak.9
Egyikőjük, n e v e zzü k X.-nek,

„intellektuális értelem ben bár nem kiem elkedő, de nem is hülye: m egfelelő
összefüggést teremt gondolatai között, és jó a memóriája. Morális értelemben

8 Moliére Don Juanjának III. felv. 2. jeleneiére való utalás.

9 Három h om oszexu ális férfi orvosi-pszichológiai vizsgálatának végkövetkeztetéseiből
szárm azó részletek, akiket Fleury-M érogis-ban tartottak fogva 1975-ban rablásért é s zsaro­
lásért. Vö. „Expertise psychiatrique en justice”, Actes. Les eahiers d ’a ction juridique, 5/6,1974.
dec. - 1975. jan., 58-59. o.
 1975. JANUÁR 8-1 ELŐADÁS 21

tizenkét vagy tizenhárom éves kora óta homoszexuális, de ez a vétek kezdetben

valószínűleg csak a gyerekként elszenvedett csúfolódások kompenzációja volt,
amikor is állami gondozottként neveló'dött Manche-ban [a megyében; M. F.J. Nőies
megjelenése talán súlyosbította homoszexualitásra való hajlamát, mégis a nyere­
ségvágy késztette X.-et a zsarolásra. X. teljes mértékben erkölcstelen, cinikus és
még fecsegő is. Háromezer évvel ezelőtt bizonyára Szodoma lakója lett volna, és az
égből kicsapó lángok jogosan büntették volna vétkéért. Ám azt is el kell ismerni,
hogy Y. [a zsarolás tárgyszemélye; M. F.] szintén ugyanezt a büntetést érdemelte
volna. Ugyanis Y. idős és viszonylag gazdag, X.-nek mégis csupán azt ajánlotta
fel, hogy beveszi egy pederaszták tulajdonolta cégbe, amelynek ő lehetett volna a
pénztárnoka, hogy apránként kárpótolja magát abból a pénzből, amelyet ebbe az
üzletbe fektettek. Ez az Y., aki egyszerre vagy egymást követő időkben, nem tudni,
X. férfiszerelme és női szeretője is, megvetést és hányingert kelt. X. Z.-t szereti.
Látni kellene egyiknek is és másiknak is a nőies jellegét ahhoz, hogy megérthessük,
ezt a szót jogosan használjuk akkor, amikor is két annyira elnőiesedett férfiról
beszélünk, hogy nem is Szodomában, hanem Gomorrában kellett volna élniük.”

És m ég fo lytathatnánk. Például Z.-vel kapcsolatban:

„Egy meglehetősen középszerű lényről van szó, aki szembeszegülő, de akinek

jó a memóriája, és gondolatai között képes összefüggést teremteni. Morális
értelemben cinikus és erkölcstelen lény. Tobzódik a kicsapongásban, láthatóan
ravasz és vonakodó. A szó szoros értelmében a bábáskodó módszert, a majotikát
[így írják, maieutiké helyett!; M. F.'°] kell vele szemben alkalmazni. De jelleme
legjellemzőbb vonásának a lustaság tűnik, amelynek meghatározó szerepét
egyetlen jelző sem lenne képes visszaadni. Természetesen sokkal kevésbé fárasztó
egy éjszakai szórakozóhelyen cserélgetni a lemezeket és vendégeket felszedni,
mint ténylegesen dolgozni. Z. ráadásul elismeri, hogy anyagi szükségből vált
homoszexuálissá, nyereségvágyból, és mivel rákapott a pénz ízére, továbbra is
kitart e magatartás mellett.”

K övetkeztetés: „Z. különösen visszataszító.”

L áthatják, egyszerre igen keveset és igen sokat m ondhatnánk e rrő l a fajta
diskurzusról. Hiszen, végső soron, egy olyan társadalom ban, m int a m iénk, 10

10 Michel Foucault itt a „majolika” (nem létező kifejezés) és a „maieutiké” hasonló hangzását
hangsúlyozza, mely utóbbi a szókratikus, vagy általánosabban értve, az igazság felfedezésére
törekvő heurisztikus módszer.
22 MICHEL FOUCAULT

ritk á n bukkannak fel ilyen diskurzusok, amelyek egyszerre rendelkeznek a

következő három tulajdonsággal. Első tulajdonságuk az igazságügyi dönté­
sek közvetlen vagy k ö zv e te tt m eg h atá ro zá sá n ak a képessége, am ely végül
is egy em ber szab ad láb ra helyezését vagy fogva ta rtá sá t illeti. Szélsőséges
esetb en ez az életről és a h a lá lró l való döntés k épessége (sok ilyen esettel
fogunk találkozni). Vagyis ezek olyan diskurzusok, am elyek adott esetben
az élet és a h alál fölött re n d e lk e z n e k . M ásodik tu lajd o n ság u k ra rá té rv e:
vajon h o n n an s z á rm a z ik ez a h atalm u k ? E g y részt az igazságszolgáltatás
intézm ényéből, de abból is, hogy az igazságszolgáltatás intézm ényén belül
az igazság diskurzusaként m űködnek: az igazság diskurzusaként, m inthogy
tu d o m án y o s stá tu ssz a l b író d isk u rz u so k ró l, avagy kizárólag k v alifik ált
em berek m egalkotta d isk u rzu so k ró l van szó egy tudom ányos intézm ényen
b e lü l. Vagyis olyan d is k u rz u s o k ezek, am elyek ö lh etn ek , de e g y ú tta l az
igazság diskurzusai is; és olyan diskurzusok is, am elyek nevetésre késztet­
n ek - önök rá a ta n ú k és a bizonyíték." Nos, azok az igazságdiskurzusok,
am elyek nevetésre k é sz te tn e k , de re n d elk ezn ek a gyilkolás intézm ényes
h atalm áv al is, ezek olyan diskurzusok, am elyek egy olyan társadalom ban,
m int a m iénk, talán érdem elnek ném i figyelmet. Annál is inkább, m int hogy
m íg e szakértői vélem ények közül ném elyek, m in t láth atták - s különösen
az első -, viszonylag súlyos, azaz viszonylag ritka ügyeket tárgyalnak, addig
a m á so d ik ügy, am ely 1974-es (vagyis tavaly tö rté n t), a büntető ig a z sá g ­
szo lg áltatás m in d e n n a p i k enyere, illetve az összes szóban forgó b író ság i
v á d lo tta t érinti. Ezek a m in d e n n a p i ig azság d isk u rzu so k , am elyek ölnek,
és am elyek n ev e ttetn ek , ig azsá g szo lg áltatásu n k lényeges részét képezik.
Nem ez az első eset, hogy a bírói igazság m űködése nem csupán proble­
m atik u s, hanem m ég m eg is nevettet. És önök jól tudják, hogy a 18. század
v ég én (azt hiszem , k ét évvel ezelőtt beszéltem e r r ő l11213*5) az a mód, ah o g y an
a b ü ntetőjogi g y a k o rla tb a n az igazság beb izo n y ítását kezelték, e g y sz erre
v álto tt ki iróniát és k ritik á t. Em lékeznek erre az egyszerre skolasztikus és
a ritm e tik a i b izo n y íték ra , am elyet a korban, a 18. századi büntetőjogban,
legális bizonyítéknak h ív tak , s amelyen belül m ennyiségileg és m inőségileg
is súlyozott bizonyítékféleségek egész h ie ra rc h iá já t alkották m eg.'5 Voltak

11 Foucault arra utal, hogy a hallgatóság gyakran nevetett, m iközben felolvasta a pszichi­
átriai szakértői vélem ényeket.
13 Vö. a College de France-ban 1971-1972-ben tartott előadásokkal: Theories et Institutions
pennies; összefoglalója in D iis et É crits II, 589-395. o.
15 Vö. D. Jousse: Traité de la justice criminelle en France, I. Párizs, 1771,654-837. <>.; F. Hélie:
H istoire et Theorie de la p ro ced u re crim inelle, IV, Párizs, 1866, 334-341. o.
 1975. JANUÁH8-I ELŐADÁS 23

k im e rítő bizonyítékok és nem kim erítő bizonyítékok, teljes bizonyítékok

és félig teljes bizonyítékok, egész bizonyítékok és félbizonyítékok, ráutaló
jelek és nyomok. A bizonyítás m indezen elem eit kom binálták, összeadták,
s ez egy bizonyos m ennyiségű bizonyítékot eredm ényezett, am it a törvény,
vagy inkább a szokásjog, az elítéléshez szükséges m inim um ként határozott
m eg. E ttől a p illanattól fogva ezen a ritm e tik a , ezen bizonyítékkalkuláció
a la p já n k e lle tt a b író s á g n a k h a tá ro z n ia . A b író ság d ö n tése, leg alá b b is
bizonyos fokig, a bizonyíték ezen aritm etik ájáh o z volt kötve. A bizonyíték
te rm é sz e té n e k és m en n y iség é n ek e törvényi definícióján, le g a liz á lá sá n
túl az az elv is létezett, m iszerin t a büntetéseket is úgy kell m eghatározni,
hogy arán y o sak legyenek az összegyűjtött bizonyítékok m en n y iség év el.
Azaz n e m volt elegendő a n n a k k im o n d ása, hogy teljes, egész és k im e rí­
tő b izo n y íték h o z kell ju tn i a b ü n te té s m e g h a tá ro z á sá h o z . A k la ssz ik u s
jog a z t is k im ondta, hogy h a az összeadódás nem is é ri el a bizonyítékok
m in im á lis szintjét, am ely a la p já n k iszab h a tó a teljes és egész b ü n te té s,
h a az összeadódásban fe n n ak ad á s áll be, ha csak h áro m n eg y ed bizonyí­
té k u n k van végeredm ényként, s nem egy teljes bizonyíték, ak k o r az nem
azt jelenti, hogy nincsen szükség büntetésre. H árom negyed bizonyítékhoz
h áro m n eg y ed büntetés, félbizonyítékhoz félbüntetés tá rs u lt.'4 Az igazság
k e re sé sé n e k em e gy ak o rlata volt az, am ely a tizennyolcadik század végi
reform erekből - Voltaire-ből, Beccariából, vagy az olyan em berekből, m int
S ervan és Dupaty - eg y szerre váltott ki k ritik á t és iró n iát.'5
A legális bizonyítékok e rendszerével, a bizonyíték aritm etikájával szem ­
b en fo g alm azták m eg a belső m eggyőződés elvét;'6 azt az elvet, am ellyel
kapcsolatban ma az az érzésü n k tám adhat - m ikor m űködés közben látjuk,
illetv e m ik o r m egfigyeljük azt, hogy az em berek m iként re a g á ln a k a kö­
vetkezm ényeire -, hogy lehetővé teszi a bizonyítékok nélküli ítélethozatalt.
Valójában azonban a belső m eggyőződés elvének, ahogyan azt a 18. század 145

14 Foucault arra a helyzetre utal, amelyet XIV. Lajos rendeletéi alakítottak ki. Az 1670-es,
28 cikkelyből álló, a büntetőeljárásról szóló rendelet valójában a büntetőeljárás törvénykönyve,
m inthogy büntető törvénykönyv hiányában emelkedett törvényerőre.
15 Vö. C. Beccaria, Dei delitli e déllé pene, Livorno 1764; Voltaire, Commentaire sur le Traité
des délits et des peines, Párizs, 1766; J.-M.-A. Servan, Discours sur ^adm inistration de la justice
crim inelle, Génévé, 1767; C.-M.-.I.-B. Moreiéi* Dupaty, Leltres sur la procedure crim inelle de la
France, dan s lesquelles on m atu re sa conform ité a v ec celle de VInquisition el les ab us qui en
resu ltent, 1788.
10 Vö. A. Rached, De Vinlime conviction du juge. Fers une theorie scienlifique de la preuve
en m utiere criminelle, Párizs, 1942.
24 MICHEL FOUCAULT

végén m egfogalm azták és in tézm én y esítették , nagyon is pontos jelentése

volt a ko rszak b an.'7
E lőször is a következő: n e m szabad ítéletet hozni, m ielőtt szert te ttü n k
v o lna a teljes b iz o n y o ssá g ra . A zaz nem á llh a t fe n n tö b b é a rán y o sság a
b izo n y ítás és a b ü n te té s k ö z ö lt. A b ü n te té s n e k a m in d e n t vagy s e m m it
törvényének kell engedelm eskednie: egy nem teljes bizonyíték nem vonhat
maga u tán részleges b ü n tetést. Egyetlen büntetés sem szabható ki, legyen az
akárm ennyire enyhe is, am íg a vádlott bűnösségének totális, teljes, kim erítő
és egész bizonyítékára nem ta lá ln a k rá. Ez az első jelentése a belső m eggyő­
ződés elvének: a bíró csa k a k k o r hozhat elm arasztaló ítéletet, ha belsőleg
m eg van győződve a b ű n ö ssé g rő l, és nem pedig h a csu p á n gyanúval él.
M ásodszor, az elv az t is je le n ti, hogy nem csu p á n a törvény által m eg­
h atáro zo tt és kvalifikált bizonyítékokat tek in th etjü k érvényesnek. Hanem ,
feltéve, hogy a bizonyítékok m eggyőzőek - azaz olyan term észetűek, hogy
egy, az ig a z sá g ra sz e rt te n n i k ép e s (ítéletre k ép e s, a z a z ig azságra sz e rt
ten n i képes) akárm ilyen sz e lle m egyetértését m aguk u tá n vonják -, m in d ­
eg y ik ü k et el kell fogadni. N em a bizonyíték tö rvényessége, a törvénynek
m eg felelő m ivolta az, a m i b iz o n y íté k k á teszi, h a n e m a bizonyító ereje.
A bizonyítékot a bizonyító e rő teszi elfogadhatóvá.
S végül, a h arm a d ik je le n té s e a belső m eggyőződés elvének az, hogy a
k ritériu m , am ely alapján e lism e ré st nyer, hogy a bizonyítás m egalapozott,
n em a jó bizonyítékok k a n o n ik u s táb láz ata, h a n e m a m eggyőződés: egy
b á rm ily e n szu b jektum m eg g y ő ző d é se, aki gondolkodó in d iv id u u m k é n t
k ép e s a m e g is m e ré sre , é s s z e r t te h e t az ig a z sá g ra . E z a z t jelenti, hogy
a belső m eggyőződés elve r é v é n a k la ssz ik u s b izo n y íték oly n evetséges
a ritm e tik a i-s k o la sz tik u s r e n d jé r ő l á tté r tü n k a fe lté te le z e tt u n iv e rz á lis
szubjektum szám ára való ig azsá g tiszteletre m éltó és an o n im rendjére.
Valójában az univerzális igazság e rendje - am elyhez a büntető igazság­
szolgáltatás a 18. század ó ta id o m u ln i tű n ik - k é t jelen sé g et is maga u tá n
von, m á r a m i a m e g v a ló s u lá s t ille ti. Rét fontos tén y ező t, avagy e ljá rá st
hordoz tehát, amelyek az igazságszolgáltatás igazságának valós gyakorlatát
alkotják, de amelyek eg y ú ttal ki is billentik e gyakorlatot ahhoz képest, am i
a belső meggyőződés elvének szigorú és általános m egfogalm azásában áll.
Először is, mint tudják, az o n elv ellenére, hogy sohasem szabad büntetni,
m ielőtt m egszereznénk a bizonyítékot, m ielőtt a bíró belső meggyőződésre
17 Vö. F. Hélie, Traité de ^ in stru ction criminelle, i. ni. IV, 340. o. (az elvet 1791. szept. 29-én
fogalmazták meg, és a IV. év [1795] brm naire 3-án intézm ényesítették).
 1975. JANUÁR 8-1 ELŐADÁS 25

ten n e szert, a gyakorlatban m indig fennm arad egy bizonyos arányosság a

bizonyosság foka és a k iszabott bü n tetés súlyossága között. Önök nagyon
jól tudják, hogy am ikor nem vagyunk teljesen bizonyosak egy vétséget vagy
b ű n t illetően, az ügy bírája - a k á r bíróról, a k á r esk ü d trő l van szó - h a jla ­
m os a bizonytalanságát a b ü n tetés enyhítésében kifejezni. A nem teljesen
m egszerzett bizonyosságnak valójában egy enyhén vagy jelentős m értékben
csökkentett büntetés felel meg, azaz a büntetés m egm arad. Vagyis az erős
vélelem m ég a mi szisztém án k b an is, és a belső m eggyőződés elvének el­
lenére, sohasem m arad teljesen büntetés nélkül. Ezen a módon m űködnek
az enyhítő körülm ények.
M ire is szo lgáltak vo ln a elvben az enyhítő k ö rü lm én y ek ? A rra, hogy
árnyalják az 1810-es büntető törvénykönyvben megfogalmazott törvény szigorát.
1852 -ben, az enyhítő körülm ények m egfogalm azása során, a törvényhozó
által kitűzött valódi cél nem a büntetések enyhítésének m egengedése volt,
hanem , épp ellenkezőleg, azon felmentő ítéletek m egakadályozása, am elye­
ket az esküdtszék túlságosan gyakran m ondott ki, am ik o r is nem kívánta a
törvényt teljes szigorával alkalm azni. Különösképp a gyerm ekgyilkosságok
esetében a vidéki bíróságok egyáltalán nem is b ü n tettek , mivel ha b ü n te t­
tek volna, kénytelenek lettek volna a vonatkozó törvénycikket alk alm azn i,
am i a h alálb ü n tetés volt. Ilogy ne alkalm azzák a halálb ü n tetést, felm entő
ítéletet hoztak. 1832-ben a z é rt ru h á z tá k fel az esküdtszékeket az enyhítő
körülm ények révén a törvény m érlegelő alk a lm a z á sá n a k a lehetőségével,
hogy lehetővé tegyék a szám u k ra és a büntető igazságszolgáltatás szám ára
a szigor m éltányos fokát.
V alójában m ire v e z e te tt m indez a törvényhozó k ifejezett c é lk itű z é se
helyett? Az történt, hogy az esküdtszékek szigorúbb ítéleteket hoztak. Ám
ezenfelül m ég lehetővé vált a belső m eggyőződés elvének a m eg k erü lése
is. A m ikor az e sk ü d te k n e k d ö n ten iü k k ellett v a la k in e k a b ű n ö ssé g é rő l,
a rró l a b ű n ö sségről, am ely m ellett sok bizonyíték szólt, de nem é rte el a
bizonyosság szintjét, akkor alk alm azták az enyhítő körülm ények elvét, és
kissé vagy jelentősen enyhébb ítéletet szabtak ki, m in t a törvény által előírt
b ü n tetés lett volna. A vélelem , a vélelem foka a b ü n tetés súlyos vagy enyhe
m ivoltában jelentkezett.
A G o ld m a n -ü g y b e n 18, am ely ezelő tt n é h á n y h é tte l zajlott, m a g á n az

18 Pierre Goldman 1974. decem ber 11-én állt a bíróság elé gyilkosság és lopás vádjával.
Életfogyliglanra ítélték. Az dl tám ogató értelm iségi csoport befolyása, am ely rám utatott a
nyom ozás szabálytalanságaira é s az eljárás h ián yosságaira, perújrafelvételhez vezetett.
26 M ICHEL FOUCAULT

igazságszolgáltatás in tézm én y ren d sze rén b elü l tö rt ki a botrány. Maga az

ügyész is m e g d ö b b e n é sé t fejezte az ítélet m ia tt - pedig b ü n te té s t k é rt
m inthogy az esküdtszék nem alkalm azta azt az egyébként teljesen törvény­
telen eljárást, am ely sze rin t, am ik o r nem v ag y u n k teljesen bizonyosak, az
enyhítő' k ö rü lm ényekhez nyúlunk. Mi is tö rtén t valójában a Goldm an-ügy-
ben? Az esküdtszék végső soron a belső m eggyőződés elvét érvényesítette,
vagy, ha úgy te ts z ik , n e m ezt, h an e m m a g á t a törvényt. Azaz, úgy vélte,
hogy van belső m eggyőződése, és a büntetést aszerin t alkalm azta, ahogyan
a z t az ügyész k érte . Az ügyész azonban a n n y ira hozzá volt szokva ahhoz,
hogy akkor, a m ik o r k é te ly e k m e rü ln e k fel, n e m szo k ták a z ü g y ész ség
k eresetét m a ra d é k ta la n u l fo g an ato sítan i, h a n e m kissé csö k k e n tik , hogy
m ag a is m e g le p ő d ö tt a b ü n te té s szig o rán . M eg lep etése á ru lk o d ó e rre a
teljes m értékben ille g ális, a belső m eggyőződés elvével ellentétes eljárásra
nézve, egyúttal m egm utatja, bogy az enyhítő körülm ényeket az esküdtszék
b izo n y talan sá g án ak a k ifejezésére szánják. E lvben sohasem szo lg álh a t­
n á n a k arra, hogy az esk ü d tszék b izo n y talan sá g át juttassák kifejezésre az
ítéletben; ha m a ra d t m ég bizonytalanság, egyszerűen felm entő ítéletet kell
h o zn i. De a v a ló s á g b a n a belső m eggyőződés elve m ögött m ű k ö d ik az a
gyakorlat, am ely a b ü n te té s t továbbra is a bizonyíték b izo nytalanságának
fényében m ódosítja, po n to san ugyanúgy, m in t a legális bizonyítékok régi
ren dszerében.
Van egy m ásik g yakorlat is, am ely bizonyos jegyeinél fogva az igazság­
szolgáltatás 18. s z á z a d i m ű k ö d ésm ó d jáh o z h a s o n lít, m ivel u g y a n c sa k a
belső m eggyőződés elvének m eg h am isításáh o z és a legális bizonyítékhoz
h a so n ló v alam i ú jra a lk o tá s á h o z vezet. A le g á lis bizonyíték e z e n kvázi­
vagy p szeu d o rek o n stru k c ió ja te rm é sz e te se n n e m a legális bizonyítékok
aritm etik áján ak ú jra a lk o tá sa k é n t jelenik m eg, h anem am a tényben, hogy
bizonyos bizonyítékok ö n m ag u k b an nagyobb hatóképességgel és bizonyító
érték k el bírnak, m in t m ások, függetlenül attól, hogy m ennyire racionális
a stru k tú ráju k . Ez a z o n b a n ellentétes a belső m eggyőződés elvével, am ely
kim ondja, hogy b á rm ily e n bizonyíték ho zzáad ó d h at az eddigiekhez, b á r­
m iféle bizonyíték g y ű jth ető , és csakis az ügy b írája - legyen b á r bíró vagy
esküdt - lelkiism eretének kell őket m érlegelnie. De ha némely bizonyítékok
nem a racionális stru k tú rá ju k nyom án, akkor m égis mi által bírnak nagyobb

A fellebbviteli bíróságon G oldm ant tizen k ét év börtönre ítélték három bevallott erőszakos
cselekm ény miatt. Vö. Sou venirs obscurs d ’u n Ju tfpolon ais né en France (Párizs, 1975), amely
a vádirat egy részlete. Pierre Goldmant 1979. szeptem ber 20-án meggyilkolták.
 1975. J ANUÁR8- 1 lil.ÖADÁS 27

bizonyító erővel? Hát nem m ás, m int azon szubjektum által, aki bem utatja
őket. E zért van az például, bogy a rendőrségi jelentések vagy a ren d ő rö k
tan úvallom ásai a jelenlegi francia igazságszolgáltatás ren d szeréb en v ala­
m ifajta előnyt élveznek m inden egyéb jelentéssel és tanúvallom ással szem ­
ben, m inthogy felesküdött rendőrségi hivatalnokok kijelentései. Másfelől, a
szakértői jelentés is előnyt élvez a bírósági bizonyítás m inden m ás elem éhez
kép est, am ennyiben a szak értő i státu sz tudom ányos érték et vagy inkább
tudom ányos státuszt kölcsönöz azoknak, akik a kijelentéseket teszik. Ezek
n em legális bizonyítékok ab b an az értelem ben, ahogyan azt a k lasszik u s
jog érte tte m ég a 18. század végén is, m égis olyan kitü n tetett törvényszéki
kijelentések, am elyek az igazság m egállapítására ta rta n a k igényt, s ez az
igény b en sőleg ta rto z ik h o zzáju k , azon egyének státu szán á l fogva, ak ik
kijelentik őket. Ezeknek a kijelentéseknek tehát sajátos igazságeffeklusaik
és h atalm i effektusaik v annak: bizonyos kijelentések törvényfelettiséggel
b írn a k a törvényszéki igazság létrehozásában.
Szeretnék egy pillanatra m egállni az igazság [vérité] és az igazságszolgál­
tatás [justice] kapcsolatánál, m inthogy term észetesen ez a nyugati filozófia
egyik alapvető tém ája.'9 M inden jogi, politikai és kritikai d isk u rzu s egyik
legközvetlenebb és legradikálisabb előfeltevése, hogy az igazság kinyilvá­
n ítá sa és az igazságszolgáltatás gyakorlata között lényegbevágó ö ssze ta r­
tozás van. Az a pont, ahol ta lálk o zn a k , egyfelől az ig azság szo lg áltatásra
hivatott intézm ények, m ásfelől az igazság kinyilvánítására felh atalm azo tt
intézm ények, vagyis, röviden, ahol találkozik a bíróság és a tudós, ahol a
bírósági intézm ény és az orvosi vagy az általáb a n vett tudom ányos tudás
keresztezik egymást. Ezen a ponton olyan kijelentések jönnek létre, amelyek
az igazság d isk u rz u sá n a k státu száv al rendelkeznek, és eg y ú ttal jelentős
a b író sá g ra gyakorolt h a tá s u k is. M égis, e k ijelen tések n e k m e g v a n az a
különös tulajdonságuk, hogy a tudom ányos d isk u rzu sn a k m ég a leg alap ­
vetőbb formációs szabályaitól is távol esnek; s ugyancsak távol k erü ln e k a
jog szabályszerűségeitől is, v alam in t a szó szoros értelm ében groteszkek,
ak á rcsa k azok a szövegek, am elyeket az im ént felolvastam.
Groteszk szövegek ezek - és am ikor azt m ondom , „groteszk”, h a nem is
veszem egészen szigorú értelem ben, m égis valam ennyire k ö rü lh atá ro lt és
komoly értelm et tulajdonítok a kifejezésnek. „G roteszknek” fogom nevezni
egy d isk u rz u s vagy in d iv id u u m azon jelleg zetesség ét, hogy státu száb ó l
10 Vő. Michel Foucault: Az ig a z s á g és a z ig a zsá g s zo lg á lta tá si fo rm á k , Budapest, Latin
Betűk, 1998.
28 MICHEL FOUCAULT

fa k a d ó a n gyakorol h a ta lm i effek tu so k at, m ik ö z b e n belső m in ő ség én e k

éppen hogy meg kellene fosztania ezektől az effektusoktól. A groteszk, vagy,
h a tetszik, az „Ü b ü -szerű ség ”2", nem pu sztán a szidalom kategóriája, nem
s é rtő jelző, nem e b b e n az é rte le m b e n ak a ro m h a sz n á ln i. Azt gondolom ,
hogy ez egy szabatos k a teg ó ria; vagy legalábbis m eg kellene h atáro zn u n k
a tö rté n e ti-p o litik a i e le m z é s n e k egy olyan sza b ato s k ateg ó riáját, am ely
a g roteszk vagy az Ü b ü -sz e rű sé g kategóriája v olna. Az Ü bü-szerű terror,
a gro teszk szu v e ren itás, avagy, kissé szigorúbban fogalm azva, a h atalm i
effektusok m a x im a liz á lá s a a n n a k a h ite lte le n íté se révén, aki létrehozza
őket: azt gondolom, ez n e m a h atalo m tö rté n e té n e k egy véletlenét, nem a
m echanikájában beállt hibát jelöli. Hanem, szám om ra úgy tűnik, hogy ez az
egyik fogaskerék, am ely szerves részét képezi a hatalom m echanizm usainak.
A p o litik ai h atalo m , le g a lá b b is bizonyos tá rs a d a lm a k b a n , s a m ién k b en
feltétlenül, m eg terem th eti an n a k a lehetőségét, sőt m eg is terem tette, hogy
egy olyan pontról érvényesítse hatásait, mi több, hogy itt lelje fel hatásainak
e re d e té t, am elyik n y ilv á n v a ló a n , ken d ő zetlen ü l és ak a ra tla g o sa n hitelét
v esz te tte gyűlöletes, g o n o sz vagy nevetséges m iv o lta által. Végső soron a
h a ta lo m eme g ro teszk m e c h a n iz m u sa , avagy a h a talo m m echanikájához
tarto z ó groteszk jelleg m in t fogaskerék m eglehetősen régóta jelen van tá r­
sad a lm a in k s tru k tú rá ib a n és p o litik ai m űködésében. Ott v an n ak a róm ai
történelem s különösen a Római Birodalom tö rtén etén ek kirívó példái, ahol
a g ro tesz k , ha n em is ig a z á n a k o rm án y z ás, de az u ra lk o d á s eg y m ódja
volt, am ikor is m in d en h a ta lm i effektus e red ete és tapadási pontja szinte
színpadias módon v esz te tte hitelét a császár szem élyében. Ez a hitelvesztés
teszi, hogy a majestas, e m e h atalm i többlet letétem ényese bárm ilyen egyéb
hatalom hoz képest, szem élyében, alakjában, fizikai valójában, jelm ezében,
gesztusaiban, testében, szexualitásában, létm ódjában, egy aljas, groteszk és
nevetséges figura. A g ro teszk hatalom , a gonosz szuverenitás m űködését és
m ech an ik áját Nérótól I lelio g ab alu sig folyam atosan felhasználták a Római
B irodalom m ű k ö d tetéséb e n .2021

20 Az Übü-szerű jelző 1922 óta szerepel a szótárban, A. Jarry 189(i-os Übü király című da­
rabja nyomán. Lásd Grand L arousse, VII, 1978, 6519. o.: „Arra mondják, aki groteszk, abszurd
vagy karikatúraszerű jellem énél fogva Übü figurájára em lékeztet.” Grand Habért, IX, 1985, 575.
o.: „Aki Übü király figurájára hasonlít (jellem énél fogva kom ikusán kegyetlen, szélsőségesen
cin ik u s és gyáva).”
21 Utalás arra az irodaim i m egújhod ásra, am elyet a csá szá ri hatalom m egerősítésével
szem ben álló szenátori arisztokrácia inspirált. Ezt példázza Suetonius Caesarok élete c. műve,
am ely az erényes császárok (principes) é s az erkölcstelen császárok (monstra) ellentétét viszi
színre. Utóbbiakat Nero, C aligu la, Vitellius és Heliogabalus képviseli.
 1975. JAN IIÁII 8-1 ELŐADÁS 29

A groteszk az önkényes szuverenitáshoz kapcsolódó egyik legfontosabb

eljárásm ód. De önök azt is tudják, hogy a groteszk az alk alm azo tt b ü ro k ­
ráciához tarto z ó in h e re n s eljárás. Hogy az a d m in isztratív gépezet, m eg­
k erü lh etetlen h atalm i effektusaival együtt, a középszerű, buta, im becilis,
korpás, nevetséges, ütött-kopott, szegény, teh etetlen hivatalnok által m ű ­
ködik, a 19. század óta fontos m ozzanata a nagy nyugati b ü ro k ráciák n a k .
A közigazgatás groteszkje nem csak a közigazgatás jövó'belátó m egragadá­
sa B alzac, D osztojevszkij, C ourteline vagy K afka által, hanem egy olyan
lehetőség, am elyet a bürokrácia valóban m ag ára öltött. Az „Übü-üló'párna”
h o zz átarto z ik a m o d ern közigazgatás m ű k ö d éséh ez, am iképp R óm ában
a császári hatalom m űködéséhez is hozzátartozott, hogy az em b erek egy
bolond hisztrió kezei között voltak. Amit a Római Birodalomról és a m odern
bü ro k ráciáró l állítok, azt a hatalom szám os egyéb m echanikus form ájáról
is állíth a tn án k , például ahogyan a fasizm usban vagy a nácizm usban m eg­
jelenik. M ussolini groteszk m ivolta teljes m érté k b en része volt a hatalom
m e c h a n iz m u s á n a k . A h a ta lo m azt a képet m u ta tta m ag áró l, hogy olyan
valakitől ered, aki színpadias módon be van öltözve, bohócként, pojácaként
van m egtervezve.
Szám om ra úgy tű n ik , hogy az aljas szuverenitástól a nevetséges tek in ­
télyig rengeteg fokozata létezik annak, am it úgy hívhatunk, hogy a hatalom
h itv án y m iv o lta. Önök tu d ják , hogy az e tn o ló g u so k - s m o st k ü lö n ö se n
azokra a gyönyörű elem zésekre gondolok, am elyeket C lastres nem régiben
pu b lik ált22 - jól leírták azt a jelenséget, hogy ak in ek az em berek h atalm at
a d n a k , a z t e g y ú tta l n e v e tsé g e ssé és aláv aló v á is teszik , vagy, bizonyos
rítu so k és ce rem ó n iák révén, kedvezőtlen fényben m utatják he. Ezekben
az a rc h a ik u s vagy p rim itív tá rsa d a lm a k b a n vajon a h a ta lm i effektusok
korlátozásáról van-e szó e ritu álé révén? Lehetséges. Azonban úgy vélem ,
ha fel is leljük u gyanezeket a ritu álék at a m i társa d a lm a in k b a n , ezeknek
teljesen m ás a funkciójuk. Ha a h a ta lm a t k ifeje zetten aláv aló n ak , a lja s­
nak, Ü b ü -szerű n ek Aragy egyszerűen csak nevetségesnek m u tatják be, az
sz e rin te m n em a z é rt tö rté n ik , hogy k o rláto z zák a h a tá sa it, illetv e hogy
mágikus módon megfosszák koronájától azt, akit m egkoronáznak. Számomra
úgy tű n ik , hogy éppen ellenkezőleg, a hatalom m egkerülhetetlenségének,
kikerülhetetlenségének a feltűnő kinyilvánításáról van szó, am ely hatalom
m űködhet teljes szigorával egyetemben, erőszakos racionalitásának legszél­

22 Vö. P. Clastres: La société contre l’Etat. Recherches d ’anlhropologie politique, Párizs, 1974.
50 MICHEL FOUCAULT

sőbb po n tján is, m ég a k k o r is, ha olyan v alak i kezében van, aki valójában
h iteltelen . A sz u v e re n itá s aláv aló ság án ak a problém ája, a diszkvalifikált
szuverén problém ája, végsó' soron ez S hak esp eare problém ája is; a király-
d rá m á k sorozata v eti fel p o n to san ezt a p ro b lé m á t, an é lk ü l hogy v a la h a
is m egalkották volna a szu v erén alávalóságáról szóló elm életet.25 De m ég
egyszer, társad alm unkban ez jelenti az alávaló szuverén kiteljesedett m űkö­
désm ódját Nérótól (aki ta lá n az alávaló szuverén legelső nagy, m egalapozó
figurája) a remegő kezű kisem berig, aki bunkerja mélyéről - negyvenm illió
h alo tt által m eg k o ro n á zv a - nem k ív án t sem m i egyebet, csak két dolgot:
hogy m indent, am i fölötte van, rom boljanak le, és hogy hozzanak neki egy
ra k ás csokoládés sü te m é n y t.2*
Se erő m , se b á to rsá g o m , se időm a r ra , hogy az idei elő ad ás-so ro zato t
ennek szenteljem. V iszont szeretném a groteszk problém áját feleleveníteni
azon szövegek k a p c sá n , am elyeket felolvastam önöknek. Úgy gondolom ,
n e m e g y sz erű e n n e g a tív m in ő síté sk é n t k ell te k in te n ü n k azt, a m ik o r e
szövegeket g ro tesz k k én t ism erjü k fel, illetv e am ik o r a groteszk lé te z é sé ­
nek és fu n k ció ján ak a p ro b lém á já t v etjü k fel e szövegekben. Az ig azsá g ­
szolgáltatás, azon a szélső pontján, ahol fe lru h á z z a m agát az ölés jogával,
bevezeti azt a d isk u rz u st, am ely Übü d isk u rzu sa : a tudós Übüt beszélteti.
Hogy ü n n e p é ly e se n fe je z z ü k ki m a g u n k a t, je le n tsü k ki a következőt: a
Nyugat, am ely - a görög társad alo m , v áro sálla m óta kétségtelenül - sz ü n ­
telen arró l álm odott, h o g y az igazság d isk u rzu sá t hatalom m al ru h á z z a fel
az igazságos állam b an , végső soron kontrol látatlan h atalm at biztosított az
igazságszolgáltatás gépezetében a paródiának, illetve a tudományos d isk u r­
zus p aró diájának - am elyet ekképp is ism ern ek fel. Hagyjuk m ásokra am a
kérdésfeltevés gondját, hogy m elyek azok az igazságeffektusok, am elyek
ebben a d iskurzusban létrejö n n ek a tudás feltételezett szubjektum a á ltal.2’
Én inkább az egyszerre státuszhoz kötött és hitelét vesztett diskurzus által
a valóságban létre h o zo tt h atalm i effektusokat szeretném tanulm ányozni.
Ezt az elem zést te rm é sz e te s e n sokféle irá n y b a n fo ly tath atn án k , péld áu l
m eg p ró b álh atn án k az o n o síta n i azon ideológiát, am ely m egeleveníti am a
d isk u rzu so k a t, a m e ly e k rő l önöknek b eszéltem . E setleg k iin d u lh a tn á n k

25 Shakespeare azon tragéd iáiról, amelyek a törvénytelenségből a jogba való átm enetről
szólnak, vö. M. Foucault: „IIf a u t défendre la société”. Cours au College, de France (1975-1976),
Párizs, 1997, 155-156. o.
24 LásdJ. Fest: Hiller, II. D e r Führer, 1913-1945, Frankfurt-am -M ain-B e r lin -W ien , 1975.
25 Utalás a „Du sujet su p p o sé savoir” c. tanulm ányra, in J. Lacan: Le Sém inaire, XI. Les
quatre concepts fo n d a m en ta u x de la psychanalyse, Párizs, 1975,18. fej.
 1975. JANUÁR 8-1 ELŐADÁS 31

abból az intézm ényből, vagy abból a két in tézm én y b ő l, az orvosiból és a

bíróságiból, amely az alapjukul szolgál, hogy felfedezzük, m iként születtek
meg ezek a diskurzusok. Ámde most az ideológiai vagy az „institucionalista”
elem zés helyett azt fogom m egkísérelni (s önök közül azok, akik az elm ú lt
években is jártak az előadásokra, nyilván sejtik, hogy ezt az irán y t jelölöm
ki), hogy azo n osítsam é s elem ezzem a h a ta lo m tech n o ló g iáját, a m e ly e
disk u rzu so k at használja és m űködtetni próbálja.
E nnek érdekében, első megközelítésben felteszem a kérdést: mi történik
ebben az Übü-féle disk u rzu sb an , amely a bírósági gyakorlat, a büntetőjogi
gyakorlat kellős közepén található? A pszichiátriai-büntetőjogi Übü elm éle­
téről lesz tehát szó. E néhány példával érzékeltetett diskurzusban, vélném ,
olyasmi történik, am it hirtelenjében behelyettesítések sorozatának neveznék.
Ám a z t hiszem , n em ez a szó a legm egfelelőbb: in k áb b d u p lázó d á so k ró l
(doublage) kellene b esz éln ü n k . Ugyanis valójában nem a h ely ettesítések
játék áró l van szó, h a n e m egym ást követő kettősségekről (doublet). Vagyis
a büntetőjogi ügyekkel kapcsolatos pszichiátriai diskurzusok nem hoznak
létre, ahogy mondani szokták, egy másik színteret; ellenkezőleg, ugyanazon
a színtéren kettőzik m eg az elem eket. N incs szó cezú ráró l, am ely a szim ­
bolikushoz való hozzáférést jelölné, h an em kényszerű szintézisről, am ely
a hatalom tovaterjedését és hatásainak végtelen áthelyeződését biztosítja.26
E lő szö r is, a p sz ic h iá tria i szak értelem lehetővé teszi a b ű n té n y m e g ­
k e ttő z é s é t ah h o z k é p e s t, ah o g y a n a tö rv é n y m e g h a tá ro z z a , m a g á tó l a
törvénysértéstől különböző, m ásfajta dolgok sorozata révén: egy so r olyan
viselkedésről, létm ódról van szó, amelyeket a pszichiátriai szakértő d isk u r­
zusa term észetesen úgy m utat be, m int a bűntény okát, eredetét, m otívum át,
kezdőpontját. Sőt, a b író ság i gyakorlatban ezek fogják alkotni a lényeget,
m ag át a büntetendő m a té riá t. Önök tudják, hogy a büntető törvénykönyv
sz e rin t - m égpedig az 1810-es Code Napoléon szerint, de ezt az elv et m á r
a forradalom alatt születő úgynevezett átm en eti törvénykönyvek27 is elis­
m erté k - csak azok a k ihágások büntethetők, am elyeket a törvény ekképp
h a tá ro z o tt meg, m ég p ed ig az a törvény, am elyik a kérdéses c se le k e d e te t
megelőzi. A büntetőjognak nincs visszamenőleges hatálya, leszámítva néhány

26 Néhány itt kifejtett gondolat előkerült egy kerekasztal-beszélgetésben is: „Tahié ronde
sur l’expertise psychiatrique” (1974), in Oils el Écrits, II. 904-075. o.
27 Aforradalom alatti átmeneti törvénykönyvek létrejöttéről (pl. az alkui mányozó nem­
zetgyűlés által elfogadott büntető törvénykönyvről vagy az 1808-ban törvényerőre lépett
büntetőeljárás törvénykönyvéről is) lásd: ti. I.epoinie: Petit Précis des sources de l’liistoire du
droitfrancais, Párizs, 1937,227-240. o.
32 MICHEL FOUCAULT

kivételes esetet. A zonban hogyan viszonyul a szak értő i vélemény a törvény

b etű jéh ez, am ely így h a n g z ik : „Csak azok a tö rv én y sé rtések b ü n teth ető k ,
am elyeket a törvény e k k é n t határozott m eg”? M ilyen típusú tárgyiságokat
m u ta t fel? Milyen típ u sú tárg y iság o k a t aján l a b író figyelm ébe a bírósági
beavatkozás tárgyaiként és a büntetés célpontjaként? Ha most újra megnézzük
a fo g alm ak at - és p e rsz e id ézh e tn ék egyéb szö vegeket is, az 1955-1974-ig
te rje d ő időszak s z a k é rtő i vélem ényeiből egy k ise b b sorozatot á llíto tta m
össze -, vajon melyek azok a tárgyiságok, am elyeket a pszichiáter szakértők
felm utatnak, amelyeket a b ű n tetth ez rögzítenek, s amelyek ezáltal a bűntett
m egkettőződését és m á s á t jelentik? A következő fogalm akat m in d u n ta la n
fellelhetjük a szövegek e sorozatában: „pszichológiai éretlenség”, „kevéssé
stru k tu rá lt szem élyiség”, „a valóság helytelen m eg ítélése”. A zután, ezeket
a k ife je z é se k e t is m in d a k é rd é s e s sz a k é rtő i v é le m é n y e k b e n ta lá lta m :
„súlyos érzelm i b izo n y talan sá g ”, „komoly em ocionális zavar”. Vagy: „kom ­
p en z áció ”, „képzelődés”, „ p e rv e rz gőg m e g n y ilv á n ítá sa ”, „perverz játék ”,
„h é ro sztra tiz m u s”, „ a lk ib ia d iz m u s ”, „d o n ju a n iz m u s”, „bovaryzm us” stb.
A kifejezések ezen együttese, avagy kétfajta sorozata vajon miféle funkciót tölt
be? Először is azt, hogy a törvénysértést tautologikus módon m egism ételjék,
hogy individuális v o n á sk é n t szilárd ítsák m eg és hozzák létre. A szakértői
vélem ény lehetővé teszi, hogy a cselekedetről átv áltsu n k a viselkedésre, a
b ű n te ttrő l a létm ódra, ille tv e hogy e létm ódot ú g y tüntessük fel, m int am i
m aga a bűntett, de olyan, am i valam ilyen érte lem b en általános állapotként
jellem zi az egyén v ise lk e d é sé t. Másodszor, a fo g a lm a k eme so ro z atain ak
az is a funkciója, hogy áth ely e zzé k a bűntett m eg v aló su lásá n ak a terepét;
u g y an is az, am it ezek a viselk ed ések áthágnak, n em a törvény, m ivel sem ­
m iféle törvény nem tiltja , hogy érzelm ileg kiegyensúlyozatlanok legyünk,
sem m iféle törvény n em tiltja , hogy em ocionális zav arain k legyenek, sem ­
m iféle törvény nem tiltja , hogy perverz m ódon leg y ü n k gőgösek, v alam in t
a h éro sztratizm u ssal sze m b e n sincsenek törvényi gátak. Azonban h a ezek
a viselkedések nem a tö rv é n y t szegik meg, a k k o r vajon mit? Amivel szem ­
b en feltű n n ek , am ivel k a p c so la tb a n m eg jelen n ek , az a fejlődés o p tim ális
szintje: „pszichológiai é re tle n sé g ”, „kevéssé s tru k tu rá lt személyiség”, „súlyos
egyensúlyzavar”. U gyancsak m egfogalm aznak egy valóságkritérium ot is: „a
valóság helytelen m eg ítélése”. Ezek morális m inősítések, m int a szerénység
vagy a hűség. Avagy e tik a i szabályok.
Röviden, a p s z ic h iá tria i szak értelem leh ető v é teszi, hogy létrejöjjön a
b ű n tett pszichológiai-etikai m egkettőződése (doublet). Vagyis hogy a bűntett
 1975. JAN UÁ II 8-1 ELŐADÁS 33

elveszítse tö rv én y i m in ő sítésé t, szem b en az zal, am i a törvénykönyvben

áll, hogy m ögötte láth ató v á váljék a m ása (double), am elyik úgy h a so n lít
rá, m in t eg yik tojás a m á sik ra , és am elyik úgy alak ítja át, hogy m á r n em
tö rv én y sértésrő l van szó, a legalitás é rte lm é b e n , h an em bizonyos m eny-
nyiségű szabálytól való eltérésről, am ely szabályok lehetnek fiziológiaiak,
pszichológiaiak, erkölcsiek stb. E rre önök azt m o n d h atn ák , hogy ez n em
a n n y ira súlyos dolog, és h a a p sz ic h iá te re k , a m ik o r felk é rik őket, h o g y
írja n a k sza k értő i vélem ényt egy bű n ö ző rő l, és a következőket m ondják:
„Végső soron, ha lopott, ez azért történt, m ert tolvaj; avagy, ha gyilkosságot
követett el, az ért tette, m ert ölésre való késztetése van”, akkor ez sem m ivel
sem több, m in t a lány ném aság án ak M oliére-féle elem zése.2” C sakhogy, a
valóságban ez komolyabb dolog, és nem csak azért, m ert em berek h a lá lá t
vonhatja m aga után, m in t ahogy azt az im ént m egállapítottam . Ami en n él
is súlyosabb, az nem m ás, m in t hogy am it a pszichiáter kínál, az m ég csak
n em is a b ű n m ag y a rá z a ta : való jáb an m a g á t a dolgot a k a rja b ü n te tn i, a
bírósági ap p a rátu sn ak ezt kell m egragadnia és u raln ia.
E m lék ezzen ek vissza, hogy mi tö rté n t az A lgarronról szóló szak értő i
vélem ényben: „N ekünk, m in t szak értő k n ek , nem kell tu d n u n k m eg m o n ­
dani, hogy elkövette-e a bűnt, amivel vádolják. De [így kezdődött az utolsó
bekezdés, am elyet az im é n t felolvastam önöknek; M. F.] tegyük fel, hogy
elk övette. É n , m in t p s z ic h iá tria i sz a k é rtő , m e g m a g y a rá z o m ö n ö k n e k ,
hogyan k ö vette volna el, h a elkövette v o ln a.” E n n ek az ügynek az eg ész
elem zése (többször is k iejtettem a vádlott nevét, nem érdekes) v aló jáb a n
a n n a k a m e g m a g y a rá z á sa , hogy m ilyen m ódon lett volna elk ö v eth ető a
bűn. A szakértők egyébként ezt kertelés nélkül meg is fogalm azzák: „Azon
feltevés a la p já n fogunk é rv eln i, hogy A. L .-re, a fiatal lányra v alam ily en
m ódon olyan szellem i befolyást gyakorolt, am ely gyerm eke m eggyilkolá­
sához v ezette.” A végén pedig ezt írják : „A nélkül, hogy állást fo g laln á n k
a bű n ö sség létét, avagy m érté k ét illetően, m eg érth etjü k , hogy A. m ik ép p
g y akorolhatott káros befolyást a lán y ra.” A végső konklúzióra pedig önök
is em lékeznek: „Azaz A.-t felelősnek kell ta rta n u n k .” De vajon mi az, am i
napvilágra k e rü lt a kiinduló hipotézis - vagyis hogy valam iféle felelőssé­
ge ta lá n le h e te tt A.-nak - és a végső k övetkeztetés között? M egjelent egy
szem élyiség, akit felkínáltak a bírósági ap p arátu sn ak , egy, a világhoz való
a lk alm az k o d ásra képtelen férfi, aki sze reti a z ű rz a v a rt, aki ex tra v ag án s 28

28 Moliére: A botcsinálta doktor, 2. felv., 4. jól.

34 MICHEL FOUCAULT

vagy szo k atlan tette k e t h a jt v ég re, ak i g y ű lö li az erkölcsöt, m eg tag ad ja

törvényeit, és aki a b ű n ig is eljuthat. O lyannyira, hogy végső soron az, akit
elítélnek, nem a szóban forgó gyilkosságban valóban cinkos valaki, hanem
az alkalm azkodni kép telen személy, aki szereli a rendbontást, és aki olyan
cselek ed etek et hajt v é g re , am elyek a b ű n h ö z is elvezethetik. A m ikor azt
m ondom , hogy valójában a szem ély az, ak it elítélnek, nem csak azt akarom
m o ndani, hogy a bűnös h ely ett, a szakértőnek köszönhetően, egy gyanúsí­
to ttat ítélnek el (ami te rm é sz e te se n igaz), h a n e m ennél többet állítok. Ami
bizonyos érte lem b en sú ly o sab b , az nem m á s, m in t hogy végső soron, h a
a szóban forgó szem ély b ű n ö s is, am it b e n n e a bíró elítél, az - a p sz ic h i­
á tria i szakértői vélem ény a lap já n - m ár é p p e n hogy nem a b ű n tett vagy a
vétség. Amit a bíró m eg ítél, és am it b ü n tetn i fog, az a m ozzanat, am elyre a
b ü n tetést alk alm azzák , az pontosan ezeket a szab ály talan viselkedéseket
jelenti, am elyeket a b ű n te tt okaként, ered etp o n tjak én t, kiform álódási h e ­
lyeként m utatnak fel, de am elyek a bűnnek csu p án pszichológiai és m orális
m egkettőződései (doublet).
A p sz ic h iá tria i s z a k é rte le m lehetővé te sz i, hogy a törvény á lta l m e g ­
h a tá ro z o tt tö rv é n y sz e g é s h e ly e tt a p sz ic h o ló g ia i-m o rá lis sze m p o n tb ó l
é rté k e lt k rim in a litá s v á ljé k a b ü n te té s a lk a lm a z á s á n a k a helyévé. Egy
olyan o klulajdonítás ré v é n , am elynek a tau to lo g ik u s jellege nyilvánvaló,
egy ú ttal hozadéka kevés (h a c sa k nem k ísé re ljü k m eg az ilyenfajta szöveg
racio n ális s tru k tú rá in a k az elem zését, am i érd ek telen volna), m eg v álto ­
zik a bü n tetés célpontja; a h ata lm i m ech a n izm u s alk alm azásán ak helyét,
vagyis a törvényileg m e g h a tá ro z o tt b ü n te té st elhagyva olyan tárgyiságok
te re p é re ju tu n k , am ely v alam ifa jta ism e re tre , az átalak ítás tech n ik á já ra,
ra c io n á lis és ö ssz e h a n g o lt kényszerek e g y ü tte s é re alapozódik. Az igaz,
hogy a pszichiátriai sz a k é rte le m tudást ille tő hozzáadott értéke a nullával
egyenlő, ám ez kevéssé fontos. Ami a szerepében lényeges, az nem más, m int
hogy tudom ányos tu d á sk é n t legitim álja a b ü n tető hatalom törvénysértésen
való tú lte rje s z k e d é s é t. Az a lényeges b e n n e : lehetővé teszi, hogy a b író i
hatalom büntető tevékenységét áthelyezzék az individuum ok átala k ításá ra
kidolgozott tech n ik á k á lta lá n o s korpuszába.
A p s z ic h iá tria i s z a k é r te le m m áso d ik fu n k c ió ja (m íg az első az volt,
hogy a b ű n tettet m e g k ettő zte a k rim in a litá s révén) nem m ás, m int hogy a
b ű n te tt elkövetőjét m e g k e ttő z i azzal a 18. sz á z a d b a n ú jo n n an m egjelenő
személyiséggel, aki a bűnöző. A „klasszikus” szakértelem szám ára, am elyet
az 1810-es törvény fo g a lm a i sze rin t h a tá ro z ta k meg, a kérdés lényegében
 1975. JANUÁR8-I ELŐADÁS 55

a következőképpen m e rü lt fel: kizárólag az ért fordultak szakértőhöz, hogy

m egtudják, vajon a vádlott ahhan a p illa n atb an , am ikor elkövette a tettét,
nem volt-e az elm ezav ar állapotában. Mivel ha esetében elm ezavar állott
fenn, n em volt felelősnek te k in th e tő a z é rt, a m it tett. Ez a n ev ezetes 65.
[javítva: 64.] cikkely, am ely kim ondja, hogy nin cs se h ű n , se vétség, ha az
elkövetés pillanatában az egyénnél elm ezavar lépett fel.29 Ehhez képest vajon
mi történik azokban a szakértői vélem ényekben, am elyek a jelenben fejtik
ki h atásaik at, s am elyeket példaként m u tatta m önöknek? Vajon ténylege­
sen azt vizsgálják, hogy az elm ezavar állapota lehetővé teszi-e, hogy a tett
elkövetőjét ne tek in tsü k a tetteiért jogi értelem ben felelős szubjektum nak?
Egyáltalán nem. A szakértői vélemény egészen m ást csinál. Először is, m eg­
kísérli m eghatározni a büntetés ném iképp ingerküszöb alatti előzményeit.
Most egy olyan szakértői vélem ényt idézek önöknek példaképp, am elyet
az 1960-as években készített a büntetőjogi pszichiátria h áro m nagy öregje,
és am elynek kim enetele egyébként halál lett, m inthogy a vélemény tárgyát
h a lá lra ítélték és g u illo tin e által kivégezték. A következőket o lvashatjuk
erről az em berről:

„R. esetében a meghökkentés vágya mellett az uralkodás, a parancsolás, a ha­

talomgyakorlás (amely a gőg egy másfajta megnyilvánulása) iránti előszeretet
már nagyon korán megjelent. Gyermekkorától fogva zsarnokoskodott szülein,
jeleneteket rendezett a legcsekélyebb bosszúság esetén is, valamint már a gim­
náziumban megpróbálta osztálytársait lógásra csábítani. Esetében a fegyverek
és az autók iránti előszeretet, valamint a játékszenvedély is igen korán jelentke­
zett. Már a gimnáziumban pisztolyokat mutogatott. A Gibert könyváruházban
lefülelték, miközben egy pisztollyal játszadozott. Később fegyvereket gyűjtött és
kölcsönzött, illetve kereskedett is velük, élvezte a hatalom és a felsőbbrendűség
magabiztosságot kölcsönző érzését, amit a gyengék számára a tűzfegyver viselése
nyújt. Ugyanígy, a motorok, majd később a gyors autók, amelyeket, úgy tűnik,
sűrűn cserélgetett, és amelyeket a lehető leggyorsabban vezetett, hozzájárultak
- noha igencsak tökéletlen módon - uralkodásra törő vágya kielégítéséhez .” 30*02

20 A büntető törvénykönyv 64. cikkelye kimondja: „Nincs se bűntelt, se vétség, ha a vádlott

a tett pillanatában az elmezavar állapotában volt, vagy ha olyan erő kényszerítette, amelynek
nem állhatott ellen.” Vö. E. Garcon, Codepénal annoté, I, Párizs, 1952,207-226. 0 .; R. Merte - A.
Vitou, Traité de droit criminet, I, Párizs, 1984, 759-766. o. (első kiadás: 1967).
50 Georges Itapin esetéről van szó. Vö. lejjebb, február 5-i előadás.
56 MICHEL FOUCAULT

Vagyis egy efféle sz a k é rtő i vélem ényben felelevenítik a tö rv én y sértés

nélküli vétkek, a nem illeg ális rossz tulajdonságok sorozatát. M ásként szól­
va, m eg m u tatják , hogy a te tte s m á r a b ű n e elkövetése előtl is h aso n líto tt
a bűn ére. Ezen elem z ések b e n a „ m á r” határozószó ism étlődő h asz n álata
- az elejétől a végéig - ö n m a g á b a n egy m ódja a n n a k , hogy egy egyszerű
analógia révén kiem eljék az ingerküszöb a la tt m aradó kihágások és a nem
illegális ren d ellen esség ek sorozatát, s hogy fölhalm ozva őket, m agához a
b ű nhöz tegyék h a so n la to ssá . F elelev e n íten i a vétkek so ro zatát, m e g m u ­
tatni, hogyan h aso n líto tt m á r eleve az in d iv id u u m a b ű n ére, s eg y ú ttal, e
sorozaton keresztül fe lm u ta tn i azt a m ásik sorozatot, am elyet patologiku­
son tú lin a k n ev ezhetnénk. Ez a patologikuson tú li közel áll a betegséghez,
de egy olyan b e te g sé g h e z , am ely v a ló já b a n n e m is az, m in th o g y in k á b b
erkölcsi hiányosság. Végső soron e sorozat a bizonyítéka a n n a k , hogy ez a
v iselk ed és, ez a m a g a ta rtá s , ez a jellem in k áb b m o rális é rte lm ű h ib ák at
jelöl, nem pedig orvosilag é rte tt betegségeket vagy a leg alitás értelm éb en
v ett tö rv é n y s é rté s e k e t. Az in g e rk ü s z ö b a la tti k é té rte lm ű s é g e k h o sszú
sorozatáról van itt szó, am ely ek n ek a sza k értő k m indig is szerették volna
re k o n stru áln i a család fáju k at.
Önök közül azok, ak ik tanulm ányozták a Riviére-ügy irata it,3' láthatták,
hogy m á r 1836 -b a n ily e n volt a p s z ic h iá te re k g y a k o rla ta , és e g y ú tta l a
tan ú k é is, ak ik et a r r a ösztökéltek, hogy v allo m ásu k b an re k o n stru á ljá k a
patologikus alattinak és a legálison tú lin a k , avagy a patologikuson tú lin ak
és legális alattinak em e teljességgel k étértelm ű sorozatát, am ely m agának
a b ű n n e k a jövőbelátó re k o n stru k c ió já t je len ti egy le e g y sz e rű síte tt k o n ­
tex tu sb an . E rre szolgál a p sz ic h iá tria i sza k értelem . S ez en in g erk ü szö b
a la tti, p a to lo g ik u so n t ú l i és le g a litá s a la tti stb. k é té rte lm ű s é g e k s o ro ­
zatáb a a szu b jek tu m je le n lé te a vágy fo rm á já b an író d ik bele. M indezen
részletek, m indezen aprólékosság, m in d eze n piciny gonoszság, m indezek
a nem teljesen szabályos dolgok: a szakértői vélem ény m egm utatja, hogy a
szubjektum hogyan v an b e n n ü k ténylegesen jelen, m égpedig a b ű n te ttre
irányuló vágy form ájában. E zért abban a szakértői vélem ényben, am elyet
az im én t olvastam fel ö n ö k n ek , és am ely b en egy olyan em b errő l volt szó,51

51 A Michel Foucault állal összeállított Én, Pierre Itiviere, aki lemészároltam anyámat,
húgomat és öcsémet. Egy XIX. századi szülőgyilkosság, Budapest, Jószöveg, 1999. Aperiratot,
amelyet J.-P. Peter talált meg hiánytalan formában, az 1971-1972-es tanév hétfői szemináriu­
main tanulmányozták. E szemináriumokon „az orvosi-igazságügyi gyakorlatok és fogalmak
tanulmányozása folyt”. Lásd az előadások összefoglalójához tartozó beszámolót a már idézeti
Theories el Institutions pénales, in Dits el Écrits, II, 592. o.
 1975. J A N I J Á H 8-1 läl.Ö A D Ä S 37

akit végül is h a lá lra ítéltek, a szakértő ezt mondja: „M inden gyönyört m eg

a k a rt ism erni, m in d en t nagyon gyorsan kiélvezni, erős érzésekre vágyott.
Ez volt a m ag a e lé k itű z ö tt cél. C supán c sa k a d ro g e se té b e n h a b o z o tt,
m inthogy félt a függőségtől, valam int a hom oszexualitás esetében, de nem
elvből, hanem m ert nem volt rá késztetése. R. nem tűrte, hogy szándékaiban,
szeszélyeiben akad ály o zzák . Nem tu d ta elfogadni, h a a k a ra tá n a k e lle n ­
álltak . Szüleivel szem b en az érzelm i zsaro lásh o z folyam odott; az id e g e ­
nekkel és az a lv ilág g al szem ben fenyegetést és e rő sz a k o t a lk a lm a z o tt.”
Azaz a b ű n re való állandó késztetés elem zése lehetővé teszi, hogy a vágy
logikájában vagy m ozgásában rögzítsük azt, am it az illeg alitás ra d ik á lis
pozíciójának n e v e z h e tn é n k . A szu b jek tu m vágya a törvény á th ág á sáh o z
kötődik: v ág y a a la p v e tő e n rossz. De a b ű n v ág y a - s ezt re n d s z e re s e n
v isz o n tlá tju k e z e k b e n a k ísé rle te k b e n [javítva: s z a k é rtő i v é le m é n y e k ­
ben] m in d ig e g y ü tt já r a szubjektum hián y o sság áv al, m eg h aso n lá sá v al,
gyengeségével, tehetetlenségével. Em iatt tűnnek fel rendszeresen az olyan
fogalm ak, m in t az „intelligencia h ián y a”, „ sik erte len ség ”, „k iseb b ren d ű ­
ség”, „szegénység”, „csúnyaság”, „éretlen ség ”, „fejlődési re n d ellen esség ”,
„ in fa n tiliz m u s”, „viselkedés a rc h a iz m u s a ”, „ in s ta b ilitá s ”. U gyanis ez a
büntetőjog alatti, patologikuson túli sorozat, am elyből egyszerre olvasható
ki a vágy törvénytelensége és a szubjektum fogyatékos mivolta, egyáltalán
nem a z é rt létezik, hogy a felelősséget illető k é rd é sre feleljen; e lle n k e z ő ­
leg, a z é rt létezik , hogy ne válaszoljon rá , hogy a p sz ic h iá tria i d isk u rz u s
elk e rü lh e sse a m a kérd és feltevését, am elyet ped ig hallgatólagos m ódon
m eg h atá ro z a 64. cikkely. Azaz a n n á l fogva, hogy a b ű n te tte t egy so rb a
állítják a büntetőjog alattival és a patologikuson túlival, ezen összefüggés
m egterem tésénél fogva a törvénysértés elkövetője köré egy jogi értelem ben
k iism erh etetlen te re p e t kerítenek. R endellenességeiből, in tellig e n ciah iá­
nyából, sik ertelenségeiből, k ielégíthetetlen és végtelen vágyaiból elem ek
sorozatát hozzák létre, am elyekkel kapcsolatban a felelősség k érd ését fel
sem lehet vetni, illetve ez fel sem m e rü lh e t, m inthogy, végső soron, ezen
leíráso k nyom án a szu b jek tu m felelős lesz m in d e n é rt, és se m m ié rt sem
lesz felelős. A jog szá m á ra felism erhetetlen szem élyiségről van szó, ak irő l
- ráad ásu l saját törvényei és szövegei értelm éb en - az igazságszolgáltatás
kénytelen lem ondani. A bírók és az esküdtek előtt többé nem egy jogalany
áll, h an e m egy tárgy: a m egjavítás, a read ap táció , a beillesztés, a h o z z á ­
igazítás tech n o ló g iáján ak és tu d ásán ak a tárgya. Azaz, a szak értelem n ek
az a funkciója, hogy m egkettőzze a b ű n tett elkövetőjét - legyen b ár felelős
38 MICHEL FOUCAULT

vagy sem - egy olyan bű n ö ző szu b jek tu m m al, aki egy sajátos technológia
tárg y áv á válik.
Úgy vélem, hogy a p sz ic h iá tria i szakértői vélem énynek létezik egy h a r­
m a d ik funkciója is: n e m csa k a b ű n te tt k rim in a litá s általi m eg k ettő zése
- m iu tá n a tö rv é n y sé rté s elkövetője a b ű n ö z ő szubjektum á lta l m á r m eg
le tt kettőzve. Az is a fu n k c ió i közé ta rto z ik , hogy létre h o zzo n , előhívjon
egy következő m e g k e ttő z é st, vagy in k áb b m eg k ettő zések egy csoportját.
Egyfelől létre h ív ja a z t az orvost, aki e g y ú tta l orvos-bíró is. T eh á t attól a
pillanattól fogva, hogy az orvosnak vagy a pszichiáternek az lesz a funkciója,
hogy m egállapítsa, fellelh etü n k -e az elem zett szubjektum ban egy bizonyos
szám ú viselkedést vagy vonást, amelyek valószínűsítik a - k rim in a litá s fo­
g alm ai szerinti - törvénysértő m ag atartás kiform álódását és m egjelenését,
a szakértői vélem énynek g y ak ran vagy re n d sz e re se n bizonyító értéke lesz,
vagy pedig a bizonyítás elem évé válik, am i a lehetséges k rim in a litá st vagy
az in d iv id u u m n ak fe lró h ató esetleges jövőbeli tö rv én y sértést illeti. A zál­
tal, hogy leírják bűnöző k a ra k te ré t, a k rim in á lis vagy a k rim in á liso n túli
v iselk ed ésein ek a la p z a tá t, am ely v iselk ed é se k et gyerm ekkora óta hurcol
m agával, te rm é sz e te se n elő seg ítik azt, hogy vádlottból elítéltté váljék.
C sak eg y etlen p é ld á t fogok ö n öknek id é z n i, egy n e m ré g ib e n tö rté n t
esetet, am ely nagy p o rt v ert fel. Azt kellett k id eríten i, hogy ki ölte m eg azt
a fiatal lányt, a k in e k a h o ltte sté t egy m ezőn ta lá ltá k meg. Rét gyanúsított
volt: az egyik a v á ro s te k in té ly e s p o lg ára , a m á s ik pedig egy tizen n y o lc
v a g y h ú szév es k a m a sz . A p s z ic h iá tria i s z a k é rtő a követk ező k ép p en írja
le a szóban forgó te k in té ly e s po lg ár e lm e á lla p o tá t (egyébként egy m ásik
p szich iá te r szak értő is í r t ró la vélem ényt). Az összefoglalóját olvasom fel
(m ag a a szak v élem én y n e m volt a k e z em b en ), aho g y an az az ü g yészség
k eresetében szerepel a v ád tan ács előtt: „A pszichiáterek sem m iféle m em ó­
riaz av art nem fedeztek fel. B izalm as közlés alap ján jutottak a tudom ásukra
azok a tünetek, am elyek az alanynál 1970 k ö rü l jelentkeztek; ezek szakm ai
é s p é n z ü g y i n e h é z sé g e k m ia tt léptek fel. E lm o n d ta a p sz ic h iá te re k n e k ,
hogy tizen h at évesen é re ttsé g iz e tt, és h ú szé v esen m ár alapfokú diplom át
szerzett; kél felsőfokú e g y e te m i diplom ája v an , illetve h u szo n h ét hónapig
telje síte tt k ato n ai szo lg ála to t É sza k -A frik á b an alh ad n a g y i m in ő ség b en .
Később apja v állalk o zását folytatta, sokat dolgozott, szórakozásképp pedig
csa k teniszezett, vad ászo tt és vitorlázott.”
M ost té rjü n k rá a fia ta le m b e r két m á sik sza k értő á lta li le írá sá ra , aki
szintén vádlottként szerepelt az ügyben. A pszichiáterek m egállapítják, hogy
 1975. JANUÁIl 8-1 ELŐADÁS 39

„jelleme kevéssé árnyalt”, „pszichológiailag éretlen ”, „személyisége kevéssé

stru k tu rá lt” (láthatják, hogy m indig pontosan ugyanazok a kategóriák té r­
nek vissza), „nem k örültekintő m ódon ítél”, „a valóságot helytelenül m éri
fel”, „érzelm ileg nagyon kiegyensúlyozatlan”, „nagyon súlyos em ocionális
zavarok lépnek fel n ála”. Ezen túl: „m iután elm esélte, hogy im ád k ép reg é­
nyeket és S a ta n ik könyveket olvasni, a szakértők figyelem be vették, hogy
egy ilyen fizikai felépítésű fiúnak m ár vannak norm ális szexuális késztetései
[tizennyolc vagy húszéves; M. F.j. A szak értő k h ip o tézise szerint, a m ik o r
sze m b e sü lt [...] a lány sze relm i vallo m ásáv al, ez h irte le n u n d o rt k e lte tt
b e n n e , m in th o g y az t ördögi je lle g ű n e k ta rto tta . E zzel a m ély u n d o rra l,
am elyet akkor is érzett, m agyarázható cselekedete.”
E zt a két jelen tést elju tta ttá k a vádtanácshoz, a n n a k érdekében, hogy
m egtudják, kettőjük közül m elyikük a bűnös a szóban forgó ügyben. Ezek
u tá n m ost n ek em se n k i ne m ondja, hogy a b író k azok, akik íté le te t h o z ­
n ak , míg a p szich iáterek csupán a szóban forgó szubjektum ok m e n ta litá ­
sát elem zik, illetv e csak szem élyiségük p szich o tik u s voltáról d ö n ten ek .
A pszichiáter valójában bíróvá válik; tényleges vizsgálati eljárást folytat, de
n em az egyének jogi felelősségének a szintjén, h a n e m valós b ű n ö sség ü k
kérdését illetően. És megfordítva, a bíró ugyancsak m egkettőződik az orvos
jelen létéb en . M inthogy attól a pillan attó l fogva, a m ik o r a bíró valójában
nem a törvény által m eghatározott törvénysértést elkövető jogi szubjektum
fölött ítélkezik, h anem azon egyén fölött, aki m in d ezen így m eghatározott
jellem vonások hordozója, azaz attól a pillanattól fogva, hogy a jogi szubjek­
tum etikai-m orális megkettőződésével lesz dolga, m ár nem a törvénysértést
bün teti. H anem élhet azzal a luxussal, eleganciával vagy önfelm entéssel,
ahogy tetszik, hogy egy egyénnel kapcsolatban csu p á n egy sor m egjavító,
read ap táló , beillesztő in tézk ed ést hoz. Ilyen m ódon a büntetés u n d o k h i­
v atása a gyógyítás csodálatra m éltó hivatásává alak u l. Többek között ezt a
m egfordítást szolgálja a pszichiátriai szakértelem .
Mielőtt befejezném, szeretnék még két dolgot hangsúlyozni. Hiszen önök
ta lá n azt fogják nekem m ondani: ez m ind igen derék, de egy olyan orvosi­
jogi gyakorlatot ír le ném ileg ag resszív m ódon, am ely, végső soron, nem
tú l régi. A p szichiátria egyelőre nyilván csak a kezdeti hebegésnél ta rt, de
nagy nehézségek árán, lassanként kiem elkedünk ezekből a zavaros gyakor­
latokból, am elyeknek még fellelhetjük nyom ait az ön által ro sszin d u latú an
kiválasztott szövegekben. C sakhogy e rre azt v álaszolnám önöknek, hogy
en n ek éppen az ellenkezője az igaz, m inthogy a büntetőjogi p sz ic h iá tria i
40 MICHEL FOUCAULT

szakértelem , ha tö rtén eti ered etét tekintjük - azaz, ném i leegyszerűsítéssel,

a büntető törvénykönyv a lk a lm a z á sá n a k első évei (az 1810-1830-as évek)
óta orvosi aktus volt, m in d m eg h atáro zásait, m ind form ációs szabályait,
m in d kiform álódásának általán o s elveit tekintve, s m int ilyen, teljességgel
egybevágott a kor o rv o si tu d ásáv a l. Ezzel sze m b e n m ost (s e z é rt az orvo­
sok és legalábbis bizonyos p szich iáterek tis z te le te t érdem elnek) egyetlen
orvost sem ism erek, és csa k igen kevés p szich iátert, akik a n ev ü k et adnák
o lyan szövegekhez, m in t am ilyeneket az im é n t felolvastam . C sakhogy ha
o rv o sk én t vagy a k á r p s z ic h iá te rk é n t a saját p ra x isu k b a n el is u ta sítjá k ,
hogy ilyen szövegeket szig n áljan ak , ugyanezek az orvosok és pszichiáterek
h ajla n d ó a k ezt m e g te n n i a b író ság i g y a k o rla tb a n - am ik o r végső soron
eg y em ber életérő l v a g y szab ad ság áró l v an szó ekkor h ajlan d ó a k ilyen
szövegeket írn i és a lá ír n i, vagyis látható, hogy ez problém ákat vet fel. Ez a
fajta visszafejlődés a d is k u rz u s o k tudom ányos és racionális n o rm ativ itá-
sá n a k szintjéhez k é p e st való b an igen pro b lem atik u s. Abban a helyzetben,
a m ik o r a 19. század e le jé n a tö rv én y szék i orv o s szakértői v élem én y ek et
u g y a n a rra a sz in tre hely ezték , m in t a korabeli orvosi tudást, kezdődött el
a visszafejlődés am a folyam ata, m elynek so rá n a törvényszéki p szich iátria
m eg sza b ad u lt e ttő l a n o rm a tiv itá s tó l, s elfo g a d ta, m agába fo g ad ta az új
form ációs szabályokat, illetve alávetette m agát nekik.
Nyilván nem elegendő egyszerűen azt m ondani, hogy ezért a változásért
a pszichiáterek vagy a sza k értő k lennének egyedül a felelősek.52 Valójában
m aga a törvény vagy a törvény és végrehajtási u tasításai pontosan m egm u­
ta tjá k , milyen úton h a la d u n k és m ilyen p ály át já rtu n k be eddig, am íg ide
jutottunk; m inthogy lényegében a törvényszéki orvos szakértői véleményeket
először is a büntető törvénykönyv 64. cikkelyének eredeti m egfogalm azása
szabályozza: n in cs se b ű n te tt, se vétség, h a az egyén tette elk övetésének
p illa n a tá b a n az e lm e z a v a r állap o táb a n volt. Végig a 19. század folyam án
ez a szabály irá n y íto tta és szabályozta a büntetőjogi szakértői vélem énye­
ket. A 20. század elején , 1903-ban [javítva: 1905-ben] születik egy körirat,
a C haum ier-féle, a m e ly b e n a p sz ic h iá triá n a k sz á n t szerep m á r m eg van
h am isítv a , e re d e ti cé ljá tó l el v a n térítve; u g y a n is ez a k ö rira l kim o n d ja,
hogy a pszichiáternek te rm é sz etese n nem az a szerepe, hogy m eg h atá ro z­
za a bűnelkövető sz u b je k tu m jogi felelősségéi - m ivel ez túl n eh éz volna,
m iv e l ezt k é p te le n sé g [m eg te n n i] - , h a n e m a n n a k m e g á lla p ítá sa , hogy
32 Foucault újra feleleveníti ezt a témát „L’évolulion de la notion d’individu dangereux dans
la psyehiatrie legale du XlXeme siede” (1978) c. tanulmányában, in Oils cl /teríts, III, 445-484. o.
 1975. JANUÁR H-l ELŐADÁS 41

fennállnak-e esetében olyan m entális anom áliák, amelyeket a szóban forgó

törvénysértésekkel kapcsolatba lehet hozni. L áthatják, im m ár egy teljesen
m á s te re p re h a to lu n k be, am ely n e k n in cs köze az orvosilag m in ő síte tt,
te tté é r t felelős jogi szu b jek tu m h o z. Ez a terep m á r a m en tális a n o m á lia
te re p e , s en nek a tö rvénysértéshez való viszonya m eg h atá ro za tlan . Majd
végül születik egy m ásik k ö rira t a háború u tán , az ötvenes években (nem
em lékszem pontosan az évszám ra, talán 1958 -ban, de nem m erem kijelen­
ten i, elnézést, ha tévedek), am ely alapján a pszichiátereknek válaszolniuk
kell, ha képesek rá, persze m ég m indig a 64. cikkely nevezetes kérdésére:
az elm ezav ar állapotában volt-e? C sakhogy főleg an nak a m eg á lla p ítá sá ­
ra k é rik őket - s ez az első k érd és - , hogy az egyén veszélyes-e. M ásodik
k é rd é s: a lk a lm a z h a tó -e vele szem b en b ü n tető jo g i szankció? H a rm a d ik
kérdés: gyógyítható vagy readaptálható-e? L áthatják tehát, hogy a törvény
szintjén is és nem csupán a pszichiáterek tudásának mentális szintjén, azaz
m a g á n a k a törvénynek a szin tjén is azo n o síth a tu n k egy te lje se n világos
folyam atot. A felelősség tu lajd o n ítá sán ak jogi problém ájáról eg y egészen
m á s p ro b lém á ra té rtü n k át. V eszélyes-e az egyén? A lk alm az h ató -e vele
szem b en büntetőjogi szankció? G yógyítható vagy re ad ap tálh a tó -e? Azaz
im m á r n em a felelősként e lism e rt jo g alan y t é ri a büntetőjogi szankció,
h anem egy technikához tartozó elemet. Ez a technika pedig abban áll, hogy
elkülöníti a veszélyes individuum okat, illetve azokkal foglalkozik, akikkel
sze m b e n a lk a lm a z h a tó a b ü n tető jo g i szankció, an n a k é rd e k é b e n , hogy
meggyógyítsa és readaptálja őket. Vagyis egy olyan norm alizáló technikáról
van szó, am elynek a bűnöző egyént kell kezelésbe vennie. A p szich iá tria i
szak értelem n ek - sok egyéb folyam at m ellett - ezt az á ta la k u lá st sik erü lt
v ég b e v in n ie , azaz a jogilag felelős in d iv id u u m helyére egy n o rm a liz á ló
te c h n ik á n a k m egfeleltetett elem et helyettesített be.33
Amit tanulm ányozni szeretnék, az a norm alizáló technikák e m egjele­
nése, születése, a hozzájuk tartozó hatalom m al együtt, kiinduló hipotézis­
ként azt az elvet tartv a szem előtt, hogy ezek a norm alizáló te c h n ik á k és a
hozzájuk tartozó norm alizáló h atalm ak nem p u sztán az orvosi tu d ás és a
bírói hatalom találkozásából, összeadódásából, összekötődéséből erednek,
hanem m ár egy más típusú hatalom ról van szó, amely sem orvosi, sem bírói,5

55 Joseph Chaumié igazságügy-miniszter köriratát 1905. december 12-én bocsátották ki.

Az új büntetőeljárás-jogi törvénykönyv 1958-ben lépett életbe (az utalás a törvénykönyv 545.
cikkelyére vonatkozik). AFoucault által használt séma fellelhető: A. Porol: Manuel alphabétique
depsychialrie, i. m. 161—tfi5. o.
42 MICHEL FOUCAULT

s am elynek sik erüli a z e g é sz m odern tá rsa d a lo m b a n g y arm ato sítan ia és

elfojtania mind az orvosi tudást, mind a bírói hatalm at. Olyan típusú hatalom
ez, am elyik a bíróság sz ín p a d á n jelenik meg, term észetesen tám aszkodva
a bírói és az orvosi in té z m é n y re , de am elynek m eg v an a saját autonóm iája
és a saját szabályai. A m it tanulm ányozni szeretnék tehát, az a norm alizáló
h atalo m születése és a z a m ód, ahogyan kifo rm áló d o tt és ahogy stab ilizá­
lódott, sohasem eg y etlen intézm ényre tám aszkodva, hiszen szuverenitását
társa d alm u n k b an a k ü lö n b ö z ő intézm ények á lta la létrehozott összjátéka
nyom án terjesztette ki. N os, a következő a lk a lo m m a l el is kezdjük.
 43

1975. JANUAR 15-1 ELŐADÁS

Ő rültség és bűn - P erverzitás és in fa n tilizm u s - A veszélyes in d ivid u u m -

A p szich iá ter sza k é rtő nem lehet m ás, m in t Übü fig u rá ja - A p szich iá tria
episztemológiai nívója és ennek regressziója az igazságügyi orvos szakértői
véleményekben - Az orvosi hatalom és a bírói hatalom konfliktusos viszonyá­
n a k vége - Szakértelem és abnorm ális egyének - A z elnyom ás fo g a lm á n a k
k r itik á ja -A leprások kirekesztése és a pestisesek helyhez kötése - A hatalom
p o zitív technológiájának felta lá lá sa - A norm ális és a pato lo g iku s

A m últ héten az óráról kim enet valaki m egkérdezte tó'lem, hogy tévedésből
nem az igazságügyi orvos szakértői vélem ényekről ta rto m -e az előadást
a b e íg é rt ab n o rm á lis in d iv id u u m o k helyett. A kettő p e rsz e n em teljesen
ugyanaz, de m int látni fogják, az igazságügyi orvos szakértői véleményekből
kiindulva el fogok érkezni az abnorm ális individuum ok problém ájához.
M egpróbálom önöknek m egm utatni, hogy az 1810-es b üntető törvény-
könyv szerint, m égpedig a nevezetes 64. cikkelye értelm éb en - amely sze­
rin t n in cs se b űntett, se vétség, ha az individuum a b ű n tett elkövetésének
p illa n atáb an az elm ezav ar állapotában v o lt-, a p szich iá tria i szakértelem
a rra szolgál, a rra kellene szolgálnia, hogy bevezessen egy felosztást: egy
d ich o tó m felo sztást b e te g sé g és felelősség, p ato lo g ik u s ok o zatiság és a
jogalany szabadsága, terápia és büntetés, orvoslás és büntetőjog, kórház és
börtön között. V álasztani kell, m inthogy az ő rü let eltörli a bűnt, az őrület
nem válhat a bűn helyévé, és megfordítva, a bűn m int olyan nem lehet olyan
tett, am ely az ő rü letb e n gyökerezik. Ez a forgóajtó elve: h a a patologikus
színre lép, a krim inalitásnak, a törvény értelm ében, el kell tűnnie. Az őrület
ese té n viszont az orvosi intézm énynek kell átv en n ie a stafé tá t a bírósági
intézm énytől. Az igazságszolgáltatás nem képes m egragadni az őrültet, az
őrületnek [javítva: az igazságszolgáltatásnak] le kell m ondania az őrültről,
am int őrültként ism eri fel: ez a szó jogi értelm ében a szabadon bocsátás elve.
C sakhogy a szövegekben m egfogalm azott felosztás és e felosztás elve
helyébe a jelenkori szakértelem m ásfajta m echanizm usokat helyettesített,
44 MICHEL FOUCAULT

am ely ek fokozatosan jö tte k lé tre a 19. század fo ly am án . Ezek a m e c h a ­

n iz m u s o k - m o n d h a tn i, e g y fa jta á lta lá n o s cin k o s ö ssz e já tsz á s ré v é n -
m eg leh e tő se n korán k ö rv o n a la z ó d ta k , m á r 1815/20 k ö rü l v a n n a k olyan
e sk ü d tszé k ek , am elyek, m ik ö z b e n b ű n ö sn e k n y ilv á n íta n a k v a la k it, azt
javasolják, hogy- az ítélet á lta l kinyilvánított bűnössége ellenére - az illetőt
helyezzék pszichiátriai k ó rh á z b a , m inthogy beteg. Vagyis az esküdtszékek
lassan k é n t m egterem tik a rokonságot, az összetartozást, a közelséget ő rü ­
le t és h ű n között; és b izo n y o s m é rté k b e n a b írák is elfogadják ezt a fajta
összekapcsolást, m in th o g y n é h a kijelentik, egy egyént az általa elkövetett
b ű n ellen é re is p sz ic h iá tria i kó rh ázb a lehet helyezni, m ivel, végső soron,
a r r a sin cs nagyobb esély, h o g y k ien g ed ik a p szich iá tria i kórházból, m in t
hogy kiszabadul a börtönből. A m ikor 1852-ben bevezetik az enyhítő k ö rü l­
m én y ek et, lehetővé v á lik , h o g y olyan e lm a ra sz ta ló íté le te k szülessenek,
a m e ly e k e t eg y általán n e m a b ű n te tt k ö rü lm én y e i a la p já n m érle g eln ek ,
hanem m agának a bűnözőnek a m inősítése, értékelése, diagnózisa alapján.
A p rán k én t kialakul te h á t ez az orvosi-bírói kontinuum , am elynek tap asz­
talh atju k következm ényeit, illetve am elynek legfőbb intézm ényesülését az
igazságügyi orvos szak értő i vélem ényekben találh atju k .
L ényegében azt m o n d h a tju k , hogy az orvosi d isk u rz u s és a bírói d is­
k u rz u s kölcsönös k izáró lag o sság án a k a helyébe a k o rtárs szakértelem egy
olyan játékot h elyettesített, am elyet orvosi-bírói kettős m in ő sítésk én t n e ­
vezhetnénk meg. Ez a gyakorlat, a kettős m inősítés em e technikája szervezi
m eg a „perverzitás” te rü le té t. A „perverzitás” igen különös fogalom, am ely
a 19. század m ásodik fe lé b e n b u k k a n fel, s fokozatosan uralkodóvá válik
a kettős m eghatározás egész m ezején, s így lehetőséget terem t arra, hogy a
szak értő k diskurzusában - am ely pedig tudom ányos igényű - m egjelenjen
egy sor olyan elem vagy kifejezés, am elyek nyilvánvalóan elavultak, nevet­
ségesek vagy infantilisek. H a önök csak átfutják ezeket az igazságügyi orvos
szakértői véleményeket, p é ld á u l azokat, am elyeket a legutóbbi alkalom m al
o lv astam fel, rögtön a s z e m ü k b e ötlenek az olyan kifejezések, m in t „lu s­
ta sá g ”, „gőg”, „m akacsság”, „gonoszság”; életrajzi m ozzanatok sorjáznak,
a m e ly e k e g y á lta lá n n e m a te tt m a g y a r á z a tá n a k az elvei, h a n e m olyan
jövőbelátó leegyszerűsítések, kis, gyerm eki, in fan tilis jelenetek, am elyek
m á r a b űn párdarabjaiként (analógon) szerepelnek. A gyerm ekek szám ára
leeg y sz erű sített és átd o lg o zo tt k rim in a litá s ez, am elyet valóban a szülők
vagy a gyermekkönyvek m o ra litá sá n a k kifejezéseivel illetnek. A kifejezések,
a fo g alm ak és az elem zés in fa n tiliz m u s á n a k - am i az igazságügyi orvos
 1975. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 45

szak értő i vélem ények leglényege - nagyon is jól m eg határozott fu nkciója

v an. A segítségével v áltó d h a tn a k át a törvénykönyv által m e g h a tá ro z o tt
jogi kategóriák - amelyek szerint csak akkor büntethetünk, ha ténylegesen
fe n n á ll a k á r- vagy sérelem o k o zás szá n d ék a - olyan orvosi fo g a lm a k ra ,
m in t „ é re tle n s é g ”, az „É n g y en g e ség e”, a „F elettes-én a lu lfe jle tts é g e ”,
„ingadozó sz e m é ly isé g stru k tú ra ” stb. L áth a tják , hogy ezek a fo g a lm a k ,
am iképp a perverzitás fogalm ai is, lehetővé teszik, hogy egym ásra illesszék
a sérelm et, az ártó szándékot definiáló jogi kategóriák sorozatát, v alam in t
azokat a kategóriákat, am elyeket többé-kevésbé az orvosi vagy legalábbis a
p szich iá tria i, pszichopatológiai, pszichológiai diskurzuson belül alk o tta k
m eg. A perv erzitás gyerm eki nyelvre átü lte te tt fogalm ainak egész m e z e ­
je m ű k ö d te th e ti az orvosi fo g alm ak at a b író i h atalo m m ezején b e lü l, és
m egfordítva, a jogi fogalm akat az orvosi szakértelem m ezején belül. Azaz
váltóként m űködik csak igazán, és annál jobban m űködik, m inél gyengébb
episztem ológiai értelem ben.
A szak értelem elősegít egy m ásféle m ű v eletet is: a „vagy b ö rtö n , vagy
k ó rh á z ”, „vagy bűnhődés, vagy gyógyulás” intézm ényes alte rn a tív á ja h e ­
lyébe az egynem ű tá rs a d a lm i reakció elvét h elyettesíti. Vagyis leh ető v é
teszi az egész társadalm on végighúzódó óvó-védő kontinuum létrehozását,
vagy legalábbis ennek igazolását, am ely a gyógyítás orvosi instanciájától a
szorosan vett büntető intézm ényig, azaz a börtönig, szélső esetben a v esz­
tő h elyig tart. Végső soron a 19. században létrejövő m odern b ü n te té sü g y
összes disk u rzu sának a m élyén a következő, végtelenszer ism ételt m ondat
található: „Az akasztófán fogod végezni”. Azonban ha „az akasztófán fogod
végezni” mondat lehetséges (olyannyira, hogy m ár m indannyian hallh attu k ,
m á r az első alkalom m al is, am ikor nem kaptunk jó jegyet az iskolában), ha
teh át ez a mondat valóban lehetséges, ha történetileg m egalapozott, az csak
a z é rt van, mivel azt a kontin u u m o t, am ely az egyént első ízben k o rrig á ló
in tézkedéstől az utolsó nagy jogi szankcióig, azaz a h alálig tart, egy nagy­
szabású gyakorlat, az elnyom ás és a büntetés nagyszabású intézm ényesítése
h o zta létre. Ezt a g yakorlatot pedig d iszk u rz ív érte lem b en a b ü n tető jo g i
p szich iátria táplálta, különösképp a szakértelem m eghatározó gyakorlata.
Ö sszességében, a patologikus k rim in a litá sra a társadalom kétfajta m ódon
válaszol, vagy inkább egy olyan, egynem ű választ ad, am elynek két pólusa
van: az egyik a b ű n h ő d és, a m ásik a teráp ia. Ám ez a két pólus in té z m é ­
nyek egyetlen hálózatának a két pólusát jelenti. Végső soron miféle funkció
betöltésére jöttek létre ezek az intézmények? Nem egészen a betegség keze­
46 MICHEL FOUCAULT

lésére, m ivel ha csak a b e te g sé g kezeléséről le n n e szó, ak k o r ténylegesen

te rá p iá s in tézm én y e in k le n n é n e k ; de nem is e g é szen a b ű n b ü n tetésé re,
m iv el ak k o r eleg e n d ő ek le n n é n e k a b ü n te tő in tézm én y e k . Vagyis, m ire
m egoldás ez az egész k o n tin u u m a m aga te rá p iá s és a m aga törvényszéki
pólusával, ez az egész in tézm én y e s kevercs? Nos hát, a veszélyre.
A veszélyes - a z a z n e m p o n to sa n a b e te g é s n e m is a sz ig o rú a n v ett
bűnöző - ind iv iduum ot cé lo z za ez az in tézm én y i együttes. A p szich iátriai
szak értelem nek (és végső so ro n az 1958 -as k ö rira t, azt hiszem , ezt n yíltan
ki is mondja) a p o ten ciálisan veszélyes individuum ot kell diagnosztizálnia,
azt az egyént, akivel a k ih allg atás, az elem zés és a diagnózis során meg kell
küzdenie. Végső soron te h á t két, egym ással szem beállított fogalm unk van,
am elyekről nyomban látszik , hogy érintkeznek és rokonok; egyfelől a „per­
verzió” fogalma, am ely lehetővé teszi, hogy összeszőjük az orvosi fogalm ak
sorozatát a jogi fogalm ak sorozatával; másfelől a „veszély”, a „veszélyes indi­
viduum ” fogalma, am ely lehetővé teszi az orvosi-törvényszéki intézm ények
m egszakítatlan lán co la tá n ak igazolását és elm életi m egalapozását. Veszély
és perverzió: azt gondolom , ezek alkotják az ig azság ü g y i orvos szakértői
vélem ények lényegi m ag v át, elm életi középpontját.
Ám ha valóban e kettő az igazságügyi orvos szakértői vélemények elm é­
leti m agva, akkor, azt gondolom , rajtuk k e re s z tü l jó p á r dologgal tisztába
jö h etü n k . Az első ez a s a já to s a n groteszk és Ü b ü -sz erű jelleg, am it a leg­
utóbbi alkalom m al p ró b á lta m hangsúlyozni a néhány, álta la m felolvasott
s z a k é rtő i v é le m é n n y e l k a p c s o la tb a n , és a m e ly e k rő l is m é te lte n el k ell
m ondani, hogy közülük m in d eg y ik a törvényszéki pszichiátria legnagyobb
neveitől ered. Mivel m ost nem idézem ezeket a vélem ényeket, m egadhatom
önö k n ek a szerzők n ev e it (h isz e n nem fogják tu d n i összekapesolni a n e ­
veket a szakértői vélem ényekkel): Cénac, G o u rio u , Heuyer, Jé n il-P e rrin .1
A b ü n tető d isk u rzu s s a já to sa n groteszk és Ü b ü -sz erű jellegét - m ind am i
létét, m ind pedig am i to v á b b é lé sé t illeti - p o n to sa n a p erverzió - veszély
p áro s által alkotott elm é le ti m ag alapján le h e t m eg m ag y arázn i. Valóban,

1 M. Cénac-ról, P. Gouriou-ról, G. Ileuyer-ről, Jénil-Perrinről lásd A. Porot - C. Bardenat:

Psychiatrie médico-légale, Párizs, 1959, 60, 92,154, 270. o. Különösen, ami M. Cénac hozzájá­
rulását illeti ahhoz, amit Foucault „intézményes keverésnek” nevez, lásd igen vitatott jelen­
téséi: „Le témoignage et sa valeur au point de vue judiciaire”, amelyet a francia pszichiáterek
és neurológusok 49. kongresszusán mutatott be, 1951-ben (Rapports, Párizs, 1952, 261-299.
o.); valamin! a francia nyelvű pszichoanalitikusok 15. konferenciáján előadott és J. Fácánnál
közösen írt „Introduction théorique aux fonctions de la psychanalyse cn criminologie” c. tanul­
mányt, amely megjelent: Revuefrancaise de psychanalyse XV/1, 1951, 7-29. o. (majd újraközölve
.1. Lacan: Écrits, Párizs, 1966, 125-149. o.).
 1975. JANUÁR 15-I ELŐADÁS 47

láth atják , hogy az orvosi és a jogi összekapcsolódása, am it az igazságügyi

orvos szakértői vélemények biztosítanak, az orvosi és a jogi eme funkciója,
csak is azon kategóriák felélesztésének köszönhetően jön létre, am elyeket
a m o ralitás elem i k ateg ó riáin ak fogok nevezni, és am elyek a p e rv e rz itá s
fo g a lm a k ö rü l c so p o rto su ln a k , m in t p éld á u l a „gőg”, a „ m a k a c ssá g ”, a
„g o n oszság” stb. k ateg ó riái. Vagyis az orvosi és a b író i ö ssze k ap cso lása
feltételezi - sőt, csa k is ez á lta l m eh et végbe - a lényegét tek in tv e sz ü lő i­
gyerm eki, szülői-infantilis diskurzus feltám asztását, a szülő gyerm ekének
szánt diskurzusát, am ely a gyerm ek m oralizálásán ak a diskurzusa. In fa n ­
tilis d isk u rzu s vagy in k áb b , első so rb an gy erm ek ek n ek szánt d isk u rz u s,
szükségképp kezdetleges form ában m egjelenő diskurzus. A m ásik oldalról
viszont ez a diskurzus nem pusztán a perverzitás terepe körül szerveződik,
h an e m egyúttal a társa d alm i veszély problem atikája körül is. Vagyis a fé­
lelem diskurzusává is válik, am elynek az lesz a funkciója, hogy k ik u tassa
a veszélyt, és sze m b e szeg ü ljö n vele. T ehát a félelem d is k u rz u s á ró l és a
m oralizálás d isk u rzu sá ró l v an szó, egy gyerm eki diskurzusról, am elynek
episztem ológiai szerveződését teljes egészében a félelem és a m o ralizálás
irá n y ítja , vagyis am ely n em leh et m ásm ily e n , m in t n ev etség es, m ég az
ő rü lettel kapcsolatban is.
Ám ez az Übü-szerű jelleg nem pusztán azon személyekhez kötődik, akik
a kijelentéseket teszik, de nem is a szakértői vélemény vagy a szak értelem ­
hez tartozó tudás kidolgozatlan m ivoltához. Ellenkezőleg, ez az Ü bü-szerű
jelleg nagyon is pozitív módon kapcsolódik a büntető szakértelem által b e­
töltött váltó-szerephez. Közvetlenül kapcsolódik e szakértelem funkcióihoz.
Hogy m ég egyszer u toljára v isszatérjü n k Übühöz (a továbbiakban m ag ára
is hagyjuk), ha feltesszük - am iképp azt a m últkori alkalom m al m e g p ró ­
b á lta m önöknek m e g m u tatn i hogy Übü az a típ u sú h atalom gyakorlás,
a m ik o r eg y értelm ű en h itelv esztetté v álik az, ak i a h a ta lm a t gyakorolja,
v alam in t ha a politikai groteszk a hatalom letétem ényesének azon ritu á lé
á lta li eltörlését jelen ti, am ely e g y ú ttal m eg is n y ilv án ítja ezt a h a ta lm a t
és b irto k o sát, a k k o r b e lá th a tjá k , hogy a p s z ic h iá te r szak értő v a ló já b a n
c sa k is Übü figurája lehet. Ama rop p an t h a talm at, am elynek m ű k ö d te té ­
sével m eg b ízzák , c sa k egy in fa n tilis d isk u rz u s ré v é n képes g y a k o ro ln i
- végső soron ez egy egyén b ü n te té sé n e k m e g h a tá ro z á sá t, avagy a m eg ­
h atáro zásb a n vitt jelentékeny szerepét jelenti -, am ely egyúttal nyom ban
h itelteleníti is m int tudóst, pedig tudós mivolta m iatt kérik föl; v a la m in t a
félelem disk u rzusa révén, am ely azonm ód nevetségessé is teszi, a m ik o r a
48 MICHEL FOUCAULT

bíróságon a vádlottak p ad ján ülő em berről beszél, arról, aki teh át m inden
hatalom tól m eg van fosztva. A szakértő g yerm eki nyelvet beszél, a lélelem
nyelvét beszéli, pedig tudós, a k it az egész b író ság i in tézm én y ren d szer és
an n a k pallosa óv, védelm ez és szakralizál. A szakértelem dadogó nyelve úgy
fu n k cio n ál, hogy a b író sá g i in tézm én y rő l az orvosi intézm ényre ru h á z z a
á t - és m eg fo rd ítva - m in d e g y ik ü k sajátos h a ta lm i effektusait, a n n a k az
em b ern ek a h itelte len ítésén keresztü l, aki a kapcsolódást létrehozza. Azaz
S ég u r grófnőről van szó, akit egyfelől Esquirol, m ásfelől Fouquier-Tinville
tám ogat meg.2 M indenesetre m ost m ár m egérthetik, hogy Pierre Riviére-től
R apinig3 vagy azon em berekig, akikről a m ú ltk o r idézett szakértői vélem é­
nyek születtek, tehát P ie rre R iviére-től a jelenkori bűnözőkig m iért m indig
ugyanahhoz a diskurzushoz folyam odnak. Mit a k a rn a k m egm utatni ezek a
szakértői vélemények? A betegséget? Egyáltalán nem . A felelősséget? Dehogy.
A szabad döntést? S em m iképp. M indig ugyanazok a képek, gesztusok, m a­
g atartásm ó d o k , ug y an azo k a gyerekes jelenetek sorjáznak: „Fából készült
fegyverekkel já tsz o tt”; „L ev ág ta a k áp o sztafejek et”; „Szüleinek fájdalm at
o k o zo tt”; „Lógott az isk o láb ó l”; „Nem ta n u lta m eg a leckét”; „L usta volt”.
V alam int: „Ebből a r ra a k övetkeztetésre jutok, hogy felelős”. Ama m ech a­
n iz m u s kellős k ö z e p é n , a m e ly b e n a bírói h a ta lo m ü n n e p é ly e se n helyet
bizto sít az orvosi tu d á sn a k , Ü bü az, aki fe lb u k k an , aki egyszerre tu d atlan
és ijedt, de p o n tosan ő az, aki lehetővé teszi, hogy m űködésbe lépjen ez a
kettős m echanizm us. A p szich iáter szakértő pojácasága és funkciója szoro­
sa n összetartoznak: am en n y ib en funkcionárius, annyiban paprikajancsi is.
Ezek alapján pedig, úgy gondolom, két, egym ással összefüggő történelm i
folyam atot a z o n o síth a tu n k . E lőször is, egy igen különös - a 19. századtól
n ap jain k ig m egfigyelhető - tö rtén e ti regressziót. Kezdetben a pszichiátriai
szak értelem - E squirol, G eorget, M arc sza k értelm e - pusztán egy m ásutt,
a k ó rh ázb an vagy a k lin ik a i tap asztalato k b an m egképződött orvosi tudás
átem elése volt a bírósági intézm ényrendszerbe.4 Most viszont azt láthatjuk,
2 Hogy megérthessük Foucault utalását, tudnunk kell, hogy Sophie Rostopchine (Szófia
Fjodorovna Rosztopcsina), Ségur grófnője (1799-1874) sok-sok könyvet írt az ifjúság számára,
mégpedig az anyák gyermeki nyelvén; hogy A.-(). Fouquier-Tinville (1746-1795) a terror idő­
szaka alall a forradalmi bíróság közvádlója volt; hogy J.-E.-D. Esquirol (1772-1840) Ph. Pinellel
egyiill a pszichiátriai klinika megalapítója Charenlonban, az egykori királyi kastélyban, illetve
1825-től ugyanitt főorvos.
3 Pierre Riviére-ről lásd fentebb, a január 8-i, ill. lejjebb, a fehr. 12-i előadást. Georges
Rapin 1960. május 29-én gyilkolta meg a szeretőjét a fontainehleau-i erdőben. Ügyvédje René
Floriot voll. Rapint 1960. július 26-án halálra ítélték, és kivégezték.
* J.-E.-D. Esquirol, E.-J. Georget és Ch.-Ch.-H. Marc 1820-as évekbeli szakértői véleményeiről
vő. lejjebb, fehr. 5-i előadás. Vö. az 1970-1971-es, Collégé de France-ban tartott Lemons sur la
 1975. JANUÁR 15-1 lit.ŐADÁS 49

m in t ahogyan a m últkor m á r m ondottam , hogy a szakértelem teljes m é r­

ték b en függetlenül a lak u l k o ru n k p szich iá tria i tudásától. M ert b á rm it is
gondoljunk a pszichiáterek jelenlegi d iskurzusáról, az bizonyos, hogy am it
egy pszichiáter szakértő mond, az ezerszeresen a pszichiátria episztemológiai
nívója alatt van. De mi az, am i ú jra felbukkan a szakértői vélem ényekben
tük rö ző d ő pszichiátriai tudás em e reg resszió jáb an , érvénytelenedésében,
széth u llásáb an ? Ezt nem nehéz azonosítani. Valami olyasmi ez, m in t az a
szöveg, am elyet a 18. századból idézek. Ez egy piacet 1758-ból |jav.: 1728-
ból], egy családanya az iránti kérelm e, hogy fiát zárják el Bicétre-be. Abból
a gyűjtem ényből kölcsönzőm ezt a szöveget, am elyet Christiane M artin épp
m ost állít össze a pecsétes levelekből. Pontosan ugyanazt a típ u sú d is k u r­
zu st fogják benne felism erni, am elyet a p szichiáterek ma is h asz n áln ak .
„A k é re lm e z ő [egy oly an assz o n y ró l v a n te h á t szó, aki fia b e z á rá s a
érd ek éb e n folyam odik pecsétes levélhez; M. F.] három év özvegység u tán
ú jrah ázaso d o tt, hogy rö v id áru -k eresk ed ést m űködtetve biztosítson a m a­
ga s z á m á ra szerény m eg élh e té st; úgy gondolta, helyesen teszi, h a ism ét
m ag áh o z fogadja a fiát [...]. Ez a kicsapongó m eg íg érte neki, hogy im m á r
m eg elé g ed ésé re lesz, h a k iá llít a sz á m á ra egy k eresk ed ő in as-o k lev elet.
M inthogy a k érelm ező a fiát gyöngéden sz e re tte , m indazon szo m o rú sá g
ellen ére, am it neki [annak előtte] okozott, felfogadta segédnek, s m agánál
ta rto tta . A kérelm ező és a [többi| gyerm ekei szeren csétlen ség ére a fiú két
évig tartózkodott náluk, am ely idő alatt n ap o n ta m eglopta az asszonyt, és
tö n k re is tette volna, ha tovább m arad. A kérelm ező, abban a hiedelem ben,
hogy a fiú m ajd m ásvalakinél jobb m ag ata rtást fog tanúsítani, s m ivel k e­
re sk ed ő in as volt, és m u n k á ra képes, a k ö ztiszteletben álló C ochin ú rn á l
h ely ez te el, a k in e k a S a in t-Ja c q u e s-k a p u n á l volt rö v id áru -k eresk ed ése .
A fiú három hónapig alakoskodott, m ajd ez a kicsapongó hatszáz fontot lo­
pott, am it a kérelm ezőnek kellett visszafizetnie, hogy m egm entse fia életét
és családja becsületét [...]. Ez a csirkefogó, n em tudván, hogyan csapja be
anyját ismét, úgy tett, m intha szerzetesnek a k a rn a állni, s ennek érdekében
több b ecsü letes e m b e rt m egvezetett, [akik] jóhiszem űen h itelt ad ta k a n ­
n ak , am it ez a gazfickó nekik m esélt. Anyját jobb belátásra a k a rv á n bírni,
a z t m ondták neki, Isten színe előtt kell majd felelnie, ha valam i tö rté n ik a
Volonté de savoir (Gallimard/Seuil, 2011) előadás-sorozattal, amelynek összefoglalóját lásd in
üits el Écrits, 11,244. o.: „Az ez évi szeminárium általános keretét a 19. századi franciaországi
büntetési intézményrendszer tanulmányozása adta. libben az évben a büntetőjogi pszichiátria
kezdeteivel foglalkoztunk a restauráció időszakában. Afclhasználl anyagot nagyrészt az Esquirol
tanítványai és kortársai által írott törvényszéki pszichiátriai szakértői vélemények képezték.”
50 MICHEL FOUCAULT

fiával, am ennyiben e lle n á ll elh iv ato ttság án a k [...|. A kérelm ező, a k i m ár

hosszú évek óla ism erte fia viselkedését, nem hagyta magát csapdába csalni,
h a n e m nagylelkűen [jav.: általánosságban] m in d e n t megadott neki, am i az
y v ern au x -i kolostorba v a ló belépéshez szü k ség es [...]. Ám ez a nyom orult
c s u p á n három hónapig m a ra d t ott, m ondván, n em tetszik neki a re n d , in ­
káb b a p rem o n treiek h ez álln a.'5A kérelm ező, hogy senki se teh essen neki
szem rehányást, m in d e n t m egadott fiának, hogy beléphessen a prem ontrei
rendházba: a fiú fel is ö ltötte a csuhát. Ám h am a ro sa n fény derült e nyom o­
ru lt - aki csak azt nézte, hogyan vezetheti félre anyját - gazságaira, s em iatt
ez ek az u rak [a p re m o n tre ie k ; M. F.] h at hónap noviciátus után k é n y te le ­
n ek voltak őt elűzni a h á z u k b ó l.” És így tovább, m ajd ekképp fejeződik be
a szöveg: „A k érelm ező [vagyis az anya; M. F.] a M éltóságos ú r jóságához
folyam odik, és a lá z a to s a n kéri, hogy b o c sá ssa n a k ki egy pecsétes levelet
a n n a k érd ekében, h o g y fiát b e z á rjá k , v a la m in t, a m in t alk alo m ad ó d ik ,
küldjék el a Szigetekre; h a ez nem történik meg, férjével egyetemben sosem
lesz nyugalm uk, és é le tü k sem lesz bizto n ság b an .”6
Perverzitás és veszély. Láthatják, ismét találkozhatunk azzal a hatalm as
jelentőségű gyakorlattal, am elyet pedig a 18. század végi bírósági reform nak
el k ellett volna m á r tü n te tn ie , s am elyet egy jelen k o ri intézm ény és tu d ás
é le s z t fel - azaz m o st m é g is ism ét u g y an e zen a sz in te n állu n k . É sp ed ig
n e m csu p án v alam ifé le a rc h a iz m u s k ö v etk ez téb en , hanem - ah o g y a n a
b ű n t egyre inkább p ato lo g iz á ljá k , ahogyan a sz a k é rtő és a híró sz e re p e t
cse ré ln e k - az in d iv id u u m jellem zéséhez kapcsolódó h atalm i ellenőrzés,
érté k e lé s és kö vetkezm ény m in d ezen form ái e g y re hathatósabbá v áln ak .
Em e regresszión és az im m á r több évszázados gyakorlat újjáélesztésén
k ív ü l létezik egy p á rh u z a m o s történelm i folyam at is: az egyre nagyobb h a ­
talo m folytonos követelése az igazságszolgáltatás m odernizálása nevében.
A zaz a 19. század eleje ó ta eg y re csak azt lá th a tju k , hogy bírói h a ta lm a t
követelnek az orvosnak, a bíró n ak pedig orvosi h a talm at, m égpedig egyre
sü rg ető b b en . A 19. sz á z a d legelején végső soron az orvos a bírósági ap p a­
rá tu so n belüli h a ta lm a konfliktusokhoz vezető problém át jelentett, ab b an
az értelem b en , hogy a z o rv o so k igényt ta rto tta k tu d á su k g y ak o rlá sára a

5 Teljes jogú kanonokok 1120-ban alapított rendje, amely az augusztiniánus rendtartáshoz

igazodott. Aforradalom alatt eltörölték.
6 Az itt idézett dokumentum azon pecsétes levelek leltárából származik, amelyet Michel
Foucault kérésére Christiane Martin állított össze, aki azonban munkája befejezése előtt meg­
halt; a levél megjelent in Le Désordre desfamilies. Leltres de cachet des Archives de la Bastille,
présemé par A. Farge - M. Foucault, Párizs, 1982, 294-296. o.
 1975. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 51

b írósági in tézm én y ren d sze ren belül - hogy m ilyen indokokból, azt m ost
tú l h o sszú le n n e ta g la ln i. E zzel a b író ság i in té z m é n y re n d sz e r sze m b e­
szállt, m in t betolakodással, m in t saját szak értelm én ek eltulajdonításával
vagy érvénytelenítésével. H anem a 19. század vége óta - s ez lényeges - azt
lá th a tju k , hogy a b író k e g y re in k á b b ig én y lik saját h iv a tá su k , fu n k c ió ­
ju k , d ö n téseik m e d ik a liz á lá sá t. És ezzel szo ro sa n összekapcsolódva, az
orvosok az orvosi tudás b írósági in tézm én y esítését követelik: „O rvosként
kom petens vagyok bírósági ügyekben” - hajtogatják az orvosok a 19. század
[eleje] óta. A bírók pedig, először a 19. század m ásodik felétől, a következőt
hangoztatják: azt ak arju k , hogy az általu n k betöltött funkció, az ítélet és a
büntetés mellett, terapeutikus funkcióvá is váljék. Jellemző, hogy a m ásodik
nem zetközi k rim in o ló g iai kongresszuson, am elyet, azt hiszem , 1892-ben
tartottak (legalábbis valam ikor 1890 körül, a dátum most nem jut eszembe),
nagyon komoly javaslatok születtek az esküdtszék eltörlésére a következő
indoklással:7 az esküdtszék olyan em berekből [áll], akik se nem orvosok,
se nem bírók, vagyis ak ik n ek , ebből következően, sem m iféle jogi, illetve
orvosi jelleg ű k o m p eten c iá ju k sincs. Az ily en esküdtszék c sa k akadály,
hom ályos tényező, irá n y íth a ta tla n gócpont leh et, ha azt v esszük, hogy a
bírósági intézm énynek id eálisan hogyan kellene m űködnie. Miből is állna
az igazi bírósági intézm ény? Szakértők á lta l alkotott esküdtszékből, a bíró
törvényszéki fennhatósága alatt. Azaz m egkerülnek m inden olyan kollektív
jelleg ű bíró ság i in stan ciát, am elyet a 18. század végi büntetőjogi refo rm
során hoztak létre, hogy végre egym ásra találhassanak - im m ár a harm adik
felet nélkülöző egységben - orvosok és b író k . Persze ez az igény ebben a
korban m ég csak egyfajta jelzésérték ű m ozgolódás; nyom ban ellenkezést
is váltott ki sokakból, orvosokból és főleg bírókból. Mégis, ez az igény kerül
majd a fókuszába egy sor olyan reform nak, amelyeket nagyrészt a 19. század
végén, illetve a 20. század folyam án vezetn ek be, és am elyek ténylegesen
m egszerveznek egyfajta orvosi-bírói h a ta lm a t. E hatalom legfőbb elem ei,
illetve m egnyilvánulásai a következők.
E lőször is, a törvényszéken vádlottként m egjelenő m inden egyes in d i­
v iduum ot kötelezően p sz ic h iá te r sza k értő k v izsgálnak m eg. Vagyis soha
nem á llh a tu n k a b író ság előtt eg y sz erű b ű n elk ö v ető k én t. A p sz ic h iá te r
szakértői véleményével együtt jelenünk m eg az esküdlek előtt, vagyis a bűn

7 Az esküdtszék eltörléséről szóló vita a második nemzetközi kriininálanlropológiai kong­

resszuson zajlott, 1889-ben. Ennek jegyzőkönyvei megjelentek in Archives de l’anthropologie
criminelle et des sciences pennies, IV, 1889, 517-fi(i(). o.
52 MICHEL FOUCAULT

és a bem utatóit szak értő i jelentés által egyaránt terhelten. Most pedig arró l
van szó, hogy ez a ren d elk ezés, am ely a büntető törvényszékre általán o san
kiterjed, és kötelező, im m á r a vétségi eljárásb an is kötelezővé váljon, ahol
most még csak néhány esetben alkalm azzák, és még nem általános jelleggel.
A bevezetett reform ok második jele a speciális törvényszékek, a gyermek-
bíróságok létrejötte, ahol is a bíró, aki egy szem élyben a vizsgálatot is vezeti
és az ítéletet is hozza, olyan inform ációkkal dolgozik, amelyek elsősorban
pszichológiaiak, társad alm iak és orvosiak. Ebből következően sokkal inkább
az egyén létezésének, életének, fegyelm ének a k o n tex tu sára vonatkoznak,
m in tsem m agára az elkövetett cselekedetre, am i m iatt pedig a gyerm ekek
bírósága elé került. A gyerm ek a perverzió és a veszély bírósága előtt je le ­
nik m eg, nem pedig a b ű n bírósága előtt. U gyancsak errő l tanúskodik az
orvosi-pszichológiai szolgálatok felállítása a büntető intézm ényrendszeren
belül, am elyeknek az a feladatuk, hogy m eg állap ítsák , m iképp fejlődik az
egyén a büntetés v ég reh ajtása során; vagyis m eghatározzák az individuum
által m utatott p erv erz itás elérhető m in im á lis szin tjét és veszélyességének
a fokát a büntetés egyik vagy m ásik id ő p illan atáb an . Ugyanis ha az elítélt
a veszélyesség és a p e rv e rz itá s m egfelelően alacsony fokára jutott, akkor,
legalábbis feltételesen, szabadlábra helyezhető. S m egem líthetnénk m ég az
orvosi-törvényszéki m egfigyelés egy csomó intézm ényét, amelyek felügyelik
a gyerekeket, a fiatalokat, a veszélyeztetett fiatalokat stb.
A zaz, v é g e re d m é n y ü l, egy ré sz b e n k ettő s - o rv o si és tö rv én y szék i -
re n d s z e r áll elő ttü n k , am ely e t a 19. sz á z a d d a l kezdődően a la k íto tta k ki,
s am ely n ek a sza k értő i v élem ények - ig en csa k fu rc s a b eszéd m ó d ju k k al
együtt - jelentik az e g y sz erre végtelenül gyenge és erős, az egészet ö ssze­
tartó központi elem ét, sarokpontját.
És valójában m ost tére k rá az idei év k u rz u sán ak a tárgyára. Szám om ra
úgy tű n ik , hogy az ig azságügyi orvos szakértői vélem ények, ahogyan őket
most m űködésükben látju k , különösen m egdöbbentő példái egy olyan m e ­
chanizm us fe lb u k k an ásán ak , vagy m ég inkább, alattom os térfoglalásának
m ind a bírói, m ind az orvosi in tézm ényrendszeren belül, illetve egész p o n ­
tosan a kettő h a tá rá n , am ely se nem orvosi, se nem bírói. Azért beszéltem
ennyire hosszan az ig azság ü g y i orvos szakértői vélem ényekről, hogy egy­
részt m eg m u tassam , ez ek kapcsolják össze a bíróit és az orvosit, töltik be
összeszövésük funkcióját. Ám azt is szerettem volna önöknek m egm utatni,
hogy m ennyiben voltak idegenek m ind a törvényszéki intézm énytől, m in d
pedig az orvosi tudás b első norm ativitásától; de nem csak idegenek voltak,
 1975. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 53

h a n e m n ev etség esek is. Az orvosi sz a k é rte le m m á r a kezdetek k e z d e té n

m egerőszakolja a törvényt; a pszichiátriai szakértelem a büntető ügyekben
m á r az első szavától fogva nevetségessé teszi az orvosi és a p sz ic h iá tria i
tudást. Ugyanis n em egynem ű sem a joggal, sem az orvoslással. B ár igen
n ag y a szerep e ö ssz e k a p c so lá su k b a n , ille tv e h a tá ra ik n á l, in té z m é n y e s
elrendezésükben, teljes m értékben ig azság talan volna, ha a m odern jogról
(vagy legalábbis arról a jogról, amely a 19. század elején működött) egy ilyen
gyakorlat alapján hoznánk ítéletet; igazságtalan volna, ha egy ilyesfajta gya­
korlat tükrében érté k eln én k az orvosi tu d ást, de m ég a pszichiátriai tu d ást
is. Végső soron egy m ásik dologról van itt szó. Az igazságügyi-orvosi sza k ér­
telem m áshonnan ered. Nem a jogból, de nem is az orvoslásból szárm azik .
Bárm iféle történeti k ísérlet, hogy belőlük vezessük le a büntetőjogi sz a k é r­
telm et, nem vezethetne el bennünket sem a jog, sem az orvoslás, sem pedig
kettejük együttes fejlődéséhez. Ez a szakértelem valam i olyasmi, ami kettejük
közé ékelődött, biztosította összekapcsolódásukat, de m áshonnan, m ásféle
fogalm akkal, n o rm ák k a l és form ációs szabályokkal érkezett. Végső soron
az igazságügyi-orvosi szakértői vélem ények m in d az igazságszolgáltatást,
m ind a pszichiátriát m egerőszakolják. Nem a saját tárgyukkal van dolguk,
nem a saját törvényszerűségeiket követik. Az igazságügyi-orvosi szakértelem
nem a bűnözőkhöz vagy az ártatlanokhoz intézi szavait, és nem is az eg ész­
ségesekkel szem ben álló betegekhez. H anem valam i olyasmihez, am elyet a
„rendellenesek” (anorm aux) kategóriájának neveznék; azaz, ha úgy tetszik,
az ig azság ü g y i-orvosi szakértelem v aló jáb a n n em az ellentétek te re p é n ,
h an e m a n o rm álistól az abnorm álisig tartó fokozatiságban bontakozik ki.
Az ig a z s á g ü g y i-o rv o s i s z a k é rte le m e r e je , le n d ü le te , b e h a to lá s i és
felforgató k ép esség e a bírói h atalom sza b ály szerű ség eit és az o rv o si tu ­
dás n o rm a tiv itá sá t ille tő e n abban áll, hogy m á sfa jta fogalm akat k ín á l a
szám u k ra; m ás tárg y ak h o z fordul, illetve m ásfajta tech n ik ák at von m aga
után, amelyek pedig egyfajta lappangó és rejtett fogalmiságot alkotnak. Ezt
gondosan elfedik jobbról is és balról is, m indenfelől, az olyan jogi fogalm ak,
m in t „b ű n ö zés”, „ b ű n ism é tlé s” stb., v a la m in t az olyan orvosi fo g a lm a k ,
m in t a „betegség” stb. Az igazságügyi-orvosi szak értelem v aló jáb a n egy
h a r m a d ik típ u sú fo g alm iság o t k ín á l, m in th o g y m in d en b izo n n y al a m a
h a ta lo m m ű k ö d é sé b ő l sz á rm a z ik - és ezt sz e re tn é m önöknek m e g m u ­
tatn i - , am ely se n e m a bírói, se nem az orvosi, h an e m egy m ásik típ u sú
hatalom , am elyet ideiglenesen és egyelőre n o rm alizáló hatalo m n ak fogok
nevezni. A szak értelem esetében olyan g y ak o rlattal van dolgunk, am ely a
54 MICHEL FOUCAULT

re n d ellen esek k el k a p c so la to s, am ely egy bizonyos norm alizáló h a ta lo m ­

hoz folyamodik, s a m e ly fokozatosan, a saját e rején él fogva, az orvosi és a
bírói közötti k ap c so ló d á s bizto sítása révén, e g y re inkább á ta la k ítja m ind
a bírói hatalm at, m in d pedig a pszichiátriai tu d á st, egyszersm ind önm agát
a rendellenesség k o n tro lljá n a k az in sta n c iá ja k é n t hozza létre. S m inthogy
az orvosi-jogi in sta n c iá t nem a bűntett, de nem is a betegség kontrolljaként,
h a n e m az a b n o rm a litá s, az ab n o rm ális in d iv id u u m kontrolljaként hozza
lé tre , eg y sz erre fo n to s e lm é le ti és p o litik a i p ro b lé m á t is jelöl. S e z é rt a
szak értelem em e k ü lö n ö s h atalo m g en e aló g iájáh o z utal m in k et, am elyet
m ost szeretnék e lm e sé ln i.
Mielőtt, a legközelebbi alkalom m al, rá té rn é k a konkrét elem zésre, sze­
retn ék néhány m ó d szerta n i jellegű m egfontolást előrebocsátani. A legköze­
lebbi alkalomtól fogva beszélek majd önöknek az elsősorban a szexualitásra
a lk alm az o tt n o rm a liz á ló h atalo m tö rté n e té rő l, a szexualitás a 17. század
óta kialakult n o rm a liz á ló tech n ik áiró l. P ersze n em én vagyok az első, aki
e r r ő l szól. Jó n é h á n y m u n k á t szenteltek m á r e n n e k , legutóbb Van Ü ssél
eg y ik könyvét fo rd íto ttá k le fra n c iá ra , a m e ly n e k cím e: La R epression de
la sexualité (A sze x u a litá s elnyom ása) vagy L ’histoire de la repression de la
sexualité (A szexualitás elnyom ásának története).89Csakhogy am it én szeret­
n ék elvégezni, az k ü lö n b ö zik ettől a m u n k átó l és m ég jó néhány m ásiktól,
am elyeket ezt az irá n y t követve írtak, h a b á r n em is igazán a m ódszerében,
h a n e m a s z e m lé le tm ó d já b a n különbözik. E z e k az elem zések, ille tv e az
enyéim eltérnek eg y m ástó l ab b an , hogy m i az, a m it a hatalom elm életben
elő feltételeznek. S z á m o m ra úgy tű n ik , hogy az o k b an az ele m z é se k b e n ,
a m ely e k re u ta lta m , a leg fő b b , a központi fo g a lo m az „elnyom ás”0. E zek
a z elem zések te h á t fe lté te le z n e k egy o ly an típ u s ú h a ta lm a t, a m e ly n e k
első d leg e s fu n k c ió ja a z eln y o m ás volna, a m e ly h a tó e re jé t e lső so rb a n a
stru k tú ra felettiből, a felépítm ényből (superstructure) merítené, s am elynek
m echanizm usai leg in k áb b a félreism eréshez, az elvakítottsághoz kötődné­
nek. Én viszont a h a ta lo m egy m ásféle koncepcióját, más típusú elem zését
szeretném javasolni, a szex u alitás 17. századtól kezdődő norm alizálásán ak
a tan u lm án y o zása segítség év el.

8 J. Van Üssél, Geschiedenis van hét seksueleprobleem (Meppel, 1968) c. könyve német
(Sexualunterdrückung. Geschichte der Sexualfeindschaft, Hamburg, 1970) és francia (Histoire
de la repression sexuelle, Párizs, 1972, ford. C. Chevalot) fordításának címei.
9 Vö. a „L’hypolhése repressive” c. fejezettel in M. Foucault, La Volonté de savoir, Párizs,
1976,23-67. o. (magyarul: „A represszlv hipotézis”, in A szexualitás története. A tudás akarása,
Atlantisz, 1996,19-53. o., Ádám Péter ford.).
 1975. JANIIÁK 15-1 ELŐADÁS 55

A dolgok tisztázása érdekében nyomban két példához fordulok, amelyek,

úgy tű n ik , m ég m ost is m ű k ö d te tik a k o rtá rs elem zéseket. És n y o m b an
látn i fogják, hogy e két pro blém a em lítésével saját korábbi elem zéseim et
kérdőjelezem m eg.101
M indenki tudja, hogyan zajlott a középkor végén, sőt az egész középkor
folyamán a leprások kizárása." A lepra k izárása olyan társadalm i gyakorlat
volt, am ely először is m egterem tette az egyén (vagy egyének csoportja) és
egy m ásik egyén közötti szig o rú elk ü lö n ítést, eltávolítást, az é rin tk e z é s
tilalm át. M ásfelől ezen egyének egy külső, zű rzav aro s világba való k iu ta­
sítá sá t jelen tette, a város fa la in , a közösség h a tá r a in tú lra. L é tre h o z ta k
te h á t két, egym ás szám ára idegen töm eget. A kiutasított töm eg a szó szo­
ros értelm éb en volt kiutasítva, a külső sötét zónába. Végül, h a rm a d ré sz t,
a lep rá so k k iz á rá s a feltételezte ezen k ire k e s z te tt és elüldözött eg y én ek
d iszk v alifik ác ió já t, h a n e m is eg észen m o rá lis , de m in d e n k é p p jo g i és
p o litik ai értelem ben. A leprások a halálba lép tek be, és önök tudják, hogy
k iz á rá su k a t re n d szeresen egyfajta tem etési cerem ó n ia kísérte, am elynek
során halottnak nyilvánították a leprásként m egnevezett egyéneket (s ezért
vagyonuk is átadhatóvá vált), ak ik n em so k ára e külső és idegen világ felé
vették útjukat. Vagyis ezek valóban a k izárás, a kiutasítás gyakorlatai vol­
tak , a „m arg in aliz áció ” gyakorlatai, ahogyan m a m o ndanánk. S eb ben a
fo rm ában írju k le még a m ai napig is azt a m ódot, ahogyan a h a ta lm a t az
őrültek, a betegek, a bűnözők, a deviánsok, a gyerekek és a szegények felett
gyakorolják. Á ltalában úgy írják le a hatalom h atásait és m echanizm usait,
m in t a k izárás, a diszkvalifikálás, szám űzetés, kiutasítás, m egfosztás, el­
utasítás, félreism erés m echanizm usait és h atásait; vagyis a kizárás negatív
fogalm ai és m echanizm usai egész tárh ázán ak a segítségével. Azt hiszem , s
e h item ben kitartok, a leprások k izárásán a k e gyakorlata, avagy m odellje
tö rté n e tile g igen h a th a tó s volt, s m ég je le n k o ri tá rs a d a lm u n k b a n is az.

10 Hl alás a büntető taktika formáinak elemzésére, amelyet Foucault a La Société punitive.

Cuurs au College, de France, 1972-197) (Párizs, Gallimard-Seuil, 2015) c. előadás-sorozatban
(különösen: 1973. jan. 3-i előadás) vezet elő.
11 Akizárás ezen szabályait a zsinatokon vázolták fel 583-tól, majd Nagy Károly egy 789-es
kapituláréja elevenítette fel őket, végül a 12-13. században teljesedtek ki a szokásjogi szöve­
gekben és a szinódusi rendeletekben, (gy, 1400-1450 körül Franciaországban, bizonyos északi
és keleti egyházkerületekben a leprásoknak részt kell venniük eltávolításuk ceremóniáján.
A leprás, akit a Libera me dallamára vezetnek a templomba, mint a halottakat, a ravatal alatt
hallgatja a misét, majd, miután elszenvedi jelképes eltemetését, új lakhelyéhez vezetik. Alepra
1580 utáni eltűnése megszünteti ezt a liturgiát. Lásd A. Bourgeois, „Lépreux el maladreries”,
in Mémoires de la commission départementale des monuments historiques du Pas-de-Calais,
XIV/2, Arras, 1972.
56 M I C I IICL FOUCAULT

M in d en eseire am ik o r a 17. század közepe tá já n elkezdődött a koldusok, a

csavargók, a d ologtalanok, a libertinusok elleni hajtóvadászat - ak ik et úgy
b ü n tettek, hogy egész h u llá m z ó töm egüket a városon kívülre rekesztették,
vagy bezárták a közkórházakba (höpital general) -, akkor a királyi közigaz­
g atás politikailag m ég v aló b an a leprások k iz á rá sá t, azaz ennek m odelljét
e le v e n íte tte fel.'2 A z o n b a n v an az e lle n ő rz é sn e k egy m ásik m o d ellje is,
am ely, úgy látom , h o g y tö rté n e lm i é rte le m b e n sokkal sik ere seb b n ek és
hosszabbnak b izonyult*
Mindent összevetve, szám om ra úgy tűnik, hogy a „leprások k izárásának”
m o d ellje, a közösség m e g tis z títá s a érd ek éb e n elüldözött egyén m odellje
v é g ü l - n ag y jáb ó l a 17. s z á z a d v ég én v ag y a 18. szá zad elején - e ltű n t.
V iszo n t n em az tö r té n t, h o g y lé tre h o z ta k v o ln a v a la m i újat, e g y ú ja b b
m odellt, hanem fele lev en ítettek egy m ásikat. Ez a m ásik modell m ajdnem
u g y an o ly an idős, m in t a lep rá so k k iz á rá sá é : a p e stis és a p estises v á ro s
körbezáró-felosztó e lle n ő rz é sé n e k (quadrillage) problém ája hozza létre.
Számomra úgy tűnik, hogy am i az egyének ellenőrzését illeti, a Nyugat végső
soron csupán két nagy m odellhez folyamodott: az egyik a leprások k izárása
(exclusion); a m á sik a p e s tis e s e k helyhez k ö tése (inclusion). Úgy v élem ,
jelen tő s 18. századi fejlem ény, hogy az ellen ő rzés m odelljeként a p estises
helyhez kötésének g y a k o rla ta k erü l a leprás k iz á rá s á n a k a helyére. Hogy
ezt önöknek m egv ilág ítsam , szeretném felidézni, hogyan történt egy város
k a ra n té n alá helyezése, a m ik o r a pestis felütötte a fejét.1’' T erm észetesen
körbekerítettek egy bizonyos területet, am ely a helyhez kötésre alk alm assá
vált: egy város te rü le té t vagy egy városét a kü lv áro saiv al együtt, m ajd ezt
z á r t terü letn ek n y ilv á n íto ttá k . A zonban a p estissel kapcsolatos gyakorlat
eg é szen eltéri a le p rá v a l kapcsolatos gyakorlattól, m inthogy ez n em az a
b izo n y talan k ö rvonalú te rü le t volt, ahová azt a n ép esség et taszíto tták ki,
am ely tő l m eg a k a rla k tis z tu ln i. Ez a te rü le t alap o s és részletes elem z és
tárg y a lett, aprólékos körb ezáró -felo sztó ellen ő rzés tárgya.
A pestises várost - é s ezzel kapcsolatban egy sor, egyébként teljes m é r­
ték b en megegyező szab ály o zásra hivatkozom , am elyek a középkor végétől
12 Vö. M. Foucault, Histoire de la falié á Vage classique, Párizs, 1972, 11 Ifi. és 56-91. o.
(magyarul: A bolondság története, Atlantisz, 2006, 11-16. ős 69-116. 0 ., Sújtó László forrt.).
* (A kézirat a mondat elejéhez hozzáteszi: Valószínűleg ez a modell működött még a „nagy
elzárás”vagy a koldusok utáni hajlóvadászat időszakában is, azonbanfolyamatosan vesztett
erejéből, mígnemfelváltotta egy másik modell, amely, úgy látom, hogy...")
13 Vó. J.-A.-F. Ozanani, Histoire médicale générale et parliculiére des maladies épidémiques,
contagieuses el épizootiques, qni ont régné en Europe depuis les temps les plus reculés jusqu’á
nos jours, IV, Párizs, 1855, 5 -9 5 . o.
 1975. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 57

egészen a 18. század elejéig jelentek meg - körzetekre osztották, a körzeteket

körletekre, a körletekben utcákat különítettek el, és m in d en u tcáb an őrök
voltak, m in d en k ö rletb en felügyelők, m in d en körzetben körzetfelelősök,
m íg m agában a v áro sb an vagy egy korm ányzó lett kinevezve a célra, vagy
pedig városi elöljárók, ak ik pestis idején többlethatalm at kaptak. Vagyis a
te rü le te t a legapróbb összetevőkig an a liz áltá k ; az így a n a liz á lt terü le te n
pedig m egszervezték a h atalo m folytonos m űködését, kétféle értelem ben
is. Először is, létezett az a p iram is, am elyről az im ént beszéltem . A házak
ajtajai előtt vigyázó őrszem ektől a körlet felügyelőin át a körzetfelelősökig
és városi elö ljáró k ig a h a ta lo m nagy p ira m is a bontakozott ki, am elyben
sem m iféle m egszakítottság nem lehetett. Ám ez a hatalom m űködésében is
folytonos volt, s nem csupán piram isszerű hierarchiáját illetően, m inthogy
a m egfigyelésnek is folyam atosnak kellett lennie. Az őrszem eknek m indig
jelen kellett len n iü k az u tc á k végében; a körlet- és körzetfelelősöknek n a ­
ponta kétszer kellett ellenőrzést végezniük, úgy, hogy sem m ilyen városbeli
tö rté n é s se k e rü lh e s s e el a figyelm üket. S m in d e n t, a m it m egfigyeltek,
folyamatosan fel kellett jegyezniük, először csak vizuálisan, m ajd az infor­
mációk nyilvántartásba vételével. A k aran tén kezdetekor a városban tartóz­
kodó m inden egyes p o lg á rn a k meg kellett adnia a nevét. Neveiket b eírták
egy sor jegyzékbe. E jegyzékek ném elyike a helyi felügyelők kezében volt,
m íg m ások a város központi igazgatásának a kezében. És a felügyelőknek
m indennap el kellett h a la d n iu k m inden ház előtt, m indegyiknél m egállva,
m ajd szólítaniuk kellett a bent lakókat. M inden egyént hozzárendeltek egy
ablakhoz, ahol, am ikor a nevét hallotta, m eg kellett jelennie, m ivel ha nem
jelent meg, feltételezték, hogy az ágyában fekszik; m árpedig ha az ágyában
fekszik, ak k o r beteg; h a beteg, akkor pedig veszélyes, vagyis be kell avat­
kozni. Ilyen alkalm akkor történt az egyének elkülönítése, aszerint hogy ki a
beteg, és ki nem . A napi kétszeri látogatás alkalm ával nyert inform ációkat,
am elyeket jeg y ző k ö n y v eztek , összevetették a központi jegyzőkönyvvel,
am elyet az elöljárók vezettek a városi központi közigazgatásban.14
L áth atják , hogy egy ilyesféle szerv ezettség az ab szo lú t an titézise, de
legalábbis az ellentéte a leprásokltal kapcsolatos összes gyakorlatnak. Nem
kizárásról, hanem k aranténról van szó. Nincs szó elüldözésről, ellenkezőleg,
helykijelöléséről, a hely rögzítéséről, helyhez kötésről van szó, a körbezárt-

14 Vő. M. Foucault, Surveiller el Punir. Naissance de la prison, Párizs, Gallimard, /Tel,

225./, 1975, 228-255. o. (magyarul: Felügyelet és büntetés, Gondolat, 1990, 207-275. o., Fázsy
Anikó és Csűrös Klára ford.).
58 MICHEL FOUCAULT

felosztott jelenlétek m e g h a tá ro z á sá ró l. Nem kiutasítás ez, hanem helyhez

kötés (inclusion). Azt is lá th a tjá k , hogy nem b e sz é lh e tü n k a népesség két
típ u sán ak , két csoportjának, a tiszta és a tisztátalan, a leprával fertó'zött és
nem fertő zö tt részén ek h a tá ro z o tt elk ü lö n ítésérő l. E llenkezőleg, egy sor
finom és folytonosan fig y e le m m e l k ís é rt m e g k ü lö n b ö ztetésrő l v an szó a
beteg és a nem beteg egyének között. Vagyis individualizációról, a hatalom
felosztásáról és felaprózásáról, am ely eljut az individualitás finom szövetéig.
N agyon m essze v a g y u n k te h á t a leprások k iz á rá s á t jellem ző erő teljes és
m o zg alm as elk ü lö n ítéstő l. Azt is láth a tjá k , hogy szó sin cs eltávolításról,
a k ap cso lat m eg szak ításáró l, m arg in a lizá ció ró l. Ezzel szem ben közeli és
aprólékos m egfigyelésről v an szó. Míg a lepra a távoltartást váltja ki, addig
a p estis az in d iv id u u m o k n ak a h atalo m általi egyre finom abb m egközelí­
tését feltételezi, az eg y re ta rtó sa b b és k itartóbb m egfigyelést. De egyfajta
m eg tisztu lási rítusról sin cs szó, m in t a lepra esetén; a pestissel kapcsolat­
iján az egészség, az éle t, az é le tta r ta m , az egyének ereje m a x im a liz á lá ­
sá n a k a kísérletéről kell b e sz é ln ü n k . Végső soron az egészséges népesség
te rm e lé s é rő l van szó, n e m p e d ig a közösség ta g ja in a k m e g tisz títá sá ró l,
m in t a lepra esetében. Végül, láth atják , nem b esz élh etü n k a népesség egy
ré szén e k m eg m ásíth atatlan kijelöléséről sem , hiszen a szabályszerűségek
tere p én ek folytonos v izsg ála ta zajlik, am ely terep en m in d en egyént szü n ­
telenül m egítélnek, bogy m eg tu d ják , m egfelel-e a szabálynak, az egészség
m eg h atáro zo tt n o rm áján ak .
Önök tudják, hogy egész iro d a lm a van a pestisnek, am ely nagyon érd e ­
kes, am elyben a pestis a nagy, p án ik sze rű összevisszaság pillanatát jelenti,
am ikor is a halál által fen y eg etett egyének levetkőzik identitásukat, levetik
m aszk ju k at, elfelejtik s tá tu s z u k a t, és h atalm as kicsapongásba kezdenek,
m in t az olyan em berek, a k ik tudják, hogy meg fognak h aln i. Létezik tehát
a p e stisn e k egy olyan iro d a lm a , am ely az in d iv id u a litá s s z é th u llá s á n a k
az iro d a lm a : a p estis e g y fa jta o rg ia s z tik u s á lm a , m ik o r is a p e stis az a
p illa n a t, am ik o r az in d iv id u a litá s felbom lik, am ik o r elfelejtik a törvényt.
A bban a p illa n a tb a n , a m ik o r k itö r a p estis, a v á ro s b a n m in d e n szab ály
felfüggesztődik. A p estis á th á g ja a tö rv én y t, a m ik é n t átg ázo l a testeken.
L eg aláb b is ez a pestis iro d a lm i á b rá n d ja .15 A zonban lá th a tjá k , létez ett a

15 Ez az irodalom Tliuküdidésszel (Apeloponnészoszi háború, Osiris Kiadó, lip. 1999-

IHsztoriai, II, 47, 54) és Titus Lucretius Carusszal (/1 természetről, Kossuth, 15p. 1997. - De
natura rerum, VI, 1138,1249) kezdődik, és egészen Artaud-ig és Camus-ig tart: A. Artaud, Le
Theatre et son double, Párizs, 1938; A. Camus, Apestis (több kiadás) [1946].
 1»75. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 59

pestisnek egy m ásfajta álm a is, a pestis politikai álm a, s ekkor a pestis, épp
ellenkezőleg, azt a csodálatos pillanatot jelöli, am ikor a politikai hatalom
korlátok nélkül m űködik. A pestis az a p illa n at, am ikor a n ép esség b ek e­
rítő felosztása (quadrillage) szélsőségessé fokozódik, a m ik o r sem m iféle
veszélyes k o m m u n ik á ció , á tlá th a ta tla n közösség, tilto tt k a p c so la t n em
jö h et létre. A pestis p illa n a ta az, am ikor a népességet a politik ai hatalom
teljes m értékben aláveti a bekerítő felosztásnak, am elynek h ajszálérszerű
elág a zása i m in d u n ta la n elérik m a g u k n a k az in d iv id u u m o k n ak a finom
szövetét, azaz idejüket, lak h ely ü k et, térb eli elhelyezkedésüket, testü k et.
A p estis talán m aga u tá n vonja a nagy orgiasztikus p illan at iro d a lm i vagy
s z ín h á z i álm át; a z o n b a n m a g á b a n h o rd o z za a k o rlá tla n , az a k a d á ly o k
nélk ü li, a tárgyát illetően teljesen áttetsző, h a tá rta la n u l m űködő hatalom
politikai álm át is. L áth ató an összetartozás alakul ki a katonai társad alo m
álm a és a pestis sú jtotta társad alo m álm a között, am elyek a 16-17. század­
b an születnek. S azt gondolom , hogy a 17-18. század óta m á r nem a lepra
rég i m odellje játszik p o litik ai szerepet, am elynek az utolsó nyom át vagy
legalábbis egyik utolsó nagy m egnyilvánulását a koldusok, az ő rü lte k stb.
k izárásáb a n v alam in t a nagy „elzárásb an ” lelhetjük fel. E m odell helyére
a 17. század folyamán egy m ásik, egy tőle nagyon különböző m odell került.
A p estis vette át a s ta fé tá t a leprától a p o litik ai ellen ő rzés m o d ellje k én t,
am ely a 18. század, avagy a klasszikus kor és az adm inisztratív m o n arch ia
eg yik nagy találm án y a.
N agyjából a k ö v e tk e z ő k e t sz e re tn é m m o n d a n i. Végső so ro n a lep ra
m o d elljét felváltó p e stis-m o d e ll m egfelel egy nagyon fontos tö rté n e lm i
fo ly am atn ak , am elyet egy szóval a h a talo m pozitív te c h n o ló g iá in a k fel­
ta lálása k én t neveznék m eg. A lep rá ra adott reakció negatív: a k iu tasítá s,
a k izárás. A p estisre adott reakció pozitív; a helyhez kötés, a m egfigyelés,
a tudásképződés, a h a talo m h atá sa in a k m egsokszorozódása a m egfigye­
lés és a tu d ás fe lh a lm o z ó d á sá n k ere sz tü l. Az üldöző, k iz á ró , szá m ű z ő ,
m a rg in a liz á ló , eln y o m ó h atalo m tech n o ló g iájátó l e lju to ttu n k a pozitív
h atalo m h o z, ah h o z, am ely ik fabrikál, m egfigyel és tu d , v a la m in t a saját
h atása i nyom án m egsokszorozza önm agát.
A k lasszik u s k o rt á lta lá b a n a z é rt szokták d ic sé rn i, m e rt jelen ték e n y
m en n y isé g ű tu d o m án y o s és ip a ri te c h n ik á t ta lá lt fel. S tu d ju k , fe lta lá lt
k o rm á n y z a ti fo rm á k a t is; kid o lg o zta a k ö z ig a z g a tá s a p p a r á tu s a it és a
p o litik a i in té z m é n y e k e t. M indez igaz. A zonban - s azt gon d o lo m , e rre
kevésbé figyeltünk oda - olyan h ata lm i te c h n ik á k a t is k ita lá lt, am elyek-
60 MICHEL FOUCAULT

nek köszönhetően a h a ta lo m im m á r nem az elvonás, h an e m a term elés és

e n n e k m a x im a liz á lá sa r é v é n m űködik. Azt a h a ta lm a t, am ely m á r nem
a k iz á rá s , h a n e m az e le m e k szo ro s és a n a litik u s h ely h ez kötése ré v é n
cselekszik, am ely nem re n d e z e tle n , nagy töm egeket különít el egym ástól,
hanem az in d ividualitások m egkülönböztetése rév én végzi a felosztást. Ez
a h atalom nem a fé lre is m e ré s h e z kötődik, h a n e m , ellenkezőleg, egy sor
o lyan m e c h a n iz m u sh o z , a m e ly e k b izto sítjá k a tu d á s kép ző d ését, h a s z ­
n osítását, fe lh alm o zó d ását és növekedését. V égül [a klasszik u s kor olyan
h atalm i tech n ik ák at is fe lta lá lt], amelyek a legkülönbözőbb intézm ényes
alap zato k o n fe jlő d h e tn e k k i, ú g y m in t á lla m a p p a rá tu s o k , in tézm én y ek ,
család stl). Tehát a k la s s z ik u s kor kidolgozta a z t, am it úgy n ev ezhetünk,
h og y a „k o rm án y zás m ű v é s z e te ”, p o n to san a b b a n az é rte le m b e n , a h o ­
g y an ebben a k o rsz ak b an é r te tté k a gyerm ekek, az ő rü lte k , a szegények
é s h a m a r o s a n a m u n k á s o k „ k o rm á n y z á s á t”. „ K o rm á n y z á s o n ” szé le s
é rte le m b e n véve h á ro m d o lg o t kell é rte n i. E lő sz ö r is, te rm é sz e te s e n , a
18. század, avagy a k la ssz ik u s k o r feltalálta a h atalo m jogi-politikai elm é­
letét, am elynek k ö z é p p o n tjá b a n az a k a ra t fo g a lm a á ll, illetv e az a k a ra t
elidegenítése, á tru h á z á s a e g y korm ányzati a p p a rá tu s szá m á ra, illetve az
eb b en való k ép v iselete. A 18. század , avagy a k la s s z ik u s k o r lé tre h o z o tt
egy egész á lla m a p p a rá tu st, sokféle intézm ényével egyetem ben, am elyek
a k in ö v éseit és tá m a s z té k a it jelen tik . E zen tú l - s ezzel sz e re tn é k m ajd
kissé behatóbban foglalkozni, hiszen ez szolgál majd h átterü l a szexualitás
norm alizálásáról szóló elem zésn ek - kifejlesztette a hatalom gyakorlás azon
általános technikáját, am ely átszárin aztath ató sok és sokféle intézm énybe
és apparátusba. Ez a te c h n ik a a képviselet jogi és politikai stru k tú ráin a k a
visszáját jelenti, eg y ú ttal e z e n apparátusok m ű k ö d ésén e k és h atékonysá­
g án ak a feltételét. Az e m b e re k korm ányzásának ezen általános technikája
tarta lm az egy olyan típ u sú g épezetet (dispositi/), a fegyelm ezés azon m eg­
szervezését, am elyről a m ú lt évben beszéltem ö n ö k n ek .16 Ezt a gépezetet
v ajo n m ilyen cél é r d e k é b e n h o z tá k létre? V alam i o ly a sm ié rt, am it, úgy
hiszem , „n o rm alizáció n ak ” nev ezh etü n k . Ebben az évben tehát m á r nem
a fegyelm ező apparátusok m ech a n ik áján ak szentelem az előadást, hanem
azon norm alizáló h a tá s a ik n a k , am elyeknek é rd e k é b e n létre h o zták őket,
s am elyeket a „ n o rm a liz á c ió ” ru b rik á ja alá so ro lh a tu n k .

16 Lásd az 1973-1974-es előadás-sorozatot a College de France-ban: Le Pouvoirpsychiatrique,

Párizs, Gallimard-Seuil, 2003 (különösen az 1973. nov. 21-i, 28-i, ill. dec. 5-i előadások); ösz-
szefoglalója in Dits et Écrits, II, 675-686. o.
 1975. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 61

Még szólnék néhány szót, ha szentelnek nekem néhány percet. M égpedig

a következó'ket. S zeretn ém felhívni a figyelm üket egy szövegre, am ely et
C a n g u ilh e m A n o r m á lis és a kó ro s c. k ö n y v én e k m á s o d ik k ia d á s á b a n
ta lá ln a k (a 169. oldalt követően). E bben a szövegben, am elyben a n o rm a
és a n o rm alizálás a kérdés, van jó néhány gondolat, am ely tö rté n e tile g és
metodológiailag term ékenynek tűnik. Először is, szól a társadalm i, politikai
és te c h n ik a i n o rm alizá lá s általán o s folyam atáról, am ely a 18. szá zad b a n
bontakozik ki, s am ely az oktatás terü le té n az école norm ale-ok rév én , az
orvoslásban pedig a kórházak megszervezésével gyakorol hatást, de az ipari
term elés szférájában is m egjelenik. És nyilván hozzátehetnénk: a hadsereg
te rü le té n is. Tehát a n o rm alizá lá s általános, 18. századi folyam atáról van
szó, a norm alizálás h atásain ak m egsokszorozódásáról, am i a gyerm ekkort,
a h ad se reg e t, a te rm e lé st stb. illeti. Továbbá szintén m eg találják u g y a n ­
eb b en a szövegben azt a sze rin te m fontos gondolatot, m iszerin t a n o rm á t
eg y á lta lá n nem úgy h atáro zzá k m eg, m in t egy term észettörvényt, h an e m
az á lta la érv én y esített igény és kényszer alap ján , éspedig azokon a te r ü ­
letek e n , am elyekre a lk a lm a z z á k . Ebből következően, a no rm a h a ta lm a t
igényel m agának. A n o rm a valójában nem is a felfogás elve, h an e m olyan
elem , amelynek alapján egy bizonyos fajta hatalom gyakorlás m egalapozásra
és legitim ációra lel. C anguilhem szerint polem ikus fogalom. T alán m ond­
h a tn á n k azt is, hogy p o litik ai fogalom. M in d en esetre - és ez a h a rm a d ik
gondolat, am it fontosnak tarto k - a norm a m aga u tán vonja m ind a m in ő ­
sítés, m ind pedig a m egjavítás elvét. A n orm án ak nem az a funkciója, hogy
k izárjo n , kiutasítson. E llenkezőleg, m indig a beavatkozás és az á tala k ítás
pozitív technikájához, egyfajta norm atív tervhez kötődik.17
G ondolatok ezen e g y ü tte sé t próbálom m eg tö rtén e tileg k idolgozni, a
n o rm a liz á lá s ezen eg y sz erre pozitív, politik ai és te c h n ik a i koncepcióját,
m ég p ed ig úgy, hogy a sz e x u a litá s te rü le té re alk alm az o m . És lá th a tjá k ,
hogy ennek nyom án az, am it tám ad n i fogok, avagy am itől szeretnék m eg­
szabadulni, az az a gondolat, hogy a politikai h atalm at - bárm ely alakjában
és a k á rm ily e n szintjén is - e g y f a jta szép to talitás hegeli h o rizo n tján ele­
m ezhetjük, azaz hogy a h atalo m n ak az lenne a hatása, hogy félreism erteti
vagy ak á r szét is töri e to talitást az elvonatkoztatás vagy a felaprózás révén.

17 G. Canguilhem, re Normal et le Pathologique, Párizs, 1972 (2. kiad.), 169-222. o. (külö­

nösen a 177. o., ahol a normára mint „polemikus fogalomra” utal). (Magyarul: /I normális és a
kóros, Bp., Gondolat, 2004.) Vö. M. Foucault, „La vie: l’expérience el la science” (1985), in Oils
el Écrits, IV, 774-776. o.
62 MICH EL FOUCAULT

Szám om ra úgy tű n ik , e g y sz e rre m ódszertani és tö rtén eti hibát követnek el

azok, akik a h a ta lm a t e lső so rb a n az elnyom ás neg atív m ech an izm u sán ak
ta rtjá k ; de azok is, a k ik úgy v élik , hogy a h a ta lo m n a k a term elési viszo ­
nyok védelm e, fe n n ta rtá s a vag y ú jrate rm elése le n n e a legfőbb funkciója.
És azt hiszem , hiba, h a azt gondoljuk, hogy a hatalom valam i olyasmi, am i
az erő k játékához k é p e s t a felépítm ény sz in tjé n helyezkedne el. S végül,
a z is tévedés, hogy e ls ő s o rb a n a fé lre ism e ré s o kozta h a tá so k h o z le n n e
köze. Szám om ra úgy tű n ik , h o g y a h a ta lo m n a k em e koncepcióját - azaz
am en n y ib en a h a ta lo m ró l szóló ezen hagyom ányos és közkézen forgó el­
képzelésről beszélünk, am ely m ind a történeti m u n k ák b an , m ind a kortárs
p o litik ai vagy p o lem ik u s szövegekben m e g ta lá lh a tó - bizonyos tö rtén e ti
m odellek alapján alk o tták m eg, amelyek im m á r tú lhaladottak. Egy vegyes
összetételű fogalom ról v an szó, s m in t ilyen, n e m a lk alm as azon valóság
m eg rag ad ására, am elynek m á r évszázadok óta, azaz legalább a 18. század
vége óta, k o rtársai v ag y u n k .
Hogy a hatalom valam iképp kívülről nehezedik ránk, határozott és folytonos
erő szak révén, am elyet ném elyek (mindig ugyanazok) gyakorolnak m ások
felett (akik szin tén m in d ig ugyanazok), a h a ta lo m em e koncepciója vajon
ho nnan származik? A rabszolgatartó társadalom modelljéből, avagy történeti
valóságából, ahogy tetszik. Ama a gondolat, hogy a hatalom elsőrendű funkci­
ója - az elemek körforgásának, váltakozásának, sokszoros kom binálódásának
lehetővé tétele helyett - a tiltás, az akadályozás, az elszigetelés, szám om ra a
hatalom olyan koncepciójának tűnik, amely egy történetileg m ár m eghaladott
m odellre, a k aszttársad alo m m odelljére hivatkozik. Ha a hatalom ból olyan
m ech an izm u st csin áln a k , am elynek funkciója n e m az előállítás, hanem az
elvétel, a gazdagság m egcsapolásának kényszere, azaz a m unka gyümölcsétől
való m egfosztás, vagyis am a gondolat, hogy a hatalo m elsőrendű funkciója
a term elési folyam at g átlása, illetve hogy a h a ta lm i viszonyok teljesen azo­
nos újraterm elése révén egy bizonyos társad alm i osztálynak hajtson belőle
h asz n o t-e g y á lta lá n nem a hatalom jelenkori valós m űködésére vonatkozik,
h a n e m arra, ahogyan a z t a feu d ális társad alo m ese té n re k o n stru á lh a tju k
v ag y róla fe lté te le zh etjü k . V égül, ha olyan h a ta lo m ró l b esz élü n k , am ely
az ellenőrzés a d m in isz tra tív gépezete révén m ag a alá rendeli a term elési
fo rm á k at, a te rm e lő e rő k e t és a term elési v iszo n y o k at, am elyek m á r egy
előzőleg kialakult gazdaság szin tjén jöttek létre; h a így írjuk le a hatalm at,
a k k o r azt gondolom , m e g in t c s a k egy tö rté n e lm ile g tú lh a la d o tt m odellt
h aszn álu n k , ezúttal az a d m in isztratív m o n arch iáét.
 lí)75. JANUÁR 15-1 ELŐADÁS 63

M ásképpen szólva: szám om ra úgy tűnik, hogy - ha ezen elnagyolt voná­

sok alapján a politikai h atalm at az elnyomás, a felépítmény s alapvetően az
ú jraterm elés, vagyis a term elési viszonyok k o n zerv álásán ak in s ta n c iá ja ­
k én t gondoljuk el - csupán a hatalom egyfajta dagerrotípiáját hozzuk létre
egy m ástó l különböző, de m á r m eghaladott tö rtén e lm i m odellek alap ján .
E d ag erro típ iát valójában az alapján állítjuk elő, am it m egfigyelni vélünk
egy rabszolgatartó, egy k aszt- és egy feudális társad alo m b an vagy az ad ­
m in isz tratív m onarchia társa d alm áb an . S ta lá n félre is ism erjük ezeket a
társa d alm ak at, de m ost nem ez az érdekes; ám m indenképp félreism erjük
azt, am i sajátságos, ú jszerű , azt, am i a 18. században és a k lasszik u s kor­
b an lejátszódott, vagyis am a hatalom létrejöttét, am i a term elő erő k k el, a
term elési viszonyokkal, a létező társadalm i ren d szerrel kapcsolatban nem
az ellen ő rzés és az ú jra te rm e lé s szerep ét tölti be, h a n e m , ellen k e ző leg ,
s z e re p e pozitív. A m it a 18. század a „ n o rm a liz á ló h a tá s ú fe g y e lm e z é s”
és a „ fe g y e lm e z é s-n o rm a liz á lá s” re n d sz e re ré v é n b e v e z e te tt, a z - úgy
vélem - nem elnyom ó, h a n e m produktív hatalom , am elyben az elnyom ás
c sa k m ellékes és m á so d re n d ű szerepet játszik azon m ech an izm u so k h o z
k ép e st, am elyek e h a talo m sz á m á ra központiak, s am elyek e lő á llíta n a k ,
létreh o zn ak , term elnek.
Úgy tűnik, hogy a 18 . századnak sikerült létrehoznia azt a h a ta lm a t (s a
régi rendnek nevezett m onarchia eltűnése a i8. század végén pontosan ennek
a szentesítését jelenti), am ely nem felépítmény, hanem szerves részét képezi
a játék n ak , illetve az erők eloszlásának, dinam ikájának, stratég iáján ak és
haték o n y ság án ak, vagyis a z t a h atalm at, am ely közvetlenül vesz részt az
erő k felosztásában és játék á b an . A 18. század bevezette azt a h a ta lm a t is,
am ely nem konzervatív, h a n e m lelem ényes, am ely m agában hordozza az
áta la k ítá s és az újítás elveit.
Végül, szám o m ra úgy tű n ik , a 18. század létre h o zta a fegyelm ezés és
a n o rm alizálás révén azt a típ u sú h atalm at, am ely nem a félreism eréshez
kötődik, hanem, ellenkezőleg, csak a tudás kiform álódásának köszönhetően
m űködhet, s amely tudás ugyanúgy következménye, m int ahogy feltétele is
a hatalom m űködésének. Vagyis a hatalom m echanizm usainak em e pozitív
koncepciójára és e hatalom effektusaira szeretnék tám aszkodni a n n a k az
elemzésében, hogy a 17.-től a 19. század végéig m iképpen próbálták bevezetni
a n o rm alizálás gyakorlatát a szexualitás terü letére.
 1975. JANUÁR 22-1 ELŐADÁS

A z anom ália területét alkotó három alak: a z emberi szörny; a m egjavítandó

in d iv id u u m ; a m a sztu rb á ló g ye rm ek - A s ze x u á lis szö rn yeteg k ö z v e tít a
szö rn y in d ivid u u m és a szexu á lis deviáns k ö z ö t t - A há ro m a lak történeti
áttekintése - E három a la k történeti fo n to ssá g i sorrendjének m e g fo rd u lá ­
s a - A szö rn y jo gi fo g a lm a - A szent em briológia és a szö rn y jogi-biológia
elm élete - A s z iá m i ik r e k - A h e r m a fr o d itá k : kiseb b jelen tő ség ű esetek
- A M arie Lem arcis-ügy - A z Anne G randjean-ügy

Ma sz e re tn é k n ek ik ez d en i a n n a k az elem zésn ek , am ely az an o m ália t e ­

re p én ek 19. századi m ű k ö d ését vizsgálja. Meg ak a ro m m u tatn i önöknek,
hogy e terep három elem alapján szerveződött meg. Ez a három elem a 18.
szá zad b a n kezdett e lk ü lö n ü ln i, m e g h a tá ro z á st n y e rn i, s tovább élt a 19.
században, létrehozván az anom ália terepét, amely fokozatosan beborította,
k isajátíto tta és g y arm ato síto tta, m ajd v égül el is nyelte őket. Ez a h á ro m
elem végső soron h á ro m alak o t jelent, vagy, h a úgy tetszik , h áro m olyan
terü le te t, am elyeken belül az anom ália problém ája felm erült.
Ezen alakok között az első az, amelyet „emberi szörnynek” fogok nevezni.
Az e m b e ri szörny é rte lm e z é si kerete p ersze a törvény. A szörny fogalm a
lé n y eg ileg jogi fogalom - jogi, de te rm é sz e te s e n a szó tág é rte lm é b e n ,
m in th o g y a szörnyet az h atáro zza m eg, hogy m in d létéb en , m ind fo rm á ­
jáb an n em csupán a társa d a lo m törvényeit h ág ja át, h a n e m a term é sz et-
törvényeket is. A szörny m á r puszta létével is kettős törvényszegést követ
el. Vagyis az a terep, ahol a szörny felb u k k an , a „jogi-biológiai” te rü le te .
M ásfelől, a szörny eb b e n a térb e n e g y sz e rre tű n ik fel m in t szélső ség es
és m in t szélső ségesen ritk a jelenség. Ő jelen ti a h a tá rt, illetve a tö rv én y
k ifo rd ítá sá n a k helyét, u g y a n a k k o r egyben kivétel is, m ivel csak n é h á n y
igazán szélsőséges esetben fordul elő. M ondhatni, a szörny összekapcsolja
a leh ete tlen t a tilossal.
S in n en ered némely többértelm űség, amelyek m ég majd sokáig k ísértik
az ab n o rm ális em ber alak já t - ezért a k a ro k egy kicsit ezekkel foglalkozni
66 MICHEL FOUCAULT

- m ég akkor is, am ikor az abnorm ális em ber, ahogyan a 18. század gyakor­
latában és tudásában létrejö n , m agára szabja, eltulajdonítja, azaz ném iképp
m agába szívja a szö rn y re jellem ző tulajdonságokat. A szörny ellentm ond a
törvénynek. Ő m aga a tö rv én y sértés, m ég p ed ig a törvénysértés legfelsőbb
foka. M égis, m in t tö rv é n y sé rté s (illetve a n n a k szinte nyers form ája) nem
v ált ki a tö rvény o ld a lá ró l olyan v á la sz t, a m e ly tö rv én y es v álasz volna.
M ásként fogalmazva: a szörny erejét és ny u g talanító képességét az alkotja,
hogy b á r m eg sérti a tö rv é n y t, m égis h a llg a tá s r a ítéli. C sap d áb a csalja a
törvényt, amelyet éppen m egszeg. Végső soron abban a pillanatban, am ikor
létezése folytán m egszegi a törvényt, a szörny nem a törvény reakcióját váltja
ki, h an e m valam i e g é sz e n m ást. E lő id ézh et erőszakot, a m eg sem m isítés
p u szta vágyát, orvosi gondoskodást vagy a k á r sajnálatot is. De nem m aga
a törvény válaszol az e lle n e intézett tá m a d á s ra , am elyet a szörnyeteg léte
jelent. A szörny olyan törvénysértés, am ely autom atikusan helyezi önm agát
a törvényen kívülre, és ez jelenti az első ellentm ondást. A m ásodikat pedig
az, hogy a szörnyeteg a term észetellen esn ek spontán és b ru tális, de, ebből
következően, te rm é sz e te s form ája. A szö rn y m in d e n kicsiny, leh etsé g es
szabályszegése a te rm é sz e t önnön játék a á lta l k ib ontakoztatott form áját,
egyre bővülő m odelljét jelenti. Ebben az értelem ben azt m ondhatjuk, hogy
a szörny m inden kicsin y eltérés nagy m odellje, az anom ália összes - apró
viselkedésekben letten ért - formája felfogásának az elve. Fellelni az alapvető
szörny mivoltot a piciny anom áliák, devianciák, szabálytalanságok mögött:
ez az a problém a, am ely a 19. század folyam án újra és újra felbukkan. Ezt a
kérdést teszi fel például Lombroso, am ikor bűnözőkkel lesz dolga.1Milyen az
a nagy term észeti szörny, aki felsejlik a piti tolvaj mögött? A szörny, paradox
m ódon, h atárh ely zete e lle n é re , d ac ára a n n a k , hogy eg y szerre leh etetlen
és tilto tt - a felfogás e lv e k é n t szolgál. M in d a z o n á lta l, az in te llig ib ilitá s
ezen elve valójában tau to lo g ik u s elv, m in th o g y a szörnynek pontosan az a
jellegzetessége, hogy szö rn y k én t jeleníti m eg önm agát, hogy önm agából
m ag y arázza m eg az ö ssz e s elváltozást, am ely belőle sz á rm a z h a t, u g y a n ­
akk o r m aga felfog h atatlan m arad. Azaz ő ez a tautologikus intelligibilitás,
a m agyarázat olyan elve, am ely csak ö n m a g á ra utal, s am ely az an o m ália
elem zéseinek a leg m ély én található. 1

1 Foucault itt Cesare Lombroso kriminálantropológiai tevékenységének egészére utal. Lásd

főként: C. Lombroso, L’Uomo delinquente studiato in rapport all’antropologia, alia medicina
legale ed alle discipline carcerarie, Milano, 1876 (a negyedik kiadás francia fordítása: L’Homme
criminel, Párizs, 1887).
 1975. JANUÁR 22-1 ELŐADÁS 67

Az em beri szörny eme kétértelm űségei, amelyek a 18. század végén és a

19. század elején bontakoztak ki, újra jelenvalóvá, élővé váltak az a n o m á­
lia egész p ro b lem atik ájáb an , v alam in t a körötte forgó összes, 19. századi
jogi vagy orvosi tech n ik á b an , persze enyhített form ában, to m p íto ttan , de
m ég iscsak igen jelleg zetes m ódon. Egyszóval, a rendellenes végső soron
hétköznapi, banálissá vált szörnyeteg (éspedig a 19. századvégéig, sőt talán
a 20. századig is ilyen; em lékezzenek csak azokra a szakértői vélem ényekre,
am elyeket az első alk alo m m al olvastam fel önöknek). A re n d ellen es m ég
so k á ig m e g m a ra d eg y fajta h alo v án y sz ö rn y e te g n e k . Ezt az első a la k o t
szeretn ém most egy kicsit alaposabban tan u lm ányozni.
A m ásodik alakot, am elyre később m ég visszatérek, és am elyik szintén
ré sze az anom ália és az abnorm ális egyén genealógiájának, „m eg jav ítan ­
dó eg y én n ek ” n ev ezh etjü k . Ő is olyan szereplő, aki a 18. sz á z a d b a n m á r
nag y o n tisztán jelen ik m eg, de h o zzán k időben közelebbi, m in t a szörny,
ak i m ögött, m in t m ajd lá tn i fogják, igen hosszú m ú lt áll. A m eg jav ítan d ó
egyén végső soron a 17. és a 18. század, azaz a klasszikus kor specifikum a.
É rtelm ezési kerete term észetesen sokkal szőkébb, m int a szörnyé. A szörny
értelm ezési kerete a term é sz et és a társad alo m volt, a világ tö rv ényeinek
ö sszesség e: egy k o zm ológiai, avagy a n tik o zm o ló g iai létez ő rő l v a n szó.
A m eg jav ítan d ó egyéné term é sz etese n jóval határoltabb: nem m á s, m in t
a család, belső h ata lm á n a k gyakorlása vagy ö n fen n tartásán ak biztosítása
közben; a család annyiban is, am ennyiben az intézm ények m agukhoz kötik
vagy m egtám ogatják. A m egjavítandó egyén abban a játékban, k o n flik tu s­
ban, a tám asztékok am a rendszerében bukkan fel, amelynek tagjai egyfelől
a c sa lá d , m ásfelől az iskola, a m űhely, az u tc a , a negyed, a h itk ö z sé g , a
tem plom, a rendőrség stb. Vagyis ez az a keret, am ely a m egjavítandó egyén
m egjelenési terep ét kijelöli.
De még m ásvalami is megkülönbözteti a megjavítandó egyént a szörnytől:
előfordulásának bizonyosan sokkal nagyobb a gyakorisága. A szörny definí­
ció szerint kivétel; a m egjavítandó egyén viszont gyakori jelenség. A nnyira
g yakori jelenség, hogy - és ez az első p aradoxona - m intha sz a b á ly ta la n ­
ságában szabályos volna. Következésképpen ebből számos többértelm űség
szá rm azik , am elyeket m ég a 18 . század u tá n is sokáig fe llelh etü n k az ab ­
n o rm ális em ber problem atikájában. ím e az első: m inthogy a m egjavítandó
egyén igen gyakori, ugyanis nagyon közel esik a szabályhoz, m indig nagyon
n ehéz a m eghatározása. Egyfelől közvetlen, m indennapi bizonyosság, ami
m ia tt rögtön k épesek v ag yunk felism ern i, m égpedig anélkül, hogy bizo­
68 M ICHEL FOUCAULT

n yítékot kellene rá s z o lg á lta tn u n k , a n n y ira ism e rő s. K övetkezésképpen

m ivel nem kell b izo n y íték k al szolgálnunk, so h a n e m is tudjuk valójában
bebizonyítani, hogy az egyén jav íth atatlan . P ontosan az eldönthetetlenség
h a tá rá n helyezkedik el. Nem kell bizonyítékokat szolgáltatnunk, de nem is
szo lg álh atu n k bizonyító eljárással. Ez az első többértelm űség.
A m ásodik pedig az, hogy a m egjavítandó eg y én annyiban m utatkozik
m eg jav ítan d ó n ak, a m e n n y ib e n k u darcot vallo tt a fegyelm ezés (dressage)
m in d e n tech n ik ája, m in d e n eljárása, m in d en b ev e tt és a család által érte
h o z o tt erő feszítés is, a m e ly a m e g ja v ítá sá t s z o lg á lta volna. A m i te h á t a
m egjavítandó egyént m e g h atá ro zz a, az nem m ás, m in t hogy jav íth atatlan .
S m é g is , p arad o x m ó d o n , a ja v íth a ta tla n , a m e n n y ib e n ja v íth a ta tla n , jó
n é h á n y specifikus b ea v atk o zást gerjeszt m aga k ö rü l, többletbeavatkozást
(su r-in terv en tio n ), a fe g y e lm e z é s és a m e g ja v ítá s szokásos é s c s a lá d i
te c h n ik á ih o z k é p e st, a z a z a fe g y elm ezé s és a fokozott m eg jav ítás (sur-
correction) új tech n o ló g iáját. O lyannyira, hogy e z e n m egjavítandó egyén
k ö rü l kirajzolódik a ja v ílh a ta tla n sá g és a jav íth ató ság közötti játéktér. Ki­
rajzolódik a javítható ja v íth a ta tla n s á g tengelye, am elyen a későbbiekben,
a 19. század b an , fe lle lh e tjü k m ajd a re n d e lle n e s egyént. A ja v íth a ta tla n
jav íth ató ság tengelye a 19. század b an kifejlődő, a re n d ellen esek n ek szánt
in tézm én y ek a la p já u l fog szo lg áln i. A 19. sz á z a d re n d ellen es egyéne, az
elh alv á n y u lt és m in d e n n a p iv á lett szörny, e g y ú tta l jav íth atatlan is, olyan
jav íth atatlan valaki, a k it a m egjavítás gépezetének a közepébe helyeznek,
ím e, a 19. századi a b n o rm á lis egyén m ásodik elődje.
A h a r m a d ik p e d ig a „ m a s z tu rb á ló ” e g y é n . A m a s z tu rb á ló e g y é n , a
m a s z tu rb á ló g y e rm e k a 19. sz á z a d te lje se n új fig u rá ja (p o n to sa b b a n a
18. század végén b u k k a n fel), am elynek m eg jelen ési terepe a család . Sőt,
m o n d h a tn i, m ég a c s a lá d n á l is v alam i szőkébb: érte lm e zési k e re te nem
a term é sz et és a tá rsa d a lo m , m in t a szörny [esetében], és nem is a család
és környezete, m in t a m eg jav ítan d ó egyén [esetében]. Egy sokkal szőkébb
té rrő l van szó. A hálószobáról, az ágyról, a testrő l; a szülőkről, a közvetlen
m egfigyelőkről, a testv é re k rő l; az orvosról: m in d e z egyfajta kicsiny cellát
alkot az egyén és teste kö rü l.
A m aszturbáló eg yén ezen alakja, am ely a 18. század végén b u k k an fel,
a szö rn y h ö z és a ja v íth a tó ja v íth a ta tla n h o z k é p e s t jó n éh án y sajátság o s
jeg g y el bír. Először is, a m a sz tu rb á ló egyén a 18. század pedagógiai gon­
dolk o d ásáb an , tu d á s á b a n és te c h n ik á ib a n e g y á lta lá n nem úgy tű n ik fel,
m in t valam iféle kivételes, de m ég csak nem is úgy, m in t gyakran előforduló
 1975. JANUÁR 22-1 ELŐADÁS (59

ind iv id u u m . H anem úgy jelen ik m eg, m in t egy szinte u n iv erz ális egyén.
E rrő l az abszolút u n iv erzális eg y én rő l vagy in k áb b a m a sz tu rb á lá s ezen
u n iv e rz á lisk é n t felism ert g y ak o rla táró l u g y an a k k o r azt is á llítjá k , hogy
ism eretlen, avagy félreism ert, am elyről senki nem tud, senki nem beszél,
és am elynek titkát soha nem á ru ljá k el. A m aszturbálás az az un iv erzális,
m indenki által ism ert titok, am elyet senki sem fed fel senki m ásn ak . Min­
den egyes em b er által őrzött titok, am ely soha nem ébred ö n tu d a tra , soha
nem lesz u n iv erzális d isk u rzu s tárg y a (később e rre még v isszatérü n k ), s
am ely n ek általán o s m eg fo g alm azása a következő (alig v álto ztato k azon,
ah ogyan a 18. század végi könyvekben írn a k a m aszturbációról): „Szinte
senki nem tudja, hogy szinte m in d en k i csinálja.” Valami teljesen alapvető
dologgal ta lá lk o z u n k az an tro p o ló g iai tu d ás és az an tro p o ló g iai te c h n i­
k ák 19. század i m egszervezésében. E zt a m in d en k i által tu d o tt, de senki
által tovább nem adott titkot k v ázi-u n iv erzalitásában szinte m in d e n rossz
lehetség es, sőt valós gyökereként tételezik. E titok olyanfajta tö b b érték ű
okságot képvisel, amelyhez hozzákapcsolhatjuk - és amelyhez a 18. századi
orvosok közvetlenül hozzá is kapcsolták - a testi, idegrendszeri és pszichi­
kai betegségek egész tá rh á z á t, teljes arzen álját. Végső soron a 18. század
végének orvoslásában gyakorlatilag egyetlen olyan betegség sin cs, am ely
ne ebből a kóroktanból, azaz a szexualitás kóroktanából szárm azna. Vagyis
ez az u n iverzális elv, am elyet gyakorlatilag m indenkinél m eg találh atu n k ,
egyúttal a term észet legszélsőségesebb m egváltozásának az elve is; az egyes
em ber betegségének a m agyarázó elve is. M inthogy szinte m indenki masz-
tu rb á l, ez az elv m eg m ag y arázza, hogy egyesek m iért szen v ed n ek olyan
extrém betegségben, am ilyenben ra jtu k kívül senki más. A szexualitással
és a szexuális anom áliákkal kapcsolatban ezt a fajta kóroktani paradoxont
lelh etik fel egészen a 19., sőt a 20. századig. Vagyis nincsen eb b e n sem m i
m eglepő. Ami m eglepő, h a tetszik , az az, hogy ez a fajta p arad o x o n és az
elem zés ezen általános form ája m á r a 18. század legutolsó éveiben is eny-
nyire axiom atikus módon tételeződött.
Hogy m egfelelőképp elhely ezh essü k az an o m ália ezen archeológiáját,
k ijelen th etjü k , hogy a 19. század ab n o rm á lis egyéne e h á ro m a la k , azaz
a szörny, a ja v íth a ta tla n és a m a sz tu rb á ló leszá rm azo ttja. A 19. századi
ab n o rm á lis egyént így továbbra is m egjelöli a fokozatosan elhalványodó
és áttetsző v é váló szörny m ivolt - m ajd, m á r sokkal később, az orvosi és
jogi gy ak o rlatb an, illetve a tu d á sb a n , v a la m in t az őt körülvevő in té z m é ­
n y ekben is ek k é n t jelen ik m eg - , illetv e em e javítható ja v íth a ta tla n sá g ,
70 MICHEL FOUCAULT

am elyet egyre inkább kezelésbe vesznek a m egjavítás gépezetei. És végül, a

rendellenest megjelöli ez a közös, de egyedi titok, am ely a legborzalm asabb
szing u laritáso k á lta lá n o s és u n iv erzális kóroktana. Ebből következően az
abnorm ális egyén genealógiája a következő három alakhoz utal bennünket:
a szörnyhöz, a m eg jav ítan d ó egyénhez és az o n an istáh o z .
Mielőtt nekiállnék m ost a szörny tanulm ányozásának, szeretnék néhány
m egjegyzést előrebocsátani. ím e az első. T erm észetesen ez a három figura
kapcsolatba lép egym ással, m égpedig m ár igen korán, a 18. század m ásodik
felétől fogva. Például m e g je le n ik egy olyan alak, am ely ik a megelőző kor­
szakokban ism eretlen volt: a szexuális szörny figurája. A szörny individuum
és a szexuális dev ián s a la k ja i között tehát k ap cso lat jön létre. Ám e tém a
m egfordítása is m egjelenik: a m aszturbálás nem csu p án a legborzalm asabb
betegségeket képes előidézni, hanem a test legborzasztóbb elváltozásait is és
végső soron a viselkedés legvadabb szörnyjellegét is. Azt is láthatják, hogy
a 18. század végén m in d e n , a m eg jav ítást célzó in té z m é n y egyre in k áb b
odafigyel a szexualitásra és a m aszturbálásra, m in t am elyek a javíthatatlan
egyén problém ájának a k ö zéppontját alkotják. O lyannyira, hogy a szörny,
a jav íth atatlan és a m a s z tu rb á ló olyan figurákká lesznek, akik k icserélik
eg y m ással némely tu la jd o n sá g a ik a t, illetve a k ik n e k karaklerjegyei keve­
re d n e k . Mégis azt gondolom - és ez az egyik lényegi pont, am elyet h a n g ­
súlyozni szeretnék - , hogy m in d en n ek ellenére ez a h áro m alak egym ástól
tö k életesen m eg k ü lö n b ö z te te tt és elkülönített m a ra d a 18. század végéig
és a 19. század elejéig. É s m ajd csak akkor a la k u l k i az em beri anom ália,
az ab norm ális egyének technológiája, am ikor létre h o zzá k a tudás és a h a­
talo m egyöntetű h á ló z a tá t, am ely egyesíteni fogja ez t a három alakot, de
legalábbis kezelésbe v eszi őket a szabályszerűségek ugyanazon rendszere
szerin t. Csupán ebben a p illa n a tb a n jön létre valójában az anom áliák azon
tere p e, ahol m eg találju k m in d a szörny, m ind a ja v íth atatlan , m ind pedig
a m aszturbáló tö b b érte lm ű ség e it, ám ezúttal ezek egy hom ogén és egy vi­
szonylagosan szabályos tere p en belül lesznek újraértelm ezve. Viszont az ezt
megelőző, azaz az á lta la m tárg y alt korszakban (18. század vége - 19. század
eleje) ez a három alak m é g m egkülönböztetett m a ra d . M egkülönböztetett,
m ég p ed ig am ennyiben a h atalo m és a tudás re n d s z e re i, am elyekhez ez a
h á ro m alak rendelődik, eg ym ástól m ég el v an n a k különítve.
T e h á t a szörny a z o n k e r e tb e n n y e r é r te lm e t, a m it á lta lá n o s s á g b a n
p o litik ai-jo g i h a ta lo m k é n t n e v e z h e tü n k m eg. A lak ja eg y re erő te lje se b ­
b en k ö rv o n alazó d ik , m a jd a 18. század végén m e g v álto zik , p á rh u z a m o ­
 1975. JANUÁR22-1 ELŐADÁS 71

san a p o litik ai-jo g i h a ta lo m á ta la k u lá sá v a l. A hogyan a c sa lá d fu n k ció i

újjászerveződnek és a fegyelm ezés te c h n ik á in a k fejlődése új irá n y t vesz,
úgy körvonalazódik egyre inkább a javíthatatlan egyén - alakot ölt, átalakul
és kidolgozottakká válik. Ami a m asz tu rb á ló t illeti, ő az egyén te stét k e ­
zelésbe vevő h atalm ak újjászerv ező d ése rév én jelenik m eg és ölt alakot.
T e rm é sz e te se n a h a ta lo m ezen in s ta n c iá i n e m fü g g etlen ek eg y m ástó l;
de n em is jellem ezh e tő ek u g y an a zo n m ű k ö d ésm ó d által. Nem létez ik a
hatalo m n ak olyan technológiája, amely összekapcsolná őket, s ezáltal biz­
tosítaná koherens m űködésüket. Úgy vélem, ezért lelhetjük fel ezt a három
alakot egym ástól elkülönítetten. Ugyanígy, a tudás in stan ciái, am elyekre
ezen alakok utalnak, ugyancsak el vannak választva egymástól. Egyikük, a
szörny, abban a term észettörténetben értelm eződik, am elynek középpont­
jában elsősorban a fajok, a nem ek, a különböző világok stb. közötti abszolút
és m e g m á síth atatlan k ü lö n b ség tétel áll. A jav íth a ta tla n egyén pedig egy
olyan típ u sú tudás szá m á ra nyer értelm et, am ely fokozatosan alak u l ki a
18. század folyam án pedagógiai tech n ik ák b ó l, illetve a csoportos oktatás
és a k ép esség fejlesztés tech n ik á ib ó l. Végül pedig, a m a sz tu rb á ló egyén
nagyon k éső n jelen ik m eg, a 18. század leg u to lsó éveiben, a sz e x u a litá s
születő biológiájához kapcsolódóan, am ely tudom ányos re n d sz e re ssé g é t
csak az 1820-1850-as években nyeri el. Az an o m ália kontrollját a 19. szá­
za d b an a h atalo m és a tu d ás te c h n ik á ja k é n t szerv ezték m eg, m ég p ed ig
úgy, hogy a hatalom és a tu d ás in stan ciáit - am elyek a 18 . században m ég
szé tsz ó rtan m űködtek - összek ap cso lták , jelen tése s viszonyba állíto ttá k
és egym áshoz igazították.
És m ég egy m áso d ik m egjegyzés: te lje se n n y ilv án v aló an lé te z ik egy
tö rtén elm i lejtő, am elynek a 19. század folyam án igen jelentős a szerepe, s
am elyen m egfordul e h áro m alak fontossági sorrendje. A 18. század végén
vagy a 18. század folyam án a legfontosabb, a do m in án s alak , am ely a 19.
század eleji bírósági gyakorlatban is felb u k k an (m égpedig m ilyen erő tel­
jesen!), a szörny alakja. A szörny jelenti a problém át, általa kérdőjeleződik
m eg m in d az orvosi, m ind a bírósági ren d szer. Az 1820-1850-as években
a szörny körül fog kibom lani az an o m ália egész problem atikája, az olyan
szörnyűséges bűntettek körül, m int amelyeket a sélestat-i asszony, H enriette
C o rn ier, L éger, P apavoine stb. követtek el, s am ely ek rő l m ég m ajd szól
ejtü n k .2 A szörny a legfontosabb figura, ak i körül a hatalom in stan ciái és

2 Vö. 1975. jan. 29-i és febr. 5-i előadás.

72 MICHEL FOUCAULT

a tu d ásterü le te k fe lb o ly d u ln a k és ú jjászerv ező d n ek . A későbbiekben fo­

kozatosan a leg szerényebb, a legdiszkrétebb, a tudom ányosan legkevésbé
tú lterh elt alak, az, ak i a h atalo m szá m á ra leginkább közöm bösnek tű n ik ,
vagyis a m asztu rb áló e g y é n - vagy ha tetszik , a sze x u ális d ev ian cia u n i­
verzalitása - lesz az, a k i eg y re nagyobb jelen tő ség re tesz szert. Ez az alak
a 19. század végére elfe d i a többit, és ekkor m á r hordozza azon problém ák
többségét, am elyek az a n o m á lia körébe tarto z n ak .
Ennyit tehát e h á ro m a la k elhelyezkedéséről. A következő h áro m vagy
nég y elő ad ás so rá n s z e r e tn é m egy k icsit ta n u lm á n y o z n i e h á ro m a la k
k ialak u lását, á ta la k u lá s á t és pályáját a 18 . századtól a 19. század m ásodik
feléig, vagyis először létrejö ttü k b en , m ajd addig az időpontig, am íg m agába
olvasztja őket az a n o m á lia problém ája, tech n ik á ja és tudom ánya.
Ma a szörnyet k ezd jü k el tárgyalni.345 Szörnyről, azaz nem orvosi, h anem
jogi fogalom ról van szó. A ró m ai jogban, am ely te rm é sz e te se n a szö rn y
egész p ro b lem a tik ája h á tte re k é n t szolgál, g o n d o san , h a n em is teljesen
világosan m eg k ü lö n b ö ztettek két kategóriát: eg y részt a torz, a nyom orék,
a h ib á s (défectueux) k a te g ó r iá já t (ezek et n e v e z té k p o rte n tu m w a k vagy
ostentum nak), m ásfelől a tu lajdonképpeni szörnyet.4 Mi a szörny ebben az
egyszerre jogi és tudom ányos tradícióban? A szörny a középkortól a m inket
érdeklő 19. századig e lső so rb a n a keverék. Rét világ keveréke, az állati és
az em b eri világé: a b o rjú fe jű em ber, a m a d á rlá b ú e m b er - szörnyek.5 Rét
külö n b ö ző fajta ö ssz e v e g y ü lé se vagy k e v e ré k e is az: a b irk afejű d iszn ó
szörny. R ét egyén k e v e r é k e is szörny: a k in e k k é t feje és egy te ste v a n ,
vagy ak in ek két teste és e g y feje. Vagy a két nem keveréke: aki eg y sz erre
férfi és nő, az szörny. A z é le t és a h a lá l k ev e rék e : az a m ag za t, am e ly ik
életképtelen m orfológiával jön a világra, m égis sik erü l életben m a ra d n ia
néhány percig vagy n ap ig , szörny. Végül, form ák keveréke: akinek nin cs se
karja, se lába, m int egy kígyónak, az szörny. Vagyis a szörny mivolt esetén
a term észeti határok, az osztályozások, a táblázat, a törvény m int táblázni
áthágásáról van szó. De n e m gondolom, hogy csupán ez alkotná a szörnyet.

3 Foucault elemzése a szörnyről ebben az előadásban a következő könyvre támaszkodik:

E. Martin, Hisloire des monstres depuis lAnliquité jusqu’á nos jours, Párizs, 1880.
4 Uo. 7. o.: „Aportentum és az ostentum kifejezések egyszerű anomáliát jelölnek, míg a
monstrumul kizárólag azokra a lényekre alkalmazzák, akiknek nincs emberi alakjuk.” Arómai
jog alapja a Digesta 1.5. 14: „Non sunt liberi qui contra formain humani generis con verso more
procreantur: veiül i si mulier monstrosum aliquid aut prodigiosum enixa sil. Partus autem, qui
membrorum humanorum officia ampliavit, aliquatenus videtur effectus et ideo inter liberos
connumerabitur.” (Digesta /ustiniani Augusti, edidit Th. Mommsen, II, Berolini, 1870, 10. o.)
5 E. Martin, Histoire des monstres..., i. m. 85-110. o.
 1975. JAÍNIIÁ1122-1 ELŐADÁS 73

A term észettörvény áth ág ása a jog m egsértésével nem elégséges a szörny

mivolthoz - m á r a középkor gondolkodásában sem , de a 17. és a 18. század
gondolkodásában bizonyosan nem . Hogy szörny mivoltról beszélhessünk,
szükséges, hogy a term észeti korlát, a törvény-táblázat áthágása a polgári,
a vallási vagy az isteni törvény valam ely tiltá sá ra vonatkozzon, vagy ak á r
kétségbe is vonja azt; avagy hogy a határsértés olyan helyzetet hozzon létre,
am elyben lehetetlenné válik a polgári, vallási vagy isteni törvény alk alm a­
zása. Csak akkor beszélhetünk szörny m ivoltról, ha a term észettörvényben
beállt rendetlenség érinti, felforgatja, m egingatja a jogot, legyen az polgári
jog, kánonjog vagy vallási jog. A különbség a nyom orék és a szörny mivolt
között két tö rv énysértés ta lálk o zá sán ál v álik hangsúlyossá, a term észeti
törvény-táblázat m egsértése és Isten vagy a társadalm ak által hozott törvény
áthágása közötti találk o zásn ál, a súrlódási pontjukon. Persze a nyom orék
mivolt is v alam i olyasm i, am i felforgatja a term észet rendjét, de m égsem
ugyanaz, m int a szörny mivolt, mivel m egvan a helye a polgári jogban vagy
a kánonjogban. A nyomorék hiába nem felel meg a term észetnek, a jog m ég­
is szám ol vele. Ezzel szem ben a szörnyjelleg term észeti szabálytalanság,
olyannyira, hogy am ik o r m egjelenik, a törvény m egkérdőjeleződik, nem
képes tovább m ű k ö d n i. A jog k én y telen m eg v izsg áln i saját alap ja it vagy
gyakorlatát, esetleg el kell h a llg a tn ia , h á tté rb e kell v o n u ln ia, egy m ásik
u talásre n d szerre kell hivatkoznia, vagy fel kell találn ia egy kazu isztik át.
A szörny végső soron az a szü kségszerű k azu isztik a, am elyet a term észet
rendetlensége hív elő a jogból.
Vagyis azt m o n d h a tju k , hogy szörny az, ak ib ő l k io lv ash ató két világ
keveredése. H iszen, egyfelől, vajon am ik o r egyazon in d iv id u u m b an fel­
fedezhetjük m in d az állat, m ind pedig az em b eri faj jelen létét, e jelenség
okát keresve m ivel is találju k m ag u n k at szem ben? Az em b eri és az isteni
jog m eg sértésév el, vagyis az e m b e ri fajból szá rm azó in d iv id u u m és egy
állat m in t nem zői közötti p ará z n á lk o d á ssa l.6 Azért jelen ik m eg a szörny, 8

8 Lásd A. Páré, Des monstres et prodiges, in Les Oeuvres, Párizs, 1617, 7. köt. 1031. «.:
„Vannak olyan szörnyek, amelyek félig állal-, félig emberalakban születnek, vagy teljesen
állati alakban, szodomiták és aleisták által nemzetten. Ezek a természettel ellentétes módon
állatokkal párosodnak és iizekednek, s e frigyből ocsmány szörnyek keletkeznek, akiket csak
látni vagy akikről csak beszélni is igen nagy szégyen: csakhogy a becstelenség itt valósággá
válik, s nem csupán beszédben mutatkozik, amikor is ez a borzalmas és undorító dolog, a férfire
és a nőre nézvést egyaránt nagy gyalázat és ocsmányság megtörténik, azaz hogy állatokkal
összevegyülnek és párosodnak, s így néhányan félemberként és félállatként születnek meg.”
Vö. A. Parcus, De monstris el prodigiis, in Opera, latinitate donata i. Guilleame.au labore el
diligentia, Párizsiis, 1562, 751. o.
74 MICHEL FOUCAULT

a k ib e n két világ k e v e re d ik , m e rt sze x u ális k apcsolat létesü lt egy férfi és

egy állat vagy egy nő és egy állat között. Ebben az értelem ben visszatérünk
a polgári vagy a vallási jog m egsértéséhez. M időn a term észeti re n d etlen ­
ség visszautal a v allási vagy a polgári jog m e g sé rté sé re , ez a v allási vagy
p o lg ári jogot abszolút m ó d o n zavarja össze, am i p éld áu l abban a tényben
is m egm utatkozik, hogy felm erül a problém a, vajon m eg kell-e k eresztel­
ni vagy sem egy olyan in d iv id u u m o t, a k in e k e m b erteste és állatfeje vagy
állatteste és em berfeje v a n . A kánonjog, am ely pedig m egannyi nyom orék,
fogyatékos stb. állapottal képes számolni, ezt nem képes megoldani. Azaz ha
a term észet rendetlensége felforgatja a jogrendet, akkor bukkan fel a szörny.
U gyanígy problém át, jo g i pro b lém át okoz például egy torz lény születése,
ak i szükségképp h a lá lr a v an ítélve, m ég is él n é h á n y m ásodpercig, óráig
vagy napig.7 Ez a te rm é sz e t rendjének m eg sértése, u g y anakkor jogi talán y
is. P éldául az ö rö k ö sö d é si jo g b an , a jo g g y ak o rla to n b elü l, ta lá lu n k vég
n élk ü l tárgyalt ese te k et, am elyeknek ím e egy tipikus példája. A terh e s nő
férje m eghal, és v ég ren d eletet hagy, am elyben ezt írja: „ffa a gyerm ek, akit
a feleségem vár, m eg szü letik , m egörökli m inden vagyonom at. Ha ellenben
nem születik meg, ha h a lv a születik, ha h alv aszü letett, az esetben vagyo-
nom a családom ra sz á ll.”8 De ha egy szörny születik, k ire száll a vagyon?
Úgy kell-e vélekednünk, hogy a gyerm ek m egszületett, vagy úgy, hogy nem
szü letett meg? A m ikor m eg szü letik az életnek és a h a lá ln a k ez a keveréke,
a szörnyszülött gyerm ek, a jog szám ára ez m egoldhatatlan problémát jelent.
A m ikor egy szörny k ét te s tte l vagy k ét fejjel szü letik , vajon egyszer vagy
k étszer kell m eg k ereszteln i?910Azt kell-e gondolni, hogy egy, vagy azt, hogy
kél gyerm ekünk szü letett?'" M eg találtam egy sziám i ik e rp á r történetének

7 Vö. [F. E. Cangiainila,] Abrégé de l’embryologie sacrée ou Traité des devoirs des prélres, des
médecins et autre,s, sur le salui éternél des eqfants qui sont dans le venire de leur mere, [J.-A.-T.
Dinouarl ford.,] Párizs, 17(12. A szörnyek megkereszleléséről szóló fejezet vége világossá leszi,
hogy annak ellenére, hogy a szörny, aki „egész felépítésében torz és visszataszító, hamarosan
természetes módon meghal”, a törvény „kifejezetten tiltja e szörnyek megölését, és elrendeli,
hívjanak papot, hogy megszemlélje, és ítéljen felőle” (192-193. o.).
8 Vö. P. Zacchia, Questionum medico-legaliwn tomus secundus, Lugduni, 1726, 526. o. Egy
monstrum születése esetén az örökösödés egész kérdésköréről a modern európai joggyakor­
latban lásd: E. Martin, Histoire des monstres..., i. m. 177-210. o.
9 „Ez esetben két kérdési tehetünk fel: »Mikor gondolhatjuk, hogy egy szörny eszes lélek­
kel bír, azaz részesülhet a keresztségben?«; »Milyen esetben van szó egy, és milyen esetben
két lélekről, azaz egy vagy két keresztelőt kell-e tartanunk?«” (F. E. Cangiainila, Abrégé de
l’embryologie sacrée..., i. m. 188-189. o.)
10 „Ha egy szörnynek két teste van, amelyek, bár össze vannak nőve, egyiknek is, másiknak
is sajál végtagjai vannak [...], akkor külön-külön két keresztelőt kell tartani, mert ez esetben
bizonyosan kél ember és kél lélek van; ha sürgősséggel kell eljárni, lehetőség van arra, hogy
 1075. JANÜÁH22-1 ELŐADÁS 75

a nyom ait, am elynek egyik tagja bűnt követett el, és felm erült a problém a,
hogy vajon az egy ik ü k et vagy m in d k ettő jü k et ki kell-e végezni (de sajnos
nem jöttem rá, hol lehetnek a p erirat részletei, illetve hogy m iképp leh etn e
ezt m egtudni)." Ha kivégeznék az egyiket, a m ásik is m eghalna, ám h a élni
h ag y ják az á rta tla n t, a m á sik a t is életben kell h a g y n i.*12134így b u k k a n fel a
szörny mivolt problémája. A kétnemű lény szintén szörny, akiről nem tudjuk,
hogy fiúként vagy lányként kell-e vele b á n n i; hogy m eg en g ed h ető -e vagy
sem , hogy m eg h ázaso d jo n és hogy kivel; hogy ré sz e se d h e t-e az e g y h á z i
szentségekből; hogy felszentelhető-e pappá stb.'3
A jogi teratológia mindezen problémái vannak kifejtve egy nagyon érdekes
könyvben, am elynek h atalm as a jelentősége a szörny jogi-term észeti, jogi­
orvosi problém ája születésének és fejlődésének m egértése szem pontjából.
Ezt a könyvet egy C angiam ila nevű pap írta. 1745-ben kiadott egy szöveget,
m elynek címe É rtekezés a szent em briológiáról, s amelyben m egtalálhatják
a szörny jogi-term észeti és jogi-biológiai elm életét.'4 Vagyis a szörny a 18.
században pontosan a term észet és a jog találkozási pontján b u k k an fel és
lép m űködésbe. M agában hordozza a term észeti h a tá r m egsértését, a fajok
keveredését, a h atáro k és jellegek összekeveredését. De csak a z é rt szörny,
m e rt jogi la b irin tu s is, a törvény m eg erő szak o lása és zavarba h o z á s a , a
jog szin tjén v égbem enő h a tá rs é rté s és eld ö n th etetlen ség . A szö rn y a 18 .
században egy jogi-term észeti kom plexum .

egyetlen formulát használjunk többes számban: »Megkeresztellek benneteket«, »ligo vos

baptiso«.” (Uo. 190-191. o.)
" Nem találtuk meg azt a dokumentációt, amire Foucault ill utal.
12 Az esetet idézi: II. Sauval, Histoire el llecherclies des antiquités de la ville de Párizs, II,
Párizs, 1724, 504. o.: „Minthogy az illető késszúrással megölt egy emberi, lefolytatták a perét,
és halálra ítélték; azonban fivére miau - akinek a gyilkosságban semmi része nem voll - nem
végezték ki, mínlhogy nem ölhették volna meg az egyiket anélkül, hogy a másikat is meg ne öljék.”
13 A vita jogi forrásai - Digesta Iusliniani, 1.5. 10 (Quaeritur); XXII. 5.15 (Repetundarum);
XXVIII. 2. 6 (Sed est quaesitum) - megtalálhatók in Digesta lusliuiani Augusti, idézett kiadás,
16, 652, 820. o. Aházasság kérdését illetően a középkori Summák egyöntetűen ugyanazt vallják
(például: H. de Segusio, Summa aurea ad vetustissimos radices collatu, Rasileae, 1573, col. 488).
Afelszentelést illetően: S. Maiolus, Tractatus de irregularitate et aliis canonicis impedimentis
in quinque libros distributos quibus ecclesiasticos ordines suscipere et susceptos administrare
quisque prohibetur, Romae, 1019, 60-63. o.
14 F. E. Cangiamila, Embriologia sacra ovvero dell’uj'jizio de’sacerdoti, medici e superiori
circa Veterna salute de’bambini raccliiusi nelVutero libri quattro, Palermo, 1745; nő: Embryologia
sacra sive De officio sacerdotum, medicorum et aliorum circa aeternam parvulorum in utero
existentium salutem libri quatuor, Panormi, 1758. Foucault a második, a Királyi Sebészeti
Akadémia által jelentősen bővített és jóváhagyott francia kiadást használja: [uő],Abrégé de
l’embryologie sacrée ou Traité des devoirs des prétres, des médecins, des chirurgiens, et des sages-
femmes envers les enfants qui sont dans le sein de leur mere, Párizs, 1706. Ajogi-természeti és
a jogi-biológiai elmélet elemzésében legfőképp a III. könyv Vili. fejezetére támaszkodik („Du
baptérne des monstres”), 188-195. o.
76 MICHEL FOUCAULT

Amit m ost ö n ö k n ek elm ondtam , az a 18. s z á z a d ra érvényes - s valóban

a z t gondolom , h o g y a sz ö rn y ezen jo g i-te rm é s z e ti m ű k ö d ésm ó d ja ig en
ré g i. S még h o sszú id eig találk o zu n k vele a 19. század b an is. A szörnnyel
találk o zu n k á th e ly e z ő d ö tt és átala k u lt fo rm á já b a n m ég azo k b an a sz a k ­
é rtő i v élem én y ek b en is, am ely ek et fe lo lv a sta m ö nöknek. De sz á m o m ra
ú g y tű nik, hogy a sz ö rn y m ivolt új elm életének 19. századi kidolgozása az
a la p já n m egy v ég b e, a m e ly a 18. század b an c s a k egy bizonyos fajta szö r­
n y e t jellem ez. Azt gondolom , hogy m inden k o rsz a k b a n - legalábbis am i a
jogi és az orvosi g o n d o lk o d ást illeti - léteztek a szörny k itü n te te tt form ái.
A középkorban ez nyilvánvaló módon az állatias em ber, vagyis két világ ke­
veréke volt, egyszerre em b er és állat. Igencsak m eglepő - noha ezt még kissé
alaposabban kellene tan u lm án y o zn i -, hogy a ren eszán sz korban létezett a
szörny mivolt olyan form ája, am ely különösképp k itü n tetett volt, általában
az irodalom ban, de az orvosi és a jogi és sz in tú g y a vallási könyvekben is:
a sziám i ikrek. Az egy, a k i kettő, a kettő, ak ik egyek. M égpedig egy nagyon
különös utalás kapcsolódik hozzájuk, amelyet ezekben a 16. század végi és még
a 17. század eleji elem zések b en is szinte m in d ig m egtalálunk, de legalábbis
rendszeresen felb u k k an : az az egyén, akinek csa k egy feje és két teste van,
vagy akinek egy teste és két feje - ez a királyság képe, de a két vallási közös­
ség re oszlott k eresztén y sé g é is. És nagyon é rd e k e s eszm ecserék zajlanak,
am elyekben a v allási é s az orvosi problem atika egym áshoz kapcsolódnak.
K ülönösen ilyen az a tö rté n e t, am elyben sz iá m i Fivéreket [jav.: nővéreket]
kereszteltek m eg, ille tv e hozzáfogtak a m eg k eresztelé sü k h ö z. Az egyiket
m eg is keresztelték, de a m ásik m eghalt, m ielőtt részesü lh etett volna a ke-
resztségből. Roppant n ag y tanácskozás következik tehát, majd a (keresztelő)
katolikus pap így szól: „Nincs itt semmi nehézség. A m ásik azért halt meg, m ert
p ro testán s lett volna.” É s itt m egjelenik a fran cia királyság képe, am elynek
eg y ik felét m egm enti a k eresztség, míg a m ásik elátkozott és elveszett lesz.
M indenesetre jellem ző , hogy a 16. század v égén és a 17. század elején jogi,
orvosi és vallási ü g y e k b e n a sziám i ikrek a lk o ttá k a leggyakoribb tém át.'515

15 Foucault megállapítása II. Sauval könyvéből származik: Histoire et Recherche» des

antiquités..., i. m. II, 563. o.: „Párizsban oly sok összenőve született gyermeket láttunk, hogy
kiadhatnánk róluk egy könyvet, hiszen a különböző szerzőknél szereplőkön felül van jó néhány,
akikről még említést sem tettek.” Olvashatunk néhány olyan esetről is, amelyek „a legritkábbak
és a leginkább szörnyszeröek közül valók” (uo. 563-566. o.). Ami az orvosi irodalmat illeti, lásd
A. Páré, Des monstres et prodiges, .1. Céard által összeállított kritikai és kommentált kiadás,
Génévé, 1971, 9-20. o. (azon szerzők .1. Céard által összeállított teljes bibliográfiájával, akik
szörnyekről szóló műveikben foglalkoztak a sziámi ikrekkel, 203-218. o.). Megjegyzendő,
hogy a „sziámi ikrek” terminust csak a 19. században vezették be az orvosi szakirodalomha.
 1975. JANUÁR22-I ELŐADÁS 77

Ám a k lasszik u s k o rb a n m á r a szö rn y m iv o lt egy h a rm a d ik típ u sa a

k itü n te te tt: a h erm afro d iták . A h e rm a fro d itá k körül alakult vagy kezdett
k ia la k u ln i a szörny új fig u rá ja , aki a 18. század végén szü letik m eg és a
19. század elejéig m űködik. Úgy vélhetjük - noha nyilván tan u lm án y o zn i
kellene a dolgokat kissé közelebbről i s - , legalábbis ezt szokták m ondani,
hogy végig a középkorban, egészen a 16. századig (és legalább a 17. század
elejéig) a h e rm a fro d itá k a t szö rn y n ek ta rto ttá k , és kivégezték, m áglyán
m egégették, ham vaikat szétszórták. Fogadjuk el, hogy így volt. S valóban, a
16. század legvégén, 1599-ben, egy herm afro d ita m egbüntetésének esetével
ta lá lk o z u n k , am ik o r h e rm a fro d ita k é n t lelt elítélve, an é lk ü l hogy b á rm i
más is szóba jött volna perében, m int az a tény, hogy herm afrodita. Antoine
C ollas-nak hívták, és feljelentették, m int h erm afroditát. Döle-ban lakott, s
m iután az orvosok m egvizsgálták, m egállapították, hogy valóban, az illető
m in d a két nem i szervvel re n d elk ezik , de c sa k az ért re n d elk ezh e t m in d
a kél n e m i szervvel, m e rt a S á tá n n a l b ált eg y ü tt, és ezek az eg y ü ttlétek
adtak hozzá egy m ásodik nem i szervet az eredetihez. Mikor kivallatták, a
h erm afro d ita bevallotta, hogy valóban eg yütt volt a Sátánnal, és ezért élve
elégették máglyán Dőle-ban, 1599-ben. Számomra úgy tűnik, hogy ez az egyik
utolsó eset, hogy egy h erm afro d itát herm afro ditasága m iatt m egégetnek.10
E z u tá n n e m so k k al eg y m á s típ u s ú - a B rillo n -féle F r a n c ia o r s z á g
p a rla m e n tje i h a tá r o z a ta in a k szó tá rá b a n '7 nag y o n h o sszan fe jte g etett -
jo g alk alm azást látunk felbukkanni, am ely m egm utatja, hogy legalábbis a
17. századtól fogva a h erm a fro d iták a t nem ítélik el pusztán h erm a fro d ita
m ivoltukért. Ha ekként ism erték fel, m egkérték, hogy válassza meg a nem ét,
azt, am ely az esetében a dom ináns volt, és hogy az így m eghatározott nem e
sze rin t viselkedjék, s különösen e szerin t öltözködjön; s csak h a a m ásik,
függelék nemi szervét is használatba vette, csak ekkor vonatkoztak rá a bün-

Antidé Collas esetét említi E. Martin, IIistőire des monstres..., i. rn. 106. o.: „Az 1599.
év vége felé [...] egy Antidé Collas nevezetű döle-i asszonyt megvádoltak, hogy olyan testi
elváltozást mutat, amely, a periratok részletes tartalmi tanulmányozása alapján, a Marie le
Marcis-éhoz hasonló esetté válhatott. Orvosokat kérlek fel, hogy végezzék el a vizsgálatot;
megállapították, hogy nemi szervének elváltozása a démonokkal való istentelen egyiittlél
következménye. Minthogy ezek a következtetések a vádat támasztották alá, Antidé Collast
ismét börtönébe vezették. Vallatásnak vetették alá: megkínozták; egy kis ideig ellenállt, ám a
borzalmas szenvedések megtörték, s vallomást tett: »Bevallotta, írja a krónikás, hogy bűnös
kapcsolatra lépett a Sátánnal; élve elégették Dóle főterén«.”
17 P.-J. Brillon, Dictionnaire des arrets ou Jurisprudence universelle des parlements de
Prance et untres tribunaux, Párizs, 1711, 3 köt.; Párizs, 1727, 6 köt.; Lyon, 1781-1788, 7 köt.
Foucault az első kiadást használta, amely a II. kötetben (366-367. 0 .) hat kérdést fogalmaz meg
a bcrmafroditizmussal kapcsolatban.
78 MICHEL FOUCAULT

tető törvények, és érd e m e lte ki az ítéletet szodóm ia m iatt.18 Rengeteg olyan

esettel találk o zu n k , a m e ly b e n h e rm a fro d itá k a t a függelék nem i sz e rv ü k
kiegészítő h a sz n á la tá é rt ítéltek el. Például H éricourt utal az 1761-ben [jav.:
1771-ben] kiadott -aF ra n cia o rszá g eg yh á zi törvényei cím ű m unkában egy,
a 17. század legelején m e g e se tt tö rté n e tre .'9 Egy h erm afro d itáró l van szó,
akit - m iután a férfi n e m e t választotta - elítéltek, m ivel, egy m ásik férfival
kap cso latra lépve, m á s ik nem i szervét is h a s z n á lta , ez ért az tá n m áglyán
m egégették.20Vagy, sz in té n a 17. század elején, volt két herm afrodita, akiket
élve megégettek, s h a m v a ik a t szétszórták, pusztán azért, m ert együtt éltek,
és ez ért nyilván - le g a lá b b is ezt feltételezték - m in d k ette n m indkét n em i
szerv ü k et h aszn álták a m ásik k al való e g y ü ttlétb en .21
A herm afroditák tö rté n e te a 17. századtól a 18. század végéig igen figye­
lem rem éltó. Két esetet fogok tárgyalni. Az első az 1614-15-ös évekből [jav.:
1601-ből22] szárm azik , a m áso d ik 1765-ből. Az első esetet a korban csa k a
„roueni h e rm a fro d ita ” e se te k é n t ism e rté k .2'1Egy olyan valakiről van szó,
ak it M arie L e m a rc is-n a k k ereszteltek, és ak i a p rá n k é n t férfivá változott,
fé rfiru h á k a t k ez d ett h o r d a n i, m ajd fe le sé g ü l v ett egy özvegyet, a k in e k
m ár volt három g y erm e k e. Feljelentik. M arie L em arcis - aki ekkor m á r a
M arin L em arcis n ev et v ise li - bíróság elé áll, és első fokon a b írák orvosi
szakvélem ényt c s in á lta tn a k egy orvossal, egy gyógyszerésszel és két s e ­
bésszel. Ezek a férfiasság sem m ilyen jelét n em találják. M arie L em arcis-t
ak asztásra és m áglyára ítélik, ham vainak szétszórásával egyetem ben. Ami
18 Uo. 367. o.: „A hermafroditákról. Olyan neműként ismerik őket, amelyik esetükben
domináns. Néhányan úgy ítélték meg, tiogy a szodómia bűnének vádja megfogalmazható azon
hermafroditákkal szemben, akik bár az esetükben domináns férfi nemi szervet válaszlollák,
mégis nőnek adták ki magukat. Egy fiatal hermaforditát ezért akasztásra, majd máglyára ítélt
a párizsi parlament 1603. évi végzése.” Ám több forrás (pl. Dictionnaire universelfraiiQais
el latin vulgairement appelé Dictionnaire de Trévoux, IV, Párizs, 1771,798. 0 .) nem említi a
szodómiát az ítélet okaként.
10 L. de Héricourt, Les Lois ecclésiasliques de France dans leur ordre natúréi et une analyse
des livres du droit canonique, considérées avec les usages de l’Église gallicane, Párizs, 1719.
Foucault az utolsó kiadást (1771) használta.
20 Uo. Ili, 8 8 . o.: „Párizs parlamentjének 1603. évi végzése értelmében egy hermafroditál,
aki az esetében domináns férfi nemi szervet választotta, de akiről bebizonyosodott, hogy a
másikat is használta, akasztásra és máglyára ítéltek.”
21 Az esetet említi E. Martin, Histoire des monstres..., i. in. 106-107. o.: „1603-ban (...) egy
fiatal hermafroditát azzal vádoltak, hogy egy hasonló testi elváltozást mutató személlyel volt
viszonya. Amint az esel kitudódott, a hatóság elfogatta a két szerencsétlent: perüket lefolytatták.
|...J Bűnösségük bizonyítást nyert, ezért halálra ítélték és kivégezték őket.”
22 A datálás javításához lásd a következő lábjegyzetet.
25 Aper 1601. jan. 7-én kezdődött és jón. 7-ig tartott. Az ügyel említi J. Duval, Des hermaphrodits,
accouchemenls desfemmes, el traitement qui est requis pour les relever en santé et bien élever
leurs enfants. Rouen, 1612, 583-447. o. (újabb kiadása: .1. Duval, Traité des hermaphrodits,
parties genitales, accouchemenls des femmes, Párizs, 1880, 552-413. o.).
 1975. JANIJÁR22-1 ELŐADÁS 79

a feleségét illeti (azaz a nőt, aki vele - m in t férfival, avagy nővel - e g y ü tt

élt), őt a r ra ítélik, hogy végignézze férje k ín h a lá lá t, illetve hogy a váro s
k eresztú tján ál m egostorozzák. H alálbüntetésről van szó, tehát felleb b ez­
nek, s a [roueni] b íróságon újabb szak értő i vélem ény készül. A sz a k é rtő k
eg y etérten ek az előbbiekkel, m iszerin t n in cs jele a férfiasságnak, kivéve
egyik ü k et, egy Duval nevezetűt, aki felism eri a férfiasság jeleit. A ro u e n i
bíróság ítélete figyelem re méltó, m inthogy szabadon engedi a nőt, csu p á n
azt írja elő neki, hogy női ru h á t hordjon, valam int m egtiltja szám ára, hogy
b á rk i m ással - leg y en h ím - vagy n ő n em ű - e g y ü tt éljen, „ h a lá lb ü n te té s
terh e m ellett”. Vagyis m in d en szexuális kapcsolatot m eg tilta n ak n ek i, de
nem ítélik el a h erm a fro d itizm u s ténye m iatt, a h erm afro d ita te rm é sz e te
m iatt, és azért sem, a m ié rt egy nővel élt, a n n a k ellenére, hogy, úgy tű n ik ,
esetéb en a női volt a do m in án s nem i szerv.
Ez az ügy szám os okból tű n ik szám o m ra fontosnak. Először is a z é rt,
m ert helyt adott két orvos közötti vitának: az egyik, akit R iolannak h ív tak ,
ebben a korszakban a szörnyek nagy specialistájának számított, és jó néhány
könyvet írt a szörny mivoltról; a m ásik pedig Duval, az a híres orvos, ak it az
im ént em lítettem , s aki az eltérő szakértői vélem ényt írta.2' Duval szakértői
vélem énye igen figyelem rem éltó, m ivel b e n n e lelh etjü k fel a sz e x u a litá s
k lin ik u m án a k kezdetleges form áját. Duval olyan vizsgálatot végez, am ely
nem a bábák, az orvosok, a sebészek által végzett hagyom ányos vizsgálat.
Részletekbe m enően vizsgál tapintással, és am i igazán fontos: jelen téséb en
részletes leírást ad a szervekről, arról, ahogyan tapasztalta őket. Azt hiszem ,
ez az első olyan orvosi szöveg, am elyben az em beri test nemi szerveződése
n em általán o s fo rm ájáb an , h an e m k lin ik a i részletesség g el sz e re p e l egy
egyedi eset kapcsán. Eddig az orvosi disk u rzus csak általános érte lem b en
beszélt a nemi szervekről, felépítésükről, és az közömbös volt, hogy ezt kivel
k ap cso latb an teszi, v a la m in t igen ta k a ré k o sa n b á n t a szavakkal. Itt, épp
ellenkezőleg, részletes és in d iv id u alizált leírással találkozunk, v a la m in t
a dolgokat a nevükön nevezik.
Ám Duval nem csak hogy így já r el, hanem a szexualitásról szóló orvosi
diskurzus elm életét is m egfogalmazza. A következőket mondja. Végső soron
n e m m eglepő, hogy a sz e x u a litá s vagy a re p ro d u k c ió szervei s o h a n em 24

24 .1. Riolan, Discours sur les hermaphrodits, oú il est démontré, centre I’opinion commune,
qu’il n'y a point de, vrais hermaphrodits, Párizs, 1614; .1. Duval, fíéponse au discours fa il par
le sieur Riolan, doc.te.ur en médecine et professeur en Chirurgie et pharmacie a Párizs, conlre
l’histoire de l’hermaphrodit de Rouen, Rouen [é. n.: 1615).
80 MICHEL FOUCAULT

leh ettek m egnevezve az orvosi diskurzusban. N orm ális volt, hogy az orvos
vonakodva nevezte m eg ez ek et a dolgokat. M iért is? Mert ez egy régi, ókori
tradíció. Ugyanis az ó k o rb an a nőket különösen niegvetendőknek tartották.
Az ókori nők olyan k icsa p o n g ó életet éltek, hogy ren d jén való volt, h a egy
n a g y tudású em b er n e m b esz élt a női nem i sze rv ek rő l. Majd m egérkezett
Szűz M ária, m ondja D u v a l, a k i „M egváltónkat m éh éb en hordozta”. Ekkor
vezették be a „szent h áz asság o t”, m inden bujaságnak vége szakadt, és „a nők
bűn ö s szokásai eltö rö ltettek ”. Ebből adódik n é h á n y következmény. Az első,
hogy „a méh[et], am ely et első so rb an vádoltak a nő b en an nak előtte”, m ost
„az u n iv erzu m le g sze retetrem éltó b b , leg tisztáb b , legszentebb, leginkább
im á d a tra méltó és le g c so d á la to sa b b te m p lo m a k é n t” kellett e lism ern iü k .
M ásodszor, a férfiak n ő i m é h irá n ti v o n za lm a m á r n em a b u jaság irá n ti
elő sz e re te tü k b ő l fa k a d t, h a n e m egyfajta „ é rz é k e n y isteni u ta sítá sb ó l”.“5
H arm ad szo r, a nő s z e re p é t is elkezdték széles k ö rb e n tisztelni. A k eresz­
té n y s é g óta rá ju k v a n b íz v a a h á z ja v a in a k v é d e lm e és m e g ő rz é se s az
u tó d o k n a k való á ta d á s a . E gy m ásik következm ény, avagy m in d e n n e k az
á lta lá n o s következm énye: m inthogy a m éh sz e n t tárggyá vált, attól fogva
é s az o n okból, hogy a n ő t s z a k ra liz á lta a v a llá s , a h ázasság , v a la m in t a
vagyon átörökítésének g az d aság i rendszere, szükségessé vált, hogy m egis­
m erjü k a méhet. Vajon m iért? Először is azért, m e rt a nők így elkerülhetnek
so k fé le fájd alm at, é s k ü lö n ö s e n azért, hogy s z ü lé s k o r n e h a lja n a k m eg
s o k a n közülük. Végül é s legfőképp pedig e lk e r ü lh e tjü k , hogy a szü leté s
p illan atáb an vagy m ég a szü leté s előtt sok gyerm ek m eghaljon. Majd Duval
e h h e z hozzátesz egy n y ilv á n v a ló a n h ih e te tle n ü l tú lzó becslést: m in d e n
é v b e n egym illió olyan g y e rm e k akad, aki m eg szü le th e tn e , h a az orvosok
tu d á sa m egfelelően k im u n k á lt volna ahhoz, hogy az anyák szülését előse­
gítse. Milyen sok g y e rm e k n e m jöhetett a v ilá g ra , s ha anyjuk is m eghalt,
u g y an a b b a a sírb a z á r t á k be őket, m in t a g y e rm e k e ik e t, e „szég y en letes
h allg atás” következtében, m ondja Duval. L áthatják, hogy ebben az 1601-ből
szárm azó szövegben k ö zv e tle n ü l egym áshoz kap cso ló d n ak a nő vallási és
gazd aság i s z a k ra liz á lá s á n a k tém ái és a n em ze t népességszám hoz kötődő
erejének szigorúan gazd aság i tém ája, amely utóbbi m ár a m erkantilistáktól
sz á rm a z ik . A nők é rté k e s e k , m ivel re p ro d u k c ió t végeznek; a gyerm ekek
é rté k e s e k , m ivel n é p e s s é g e t a lk o tn ak , és se m m ifé le „szégyenletes h a ll­
g a tá s n a k ” nem s z a b a d n a m eg ak ad ály o zn ia, hogy m eg ism erjü k azt, am i 25

25 J. Duval, fíéponse au discount fait par le sieur Riolan..., i. ni. 23-24. o.

 1975. JANIIÁK22-1 ELŐADÁS 81

lehetővé teszi ezen életek m egm entését. D uval így ír: „Mily kegyetlenség,
m icsoda nyom orúság, m ily h atalm as isten telen ség , h a felism erjü k , hogy
m egannyi lélek v ilág ra jötte [...] csak egy b erendezést (dispositif) kívánna
meg a részünkről.” Ezzel a berendezéssel azonban nem rendelkezünk azon
szavak m iatt, am elyeket „ném elyek csik lan d ó sn ak m ondanak, s am elyek
bujaságra in d íth a tn a k ”. Ám ez „elégtelen válasz, ha szem b eállítju k ennyi
rosszal és h ata lm a s n eh ézség g el”.26 Úgy vélem , hogy ez a szöveg igen je ­
lentős, m ivel itt nem csu p á n a nem i szervek orvosi leírá sá ró l, egy egyedi
eset k lin ik a i le írá sá ró l v a n szó, h a n e m a n e m i sze rv ek k e l k ap c so la to s
egykori orvosi h allg a tá s és egy explicit d isk u rz u s korabeli szü k sé g essé­
gének elm életéről is.
Most nyitok egy kis zárójelet. M induntalan azt halljuk, hogy a 16. száza­
dig és a 17. század elejéig a verbális szabadság, a diskurzusok ártatlan ság a
lehetővé tette a szex u alitás m egnevezését, amely, ezzel szem ben, a klasz-
szikus k o rral kezdődően b elép e tt a h allg a tá s vagy legalábbis a m etafo ra
ren d jéb e. Azt gondolom , hogy m indez eg y sz e rre n agyon igaz és nagyon
h am is is. Nagyon h a m is , h a á lta lá b a n b e sz é lü n k a n y elv rő l, de nagyon
igaz akkor, ha gondosan m eg különböztetjük, mely d iszk u rzív form ációk
és gyakorlatok típusaihoz fordulunk. E korszakkal kezdődően az irodalm i
nyelvben a szexualitásról való beszédnek a cen zú ra vagy az átvitt értelem
rendjéhez kellett alkalm azkodnia, m ígnem az orvosi diskurzusban pontosan
egy ezzel ellen tétes változás következett be. Az orvosi d isk u rz u s egészen
eddig a korszakig teljesen áth ato lh atatlan és z á rt m aradt ezen kijentés- és
leírástíp u s előtt. E bben a p illa n atb an , azaz a roueni h e rm a fro d ita e se te ­
kor lá th a tjá k fe lb u k k a n n i és eg y ú ttal e lm életi k o h e re n c iá ra sze rt ten n i
a sze x u alitá sró l, avagy a sze x u alitá s a n a tó m ia i sz e rv e z e ttsé g é rő l szóló
tudós disk u rzu st.
A m ásik ok, am i m iatt jelentős a roueni herm afrodita esete, a következő.
Egyértelm űen m egfogalm azódik, hogy a herm afrodita szörny. Ez m egtalál­
ható lliolan szövegében is, am ik o r azt m ondja, hogy a h erm a fro d ita azért
szörny, m ert a term észet rendje és m indennapi m űködése ellen való, hiszen
a term észet az em beri nem et két részre osztotta: hím re és nőstényre.27 Azaz
ha valakinél egyszerre m ind a két nemi szerv m egtalálható, akkor szörnynek
kell ta rta n i és ekként kell felism erni. M ásrészt, m inthogy a h erm afro d ita

86 Un. 54-55. o.
27 Vö. .1. Riolan, Discours sur les herrnaphrodits..., i. ni. 6-10. o. („mi a hermafrodita, s
vajon szörny-e?”).
82 MICHEL FOUCAULT

szörny, Riolan szerint v izsgálatnak kell alávetni, hogy m egállapítsák, milyen

ru h á k a t viselh et, illetve h o g y m eg h áz aso d h at-e , és h a igen, kivel.28 Azaz
egyfelől tisztán m egfogalm azza a szexualitásról és a nem i szervekről szóló
orvosi diskurzus igényét, m ásfelől viszont a herm afroditizm us m int szörny
m ivolt m ég hagyom ányos k o ncepcióját v allja - am ely h erm a fro d itizm u s,
m int láthatják, m égis e lk e rü li az azelőtt szokásos ítéletet.
Most p edig u g o rju n k i7 6 g -re , százötven évvel k éső b b re, a 18. század
végére. Egy csak nem h a s o n ló esetrő l, A nne G ra n d jean ügyéről v an szó,
ak it lá n y n a k k e re s z te lte k .29301A zonban, a h o g y a n az ille tő , a k i feljegyzést
írt az érdekében, kifejezte, „tizennégy éves kora körül a gyönyör ösztöne
társn ő ih ez k ö zelítette”.'1" M in th o g y G ra n d jean t aggodalom m al tölti el az
azonos nem űek irán t é rz e tt vonzalm a, elh atáro zza, fiú ru h á t ölt, m ajd el is
költözik a városból, s Lyonban telepszik le, ahol feleségül vesz egy Frangoise
Lam bert nevű nőt. Feljelentés m iatt bíróság elé kell állnia. Megvizsgálja egy
sebész, ak i m eg állapítja, h o g y nő, s m inthog y egy m ásik nővel élt együtt,
bü n teth ető . Azt a n em i s z e rv é t h aszn álta, am ely ik e se té b e n nem volt do­
m in án s, ez ért első fokon a b író k pellen g érre ítélik, s a következő feliratot
kell viselnie: „A h áz asság szen tség én ek m eggyalázója”.'1' Pellengér, ostor
és nádpálca. Anne G randjean fellebbez a dauphinéi bírósághoz.* bíróságon
k ív ü lre helyezik, azaz ele n g e d ik , de kötelezik, hogy női ru h á t viseljen, és
m egtiltják, hogy F rangoise Lam bert-hez vagy bárm ilyen m ás nőhöz járjon.
Láthatják, ebben az ügyben a bírósági eljárás és az ítélet nagyjából ugyanaz,
m in t 1601-ben, azzal a különbséggel, hogy F ran^oise L am bert-t [helyesen:
Anne G randjeant] csak a n ő k k e l való érin tk ezéstő l tiltják cl, m íg az előző

28 Uo. 124-150. o. („hogyan kell felismerni a hermafrodltákat, hogy a természetüknek

megfelelő nemet társítsuk hozzájuk”), 150-154. o. („hogyan kell bánni a hermafroditákkal,
hogy biztosítsuk számukra valódi természetüket, amely képessé teszi őket a nemzésre”).
23 Anne Grandjean ügyéről vö. [F.-M. Vermeil,) Memoire pour Anne Grandjean connu sous
le nom de Jean-Baptiste Grandjean, accuse el appelant, ront re Monsieur le Procureur general,
accusateur el intimé Question: „Un hermaphrodite, qui a épousé unefüle, peul-il étre répulé
profanateur du sacrement de mariage, quand la nature, qui le, trompail, l’appelait ä l’état de
mari?”, Párizs, 1765; |C. Chainpeaux,) Rißexions sur les hermaphrodites relativement ixAnne
Grand-lean, qualiflée telle dans un mémoire de Maitre Permeil, avocat au Patjentent, Avignon, 1765.
Az esetnek azérl ment Ilire Európában, mert ezek a ritka dokumentumok újra lettek tárgyalva
és teljes terjedelmükben közölve in G. Arnaud [de Ronsil], Dissertation suries hermaphrodites,
in Mémoires de Chirurgie, I, Eondres-Párizs, 1768, 529-590. o. Arnaud németre is lefordíttatta
őket: Anatomisch-chirurgische Abhandlung über die Hermaphroditen, Strassburg, 1777.
30 [F.-M. Vermeil,) Mémoire pour Anne Grandjean..., i. m. 4. o.
31 Uo. 9. o.
* Autonóm fellebviteli bíróság, amelynek székhelye Grenoble. (Aford.
 1975. JANUÁR22-I ELŐADÁS 83

esetben m inden, „akárm ilyen” nemű személytől.33 M arin Lem arcis szám ára
u g y anis m aga a szexualitás és a szexuális kapcsolat volt tiltva.33
A Grandjean-ügy az 1601 -es esettel való szinte teljes izomorfiája ellen ére
nagyon fontos fejlődést m utat. Először is abban, hogy a herm afroditizm us az
orvosi d isk u rzu sb an nem úgy van m ár m eghatározva, m int aho g y an m ég
Riolan által volt, azaz nem a nemek keveredéseként.34 Például C ham peaux
a G ran d jean -ü g g y el k ap cso latb an íro tt és k iad o tt v isszae m lé k ezé seib en
kifejezetten u tal az O rvoslás szótárának egy m ajdnem k o rtárs szö v eg h e­
lyére, a „H erm afrodita” szócikkre, am elyben ez áll: „Az összes h e rm a fro -
ditáról szőtt tö rtén etet úgy tekintem , m in t m egannyi m esét.”35 C ham peaux
és a k o rtá rs orvosok többsége szám ára n em létezik a nem ek k ev e red é se,
so h a sincs jelen e g y sz e rre a két nem eg y etlen o rg a n iz m u sb a n és e g y e t­
len in d iv id u u m b a n .38 V iszont léteznek o lyan egyének, ak ik n ek „van egy
[dom ináns] nem ük, de am elynek nem ző részei oly rosszul fejlődtek, hogy
képtelenek a n em zésre [m ind m agukon belül, m ind pedig kívül]”.37 Vagyis
am it h e rm a fro d itiz m u sn a k hív u n k , az c su p á n fejlődési re n d e lle n e ssé g ,
amely impotenciával jár együtt. Vannak olyanok, akiknek férfi nem i szervük
van, de részben női k üllem ük (ezt fogjuk m ajd m ásodlagos nem i jelleg n ek
nevezni), s belőlük, m ondja Cham peaux, kevés van.38 És vannak azok, akik
n ő k , női szerv eik v a n n a k , m íg m eg jelen ésü k , m ásodlagos n em i je g y e ik
férfiasak, és ezek az em berek, véli, igen sokan v an n a k .3952*

52 „Az 1765. jan. 10-i fellebbviteli bíróság (Tournelle) végzése nyomán a főügyész helyt adott
a fellebbezésnek Anne Grand-Jean házassággal való visszaélése tárgyában, amely házasság
előzőleg semmisnek nyilváníttatott. Aszentség meggyalázásának vádja alapján hozott ítélet
szerint a vádlottat bíróságon kívülre helyezzük, utasítva, hogy női ruhába öltözzön, valamint
megtiltva neki, hogy Franpoise Lambert-t vagy más, vele azonos nemű személyt látogasson.”
(Kézzel írolt jegyzet Vermeil ügyvéd A/émo/re-jának egyik példányában, amely a Bibliothéque
Nationale de France-ban található.)
35 ,,[A bíróság] nyomatékosan megtiltja szántára, hogy bárkivel az egyik, avagy a másik nemből
együtt éljen, halálbüntetés terhe mellett.” (J. Duval, Traité des hermaphrodits..., i. m. 410. o.)
34 Vő. J. Riolan, Discours sur les hermaphrodits..., i. m. 6 . o.
55 [C. Champeaux,] Reflexions sur les hermaphrodites..., i. m. 10. o. Vö. a „Hermaphrodit”
szócikkel, in Dictionnaire universel de médecine, IV, Párizs, 1748, col. 261: „Az összes hermaf-
roditáról szőtt történetet úgy tekintem, mint megannyi mesét. Most csak annyit szeretnék
megjegyezni, hogy az összes személynél, akii hozzám vizsgálatra utaltak, mint hermafroditát,
nem találtam semmi egyebet, mint egy szélsőségesen megnövekedett és megnyúlt klitoriszt,
valamint rendkívüli módon duzzadt szeméremajkakat, de semmit, ami férfira utalt volna.”
Aszótár R. Sames A Medicinal Dictionary (London, 1745-1745) c. művének Denis Diderot által
készíteti francia fordítása.
38 [C. Champeaux,] Reflexions sur les hermaphrodites..., i. m. 10. o.
37 Uo. 56. o.
38 Uo. 7, 11-15.0.
30 IJo. 7, 15-56. o.
84 MICHEL FOUCAULT

Vagyis a szörnyjelleg m á r nem a nemek keveréke többé, m ár nem annak a

h atárn ak az áthágása, am ely az egyik nemet a m ásiktól elválasztja.4" Másfelől
- s itt kezdődik a szö rn y m ivolt am a fo g a lm á n a k kidolgozása, am ellyel a
19 . század elején ta lá lk o z h a tu n k - n incsen n e m e k közötti összekeveredés:
c s a k furcsaságok v a n n a k , bizonyos h ián y o sság o k , a te rm é sz e t elvetései.
A te rm é sz e t em e fu rc s a s á g a i, fejlődési re n d e lle n e ssé g e i, elvétései, c sú f­
ság a i bizonyos k rim in á lis viselkedések elvévé vagy ürügyévé lesznek, de
leg aláb b is azzá v á lh a tn a k . A nne G randjean e se té b e n nem m ag án ak am a
tén y n ek , hogy h e r m a fro d ita , kell m aga u tá n v o n n ia a b ü n tetést, m ondja
C ham peaux. H anem p u s z tá n an nak, hogy nő lé té re , perverz ízlése folytán
a n ő k et szereti, és em e v iselk ed é sn e k , n em p e d ig a te rm é sz e t szö rn y jel­
leg én e k kell k iv á lta n ia az elítélést. A szörny m iv o lt te h á t többé m á r nem
azo k n ak a jogosulatlan k ev erék e, am iket a term é sz etn ek szét kellett volna
választania. Im m ár csu p án szabálytalanság, enyhe elhajlás, mégis kiválthatja
a valódi, azaz a te rm é sz e ti szörnyjelleget. C h am p ea u x ezt m ondja: „M iért
té te le z n é n k fel ezen a ssz o n y o k esetéb en ”, a k ik végső soron csa k „buják,
n e m i szervük k ettéo sz lá sát, m ié rt vetnénk el n e m i szervük term észetérő l
alk o to tt első b e n y o m á sa in k alap ján , hogy h a jla m u k van az ilyen m érté k ­
b en b ű n ö s k ic sa p o n g á sra ? E z á lta l csak a z o k a t a férfiak at - az e m b e re k
közt legalávalóbbakat - m e n te n é n k fel szö rn y ű b ű n ü k alól, a k ik elvetik a
term észetes egyesülést a z é rt, hogy állatiasság u k at m ás férfiakkal elégítsék
ki. M ondanánk-e, hogy a n ő k közelében csak hidegséget éreznek, valam int
hogy a gyönyör ösztöne, am ely n ek nem ism erik az okát, ellen állh atatlan u l
sa já t n em ü k h ö z k ö ze líti ő ket? S zeren csé tlen a z , ak it az ily en okoskodás
m eggyőzhet.”4'
Láthatják, hogy m iképp bom lik fel a h erm afro d ita szörny mivolt jogi-ter­
m észeti komplexuma. V alam ifajta tökéletlenség, eltérés (megelőlegezve azt
m ondhatnánk, testi anom ália) alapján tulajdonítanak valakinek szörnyjelleget,
am ely m ár nem jo g i-term ész eti, hanem jo g i-m orális; im m á r a viselkedés,
n e m pedig a term é sz et szö rn y szerű ség érő l v a n szó.404142 És v alóban, végül is
a viselk ed és szö rn y je lle g e az, am i m eg sze rv ez te a G randjean-ügy kö rü li
v itát, illetve am i körül a v ita forgott. Anne G ra n d je a n védője, Vermeil, aki

40 Uo. 37-38. o.
41 Uo. 26-27. o.
42„Ilyen sok egyöntetű megfigyelést úgy kell tekintenünk, mint vitathatatlan bizonyíté­
kok összességét, amelyeket a természet némely szabálytalansága a nemet meghatározó egyik
testrészt illetően egyáltalán nem befolyásol érdemben, de még kevésbé befolyásolják annak az
egyénnek a hajlamai, akinél megtalálható ezen rendellenes fejlődés.” (Uo. 55-36. o.)
 1975. JANUÁR22-I ELŐADÁS 85

ügyvéd volt (valójában nem védte, m ert abban az időben nem volt ügyvéd a
büntetőjogban, de kiadott egy őt védelmező feljegyzést), éppen ellenkezőleg,
az orvos általán o s vélem ényével szem ben a szerv eltorzult m iv o ltá n a k a
jelen tő ség éi h an g sú ly o zta.43 Vermeil, az orvosoknak ellentm ondva, m eg­
p ró b á lta b eb izo n y ítan i, hogy A nne G ra n d je a n esetéb en a n em i szerv ek
k ev e red é se áll fenn, a z a z valódi h e rm a fro d itiz m u s. U gyanis ez ese tb e n
felm enthette volna a m orális szörnyszerűség orvosok által m egfogalm azott
vádja alól - minthogy az orvosok a herm afroditát m ár nem szörnyjellegűként
ism erték fel, avagy m á r nem ism erték el, hogy esetükben való b an a nem i
szervek keveredéséről len n e szó. Bizonyítékát is fellelhetjük a n n a k , hogy
tényleg erről van szó, m inthogy Anne G randjean védelm ében és az ő neve
a la tt m eg jelentettek egy költem ényt, am ely ah h o z a nőhöz íro tt szerelm e
vers volt, akivel együtt élt. Sajnos ezt a verset valószínűleg m ásv ala k i írta,
n e m p ed ig Anne G ra n d jean . H osszú költem ény ez k e c sk e rím b e n írv a , s
eg y etlen értelm e, véln ém , ab b an áll, hogy A nne G randjean v édelm ezőit
m egerősítve m egm utassa, a vele együtt élő nő irá n ti szeretete teljességgel
term észetes s nem szö rn y szerű .44
Mindenesetre ha összehasonlítjuk az első (Rouen, 1601) és az utolsó (Lyon,
1765) ügyet, láthatjuk, hogy felsejlik egy változás, a morális szörnyjellegnek,
a viselkedés szörnyszerűségének autonóm m á válása, am inek kö v etk ezté­
b en a szörny régi k ateg ó riája a testi és term é sz eti felfordulás te re p é rő l a
sim a és egyszerű bűnözés tere p ére helyeződik át. Ettől a p illa n a ttó l fogva
érzékelhetjük egyfajta sajátságos terület, a szörnyszerű k rim in alitás, illetve
azo n szörnyjelleg tere p én ek a felbukkanását, am elynek gyújtópontjában
n em a fajok term észete és ren d etlen ség e áll, h an em a viselkedés m aga.
M indez term é sz etese n csupán vázlat. De m egfigyelhetjük a n n a k a fo­
lyam atnak a kezdetét, am ely leginkább 1765 és az 1820-1830-as évek között
fog kiteljesedni; ekkor tör u tat a szörnyjellegű viselkedés és a k rim in a litá s
problém ája. De ez csak e m ozgás és ezen á tala k u lá s kezdőpontja. N éhány
szóban összefoglalva az egészet, a következőket szeretném m o n d an i. A 18.
század közepe tájáig a szörnyszerűségnek krim inális státusza volt, am ennyi- 45

45 „Azaz Grandjean hibája mindenki mást is jellemez. Ha tehát d bűnözd, mindenkivel

szemben el kellene járni. Ez a mindenkit jellemző hiba erősítette meg a vádlottat abban, hogy
helyesen cselekszik. Jobban mondva, ez a mindenkiben közös hiba most dl igazolja. Ebben az
ügyben kizárólag a természet hiányosságáról van szó, de hogyan is tehetnénk felelőssé a vád­
lottat a természet tévedéseiért?” (G. Arnaud, Dissertation sur les hermaphrodites..., i. m. 351. o.)
44 (E.-Th. Simon,] l 'Hermaphrodite ou Lettre de Grandjean á FrariQoise Lambert, safemme,
Grenoble, 17(15.
86 M ICHEL FOUCAULT

b en az egész törvényes re n d áth ág ását jelentette, legyen szó bár term észeti
vagy jogi törvényekről. A zaz a szörnyszerűség m a g a volt k rim in ális. A 17.
és 18. századi jo g g y a k o rla t e z e n ö n m ag áb an k r im in á lis szö rn y szerű ség
büntetőjogi következm ényeit eltörölte, a m e n n y ire ez csak lehetséges volt.
A zonban úgy vélem , h o g y a 18. század folyam án m ég sokáig, elsőrendűen,
a la p v e tő e n k r im in á lis m a ra d t. Vagyis a s z ö rn y sz e rű sé g az, a m i k rim i­
n á lis. Majd, 1750 tá já n , a 18. század közepén (olyan okokból, am elyeket a
későbbiekben m ég m eg p ró b á lo k elem ezni), v a la m i m ás m egjelenését lá t­
h atju k , vagyis a k rim in a litá s szörnyjellegű te rm é sz e té n e k a tém áját, egy
o lyan szö rn y szerű ség ét, am ely a viselkedés, a k rim in a litá s terep én , nem
p edig m agának a te rm é sz e tn e k a terepén valósul m eg. A k rim in alitás a 18.
század közepéig a s z ö rn y sz e rű sé g szü k ség szerű m egjelenítője volt, ám a
szörnyszerűség m ég n em volt a krim inalitáshoz kapcsolható m inőségjelző,
am iv é később lett. A szö rn y eteg bűnöző és a m o rá lis szörny figurája h irte ­
len és igen szertelen m ódon b u k k a n t fel a 18. sz á z a d végén és a 19. század
elején . E gym ástól re n d k ív ü li m ódon különböző fo rm ájú disk u rzu so k b an
és gyakorlatokban jelen t m eg. A m orális szörny az irodalom ban a gótikus
rém reg én y b en tör fe lsz ín re, a 18. század végén. V alam int Sade-dal. Egy sor
politik ai témával együtt b u k k a n fel, am elyekről a legközelebbi alkalom m al
fogok beszélni. M eg jele n ik a jog és az o rvoslás v ilá g á b a n is. A p ro b lém a
pontosan abban áll, hogy m egtudjuk, hogyan zajlott le ez az átalakulás. Vajon
m i akadályozta m eg k o rá b b a n a szörnyszerű k rim in a litá s kategóriájának
a kiform álódását? M iért n em leh ete tt úgy észlelni a végletes k rim in alitá st,
m in t egyfajta szörn y szerű ség et? Hogyan leh etséges, hogy nem közelítették
eg y m ásh o z a b ű n e x tre m itá s á t és a term észet ab e rrá ció já t? M iért k ellett
v á rn i a 18. század v égéig, ille tv e a 19. század e lejé ig , hogy m egjelenjen a
gonosztevő, a bűnöző szö rn y alak ja, akinél is a legszélsőségesebb törvény-
s é r té s ö sszek ap cso ló d ik a te rm é sz e t ab e rrá c ió já v a l? És ez ese tb e n nem
a te rm é s z e t a b e rrá c ió ja m a g a az, am i a tö rv é n y s é rté s t jelenti, h a n e m a
tö rv én y sé rtés csak u ta l a te rm é sz e t a b e rrá c ió já ra m in t ered etére, o k ára,
m en tség ére, k eretére.
E zt szeretn ém k ife jte n i a legközelebbi a lk a lo m m a l. T erm észetesen a
b ü n te tő h atalo m e g y fa jta ö k o n ó m iájáb an és e n n e k a m e g v álto zá sáb an
lelh ető fel az áta la k u lá s ezen elve.
 1975. JANUÁR29-1 ELŐADÁS

A m orális s z ö r n y - A bűn a kla ssziku s jo g b a n - A kín h a lá l n a g y jelenetei -

A h a ta lo m m e c h a n izm u sa in a k á ta la k u lá sa - A büntető h a ta lo m ritu á lis
tobzódásának eltű n ése-A krim in a litá s patologikus term észetéről - A poli­
tikai szö rn y - A szörny házaspár: XVI. Lajos és M arie-Antoinette - A szörny
a ja ko b in u s (a zsarnok) és a z a n tija k o b in u s (a lá za d ó nép) iro d a lo m b a n
- Incesztus és antropofágia

Ma azon a la k 19. század eleji fe lb u k k a n á sá ró l fogok ö n ö k n ek b esz éln i,

akinek so rsa olyannyira m eg h a tá ro z ó n a k bizonyul egészen a 19. század
végéig, illetv e a 20. század elejéig. Ez az alak a m orális szörny.
Úgy vélem , hogy a 17- i 8 . századig a szörny mivolt, úgy is, m int a term é-
szetellenesség term észetes m egnyilvánulása, a krim inalitás jegyét hordozta
magában.* A szörny individuum ot a term észeti fajok szabályszerűségei és
felosztásai szintjén m in d ig - lia nem is szisztem a tik u san , de v irtu á lis a n
m indenképp - egy lehetséges k rim in a litá sra vonatkoztatták. Később, a 19.
század elejétől, a viszony m egfordulását tap asztalh atju k , s szisztem atikus
módon m in d en krim inalitás mélyén szörnyszerűséget sejtenek. Végső soron
m inden b ű n ö ző lehet szörny, csakúgy, m in t ahogy a n n a k idején a szörny
jó eséllyel válhatott bűnözővé.
A p ro b lém a tehát a következő: hogyan m ent végbe ez az átalakulás? Mi
irányította ezt az átalak u lási? Ahhoz, hogy e kérdésre választ ad h assu n k ,
előbb eg y m ásik at kell fe lte n n ü n k , a z a z m eg kell k e ttő z n ü n k a kérdést:
hogyan lehetséges, hogy a 17. században, s m ég a 18. században is sokáig,
a szörny m iv o lt olvasata n e m volt m eg fo rd íth a tó ? A zaz, h o g y a n volt az
leh etség es, hogy anélkül lá th a ttá k he a szörnyjelleg v irtu á lis a n bűnöző
vonását, hogy feltették volna ennek m egfordítását, vagyis a k rim in a litá s
esetleges szörnyszerűségét? A term észet aberrációját a törvénysértések közé
helyezték, ám a m egfordítása m á r nem volt érvényes, azaz a szélsőséges
* Akézirat hozzáteszi: „...amelynek értékelése ugyan a 18. század közepére módosult, ám
amely mégsem törlődött el egészen”.
88 MICHEL FOUCAULT

bű n l nem közelítették a te rm é sz e t aberrációjához. Elfogadták az ak aratlan

szörny mivolt b ü nteth ető ségét, de nem fogadták el azt, hogy a bűn mélyén a
m egzavart, felforgatott, ellentm ondásos term észet spontán m echanizm usa
rejtőzne. Vajon m iért?
E lő szö r e rre az e ls ő a lk é r d é s r e s z e re tn é k v á la s z t a d n i. S zám o m ra
ú g y tű n ik , az okot a b ü n te tő h atalo m ö k onóm iája k ö rü l kell k eresg éln i.
A klasszikus jogban a b ű n - azt hiszem , erre m ár több alkalom m al kitértem ,
így most rövid leszek' - a m ásikkal szemben elkövetett szándékos károkozást
jelentette, noha nem k izáró lag ezt. De nem is csupán a társadalom m int egész
érd ek ei ellen való s é re le m vagy károkozás volt. A b ű n an n y ib an volt bűn,
am ennyiben ezeken felül é s b ű n m ivoltából fakadóan, a szuverént sértette
m eg , a szuverén a tö rv é n y b e n m eg n y ilv án u ló jog ait és a k a ra tá t; vagyis,
ebből következően, a sz u v e ré n erejét, testét, v alam in t fizikai testét tám adta
m eg. Vagyis m inden b ű n b e n jelen van az erő k összecsap ása, a felkelés, a
szu verén elleni lázadás. A legapróbb b ű n b en is ott van a királygyilkosság
eg y kicsin y d arab k ája. A z az a b ü ntetőjog ezen alap v ető ö k o n ó m iáján ak
törvénye folytán a b ü n te té s term é sz etese n nem p u sz tá n a k á r h ely re állí­
tá s a és nem is csupán a tá rs a d a lo m alapvető jo g ain ak vagy érdekeinek az
érvényesítése volt. A b ü n te té s ezenfelül m ég valam i m ás is volt: a szuverén
bosszúja, visszavágása, e re jé n e k v isszan y erése. A b ü n tetés m indig m eg­
to rlás volt, a szuverén á lta li szem élyes m eg to rlás. A szu v e rén ism ételten
m egütközött a bűnözővel; á m ezúttal erejének ritu á lis kiteljesedése révén,
a vesztőhelyen. V alójában a m eg esett b ű n ce rem o n iális m egszüntetéséről
volt szó. A bűnöző m e g b ü n te té sé b e n a h atalo m in te g ritá s á n a k ritu ális és
szabályozott h ely re állítá sá t láth atju k . A b űn és a büntetés között valójában
nem volt olyan mérce, am ely közös egyenértékűi szolgált volna a szám ukra.
A bűnnek és a büntetésnek n em volt közös pontja, olyan eleme, amely m ind a
kettőnél m egtalálható lett volna. Nem a m érték, a m érhető egyenlőség vagy
egyenlőtlenség értelm ében m erü lt fel a bűn és a bűnhődés közötti kapcsolat
p ro b lém ája. K ettejük k ö z ö tt in k áb b egyfajta v ersen g és, riv alizá lá s folyt.
A b ü n tetés m érté k te le n ség e a bűn m érté k te le n ség ére volt felelet, am elyet
le kellett győznie. Vagyis a b ü n te té s a k tu sá b a n szükségképp jelent m eg a
kiegyensúlyozatlanság. E g y fajla többletnek kellett m egjelennie a büntetés
o ldalán. Ez a többlet a b o rz a d á ly volt, a b ü n tetés rém isztő mivolta. A b ü n ­
tetés elrém isztő jellegén n é h á n y konstitutív elem et kell érten i. Először is,
1 Lásd a már idézett előadás-sorozatot: La Société punitive (különösen az 1973. Jan. 10-i
előadást).
 1975. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 89

a büntetéshez in h ere n s m ódon hozzátartozó borzadálynak m agába kellett

foglalnia a bűn m eg nyilvánítását, a bűnt v alam iképp p re zen táln i, re p re ­
zentálni, aktualizálni vagy reaktualizálni kellett m agán a büntetésen belül.
A b ű n re tte n e té n e k m eg kellett jelen n ie a vesztőhelyen. M ásfelől, ebben
a k eg y etlen ség b en m in t alap elem b en a szu v e rén bosszulja ragyogott fel,
am elynek felü lm ú lh atatlan n ak és legyőzhetetlennek kellett m utatkoznia.
Végül, e borzadály a m in d en jövendő b ű n tő l való elre tte n té st is szolgálta.
A k ín zás tehát teljes term észetességgel illeszkedett hele a büntetések em e
kiegyensúlyozatlan ökonómiájába. Ezen ökonómia legfőbb elem e tehát nem
a m érté k törvénye volt, h an e m a túlzó m eg n y ilv án u lás elve. És en n ek az
elvnek volt egy olyan m egfelelője, am elyet a k eg y etlenségen helüli k om ­
m u n ik áció n ak nevezhetnénk. Nem egy közös m érce tá rsíto tta a bűnhöz a
b ü n tetést, hanem a kegyetlenség. A kegyetlenség volt a bűn oldaláról az a
form a, vagy inkább intenzitás, amelyet akkor öltött m agára, am ikor elérte
a k ü lö n leg esség , az erő szak o sság vagy a b orzalom bizonyos szintjét. Az
in tenzitás bizonyos fokát elérő bűnt retten etesnek tarto tták , és a rettenetes
b ű n re a büntetés rettenetének kellett felelnie. A rettenetes büntetések a rra
szolgáltak, hogy felelevenítsék a bűn re tte n etét, egyúttal felelve is rá, m eg
is sem m isítv e azt, d iad alm ask o d v a felette. A b ü n tetés keg y etlen ség én ek
a b ű n re tte n e té t a győzedelm eskedő h a talo m m é rté k te le n sé g é b e kellett
átbillentenie. Vagyis feleletről, nem pedig m érté k rő l volt szó.2
A bűn és büntetése csak ebben az egyensúlytalanságban kom m unikáltak,
am ely a retten et ritu áléi k ö rü l forgott. E zé rt nem volt olyan szörnyűséges
bűntett, amely kérdéseket vethetett volna fel, mivel bárm ennyire iszonyatos
volt is, bármennyire rettenetesnek is mutatkozott, mindig megjelent a hatalom
többlete; létezett, a szu v erén hatalom in ten zitásán a k sajátjak én t, valam i,
am i e hatalom szám ára m indig lehetővé tette, hogy feleljen a leg retten ete­
sebb b ű n re is. Nem volt tan ác stalan ság o t keltő bűn, am en n y ib en a b ű n re
válaszoló hatalom m indig élhetett a hatalom gyakorlás m értéktelenségével,
am ely képes volt azt sem m issé tenni. E zé rt egy szörnyű b ű n te tt esetén a
hatalom nak sohasem kellett m eghátrálnia vagy haboznia: a benne foglalta­
tott kegyetlenségek tá rh á z a lehetővé tette a szám ára, hogy eltörölje a bűnt.
Ilyen módon zajlottak a kínzások nagy jelenetei a 17. és még a 18. században
is. Em lékezzenek például a rra a retten etes b ű n re, am elyet O rániai Vilmos

2 A következő gondolatmenetben Foucault megismétli és továbbgondolja a Felügyelet és

büntetésben tárgyalt bizonyos témákat: Surveiller el punir, i. m. 58-H9. o. (II. fej.: „L’éelal des
supplices”). Magyarul: Felügyelet és büntetés, i. m. H4-77. o.
90 M ICHEL FOUCAULT

ellen követtek el. A m ikor O rá n ia i Vilmost m eggyilkolták, olyan kínzással

feleltek rá, am ely u g yanolyan iszonyatos volt, m in t a tett. 1584-ben tö rtén t,
B ran tö m e szav ai s z e rin t a k ö v e tk e z ő k é p p e n . O rá n ia i V ilm os g y ilk o sá t
tizennyolc n ap ig k ín o z tá k . „Az első n ap a r r a a h ely re vezették, ahol egy
kondér lobogó víz várta, am elybe a szúrást végrehajtó karját m ártották bele.
Másnap ezt a karját levágták, am elyet, m iután a lábához esett, egyre lejjebb
kellett ru g d o sn ia a v esztő h ely rő l. H a rm ad n ap tü zes vassal égették m eg a
m ellbim bóit és a k arja e lü lső részét. A n eg yedik nap szin tén tüzes vassal
égették m eg a karja h átsó ré sz é t és az ülep ét, és ilyen m ódon kínozták ezt
az em b ert fokról fokra tiz e n n y o lc álló nap, m ajd az utolsó napon k erék b e
törték és kifeszítették. H at óra elteltével m ég v izet kért, am it m egtagadtak
tőle. Végül könyörgölt a b ü n te tő b író n a k , hogy adjon u tasítást, végezzenek
vele, fojtsák m eg, hogy le lk e m egszabaduljo n a kétségbeeséstől.”5
Még a 17. század végén is m eg találju k a hatalom em e rituális m értékte-
lcnségének példáit. A következő p éld át az avignoni jogalkalm azásból köl­
csönzőm (a pápai állam ró l van szó, azaz F ranciaországban nem pontosan
ez tö rtén t, de m ég iscsak m e g m u ta tja a k ín z á s álta lá n o s stílusát, illetve a
kín zást szabályozó ökonóm iai elveket). A m assola a következőkből állt. Az
elítéltet, szem eit befedve, egy oszlophoz kötözték. A vesztőhelyet im ádkozó
em berekkel vették körül, a k ik n e k kezében vaskam pók voltak. A gyóntató a
bűnbánó fülébe suttogott, m ajd „m iu tán m egáldotta, a hóhér egy olyan vas­
kalapáccsal, amilyet a m észárszéken használnak, teljes erejéből a nyom orult
h alán ték ára sújtott, aki h o lta n esett össze”. És a k ín zás éppenséggel a h alál
beállta u tá n következik. H iszen, végső soron, nem azt kellett elérni, hogy a
bűnös m egbűnhődjön, n e m a n n y ira a b ű n levezeklését, m intsem inkább a
korlátlan bü n tető hatalom ritu á lis m egnyilatkozását: ez a büntető h atalom
ce rem ó n iája, am i saját lo g ik á ja sz e rin t b o n tak o zik ki, m égpedig a z u tá n ,
hogy tárg y a m á r e ltű n t, h is z e n egy h o ltte ste n tom bolja ki m agát. Abban a
pillanatban, am ikor a nyom orult holtan esik össze, a hóhér „egy nagy késsel
átvágja a torkát, ezáltal a holttest csupa vér lesz, e jelenetet nézni is re tte n e ­
tes; majd felhasítja az idegeket a sark ain , ezután kitárja a gyomrát, ahonnan
kihúzza a szívet, a m ájat, a lépet, a tüdőt, am elyeket felaggat a vaskam pókra,
majd tovább vagdossa őket darabokra, s ap ránként a többi kam póra is illeszt
belőlük, úgy, ahogyan ezt egy állattal is csinálják. Nézze, aki nézni képes.”34

3 I’. de Bourdeille seigneur de Brantöme, Mémoires contenant les vies des homines illustres
et grands capitaines étrangers de son temps, II, Párizs, 1722, 191. o. (1. éd. 1665).
4 A. Bruneau, Observations el Maximes suries malieres criminelles, Párizs, 1715, 2, 259. o.
 1975. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 91

Azaz, láthatják, a hatalom m echanizm usai annyira szilárdak, tobzódása

a n n y ira ritu á lis a n k iszám íto tt, hogy a b ü n te té sn e k so h asem kell a b ű n t
- legyen az bárm ilyen szörnyű is - azo n osítania valam ifajta term észettel.
A hatalom m echanizm usai megfeleló'en szilárdak ahhoz, hogy a szuverenitás
ritu á lé ib a n képesek legyenek m aguktól is elnyelni, felm u tatn i, eltörölni
a b ű n re tte n e te s m ivoltát. E bben az é rte le m b e n nem sz ü k sé g sz e rű , sőt
ta lá n leh etetlen is, hogy a re tte n e te s b ű n valam ifajta term észettel bírjon.
A re tte n tő b ű n n ek n in cs term é sz ete; e z é rt a h űn nyom án és a b ű n k ö rü l
csupán h arc van, düh, tombolás. A bűnnek nincs olyan m echanikája, am ely
egy lehetség es tudásból ered n e; csak a hatalo m stratégiája létezik, am ely
e re jé t a b ű n k ö rü l és a b ű n n e l k ap c so la tb an fejti ki. E zé rt van az, hogy
a 17. század végéig valójában sohasem tették fel a bűnöző term észetének a
kérdését. A hatalom ökonóm iája olyan jellegű volt, hogy ezt a kérdést nem
kellett felten n i; avagy e k érd és csak m ellék esen m erü lt fel - s m ost errő l
futólag szólok egy pár szót. Néhány szövegben, s különösen Bruneau 1715-ös
szövegében, amely az Observations e t M axim es su ries matiéres criminelles
[Megfigyelések és m axim ák büntető ügyeket illetően] cím et viseli, a követ­
kezőket olvashatjuk. A bírónak tanulm ányoznia kell a vádlottat. T an u lm á­
nyoznia kell a szellem ét, erkölcseit, testi ad o ttság a in a k erejét, életkorát,
nem ét. Be kell hatolnia, am ennyire csak tud, a bűnöző „bensejébe”, an n ak
érd ek éb en , hogy - am en n y ib en ez lehetséges - behatoljon a leikébe.5 T e r­
m észetesen egy ilyen szöveg teljes egészében m egcáfolni látszik m in d azt,
am it az im én t kissé se m atik u s és elnagyolt m ódon m ondtam . De a m ik o r
m eg n ézzü k a szöveget, láth atju k , hogy b á r a bíró igényli a bűnözőről való
tudást, s be kell férkőznie a bűnöző bensejébe, ezt egyáltalán nem azért kell
m eg ten n ie, hogy m eg értse a b ű n t, h an em hogy m egtudja, ő követte-e el.
Vagyis a bíró n ak azért kell ism ern ie a bűnöző lelkét, hogy m egfelelőképp
kikérdezhesse, hogy kérdései révén csapdába csalja, hogy a kihallgatások
fondorlatos ravaszságának hálóját szője köré, és így kényszerítse ki belőle
az igazságot. A m ennyiben a bűnöző az igazságot birtokló szu b jek tu m , a
bíró csak annyiban m űködtetheti rajta tudásszerzés-eljárásait; de sohasem
m in t bűnözőn, m int a bűn elkövetőjén. Ugyanis h a m ár egyszer vallom ást
tett, attó l a p illan attó l fogva m in d eze n tu d á s feleslegessé v álik a b ü n te ­
tés m eg állap ításához. Nem a bűnözőt, h a n e m a tudó szubjektum ot k eríti
h a ta lm á b a ez a tudás. Vagyis azt m o n d h atju k , hogy a 18. század végéig a

5 Foucault itt A. Bruneau idézett művét foglalja össze.

92 MICHEL FOUCAULT

b ü n tető hatalom ö k o n ó m iája olyan jellegű volt, hogy a h ű n s különösen a

re tte n e te s hűn te rm é sz e té t nem firtatták.
Hogyan ment tehát v ég b e az átalakulás? - s így eljutunk a kérdés m áso ­
dik feléhez. Pontosabban, a bűnöket b ü n tető h atalo m szá m á ra m ikor vált
szü k ség essé, hogy a b ű n ö z ő te rm é sz e té re hivatkozzon? A törvényes és a
törvénytelen cselekedetek közötti e lh atá ro lás m ikor kényszerült m eg k et­
tőződni, azaz a norm ális és abnorm ális individuum ok közötti felosztássá is
válni? Szeretném legalább kijelölni a válasz körvonalait a következő irány­
ban. Jól tudjuk, az ö sszes tö rté n é sz a m eg m o n d h ató ja, hogy a i8. század
feltalált egy csomó tudom ányos és ipari technológiát. Azt is jól tudjuk, hogy
m ásfelől a 18. század jó n é h á n y politikai és korm ányzási form át határozott
m eg , leg aláb b is m e g a lk o tta sé m á já t vagy e lm é le té t. Azt is tu d ju k , hogy
állam ap p arátu so k at h o zo tt létre , fejlesztett ki és tökéletesített, a hozzájuk
ta rto z ó in téz m é n y e k k e l e g y e te m b e n . De h a n g s ú ly o z n u n k kell, hogy a
18. század m ást is c sin á lt, u g y a n is létreh o zta azt, am i az átala k u lá s elvét
alkotja, s amelyet most fe ltá rn i igyekszem . Kidolgozta azt, am it a h atalm i
m echanizm usok új ökonóm iájának nevezhetnénk: egy sor eljárást, egyúttal
elem zést is, amelyek leh ető v é teszik, hogy a hatalom hatékonysága növe­
kedjék, m iközben g y ak o rlá sán ak költsége csökken, illetve hogy a hatalom
gyakorlása a term elés m e ch a n izm u saib a integrálódjék. Am ikor a hatalom
hatékonyságának növelését em lítem , a következőt akarom m ondani. A 18.
század talált néhány o ly an eszközt, de leg aláb b is m eg ta lá lta azt az elvet,
am ely n ek révén a h a ta lm a t folytonossá tették , ahelyett hogy ritu á lis, ce-
re m o n iális, nem folytonos m ódon gyakorolták volna, m in t ahogy a feuda­
lizm us és még az abszolút m o n a rc h ia idején is. Azaz im m á r nem a rítuson
k eresztü l gyakorolták, h a n e m a m egfigyelés és az ellen ő rzés állan d ó su lt
m ech a n izm u sain k e re sz tü l. A hatalom haték o n y ság án ak növelése azt je ­
lenti, hogy a hatalom m e c h a n iz m u s a i lev etkőzték a feudális rend és m ég
az ab szo lú t m o n arc h ia a la tt is m eglévő h ézag o s jelleg ü k et. A 18. század
olyan h atalm i m ech a n izm u so k at lelt fel, am elyek im m á r nem pontokhoz,
terü letek h ez, in d ividuum okhoz, önkényesen m eg h atáro zo tt csoportokhoz
kapcsolódtak, hanem m e g sz a k ítá s nélkül m űk ödhettek, és behatolhattak a
társadalom szövetének egészébe. Végül, a hatalom hatékonyságának növelése
az t jelen ti, hogy h atása i e lv b e n e lk e rü lh e te tle n n é v áln ak , hogy leválnak
a sz u v e ré n ö n k ényének e lv é rő l és jó a k a ra tá ró l a n n a k érd e k é b e n , hogy
egyfajta teljességgel k ik e rü lh e te tle n és szü k ség szerű törvénnyé váljanak,
am ely elvben m indenkire ugyanolyan súllyal nehezedik. Vagyis a hatalom
 1975. JANUÁR29-1 ELŐADÁS 95

hatékonyságának növeléséről és a hatalom költségének csökkentéséről van

szó: a 18. század tökéletesített egy sor olyan m ech an izm u st, amelyek seg ít­
ségével a hatalom kisebb - pénzügyi és gazdasági - költséggel m űködhetett,
m in t az abszolút m o n a rc h ia alatt. C sökken a h atalom gyakorlás költsége
ab b a n az érte lem b en is, h o g y csökken a leh ető ség e az e lle n á llá sn a k , az
elégedetlenségnek, a lázad ásn ak , am elyeket a m o n arch ik u s hatalom m ég
elő h ív h ato tt. És végül, csö k k en az en g ed etlen ség és az illegális v ise lk e ­
d ések elterje d tsé g e, m en n y iség e , k iterjed tség e , am ely v iselk ed é se k et a
m o n a rc h ik u s és feudális h a ta lo m n a k m ég to lerá ln ia kellett. A h a ta lm a t,
h aték o n y sá g án ak em e nö v elése, v a la m in t g azd aság i és p o litik ai k ö ltsé ­
gének csökkenése u tán , in te g rá ltá k a term elési folyam atba: ez a h atalo m
m á r n em az elvonás révén m űködik, ugyanis a 18. század feltalálta azokat
a h a ta lm i m ech a n izm u so k at, am elyek közvetlenül összeszövődhetnek a
te rm e lé si folyam atokkal, v ég ig k ísérh e tik fejlődésüket, és ezen te rm e lé s
eg yfajta ellen ő rzések én t és m egsokszo ro zásaként v á lh a tn a k h ath ató ssá.
L áth atják , m ost csak sem atik u s m ódon összefoglalom azt, am it két évvel
ezelőtt a fegyelmezéssel kapcsolatban m agyaráztam el önöknek.6 Nagyjából
a következőket m ondhatjuk: a polgári forradalom nem egyszerűen csak az
abszo lú t m o n arch ia által a p rá n k é n t felépített állam ap p a rátu so k m e g h ó ­
d ítása volt egy vij osztály által. De nem is csu pán egy intézm ényi eg y ü ttes
m egszervezése. A 18. századi és 19. század eleji p olgári forradalom egy új
h a ta lm i technológia fe lta lá lá sa volt, am elynek a fegyelm ezés különböző
m ódozatai lényegi összetevőjét alkotják.
Ha ez így van (azzal együtt, hogy vissza kell u talnunk korábbi elem zése­
ink re), akkor, azt gondolom, a hatalom ezen új technológiai együttesében a
büntetés, valam int a büntető hatalom m egszervezése példaként szolgálhat­
nak. E lőször is, a 18. század végén adva v an egy olyan, a m egfigyelés sű rű
hálózatára támaszkodó büntető hatalom, amelyet a bűn elvben nem kerülhet
ki. Vagyis eltűnik a hézagos igazságszolgáltatás, s egy olyan igazságügyi és
rendőrségi, megfigyelési és büntető ap p arátus lép a helyébe, amely sem m i­
féle m egaszakítottságot sem enged m eg a büntető hatalom gyakorlásában.
Másodszor, a büntető hatalom új technológiája a bűnt és büntetését, bizonyos
e ljá rá so k rév én, s z ü k sé g sz e rű és evidens m ódon eg y m ásh o z kap cso lja,
am ely ek közül a legfontosabbak például a tá rg y a lá s n y ilvánossága vagy
a belső m eggyőződés elve. Ettől a pillan attó l fogva a b ű n re szükségképp
6 Lásd a már idézett előadás-sorozatot: La Sociétépunitive; összefoglalóját lásd in Dits el
Écrits, II, 456-470. o.
94 M ICHEL FOUCAULT

a b ü n te té sn e k kell fe le ln ie , a m ely e t n y ilv án o s m ódon és m in d e n k i á lta l

b e lá th a tó bizonyítás n y o m á n a lk a lm a z n a k . Végül, a b ü n te tő h atalo m új
tech n o ló g iáján ak h a rm a d ik jellem zője: a b ü n tetést úgy kell vég reh ajtan i,
h o g y csak olyan m é rté k b e n b ü n te ssü n k - és n e jobban - , am en n y i ahhoz
szü k sé g es, hogy a b ű n n e ism étlő d jék m eg. A b ü n tető h a talo m m érté k te -
lensége, ritu ális és pom pás tobzódásának nagyszabású ökonóm iája, am ire
n é h á n y példát h o ztam ö n ö k n e k , m ost te h á t e ltű n ik a m é rté k - azaz m á r
n e m a k ieg y en sú ly o z atla n ság és a m é rté k te le n sé g - ökonóm iája m ögött.
Valamifajta egyenértéket kell találn i bűn és büntetés között, am ely lehetővé
teszi a büntetés bűnhöz ig azítását olyan módon, hogy éppen elegendő legyen
a b ű n m egb ü n tetéséhez és m eg ism étlő d ésén ek m egakadályozásához. Ez
az eg y enérték, am elyet a b ü n te tő h atalom új technológiája kénytelen volt
felleln i, nem m ás, m int a m it a büntetőjog elm életalkotói és m ag u k a bírók
is „érd ek n ek ”, avagy a b ű n in d íté k á n a k (raison) neveznek: ez az az elem ,
am ely et a bűn lélokának (raison d ’etre), felbu kkanása, ism étlődése, m ások
á lta li u tá n z á sa , le g v a ló sz ín ű b b elő fo rd u lása elvének ta rta n a k . Röviden,
ez az, am i alapjául szolgál a valódi, elkövetett bűnnek, illetve egyéb, ezzel
analóg, mások által esetlegesen elkövetendő bűnöknek is. A bűn e term észe­
tes tám aszték án ak, a b ű n in d íté k á n a k kell egyenértékűi szolgálnia. Ezt az
elem e t kell a bü n tetésnek a saját m űködésén belül kezelésbe vennie, hogy
sem legesítse m int a bűn tám asz té k át, hogy szem beszegezzen vele egy ele­
m et, am ely legalább u g yanolyan erős vagy m ég egy kicsit erősebb is, olyan
m ódon tehát, hogy e tá m a sz té k sem legesítődjék; vagyis e rre az elem re kell
v o n atk o zn ia a b ü n te té sn e k , eg y p o n to san k isz á m íto tt ökonóm ia szerin t.
A b ű n indítékát, avagy a bű n h ö z fűződő érdeket m int a bűn indítékát fogja a
18. századi büntető elm élet és az új törvényhozás a bűn és a büntetés közös
elem eként m eghatározni. A nagyszabású, tobzódó rituálék helyett, amelyek
so rá n a büntetés borzadálya a b ű n retten etes m ivoltát ism ételte meg, m ost
e g y k iszám íto tt re n d s z e rr e l á llu n k sze m b e n , am ely b en a b ü n te té s nem
m a g á ra a b ű n re irán y u l, és n e m is veszi fel m agába a bűnt m agát, h anem
c s u p á n a bűnhöz fűződő é r d e k re , am ellyel szem ben egy hasonló, analóg,
c s a k - a bűn tá m a sz té k á u l szolgáló é rd ek n él - egy kicsit erősebb érd ek et
hoz játékba. Ez az elem, vagyis a bűn érdeke-indítéka válik, a kegyetlenség
elv én ek helyére kerülve, a b ü n te tő hatalom ö konóm iájának új elvévé.
M eg érth etik , hogy m in d e z e k alap ján jó n é h á n y új k érd és vetődik fel.
Im m á r nem a bűn k ö rü lm é n y e in e k (régi jogi fogalom ez) a kérdése lesz a
legfontosabb; de nem is az a k érd és, am elyet a kazu isták a bűnöző szándé-
 1975. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 95

kával kapcsolatban tettek fel. A felm erülő kérdés az érdekek m echanikája és

játéka, amelyek bűnözővé tehették azt, akit most bűn elkövetésével vádolnak.
Azaz nem a bű n környezete, de nem is az alany szándéka, hanem a bűnöző
viselkedés im m a n en s racio n alitása, term észetes in telligibilitása. Mi az a
term észetes intelligibilitás, am i a bűn alapjául szolgál, és ami lehetővé teszi
a m inden tekintetben megfelelő büntetés m eghatározását? Vagyis a bűn m ár
nem csupán az, am i megszegi a polgári és a vallási törvényeket; de nem is, ami
esetlegesen m egsérti a polgári és a vallási törvényeken keresztül m ag án ak
a term észetnek a törvényeit. A bűn most az, am inek term észete van. A bűnt
a büntető hatalom új ökonóm iája term észettel ru h á z z a fel, olyasvalam ivel,
am i soha nem volt a sajátja, és am i soha nem is lehetett a sajátja a büntető
hatalom régi ökonóm iáján belül. A bűnnek term észete van, a bűnöző pedig,
a saját term észetének szintjén, a k rim in alitásáv al jellem ezhető term észeti
létező. Azaz láth atják , hogy a hatalom ezen ökonóm iája egy teljes m érté k ­
ben új tudásra tám aszt igényt, a k rim in alitás ném iképp n atu ralista jellegű
tu d ására. A bűnöző m int bűnöző term észettö rtén etére lesznek kíváncsiak.
E kkor találk o zu n k a k érd ések , igények h a rm a d ik sorozatával, vagyis
h a igaz, hogy a b ű n valam i olyasm i, am inek sajátos term észete v an , ha a
b ű n t úgy kell elem ezni és m egbüntetni - és elem ezni kell, hogy b ü n te th e ­
tő legyen m in t am in ek te rm é sz e te s in tellig ib ilitá sa van, a k k o r fel kell
te n n i a kérdést, hogy m ilyen is azon érdeknek a term észete, am ely olyan,
h o g y m eg sérti m in d e n k i m ás érd ek ét, e g y ú ttal a legnagyobb veszélyek­
n ek teszi ki m agát, m in th o g y a b ü n tetést kock áztatja. Vajon ez az érdek,
ez a term észeti elem , a b ű n te ttn e k ezen im m a n e n s in tellig ib ilitá sa nem
v ak -e a saját céljait illetően? Vajon n em olyan in tellig ib ilitá s-e, am elyet
m e g b o lo n d íto tt v a la m i, egy te rm é s z e ti m e c h a n iz m u s ? Vajon n e m úgy
k ell-e felfognunk ezt az érdeket, am ely az egyént b ű n re sark allja, vagyis
a rra , hogy kitegye m agát a büntetésnek - am elynek az új ökonóm ián belül
e lk e rü lh e te tle n n e k és sz ü k sé g sz e rű n e k kell le n n ie - , m int a n n y ira erős
és erőszakos érd ek et, am ely nem szám ol saját következm ényeivel, am ely
nem képes tú llá tn i önm agán? Vajon nem olyan érd ek rő l van-e szó, amely,
m ik o r m egnyilvánul, önm agának m ond ellent? És egyébként is, vajon nem
szabálytalan, deviáns, az érdekek term észetével nem egyező érdekről van-e
szó? H iszen n em szabad elfelejteni, hogy az e re d e ti szerződés, am ely et a
p o lg áro k n a k eg y m ássa l k ö tn iü k kell, vagy am ely n ek eg y en k én t a lá kell
m ag u k at vetniük, m eg m u tatta, hogy az érdek term észete szerin t a m ások
érdekéhez kötődik, illetve lem ond önm aga tá rs ta la n m egnyilvánításáról.
96 M ICHEL FOUCAULT

O lyannyira, hogy a m ik o r a b ű n ö ző újra elsajá tílja egoista érd ek ét, k isza­

k ítv a azt a sz e rz ő d é s a lk o tta , av ag y a sz e rz ő d é s á lta l m eg ala p o zo tt tö r­
vényhozásból, és m in d e n k i m ás érdekével szem b en érvényesíti, vajon nem
fo rd u l-e vissza a te rm é sz e t lejtőjén? Vajon n e m h alad -e rajta visszafelé a
történelem ben, a szü k ség szerű ség g el szem ben? Vajon, ebből következően,
a b ű n ö ző fig u rá já b a n n em olyasvalakivel ta lá lk o z u n k -e , aki a term é sz et
v isszatérését jelen íti m eg a társa d alm o n belül, am ely pedig a szerződés és
a törvényeknek való en g e d elm esk ed é s révén m á r lem ondott a term észeti
állap o tró l? Vajon ez a te rm é sz e ti egyén nem p arad o x figura-e, m in th o g y
az a tulajdonsága, hogy nem ism e ri az érdek term é sz etes fejlődését? Nem
is m e ri ezen é rd e k s z ü k s é g s z e rű lejtőjét, n e m fogja fel, hogy é rd e k é n e k
leg m ag asab b fo kán elfogadja a kollektív é rd e k e k játékát. Vajon n em egy
olyan term észeti e g y é n rő l v a n -e szó, aki m a g á b a n hordozza a vadonbeli
aggastyánt, a társad alo m előtti fundam entális archaizm ust, de aki egyúttal
term észetellen es eg y én is? Vagyis a bűnöző v ajon n em éppen a term észet-
ellen es term észet-e? Nem ő-e a szörny?
E bben az álta lá n o s k lím á b an , am elyben k ia la k u l a büntető hatalom új
ökonóm iája - a b ü n te té s és a k rim in a litá s új elm élete alapján - , látju k fel­
bukkanni legelőször a k rim in alitá s esetlegesen patologikus term észetének a
kérdését* Azon hagyom ány szerin t, am elyet m eg találn ak M ontesquieu-nél,
de am ely v issz a n y ú lik a 16. sz á z a d ra , a k ö z é p k o rra és a róm ai jo g ra is, a
bűnöző és különösen a bűnök g y akorisága az adott társadalom betegségét
jelzi.7A bűnözés gyakorisága jelzi a betegséget, de ez a közösség, a társadalom
betegsége. Ettől igen különböző, noha felü letesen analóg ezzel az a tém a,
am elynek felbukkanását a 18. század végén láthatjuk, s amelyben nem a bűn
m utatja meg a társad alo m betegségét, hanem a bűnöző m int bűnöző az, aki
esetlegesen beteg. Ezt teljes világossággal ki is jelentik a francia forradalom
időszakában azo k b an a v iták b an , am elyek 1790-1791 körül zajlanak, am i­
k or is kidolgozzák az új büntető törvénykönyvet.8 Idézek önöknek néhány

* A kézirat hozzáteszi: „A bűn a patologikusság, a betegség, a természetes aberráció, a ren­

detlenség, a lélek és a test még zavaros terepéhez tartozik. A bűnben az anomáliák indikátorát
kell felfedezni. Ez ad magyarázatot arra, hogy a 18. században miért egy hagyományos téma
az, amelynek elmozdulásával találkozunk.
7 Lásd pl. L. de Jaucourt szócikkét: „Bűn (természetjog)”, in Encyclopedic, raisonnée des
Sciences, des arts et des metiers, IV, Párizs, 1754, 466b-468a o., amely Montesquieu A törvények
szelleméről (1748) c. művére támaszkodik.
8 Foucault elsősorban M. Lepeletier de Saint-Fargeau írásaira utal: „Extrail du rapport sur
le projet de Code pénal, fait au nőm des comités de constitution el de législation criminelle”,
Gazette nationale, ou le Moniteur universel, 150, 50 mai 1791, 525-528. o.; 151, 51 mai 1791,
522-526. o. 557. („Discussion sur la question de savoir si la peine de mórt sera conservée”);
 1975. JANUÁR29-I ELŐADÁS 97

szöveget, p éld ául P ru g n o n ét, aki a következőket mondja: „A gyilkosok a

term észettörvények alóli kivételt jelentik, m orális létezésük egésze kihunyt
[...]. Rájuk nem érvényesek a szokásos m értékek.”9Vagy van ez a m ásik szö­
veg: „Egy gyilkos [valójában] egy beteg lény, ak in ek fogyatékos felépítése
m in d e n érzését m e g ro n to tta . K eserű és e m é sz tő h a n g u la t so rv a sz tja .”10
Vitet Médecine expectante cím ű m űvében azt m ondja, hogy bizonyos bűnök
ta lá n m ár m aguk is betegségfajták." Prunelle pedig, a Journal de Médecine
16. kötetében b e m u tatja a touloni feg y h ázb an végzendő fe lm é ré s tervét,
am ely m egm utatná, hogy az ott éppen fogva ta rto tt fajsúlyosabb bűnözőket
betegnek lehet-e ta rta n i, vagy sem. Azt hiszem , ez az első felm érés, amely
a bűnözők esetleges m edikalizációjáról szól.12
Szövegek és te rv e z e te k ez en e g y ü tte se s k ü lö n ö sen P r u n e lle terv e
jelzik azt a pontot, am elytől fogva m egszerveződik az, am it a k rim in á lis
v iselk ed és p ato ló g iáján ak nevezhetnénk. E zen tú l te rm é sz etese n csak a

155, 4 juin 1791, 572-574. o. Vő. De l’abrogation de la peine de mórt. Fragments extraits du
rapport surleprojet de Code pénalpréseidé ä VAssemblée Constituante. Párizs, 1795. Al’rojet de
Codepénal megjelent in M. Lepelelierde Saint-Fargeau, Oeuvres, Bruxelles, 18211, 79-228. o.
8 L.-P.-.I. Prugnon, Opinion sur la peine de mórt, Párizs, |é. n.: 1791,] 2-5. o.: „A törvényhozó­
nak egyik legelső dolga, hogy figyelmet fordítson a bűnök megelőzésére, és a társadalom előtt
Telelős mindazon bűnökért, amelyeket nem akadályozott meg, pedig hatalmában állott volna.
Vagyis kél célja kell hogy legyen: az első, hogy kifejezze a borzalmat, amit benne a hatalmas
bűnök keltenek, s a másik, hogy jelentős példákon keresztül elrettentsen. Valóban, a kínzás­
ban a példát, nem pedig a bűnhődő embert kell tekinteni. Alelket kellemes érzés járja át, s ha
mondhatom, megújhodik, midőn emberek olyan gyülekezetére tekint, ahol sem a kínzás, sem
a bitó nem létezik. S megértem, bogy minden elmélkedés közül ez a legel ragadóbb; hanem hol
rejtőzik az a társadalom, ahonnan büntetlenül kitilthatnánk a hóhérokat? A bűn a világban
lakozik, és a modern íróknak az a nagy tévedésük, hogy saját kalkulációikat és logikájukat tu­
lajdonítják a gyilkosoknak. Nem veszik észre, hogy ezek az emberek a természettörvények alóli
kivételt jelentik, hogy morális létezésük egésze kihunyt; ez a szofizma eme könyvek eredete.
Valóban, a kínzás gépezete, még távolról szemlélve is, megrémiszti és megtorpanásra készteti
a bűnözőket; a bitó közelebb esik hozzájuk, mint az örökkévalóság. Rájuk nem érvényesek a
szokásos mértékek; avagy másképp gyilkolnának-e? Fel kell tehát fegyverkeznünk a szív első
ítélete ellen, és óvakodnunk kell az erény előítéleteitől.” Ezt a passzust ugyancsak olvashatjuk
in Archives parlementaires de 1787 á 1X61). Hecueil complet des debuts législatifs et poliliques
des cliambresfranfalses, XXVI, Párizs, 1887, ß19. o.
10 Lásd felszólalását a Nemzetgyűlésben 1791. máj. 50-án (Gazelle nationale, ou le Moniteur
universel, 155,2 juin 1791,552. o.), újra közölve in A.-J.-F. IRiport, Opinion sur la peine de mórt,
Párizs, [1791,| 8 . o.
" [L.] Vitet (Médecine expectante, classe VIII de la section „Maladies mentales” V, Lyon, 1805,
156-574. o.) a bűnt nem emlegeti betegségként. Aforradalom VI. évében Louis Vitet (többek között
a Le Médecin du peuple - Lyon, 1805 - c. disszertáció szerzője) a speciális orvosképző iskolákról
szóló törvénytervezet előkészítésében vett részt. Vö. M. Foucault, Naissance de la clinique. Une
archéologie du regard medical, Párizs, 1965,16-17. o. Magyarul: Elmebetegség és pszichológia
/ A klinikai orvoslás születése, Corvina, Bp. 2000 (Romhányi Török Gábor lord.), 120. o.
12 A cikk nem a Journal de médecine, Chirurgie, pharmacie XVI. (1808) kötetében jelent
meg. Vö. C.-V.-F.-tí. Prunelle, De la médecine politique en généről et de son obiét. De la médecine
légale en particulier, de son origine, de ses progrés et des secours qu’elleJournit au magistral
dans l’exercice de sesfunctions, Montpellier, 1814.
98 M ICHEL FOUCAULT

tö rv é n y nevében fo g n a k b ü n te tn i, a bűn m in d e n k i sz á m á ra n y ilvánossá

te tt bizonyítékai a la p já n - n em egy új jogelm élet vagy ideológia, h a n e m a
b ü n te tő hatalom m ű k ö d é sé n e k elvei, a b ü n tető h a ta lo m ö k o n ó m iáján ak
belső szabályai alapján. Ám a m egbüntetendő egyéneket mindig a betegség
v irtu á lis perspektívája felől fogják szem ügyre venni, s ugyan bűnözőkként
íté lik el, ám a n o rm á lis é s a pato lo g ik u s fogalm ai a la p já n b ecsü lik m eg,
m é rik és érték elik ő k et. Az ille g á lis és az a b n o rm á lis vagy a k rim in á lis
és a p atologikus á lta l fe lv e te tt k érd ések te h á t m o st m á r ö ssze ta rto zn ak ,
de n e m az állam a p p a rá tu sb ó l vagy azon tú lró l szá rm azó új ideológiának
köszö n h ető en , h an e m eg y olyan új technológia ny o m án , amely a b ü n tető
h a ta lo m ökonómiája új sza b á ly a in a k a sajátja.
Most pedig a m orális szörny történetéhez szeretnék hozzákezdeni, am ely
a la k létre jö ttén e k le h e tő sé g fe lté te le it m á r m e g p ró b á lta m fe lv illa n ta n i.
Először az első profilját, első a rc á t szeretném m egm utatni a morális szörny­
nek, am elyet a büntető h a ta lo m új ökonóm iája nevez m eg ekképp. F u rcsa ,
de ig en jellem ző m ódon a legelőször m egjelenő m o rá lis szörny a p o litik ai
szörny. A bű n p a to lo g iz á lá sa te h á t a b üntető h a ta lo m új ö k o n óm iájának
köszö n h ető en történt m eg, a m ire egy további bizonyítékot szolgáltat am a
tény, hogy a 18. század végén m egjelenő első, de legalábbis a legfontosabb, a
legfeltűnőbb m orális szörny nem m ás, m int a politikai szörny. A büntetőjog
új elm életében, am elyről az im ént beszéltem, a bűnöző az, aki m egszegve az
általa elfogadott szerződést, előnyben részesíti a saját érdekét a társadalm at
irán y ító törvényekhez k ép est, am ely n ek pedig ő is tagja. Vagyis m in th o g y
m egszegte az eredeti szerződést, visszahelyezi m agát a term észeti állapotba.
A b ű n özővel a vadon e m b e re b u k k a n fel újra, ám ez egy ellen tm o n d áso s
fig u ra , m inthogy nem is m e ri fel a z t az érd e k a la p ú kalkulációt, am i őt és
a h o z z á h aso n lókat a s z e rz ő d é s elfo g ad ására k é s z te tte . M inthogy a b ű n
a s z e rz ő d é s egyfajta m e g s z e g é s e , a m in d e n k i m á s érd ek év el s z e m b e n
k in y ilv án íto tt szem élyes é rd ek , láthatják, hogy lényegében a h atalo m m al
való visszaélések sorába tarto z ik . A bűnöző valam ilyen értelem ben m indig
egy kicsin y despota, a k i a saját szin tjén d esp o tik u sán érvényesíti sz e m é ­
lyes érd ek ét. így fo rm á ló d ik ki teljes tisztaság áb an az 1760-as évek k ö rü l
(v ag y is a forradalom e lő tt h a r m in c évvel) az a té m a , a m i m ajd a n n y ira
fo n to ssá válik a fran cia fo rra d a lo m alatt, vagyis a bűnöző és a zsa rn o k , a
törvényszegő és a d esp o tik u s m o n arc h a közötti lényegi rokonság. L étezik
eg y fajta szim m etria, ro k o n i szál a bűnöző és a d e sp o ta között, akik kéz a
kézben járnak, m int két olyan egyén, akik az alapvető szerződést v isszau ta­
 1975. JANUA IV29-1 ELŐADÁS 99

sítva, elhanyagolva vagy m egszegve, saját érdeküket önkényes törvénnyé

alakítják, am elyet rá a k a rn a k erőszakolni a többiekre. D uport (aki pedig,
m in t tudják, eg y általán n em foglalt el szélsőséges álláspontot) 1790-ben,
éppen az új büntető törvénykönyv vitájában a következőket mondja: „Mind a
despota, m ind a gonosztevő m egzavarja a közrendet. Egy önkényes parancs
vagy egy gyilkosság a szem ünkben ugyanolyan bűnök.”'3
A törvények fölött álló szuverén és a törvények alatt elhelyezkedő b ű ­
nöző közötti kap csolat tém áját, e két törv én y en kívüli egyén, a szuverén
és a bűnöző tém áját első ízben a francia forradalom előtt lelh etjü k fel, de
m ég nagyon halovány és köznapi form ájában, am i a következő: a zsarnok
önkénye példa a lehetséges bűnözők szám ára, avagy, m inthogy a törvényen
kívüliség alapvető form ája, a bűnre adott felhatalm azás. Vajon ki ne érezné
megát felhatalm azva, hogy megszegje a törvényeket, m ikor a szuverén, aki­
nek terjesztenie, érvényesítenie és alkalm azn ia kellene, feljogosítja m agát,
hogy m eg k erü lje, felfüggessze vagy legalább is ne alk alm az za ö n m ag ára
őket? Azaz, m inél despotikusabbá válik a hatalom , annál több bűnöző lesz.
A zsa rn o k i h a ta lo m n e m tü n te ti el a gonosztevőket; ellen k e ző leg , m e g ­
sokszorozza őket. 1760 és 1780/90 között ez a tém a a büntetőjog m in d e n
te o re tik u s á n á l s z ü n te le n ü l fe lb u k k a n .'4 Ám a fo rrad alo m , s k ü lö n ö sen
1792 óta, so k k al töm örebb és erőszakosabb, h a úgy tetszik , k ifo rro tta b b
fo rm áb an ta lá lk o z h a tu n k a bűnöző és a szu v e rén közötti le h e tsé g e s ro ­
konság, hasonlatosság tém ájával. Valójában nem is an n y ira a bűnöző és a
szuverén egym áshoz közelítését tapasztalhatjuk ebben a korszakban, m int
inkább a szerepek egyfajta felcserélését a bűnöző és a szuverén közötti új
különbségtevés révén.
Végső soron mi is a bűnöző? A bűnöző olyasvalaki, aki időről időre megszegi
a szerződést, am ik o r csak szüksége van rá vagy úgy hozza kedve, am ikor
az érdeke úgy p aran cso lja, am ikor az erőszakosság vagy elvakultság egy
p illan atáb an a saját érd ek én ek rációját (raison) helyezi előtérbe, szem ben
az ész (raison) legelem ibb szám ításával. Mindegy, hogy átm eneti, p illa n at­
nyi despota-e, vagy az elvakultság, fantázia, h arag szülte despota. Az igazi
despota viszont, szem ben a bűnözővel, állan d ó jelleggel érvényesíti saját
érdekének és ak a ratán a k elsőbbségét. A despota státuszánál fogva bűnöző,
m íg a bűnöző csak véletlenül válik despotává. És am ikor azt m ondom , stá­
tuszánál fogva, ism ét csak túlzók, m inthogy a despotizm usnak éppenséggel
11 Nem találtuk meg ezt az idézetei.
14 Foucault felsorolja őket in Uits el Écrits, II, 458. o.
100 MICH EL FOUCAULT

nem lehet státusza a tá rsa d a lo m b a n . A d espota a folytonos erőszak révén

k ép e s érvén y esíteni a k a r a t á t az egész tá rsa d a lo m felett. Azaz a d esp o ta
az, ak i bűnöző m ódjára folyam atosan érvényesíti és előtérbe állítja a saját
é rd e k é t - státuszon és tö rv é n y e n kívül, de olyan m ódon, hogy ez teljesen
összeszövődik a létez ésév e l. Ő az állan d ó törv én y en k ív ü li, a tá rsa d a lm i
kötelékek nélküli in d iv id u u m . A despota a m agányos em ber. A despota az,
aki létezésénél és m á r csa k a létezésénél fogva is elköveti a legfőbb, a tu laj­
donképpeni bűnt, a tá rs a d a lm i szerződéssel való teljes szakítást, am elynek
révén pedig m agának a tá rsa d a lo m n a k kell tu d n ia létezni és fe n n ta rta n ia
m ag át. A despota lé te z é se egylényegű a b űn létével, term észete a te rm é -
szetellenességgel azonos. Ő az az egyén, aki m int általán o s törvényt vagy
m in t á llam re zo n t é rv é n y e síti erő szak o sság át, szeszélyeit, esztelen ség ét.
Azaz, szigorú érte lem b en , a k irály - legalábbis a zsa rn o k k irá ly -, a szü le­
tésétől a haláláig, legalábbis despotikus h atalm a gyakorlásának ideje alatt
végig, egyszerűen csak szörny. Vagyis az első jogi szörny, akit felbukkanni
és körvonalazódni lá tu n k a büntető hatalom ökonóm iájának új rendjében,
az első szörny, akit felfedeznek és ekként m inősítenek, nem a gyilkos, nem
az erőszaktevő, n em a z , a k i á th á g ja a term é sz ettö rv én y e k et, h a n e m aki
m egszegi az alapvető tá r s a d a lm i szerződést. Az első szörny a király. Azt
h iszem , a király alkotja a z t a nagy általános m odellt, am elytől tö rtén e lm i­
leg sz á rm a z ta th a tó - e g y so r eg y m ást követő áthelyeződés és á ta la k u lá s
révén - az a m e g szá m lá lh a tatla n u l sok kicsiny szörny, ak i majd benépesíti
a 19. századi p s z ic h iá triá t és a törv én y szék i p s z ic h iá triá t. M in d en esetre
úgy tű n ik , hogy XVI. Lajos b ukása és a király figurájának problem atizálása
döntő fejlem énynek b iz o n y u lt az em b eri szörnyek tö rtén etéb en . M inden
em b eri szörny XVI. L ajos utóda.
Hogy a szörny k irály k én t és a király szörnyként jelenik meg, azt hiszem ,
igen tisztán látható a b b a n a p illa n a tb a n , am ik o r felm erü l - 1792 végén és
1793 elején - a k irály p e r é n e k és a rá k iszab an d ó b ü n tetésn e k a k érd ése,
illetve hogy pere m ilyen fo rm á t is öltsön.'5 A törvénykezési bizottm ány azt
javasolta, hogy az árulókra és összeesküvőkre kiszabott kínhalált alkalm azzák
a k irály ra . Amire n é h á n y jakobinus, elsősorban S aint-Just, azt felelte: szó
sem lehet róla, hogy a k irá lly a l szem ben az áru ló k ra és az összeesküvőkre
k iró tt b ü n tetést a lk a lm a z z á k , h iszen e b ü n te té s t a törvény írja elő; azaz
a tá rsa d a lm i szerződésből fakad, ez ért csak olyan v a la k ire alk a lm a z h a t-
15 A dokumentumokat összegyűjtötte és bemutatta A. Soboul, Le Procés de Louis XVI,
Párizs,
 1H75. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 101

ják leg itim m ódon, aki m ag át neki aláv e tette , és aki ennyiben - jó lle h et,
egy adott p illa n atb an m egszegte e szerződést - m ost is elfogadja, hogy az
ellene, ra jta és vele k ap c so la tb an érvényesüljön. A király ezzel sze m b e n
soha sem vetette m agát alá a társadalm i szerződésnek. Azaz szó sem lehet
róla, hogy alk alm az zák rá a szerződésben szereplő vagy belőle lev ez etett
kötelm eket. A királyra a társadalom egyetlen törvénye sem alk alm azh ató .
Ő az ab szo lú t ellenség, a k ire az egész tá rs a d a lo m n a k e lle n sé g k é n t k ell
tekintenie. El kell tehát pu sztítan i, ahogy elpusztítunk egy ellenséget vagy
egy szörnyet. Csakhogy, S aint-Just szerint, m ég ekkor is túlságosan m esz-
szire m eg y ü n k , m ert h a az egész társad alo m tó l kérjü k , hogy p u sz títsa el
XVI. Lajost, m égpedig úgy szabaduljon m eg tőle, m in t szörnyszerű e lle n ­
ségétől, a k k o r a tá rs a d a lm a t m in t eg észet á llítju k vele szem be. A zaz v a ­
lam iképp elfogadjuk, hogy szim m etria áll fenn egy egyén és a társa d alo m
között. Ám XVI. Lajos sohasem ism erte el a társad alo m létezését, s h a ta l­
m át m indig is csak a társad alo m létének felism erése nélkül, csak az egyes
in d iv id u u m o k ra a lk a lm a z ta , m in th a a tá rsa d a lo m nem is létezett v olna.
Minthogy az egyének egyénekként szenvedték el a király hatalmát, nem pedig
m in t a társad alo m tagjai, ugyancsak eg y ének k én t kell m eg sza b ad u ln iu k
XVI. Lajostól. Vagyis az ellenségeskedés egyéni viszonya kell hogy tá m a sz ­
tékul szolgáljon XVI. Lajos elpusztításához. Ez a korszak politikai stra té g i­
áinak a szintjén világosan m egfogalmazva annyit tesz, hogy el kell k erü ln i,
hogy a n em zet egészének á llást kelljen fo g lalnia XVI. Lajos so rsáró l. Ám
a jogelm élet szintjén (am i igen fontos) ez azt jelen tette, hogy b á rk in e k , a
többiek egyetértésének hiányában is, jogában állt elpusztítani XVI. Lajost.
B árki m eg ö lh ette a k irá ly t: „Az em berek zsa rn o k ság g al szem beni jo g a -
m ondja S aint-Just - szem élyi jog.”10
1792 v ég én ek és 1793 elején ek a k irá ly p erével kapcsolatos v itá i ig en
fontosak, s nem csak azért, m ert ezekben láth atju k m egjelenni az első nagy
jogi szörnyet, a királyt, m int politikai ellenséget, hanem azért is, m ert m in d ­
ezek az érvek majd m egtalálhatók lesznek szárm aztatott módon, egy m ásik
terü le tre alkalm azva a ig. században, s különösen an nak m ásodik felében,
am ik o r is a m in d en n ap o s, átlagos b ű n ö ző t - pszich iátriai, k rim in o ló g ia i 16

16 Louis-Antoine-Lion Saint-Just ilyen érveket sorakoztat fel: „Opinions concernant It'

jugement de Louis XVI” (13 novembre et 27 decembre 1792), in Oeuvres, Párizs, 1854, 1-33. o.
Vö. M. Lepeletier de Saint-Fargeau, Opinion sur le jugement de Louis XVI, Párizs, 1792 (és in
Oeuvres, i. m. 331-346. o.).
102 MICHEL FOUCAULT

stb. elem zések rév én (E sq u iro ltó l L om brosóig'7) - ténylegesen szörnyként

fogják jellem ezni. E ttő l a p illan attó l fogva a szörnyszeríí bűnözővel k a p ­
csolatban a következő k é rd é se k e t teszik fel: Vajon alk a lm a z n i kell-e rá a
törvényeket? Vajon a tá rsa d a lo m n a k tőle, m in t szörny term észetű létezőtől
és az egész társadalom ellenségétől, nem a törvények arzenáljának m egke­
rülésével kell-e m egszabadulnia? A szörnyszerű, a született bűnöző sohasem
fogadta el a tá r s a d a lm i sze rző d é st: vajon é rv é n y e se k -e rá a törv én y ek ?
Azok a problém ák, am ely ek a XVI. Lajos elítélésév el, az elítélés form áival
kapcsolatos v itákban jelen tek meg, újra fe lb u k k a n n ak egy m ásik terü leten ,
a 19. század m áso d ik fe lé b e n , a szü letett b ű n ö z ő k k e l, az a n a rc h is tá k k a l
kapcsolatban, akik sz in té n elutasítják a tá rsa d a lm i szerződést, valam int az
összes szörnyszerű bűnözővel, a társadalom körül keringő nomád figurákkal
összefüggésben, a k ik n e k tá rsa d a lm i tag ság á t n em ism erik el.
Ebben a k o rs z a k b a n e z e n jogi érvelés n y o m á n jelen t m eg egy - ú g y
vélem - ugy an o lyan je le n tő s szereppel b író k a r ik a tú ra s z e rű , p o lem ik u s
reprezentáció a szö rn y eteg k irály ró l, ak i term é sz e te lle n e s term észetén él
fogva bűnöző. Ez az a k o rsz ak , am ikor fe lm e rü l a szörnyeteg király p ro b ­
lém ája, am ikor jó n é h á n y könyv születik, a k irá ly i bűnök igazi a nnalesei,
Nimródtól XVI. Lajosig, Brünhildétől M arie-Antoinette-ig.'8 Például Levasseur
könyve, a Tigres co u ro n n é s19 [Koronás tig risek ], P rudhom m e-é, a Crim es
des reines de France™ [F ran ciao rszág k irá ly n ő in e k bűnei], M opinot-é, az
E ffra ya n tes h istoires d es crim e s horribles q u i n e sont co m m u n s q u ’entre
les fam ilies des rois [Ijesztő tö rtén e te k re tte n e te s bűnökről, am elyek csak
a királyok csa lá d jaib an szokványosak], am ely 1793-ból szá rm azik és igen
érdekes szöveg, m in th o g y a királyság egyfajta genealógiáját alkotja m eg.
Mopinot állítása sz e rin t a király ság intézm énye a következőképp született.
Az em beriség k ez d etén az e m b erek két k a te g ó riá ja létezett: azok, a k ik a178920

17 Esquirol pszichiátriai és kriminológiai elemzéséről lásd lejjebb, febr. 5-i előadás; Lomb-
rosóról vö. fentebb, Jan. 22-i előadás.
18 Foucault itt A.-R. Mopinot de la Chapotte „a királyok eredetéről és a létezésüket fenntartó
bűneikről született történeti megfigyeléseire” utal, in Effrayante hisloire des crimes horribles
qui ne sont communs qu’entre lesfamilies des rois depuis le commencement de l’ére vulgaire
jusqu’á lafin du XVUle siécle, Párizs, 1793,262-303. 0 . Nimródot, a babiloni császárság alapítóját
illetően lásd Geo 10,8-12. Az 534 körül született Brünbilde Athanagildnak, a spanyol vizigótok
királyának a kisebbik lánya.
19 Levasseur, Les Tigres couronnés ou Petit Abrégé des crimes des rois de France, Párizs,
[4. kiadás, é. 11.: 1794]. A „tigrománia” fogalmáról lásd A. Mat they, Nouvelles Recherches sur les
maladies del'espril, Párizs, 1810, 117, 146. o.
20 L. Prűdhomine [L. Robert], Les Crimes des reines de Francé, depuis le commencement de la
monarchic jusqu’ä Marie-Antoinette, Párizs, 1791; uő, Les Crimes de Marie-Antoinette dAutriche
derűiére reine de France, avec les pieces justificatives de son procés, Párizs, II |1795-1794].
 1075. JANUÁR29-1 ELŐADÁS 105

m ező g azd aság n ak és az állatten y észtésn ek szentelték m ag u k at, és azok,

akiknek meg k ellett véd en iü k az előbbieket, m inthogy a vérengző feneva­
dak azzal fenyegettek, hogy m egeszik a nő k et és a gyerekeket, szétdúlják
a v etést, felfalják a n y ájat stb. Kellettek te h á t vadászok, hogy m egvédjék
a földm űvelők közösségét a vadállatoktól. Később elérkezett az a pillanat,
am ikor a vadászok m á r ann y ira hatékonyak lettek, hogy a vadállatok eltűn­
tek. Feleslegessé váltak teh át a vadászok, ám felesleges m ivoltuk, amelynek
következtében e lv esz íte tté k volna v ad á szk én t élvezett p riv ilég iu m aik at,
n y u g talan íto tta őket, e z é rt saját m aguk v álto ztak át vadállatokká, és azok
e lle n fo rd u ltak , a k ik e t a z e lő tt v éd e lm e ztek . E k k o r ők tá m a d tá k m eg a
nyájakat és a csa lá d o k at, akiket meg k ellett volna védeniük. Ők lettek az
em beri nem farkasai, az eredeti társadalom tigrisei. Vagyis a királyok nem
m ások, m int ezek a tigrisek, az egykori vadászok, akik elfoglalták a legelső
társa d alm ak k ö rü l ólálkodó vadállatok helyét.2'
Ez a korszak a királyságok bűneiről szóló könyvek korszaka, m eg azon
pam fleteké, am elyek, m in t tudják, XVI. Lajost és M arie-A ntoinette-et vér­
szomjas, szörnyszerű párként ábrázolják, egyszerre sakálként és hiénaként.2122
M indez m eglehetősen fontos, függetlenül e szövegek keletkezési körülm é­
nyeitől és h an g sú ly aitó l, m inthogy az e m b e ri szörny alak ja m agába vesz
jó néhány olyan tém át, am elyek a 19. század folyam án m indvégig fennm a­
radnak. Különösen M arie-A ntoinette-tel kapcsolatban kristályosodik ki az
em beri szörny tem atik ája. A korabeli pam fletekben M arie-A ntoinette-ben
sűrűsödik össze a szörny mivoltot jellemző jó néhány vonás. Term észetesen
ő először is és lényegét tekintve idegen, azaz nem része a társad alo m n ak .2324
Vagyis azon ország társadalm ához képest, am elyen uralkodik, ő a vadállat,
legalábbis a term é sz eti állap o t létezője. R áadásul ő a h ién a, az em berevő
ó riá s szörnyeteg, „a tig ris nősténye”, a k i, P ru d h o m m e sz e rin t, „ha m á r
e g y sz e r m e g p illa n to tta [...] a vért, n e m tu d többé b e te ln i v e le ”.2* Azaz
m eg jelen ik a saját n é p é n e k vérére szom jazó szuverén k an n ib a lisz tik u s,
antropofág vonása. De rá a d á su l ő a tisztességtelen, kicsapongó nő is, aki
a legbotrányosabb szabadosságokat m űveli, m égpedig első so rb an kétféle

21Vö. A.-H. Mopinot de la Chapotte, EJJrayanle histoire..., i. ni. 262-266. o.

22Példán I: La Chasse aux hetes puantes etféroces, (/ui, aprés avoir inondé les bois, les
plaines, ele., se sorit répandues a la couret a la capitale, 1789; Description de la menagerie
royale d’aniniaux vivants, établie aux 'Ihileries prés de la Terrasse nationale, avec leurs twins,
qualités, couleurs el propriétés, | ti. n.,| 1789.
23 LAutrichienne en goguetles ou TOrgie royale, [ti. n.,] 1791.
24 L. Prudhomme, Les Crimes de Marie-Antoinette dAutriche..., i. in. 446. o.
104 MICHEL FOUCAULT

m ó d o n .25 Először is a v é rfe rtő z é s t, m in th o g y e z ek b ő l a róla szóló szö v e­

gek b ő l, pam fletekből m e g tu d ju k , hogy m ég k isg y e rm e k korában fivére,
II. József vette el a szü zesség ét; hogy XV. Lajosnak, m ajd később sógorának
a sz e re tő je lett, azaz a tró n ö rö k ö s v aló jáb an A rtois g ró fjá n a k a fia. Egy
szöveget idézek ö n ö k n ek , h o g y érzék eltessem ezt a tem atik át, egy olyan
szöveget, am elyet a fo r ra d a lm i n a p tá r I. évében m e g jelen t La V ieprivée,
libertine et scandaleuse d e M arie-Antoinette [M arie-A ntoinette szabados és
b o trán y o s m agánélete] c ím ű könyvből kölcsönzők, s am ely M arie-A ntoi­
n ette és II. József k ap cso latáró l szól: „Ő, Lipót öccse, volt az uralkodók közt
a legtörekvőbb, a leg erk ö lcstelen eb b , aki először h á lh a to tt F ranciaország
királynőjével. A császári vessző bevezetése az ausztriai edénybe, m ondhatni,
egym ásra halmozta a vérfertőzés szenvedélyét, a legmocskosabb élvezeteket,
F ran ciao rszág [jav.: a fra n c iá k | gyűlöletét, a hitvesi és anyai kötelességek
irán ti undort, egyszóval m in d azt, am i az em beriséget a vadállatok szintjére
alacsonyítja.”26 íme h át a vérfertőző nő, de m ellette a m ásik nagy szexuális
h a tá rsé rté s is m egjelenik, m ivel hom oszexuális is. Kapcsolatot ta rt fenn az
őrgrófnőkkel, nővéreivel és unokahúgaival, a többi környezetében lévő nővel
slb.27 A szörny első m e g je le n íté s é t az an tro p o fág ia-in c esztu s p áro sítás, a
két n ag y tiltott k icsap o n g á s jellem zi a 18. század végének gyakorlatában,
gondolkodásában és jo g i k ép z eletv ilá g áb an . T eg y ü k hozzá, hogy M arie-
A ntoinette-ben, a szö rn y e z e n első alakjában, a sze x u ális kicsapongás és
különösen az incesztus tű n n e k a do m in án s tém án ak .
C sakhogy a királyi sz ö rn n y e l szem ben u g y a n e b b e n a korszakban, az
ellenirodalom ban, vagyis az antijakobinus, ellen fo rrad alm i irodalom ban,
m egjelenik a szörny m ásik nagy alakja is. Mégpedig ezúttal nem a hatalm ával
visszaélő szörny, h an em az, aki fellázad, és m egszegi a társad alm i szerző ­
dést. Nem a király, h a n e m a nép m in t fo rrad alm ár szegi m eg a társa d alm i
szerző d ést, s így fordul m e g a vérszom jas uralkodó képe. A nép h ién ak é n t
tá m a d a társad alo m ra. A fo rrad alo m időszakában a m o n arc h ista , k a to li­
kus, illetv e az angol iro d a lo m b a n is a jakobinus és fo rrad alm i pam fletek
á lta l m egjelenített M arie -A n to in ette m egfordított k ép e tű n ik fel. É spedig
25 Bordet royal, suivi d’un entretien secret elitre la reine et le cardinal de Hohan aprés son
entrée auxÉlats-généraux, [h. ii.J 1789; Fureurs utérines de Marie-Antoinette, femme de Louis
XVI, Párizs, 1791.
26 Vie de Marie-Antoinette d’
Autriche, reine de France,femme de Louis XVI, roi des Francais,
depuis la perle de sonpucelage jusqu’aupremier mai 1711, Párizs, 1 [1791], 5. o. Vö. La Vieprivée,
libertine et scandaleuse de Marie-Antoinette d’Autriche, ci-devant reine des Francois, depuis son
arrivée en Francejusqu’ä sa detention au Temple [é. n., h. n.[.
27 Les Hordels de Lesbos ou le Génié de Sapho, Saint-Pétersbourg, 1790.
 1975. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 105

k ü lö n ö sen a sze p te m b eri m észárláso k k ap c sán tű n ik fel a szörny m ásik

a rc a : a n ép m in t szörny, a k i a lu lró l b o n tja fel a tá rs a d a lm i sz e rz ő d é st,
m íg M arie -A n to in ette és az u ra lk o d ó fe lü lrő l szeg ték m eg azt. P éldául
M ad am e Roland így í r a sze p te m b eri m észá rláso k ró l: „Ha ism e rn é te k a
gyilkosságok b o rzalm as részleteit is! E tig risek által b ru tá lis a n m eg erő ­
szakolt, m ajd széttépett nők, kivágott és füzérként vonszolt belek, véresen
felfalt em beri hús!”28 B arruel, az Histoire du clergépendant la revolution [A
papság története a forradalom alatt] cím ű könyvben m eséli el egy bizonyos
P érignon grófnő tö rté n e té t, akit, két leányával egyetem ben, m egsütöttek
a D au p h in e téren. U gyanitt m áglyán élve elég ettek m ég h a t papot, m ivel
m eg tag ad ták , hogy egyenek a grófnő süli húsából.29 B arru el a rró l is szól,
hogy a P alais R oyalban e m b e ri h ú sb ó l k észült pástéto m o t á ru s íto tta k .3“
B ertrand de Molville3' és Maton de la V arenne32 jó néhány történetet adnak
elő: Sombreuil kisasszony híres történetét, aki megivott egy pohár vért, hogy
m eg m en tse apja életé t;33 a n n a k a férfinak a tö rtén etét, ak i kénytelen volt
egy fiatalem b er szívéből szárm azó v é rt in n i, hogy m eg m en tse két b a rá t­
ját;34 a szeptem beri gyilkosok történetét, akik olyan pálinkát ittak, am elybe
M anuel puskaport öntött, s akik olyan zsöm léket ettek, am elyeket sebekbe
m á rto g a tta k .35 Azaz itt szin tén ta lá lk o z h a tu n k a k icsap o n g ó -em b ere v ő
alakjával, de benne az antropofágia győz a kicsapongás fölött. A két tém a, a
szexuális és az étkezési tilalom teljesen nyilvánvaló m ódon összeszövődik
a szörny, a politikai szörny em e két legelső nagy alak jáb an . Ez a két alak
egy nagyon konkrét tö rtén eti pillan atb an jön létre, ugyanakkor felelevenít
rég i tém ák a t is: a király o k kicsapongását, a nagyok szabadosságát, a nép
28 Lellres de Madame Roland, puliliées par C. Perroud, II, Párizs, 1902,436. o.
20 A. Barruel, Histoire du clergé pendant la Revolutionfranqaise, Londres, 1797, 283. o.
50 Atörténetet P. Caron meséli el: Les Massacres de septembre, Párizs, 1935, 63-64. o., aki
megnevezi a rémhírforrását, és szól a kortársak cáfolatáról.
51 A.-F. Bertrand de Mollevil le, Histoire de la Revolution de, France, Párizs, 14 vol, IX-X1
[1800-1805],
52 P.-A.-L. Maton de la Varenne, Les Crimes de Maral et des autres égorgeurs, au Ma
Resurrection. Ou Von trouve non seulement la preuve que Marat el divers autres scélérats,
membres des autorités publiques, ont provoqué tous les massacres des prisonniers, mais encore
des malériauxprécieuxpour l’liistoire de la Revolutionfranqaise, Párizs, Ili [1794-1795]; nő,
Histoire particuliére des événemenls qui ont eu lieu en France pendant les mais de juin, juillet,
d’aoűt et de septembre 1792, el qui ont opéré la chute du tróné royal, Párizs, 1806, 345-353. o.
55 Vö. A. Granier de Cassagnac, Histoire des girondins et des massacres de septembre d’aprés
les documents officiels et inédils, II, Párizs, 1860, 226. o. Mademoiselle de Sombreuil kisasszony
történetének jelentős irodalma van, lásd P.-V. Dnchemin, Mademoiselle de Sombreuil, l’héroíne
au verre de sang (1767-1X2}), Párizs, 1925.
34 Vő. J.-G. Peltier, Histoire de la revolution du 10 aoüt 1792, des causes qui Vont produite,
des événemenls qui Vont précédée, et des crimes qui Vont suivie, II, Londres, 1795, 334-335. o.
55 P.-A.-L. Maion de la Varenne, Les Crimes de Marat et des autres égorgeurs..., i. m. 94. o.
106 MICHEL FOUCAULT

erőszakosságál. M indezek m á r régi tém ák, ám érdekes, hogy a szörny első

alakjaiban elevenednek fel és szövődnek össze. S ennek jó néhány oka van.
Először is, azt gondolom, hogy e régi tém ák újjáéledése és a vadállatiasság
új rajzolata a politikai hatalom újjászervezéséhez kötődnek, gyakorlásának új
szabályaihoz. Nem véletlen, hogy a szörny XVI. Lajos perével és a szeptemberi
m észárláso k k al k a p c so la tb a n jelen ik m eg, am ely e k rő l tudják, hogy egy­
fajta p o p u láris követelései v o lta k az in tézm én y es ig azság szo lg áltatásn ál
erőszakosabb, gyorsabb, közvetlenebb és igazságosabb igazságszolgáltatás­
nak. S való igaz, a jog és a b ü n tető hatalom gyakorlásának problémája körül
jelent meg a szörny két a la k ja . Ezek az alakok egy m ásik okból is fontosak.
Ugyanis jelentős v issz h a n g ra lelnek a korszak egész iro d alm áb an , illetve
a hag yom ányosan é r te tt iro d a lo m b a n is, le g a lá b b is a ré m reg én y e k b en .
A rém regények fe lb u k k a n á sá t a 18 . század végén, nagyjából a forradalom
körüli években, a büntető h atalo m új ökonóm iájához kell kötnünk. Ez az az
időszak, am ikor m egjelenik a bűnöző, a szörny term észetellenes term észete.
Ebben az irodalom ban két típusával is találkozhatunk. Először is, felbukkan
a hatalm ával visszaélő szörny: ez a herceg, a h űbérúr, a gonosz pap, a bűnös
szerzetes. Majd u g y a n e z e k b e n a rém reg én y ek b en u g yancsak m egjelenik
az a lu lró l jövő szörny, a k i v is s z a té r a vad te rm é s z e th e z , az ú to n á lló , a
vadon em b ere, a z a b o lá tla n ösztön fenevadja. Ezek az alakok ta lá lh a tó k
m eg p éld áu l Ann R adcliffc re g é n y e ib e n .’6 V egyék p éld áu l a C hateau des
Pyrénées-V17 [Kastély a P iren eu so k b an ], am ely teljes egészében e két figura
összekapcsolása köré épül: a tö nkrem en t h ű b érú r a legborzalm asabb bűnök
révén próbál meg bosszút á lln i, s ezért útonállókhoz fordul, akik önm aguk
védelm ében és önös é rd e k b ő l elfogadják főnök ü k k én t. Kettős szörnysze­
rűség: a Chateau des P yré n ées a két nagy szö rn y szerű fig u rát egym áshoz
kapcsolja, ráadásul egy olyan tájban, a táj olyan berendezésében, amely igen
tipikus, m inthogy a jelenet v a la m i olyan helyen játszódik, am ely egyszerre
v ár és hegy is. Egy m e g k ö z e líth e te tle n hegyről van szó, am elyet azonban
kivájtak és felszabdaltak, h o g y valódi erőddé alak ítsák . A feudális v á r - a
h ű b érú r tú lhatalm ának jele, azaz törvényen kívüli, k rim in ális hatalm ának
m eg n y ilv án ítása - teljes e g é sz é b e n azonosul m agával a vad term észettel,
am elyben az útonállók le ln e k m enedékre. A C hateau des Pyrénées ilyetén
alak jáb an a szö rn y szerű ség ez en két fo rm á já n ak nagyon sű ríte tt képével 567

Lásd pl. [A. W. RadclifTe,] The Romance of the Forest, London, 1791.
56
Az A. W. Radcliffe-nek Inlajdonított Les Visions du chateau des Pyrénées (Párizs, 1803)
57
c. regény apokrif.
 1975. JANIIÁK 29-1 lil.ŐAlUS 107

ta lá lk o z u n k , úgy, ah o g y an az a k o rsz ak b an a p o litik a és a k ép zelet által

te m a tiz á lta n m eg jelen ik . A ré m re g é n y e k e t p o litik a i re g é n y e k k é n t kell
olvasnunk.
T erm észetesen Sarle-nál is a szörny e két form áját találjuk. A legtöbb
regényében, de a Juliette-ben bizonyosan, a h atalm asság és a népből sz á r­
m azó em ber, a m in isz te r és a lázadó szörnyszerűsége összekapcsolódnak
és cin kosságra lépnek. Juliette és Dubois nyilvánvalóan e tú lh a ta lm ú a n és
lázad ó an szörnyszerű párok esetein ek középpontjában állnak. S ade-nál a
lib ertin izm u s m indig a hatalom m al való visszaéléshez kapcsolódik. Nála a
szörny nem pusztán a többiekénél felfokozottabb, erőszakosabb term észettel
bíró valaki. A szörny olyan egyén, aki szám ára a pénz, a gondolkodás vagy
a p o litik ai hatalom lehetővé teszi, hogy a term é sz et ellen forduljon. Sade
szörnyében a hatalom e m értéktelensége folytán a term észet önm aga ellen
fo rd u l, és végül m e g se m m isíti te rm é sz e te s ra c io n a litá sá t. Ilyen m ódon
csak egyfajta szörnyszerű őrjöngéssé lesz, amely nem csak m ások, h an em
ö n m ag a ellen is tám ad. S ade-nál alapvető tém a a term észet ö n p u sztítása
egyfajta zabolátlan szörnyszerűség révén, de ez csak olyan individuum ok
által m egy végbe, akik tú lh atalo m m al rendelkeznek. A herceg, a h ű b érú r,
a m in iszter, a pénz vagy pedig a lázadó tú lh atalm a által. Sade-nál nin csen
olyan szörny, aki politikai érte lem b en sem leges vagy átlagos volna. Vagy
a n é p sö p re d ék éb ő l s z á rm a z ik , és a fe n n á lló tá rs a d a lo m e lle n fo rd u l,
vagy p edig h erceg, m in isz te r, h ű b é rú r, aki törvénytelen tú lh a ta lo m m a l
ren d elk ezik az összes tá rsa d a lm i hatalom fölött. Sade-nál a lib ertin izm u s
működtetője m indenképpen a hatalom , a m értéktelen hatalom, a hatalom m al
v aló visszaélés, a d e sp o tizm u s. Ez a tú lh a ta lo m a la k ítja át az e g y sz e rű
li b é rt inizm ust szörnyszerűséggé.
Még a következőket ten n ém hozzá m indehhez: a szörny e két alakja, az
alulról, illetve a fölülről szárm azó szörny, az emberevő szörny, akit leginkább
a lázadó nép, és a vérfertőző szörny, akit főleg a király alakja rep rez en tál,
a z é rt lényegesek, m ert m ajd fellelhetjük őket a szörny 19. századi jogi-or­
vosi tem atik áján a k legm élyén. Ez a két a lak az, a k ik - összenövésükben
is - k ís é rte n i fogják az a b n o rm á lis in d iv id u a litá s p ro b lem a tik ájá t. Nem
szabad elfelejtenünk (és erre m ég a következő alkalom m al kissé hosszabban
v isszatérek ), hogy a tö rv én y szék i orvoslás első nag y esetei a 18 . század
v é g é n és külö n ösen a 19. sz á z a d elején e g y á lta lá n nem a szem b eszö k ő
és eg y é rtelm ű ő rü le t á lla p o tá b a n elkövetett b ű n te tte k voltak. N em ezek
okozták a problémát. Ami a problém át okozta, s am i a törvényszéki orvoslás
108 MICHEL FOUCAULT

kiform álódásának a helyévé vált, az pontosan azon szörnyek létezése, akiket

az ért ism erünk fel ekképp, m ert egyszerre vérfertőzők és em berevők, vagy
m e rt egyszerre h á g já k át a táplálkozás és a sze x u alitá s két nagy tilalm át.
Az első feljegyzett szörny, m in t tudják, a sélestat-i asszony volt, ak in ek az
esetét Jean-P ierre P e te r elem ezte egy p szich o an alitik u s folyóiratban. Ez a
sélestat-i asszony 1817 -ben m egölte és feldarabolta a lányát, m ajd com bját
m egfőzte fehér k á p o sz tá b a n .58 Néhány évvel későbbi a Léger nevű pásztor
ügye, aki m a g á n y o ssá g a o k á n v isszatért a te rm é sz e ti á llap o tb a, m egölt
és m egerőszakolt egy k islá n y t, kivágta és m eg ette a nem i szerveit, illetve
kitépte a szívét és k iszív ta belőle a vért.’9 Majd 1825 körül B ertrand katona
esete következik, aki a M o n tp arn a sse te m ető b en felnyitotta a síro k at, k i­
szedte belőlük a női tetem ek et, am elyeket m egerőszakolt, m ajd felhasította
őket és beleiket fü z é rsz e rű e n a sírokon lévő k eresztek re, illetve a ciprusok
ág aira aggatta.40 Ezek az alakok - a szexuális és em berevő szörnyszerűség
alak jai - váltak a törvényszéki orvoslás m egszervezésének kezdőpontjává,
bein d ító iv á. E zek a té m á k , a sz e x u á lis h a tá r á tlé p ő és az e m b erev ő k e t­
tős figurájához k ö tö tte n , v ég ig k ísé rik a 19. század o t, őket fogjuk m indig
m eg találn i a p s z ic h iá tria és a b ü n tetésü g y h a tá rte rü le té n , ők kölcsönzik
alak ju k a t a 19. század n ag y bűnöző fig u ráin ak . F ran ciao rszág b an Vacher,
N é m e to rszág b a n a d ü s s e ld o rfi v ám p ír, s k ü lö n ö s e n H asfelm etsző Jack
Angliában, akinek m egvan az az előnye, hogy nem csak hogy prostituáltaknak
m etszette fel a h asát, h a n e m v alószínűleg nagyon közvetlen rokona is volt
V iktória királynőnek. A zaz hom ályos alak jáb an összetalálkozik a nép és a
k irá ly szörnyszerűsége.
Ez a két a la k , a n é p b ő l s z á rm a z ó e m b e re v ő és a v érfertő z ő h e rc e g i
ivadék, szolgáltak a k éső b b iek b en számos tu d o m án y értelm ezési hálójául.
T e rm é sz e te se n az e tn o ló g iá ra gondolok, de n e m a n n y ira az e tn o ló g iai

,s J.-P. Peter, „Ogres el’arcliives”, Nouvelle Revue de, psychanalyse, 6, 1972, 251-258. o.
A sélestat-i esetet (Elzászban Schlettsladt) Franciországban Ch.-Ch.-H. Marc közölte: Annales
d ’hygiéne publique et de, médecine legale, VI11/1, 1852, 597-411. o. Ebben a folyóiratszámban
jelenletle meg F. D. Reisseisen törvényszéki-orvosi vizsgálatának fordítását, amely eredetileg
németül jeleni meg: .1. II. Kopp, Jahrbuch der Staalsartzneikunde (1817). Vö. Ch.-Cli.-H. Marc,
De laJolié considérée dans ses rapports avec les questions médico-judiciaires, 11, Párizs, 1840,
150-140. o.
50 E.-J. Georget, Examen médical des proves criminels des nőmmé,s Léger, Feldtmann,
Lecouffe, Jean-Pierre el Papavoine, dans lesquels l’aliénation mentale a élé alléguée comme
moyen de défense. Suivi de quelques considerations médico-légales sur la liberté morale, Pá­
rizs, 1825,2-10. o. Vö. J.-P. Peter, i. m. 259-287. o.; nő", „Le corps du délit”, Nouvelle, Revue de
psychanalyse, 5, 1971, 71-108. o.
40 Vö. lejjebb, inárc. 12-i előadás.
 1875. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 109

tere p m u n k ára, m in t inkább a prim itívnek nevezett népekkel kapcsolatos

ak ad ém ik u s reflexióra. 11a m egnézzük, m iként alak u lt ki az antropológia
a k a d é m ik u s d isz c ip lín á ja - v e g y ü k p é ld á u l D u rk h e im e t, a k i, h a nem
is ig azán a kezdőpontot jelöli, [de legalábbis] ezen egyetem i d iszcip lín a
első nagy k ikristályosodott változatát -, akkor láthatjuk, hogy valóban az
antropofágia és az incesztus problém ái alapozzák meg problem atikáját. Mit
is n y erü n k a to tem izm ussal m in t a prim itív társa d alm ak k ik érd ezésén ek
kezdőpontjával? Nos, a v érség i közösség problém áját, a cso p o rt érték eit,
en erg iáját, v italitá sát, sőt é le té t hordozó á lla tn a k , illetve ezen á lla t ritu ­
á lis elfo g y a sztásán a k a p ro b lém áját. Vagyis a m i a p ro b lém át jelen ti, az
a társa d alo m testén ek m in d en egyes em ber á lta li elfogyasztása, avagy a
társad alo m to talitása által elnyelt m inden egyes em ber. A totem izm usból
m é g D ü rk h e im is a ritu á lis em b erev ést olvassa ki, m in t a m i a közösség
felfokozott izg alm i á lla p o tá n a k p illa n a ta it jelöli, ezek p ed ig D ü rk h e im
sz á m á ra a m a x im á lis in te n z itá s p illa n atai, am elyek csu p á n ü tem ez ik a
társadalom életének am úgy stabil és szabályos állapotát.41 Mi jellem zi ezt a
stabil állapotot? Az, hogy a közösség vére tiltás alá esik, hogy a közösséghez
tarto z ó em berek, és k ü lö n ö sen a nők, érin th e te tle n ek . A nagy to tem ik u s
lak o m a, am ely et k ísé rt az a n tro p o fá g ia , c su p á n csak szab ály o s m ódon
ü tem ezi am a társa d alo m életét, am elyen az exogám ia, azaz az incesztus
tiltá sá n a k törvénye uralk o d ik . A teljes m értékben tiltott tá p lálék n a k , m a­
g ának az em bernek a m egevése időről időre, valam int a csoporthoz tartozó
n ő k k el való h á lá s re n d s z e rs z e rű m eg tiltása: ez az a n tro p o fág iáró l szőtt
álo m és az in cesz tu s tila lm a . Valójában ez a két problém a szerv ezte m eg
vagy legalábbis k ristá ly o síto tta ki D ü rk h eim szá m á ra ezen diszciplínát,
de a diszciplína u tá n a következő egész fejlődését is. Mit eszel, és kit nem
veszel el feleségül? Kivel lépsz vérségi k ap cso latra, és m ih ez v an jogod a
főzést illetően? H ázasodás és táplálkozás: önök pontosan tisztáb an vannak
vele, hogy m ég m indig, jelenleg is, ezek a kérdések kísértik a teoretikus és
ak adém ikus etnológiát.
Az in cesztu s és az an tro p o fág ia ezen kérdései révén közelítjü k m eg a
tö rtén elem összes kicsiny szörnyét, v alam in t a társadalom és a gazdaság
azon külső perem ét, am elyet a prim itív társad alm ak alkotnak. Nagyjából a
következőket mondhatjuk. Az antropológusok és az antropológia elméletalkotói

41 E. Dürkheim, „La prohibition de l’incesie el sős origines”, L’Année sociologique, II, 1898,
1-70. o.
n o MICH EL FOUCAULT

közül azok, akik a totem izm us, azaz végső soron az antropofágia nézőpontját
részesítik előnyben, olyan etnológiai elm életet alk o tn ak , amely a mi tá rsa ­
dalm ainktól végletes m ódon elválasztja és eltávolítja ezeket a társadalm akat,
m inthogy pontosan p rim itív antropofágiájukkal azonosítja őket. Ez Lévy-
B ruhl.42 Majd, ellenkezőleg, ha a totem izm us jelenségeit a házasodás szabá­
lyaihoz közelítjük, azaz feloldjuk az antropofágia tém áját, annak érdekében,
hogy a házasodás és a szim b o lik u s csere szabályait részesítsük előnyben,
a k k o r olyan etnológiai e lm é le te t alkotunk, am ely a prim itív társa d alm ak
érte lm e z é sé n e k és az ú g y n e v e z e tt vadak ú jra é rté k e lé sé n e k az elm élete.
Lévy-B ruhl u tán ez te h á t L év i-S trau ss.43 De lá th a tjá k , hogy m indenképp
a k a n n ib a liz m u s -in e e s z tu s fogalom körében, a z a z M arie-A ntoinette ro ­
k o n sá g á b a n m a ra d u n k . A n a g y k ü lső , a nag y m á s ik , am ely a 18. század
óta belső jogi-politikai defin íció t nyer, m in d en k ép p en a k an n ib alizm u s és
az incesztus.
Önök persze tudják, hogy am i érvényes az etn o ló g iára, az te rm é sz ete­
sen és m ég sokkal in k á b b érv én y es a p sz ic h o a n a líz isre , m in th o g y h a az
an tro p o ló g ia olyan fejlődési v o n alat követett, am ely a szám ára első tö rté ­
n eti problém ától, a to te m iz m u stó l, vagyis az antropofágiától az incesztus
tiltá s á n a k későbbi p ro b lé m á já h o z v ezette, a k k o r a z t m o n d h atju k , hogy
a p szich o an alízis tö rté n e te az ellen k ező irá n y b a n zajlott, s hogy a F reud
á lta l a n eu ró zis s z á m á r a m e g a lk o to tt é rte lm e z é si h á ló az in cesz tu sb ó l
s z á rm a z ik .44 Az in c e sz tu sb ó l, m in t a királyok, a tú lh a ta lo m , O idipusz és
családja bűnéből. Ez a neurózis értelm ezési kerete. Majd ezt követte Melanie
R leinnel a pszichózis é rte lm e z é si hálója,45 am ely vajon m iből form álódott
ki? A bekebelezés p ro b lé m á já b ó l, a jó és a rossz tá rg y a k introjekciójából,
a k an n ibalizm usból m in t az éhezők s m á r nem m in t a királyok bűnéből.
S zám o m ra úgy tű n ik , hogy az em b eri szörny, a k ii a bün tető h atalo m
új ö k o nóm iája a 18. s z á z a d v égén kezdett el k ö rv o n a la z n i, olyan figura,
a k ib e n alap v etően a k irá ly o k in c e s z tu sa és az é h e z ő k k a n n ib a liz m u s a
42 L. Lévy-Brulil, La Mentalitéprimitive, Párizs, 1922; nő, Le Surnaturel el la Nature dans
la mentalité primitive, Párizs, 1952.
45 Cl. Lévi-Strauss, Les Structures élémentaires de la patenté, Párizs, 1947; uő, Le Tolémisme
aujourd’ltui, Párizs, 1902.
44 S. Freud, Totem und Tabu. Über einige Übereinstimmungen im Seelenleben der Wilden
und der Neurotiker, Leipzig-Wien, 1915 (francia ford.: Totem et Tabou. Quelques concordances
entre la vie psychique des sauvages et celle des névrosés, Párizs, 1995). (Magyarul: Totem és tabu,
Göncöl Kiadó, Bp., é. n., Dr. Pártos Zoltán 1918-as fordítása alapján.)
45 M. Klein, „Criminal tendencies in normal children”, British Journal ofMedical Psychology,
1927 (francia ford.: „Les tendances criminelles chez les enfants normaux”, in Essais de
psychanalyse, 1921-1945, Párizs, 1998, 299-271. o.).
 1975. JANUÁR 29-1 ELŐADÁS 111

k o m b in áló d ik . Ez a két té m a a b ü n tetések ö k o n ó m iáján ak új re n d jé b en

és a fran cia forradalom k ü lö n leg es k o n tex tu sáb a n alak u l ki a 18. század
végén, a polgári gondolkodás és politika szerinti két nagy törvényen kívüli
form ával, a despotikus szuverénnel és a lázadó néppel egyetem ben; ez az a
két alak, akik m ost kitöltik az anom ália terepét. Ez a két nagy szörny, akik
az an o m ália terep e felett ő rködnek, és akik m ég m indig nem csen d esed ­
tek el - az etnológia és a pszich o an alízis rá a ta n ú -, a tiltott fogyasztás és
szex u ális kapcsolat (co n so m n ia tion) két n ag y szubjektum a: a vérfertőző
király és az em berevő nép.46

46 A pszichoanalízis és az etnológia „kitüntetett helyéről” a Nyugat tudásában vő. M. Fou­

cault, Les Mols el les Choses. line archéulogie (les sciences Ilumaines, X. lej., V. Párizs, 1966,
385-398. o. Magyarul: A szavak és a dolgok, Osiris, lip. 2000. 417-431. o.
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS

Ó riások fö ld jé n - Á tm e n e t a szörnytől a z a b n o rm á lisra - A b ű n ü g yi p s z i­

c h iá triá t m e g a la p o zó h á r o m n a g y szö rn y - A z o rvo si h a ta lo m és a jo g i
h a talom a z érdek hiá n ya fo g a lm a körül - A p szic h iá tria intézm ényesítése
a kö zh ig ién é sp ecia lizá lt á g a za ta kén t és a tá rsa d a lm i önvédelem sajátos
terepeként - A z őrület kódolása társadalm i veszélyként - A m otívum n élkü li
bűn és a p szich iá tria trónra ültetésének próbái - A z Henriette C ornier-ügy
- A z ösztönök felfedezése

Szám om ra úgy tű n ik , hogy a szörny figurája, k ettős arcu latáv al - az e m ­

berevővel és a vérfertőzővel - u ra lta a b üntetőjogi p szich iá tria és a b ű n ­
ügyi pszichológia első éveit. A bűnöző ő rült elsősorban szörnyként, vagyis
term észetellenes term é sz etk én t b u k k an t fel.
Az a tö rtén et, am elyet ebben az évben szeretn ék önöknek elm eséln i, s
am ely a rendellenesek története, egyszerűen csak Ring Ronggal kezdődik,
vagyis egyből, m á r a kezd et kezdetén az óriások földjén találjuk m a g u n ­
kat. A rendellenes Hüvelyk M atyik dinasztiája pontosan az óriás h ata lm a s
fig urájától e re d .1Az ó riás leszá rm azo ttai ők, am i m egfelel a tö rté n e t lo ­
gik áján ak , az egyetlen paradoxon p u sztán az m ara d , hogy az ab n o rm á lis
Hüvelyk Matyik, bár ők kicsiny rendellenesek, végül mégis felfalják őseiket,
a nagy, szö rn y eteg ó riá so k a t. M ost te h á t e r rő l a p ro b lém á ró l s z e re tn é k
önöknek beszélni: hogyan lehetséges az, hogy e szörnyeteg óriások term ete
az évek so rán egyre kiseb b é vált, olyannyira, hogy a 19. század v é g é re a
szörny fig u rája, h a az a n o m á lia álta lá n o s te re p é n b elü l m ég fe lb u k k a n
(m árp ed ig felb ukkan), csa k egyfajta tú lz á sk é n t, v égletes fo rm a k én t jön
szóba, am ely terep a m indennapi kenyere lett egyfelől a p szich iá triá n ak ,
m ásfelől a bűnügyi pszichológiának és a büntetőjogi p szich iátrián ak ? Ez
a nagy és kivételes szörnyjelleg hogyan o sztó d h ato tt, szab d aló d h ato tt fel
kicsiny anom áliák sokaságává, egyszerre rendellenes és ismerős figurákká?

IJlalás Charles Perrault Lúdanyó meséi [lfií)7| c. mesegyűjteményére.

114 MICHEL FOUCAULT

Hogyan jutott a bűnügyi p szich iá tria abból a form ájából, am ik o r is a nagy

em b erev ő szörnyeket v o n ta k érd ő re, a h h o z a gyakorlathoz, hogy a rossz
berögződéseket, kicsiny perverziókat, gyerm ek es gonoszságokat kérdezze
ki, elem ezze s m érje m eg?
E z te h á t az á tm e n e t a sz ö rn y tő l a z a b n o rm á lis ig . ím e a p ro b lé m a ,
m inthogy term észetesen n e m elégséges, h a v alam it olyan ism eretelm életi
szükségszerűségként, tu d om ányos ten d en c iak én t fogadunk el, am i a pszi­
ch iátriát arra indítaná, hogy a nagyobb problém ája után felvesse a kisebbét,
a látható u tá n a kevésbé láth ató ét, a fontosabb u tán a kevésbé fontosét; és
az t is b eláth atju k , hogy n e m k eresh etjü k a n n a k a folyam atnak az e re d e ­
tét, elvét, am ely a sz ö rn y tő l az ab n o rm á lish o z ta rt, az olyan te c h n ik á k és
technológiák fe lb u k k a n ásáb a n , m int a p szichotechnika, a pszichoanalízis
vagy a neuropatológia. M inthogy ezen jelen sé g ek a következm ényei, ezen
te c h n ik á k m egjelenése [inkább] a következm énye an n a k a nagy á ta la k u ­
lásn ak , am ely a szörnytől az abn o rm álish o z vezet.
E z te h á t a p ro b lé m a . A b ű n ü g y i p s z i c h i á tr ia h á ro m n a g y a la p ító
szörnye, e három szö rn y lá n c o la ta , a k ik n e m <...> hosszú ideig. Az első
a sélestal-i asszony, a k ir ő l m á r többször b esz éltem , és aki, m in t tu d ják ,
m egölte és feldarabolta a lányát, a com bját pedig káposztában m egfőzte és
m e g e tte .23M ásodikként o lt v a n Papavoine e se te , ő a v in cen n e s-i erd ő b en
m e g ö lt k é t k is g y e rm e k e t, a k ik e t B e rry h e r c e g n ő je g y e rm e k e i le s z á r-
m a z o tta in a k vélt.11És v é g ü l H e n riette C o rn ie r, ak i elvágta szo m széd jai
k islá n y á n a k a to rk át.4

2 Lásd fentebb, jan. 29-i előadás.

3 L.-A. Papavoine esetéről lásd a Bibliothéque Nationale de France Facturus gyűjteményé­
ben (8 Fin 2282-2288) őrzött három dossziét, amelyek a következő brosúrákat tartalmazzák:
Affaire Papavoine, No 1, Párizs, 1825; Plaidoyer pour Auguste Papavoine accuse d’assassinat.
fNo 2], Párizs, 1825; Affaire Papavoine. Suite des débats. Plaidoyer de Pavocat generál. No 3,
Párizs, 1825; Papavoine (Louis-Auguste), accuse d’avoir, le 10 octobre 1824, assassiné deux jeunes
enfants de Page de >a 6 ans, dans le bois de Vincennes, Párizs. [1825]; Proces et Interrogatoires
de Louis-Auguste Papavoine, accuse, el convaincu d’avoir, le 10 octobre 1824, assassiné deux
enfants, ágés l’un de 5 ans et Vautre de 6, dans le bois de Vincennes, Párizs, 1825; Procedure de
Louis-Augusle Papavoine, Párizs, [é. n.]; Procés criminel de Louis-Auguste Papavoine. Jugement
de la cour d’assises, Párizs, [é. n.]. Az ügy iratait legelőször George! tanulmányozta, in E.-J.
Georget, Examen medical..., i. m. 39-65. o.
4 H. Cornier esetét Maré mutatta be, in Ch.-Ch.-I I, Marc, Consultation médicolégale pour
Henriette Cornier, femme Berton, accusee d’liomicide commis volontairement el avecpremeditation.
Précédée de Pacte d’accusalion, Párizs, 1826, a szöveg újra megjelent in De lafolie..., i. m. II,
71-116. o.; E.-J. Georget, Discussion médico-légale sur lafolie ou alienation mentale, suivie de
l’examen du procés criminel d’IIenriette Cornier, et des plusieurs aulres proces dans lesquels celte
maladie a été alléguée comme moyen de défense, Párizs, 1826, 71-130. o.; N. Grand, Refutation
dein discussion médico-légale du Dr Michu sur la monomanie homicide ä propos du meurtre
commis parii. Cornier, Párizs, 1826. Az igazságügyi orvosszakértői vélemények részletei meg­
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 115

Ez a háro m szörny így vagy úgy, de kapcsolódik a szörny nagy tem ati­
kájához, am elyről a m últ alkalom m al beszéltem : antropofágia, lefejezés, a
királygyilkosság problém ája. Azon h áttér előtt buk k an n ak fel a 18. század
végén, am ikor a szörny m ég nem p szich iátriai, hanem jogi kategóriaként,
illetve politikai fantazm agóriaként jelent meg. A felfalás, a k irálygyilkos­
ság fa n ta z m a g ó riá i, explicit vagy im p licit m ódon, jelen v a n n a k ab ban a
h áro m tö rtén etben, am elyeket felidéztem . És ebből m egérthetik, hogy ezt
a három szem élyt m iért övezte nyom ban en n y ire intenzív figyelem. Mégis,
úgy látszik, hogy csak a h arm ad ik k al, H en riette Cornier-val kapcsolatban
kristályosodott ki a k rim in ális szörnyszerűség problémája. M iért H enriette
C ornier? M iért e tö rtén et vagy leginkább e tö rtén et nyom án, s m iért nem
a m ásik két tö rtén e ttel kapcsolatban?
Az első történet a sélestat-i eset. Gondolom, m ár elmondtam vagy hússzor,
a k k o r m ost elism étlem m ég egyszer u to ljá ra. Ebben a sélestat-i esetb en
az a m egdöbbentő - s ez akadályozta m eg, hogy a p szich iáterek szá m á ra
igazán problém át jelentsen - , hogy ez a szegény, nyomorgó asszony abban
az időben (1817-ben) ölte m eg, d arab o lta fel és ette m eg a lán y át, am ik o r
Elzászban súlyos éhínség pusztított. Az ügyészség emiatt a keresetében azzal
érv elh etett, hogy az asszony nem ő rü lt, m in th o g y azért ölte és ette m eg a
gyerekét, m ert olyan indoka volt rá, am ely m indenki szám ára elfogadható,
vagyis az éhség. Ha nem lett volna éhes, ha nem lett volna éhínség, ha nem
lett volna nyom orult, akkor tö p ren g h e tn én k cselekedetének éssz erű vagy
éssz erű tlen m ivoltán. De m in th o g y éh es volt, és az éhség ösztönző (nos,
egészen indokolt lehet, hogy valaki ez ért m egegye a gyerekét!), az ő rü let
pro b lém áját n e m szü k ség es előhozni. K övetkezésképp egy jó tanács: ha
valak i m egeszi a gyerekeit, jobban jár, h a gazdag! így az u tá n az ügy pszi­
ch iátria i értelem b en jelen téktelenné vált.
A Papavoine-ügy fontos volt, a későbbiekben sokat is v itatk o ztak róla,
á m az ad o tt p illa n a tb a n sz in té n n e m jö tt szóba m in t jo g i-p s z ic h iá tria i
problém a. U gyanis, am ik o r Papavoine-t k ih a llg a ttá k e látszólag abszurd
és indokolatlan gyilkosság m iatt, két olyan gyerm ek m eggyilkolása m iatt,
a k ik e t n em is ism e rt, az t b izo n y g atta, de leg alá b b is a z t á llíto tta , hogy
ben n ü k a k irály i családhoz tartozó két gyerm eket vélt felism erni. És ezzel
kapcsolatban olyan tém ákat, hiedelm eket, állításokat fejtegetett, amelyeket

találhatók abban a cikksorozatban, amelyet a Gazelle des Iribimauxszentelt a pernek 182b-ban

(febr. 21. é s 28., ill. Jún. 18., 25. é s 25.).
116 M ICHEL FOUCAULT

n y o m b an a téves e s z m e , az é rz ék c saló d ás, a h a m is vélekedés, vagyis az

ő rü le t szám lájára írh a tta k . E záltal a b ű n feloldódott az őrületben, u g y an ­
úgy, ahogyan, m egfordítva, a Sélestat-i asszony bűne feloldódott a bizonyos
érte lem b en ésszerű és sz in te jól felfogot t érdekben.
Ezzel szemben H e n rie tte C ornier esetében egy sokkal nehezebb üggyel
á llu n k szem ben, a m e ly m in th a v ala m ik é p p e n e lk e rü ln é m ind az é s s z e ­
rű sé g , m ind az ő rü le t m in ő síté sé t; és am ely - am en n y ib e n elkerüli, hogy
é s s z e rű n e k m in ő s íts é k - k ik e rü l a jog és a b ü n te té s fe n n h a tó sá g a alól.
U g yanakkor m ivel eg y ilyen ese tb e n n eh éz fe lism ern i az őrületet, rá m u ­
ta tn i az őrületre, az az orvos fennhatósága alól is kibújik, és a pszichiátria
in s ta n c iá já r a u ta ló d ik . D e m i is tö rté n ik v a ló já b a n a C o rn ier-esetb en ?
Egy m ég fiatal asszony - ak in ek voltak gyerekei, de elhagyta őket, őt pedig
első férje hagyta el - c se lé d k é n t dolgozott több p áriz si családnál is. Egyik
n ap , m iu tá n többször is ön g y ilk o sság g al fenyegetőzött, és kifejezte csü g ­
g edtségét, bekopogott a szom szédhoz, ajánlkozva, hogy kis ideig szívesen
v ig y ázn a az egészen k ic si, tizennyolc [jav.: tizenkilenc] hónapos lán y ára.
A szom széd nő h a b o z ik , v é g ü l b eleeg y ezik . H e n rie tte C o rn ier b ev iszi a
k is lá n y t a szobájába, m a jd ott egy n ag y késsel, am ely et m á r elő készített,
teljesen körbevágja a to rk á t. Egy negyedóráig ott m ara d a kislány h o ltte s­
te m ellett, egyik o ld a lá n a tö rzse, a m ásik o n a feje. A m ikor az anya jön a
k islán y ért, H enriette C o rn ie r a z t m ondja neki: „A gyerm eke m eghalt.” Az
anya aggodalm as, de közb en kételked ik is, m egpróbál bem enni a szobába,
s ek k o r H enriette C o rn ie r felkap egy kötényt, belecsom agolja a fejet, m ajd
kidobja az ablakon. N y o m b an le ta rtó z ta tjá k , s arró l faggatják, m iért tette.
M ire azt válaszolja: „C sak egy ötlet volt.”5 És gyakorlatilag sem m i egyebet
nem lehet belőle k ih ú z n i.
Ez egy olyan eset, a h o l nem jöhet szóba sem az alapul szolgáló delirium
k im u tatása, m int a P apavoine-ügyben, sem pedig a nyers érdek m ech an iz­
m u sa , m in t a sélestat-i ü g y b en . S úgy tű n ik , hogy e tö rté n e t körül - vagy
leg aláb b is olyan e se te k ny o m án , am elyek v alam ik ép p felidézik e tö rté n e t
álta lá n o s vonásait, s így részeivé v á ln a k an n a k a különösségnek, am elyet
H enriette Cornier a m ag a tisztaságában jelenít meg - bukkan fel a bűnügyi
p s z ic h iá tria ; ezek az ü g y e k , e se te k , ezek a fajta cselek v ések azok te h á t,
am ely ek a bűnügyi p s z ic h iá tr ia sz á m á ra p ro b lém át fognak jelen ten i. És
a m ik o r azt m ondom , h o g y p ro b lé m á t je le n te n e k a b ű n ü g y i p sz ic h iá tria

5 Gh.-Ch.-H. Marc, De lafolie... i. in. II, 84. (is 114. o.

 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 117

számára, az általam használt kifejezés nem pontos. Valójában ezek az esetek

nem problém át jelentenek a szám ára, h an em ezek az esetek alkotják m eg
a bűnügyi p szichiátriát vagy inkább azt a terep et, am elyen a bűnügyi pszi­
chiátria, m int olyan, létrejöhet. Ezek körül az esetek körül egyszerre alakul
ki botrány és zavarodottság. K örülöttük alak u l ki egy sor eljárás; egyfelől
azok az eljárások, am elyeket általáb an a vád és a jogi gépezet a lk alm az , s
amelyek m egpróbálják ném iképp elfedni azt, hogy a bűnnek nincs indítéka
(raison), an n a k érdek éb en , hogy felfedezzék vagy m egállapítsák a bűnöző
ésszerű, racionális cselekvő mivoltát (état de raison); a m ásik oldalon pedig
ott vannak a védelem és a pszichiátria m űveletei, amelyek az ésszerűség és
az érdek hiányát m űködtetik: ezekre az elem ek re tám aszkodva avatkozik
be a pszichiátria.
Hogy röviden bem utassam azt a m echanizm ust, amely nem csak a re n d ­
ellenesek tö rténetében és n em is csak a bűnügyi p szichiátria történ etéb en
játszik nagyon fontos szerepet, hanem m agában a pszichiátria, illetve végső
soron az em b ertu d o m án y o k történetében is, s am ely a C ornier-ügyben és
a hozzá hasonló ügyekben is jelentőségteljes volt, a következőképpen sze­
retn ém felosztani a m ondandóm at. E lőször azon általán o s okokról fogok
b eszéln i, am elyek m ia tt k é t oldalról is k ia la k u lt az érd ek hián y a k ö rü li
buzgalom ezen esetek körül. Egyfelől a bírák , a bírósági apparátus, a b ü n ­
tetőjogi gépezet által tan ú síto tt buzgalom , m ásfelől az orvosi apparátus, az
orvosi tu d ás és a n e m ré g ib e n létrejött orvosi hatalom buzgalm a. H ogyan
találkozott az orvosi h atalo m és a bírói hatalom , hogyan k ap csolódhattak
össze ezen esetek kapcsán, an n ak ellenére, hogy nyilvánvalóan m ás és m ás
érdekeket és tak tik ák at követtek? Majd, m iu tá n bem utattam önöknek eze­
ket az általános okokat, m egpróbálom m egvizsgálni, hogy m ilyen szerepet
játszottak k o n k ré ta n az H enriette C ornier-ügyben, ezt tekintve példaként
az összes többi hasonló típ u sú ügyre is.
Vagyis elő szö r az é rd e k h iá n y a k é n t m e g n e v e z h e tő p ro b lém a k ö rü l
k ialak u ló kettős, o rv o si-jo g i - egyfelől o rvosi, m ásfelől jogi - b u zg alo m
általán o s okairól lesz szó. Először is lássuk teh át a büntetőjogi m e c h a n i­
kát, a jogi ap p a rá tu s igyekezetéi. Mi az, am i en n y ire lenyűgözi a b írá k a t
egy olyan cselekedetben, am elynek nincs k ik u tath ató és m egérthető m o­
tívum a? M eg p ró b álta m m e g m u ta tn i, hogy végső so ron ez a b o trán y , ez
az elrag ad tatás, ez a k érd ezé s a régi b ü n tető re n d b en nem jö h etett volna
létre, nem talált volna m agának helyet. Abban a korszakban ugyanis csak
egy olyan b ű n m in ő sü lh e te tt a rá n y ta la n u l re tte n e te sn e k - azaz m in d e n
118 MICHEL FOUCAULT

elk é p z e lh e tő h a tá r t á tlé p ő n e k am ely et se m m ifé le , m égoly k e g y e tle n

b ü n te té s sem tö rö lh e tn e el, se m m is íth e tn e m eg , am ely u tá n a h a ta lo m
szuverenitása nem á llh a tn a helyre. Van-e olyan erőszakos bűntett, am elyet
sem m ifajta kínzás nem to ro lh a t meg? A h atalo m valójában m in d ig rálell
azokra a kínzásokra, am elyek bőségesen m egtorolták a bűn kegyetlenségét.
Ez te h á t nem je len tett p ro b lé m á t. Ezzel sz e m b e n az új b ü n tető re n d b e n
- a m in t azt a legutóbbi a lk a lo m m a l m e g p ró b á lta m önöknek m e g m u ta t­
n i - a b ű n ö ző n ek és v is e lk e d é s é n e k a la p u l szolgáló é rd e k m ia tt v á lik a
b ű n m érhetővé, s am ely így lehetővé teszi, hogy a bűnhöz arányos b ü n te ­
té s t re n d eljen ek , am ely rö g z íti és m e g h a tá ro z z a a b ü n te té s leh ető ség ét.
A b ű n t az o n é rd e k s z i n t j é n b ü n te tik m e g , a m e ly az a la p já u l sz o lg ált.
N incs szó arró l, hogy a b ü n te té s a bűn lev ez ek lésé t célozná, h acsak n em
m etafo rik u s értelem ben. A rról sincs szó, hogy a büntetés a bű n t m eg nem
tö rté n tté teh etn é, m in th o g y a b ű n létezik. V iszont m eg kell sem m isíten i
az érdek azon m e c h a n iz m u s a it, am elyek a bűnöző esetében k iváltották a
b ű n t, illetve amelyek m á so k a t is hasonló b ű n ö k re ösztökélhetnek. Vagyis
lá th atják , hogy az érd ek a b ű n egyfajta belső ra cio n alitá sát jelenti, am ely
felfoghalóvá teszi; ám eg y ú ttal igazolja is a bűnökhöz kapcsolódó büntetések
kiszabását, tehát az adott b ű n te tt, illetve m in d en hasonló bűntett kezelését
leh etővé teszi: a bűn az é rd e k á lta l válik b ü n telh ető v é. A b űnhöz fűződő
é rd e k teszi m eg érth ető v é a b ű n t, s e g y sz e rsm in d ez b ü n te th e tő sé g é n e k
az a la p ja is. A b ü n te tő h a ta lo m új ö k o n ó m iá ja m eg k ö v eteli az é rd e k e k
m eg fejth ető m e c h a n ik á ja k é n t é rte ti b ű n ra c io n a litá s á t, s ez e g y á lta lá n
n em így volt a m egelőző szisztém á b an , am ely et a k ín zás m indig túlságos
és kiegyensúlyozatlan m e g n y ilv á n u lá sa i jellem eztek.
A b ü n te tő h atalo m m e c h a n ik á já b ó l m o st te h á t két dolog következik.
Először is, a racionalitás k ifejezett állítása. Azelőtt m inden bűn büntethető
volt, ha nem m utatták ki, hogy az elkövető za v art elm éjű volt. S csak m iután
esetleg esen felvetődött a z elkövető elm e z a v a rá n a k kérdése, csak a z u tá n ,
m áso d lag o s m ódon v iz s g á ltá k , hogy a b ű n te tt é ssz e rű volt-e, vagy sem .
M ost, attól fogva, hogy a b ű n t csak azon érd ek alap ján b ü n teth etik , am ely
ösztönzője volt, azóta, hogy a büntető tevékenységnek, azaz a büntető h a ­
talo m gyakorlásának ig azi céltáb lája a bűnöző érdekének a m ech an ik ája,
v ag y is attól fogva, hogy m á r n em a b űnt, h a n e m a bűnözőt b ü n tetik , é r t­
hetővé válik, hogy a ra c io n a litá s p osztulátum a m egszilárdul. Nem elég azt
m ondani: mivel az elm ez av ar nem bizonyított, rendben van, büntethetünk.
U g y an is m ost csak a k k o r b ü n te th e tü n k , h a explicit m ódon p o sz tu lá lju k
 1075. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 119

- m o n d h atn i, p ozitív m ódon - a m e g b ü n te te tt cselek ed et ra c io n a litá sá t.

A racionalitás explicit állításáró l van teh át szó, a racionalitás pozitív köve­
telm ényéről, nem pedig egyszerű feltételezésről, m in t a m egelőző b üntető
ö k o n ó m iáb an . M ásodszor, ebben az új re n d sz e rb e n n e m elég p u s z tá n a
b ü n te te n d ő sz u b je k tu m ra c io n a litá s á t ex p licit m ó d o n á llíta n i, h a n e m
m ég két dolgot fedésbe is kell hozni egym ással: egyfelől a cse lek ed eth ez
hozzátartozó érdekek m ech an ik áját, m ásfelől az elkövető szu b jek tu m ra ­
cionalitását. A tett elkövetésének indítékait (raisons) (azaz amelyek a tettet
m eg érthetővé teszik) és a szubjektum rációját, am ely bün teth ető v é teszi,
az ész ezen kétféle re n d szeré t elvben fedésbe kell tu d n i hozni egym ással.
Vagyis láthatják, hogy a büntető hatalom gyakorlása im m ár erős hipotézisek
rendszerét kívánja meg. A régi rendben, a régi rendszerben, amely egybeesik
az ancien régim e időszakával, a szubjektum értelm ével kapcsolatban csak
m inim ális hipotézisekre volt szükség. Elegendő volt, hogy az őrület ne legyen
bebizonyítva. Most viszont a racionalitás explicit p o sztu látu m ára , explicit
követelm ényére van szükség. És rá ad ásu l fedésbe kell tu d n i hozni a b ű n t
m egérthetővé tevő indokokat és a büntetendő szubjektum racio n alitását.
Ez a h ip o tézisek k e l te rh e lt korpusz az új b ü n tető ökonóm ia ab sz o lú t
központi elem ét képezi. Azonban - s a büntető m echanizm us ezen a ponton
jön zavarba, s kezd hevesen érdeklődni az indíték n élk ü li tett p roblém ája
i r á n t - , h a a b ü n te tő h a ta lo m g y ak o rlása m eg is k ö v eteli ez ek et az erő s
hipotéziseket, m égis, vajon m it ta lálu n k a büntető kódex szintjén, vagyis
azo n törvény szintjén, am ely nem a b üntető hatalom k o n k rét gyakorlását
h a tá ro z z a m eg, h a n e m a büntetőjog a lk alm az ását? S em m i m ást, m in t a
h íres 64-es cikkelyt, amely kimondja, nincs bűn, ha a szubjektum , a vádlott,
a te tt elkövetésének p illa n a tá b a n az e lm ez av ar á lla p o tá b a n volt. Vagyis
a törvénykönyv, m in t am i a büntetőjog a lk alm az h ató ság át állapítja m eg,
továbbra is csak az elm ezavar régi re n d szeré re utal. C sak egyetlen dolgot
követel m eg, az t, hogy n e legyen m e g á lla p ítv a , hogy a sz u b je k tu m n a k
z a v a rt volt az elm éje. E k k o r teh át a törvény alk alm az h ató v á válik. Ám a
törvénykönyv valójában nem tesz m ást, m in t hogy törvényben fogalm azza
m eg a büntető hatalom ökonómiai elveit, amely azonban, hogy gyakorolhas­
sák , jóval többet követel meg: a racio n alitást, a bűnt elkövető szu b jek tu m
racio n ális m ivoltát, v a la m in t m ag án ak a b űnnek a belsőleg hozzátartozó
racionalitását. Vagyis m eg nem felelés áll fenn a büntetések kodifikációja,
a b ü n tető törvénykönyv a lk alm az h ató ság át m eghatározó törvény ren d je,
valam int a büntetés technológiájának vagy a büntető hatalom gyakorlásának
12 0 M ICHEL FOUCAIJI-T

nevezhető dolog között - s ez jellem zi a 19. századtól m ostanáig a büntetés

egész m echanikáját. M eg é rth etik , hogy e m eg nem Telelés következtében,
vagyis am en n y ib en a b ü n te tő hatalo m g y ak o rlá sa m egköveteli a b ü n te ­
tendő cselekedet tén y leg es ra cio n alitását, am ely rő l m aga a törvénykönyv
és a 64-es cikkely m it sem tu d , a büntető m e c h a n ik á n b elü l szü n telen ü l
felbukkan a késztetés, hogy eltérjenek a törvénykönyvtől és a 64-es cikkely­
től - milyen irán y b a is? E gyfajta tudás, a n a líz is felé, am ely lehetővé teszi
egy cselekvés ra c io n a litá s á n a k a m e g h a tá ro z á sá t, jellem zését, v alam in t
az é ssz erű és m e g é r th e tő ille tv e az é s s z e rű tle n és fe lfo g h atatlan tettek
közötti m eg k ü lönböztetést. U gyanakkor láth a tjá k , hogy h a m eg is jelenik
egy szüntelen és sz ü k sé g sz e rű eltolódás a b ü n tető hatalom gyakorlásában
fellelhető m echanikának köszönhetően, ha a törvénykönyvtől és a törvénytől
el is m ozdulnak a p s z ic h iá tria i referencia felé, vagyis ha a törvényre való
hivatkozás helyett egyre inkább a pszichiátriai tudásra való utalást részesítik
is előnyben, ez csak az ezen ökonóm ián belül m egbúvó (s az előadásom ban
önök által m á r b iz o n y á ra felfedezett) tö b b é rte lm ű sé g m ia tt következhet
be, am i a b ű n t elk ö v e tő sz u b je k tu m é r te lm e s s é g e /in d íté k a (raison) és
a b ü n teten d ő c se le k e d e t m e g é rth e tő sé g e (in tellig ib ilité) között áll fenn.
A bűnöző szubjektum értelm essége/indítéka az a feltétel, am elyre a törvény
alkalm aztatik. Nem a lk a lm a z h a tju k a törvényt, am ennyiben a szubjektum
n in c s eszénél (n ’e s tp a s raisonnable): ezt m o n d ja ki a 64-es cikkely. Ám a
büntetőjog g y ak o rlása e r r e e z t feleli: csak a k k o r b ü n te th e te k , ha m eg ér­
tem , m iért és h o g y an k ö v ette el a tettet, az az h a kapcsolatot tere m th e te k
a kérdéses tettel m in t v a la m i m egérthetővel és elem ezhetővel. Innen ered
a p szich iátria ra d ik á lis a n k én y elm etlen pozíciója, am in t egy értelem m el
rendelkező (doté de raison) szubjektum indíték nélküli (sans raison) csele­
kedetével áll szem ben; avagy m inden olyan esetben, am ikor olyan tettel van
dolga, amellyel kapcsolatban nem lelheti fel a m egérthetőség analitikus elvét,
éspedig olyan sz u b je k tu m e se té n , akiről nem m u tath ató ki az elm ezavar.
E kkor szükségképp az a hely zet áll elő, hogy a büntető hatalom gyakorlása
ig azo lh atatlan n á v álik , m in th o g y nem leljük a te tt belső intelligibilitását,
am ely a büntető h atalo m gyakorlásának a bűnhöz való kapcsolódási pontját
jelenti. De m egfordítva, a m en n y ib e n nem tu d tu k k im u ta tn i a szubjektum
elm ezavarát, ak k o r a tö rv é n y alk alm az h ató és a lk alm az an d ó , m inthogy,
a 64-es cikkely é rte lm é b en , a törvényt m indig a lk alm az n i kell, ha a zavart
elm eállapot nem bizonyított. A törvény ilyen esetb en , különösen H enriette
C o rn ier esetében, a lk a lm a z h a tó , csakhogy a b ü n te tő hatalom nem leihe-
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 121

ti fel a lk a lm a z á s á n a k ig azo lá sát. E bből ered a leg fő b b zavar, a b ü n te tő

m ech a n ik a egyfajta összeom lása, bénultsága, gátoltsága. A büntető ren d ,
am ely a büntetőjog alkalm azhatóságát és a büntető hatalom gyakorlásának
m o d a litá s a it m eg h atá ro zó tö rv é n y re tám asz k o d ik , e két, eg y m ást gátló
m ech a n izm u s közé szorul. Vagyis, m á r nem ítélk ezh et, s ezért k én y telen
m eg to rp a n n i, egyúttal kérd ések et feltenni a p szich iá triá n ak .6
É rth ető , hogy e zavar eredm ényeképp előáll az, am it vonakodva elfo­
gadott áthatolhatóságnak nevezhetnénk, am ennyiben a büntető ap p a rátu s
kénytelen a bűn indítékainak tudományos, orvosi, pszichiátriai elem zéséhez
fordulni. A m ásik oldalról azonban, m iközben m ozgósítja ezt az elem zést,
n e m k ép e s ezt - vagyis a cse le k v és fe lfo g h a tó sá g á n a k szin tjén v é g z e tt
elem zést - visszailleszteni a törvénykönyvbe és a n n a k betűjébe, m inthogy
a törvénykönyv csak az ő rületet ism eri, vagyis a szubjektum beszám íthatat-
lan ság át az őrü let következtében. Ebből következően a büntető a p p a rá tu s
áth ato lh ató v á válik a p szich iá tria szám ára, sőt [a pszichiátriához] fordul,
de m ásfelől nem képes a büntető rendbe visszahelyezni a pszichiátria által
alkalm azott diskurzust, amelyet ráadásul az ő felhívására bocsát ki magából.
Úgy vélem , ez a sajátos zavar, azaz a nem teljes receptivitás, a d isk u rzu sra
való felhívás, m iközben az elh angzott d iskurzus alapvetően süket fü lek re
talál, a felhívás és az elutasítás játéka fogja jellem ezni a büntető ap p arátu st
az olyan ügyekben, am elyeket indíték nélküli b ű n ö k n ek hívh atu n k , a szó
összes értelm ével egyetem ben. E nnyit a k a rta m elm ondani azzal kap cso ­
latban, hogy a büntető ap p arátu s m iért vetette rá m agát ezekre az ügyekre,
s m ié rt esett általu k zav arb a egyszersm ind.
Most az orvosi ap p arátu sh o z fordulok, hogy m egtudjam , sz á m á ra m ik
v o ltak azok az okok, am elyek m iatt olyan heves érdeklődéssel fo rd u lt az
in d íték nélküli b ű n ese te k h ez, pl. H enriette C o rn ie r esetéhez. Azt gondo­
lom, van itt valam i olyasmi, am it jól észben kell ta rta n i, s amelyet a tavalyi
év b en nem h a n g sú ly o z ta m m egfelelő m ódon.7 E z pedig nem m á s, m in t
hogy a pszichiátria, am iképp a 18. század végén és főleg a 19. század elején
létrejött, nem úgy specializálódott, m intha az általán o s orvoslás egyik ága
volna. A 19. század elején, de m ég a 19. század folyam án később is, ta lá n
m a jd n e m egészen a század közepéig, a p s z ic h iá tria nem m in t az orvosi
tu d ás vagy elm élet sp ecializáció ja m űködött, h an e m sokkal in k áb b m in t

6 Vö. a büntető törvénykönyv 64. cikkelyének Maré általi elemzésével: Ch.-Ch.-II. Maré,
i. m. 425-453. o.
7 Vö. a már idézett Le Pouvoir psychiatrique c. előadás-sorozattal.
122 MICHEL FOUCAULT

a közhigiéné s p e c ia liz á lt ága. M ielőtt orvosi specializációvá v ált volna, a

társadalom véd elm ének különleges terü le te k én t intézm ényesült m indazon
veszélyekkel szem ben, amelyek a betegségből vagy a betegséggel közvetlenül
vagy közvetetten azonosítható dolgokból a társadalom szám ára adódhatnak.
A pszichiátria m in t tá rs a d a lm i elővigyázatosság, m int a társad alo m egész
testének higiénéje intézm ényesült (ne feledjük, hogy az első franciaországi
pszichiátriai szakfolyóirat az Annales d ’hygiéne publique8volt). A pszichiátria
a közhigiéné egyik á g a volt, és ebből következően belátható: ah h o z , hogy
intézm ényes tu d á sk é n t, azaz m egalapozott és igazolható orvosi tudásként
létezhessen, két eg y id ejű kódolást kellett elvégeznie. Először is, az őrületet
betegségként kellett kódolnia; patologikussá kellett tennie az őrületből fakadó
rend ellen esség ek et, tév esz tések et, érzék csalódásokat; olyan elem zéseket
k e lle tt végeznie ( tü n e tta n , k ó ro k tan , p ro g n ó z is, m egfigyelések, k lin ik a i
feljegyzések stb.), am elyek a lehető legjobban közelítik az általa biztosítandó
közhigiénét vagy tá rs a d a lm i elővigyázatosságot az orvosi tudáshoz, s am e­
lyek, ebből következően, lehetővé teszik, hogy a védekezés em e ren d szerét
az orvosi tudás nevében m űködtessék. De m ásfelől, láthatják, hogy az első­
vel egy időben sz ü k sé g e ssé vált egy m ásik kódolás is. Ugyanis az ő rületet
e g y ú tta l veszélyként is kódolni kellett, vag yis ú g y láttatn i, m in t am in él
lényegbevágó, hogy bizonyos szám ú veszély, k ockázat hordozója. E záltal a
pszich iátria, m in t az elm eb e te g ség rő l való tu d á s, valóban közhigiénéként
m űködhetett. Vagyis a p szich iátria, egyfelől, a közhigiéné egy nagy szeletét
o rv o slásk é n t m ű k ö d te tte , m íg m ásfelől az e lm e b e te g sé g rő l v aló tu d ást,
a n n a k m egelőzését és ese tle g es gyógyítását tá rsa d a lm i elővigyázatosság­
k é n t - m int am ely ab szo lú te szükséges, am en n y ib e n szerelnénk elk erü ln i
n é h á n y alapvető, az ő rü le t létéhez kötődő veszélyt.
E kettős kódolásnak bosszú tö rtén ete lesz végig a 19. század folyam án.
V alójában a 19., de m é g a 20. szá zad i p s z ic h iá tria tö rté n e té n e k jelen tő s
ep izó d ja i is p o n to san a z o k leszn e k , a m ik o r ez a k ét kódolás tén y leg esen
eg y m ásh o z ille sz k e d ik , illetve a m ik o r az eg y e tle n és ugyanolyan típusú
d is k u rz u s , elem zés és fo g a lm i korpusz leh ető v é teszik, hogy az ő rü le te t
betegségként hozzák lé tre és veszélyként észleljék. Ilyen módon, a 19. szá­
zad elején a m o nom ánia fogalm a tette lehetővé, hogy egy teljes m értékben
orvosi jellegű nagy n o zo g ráfián belül (amely legalábbis teljesen izom orf az
összes többi orvosi nozográflával) osztályozzanak egy csomó veszélyt, azaz

Az Annales d’hygihie publique el de médecine, legale 1829 és 1922 közölt jelent meg.
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 123

hogy ezeket egy m orfológiailag orvosi jellegű d iskurzuson belül kódolják.

Ekképp jelenik meg olyasvalam inek a k lin ik ai leírása, m int a gyilkos vagy
az öngyilkos m o n o m án ia; ek k ép p lesz a tá rs a d a lm i veszélyesség a p szi­
ch iátriá n belül betegségként kódolva; v a la m in t ilyen m ódon m ű k ö d h et a
p szichiátria m int a közhigiéné elé függesztett orvostudom ány. Ugyanilyen
m ódon, a 19. század m áso d ik felében bu k k an fel az a m onom ániához h a ­
sonlóan jelentős fogalom, am ely bizonyos értelem b en ugyanezt a szerepet
játssza, csak nagyon különböző tartalom m al: ez pedig a „degenerálódás”910.
E fogalom rév én jön lé tre a tá rsa d a lm i veszély terü le té n ek elh a tá ro lá si,
kijelölési m ódja, am elyet eg y ú ttal a betegség, a patologikus státuszával is
felru h ázn ak . Azt a k érd ést is feltehetjük, hogy a skizofrénia fogalm a a 20.
században vajon nem ugyanezt a szerepet játssza-e.l(l Amikor a skizofréniát
n éh án y an olyan betegségként értelm ezik, am ely az egész tá rsa d a lm a t át­
fogja, akkor olyan d iskurzust hoznak létre, am elynek révén egy társadalm i
veszélyt b eteg ségként kódolnak. A közhigiénének ezt a p sz ic h iá tria által
biztosított funkcióját lelh etjü k fel a p szichiátria ezen jelentős epizódjainak
során, vagy ha úgy tetszik, ezen gyenge fogalm ainak sorozatában.
S zám om ra úgy tű n ik , hogy ezen á lta lá n o s jellegű kódolásokon k ívül
a p szich iá triá n ak szük ség e van az ő rü ltn ek m in t őrültnek a sajátságosán
veszélyes k a ra k te ré re , am elyet nem győzött szüntelenül k im u ta tn i. M ás­
képpen szólva, a p s z ic h iá tria attól a p illa n a ttó l fogva, hogy a közhigiéné
és a társad alo m testén ek védelm e általán o s terü le té n belül tu d á sk é n t és
h atalo m k én t kezdett el m ű ködni, m indig azon bűnök titkát k u tatta, a m e­
lyek m inden őrület m élyén lakozhatnak, vagy pedig az őrület azon m agvát,
am ely m in d e n , a tá rs a d a lo m sz á m á ra e se tle g e s e n v eszélyes eg y é n b en
rejtőzhet. Azaz, a pszich iátrián ak , annak érdekében, hogy úgy m űködhes­
sen, ahogyan az im én t le írta m , meg kellett terem ten ie az ő rü le t bűnhöz,
egyúttal a bűn őrülethez való alapvető hozzátartozását. Ez az összetartozás
teljes m érték b en szü k ség szerű , s azon feltételek részét képezi, am elyek a
p sz ic h iá triá t a k ö zh ig ién é részévé teszik. S e z é rt a p sz ic h iá tria két nagy
m űveletbe fogott. Az első m űveletnek, am elyről tavaly beszéltem önöknek,

9 A„degenerálódás” elméletéről lásd különösen: IS.-A. Morei, Traitédes dégénérescences

physiques, intellecluelles el morales de l’espéce humaine el des causes qui produisent ces variélés
maladwes, Párizs, 1857; uő, Traité des maladies mentales, Párizs, 1860; V. Magnan, Leqons
cliniques sur les maladies mentales, Párizs, 1891; V. Magnan - P.-M. Legrain, Les Dégénérés.
Élat mental et syndromes épisodiques, Párizs, 1895.
10 A Idgal mal E. Bleuler vezette be: Dementia praecox oder Gruppe der Schizophrenien,
Leipzig-Wien, 1911.
124 MIC1II5L FOUCAULT

a terep e az elm egyógyintézet; ez abban állt, hogy az őrület olyan elem zését
h o zták létre, am ely e lté r a hagyom ányostól, s am elyben az őrület n em úgy
m u ta tk o z ik , m in t a m e ly n e k m ag v a a tév es e sz m e (délire), h a n e m m in t
am elynek alapform ája a re d u k á lh a ta tla n sá g , az ellenállás, az engedetlen­
ség, a lázadás, azaz a szó szoros értelm ében a h atalo m m al való visszaélés.
E m lékezzenek csak a r r a , a m it tavaly m ondtam : végső soron a 19. századi
pszichiáter szám ára az ő rü lt m indig olyasvalaki, aki királynak hiszi m agát,
vagyis m egpróbálja érv én y e síte n i saját h a ta lm á t m in d en bevett h a ta lo m ­
m a l szem ben és h a ta lo m fölött, legyen az az in té z m é n y vagy az ig azsá g
h a ta lm a ." Vagyis a p s z ic h iá tr ia m á r az elm eg y ó g y in tézeten belül is úgy
m ű k ö d ik , m int azon n yom ozás, vagy inkább m űvelet, am elynek ré v én az
ő rü le t bárm ely d ia g n ó z isá h o z egy lehetség es veszély észlelését tá rsítjá k .
A zonban az elm eg y ó g y in tézeten kívül is vég bem egy egy nagyon h aso n ló
je lle g ű folyam ai, u g y a n is a p sz ic h iá tria az elm eg y ó g y in téze ten k ív ü l is
m indig m egpróbálta k ik u ta tn i am a veszélyt, am it az őrület von m aga után,
m ég a k k o r is, am ik o r sz e líd , békés vagy a k á r alig észrevehető ő rü le trő l
v an szó - legalábbis a 19. sz á z a d b a n ezt n agyon in ten zív en és görcsösen
m űvelte, m inthogy saját m eg alap ítása volt a tét. Az elm eorvoslásnak, hogy
igazolja az általa m űvelt, a társadalom ba való tudom ányos és tekintélyelvű
beavatkozás jogosságát, v a la m in t hogy igazolódjék m in t a közhigiéné és a
tá rsa d a lm i önvédelem h a ta lm á n a k és tudom ányának letétem ényese, m eg
k e llett m u tatn ia, hogy o tt is kép es ész rev e n n i a veszélyt, ahol sen k i m ás
n em láthatja; v alam int hogy e rre az ért képes, m ert orvosi tudás.
így az u tá n m e g é rth e tik , hogy a p szich iá tria ilyen körülm ények k ö ze­
pette m iért érdeklődött m á r igen korán, a kezdetektől fogva, a k rim in alitás
és a b ű n ö ző ő rü let i r á n t , a z a z p o n to san ak k or, a m ik o r is saját tö rté n e ti
m eg alapításának folyam ata zajlott. A k rim in á lis ő rü le t irá n t nem egy m á r
m eg tett út végén k ezd ett el érd ek lő d n i, nem azért, m e rt az őrület m in d en
lehetséges terepének átb ö n g észése után találkozott volna ezzel a feleslege­
sen tú lzó és m érték telen ő rü le tte l, am i az ölésben nyilvánul meg. H anem
a p sz ic h iá triá t m á r a k e z d e te k tő l foglalkoztatta a gyilkos őrület, m ivel a
m eg alap ítása volt a tét, v a la m in t az, hogy m iképp érvényesítheti jo g ait a
társa d alo m m eg védelm ezésének tu d ásak én t és h atalm ak é n t. Tehát a k r i­
m inális őrület iránti esszenciális, alapvető érdeklődésről van szó, a fogalom 1

11 Foucault itt elsősorban a már idézett Le Pouvoir psychiatrique c. előadás-sorozatra

utal. - Hivatkozás E. Georget De la Jolié (Párizs, 1820) e. művére, aki a következőket írja (282.
o'.): „Ha azl mondjátok [...] egy állítólagos királynak, hogy nem király, szitkokkal lóg felelni.”
 1975. FEBIUJÁR 5-1 ELŐADÁS 125

erős értelm ében; a pszich iátria különös figyelem ben részesíti a viselkedés
m in d en olyan form áját, am elynek esetén a bűn előreláthatatlan. Azt, a m i­
kor sen k i sem láthatja előjeleit, senki nem jövendölheti meg. Amikor a bűn
h irtelen , előkészület nélkül bukkan fel, valószínűtlen módon, m otívum és
in d íték nélkül, akkor lép közbe a p szich iátria, és így szól: am íg sen k i m ás
nem kép es előre jósolni a m egjelenő b ű n t, én, m in t tudás, m in t az elm e-
betegség tudom ánya, m in t az őrületről való tudás, csakis én vagyok képes
felk u tatn i a veszélyt, am ely homályos és észrevehetetlen m arad m in d en k i
m ás szám ára. Vagyis az indíték nélküli bűn, azaz a társadalom ban h irtelen
m egnyilvánuló veszély esetén, amelyet sem m iféle értelem nem világít meg,
válik érthetővé az, hogy a pszichiátriának m iért m uszáj jelentékeny figyel­
m et fordítania a szó szerin t felfoghatatlan, azaz elő reláth atatlan b ű n ö k re,
am elyeken a felderítés sem m ilyen eszköze nem talál fogást, ám am elyek­
kel kapcsolatban a p szich iá tria kijelentheti, hogy képes a felism erésü k re,
m id ő n m eg tö rténnek, sől képes őket előre is látn i, időben felism erve azt
a különös betegséget, am ely az elkövetésükben nyilvánul meg. Ez, m ond­
h atn i, a pszich iátria tró n ra léptetésének a nagy hőstette. Nyilván ism erik
az összes olyan tö rtén etet, m int hogy: ha olyan kicsi a lába, bogy belefér a
m ókusszőr topánkába, királynő lesz; ha olyan vékony az ujja, hogy rám egy
az aran y g y ű rű , k irály n ő lesz; ha a n n y ira vékony a bőre, hogy a legkisebb
bo rsó szem a felhalm ozott vánkosok a la tt felsebzi a bő rét, a n n y ira , hogy
m ásn ap reggel testét kék-zöld foltok borítják; aki teh át ezeken a próbákon
keresztülm egy, abból királynő lesz. A pszichiátria m agára szabta királysága
elism ertetésén ek em e próbáját, szuverenitása, h atalm a, tudása e lism e ré ­
sének a próbáját: én képes vagyok betegségként feltárni, m egtalálni an n ak
a jegyeit, am i pedig soha nem ad jelt m agáról. Képzeljék el, hogy v a n egy
olyan előreláthatatlan bűn, amelyet egy orvos m égis képes volna felism erni
egy diagnosztizálható vagy előrelátható őrület különös jeleként; képzeljék
el, hogy van ilyen hű n , m ondja a p szichiáter, értesítsen ek róla, s én képes
leszek felism erni; én bizony felism erem az indíték nélküli bűnt, vagyis az
abszolút bűnt, a sű rű sö d ő veszélyt a társad alo m testében. Azaz, m inthogy
k ép e s vagyok elem ezn i az in d íté k n élk ü li b űnt, k irály n ő leszek. Úgy v é ­
lem , a tró n ra em elés próbájaként, a szuverenitás elism ert hőstetteként kell
felfogni azt a szó sze rin t v iharos érd ek lő d ést, am elyet a p szich iá tria a 19.
század elején az indíték nélküli bűnök irá n t tanúsít.
Láthatják tehát, hogy igen különös és feltűnő módon egészítik ki egym ást
a b ü n te tő re n d b en m eg jelen ő p ro b lém ák és a p sz ic h iá tria igényei avagy
126 MICHEL FOUCAULT

vágyai. Egyfelől, az in d íté k n élk ü li bűn jelenti az abszolút zav art a büntető
re n d szám ára. Egy in d íté k n é lk ü li bűn esetén n em gyakorolható a büntető
hatalom . M ásfelől, a p s z ic h iá tr ia o ld aláró l, az in d íték n élk ü li bűn óriási
sóvárgás tárgya, m ivel h a sik erü l kikutatnia és elem eznie, az a pszichiátria
erejének a bizonyítéka, tu d á sá n a k próbája, h a ta lm á n a k igazolása lesz. És
ebből m e g érth etik , h o g y a k ét m e c h a n iz m u s m ik ép p kapcsolódik össze.
Egyfelől, a b ü n tető h a ta lo m m in d u n ta la n így fo rd u l az orvosi tudáshoz:
ím e, egy in d íté k n é lk ü li te tte l állok szem ben. Vagyis a r ra k érn ém , hogy
vagy találja m eg a t e tt in d íté k a it, am ely e s e tb e n gyakorolhatom b ü n tető
h a ta lm a m a t, vagy p e d ig h a ez ek et nem leli fel, az azt jelen ti, hogy ő rü lt
te ttrő l van szó. B izonyítsa be az ő rü letet, és a k k o r lem ondok a b ü n tetést
illető jogosultságom ról. Ez az a kérdés, am elyet a büntető apparátus feltesz
az orvosi tu d á s n a k . É s az o rv o si tu d á s /h a ta lo m így felel: lá th a tja , hogy
tudom ányom m e n n y ire n élk ü lö zh e te tle n , h is z e n képes vagyok k isz im a ­
toln i a veszélyt ott, a h o l sem m iféle é rte le m /in d íté k (raison) nem teszi azt
láthatóvá. M utassa m eg nekem az összes olyan bűnt, am ellyel dolga van, és
én sokuk mögött az é rte le m /in d íté k hiányát fogom felfedezni. Vagyis azt is
m eg tudom önnek m u ta tn i, hogy m inden ő rü le t m élyén a b ű n v irtu a litása
lakozik, s ez igazolja h a ta lm a m a t. Ekképp kapcsolódnak össze e szükséglet
és e vágy, avagy e zav ar és e sóvárgás. E zért volt H enriette C ornier esetének
ekkora tétje ebben a tö rtén e tb e n , amely a 19. század első harm adában, vagy
tágabban véve, első feléb en játszódik.
Mi is történik p o n to san az H enriette C ornier-ügyben? Úgy vélem , hogy
tökéletesen látszik e két m echanizm us működése. Ok, motívum, érdek nélküli
bűn: ezeket m ind, rá a d á su l ugyanezekkel a kifejezésekkel, m egtalálják az
ügyészség által szerkesztett vádiratban. A bírák igen nagy zavarban vannak
am iatt, hogy büntető h a ta lm u k a t egy olyan b ű n tett felett kell gyakorolniuk,
am ely pedig oly nyilvánvalóan a törvény a lk alm azásán ak a hatálya alá esik,
e z é rt am ik o r H e n rie tte C o rn ie r védői p s z ic h iá tria i szak értő i v élem én y t
kérnek, a kérésnek ny o m b an helyt adnak. A szak értő i vélem ényt Esquirol,
Adélon és Léveillé ír já k . M égpedig igen k ü lö n ö s vélem ényt, am elyben a
következőket m o n d ják : n é z z é k csak, H e n rie tte C o rn ie r-t több h ó n ap p a l
a h ű n elkövetése u tá n v iz sg á ltu k . El kell is m e rn i, hogy több h ó n ap p a l a
b ű n te tt u tán az ő rü le t se m m ily e n nyilv án v aló je lé t nem m u tatja . A kkor
vajon tehát m inden re n d b e n v an , s a bírák ítélkezhetnek? E gyáltalán nem .
A b írá k Esquirol v élem é n y éb ő l kiem eln ek egy m ondatot, am ely így szól:
c s a k n éh á n y n ap ig v a g y v iszo n y lag rövid ideig v iz sg á ltu k . H a több időt
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 127

ad n á n ak , világosabb választ a d h a tn á n k önöknek. És, paradox m ódon, az

ügyészség elfogadja E squirol javaslatát, legalábbis rá hivatkozva m ondja:
a rra k érem önöket, hogy folytassák, és h áro m hónap m úlva ír ja n a k egy
m ásodik szakvélem ényt. Ami jól m utatja, hogy abban a p illa n atb an , am i­
kor a törvény alk a lm a z á sá n a k a hatalom gyakorlásává kellene változnia,
kéréssel, felhívással fo rd u ln ak a pszich iátriához, illetve fatális m ódon rá
h iv atk o zn ak . E squirol, Adélon és Léveillé m áso d ik szakértői vélem énye
következik, am ely m egállapítja: ugyanaz a helyzet, m int eddig. H enriette
C ornier továbbra sem m u tatja az ő rület sem m iféle jelét. Kicsivel több időt
adtak n ek ü n k , de nem fed eztü n k fel sem m it. Ám de ha a tett p illa n atáb an
v izsg á lh a ttu k volna m eg, ta lá n fö lfed ezh ettü n k volna v a la m it.12 T e rm é ­
szetesen n ehezebb lett volna en n e k a kérésn ek eleget tenni. Ám ebben a
p illa n a tb a n H e n riette C o rn ie r védője saját s z a k á llá ra bevon egy m ásik
pszichiátert, aki nem m ás, m in t M arc, és aki, néhány hasonló ese tre hivat­
kozva, retro sp ek tív m ódon ú jraa lk o tja azt, am i szerinte tö rtén t. Ám nem
szak értő i vélem ényt készít H e n rie tte C o rn ie r-rő l, h an em te rá p iá s ülést
ta rt vele, am elynek jegyzőkönyvét a védelem irataih o z csatolják.'3 Most a
dokum entum ok e két eg y ü ttesét szeretném egy kissé elem ezni.
Adva van tehát egy indíték nélküli tett. M ihez kezd ezzel a tettel a bírói
hatalom ? Mit m ond a vád irat és a kereset? És m ásfelől, m it m ond az orvos
és a védelem ? A tetthez fűződő érdek hiányát, am it az esem ényt követő el­
beszélés és az egyszerű tanúvallom ások evidens módon k im u tatn ak , a vád
újrakódolja. Vajon milyen módon? A vád a következőket fogja mondani: persze,
az érdek nem játszik szerepet. Azaz, inkább nem is említi, nem is veti fel az
érdek kérdését, hanem a következőket fogja m ondani: ha H enriette C ornier
életét eg észéb en v essz ü k , vajon m it látu n k ? L átju k létezésén ek m ódját,
bizonyos szokásokat, életm ódot, amelyek vajon m it m utatnak? Nem sok jót.
Hiszen végül is elvált a férjétől. Kicsapongó életet élt. Két házasságon kívüli
gyerm eke született. G yerm ekeit nevelőintézetbe adta stb. M indez nem túl
szép. Tehát ha igaz is, hogy tettének nincs indítéka, ő maga teljes m értékben
m egjelenik a tettében, avagy tette diffúz módon m ár egész létezésében jelen
van. K icsapongása, házasság o n kívül született gyerm ekei, gyerm ekeinek
és család ján ak elhagyása, m indez an n ak előjátéka, analogonja, am i majd
12 J.-E.-D. Esquirol, N.-I’h. Adélon és J.-B.-F. Léveillé első szakértői jelentése szinte teljes
egészében megjelent: E.-J. Georget, Discussion médico-légale sur lafolie..., i. ni. 85-86. o.
Amásodik jelentés, amelyet egy három hónapos megfigyelés után írtak, szövegszerűen közölve:
uo. 86-89. o.
13 Ch.-Ch.-H. Maré, De lafolie..., i. m. 11,88-115. o.
128 MICHEL FOUCAULT

tö rté n n i fog, m ikor is tén y leg esen megöli azt a gyerm eket, aki m ellette la­
kott. Láthatják, hogy a te tt indítéka, avagy m egérthetó'sége problém ájának
a helyére a vád valam i m á st fog behelyettesíteni: a szubjektum hasonlóságát
a tettéhez, azaz m eg in t csa k a tett szubjektum nak való tulajdoníthatóságát.
M inthogy a sz u b je k tu m o ly an n y ira h aso n lít a te tté h e z , tette ténylegesen
h o zzá tartozik, e z é rt jo g u n k v an őt m e g b ü n te tn i, am ik o r is a te ttrő l kell
ítéle te t hoznunk. L á th a tjá k , hogyan k e rü lü n k v issza h irtelen a h íre s 64-
es cikkelyhez, am ely m e g h a tá ro z z a , hogy m ily e n feltételek m e lle tt nem
jö n szó b a a tu la jd o n íth a tó s á g , v ag y is, n e g a tív é rte le m b e n , m ik o r n e m
tulajdoníthatjuk a szu b je k tu m n a k a tettét. Ez az első újrakódolás, am elyet
m eg találu n k a v á d ira tb a n . M ásfelől, a v ád irat m egjegyzi, hogy H e n riette
C o rn ier esetében a b e te g sé g sem m ilyen szokásos jele nem található. Nem
jelenik meg az, am it a pszichiáterek m elankóliának hívnak, és nem találják
a tév es eszme sem m iféle nyom át sem . E llenkezőleg, nem csak hogy nin cs
n y o m a a téves e s z m é n e k , h a n e m tö k életes tis z tá n lá tá s s a l ta lá lk o z u n k .
A v á d ira t és a k e re s e t e z t a tö k életes v ilág o sság o t n é h á n y elem a la p já n
állap ítják meg. E lőször is, m ég m aga a tett előtt, H enriette C o rn ier tiszta
elm éjét bizonyítja az e lő re m egfontolt jelleg. Egy adott pillanatban eldönti
- ezt m aga is elism eri a k ih allg atáso k során hogy néhány perccel később
m eg fogja ölni a szo m széd asszo n y kislányát. És kifejezetten azért m egy át
a szom szédasszonyhoz, hogy m egölje a kislányt; a döntést előre m eghozta.
Másodszor, szobáját úgy rendezi, hogy elkövethesse a bűnt: egy éjjeliedényt
h ely ez az ágy láb áh o z, h o g y az zal fogja fel az áld o za t testéből kicso rd u ló
vért. Végül, előre k ita lá lt ürüggyel jelenik m eg a szom szédoknál. R agasz­
ko d ik hozzá, hogy r á b íz z á k a szóban forgó g y erm ek et. Ennek érd ek éb en
tu lajd o n k é p p e n h a z u d ik . S zín lelt é rz e lm e k e t é s gy en g éd ség et m u ta t a
g y erm e k iránt. M indez ra v asz m ódon volt k iterv elv e. A tett p illa n a tá b a n
ugyanígy jár el. Am ikor elviszi a gyerm eket, akiről eldöntötte, hogy megöli,
csókokkal borítja, sim o g atja. A szobája felé tartv a a lépcsőn felfelé, ta lá lk o ­
zik a h ázm esternővel, s ek k o r m egsim ogatja a gyerm eket. „A gy erm ek et
k ép m u tató módon s im o g a tta ” - áll a v á d ira tb a n . Végül, a v ád ira t sz e rin t
közvetlenül a tett u tá n „tökéletesen tud atáb an volt cselekedete sú ly án ak ”.
Bizonyíték rá, hogy a következőket m ondta - ez az egyik a néhány m ondat
k ö zü l, amelyek a te tt u tá n tőle elhangzottak: „E zért nekem h alálb ü n tetés
já r.” P ontosan t u d a tá b a n volt te h á t c se le k e d e te m o rá lis m e g íté lé sn e k .
És nem csak hogy a tu d a tá b a n volt, hanem , megfontolt módon, szerette volna
e m o rá lis m egítélést el is k e rü ln i, először is úgy, h o g y áldozata te sté n e k
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 129

legalább egy d arab ját elre jte tte , ahogy csak tőle telt, m inthogy k id o b ta a
fejét az ablakon, majd am ikor az anya be ak a rt jönni a szobába, ezt m ondta
neki: „Menjen el, m enjen csak el azonnal, különben még tanúskodna.” Azaz
m egpróbálta elk erü ln i, hogy tettének tan ú ja legyen. M indez, az ügyészség
keresete szerint, a bűnöző H enriette C ornier világos elm eállapotára u ta l.'4
L áthatják, a vád re n d szere abban áll, hogy elfedi, beborítja az in d íté k
kétségbeejtő hiányát, am i pedig előtte a rra indította az ügyészséget, hogy
p szich iáterek h ez forduljon. A v á d ira t elkészültekor, am ik o r eld ö n tö tték ,
hogy H e n rie tte C o rn ie r fejét fogják k ö v eteln i, a vád az in d íté k h iá n y á t
vajon m inek a jelenlétével fedte el? A z értelem (raison) jelenlétével, am it
a szubjektum világos elm éjeként értettek , azaz a tett szu b jek tu m n ak való
tu lajd o n ílása révén. Azt gondolom, hogy a z értelem (raison) jele n lé té n e k
állítása, ami megkettőzi, elfedi és elrejti a bűn felfogható indítékáraa/c (raison)
a hián y át, ez az a m űvelet, am ely a vád irato t jellem zi. A vád e lre jte tte azt
a h iányt, am i m egakadályozta a büntető hatalom gyakorlását, következés­
képp engedélyezte a törvény alk alm azását. A következő kérdést te tté k fel:
a bűn valóban érdek nélküli volt-e? A vád azonban nem m agára e kérd ésre
válaszolt, holott ez volt az ügyészség kérdése. A vád azt válaszolta: a b ű n t
teljesen tiszta elm ével követték el. A kérdés, m iszerin t a bűn érdek n élk ü li
volt-e, m otiválta azt, hogy szakértői vélem ényt igényeljenek, ám a m in t a
vád gépezete m űködésbe lépett, és a büntető hatalom érvényesítését kellett
kérni, a pszichiáterek válasza m ár nem hallgattathatott meg. V isszatértek a
64-es cikkelyhez, és a vádirat kijelentette: a pszichiáterek m ondhatnak, am it
csak a k a rn a k , m in d en a rra m utat, hogy a tettet világos elm ével követték
el. Azaz aki világos elm ét mond, tudatosságot állít, az elm ezavar hiányát,
tulajdoníthatóságot, a törvény alkalm azhatóságát. Láthatják, hogyan léptek
játék b a ebben az eljárásb an azok a m ech an izm u so k , am elyeket az im én t
m egpróbáltam általán o sság b an jellem ezni.
H a p e d ig m o st a v é d e le m o ld a lá t te k in tjü k , ott vajon m i tö rté n ik ?
A védelem pontosan ugyanezeket az elem eket fogja elővenni, az az inkább
u g y a n e z e n e lem e k h iá n y á t, a b ű n m e g é rth e tő in d íté k á n a k a h iá n y á t.
E zeket veszi ú jra elő, és m egpróbálja patologikus elem ekként m ű k ö d tetn i
őket. A védelem és M arc szak értő i vélem énye m eg p ró b álják az érd ek ek
h ián y át a betegség m eg n y ilv án u lásak én t m űködtetni: az é rte le m /in d íté k
hián y a így válik az ő rü let jelenlétévé. A védelem és a szakértői vélem ény 14

14 Vö. no. 71-87. o.

130 MICHEL FOUCAULT

ezt a következőképpen te sz ik . Először is, az é rte le m /in d íté k em e hiányát

belehelyezik v a la m ifé le á lta lá n o s tü n e tta n b a : n e m azt m utatják ki, hogy
H e n rie tte C o rn ie r e lm e b e te g , h a n e m e lő sz ö r is c sa k eg y sz e rű e n , hogy
beteg. M inden b eteg sé g n ek van kezdete. Azt fogják tehát ku tatn i, hogy m i
az, am i H enriette C o rn ie r esetében valam iféle betegség kezdetét jelezheti.
K im utatják, hogy jó h a n g u la ta csüggedtséggé változott. A kicsapongás és a
szabadosság stb. m in d e n jelét és elemét, am elyet a vád a rra h asznált, hogy
a v ád lo ttal h a s o n la to s s á te g y e a b ű n éh e z, a v é d e le m és M aré sza k értő i
vélem énye ú jra é rte lm e z i, hogy bevezesse a k ü lö n b ség et a vádlott előélete
és a bű n elkövetésének p illa n a tá b a n élt élete közé. Nincs m á r szabadosság
és kicsapongás, nincs m á r vidám és öröm teli h a n g u la t; H enriette C ornier
szomorúvá, csaknem m elankolikussá változott, gyakran leledzik a kábultság
állap o táb an , a k é rd é se k re n e m felel. H asadás jö tt létre, a tett és a szem ély
im m á r nem h aso n líta n a k egym ásra. Sőt: a két szem ély, a két élet, a létezés
k é t fázisa között s in c s e n m á r hasonlóság. Ez a tö ré s a beteg ség kezdete.
M ásodszor, m ég m in d ig az o n törekvés által vezérelv e, hogy a tö rtén tek et
belehelyezzék a betegség - m ajdnem azt m ondtam decens - tünettanába, testi
együttjárás után kutatnak. H enriette Cornier a b ű n időszakában m enstruált,
s m in t m indenki tu d ja ...’5 A n n ak érdekében, hogy a nozológia, a patológia
te rü le té n belül kódolhassák ú jra azt, am i a vád szá m á ra az erkölcstelensé­
get jelentette, hogy a b ű n ö ző viselkedés orvosi értelem b en telítetté váljék,
v a la m in t hogy elh e sse g e th e ssé k a beteges és az elítélendő közötti kétes és
k é té rte lm ű kapcsolat le h e tő sé g é t, el kell v ég e zn iü k a szubjektum v alam i­
fajta m orális átm in ő sítését - s ez lesz a védelem és M aré szakvélem ényének
m áso d ik nagy feladata. Ú gy kell teh át b e m u ta tn iu k H en riette C o rn ier-t,
m in t az általa elk ö v ete tt te ttő l teljes m é rté k b e n különböző, nyilvánvaló
és á lla n d ó m o rális tu d a to t, am ely b e n b e te g sé g fejlődik ki, vagy in k áb b ,
am ely en csupán á th ala d , m in t egy meteor. U gyanazon jeleket és elem eket
érte lm e zv e, a védelem é s a szakvélem ény a k ö vetkezőket fogja m ondani.
A m ikor H enriette C o rn ie r a te tte után k ijelentette, hogy „ezért nekem h a­
lálb ü n tetés já r”, vajon ez m it bizonyít? Azt, hogy erkölcsi tudata, általában
vett erkölcsi szubjektum ként való léte teljes m értékben feddhetetlen m aradt.
T ökéletesen tisztán látta, hogy m i a törvény, s m i tettén ek értéke. Erkölcsi
tu d a tk é n t az m aradt, a m i volt, és ezért tette n e m tulajdonítható neki m in t
erkölcsi tudatnak, jogi szu b jek tu m n ak , azaz olyan szubjektum nak, akinek
15 Uo. 110-111. o., ahol is hivatkozás található Ch.-Ch.-H. Marc „Elmebeteg” (Aliéné) szó­
cikkére, in Dictiannaire des sciences medicales, I, Párizs, 1H12, 328. o.
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 131

bű nös tetteket tu la jd o n íth a tu n k . U gyanilyen m ódon, a védelem és M arc,

k ü lö n ö sen az előbbi - a g y erm ek anyja, B elon asszony különböző ta n ú -
v allo m ásai alap já n ú jraé rtelm ezv e H e n riette C o rn ier nevezetes szavait:
„M enjen csak el, k ü lö n b en m ég tan ú sk o d n a” - a z t vélelm ezi, hogy Belon
asszony valójában n em azt h allo tta H e n rie tte C o rn ier szájából: „M enjen
csak el, különben m ég tan úskodna.” Hanem H en riette Cornier azt m ondta
n ek i: „M enjen c sa k el, m ag a f o g ta n ú s k o d n i.” És ha H enriette C o rn ie r
v a ló b a n a z t m o n d ta , „m ag a fog ta n ú s k o d n i”, a k k o r az e g y á lta lá n n e m
azt jelenti, hogy „M enjen el, m ivel nem sz e re tn é m , hogy e tettn ek ta n ú ja
leg y en ”, hanem ezt: „M enjen, szaladjon a re n d ő rség re , és tanúskodjon egy
szörnyűséges b ű n rő l.”16 Azaz, „tanúskodna” h ely ett „tanúskodni” h an g zo tt
el, am i bizonyíték a rra , hogy H enriette C o rn ier erkölcsi tudata tökéletesen
ép m aradt. Egyesek a „különben még tan ú sk o d n a” kijelentésben tisztánlátó
cin izm u st, míg m ások a m aga fo g tanúskodni” kijelentésben a valam iképp
épen m aradt erkölcsi tudat - m aga a bűn á lta l m egm utatott - fe n n m a ra d á ­
sá n a k a jelét látják.
A v éd elem e le m z é s é b e n és M arc sza k v élem én y é b en te h á t eg y é p e n
m a ra d t erkölcsi tu d ato t találu n k , a fel nem bolygatott erkölcsiség tere p ét,
egyfajta etikai tisztán látást. Csakhogy attól a p illanattól fogva, hogy M arc
és a v éd elem ezt a tis z tá n lá tá s t H e n riette C o rn ie r á rta tla n sá g a és a tett
n e k i való tu la jd o n íth a ta tla n sá g a alapvető je g y é n e k teszi m eg, m e g k ell
fo rd íta n i azt a m e c h a n iz m u st, am ely az é rd e k n élk ü li tett sajátja, avagy
m eg kell fo rd ítani az érdek nélküli tett fo g a lm á n ak a jelentését. U gyanis
sz ü k sé g e ssé v ált, hogy ez az érd ek n é lk ü li, a z a z indokol n é lk ü lö z ő tett
olyan legyen, m in t am ely képes áttö rn i az H e n rie tte Cornier épen m a ra d t
erkölcsi tudata által rep rezentált határokat. Im m á r nem egy indíték nélküli
tettel van tehát dolgunk, b ár m ondhatjuk, hogy e tett egy bizonyos szinten
való b an indíték nélküli; azonban egy m ásik szin ten fel kell benne ism erni
az erk ö lcs m in d e n k o rlá tjá t felbolygató, á th á g ó , szám ba vevő és e z á lta l
felforgató valam it, m in t egyfajta energiát, a te tt abszurditásához b e lü lrő l
hozzátartozó energiát, azt a dinam ikát, am elynek a tett a hordozója, illetve
am i őt hordozza. Fel kell ism erni azt az erőt, am ely a tetthez belsőleg tartozik
hozzá. M ásképpen szólva, a védelem és M arc elem zése feltételezik, hogy a
k érd éses tett, am en n y ib en valóban kibújik az érdekek m ech an ik ája alól,
ezt csak azért teheti, m ert egy sajátos dinam ikából szárm azik, am ely képes

,ö Ch.-Cli.-H. Marc, De la falié..., i. in. 11,82. o.

132 MICHEL FOUCAULT

felforgatni ezt az eg é sz m ech an ik át. A m ikor ú jra m egvizsgáljuk H e n riette

C o rn ie r nevezetes k ije le n té sé t: „Tudom , hogy e z é rt nekem h a lá lb ü n te té s
j á r ”, tisztába jö h e tü n k a problém a tétjével. U gyanis ha H enriette C o rn ie r
k ö z v e tle n ü l a te tt e lk ö v e té s e u tá n a z t m o n d h a tta : „Tudom , h o g y e z é r t
n ek e m h alálb ü ntetés j á r ”, vajon ez nem azt bizonyítja-e, hogy az életé h ez
fű z ő d ő érdek, a m ely m in d e n in d iv id u u m sa já tja , nem volt elég e rő s a h ­
h oz, hogy az ölés sz ü k sé g le té v e l, k észtetésév el, a gyilkos m ozdulat belső
d in am ik ájáv al sz e m b e n az akadály elv ek én t szolgáljon? L áth atják , hogy
a b ü n tető rend eg ész ö k o n ó m iáját m e n n y ire z a v a rb a hozza, szin te c sa p ­
d á b a ejti egy efféle g e s z tu s , m inthogy a b ü n tető jo g alapelvei B ecc ariátó l
az 1810-es büntető törvén y k ö n y v ig a következők voltak: m inden ese tb e n ,
am ik o r valakinek v á la sz ta n ia kell egy individuum meggyilkolása és a saját
h a lá la között, saját é le té n e k m egőrzése é rd ek éb e n m indig le fog m o n d an i
e lle n sé g e m e g g y ilk o lá sá ró l. Ám h a o ly a sv a la k iv e l állu n k sz e m b e n , a k i
hajlandó megölni azt, a k i m ég csak nem is az ellensége, tudván, hogy ez ért
a sa já t életével fog f iz e tn i, a k k o r vajon n e m e g y olyan, teljes m é rté k b e n
különös dinam ikával v a n -e dolgunk, am elyet a B eccaria, az ideológusok és
Condillac által kidolgozott m echanika, az érdekek 18. századi m echanikája
n e m képes m e g é rte n i? A zaz egy teljesen új te re p re érkezünk. A zokat az
alap v ető elveket, a m e ly e k a büntető h atalo m m űködését m eg szerv ezték ,
m o st kérdőre vonja, v ita tja , felforgatja, felh asítja, aláaknázza e m ég iscsak
p arad o x dolog, vagyis a z érd ek nélküli te tt d in am ik ája, am elynek s ik e rü l
felbolygatnia m in d en in d iv id u u m legalapvetőbb érdekeit.
S ezért láthatják, h o g y F ournier védőügyvéd beszédében és M aré szak ­
é rtő i vélem ényében ú jfa jta fogalm ak b u k k a n n a k fel, ha nem is a la k u lt ki
m ég terepük - egyelőre egy bizonytalan körvonalú területről van szó. M arc,
az orvos, a szakvélem ényében „elle n állh a tatlan irányultságról”, „e lle n á ll­
h a ta tla n affekcióról”, „sz in te legyőzhetetlen vág y ró l”, „ism eretlen e re d e tű
re tte n e te s h ajlam ró l” beszél; vagy azt m ondja, hogy H enriette C o rn ie r el­
len állh atatlan k é sz te té st érez „véres cse lek ed etek re”. Ilyen módon jellem zi
M arc a történteket. L á th a tjá k , hogy m e n n y ire végtelenül m essze já r u n k
m á r az érdekek azon m ech a n ik ájátó l, am ely a b ü n tető rendhez k ap c so ló ­
do tt. Fournier, a v é d ő ü g y v é d , egy „olyan befo ly ásró l” beszél, „am it m ag a
H en riette C ornier is h e ly te le n ít”; „egy erőszakos szenvedély e n e rg iá já ró l”;
„egy különleges á g e n s je le n lé té rő l, am ely id eg en az em beri sze rv ez ő d és
szabályos törvényszerűségeitől”; „egy stabil, változatlan meghatározottságról,
am ely m egállás n é lk ü l t a r t a célja felé”; „olyan befolyásról, am i H e n rie tte
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 133

C o rn ie r m in d e n k é p e ssé g é t lelán co lta, é s a m i fe lső b b sé g e se n ig azg a t

á ltaláb a n véve is m in d en m onom ániást”.'7 L áthatják, hogy a m egnevezé­
sek, nevek, fogalm ak, jelző k e sorozata stb., am elyek az e lle n á llh a ta tla n
d in am ik áját írják le, a k ö rü l forognak, am i egyébként m eg is van nevezve
a szövegben: az ösztön körül. Az ösztön szó szerepel a szövegben: F ournier
„barbár ösztönről”, M aré pedig „ösztönös tettről” vagy „ösztönös hajlam ról”
beszél. Meg van nevezve a szakvélem ényben és a védőbeszédben is, de azt
gondolom, ekkor m ég n em jött létre m aga a fogalom. Még nem jött létre és
m ég nem jöhetett létre, m ivel még nem létezett sem m i olyasm i a korabeli
p szich iá tria i d isk u rzu s form ációs szabályaiban, am i lehetővé telte volna
ezen teljesen új tá rg y isá g m eg n ev ezését. Am íg az ő rü le te t első so rb an a
tév ed é sh ez, az illú z ió h o z , a téves esz m é h ez, a tév h ith e z , az ig azsá g g al
sze m b e n i e n g e d e tle n sé g h e z re n d elték - m in t ahogy a 19. század elején
m ég így tettek -, addig, érth ető módon, ezen a diskurzuson belül az ösztön,
m int pyers dinam ikus elem , nem kaphatott helyet. S bár m egnevezhető volt,
nem volt m eg k on stru álv a, sem kitalálva. E zért van az, hogy F o u rn ier-n ál
és M arén ál abban a p illa n a tb a n , am ikor m egnevezik ezt az ösztönt, a m i­
kor éppen kijelölik, m eg p ró b álják v isszatereln i, átfogalm azni, feloldani,
a z által hogy feltesznek v alam i olyasmit, m in t a téves eszm e - m inthogy a
téves eszm e ebben a korszak b an még, azaz 1826-ban, az őrület konstitutív
jegye, legfőbb jelzője. M arc azzal az ösztönnel kapcsolatban, am elyet é p ­
pen m egnevezett, s am elynek felfedte belső és vak d in am ik áját H enriette
C o rn ier-n ál, a következőt mondja: „delírium os te tt” („acte de délire”), am i
nem jelent sem m it, m inthogy vagy olyan tettrő l van szó, am elyet egy téves
eszm e (délire) okoz, de itt nem ez az eset áll fenn (nem képes m egm ondani,
hogy H e n riette C o rn ie r ese té b en m iféle téves eszm érő l len n e szó), vagy
pedig a delírium os tett egy annyira abszurd lettet jelöl, am ely egyenértékű
egy téves eszmével, ám m aga nem téves eszm e. De akkor vajon mi ez a tett?
M arc nem képes m egnevezni, nem tudja kim ondani, nem tudja m egfogal­
m azn i. E zért beszél „delírium os tettrő l”. Ami F ournier-t, a védőügyvédet
ille ti, ő egy nagyon é rd e k e s an aló g iát állít fel, ám e n n e k , azt gondolom ,
n e m kell nagyobb tö rté n e ti jelentőséget tu la jd o n íta n i, m in t am ennyivel
re n d elk ezik . F o u rn ie r a következőket m ondja H e n riette C o rn ier tettével
17 Louis-Pierre-Narcisse Fournier védőbeszédét összefoglalja E.-J. Georget, Discussion
médico-légale sur lafolie..., i. ni. 97-99. Lásd teljes terjedelmében a Bibliothéque Nationale de
France Faclums gyűjteményében (8 Fin 719), Plaidoyer pour Henriette Cornier, femine Berton
accusée d’assassinat, prononce ä Vaudience de ln cour d’assises de Paris, le 24 juin IH26, par
N. Fournier, avocat stagiaire pres la Cour Royale de Paris, Párizs, 1828.
134 M ICIllíL FOUCAULT

kapcsolatban: végső so ro n úgy cselekedett, m int valam i álom ban, amelyből

csak ak k o r éb redt fel, a m ik o r m á r elkövette a tettet. Ez a m etafora ta lá n
létezett m ár a p szich iáterek n él; m in d en esetre átveszi tőlük. Ám az álom ra
Való utalásba, az álo m m al való összehasonlításba nem szabad belelátni az
álom és a vágy közötti kap cso lato k m egsejtését, am elyeket csak a 19. század
végén határoznak meg. Valójában am ikor F ournier azt mondja, „olyan volt,
m in th a álm o d n a”, a k k o r titk o n az ő rü le t-e lm e z a v a r régi fogalm át vezeti
be ú jra, vagyis azt az ő r ü le te t, am ely b en a sz u b je k tu m n in c s tu d a tá b a n
az igazságnak, am elyben a z igazsághoz vezető ú t előtte el van torlaszolva.
Ha H en riette C ornier o ly a n , m in th a á lm o d n a, ak k o r tu d a ta nem az ig az­
ság valódi tudata. Ez e s e tb e n az elm ezavar (démence) állap o tát lehet neki
tu lajd o n ítan i.
Egy új tárgy vagy új tá rg y isá g o k egész te rü le té n e k a felb u k k an ásáv al
v an d o lgunk (s ezért fo g la lk o z ta m ezzel h o sszabban), noha F o u rn ier-n ál
az álom form ájába, M a r é n á l pedig a d e líriu m o s tett k ülönös fogalm ába
áthelyezve. M egjelenik te h á t egy sor olyan elem , am elyeket a 19. század
p szich iá tria i d is k u rz u s á n b elü l fognak eln ev ezn i, le írn i, elem ezni, m ajd
fokozatosan integrálják vag y inkább kibontják őket. Késztetésekről, vágyak­
ról, irán y u ltság o król, h a jla m o k ró l, au to m atizm u so k ró l van szó; röviden,
m indazon fogalmakról, elem ekről, amelyek a klasszikus kor szenvedélyeivel
szem b en nem az e lső d le g e s re p rez en táció k h o z v a n n a k igazítva, h an e m ,
ellenkezőleg, egy sp e c ifik u s d in am ik áh o z ren d elő d n ek , am elyhez képest
a reprezentációk, a szenvedélyek, az affektusok m ásodlagos, szárm azékos
vagy aláren d elt pozícióba k e rü ln e k . Az H e n riette C ornier-ügyben jelen ik
m eg az a m ech a n izm u s, a m e ly n e k révén m eg tö rté n ik az in d íték n élk ü li
és e z é rt jogi, orvosi és m o r á lis b o trán y t okozó te tt á tfo rd ítá sa egy olyan
tetté, am ely sajátságos k é rd é se k e t intéz az orvostudom ányhoz és a joghoz,
m in th o g y az ösztön d in a m ik á já b ó l s z á rm a z ik . T ehát az in d íté k n é lk ü li
tettől elm ozdultunk az ö sztö n ö s tett felé.
S m indez abban az id ő szak b a n történt (ezt csak a történeti m egfelelések
m iatt em lítem ), am ik o r G eoffroy S aint-H ilaire k im u tatta, hogy a bizonyos
egyéneknél m egjelenő sz ö rn y sz e rű form ák csu p á n a term észettörvények
m eg za v art játék án ak a te rm é k e i.'8 U g y an ebben a k o rsz ak b an a törvény-
18 I. Geoffroy Saint-Hilaire, IUstuire générale etparticuliére des anomalies de Vorganisation
chez Vhotnme et les animaux, Párizs, 1832-1837, 4 köt.; vö. II, 1832, 174-566. o. Az értekezés a
következő alcímet viseli: Ouvrage comprenant des recherches sár les caractéres, la classification,
Viiiifluence physiologique et pathologique, les rapports généraux, les lois et les causes des
monstruosités, des variélés et vices de conformation, ou Traitéde tératologie. Ugyancsak fontos
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 135

széki p szich iátria néhány üggyel kapcsolatban felfedezte - am elyek közül

a C ornier-ügy nyilvánvalóan a legegyértelm űbb és a legérdekesebb hogy
bizonyos bűnözők szörnyszerű, azaz in d íté k nélküli tettei valójában nem
csu p án az indíték h ián y a által jelölt hézag b an , h anem az ösztönök kóros
d in a m ik á ja nyom án következnek be. Úgy vélem , ez az ösztönök fe lfed e­
zésén ek a helye. A m ikor „felfedezésről” beszélek, tisztáb an vagyok vele,
hogy n em ez a helyes kifejezés, ám nem a felfedezés érdekel, h a n e m egy
fogalom leb ető ség feltételei, m eg jelen ése és szabályozott h a s z n á la ta egy
d iszk u rz ív form áción belül. Lényeges az az összekapcsolódás, a m e ly n e k
köszönhetően az ösztön fogalma felbukkan és kifejlődik; ugyanis az ösztön
v álik az an o m ália p ro b lé m á já n a k a z z á a nagy vektorává, avagy a z z á az
operátorrá, am elynek segítségével a bűnöző szörnyszerűség és az egyszerű
patologikus őrület m eglelik együttm űködésük elvét. A 19. századi p szich i­
átria az ösztön révén válik képessé a rra , hogy az elm ebetegség és az elm e­
orvoslás körébe vonja az összes zav art és szabálytalanságot, a v iselk ed é s
összes nagy zavarát és kicsiny szab ály talan ság át, azokat, am elyek n e m a
tu lajd o n k ép p en i ő rü letb ő l erednek. Az ab n o rm ális egész p ro b lem a tik ája
az ösztön fogalm ánál fogva lesz képes m egszerveződni akörül - m égpedig
a legelem ibb és leghétköznapibb viselkedések szintjén -, am ely azelő tt az
ő rü le t problém áját alk o tta. Ezen átm en e t a kicsihez, ez a nagy eltolódás,
am elynek következtében a 19. század elejének nagy emberevő szörnye olyan
k icsin y p erv erz szö rn y ek k é a la k u lt át, a k ik a 19. század vége ó ta e g y re
in k áb b k ö rü lö ttü n k hem zseg n ek ; te h á t ez az átm enet a nagy szö rn y tő l a
kicsiny perverzhez csakis az ösztön eme fogalma révén, illetve az ösztönnek
a tudás, valam int a pszichiátriai hatalom általi h asználata és m ű k ödtetése
következtében m eh etett végbe.
Az ö sztö n fo g alm a egy m áso d ik é rte le m b e n is é rd e k lő d é sre t a r t h a t
szám ot, sőt talán leginkább ebben az értelem ben. Az ösztön révén egy eg é­
szen új problem atika keletkezik, u g y an is teljesen újszerű m ódon vetődik
fel az ő rü le t ren d jéb en a patologikusság problém ája. S ezért az H e n rie tte
C ornier-ügyet követő években felm erül egy sor olyan kérdés, am elyeket a
18. század b an m ég nem lehetett volna feltenni. Patologikus-e, h a v a n n a k
ösztöneink? Vajon betegek vagyunk-e, vagy sem , h a ösztöneink szab ad já-

megemlíteni E. Geoffroy Saint-Hilaire korábbi, e! ökész öleli munkáit: Philosophie anatomique,

Párizs, 1822 (111. fej.: „Des monstruosités lmmaines”); nő, Considerations générales sur les
monstres, comprenant une théorie des phénoménes de la monstruosité, Párizs, 1826 (amely a
Dictionnaire classique d’histoire naturelle XI. kötetének egy részlete).
156 MICUliL FOUCAULT

ték át nem korlátozzuk, h a hagyjuk kifejlődni az ösztönök m echanizm usát?

Avagy létezne az ösztönöknek egy bizonyos ökonóm iája vagy m echanikája,
am ely patologikus, b e te g és ab n o rm ális v olna? V annak-e olyan ösztönök,
am elyek önm agukban is hordoznak valam ifajta betegséget, például fogya­
tékosságot vagy szö rn y je lle g et? Vannak-e a b n o rm á lis ösztönök? Befolyá­
solhatjuk-e az ösztönöket? Javíthatjuk-e az ösztönöket? Fegyelm ezhetjük-e
az ösztönöket? Van-e tech n o ló g iája az ösztönök gyógyításának? Láthatják,
hogy ily módon az ösztö n v álik a pszichiátria e g y re jelentékenyebb helyet
elfo g laló nagy té m á já v á , lefedve a téves e s z m e és az e lm ez av ar egykori
te rü le té t is, am ely p edig, eg észen a 19. század elejéig, az őrülettel kapcso­
latos tu d ásnak és g y a k o rla tn a k a magva volt. A késztetések, a hajlam ok, a
kényszerképzetek, a h isztéria - a téves eszmét és a tévesztést abszolút módon
n élkülöző ő rü let - m e g je le n é se , az epilepszia m in t az autom atizm usoktól
való egyszerű m e g sz a b a d u lá s m odelljének az a lk a lm a z á sa , a m otoros és
a m en tális au to m atizm u so k általán o s kérdése e g y re jelentősebb és egyre
in k áb b központi helyet foglal el a pszichiátrián belül. Az ösztön fogalmával
n e m csu p án új p ro b lé m á k eg ész terepe b u k k a n fel, h an e m leh etség essé
v á lik , hogy a p s z ic h iá tr iá t belehelyezzék i m m á r n em csa k az álta la m á r
ré g ó ta alk alm azott orvosi m odellbe, hanem egy biológiai problem atikába
is. Az em beri ösztön á lla ti öszlön-e? Az em ber kó ro s ösztöne vajon az állati
ösztö n m eg ism étlő d ése-e? Az em b er a b n o rm á lis ösztöne vajon az em b er
a rc h a ik u s ösztöneinek a feléledése-e?
A pszichiátria összeszövődése az evolucionista patológiával, a pszichiátria
evolucionista ideológiával v aló beoltása e g y á lta lá b a n nem a téves eszm e
ré g i fogalm a, h an e m a z ö sztö n em e fogalm a a la p já n m egy végbe. Attól a
pillanattól fogva vált m in d ez lehetségessé, hogy az ösztön lett a pszichiátria
nagy problém ája. Végül is a 19. századi p sz ic h iá triá t, m int tudják, a század
u to lsó éveiben k ét n a g y te c h n o ló g ia foglalja k e re tb e , am elyek az eg y ik
o ld a lró l ak a d ály t k é p e z n e k elő tte, m íg a m á s ik r ó l m eg ú jítjá k . Egyfelől
létre jö n az eugenika tech n o ló g iája a következő problém ákkal: az öröklés,
a faj m eg tisztítá sa és az e m b e re k ö s z tö n h á z ta rtá s á n a k korrekciója a faj
m eg tisztítá sa révén. Az e u g e n ik a az alapítóitól kezdve H itlerig az ösztön
technológiája volt. M ásfelől, az eugenikával szem b en , létrejön az ösztönök
öko n ó m iája m e g ja v ítá sá n a k és n o rm a liz á lá s á n a k m ásik nag y tech n o ló ­
giája, egy vele egy időben felk ín á lt jelentékeny eszköz - az egyidejűség igen
figyelem rem éltó -, am i n e m m ás, mint a p szich o an alízis. Az eugenika és a
 1975. FEBRUÁR 5-1 ELŐADÁS 137

pszichoanalízis az a két nagy technológia, amelyek a 19. század végén azért

keletkeztek, hogy a pszichiátria a hatalm ába keríthesse az ösztönök világát.
E ln é z é sü k e t k é re m , u g y an o ly an h o sszú v o ltam , m in t m á sk o r. M ód­
sz e rta n i okokból hangsúlyoztam az H enriette C ornier-ügyet és az ösztön
fe lb u k k a n á s á t. M eg p ró b álta m ö n ö k n ek m e g m u ta tn i, h o g y an jö tt lé tre
a b b a n a p illa n a tb a n - olyan tö rté n e te k e n k e re s z tü l, am ely ek k ö z ü l az
H enriette C ornier-é példaszerű - egy bizonyos átalakulás. Ez az átalak u lás
végső soron lehetővé tette azt a h atalm as folyamatot, amely m ég m áig sem
fejeződött be, s am elynek k ö szönhetően az elm egyógyintézeten b elü li, a
b eteg ség re koncentráló p szich iátriai h atalom általános joghatósággá vál­
h ato tt m ind az elm egyógyintézeten belül, m ind pedig rajta k ív ü l, im m á r
n em az ő rü let, h a n e m az ab n o rm a litá s és m in d en féle a b n o rm á lis v isel­
k ed és fölött. E zen á ta la k u lá s kezdőpontja, tö rtén e lm i leh ető ség feltétele
az ö sztö n fe lb u k k a n á sá b a n le lh e tő fel. S aro k p o n tja, m e c h a n iz m u s a az
ö sztö n ö k ezen p ro b le m a tik á ja és tech n o ló g iája. C sakhogy - é s e z t sze­
re tte m volna önöknek m eg m u tatn i - ez nem egy, a p szich iá tria i tudáson
belüli felfedezésnek köszönhető, de nem is egy ideológia h a tá sá n a k . Ha a
bizonyításom pontos (m inthogy bizonyításnak szántam ), b e lá th a tjá k azt,
hogy m in ek a ny o m án k eletk e zh ettek m in d eze k az ep isztem o ló g iai - és
m ellesleg technológiai - következm ények. A hatalom m ech a n izm u sain ak
bizonyos játéka, eloszlása és egym ásba fonódása nyom án, am elyek közül
ném elyek a bírósági intézm ény, m ások az orvosi intézm ény vagy inkább
az orvosi hatalom és tudás jellem zői. Az átalak u lás elve e kétféle hatalom
közötti játékban, elkülönböződésükben és egym ásba fonódásukban, egymás
irá n ti igényükben és az egym ásban fellelt tám asztékaikban jött létre. Úgy
vélem , hogy a téves eszmék pszichiátriájáról az ösztön pszich iátriájára való
á tté ré s oka a h ata lm i m ech an izm u so k ezen összeilleszkedése, m in d azo n
következm ényekkel egyetem ben, am elyek a pszichiátria m in t tá rsa d a lm i
h atalom általánosodásához vezettek.
A következő heti óra a szünidő ellenére meg lesz tartva, és akkor m egpró­
bálom m egm utatni önöknek az ösztön 19. századi útját H enriette Cornier-től
az eugenikáig, m éghozzá a degenerálódás fogalm ának m egszerveződésén
k eresztül.
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS

A z ösztön m int a z érdek nélküli és nem büntethető bűntett értelmezési hálója

- A pszichiátriai tudás és hatalom kiterjeszkedése az ösztön problematizálásán
k e r e s z tü l - A z i Sj S. évi tö r v é n y és a p s z ic h iá tr ia á lta l k ö v e te lt szerep a
k ö zb izto n sá g terén - P szichiátria és a d m in isztra tív szabályozás, a család
á lta l igényelt pszichiátria, a z egyének kö zö tti pszichiátriai-politikai d is z k ­
rim in á n s m egalkotása - A z akaratlagos és a z akaratlan, a z ösztönös és a z
a u to m a tik u s tengelye- A tü n etta n terepének felbom lása - A p szich iá tria a
rendellenesek tudom ánya és technikája lesz - A z abnormális: a beavatkozás
tá g területe

H irtele n aggodalom fogott el, kissé ta lá n kényszeres is: n é h á n y n ap ja az

a benyom ásom tám ad t, a m ik o r v isszaem lék eztem a rra , am it ö n ö knek a
legutóbbi alkalom m al m ondtam a sélestat-i asszonyról - tudják, aki m eg­
ölte a lányát, levágta a lábát, és m egette káposztával -, hogy azt állítottam :
elítélték . E m lékeznek? Nem? Azt m o n d tam , hogy felm entették? Vagy ezt
sem ? Nem m ondtam sem m it? De legalább beszéltem róla? M in d en esetre
ha azt m ondtam önöknek, hogy elítélték, h ib a volt, ugyanis felm entették.
Ez jelentős különbség, am i a sorsát illeti (m ég ha a kislánya sorsát illetően
nem is), de nem igazán változtat azon, am it az üggyel kapcsolatban el a k a r­
ta m önöknek m ondani. E bben az ü g yben szám om ra az a heves elszá n ás
tű n t fontosnak, am ivel nek ifo g tak fellelni a bű n m eg értését és esetleg es
b ü n teth ető ség ét lehetővé tevő érdekek rendszerét.
Azt hiszem , azt m ondtam önöknek (am iben tévedtem), hogy azért ítélték
el az asszonyt, m ert ínséges időszak volt, ő pedig nincstelen; ilyen m ódon
érd ek éb en állott m egenni a lányát, m inthogy sem m i egyéb tápláléka nem
volt. Ezt az érvet valóban alk alm azták , és m ajdnem döntőleg hatott az íté­
letre. Végül m égis felm entették. Azon tény alapján m entették fel, am elyet
az ügyvédek vezettek elő: volt m ég eledele a szekrényben, következésképp
nem fűződött igazán érdeke a lánya m egevéséhez; ehetett volna m ég sza­
lo nnát, m ielőtt m egeszi a lányát, vagyis az érdekek rendszere nem játszott
140 MICHEL FOUCAULT

szerep et. M in d en ese tre ez alap já n [felm entették]. Ha tévedtem , e ln éz ést

kérek. ím e a h ely re állíto tt igazság.
Most pedig térjünk vissza a rra a pontra, am eddig elérkeztünk a legutóbbi
alkalom m al, az H enriette C ornier-eset elem zése kapcsán. Henriette C ornier
figurájában egy diszkrét, bágyadt, ham isítatlan és ném a szörny áll előttünk,
akinek ügye, úgy tű n ik , először körvonalazza nagyjából világos és explicit
m ódon az ösztön fo g alm át vagy inkább elem ét. A p szich iá tria felfedezi az
ösztönt, ám a jogszolgáltatás és a büntető gyakorlat is felfedezi. Mi az ösztön?
Olyan elem , amely két re g isz te re n is m űködhet, vagy, ha úgy tetszik, olyan
fogaskerék, amely lehetővé teszi a hatalom két m echanizm usa - a büntető és
a pszichiátriai m ech an izm u s - szám ára, hogy összekapcsolódjanak; avagy,
p o n to sab b an m e g fo g a lm a zv a, am ely n ek rév én a b ü n te tő rendszer, m in t
tudást igénylő h a ta lm i m ech a n izm u s, rá tud kapcsolódni a maga részéről
viszo n t h a ta lm a t ig én y lő p s z ic h iá tria i tu d á s m e c h a n iz m u s á ra . Ez a k ét
m ech an izm u s először tu d o tt egym áshoz kapcsolódni hatékony módon, és
vált term ékennyé az ek k o r létrejött ösztön elem e révén csakúgy a büntetés,
m int a p sz ic h iá tria re n d jé b e n . Az ösztön leh etővé teszi az érdek és m o tí­
vum n élk ü li, azaz n em b ü n te th e tő b ű n te tt jogi b o trá n y á n a k m eg érth ető
fogalm akra való lebontását; illetve, a m ásik oldalról, az indíték nélküli tett
tudom ányos ú jrafo g alm azá sát pozitív patologikus m ech an izm u sk én t. Ez
teh át az ösztön szerep e m in t a tu d á s/h a ta lo m e já té k á n a k az összetevője.
Persze az H enriette C ornier-ügy h atáreset. A 19. század első h a rm in c ­
n eg y v en év éb en az e lm e o rv o slá s csak a k k o r n y ú l az ösztönhöz, a m ik o r
nem te h e t m ásképp. C sak is téves eszm e (délire), elm ezav ar (démence), e l­
mebaj (aliénation) hiányában - amelyek nagyjából k örülírják a pszichiátria
tárgyát - , vagyis szélsőséges esetben fordul az ösztönhöz. Egyébként pedig
elegendő m egbizonyosodni róla, hogy a ig. század eleji p szich iátria nagy
taxonóm iai felépítm ényében az ösztön helye m e n n y ire behatárolt. E bben
az építm ényben az ösztön csupán egyetlen alterü le th e z kötődik, am elyhez
viszont egy sor különböző ő rü let tarto z ik - folytonos ő rü let, m egszakított
ő rület, to tális ő rü let, ré szleg es ő rü let (vagyis az ösztön csak a viselkedés
egyetlen te rü le té t é rin ti). A ré szleg es ő rü le te k között sze rep e ln e k azok,
amelyek csak az in tellek tu st érin tik , de a viselkedés egyéb területeit nem ,
illetve azok, am elyek, ellenkezőleg, a viselkedés egyéb részeit érik, de az
intellektust nem. Ebben az utóbbi kategóriában találu n k egy bizonyos fajta
őrületet, am ely nem á ltaláb a n befolyásolja a viselkedést, hanem csak egyik
típusát. Például azt a viselkedést, amely gyilkosságra irányul. Ekkor, ezen a
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 141

pontosan m eghatározott terü le te n látjuk felbukkanni az ösztönös ő rü letet,

am ely a taxonóm ia p iram issze rű építm ényének utolsó összetevője. Az ösz­
tönnek teh át olyan helye van, amely politikai értelem ben nagyon lényeges
(a 19. század eleji ko n flik tu so k b an , a m egfogalm azott k ö v etelésekben, a
hatalom elosztásában és újraelosztásában); ám episztem ológiailag nagyon
kevert és alárendelt elem .
A következő problém át próbálom m a m egoldani: hogyan v álhatott ez az
episztem ológiai értelem b en terü leth ez kötött és alárendelt elem abszolúte
lényegbevágóvá, olyannyira, hogy képes volt a pszichiátriai gyakorlat nagy­
jából teljes terepét m eg h atáro zn i és lefedni? Sőt, nem csak hogy képes volt
a terü le t egészét lefedni és átitatni, hanem a pszichiátriai hatalom és tu d ás
kiterjedésének, m egsokszorozódásának, h a tá ra i folytonos tág ításán ak , b e ­
avatkozási területe szinte végtelen kiterjedésének ez az elem, az ösztön vált az
elvévé. Ma tehát a pszichiátriai hatalom és tudás az ösztön problem atizálásán
keresztü l végbem ent általán o ssá válását szeretném tanulm ányozni.
E zt az á ta la k u lá st sze retn ém elhelyezni ahhoz képest, a m it o k a in a k ,
m eghatározó elem einek tekinthetünk. Sem atikusan a következőket m ond­
hatjuk. Három folyam at nyom ása alatt m ent végbe az átalak u lás, am elyek
m in d eg y ik e felelős a p s z ic h iá triá n a k a h a ta lo m m e c h a n iz m u s a ib a való
beillesztéséért (itt azon hatalm i m echanizm usokról van szó, amelyek hozzá
képest külsők). Az első folyamat, amelyet röviden idézek fel, azzal jellem ez­
hető, hogy legalábbis F ran c ia o rszá g b an (a többi is ország b an h a s o n ló a n
játszódott le ez a folyamat, de időben eltolva vagy kissé m ás törvényi szabá­
lyozás alapján), nagyjából az 1840-es évek táján, a pszichiátria egy új adm i­
n isztratív szabályozás részévé vált. E rről az új intézm ényes szabályozásról
m á r ejte tte m n é h á n y szó t a m ú lt év b en , az elm e g y ó g y in té z e te n b e lü li
p szich iátriai hatalom létrejötte kapcsán.1 E bben az évben elm egyógyinté­
zeten kívüli szem pontból szeretn ék róla beszélni. Ez az új a d m in isztratív
szabályozás lényegében a híres 1838 -as törvénnyel kristályosodott ki.2 Önök
tu d ják - tavaly m ár beszéltem róla egy keveset -, hogy az 1838-as törvény,
egyéb dolgok m ellett, m eg h atá ro zz a a hivatalból való elhelyezést, vagyis
1 Vö. Különösen Michel Foucault már idézett előadásával: LePouvoirpsychialrique (1975.
dec. 5.).
'2 Az „elmebetegekről szóló 1858. jón. 5()-i törvény orvosi-jogi vizsgálata” és egy bekezdés
a „hivatalból elhelyezettekről” és az „önkéntes elhelyezettekről” (az 1840. aug. 14-i miniszteri
köri rat alapján megfogalmazva) megtalálható in II. Legrand du Saulié, Traité de médecine
légale el de jurisprudence médicale,
Párizs, 1874, 556-727. o. Vö. még: II. Legrand du Saulié-G. Berryer-G. Ponchet, Traité de
médecine légale, de jurisprudence médicale el de toxicologie, Párizs, 1862, 2. köt. 596-786. o.
 142 MICHEL FOUCAULT

egy elm ebeteg p s z ic h iá tria i k ó rh ázb an v aló elhelyezését a közigazgatás,

m ég p ed ig a p re fe k tú ra k é ré s e vagy in k á b b p a r a n c s a a la p já n .1 H ogyan
szabályozza az 1838-as tö rv é n y a h iv a ta lb ó l való elhelyezést? E gyfelől,
specializált in tézm ényben kell történnie, azaz olyanban, am ely elsősorban
betegek fogadására, m ásodsorban gyógyítására alkalm as. Az 1838-as törvény
tehát pontosan m egszabja a b ezárás orvosi jellegét, m inthogy gyógyításról
v an szó, orvosi és sp e c ia liz á lt jellegét, m in th o g y elm ebetegek fogadására
alkalm as intézm ényről v an szó. A pszichiátriát az 1838-as törvény szentesíti
m ind orvosi diszciplínaként, m ind pedig az orvosi gyakorlat terepén belüli
specializált d iszcip lín ak én t. Másfelől, vajon m ilyen eljárás alapján érhető
el a hivatalból való elh e ly e z é s ezekben az in tézm én y ek b en ? A p refek tú ra
döntése alapján, am ely et a döntést m egelőzően készített orvosi igazolások
kísérnek (de amelyek a döntést egyáltalán nem kötik meg). Ugyanis az orvosi
igazolás, ha úgy tetszik , a z in téze ti e lzá rás k érelm ezé sé n ek bevezetőjéül
szolgál a prefektúra szám ára. Azonban ez nem szükségképp van így; m iután a
prefektúra dönt az elzárásról, a specializált intézm énynek, illetve orvosainak
orvosi jelentést kell írn iu k az intézm ényben e lz á rt egyén állapotáról, ám e
jelentés következtetései e g y á lta lá n nem kötik a prefektúrát. Azaz m inden
további nélkül elő fo rd u lh a t, hogy v alak it p u s z tá n a p re fek tú ra re n d elete
alapján z á rjan ak el. Az o rvosok m egállapítják, hogy nem áll fenn elm ebaj,
az elzárás azonban tov áb b ra is fennm arad. Az 1838-as törvény alapján tö r­
ténő, hivatalból való elh ely ezés h arm adik jegye, hogy az elzárást az egyén
elm ebetegségének kell in d o k o ln ia, am ely elm eb e te g ség vélhetően v eszé­
lyezteti a közrendet és a közbiztonságot. L áth a tják , hogy az orvos szerepe
vagy inkább az orvosi fu n k ció rákapcsolódása a közigazgatási apparátusra
v ilágosan és m égis k é té rte lm ű e n van m eg h atá ro zv a . U gyanis az t 8 3 8 -as
törvény szentesíti a p sz ic h iá tria szerepét m in t a közhigiéné tudom ányos és
specializált technikáját; de azt is láthatják, hogy a rra készteti a pszichiátriát,
illetv e a p szich iátert, h o g y szem besüljön egy olyan problém ával, am ely a
p szich iátria hagyom ányos tudom ányos ökonóm iájához képest teljesen új.
Egykor, p éld áu l a b b a n a k o rsz ak b an , a m ik o r a cselek v ő k ép telen ség
m egállapítása volt az ő rü le te t illető nagy jogi eljárás, m indig az volt a prob­
lém a, hogy m eg tu d ják , v ajo n a szóban forgó sz u b je k tu m nem hordozza-e
m ag áb an nyilvánvaló, av ag y re jte tt m ódon az elm ez av ar állapotát, am ely
jogi szubjektum ként cselek v ő k ép telen n é ten n é, a jog alanyaként diszkva-
5 Vö. Cli. Vallette, Attributions du préjet d’apres la lói du 30juin 1S3S surles aliénés. Dépenses
de ce service, Párizs, 1896.
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 145

lifik áln á.4 Vajon nem hordoz-e m agában egy olyan tudatos vagy öntudatlan
állapotot, elm ebetegséget (alienation de conscience), amely m egakadályozná
alapvető jogainak a gyakorlásában? Csakhogy láthatják, az 1858-as törvény
életbe lépése óta a pszichiáterhez intézett kérdés a következőképp m ódosul:
egy olyan egyénnel van dolgunk, aki hajlam os m egzavarni a re n d e t vagy
v eszély eztetn i a közbiztonságot; m it m o n d h at a p szich iáter e z a v a r vagy
v eszély esetleg es b ek ö v e tk e ztét illetően? Az a d m in is z tra tív d ö n té s s e l a
za v art, a rendetlenséget, a veszélyt illető kérdési intézik a pszichiáterhez.
A m ik o r a p szich iáter egy hivatalból elhelyezett beteget vizsgál, e g y sz e r­
re k ell felelnie a p sz ic h iá tria , eg y szersm in d a veszély és a re n d e tle n s é g
term in u saib an ; értelm ezn ie kell egyfelől az ő rü let, a betegség, m ásfelől a
zavar, a rendetlenség, a veszély közötti lehetséges kapcsolatokat, an é lk ü l
hogy következtetései b árm ire is köteleznék a prefektúrát. Azaz im m á r nem
a cselekvőképtelenség nyom airól van szó a tudat, hanem a veszély gócairól
a viselkedés szintjén. Ebből következően láthatják, hogy ezen új ad m in iszt­
ratív szerep, azaz a pszichiátriát megkötő új adm inisztratív kötelék nyom án
szükségképp új típusú tárgyiságok jelennek meg. A pszichiátriai elem zés,
nyom ozás, bekerítő felosztás egyre inkább áthelyeződik arról, am it a beteg
gondol, arra , am it tesz; a rró l, am it képes m eg érten i, arra, am it hajlam o s
elkövetni; valam int arról, am it tudatosan akarhat, arra, ami viselkedésében
a k a ra tla n u l hekövetkezhet. E gyúttal láth atják , hogy teljesen m eg fo rd u l a
fontossági so rrend. A m o n o m án ia, ezen egyedi, szélsőséges, szö rn y szerű
e se t az ő rü let olyan előfordulását jelen tette, am ely egyediségében r e tte ­
n ete se n veszélyessé v álh ato tt. A pszich iáterek pedig azért tu lajd o n íto ttak
a k k o ra jelen tő ség et a m o n o m án ián ak , m e rt bizonyítékként m u ta th a ttá k
fel, hogy igenis létez n ek olyan esetek, am ik o r az ő rü let v eszély essé v ál­
h a t. A p szich iá te rek n e k a z é rt volt rá sz ü k sé g ü k , hogy d e fin iá lh a s s á k és
m egalapozhassák a közhigiéné szabályozó ren d szerein belüli h atalm u k at.
A zonban e szörnyszerű esetekben a veszély és az őrület közötti kapcsolatot
m ost m ár nem kell a p szichiátereknek létrehozniuk, bebizonyítaniuk vagy
fe lm u tatn iu k . Az ő rü le t és a veszély közötti kapcsolatot m aga a k özigaz­
g atás jelöli ki, m in th o g y egy individuum ot ak k o r helyez el h iv atalb ó l, ha
ténylegesen veszélyes, vagy elm ebetegsége, beteg m ivolta v eszély t jelent
* Lásd A. LainguijLa Kesponsabilitépénale dans fanden droit (XVle-XVIIle siede), Párizs,
1970, 173-204. o. (II. köt. I. fej.: „La démenee et les états voisins de la démence”), amely ugyancsak
utal a Michel Foucault állal bemutatott dokumentációra: Histoire de laJolié á l’áge classique, i.
in. 130-153. o. (magyarul: A bolondság története, i. in. 193-201. o.), hogy bemutassa a jogászok
közömbösségét az elmebetegségek osztályozásait is tartalmazó elzárási jegyzékek iránt.
144 MICHEL FOUCAULT

az em berekre vagy a közbiztonságra. Már n in cs szükség m onom ániásokra.

Azt a politikai jelleg ű bizonyítást, am elyet a m o n o m án ia episztem ológiai
felép ítéséb en k u ta tta k , s a m e ly p o litik ai s z ü k s é g le tk é n t je le n tk e z e tt, a
közigazgatás m ost k ielég ítette, sőt túlteljesítette. A hivatalból elhelyezettek
autom atikusan veszélyesnek m inősülnek. A hivatalból való elzárás révén a
közigazgatás m agától é s v aló ságosan is létre h o zza azt a szintézist veszély
és ő rü le t között, a m e ly e t a z e lő tt a m o n o m á n iá n a k elm életi é rte le m b e n
k ellett k im utatnia. A v eszély és ő rü let közötti sz in té z ist nem p u sztán n é ­
hán y esettel, néhány kivételes és szörnyszerű szubjektum m al kapcsolatban
v ég zi el, hanem az ö ssz e s b e z á rá s ra u talt in d iv id u u m m a l kapcsolatban.
E b b ő l következően a g y ilk o s m o n o m án ia e ttő l fogva m á r nem lesz az a
fajta nagy p o litik ai-jo g i-tu d o m án y o s problém a, a m i volt a század elején,
h iszen a gyilkolásra irá n y u ló vágy, de legalábbis a veszély, a rendetlenség,
a h a lá l lehetősége lefe d i a teljes elm egyógyintézeti populációt. M indazok,
a k ik elm eg y ó g yintézetben v a n n a k , v irtu á lis a n h a lá lo s veszély hordozói.
Ilyen módon a kivételes, a nagy, a gyilkos szörny - m in t a Sélestat-i asszony,
H en riette Cornier, L é g e r vagy Papavoine - u tó d a, tipikus és hivatkozható
fig u rá ja im m á r n e m a g y ilk o s m o n o m án iás, h a n e m a kis k én y szeres: a
szelíd, az engedelm es, a szorongó, a kedves, aki term észetesen ölni akar,
de egyúttal tudja is, h o g y ölni fog, hogy képes len n e ölni, ezért u d v ariasan
m eg k éri a családját, a k ö zig azg atást, a p szichiátert, zárják be, hadd ré sze­
süljö n abban a s z e re n c sé b e n , hogy nem képes gyilkolni.
S így H enriette C o rn ie r-v a l sz e m b e á llíth a tju k a z t az esetet, am ely rő l
a legutóbbi alk a lo m m a l b eszéltem önöknek, s am ely h ez B aillarg er 1847-
b en fűzött k o m m en tárt (m aga az eset 1840-ből [jav.: 1839-ből] szárm azik ,
v a g y is közvetlenül a z 1838-as törvény elfo g a d ása u tá n i időszakból). Az
e s e tr e Gratiolet h ív ta fel B a illa rg e r figyelm ét.5 A következőképpen szól.
Egy Glenadel n ev ezetű L ot m egyei gazdálkodó m á r igen fiatalon (tizenöt
éves kora körül, m íg a tö rté n e t időszakában m á r több m int negyvenéves,
összesen tehát h u szo n h a t éve) késztetést érez a rra , hogy megölje az anyját.
M ajd m iu tán anyja te rm é s z e te s h a lá lla l m eg h al, ölési vágya áttev ő d ik a
sógornőjére. De m ég elő tte, hogy elm eneküljön e veszély elől, hogy kijátsz-
sza gyilkos vágyát, je le n tk e z ik a hadseregbe, a m in e k révén elk erü li, hogy
an y ját megölje. Többször is kim enőt kap, ám nem él vele, nehogy elkövesse

s Jean Glenadel esetére Pierre-Louis Gratiolet hívta lel Jules-Gabriel-Franpois Baillarger

figyelmét, aki ezt Recherchen nur l ’a natomie, la Physiologie el la pathologic du Systeme nerveux
c. könyvében elemzi (Paris, 1847, 394-599. o.).
 1«75. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 145

a gyilkosságot. Végül leszerelik. Nem ak ar hazam enni, de aztán m egtudja,

hogy anyja u tán a sógornője is m eghalt, így az tá n hazatér. Ám szerencsét­
lenségére ez csak ré m h ír volt, sógornője él, ő pedig m ellette telepszik le.
És m in d e n egyes a lk a lo m m a l, am ik o r vágya, hogy m egölje, tú ls á g o s a n
sürgetővé vagy erőszakossá válik, nagy láncokkal és lakatokkal odalcötöz-
teti m agát az ágyához. Ekkor, egy kis idő elteltével, 1840 körül, családjával
egyetértésben, vagy a család, egyetértésben vele, hivat egy törvényszolgát,
azt hiszem , egy orvos kíséretében, aki felm éri az állapotát, hogy m egtudja,
m it lehet tenni, illetve hogy vajon be lehet-e őt zárni. R endelkezésünkre áll
e törvényszolga látogatásának a jegyzőkönyve,6 aki elm esélteti Glenadellel
az életét, és kikérdezi például arról, hogyan is szeretné m egölni a sógornő­
jét. Ágyához van tehát kötözve láncokkal, lakatokkal stb.; az egész család
összeg y ű lik az ágy k ö rü l, a sógornő u g y an csak , m eg a lörvényszolga is.7
Ekkor felteszik neki a kérdést: „Hogyan akarja megölni a sógornőjét?” Ebben
a pillanatban könny futja el a szemét, sógornőjére néz, és így felel: „a legsze­
lídebb eszközzel”. M egkérdezik tőle azt is, hogy fivérének és unokaöccsének
szom orúsága nem ta rta n á -e vissza m égiscsak e tettől. Mire azt feleli, hogy
term észetesen sajnálná, ha fájdalm at okozna fivérének és unokaöccsének,
ám nem találk o zn a fájdalm ukkal. Hiszen közvetlenül a g y ilkosság u tán ,
am en n y ib en elkövetné, b ö rtönbe vetnék és kivégeznék, am it a leginkább
óhajt e világon, hiszen gyilkolási vágya m ögött halálvágya rejtőzik. Ekkor
afelől érd ek lő d n ek , hogy a gyilkolás és a h a lá l e kettős vágya o k án n em
kív án n a-e erősebb kötelékeket és nehezebb láncokat, m ire helyeslőleg ezt
feleli: „M ekkora öröm et is okoznának nekem !”8
Úgy vélem , ez az e se t figyelem re m éltó. N em azért, m e rt ez le n n e az
első alk alo m , hogy a p sz ic h iá tria i iro d a lo m b a n ta lá lk o z u n k az zal, ak it
tisztelettu d ó m o n o m á n iá sn a k fogok n ev e zn i.a E squirol m á r jó n éh á n y at

“ Vő. a gazdálkodó és az egészségügyi hivatalnok között lezajlott beszélgetésről szóló

jelentéssel, uo. 394-3911. o.
7 „Glenadelt az ágyán ülve találtam, nyaka körül kötéllel, amelyet a másik végével az
ágyhoz rögzítettek; karjait csuklójánál fogva összekötözték egy másik kötéllel.” (Uo. 394. 0 .)
8 „Minthogy nagyon izgatott állapotban találtam, megkérdeztem tőle, vajon elég erős-e a
kötél, amely karjait köti össze, s nem érez-e magában erőt, hogy kiszabaduljon. Tett egy próbát,
majd így szólt: - Azt hiszem, hogy képes lennék rá. - S ha valami olyasmit adnék önre, ami
karjait erősebben kötözi össze, elfogadná-e? - Alegnagyobb tisztelettel, uram. - Akkor tehát
megkérem a csendőrségi tizedest, hogy kölcsönözzön nekem egy olyat, amivel a rabok kezeit
köti össze, és elküldetem magának. - Igazán örömet okozna.” (Uo. 398. o.)
“ Valójában a hivatalnok ezt írta: „Meggyőződésem, hogy Jean Glenadel delíriumos mo­
nomániába 11 szenved, amelyet nála a gyilkolásra való ellenállhatatlan késztetés jelez.” (Uo.
398-399. o.)
146 MICHEL FOUCAULT

e m líte tt.10 H anem m e r t e n n e k a m eg fig y elésn ek k ü lö n leg es é rté k e van.

E lőször is, azon e lm é le ti, p sz ic h iá tria i k ö v etk eztetések m iatt, am elyeket
B aillarg er fog levonni b elő lü k , és am ely ek re n em so k ára még visszatérek;
de a z é rt is, m ert olyan e s e trő l van szó, am elyik tudom ányosan, erkölcsileg
és jogilag is tökéletes. U g y a n is sem m iféle valódi b ű n te tt nem okoz b en n e
z a v art. A beteg tö k é le te s e n tu d a tá b a n v a n á lla p o tá n a k ; p o n to san tu d ja,
hogy m i történt; felm éri vágya, késztetése, ösztöne in ten zitását; felism eri
ellenállhatatlan m ivoltát; m aga követeli a láncokat és talán még az elzárást
is. Azaz tökéletesen já ts s z a a b eteg ség év el tis z tá b a n lévő beteg sze rep é t,
elfogadva, hogy fölötte jogi-közigazgatási-pszichiátriai értelem ben re n d el­
kezzenek. Másodszor, a c sa lá d m aga is jó és tiszta. A beteg vágyával szem ­
besü lv e, felism eri e k é s z te té s e lle n á llh a ta tla n m ivoltát, ez ért leláncolja.
Majd, a közigazgatás jav asla ta in a k engedelm eskedő jó családként, érzékelve
a veszély fen n forgását, e g y tö rv én y sz o lg á ért k ü ld et, aki szab ály szerű en
k o n statálja a beteg á lla p o tá t. A lörvényszolgát illetően azt gondolom, b ár
n e m vagyok benne b iz to s , hogy ő is jó, a k i o rv o st vesz m aga m ellé k ís é ­
rő k én t, hogy m egfelelően alá tá m a sz to tt ü gyiratot állítson elő a hivatalból
való elhelyezés vagy ö n k é n te s elhelyezés (ez esetb en nyilván az utóbbiról
lesz szó) céljára, a leg k ö zeleb b i elm eg y ógyintézetben. Az együttm űködés
tökéletes példájával ta lá lk o z u n k teh át az orvoslás-igazságszolgáltatás-csa-
lád -b eteg viszonylataiban. Ö nm agát alávető beteg, n y u g talan család, éber
törvényszolga, tudós o rv o s: k ö rb ev eszik , b e k e rítik , lelán co lják , elfogják
a g yilkolás és a h alál v á g y á t, am ely itt tisz ta fo rm á b a n m utatkozik, m in t
kétértelm ű, avagy k é tsz e re s halálvágy. A beteg, am ennyiben veszélyt jelent
önm aga szám ára, m ások s z á m á ra is veszélyt jelent, és a veszély e kicsiny,
sötét, abszolút, tiszta, de tö k é le te se n láth ató részec sk é je körül m in d en k i
összesereglik. Ila úgy te ts z ik , a p szich iá tria i szentség elem ében vagyunk.
K özépütt a h alálö sz tö n lá th a tó tis z ta fo rm á já b a n , é p p e n m ost s z ü le te tt
m eg. M ellette található a b eteg , aki a hordozója, aki által keletkezik; túlsó
o ld alán a tiltott nő, ak i a tá rg y a ; végül m ögö ttü k a törvényszéki borjú és
a p s z ic h iá tria i szam ár. E z n e m in ás, m in t a b e tle h e m i jelen et, az is te n i
gyerm ek, a halálösztön sz ü le té se , am ely ép p en m ost v álik a p szich iá tria i
vallás elsődleges és alap v e tő tárgyává. A m ikor „h alálö sztö n rő l” beszélek,
ak k o r m agától értető d ő en n e m v alam i olyasm it a k a ro k m egnevezni, am i

,0 J.-E.-D. Esquirol, Des maladies mentales considérées sous les rapports medical, hygiénique
el medico-legal, I, Párizs, 1858, 376-595. o.
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 147

a freu d i fogalom előképe volna." Csupán azt ak a ro m m ondani, hogy am i

itt teljes tisztaságában m egjelenik, az lesz im m á r a pszichiátria k itü n te te tt
tárgya: az ösztön, m ég p ed ig am en n y ib en a veszély, a h alál - a b e te g és a
k ö rü lö tte lévők h alála - leg tisztáb b és legabszolútabb fo rm áján ak a h o r­
dozója, am i m egköveteli m ind a közigazgatás, m ind a p szichiátria beav at­
kozását. M egpróbálom ö n öknek elm ag y arázn i, m ié rt és hogyan v á lik ez
a p szich iátria m ásodik születésévé, avagy a p szich iá tria igazi születésévé
a p ro to p szich iá tria ep izódja u tá n , am ely v ég ü l is az elm ebaj (a lién a tio n
m entale) elm élete avagy orvoslása volt. E nnyit a k a rta m önöknek e lm o n ­
dani e rrő l az első folyam atról, amely az ösztön ezen elem ének, v a la m in t a
p szich iátriai h atalo m n ak és tu d ásn ak az általán o ssá válásához vezet: ez a
p szich iátria egy új ad m in isztratív rendbe való beillesztését jelenti.
Másodszor, a m ásik folyam at, amely m egm agyarázza ezt az általán o ssá
v álást, az a családi kérvén y ezés ú jraszerveződése. Ism ét csak az 1838-as
törvényre kell utalni. Az 1838-as törvénnyel megváltozik annak a term észete
és szabályai, ahogyan a csa lá d a p szich iátriai és jogi intézm ényes h a ta l­
m akhoz viszonyul. Már nincs szükség a családra a bezárás kieszközléséhez;
a c sa lá d n a k m á r n in c s m eg az a két eszköze, am i a n n a k idején m egvolt;
avagy m á r nem rendelkezik velük ugyanolyan módon. Azelőtt [létezett] két
eszköz: az egyik a m inden további nélküli elzárás az apai hatalom nevében,
am ely rövid úton, h irte le n tö rtén ik , de jogilag kétséges; a m ásik a cselek­
vőképtelenség b e b izo n y ításá n ak nehéz és összetett folyam ata, am ely n ek
során a családi tanács összehívására, valam int a rra a jogi p ro ced ú rára volt
szükség, am elynek a végén az e rre a célra k ialak íto tt bíróság b ez ára th a tta
az egyént. Az 1838-as törvény óta lehetővé vált a beteg közvetlen környezete
szám ára, hogy kérelm ezzék azt, am it úgy hívnak, hogy önkéntes elhelyezés
(ez term észetesen nem azt az elhelyezést jelenti, am it m aga a beteg akar,
hanem amit a környezete akar a számára). Tehát lehetőség nyílott a közvetlen
környezet, elsősorban a közeli család szám ára, hogy kezdem ényezzék az
elzárást, de a kérelem hez, az elzárás előtt, be kellett szerezniük egy orvosi
v élem é n y t m in t igazoló d o k u m e n tu m o t (m íg n em a p re fe k tu sn a k n in c s

" A„Todestriebe” (halálösztön) fogalmát lásd in S. Freud, Jenseits des Lustprinzips, Leipzig-
Wien-Zürich, 1920. (Magyar ford.: /1 halálösztön és az életösztönök, Múzsák, 1991.) A Michel
Foucault állal hangsúlyozott különbség megértéséhez vö. J.-.I. Virey „Instinct” szócikkével
in Dictionnairedes sciences medicales, XXV, Párizs, 1818, 567-413. o.; az „Ösztön” szócikkel in
.1. Laplanche - .1.-11. Ponlalis, Vocabulaire de la psycltanalyse, Párizs, 1990,208. o. (1. kiadás:
Pári zs, 1967); ill. Ch. Hycroft „Instinct” szócikkével in /1 Critical Dictionary ofPsychoanalysis,
London, 1968.
148 MICHEL FOUCAULT

é rre szüksége, a család csa k az orvosi igazolás rév én érheti el az önkéntes

bezárást). Az elzárást követően az intézm ény o rvosának meg kell szereznie
a prefektus jóváhagyását, illetve jóvá kell h ag y n ia azt az igazolást, am elyet
a beteg beszállításakor állíto tta k ki. A család közvetlenül az orvosi tudásra
és h a ta lo m ra lesz teh át rák ap cso lv a, alig kell a joghoz vagy eg y általáb an
a közigazgatáshoz fo ly am o d n ia. Az orvostól k ell k érelm ezn ie m in d a b e ­
z á rá s indoklását, m ind p ed ig a b ezárás jogosságát utólagosan m egerősítő
sz ü k s é g e s d o k u m e n tu m o k a t. E m ia tt m e g v á lto z ik az a m ód, ah o g y a n a
család a pszichiátriához folyam odik. M egváltozik form ájában. Im m ár nem
a tág értelem ben vett csa lá d (családi tan ác sk én t összeülő csoport), hanem
a sz o ro sa n é rte tt c s a lá d fog k ö zv e tle n ü l az o rv o sh o z folyam odni, s m á r
n em azért, hogy m e g á lla p ítsa a beteg jogi cselek v ő k ép telen ség ét, h anem
hogy jellem ezze a család o t fenyegető veszélyt. M ásodszor, ez a form ájában
m egváltozott kérelem ta rta lm á b a n is m egújul. U gyanis m ost m á r az ő rü lt
m in t a saját csa lá d jára leselk e d ő veszély tű n ik fel, azaz a család i kapcso­
lato k v áln ak azzá a p o n ttá , am ely re a p sz ic h iá tria i tudás, d iagnosztika és
p ro g n ó zis rá k ap cso ló d ik . A p sz ic h iá triá n a k m o st m á r nem lesz feladata
a b e te g tu d a ti á lla p o tá n a k , sz a b a d a k a r a tá n a k a m e g h a tá ro z á sa , m in i
volt a c.selekvőképtelcnség m e g á lla p ítá s á n a k e se té b e n . H a n e m egy sor
v iselk ed ést kell p sz ic h ia triz á ln ia , zavarokat, fenyegetéseket, veszélyeket,
am elyek m ag ata rtásm ó d o k at jelölnek, azaz n e m tarto z n ak a d eliriu m , az
e lm e z a v a r és az elm e b a j k ö ré b e . Im m á r a g y e rm e k -sz ü lő , fiv ér-n ő v ér,
férj-feleség közötti, a család o n belüli m egzavart kapcsolatok v álnak a pszi­
c h iá tria vizsgálódásának terep év é, döntési pontjává, beavatkozási helyévé.
A pszichiáter a családon belüli leghétköznapibb veszélyek ügynökévé válik.
A pszichiáter lesz a családorvos a szó két értelm ében is: ő az az orvos, akihez
a család folyamodik, aki a család akaratából v álik orvossá, de n eki kell azt
is gyógyítania, am i a család o n belül történik. Ő az az orvos, ak in ek orvosi
értelem ben kell kezelnie azokat a zavarokat, nehézségeket stb., am elyeknek
te re p e m aga a családi szín tér. Vagyis a p szich iá tria a m egjavítás te ch n ik á­
ja k é n t alapozódik m eg, de e g y ú tta l a h e ly re á llítá s tech n ik á ja k én t is, am i
a családok im m anens ig azság szo lg áltatását illeti.
Úgy vélem , az a szöveg, am ely a legjobban jellem zi a p sz ic h iá tria és a
csa lá d kapcsolatában b e á llt em e nagyon fontos változást, Ulysse T rélat La
Folie lucide [A tisz tá n lá tó ő rü le t]12 cím ű 1861 -es m űve. A könyv szinte szó
12 l). Trélat, La Folie lucide étudiée et considérée au point de vue de lafamille et de la société,
Párizs, 1801.
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 149

szerin t azokkal a so rokkal kezdődik, am elyeket fel fogok önöknek olvasni.

Látható, hogy am it a pszichiátria kezelésbe vesz, az nem a beteg m in t olyan,
de egyáltalán nem is a család, hanem m indazok a zavarok, am elyeket a be­
teg a családban okozhat. A pszichiáter a beteg és családja közötti viszonyok
orvosaként lép fel. Vajon m it fedezünk fel az elm ebetegeket tanulm ányozva?
- teszi fel a kérdést Ulysse Trélat. Az elm ebetegeket tanulm ányozva nem azt
kutatjuk, hogy m iben áll az elmebetegség, de nem is azt, hogy m ik a tünetei.
Akkor tehát mit találu n k ? „A kiváló, élénk, produktív term észetek n ek oko­
zott végtelen szenvedéseket a néha gyógyíthatatlan [jav.: elpusztíthatatlan]
bajban szenvedő egyének által.” A „kiváló, élénk, produktív term észetek ” a
család többi részét jelenti, akikkel szem ben álln ak a „néha gyógyíthatatlan
[jav.: elpusztíthatatlan] bajban szenvedő egyének”. Az elm ebeteg valójában,
mondja Trélat, „erőszakos, romboló, sértő, agresszív”. Az elm ebeteg „minden
jót megöl”.'3 Majd az előszó végén ezt írja: „Könyvemet nem az elm ebetegek
gyűlölete, hanem a családok érdeke m iatt írta m .”14
Attól fogva, hogy m egtörténik a p szichiátria és a család kapcsolatainak
ezen átalakulása, tárg y ak egészen új terü lete jelenik meg. A zonban a gyil­
kos m onom ániással szem beállítva nem csak B aillarger kényszeres betegét
találju k , akiről az im én t beszéltem önöknek, h anem m egjelenik a perverz
is, m in t szin tén új tárg y isá g o k a t m e g te ste sítő személy. A k é n y sz e re s és
a p e rv e rz a két új fig u ra . ím e egy 1864-ben szü le te tt leírás. L e g ra n d de
S aulle-tól sz á rm a z ik , L a Folie d ev a n t les tr ib u n a u x [Az ő rü le t a bíróság
előtt] című könyvéből. Nem akarom azt m ondani, hogy a b en n e m egjelenő
fig u ra lenne az első ilyen típusú egyén a pszichiátriában, e g y á lta lá n nem,
de nagyon jó példája a 18. [jav.: 19.] század közepén újonnan pszichiatrizált
szem ély iség n ek. Egy C laude C. n ev ű e m b e rrő l v an szó, ak i „b ecsü letes
szülőktől sz á rm a z o tt”, ám m á r igen ko rán „különleges en g e d etlen ség e t”
m utatott: „M indent, am i a keze ügyébe k erült, öröm m el ö ssze tö rt és szél
rom bolt; verte a hasonkorú gyerekeket, am ikor m agát erősebbnek hitte; ha
egy kiscica, m ad ár k erü lt a keze ügyébe, boldogan okozott n ek ik fájdalmat,
kínozta őket. F elcseperedve, egyre gonoszabbá vált; nem félt sem apjától,
sem anyjától, és különösen az utóbbival szem ben kifejezett u n d o rt érzett,
no h a anyja igen jó volt hozzá; nyom ban szid alm azta és m eg ü tö tte, ha nem
13IJo. VIII-IX. o.
14Uo. IX. o.: „Ez tehát e könyv eredete, amelyet ugyan egyáltalán nem az elmebetegek
gyűlölete inialt írtam, de kevésbé az ő érdekükben, mint inkább házastársaik érdekében,
valamint pozitív értelemben azért, hogy megvilágítsak egy veszélyes terepet, s csökkentsen!,
ha lehetséges, a szerencsétlen házasságok számát.”
 150 MICHEL FOUCAULT

a d ta m eg neki, am it k ív á n t. De nem kedvelte jo b b an az egyik idősebb fivé­

ré t sem , aki u g y a n a n n y ira volt jó, mint ő gonosz. A m ikor egyedül m aradt,
se m m i inás nem fo g la lk o z ta tta , csak hogy ro ssza t tegyen, összetörjön egy
h asz n o s bútort, ellopjon e g y tárgyat, am inek é rté k e t tulajdonított; többször
g y ú jto g atn i is m e g p ró b á lt. Ö téves korában a k ö rn y é k b eli gyerekek rém e
le tt, m inden rosszaságot elk ö v ete tt ellenük, h a ú g y ítélte meg, hogy senki
sem láthatja [...]. M inthogy többször feljelentették [végül is ötéves volt, nem
igaz? M. F.], a prefektus ú r az elm ebetegek intézm ényébe vezettette, ahol -
m o n d ja Bottex ú r - öt é v ig m egfigyelés alatt ta rth a ttu k . Ott, m ivel nagyon
s z o r o s felügyelet a la tt v o lt, é s a félelem is v is s z a ta r to tta , r itk á n n y ílo tt
a lk a lm a , hogy rosszal te g y e n , de sem m i sem m ó d o síth a tta képm utató és
p e r v e rz term észetét. S im o g a tá so k , biztatások, fenyegetések, b ü n te té s e k -
m in d e n t m egpróbáltak, á m sikertelenül: csak n é h á n y im át jegyzett meg,
a z o k a t is alig. Nem volt k é p e s m egtanulni olvasni, h iá b a adtak neki órákat
több éven keresztül. Az elm egyógyintézetből egy éve k erü lt ki [ekkor tehát
tiz e n e g y éves], s tu d ju k r ó la , hogy m ég go noszabbá és veszedelm esebbé
v ált, m inthogy erősebb le tt, és m á r senkitől sem fél. így aztán szüntelenül
ü tle g e li anyját, és fe n y e g e ti, h o g y megöli. Az e g y ik öccsét is e g y re csa k
g y ö tri. N em régiben e g y s z e re n c s é tle n c u l-d e -ja tté koldus, kis sze k eré t
h ú z v a , házukhoz é rk e z e tt, m ik ö zb en szülei nem v oltak otthon: C laude C.
felborította a szerencsétlent, m egütötte, majd elm enekült, m iután összetörte
a szekerét! [...] Kénytelenek leszü n k egy javítóintézetben elhelyezni; később,
go n o sz cselekedetei m ia tt v aló szín ű leg börtönben fogja eltölteni az életét,
s ö rü lh e t, ha nem végzi a b itó n !”'5
Ö nm ag áb an is é rd e k e sn e k tű n ik szám om ra ez az eset, de az a mód is,
a h o g y a n elemezték és le írtá k . T erm észetesen összeh aso n líth atju k ugyan­
ily e n típ u sú vagy n ag y jáb ó l h a s o n ló m egfigyelésekkel. Nyilván az o k ra a
m eg fig y e lé sek re és je le n té s e k r e gondolok, a m e ly e k e t P ie rre R iv iére-rel
kap cso latb an készítettek.'6 A P ie rre Riviére-ügyben sok elem ét m egtalálják
e n n e k a jelentésnek: a m a d a r a k gyilkolását, a k istestv érek k el való gonosz
b án á sm ó d o t, az anya ir á n ti s z e re te t hiányát stb. Ám P ie rre R iviére e se té ­
b en ezek az elemek tö k életese n k étértelm ű jelekként m űködtek, m inthogy
egy je lle m k iirth a ta tla n g o n o sz sá g á t voltak hivatva jelö ln i (és, ebből kö-15

15 H. Legrand du Saulié, La Folie devont len Iribunaux, Párizs, 1864, 451-435. o., amely ezt
az esetei a következő tanulmányból veszi át: A. Bottex, De la médecine legale des aliénés, dans
ses rapports avec la legislation criminelle, Lyon, 1838, 5-8. o.
10 Vö. fentebb, jan. 8 -i előadás.
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 151

vetkezően, R iviere bűnösségét, azaz hogy te tte neki tulajdonítható), vagy,

ellenkezőleg, b árm iféle v álto ztatás nélkül, n éh án y orvosi jelen tésb en az
ő rü let előjeleiként szerepeltek, következésképp bizonyítékként a rra , hogy
n e m tu la jd o n íth a tju k R iv iére-n ek a b ű n ét. A kárhogy is, ezek az elem ek
valam i máshoz voltak rendelve: vagy a bűnt előre jósló elem ek voltak, vagy
pedig az őrület előjelei. M indenesetre önm agukban semmit sem jelentettek.
Ezzel szem ben itt egy olyan fiú ügyével á llu n k szem ben, ak i ötéves k o rá­
tól életének rák övetkező öt évét (tehát az öt- és tízéves kora közötti időt)
p szich iátriai in tézetb en töltötte. M iért is? E zen önm ag u k b an vett elem ek
m iatt, am elyeket im m á r leválasztottak a nagy, téboly jellegű ő rü letre vagy
egy nagy b ű n re való utalásról. Azaz önm agukban, egy patologikus állapot
szim ptóm áiként m űködnek - m in t gonoszság, perverzió, különböző zava­
rok, családon belüli rendetlenség -, amelyek szükségessé teszik a bezárást.
M ár ö n m ag u k b an is indokot jelen ten ek a b eav atk o zásra. ím e m in d azo k
az elem ek, am elyeket azelő tt vagy k rim in a liz á lta k , vagy p ato lo g izáltak ,
de m indig csak egy belső ő rü let közvetítésével, m ost pedig saját jogukon,
autochton m ódon, m á r ered etü k n él fogva m ed ik alizálják őket. Ha gono­
szak vagyunk, v irtu á lisa n az orvoslásra ta rto z u n k , ez jelenti, úgy vélem ,
az előbbi p szich iátriai m egfigyelés első érdekességét.
A m áso d ik at pedig az, hogy a p szich iá te r a kontroll többi in sta n c iá já ­
hoz - a családhoz, a szom szédsághoz, a javító intézethez - képest egyfajta
fö léren d elt pozícióból avatk o zik be. A p sz ic h iá tria b eh ato l a különböző
fegyelm ező elem ek közé. Persze az orvos beavatkozása és az általa hozott
in té z k e d é se k igen sp e c ifik u sa k . De végső so ro n m in d e z e k e t az im m á r
saját jogukon és ered etü k n él fogva m ed ik alizált elem eket - am elyeknek a
kezelését az orvos m agára vállalja, am elyek beavatkozásának céltábláját
alk o tják - vajon m i d efin iálja, m i osztályozza? Nem m ás, m in t a család ,
az iskola, a szom szédság, a javító intézet á lla l m eg határozott fegyelm ező
terep. Mindez most az orvosi beavatkozás tárgyává válik. Azaz a pszichiátria
megkettőzi ezeket az instanciákat, átvizsgálja, áthelyezi, patologizálja őket;
legalábbis patologizálja azt, am it a fegyelm ező in stan ciák m a ra d é k á n a k
hívhatunk.
Az általam felolvasott szöveg h a rm a d ik érdekessége, hogy a családon
b elü li k ap c so la to k s főleg a sze re te tk a p c so la to k , vagy in k á b b h iá n y o s­
ságaik, alk o tják a m egfigyelés első ren d ű vezérfonalát. Ha em lék ezn ek a
m egelőző k o rszak elm egyógyászai nagy m egfigyeléseinek n ém ely ik ére,
E sq u iro l vag y a k o rtá rs a i á lta l v ég zett m e g fig y e lé sek re , a k k o r tu d ják ,
152 MICHEL FOUCAULT

sz á m u k ra is Ibntosak v o ltak a beteg és család ja közötti kapcsolatok. Sok­

szor foglalkoztak a b ű n ö z ő beteg és csa lá d ja viszonyaival is. De ez ek et a
viszonyokat, a m e n n y ib e n h ely én v aló ak voltak, m in d ig a z é rt h o z tá k fel,
hogy bebizonyítsák az ille tő őrült m ivoltát. H enriette C ornier őrültségének
leg jo b b b izonyítéka, h o g y kiváló k ap c so la to t ta r to tt fen n a csa lá d jáv al.
E squirol szám ára p o n to sa n az ért m inősül betegségnek a páciens felesége
m egölésére irányuló kényszeressége, m ert a kényszeres egyén ugyanakkor
jó férj. Azaz a csa lá d o n b e lü li érzelm ek je le n lé te a n n y ib a n u tal az ő r ü ­
letre , am ennyiben azok pozitívak. Itt v iszo n t a családon belüli viszonyok
te re p é n e k p a to lo g iz á lá sá ró l van szó. S vajon ez m ily en alapon tö rté n ik ?
Pontosan a m egfelelő é rz e lm e k hiánya alap ján . Ha valaki nem sze reti az
anyját, ha bántja a k isö c c sé t, ha m egveri a bátyját, m indez most ö n m ag á­
ban válik patologikus elem m é. Tehát a családon belüli viszonyok ahelyett,
hogy pozitív jelleg ü k n él fogva u ta ln á n a k az ő rü le tre , m ost hiányosságaik
m ia tt alk o tn ak p ato lo g ik u s elem eket.
Idéztem önöknek e z t a z esetet. U gyanakkor E sq u iro ln ál is ta lá lh a tu n k
egy m egfigyelést, am ely e h h e z hasonlatos; azonban egyelőre nem akarom
időben pontosan b eh a tá ro ln i a pszichiátriai beavatkozás új terepének kifor­
m álódását. E terepet c sa k az e korszakban m eghatározható m egfigyelések
sokaságában próbálom jellem ezni. M ásképpen szólva, am it felfedeznek, az
a helytelen családi érzelm ek patológiája, s ez éppen ekkor kezd kialakulni.
Idézek mosl önöknek egy m ásik példát a helytelen érzelm ek problém ájával
kapcsolatosan. T rélat L a Folie lucide cím ű könyvében, am elyről az im én t
b esz éltem - m a g á n a k a p s z ic h iá te rn e k a sze m sz ö g éb ő l is - egy n ag y o n
szép példája található a h ely telen családi érzelem felb u k k an ásán ak , am i,
átlyuggatva a n o rm álisan é s norm ative helyes családi érzelm ek hálózatát,
patologikus kitörésként m u tatk o zik m eg. Ez esetb en szó szerint arró l v an
szó, hogy a szerelem je lz é s e ié rt cseréb e o csm án y ság a díj. Van te h á t egy
példánk, amelyben „a fiatalasszony feláldozott erényéhez egy m agasztosabb
cél m éltóbb volna [...]. M in t ahogy az oly g y ak ran tö rtén ik , a m enyasszony
c sa k a férfi - a k in e k c ím z e te s n ev ét k é s z ü lt fe lv e n n i - délceg te rm e té t
lá th a tta , m íg h o m ály b an h a g y tá k előtte sze lle m é n ek fogyatékosságát és
szo k á sain ak alávalóságát. M ég nyolc nap sem telt el [egészen a h áz asság
óta; M. F.], és az ú jd o n sü lt feleség, aki éppoly szép, üde és szellem es volt,
m in t am en n y ire fiatal, fe lfed ez te , hogy a g ró f ú r azzal tölti idejét, hogy a
legnagyobb gonddal goly ó csk ák at form ál ü rü lék é b ő l, és nagyság szerin ti
so rre n d b e állítja őket a k a n d a lló m á rv á n y la p já n , a fa lió ráv al szem b en .
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 153

A szegény gyerm ek m in d en álm a szertefoszlott.”17 Persze nevetünk, de azt

gondolom, ez azon rengeteg példa egyike, am ikor a családon belüli érzelem
hiánya, a helyes viselkedésért cserébe járó helytelen viselkedés önm agában
m in t p atológiák h o rd o z ó ja b u k k a n fel, m in d en fé le u ta lá s n élk ü l a nag y
őrületek b eteg ség tan i táb lázatára, am elyet az előző korszak nozográfusai
állítottak össze.
Az á lta lá n o ssá v á lá s h a rm a d ik fo lyam atát a p sz ic h iá triá h o z in té z e tt
politikai m eg ren d elés alkotja; az első a p sz ic h iá tria és az ad m in isztratív
szabályozás összefonódása; a m ásodik pedig a család p szichiátriával k ap ­
csolatos igényének új fo rm ája (a család m in t a p sz ic h iá tria fogyasztója).
Végül is a többi igény (avagy a többi folyam at, am ely ek et m eg k íséreltem
feltárni a közigazgatás, illetve a család oldaláról) inkább csak a m ár meglévő
viszonyok áthelyeződését, átalakulását jelentette. Úgy vélem , hogy a p szi­
chiátriával szem ben tám asztott politikai igény viszont új, és k ro n o ló g ia iig
kissé későbbre is tehető. A két első [igényt] m ár az 1840-1850-es évek körül
m egtaláljuk. Ezzel szem ben a pszichiátriához forduló politikai igény 1850
és 1870/1875 között b u k k a n fel. Miben is áll ez? Úgy vélem , hogy kijelent­
hetjük: a p sz ic h iá triá tó l a z t k érték , hogy szo lg áltasso n valam i olyasm it,
am it az egyének közötti pszichiátriai-politikai diszkrim inánsnak, avagy az
egyének, csoportok, ideológiák, sőt történelm i folyam atok közötti, politikai
hatással bíró p szich iá tria i d iszk rim in án sn ak nevezhetünk.
H ipotézis g y a n á n t a k ö vetkezőket s z e re tn é m m eg fo g a lm a z n i. A 17.
századi angol p o lg á ri forradalom u tá n a szu v e re n itá s és a szu v e ren itást
m egalapozó szerződés jogi-politikai elm életének, az általános ak a ra t és a
képviseleti instanciák közötti kapcsolatoknak ha nem is teljes újraalapozását,
de ú jraértelm ezését és újrafogalm azását találjuk. H obbesnál is, Locke-nál
is, majd az összes fran cia elm életalkotónál található egyfajta jogi-politikai
d isk u rzu s, am ely n e k eg y ik szerepe (te rm é sz e te se n n e m az egyetlen) az
volt, hogy létre h o zza azt, am it a jó és a ro ssz p o litik ai ren d szerek közötti
m eg k ü lö n b ö ztetést lehetővé tévő form ális és elm életi d isz k rim in á n sn a k
nevezhetnénk. A szuverenitás ezen jogi-politikai elm életeit nem pontosan
ebből a célból dolgozták ki, ám a 18. század folyamán valójában erre a célra
h aszn álták őket: a ré g m ú lt és távoli ren d szerek értelm ezésén ek elveként.
Melyek a jó re n d sz e re k ? Melyek az igazolható re n d szere k ? Melyek azok,
am elyeket felism erh etü n k a történelem ben, és m elyek, am elyekkel azono-

17 U. Trélat, La Folie lucide..., i. in. 56. o.

154 MICHEL FOUCAULT

sulhatunk is? Ezek az elm életek egyúttal a korabeli rendszerek kritikájának,

m inősítésének és elvetésének az elveként is szerepet játszottak. Ilyen módon
F ran ciao rszág b an , v ég ig a 18. század folyam án, a szerző d éselm élet vagy
a szuverenitás elm élete a k o rtá rsa k sz á m á ra a létező p olitikai ren d szerek
k ritik á já n a k v e z é rfo n a lá u l szolgált. Ez volt te h á t a h ely zet a 17. század i
angol polgári fo rrad alm at k övetően.'8
Számomra úgy tűnik, hogy a 18. század végi francia forradalm at követően
a múlt és a jelen politikai diszkrim inánsa kevésbé a rendszerek és az államok
jo g i-p o litik ai elem zése volt, m in t in k áb b m ag a a tö rtén elem . Vagyis az a
kérdés, hogy vajon a forradalom melyik m ozzanatát kell m egőriznünk. Vagy:
a régi rendből mi az, am it ú jra kell értékelni? Vagy pedig: hogyan ism erhető
fel a történésekből, hogy m i az, am it helyeselni kell, vagy ellenkezőleg, am it
el kell vetni? E k érd ések m eg o ld ásá ra a tö rtén elem m erü lt fel, legalábbis
elm életi értelem ben, m in t a m eg k ü lö n b ö ztetést m űködtető elem . Am ikor
E d g ar Q uinet a h a rm a d ik re n d tö rtén etét, M ichelet pedig a nép tö rtén etét
írja, a harm adik rend vagy a nép történetén keresztül m egpróbálják fellelni
az t a vezérfonalat, am ely m eg fejth eti m in d a m últat, m ind a jelent, am ely­
n ek segítségével bizonyos esem ényeket, szem élyeket, folyam atokat ki lehet
z á rn i, el lehet vetni, p o litik a ila g k ív án ato ssá lehet ten n i vagy tö rtén etileg
érv én y telen íten i, míg m á so k a t újra lehet é rté k e ln i.1819 A tö rtén e le m teh át a
m ú lt és a jelen politikai d is z k rim in á n s a k é n t m űködik.20
Az E urópát 1848 és 1870/71 között m eg rázó harm ad ik nagy forradalm i
h u llám o t - azaz a re p u b lik á n u s, dem okratikus, nacionalista és n éh a szoci­
alista forradalm i h u llám o t - követően a pszichiátria, illetve általáb an véve
a pszichológia lett az a d is z k rim in á n s , am elyet m egpróbáltak alk alm azn i;
ez a d iszk rim in án s te rm é sz e te se n a m ásik kettőhöz, a jogi-politikaihoz és
a tö rtén etih ez képest e lm életi értelem b en jóval gyengébb volt, ám ren d el­
k ezett azzal az előnnyel, hogy m egkettőződött a szankcionálás és a kizárás
való s eszköze által: az o rv o slás m in t hatalo m , az elm egyógyintézet pedig
m in t in tézm én y a z é rt lé te z ik , hogy a v aló ság b a n is fo g an ato sítsa a m eg­
különböztetés m űveleteit. F ran ciao rszág b an 1870 után egyértelm űen azért
fo rd u lta k a p s z ic h iá triá h o z , hogy ezt a sz e re p e t játssza, O laszo rszág b an

Vö. M. Foucaull, „//fául déferidre la société”, i. m. 79-86. o. (1976. febr. 4-i előadás).
18
J. Michelet, Le Peuple, Párizs, 1846; E. Quinet, La devolution, I—II, Párizs, 1865; nő,
19
Critique de la revolution, Párizs, 1867.
20 Vö. M. Foucaull, Jl.faul défendre la société”, i. in. 193-212. 0 . (1976. márc. 10-i előadás).
 1875. FlililíUÁH 12-1 ELŐADÁS 155

pedig m ár egy kicsit h am arab b is.3' Lombroso problém ája m indössze a kö­
vetkező volt: Olaszországban a 19. század első felében kezdődő m ozgalm akat
G aribaldi követte, am elyek m ost az ő szem e előtt fejlődnek vagy té rü ln e k
el a szocializm us vagy az an arch izm u s felé. Ezeken a m ozgalm akon belül
hogyan k ü lö níthetjük el azokat, am elyeket helyeselhetünk, azoktól, a m e ­
lyeket, ellenkezőleg, k ritiz á ln i, k izárn i, szank cio n áln i kell? Vajon O lasz­
o rszág első fü g getlenségi m ozgalm ai, az olasz egység érd ek éb en fellépő
első m o zg alm ak, az első olasz a n tik le rik á lis m o zg alm ak leg itim á ljá k -e
azokat a szocialista, sőt m á r an a rch ista m ozgalm akat, am elyek Lom broso
korában bukkannak fel, vagy ellenkezőleg, ezen utóbbiak rossz h íré t keltik
a korábbiaknak? H ogyan ig azodhatunk ki m indezen heves m ozgolódások
és politikai folyam atok összevegyülése közepette? Lom broso, aki re p u b li­
k án u s, an tik lerik ális, pozitivista és nacionalista volt, term észetesen m eg­
p ró b álta m egalapozni a szakadást az általa elism ert m ozgalm ak, am elyek
a tö rténelem folyam án helyesnek bizonyultak (és am elyekkel azonosult),
és azok között, am elyeknek k o rtársa és ellensége volt, s am elyeket el ak a rt
v e tn i. Ha k ép esek v a g y u n k b eb izo n y ítan i, hogy a k o rtá rs m o z g a lm a k a t
o ly an em b erek h o zz ák lé tre , ak ik egy bioló giailag, a n a tó m ia ila g , p s z i­
ch o ló g iailag és p s z ie h iá tria ila g d ev ián s osztály tag jai, a k k o r b irto k á b a
ju tu n k a m egkülönböztetés elvének. És a biológiai, an ató m iai, pszicholó­
giai, p szichiátriai tudom ány nyom ban lehetővé is teszi, hogy egy politik ai
m ozgalm on belül felism erjük azt, am it helyeselhetünk, és azt, am it el kell
v e tn ü n k . L o m broso a k ö v etk ező k et m o n d ta az an tro p o ló g ia á lta la való
alkalm azásáról. Az antropológia nyújtja szám u n k ra azokat az eszközöket,
am ely ek n ek a segítségével m eg k ü lö n b ö zteth etjü k az igazi fo rra d a lm a t,
am ely m indig term é k en y és hasznos, a zavargástól, a lázongástól, am ely
m in d ig te rm é k e tle n m a ra d . A n ag y fo rra d a lm á ro k , folytatja L om broso,
azaz Paoii, M azzini, G aribaldi, G am betta, C harlotte Corday és Iíarl M arx,
szin te m ind szentek és zsenik voltak, rá ad ásu l csodálatosan h a rm o n ik u s
fiziognómiájuk volt.2123 Ezzel szem ben az általa negyvenegy párizsi anarchis-

21 Foucault itt esetleg A. Verga munkáira, illetve C. Livi kézikönyvére utal: Frenologia
forense, Milano, 1808, amelyek néhány évvel megelőzik a Kommünnel kapcsolatos első klinikai
pszichológiai elemzéseket (mint például: li. Legrand du Saulié, Le Délire de persecution, Párizs,
1871, 482-516. o.). Későbbi C. Lombroso - R. Laschi tanulmánya: II delitto politico e le rivoluzioni
in rapporto al diritto, all'antropologia criminale ed alia scienza di governo, Torino, 1890.
22 Foucault itt Lombroso és Laschi könyvének néhány tézisét foglalja össze, francia ki­
adásban: C. Lombroso - R. Laschi, Le Crime politique et les Revolutions, par rapport au droit,
ti Vanlhropologie criminelle et ä la science du gouvernement, II, Párizs, 1892,168-188. (XV. fej.:
„Facteurs individueis. Criminels politiques par passion”), 189-202. o. (XVI. lej.: „Influence des
156 MICHEL FOUCAULT

tá ró i készített fotó a la p já n fe ltű n ik neki, hogy h a rm in c eg y százalékuknak

súlyos fizikai stig m ái v a n n a k . A T orinóban le ta rtó z ta to tt száz a n a rch ista
harm incnégy százalék án ak nem volt - Kari M arxéhoz és C harlotte Corday-
éhoz hasonlítható - cso d á la to sa n harm onikus a rc a (ami an n a k a jele, hogy
az általu k képviselt p o litik a i m ozg alm at tö rté n e lm ile g és p o litik ailag el
kell vetni, m in th o g y fizio ló g iailag és p sz ic h iá tria ila g m á r el lett vetve).23
A pszichiátriát F ran ciao rszág b an 1871 után egészen a századvégéig szintén
a politikai m eg k ü lö n b ö ztetés elvének a m od elljeként fogják alkalm azni.
Most szeretnék önöknek egy olyan m egfigyelést idézni, amely, számom ra
úgy tűnik, a m ár em lítettek, B aillarger kényszeres betegének és Legrand de
S aulié perverzének m egfelelője és folytatója. Ez Lahord m egfigyelése egy
egykori kom m ünárról, ak it 1871-ben végeztek ki. ím e a róla rajzolt pszichi­
á tria i kép: „R. s zá ra z g y ü m ö lc s volt a szó ö sszes értelm éb en , nem m in th a
intelligencia híján lett volna, egyáltalán nem , ám hajlam ai m indig képessé­
geinek eredm énytelen, h a sz o n ta la n vagy beteges h a sz n á la tá ra sarkallták,
így m iután sik ertelen ü l p ró b á lt felvételt n y ern i az École Poly technique-re,
m ajd az École C e n tra le -ra , v ég ü l is az orvosi tan u lm án y o k felé fordult, de
a n n a k befejezése híján, sem m ihez sem értőként, naplopóként végezte, kinek
szü k ség es volt m ag át eg y kom oly cél látszatáv al lepleznie. Ha m utatott is
p ém i hajlandóságot ta n u lm á n y a i iránt, csak a z é rt tette, hogy néhány ked­
v ére való tanítást m erítsen belőlük, m egtám ogatván ateista és m aterialista
d o k trín á it, am elyekkel a r c á tla n és cin ik u s m ódon p a rá d é z h a to tt, illetve
am ely ek et politikai é r te le m b e n a legszélső ségesebb szo c ia lista és fo rra ­
d a lm i rendszerhez p á ro síto tt. Ö sszeesküvéseket szőtt, titkos társaság o k at
ala p íto tt vagy hozzájuk c sa tla k o zo tt, nyilvános g y ű lések en és klubokban
jelen t meg, hogy kifejtse - a hozzájuk illő erőszakos és cinikus nyelvezettel -
felforgató és negatív elm életeit m indazzal kapcsolatban, am i a családban és
a társadalom ban tiszteletre méltó. Szorgalmasan látogatott általa kiválasztott
b ű n tá rsa iv a l együtt h írh e d t intézm ényeket, ahol inter pocula [van, aki itt
tu d latinul?, én nem tudom , m it jelent az inter pocula-,* M. F.] és dorbézolás
kö zb en politizáltak, s am ely ek az ateizm us, a rosszfajta szocializm us és a*19
génies dans les revolutions”), 205-207. o. (XVII. fej.: „Rebellions el involutions. Differences
el analogies”).
25 Vo. II, 44. 0 .: „41 párizsi anarchista közül, akiket a párizsi rendőrkapitányságon vizsgál­
tunk meg, a következőket találtuk: őrült típus: 1, bűnöző típus: 15 (51%), félbűnöző: 8 , normális:
19. Torinóban az 1890. május 1-ji sztrájk alkalmával hasonló arányokat találtam: 54% bűnöző
fiziognőniiai típus; 50% visszaeső közönséges bűnöző. Ezzel szemben 100 torinói nem politikai
bűnöző közül a [bűnöző] típus 45%-ban fordult elő; a visszaesők aránya 50%.”
* Poharazás közben. (Aford.)
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 157

túlzó forradalm iság, egyszóval az érzékek és az ész legvadabb kicsapongá­

sain ak kétes h írű ak adém iái. Végül, szégyentelen doktrínáit m ég te rje sz ­
tette is néhány erkölcstelen röplapon, amelyek alighogy m egjelentek, csak
a r ra voltak jók, hogy k iv áltsák az igazságszolgáltatás általi m eg to rlást és
az általa való m egbélyegzést. E bben m erü lt ki R. m inden érdeklődése és,
m ondhatni, teljes létezése. É rthető, hogy ilyen körülm ények között gyakran
m eg g y ű lt a baja a re n d ő rség g el. De rá a d á su l m ég k u tatáso k at is v é g z e tt
[...]. Egyszer, egy m agánjellegű összejövetelen, ahol a legtiszteletrem éltóbb
személyek, azaz fiatal leányok édesanyjukkal, jelentek meg [...], az általános
m egdöbbenés közepette azt kiáltotta: »Éljen a forradalom , le a papokkal!«
Ez a vonás egy ilyen e m b er ese té b en k orántsem lényegtelen [...]. E zek az
im p u lz ív h a jla m a i a k ö z e lm ú lt esem ényeib en [vagyis a R o m m ü n ala tt;
M. F.] m eg v aló sulásuk és szabad k ib o n tak o ztatásu k egyik legkedvezőbb
a lk a lm á ra leltek. Végre e lé rk e z e tt a várva v á rt nap, am ik o r m eg ad a to tt
n e k i, hogy v ég reh ajtsa leg sö téteb b aspirációi k ö zü l azokat, am ely e k et a
leg in k áb b előnyben ré szesített, vagyis hogy kezében tartsa az abszolút és
a saját belátása szerint gyakorolt hatalm at a letartó ztatást és a k isajátítást
illető en , v alam in t az egyének élete felett. S zéleskörűen élt e h a ta lm á v a l,
étvágya m értéktelen volt, s kielégülése nyilván arányban állhatott vele [...].
V életlenül k erü lt kézre, s az t m ondják, a h alá lla l szem ben volt b áto rsá g a
k iá lln i m eggyőződése m e lle tt. De teh ete tt v o ln a-e m ásképpen? R., m in t
m á r m ondottam , alig volt h u szo n h at éves, de fáradt, sápadt és m á r m élyen
árkolt vonásai a korai öregség bélyegét hordták m agukon, tekintetéből h i­
ányzott az egyenesség, am i ta lá n részben rö v id látásán ak volt köszönhető.
Valójában általános és szokásos arckifejezésében volt egyfajta kem énység,
v alam i vadság és szélsőséges arro g an cia, töm pe o rrá n a k tágra n yílt o r r ­
lyukai érzékiséget árasztottak, csakúgy, m int kissé vastag ajkai, am elyeket
részb en elfedett a hosszú, s ű rű , fekete, itt-ott vörhenyes szakáll. N evetése
szarkasztikus, m ondatai pattogok és parancsolok, s m ániája, hogy félelm et
k eltse n , a r r a in d íto tta , h o g y h an g h o rd o zásá t öblössé v álto ztassa , olyan
m ódon, hogy baljóslóan h an g zato ssá váljék.”24
Úgy vélem , hogy egy ily en (több m in t százéves) szöveggel u g y an a zo n
a diszkurzív szinten já ru n k , m in t am a p szichiátriai szakértői vélem ények
esetében, amelyeket az első előadás alkalm ával olvastam fel önöknek. Mint
láth atják , a pszichiátria ezt a típusú leírást és elem zést, a k iz á rá sn a k ezt a
24 J.-B.-V. Laborde, Les Homines et les Actes de l’insurrection de Párizs devont la Psychologie
morbide, Párizs, 1872, 30-3fi. o.
158 MICHEL FOUCAULT

m ódját vette át és v á lla lta m agára. Úgy tű n ik , hogy 1840 és 1870/75 között
h á ro m olyan te rü le t jö tt létre , am elyeken a p sz ic h iá tria hivatkozási alap ­
k é n t jöhetett szóba: e g y ad m in isztratív , am ely az őrü letet nem egy közös
igazság, hanem egy k én y sz erítő rend h á tte re elő tt m utatja fel; egy családi,
am ely az őrületet a k ö telező érzelm ekhez, affektusokhoz és viszonyokhoz
k ép est osztja fel; és e g y politik ai, am ely az ő rü le te t a társad alm i stabilitás
és im m obilitás k ív á n a lm a alapján szigeteli el. Ebből adódik néhány követ­
kezm ény, éspedig é p p e n azok az á lta lá n o sítá so k , am elyekről az előadás
elején beszéltem ö n ö k n ek .
Először is, lé tre jö n a z ő rü le t és az ösztön viszonyainak teljesen új öko­
nóm iája. H enriette C o rn ier-v al, E squirol és az elm eorvosok m onom ániás
g y ilk o sság áv al e g y f a jta h a tá rö v e z e th e z é r k e z tü n k , am elyet az „ösztön
d e líriu m á n a k ” p a r a d o x o n a alk o t, ahogy m o n d tá k , az „ e lle n á llh a ta tla n
ö sz tö n ”. C sakhogy ez a h a tá rö v e z e t - ö ssze fü g g ésb en a h á ro m előbb jel­
z e tt folyam attal - fo k o z ato san k iterjed , s e g y re in k áb b m agába olvasztja
a z elm ek ó rtan eg ész te rü le té t: először a „ m o rá lis ő rü le t” fogalm a révén
P richard-nél, m ajd a „tisz tá n lá tó ő rü lettel” T rélat-nálA 5 Ám ezek egyelőre
csak területi n y ereség ek , am elyek eg yáltalán n em oldják meg a [vérengző]
ő rü le t által felvetett p ro b lé m á k a t. 1845/50 óta a p szich iá tria i elm életben
egy váltást, sőt kettős v á ltá s t tap asztalh atu n k , amely, a maga m ódján, jelzi
a pszichiátriai h atalom azon új m űködésm ódjait, am elyeket m egpróbáltam
lokalizálni.
Először is, e lh a g y já k a „részleges ő rü le t” ig en különös fogalm át, a m e­
ly et az elm egyógyászok oly elő sze retettel a lk a lm a z ta k , az ő rü le tn e k azt
a fa jtá já t, a m e ly rő l a z t ta r to ttá k , h o g y c s u p á n a sze m é ly isé g eg y e tle n
ré sz le g é t éri, a tu d a t c s a k egy sark áb an lako zik, és a viselkedés csa k egy
k icsin y elem ét é rin ti, m íg sem m ilyen m ás te k in te tb e n nem k o m m u n ik á l
az egyén pszichológiai ép ítm én y én ek egyéb részeiv el vagy a szem ély isé­
gével. A p szich iátriai e lm é le te n belül ez en tú l, igen nagy erőfeszítés árán ,
m egpróbálják ú jraeg y esíten i az őrületet, és m egm utatni, hogy ha az őrület
c s a k egy nagyon r itk a , k ü lö n leg es, fo lytatást nélkülöző, fu rcsa tü n e tb e n
jelentkezik is, am ely n ag y o n is lokalizált, az elm ebetegség m égis kizárólag
olyan egyén esetében jelentkezik, aki, m int individuum , teljes m értékben és
teljes egészében őrült. A hhoz, hogy ak ár csak a legkülönösebb és legritkább 25

25 Lásd U. Trélat már idézett könyvét és Prichard két tanulmányát: J. C. Prichard, A Treatise
on Insanity and Other Disorders Affecting the Mind, London, 1835; On the Different Forms of
Insanity in relation to Jurisprudence, London, 1842.
 1075. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 159

tü n e t is m egjelenhessen, szükséges, hogy m aga a szubjektum ő rü lt legyen.

Nincs részleges őrület, csak egy olyan őrület reg io n ális szim ptóm ái létez­
n ek, am ely m aga m inden esetben alapvető, b ár gyakran nem nyilvánvaló,
m égis, am ely a szubjektum ot egészében érinti.
Az ő rü let ezen ú jraeg y esítése, egységesítő lehorgonyzása m elle tt egy
m áso d ik változást is é sz le lh e tü n k : az ú jraeg y esítés im m á r n e m a tudat,
avagy az igazság felfogásának szintjén megy végbe, am i az elmegyógyászok
szám ára m ég az ő rü let lényegi m agvát jelentette. Az őrület újraegyesítése
a szim ptóm áin k eresztül, legyenek b ár azok a legkülönösebbek és a legin­
kább helyhez kötöttek, az akaratlagos és az a k a ra tla n játékának a szintjén
megy végbe. Az az őrült, akinél az akaratlagos és az akaratlan elhatárolása,
játéka, hierarchiája m egbom lik. Azaz a pszichiátria kérdésfeltevését im m ár
nem a gondolkodás logikai form ái fogják m eghatározni, h an e m a viselke­
d és sp o n tan eitásá n ak sp ecifik u s m ódozatai vagy legalábbis a viselkedés
sp o n tan eitásán ak tengelye, az akaratlagos és az ak a ratlan tengelye válik
első ren d ű v é. Úgy vélem , a p sz ic h iá tria episztem ológiai felép ítése teljes
m eg fo rd ításán ak legvilágosabb m egfogalm azása B aillarger egy 1845 -ös,
majd egy 1847-es cikkében található, am elyekben azt állítja, hogy az őrültet
valam iféle álom béli á llap o t jellem zi. A zonban szám ára az álom nem egy
olyan állapot, am elyben elvétjük az igazságot, hanem am elyben nem u ra l­
ju k az ak aratu n k at; olyan állapot, am elyben a k a ra tla n folyam atok h atn ak
át ben n ü n k et. Az álom a k a ra tla n folyam atok gócpontjaként válik m inden
elm ebetegség m odelljévé. B aillarger m ásodik alapvető gondolata az, hogy
az ak aratlag o s és az a k a ra tla n rendjének és felépítésének a m egbom lása
alapján bontakozik ki az ő rület összes többi jelensége. Különösképp a hallu-
cinációk, az akut delírium ok, a téves eszmék, m indaz, ami annak előtte a 18.
századi pszichiátria, de m ég a 19. század elejének elmegyógyászai szám ára
is az őrü let lényegi, alapvető elem ét jelen tette, m ost m ásodlagossá válik,
alacsonyabb szin tre k erü l. A hallucinációk, az ak u t delírium ok, a m ánia,
a rögeszm e, a m ániás vágy, m indez a képességek ak aratlan m űködésének
az eredm énye, am ely az agy m egbetegedése folytán fölébe k erek ed ik az
akaratlagos m űködésnek. Ez az, am it „B aillarger-elvnek” nev ezü n k .26 Ele­
gendő feleleveníteni azt, am i a megelőző korszak elmegyógyászainak akkora

26 Foucault elsősorban a következő tanulmányra utal: „L’application de la physiologic des

hallucinations ä la Physiologie du délire considéré d’une maniere générale” (1845). Ez a cikk,
valamint kél másik („Physiologie des hallucinations” és „La Ihéorie de l’automatisme”), megta­
lálható in J.-G.-F. Baillarger, Recherches surles maladies mentales, I, Párizs, 1890, 269-500. o.
160 MICHEL FOUCAULT

gondot és kínt okozott: liogyan lehetséges, hogy ő rü letrő l kell beszélnünk

a k k o r is, am ik or m in d e z e n tü n e te k m ögött m ég a d eliriu m g y an ú ja sem
m e rü lh e t fel? L áth atják , hogy m ost m indez m egfordult. Ami m ost fontossá
v álik , az nem az ö sztö n ö s a la tti, kicsiny d e liriu m elem ének a m e g ta lá lá ­
sa, am ely lehetővé te n n é , hogy az ő rü le t alá sorolják be. H anem az, hogy
az ak a ra tla g o s és az a k a r a tla n m iféle kicsiny z a v a ra lelhető fel m in d e n
d eliriu m mögött, am ely n e k nyom án m egérthetővé válik a kiform álódása.
A B aillarg er-elv - az a k a ra tla g o s , a sp o n tán , az au to m atik u s k érd ésén e k
a p rim á tu s á v a l, a n n a k á llítá s á v a l, hogy az e lm e b e te g s é g tü n e te i, m ég
a k k o r is, ha lo k alizálh ato k , az egész szu b jek tu m ra k ih a tn a k - a m áso d ik
pszich iátria m egalapítója. Ez az a p illan at - 1845 és 1847 között -, am ikor a
pszich iáterek átveszik a stafétát az elm egyógyászoktól. Esquirol az utolsó
elm egyógyász, m in th o g y ő az utolsó, ak i felteszi az őrület, vagyis az igaz­
ság h o z való viszony k é rd é s é t. B a illa rg e r pedig az első p szich iá te r F ra n ­
ciao rszág b an (N ém eto rszág b an pedig G riesinger, körülbelül ugyanebben
az id ő szak b an 27), m ivel ő teszi fel először az a k a ra tla g o s és az a k a ra tla n ,
az ösztönös és az a u to m a tik u s k érd ését az elm ebetegség lényegi folyam a­
ta in a k vizsgálatakor.
A p sz ic h iá tria e z e n új a la p o k ra helyeződő m eg szerv ezésév el, a p szi­
c h iá tria ezen új m agvával, nagy episztem ológiai m egnyílásának leh etü n k
ta n ú i, am ely két ir á n y b a n is m eg v aló su l. E gyfelől, m eg n y ílik a tü n e te k
új terep e: a p s z ic h iá tria tü n e tté teh et, b eteg ség tü n e te k é n t k ez elh et egy
csom ó olyan jelenséget, am ely ek n ek eddig nem volt helyük az elm ebeteg­
ség rendjében. Az az ok, a m ié rt az elm egyógyászok orvosi gyakorlatában
egy viselkedés az elm eb eteg ség tü n etek é n t szerep elh etett, nem ritk a vagy
ab sz u rd mivolta volt, h a n e m az a d arab k a d eliriu m , am it m agában rejtett.
Most viszont, egy v iselkedés szim ptom atológiai m űködése, az, am i lehetővé
teszi, hogy a viselkedés v alam e ly elem e, valam ely form ája egy lehetséges
b eteg ség tü n etek én t je le n je n m eg, az egyfelől azon eltérés lesz, am it ez a
v ise lk e d é s az - a d m in is z tra tív szabályozás, a c s a lá d i kölelességek vagy
ped ig a politikai és tá rs a d a lm i n o rm ativ itás alap ján m eghatározott - re n d
és kon fo rm itás szab ály aih o z k ép est rep rez en tál. Ezek az eltérések fogják
teh át a viselkedést m in t a betegség esetleges szim ptóm áját m eghatározni.
M ásfelől, az is lényeges, hogy ezek az eltérések m iképp helyezkednek el az

27 Vő. W. Griesinger, Die Pathologie und Therapie der psychischen Krankheitenfür Aerzle
und Studierende, Stuttgart, 1845 (az 1861-es német kiadás francia fordítása: Tratte des maladies
mentales Pathologie et Ihérapeutique, Párizs, 1865).
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 161

akaratlagos és az ak aratlan tengelyén. A viselkedés norm ájától való eltérés

és az autom atizm us m értéke az a két változó, amelyek - nagyjából az 1850-
es évektől - lehetővé teszik, hogy egy viselkedést az egészséges elm e vagy,
ellenkezőleg, az elm ebetegség szám lájára írjan ak . Amikor az eltérés és az
au tom atizm us m in im ális, azaz am ikor egy viselkedés konform és a k a ra t­
lagos, ak k o r a viselkedés egészséges. A m ikor, ellenkezőleg, az e ltérés és
az autom atizm us növekednek (de nem szükségképp azonos sebességgel és
azonos m érték ben ), a k k o r a betegség olyan állapotával á llu n k szem ben,
am ely e t p o n to sa n el k ell tu d n i h ely ezn i m in d az eltérés, m in d p e d ig a
növekvő au to m atizm us függvényében. S ha tényleg ebben az értelem b en
m in ő sü l egy viselk ed és p ato lo g ik u sn ak , h a tényleg errő l v an szó, ak k o r
m egérthetjük, hogy a pszichiátria miképp vonhatja be elem zésének terepére
ezt a h ata lm a s m en n y iség ű adatot, tényt, viselkedést, am elyeket képessé
válik leírni, és am elyeknek tü n eti jelentőségét fogja kutatni a norm ától való
eltérések, valam in t az akaratlagos és az a k a ra tla n alkotta tengely alapján.
Vagyis im m á r a viselkedések összességét kérdőre lehet vonni anélkül, hogy
patologizálásukhoz u taln i kellene az elm ebajra, az elm e elidegenedésére
(aliénation de la pensée). M inden viselkedést el kell tudni helyezni az a k a ­
ratlagos és az ak a ratlan tengelyén, am elyet egész hosszában a pszichiátria
ellenőriz. S m inden viselkedést ugyancsak el kell tudni helyezni egy olyan
n o rm á h o z k ép est és egy olyan n o rm a füg g v én y éb en , am elyet sz in té n a
p sz ic h iá tria felügyel - leg aláb b is ő így érzék eli. A p sz ic h iá triá n a k n in c s
többé szük ség e az ő rü le tre , az e lm ez av arra, a d e líriu m ra , az elid eg e n e­
désre. A p szich iátria kilábal az elm egyógyászatból (se désaliénise). E bben
az érte lem b en m o n d h atju k , hogy E squirol m ég elm egyógyász volt; hogy
B aillarger és utódai pedig m ár nem elmegyógyászok, hanem pszichiáterek,
m égpedig an n y ib an , am en n y ib en nem elm egyógyászok. L áth atják , hogy
a p s z ic h iá tria i g y ak o rla tn ak az elm egyógyászattól való m e g sz a b a d ítá sa
révén, azáltal hogy m á r nem kell kötelező m ódon hivatkozni a d elíriu m ra,
az e lm ez av arra m in t m ag ra, attól fogva, hogy nem u ta ln a k az igazsággal
való kapcsolatra, a p szich iátria előtt m egnyílik az összes lehetséges visel­
kedés te rü le te a beavatkozás lehetséges terep ek én t, a tü n etek lehorgony-
zásának a terepeként. Végül is im m ár nem létezik sem m iféle olyan em beri
viselkedés, am elyet ne lehetne valam iképp p szichiátriai m ódon v izsg áln i,
köszönhetően az ő rü let előjogai - az ő rü let, az elm ezavar, a d eliriu m elő­
jogaival kapcsolatos illúzió - m egszűntének, vagyis az elm egyógyászattól
való m egszabadulásnak.
162 MICHEL FOUCAULT

Ám u g y an eb b en a z id ő b e n , a m ik o r m e g tö rté n ik ez a szinte v ég tele n

kinyílás, am i lehetővé teszi a pszichiátria szá m á ra, hogy bárm ely v iselk e­
dés fölé kiterjessze o rv o si fe n n h ató ság át, az a k a ra tla g o s és az a k a ra tla n
ten g e ly é re való h iv a tk o z á s ré v é n ú jfajta m ó d o n k a p c so ló d h a t ö ssze az
organikus orvoslással. Az elm egyógyászok esetében az jelezte, hogy a pszi­
chiátria valóban orvostudom ány, hogy ugyanazon form ális kritérium oknak
engedelm eskedett: n o zo g ráfia, szim ptom atológia, osztályozás, taxonóm ia.
E sq u iro ln ak azért volt szü k sé g e az - eg y ébként őt is lenyűgöző - p szich i­
á tria i osztályozások e h a ta lm a s építm ényére, hogy d iskurzusa, elem zései
és tárgyai valóban egy o rvosi p szich iátria d isk u rzu sa és tárgyai legyenek.
Az elm eg y ó g y ászo k d is k u r z u s á n a k és g y a k o rla tá n a k m e d ik a liz á c ió ja
azon fo rm á lis s tru k tu rá ló d á s o n k e re s z tü l m e n t végbe, am i h a n e m is a
kor, de a megelőző k o rsz a k orvosi d isk u rzu sá v al izom orf volt (hogy m iért
a m egelőzőével, az e g y m á s ik kérdés). Az új p s z ic h iá tria i p ro b lem a tik a
révén - te h á t azzal a p s z ic h iá tria i v izsg áló d á ssa l, am ely a norm ától való
távolságot illeti az a k a ra tla g o s és az a k a ra tla n tengelye m entén - az el­
m ebetegségek, a tu d a tz a v a ro k , azok a zavarok, am elyekkel a pszich iátria
foglalkozik, közvetlen m ódon kapcsolatba léphetnek m aga a p szichiátriai
ta rta lo m szintjén, de m á r a diszkurzív form a szin tjén is m indazokkal az
o rganikus vagy fu n k c io n á lis zavarokkal, am elyek felbolygatják az a k a ra t­
lagos viselkedések le z a jlá sá t, s különösképp en a neu ro ló g iai zavarokkal.
A p s z ic h iá tria és az o rv o s lá s im m á r n e m a tu d á s , ille tv e a p sz ic h iá tria i
d is k u rz u s fo rm á lis fe lé p íté s e rév én fo g n a k k o m m u n ik á ln i e g y m á ssa l.
A tartalom szintjén fognak tudni kom m unikálni, a neurológia, ezen köztes,
avagy az áttételt m e g te re m tő d iszcip lín a ré v én . E te rü le t közvetítésével
- am ely a viselkedés ak a ra tla g o s irányításának kibillenésével foglalkozik -
fog k o m m u n ik álni o rv o slá s és pszichiátria. L étrejön a neu ro p szich iátria,
am ely e t az in té z m é n y e k k ic s it később fo g n a k sz e n te síte n i. Ám e z e n új
te rü le t közepén, a m ely a z orvoslástól és a fu n k c io n á lis vagy o rg a n ik u s
zavartól a viselkedések za v ara iig terjed folytonos m ódon, egy folytatólagos
h áló zato t látu n k , a m e ly n e k m agva te rm é sz e te s e n az epilepszia (avagy a
hiszteroepilepszia, m in th o g y a korszakban nem tesznek különbséget) m in t
neurológiai zavar, fu n k cio n ális zavar, am ely az autom atizm usok ak a ratlan
felszabadításaként je le n ik m eg, és am ely m eg szá m lá lh a tatla n u l sok foko­
zatban jelentkezhet. Az ep ilepszia, ezen új felépítésében, váltóként szolgál.
Am iképp az elm egyógyászok bárm ilyen szim ptóm a mögött m indig csak a
delírium ot, úgy a p szich iáterek a kis epilepsziát, az epileptikus m egfelelőt,
 1075. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 163

azt a kicsin y au to m a tiz m u st keresték , am ely n ek az összes p s z ic h iá tria i

tü n e t tá m a sz té k á u l kell szolgálnia. így ju tu n k el a 19. század végére, 20.
század elejére ahhoz az elm élethez, am ely az Esquirol-féle n éző p o n tn ak 28
pontosan a m egfordítását jelenti, vagyis am ik o r a hallucinációkat m in t az
érzékelés epilepsziáját fogják m eg h atáro zn i.29
E g y ik o ld alró l te h á t a tü n e te k te re p é n e k a fe ld a ra b o ló d á sá t lá tju k ,
m inthogy a pszichiátria a viselkedés m inden lehetséges szabálytalanságát
bele a k a rja foglalni. E n n ek kö v etk eztéb en a p sz ic h iá triá t e lá ra sz tja egy
csomó olyan viselkedés, am elyeknek eddig csak m orális, fegyelmezési vagy
jogi státu sza volt. M indaz, am i csak szabály talanság, fegyelm ezetlenség,
h e v ü le t, eng ed etlenség, vonakodó jellem , é rz e le m h iá n y volt stb., im m á r
p sz ic h ia triz á lh a tó v á v álik . U gyanabban az időben, a m ik o r m e g tö rté n ik
a tü n e te k te re p é n e k e feld arab o ló d ása, a p s z ic h iá triá t m élyen le h o rg o ­
nyozzák a testi orvoslásban, azaz lehetővé válik, hogy ne csupán form ális
értelem ben, a diskurzus szintjén tegyék testivé az elm ebetegséget, h an e m
tu lajd o n k ép p en i é rte le m b e n is. E lőáll te h á t egy v aló d i orvo stu d o m án y ,
am ely u g y a n a k k o r az ö sszes v ise lk e d é sre v o natkozik: igazi o rv o stu d o ­
m á n y ró l v an szó, m in th o g y a n eu ro ló g ia ré v é n az összes v ise lk e d é st az
o rv o stu d o m án yban horgonyozzák le, köszönhetően a tü n etek feld arab o -
ló d á s á n a k . A p sz ic h iá tria , am ely m e g sz e rv e z i e z t a fe n o m e n o ló g ia ila g
nyitott, ám tudom ányos m odell alapján szerveződő terep et, két dolgot hoz
kapcsolatba egym ással. Egyfelől - éspedig az általa bejátszott terep egész
felszínén - bevezeti azt a dolgot, amely eddig részben idegen volt tőle, azaz
a n o rm át m in t viselkedési szabályt, hallgatólagos törvényt, a konform itás
elvét; a n o rm át, am ellyel a szab ály talan ság , a re n d etlen ség , a fu rcsaság ,
a különcség, az egyenetlenség, az eltérés áll szem ben. A n o rm át a tü n etek
terepének e feldarabolódása révén vezeti be. Ám a pszichiátria - a n eu ro ló ­
gia közvetítésével történő - lehorgonyzódása az organikus és funkcionális
o rv o stu d o m án y b an leh ető v é teszi a sz á m á ra , hogy a n o rm á t egy m á s ik

28 Az Esquirol által először javasolt meghatározás a Des hallucinations chez les aliénés
(1817) c. könyvben jelenik meg, de ugyancsak megtalálható: Des maladies mentales..., i. m. I,
188. o. Lásd még a „Des hallucinations” c. fejezetet, valamint a „Des illusions chez les aliénés”
(1832) c. értekezést, an. 80-100, 202-224. o.
20 .1. Fairét, De l’état mental des épileptiques, Párizs, 1801; E. Garimond, Contribution á
l’histoire de l’épilepsie dans ses rapports aver Valié,nation mentale, Párizs, 1877; E. Defossez,
Essai sur les troubles des sens et de l’intelligence causes par l’épilepsie, Párizs, 1878; A. Tambu-
rini, Sulla genesi déllé allucinazioni, Reggio Emília, 1880; uő, „La théorie des hallucinations”,
lievue scientyique, I, 1881, 138-142.; J. Seglas, Legons cliniques sur les maladies mentales et
nerveuses, Párizs, 1895.
164 MICHEL FOUCAULT

érte lem b en is a m agáévá tegye: a n o rm át m in t fu n k c io n á lisa n é rte tt sza­

bályosságot, m int a m egfelelő és illeszkedő m űködés elvét; az a „norm ális”,
am i a betegessel, a szervezetlennel, a diszfunkcióval áll szem ben. Vagyis az
új pszichiátria által m eg szerv ezett terepen belül, tehát azon új pszichiátria
által, am ely az elm egyógyászok orvoslását v áltja fel, m egjelenik a no rm a
kétféle h asz n álatán a k , k étfé le valóságának az összeillesztése és részleges
fedésbe kerü lése - am it elm életi értelem ben egyelőre nehéz végiggondolni
(ám ez egy m ásik problém a): a norm a m in t viselkedési szabály és a norm a
m in t funkcionális szabályosság; a norm a, szem ben a szabálytalansággal és
a rendetlenséggel, illetve az a norm a, am ely a patologikussal és betegessel
áll szem ben. Most m á r láth a tjá k , hogyan m e h e te tt véghe ez a m egfordítás,
am ely rő l ö n ö k nek b e s z é lte m . A p sz ic h iá tria ah ely ett, hogy a te rm é sz e t
ren d etlen ség én e k és a tö rv é n y ren d jén ek ö ssze csap ásá v al csak leg k ü lső
h atárain ál találkozna, az igen ritka, kivételes és szörnyűséges m onom ánia
kicsiny szegletében, im m á r alapjait tek in tv e is teljesen át van szőve e két
norm a játékával. Már nem pusztán arról van szó, hogy a m egzavart term észet
a szörny kivételes fig u rá ja ré v é n felforgatja és m egkérdőjelezi a törvény
játék át. H anem a p s z ic h iá tr iá n a k m in d e n ü tt, m in d e n k o r és a legapróbb,
legk ö zö n ség esebb, le g h é tk ö z n a p ib b v ise lk e d é se k b e n is, leg ism erő se b b
tárg y áb an is valam i olyasm ivel lesz dolga, am elynek státusza a norm ához
képest egyfelől szabálytalan, ugyanakkor a norm álishoz képest patologikusán
diszfu n k cio n ális. Egy o ly an k ev ert terep a la k u l ki, am elyen nagyon s ű rű
hálózatban vegyülnek ö ssze a re n d felforgatása és a funkcionális zavarok.
A p szich iátria ekkor orvosi-jogi jellegűvé v álik , m á r nem csupán legkülső
h a tá r a in á l és a nagyon k iv é te le s ese te k b en , h a n e m m in d ig , h é tk ö zn a p i
m űködésében, apró m u n k ájáb an is. A p szich iátria - a társad alm i norm ák és
szabályok leírása, v a la m in t az an o m áliák orvosi elem zése közötti té rb e n -
lényegében a re n d e lle n e se k , az ab n o rm ális in d iv id u u m o k és ab n o rm á lis
viselkedések tudom ányává és technikájává válik. Ennek term észetesen első
következménye az, hogy a pszichiátria szám ára a bűn és az őrület találkozása
m á r nem h a tá re se t, h a n e m a szabályszerű e se t lesz. Persze kis b ű n tettek
és kicsiny elm eb eteg ség ek ezek, aprócska b ű n ö zés és a v iselk ed és szinte
é sz rev e h etetlen a n o m á liá i: ám végső so ro n ez ek szervezik és alap o zzák
m eg a p szich iátria tere p ét. A p szich iátria 1850 óta, legalábbis azon h áro m
folyamat megjelenése óta, am elyeket m egpróbáltam önöknek leírni, egy olyan
térb en m űködik, am ely teljes egészében orvosi-jogi, patologikus-norm atív
- ha a fogalm ak tág é rte lm é b e n is. A p sz ic h iá tria alapvető m ű k ö d éséb en
 1975. FEBRUÁR 12-1 ELŐADÁS 165

a b eteg e s im m o ra litá st, avagy a re n d e tle n sé g b etegségét vonja k é rd ő re ,

így érthetővé válik, hogy a nagy szörny, ezen szélsőséges és vég letes eset,
m ié rt oldódott fel elsődleges an o m á liá k - azaz a p szich iátria e lső d le g e s
te re p é t alkotó an o m áliák - töm kelegében. Ekképp játszódott le ez a kör: a
tö rté n e t végén Hüvelyk M atyivá változott a szörnyeteg óriás, a b n o rm á lis
Hüvelyk Matyik töm egévé, s m ost a történet velük kezdődik újra. E b b en az
időszakban, am ely 1840-től 1860-ig, illetve 1875-ig terjed, szerveződik m eg
az ano m ália technológiájaként m eg h atáro zh ató pszichiátria.
Ámde akad egy problém a. Az an o m ália ezen technológiája h o g y a n ta­
lálkozhatott a n o rm alizálás csomó egyéb folyam atával, am elyeknek n em a
b ű n n el, a bűnözéssel, a nagy szörnyszerűséggel, hanem egész m á ssa l volt
dolga: a m in d ennapi szexualitással? L egközelebb m egpróbálom folytatni
ezt a szálat, a szexualitás, a szexualitás ellenőrzésének a tö rtén e té h ez for­
dulva, a 18. századtól kezdődően addig a pontig, ahol most ta r tu n k , teh át
nagyjából 1875-ig.
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS

A z a n o m á lia terepét á th a tja a szex u a litá s p ro b lém á ja - A v a llo m á s régi

keresztény ritu á lis technikái - A tarifás g yó n á stó l a bűnbánat szentségéig
- A pasztoráció fejlődése - L ouis Habért „A bűnbánat szentségének g y a k o r­
la ta ”és Borrom eo Szent K ároly „Utasítások a g yó n ta tó kh o z” cím ű m űvei -
A g yó n á stó l a lelkivezetésig - A z élet m in t ke ttő s d is zk u rzív szű rő a g y ó ­
násban - A va llom ás a trid en ti zsin a t után - A hatodik parancsolat: Pierre
M illiard és Louis Habért kikérdezés-modelljei - A gyönyör és a vá g y testének
megjelenése a bűnbánó és a spirituális g ya k o rla to k középpontjában

M ost ú jra felv eszem a n n a k a fonalát, a m irő l eddig szó volt. A leg u tó b b i
alkalom m al m egpróbáltam önöknek m egm u tatni, hogy m iképp nyílt m eg
a pszichiátria előtt a beavatkozás am a nagy terep e, amelyet az abnorm ális
terepének n evezhetnénk. A szörny e lokalizált, jogi-orvosi problém ájához
kötötten és az ösztön fogalm ának nyomán egyfajta feldarabolódás történik,
m ajd az 1845-50-es évek körül m egnyílik a pszichiátria előtt az ellenőrzés,
az elem zés, a beavatkozás, azaz a ren d ellen esség terepe.
Most pedig ezen a ponton szeretném elkezdeni m ondanivalóm m ásodik
felét: a s z e x u a litá s p ro b lém á ja az a n o m á lia tere p ét m á r nag y o n k o rá n ,
szinte a kezdetektől fogva átjárta. Mégpedig kétféleképpen. Egyfelől, m in t­
hogy az an o m ália általán o s terep e kódolva és keretezve lesz, az elem zés
általán o s rá cso za ta k én t nyom ban az ö röklődés és a d egenerálódás p ro b ­
lém áját, de legalábbis a hozzájuk tartozó jelenségek k ik u tatását fogják rá
a lk a lm a z n i.1 E bb en az é rte le m b e n a re p ro d u k c ió fu n k c ió in a k orvosi és
p sz ic h iá tria i elem zése az a n o m á lia elem z ésén e k m ódszerei közé k erü l.
M ásodszor, te rm é sz e te s e n az an o m ália á lta l létreh o zo tt ezen te rü le te n
belül tárjá k fel a szexuális an o m áliát jellem ző zavarokat is - a szex u ális

1 Az öröklődés elméletéről vö. P. Lucas, Traité philosophique et physiologique de Vhérédité

naturelle dans les états de sünié el de maladie du Systeme nerveux, aiiec l’applicalion mélhodique
de lois de la procreation au traitement généről des affections doni eile est le principe, 1—II, Párizs,
1847-1850; a „degenerálódás” elméletéről vö. fentebb, felír. 5-i előadás.
168 MICHEL FOUCAULT

anom ália kezdetben úgy m utatkozik, m int az anom ália sajátságos eseteinek
sorozata, majd végül, m á r igen korán, az 1890-es évek körül, az an o m ália
leg tö b b egyéb fo rm á já n a k gyök erek én t, a la p ja k é n t, általán o s k ó ro k ia m
elveként fog felb u k k a n n i. M indez teh át igen k o rá n kezdődik, abban a k o r­
sza k b an , am elyet a le g u tó b b i alk alo m m al p ró b á lta m m eg kö rv o n alazn i,
azaz nagyjából az 1843-go-es évek körül, am ely időszakot Ném etországban
G riesinger, F ran c ia o rszá g b an pedig B aillarg er p szich iá triá ja jellem zi. Az
A n n a les m édico-psychologique-ban talá lu n k egy b üntető ügyben szerepel
játszó pszichiátriai s z a k é rtő i jelen tést 1843-ból (ez nyilvánvalóan nem az
első eset, ám szám o m ra ez tű n ik az egyik legvilágosabbnak és legjelentő­
sebbnek). Ezt a je le n té st B rierre de B oism ont, F e rru s és Foville írtá k egy
F erré nevezetű p ed eraszta tanítóról, akinek szexuális anom áliáját elem zik.3*
1849-ben jelenik m eg a L ’U nion m édicale-ban M ichéa egy cikke, am ely a
„D éviations m alad iv es d e l’ap p étit g é n é siq u e ”3 [A n em zé si vágy b eteg e s
elhajlásai] címet viseli. 1857-ben a h íres B aillarger, ak irő l m ár beszéltem ,
ír egy tan u lm án y t „a n e m z é s i érzék im b e c illitá sá ró l és p erv erz ió járó l”.'*
M oreau de Tours, azt h isz e m , 18(10-61 k ö rü l, írja az „A berrations du sens
g én é siq u e”56[A n e m z é si é rz é k aberrációi] cím ű cik k et. Majd következnek
so rban a németek, R rafft-E binggel8, 1870-ben pedig m egjelenik a W estphal7

3 Koch-Francois Ferré esete - A. Brierre de Boismont, G.-M.-A. Ferrus és A.-L. Foville

szakértői véleményeivel együtt - megjelent-.Annales médico-psychologiques, 1845,1,289-299. 0 .
3 C.-F. Michéa, „Des déviations maladives de l’appétil vénérien”, L’Union médicale, 111/85,
17 juillet 1849, 538 c - 339 c. o.
* J.-G.-F. Baillarger, „Cas remarquable de inaladie mentale. Observation recueillie au
dépöt provisoire des aliénés de l’ilőlel-Dieu de Troyes, par le docteur Bédor”, Annales médico-
psychologiques, 1858, IV, 132-137. o.
5 Az „Aberrations du sens génésique” c. cikk végső változata megjelent in P. Moreau de
Tours, Des aberrations du sens génésique, Párizs, 1883 (1. kiad.: 1880).
6 K. Krafft-Ebing, Psychopathia sexualis. Eine klinische-forensische Studie, Stuttgart, 1886.
A második kiadásban (Psychopathia sexualis, mit besonderer Berücksichtigung der conträren
Sexualempfindung, Stuttgart, 1887) kerül kifejtésre az „ellentétes nemi érzület”. (Magyarul:
Psychopathia sexualis. Különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre. Törvényszéki orvosi
tanulmány orvosolt és jogászok számára, 2., javított kiadás, Kostyál Jenő kiadása, 1908, az 1.
kiad.: Singer és Wolfner, 1894.) Az első francia kiadás a nyolcadik német kiadásnak felel meg:
Etude médico-légale. Psychopathia sexualis, avec recherches speciales sur Tinversion sexuelle,
Párizs, 1895. Ajelenleg forgalomban lévő francia kiadás A. Moll (1923) átdolgozása alapján
késztilt: A. Moll: Psychopathia sexualis. Étude médico-légale á l’usage des médecins et des
juristes, Párizs, 1950.
7 .1. C. Westphal, „Die connate Sexualempfindung. Symptome eines nevropathiscbeii
(psychopathischen) Zustand”, Archiv für Psychiatrie und Nervenkrankheiten, II, 1870, 73-108.
o. Vö. V. Magnaii, Des anomalies, des aberrations et des perversions sexuelles, Párizs, 1885, 14. o.:
„Ez a hajlani [...] egy alapvető anomáliához kötődhet, tárgya pedig az azonos neműek. Ezt hívja
Westphal ellentétes nemi érzésnek, és ez az, amit Charcot-vai a nemi érzék megfordulásának
neveztünk” [a szövegben aláhúzva]. A franciaországi vitáról lásd: J.-M. Charcot - V. Magnati,
„Inversion du sens génital”, Archives de neurologic, III, 1882, 53-60. o.; IV, 1882,290-322. o.;
 1973. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 169

által írott első spekulatív, vagy ha tetszik, elméleti cikk a hom oszexualitásról.
Vagyis láthatják, hogy az an om ália terep ein ek születése, de legalábbis ki­
bom lásuk, kinyílásuk körülbelül u g y an arra az időszakra esik, am ikor m ár
áth atja őket vagy keretbe is zá rja a szexualitás problém ája.*8
E zé rt m ost szeretn ém elem ezni a szex u alitás p ro b lém áján ak h irte le n
rákapcsolódását a p szich iátriára. Ugyanis h a igaz is, hogy a szexualitás jó
néhány eleme közvetlenül konnotálja az anom ália terepét, ezzel szem ben az
elm egyógyászatban a szexualitást illető rész, ha nem is a nullával egyenlő,
de legalábbis még rendkívül jelentéktelen. Mi is történt tehát? Miről van szó
az 1845-1850 közötti időszakban? Hogyan történhetett, hogy egyszer csak,
pontosan akkor, am ikor az anom ália olyan tereppé válik, ahová a p szichi­
á tria leg itim m ódon b eh a to lh a t, a sze x u alitá s p ro b lém ak én t jelen tk ez ik
a p s z ic h iá triá n belül? S zeretn ém m eg m u ta tn i, hogy v aló jáb a n n e m egy
ce n zú ra , nem egy beszédre vonatkozó tilalom feloldásáról v an szó. Nem a
szex u alitás - először ta lá n csak félénken tech n ik ai és orvosi - áttö résérő l
van szó, a d isk u rzu s, a beszéd , a kijelen tés tabuján belül, am ely állítólag
a legrégebbi korok óta, de a 17. vagy a 18. század óta m inden bizonnyal rá ­
n eh ezedett volna erre a szex ualitásra. Azt gondolom, hogy am i 1850 körül
tö rtén ik , és am it majd egy kicsivel később akarok elem ezni, valójában egy
nagyon is pozitív eljárás, a kikényszerített és kötelező vallom ás eljárásán ak
egy változata, s nem pedig a cenzúra, az elfojtás vagy a képm utatás eljárá­
sain ak a megfelelője. Á ltalánosságban a következőket szeretném m ondani:
Nyugaton a szexualitás nem valam i olyasmi, am it elhallgatnak, am it köte­
lező elhallgatni, hanem olyan, am it bevallani kötelező. Ha voltak is valóban
olyan időszakok, am elyekben a szex u alitás elh allg atása Amit a szabály, ez
a teljességgel relatív, sohasem teljes és abszolút h allgatás m in d ig csu p án
a v allo m ás pozitív e ljá rá sá n a k az egyik funkciója volt. M indig a kötelező
v a llo m á s bizonyos te c h n ik á já v a l p á rh u z a m o s a n jelö lték ki a h a llg a tá s
ném ely régióit, szabták m eg bizonyos feltételeit és előírásait. Véleményem
sze rin t a kikényszerített vallom ás h atalm i eljárása az elsődleges, az a lap ­
vető. Ezen feltárandó eljárás körül - am elynek az ökonóm iáját is m eg kell
vizsgálni - érvényesülhet esetleg a hallgatás szabálya. Azaz nem a cenzúra

V. Magnan, „Des anomalies, ties aberrations et des perversions sexuelles”, Annales médico-
psychologiques, 1885,1,447-472. o.
8 Afranciaországi vitát nyomon követhetjük P. Garnier, Les Fétichistes: pervertis et invertis
sexuels. Observations médico-légales, Párizs, 1890 nyomán. Ez egyfajta válasz A. Moll könyvére:
La Perversion de l’inslinc.l génital, Párizs, 1895 (eredeti kiadás: Oie conlräre Sexualempfindung,
Berlin, 1891).
170 MICHEL FOUCAULT

az elsődleges, az alapvető folyam at. É rtsünk b ár cen zú ra alatt elfojtást vagy

csak egyszerűen k ép m u tatást, ez m indenképpen csak egy negatív folyamat,
am i az általam elem zendő pozitív m echanik ához igazodik. Sőt, m ég azt is
szeretném hozzátenni, hogy h a igaz is, hogy a vallom ástétel módja bizonyos
időszakokban m egkövetelte a hallgatást, vagy a h allg atás bizonyos régiói­
nak létét, vagy a h allg atás m űködésének bizonyos m odalitásait, könnyedén
találhatunk olyan korszakokat, amelyekben a szexualitás státuszhoz kötődő,
szabályozott és in té z m é n y e s m e g v a llá sá n a k k ö telez ettsé g e, v alam in t az
igen nagy szabadság a sze x u a litá s m inden egyéb kijelentésform áját illetően
egym ás m ellé re n d eltek .9
E lképzelhető - fo g a lm a m sincs, de képzeljük el, m in th o g y azt gondo­
lom, ez sok em b ern ek ö rö m e t okoz -, hogy a sze x u alitá sró l való hallgatás
szabálya éppen hogy c s a k a 17. században k ezd ett érvénybe lépni (a kapi­
talista társad alm ak k ia la k u lá sá n a k időszakában), m íg előtte m indenki azt
m ondhatott a szex u alitásró l, am it csak a k a rt.10 Lehetséges! Talán így volt a
középkorban, talán a szexualitásról való beszéd szabadsága jóval kiterjedtebb
volt, m int a 18. vagy a 19. században, csakhogy attól m ég a szabadság effajta
terepén belül is létezett egy tökéletesen kódolt, kényszerítő és intézm énye­
sült eljárása a szex u alitás m eg v allásán ak , am ely a gyónás volt. Azonban a
középkor példáját nem te k in te m a történészek által m egfelelően kidolgozott­
nak ahhoz, hogy b íz h a s s u n k benne. Nézzék csak, m i tö rté n ik most! Jelen
p illa n a tb a n az egyik o ld a lo n létezik a sz e x u a litá s m e g v a llá sá n a k egész
sor intézm ényesült e ljá rá sa : a pszichiátria, a p szichoanalízis, a szexológia.
A szex u alitás m e g v a llá s á n a k m in d ezen , tu d o m án y o san és gazdaságilag
kódolt formái együtt já rn a k a szexualitással kapcsolatos lehetséges m egnyi­
latkozások viszonylagos felszabadulásával vagy szabadságával. A vallom ás,
ez esetben, nem annak a m ódja, hogy a szabályok, a szokások és az erkölcsök
ellenére m egszegjük a h a llg a tá s szabályát. A vallom ás és a m egnyilatkozás
szabadsága szem ben á lln a k egym ással, de ki is eg é szítik egym ást. A zért
megyünk olyan gyakran pszichiáterhez, pszichoanalitikushoz, szexológushoz,
hogy feltegyük a sze x u a litá su n k a t érintő kérdést, m egváltjuk a szexualitá­
sunkat. Ez azért tö rté n ik , m e rt m indenhol, a re k lá m b a n , a könyvekben, a
regényekben, a m oziban, a m in k e t körülvevő pornográfiában, m egjelennek
9 Foucault ezt a tézist/4 tudás akarásában fejti ki: ka Volonté de savoir, i. m. 25-49. o. (2.
fej.: „L’incitation aux Discours”, § 1: „L’hypothése repressive”). Magyar kiadás:/! szexualitás
története. A tudás akarása, Budapest, Atlantisz, 1996, II. fej.: „A represszió hipotézise”, 1.: „A
beszédre-bujtogatás”, 19-38. o.
10 Vő. un. 9. o. (magyar kiadás: 7. o.).
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 171

azok a felhívó m echanizm usok, amelyek az egyént a szexualitás hétköznapi

m egnyilvánításától a szexualitás intézm ényes és költséges m egváltásához
irányítják, a pszichiáterhez, a pszichoanalitikushoz és a szexológushoz. Azaz
jelenleg egy olyan felállás létezik, am elyben a vallom ás ritu a liz á lá sá n a k a
szexualitásról való b u rján z ó beszéd az ellentéte és a megfelelője.
Amikor tehát a szexualitásról szóló diskurzus kicsiny történetét próbálom
m eg csak úgy, igen hom ályosan felvázolni, ak k o r a problém át e g y á lta lá n
nem a szexualitás c e n z ú rá já n a k a fogalm aiban ak a ro m felvetni. M ikortól
cen zú rázzák a szexualitást? Mióta vagyunk kénytelenek hallgatni a szex u ­
alitásról? Mikortól és m ilyen körülm ények között kezdhettünk el beszélni a
szexualitásról? Szeretném kissé m egfordítani a problém át, és a szexualitás
m egvallásának történetéről szólni. Vagyis arról, hogy milyen körülm ények
közepette és m ilyen ritu á lé szerint szervezték m eg - a szexualitásról szóló
többi diskurzus közepette - a szexualitás m egváltását m int egy kötelező és
kikényszerített d iskurzus bizonyos formáját. így term észetesen a b ű n b án a t
ritu á lé já n a k vázlatos á ttek in tése fog szám om ra vezérfonalul szolgálni.
T e h á t, elő re is b o c s á n a to t k érv e a n n a k s e m a tik u s je lle g é é rt, a m it
m ajd m ondok, ezen átte k in té s m iatt, am elyet m ost m eg fogok [k íséreln i],
sz e re tn é m , ha észben ta r ta n á n k egy pár, sz e rin te m fontos dolgot." E lő ­
szö r is azt, hogy a v a llo m á s k ezd etb en n em ta rto z o tt hozzá a b ű n b á n a t
ritu áléjáh o z. A b ű n b á n a t keresztén y ritu áléjáb a n a vallom ást csak későn
tették szükségessé és kötelezővé. M ásodszor, szintén m egjegyzendő, hogy
a vallo m ás hatóereje, szerep e a b ű n b án a t e ljárásáb an a középkortól a 17.
századig jelentős m értékben m egváltozott. Ezek azok a dolgok, azt hiszem ,
am elyekre két vagy három évvel ezelőtt utaltam , és amelyeket m ost nagyon
gyorsan át fogok tek in te n i."
E lőször is, kezdetben a b ű n b án a t rituáléja nem ta rta lm a z ta a kötelező
vallom ástételt. Mi volt a b ű n b á n a t a korai kereszténységben? A b ű n b á n a t
egy olyan státuszt jelen tett, am elyet, létezésük egy adott p illa n a tá b a n , az
em berek szabad és akaratlagos módon vehettek m agukra, bizonyos okokból,
p éldául egy h atalm as, jelentékeny és botrányos b ű n m iatt, ám a b ű n b á n a t
o k aik én t egészen m ás dolgok is szerepet játszh attak . M indenesetre ez egy
olyan státusz volt, am elyet választottak, m égpedig egyszer és m indenkorra,

" Foucault ebben a/, előadásban elsősorban II. Cli. I.ea/1 History ofAuricular Confession and
Indulgences in the Latin Church (Philadelphia, 189(1) c. háromkötetes munkájára támaszkodik.
12 Lásd a már idézett előadás-sorozatot a College de Franee-ban: Theories et Institutions
pennies.
172 MICHEL FOUCAULT

úgy, hogy a legtöbb ese tb e n véglegessé is vált: az élete során csak egyszer
lehetett valaki b ű n b án ó . A püspök volt az, és csa k is a püspök, ak in ek joga
volt a b ű n b á n ó s tá tu s z á t a d o m á n y o z n ia a n n a k , a k i k é re lm e z te . Ez egy
nyilvános cerem ó n ia sz e rin t tö rtén t, am elynek so rán a b űnbánót egyszer­
re m egrótták és b u zd íto ttá k . E cerem óniát követően a bűnbánó belépett a
b űnbánat rendjébe, am elyhez hozzátartozott a vezeklő köntös (cilicium) és
egyéb speciális ru h a d a ra b o k viselése, a tisz tá lk o d á s tiltása, az egyházból
való ünnepélyes elb o csátás, a szentségekből, legalábbis az áldozásból való
részesedés kizárása, az előírt szigorú koplalás, az összes szexuális kapcsolat
m egszüntetése és a h a lo tta k bebugyolálásán ak a kötelezettsége. Am ikor a
bűnbánó k ilép ett a b ű n b á n a t állapotából (sokszor ki sem lép ett belőle, és
élete végéig bűn bánó m ara d t), az a m egbékélés ünnepélyes ak tu sa folytán
történ t, am ely eltörölte b ű n b á n ó státuszát, m in d azo n á ltal hagyott ném ely
nyom ot, m in t p éld áu l a s z ü z e ssé g k ö telez ettsé g ét, am ely á lta lá b a n élete
végéig tartott.
L áth a tják , h o g y e b b e n a r itu á lé b a n a b ű n ö k ny ilv án o s m e g v á ltá s á t
eg y általán nem követelték m eg, de a nem n y ilv án o s vallom ást sem , noha
am ik o r a bűnbánó fe lk e reste a püspököt, hogy kérelm ezze tőle a bűnbánó
státu szát, ak k o r á lta lá b a n szólt indokairól és m egfontolásairól. A zonban
élete összes bűne általános meggyónását, v alam int annak a gondolatát, hogy
m aga ez a vallom ás b á rm ifé le hatékonysággal is b írh at a bűn m eg v áltásá­
b an , a ren d szer teljes m é rté k b e n k izárta. A b ű n ö k e t csakis azon b ü n te té ­
sek szigorának m é rté k e a la p já n lehetett m e g v á lta n i, am elyeket az egyén
ö n m agára alk alm azo tt, vagy am elyeknek a lk a lm a z á sá t elfogadta, m agára
véve a bűnbánó státuszát. Ezzel a régi rendszerrel bizonyos időszaktól fogva
(azaz nagyjából a 6. század d al kezdődően) összekeveredett az, am it tarifás
bűnbánatnak neveztek, s am i egy ettől teljesen eltérő modell. Azt, am elyről
idáig beszéltem, n yilvánvalóan a papi felszentelés m odellje igazgatja. Ezzel
szem ben a tarifás b ű n b á n a t, lényegét tekintve, egy világi, jogi és büntetési
m odellt követ. A ta rifá s b ű n b á n a to t a g erm án b ü n tetőjog alap ján vezették
be, s a következőkből állt. A m ikor egy hívő b ű n t követett el, felk eresh etett
- vagy inkább fel k e lle tt k e re s n ie - egy papot (lá th a tjá k , a leh ető ség tő l, a
szabad döntéstől fo kozatosan a kötelezettség felé m ozdulunk el), el kellett
neki mesélnie vétkét, és e vétkére, amelynek m indig súlyosnak kellett lennie,
a pap úgy talá lt m eg o ld ást, hogy egy „ e lé g té te ln e k ” nevezett b ű n b á n a to t
javasolt a szám ára, av agy k én y szerített rá. M in d en egyes vetekhez kellett
tá rs u ln ia egy elég tételn ek . C sak ezen elégtétel véghezvitele, és csa k is ez,
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 175

v o n h a tta m aga u tá n , m in d e n egyéb c e re m ó n iá t feleslegessé tév e, a bűn

m egváltását. Vagyis még egy olyan típusú rendszerben vagyunk, am elyben
csa k is a teljesített elég tétel - azt is m o n d h a tn á n k , a szigorú é rte le m b e n
vett, végigvitt b ű n b án at - te tte lehetővé a k eresztény szám ára, hogy vétke
m egváltódjék. A b ű n b án a t abban az értelem ben volt tarifás, hogy m inden
egyes vétektípushoz kötelező penitenciák katalógusa társult, pontosan úgy,
ah o g y an a világi b ü n te té se k ese té n is m in d e n egyes b ű n t és v é ts é g e t az
áldozat javára teljesített in tézm én y es h ely reh o zás aktusa követte, a n n a k
érdekében, hogy a bűn eltörlődjék. A tarifás b ű n bánat rendszerével, amely
ír, a z a z nem la tin e re d e tű , a b ű n k im o n d á s á n a k s z ü k sé g sz e rű sze rep e
lesz. S v aló b an , attól fogva, hogy m in d e n eg y es b ű n t, le g a lá b b is súlyos
b ű n t követően bizonyos elégtételt kell adni, illetve attól fogva, hogy ezen
elégtétel tarifáját egy pap m egállapítja, előírja és kikényszeríti, a b ű n ki­
m ondása m inden egyes esetben nélk ü lö zh etetlen n é válik. R áadásul hogy
a pap a m egfelelő p en iten ciát és elégtételt alkalm azhassa, v a la m in t, hogy
m eg k ü lö n b ö zteth esse a súlyos és a nem súlyos vétkeket, n e m c s a k hogy
ki kell m ondani, ki kell jelen ten i a bűnt, h an e m el is kell m e sé ln i, le kell
írn i a körülm ényeit, és m eg is kell m ag y arázn i, hogyan követték el. Ilyen
m ódon, ap rán k én t, ezen a p en iten c iá n k e re sz tü l, am elynek e re d e te , úgy
tű n ik , jogi és világi, kezd kiform álódni a vallom ás egyfajta csírafo rm ája,
am ely egyelőre igen k iala k u la tla n és csakis u tilitáriu s értelem m el bír.
A lcu in , a k o rsz a k e g y ik te o ló g u sa a k ö v etk e z ő k e t írta : „H o g y an is
oldozhatna fel a papi hatalo m a bűn alól, ha nem ism erné azokat a kötelé­
k eket, am elyek a vétkest hozzá kötik? Az orvosok sem tu d n á n a k sem m it
sem te n n i, h a a beteg ek m e g ta g a d n á k , hogy n e k ik sebeiket m e g m u ta s ­
sák. A vétkesnek tehát ugyanolyan m ódon kell felkeresnie a p ap o t, m in t a
b eteg n ek az orvost, elm ag y a ráz v a neki, hogy m itő l is szenved, és m iben
áll a betegsége.”1’ Ám ezen a szü kségszerű szerep en kívül a v allo m ásn ak
n in cs értéke és hatékonysága. P usztán lehetővé teszi a pap sz á m á ra , hogy
m eg h atáro zza a b üntetést. Nem a vallom ás az, am i valam ilyen m ódon el­
érh etn é a vétkek alóli feloldozást. Legalábbis ezt találjuk a korabeli (vagyis
a 8. és ío. század közötti k o rszak b an íródott) szövegekben: a v allo m ás és
főképp a papnak teli vallom ás m égiscsak valam i nehéz és fájdalm as dolog,
am i a szégyen érzését vonja m aga után . Ebben az értelem ben a vallom ás
m á r m aga is egyfajta b ü n tetés, a vezeklés kezdete. Alcuin e rrő l a gyónás-
15 F. Albinus seu Alcuinus, Opera omnia, I /Patrologiae cursus completus, series secunda,
tomus 100/, Lutetiae Párizsioruin, 1851, col. 537.
174 MICHEL FOUCAULT

ró l, am ely azért vált szü k sé g sz erű v é , hogy a pap eljátszhassa szinte orvosi
szerep ét, azt m ondja, h o g y m ag a is áldozat, m ivel m egaláztatást von m aga
u tá n , és az em ber e lv ö rö sö d ik m iatta. A gyónás erubescentiát kelt. A b ű n ­
bánó, miközben beszél, elvörösödik, és így „Isten szám ára jó okot szolgáltat
a r ra , hogy m egbocsásson n e k i”,14 m ondja A lcuin. A vétkek m egváltásának
tu la jd o n íto tt em e k e z d e ti fo n to ssá g és h a té k o n y s á g nyom án jó n é h á n y
elto ló d ást fig y elh e tü n k m e g . U gyanis ha igaz a z , h o g y a vallom ás m á r a
v ezek lés kezdete, a k k o r eb b ő l nem ju th a tn á n k -e a r r a a következtetésre,
h o g y egy m egfelelően k ö lts é g e s és m eg alázó v a llo m á s m á r m aga le n n e
a p en iten cia? Vajon, e b b ő l következően, n e m h e ly e tte s íth e tn é n k -e he a
n a g y elégtételek h ely éb e - am ilyenek például a koplalás, a vezeklőköntös
v iselése, a za rán d o k lat stb. - eg y olyan b ü n tetést, am ely egyszerűen csak
m ag án a k a véteknek a k im o n d á s a lenne? Az erubescentia, a m eg aláztatás
a lk o tn á a büntetés k ö z é p p o n tjá t, lényegi részét. S láth atju k , hogy a 9., 10.,
11. század folyamán e lte rje d a v ilágiaknak szánt gyónás.'5Végső soron, ha
vétkeztünk, és nincs k éz n él egy pap, egyszerűen csak elm ondhatjuk vétkün­
ket valakinek (vagy több em bernek), aki m ellett ép pen találjuk m agunkat,
a k i v alam ik ép p en k é z n é l v a n , m eg szég y en ítv e m a g u n k a t a z á lta l, hogy
elm eséljük neki. Vagyis m iu tá n m egtörtént a gyónás, m ár le is játszódott a
vezeklés, és Isten m e g a d ta a vétkek alóli feloldozást.
Láthatják, hogy a b ű n b á n a t rituáléja, azaz a b ű n b án a t szinte jogi jellegű
ta rifá s rendje, ap rá n k é n t szim bolikus formák felé tolódik el. U gyanakkor a
v étk ek alóli feloldozás m e c h a n iz m u sá n a k , e n n e k a kicsiny, a m űködésért
felelős elemnek, am ely biztosítja, hogy a vétkek bocsánatot nyerjenek, egyre
in k áb b maga a vallom ás k e rü l a középpontjába. És ahogyan a vétkek m eg­
bo csátásán ak m e c h a n iz m u s a eg y re inkább a v allo m ás köré szerveződik,
a pap és még inkább a p ü sp ö k h a ta lm a u g y an ily en m értékben m eg lazu l.
Azonban a középkor m áso d ik felében (a 12. századtól a reneszánsz kezdetéig)
az egyház ismét saját e g y h á z i h a ta lm á n a k k ö ré b e fogja v isszailleszten i a

14 Uo. col. 338-359: „Erubescis homini in salutem tuam ostendere, quod non erubescis
cum homine in perditionem tuam perpetrare? [...] Quae sunt nostrae victimae pro peccatis,
a nobis commissis, nisi confessio peccatorum nostrorum? Quam pure deo per sacerdotem
offerre debemus; quatenus orationibus illius, nostrae confessionis oblatio deo acceptabilis fiat,
et remissionem ab eo accipiamus, cui est sacrificium spiritus contribulatus, et cor contritum
et humiliatum non spernit.”
15 Uo. coi. 557: „Dicitur vero neminem vero ex laicis suam velle confessionem sacerdotibus
dare, quos a deo Christo cum sanctis apostolis ligandi solvendique potestatem accepisse credimus.
Quid sol vit sacerdotalis potestas, si vincula non considerat ligali? Cessabunt opera medici, si
vulnera non ostendunt aegroti. Si vulnera corporis carnalis medici manus expectant, quanto
magis vulnera animae spiritualis medici solatia deposcunt?”
 1975. FEBRUÁR 19-1 lil.ŐADÁS 175

vallom ás e m ech an izm u sát, am ely előzőleg, a b ű n b án a t m űködése során,

n ém ileg kivonta m ag át e h atalo m alól. Ami a b ű n b á n a t nagy d o k trín á já t
illeti - amely a skolasztikusok időszakában form álódik ki, éspedig többféle
eljárás ré v é n -, a v allo m ásn ak a m eg szilárdult egyházi h atalm o n b elü lre
való visszahelyezése fogja jellem ezni. Először is, a 12. [jav.: 13.] században
lá th a tju k a re n d sz e re s gyónás k ö telezettség én ek a m eg jelen ését, a v ilá ­
g ia k sz á m á ra leg alá b b egy évben egyszer, a p ap sá g sz á m á ra h a v i vagy
a k á r h eti re n d sz e re ssé g g e l.'6 T ehát im m á r nem ak k o r gyónunk, am ik o r
vétkeztünk. G yónhatunk, sőt gyónnunk kell, am ikor súlyos bűnt követtünk
el; m in d en esetre szabályos időközönként kell gyónni, legalább évről évre.
M ásodszor, m e g je le n ik a folytonosság köv etelm én y e. Azaz a leg u tó b b i
gyónás óta elkövetett összes vétket ki kell m ondani. Itt is eltűnik a valam it
v alam iért elve, egyúttal m egkövetelik a legutóbbi gyónás óta eltelt időszak
- legalábbis részleges - to talizálását. Végül, és különösen, a bőbeszédűség
követelm ényéről van szó. Nem elegendő csak akkor kim ondani b ű n ü n k et,
m iu tá n elkövettük, vagy csa k a z é rt, m e rt kü lö n ö sen súlyosnak találju k .
M inden vétket ki kell m o n d an i, nem csak a súlyosakat, hanem a kevésbé
súlyosakat is. A pap feladata lesz az, hogy m egkülönböztesse a bocsánatost
attól, am i halálos; a papnak kell m an ip u láln ia azt a nagyon finom különb­
ségtevést, pontosabban a teológusok által tett nagyon finom különbségtevést
b o csán ato s b ű n és h a lá lo s b ű n között, am elyek, m in t tudják, eg y m ásb a
is a la k u lh a tn a k a körülm ényektől, a cselekvés idejétől és a szem élyektől
függően. Tehát létezik a rendszeresség, a folytonosság és a bőbeszédűség
k ö telm e. E z á lta l a b ű n b á n a tn a k , azaz a g y ó n á sn a k , vagyis m a g á n a k a
vallom ásnak a kötelezettsége sokkal szélesebb körűvé válik.
A vallom ás e m egnövekedett jelentőségének m egfelel a pap ugyanilyen
m é rté k b e n m eg n ö v ek e d ett h a ta lm a . E lőször is, n em csa k az b izto sítja a

Az 1215-ös kánonjogi törvénykezésről vö. R. Foreville, Latron I, II, Illet Latrari IV, Párizs,
1965, 287-306. o. (az Histoire des condies oecuméniques sorozat VI. kötete, amely G. Dumeige
gondozásában jelent meg), amelyben szintén megtalálható az 1215. nov. 30-i zsinati dekrétum
egy résziele francia fordításban: De la confession, du secret de la confession, de l’obligation de
la communion pascale, 357-358. o. (Lásd különösen: „Minden hívőnek - legyen bár az egyik,
avagy másik nem tagja-, aki már elérte a szellemi érettség életkorát, legalább évente egyszer
őszintén ineg kell gyónnia összes bűnét plébánosának, gondosan és lehetőségeihez mérten
teljesítenie kell a rá kirovotl penitenciát, valamint lisztelettel elfogadnia, legalább húsvétkor,
az eucharisztia szentségét, kivéve, ha plébánosának tanácsára, érvényes indokból, úgy ítéli
meg, hogy időlegesen tartózkodnia kell tőle. Ha nem így cselekszik, életében legyen kitiltva ab
ingressu ecclesiae, halála után pedig tagadtassék meg tőle a keresztény sírhely. Ezen áldásos
dekrétumot gyakran hirdessék ki a templomokban, bogy elvakultságát senki se takargathassa
a tudatlanság fátylával.” Vö. a latin eredetivel in Conciliorum oecumenicorum decreta, Friburgi
in Brisgau, 1962, 206-243. o.
176 MICHEL FOUCAULT

gyónás rend szeresség ét, hogy a hívó'knek év en k én t gyónniuk kell, hanem

az is, hogy egy bizonyos p a p n a k kell g yónniuk, a n n a k , aki a saját papjuk,
ah o g y m ondják, a k ih e z ta rto z n a k , s aki á lta lá b a n saját p aró k iáju k papja.
Másodszor, ami a gyónás folytonosságát garantálja, am i biztosítja, hogy sem ­
m it se felejlsünk el az utolsó gyónás óta, az nem m ás, m int hogy a gyónások
szokásos ritm usához ho zzáad ó d ik egy hosszabb ciklusokat felölelő ritm us,
m égpedig az általán o s gyónás. A híveknek azt javasolják, sőt előírják, hogy
é le tü k során több a lk a lo m m a l is végezzenek egy általános gyónást, am ely
ú jra áttekintené a lé te z é sü k ó ta elkövetett összes bűnüket. Végül, a b ő b e­
szédűséget az b iztosítja, hogy a pap m ár nem elégszik m eg a hívő spontán
vallom ásával, aki csa k a k k o r fordul hozzá, a m ik o r bűnt követ el, és azért,
m e r t elkövette e b ű n t. A b ő b esz éd ű ség e t az g a ra n tá lja , hogy m ag a a pap
fogja ellenőrizni, a m it a hívő m ond: ő ösztönzi, ő kérdezi ki, ő pontosítja a
vallo m ását a lelk iism e ret-v izsg á la t tech n ik á ja révén. Ebben a korszakban
(12-15. század) látju k k ifo rm á ló d n i az isten i p aran cso lato k , a h ét főbűn,
m a jd , kicsivel k éső b b , a z e g y h á z i p a ra n c so la to k , az erén y ek lis tá ja stb.
sz e rin t kódolt k ikérdezés rendszerét. A 12. századi bűnbánat gyakorlatában
a to tá lissá tett v a llo m á st a pap h a ta lm a im m á r teljes egészében ellenőrzi
és k e re tb e foglalja. D e ez nem m in d en . Még m á s is van, am i erő te lje sen
h o zz ájáru l ahhoz, hogy a v allo m ást v isszaillesszék az egyházi h atalo m e
m ech an ik ájáb a. U g y an is im m á r, teh át m ég m in d ig a 12-15. század b an , a
p ap o t nem köti az elég té te le k tarifája. Most m á r m ag a fogja m eg állap ítan i
a b ü n tetések et saját b e lá tá s a sze rin t, a vétkekhez, a körülm ényekhez és a
szem élyekhez igazodva. M ár n in c s sem m ily en kötelező tarifa. G ratian u s
D ecretum a kim ondja: „A b ü n te té se k tetsző legesek.”'7 M ásodszor, és kü lö ­
nösképp, im m ár a pap az egyetlen, aki a „kulcsok h atalm án ak ” a letétem é­
nyese. Most m ár szó se m leh et a rró l, hogy a hívők abból a m egfontolásból
m e s é ljé k el b ű n eik et, h o g y e ttő l e lp iru ln a k ; szó se m leh et ró la, hogy n e
p a p n a k gyónjanak m eg. C sak a k k o r van b ű n b án a t, ha van gyónás, de csak
a k k o r v an gyónás, h a a z t egy p a p h o z in té z té k . A k ulcsok em e h a ta lm a ,
am ely et kizárólag a p ap b irto k o l, ekkor m eg terem ti szám ára azt a leh ető ­
séget, hogy maga öklözzön fel a bűnök alól, vagy inkább, hogy gyakorolja a
feloldozás olyan ritu á lé já t, am elyen keresztül - azaz gesztusain és szavain
k eresztü l - Isten m aga az, aki m egszabadít a bűneinktől. Ekkor a bűnbánat 17

17 Gratianus, Decretum, emendatum el variis electionibus simul et notationibus illustratum,

GregariiXIIIpontificis maximi iussu editum, Párizs, 1855, 1519-1656. o. /Palrologia latina,
tomus 187./ Adekrétumot 1130-ban hirdették ki.
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 177

a szó szoros értelm éb en szentséggé válik. A 12-13. században alak u l ki a

b ű n b á n a t em e sz a k ra m e n tá lis teológiája. Addig a b ű n b á n a t olyan a k tu s
volt, am elyben a vétkes Isten t kérte, hogy oldozza fel b ű n ei alól. A 12-13.
század tó l fogva m aga a pap lesz az, aki feloldoz a saját b e lá tá sa sz e rin t,
aki elvégzi ezen isteni term észetű , ám em b eri közvetítésű m űveletet. Azt
m o n d h atju k , hogy a pap h a ta lm a im m á r sz ilá rd a n és vég leg esen le v an
horgonyozva a vallom ás eljárásáb an .
A b űnbánat egész szakram entális ökonóm iája - nem csak középkor végi,
han em jelenlegi form ájában is - n ag yrészt rögzítve van, s két vagy h áro m
fő v o n ással jellem ezhető. E lőször is, a v allom ás központi helyet foglal el
a vétkek alóli feloldozás m ech a n izm u sáb an . M indenképpen v allan i kell.
M indent be kell vallan i. S em m it sem szabad kihagyni. M ásodszor, a v a l­
lom ás terepének jelentékeny kiterjeszkedéséről van szó, am ennyiben m á r
nem csu p á n a súlyos bű n ö k et, h anem m in d e n t be kell v allan i. És végül,
ezzel párhuzam osan, növekszik az im m ár a feloldozást adó pap hatalm a és
tudása, m inthogy m ost a bűnbánat szentségén belül neki kell kontrollálnia
azt, am i elh an g zik, neki kell vezetnie a k ikérdezést, és neki kell érv én y t
szereznie m ind erkölcsi, m ind pedig teológiai tud ásán ak , tap asztalatán ak
és ism eretein ek . Ilyen m ódon a vallom ás, m in t a b ű n b á n a t központi e le ­
me, k ö rü l k ialakul egy olyan m ech an izm u s, am elyben a pap és az egyház
h a ta lm a és tu d ása is sz e re p e t játszik. E b b en áll a b ű n b á n a t központi és
álta lá n o s ökonóm iája, úgy, ah o g y an a középkor közepén m e g sz ilá rd u lt,
és ahogyan m űködik m ég m a is.
Azt szeretn ém m ost önöknek m eg m u tatn i - hogy közelebb k e rü ljü n k
végre tém án k h o z is - , a m i a 16. század d al veszi kezdetét, egy olyan k o r­
szakkal, am it nem a dekrisztianizáció kezdetének kell ta rta n u n k , hanem ,
m int ahogy azl jó néhány történész m egm utatta, éppen hogy egy m élyreható
krisztianizáció korszakának.'8A reform ációtól a tridenti zsinaton keresztül
a boszorkányüldözésig ez az a korszak, am ik o r egyrészt kezdenek felbuk­
k a n n i a m odern állam ok, m ásré szt az in d iv id u ális létezést egyre inkább
m egkötik a k eresztén y k eretek . Ami a b ű n b á n a to t és a gyónást illeti, azt
hiszem - legalábbis a katolikus országokban (most nem szólok a protestáns
problém ákról, de n em so k ára v isszatérü n k hozzájuk egy m ásik úton) -, a
következő módon jellem ezhetjük azt, am i történt. Egyfelől a tridenti zsinat
fen ntartja és explicit m ódon újra bevezeti a bűnbánat szakram entális fegy-
18 Lásd különösen: J. Delumeau, Le Catholicisme entre Luther el Voltaire, Párizs, 1971,
25H-292. o. („Christianisation”), 293-350. o. („Déchristianisation?”).
178 MICHEL FOUCAULT

verzetét, am elyről az im é n t m á r beszéltem , m ásfelől a szoros értelem ben

vett pen iten cián belül és k ö rü lö tte d isk u rzu so k és vizsgálatok, elem zések
és kontrollok h atalm as g ép ezeteit vonultatja fel, m égpedig kétféleképpen.
E gyrészt kiterjeszti a g y ó n ás terü le té i, általán o ssá kezd válni a vallom ás.
Az in d ividuum nak egész vagy csak n em egész életét, m in d en cselekedetét
és gondolatát alá kell v etn ie a vallom ás próbájának, ha nem is m inden eset­
ben bűnként, m in d azo n á ltal olyan elem ként, am ely vizsgálatra, elem zésre
k ín álk o zik , am elyet a g y ó n ás im m á r m egkövetel. A gyónás és a vallom ás
terü le té n ek e n ag yszabású kiterjesztésével p á rh u z a m o sa n m egfigyelhet­
jük a gyóntató h a ta lm á n a k m egerősödését; azt, hogy a feloldozás u ra k én t
élvezett h atalm án a k , a m e ly re akkor tett szert, am ik o r a b ű n b á n a t sze n t­
séggé vált, jó néhány egyéb, m ellérendelt hatalom lesz a tám asztéka - ezek
e g y sz erre m e g tám o g atják és h ató k ö rét is növelik. A feloldozás p riv ilé g i­
u m a k ö rü l elkezd b u rjá n o z n i az, am it a v iz sg á la t jo g á n a k n ev ezh etü n k .
A kulcsok sza k ra m e n tá lis h a ta lm á n a k tám asz té k ak ép p e n kialak u l a pap
szem ély én ek , te k in te té n e k , fü lén e k , h a llá s á n a k földi h a ta lm a . E bből a
nagyszabású fejlődésből e re d a pasztoráció, vagyis az a tech n ik a, am elyet
a p ap n ak felkínálnak a lelk ek korm ányzásához. Abban az időben, am ikor
az állam ok a testek fölött gyakorolt hatalom tech n ik áján ak a problém ájáról
gondolkodtak, illetve azo n eszközök problém ájáról, am elyek révén a testek
feletti hatalm at valóban gyakorolni lehet, az egyház a m aga részéről a lelkek
korm ányzásának tec h n ik á já t dolgozta ki, a pasztorációt, am elyet a tridenti
zsin at'9 határozott meg és később Borromeo Szent Károly fejlesztett tovább.1920
A p a sz to rá c ió n m in t a le lk e k k o rm á n y z á s á n a k te c h n ik á já n b e lü l a
b ű n b án atn ak term észetesen nagyon nagy a jelentősége, m ondhatni, szinte
kizáró lag o s.21 M in d en ese ire ettő l az időszaktól fogva lá th a tju k egy egész
irodalom kifejlődését, am ely et részben kettősnek nevezhetnénk, ez pedig a
gyóntatóknak, illetve a b ű n b á n ó k n a k szánt irodalom . Ám a bűnbánóknak
szán t irodalom , a gyónás e z e n nekik szánt kicsiny kézikönyvei, valójában
p usztán csak a gyóntatóknak szóló irodalom nak - azon nagy, a lelkiism eret

19 A gyónás pasztorációját a zsinat XIV. ülése (1551. nov. 25.) során fektették le, amelynek
jegyzőkönyvei megjelentek iii Canones el decreta concilii tridentini, edidit AE. I.. Richter,
Lipsiae, 1853, 75-81. o. (a kiadás repetitioja megjelent Rómában 1834-ben).
29 C. Borromeus, Pastorum instructiones ad condonandum, confessionisque et eucharistiae
sacramenta ministrandum utilissimae, Antverpiae, 1588.
21 A tridenti zsinat XIII. ülése (Oe reformatione) leszögezte, hogy nagy figyelmet kell for­
dítani a papság felkészítésére a bűnbánat szentségét illetően: „Sacramentorum tradendorum,
maxime quae ad confessiones audiendas videbuntur opportuna, el rituum ac caeremoniarum
formas ediscent.” (Canones et decreta..., i. m. 209. o.)
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 179

vagy a gyónás k érd éseirő l szóló érte k ezé sek n ek - a visszája, am ely e k et a
papoknak b irtokolniuk és ism ern iü k kell, illetve szükség esetén fellapoz­
n iu k . S zám om ra úgy tű n ik , p o ntosan ez a gyó n tató k n ak szánt iro d a lo m
alk o tja a d o m in án s elem et, b en n e talá lju k m eg az elem zését a v iz sg á la t
eljárásának, amely im m ár a pap belátására és kezdeményezésére v an bízva,
s am ely fokozatosan betölti a b űnbánat egész terét, sőt jelentős m é rté k b e n
még túl is terjeszk ed ik rajta.
M iben áll teh át a b ű n b á n a t em e tech n ik á ja , am elyet a p ap n ak im m á r
ism ern ie és birtokolnia kell, s am elyet a bűnb án ó k szám ára elő k ell írnia?
E lőször is, lényeges, hogy a gyóntató m aga rendelkezzen bizonyos k ép e s­
ségekkel. B irtokában kell lennie bizonyos erényeknek. Először is, a h a tó ­
képességnek: egyfelől papi jellem nek kell lennie, másfelől a püspöktől m ár
m eg kellett hogy szerezze a gyóntatásra való felhatalm azást. M ásodszor, a
papnak bírnia kell egy m ásik erénnyel is, a buzgalom m al. (Egy, a b ű n b án at
gyakorlatáról szóló, H ab ért által a 17. század végén írt értekezést követek,
am ely m in d e n b izo n n y al egy rig o rista irá n y z a to t jelenít m eg, d e am ely
ugyanakkor a bűnbánat e technikájának nyilvánvalóan az egyik legalaposabb
kidolgozását jelenti.22) A papot a hatóképességén kívül tehát m ég a b u zg a­
lom nak, azaz egy bizonyos „szeretetnek” vagy „vágynak” is jellem eznie kell.
Ám ez a szeretet vagy vágy, am ely a papot an n y ib an jellem zi, am en n y ib en
gyóntat, nem a „bujaságból fakadó sze retet”, h an e m „jóakaratéi s z e re te t”:
olyan szeretet, amely „a gyóntatót a többiek érdekeihez köti”. Olyan szeretet
ez, am ely a keresztények vagy a nem keresztények közül azok e lle n küzd,
akik „ellen álln ak Isten n e k ”. Végül pedig olyan szeretetrő l van szó, am ely
„felm elegíti” azokat, ak ik , ellenkezőleg, készek Isten szo lg álatára. T ehát
ennek a szeretetnek, ennek a vágynak, ennek a buzgalom nak kell valójában
jelen lennie és m űk ö d n ie a gyónásban, avagy a b ű n bánat szen tség éb en .”2’
H arm adszor, a papnak szentnek kell lennie, azaz nem lehet a „halálos bűn”
állap o táb an , noha végső soron ez nem egy k an o n ik u s tiltás.24 Attól fogva,
hogy valakit felszenteltek - még akkor is, ha a halálos bűn állap o táb an van

22 L. Habért, Pratique du sacrement de penitence ou methode pour Vadministrer utilemenl,

Párizs,' 1748, különösen, ami a gyóntató erényeinek a leírását illeti: 2-9. és 40-87. o. (ám az
egész első értekezést az ő tulajdonságainak szenteli: 1-184. o.). Habért rigorizmusáról, illetve
ennek következményeiről a vallás Franciaországi történetére nézve a 17. század vége és a 18.
század eleje között, lásd A. Humbert életrajzi jegyzetét, in Dictionnairede Ideologie catholique,
VI, Párizs, 1920, col. 2013-2016.
25 L. Habért, Pratique du sacrement de penitence..., i. m. 40-41. o.
24 Uo. 1 2 . o.
180 MICHEL FOUCAULT

az általa adott feloldozás m in d ig érvényes m a ra d .2526A pap szent m iyoltán

a z t értik , hogy „az e ré n y gyakorlásában s z ilá rd n a k ” kell lennie, po n to san
azon „kísértésekkel” szem ben, amelyeknek a b ű n b á n a t papi szolgálata fogja
k ite n n i. A gy ó n tatószék - m ondja H abért - o ly an , m in t egy „betegszoba”,
a z a z benne egyfajta „ro ssz levegő'” uralkodik, s félő, hogy ez a „rossz leve­
g ő ”, a bűnbánó vétkei á lta l, m egfertőzi m ag át a p ap o t is.20 M egkívántatik
a gyóntató szen tsége e g y fa jta önvédelm i p á n c é l g y an á n t, a n n a k b izto sí­
té k á u l, h o gyne lépjen k a p c so la tb a a bűnnel a b b a n a pillanatban, am ik o r
kim ondják. Azaz c su p á n v e rb á lis és nem igazi kom m unikációról van szó;
a kijelentés szintjén m e g m a ra d ó kom m unikációról, amely nem tö rtén h e t a
bűnösség szintjén. Amit a bűnbánó a vágyából m egm utat, annak nem szabad
a gyóntató vágyává a la k u ln ia , ezért van szükség a szentség elvére.27 Végül
szü k sé g es, hogy a g y ó n ta tó p ap o t szent b o rz a d á ly töltse el a b o csá n a to s
b űn ö k tő l. É spedig n e m c s a k a m ások, h an e m a sa já t bűneitől is. U gyanis
h a a pap nem b o rzad el azo n bocsánatos b ű n ö k tő l, am elyek a sajátjai, h a
n e m ez a borzadály m o zg atja, akkor irg alm assá g a ki fog hunyni, am ik ép p
a tü z e t kioltja a h am u . H iszen a bocsánatos b ű n ö k elvakílják a szellem et,
m in th o g y a testh ez ta p a d n a k .28 E zért ha a g y ó n tató túlságosan kötődik a
saját - ha csak b o csá n ato s - bű n eih ez is, a k k o r n e m m űködhet az a kettős
folyam at, m elynek s o rá n a buzgalom és a jó a k a ra t szeretete a gyónlalót a
bűnbánóhoz közelíti, a k it pedig megjavít a bű n rosszaságát a kim ondásakor
m egsem m isítő sz e n tsé g .29

25 A megszorítás Ilabert-nél sem jelenik meg, aki a következőket írja (uo.): „Jóllehet a szent­
ségek halása egyáltalán nem a pap szent mivoltától függ, liánéin Jézus Krisztus érdemeitől,
mégis hatalmas méltatlanság és borzasztó szentségtörés, ha az osztja másoknak a kegyelmet,
aki maga elutasította azt.”
26 Uo. 15. o.: „Az erény gyakorlásában igen szilárdnak kell lennie, a hatalmas kísértések
miatt, amelyeknek papi szolgálata teszi ki. Ugyanis a betegszoba rossz levegője nem lesz je­
lentősebb benyomást a testre, mint bizonyos bűnök elbeszélése a lélekre. Azaz ha csak az erős
szervezetnek gondozhatják a betegeket, kötözhetik be sebeiket, és maradhatnak a közelükben,
anélkül hogy egészségük megszenvedné, akkor szükségképp el kell ismerni, hogy csak azok
kormányozhatják a romlott lelkeket üdvük kockáztatása nélkül, akik gondot viseltek arra, hogy
jócselekedetek hosszú gyakorlása folytán megerősödjenek az erényben.”
27 Uo. 14. o.: „Ám az összes bűn között nincs fertőzőbb vagy könnyebben átadható, mint az,
amelyik a tisztaság ellen való.”
28 Uo. Agyóntató - nélkülözhetetlen - szent mivolta benne szent borzadályt kelt az összes
bocsánatos bűnnel szemben [...]. És noha |a bocsánatos bűnök] nem oltják ki a szokásos szere-
tetet, mindazonáltal azt okozzák, amit a hamu, amely befedi a tüzet, és megakadályozza, hogy
a tűz bevilágítsa és felmelegítse azt a szobát, ahol őrzik.”
29 Uo. 16-40. o. A II. fejezet második része fejti ki a Foucault által szintetizált következő
három pontot: (1) „azon ember elvakultsága, akinek nincsen gondja arra, hogy elkerülje a bo­
csánatos bűnöket”; (2 ) „érzéketlensége azokkal szemben, akik pedig így szoktak cselekedni”;
(5) „a bűnöktől való megszabadításhoz szükséges gondosságot feleslegesnek tartja”.
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 181

A gyóntatónak buzgónak, szentnek, tu d ó sn ak kell lennie. H árom é r te ­

lem ben is tudósnak (még m indig H abért értekezését követem): m in t „bíró”,
m inthogy „tudnia kell, mi az, ami megengedett, és mi az, ami tiltott”; ism ernie
kell a törvényt, m ind az „isteni törvényeket”, m ind az „em beri törvényeket”,
m ind pedig az „egyházi” vagy a „polgári” törvényeket; tudósnak kell lennie,
m in t „orvos”, ugyanis a bűnök mögött föl kell ism ernie nem csupán az elkö­
v etett törvényszegést, h anem azt a fajta betegséget is, am ely a b ű n létoka.
Ism ernie kell a „lélek betegségeit”, ennek „okait” és „gyógymódjait”. Ezeket
a betegségeket fel kell ism ern ie „term észetü k ” és „szám uk” sz e rin t. Meg
k ell tu d n ia k ü lö n b ö ztetn i a szellem igazi betegségeit attól, [ami] c su p á n
„tökéletlenség”. Végül képesnek kell lennie felism erni azokat a betegségeket,
am elyek a „bocsánatos b ű n re ”, illetve am elyek a „halálos b ű n re” indítanak.
T u d ó s te h á t bíróként™ és orv o sk én t3', de „ú tm u tató k én t”32 is a n n a k kell
lennie. Ugyanis „szabályt kell adnia bűnbánói lelkiism eretének, figyelm ez­
te tn ie kell őket h ib áik ra és eltévelyedéseikre”. Segítenie kell „nekik, hogy
elk erü ljék a szakadékokat”, am elyek elő ttü k nyílnak.33 Végül nem csu p á n
buzgónak, szentnek és tudósnak kell lennie, hanem jó ítélőképességgel is kell
rendelkeznie. Az ítélőképesség (prudentia) művészetét kell gyakorolnia, hogy 5012*

50 Un. 8 8 . o.: „Bíróként tudnia kell, mi az, ami megengedett, és mi az, ami tiltott azok számára,
akik törvényszéke elé járulnak. Ám honnan tudhatná máshonnan, mint a törvényből? Hanem
miféle személyeket és milyen tárgyban kell elbírálnia? Mindenféle személyt és mindenféle
tárgyban, minthogy az összes hívőnek, tekintet nélkül körülményeikre, kötelező gyónnia. Is­
mernie kell tehát minden egyes ember kötelességét, az isteni és emberi, az egyházi és a polgári
törvényeket, s hogy mi az, amit megengednek, s mi az, amit tiltanak a különböző hivatásokat
illetően. Ugyanis egy bíró csupán esetlegesen nyilvánulna meg, és nagy igazságtalanságokat
követne el, ha, a törvényt nem ismerve, elítélne egyeseket, míg másokat felmentene. Atörvény az
a szükséges mérce, amely alapján a gyóntatónak meg kell vizsgálnia bűnbánóinak cselekedeteit
és mulasztásait: az a szabály és mérték, amelynek híján nem képes megítélni, hogy teljesítet­
ték-e vagy elhanyagolták kötelességeiket. Azaz bíróként csupán világosságra van szüksége.”
51 Un. 88-89. o.: „Orvosként ismernie kell a lélek betegségeit, ezek okait és gyógymódjait.
Ezek a betegségek azok a bűnök, amelyeknek ismernie kell: természetét [...], számát [...], kü­
lönbségeiket...” Abűn természetét ismerni azt jelenti, hogy meg tudjuk különböztetni „azokat
a körülményeket, amelyek miatt miatt megváltozik a fajtájuk, azoktól, amelyek anélkül, hogy
fajtát váltanának, jelentősen csökkentik vagy növelik a bűn természetét”. Aszám ismerete azt
jelenti, hogy tudjuk, „mikor van az, amikor több, megismételt cselekvés, szó vagy gondolat
erkölcsi értelemben egyetlen bűnt jelent, s mikor, hogy bűnök sokaságát, amelyeknek a számát
fel kell fednünk a gyónás során”. Akülönbség ismerete lehetővé teszi, hogy elválasszuk a bűnt
a tökéletlenségtől: „Hiszen a bűnbánat szentségének anyaga egyedül a bűn, ezért azoknak nem
adhatunk feloldozást, akik csak egyszerű tökéletlenségekkel vádolják magukat, ahogyan az
ájtatos emberekkel gyakran előfordul.”
52 Un. 89. o.: „A gyóntató a bíró, az orvos és a bűnbánók útmutatója.”
35 Un. „A gyóntatónak, útmutatóként, szabályt kell adnia bűnbánói lelkiismeretének, fi­
gyelmeztetnie kell őket hibáikra és eltévelyedéseikre; segítenie kell nekik, hogy elkerüljék a
szakadékokat, amelyekkel minden hivatásban találkozhatnak, hogy az örök boldogság útjára
vezethesse el őket.”
182 M ICHEL FOUCAULT

tudom ányát, buzgalm át, szen tség éi a sajátos körülm ényekre alkalm azhassa.
„M egfigyelni az összes k ö rü lm é n y t, ö sszeh aso n lítan i őket egym ás között,
felfedezni, am i a látszat m ö g ö tt rejtőzik, elő re lá tn i a lehetségest”, H abért
sz e rin t ebben kell álln ia a gyóntató szám ára szükséges ítélőképességnek.5*-
Ezekből a k ép esség ek b ő l - am elyek, m in t lá tjá k , nagyon különböznek
azo k tó l, am elyeket a k ö z é p k o rb a n követeltek m e g - jó n é h á n y dolog k ö ­
v etkezik. A középkorban, v ég ső soron, lényeges volt, de egyben elégséges
is, hogy a pap eg y részt fel le g y e n szentelve, m á s ré s z t hogy figyelem m el
m eg h allg assa a bűnt, h a r m a d ré s z t hogy en n e k nyom án kiszabja az a lk a l­
m azandó penilenciát, úgy, hogy vagy a régi, kötelező tarifát használja, vagy
p ed ig saját belátása s z e rin t v álasztja ki a b ü n tetést. Most viszont ezen egy­
sz e rű feltételekhez jó n é h á n y pótlólagos kívánalom adódik hozzá, am elyek
a p ap o t m in t szem élyt m in ő s ítik , de nem a n n y ira a szentség gyakorlását,
m in t inkább a b ű n b á n ó v iz s g á la tá n a k , ele m z é sé n e k , m eg jav ításán a k és
vezetésének általános m ű v e le té t illetően. A pap á lta l elvégzendő feladatok
te h á t igen szám osak le sz n e k . Nem csupán a rró l v an szó, hogy feloldozást
adjon; először is a b ű n b án ó m egfelelő diszpozícióit kell felkeltenie és m eg­
erő síten ie. Azaz am ik o r a b ű n b á n ó gyónásra érk ezik , a papnak m egfelelő
fo g ad tatásb an kell ré s z e s íte n ie , ki kell m u ta tn ia , hogy a re n d e lk e z é sé re
á ll, s hogy nyitott a rra a v a llo m á sra , am i el fog h an g zan i. Borrom eo Szent
Károly szerint a papnak „serényen és szívélyesen” kell fogadnia „azokat, akik
n á la m egjelennek”: soha n e m szabad őket „elküldenie, irtózva e m unkától”.
A m áso d ik szabály a jó a k a r a tú figyelem szabálya, vagy inkább a figyelem
h ián y án a k a jó ak aratú k i n e m nyilvánítása: a p ap n ak sosem szabad a b ű n ­
b án ó előtt „tanújelét a d n i” sem „gesztussal, sem szóval”, hogy nem „szíve­
s e n ” hallgatja meg. Végül az a szabály, am elyet a b ü n tetése n belüli kettős
v ig asztalásn ak n e v e zh etn én k . Fontos, hogy a vétkezők, akik m egjelennek
a g y ó n tató n ál, v ig a sz ra le lje n e k abban, h o g y lá tjá k , m aga a gyóntató is
„érzékeny vigaszra lel és kü lö n leg es örömet m erít azokból a büntetésekből,
am ely ek et a vétkezők le lk ű k ü d v éé rt és m e g k ö n n y e b b ü lé sé é rt m a g u k ra
m é rn e k ”. A fájd alo m n ak é s az öröm nek itt eg ész ökonóm iája találh ató : a
bűn b án ó fájdalma, aki n e m szereti m egvallani a bűneit, a vigasztalás, am it
abból m erít, hogy látja a g yóntatóját, am in t fá jd a lm a t érez, m iközben az ő54

54 Uo. 101. o.: „Az ítélőképesség nem zárja ki a tudományt, hanem szükségképp feltételezi;
nem pótolhatja a tanulást, de ezenfölül megkívánja a szív lisztaságát és a szándék egyenességét;
a lélek nagy erejét és tágasságát, hogy megfigyelhessen minden körülményt, és összehason­
líthassa őket egymással; valamint annak előrelátását, ami a jelen alapján bekövetkezhet.”
 1975. FEBRUÁR 19-1 EI.ŐADÁS 183

b ű n eit hallgatja, ám a gyóntató m eg is vigasztalódik ebbó'l a fájdalom ból,

am it ilyen módon m agának szerez azáltal, hogy a gyóntatás révén biztosítja
a b ű n b á n ó lelkének m egkönnyebbülését.35 A fájdalom , a gyönyör, a m eg­
könnyebbülés e kétszeres befektetése, vagyis m ind a gyóntató, m ind pedig
a b ű n b án ó részéről, biztosítja a gyónás m egfelelő voltát.
M indez önök sz á m á ra ta lá n tú lság o san elm é le tin e k és ap ró lék o sn ak
tű n h e t. Valójában ezek a dolgok egyetlen intézm ényben, azaz inkább egy
kicsiny tárgyban k ristály o so d tak ki. Ez egy önök á lta l is jól ism ert kicsiny
b útordarab, a gyóntatószék: az egyházon belüli nyitott, anonim , nyilvános
hely, ahol a hívő m egjelenhet, és ahol m indig ta lá lh a t egy rendelkezésére
álló p ap o t, aki m e g h a llg a tja , aki m ellé k ö zv etlen ü l leü ltetik , á m ak itő l
m égis elválasztja a kis függöny vagy rács.36 M indez ném iképp azon szabá­
lyok m ateriális k ikristályosodását jelenti, am elyek a gyóntató képességeit
és h atalm át egyszerre jellem zik. Az első gyóntatószéket 1516-ban em lítik,
azaz egy évvel a m a rig n a n i csata u tán .55*7 A 16. század előtt a gyóntatószék
nem létezik.38
Az így jellem zett fogadtatást követően a p ap n ak a m egbánás jeleit kell
k u ta tn ia . Meg kell tu d n ia , hogy az előtte m e g je le n t b ű n b á n ó v aló b a n a
b ű n b án at állapotában van-e, am i m ajd lehetővé teszi a bűnök alóli feloldo-
zását.39 Ezért egy bizonyos vizsgának kell őt alávetni, am i részben szóbeli,
részb en ném a.4“ K érdéseket kell neki feltenni gyónásának előkészítésével,
valam in t az utolsó gyónásával kapcsolatban.4' Azt is m eg kell tőle kérdezni,
hogy váltott-e gyóntatót, s h a igen, m iért. Vajon nem egy engedékenyebb

55 Ch. Boromée, Instructions au.r confesseurs de sa vitte el de son diocese. Ensemble: la

muniere d’administrer le sacrement de penitence, avec les canons pénitenliaux, suivant Vordre
du Decalogue. El l’ordonnance du meine saint sur l’obligation des paroissieurs d’assisterä leurs
paroisses, Párizs, 1665, 8-9. o. (t. kiad.: Párizs, 1648). Aszabályokat „a franciaországi papság
vitréi gyűlésének rendeletére nyomtatták ki”.
38 Uo. 12. o.: „A gyóntatószékeket a templom valamely nyitott helyére kell helyezni, olyan
módon, hogy mindenhonnan láthatóak legyenek, és az is igen üdvös lenne, hogy mindezzel
együtt olyan védett helyre tennék ó'ket, ami megakadályozza, hogy mialatt valaki gyón, a töb­
biek túlságosan közel jöjjenek.”
57 Eme, Foucault által adotl információnak nem tudtunk a nyomára bukkanni.
38 H. Ch. Lea, A History ofAuricular Confession..., i. m. I, 395. o.: „The first allusion I have
met to this contrivance is in the council of Valencia in 1565, where it is ordered to he erected in
churches for the hearing of confession, especially of women.” Ugyenebben az évben Borromeo
Szent Károly előírja: „lo use of a rudimentary form of confessional - a set with a partition (ta­
bella) to separate the priest from the penitent”.
39 Ch. Boromée, Instructions aux confesseurs..., i. m. 21-22. o.
40 Uo. 24. o.: „Kezdetben |...| a gyóntatónak fel kell tennie néhány kérdést, hogy a gyóntatás
további szakaszaiban megfelelőbben tudjon viselkedni.”
41 Uo. 21-22. és 24-25. o.
184 MICHEL FOUCAULT

g y ó n ta tó t k e re s-e , a m e ly e s e tb e n m e g b á n á s a n e m lesz ig a z i és m ély?4243

M eg kell figyelni sz ó tla n u l v iselk ed ését, ru h á z a tá t, gesztu sait, attitűdjeit
s h an g szín ét is, és te rm é sz e te se n el kell kerg etni azokat a nőket, akik „bo-
d o ríto tta n , kifestve [és b ep ú d erezv e]” jelen n ek m eg.45
A bűnbánó m egbánásának em e felbecslése u tán hozzá kell fogni magához
a lelkiism eret-vizsgálathoz. Ha általános gyónásról van szó (ezúttal néhány
olyan szabályt idézek, am elyek a tridenti zsinatot követően, v alam in t a m i­
lán ó i B orrom eo Szent K ároly p asz to rális szabályai alapján h ird e tte k ki az
egyházmegyékben44), akkor arra kell buzdítatni a bűnbánót, hogy „egész életét
je le n ítse m eg önm aga e lő tt”, m égpedig egy bizonyos értelm ezési rácsozat
sz e rin t. Először is, vegye s o rra létezésének fontos korszakait; m ásodszor,
kövesse végig különböző státu szait: nőtlen, nős, az általa betöltött hivatal;
v iz sg á lja m eg az őt é rt k ü lö n b ö z ő sze ren c sé k et és sze ren c sé tle n ség ek e t;
so ro lja fel és tegye v iz s g á la t tá rg y á v á a k ü lö n b ö ző o rsz ág o k at, hely ek et
és o tth o n o k at, ahol j á r t .45 Ki k ell k érd ezn i a b ű n b á n ó t korábbi gyónásait
ille tő e n is.4” Majd fel k ell k é r n i a rra , hogy so ro lja fel először is az „isteni
p aran cso lato k at”, a „hét fő b ű n t”, „az em b er öt érzék ét”, az egyházi p a ra n ­
c so lato k a t, az „irg alm as c se le k e d e te k e t”,47 a négy k a rd in á lis és a három
is te n i erén y t.48 Végül e z e n v izsg ála t u tá n sza b h ató ki az „e lé g tétel”.4950Az
elég tételt illetőleg a gyóntatónak figyelembe kell vennie a tulajdonképpeni
p e n ite n c ia , azaz a b ü n te té s k ét asp ek tu sát: a b ü n tetési asp e k tu st, teh át a
szó szoros értelm ében vett b ü n tetést, illetve azt, am it a trid en ti zsin at óta
„g y ó g y ító ”, e lé g té te lt ad ó , m eg ja v ító a s p e k tu s n a k n ev e zn ek , am ely n e k
b iz to s íta n ia kell, hogy a b ű n b á n ó ne e sse n v is s z a a b ű n b e a jö v ő b e n .5“
Az elég tétel e k eresésén ek , am ely n ek kettős, b ü n tetési és orvosi a rcu lata

42 í/o. 24-25. o. („Azok a kérdések, amelyeket a gyónás kezdetekor kell feltennünk.”)

43Uo. 1!). o. Azonban „ugyanezt kell követnünk férfiak esetében is” (20. o.).
44C. Borromeus, Acta ecclesiae mediolanensis, Mediolani, 1583 (a latin in-folio Franciaor­
szágban 1645-ban jelent meg, Párizsban). Vö. Ch. Boroinée, Instructions aux confesseurs..., i.
nt.; Reglements pour Vinslruction du clergé, tirés des constitutions el décrets synodaux de saint
Charles Horruinée, Párizs, 1663.
45 Ch. Boromée, Instructions aux confesseurs..., i. ni. 25-26.
48 Uo. 50. o.
47 Uo. 52-33. o.: „Fontos, hogy kérdéseit sorrendben tegye fel, kezdve az isteni parancsola­
tokkal, amelyekre bár minden kikérdezendő tétel visszavezethető, mégis, mivel olyan embe­
rekkel van dolgunk, akiknek ritkán van részük ebben a szentségben, helyes, ha végigvesszük
a hét főbűnt, az ember öl érzékét, az egyházi parancsolatokat és az irgalmas cselekedeteket.”
48 Az általunk használt kiadásból hiányzik az erények listája.
49 Ch. Boromée, Instructions aux confesseurs..., i. ni. 56-57. o.
50 Uo. 52-62 és 65-71. o.; L. Habért, Pratique du sacrement de penitence..., i. ni. 403. o.
(harmadik szabály). Vö. Canones et decreta..., i. m. 80-81. o. (XIV. szakasz, Vili. fej.: „De
satisfalionis necessitate el fructu”).
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 185

van, u gyancsak engedelm eskednie kell jó n éh án y szabálynak. Szükséges,

hogy a bűnbánó elfogadja a b ü n tetést, de n em csak hogy elfogadja, h an em
hogy el is ism erje hasznosságát, sőt szü k ség szerű ség ét is. H abért ebben a
szellem ben javasolja a gyóntatónak, hogy k érje m eg a bűnbánót, m aga írja
elő m a g á n a k a p en iten ciát, m ajd h a tú l en y h ét v álaszt, győzze m e g róla,
hogy az nem elégséges. U gyancsak elő kell írn ia ném ely orvosságot is, az
orvoslás szabályai szerint: az ellentéteket az ellentéteikkel kell gyógyítani, a
fösvénységet alam izsnával, az érzéki sóvárgást alázattal.5' Végül pedig olyan
b ü n tetése k et kell találn i, am elyek figyelem be veszik a bűnök súlyosságát
és a bűn b án ó saját diszpozícióit.5152*
L eh etetlen felsorolni azt a h atalm as m ennyiségű szabályt, am ely k ö r­
beveszi a b ű n b án a t ezen új gyakorlatát, azaz a diskurzusok, a v izsg álat és
az elem zés m e c h a n izm u sain ak ezen új és nagyszabású kiterjeszk ed ését,
am elyek m agán a bű n b án at szentségén belül lépnek m űködésbe. Nem iga­
zá n a b ű n b á n a t átren d ező d ésérő l, m in t in k áb b a bűnbánat szen tség én ek
jelentős k itág u lásáró l van szó, am ely az egyének egész életét m á r n em is
a n n y ira a feloldozás, m in t inkább az á ltalán o s vizsgálat eljárásáb a vezeti
be. M in d eh h ez m ég hozzá kell te n n i, hogy a B orrom eo-féle p aszto ráció ,
vagyis a 16. század m ásodik fele u tá n kifejlődik - nem is an n y ira a gyónás,
m in t in k áb b - a lelkivezetés gyakorlata. A leg in k áb b keresztény és leg in ­
kább városi környezetben, a papi sze m in á riu m o k b a n és bizonyos fokig a
kollégium okban is egym ás m ellé rendelten találh atju k meg a b ű n b á n a t és
a gyónás, illetve a lelkivezetés szabályát, legalábbis a lelkivezetés hathatós
javallatát. Ki is a lelkivezető? Idézem önöknek a chalons-i szem in áriu m (17.
századból szárm azó) ren d tartása általi m eghatározását és kötelezettségeit,
amelyben a következő áll: „A tökéletesedésben való előrehaladás m indenkiben
m eglévő vágya m iatt a sze m in a ristá k n a k időről időre a gyónáson kívül is
találk o z n iu k kell lelkivezetőjükkel.” És vajon m it fognak m o n d a n i neki?
M ihez fognak kezdeni vele? „Az erényben való elő re h alad á su k a t illetően
fo g n a k vele b eszélg etn i a rró l a m ó d ró l, a h o g y a n fe le b a rá ta ik k a l v isel­
ked n ek , illetve a sze m in á riu m falain kívüli cselekedeteikről. U gyancsak
b e sz é ln i fo g n a k vele saját sz e m é ly ü k e t és b e n ső jü k e t ille tő e n .”55 (O lier

51 L. Haliért, i. m. 401. o. (második szabály).

52 Uo. 411. o. (negyedik szabály).
55 Foucault itt F. Vialart véleményét foglalja össze: F. Vialart, Reglementsfaits pour la direction
spirituelle du séminaire[...] établi dans la ville, de Chalons afin d’éprouver et de préparer ceux
de son diocese qui se presentem pour étre adinis aux saints ordres, Chálons, 1604, 155. o.: „Ha
szeretnék, bogy a lelkivezetés hasznukra váljék, mindegyikőjüknek nagy szívbéli nyitottságra
186 MICHHL FOUCAULT

a k ö vetkező d e fin íc ió já t adja a lelk iv eze tő n e k : „Az, ak i előtt b e n s ő n k e t

feltárju k .”54) A lel ki vezetővel te h á t arró l kell b esz éln i, am i a szem élyre és
bensejére tartozik: a szellem kisebb nehézségeiről, a kísértésekről és a rossz
szokásokról, a jótól v a ló v isszaria d ásró l és m ég a legköznapibb h ib á k ró l
is, m indazon fo rrá so k k a l egyetem ben, am elyekből erednek, és m indazon
eszközökkel eg y ü tt, a m e ly e k e t a m eg jav u lás é rd e k é b e n alk alm az n i kell.
B auvelet E lm é lk e d é se ib e n a következőket m o n d ja: „Ha a leg eg y szerű b b
szak m a m e g ta n u lá sá h o z is m esterek ú tm u ta tá s á ra van szükség, h a a test
egészsége érdekében orvosokhoz fordulunk [...], a k k o r a saját üd v ü n k et il­
letően még sokkalta in k áb b hozzáértő szem élyektől kell tanácsot k érn ü n k .”
A sze m in a ristá k n ak te h á t, ilyen módon, lelkivezetőjükel „őrangyaluknak”
kell tekinteniük. „Nyílt szívvel, teljes őszinteséggel és hűséggel” kell hozzá
beszélniük, „tettetés és alakoskodás” nélkül.55 Láthatják, hogy a vallom ásban
m egjelenő egész élet á lta lá n o s elbeszélésébe és v izsgálatába való b e ru h á ­
záson túl létezik m ég a teljes élet legapróbb részleteib e és a lelkivezetésbe
való m ásodik b e ru h á z á s is. Ez kettős diszkurzív b ekerítést és szűrőt jelent,
am elyen át kell ro stá ln i m inden viselkedést, m ag ata rtást, a m ásokkal való
összes viszonyt, az ö sszes gondolatol, gyönyört és szenvedélyt (az utóbbira
m ég n em so k ára visszatérek ).
Összességében, a középkori tarifás bűnbánattól a 17- i 8 . századig ta rt az a
h atalm as fejlődés, am ely m egkettőzi ezt a kezdetben nem is szakram entális
m űveletet, ö sszehangolt elem zésekkel, átgondolt választásokkal, a lelkek,
a v ise lk e d é se k és v é g ü l a te ste k folyam atos irá n y ítá s á v a l; ez a fejlődés
a törvény, a tö rv én y sé rtés és a büntetés jogi fo rm áit, amelyek kezdetben a*845

van szükségük a gyón latójuk kai való beszélgetések során, valamint arra, hogy teljes mértékben
megbízzanak benne. Ezért nem elegendő, ha a gyónás során nyíltan felfedik magukat előtte,
hanem minden nehézségük, fájdalmuk és kísértésük alkalmával önként kell felkeresniük
és konzultálniuk vele.”; 140-141. o.: „Annak érdekében, hogy a lelkivezetőjük a leginkább a
hasznukra váljék, keresetlen módon és a lélek engedelmességével kell beszámolniuk gyakorla­
taikról. Ennek érdekében lelkivezetőjüket olyan láthatóvá váll angyalnak kell tekinteniük, akit
Isten küldött a számukra, hogy - amennyiben odafigyelnek rá és megfogadják a tanácsait- a
mennybe vezesse őket. Meg kell magú kai győzni arról is, hogy e bizalom és szívbéli nyitottság
nélkül a visszavonult ság inkabb a lelek öncsalo játéka, mintsem a kegyesség és ájtatosság
gyakorlása állhatatosan munkálkodva üdvükért, Istennek ajánlva magukat, s előre haladva
az erényben és a tökéletesedésben”.
84 Foucault általánosságban a következő munkára utal: J.-J. Oller, L’Esprit d’iin directeur
des times, in Oeuvres completes, Párizs, 1856, col. 1185-1240.
85 M. Beuvelet, Méditations sur les principales vérilés chrétiennes el ecclésiastiques pour
tous les dimanches, fetes el autres jours de l’année, I, Párizs, 1664,209. o. AFoucault állal idézet
passzus a LXXI. elmélkedésben található, melynek címe: „Quatriéine moyen pour faire progrés
en la vertu. De la nécessité d’un directeur” [Az erényben való előrehaladás negyedik eszköze.
Alelkivezető szükségességéről.]
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 187

penitencia modelljéül szolgáltak, most visszahelyezi azon eljárások terepére,

am elyek, m in t láth atják , a m egjavítás, a lelkivezetés és az orvoslás re n d ­
jébe tarto zn ak . Végül pedig, ez egy olyan fejlődés, am ely a h ű n pontszerű
m e g v áltásá t behelyettesíti, vagy legalábbis m eg tám o g atja egy h a ta lm a s
d isz k u rz ív pályával, am ely egy ta n ú előtt elb esz élt folytatólagos é le tp á ­
lya. Ez a tan ú pedig nem m ás, m in t a gyóntató vagy a lelkivezető, ak in ek
eg y szerre kell bírónak és orvosnak is lennie, m in d en esetre olyannak, aki
m eghatározza a büntetéseket és az előírásokat. Ez a fejlődés term észetesen,
am in t az t nagyon is siető sen felvázoltam , a k atolikus e g y h á zra jellem ző.
N agyon eltérő in tézm én y e k , illetve a v allási elm élet és a v allá si fo rm ák
alapvető átrendeződése m ellett kissé hasonló típusú fejlődést lá th a tu n k a
protestáns országokban is. M indenesetre ugyanabban a korszakban, am ikor
m eg szü letik a g y ó n ás/lelk iism eret-v izsg álat és a lelkivezetés gyakorlata
m in t a létezés folytatólagos d iszk u rzív szűrője, felbukkan a folytatólagos
önéletírás gyakorlata, például angol puritán környezetben, ahol is m indenki
elm eséli a saját életét önm agának és m ásoknak is, a környezetnek, a közös­
séghez tartozóknak, an n a k érdekében, hogy felfedezhessék benne az isteni
kiválasztottság jeleit. Ez, úgy vélem , a létezés azon hatalm as, totális elbe­
szélésének a bevezetését jelenti a vallási m echanizm usokon belülre, amely
ném iképp az összes, későbbiekben m egjelenő vizsgálati és m edikalizációs
tec h n ik á n a k az alapját fogja képezni.
Most, hogy e h á tte re t felrajzoltuk, szeretnék néhány szót szólni a h ato ­
dik p aran cso latról, azaz a bujaság bűnéről, illetve arról a pozícióról, am it
a bujaság és az érzéki sóvárgás elfoglal a v izsg álat általán o s eljárásain ak
b e v e z e té sé b e n . A trid e n ti z s in a t előtt, a z a z a „ sk o la sz tik u s” b ű n b á n a t
id ő szak á b an , a 12.-től a 16. század ig , vajon h o g y an is h a tá ro z tá k m eg a
szex u alitás m egváltását? L ényegében jogi fo rm ák irán y íto tták : a b ű n b á­
nótól kikérdezésekor azt tudakolták, illetve, am ennyiben spontán módon
beszélt, arró l vallott, hogy m egszegett-e n é h á n y szexuális szabályt. Ezek
a b ű n ö k lényegében a következők voltak: a p a rá z n a sá g , am i két szem ély
közötti aktus, akiket sem fogadalom , sem házasság nem köt össze; m ásod­
szor a házasságtörés: h ázas személyek közötti aktus, avagy egy nem h ázas
és egy h ázas személy közötti aktus; a bujálkodás: az az aktus, am elyet egy
olyan szűzzel követnek el, akit, bár beleegyezik az aktusba, nem szükséges
feleségül venni vagy hozom ányban részesíteni; a szöktetés: a lány erősza­
kos m egszöktetése testi behatolással egybekötve. Volt m ég az elpuhultság:
olyan sim ogatások, am elyek nem legitim szexuális ak tu sra ösztönöznek; a
188 MICHEL FOUCAULT

szodómia: szexuális b ehatolás egy nem term észetes edénybe; a vérfertőzés:

egy v érro k o n n al vagy c s a k ro k o n n al - a neg y ed ik fokig bezárólag - való
eg y ü ttlét; s végül a b e stia litá s: á lla tta l folytatott n em i aktus. A szex u ális
kötelezettségek vagy tö rv én y sértések ezen szűrése szinte teljes egészében,
csaknem kizárólag a sze x u alitá s társa s asp e k tu sá ra vonatkozik. A hatodik
parancsolat elleni fő b ű nök személyek közötti jogi kötelékekre vonatkoznak:
a házasságtörésre, a vérfertőzésre és a leányszöktetésre. A személyek státu ­
szára vonatkoznak a sz e rin t, hogy egyháziak-e vagy világiak, és term é sz e­
tesen ezekre a nevezetes cirógatásokra is, am elyek nem végződnek legitim
szexuális aktusban (nagyjából ez a m aszturbáció), de am elyek m égis ezen
bűnök között so ro ltatn ak fel, m in t a n n a k m ódjai, hogy a szexuális ak tu st
ne a legitim form ájában vigyék végbe, azaz abban a m egkövetelt form ában,
am ely egy p a rtn e rre l való viszonyt jelent.
A 16. századtól fogva ez t a keretet - am ely a szövegekből m indazonáltal
nem tűnik el, hanem m ég jó ideig m egm arad - fokozatosan egy hárm as átala­
kulás írja felül és süllyeszti el. Először is, m agának a gyónás technikájának
a szintjén, a hatodik p a ra n c so la to t illető k ik érd ezés jó néhány különleges
problém át fog felvetni ú g y a gyóntató - aki nem lehet beinocskolt - , m in t a
bűnbánó szám ára, aki sohasem vallhat be kevesebbet, m in t am ennyit elkö­
vetett, ugyanakkor a gyónás során sohasem tanulhat többet, mint am ennyit
m ár tud. A bujaság b ű n e in e k m eg v allása te h á t olyan m ódon fog tö rté n n i,
hogy fen n tartsa a pap sza k ram en tális tisztaságát és a bűnbánó term észetes
tudatlanságát. Ebből p ed ig jó néhány szabály következik. Gyorsan sorolom
őket: a gyóntatónak c sa k a n n y it kell tu d n ia, am ennyit „éppen szü k ség es”;
el kell felejtenie m in d en t, am it hallott, m ég abban a p illanatban, am ik o r a
gyónás befejeződik; először a gondolatokról kérdezősködjön, hogy ne kelljen
a tettek felől érdeklődnie, am en n y ib en ezeket el sem követték (és a z é rt is,
nehogy v alam i olyasm it ta n ítso n , am it a m ásik, a bűnbánó, m ég nem tud);
sohasem szabad neki m a g á n a k m egneveznie a bűnök fajtáit (például nem
szabad m eg n ev ezn ie a sz o d ó m iá t, az e lp u h u ltság o t, a h á z a ssá g tö ré st, a
vérfertőzést stb.). Hanem olyan kérdéseket kell intéznie a bűnbánóhoz, m int
például hogy milyen g o n d o latai van n ak , m ilyen cselekedeteket követett el,
és „kivel”, s az ilyen kérdések révén - véli H abért - „ki fogja húzni a bűnbánó
szájából a bujálkodás m in d e n válfaját, am a kockázat nélkül, hogy közülük
esetleg bárm elyiket is m e g ta n íta n á n ek i”.56

56 I 1labort, Pratique du sacrement de penitence..., i. in. 288-290. o.

 1075. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 189

Ezen technika nyom án, úgy vélem, hogy az a pont, amelyhez a vizsgálat
kapcsolódni fog, igen csak eltolódik. Szám om ra úgy tűnik, hogy a m i a 16.
század d al kezdődően a bu jálk o d ás b ű n e m eggyónásának g y a k o rla tá b a n
alapvető változást m u lat, az nem m ás, m in t hogy végső soron a b ű n b á n ó
v allo m ásán ak im m á r n em a szex u alitás tá rsa s aspektusa a legfontosabb,
elsődleges, alapvető elem e. M ár nem a tá rsa s aspektus, hanem m a g á n a k a
bűnbánónak a teste, gesztusai, érzései, gyönyörei, gondolatai, vágyai, érzé­
seinek intenzitása és term észete kerül a hatodik parancsolattal kapcsolatos
k ik érd e zés középpontjába. A régi v izsg ála t alapvetően a m e g e n g e d e tt és
a tilto tt viszonyok leltára volt. Az új vizsgálat viszont a test aprólékos átfé-
sülésévé, a kéj egyfajta anatóm iájává válik. Most m ár a test és különböző
részei, különböző érzeteivel egyetem ben, fogják m eghatározni a bujasággal
kapcsolatos bűnök artik u lác ió s elvét, s n em pedig, vagy legalábbis sokkal
kevésbé, a legitim egyesülés szabályai. A test és gyönyörei válnak ném iképp
a hús kódjává, sokkal inkább, m int a legitim egyesülés m egkívánt form ái.
R ét péld át s z e re tn é k em líte n i. E g y ré sz t a z t a h ato d ik p a r a n c s o la tta l
kapcsolatos kikérdezési modellt, amelyet még m egtalálunk abban a M ilhard
által írt könyvben - a 17. század elejéről -, amely a bűnbánat átlagos, m inden­
napi, nem kidolgozott és m ég m eglehetősen archaikus gyakorlatát írja le.87
M ilhard Grande Guide des curés (Plébánosok nagy kalauza) című könyvében
azt m ondja, hogy a kikérdezésnek a következő dolgokat illető k érd ések b ő l
kell állniuk: egyszerű p aráznaság, egy szűz defiorálása, vérfertőzés, leány-
szöktetés, házasságtörés, akaratlagos önkielégítés, szodómia és bestialitás;
majd, szem érm etlen tekintetek és érintések; a tánc, a könyvek és az énekek
problém ája; afro d iziák u m o k h asz n álata; ez u tá n m eg kell k é rd e z n i, hogy
a b ű n b án ó , a d alo k at h a llg a tv a , ciró g a tta -e önm agát érz é k ie n , s közben
h em p erg ett-e; s vég ü l, hogy viselt-e fe ltű n ő ru h á k a t, illetv e k ife s te tte -e
m agát feltűnő m ódon.5758 L áthatják, a kikérdezés ezen - egyébként igencsak
hevenyészett-felépítése m egm utatja, hogy am i a kikérdezés középpontjában
áll, a m i a lényegét a lk o tja, azok a m áso k h o z való viszonyban elk ö v ete tt
súlyos bűnök: a paráználkodás, egy szűz defiorálása, a vérfertőzés, a leány-
szöktetés stb. Ezzel szem ben egy valam ivel későbbi, még m indig H ab ért 17.
század végi érte k ezé séb en a feltett k érd ések sorrendje, vagy in k á b b az a

57 P. Milliard, La Grande Guide des curés, vicaires el confesseurs, Lyon, 1617. Az első kiadás,
melynek címe Le Vrai Guide des curés, 1604-ből való. Jóllehet a bordeaux-i püspök egyházme­
gyéjében kötelezővé tette, a Sorbonne 161fl-es elítélő határozata nyomán kivonták a forgalomból.
58 P. Milliard,/.« Grande Guide, i. ni. 366-575. o.
190 MICHEL FOUCAULT

hely, ahonnan a k érd ések et felteszik, teljes m é rté k b e n megváltozik. H abért

kiindulása a következő: az érzék i sóvárgásból fakadó vétkek oly szám osak,
gyakorlatilag vég telenek, hogy felm erül a p ro b lé m a , m ilyen beosztás sze­
rin t, hogyan, m ilyen re n d b e n szervezzük m eg é s teg y ü k föl a kérdéseket.
H a b é rt erre a k ö v etk ez ő k et válaszolja: „M in th o g y a tisztátalan ság b ű n ét
v ég telenül sok féleképpen k ö v etik el, a test ö ssze s érzék e és a lélek összes
képessége szerint, a gyóntató [...] mind az összes érzék et végigveszi, egyiket
a m ásik után. Ezt követően m egvizsgálja a vágyakat. Végül, tanulm ányozza
a gondolatokat.”5960*L á th a tjá k , hogy a test válik az é rz é k i sóvárgás végtelen
sz á m ú b ű n én ek e le m z é si elvévé. A gyónás t e h á t m á r n em a viszony tö r­
vényeinek m egszegése s z e rin ti fontossági so rre n d b e n zajlik, h anem a test
b ű n re hajlam osító k a rto g rá fiá já t kell követnie.6“
Először következik a tap in tás: „Vajon tapogatott-e illetlenül? Milyen m ó­
don? És mit?” Ha a b ű n b á n ó „azl feleli, hogy ö n m a g á t”, akkor azt kérdezik
tőle: „És milyen célból?” „Ó! Tehát csak kíváncsiságból (ami igen ritka), vagy
érzékiségből, vagy a z é rt, hogy illetlen m ozd ulatokkal izgasson? Hányszor?
Ezek a mozdulatok elv ezettek -e usque ad sem inis effusionem ?”6' Láthatják,
hogy a bujaság m á r e g y á lta lá n nem ezzel a n e v e z e te s p arázn a ság g al, a
n e m legitim k a p c s o la tta l k ezd ő d ik , h an em ö n m a g u n k m eg érin tésév el.
A bűn rendjében az, am i késő b b a Condillac-féle szobor lesz, itt nem m int a
rózsaillat keltette érzet tű n ik fel, hanem m in t a saját testtel való kontaktus
(h a tetszik, ez C ondillac sz e x u á lis szobra).6' A h ú s elleni vétek első form ája
n e m abban áll, hogy s z e x u á lis viszonyunk volt olyasvalakivel, akihez nem
v o lt jogunk. H an em h o g y s a já t m a g u n k k a l é r in tk e z tü n k : ez ö n m a g u n k
m e g é rin té se , a m a s z tu rb á lá s . M ásodikként, a ta p in tá s u tán , a látás v an
soron. Elemezni kell a tek in tetek et: „Nézegetett-e illetlen tárgyakat? Miféle
tárgyakat? Milyen célból? Iíísérték-e érzéki öröm ök ezt a szemlélődést? Ezek
elju ttatták -e a vágyakig? S m ily e n vágyakig?”65 A lá tá sró l és a tek in tetrő l
szóló fejezetben elem zi H a b é rt az olvasást. Az olvasás, m int tudják, először
is a testh ez való v iszo n y a á lta l, nem pedig k ö z v e tle n ü l a gondolat rév én

59L. Habért, Pratique du sacrement de penitence..., i. in. 293-294. o.

60Uo. 294-300. o.
81Uo. 294. o.
82E. B. de Condillac, Értekezés az érzetekről, Budapest, Magyar Helikon, 1970. [1754], I,
t, 2 §: „Ha elébe tartunk egy rózsát, számunkra olyan szobor lesz, amely rózsát szagol; önma­
ga szántára azonban nem lesz egyéb, mint maga az illata ennek a virágnak. Rózsa-, szegfű-,
jázmin-, ibolyaillat lesz tehát, ama tárgyaknak megfelelően, amelyek érzékszervére hatnak.”
(Jancsovlcs Ferenc fordítása alapján ford. Erdélyi Ágnes.)
83 E. Habért, Pratique du sacrement de penitence..., i. in. 295. o.
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 191

v á lh a t b ű n n é . A lá tá s g y önyöreként, a te k in te t érzék i s ó v á rg á s a k é n t.64

H a rm ad szo r, a nyelv következik. A nyelv gyönyörei az ille tle n b esz éd ek
és a m ocskos szavak. A m ocskos szavak testi gyönyört keltenek; a hitvány
beszédek felkeltik az érzéki sóvárgást, avagy a test érzéki só várgása nyo­
m án születnek meg. Vajon ezeket a „m ocskos szavakat”, ezeket az „illetlen
beszéd ek et” gondolkodás nélkül m ondtuk-e ki? „És vajon an é lk ü l-e, hogy
[felkeltődne bennünk] az illetlenség érzése?” „Avagy, ellenkezőleg, alávaló
gondolatok k ísérték? Ezeket a gondolatokat k ísérték -e hitvány v ág y ak ?”65
E b b e n a n y e lv rő l szóló fe je z e tb e n ítéli el H a b é rt a d alok b u ja s á g á t.66
A negyedik m ozzanat a fül. Az illetlen szavak és trág ár beszédek hallásából
adódó gyönyör a problém a.67 Á ltalában véve az egész testet kell k ik érd ezn i
és elem ezni. Voltak-e „buja g esztu sain k ”? E zeket a buja gesztusokat vajon
eg y ed ü l vagy m ások jelenlétében m űveltük? Ha m ásokkal, a k k o r kivel?68
„Ö ltözködtünk-e” kevéssé helyénvaló m ódon? Élvezetet ta lá ltu n k -e ebben
az öltözékben?69 Játszo ttu n k -e illetlen „játékokat”?70 Vajon a „ tá n c ” során
tap asztaltu n k -e „érzéki felindultságot, m iközben m egfogtuk egy szem ély7'
kezét, avagy elnő iesedett alakok és lejtések lá ttá n ”? É reztünk-e gyönyört
„h allv án hangokat, énekeket, dallam okat”?72
Nagyjából azt m ondhatjuk, hogy a hús bűne általánosságban a test körül
összpontosul. M ár nem az illegitim kapcsolatnak, hanem a testnek m agának
kell v ég reh ajtan ia az osztályozást. A kérdés a testtel kapcsolatban vetődik
fel. Egyszóval, a hús testhez szögezésénelt vagyunk tanúi. Azelőtt a hús vétke
m indenekelőtt az egyesülés szabálya elleni vétség volt, most viszont m agán
a testen belül lakozik. A testnek, a test különböző részeinek és különböző
érzék i késztetéseinek a kikérdezése révén ak a d h atu n k nyom ára a h ú s bű­
nének. A testről van szó; a gyönyör összes effektusának ott van a székhelye.
M ost m ár a testnek kell lennie a hatodik p arancsolatot illető lelk iism e ret-

64 Un. 296.0.
85 Un.
88 Un. 297. o.
87 Un. „Azon beszélgetéseken kívül, amelyek során illetlen szavakat használunk és hallunk,
még akkor is vétkezhetünk, ha olyan beszédeket hallgatunk, amelyekhez hozzá sem szólunk.
Ezen bűnök magyarázataképpen tesszük föl a következő kérdéseket, minthogy az eló'bbi bűnök
már megfelelően meg lettek világítva az előző cikkelyben”.
88 Un. 297-298. o.: „Voltak-e valaha buja gesztusai? Milyen szándékkal?Hányszor? Jelen
voltak-e mások is? Kik? Hányán? Hányszor történt meg?”
89 Un. 298. o.: „Eelöltözött-e valaha úgy, hogy tetsszék? Kinek? Milyen célból? Hányszor?
Az öltözetében voll-e valamiféle buja jelleg, például fedetlen keblek?”
70 Un. (Foucault a mondat végéről lehagyta, hogy „ellentétes nemű személyekkel”.)
71 Un. 297. o. (Foucault lehagyta, hogy „ellentétes nemű”.)
72 Un. 297-298. o.
192 MICHEL FOUCAULT

v izsg álat fó k u szp o n tján ak . A p a rtn e re k re és a te tt form ájára vonatkozó, a

kapcsolatokat sza b ály o zó törvények m in d en féle m eg sértése - végül is az
ö ssz e s dolog a p a r á z n a s á g tó l a b e stialitásig - im m á r csak a b ű n első és
alapvető' szintjének, v a g y is az önm agához való viszonynak és m a g á n a k a
te s t érzékiségének n é m ik é p p túlzó k ibontakozását jelenti. Ennek nyom án
m egérthetjük, hogyan m egy végbe a következő nagyon fontos áthelyeződés.
A legfőbb problém a te h á t im m á r nem a valódi a k tu s és a gondolat m e g k ü ­
lönböztetése, am ely m á r a skolasztikusokat is nyugtalanította. A problém a
m ost m ár a vágy és a gyönyör.
A skolasztikus h ag yom ányban - m inthogy a gyónás nem a lettek külsőd­
leges vizsgálata volt, h a n e m a bensőben tö rtén t, és m agát az egyént kellett
m eg ítéln ie - jól tu d tá k , hogy nem csak a te tte k e t, h an e m a szándékokat, a
gondolatokat is m eg k ell ítélni. Azonban a tett és a gondolat viszonya alapve­
tően csak a szándék és a végrehajtás problém ája volt. Ellenben attól fogva,
hogy a hatodik p a ra n c s o la t vizsgálata nyom án m ag át a testet és gyönyöreit
k é rd e z ik ki, a v á g y o tt, a b eleeg y ezést n y ert és a k iv itelezett b ű n k özötti
m egkülönböztetés te lje s m érté k b en elég telen n é lesz ahhoz, hogy betöltse
az ilyen módon k ia la k u lt terepet. Egy óriási te rü le t m egjelenése kíséri a test
elő térb e helyezését, s e g y ú tta l létrejön az, am it ú g y nevezhetnénk, hogy a
h ú s m orális fiziológiája. Most ebbe szeretnék ö n ö k n ek egy kis b etek in tést
n y ú jtan i.
A strasbourg-i e g y h á z k e rü le t 1722-ben kiadott gyóntatási kézikönyvében
az a kérés fo g alm azódik m eg, hogy a lelkiism eret-vizsgálat ne a tettek k el,
h a n e m a g o n d o la to k k a l k ezdődjön (ez a ja v a s la t m e g ta lá lh a tó volt m á r
Habert-nél és Borromeo Szent Károlynál is). Majd egy parancs következik: „Az
egyszerű gondolatoktól a rosszban való gyönyörködésig (delectatio morosa)
k ell h alad n u n k , v ag y is az o k h o z a gond o latokhoz, m elyeknél e lid ő z ü n k ,
m ajd ezektől a vágyakig. E zután a könnyed vágyaktól a beleegyezésig, m ajd
a beleegyezéstől a tö b b é vagy kevésbé bűnös cselek ed etek ig , hogy v ég ü l
e lé rk e z z ü n k a le g b ű n ö s e b b te tte k ig .”7^ H a b é rt a b b a n az é rte k e z é sé b e n ,
am elyről m ár többször beszéltem , a következőképpen magyarázza az érzéki
sóvárgás m ech a n izm u sát, illetve azt a belőle következő vezérfonalat, am e- 73

73 Nem julottunk hozzá, hogy elolvassuk a Móniin generalia de officiis confessarii olim ad
usum diocesis argentinensis (Argentínáé, 1722) II. fejezetének 3. §-át. AFoucault által idézett
passzus („sensim a cogitationibus simplicibus ad morosas, a morosis ad desideria, a desideriis
levibus ad consensum, a consensu ad actus minus peccaminosos, et si illos fatentur ad magis
criminosos ascendendo”) II. Ch. Lea idézett művéből származik (A History ofAuricular
Confession... I, 577. o.).
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 193

lyet követnünk kell a bűn súlyosságának elem zésében. S zám ára az érzéki
sóvárgás egy bizonyos testi érzettel kezdődik, am i tisztán m echanikus, és
a Sátán m űve. Ez a testi érzet váltja ki azt, am it érzéki csáb ításn ak nevez.
E z a c sá b ítá s a k ellem essé g é rz é s é t o kozza, am ely m a g á b a n a h ú s b a n
v an lokalizálva, tehát a sorrend: kellem esség érzése, érzéki gyönyör vagy
izgatottság, m ajd fellángolás. Ez az izgatottság és e fellángolás ösztönzi a
gyönyörökön való elm élk ed ést, am elyeket elk ezd ü n k v izsg álg a tn i, egy­
m ással összehasonlítani, m éricskélni stb. A gyönyörökön való elm élkedés
új gyönyört v álth at ki, am ely m agának a gondolkodásnak a gyönyöre. Ez a
gondolkodás élvezete. A gondolkodás ezen élvezete pedig az akarat szám ára
nem m in t b ű n re csábítót m u tatja be a különböző érzéki élvezeteket, am e­
lyeket a test legelső érzete váltott ki, hanem ellenkezőleg, m int befogadható
és elfogadásra méltó dolgokat. És mivel az akarat önm agában vak képesség,
hiszen önm ag ában nem képes an n ak tu d á sá ra , hogy mi a jó és mi a rossz,
hagyja m agát rábeszélni. Azaz adva van a beleegyezés, a bűn első form ája,
am i m ég nem a szándék, s persze még nem is a vágy, ám a legtöbb esetben
ez alkotja azt a m ég bocsánatos alapzatot, am elyen a b ű n a későbbiekben
kifejlődik. Ezek után pedig m agának a b ű n n ek a nagyszabású dedukciója
következik, am elyet most kihagyok.
L áth atják , hogy ezek az apró m egkülönböztetések alkotják im m á r azt
a te re t, am ely b e n a le lk iism e re t-v iz sg á la t lezajlik. M ár n e m tö rv én y rő l
és tö rv é n y sé rté srő l van szó, m á r n em az egykori ta rifá s b ű n b á n a t á lta l
jav allo tt ré g i jogi m odell szolgál v ezérfo n alu l, h an em az élvezet, a rossz
élvezete, a gyönyör, a vágy ezen d ia le k tik á ja , am ely a k éső b b iek b en - a
18. század végén, Alphonse de L iguorinál - leegyszerűsödik. Alphonse de
Liguori adja meg azt a viszonylag egyszerű általános form ulát, amelyet a 19.
század egész pasztorációs gyakorlata követni fog.74 Alphonse de L iguorinál
m á r csak négy m ozzanat van: a késztetés, am ely a rossz m egcselekvésének
csu p án az első gondolata, m ajd a beleegyezés (am elynek az im ént m esél­
tem el a H a b é rt sze rin ti szü letését), am ely e t az élvezet követ, s am ely e t
vég ü l vagy a gyönyör, vag y az elé g e d e ttsé g zár.75 Az élvezet v aló jáb an a

74 A. de Liguori, Praxis confessarii ou ConduUe du conjesseur, Lyon, 1854; A.-M. de Liguory, Le

Conservateur des jeunes gens ou Reméde contre les tentations déshonnétes, Clermont-Ferrand, 1835.
75 A. de Ligorius, Homo apostolicus instructus in sua vocatione ad audiendas confessiones
sive praxis et instructio confessoriorum, I, Bassani, 1782, 41-43. 0 . (3. értekezés, 11. fej., 2. §: „De
peccatis in particulari, de desiderio, complacentia et delectatione morosa”). Vö. A. de Liguori,
Praxis confessarii..., i. m. 72-73. o. (39. cikkely); A.-M. de Liguory, Le Conservateur des jeunes
gens..., i. m. 5-14. o.
194 MICHEL FOUCAULT

jelen gyönyöre; a vágy a jövő felé, az elégedettség pedig a m últ felé tekintő
élvezet. M in d en esetre teljesen új az a környezet, ahol m ag án ak a lelk iis-
m eret-vizsgálatnak a m űvelete, következésképp a vallom ás m űvelete és a
b ű n b á n a t által ta rta lm a z o tt gyónás m o st k ibom lik. T erm észetesen jelen
van a törvény, a tö rv én yhez kötődő tiltás létezik, továbbra is ki kell k u tatn i
a törvényszegéseket; á m a vizsgálat eg ész m űvelete m ost m á r az élvezet
és a vágy testére v o n a tk o z ik , am ely im m á r a b ű n b á n a t m ű v eletén ek és
szentségének a valódi közrem űködőjévé válik. A m egfordítás totális, vagy,
ha tetszik, radikális: a törvénytől m agához a testh ez ju to ttu n k el.
T e rm é s z e te se n ez a z ö ssz e te tt m e c h a n iz m u s n e m re p re z e n ta tív a
gyónásnak a 16. vagy a 17. század óta m egjelenő, eg y szerre töm eges és k i­
terjed tv aló s g y akorlatát illetően. Jól tudjuk, hogy a gyakorlatban a gyónás
egyfajta ritu ális a k tu s volt, am elyet a 17. század b an és a 18. század elején
a katolikus népesség elsö p rő többsége leginkább évente csak egyszer vég­
zett, és am ely a 18. sz á z a d m ásodik felére m á r kezd k im erü ln i. E zeket az
év en k én ti töm eges g y ó n áso k a t vagy a kolduló re n d ek és a prédik áto ro k ,
vagy a helyi plébánosok biztosították. Kezdetleges és futólagos jellegükben
te rm é sz e te se n se m m ifé le közös n e m volt a z z a l a k om plex ép ítm én n y el,
am elyről az im ént b eszéltem . A zonban azt gondolom , hogy hiba lenne, ha
benne pusztán egy te o re tik u s építm ényt látn án k . Az összetett és teljes gyó­
n ás azon receptjeit, a m ely e k rő l önöknek beszéltem , egy bizonyos szinten
alk a lm a z tá k , m ég p e d ig alap v ető en reflex ív m ódon. E zeket a re cep tek e t
valóban h aszn álták a k k o r, am ikor nem az átlagos, a köznépből szárm azó
hívőkről, hanem m a g u k n a k a gyóntatóknak az oktatásáról volt szó. Vagyis
pontosan a b ű n b án a t d id ak tik ájáh o z k ap cso ltan létezett a penitencia és a
szabályok egész d ia le k tik á ja , am ely rő l az im é n t ré sz le te se n beszéltem .
A b ű n b án a t g y ak o rlata - ah o g y an ö n ö k n ek b e m u ta tta m - a sz e m in á riu ­
m o k b an fejlődött k i (a z o k b a n az in té z m é n y e k b e n , a m ely e k et a trid e n ti
zsinat tett kötelezővé a z á lta l, hogy feltalálta, m eg h atáro zta és be is vezette
őket, és am elyek o ly an o k voltak, m in t a p ap sá g école n o rm a le-jai). A k ö ­
vetkezőket m o n d h atju k . Ezek a sze m in á riu m o k voltak a kezdőpontjai és
gy ak ran a m odelljei az o n nagy iskolai intézm ényeknek, am elyeket a m ost
középfokúnak hívott o k ta tá sn a k szenteltek. A nagy jezsu ita és oratoriánus
kollégiumok ezen szem inárium oknak vagy a folytatását, vagy az im itációját
jelentették. Tehát jó lle h et a gyónás szu b tilis technológiája nem volt töm e­
ges gyakorlat, m égsem volt pusztán álm odozás vagy utópia. Valóságosan is
képezte az eliteket. É s elegendő, ha m eg v izsgáljuk, hogy az összes 17-18.
 1975. FEBRUAR 19-1 EI.rtAOÄS 195

sz á z a d i - p é ld á u l a s z e n v e d é ly e k rő l szóló - é rte k e z é s m ily e n je le n tő s

m érté k b en kölcsönzött a k eresztén y p asztoráció te rü le té rő l a h h o z , hogy
m e g é rtsü k , hogy végső so ro n a 17. és 18. századi elitek elsöprő többsége
elm élyült tudással rendelkezett a gyónáshoz tartozó fogalm akról, elem zési
m ódszerekről, vizsgálati sém ákról.
Á ltalában a b ű n h án a tn a k az ellenreform áció alatti, azaz a 16.-tól a 18.
századig tartó történetét a k az u isz tik a problém ája köré szoktuk cso p o rto ­
sítan i.76 A zonban én azt gondolom , hogy n em ez az, am i ig azá n ú jsz e rű .
A kazuisztika nyilván lényeges volt, m int a különböző rendek, illetve a külön­
böző társad alm i és vallási csoportok közötti harcok tétje. Ám a kazuisztika
ön m ag áb an nem volt újdonság, h iszen szerves részét képezi egy igen régi
hagyom ánynak, a b ű n b án at régi jogászkodó hagyom ányának: a b ű n b á n a t
m in t a szabályszegésekre kiszabott büntetés, m int azon különleges k ö rü l­
m ények elem zése jelen ik m eg, am elyekben a törvényszegést elkövették.
A k azu isztik a lényegében a tarifá s bűnbán atb an gyökerezik. E llenben am i
a trid en ti pasztoráció és a 16. század óta az újdonságot jelenti, az a lélek és
a test, a testb en levő lélek és a gyönyört és vágyat hordozó test technológi­
ája. Ez a technológia, az összes elem ző, felism erő, ú tm u ta tó és á ta la k ító
e ljá rá sá v a l eg yütt, alk o tja ezen p asz to ráció ú jszerű ség én e k a lényegét.
E ttől fogva jó n éh án y új tá rg y isá g k ia la k u lá s á n a k vagy lé tre h o z á s á n a k
le h etü n k tan ú i, am elyek eg y szerre ta rto z n a k a lélekhez és a testh ez m in t
a gyönyör form ái és m o d alitá sai. így ju tu n k el azon rég i tém ától, hogy a
test az ered ete az összes b ű n n ek , ahhoz a gondolathoz, hogy m in d en bű n
m ögött érzék i sóvárgás búvik meg. É s ez nem csupán egy a b sz tra k t m eg­
állap ítás vagy elm életi p o sz tu lá tu m , h an e m a beavatkozás e te c h n ik á já ­
hoz és a hatalom újféle g y ak o rlásán ak m ódjához szükséges követelm ény.
A 16. század óta a bűnbánó vallom ás eljárásai körül a testet azonosították a
hússal. Ha úgy tetszik, létrejött a test inkarnációja és a hús inkorporációja,
am ely - a lélek és a test m etszésp ontján - m egm utatja a vágy és a gyönyör
a lest teré b en , illetve m ag án a k a tu d a tn a k a gyökerénél létrejövő kezdeti
játékát. Ami k o n krétan azt jelenti, hogy a m aszturbálás lesz a bevallható,
azaz a bevallandó szexualitás első formája. A vallomás, a szégyen, az ellen­
őrzés és a m egjavítás szex u alitással kapcsolatos disk u rzu sa lényegében a
m asztu rb álással kezdődik. Még konkrétabban : a b ű n b án at ezen h ata lm a s
tech n ik a i ap p arátusának, való igaz, csak a szem inárium okban és a kollé-
76 Foucault ill minden bizonnyal II. Ch. Lea/I History ofAuricular Confession... c., idézett
művének (II., 2. fejezet: „Probabilism and casuistry”) gondolatmenetére utal, 284-411. o.
196 MICH EL FOUCAULT

gium okban volt igazán h a tá sa , vagyis azokon a helyeken, ahol a szexualitás

egyetlen ellenőrizendő fo rm á ja term észetesen a m a sz tu rb á lá s volt.
Egy körkörös folyam attal van dolgunk, am ely nagyon jellemző a tudás és
a hatalom ezen tec h n o ló g iá ira . A 16. századdal kezdődő új krisztianizáció
finomabb keretező felosztásai (quadrillage) bizonyos hatalm i intézményeket
és a tudás specializációját vonták maguk után, amelyek a szem inárium okban
és a kollégium okban ö ltö tte k form át; te h á t a z o k b a n az intézm ényekben,
am ely ek b en e lső so rb a n n e m az egyének k ö z ö tti sz e x u á lis kapcsolat és
n e m is a legitim vagy ille g itim szex u ális viszonyok, h a n e m a m agányos
és vágyódó test válik h an g sú ly o ssá . Most m á r a m a sz tu rb á ló serdülő lesz
az a m ég nem b o trán y o s, de m á r n y u g ta la n ító a la k , ak i az egyre jobban
elterjedő és növekvő szám ú szem inárium ok és kollégium ok révén kísérti és
m ég inkább kísérteni fogja a lelkivezetést és a bűn m egvallását. A vallom ás
a tridenti zsinat óta k ifejlesz te tt összes új eljárása és szabálya - az egyének
egész életének ezen n ag y szabású bensővé tétele a bűnbánó diskurzus révén
- titkon a testre és a m a s z tu rb á lá s ra k o n centrál.
B efejezésül a k ö v e tk e z ő k e t sze retn ém m o n d a n i. U gyanebben a k o r­
szakban, azaz a 16-17. szá zad b a n , m egfigyelhetjük a test fegyelm ezésének,
azaz a hasznos test feg yelm ezésének elterjed ését a hadseregben, a kollégi­
um okban, a m űhelyekben és az iskolákban. A m egfigyelés, az ellenőrzés, a
térbeli felosztás, a feljegyzés stb. új eljárásait fejlesztik ki. A testet a hatalom
olyan m echanizm usai v e sz ik kezelésbe, am elyek eg y szerre engedelm essé
és hasznossá is a k a rjá k te n n i. L étrejön a test új p olitikai anatóm iája. Nos,
h a nem a had sereget, a m ű h ely ek e t, az elem i isk o lák at tekintjük, hanem
a s z e m in á riu m o k b a n é s a b elő lü k kifejlődő k o llé g iu m o k b a n gyakorolt
b ű n h án at tech n ikáit, a te s t olyan kezelésbe vételének leh etü n k tanúi, am i
m á r nem a hasznos te s te t é ri, am i nem a k ép esség ek , h an e m a vágy és az
illendőség szintjén je le n tk e z ik . A test p o litik ai an ató m iájáv a l teh át a hús
m o rális fiziológiája áll sz e m b e n .77
Következő a lk a lo m m a l k é t dolgot s z e re tn é k ö n ö k n e k m e g m u ta tn i:
először is azt, hogy a h ú s, az in k a rn á lt test, avagy az in k o rp o rált hús em e
m orális fiziológiája m ik é p p csatlakozott a h aszn o s test fegyelm ezésének a
problém áihoz a 18. sz á z a d végén; m ásodszor p ed ig , hogy m iként jött létre
az, am it a m asztu rb á lás p ed a g ó g ia i o rv o slásá n ak n ev ezh etü n k , valam in t

77 Lásd a már idézett előadás-sorozatot: La Société punitive (1973. márc. 14-i és 21-i előadás),
valamint M. Foucault, Surveiller el Punir, i. m. 137-171. o. (magyarul: Felügyelet és büntetés,
i. m. 138-198. o.)
 1975. FEBRUÁR 19-1 ELŐADÁS 197

hogy ez h o g y an v ezette el a vágy p ro b lém á já t az ösztön p ro b lém ájáh o z,

vagyis az an o m ália m egszervezésének központi összetevőjéhez. A 17. szá­
zad bűnbánó v allom ásában kirajzolódó m asztu rb álás, em e pedagógiai és
orvosi problém ává vált m asztu rb á lás viszi m ajd be tehát a szex u alitást az
anom ália terep ére.
 1975. FEBRUÁR26-1 ELŐADÁS

A vizsgálat új eljárása: a test húsként való elutasítása és a test bűnössé tevése

a hús á lta l- A lelkivezetés, a katolikus m iszticizm u s fejlődése és a m egszál­
lottság jelensége - A m egszállottság és a boszorkányság m egkülönböztetése
- A louduni m eg szá llo ttsá g - A konvulzió (rángógörcs) m in t a m egszállott
testében lezajló h a r c p la s z tik u s és lá th a tó fo r m á ja - A m e g szá llo tta k és
ko nvulzióikproblém ája nem képezi részét a betegség történetének - A görcs­
oldók: a gyónás és a lelkivezetés stilizált m odalitása; a z orvostudom ányhoz
fo ly a m o d á s; a /7. s z á z a d i feg ye lm ező és o k ta tó re n d sze re k h e z fo r d u lá s
- A konvulzió m in t a z elmebetegség neurológiai modellje

A legutóbbi a lk a lo m m a l m egpróbáltam önöknek m eg m u tatn i, hogy a 16.

századdal kezdó'dó'en hogyan jelenik meg a vágy- és a gyönyörtest az éppen
kialakuló, de leg aláb b is m á r fejló'désnek in d u lt bűnbánó gyakorlatoknak
és a lelkivezetés te c h n ik á já n a k a középpontjában. Egyszóval, az t m ond­
hatjuk, hogy a sp iritu á lis vezetésre a hús felbolydulása lesz a válasz, m int
diszkurzív terület, m int a beavatkozás terepe, s m int a megism erés kínálkozó
tárgya. A testből, a te st anyagszerűségéből, am elyből a középkori teológia
és bűnbánó gyakorlat a bűn eredetét értelm ezte, fokozatosan kiválik a hús
egyszerre összetett és hullám zó területe, am ely a hatalom gyakorlásának
és az objektivációnak a terü letét jelenti. Olyan testről beszélünk, am elyet
áthat jó néhány „csalogatásnak, bizsergetésnek” stb. nevezett m echanizm us;
amely a gyönyör és az élvezet m egsokszorozódó inten zitásán ak székhelye;
am elyet egy o lyan a k a ra t lelkesít, tá m o g at vagy ese tle g k o rláto z, am ely
beleegyezését ad ja, vagy sem; am ely m eg elég ed ett lesz, vagy elutasítja e
m egelégedést. Azaz, a bujaság érzékeny és összetett testérő l van szó. Úgy
vélem , ez a test a h a ta lo m új tech n ik ájáv al összefüggésben a la k u l ki. És
pontosan azt a k a rta m önöknek m egm utatni, hogy a test h ú sk én t való kva­
lifikációja egyúttal a test húsként való diszkvalifikációja is; a test hús általi
bűnössé nyilv án ítása egyszersm ind a test d isk u rzu sán ak és analitikus fel­
tárásán ak a lehetősége is; a testnek tulajdonított bűn és a test húsként való
200 M ICHEL FOUCAULT

objektivációjának a lehetősége pedig viszonyban áll azzal, am it a vizsgálat

új e ljárásán ak n ev ezh etn én k .
M egpróbáltam önöknek m egm utatni, hogy ez a vizsgálat két szabálynak
engedelm eskedik. E g y részt, am en n y ire csak lehetséges, a létezés eg észé­
vel azonos k iterjed ésű n ek kell lennie: legyen b á r szó a gyóntatáskor vagy
p ed ig a lelkivezetővel közösen, eg y ü tt alk alm az o tt vizsgálati eljárásró l, a
létez és to talitását m in d e n k é p p e n a v izsg álat, az elem zés és a d is k u rz u s
s z ű rő jé h e z utalják. M in d e n n e k , a m it m o n d tu n k , m in d e n n e k , a m it te t­
tü n k , át kell haladnia ezen a diszk u rzív kereten. M ásfelől, ez a vizsg álat a
tek in tély viszonyába, a z a z egy olyan h atalm i viszonyba helyeződik, am ely
eg y szerre nagyon szigorú és kizárólagos. Valóban m indent el kell m ondani
a lelk iv ezető n ek vagy a g y ó n ta tó n a k , de csa k is n e k i szabad e lm o n d a n i.
T ehát a vizsgálat, am ely a sp iritu á lis vezetés új tech n ik á in a k a jellem zője,
egyfelől a bőbeszédűség, m ásfelől a kizárólagosság szabályának en g ed el­
m esk ed ik . M égpedig a k ö v etk ező ered m én n y el. A h ú s, m ióta a v ég telen ,
a n a litik u s d isk u rzu s é s a folytonos felügyelet tá rg y a k é n t fe lb u k k a n t, a
k im e rítő v izsg álat e ljá r á s á h o z és a h o zz á kap cso ló d ó h a llg a tá s s z a b á ­
lyához kötődik. M indent el kell m o n d an i, de csa k is itt és neki. K izárólag
a g y ó n ta tá s a lk alm áv a l, ille tv e a b ű n b á n a t a k tu s á n vag y a lelk iv eze té s
e ljá rá sá n belül szabad m eg n y ilatk o zn i. Az, hogy csak itt és csak neki sza­
bad elm o n d an i, te rm é sz e te se n n e m a z t jelenti, hogy a h allg atás alapvető
és e re d e ti szabályára bizo n y o s ese te k b en , kiigazító jelleggel, rá ra k ó d o tt
volna a vallom ás k ív á n a lm a . H anem egy olyan ö ssze te tt dologgal á llu n k
szem ben (amelyről a legutóbbi alkalom m al beszéltem), ahol a hallgatás és a
ki-nem -m ondás szabálya összefüggésbe kerül egy m ásik m echanizm ussal,
ésp ed ig a m egnyilatkozás m ech a n izm u sáv al: m in d en t ki kell m ondanod,
de csak bizonyos feltételek m ellett, egy bizonyos ritu á lé n belül és csak egy
m eg h atáro zo tt személy előtt. Azaz nem egy olyan korszak nyitányáról van
szó, am elyben a húst v ég re el kell h allg attatn i, h an em egy olyanéról, ahol
a h ú s viszo n y b a á llító d ik a z z a l a h a ta lm i re n d d e l és m e c h a n iz m u s s a l,
am ely m aga után vonja a k im erítő diszkurzivitást, egyszersm ind a kötelező
és állan d ó vallom ás köré é p íte tt h allg atást. Vagyis a sp iritu ális v ezetésen
belül m ű ködő hatalom n em teszi fu n d a m e n tá lis szabállyá a h a llg atást, a
k i-n em -m o n d ást; azt c s u p á n a m eg n y ilatk o zás teljes m é rté k b e n pozitív
szab ály a m ű k ö dtetésének sz ü k sé g e s segédeszközeként, avagy m ű k ö d ési
feltételeként tételezi. A h ú s az, am it m egnevezünk, am iről beszélünk, am it
k im o n d u n k . A szexualitás a 17. században (és m ég a 18. és a ig. században
 1975. FEBMJÁU28-I ELŐADÁS 201

is) a lényegét tekintve nem az, am it csinálunk, hanem az, am it m egvallunk:

hogy a megfelelő körülm ények között vallhassuk m eg, a z é rt kell az összes
többi esetben elh allg atn u n k .
A vallom ás és az elh allgatás ezen apparátusának a történetét próbáltam
meg a legutóbbi alkalom m al elmesélni. Nyilvánvaló, hogy a lelkivezetés ezen
apparátusa és technikája, am ely a húst m int tárgyát, azaz m int kizárólagos
diskurzusának a tárgyát m utatja fel, nem vonatkozik a keresztény népesség
egészére. Az ellenőrzés ezen bonyolult és kifinom ult ap p arátu sa, v alam in t
a vele összekapcsoltan megszülető vágy- és gyönyörtest term észetesen csak a
népesség egy vékony rétegét érinti, azt, amelyikhez eljutottak a krisztianizáció
összetett és aprólékosan kidolgozott formái: a népesség legfelsőbb rétegeit,
illetve a szem inárium okat, a kolostorokat. T erm észetes, hogy az évenkénti
bűnhánat (a húsvéti áldozást megelőző gyónás) hatalm as forgatagában, am e­
lyet a 17. és a 18. század ban a városi és vidéki népesség többsége gyakorolt,
nem találu n k m eg szin te sem m it ezekből a viszonylag kifinom ult m ech a­
nizm usokból. M indazonáltal úgy vélem, hogy legalább két okból fontosak.
Az első okot h am ar áttekintem , a m ásodiknál viszont kissé elidőzök majd.
Az első ok: m in d en bizonnyal ezen tech n ik a nyom án fejlődött ki (a 16.
század m ásodik felétől, Franciaországban pedig különösen a 17. századtól)
a k ato lik u s m isztic izm u s, am elyben a hús tém ája igen jelentős sze rep e t
játszik. Vegyük c sa k azt, am i F ran ciao rszág b an a S u rin atya és M adam e
Guyon közötti id ő szak b a n tö rtén t, illetve elh a n g z o tt.' N yilvánvaló, hogy
ezek a tém ák, ezek az új tárgyiságok, a diskurzus ezen új formája a sp iritu ­
ális vezetés új tech n ik ájáh o z kötődtek. Ám azt gondolom , hogy a vágytest,
a bujaság teste kiterjedtebb vagy legalábbis mélyebb m ódon is felbukkan a
népesség szélesebb réteg eib en is, akik jó néhány m élyenszántóbb eljárást
alk alm aztak, m int M adam e Guyon túlságosan is m esterkélt m isztikus d is­
kurzusa. Arról szeretnék tehát beszélni, am it a m élyenszántó krisztianizáció
előőrseként jelö lh etü n k meg.
A csúcson a lelkivezetés apparátusa m egnyilvánítja a m iszticizm us azon
form áit, am elyekről az im én t beszéltem . Alul pedig egy m ásik jelen ség et
hoz létre, amely kapcsolódik az elsőhöz, és felel is rá - m indenesetre benne
lel fel egy csomó tám ogató m ech a n izm u st-, de am elynek egészen m ás lesz
a sorsa: ez a jelenség a m egszállottság. Úgy vélem, hogy a m egszállottságot, 1

1 Hogy megtudjuk „mindazt, ami elhangzott abban az időszakban”, ami J.-J. Surintől
(1600-1665) Madame Guyonig (1648-1717) tart, lásd II. Bremond, IIntőire littéraire du sentiment
religieux m France, depuis lufin des guerre,s de Religion, Párizs, 1915-1933, vol. I—
XI.
202 MICHEL FOUCAULT

m in t az egyház á lta l b e v e z e te tt új ellen ő rzési és h a ta lm i m e c h a n iz m u s ­

hoz kötődő jelen sé g et, a b o szo rk án y ság g al kell sz e m b e á llíta n i, am elytől
m eg leh ető sen ra d ik á lis m ó d o n külö n b ö zik . P ersze úgy tű n ik , m in th a a
15. és 16. sz á z a d i b o s z o rk á n y s á g és a 16. é s 17. sz á z a d i m e g sz á llo ttsá g
között m in th a v alam ifé le tö rté n e ti folytonosság volna. A boszorkányságot
vagy a boszorkányság n a g y h u llá m a it, am elyeknek a kifejlődését a 15.-től
a 17. század leg elejéig lá th a tju k , m ajd a m e g sz á llo ttsá g n a g y h u llá m a it,
am elyek a 16. század v ég étő l a 18. század elejéig jelentkeznek, teh át egyi­
ket is és m ásikat is v issz a kell helyezni azon nagyszabású k risztian izá ció
álta lá n o s k ö v etk ezm én y ei közé, am ely e k rő l b eszéltem . A zonban ezek a
következm ények két te lje se n különböző so ro z atát jelen tik , am elyek igen
eltérő m ech an izm u so k o n nyugszanak.
A boszorkányság (legalábbis ezt mondják azok a történészek, akik jelenleg
ezzel a problém ával fo g lalk o zn ak ) azt a h a rc o t jeleníti m eg, am elyet a 15.
század végén, a 16. század elején kezdődő k risztianizáció új h u llám a vívott
m eg bizonyos, az ókor ó ta tovább élő k u ltu rá lis form ákkal szem ben. Ezek
a formák, ha nem is h a g y ta k őket teljesen ép en a középkori krisztianizáció
első és nagyon lassú h u llá m a i, m in d en esetre túlélhettek. A boszorkányság
valószínűleg egyfajta p eriférik u s jelenség. Ahol a krisztianizáció nem hatott
széleskörűen, ahol század o k , sőt talán évezred ek óta k ita rto tta k bizonyos
k u ltu szfo rm ák , olt a 13-16. szá zad i k risz tia n iz á c ió ak ad ályokba ütközik,
ugyanakkor m egpróbálja a m aga javára felhasználni ezeket az akadályokat,
felajánlva n ek ik eg y fajta m e g n y ilv á n u lá si és e lle n á llá si form át. E k k o r a
boszorkányság lesz te h á t az, am it az inkvizíció m ech a n izm u sai kódolnak,
kezelésb e veszn ek , e líté ln e k , eln y o m n ak , m eg ég e tn ek , sz é tro m b o ln a k .
A boszorkányság tehát v aló b an részese lesz a krisztianizáció ezen folyam a­
tán ak , azonban an n ak c sa k a külső h atárain jelenik meg. Periférikus jelen­
ség, ezért inkább falusi, m in t városi; inkább a te n g e rp a rti és a hegyvidéki
térségekben lelhetjük fel, p o n to san ott, ahova a városok - a k risztianizáció
a középkor óta hagyom ányos, nagy központjai m ég nem h ato lh attak be.
Ami a m egszállottságot illeti, noha szintén szerves része a 15. századdal
újrainduló krisztianizációnak, m égis inkább belső, m int külső következmény.
Sokkal inkább az ellenhatását jelenti - azon kim erítő diskurzus és kizárólagos
autoritás kettős m ech a n izm u sa révén, am elyről az im ént beszéltem - a test
valláso s és részletek b e m e n ő kezelésbe vételén ek , teh át nem új térségek,
új földrajzi vagy tá rs a d a lm i te rü le te k m eg h ó d ításán a k a következm énye.
Egyébként ez abban a tényben is közvetlen m ódon m egnyilvánul, hogy első­
 1875. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 203

sorban a boszorkány az, akit feljelentenek, akit külső szereplők, a hatóságok,

az elöljárók jelen ten ek fel. A boszorkány a faluvégi, az erdőszéli asszony,
a rossz keresztény. Ezzel szem ben ki is a m egszállott (a 16. szá zad b a n , és
főleg a 17. század b an illetve a 18. század elején)? E gyáltalán n em az, akit
valaki feljelent, h an em ő az, aki vallom ást tesz, aki gyón, m égpedig spon­
tá n m ódon. A m eg szá llo tt nem falusi, h a n e m v áro si asszony. L o u d u n tő l
a p áriz si S ain t-M éd ard tem etőig a m eg szállo ttság színháza a k is- vagy a
n ag yváros.2*Sőt, nem is ak árm ily en városi n ő rő l van szó, h an e m ap á cák ­
ról, rá a d á su l a kolostoron belül leg in k áb b a főnővér vagy a fő n ö k n ő lesz
a m eg szállo tt, s n em p edig a szolgálónővér. T eh át m in d já rt a k eresztén y
intézm ény k ö zepében, illetve a lelkivezetés és az új b ű n b án a t - m á r em ­
lített - m ech a n izm u saib an tű n ik fel ez a m á r eg y általán nem m a rg in á lis,
h an em ellenkezőleg, a katolicizm us új technológiájában teljes m érték b en
központi figura. A boszorkányság a kereszténység külső szélein b u k k an fel,
míg a megszállottság a belső, középponti m agjában, ott, ahol a kereszténység
m egpróbálja elm élyíteni hatalm i és ellenőrzési m echanizm usait, v alam int
m egszilárdítani diszkurzív kötelmeit, azaz m aguknak az individuum oknak
a testéb en . A kkor jelen ik m eg a m eg szállo ttság , am ik o r a k eresztén y sé g
m egpróbálja m ű k ö d tetn i az ellenőrzés és a kötelezően alk a lm a z a n d ó in ­
dividualizáló d isk u rzu so k m echanizm usait.
M in d ez ab b ó l is lá tsz ik , hogy a m e g s z á llo tts á g je le n e te é s leg fő b b
elem ei tö k életese n k ü lö n b ö zn ek és e lk ü lö n ü ln e k a b o szo rk án y ság étó l.
A m egszállottság jelenségében a központi figura a gyóntató, a lelkivezető,
az útm utató, ak ik et m e g találh atu n k a 17. századi jelentős üg y ek n él, m int
például G aufridit A ixben5vagy G ran d ier-t L o udunben.4 A 18. század eleji

2 Rendkívül sokrétű az a dokumentáció, amelyre Foucault a megszállottság epizódjaival

összefüggésben utal. Az első esettel kapcsolatban csak a M. de Certeau által prezentált La
Possession deLoudun (Párizs, 1980,1. kiad.: 1970) c. könyvet említjük, amely hivatkozik M. Fou­
cault Folie et Déraison. Histoire de laJolié á l’űge elassique c. könyvére (magyarul: A bolondság
története), mint amely „alapvető a louduni ügy középpontjában elhelyezkedő episztemológiai
probléma megértése szempontjából” (530. o.). Amásodik esettel kapcsolatban lásd P.-F. Mathieu,
Histoire. des miraculés et des convulsionnaires de Saint-Médard, Párizs, 1804.
5 L. Gaufridiről lásd J. Fontaine, Des marques des sorciers et de la reelle possession que le
dial)le prend sur le corps des homines. Sur le sujel du proces de l’abominable et detestable sorrier
Louys fialu.fridy, prétre bénéficié en l’église paroissiale des Accoules de Marseille, qui nagu 'ere
a été. exéculé ä Aixpar Varrel de la cour de partement de Provence, Párizs, 1611 (újranyomva:
Arras |é. n.: 1865|).
4 U. Grandier-ről lásd Aerét de la condamnation de. mórt contre Urbain Grundier, prétre,
curé de l’église Saint-Pierre-du-Marché de Loudun, el l’un des chanoines de l’église Sainte-Croix
dudil lieu, atteint el convaincu du crime de magié el aulres cas mentionnés au procés, Párizs,
1634; M. de Certeau, La Possession de Loudun, i. m. 81-96. o.
204 M ICHEL FOUCAULT

S a in t-M é d a rd -ü g y b e n p e d ig e g y egykor lé te z ő , n o h a a m e g s z á llo tts á g

k ib o m lá sán ak p illa n a tá b a n m á r halolt figura a legfontosabb: P aris diak ó ­
n u s .5 Egy szent alak ró l v an te h á t szó, aki b irto k o lja a papi h a ta lm a t (azaz
a v ezetés, a tekintély és a d isz k u rz ív kényszer h a talm át), e g y ú ttal ő áll a
m egszállottság jeleneteinek és m echanizm usainak a középpontjában. Amíg
a boszorkányságban e g y sz erű e n csak a párbaj egy form ája jelent m eg, egy­
felől az ördöggel, m ásfelől a boszorkánnyal, addig a m egszállottságban egy
h á rm a s , sőt egy kicsit m ég en n él is összetettebb viszonyrendszer alakul ki.
M in tázata három term in u sb ó l áll: term észetesen az egyik oldalon az ördög
v an ; a m ásik szélen a m e g sz á llo tt apáca; ám k e tte jü k között, háro m szö g ű ­
vé ala k ítv a a viszony, ott v a n a gyóntató. A g y óntató vagy lelkivezető igen
ö ssz e te tt alak, aki n y om ban m eg is kettőződik. U gyanis a gyóntató először
a jó gyóntató, m ajd ro sszá v á lik , átáll a m ásik o ld alra ; avagy a gyóntatok,
illetv e a vezetők két c so p o rtra oszlanak, am elyek az u tá n összecsapnak. Ez
teljesen nyilvánvaló például a louduni esetben, ahol ott van a világi papság
képviselője (Grandier pap), m íg vele szemben a többi résztvevő, vezető vagy
gyóntató, akik a szerzetes p ap ság o t képviselik - ez az első kettősség. Majd
e sze rze te s papságon b elü l ú jab b konfliktus, ú jab b m egkettőződés játszó ­
d ik le azok között, ak ik o k lev eles ördögűzők, ille tv e akik a lelkivezető és
a gyógyító szerepét e g y s z e rre játsszák . Végül m eg jelen ik a kap u cin u so k
és a jezsu iták közötti k o n flik tu s, rivalizálás, v etélk ed és, versengés stb. is.
M in d en esetre a vezető vagy gyóntató központi fig u rája m egsokszorozódik,
m egkettőződik az egyház intézm ényén belüli konfliktusok nyom án.5 Ami a
m eg szá llo ttat - a h áro m szö g h a rm a d ik oldalát - ille ti, ő szintén m egkettő­
ző d ik ab ban az értelem b en , hogy, szemben a boszorkánnyal, nem válik az
ördög helyettesévé, engedelm es szolgájává, hanem m indez kom plikáltabban
a la k u l. Persze a m eg szá llo tt az ördög h atalm a a la tt áll, ám ez a h atalo m ,
a m in t befurakodik, beférkőzik, behatol a m egszállott testébe, ellenállással
fog ta lá lk o z n i. A m e g sz á llo tt e lle n á ll az ö rd ö g n e k , m iközben ő az ördög
tartóedénye. És ezért b en n e nyom ban egy kettősség fog m egm utatkozni: az,
am i az ördöghöz tartozik, teh át m á r nem ő, m inthogy diabolikus m asinériává
5 Francois de Paris janzenista diakónus az első főszereplője a Saint-Médard-teniető
konvulziós jelenségeinek. Neki tulajdonítják a következő művet: La Science du vrai qui contienl
les principaux mystéres de la fői [h. n.: Párizs], 1733. A fő forrás: L. -B. Carré de Montgeron, La
Vérité des miracles opérés par l’intercession de M |édard] de Párizs et autres appelants, I— III,
Cologne, 1745-1747.
6 Voir sur cette question J. Vlard, „Le procés d’Urbain Grandier. Note critique sur la procédure
et sur la culpabilité”, in Quelques proces criminels desXVIIe, et XVllle siécles, sorozatszerk.
J. Imbert, Párizs, 1964, 45-75. o.
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 205

változott; és egy m ásik in stan cia, amely önm aga m int ellenálló tartóedény,
aki az ördöggel szem ben érvényesíti saját erejét, vagy pedig keresi a veze­
tő, a gyóntató, az egyház tám ogatását. Azaz a m egszállott nőben a dém on
ártó h atása i és az általa igénybe vett - isten i vagy papi - védelem jótékony
h a tá s a i eg y m ást k eresztez ik . Azt is m o n d h a tn á n k , hogy a m eg szállo tt a
boszorkány testét darabolja a végtelenségig, aki addig egyetlen testi egység
volt (ha a boszorkányság egyszerű sém áját vesszük), s akivel kapcsolatban
az osztódás problém ája nem m erült fel. A boszorkány teste egyszerűen csak
az ördög szolgálatába szegődött, illetve bizonyos hatalm as erők ölelték kö­
rül. A m egszállott teste viszont m egsokszorozódott test, am ely valam iképp
elillan, szétporlad az egym ással összecsapó h atalm ak és az őt ostrom ló és
átható érzetek sokasága közölt. A m egszállottság jelenségét általában véve
sokkal inkább ez a végtelen m egsokszorozódás fogja jellem ezni, sem m in t
a jó és a rossz nagy küzdelm e.
A következőket teh etn én k m ég ehhez hozzá. A boszorkány teste az in k ­
vizíció által tökéletesített nagy boszorkányperekben egy egységes testk én t
tű n ik fel, am ely eg y sz erű e n csak alá v an vetve vagy, szükség sze rin t, ál
van járv a Sátán, Asm odeus, Belzebub, M efisztó m eg szám lálh atatlan s e re ­
gei által. Sprenger egyébként m egszám olta ezt az ezer és ezernyi ördögöt,
akik járn ak -k eln ek a világban (m ár nem em lékszem , hogy vajon 500 000-
et szám o lt-e össze, vag y sem , de n em érd ek es).7 A zonban a m e g sz á llo tt
testével k ap cso latban m áshogyan áll a dolog: m ag án ak a m eg szállo ttn ak
a teste az, am ely m ozdulatok, rángások, é rz é se k , rem eg ések , fá jd a lm a k
és gyönyörök m e g h a tá ro z h a ta tla n so k a sá g á n a k a székhelyévé v álik . Ez
alap ján érth ető v é válik , hogy a m egszállo ttság esetében hogyan és m ié rt
tű n ik el az eg y ik olyan elem , am ely a b o szo rk á n y sá g b a n alapvető volt,
vagyis a szerződés. A boszorkányság re n d szere sen a csere form áját öltötte:
„Nekem adod a lelked - m ondta a Sátán a boszorkánynak -, én pedig neked
adom hatalm am egy részét.” Vagy esetleg így szólt: „Birtokollak testedben,
és m in d an n y iszo r birtokolni foglak, a m ik o r csak akarom . K árpótlásul és
cserébe m inden egyes alkalom m al, a m ik o r szükséged van rá, term észet-
feletti jelen létem h e z fo rd u lh a tsz”; vagy p edig: „Gyönyört adok n eked, te
pedig an n y i gonoszságot m űvelhetsz, a m e n n y it csak kívánsz. Elviszlek a
b o szo rk án y szo m b atra, de hív h atsz b á rm ik o r, am ik o r csa k ak arsz, és ott
term ek , ahol k ívánod”. A csere elvét p o n to san a szerződés jelöli, am elyet
7 II. Institoris - I. Sprengerus, Malleus maleficarum, Argentorati, 1488 (francia ford.: Le
Marte.au des sorderes, Párizs, 1975).
206 MICHEL FOUCAULT

egy h atárátlép ő sz e x u á lis a k tu s szentesít. Ez a ü d ére látogatása, illetve a

boszorkányszom bat b ak ja hátsó ján ak csó k k al illetése.8
A m egszállottságban, ellenkezőleg, n in cs szerződés, melyet m egpecsétel
egy ak tu s, h an em csak m eg szállás, az ö rdög alattom os és m egakadályoz-
h a tatlan behatolása a testb e. A m egszállott és az ördög közötti kötelék nem
szerződésjellegű; ez a k ap cso lat olyan, m in t otthonul, lakhelyül szolgálni,
vagy m in t telítődni. I m m á r á ta la k u l a n a g y fekete ördög fig u rája, a k i a
boszorkány ágyánál m egjelenve büszkén m eg m u tatta neki felálló h ím ta g ­
ját: ezen a lak helyére eg é sz e n m ás fog k e rü ln i. Példaképp ím e a lo u d u n i
m eg szállo ttság o k k ezdő jelen e te : „A fő n ö k n ő m á r lefeküdt, de g y erty á ja
m ég égett [...] Érezte, an é lk ü l hogy látta volna [vagyis eltűnik a kép, a nagy
fekete alak ; M. F.], hogy k e z é re ku lcso ló d ik egy m ásik kéz, és beléhelyez
h á ro m g alag o n y atü sk ét. [...] Az e m líte tt főn ö k n ő és a többi apáca a z ó ta ,
hogy m eg k ap ták a szó b a n forgó töviseket, különös változást érzék eltek a
testü k b en [...], azaz n é h a elveszítették ítélőképességüket, és nagy, görcsös
rá n g ató zásb a kezdtek, a m i különleges okokból látszott ered n i.”9 Az ördög
fo rm ája e ltű n t, jelen v a ló és jól kivehető k ép e elm osódott. C sak é rz e te k
m aradtak: átadnak egy tárgyat, majd különféle és furcsa változások tapasz­
ta lh a tó k a testb en. N incs sz e x u á lis m e g sz á llá s: a testbe csu p á n k ü lö n ö s
érzetek h ato ln ak be a la tto m o s m ódon. S itt van még v alam i, am it szin tén
tarta lm az a louduni ügy jegyzőkönyve, ahogyan az Michel de Certeau köny­
vében áll: „Még azon a nap o n , am ikor Á gnes nővér, O rsolya-rendi novícia
felesküdött, m egszállta az ördög.” É spedig a következőképpen m ent végbe
a m egszállás: „A v ará z ssz e r egy rózsacsokor volt, amely a hálóterem egyik
lépcsőfokán hevert. A főnöknő fölvette, m egszagolta, majd utána néhányan
m ások is ugyanígy cselekedtek, s így m in d szem érm etlenné változott m eg­
szállottak lettek. K iáltozásba kezdtek, G ra n d ier-t hívták, akibe o ly annyira
beleszerelem esedtek, hogy sem a többi apáca, sem az összes többi szem ély
sem volt képes őket v is s z a ta rta n i [m in d erre m ég m ajd visszatérek; M. F.].
Hogy m egkeressék G ra n d ier-t, fölm ásztak a kolostor tetejére, és ott szala-
doztak, m eg a fákra, p u s z tá n ingben, és eg észen az ágak végére m ásztak .
8 Michel Foucault, „Les deviations religieuses et le savoir inédical” (1968), in Dits etÉcrils,
I, 624-655. o.
9 Pontosabban: „A főnöknő már lefeküdt, a gyertya még égett [...], ekkor azt érezte, anél­
kül hogy bármit is látott volna, hogy egy kéz bezárja a kezét, miután három galagonyatövist
helyezett belé. [...] Az említett főnök nő és a többi apáca azóta, hogy megkapták a szóban forgó
töviseket, különös változást érzékeltek a testükben [...|, azaz néha elveszítették ítélőképessé­
güket és nagy, görcsös rángatózásba kezdtek, ami különleges okokból látszott eredni.” (M. de
Certeau, La Possession de Loudun, i. in. 28. o.)
 1075. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 207

Később, borzalm as sikolyokat hallatva, tű rv e jégesőt, fagyot, esőt, ott m a ­

ra d la k négy-öt napig élelem n élkül.”"’
T e h á t a b irto k lá s e g é sz e n eltérő re n d sz e ré v e l, te lje se n m á s ö rd ö g i
b e a v a tá ssa l találk o zu n k . Nem szexuális a k tu s ez, nem is nagy k én k ö v e s
vízió, h a n e m a testbe való lassú beh ato lás. És eltű n ik a csere re n d sz e re .
E nnek helyébe a helyettesítés végtelen játékai kerülnek: az apáca te sté n e k
a h ely ére az ördög teste h ely ettesítő d ik be. Abban a p illa n a tb a n , a m ik o r
az ap áca, külső tám aszt keresve, a száját nyitja, hogy befogadja az o styát,
h ir te le n az ördög lép a h ely éb e , vag y az ö rdögök eg y ik e, B elze b ú b . És
Belzebúb visszaköpi az ostyát az apáca szájából, jóllehet az apáca a z é rt nyi­
totta ki, hogy azt befogadja. Ugyanígy, az ördög beszéde kerül az im a vagy
a szó n o k lat helyére. Abban a p illa n a tb a n , am ik o r az apáca a M iaty án k o t
kezdené szavalni, az ördög felel helyette, a saját nyelvén: „M egátkozom .”"
Ám ezek a b ehelyettesítődések nem za jla n ak harc, konfliktus, kölcsönös
b efolyás vagy e lle n á llá s n é lk ü l. A bban a p illa n a tb a n , a m ik o r a z a p á c a
m eg k ap ja azt az ostyát, am elyet m ajd kiköp, kezét a torkához em eli, hogy
m egpróbálja kiűzni belőle az ördögöt, aki m á r éppen m ajdnem visszaköpi
az ostyát, am it az apáca éppen lenyelni készül. Vagy am ikor az ördögűző ki
ak a rja csik arn i a démonból a nevét, vagyis azonosítani akarja, a dém on így
felel: „Elfelejtettem a nevem et [...] Elveszítettem a szennyes ru h á k között.”1012
A behelyettesítések, eltűnések, küzdelm ek e játéka fogja jellem ezni a m eg­
szállottság jelenetét és alakzatát, amely igen csak különbözik a boszorkányság
saját illúziókeltő játékaitól. Ezenkívül m indennek a közepében a m egszállott
szu b jek tu m beleegyezésének játéka ta lálh ató , am ely sokkal ö sszetettebb,
m in t a boszorkányságban.
A boszorkányságban a boszorkány a k a ra ta jogi jellegű. A b o szo rk án y
e lfo g a d ja a jav aso lt c se ré t: te g y ö n y ö rt és h a ta lm a t k ín á ls z n e k e m , é n
p ed ig odaadom neked a testem és a lelkem . A boszorkány elfogadja a cse­
ré t, a lá írja a szerződést: végső soron jogi szubjektum . És ezen az alap o n
v á lik b iintethetővé. A m eg sz á llo ttsá g b a n az ak a ra to t a vágy m in d e n fé le
ellentm ondása terheli (ezt m á r biztosan észrevették azokból az elem ekből,
m ozzanatokból, am elyeket az im ént idéztem ). Az ak a rat ak a r is és n e m is.

10Un. 50. o.
11Un. 157. o. Valójában így szól a szöveg: „És midőn magához tért, megparancsolták neki,
hogy énekelje a Memento salutis strófát, de amikor kiejtette volna, hogy Maria mater gratiae,
szájából hirtelen egy rettenetes hangot hallottunk, amely így szólt: »Megtagadom az Istent.
Megátkozom |a Szüzet]«.”
12 llo. (i8 . o.
208 MICHEL FOUCAULT

E zért van az, hogy J e a n n e des Anges fdnővér elbeszélésében - még m indig
a louduni ügyet illetően - nagyon tisztán lá th a tju k az ak arat önm agán való
igen kifinom ult játékát, az akaratot, ami m eg nyilvánul, de am i ugyanakkor
k i is tér ön m ag a elő l.13 Az ö rd ögűzők a r ró l tu d ó s ítjá k J e a n n e des A nges
nővért, hogy a démon olyan érzeteket keltett b en n e, am elyeket nem tudott a
dém on játszadozásából ered ő k én t felism erni.1'4Ám Jeanne des Anges nővér
tökéletesen tisz tá b a n v a n vele, hogy az ö rd ö g ű z ő k , így szólván, m égsem
az igazat m ondják, m iv el n e m vizsgálták m eg szívének m élyét. Felism eri,
hogy m indez nem a n n y ir a egyszerű, m in th o g y a dém on a z é rt volt képes
elü ltetn i benne ezeket a fajta érzéseket, am ely ek m ögött m egbúvik, m ivel
ő ezt m egengedte neki. Az érzések ezen e lü lte té se kicsiny gyönyörök, ész­
rev eh etetlen érzetek, a p ró beleegyezések s eg y fajta állandó m egelégedett
játék a révén m en t v é g b e , am ely b en az a k a r a t és a gyönyör eg y m ásra te-
k ered n ek , v alam ifé le k ép p en egym ás köré c sa v a ro d n a k és m egtévesztést
ered m én y ezn ek . M eg té v e sz tik Jean n e des A n g es-o t, aki csak a gyönyört
látja, a rosszat pedig n em ; de m egtévesztik az ördögűzőket is, m inthogy ők
a z t hiszik, hogy az ö rd ö g g el á lln a k szem ben. A m iképp Je a n n e des Anges
m ag a is m eg v allja g y ó n á s a alk alm áv al: „Az ö rd ö g g y ak ran m egcsalt az
izgatottságból eredő k icsin y kellem esség és m á s különleges dolgok révén,
am elyeket a testem ben m ű v e lt.”'5 Vagy m áskor: „M egesett velem , s ez igen
ö sszezav art, hogy az e ls ő n ap o k b an , a m ik o r is L ac tan ce atyát jelölték ki
szám om ra vezetőnek és ö rdögűzőnek, sok k ic sin y dologban h elytelenítet­
tem azt a módot, ah o g y an e ljá rt, noha igen h e ly e se n já rt el, csakhogy én a
gonoszságom m iatt vélekedtem így.”16Ugyanis L actance atya azt ajánlotta az
apácáknak, hogy eg y szerű en csak a rácson k eresztü l vegyék tőle m agukhoz
a szentséget. Jeanne des A nges nővér ekkor felm érgelődik, és szívében ezt
mormolja: „Magamban azt gondoltam, hogy [sokkal] jobban tenné, ha a többi
p ap m ódjára cselekedne. M inthogy hanyag m ó d o n m eg m arad tam ennél a
gondolatnál, eszem be ju to tt, hogy az atya m e g a lá z á sa érdekében a dém on
15 Jeanne des Anges, Autobiographie, J.-M. Charcot előszavával, Párizs, 1886 (a szöveget,
amely a Progrés médical [Az orvostudomány haladása] kiadásában jelent meg, a „Bibliotheque
diabolique” [Ördöngös könyvtár), O.-M. Bourneville állal gondozott sorozatában, 1990-ben
újra kiadták Grenoble-ban, M. de Certeau tanulmányával, amely előzőleg már megjelent a
Correspondance de J.-J. Surin (Párizs, 1966) függelékeként, 1721-1748. o.
14 Vő. J.-J. Surin elbeszélésével: Triomphe de l’amour divin sur les puissances de l’enfer en
la possession de la mere prieure des Ursulines de Loudun el Science experimentale des choses
de l’autre vie, Avignon, 1828 (újranyomva: Grenoble, 1990).
15 M. de Certeau, La Possession de Loudun, i. in. 47. o. Vö. Jeanne des Anges, Autobiographie,
i. in. 83. o.
16 M. de Certeau, i. nt. 48. o. Vö. Jeanne des Anges, i. in. 85. o.
 1975. FEBRUÁR26-1 ELŐADÁS 209

igen nagy tiszteletlenséget m utathatna a szentség iránt. Annyira nyom orult

voltam , hogy nem álltam ellen elég szilárd an ennek a gondolatnak. Am int
m eg jelen tem az áldozás [rácsa; M. F.j előtt, az ördög h atalm áb a k e ríte tte
a fejem , m ajd azu tán , hogy m egkaptam a szent ostyát, és m ár félig m eg is
nedvesítettem , az ördög visszadobta azt a pap arcába. Jól tudom , hogy ezt
a tettet nem szabadon követtem el, ám teljesen bizonyos vagyok b en n e, s ez
igen összezavar, hogy helyet adtam az ördögnek, hogy m egcselekedje, pedig
ez egyáltalán nem állt volna hatalm ában, ha sem ennyire sem kötöttem volna
m ag am hozzá.”'7 Itt teh át felleljük az ördöggel való kötelék tém áját, am ely
a boszorkányság m űveletének is alapjául szolgált. Azonban láth atják , hogy
a gyönyör, a beleegyezés, az elutasítás hiánya és a kicsiny m egelégedettség
e játék áb an nagyon m essze á llu n k a boszorkány által adott és h itelesített,
egyszer és m indenkorra szóló beleegyezés hatalm as jogi anyagától, am ikor
is a lá írja az ördöggel kötött szerződést.
Kétféle b eleegyezésről, de két különféle te strő l is van szó. Az elbűvölt
te s te t, m in t tu dják , alap v e tő en k ét tu lajd o n ság jellem ezte. E lő sz ö r is, jó
n é h á n y b ű b ájo sság g al b írt, am ely ek et n é h á n y a n v aló sn ak , m á s o k illu ­
zó rik u sn a k ta rto tta k , de ez lényegtelen. A boszo rk án y teste k ép e s m agát
tra n s z p o rtá ln i és m áso k á lta l tra n s z p o rtá lta tn i, m eg jelen n i és e ltű n n i;
lá th a ta tla n n á és bizonyos esetben legyőzhetetlenné válni. Vagyis egyfajta
an y agiságon tú li jelleggel v an felru h ázv a. E zt a testet még az is jellem zi,
hogy m indig jeleket hordoz, foltokat vagy érzék etlen területeket, am elyek
m in d a dém on szignóját jelentik. Ilyen m ódon képes a démon fe lism ern i a
sajátjait; és m egfordítva, ugyancsak ez az eszköze annak, hogy az inkvizí-
torok, az egyházi em berek, a bírák felism erjék a boszorkányt. A boszorkány
teste tehát egyfelől haszonélvezője am a bűbájosságnak, ami lehetővé teszik
a szá m á ra, hogy részesed jék az ördögi h atalom ból, és ezáltal a z t is, hogy
elm eneküljön azok elől, akik üldözik; u g y anakkor meg is van jelölve, és ez
a jel a boszorkányt nem csak a dém onhoz köti, hanem az őt üldöző bírához
vagy paphoz is. Pontosan akkor kötik meg ezek a jelek, am ikor a bűbájosság
következtében m egdicsőül.
A m egszállott teste egészen m ás. Nem borítja be a bűbájosság, h an em
egy szín h ázn ak ad helyet. Testén belül nyilv án u ln ak meg a különböző h a­
talm ak, benne csapnak össze. Nem egy transzportálható testről, h an em egy
teljes mélységében átjárt testről van szó, am elyet egyik és m ásik oldalról is17

17 M. de Certeau, i. ni. 49. o. Vö. Jeanne des Anges, uo.

210 MICHEL FOUCAULT

kezelésbe vesznek, fe lh a szn áln ak . Ez a test alapvetően egy m egroham ozott

és m egostromolt erőd. T est-citadella, testen b elüli csata: küzdelem a démon
és a neki ellenálló m e g sz á llo tt között; harc a m egszállotton belül aközött,
a m i b en n e ellenáll, ille tv e a m i beleegyezését ad ja és m egcsalja önm agát;
démonok, ördögűzők és a m egszállott közötti csata, amely utóbbi vagy segíti,
vag y eláru lja az előbbi k ettő t, m inthogy a gyönyörök játéka következtében
á llh a t a dém onok m e llé , vag y pedig, e lle n á llá s a i folytán, a vezetők és az
ö rd ö g ű z ő k m ellé is. E z a lk o tja a m eg szállo ttság te sti szín h ázát. Például:
„Ig azán csodálatra m éltó volt, hogy m iu tán az [ördögöt; M. F.] la tin u l a rra
u ta síto ttá k , engedje [Je a n n e d es Anges-nak; M. F.|, hogy összekulcsolja a
k ezeit, m egfigyelhették, hogy erőnek erejével en g ed elm esk ed ik , a kezek
p e d ig rem egve k u lc so ló d n a k össze. És a m ik o r az O ltáriszentséget a szá­
já b a tették, az ördög - fú jta tv a és bőgve, m in t eg y oroszlán - el a k a rta azt
u ta s íta n i. M iután m e g p a ra n c s o ltá k neki, hogy n e tan ú sítso n sem m iféle
tisz te le tle n sé g e t, é s z re v e tté k , hogy [a dém on; M. F.] enged, és az O ltári-
sz e n tsé g leereszk ed ett a gyom orba. Látták, hogy öklendezik, és ki a k a rja
h á n y n i, de m eg tilto tták n ek i, így ab b ah ag y ta.”18 A boszorkány testén e k a
h elyélie, am ely tra n s z p o rtá lh a tó volt, és lá th a ta tla n n á tudott v áln i, m ost
b e h e ly e tte sítő d ik e g y új, a ré sz le te k ig fe lo sz to tt te st (avagy fe lv á ltja az
előzőt), amely folyam atos izgalom ban és rem egésben van, amelyen k eresz­
tü l követhetőek a c sa ta k ü lö n b ö ző epizódjai, a m e ly em észt és visszaköp,
e ln y el és v isszau tasít, s m in d e z ebben a fiziológiai-teológiai s z ín h á z b a n
já ts z ó d ik le, am elyet a m e g sz á llo tt teste hoz lé tre . Úgy vélem , ez az, am i
n ag y o n egyértelm ű m ódon szem beállítja a bo szo rk án y testével. R áadásul
ez a h a r c is hordoz egy szig n ó t, ám ez e g y á lta lá n n em az a jel, am elyet a
boszorkányok esetéb en ta lá lu n k . A m egszállottság jele vagy szignója nem
egy olyan folt, például, am ely a boszorkányok te s té n volt m egtalálható. Ez
v a la m i teljesen m ás, egy olyan elem , am elynek h a ta lm a s jelentősége lesz
a n y u g ati orvoslás és v a llá s tö rténetében: a k o n v u lzió (rángógörcs).
Vajon mi is a konvulzió? A m egszállott te sté b e n lezajló h arc p lasztik u s
és láth ató formája. A dém on teljhatalm át, fizikai teljesítm ényét a konvulzió
jele n sé g é n e k olyan a s p e k tu s a ib a n ta lá lh a tju k m eg, m int a m erevség, az
ívben meghajlott test, az ütésekkel szembeni érzéketlenség. Szintén részei a
jelenségnek az izgékonyság és a rem egések stb., m in t a harc pusztán m echa­
n ik a i következm ényei, m in t az összecsapó erő k á lta l kiváltott m eg rázk ó d ­

18 M. de Certeau, i. m. 70. o.
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 211

tatás. Ugyancsak találu n k egy sor ak a ratlan , ám jelentőségteljes gesztust:

v itatk o zás, v isszaköpés, a m eg tag a d ás attitű d je i, obszcén, v allástag a d ó ,
blaszfém szavak - jóllehet m in d ig csak önk én telen - kim ondása. M indez
a h a rc egym ást követő epizódjait alkotja, a tám adásokat és az e lle n tá m a ­
dásokat, az egyik vagy a m ásik oldal győzelm ét. És végül a fulladozások,
fu ld o k láso k , áju láso k jelölik a z t a p illa n a to t, am ik o r - a je le n lévő erők
m é rté k te le n s é g e k ö v etk ez téb en - a te st e b b e n a h a rc b a n e lp u s z tu l. Az
első alkalom m al itt jelenik m eg ennyire tiszta formában a konvulzív elem
k itü n tetettség e. A konvulzió az a hatalm as, pókhálószerű fogalom , am ely
h á ló já t ugyanúgy k iterjeszti a vallás és a m iszticizm us, m in t az orvoslás
és a p szich iá tria irányába. A konvulzió lesz az orvoslás és a katolicizm us
közötti fontos küzdelem tétje két és fél évszázadon át.
Ám m ielőtt újra beszélni kezdenénk erről a harcról, szeretném önöknek
m egm utatni, hogy alapjában véve a hús, ahogyan az a 16-17. század spiritu­
ális gyakorlatában, az intenzitás egy bizonyos fokán m egjelenik, konvulzív
h ú ssá változik. A hús a lelkivezetés, ezen új gyakorlat tere p én úgy jelenik
m eg, m in t - a trid en ti zsin at óta a lélek k o rm án y zását alkotó - te st keze­
lésbe vételének végpontja, végcélja. A konvulzív hús a vizsgálat joga által
á th a to tt test, a kim erítő vallom ás kötelezettségének aláv etett test, amely
a v izsg ála t e joga, illetve a k im erítő v allo m ás kötelezettsége ellen lázad.
Ez a test a kim erítő beszéd szabályával szem ben vagy a ném aságot, vagy a
kiáltást állítja szembe, valam int szembeszegezi az engedelm ességet követelő
v ezetéssel az a k a ra tla n lázad ás nagy rá n g á sa it vagy a titkos kielégülések
kicsiny áru lá sait. A konvulzív hús a test kezelésbe vétele m e c h a n iz m u sa ­
in a k - am elyeket a 16. századi k risztian izá ció új hullám a sze rv ez ett meg
- a legvégső következm énye, e g y ú ttal visszacsapása. A k o n v u lzív hús az
ez en k risztian izá ció v al sze m b e n i e lle n á llá s eredm énye az in d iv id u á lis
testek szintjén.
Vagyis a k övetkezőket m o n d h a tju k : a b o szo rk án y ság h o z h aso n ló a n ,
am ely m inden bizonnyal eg y szerre volt az eredm énye, a v isszacsapása és
az ellenállási gócpontja a k risztianizáció hu llám ának és eszközeinek, úgy­
m in t az inkvizíciónak és bíróságainak, a m egszállottság a krisztian izáció
egy m ásik tech n ik á já n ak - a gyóntatásnak és a lelkivezetésnek - a követ­
kezm énye és v isszacsapása volt. A boszorkányság az volt a b író ság n a k és
az inkvizíciónak, am i a m egszállottság a gyóntatásnak. Azaz, vélem ényem
sze rin t, nem a betegségek tö rtén etéb e kell beleírni a m eg szállo ttak n ak és
rá n g ó g ö rcseik n e k a p ro b lém áját. Nem a fizik ai vagy az elm eb eteg ség ek
212 MICHEL FOUCAULT

tö rté n e té n e k se g ítsé g é v e l fogjuk m e g érten i a m e g sz á llo tta k és a r á n g ó ­

görcsben szenvedők [felbukkanásának] okát. De azt sem gondolom, hogy a
babonák vagy a m e n ta litá so k tö rtén etét m űvelve é rth e tn é n k ezt meg: nem
a z é rt tű n tek fel a rá n g ó g ö rc sb e n szenvedők, azaz a m egszállottak, m e rt a
k o rszak b an hittek az ö rd ö g b e n . Úgy vélem , a test és az őt kezelésbe vevő
h a ta lm i m ech an izm u so k közötti viszonyok tö rtén ete révén érthetjük m eg,
hogy m iként és m iért b u k k a n ta k fel a m egszállottság új jelenségei ebben a
korszakban, felváltva a boszorkányság kissé korábbi jelenségeit. A m egszál­
lottság, am i felb ukkanását, kifejlődését és az őt hordozó m echanizm usokat
illeti, a test politikai tö rté n e té n e k a részét képezi.
M ost azt m o n d h a tn á k , hogy h a ilyen h a n g sú ly o s különbséget teszek
b o szo rk án y ság és m e g s z á llo tts á g között (a m in t a r r a az im ént k ísé rle te t
tettem ), akkor felm erü l a n n a k a veszélye, hogy n éh á n y nagyon is n yilván­
való jelen ség et e lsz a la sz to k , p éld áu l a k ettejü k eg y m á sb a hatolását a 16.
szá zad végén és a 17. s z á z a d elején . M in d en ese tre a boszorkányság m á r
k ez d eti, 15. század v é g i k ib o n ta k o z á sa óta h o rd o z o tt a szélein néh án y , a
megszállottságból szárm azó elem et. S megfordítva, a megszállottság legfőbb
eseteiben, amelyek k ü lö n ö se n a 17. század elején b u k k a n n a k fel, a boszor­
k án y tevékenysége és je le n lé te m eglehetősen nyilv án v aló és hangsúlyos.
A louduni eset, am ely 1632-ben kezdődik, ezen eg y m ásb a hatolás példája.
A boszorkányság ren g eteg elem ét hordozza: ott van az inkvizíciós bíróság, a
kínzások, végül pedig a m áglyahalál, m int annak a büntetése, akit az ügyben
boszorkányként jelöltek m eg , s aki nem m ás, m int U rbain Grandier. Azaz a
boszorkányság te rü le te m e lle tt és vele összekeveredve létezik a m eg szál­
lo ttságé. Ez utóbbi e s e té b e n m á r nem az inkvizíció bíró ság a jelenik m eg
k ín zássa l és m áglyával, h a n e m a kápolna, a fogadószoba, a gyóntatószék,
a kolostor rácsa stb. A m e g sz á llo ttsá g és a b o szo rk án y ság kettős gépezete
n agyon is nyilvánvaló m ó d o n v an jelen ebben az 1632-es ügyben.
Úgy vélem , hogy k ije le n th e tjü k a következőket: a 16. századig a m e g ­
szállottság k étségtelenül c sa k a boszorkányság egyik aspektusa volt; m ajd
a 17. századtól (valószínűleg az 1630-1640-es évektől), legalábbis F rancia-
o rsz ág b an , a viszony m e g fo rd u ln i látszik , azaz a boszorkányság csu p á n
a m eg szállo ttság eg yik d im e n z ió ja lesz, am i nem is m in d ig jelenik m eg.
A louduni ügy azért volt a n n y ira botrányos és jelentőségteljes, és azért van
m ég m ost is hangsúlyosan jelen az em lékezetben, m ivel a legrendszeresebb,
egyúttal a legkétségbeesettebb s a leginkább kudarcra ítélt kísérletét jelentette
a n n a k , hogy a m eg szá llo ttság - az egyház új h a ta lm i m ech a n izm u sain ak
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 213

teljes m érték b en tipikus - jelenségét visszahelyezzék a boszorkányüldözé­

sek rég i liturgiájába. Szám om ra úgy tű n ik , hogy a louduni eset, legalábbis
kezdetben, tip ik usan a m egszállottság esete. H iszen az összes alak, ak i az
1632-es ügyben szerepel, egyházon belüli em ber: apácák, papok, sze rze te­
sek, karm eliták, jezsuiták stb. Külső alakok, bírák vagy a központi hatalom
képviselői csak m ásodlagos módon vannak benne jelen. Kezdetben teh át ez
egy egyházon belüli ügy. Itt nincsenek m argin ális figurák, nincsenek félig-
m eddig keresztények, m int a boszorkányság eseteinél. M agának az ügynek
a tere p ét nem csak hogy teljes egészében az egyházon belül, hanem rá a d á ­
sul egy bizonyos kolostor falai között jelöli ki. Ezt a tere p et a h áló term ek ,
az im aterm ek , a kolostorok alkotják. Ami a játékba hozott elem eket illeti,
ezek, m int azt m ár az im én t em lítettem , az érzetek, a rózsa - a condillaci
elem zést idéző - illata, am i elborítja az apácák o rrly u k a it,'9 a konvulziók,
az izom görcsök. Azaz a hús felbolydulásáról van szó.
Véleményem szerint az történt, hogy az egyház m egpróbálta kontrollálni
azon jelenségeket, am elyekkel ebben az ügyben szem bekerült (de n y ilv án
u g y an ezt a m ech a n izm u st lelh etn én k fel az aix-en-provence-i ü gyekben
és m ásokban is), s am elyek egyszerre illeszkedtek bele saját h atalm i te c h ­
n ik ájáb a , s jelen tették e g y ú ttal azt a m ozzanatot, a z t a pontot, ahol ezek
a h a ta lm i te c h n ik á k k o rlátá ik b a ütköztek, és v isszafo rd u ltak . Az eg y h áz
m e g p ró b á lta fe lsz á m o ln i ez e k e t a k o n flik tu so k a t, am ely ek m a g á b ó l a
h a ta lm á n a k gyakorlása érdekében alk alm az o tt technikából születtek. És
m inthogy nem voltak m eg az eszközei ahhoz, hogy kontrollálja a bevezetett
új h a ta lm i m e c h a n iz m u so k ezen h a tá s a it, az álta la fe lism ert je le n s é g e t
v isszah e ly e zte a b o szo rk án y ü ld ö zése k n él a lk a lm a z o tt k ontroll ré g i e l­
já rá s a ib a , m ivel csak a z z a l a feltétellel u ra lh a tta , hogy a b o szo rk án y ság
term in u saib an fogalm azta újra. így esett, hogy a m egszállottság a lo u d u n i
O rso ly a-ren d i kolostorban terjedő jelenségeivel találk o zv a m in d e n á ro n
m eg kellett találn i a boszorkányt. Csakhogy az egyetlen, aki eljátszhatta a
boszorkány szerepét, olyan valaki volt, aki az egyházhoz tartozott, m inthogy
kezdetben az összes résztvevő egyházi figura. E zért az egyház k én y sz erű ­
en öncsonkításhoz folyamodott, egy papol kellett ugyanis boszorkányként
kijelö ln ie. U rbain G ra n d ie r-n a k , a lo u d u n i papnak el k ellett já ts z a n ia a
boszorkány szerepét; rá e rő lte tté k ezt a szerepet egy olyan esetben, am ely
tip ik u san a m egszállottság esete volt. Következésképpen olyan eljárásokat 19

19 Lásd fentebb, felír. 19-i előadás.

214 MICHEL FOUCAULT

elev en ítettek fel és k ö v ettek , am elyek m á r kiveszőben voltak, azaz a b o ­

szorkánypereket, az in k v izíció s pereket. E bben az esetben újra csatasorba
állíto tták és ú jra h a s z n o s íto ttá k őket, de c s a k a z é rt, hogy k o n tro llá ln i és
kezelni tudják azokat a jelenségeket, am elyek teljesen m ásból eredtek. Az
eg y h áz a lo u d u n i ü g y b e n m e g p ró b á lta a h ú s felbolydulásait, am elyek a
m eg szállo ttság ra je lle m z ő e k , a boszorkány ság ördögi szerződésének h a ­
gyom ányos, jogilag b e v e tt form ájával vo n atk o zásb a hozni. Ezért leh etett
G randier eg y szerre á ld o tt boszorkány, és m in t ilyen, fel-áldozott.
Természetesen egy effajta művelet igen költséges volt. Egyfelől az egyház
kényszerű ö n cso n k ítása m iatt, am it term é sz etese n ism ét kénytelen lenne
m eg ten n i az összes e h h e z h aso n ló e se tb e n , a m e n n y ib e n a bo szo rk án y ­
üldözés rég i e ljá rá sa it a lk a lm a z n á . E m ű v elet azonban a z é rt is költséges
volt, m ivel fel k ellett e le v e n íte n i a b eavatkozás azon form áit, am elyek az
egyházi hatalom új fo rm á ih o z képest m á r teljes m értékben a rch aik u sn ak
szám ítottak. Hogyan v o ltak képesek m ű k ö d tetn i koherens m ódon az in k ­
vizíció bíróságát a s p iritu á lis vezetés ko rszak áb an ? Es végül az ért is igen
költséges volt ezen e ljá r á s , m e r t egy o lyan típ u s ú jo g h ató ság h o z k e lle tt
fordulnia, am elyet az a d m in isz tra tív m o n a rc h ia civil h atalm a m ár eg y re
kevésbé viselt el. E z é rt lá th a tju k azt L o u d u n b en , hogy az egyház n e k iü t­
közik új k o rm án y zási m e c h a n iz m u sa i leg k iu g ró b b következm ényeinek,
azo k n ak , am elyek új, in d iv id u a liz á ló h a ta lm i te c h n ik á já b ó l e re d n e k ; s
ugyan csak k u d arco t v all, a m ik o r a k o n tro ll re g resszív és arch aizáló in k ­
vizíciós eljárásaihoz folyam odik. Úgy vélem , hogy ebben a louduni ügyben
láthatjuk először v ilág o san kiform álódni azt, am i a katolikus egyház egyik
nagy p roblém ája lesz a 17. század közepétől fogva. Ezt a p ro b lém át a k ö ­
vetkezőképpen jellem ezh e tjü k : hogyan ta rth a tju k fenn és fejleszthetjük a
lelkek és a testek k o rm án y zásán ak azon technológiáit, am elyeket a tridenti
zsin at vezetett be? H ogyan m űködtethető ez a nagy diszkurzív keretbefog­
lalás, illetve a h ús ezen n a g y vizsgáztató a p p a rá tu sa úgy, hogy elkerüljék
azokat a konzekvenciáit, am elyek az ellencsapásait, ellenhatásait alkotják,
s am elyeknek a m e g sz á llo tta k rángógörcsei jele n tik a leginkább láth ató ,
a legfeltűnőbb és s z ín h á z s z e r ű form áit? A zaz h ogyan k o rm án y o z h atju k
a lelk ek et a trid e n ti fo rm u la sz e rin t a n é lk ü l, hogy egy ad o tt p illa n a tb a n
a te s te k rá n g a tó z á s á b a ü tk ö z n é n k ? Úgy k o rm á n y o z n i a h ú s t, h o g y n e
e ssü n k a rángógörcsök csap d ájáb a: azt gondolom , hogy ez volt az egyház
nagy problém ája és ö n m ag áv a l való nagy v itája a szex u alitással, a testtel
és a hússal kapcsolatban a 17. század óta. B ehatolni a húsba, átszű rn i a k i­
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 215

m erítő diskurzuson és a szü n telen vizsgálaton; azaz alávetni részleteib en

is e g y k izárólagos h a ta lo m n a k ; folyam atosan fe n n ta rta n i a h ú s szig o rú
irá n y ítá s á t, és b irto k o ln i a v ez etés so rá n , á m m in d e n á ro n e lk e rü lv e a
m egszállottság jelentette kibúvást, kitérést, elszökést, ellenhatalm at. A húst
irán y ítv a uralni, an élkül hogy a test a m egszállottságból eredő e lle n á llá st
szeg ezh etn é vele szem be.
Úgy vélem, az egyház, e problém a megoldása érdekében, jó néhány olyan
m ech an izm u st vezetett be, am elyeket nagy görcsoldóknak fogok nevezni.
Ezeket három rubrika alá sorolom be, amelyek közül az első a belső csillapítás.
A gyónás és a lelkivezetés gyakorlatain belül im m á r előírnak egy p ó tló la­
gos szabályt is, a diszkréció szabályát. Azaz a lelkivezetés során továbbra
is m in d e n t ki kell m o ndani, a b ű n bánó gyakorlatban továbbra is m in d en t
be kell vallani, de m á r nem m indegy, hogy hogyan. Vagyis stílusszabályt,
az az re to rik a i im p era tív u szo k a t írn a k elő a k im erítő vallom ás á lta lá n o s
szabályán belül. ím e, egy példa arra, hogy m it is akarok m ondani. Egy, a 17.
század első feléből szárm azó gyóntatási kézikönyvben, amelyet T am b u rin i
írt, s amelynek címe M ethodus expeditae confessionis (azaz, ha nem tévedek,
a gyors, a sebes gyónás m ódszere), m egtaláljuk a n n a k részletező leírását,
h o g y m ilyen lehet, m ily e n n e k is kellene len n ie a h ato d ik p a ra n c s o la tta l
(v ag y is a b u jaság b ű n é v e l) k a p c so la to s m egfelelő g y ó n á sn a k , é s p e d ig
m ég a stilisztikai eny h ítés bevezetése előtt.'“" ím e néhány példa, hogy m it
is kellett m ondania, m ilyen kérdéseket kellett feltennie a gyóntatónak egy
effajta bűnbánat során. A mollities bűnével, azaz a testek összekapcsolódása
n élk ü l bekövetkező szándékos m agöm léssel*1kapcsolatban a b ű n b án ó n a k
el k ellett m o n d an ia - a m e n n y ib e n elkövette ezt a b ű n t - , hogy p o n to sa n
m ire gondolt, m iközben e pollúciót végezte. U gyanis attól függően, hogy
e r re vagy a rra gondolt, m ás és m ás b ű n rő l volt szó. Egy in c e sz tu sra gon­
dolni nyilvánvalóan nagyobb bűn volt, m int egy egyszerű paráználkodásra,
m é g a k k o r is, h a ez is összekapcsolódás nélküli szándékos m ag ö m léssel
já r t.20212 Meg kellett kérdezni, a bűnbánó szájából kellett hallani, hogy hasz­

20 Th. Tamburinus, Methodus expeditae confessionis turnpro confessoriis turnpro poenitentibus,

Romae, 1645. Az általunk használt kiadás: Methodi expeditae confessionis libri quattuor, in
Opera omnia, II: Expedita moralis explicatio, Venetiae, 1694, 375-414. o.
21 Uo. 392. o.: „Mollities est pollutio volontaria sine coniunctione corporum seu [...| est
peccatum contra naturam per quod voluntaria pollutio procuratur, extra concubitum, causa
explendae delectationis venereae” (art. 62).
22 Uo. „Si (piis tamen, dum se polluit, consentiat vel cogitet morose in aliquam aliam
speciem - verbi gratia: in adulterium, incestum - con trahit eandem malitiam, quam cogitat,
adeoque confitendam” (art. 62).
216 MICH EL FOUCAULT

n á lt-e valam ilyen e sz k ö z t,23 ta lá n egy m ásik e m b e rn e k a k ez ét,24 esetleg

v alak in e k egy te stré sz é t. M eg kellett neveznie, hogy a m ásik em b er mely
te s tré s z é t h a s z n á lta .25 M eg k e lle tt m o n d an ia, h o g y e te s tré s z t k izáró lag
csak haszonelvű okból h a s z n á lta , vagy pedig egy affectus particularis, egy
különleges vágy indította e rre .26 Amikor a szodóm ia bűnét kezdték tárgyalni,
u g y an csak fel k ellett te n n i n é h á n y kérdést, és n é h á n y dolognak el kellett
h an g o zn ia.27 Ha két férfi volt az, aki eljutott az élvezetig, m eg kellett tőlük
kérdezni, hogy ezt testü k et egym áshoz illesztve és ilyen módon mozgásokat
végezve érték-e el: ez a tö k é le te s szodóm ia.28 R ét nő esetében, ellenkező­
leg, h a a pollúció a libidó m egkönnyebbedésének (explenda libido, m ondja
a szöveg) eg y szerű sz ü k s é g le té b ő l fakadt, a k k o r ez nem egy súlyos bűn,
a k k o r csak m ollities.2S A zo n b an ha e pollúció oka egy azonos nem ű irán ti
é rz e le m (aki nem a m eg felelő n em h ez ta rto z ik , m in th o g y nő), ak k o r egy
tö k életlen szodóm iával á llu n k szem ben.3" A férfi és nő közötti szodóm iát
ille tő e n , ha ez á lta lá b a n a női n em irán t é rzett vágyból fakad, ak k o r csak
e g y copulatio fo r n ic a r iá ról v a n szó.3' Ha v isz o n t, ellen k ező leg , egy férfi

25 Uo. „Inanimatum instrumentum quo quis se polluat non lacii mutationem speciei” (art. 65).
24 Uo. „Dixi inanimato [instrumento], nam si animato, ut si manibus alterius fiat, iam
nunc subdo” (art. 65).
25 Uo. „Si quis se pollueret inter brachia, coxendices, os feminae vel viri, cum id regulariter
procedat ex affectu personae seu concubitus cum illa, est sine dubio specialiter explicandum,
quia non est mera pollutio, sed copula inchoata” (ari. 64).
26 Uo. „Non tamen credo necessarium esse explicandas peculiares partes corporis, nisi
sit affectus aliquis particularis - verbis gratia : ad partes praepostera, ob sodomiam |...]. Illa
maior delectatio quae in una ex partibus quaeritur non trascendit speciem malitiae quae est
in alia” (ari. 64).
27 Uo. „Sodomia - et quidem perfecta - est concubitus ad sexum non debitum, ut vir cum
viro, femina cum femina” (art. 67); „Concubitus viri cum femina in vase prepostero esi sodomia
imperfecta” (art. 67); „Concubitus est copula carnalis carnalis consummata: naturalis si sit
in vase debito; innaturalis si sit in loco seu vase non debito” (art. 67); „Sed hic est quaestio:
quando mutua procuratio pollutionis inter mares vel inter feminas debeat dici mollities, quando
sodomia” (art. 6 8 ); „Respondeo: quando ex affectu ad personam adest concubitus, si sit inter
indebitum sexum, hoc est inter virum et virum, feminam et feminam, lunc est sodomia” (ari.
6 8 ); „Quando vero est mutua pollutio absque concubitu, sed solum ad explendam libidinem
est mollities” (art. 6 8 ).
28 Uo. „Ilie si duo mares commisceant corpora et moveantur ad procurandam pollutionem,
vel quandocunque se tangant impudice, ex affectu indebiti sexus, ita ut effusio seminis vel sit
intra vas praeposterum, vel etiam extra, puto esse sodomiam” (art. 69).
29 Uo. „Sed si ipsae feminae commisceant corpora ex affectu solum se polluendi - id est
explendae libidinis - est mollities” (art. 69).
30 Uo. „Si [ipsae feminae commisceant corporal ex affectu ad indebitum sexum est
sodomia” (ari. 69).
51 Uo. „Sed quid dicendum si quis se polluat inter caeteras partes feminae (coxendices,
brachia)? Respondeo : Si primo sit concubitus ex affectu ad personam ipsam, sexumque
femineum, est copula fornicaria, sive adulterina, sive incestuosa, iuxla conditionem personae,
atque adeo est aperiendus. Si secundo sit concubitus ex affectu ad praeposteras partes est
 1875. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 217

nővel, kapcsolatos szodóm iája hátsó felének különös kedveléséből ered, úgy
ez m á r tökéletlen szodóm ia, m inthogy a vágyott testrész nem term észetes;
a szodóm ia k ategóriájába kell ugyan sorolni, azo n b an m inthogy n e m egy
illetlen összekapcsolódásról van szó, hanem egy nőről és egy férfiról, ezért
a szodóm ia nem lesz tökéletes, csak tökéletlen.’12
Ilyen típusú inform ációkat kell hivatalból összegyűjteni egy vallom ásból
(amely pedig expedita confessio, sebes gyónás). A kim erítő beszéd szabályá­
n ak gerjesztő h atása it elkerü len d ő , m egfogalm azták a m érséklés n éh án y
elvét. Közülük ném elyek a gyónás m ateriális berendezésére vonatkoznak:
az árnyék szükségessége; a gyóntatófülkében m egjelenő rács; az a szabály,
hogy a gyóntatónak nem szabad a bűnbánó szem ébe néznie, h a ez utóbbi
n ő vagy fia ta le m b e r (ezt A ngiolo de C hivasso fo g alm azta m eg ).3,1 V ala­
m in t létezn ek egyéb, a b e sz é d re vonatkozó szabályok, például az eg y ik
a g y ó n tató n ak szá n t tan ác s: „A b ű n b án ó t c sa k az első gyónás s o rá n kell
részletesen kivallatni a b ű n eirő l, m ajd a későbbi gyónásoknál csak u taln i
kell az első gyónáskor m egnevezett bűnökre (anélkül, hogy le írn á n k vagy
részletezn én k őket). Vajon olyasvalam it k ö vetett-e el, am it az első gyónás
során m ár megvallott, vagy pedig olyat, am it nem vallott meg az első gyónás
alkalm ával?”34 Ilyen módon elkerülhető, hogy közvetlenül a tulajdonképpeni
vallom ásbeszédhez forduljanak. Ám komolyabbra fordítva a szót, fontosabb,

sodomia imperfecta [...] ac similiter aperiendus. Si tertio denique sit sine concubitu, sed mere
ad explendam libidinem, est mollities” (ari. 74).
52 Az első esetben tökéletes („effusio intra vas praeposterum”), míg a másodikban töké­
letlen („effusio extra vas praeposterum”): „Quia, quamvis tuuc non sil copula, tamen per illum
concubitum est affectus veuereus ad indebitum sexum, qui proprie constituit sodomiam. Nam
coeterum, sive semen effundatur intra, sive extra, semper aeque in loco non suo dispergitur.
I,ociis enim praeposterus videtur materialiter se habere in sodomia. Sed formaliter eius essentia
sumitur ex motivo, scilicet ex concubitu cum affectu ad indebitum sexum. Confirmo |az előző
tézist) quia femina cum femina non alio modo commiscetur nisi per dictum concubitum cum
effusione seminis et non intra vas praeposterum. Inter illas enim non potest esse copula proprie”
(zío. ari. f>9); „Sodomiam imperfectam, quam alii vocant innaturalem concumbendi modum,
est peccatum contra naturam, per quod vir cum femina concumbit extra vas naturale. Est
species distincta a sodomia perfecta. Adeoque speciatim in confessione exprimenda. Perfecta
enim procedit ex affectu ad indebitum sexum. Haec vero procedit non ex affectu ad indebitum
sexum, sed licet ad indebitum tamen ad partem innaturalem” (ari. 74).
55 Olyan szabályról van szó, amelyet sok középkori kánonjogász helyesel. Az A. de Clavasio
állal h on Interrogationes in confessione szerint (Summ a angelica de casibus conscientiae,
cum additionibus 1. Ungarelli, Venetiis, 1582, (178. o.): „Quod stet |a bűnbánó) facie versa lateri
confessoris (si est mulier vel invenis) et non permittas quod aspiciat in faciem tuam, quia multi
propter hoc corruerunt.” Vö. 11. Ch. Lea, A History of Auricular Confession..., i. ni. 1, 579. o.
34 Th. Tamburinus, Methodi expeditae confessionis..., i. in. 592. o., aki a diszkréciót illető
diskurzusát V. Filliuciusprudentia fogalma alapján dolgozza ki, in Moralium quaestionum
de Christianis officiis et casibus conscientiae adformam cursus qui praelegi solet in collegio
romano societatis fesu tomus primus, Ludguni, 10245, 221-222. o.
218 MICHEL FOUCAULT

hogy itt egy egész re to rik á ró l, a sugalm azás m ódszeréről van szó, am elyet
a jezsuiták tö k életesítettek .
A sugalm azás a je z s u itá k szem ére h á n y t n ev e zetes engedékenységük
ré s z é t képezi, a m in e k - sosem szabad e lfe le jte n ü n k - két asp e k tu sa van:
engedékenység a h ű n h á n a t terén , azaz a b ű n ö k könnyített elégtétele, leg­
aláb b is am ennyiben a b ű n ö k h ö z tá rsu ln a k ném ely enyhítő körülm ények;
u g y an ak k o r e n g e d ék en y sé g a m eg n y ilatk o záso k at illetően is. A je zsu iták
engedékenysége m e g e n g e d i a b ű n bánónak, hogy ne mondjon el m in d en t,
vagy legalábbis hogy n e legyen pontos, m in th o g y az engedékenység elve a
következő: jobb, h a a g y ó n tató olyan bűn aló l oldoz fel, am elyet b o c s á n a ­
to sn a k gondol, p ed ig v a ló já b a n halálos, m in t h a a bűnbánó szellem éb en ,
testéb e n húsában ú jfa jta k ísértése k et tá m a s z ta n a . Ezért az 1725-ös róm ai
z sin a t35 azt a kifejezett ta n á c so t adta a g yóntatóknak, hogy a b ű n b án ó k k al
legyenek tartózkodóak, különösen akkor, h a fiatal fiúkról vagy gyerm ekek­
rő l van szó. S ilyen m ó d o n egy olyan paradox h ely zet állt elő, am ely b en a
vallom ás s tru k tú rá já n b elü l - am elyet m á r n é h á n y előadás óta igyekszem
elem ezni - két szabály is szerep et játszik: az első a kim erítő és kizárólagos
diszkurzivitás szabálya, a m ásik pedig a visszafogott megnyilatkozás ekkor
m egszülető, új szab ály a. M indent ki kell m o n d a n i, de m indenről a lehető
leg k ev eseb b et k ell m o n d a n i; azaz a lehető leg k ev eseb b beszéd sza b ály a
csak egy taktikai elv a b b a n az általános stratég iáb an , amely arra törekszik,
hogy m indent elm o n d ju n k . E zért a 18. század vég én és a 19. század elején
A lp h o n se de L ig u o ri m a jd jó n éh á n y sz a b á ly t a lk o t, am elyek a m o d e rn
gy ó nást, valam int a m o d e rn és a ko rtárs b ű n b á n a t vallom ásának fo rm áit
fogják jellem ezni.30 A lp h o n se de Liguori, aki a h ato d ik parancsolatot illető
instrukcióiban, am elyet fra n c iá ra Le conservateur des jeunes gens (A fiatal­
em berek megtartója) cím m el fordítottak le, továbbra is fenntartja a kim erítő
v allo m ás elvét. „A v a llo m á sb a n nem csupán a m eg ese tt aktusokat kell fel­
fed n i, hanem az [összes] é rz é k i tapogatást, tis z tá ta la n tekintetet, obszcén
szót, különösen, ha b e n n ü k g y önyörünket le ltü k . [...] Szintén szá m ításb a
kell vennünk az összes ille tle n gondolatot is.”37 A zonban egy m ásik szöveg­
b en , a La conduite d u corifesseur (Hogyan irá n y ít a gyóntató?) cím űben azt
írja, hogy a hatodik p a ra n c so la tta l kapcsolatban a legnagyobb tartózkodást
35 Az 1725-ös Concilium romanum vagy Concilium lateranense az olaszországi püspökök
XIII. Benedek által összehívot t szlnódusa. Vö. L. von Pastor, Geschichte der Päpste, XV, Freiburg
im Brisgau, 1930, 507-508. o.
58 Vö. .1. Guerber, Le Ralliement du clergéfran^ais ä la morale liguorienne, Rome, 1975.
37 A.-M. de Liguory, Le Conservateur des jeunes gens..., i. m. 5. o.
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 219

kell tan ú sítan i, különösen, h a gyerm ekeket gyóntatunk. Először „közvetett

és kissé hom ályos” k érd ések k e l kell kezdenünk; csak annyit k érd ezzü n k
tőlük, hogy „mondtak-e csúnya szavakat, és játszottak-e más kisfiúkkal vagy
kislán y o k k al rejtek h ely en elbújva”. Majd m eg kell tőlük k érd ezn i, „hogy
elkövettek-e csúnya és rossz dolgokat. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek
tagadólag felelnek, e z é rt olyan kikérdezési m ódszert kell alk a lm a z n u n k ,
amely eléri, hogy válaszoljanak, például: »ffányszor csináltátok? Tízszer vagy
tizenötször?«” Fel kell te n n i nekik a kérdést, „hogy kivel alszanak együtt, s
hogy vajon m iközben az ágyban feküdtek, szereztek-e m ag u k n a k öröm et
a kezeikkel. A kislányoktól m eg kell kérd ezni, hogy éreztelc-e v alak i irán t
b a rá ti sze retetet, s hogy v ele kap cso latb an voltak-e ille tle n go n d o lataik
és szavaik, illetlen szó rakozásaik, majd a választól függően h a la d h a tu n k
tovább.” Ám so h asem sz a b a d „tőlük m e g k é rd e z n i”, sem a k islán y o k tó l,
„sem a kisfiúktól, hogy a n adfuerit seminis effusio [ugye nin cs rá szükség,
hogy lefordítsam ; M. F.|. Sokkal jobb, ha elm ulasztjuk a gyónás m ateriális
teljesség é t, m in t h a a n n a k okává v á lu n k , hogy m e g ta n u ljá k a ro ssz a t,
am it m ég nem ism ern ek , vagy felébresztjük b ennük a rossz tu d á sá n a k a
vágyát.” Csak érd eklődni fogunk tőlük, hogy vajon „vittek-e ajándékokat,
tettek -e szolgálatokat fé rfiak n a k , vagy nőknek. A kislányoktól azt fogjuk
kérdezni, hogy kaptak-e ajándékokat gyanús em berektől”, és különösképp
e g y h á z ia k tó l vagy sz e rz e te se k tő l!58 L á th a tjá k , hogy itt a v a llo m á s egy
egészen eltérő m ech an izm u sát illesztették az ugyanolyannak m egm aradó
szabályhoz: szükségessé vált, hogy olyan stilisztikai és re to rik a i eljárások
so k aság át vezessék be, am ely ek n ek segítségével an é lk ü l m o n d h a tju k ki
a dolgokat, hogy v a la h a is m egneveznénk őket. Itt hatol be a sze x u alitá s
p rű d kódolása a vallom ás azon gyakorlatába, am elynek az im ént idézett,
a század közepéről szá rm azó T am burini-szöveg még sem m iféle jelét sem
hordozza. Ez tehát az eg y h á z által h a sz n á lt első görcsoldó: a gyónás és a
lelkivezetés stilisztikai m odulációja.
Az egyház által alkalm azott második m ódszer, második eljárás m ár nem
a belső csillapítás, h a n e m a k ívülre helyezés: m agának a rán g ó g ö rcsb en
szenvedőnek a k iűzése. A zt hiszem , hogy az egyház (éspedig viszonylag
k o rá n , a 17. század m á s o d ik felétől) m e g k ísé re lte , hogy v álasz tó v o n alat
húzzon e b iz o n y ta la n , b ű n r e h ajlam o s h ú s - am elyet a lc lk iv e z e té sn e k
kell kontrollálnia, v alam in t végtelen és aprólékos disk u rzu sán ak tárgyává 38

38 A. de Liguori, Praxis conjessarii..., i. ni. 140-141. o. (art. 89).

220 MICHEL FOUCAULT

te n n ie - , v alam int e n e v e z e te s konvulzió között, am ely h atárp o n to t jelöl,

s am ely egyszerre a le g u to lsó következm ény és a legfeltűnőbb e lle n á llá s
is; az egyház m egpróbál m eg szab ad u ln i, m eg v áln i a konvulziótól, nehogy
a lelkivezetés egész m e c h a n iz m u s a a csapdájába essen. A rángógörcsben
szenvedőt, a m egszállottság csúcspontjait a d isk u rz u s új reg iszterére kell
helyezni, amely m ár n em a b ű n b án a t és a lelkivezetés regisztere, eg yúttal
át kell adni egy másik kontro llm ech an izm u sn ak . Itt kezdődik a fölötte való
ren delkezés nagy és n e v e z e te s átadása az orvostudom ánynak.
S ém asze rű en a k ö v e tk e z ő k e t m o n d h atju k . A b o szo rk án y p ere k n ag y
e p izó d ja in a k idején u g y a n c s a k az orv o stu d o m án y h o z és az orvosokhoz
fo rdultak, de pontosan az eg y h á zi hatalom m al és az inkvizíció visszaélé­
seivel szem ben.39 Á lta lá b a n a p olgári hatalom vagy a bírói szervezet p ró ­
b álta m eg behozni az o rv o slá s kérdéséi a boszorkánysággal kapcsolatban,
a n n a k érdekében, hogy k ív ü lrő l csökkentsék az eg yház h atalm át.40 M ost
v iszo n t m aga az eg y h ázi h a ta lo m fordul az orvosláshoz, hogy m eg szab a­
d u lh asso n attól a p ro b lém á tó l, attól a kérdéstől, attól a csapdától, am elyet
a m eg szállo ttság a 16. s z á z a d b a n létrejött le lk iv e z e té s sz á m á ra a lk o t.4'
T erm észetesen félénk, ellen tm o n d áso s, habozó odafordulás ez, h iszen h a
az orvostudom ányt b ea v atju k a m egszállottság ügyeibe, akkor a teológiába
is bevezetjük, az orvosokat p edig a kolostorokba, illetve, általánosabb é r te ­
lem ben, az orvosi tudás jo g h ató ság á t kiterjesztjü k a h ú s rendjére, am elyet
az új egyházi paszloráció a saját területeként hozott létre. Most teh át félő,
hogy ezt a húst, am elynek ré v én az egyház biztosította az ellenőrzést a te s ­
tek fölött, egy m ásféle h a ta lo m - az orvostudom ány v ilági h atalm a - fogja
eltu lajdonítani, a test e le m z é sé n e k és ig azg atásán ak egy m ásik m ódja r é ­
vén. In n en szárm azik te h á t az orvoslással szem beni óvatosság; és ezért az
egyház m aga is vonakodva fog ahhoz a saját m aga á lta l keltett szükséglet­
hez viszonyulni, hogy az orvosláshoz forduljon. U gyanis ezt a folyam odást
n em leh et m eg szü n tetn i. P e rsz e igen fontos volt, hogy a konvulzió többé
m á r n e az az eszköz le g y e n , am ely n ek révén a v ez etettek , a lelkivezetés 58

58 A Foucault állal idézett sémát I. Wierus udvari főorvos fogalmazta meg lifibérura, Vilmos,
Jülich-Kleve hercege számára írott ajánlásában, in De praestigiis daemonum el incantationibus
acveneßciis libri quinque, Basileae, 1565. Foucault tárgyalta a problémát a „Médecins, juges el
sorciers au XVIIe siécle” (1969) c. írásában, in Oils el Écrits, I, 755-767. o.
40 R. Mandrou, Magistrats et Sorderes en France au XVIIe siécle, Une analyse de Psychologie
historique, Párizs, 1968.
41 Vö. P. Zacchia, Quaestiones medico-legales, II, Avenione, 1660, 45-48. o. (különösen
a „De daemoniacis” szócikkből a „De dementia el rationis laesione et morbis omnibus qui
rationem laedunt” fejezet).
 1075. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 221

végeztével, testükben és húsukban fellázadnak vezetőik ellen, addig-addig,

hogy csapdába is ejtik és valam iképp ellenm egszállják is őket. Meg kellett
törni azt a m echanizm ust, amelyben a vezetés önm aga visszájára fordul, és
leláncolja m agát. E zért volt szükség a rra a ra d ik á lis h asadásra, am elynek
következtében a konvulzió autonóm, idegen, term észetében teljes m értékben
különböző jelenséggé válik attól, ahogyan azelőtt a lelkivezetés m echaniz­
m usán belül létrejött. És ez a szükséglet nyilvánvalóan an n ál sürgetőbben
jelentkezik, m inél közvetlenebbül kapcsolódnak a konvulziók a vallási vagy
politikai ellenálláshoz. Amikor a konvulziókat m ár nem csupán az Orsolya-
ren d i kolostorokban tap asztalju k , h an e m például a S aint-M édard-tem ető
rá n g ó g ö rcsö sein él is (azaz a n épesség egy viszonylag alacso n y státu szú
rétegében) vagy a cévennes-i protestán so k n ál, akkor az orvosi kodifikáció
abszolúte szü k ség szerű v é válik. L oudun (1632) és a sain t-m éd a rd -i vagy
a cévennes-i (18 . század eleje) rá n g ó g ö rcsö sö k két sorozata közölt egész
történelem , a konvulzió tö rtén elm e zajlik le, m in t am i eszköze és tétje is
az egyház önm agával, illetve az orvostudom ánnyal vívott küzdelm ének.42
M indezek alap ján a jelenségek két csoportjával fogunk találkozni.
Egyfelől a kon v u lzió a 18. századtól k itü n te te tt orvosi tá rg g y á válik.
A 18. századtól fogva a konvulzió (és az összes rokon jelenség) fogja alkotni
azt a nagy te rü le te t, am ely az orvosok sz á m á ra olyannyira term ékenynek
és fontosnak bizonyul: az idegbetegségek, a neuraszténia, a roham ok te rü ­
letét. Amit a keresztény pasztoráció húsként szervezett meg, az a 18 . század
folyamán orvosi tárggyá lesz. Az orvostudom ány azáltal lesz képes megvetni
a lábát - m égpedig első ízben - a szexualitás rendjében, hogy bekebelezi azt
a húst, am elyet szám ára végső soron m aga az egyház kínált fel a konvulzió
jelensége folytán. Az o rvostudom ány te h á t n em a m éhet vagy a te s tn e d ­
veket illető görög és középkori orvoslás hagyom ányos m egfontolásainak
kiterjesztése révén fedezte fel ezeket a szexuális konnotációjú, eredetű vagy
tám asztékú betegségeket. Csakis azért v álh ato tt a szexualitás tudom ányos
igényű h ig ié n ia i k o n tro lijáv á, m ivel - leg aláb b is részb en - m egörökölte
az egyházi h atalo m által feldarabolt és m egszervezett hús te rü le té t, am e­
lyet m a g á n a k az e g y h á z n a k a k é ré sé re k a p o tt örökségül vagy részleg es
örökségül. A n n ak a jelentősége, am it a 18. század orvosi p ato ló g iájáb an
„id eg ren d szern ek ” neveztek, abból ered , hogy ez szolgált a h ú s te rü le té -

42 Afő forrás: [M. Misson], Le Theatre sacré des Cévennes ou Récit des diverses merveilles
opérées dans rette partié de la province de Languedoc, Londres, 1707 (újranyomva a következő
címmel: Les Prophites proleslanls, Párizs, 1847).
222 MICHEL FOUCAULT

nek első nagy anatóm iai és orvosi kódolásaképpen, am ely húst a b ű n b án at

k e re sz té n y gyakorlata a d d ig csa k olyan fogalm ak segítségével elem zett,
m in t „m ozdulatok”, „ c sa lo g a tá so k ”, „b izserg etések ” stb. Az id eg re n d szer
és elem zése, az a fa n ta sz tik u s m ech a n ik a, am elyet a 18. század folyam án
az idegrendszernek tu la jd o n íta n a k , a rra szolgál, hogy orvosi fogalm akban
kódolják újra a tárgyiságok azon területét, amelyet a 16. század óta a bűnbánat
g y ak o rlata különített el é s alk o to tt m eg. A b u jaság volt a hús bűnös lelke.
Nos, a 18. század óta, az id e g re n d s z e r u g y an e n n ek a h ú sn ak a racio n ális
és tudom ányos teste. Az id e g re n d s z e r sajátítja ki a bujaság helyét, a régi
b u jaság m ateriális és a n a tó m ia i változataként.
K ö v e tk e zésk é p p m e g é r t h e t jü k , h o g y m ié r t a k o n v u lz ió - m in t az
id e g re n d sz e r tevékenysége leg v ég leteseb b fo rm á já n a k - ta n u lm án y o zá­
sa v á lik a n eu ro p ato ló g ia első n ag y ala k z a tá v á . Úgy vélem , n em szab ad
a lá b e c sü ln ü n k a kon v u lzió tö rté n e lm i jelen tőségét az elm ebetegségeken
belül, m inthogy - em lék e zze n ek csak a rra , am it a legutóbbi alk alm ak k o r
m ondtam - 1850 körül a p szich iá tria m egszűnt elm egyógyászatként létezni.
Többé m á r nem a tévedés, a téboly, az illúzió elem zését művelte, hanem az
ösztön m indenféle za v araiét. A pszichiátria az ösztönt és zavarait, valam int
az a k a ra tla g o s és az a k a r a t l a n ö ssz e k e v e re d é sé t h a tá ro z z a m eg a saját
te rü le te k é n t. Nos, a k o n v u lz ió ek k o r m á r az au to m atizm u so k a k a ra tla n
felszabadulásaként je le n ik m eg (míg a 18. századi orvostudom ány, azt az
idegrendszer végletes izgatottságaként értve, arra használta, hogy újrakódolja
a ré g i k o n v ulziót, a k e r e s z té n y ö rö k sé g b ő l fa k ad ó b u ja sá g -e ffe k tu ssa l
egyetem ben). Azaz teljes term észetesség g el fogja alk o tn i az elm ebetegség
n eu ro ló g ia i modelljét. A p s z ic h iá tria , ah o g y an azt m á r önöknek le írta m ,
az elm eb eteg ség m in t d e lir iu m elem zésérő l az a n o m á lia m in t az ösztön
zavara elem zésére váltott. E z alatt az idő alatt, vagy m á r jóval ham arabb is,
m á r a 18. századtól fogva, egy m ásik vonulat is k észülőben volt, am elynek
eg észen eltérő az e re d e te , m in th o g y errő l a n ev ezetes k eresztény h ú sró l
volt szó. A bujaság e húsa, am elyet a konvulzió közvetítésével kódolnak újra
az id e g re n d sz e re n b elü l —é p p e n ab b a n a p illa n a tb a n , am ik o r az ösztön
za v ará t kell majd elgondolni és elem ezni - m odellértékűvé válik. Ez a m o ­
dell te h á t a konvulzió lesz, m in t az em beri szervezet alapvető és ösztönös
m ech an izm u sainak erő szak o s és autom atikus felszabadulása: a konvulzió
válik m agának az ő rü le tn e k a prototípusává. Ebből m egérthető, hogy a 19 .
század közepének p sz ic h iá triá já b a n m iképp ép ü lh etett fel ez a szá m u n k ra
heterogénnek és fu rcsán ak tű n ő építmény, azaz a h íre s hiszteroepilepszia.
 1875. FEBRUÁR28-1 ELŐADÁS 223

A h isztero ep ilepszia a 19. századnak éppen a közepén (h iszen az 1850-es

évektől nagyjából 1875-1880-ig uralkodott, am íg C harcot le nem romholta)
az ösztön - az elm ebetegségek és különösen a szörnyszerűségek elem zé­
séből kibom ló - z a v a rá n a k az elem zése volt, az id eg ren d szeri konvulzió
fo rm á já b an .43 így folynak össze a k eresztén y v allo m ás és a szö rn y szerű
bűn (amelyről m ár egy alkalom m al beszéltem önöknek) hosszú történetei,
h isz e n m ost, a h isztero e p ile p szia a k o rszak p sz ic h iá triá já ra oly an n y ira
jellem ző fogalm ában és elem zésében azonos irán y t követnek.
Az orvosi diskurzusba és gyakorlatba egyre m élyebben és egyre h an g ­
sú lyosabban hatol be a konvulzió. A s p iritu á lis vezetés te re p é rő l kiűzött
konvulzió az ő rü let jelenségei elem zésének a m odelljéül fog szolgálni az
orv o studom ányban, am ely m egörökli azt. S m iközben a konvulzió egyre
mélyebben hatol be az orvostudományba, a katolikus egyház a maga részéről
egyre inkább meg ak a r szabadulni az őt zavarba ejtő konvulziótól, m egvé­
deni az általa kontrollált h ú st a veszélyeitől, an n á l is inkább, m inthogy a
konvulzió az orvostudom ány szám ára u g y an ak k o r az egyház elleni h a rc
eszköze is volt. U gyanis m in d en egyes alk alo m m al, am ik o r az orvosok a
konvulziót elem ezték, egyúttal azt is m egpróbálták m egm utatni, hogy a bo­
szorkányság vagy a m egszállottság jelenségei valójában csupán patologikus
jelenségek. Vagyis az orvoslás m inél inkább m agához vonta a konvulziót,
és p ró b álta m eg azt szem beszegezni m in d enféle egyházi hiedelem m el és
rituáléval, az egyház [annál] sebesebben és an n á l radikálisabb módon pró­
bált m egszabadulni tőle. O lyannyira, bogy a krisztianizáció 19. században
kibom ló újabb nagy h u llám áb an a konvulzió egyre inkább ki lesz rekeszt-
ve a keresztény, azaz m in d a katolikus, m in d a p ro testán s ájtatosságból.
A konvulzió egyre inkább k irekesztett lesz, és helyére valam i m ás, a jele­
n és k erü l. Az egyház k iz á rja a konvulziót, vagy hagyja, hogy az orvoslás
z á rja ki. Többé m á r n em a k a r h a lla n i olyasm iről, am i az apáca h ú sán a k
a lelkivezető teste általi alattom os m eg szállására em lékeztetné. E llenben
előtérbe helyezi a jelenést, azaz m á r nem az ördög m egjelenését, de nem
is a z t a csaló érzést, am elyet az apácák a 17. században éreztek. A jelenés
Szűz M ária m egjelenése: távolságtartó jelenés, am ely eg y szerre közeli és
távoli is, bizonyos é rte le m b e n k a rn y ú jtá sn y ira v an , m égis elérh etetlen .
43 Vö. J.-M. Charcot, Lemons sur les maladies du Systeme nerveuxfaites ä la Salpétriére, Párizs,
1874. Az Archives de neurologie, 111, 1882 „clinique nerveuse” szakasza alatt (1B0-175, 281-309.
o.) Ch. Féré publikálni kezdi a Notes pour servir a l’histoire de l’hystéro-épilepsie-l (Jegyzetek
a liisztéroepilepszia történetéhez), holott már a Charcot-féle leírás kezd uralkodóvá válni.
E pontokat Foucault érintette a már idézett előadásban: Le Pouvoirpsychiatrique (1974. tebr. fi.).
224 MICHEL FOUCAULT

M indenesetre a íg. sz á z a d jelenései (a La Salette-i és a lourdes-i jelenések

igen jellem zőek) teljes m é rté k b e n k iz á rjá k a test testtel való érintkezését.
A nem -érintkezés, a nem -testközeliség, a Szűz spirituális teste és a csodalátó
m ateriális teste k ü lö n á llá sá n a k m egm aradása az egyik alapvető szabály a
jelen ések azon re n d jé b e n , am ely a 19. századdal jön létre. M agának Szűz
M á riá n a k a tá v o ls á g ta rtó , te stk ö z e lisé g n é lk ü li jelen é se; olyan jelen é s,
am elynek alanyai e g y á lta lá n nem az e lzá rtan élő és felhevült apácák, akik
a lelkivezetés sz á m á ra a csap d át jelen tették . Az alan y im m á r az á r ta tla n
g y erm e k lesz, aki m é g a lig kóstolt bele a lelk iv eze té s veszélyes g y a k o r­
latáb a . A gyerm ek e z e n an g y a li te k in te té b e n , a tek in te te , az o rcája előtt
fog m egjelenni a S zű zn ek a képe, aki La S alette-ben sír, vagy a suttogása,
am ik o r Lourdes-ban gyógyít. Lourdes felel Loudunre, legalábbis egy újabb
jelentős epizódot jelen t a hús hosszú történelm ében.
Nagyjából k ijelenthetjük a következőket. Az 1870-1890-es évek körül ki­
alakul egyfajta szem benállás, az egyik oldalon Lourdes-dal és La Salette-tel,
m ásikon pedig a S alp étriére-re l, m íg m ögöttük a tö rtén eti és fókuszpontot
Loudun alkotja; m indez te h á t egy három szöget hoz létre. Az egyik sarkában
van Lourdes, amely így szól: „A louduni ördöngösség lehet, hogy valójában
csak h isztéria volt, a sa lp é trié re -i értelem ben. Hagyjuk m eg a S alpétriére-
nek a louduni ördöngösöket. Ám m in k et ez eg y általáb an nem érin t, m in t­
hogy m i csupán jelen é sek k el és kisgyerm ekekkel foglalkozunk.” A m ire a
S alp étriére így felel: „A m it L oudun és L ourdes tettek , azt m i is ugyanúgy
m eg tu d ju k ten n i. E lő id é z ü n k k o n v u lzió k at, de u g y an ú g y je le n é se k e t is
elő id éz h etü n k .” A m ire L o u rd e s így vág vissza: „G yógyítsatok, a m e n n y it
csak akartok. De van jó n éh án y olyan gyógykezelés, am ire ti nem vagytok
képesek, és am iket m i fogunk elvégezni.” Mint láth atják , ilyen m ódon jön
lé tre az egyházi h a ta lo m és az orvosi h atalo m közötti összekeveredés és
h arc, éspedig még m in d ig a konvulziólt tö rténelm ének nagy d in asztiáján
belül. Louduntől L ourdes ig, La Salette-ig vagy Lisieux-ig44 a test orvosi és
vallási kezelésbe v ételé n ek áthelyeződése és újrafelosztása m ent végbe, a
hús egyfajta tran szláció ja, a konvulziók és a jelenések kölcsönös eltolódá­
sa. Úgy vélem , hogy m in d ezek et a jelenségeket, am elyek igen jelentősek a
szexualitásnak az orvostudom ány terepén való m egjelenése szempontjából,

44 Lásd az „Apparitions et pélerinages” cím alatti részeket a „La Saletle” és a „Lourdes”

szócikkekből, in La Grande Encyclopedic, Párizs [é. n.J, XXII, 678-679. o.; XXIX, 345-346. o.
Lisieux-t illetően az utalás a Carmel re vonatkozik, ahol Thérése Martin (alias Tliérése de
l’Enfant Jésus) éli.
 1975. FEBRUÁR 26-1 ELŐADÁS 225

nem érth e tjü k meg a tudomány, az ideológia, a m entalitástörténet, a beteg­

ségek szociológiai tö rtén etén ek a fogalm aiban, h anem csupán a h atalo m
tech n o ló g iáin ak történeti tan u lm án y o zása révén.
Végül pedig hátravan még a harm adik görcsoldó. Az első a kimerítő beszéd
szabályától a visszafogott beszéd stilizálásához való átm enet volt; a m ásodik
p edig m ag án a k a konvulziónak az á tsz á rm a z ta tá sa az orvosi h atalo m b a.
A h arm ad ik görcsoldó, am elyről a jövő alkalom m al fogok önöknek beszélni,
nem m ás, m in t az a tám aszték, am elyet az egyházi hatalom a fegyelm ező
és o k ta tá s i re n d s z e re k b e n p ró b á lt m eg fe lle ln i. Hogy e lle n ő riz h e s s é k ,
m egfékezhessék és véglegesen eltörölhessék a m egszállottság m in d azo n
jelenségeit, amelyek csapdába ejtették az egyházi hatalom új m echanikáját,
m egpróbálták a lelkivezetést és a gyónást, a vallási tapasztalat m indezen új
form áit azon fegyelmezési m echanizm usokon belül m űködtetni, am elyeket
u g y an e b b en a korszakban v ez ettek be a k a sz árn y á k b a csakúgy, m in t az
iskolákba vagy a kórházakba stb. Csak egyetlen példát ragadok ki a tridenti
zsin at u tán i katolicizm usra jellem ző sp iritu ális technikák m egjelenésére,
vagy h a tetszik , b ev ezetésére a 17. szá zad b a n körvonalazódó, ille tv e k i­
épülő új fegyelmező apparátusokba, s m ajd a következő alkalom m al velük
fogom kezdeni az előadást. Ez J.-J. Olier példája: am ik o r m eg ala p íto tta a
Saint-Sulpice szem inárium ot, úgy döntött, hogy a m aga elé kitűzött feladat
sz á m á ra m egfelelő ép ü letet ép íttet. Az O lier által elképzelt S aint-S ulpice
sze m in á riu m n a k pontosan a trid en ti kegyességre jellem ző te c h n ik á k a t, a
sp iritu á lis ellenőrzést, az önvizsgálatot, a gyónást kellett teljes g az d ag sá­
gukban bevezetnie. Szükség volt tehát egy megfelelő épületre. Ám Olier nem
tu d ta , hogyan kellene m eg ép íttetn ie ezt a szem inárium ot, elm en t te h á t a
N otre-D am e-ba, és m egkérte Szűz M áriát, m ondja el neki, m iként kell cse­
lekednie. Szűz M ária m eg is jelent neki, m égpedig kezében a Saint-Sulpice
sze m in á riu m épületének a tervével. Olier viszont m egdöbbent azon, hogy
n in csenek benne hálóterm ek, csupán csak egym ástól elkülönített hálószo­
bák. Ez - nem pedig a kápolna elhelyezkedése, m éretei stb. - jelenti a Szűz
M ária á lta l b em u tato tt építési te rv legfőbb vonását. U gyanis Szűz M ária
n em tévedett. Tökéletesen tisztáb an volt vele, hogy azok a csap d ák , a m e ­
lyeket a spirituális vezetés tech n ik áin ak szélein, végein, h atárain állíto ttak
fel, éppen az éjszaka alatt és az ágyban lettek kitervelve. Vagyis az ágy, az
éjszaka, a részleteikben, sőt esetleges a szexuális tevékenységeik te k in te ­
tében átvizsgált testek alkotják m indazon csapdáknak az elvét, am elyekbe
néhány évvel korábban beleestek a bús m ibenlétét illetően nem m egfelelően
226 MICHEL FOUCAULT

tájékozott lélek vezetők. E n n ek az egyszerre gazdag, összetett, érzések által

átjárt, görcsökben rá n g ató zó húsnak - am ellyel a lélekvezetőknek volt dol­
ga - p o n to san meg k e lle tt á llap ítan i az e re d e té t, létrejöttének folyam atát,
és alaposan ki kelleti fü rk é sz n i m űködési m ech a n izm u sait. A fegyelm ező
apparátusok (kollégium ok, szem inárium ok stb.) azáltal, hogy keretbe fog­
lalták a testeket, és v issz a h e ly e z té k őket egy ap ró lé k o san elem zett térb e,
lehetővé tették , hogy a h ú s ezen összetett és k issé irre á lis teológiájának
helyébe a szex u alitás p o n ts z e rű és valós lefo ly ásán ak a precíz m egfigye­
lését helyezzék. A te strő l, az éjszakáról, a tisztálk o d ásró l, a hálóingről, az
ágyról van teh át szó: p o n to s a n az ágynem ű között kell m ajd fellelni a hűs
m indazon zavarainak a keletk ezési m ech a n izm u sait, am elyekre a tridenti
pasztoráció m utatott rá, és am elyeket m egkísérelt kontrollálni, ám amelyek
végül csapdába csa ltá k .45
S e z é rt a testet ta lá lju k a h ú s összes olyan fe lb o ly d u lásán ak a k ö zép ­
p o n tjáb an , m ag v áb a n , g ó c p o n tjá b a n , a m ely az új sp iritu á lis v ezetésh ez
kötődik, a serdülő felügyelt testét, a m a sz tu rb á ló fiatal testét. E rről fogok
beszélni önöknek a következő alkalom m al.

4S Foucault a Vie, les Mémoires et L’Esprit d'an directeur des ames c. munkára támaszkodik,
amely megjelent in J.-.I. Olier, Oeuvres completes, Párizs, 1865, col. 9-59, 1082-1185,11831259.
Lásd még nagy számú levelét: Lettres, Párizs, 1885.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS

A m a s z tu r b á lá s p ro b lé m á ja a hús ke resztén y d is k u r z u s a és a s z e x u á lis

pszich o p a to ló g ia k ö z ö t t - A m a sztu rb á lá s szo m a tizá ció já n a k h á ro m f o r ­
m á ja - A g yerm ekko r a felelős a patologikus fe jlő d é s é r t-A p u b ertá s előtti
m a sztu rb á lá s és a fe ln ő tt á lta li csábítás: a bún kívülről érkezik - A családi
tér és ellenőrzés új m egszerveződése: a k ö zv e títő k k iik ta tá sa és a szü lő k
testén ek kö zvetlen kö zelítése a g y e rm e k e k testéhez - A család k u ltu r á lis
za varodottsága - A z új család m ed ika lizá lá sa és a gyerm ek orvos előtt tett
vallom ása, aki a g yó n á s keresztény technikáinak a z örököse - A g y e rm e k ­
k o r orvosi üldözése a m a sztu rb á lá s vissza fo jtá sá n a k eszközein k e resztü l
- A n u kleá ris csa lá d létrejötte, a m e ly kezelésbe ve szi a g y e r m e k testét és
é le té t- A természetes és a z á lla m i nevelés

A legutóbbi alkalom m al m egpróbáltam önöknek m egm utatni, hogy m ik ép ­

pen bukkant fel a vágy- és a gyönyörtest a krisztianizáció 16-17. században
kibontakozó újabb hullám ával összefüggésben. Ez az a test, amely csapongó
k ö n n y ed ség g el, e lé g e d e tte n b o n tak o zik ki a lelk ek k o rm á n y z á s á n a k , a
sp iritu á lis vezetésnek és a ré szletes g y ónásnak az összes te c h n ik á já b a n ;
v ag y is az an a litik u s b ű n b á n a t te c h n ik á já b a n . U gyancsak a gyö n y ö r- és
vágytest az, am ellyel kapcsolatban a legutóbbi alkalom m al m egpróbáltam
önöknek ábrázolni, hogy m iképp fordítja az ellenkezőjére, eg y ú ttal a saját
jav ára a hatalom ezen m echanizm usait - éspedig a rángógörcs szélsőséges
formájában, az ellenállás, cinkosság, ellenszegülő hatalom gyakorlás révén
amelyek pedig előtte őt próbálták meg szabályozni és keretbe foglalni. Végül
m egpróbáltam önöknek m egm utatni, hogy az individuum ok k orm ányzásá­
n ak keresztény technológiáján belül lm gyan próbálták meg k o n tro llá ln i a
rángatózó hús, e m ozgásban lévő, izgatott gyönyörtest hatásait, és hogy ezt
milyen különböző eszközökkel tették az olyan oktatási intézm ényekben, m int
a szem in áriu m ok, a b en tlak áso s intézetek, az iskolák, a kollégium ok stb.
Most a rra teszek k ísérletet, hogy jellem ezzem a szexualitás ellen ő rzé­
sének fejlődését a keresztény és különösen a katolikus iskolai in tézm én y e­
2 2 8 MICHEL FOUCAULT

k en belül a 17. és a 18. sz á z a d b a n [jav.: a 18. és a 19. században]. Egyfelől

e g y r e v ilág o sab b a z a tö re k v é s , hogy e n y h íts é k a g y ö n y ö rte ste t ille tő
szó száty ár in d is z k ré c ió t, d isz k u rz ív to lak o d ást, am ely a lelkivezetés 17.
századi tech n ik áit je lle m e z te . M egpróbálják v alam ik ép p eloltani azokat a
v erb ális fellán g o láso k at, am elyeket a vágy és a gyönyör elem zése, illetve
m a g á n a k a te s tn e k a z e le m z é s e keltett. E z e k e t elfojtják, elfátyolozzák,
m etafo rizálják ; u g y a n a k k o r feltalálják a d isz k ré c ió egész stilisztik áját a
gyónásban és a lelk iv eze té sb en : Alphonse de L ig u o riró l van szó.1S m ikor
elfojtanak, elfátyoloznak, m etafo rizáln ak , m ik o r m egpróbálják bevezetni
h a nem is a h allg atás, de legalábbis a discretio m a x im a szabályát, egyúttal
az építészet, a helyek és a dolgok elrendezése, a hálóterm ek berendezésének
a m ódja, am elyekben in tézm én y e sítik a m egfigyelést, sőt, az a m ód, a h o ­
g y an m egépítik és e lh e ly e z ik a padokat és az asz ta lo k a t a tan terem b en , a
láthatóságnak az isk o lai intézm ényekben oly n ag y gonddal m egszervezett
te re (a latrinák form ája és elhelyezkedése, az ajtók m agassága, a homályos
sark o k eltüntetése) h e ly e tte sítik - hogy e lh a llg a tta s s á k - a hús in d iszk rét
diskurzusát, am ely a lelk iv ezetés gyakorlatából következett. Azaz a m ateri­
á lis berendezések a r r a szolgáltak, hogy szü k sé g te le n n é tegyék azt az izzó
fecsegést, amelyet a T rid e n t u tá n i keresztény te c h n ik a a 16. és a 17. század­
b an bevezetett. A lelkivezetés an n á l alluzívabban, azaz annál hallgatagabb
m ódon m űködhetett, m in é l szorosabbá vált a testek helyhez kötő felosztása.
É s e z é rt - hogy m in d e z t egy szóban összefoglaljuk - a kollégium okban, a
sze m in áriu m o k b an , az isk o lák b an , bár a leh ető legkevesebbet beszélnek
róla, a helyek és a dolgok berendezésében m inden a gyönyörtest veszélyeire
utal. A lehető legkevesebbet akarják mondani róla, m égis m inden róla beszél.
És egyszer csak , e n a g y e lh a llg a tta tá s k ö z e p e tte , m ik o r is a lelk ek , a
te s te k , a vágyak k o n tro lljá n a k feladatát a d o lgokhoz és a térh ez d eleg ál­
já k , a fan fár h an g ja h a lla ts z ik , s h irte le n e lk e z d ő d ik egy zajos fecsegés,
am ely több m in t fél é v sz á z a d o n át k ita rt (egészen a 19. század végéig), és
am ely m ódosult fo rm á b a n m in d e n bizonnyal n a p ja in k b a n is folytatódik.
1720 és 1725 között (m á r n em em lékszem pontosan) jelenik meg A ngliában
a z O nánia cím ű könyv, a m e ly e t B ekkernek tu la jd o n íta n a k ;12 a 18. század

1 A. de Liguori, Praxis confessarii.. i. m. 72-73. o. (art. 39); 140-141. o. (art. 89);,4.-M. de

Liguory, Le Conservateur des jeuries gens..., i. ni. 3-14. o.
2 Oltania or the Heinous Sin of Seif-Pollution and All Us Frightful Consequences in Doth Sexes
Considered, with spiritual and physical advice to those who have already injured themselves by
this abominable practice, London, 1718, 4. kiad. Ahárom első kiadás példányai nem ismeretesek.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 229

közepén lát napvilágot T issot h íre s könyve;11N ém etországban p ed ig 1770

és 1780 között Basedow1, S alzm an n *5; stb. veszik át a m asztu rb álásró l szóló
nagy d isk u rzu st. B ekker A ngliában, T issot G enfben, B asedow N ém etor­
szág b an : láth atják , p ro te s tá n s földön já ru n k . E g y általán n e m m eglepő,
hogy a m aszturbálásról szóló disk u rzu s azokban az országokban bukkant
fel, am elyekben nem létezett eg y részt a lelkivezetés trid en ti és katolikus
form ája, m ásrészt az oktatás nagy intézm ényei. Ezen oktatási intézm ények
létezése és a lelkivezetés te c h n ik á i ugyanis k iik ta ttá k ezt a pro b lém át, és
ez m eg m ag y arázza, hogy a katolikus országokban m iért k icsivel később
és m ié rt ilyen nagy erővel bu k k an t fel. Ám csak néhány évnyi eltolódásról
van szó. T issot könyvének F ranciaországban való m egjelenése u tá n igen
nag y gyorsasággal szü letik m eg a m a sz tu rb á lá s problém ája, d isk u rz u sa
és a róla való k iterjedt locsogás, m ajd egy évszázadon át fenn is m ara d .6
A 18. század közepén teh át virágzanak szövegek, könyvek, de prospek­
tusok, kiáltványok is, am elyekkel kapcsolatban két m egjegyzést kell ten­
n ü n k . Először is, a m asztu rb á lá sró l szóló em e d isk u rzu sb an v a n valam i,
am i teljesen eltér attól, am it a hús keresztény diskurzusának nevezhetünk
(és am in ek a legutóbbi a lk a lm a k k o r m eg p róbáltam ném iképp bem utatni
a g enealógiáját); de ig en csa k különbözik attól is, am i száz évvel később
(1850 -nel kezdődően) a psychopathia sexualis, a szexuál-pszichopatológia
lesz, s amelynek az első szövege Heinrich Kaantól szárm azik, 1840-ből [jav.:

A pamflet egy bizonyos Bekkernek lulajdonítása Tissot L’Onanisme c. könyvéből származik

(lásd a következő, ill. lejjebb a fi. jegyzetet), ám ez sosem nyert megerősítést.
5 S.-A.-A.-I). Tissot Foucault által idézeti könyve latinul íródott (Tentamen de morbis ex
manu stupratione), majd be lett illesztve a következő értekezésbe: Dissertatio de febribus
biliosis seu historia epidemiae biliosae lausannensis. Losannae, 1758, 177-264. o. Hz a kiadás,
noha néhány specialista kedvezően fogadta, szinte észrevétlen maradt.
' J. li. Basedow, Das Methodenbuchfür Täter und Mütter der Familien und Viilker, Allona-
Bremen, 1770 (francia ford.: Nouvelle Methode d’éducation, Francfort-Leipzig, 1772); uo, Das
Elementamerk, [h. n.: Leipzig] 1785, 2. kiad. (francia ford.: Manuel élémentaire d ’éducation,
Berlin-Dessau, 1774). Nem találtuk meg sem a Petit Livre pour les enfanls de toutes les classes
(1771), sem pedig a Petit Livre pour les parents et éducateurs de lautes les classes (1771) c. műveket.
5 C. (I. Salzmann, Isis recht, über die eimichen Sünden des Jugend, öffentlich zu schreiben,
Schnepfentbal, 1785; uö, Carl von Carlsberg oder über das menschliche Elend, I.eipzig, 1785;
nő, Über die heimlichen Sünden des Jugend, Leipzig, 1785 (francia ford.: L’Ange protecteur de
lnjeunesse ou Uistoires amüsantes el instructives destinies äfaire connaltre auxjeunes gens les
dangers que l’étourderie el l’inexpérience leurfont courir, Párizs, 1825).
0 S.-A.-A.-D. Tissot L’Onanisme ou Dissertation physique sur les maladies produiles par
la masturbation, (Lausanne, 1760) c. művének első francia kiadása nem terjedt túl az orvösi
közegen. A locsogás, amelyre Foucault itt utal, a harmadik, jelentősen bővített kiadással (1764)
kezdődik, amelyet azután még 62 kiadás követ (1905-ig), azokat is beleértve, amelyek más - a
maszturbációellenes harcban önmagukat lapasztallnak tekintő - orvosok kommentárjaival
együtt jelentek meg (pl. C.-T. Moreié 1830-ban, Ii. Clément-é 1875-ben, X. Andréé 1886-ban).
230 MICHEL FOUCAULT

1844-ből].7A húsról szóló keresztény diskurzus és a szexuál-pszichopatológia

között tehát felbukkan, m ég p ed ig igen specifikus m ódon, a m aszturbálásról
szóló diskurzus. Ez e g y á lta lá n nem a hús d isk u rz u sa , am elyről a m últkor
beszéltem , egy nagyon e g y sz e rű , de nyilvánvaló okból, m inthogy a vágy, a
gyönyör szavai, kifejezései soha nem jelennek m eg benne. Ezt az irodalm at
n ag y érdeklődéssel, e g y s z e rs m in d m eglehetős u n a lo m m a l tek in tettem át
az utóbbi h ó n apokban. C sa k eg y e tlen eg y szer ta lá lta m m eg a következő
k érd ést: „Vajon m iért v a n az, hogy a serdülők m a sz tu rb á ln a k ? ” Egy orvos­
n a k p edig 1830-1840 k ö r ü l h irte le n a következő ö tle te tám adt: „N yilván
a z é rt, m ert öröm et okoz n e k ik !”8 Ez az egyetlen e se t. Ez teh át egy olyan
d isk u rzu s, amelyből teljesség g e l hiányzik a vágy és a gyönyör, szem ben az
őt m egelőző keresztény iro d a lo m m a l.
M ásrészt, sz in té n é r d e k e s , hogy itt m ég e g y á lta lá n n in cs szó a rró l,
a m i m ajd Kaan, K ra fft-E b in g 9, Havelock Ellis'0 szexuálpszichológiája vagy
szexuál-pszichopatológiája lesz, ugyanis a sze x u alitá s nagyrészt hiányzik
belőle. Persze u taln ak rá . U taln ak a szexualitás álta lá n o s elm életére, úgy,
ahogyan azt ebben a k o rs z a k b a n , a term észetfilozófia által m eghatározott
k lím á b a n felfogták. Á m é rd e m e s felfigyelni a r r a , hogy ezekben a m a sz ­
tu rb álásró l szóló szövegekben a felnőtt szexualitás gyakorlatilag soha nem
jelen ik meg. Sőt, a g y erm e k szexualitása sem. H anem csak a m aszturbálás
önm agában, g y ak o rlatilag a n o rm ális vagy az a b n o rm á lis szexuális visel­
ked ések k el való b á rm ifé le k ap cso lata nélkül. C sak k étszer ta lá lta m a rra
nagyon diszkrét u talást, h o g y a túlságosan kifejlett gyerm eki m aszturbálás
a vágy bizonyos ho m o szex u ális jellegű form áihoz vezethet." Azonban ezen
e ltú lz o tt m a s z tu rb á lá s b ü n te té s e eb ben a k ét e s e tb e n is so k k al in k á b b
az im p o ten cia, m in ts e m a h o m o sz e x u a litá s volt. A zaz m aga a sze x u ális
kon tex tu sátó l elüldözött v ag y a k á r teljesen m eg is fosztott m a sz tu rb á lá s
az, am in ek specifikus m iv o ltá ra irán y u l ez az iro d alo m . Egyébként ta lá ­
lu n k olyan szövegeket, a m e ly e k b e n a rró l v an szó, h o g y a m a s z tu rb á lá s
és a n o rm ális, tá rsa s s z e x u a litá s között valóságos te rm é sz e ti kü lö n b ség
v an , valam in t hogy e g y á lta lá n n em ugyanazok a m ech an izm u so k teszik,
7II. Kaan, Psychopathia sexualis, Lípsiae, 1844.
8Nem tudtuk azonosítani a forrást.
9R. Krafft-Ebing, Psychopathia sexualis, i. m.
10H. Havelock Ellis, Studies in the Psychology ofSex, Philadelphia, 1905-1928 (francia
ford.: A. van Gennep, Études de Psychologie sexuelle, Párizs, 1964-1965).
11 Foucault itt minden bizonnyal olyan szövegekre céloz, mint J.-L. Alibert, Nouveaux
Éléments de thérapeutique, 11, Párizs, 1827, 147. o., vagy L. Bourgeois, Les Passions dans leurs
rapports avec la santé et les maladies, II, Párizs, 1861,151. 0 .
 1975. MÁRCIUS 5-1 EI.ŐADÁS 231

hogy m a s z tu rb á lu n k , ille tv e hogy v á g y u n k v a la k ir e .'2 A zaz ez az első

pont: v alam ely - n e m m e re m azt m o n d an i, hogy köztes, h a n e m in k á b b ,
hogy - teljességgel eltérő te rü le te n m o z g u n k , m in t a h ú s és a sz e x u á lis
pszichopatológia disk u rzu sa.
A m ásodik pont, am it h an g súlyozni sze retn ék , nem m ás, m int hogy a
m asztu rb á lásró l szóló d isk u rz u s nem ig azán a tudom ányos elem zés (no­
ha h e n n e jelentős a tudom ányos d isk u rz u sra való u ta lá s, e rre m ég m ajd
v isszatérek ), h a n e m in k á b b egy valódi k a m p á n y fo rm áját ölti: b u z d ítá ­
sokról, tan ácso król, p aran cso k ró l van szó. E zt az iro d alm at kézikönyvek
alkotják, amelyek közül ném elyeket a szü lő k nek szánnak. Például v a n n a k
a c s a lá d a p á k n a k íro tt em lé k e z te tő k a z z a l k ap c so la tb a n , hogy m ik é p p
ak adályozzák m eg, hogy a gyerm ekeik m a sz tu rb á lja n a k , ezeket eg észen
az i8 6 0 k ö rü li időszakig m e g ta lá lju k .” V annak olyan érte k ezé sek , a m e ­
lyeket, ellenkezőleg, m ag u k n a k a gyerm ekeknek szán n ak , a leg h íre se b b
a nevezetes Livre sans titre (Cím nélküli könyv), am elynek ugyan n in c se n
cím e, de ta rta lm a z illusztrációkat, azaz egyfelől olyan oldalakat, am ely e­
ken a m a s z tu rb á lá s ö sszes k atasz tro fális következm ényét elem zik , m íg
a sze m k ö z ti o ldalakon a m a sz tu rb á ló , fokozatosan sorvadó fia ta le m b e r
e g y re in k á b b széteső, szé th u lló , c so n tv á z sz e rű , á tte tsz ő a rc a lá th a tó .14
E bben a k am p án y b an u g y an csak részt v eszn ek a m asztu rb áló k m eggyó-
gyítására vagy kezelésére szánt intézm ények, a gyógyszereket népszerűsítő
iro m án y o k , az orvosok felh ív ásai, ak ik íg é re te t teszn ek a c sa lá d o k n a k ,
h og y k ig y ó g y ítják g y e rm e k e ik e t ebből a b ű n b ő l. Egy olyan in tézm én y ,
m in t például S alzm anné N ém etországban, azt állította m agáról, hogy ő az
eg y etlen egész E u ró p á b an , ahol a gyerm ekek sohasem m a s z tu rb á ln a k .’5
De ta lá lh a tu n k h a s z n á la ti u tasításo k at, p ro sp e k tu so k a t orvosságokhoz,
gépezetekhez, kötszerekhez, amelyekről m ég majd szót ejtünk. A következő
kicsiny adalékkal szeretném befejezni ezt a nagyon rövid áttek in tést erről
a k a m p án y ró l, k e re sz te s h ad járatró l, m asztu rb á c ió e lle n e s iro d alo m ró l.

12 Nem tudtuk azonosítani ezeket a szöveghelyeket.

13 Például: .1. ti. de Bourge, Le Mémento du pere defamille et de l’éducateur de Venfance, ou
les Conseils intimes sur les dangers de la masturbation, Mirecourt, 1860.
,4 A mű valóban ezzel a címmel jelent meg: Le Livre sans litre, Párizs, 1830.
15 C. G. Salzmann már idézett, Über die heimlichen Sünden des Jugend c. művének előszavá­
ban (amelyet a francia kiadásban sem fordítottak le) a következőket olvashatjuk: „Németország
felébredt álmából, s a németek figyelmét magára vonta az a veszedelem, ami az emberiséget
gyökereinél támadta meg. Sok ezer fiatal német, aki előtt felrémlett a veszély, hogy életét,
sorvadtan, kórházban végzi, megmenekült, és immár arra irányítja erőit, hogy az emberiség s
különösen a német emberiség javai felett őrködjön. így menekült meg sokezer másik gyermek
is a mérges kígyótól, még mielőtt az megmarta volna.”
232 MICHEL FOUCAULT

A császárság alatt (leg aláb b is Franciaországban a 18. század utolsó éveiben

és a 19. század elején) b e re n d e z te k egy v ia s z m ú z e u m o t, ahová szü lő k et
in v itá lta k g y e rm e k e ik k ís é re té b e n , le g a lá b b is h a azok a m a s z tu rb á lá s
jeleit m u tatták . Ez a v ia sz m ú z e u m szobrok fo rm á já b an ábrázolta az ösz-
szes lehetséges eg észség k áro so d ást, am ely egy m asztu rb áló egyént érh et.
A m asztu rb álás em e G re v in -m ú zeu m a, eg y ú ttal D upuytren-m úzeum a, az
1820-as évek körül e ltű n t P árizsból, ám M arse ille -b en m ég 1825-ben is a
n y o m ára b u k k an u n k (és jó n éh á n y p á riz si orvos pan aszk o d ik , hogy m á r
n em áll ren d elk ezésére ez a piciny szín h áz).'6 Nem tudom , hogy vajon m ég
m in d ig létezik-e M arseille-b en !
Nos, a következő a p ro b lé m a . Hogyan leh etsé g es az, hogy ez a k e re s z ­
te s h a d já ra t a 18. s z á z a d k e llő s k ö zep én h ir te le n e n n y ire sz é le sk ö rű e n
és en n y ire in d isz k ré t m ó d o n szü letik m eg? Is m e rt ez a jelenség, n em én
találo m ki (legalábbis n e m teljes egészében!). Jó néhány k om m entár sz ü ­
letett vele k apcsolatban, és Van Üssél nem is olyan régi könyve, am elynek
cím e H istoire de la rep ressio n sexuelle (A s z e x u á lis elnyom ás tö rtén ete),
jelentős szerepet tu lajd o n ít, éspedig joggal, a m asztu rb á lás felb u k k an ásá­
n a k m in t a 18. század lényegbevágó pro b lém áján ak . Van Üssél m agyarázó
sém ája, am elyet M arcu sétó l vesz át e lh a m a rk o d o tt m ódon, lényegében a
következő.'7 A k a p ita lista tá rsa d a lo m kifejlődésével a test, am i addig Van
Ü ssél sz e rin t a „g yönyör s z e rv e ” volt, a „te lje sítm é n y eszk ö zév é” v á lik ,
am ely teljesítm ény szü k sé g es a term elés igényeinek kielégítéséhez. Ebből
szárm azik a testben m eg jelen ő hasadás, c e zú ra , ugyanis elnyomják m int a
gyönyör szervét, m ígnem a term elés és a teljesítm ény eszközeként kódolják
és idom ítják. Egy efféle e le m z é s nem h a m is, nem is lehel h am is, a n n y ira
általános; de nem hiszem , hogy a segítségével nagyon előre tudnánk haladni
e k am p án y és e k eresztes h a d já ra t apró jelen sé g ein ek a m ag y arázatáb an .
Á ltaláb an kissé za v arb a n vagyok, am ikor egy effajta elem zésben egyszer­
re pszichológiai és n eg a tív fogalm ak tö m k eleg ét alk alm azzák : például az
16 Lásd Préda historique, physiologique el moral dea principaux objels en cire préparée el
colorée d’apréa nature, quicomposenl le museumde J. F. Bertrand-Rival, Párizs, 1801. ADupuytren-
múzeumban letl látogatásokról lásd J.-L. Doussin-Dubreuil, Nouveau Manuel sur les dangers de
l’onanisme, et Conseils relatifs au traitement des maladies qui en resultent. Ouvrage néeessaire
auxperes dejarnille et aux instituteurs, Párizs, 1859, 85. o. Egy másik századvégi múzeum
nyomaira bukkanhatunk in P. Bonnetain, Chariot s’amuse, Bruxelles, 1885, 2. kiad., 208. o.
17 Jan van Üssél L’Histoire de la repression sexuelle c. könyve főként II. Marcuse műveire
támaszkodik: Eros and Civilisation. A philosophical inquiry iulo Freud, Boston, 1955 (francia
ford.: Éros et Civilisation. Párizs, 1971); One-Dimensional Man, Studies in the ideology of
advanced industrial society, Boston, 1904 (francia ford.: L’Homme unidimeusionnel, Párizs,
1970; magyarul: Az egydimenziós ember, Kossuth, 1990, Józsa Péter ford.).
 1075. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 233

„elnyom ás” vagy az „elfojtás” fogalm át helyezik az elem zés középpontjába;

vagy olyan fogalm akat h asz n áln ak , m int a „gyönyör szerve”, illetve a „tel­
jesítm én y eszköze”. M indez szám om ra eg y szerre tű n ik pszichológiainak
és negatívnak: egyfeló'l van jó néhány fogalom, am ely talán érvényes lehet
a pszichológiai vagy a p szichoanalitikus elem zésben, de am ely sze rin te m
n e m kép es szám ot a d n i a tö rtén e lm i folyam at m ech a n ik ájáró l; m ásfelől
n eg atív fogalm akról van szó, am elyek nem m u tatják meg, hogy eg y olyan
k am pány, m int a m asztu rb áció ellen es k eresztes h ad járat, m ik ép p hozott
lé tre pozitív és m eghatározó következm ényeket a társadalom történetében.
R áadásul van két olyan dolog, am i szerin tem zavaró ebben a tö rté n e t­
ben. Ugyanis ha igaz is, hogy a 18. századi m aszturbációellenes kam p án y
b eleilleszk ed ik a gyönyörtest elfojtásának, illetve a teljesítő- vagy term e -
ló'test felem elésének folyam atába, m égiscsak van két olyan dolog, am elyről
m in d e z nem ad szám ot. Az első, hogy m ié rt pont a m a s z tu rb á lá s ró l volt
szó, n e m p ed ig a s z e x u á lis te v é k e n y sé g rő l á lta lá b a n véve? H a tén y leg
a gyön y ö rtestet a k a rtá k eln y o m n i vagy elfo jtan i, vajon m ié rt e g y e d ü l a
m asztu rb álást övezte ekkora buzgalom, m iért ezt tüntették ki, nem pedig a
szexualitást kérdőjelezték meg annak legáltalánosabb formájában? Azonban
az általáb an vett szex u alitást orvosi értelem ben és a fegyelm ezést illetően
c sa k az 1850-es évektől vonják kérdőre. M ásrészt, ugyancsak k ü lönös az,
hogy ez a m aszturbációellenes keresztes hadjárat elsőrendűen a gyerm eke­
ket vagy legalábbis a serd ü lő k et célozza, nem pedig a dolgozó em bereket.
Sőt, lényegében egy olyan k eresztes h a d já ra tró l v an szó, am ely a polgári
m iliő gyerm ekeire és se rd ü lő ire irányul. K izárólag ezen m iliő k ö n belül,
ille tv e a n ek ik szá n t isk o lai in tézm én y e k b en , v a la m in t csa k is a p o lg ári
csa lá d o k n a k szánt u ta sítá sk é n t b u k k an fel a m a sz tu rb á c ió e lle n e s h arc.
Ha valóban egyszerűen csak a gyönyörtest elnyom ásáról és a term e lő test
felm agasztalásáról volna szó, akkor az általáb an vett szexualitás elnyom á­
sát kellene tap asztaln u n k , pontosabban a dolgozó felnőtt szex u alitásán ak ,
avagy a felnőtt m unkás szexualitásának az elnyom ását. Csakhogy teljesen
m ás a helyzet; nem a szexualitást, hanem a m asztu rb álást vonják kérdőre,
m ég p ed ig a polgári g y erm ek vagy a serd ü lő m asztu rb á lását. Úgy vélem ,
hogy ez az a jelenség, am elyet m eg kell é rte n ü n k , éspedig a Van U sselénél
egy kissé részletesebb elem zés révén.
Hogy ezt m e g k ísé re ljü k (eg y általán n e m g a ra n tá lo m ö n ö k n ek , hogy
m egoldást találok, sőt, elm o n d h ato m , hogy am it a m egoldás v á z la ta k é n t
kín álo k , az nagyon is tökéletlen, m égis m eg kell próbálnunk k issé előbbre
254 M ICHEL FOUCAULT

h alad n i), fel kell elev enítenünk, nem is annyira m agúkat a kam pány tém áit,
h a n e m inkább a tak tik áját, azaz a kampány, a k eresztes hadjárat különböző
té m á it a tak tik a in d ik á to ra ik é n t kell te k in te n ü n k . Az első szem beszökő
dolog term é sz etese n az, a m it a gyerm ekek b ű n ö ssé n y ilv án ítá sán ak n e ­
v e z h e tn é n k (de csa k első k ö ze lítésb e n és a z z a l a feltétellel, hogy ezt egy
p o n to sab b v izsg áló d á sn a k kell m ajd követnie). V alójában a m in t rá p illa n ­
tu n k , láthatjuk, hogy eb b e n a m a sz tu rb á lá se lle n e s keresztes h ad járatb an
n em is annyira a gyerm ekek bűnössé nyilvánításáról van szó. Ellenkezőleg,
igencsak meglepő, hogy ebben a m aszturbálásellenes diskurzusban ennyire
k e v é s a m o ralizálás. P éld áu l ig e n kevés szó e s ik a szexuális vagy egyéb
v é tk e k különböző fo rm á iró l, am elyeknek a m a sz tu rb á lá s helyet ad h atn a.
N em s z ü le tik n ag y e r k ö lc s te le n s é g a m a s z tu r b á lá s nyom án. A m ik o r a
gy erm ek ek n ek m e g tiltjá k , hogy m asztu rb á lja n ak , nem a kicsapongásban
és b ű n b e n elveszejtett fe ln ő tt élettel fenyegetik őket, hanem a betegségek
á lta l m egbénított élettel. Vagyis nem annyira m o ralizálásró l, m in t inkább
szo m atizálásró l, p ato lo g izálásró l van szó. Ez a szom atizálás pedig h áro m
külö n b ö ző form ában tö rté n ik .
Először is, valam i olyasm it találu n k , am it a to tá lis betegség fikciójának
n ev ezh etn én k . A k e re sz te s h ad járato k szövegeiben ren d szeresen egyfajta
p o lim o rf, ab szo lú t és e n y h ü lé s n é lk ü li b e te g s é g m e s e s z e rű le írá s á v a l
ta lá lk o z h a tu n k , a m e ly a z ö s sz e s leh etsé g es b e te g s é g m in d e n tü n e té t,
m in d e n e se tre h atalm as m e n n y isé g ű tünetet h o rd o z m agában. A betegség
ö ss z e s jele eg y m ásra h a lm o z ó d ik a fiatal m a s z tu rb á ló lesoványodott és
tö n k re m e n t testében. E g y p é ld a (am elyet n e m a k e re sz te s h a d já ra t leg ­
in k á b b m eg k érdőjelezhető, leg m arg in á lisab b szövegeiből veszek, h anem
e g y tu d o m án y o s szövegből): S e r r u r ie r cikke a D ictio n n a ire des sciences
m é d ica les-b ó \ (Az o rv o stu d o m án y o k szótára), ab b ó l a szótárból, am ely a
kom oly orvosi testület bibliája volt a ig. század elején. íme: „Ez a fiatalem ­
b e r a teljes leépülés á lla p o tá b a n volt, látása teljesen kihunyt. T erm észetes
szü k sé g le te it, bárhol is volt, kielégítette. T estéből különlegesen v isszata­
szító szag párolgott ki. B őre fakó volt, nyelve re sz k e te tt, szemei b eesettek
voltak, az összes foggyökere kitürem kedett, ínyét pedig fekélyek borították,
a m i a sk o rb u t okozta le é p ü lé s t jelezte. A h a lá l s z á m á ra nem je le n th e te tt
m ást, m in t hosszú szen v ed ésein ek szerencsés kim enetelét.”'8 Önök nyilván
fö lis m e rté k a fiata l m a s z tu r b á ló arck ép ét, a la p v e tő jelleg ze te sség eiv el
18 J.-B.-T. Serrurier, „Pollution” szócikke, in Dictionnaire des sciences medicales, Párizs,
XUV, 1820, 114. o. Vö. „Masturbation”, uo. XXXI, 1819, 100-135. o.
 tf)75. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 235

együtt: kim erültség; fogyás; tehetetlen, áttetsző és legyengült test; szü n te ­

len folyások; g u sztu stalan csorgás a belsejéből a külvilágba; a beteg teste
körüli fertőzött aura, am inek következtében a többiek szám ára lehetetlen
m egközelíteni; a tünetek polim orfizm usa. Az egész test be van fedve és el
v an lepve; egy szem ernyi rész sincsen szabadon. S végül a halál jelenléte,
m inthogy a csontváz m ár kivehető a kiálló foggyökerekből és a szem göd­
rökből. M ondhatni, a science-fiction kellős közepén járu n k , ám hogy m eg­
különböztessük a műfajokat, m ondjunk inkább tudom ányos konfabulációt,
am ely et az o rvosi d isk u rz u s p e re m é n fa b rik á ln a k és h ag y o m án y o z n ak
át. Azt m o n d tam , hogy a p e re m é n , csakhogy a D ictionnaire des sciences
m éd ica les-t olvastam fel önöknek, p o n to san a z é rt, hogy ne azon kicsiny
íráso k eg y ik ét idézzem , am ely ek et orvosok neve alatt adtak ki, sőt n éh a
orvosi státu szt nélkülöző orvosok neve alatt.
[A s z o m a tiz á lá s m á so d ik form ája:] á m a m i m ég in k á b b fig y e le m re
m éltó, hogy ezt a kam pányt, am ely a to tális betegségről való tudom ányos
konfabuláció form áját ölti, ugy an csak m eg találják (legalábbis h a tá sa it és
e lle n h a tá s a it, v a la m in t jó n é h á n y elem ét tek in tv e) a leginkább szabály-
szerű orvosi irodalm on belül is, abban, am ely a korszak orvosi d isk u rzu sa
tudom ányos n o rm áin ak a leginkább m egfelel. Ha tehát nem a m asztu rb á-
lásn ak szen telt könyveket v esszük, h an e m azokat, am elyeket különböző
betegségekről írtak a korszak orvosi státuszait hivatalosan betöltő szem é­
lyek, akkor láthatjuk, hogy a m asztu rb álás m á r nem m int ezen m eseszerű
és to tális b etegség ered ete, h a n e m m in t az összes elképzelhető b etegség
lehetséges oka szerepel. A m asztu rb álás a különböző betegségek kóroktani
táblázatának állandó tagja. Oka az agyhártyagyulladásnak Serres Anatom ie
com parée du cerveau19 (Az agy összehasonlító anatóm iája) cím ű m u n k ája
szerint. Agyvelőgyulladást okoz, s az agyhártya gyulladását úgyszintén, írja
Payen az Essai sur Vencéphalite (T anulm ány az agyvelőgyulladásról) cím ű
könyvében.20 Dupuytren a L ancettefranqaise-ben 1833-ban m egjelent cikke
szerin t gerincvelő-gyulladást, illetve a gerincvelő különböző elváltozásait
okozza.21 A csont betegségeinek, illetve a csontszövet sorvadásának az oka,
19 E.-K.-A. Serres, Anatomie comparée du cerveau, II, Párizs, 1826, 601-613. 0 . („De Padion
clu cervelet sur les organes génitaux”).
20 L. Deslandes, De l’onanisme el des autres abus vénériens considérés dans leurs rapports
aver la santé, Párizs, 1833, 139. o., utal J.-I..-N. Payen disszertációjára: Essai sur l’encéphalile
ou inflammation du cerveau, considérée spécialement dans l’enjance, Párizs, 1826, 25. o.
21 G. Dupuytren, „Atrophie des branches antérieures de Ia modle épiniére; paralysie générale
du inouvement, mais non de la sensibilité; traitement; considerations pratiques. Hémiplégie guérie
par une forte commotion électrique”, La Lancettefrarifaise, 114,14 Septembre 1833, 339-340. o.
236 MICHEL FOUCAULT

írja Boyer a Leqons s u r les m aladies des os (L eckék a csont betegségeiről)

cím ű, 1803-as k ö n y v éb e n .22 A szem betegség, különösképp a fekete hályog
okozója, írja Sanson a D ictionnaire des sciences medicales [jav.: Dictionnaire
de m édecine et de C hirurgie pratique (Az orvoslás és a gyakorlati sebészet
szótára)] „A m aurose” („Fekete hályog”) szó c ik k é b en ;25 S carpa u g y an íg y
vélekedik Traité de m a la d ie s des y e u x (É rte k e z é s a szem b etegségeiről)
cím ű m un k ájáb an.25 B laud, egy a Revue m édicale-ba írt 1833-as cikkében
m egm agyarázza, hogy a m asztu rh á lás g y ak ran vagy a k á r állan d ó an sze­
re p et játszik az összes szívbetegség k ó ro k tan áb an .25 Végül, a m asztu rb álás
term észetesen úgy is szerepel, m int a tüdővész és a tuberkulózis eredetpontja
- m á r Portai is ezt á llítja róla az Observations su r la nature et le traitem ent
d u rachitism e (M egfigyelések az an g o lk ó r te rm é sz e té rő l és k ezelésérő l)
cím ű művében, 1797-ben.26 A tüdővész és a m asztu rb á lás közötti kapcsolat
tézise végig fennm arad a 19. század folyamán. A fiatal tüdőbajos a 19. század
végéig fennálló, e g y s z e rre k itü n te te tt és tö k életese n k étértelm ű jelleg ét
részben azzal kell m agyaráznunk, hogy m indig m agában hordozza ocsm ány
titkát. És végül, term észetesen , a m asztu rb álásra rendszeresen úgy utalnak
az elm egyógyászok, m i n t az ő rü let e re d e té re .27 E bben az iro d alo m b an a
m aszturbálás vagy úgy b u k k an fel, m int ezen m eseszerű és totális betegség
oka, vagy pedig, ellenkezőleg, gondosan felosztják a különböző betegségek
kóro k tan ai között.2S
Végül, a s z o m a tiz á lá s elvének h a rm a d ik form ája: a korabeli orvosok
olyan okokból, am elyeket nem sokára m egpróbálok m egvilágítani, egyfajta
hipochonder képzelgést keltettek a fiatalem berekben, a betegeikben, amelyet
felhasználtak; olyan h ip o ch o n d er képzelgést, am elynek révén m eg p ró b ál­
tá k elérn i, hogy m a g u k a betegek is az összes á lta lu k érzékelhető tü n e te t
a m asztu rb álás első és legfőbb bűnéhez társítsák . Az orvosi értekezések, a

22 A. Boyer, Legons sur les maladies des as, rédigées en un traité complet de ces maladies,
I, XI [1802-1803], 344. o.
23 L.-.I. Sanson, „Amaurose”, In D ictionn aire de m édecin e et de Chirurgie p ra tiq u e s, II,
Párizs, 1829,83-119. o.
24 A. Searpa, Traité pratique de maladies des yeux, ou Experiences el Observations sur les
maladies qui affectent ces Organes, II, (francia ford.), Párizs, 1802, 242-243. o. (eredeti kiadás:
Saggio di osservazione e di esperienze suile principali malattie degli ocelli, Pavia, 1801).
25 P. Blaud, „Mémoire sur les concrétions I'ihrineuses polypiformes dans les cavités du
coeur”, Revue médicalefrangaise el étrangére. Journal de c,Unique. IV, 1833, 173-188, 331-352. o.
29 A. Portal, Observations sur la nature el sur le traitement du rachitisme, Párizs, 1797,224. o.
27 Lisle, „Des pertes seminales et de leur influence sur la production de la l'olie”, Annales
médicopsychologiques, 1851, III, 333. ésskk. o.
28 Az idézett irodalommal kapcsolatban lásd L. Deslandes, De l’onanisme..., i. m. 152-153,
159, 162-103, 189,198, 220, 221,223, 243-244,254-255. o.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 237

propagandaanyagok, prospektusok stb. egész irodalm ában jelen van az az

iro d alm i m űfaj, am elyet a „beteg által íro tt levélnek” nev ezh etü n k . Vajon
az orvosok írták-e, ők ta lálták -e ki e leveleket? Némelyeket bizonyosan ők
írták , például azokat, am elyeket Tissot publikált; mások nyilvánvalóan e re ­
detiek. Egy egész iro d alm i m űfajról van szó, a m asztu rb áló egyén kicsiny
önéletírásáról, amely teljes egészében a saját testére koncentrál, a testének,
a betegségeinek a tö rtén etére, az érzéseire, a különböző, igen aprólékosan
tagiak, a gyerekkora, de legalábbis a serdülőkora óta m egjelenő zavaraira,
egészen addig a pillanatig, am íg m indezeket meg nem vallja.29 Csak egyet­
len példát idézek Rosier könyvéből, am ely a Les habitudes secretes chez les
fem m es (A nők titkos szokásai) cím et viseli. ím e a szöveg (valójában férfi
írta , de ez m ost nem érdekes): „Ez a szokás a legborzalm asabb helyzetbe
taszított. A legkisebb rem ényem sincs rá, hogy még éljek néhány évet. M in­
dennap rém ület fog el. Látom a halált nagy léptekkel közeledni [...]. Amióta
[rossz szokásom ra szert tettem ; M.F.], olyan gyengeség k erített h atalm ába,
am ely egyre csak fokozódott. Reggel, am iko r felkeltem [...] szédület fogott
el. V égtagjaim összes íz ü le te egy rázkódó csontvázéhoz hasonló zajt h a l­
latott. Néhány hónappal később [...] reggel, az ágyból kikelve, m indig vért
köptem , és az orrom ból is v é r ered t, vagy folyékony vagy ré szb en alvadt
form ában. Olyan idegroham aim voltak, amelyek nem tették lehetővé, hogy
m eg m o z d ítsa m a k a r ja im a t. Sokszor sz é d ü lte m , és n é h a fájt a szívem .
A belőlem távozó vér m en n y iség e [...] egyre csak növekszik [és rá a d á su l
egy kicsit náth ás is vagyok! M. F.].”3°
Azaz adva van egyfelől a totális betegség tudom ányos konfabulációja;
m ásodszor a m asztu rb á lás k ó roktani kódolása a leginkább m egalapozott
nozográfiai kategóriák szerint; végül pedig, m aguk az orvosok ú tm u tatása
és v ezetése nyom án, eg y fajta h ip o ch o n d er tem atik a sz e rv e z ő d ik m eg a
m aszturbálás hatásainak szom atizálásán keresztül a beteg diskurzusában,

29 Az Onaniához és a Tissot által közölt levelekhez még hozzávehetjük J.-L. Doussin-

Dubreuil gyűjteményét: Lettres sur les dangers de l’onanisme, el Conseils relatifs au lraileme.nl
des maladies qui en resultent. Ouvrage utile aux peres deJamille et aux instituteurs, Párizs,
1806; nő, Nouveau Manuel sur les dangers de l’onanisme..., i. m. (.1. Morin állal átnézett, javított
és bővített kiadás).
50 Foucault a harmadik kiadást használja: Rozier, Des habitudes secretes ou des maladies
produites par l’onanisme chez les femmes, Párizs, 1850, 81-82. o. (Akét előző kiadás különböző
címekkel jelent meg, azonban tartalmukban azonosak: Lettres médicales et morales, Párizs,
1822; Des habitudes secretes ou de l’onanisme chez lesfemmes. Lettres médicales, aiiecdotiques
et morales ä une. jeune malade et ä une mire, dédiées aux meres defamille et aux mattresses de
pensions, Párizs, 1825.)
238 MICHEL FOUCAULT

létezésében, érzéseiben és testében.’1E gyáltalán nem azt akarom m ondani,

hogy a m a sz tu rb á lá st á tirá n y íto ttá k vagy á tü lte tté k volna a b ű n m o rális
regiszterére. E llenkezőleg, az t láthatjuk, hogy ezen a kam pányon keresztül
szom atizálják a m a sz tu rb á lá st, am it - de legalábbis a h atása it - az orvosok
u tasítására szilárdan a te sth e z kapcsolnak, s m ég a szubjektum ok d isk u r­
zu sá b an és ta p a s z ta la tá b a n is így jelenik m eg. E zen e ljárás segítségével,
amely, m int láthatják, s z ilá rd a n le van horgonyozva az orvosi diskurzuson
és gyakorlaton belül, ezen a tudományos konfabuláción keresztül rajzolódik
ki az, am it a gyerm eki sz e x u a litá s, de legalábbis a m asztu rb á lás k im erít­
h etetlen kauzális h a ta lm á n a k nevezhetnénk. S zám om ra úgy tű n ik , hogy
nagyjából a k ö v etk ező k rő l v a n szó. A m a sz tu rb á lá s az orvosok utasítása
nyomán egyfajta diffúz, általán o s, polim orf kórokianként kerül bevezetésre,
am ely lehetővé teszi, hogy hozzákapcsolják - azaz egy bizonyos szexuális
tiltáshoz - a patologikusnak az egész terepét, am ely egészen a halálig terjed.
Ennek alapos igazolását láth atju k ama tényben, hogy ebben az irodalom ban
m in d u n ta la n fe lb u k k a n p é ld á u l az a gondolat, hogy a m a s z tu rb á lá s n a k
ugyan nincsen saját szim ptom atológiája, azonban belőle bárm ilyen betegség
szárm azhat. Szintén m e g ta lá lh a tju k benne a z t a gondolatot, hogy teljesen
kiszám íthatatlan, hogy m ik o r jelentkezik a hatása: egy öregkori betegség is
m inden további nélkül le h e t a gyerm ekkori m a sz tu rb á lá s következm énye.
Sőt, ak i öregen hal m eg, az gyerekkori m a sz tu rb á lá sa következtében hal
m eg, szervezetének e g y fa jta túlságosan korai k im e rü lé se m iatt. A m asz­
tu rb álá s az összes b e te g sé g okává, egyfajta u n iv erz ális k au zalitássá kezd
v á ln i.’2 A gy erm ek, a k i n e m i szerv éh ez n y ú l, eg ész é le té t k o ck á ra teszi
egyszer és m in d en k o rra , a n é lk ü l hogy - legy en b á r viszonylag idősebb és
tudatos - szám o lh atn a a következm ényekkel. Azaz ab b an az időszakban,
am ik o r az an a tó m iai p a to ló g ia éppen felfedezi a káro so d áso k h o z vezető
oksági folyam atokat a te s tb e n , am elyek m eg a la p ítjá k a 19. századi nagy,
klinikai és pozitív orv o stu d o m án y t, ekkor (vagyis a 18. század végén, a 19.
század elején) b o n tak o zik ki a nagy m a sz tu rb á c ió e lle n e s kam pány. Ez a
kam pány a szex ualitás, p o n to sab b an az au to ero tiz m u s és a m asztu rb á lás
31 llozier, Des habitudes secretes..., i. in. 82. o.: „Nem is nőttem, nem is híztam meg. Sovány
vagyok, s elképzelések nélküli. Különösen reggelente, úgy tűnik számomra, mintha a lábaim
nem érnének a földig. Atáplálkozás semmiféle örömet nem okoz. Néha a gyomrom és a vállaim
közölt nyilallik, s egyre nehezebben lélegzőm. Néhány hónap óta végtagjaim szüntelenül re­
megnek, a vérkeringésem ritmusa szerint. Alegenyhébb emelkedő, a legkisebb séta is kifáraszt.
Egésztestemből reszketek, különösen reggel.”
52 Vö. H. Fournier - Bégin, „Masturbation”, in Dictionnaire des sciences medicales, XXXI,
Párizs, 1819, 108.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 239

nyom án egy m ásik orvosi és patogenetikus k au zalitást jelenít m eg, am ely

- a 19. századi nagy k lin ik u so k és patológusok által éppen fe ltá rt o rg a n i­
kus kauzalitáshoz k ép est53 - egyszerre helyettesítő és feltételes sz e re p e t is
játszik. Ugyanis a szex u alitás fogja lehetővé ten n i, hogy m indazt m e g m a ­
g y arázzák , am it egyébként nem lehetséges. Ez eg y ú ttal egy hozzáadódó
k au zalitás is, m inthogy a testhez köthető, látható okokra egyfajta tö rtén e ti
k ó roktant helyez rá, olyan módon, hogy a beteget m agát is felelőssé teszik
a betegségéért: az ért vagy beteg, m ert ezt ak artad ; azért éri baj a tested et,
m ert hozzányúltál.
Term észetesen nem jelent felfedezést m agának a szubjektum nak a saját
betegségéért viselt felelőssége. Ám azt gondolom, hogy ebben a p illan atb an
kettős átalak u láson m egy keresztül. T udjuk, hogy a hagyom ányos orvos­
lásb an , am ely a 18. század végéig uralk o d ó volt, az orvosok m in d ig m eg­
p ró b áltak valam iféle felelősséget tu lajd o n ítan i a betegnek, am i a tü n eteit
és betegségeit illeti, m égpedig az é tre n d e n k eresztü l. Az étre n d tú lzása i,
a m értéktelenség, az elővigyázatlanság te tté k őt felelőssé a b eteg sé g éért.
Most viszont, ennek az általán o s k au z alitá sn ak valam iképp a sze x u alitá s
vagy inkább a m aszturbáció kerül a fókuszába. A régi kérdés helyére: „Mit
m űveltél a testeddel?” lassan k én t az a kérdés kerü l, hogy: „Mit c s in á ltá l a
kezeddel?” A m ásik oldalról - éppen, am ik o r a beteg a saját b ete g sé g é é rt
v ise lt felelőssége az á lta lá n o ssá g b a n é r te tt é tre n d rő l az e g y e d isé g éb en
vett m aszturbációra h á ra m lik - a sze x u alitá sért viselt felelősség, am elyet
addig, a 18. századi orvostudom ányban, a nem i betegségek, éspedig csakis
a nem i betegségek esetében ism ertek el, és k izárólag ezekhez kapcsoltak,
az összes betegségre kiterjeszkedik. Most az autoerotizm us felfedezése és a
betegségért tulajdonított felelősség áthatják egym ást: ez az önpatologizáció.
Azaz a g y erm ekkort teszik felelőssé a b eteg sé g ért, s a 19. század e z t nem
fogja elfeledni.
Nos, ezen általános kóroktan, a m asztu rh álásn ak tulajdonított kauzális
erő révén a gyerek felelőssé válik egész é le té é rt, m inden b e te g sé g é é rt, a
h aláláv al bezárólag. Ha felelőssé is válik, de vajon egyúttal b ű n ö ssé is? Ez
a m ásodik pont, am elyet szeretnék kiem elni. Szám om ra úgy tű n ik , hogy a
keresztes hadjáratot vezető em berek nagyon is hangsúlyozták a z t a tényt,
hogy a gyerm eket nem lehet igazándiból bűnösnek tartan i a m asztu rb á lás
m iatt. M iért is nem ? C supán csak azért, m ivel nin cs endogén oka a m asz-
35 Vö. Michel Foucault, Naissance de la ('Unique, i. ni. 125-176. o. (Magyarul: Elmebetegség
és pszichológia / A klinikai orvoslás születése, i. in. 258-265. o.)
240 MICHEL FOUCAULT

tu rb álásn ak . T erm észetesen a pubertás, a testn ed v ek erre az életkorra jel­

lem ző hevültsége, a n em i szervek kifejlődése, a nedvek felgyűlése, a feszítő
é r z e t a h asfalb an , az id e g re n d s z e r á ltalán o s irritá lh a tó s á g a m in d -m in d
m ag y arázato t ad h a t a r r a , hogy a gyerm ek m ié rt m asztu rb ál, u g y an ak k o r
m a g á n a k a fejlődő g y e rm e k n e k a term észetét fel kell m enteni a m asztu r-
b áció bűne alól. De m á r R ousseau is m egm ondta: nem a term észetről, h a ­
n em a példakövetésről v an szó.54 Ezért am ik o r a korabeli orvosok felvetik
a m asztu rb áció k é rd é sé t, azt a tényt han g sú ly o zzák , hogy nin csen köze a
term é sz etes fejlődéshez, a p u b e rtá s term é sz etes k ialakulásához, s e rre a
legjobb bizonyíték, h o g y h a m a ra b b jelentkezik. A 18. század végétől pedig
re n d sz e re se n jó n é h á n y m egfigyelés születik a p u b e rtá s előtti, sőt a kicsi
gyermekek m aszturbációjával kapcsolatban is. M oreau de la Sarthe megfigyelt
két hétéves kislányt, a m in t m aszturbáltak.35*R ozier 1812-ben megfigyelt egy
hétéves, értelm i fogyatékos lán y t a Sévres utcai gyerm ekm enhelyen, am in t
m aszturbált.36 Sabatier fiatal lányokat kérdezett ki, akik bevallották, hogy m ár
hatéves koruk előtt is m asztu rb á lta k .37 Cerise 1836-ban, a Médecin des salles
d ’a sile (M enhelyek orvosa) cím ű írásában a következőket írja: „R ét-három
éves gyerm ekeket lá th a ttu n k egy m enhelyen [és m ásutt), belefeledkezve a
teljes m érték b en a u to m a tik u s cselekvésekbe, s ez m in th a egy különleges
érzék en y ség előjele le tt v o ln a.”38 Végül pedig R ourge M émento du pere de
fa m ille (A c sa lá d a p á k n a k szá n t em lékeztető) cím ű könyvében ezt írja: „A
g y erm ekeket m á r a bölcsőtől fogva felügyelni k ell.”39
Pontosan azért tu la jd o n íta n a k jelentőséget a p u b e rtá s előtti m a sz tu r-
b á lá sn a k , mivel s z e re tn é k felm en ten i a g y erm ek et, legalábbis a gyerm ek
term é sz etét a m a sz tu rb á lá s alól, holott, bizonyos értelem ben, em iatt fele-

54 Lásd megfigyeléseit in Confessions és Émile, (J.-J. Rousseau, Oeuvres completes, ß. Ganebin

-M. Raymond szerk., Párizs, I, 1959, 66-67. o.; IV, 1999, 665. o.).
35 Rozier, Des habitudes secretes..., i. m. 192-195. o.: „Moreau de ia Sarthe professzor számol
be róla, hogy alkalma volt megfigyelni kél hétéves kislányt, akik számára a bűnös nemtörő­
dömség lehetővé tette, hogy önmagukat izgassák, amely tevékenységnek a gyakorisága és
hevessége határozta meg a rákövetkező kimerülés és sorvadás mértékét.”
M Uo. 195. o.: „Végül magam is láttam Párizsban, az 1812. évben, a Sévres utcai Gyer-
mekmenbelyen, egy szintén hétéves kislányt, akit ez a bajiam már a legnagyobb mértékben a
hatalmába kerített. Szinte az összes intellektuális képességnek a híján volt.”
■ 5758 Sabatier megfigyeléséről lásd uo. 192. o.: „Amiket láttam e bűn következményei közül, azok
között a legborzalmasabb a bütykökkel borított gerinc. Véleményemet mindig alap nélkülinek
gondolták, tekintettel a betegek igen fiatal korára; ám a nemrégiben nekem tett vallomások
alapján a tudomásomra jutott, miszerint sokan már a hatodik évük előtt ebbe a bűnbe esnek.”
58 L.-A.-Ph. Cerise, Le Médecin des salles d’asile, ou Manuel d’hygiéne el d’éducation physique
de l’enfance, destine aux tnédecins el aux directeurs de rés élablissemenls el pouvant servir aux
mérés defamille, Párizs, 1856, 72. o.
" .1. 11. de Bourge, Le Mémento du pere defamille..., i. in. 5-14. o.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 241

lös m in d a z é rt, am i vele tö rté n n i log. A kkor tehát k in ek tu lajd o n íth a tó a

m asztu rb álás bűne? A külső, esetleges esem ényeknek, azaz a véletlennek.
Simon doktor 1827-ben, a Traité d ’hygiéne appliquée á la jeunesse (É rte k e ­
zés a fiatalság ra alk alm azo tt higiéniáról) cím ű könyvében a következőket
mondja: „G yakran a legkorábbi életkortól fogva, négy-öt éves kor táján , de
néha m ég h am arab b is, a gyerm ekeket, a k ik o tthonukhoz van n ak kötve,
[először is] a véletlen vagy valam iféle bizsergetés vezeti ahhoz, hogy nem i
szerveikhez nyúljanak. A futólagos dörzsölésből szárm azó izgalom m iatt oda
gyűlik a vér, s idegi hevületet is kivált, valam int időlegesen m egváltoztatja a
szerv form áját, am i pedig a kíváncsiságot kelti fel.”40 Láthatják, véletlenről,
esetleges és tisztán m ech an ik u s m ozdulatról van szó, am elyben a gyönyör
nem játszik szerepet. Az egyetlen m ozzanat, am ikor m egjelenik a psziché,
a kíváncsiság. Ám nem a véletlenre hivatkoznak a legtöbbször. A m a s z tu r­
bálás leggyakrabban em leg etett oka e k eresztes h ad járat során a csábítás,
m égpedig a felnőtt általi elcsábítás: a b ű n k ívülről érkezik. Malo ab b a n a
szövegben, amely Le Tissot moderne (A m odern Tissot) cím et viseli, felteszi
a k érd ést: „Vajon leh etség esn ek tartju k -e, hogy egy m asztu rb áló illetővel
való é rin tk e z é s n élk ü l m a g u n k is bűnözővé váljunk? Nem: a tan ácso k , a
félszavak, a bizalm as közlések, a példák keltik fel az effajta szabadosság
gondolatát. Igencsak rom lo tt szívünknek kell ahhoz lennie, hogy képesek
legyünk elképzelni a term észetellenes kicsapongás m egszülető gondolatát,
am elyet m ég m i m a g u n k is alig tu d u n k teljes szö rn y szerű ség éb en m e g ­
h a tá ro z n i.”4' Azaz a term é sz et itt nem játszik sem m iféle szerepet. S vajon
a példák? Lehet, hogy egy nagyobb gyerek szándékosan m utat példát, ám
leg g y ak rab b an a szülők, a nevelők álta li a k a ra tla n és vigyázatlan in g e r­
lésről v an szó a m o sd atás során, ezek rő l az „óvatlan és csiklandó k ez ek ­
ről” - ahogy az egy szövegben szerepel.42 A zonban ezzel szem ben például
a gyerm ekeket altató d ajk ák esetében ak aratlag o s izgatásról van szó, am i
sokkal in k áb b p erv erz , m in tsem elővigyázatlan. A cselédek, a ta n ító k , a
ta n á ro k részérő l eg y sz erű e n csáb ításró l van szó. A m asztu rb á ció ellen es
k am p án y m á r igen k o rá n , a kezdetektől fogva a gy erm ek felnőttek álta li
elcsá b ítá sa ellen irá n y u l; sőt, nem is a n n y ira a felnőttek általi, h a n e m a

,0 |K.J Simon [de Metz], Traité d’hygiéne appliquée á la jeunesse, Párizs, 1827, 155. o.
41 Ch. Malo, Le Tissot moderne, ou Reflexions morales et nouvelles sur Tonanisme, suivies
des moyens de le prévenir chez les deux sexes, Párizs, 1815, 11-12. o.
42 Lehet, hogy a következő műről van szó: E. Józan, D’une causefrequente etpeu connue
d’épuisemenlpré.mature, Párizs, 1858, 22. o.: „A gyermekek a dajkák kezei között nincsenek
megóvva a veszélytől.”
242 MICHEL FOUCAULT

közvetlen környezet: a k o rsz a k b a n a h á z n é p e t alkotó, különböző státuszú

személyek általi csábítás ellen. A cseléd, a házvezetőnő, a tanító, a nagybá­
csi, a nagynéni, az u n o k atestv é rek stb. fognak beékelődni a szülők erénye
és a gy erm ek te rm é sz e te s á r ta tla n s á g a közé, s ők hozzák be a p erv erzió
d im en zió ját. D e sla n d e s m é g 1835-ben is e z t m ondja: „K ülönösen a nő i
cselédektől óvakodjunk; [m inthogy] az ő g o n d jaik ra van n ak bízva a fiatal
g y erm ek ek , s g y a k ra n b e n n ü k k eresik a k á r té r íté s t k é n y sz e rű h ajad o n
állap o tu k ért.”43 A m a sz tu rb á lá s eredete te h á t a felnőttek gyerm ekek irán ii
vágya. A ndrieux egy o ly an p éld át em lít, am ely et az u tá n az egész korabeli
irodalom átvesz, ezért e n g e d jé k meg, hogy felolvassam önöknek. Egyfajta
v ég le te s, de le g a lá b b is m e s e s z e r ű e lb e s z é lé s t tesz m eg az alap v e tő b i­
z a lm a tla n sá g e re d e tp o n tjá v á ; vagy ta lá n in k á b b csak kijelöli a kam p án y
célját, am ely a - szó tá g é rte lm é b e n v ett - cseléd ek ellen irá n y u l. E zeket
a családi köztes fig u rá k a t célozza. Egy k islá n y csak sorvadozott a dajkája
m ellett. A szülők n y u g ta la n k o d ta k . Egyik nap, belépve abba a helyiségbe,
ah o l a d ajka ta rtó z k o d o tt, n a g y h a ra g ra g e rje d te k , „a m ik o r is ezt a sz e ­
re n c sé tle n t [a d ajkáról v a n szó, M. F.] tik k a d ta n , m o zd u latlan u l ta lá ltá k ,
rajta a csecsemővel, aki erő teljes szívó tevékenységet kifejtve, szükségképp
h a s z ta la n m ódon k u ta tta a táplálékot, am it c sa k a m ellek a d h a tta k volna
m eg neki!!!”44 Vagyis a cseléd ek tő l kell ta rta n i. Az ördög a gyerm ek m ellett
lakozik, a felnőtt fo rm á já t öltve, elsősorban a közvetítő felnőtt szem élyét.
K övetkezésképp so k k a l in k á b b a h áz k ö ztes és egészségtelen te ré t te ­
k in tik bűnösnek, m int a gyerm eket, ám ez végső soron a szülők bűnösségét
jelenti: ezek a véletlenek a z é rt tö rtén n ek , m ivel nem a k a rn a k közvetlenül
ők m ag u k tö rő d n i a g y e rm e k e k k e l. A gondoskodás és a figyelem hiánya,
lu s ta s á g u k , n y u g alo m i r á n t i v á g y u k k é rd ő je le z ő d ik m eg a g y erm e k ek
m aszturbálásában. Nem le tt volna más dolguk, csak hogy jelen legyenek és
figyeljenek. Ebben az é rte le m b e n - s ez jelenti a kam pány h arm a d ik fontos
pontját - teljes term észetességgel érkezünk a szülők, illetve a családi téren
b elü li szü lő -g y erm ek v iszo n y m eg k érd ő jelező d éséh ez. A szülőket ebben
a g y erm ekek m a s z tu rb á lá s a ellen i k a m p á n y b a n egyszerre b u zd ítják , de

" L. Deslandes, De l’onanisme..., i. in. 516. o. Ugyanez a szerző kibontja a kérdést in Manuel
d’hygiéne publique et privée, ou Précis élémentaire des connaissances relatives ä la conservation de
la satué el au per/ectionnement physique et moral des homines, Párizs, 1827, 499-503, 513-519. 0 .
44 L. Deslandes említi az esetet, in De l’onanisme..., i. in. 516-517. 0 ., amelynek hitelessé­
gét .1. Andrieux garantálja, aki szerkesztője a következő könyveknek: Annales d’obstétrique,
des maladies des femmes el des eiifants (1842-1844); Enseignement élémentaire universel, ou
Encyclopédie de la jeunesse, Párizs, 1844.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 243

kérdőre is vonják: „Ezek a jelenségek - m ondja Malo amelyek a végtelen­

ségig ism étlődnek, az apákat és az anyákat szükségképp körültekintő[bb]
é teszik .”45 A keresztes h a d já ra t m agukkal a gyerm ekekkel m ondatja ki a
szülők bűnösségét, az összes kim erült m aszturbáló kisgyerek által, akik fél
lábbal a sírban vannak, és akik haláluk p illa n atáb an még egyszer utoljára
szü leik felé fordulnak, és úgy szólnak hozzájuk, m int egyikőjük ab ban a
levélben, am elyet D oussin-D ubreuil közölt: „M ennyire b arb á ro k is [...] a
szü lő k , a tan ító k , a b aráto k , a k ik n em figy elm eztettek a r ra a v eszély re,
am elyhez ez a bűn vezet.” Rozier pedig ezt írja: „A szülők [...], akik vétkes
gondatlanságuknál fogva hagyják, hogy gyerm ekeik olyan bűnbe hulljanak,
am ely elveszejti őket, vajon nem kén y szerü ln ek -e m eg h allan i egy napon
az utolsó bű n éb e belepusztuló gyerm ek k étség b eesett kiáltását: »Legyen
átkozott, aki engem elveszejtett!«”*6
A h arm ad ik fontos elem e e kam pánynak, hogy m egkövetelik a családi
té r újfajta m eg szerv ezését, újfajta fizikai felépítését: az összes közvetítő
szem ély eltávolítását, ha lehetséges, a cseléd ek k iik tatását, de legalábbis
szoros felügyeletét. Az ideális m egoldás te h á t a szexuálisan steril családi
té rb e n élő m agányos gyerm ek. „Ha m e g te h e tn é n k , hogy egy k islán y n ak
nem adunk m ás társaságot, m in t a babáját - m ondja Deslandes -, vagy egy
kisfiú n ak m ást <...>, m in t a lovait, katonáit és dobját, úgy helyesen csele­
kednénk. Ez az elszigetelt állapot végtelenül előnyös lenne a szá m u k ra.”47
Ha úgy tetszik, az az ideális helyzet, ha egyedül van a gyerm ek a babájával
és a dobjával. Ideális, ám m eg v aló síth atatlan . A családi té r a sza k ad atlan
felügyelet tere kell hogy legyen. A gyerm ekeket felügyelni kell m osdáskor,
lefekvéskor, felkeléskor és á lm u k b a n is. A szü lő k n ek m in d ig lesb en kell
á lln iu k a g y e rm e k e k k ö rü l, ru h á ik , te s tü k k ö rü l. A g y e rm e k te s té n e k
szüntelen figyelm ük tárg y át kell képeznie. Ez a felnőtt első feladata. Ezt a
te stet úgy kell olvasniuk a szülőknek, m in t egy cím ert vagy m in t a m asz-
tu rb álá s lehetséges jeleinek a terepét. Ha a gyerm ek arcbőre színtelen, ha
orcája hervadozik, ha a szemöldöke kékes vagy lilás, ha tekintete fáradtságot
tü k rö z, ha fáradt vagy egykedvű benyom ást kelt, am ikor kikel az ágyból,
úgy az ok ism ert: a m asztu rb á lás. E zért szü k ség es a felnőttek jelen léte a
fontos és veszélyes p illa n ato k b an , vagyis am ik o r a gyerekek lefekszenek
vagy felk eln ek . A sz ü lő k n e k sz in té n jó n é h á n y csap d át kell á llíta n iu k ,

45 Ch. Malo, Le Tissot moderne,..., i. m. 11. o.

48 Alevelet Foucault Roziéi' munkája alapján idézi: Des habitudes secretes..., i. in. 194-193. o.
47 Nem tudtuk azonosítani a forrást.
244 MICHEL FOUCAULT

amelyeknek köszönhetően rajtakaphatják a gyerm eket abban a pillanatban,

am ik o r vétkezik, vagy in k áb b azt kellene m ondani: am ikor m egterem ti az
összes jövendő b e te g sé g é n e k elvét. D eslan d es a következő tan ác so t adja
a szülőknek: „T a rtsáto k szem m el azt, aki a h o m ály t és a m agányt k eresi,
a k i g y ak ran m a ra d e g y e d ü l, a n é lk ü l hogy h ih e tő e n be tu d n a sz á m o ln i
elszigeteltsége m o tív u m a iró l. Az éb erség n ek elsősorban azon p illa n ato k ­
ra k ell irá n y u ln iu k , a m e ly e k a n a p n y u g tá t k ö v etik , illetv e m eg elő zik a
napfelkeltét; a m a sz tu rb á ló t különösen ekkor lehet rajtakapni. Gyanús, h a
a kezei soha sem ló g n a k ki az ágyból, és h a á lta lá b a n szereti a ta k a ró alá
bú jtatn i a fejét. Ha alig h o g y lefeküdt, s m á r látszólag mély álom ba m erü lt:
e k ö rü lm én y a g y a k o rlo tt szem élyt ó v ato sság ra in ti, jó lleh et azok k ö zül
való, am elyek a s z ü lő k e t a leg in k áb b m e g n y u g tatják . [...] Ekkor h irte le n
lerán tju k a tak aró t a fiatalem b errő l, és kezeit - am ennyiben nem volt ideje
őket áthelyezni - azo n a szerven vagy a n n a k a közelében látjuk, am ellyel
veszélyes tevékenységét űzi. Lehet, hogy a hím vesszőt erekcióban találju k ,
vagy megleljük az im én ti önkielégítés nyomait: az önkielégítés felism erhető
az ágyból áradó különös szagról vagy arról, am i az ujjakat borítja be. Álta­
lánosságban, ne b ízzu n k m eg azokban a fiatalem berekben, akik az ágyban
fekve vagy álm u k b an g y a k ra n úgy helyezik a kezüket, am in t leírtam [...].
T ehát helyes, ha a sperm anyom okal az o n án ia egyértelm ű bizonyítékának
tekintjük, am ennyiben az illető még nem érte el a nem i érettséget, illetve e
szokás nagyon valószínű jeleinek, m ikor idősebb fiatalem berekről van szó.”4-8
E ln ézést, hogy id é z e m m in d e z e k e t a ré s z le te k e t (m égpedig B erg so n
p o rtré ja alatt!4“), ám a z t gondolom , hogy itt am a 19. és 20. századi csa lá d i
d ra m a tu rg ia b e v e z e té s é rő l v an szó, a m it m in d a n n y ia n jól ism e rü n k : a
c s a lá d i ko m éd ia és tr a g é d ia k icsin y s z ín h á z á ró l, ág y a iv a l, lep ed ő iv el,
az éjszakával, a lá m p á k k a l, a lábujjhegyen s e tte n k e d é sse l, a szagokkal,
a g o n dosan m e g v iz sg á lt á g y n e m ű foltjaival; m in d a z o n d ra m a tu rg iá ró l,
am ely a felnőtt k ív án csiság á t végtelen m ódon a gyerm ek testéhez közelíti.
Ez a gyönyör ap rólékos szim p to m ato ló g iája. A szülő a gyerm ek te stéh e z
való eg y re szo rosab b k ö z e le d é sé b e n , a m ik o r is ez a te s t a gyönyör á lla ­
po táb an van, fe lle lh e tjü k azt az utasítást, am ely szim m etrik u s a gyerm ek
e g y e d ü llé té t e lre n d e lő - á lta la m az im é n t m á r e m líte tt - u ta s ítá s s a l, s
am ely a felnőtt k ö zv etlen fizik ai jelen létét ren d eli el a gyerm ek m ellett, a489

L. Deslandes, De l’onanisme..., i. m. 569-372. o.

48
Michel Foucault előadása egy olyan teremben hangzott el, ahol Henri Bergson arcképe
49
lógott a falon, aki maga is a College de France professzora voll.
 1Ö75. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 245

közelében, illetve szinte m ag án a gyerm eken. Ha szükséges, m ondják az

olyan orvosok, m in t D eslandes, együtt kell aludni a fiatal m aszturbálóval,
hogy m aszturbálásában m egakadályozzuk, ugyanabban a szobában, esetleg
ugyanabban az ágyban.5"
Létezik jó néhány tech n ik a, am i a rra szolgál, hogy szorosabban kössék
össze a szülő testét a gyermek gyönyör állapotában lévő testével, avagy azzal
a gy erm ek i testtel, am elyet m eg kell akadályozni abban, hogy a gyönyör
állapotába jusson. Ezért kellett úgy aludniuk a gyermekeknek, hogy kezeiket
lekötözték, illetve a felnőtt kezéhez hozzákötözték egy zsin ó rral. így h a a
gyermek mozgatta a kezeit, a felnőtt fölébredt. Van például egy olyan történet,
hogy egy k am asz - bátyja szo b ájáb an - a k ezeit önszántából egy szék h ez
k ö löztette. E zen a széken a lu d t, am ely rő l p edig kis c se n g e tty ű k ló g tak ;
am int álm áb an m egm ozdította a kezeit, hogy m aszturbáljon, a csengettyűk
m egszólaltak, s a bátyja fölébredt.5051 Szintén létezik az a Rozier által elm esélt
történet, am ik o r is az in tern á tu s vezetőjének feltűnik, hogy az egyik fiatal
növendéklánynak van egy „titkos szokása”. A vezető „beleborzong”. „Ettől a
pillanattól” fogva elhatározza, hogy m egosztja „éjszaka a fekvőhelyét a beteg
leánnyal; n ap p al pedig egy p illa n a tra sem veszti szem elől”. így, „n éh án y
hónappal később”, (a kolostor vagy az in tern átu s) vezetője m á r á tad h a tja a
fiatal növendéket szüleinek, akik im m ár büszkén m utathatják m eg a világ­
nak e fiatal nőt, akiben buzog „a szellem , az egészség és az értelem ; vagyis
igen szeretetrem éltó hölgy”!52*Úgy vélem , m indezen in fan tilizm u s m ögött
egy igen fontos tem atika h ú zó d ik m eg. E zt pedig az az u tasítás jelzi, hogy
a szü lő k te s té t a gyerm ekek te sté re kell ap p lik áln i közvetlen és á lla n d ó
jelleggel. E ltűnnek a közvetítő személyek; ám pozitív term in u so k b an ez azt
jelenti, hogy a gyerm ekek te sté re a szülők teste felügyel, egyfajta te st test
elleni küzdelem ben. Végtelen közeledés, érintkezés, szinte összekeveredés
ez; a testek kötelező egym áshoz ig azításáró l van szó; a tekintet, a jelenlét,
a szom szédosság, az érin tk e zés kötelezettségéről. Rozier az im én t idézett
példát a következőképpen kom m entálja: „Az anya, m ondhatni, beteg leánya
b u rkává, árnyékává válik. A m ikor valam ilyen veszély fenyegeti az e rsz é ­
nyes k icsin y eit [azt hiszem , v alam i k en g u ru félére utal; M. F.], a k k o r nem
csupán aggódik értük, h an e m egyenesen az erszényébe is helyezi őket.”55

50 Vő. L. Deslandes, De l’onanisme..., i. in. 535.

51 Nem azonosítottuk a forrást.
52 Rozier, Des habitudes secrétes..., i. in. 229-230. o.
55 Uo. 230. o.
24(5 MICHEL FOUCAULT

A gyerm ek testének b e b u rk o lá sa a szülő testével: úgy vélem , hogy azon a

ponton vagyunk, a m ik o r is feltáru l a m anőver, avagy a keresztes h ad járat
középponti célja (és e ln é z é s ü k e t kérem a h o sszú k itérő é rt, az u g rá so k ért
és az ism étlésekért). A zaz egy új családi test létre h o zásáró l van szó.
Az a ris z to k ra ta és a p o lg á ri család (m in th o g y a k a m p á n y p o n to s a n
ezen c s a lá d fo rm á k ra k o rlá to z ó d ik ) a 18. sz á z a d kö zep éig e lső re n d ű e n
kapcsolatok valam iféle e g y ü ttese volt, felm enői, leszárm azási, generációs,
u n okatestvéri, életk o ro k közötti, szövetségi viszonyok nyalábja, am elyek
illeszkedtek a rokonság átörökítésének, illetve a társa d alm i javak és stá tu ­
szok fel- és k io sztásán ak sém áihoz. A szex u ális tiltások elsősorban ezekre
a viszonyokra v o n atk o zta k . Ami viszont m ost k eletkezik, az a család egy­
fajta korlátozott, kem ény, szu b sztan ciális, sz ilá rd , testi és affektiv m agja:
a n u k leáris család a v iszo n y o k alkotta csa lá d helyett, a saját - a szülők és
a gyerm ekek közötti k ö z v e tle n viszonyok á lta l teljes egészében betöltött
testi, affektiv és s z e x u á lis - terével eg y etem b en . Vagyis n em azt ak a ro m
m o n d an i, hogy a g y e rm e k üldözött és tilto tt s z e x u a litá s a v alam ik ép p a
h a tá ro lt, a h á z a s p á rra v a g y a szü lő k re a lap o z ó d ó csa lá d 19. századi ki-
form álódásának a k ö v etkezm énye lenne. E llenkezőleg, azt fogom állítan i,
hogy ez a gyerm eki sze x u a litá s volt az egyik konstitutív eleme. A gyerm eki
szexualitás, p o n tosabban a gyerm eki m a sz tu rb á lá s k itü n te té se és a gyer­
meki test szexuális veszélyként való láttatása alapján adták ki azt a kötelező
érvényű p arancsot a sz ü lő k n e k , hogy re d u k á ljá k a h áznép nagy, polim orf
és veszélyes terét, illetve hogy egyesüljenek egyetlen testben gyerm ekeik­
kel, sarjaik k al, am ely te s te t a gyerm eki sze x u a litá ssa l, autoerotizm ussal
és a m asztu rb á lá ssa l v aló foglalkozás ta rtja össze: szü lő k , felügyeljétek
izgatott lányaitokat m eg fiaitok erekcióit, ekképp válhattok igazán és teljes
m értékben szülőkké! Ne felejtsü k el a Rozier által leírt erszényes képét. Egy
k en g u ru -család lé tre h o z á sá ró l van szó: a gy erm ek teste a család testének
a m agjává válik. A se rd ü lő langyos és g y an ú s ágya k ö rü l szilárdul m eg a
kicsiny család. Amit a c s a lá d a szülő-gyerm ek viszonnyal kapcsolatos nagy
vagy kicsi - ahogy te ts z ik - k u ltu rá lis z a v a ra d o tts á g á n a k n ev e zh etü n k ,
a n n a k eszköze, elem e, k o n stitu á ló vektora a g y erm e k szexualizált avagy
autoerotizált testének a kiem elése lesz. A gyerm ek nem társas szexualitása,
au lo ero tizm u sa válik a ta p a d á s i pontjává a szü lő i kötelességeknek, m u ­
lasztásnak, h atalo m n ak , gondoskodásnak, fizikai jelenlétnek, ez a szilárd
és szolidáris család lé tre jö tté n e k egyik tényezője, a testi és érzelm i alapú
kiscsaládénak, amely p ersze a családhálózat közepén alakul ki, de egyúttal
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 247

a k árára is, s amely m egalkotja a nukleáris családot testében, flzikai-affektív

és fizik ai-szex uális szub sztan ciájáb an . N agyon is lehetséges (legalábbis
ezt feltételezem ), hogy tö rtén e tileg a nagy, kapcsolatokon alapuló család,
am elyet az engedélyezett és a tiltott viszonyok alkotnak, az incesztus tiltása
alapján jött létre. Ezzel szem ben az érzelm i alapú, szilárd, szubsztanciális
k iscsalád , am ely a m i tá rsa d a lm u n k a t jellem zi, és am elynek szü leté sé t a
18. század végén fig y elh etjü k m eg, a gyerm ek te sté t súroló te k in te te k és
m ozdulatok incesztusa alapján szerveződött meg. Ez a m egism erést kedvelő
incesztus, az érintés, a tekintet, a felügyelet incesztusa az, am ely a m odern
család alapjául szolgált.
Természetesen a szülő és a gyermek közötti közvetlen érintkezés, amelyet
oly p arancsolóan írn a k elő ebben a n u k leáris családban, a gyerm ek felett
gyakorolt összes h a ta lm a t a szülőnek juttatja. Nos, ez így is van, m eg nem
is. Ugyanis abban a p illa n atb an , am ikor a szóban forgó keresztes hadjárat
á lta l a szülők sz á m á ra az t tű zik ki, és azt p aran cso lják m eg n e k ik , hogy
v á lla ljá k m a g u k ra g y e rm e k e ik testén e k a p ró lé k o s, ré s z le te k b e m enő,
szin te visszataszító m egfigyelését, nos, éppen ekkor, m égpedig annyiban,
am ennyiben azt szám u k ra előírják, végső soron egészen m ás típ u sú viszo­
nyokhoz és az ellen ő rzés m ás m ódjaihoz irá n y ítjá k őket. A következőket
a k a ro m m o n d ani. A m ik o r így szólnak a szülőkhöz: „Ü gyeljetek nagyon,
hiszen nem tudjátok, m i tö rtén ik gyerm ekeitek testével az ág y b an ”, abban
a p illan atb an , am ik o r a m asztu rb álás ellenőrzését m orális feladatként ír­
ják elő, m int az új család új etikájának szinte első parancsát, ekkor, am int
a r ra em lékeznek, a m asztu rb álást nem az im m oralitás, h an em a betegség
re g isz te ré re helyezik. E gyfajta u n iv erzális gyakorlatot c s in á ln a k belőle,
valam ifajta veszélyes, em bertelen és szörnyszerű „x”-et, amelyből bármilyen
betegség szárm azhat. M égpedig olyan módon, hogy e belső szülői kontrollt,
am elynek gyakorlását az apákra és az an y á k ra kényszerítik, szükségképp
egy külső, orvosi kontrolihoz kapcsolják. A rra biztatják őket, hogy a belső
szülői ellenőrzés form áit, kritériu m ait, beavatkozásának m ódját, döntéseit
orvosi indokokra és tu d ásra alapozzák: azért kell felügyelni a gyermekeket,
m ondják a szülőknek, m ivel betegek lesznek, testü k b en fiziológiai, funk­
cionális, sőt esetleg káro so d ást okozó zavarok tám ad h atn ak , am elyeket az
orvosok jól ism ernek. Azaz a szülő-gyerm ek viszonynak, am ely épp ekkor
szilárd u l meg egyfajta szexuális-testi egységként, egynem űnek kell lennie
az orvo s-b eteg v iszo n n y al; ki kell te rje sz te n ie az o rv o s-b e teg viszonyt.
Szükséges, hogy az apa és az anya, akik oly közel vannak gyerm ekeik tes­
248 M ICHEL FOUCAULT

téhez, akik szó szerin t b eb o rítják saját testükkel a gyerm ek testét, egyúttal
diagnoszták, terapeuták, egészségügyi alkalm azottak is legyenek. Azonban
ez az t is jelenti, bogy a z á lta lu k gyakorolt ellen ő rzés alárendelődik az o r­
vosi, h igiéniai b ea v atk o zásn a k , am ely előtt m eg kell nyílnia, illetve hogy
az első vészjelzésre a k ü lső és tudom ányos orvosi instanciához kell fordul­
n iu k . Más szóval, a b b a n a p illa n a tb a n , am ikor a n u k le á ris család m ag ára
zá ró d ik egy sűrű, érzelm ek szabályozta térben, akkor, a betegség nevében,
olyan racionalitás veszi kezelésbe, am ely egy külső orvosi technológiához,
tu d ásh o z és hatalom hoz kapcsolja. Az új, szubsztanciális, érzelm i alapú és
szex u ális család e g y ú tta l m ed ik a liz á lt család is.
C supán két példával sze retn ék szolgálni a család b ezáródásának folya­
m atát és az új családi té r orvosi racionalitás általi m egm unkálását illetően.
Az első a vallom ás p ro b lé m á ja . A szü lő k n ek fe lü g y e ln iü k , k é m k e d n iü k
kell, lábujjbegyen s e tte n k e d n iü k , fellibbenteniiik a ta k a ró t, |a gyerm ek]
m e lle tt kell alu dniuk; á m a m ik o r felfedezik a bajt, nyom ban az orvoshoz
k e ll fo rd u ln iu k , h o g y g y ó g y ítso n . A gyógyítás a z o n b a n csa k a k k o r lesz
valódi és hatásos, ha a beteg beleegyezik, és részt is vesz benne. A betegnek
el k ell ism ern ie b a já n a k lé te z é sé t; m eg kell é rte n ie következm ényeit; el
kell fogadnia a kezelést. Azaz vallo m ást kell ten n ie. C sakhogy e keresztes
h a d já ra t összes szövegében hangsúlyozzák, hogy a gyerm ek ne a szülőnek
teg y en vallom ást, h a n e m csa k is az orvosnak: „Az összes bizonyíték közül
a v allo m ás m eg sze rzé se a leg fo n to sab b ” - m o n d ja D eslandes. U gyanis a
vallo m ás „m inden k é tsé g e t eloszlat”. „Őszintébbé” teszi, egyúttal „hatéko­
nyabbá az orvos tev ék e n y ség ét”. M egakadályozza a szubjektum ot ab ban,
hogy elutasítsa a kezelést. Az orvosi, illetve „az összes tekintéllyel re n d e l­
kező személyt [...] olyan pozícióba helyezi, amely lehetővé teszi a szám ukra,
hogy egyenesen a cél felé ta rts a n a k , és azt így el is érjé k .”54 Egy L a’M ert
n ev ű angol szerzőnél s z in té n igen érd ek es tá rg y a lá sá t találju k a m a k é r­
d ésnek, hogy a vallo m ást vajon a családorvos vagy a szakorvos előtt kell-e
ten n i. L a’M ert azt a k ö v etk ez tetést vonja le, hogy n e m a családorvos előtt,
m in th o g y ő még túl k ö zel van a család h o z.55 Neki c sa k a kollektív titkok-
54 L. Deslandes, De l’onanisme..., i. ni. 375-576.
55 S. La’Mert, La Preservation personnelle. Traité médical sur les maladies des Organes de
la generation resultant des habitudes cachées, des exces de Jeunesse ou de la contagion; avec
des observations pratiques sur Vimpuissanceprématurée, Párizs, 1847, 50-51. o.: „A szerzőnek
az a vágya, hogy könyve mindazok számára ismertté váljon, akik iskolákat és kollégiumokat
vezetnek, valamint a papság, a szülők és felügyelők, illetve mindazok számára is, akikre a
fiatalság nevelése van bízva. Hasznos lesz a számukra, amennyiben a segítségével felfedezhe-
tik azon egyének titkos szokásait, akikre felügyelniük kell, egyúttal bölcs elővigyázatosságra
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 249

hoz v an köze, m íg az eg y é n i titk o k ró l egy sp e c ia lis tá n a k kell tu d o m á st

szerezn ie. Ebben az iro d alo m b an h o sszan sorak o zn ak a gyógyulás azon
példái, am elyek az o rv o sn a k tett v allo m ásn ak köszönhetó'ek. A gy erm ek
szexualitása, m asztu rb álása tehát a folytonos sziiló'i felügyelet, felism erés
és e lle n ő rz é s tárg y á t k ép ezi. U g y an ak k o r e sze x u a litá s a v a llo m ás és a
d iskurzus tárgya is, egy külső' személy, az orvos jelenlétében. A család- és
a szülő-gyerm ek v iszonyt a családon belül m ed iltalizálják , ám ezzel egy
időben az orvoshoz való viszony külső diszkurzivitásra tesz szert; a szexu­
alitásról a család h a tá ra in belül hallg atn ak , holott, a felügyelet rendszere
révén, teljesen tisztán m egm utatkozik. Azonban ott, ahol felbukkan, nem
szabad róla beszélni. E té r h a tárain túl, az orvos előtt kell kim ondani. Kö­
vetkezésképp a gyerm eki szexualitást a családi kötelékek középpontjába,
a család i hatalom m ech a n ik ájáb a illesztik, ám a szex u alitás k im o n d ását
áth elyezik az orvosi in tézm én y b e és au to ritásb a . A sze x u alitá s az a fajta
dolog, am i csak az o rv osnak m esélhető el. A szexualitás a családon belül
fizikai in ten zitásra tesz szert, míg a családon kívül diszk u rzív m ódon k i­
terje sz tik az orvoslás te re p é re . Az orvostudom ány az, am ely b eszélh et a
szexualitásról, és beszéltetheti a szexualitást, éppen akkor, am ikor a család
- m inthogy ő felügyeli - készteti arra, hogy előbukkanjon.50
Az eszközök problém ája az a m ásik elem , am ely m egm utatja a családi
h atalo m és az orvosi h a ta lo m közötti összeszövődést. A c sa lá d n a k , hogy
m egakadályozza a m aszturbálást, az orvosi tudás továbbítójává kell válnia.
A gyerm eki testtől az orvosi technikáig a család egyszerűen csak váltóként,
illetve transzm issziós szíjként szolgál. Az orvos előírja a gyógymódot a gyer­
m ek szám ára, am it a csa lá d n ak csak a lk alm az n ia kell. E gyógym ódokból

indíthatja őket, hogy ezeket megelőzzék, avagy továbbélésüket megakadályozzák. Azok közül,
akik önmagukat kizárólag a szexuális betegségek kezelésének szentelték, kevesen vannak,
akik ne lennének mélyen meggyőződve a maszturbálás bűnének általános mivoltáról. De
vajon maguk az egyszerű orvosok kételkednek-e benne? Tagadják-e? ők azok, akik az összes
ember közül a legkevésbé képesek ezt felfogni, illetve akikre csak legutolsósorban bíznánk
az ilyesfajta szokások titkát. Acsaládorvos talán birtokában van a családi titkoknak, ismerheti
egy egész család örökletes hajlamait, ám egészen más dolog az egyéni titkok megismerése,
vagy ama vallomás befogadása, amelyet sem egy apa, sem egy anya, sem egy báty, sem pedig
egy nővér előtt nem hangozhatna el. Aközönséges családorvos, akihez ilyen esetben sohasem
fordulnak, éspedig joggal, ugyanolyan tudatlan ezen ártalmas szokások elterjedtségével kap­
csolatban, mint az általuk megkívánt kezelést illetően.” Ezt a munkát, amelyet anatómiai tablók
illusztrálnak, a huszonkettedik angol kiadás alapján fordították franciára. (Eredeti kiadás:
SelfPreservation. Apopular inquiry into the (...) causes of obscure disorders of the generative
system, Manchester, 1841.)
58 Vö. Michel Foucault, La Volonté de savoir, i. in. 145-147. o. (Magyarul: A tudás akarása,
i. m. 115-114. o.)
250 MICHEL FOUCAULT

jó n éh á n y felbukkan e z e k b e n a p ro sp e k tu so k b a n és orvosi szövegekben,

am ely e k rő l m á r b e sz é lte m . O tt v a n n a k az a lu l re d ő n n y e l ellátott, n e v e ­
zetes h álóingek, am ely e k k el m ég ta lá n önök is talá lk o z ta k ; ott v a n n a k a
fű ző k vagy a pólyák. D e lé te z ik a h íre s Jalad e-L affo n t-ö v , am elyet több
év tized en át a lk a lm a z ta k , s am elyhez egy, az a lte s tre helyezhető, fém ből
készült páncéling is h o zzátarto zik , míg a fiúk szám ára készült változatában
egy kis, b elülről b á rso n n y a l b élelt fém cső is a ré sz é t képezi, a szélein kis
ly u k ak k al, a vizelési elő seg íten d ő . Az övét h eten te csu p á n egyszer nyitot­
tá k ki, a szü lő k je le n lé té b e n véve le a la k a to k a t, hogy m e g m o sd assák a
kisfiút. F ra n c ia o rsz á g b a n , a 19. század elején, ezt az övét a lk a lm a z tá k a
leggyakrahlinn.57*Léteztek m ech an ik u s eszközök is, m int például a Wender-
féle pálca, am elyet 1811-ben ta lá lta k fel, s am ely következőképpen néz ki.
F ogunk egy kis p álcát, k e tté h a s ítju k egy bizonyos pontig, k ifú rju k , m ajd
a fiú h ím v esszejére h e ly e z z ü k , és az egészet átk ö tjü k . Ez pedig, m ondja
W ender, elegendő a h h o z , hogy távol ta rtsu k a kéjes é rz e te k e t.38 A sebész
L allem an d azt javasolta, b o g y egy szondát helyezzenek állan d ó jelleggel
a fiúk húgycsövébe. L a lle m a n d a ig. század legelején az ak u p u n k tú rá t is
alk alm az ta a m asztu rb á lás ellen , legalábbis tű k et helyezett el a genitáliák
tájék á ra.59 S persze lé te z te k k ém iai eszközök, p éld áu l a D avila által a lk a l­
m a z o tt opiátok, vagy a fü r d é s , ille tv e m o sd atás kü lö n b ö ző old ato k k al.60
Larrey, Napóleon sebésze is k ita lá lt egy gyógym ódot, am ely m eglehetősen
d ra s z tik u s n a k tű n ik : E gy fiú h úgycsövébe b efecsk e n d ezn e k egy L a rre y
által szó d a szu b k arb o n á tn ak n ev ezett oldatot (nem tu d o m pontosan, hogy
m i ez, vajon bikarbóna? - fo g a lm a m sincs). Ám előtte gondoskodtak róla,
hogy szo ro san elk ö ssék a h ím v essző t a tö v énél, olyan m ódon, hogy ez a
bikarbónaoldat bent m a ra d jo n a húgycsőben, s ne érje el a húgyhólyagot;

57 G. Jalade-Laffont, Considerations sur la confection des corsets et des ceintures propres

a s’opposer ä la pernicieuse habitude de l’onanisme, Párizs, 1819. A szöveg később bekerült
a következő műbe: Considerations sur les hernies abdominales, suries bandages herniaires
rénixigrades el sur de nouveaux ni ovens de s’opposer á l’onanisme, I, Párizs, 1821, 441-454. o.
Ebben jelenti be az orvos feltaláló annak a fűzőnek a felfedezését, amely a nőnemű személyek
onánia veszélyeitől való megóvására szolgál (X-XI. o.).
“ L. Deslandes a De l’onanisme..., i. in. 546. oldalán idézi A. .1. Wender Essai sur les pollutions
nocturnes produiles par la masturbation, chez les homines, et exposition d’un moyen simple el
sár de les guérir radicalement (1811) c. művét.
59 A Cl.-E. Lallemand által alkalmazott módszereket Deslandesidézett műve 543. oldalán
említi, aki valószínűleg a M a la d ie s des Organes gén ito-u rin aires c. kutatást használta, amit
nem tudtunk ellenőrizni.
00 L. Deslandes, i. in. 545-545. o. szerint J. de Madrid-Davila Dissertation sur les pollutions
involontaires (Párizs, 1831) c. művében szintén egy szonda húgycsőbe való bevezetését
szorgalmazza.
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 251

ez, úgy tű n ik , olyan k á ro so d áso k at okozott, am elyek több n ap vagy több

h ét alatt gyógyultak csak m eg, és ez idő a la tt az illető nem m asztu rb á lt.6'
Lányoknál a húgycső égetése, illetve a klito risz égetése és kim etszése jött
szóba.62 Antoine Dubois a 19. század legelején kivágta egy olyan betegének a
klitoriszát, akit korábban kezeinek és láb ain ak összekötözésével próbáltak
m eggyógyítani, nem sok sikerrel. „Egyetlen szikem etszéssel” távolították
el klitoriszát - írja A ntoine Dubois. Majd a csonkot m egégették „egy felhe­
vített gomb seg ítségével”. A siker „teljesnek” bizonyult.83 1822-ben Graefe
- egy kudarcát követően (m egégette egy női beteg fejét, azaz égési sérülést
okozott n eki,, m ajd a seb b e borkövet fecsk en d ezett, hogy n e gyógyuljon
be, ám a m a sz tu rb á lá s folytatódott) - a klitorisz kim etszését alk alm azta.
E zt követően a b eteg ig e n c sa k e lm a ra d o tt, sőt, a z t h iszem , soha ki sem
fejlődött „intelligenciája, am ely addig m integy fogságban senyvedett” (egy
gyengeelm éjű fiatal nőről lévén szó), „szárn y aln i kezdett”.64
T e r m é s z e te s e n a 19. s z á z a d b a n v ita tk o z n a k e k a s z tr á c ió k vagy
kvázikasztrációk leg itim itásáró l, ám D eslandes, a m asztu rb á lás nagy el­
méletalkotója, 1835-ben kijelentette, hogy „egy efféle elhatározás nem hogy
m egsértené az erkölcsi érzéket, hanem éppenséggel a legszigorúbb követel­
ményeinek is eleget tesz. Hiszen ekkor is úgy teszünk, m int ha am putálnánk
egy végtagot; feláldozzuk a járu lék o st a lényegesért, a ré sz t az egészért.”
Nos, ha eltávolítanánk egy nő klitoriszát, vajon az miféle kellem etlenséggel
járna? - kérdezi. „A legnagyobb kellem etlenség” pusztán az volna, hogy az
ilyen m ódon a m p u tá lt n ő t azon asszonyok „m ár oly népes k ateg ó riájáb a”
u taln án k , ak ik „érzé k etlen ek ” a szerelem gyönyörei irá n t, ám „am i nem
akadályozza m eg őket abban, hogy jó anyákká és m intaszerű [jav.: odaadó]
hitvesekké váljanak”.65 Még 1883 -ban is - például sebészek, m int G arnier -
végeztek klito riszkivágást m aszturbáló lányokon.66
M indenesetre m indazon keresztül, am it a gyermekkor és a m aszturbálás
19. századi nagy, fizikai üldözésének n evezhetnénk, s am i csak n em olyan
61 Dominique-Jean Larrey-ről van szó, lásd az áliala írt műveket: Mémoires de Chirurgie
militaire, 1 [V, Párizs, 1812-1817; liecueil de mémoires de Chirurgie, Párizs, 1821; Clinique
chirurgicale, Párizs, 1829-185(1. Azonban nem azonosítottuk a forrást.
62 Vö. L. Deslandes, De l’onanisme..., i. m. 429-450. o.
65 Az Antoine Dubois-féle beavatkozásról beszámol L. Deslandes, i. m. 422. o., aki A.
Uicherand könyvére utal: Nosographie chirurgicale IV, Párizs, 1808, 526-328. o.
64 I,. Deslandes, i. m. 425. o. Az E. A. G. Graefe-féle beavatkozásáról lásd „Guérison d’une
Idiotie par Pextirpation du clitoris”, Nouvetle Bibliothéque médicale, IX, 1825, 256-259. o.
65 L. Deslandes, i. m. 450-431. o.
MI’. Garnier, Onanisme, seul et ä deux, sous loules sesformes et leurs consequences, Párizs,
1885, 354-555. o.
252 M ICHEL FOUCAULT

széles k ö rű volt - noha n e m já rt ugyanolyan következm ényekkel m in t a

16-17. századi boszorkányüldözések, az orvoslás és a beteg között kialakul
egyfajta kölcsönös függőség és folytonosság. Az orvostudom ány és a szexu­
alitás közötti érintkezés a család közvetítésével jön létre: a család - azáltal,
hogy az orvoshoz fordul, és m egkapja, elfogadja, v alam in t szükség szerin t
a lk a lm a z z a az orvos á lta l e lő írt gyógykezeléseket - összeköti egym ással a
sz e x u a litá st és azt az o rv o stu d o m án y t, am elynek ez idáig csak igen távoli
és k ö zv e te tt m ódon volt d o lg a a sze x u alitá ssal. M aga a család vált a sz e ­
x u a litá s m e d ik a liz á lá s á n a k ü g y n ö k év é a saját te ré n belül. Ilyen m ódon
az o k at az összetett v iszo n y o k at láth atju k k irajzo ló d n i, am elyek kétfélék,
m in th o g y az egyik oldalon van a ném a felügyelet, a gyerm ek testének nem
diszk u rzív kezelésbe v étele a szü lő k által, m íg a m ásik oldalon a családon
k ívüli, tudom ányos d isk u rz u s, avagy a vallom ás d isk u rzu sa az orvosi gya­
korlaton belül, amely ilyen m ódon a keresztény vallom ás tech n ik á in a k az
örökösévé válik. E k e lté o sz to ttsá g m ellett létezik a folytonosság is, am i a
csa lá d rév én , illetve a c sa lá d o n belü l elősegíti, hogy a szex u alitás orvos-
tu d o m án y a sza k ad atlan u l tev ék en y k ed h essen , illetve hogy a szex u alitás
eg y re nyom atékosabban m e d ik alizáló d jo n , eg y ú ttal bevezeti az orvoslás
te c h n ik á it és beavatkozási fo rm á it a család terébe. V égeredm ényben egy
olyan k ettő s m ozgásról v a n szó, am ely az orvostudom ányi az etikai, testi,
szexuális kontroll eszközeként m űködteti a családi m orálon belül, de am ely
e g y ú tta l a gyerm eki te s tre k o n c e n trá ló családi test belső zav arait orvosi
szü k ség letk én t állítja be. A gyerm ek vétkei, a szülők bűnössége a rra hívja
fel az o rvoslást, hogy m e d ik a liz á lja a m a s z tu rb á lá s , a gyerm eki sz e x u a ­
litás, illetv e általában a g y erm e k i test problém áját. Az orvosi és a család i
m o z z a n a t illeszkedése m e g sz e rv e z i az etik a és a patológia am a tere p ét,
ah o l a sz e x u á lis v is e lk e d é se k a k o n tro ll, a k é n y sz e ríté s, a v izsg ála t, az
ítélet, a beavatkozás tá rg y a k é n t v an n a k adva. Vagyis a m edikalizált család
in stan ciája a no rm alizálás elveként fog m űködni. Ezt a családot ru h á zzá k
fel a közvetlen, azaz kö zv etítő n élk ü li h atalom m al a gyerm ek teste fölött,
am elyet azonban kívülről k o n tro lláln ak , az orvosi tudás és technika révén.
A 19. század első évtizedeivel kezdődően ez a tudás és technika jeleníti m eg
a n o rm á lis t és az a b n o r m á lis t a sz e x u a litá s re n d jé b e n . A család v álik a
szex u alitás m eg h atáro zásán ak és felosztásának, m ásrészt az abnorm alitás
h ely reh o zatalán ak az elvévé.
Persze van még egy kérdés, am elyre választ kellene találni: honnan ered
ez a k am p án y , és m it je le n t? M ié rt úgy jelen ítették m eg a m asz tu rb á lá st,
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 255

m in t a szülők és a gyerm ekek kapcsolata által felvetett legfőbb vagy egyik

legfőbb problém át? Úgy vélem , hogy ezt a kam pányt vissza kell helyezni a
n u k le á ris család létre jö tlén e k általán o s folyam atába, am ely c sa lá d ró l az
im ént beszéltem, s amely - látszólagos zártsága ellenére - az orvosi kontroll
form áját öltő h a ta lm a t elvezeti egészen a gyerm ekig, az egyénekig, a te s­
tekig és a m ozdulatokig. Végső soron azt k ív án ták a szűk, n u k leáris, testi,
szubsztanciális családtól, hogy vegye gondjaiba a gyerm ek testét, am ely a
18. századtól kezdődően kétféle értelem b en is fontossá vált. E gyrészt a rra
ösztönözték e m á r szűk családot, hogy egyszerűen csak a z é rt gondozza a
gyerm ek testét, m ivel hogy élő test, és nem szabad m eghalnia. M ár kezdik
felfedezni azt a gyerm ek túléléséhez fűződő politikai és gazdasági érdeket,
am ely term észetesen az eg yik oka lesz a n n a k , hogy a viszonyokra épülő
nagycsalád laza, p olim orf és összetett ap p arátu sát a családi felügyeletnek,
a szü lő k gyerm ekek á lta li felügyeletének a h a tá ro lt, in te n z ív és álla n d ó
apparátusa váltja fel. A szülőknek közük van a gyerm ekeikhez, a szülőknek
vigyázniuk kell a gyerm ekeikre, két értelem ben is: meg kell akadályozniuk,
hogy m eghaljanak, és term észetesen felügyelniük, egyúttal fegyelm ezniük
is kell őket. A gyerm ekek eljövendő élete a szülők kezében van. Az állam
azt kéri a szülőktől, am it az új term elési form ák vagy term elési viszonyok
megkövetelnek: hogy az a kiadás, am it a család, a szülők és az éppen m eg­
született gyerm ekek létezése m egkíván, ne legyen hiábavaló a gyerm ekek
tú l korai halála m iatt. Következésképp a család n ak gondjaiba kell vennie
a gyerm ekek testét és életét: ez nyilvánvalóan az egyik oka a n n a k , am iért
a szülőktől azt k érik , hogy szak ad atlan és intenzív figyelm et fo rd ítsan a k
a gyerm ekek testére.
Úgy vélem, hogy ebbe a kontextusba kell belehelyezni a maszturbációellenes
k eresztes hadjáratot. Ez a keresztes h ad járat végső soron csupán egyetlen
fejezete egy szélesebb és önök által jól ism ert keresztes hadjáratnak, amely a
gyerm ekek term észetes neveléséért küzd. Mi is vajon a term észetes nevelés
e nevezetes gondolata, am ely a 19. [jav. 18.] század m ásodik felében fejlődik
ki? Ez a nevelés először is teljes egészében vagy legalábbis lényegét tekintve
m agukra a szülőkre van bízva, mivelhogy ők gyermekeik term észetes nevelői.
A cselédek, tanítók, házvezetőnők stb. legjobb esetben is csak a szülők és
gyerm ekek közötti term észetes viszony közvetítői lehetnek, éspedig a lehető
leghűségesebb közvetítői. Ám ideális esetben mindezek a közvetítők eltűnnek,
és a szülők közvetlenül viselik gyerm ekeik gondját. Azonban a term észetes
nevelés m ég m ást is jelent: engedelm eskednie kell a racio n alitás bizonyos
254 M ICHEL FOUCAULT

sém ájának, bizonyos szabályoknak, am elyeknek egyrészt biztosítaniuk kell

a gyermekek túlélését, m ásrészt fegyelmezésüket és norm alizált fejlődésüket
is. Ám ezeknek a sza b á ly o k n a k , ra c io n a litá su k k a l egyetem ben, az olyan
in stan ciák a letétem én y esei, m in t a nevelők, az orvosok, a pedagógiai és
az orvosi tudás. Azaz e g y so r olyan te c h n ik a i in sta n c ia , am ely k eretezi a
családot, és fölébe is k e re k e d ik . Am ikor a 18. század végén a term észetes
nevelés bevezetését in d ítv án y o zzák , akkor ez egyszerre jelenti a szülők és
a gyerm ekek közötti k ö zv e tle n kapcsolatot, a k iscsalád o t m in t a gyerm ek
teste körüli szu b sztan ciát, e g y ú tta l a szülő-g y erm ek viszony racio n alizá­
lását, avagy a ra c io n a litá s és a pedagógiai vagy orvosi fegyelm ezés álta li
áthatolhatóságot. A csa lá d em e keretek közé szo rítása révén, azáltal hogy
enn y ire töm ör és sű rű k ü lső v el ru h á zzá k fel, valóban áthatolhatóvá teszik
a politikai és m orális k rité riu m o k szám ára; egy bizonyos típusú hatalom
szám ára teszik áthatolhatóvá; egy olyan h atalm i technika szám ára, amelyet
az orvoslás és az orvosok közvetítenek a családoknak.
Akkor találkozunk a sze x u alitá ssal, am ikor a r ra kérik a szülőket, hogy
kom olysággal és k ö zv etlen m ó d o n viseljék gon d ját gyerm ek eik n ek , m ég
testiségüket, testüket illető en is, azaz életüket, tú lélésüket, fegyelm ezésük
lehetőségéi illetően. Mi tö rté n ik ekkor azon társa d alm i rétegek - nagyjából
az arisztokrácia és a polgárság - szintjén, am elyekről m ostanáig beszéltem?
U gyanebben az időben n e m c sa k azt kérik a szülőktől, hogy fegyelm ezzék
gyerm ekeiket annak érd ek éb en , bogy hasznosak legyenek az állam szám á­
ra, h anem azt is kérik ezek tő l a családoktól, hogy ténylegesen engedjék ál
gyerm ekeiket az á lla m n a k , hogy egy olyan oktatási re n d s z e rre bízzák rá
ha nem is az alapfokú n ev elését, de legalábbis a szakm ai képzését, am elyet
közvetlenül vagy k ö zv e te tette n az állam ellenőriz. Az á llam i oktatás vagy
az állam által ellenőrzött o k tatás követelése pontosan abban a pillanatban
jelen ik m eg, am ik o r F ra n c ia o rsz á g b a n és N ém eto rszág b an elkezdődik a
m asztu rb áció ellen es k a m p á n y , azaz az 1760-1780-as évek körül. Például
ekkor jelenik m eg La C halolois könyve, az Essai sur' l’É ducation N ationale
(T anulm ány az állam i n ev elésrő l), vagy az a tém a, hogy az á lla m n a k kell
biztosítania az oktatást.”7 U gyanebben az időszakban jelenik meg Basedow
P h ila n tro p in u m cím ű k ö n y v e , a tá rs a d a lo m p riv ile g iz á lt o sz tá ly a in a k
s z á m á ra sz á n t o k ta tá s g o n d o la tá v a l, a m e ly n e k a z o n b a n n e m a c sa lá d

67 L.-K. Caradeuc de la Chalolois, Essai sur Véducation nationale, ou Plan d’études pour la
jeunesse, Párizs, 17f>3.
 1975. MARCIUS 5-1 ULŐADAS 235

gyanús te ré b e n kell zajlan ia, h a n e m az á lla m által ellen ő rzö tt speciális

intézm ényekben.88 M indenesetre ez az a korszak, am ikor az ilyen példa- és
m odellszerű dolgokon kívül is, m in t B asedow P hilantropinum ja, Európa-
szerte kifejlődnek a nagy oktatási intézm ények, elit egyetemek stb. „Szüksé­
günk van a gyerm ekeitekre” - hangzik. „Adjátok őket nekünk. Az is fontos a
szám unkra, m int ahogy egyébként a szám otokra is, hogy ezek a gyerm ekek
norm ális m ódon legyenek kiképezve. E zért bízzátok őket rá n k , hogy kine­
veljük őket egy bizonyos no rm alitás sz e rin t.” Vagyis abban a p illan atb an ,
am ikor a rra kérik a családokat, hogy vegyék gondjaikba gyerm ekeik testét,
illetve, hogy biztosítsák életüket és túlélésü k et, egyúttal arra is kérik őket,
hogy m ondjanak le a gyerm ekekről, tényleges jelenlétükről, v alam in t arról
a h atalom ról, am elyet fölöttük gy ak o ro lh atn ak . Persze am ikor a r ra kérik
a szülőket, hogy foglalkozzanak gyerm ekeikkel, illetve, hogy m ondjanak
le gyerm ekeik testéről, akkor nem u g y a n a rra az életkorra gondolnak. Ám
egy cserefo ly am at fe lk ín á lá sá ró l v a n szó: „Ő rizzétek m eg a sz á m u n k ra
g y erm ek eitek et épségben, ta rtsá to k ő ket életb en , testileg eg észség esen ,
fegyelmezetten, felkészülten, hogy egy olyan gépezetbe teltessük be őket, az
állam i nevelési, oktatási, képzési rendszerbe, amely felett nem ti gyakoroltok
ellenőrzést.” Úgy vélem , hogy ebben a k ettős kérésben: „Foglalkozzatok a
gyerm ekeitekkel”, illetve: „Majd pedig m ondjatok le ugyanezekről a gyer­
m ek ek rő l”, a gyerm ek szexuális teste váltó p én zü l szolgál. Azt m ondják a
szülőknek: „Van valam i a gyerm ek testéb en , am i m indenképpen, elév ü l­
hetetlen módon hozzátok tartozik, és am itől soha nem is kell m egválnotok,
hiszen am úgy sem válik meg tőletek: a szexualitásuk. A gyerm ek szexuális
teste a csa lá d i térh e z ta rto z ik , és m in d ig is hozzá fog ta rto z n i, e g y ú ttal
sen k i m á sn a k soha n em lesz fölötte h a ta lm a vagy hozzá köze. Ám de a b ­
b an a p illa n atb an , am ik o r létre h o zzu k a szám otokra a h a ta lo m n a k ezt a
totális, teljes terep ét, azt kérjü k tőletek, hogy engedjétek át a gyerm ekek,
m ondhatni, képességeinek a testét. Azt k érjü k tőletek, hogy adjátok nekünk
ezeket a gyermekeket, hogy azt csináljunk belőlük, am ire szükségünk van.”
Látható, hogy ebben a cserében szem fényvesztéshez folyam odnak. Hiszen
a szülőknek adott feladat szerint birtokba kell venniük gyerm ekeik testét,
szak ad atlan u l felügyelniük és óvniuk kell, hogy ne tudjanak m asztu rb ál-
ni. C sakhogy m ég eg y etlen szülő sem volt kép es m eg ak ad ály o zn i, hogy

68 A. Pinloche,La Reformé de l’éducation en Alleinagne au dix-huitiéme siécle. Basedow

el le Philantroplnisme, Párizs, 1889. Vő. M. Foucault, La Valómé desavoir, i. in. 40-41. o. (Ma­
gyarul:/! ludas akarása, i. in. 31-32. o.)
256 MICHEL FOUCAULT

gyerm eke m aszturbáljon, sőt a korabeli orvosok ny ersen és cinikusan ki is

jelentik: akárhogy is, m in d e n gyerm ek m aszturbál. Végső soron a szülőket
a gyerm eki szexualitás b irto k lásán ak és kontrolljának végtelen feladatához
kapcsolják, amelyet a z o n b a n sem m iképpen sem tu d n a k teljesíteni. M ind­
azonáltal, hála a szexuális test e birtokbavételének, lem ondanak a gyerm ek
m ásik testéről, teljesítm én y én ek és képesség ein ek a testéről.
A g y erm ek s z e x u a litá s a az a c sa lé te k , a m e ly e n k e re sz tü l lé tre jö tt a
szilárd , érzelm i alapú, szu b sz ta n c iá lis és n u k le á ris család, illetve am ely­
nek fedezékében k ic s a llá k a g yerm eket a családtól. A szülők gyerm ekeik
szexualitásának a csa p d ájáb a estek bele. Ez egy nyilvánvaló, valós csapda,
am elyet a szülőknek á llíto tta k . Ez a csapda volt az egyik vektora a szilárd
család létrejöttének. Ez volt az egyik csereeszköz, am elynek segítségével a
családi környezetből át leh ete tt helyezni a gyermeket az oktatás intézményes
és n o rm alizá lt terébe. E z az a fiktív, érté k telen összetevő, az a játékpénz,
am ely m egm aradt a szü lő k n ek ; játékpénz, am elyhez a szülők, m int tudják,
nagyon ragaszkodnak, u g y a n is ha nem így volna, a k k o r 1974-ben, m időn
felm erü lt a gyerekek isk o lai szexuális o k tatásán ak a kérdése, a szülők (ha
is m e rn é k a tö rtén e lm et), íg y szó lh attak volna, ésp e d ig joggal: de h isz e n
két évszázada b ecsap n ak ben n ü n k et! Kétszáz éve beszélnek így hozzánk:
adjátok nekünk gyerm ekeiteket, cserélte m egtarthatjátok a szexualitásukat;
adjátok nekünk g y erm ekeiteket, s m i g aran tálju k nektek, hogy szex u alitá­
suk az általatok e lle n ő rz ö tt családi térb en fog kifejlődni. Adjátok n e k ü n k
g y e rm e k e ite k e t, és a s z e x u á lis test, a g y e rm e k e k g y ö nyör-teste fö lö tti
h a ta lm a to k fenn fog m a r a d n i. C sakhogy m ost a p sziclio an alitik u so k így
szólnak hozzájuk: „Adjátok n ek ü n k a gyerm ekek gyönyörtestét!”; az állam ,
a pszichológusok, a pszichopalológusok stb. pedig így beszélnek: „M agunk­
nak követeljük a nevelés h atásk ö rét.” Ez az a nagy csalás, amelybe a szülők
h a ta lm a belegabalyodott. F iktív hatalom ez, az o n b an fiktív szerveződése
tette lehetővé am a té r tén y leg es létrejöttét, am elyhez a szülők an n y ira r a ­
gaszkodtak az általam im é n t em lített okokból. A viszonyokon alapuló család
e szubsztanciális tér k ö rü l zsugorodott és szűküli össze, am elyben a z u tá n
felügyelték, de ki is tü n te tté k és sza k ralizálták a gyerm ek életét és testét.
Úgy vélem , a gyermekek szexualitásának nem igazán a gyermekekhez, m in t
inkább a felnőttekhez v a n köze. M indenesetre e gyanús ágy körül jött létre
a m o d ern , szexuális k is u g á rz á s ú és sze x u álisa n te líte tt, valam int orvosi
értelem b en n y u gtalanító család .
 1975. MÁRCIUS 5-1 ELŐADÁS 257

Az ilyen módon a családon belül kezelésbe vett és létrehozott szexualitásra

teszik rá a kezüket az orvosok a ig. század közepétó'l - akik, igaz, azt m á r a
18. század óta ellenőrzik -, an n ak érd ek éb en, hogy az ösztön segítségével,
am ely rő l az előző előadások a lk a lm á v a l m á r beszéltem , lé tre h o z z á k az
an o m áliák h atalm as területéi.
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS

A m i elfogadhatóvá teszi a polgári család szám ára a vérfertőzés pszichoana­

litikus elméletét (a veszély a gyerm ek vágyából ered) - A városi proletariátus
n o rm alizálása és a m unkáscsalád optim ális felosztása (a veszély a z apától
és a fiv é r e k tő l ered) - A vérfertőzés kétfa jta e lm é le te -A z a b n o rm á lis elő­
képei: a p szich iá tria i-tö rvé n yszék i és p szich iá tria i-c sa lá d i összefonódás
- A szexualitás problem atikája és szabálytalanságainak elemzése - A z ösztön
és a szexu a litá s ikerelm életei m int a p szichiá tria episztem ológiai-politikai
fe la d a ta - A szexuál-pszichopatológia eredete (Heinrich Kaan) - A z őrületek
k ó ro k ta n a a z ösztön és a szex u á lis képzelet története a la p já n - B ertra n d
k a to n a esete

S zeretnék visszatérni n éh án y dologra, am elyekre a legutóbbi alkalom m al

n em ju to tt idő. S zám om ra úgy tű n ik , hogy a gyerm ek és a serd ü lő szexu­
a litá sa a 18. század folyam án m e rü lt fel problém aként. Ezt a szex u alitást
ere d e tile g nem társa s fo rm ájáb an p ro b lem atizálták , te h á t első so rb a n az
au to ero tizm u s és a m a sz tu rb á lá s problém ájával foglalkoztak; a m asztu r-
b álással, am it üldöztek, am it a legfőbb veszélyként értékeltek. Ettől fogva
felügyelték a testek et, a g esztu so k at, az attitűdöket, az arck ifejez ések e t,
az arcvonásokat, az ágyakat, a fehérnem űt, a foltokat. A szülőket a r ra biz­
ta ttá k , hogy eredjenek a szagok, a nyom ok, a jelek u tán . Úgy vélem , itt a
szülők és a gyerm ekek közötti új kapcsolatform ák bevezetéséről v an szó:
egyfajta testközeliség jön létre szülők és gyermekek között, am ely a m odern
kor bizonyos családform áját jellem zi, ha nem is az összes család helyzetét.
Az bizonyos, hogy a k e re sz té n y „ h ú s” (chair) h ely ező d ik át a csa lá d
e le m é b e . A szó szoros é r te lm é b e n v e tt á th e ly e z ő d é srő l v a n szó, m in t­
hogy a gyónás (confessional) m in d helyét, m in d te ré t ille tő e n elm ozdul:
a h ú s p ro b lém á ja á tk e r ü l az ágyba. Á thelyeződés ez, de á ta la k u lá s is,
a m en n y ib e n a k eresztén y lelkivezetés összetettsége, am ely rő l k o ráb b an
m á r beszéltem egy k eveset, és am ely játék b a hozott egy csom ó fogalm at,
ú g y m in t ingerlések, bizsergetések, vágyak, tetszelgés, gyönyör, kéj, m ost
260 MICHEL FOUCAULT

egyetlen problém ára re d u k á ló d ik , a kéz egyszerű g esztu sán ak , a kéz és a

test viszonyának problém ájára, a rra a szim pla kérd ésre, hogy: „Vajon é rin t­
kezésbe lépnek-e?” U g y a n ak k o r, am ikor ta n ú i le h e tü n k a keresztény hús
red u k ció ján ak eme re n d k ív ü li m ódon eg y szerű , m á r-m á r csontvázszerű
p ro b lé m á ra , h áro m m á s ik á ta la k u lá s t is m e g fig y e lh e tü n k . E g y részt az
átm enetet a szom atizálásra: a h ú s problém ája egyre inkább a test, a fizikai
test, a beteg test problém ájává alakul. M ásrészt az infantilizációt, abban az
értelem ben, hogy a hús problém ája - amely végsó' soron m inden keresztény
problém ája volt, akkor is, h a viszonylag h an g sú ly o san a serdülőkor állt a
középpontjában - m ost e lső so rb a n a gyerm ek- és serd ü lő k o ri szexualitás,
avagy autoerotizm us k ö ré szerveződik. És végül, h a rm a d ré sz t, m egfigyel­
h etjü k a m ed ik alizálást, m in th o g y ez a p ro b lém a im m á r az ellenőrzés és
a racio n alitás egy fo rm á já ra u tal, am elynek érd ek éb en az orvosi tudáshoz
és h atalo m h o z fordulnak. A vétekkel kapcsolatos k é té rte lm ű és b u rjánzó
d isk u rzu s egésze v issz a v e z e th e tő a fizikai veszély b ejelen tésére és d iag­
nózisára, v alam in t m in d a z o n m ateriá lis ó v in tézk e d ések re , am elyeket az
e lh á rítá sa érdekében te sz n e k .
A m ú lt alk alo m m al a z t a k a r ta m önö k n ek m e g m u ta tn i, hogy a m asz-
tu rb álás üldözése nem a sz ű k , n u k leáris, szu b sztan ciális, a h ázasp ár köré
szerveződő család lé tre jö tté n e k a következm énye. S zám om ra úgy tű n ik ,
h o g y e g y á lta lá n nem e z e n új típ u sú csa lá d lé tre jö tté n e k k ö szö n h ető a
m asztu rb á lás üldözése, h a n e m , ellenkezőleg, e csa lá d létreh o zásán ak az
eszk ö zét jelenti. A h a tá r o lt é s sz u b sz ta n c iá lis csa lá d e z e n az üldözésen,
ezen a k e re sz te s h á b o r ú n k e r e s z tü l jö tt a p r á n k é n t lé tre . Ez a k e re sz te s
h áború, m inden hozzá ta rto z ó gyakorlati elő írással egyetem ben, a családi
kapcsolatok szorosabbra fű z é sé n e k az eszköze volt, v a la m in t annak, hogy
m agára zárulhassák a szü lő k és gyerekek alkotta szubsztanciális, szilárd és
érzelm ileg telített egység. A h á z a s p á rra épülő család összeforrasztásának
egyik eszköze volt az, h o g y a szü lő k et felelőssé te tté k gy erm ek eik te s té ­
é rt, é le té é rt és h a lá lá é rt, m é g p e d ig azon az a u to e ro tiz m u so n k eresztü l,
am elyet az orvosi d is k u r z u s b a n és az orvosi d is k u rz u s rév én re n d k ív ü l
veszélyesnek tü n tettek fel.
Vagyis sz e re tn é m e lu t a s í t a n i azt a lin e á r is so ro z a to t, am ely s z e rin t
először, bizonyos tá rs a d a lm i okokból, létrejön a h á z a s p á rra épülő család;
majd ezen a családon belül m egjelenik a szexualitás tiltása; e tiltás nyom án
a szexualitás patologikus m ódon visszatér m in t neurózis; végül, m indezek
nyom án, problem atizálódik a gyerm ek szexualitása. Ez az általánosan elfő-
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 261

gadott séma. Ehhez képest szerintem sokkal inkább körkörösen összekapcsolt

elem ek sorozatát kellene feltételezni, am elynek része a gyerm ek testének
előtérbe kerü lése, életén ek gazdasági és érzelm i felértékelése, a szex u a­
litá ssa l kapcsolatos félelem , am ennyiben ez a gyerm ek és te ste szá m á ra
veszélyeket hordoz; a b ű n tu d a t és a felelősségérzet egyidejű felkeltése a
szülőkben és a gyerm ekekben magát e testet illetően; a szülők és gyermekek
közötti kötelező és helyzetükből fakadó közelség m egterem tése; azaz egy
h atáro lt és sű rű családi té r m egszervezése; az e teret teljesen átjáró szexu­
alitás, valam in t az ellenőrzés vagy legalábbis az orvosi racionalitás e teret
átszövő m ódozatai. Szám om ra úgy tű nik, hogy m indezen folyam atokon és
ezen elemek körkörös összekapcsolódásán keresztül kristályosodik ki végül
a h á z a sp á rra épülő, h atáro lt, a gyerm ekek és szülők alkotta négyszögletű
család, am ely tá rsa d a lm u n k n a k legalábbis egy részét jellem zi.
M indezek alap ján két m egjegyzés szerettem volna tenni.
Az első a következő. Ha elfogadjuk ezt a sém át, ha elfogadjuk, hogy a
gyerm eki szexualitás problem atizálása eredetileg a gyermekek és a szülők
testén ek érin tk ezésb e lépéséh ez kötött, a szülők és a gyerm ekek testének
illeszkedéséhez, akkor érthetővé válik az incesztus témája körüli felfokozott
h an g u lat a 19. század végén: hogy egyszerre könnyű, de nehéz is elfogadni.
N ehezen talál elfo g ad ásra, m ivel a 18. század vége óta azt m o n d ták , m a­
gyarázták, hangoztatták, hogy a gyerm eki szexualitás autoerotikus, követ­
kezésképp nem tá rsa s, s m in t ilyen, nem em líth ető egy lapon az egyének
közötti szex u ális k ap c so la tta l. M ásfelől, ez a n e m tá rsa s jelleg ű és teljes
m érték b en a gyerm ek testében m egrekedő szex u alitás a felnőttek szexu­
alitásáv al sem m u tat közösséget. így term észetesen jelentős nehézséggel
járt, hogy a gyerm eki szexualitást, újraértelm ezése révén, belehelyezzék a
felnőttekkel való vérfertőző viszonyba, hogy kapcsolatot és folyamatosságot
terem tsenek a gyerm ek és a felnőtt szexualitása között a vérfertőzésen vagy
a g yerm ek és a szülők vérfertő ző vágyán k eresztü l. Nehéz volt elfogadni,
hogy a szülőket éri, rá ju k irán y u l gyerm ekeik vérfertőző vágya, m iközben
m á r száz éve óta [arról| biztosították őket, hogy gyerm ekeik szexualitása
teljes m érték b en ezen az autoerotizm uson belü l lokalizálódon, ben n e re ­
kedt m eg és hozzá lett láncolva. M ásrészt viszont azt is m ondhatjuk, hogy
a m a s z tu rb á lá s ellen i eg ész k eresztes h a d já ra t, am elyben m e g je le n ik a
vérfertőzéstől való újdonsült félelem, bizonyos m értékben m egkönnyítette,
hogy a szülők elfogadják u g y an ezt a tém át, a z a z hogy g y erm ek eik ráju k
vágynak, m égpedig vérfertőző módon.
262 M ICHEL FOUCAULT

Belátható az elfogadás könnyűsége is e nehézség m ellett vagy vele össze-

kapesoltan, és elég könnyen m agyarázatot is találh atu n k rá. Mit is sugalltak
a sz ü lő k n e k 1750-1760, a 18. sz á z a d közepe óta? K özeledjetek te s tile g a
gyerm ekekhez; szem léljétek gyerm ekeiteket; közelítsetek hozzájuk; esetleg
feküdjetek be gyerm ekeitek ágyába; bújjatok be a tak aró alá; figyeljétek meg
v ágyaik összes jelét, lessétek ki őket, kapjátok őket rajta; éjszaka lábujjhe­
gyen közeledve, em eljétek fel a takarójukat, nézzétek meg, mit művelnek, és
legalább a kezeteket tegyétek oda, hogy megakadályozzátok. És m iután száz
évig ezt sugallták n e k ik , m ost így szólnak hozzájuk: ez a félelm etes vágy,
a m it a szó m ateriális é rte lm é b e n feltártok, rátok irán y u l. Ami e vágyban a
legfélelm etesebb, az p o n to san az, hogy ti vagytok a célpontjai.
Ebből ered jó n éh án y következm ény, amelyek közül három tű n ik igazán
lényegesnek. Először is, láth atják , hogy az indiszkréció vérfertőző kapcsola­
tá t - amelyet több, m in t száz év óta szerveznek - m egfordítják a szülőktől a
gyerm ekek felé. Több m in t egy százada azt kívánták a szülőktől, hogy köze­
ledjenek gyerm ekeikhez; az indiszkréció vérfertőző m agatartását diktálták
nekik. És most, száz év elteltével, hogy felm entették őket am a bűntudat alól,
am elyet talán am iatt érezhették, hogy gyermekeik vágyakozó testét indultak
k ik u tatn i, azt m ondják nekik: ne nyugtalankodjatok, nem ti vagytok a vér­
fertőzők. A v érfertőzés n e m tő letek irán y u l feléjük, nem indiszkréciótok,
k ív án csisk o d áso to k r é v é n é ri á lta la to k le m e z te le n íte tt testü k et, h a n e m
ellen k ező leg , a v é rfe rtő z é s tő lü k irá n y u l felétek, m in th o g y e re d e tile g ők
v ágynak rátok. Következésképp ab ban a p illanatban, hogy a gyerm ek-szülő
vérfertőző viszony k ó ro k tan i értelem ben telítetté válik, m orálisan felm entik
a szülőket az indiszk réció alól, a vérfertőző eljárás, közeledés alól, am elyre
több m in t száz éven át rák én y sze ríte tté k őket. Ez te h á t az első m orális nye­
re ség , amely elfogadhatóvá teszi a vérfertőzés p szich oanalitikus elm életét.
M ásodszor, a szü lő k sz á m á ra k iá llíta n a k ez en felü l m ég egy igazolást,
n e m c sa k azt m ondják n e k ik , hogy gyerm ekeik szex u ális teste jogszerűen
őket illeti, amelyre nekik is kell vigyázniuk, amelyet nekik kell felügyelniük,
ellen ő rizn iü k , ra jta k a p n iu k , h an e m hogy egy m élyebb szinten is hozzájuk
tarto z ik , m inthogy a g y erm ekek vágya rájuk irán y u l. Ennyiben nem csak a
gyerm ek testének m a te riá lis tulajdona fölött rendelkeznek, hanem , ezen az
ügyleten túl, m agának a vágynak is u ra i, amellyel azáltal rendelkezhetnek,
h o g y őket célozza. L e h e t, hogy a szü lő k n ek n y ú jto tt ezen újabb b izto sí­
ték a n n a k az újabb te n d e n c iá n a k az e llen tétele zése , am ely m egfosztja a
c sa lá d o t a gyerm ek te s té tő l, a m ik o r is a 19. század végén az isk o láztatás
 1975. MARCIUS 12-I ELŐADÁS 265

és a fegyelm ezés e ljá rá s a in a k k iterjesz té sév el a g yerm eket m ég in k á b b

leválasztják a családi m iliőről, amelynek részese volt. M indezt közelebbről
kellene tanulm ányozni. Ám abban az állításban, hogy a gyerm ek vágya épp
a szülőkre irányul, a gyerm eki szexualitás tényleges kisajátításáról v an szó.
így an élk ü l lazu lh ato tt m eg a m asztu rb álás kontrollja, hogy a g y erm ek ek
[jav.: szülők] elv eszítették volna g y erm ek ü k sze x u alitá sán ak tu la jd o n á t,
m in th o g y a gyerm eki vágy őket célozza.
Végül, a h a rm a d ik ok, a m i m iatt a v érfertő z és ez en elm életét - a n é ­
h á n y nehézség e llen é re - v égül elfogadták, az volt, hogy ezt a r e tte n e te s
tö rv én y sé rtést helyezték a gyerm ek-szülő viszony közepébe, m in th o g y a
vérfertőzést, az abszolút bűnt, tették m eg az összes kicsiny an o m ália e r e ­
d etén ek , s ezáltal m eg erő sítették a külső beavatkozás, egyfajta közvetítő
elem közbejöttének sürgető m ivoltát m ind az elem zés, m ind az ellen ő rzés,
m ind pedig a m egjavítás érdekében. Azaz egyre inkább lehetővé tették, hogy
az orvosi technológia kezelésbe vehesse a családon belüli viszonyokat; sőt,
biztosították, hogy a család rákapcsolódhasson az orvosi h atalom ra. A v é r­
fertőzés ezen, a 19. században felbukkanó elm életében a szülők re n d k ív ü li
m eg ju talm azá sáró l van szó, akik im m á r úgy tudják, hogy egy ő rü lt vágy
tárgyai, egyúttal, ugyanezen elmélet révén, felfedezik, hogy gyerm ekeikkel
való v iszo n y aik at ille tő e n m ag u k is le h e tn e k egy ra cio n ális tu d á s s z u b ­
jek tu m ai: hogy m ire vágyik a gyerm ek, im m á r nem úgy kell felfedeznem ,
m in t egy m e g b íz h a ta tla n cselédnek, a k i e sté n k é n t bem egy a szo b á já b a,
és felem eli a ta k a ró já t; a m ire vágyik, a z t egy tu d o m án y o san ig a z o lt tu ­
d ás ré v é n tudom , m in th o g y itt orvosi tu d á sró l v an szó. T ehát e g y s z e rre
vagyok a tudás alan y a és az ő rü lt vágy tárg y a. Ilyen k ö rü lm én y ek között
m e g é rth e tjü k , hogy a szü lő k - a p szich o a n alízis, azaz a 20. sz á z a d eleje
óta - m ik én t v álh attak (m égpedig önként!) a család orvosi n o rm a liz á lá sa
új h u llá m á n a k eg y szerre lelkes, lázas és boldog előm ozdítóivá. E z é rt úgy
vélem , hogy vissza kell helyezni a vérfertőzés tem atikájának m ű k ö d ését a
m asztu rb á lás elleni évszázados keresztes had járat gyakorlatába. U gyanis
an n a k csak egy epizódját vagy legfeljebb a m egfordítását jelenti.
M ásodik m egjegyzésem , hogy am it m ost önöknek elm ondtam , az te rm é ­
szetesen nem vonatkozik általánosságban a társadalom ra vagy b árm ily en
típ u sú csa lá d ra á lta lá b a n véve. A m a sz tu rb á lá s elleni k eresztes h a d já ra t
(ú g y e m lé k s z e m , a le g u tó b b i elő a d á s e le jé n ez t e m líte tte m ö n ö k n e k )
szin te k izáró lag a polgári családot é rin ti. Abban a korszakban, a m ik o r a
m asztu rb á ció ellen es k eresztes h a d já ra t a tetőfokára hágott, m e lle tte , de
264 MICHEL FOUCAULT

közvetlen kapcsolódás n élk ü l, kiteljesedett egy teljesen más jellegű kam pány
is, am ellyel a m u n k á s c s a lá d o t, pontosabban a z éppen m egszülető városi
p ro letariátu s család jait célo zták . Ez a m ásik k eresztes hadjárat, am elynek
célpontjai a városi p ro le tá ro k családjai, id ő b e n az elsőhöz képest kissé el
v a n tolódva (az első k ö r ü lb e lü l 1760 k ö rü l k e z d ő d ik , a m áso d ik p ed ig a
századfordulón, a 19. s z á z a d legelején, s az 1820-1840 közötti időszakban
teljesed ik ki), és te lje se n m áso k a tém ái is. E lő szö r is: nem úgy szól, hogy
„Közeledjetek testileg gyerm eketek testéhez” - ahogyan a polgári családhoz
fordulnak. S persze nem is így: „Távolítsátok el az összes közbejövő cselédet
és családtagot, akik eln eh ezítik , felbolygatják, m egzavarják a gyerekeitekkel
való viszonyaitokat.” A k a m p á n y felhívása e g y sz erű e n csak ez: „H ázasod­
jato k meg, és h a m a ra b b n e csináljatok g y erek et, hogy az u tá n elhagyjátok
ő k et.” Ez a kam pány a sz a b a d együttélés, az é le ttá rs i viszony és a családon
k ív ü li vagy alatti cseppfolyós viszonyok ellen irá n y u l.
Most nem akarom ú jrak ezd en i ennek az elem zését, am i m inden bizonnyal
m eglehetősen n ehéznek és hosszúnak b izonyulna, egyszerűen csak szeret­
n ék felvillantani n éh án y hipotézist, am elyeket jelenleg a legtöbb történész
elfogad. A 18 . századig a h á z a ssá g szabályát a fa lu si és a városi lakosság,
m ég a szegények is, tiszteletb en tartották. A szabad együttélések és az ebből
szárm azó gyerekek sz á m a m eglepően korláto zo tt volt. Vajon m inek volt ez
köszönhető? Nyilván az eg y h ázi kontrollnak, a társad alm i és bizonyos fokig
ta lá n a jogi k o n tro lln ak is. M inden bizonnyal, é s en n él lényegibb m ódon,
a n n a k , hogy a h ázasság a jav ak cseréjének eg é sz ren d szeréh ez h o zzákap­
csolódott, még a viszonylag szegény em b erek n él is. M indenesetre a tá rs a ­
d alm i státuszok fe n n ta rtá s á h o z vagy á tfo rm á lásáh o z kötődött, v alam in t a
közösségi élet form ái á lta l kifejtett nyom áshoz a falvakban, a községekben
stb. A házasság ugyanis n e m pusztán a szexuális kapcsolat vallási vagy jogi
m eg szen telése volt, h a n e m , végső soron, az e g é sz tá rsa d a lm i értelem ben
v e tt személyt é rin te tte , ö ssze s kapcsolatával eg y ü tt.
Ám nyilvánvaló, hogy a 19 . század elején, a v áro si proletariátus létrejöt­
tév el és fejlődésével, a h á z a s s á g m indezen o k ai, m indazok a kötelékek és
neh ézk ed ési erők, am ely ek a házasság sz ilá rd s á g á t és szükségszerűségét
bizto síto tták , a h á z a ssá g m in d e z e n tá m a sz té k a i szü k sé g te le n n é válnak.
E z é rt kifejlődik a h á z a ssá g o n kívüli sze x u alitá s, am elynek ta lá n kevésbé
v a n köze a h ázasság k ö te le z e ttsé g e elleni e x p lic it lázadáshoz, m in t azon
egyszerű tapasztalathoz, hogy a házasságnak, a hozzá tartozó kötelezettségek
ren d szerév el és m in d en in tézm én y e s és m a te r iá lis tám aszték áv al együtt
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 265

nincs többé létjogosultsága attól fogva, hogy egy m unkára váró vagy m unkát
kereső - am ely m u n k a m indenképp bizonytalan és ideiglenes h u llám zó
népesség tagjai vagyunk egy átm eneti helyen. A m unkások körében teh át a
szabad együttélés fejlődését láthatjuk (erre utal jó néhány jel; m indenesetre
sok követelés fogalm azódott m eg a tárg y b an az 1820-1840-es években).
A polgárság bizonyos körülm ények között és bizonyos időszakokban ta­
p asztalh atta a házasság törékeny, ideiglenes, átm eneti jellegének bizonyos
előnyeit, h a csak a m u n k á s n ép esség és a m u n k a e rő m obilitása te ré n is.
U gyanakkor h am ar eljött az a pillanat, am ikor a m unkásosztály stabilizáci­
ója, letelepedése és nyugh atatlan ság án ak m egszüntetése szükségessé vált
gazdasági okok, de a bekerítő felosztás (quadrillage) és a politikai kontroll
m iatt is. E bből ered , b á rm i is leg y en az érte lm e , az a h áz asság m e lle tti
kam pány, amely az 1820-1840-es évek táján bontakozott ki; kam pány, am it
folytattak egyszerűen csak a propaganda eszközeivel (könyvek m eg jelen ­
tetése stb.), gazdasági nyom ással, segélyegyletek létrehozásával (am elyek
csak azokat segélyezték, akik törvényes házasságban éltek), valam int olyan
m echanizm usok révén, m int a takarékszövetkezetek létrehozása, a lakáspo­
litika stb. A házasság e tem atikáját, a házasság m egszilárdításáért folytatott
kam pányt egy m ásik kam pány is kísérte és bizonyos fokig korrigálta is, ami
a következő volt. Ebben az im m á r m egszilárdult családi térben, am it létre
kell hoznotok, s am elyben állan d ó jelleggel m eg kell m aradnotok, eb ben
a tá rs a s té rb e n legyetek ré se n . Ne kev ered jetek , k ü lö n ü ljetek el té rb e n ,
h aszn áljáto k a lehető legtágabb tere t, hogy a lehető legkevesebb k o n ta k ­
tu s leg y en k ö zöttetek, hogy a csa lá d i k ap csolatok az így m e g h a tá ro z o tt
téren belü l fe n n ta rtsák sajátosságaikat, v alam in t az egyének, generációk
és nem ek közötti különbségeket. Azaz kam pány a közös szobák, a szülők és
a gyerekek, a „különböző n em ű ” gyerekek közös ágyai ellen. Az az ideális,
ha m in d e n szem élynek ju t egy ágy. Az ideál azo k b an a m u n k ásk o ló n iák ­
ban, am elyeket ekkor terveznek, a nevezetes három helyiséges kis ház: egy
közös helyiség, egy a szülőknek, egy a gyerekeknek, vagy, egy hely iség a
szü lő k n ek , egy a fiú, egy p edig a leány gyerm eknek.' Vagyis n in cs testek 1

1 Vö. M. Foucault, „La politique de la sauté au XVIIle siécle” (197(1), in Les Machines a
guérir. Aux origines de l'höpital moderne. Dossiers el documents, Párizs, 197(1, 11-21. o. (Dits
etÉcrits, III, 13-27. o.), amely a következőképpen fejeződik be: „A 18. században a kórházak
reformjának szükségessége a problémák ezen együtteséből [ered], amelyek a városi teret, a
biológiai jellegzetességeket hordozó néptömeget, a sűrű családi magot és az egyének testét
hozzák egymással játékba.” Lásd még: J.-M. Alliaume - II. Barret-Kriegel - F. Béguin - I).
Banciére - A. Thalamy, Politique de l’habitat (1SOO-18JO), Párizs, 1977.
266 MICHEL FOUCAULT

k ö zö tti érintkezés, n in c s k ap c so la t, nincs k ev e red é s. Ez teh át eg y á lta lá n

n e m a m asztu rb á lás e lle n i k ü zd e le m , m e ly n e k tém ája a következő volt:
„K özeledjetek a g y e rm e k e ite k h e z , é rin tk e z z e te k velük, szem léljétek te s ­
tü k e t a lehető leg k ö ze leb b rő l.” Itt viszont p o n t az ellenkezőjéről van szó:
„A testek e t a lehelő le g n a g y o b b távolságra h elyezzétek el egym ástól.” És
láth atják , hogy ezen m ásik k am p án y nyom dokaiban a vérfertőzés egy m ásik
problem atizációja b u k k a n fel. A v érfertőzésnek m á r nem a gyerm ekektől
ered ő és a pszichoanalízis á lta l m egfogalm azott veszélyéről van szó, hanem
a fiv ér és a húg, illetve a z a p a és a lánya k ö zö tti in c e sz tu s ko ck ázatáró l.
A lén y eg an n ak e lk e rü lé s e , h ogy a felm enő és az utód, illetve az idősebb
é s a fiatalab b között o ly a n fiz ik a i közelség a la k u ljo n ki, am i m elegágya
le h e tn e egy esetleges in c e s z tu sn a k .
A zaz a 19. században k ifo rm á ló d ó két k a m p á n y , két m e c h a n iz m u s, a
v érfertő z éstő l való félelem k é t fajtája tö k életese n különbözik egym ástól.
P e rsz e nyilvánvaló, hogy a g y e rm e k sz e x u a litá sa körül összeforrott, fel­
fok o zo tt érzelm i életű p o lg á r i család lé tre h o z á s á é rt folytatott kam pány,
illetv e a m unkáscsalád té rb e li felosztásáért és m eg szilárd ításáért folytatott
kam pány, végső soron, ha n e m is konvergál teljes m értékben, m égis létrehoz
egy olyan formát, amely a k étféle család között kicserélhető vagy ak ár közös
is b e n n ü k . Ezt egy osztály o k közötti család m o d elln ek nevezhetnénk. Ez a
sz ü lő k és gyerm ekek a lk o tta kicsiny m agot je le n ti, m elynek elem ei elk ü ­
lö n íte tte k , ám erő sen ö s s z e ta r ta n a k , s am ely e k et az in cesz tu s összeköt,
u g y a n a k k o r fenyeget is. A z o n b a n e közös fo rm a a latt, am ely csa k burok
és ab sz trak t váz, két e g é s z e n különböző folyam atot találu n k . Egyfelől azt,
am ely rő l a legutóbbi a lk a lo m m a l beszéltem : a közeledés és az összeforrás
fo ly am a tá t, am ely le h e tő v é te sz i, hogy m e g h a tá ro z z u k a csa lá d o n b elü l
- m in t a státuszok és a jav ak letétem ényesének széles hálózatán belül - azt
a k icsin y és érzelm ileg in te n z ív m agot, am ely a veszélyessé sze x u alizált
gy erm ek teste körül fejlődik ki. Másfelől egy m ásik folyamatot is láthatunk.
Ez m á r nem a közeledés é s a z összeforrás, h a n e m a szexuális viszonyok
s ta b iliz á ló d á s á n a k és fe lo s z tá s á n a k a fo ly am ata: a v eszélyesnek ta rto tt
feln ő tt szexualitás körüli o p tim á lis távolság létrehozása. Az egyik esetben a
gyerm ek szexualitása jelen ti a veszélyt, ami kiváltja a család összeforrását;
a m á s ik esetben a felnőtt s z e x u a litá s á t ta rtjá k veszélyesnek, am ely, ellen­
k ező leg , a család op tim ális felosztását hívja elő.
A n u k le á ris család k ifo rm á ló d á s á n a k k é t k ü lönböző folyam atáról és
k é tfé le m egszervezéséről v a n szó a szex u alitás m in t veszély k ö rü l, a csa­
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 267

lád i té r eg y szerre félelm etes, de elen g e d h etetlen s z e x u a liz á lá s á n a k két

m ódjáról, az au to riter beavatkozás helyének két eltérő kijelöléséről, avagy
olyan autoriter beavatkozásról, amely egyik és másik esetben is különböző.
Hiszen, egyfelől, vajon miféle külső beavatkozást vált ki, milyen típusú külső
ra cio n alitá st hív elő a csa lá d - a g y erm ek szex u alitása a la p já n tö rtén ő -
szex u alizálásán ak veszélyes és kockázatos mivolta? E ra cio n alitá sn ak be
kell hatolnia a családba, m eg kell ítélnie, illetve kontrollálnia és korrigálnia
kell belső viszonyait. Ez a beavatkozás nyilvánvaló módon az orvoslás lesz.
A szülők által tan u lm án y o zo tt gyerm eki szexualitás veszélyeire az orvosi
beavatkozásnak és ra c io n a litá sn a k kell v álasz t találnia. A m ásik esetben
a sz e x u a litá s vagy in k á b b a család , a sz ü lő k vagy az id ő seb b te stv é re k
vérfertőző és veszélyes vágya alapján tö rtén ő szexualizálása, a felülről, az
idősebbektől ered ő ese tle g es in cesz tu s sze x u alizálása u g y a n c sa k külső
h a ta lm a t igényel, k ü lső b eavatkozást, b írásk o d á st vagy in k á b b döntést.
De ez ú tta l eg y általán n em orvosi, h an e m jogi jellegűt. A bíró , a csendőr,
vagy ezeket helyettesítendő, m indazon jelenlegi, a társa d alm i kontroll 20.
század eleje óta létez ő in sta n c iá i, m in t a szociális m u n k á s - e z e k n e k a
szem élyeknek a felad ata, hogy b eav atk o zzanak a családba, hogy e lh á rít­
sák a szülőktől vagy az idősebb testv érek tő l eredő in cesz tu s veszélyét. E
folyam atok között sok te h á t a form ális analógia, ám valójában alapvetően
különböznek egym ástól: az egyik oldalról szükségszerűen az orvosláshoz
fordulnak, míg a m ásik oldalról a bírósághoz, a bíróhoz, a rendőrséghez stb.
M indenesetre nem szabad elfelejteni, hogy e két m echanizm us, avagy e
két intézm ényes test a 20. század végén egy időben jelentek m eg. Egyfelől
a pszichoanalízis, am ely a gyerm eki in cesz tu s és összes felforgató követ­
kezm énye kezelésének a technikájaként tű n ik fel a családi térben. Majd, a
pszichoanalízissel egy időben - azonban az általam említett m ásodik folyamat
nyom án - fe lb u k k a n n ak a m un k áscsalád o k igazg atásán ak és fegyelm ező
felosztásának (quadrillage) intézm ényei, am elyeknek eg yáltalán nem az a
funkciójuk, hogy a gyermekek vérfertőző vágyait kezeljék, hanem hogy, m int
m ondani szokták, „m egvédelm ezzék a veszélyeztetett gyerm ekeket” - azaz
m egvédjék őket az apa és az anya vérfertőző vágyaitól - , és kiem eljék őket
a családi környezetből. Az egyik esetb en a p szichoanalízis visszavezeti a
vágyat a családba (önök tudják, hogy k i az, aki ezt n álam jobban m u tatta
m eg2), m íg a m ásik esetb en - nem szabad elfelejteni, hogy ezzel szim m et-

2 G. Deleuze - F. Guallari, Capitalisme el Schizophrenie. LAnti-Oedipe, Párizs, 1972.

268 MICHEL FOUCAULT

rik u san és teljesen egy id ő b en - létezett ez a m ásik, ugyanolyan valóságos

m űvelet, amely abban á llo tt, hogy, a felnőttektől eredő vérfertőzéstől való
félelem m iatt, a g y erm e k et kiem elték a családból.
T alán tovább is m e h e tn é n k a vérfertőzés e két form ájának, illetve a rá ­
juk válaszokat adó két in tézm én y i együttesnek a feltárásában. Talán azt is
m ondhatnánk, hogy a vérfertőzésnek két, egym ástól radikálisan különböző
elm élete v an. Az első az in c e s z tu s t a g y erm e k fejlő d éséh ez kötődő vágy
fatalizm usaként m utatja b e, és ezt suttogja a szülőknek: „Biztosak lehettek
benne, hogy am ikor a gyerm ekeitek m agukat tapogatják, rátok gondolnak.”
A m ásik pedig - az in c e s z tu s szociológiai, nem pedig pszichoanalitikus el­
mélete, amely a vérfertőzés tiltását társadalm i szükségszerűségként, a javak
cseréjének feltételeként ír ja le - h a lk a n így szól a szülőkhöz: „Sem m iképp
se nyúljatok a g y e rm e k e ite k h e z . E záltal sem m it sem nyerhettek, viszont
igen sokat veszíthettek” - m é g ha e veszteség csak a társadalom egészének
s tru k tú rá já t m eg h atá ro zó c s e re s tru k tú rá t illeti is. Vagyis elszórakozhat­
n á n k az zal, hogy f e ltá r ju k e k é t fo rm a já té k á t, a z a z m in d az in c e sz tu s
in tézm én y e síté sé n ek , m in d p ed ig az e lk e rü lé se é rd e k é b e n a lk alm az o tt
e ljá rá so k n a k , v a la m in t e lm é le tb e fo g la lá sá n a k a já té k á t. M in d en esetre
sz e re tn é m h an g sú ly o zn i, h o g y az in c e sz tu s b á rm e ly á lta lá n o s elm élete
v ég ered m én y b en a b s z tr a k t és a k a d é m ik u s m a ra d , s különösképp az az
etnopszichoanalitikus k ís é rle t, am ely m egpróbálja a felnőttek vérfertőzé­
sének tilalm át a gyerm ekek vérfertőző vágyával összekötni. Azt szeretném
m egm utatni, hogy m in d e n olyan elm élet ab sztrak t jelleg ű , amely a követ­
k ezőket m ondja: végső s o ro n a z é rt kell m e g tilta n u n k a szülőknek, hogy
m eg érin tsék a g y e rm e k e ik e t, m e rt a gyerm ekek tú lsá g o sa n is vágynak a
szülőkre. Ugyanis a n u k le á ris család kétféleképpen jött létre, az incesztust
kétféleképpen definiálták, az incesztustól való félelm et kétféleképpen jelle­
m ezték, e félelem kö rü l k étfé le intézm ényhálózat a la k u lt ki; nem akarom
azt m o n d an i, hogy k é tfa jta s z e x u a litá s volna, az eg y ik bu rzso á, a m ásik
p ro letá r (vagy m unkás), a z t viszont igen, hogy a család szexualizálásának
vagy a szex u alitás c sa lá d o sítá sá n a k két m ódja volt, a szex u alitásn ak és a
szexuális tiltásn ak p ed ig k é t csa lá d i tere .’ És ezen a kettősségen egyetlen
elm élet sem tud érvényes m ó d o n felülkerekedni.
Ezzel akartam tehát kiegészíteni a múlt alkalom m al elmondottakat. Most
pedig szeretnék visszatérni a korábbiakhoz, és feleleveníteni a szexualitás-
5 Michel Foucault: La Volonté de savoir, i. in. 170-175. o. (Magyarul: A ludas akarása,
i. in. 154-157. o.)
 1975. MÁRCIUS 12-1 lil.ÓADÁS 2 6 !)

sal kapcsolatos ném ely kijelentésem et, v alam in t azt, am it az ö sztö n rő l és

a szörny figurájáról m ondtam . Ugyanis azt gondolom, hogy az ab n o rm ális
egyén alak já n ak - am ely a 19. század végén nyeri el végleges stá tu sz á t és
tartalm át - két vagy három előzménye is volt. Ha genealógiáját tekintjük, ott
van a törvényszéki szörny, akit m á r em lítettem ; ott van a kis m asztu rb á ló
alakja, ak irő l a legutóbbi előadások alkalm ával beszéltem ; s ott v an a h a r­
m adik, a fegyelm ezetlen, akiről sajnos nem fogok tudni beszélni (de, m ajd
m eglátják, en n ek n in cs túl nagy jelentősége). M indeneseire m ost s z e re t­
ném m egvizsgálni, hogyan kapcsolódott egym áshoz a szörny és az ösztön,
valam in t a m asztu rb áló egyén és a gyerm eki szexualitás problem atikája.
M egpróbálom önöknek m eg m u tatn i a p szich iátria és a jog összefonó­
d ásán ak a létrejö ttét, am i a szörny, vagyis az indíték nélküli bűnelkövető
fig u rá já n a k k ö szö n h e tő e n m ent végbe. E zen összekapcsolódás n y o m án
három fontos dolog bukkant fel. Először is, m eghatározódott a k rim in alitá s
és az ő rü le t közös tere p e. Z avaros, ö ssze te tt tere p rő l van szó, am ely n e k
elem ei fe lcserélh ető k , ugyanis k id e rü lt, hogy m inden hűn m ögött á llh a t
ő rü lt v is e lk e d é s, de m eg fo rd ítv a is, m in d e n ő rü le t t a r ta lm a z z a a b ű n
kockázatát. Olyan terep ez, am elyben az ő rületn ek és a b ű n n ek közösek a
tárgyai. M ásodszor, en n ek nyom án, m egszületett - ha m ég nem is egészen
egy in tézm én y , de - egyfajta orvo si-tö rv én y szék i in sta n c ia i r á n ti sz ü k ­
séglet, am elyet a lassan k é n t k rim in a listá v á váló p szich iá te r fig u rá ja fog
képviselni; elv b en a p szich iá te r az eg yetlen, ak ib en m egvan a b ű n és az
őrület közötti különbségtevés, valam int a m inden őrületen belül fellelhető
veszély m egítélésének a képessége. Végül, harm adszor, a tárgyiságok azon
te re p é n , am elyet álfog a p sz ic h iá tria i h atalo m , k itü n te te tt fogalom ként
b u kkan fel az ösztön m in t ellen á llh ata tla n késztetés, m int az ak a ratlag o s
és ak aratlan tengelyén norm álisan integrált vagy pedig abnorm ális módon
áthelyeződött viselkedés: ez a B aillarger-elv.4
M ost p edig, h a az t a m ásik c sa p á st követjük, az t a m ásik g en e aló g iai
nyom vonalat, a m it ez u tá n p ró b á lta m m eg rajzo ln i, vajon m it láth a tu n k ?
L áth a tju k , hogy a 18. szá zad b a n a h ú sh o z (chair) kötődő v étek n y o m án
létrejö n - im m á r nem a p sz ic h iá tria és a jog, h a n e m - a p s z ic h iá tr ia és
a c sa lá d ö sszefo n ó d ása, am i n em a nagy szörny, h a n e m a m a s z tu rb á ló
se rd ü lő n ag y o n is m in d e n n a p i fig u rá já n k e re sz tü l m eg y v égbe, a k it az
ü g y é r d e k é b e n s z ö rn y ű sé g e s s é , le g a lá b b is v e sz é ly e ssé v a r á z s o ln a k . *

* Vö. fentebb, február 12-i előadás.

270 MICHEL FOUCAULT

M in ek a m eg jelen é sét v e h e tjü k észre eb b e n a sze rv ez ő d ésb en és eb ben

az összefonódásban? E g y ré s z t, azt - m in t a h o g y a m ú ltk o ri alk alo m m al
m o n d o ttam hogy a la p v e tő m ódon fog h o z z á ta rto z n i a szex u alitás a b e­
tegséghez, pontosabban a m aszturbálás a betegség általános kóroktanához.
A kóroktan terepén, a b e te g sé g okainak te rü le té n a szexualitás, legalábbis
m in t m aszturbálás, á lla n d ó és gyakori összetevőként jelenik meg: állandó,
am en n y ib en m in d e n ü tt ta lá lk o z u n k vele, u g y a n a k k o r esetleges is, m ivel
b á rm ily e n betegséget k iv á lth a t. M ásrészt, ez az összefonódás felm utatja
egy orvosi instancia szü k sé g esség ét, am elyhez lehet fordulni, s am ely biz­
tosítja a családi térbe való beavatkozást, illetve e té r belső racionalizálását.
É s v ég ü l, a betegség és a m a s z tu rb á lá s közös te re p é t - am ely az orvosi
tudásb ó l/h atalo m ból m e r íti jelentését - átszövi egy olyan elem , am elynek
fogalm át éppen ebben a k o rszakban m unkálják ki: ez a szexuális „késztetés”,
avag y „ösztön”; a sz e x u á lis ösztön, am ely törék en y ség én él fogva k ik erü li
a h etero szex u ális és e x o g á m n orm át. Azaz, eg y ik oldalról, a p szich iá tria
összefonódik a tö rv én y szék i h atalom m al, am ely összefonódásnak a pszi
c h iá tria az e llen á llh ata tla n késztetés p roblem atikáját köszönheti, egyúttal
az ösztönös m e c h a n iz m u s o k szférájá n ak - v ag y is k itü n te te tt tere p én ek
- a m egjelenését is. A p s z ic h iá tr ia a családi h a ta lo m m a l való, az előzővel
szim m etrik u s, összefonódásnak pedig (amely egy teljesen m ás genealógiai
csa p ásirán y t követett) eg y m á s ik problem atikát, a szexualitás problem ati­
k á já t és sza b ály talan ság a in a k elem zését köszönheti.
Úgy vélem, m indebből k é t következm ény adódik. Az első term észetesen
az, hogy jelentősen k itág u l a lehetség es p s z ic h iá tria i beavatkozás terepe.
A m ü lt évben m eg p ró b á lta m m egm utatni, h ogyan vált az őrület* - m ég ha
a beavatkozás h agyom ányos és specifikus te re p é re , ú g y m in t elm ebaj, el­
m ezavar, delirium k orlátozódott is - még az elm egyógyintézeteken belül is
egy bizonyos hatalm i tech n o ló g ia segítségével az ő rü ltek korm ányzásává.5
M ost ez a pszichiátria egy te lje se n m ás területtel fonódott össze, amely m ár
nem az őrültek korm ányzása, h anem a családi kontroll, valam int a büntetés
tere p e által igényelt beavatkozás. Nagyszabású kiterjeszkedésről van szó: az
eg y ik oldalról a p s z ic h iá triá n a k kezelésbe kell v e n n ie a törvényszegések,
ille tv e a törvényhez k ép e st m eg jelen ő sza b ály talan ság o k egész terepét; a
m á s ik oldalról pedig, az ő r ü lte k k o rm án y z ásán a k tech n o ló g iája alapján, *

* Helyesen: a pszichiátria. (Aford.)

Lásd a már idézett előadás-sorozatot: Le Pouvoir psychiatrique (különösen a következő
5
előadásokat: 1975. nov. 7., 14., dec. 5., 12., 19. és 1974. jan. 9.).
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 271

a c sa lá d o n b elü li s z a b á ly ta la n s á g o k a t is. A p s z ic h iá tria m o st a c s a lá d

kicsiny szu v e ren itásátó l a törvény álta lá n o s és ü nnepélyes fo rm á já ig az
individuum ok olyan technológiájaként tű n ik fel s funkcionál, m in t am ely
n élk ülözhetetlen a hatalo m legfontosabb m ech an izm u sain ak a m ű k ö d te ­
téséh ez. Az egyik olyan belső o p eráto rrá lesz, am elyet k ü lö n b ség n é lk ü l
m in d e n ü tt fe lle lh e tü n k a h atalom olyan különböző gépezeteiben, m in t a
család és a jogrend, a szülő és a gyerm ek vagy az állam és az egyén közötti
kapcsolatok, de a családon belüli konfliktusok kezelésében is éppúgy, m int
a törvényszegések kontrolljában vagy elem zésében. Az individuum ok á lta ­
lános technológiáját találju k m in d en ü tt, ahol a hatalom m al találk o zu n k :
a családban, a m űhelyben, a bíróságon, a börtönben stb.
A pszichiátria beavatkozási terepe hatalm as kiterjeszkedésének lehetünk
tehát a tanúi. U gyanakkor a pszichiátria egy szám ára teljesen új feladat előtt
találja magát. Ugyanis ezt az általános funkciót, e m indenütt jelenvalóságot,
e sokérték ű ség et term é sz etese n csak ab ban az esetben tudja tén y leg esen
gy ak o ro ln i, h a k é p e s m eg szerv ezn i az ösztön és a sze x u alitá s eg y ség es
tere p ét. Most, h a ténylegesen át a k a rja fogni azt az egész te re p e t, am ely­
nek m eg próbáltam m egm utatni a h a tá ra it, ha valóban úgy a k a r m űk ö d n i
a p szich iá tria i-család i összenövésben is, m in t a pszich iátriai-tö rv én y szé­
ki ö sszefo n ó d ásban, ak k o r m eg kell m u ta tn ia az ösztön és a s z e x u a litá s
e g y m á st k e re sz te z ő já té k á t, e se tle g úgy b e m u ta tn ia a s z e x u á lis ösztön
já té k á t, m in t a m i az összes elm eb e te g ség , illetv e, m ég á lta lá n o s a b b a n ,
a viselkedés m in d e n ren detlensége k ia la k u lá sá n a k az elem e, leg y en bár
szó nag y törv ényszegésekről, am elyek a legfontosabb tö rvényeket sértik
m eg , vagy k icsin y sza b á ly ta la n sá g o k ró l, am elyek a kis c s a lá d i [magot]
fo rg atjá k fel. V égső so ro n n e m c s u p á n egy d is k u rz u s t kell k ia la k íta n i,
h a n e m az elem zés m ódszereit, a fogalm akat, olyan elm életeket, am elyek
seg ítség év e l - a n é lk ü l, hogy k ilé p n é n k a p s z ic h iá triá b ó l - a g y e rm e k i
au to ero tiz m u stó l a gyilkosságig, a d isz k ré t és érin tő leg es in c e s z tu stó l a
szö rn y szerű em b erev ő k nagy lakom áiig leh essen haladni. Ez lesz ekkor,
az 1840-1850-es év ek tő l, a p s z ic h iá tria felad ata (m inthogy m o st ott v e ­
szem fel a fo n alat, ahol B ailla rg er-n ál elh ag y tam ). A 19. szá zad v égének
problém ája az lesz, hogy m egalkossa az ö sztö n -szex u alitás, v ág y -ő rü let,
gyönyör-bűn p á rja it, am elyeknek köszönhetően egyrészt a jogi ap p arátu s
h atárm ezsg y éjén felbukkanó szörnyek re d u k álh ato k , felap ró zh ato k , ele­
m ezh ető k , m in d en n ap iv á teh ető k , azaz család i viszonyokon b e lü li m eg­
szelídült fig u rákká változhatnak, m ásrészt viszont a kicsiny m aszturbálók,
272 MICHEL FOUCAULT

a k ik a családi fészken h elü l eddig á rta lm a tla n u l bújtak meg, ered etü k n él,
m egnövekedésüknél, fokozatos k ib o n tak o zá su k n ál fogva h atalm as, ő rü lt
bűn ö ző k k é leszn ek , a k i k m eg erő szak o ln ak , fe ld a ra b o ln a k és felfalnak.
Vajon hogyan m egy v é g b e ez az egyesítés? M ásképpen, hogyan dolgozzák
k i az i84o-i8go-es é v e k tő l fogva az ösztön és a szex u alitás ikerelm életeit
a pszichiátria ep isztem o ló g iai-p o litik ai felad ataik én t? Ez az, a m irő l m ost
beszélni szeretnék.
Ez az egyesítés először is úgy megy végbe, hogy a m aszturbálás és a többi
szexuális szabálytalanság közötti határok lebom lanak. Biztosan em lékeznek
rá , a m últkori a lk a lo m m a l hangsúlyoztam , hogy a m aszturbálás csak úgy
v á lh a to tt a kis család i m a g n ag y gondjává, hogy elk ü lö n íte tté k az összes
többi elutasított vagy e líté lt szexuális m agatartástól. M egpróbáltam m egm u­
ta tn i, hogy a m asztu rb á lás m indig is m int v alam i elütő, m int valam i egyedi
dolog volt m eg h atáro zv a. A n n y ira egyedi, hogy, eg y részt, úgy definiálták,
m in t am i egy olyan ö s z tö n b ő l vagy m e c h a n iz m u sb ó l sz á rm a z ik , am ely
e g y á lta lá n nem a n o r m á lis , tá rs a s és h e te ro sz e x u á lis szex u alitás sajátja
(a 18. század végi elm éle ta lk o tó k ragaszkodtak ah h o z , hogy a gyerm ekko­
ri m asztu rb á lásn ak te lje s e n m ások a m e c h a n iz m u s a i, m in t a felnőttkori
szexualitásnak). M ásfelől, ezt a szexualitást, h a tá s a it tekintve, nem az ál­
taláb a n vett erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, de nem is a szexuális
erkölcstelenséggel vagy szabálytalansággal, ug y an is következményei a testi
p ato ló g ia terepén fe jlő d te k ki. A m asztu rb á lás te s ti, fiziológiai, sőt talán
m ég anatóm iai-patológiai értelem ben is a betegség érvényes elvévé vált. Azt
gondolom , hogy a m a s z tu rb á lá s , am iképp a 18. század b an m eghatározták,
elem ezték, üldözték, a leh ető legkevesebb szexualitást tartalm azta. S nyilván
a z t is m ondhatjuk, hogy e z volt a keresztes h a d já r a t kulcsa. így szóltak a
szülőkhöz: „Foglalkozzatok a gyermekeitek m aszturbálásával; így biztosak
leh ettek benne, hogy n e m n y ú lto k a szex u alitásu k h o z.”
Most viszont attól fogva, hogy a 19. századi pszich iátrián ak az a feladata,
h o g y lefedje azt a nagy te r ü le te t, am ely a c sa lá d i szabályszegéstől a tö r­
vén y sértésig terjed, m á r e g y á lta lá n nem az lesz a dolga, hogy elszigetelje
a m asztu rb á lást, h a n e m h o g y érin tk ezésb e lé p te sse egym ással az összes
c s a lá d o n belüli és c s a lá d o n k ív ü li szabály szegést. A p s z ic h iá triá n a k fel
k e ll á llíta n ia , m eg k ell r a jz o ln ia az összes s z e x u á lis z a v a r c sa lá d fáját.
E z e n feladat első m e g v a ló s u lá s a it a szexuális p szich o p ato ló g iáró l szóló
nagy, 19. századi é rte k e z é se k jelentik, amelyek kö zü l az első, m in t tudják,
H e in ric h Kaan P syc h o p a th ia sexu a lis cím ű m ű v e, am ely 1844-ben jelen t
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 273

meg Lipcsében (tudomásom szerint ez az első olyan pszichiátriai értekezés,

amely kizárólag a szexuális pszichopatológiáról beszél, ám az utolsó, amely
latinul beszél a szexualitásról; sajnos soha nem fordították le, pedig ez egy
olyan szöveg, am ely szám o m ra - a m e n n y ire latin tu d á so m en g e d i - igen
érd ek esn e k bizonyult). M it is ta lá lu n k ebben az értekezésben? H e in ric h
Kaan Psychopathia sexualisában m egtaláljuk először is azt a tém át, am ely
a könyvet világosan elhelyezi a korszak sze x u alitá ssal kapcsolatos elm é­
letében. É spedig azt, hogy az em beri szex u alitás m ech an izm u sai, á lta lá ­
nos form ái révén azon szexualitás term ész ettö rtén eté n ek részét képezik,
am elyet egészen a növényekig visszakövethetünk. Ez egy olyan szexuális
ösztön - a szövegben nisus sexualis - tételezését jelenti, amely a nem i szer­
vek m űködésének din am ik u s (m inthogy p szichikusnak nem nevezhetjük,
m ondjuk azt, hogy dinam ikus) m egnyilvánulása. Amiképp létezik az éhség
érzete, benyom ása, din am ik ája, am ely m egfelel a táplálkozás szerveinek,
úgy szexuális ösztön is van, amely a nem i szervek m űködésének felel meg.
Ez az e m b e ri sz e x u a litá s n agyon h a n g sú ly o s n a tu ra liz á lá s á t, e g y ú tta l
általán o sításán a k az elvét is jelenti.
E Iíaan által leírt ösztön - nisus sexualis - szám ára a kopuláció (azaz a
társa s és heteroszexuális aktus) egyszerre term észetes és no rm ális. Azon­
b an, m ondja H. Kaan, a kopuláció n em elegendő ahhoz, hogy kielégítően
m eghatározza vagy inkább kanalizálja ezen ösztön erejét és dinam izm usát.
A szexuális ösztön túlcsordul a saját term észeti célján, mégpedig term észetes
m ódon csordul túl. Más szóval, a kopulációhoz képest túlságos, azonban ez
n o rm ális; ugy anakkor ré szin t m arg in á lis fo rm ák at ölt.6 E zért v a n az, írja
H ein rich K aan, hogy a szexuális ösztön ereje a kopuláció céljához képest
túlcsordul, am it jó néhány dolog m egm utat és em pirikusan bizonyít, legin­
kább a gyermeki szexualitás, s főként a gyermekek játékában m egnyilvánuló
szex u alitás. A m ikor a gyerekek játsza n ak , észrevesszük, hogy a játék aik
szexuális értelem ben egyértelm űen polarizáltak, annak ellenére, hogy nemi
szerv eik m ég csa k elv ü k b en v a n n a k m eg h atá ro zv a , és hogy a szexuális 8

8 H. Kaan, Psychopathia sexualis, i. ni. 34, 3(i. o.: „Instinctus ille, qui toti vitae psychicae
quam physicae imperat omnibusque organis et symptomatibus suam notam imprimit, qui certa
aetate (pubertate) incipit certaque silet, est nisus sexualis. Uti enim cuique functioni organismi
humani, quae fit ope contactus cum rebus externis, inest sensus internus, qui hominem conscium
reddit de statu vitali cuiusvis organi, ut sitis, fames, somnolentia, sic et functio procreationis
gaudet peculiari instinctu, sensu interno, qui hominem conscium reddit de statu organorum
genitalium et eum ad satisfaciendum huic instinctui incitat. [...] In loto regno animale instinctus
sexualis conducit ad copulationem; estque copulatio (coitus) naturalis via, qua ens instinctui
sexuali satisfacit et munere vitae fungitur, genus suum conservans.”
274 M ICHEL FOUCAULT

n isus m ég nem k a p o tt erő re. A lányok és a fiúk játék a i különböznek, am i

azt bizonyítja, hogy a gyerm ekek egész v iselkedését, egészen a játékaikig,
a szexuális nisus, egy szex u ális ösztön alapozza m eg, tám asztja alá, am ely
m á r specifikálódott, a n n a k ellenére, hogy az a szervi felépítés, am it élettel
kell m egtöltenie, am it á t kell járn ia , hogy elvezesse a kopulációig, e rre még
eg y á lta lá n nem a lk a lm a s. Ez a szexuális nisus egy teljesen m ás te re p e n is
felbukkan: nem a játék , h an e m a kíváncsiság tere p én . Kaan szerint ug y an ­
is a hét-nyolc éves g y e re k e k n e m c sa k saját n e m i szerv ü k , h an e m azonos
vagy ellentétes n em ű tá rs a ik n em i szervei irá n t is igen élénk érd ek lő d ést
tanúsítanak. M indenesetre ebben tetten érhető a szexuális ösztön m unkája,
am iképj) a szellem m ű k ö d é sé b e n is, ab ban a tudásvágyban, am i lelkesíti
a gyerm ekeket, és le h ető v é teszi az oktatást. A sze x u ális ösztön é lé n k s é ­
gében, leg d in am ik u sab b form ájában jócskán tú lh a la d a sim a és egyszerű
kopuláción: h am arab b k ezdődik és tú l is cso rd u l ra jta .7
Nyilvánvaló, hogy ez a szexuális ösztön term észete szerint a kopulációra
m in t c é lra irá n y u l, e z á ll a fó k u s z á b a n .89Ám a k o p u láció p u s z tá n c sa k
kro n o ló g iai é rte le m b e n v ett végső célja, e z é rt é rth e tő , hogy ez az ösztön
term észetén él fogva tö rék en y : tú lság o san is é lé n k , nagyon k o ra é re tt, túl
b ő ség e s, és tú lo n tú l s z é le s k ö rű e n já rja át az e g y é n e k egész sz e rv e z e té t
és v ise lk e d é sé t a h h o z , h o g y k iz á ró la g csa k a fe ln ő tt és h e te ro s z e x u á lis
kopulációban találjon o tth o n ra, hogy csak itt valósulhasson meg. E bben az
értelem ben, m agyarázza H. Kaan, egy sor a n o m álián a k van kitéve, m indig
hajlam o s eltérü lni a n o rm átó l. E zen egyszerre term é sz etes és ab n o rm ális
ab erráció k együttese fogja alkotni a psychopathia sexualis terü letét, ilyen
m ó d o n alapozza m e g H e in ric h K aan a k ü lö n b ö ző sze x u ális a b e rrá c ió k
d in a s z tiá já t, am ely a sz e m é b e n egy egységes te r ü le te i alkot.“ E zek et az

7 Uo. 57. o.: „Etiamsi in homine nisus sexualis se exolil tempora pubertatis tamen et antea
eius vestigial demonstrari possum; nam aetate infantili pueri amant occupationes virorum,
puellae vero feminarum. Et id instinctu naturali ducti faciunt. Ille instinctus sexualis etiam
specie curiositatis in investigandis functionibus vitae sexualis apud infantes apparet; infantes
octo vel novent annorum saepe sive invicem genitalia examinant et tales investigationes saepe
parentum et pedagogorum curant aufugiunt (haec res est summi momenti et curiositas non
expleta validum momentum facit in aetiologia morbi quant describo).”
8 Uo. 58., 40. o.: „Eo tempore prorumpit desiderium obscurum, quod omnibus ingenii
facultatibus dominatur, cuique omnes vires corporis obediunt, desiderium amoris, ille animi
adfectus et motus, quo quivis homo saltem una vice in vita adimitur et cuius vis certe a nemine
denegari potest. [...) Instinctus sexualis invitat hominem ad coitum, quem natura humana
exposcit, nec moralitás nec religio contradicunt.”
9 Uo. 45. o.: „Nisus sexualis, ut ad quantitatem mutationes numerosas offert, ita et ad
qualitatem ab norma aberrat, et diversae rationes extant nisui sexuali satisfaciendi et coitum
supplendi.”
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 275

ab e rrá ció k at fel is sorolja: az o n a n ia (onanizm us); a p ed e rasz tia m in t a

serd ü letlen ek irá n ti szerelem ; az, am it úgy hív, hogy leszbikus sze relem ,
amely azonos neműek, férfiak közötti vagy nők közötti szerelem; a holttestek
m egerőszakolása; az állattal való közösülés és még egy hatodik ab erráció .101
Á ltalában az összes szexuál-pszichopatológiai értekezésben m indig létezik
egy aprócska furcsaság... Azt hiszem , Iírafft-Ebing találta úgy, hogy az egyik
legrosszabb szexuális aberráció t azok az em berek m utatják, akik az u tcán
ollóval levagdossák a kislányok copfjait. Nos, ez a z tá n a kényszeresség!11
Néhány évvel korábban H einrich Kaan azt találta, hogy létezik egy nagyon
fontos szexuális aberráció, am ely őt igencsak birizgálta, s amely ab ban áll,
hogy valaki szobrokkal szeretkezik. Akárhogy is, ez a szexuális aberrációk
első nag y globális d in asztiája. A psychopathia sexualis ezen álta lá n o s te ­
rü le té n az o n anizm us - am ely, m int láth atják , ezen aberrációk egyike, és
am ely teh át ezen á ltalán o s o sztálynak csak egyik elem e - nagyon sajáto s
szerepet játszik: k itü n te te tt helye van. A többi, az onanizm uson kívüli p e r­
verzió vajon honnan szárm azik? Hogyan lehetségesek ezek az eltévelyedések
a term észetes aktushoz képest? Nos, az eltévelyedés ösztönzője a képzelet,
am it Iíaan ph a n tasián ak nevez, a beteges képzelőerő. A képzelőerő alkotja
m eg a vágyat túlság o san korán, avagy, tú l korai vágyak által életre hív v a,
m egkeresi a m ellékes, szárm azékos, pótlólagos eszközöket, am elyek rév én
kielégülhet. Kaan azt írja, hogy a phantasia, a képzelőerő készíti elő az utat
az összes szexuális ab erráció előtt. A szex u ális értelem b en vett re n d e lle ­
n ese k e z é rt m in d ig a g y erm ek ek vagy p ed ig azok kö zü l v e rb u v á ló d n a k ,
a k ik g y e rm e k k o ru k b a n az o n a n iz m u so n és a m a sz tu rb á c ió n k e r e s z tü l
h aszn álatb a vették szex u álisan p o larizált képzelőerejüket.12
S zám om ra úgy tű n ik , hogy H einrich Iíaan ezen elem zése, am ely b izo ­
nyos fokig kissé kezdetlegesnek tűnhet, m égiscsak tartalm az egy sor fontos
m o zza n ato t a sz e x u a litá s p sz ic h iá tria i p ro b lem a tizá ció ján ak tö rté n e té t
ille tő e n . E lőször is a következőt: az ösztön s z á m á ra te rm é sz e te s a z , h a
abnorm ális. M ásodszor, ez az eltolódás az ösztön term észetessége és nor-

10 Uo. 45-44. o. („Onania sive masturbatio”): 44. o. („Puerorum amor”); 44. o. („Amor
lesbicus”); 45. o. („Violatio cadaverum”); 45. o. („Concubitus cum animalibus”); 45. o. („Expletio
libidinis cum statuis”).
11 Valójában a következő írásról van szó: A. Voisin - J. Socquet - A. Motet, „Étal mental de
P., potirsuivi pour avoir coupé les natles de plusieurs jeunes til les”, Annales d’hygiéne publique
et de. médecine-légale, XXIII, 1890, 551-540. o. Lásd még: V. Magnan, „Des exhibitionnistes”,
uo. XXIV, 1890,152-108. o.
18 11. Kaan, Psychopathia sexualis, i. in. 47-48. o. Az aberráció és a fantázia közötti kapcso­
latot ez a rövid fejezet állítja fel: „fluid esi psychopathia sexualis?”
276 MICHEL FOUCAULT

m alitása között, av agy a z ösztön te rm é sz e te ssé g e és az an o m ália közötti

belső és zavaros k a p c so la t, kitüntetett és m eg h atá ro zó m ódon jelentkezik
a gyerekkorban. K a an elem z ésén e k h a r m a d ik fontos tém ája: k itü n te te tt
kapcsolat van a s z e x u á lis ösztön és a p h a n ta sia , avagy képzelőerő között.
Amíg ugyanebben a k o rsz ak b an az ösztönt v ég ü l is azért idézik meg, hogy
a szokásszerű, e lle n á llh a ta tla n , a u to m a tik u s cselekvések tá m a sz té k á u l
szolgáljon, am elyeket n e m k ísér gondolat v ag y rep rezen táció , a H einrich
K aan által le írt s z e x u á lis ösztön a k é p z e lő e rő h ö z kötődik. A képzelőerő
nyitja ki előtte azt a te re t, ahol kibontakoztathatja abnorm ális term észetét.
A képzelőerőben n y ilv á n u ln a k meg a te rm é sz e t és a n o rm alitás szétv álá­
s á n a k h atásai, és ily e n m ó d o n a kép zelő erő a z , am ely közv etítő k én t, az
áttétel m eg v aló sítójaként fog m űködni a s z e x u á lis ösztön összes kau zális
és patologikus h a tá sm e c h a n iz m u sá t ille tő e n .'5
Nagyjából a következőket m ondhatjuk. U gyanebben a korban a pszichi­
á tria éppen felfedezi az ö sztö n t (em lékeznek rá , hogy errő l volt szó h áro m
vagy négy előadással ez elő tt), ám ez az ö sztö n végső soron a d elíriu m h o z
k ép est nyújt a lte rn a tív á t. O tt, ahol nem le lh e tjü k fel a delíriu m o t, az ösz­
tön ném a és a u to m a tik u s m e c h a n iz m u sa ih o z kell fordulni. Ám H einrich
K aan éppen ekkor fedezi fel a szexuális ösztön révén azt az ösztönt, am ely
persze egyáltalán nem ro k o n íth ató a d e líriu m m a l, m égis m agában hordoz
egy bizonyos intenzív, k itü n te te tt és állan d ó v iszo n y t a képzelőerővel. Az
ösztö n n ek a k é p z elő erő n és a képzelőerőnek az ösztönön való kölcsönös
m u n k á lk o d á sa , ö ssz e k a p c so ló d á su k és k ö lcsö n ö s befolyásuk re n d s z e re
teszi majd lehetővé azon folytonosság létrehozását, amely az ösztön m echa­
nikájátó l a d eliriu m je le n té s te li kibom lásáig te rje d . M ásképpen szólva, a
pszichiátriai fogalm ak segítségével végzett elem z és term ékenysége szem ­
pontjából óriási je le n tő sé g e lesz an nak, hogy a képzelőerőt - a szex u ális
ösztön közvetítésével - beleh ely ezik az ösztö nök ökonóm iájába.
Végül, Kaan könyve k a p c s á n h angsúlyozni k ell, hogy ta lá lu n k b en n e
e g y olyan tézist, a m e ly n e k , úgy gondolom , fu n d a m e n tá lis a jelentősége.
M égpedig azt, hogy az ö sztö n és a képzelőerő ezen m echanizm usa nyom án
a szexuális ösztön nem c su p á n a testi zavarok kiindulópontja lesz. H einrich
Kaan könyvének teh ertétele azonban az összes olyan régi kóroktan, amelyek­
rő l a legutóbb beszéltem , é s amelyek szerint p éld áu l a bénulás, a paralysis
progressiva, az ag y d ag an at a túlzásba vitt m a sz tu rb á lá s következm ényei is
13 Uo. 47. o.: „In omnibus itaque aberrationibus nisus sexualis phantasia viam parat qua
ille contra leges naturae adimpletur.”
 IH75. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 277

lehetnek. Ezt m ég m egtaláljuk a könyvében, ám olyat is találunk, am i m ég

nem volt meg a m asztu rb álás elleni keresztes had járatb an . M égpedig hogy
a m asztu rb álás ön m ag áb an is képes egy sor olyan zav art okozni, am elyek
eg y szerre szex u álisak és pszich iátriaiak is. A p szich iá tria terü le té n belül
megszerveződik a szexuális anomália egységes terepe. Iíaan könyve 1844-ben
íródott, láthatják, ez melyik korszak. Ez nagyjából az a kor, amikor Prichard
m eg írja h íres könyvét a m orális ő rü letek rő l, am ely h a m ég nem is jelzi a
végpontját, m in d en esetre m egállásra készteti az elm ebetegség d elíriu m ra
koncentráló elm életének a fejlődését; egy csomó n em delírium szerű v isel­
k ed ési zav ar h ato l he a p szich iá tria te rü le té re .'4 184.4: ez szinte u g y a n a z
a p illa n at, am ik o r G riesinger éppen m egveti a n eu ro p szich iátria a lap ja it
azon általán o s szabály alapján, hogy az elm ebetegségek és a n eu ro ló g ia i
zav aro k m ag y arázó és a n a litik u s elveinek m eg kell egy ezn iü k .'5 1844 az
az időszak, am ik o r B aillarger - a k irő l m á r beszéltem -, szintén egy-két év
eltéréssel, m egalapozza az akaratlagos és ak aratlan tengelyének elsőbbségét
a delírium nak járó régi kitüntetett hellyel szem ben.'6 1844-45: nagyjából ez
az elm egyógyászat vége; ez a pszichiátria vagy a neuropszichiátria kezdete,
am ely a késztetések, az ösztönök és az autom atizm usok köré szerveződik.
Ez ugyancsak az a dátum , amellyel véget ér a m asztu rb álásró l szóló m ese,
de leg aláb b is a m ik o r felb u k k a n a sze x u a litá s p sz ic h iá triá ja , e le m z é se ,
am elyet az egész viselkedést átszövő szexuális ösztön kikutatása jellem ez, a
m aszturbálástól a norm ális viselkedésig. Ez az a korszak, am ikor H einrich
R aanjial k ialak u l a szexuális aberrációk p szich iá tria i genealógiája. Ez az
a p illa n a t, am ik o r, m ég m indig u g y an e n n ek a kö n y v n ek k ö szö n h ető en ,
m eghatározódik a képzelőerő - vagy inkább az ösztönnel összekapcsolódott
képzelőerő - első d leg es és k ó ro k tan i szerepe. És végül, ez az a p illa n a t,
am ik o r az ösztönök és a képzelőerő tö rté n e té n e k gyerm ekkori szak aszai
m eg h atáro zó jelen tő ség re tesznek szert a b eteg ség ek és sp e c ifik u sa n az
elm ebetegségek kóroktanában. Azaz, H einrich Iíaan könyve jelöli a szexu­
a litás és a sze x u ális aberrációk születési d á tu m á t vagy fe lb u k k a n ásán a k
p illa n atát a p szich iá tria terep én belül.
Ám úgy vélem , a m aszturbálás - am elyet a m ú lt alkalom m al em legetett
k eresztes h a d já ra t egyszerre hangsúlyossá és m arg in á lissá is te tt - h a tá ­
ra in a k leb o m lása csu p á n a kezd et volt. A h a tá ro k lebom lása a z t jelen ti, 145*

14 J. C. Prichard Treatise on Insanity c. művéről van szó.

15 W. Griesinger, Oie Pathologie und Therapie..., i. m. 12. o.
Vő. fentebb, február 12-i előadás.
278 MICHEL FOUCAULT

h o g y a m a s z tu rb á lá s eg y felő l az á lta lá b a n v e tt sze x u ális ö sztö n h ö z fog

kapcsolódni, a képzelőerőhöz és ezen k eresztü l az aberrációk, végül a b e­
tegségek egész te re p é h e z . A zonban m eg kell h a tá ro z n i a h a ta lo m n a k azt
a többletét (és ez a 19. szá zad i p szich iá tria á lta l elvégzett m áso d ik feladat
vagy művelet), am ely azon zavarok születésében, amelyek nem szexuálisak,
a szexuális ösztön s z á m á ra egy nagyon k ü lö n ö s szerepet ju tta t: az ő rü let
és az elm ebetegségek k ó ro k tan a a szexuális ösztön és a hozzá kapcsolódó
képzelőerő története alap ján jön létre. Meg kell tehát szabadulni attól a régi
kóroktantól, am ely rő l a legutóbbi alk alo m m al beszéltem (ez a kóroktan a
te s t k im e rü lé sé t, az id e g re n d s z e r k is z á ra d á s á t stb. tételezte fel), és m eg
k ell találn i a sze x u ális ö sztö n n ek és a n o m á liá in a k sajátos m ech a n ik áját.
A szexuális ösztön k ó ro k ta n á n a k e kitü n tetésév el, avagy az egyre h an g sú ­
lyosabban a szexuális ösztö n n ek tulajdonított többletkauzalitással kapcso­
latb an létezik jó n éh á n y elm életi m egfogalm azás, olyan kijelentések, m int
p éld áu l H einrich K aané: „A szexuális ösztön v ezérli az egész pszichikai és
fizik ai életet.” Ám én m o st egy k o n k rét ese tn é l szeretnék m a ra d n i, am ely
jól m egm utatja, m ik én t tolják el a szexuális ösztön m echanikáját az összes
többi ösztön m e c h a n ik á já h o z k ép est a n n a k érd ek éb en , hogy eljátszassák
vele ezt a k ó ro k tanban b etö ltö tt alapvető szerep et.
Egy 1847 és 1849 k ö zö tt m e g tö rté n t e s e trő l v a n szó, B e rtra n d k atona
tö rté n e té rő l.'7 A le g u tó b b i h e te k ig ezt a tö rté n e te t a m o n o m án iás esetek
k ateg ó riájáb a so ro ltam , am ely ek közül p éld áu l H enriette C ornier, Léger,
Papavoine stb. v áltak n ev ezetessé. Sőt, azt h iszem (s ha így volt, e ln éz ésü ­
k e t kérem ), k ro n o ló g iailag az 1850-as évek k ö rü li időszakra h ely eztem .'8
H a a kronológiát ille tő e n tévedtem , elnézést k érek , a történet 1847-49-ből 178

17 Ennek az ügynek a legfontosabb forrásai Cl.-F. Michéa már idézett cikke: „Des deviations
iiialadives de l’appétit vénérien”, illetve L. Lunier-é: „Examen médico-légal d’un cas de
monomanie instinctive. Affaire du sergenl Bertrand”, Annales médico-psychologiques, 1849,1,
551-579. o. ABibliothéque nationale de France Faclums gyűjteményében (8 Fm 5159) ugyancsak
megtalálható: Le Violateur des lombeaux. Details exacts et circonslanciés stir le nőmmé Bertrand
qui s’introduisait pendant la nuit dans le cimetiére Montparnasse oú ily déterrait les cadavres
des jeunesfüles el des jeunesfemm.es, sur lesquels il commettait d’odieuses profanations [hely
és dátum nélkül). Lásd még: de Castelnau, „Exemple reinarquable de monomanie destructive
el érotique ayant pour objet la profanation de cadavres humains”, La Lanceltefranqaise, 82,14
juillet 1849, 527-528. o.; A. Brierre de Boismont, „Remarques médico-légales sur la perversion
de l’instinct génésique”, Gazette médicale. de Párizs, 29, 21 juillet 1849,555-564. o.; F.-.I., „Des
aberrations de l’appétit génésique”, IJo. 50,28 juillet 1849, 575-578; L. Lunier beszámolóját lásd
in Annales médico-psychologiques, 1850, II, 105-109,115-119. o.; H. Legrand du Saulié, LaJolié
devant les tribunaux, i. in. 524-529. 0 .; A. Tardieu, Études médico-légales sur les attentats aux
moeurs, Párizs, 1878 7, 114-125. o.
18 Vö. fentebb, jan. 29-i előadás.
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 279

szárm azik. Kronológiai tévedés ide vagy oda, m indenesetre elkövettem egy
tö rtén eti vagy episztem ológiai hibát, ahogy tetszik. Ugyanis en nek a tö rté­
n etn ek , legalábbis ágát-bogát tekintve, teljesen m ás a konfigurációja, m int
a C o rnier-esetnek, am elyről öt vagy hat hete beszéltem . B ertran d katonát
egy nap rajtak ap ták a M ontparnasse tem etőben, am int éppen síro k at dúlt
fel. Valójában m á r 1847 óta jó néhány vidéki vagy Párizs környéki tem etőt
m eggyalázott. M ikor ezek a tettek m egsokasodtak, m ikor m á r nagyon fel­
tű n ő v é váltak, fe lá llíto tta k egy őrszem et, és eg y ik este, azt h iszem , 1849
májusában, B ertrand-t m egsebesítették az őrségben levő csendőrök, azonban
elm enekült a Val de G ráce-kórházba (m inthogy katona volt), ahol is spon­
tá n m ódon v allo m ást tett az orvosoknak. B evallotta, hogy 1847 óta időről
időre, szabályos vagy szab ály talan időközönként, de nem folytatólagosan,
az a vágy k eríte tte h atalm áb a , hogy a sírokban kutasson, hogy felnyissa a
koporsókat, kivegye belőlük a hullákat, szuronyával felhasítsa őket, kitépje
beleiket és szerveiket, ezeket szétszórja s felaggassa a keresztekre, a ciprusok
ág aira, s m indebből nagy fü z ért alkosson. Ám B ertrand nem hangsúlyozta
a tö rtén etéb en , hogy az ekképp m eggyalázott tetem ek között a női hullák
szám a jócskán m eg h alad ta a férfiakét (azt hiszem , m indössze egy vagy két
férfi szerepelt közöttük, m íg az összes többi, vagy tizenöt, nők és különösen
fiatal lányok h u llája volt). Az orvosok vagy a vizsgálóbírók, ak ik n ek figyel­
m ét felkeltette és n y u g ta la n íto tta ez a vonás, elrendelték a m aradványok
vizsgálatát. Kiderült, hogy a maradványokon - amelyek egyébként a bomlás
igen előrehaladott állapotában voltak - szexuális behatolás nyomai láthatók.
Mi tö rté n ik ez u tá n ? M aga B ertra n d és első orvosa (egy M a rc h a l n e ­
v e z e tű k a to n a o rv o s, a k i a B e rtra n d -t e líté lő k a to n a i b író s á g s z á m á ra
készített szak értő i jelentési) a következőképp m utatják be az ese te t.'9 Ezt
m o n d ják (B e rtra n d első szem ély b en , M a rc h a l p ed ig az elm eg y ó g y ász
szókészletét alk alm az v a beszél): „Amivel kezdődött, am i a legelső volt, az
a sírok m eg g y alá zásá n ak vágya; a tetem ek elp u sztításán a k vágya, holott
m á r elp u sztu ltak .”“ M arch al szavai sz e rin t B ertra n d „ d e stru k tív m ono­
m án iáb a n ” szenved. Ez a d estru k tív m o nom ánia tipikus m on o m án ián ak
számított, m inthogy olyasmit ak art szétrom bolni, ami m ár a széthullás igen
előrehaladott állapotában volt. E félig elbom lott tetem ek szétm arcangolása,

10 Marchal (de Calvi) kalonaorvos perben képviselt véleményéről vö. L. Lunier, „Examen
médlco-légal d’un cas de monomanie instinctive...”, i. m. 557-565. o., amelynek része egy
Bertrand állal írott dokumentum is.
so Uo. 556. o.
2 8 0 M ICHEL FOUCAULT

m o n d h a tn i, a ro m b o lás d ü h é n e k tiszta form ája volt. M iután a d estru k tív

m o n o m án ia m eg álla p ítá st n y ert, m ag y arázza M arch al, B ertrand k ato n át
e g y m áso d ik m o n o m á n ia k e r íte tte h a ta lm á b a , am ely rák ap cso ló d o tt az
első re , s am elynek ez a z első biztosította sajáto san patologikus jellegét. E
m áso d ik m onom ánia az „erotikus m onom ánia”, am i abban áll, hogy ezeket
a te te m e k e t vagy a te te m e k m a ra d v á n y a it sz e x u á lis élv ezetet e lé ré s é re
h a s z n á ljá k .21 M a rc h a l é r d e k e s ö ssz e h a so n lítá st te sz egy m ásik e se tte l,
am ely e t néh án y h ó n a p p a l vagy n éh án y évvel k o rá b b a n jegyeztek fel. Ez
egy é rte lm i fogyatékos tö rté n e te , ak i b ez árv a é lt a troyes-i k ó rh á zb an , s
m in th o g y kicsit c se léd k én t is szolgált, bejáratos volt a halottasházba, és az
ott ta lá lt női tetem eken k ielég ítette szexuális szükségleteit.22*Azonban, így
M a rc h a l, egy ilyen e s e tb e n n e m áll fenn az e ro tik u s m onom ánia, h iszen
o ly asv alak iv el á llu n k s z e m b e n , a k in e k s z e x u á lis szü k sé g le te i v a n n a k .
E zeket a szükségleteket n em elég íth eti ki a k ó rh á zb an élő szem élyzet se­
g ítség év el, mivel eb ben se n k i sem a k a r a p a r tn e re len n i. Végül is csa k a
te te m e k m arad n ak , k ö v etk ezésk ép p az érdekek term é sz etes és ném iképp
racionális m echanikája teljes term észetességgel a rra indítja, hogy erőszakot
tegyen a hullákon. E bben az értelem ben a szóban forgó értelm i fogyatékost
n em leh et erotikus m o n o m á n iá b a n szenvedőnek ta rta n i. Ezzel szem ben
B ertran d katona, aki p atologikus állapotát a destruktív m ánia révén kezdte
el k in y ilv á n íta n i, e d e s tru k tív m o n o m án ián k e re sz tü l m utatja ki e m ásik
s z im p lá in á l, az e r o tik u s m o n o m á n iá t, holott k ö n n y e d é n k ie lé g íth e tn é
s z e x u á lis szü k sé g le te it n o r m á lis a n is. B ertra n d fiata l, alak ja n em torz,
v an p én z e. M iért nem ta lá l n o rm á lis úton egy lán y t, hogy vele elégítse ki
szükségleteit? Ezért M a rc h a l - teljesen ugyanazon fogalm ak segítségével,
m in t am elyeket E squirol is alk alm az o tt elem zéseiben - B ertrand szexuális
v iselk ed é sé t m o n o m á n iá n a k vagy egy alapvetően d estru k tív m onom ánia
egyfajta erotikus v a d h a jtá sn a k tu lajd o n íth atja.
A klinikai táblázat szintjén teljesen bizonyos, hogy mennyiségi értelem ben
a destruktív szimptomatológia sokkal jelentősebb, m int az erotikus. Azonban

21 Uo. 362. o.: „Hogy egy erotikus monomániával megbonyolított destruktív monomania
példájával állunk szemben, amely csüggedi monomániával vette kezdetét, nagyon is köznapi,
sőt általános.”
22 A troyes-i esel, amelyre Foucault céloz, nem szerepel Marchalnál. Egy bizonyos A. Simeon
időben későbbi ügyéről van szó, amelyet II.-A. Morei említ a Bédorhoz címzett levelei közül az
elsőben: „Considerations médico-légales sur un imbecile érolique convaincu de profanation de
cadavres”, Gazelle hebdomadaire de médecine et de C hirurgie , 1857, 8 , 123-125. o. (a Siméon-
eset); 11, 185-187. o. (a Bertrand-eset); 12, 197-200. o.; 13,217-218. o. Vö. J.-G.-F. Baillarger,
„Cas remarquable de maladie mentale”, i. m.
 1975. MÁRCIUS 12-1 ELŐADÁS 281

1849-ben egy M ichéa nevű p szich iáter a L ’Union m édicale nevű újságban
egy ezzel ellen tétes elem zést k ín ál, am ely b en m egpróbálja m eg m u tatn i,
hogy az „erotikus m onom ánia” áll B ertran d patologikus állap o tán a k a kö­
zéppontjában, v alam in t hogy a „d estru k tív m onom ánia” csu p á n az általa
ekkor „fajfenntartónak” nevezett ösztön m onom ániájának vagy legalábbis
betegségének a szárm azéka.23 Michéa elem zése figyelemre méltó. Azzal kezdi,
hogy m egm utatja, egyáltalán nincs szó delírium ról, v alam in t különbséget
tesz a vám pírizm us és B ertrand katona esete között. Mi is a vám pírizm us?
Olyan delirium , am elyben egy élő, a k á rc sa k egy rém álom ban (azt mondja:
„ez egy rém álom n ap p ali v a riá n sa ”), a z t hiszi, hogy a h a lo tta k (vagy egy
bizonyos fajtájuk) kilépnek a sírjaikból, és rátám adnak az élőkre.24 Bertrand
en nek éppen az ellentéte. Először is, ő n em delirál, m aga egyébként pedig
eg y á lta lá n nem v ám pír figura. E g y általán nem azonosult a v ám p ír téves
k ép zeten alap uló tém ájával; ő leg in k áb b egy visszájára fordított vám pír.
Egy olyan élő, aki a h alo ttak at k ísérti, és, bizonyos fokig, a h a lo ttak vérét
szívja: azaz a téves eszm e sem m iféle nyom a nem ta lá lh a tó m eg n ála. Ez
tehát a delirium nélküli őrület esete. Eddig tehát rendben vagyunk. Azonban
eb ben a d eliriu m nélk ü li ő rü letb e n k é t tü n eteg y ü ttes lakozik: egyfelől a
rom boló, m ásfelől az erotikus. Az e ro tik u s összetevő kicsiny tü n e ti jelen­
tősége ellen ére M ichéa szá m á ra ez v á lik a legfontosabbá. Persze M ichéa
n em k észíti el az ero tik u s összetevő a la p já n a tünetek g en e aló g iáját - és
n y ilv á n n e m is á llt a re n d e lk e z é s é re az a fogalm i vag y a n a litik u s váz,
am ely ezt lehetővé tette volna a szám ára. Azonban felállítja egy lehetséges
g en ealó g ia általán o s elvét, álta lá n o s k e re té t.25*A következőket m ondja: a
szexuális ösztön a legfontosabb és „a leginkább kényszerítő azon szükség­
letek közül, am elyek az em bert és az állatokat stim ulálják”.25 O lyannyira,

25 Cl.-F. Michéa, „Des deviations maladives de l’appétil vénérien”, i. m. 359a. 0 .: „Úgy vélem,
hogy az erotikus monománia volt e szörnyszerű őrület alapja; megelőzte a destruktív inonomá-
niát”. Ugyanakkor B.-A. Morei Traité des maladies mentales c., idézett művének „Perversion des
instincts généshpies” c. alfejezetében (413. o.) Bertrand esetét a klinikai lycantropia (farkas­
ember-szindróma) következményeként értelmezi.
24 Cl.-F. Michéa, i. m. 538c-539a. o.: „Avámpírizmus [...] a rémálom, az éjszakai delirium
egy változata, amely meghosszabbodik az ébrenlét állapotában, s amelyet az a hiedelem jel­
lemez, hogy a hosszabb vagy rövidebb idő óta halott emberek kilépnek a sírjaikból, hogy az
élők vérét szívják.”
25 IJo. 558e. o.: „Ezen olyannyira különös és különleges jelenség alkalmával engedjék meg
nekem, hogy beszámoljak önöknek azon gondolataimról, amelyekre a per dokumentumainak
alapos olvasása révén tettem szert, s ezen sajátságos gondolatokhoz hozzáfűzöm majd a pszi­
chopatológia némely általános megállapítását, amelyek szorosan kötődnek hozzájuk, mintegy
logikai kiegészítésüket, természetes kiterjesztésüket jelentik.”
2B í/o. 33í)a. o.
282 MICHEL FOUCAULT

hogy tisztán m ennyiségi fo g alm ak b an , a d in am ik a vagy az ösztön ökonó­

m iá já n a k fogalm aiban k ifeje zv e az ösztönök z a v a ra ese té n m indenképp
a sze x u ális ösztönre kell u ta ln i, m in t lehetséges o k ra , m ivel m ind közül
ez a legfékezhetetlenebb, a legsürgetőbb, a legkiterjedtebb. Ez a szexuális
ösztön nem pusztán a faj sza p o ro d ását biztosító ak tu so k által elégül ki és
kelt gyönyört, h anem e g é sz e n m ás m ódokon is.27 Azaz, M ichéa szerint, az
ösztönön belül van egy alap v ető és term észetes m eg nem felelés a gyönyör
és a m egterm ékenyítés a k tu s a között. E meg nem felelés bizonyítékát leli fel
a p u b ertás előtti gyerm ekek m aszturbálásában, a nők terhesség alatti vagy
m enopauza utáni - teh át n em term ékeny időszakbeli - gyönyörérzetében.28
Vagyis az ösztön le v á lik a m e g te rm é k e n y íté s a k tu s á ró l azáltal, hogy
lén y eg ét tek in tv e g y ö n y ö rk e ltő , s ez a gyönyör egy s o r m e g s z á m lá lh a ­
ta tla n a k tu s révén lo k a liz á ló d h a t vagy a k tu a liz á ló d h a t. A n em zés vagy
a re p ro d u k ció ak tu sa c s a k e g y azon form ák k ö zü l, am ely ek n ek köszön­
h ető en a g y ö n y ö r-m in t a sz e x u á lis ösztön belső ökonóm iájának az elve
- b eteljesü lh et vagy lé tre jö h e t. E nnyiben a szexuális ösztön azon gyönyör
létrehívójaként, am ely n e m k ö tő d ik a nem zéshez a term észetéb ő l fakadó
módon, helyt adhat jó n éh á n y olyan viselkedésnek, am ely nem a nem zéshez
igazo d ik . És M ichéa e z e k e t fel is sorolja, m in t a „gyönyör” létrehozóit: a
„görög szerelem ”, az „állatokkal való közösülés”, „egy érzéketlen [természeti]
tárg y irá n ti vonzalom ”, az „[em beri] tetem irá n ti v o n zó d ás” (a rom bolás,
v a la k in e k a halála irá n ti v o n za lo m ).29 Ilyen m ódon az ösztönök általános
ö k o nóm iájában - ere jé n é l fo g v a - a szexuális ösztön lesz a legfontosabb,
következésképp az uralk o d ó ösztön. Ugyanakkor, m in t a gyönyört (bárhol,
b á rm ik o r és bárm ilyen k ö rü lm é n y e k között) létrehozó elv, rákapcsolódik
az összes többi ösztönre, e z é r t a gyönyört, am it egy ösztön kielégítése kö­
v etkeztében érzünk, e g y ré sz t m agából az adott ösztönből, m ásrészt abból

27 Foucault itt Cl.-F. Michéa (i. li.) következő bekezdéséi foglalja össze: „A kereszténység
azáltal, hogy rehabilitálta a nőt, az erkölcsök óriási forradalmát vitte végbe. A testi szerelemből
eszközt, nem pedig célt csinált; kizárólagos célként pedig a faj szaporítását tűzte ki a számára.
Minden olyan szexuális aktus, amelyet ezen előíráson kívül folytatnak le, a szemében olyan
merényletnek számít, amely a keresztény morál területéről gyakran a polgári és a büntető jog
területére kerül át, hogy ott eseten ként kegyetlen halálbüntetésben részesítsék. [...] Néhány
modern filozófus, többek közölt (Julien de] La Mettrie [Oeuvres philosophiques, Párizs, 1774,
II, 209. o.; Ili, 225. o.], ugyanígy gondolkodott. (...) Ma a nemi szervek, vélekednek a La Mettrie
iskolájából való fiziológusok, az isteni bölcsesség szándékai szerint működnének, azaz kizárólag
a Táj szaporodását tűznék ki célul, akkor a gyönyör érzésének, amely e szervek működéséből
ered, nem lenne szabad léteznie, mikor is az ember számára még vagy már nem állnak fenn a
szaporodás állal megkívánt körülmények.”
28 Ci.-F. Michéa, i. h.
28 E négy fajta elemzését lásd: uo. 539a-c old.
 1975. MARCIUS 12-1 ELŐADÁS 283

a sz e x u á lis ösztönből k ell é rte lm e z n ü n k , am ely az u n iv e rz á lis gyönyör

univerzális létrehozója. Úgy vélem, Michéa elem zése nyomán láthatjuk egy
új tárgy, egy új fogalom b ek e rü lését a pszich iátriáb a, am elynek o tt eddig
so h ase m volt helye, kivéve ta lá n L e u re t n éh á n y elem zését, am ely e k b en
n é h a felvillant és k ö rv o n alazó d o tt - a m ú lt évben m á r beszéltem ró la - a
gyönyör szerepe.50 A gyönyör m ost p szich iátriai, avagy p szich ia triz álh ató
tá rg g y á v álik . A sz e x u á lis ösztö n lev álá sát a re p ro d u k c ió ró l a gyönyör
m ech an izm u sai biztosítják, és ez a leválás teszi lehetővé, hogy létrejöjjön
az ab erráció k egységes terep e. A norm ális szexualitáshoz nem illeszkedő
gyönyör a tám asztéka az aberrált, abnorm ális és pszichiatrizálható ösztönös
viselkedések egész tárh ázán ak . így rajzolódik ki az ösztön és aberrációinak
elm élete, amely a képzelőerőhöz és a gyönyörhöz kötődik, s amely az elide­
genedésként felfogott elm ebaj (alienation) - a reprezentációra, az érd ek re
és a tévedésre fókuszáló - rég i elm életének a helyére lép.
A következő a lk a lo m m a l a rró l a k a ro k b esz éln i, hogy a p sz ic h iá tria ,
m iu tán felfedezte a m aga szám ára a képzelőerőhöz és a gyönyörhöz kötődő
ösztön ezen új terepét, az ösztön-képzelőerő-gyönyör új sorozatát - am ely
szám ára az egyetlen lehetőség, hogy átfogja azt az egész, szám ára po litik a­
ilag kijelölt, avagy a hatalom m echanizm usainak m egszervezése által neki
ju ttatott területet - kénytelen lesz ezt egy rá jellem ző elm életben és fogalm i
v áz b an kidolgozni. Úgy vélem , hogy ebben áll a degenerálódás elm élete.
A degenerálódás, a degenerált figurája révén a pszichiátria rendelkezésére
fog állni az az általános form ula, amelynek révén lefedheti a beavatkozásnak
azt a terü letéi, am elyet a h a ta lm a k m ech an ikája neki juttatott.

50 F. Leuret ezen elemzéseinek vázlatos leírásait lásd: Fragments psychologiques surla

Jolié, Párizs, 1834, részletesen kifejtve: Du traitement moral de laJolié. Párizs, 1840, 418-462.
o. Lásd még a már idézett előadás-sorozat végét: La Société punitive (1972. dec. 19.), valamint
a másik, már szintén idézeti előadás-sorozatot: Le Pouvoirpsychiatrique (1973. dec. 19.).
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS

E g y keveri figura: a szörny, a m aszturbáló és a z oktatás norm atív rendjéhez

asszim ilá lh a t atlan egyén - A Charles Jouy-ügy; a z ellenőrzés és a hatalom
új rendszerére rákapcsolódott család - A g ye rm ekk o r m int a p szich iá tria i
tu d á s és hatalom általánossá válásának történelm i feltétele - A gyerm ekiét
p szich ia trizá lá sa , v a la m in t a norm ális és a b n o rm á lis viselkedések tu d o ­
m á n y á n a k a létrejötte - A p szic h iá tria n a g y elm életi k o n s tr u k c ió i a 19.
s z á z a d m á so d ik feléb en - P szich iá tria és ra sszizm u s; a p sz ic h iá tr ia és a
tá rsa d a lo m önvédelme

S zeretném lezárni azt a problém át, m ellyel ebben az évben foglalkoztam ,

vagyis a rendellenes figurájának és az anom áliák területének a pszichiátria
k itü n te te tt tárgyaként való felbukkanását. Azzal kezdtem , hogy az abnor­
m ális egyén g enealógiájának felvázolását ígértem a nagy szörny, a kicsiny
m aszturbáló és az engedetlen gyermek alakjain keresztül. Genealógiám hoz
h iá n y z ik e h a rm a d ik fogalom , e z é rt eln éz ésü k et kérem , noha a m a i elő-
ad ásb an felsejlik majd az arcképe. Ám hagyjuk m eg genealógiáját csupán
kö rv onalszerűnek, u g y an is egyelőre nem volt időm befejezni.
S zeretn ém m a m e g m u ta tn i egy k o n k ré t ügy k ap csán a z t a k e v e rt és
összetett figurát, am ely a szörny, a kicsiny m asztu rb áló és a fegyelm ezet­
len - v a g y legalábbis az o k tatás norm atív ren d jéh ez a ssz im ilá lh a ta tla n -
eg y én vegyüléke. M int m ajd láth atják , egy re n d k ív ü l b an ális ü g y rő l van
szó 1867-ből, amely ha nem is jelzi egyértelm űen az abnorm ális egyén mint
p s z ic h ia triz á lb a tó in d iv id u u m születési d á tu m á t, leg aláb b is kijelöli az
ab n o rm ális figurája p szich ia triz álásán a k időszakát és módját. Egy Nancy
környékén élő m ezőgazdasági m unkásról van szó, akit 1867 szeptem beré-
ben-októberében feljelentettek faluja polgárm esterénél annak a kislánynak
a szülei, akit félig-meddig, részben vagy többé-kevésbé megerőszakolt. Vádat
em eln ek ellene. A lávetik az első p szich iá tria i v izsg ála tn a k , am e ly e t egy
helyi orvos végez el, m ajd M aréville-be küldik, ahol a Nancy környékbeli
n a g y elm eg y ó g y in tézet volt - és azt h iszem , m é g m a is van. Itte n i teljes
pszichiátriai vizsgálata több hétig tart, amelyet két pszichiáter végez el, akik
286 M ICHEL FOUCAULT

k ö zü l legalább az egyik, B onnet, nevezetes volt.1M it az, am it az ügy iratai

m e g m u ta tn a k errő l az e m b e rrő l? A tö rtén tek k o r nagyjából negyvenéves.
Házasságon kívül szü letett, s anyját is nagyon fiatalon vesztette el. A faluban
a m arg ó n éli, alig já rt iskolába, kissé részeges volt, és magányos, és nagyon
k ev é s p én z ért dolgozott. K icsit ő volt tehát a falu bolondja. B iztosíthatom
ö n ö k e t, hogy nem én te h e te k ró la , hogy ezt az e m b e r t Jouy-nak hívták.*
A k islá n y k ih allg atásáb ó l k id e rü l, hogy C harles Jouy az első alkalom m al
a k islá n y kezével e lé g ítte tte ki m ag át a m ezőn. S ophie Adam, a k islán y és
C harles Jouy nem m ag u k b an voltak. Mellettük voll m ég egy másik kislány is,
ak i n ézte őket, de aki n e m volt hajlandó felváltani a kis barátnőjét, am ikor
ő e r r e kérte. Ezek u tá n e lm o n d tá k egy p a ra s z tn a k , ak i hazafelé ta rto tt a
szántóföldről, hogy mi történ t, dicsekedve azzal, hogy Jouy-val m atont készí­
tettek , azaz a helyi d ialek tu sb an , aludttejet.2 A p araszto t nem különösebben
n yu g talan íto tta a dolog. Kis idő elteltével, a falusi búcsú alkalm ával Jouy a
kis Sophie Adamot (h a c sa k nem Sophie Adam teszi ezt Charles Jouy-val, de
ez m ellékes) a N ancyha vezető ú t m enti áro k ba vonszolja. Ekkor tö rtén ik
v alam i, Jouy talán félig-m eddig m egerőszakolja. M indenesetre Jouy nagyon
b e c s ü le te s e n négy g a r a s t ad a k islán y n ak , a k i a z o n nyom ban a v á sá rb a
siet, hogy pörkölt m a n d u lá t vegyen m agának. T erm észetesen sem m it sem
m e sé l el a szüleinek, attó l ta rtv a - m eséli el k éső b b - , hogy két pofon lesz
a ju ta lm a . Anyja csa k n é h á n y n a p m úlva kezd el g y an a k o d n i, hogy m i is
tö rté n t, am ikor k im o ssa a k islán y fehérnem űjét.
A törvényszéki p sz ic h iá tria te h á t elkezdett foglalkozni ezzel az esettel,
fe lk u ta tta az erkölcsök elle n i vétek vádlottját a falusi élet végein (e m egle­
h e tő se n közönséges v á d lo tta t s e nagyon is m in d e n n a p i áth ág ását az igen
á tla g o s erk ö lcsö knek), s e lő sz ö r egy kezdeti p s z ic h iá tr ia i v iz s g á la tn a k
v e te tte alá, később e g y m á s o d ik , nagyon elm é ly ü lt, összetett, aprólékos
v iz sg á ltn a k is, m ajd e lm e g y ó g y in té z e tb e h ely ezte, m inthogy a vizsgáló-
b író tó l k érte és n e h é z s é g n é lk ü l m eg szerezte a fe lm e n té st, v ég ü l elérte
e szem ély végleges „ b e z á rá s á t” (h a h ih etü n k a szövegnek) - m indez nem
p u sz tá n a pszichiátria lép ték v áltását m utatja m eg a tárgyak azon területén,

' Vő. H. Bonnet - .1. Bulard, Rapport médico-légal surl’état mental de Charles-Joseph Jouy,
inculpé d’attentats aux moeurs, Nancy, 1868. Bonnet és Bulard éta iont médecins-chefs de
l’asile public d’aliénés de Maréville-i állami elmegyógyintézet főorvosai voltak, ahová Ch.
Jouy-l felmentése után elzárták. Foucault megemlíti az ügyet: La Volonlé de savoir, i. m. 45-45.
(Magyarul:A tudás akarása, i. m. 54-35. o.)
* Jouir, jouit (fr.): ’élvezni, élvez’. (Aford.)
2 Vő. H. Bonnet-J. Bulard, i. m. 3. o.
 1975. MÁRCIUS 19-I ELŐADÁS 287

am elyre alkalm azzák, h anem m űködésének teljesen új módját is. Mi az az

új p szich iátriai m űködésm ód, am elyet ebben az esetben tap asztalh atu n k ?
S zeretném feleleveníteni azt a legfőbb, m odellértékű ügyet, am elyből
néhány hónappal ezelőtt kiindultam . Ez az H enriette Cornier-eset.3 H enriette
Cornier, m int tudják, az a szolgálólány, aki szinte szó nélkül, m inden m agya­
rázat és a legalapvetőbb diszkurzív apparátus nélkül lefejezett egy kislányt.
H e n riette C o rn ier esetével egy egész vidék tá r u l fel. T erm é szete se n ő is
parasztasszony, azonban a városba költözik. Elveszett lány, a szó m indenféle
értelm ében, m ivelhogy ide-oda sodródik; elhagyta a férje vagy a szeretője;
több g y erek et is szül, a k ik et elhagy; többé-kevésbé prostituált. E lveszett
lány, de ném a alak, aki m agyarázat nélkül követi el e szörnyszerű tettet; s e
szörnyszerű tett ebben a városi környezetben a szem tanúk szám ára egyfajta
fantasztikus, áth ato lh atatlan és rejtélyes m eteorként bukkan fel, am elyről
senki nem tudott m ondani sem m it. És senki nem is mondott volna sem m it,
h a a p szich iáterek, bizonyos elm életi és p o litik ai indokokból, am elyekről
m á r beszéltem , nem érdeklődtek volna irá n ta .
A Charles Jouy-ügy ehhez igen hasonló, ám maga a vidék igen különbözik.
C h arles Jouy bizonyos érte lem b en a falu bolo n d ján ak nagyon is ism erő s
figurája: ő az egyszerű, a ném a. Nincs családja, elhagyott gyermek, helyzete
b izonytalan. Ide-oda vetődik: „Mit csin ált tizen n ég y éves kora ó ta ? -V o l­
tam en n é l m eg a n n á l”, válaszolja. Az iskolából is kicsapták: „M eg voltak
m agával elégedve [...] az iskolában? - Nem m a ra sztaltak .” A játékokból is
ki volt rekesztve: „Töltött-e időt néha a többi fiúval?” Válasz: „Nem k értek
belőlem .” A szexuális játékokból is ki volt zárva. A pszichiáter, a kislányok
általi k ielég ítésre célozva, józan eszére h allg atv a, m egkérdezi tőle, hogy
m ié rt n em in k á b b a n agylányokhoz fo rd u lt, ahelyett hogy a k islán y o k at
k ereste volna. C harles Jouy a z t feleli, hogy a nagyok kinevették. De m ég
a lakóhelyét tekintve is k irek e sztett volt: „A m ikor h az atért [a m un k áb ó l;
M. F.], m ih ez fogott?” - Az istálló b a n ta rtó z k o d ta m .” T erm é szete se n egy
m a rg in á lis fig uráról v an szó, ám abban a falu b an , ahol lakik, eg y á lta lá n
nem szám ít idegennek. Nagyon is szervesen illeszkedik abba a társa d alm i
konfigurációba, am elyben mozog és közlekedik: benne m űködik. G azda­
sági é rte le m b e n n ag y o n p o n to san m e g h a tá ro z h a tó az, ah o g y a n b e n n e
funkcionál, m inthogy, szigorú értelem ben, ő a legutolsó m unkás; vagyis ő
végzi a m u n k án ak azt a részét, am elyet sen k i sem akar, egyúttal az ő bére 5

5 Vő. fentebb, a február 5-i előadással.

288 MICHEL FOUCAULT

a legalacsonyabb. „M e n n y it k eres?” M ire ezt válaszolja: „Száz fra n k o t és

koszlot m eg egy inget.” E zen a vidéken ebben az időszakban a m ezőgazda-
sági m u n k ás bére n ég y száz fran k volt. Ő a helyi bevándorló, aki belakja az
alacsony bérek által tere m te tt társadalm i m arginalitást, s ebben funkcionál.4
Ebben az értelem ben Jouy hullám zó, instabil karakterének nagyon pontos
g azd aság i és tá rsa d a lm i fu n k ció ja van. Á ttűnik a szövegen, hogy m ég az
általa játszott szexuális játékok is, am elyek az ügy tárgyát képezik, u g y a n ­
olyan szervesek, m int gazdasági funkciója. Ugyanis m iután a két kislány az
erdő egyik sarkában v ag y az ú t szélén kielégíti az egyszerű lelket, m inden
további nélkül d icsek szen ek vele egy felnőttnek; nevetve m esélik el, hogy
aludttejet készítettek, m ire a felnőtt csak ennyit válaszol: „Na, ti aztán két kicsi
ném ber vagytok!”5És a dolog ennél nem is megy tovább. Mindez nyilvánvaló
módon szerves részét képezte a kontextusnak és a nagyon is ismerős gyakor­
lato k n ak . A kislány tö b b é-k ev ésb é hagyja m agát; teljes term észetességgel
fogad el néhány garast, és szalad a vásárba, hogy pörkölt m andulát vegyen.
Csupán a szüleinek nem m esél el sem m it, de csak az ért nem, nehogy kapjon
két m állást. Egyébként Jouy a k ih allg atásak o r n em hallgatja el, hogy m it is
m űvelt. C sak kétszer c s in á lta Sophie A dam m al, az o n b an a lányt g y ak ran
látta, ah o g y an m ás fiú k k a l csin álja. E gyébként m eg az egész falu tu d ta .
Egy n ap m eglepte S ophie Adam ot, a m in t egy tiz e n h á ro m vagy tizen n é g y
éves fiút elégített ki kezév el az út szélén, m iközben egy m ásik kislány, aki
m ellettü k ült, ugyanezt c sin á lta egy m ásik fiúval. Úgy látszik, hogy m ég a
p szich iá te rek is e lism e rté k , hogy m in d ez a teljesen ism erős és elfogadott
gyakorlatok részét képezi, m inthogy B onnet és B ru lard ezt írják szakértői
vélem ényükben: „Úgy cselek ed ett [...], ahogyan g y ak ran látunk különböző
nem ű gyerm ekeket c se le k e d n i egym ás közt; azt é rtjü k ezen, hogy [teszik
hozzá elővigyázatosságból; M. F.] úgy cselekedett, am iképp azok a neveletlen
gyermekek, akiknél a felügyelet és a helyes elvek nem enyhítik [megfelelően;
M. F.| a rossz hajlam okat.”8 T ehát egy falubeli g y e r m e k i, szabad ég alatti,
út m enti, erdőszéli sze x u alitá sró l van szó, am elyet a törvényszéki orvoslás
öröm m el pszichiatrizál. És ezt az öröm et problem atikusnak kell ta rta n u n k ,
ha a rra gondolunk, hogy n éh á n y évvel korábban m icsoda nehézségek á rá n
p s z ic h ia triz á ltá k H e n rie tte C o rn ie r vagy P ie rre B iviére b ű n ét, am ely ek
m eglehetősen rejtélyesnek és szörnyszerűnek bizonyultak. 1

1 II. Bonnet-J. Bulard, i. in. 8-9. o.

5 Uo. 3. o.
6 Uo. 10. o.
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 2 8 !)

Van tehát egy igen figyelemrem éltó dolog. M égpedig hogy olyan gyakor­
latokat, alakokat pszichiatrizálnak, amelyek és akik nagyon is szerves részét
képezik a korabeli falusi kontextusnak. Azt hiszem, az első, am it figyelembe
kell v en n ü n k , hogy ez a pszich iatrizálás nem vagy nem kizárólag felü lrő l
in d u l m eg. Nem egy k ív ü lrő l irán y íto tt, tú lzásb a v itt kódolásról v a n szó,
nem arró l, hogy a p szichiátria azért keresgélne itt, m ert problém a, botrány
vagy rejtély előtt á lln a, m e rt Jouy alak ja rejtélyes volna. E g y általán nem
ez történik: a pszichiátriához fordulás valódi m echanizm usa alulról indul.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kislány családja fedezi fel a tö rtén tek e t a
fehérnem ű nevezetes m egvizsgálása révén - amely gyakorlatról a m asztu r-
bálással kapcsolatban m á r beszéltem önöknek, és am elyről azt m ondtam ,
hogy ez volt az egyik, egyszerre higiéniai és m orális tanács, am elyet a 18.
század vége óta a család o k n ak adtak. Azaz a család veszi észre és jelen ti a
történteket a polgárm esternek, akitől azt kéri, hogy intézkedjen. A kislány két
pofonra szám ított, azonban a család m ár nem ezen a módon reag ált, m ivel
im m á r az ellenőrzés és a hatalom m ásfajta rendjére volt rácsatlakozva. Az
első szakértő, egy Béchet doktor nevezetű, m aga is habozott. Egy e n n y ire
is m e rő s és közeli fig u ra k a p c sá n m o n d h a tta volna: „H át igen, e z t te tte ,
felelős érte.” S valóban, Béchet doktor az első szakértői vélem ényében m ég
így szól: „Term észetesen jogilag, törvényszéki értelem ben felelős.” A zonban
am a v izsgálóbíróhoz cím z e tt levélben, am elyet a szakértői vélem ényhez
csatolt, m ár azt írja, hogy a „m orális é rzék ” a vádlott esetében „elégtelen
ahhoz, hogy ellenálljon az állati ösztönöknek”. Akiről szó van, az egy „lelki
szegény, akinek sötétsége m iatt m eg lehet b o csátan i”.7 M eglehetősen szép
m ondat, m ondanivalóját illetően rejtélyes, de végső soron jól jelzi, hogy ez
az orvos (aki nyilván a falu vagy a kan to n orvosa, m indegy) k ifejezetten a
komolyabb és összetettebb pszichiatrizálás lehetőségéhez fordul. Egyébként
úgy tű n ik , hogy m aga a falu vette kezelésbe ezt az ügyet, s a k islán y által
várt pofonok regiszteréről egy teljesen m ásikra helyezte át. A polgárm estert
k e re sik m eg az ügyben, ő pedig az ügyészséghez fordul; egyébként pedig
L u pcourt (ez a falu neve) egész népessége, a pszichiáter szakértők vélem é­
nye szerin t, azt szeretné, hogy a kis Sophie Adamot nagykorúságáig javító
in té z e tb e z á rjá k .8 Vagyis alu lró l kezd kib o n tak o zn i a felnőttek, a csa lá d ,
7 Béchet Jelentése megtalálható in 11. Bonnet-J. Billard, Rapport médico-légal..., i. in. 5-6. o.
8 Uo. 4. o.: „A kis Adam apukája sokat panaszkodik a lányára, aki, minden javító szándékú
nevelés ellenére a legfegyelmezetlenebbek közé tartozik. Lupcourt lakossága [...] igen állítja,
hogy a kis Adamot nagykorúságáig javítóintézetbe zárják [...]. Úgy tűnik, hogy Lupcourt-ban
a gyermekek és a fiatalemberek erkölcsei meglehetősen szabadosak.” Vö. .1. Bulard a Gyér-
290 MICHEL FOUCAULT

a falu talán új keletű a g g o d a lm a e p eriférik u s és hullám zó szexualitással

sze m b e n , am ib en a g y e r m e k e k és a m a rg in á lis feln ő ttek k a p c so ló d n a k
össze; s láth atju k, u g y a n c s a k alulról fo rd u ln a k a kontroll in stan ciájáh o z
- am ely sokszoros e lá g a z á s s a l b í r - , m in th o g y , v ég ü l is, am it a család, a
falu, a polgárm ester s bizonyos fokig az első orvos is kérelm ez, az nem m ás,
m in t a kislány szá m á ra a jav ító intézet, a feln ő tt férfi szám ára pedig vagy
a bíróság, vagy az elm egyógyintézet.
A kérelmezés alulról jövő m echanizm usai, a felsőbb, a technikai irányítás,
az orvoslás, a jogszolgáltatás instanciáira való k issé zavaros, m egkülönböz­
tetés nélküli és ö sszevissza hivatkozás: a falu n é p e hozzájuk fordul, szem ­
besülve e történéssel, am ely néhány évvel k orábban még m inden bizonnyal
tö k életese n m in d e n n a p in a k és á r ta lm a tla n n a k tű n t volna. Nos, hogyan
re a g á l a pszichiátria e r re a kérésre? Hogyan zajlik a pszic.hiatrizálás, am it
in k á b b kérelm eznek, m in is e m kik én y szeríten én ek ? Hogy m eg érth essü k ,
hogyan megy végbe egy ily en figura pszich iatrizálása, a rra a m odellre kell
u ta l n u n k - az H e n riette C o rn ie r-e s e tre a m e ly rő l az im én t beszéltem .
A m ik o r H en riette C o rn ie r- t a k a rtá k p s z ic h ia triz á ln i, azaz, e g y sz e rű b ­
b en szólva, k im u tatn i ő rü le té t, elm ebetegség ét, vajon m it p róbáltak m eg
felkutatni? Először is, e g y te s ti korrelációt, te h á t egy olyan fizikai elem et,
am ely a bűnt kiváltó o k k é n t szerepelhetett, s a m it igen egyszerűen m eg is
találtak: ez volt a m e n stru á c ió .9 De főként, s kissé komolyabban, alapvetőbb
m ódon, m egpróbálták H e n rie tte C ornier g esz tu sá t, a gyerm ek lefejezését,
egy betegség szerves ré s z é v é ten n i - am ely b eteg sé g et persze igen nehéz
m egállapítani, ám am elynek jegyeit egy gyakorlott szem legalábbis könnyen
észrevehette. így sik erü lt, n e m m inden nehézség és aprólékoskodás nélkül,
belehelyezni a gyilkosságot először is egy bizonyos hangulatváltásba, amely
H en riette C ornier-t befo ly áso lh atta életének egy bizonyos szakaszában, és
am ely megjelölte azzal az ő t alattom osan ostrom ló betegséggel, am elynek
gy ak o rlatilag nem volt m á s tü n e te , m in t m ag a a b ű n tett, de am elyet m á r
je lz e tt a hangulatában b e á llo tt kicsiny h asad ás. M ajd, ezen a h an g u latv ál­
tá so n belül, m eg p róbáltak k ijelölni egy szö rn y sz erű , beteg és patologikus *I,
mekvédelnii Társaság elnökeként tartott előadásaival (Bibliothéque Nationale de France, Rp.
8941-8990. kartoték).
0 Vő. fentebb, febr. 5-i előadás. Vö. J.-E.-D. Esquirol, Des maladies mentales..., i. m.
I, 35-56. o.; 11, 6 , és 52. o.; A. Brierre de Boismont, De la menstruation considérée dans ses
rapports physiologiques el pathologiques aver lafolie, Párizs, 1842 (újraközölve in „Recherches
biidiographiques et cliniques sor la folie puerperale, précédées d’un apergn sur les rapports de
la menstruation cl de l’aliénalion mentale”, Annales médico-psychologiques, 1851, 111, 74-610.
o.); E. Dauby, De la menstruation dans ses rapports aver lafolie, Párizs, 1866.
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 291

ösztönt, amely a viselkedést m eteoritként keresztezi, egy olyan halálösztönt,

am ely sem m ihez sem hasonlít, sem m iféle érd ek h ez nem kapcsolódik, és
am ely nem képezi részét a gyönyör sem m iféle ökonómiájának. Ez az ösztön
egyfajta au to m atizm u sk én t v an jelen, am ely n y ílk én t halad át H e n rie tte
C o rn ier m ag ata rtásán és viselkedésén, és am elyet sem m i nem igazolhat,
h ac sak épp nem a patológia m in t egyetlen tám aszték . H enriette C o rn ier
tettén ek p szich iatrizálását h irte le n felbukkanó, részleges, nem folytonos,
heterogén, a szem élyiségre nem hasonlító jellege tette lehetővé.
A bban a szakértői vélem ényben, am elyet B onnet és B ru lard k é sz íte t­
tek, Jouy tettét, v iselkedését eg észen m ásképp p szich ia triz álják . Először
is, e g y á lta lá n n em egy k ro n o ló g ia iig érte lm e z h e tő folyam atban h ely e­
zik el, h a n e m eg y fajta á lla n d ó fiz ik a i k o n stelláció b an . A p s z ic h iá te re k
nem egy folyam atot keresn ek a n n a k érdekében, hogy m eg m u tassák , egy
p s z ic h ia triz á lh a tó in d iv id u u m m a l á lln a k sze m b e n , h an e m , h o g y saját
kom p eten ciájuk részek én t tek in th essék Jouy viselkedését, olyan állandó
stig m ák ra van szükségük, am elyek stru k tu rális értelem ben jelölik m eg az
egyént. így azután a következő m egfigyeléseket teszik: „Az arc és a koponya
nem m utatják azt a szim m etriát, am it norm ális esetben találn u n k kellene.
A tö rzs és a végtagok a rá n y ta la n o k . A koponya re n d ellen esen fejlődött; a
hom lok h átraesik, m ajd később ellaposodik, ezáltal a fejnek briósform ája
lesz; az o rcák szintén laposak, am i a szokásosnál kissé jobban k iu g ratja
a falcso n t p úpjait.”10 Nagyon fontosak ezek a m egjegyzések, am ely ek azt
jelzik , hogy m ily en n ek kellen e le n n ie a n o rm á lisn a k , am i a szo k áso san
m eg találh ató elren d ezést jelenti. A vádlottat aláv etik egy sor tark ó cso n t-
h o m lo k cso n t, ta rk ó c s o n t-á llc s o n t, h o m lo k cso n t-állcso n t és fa lc so n to k
közötti átm érő-m érésnek; m eg m érik a hom lokcsont-falcsont k e rü le té t, a
h átsó -elü lső falcsont görbületét, a falcsontok közötti fé lk e rü letet stb. így
m egállap ítást nyer, hogy a száj tú l vastag, v alam in t hogy a szájp ad lásn ak
olyan a boltozata, amely a gyengeelm éjűekre jellemző. Látható, hogy ezen, a
vizsgálat által m egállapított elem ek egyike sem jelenti sem a betegség okát,
sem pedig kitörésének egyszerű elvét - ellentétben azzal, am ikor H enriette
C o rn ier-t v etették alá m eg fig y elésn ek , és m eg lelték a telt p illa n a tá b a n
fen n álló m en stru áció t. V alójában m indezek az elem ek, a tettel eg y etem ­
ben, egyfajta p o lim o rf ko n stelláció t alk o tn ak. A tett és stigm ái - egyik is,
m ásik is, m égpedig ugyanazon a szinten, m ég ha term észetük különbözik

10 II. Bonnet -.1. ßulard, Rapport médico-légal..., i. in. (i. o.

292 M ICIIEL FOUCAULT

is - egy folytonos, m e g h a tá ro z ó és v elesz ü letett álla p o tra u ta ln a k . A test

torzult részletei v alam iképp ezen állapot fizikai és stru k tu rális kim enetelét
alkotják, míg a v iselk ed é s aberrációi, pontosan azok, amelyek m iatt Jouy-t
m egvádolták, az ö sztönös és d in am ik u s k im en etelét.
Nagyjából a követk ező k et m ondhatjuk. A m o n o m án ia elm egyógyásza­
tá n a k k o rsz a k á b a n a z H e n rie tte C o rn ie r-e se t k a p c s á n egy p ato lo g ik u s
folyamatot állítottak föl a tünet rangjára emelt bűn alatt és kezdőpontjaként.
E zzel szem ben a C h a rle s Jouy és a hozzá ta rto z ó p szich iá tria ese té b en a
b űntettet az állandó és stabil fizikai stigm ák sém ájába integrálják. A folyto-
nossághiányl bevezető patologikus folyamatok pszichiátriájának helyébe az
állandó állapot p szich iá triá já t helyettesítik be, am ely garantálja a véglege­
sen ab errált státuszt. M i ezen állapot általános form ája? H enriette C ornier
és az „ösztönösnek” h ív o tt ő rü le t esetéb en , a m e ly e t nagyrészt a hasonló
ese te k köré é p íte tte k k i, a p ato lo g ik u s fo ly am a tn a k , am elynek a b ű n te tt
tám aszték áu l kellett szo lg áln ia, két jellegzetessége volt. Egyfelől az ösztön
k itág n lása, m eg d u zz ad ása , elő b u k k an ása, d in a m iz m u sá n a k k iterjed ése.
Olyan túlzásról volt te h á t szó, am ely az ösztön m ű k ö d ését patologikusként
jelö lte m eg. E h h e z a tú lz á s h o z kapcsolódott, m in t következm ény, az az
elvakultság, am i m ia tt a beteg fel sem foghatta te tté n e k következm ényeit;
az ösztön ereje a n n y ira e lle n á llh a ta tla n volt, hogy m ech a n izm u sait nem
volt képes in te g rá ln i e g y álta lá n o s érd ek k alk u láció b a. Vagyis alapvetően
az e llen á llh ata tla n n á v á lt ösztön előbukkanása, kitág u lás, tú lzása az, am i
a beteg ség rnagvát a lk o tja . Ebből következik az elvakultság, v a la m in t az
érdek és a szám ítás hián y a. Ezt hívták „ösztönös delírium nak”. C harles Jouy
esetében, ellenkezőleg, azok az egységes hálózatba rendezett jelek, amelyek
a telt p sz ich ia triz álása é rd e k é b e n létrehozott állap o to t alkotják, egy eg é­
szen m ás konfigurációt m u ta tn a k , am elyben (szem ben a m onom ániákkal,
az ösztönös ő rü le te k k e l) n em a m eg n ö v ek ed ett ö sztö n m érté k te le n ség e,
tú lz á s a az első rendű és a z alapvető; am i első és m eg h atáro zó , a m i a k é r­
déses állapot m agva, az az elégtelenség, a hiány, a fejlődés m egtorpanása.
Azaz B ulard és Bonnet Jouy-ról szóló leírásában a viselkedés elveként nem
egy belsőleg h o zz átarto z ó tú lz á s t pró b áln ak m eg fe ltárn i, h an e m inkább
eg y fajta fu n k cio n ális e g y e n sú ly h iá n y t, s ez ért - a gátlás, a kontroll vagy
az alacsonyabb in sta n c iá k elhelyezkedését, u ra lá sá t és alávetését biztosító
felsőbb in stan ciák h iá n y a m ia tt - ezek az a lsó b b re n d ű in sta n c iá k a saját
logikájuk szerint fognak kifejlődni. Nem azért, m in th a ezek az alsóbbrendű
in s ta n c iá k ta rta lm a z n á n a k egyfajta patologikus b acilu st, am ely h irte le n
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 293

pezsgésre sa rk a lln á őket, és m egsokszorozná erejüket, d in a m ik á ju k a t és

hatásaikat. Egyáltalán nem errő l van szó, ezek az instanciák m egm aradnak
annak, amik; csak akkor válnak diszfunkcionálissá, ha az, am inek egyszerre
integrálnia, gátolnia és kontrollálnia kellene őket, ki lesz zárva a játékból."
Nem létezik az ösztönhöz belső leg hozzá tarto z ó betegség, in k áb b az
egész funkcionális egyensúlyhiányáról beszélhetünk, a struktúrák elemeinek
valam ifajta rossz elhely ezk ed ésérő l, am i m ia tt az ösztön vagy jó néhány
ösztön „norm álisan”, azaz saját rendje szerint kezd el funkcionálni, viszont
ab b a n az é rte le m b e n „ a b n o rm á lis” m ódon, hogy ezt a saját re n d e t nem
k o n tro llálják azok az in stan ciák , am elyeknek igazgatniuk k ellen e ezeket
az ösztönöket, m eghatározni a helyüket és b ehatárolniuk a cselekvésüket.
B onnet és B ru lard szakértői vélem ényében ezen új típusú elem z és jó n é ­
hán y példáját fellelhetjük. Én csak n éh á n y at fogok em líteni. Azt hiszem ,
ezek fontosak ahhoz, hogy jól m eg értsü k ezt az újfajta összekapcsolódást,
avagy új fun k cionális szűrőt, am ely alap ján a patologikus v iselkedéseket
elem ezni p róbálják. Például itt van az a m ód, ahogyan leírják egy felnőtt
n e m i szerveit. Bonnet és B ru la rd te h á t m eg v izsg álták a v á d lo tta t fizikai
értelem ben, és a nem i szerveit is tanulm ány o zták . A következőket jegyzik
meg: ,,[A vádlott; M. F.] igen kis term ete és fizikai fejlődésének egyértelm ű
m egtorpanása ellenére [nemi; M. F.] szervei norm álisan fejlettek, akárcsak
egy átlagos férfié. Ez általáb an m egfigyelhető a gyengeelm éjűeknél.”12Ami
m egfigyelhető a g y en g eelm éjű ek n él, az n em nem i szerveik a b n o rm á lis
fejlődése, h a n e m az a n a tó m ia ila g n o rm á lis g en itália és az őt körülfogó
stru k tú ra hiányossága közötti ellen tét, am ely s tru k tú rá n a k e z e n szervek
szerep ét saját helyére és v alódi a rá n y a ira k ellen e k o rláto zn ia.'3 Az egész
k lin ik a i le írá s hasonló m ódon zajlik. K övetkezésképp a h iá n y jelen ti az

" Uo. 11. o.: „Jouy házasságon kívül született, és születésénél lógva fogyatékos. Elmebeli
fogyatékossága együtt jár testi degenerálódásával. Mindazonáltal vannak képességei, azonban
hatókörük igen korlátozott, lia gyermekkorától fogva taníttatták volna, és találkozott volna az élet
és a társadalom törvényeit alkotó általános elvekkel, illetve alávetették volna egy erkölcsjavító
hatalomnak, néhány dolgot elsajátíthatott volna, fejleszthette volna elméjét, gondolatai között
jobban tájékozódhatott volna, javíthatta volna elkorcsosult és a - visszamaradottak fajtájára
jellemző - késztetéseknek akadálytalanul kitett morális érzékét, végül pedig megtaníthatta
volna önmagát a tettek értékére. Ebben az esetben is ugyanennyire tökéletlen maradt volna,
ám az orvosi pszichológia bizonyos felelősségvállalásra serkenthette volna az egymással való
érintkezés terén.”
12 Uo. 10 11. o.
13 Uo. I I. o.: „Ez a jelenség megfigyelhető a gyengeelméjűeknél, és részben ebből erednek
hajlamaik, mivel ezek a szerveik ösztökélik őket; s minthogy nem birtokolják a dolgok értéke
megítélésének képességét, sem pedig a morális érzéket, ami visszatarthatná őket, minden
további nélkül átadják magnkal a késztetéseiknek.”
294 MICHEL FOUCAULT

elem z en d ő v iselk ed és g e rin c é t és kezdőpontját. A tú lz á s pedig c s u p á n a

nyilvánvaló következm énye ezen elsődleges és alapvető hiányosságnak, s
végső soron az ellen k ező je a n n a k , am it az elm egyógyászoknál ta lá ltu n k ,
a m ik o r is ők az ösztön erőszakos elle n á llh a ta tla n sá g á b a n keresték m agát
a patologikus m agot. Az elem zésben így jó n éh án y olyan szöveghely ta lá l­
ható, m in t a következő. Nem gonosz ő, m ondják Jouy-ról, m i több, „szelíd”,
a z o n b a n „m orális é r z é k e csökött”: „Nincs a m egfelelő m entális irá n y ítá s
birtokában, hogy m ag átó l képes legyen ellenállni bizonyos tendenciáknak,
a m it [...] azu tán e s e tle g m eg b án , a n é lk ü l, hogy e b b ő l lev o n h atn á n k az t
a k ö v etk eztetést, h o g y n e m k ez d en é újra [...]. E z e k a rossz ösztönök [...]
fejlődésének eredeti m eg to rp a n ásáb ó l következnek, s tudjuk, hogy ezek a
gyengeelm éjűek és a d eg e n erá lta k esetében olykor a legnagyobb ellenálló
e rő v e l re n d elk ezn e k [...]. M in th o g y m á r k e z d e tb e n jelen tk ez ett n á la az
elm eb eli fogyatékosság, s m inthogy az oktatás sem m iféle jótétem ényében
n em részesült [...], n e m bír olyasm ivel, am inek köszönhetően ellensúlyoz­
h a tn á rosszra való h a jla m á t, illetve győzedelm esen ellen állh atn a az é rz é ­
kek zsarnokságának. [...] Nincs h atalm a »énje« felett, am i lehetővé ten n é a
szá m á ra, hogy g o n d o latain ak és testi vonzalm ain ak ösztökélését enyhítse
[...]. Az en n y ire h a ta lm a s á lla tia ssá g [...] hogy m eg sz e líd ü lh e ssé k , n e m
szá m íth at a képességek közrem űködésére a dolgok értékének egészséges
felbecslését illetően.”“1'
Mindebből láthatják, hogy ebben az esetben, am i a pszichiatrizálásra hív
fel, illetve am i az á lla p o to t jellem zi, az nem a m en n y iség i értelem ben vett
m értéktelenség vagy a kielégülés abszurd mivolta (m int például akkor, am ikor
H en riette C ornier-t a k a r tá k p szich iatrizáln i), h a n e m a gátlás értelm éb en
v ett hiányosság, a k ie lé g ü lé s alacso n y ren d ű és ösztönös folyam atainak a
spontaneitása. Innen e re d a „gyengeelm éjűség” fontossága, amely funkcio­
nálisan és elsődlegesen a viselkedés aberrációihoz kötődik. Olyannyira, hogy
úgy vélhetjük, azon á lla p o tn a k köszönhetően p szich ia triz állia ttá k Jouy-l,
am ely m iatt fejlődésében m egakadt: nem olyan folyam atról van szó, am ely
rákapcsolódott vagy ráakaszkodott, vagy áthatotta volna szervezetét vagy a
viselkedését; h anem fejlődésének m egtorpanásáról, azaz egyszerűen csak
infantilizm usáról. A p szich iáterek folyton azt h an goztatják, hogy esetében
a v iselkedés és az in te llig e n c ia gyerm eki jellegéről van szó: „Nem tudjuk
m áshoz hasonlítani viselkedését, m int egy olyan gyerm ekéhez, aki boldog,14

14 Uo. 9-12. o.
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 295

h a dicséretet kap.”'5 Jouy m o ralitása gyerm eki: „M int a gyerm ekek, m ikor
ro ssz a t teszn ek [...], fél a b ü n te té stő l. M egérti, hogy ro sszat cse le k ed ett,
m ivel ezt m ondják neki; m egígéri, hogy nem fog többé ilyet ten n i, ám nem
m éri fel tettei m orális érték ét [...]. Gyerekesnek ta rtju k , m ivel n in cs benne
m orális következetesség.”'8 S zexualitása is gyerm eki jellegű. Az im én t m ár
idéztem a szöveget, am elyben a p szich iáterek a következőket írtá k : „Úgy
cselek ed ett [...], ahogyan g y a k ra n lá tu n k különböző n em ű g y erm ek ek et
cselekedni egym ás közt”, illetve: „am iképp azok a neveletlen gyerm ekek,
a k ik n é l a felügyelet...” stb.'7 S zám om ra úgy tű n ik , ez itt a lényeges pont
(p o n to sab b a n nem tudom , hogy lén y eg es-e, m in d e n e s e tre ide a k a rta m
k ily u k ad n i): a p s z ic h iá tria i g y ak o rlath o z k é p e st a gy erm ek h e ly z e te új
m eghatározást nyer. A gyerm ekkorral kezdődő élet folytonosságának vagy
inkább m ozdulatlanságának a m egterem téséről van szó. S tulajdonképpen
ez teszi lehetővé a p szich ia triz álást, vagyis azt, hogy a gyerm ekkort véve
alapul, m ozdulatlanná m erevítik az életet, a viselkedést, a teljesítményeket.
Az elm egyógyászok elem zésében (azoknál, akik az Esquirol-féle iskola
követői, s akik H enriette Cornier-val foglalkoztak) végső soron mi tette vajon
lehetővé an n a k kim ondását, hogy a szubjektum beteg? Pontosan az, hogy
am ik o r felnőtté vált, m á r egyáltalán nem hasonlított a rra a gyerm ekre, aki
előtte volt. Mit is kellett m o n d an iu k an n ak érdekében, hogy m eg m u tath as­
sák, H enriette C ornier nem volt felelős tettéért? Azt m ondták, em lék ezze­
nek csak: „G yerm ekkorában mosolygós, vidám , kedves, szeretetteljes volt;
m ost pedig, egy bizonyos időtől fogva, m ióta serdülővé vagy felnőtté vált,
kom orrá, m elankolikussá, hallgataggá vált, s m á r egyáltalán nem beszélt.”
A gyermekkort el kell különíteni a patologikus folyamattól annak érdekében,
hogy ez utóbbi ténylegesen m ű k ö d ésb e lép h essen , illetv e szerep et já tsz ­
hasson a szubjektum felelősség alóli felm entésében. M egérthetik, hogy az
elmegyógyászok orvoslásában a gyerm ekkori gonoszság jeleinek m iért volt
ekkora tétje, illetve m iért volt fontos küzdelem tárgya. Em lékezzenek csak,
hogy például a Pierre Riviére-ügyben m icsoda gondossággal, egyúttal m ek­
kora buzgalom m al küzdöttek a gyerm eki gonoszság jelei m int tétek körül.
U gyanis ezen jelek segítségével kétféle eredm ényt érhettek el. N yugodtan
kijelenthették: láthatjátok, hogy m ikor egészen kicsi volt, b ékákat feszített
k eresztre, m ad arak at öldösött, m egégette fivére talpát; azaz gyerm ekkora 15*7

15 Uo. 7. o.
"> Uo. 9. o.
17 Uo. 10. o.
2!H) M ICHEL FOUCAULT

m ély éb en m á r é rle lő d ö tt az a v iselk ed és, am ely m ag án a k e szóban forgó

a la k n a k a v iselk ed é se lelt, s am ely n e k egy n a p o n anyja, fivére és nővére
m egöléséhez kellett vezette. E bből következően eb b en a b ű n tettb en nincs
dolgunk valam iféle patologikussal, m inthogy R iviére egész élete, kora gyer­
mekkorától fogva, h aso n lít a bűnére. Ezáltal válik érthetővé, hogy a pszichi­
á te re k , am ikor p sz ic h ia triz á ln i a k a rtá k az ügyet, s R iviére-t felm enteni a
b ű n alól, kénytelenek voltak a következőket m ondani: A gonoszság legvégső
fokának a jeleiről van szó, hiszen gyerm ek k o rán ak csak egy bizonyos kor­
szakában ta lá lk o z u n k velük. H étéves kora előtt n em találjuk őket, azután
jelennek meg. T ehát m á r ekkor m űködésbe lépett az a patologikus folyamat,
am elynek tíz vagy tizen h á ro m évvel később el kellett vezetnie a m á r ism ert
bűntetthez. In n e n e re d az a tö rv én y széki-pszichiátriai h arc a gyerm ekkori
gonoszság körül, am elynek visszhangját és nyom ait végig m egtalálhatják az
1820-as, 1860-80-as évek törvényszéki pszichiátriájában, sőt, m ég később is.
A p sz ic h ia triz á lá sn a k eb ben az új m ódjában, am elyet m ost m eg p ró b á­
lok m eghatározni, eb b e n az új p ro b lem atik áb an a gonoszság jelei egészen
m ásk ép p jönnek já té k b a . A m ennyiben egy fe ln ő tt h asonlít a r ra , am ilyen
a g y erek k o ráb an volt, am e n n y ib e n fe lá llíth a tn á n k a gyerek-felnőtt foly­
tonosságot, ille tv e a je le n k o ri te ttb e n a rég i gonoszságot le lh e tn é n k fel,
an n y ib an valóban fe ltá rh a tn á n k ezt az állapotot testi jeleivel egyetem ben,
am i p szich iatrizálásán ak feltételét jelenti. Az elm egyógyászok végső soron
e z t m ondták H e n rie tte C o rn ier-n ak : „Azelőtt n em az voltál, akivé később
lettél, ezért nem tu d u n k téged elítéln i.” A p szich iá te rek pedig így szólnak
C h arles Jouy-hoz: „A zért n em tu d u n k e líté ln i, m e rt m á r g y erm ek k o ro d ­
b a n is az voltál, a k i m o st vagy.” L á th a tjá k te h á t, hogy a ig. század eleje
ó ta az életu tat m in d e n k é p p m e g h a tá ro z ó n a k ta rtjá k , legyen szó b á r az
Esquirol-féle elm egyógyászatról vagy arról az új pszichiátriáról, am elyről
m ost beszélek. Ám ez t az életu tat eltérő irányok sze rin t hozzák létre egyik
é s m ásik ese tb e n , eg é sz e n k ü lö n b ö ző p ály á k a t já r be, és a fe lm e n té st il­
lető en is teljesen m á s és m ás következm ényekhez vezet. A m ikor a század
eleji elm egyógyászatban azt m ondták: „M ár ab b a n az időben is olyan volt,
am ilyen most”, v ád at em eltek. Most viszont am ik o r azt mondják: „Amilyen
m o st, m á r olyan volt a z elő tt i s ”, fe lm e n tik . Á lta lá n o ssá g b a n , a Jouy-ról
szóló szakértői v élem én y b ő l az d e rü l ki, hogy a g y erek k o r a p sz ic h iá tria
új m űködésm ódjában k u lcsm o zzan attá válik.
A következőket sz e re tn é m m o n d an i röviden. H enriette C ornier m egölt
eg y gyereket. C sak ú g y voltak k ép esek őt elm eb eteg k én t létreh o zn i, hogy
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 297

rad ik álisan és kétszeresen is elválasztották a gyerekkorától. E lválasztották

attól a gyerektől, a k it m egölt, k im u ta tv a , hogy k e ttejü k között n e m volt
kapcsolat; szinte nem is ism erte a gyerek családját: sem m iféle gyűlölködő
viszony vagy szeretetk ap cso lat sem fűzte hozzá; alig ism erte a g y erek et,
ffen riette C ornier p szich ia triz álásán a k első feltétele: m in im ális kapcsolat
az á lta la megölt gyerekkel. A m ásodik feltétele: hogy saját gyerm ekkoráról
is le legyen választva. Fontos, hogy a m ú ltja gyerekként és fiatal lányként
a legkevésbé se h aso n lítso n ahhoz a tetth ez, am elyet elkövetett. K övetke­
zésképp az őrület és a gyerm ekkor közötti ra d ik á lis szétválásról v a n szó.
Ezzel szem ben C harles Jouy csak akkor pszichiatrizálható, ha szélsőséges
m ódon azonosítják, szinte egybeolvasztják gyerm ekkorával, illetve azzal
a g y erek k el, akivel kap cso lata volt. Meg kell m u tatn i, hogy C h arles Jouy
és a k islán y , ak it tö b b é-k ev ésb é m eg erő szak o lt, végső soron ig e n közel
v o ltak egym áshoz, u g y an ab b ó l a fajtából, u g y an ab b ó l az alom ból s z á r ­
m aztak , ugyanazon a szinten álltak - noha ez utóbbi szót nem haszn álják ,
m égis olyan, m intha m egjelenne. Mély azonosságukon tud fogást ta lá ln i a
pszichiátria. Charles Jouy végső soron azért lesz pszichiatrizálható, m e rt a
gyerm ek, a gyermekkor, a gyerekesség, a bűnözőnek és áldozatának közös
vonása. A gyerm ekkor m in t a fejlődés történ eti szakasza, m int a viselkedés
általános formája a pszichiatrizálás legfőbb eszközévé válik. Azt gondolom,
hogy a p s z ic h iá triá n a k a g y erm e k en k e re s z tü l s ik e rü lt m e g ra g a d n ia a
felnőttet, a felnőtt to talitását. A gyerm ekkor lelt a p szich iátria á lta lá n o ssá
v álá sá n a k az elvévé; a p szich iá triá b an , m ik én t m ásutt is, a gy erm ek k o r a
felnőtteknek szánt csapda.
Most arról szeretnék néhány szót szólni, hogy a gyerm eknek m i a fu n k ­
ciója, szerepe, helye a pszichiátrián belül. Azáltal, hogy a pszichiátriában a
gyerm ek, pontosabban a gyerm ekkor lesz a központi és állandó vonatkoz­
tatási pont, úgy vélem , tisztán m eg ragadhatóvá válik m ind a p sz ic h iá tria
új m űködésm ódja az elm egyógyászalhoz képest, m ind pedig az a m űködés­
mód, am ely m ajdnem egy évszázad óta, azaz m áig is tart. A kérdés teh át a
gyerm ek pszichiátria általi felfedezése. Először is szeretném m egjegyezni,
hogy - am ennyiben helytálló, am it m ondok - látni való, a gyerm ek vagy a
gyerm ekkor pszichiátria általi felfedezése nem kései, hanem nagyon is korai
jelenség. Van tehát egy példánk 1867-ből, ám nyilvánvalóan ta lá lh a tn á n k
a k o rá b b i évekből is. S n em csa k hogy k o rai jelen ség , de sz á m o m ra úgy
tű n ik (ezt szeretném m eg m u tatn i), hogy [ez a jelenség] eg y általán nem a
p sz ic h iá tria k iterjeszk ed ésén ek a következm énye. Valójában a g y erm e k ­
298 MICHEL FOUCAULT

k o rra nein úgy kell tek in te n ü n k , m int olyan új te rü le tre , am elyet egy adott
pillan atb an a p szichiátria m agához csatolt - in k áb b úgy tűnik, hogy a gyer­
m ek k o rt hatalm i és tu d ássze rző tevékenységének célpontjául választotta, s
e z á lta l sikerült á lta lá n o so d n ia . Vagyis a g y erm e k k o r a pszichiátriai tudás
és hatalom általán o ssá v á lá sá n a k egyik tö rté n e ti előfeltétele. A gyerm ek­
k o r e központi pozíciója a la p já n vajon m iképp m eh et végbe a pszichiátria
általánosodása? Azt gondolom , hogy m eglehetősen könnyű (ha kissé sem a­
tik u s módon is) m eg rag ad n i a gyerm ekkor ilyetén szerepét a pszichiátrián
belü l. A pszichiátria k iterjed é sén ek következm énye, de általánosodásának
elve is: attól fogva, hogy a g y erm ek k o r vagy a g yerekesség fogja k iszű rn i
az elem zen d ő v ise lk e d é se k e t, valam ely v ise lk e d é s p sz ic h ia triz á lá sá h o z
m á r nem lesz szükség a r r a - m ik én t az elm egyógyászat korszakában m ég
szü k sé g es v o lt-, hogy b e le ille ssz é k egy b ete g sé g b e , hogy belehelyezzék
e g y k o h eren s és fe lis m e rt sz im p to m a to ló g iá b a . Nem lesz sz ü k sé g a m a
d e liriu m fe lfed ez ésére, a m e ly e t a p s z ic h iá te re k m ég E sq u iro l k o rá b an
is a k k o ra m e g szá llo ttság g al k u ta tta k a s z á m u k ra k étség esn ek tű n ő c s e ­
lek v ések m ögött. Hogy eg y v iselk ed ésn ek köze legyen a p szich iá triá h o z,
hogy p szich ia triz álh ató leh esse n , elegendő, h a hordozza az in fan tilizm u s
bárm iféle nyomát. E kkor im m á r teljes joggal veth etik alá a gyerm ek összes
v iselk ed ését a p sz ic h iá tria i vizsg áló d ásn ak , leg aláb b is am ennyiben azok
rögzíthetik, akadályozhatják, m egakaszthatják a felnőtt viselkedését, illetve
m egism étlődhetnek benne. És megfordítva, m in d en olyan felnőtt viselkedés
is pszichiatrizálható lesz, am ely ilyen vagy olyan m ódon - a hasonlóság, az
an aló g ia vagy a kauzális k apcsolat form ájában - a gyerm ek viselkedéseire
redukálható és vonatkoztatható. Következésképp a gyermek viselkedésének
eg é szét átvizsgálják, m e rth o g y az felnőttkori fixációkat okozhat; és m eg­
fordítva, a felnőtt egész viselkedését is átvizsgálják annak érdekében, hogy
kik u tassák , nem m ara d tak -e b en n e infantilis nyom ok. Ez az általánosodás
első következménye, am elyet, a gyerm ekkor problem atizációján keresztül, a
pszichiátria terepének kellős közepébe vonnak. A m ásodik következmény: a
gyerm ekkor és az in fan tilizm u s problem atizációján keresztül lehetségessé
v á lik három , eddig e lk ü lö n ü lte n létező elem eg y m ásb a in te g rá lá sa . Ez a
h á ro m elem a következő: a gyönyör és ökonóm iája; az ösztön és m ech a n i­
kája; a gyengeelm éjűség, legalábbis a lem arad ás, tehetetlenségi erőivel és
hián y aiv al egyetem ben.
A p szich iátria „ e sq u iro li”-n a k nevezett id ő sz a k á ra (a 19. század elejé­
tő l n agyjából 1840-ig) az volt a jellem ző, h o g y - s ezt h an g sú ly o zta m - a
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 299

gyönyör és az ösztön között nem sikerült m eg találn ia a kapcsolódási pon­

tot. Persze s z e re p e lh e te tt a gyönyör az E sq u iro l-típ u sú p s z ic h iá triá b a n ,
ám csak úgy, m in t am i a d elíriu m o n belül aktiválódik.'8 Azaz elfogadták,
hogy egy sz u b je k tu m tév es esz m é i h o rd o z h a tjá k egy vágy közv etlen és
azonnali kifejeződését (m árp ed ig ez a tém a jócskán Esquirol előtti, hiszen
a 17-18. század óta találk o zh a tu n k vele19). E zért létezik szám os klasszikus
leírás olyan betegekről, ak ik n ek szerelm i bánatukban az a téves eszm éjük
alak u l ki, hogy a személy, a k i elhagyta ő k et, valójában e lh a lm o z z a őket
szeretetével, szerelm ével sib.2" A klasszikus pszichiátria teljes m értékben
elfogadja a tévesképzet vágy általi aktiválását. Ezzel szem ben az ösztönnek
a n n a k é rd e k é b e n , hogy p ato lo g ik u s m e c h a n iz m u s k é n t m ű k ö d h e s s é k ,
szü k ség k ép p m eg kell sz a b a d u ln ia a gyönyörtől, m ivel h a m e g je le n ik a
gyönyör, a k k o r az ösztön m á r nem lehet autom atikus. U gyanis a gyönyör
által kísért ösztönt a szubjektum szükségképp úgy ismeri és jegyzi fel, m int
am i alkalm as a gyönyör felkeltésére. Vagyis az ösztön term észetes módon
válik egy sz á m ítá s részévé, s e z é rt attól fogva, hogy gyönyör k íséri, m ég
erőszakos m eg n y ilv án u lását sem ta rth a tju k patologikus folyam atnak. Az
ösztön általi patologizálás k iz á rja a gyönyört. A gyengeelm éjűséget pedig
vagy ügy patologizálják, m in t a téves képzet, illetve az elm ezav ar kifejlé-
sének végső következm ényét, vagy ellenkezőleg, m int az ösztön alapvető
tehetetlenségét.
Most v iszo n t egy olyan figurával, m in t C harles Jouy, a p sz ic h ia triz á lt
egyén ezen típ u sáv al, ö ssze k ap cso ló d ik az em líte tt h á ro m elem , avagy
h áro m alak: a kis m a sz tu rb á ló , a nagy szörny és az, aki ellen á ll m in d en
fegyelmezésnek. Az ösztön im m á r m inden további nélkül patologikus elem ­
m é válhat, azzal együtt is, hogy gyönyört hordoz. C harles Jouy szexuális
ösztönét, gyönyörét valóban patologizálták is, anélkül hogy el kellett volna
választani egym ástól a gyönyört és az ösztönt, m int ahogy azt az ösztönös
m onom ániák korszakában megkövetelték. Elegendő volt m egm utatni, hogy
az ösztön e ljárása, m e c h a n ik á ja és a belőle szárm azó gyönyör gyerm eki
szinten áll, és az in fa n tiliz m u s jegyeit hordozza. G y ö n y ö r-ö sztö n -lem a-
18 Azokról a szerzőkről van szó, akik a Griesinger és Fairét fémjelezte fordulatig (vő.
fentebb, febr. 12-i előadás) J.-H.-l). Fsquirol ötleteit alkalmazták: Note sur la nionornanie
homicide, Párizs, 1827.
19 Atéma már jelen van pl. az olyan művekben, mint Th. Fienus, De viribus imaginationis
tractatus, Lond ini, 1808.
20 Az erotikus melankóliának (love melancholy) szenteli könyve első kötetéi II. Burton, The
Anatomy of Melancholy, Oxford, 1821, illetve J. Ferrand, De la maladie d’amour ou mélancolie
érotique, Párizs, 1823.
300 MICHEL FOUCAULT

ra d ás, g y ö n y ö r-ö sz tö n -v isszam arad o ttsá g : m in d ez im m á r egy egységes

konfigurációt fog a lk o tn i. A h áro m alak teh át egyesük
A g y erm e k p ro b le m a tiz á lá s a egy h a r m a d ik ú to n is lehetővé te sz i a
pszichiátria általánossá v álását, ugyanis attól fogva, hogy az infantilizm us,
illetve a gyerm ekkor k ö r ü li m eg ak ad ás és m eg m erev ed é s hozzák lé tre a
pszichiatrizálandó in d iv id u u m legfőbb cs kitüntetett formáját, a pszichiátria
korrelációba léphet egyfelől a neurológiával, másfelől az általános biológiával.
Az esquiroli pszichiátriáról szólva meg kell állapítanunk, hogy csak számos,
u tán zásn ak nevezhető e ljá rá s á rá n válhatott orvoslássá. A tüneteket az o r­
ganikus orvoslás m ó d jára kellett m eghatároznia; a különböző betegségeket
m eg k ellett neveznie, o sztály o zn ia, egym áshoz képest m egszerveznie; az
o rg a n ik u s orvoslás m ó d já ra kellett kóroktanokat k észíten ie, a test vagy a
prediszpozíciók körül k eresg élv e azokat az elem eket, am elyek m egm agya­
rázh atják a betegség létre jö ttét. Az Esquirol-féle elm egyógyászat annyiban
orvoslás, am ennyiben u tán zá s. Azonban attól fogva, hogy a gyermekkor lesz
azon fókuszponttá, am ely k ö rü l az egyének és a viselkedések pszichiátriája
megszerveződhet, látható, hogy lehetségessé válik a pszichiátria működtetése
im m á r a korreláció s n e m az im itáció m ódján, ab ban az értelem ben, hogy
a fejlődés és a fejlődés m e g to rp a n á sá n a k neurológiája, illetve az általános
biológia - az evolúció m in d az individuum ok, m ind ped ig a fajok szintjén
elvégezhető elem zésével egy etem b en - eg y szerre v á ln a k azzá a hézaggá,
de egyben biztosítékká is, am elyben a p sz ic h iá tria tudom ányos és orvosi
tu d ásk én t m űködhet.
V égül pedig az a le g fo n to sa b b (s ez a n e g y e d ik ú tja a n n a k , ah o g y a n
a g y erm e k k o r a p s z ic h iá tr ia á lta lá n o ssá v á lá s á n a k fa k to ra lesz), h o g y a
g y e rm e k k o r és a v is e lk e d é s in fa n tiliz m u s a m á r n e m ig a z á n , sőt ta lá n
m á r eg y á lta lá b an n e m a b e te g sé g e t vagy a p ato lo g ik u s folyam atot fogja
fe lk ín áln i a p szich iátria sz á m á ra , h anem egy bizonyos állapotot, ainelyet
eg y en sú ly talan ként fo g n a k jellem ezni, azaz olyanként, am elyben az e le ­
m ek m űködésm ódja n o h a n e m p atologikus, illetv e n e m hordoz b e te g s é ­
get, m égsem n orm ális m ű k ö d és. L étrejön egy ö n m ag áb a n nem beteg, sőt
ö n m ag áb an egészséges ö sztö n , am ely m égis a b n o rm á lis, am ennyiben itt
és m ost, ebben az időben, tú l korán vagy túl későn és kevéssé kontroliéban
b u k k an fel; egy effajta v ise lk e d é s létrejötte ö n m ag áb an nem patologikus,
ám a b b a n a k o n stelláció b an , ahol m egjelenik, n o rm á lisa n nem szabadna
m egjelennie - most ez v álik azzá az u talásren d szerré, tárgyterületté, a m e ­
lyet a p szich iátria m e g p ró b á l a m aga szá m á ra b e h a tá ro ln i. A p szich iátria
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 501

általános tárg y á t a stru k tú rá k b a n beálló rossz időzítés és felfordulás fogja

alk o tn i, m in t a norm ális fejlődés ellentéte. A betegségek pedig, egyfajta
epifenom énként, csak m ásodlagosan, ezen alapvető anom áliához, az ano­
m ália alapvető állapotához k ép e st fognak m egjelenni.
A pszichiátria azáltal, hogy a viselkedések és a stru k tú rák infantilizm u-
sán ak a tudom ányává lesz, v á lh a t a norm ális és ab n o rm ális viselkedések
tudom ányává. Ebből két következtetést v onhatunk le. Az első, hogy a pszi­
chiátria - egyfajta kerülő ú ton, azáltal hogy egyre inkább a gyerm ekkora, a
zavaros létezés em e kicsiny szegletére fókuszált - a viselkedések elem zésé­
nek általános instanciájává válhatott. Ám nem kellett m eghódítania az élet
egészét, átfognia az individuum ok fejlődésének teljességét a születésüktől
a halálukig ah h o z, hogy a v iselk ed ések álta lá n o s ko n tro llján ak in stan ci­
ájává, ha tetszik , az á ltaláb a n vett v iselkedések cím zetes bírájává váljék;
ellenkezőleg, egyre inkább behatárolta magát, és egyre alaposabban kutatta
a gyerm ekkort. így m ár é r th e tő lesz, hogy a p szich iátria hogyan és m iért
üthette bele az orrát ekkora buzgalom m al a csecsem ő- vagy a gyerm ekkor
dolgába. E zt n em azért te tte , hogy a m á r am ú g y is h a ta lm a s k iterjed ésű
területéhez hozzácsatoljon m ég egy elemet; nem azért, m ert gyarm atosítani
akarta volna a létezés még egy kicsiny szegletét, amelyhez eddig nem nyúlt;
ellenkezőleg, ez jelentette lehetséges u n iv erz alizáló d ásá n ak az eszközét.
De láthatják, hogy u g y an a k k o r - és ez a m áso d ik következm ény, am elyet
hangsúlyozni szerettem volna - m iután a pszichiátria ennyire a gyermekkora
koncentrál, a m i u n iv erz alizáló d ásá n ak eszközévé válik, felfedhetjük, de
legalábbis leleplezhetjük vagy aláhúzhatjuk a m odern p szichiátria 1860-as
években m egszülető titkát.
Vagyis ezekre az évekre tesszük (1850-1870) azon új pszichiátria születését,
amely más, m int a (Pinel és Esquirol által szimbolizált21) régi elmegyógyászat;
m indazonáltal látni kell, hogy ez az új pszichiátria m égiscsak olyasvalamitől
tek in t el, a m i addig n ag y o n lényeges volt az elm eo rv o slás ig azo lásán ak
a szem pontjából. M égpedig a betegségtől. A p szich iá tria nem a betegség

21 Lásd pl. J.-P. Fairét, Des maladies mentales et des asiles d’aliénés. Legans cliniques el
considerations générales, Párizs, 1804', III.: „Akkoriban Locke ás Condillac szenzualista tana
szinte teljes mértékben egyeduralkodó voll [...]. AFilozófusok eme tantételeit [...] Pinel ültette
át az elme patológiájába.” Az őket elválasztó távolságot sokkal radikálisabb módon észleli
(„Mestereink, Pinel és Esquirol tantételei abszolút módon uralkodtak az elmeorvoslás fölött
[...]. Ritka, hogy tudományos tantételek annyira szilárdan legyenek meggyökeresedve, hogy
három egymást követő generáció erőfeszítéseinek is ellent tudjanak áilani”). és tudatosítja a
velük való, az ötvenes évektől kezdődő szakítást. .1. Fairét, liludes cliniques sur les maladies
mentales el nerveuses, Párizs, 1890, V-VII. o.
302 MICHEL FOUCAULT

tech n ik á ja és tudása, és csak m ásodlagosan - illetve h atáresetb en - válhat

azzá. A p szich iátria az 1850-1870 közötti években (am ely időszakot m ost
tárgyalom ) egyszerre engedte el a delírium ot, az elm ebajt, az igazságra való
u ta lá s t s végül a b eteg sé g et is. Most a viselkedést és elhajlásait, an o m á li­
áit veszi szám ításba; é rte lm e z é sé t egy n o rm atív fejlődéshez képest hozza
létre. Vagyis alapvetően m á r nem a betegséggel vagy a betegségekkel van
dolga; olyan o rv o slásró l v a n szó, am ely egész e g y sz e rű e n nem tö rő d ik a
patologikussal. S lá th a tjá k , hogy ezáltal m iféle paradox helyzetbe is k erül
a 19. század közepétől kezdődően. Paradox ez a helyzet, m ert a 19. század
leg elején az elm egyógyászat úgy alk o tta m eg m agát tudom ányként, hogy
az ő rü le te t betegséggé a la k íto tta ; az ő rü letet szám os eljárás (pl. az im én t
tárg y alt analogikus eljárások) révén hozta létre betegségként. Ilyen m ódon
a lk o th a tta meg ö n m ag át az orv o slás m elletti, illetve az orvosláson belüli
sp e c iá lis tudom ányként. A záltal, hogy a tü n etek elem zése, a form ák osz­
tá ly o z á sa , a k ó ro k tan o k k u ta tá s a ré v é n p ato lo g izálta az ő rü le te t, k ép e s
volt v ég ü l is m eg alk o tn i az ő rü le th e z tarto zó sajátos orvoslást: ez volt az
elm egyógyászok o rv o stu d o m án y a. Azonban az 1850-1870-es évektől fog­
va s z á m á ra m ár az a té t, hogy m e g ta rtsa az orvoslás státu szát, am elyből
az á lta la á lta lá n o s íta n i k ív á n t h a ta lm i effektusok (leg a láb b is ré sz b e n )
sz á rm a z n a k . Ám ezek et a h a ta lm i effektusokat s az orvoslás e státu szát,
am ely az elvüket jelenti, im m á r olyasm ire alk alm azza, am ely m ég a saját
d isk u rzu sá b an sem bír a betegség, h an em csakis az an o m ália státuszával.
Kissé egyszerűbben kifejezve, am ik o r a p szich iá tria elm egyógyászat­
k é n t a lk o tta m eg m a g á t, a k k o r p s z ic h ia triz á lt eg y fajta ő rü le te t, a m ely
leh et, n em volt betegség, ám am ely et kénytelen volt - a n n a k érd ek éb e n ,
hogy ténylegesen orvo stu d o m án n y á válhasson - a saját d isk u rzu sá n belül
b eteg ség n ek ta rta n ia és e k k é p p kezelnie. Csak azon az áro n alap o zh atta
m eg h a ta lm á t az őrültek fölött, hogy bevezette azt a tárg y i viszonyt, am ely
az o rv o slást a betegséghez fűzi: az ő rü letn e k betegséggé kell váln ia azon
tu d ás szám ára, am ely leh etővé teszi, hogy az orvoslás orvosi hatalom ként
m ű k ö d h essék . Nagyjából e z t m o n d o tta a p szich iá tria a 19. század elején.
A zonban a 19. század k ö ze p étő l ez a h a ta lm i viszony csak ak k o r áll fenn
(és a m a i napig is csak így), h a o rv o silag k v alifik ált h a ta lo m ró l v an szó,
am ely az o n b an olyan tá rg y te rü le te t von az ellen ő rzése alá, am ely ek n ek
tá rg y a i n em patologikus fo ly am ato k k én t v a n n a k m eg h atá ro zv a . A tárg y
depatologizálása volt a n n a k a feltétele, hogy a p szich iá tria h atalm a, igaz,
orvosi h atalm a, általán o ssá válhassék. Felm erül tehát a problém a: hogyan
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS

m űködhet egy olyan gépezet, olyan tudás-hatalom , am elyben a tudás m ár

a kezdetektől depatologizálja a z t a tá rg y te rü le te t, am elyet pedig a csak is
orvosi hatalom ként létezhető hatalom nak ajánl fel? Orvosi hatalom a nem ­
patologikus felett: azt gondolom , ez a p szich iátria középponti - noha önök
ta lá n azt m o n d ják majd: e v id e n s - p roblém ája. M in d en esetre így a lak u l
ki ez a hatalom , m égpedig a gyerm ekkor m in t központi m ag bevonásával,
am ely alapján az általánosodás létrejöhetett.
Most szeretn ém nagyon sem atik u s m ódon történetileg ú jra elhelyezni
az t, am i ek k o r és ennek n y o m án lejátszódott. A 19. század m áso d ik felé­
nek p szich iá triá ja , hogy e z t a - nem egy irá n y b a tartó , sőt k ü lö n n em ű , a
h atalo m h o z illetv e a tá rg y a k h o z fűződő - k étfa jta viszonyt m űködtesse:
az o rv o si-h a ta lm i v iszo n y t, v a la m in t a d e p a to lo g iz á lt tá rg y a k h o z való
viszonyt, k én y tele n volt jó n é h á n y olyan te o re tik u s n a k n ev e zh ető n ag y
ép ítm én y t k o n stru á ln i, am e ly e k nem a n n y ira ezen h ely zet k ifejezései,
fo rd ításai, h a n e m végső so ro n fun k cio n ális követelm ények. Azt h iszem ,
m eg kell p ró b áln i elem ezni 19. század végi p szich iátria nagy s tru k tú rá it,
nagy elm életi d isk u rzu sait; m égpedig technológiai hasznokként kell őket
elem ezni, h iszen ezen elm életi és spekulatív diskurzusokon keresztü l im ­
m ár a pszichiátria hatalm i és tudáseffektusainak a fenntartásáról, esetleg a
növeléséről van szó. Ezeket a nagy elm életi konstrukciókat szeretném most
sem atikusan bem utatni, először egy új nozográfia m egalkotását, m égpedig
három asp ek tusa szerint.
Először is, a m indenféle ab e rrá lt, deviáns stb. viselkedéseket nem egy
b etegség tü n e te k é n t írjá k le és szervezik m eg, h an e m p u sz tá n m in t ö n ­
m agukban értelm ezhető szindróm ákat, m in t anom áliák szindróm áit vagy
abnorm ális szindróm ákat. Ilyen m ódon a 19. század m ásodik felében vagy
utolsó h arm a d áb an tanúi leh etü n k a rendhagyó viselkedések jól elk ülöní­
tett, autonóm és felism erhető szin d ró m ák k é n t való m eg szilárd u lá sán ak .
A pszichiátria területét egy olyan népesség hozza mozgásba, amely szám ára
ebben az id ő b en teljesen új: azon em berek populációja, ak ik nem b eteg ­
ség tü n e te it hordozzák, h a n e m ö n m ag u k b an ab n o rm ális szin d ró m ák a t,
anom áliává szilárdult különös viselkedéseket. Ezeknek az an o m áliák n ak
egészen k ite rje d t d in a s z tiá ju k v an . Az eg y ik első a n o m á liá h o z k ö th ető
szindróm a a h íres, K rafft-Ebing által leírt agorafóbia, am elyet a klausztro-
fóbia követett.23 F ranciaországban 1867-ben született egy orvostudom ányi
22 H. Legrand du Saulié, Étude clinique sur la peur des espaces (agoraphobie (les Alleinands),
névrose émotive, Párizs, 1878, 5. o. szerint a terminust nem R. Krafft-Ebing, hanem Griesinger
304 MICHEL FOUCAULT

doktori értekezés a m onom ániás gyújtogatókról, am elyet Zabé írt.*25 Azután

ott v an n ak a G orry á lta l leírt kleptom ánok 1879-ből;24 Laségue exhibicio­
n istái 1877-ből.25 1870-ben W estphal az Archives de neurologie-ban leírást
ad a h o m o szex u á liso k ró l. Ez az első alk alo m , hogy a h o m o szex u a litás a
pszichiátria terepén b elü l szindróm aként b u kkan fel.26 Majd még egy egész
sorozat egyéb s z in d ró m a ... a m a z o c h istá k 1875-1880 körül k e rü ln e k elő.
A rendellenesek k icsin y népének, a m egjelenő anom áliához köthető szin d ­
ró m ák n a k egész tö rté n e tü k van, am elyek a p szich iá triá b an gyakorlatilag
szin te m ind az 1865-1870 közötti id ő szak b an jelen n e k m eg, és eg észen a
20. század [jav.: 19. század] végéig be is n ép esítik azt. Például am ik o r egy
állatvédő egyesület k a m p á n y t folytat az élveboncolás ellen, M agnan, a 19.
század végének egyik n ag y pszichiátere, felfedezi az élveboncolás-ellenesek
szindróm áját.27 Azt sz e re tn é m hangsúlyozni, hogy m indezek, am int lá th a t­
ják, nem b eleg ség lü n etek : szindróm áról van szó, azaz egy olyan részleges
és stabil k onfigurációról, am ely az an o m ália általán o s állap o tára u ta l.28
Ezen új nozográfia az előbbiek alapján létrejövő m ásodik jellegzetességét
a delirium v isszatérésén ek , azaz a d eliriu m problém ája újraértékelésének
nevezhetnénk. M inthogy a delirium volt hagyom ányosan az elm ebetegség
m a g v a , é rth e tő , h o g y m iu tá n a p s z ic h iá te re k b ea v a tk o z á si te r ü le te az
ab n o rm á lis te rü le te le tt, érd ek ü k b en állo tt, hogy m eg k íséreljék a z t újra
b eb o rítan i a d e líriu m m a l, hiszen így egy valódi orvosi tárgyhoz ju th atta k .

18fi8-as ösztönzése nyomán C. Westphal találta fel: „Die Agoraphobie. Eine neuropathische
Erseheimiiig”, Archivfür Psychiatrie und Nervenkrankheiten, Ul/\, 1872, 158-161. o.
25 E. Zabé Les Aliénés incendiaires devant les tribunaux( Párizs, 1867) c. disszertációját
megelőzte Ch.-Ch.-H. Marc, Ve lafalié..., i. ni. II, 304-400. o. (amely eredetileg a következő
címmel jelent meg: „Considéralions médico-légales sur la monomanie et particuliérement sur
la monomanie incendiaire”, Annales d’hygiene publique et de médecine legale, X. 1833., 388-474.
0 .); 11. Legrand du Saulié, De la monomanie incendiaire, Párizs, 1836 (vö. uő, De lafolie devant
les tribunaux, i. m. 461-484. o.).
24 Th. Gorry, Des aliénés vuleurs. Non-existence de la Kleptomanie et des monomanies en
général comme entilés morbides, Párizs, 1879. Lásd még Ch.-Ch.-H. Marc, De lafolie...., i. m.
11,247-303. 0 .
25 Ch. Laségue, „Les exhibitionnistes”, Union médic.ale, 50, 1 mai 1877, 709-714. o. (újra­
közölve in Études medicales, I, Párizs, 1884, 692-700. o.). Vö V. Magnan már idézett cikkével:
„Des exhibitionnistes”.
26 J. C. Westphal, „Die conträre Sexualempllnduiig...”, i. m. (francia ford.: „L’attraction des
sexes semblables”, Gazette des höpitaux, 75,29 join 1878); vö. H. Gock, „Beitrag zur Kenntniss
der conträren Sexualempfindung”, Archivfür psychiatrie und Nervenkrankheiten, V, 1876,
564-574. o.; .1. C. Westphal, „Zur conträre Sexua lempfi ndung”, Archivfür Psychiatrie und
Nervenkrankheiten, VI, 1876, 620-621. o.
27 V. Magnan, De lafolie des antivivisectionnistes, Párizs [é. n.: 1884].
28 Vö. Michel Foucault, La Volonté. de savoir, i. in. 58-60. o. (Magyarul: A tudás akarása,
1. m. 46-47. o.)
 1875. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 505

Akkor v álth atták át az a b n o rm a litá st betegséggé, h a sik erü lt fe lle ln iü k a

d eliriu m nyomait vagy szövetét m indazon abnorm ális viselkedéseken k e­
resztül, amelyeknek éppen ekkor alkották meg a nagy „szindromatológiáját”.
Ilyen m ódon a rendellenes m edikalizációja feltételezte, m egkövetelte vagy
legalábbis kívánatossá tette, hogy a delirium , illetve az ösztön és a gyönyör
játék ain ak az elem zését egym áshoz illesszék. A delirium effektusainak az
ösztönök m echanikájához, a gyönyör ökonóm iájához való csatolása végső
so ro n lehetővé te n n é egy v aló d i elm eorvoslás, az ab n o rm á lis ig azi pszi­
ch iátriá já n ak a létrehozását. E zé rt aztán , m ég m indig a 19. század utolsó
harm ad áb an , láthatják a d eliriu m nagy tipológiáinak a k ialak u lását, am e­
lyeknek az elvét azonban m á r n em - m int E squirol korában - a deliriu m
tá rg y a , tem atik ája jelenti, h a n e m sokkal in k á b b az ösztönös és érzelm i
gyökere, az alapját alkotó ösztön- és gyönyörökonómia. S ezért b u k k an n ak
fel a delirium nagy osztályozásai - a teljesség igénye nélkül: üldözési m ánia,
birtoklási m ánia, az erotom ánok fertőző krízisei stb.
E nozográfia harm adik jegye (s úgy vélem, ez a lényegi pont) az „állapot”
különös fogalmának a felbukkanása, amelyet az 1860-1870 körüli időszakban
vezet be Fairét, és am elyet a későbbiekben újrafogalm azva ezerféleképpen
is m eg találu n k , de leginkább a „pszichikus a la p ” te rm in u s a k é n t.29 Mit is
je le n t az „állapot”? Az álla p o t, m in t k itü n te te tt p sz ic h iá tria i tárg y , nem
igazán betegség, sőt eg yáltalán nem olyan, m in t am inek b ein d u lása, okai,
folyam ata len n én ek . Az á lla p o t egyfajta állan d ó kau zális a la p , am elyen
kifejlődhet jó néhány, a k ésőbbiekben m á r a b etegséget jelentő folyam at,
epizód. Vagyis az állapot az az abnorm ális talapzat, amelyen a betegségek
lehetővé v áln ak . Most az t k é rd e z h e tn é k tőlem : vajon m i a k ü lö n b sé g az
állap o t és a prediszpozíció ré g i, hagyom ányos fogalm a között? Nem más,
egyfelől, m in t hogy a p red iszp o zíció eg y szerű v irtu a litá s volt, am ely az
eg y én t nem re k e sz te tte ki a n o rm álisb ó l. V alaki leh ete tt n o rm á lis , egy­
szersm in d b eteg ség re hajlam o s. Másfelől, a h ajlam csak bizonyos típusú
betegségre hajlam osított, m íg m ásokra nem. Az állapot - ah o g y an Fairét,
m ajd követői alk alm azzák ezt a fogalm at - po n to san azzal a sajátossággal
bír, hogy nem ta lá lh a tó m eg a n o rm ális egyéneknél; nem egy többé vagy
kevésbé hangsúlyos jegyről van tehát szó. Az állapot egy radikális diszkrim i­
náns. Aki egy állapot szubjektum a, aki egy állapotot hordoz, n em norm ális

29 Vö. J.-P. Fairét, Des maladies mentales eitles asiles d’aliénés, i. m. X. o.: „Ahelyett, hogy az
elmebetegségekben a képességek kezdeti sérüléséig haladnánk visszafelé, az orvos specialistának
az összetett pszichikai állapotokat kell tanulmányoznia, úgy, ahogyan a természetben léteznek.”
306 M ICHEL FOUCAULT

individuum . M ásfelől, az állap o t, am ely egy ab n o rm á lisn a k nevezett indi­

viduum ot jellem ez, a b b a n is különleges, hogy to tális, abszolút a kóroktani
term ék en y ség e. Az á lla p o t teljesség g el b á rm it, b á r m ik o r és b á rm ily e n
sorrendben létrehozhat. L étezhetnek olyan fizikai betegségek, am elyek egy
állapotra kapcsolódnak rá; de ugyanígy lehetnek pszichológiai betegségek
is. Lehet szó d iszm o rfiáró l, funkcionális zavarról, késztetésről, bű n tettrő l
vagy akár részegesk ed ésrő l is. Azaz m indaz sz á rm a z h a t az állapotból, am i
a viselkedésben vagy a te stb e n patologikus vagy dev ián s lehet. Ugyanis az
állapotot nem egy tö b b é vagy kevésbé hangsúlyos jegy alkotja. Az állapot,
lényegét tekintve, az in d iv id u u m koord in ációjáért felelős in stan ciák álta­
lán o s h ián y o sság á b an á ll. A következő jegyek jellem zik : az ösztönzések
és a gátlások já té k á n a k á lta lá n o s zavara; m in d a n n a k előre n e m látható
felszabadulása, a m in e k g áto ltn ak , in te g rá ltn a k és k o n tro lláltn ak kellene
m arad n ia; a d in a m ik u s egység hiánya.
Láthatják, hogy az állap o t ezen fogalm ának két nagy előnye is van. Elő­
ször is, lehetővé teszi, hogy bárm ely fizikai elem et vagy deviáns viselkedést
- bárm ennyire különbözőek és távoliak is legyenek egymástól - egy egységes
alappal hozzon összefüggésbe, am ely értelm ezéséül szolgál, s am ely ugyan
eltér az egészséges állapottól, m égsem betegség. Következésképp az állapot
e fogalmának rendkívüli integrációs képessége van, hiszen egyszerre utal az
egészség hiányára, u g y a n a k k o r képes hefogadni a saját terepére bárm iféle
viselkedést, am ennyiben az fiziológiailag, pszichológiailag, szociológiailag,
m orálisan vagy akár jogilag deviáns. Igazán csodálatra méltó, hogy az állapot
fogalma mi mindent képes in teg rá ln i eme patológiába, az abnorm ális effajta
m edikalizációjába. U g y a n ak k o r létezik egy m ásik előnye is, nevezetesen,
hogy az állapot ezen fo g a lm á n k eresztü l lehetségessé válik egy fiziológiai
m o d e ll fellelése. E zt a m o d e llt te rje sz te tté k elő e g y m á st követően Luys,
B aillarger, Jackson stb.v’ Mit jelen i az állapot? Az individuum stru k tú rájá t
vagy pedig az in d iv id u u m ra jellem ző olyan s tru k tu rá lis együttest, am ely

50 J.-G.-F. Baillarger tanulmányait Foucault már idézte fentebb, a február 12-i előadásban.
J. Luys munkáit, amelyekre Foucault utal, összegyűjtve kiadlak in Études de physiologie et de
Pathologie cérébrales. Des actions reflexes du cerveau, dans les conditions normales et morbides
de leurs manifestations, Párizs, 1874. 1879-1885 között J. H. Jackson a Brain c. neurológiai
folyóirat szerkesztője volt. Lásd különösen tanulmányát: On the Anatomical and Physiological
Localisation ofMovements in the Brain (1875), in Selected Writings, London, 1931. Foucault
érdeklődése Jackson Croone előadásai és a jacksonizmus iránt a Maladie mentale el Psychologie
(Párizs, 1995) c. könyvvel kezdődik, lásd 25, 30-51. o. (magyarul: Elmebetegség és pszichológia
/ A klinikai orvoslás születése, i. in. 2(i. és 51-32. o.) (a Maladie mentale et Personnalité | Párizs,
1954) újrakiadása).
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 307

vagy m egtorpant a fejlődésben, vagy pedig visszafejlődött a későbbi fejlődési

szakaszból egy korábbiba.
A 19. századvégének p szich iátriájáb an a szindróm ák, delírium ok (m á­
niák) és állapotok no zo g ráfiája a m a nagy felad ath o z tá rsu ln a k , am ely et
a p sz ic h iá triá n a k m in d e n k é p p e n m aga elé k e lle tt tű z n ie , ám a m e ly n e k
m egoldása nem sikerülhetett a szám ára: ez a nagy feladat az volt, hogy egy
olyan terep en érvényesítse az orvosi h atalm at, am elynek szükségszerű ki­
terjeszkedése kizárta, hogy egy betegség köré szerveződjék. Az abnorm ális
patológiájának eme paradoxonéból erednek - a m űködés elem eként - ezek
a nagy elm életek és nagy felosztások. C sakhogy h a elszigeteljük és fe lé r­
tékeljük az állapot ezen fogalm át m in t egyfajta k au z ális alapzatot, am ely
m ár ön m ag áb an ano m ália (ahogyan azt telte az összes p szichiáter F airét
és G riesin g er óta M agnanig vagy K raepelinig’1), ak k o r egy olyan so rb a is
bele k ell helyezni, am ely k ép e s létre h o z n i és ig azo ln i. Miféle te st képes
egy állapotot p ro d u k áln i, am ely m egjelöli, m ég p ed ig végleges m ódon, az
individuum testét? Szükségessé válik tehát (és ezzel elérkezünk a 19 . század
végi pszichiátria újabb, h a talm as építm ényéhez) an n a k a, m ondhatni, m ö­
göttes testn ek a felfedezése, am ely saját k a u z a litá s á n á l fogva ig azo lja és
m ag y arázza meg azon in d iv id u u m felbukkanását, aki a d iszfunkcionális
állapot áldozata, szubjektum a, hordozója. De vajon m i is ez a m ögöttes test,
az abnorm ális test m ögötti test? Nem m ás, m int a szülők, az ősök, a család
teste, az öröklődés teste.
Az öröklődés tanulm ányozása, avagy az ab n o rm ális állapot öröklődés­
nek tu lajd o n ítá sa alkotja a z t a „m etaszo m atizáció t”, am elyet az elm életi
építm ény egésze tesz szükségessé. Ez a m etaszom atizáció és az öröklődés
ezen tanulm ányozása jó n éh án y haszonnal já r a pszichiátriai technológia
szám ára. Ezek közül az első az okságot illető engedékenység, am elyet az
jellem ez, hogy bárm i v álh at b árm in ek az okává. A pszichiátriai öröklődés
elm élete m eg állap ítja, hogy egy bizonyos típ u sú betegség n e m c s a k egy
ugyanilyen típusú betegséget hozhat létre az utódokban, hanem ugyanekkora
valószínűséggel akárm ilyen m ásik és bárm ilyen fajtájú betegséget is. Sőt mi
több, nem is biztos, hogy egy betegség az, am i kivált egy m ásikat; olyasm i
is kiválthatja, am i fogyatékosság vagy hiányosság. Például a részegeskedés
az u tó d o k b an a v iselk ed és fé lre sik lá sá n a k b á rm e ly ik m ásik fo rm á já t is 31

31 Amár idézeti szerzőkhöz hozzá kell tenni E. Kraepelin Lehrbuch der Psychiatrie (Leipzig,
1883) c. művét és ugyancsak tőle a Die psychiatrischen Aufgaben des Staatest (Jena, 1900; francia
ford.: Introduction ä la psychiatric, clinique, Párizs, 1907, különösen 5-10, 17-28, 88-99. o.).
308 MICHEL FOUCAULT

eredm ényezheti; te rm é sz e te se n kiválthatja az alkoholizm ust, de egy olyan

betegséget is, m int p éldául a tuberkulózis vagy elmebetegség, de akár bűnöző
viselkedést is. M ásfelől, az okságot illető lazaság , am i az öröklődés sajátja
lesz, lehetővé teszi, hogy a leg fantasztikusabb, de legalábbis a leghajléko­
nyabb leszárm azási h áló za to k at állítsák fel. E legendő lesz a leszárm azási
hálózat bárm elyik p o n tjá n fellelni egy deviáns elem et, hogy ez alapján egy
utód esetében m egm agyarázhatóvá váljék valam ely állapot felbukkanása. Az
öröklődés és az öröklődés terepén belüli kóroktan ezen ultraliberális m űkö­
désével kapcsolatban csa k egyetlen példával, Lom broso egy olasz gyilkoson
végzett v izsgálatával szolgálok. E zt az olasz g y ilk o st M isdeának h ív ták .52
Népes családba szü lete tt; nos, fel is állítják a családfáját, an nak érdekében,
hogy meg tudják ra g a d n i az „állapot” k ifo rm áló d ási helyét. Nagyapja nem
volt túlságosan in te llig e n s, ám igen tevékenyen élt. Volt egy gyengeelm éjű
nagybátyja, egy m ásik , fu rc sa és lobbanékony, egy harm adik, aki sántított,
egy negyedik, egy félig gyengeelm éjű és lobbanékony pap. Az apja furcsa
volt, és részeges. B átyja obszcén, epileptikus és részeges, öccse, aki a h a r­
m adik a testvérek so rá b a n , egészséges, a negyedik féktelen és részeges, az
ötödik pedig engedetlen jellem . A sor m ásodik tagja volt tehát gyilkosunk.55
L áthatják, hogy az öröklődés m indazon testi, pszichikai, funkcionális vagy
a k á r viselkedésbeli a n o m áliák fantasztikus testeként működik, am elyekből
az „állapot” ered - e m e ta te st, e m etaszo m atizáció szintjén.
Az öröklődés m int okság következő, inkább m orális, mint episztemológiai
h a s z n a , hogy a m ik o r a g y e r m e k k o rn a k és a n o m á liá in a k az e le m z é s e
n y ilv án v aló m ó d o n m e g m u ta tja , hogy a s z e x u á lis ösztön n em k ö tő d ik
term észeténél fogva a re p ro d u k ció funkciójához (em lékezzenek csak arra,
am it a legutóbbi a lk alo m m al m ondtam ), akkor az öröklődés lehetővé teszi,
hogy a reprodukció k o ráb b i, a felm enőknél előforduló m echanizm usait te ­
gyék felelőssé azon a b e rrá ció k ért, am elyeket az utódokon konstatálhatunk.
Az öröklődés elm élete te h á t lehetővé teszi az ab n o rm a litá s p szich iá triá ja
szám ára, hogy ne p u sz tá n a gyönyör vagy a sze x u ális ösztön technológiája
legyen - sőt, valójában m á r eg y általán nem is lesz ez -, hanem az egészsé­
ges vagy egészségtelen, h aszn o s vagy veszélyes, nyereséges vagy á rta lm a s
h ázasság technológiája. E zé rt a p szich iátria p o n to san abban a p illan atb an
fog a rep rodukció p ro b lé m á já ra k o n c e n trá ln i, a m ik o r elem zési te re p é n 32

32 Misdea esetéről lásd: C. Lombroso - A. G. Bianchi, Misdea e la nuova scuola penale,

Torino, 1884,86-95. o.
53 Vő. Misdea családfájával, uo. 89. o.
 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 309

b e lü lre helyezi a sze x u ális ösztö n m in d a z o n ab e rrá ció it, am elyek ez en

ösztön nem reproduktív m űködését m utatják.
Következésképp ezen fantasztikus kóroktan újra átm oralizálódik. Végül
is azt m ondhatjuk, hogy az abnorm ális állapotok nozográfiája - belehelyezve
az öröklődés nagy, ágas-bogas, labilis, hullám zó, ingoványos korpuszába - a
degenerálódás nagy elm életeiben fogalm azódik m ajd meg. A „degeneráló-
dást” 1857-ben fogalm azta m eg Morei,34 tehát abban az időszakban, am ikor
Fairét éppen kiutasította a m onom ániát, és felépítette az állapot fogalm át.33
Ez az a kor, am ikor B aillarger, G riesinger, Euys az abnorm ális v iselk ed és
neurológiai m odelljeit terje sz tik elő; am ik or Lucas áttekinti a patologikus
öröklődés terü letét.36 A degenerálódás az abnorm alitás m ed ik alizálásán ak
legfőbb elméleti összetevője. Egyszóval, a degenerált a m itologikusán - vagy
tudom ányosan, ahogy tetszik - m ed ik alizált abnorm ális egyén.
N em csak azt v e h e tjü k é sz re , hogy a d e g e n e rá lt fig u rá já n a k lé tr e h o ­
zása nyom án - akit a c sa lá d fá já n belül vesznek szem ügyre, és a k i n e m a
betegség, hanem az an o m ália állap o tán a k a hordozója - a d eg en eráló d ás
fogalm a teszi lehetővé azon p szich iátria m űködését, am elyben a h a ta lm i
viszony és a tárgyhoz fűződő viszony nem ugyanabba az irányba ta rta n a k .
H anem azt is, hogy rá a d á su l a d eg e n erá lt a p szich iá tria i h atalo m b á m u ­
latos feltám asztását is elősegíti. S valóban, attól fogva, hogy a p szich iá tria
előtt m egnyílt a lehetőség, hogy b árm ily en devianciát, távolságot, le m a ­
ra d ást a degenerálódás a la p já n értelm ezzen , látható, hogy im m á r k o rlát­
lan m ódon beleavatkozhat az em b eri v iselkedésekbe. Ám a z á lta l, hogy a
p szich iá tria feljogosítva érzi m agát a rra , hogy ne törődjön a b etegséggel,
hogy eltekintsen a betegestől vagy a patologikustól, és hogy a viselkedések
félresik lásait közvetlen m ódon kapcsolatba hozza egy egyszerre örökletes
és v ég leg es állap o ttal, e g y sz e rsm in d feljogosítja m ag át a r ra is, h o g y ne
kelljen gyógyítania. P ersze a század eleji elm egyógyászat jelen tő s sz e re ­
pet ju tta to tt a g y ó g yíthatatlanságnak, ám ez pontosan az elm egyógyászat
legfontosabb szerepe, azaz a gyógyítás alapján nyert m eg h atáro zást. És a
gyógyíthatatlanság az ő rü let - a lényegét tekintve - gyógyítható m ivoltának
a k tu á lis a n fennálló k o rlátja volt c su p á n . Ám attól fogva, hogy az ő rü le t
[jav.: a pszichiátria; a ford.] úgy tekint m agára, m in t az ab n o rm alitás, azáz
54 B.-A. Morei, Traité des dégénérescences..., i. m.
35 J.-E Fairét, „De la non-existence de la monomanie” és „De la Ibiié circulatre”, in uő,
Des maladies mentales et des asiles d’aliénés, i. m. 425-448, 456-475. o. (a két cikk először
1854-ben jelent meg).
56 P. Lucas, Traité philosophique et physiologique de l’hérédité naturelle..., i. m.
310 MICH KL FOUCAULT

m in t az egyén sz á rm a z á sa alapján örökletesen m eghatározott abnorm ális

állapotok te c h n o ló g iá já ra , m e g érth etik , hogy é rte lm é t veszti m ag án ak a
gyógyításnak a p ro je k tu m a . A patologikus ta rta lo m m a l eg y ü tt valójában
a terap eu tik u s é r te le m is e ltű n ik a p s z ic h iá tria á lta l lefedett te rü le trő l.
A pszichiátria m á r n em vagy alapvetően nem gyógyítani akar. A jánlkozhat
(s valójában ezt is te sz i eb ben a korszakban) e g y sz erű e n csak a tá rs a d a ­
lom védelm ének a s z e re p é re , azon döntő, az a b n o rm á lis állap o tb an lévő
em berek jelen tette v esz ély ek k el szem ben, a m e ly e k n e k áldozatául eshet.
A pszichiátria az a b n o rm á lis ezen m ed ikalizációja révén, a betegségről és
a terápiáról való lem o n d ással valójában a re n d m egvédésének a funkcióját
veszi magára. A társad alo m kiterjesztett védelm ének szerepével ruházza fel
m agát, valam int, az öröklődés fogalm ának révén, egyúttal a családi szexua­
litásba való beavatkozás jogával is. A pszichiátria a társadalom tudom ányos
védelm ének, eg y szersm in d a faj biológiai v édelm ének a tudom ányává lesz.
E zen a ponton sz e re tn é k m eg álln i, ott, ahol a p szich iátria, az individuális
anom áliák tu dom ányává és kezelőjévé válva, a legnagyobb h atalm át éri el
a korszakban. E kkor té n y le g e se n igényt fo rm á lh a to tt a rra (s a 19. század
végén ezt is tette), hogy az igazságszolgáltatás hely ére kerüljön; de nem is
csak az igazságszolgáltatás, h anem a higiéné helyére is; s nemcsak a higiéné,
hanem végső soron a tá rsa d a lo m legtöbb irányító és ellenőrző funkciójának
a helyére is, hogy a tá rsa d a lo m védelm ének á lta lá n o s instanciájává váljék
a belülről fenyegető v eszélyekkel szemben.
L áthatják, hogy a p s z ic h iá tr ia ilyen k ö rü lm é n y e k között, a d egenerá-
ló d ás fogalm a és az ö rö k lő d é s elem zései ré v é n , rá k a p c so ló d h a t egyfajta
rasszizm u sra, p o n to sa b b a n helyet adhat egy o ly an rasszizm u sn ak , am ely
eb b en a korszakban ig e n különbözött attól, a m it trad icio n ális, tö rtén elm i
rasszizm usnak, „etnikai rasszizm u sn ak ” h ív h atu n k .57 Ez a korszak pszichi­
átriájáb an m egszülető ra ssz iz m u s, az ab n o rm á lissa l, az olyan egyénekkel
szembeni rasszizmus, akik, m inthogy egy állapot, egy stigma vagy valamifajta
hiányosság hordozói, leszá rm azo ttaik n ak a legkiszám íthatatlanabb módon
ad h atják tovább az á lta lu k hordozott rossz vagy in k áb b abnorm alitás előre
n e m látható következm ényeit. Ez tehát egy olyan rasszizm us, am elynek a
funkciója nem az, hogy az eg yik csoportot m egvédje a m ásikkal szem ben,
h a n e m hogy a csoporton belül k ik u tassa azokat, a k ik esetlegesen veszélyt
ho rd ozhatnak. Belső ra s sz iz m u s ez, am ely leh ető v é teszi, hogy egy adott 37

37 Vö. M. Foucault, „IIfaut défendre la société”, i. m. 230. skk. o.

 1975. MÁRCIUS 19-1 ELŐADÁS 511

társadalm on belül az összes egyént átrostálják. Term észetesen ezen ra s sz ­

izm us és a hagyom ányos ra ssz iz m u s között, am ely N yugaton alapvetően
az a n tisz e m ita ra ssz izm u s, n ag y o n g y o rsan kap cso ló d áso k jöttek lé tre ,
ám a n é lk ü l, hogy a ra ssz izm u s e k ét form áját, a n á c iz m u s előtt, nagyon
koherens m ódon összeszervezték volna. Nem kell ab b a n sem m iféle m eg ­
döbbentő dolgot látni, hogy a ném et pszichiátria olyannyira spontán m ódon
tudott m ű k ö d n i a nácizm uson belül. Az új rasszizm u s, a n eo rasszizm u s,
am ely a társad alom saját abno rm álisaiv al szem beni belső védekezésének
a huszadik századra jellem ző eszköze, a pszichiátriából született, és a n á ­
cizm us nem tett m ást, m in t hogy hozzákapcsolta a 19. században uralkodó
etnikai rasszizm ushoz.
Azt gondolom, hogy a rasszizm us azon új formáit, am elyek E urópában a
19. század végén és a 20. század elején befolyással rendelkeztek, történetileg
a p szich iátriáb ól kell ere d e z te tn i. U gyanakkor nyilvánvaló, hogy n o h a a
p szich iátria helyt adott en n ek az eu g en ik án ak , eg y á lta lá n nem m e rü lt ki
a rasszizm u s e form ájában, am ely csak egy viszonylag korlátozott ré s z é t
fedte le vagy sajátította ki m agának. Ám m iután a pszichiátria m egszabadult
ettől a rasszizm ustól, vagy am ikor ténylegesen m ár nem vette haszn álatb a
a rasszizm us ezen formáit, lényegében még akkor is a társadalom védelm é­
nek m ech an izm usaként és instan ciájak én t m űködött, éspedig a 19. század
vége óta. „Veszélyes-e az egyén? A lk alm az h ató -e a v ád lo ttal sze m b e n a
büntetés? Gyógyítható-e?” - e háro m nevezetes k érd ésrő l, am elyeket azon
p szichiáterekhez intéznek, akik a bíróság előtt tan ú sk o d n ak , m eg p ró b ál­
tam önöknek m egm utatni, hogy ha a m ég jelenleg is funkcionáló b ü n tető
törvénykönyv jogi építm ényének tü k réb e n nézzük őket, m ennyire értelem
nélkül valók. Ezek jelentés nélküli kérdések a joggal kapcsolatosan, s azzal
a pszichiátriával kapcsolatosan ugyancsak, amely ténylegesen a betegségre
k o n centrálna; ám olyan k érdések, am elyeknek nagyon is pontos é rte lm ü k
van, am in t egy olyan pszichiátriához intézik őket, am ely elsőrendűen m int
a tá rsa d a lo m védelm e fu n k c io n á l, vagy, hogy fele v en ítsü k a ig. sz á z a d i
szóhasználatot, m int a „d eg en eráltak u tá n i hajsza”. A degenerált az, ak i a
veszélyt hordozza, akire, b árm it is tegyünk, nem alkalm azható a büntetés,
az, ak i m in d en körülm ények között g y ó g y íth atatlan m arad. Ez a h á ro m
kérdés tehát, am elyeknek az orvoslásban, a patológiákkal kapcsolatosan és
a jogban nincs értelm ük, az abnorm alitás orvostudom ányában - am ely nem
a patologikus és a betegség orvoslása - nagyon is pontos jelentésre tesznek
szert; vagyis abban az orvostudom ányban, am ely továbbra is alapvetően a
512 MICHEL FOUCAULT

degeneráltak p sz ic h iá triá ja m ara d . E bben az értelem ben azt m ondhatjuk,

hogy a törvényszéki a p p a rá tu s által a p szich iáterek h ez m ég m a is intézett
kérdések folytonosan feltám asztják, felelevenítik azt a problem atikát, amely
a degeneráltak p sz ic h iá triá já n a k a pro b lem atik ája volt a 19. század végén.
Ezeknek a nevezetes Ü b ü -sz e rű leíráso k n ak , am elyeket m ég m a is m egta­
lálu n k az orvos szak értő i vélem ényekben, am elyekben a n n y ira hihetetlen
képét rajzolják fel az ö rö k lésn e k , a leszá rm azá sn ak , a gyerm ekkornak, az
individuum viselkedésének, nagyon is pontos történeti jelentésük van. Ezek
a degenerálódás elm életén ek m arad v án y ai (m iután term észetesen a dege-
nerálódás - Moreitői M ag n an ig kidolgozott - nagy elm élete és rendszertana
eltörlődött), vándorló tö m b jei, am elyek te lje se n n o rm á lisa n illeszkednek
bele a feltett k é rd é se k re a d o tt válaszokba, á m am elyeknek saját tö rtén eti
e red etü k van, m égpedig a d eg en eráló d ás elm életében.
Végül is azt p ró b á lta m m eg m u tatn i, hogy en n ek az eg y szerre tragikus
és bohóc iro d alom nak m eg v an a saját tö rté n e ti genealógiája. Hogy ezeket
az eljáráso k at és e z e k e t a fo g a lm a k a t m é g m in d ig h a s z n á ljá k , az teljes
m érté k b en a 19. század m á so d ik felében m eg jelen ő p sz ic h iá tria i tech n o ­
ló g ián ak és m ű ködésnek köszönhető. M egpróbálok majd v isszatérn i a 19.
század végi p szich iátria m in t a társad alo m védelm e m űködésének a prob­
lém ájáh o z, k ez d ő p o n tk én t az a n a rc h ia , a tá rs a d a lm i re n d e tle n sé g és az
an a rch ia p szich iatrizálásának problém áját választva. Azaz a politikai bűnt,
a társadalom védelm ét és a re n d p szich iá triá já t fogom tanulm ányozni.'18

58 Michel Foucault 1976-os szemináriumát a „büntetőjogi pszichiátrián belül megjelenő

»veszélyes individuum« kategóriája tanulmányozásának” fogja szentelni, összehasonlítva „a
»társadalom védelme« témájához kötődő fogalmakat a polgári jogban megjelenő felelősség
új elméleteihez tartozó fogalmakkal, amiképp azok a 19. század végén megjelentek” (Dits et
Écrits, Ili, 150. o.). Ez a szeminárium zárja le a pszichiátriai szakértelemnek szentelt kutatások
1971-ben megkezdett ciklusát.
AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÓJA
A rendellenesek nagy, m eg h atáro zatlan és kusza családja s a tőle való féle­
lem, am ely kísérti a ig. század végét, nem csupán egy bizonytalan szakaszt
vagy k issé sze ren c sé tle n epizódot jelöl a pszichopatológia tö rtén e té b en ;
ugyanis az ellenőrzés intézm ényeinek, v alam in t a felügyelet és az e lre n ­
dezés m e c h a n iz m u sa in a k egész sorozatával összefüggésben keletkezett;
és m iu tán m ár szinte teljesen elfedte a „degenerálódás” kategóriája, olyan
n ev etség es elm életi elg o n d o láso k n ak ad helyt, am ely e k n ek u g y an a k k o r
nagyon is valós hatásaik van nak .
A re n d ellen esek cso p o rtja h áro m olyan elem n y o m á n form álódott ki,
am elyek nem teljesen egy időben jelentek meg.

í. Az em beri szörny. Ez egy olyan régi fogalom, am ely n ek az é rte lm e ­

zési k e re te a törvény. Jogi fogalom te h á t, de tág é rte le m b e n , m in th o g y
nem csupán a társadalom , h an em a term észet törvényei is szóba k erü ln e k
vele kapcsolatban; az a terep, ahol a szörny m egjelenik, egy jogi-biológiai
terü let. A félem ber-félállat (különösen a középkoriján k itü n tetett) alak jai,
a k ettős in d iv id u alitáso k (am elyek különösen a re n e sz á n sz b a n k e rü ln e k
előtérbe), a h erm a fro d iták (am elyek oly sok problém át vetettek fel a 17. és
a 18. században) ezt a k ettő s tö rv én y szeg ést je le n íte tté k m eg; az e m b e ri
szörny nem csupán a faj által m eghatározott form ához képest kivétel, h a ­
nem a jogi szabályszerűségeket is felbolygatja (legyen b á r szó a házasság
tö rv én y eirő l, a k e re sz tsé g k á n o n jairó l vagy az u tó d lá s szabályairól). Az
em beri szörny vegyíti a leh etetlen t és a tiltottat. E bből a nézőpontból kell
tan u lm án y o zn i a h e rm a fro d itá k nagy p ereit, am elyekben jogászok és o r­
vosok csap tak össze a (17. század eleji) roueni ü gytől kezdődően egészen
Anne G randjean (a következő század közepén zajló) peréig; és úgyszintén
az olyan m űveket is, m in t C angiam ila Szent em briológiáin, am elyet a 18.
században adtak ki és fordítottak le.
Mindezek alapján érthetővé válik az a jó néhány kétértelm űség, amelyek
a továbbiakban is k ísérten i fogják az abnorm ális em b er elem zését és státu ­
316 M ICHEL FOUCAULT

szát, m ég ak k o r is, a m ik o r a szö rn y re jellem ző tulajdonságokat redukálja

és eltulajdonítja. Ezen k é té rte lm ű sé g e k között a legfontosabb a term észeti
kivétel és a jo g sértés közötti, so h asem teljes m érték b en k o n tro llált játék.
M ár nem rakódnak eg y m ásra, de m ég m in d ig egym áshoz képest kerülnek
játékba. A „term észetes” e lté ré s a „term észeth ez” képest m egváltoztatja a
h a tá rsé rté s jogi következm ényeit, azo n b an nem törli el ő ket teljesen; nem
e g y sz e rű e n csa k a tö rv é n y re u ta l, de n e m is függeszti fel az t; csap d áb a
ejti k ülönböző h a tá so k a t k e ltv e , b e in d ítv a m e c h a n iz m u so k a t, jog ala tti
és csa k m a rg in á lis a n o rv o si in té z m é n y e k h e z ford u lv a. E b b en az é r te ­
lem ben ta n u lm á n y o z h a ttu k a b ü n tető ü g y ek k el kapcsolatos törvényszéki
orvos szakértői vélem ények fejlődését, a 19. század elején p ro b lem atizált
sz ö rn y sz e rű tettő l (a C o rn ie r-, L ég e r-, P ap av o in e-ü g y ek ) a „veszélyes”
in d iv id u u m fo g alm ának m e g je le n é sé ig , am ely n ek nem le h e t sem orvosi
jelentést, sem pedig jogi státu sz t tu lajd o n íta n i, de am ely m ég is a jelenkori
sz a k é rtő i v élem é n y ek a la p v e tő fo g a lm a . M a, a z á lta l h o g y fe lte ssz ü k a
sajátság o sán ő rü lt kérdést az o rvosnak: „Ez az egyén vajon veszélyes-e?”
(am ely ellentm ond a k iz á ró la g a tettek elítélésén alapuló büntető jo g n ak ,
illetve term észetes összefüggést tételez beteg ség és tö rv én y sértés között),
a bíróságok újra bevezetik - az elem zett átalakulásokon k e resztü l - a régi,
évszázados szörnyek k étértelm ű sé g eit.

2. A m eg jav ítan d ó in d iv id u u m . Ez k éső b b i alak, m in t a szörny. Nem

a n n y ira a tö rv én yi e lő írá so k n a k és a te rm é sz e t k a n o n ik u s fo rm á in a k a
korrelatívum a, hanem a fegyelm ezés technikáié, am elyeknek sajátos köve­
telm ényei vannak. A „ ja v íth a ta tla n ” felb u k k an ása egyidejű a fegyelm ezés
te c h n ik á in a k a bevezetésével, a m i a 17. és a 18. század folyam án történik
m eg - a hadseregben, az isk o lák b an , a m űhelyekben, majd kicsivel később
m agukban a családokban is. A test, a viselkedés, a képességek idom ításának
új e ljá rá sa i létreh o zzák a n o rm a tiv itá s alól kibúvók p ro b lé m á já t, am ely
n o rm ativ itás m á r nem a törvény szu v e ren itása.
A zelőtt a „ tiltá s” a lk o tta a z t a jo g i szab ály o zást, am ely n e k ré v én egy
egyént jogi szubjektum ként - leg aláb b is részb en - diszkvalifikáltak. E jogi
és negatív keret részben k icserélő d ik , részb en feltöllődik olyan tech n ik ák
és eljáráso k eg y üttesével, a m e ly e k n e k a segítségével elk ezd ik idom ítani
a z o k a t, ak ik e lle n á lln a k az id o m ítá s n a k , ille tv e m e g ja v íta n i a ja v íth a ­
ta tla n o k a t. A 17. század óta sz é le s k ö rb e n a lk a lm a z o tt b e z á rá s egyfajta
köztes form ulaként tű n ik fel a jogi tiltás n eg atív eljárása és a fegyelm ezés
 AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÓJA 317

pozitív gyakorlatai között. A bezárás ténylegesen kizár és törvényen kívül

m űködik, ám önigazolásképpen a korrekció, a m egjavítás, a m eg b án ásra
való ösztökélés, az „em beri eg y ü ttérzésh ez” való visszatérítés szükséges­
ségét vallja. E homályos, ám történeti értelem ben döntő form a alapján kell
tan u lm án y o zn i - bizonyos k o n k ré t tö rté n e ti időszakokban - a fegyelm e­
zés különböző intézm ényeit, illetve azon individuum ok kateg ó riáit, akik
szám ára ezeket létrehozzák. így születnek m eg tech n ik a i és intézm ényes
értelem ben a vakok, a süketném ák, a gyengeelm éjűek, a visszam aradottak,
az id egbetegek és az ideggyengék. A 19. század i re n d ellen es egyén, m in t
im m ár m in d en n ap i és halovány szörny, a jav íth atatlan o k leszárm azo ttja
is, akik az „idom ítás” m o d ern tech n ik á in a k a szélein b u k k a n ta k föl.

3. Az onanista. Ez egy teljesen új, a 18. században létrejövő alak. A sze­

xualitás és a családi szerveződés új viszonyaival összefüggésben bukkan fel,
azáltal hogy a gyerm ek új pozícióba kerül a szülőkkel való kapcsolatában,
illetve jelen tő ség et k ez d en ek tu la jd o n íta n i a testnek és az egészségnek.
M egjelenik a gyerm ek szexuális teste.
Ezen alak felbukkanásának hosszú előtörténete van: a lelkivezetés tech­
n ik á in a k (a reform áció és a tridenti zsin at nyom án születő új pasztoráció
nyom án) és az oktatás in tézm én y ein ek eg y ü ttes fejlődésében. G ersontól
Alfonse de Liguoriig a szex u ális vágynak, az érzéki testnek és a m ollities
bűnének diszkurzív keretezését a bűnbánat vallom ásának kötelezettsége és
a cizellált kikérdezés igencsak kódolt gyakorlata biztosítja. Sem atikusan azt
m ondhatjuk, hogy a tiltott viszonyok hagyományos kontrollját (házasságtörés,
in cesztu s, szodóm ia, bestialitás) m egkettőzi a „hús” kontrollja, a bujaság
elem i d in am ikájában.
E h á tté r előtt a m asztu rh áció ellen es k eresztes h ad járat szak ítást jelöl.
A ngliában kezdődik n ag y len d ü lettel, az 1710 körüli években, az O nania
című könyv megjelenésével, majd Németországban folytatódik, hogy azután,
1760 körül Tissot könyvével Franciaországban is beinduljon. Keletkezésének
oka tito k zato s, ám következm ényei m e g sz á m lá lh a ta tla n o k . E zeket csak
a k k o r h a tá r o z h a tju k m e g , h a fig y e le m b e v e ssz ü k a k a m p á n y n é m e ly
lén y eg i jegyét. E lé g te le n volna, h a e b b e n p u sz tá n c sa k - egy R eichhez
közelítő perspektívából, aki nem régiben Van Üssél m unkáira is ösztönzőleg
hatott - az elnyom ás, az iparosítás új követelm ényeihez kötődő folyam atát
látnánk: ekkor a produktív test állana szem ben a gyönyörtestlel. Csakhogy
ez a keresztes hadjárat - legalábbis a 18 . században - nem ölti egy általános
518 MICHEL FOUCAULT

sz e x u á lis feg y elm ezés fo rm á já t, h a n e m főképp vagy szin te k iz á ró la g a

serd ü lő k e t vagy a g y e rm e k e k e t, leg in k áb b a gazdag, vagyonos családból
szárm azókat éri. A sz e x u a litá st vagy legalábbis a saját test szexuális h asz­
nálatát Fizikai zavarok m e g h a tá ro z a tla n so ro zatán ak eredeteként tételezi,
amelyek bárm ilyen fo rm áb an és bárm ilyen életkorban képesek h atásaik at
k ib o n tak o ztatn i. A s z e x u a litá s k o rlá tla n k ó ro k tan i h a ta lm a a testek és a
b eteg sé g ek szin tjén az e g y ik le g á lla n d ó b b té m á ja n e m csu p á n e z e n új
orvosi m orál szövegeinek, h a n e m a legkom olyabb patológiai m u n k á k n a k
is. A zonban ha a gyerm ek ezállal felelőssé is válik saját testéért és é leté ért
szex u alitásáv al xraló „v isszaélése” k övetkeztében, m égis a szülők lesznek
igazi bűnö sö k k ént kijelölve: a n em törődöm ség, az elég telen felügyelet és
különösen a gyerekeik - te stü k és viselkedésük - irá n ti érdeklődés hiánya
az, am i m ia tt d a jk á k ra , c s e lé d e k re , ta n ító k ra , m in d a z o n k ö z v e títő k re
bízzák ő ket, ak ik et r e n d s z e re s e n a k icsap o n g á s ösztö n ző ik én t ítéln ek el
(Freud in n en veszi a „c sáb ításró l” szóló első elm életét). A gyerm ekek és a
szülők közötti újfajta viszony k ív án alm a rajzolódik ki ebből a kam pányból,
szélesebb értelem b en a csa lá d o n belüli viszonyok új ökonóm iája: m egszi­
lárdulnak és intenzívebbé v áln ak az apa, az anya és a gyerm ek közötti k ap ­
csolatok (am a sokrétű viszonyok k árára , am elyek a tágan értett „háznépet”
jellem ezték), felborul a c sa lá d i kötelezettségek re n d szere (amely azelőtt a
gyerm eket kötelezte, és k ed v ezm én y ezettje a szülő volt, m íg m ost a g y er­
mek lesz a szülők kötelességeinek első szám ú tárgyává, akik - az utódaikat
illető, a legapróbb ré sz le te k re is k iterjed ő - erkölcsi és orvosi felelősséget
viselnek), az egészség elve v á lik a csa lá d i kötelékek alapvető törvényévé,
a családi m ag a gyerm ek sze x u ális teste k ö rü l csoportosul, közvetlen fizi­
kai kötelék alak u l ki, a g y erm e k ek és a szülők testi közelségbe k erü ln e k ,
s ebben a ö sszekapcsolódásban igen összetett m ódon fonódik össze a vágy
a h atalo m m al, végül p e d ig m e g je le n ik a k ü lső orvosi k o n tro ll és m e g is­
m erés szükséglete, abból a célból, hogy értékelje és irán y ítsa azokat az új
viszonyokat, amelyek a szülők kötelező ébersége és a gyerm ekek törékeny,
in g erelh ető és izgatható te ste között k eletk ezn ek . A m asztu rb á ció ellen es
keresztes h adjárat a k iscsalád (szülők és gyerm ekek) elrendezését a tu d á s/
hatalom új ap p arátu sak én t h aszn álja fel. A gyerm ek szexualitásának, illet­
ve az összes olyan a n o m á liá n a k a k érd ő re vonása, am ely ért e szex u alitás
felelős lehet, vált ezen új g ép e zet lé tre h o z á sá n a k egyik eljárásává. Általa
alak u lt ki a kicsiny, v érfertő ző család, am ely tá rs a d a lm a in k a t jellem zi, a
szexuálisan telített piciny családi tér, ahol nevelődünk, és am elyben élünk.
 AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÓJA 51!)

Az „abnorm ális” individuum , akivel a 19. század vége óta oly sok in té z ­
mény, disk u rzus és tudás szám ol, egyszerre ered a szörny jo g i-term észeti
k iv ételesség ébő l, a fegyelm ező a p p a rá tu so k b a ille sztett ja v íth a ta tla n o k
so k aságából és a g y erm ek i sze x u alitá s u n iv e rz á lis titkából. V alójában a
h áro m alak, a szörny, a jav íth atatlan és az o n an ista nem vegyülnek össze
teljes m érték b en. M indegyikük a tudom ányos hivatkozás autonóm re n d ­
szereib e fog illeszkedni. A szörny abba a teratológiába és em briológiába,
am elyek Geoffroy S ain t-H ilaire révén ju to ttak el legelső tudom ányos ko­
herenciájukhoz; a javíthatatlan az érzetek, a m otorikusság és a képességek
pszichofiziológiájába; az o n a n is ta p edig a sz e x u a litá s azon e lm é le té b e ,
am elyet R aan Psychopathia sexualisa óta fokozatosan m u n k áln ak ki.
Ám a hivatkozások e sp ec ifik u m a e llen é re nem szabad e lfe le jte n ü n k
h áro m igen lényeges jelenséget, amelyek ezt részben eltörlik, de legalábbis
m ódosítják. Ezek: a „d eg en eráló d ás” álta lá n o s elm életének lé tre h o z á sa ,
am ely , M orei k ö n y v e (1857) ó ta, több m in t fél év század o n k e r e s z t ü l a
rendellenesek felfedezése, osztályozása és kezelése tech n ik áin ak elm életi
kereteként, egyúttal társad alm i és erkölcsi igazolásaként fog szolgálni; egy
olyan komplex intézm ényhálózat létrehozása, am ely az orvostudom ány és
az igazságszolgáltatás határvidékén egyszerre szolgál az abnorm álisok „be­
fogadó” intézm ényeként és a társadalom „védelm ének” eszközeként; végül,
az a mozgás, am elynek révén a történeti értelem ben legkésőbbi elem , azaz
a gyerm eki szexualitás problém ája, elfedi a m ásik kettőt, hogy a z u tá n a 20.
században az összes anom ália legterm ékenyebb m agyarázó elvévé váljon.
Az antip h ü sziszt, am elyet a szörny k iváltotta borzadály h o z o tt egykor
napvilágra, most a gyermekek univerzális szexualitása csúsztatja be m inden
kicsiny, közönséges ano m ália alá.

1970 óta m in d en elő ad á s-so ro z at a n o rm a liz á ló tudás és h a ta lo m lassú

kiform álódásával foglalkozott a büntetés hagyom ányos jogi e ljárásai alap­
ján . Az 1975-76-os év előadásai azon m echanizm usok tanulm ányozásával
fogják zárn i e ciklust, am elyek révén, a ig. század vége óta, a „társadalom
m egvédését” szándékoznak elérni.
320 MICHEL FOUCAULT

Az ez évi s z e m in á riu m o t a büntetőügyekben szerep lő p szich iá tria i szak­

értő i vélemények á ta la k u lá s á n a k szenteltük, a k rim in á lis szörnyszerűség
nag y eseteitől (a legfőbb eset: H enriette C ornier) az „abnorm ális” bűnözők
diagnosztizálásáig.
AZ ELŐADÁSOK k o n t e x t u s a
A rendellenesek tizenegy - 1975. január 8. és m árcius 19. között - elhangzott
előadásból álló sorozat, am ely azon különböző elem ek tanulm ányozásának
és összek ap csolásának a te rv é t valósítja m eg, am elyek a m o d ern Nyugat
történetében lehetővé tették az abnorm alitás fogalm ának a kiform álódását.
A College de France É vkö n yvé ben m egjelent és itt újraközölt „Összefog­
laló ”' jó szin téz isé t nyújtja az elő ad ás-so ro zatn ak , am i a „ren d ellen esek
csoportját” alkotó „három elem ” felbukkanásának világos m eghatározását
és szigorú leírását illeti. A rendellenesek egy olyan halm azt jelöl, am elynek
a státuszát és a kiterjedését csak a 19. század végén rögzítették. Ilyen módon
a szörnyet, a fegyelm ezetlent és az onanistát tartalm azza. Azonban ahhoz a
program hoz képest, am elyet Foucault az első előadás alkalm ával bem utat,
pontosításra van szükség, m inthogy a m ásodik kategória (a „m egjavítandó
individuum ok”), am elyik a m ásik két kategória közé szorult, csaknem telje­
sen eltűnt, és m ár nem olyan tárgyat jelöl, am elynek önálló dokum entációja
lenne, sőt bizonyos tekintetben fel is oldódott az általános kifejtésben, m int
az „oktatás n o rm atív ren d jéh ez assz im ilálh atatlan ” alak (m árcius 19.).
Foucault a tizedik előadásban, vagyis csaknem a sorozat végén, megvonja
munkája közvetlen m érlegét, egyúttal beszámol egy átalakulásról is. Miután
behatárolta a fegyelm ezetlen egyén tém áján ak a jelentőségét „a szörny és
az ösztön, v alam in t a in asztu rb áló egyén és a gyerm eki szexualitás p ro b ­
lem atikájának összekapcsolódásához” képest, am ennyire csak lehetséges,
m egpróbálja orvosolni ezt a fogyatékosságot. M árcius 19-én bem utatja egy
„engedetlen gyermek” esetét, akit alávetnek a „pszichiatrizálás” eljárásának,
ugy an ak k o r kijelenti, hogy nem volt „ideje elvégezni” genealógiáját, am i
m iatt csak „k ö rvonalszerű” m arad. Ez a körvonalszerűség A tudás a k a rá ­
sában is fennm arad, am ely ezt az esetet m ég tömörebb módon eleveníti fel,
anélkül hogy tám asz k o d n a azon igencsak összetett kifejtésre, am i ebben 1

1 M. Foucault, nils el écrits, 1954-1988, Dániel Defert és Francois Ewald szerk. Jacques Lag-
range közreműködésével, Párizs, Gallimard, 1994, II, No. 165,822-828. o. (a lovábbiakban: DE).
324 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

az elő adásban m ég a sa já tja volt.2 Az itt m egjelenő pro b lem atik a ugyanis
n e m p u sztán abból a c sa lá d b ó l e re d , am ely rá c sa tla k o z ik az „ellenőrzés
és a h atalom m ásfajta re n d jé re ”, m in t am i a falusi k u ltú ra sajátja; h an em
egy „új keletű aggodalom ból”, am i „a gyerm ekek és a m arg in ális felnőttek
összekapcsolódása” m ia tt jelen ik m eg, de legfőképp abból a jelentékeny és
ezen évek során sik e re se n véghezvitt törekvésből, am i „a gyerm ek vagy a
gyerm ek k o r p szich iátria álta li felfedezésének” folyam atában valósul meg.
U gyanis attól a perctől fogva, hogy a gyerm ek infantilizm usa kritérium ként
fog szolgálni a form átlan (azaz a fejlődésben elm aradt) „viselkedések elem ­
z é s é h e z ”, az in fa n tiliz m u s nyom át kell fellelni a viselk ed ések b en ah hoz,
hogy p szich iatrizálhatóvá v á lh a ssa n a k . Etlől fogva „m inden olyan felnőtt
viselkedés is p szichiatrizálható lesz”, am ellyel kapcsolatban felfedezhetjük
az in fan tilizm u s jeleit.
H a m e g h a tá ro z z u k a z t a - F o u c a u lt á lta l az első e lő a d á s b a n é s az
É vkönyvben szereplő „Ö sszefoglalóban” em líte tt - te re p e t, am elyen nem
csupán az emberi szörnyet (a reprodukció norm ája alóli „kivételt”) találjuk
meg, először is „jogi-term észeti”, majd „jogi-biológiai” értelem ben, hanem a
m egjavítandó individuum ot (a „szabálytalanságában szabályos jelenséget”)
és a m asztu rb áló g y erm ek et („egy szinte u n iv erz ális alak o t”) is, ak k o r az
archeológia és a genealógia m egm utatja, hogy a rendellenes alakja, ahogyan
a 19. század végén az őt kezelésbe vevő intézm ények m eg h atáro zták , e h á ­
rom fig u ra örököse, jó lle h et F oucault sze rin t egészen különböző ered ettel
és tö rté n e tte l bírnak. H osszú időn k eresztü l egym ástól m egkülönböztetet­
tek (és elkülönítettek) m a ra d la k , m ivel a „hatalom és a tudás re n d szere i”,
am elyek felelnek értük, ugyancsak m egkülönböztetettek (és elkülönítettek)
voltak. Ráadásul az egész m o d ern ség en áthúzódik h iera rch iáju k n a k teljes
és n é h a kaotikus „m eg fo rd u lása”. M égis, s ez a lényeg, a n a g y szö rn y (aki
im m á r része egy „nagy tudom ányos koherenciával” bíró leratológiának és
em b riológiának), a ja v íth a ta tla n („aki m in d en fegyelm ezésnek e lle n á ll”,
és a k in e k a viselkedését g y ak ran az „érzetek pszichofiziológiája” diktálja),
v alam in t a kis m aszturbáló (aki köré valódi szexuál-pszichopatológia épül)
összekapcsolódnak az a b n o rm á lis figurájában.
A m íg a tizenegyedik elő ad á sb an e m líte tt eset azon gyerm ek „n y u g ta­
lanító profilját” rajzolja ki, ak it csak a z é rt tekintenek engedetlennek, m ert
a c s a lá d b a n és a közösségben a kontroll m ég egy m ásfajta logikája honos,
2 Vö. M. Foucault, La Volonté de savoir, Párizs, 1976, 45-44. o. (Magyarul: A szexualitás
története. A tudás akarása, Atlantisz, 1996, 54-35. o. Ádám Péter ford.)
 AZ ELŐADÁSOK k o n t e x t u s a 325

addig a jogi szörnnyé v ált em b eri szörnyről, illetve a perverziók k o n stel­

lációjához lán co lt o n a n istá ró l szóló előadások e két a la k szisztem atik u s
tá rg y a lá s á t n y ú jtjá k az a b n o rm á lis fig u rá já n a k k ifo rm á ló d á sá h o z való
alapvető hozzájárulásukat illetően. Foucault elmélyíti a kutatást, és az általa
b em u tato tt d o kum entáció szin te kim erítő. A különbség oka valószínűleg
abban áll, hogy Foucault egyfelől m ár készen álló és részben publikációra
szánt dossziék anyagát fejtegeti; m ásfelől n éh án y olyan k ézirat ta rta lm á t
ism erteti, am elyet könyvként kívánt m egjelentetni. Ezen dossziék és kéz­
irato k kö zö tt/! rendellenesek nem csu p án egy világos c sa p ásirán y t jelöl,
h an em lehetővé teszi, hogy rek o n stru álju k azt, am i elveszett.

A „DOSSZIÉK”345

1. Az IG A Z S Á G Ü G Y I O R V O S S Z A K É R T Ő I V É L E M É N Y E K D O S S Z I É J A

M ichel Foucault az egyik, börtönről szóló in terjú jáb an arró l beszél, hogy
e k k o r ( 1975 ) épp egy, a b ü n te tő jo g i p s z ic h iá tr ia i v é le m é n y e k rő l szóló
tan u lm án y o n dolgozik, am elyet p u b lik áln i készül.* Ez a m u n k a v aló b an
többször is felbukkan az előadások folyam án, im m á r kidolgozott dossziék
formájában és szinte megjelentetésre készen (a kartondoboz tartalm a a Dániel
D efert által örökölt p ap íro k között találh ató). A m u n k a kél nagy blokkból
tevődik össze. Néhány, Foucault által alaposabban elem zett dosszié vissza­
m egy egészen a 19. század elejére, a törvényszéki p szich iátria születéséig,
am elynek d isk u rzu sa e k k o r m ég éppen csak k ia la k u ló b a n van; m ások a
huszadik század m ásodik feléből szárm aznak .5 E két h alm az között létezik
jó néhány olyan eset, am ely a pszichiátria törvényszéki orvostudom ányba
való integ ráló dása folyam atának jelentős á tala k u lá sairó l tanúskodik.

a) Kortárs szakértői vélemények. Ama dosszié első részét, am ellyel a ja­

n u ár 8-i előadás kezdődik, olyan szakértői vélem ények alkotják, am elyeket
1955 és 1974 között nagy nev ű p szichiáterek készítettek a francia igazság­
szolgáltatás szám ára. Azon m eg szám lálhatatlanul sok dokum entum közül

3 Ekképp jelöljük a Michel Foucaull állal rendszerezett jegyzetek gyűjteményeit, amelyek

Dániel Defert tulajdonában vannak.
4 M. Foucault, DE, II, No. 156, 746. o.
5 IJo.
326 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

lettek kiválasztva, am elyeket Foucault a közkézen forgó sajtóorgánum okban

lelt fel. Még folyó, vagy n e m ré g ib e n b efejeze tt p e re k re v o n atk o zn ak . Az
összegyűjtött anyag, m elyben szerepelnek m in d a bűnügyi hírek b ő l, m ind
pedig a szaksajtóból (jogi folyóiratokból) szárm azó inform ációk, lehetővé
teszi Foucault szá m á ra, hogy olyan, m eg leh ető sen p ro blem atikus, hosszú
passzusokat olvasson föl, am elyek az előadás egy részének gerincét fogják
a lk o tn i. így b u k k a n n a k fel p é ld á u l azo k a z ig en csa k k é rd é se s, az „élet
és a h a lá l fölötti h a ta lo m m a l” re n d e lk e z ő k ijelen tések , am ely ek „a jogi
in tézm én y ren d szeren belül ig azság d isk u rzu sk én t m ű ködnek”; a groteszk
(„a groteszk szu v eren itás”) vagy az Ü bü-szerűség („az Ü bü-szerű te rro r”)
tém ái, am ely ek n ek a „ tö rté n e ti-p o litik a i e le m z é s” k a te g ó riá ja k é n t kell
szerepelniük, minthogy a legfelfokozottabb m egvalósulását m utatják azoknak
a „hatalm i effektusoknak, am elyek azon szem ély hiteltelenítésén keresztül
keletkeznek, aki létreh o zza ő k et”. Foucault általáb a n az ilyen m egfigyelé­
sek, elem zések nyom án - am elyek először pu sztán hézagosaknak tű n n ek ,
és g y a k ra n m á r a m egelőző előadásokon tá rg y a lt érv ek et vagy k ip ró b ált
h ip o té z ise k e t b o n ta n a k ki - táv o lo d ik el h irte le n a „ je le n tő l”, és m e rü l
bele a „történelem be”, hogy eg y szer csak v isszatérjen a „jelenhez”. Olyan
k erü lőútról van szó, am ely szokatlan és m in d ig v áratlan m ódon köti össze
azon problém ák összességét, am elyeken Foucault éppen dolgozik (például
az első előadásban ilyen az o n d isk u rzu so k k érd ése, am elyek jelentősebb
h atalm i effektusokat k ép esek gyakorolni, m in t m ások, illetve olyan „bizo­
nyító erővel” b írn ak , am ely a „kijelentő szu b jek tu m ” sajátja), az általános
jellegű vagy közkézen forgó alapvető elképzelésekkel.

b) A 19. szá za d első évtizedeinek szakértői véleményei. A dosszié m ásodik

része, am elyet F oucault a fe b ru á r 5-i elő ad áso n h aszn ál, és am elyet a rá ­
következő előadásokon is sokszor újra felelevenít, egy sor olyan, 1826 után
keletkezett szakértői vélem ényből áll, am elyet a francia igazságszolgáltatás
neves pszich iáterektől re n d e lt. E zek a vélem ények tehát ab ban az időben
k eletk e ztek , a m ik o r - a z 1810-es b ü n tető tö rv én y k ö n y v 64. cik k ely én ek
(„nincs sem bűn, sem vétség, h a a vádlott a te tt pillanatában az elm ezavar
álla p o tá b a n volt, avagy olyan e rő k é n y sz erítette, am elynek n em volt k é ­
pes e lle n á lln i”1*) a lk a lm a z á sa következtében, - ő rü let fennforgása esetén
az orvosi in tézm én y n ek kell átv e n n ie a sta fé tá t a bírósági in tézm énytől.
6 Vö. E. Garzon, Codepénal annoté, I, Párizs, 1952, 207-226. o.; I\. Merle - A. Vitu, Traité
de droit crirninel, I, Párizs, 1984, 759-766. o. (1. kiad.: 1967).
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 327

A F o u cau lt á lta l itt tárg y a lt legfontosabb p roblém ák, h a a m eg leh e tő se n

gyakori u talásokat vesszük alapul, feltételezik az előző h áro m év előadás-
sorozatait (Théories et institutions pénales, La société punitive, Le po u vo ir
psychiatrique), illetve elsz ó rta n m eg találh ató k - n éh a kevéssé m ódosult
form ában - korábbi, ugyanabban az időben születő m űvekben (különösen
az 1975 februárjában m egjelent Felügyelet és büntetésben) xragy későbbi szö­
vegekben (éspedig A tudás akarásában, am ely 1976 novem berében jelenik
meg). Ugyanezek a problém ák végig m egtalálhatók a College de France-ban
tarto tt előadás-sorozatokban, az 1970-71-es Lemons sur la volonté de savoir
és az 1975-76-os „IIfaut défendre la société”néhány előadásában is. Vagyis
azu tán , bogy Foucault föltette a „büntetés hagyom ányos jogi eljárásain ak ”
a kérdését, a „norm alizáláshoz tartozó tudás és hatalom lassú kiform álódá­
sát” kezdte el tanulm ányozni, végül pedig felfedte azon m echanizm usokat,
am elyekkel a ig. század vége óta m eg ak a rják védeni a társadalm at; ekkor
úgy ítélte m eg, hogy elérk ezett k u tató m u n k áján ak a végére.7 A zokban az
elő ad á so k b an , am elyek a p sz ic h iá tria és a tö rvényszéki o rv o stu d o m án y
ö ssze fo n ó d ásáró l szó ln ak , azo n té m á k jelen tő s e lő re v e títé sé t ta lá lju k ,
am elyeket Foucault a későbbi években részletesen is kibont (Naissance de
la biopolitique 1978-79, illetve D u gouvernem ent des vivants 1979-80), v a­
la m in t bizonyos értelem ben m egtaláljuk bennük a későbbi vizsgálódások
prem isszáit is (például az ig8o-8i-es Subjectivité etvéritében8). Ugyanakkor
az ebben az előadás-sorozatban felvetett problém ákat Foucault sokszor csak
pedagógiai hasznuk m iatt fejtegeti. Vagyis sorsuk az eltű n és lesz, m iu tá n
A szex u a litá s történetének első kötete u tá n újratervezi m unkáját. E rrő l az
1981-es fordulattal (L'herméneutique du sujet) bekövetkező perspektívaváltás
tanúskodik, amely nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk a Dits et Écrits
n eg y e d ik kötetében m eg jelen t íráso k a t, in te rjú k a t és az utolsó p u b lik á lt
m űveket, A gyönyörök g ya k o rlá sá t és a Törődés ö n m a g u n k ka l- 1 (1984).

c) A z átm enetet m egterem tő sza ké rtő i vélem ények. Az „anom ália te r e ­

p ei” közül az elsőt (amely korlátozott és ideiglenes) m ég jelentős m é rté k ­
b en u ra lja a törvényszéki szörny, s létrejö tte óta (m árciu s 12-i előadás) a
sze x u a litá s problém ája szövi át. F oucault szerin t ez kétféleképpen m egy
7 M. Foucault, DE II, No. 105., 828. o.
8 M. Foucault, DE IV, No. 304, 214. „A szubjektivitás történetéhez a társadalom által az
őrület, a betegség és a bűnözés nevében végzett felosztások tanulmányozása alapján kezdtünk
hozzá, valamint ezeknek a racionális és normális szubjektum kialakulására gyakorolt hatásai
alapján.”
328 AZ ELŐADÁSOK k o n t e x t u s a

végbe: az ö röklődés és a d e g e n e rá ló d á s fo g alm ai, v a la m in t a deviancia,

a perverzió, az a b e rrá c ió és az inverzió fogalm ai révén. A legjelentősebb
szakértői vélemény, am ely m eg terem ti az átm en e te t, egy olyan katonáról
szól, akinél egy (m ondhatni esqniroliánus) katonaorvos először monomániát
diagnosztizál. Ezt követően egy olyan pszichiáter vizsgálja meg, aki bevezeti
a „nem zési vágy beteges elh ajlása in a k ” (m ég kezdetleges állapotban lévő)
fogalmát, előkészítve a z t a szakaszt, a m ik o r a gyönyör „pszichiátriai vagy
p sz ic h iá triz á lh a tó tá rg g y á v á lik ”, v a la m in t a m ik o r m e g te re m tő d ik „az
ösztön és a képzelőerőhöz kötődő aberrációk elm élete”. Ezek az elm életek
fogják u raln i a 19. század m áso d ik felét.

2. D o ssz ié az em ber i szörnyről

Michel Foucault-nak term észetesen nem az volt a szándéka, hogy az össze­

gyűjtött d o kum entáció a la p já n a szörny k érd ésév el ab b an az értelem ben
foglalkozzon, am ellyel e fogalm at az eu ró p ai irodalom utolsó nagyszabású
- C esare T aruffi által íro tt - teratológiai su m m ája fe lru h á z ta .“ Inkább azt
a rendkívül eredeti jelen tést választotta, am elyet E rnest M artin javasolt az
általa írott Szörnyek történeté b en .9101Ez a könyv tette lehetővé Foucault számá­
ra, hogy létrehozza a k u tatás értelm ezési keretét: a nyugati diskurzus azon
árnyékkúpját, am elyet „e g y szerre jogi és tudom ányos trad íc ió n a k ” nevez.

a) A jogi-természeti és a jogi-biológiai szörny. A Foucault által feleleveníte­

tett hagyomány csúcsán - valószínűleg M artin javaslata alapján - Francesco
Em anuele C angiam ila E m b rio ló g ia sacrá)a áll." Foucault Joseph-A ntoine
Dinouart francia fordítását használja, m égpedig az utolsó, jelentősen bővített

9 C. Taruffi nyolckötetes munkája, a Storia delta tera to lo g ia (Bologna, 1881-1894) a leg­

kisebb részletekig rekonstruálja a szörnyek könyvtárát és múzeumát, amelyekkel a modern
kor nagyszámú orvosa és sebésze foglalkozott.
10 E. Martin, Hisloire des m onstres depuis l’A ntiquité ju sq u ’á nos jours , Párizs, 1880. Az első
fejezet („A szörnyekkel kapcsolatos ókori törvénykezés”, 4-16. o.) a római jog monstrumokkal
kapcsolatos fejlődésének szintetikus keretét állítja lel, ami a következő megjegyzéssel kezdődik:
„Rómában olyan teratológiai törvénykezést találunk, amely bizonyság arra, hogy e nemzet jogi
szelleme a szabályozható tárgyak közül egyet sem hanyagolt el” (4. o.).
11 F. E. Cangiamila, E m briológia sa c ra ovve.ro d e ll’ufifizio d e ’sacerdoti, m edici e superiori
circa Veterna salute de,’bambini racchiusi n ell’utero libri qualtro, Palermo, 1745. Aszöveg európai
elterjedése csak latin fordításával következik be, amely jelentékeny átdolgozáson és bővítésen
ment keresztül: E m bryologia sa c ra siv e De, officio sacerdotu m , m edicorum et aliorum circa
aeternam parvulorum in utero existen tiu m salutem libri quatu or, Panormi, 1758.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 329

és a Királyi Sebészeti A kadém ia által jóváhagyott k iad ást,1213úgy olvasva ezt

a m űvet, m int olyan értekezést, am elyben valószínűleg először olvad össze
két addig nagyon különböző elm élet: a jogi-term észeti és a jogi-biológiai.

b) A m orális szörny. Ez jelenti a 18. század végén végbem ent jo g i-term é­

szeti és jogi-biológiai szörny m egfordítását. Míg korábban „a szörnyszerűség
a k rim in a litá s jegyét h o rd o z ta m a g á b a n ”, m o st „sz isz te m atik u s m ó d o n
m inden k rim in alitás m élyén szörnyszerűséget sejtenek”. A m orális szörny
Foucault által a Nyugat m odern történelm ében felfedezett első alakja a poli­
tikai szörny. A francia forradalom korszakában dolgozzák ki, akkor, am ikor
„a bűnöző és a zsarnok közötti rokonság” k ialak u l, m ivelhogy m in d k ettő
m egszegi az „alapvető társad alm i szerződést”, és „önkényes törvényt” ak a r
e lő írn i. Ebből a n ézőpontból „ m in d en em b eri szö rn y XVI. Lajos u tó d a ”.
A XVI. Lajos elítélésével kapcsolatos vitákban felm erülő kérdések nagy részét
fölelevenítik m indazon (köztörvényes, avagy politikai) bűnözőket illetően
is, a k ik elutasítják a tá rs a d a lm i szerződést. Vagyis a jakobinus iro d alo m
- am elynek részét képezik a m o n arch ia tö rtén etét m eg szak ítatlan bűnök
soro zatak én t értelm ező k irály i gaztettek évkönyvei - és az an tijak o b in u s
iro d alo m között - am ely a forradalom tö rtén etéb en azon szörnyek m űvét
látja, a k ik a láza d ás ré v é n m eg sze g ték a tá rs a d a lm i szerző d ést - olyan
eg y etértés áll fenn, am elynek súlyos következm ényei lesznek.

c) A büntetőjogi p szic h iá tria alapító szörnyei. Foucault újra felnyitja a

törvényszéki orvos szakértői vélemények dossziéját, és kiválasztja közülük
a diszciplína m egalapítóit (a vizsgálatokat Jean-É tienne Esquirol, É tienne-
Jean Georget, C harles-C hrétien M arc jegyzik), illetve tanulm ányozza a 19.
század első fele legfontosabb eseteinek ném elyikét (különösen azokat, am e­
lyek a pszichiátriát a leginkább közelítették a törvényszékhez). Ezekben az
előadásokban a legfontosabb esetek közül csak azokat zárja ki, am elyek m ár
egy külön publikáció tárg y át képezték.'3 Nagyon lényeges ütem ezésről van

12 F. 15. Cangiamila, Abrégé de l’embryologie sacrée ou Traité des dei'oirs des prétres, des
médecins, des chirurgiens, et des sages-femmes envers les enfants qui soul dans le sein de leur
mere, Párizs, 1766. Az első francia nyelvű kiadás 1762-ből való, és a latin kiadás címét követi:
Abrégé de l’embryologie sacrée ou Traité. des devoirs des prétres, des médecins el autres, sur le
sálul éternél des enfants qui soul dans le venire de leur mere.
13 Moi, Pierre Kiviére, ayanl égorgé ma mere, ma soeur et monfrére... Un cas de parricide au
XIXe siéele, présenté par M. Foucault, Párizs, Gallimard-Juillard, 1975. (Magyarul: Én, Pierre
Riviere, aki lemészároltam anyámat, húgomat és öcsémet. Fgy XIX. századi szülőgyilkosság,
Budapest, Jószöveg, 1999, Lóránt Zsuzsa ford.)
330 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

szó, amelynek révén m e g érth etjü k az előadások általános sém áját, ugyanis
Foucault szám ára ez teszi lehetővé, hogy m egm utassa a „pszichiátria előtt”
m egnyíló „nagy b eavatkozási te rü le te t” (a rendellenest).

5. D osszié az on a nizm u sró l

A z a d o k u m e n tá c ió , a m e ly e t F o u c a u lt A re n d e lle n e se k b e n b e m u ta t az
onanizm usról, és am elyet A tu d á s akarásában is felhasznál, jóllehet kisebb
m érté k b en , m eg leh ető sen k o rláto zo ttn ak tű n ik ahhoz képest, hogy - kü­
lö n ö sen az o n an izm u s e re d e té v e l kap cso latb an - m ilyen sok fo rrá st újra
k ia d ta k , illetve h ogy a k ö z e lm ú ltb a n k ü lö n b ö ző o rszág o k b an folytatott,
igen nagy anyagot b em u tató vizsgálatok jelen tek meg. Foucault nagyrészt
L éo p o ld D eslan d es O n a n is m e '* cím ű 1855 -ö s m u n k á já ra tá m a sz k o d ik
- g y a k ra n a n é lk ü l, h o g y az a d a to k h ely tálló v o ltá t e lle n ő riz n é - , am ely
szerző t, C laude-Francois L allem an d nyom án, a „m aszturbálás nagy elm é­
letalkotójának” nevezi.'5 Foucault m eghatározásában nincs sem m i meglepő.
L a lle m a n d - a z á lta l, h o g y D e sla n d e s m ű v ét h a s z n á lja B ek k er (szerin te
lényegtelen) Onania cím ű könyve és Samuel T issot Onanisme cím ű könyve
h e ly e tt (csekély é rté k ű k o m p ilá ció , így L a lle m a n d , am ely n ek h a ta lm a s
s ik e re és az író á lta l fo ly tato tt k e re sz te s h a d já r a t kiválósága e lle n é re az
o rv o s i testü let so h ase m ad o tt h ite lt) - a rra h ív ja fel a figyelm et, hogy az
e u r ó p a i k u ltú ráb a n jóval lén y eg eseb b fo rráso k is re n d elk ezé sre á llta k .'6
P é ld á u l Jean-Jacques R o u sseau V allom ásai'7 (am ely L allem an d szá m á ra
le h ető v é tette, hogy felvázolja az É m ile szerzője szexuális p ro b lém á in a k
v alódi elemzését);'6 a m asztu rb á lás és az elm ebetegség viszonyával kapcso- 145*78

14 1,. Deslandes, De l ’onanism e el des aulres abus vénériens considérés dans leurs rapports
a v e c ta sáriié, Párizs, 1833.
15 Vö. C-F. Lallemand, Des pertes sem inales involontaires, Párizs-Montpellier, 1836,1, 313
488. o. (az „eltévelyedésekről” szóló IV. fejezetet teljes egészében a maszturbálásnak szenteli).
111 Különösen arra az átmeneti szakaszra hívta fel a figyelmet, amelyet J.-L. Doussin-
Dubreuil képviselt Lettres su r les d a n g ers de, l ’onanisme, et Conseils relatifs au traitem en t des
m a la d ie s qui en resultent. O u tra g e utile a u x pere, defa m ille et a u x instituteurs (Párizs, 1806)
c. művében; valamint J.-B. Téraube L a C hirom aie (Párizs, 1826)(lásd a fogalom definícióját,
ill. az új elnevezésre irányuló javaslatot, 16-17. o.).
17 C.-F. Lallemand, Des perles sém in ales involontaires, i. m. 1, 403-488. o.
18 Uo. 11,265-293. o.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 331

latos adatok,'9 avagy a h erék és az agy közötti kapcsolat;1920 a m asztu rb á lás

(a civilizáció a g y erm e k ek et a sz e x u a litá stó l eltávolító következm énye)
terápiás javaslatai, am elyek abban állnak, hogy a serdüló'ket a m ásik nem
m eg tap a sztalására sark allják .21 Vagyis F oucault igen helyesen tette, hogy
D eslandes O nanism e cím ű m űvét v álaszto tta, m ivel ez m egkönnyítette a
szám ára, hogy m inden nehézség nélkül érkezzen el a m aszturbálásellenes
keresztes hadjárat m ásodik szakaszához: ahhoz, amelyik m iután maga m ö­
gött hagyta a „totális betegség Fikcióját vagy tudom ányos konfabulációját”
(azt a kóroktant, am ely a test k im erü lését és az idegrendszer kiszáradását
tételezte),22*a szem észek25, a kardiológusok24 és az oszteológusok25 p u sztán
fizikai érdeklődését, v alam in t az agyra és a tüdőre gyakorolt hatások spe­
cialistáit, bevezeti, legelőször H einrich K a a n n a l,26 az a gondolatot, hogy
kapcsolat áll fenn onanizm us és szexuális pszichopatológia között. Ezáltal
„a szex u ális ab e rrá c ió k a p sz ic h iá tria te r ü le té r e ” k e rü ln e k át. F oucault
érdem e, hogy R aan szövegét elm élyülten tan u lm án y o zta, v a la m in t hogy
felfedezte ben ne a nisus sexualis elm életét, am ely előtérbe helyezi a gyer­
m eki szex u alitásról szóló reflexiót és a p h a n ta s iá t, vagyis ez utóbbinak a
„szex u ális a b e rrá c ió k ” elő k észítéséb en já ts z o tt fontos sze rep é t. T eh át a
„szexuális ab errációk p szich iá tria i gen ealó g iájáró l”, v alam in t „az ő rü le t

19 Uo. Ill, 182-200. o. A korabeli pszichiátriai irodalom egyik közhelyéről van szó, vő. pl.
Ch.-Ch.-ll. Maré, De la Jolié considérée dans ses rapports avec les questions m édio-judiciaires,
I, Párizs, 1840, 326. o.
20 Vö. J.-L. Doussin-Dubreil könyvének III. fejezetével: De la gonorrhée bénigine ou sans
virus vénérien el desjleurs blanches, Párizs, VI [1797— 1798].
21 C.-F. Lallemand, D espertes sérninales involontaires, i. in. III, 477-490. o.
22 M. Foucault használja J.-B.-T. Serrurier „Masturbation”és „Pollution” szócikkét, in
D ictionnairedes sciences médicales, XXXI, Párizs, 1819, 100-135. o., ill. XLIV, 1820, 114. és kk. o.
ADictionnaire második kiadásában a két szócikk már nem szerepel, helyettük „Spermatorrhée”
és „Onanisme” fog állni (Dictionnaire de médecine ou Rép er tőire général des sciences m édicales
considérées sous les rapports théorique el pratique, XXII, Párizs, 1840, 77-80. o.). Az „Onanisme”
szócikk különösen érdekes, mert már benne foglaltatik az elmebetegség orvosi-törvényszéki
tapasztalata.
25 L.-J. Sanson, „Amaurose”, in Dicionnaire de m édecine el de Chirurgie pratiques, II, Párizs,
1829, 98. o.; A. Scarpa, T ra ité pra tiq u e de m aladies d e sy eu x , ou Expériences el O bservations
su ries m aladies qui affectent ces Organes, II, francia ford., Párizs, 1802, 242-243. o. (eredeti
kiadás: Saggio d i osservalione e di esperienze suile prin cipali m alattie degli orchi, Pavia, 1801).
Vö. A.-L.-M. Lullier-Winslow, „Amaurose”, in D ictionnaire des sciences médicales, i. m. I, 1812,
430-433. o.; J.-N. Marjolin, „Amaurose”, in Dictionnaire de médecine, II, Párizs, 1833, 306-334. o.
24 P. Illand, „Mémoire sur les concrétions fibrineuses polypiformes dans les cavités du coeur”,
Revue m edicale fran gaise et étrangére. Journal de clinique, IV, 1833, 175-188. és 331-352. o.
25 Richerand, A. Boyer könyvének (Lecons su r les m a la d ies des os rédigées eil un tra ité
complet de ces m aladies, I, XI [1802— 1803]) szerkesztője megjegyzi: „A maszturbálás gyakran
a gerinc odvasodását okozza, valamint vérbőség miatti fekélyt. Boyer polgártárs ezekre több
példái is felhozott.” (344. o.)
26 II. Kaan, Psychopatia sexualis, Lipsiae, 1844.
552 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

vagy az elm ebetegségek kóroktanának létrehozásáról” van szó, „a szexuális

ösztön és a hozzá kapcsolódó képzelőerő tö rtén ete a la p já n ”.

A „KÉZIRATOK”27

L egalább kettő van belőlük: az első az orvosi-jogi irodalom ban m egjelenő

kétnem űség h ag y o m án y ára vonatkozik; a m ásodik pedig a gyónás gyakor­
la tá ra a b ű n b án atró l szóló keresztény értekezésekben.

t. K é z i r a t a herm afroditizm usról

K ezd etb en úgy tű n i k fel, m in th a a s z ö rn y e k rő l szóló d o sszié fo ly ta tá ­

sa le n n e , ám h a m a r o s a n ö n álló su l. A D its e tÉ c r its -b en , nem sz á m ítv a
A rendellenesekről szóló előadás-sorozat „Ö sszefoglalóját”, e tém ának igen
kevés nyom ára a k a d h a tu n k .28 Azonban tudjuk, hogy A szexualitás története
eg y ik k ö tetén ek a h e r m a fro d itiz m u s tö rté n e té rő l k e lle tt volna szó ln ia.
E rrő l m aga F oucault b e sz é l, am ik o r 1978-ban k o m m e n tá rt ír H e rcu lin e
B arb in visszaem lékezéseihez: „A szex u a litá s története h erm a fro d iták n a k
szen telt kötete foglalkozik m ajd am a különös sorsok kérdésével, am elyek
- hasonlóan az övéhez - annyi gondot okoztak az orvos- és jogtudom ánynak,
kivált a 16. századtól fogva.”29
M eglehet, hogy F o u cau lt egy teljes könyvet a k a rt a h e rm a fro d itá k n a k
szentelni, vagy pedig, A tu d á s akarásában (1976) m egjelent tervezet szerint,
a Perverziókról szóló k ö te t5" egyik fejezetét szenteltevolna a tém ának. M in­
d en e setre Foucault se m m i m ást nem p u b lik ált ebben a tém ában, m in t az
H erculine B arbinről szóló dossziét (a G allim ard kiadó „Les vies paralleles”
[Párhuzam os életek] c. so ro zatán ak első és egyetlen darabjaként). Ugyanis
ra d ik á lis a n m e g v á lto z ta tta a sze x u a litá s tö rté n e té n e k terv ezetét. E rrő l

27 Azokat a „dossziékat” nevezzük így, amelyekben szerepeltek Michel Foucault jegyzetei

és kommentárjai is, minden bizonnyal jövendő publikációkat előkészítendő.
28 M. Foucault, DE i l l , No. 257., 624-625. o.; No. 242., 676-677. o.
29 Herculine Harbin, d ite A le x in a B., présemé parM. Foucault, Párizs, Gallimard, 1978,
151. o. (Magyarul: Herculine B arbin, m ás néven A lexina B., Bp., Jószöveg, 1997, 101. o. Lóránt
Zsuzsa ford.) (Az idézet fordítását módosítottam - a ford.)
50 Lásd szintén a „L’implantation perverse” c. fejezetet in M. Foucault, La volonlé desavoir,
i. itt. 50-67. o. Magyarul: „A perverzitás szülelése”, in A tu d á s akarása, i. m. 59-53. o.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 333

szám ol be a „Változások” cím szó a latt, a m e ly e t^ g y ö n y ö rö k g y a k o r lá s a

m eg jelen ésén ek alk alm áv al írt,3' s am elyben kifejti, hogy k u ta tá sa in a k a
„vágyódó em ber genealógiájára” való „általában vett fókuszálása” következ­
téb en , am ely a „klasszikus antikvitástól a kereszténység első szá zad a iig ”
ta rt, te rv e z e te im m á r n em terje d k i /4 tudá s a ka rá sá ra , úgy, ah o g y an az
m egjelent.32 A M arie (M arin) L em aroisszal (1601) és A nne (Jean-B aptiste)
G ra n d jean n a l (1765) szem ben indított nagy p erek rő l szóló m egfigyelések
ad ato k , bibliográfiák, á tira to k széles tárházából sz á rm a z n a k , am elyeket
F oucault egy kartondobozban őrzött, és am elyeket D aniel Defert n ag y lel­
k ű ség é n ek köszönhetően tan u lm án y o zh a ttu n k . E zek n y ilvánvalóan egy
szö vegekből álló an to ló g ia k ia d á s á n a k a terv é re u ta ln a k . Az a k é t e se t,
am ely b e k e rü lte rendellenesek cím ű előadás-sorozatba, a kétnem űséggel
k ap c so la to s orvosi-jogi d is k u rz u s legfontosabb fo rd u ló p o n tjait jelö lik a
m odern koriján.

2 . Kézirat a gyónás és a lelkivezetés

GYAKORLATAIRÓL

D aniel Defert-től tudjuk, hogy Michel Foucault m egsem m isítette a gyónás

és a lelkivezetés gyakorlatairól szóló kéziratát, am ely a La Chair et le Corps
(A Fiús és a Test) cím et v iselte,33 és am elyet A rendellenesekről szóló elő ­
adások m egszerkesztéséhez használt. Ami pedigA szexualitás történetének
utolsó, kiadatlan kötetét, az 1984-es tervezet szerinti Les aveux de la chairt
(A h ú s vallom ásai) illeti, az kizárólag az egyházatyákról szól. U gyanakkor
re k o n stru álh atju k e m u n k a egy részét az 1974-75-ös előadások alap ján .
F oucault H enry C h arles L ea m on u m en tális, h áro m k ö te te s, H isto ry o f
A u r ic u la r Confession (A fü lb eg y ó n á s tö rtén ete) c ím ű m űvéből in d u l ki,
am elyet a kutatóknak m ég m a is figyelembe kell ven n iü k .34 Maga az idézett
dokum entáció sem igazán bővebb annál, m int am it az am erik ai tö rtén ész 51

51 M. Foucault, L’usage des plaisirs, Párizs, Gallimard, 1984, 9-39. o. (Magyarul:/) gyönyö­
rök gyakorlása, 1S|>., Atlantisz, 1999, 7-3(>. o. Albert Sándor, Szántó István, Somlyó Bálint lord.)
32 Vő. a L’usage des plaisirs első kiadásához tartozó könyvjelzőn szereplő szöveggel.
33 Foucault utal a kézirat címére: La Volontédesavoir, i. ni. 30. o.
34 H. Ch. Lea,/I History of Auricular Confession and Indulgences in the Latin Church,
Philadelphia, I89fi.
354 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

összegyűjtött.55 Ez k itű n ik a késő középkorra vonatkozó AIcuin-idézetekből;5“

az Angiolo de C hivasso á lta l m eg fo g alm azo tt szabályból, am ely szerint a
gyóntatónak nem szabad a b ű n b án ó szem ébe néznie, ha az nő vagy fiatal­
e m b e r;57 a P ierre M ilh a rd -ra való hivatkozásból a hagyom ányos gyóntató
kézikönyveket illetően;58 az 1722-es strasbourgi rendelkezésekből.59 Azonban
m iu tá n Foucault kijelölte az o k at a nélkülözhetetlen , elsősorban 17. század
végi és 18. század eleji szövegeket, am elyek szükségesek voltak d iskurzu­
s á n a k a felépítéséhez, ig a z á n m ély o lv asatu kat adja.
Foucault ama döntését, hogy a rigorista Louis Habért (1625-1718) francia
te rü le te k re vonatkozó g y ó n ássa l kapcsolatos m űvét vizsgálja, nyilvánva­
ló a n Lea könyve s u g a lm a z ta a sz á m á ra . L e a volt az első tö rté n é sz , aki
ta n u lm á n y o z ta a P r a tiq u e d u sa cre m en t d u p én iten ce ou m é th o d e p o u r
l ’a d m in istrer utilem ent (A b ű n b á n a t szentségének gyakorlata, avagy h asz­
n o s k iszo lg áltatásán a k m ó d szere) cím ű k ö n y v et.4" A P ra tiq u e azon ritk a
könyvek egyike, am ely ek erk ö lcsi é rte k e z é sk é n t forgalom ban m ara d n ak
m é g azu tán is, hogy sz e rz ő jü k fokozatosan eltávolodott a d o k trín a ta n ítá ­
sától, és m arg in alizálódott a teológiai közegben. Azért esett rá a választás
a m eg szá m lá lh a tatla n u l sok elérhető kézikönyv közül, m e rt m egm utatja
a g y ó n ás régi jogi és o rv o si felfogását, de m á r a 17. század szín v o n alán .
H a b é rt egész teológiai n y elvezetét m egfertőzi ez az összeolvadás, olyany-
n y ira , hogy m inden m e ta fo rá b a n és m in d en ex em p lu m b a n m eg jelen ik e
két diszciplínára való u ta lá s.
35 M. Foucault, legalábbis kutatásának ebben a szakaszában, valószínűleg nem tanulmá­
nyozta a Dictionnaire de th éologiqu e catholique igen gazdag dokumentációját (II1/1, Párizs,
1923, col. 838-894, 894-926, 942-960, 960-974. [a „Confession” szócikk különböző szakaszait
E. Vacandard, P. Bemard, T. Ortolan és B. Dolhagary szerkesztették]; XII/I, Párizs, 1933, col.
722-1127. |a „Pénitence” szócikk különböző szakaszait E. Ainann és A. Michel szerkesztet­
ték]). Foucault valószínűleg nem használta a C. Vogel állal válogatott, fordított és kommentált
szövegek két kötetét sem: Le P éclieu r el la Pénitence, d an s l ’E glise ancienne, Párizs, 1966; Le
Pécheur et la Pénitence au Moyen Age, Párizs, 1969. T. N. Tentler kiemelkedő tanulmánya, a Sin
a n d Confession on the Eve o f R eform ation (Princeton, 1975) abban az évben jelent meg, amikor
Foucault A rendellenesekben a vallomás kérdését tárgyalta.
36 Albinus seu Alcuinus, O pera o m n ia , I /Patrologiae cursus completus, series secunda,
tomus 100/, Lutetiae Parisorum, 1851, coi. 337-339.
57 A. de Clavasio, Sum m a a n gelica de casibus conscientiae, cum additionibus I. Ungarelli,
Veneti is, 1582.
58 P. Mil bard, La Grande Guide des cures, vicaires et confesseurs, Lyon, 1617. Az első kiadás,
melynek címe Le Vrai Guide des cures, 1604-ből való. Miután a bordeaux-i püspök egyházme­
gyéjében kötelezővé tette, 1619-ben, a Sorbonne elítélése nyomán, kivonták a forgalomból.
. 59 Ritkasága miatt Foucault bizonyára nem jutott hozzá a következő munkához: M onita
gen eralia de officiis confessorii olim a d usum diocesis argentinensis, Argenti nae, 1722. Fordítása
H. Ch. Lea át iratán alapul: A H isto ry o f A uricu lar Confession..., i. m. I, 377. o.
40 L. Habért, Pratique du sacrem en t de pénitence ou m éthode pou r l ’a d m in istrer utilement,
Párizs, 1748.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 535

A tu d á s akarása bizonyítja a pasztoráció (ez a fogalom általáb an a pap­

ság térítő m u n k áját jelöli a hívők körében, a k ik rő l gondoskodnia kell, és
ak ik fölött tekintélyt gyakorol) jelentőségét F oucault k u tatásá b an ,41 m ind
k ato lik u s42*4(b á r jelentős variációkkal), m ind ped ig protestáns közegben.45
F oucault ebben a könyvben a gyónás g y akorlatáról a lelki v ez etésre való,
Borrom eo Szent Károly44 által óhajtott átm enetet követi végig, an é lk ü l hogy
eg y ú ttal m eg v izsg áln á, m i tö rtén ik a p ro testán s E urópában.45 A jezsu ita
Tommaso Tam burini - akit XI. Ince pápa inkvizíciós eljárásnak vetett alá, és
„probabilista” álláspontja m iatt elítélt - által írott nagy Methodus ugyanabban
az elm élyült elem zésben részesül, m int Habért Pratique-ja.48 Ezt a nagyon
fontos szöveget Foucault úgy tekinti, m int a gyónás gyakorlatában beállott,
a d iszk réció h o z kapcsolódó fordulatot (a k ijelen tés m ikéntje k én y szerítő
erejűvé válik) megelőző vallásos termés szélsőséges leágazását; ezért e szöveg
lehetővé teszi a szám ára, hogy kövesse a lelkivezetés különböző vitatkozó
irán y z atait. Alfonso M aria de L iguori (1696-1787) a Homo apostolicusról
szóló m unkája, vagyis a nevezetes Praxis et instructio confessoriorum „egy
so r o lyan szab ály t ír elő, am elyek a m o d e rn é s jelen leg i g y ó n á st fogják
jellem ezn i”,47 s ilyen m ódon befolyásol egyéb diszciplínákat is,48 v alam in t
létre h o z z a a b ű n b á n a t sze n tsé g én ek az első p án sz ex u ális é rte lm e z é sé t,
a m e ly n e k legfőbb p éld ája Léo T axii g y ű jtem én y e.49 F oucault itt sokkal

41 A téma összetett voltáról lásd M. Foucault, Dii IV, No. 291., 154-161. o.
42 A katolikus pasztoráció megszervezése a Trident utáni korszakban a tA c ta ecclesiae
m ediolanensis (Mediolani, 1585) alapján történik.
45 M. Foucault, La Volonté d e sa vo ir, i. m. 50. o. Ij.: „A megreformált pasztoráció, igaz,
diszkrétebb módon, ugyancsak előírta a szex diskurzussá formálásának a szabályail.”
44 C. Borromeus, Pastorum instructiones ad condonandum , confessionisque et eucharistiae
sacram enta m inistrandum utilissim ae, Antverpiae, 1586.
45 M. Foucault, La Volonté de savoir, i. m. 30. o. lj.: „Ez a következő, A Hús és a Test c. kö­
tetben lesz kifejtve” (azaz a megsemmisített kéziratról van szó). - Amagyar kiadásban ez a
lábjegyzet nem szerepel. (A ford.)
46 T. Tamburinus, Methodus expeditae confessionis tum pro confessoriis tum pro poenitentibus,
Romae, 1645. Az Explicatio decalogi, duabus distincta p a rtib u s in qua omnes fere conscientiae
casus d ecla ra n tu r (Venetiis, 1694) VII. könyve (201-205. o.) a Methodus tartalmát lényeges
hozzátoldásokkal és magyarázatokkal veszi át: 388-392. o. ATamburinus M eth o d u sá nak
„probabilizmusával” szembeni legfontosabb ellenállást a párizsi papok szervezték meg, akik
1659-ben vádirat formájában megfogalmazott beadvánnyal fordultak az érsekhez (Retz bíbo­
roshoz), hogy elítéltessék.
47 Megjegyzendő, hogy megjelenik a Gaume állal összeállított Manuel des confesseurs-
hen, Párizs, 1854.
48 A liguoriznms áthelyeződéséről az orvoslás terepére ld. .1. B. de Bourge, Le livre d ’or des
enfants ou Causeries m aternelles el scolaires sur l ’hygiene, Mirecourt, 1865.
40 A Párizsban, évszám nélkül, P. Mellier által kiadott P raxis et instructio confessoriorum
francia változata belekerült a L. Taxii |G.-J. Pages] által szerkesztett könyvbe: Les Livres secrets
des confessuers dévoilés a u t peres de fam ilies, Párizs, 1883, 527-577. o.
336 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

in k á b b h an g sú lyozza, m in tA tu d á s a k a rá sá b a n , a m asztu rb á ció ellen es

lá rm á s keresztes h a d já ra t h irte le n m egjelenését a gyónás és a lelkivezetés
n ag y átalak u lásán b e lü l, am elyet a L iguori-féle „diszkréció stilisz tik á ja ”
von m aga után. S zin tén m eg p ró b álja m eg m ag y a ráz n i, hogy m ié rt jelenik
m eg an n y ira korán a „ p ro te stá n s országokban is a m asztu rb á lásró l szóló
d isk u rzu s”, holott ezek n em ism erik a „lelkivezetés katolikus form áját”. Az
a lényeg, hogy az o n a n iz m u s ró l szóló iro d alo m , „a megeló'ző k e re sz té n y
iro d alo m m al sze m b e n ”, olyan d isk u rzu st hoz lé tre , am elyből „teljes m é r­
té k b e n hiányzik a vágy és a gyönyör”.
Foucault-nak azok a m egjegyzései, amelyek a m iszticizm us és a vallásos
d isk u rz u s „új fo rm á ira ” v o n atk o zn ak - am ely fo rm ák a keresztény tá rs a ­
d alo m csúcsán je le n te k m eg a hívők szá m á ra kötelezővé tett lelkivezetés
te c h n ik á in a k p r o p a g á lá s a ré v é n - , m e g le h e tő s e n v á z la to sa k , d e igen
m eggyőzőek. V annak m eré szeb b m egjegyzései is, m in t például az a tézis,
hogy „alul” a lelkek k o rm á n y z á sá n a k gyakorlata egy sor olyan viselkedést
v álto tt ki, amely hosszú távon - azzal együtt, hogy az egyház az ellenőrzés
m in d ig új a p p a rá tu sa it és h a ta lm i ren d szere it v ez ette be - a m e g szá llo tt­
sá g h o z (zavaros jelenség és a boszorkányságtól „tökéletesen különböző”'’"),
a ko n v u lzió h o z és v é g ü l a jelenésekhez vezetett.
Foucault azért v onhatja le ezeket a következtetéseket, mivel a ig. századi
p szich iá tria i iro dalom tö rté n e ti m ódon tan u lm án y o zz a a m egszállottság,
a k o n v u lzió és a je le n é s ep izó d ja it, p o n to san a k k o r, am ik o r fo rm á l ad a
pato lo g ik u s vallási é rz é s fog alm án ak . A m egszállottságot és a konvulziót
ille tő e n L.-F. C alm eil m ű v én ek im plicit je le n lé té re u talunk a fe b ru á r 26-i
elő ad ásb an .51 Ám e d is k u rz u s szövedékét úgy is re k o n stru á lh a tju k , h a fi­
gyelm esen elem ezzük az o k at a szócikkeket, am elyeket a történészek e két
jelen sé g n ek szenteltek a sz ó tá ra k b a n és az e n c ik lo p é d iá k b an .52 F oucault
olvasm ányai közül n em szabad kifelejtenünk Bénedict-A ugust M orei azon
k u ta tá s a it sem , a m e ly e k e t 1866-os é rte k e z é s é b e n gyűjtött össze.55 E zek

50 „Ha megszállottságot mondunk, nem boszorkányságot értünk rajta. A két jelenség kü­
lönbözik és egymást váltogatja, jóllehet sok régi értekezés összekapcsolja, sőt összekeveri őket”
- írja az előszóban Michel de Certeau, La Possession deLoudun, Párizs, Gallimard-Juillard,
1980 (t. kiad.: 1970).
51 L.-F. Calmeil, De lafolie considérée sous le point de vue pathologique, philosophique,
historique etjudiciaire, Párizs, 1842.
53 Például: A.-F. Jenin de Montegre, „Convulsion”, in Dictionnaire des sciences medicales,
VI, 1813, 197-238. 0.
55 B.-A. Morel, Traité de la médecine legale des aliénés dans ses rapports avec la capacité civile
et la responsabilitéjuridique des individus atteints de diverses affections aigues ou chroniques
du Systeme nerveux, Párizs, 1866.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 337

m ég elsősorban C alm eil m u n k á it veszik alap u l, azonban m á r hordozzák

az ép p en folyó á ta la k u lá s jeleit, azt a folyam atot, am ely a konvulziókból
„k itü n tetett orvosi tá rg y a t” hoz létre.
Az orvosi diskurzus b eáram lását a vallási diskurzusba egy lelkipásztor
szavaival is összefoglalhatjuk, amelyet az Inspirés des Cévennes (A Cévennes
hegységbeli átszellem ültek) cím ű doktori disszertációban fogalm azott meg,
s am elyet a m ontaubani p ro testán s teológiai fakultásra nyújtott be: „az át-
szellemültség jelenségei m ár komoly és elm élyült vizsgálat tárgyát képezték,
am elyet több kitűnő elm eorvos is végzett, különösképpen, L.-F. Calmeil [De
la Jolle..., i. m. II, 242-310. o.] illetve A. B ertrand [Du m agnétism e anim al en
France et des jugem ents q u ’en ont portés les société savantes, P árizs, 1826,
447. o.j. Elevenítsük most fel [...] az általuk adott különböző m agyarázatokat.
Calmeil [...] a kálvinisták extatikus teomániáját patologikus affekciókhoz köti,
az egyszerűbb eseteknél a hisztériához, a súlyosabbaknál az epilepsziához.
B ertrand »egy különleges állapotra következtet, am ely se n em ébrenlét, se
nem álom , sem p edig b eteg ség , u g y anis az em b er sz á m á ra term észetes,
m ivel m in d ig ugyanúgy és csak bizonyos körülm ények között látjuk m eg­
jelenni«, és ezt e x tá zisn a k nevezi; „kire ne tett volna nagy benyom ást, ha,
olvasván a Saint-M édard-tem ető rángógörcsös m egszállottainak, a louduni
ö rd ö g ö k n ek , a tán co ló a sz ta lo k n a k és az á lla ti m a g n e tiz m u s n a k olyan
ism ert és o ly annyira érdekfeszítő tö rtén e te it, felism erte ezen jelenségek
h asonlóságát azokkal, am elyeket a Tliéátre sacré beszél el [M. M isson, Le
T h éátre sacré des C évennes ou Récit des diverses m erveilles opérées dans
cette p a rtié de la province de Languedoc (A C évennes hegység szent Szín­
h áza, avagy a L an g u ed o c vidék em e tá jé k á n m egesett különböző csodák
elbeszélése), London, 1707]; „a közelítés anélkül, hogy teljes azonossággá
v á ln a , valós, v ita th a ta tla n és, ki m erem jelen ten i, k é tség b e v o n h atatlan .
K övetkezésképp h a n e m tu d u n k te rm é sz e tfö lö tti okot tu la jd o n íta n i az
álla ti m a g n e tiz m u sn a k , a louduni O rsolya-rendiek m eg szá llo ttság án a k ,
a jan ze n ista rángógörcsösök idegroham ainak [...], akkor vajon tulajdonít-
h atju k -e azt a C évennes hegység prófétái ex tázisain ak ?”54
Úgy tűnik tehát, hogy a paradigm a - néhány összetett közeledési kísérlet
után, illetve m iután Calm eil téziseinek segítségével a m agnetisták terápiás
értelem ben kisajátították a jelenséget - m egveti a lábát ebben a specializált

54 A. Kissel, Les Inspires des Cévennes, Montauban, 1882, 70-71. o. M. Misson könyvét újra­
nyomták abban a korszakban, amikor a pszichiátriai felfedezte a konvulziókat, a következő
címmel: Les Prophetes protestants, Párizs, 1847.
338 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

irodalom ban.53A S alpétriére-be pedig 1872-be kerül be, Jean-M artin Charcot
révén, és ilt szilárdan m eg is m ara d , h ála D ésiré-M agloire B ourneville, P.
Vulel, P.-M.-L. R egnard és P. R icher m u n k á ssá g á n a k .36 Az áthelyeződések
e folyam atának végén p e d ig C h arco t egy újabb esz m e fu ttatását találju k ,37
am ely lehetővé teszi F o u cau lt szá m á ra, hogy az orvosi értelem ben h ite lte ­
len n é v ált konvulziókról á tté rje n a jelenésekre.

A SZÖVEG SZERKESZTÉSÉNEK KRITÉRIUMAI

Az előadások átirata a sorozatszerkesztői előszóban megfogalmazott általános

szabályokon alapul: M ichel F o u cau lt h a n g já n a k á tü lte té s e a m ág n essz a­
lagról v izu ális re p rez en táció b a, írá sb a a lehető leghívebb m ódon történt.
Azonban az írásnak m eg vannak a sajátos követelményei, amelyeket érvé­
nyesít a szóbeli közléssel szem ben. Nem csupán a központozást kívánja meg,
amely folyamatossá teszi az olvasást; a gondolatok tagolását, amely biztosítja
a szám u k ra a helyes logikai egyöntetűséget; a bekezdésekre osztást, am ely
a könyvform ának felel m eg, hanem ezen túl megköveteli, hogy befejezzünk
m inden olyan mondatot, am ely elkalandozik, vagy am elyben a szintaktikai
kapcsolódások törést szenvednek; hogy a főm ondathoz kössük hozzá azt az
alárendelt mondatrészt, am ely valam ilyen okból kapcsolódás nélkül m aradt;
hogy k ijav ítsu k azokat a n y e lv ta n i sz e rk e z e te te k e t, am ely e k et a kifejtés
n o rm ája tiltás alá helyez; hogy h ely re ig azítsu k azt a szórendet, am elyet a
szónoki hév felbolygatott; h o g y k ijav ítsu n k néh án y p o n ta tla n egyeztetést
a szem ély es n év m ások és a v é g z ő d é se k között (le g in k á b b az egyes és a
többes szám között). Az írá s u g y an csak m egkövetelné - b á r ez egy kevésbé
erős kívánalom -, hogy k ih ú z z u k a k ellem etlen ism étlődéseket, am elyek a
szóbeli kifejezés gyorsasága és sp o n tan eitása m iatt keletkeznek; azokat az
ú jrak ezd ések et, am elyek n e m en g e d elm esk ed n ek a d isk u rz u s stilisztikai

55 .1.-1’. Deleuze,Uistoire critiq u e d u m agnétlsm e anim al, Párizs, 1913.

50 l.-M. Charcot, O euvres c o m p le te s, I, Párizs, 1886; D. M. Bourneville- P. Vulet, D e
la co n tra c tu re h ystériqu ep e rm a n e n te , Párizs, 1872; D.-M. Bourneville - P.-M-L. Regnard,
L’lconographie photographique de la Salpétriére, Párizs, 1876-1878; I’. Richer, Eludes cliniques
sur la grande hystérie ou hystéro-épilepsie, Párizs, 1881.
57 J.-M. Charcot, La Fői i/ui g u é r it, Párizs, 1897. 1logy megérthess!! k a jelenések felér­
tékelődésére való utalást, hasznos, ha megismerjük a római egyház álláspontját, amelyet
egy, a pszichiátria fejlődését követő szerző fejt ki. Lásd R. Van der Ulst cikkeit: „Guérisons
miraculeueses” és „Hystérie”, in D iction n aire apologétiqu e de la fő i cath olique conlenant les
épreuves de la vérité de la religion et les réponses a u x objections tirées des sciences humaines,
II, Párizs, 1911,419-438. és 534-340. o.
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 339

m o d u lá c ió já n a k ; a m e g s z á m lá lh a ta tla n u l sok k ö zbevetést és k is z ó lá s t

vagy a h ezitálás nyelvi form áit, az átkötő és hangsúlyozó szófordulatokat
(„k ijelen th etjük”, „ha úgy tetszik”, „m egint csak”).
M indig nagy óvatossággal és szám os elővigyázatossági szabály a lk a lm a ­
zásával já rtu n k el, és m inden esetben ellenőriztük, hogy nem ham isítjuk-e
m eg a beszélő szándékait. Például k ív án ato sn ak tű n t a szá m u n k ra, hogy
idézőjelbe teg y ü n k néhány kifejezést a n n a k érdekében, hogy k iem eljü n k
szavakat, vagy specifikus jelentéssel lássuk el őket. Azokat a változtatásokat,
am elyek nyilvánvaló részét k ép ezik a szóbeliről az írásb elire való á tm e ­
n e tn e k , nem jelöltük; ez ek ért a felelősséget a szöveg szerkesztői v ise lik ,
a k ik n e k az volt az elsődleges szem pontjuk, hogy tökéletesen olvashatóvá
tegyék azt, am it Foucault-tól élőszóban hallottak.
A zo k at az á lta lá n o s sza b ály o k at, am ely ek a C ollege de F r a n c e - b a n
ta r to tt előadások összesség ére v o n atk o zn ak , A rendellenesek k ü lö n leg es
igényeihez igazítottuk.
Számos átiratot készítettünk a klasszikus kor francia nyelvéből, a m odern
szöveg k ritériu m ai alapján. M indazonáltal a jegyzetekben a szem élynevek
írását úgy adtuk vissza, ahogyan azok az idézett könyvek címlapján szerepel­
tek (például Borromée, Boromée, Borromeus; Liguori, Liguory és Ligorius).
K ijavítottuk az álta lu n k felfedezett kis tárg y i h ib ák többségét, m in d ­
a z o k a t, am elyek feledékenységből, a figyelem hiányából vagy e g y felol­
v aso tt szöveg p a ssz u sá n a k elh ag y ásáb ó l fa k ad h attak . Adott e s e tb e n egy
fe lso ro lá sb an n em h a b o z tu n k h eh e ly e tte síte n i eg y h ely telen ü l sze rep lő
„m áso d szo r”-t egy helyes „ h a rm ad szo r”-ral; vagy pedig, ném ely esetb en ,
gondolkodás nélkül b e írtu k azt, hogy „egyfelől”, m ikor csak a n e k i m eg­
felelő „m ásfelől” szerepelt. S zintén nem jelöltük az ö n k o rrek ció k at, sem
a leg egyszerűbbeket (egy kósza „valam iképpen”, egy h irtelen ü l o d avetett
„p o n to san ” után), sem pedig a bonyolultakat („a chálons-i eg y h á z k e rü le t
re g u lá ja szerint, azaz dehogy az egyházkerület, a chálons-i sz e m in á riu m
re g u lá ja szerint, elnézést” term észetesen a rra változik, hogy: „a chálons-i
sze m in á riu m regulája sz e rin t”). Azokban az esetekben, am ik o r c su p á n a
szóbeli közlésnek az írásbeli közlés form ájához való ig azításáról volt szó,
n em jeleztük külön b eavatkozásainkat vagy választásainkat.
Más körülmények esetén m áshogyan jártu n k el. Például am ikor Foucault
a ro u e n i h e rm a fro d ita M arie L em a rcis dossziéját ism erteti ( ja n u á r 22-i
előadás), összekeveri a per évszám át (1601) olyan szövegek m egjelenésének
a dátum ával, amelyek em lítik az esetet (1614-15). Ez a k étértelm űség több­
340 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

szőr m egism étlődik, á m a diskurzus érte lm é re sem m ilyen negatív hatással

nincs. Az első előfordulásnál jeleztük a hibát, m ajd a későbbiekben, am ikor
Foucault a p e rre u ta l, m in d ig au tom atikusan kijavítottuk. Viszont am ikor
olyan h ib ák k al ta lá lk o z tu n k (szem élynevek, d átu m o k , cím ek), am elyek
c sa k egyszer k e rü ln e k elő, ak k o r szögletes zá ró je lb e n o d aírtu k a javítást
a „jav.” szócska u tá n , követve a szövegek sze rk eszté sén ek bevett norm áit.
Az idézetek re n g e te g n eh ézség et okoztak. F oucault eléggé h ű azokhoz
a szövegekhez, a m e ly e k e t a h a llg a tó sá g n a k felolvas. A zonban él azzal a
szabadsággal, hogy m e g v á lto z ta ssa az ig eid ő k et a n n a k érdekében, hogy
biztosítsa az elő adás folyam atosságát, e g y ú ttal stilisztik ai m ódosításokat
is alk alm az, és e lh a g y m áso d lag o s je le n tő sé g ű szavakat és m ondatokat.
M inthogy szin te az ö ssz e s id ézet fo rrását m e g ta lá ltu k , igen h asz n o s lett
v o ln a, ha a teljes e r e d e ti dokum entum ot k ö zö ljü k lábjegyzetben. E záltal
jobban m eg ism ertettü k volna Foucault m u n k am ó d sze rét, és m érlegelésre
k ín á ltu k volna a k iv á la sz to tt szövegrészeket. N éhány esetben így já rtu n k
el, például Louis H ab ért értekezéséből (Pratique d u sacrement de penitence)
több passzust is id é z tü n k , am elyek fontosak ab b ó l a szem pontból, hogy a
v allo m ással k a p c so la to s k eresztén y d is k u rz u s t lényegi m ódon tagolták.
Ám általában jobbnak lá ttu k - an n ak érd ek éb en , hogy elkerüljük a tú lsá­
g o sa n terjed elm es je g y z e ta p p a rá tu st -, ha c sa k m egjelöljük azt a helyet,
a h o l fe lle lh e tő a k é r d é s e s p a s s z u s (am i le h e tő v é teszi, h o g y a fo rrá s t
k ö zv etlen ü l ta n u lm á n y o z z u k ), és csak a té n y le g e se n idézett szövegeket
te ttü k idézőjelbe.
U gyanakkor F oucault n é h a olyan jelentősen m egváltoztatta a szöveget,
hogy össze kellett h a so n líta n i az eredetivel. N éhány esetben a zárójeleknek
és az idézőjeleknek k ö szö n h e tő e n ezt be le h e te tt ágyazni a szövegbe. Más
e s e te k b e n (ritk á b b a n ) a k r itik a i a p p a rá tu s h o z k e lle tt fo rd u ln i. H osszú
idézetek esetén, a m ik o r F oucault (kiegészítő vagy módosító) v áltoztatáso­
k a t lett, am it a k o n te x tu s érth e tő v é tételének szü k sé g e sugallt, szögletes
z á ró je lb e n jelö ltü k a h o z z á té te lt vagy a m a g y a rá z a to t, am elyet az M. F.
m o n o g ram követ (p éld áu l: „Még nyolc nap sem telt el [egészen a h ázasság
ó ta; M. F.[, és...”; „E zek a z im p u lz ív h ajlam ai a k ö ze lm ú lt esem ényeiben
[vagyis a Kommün alatt; M. F.j m egvalósulásuk és szabad kibontakoztatásuk
eg y ik legkedvezőbb a lk a lm á r a leltek”). A k ih a g y á so k a t viszont á ltaláb a n
szögletes zárójelek közötti három pont jelzi (például a következő mondatban:
„a fiatalasszony feláldozott erényéhez egy m agasztosabb cél méltóbb volna
[...]”, a szögletes z á ró jelek itt p u sztán kihagy ást jelölnek).
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 341

E g észen m á sk é p p e n já r tu n k el a la tin szövegek fo rd ítá s a i vagy p a ­

ra frá z is a i e se té n . M ind a M e th o d u s e x p e d ita e confessionis (T o m m aso
T a m b u rin i fontos, 17. s z á z a d i m o rá lte o ló g u s m űve), m in d p e d ig azon
szexológiai értek ezés esetéb en , am ely az utolsók egyike, m ely az európai
tudósok közös nyelvén író d o tt (H einrich K aan Psychopathia sexualisei), a
passzu so k at teljes te rje d elm ü k b e n idéztük. E nnek egyszerű az oka: ezek
a latin szöveghelyek m egm utatják, hogy F oucault milyen alap o sa n járt el
az előadások előkészítésében.
Az általunk h asznált k azetták nem túlságosan jó m inőségűek. Azonban
az e lh a n g z o tta k m e g é rté s e elő tt so h asem to rn y o su ltak le g y ő z h e te tle n
akadályok. A szalag m ech a n ik ai hiányait re stau rálással pótolni lehetett.*8
Ha m egoldhatatlan interpretációs nehézséggel k erü ltü n k szem be, kam pós
zárójeleket h asz n áltu n k (<...>). Például ahelyett, hogy döntö ttü n k volna a
lehetség es „rábeszélés” vagy „rászedés” változatai között, a <rábeszélés>
szerep el. A re k o n stru á lt m o n d ato k at szögletes zárójelek je lz ik (például:
„megérteni a megszállottak és a rángógörcsben szenvedők [felbukkanásának]
o k á t”). U gyanezt a jelet a lk a lm a z tu k , ha az idézetekbe visszah ely eztü n k
szavakat vagy szintagm ákat.
Néhány, a szövegen végzett külső beavatkozást nem jelöltünk (például:
a iiatodik előadásból k iv ág tu k , anélkül hogy jeleztü k volna, a következő,
egyébként tökéletesen h allh ató m egjegyzést: „M inthogy m ost m in d en k i a
k is gépecskéjét állítja át [a k azettás magnót], kihasználom az alk alm at, és
m egem lítek m ég egy, teljesen pihentető példát.” Ezenkívül n em jegyeztük
fel a terem ben hallható nevetést, ami gyakran kíséri a szövegek felolvasását,
s am it Foucault az első szakértői vélem ényektől kezdődően, bizonyos rész­
leteket hangsúlyozva, szándékosan is kiprovokál (különösen a büntetőügyi
p szich iátria groteszk és in fan tilis nyelvezetével kapcsolatban).

58 A Gilbert Unriet és Jacques Lagrange által készített felvételeket használtuk.

342 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

A KRITIKAI APPARÁTUS MEGSZERKESZTÉSÉNEK

KRITÉRIUMAI

M ich el Foucault p u b lik á lt m ű v ei m eg leh ető sen s z ű k m a rk ú a n b á n n a k a

szó sze rin ti idézetekkel, ille tv e a felhasznált fo rrá so k ra való utalásokkal.
U g y a n csak teljes e g é s z é b e n h iá n y o z n a k , n é h á n y k ivételtől eltekintve, a
sz o k á so s és s z isz te m a tik u s láb jeg y zetek , am elyek felvázolják a tárg y a lt
k é rd é s tö rtén etét, v a la m in t m e g id éz ik az adott tá rg y ró l szóló ism erteb b
tanulm ányokat. Az előadások, am elyek m indig m egőrzik a kutatásról szóló
ny ilv án o s beszámoló fo rm á já t és érték ét, szóbeliek. G yakran im provizálva
v ezetik elő azokat az id éze tek et, am elyek nem egy publikációra szánt - és
e n n e k érdekében á tte k in te tt - dokum entációból szá rm azn a k . R áadásul a
hozzávetőleges utalások és hom ályos (gyakran fejből rekapitulált) idézetek
m ia tt a szerkesztőnek az e llen ő rzést illetően nagy a felelőssége: n em csak
hogy m eg kell terem teni a m ai olvasó szám ára (aki nem a College de France
hallgatója) a pontos hivatkozást am a különböző dokum entum okra, amelyeket
F oucault tanulm ányozott vagy am elyeket fel is jegyzett, hanem a könyvtárát
a lk o tó könyvek e lő sz ö rre lá th a ta tla n len y o m atait is jelezni kell. K ritikai
a p p a rá tu s u n k - a m ely h a n g s ú ly o s a n , és a k u r r e n s bibliográfia k á r á ra ,
a fo rrá so k a t em eli k i (s g y a k r a n a teljes id éze tet is m ellékeli) - G eorges
C an g u ilh em egyik m e g je g y z é sé n e k az igazát p ró b á lja m eg m u tatn i, azt,
am ely szám unkra irán y a d ó volt: Foucault az ért hivatkozik csak az eredeti
szövegekre, hogy a tö rtén e lm et a lehető legkevesebb „áttétellel” szem lélje.59
Ami az im plicit fo rrá so k a t illeti (némelyek nyilvánvalók, m ások kevés­
bé), m egjegyzendő, h o g y h iv atk o zásain k csu p á n a k u tatás egy lehetséges
c s a p á s irá n y á t je lz ik , s e g y á lta lá n n e m a k a rjá k a z t a h ite t k elten i, hogy
F o u cau lt által s u g a lm a z o tt u taláso k ró l volna szó. A szerkesztők (akik azt
az elvet követték, hogy n e m h iv atk o ztak 1975 u tá n i m űvekre, csak v álto ­
z a tla n ú jra k ia d á so k ra , illetve h a so n m á s u tán n y o m áso k ra ) ez ért a teljes
felelősséget vállalják.
A m ásodlagos tö rté n e ti irodalom ból a p szich iáterek történeti m u n k áit,
illetve az orvostudom ány történetéről szóló m űveket részesítettük előnyben.
F o u cau lt alap o san is m e r te ez t az iro d a lm a t, főleg a szakfolyóiratokban
(p é ld á u l A nnales d ’h y g ié n e p u b liq u e et de m é d ecin e légale va g y A nnales
m édico-psychologiques), a g y a k ra n helyi in tézm én y ek által k iad o tt folyó­

59 G. Canguilhem, „Morl, de l’homme ou épuisement du cogito?”, Critique, No. 242, 1967. júl.
 AZ ELŐADÁSOK k o n t e x t u s a 343

irato k b a n , illetve a jelen tő s könyvsorozatokban (m int például a lialliére-

féle orvosi szakkönyvsorozat) publikált kutatások révén. Foucault egyfajta
sorvezetőként alk alm azta ezt az iro d alm at annak érdekében, hogy genea­
lógiai fogalm akban v ázo lh assa fel a problem atizálandó kérdések terepét.
Elegendő, ha megvizsgáljuk a 19. századi orvostudományi irodalom növekvő
érd ek lő d ését a szörnyszerűséggel és az o n an izm u ssal kapcsolatos k é rd é ­
sek irá n t (az előadásokban szereplő két legfontosabb dosszié), v alam in t a
h e rm a fro d itiz m u s és a gyónás (az a két kézirat, am elyeken az előadások
alapulnak), illetve a m egszállottság, a konvulzió és a jelenések iránt, hogy
m eg érth essü k m un k áján ak e különleges vonását.
A m ellett is érvelhetnénk, hogy a pestisre vonatkozó rendeletek politikai
jelentőségének felismerése Foucault-nál sokkal inkább az orvostudományról
szóló 19. századi történeti m u n k ák olvasásának a h a tá sá ra következik be,
m intsem a korabeli kutatások felhasználása okán. Ez nem jelenti azt, hogy
Foucault ne ism erné a létező iro d alm at, illetve hogy ne követné ko rán ak
történészi eljárásm ódjait. Ám a pszich iátria 19. századi tö rtén eti pozíciója,
m á r c s a k az anyag e lre n d e z é sé n k e re sz tü l is, sokkal in k á b b ösztö n zi a
Foucault-féle p roblem atizálást, m int azok az irányzatok, am elyek az 1970
és 1976 között elhangzott előadás-sorozatok időszakában uralkodók voltak.
Ezzel kapcsolatban idézhetjük a Felügyelet és büntetési és A tudás akarásál,
am elyekben Foucault, hogy tárgyalhassa a „norm alizáló hatalom ” komplex
k érd ését, fontos helyet szán a sze x u alitá s kontrollja te c h n ik á in a k , a m e ­
lyeket a 17. század után v ezettek be; u g y an a k k o r felism eri, hogy ebben a
korszakban rendkívül sok m ű születik a szexualitás elnyom ásáról és ennek
történetéről; úgy véli azonban, hogy szükséges egy másfajta hatalom elm élet
alkalm azása, amely m egkérdőjelezi korábbi, A bolondság történeté ben sze­
replő elem zéseit (amelyeket több ponton is m ódosít a Felügyelet és büntetés
ered m én y ein ek köszönhetően).
Ebben a könyvben m egtaláljuk a kizárás (a lepra) és a szigorú ellenőrzés
(a pestis) ellentétének a m odelljét. A Felügyelet és büntetésben Foucault utal
egy 17. század végi szabályzatra, am ely a v in cen n es-i katonai levéltárból
szá rm azik . U gyanakkor hozzáteszi: „Ez a szabályzat a lényegét tek in tv e
m eg eg y e zik egy sor m á sik , u g y an e b b ő l a k orszakból vagy n é m ile g k o ­
rábbról szárm azó szabályzattal.”60 Ezen szabályzatok sorozatáról szó esik
az á lta lu n k publikált elő ad á so k b an . K evéssé valószínű, hogy F oucault,
60 M. Foucault, Surveiller et punir, Párizs, Gallimard /(Tel, 225./, 1975,228. o. Íj. (Magyarul:
Felügyelet és büntetés, i. in. 309. o. 1. jegyzet.)
344 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA

m iu tán m egvizsgálta az id ő b e li egyezéseket, ne h a sz n á lta volna kutatása

megkezdése előtt legalább Jean-Antoine-Frangois Ozanam leírását a bekerítő
felosztásról (quadrillage) h ír e s , Histoire m édicale générale et particuliére
des m a la d ie s épidém iques (A rag ály o s b e te g sé g e k á lta lá n o s és külö n ö s
orvosi története) cím ű könyvében, am elynek ta rta lm á t szintetikus módon
m eg is fogalm azza („Egy sor, egyébként teljes m érték b en m egegyező sza­
bályozásra hivatkozom , am ely e k a középkor végétől egészen a 18. század
elejéig jelentek m eg”, je le n ti ki a ja n u á r 15-i előadásban).6'
Lényeges, hogy a F elügyelet és büntetéshez képest nagyon erős és átfogó
következtetéseket fogalm az m eg („A lep rá ra adott reakció negatív” [kizá­
rási; „A p e stisre adott re a k c ió pozitív” [helyhez kötés]. A zonban A tu d á s
a ka rá sá n a k „A rep resszió h ip o té z ise ” cím ű fejezete n em ta rta lm a z z a az
előadás nyilvánvalóan e rő lte te tt következtetését, am elynek pedig benne lett
volna a helye. Végül m egjegyzendő, hogy Foucault a ja n u á r 15-i előadásban
m eglehetősen gyorsan m eg v álik a pestis hagyom ányos, „irodalm i álm ától”
is (ezzel a korszakban igen sok könyv foglalkozik) a n n a k érdekében, hogy
a sokkal fontosabb „p o litik ai álm o t” hangsúlyozza, azt, am ikor a hatalom
h a tá rta la n u l m űködhet. P ontosan O zanam az, aki egy m ásik csapásirányt
jelöl ki, a nápolyi k irály ság b a n található Nola v áro sán ak 1815-ös ren d elk e­
zéseit választva m odellként; „m egannyi bölcsesség és előrelátás, am elyek
követendő példaképp szo lg álh a tn a k egy ilyen csapás e se té n ”;6162 majd azt is
m egem líti, hogy „ugyanebben a tárgyban az egyik legjobb m unka Ludovico
Antonio M uratori Del g o v e r n o in tem po d i peste (A p estis alatti korm ány­
zásról) cím ű m űve”, a m e ly b e n nagyon jó ö sszegzését talá lju k az eu ró p ai
pestisek - a m arseille-it is beleértve - összes egészségügyi intézkedésének;
ezenkívül dicséri a G a sta ld i bíboros De averta n d a peste (A pestis táv o ltar­
tásáró l), illetve Papon T r a ité historique de la peste (T ö rtén eti értek ezés a
pestisről) című m űveiben összegyűjtött hatalm as dokum entációt; utóbbinak
a „m ásodik kötete szám b a veszi m indazon óvintézkedéseket, am elyeket a
pestis elterjedése és m eg jelen ése ellen be kell v ez etn i”.6’

61 J.-A.-F. Ozanam, Histoire médicale générale et particuliéredes maladies épidémiques,

contagieuses et épizootiques, qui ont régné en Europe depuis les temps les plus reculés jusqu’á
nos jours, IV, Párizs, 1835 (2. kiadás), 5-93. o.
62 Uo. (54-69. o.
6Í Uo. 69-70. ». Vő. H. Gastaldus, Tractatus de avertenda et profliganda peste politici-legalis,
eo lucubratustempore quo ipse loemocomiorum primo, max sanitatis commissarius generalis
fuit, peste urbem invadente, anno 1656 et 57 ac nuperrime Goritiani depopulante typis commissus,
Bononiae, 1684; I,. A. Muratori, Del governo della peste e della mariiéra di guardarsene. Trattalo
diviso in politico, medico et ecclesiastico, da conservarsi et aversi pronto perle occasioni, che
 AZ ELŐADÁSOK KONTEXTUSA 345

A pestis igen kiterjedt és nagyon fontos - Ozanam Histoire médicale-jának

közvetítésével itt idézett - po litik ai irodalm a (Du gou vern em en t en tem ps
de peste) végső soron a r ra h ív ja fel a figyelm et, hogy A rendellenesekhez
m eg alk o to tt k ritik a i ap p a rá tu s jegyzetei - am iképp ez ek et a nyilvánvaló
u talások alapján elkészítettük - és „Az előadások kontextusa” között é rin t­
kezést terem tettünk, m égpedig a folytonosság m egterem tésének a céljával.
E b b en a „ k o n te x tu sb a n ” u g y an is jó sok olyan h iv atk o zást h a s z n á ltu n k ,
am ely e t ó v atlan ság lett vo ln a belefoglalni a k ritik a i a p p a rá tu sb a , m ivel
eg yáltalán nem tulajdoníthatók Foucault-nak. Mégis, szám unkra úgy tű n t,
hogy h o zz ájáru lh a tn a k a szöveg értelm ezéséhez és m egvilágításához.

Valerio M archetti -A n to n e lla S a lo m o n i64

dio teuga semprelonlane, Modena, 1714; J.-P. Papon, De la peste ou époi/ue memorable de cefléau
et les moyens de s ’e n preserver, I—
II, Párizs, Vili [1799-1800].
04 Valerio Marchetti az újkori történelem professzora a bolognai egyetemen. Antonella
Salomoni társadalomtörténetet oktat a sienai egyetem arezzói részlegében. Kelten együtt írták
ezt a „kontextust”. Az előadások szövegének szerkesztésében V. Marchetti a február 19-i és 26-i,
valamint a március 5-i, 12-i és 19-i előadásokkal, míg A. Salomoni a január 8 -i, 15-i, 22-i, 29-i,
illetve a február 5-i és 12-i előadásokkal foglalkozott.
 A SOROZATBAN MÁR MEGJELENT

Raymond Aron: D em okrácia és to talitarizm u s

Gottfried W ilhelm Leibniz: Újabb értekezések az em beri értelem ről
A L eib n iz-C lark e levelezés
Jean-Paul S artre: A lét és a sem m i
Francois G uizot: Válogatott politikai írások
Nicolas M alebranche: B eszélgetések a m etafizikáról és a vallásról
M aurice M erleau-Ponty: A látható és a láth atatlan
Francois Guizot: Válogatott politikai írások
A lexandre Iíoyré: T anulm ányok a tudom ányos gondolkodás tö rtén etérő l
Lélek és elm e a k a rte z ia n iz m u s korában. Elm efilozófiai
szöveggyűjtem ény
G érard M airet: M undus est fabula. Filozófiai vizsgálódás
a szabadságról k o ru n k b an
Alain de L ibera: A középkorban gondolkodni
Pavlovits T am ás (szerk.): L ogika és gondolkodás. A m egism erés elm életei
a korai felvilágosodásban
René D escartes: A lélek szenvedélyei és m ás írások
Henri Bergson: A gondolkodás és a mozgó
Jean-L uc M arion: Az erotikus fenom én - Hat m editáció
Denis Diderot: E sztétika, filozófia, politika
G abriel M arcel: M etafizikai napló
 L’Harmattan France
5-7 rue de l’Eeole Polytechnique
75005 Paris
T.: 33.1.40.46.79.20
Email: dirfusion.liarinaltan@wanadoo.fr

L’llarmattan Italia SRI,

VVia Degli Artisti 15
10124 TORINO
Tél: (39) 011 817 13 88/(39) 348 39 89 198
Email: harmaltan.italia@agora.it

ISBN 978 963 236 941 9

ISSN 1786-4410

Akiadásért felel Gyenes Ádám.

Felelős szerkesztő: Váradi Péter.
Akiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel
megvásárolhatók:
harmattan@harmallan.hu; www.harmattan.hu

Olvasószerkesztő: Tiszóczi Tamás

Aborítót Földváry Tamás terve alapján Gembela Zsolt készítette.
Anyomdai előkészítés Csernák Krisztina munkája.
Anyomdai munkákat a Kapitális Kft. végezte,
felelős vezető: Kapusi József.
Michel Foucault A r e n d e lle n e s e k r ő l szóló előadásokat, a m ely e­
ket a tu d ás és a h ata lo m kérdéseinek és összefüggésein ek s z e n ­
telt, 1975. ja n u á r-m á rciu s között tartotta a C ollege de F ra n cé­
ban. E zekb en azokat az elem zéseit fejleszti tovább, am elyeket
az 1970-es évek elején kezdett m e g , és am elyekből a F elü g y ele t
és b ü n tetés, illetve A tu d á s a k a r á s a című m űvek is születtek:
a fegyelm ező és norm alizáló h a ta lo m , illetve a hozzájuk s z o ­
rosan kapcsolódó orvosi, p szich iátriai, krim inológiai stb. „em ­
bertudom ányok” m egjelen éséről v a n szó, am elyek létrehozzák
a „ren d ellen es” in d iv id u u m alakját.
Foucault rendkívül sokszínű é s terjedelm es forrásanyagon
közeledik a „ren d ellen es” egyének problémájához. E lem zései
az ig azságszolgáltatásb an a 19. sz á z a d óta e g y r e fontosabbá
váló pszich iátriai szak értői vélem ényekből in d u ln ak ki, m ajd
felvázolják az ösztön é s a vágy genealógiáját a gyónásban é s
a lelk ivezetésb en ig en n agy szerep et játszó v a llo m á s technik ái
alapján.
A 20. század i „ren dellenes e g y é n e k ” eredete h árom fő tö rté­
neti alak összekapcsolódásában le lh e tő fel: a s z ö r n y e k , akik át­
hágják m in d a term észettörvén yek et, m ind a társadalm i norm á­
kat; a j a v íth a ta t la n o k , akiket a test idom ításának új m ech a n iz­
musai v eszn ek kezelésb e; és a m a s z tu r b á ló k , a k ik k el szem ben
a 18. századdal k ezd őd ően kam pányt folytattak, a modern k is-
család m e g fe g y e lm e z é se érdekében.

ISBN 978 963 236 941 9

789632 369419