A k ú tn á l

Platón összes művei

kommentárokkal

Menón

ATLANTISZ
2013
A fordítás a z a lá b b i a kiadások a la p ján készült:
Platonis Opera, recognovitloam w s liitnw t, Tomus III..
Clarendon Press, Oxford, 1903.
Bitiek, R S : P lato ’s Menő, Cambridge University Press,
Cambridge, 1961.

& H u n g á riá n Edit ion: Atlantisz Könyvkiadó, B árány István, 2013.

M inden jog fenntartva, beleértve bárm ilyen publikálás,
elektronikus közzététel, sokszorosítás
vagy egyes részletek közléseitek jógiit is.

Fordította, a jegyzeteket és az utószót irta: B árány István.

A fo rdítást a z eredeti szöveggel egybevetette: Horváth Jud it

Szerkesztette: Miklós Tamás

A Platán-összkiadás megjelent kötetei m unkatársainak neve

e könyv vegén található.

ISBN 978-963-9777-22-4
ISSN 0866-0328

Atlantisz Könyvkiadó 11052 Budapest, Cerlóczy u. 4.)

w w w .allantiszkiado.hu
Felelős kiadó: Miklós Tamás

Borítóterv: Harsányi-Lajta-Miklos
Tördelés: P ala I I Bt
N yom dai m unkák: Reálszisztéma D ahasiN yom da Zrt.

A kötet megjelenését támogatták:

a Nemzeti Kulturális A lap

n<á if

a R u d o lf Augstein Stiftung

R U D OL F A U G S T E I N „.,,'TU N G

a C. H. Beck Stiftung
és azok a z olvasók, akik adóijuk 1%-át a z Atlantisz Alapítványnak
aján lo tták föl.

A z A tia n tisz A la p i ti ’dny szám laszám a:

10200 823-222-14737-00000000
 TARTALOM

A MENÓN FELÉPÍTÉSE
7

PLATÓN: MENÓN
11

UTÓSZÓ
AZ APÓRIÁTÓL A BEAVATÁSIG
(Bárány Is vein)
105

BIBLIOGRÁFIAI TÁJÉKOZTATÓ
137
 A MENÓN FELÉPÍTÉSE

Első rész. Szókratikus beszélgetés

Szókratész és Menón között: mi a z erény?
(70 a - 79 e)

(1.1) Bevezető beszélgetés. (70 a - 71 e) Menón kérdé­

se: tanítható-e az erény vagy egyéb m ódon jutunk
a birtokába? Szókratész először azt vizsgálná, hogy
mi az erény.

(1.2) M enón első definíciója. (71 e- 73 c) Nem beszélhe­

tünk egységes emberi erényről, az erény az adott
cselekedet, életkor, feladat függvénye. A férfierény
pl. a közügyekre gyakorolt befolyás.
Szókratész kifogása: a definíció nem elég egyete­
mes, mert felsoroláson alapul, mégpedig a k ülön ­
böző sajátos erénnyel rendelkező csoportok fel­
sorolásán. Mi pedig a m inden erényben meglévő
közös ismertetőjegyet keressük.

(1.3) M enón m ásodik definíciója. (73 c - 74 a) Az erény

az emberek feletti uralkodás képessége.
Szcikratész cáfolata: ez akkor tekinthető erénynek,
ha az. erény valamelyik alkotórésze (pl. igazságos­
ság) társul hozzá, tehát ismét egy sokasághoz jutot­
tunk.

(1.4) Metodológiai kitérő a „forma” és a „szín” példáján.

( 74 b - 76 e)
- az egység és a sokaság kapcsolata ( 74 b - e)
- a forma kétféle meghatározása (74 e - 76 a)
- a szín meghatározása (76 a - e)

1
(1.5) M enón h arm ad ik definíciója. (77 a - 79 d) Az
erény: „ha örömünket leljük abban, ami szép, s van
hozzá hatalm unk”. Szókratész válasza:
(i) Senki sem vágyik rossz dolgokra, tehát az erény
a jó dolgok megszerzésének képessége. (77 a -
78 b)
(ii) A jó dolgok megszerzése csak akkor erény, ha az
erény egy részének segítségével végrehajtott csele­
kedet, így ismét az erény részeihez, egy sokasághoz
jutunk el. (78 b - 79 d)

Második rész. A tudásparadoxon

és a visszaemlékezés (anamnészisz)
mint válasz
(79 E - 86 c)

(2.1) A szókratészi aporetikus módszer jellemzése. Szók­

ratész a „zsibbasztó rája”. (79 e - 80 d)

(2.2) Menón tudásparadoxonja: a megismerés nem le­

hetséges. (80 d - ej

(2.3) Szókratész válasza: vallásos jellegű hit a lélekván­

dorlásban. A lélek korábban megtanult mindent,
erre kell visszaemlékeznünk. (81 a - 82 a)

(2.4) Szemléltető példa: a szolga esete a négyzet átlójá­

val. (82 b - 85 b)
(a) Első rossz válasz. (82 b - 83 c)
Első közjáték: a fiú, jóllehet nem tudja, azt hiszi,
hogy tudja a választ. (82 e - 83 a)
(b) Második rossz válasz. (83 c - ej
Második közjáték: a fiú felismerte, hogy nem
tudja a választ. (84 a - 84 d)
(c) Harmadik helyes válasz. (84 d - 85 b)
Harmadik közjáték és értékelés: anam nészisz

8
 és a lélek halhatatlansága, az út az önhitt hamis
véleménytől az igaz véleményig. (85 b - 86 c)

Harmadik rész. Visszatérés Menón eredeti

kérdéséhez: tanítható-e a z erény?
(86 c - 100 c)

(3.1) Szókratész szerint egy általunk még nem ismert do­

log tulajdonságait kell vizsgálnunk. Javasolt m ód­
szer: előföltevés alapján (ekszhüpotheszeósz) törté­
nő vizsgálódás. Matematikai példa. (8 6 d - 87 b)

(5.2) Előföltevés alapján történő vizsgálódás. (87 b -

96 d)
(a) Előföltevés: ha az erény tudás, akkor tanítható.
(87 b - c)
( b) De vajon tudás-e az erény? Első kísérlet.
(i) Az erény jó, tehát hasznos.
(ii) K ülönböző javaink hasznos voltát csakis a
bölcsesség (tudás) képes biztosítani, tehát a böl­
csesség: hasznos, tehát az erény: bölcsesség. Az
(első) válasz tehát: igen, következésképp nem
születésüktől fogva (természetük által) kiváló­
ak az emberek. (8 7 c - 89 c)
(c) Visszatérés az előző kiinduló kérdéshez: tu­
dás-e az erény? Második kísérlet: vannak-e az
erénynek tanárai? (89 c - 96 d) Beszélgetés
Anütosz és Szókratész között. (89 e - 95 a)
(i) Kik lehetnének az erény tanárai? Szókratész
javaslata: talán a szofisták? Anütosz cáfolata: a
szofisták nem az erény tanárai. (89 e - 92 d)
(ii) Kik lehetnének az erény tanárai? Anütosz ja­
vaslata: Athén kiváló és köztiszteletben álló pol­
gárai. Szókratész cáfolata: Athén jeles vezetői
saját gyermekeiket sem tudták kiváló ember­
ré tenni, tehát nem lehetnek az erény tanárai,

9
 vagyis az erény nem tanítható. (92 e - 94 ej
(in) Szókratész és Menőn folytatják tovább a be­
szélgetést, Anütosz hallgatóként van jelen. Az
erényt a közszereplők, a szofisták és Theognisz
hol taníthatónak tartják, hol nem. Az erénynek
nincsenek sem tanárai, sem tanulói, tehát nem
is tanítható. (95 a - 9 6 d)

(3.3) Igaz vélemény és theia m oira. (96 e - 100 c)

(a) Ha az erény nem tudás, és nem tanítható, akkor
kiváló emberek sem léteznek? Visszatérés egv
korábbi ponthoz: a cselekvés megfelelő irányí­
tására nem csak a tudás, hanem az igaz (helyes)
vélemény is alkalmas. (9 6 e - 97 c)
(b) De akkor mi a különbség tudás és helyes vé­
lemény között? Hasonlat: az igaz vélemények
olyanok, m int Daidalosz szobrai - nem mara-
dandóak, ezért a magyarázat és indoklás (aiti-
aszlogiszm osz) kötelékeivel kell őket lekötözni,
hogy tudás legyen belőlük, ez a visszaemléke­
zés. (97 c - 98 b)
(c) A helyes vélemény a cselekvés során nem rosz-
szabb a tudásnál. (9 8 h - c)
(d) Sem a helyes vélemény, sem a tudás nem velünk
született. (98 c - d)
(e) Az erény nem tudás (gondolatmenet összefog­
lalása). (98 d - 99 b)
(f) A közéleti kiválóság, az ..erény” tehát egyfajta
igaz vélemény, és isteni megszállottság útján, is­
teni rendelésre és isteni osztályrészként költö­
zik az emberbe. (99 h - 100 c)

10
M ENÓN
I. MENÓN:1 Meg tudod-e nekem mondani, Szókratész, 70
hogy tanítható-e az erény?2És ha nem tanítható, akkor talán
a gyakorlás juttat bennünket a birtokába? Vagy nem a gya­
korlás, és nem is a tanulás oltja az emberekbe, hanem ter­
mészetes adottság? Esetleg más m ódon tesznek szert rá?3

1 Menőn, a tehetős thesszáliai ifjú és Szókratész beszélgetésének drá­

mai időpontja valamikor i. e. 402-re datálható. A szereplőkkel és a dia­
lógus dramaturgiájával az utószóban foglalkozom, ld. 105. o. skk.
- A görög arelé kifejezést erénynek fordítottuk, ám érdemes szem
előtt tartani, hogy a görög eredeti jelentésmezeje jóval tágasabb:
nem kizárólag a „morális'' vagy „etikai", hanem m indenféle és fajta
kiválóságra utalhat. (Természetesen az erény szó magyarul is hasz­
nálható ebben az értelemben: pl. a ló „erénye” vagyis kiválósága, a
ló kiváló volta nem más, mint hogy adott funkciójára - versenyzésre,
teherszállításra - alkalmas). Az a rété így tulajdonképpen a „jó”, „kivá­
ló". „derék” melléknevek főnévi formája. Amikor Menón az aretéröl
beszél, akkor arra gondol, hogy milyen esetben beszélhetünk „kivá­
ló " emberről: szeme előtt, m int az hamarosan kiderül, egyfajta arisz­
tokratikus kiválóságideál lebeg. Ez az. ideál számos összetevőből -
származás, neveltetés, vagyon, társadalmi megbecsülés, politikai
befolyás - épül fel, s Menón arra kiváncsi, hogy m iként lehetünk el­
ismerten kiváló emberek. Szókratész mást ért emberi kiválóság alatt,
így Menőn és Szókratész tulajdonképpen folyamatosan elbeszélnek
egymás mellett. Szókratész azonban tudja, hogy az erényről való fel­
fogásuk eltér, s a beszélgetés során egyik célja éppen a hagyományos
erény fogalom dekonstruálása.
Az areté (erény) mibenléte és tanítható volta az i. e. IV-V. század for­
dulójának, majd a későbbi görög eszm etörténetnek egyik fontos
morálfilozófiai és pedagógiai kérdése. A problém a közvetlen vagy
áttételes formában szinte m indegyik Platón dialógusban felmerül,
így pl. a Prótagoraszhíin Prótagorasz és Szókratész ugyanezt a kér­
dést vizsgálják meg
Négy lehetőséget említ Menőn: az erényt (1) megtanuljuk, (2) gya­
korlás útján sajátítjuk el, (3) az ember vagy egyes emberek természe­
tüknek köszönhetően, születéstől fogva rendelkeznek vele, (4) egyéb.
Erről az utolsó lehetőségről többet nem mond, és a beszélgetés során
végig hallgatnak arról, hogy miben is állhatna ez az „egyéb” - jólle­
het, ide sorolhatnánk a megoldást, ti. hogy az erényre m int „isteni
osztályrészre” (theia m airaI teszünk szert.

13
 SZÓKRATÉSZ: Thesszália lakóit, Menónom, korábban is
nagyra tartották a görögök, sokra becsülték őket lovai-
h kért és gazdagságukért. Úgy látom, hogy most már böl­
csességük okán is nagy becsben állnak, különösen bará-

A másik három javaslat hátterében egyértelműen a ko rphüszisz-

nom osz vitája áll, mely arról folyt, hogy a k ü lö n b ö ző emberi ..tulaj­
donságok”, érzetek, társas és egyéni viselkedésminták, diszpozíciók
vajon egyfajta közmegegyezés eredményeképpen jönnek-e létre, és
ebben az értelemben „tanult" kategóriák-e, vagy egy részük az embe­
ri természetben gyökerezik, és ha igen, mely részük, valamint arról,
hogy természettől örökölt tulajdonságaink és tanult „szokásaink" mi­
lyen kölcsönhatásokban állnak egymással. Az erény „tanulás" vagy
„gyakorlás" révén történő elsajátításának gondolata a nomoszt elő­
térbe állító nézethez sorolható.
A M enőn ugyan kim ondja, hogy az erényre nem természetünknél
fogva (phüszei) teszünk szert, de a felvetett lehetőséget részletesen
nem elemzi. A phüszei-t ném i vívódás után a bevett gyakorlatot kö­
vetve az i. e. V. századphüszisz-nom osz vitájából kiindulva a „ter­
mészet" szóval vagy azzal alkotott kifejezéssel fordítottuk (termé­
szetünkből fakadóan, természetes adottság, stb), hiszen a korszak
eszmetörténetében a p h üszisz egy dolog eredendő „természetére",
vagyis felépítésére, alapvető és sajátos, a dolog lényegi mivoltát kife­
jező tulajdonsághalmazára utal. A korszakban aphüszisz ritkán jelö­
li a természet egészét, viszont jelentésmezejében eltérő hangsúllyal
jelen van az adott dolog „természete" mellett annak keletkezésére
és származására való utalás. F.bben a kontextusban a phüszei a „ve­
lünk születettség" fogalmával mutat rokonságot. Amikor Menón és
Szókratész azt mondják, hogy valamivel „természetünkből adódóan"
rendelkezünk, arról is beszélnek, hogy velünk született tulajdon­
ságról van szó. Vö. 89 a-b, 98 c-ct. A phüszei és a theia moira (isteni
osztályrész) kapcsolatához ld. a 176. jegyzetet. A phüszisz-nomosz
vitához ld. G. B. Kerferd: The Sophistic Movement, Cambridge, 1981.
(M agyarul:/!szofista mozgalom, Osiris, Budapest, 2003 )
Az erény elsajátításának az itt felsorolt lehetőségei közül (tanulás,
gyakorlás, velünk született, egyéb) a gyakorlásról a későbbiekben
nem esik sző. Amikor Arisztcnelész Nikomakhoszi e//fcajában ugyan­
ezeket a lehetőségeket veti fel (igaz a boldogság kapcsán, de előző
mondatában éppen a boldogság és az erény azonosításáról esik szó),
az „isteni rendelés" említésével egyértelműen a M enónra utal (1099
b 9 skk): „éppen ezért kérdéses, hogy [a boldogság] vajon tanítha­
tó-e, vagy szokás vagy másféle gyakorlás útján, vagy pedig valami
isteni rendelés, vagy éppenséggel véletlen folytán jut a birtokunkba."
Arisztotelész az erkölcsi erény esetében a szokásnak és a gyakorlás­
nak szán kitüntetett szerepet. Ezáltal a szókratészi hagyománnyal sok

14
tód, Arisztipposz honfitársai, a larisszaiak.4 Gorgiaszé5
az érdem: mikor nálatok járt, rögtön átlátta, hogy a thesz-
szál előkelőségek, s persze szeretőd, Arisztipposz család­
ja. az Aleuaszok színe-java is ég a bölcsességvágytól. így
hát addig alakítgatott benneteket, míg meg nem szoktá­
tok, hogy bátran és nagyvonalúan válaszoljatok minden
kérdésre, ahogy az illik is, ha valaki tudással rendelke­
zik - ahogy maga is állt elébe, bárki bármit kérdezhetett c
tőle a görögök közül, ő m indenkinek megfelelt.6 Felénk
azonban, kedves Menónom, éppen ellentétes fordulatot

szempontból szakító morálfilozófiai hagyományt teremt - legalább­

is az erkölcsi erény esetében, amelynek az intellektuális erénnyel va­
ló kapcsolata számos kérdést vet fel.
1 Larissza Thesszália legnagyobb városa, melyet ebben a időben
az Aleuasz nem zetség irányított. Egy korabeli athéni szám ára
Thesszália - Boiótia mellett - a görög föld egyik legelmaradottabb,
isten háta m ögötti, civilizálatlan vidéke volt. Szókratész erre utal
ironikusan. Ld. még a 97 d-ben Szókratész ugyancsak ironikus
megjegyzését Daidalosz szobrai kapcsán. Arisztipposzt, valamint
Arisztipposznak M cnőnhoz fűződ ő kapcsolatát Xenophón is említi,
vö. Anabaszisz 1.1.10 és II. 6. 28.
s Gorgiasz. az V. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt.
A szicíliai Leontinoiból származott, és közmondásosan hosszú élete
során (kb. i.e. 485 - kb. i. e. 380) az egész görög világot beutazta. A ké­
sőbbi hagyomány egyértelműen a szofista m ozgalom egyik vezér­
alakjának tekintette, ám lehet a mellett érvelni, mint azt Dodds teszi
(Dodds, I' R.: Plató: Gorgias. A rei’ised text ívitlj Introcluction a n d
Commentary, Oxford, 1959. 6-10. o.), hogy alapvetően k ü lö n bö zik
a szofista mozgalom többi tagjától. Főképpen abban, hogy önm agát
nem az erény tanárának, hanem szónoknak tartja (vö. M enón 95 b-c,
Gorgiasz 449 a). Forrásaink alapján egyértelműen megállapítható,
és ennek tulajdonképpen a Platón-dialógusok Gorgiasz-képe sem
mond ellent, hogy egyrészt Gorgiasz az V. századi görög „felvilágo­
sodás" egyik legfontosabb figurája, másrészt a szónoklattudomány,
a retorika egyik megalapítója és .feltalálója”, a görög „széppróza”
egyik legelső művelője. Két hosszabb ún. epideiktikus, bemutató jel­
legű beszéde is fennmaradt (Helenédicsérete, DK B l l , Palam édész
védelmében, DK B11 a), és egy különös filozófiai szatíra (Peri ion mé
ontosz e pe ri phüszeósz: A nem-létezőről avagy a természetről) ki­
vonata is Gorgiasz neve alatt hagyományozódott. Ö Fiatéin Gorgiasz
című dialógusának főszereplője, míg a Lakom a Agathón-beszéde a
gorgiaszi retorika sziporkázó stílusparódiája (Lakoma 194 e - 197 e).
0 A Gorgiasz-beW Gorgiasz is éppen ezt állítja magáról, Gorgiasz 447
d - 448 a.

15
 vettek az események. A bölcsesség forrásai elapadtak, a
bölcsesség meg talán éppen hozzátok költözött át erről a
77 vidékről. Hisz ki ne nevetné el magát közülünk, ha ezt a
kérdést7 szegeznéd neki; ki ne mondaná, hogy „Barátom,
hát ennyire szerencsés embernek tartasz engem, aki tud­
ja, hogy tanítható-e az erény vagy hogy mi m ódon le­
het rá szert tenni? Olyannyira nem tudom, hogy tanítha-
tó-e vagy sem, hogy még azt se tudom, mi fán terem az az
b erény!”8 II. Én is éppen így vagyok ezzel, Menónom. Sem
polgártársaimnak, sem nekem nem adatott meg ez kincs,
és vádolom is magamat amiatt, hogy az égvilágon mit
sem tudok az erényről. De ha egyszer nem tudom, micso­
da, honnan tudhatnám, hogy milyen és miféle? Vagy sze­
rinted lehetséges volna, hogy aki Menőnt egyáltalán nem
ismeri, nem tudja, ki ő. az mégis tudja, hogy szép-e, gaz­
dag-e, előkelő-e, vagy sem? Szerinted ez lehetséges?9
MENŐN: Nem, szerintem ez nem lehetséges. Hanem ko-
c molyan nem tudod, hogy mi az erény? Ezt kell nekünk
majd rólad otthon elmesélnünk?
SZÓKRATÉSZ: Sőt, barátom, azt is tedd hozzá, hogy még
senkivel se találkoztam, aki tudta volna.111

7 Ti. Menőn eredeti kérdését: ..hogyan sajátítható el az erény''”, vő. 70 a.

KTermészetesen az athéni polgárok közül kizárólag Szókratész adott
volna ilyen választ. A fiktív válaszoló, akire Szókratész hivatkozik, ö n ­
maga. Vö: Nagyobbik H ippiasz 286 e.
9 Ez a tudás két kü lö n bö ző fajtájának, vagyis a dolog mibenlétére vo­
natkozó és a dolog „milyenségére”, tulajdonságaira vonatkozó tudás­
nak az első szembeállítása, és problematikus viszonyuk első megfo­
galmazása. A problém a - mint módszertani alapkérdés - láthatólag
végigkíséri a dialógust, vö: 86 d, 100 b. Figyelemremélté) Szókratész
példája (Menőn), amely azt sugallja - de természetesen nem bizonyít­
ja -, hogy az erényre vonatkozó tudás vagy ismeret hasonló lehet a
személyekre (vagy dolgokra) vonatkozó ismerethez. Szókratész itt
posztulálja azt az egész dialógust és az életmű korai dialógusait meg­
határozó követelményt, hogy a d e fin ie n d u m nak a - definícióban
kifejezést nyerő - „lényegi" ismerete elsődleges tulajdonságainak is­
meretéhez képest. Ez némileg egybecseng Ménéin tudásparadoxon­
jával (80 d-e). Ld. a 62. jegyzetet és az utószó II. fejezetét.
10 A szókratészi tudatlanság és az emberi tudatlanság egymásba fo­
nódé) motívuma számos Platón-dialógusban megjelenik. Szókratész
nem egyszerűen saját - színlelt vagy valéxs - tudatlanságának van tu-

16
MENÓN: Nocsak! Hát nem találkoztál Gorgiasszal, ami­
kor itt volt?
SZÓKRATÉSZ: Dehogynem."
MENÓN: És úgy láttad, hogy ő sem tudja?
SZÓKRATÉSZ: Nem emlékszem pontosan, Menónom,
úgyhogy így hirtelen nem tudnám megmondani, hogy
láttam ezt akkor. Nincs kizárva, hogy ő tudja, te pedig tu­
dod azt, amit ő mondott. Emlékeztess hát, hogy mit m on­
dott! Vagy tudod, mit? Mondd meg inkább te, hogy mi az, d
hiszen nyilván éppen azt gondolod, amit ő.12
MENÓN: Igen, pontosan azt.
SZÓKRATÉSZ: Akkor hát hagyjuk őt, úgy sincs itt. Te
mondd meg, Menón, az istenekre kérlek, szerinted m i­
csoda az erény? Mondd meg nekünk, ne sajnáld tő­
lünk, hadd derüljön ki, hogy mostanáig tévedésben él­
tem, hadd derüljön ki, hogy nagy-nagy szerencsémre te
és Gorgiasz igenis tudjátok, hogy m i az erény, hiába állí-

datában, hanem mások vélekedéseit, vélt ismereteit megvizsgálva,

azokat is megalapozatlannak találja. Ennek a szinte m inden dialógus­
ban végrehajtott gyakorlatnak az elméleti hátteréhez ld. Szókratész
vedöheszéde 20 d skk., A szofista 230 a skk.
11 Gorgiasz és Szókratész találkozását és beszélgetését a Gorgiasz cí­
mű dialógus dolgozza fel. Forrásaink alapján tudjuk, hogy Gorgiasz
i. e. 427-ben járt Athénban, azonban a mu történelmi utalásai az i. e.
V. szazad utolsó harmadát, tehát egy egész fiktív korszakot jelölnek
ki a dialógus drámai időpontjaként. Ld. Dodds, i. ni., 17-18. o„ Platón:
Gorgiasz. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998, Steiger Kornél utó­
szava, 153-155. o.
'-A szofista tanítás egyik legfontosabb célkitűzése é p p e n az
erény. Vö: P rótagorasz 318 e - 319 a. N agyobbik H ip p ia s z 283 c,
Euthüdém osz 273 d. Gorgiasz esete kérdéses: a M enőn 95 b-c-ben
azt halljuk, hogy Gorgiasz magát nem tekintette az erény tanárának:
a Gorgiasz 449 a-ban pedig cinmagát egyértelműen szónokként, és
nem az erény tanáraként definiálja. Azonban a jelen szöveghely, va­
lamint a Gorgiasz 452 d alapján (..hatalm at... [nyújt] mások felett a
nyilvános éleiben") a Gorgiasz által hirdetett tudomány éppen olyan
vonásokat mutat, mint a többi szofista által tanított erény. S valóban.
Menón a 73 c-ben pontosan úgy határozza meg az erényt, ahogy
Gorgiasz a saját tudományát (ld. fentebb) meghatározta. Ld. Dodds:
i. m. 7. o. es 216-217. o. és Bluck, R. S.: Plalo's Menő. Cambridge, 1961.
205-206. o. és vei. az 5. jegyzettel.

17
 tóm én azt, hogy soha senkivel nem találkoztam, aki tud­
ta volna!
e III. MENÓN: Hát ez aztán nem lesz nehéz, Szókratész! Ha
nincs ellenedre, először vegyük a férfierényt, ezt könnyű
meghatározni! Azt nevezem férfierénynek, amikor vala­
ki az állam- és közügyeket képes alakítani, közben a ba­
rátai jól, ellenségei rosszul járnak, de ügyel arra, hogy ő-
vele ilyesmi meg ne történjen. Vagy vegyük a nő erényét,
azt sem nehéz megfogalmazni. Neki a háztartást kell jól
vezetnie, az értékeket óvnia, és engedelmeskednie kell a
férfiúnak. De más a gyermek erénye, a lány- és fiúgyer­
meké is, más az idősödő férfiúé is, de akár a szabad em-
72 béré és, ha úgy tetszik, a szolgáé is más. S rengeteg egyéb
erény van még, úgyhogy nem nehéz megfogalmaz­
ni, hogy mi az erény. Az erény, és véleményem szerint
ugyanígy annak ellentéte1- 1 is m indannyiunk számára az
adott cselekedet, életkor és feladat függvénye, Szókraté-
szom.14

1;'! Kakid: gyarlóság, rosszaság, gonoszság, általában az erény ellente-

te. Nincs rá jé> magyar kifejezés (a rosszaság komikus, a gonoszság
túl „morális”, stb), így az „erény ellentéte" szélkapcsolat mellett d ön ­
töttem.
11 M enón erényfogalma vázlatos mivoltában is különös ötvözete a
tradicionális, arisztokratikus erényfelfogásnak (barátainknak jót
teszünk, ellenségeinknek ártunk), és a szofista erényfelfogásnak,
mely k ü lö n bö ző megfontolásokból és ntódokon, de tül lép a klasszi­
kus bosszúkultürán. Erről árulkodik Prótagorasz büntetéselmélete
( „Mert akinek egy csöpp esze is van, nem amiatt bünteti a jogtalanko-
dót, mert az jogtalanságot követett el, hiszen akkor csupán az eszte­
len és vadállati bosszú hajtaná. Aki ésszel büntet, az nem egyszerűen
az elkövetett jogtalanságért áll bosszút, hiszen a megtörténteket meg
nem történtté már úgysem teheti, hanem a jövéi érdekében cselekszik,
hogy se az illető ne kövessen el újabb jogtalanságot, se más, aki látja
őt bűnh ődn i. S ha ezt így gondolja, akkor az erényt tanít hatónak gon­
dolja: azért büntet, hogy elrettentsen.” Prótagorasz 324 a-b, Atlantisz
Könyvkiadó, Budapest, 2007. ford. Bárány István.) éppúgy, m int
Kalliklész ésThraszümakhosz. „amorális” erőkultusza. A Gorgiaszra
vak) hivatkozás így tulajdonképpen megtévesztő, s ném i iróniát vél­
hetünk benne felfedezni. A szofista erényfogalom jegyei leginkább
az állam- és közügyek alakításának a hangsúlyozásában fedezhetők
fel (vö. G orgiasz 520 e, Xenophón: Emlékeim Szókratészról, l\'. 2. 11,
Prótagorasz 318 e - 319 a, Thuküdidész I. 139., VI. 9. 2.). A klasszikus

18
SZÓKRATÉSZ: Micsoda szerencse, Menón! Egyetlen
erényt kerestem, de az erények egész rajára bukkantam
nálad! De maradjunk csak ennél a hasonlatnál, a méh­
rajnál: ha afelől érdeklődnék, hogy a méhnek a méh-vol- b
tals miben áll, mire te azt mondanád, hogy sok és sokféle
méh van, mit válaszolnál arra a kérdésemre, hogy „Sze­
rinted abban is különböznek egymástól - vagyis e tekin­
tetben sokak és sokfélék - hogy méhek?” Vagy ebben
a tekintetben nem különböznek egymástól, ellenben más
tekintetben, például szépség, nagyság és egyéb tekintet-

bosszúkultúra fennm aradt irodalm i szövegeinkben az archaikus

kortól a klasszikus kor végéig számtalanszor megfogalmazódik, vö.
Arkhilokhosz, fr. 23. 14-15: „Tudom, hogy kell a barátnak barátság­
gal, az ellenségnek gyűlölettel és rosszal megfizetni", Szoléin fr. 13.
5: „Adjátok meg nekem [Múzsák], hogy barátaim hoz kedves, ellen­
ségeimhez keserű legyek", Theognisz 337-338: „Zeusz, add meg ne­
kem, hogy barátaim kedvességét jóval viszonozzam, és még inkább
add meg, hogy nagy hatalomra szert téve ellenségeimnek rosszal fi­
zessek”, Pindarosz, 2. Patkói éxla 85-87: „A baráthoz barátsággal kö­
zelitek, az ellenségre ellenségként, mint a farkas, lesből rontok rá, ke­
rülő és görbe utakon", Aiszkhülosz-.Áldozatvivők 123: „Rosszért rosz-
szal megfizetni jő". A z állam b an az igazságosság Polemarkho.sz által
vitaindítónak szánt meghatározásában is a talio elv jelenik meg (Az
állam I. 331 eskk.J.
Meglepő m ódon ugyanezt az elvet a xenophóni S/ok ratcsz (!) is több
alkalom m al kim ondja (Emlékeim Szókratészről. II. 1. 19, II. 3. 14,
II. 6. 35). A platóni dialógusok és Xenophón Szókratész-ábrázolása
között ez az egyik perdöntő különbség: X e nophón mit sem tud ar­
ról a m orálfilozófiai forradalomról, amelyet Széikratész (akár a tör­
téneti. akár a Platón-dialőgusok fiktív főszereplője) robbantott ki.
A kérdéshez ld. a jelen sorozat P ró ta g o ra s zih o z írt tanulm ányát
(Platón: Prótagorasz, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2007, 134. o.
skk.) és Gregory Vlastos: Socrates. Ironist a n d M o rál Philosopher,
Cambridge, 1991. különösen: „Socrates rejection of retaliation” 179-
199. o. és „Additional notes: 7. 1.: Plató vs. Xenophon on Socrates' re­
jection of retaliation”, 297-300. o.
^ Egy dolog mivoltát, mibenlétét vagyis alapető, lényegi tulajdonsá­
gát a görög oitszia szó fejezi ki. A későbbi Fiatéin dialógusokban az
ouszia jellemzően a transzcendens ideákra vonatkozik, azonban itt
nem kell erre gondolnunk: egyszerűen azon tulajdonságok halmazát
keressük, amelyek segítségével a méh kimerítően leírható. Ezt alább
a 72 c-ben a „mindegyikükben megvan ugyanaz az egyetlen forma,
amely által mindegyik erény lesz" fordulat pontosítja, ld. alább a 18.
jegyzetet.

19
ben különböznek egymástól?” Mondd csak meg, mit fe­
lelnél erre a kérdésre!1'1
MENŐN: Azt, hogy abban a tekintetben, hogy méh, egyik
méh sem különbözik a másiktól.

1,1 (1) Bár Szókratész - m int az a későbbiekből es más dialógusokból

is kiderül - a M enón által megfogalmazott erénydefiniciót nem fo­
gadja el, itt látszólag csupán a vizsgálódás módszertani kérdéséi ér­
deklik, vagyis az, hogy formális szempontból miért nem elfogadható
Menón válasza, és hogy milyen kritériumokat kell kielégítenie egy
adekvát definíciónak. A jelek szerint Szókratész kifogása az, hogy
M enón erénymeghatározása nem eléggé egyetemes, mert az erényt
egy olyan halm aznak tekinti, amelyet elemeinek a felsorolásával de­
finiálunk. De miért ne definiálhatnánk egy adott halmazt elemeinek
a felsorolásával? Vagy esetleg m inden halmaz, kiindulópontja vala­
milyen közös tulajdonság, amely alapján abba a halmazba soroljuk
a halm az elemeit? Ha ezt elfogadjuk, akkor ez azt is jelenti, hogy a
k ü lö n bö ző erények nem egyszerűen véletlenszerű hom onim ák, ha­
nem lényegi kapcsolat van közöttük, valódi halm azt képeznek, te­
hát van értelme az „erényről" beszélni mindezen esetekben. Mintha
Szókratész egy ilyen álláspont mellett kötelezné el magát, nemcsak
itt nM enóiibíin, hanem más helyeken is, ld. pl. Kuthüphrón 5 d - 0 e.
Theaitétosz 146 c-d. A Philéboszh-an ez az egyértelmű megoldás fi­
nom odik, 12 c - 18 d.
(2)Jóllehet Szókratész meghatározásként nem fogadja el, mert nem
elég egyetemes, a társadalom sokféle szereplőjének a szempontjá­
ból akár racionálisnak is tekinthetnénk, hogy erényük k ülön böző
és ez egybecseng a kortárs elképzelésekkel, s még Arisztotelész is -
éppen Szókratésszal vitatkozva - magáévá teszi ezt az elképzelést,
vö. P olitika (1. 13) 1260 a 20 skk: „nem azonos - miként Szókratész
gondolta - a férfi és a női mértékletesség, bátorság, igazságosság",
ellenben „azok, akik - miként Gorgiasz - az erényeket egyenként so­
rolják föl, sokkal helyesebben beszélnek, m int akik ilyen [ti. egye-
temesl meghatározást adnak", (részben Szabó Miklós fordítását kö­
vettem), vö. N ikom akhoszi etika 1162 a 26. (Mellesleg Arisztotelész
megjegyzése a mellett szól, hogy a m enóni erenydefinició valóban
Gorgiaszra támaszkodik.) Arisztotelész ezaltal radikálisan megtagad­
ja a szókratészi morálfilozófiai forradalmat, amely szerint az emberi
nem erényének egységes volta szorosan összekapcsc >lodik az embe­
ri nem egységes voltával. Különösen meglepőek, főként mai szem­
mel olvasva, Arisztotelésznek a - nők mellett - a rabszolgák alsóbb­
rendűségét bizonyítani kívánó érvei (P olitika. 1. könyv 4-7, 12—13-
fejezet). A platóni állam közösségi-kommunális elképzelései ebből a
perspektívából egyértelműen a szókratészi m orálfilozófiai forrada­
lom utópisztikus megvalósítási kísérletének tűnnek.

20
SZÓKRATÉSZ: Ha erre megkérdezném: „Éppen erre va- c
gyök kiváncsi, Menón, arra, amiben nem különböznek
egymástól, arra, aminek a tekintetében m indannyian
ugyanolyanok. Mi az? Képes volnál erre a kérdésre vála­
szolni?
MENÓN: Hát persze.17
IV. SZÓKRATÉSZ: Az erények felől is ugyanezt kérdezem.
Hiába sok és sokféle az erény, mindegyikükben meg­
van ugyanaz az egyetlen forma,™ amely által mindegyik

r Menón határozott igen ló válasza ellenére - mint ez több Platón m ű­

ből is kiderül - ez nem is olyan egyszerű. Menón feltételezhetőleg ké­
pes lenne intuitív m ódon felsorolni a méhek sok közös jellemzőjét, de
a filozófiaikig szabatos definíció már nehezebb, és persze függ attól,
hogy mit fogadunk el érvényes definíciónak. A dialógusban a későb­
biek során más természetű „dolgokat” (a színt, a formát) Szókratész
példa gyanánt definiálja, a Theaitétoszban egy hasonló módszertani
prológusban (146 c - 147 c) Szókratész az ifjú Theaitétosznak az agyag
meghatározását kínálja példaként, és külön böző próbadefiníciókkal
találkozunk .4 .s'~o/'/stóban, A z állam férfiben is, de ott a diaireszisz, a
filozófiai „felosztás" módszerét alkalmazzák a beszélgetőtársak.
1KVö. Euthiiphrón 6 d: „Nem arra kértelek, nevezz meg egyet-kettőt
azon dolgok közül, amelyek istenesek, hanem hogy azt az egyetlen
formát (eidosz) jelöld meg, amely által istenes m inden, ami istenes.”
(Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005. ford. Mogyoródi Emese), vö.
meg Euthűdém osz 5 d, és P arm enidész 132 a: „Amikor sok és m in ­
denféle dolgot látsz nagynak, ahogy végigtekintesz rajtuk, úgy tetsz­
het. hogy valam iképpen egy s ugyanazon formát látod”. Az eidosz
(forma) kifejezés a Platón-dialógusok egyik kulcsszava, amely a ké­
sőbbi dialógusokban - az idea párjaként - gyakorta a transzcendens,
tehát az érzéki világ dolgaitól független m ódon létező formákat vagy
ideákat, máskor ellenben egyszerűen egy adott halmazt, osztályt,
fajtát jelöl meg. A Alenémbán - legalábbis itt, ahogy a párhuzam ként
idézett Euthiiphrón szövegben - nincs utalás arra, hogy az eidosz,
az egységes forma, valamilyen elkülönült, nem-érzéki létezéssel ren­
delkezne. Menón következő bizonytalan megjegyzése mutatja, hogy
a szókratészi dialektikus vizsgálódásban nem jártas beszélgetőtárs
számára nehézséget okoz annak pontos megértése, hogy m iben is
áll ez az „egységes forma". Ezt talán az is megnehezíti, hogy az ei­
dosz alapjelentése - a látást jelentő szótőből - valóban látható forma,
külalak, míg itt vagy az E uthüphrónban is, és persze sok más d ia ló ­
gusban is, morális fogalmakról folyik a beszélgetés, amelyeknek lát­
ható formájuk természetesen nincsen. Vagyis az eidoszt Szókratész
im már nem köznyelvi jelentésében, hanem filozófiai terminus tech-
>iicitsként használja. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a forma

21
 erény lesz. Ha a válaszadó ezt tartja szem előtt, a kérde­
ző félnek szépen meg tudja világítani, hogy mi az erény.
d Vagy talán nem érted, hogy mire gondolok?
MENÓN: De, azt hiszem, értem, hogy mit kérdezel, bár ta­
lán nem olyan pontosan, ahogy érteni szeretném.19
SZÓKRATÉSZ: Csak az erényről gondolod azt, Menón,
hogy más a férfi, más a nő erénye, és hogy különböző
embercsoportoknak más és más az erényük, vagy pedig
ezt gondolod az egészségről, a nagyságról és az erőről is?
Szerinted más a férfi és más a nő egészsége? Vagy a for­
ma m indenhol ugyanaz, ha egyszer egészségről van szó,
e a férfiben és bárki másban egyaránt?
MENÓN: Szerintem ugyanaz a férfi és a nő egészsége.
SZÓKRATÉSZ: És a nagyságuk és az erejük? Ha egy nő
erős, ugyanazon forma, vagyis ugyanazon erő által lesz
erős? Az „ugyanazon” szó alatt azt értem, hogy az erő, ab­
ban a tekintetben, hogy erő, nem különbözik akár a férfi­
ben, akár a nőben van meg. Vagy szerinted különbözik?
MENÓN: Nem, dehogy.
7J SZÓKRATÉSZ: És vajon az erény különbözni fog abban a
tekintetben, hogy erény, ha gyerekben vagy öregember­
ben, ha nőben vagy férfiben van meg?
MENÓN: En úgy látom, Szókratész, hogy ez már nem ha­
sonlít a többi felsorolt esethez.20

k a uzális hatással rendelkezik: a form ának köszönhetően rendelke­

zünk ezzel vagy azzal a tulajdonsággal, vö. alább 72 e.
|qA dialógus fiktív dramaturgiájának fontos mondata, amely külön bö­
ző form ákban többször ism étlődik (Menőn még nem érti pontosan,
hogy Szókratész mire gondol): ennek alapján Ménéin és vele bármely
hallgató tulajdonképpen a szókratészi vizsgálódás módszertanának
az alapjait sajátítja el. Módszertani és pedagógiai gyakorlat szoros
összefüggésének es összekapcsolásának vagyunk tanúi.
20 A P h a id ó n is az itt említett három példát (egészség, nagyság, erő)
sorolja fel az egységes, ámde érzékszervekkel nem érzékelhető for­
m ák jelenlétének bizonyítására (65 d-e). Az a tény, hogy a felsorolt
példák esetében Menón - m inden módszertani járatlansága ellené­
re - elfogadja ugyanannak a formának, tulajdonságnak a jelenlétét
a k ü lö n b ö z ő embereknél, ám ezzel szemben valóban azt gondolja,
hogy nincs egységes emberi erény, egyértelművé teszi - jóllehet ezt
a módszertani vizsgálódás háttérbe szorítja -, hogy Menón erényfel-
fogása gyökeresen és szubsztanciálisan különbözik Szókratészétől.

22
SZÓKRATÉSZ: Hogyan? Hát nem azt mondtad, hogy a
férfi erénye, ha a közügyeket, a nő erénye, ha a háztartást
jól vezeti?21
MENÓN: De, azt mondtam.
SZÓKRATÉSZ: És vajon lehetséges, hogy valaki jól intéz­
ze a közügyeket, a háztartás ügyeit vagy bárm i mást, ha
nem tart mértéket és nem tisztességesen jár el?
MENÓN: Nem lehetséges.
SZÓKRATÉSZ: De ha mértéket tart és tisztességgel jár b
el, akkor tisztesség és mértéktartás birtokában intézi
ügyeit?22

-' Vö. 71 e-vel. Menón nem pontosan ezt mondta, de Szókratész Menőn
állítását így foglalja össze, és Menón ezt elfogadja.
” Az egyes erények itt kerülnek szóba először. A Platón-dialógusok
általában négy sarkalatos erényt emlegetnek: a bátorságot (andreia),
a bölcsességet, belátást vagy tudást (általában szophia, de eseten­
ként phronészisz vagy episztémé), valamint a fenti szövegünkben
szereplő szőp/iroszünét és dikaioszünét. E két fontos erény jelentés­
mezeje rendkívül tág, és emiatt nehezen fordíthatók. A.';zóphroszü-
né fókuszpontjában a mérték fogalma áll, és ebből kiindulva a görög
köznyelv a mértéktartó, megfontolt, józan ésszel végrehajtott cselek­
vésre és cselekvőkre használja. A dikaioszüné és archaikus párja, a
diké a görög gondolkodás legfontosabb erénye és mércéje. Platón-
dialógusokban tradicionálisan az „igazságosság" kifejezéssel szokás
fordítani, azonban ez egyes esetekben fölöttébb megtévesztő, hiszen
a diké és a dikaioszüné jelentésmezeje lényegesen tágabb a magyar
„igazságosság"-énál. Általában valamifajta - jellemzően isteni - rend­
nek való megfelelést, e rend uralmát, illetve helyreállását jelenti:
így lehet az írott és Íratlan törvényekre vonatkoztatott jogosság és
jogszerűség, a jogsértést követő megtorlás és jóvátétel, valamifajta
igazságosság, méltányosság vagy lazábban a tisztességes és becsü­
letes cselekedet. Ehhez ld. K. J. Dover: Greek PopularM orality in t/ie
time o f Plató a n d Aristotte, Oxford, f974 (Hackett, 1994, különösen
180-184. o.). Mivel terminológiailag a fenti szakaszban nincs különös
hangsúly a dikaioszünén, ezért a szövegkörnyezetben értelmesebb
„tisztesség” kifejezéssel fordítottuk.
A Prótagoraszb&n a listát egy ötödik fontos erény egészíti ki: a hoszio-
tész (vallási tisztelet vagy istenfélelem, a nyugati tradícióban:pietas),
amely ugyancsak kardinális erénynek látszik a kizárólag ezen erény
mibenlétét vizsgáló E u th ü p h ró n bán, és amelyet a M enón is ö n álló
erényként említ (78 e 1), és amely a Gorgtaszban is (507 a-c) ö n álló
és független erénynek tűnik (természetesen az erények egységének
szókratészi doktrínáján belül), Kz Állam ban a négy kardinális erény

23
 MENÓN: Természetesen.
SZÓKRATÉSZ: Tehát mindkettőnek ugyanarra lesz szük­
sége ahhoz, hogy kiváló legyen, a férfinek és a nőnek is:
tisztességre és mértéktartásra.
MENÓN: Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ: No és a gyermek és az öregember? Lehet­
nek-e úgy kiválóak, hogy közben féktelenek és tisztes­
ségtelenek?
MENÓN: Nem.
SZÓKRATÉSZ: Hanem csak akkor, ha mértéktartó és tisz­
tességes m ódon viselkednek?
c MENÓN: Igen, akkor lehetnek.
SZÓKRATÉSZ: Tehát m inden ember ugyanazon a m ó­
don lesz kiváló, mert ugyanavval kell rendelkeznie, hogy
kiváló legyen.
MENÓN: A jelek szerint.
SZÓKRATÉSZ: Márpedig ha az erényük nem volna azo­
nos, nem ugyanazon a m ódon lennének kiválóak.-3
MENÓN: Nem, hát persze.
V. SZÓKRATÉSZ: Miután tisztáztuk, hogy minden eset­
ben egy s ugyanazon erényről van szó, próbáld megfo­
galmazni és felidézni, mit is mondott Gorgiasz, és vele
együtt te mit mondasz: mi az erény?
MENÓN: Mi egyéb volna, mint az emberek feletti uralko-
d dás képessége? Ha egyszer egyetlen, de az összes esetre
érvényes valamit keresel.24

egyértelmű m ódo n hozzárendelődik a telekrészekhez, ill. a telekré­

szek kölcsönös kapcsolódásaihoz, és a későbbi Platón-művekben ez
az elképzelés él tovább ( lel. Törvények 631 c-d): ennek alapján meg­
kockáztatható. hogy a kardinális erények szamát és pontos tartalmát
nz Állam morálpszichológiája rögzítette végleges - általunk ismert -
formájában.
1>l Hz számunkra nem tűnik evidens m ódon igaz állításnak, azonban
(mint korábban említettük, vö. a 2. jegyzettel) az „erény" (areté) fő­
név a „kiváló", „jó" tagathosz) melléknév főnévi megfelelője, így gya­
korlatilag egy tautológikusan igaz állításról van szó.
-1Menón előző definícióját pontosítja és helyesbíti, vö. G orgiasz452
d: a rétorika „annak számára, aki birtokolja, szabadságot is nyújt,
ugyanakkor hatalm at is m ások fölött a nyilvános életben" (id. ki­
ad. ford. PéterfyJenő fordításának felhasználásával Horváth Judit).

24
SZÓKRATÉSZ: Hát éppen azt keresném. Tehát szerin­
ted a gyermeknek és a szolgának is ugyanaz az erénye:
az, hogy képesek legyenek uralkodni az uruk felett?
És azt hiszed, hogy aki uralkodik, az továbbra is szolga
marad?-s
MENÓN: Nem hiszem ezt, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Hogy is maradhatna az, kedvesem? De
nézzük csak: azt mondod, hogy az uralkodás képessége
az erény. Ne tegyük hozzá, hogy csak akkor, ha az illető
igazságosan uralkodik? Ha viszont igazságtalanul, akkor
nem az?
MENÓN: Szerintem hozzátehetjük. Hiszen az igazságos­
ság, Szókratész, erény.
SZÓKRATÉSZ: A z erény, Menónom, vagy pedig egy e
erény?
MENÓN: Tessék? Mit jelent ez?
SZÓKRATÉSZ: Amit egyéb esetekben is jelent. Például a
gömbalakról azt mondhatnám, hogy egy forma, nem pe­
dig azt, hogy egyszerűen a forma.26 És azért m ondanám
ezt, mert egyéb formák is léteznek.27

Gorgiasz 483 ti, A z álla m 344 a. Menón második meghatározása az

előzőleg javasolt definíciót a Gorgiasz-M i Kalliklész cs Azállam-he\\
Thraszümakbosz által képviselt irányba téríti el. M enőn eközben -
látszólag - annak a módszertani követelménynek is eleget tesz, hogy
„egyetlen, az összes esetre érvényes” jelleggel határozza meg az
erényt. Ld. a következő lábjegyzetet.
Formális értelemben Menőn definíciója m ár elfogadható volna,
hiszen az összes tárgyalt esetre érvényes lehetne. Ám Szókratész
rögtön rámutat a definíció evidensen gyenge pontjára, arra, hogy a
meghatározás még a felületes szemlélő számára is inkonzisztens ta­
pasztalatainkkal. Vagyis Menón nem tartotta be a saját maga által is
hangoztatott módszertani követelményrendszert, hanem tulajdon­
képpen azt állította, hogy erénnyel, szigorú értelemben, csakis a po­
litikailag aktív, közügyekben részt vevő férfiak rendelkeznek.
Szókratész itt két terminust vezet be. A „gömbalaknak" fordított
sztrmtgiilotész (később: In sztron g ülo n ) alapvetően köznyelvi, je­
lentése göm bölyű vagy kerek, jóllehet a köznyelv inkább térbeli for­
mák, testek leírásánál használja (ami nyilván abból a kézenfekvő
tényből következik, hogy a köznapok fizikai világában jellem ző­
en térbeli testek tulajdonságait kell leírnunk). Minthogy a későbbiek­
ben kiderül, hogy dialógusunkban a szkhéma térbeli forma lesz, ezért

25
 MENÓN: Igazad van, hiszen én sem csak az igazságossá­
got tartom erénynek: egyéb erények is vannak.
74 SZÓKRATÉSZ: Mégpedig? Mondjál még! Ha megkérnél
rá. én meg mondanék neked további formákat. Nos, te
most mondjál nekem további erényeket!

a sztrongülotész esetében a „gömbalakú", „gömbölyű" fordítás mel­

lett döntöttem. A másik, a dialógus gondolatmenetében fontos szere­
pet kapó kifejezést, a szkhémáx. a köznyelv a lak,fon n a jelentésben, az
i. e. V-IV. században kialakuló matematikai szaknyelv viszont az új­
kori matematika m értani idom. m értani a lakzat szakterminusának
megfelelően használja, ez utóbbit ld. Euklidesz, Elemek I, 14. def.:
„Alakzat (szkhéma) az, amit egy vagy több határ vesz körül" (Mayer
Gyula ford.).
A M enón bán oly látványos matem atikai érdeklődés következté­
ben a fordítások és kom m entárok általában azt feltételezik, hogy
Szókratész aszkhémát a korabeli matematika „mértani alakzat, idom"
szakkifejezéseként használja. Azonban a szöveg és a gondolatmenet
alapos tanulmányozása némileg elbizonytalanítóan hat. (1) Egyrészt
a már említett sztrongülotész m int köznyelvi terminus miatt, mely
inkább a térbeli „gömbölyű", semmint a síkbeli „köralak" jelentéssel
rendelkezik. (2) Másrészt a szkhéma első, színként vak) meghatáro­
zása miatt (ld. alább 75 b-e). Utóbbit ugyan Szókratész nem fogad­
ja el szabatos definíciónak, de inkább módszertani megfontolások,
mintsem hamis volta okán. Az egy pillanatig se merül fel, hogy ez az
állítás ne volna evidens m ódon igaz. Márpedig a szín evidens módon
csak valamiféle térbeli, érzékelhető form ának (s valójában e térbeli
tárgy felületének) lehet a járuléka, absztrakt síkidomoknak, sőt még
absztrakt téridom oknak sem. (3) Harmadrészt a szkhéma második,
érvényesnek elfogadott definíciója (ld. alább, 75 e - 76 a) kifejezetten
a térbeli test form ájának a meghatározása, és inkább fizikai objek­
tumokra, sem mint absztrakt geometriai térbeli alakzatokra vonat­
kozik. így a Szókratész által bevezetett fogalom (szkhéma) mintha
a köznyelvi „egy dolog külső alakja, formája" jelentéstől a szaknyelvi
„térbeli alakzatnak, testnek a határfelülete" jelentésig jutna el. Mivel
a jelek szerint a dialógus Szókratésze nem tájékozatlan a kor mate­
m atikájában, jogosult lehetne a szaknyelvi fordítás, azonban a be­
szélgetés köznapi jellegét tekintve mégiscsak m eglepő volna, ha
Szókratész M enónt „téridom okról” és „határfelületekről" kezdené
faggatni. Nem, Szókratész arról beszél, némileg köznapi értelemben,
legalábbis Menón perspektívájából, hogy vannak különböző „(testi)
formák", ezt próbálja meghatározni, és innen jut el egy szabatos, ma­
tematikai háttérrel is rendelkező definícióig. Elvégre éppen a szaba­
tos definíció mibenléte a kérdés, vagyis hogy a „(testi, ti. nem síkbeli)
forma" (köznyelvi szkhém a) nem más, mint a (tériidom, (térbeli) alak-

26
MENÓN: Szerintem erény például a bátorság, a józan
gondolkodás, a bölcsesség, a nagylelkűség, és rengeteg
egyéb dolog.28
SZÓKRATÉSZ: Hej, Menón, már megint ugyanoda jutot­
tunk. Hiába egy erényt keresünk, ismét sokat találtunk,
bár más módon, mint az előbb. Azt az egyetlent azonban,
amelyik mindben megvan, nem vagyunk képesek meg­
találni.

zat (szaknyelvi szkhéma), ez pedig nem más, mint a test határa: a tes­
tet (térbeli alakzatot) lehatároló felület. Feltűnő a végleges definíció
matematikai ismerettartalma, a definícióhoz felhasznált állítások az
euklídészi Elemek definíciói által is használt elemekből építkeznek,
s némelyik szinte szó szerint, vagy kis változtatásokkal található meg
az euklideszi Elemek ben: I. 13. def.: „Határ az, ami vége valaminek",
14. def: „Alakzat az, amit egy vagy több határ vesz körül”, XI. könyv,
2. def.: „Test vege felület". Szókratész egy lépést hagy el, vagy ugrik át
(vagy megtévesztő tömörséggel fogalmaz): nem m ondja ki, hogy a
test határa a felület / határfelület (csak azt, hogy a szkhéma), de m int­
ha erre a lépésre utal na a 76 a-ban az epipedon (sík vagy síkidom) em­
legetése. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a szkhéma nem azonos
az euklidészi matematika absztrakt - sík-és térbeli - alakzatával. Ld.
mégScott, D.: Plato’s M enő,Cambridge,2006,37-42.0., Lloyd,G. K.R.:
„The „Menő" and the mysteries of Mathematics", in: PhronesisVol. 37,
Num. 2 (1992), 166-183.0.
Menón intellektuális fejlődését Hippiaszéval érdemes összevetni
(de természetesen egyéb szókratikus dialógusokat is említhetnénk,
pl. az EutliüphrónV, ld. fentebb). Ö a Nagyobbik H ippiaszban a „mi a
szép" kérdésre adott válasz során a kezdeti lehelő legpartikulárisabb,
s szándékosan nevetséges példától ( „egy szép lány") jut el annak a kö­
vetelménynek a megértéséhez, hogy a definíció) a lehető legáltaláno­
sabb legyen. F.leinte se Hippiasz, se Menőn nem érti a példa és meg­
határozás, általános és egyedi közötti különbséget. Ezt a M enónban a
magyarul a határozott / határozatlan névelővel kifejezett ellentét (az.
erény / egy erény) önti végleges formába, s jelzésértékű, hogy Menón
először elképedve kérdez vissza, hogy miről is van szó.
28 A fentebb említett kardinális erények (ld. a 22. lábjegyzetet) itt to­
vábbi, a köznyelvben erénynek nevezett tulajdonsággal (megalopre-
peia, nagylelkűség és egyebek) egészülnek ki, ami Arisztotelésznek
a Nikomakhoszi etika III. és IV. könyvében olvasható erénykataló­
gusára emlékeztet. Arisztotelész az erkölcsi erény tárgyalása során
a négy kardinális erény mellőzésével visszanyúl a köznyelv és köz­
gondolkodás által erényként számon tartott tulajdonságok elemzé­
séhez. Az erény és az. erény „részeinek” a kapcsolata a Prótagorasz
című dialógus egyik kitüntetett témája.

27
 VI. MENÓN: Én még m indig képtelen vagyok arra, Szók­
ratész, hogy azt az összes esetre érvényes egyetlen erényt
b megragadjam, amit te keresel, ahogy a többi esetben tet­
tük.2y
SZÓKRATÉSZ: Nem is csoda. Hadd segítsek, hátha így
képesek leszünk továbblépni. Azt ugye érted, hogy pél­
dánk m inden más esetre is érvényes. Ha valaki megkér­
dezné azt,*1amit én az előbb: „Mi az a forma, Menőn? ’, és
te erre azt mondanád, hogy a gömbalak, majd ő is azt kér­
dezné, hogy: „A gömbalak a forma vagy pedig egy for­
ma?’’, nyilván azt válaszolnád, hogy egy forma.
MENÓN: Teljesen nyilvánvaló.
c SZÓKRATÉSZ: Gondolom azért, mert más formák is lé­
teznek?
MENÓN: Persze, azért.
SZÓKRATÉSZ: És ha megkérdezné, hogy melyek azok.
megmondanád?
MENÓN: Meg.
SZÓKRATÉSZ: És ha azt a kérdést tenné fel, hogy mi az a
szín, mire te úgy válaszolnál, hogy a fehér, az szín, majd
ha tovább kérdezne az illető: „Vajon a fehér a szín vagy
egy szín?” Nyilván azt mondanád, hogy egy szín, mert­
hogy történetesen egyéb színek is vannak?
MENÓN: Igen, azt.
SZÓKRATÉSZ: És ha azt kérné, hogy mondjál neki továb-
d bi színeket, m ondanál néhányat, amelyek semmivel sem
kevésbé színek, mint a fehér?31
MENÓN: Mondanék.

29 A módszertani vizsgálódás alapproblémáját Mentin itt érti meg vég­

legesen (egységes, mindenesetre, tehát m ind az erény egyedi instan-
eiáira, m ind az erény fajtáira érvényes forma megtalálása), jóllehet
nem tud válaszolni. A dialógus a módszertani kérdés vizsgálatában is
továbbléphet, a következőkben azt vesszük szemügyre, hogy milyen
formát ölthet, és milyen kritériumoknak kell megfelelnie az érvényes
definíciónak.
•w Gyakori dramaturgiai eszköze a - főleg korai, szókratikus - dia­
lógusoknak egy képzeletbeli beszélgetőtársra való hivatkozás, pl.
Prótagorasz 353 a skk.
31 Szókratész a Philébosz 12 e - 13 a-ban a gyönyör és a tudás fajtái­
nak bevezető vizsgálata során is éppen a szín és a forma (szkhéma. a

28
SZÓKRATÉSZ: Ha mármost ő is úgy folytatná gondolat-
menetét, ahogy én, a következőt kérdezné: „Mindig csak
egy sokaságnál kötünk ki. Én viszont nem erre vagyok
kiváncsi. Miután ezt a sokaságot egyetlen névvel jelölöd
meg, és azt állítod, hogy egy sincs közülük, amelyik ne
volna forma, mégha egyenesen egymás ellentétei volná­
nak is, azt mondd meg nekem, hogy mi az, ami nem ke­
vésbé érvényes a gömbalakra, mint az egyenesre? Mi az,
amit formának nevezel - miközben persze a gömbala- e
kút nem kevésbé nevezed formának, mint az egyenest?”32
Vagy nem jól mondom?
MENÓN: De. jól mondod.
SZÓKRATÉSZ: És amikor ezt állítod, akkor ezzel azt mon­
dod, hogy a göm balakú nem inkább gömbalakú, mint
egyenes, vagy hogy az egyenes nem inkább egyenes,
mint gömbalakú?
MENÓN: Dehogyis, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Csak annyit, hogy a göm balakú épp any-
nyira, mint az egyenes, s az egyenes épp annyira, mint a
gömbalakú: forma?
MENÓN: Igazad van, csak ennyit.
VII, SZÓKRATÉSZ: Akkor hát mi az, aminek neve ez,
vagyis: forma? Próbálj válaszolni. Mert ha ugyanerre 75
a kérdésre akár a forma, akár a szín esetében úgy felel­
nél, hogy „Nem értem, hogy mit akarsz, ember, nem tu-

Phitéboszn-jk az Atlantisz Könyvkiadónál megjelent magyar fordítá­

sában: alak) példáját hozza párhuzamként.
3-A módszertani vizsgálódásnak ez a következő lépése, amelyben egy
altalános fogalom és egy másik, annak „részként" alárendelt, szint­
iig v általános fogalom közötti kapcsolat absztrakt m ódon fogalma­
zódik meg. Ezt a Platön-dialógusok a későbbiekben az egy és a soka­
ság kapcsolataként tematizálják. Az egy (egység) és a sok (sokaság)
viszonya, az egység alá rendelt vagy rendeződő, ön magában is sokré­
tűen tagolt és hierarehizált sokaság problémája a Platón-dialógusok
egyik alapkérdésé, melyet ezeknek a komplex egységeknek az egy­
máshoz való viszonya bonyolít. Ld. pl. Parm enidész 129 c-d.Szofista
251 b, Philéhosz 12 e, t i c skk. Különösen érdekesek e szempontból
A szofista 254 d - 2s7 a elemzései, melyek a „legnagyobb nemek" (ta
megiszla gene) egymáshoz való rejtélyes viszonyát vizsgálják, s ame­
lyet az itt embrionálisán megfogalmazott ötlet szabatos és a filozófiái
vizsgálódás középpontjába állított végigkövetésének tekinthetünk.

29
 dóm, hogy miről beszélsz!”, csodálkozva kérdezné: „Hát
nem érted, hogy arra vagyok kiváncsi, ami az összes eset­
ben azonos?” Vagy talán arra sem tudnál válaszolni, Me­
ntín, ha azt kérdezné: „Mi az. ami a gömbalak, az egyenes
és m inden más esetben, amit csak formának nevezünk,
azonos?” Próbálj felelni, legalább gyakorlod, hogyan kell
majd válaszolni az erény esetében is.
b MENÓN: Nem, nem, inkább te válaszolj, Szókratész!
SZÓKRATÉSZ: Ennyire szeretnéd?
MENÓN: Nagyon!
SZÓKRATÉSZ: És te is hajlandó leszel nekem válaszolni,
ha az erényhez visszatérünk?
MENÓN: Hajlandó leszek.
SZÓKRATÉSZ: Nem bánom, megpróbálom. Hiszen érde­
mes.
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: Rajta hát, próbáljuk megfogalmazni, hogy
mi a forma.33 Mit gondolsz, a következőt el tudod fogad­
ni? Mondjuk azt, hogy az egyetlen dolog, ami mindig
együttjár a színnel, az a forma.31Megfelel ez, vagy másra
c gondoltál? A magam részéről örülnék, ha így meg tudnád
határozni az erényt.
MENÓN: De hiszen ez butaság, Szókratész!

33 Szókratész két példa-definícióval segíti Menőnt: a szín és a forma

(mértani alakzat) definiálásáról van szó. Az érvényes meghatározás
követelményrendszerét hasonló példán keresztül szemlélteti a másik
nagyszabású ismeretelméleti dialógus, a Theaitétosz 146 c - 148 b is.
31A felkínált meghatározás intuitív érvényét erősíti, hogy az itt hasz­
nált khróm a (jelentése: szín) variánsa, a khrósz egyaránt használatos
szín/ színárnyalat és test, emberi test, bőr, felszín jelentésben is, a ho­
méroszi epikus nyelvben pedig m intha különösen szoros, elemi m ó­
don kapcsolódna össze a khrósz e két használata. Ez arra utal, hogy
a szín létező köznyelvi definíciója lehetett a „testfelület", s mint látni
fogjuk, a szkhéma egyik lehetséges értelmezése, és a végül elfogadott
definíció is ez lesz. A szín és a forma több Platón-szövegben is össze­
kapcsolódik: Kratülosz 432 b-c: „ha egy isten nem csak az alakodat
és színedet képezné le benne, m int a festők” (Atlantisz Könyvkiadó.
Budapest. 2008. Szabó Árpád fordítását átdolgozta Horváth Judit),
vagy A z álla m 601 a: ahol a festő azok számára alkot, akik „nem ér­
tenek a dologhoz, csak a színekre és formákra figyelnek és azokból
ítélkeznek

30
SZÓKRATÉSZ: Hogy-hogy?
MENŐN: Úgy, hogy meghatározásod szerint forma az,
ami mindig együttjár a színnel. Fogadjuk el. De mi van
akkor, ha az illető azt válaszolja, hogy nem tudja, mi az a
szín, éppúgy fogalma sincs róla, mint a formáról? Akkor
mit válaszolnál?35
VIII. SZÓKRATÉSZ: Csakis az igazat. Persze ha beszél­
getőtársam a vitázó és csatázó bölcsek egyike volna, azt
mondanám neki: „Ez volt a válaszom. Ha nem helyes, a te d
feladatod lesz, hogy átvedd a szót és megcáfolj.” Ha ellen­
ben - mint most te meg én - baráti hangnemben szeret­
nénk beszélgetni egymással, a válaszadás szelídebb és a
beszélgetéshez jobban illő módjára van szükség.36A valő-

•" Menőn váratlan tájékozottsága a dialektikus beszélgetés szabályai­

ban az eddig mutatottak fényében meglepő. Az általa megfogalma­
zott kifogás (ignntiim per ignotius) érvényét Szókratész is elfogadja
alább, emellett az itt javasolt definíció, mint hamarosan arra egy m á­
sik példán keresztül Szókratész rámutat, nem kellően szabatos, h i­
szen nem a definiendum esszenciális tulajdonságát (amit fentebb a
méh példájánál ouszidnak neveztek), hanem egy szükségszerű, ám ­
de járulékos attribútumát sikerült csak megfogalmazni. A M enőn en­
nek a különbségtételnek nem szentel túlzott figyelmet, azonban pl. a
P h a id ó n b m fontos szerepet játszik (a P haid ón gondolatmenetében
a kérdés több alkalom m al is előkerül és különösen a 102 c skk. ar­
gumentációjában lényeges a különbségtétel). A kérdéshez magyarul
ld. Seclley, 1).: Platóni okok, in: A fo n n á k és a tudás. Tanulm ányok
Platón m etafizikájáról és ismeretelméletéről, (szerk. Betegh G ábor
esBöröczki Tamás), Gondolat, Budapest, 2007, 53-72. o.
Menőn válaszának utolsó m ondatát - J í a n oiei szói apok.ek.risz-
thai?" - a legtöbb fordítás az apokekriszthai perfectum infinitivusá-
ból kiindulva máshogyan érti ( kb. „Mit gondolsz, mi volt válaszod?”),
és Szókratész előző válaszára vonatkoztatja. A zonban ez egyrészt
nehezen illeszthető a beszélgetés kontextusába, másrészt ennek
Szókratész válasza is ellentm ond. (Szókratész ugyanis Ménéin „mit
válaszolnál” kérdésére felel két lépésben, melynek értelmezését a vá­
laszában elhelyezett ún. p a rtik u lák segítik.) Értelmezésünk esetén
a perfectumnak az eredményt hangúlyozó intenzív vagy emfatikus
használatával állunk szemben (ehhez ld. Gooclwin, W. W.: Synta.x o f
theMoods a n d Tenses ofthe Greek Verb, London, 1889, különösen c.
110.35. o.) és az a n modális partikula használata is értelmet nyer.
A dialogikus beszélgetés szabályrendszerével a Theaitétosz egyik
szakasza (104 c - 168 e) foglalkozik nagyobb terjedelemben, a vitat­
kozás és a baráti együttműködésen alapuló beszélgetés viszonyát a

31
 di beszélgetéshez valószínűleg még az is hozzá tartozik,
hogy ne egyszerűen igaz választ adjunk, hanem olyas­
m iből induljunk ki, aminek az ismerete a beszélgetőtárs
számára elfogadott dolog.37 Most tehát megpróbálok ne-
e ked ennek értelmében válaszolni. Mondd csak! Van vala­
mi, amit „végződésnek" nevezel? Például a határra, a pe­
remre gondolok - ezek valamiképpen mind azonosak.
Mégha Prodikosz vitatná is ezt,3* nyilván te is egyszerűen
azt a kifejezést használod, hogy valaminek itt van a ha­
tára vagy hogy itt végződik. Egyszóval semmi különöset
nem akarok mondani, csak ezt.
MENÓN: Igen, ezt ezt a kifejezést használom. És értem,
hogy mire gondolsz.

Prőtagoraszhoz írott utószóban (vő. id. kiad. 117-134. o.) részleteseb­

ben tárgyaltam.
"i7 Ménéin ösztönös ellenvetését pontosítja Szókratész. A megjegyzés
látszólag egyszerűen egy módszertani-beszélgetéstechnikai kri­
térium ot rögzít, azonban m intha komoly ismeretelméleti tartalma
is lenne: a - filozófiai - definíciónak ( I) ismert állításokból kell k i­
indulnia, amellett, hogy (2) - evidens m ódon - igaznak kell tennie.
Az itt megfogalmazott követelményrendszer emlékeztet a korabeli
rendszeres matematika eljárásrendjére, ld. az euklideszi Elemeknek
az egyszerűtől (ismerttől vagy ismertnek tekintettől) az összetettig
(nem ismertig) haladt) szabatos felépítéséi, s általában is az antik
episztemológia egyik alapelve lesz. A M enónbnn Menőn tudáspara­
doxonja (80 d-e) és az anam nésziszian (79 e - 86 c) és az előfóltevés
alapján (ekszhiipotheszeósz) történő vizsgálódás módszere (86 d -
8~ b) gondolja tovább az itt megfogalmazottakat. A fenti kritérium az
ariszlotelészi Második Analitika tudomanymodszertanának is egyik
központi eleme.
■
w Prodikosz az ö tö d ik századi szofista m ozgalom nak m ásoknál
talán kevésbé ismert, ám de jelentős alakja (Platón dialógusait le­
számítva forrásaink rendkívül szűkösek). Nevéhez kenhető többek
között a hasonló értelmű szavak jelentésének pontos m egkülönböz­
tetése (vö.: Prótagorasz 337 a skk.), amit a Platón dialógusok gyak­
ran maré) gúnnyal emlegetnek. A X e n op ho n nál olvasható) tanm e­
se, mely Héraklészt az erény és a hitványság valaszútján ábrázolja,
vagy teljesen vagy legalább részben Prodikosz. alkotasa (Emlékeim
SzókratészrólII. 1. 21-3-4). Töredékei magyarul megtalálhatók A szo­
fista filo zó fia. Szöveggyűjtemény kötetben. (Ford. Adamik Tamás,
Bugár István és mások, jegyz. Steiger Kornél, Németh György, Bugar
István, utószó Steiger Kornél. Atlantisz K önyvkiadó. Budapest,
1993.)

32
SZÓKRATÉSZ: És ugye beszélhetünk síkidomról, más- 76
részt pedig téridomról (testről), ilyenek például a mér-
tantudomány által használt alakzatok?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Ha ezekből indulunk ki, már érteni fo­
god, hogy mit nevezek formának. Az összes formára ér­
vényes a következő válasz: ameddig a test kiterjed, az a
forma. Összefoglalókig azt mondhatnám, hogy a forma
a test határa.'19
IX. MENÓN: És mit nevezel színnek, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ: Jajj de nagyigényű lettél, Menónom! Egy
öregembert ilyen nehéz kérdésekkel zaklatsz, te magad
meg nem vagy hajlandó felidézni és tolmácsolni nekünk,
hogy Gorgiasz szerint mi az erény! b
MENÓN: Ha még erre válaszolsz, Szókratész, én is felelek
kérdésedre.
SZÓKRATÉSZ: Azt még bekötött szemmel is láthatja be­
szélgetőtársad, Menőn, hogy milyen szép fiatalember
vagy, akit még mindig körüldongnak a szeretők.
MENÓN: Tessék?
SZÓKRATÉSZ: Ha megszólalsz, már rögtön rendelkezel,
mint akit elkényeztettek és tudja, hogy azt tesz, amit csak
akar, amíg fiatal. Ráadásul észrevetted, hogy nekem is a c
szépség a gyengém. Nem bánom, kedvedre leszek, vála­
szolok neked.
MENÓN: Éppen ezt kérem: légy a kedvemre.
SZÓKRATÉSZ: Szeretnéd, hogy gorgiaszi választ adjak
neked? Leginkább talán azt fogod érteni.
MENÓN: Szeretném, hát hogyne szeretném!
SZÓKRATÉSZ: Empedoklészre támaszkodva ugye, ti is
beszéltek a dolgokból kiinduló áramlatokról?
MENÓN: Hogyne.
SZÓKRATÉSZ: És járatokról, amelyekbe belépnek és
amelyeken keresztül áthaladnak ezek az áramlatok?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És az áramlatok egy része illeszkedik
egyes járatokhoz, mások kisebbek vagy nagyobbak? d

- A forma (szkhéma) definíciójához Id. a 26. jegyzetet.

33
 MENÓN: Igen, így van.
SZÓKRATÉSZ: És van valami, amit látószervnek nevezel?
MENÓN: Természetesen.
SZÓKRATÉSZ: Mindebből kiindulva „értsd meg szava­
mat”, hogy Pindaroszt idézzem. A szín: a formákból kiin-
dúló áramlat, melynek mérete illeszkedik a látószervhez,
vagyis számára érzékelhető.10
MENÓN: Úgy látom, Szókratész, hogy nagyon szépen vá­
laszoltál.
SZÓKRATÉSZ: Úgy látod, hiszen általad is ismert fogal­
makat használtam. És nyilván azt is látod, hogy ebből ki-
e indulva a hangot, a szagot és összes effélét is meg tudnád
határozni.

1(1Több antik forrás is említi a sokszor fiktívnek túnó filozófus-ge­

nealógiák sorában, hogy Gorgiasz Empedoklész tanítványa lett vol­
na (ld. pl. Diogenész Laertiosz 8. 58.), az állítólagos „gorgiaszi" válasz
talán erre vonatkozhat. Empedoklész a szicíliai Akragaszból szár­
mazó, az i. e. V. században m űköd ő filozófus-költő, akitől számos tö­
redék és doxográfiai testim ónium ismert, melyek egy része az ión
természetfilozófia fogalm i apparátusát használja, más töredékek
azonban egy orfikus-püthagoreus háttérre utaló, misztikus-eszkha-
tológikus bukástörténetet beszélnek el, és az azt követő megtiszt ulás
programját hirdetik - s mindezt a homéroszi-hészíodoszi eposz miti­
kus utalásokkal átszőtt nyelvén. A fennmaradt töredékek és a későbbi
utalások alapján egyértelműen rekonstruálható, hogy Empedoklész
a Platón előtti filozófia egyik legkidolgozottabb fizikai-természet-
filozófiai keretelméletét alkotta meg, amely számos részletkérdést,
így az „érzékelés” mibenlétét és folyamatát is részletesen tárgyalta.
Theophrasztosz Az érzékekről írott munkájában megerősíti az itt ol­
vasható elméletet: „Az érzékelést azzal magyarázza, hogy bizonyos
dolgok összeillenek az egyes érzékszervek pórusaival. Ezért nem
tudják az érzékszervek megítélni egymás tárgyait, mert némelyek
pórusai valam iképpen szélesebbek, másokéi pedig túlságosan kes­
kenyek egy másik érzettárgy számára, úgyhogy némelyek érintkezés
nélkül átfutnak, míg m ások képtelenek behatolni". (Steiger Kornél
ford.) A szövegünkben szereplő apo rrho é kifejezést itt áram lat­
nak fordítottuk, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a „kiáram­
lás” magyarul inkább a folyamatot, semmint a folyamat eredménye­
képpen képződő „dolgot" jelenti, m árpedig (legalábbis ha elfogad­
juk a kanonikus értelmezést) itt ez utóbbiról - a dolgokról leváló és
áramlatként tovább mozgó anyagfolyamról - lehet szó. A kérdéshez
ld. Ierodiak onou, Katerina: „Empedocles on Colour and Colour
Vision”, in: OxfordStuclies in AntiéulPhilosophy 29. 2005.1-37. o.

34
MENÓN: Igen, látom.
SZÓKRATÉSZ: Színpadias egy válasz volt ez, Menónom,
azért is tetszett neked jobban a forma meghatározásánál.
MENÓN: Nekem bizony jobban tetszett.
SZÓKRATÉSZ: Márpedig, Alexidémosz fia, én inkább azt
hiszem, hogy amaz volt a szebb.41 Bizonyára te sem gon­
dolnád ezt másképp, ha - mint tegnap említetted - nem
kellene elmenned a beavatási szertartás előtt, itt tudnál
maradni és téged is beavathatnának.42

11 A két definíciót - vagyis a „forma'’ m ásodik definícióját és a szín

empedokleánus meghatározását - értékeli ki Szókratész. A zonban
nem pontosítja, hogy miért tartja szebbnek, vagyis értékesebbnek az
elsőt. Minden bizonnyal aszk.héma meghatározásának matematikai
hátterére, egyszerű, világos és szabatos mivoltára kell gondolnunk.
Fzzel szemben a szili empedoklészí alapokon nyugvói meghatározá­
sa „színpadias”. Némileg bizonytalan, hogy a színpadiasnak fordított
Iragiké jelzőt milyen értelemben használja itt Szókratész: vajon a gor-
giaszi rétorika és az empedoklészí tanköltemény, s azzal a színelmé­
let „bombasztikus" nyelvét kritizálná? Vagy arra gondol, hogy a szín
definíciója nem kellően szabatos, nem is lehet az, s így egyrészt az ér­
zékek, másrészt a formáknak csak a gondolkodás segítségével meg­
pillantható világa között a P haidónbdn,A z állam ban, a Timaioszban
megvont különbség, s a matematika kiemelt jelentősége mutatkoz­
na meg itt is?
'- A játékos allúzió az eleusziszi misztériumvallás misztikus beavatási
szertartására utal. Athén és a görög jámborság legendás kultuszhe­
lye és misztériuma Démétér és Perszephoné legendájára épül, s a be­
avatottaknak titoktartás terhe mellett a földöntúli boldogság Ígéretét
hordozza: Démétér „föltárta a szent szertartást m indegyiküknek. /
Triptolemosznak. a város többi urának is éppúgy, / melyről nem sza­
bad ejteni szót, se pedig tudakolni, / sem terjeszteni, mert nem tűri
a szent hit a hangot. / Boldog a földi halandók közt, aki tudja a titkot,
/ ámde ki nem részes szent titkában, sohasem lesz / ily boldog, még
holta után sem az éji homályban." (Homéroszi him nuszD ém étérhez
476-482, ford. Devecseri Gábor), vagy „háromszorosan boldog az a
halandó), aki beavatottként jut el Hádészba: egyedül őket várja ott az.
élet, m indenki mást pedig a nyomorúság" (Szophoklész fr. 837), és
egy császárkori felirat: „a halál nem valami rossz, hanem jó dolog"
(I. G. II—III, 2nd. ed., 3661). A platóni dialógusok Szőkratésze a filo­
zófiát gyakorta hasonlítja egyfajta beavatáshoz, amelynek legfőbb
tétje - éppúgy m int a m isztérium oknak - a helyesen élt élet mint
a halálra való felkészülés. Fz sehol sem jelenik meg olyan ereivel,
mint a Szókratész-legenda legfontosabb emlékében, a P h a id ó n b jn .
A M enőn pedig a Perszephoné-mítosz egy eseményére, vagyis rész-

35
77 MENÓN: A végén még itt maradok, Szc>kratész, ha sok
ilyesmit hallok tőled.
X. SZÓKRATÉSZ: Igyekezetben nem lesz hiány, s m ind­
kettőnknek hasznára válna, ha sok ilyesmit elő tudnék
adni. Csak attól félek, nem lesz.ek rá képes. Azonban
most te következel: ígéretedhez híven mondd meg vég­
re, hogy általában13m i az erény. Ne csinálj újfent sokat az
egyből, ahogy tréfásan mondják, ha valaki valamit ezer
darabra tör, hanem épen és egy darabban hagyd meg, s
így m ondd meg, hogy mi az erény.44 A tőlem hallott pél-
b dákra támaszkodj.
MENÓN: Véleményem szerint, Szókratész, az erény nem
más, ahogy a költő mondja: m int „örvendezni a szépnek,
s képesnek lenni ...”.45 Én is éppen ezt nevezem erénynek:

ben az eleusziszi misztériumokra való hivatkozással fogadja el a lélek

halhatatlanságát és az anamnésziszxanl. Ld. alább 81 a skk. és a 64.
jegyzetet. Menőn azonban nem kerül beavatásra, így sem a filozófia
művelésének, sem a helyes életnek az eszközeivel nem rendelkezik.
A filozófia m int beavatás m otívum m al és a dialógusban játszott sze­
repével az utószóban foglalkozunk (vő. vő. utószó 12 1-125. o. és az
57. jegyzet).
A tárgyalt vallástörténeti kérdésekhez ld. Burkert, W.: GreekReligton.
Harvard University Press, Cambridge, 1985. 285-290. o. és Kerényi
Károly: „Prótogonos Koré" in: Az örök Antigoné. Vallástörténeti ta­
nulm ányok, Paidion, 2003. Ld. még a 67. jegyzetet.
'‘-
1A kata holott kifejezés katholou alakban az arisztotelészi filozófiai
nyelv egyik alapvető terminusa lesz, melynek jelentése: általános,
univerzálé. A platóni dialógusokban nincs a kifejezésnek ilyesfajta
terminusértéke: Szókratész egyszerűen próbálja különböző, részben
köznyelvi formákkal megvilágítani Menónnak, hogy nem egyedi és
részleges instanciákra és részhalmazokra kiváncsi, hanem egy m in ­
den esetre érvényes definíciót szeretne hallani.
11 Vö. 79 a. A dialektikus eljárás elvétésének állandó és visszatérő me­
taforája, a Philéboszbdn (15 e) pl. az illető „hol [,..| eggyé gyűr m in ­
dent, hol meg szétgöngyöli és részekre darabolja".
|SSzókratész beszélgetőtársai, de esetenként maga Szókratész is ( ld.
alább 95 d - 96 a és a 149. jegyzetet) több alkalommal hivatkoznak köl­
tői szövegekre hasonló kontextusban. A z állam hím Polemarkhosz
az igazságosságot először egy Szimónidész-parafrázissal definiál­
ja: „az az igazságos cselekedet, ha m indenkinek megadjuk, amivel
neki tartozunk" (A z álla m 331 e, Szabó Miklós fordítása alapján).
APrótagoraszhíin a címszereplő ugyancsak egy Szimónidész-vers ér­
telmezését javasolja az erényről szóló vitában, s a „versértelmezésbe"

36
amikor valaki szép s nemes dolgokra vágyik, és megszer­
zésükre is képes.
SZÓKRATÉSZ: De ugye azt állítod, hogy aki szép dolgok­
ra vágyik, az egyben jó dolgokra vágyik?16
MENÓN: Pontosan.
SZÓKRATÉSZ: S ezt abban a hiszemben mondod, hogy
vannak, akik rossz dolgokra, míg mások jó dolgok­
ra vágynak? Drága barátom, hát te nem úgy látod, hogy c
mindenki csupa jó dologra vágyik?17

Szókratész is bekapcsolódik (339 a skk.), s a Gorgicisz-bé\i Kalliklész

is egy Pindarosz idézetre hivatkozik álláspontja alátámasztására
(■(8 i b). Az archaikus - tehát i. e. VTI-V. századi - görög költészet tu­
lajdonképpen az etikai diskurzus sajátos form ájának tekinthető,
s láthatólag ez a tény szűrődik át a Platón dialógusokba: Menón egy
meg nem nevezett, de több értelmező által is Szimémidészként azo­
nosított költő szövegére hivatkozik. Az idézett Szimónidész. sorok
m ind Az álla m bán, m ind a Prótagoraszh-dn az archaikus-hősi és
arisztokratikus erényideált ötvözik (Az álla m b a n Polemarkhosz ál­
tal idézett sort pl. a fogat-fogért, szemet-szettnért talin-c\ve hatja át).
A Menón által idézett töredék ahhoz tűi rövid, hogy eredeti szöveg­
környezetéről és jelentéséről bárm it tudjunk m ondani, de éppen a
fenti párhuzam ok fényében valószínűsíthető, hogy itt is hasonló
eljárásról van szó. Ezt a feltevést a töredék szóhasználata, és persze
Menón értelmezése is alátámasztja: a „képesnek lenni ...”-nek fordí­
tott dínii{.\2 lluu lehet egyszerű segédige ( képes valamire), de utalhat
pregnáns értelemben a nemes s jeles embertől elvárható javak meg­
szerzésének tehetségére-képességére, vagyis a hatalomra, erőre.
E diinam isz vonatkozásában ld. még a 95 d-e-ben idézett Theognisz-
sorokat és az ahhoz írott 149. jegyzetet.
1(' A szép és jé) azonosítása standard szókratészi alaptétel, vö. pl. A ta­
karna 204 e. A szépnek fordított to kaloii / ta k ala kifejezés jelen­
tésmezeje meglehetősen tág: az esztétikai szép mellett mindenfajta
moralis-etikai-szociális vonatkozásban helyesnek és dicséretre m él­
tónak tekintett tulajdonságot jelölhet.
Ménéin újabb erénydefinícióját Szókratész két részben cáfolja:
először azt mutatja meg, hogy m inde nki „a jóra" vágyik (ennek k ö ­
vetkeztében, ha Meném definícióját m egtartanánk, csak a „javak”
megszerzésének képessége maradna, m int erény), majd pedig azt,
hogy a javak megszerzésének puszta képessége nem lehet azonos az
erénnyel.
A cáfolat első nagyobb lépésének bizonyítandé) tétele: „m indenki
jé) dolgokra vágyik". Ez egyben a szókratészi etika egyik alaptétele,
amely általában „az ember arra törekszik, hogy a jóra vagy ’jó ’ dol­
gokra tegyen szert" alakban kerül kim ondásra. Ez a tétel egyúttal

37
 MENÓN: Én ugyan nem.
SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint vannak olyanok, akik rossz
dolgokra vágynak?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És szerinted azt gondolják arról, ami
rossz, hogy jó, vagy pedig tudják, hogy rossz - és ennek
ellenére vágynak rá?
MENÓN: Szerintem ez is, az is előfordul.
SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint te azt hiszed, Menónom,
hogy van olyan ember, aki tudja ugyan egy adott dolog­
ról, hogy az rossz, mégis vágyik rá?
MENÓN: Nagyon is azt hiszem.lK
SZÓKRATÉSZ: És mit nevezel itt vágyakozásnak? Ugye
nem mást, m int hogy amire vágyunk, a miénk legyen?
MENÓN: Igen, ezt: hogy a miénk legyen. Mi mást?
d SZÓKRATÉSZ: És vajon az illető azt gondolja, hogy a
rossz dolgok hasznosak annak, aki szert tesz rájuk, vagy
tudja, hogy ami rossz, az ártalmas tulajdonosának?
MENÓN: Van, aki azt gondolja, hogy a rossz hasznos, és
van, aki tudja, hogy ártalmas.19

Szókratész (és általában az antik etika) eudaim onizm usának is az

egyik m eghatározó premisszája: „attól boldogok a boldogok, hogy
megszerzik a jót. S most már nem kell tovább kérdezni, hogy miért
akar boldog lenni az, aki az akar lenni, hanem, úgy látszik, itt vége
a válaszoknak." (A lakom a 205 a, Atlantisz Könyvkiadó), Budapest.
1999. ford. Telegdi Zsigm ond) és „Abban, hogy a boldogságot a leg­
főbb jóinak kell tartani, talán m indenki egyet is ért" (Arisztotelész:
N ik o m a k h o szi etika I. 6. 1097 b, ford. Szabó) M iklós, Európa,
Budapest, 1987.).
,|SSzó)kratész érvelése ismét elágazik ( bár a két gondolatmenet a szö­
vegben némileg párhuzamosan fut egymással). Egyrészt azt vizsgál­
ja, hogy (1) lehetséges-e olyan ember, aki.v dologról tudja, hogy rossz
és vágyik rá, és (2) amikor valaki egy rossz dologról azt hiszi, hogy az
jó, akkor mondhatjuk-e, hogy valami rosszra vágyik, vagy pedig vá­
gyakozásának a tárgya valami jó?
19Szókratészék itt pontosítják, hogy a rossz jelentése: káros, ártalmas
(a rosszat „birtokló)" személy számára), a jóé pedig: hasznos (a jóval
rendelkező személy számára). Ez az azonosítás máshol is előfordul:
Ld. még alább, 87 e. A z álla m 11. könyv, 379 b, Xenophón: Emlékeim
Szőkratészröl IV. 6. 8. A jó és rossz tulajdonságpár jelentése emellett
lehet „kellemes" és „kellemetlen" („élvezetes" vs. „fájdalmas”) is. Ezt
a jelentést jelen szövegünk a háttérben tartja, de a lehetőség és a két

38
SZÓKRATÉSZ: És szerinted azok is tudják ezekről a rossz
dolgokról, hogy rosszak, akik azt gondolják, hogy majd a
hasznukra válnak azok a rossz dolgok?
MENÓN: Nem nagyon hiszem.
SZÓKRATÉSZ: Az tehát világos, hogy ők, ha nem tudják,
hogy ez rossz, nem is a rosszra vágytak, hanem valami e
olyanra, amit jónak tartottak, bár valójában rossz volt.
Következésképpen - minthogy nem tudták, mi ez, vi­
szont azt hitték, hogy jő - nyilvánvaló, hogy jó dolgokra
vágytak. Vagy talán nem?
MENÓN: Úgy látszik, hogy az ő esetükben ez tényleg így
van.,n
SZÓKRATÉSZ: No és a másik csoporttal mi a helyzet?
Akik egyrészt valami rossz dologra vágynak, mint m on­
dod, másrészt viszont úgy gondolják, hogy ami rossz, az
tulajdonosa kárára van - ők nyilván tudják, hogy az adott
dolog a kárukra fog válni?
MENÓN: Szükségképpen így van.
SZÓKRATÉSZ: És vajon nem úgy gondolják, hogy akit 78
kár ér, az nyomorult lesz, amennyiben valami kár éri?
MENÓN: Ez is szükségszerű.
SZÓKRATÉSZ: És aki nyomorult, ugye annak rosszul
megy sora?
MENÓN: Igen, azt hiszem.
SZÓKRATÉSZ: És van ember, aki nyomorult és szeren­
csétlen akar lenni?
MENÓN: Nem hiszem, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Tehát senki sem akarja a rosszat, Menó-
nom, ha egyszer senki sem akar nyomorult lenni. Mert
mi más volna a nyomorúság, mint hogy a rosszra vá­
gyunk és azt meg is szerezzük?

fogalompár kapcsolata ( jó/rossz mint hasznos/káros vagy kellemes/

kellemetlen) több dialógusban is foglalkoztatja Platónt, ld. Gorgicisz
474 e skk., Prútagorasz 3^1 b - 360 e. A z álla m II. könyv, 3S7 b -
3>S a.
'" A fentebb, a 48. jegyzetben jelzett kétfelé ágazó érvmenet elsó agá­
nak lezárása: aki jónak hiszi azt a - valójában rossz - dolgot, amire
vágyik, valójában valami jóra vágyik. A gondolatmenet a vágy reális
és intencionális tárgyának a megkülönböztetésére épül.

39
b MENÓN: Azt hiszem, igazad van, Szókratész. Senki sem
kívánhatja a rosszat.51

M A fentebb jelzett kettéágazó gondolatmenet m ásodik ágának a le­

zárása: senki sem vágyik olyan dologra, amiről azt gondolja/tudja,
hogy rossz, hiszen a rossz birtoklása nyomorúságot (vagyis boldog­
talanságot) szül.
E fontos gondolatm enet két ágában Szókratész a következő - intui­
tív m ód o n igaznak tű n ő - premisszákra támaszkodik: (1) „valamire
vágyni nem más, m int hogy amire vágyunk, a m iénk legyen" (77 c),
(2) a rossz/káros dolog ártalmas és nyomorúságot okoz (ti. annak szá­
mára, aki arra szert tesz) (78 a), és (3) senkinek sem állhat szándéká­
ban „nyomorulttá” lenni (78 a).
Mint jeleztük, az érv a szókratészi etika egyik fontos alapelvét m ond­
ja ki (m indenki jó dolgokra vágyik), am iből az a „szókratészi para­
doxon” következik, hogy senkinek sem áll szándékában a rosszra/
rossz dolgokra szert tenni - ha ilyet látunk, akkor ez nem szándékos,
s tudatlanságának a számlájára írandó. S ebből következik az akra-
szia - vagyis a jellembeli vagy morális fegyelmezetlenség, vagy aka­
ratgyengeség állapotának - a tagadása is: ha tudom, hogy egy dolog
jó, és hogy annak alternatívája rossz, akkor nem vagyok képes nem a
jét dolgot választani. Vagyis m inden olyan esetben, amikor a rosszat
választom, azt csak és kizárólag tudatlanságból teszem.
Gerasimos Santas m eggyőző m ód o n a mellett érvel, hogy a szók­
ra leszi paradoxon m ögött tulajdonképpen két paradoxon rejtőzik:
egyrészt egy „prudenciális” paradoxon, másrészt egy „morális” para­
doxon. AMewówban is megjelenő prudenciális paradoxon azt m ond­
ja ki, hogy senkinek sem állhat szándékában rossz - azaz ártalmas -
dolgokat „tulajdonolnia" (s ilyet jellem zően csak száncléktalanul
teszünk: pl. épeszű ember nem akar súlyos beteg lenni). A morális
paradoxon ennél többet állít: azt, hogy „rossz” cselekedetet sem áll­
hat senkinek a szándékában elkövetni. Természetesen a „rossz” cse­
lekedet kifejezésben a rossz inkább „jogtalan”, „igazságtalan", „gaz­
tett” jelentésben áll - és igaz ugyan, hogy a rossztett kárt okoz, de
nem az elkövetőnek, hanem a szenvedő alanynak. Azt talán mondani
sem kell, hogy a két paradoxon nem független egymástól, s kapcso­
latuk a szókratészi etika középpontjába vezet; hogy e paradoxonok
következménye a szókratészi etika intellektuális jellege; s h< így a m o­
rális paradoxonnak a következménye lesz „az erény tudás" szókra­
tészi tétele.
A kérdést különféle aspektusból több dialógus is tárgyalja. A két leg­
fontosabb szöveghelyünk valószínűleg a Prótagorasz 352 a - 357 e.
és a G orgiasz 467 a skk.. ld. még G orgiasz 460 c és 509 e, Menőn
87 e, 98 c, Lakhész 198, Kharm idész 173. Ld. még Gerasimos Santas:
Socmtes. Philosophy in Plato 's Early Uialogues, London, 1979. k ü lö ­
nösen 183-194. o.

40
XI. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt állítottad, hogy az erény nem
más, mint hogy jó dolgokat akarunk és azokat képesek
vagyunk megszerezni.
MENÓN: Igen, ezt állítottam.
SZÓKRATÉSZ: Mármost ebből az állításból az, hogy akar­
juk őket, mindenkire egyaránt érvényes. E tekintetben
egyik ember sem különb a másiknál."’2
MENÓN: A jelek szerint...
SZÓKRATÉSZ: Világos tehát, hogy ha egyik ember kü­
lönb a másiknál, akkor aszerint lesz az, hogy képes-e a jó
dolgokat megszerezni vagy sem.
MENÓN: Világos.
SZÓKRATÉSZ: Meghatározásod szerint tehát az erény
nem más, mint a jő dolgok megszerzésének a képessége, c
MENÓN: Éppen úgy van, ahogy m ondod, pontosan ez a
véleményem, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Vegyük hát szemügyre ezt is, vajon igazad
van-e. Mert lehet, hogy valóban ez az igazság. Az erény
tehát szerinted nem más, mint ha képesek vagyunk a jó
dolgokat m agunknak biztosítani?
MENÓN: Igen, szerintem ez az erény.
SZÓKRATÉSZ: Jónak nevezed például az egészséget és a
gazdagságot?

Említést érdemel, hogy a kérdést - vagyis lehetséges-e olyat tenni,

amiről tudjuk, hogy „rossz" (akár a rossz prudenciális, akár morális
értelmében), s ha igen, mi ennek az oka? - az euripidészi tragédia
is megfogalmazza: „Tudom, hogy szörnyű bűn, amit merészelek, /
de elmémnél lakaratomnálj hatalmasabb a szenvedély” (Euripidész:
Médeía 1078-1079, ford. Kerényi Grácia), ld. még Hippolütosz 377
skk. (Vö. G. Kiekert: „Akrasia and Euripides' Medea", in: H a rv a rd
Stutlies in ClassicalPhilotogy, Vol. 91. (1987), 91-117. o.) Mind a közvé­
lekedés, mind a tragédia pszichológiai érzéke eltér Szókratészétól.
Szókratész eddig a jó utáni vágyról beszélt, de az utolsó pár m on­
datban a vágy szinonim ájaként az a k a rn i igét kezdi el használni.
Vitatott, hogy ennek van-e, és ha igen, mi a jelentősége: látszólag
nincs jele annak, hogy Szókratész különbséget vonna a két fogalom
között, viszont az is igaz, hogy akarhatok valamit anélkül, hogy vágy­
nék rá. A szóhasználat módosítása talán egy újabb jelzés a vágyak in-
tellektualista értelmezésének irányába. Fontos még megjegyezni,
hogy Szókratész a konklúziót (a jóra vágyunk, jó dolgokat akarunk)
univerzális antropológiai prin cípium ként fogalmazza meg.

41
 MENÓN: Igen, és ha van aranyunk és ezüstünk, ha meg­
becsülésre és befolyásra teszünk szert a városban.
SZÓKRATÉSZ: Tehát éppen az ilyen jellegű dolgokat tar­
tod jónak? És nem mást?
MENÓN: Nem, semmi mást, csakis ezeket és társaikat.53
d SZÓKRATÉSZ: Nos, tehát, ha aranyat és ezüstöt szerzünk,
az az erény - így mondja Menőn, aki atyai ágon a perzsa
nagykirály vendégbarátja. De vajon hozzáfűzöd-e, hogy
megszerzésük igaz és istenfélő m ódon történjék? Vagy
ez nem számít? Ugyanúgy erénynek fogod tartani azt is,
ha valaki tisztességtelen úton tesz szert rájuk?Sl
MENÓN: Dehogyis, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Inkább gonoszságnak?
MENÓN: Annak.
SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik tehát, hogy igazságosság, jó-
e zan gondolkodás, istenfelelem, vagy az erény valamelyik
további része kell, hogy társuljon a megszerzésükhöz.
Máskülönben nem lesz erény, mégha javakra is tettünk
szert általa.
MENÓN: Hogy is lehetne erény ezek nélkül?
SZÓKRATÉSZ: Másrészt ha sem magunk, sem más szá­
mára nem vesszük el az aranyat és ezüstöt, amikor ez
jogtalan - a megszerzésükről való lemondás vajon nem
erény?
MENÓN: De, úgy látszik, az is az.
SZÓKRATÉSZ: Vagyis ha e javakra szert teszünk és ha
róluk lemondunk: lehet erény az egyik is, a másik is.'" —
Nem arról van szó inkább, hogy amit igazságosság kísér,

Ld. fentebb 87 e skk. és a 110. jegyzetet.

" 1E megjegyzés nem nélkülözi az iróniát Menőn sorsának es xeno-
phóni jellemrajzának a fényében, ld. az utószót, 106-110. o.
Szójáték. A szövegkörnyezet a „javakra szert tenni" kifejezést (ek-
porizein. poros agathón) és a „javakra nem szert tenni”-t ( „javakról
lemondani"-!) állítja szembe. Ez utóbbi a görög a p o ria fordítása,
mely a görög köznyelvben egyszerűen a szegénység, nincstelenség
eufemisztikus megjelölésére is szolgál - m intha Szókratész Menőn
arisztokratikus erényfelfogásával szemben azt is állítaná, hogy a sze­
génység is lehel erény (vö. Szókratész védöbeszéde 30 b: „Nem a va­
gyonból lesz az erény, hanem erényből a vagyon és minden egyéb
jó az. ember számára.'' ld. kiad. ford. Mogyoródi Emese). S persze az

42
az erény, ami pedig nélkülük valósul meg, az gonosz- 79
ság?
MENÓN: De, erről, tényleg úgy7kell lennie, ahogy m on­
dod.'"
XII. SZÓKRATÉSZ: Ugye nem sokkal ezelőtt azt m ond­
tuk, hogy az igazságosság, a józan gondolkodás, és az
összes többi efféle mind-mind az erény része?
MENÓN: Azt.
SZÓKRATÉSZ: Ej, Menón, már megint szórakozol velem?
MENÓN: Most meg mi ütött beléd, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ: Hogy mi ütött belém? Hát nem arra kérte­
lek meg az előbb, hogy ne törd darabokra és ne szeleteld
fel az erényt? Még egy példát is mutattam neked arra. h o­
gyan kell válaszolni! Te pedig ezzel nem törődsz, csak azt
mondod, hogy az erény a javak megszerzésének az igaz- b
ságossággal párosult képessége. Az igazságosságot vi­
szont az erény egyik részének tekinted. Nem?
MENÓN: Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ: Az általad elfogadott állításokból viszont
az következik, hogy amennyiben az erény valamelyik ré­
szének a kíséretében tesszük, amit teszünk, az erény lesz.
Ugyanis szerinted az igazságosság és az összes említett
dolog az erény része. Miért m ondom most ezt? Miután
megkértelek, hogy egészében beszélj az erényről, távol­
ról sem mondtad meg, hogy mi az erény, ellenben azt állí­
tod, hogy minden cselekedet erény, ha az erény egy része
kíséri az adott cselekedetet — mintha már megmond- c
tad volna, hogy mi az erény egészében, és így én már ak­
kor is fogom tudni, ha te történetesen részekre szabdal­
nád is őt. Úgy látom, hogy újra és elölről fel kell tennem
ugyanazt a kérdést, kedves Menón, hogy mi az erény, ha
az erény egyik részének kíséretében végrehajtott ösz-

aporitt átértelmezett formában hamarosan kitüntetett figyelemben

részesül, ld. a 61. jegyzetet.
Menón újabb definíciós kísérlete is kudarcot vall. mivel külső ja­
vak, externáliák alapján próbálja meghatározni az erényt, és ez még
saját intuíciójával is konfliktusban áll, hiszen elfogadja, hogy a morá­
lis karakter jegyek (igazsag< issag. stb) megléte szükséges es elégséges
feltétele az erénynek.

43
 szes cselekedet erény? Mert ezt jelenti, ha valaki azt állít­
ja, hogy az igazságosság kíséretében végrehajtott összes
cselekedet erény. Persze talán te nem úgy látod, hogy új­
ra neki kell gyűrkőznünk ennek a kérdésnek, te talán azt
hiszed, hogy valaki ismerheti az erény egy részét, tudhat­
ja, m i az, jóllehet nem tudja, hogy mi az erény?
MENÓN: Nem, nem gondolom ezt.
d SZÓKRATÉSZ: Ha még emlékszel, amikor az imént a for­
ma kapcsán válaszoltam neked, elvetettük, hogy vála­
szunk olyasmire próbáljon támaszkodni, amit éppen
vizsgálunk és keresünk és amiben még nem született
megállapodás.57
MENÓN: Helyesen is tettük, hogy elvetettük, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Akkor hát te, kiváló barátom, te se akard
senkinek az erény részeire hivatkozva meghatározni
magát az erényt, ha válaszolsz, amikor éppen azt vizsgál­
juk, hogy teljes egészében m i az erény, és persze mást
e se vizsgálj ilyen módszerrel.58 Eredeti kérdésünkhöz kell
visszakanyarodnunk: szerinted mi az erény? Miért mon-

r Szókratész a 75 d-ben elhangzott szavaira utal. Jelentős fejlemény

lesz, hogy a hipotetikus módszer éppen ezt a metodológiái alapelvei
kérdőjelezi meg. I.d. a 86 e skk. és a 103. lábjegyzetet és az uté>szó II.
fejezetét, 112. o. skk.
^ Menőn definíciójának a cáfolata során Szé>kratész az erény részeiként
emlegetett igazságosság, mértéktartás és további erények közti kap­
csolatot az előző gondolatmenetben - szándékosan (?) - nyitva hagy (a.
itt pedig azt rója fel M enónnak, hogy az erény és részeinek viszonyát
tisztázatlanul hagyja. A kérdést - az erény es az egyes erények viszo­
nyát - a Prótagorasz tárgyalja kimerítően. Általában a szókratészi fi­
lozófia kulcsfontosságú elemének szokás tekinteni az erény erények
egységes voltának tanítását, melynek korrelátuma vagy átfogalma­
zott változata az erénynek a tudással/bölcsességgel vak) azonossága.
A tézist a Prótagorasz dialektikus vizsgálódásai részletesen tárgyal­
ják, de emellett a Lakhészbun is megfogalmazódik, s a Corgiassban
Szókratésznek a némaságot fogadott Kallikléssze! folytatott különös
beszélgetése már-már doktrinalis formában is kimondja (507 a-c).
A módszertani vizsgálódásban m intha a 73 c - 74 a módszertani ki­
fogásaihoz jutottunk volna vissza, ehhez ld. a 32. jegyzetet, bar az
„ismerheti-e [valaki] az erény egy részét, tudhatja-e. mi az, jóllehet
nem tudja, hogy m i az erény?" (79 c) kérdése a módszertani kifogást
pontosítja. Tartalmi értelemben a különbség jelentős: „az erény a ja­
vak megszerzésének a képessége ' az emberi javak definiálása titán

44
docl, amit mondasz? Vagy ennek semmi értelme nincs
szerinted?
MENÓN: Nem, dehogy: azt hiszem, igazad van.
XIII. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor válaszolj újra elölről: mit
mondtok, te és barátod, mi az erény?51’
MENÓN: Már korábban is hallottam, Szókratész, még ta­
lálkozásunk előtt, hogy te magad sem jutsz soha egyről 80
a kettőre, és másokat is folyton összezavarsz — és lám,
nagyon úgy túnik, hogy engem is megbabonázol, elva­
rázsolsz, rám énekelsz, úgyhogy teljesen elfogott a ta­
nácstalanság: nem találom a kiutat. Ha szabad kajánnak
lennem, roppantul hasonlítasz a lapos tengeri rájához - s
nem csak külsőleg. Mert ez a rája lebénít mindenkit, aki
és ami csak a közelébe kerül és hozzáér, - s te, azt hiszem,
éppen ezt tetted most velem: megbénítottál. Megbénult a
lelkem, a szám, és fogalmam sincs, miként feleljek kérdé- b
sedre. Hiába beszéltem ezerszer az erényről oly sokat, so­
kak előtt, és nem is akárhogy, vagy legalábbis azt hittem,
most még azt se tudom megmondani, hogy úgy általában
mi az erény. Azt hiszem, jól döntöttél, hogy nem utazol s
költözöl el innen: ha másik városban idegenként ilyesfélé­
re adnád magad, mint afféle varázslót letartóztatnának.60

a szókratészi erényfogalom egyik lehetséges megfogalmazásaként

elfogadható.
w A dialógus első, a szókratikus beszélgetéseket m intaszerűen kö­
vető felvonása itt véget ér. Egy hosszabb m ódszertani kitérő után
Menőn és Szókratész a 86 e-nél térnek vissza az erény, pontosabban
az erény tanítható voltának a vizsgálatához.
(’° Szókratész soha nem hagyta el Athént, még a közelgő halál tudata
sem vehette rá, hogy ezt megtegye (ld. Kritón). Végül A thénban is
el ítélték és kivégezték, méghozzá aszebeia, tehát isten telenség vádjá­
val. Tudatos törekvés lehet, hogy a dialógusok néhány megjegyzése,
pl. eppen a M enőn e szöveghelye, egyfajta boszorkányüldözésnek
lattatja az eljárást. A hivatalos vádakat, s a háttérben sejtett rágal­
makat Szókratész a Védoheszedhcn éppen az emberi vélemények
lankadatlan vizsgálatából származtatja (Szókratész védőbeszéde, 21
b skk.), éppen úgy, ahogy itt Menón ezt jósolja.
Szamos dialógusban látjuk, hogy Szókratész beszélgetőtársai tehe­
tetlenségükben fenyegető( pl. Anütosz aMewówban, 94 e - 95 a) vagy
a fennsőbbség balsejtelműen óvó hangnemére váltanak (Kalliklész a
Gorgiaszbdn, 485 a - 486 d ).

45
 SZÓKRATÉSZ: Nagy ravasz vagy te, Menónom. Kis híján
túljártál az eszemen.
MENÓN: Már mivel, Szókratész?
c SZÓKRATÉSZ: Tudom ám, mi volt hasonlatoddal a szán­
dékod!
MENÓN: Mi lett volna az?
SZÓKRATÉSZ: Hátha hasonlatodat hasonlattal viszon-
zom. Annyit már megtanultam, hogy minden csinos ifjú
örül az ilyen képes beszédnek: számukra az csak kedve­
ző lehet, hiszen a csinos ifjakról szóló képek nem külön­
ben csinosak. De tőlem efféle hasonlatokban hiába re­
ménykedsz.
Am i pedig engem illet, ha ez a rája úgy bénít le másokat,
hogy közben maga is éppoly bénult állapotban van, ak­
kor én is olyan vagyok. De ha ő nem ilyen, akkor nem ha­
sonlítok rá. Hiszen én nem úgy zavarok össze másokat,
hogy én magam közben mindent világosan látok: nem,
én vagyok a legnagyobb zavarban és útvesztőben, ami-
d kor másokat összezavarok. Most is ez a helyzet: nekem
fogalmam sincs, mi az erény, te pedig, bár talán koráb­
ban tudtad, még mielőtt hozzám értél volna, most olyan
ember benyomását kelted, aki nem tudja.1 '11Mindenesetre

1,1 A Szókratész vedöbeszédében bemutatott „vizsgálódásnak szentelt

szókratészi életnek" több nagyszabású és emlékezetes metaforája is­
mert: a Védőbeszéd Szókratésze önm agát „bögölyhöz” vagy „sarkan­
tyúhoz" hasonlítja, melyet az istenség küldött a lusta athéni nép fel­
serkentésére (30 e), a Theaitétoszban Szókratész önmagát „bábának"
nevezi, aki a „lelket segíti szüléshez”, s meg tudja ítélni, hogy „hamis
vagy igaz” dolog jött-e a világra (148 e - ISI d). A szofistában bemuta­
tott tevékenységben, a „nemes szofisztikában”, mely az emberi lelket
az ismeretek útjában álló hamis véleményektől tisztítja meg, ugyan­
csak Szókratészre ismerünk (230 a - 231 b). Az Euthiiphrón (11 b - e )
a címszerepló zavarát és tanácstalanságát, s a „körbe-körbe keringő",
eredménytelen szókratészi beszélgetést Daidalosz rögzítetlen - a
M enón bán is felbukkanó - szobraihoz hasonlítja (ld. 97 d-e és a 157.
jegyzetet). E metaforák sorába tartozik Menóné is, mely Szókratészt
az áldozatát megbénító zsibbasztó rájához hasonlítja.
E hasonlatok, s következésképp a szókratészi vizsgálódó élet közép­
p ontjában az a p o ria fogalm a áll. A szókratészi vizsgálódás döntő
m ozzanata egyszerre kognitív és affektív/em ocionális esemény.
A hiú és hamis vélemények eltávolítása, a beszélgetőtársnak a saját

46
arra hajlandó volnék, hogy együtt vizsgáljuk és keressük,
hogy mi lehet az.
XIV. MENÓN: Dehát mi m ódon fogod kutatni azt, Szókra­
tész, amiről egyáltalán nem tudod, hogy micsoda? A szá­
modra ismeretlen dolgok közül m iből indulsz ki és mit
kutatsz? Majd pedig, mégha történetesen rá is akadnál,
honnan fogod tudni, hogy éppen ez volt az, amit nem is­
mertél?
SZÓKRATÉSZ: Látom már, mire célzol ezzel. Ugye tudod, e
hogy szofista harcosként forgatod a szavakat - hiszen te
is azt mondod, hogy az ember nem kutathatja sem azt,
amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Amit ismer, azt azért
nem fogja kutatni, mert ismeri - miért is kellene az ilyes­
mit kutatni? - amit nem ismer, azt azért nem, mert nem
tudja, hogy mit kutasson.*’2

tu da tla n ság ára való ráébredése az esemény kognitív aspektusa.

(Ennek szintúgy kei egyidejű és egym ásból következő mozzanata
van: (1) a beszélgetőtárs ráébred arra, hogy nem tudja, amit eddig
tudni vélt, s (2) ráébred arra is, hogy nem tudja, hogyan kellene szert
tennie a tudásra.) Azonban a tudatlanságra vak) ráébredésben meg­
mutatkozó érzelmi töltet a kognitív eseményt egyszersmind érzel-
mi-affektív eseménnyé is teszi. Ezt a pillanatot és ezt az eseményt
nevezik a Platón dialógusok a p o r iá nak (általában az aporein igei
alakjával), ami nem más, mint a tudatlanságra való ráébredés és nyo­
mában a tanácstalanság, zavarodottság, a kiúttalanság és útvesztő
érzése: a tudatlanság paradox felismerése.
Az aporia kifejezést ebben a sajátos szókratikus-filozófiai értelem­
ben a dialógusok számtalanszor használják. Az apo ria a poros szó­
tőből képzett fosztóképzós alak, és annak konkrét és átvitt értelmű
jelentéseire támaszkodik: (1) út, gázló, át járó és (2) egy dolog elérésé­
nek, megvalósításának az. eszköze. Az. apo ria jelentésmezejében (1)
a kiúttalanság, útvesztő és (2) ninestelenség, tehetetlenség egyszer­
re van jelen. .4 lakom a bizonyítja, hogy a dialógusok az tiporni p o ­
ros szópárral, es összetett jelentésükkel fölöttébb tudatosan játsza­
nak: számos aporetikus mozzanat után Erósz születésének D iotím a
által elm ondott történetéből megtudjuk, hogy Erósz (A vagy) két
szülője Porosz (A találékonyság) és P enia (A szegénység - Aporia).
S természetesen éppen a Diotima-Szókratész beszéd Erősza segíti
Szókratészi a szépség fölfelé vezető, az apőriákat elhagyó útján. I.d.
még a 84. jegyzetét.
1,2Az itt elhangzó „tudásparadoxon" a dialógus fordulópontja, mely
a beszélgetés ismeretelméleti es módszertani vizsgálódásának új
irányt szab. és részben az eddigi módszertan ismeretelméleti elő-

47
81 MENÓN: És szerinted nem hangzik meggyőzően ez a
gondolatmenet, Szókratész?

föltevéseinek abszurd m egfogalmazását szolgálja. (Dramaturgiai

értelemben a fordulópontot az teszi egyértelművé, hogy Szókratész
a paradoxont a dialógus talán legfontosabb doktrinális újításával ha­
tástalanítja, mely szerint a megismerés az egykor megszerzett, de el­
felejtett tudásra való visszaemlékezés.)
V alójában itt nem egy, hanem két apóriával á llu n k szemben:
Menónéval és Szókratészével. A m enóni paradoxon csak a kutatás
még nem ismert - pontosabban: egyáltalán nem ismert - tárgyára vo­
natkozó megismerést problematizálja, m égpedig két megfontolásra
támaszkodva: (1) nem tudjuk kiválasztani ismeretlen „elemek" közül
kutatásunk tárgyát, (2) nem ismerjük fel (ha véletlenül ráakadunk).
Szókratész ezt a kutatás már ismert tárgyaira is kiterjeszti, mégpedig
a jelek szerint Menón állításának a megszorítását felhasználva-kiter-
jesztve („amiről e gyáltalán nem tudod, hogy micsoda?"), vagyis az
ismeret/nem-ismeret (tudás/nem-tudás) szélsőségesen értelmezett
fogalmait állítja szembe egymással, ami meglehetősen „abszolutista"
és kontraintuitív tudásfelfogásnak tűnik, hiszen számtalan esetben
ismerhetjük egy adott dolog vagy tényállás egyes tulajdonságait, m i­
közben egyéb tulajdonságait nem ismerjük. Azonban ha a kutatás/
megismerés tárgyaként „elemi, atomi tudáselemeket" tételezünk fel,
a paradoxonnak ez a meglepő vonása fontos ismeretelméleti kérdé­
seket vet fel, és a dialógus és egyéb Platón-míivek törekvésével is ösz-
szehangolhatónak tűnik.
H asonló szofista vagy erisztikus paradoxonok máshol is megfo­
galm azóidnak Platón-nuívekben, vő. E uthűdém osz 275 d - 277 e,
Theaitétosz 165 b-e. M indkét szöveghely az általunk javasolt értel­
mezés mellett szól: az E uthűdém osz szofizm ájának tárgya éppen
az ismert betűkből m int alapelemekből felépülő ismeretlen szöveg.
mint komplexum ( látszólagos) ellentmondása, a Theaitétoszé pedig
a tudás/nem-tudás és látás/nem-látás párok analóg volta. Ehhez te­
gyük hozzá, hogy a tudományos megismerés felépítésének a tárgya­
lása során Arisztotelész is a m enóni tudásparadoxonra hivatkozik
(M ásodik analitika 1.1. 71 a 29).
Érdemes még megemlíteni, hogy a „kutat" kifejezéssel fordított zétei
igének legalább két alapvetően eltérő használata van: (1) keres, kutat
(valamit egy adott halm azban) és (2) vizsgál, megvizsgál (egy - rész­
ben ismert - tárgyat, dolgot, állítást). Úgy tűnik, hogy az értelmezési
lehetőségek inkább az (1) jelentés mellett szólnak, részben ezért dön­
töttünk a „kutat" igével történő fordítás mellett, azt is figyelembe vé­
ve, hogy e fordítás képes közvetíteni a két lehetséges jelentés között.
A paradoxon ön m agában is és a dialógusban játszott dialektikus
szerepénél fogva is számos kérdést vet fel, melyekhez részletesen ld.
Scott, i. m„ 75-91.0., és az utószót, 118. o. skk.

48
SZÓKRATÉSZ: Szerintem nem.
MENÓN: Megmondod, miért?
SZÓKRATÉSZ: Meg, persze. Azt hallottam tudós férfiak­
tól és nőktől isteni ügyekben, hogy...
MENÓN: Mit hallottál? Milyen történetet?
SZÓKRATÉSZ: Szerintem igazat és szépet.
MENÓN: Milyen történet ez? És kiktől hallottad?
SZÓKRATÉSZ: A történetet papok és papnők mesélik,
olyanok, akik fontosnak érzik, hogy tevékenykedésük­
ről számot tudjanak adni, de Pindarosz és az összes isten- b
tői ihletett költő is a következőt meséli, íme - figyelj, mit
gondolsz, szerinted igaz ez? Azt mondják, hogy az embe­
ri lélek halhatatlan, s hogy egyszer életét bevégzi - erről
szokás azt mondani, hogy „meghal” - majd megint meg­
születik, de soha nem pusztul el.63 Éppen ezért kell isten­
nek leginkább tetsző m ódon leélnünk az életet. Mert
akiktől

Pherszephoná ősi gyászáért elégtételt

vesz, azoknak lelkét a kilencedik évben a fenti napvilágnak
újra visszaadja,
belőlük dicső királyok c
és erőtől szilaj, bölcsességben hatalmas
férfiak sarjadnak: az emberek őket majd azután, a jövőben, szent
héroszként tisztelik.1’4

A lélek halhatatlansága és a lélekvándorlás az érett és késői Platón-

dialógusok (Gorgiasz 523 a - 527 e, P haidón, A z állam , Phaidrosz,
Timaiosz) egyik kardinális tanítása. Az elképzelés az i. e. V. században
terjed el a görög világban, előzményei között fontos helyen áll az epi­
kus-homéroszi hagyomány, melyben a lélek árnyszerűpszükhékónl a
Hádészban tovább létezik, az. apoteózis-történetek, az i. e. V. század né­
hány gondolkodójának törekvése a különböző kognitív, emocionális,
motorikus, szenzori, intellektuális funkciók egységes kezelésére (eh­
hez ld. Kahn, Charles: The Art a n d Thought ofHeraclitus, Cambridge,
1979. 126-130. o.). A léleknek a fentebbi funkciókat egyesítő fogalmát
az emberi létezés centrumaként mintha éppen a lélekvándorlás taná­
nak a megfogalmazódása szilárdítaná meg, első képviselői között az
orfizmust. Püthagoraszt es a püthagoreizmust, valamint F.mpeck >klészt
fontos említeni. A Platón-dialógusok lélekvándorlás doktrínájában
etika, ismeretelmélet és metafizika keresztezi egymást.
" 1Nem teljesen egyértelmű, hogy kik lehetnek azok a „papok és pa p­
nők", akikre Szókratész hivatkozik, azonban az utalás egyértelműen

49
XV. Minthogy a lélek halhatatlan, és korábban többször
megszületett, és már látott mindent itt is és a Hádész-
ban is, mindenféle dolgot,65 így nincs olyan tudás, amit
ne sajátított volna el mostanra: úgyhogy semmi csodála-

vallási-morális kontextusba helyezi a lélek halhatatlanságának és a

lélekvándorlásnak a tanítását. A vers - valószínűleg Pindarosz, a nagy
görög kardalköltő egyik thrénoszÁrvxk, siratóénekének egy részle­
te - ezt tovább pontosítja: a vallási kontextus a polisz-vallástól ném i­
leg eltérő, ahhoz képest alternatív spirituális mozgalmaké. Az idézett
részlet szinte m inden egyes mozzanatának értelmezése és elhelyezé­
se egyéb Platőn-szövegek eszkhatológiai utalásrendszerében szám­
talan problémát vet fel, melyeket itt csak röviden jelezni tudunk.
A versrészlet feltehetőleg azt a késői forrásokból ismert orfikus
mítoszt dolgozza fel, amely szerint Perszephoné fiát, Dionüszosz-
Zagreuszt a titánok megölik és - bár ez némileg bizonytalan - húsát
elfogyasztják. Az itt emlegetett „gyász” ( g örög penthos) vagy az el­
követett bűnre, vagy - ez valószínűbbnek tűnik - Perszephoné gyá­
szára vonatkozik. Majd Zeusz haragjában a titánokat villámmal sújtja,
s az emberi nem, mely a titánok hamvaiból kel életre, ezt az „ősbűnt"
eredendő m ódon magában hordozza. Ez a történet ismert Platón szá­
mára (vő. Törvények 701 c, 854 b). A reinkarnáció) ciklikus ismétlődé­
se a fizetség, mely az ösbűn jóvátételét szolgálja, s amelynek végén
az erényes kiválasztottak számára m egnyílik a megszabadulás -
egyfajta megistenülés - lehetősége. Vö. még Pindarosz 2. O lüm p iai
ó d a 57-77 (magyar fordítás in: G. S. Kirk-J. lí. Raven-M. Schofield:
Apreszókratikusfilozófusok, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998.
fr. 284, 348-350. o.) A töredékben orfikus, püthagoreus elemek, va­
lam int a Hésziodosznál is feltűnő isteni bukásnak (vö. Hésziodosz:
Istenek születése 775-806), a Boldogok szigetének, a hérósz-kultusz-
nak a motívumai ötvöződnek különös egyveleggé.
A meghalás, az életben elkövetett bűnökért való alvilági fizetség és
az űj emberi (vagy állati) alakban való születés numerikusán is konk­
retizált ciklusai Empedoklésztől (fr. 115, ld. Kirk-Raven-Schofield
i. m., 450-459. o.) és Platóntól is ismertek (vö. Phaidrosz 248 d - 249 b,
A z álla m X. könyv, 615 a-c). Azonban a k ü lö n b ö ző forrásokban el-
térőleg rögzített eszkhatologikus numerológia pontos egyesítése és
értelmezése problematikus.
A kérdéshez ld. Canto-Sperber: i. m., 250-257 részletes jegyzetanya­
gát és bibliográfiáját, és Bluck: i. m„ 277-286, Zuntz, G., Persephotie:
three essays on religion a n d thought in M agna Graeeia, Oxford,
1971. 83. o. skk., M. I.. West, The OrphícPoems, Oxford,1983. k ü lö n ö­
sen 112. o. és vö. a 42. jegyzettel.
65 A Hádészben látott m inden dolog feltehetőleg a MeHÓnbun amúgy
nem emlegetett „formákra" vonatkozhat. Vö. P haidrosz 249 c és utó­
szó 122-125. o.

50
tos nincs abban, hogy képes visszaemlékezni az erény­
re és bármi másra, ha egyszer már előzőleg is rendelke­
zett ezzel a tudással. És minthogy a valóság egésze egy
családba tartozik, továbbá a lélek már m inden tudást el- d
sajátított, semmi sem gátolja, hogy m iután egyetlen do­
logra visszaemlékezett — ezt szokás „tanulásnak” nevez­
ni — minden egyebet felfedezzen,66 feltéve, hogy bátran
és lankadatlanul kutat tovább. Merthogy a kutatás és a ta­
nulás összességében nem más, mint visszaemlékezés. Bi­
zony: nem szabad hitelt adni az előbbi szofista szócsel­
nek: csak tétlenséget szül az emberben, és ezért is olyan
csábos a hangja a kényelmes ember számára. Emez vi­
szont tevékenységre sarkall, kutatásra ösztönöz. Én bízó- e
nyosan hiszem, hogy igaz, s e hitre támaszkodva szeret­
ném veled együtt megvizsgálni, hogy mi az erény.67

(,b Szókratész állításának két olvasata lehetséges: (1) egy adott tudás­
elemre való visszaemlékezés m inden további tudás / visszaemléke­
zés kiindulópontja, vagy (2) egy adott megismerési-visszaemlékezési
folyamatban egy adott tudáselem felidézése annak a konkrét meg­
ismerési folyamatnak a kiindulópontja.
rr Szókratésznak a tudásparadoxonra adott válaszában vallásos hit és
meggyőződés, a lélekvándorlás tanítása, az anam nészisz, vagyis a
korábban elsajátított tudásra való visszaemlékezés, és a visszaemlé­
kezés tárgyát képező újfajta valóság kapcsolódnak össze. Szókratész
végső hivatkozása itt a meggyőződés (vagy hit), mely a Gorgiasz m í­
toszának a nyelvét idézi fel (vö. Gorgiasz 524 a-b).
Az elképzelés, hogy a megismerés valójában visszaemlékezés arra
a tudásra, melyet a lélek jelenlegi emberi létezése előtt sajátított el, a
Phaidótihdn (72 e - 77 a) és a Phaidroszban (249 b - 252 b) is megje­
lenik, h á z állam (518 b) is tud róla, noha az elmélet részletes kidolgo­
zására ott nem kerül sor: ott a visszaemlékezést egy másik metafora,
a lélek szemének a helyes irányba fordítása váltja fel.
A visszaemlékezés elméletét fontos alkotóelemként kezelő három
dialógusban az elképzelés k ülön böző aspektusai mutatkoznak meg
és folyamatában követhető nyomon egy platóni elmélet megfogal­
mazása és gazdagodása. A Afenonban az a n a m n é szis z a tudás és
megismerés alapvető modellje, mely a tudásparadoxonban (ld. a 62.
jegyzetet) vázolt ismeretelméleti nehézségek feloldását kínálja. Ezt
az ismeretek két szintjének, a látens és aktualizált ismereteknek az
elkülönítése teszi lehetővé, melyet bizonyos értelemben a tudás és
az igaz vélemény megkülönböztetése tovább bonyolít (ehhez ld. a
156. jegyzetet). A dialógus mindezt egy matematikai felfedezés konk-

51
MENÓN: Hogy van ez, Szókratész? Hogy érted azt, hogy
nem tanulunk, hanem amit tanulásnak hívunk, az vissza­
emlékezés? Meg tudnál tanítani arra, hogy is van ez?

rét folyamatával dem onstrálja (és nem bizonyítja). Az elképzelés

módszertanához különösen érdekes a Theaitétoszhan az ismeretek
megszerzésének két modellje, az ún. viasztábla- (191 a - 196 c) és a
kalickam odell (197 a - 200 d), melyek a hamis vélemény lehetséges
voltának dialektikus vizsgálata során fogalm azódnak meg,
A lelek halhatatlanságának a kérdését és problém áját a Platőn-
dialógusok közül a P ha id ó n tárgyalja legrészletesebben, és az egyik
érv, m iként a M e n ó n b in , a visszaemlékezésre épül (72 e - 77 a).
Kebész megjegyzése a Phaiclónb-An (72 e - 73 b) dramaturgiailag is
egyértelműsíti, hogy a Menónb-jm bevezetett elmélet továbbgondolá­
sáról van szó: ..Gyakran mondogattad, hogy a tanulás valójában nem
más, mint visszaemlékezés - ha elfogadjuk, hogy ez igaz, akkor ebből
az következik, hogy egy korábbi időpontban már megtanultuk, amire
most visszaemlékszünk. Ez viszont lehetetlen volna, ha lelkünk sem­
milyen m ódon nem létezett, mielőtt jelenlegi emberi alakjában meg­
született: úgyhogy a lélek e gondolatmenet szerint is halhatatlan. [...]
Ha valakit ügyesen megfogalmazott kérdésekkel irányítunk, akkor
a valóságnak megfelelő válaszokat ad m indenről, teljesen magától.
Márpedig ha nem volna meg benne a tudás és a helyes gondolkodás,
ezt nem tudná megtenni. Ha pedig valaki ezen túl ábrákhoz - vagy
hasonló alkalmatosságokhoz - folyamodik, azzal a napnál is világo­
sabban bizonyítható, hogy ez valóban így van." Az anam nvszisz itt a
lelek halhatatlansága, és ezen belül a preegzisztenciája melletti argu­
mentáció egyik lépése. A M enőn demonstrációja kiegészül egy bizo­
nyítási kísérlettel, mely arra épül, hogy vannak olyan „fogalmaink" -
az érv az egyenlőség fogalmát használja példaként - melyeknek a
tapasztalatban megjelenő formái nem „tiszták", és ezért eredeti for­
m áiknak az em pirikus tapasztalat előfeltételeként születéstől fogva
birtokában kell lennünk. Az érv érvényessegét Szókratész az egyen­
lőség formája mellett a nagy es a kicsiny formájára, majd ..magara a
szépre, magára a jóra, az igazságosra, a jámborra, és mindenre, amit
«a valóban létező” pecsétjével ellátunk" (75 c-d) is kiterjeszti. A szö­
vegelemzését ld. Dávid Sedley: „Equal Sticks and Stones" in: Dominic
Scott (ed.), Maieusis: Essays in A ncie nt Philosophy in H ntiour o f
Mvles Bitrnyeitt, Oxford University Press, Oxford-New York, 2007.
68-86. o.
A P haidroszban az elképzelés részben átm itizálódik, részben tovább
gazdagodik: Szókratész nagy mítoszának egyik fontos éleméként az
an am n észisz az. isteni körmenetben részt vett lelkek isteni honára
és származásara való visszaemlékezéssé' lényegül át. melyet a testi
szépség felragyogása és a szerelmi eksztázis s megrendülés erotikus

52
SZÓKRATÉSZ: Hát nem m egm ondtam , M enón, hogy
nagy ravasz vagy? Erre most azt kérded, hogy meg tudná- 82
lak-e tanítani - engem, aki é p p e n azt állítom , hogy nem
létezik tanítás, csak visszaemlékezés? Azt szeretnéd,
hogy azonnal s nyilvánosan ellentm ondásba keveredjek
önm agam m al?
MENÓN: Istenemre, dehogy, Szókratész, nem ez volt a cé­
lom, csak úgy m egszokásból m ondtam . M indenesetre ha
valam iképpen be tu d n ád m utatni, hogy is van, am iről
beszélsz, tedd meg!
SZÓKRATÉSZ: Hát k ö n n y ű n e k nem k ön n y ű , de azért haj­
landó vagyok ném i erőfeszítésre a kedvedért. Hívd csak
ide szolgáid k özül az egyiket, úgyis sokan vannak itt, akit b
csak akarsz, az ő péld áján fogom bem utatni!
MENÓN: Persze. Te ott, gyere csak ide!
SZÓKRATÉSZ: Görög? Vagy tud görögül?
MENÓN: Hogyne, a h áza m b a n nőtt fel.
SZÓKRATÉSZ: Akkor hát jól figyelj, hogy m i lesz a ben yo­
m ásod, vajon visszaemlékezik vagy tőlem tanul.
MENÓN: Rendben, figyelek.
XVI. SZÓKRATÉSZ: M ondd csak, fiú, ugye felismered,
hogy ez itt egy négyzet?08
SZOLGA: Igen, felismerem.
SZÓKRATÉSZ: És ugye a négyzetnek az oldalai, ezek itt, c
m égpedig m in d a négy, egyenlők?
SZOLGA: Persze.

mozzanata táplál, s egyúttal az egybefoglalás és tagolás diairetikus

módszerével is összekapcsolódik. A kérdéssel az utószóban is foglal­
kozunk, ld. 120. o. skk. Az anam nészisz elméletéhez ld. még Marton
Péter: „A zsibbasztó rája fogságából (Interpretációs kísérlet Platón
Menónjáról)” in: Gond, 1992/2, 36-58. o.
6HA fiúval folytatott beszélgetésben a kérdéseket és az egyes lépése­
ket Széikratész ábrákkal szemlélteti. 1. ábra: Szókratész felrajzolja az
ABCD négyzetet.

53
 SZÓKRATÉSZ: És ezek a k özé p p o n tján keresztül húzott
szakaszok is egyenlők, ugye?69
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És kisebb vagy nagyobb is lehet egy ilyen
alakzat?
SZOLGA: Hogyne.
SZÓKRATÉSZ: H a m árm ost ez az oldala két láb hosszú,
és ez a m ásik oldala is két láb hosszú, hány lábnyi lesz az
egész?70 Nézd csak: ha történetesen ez az oldala két láb,
azo n b a n a m ásik csak egy láb volna, akkor ugye egysze­
rűen két lábnyi volna a területe?
SZOLGA: Igen.
d SZÓKRATÉSZ: M inthogy azonban ez az oldala is két láb ­
nyi, nyilván kétszer kettő lesz a területe?
SZOLGA: A nnyi lesz.
SZÓKRATÉSZ: Tehát kétszer két lábnyi lesz?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És m ennyi a kétszer két láb? Ki tudod szá­
molni?
SZOLGA: Az négy láb, Szókratész.

1’9 2. ábra. Nem a négyzet átlóiról, hanem a két középvonaláról van

szó.

70 Szókratész részben a kor szabatos matematikai szaknyelvét, rész­

ben köznyelvi fordulatokat, egyfajta matem atikai konyhanyelvet
használ, A gondolatm enet megértését ez nem befolyásolja, a fordí­
tásban ezt a kettősséget is m egpróbáltuk lehetőség szerint követni,
így például Szókratész, a négyzet oldalhosszúsága és területe meg­
jelölésénél is valahány „láb”-ről beszél - természetesen a területek
esetében ez m indig négyzetlábat jelent. A görög matem atikához
magyarul Szabó Á rpád olvasmányos és könnyed bevezetése ajánl­
ható:^ görög m atem atika kibontakozása. Magvető, Budapest, 1978.
ill. a standard alapmű: Heath, Th.: A History oj'Greek Mathematics,
O xford, 1921. és Lloyd, i.m., valam int Netz, R,: The S haping of
D ed uctio n in Greek M athem atics. A Study ín Cognitive History.
Cambridge, 2003.

54
SZÓKRATÉSZ: És ugye vehetnénk egy m ásik négyzetet
is, kétszer akkorát, m in t az előző, am elyiknek az összes
oldala ugyanúgy egyenlő, m int ennek itt?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És annak hány lábnyi a területe?
SZOLGA: Nyolc.
SZÓKRATÉSZ: Lássuk hát: p róbáld m e gm on dani, hogy
mekkorák lesznek a keresett négyzet oldalai! Az előző <?
négyzet oldalainak a hossza két lábnyi volt: m ekkora lesz
ennek a kétszeres területű négyzetnek az oldala?
SZOLGA: Nyilvánvaló, Szókratész, hogy az is kétszer ak­
kora lesz.
SZÓKRATÉSZ: Látod, M enón, hogy sem m it nem taní­
tok neki, m ind ig csak kérdéseket teszek fel? Ő most azt
hiszi, hogy tudja, melyik szakasz lesz az, am elyikből a
nyolc láb területű négyzet szárm aztatható. Vagy szerin­
ted nem?
MENÓN: De, szerintem is azt hiszi.
SZÓKRATÉSZ: És tudja?
MENÓN: Nem, nem tudja.
SZÓKRATÉSZ: Viszont azt hiszi, hogy kétszer akkora lesz
az oldala?
MENÓN: Igen.
XV II. SZÓKRATÉSZ: Figyeld hát, ahogy sorban visszaem­
lékezik, annak rendje és m ódja szerint!71
Te pedig m o nd d meg nekem: azt állítod, hogy kétszer ak­
kora szakasz kell a kétszeres területű négyzethez? De ar- 83
ra vigyázz, hogy egyik oldala se legyen se hosszabb, se
rövidebb; hanem legyen m in d e n oldala egyenlő, m in t az
előzőnek volt, csak é p p a területe kétszer akkora: nyolc
lábnyi. Nézd csak: m ég m in d ig az a vélem ényed, hogy a
kétszeres hosszúságú szakaszból jön létre?
SZOLGA: Igen, azt hiszem.

^ Szókratész itt, majd a 83 e - 84 d intermezzőjában, végül pedig a be­

szélgetés végén (85 d) meglehetősen didaktikusait a fiú fejlődésének
három lépését (önhitt tudatlanság -»aporia -» helyes vélemény) vitat­
ja meg Menőnnal. A kérdéssel - különösen az itt bemutatott példabe­
szélgetés módszertani-ismeretelméleti vonatkozásaival - az utószó
II. fejezetében foglalkozunk, ld. 112. o. skk.

55
 SZÓKRATÉSZ: Ugye ez a szakasz kétszerese az előző­
nek, m in th o g y egy másik, ugyanolyan hosszú szakasszal
m eghosszabbítjuk errefelé?72
SZOLGA: H át persze.
SZÓKRATÉSZ: És azt állítod, hogy a nyolc láb területú
négyzetnek ez lesz az oldala — úgy, hogy négy ugyanak­
kora oldalt veszünk?
b SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: In d u lju n k ki eb b ől itt, és h ú z z u n k össze­
sen négy egyenlő hosszúságú szakaszt. Ugye ez lenne az
az - állításod szerint - nyolc láb területű négyzet?73
SZOLGA: Pontosan ez.
SZÓKRATÉSZ: De ugye ez négy ilyen négyzetet tartal­
maz, amelyek k özül m indegy ik ugyanakkora, m int ez az
eredeti, négy láb területű négyzet?74
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Akkor hát m ekkora lesz? Nem négyszer
akkora?7S

11 3. ábra: Szókratész az eredeti ABCD négyzet AB oldalát BE szakasz-

szal meghosszabbítja.

73 4. ábra: Szókratész megrajzolja az AEFG négyzetet.

7* 5. ábra: Szókratész berajzolja az AEFG négyzet B1 és DH középvona­

lait, így négy négyzetet kapunk: ABCD, BF.HC, CHFI, DCIG.

15 Az AEFG négyzet (ld. a 4. ábrát).

56
SZOLGA: Dehogynem .
SZÓKRATÉSZ: És vajon kétszeres területű-e, am i négy­
szer akkora?
SZOLGA: Istenemre, dehogyis!
SZÓKRATÉSZ: Akkor hányszoros?
SZOLGA: Négyszeres.
SZÓKRATÉSZ: Ha tehát a négyzet oldala kétszer a kk o­
ra, a területe nem kétszerese, hanem négyszerese lesz az c
eredetinek.
SZOLGA: Igazad van.
SZÓKRATÉSZ: Mert négyszer négy az tizenhat, nem?
SZOLGA: De.
SZÓKRATÉSZ: A nyolc láb területű négyzetnek akkor
melyik szakasz lesz az oldala? Ebből a szakaszból a négy­
szeres területű négyzet lesz, ugye?70
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: A négy láb területű négyzet pedig eb b ől a
fele akkora szakaszból, nem?77
SZOLGA: De, igen.
SZÓKRATÉSZ: Továbbá a nyolclábnyi négyzet em ennek
a négyzetnek a kétszerese, itt ennek pedig a fele, nem?78
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Tehát oldalai ennél a szakasznál79 nagyo b­
bak, em ennél80 pedig kisebbek lesznek, ugye? d
SZOLGA: Igen, vélem ényem szerint igen.
SZÓKRATÉSZ: Helyes: ép p e n a te vélem ényedre vagyok
kiváncsi. De m e n jü n k tovább! M ondd csak: ez a szakasz
két láb, emez pedig négy láb hosszú volt?81
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: A nyolc láb területű négyzet oldala tehát
szükségképpen nagyobb lesz ennél a két láb hosszú sza­
kasznál, és kisebb lesz a négy láb hosszúságúnál.

~f>Vagyis az Ali szakaszról (illetve az EF, FG, GA szakaszokról) van

~ Az eredeti AB szakasz.
78 Vagyis az ABCD négy zet kétszerese, az AF.FG négyzet fele.
~9 Az AB szakasznál.
8l) Az AF. szakasznál.
81 Ismét az előző két szakaszról, az AB és AH szakaszokról van szó.

57
 SZOLGA: Szükségképpen.
e SZÓKRATÉSZ: Próbálkozz hát: m ilyen hosszú lesz az ol­
dala?
SZOLGA: H árom láb.
SZÓKRATÉSZ: Ugye, ha h áro m lábnyi, akkor em ennek a
felét m ég hozzáadjuk, hogy h árom láb hosszú legyen? Ez
itt kettő lábnyi, ez p edig egy lábnyi. És a m ásik oldalon is,
ez kettő, ez pedig egy lábnyi. Ez a négyzet lesz az, amiről
beszélsz.8-
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Ugye, ha ez az oldala h árom láb hosszú, és
a m ásik oldala is három láb hosszú, akkor az egész négy­
zet három szor h árom lábnyi lesz?
SZOLGA: Nyilvánvaló...
SZÓKRATÉSZ: És három szor h árom láb az hány láb?
SZOLGA: Kilenc.
SZÓKRATÉSZ: És m ekkora is volt a kétszeres területű
négyzetünk?
SZOLGA: Nyolc.
SZÓKRATÉSZ: Tehát a nyolc láb területű négyzet oldala
nem lehet a h árom láb hosszú szakasz.
SZOLGA: Nem, nem.
SZÓKRATÉSZ: H át akkor m ilyen hosszú lesz? Pontosan
is m e g p róbálhato d m e g m o n d a n i - de ha nem akarod
szám m al kifejezni, akkor m utasd meg, hogy melyik sza-
84 kasz lesz az.83

82 6. ábra: Szókratész az AB szakaszt meghosszabítja az egy láb hosz-

szú BJ szakasszal, és berajzolja a négyzet többi oldalát is. Ez az AJKL
négyzet. A ,

85 Szókratész már itt jelzi (a hozzáértő olvasónak, az Akadémia közön­

ségének), hogy sem egész számmal, sem két egész szám hányadosával
(vagyis racionális szám m al) nem fejezhető ki a keresett szakasz hosszú­
sága, a fiú csak meginutatni fogja tudni. Az inkommenzurábilis meny-
nyiségek iránti érdeklődésről árulkodik a Theaitétosz 147 d - 148 b.

58
SZOLGA: Istenemre, Szókratész, én aztán nem tudom !
X V III. SZÓKRATÉSZ: Látod már, M enón, m ilyen mesz-
szire jutott a visszaemlékezés ösvényén? Kezdetben sem
tudta, hogy melyik szakasz lesz a nyolc láb területű négy­
zet oldala, és m ég most sem tudja: azonban akkor m ég
azt hitte, hogy tudja és nagy merészen válaszolgatott, ab­
ban a hiszem ben, hogy tudja, és meg sem fordult a fejé­
ben, hogy m ilyen útvesztőbe keveredett. Most m ár érzi,
hogy zavarban van és tanácstalan, és a nna k megfelelő- h
en, hogy nem tudja, nem is hiszi, hogy tudja.8'
MENÓN: Tényleg így van.
SZÓKRATÉSZ: így most ennyivel előbbre tart abban,
amit nem tud?
MENÓN: Igen, én is így látom.
SZÓKRATÉSZ: És ártottam neki azzal, hogy zavarba hoz­
tam és lebénítottam , m int egy rája?
MENÓN: Szerintem nem.
SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik tehát, hogy egy fontos lépést
tettünk afelé, hogy kiderítsük, m i az igazság. Most m ár
legalább hajlandó lesz vizsgálni a kérdést, am it nem tud,
míg az előbb könnyen azt hihette volna, hogy b á rm i­
lyen sokaság előtt és bárm ik or helyes volna azt m o ndani, c
hogy a kétszeres területű négyzethez kétszer olyan hosz-
szú szakaszt kell vennünk.
MENÓN: Tényleg.
SZÓKRATÉSZ: És szerinted m egpróbálta volna felkutat­
ni és m egtudni azt, am it hite szerint m ár tudott, jóllehet
nem tudta, am íg nem ismeri fel tudatlanságát, m ajd g y ö ­
törni nem kezdi a tanácstalanság, és nem tám ad fel b e n ­
ne a tudásvágy?

H4 Szókratész a fiúban keltett a p o riára hivatkozik, s hangsúlyozza a

tévképzetektól, a vélt tudástól való megszabadulást, ami a kutatás és
vizsgálódás motivációs hátterét teremti meg, miként A szofista hivat­
kozott szövege ezt kimondja, ld. a 61. jegyzetet. Figyelemre méltó,
hogy a dialógusokban jellemzően etikai kérdésekben és nem „mate­
matikai" bizonyításokban bukkan fel az a po ria a szókratészi beszél­
getés elenkhoszként ismert módszerének céljaként. Kérdéses, hogy a
kétféle diskurzusforma finomszerkezete eltér-e, és ha igen, m ennyi­
ben. Ld. még az utószó II. fejezetét, 112. o. skk.

59
 MENÓN: Szerintem nem, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint hasznára vált, hogy lebéní­
tottam?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Figyelj hát, hogy ebb ől a zavarból és út­
vesztőből eljut-e a felfedezésig, ha együtt folytatjuk a
vizsgálódást, úgy hogy én sem m it sem tanítok neki, csak
d kérdéseket teszek fel. Jó l figyelj: rajtakapsz-e azon, hogy
bárm it is tanítok vagy elm agyarázok neki - vagy tényleg
csak az ő vélem ényét kérdezgetem!85
X IX . Te p edig válaszolgass nekem! Itt van ez a négy láb
területű négyzet, ugye? Látod?80
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És hozzáilleszthetnénk egy másik, ezzel
egyenlő87 négyzetet, ugye?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És egy harm adikat, am elyik ugyanakko­
ra, m int az előző kettő volt?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És ezzel pedig itt ezt a h iány zó sarkot tud­
juk kitölteni, ugye?
SZOLGA: Tényleg.
SZÓKRATÉSZ: Lesz tehát négy egyenlő területű négyze­
tünk, ezek itt?88
SZOLGA: Igen.
e SZÓKRATÉSZ: M en jünk tovább. Ez az egész itt hányszor
akkora lesz, m in t az eredeti négyzet volt?
SZOLGA: Négyszer.

Ld. a 71. jegyzetet.

Sh Vagyis az eredeti ABCD négyzet.
87 Iszon: egyenló=egybevágó, a szóhasználathoz ld. Euklidész:
Elemek, Gondolat, Budapest, 1983. (fordította és jegyzetekkel ellátta:
Mayer Gyula), 1.4. tételt, valamint hozzá a jegyzetet: 511. o.
7. ábra. Ismét a már egyszer felírt AEFG négyzetről van szó.

(’. --------------------- -----

60
SZÓKRATÉSZ: Mi viszont a kétszer akkora területű négy­
zetet keressük, emlékszel?
SZOLGA: Persze.
SZÓKRATÉSZ: Mármost ez a szakasz itt, melyet az egyik
csúcsból egy másik csúcsig h ú zu n k , két részre bontja az 85
egyes négyzeteket, ugye?*9
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Van tehát itt négy egyenlő szakaszunk,
ezek itt, amelyek ezt a területet kijelölik?90
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Figyelj csak: mekkora lesz ennek a négy­
zetnek a nagysága?
SZOLGA: Nem tudom .
SZÓKRATÉSZ: E nnek a négy négyzetnek m indeg y iké bő l
ezek a szakaszok itt [az átlók] a felét metszik ki, ugye?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És ebben az alakzatban hány ilyen nagy­
ságú alakzat van?91
SZOLGA: Négy.
SZÓKRATÉSZ: És ebben h ány ilyen van?
SZOLGA: Kettő.92
SZÓKRATÉSZ: És a négy a kettővel m ilyen viszonyban
áll?
SZOLGA: Kétszerese.
SZÓKRATÉSZ: Ez akkor hány lábnyi lesz?
SZOLGA: Nyolc lábnyi. b

s‘‘ 8. ábra. Szókratész berajzolja a négy kis négyzet (ABCD, BEHC,

CHFI, DCIG) átlóit, ezáltal szemléletes formában a felvetett probléma
megoldását is megeldlegzi

UI1A négy berajzolt átló által kijelölt BHID négyzetről van szó.
" I DB átló meghúzása után a DBG háromszögről van szó), illetve sor­
ban a többi: BHC, HIC, IDC háromszögekről.
l)-Vagyis az eredeti ABCD négyzetet a beírt DB átló két ilyen három ­
szögre ( DBC es DAB) osztotta.

61
SZÓKRATÉSZ: És melyik szakasz az oldala?
SZOLGA: Ez itt.93
SZÓKRATÉSZ: Az eredeti négy láb területű négyzet egyik
csúcsából a m ásik csúcsba húzott szakasz?
SZOLGA: Igen.
SZÓKRATÉSZ: A hozzáértők „átlónak’’ nevezik ezt az
egyenest. Ügy van, ahogy m o ndod , M enón szolgája,
az átló lesz a kétszeres területű négyzet oldala - ha egy­
szer ennek a szakasznak átló a neve.
SZOLGA: Tényleg az lesz, Szókratész.
XX. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz, Menón? Volt olyan állí­
tása, am elyik nem az ő saját véleménye volt?
MENÓN: Nem, a sajátja volt m indegyik.
SZÓKRATÉSZ: D e tudással nem rendelkezett, m int egy
kicsivel korábban m ondottuk.
MENÓN: Szentigaz.
SZÓKRATÉSZ: Viszont ezek a vélem ények ott voltak b e n ­
ne, ugye?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Tehát a tudatlan em berben igaz vélemé­
nyek lakoznak - m éghozzá ép pe n arról, amit nem tud.94
M ENÓN: Tényleg, úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ: Ezek a vélem ények most m int álom képek
ébredtek fel benne.95 Ha pedig valaki tovább kérdezgeti

9- A DB szakaszról, a négyzet átlójáról van szó.

A vélemény (doxa) és az igaz vélemény alapvető filozófiai motívum­
ként itt jelenik meg a dialógusban, bár rövid utalásokat már tett rá
Szókratész (ld. fentebb, 83 d, 85 b). Azonban az igaz vélemény emle­
getése némileg meglepő az eddigiek fényében, hiszen korábban ( ld.
81 e-d) csak és kizárólag tudásról volt szé), amelyet a lélek korábban
elsajátított, és amely feléleszthető, s a 85 d is tudásról beszél, majd a
86 b-ben azt halljuk, hogy a „létezőkre vonatkozó igazság” van meg a
lélekben. Szókratész következő megjegyzése pedig azt sugallja, hogy
az igaz vélemények tudássá alakíthatók, ami összhangban áll azzal,
amit az igaz véleményről és a tudásról, valamint különbségükről és
kapcsolatukról a későbbiekben m egtudunk (ld. 96 e - 99 c). A kérdés­
hez ld. még a 156. jegyzetet.
91 Az „álom", „álomkép" és „éber állapot" szembeállítása számos dia­
lógusban jelenik meg kognitív események és folyamatok (egyes as­
pektusainak) leírásában és metaforájaként. Ld. pl. K luinnklész 173 c,
Kritón 44A,P/iaidóu 60 e - 61 b.A zálhtm V . 476 d és VII. 533 bskk., IX

62
őt róluk, többször és többféleképpen, a végén a tudása
senki más tudásánál nem lesz pontatlanabb e téren. d
MENÓN: Tényleg.
SZÓKRATÉSZ: És ha úgy tesz szert erre a tudásra, hogy
senki sem tanítja, csak kérdezgeti - akkor tudását vissza-
szerzi, m éghozzá ö nm aga és ö n m a g átó l90?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: S ha a benne m eglévő tudást saját maga
szerzi vissza, az nem visszaemlékezés?
MENÓN: D ehogynem .
SZÓKRATÉSZ: És arra a tudásra, amellyel most rendelke­
zik, vagy szert tett valamikor, vagy pedig m in d ig is a bir­
tokában volt?
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: Ha m ind ig is a birtokában volt, akkor álla­
potát m indig is a tudás jellemezte. Ha p edig megszerezte
valamikor, az bizonyosan nem jelenlegi életében történt.

571 c skk.. 574 d skk., Theaitétosz 157 e- 158 e, 201 d - 202 c. Az álom
azonban két, gyakorlatilag ellentétes jelenségnek a metaforája is le-
liet: esetenként egy kognitív eseménynek vagy állapotnak az „igazi"
valósághoz képest homályos, alacsonyabbrendú, néha egyenesen
megtévesztő voltára utal, máskor éppen a valósághoz képest ihletett,
isteni és igaz voltát illusztrálja. Sokszor a kettő, mint itt a Afewówban,
összekapcsolódik: az igaz vélemény homályos, álomszerű előérzete
a tudásnak és isteni igazságnak, mely nála világosabb ésszabatosabb,
viszont a hamis vélemény és a testi létezés, érzékelés viszonyában a
valóság isteni hírnöke és üzenete. Az álom természetének erről a ket­
tősségéről már az epikus nyelv is tud:
Hisz a gyönge
álomképek két kapun át jönnek közeliinkbe:
egy szaruból készült, elefántcsontból van a másik.
Es amely álomkép kicsiszolt csonton csúszik által,
az m ind csal. hiteget s mutogat csupa teljesületlent;
és amely álomkép simított szarun át szalad útra,
színigazat mutat az, ha az ember látja szemével.
(Homérosz: Odüsszeia 19. 561-567, ford. Devecseri Gábor)
A Kharmidész is utal az álom két „forrására".
Az itt használt anaUthón ía n a la m b a n ó ) a tudás megszerzésének,
megragadásának dologi-tárgyi metaforája: egy dolgot lehet megra­
gadni és magunkhoz venni. Kz emlékeztet a Theaitétosznak a 67. jegy­
zetben említett kalickamodelljére. ld. még az utószót, 120. o. skk.

63
 e Vagy talán tanította őt valaki mértanra? Merthogy hason­
ló eredményeket fog felm utatni bárm ilyen m értani kér­
dés esetében, s a tudo m ány bárm ely egyéb területén is.
Tehát: volt valaki, aki m indezt megtanította neki? B izo­
nyára tudod, elvégre a te h áza dba n született és nevelke­
dett!
MENÓN: Én ú gy tudom , hogy soha senki nem tanította
őt.
SZÓKRATÉSZ: És rendelkezik ezekkel a véleményekkel?
Vagy talán mégsem?
MENÓN: D ehogynem , ez világosan kiderült, Szókratész.
X X I. SZÓKRATÉSZ: Ha viszont nem jelenlegi életében
86 tett rájuk szert, akkor - ez világos mostanra - az időben
valam ikor m áskor a birto kában voltak, vagyis addigra el­
sajátította őket.97
MENÓN: Világos.
SZÓKRATÉSZ: De ugye ez egy olyan idő, am ikor még
nem em berként létezett?98
MENÓN: Olyan.
SZÓKRATÉSZ: Ha tehát igaz az, hogy m indkét idősza­
kaszban - am ikor emberként, és am ikor nem emberként
létezik - igaz vélem ények v annak őbenne, amelyek, ha
kérdésekkel felébresztjük őket, tudássá alakulnak, akkor
az is igaz, hogy lelke az id ő m indezen pillanataiban a tu­
dás b irto kában van. Mert az nyilván igaz, hogy az idő egé­
szében vagy em berként, vagy nem em berként létezik.
M ENŐN: Ez igaznak látszik.
b SZÓKRATÉSZ: M árm ost ha a létezőkre vonatkozó igaz­
ság m ind ig ott van lelkűnkben, akkor a lélek feltehetőleg
halhatatlan, úgyhogy am it esetleg ma még nem tudsz,

97 en á lló i tini khronóieik.he kai ememalhékeí: az .időben valamikor

máskor" az emberi születés elöttre vonatkozik, a két igealak íeikhe
k a i ememathékei) pedig a hangsúlyt nem a megszerzésre, hanem
ezeknek a véleményeknek abban a múltbéli időpontban vagy időin­
tervallumban vak) birtoklására helyezi. Mint látni fogjuk, az érvhez
ennek belátására van szükség. A szövegezés szoros egyezést mutat a
67. jegyzet Ph a idón-iáé Leiével.
l|fí Vagyis nem emberi testben, hanem lélekként, vö. Bitiek, i. m.
314. o., P haid ón 76 c. A gondolatmenet az eszkhatológikus mítoszo­
kat idézi. Ld, még az utószót 120. o. skk.

64
vagyis amire nem emlékszel, bátran nekifoghatsz, hogy
felkutasd, vagyis visszaemlékezz r á ."
MENÓN: Nem tudom , hogy s m int, de azt hiszem, hogy
igazad van, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Én is azt hiszem, M enón. A m úgy nem ra­
gaszkodnék m in d e n b e n az elhangzottakhoz, egyet k i­
véve: ha azt gondoljuk, hogy am it nem tudu nk , azt köte­
lességünk felkutatni, akkor jobbak leszünk, bátrabbak,

'w Az elözö két bekezdés gondolat menete kétféleképpen is rekonstru­

álható. Az általunk követett értelmezés szerint „az idő mindezen pil­
lanataiban" (tón aei klironoti). „az idő egészében" (tón p a n ta khro-
hoh J és talán a b 1-ben a „mindig" (aei) „lokális" érvényű: vagyis
a léleknek az emberi alakban és azt megelőzően nem emberi alak­
ban vak) létezéséről állít valamit. A másik olvasat ezzel szemben azt
feltételezi, hogy az aei, illetve a p a n ta khronon jelentése szigorúan
„mindig", „örökkön", vagyis implicit m ódon azt sugallja, hogy a lélek
a múltban „örökké" létezett és a jövőben „örökké” létezni fog. Ez ter­
mészetesen nem következik az elfogadott premisszákból. Szókratész
is utal arra a lehetőségre, hogy a lélek valamikor az emberként törté­
nő megszületés előtt tett szert erre a tudásra, tehát valamikor koráb­
ban még nem rendelkezett vele.
Érveléstechnikáikig m indkét értelmezés nehézségek elé állítja az ér­
telmezőt. Az „erős" értelmezésben nem világos, hogyan jutunk el a
„lélekként a születése előtt a birtokában volt az igaz vélemény” állí­
tástól a „mindig a birtokában volt" következtetésig. Az általunk vá­
lasztott értelmezés esetén viszont az nem világos, hogy a „lélek az idő
mindezen pillanataiban a tudás birtokában van"-ból miként követke­
zik a „lélek halhatatlan" volta - nem véletlen, hogy Szókratész felté­
teles m ódban fogalmazza meg a következtetést: „a lélek feltehetőleg
halhatatlan" és a következőkben is a bizonyosság hiányát hangoztatja
és azt a morális kötelezettséget hangsúlyozza, melyet a kutatás ránk
ró. Azonban Szókratész itt csak annyit kíván megmutatni, hogy igaz
véleményekkel és/vagy tudással születéstől fogva, az emberi alak­
ban való megszületés elöttről rendelkezünk. A tudásnak az emberi
megszületés előtt való elsajátítása, a lélek keletkezése és származása
a filozófiai mitosz birodalmába vezet. A P haidroszban a lelkek az is­
teni körmenethez csatlakozva szemlélik és sajátítják el az igazságot
(246 e - 248 b), a Tímaiosz teremtéstörténetében a démiurgosz alkot­
ja meg a lelket (34 b - 37 c. 41 d - 44 d), a pam phúliai Érnek A z ál-
lam-béli mítoszában a lelkek t clhc - a Felejtés - mezején av.Amelész -
a Gondtalanság - v ízéből isznak születésük előtt (621 a). E mítoszok a
történeti, lineáris időből egy másfajta nem történeti, m itikus időbe
vezetnek át. Halhatatlanság és visszaemlékezés a P h a id ó n b m is ösz-
szekapcsolódnak. vö. Phaidón 11 e - 77 a és a 67. jegyzet.

65
 szorgalm asabbak, m int ha azt g o nd o lnán k, hogy amit
nem tudu nk , azt nem is lehet m egtalálni, és nem is kell
c fe lkutatnunk - ez ügyben a szavak és a tettek mezején,
képességem hez mérten, m in d e n küzdelm et vállalnék.
MENÓN: Ezt aztán szépen m ondtad, Szókratész!
X X II. SZÓKRATÉSZ: Ha m ár így egyetértünk, hogy köte­
lességünk felkutatni, amit nem tudunk, próbáljuk meg kö­
zösen megvizsgálni, hogy m i az erény. Hajlandó vagy erre?
MENÓN: Igen, hajlandó. Bár az igazat megvallva, Szókra­
tész, én szívesebben vizsgálnám az eredeti kérdést, szíve­
sebben h allanám , hogyan kell ezt a dolgot elképzelnünk?
d Olyasm inek, am i tanítható? Vagy egyfajta természetes
adottságnak? Vagy esetleg más úton-m ódon jelenik meg
b e n n ü n k az erény?1110
SZÓKRATÉSZ: Ha nem csak saját m agam fölött, hanem
fölötted is rendelkezhetnék, én bizony, míg először ki
nem derítettük, hogy m i az erény, nem vizsgálnám , hogy
tanítható-e vagy sem. Te viszont nem vagy ura m agad­
nak, és erre nem is törekszel - csak nem így akarsz sza­
bad em ber lenni? engem viszont uralm ad alá próbálsz
kényszeríteni, és zsarnokoskodsz fölöttem, így kénytelen
vagyok engedni, m i mást tehetnék?101 Úgy látszik, mégis
meg kell vizsgálnunk, m ilyen az a dolog, am iről még azt
e sem tudjuk, hogy micsoda! De legalább egy kicsikét oldd
meg uralm ad gyeplőit, és azt engedd meg, hogy egy elő­
feltevésből kiind ulva vizsgáljuk meg, vajon tanítható-e
az erény, vagy hogy m iké p p e n juthatunk a birtokába.

1110Menőn a módszertani kitérő minden tanulsága ellenére továbbra is

az eredeti kérdést vizsgálná (vö. 70 a), mintha nem értette volna meg
az eddigieket. Ez részben dramaturgiai adalék Menón jelleméhez,
részben lehetőség egy új filozófiai módszer bevezetésére, amely sza­
kítást jelent a szókratészi módszerrel és lehetőséget teremt egy lénye­
gileg még nem ismert dolog vizsgálatára. A kérdéssel az utószóban
foglalkozunk.
101 Szókratész iróniáját érdemes komolyan venni: az önuralom alatt
nem csak és nem elsősorban fizikai és testi önmegtartóztatás érten­
dő. Olyan intellektuális kihívásról van szó, melyre m inden cseleke­
detünkben válaszolunk. Az önuralom szabadságához lásd A lako­
m a Alkibiadész-jelenetét (219 b-c, 220 b-d, 223 c-d), és a Phaidóti
] 17 c skk.

66
Előföltevésből k iin d u ló vizsgálatnak azt a m ódszert ne­
vezem, ahogyan nem ritkán a m értantudósok vizsgál­
nak egy-egy kérdést. Például am ikor valaki m egkérde­
zi őket egy terület kapcsán, hogy lehetséges-e ebbe és eb­
be a körbe ezt a bizonyos területet három szögként b e ­
írni, valam i ilyesmit felelnének: „Azt m ég nem tudom , 87
hogy ilyen tulajdonságú-e ez a terület, de a kérdés e ld ö n ­
téséhez a következő előföltevés nyújthat segítséget: Ha
ez a terület olyan, hogy am a n n a k az adott egyenesére rá­
szerkesztve olyan területet ad maradékként, m int a rászer­
kesztett terület, ez az eset más következm ényekkel jár,
és m egint mással jár az, ha ez nem lehetséges és ezzel a
tulajdonsággal nem rendelkezik. Tehát egy ilyen előfölte-
vést felállítva kívánok arra következtetni, hogy a terület a b
körbe beírható-e, hogy ez lehetséges-e vagy sem.”102

In-Szókratész egy olyan matematikai eljárás példájára hivatkozik ennél

a rendkívül fontos módszertani újításnál, mely csak körvonalaiban
rekonstruál haté). A matematikatörténeti szakirodalom több tucat kí­
sérletet tart számon a hivatkozott példa rekonstruálására, melyek kö­
zül egyik sem tűnik minden szem pontból kielégítőnek. Még az sem
egyértelmű, hogy egy konkrét szerkesztési problém a megoldását,
vagy pusztán perem- és lehetőségfeltételeit keressük. (Véleményem
szerint ez utóbbi valószínűbb, s m intha a szöveg is ezt a nehézséget
fogalmazná meg.) A „lehetséges-e (és ha igen, hogyan) egy y sugarú
körbe :v nagyságú területet háromszögként beírni?" problém áját a
jelek szerint egy szerkesztési problém ává alakítjuk át vagy arra ve­
zetjük vissza. („Ha ez a terület olyan, hogy am annak az adott egye­
nesére rászerkesztve olyan területet ad maradékként, mint a rászer­
kesztett terület", a k k o ra következik, ha nem, akkor b következik.)
Magát a kiindulási problémát valószínűleg a következőképpen lehet
megfogalmazni: van egy adott x nagyságú területünk (vagy bárm i­
lyen sokszög, vagy az. előző beszélgetésben felvett négyzet, vagy egy
téglalap, vagy egy három szög), amelyet háromszögként egy adott y
körbe szeretnénk beírni. A körbe írható legnagyobb háromszög az
egyenlő oldalú háromszög, tehát am ennyiben x terület nagyobb
az v körbe irható egyenlő oldalú háromszög területénél, akkor nem
írható be háromszögként az v körbe. Legegyszerűbben akkor adhat­
nánk meg a probléma megoldásának peremfeltételeit, ha egy olyan
szerkesztési eljárást találnánk, amelyről szemléletes m ódon azonnal
leolvasható, hogy az adott „vonalra" szerkesztett alakzat, pl. egy tégla­
lap kisebb vagy nagyobb, mint a körbe szerkeszthető egyenlő oldalú
háromszög. A konkrét szerkesztési eljárást a „Ha ez a terület olyan,
hogy amannak az adott egyenesére rászerkesztve olyan területet ad

67
X X III. Mi is kövessük ezt a példát és m inthog y nem tud­
juk sem, hogy micsoda, sem, hogy milyen, egy elöfölte-
vés segítségével vizsgáljuk meg, hogy az erény vajon
tanítható-e vagy nem tanítható!10- 1In d u lju n k ki a követke-

maradckként, mint a rá,szerkesztett terület" mondat rejtjelezi, a követ­

kező megválaszolandó kérdéseket adva fel az értelmezők számára:
(1) milyen területről van szó? (2) mire utal az „amannak": a körre vagy
egy m ásik síkidomra? (2) milyen egyenesről van szó? a kör átm érő­
jéről vagy egyik húrjáról? vagy az eredeti sokszög egyik oldaláról?
(3) mit jelent a „maradék” terület? (4) mit jelent az „olyan"....m int” ki­
fejezés: egybevágóságról, vagy csak hasonlóságról van szó? Részlete­
sen ld. Bluck: i. m. „Appendix", 441-461. o„ l.loyd: 1992, i. ni., röviden
Canto-Sperber: i. m., 282-285. o„ Heath: i. m. 298-303. o.
103 Az itt bevezetett „előföltevésből k iin d u ló ”, eksz hűpotheszeősz
módszerben felbukkanó) hüpolheszisz kifejezés rokonítható a m o­
dern tudományos nyelvhasználat „hipotéziseivel". Egy adottp prob­
léma megoldását szerelnénk m egtalálni. Azt tudjuk (vagy könnyen
belátható), hogy p akkor és csak akkor igaz, ha q igaz (esetleg:p akkor
igaz, ha q igaz - nyilván egyik esetben c/ állításp igaz voltának szüksé­
ges és elégséges, a másik esetben csak elégséges feltételeit adja m eg),
a továbbiakban tehát q állítás igaz vagy hamis voltát, valamint ennek
következményeit vizsgáljuk.
Ahüpotheszisznek a M enónbíin megjelenő használata azonban több
szem pontból különös: Szókratész egy matematikai eljárásra hivat­
kozik, ám a korabeli, és általában a görög matematikai szövegekben
a hüpolheszisz jelentése valószínűleg nem egy heurisztikus eljárás
próbaképpen igaznak elfogadott állítása, hanem (magától értetődő
m ódon) igaznak elfogadott állítások (a matematika alaptételei, prin­
cípiumai, görögül ark héi, s sokszor ezen belül az euklideszi definí­
ciók, vö. Szabó: The Beginuings o f Greek Mathematics, 1978. 222. o.
skk, Szabóval szemben a standard görög matematikatörténetek a
hüpotheszisznek ezt a jelentését nem említik. Az első szerző, aki
a hűpothesziszt egyértelműen ebben a jelentésben használja, maga
Platón A z á lla m 510 b - 511 e-ben, illetve a platóni korpusszal ha­
gyományozott akadém iai D efiníciók (Horoi 415 b) a hűpothesziszt
„ark héanap od e iklo s" ként, „nem bizonyított vagy bizonyítást nem
igénylő k iin d u ló p o n t”-ként definiálja. A görög matematika „princí­
pium ainak" kérdéséhez általában ld. Netz, R.: i. m., 168. o. skk., „Ch. 5:
The S hapingof Necessity, I: Starting points”). Ellenben főleg, de nem
kizárólag a korai Platón dialógusok a hűpothesziszt „elófőltevés” ér­
telemben bizonyosan használják. Ld. p\.A z állam 437 a: „tételezzük
fe l, hogy a dolog így áll, majd haladjunk tovább, de állapodjunk meg
abban, hogy amennyiben kiderül, hogy mégsem így áll a dolog, ak­
kor m indazt, ami ebből a tételből következik, érvénytelennek fog­
juk tekinteni” (Szabó M iklós fordítása alapján). Vö. még Gorgiasz

68
zőből: ha a lélekhez kapcsolódó dolgok k özü l az erény
ilyen és ilyen volna, akkor tanítható volna vagy nem vol­
na tanítható? Először ezt nézzük: tegyük fel, hogy más-

4S4 c. Kral filosz 436 c. Vagyis úgy tűnik, m intha a dialektikus hipo ­
tézist éppen Platón alkalmazná a matematikára. A hipotetikus m ó d ­
szer továbbfejlesztése során a P h a id ón b an és A z állam b an a hi'tpo-
theszisz két alapvető értelme - (1) alaptétel, melynek igaz voltához
nem fér kétség, (2) ideiglenesen igaznak elfogadott állítás, melynek
igaz voltát be szeretnénk látni - összekapcsolódik. A P h a id ó n 101
d-e alapján először egy bizonyosnak tűnő hüjmthesziszl választunk
kiindulópontként, és csak a belőle folyó következményeket és azok
egymással konzisztens voltát vizsgáljuk, majd egy m ásodik eljárás
során a hfpothesziszi egy még biztosabbnak tűnő, m ásik hfpothe-
\.;/.<rből próbáljuk meg levezetni. A z álla m 510 b - 511 e ugyanezt,
ha lehet, még egyértelműbben fogalmazza meg: a m atem atikai hf-
potheszisz egy olyan igaznak posztulált, kiindulópontként szolgák)
alaptétel vagy állítás, melyből deduktív m ódon következtetéseket fo­
galmazunk meg, evvel szemben a dialektikus hüpotheszisz a deduk­
tív eljárásrendhez képest egy ..fordított irányú módszer”, mely „a fel­
tevéseket (hfpotheszeisz) nem tekinti kiindulópontoknak (arkhaiI,
hanem valóban csak feltevéseknek, melyekre támaszkodhat és ahon­
nan elrugaszkodhat, hogy a mindenség kezdete felé vezető úton a
föltétel nélküliig (anhfpotheton) eljusson [...]", vagyis amelyben a ki­
indulópont igaz voltát még eredendőbben igaz állítások segítségével
látjuk be és igazoljuk, egészen addig, míg el nem jutunk e fordított
irányú dedukcióban a „feltétel nélküli kezdetig" (anhüpothetun).
Az így heurisztikus m ódon vizsgált állítást a görög matematika nem
hüpotheszisznek nevezi, viszont magát az eljárást ismeri: ez a görög
matematikai analüszisz. melyet Papposz beszámolójából ismerünk.
(Ez nem teljesen azonos a modern matematikai analízissel.) Úgy tű­
nik, hogy Arisztotelész erre a módszerre utal, ld. Második an a litik a I.
12.76 a 6-13, Nikomakhoszietika III. 5, 1112 b 11-24. Vő. Knorr.W. R.:
The Ancient Tradition q f Geometric Prnhlems. Boston, 1986 (Dover,
1993), 348-360. o. Egyes értelmezők (ld. különösen Heath: History,
1921, 290-292 és 303. o.) vitatják, hogy itt az a n alü s zisz módszeréről
volna szó. és ehelyett a dioriszm osz eljárását vélik felfedezni, mely
nem a deduktív levezetés teljes argumentatív láncának a „megfordí­
tása", hanem egy olyan már igazolt tétel, mely a vizsgált es belátni
kívánt teoréma perem- és lehetőségfeltételeit adja meg.
A kérdéshez ld. még magyarul: Szabó Árpád, i. m„ 171. o. skk, 183. o.
skk, és uó.: The Beginnings < f GreekMathematics, Budapest. 1978.
220. o. skk, Pólya György: A gondolkodás iskolája, Budapest, 2000,
„Fordított irányú m u n k a ” és „Papposz" fejezetei, Bluck. i. m., 75-
108. o. kimerítően tárgyalja a hipotetikus módszert. Ld. még a 121.
jegyzetet.

69
 milyen, m int a tudás: ebben az esetben vajon tanítható-e
vagy sem? Vagy, ahogy az im ént szó volt róla, használjuk
a visszaemlékezés szót, mert am úgy nem sokat számít,
c m elyik kifejezést használjuk - szóval akkor vajon tanít­
ható? Vagy annyi azért m in d e n k i előtt világos, hogy ta­
nulással tudásra, és csakis tudásra teszünk szert?101
MENÓN: Szerintem így van.
SZÓKRATÉSZ: Ha tehát az erény valamilyen tudás, akkor
nyilván tanítható.
MENÓN: H ogy ne lenne az?
SZÓKRATÉSZ: Ezzel a kérdéssel akkor gyorsan végez­
tünk. Ha az erény tudás, akkor tanítható, ha nem az, ak­
kor nem tanítható.
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: Ezek után pedig, úgy látszik, azt kell meg­
vizsgálnunk, hogy az erény vajon tudás-e vagy k ü lö n b ö ­
zik a tudástól.I0S
d MENÓN: Szerény vélem ényem szerint ezután tényleg ezt
kell m egvizsgálnunk.
SZÓKRATÉSZ: No hát akkor: ezt - az erényt - ugyebár jó
dolog nak tartjuk? Ugye kitartunk a mellett az előföltevés
mellett, hogy az erény jó dolog?106

I0'4A 98 d alapján egyértelmű, hogy a tudás és a taníthatóság ekvivalen­

ciáját mondja ki Szókratész: a tudás tanítható, ami tanítható, az tudás,
ld. a 105. jegyzetet.
Kl^ Az értelmezők megosztottak a tekintetben, hogy pontosan melyik
állítást tekintsük előfeltevésnek: vajon (1) ..az erény tudás” tételt vagy
(2) „ha az erény tudás, akkor tanítható, ha nem az. akkor nem tanít­
ható’' feltételes mondatot. Véleményünk szerint több érv szól az ( I)
lehetőség mellett, hiszen Szókratész a későbbiekben ezt az állítást
fogja vizsgálni. A dilem m át jól összefoglalja Seott: i. m.. 137-140. o.
és 221-224.0.
I0(> „Az erény jó dolog” itt megfogalmazott tétele látszólag egy elójol-
tevés (hüpotheszisz), vagyis sem nem alapvetőbb premisszákból
levont következtetés, sem nem magától értetődő igazság. Azonban
érdemes észben tartani, hogy a görög nyelvhasználatban az areté
gyakorlatilag a z agathon (jó) melléknév főnévi alakja (ld. a 2. jegyze­
tet). Az erény jó voltát még Thraszümakhosz és Kalliklész amoralista
elméletei sem kérdőjelezik meg: Thraszümakhosz Az állam ban kö­
vetkezetesen azt állítja, hogy az igazságosság nem erény (348 e-d),
vagyis ezáltal éppen az emberi ja v a k köréből rekeszti ki, s ó ugyan

70
MENÓN: Természetesen.
SZÓKRATÉSZ: Ha m árm ost létezik m ég egyéb, a tudás­
tól k ü lö n b ö z ő jó, akkor az is lehetséges volna, hogy az
erény ne valamilyen tudás legyen. Ha viszont nincs olyan
jó, amit a tudás ne foglalna magába, akkor joggal gyana­
kodhatnánk, hogy az erény a tudás egy fajtája.
MENÓN: Ez így van.
SZÓKRATÉSZ: És ugye az erény által jók leszünk?
MENÓN: Igen. e
SZÓKRATÉSZ: És ha jók, akkor egyszersm ind haszno­
sak? Hiszen m inden, am i jó, az hasznos? Vagy nem ?1117
MENÓN: De igen.
SZÓKRATÉSZ: Az erény tehát hasznos dolog?
MENÓN: Ez szükségszerűen következik m in d a b b ó l, am it
elfogadtunk.
XXIV. SZÓKRATÉSZ: Most akkor vizsgáljuk m eg egyen­
ként, hogy m ilyen dolgok vannak hasznunkra. Egészség,
erő, szépség, s persze a gazdagság: ezeket és az ehhez ha­
sonló dolgokat nevezzük hasznosnak, nem ?108
MENÓN: Ezeket. 88
SZÓKRATÉSZ: De azt is elm ondhatjuk, hogy ugyanezek
a dolgok néha bizony ártalmasak. Vagy te m ásképp go n­
dolod? Vagy így?

tételesen nem mondja ki, hogy az igazságtalanság erény, de állás­

pontjából ez következik, hiszen az igazságtalanságot jó n a k tekinti.
Kalliklesz viszont egyenesen úgy fogalmaz, hogy „Bujaság, féktelen­
ség, szabadosság, ha van m ód kiélni őket - ebben áll az erény, eb­
ben a boldogság" (Gorgiasz 492 e). Azaz elfogadják, hogy az erény
az ember számára való jó - esak épp máshogyan definiálják, m int
Szókratész.
|ir A jo és a hasznos, valamint a rossz és ártalmas azonosításához ld.
feljebb a 77 d-t, és a 49. jegyzetet. Ez a megjegyzés azonban túlm u­
tat az előzőeken, hiszen nem egyszerűen az fogalm azódik meg, hogy
az erény hasznunkra válik, hanem az, hogy az erény birtokában m i
m agunk is hasznosak leszünk, ti. a város számára. Ez a dialógus le­
zárásában kerül egyértelműen kimondásra, vö. 98 e és a 160. jegyzet.
A felsorolt külső javakat a közgondol kodás kanonikusnak tekintet­
te és egy jól ismert szkolion. bordal rögzítette: „halandó em bernek
legfőbb jó az egeszseg, második, ha szép a termete, harmadik a csal­
fa.ság nélkül szerzett gazdagság, negyedik a baráti társaságban töltött
fiatalság" (D. I.. Page: I.yrica GraecaSelecta, Oxford, 1968. fr. 444.)

71
 M ENÓN: Nem, nem , így gondolom .
SZÓKRATÉSZ: Figyelj csak: m inek az irányítása mellett
válnak hasznunkra? És m inek az útmutatása mellett árta­
nak? A m ikor helyes m ó d o n használjuk őket, vagyis ez irá­
nyít, akkor hasznosak, am ikor nem, akkor ártalmasak?
MENÓN: Eiát persze.109
SZÓKRATÉSZ: Akkor most m ég vizsgáljuk meg azokat
a dolgokat is, amelyek meg a lélekhez köthetők. Ugye a
m értéktartás, m eg az igazságosság, bátorság, tanulékony­
ság, emlékezet, fennköltség, és az összes többi ilyen d o ­
log jö n szám ításba?110
b MENÓN: Igen, igen.
SZÓKRATÉSZ: Vizsgáljuk meg, hogy vélem ényed szerint
k ö zü lü k m elyik nem tudás - vagyis melyik k ü lö n b ö z ik a
tudástól? Vajon nem úgy van-e, hogy hol ártalmasak, hol
m eg hasznosak? V együk a bátorság példáját: am ikor a bá­
torság nem tekinthető belátásnak, hanem csak amolyan
vakm erőség - vajon nem úgy van-e, hogy am ikor egy
em ber esztelenül vakm erő, azzal árt m agának, am ikor
ezt ésszel teszi, az a hasznára válik?111
M ENÓN: De igen.
SZÓKRATÉSZ: Ugyanez, ugye, a mértéktartásról és a ta­
nulékonyságról is elm ondható? A m it elsajátítunk és amit
begyakorlunk, ha ésszel tesszük, hasznos, ha esztelenül,
akkor kártékony?
MENÓN: Igen, pontosan így van.
c SZÓKRATÉSZ: Foglaljuk össze: a lélek m inden törekvése
és erőfeszítése boldogságot eredményez, ha belátás mu-

1,19A külső javak hasznosságának a megfelelő - helyes és okos - fel-

használástól függő volta mellett az hu tinidé ni ősz 280 b skk. érvel
részletesebben.
110A Platón utáni morálfilozófiai hagyomány a javakat három osztály­
ba: a külső javak, a testi javak, és a lélek javainak körébe sorolja, ld.
pl. Arisztotelész: N ikom akhoszi etika I. 8. 1098 b 12-14, de ez a fel­
osztás egyes Platón-művekben is megjelenik: Törvények 697 a-b.
A M enőn bán (és több korai m űben) azonban a javak két csoportját
látjuk: a külső és testi, valamint a lelki javakét. Ld. még fentebb 78 c
skk., valamint a 22. és a 28. jegyzetet.
111 A vakmerő bátorságot és a bölcs és okos bátorságot a t.akhész (192
c-d) és a Prótagorasz (349 d - 351 b) is megkülönbözteti.

72
tatja az utat, de am ennyiben a butaság irányít, anna k sze­
rencsétlenség lesz a vége.112
MENÓN: Valószínű.
SZÓKRATÉSZ: Ha tehát - egyéb dolgokkal együtt - az
erény is a lélek körébe tartozik, és szükségszerű jelleggel
valam i hasznos dolog,113 akkor bizony az erény szükség­
képpen belátás lesz, m in e k u tán a m inden, am i a lélekhez
kapcsolódik, ö n m a g áb a n se nem hasznos, se nem kár­
tékony, viszont attól függően lehet k árunkra vagy hasz- d
nunkra, hogy belátás vagy butaság párosul hozzá. G o n ­
dolatm enetünk szerint, ha egyszer az erény hasznos,
akkor egyfajta belátásnak kell lennie.
MENÓN: Én is így látom.
XXV. SZÓKRATÉSZ: Térjünk vissza azokhoz a dolgokhoz,
m int a gazdagság és az effélék, amelyekről az im ént azt ál­
lítottuk, hogy hol jók, hol meg k árté k o n y a k ."1A m iként a
lélek kapcsolt dolgait is az teszi hasznossá, ha a lélek egé­
szét11'’ a belátás vezérli, a butaság ellenben kártékonnyá te­
szi őket - éppen ugyanígy, am ennyiben a lélek az előbbi- e
eket, vagyis a gazdagságot és efféléket, helyesen használja

11J Szókratész a tudásnak fordított episztémét, az esznek fordított

húsz t és a belátásnak fordítottphronésziszt láthatólag egymás szi­
nonimáiként, különösebb terminológiai különbségtétel nélkül hasz­
nálja. Más dialógusok a negyedik kardinális erény megjelölésére
leggyakrabban szopliia (bölcsesség) kifejezést alkalm azzák, és a
Im i igei alakjai is, pl. az e id e n a i, gyakran ezt a fogalomkört jelölik.
A Platón-dialógusokra általában jellemző a rögzített term inológia
tudatos kerülése, esetenként rövidebb érvmenetekre korlátozott
használata: ld. fentebb 87 b es Theaitétosz 184 c: „Ügy általában a ru­
galmas szóhasználat nemes jellemű, míg a szavak jelentésének az ap­
rólékos rögzítése szolgalelkü emberre vall; ám néha mégis szükséges
a pontos fogalmazás."
11' 87 c-d mondta ki, bár nem bizonyította, azt az előfeltevést, hogy
az erény m inden körülm ények között és feltétel nélkül jé), vagyis
hasznos, és általa vagyunk jók, vagyis hasznosak. Más dolgok (pl. az
előbb említettek) csak feltételesen jók/hasznosak, az erény azonban,
feltéve hogy jelen van, csak és kizárólag jé) lehet.
111Vagyis Szókratész a 87 e 5-6-ban említett külsődleges javak tárgya­
lásához tér vissza.
11=1léi alléipszükhéi: vagyis az okosságon kívül minden egyebet, amit
csak a lélek körébe és fennhatósága alá utalunk.

73
 és ő az irányítóijuk, az hasznossá teszi őket, am ennyiben vi­
szont helytelenül él velük, akkor kárunkra lesznek, nem?
MENÓN: D ehogynem .
SZÓKRATÉSZ: Helyesen m árp edig az okos lélek irányít,
tévesen pedig a buta lélek.
MENÓN: Ez így van.
SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint a következőt m inden esetben
elm ondhatjuk: ha azt akarjuk, hogy az em ber javára vál­
janak, akkor bizony egyéb dolgainkat a léleknek, a lélek
89 adottságait pedig abelátásnakkell alárendelni.11(1így go n­
d olatm enetünk szerint am i hasznot hajt, az bizony belá­
tás. Viszont azt állítjuk, hogy az erény hasznos, nem?
MENÓN: De.
SZÓKRATÉSZ: Tehát akkor azt állítjuk, hogy az erény be­
látás - vagy a nna k teljes egésze, vagy annak egy része?
Igen?117
MENÓN: Szerintem jól m o ndtuk, am it m o ndtunk, Szók­
ratész.
SZÓKRATÉSZ: De ha ez így igaz, a kiváló emberek kivá­
lósága nem lehet természetes adottság.118

116A belátás (bölcsesség) és az egyéb lelki ..tényezők” és „adottságok"

hierarchikus viszonya ebben a form ában m intha A z állam 434 cl -
441 c és a Phaídrosz 245 c - 256 e kiérlelt és összetett lélektanát elő­
legezné meg.
117 Nem egyértelmű, hogy Szókratész megjegyzése az ere;; )' vagy a be­
látás (phrottészisz) „teljes egészére, vagy egy részére” vonatkozik.
A gondolatmenet alapján elvileg persze kizárható, hogy a belátáson
kívül bárm i más erény lehetne, azonban egyrészt egyéb szókrati-
kus dialógusok is tárgyalják meglehetős részletességgel az erény
és részeinek viszonyát ( ld. Prótagorasz, és a 28. jegyzetet), másrészt
d ia ló gu su n k ham arosan a helyes irányításra képes adottságként
felfedezi a „helyes” vagy „igaz véleményt" (ld. alább 96 e skk.), mint­
egy megelőlegezve a P h a id ó n 68 d skk, 82 a-b és Az álla m 430 c.
500 d, 619 c polgári (démotiké areté) és filozófusi erényei, valamint
Arisztotelésznek az. erkölcsi és észbeli erényei közötti distinkcióját.
Harmadrészt az eddigi gondolatm enetből nem következik, hogy a
tudásnak ne lehetne olyan „része", használati módja, melynek funkci­
ója nem a cselekvésben, hanem a teoretikus megismerésben áll, mint
e mellett Arisztotelész érvel a Nikomakhoszi etika VI. könyvében.
118AphüszeH természetes adottság, stb) kérdéshez ld. a 3. és a 176. jegy­
zetet, valamint a 98 c-d-t.

74
MENÓN: Én sem hiszem.
SZÓKRATÉSZ: Mert ha így lenne, a következő is igaz len- b
ne: ha a kiváló em berek természetes m ó d o n terem nének,
bizonyára v o lnának k ö zö ttü n k olyanok, akik ki tu d n á k
válogatni a kiváló természetű ifjakat, és m iután m egm u­
tatták és átadták nekünk őket, mi az Akropoliszon hét pe­
csét alatt őrizgetnénk és rejtegetnénk őket, jobban m int
az aranyat, nehogy bárki kárt tegyen b en nük, és így, m i­
után a megfelelő kort elérik, a városnak a hasznára vál­
hatnának.119
MENÓN.- Tényleg, elképzelhető, Szókratész.
X XVI. SZÓKRATÉSZ: M iután viszont a kiváló em berek
nem természetük által lesznek kiválóak, akkor talán a ta­
nítás teszi őket azzá? c
MENÓN: Szerintem ez most m ár szükségszerű. És ép p e n
előföltevésünk alapján nyilvánvaló, Szókratész, hogy
am ennyiben az erény azonos a tudással, akkor tanítható.
SZÓKRATÉSZ: Istenemre m o ndo m , meglehet! Bár attól
tartok, hogy nem volt helyes ezt elfo g a d n u n k .120
MENÓN: Pedig az im ént m ég úgy gondoltuk, hogy h e­
lyes volt.
SZÓKRATÉSZ: Csak annyi nem elég, hogy az im ént he­
lyesnek tűnt: most is és a jövőben is a nna k kell tű n n ie ah­
hoz, hogy valam ennyire is épen m egálljon állításu n k .121

119 Az itt kontrafaktuálísként bemutatott lehetőség különös m ódon az

ideális állam stabilitását szavatolni hivatott „nemes hazugságban" is
megjelenik (A z á lla m 414 e skk.). A polgárok testvéri rendjét a pol­
gárok számára szentesítő mítoszban az embereket a föld mintegy
anyjukként formálja, neveli és hozza a napvilágra, s az állam alkotó
rétegek különbsége nem a nevelésnek és egyéb tényezőknek, hanem
az istenség által a leiekbe kevert változó értékű fémnek (aranynak,
ezüstnek, bronznak vasnak) tulajdonítható. Az athéni polisz az álla­
mi vagyont az Akropoliszon őrizte.
Alább a 89 d-ben Szókratész pontosítja, hogy „az erény nem más,
mint tudás" az az állítás, amelyet nem volt helyes elfogadniuk.
121 Vagyis különböző m ódon vizsgálva egy dolgot, ugyanarra az ered­
ményre kellene jutniuk a beszélgetőtársaknak: azonban a követke­
zőkben megfogalmazandó kritériumnak az állítás nem felel meg. Itt
is a fentebb tárgyalt hipotetikus módszernek a P haid ón 101 d-e-ben
részletezett alkalmazását látjuk: a hiipothesziszből következő állítá­
soknak egymással konzisztenseknek kell lenniük, ld. a 103. jegyzetet.

75
d MENÓN: M i ütött beléd? Észrevettél valamit, és ezért
mégis elégedetlen vagy álláspo ntunk kal és kételkedni
kezdtél, hátha m égsem tudás az erény?
SZÓKRATÉSZ: Már m o n d o m is, M enón. H ogy az erény
tanítható, am enn yibe n tudás: ezt helyesen állapítottuk
meg és nem is v o n n á m vissza. De hogy az erény tudás -
figyelj csak, hátha szerinted is helyénvaló, hogy ezt két­
ségbevonom? M ondd csak: ha egy dolog, bárm i is az -
nem kizárólag az erényre g o ndolok - tanítható, nem
szükségszerű-e, hogy legyenek tanárai és tanulói?
MENÓN: De, azt hiszem.
e SZÓKRATÉSZ: És ennek ellenkezőjével mi a helyzet? Ha
valam inek nincsenek se tanárai, se tanulói, ugye joggal
tám adh atna az a sejtésünk, hogy ez nem is tanítható?122
MENÓN: Ez igaz. D e te úgy látod, hogy az erénynek n in ­
csenek tanárai?
SZÓKRATÉSZ: Hosszasan kutattam , hogy vannak-e az
erénynek tanárai; de bárm ilyen sokat fáradoztam is, k ép ­
telen vagyok őket m egtalálni. S m indez annak ellené­
re történik így, hogy e vizsgálódásokba sok em bert von­
tam és vonok be, főként azokat, akik vélem ényem szerint
a legtapasztaltabbak e téren.123 N ézd csak, M enón, most
ez az Anütosz is idetelepedett m ellénk, é p p jókor, hogy

Ennek fényében az egész argumentáció egy nagyszabású, klasszikus

indirekt bizonyításnak (pontosabban „az erény tudás" hipotézis cá­
folatának) is tekinthető, mely struktúrájában a V'2 irracionális voltá­
nak a bizonyításához hasonlít.
122 Természetesen az itt emlegetett szükségszerűség nem tekinthető
szigorú logikai szükségszerűségnek. Azonban ha azt is tekintetbe
vesszük, hogy a görög d idakton jelentése tanítható és tanult egy­
aránt lehet, akkor ez utóbbi jelentésárnyalat esetén szinte tautológi-
kusan igaz állításról van s/o (ti. „ha valaminek nincsenek se tanárai,
se tanulói, [...] ez nem is tanított", hiszen valamit szükségképpen va­
lakitől tan ultun k meg.) Vö. 96 e.
,2i E sorok a kutatásnak és vizsgálódásnak szentelt szókratészi életre
történő egyértelmű utalásnak tűnnek: Szókratész a Védőbeszédben
részletesen elmeséli, hogyan kísérelte meg annak az isteni jóslatnak
az értelmét kideríteni, amely szerint Szókratész a legbölcsebb ember,
és hogyan vallott kudarcot ebbéli törekvése (20c- 24 b). A szókraté­
szi vizsgálódás és az erény taníthatóságának a kapcsolatához ld. még
Prótagorasz 319 a - 320 c.zl szofista 230 a - 231 a.

76
részt vehessen v izsgálódásu nkb an .12'1 S jó o k u n k van rá,
hogy ő is kivegye a részét belőle: hiszen Anütosz először 90
is gazdag és bölcs apának, A n th e m ió n n a k 125 a gyermeke,
aki nem csak úgy a véletlennek köszönhetően, s nem is
más adom ányaiból lett gazdag, m int p é ld ául a thébai Isz-
méniasz, aki Polükratész p énzéhez jutott hozzá m ostaná­
b a n 120 - nem, hanem a saját bölcsessége és szorgalma se­
gítette hozzá a pénzszerzéshez, azután meg egyébként

' -1 Anütosz a szók ráteszi Athén, s különösen a harminc zsarnok ural­

mát követő i. e. 403-as restauráció egyik vezető közéleti szereplője, a
Szókratész elleni közvád egyik benyújtója (M détosz és Lükón mel­
lett, ld. Szókratész védőbeszéde 23 e), 409-ben és 403-ban is sztra-
/éjgoi-znak. vagyis a „legmagasabb tisztségre" választották meg (vö.
90 b). A védöbeszéd tanúsága szerint a fővádló Melétosz volt, azon­
ban a vád értelmi szerzője Szókratész elejtett megjegyzése alapján
(i. m. 18 b) Anütosz lehetett, aki a háttérből mozgatta a szálakat. Ezért
a Platéin-dialogusok fiktív Szókratész-biográfiájában különös jelen­
tősége van annak, hogy Szókratész itt éppen a vád értelmi szerzőjét
kényszeríti bele a szókratészi beszédszituációba, fekteti az elenkhosz
boncasztalara: kimutatja, hogy Anütosz a felsorolt számos példa alap­
ján nem sajátíthatta el az erényt apjától, rámutat álláspontjának tal­
mi és álságos voltára és ezáltal az öt elítélő Athénről m ond ítéletet.
Anütoszhoz és általában a Platón-dialógusok szereplőihez ld. Debra
Nails: The People o f Plató: A Prosopography o f P lató a n d Other
Soeraties, Hackett. índianapolis, 2002. Ehhez ld. még az utószót,
110. o.
1JS Anthemiönról keveset tudunk az itt említetteken kívül. „Vargaként",
vagyis cserzömanufakturájának köszönhetően thészbiA hippeusszá,
azaz lovaggá, vagyonos polgárrá küzdötte fel magát. Szókratész ál­
tal adott jellemzése azonban fontos lehet a későbbiek szempontjából
(93 b skk.): a tisztes életet élő, erényes apa áll szemben az elzüllött
fiúval, Anütosszal.
Nehezen értelmezhető utalás. Három lehetőséget említenek a kom­
mentárok. (1) Az i. e. VI. századi szamoszi türannisz Polükratész
(ld. Hérodotosz III. 39 skk. és 122 skk.) vagyonáról lenne szó, me­
lyet a perzsa Tithrausztész Spárta-ellenes politikai céljai érdeké­
ben Iszméniasz megvesztegetésére használt fel i. e. 395-ben. (Ld.
Xenophón:Hellénika. III 5.1. Ez azonban meglehetősen anakronisz­
tikus volna a dialógus drám ai időpontjának, i. e. 402-nek a tekintet­
bevételével.), (2) Közmondásról van szó. (3) Polükratész, Athén egyik
jeles demokrata-párti közszereplője, a fiktív Vádbeszéd Szókratész
ellen című mű szerzője pénzelte volna a thébai Iszméniaszt az athé­
ni demokrácia restaurálásának a céljából. Bármennyire vonzó ez az
utóbbi magyarázat, számos spekulatív elemet tartalmaz.

77
 sem keltette gőgös, pöffeszkedő, fennh éjázó polgár be­
nyomását, hanem tisztes és szerény férfiúként viselke­
dj dett. Végül pedig fiát is szépen nevelte fel és jól kitanít­
tatta, az athéni nép tetszése szerint1-’7, hogy aztán meg is
válasszák a lehető legm agasabb tisztségre. Ésszerű hát,
hogy ilyen em berek segítségével kutassuk fel az erény ta­
nárait, vajon léteznek-e vagy sem, s ha igen, akkor kik ők.
X X V II. Te pedig, Anütosz, csatlakozz kutatásunkhoz,
csatlakozz h ozzám és vendégedhez, M enónhoz, és segíts
nekünk: vajon kik lehetnek e dolog tanárai? A követke­
zőt vedd szemügyre: ha azt szeretnénk, hogy a m i Menó-
c n u n k kiváló orvos legyen, kik lennének azok, akiket ta­
nításával m egbíznánk? Bizonyára az orvosok, nem?
ANÜTOSZ: D ehogynem .
SZÓKRATÉSZ: Ha pedig azt szeretnénk, hogy jófajta ci­
pész legyen, a cipészek, ugye?
ANÜTOSZ: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És egyéb esetekben is hasonlóképpen jár­
n án k el?
ANÜTOSZ: Persze.
SZÓKRATÉSZ: M aradjunk m ég ennél a példánál. M ondd
meg nekem a következőt: ha p éldául azt szeretnénk,
hogy orvos legyen, és az orvosokhoz íratnánk be. akkor
ezt helyesen tennénk. De am ikor ezt állítjuk, akkor ugye
d azt állítjuk, hogy akkor cselekednénk józanul és m egfon­
toltan, ha azokhoz íratnánk be őt inkább, akik az adott
mesterség szakértőinek vallják magukat, sem m int azok­
hoz, akik nem - azokhoz, akik é p p erre való hivatkozás­
sal ezért tandíjat szednek, egyszóval akik fennen hirde­
tik, hogy tanárai lesznek annak, aki nálu k akar tanulni.
Ha ezt tartanánk szem előtt, ugye helyes volna őt hozzá­
juk beíratni?
ANÜTOSZ: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És ugyanez érvényes a fuvolázás és egyéb
e mesterségek esetére is? Teljesen ésszerűtlen volna, ha

127 Kétértelmű és iróniával átitatott szójátékul) az athéni nép vélemé­

nye szerint ez a helyes nevelés; (2) az athéni nép szabályai, rendeletei
szerint nevelte fel fiát.

78
ugyan azt szeretnénk, hogy fuvolista legyen, de ennek
ellenére nem v o lnánk h ajlandók azokhoz beíratni, akik a
tárgy tanárainak vallják m agukat és ezért fizetséget kér­
nek, viszont m ásokat fárasztanánk vele - azzal p ró b á l­
koznánk, hogy tőlük tanuljon, olyanoktól, akik nem is
akarnak tanárnak látszani és nem is tanulja nálu k senki
azt a tantárgyat, amelyet m egítélésünk szerint az általunk
beíratott tanulónak tőlük kellene elsajátítania.128Nem vol­
na ez teljesen logikátlan vélem ényed szerint?
ANÜTOSZ: Dehogynem , sőt: egyenesen butaság volna!
X X V III. SZÓKRATÉSZ: Igazad van. Most viszont itt a le­
hetőség, hogy együtt go ndoljuk végig vendéged, M enón
jövőjét - aki m ár régóta m ondogatja nekem, Anütosz, 91
hogy ég a bölcsesség és az erény u tá n i vágytól, amely ál­
tal az em berek m in d m agánügyeiket, m in d a közügye­
ket jól intézik, tisztelik szüleiket, és értenek ahhoz, hogy
derék em berhez illő m ó d o n fogadják, m ajd bocsássák el
polgártársaikat és vendégeiket.129 Ha ezt az erényt tartjuk
szem előtt, figyelj: kikhez kellene őt beíratnunk? M ikor b
járnánk el ebben helyesen? Ugye az előbbi okfejtés értel­
m ében teljesen világos? Akkor, ha m agukat az erény ta­
náraiként hirdető személyekhez íratnánk be őket, akik a
tanulni vágyó görögség rendelkezésére bocsátják m agu­
kat, s az előre megszabott tandíjat szépen beszedik?
ANÜTOSZ: Szókratész, te kikről beszélsz?

I2S Az erény es a különféle mesterségek, szakismeretek analógiája,

vagyis az az állítás, hogy a helyes cselekvésre vonatkozó (morális)
tudás a szakismeretekhez hasonló lényegi jellemzőkkel rendelke­
zik, az egyik legm eglepőbb s visszatérő eleme a szókratikus d ia ló ­
gusoknak. Egyes dialógusokban azonban Szókratész vagy éppen
valamelyik beszélgetőtársa arra is rámutat, hogy az erényismeretnek
alapvetően más a tárgyához való viszonya, s ebből következőleg a
telepítése, mint a szaktudásnak. íd .K h a rm id é s z 165 e skk., A z állam
333 a skk., míg a P rólagoraszban azt fogalm azza meg Szókratész,
hogy a közvélemény az erényt - a szakismeretekkel szemben - nem
tartja taníthatónak (319 a - 320 c), Prótagorasz pedig ezt a különbség-
tételt fejleszti tovább és tematizálja a mítoszában és a nntoszmagya-
rázatban (320 c - 328 d).
1 Az itt emlegetett erény felfogás természetesen azonos azzal, amely­
ről Menón beszélt korábban, és amelyet Szókratész előzőleg már cá­
folt. vő. 71 e és a 14. jegyzet.

79
 SZÓKRATÉSZ: N yilván te is rájöttél, hogy azokról van
szó, akiket általában szofistának hívnak.
c ANÜTOSZ: Héraklészre, Szókratész, te megbolondultál?
Egyetlen rokonom at, egyetlen barátomat, egyetlen p o l­
gártársamat, egyetlen vendégem et se szállja meg olyan
őrület, hogy ezekhez forduljon, és rontást hozzon magá­
ra! Vegytiszta rontás és átok, ha valaki ezek társaságában
tölti idejét!1-
10
X X IX . SZÓKRATÉSZ: Tessék? Hogyan? Anütosz, hát a
hasznosság és jótétem ények önjelölt szakértői közül ők,
és csakis ő k olyannyira k ü lö n b ö z n e k m in d e n k i mástól,
hogy nem h ogy nem használnak annak, amit nekik át­
adunk, m iként a többiek, hanem azt egyenesen megká-

130 Talán némileg meglepő Anütosz erőteljes reakciója. A szofisták az

i. e. V. század m ásodik felének vándortanitói, akik az .erény”, vagyis
a társadalmi érvényesülés tanítóiként jártak a görög városokat, tanít­
ványokat fogadtak és előadásokat tartottak, s m indezért tandíjat
szedtek. Korabeli megítélésük azonban rendkívül ellentmondásos le­
hetett. M inden bizonnyal számos helyen tiszteletteljes csodálat övez­
te őket, míg a konzervatív-arisztokrata polgárság mély szkepszissel
szemlélte az. általuk hirdetett űj morált és módszereket ( ld. pl. az ifjú
Hippokratész szégyenkezését a Erótagorasz 312 a-ban, mikor kide­
rül, hogy amennyiben Prótagoraszhoz akar beiratkozni, akkor maga
is szofista szeretne lenni). A „szofisták-’társasága meglehetősen he­
terogén összetételű lévén a kortársak - több forrásunk szerint - sok­
szor Szókratész! is közéjük sorolták, erről tanúskodik a Szókratész
ellen benyújtott vád egyik pontja is, amely szerint „a gyengébb érvet
erősebbé teszi". Vagyis sokszor bravúrosan kidolgozott, ám vissza­
tetsző érveléstechnikai eszközökkel - melyek gyakran m ind az ele­
m i beszédlogikának, m ind a jé>zan észnek ellentmondtak - tökélete­
sen im plauzibilis álláspontok védelmét is felvállalták (ehhez ld. az
Euthiidémosz-beli Euthüdém osz és Dioniiszodórosz érvparódiáit).
Anütosz kirohanása így - alig leplezett m ódon - Szókratész ellen is
irányul, és az itt megfogalmazott kritika sok pontja visszaköszön a
Szókratész elleni vádakban.
A Platőn-dialógusok Szókratészének szofizmus-kritikája ennél jóval
összetettebb és árnyaltabb képet mutat, értelmezését azonban az a
tény megnehezíti, hogy a kritika tárgyát képező elképzelések és m ód­
szerek jcirészt éppen e kritikából kiindulva rekonstruálhatók csak.
A szofista m ozgalom hoz ld. G. B. Kerferd: The Sophislic Movement,
id. kiad., v a la m in t/! szofista filo z ó fia . Szöveggyűjtemény, szerk.
Steiger Kornél. Atlantisz Könyvkiadó), Budapest, 1993. Ld. még az 5..
12.. 38. jegyzeteket.

80
rosítják? És ezért m ég nyíltan p énzt m ernek kérni? Nem d
is tudom , hogyan h ih etném ezt neked el: hiszen tu d o ­
m ásom szerint Prótagorasz egymaga több p énzt kere­
sett bölcsességével, m int az a Pheidiász, aki azokat a lát­
ványosan gyönyörű alkotásokat készítette, és tíz m ásik
szobrász együttvéve!111 Az elhasznált cipőket és ruhákat
javító foltozóvarga bizony még egy h ó n a p ig sem tu d n á
titokban tartani, hiába akarná, ha az átvett cipők és ru- e
hák rosszabb állapotban hagynák el m űhelyét, m int vol­
tak - ha ez megtörténne, ham arosan éhen halna! Igazi
csoda hát, ha Prótagorasz egész Görögország előtt több
m int negyven éven át titokban tudta tartani, hogy tanít­
ványaiban kárt tesz, és rosszabb állapotban bocsátja el,
mint ahogy m agához vette őket - azt hiszem , m ajdnem
hetven éves volt, am ikor meghalt, és negyven éven át ű z ­
te mesterségét - és hírneve m indezen idő alatt m in d a
m ai napig töretlen maradt, és ez nem csak Prótagorasz-
ra érvényes, hanem rengeteg emberre, akik m ég nála is 92
korábban éltek, vagy m ég ma is éln ek.132 Á lláspontod sze­
rint azt kell-e m o nd a n u n k , hogy tudatosan vezetik félre
és károsítják m eg az ifjúságot, vagy ő k m agu k sem tu d ­
ják, hogy mit tesznek? Azt kell-e g o n d o ln u n k , hogy env-
nyire elment az eszük - ép p e n nekik, akiket egyesek az
em beri nem legbölcsebbjének tartanak?
X X X . ANÜTOSZ: Nekik aztán nem m ent el az eszük,
Szókratész! Sokkal in k áb b az ifjúságnak, hogy fizet ne­
kik. és még ennél is in k áb b az ifjúság gondviselőinek, b

1,1 Riogenesz l.aertiosz azt állítja, hogy Prótagorasz „fizettetett elő­

ször száz m ina tandíjat”. lígyéb - meglehetősen elszórt - forrásaink
alapfán lehet némi túlzás Szókratész állításában: a szofisták által fel­
számított tandíj más tevékenységek viszonylatában nem számított
kiugróan magasnak. í.d. Kerfcrd: i. ni. 25-28. o. A tandíj egyértelműen
a professzionális szaktudást jelölte, mint m inden egyéb szaktudás -
orvoslás, stb. - esetében.
1 Prótagorasz e lő fu tá ra ik é n t neves e lő d ö k re - H o m érosz,
Hésziodosz, Szimonidész, Orpheusz, Múszaiosz - hivatkozik (ld.
Prótagorasz 3 1(> d ), s Prodikosz, 11ippiasz és Gorgiasz még életben
voltak a dialógus drám ai időpontjában, i. e. 402-ben. A szofista ter­
minust a görög köznyelv tágabb - szakértő, hozzáértő - értelemben
is használta.

81
 akik rájuk bízzák őket, és m ind e nn él in k áb b a városok­
nak, hogy szabad bejárást biztosítanak nekik, és nem ta­
karítják el őket, akár saját polgár, akár m ásho nnan jött
idegen vetem edik ilyesmire!
SZÓKRATÉSZ: Anütosz, valam it elkövetett ellened vala­
m elyik szofista? Vagy miért haragszol rájuk ennyire?
ANÜTOSZ: Zeuszra, egy percet sem töltöttem soha társa­
ságukban, és enyéim nek sem engedném ezt!
SZÓKRATÉSZ: Tehát sem m ilyen személyes tapasztalatod
nincs ezekkel az emberekkel?
ANÜTOSZ: És ne is legyen!
c SZÓKRATÉSZ: Te isteni férfiú, hát akkor h o n n an tudhat­
nád, hogy ez a dolog jót vagy valam i rosszat foglal-e ma­
gába, am ikor sem m ilyen saját tapasztalatod sincs róla?
ANÜTOSZ: Könnyedén: ismerem őket, tudom , hogy kik
ők, akár volt k özö m hozzájuk, akár nem!
SZÓKRATÉSZ: Csak nem egy jóssal van dolgunk, A nü­
tosz? Mert a nna k alapján, am it elm ondtál, el nem tudom
képzelni, m ilyen más forrásból szárm azhatna felőlük
d a tu d áso d !133 Mi azonban nem azt keressük, hogy Me-
n ónt kinek a társasága tenné gonosz emberré - ha aka­
rod, ám legyenek ő k a szofisták - nem, hanem az ellen­
kezőt m o n d d meg nekünk, segítsd ki atyai jóbarátodat,
s m o n d d m eg neki, kikhez forduljon ebben a nagyváros­
ban, hogy az általunk csak az im ént körvonalazott erény­
ben híressé válhasson?
ANÜTOSZ: M iért nem m o n d o d meg neki te?
SZÓKRATÉSZ: H ogy én kiket hittem az erény tanárainak,
elm ondtam , de úgy látszik, hogy nagyot tévedtem, vagyis
te ezt m ondod: s azt hiszem van valami abban, amit mon-
e dasz.13* így hát te következel, te m o n d d meg neki, hogy
m elyik athéni polgárhoz forduljon. Egy nevet m ondj, akit
csak akarsz.
X X X I. ANÜTOSZ: Miért kellene kizárólag egyetlen em-

133 Szókratész megjegyzése ironikus, mely egyben megelölegzi a vég­

következtetést, hogy az ún. államférfiak tudása olyasfajta „megszál­
lottság’', mint a jósoké és költőké, ld. alább 99 c.
134 Szókratész is osztja az athéni közvélemény szofistákkal szembeni
ellenszenvét, ld. a 130. jegyzetet.

82
bér nevét hallania? Bárkivel találkozzon is A thén nagysá­
gai és kiválóságai közül, kivétel nélk ü l m in d n y ája n jobbá
tennék, m int azok a szofisták - persze csak akkor, ha haj­
landó nekik szót fo g a d n i.133
SZÓKRATÉSZ: No de ezek a nagyságok és kiválóságok
csak úgy m aguktól lettek ilyenek? Bár ő k senkitől sem ta­
nulták, ennek ellenére ő k mégis képesek arra m egtaníta­
ni másokat, amit nekik senki meg nem tanított? 93
ANÜTOSZ: Én azt gondolom , hogy ő k m agu k az elődeik­
től tanultak, akik m aguk is nagyszerű és kiváló em berek
voltak. Vagy talán szerinted nem élt sok kiváló férfiú eb­
ben a városban?
SZÓKRATÉSZ: Szerintem, Anütosz, errefelé sok k ö zp o li­
tikái kiválóság található ma is, és a nna k idején m ég an­
nál is többen voltak, m int mostanság. De vajon ö n n ö n k i­
válóságuknak és erényüknek kiváló tanárai is voltak-e
egyszersmind? M erthogy ez az a kérdés, am iről beszélge­
tésünk ép pe n szólna: nem azt vitatjuk, hogy vannak-e er­
refelé jó em berek vagy sem, s nem is azt, hogy a m últban
voltak-e vagy sem, hanem azt vizsgáljuk m ár egy ideje, b
hogy tanítható-e az erény. És am ikor ezt vizsgáljuk, ak­
kor azt vizsgáljuk, hogy vajon e kiváló férfiak, akár m os­
tanság, akár a m últban, saját tulajdon erényüket képesek
voltak-e m ásnak is átadni, vagy pedig ezt az erényt egyik
em ber a m ásiknak nem tudja átadni, és egyik em ber a
másiktól nem képes befogadni. Ez az a kérdés, am it M e­
nő n és én m ár egy ideje vizsgálgatunk. X X X II. N ézzük
meg a kérdést a te általad felvetett szem pont szerint: The-
misztoklészt nyilván kiváló em bernek tartod, nem? c
ANÜTOSZ: Hát persze, m in d e n k in é l k iv áló bbna k .136

1?'1Melétosz majdnem ugyanezt állítja a Szókratész rédőbeszédében

(24 e - 2S a), s Prótagorasz álláspontja is részben ehhez hasonló, bár
kiérleltebb: „m indannyian az erény tanárai vagyunk” (Prótagorasz
327 e), vagyis hogy az erény elsajátítása egyet jelent a közösség sza­
bály* és normarendszerének az elsajátításával, mely a közösségi lét
előfeltétele. Ld. Prótagorasz320 c - 328 d.
1 A következő részben az i. e. V. századi Athén közmegbecsülésnek
örvendő polgárainak és hitvány vagy középszerű gyermekeiknek a
példáján keresztül mutatja meg Szókratész, hogy a gyakorlatban
a „politikai kiválóságként" felfogott „erény” taníthatósága fölöttébb

83
 SZÓKRATÉSZ: És ha létezett egyáltalán olyasvalaki, aki
saját erényének tanára volt, akkor ő bizonyára igen kivá­
ló tanár lehetett?
ANÜTOSZ: Szerintem igen, feltéve, hogy szándékában
állt az lenni.
SZÓKRATÉSZ: Nicsak, hát miért ne állt volna szándéká­
ban m áso kból kiváló és nemes em bert faragni? Legfőkép­
pen saját született fiából? Talán sajnálta tőle és szánt szán­
dékkal nem akarta neki átadni ö n n ö n tulajdon erényét
d és kiválóságát? Arról nem hallottál talán, hogy Themisz-
toklész a saját fiát, Kleophantoszt kiváló lovassá képeztet-
te ki? Aki lovaglás közben felállt a lovon, és így lovagolt,
és így, a lovon állva is célba talált a gerellyel, és rengeteg
hasonló mutatványra volt képes - ezeket m ind Themisz-
toklész taníttatta meg neki, az ő jóvoltából tett szert e tu­
dásra - bizony, bizony, ez m in d kiváló tanárok m unkáját
igényli. Vagy erről talán nem hallottál az idősebbektől?
ANÜTOSZ: De, hallottam .
SZÓKRATÉSZ: Akkor hát senki sem vádolhatná The-
m isztoklész fiát azzal, hogy ne lettek volna meg hozzá az
adottságai.137
e ANÜTOSZ: Nem hát.

kérdéses. Az athéni közelmúlt és jelen közéleti példáira több dialó­

gus is hivatkozik azt bizonyítandó, hogy e kiválóságok sajat ..kivá­
lóságukat” nem tudták fiaiknak átadni. (A l ’rótcigomsz 319 e - 320 b
Periklészt és fiait, valamint Alkibiadészt, az Első Alkibiticlesz 118 d-e
Periklészt, a I.akhész 179 d Ariszteidészt említi.) A Gorgictszhan
pedig Szókratész ezt ném ileg kiterjeszti, s a mellett érvel, hogy
Themisztoklész. K im én, Miltiadész es Periklész, nem tettek jobbá a
polgárokat, s ezáltal egész tevékenységüket kérdőjelezi meg (ld. kü­
lönösen 503 c skk. es 515 d skk.).
A A/í'wówban felsorakoztatott példák ráadásul ket-két korabeli ri­
vális po litikai tábort képviselnek (Themisztoklész-Ariszteidész,
Periklész-Thuküdidész), m intha Szókratész ezáltal azt hangsúlyoz­
ná, hogy az effajta erény taníthatatlan volta politikai oldaltól függet­
len. Themisztoklész (kb. i. e. 528-462) a 480. évi perzsa támadás ellen
szervezett sereg irányítója, a korszak befolyásos athéni politikusa,
aki a perzsákon aratott győzelem után száműzetésbe kényszerült.
137 Részben ironikus megjegyzés, hiszen abból, hogy volt tehetsége a
lovagláshoz, nem következik, hogy ugyanez igaz lett volna az erény
vonatkozásában. De úgy is érthetjük, hogy általában megvoltak az.

84
SZÓKRATÉSZ: No és azt, hogy ez a Kleophantosz, The-
misztoklész gyermeke ép p e n abban lett volna kiváló és
okos férfi, m int saját apja, ezt hallottad-e bárkitől, fiatal­
tól vagy idősebb embertől?
ANÜTOSZ: Ezt nem.
SZÓKRATÉSZ: Akkor esetleg arra go ndoljun k, hogy a
lovastudom ányban ugyan kitaníttatta fiát, azt ellenben
mégsem akarta, hogy az ő bölcsességében és tu d o m á ­
nyában akárki jöttm entnél többre vigye? - feltéve persze,
hogy az erény tanítható?
ANÜTOSZ: Már hogy is g o n d o lh a tn án k ezt!
X X X III. SZÓKRATÉSZ: Ő tehát az erénynek ilyetén taná­
ra volt, ő, akit é p p te magad neveztél legkiválóbb előde­
ink legkiválóbbjának. N ézzünk akkor most másvalakit, 94
például Ariszteidészt,1-™Lüszim akhosz fiát. Vagy talán ő
nem volt a kiválók egyike?
ANÜTOSZ: Dehogynem , nagyon is.
SZÓKRATÉSZ: Saját fiát, Lüszim akhoszt,139 m ind a b b a n ,
am i tanároktól elsajátítható, ő is a legkiválóbb athéni ne­
velésben részesítette - no de vajon sikerült-e őt bárkinél

adottságai a tanuláshoz (ezt a lovastudomány elsajátítása bizonyítja),

teliát ha az erényt nem sajátította el, akkor az nem az ó tehetségte-
lenségének, hanem az erény sajátosságainak - vagyis nem-tanítható
voltának - köszönhető.
1w Az i. e. 489-488-ban arkhóm tisztséget betöltő Ariszteidészt, a ko­
rai V. század egyik kiemelkedő athéni politikusát a Gorgiasz 526 a-b
külön kiemeli, mint azon kevesek egyikét, akik közszereplőként sem
éltek vissza a köz. vagyonával. I. e. 482-ben őt is osztrakiszmosz-szal
távolítják el a közéletből.
1w Ez a Lüszimakhosz - valamint a későbbiekben említett Melésziasz,
Thuküdidész fia - a I.tikhészbím Szókratésszal azt vitatja meg, hogy
milyen neveléssel faraghatnának gyermekeikből kiváló polgárokat,
hiszen - ahogy éppen l.üszimakhosz m ondja - „apáinkat okoljuk,
hogy am ikor felserdültünk, hagytak b e n n ü n ke t elkényelmesed-
ni" (179 c-d, „Lakhész” in: Nagyobbik. Hippidsz. Kisebbik Hippidsz.
Lakhész. liis z is z , Atlantisz K önyvkiadó, Budapest, 2003. Ford.
Steiger Kornél). Lüszimakhoszt a Theaitétoszban Szókratész azok so­
rában említi, akik „idő előtt elhagyták társaságomat. S m iután engem
elhagytak, silány társaságba kerültek s ami bennük volt, elvetélt, az
általam v ilágra segített magzatokat pedig a rossz gondoskodásukkal
tették tönkre, mivel az igaznál többre becsülték a hamisat és az árny­
képeket. Őket végül m indenki ostobának tartja, még saját m aguk is.

85
 is jobb em berré tennie? Eltöltöttél ném i időt az ő társasá­
gában, úgyhogy m agad is láthatod, m ilyen emberré lett.
b De ha akarod, vegyük Periklészt, ezt a k itű n ő és m ódfe­
lett bölcs embert: nyilván tudod, hogy két fiút nevelt fel,
Paraloszt és X anth ipp o szt.1
ANÜTOSZ: Tudom.
SZÓKRATÉSZ: Egyetlen athéni sem volt jobb lovas ná­
luk, hiszen te is tudod, úgy kitaníttatta őket, s a zenében,
a versenysportban, és m in d e n egyébben is, am i szakér­
telmet igényel, gondos nevelést kaptak, úgyhogy senki­
nél sem voltak hitványabbak. Azt a következtetést vonjuk
le ebből, hogy nem kívánt belőlük kiváló em bert faragni?
Vélem ényem szerint akarta volna ő - csakhogy, attól tar­
tok, az erény nem tanítható. S hogy azt ne gondold, hogy
csak az im ént felsorolt néhány m eglehetősen jelentékte-
c len athéni polgár volt képtelen e dologra, gondolj arra,
h ogy m a gaT h u küdidész141is két fiút nevelt fel, Melésziaszt
és Sztephanoszt, őket m in d e n b e n alaposan kitaníttatta,
birkózásban pedig egyenesen Athén legjobbjai lettek -
ugyanis az egyiket X anthiaszhoz íratta be, a másikat Eu-
dóroszhoz, mert általános vélem ény szerint ők voltak ak­
koriban a legkiválóbb birkózók - ugye emlékszel?
ANÜTOSZ: Persze, hallottam erről.

Ariszteidész, Lüszimakhosz fia is közülük való. s persze nincs egye­

dül. Késeibb aztán egyesek újra visszakéredzkednének társaságom­
ba, s a csillagokat is lehoznák ezért, s ekkor néhányuk társaságától
a szokásos isteni jel megjelenésével eltilt, mások társaságát engedi,
s ők ismét nagyot fejlődnek" (150 e - 151 a, Theaitétosz, Atlantisz
Könyvkiadó, Budapest, 2001, ford. Bárány István).
1411Periklész (i. e. 495-429) Athén talán legnagyobb hatású politiku­
sa. Szókratész a Gorgiaszb-An azt emeli ki, hogy még ő is kiesett az
athéni köz kegyeiből (515 e - 516 d). A Próttigom szbíin közm on­
dásosan semmirekellő fiait is ott látjuk a híres szofista hallgatóságá­
nak soraiban, s neveltetésük eredménytelensége az. erény tanítható
vagy nem tanítható voltáról folytatott beszélgetés példázatául szol­
gál, vö. Első A lkibiadész 118 d-e.
1,1 Thuküdidész Periklész legfőbb politikai riválisa volt, akit számos
forrásunk az „államférfi” ideáltípusaként emleget (pl. Arisztotelész:
A z a th é n i á lla m 28). 443-ban őt is osztrakiszm nsz távolította el
Athénból.

86
XXXIV. SZÓKRATÉSZ: E bből ugye világosan kiderül,
hogy soha nem tett volna olyat, hogy m indarra, am inek d
az elsajátítása kom oly anyagi áldozattal jár, megtaníttatja
fiait - úgy, hogy eközben nevelésüknek azt a részét, am i
még pénzbe sem kerül, vagyis hogy jobb em berré tegye
őket, elhanyagolja? Feltéve persze, hogy az erény tanít­
ható! Vagy talán T huküdidész jelentéktelen jöttm ent lett
volna? Talán nem volt szám talan barátja m in d A thénban,
m ind a szövetségesek körében? Dehogy: nagy és nemes
családból származott, s jelentős befolyással rendelkezett
Athénban és a görög világ egészében egyaránt142 - úgy­
hogy am ennyiben tanítható volna az erény, m egtalál­
ta volna azt, aki a fiait jobb em berré teszi majd, akár egy
athéni, akár egy külföldi személyében, ha ő é p p e n nem e
ért volna rá a köz ügyeivel vak) elfoglaltsága miatt. Attól
tartok, barátocskám, hogy az erény bizony nem tanítható!
ANÜTOSZ: Szókratész, te aztán szereted szájadra ven­
ni az embereket! H add adjak neked egy jótanácsot, ha
ugyan hajlandó vagy m egfogadni: csak óvatosan! V aló­
színűleg egy m ásik városban is k ö n n y ű kellemetlenséget
okozni az embernek, vagy akár jót tenni vele,1*3 de erre a
városra ez fokozottan igaz. De szerintem ezzel te m agad 95
is tisztában vagy.111
XXXV. SZÓKRATÉSZ: Nicsak, M enőnom , úgy látszik,
Anütosz felhúzta magát! Nem csoda, ha egyszer azt hiszi,

Elképzelhető, hogy Szókratész itt Menón és Thuküdidész család­

jának feltételezett rokoni kapcsolatára utal (a rekonstrukció termé­
szetesen meglehetősen bizonytalan, a részletekhez ld. Bluck: i. m.
380. o.)
1‘3 A kéziratokban szereplő rádión „könnyű" kifejezést egyes szöveg-
kiadások raon-ra, azaz „könnyebb”-re javítják. A fenti fordításban a
szöveghagyományt követtük, a javítás elfogadásával a mondat jelen­
tése a következőképpen módosul: „egy másik városban is könnyebb
kellemetlenséget okozni az embernek, m int jót tenni vele”.
111 Anütosz egyértelműen fenyegető hangvételét Menón megjegyzésé­
vel érdemes összevetni (ld. fentebb 80 b és a 60. jegyzetet). Anütoszt
éppúgy mint Menónt megbénítja a szókratészi beszélgetés. Azonban
ez nem önvizsgálatra sarkallja, hatására haragja Szókratész ellen for­
dul. Anütosz szavainak különös, baljós nyomatékot adnak az esemé­
nyek: Szókratész bíróság elé állítása, elitéltetése és kivégzése. Ld. az
utószót.

87
 hogy valam i rosszat m o nd tam ezekről az emberekről, az­
tán saját m agáról meg azt képzeli, hogy ő is közéjük tar­
tozik! Ha tudná, m it jelent valam i rosszat m o n d a n i,1n rög­
tön m egszűnne haragja-de sajnos nem tudja. ll(’Te viszont
m o n d d m eg nekem: ugye felétek is élnek nemes és kivá­
ló férfiak?
MENÓN: Igen, hogyne.
b SZÓKRATÉSZ: No és ők vajon az ifjúság tanárainak szok-
ták-e m agukat kiadni? Hajlandc>k-e elismerni, hogy ők ta­
nárok, az erény pedig tanítható?
MENÓN: D ehogy hajlandók, Szókratész! egyszer azt hal­
lod tőlük, hogy tanítható, egyszer azt, hogy nem!
SZÓKRATÉSZ: De vajon nevezhetnénk-e az erény tanára­
in ak őket - akikne k m ég ebben az egy kérdésben sem si­
került dűlőre jutniuk ?1*7
M ENÓN: Nem hiszem , Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: No és mi a helyzet a szofistáiddal? Egye­
dül ő k állítják m agukról nyilvánosan azt, hogy az erény
tanárai - szerinted valóban azok is?
c MENÓN: G orgiaszban ép p e n azt csodálom a legjobban,
Szc>kratész, hogy ezt soha nem ha lla n n ád tőle: soha nem
ígérne ilyesmit, sőt: m in d e n k i mást is kinevet, ha azt hall­
ja, hogy ezzel fennhéjázik. Véleménye szerint az ő felada­
ta annyi, hogy kiváló szónokokat képezzen.|4K

' ,r' Kétértelmű szójáték. Anütosz azzal vádolja Szók ratészt, hogy „rosz-
szat m ond" másokról, Szókratész ezt kifordítja. Az általa használt.
Anütosz kifejezését átalakító szófordulat (kakósz legein) azt is jelent­
heti, hogy (1) rosszat mond valakiről, de azt is, hogy (2) rosszul, vagy­
is hamisan beszél valaki.
116 Anütosz ezen a ponton visszavonul a beszélgetéstől: ezáltal per-
form atív m ó d o n nyilvánítja ki véleményét és egyet nem értését
Szókratésszel, niiként^42'rf//a»í-béli Thraszümakhosz és a Gorgiasz-
béli Kalliklész. E gesztus m intha azt jelezné, hogy Szókratész ugyan
el tudja őket hallgattatni érveivel, de valódi meggyőzésükre már nem
képes. Anütosz hallgatóként továbbra is ott ül Menón mellett, vagy
legalábbis látó- és hallótávolságon belül marad, mint azt két utalás
is jelzi: a 99 b-e-ben felháborodik Szókratész szavain, a 100 b-ben
Szókratész arra szólítja fel Menónt, hogy győzze meg Anütoszt.
1,7 Ti. abban a kérdésben, hogy az erény tanítható-e vagy sem.
I4K A z itt használt deinos legein terminus a beszéd és szónoklás tudo­
mányát jelöli. Gorgiasz tevékenységéhez ld. az 5. és a 12. jegyzetet.

88
SZÓKRATÉSZ: Tehát szerinted a szofisták nem tanárok,
ugye?
MENÓN: Nem is tudn ám m egm ondani, Szókratész. Ugyan­
úgy vagyok ezzel a dologgal, m int annyi sok ember: egy­
szer azt hiszem, hogy azok, egyszer azt, hogy nem azok.
SZÓKRATÉSZ: Ugye tudod, hogy nem csak te és a többi
közszereplő gondolja egyszer azt, hogy ez a dolog tanít­
ható, egyszer pedig azt, hogy nem , hanem - go n d o lo m d
ismered - a költő Theognisz is ugyanezt mondja?
MENÓN: Melyik versében?
X X X V I. SZÓKRATÉSZ: E lé g iájában, am ikor arról beszél,
hogy:

Azokkal igyál é.s egyel, azokkal / ülj egy asztalhoz, azoknak tessél,
kiknek hatalma nagy. / A jótól jót tanulsz, de ha hitvány / társaságba
kerülsz, meglévő eszedet is elveszíted.14'1

Tudod ugye, hogy itt úgy beszél az erényről, m in th a az

tanítható volna?
MENÓN: Legalábbis úgy tűnik.
SZÓKRATÉSZ: Egy m ásik helyen viszont, ném ileg m ás­
képp közelítve a dologhoz, azt mondja:

ha az észt elő tudnánk állítani és az emberbe bele tudnánk helyezni

- valahogy úgy m ondja, hogy -

busás hasznot hajtana

annak, aki képes volna erre, és

akkor kivált) apának soha nem születne hitvány gyermeke, / hiszen 96

hallgatna a józan szóra. De pusztán tanítással / soha nem fogod a hit­
vány embert jóvá tenni.

1lVA költői szövegekre történő utaláshoz ld. a 45. jegyzetet. Az i. e. VI.

századi Theognisz gnóm ikus elégiaköltészete az arisztokrata életér­
zület egyik fontos forrása. Theognisz. e soraiban (33-6) a „kiválóság"
természetesen a nemesi osztályöntudat kiválósága, a hitványság meg
ennek szöges ellentéte, a megvetett és lenézett alsóbb osztályok jel­
zője. Az itt emlegetett „hatalom” (dünam isz) a vagyon, a politikai ha­
talom, a hagyomány szentesítette társadalmi rang, a jó családból való
származás együttesét fejezi ki.
1,(1Theognisz 435-43H.

89
 Észrevetted, hogy ö n m a g á n a k m o n d ellent ugyanabban
a kérdésben?151
MENÓN: A jelek szerint.
SZÓKRATÉSZ: És ismersz-e m ég olyan foglalkozást,
am elynek az önjelölt tanárait nem esak hogy nem szo­
kás m ások tanárainak tartani, hanem azt szokás go ndol­
ni róluk, hogy ép p e n ahhoz a dologhoz nem értenek, ép-
b pen abban fabatkát sem érnek, am inek - saját állításuk
szerint - a tanárai? Másfelől azok, akiket az emberek e
területen k iválónak és tehetségesnek tartanak, ők egy­
szer azt m ondják, hogy a dolog tanítható, egyszer meg
azt, hogy nem az? Mernéd-e igazából tanárnak nevezni
azokat, akiknek a fejében ekkora a zűrzavar, bárm iről le­
gyen is szó?152
MENÓN: D ehogy m erném !
X X X V II. SZÓKRATÉSZ: Ha viszont sem a szofisták, sem
ezek a k itű n ő em berek nem tanárai a dolognak, mások
nyilván m égannyira sem azok?
MENÓN: Nem, nem hiszem,
c SZÓKRATÉSZ: Ha pedig nincsenek tanárok, akkor tanít­
ványok sincsenek?
MENÓN: Azt hiszem, úgy van, ahogy m ondod.
SZÓKRATÉSZ: Ugye abban m egegyeztünk, hogy am inek
nincsenek se tanárai, se tanulói, az nem is tanítható?1,3
MENÓN: Megegyeztünk.
SZÓKRATÉSZ: És ugye sehol sem látjuk az erény tanárait?
MENÓN: Sehol.
SZÓKRATÉSZ: Ha pedig nincsenek tanárai, akkor tanu­
lói sincsenek?

bl Hasonló - ám valószínűleg látszólagos - önellentmondásra mutat

rá egy Szimónidész versben Prótagorasz. A verset Prótagorasz, majd
utána Szókratész hosszasan elemzik (ld. P rótagorasz339 a - 347 a).
Az önellentm ondást ez esetben is m inden bizonnyal Szókratész ol­
vassa ki a versből: Theognisz valósziniísíthetőleg az előző jegyzet­
ben érintett „nemesség" elsajátításának folyamatáról beszél, melyhez
a jó származás, a megfelelő társaság és persze a természetes adottsá­
gok egyaránt szükségeltetnek.
1,2 A gondolatmenet az erény és az egyéb szakismeretek különbségére
mutat rá, ehhez ld. a 152. jegyzetet.
89 e 1-2, ld. a 122. jegyzetet.

90
MENÓN: Nagyon úgy tűnik.
SZÓKRATÉSZ: Tehát az erény nem tanítható?
MENÓN: Úgy tűnik, hogy nem - feltéve persze, hogy he- d
lyes módszerrel vizsgáltuk a kérdést. Nem is értem, Szók­
ratész: akkor kiváló em berek se léteznek? Vagy m i volna
a m ódja annak, hogy valakiből kiváló em ber válhassék?
SZÓKRATÉSZ: Nem lehetséges, M enón, hogy te m eg én
kissé nehézfejűek vagyunk, s hogy téged Gorgiasz, en­
gem Prodikosz1Vl nem pallérozott ki k ellőképpen?Jobban
kell figyelni m agunkra, sokkal jobban, és m eg kell keres­
nünk, ki tudhat be n nünke t jobbá tenni, ha egy m ó d van
rá. Azért m o n d o m ezt, mert észrevettem, hogy az imén- e
ti vizsgálódás során nevetséges m ó d o n elkerülte figyel­
m ünket, hogy az em ber számára, bárm it tesz is, nem k i­
zárólag a tudás képes helyes és hasznos útm utatóként
szolgálni. S talán ép pe n ezért old folyton kereket e lőlünk
az a felismerés, hogy m ilyen m ó d o n válhat valakiből k i­
váló ember?
MENÓN: Mire gondolsz, Szókratész?
X X X V III. SZÓKRATÉSZ: A következőre. A kiváló em ber­
nek ugye hasznosnak kell lennie, ezt helyesen állapítot- 97
tűk meg, hiszen ez nem is lehetne másképp?
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: És abban az esetben lesz hasznos, ha do l­
gainkban helyes útm utatással szolgál, ugye ezt is jól álla­
pítottuk meg?
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: De azt, hogy nem képes helyes útm uta­
tással szolgálni, ha nem rendelkezik tudással, azt hiszem,
nem volt helyes elfo gadnunk.15S

1'H Szókratész a Prótagorasz 341 a-ban is Prodikosz tanítványaként

beszél magáról, a Kratülosz 384 b-ben pedig azt állítja, hogy csak
Prodikosz „egydrachmás" előadását hallhatta. Ezeknek és a d ia ló ­
gusokban elhangzó) további megjegyzéseknek a fényében feltehető,
hogy - a részlet iróniája ellenére is - valamilyen laza hallgatói kap­
csolat valóban fennállhatott Szókratész és Prodikosz viszonyában.
Ld. még a 38. jegyzetet.
lv' A 87 c - 89 c kozom gondolatmenetről van szó, amelynek a konk­
lúziója, hogy „a lélek m inden törekvése és erőfeszítése boldogságot

91
 MENÓN: Mire gondolsz?
SZÓKRATÉSZ: M egm ondom . Ela valaki ismeri a Larisszá-
ba vagy m áshová vezető utat, és arra menne, és m ások­
nak is ő m utatná az utat, akkor ugye a jó és helyes utat
mutatná?
MENÓN: Hát persze.
b SZÓKRATÉSZ: És ha m ásvalakinek az arra vonatkozó vé­
leménye, hogy melyik az az út, helyes volna, bár ő koráb­
b an m ég nem járt arra és így m agát az utat nem ismeri,
ugye ő is meg tu d n á m utatni a helyes utat?
MENÓN: Természetesen.
SZÓKRATÉSZ: És m indaddig , am íg helyes véleményen
van arról, am iről a m ásik tudással rendelkezik, jottányit
sem lesz rosszabb vezető annál, aki e téren ismerettel
rendelkezik, hiszen am it gondol, az igaz, m ég ha nem is
ismeret.
MENÓN: Egy jottányit sem lesz rosszabb vezető.
SZÓKRATÉSZ: Az igaz. vélemény tehát a cselekvés helyes
volta szem pontjából nem rosszabb útm utató, m int a tu­
dás. Ez az, am i fölött az im ént átsiklottunk az erény mi-
c benlétének a vizsgálata során, m ikor azt m ondtuk, hogy
a helyes cselekvésnek egyedül a tudás képest irányt m u ­
tatni. Pedig az igaz vélem ény is képes erre.
MENÓN: Igen, úgy néz ki.
SZÓKRATÉSZ: Tehát sem mivel sem hajt kevesebb hasz­
not a helyes vélemény, m in t a tudás.1%

eredményez, ha belátás mutatja az utat” (88 c). A következő rész ezt

megkérdőjelezi.
1',<l E helyen a dialógus m ásodik nagy doktrinális újítása - a tudás es
az igaz vélemény m egkülönböztetése - fogalm azódik meg, melyet
Szókratész megjegyzései a rabszolgafiúval folytatott beszélgetést
követő értékelő részben már megelőlegeztek (ld. 85 c). A tudás és a
vélemény/igaz vélemény distinkcióját a görög filozófiai hagyomány
Parmenidésztől és Xenophanésztől örökli, s a különbségük számos
Platón-dialógusnak középponti eleme (ld. különösen A z állam 474
c - 480 a, 509 d - 511 e, Timaiosz 27 d - 29 a). A két fogalom az itt
jelzett és egyéb hozzájuk kapcsolódó szöveghelyeken azonban ra­
dikálisan más természetű: „Az előbbi [ti. ami örökké létezik, to ott
aei] belátással [uoészisz} ragadható meg, megokolás [/o^o.s'r] alap­
ján, mert örökké ugyanazon a m ódo n létezik; az utóbbi [ti. a folyton

92
MENÓN: Talán annyival igen, hogy aki tudással rendel­
kezik, m indig sikerrel jár és eléri célját, aki csak helyes
véleménnyel, az hol eléri, hol meg nem.
X X X IX . SZÓKRATÉSZ: Tessék?! Ha valakinek helyes a vé­
leménye, az. m in d e n esetben eléri a célját, am íg csak he­
lyes vélem énnyel rendelkezik, vagy talán nem?
MENÓN: De, ez szükségképpen így van. N em is értem,
Szókratész, am ennyiben ez tényleg így van, m e nny ib en d
értékesebb a tudás a helyes véleménynél? És m i k ü lö n ­
bözteti meg ezt a két dolgot egymástól?
SZÓKRATÉSZ: Tudod, m iért nem érted? M egm ondjam ?
MENÓN: M ondd csak!
SZÓKRATÉSZ: Azért, mert nem figyeltél o d a eléggé Dai-
dalosz szobraira. Persze lehet, hogy felétek nincs b e lő ­
lük...
MENÓN: Tessék? Miért érdekes ez?
SZÓKRATÉSZ: Mert ha nincsenek lekötözve, ezek a szob­
rok is elszaladnak és elkószálnak, ha viszont le v annak
kötözve, akkor egy helyben maradnak.
MENÓN: Még m indig nem értem. e
SZÓKRATÉSZ: Nem sokat érne, ha Daidalosz egyik mester-

keletkező, togignom enou aei\ pedig csak gyanítható megokolhatat-

lan érzékelésen alapuló vélekedéssel [doxa\, mert keletkezőben és
elmúlóban van, valóságosan azonban sohase létezik" ( Tim aiosz28 a,
ford. Kövendi Dénes). Vagyis a tudás és a vélemény között megvont
ismeretelméleti distinkció szigorúan párhuzamos a testetlen formák
alkotta valóban létező valóság és a form ákból részesedő, folytono­
san alakuló es keletkezei, érzékelhető anyagi, testi világ ontológiai
különbségével.
A Menőn ezzel szemben mintha egyfajta fokozati különbséget látna az
igaz vélemény és tudás között: ugyanaz a tárgyuk (mind alább a mate­
matikai szakaszban ugyanaz, volt: a felidézett matematikai ismeretek,
mind itt: a Larisszába vezető út), az igaz vélemények tudássá alakítha­
tok igaz voltuk okainak feltárásával, vagyis igazolással és magyarazat-
tal (ailiasz logiszniosz, ld. alább 98 a és a 1S8. jegyzetet), s a tudás a vé­
leménytől az igazolásban, a magyarázatban, vagyis igaz volta okainak
a feltárásában, másrészt ebből következően állandó, lehorgonyzott jel­
legében különbözik. Mintha a Theailétosz is hasonló megoldással kí­
sérletezne az igaz vélekedés és a tudás kapcsolatának a feltárása során,
ld. 187 a - 210 cl. Ld. meg a 94. jegyzetet, illetve az utószót, és Lafrance,
Yvon: La Ihéorieplatonicienne de la doxa, Montréal-Párizs, 1981.

93
 műve a m iénk volna, de kötelékei nélkül, m int valami szö­
kött szolga, hiszen nem m aradna egy helyben; ha viszont
le van kötözve, nagyon is sokat ér, hiszen fölöttéb szép al­
kotásokról van szó.IS7 No de miért is m o ndom ezt? Az igaz
véleményhez kapcsolódóan: hiszen az igaz vélemények
is, am íg egy helyben maradnak, addig m aguk is szépek, és
98 nyom ukban csupa jótétemény jár. A zonban hosszú ideig
nem hajlandók nyugton m aradni, hanem az em ber leiké­
b ő l felkerekednek - úgyhogy nem sokat érnek, míg a ma­
gyarázat és az indoklás kötelékeivel le nem rögzíti őket va­
laki. Ez pedig, M enón barátom, a visszaemlékezés, miként
az előzőekben m ár ebben m egállapodtunk. M iután köte­
lékek rögzítik őket, csak ekkor lesz belőlük tudás - valami
m aradandó és állandó. Ez az oka annak, hogy a tudás ér-

l=;7 Daidalosz a görög nagyszobrászat legendás mestere ésprótosz

heuretésze, félig mitikus, félig a plasztika fejlődésének történeti ha­
gyományát megtestesítő alakja. Szobrai a hagyomány szerint szinte
megelevenedtek. F. hagyom ány kialakulását illetően valószínűleg
helytálló Szicíliai Diodórosz megjegyzése: „A szobrászatban olyany-
nyira felülmúlt m inden más embert, hogy később azt beszélték róla:
a szobrai olyanok voltak, m int az élő emberek, mert láttak és jártak,
egyszóval tökéletesen utánozták az egész testalkatot, úgyhogy ke­
ze m unkája élőlénynek tűnt. Joggal nyerte el az emberek bámulatát,
m ertő volt az első, aki nyitott szemeket adott szobrainak, elválasztot­
ta egymástól a lábaikat, s a karokat is elórenyújtva ábrázolta." (IV. 76,
ford. Vekerdy József, a szöveget részletesebben ld .A görög műrészét
világa II, Gondolat, Budapest, 1962. szerk. Szilágyi János György, 21-
25. o.). Daidaloszhoz és a daedalikus szobrászathoz ld. Szilágyi János
György remek összefoglalóját in: Németh Gy.-Ritoók Zs.-Sarkady
|.-Szilágyi J. Gy.: Görög művelődéstörténet, Osiris, Budapest. 2006.
132-136. o. (Daidalosz és a VIII. századi görög mesterek).
A biográfiai tradíció szerint Szókratész apja szobrász volt, s Szókratész
is kitanulta a mesterséget, talán ez magyarázza a Daidaloszra őseként
történő hivatkozást az F.uthüphrón 11 b-ben, s persze az Euthüphrőn
Daidalosz-hivatkozása is egy hasonló ismeretelmeleti-kognitív meta­
fora, ld. még a 61. jegyzetet.
A szobrok „lekötözésének”, „megbéklyózásának” az említése talán
annak a vallási-kultikus szokásnak a játékos átemelése lehet, mely
szerint egyes istenszobrokat - állandó jelenlétük biztosítására - sza­
bályosan megkötöztek, ld. Pauszaniasz III. 15. 7.: „Úgy 'é lik ugyanis,
hogy F.nüaliosz sohasem fog tőlük eltávozni, mert bilincsbe van ver­
ve, mint ahogy az athéniak is azt hiszik Nikéről, hogy állandóan ná­
luk fog maradni, mert nincsenek szárnyai." (Ford. Muraközy Gyula.)

94
tékesebb a helyes véleménynél. Mert a tudás a helyes véle­
ménytől ebben a kötelékben k ülö n b ö zik .158
MENŐN: Istenemre, Szókratész, tényleg így fest a dolog!
XL. SZÓKRATÉSZ: De persze tu d n i én m agam sem tu- b
dóm ezt, csupán úgy sejtem. Az viszont, hitem szerint,
nem lehet puszta sejtelem, hogy a helyes vélem ény és a
tudás k ülö n b ö zn e k egym ástól - ha van egyáltalán olyan
dolog, am iről ki merem jelenteni, hogy tudom , és ebből
bizony kevés van, ezt az egyet ide sorolnám , abba a kör­
be, am iről tudással rendelkezem .159
MENÓN: Teljes joggal, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: No és az talán nem igaz, hogy ahol az igaz
vélemény irányít, ott a cselekvés eredm énye nem lesz
rosszabb, m int ha a tudás m utatná az utat?

1,K Mit jelent és miben áll pontosan az aitiaszlogiszmnsz- magyarul: a

magyarázat és az i ndoklás - köteléke? Szövegünk nem sok kapaszko­
dót kínál ennek eldöntéséhez, annyit tudunk, hogy ez. (1) a visszaem­
lékezés egész folyamata és (2) eredményeképpen rögzített, tehát bi­
zonyos tudás jön létre. Az aitia a görög nyelvben többek között okot,
magyarázatot, indoklást, igazolást is jelent, a logiszmosz pedig szá­
mítást és megfontolást. (Érdemes felfigyelni a kifejezés matematikai
konnotáeiöjára.) Vagyis az okoknak, a magyarázatoknak, a miértek­
nek a számbavételéről és végigkövetéséről lehet szó. A P ha id ó n 100 b
skk-ban ilyen oksági és magyarázó erővel éppen a formák rendelkez­
nek. Minthogy szövegünk egyértelművé teszi, hogy ez maga a vissza­
emlékezés, az anam nészisz folyamatát a következőképpen rekonst­
ruálhatnánk: a lélekben lappangó formában eredendően megvan az
igazság, mely igaz vélekedés alakjában a felszínre hozható, majd
az aitiasz logiszmosz kötelékeivel - további kérdések segítségével,
akár egyetlen ismeretből kiindulva s további ismeretekig eljutva - tu­
dássá alakítható. Talán a legjobb komm entárt Arisztotelész kínálja:
„Azt gondoljuk, hogy akkor értettünk meg valamit sim pliciter, [...]
amikor tudni véljük, hogy az. az, ok, mely a tényállás/dolog fennállá­
sára magyarázatot nyújt, éppen e tényállás/dolog oka, s hogy nem is
lehetséges, hogy az másképpen legyen.” (Második, analitika, I. 2, 71
b 9-12). Ennek alapján úgy tűnik, hogy az a n a m n é szisz által nyúj­
tott tudás egyben megértés is. Mindenesetre kü lö n ös ellentm on­
dás feszül a tudás és igaz. vélemény különbségét megalapozó példa
fa Larisszába vezető út) és különbségük alapja (a magyarázat és in­
doklás) között. I.d. még a 156. jegyzetet.
Az itt használt, „sejteni” és „sejtelem'-nek fordított eikaző ige szá­
mos esetben a tudás ellentétpárjaként, a cloxa, vélemény szinonim á­
jaként fordul elé).

95
 MENÓN: Szerintem ebben is igazad van.
c SZÓKRATÉSZ: Sem mivel sem rosszabb hát a helyes véle­
m ény a tudásnál, és nem lesz kevésbé hasznos, ha cse­
lekedni kell, és persze ugyanez igaz a helyes vélemény­
nyel és a tudással rendelkező emberre is.10(1
MENŐN: Igaz.
SZÓKRATÉSZ: D e abban m egegyeztünk, hogy a jó em ­
ber hasznos, ugye?161
MENŐN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Tehát nem csak a tudás, hanem a helyes
vélem ény is hozzásegítheti esetleg az embert, hogy váro­
sának jó és hasznos polgára legyen, ha ugyan ez lehetsé­
ges; m iután viszont sem egyik, sem másik - sem a tudás,
sem az igaz vélem ény - nem természetes adottságként
cl sajátja az em bernek, vajon nem is tehetünk szert rájuk?11'’2
Vagy szerinted bárm elyik is e kettő közül eredendően ré­
sze a term észetünknek?
MF.NÓN: Szerintem n e m ."’3
SZÓKRATÉSZ: M árpedig ha nem a természet adja, akkor
a kivaló em berek sem természetes m ó d o n azok.101
MENÓN: De nem ám!

1,10Talán lehet némi jelentősége annak a ténynek, h<>gy Szókratész ha­

tározottan a cselekvésben megnyilvánuló, tehat korlátozott és nem
univerzális hasznosságról és kiválóságról beszél. Ugyanez érvényes
a folytatásra is, hiszen az isteni osztályrészként érkező erény egyér­
telm űen a közéletben m egnyilvánuló és a köz érdekeben m űködő
hasznosságban mutatkozik meg. Vei. 87 e, valamint a 107. jegyzet.
I6i 8 7 e j

Számos szövegkiadás azt feltételezi, hogy a „vajon nem is tehetünk

szert rájuk”-nak fordított ónk epiktéta kifejezés a szöveghagyomá­
nyozás során lapszéli jegyzetből a főszövegbe átkerült glossza.
V élem ényünk szerint a mondatszerkezet furcsasága ellenére a két
szó kirekesztése szükségtelen és a mondat gondolatmenetet tönkre­
teszi.
1(,í A 89 a skk.-ban volt szó arról, hogy az erény nem fakadhat termé­
szetünkből (nem lehet velünk született), am ennyiben azonos a tu­
dással - ami nyílván abból a hallgatólagos premisszából következik,
hogy a tudás sem fakadhat természetünkből. Ugyanez a helyes véle­
ményre is igaz.
IÍMA phüszci (természetes m ó d o n ) kérdéséhez és a fordításhoz ld. a 3.
és a 176. jegyzetet és vö. 89 a-b.

96
SZÓKRATÉSZ: Tehát nem a természet adom ánya - a k ö ­
vetkező lépést, hogy tanítható-e, m ár vizsgáltuk.
MFNÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: Azt go ndoltuk, ugye, hogy am enn y iben
az erény tudás, akkor tanítható?
MENŐN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: És azt is, hogy a m ennyiben tanítható, ak­
kor tudás?1'15
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: És hogy ha v annak tanárai, tanítható, ha e
nincsenek, akkor nem tanítható?161’
MENÓN: Igen.
SZÓKRATÉSZ: De abban is m egállap odtun k, hogy n in ­
csenek az erénynek tanárai, nem ?1'’7
MENÓN: De, így történt.
SZÓKRATÉSZ: Vagyis abban á lla p o d tu n k meg, hogy
nem tanítható, és hogy nem is tudás.
MENÓN: Pontosan.
SZÓKRATÉSZ: De abban azért egyetértünk, ugye, hogy
az erény valami jó dolog?"'’8
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: Továbbá abban is, hogy am i helyesen m u ­
tatja az utat, az jó és hasznos.
MENÓN: Hogyne.
SZÓKRATÉSZ: Viszont csak és kizárólag ez a két dolog, az 99
igaz vélemény és a tudás képes a helyes utat m egm utatni:
és csak az olyan em ber lesz jó vezető,169 aki ezek birto ká­
ban van - mert am i a véletlen következtében alakul he-

Kn Vö. 87 c 2-vel. Az itt elhangzottak mondják ki a tudás és a tanítható­

ság közötti szigorú ekvivalenciát: a tudás és csakis a tudás tanítható,
ami tanítható, az és csakis az tudás. Ld. még a 104. jegyzetet.
Ih'1Vö. 89d-e és a 122. jegyzet.
1(r Vö. 89 c - 96 d
Vö. 87 d és a 106. jegyzet.
1w A többszörösen összetett széjjáték a hégeomai ige jelentéseit hasz­
nálja fel: egyrészt az eredeti - a l.arisszába vezető út - hasonlatát
tovább szőve a helyes utat megmutató vezetőről, másrészt átvitt ér­
telemben egy nagyobb közösség vezetőjéről, harmadrészt pedig a
helyesen gondolkodó emberről van szó.

97
 lyesen, az nem em beri útm utatásra történik úgy. Ahol a
helyes irányt egy em ber mutatja, ott valójában erről a két
dologról: az igaz vélem ényről és a tudásról van szó.
MENÓN: Szerintem is.
XLI. SZÓKRATÉSZ: M inthogy nem tanítható, im m ár nem
m ondhatjuk, hogy az erény a tudás révén jön létre?1711
MENÓN: Úgy látszik, hogy nem.
b SZÓKRATÉSZ: A két jó és hasznos dolog közül tehát az
egyiket k ihúzhatjuk, vagyis nem a tudás az, am i közéleti
cselekedeteinkben vezérel bennünket.
MENÓN: Szerintem nem.
SZÓKRATÉSZ: Tehát nem bölcsességgel és szakértelem­
mel irányítják ezek az em berek a városokat, Themisztok-
lészék és akikről Anütosz az előbb csak beszélt: s m int­
hogy ő k m agu k sem tu dásu k nak köszönhetik, hogy
ilyenek, ezért m áso kból sem képesek m agu k ho z hason­
ló em bert faragni.
MENÓN: Azt hiszem, tényleg úgy van, Szókratész, ahogy
m ondod.
SZÓKRATÉSZ: M árpedig ha nem tu dásu k nak k öszönh e­
tik, nem m arad más, m in t hogy ez egyfajta jó vélem ény1" 1
c legyen. A közélet szereplői ezt használják fel városuk
igazgatásához, s m it sem k ü lö n b ö z n e k okosság dolgá­
ban a jöv e n d ő m o n d ó k tó l és jósoktól, hiszen ők is, ha az

1711A kézirati hagyomány nem egységes. A fordításnál Bluck: i. m. szö­

vegét követtem, aki az episztém éi dativus olvasatot fogadja el. Az
alternatív olvasat (ti. cpisztémé mint a mondat alanya) esetén a for­
dítás: „Minthogy nem tanítható, im m ár nem mondhatjuk, hogy az
erény tudás lesz". Különös m ódon sem Burnet, sem a Helles Lettres
(Búdé) kritikai apparátusában nincs nyoma a kétféle kézirati hagyo­
mánynak.
171 A „jó véleménynek” fordított eudoxia ismételten egy szójáték. A ki­
fejezés alapjelentése „köztisztelet” vagy „megbecsülés", ami némi
iróniával azt sugallhatja, hogy az említett államférfiak az őket övező
köztisztelet által erényesek. Másrészt Szókratész az eudoxich alkotó
két szótő, az cit ( jó) és doxiíb ó l képzett dnxia (vélemény) jelentésé­
nek a kihasználásával - a kóznyelvhen nem létező, de könnyen ért­
hető m ódo n - átértelmezi a kifejezést, ezáltal a helyes és igaz véle­
ményre utal.

98
isten megszállja őket, roppant igazságokat m o n d a n a k
ki, ám tu d n i m it sem tu d n a k arról, am iről beszélnek.172
MENÓN: Lehetséges.
SZÓKRATÉSZ: M enónom , ugye jogosan nevezzük őket
isteni férfiúnak? Hiszen tetteikkel és szavaikkal rengeteg
nagyszerű dolognak szabnak jó irányt, m égha nem is tu­
datosan és ésszel teszik ezt?
MENÓN: Hát persze.
SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint az„isteni” jelző használata az
im ént emlegetett összes jöv end őm ondó, jós, költő eseté­
ben helyénvaló. S ezt ép p ú g y e lm o n d h a tn á n k a politiku- d
sokról is, vagyis hogy isteniek: megszállottak, az istenség
ihleti meg és ragadja el őket, am ikor oly sok nagyszerű és
roppant dolgot a jó i rányba terelnek beszédeikkel,173jólle­
het mit sem tudn ak arról, am iről beszélnek.
MENÓN: Persze.
SZÓKRATÉSZ: G o n d o lo m ugyanezért m o n d ják a nők,
M enónom , a tökéletes férfiről, hogy „isteni", a spártaiak
pedig a igazi derekasságot magasztalják az „isteni férfiú”
fordulattal.174
MENÓN: Szerintem jól m ondják, Szókratész. D e m in th a e
ez az Anütosz felháborodott volna szavaidon!17^

172 Meglehetősen ironikus megjegyzésnek tűnik, mely zSzókratészvé-

döbeszédénck és az /o/mak a szavaival mutat szoros párhuzamot: „a
költőkről is kiderült számomra, hogy nem a hozzáértő bölcsességé­
vel alkotják költeményeiket, hanem valamiféle természeti adottság
folytán és elragadtatottságukban, akárcsak a látnokok és jósok. Mert
ezek is sok szépet és jót mondanak, de egyáltalán nem tudják, mit be­
szélnek.” (Szókratész védöbeszéde 22 b-c, id. kiad. ford. Mogyoródi
Emese), és a költő „mindaddig nem képes alkotni, míg az isten el nem
töltötte, józansága el nem hagyta, és többé benne nincsen értelem.”
(Jón 534 b. ford. Ritoók Zsigmond, in: Ión. Menexenosz, Atlantisz
Könyvkiadó, Budapest. 2000.).
r -^K fordulatban a korabeli Athén politikai nyelvhasználata köszön
vissza, vö. Thuküdidész VI. 9. 2: .az ilyen ember a maga sorsáért ag-
g óóvdtizdllani sorsát is szívén viseli" (ford. Muraközy Gyula).
1-1 A nőkre és a spártaiakra történő hivatkozás tevékenységük irracio­
nális voltát emeli ki.
F=l Anütosz jelen létéhez és felháborodásához id. a 144. és a 146. jegyze­
tet. Mindenesetre - egyes véleményekkel ellentétben - e megjegyzés
fényében Anütosz jelenlétéhez aligha férhet kétség.

99
XLII. SZÓKRATÉSZ: Nem s/ám ít. Vele majd máskor be­
szélgetünk, M enónom . A m i pedig ben nünke t illet, ha
beszélgetésünk és vizsgálódásunk egészében véve he­
lyes volt, akkor az erény feltehetőleg nem természetes
adottságként, és nem is tanítás által, hanem egyfajta is­
teni osztályrészként,17'’ az értelem közrem űködése nél-

17(1A theia m oira isteni osztályrésznek fordított fogalma arra az újra

és újra felvetődő dilem m ára kínál választ, hogy (1) az erény vajon
velünk született tulajdonságként eredendően az emberi természet
része-e (pluiszei) vagy pedig (2) valamilyen m ódon szert teszünk ra
(ld. 89 a-b, 98 c-d és a 3- jegyzetet). Az első lehetőséget Szókratész
kategorikusan többször is elutasítja lényegi érvelés nélkül (bár a 89
a-b ..aranyhasonlatát'' talán tekinthetjük érvkezdeménynek), azon­
ban könnyen belátható, hogy e lehetőség - akar individuális, akár
egyetemes antropológiaként értelmezett formájában - gyökeresen
felforgatná a szókratikus és platóni morális univerzumot, amelyben
kiemelt szerepet játszik az erény tudatosságot és erőfeszítést igénylő
elsajátítása, s végső soron az erény teljes relativizálásához és a léte­
ző emberi viselkedésmintákkal történő naturalista azonosításához
vezetne el, s az erény értéknormativitását teljességgel felszámolná.
M indennek az elutasítása annál is inkább sürgető feladat lehetett,
hiszen a legfontosabb rivális „morálfilozófiák" mintha éppen ilyen
megoldással kísérleteztek volna. Ehhez. ld. Prótagorasz álláspontját
a Prótagorasz 320 c - 328 d-ben. Az álla m 11. könyvének társadal­
mi szerződéselméletét és értelmezését (358 e - 367 e), mely éppen
a „természetes erény" mögöttes fogalmára támaszkodik, vagy akár
Anütosz fentebb elhangzó szavait (92 e - 93 a. vő. a 135. jegyzet).
Prótagorasz erényfogalmához, ld. a jelen sorozat Prótagorasz:\hoz
írott utószót, Atlantisz Könyvkiadó), Budapest, 2007. 147-152. o.
A m ásodik lehetőség „az erény azonos a tudással" előfeltevésére
épült és ebből vonta le azt a következtetést, hogy az erény tanulás
által sajátítható el: ezt azonban Szókratész eáfolta - ez azonban nem
azonos az erény megszerzését előíró követelmény feladásával.
Nehezen volna vitatható), hogy az előzőekben emlegetett isteni meg­
szállottság é.s ihletettség, mint a politikai jótétemények forrása, mely­
nek hordozója a theia moirct, olvasható ironikusan is - elvégre még
a M enőn sem nyilatkozik túl hízelgőén a felsorolt államférfiakról, a
Gorgiasz 515 d - 519 b pedig egyértelműen vitatja, hogy bármilyen
hasznot hajtottak volna városuknak, s persze az. isteni megszállott­
ságnak az. emlegetése egyéb dialógusokban sem mentes az iróniától
(ld. Szókratész védőbeszéde 22 b-c,ló n 534 b, és a 172. jegyzetet).
A zonban a megszállottságra történő utalás ironikus volta ellenére a
theia m oira talán egészében is, s egyes elemeiben bizonyosan ko­
moly felvetésnek tekinthető.

100
kül költözik bele abba, akibe beleköltözik - ha egyszer 100
egyetlen olyan államférfi sincs, aki m ásból is képes volna
államférfit faragni. Ha pedig mégis lenne ilyen ember, az
szakasztott olyan volna szám unkra itt, az élők közt, m int
H omérosz szerint Teiresziasz volt a holtak közt, akiről azt
állítja, hogy egyedül 6 van „eszméleténél” a H ádészban, s

(1) Az isteni osztályrész bevezetése a dialógus gondolatmenetét jól

kiegészíti. A valóság összefüggő egészét előélete során látott lélek­
ben megvan az igazság, mely igaz vélemény formájában jelenik meg,
majd tudássá alakítható (81 c-d). E folyamat az anam nészisz, s en­
nek leginkább magyarázatra szoruló mozzanata éppen az igaz véle­
mény váratlan és csodás megjelenése - az isteni szikra, mely a folya­
mat egészét beindítja.
(2) A theia moira tulajdonképpen átmenetet képez a fentebb tárgyalt
két lehetőség között - (1) az erény velünk született vagy (2) tanulás
útján elsajátított és őket egyesíti: a lélek maga is isteni természetű,
hiszen halhatatlan, s így a theia m oira a benne eredendően meglévő
isteni rész (moira) életre kelését jelképezi. Hogy ez is egyfajta termé­
szet, azt Szókratésznak a Védöheszédben elhangzó szavai mutatják: a
költők „valamiféle természeti adottság fo lytán (phiiszei) és elragad-
tatottságukban” alkotnak. Jól látható, hogy az Apológia szövegében
az elragadtatottság természeti adottságként (phiiszei) van jelen az
emberben. (M inthogy a phiiszei a M enónban egyértelműen a p h i i
szisz- nőm ősz vitáru, valamint az erény születéstől meglévő állapotá­
ra utal, érthető a szándék e kifejezés kerülésére és helyettesítésére.)
(3) A theia m oira és a vele rokon jelentésű theia tükhé szilárd hely­
ivel rendelkezik a görög irodalm i-teológiai hagyom ányban (ld.
pl. Homérosz: Odüsszeia, 111. 269, XI. 292, X X II. 413, Pindarosz: 6.
Nemeai óda, 25; 8. Piitliói óda, 54-2. O lim p ia i óda, 23; Szophoklész:
Philoktétész, 1316-1317, 1326) „isteni rendelés, végzés", „isten által
kiszabott sors" - s esetenként: halál - jelentésben. N éhány Platón-
szövegben egyértelműen az „isteni rendelés" tradicionális értelme
van jelen, pl. a Szókratész védöheszéde 33 c-ben: „számomra ezt a
foglalatosságot az isten rendelte, jóslatokkal, álmokkal [...]" (id. kiad.
ford. M ogyoródi Emese), vagy a P ha id ó n 58 e-ben: „[Szókratész] a
Hádészba sem isteni rendelés nélkül m ent”. A theia m oira m int iste­
ni rendelés azonban a szövegek többségében „isteni osztályrésszé"
értelmeződik át. Két szöveghelyet külön is érdemes kiemelni. A z á l­
lam 492 e - 493 a szerint az emberi jellemben azt, „ami az állam ok
ilyen [ti. jelenlegi romlásba hajló] berendezkedése mellett olyannak
marad meg, amilyennek lennie kell, azt [...] csak isteni végzés ment­
hette meg” (Szabó Miklós ford. alapján). A kontextus nagyon hason­
ló a Menónéhoz-. az erény megmutatkozását az emberi jellemben a
jelenlegi - tehát az ideális állam nevelési elveit n é lk ü lö ző állam-

101
 „puszta szökellő árny csak a tö b b i”.177H asonlóképpen, egy
ilyen földi em ber m integy az árnyképek mellé helyezett
igaz valóság volna az erény tekintetében.I7K
b MENÓN: Ezt nagyon szépen m ondtad, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: G o n d o la tm e n e tü n k b ől mostanra annyi
kiderült, hogy akiben az erény megjelenik, abban isteni
osztályrészként jelenik meg. A zonban e kérdésben csak
akkor fo g u n k biztosat tudni, ha az erény em berbe köl­
tözésének a m ikéntje helyett először azt p ró b á ln á n k ki-

ban - csak és kizárólag a theia m oira, az isteni beavatkozás ké­

pes biztosítani. Hogy ez az isteni beavatkozás nem pusztán egy kül­
ső eró beavatkozása, hanem isteni „természetünkben" gyökerezik.
azt A z álla m egészének okfejtése is bizonyítja. I Igyenezt a l’haidrosz
mitikus képekben fogalmazza meg. Vajon „természeténél fogva iste­
ni és nem tüzes jelleg jutott-e osztályrészül'' az embernek? - teszi lel a
dialógus kérdését Szókratész (230 a) a theia m oirat, az isteni osztály­
részt egyértelműen természetünkhöz (phüszei) hozzárendelve, s ezt
a „legnagyobb javaink rajongásból, m égpedig isteni adományként
reánk szálló rajongásból származnak" próféciája (244 a. Phaidrosz,
Atlantisz Könyvkiadó, 2005. ford. Kövendi Dénes, Simon Attila m ó­
dosításaival ), s az. e szavakat követő, a lélek sorsát és természetét be­
mutató mítosz válaszolja meg. így az. igazi, isteni megszállottság nem
más, mint az emberben meglévő isteni osztályrész öntudatra ébredé­
se, mely esetenként a filozófia formáját ölti magára (vö. Az állam 499
b: míg az uralmon lévőket „valami isteni ihlet folytán meg nem szall-
ja az igazi filozófia igazi szerelme"). Mindez a homoiószisz tlieoi. az
istenhez hasonulás filozófiai- és életprogramjában teljesedik ki, vö.
Theaitétosz 176 a-b: „arra kell törekednünk, hogy innen a lehető leg­
hamarabb oda meneküljünk. E menekülés: istenhez való hasonulás,
lehetőség szerint, s e hasonulás nem más, mint hogy belátás réven
váljunk igazságossá és istenfélővé,”
Vö. még A z á lla m 474 b-e, K ritiasz 120 e, 121 a, A törvények (h2
b-c, 875 a-c. Hetedik levél 326 b, Frótagorasz 322 a, szphéttoszi
Aiszkhinész, fr. 11 (Dittmar-.V.STs1VI A 53), ez utóbbihoz lel. Kálin. Ch.:
Plató a n d the Socratic Dialogue. The Philosophical nse o fa literary
Fönn, Cambridge, 1996. 19-23. o. l.d. még a 67. jegyzetet.
|T'! Homérosz: Odüsszeia, X. 494-495: „eszmélést egyedül neki nyúj­
tott Perszephoneia/ holta után is, puszta szőkéik) árny csak a többi",
Ford. Devecseri Gábor.
rs A kép A z álla m barlanghasonlatát juttatja az eszünkbe, amely az
igazi erény-tudás elsajátítását sűríti esszenciális példázatta. .4 :: állam
egésze pedig a barlanghasonlat eltérő filozófiai szinteken történő ar-
gumentatív kifejtéseként is olvasható - többek között a „mi az erény"
alább megfogalmazott kérdése is ott kerül megválaszolásra.

102
deríteni, hogy m i az erény, maga m agában. Nekem most
m ennem kell - de te m indarról, am iről te m eggyőződtél
és amit elhittél, p róbáld m eggyőzni barátodat, Anütoszt,
hátha megszelídül. Bizony-bizony, ha sikerülne őt meg- c
győznek!, lehet, hogy az athéniekkel is nagy jót tennél.

103
 U TÓ SZ Ó 1
AZ APÓRIÁTÓL A BEAVATÁSIG

I.

A M enőit a tisztán drámai szerkesztésű Platón-dialógu-

sok közé tartozik. Ellentétben a Lakom rívA, amelyben a
mitikus múltba helyezett találkozó beszédeit és beszél­
getéseit egy finomra csiszolt kerettörténet foglalja magá­
ba, v á g y s z állam m al, amelyben Szókratész újra elmeséli
előző nap megkezdett és az elbeszélés jelenébe is átcsú­
szó beszélgetését, aM enónnak nincs narrátora, az olvasó
a dialógusnak mintegy közvetlen tanúja. A beszélgetés
dramaturgiáikig mégis meglehetősen összetett: Szókra-
tésznek a másik három résztvevővel - Menónnal, a rab­
szolgafiúval és Anútosszal - folytatott dialógusai egymás­
ba csúsznak, ékelődnek. A szöveg ezáltal tematikailag
három jól elkülöníthető és egymás értelmezését kölcsö­
nösen segítő részre tagolcidik.- Az első nagyobb egysé­
get Szókratésznak és M enónnak az erényről folytatott
párbeszéde alkotja. A második nagyobb egység egy hosz-
szas ismeretelméleti kitérő, melynek középpontjában a
szókratészi apória és az apóriát feloldani hivatott vissza­
emlékezéstan áll, amit Sztíkratész a rabszolgafiú példáján
szemléltet, a harmadik pedig az erény taníthatóságának

1 A fordítás során a Theaitétnsz (Atlantisz K önyvkiadó, Budapest,

2001, 125-126. o.) fordítói utószavában lefektetett alapelveket
követtem. A szöveg m egértésében, a vitatott .szöveghelyek értel­
m ezésében es a fordításban H orváth Ju d it nyújtott fe lbe csülh e ­
tetlen segítséget, melyért őszinte hálával tartozom . M u n k ám a t
az OT K A K 75550 és K 83115 kutatási p ro je k t és az A m erican
Academy in Romé ösztöndíja segítette. A tám ogatásért az érintet­
teknek szeretnék köszönetét m ondani.
1 Részletesen Id. a dialógus szerkezeti felépítését, 7-10. o.

105
Menőn és Anütosz társaságában végrehajtott vizsgálata.
A rabszolgafiúval és Anütosszal folytatott két kisebb dia­
lógus beékelése didaktikus eszközként is szolgál. Szókra­
tész három alkalommal is félbeszakítja a fiú kérdésekkel
való irányítgatását, hogy Menónnal megvitassa fejlődésé­
nek szakaszait.3 Anütosz is példát - negatív példát - szol­
gáltat Menőn és a dialógus követője számára.
Dramaturgiailag a három főbb szereplő összefonódó
sorsa teszi igazán jelentőségtelivé a beszélgetést. A rab­
szolgafiúról nem tudunk egyebet, mint amit a szerep­
lők elárulnak: Menőn egyik fiatal szolgájáról van sző,
aki ugyan tud görögül, de rabszolgaként rendszeres ok­
tatásban nem részesült, vagyis lelke üres lap. így tökéle­
tes példája annak, hogy még a legképzetlenebb ember
lelke mélyén is ott lappang a helyes vélemény és tudás,
ami ügyes irányítással előhívható. A diatógus címszerep­
lője, a fiú gazdája, a szép, fiatal és tehetős Menőn thesszá-
liai arisztokrata család sarja, a dialógus drámai időpont­
jában, i. e. 402-ben valószínűleg Anütosz vendégeként
(ld. 90 b) tartózkodik Athénban.1 Menőn családja még
a perzsa háborút követő időszakban szoros kapcsolato­
kat épített ki Athénnal, ahol a beszélgetés idején feltehe­
tőleg az éppen akkoriban Thesszáliában kirobbant bel-
viszály s a vendégbaráti viszonytól remélt segítség miatt

3 1. közjáték (82 e - 83 a): a fiú, jóllehet nem tudja, azt hiszi, hogy
tudja a választ; 2. közjáték (83 e - 84 d ): a fiú felismerte, hogy nem
tudja a választ; 3. közjáték (85 d): a tudatlan fiúb an igaz vélem é­
nyek vannak, vagyis visszaemlékezett a m ár korábban is birtoká­
ban volt tudásra.
*A d ia ló g u s fik tív vagy d rám ai id ő p o n tját é p p e n M enőn athé­
ni látogatása a la p ján lehet d a táln i. X e n o p h o n állítása szerint
(A n a b a s z is z II. 6, 28) M e n őn i. e. 400-401-ben nagyjából 20 éves
lehetett, vagyis sokkal korábbra n e m tehetjük athéni látogatását.
Másrész A nütosz Athén m egbecsült polgáraként lép színre, vagy­
is egyértelm űen a restaurait d em okrácia idején, i. e. 403 után já­
runk. Mivel a M e n ő n 77 e-ben az eleusziszi m isztérium okra tett
utalás m in d e n b izo n ny al a Kis M isztérium beavatási szertartásá­
ra vonatkozik (mely a Nagy M isztérium ba vak) beavatás elófölté-
tele volt), melyet februárban tartottak, ezért i. e. 402. január-feb-
ruár havára datálható a dialógus drám ai időpontja.

106
tartózkodjk.s Menón afféle thesszáliai Alkibiadészként6
tipikus képviselője az általa a dialógusban megfogalma­
zott férfierénynek és férfieszménynek: olyan ember, aki
számára az egészség, a gazdagság, az arany és az ezüst,
a megbecsülés és a befolyás a legnagyobb jó,7 s aki e fel­
fogás „teoretikus” alapjait a szofista mozgalom egyik leg­
főbb képviselőjétől, Gorgiasztól sajátította el.8 Ménéin
szerepeltetésének igazi jelentőségét azonban azok a ka­
landregénybe illő események mutatják meg, amelyek
közvetlenül követték dialógusunk fiktív beszélgetését, s
melyekről Xenophém A nabaszisz című művében számol
be.0 A perzsa nagykirály, Dareiosz 404-ben bekövetkező
halála után fiai - Kürosz és Artaxerxész - között trémvi-
szály robbant ki. melyben a jelek szerint Tisszaphernész
kívánta a királycsináló szerepét eljátszani. Kürosz görög
zsoldosokból álló sereget toborzott, melyhez - Xeno-
phón mellett - az ifjú Menón is csatlakozott (valószínű­
leg közvetlenül athéni látogatását követően). Kürosz ha­
lála után a görög zsoldossereg a birodalmi nagypolitika
kelepcéjébe került - a Xenophón által feltehetőleg nem
minden részrehajlás nélkül elmesélt részleteket most
mellőzzük - , és a kontingens számos vezetőjét kivégez­
ték. Xenophón ezen a ponton hosszas leírásban mutatja
be az általa láthatóan kevéssé kedvelt Menónt:

A thesszáliai Menónról köztudom ású volt, hogy nagyon vágyódik a

gazdagságra; a hatalomra azért áhítozott, hogy még többre tehessen
szert, és hivatalt is azért vállalt, hogy annak hasznát learassa. A legha­
talmasabb személyek barátságára törekedett, hogy jogtalan cseleke­
deteiért ne kelljen lakolnia. Vágyai elérésére az esküszegést, a hazug­
ságot és a csalást tartotta a legrövidebb útnak, az őszinteséget és az
igazságot pedig az ostobasággal vélte azonosnak. Nyilvánvaló volt.

^ A részletek vonatkozásában ld. Bluck: i. m. 120-126, o.

h Ld. Canto-Sperber: i. m. 18. o, B.Jowett: The Works o f Plató, New
York. Volume 3. Jntroduction to íVleno, 8. o.
' Ld. 78 c skk. és 87 e skk. és a fordításhoz írt 108. és 110. jegyzetet.
MLd. 70 b, 73 c, 76 h, 95 c, és a fordításhoz írt 5., 11., 14. jegyze ­
teket.
11X enophón: A n abaszisz, ford. Fein Judit, szerkesztette N ém eth
György in: Xenophón történeti m u n k a i, Osiris, Budapest, 2001. Az
eseményeket a/. A n a b a s zisz c\sö és m ásodik könyve tárgyalja.

107
hogy senkit sem szeretett, és hu azt mondta valakinek, hogy a barátja,
biztosan forralt ellene valamit. Az ellenségen nem gúnyolódott soha,
de mesélik, hogy valamennyi társából állandóan gúnyt űzött. Arra
nem fente a fogát, am i az ellenségé volt - hiszen azt őrizték, és ne­
héz volt hozzájutni -, annál inkább barátai vagyonára, amit könnyen
megszerezhettelek gondolt, mivel senki nem őrzi. Akiről észrevette,
hogy eskü.szegő és becstelen, attól úgy félt. mint a jól felfegyverzett
ellenségtől, a tisztességes és igaz emberekkel pedig úgy próbált bán­
ni, m intha gyávák volnának. Más azzal dicsekszik, milyen istenfélő,
igazm ondó és igazságos természetű. Menőn pedig azzal büszkélke­
dett, hogy rá tudja szedni az embereket, hazugságokat kohol, és ba­
rátait kineveti. M indenkit neveletlennek tartott, aki nem volt gazem­
ber. Es ha valakinek be akart férkőzni a kegyeibe, úgy gondolta, az a
legjobb, ha megrágalmazza korábbi jó barátait, és máris célt ért. A ka­
tonákat úgy akarta engedelmességre bírni, hogy maga is részt vett
bűnös cselekedeteikben. Azzal vélt tiszteletet és hódolatot kivívni,
hogy megmutatta: ó tudja és ő is akarja a legtöbb gazságot elkövet­
ni. Ha elpártolt tőle valaki, váltig mondogatta, milyen jóságos is ő,
hogy nem végzett az illetővel, amíg a hatalm ában volt. Persze ami
nem látható, azt hazudhatja is róla bárki, a következőket azonban
m indenki tudja: Arisztipposznál elérte, hogy fiatalon a zsoldosok pa­
rancsnoka lett. Kedvét lelte a szép ífjakba 11: Ariaioszt, noha barbár
volt, szeretőjévé tette, egyébként amikor még a szakálla se serkent,
ő volt a szakállas Tharüpasz szeretője. Amikor vezértársai életükkel
fizettek azért, hogy Kürosszal hadra keltek a király ellen, ő nem vesz­
tette életet, noha ugyanezt tette. A többiek kivégzése után aztán öt is
megbüntette a király, de nem úgy lelte halálát, mint Klearkhosz és a
többi vezér, akiket lefejeztek - azt hiszem, ez a leggyorsabb halál -,
hanem, azt mondják, még egy évig kínzások közepette tengette nyo­
morult életét, amíg a vég be nem következett.111

Az eseményekről létezett egy másik beszámoló is, a kni-

doszi Ktésziászé, amelyet azonban csak későbbi (Phóti-
osztól, Plutarkhosztól, Diodórosztól származó) kivona­
tokból és utalásokból ismerünk. E források alapján nagy
bizonyossággal rekonstruálható, hogy Ktésziász nem tud
Menőn kínhaláláról.11Ennek fényében pedig - akár a xe-

111Xenopbón:/l;M&rt,s'zwjr. II. könyv, 21-29. ford. FeinJudit. A fordí­

tást néhány helyen m ódosítottam .
11 M enónt és sorsának részleteit illetően ld. Bluck: i, ni. 120. o. skk,
Canto-Sperber: i. m. 17. o. skk., Nails: i. m.. s.v. „Menő ofThessaly”,
204-205. o. T. S. B row n : „M e n ő n o f T hcssaly” in: H is tó ria :
Z e its c h riftfü r Alté Geschichte, Bd. 35, II. 4 (4th Qtr., 1986), 387-
404. o.

108
nophóni, akár a rekonstruált ktésziaszi narratíva szerint
alakult Menőn sorsa - feltételezhető, hogy Xenophón
szokásos írói módszerével12példázattá alakítja Menőn jel­
lemét és sorsát. Azt a feltevést sem zárhatjuk ki, hogy Me­
nőn alakjának és történetének példázata a szókratikus
köreik jól ismert toposza volt. Ezt talán azok a különös
párhuzamok is alátámaszthatják, amelyek Menőn xenop-
hőni jellemrajza és a Platón-dialógusok egyes szereplői
által hangoztatott nézetek között fedezhetők fel. A Gorgi-
fl.'rzban felléptetett Pólosz számára a „valódi” férfierény
megtestesítője a minden létező gazságot elkövető trónbi­
torló makedón Arkhelaosz.13 Kalliklész hitvallásában így
beszél a boldogságról:

aki jól akar élni [...], az vágyait nem fékezi, hanem hagyja nagyra nőni;
elég bátor és elég okos ahhoz, hogy ki is tudja ókét elégíteni11

bujaság, féktelenség, szabadosság, ha van m ód kiélni őket - ebben áll

az erény, ebben a boldogság.11

Mintha a Menőn által megszemélyesített jellemvoná­

sok köszönnének vissza Thraszümakhoszban is, aki sze­
rint az igazságtalanok okosak és jók, „már akik végletes
igazságtalanságok elkövetésére képesek”, s aki az igazsá­
gosságot „valódi együgyűségnek” tartja.16Az összes amo-

'-A Platón árnyékaiba szőrűié) X e n o p h ó n értékelése az e lm ú lt

száz-százötven év ir o d a lm á b a n ne m egyetem legesen pozitív,
m űfajterem tő tehetsége a zonban kétségtelen. Ennek talán legki­
tű n ő b b példája a Kit rósz nevelkedése, mely a regényes történelm i
példázat-biográfia m űfaját teremti meg. Ehhez ld. Gera, D eborah
Levine: X enophon's C y ro p a e d ia : siyle, genre, a n d lite r a r v tech-
nique, C larendon Press, Oxford, 1993.
Ld. G orgiasz 470 a - d.
11 Ld. G o rg ia sz 491 e - 492 a, A tlantisz K ö n y v k ia d ó , B udapest,
1998. ford. - Péterfy Je n ő fordításának felhasználásával - H orváth
Judit.
Ld. G o rg ia s z 492 c, id. kiad.
1,1A z á lla m .348 c-d.

109
ralis platóni figura alapvető célja ugyanaz, mint Menóné.
hogy

jogtalan cselekedeteiért ne kelljen lakolnia.17

Szókratész másik beszélgetőtársa, Anütosz a kor - a har­

minc zsarnok uralma után, i. e. 403-ban restaurált de­
mokrácia - egyik, ha nem legjelentősebb közéleti figu­
rája, s minden jel arra mutat, hogy személye az egész
korszakot, annak közéletét és közösségét képviseli. Ap­
ja, Anthem ión tisztes polgár, aki cserzőmanufaktúrája
révén thészbő\ hippcnisszá, azaz lovaggá, vagyonos pol­
gárrá küzdötte fel magát. Anütosz az örökölt családi va­
gyonnak köszönhette rangját Athén társadalmában - bár
e vagyont a peloponnészoszi háborút követő zűrzavar el-
porlasztotta. A xenophóni Szókratész védőbeszédé ben
így jövendöli meg Szókratész Anütosz fiának sorsát:

De mivel senkije nem lesz, aki lelkiismeretesen törődne vele, meg

fogja rohanni valamilyen alantas vágy, és el fog süllyedni a hitvány­
ságban.

Ezt Xenophón így kommentálja:

Szókratész nem tévedett: az ifjú kedvelte a bort, éjjel-nappal egy

folytában vedelt. így aztán sem az állam nak, sem barátainak, sem
saját m agának nem volt hasznára. Aniitosznak pedig halála után is
fennmaradt rossz híre félrenevelt fia és saját ostobasága miatt.IS

Vagyis mintha Anütosz és családja Xenophónnál éppúgy,

m int Platónnál egy jellegzetes hanyatlástörténetet szemé-
lyesitene meg. A M enőn gúnyos dramaturgiájában épp
Anütosz személye látszik bizonyítani azt, amiről Szókra­
tész vele beszélget: még a legkiválóbb athéniak sem ké-

17Vö. A z á lla m 359 a: „ Az igazságosságnak ez az eredete és m ib en ­

léte. s így köztes helyet foglal el a legnagyobb jó és a legnagyobb
rossz k özt - vagyis a m ik o r v a la k i ig a zság ta la n ság o t követ el, és
a z é rt nem b ű n h ő d ik meg és am ikor valakit igazságtalanság ér. ám
képtelen ezért bosszút álln i.”
1KX e n o p h ó n : S zókra té sz védöbeszéde b ír á i elölt, 30-31. ford.
N ém eth György.

110
pcsek saját közéleti kiválóságukat átadni fiaiknak - a ma­
gukat öncsaló m ódon kiválónak tartó polgárok, mint
Anütosz esetében ez persze eleve fel sem merül (92 e -
94 e).ly Anütosz egyéb tekintetben is tipikus képviselője az
athéni közpolitika minden bornírtságának. Mit sem tud a
filozófiai beszélgetés szabályairól, ám végtelenül előítéle­
tes és önhitt: olyan ember, aki az athéni politikai közös­
ség korlátolt és - Kalliklész, Thraszümakhosz és Menón
tragikus, de nagyszabású koncepciójához képest is - ki­
csinyes erényfogalmát képviseli. Anütosz és Szókratész
beszélgetése ezáltal pontosan illeszkedik abba az apol-
lóni jóslat ihlette, vizsgálódásnak szentelt életbe, amely­
ről a platón i Védőbeszéd Szókratésze beszél. Ennek során
Szókratész rendre felkeresi a bölcsesség és tudás önje­
lölt képviselőit - a közéleti szereplőket, a költőket, a kéz­
műveseket és mindegyiküknél azt találja, hogy vagy
semmihez nem értenek, vagy saját kicsiny tudásuk alap­
ján mindentudónak hiszik magukat.-0 Bíráinak erről ter­
mészetesen éppen azért számol be, hogy feltárja az elle­
ne felhozott, koholt vádak mélyebb indítékát, a konokul
vizsgálódó életmód keltette olthatatlan gyűlöletet:

így aztán meggyűlölt ö maga is és sokan m ások is a jelenlévők k ö ­

zül,-1

ezek miatt a vizsgálódások miatt sok ellenséges indulat keletkezett

ellenem, méghozzá igen súlyosak és sötétek, olyannyira, hogy szám­
talan rágalom származott belőlük, és végül rámragasztották ezt az
elnevezést, hogy bölcs vagyok.-2

ly H asonló következtetés a P rótagoiriszban is m eg fog alm azód ik,

vö. 319 a - 320 c.
-" Szókratész védőbeszéde 2} b skk. Szókratész vizsgálódásai sorá­
ban legelső helyen egy szándékosan m eg nem nevezett „államfér­
fi" all (21 c), az utalás m ög ött - a M e n ó tm a l m eglévő p árhu zam o k
alapján - akár Anütoszt is sejthetjük.
Szókratész védőbeszéde 21 d, Atlantisz K önyvkiadó, Budapest.
2005. ford. M ogyoródi Emese.
” Szókratész védőbeszéde 22 e - 23 a, id. kiad.

111
Szókratész a Védőbeszéd ben azt sejteti, hogy a közvádat
hivatalosan benyújtó Melétosz mögött valójában a hara­
gos Anütosz áll.23 Ez dramaturgiai szempontból mintha
Anütosz felháborodásának s fenyegetőzésbe torkolló te­
hetetlen dühének következménye volna, melyet a Szók-
ratésszel folytatott és éles szóváltássá alakuló beszélgetés
váltott ki benne. Meglehet, hogy mindez a történeti ese­
mények hiteles rekonstrukciója,2' számunkra fontosabb
azonban, hogy a M enőn pontosan illeszkedik abba a fik­
tív', filozófiává tágított Szókratész-biográfiába, amelynek
fókuszpontjában a Szókratész védőbeszéde áll. Vagyis
Anütosz éppen azt az Athént képviseli, amelyet Szókra­
tész a vizsgálódásnak szentelt élet tárgyává tett, amely­
ben ennek következtében harag és düh ébredt a vizsgá­
latot elvégző „orvos" iránt,2S s amely haragját Szókratész
elítélésében és kivégzésében vezette le.2,1

II

A modern filozófiatörténet a M enőm mind kronoló­

giai, mind doktrinális szempontok alapján az életmű
egyik fordulópontjának tartja. A szókratikus vizsgáló­
dást, melynek tárgya a beszélgetőtárs élete és cseleke­
detekben megtestesülő hiedelmei, új filozófiai eljárások
és módszerek váltják fel. Ez a filozófiai tevékenység ra­

S z ó k ra té s z véd őbe széd e 18 b, a Védőbeszed M elctoszt és

A n ü to szt szinte k izáró la g e gy ütt em legeti, vö. 23 e. 25 h, 28 a.
30 e, 34 b, 36 a stb.
M ár antik források is így rekonstruálják az eseményeket. (A fő
forrás szám u k ra is P latón két d ia ló g u sa .) P lutarkhosz ezt ta­
lán m ég a szerelm i féltékenység m o tív u m áv a l is kiegészíti, ki.
P á rh u z a m o s életrajzok: A lkibiadész, 4-5.
Az orvos-m etaforához ld. a szokratészi m ódszer bem utatását
A szofista bán, 230 c-d.
26 A nütoszhoz ld. Bluck: i. m. 126. o. skk, Canto-Sperber: i. m. 26.
o. skk., Nails: i. ni., s.v. „A nytus”, 37-38. o. es „Excursus 4: The
A m nesty o f 403-402.” 219-222. o.

112
dikális átalakulásához vezet el, melyben kulcsszerepet
játszik a lélek halhatatlanságának kérdése, az anam né-
sziszt'dn, a matematika eljárásainak alkalmazása, a h ipo­
tetikus módszer, a tudás és a vélemény (ill. a helyes vé­
lemény) megkülönböztetése, az ideaelmélet valamint az
igazság racionális misztériumként való feltárulása.27 Dia­
lógusunk szókratikus vizsgálódásai - a Menónnal foly­
tatott első hosszabb beszélgetés (70 a - 79 e), amelyben
az erény mibenlétét vizsgálják a beszélgetőtársak, és az

A dialóguso k keletkezésének időrendje m eglehetősen bizony­

talan. Az elm últ 100-150 év kutatása részben tisztán kronológiai,
reszben kom plex tem atikus-filozófiai szem pontok együttes ér­
vényesítésével, de szigorúan id ő re n d i értelem ben a d ia ló g u so k
három csoportját k ü lö n bö zte tte meg. (1) Első helyen a „szókrati­
kus d ia ló g u so k ” g y ű jtő fo g a lo m m a l jelölt m űvek á lln ak , melyek
az összegzésként is felfogható m o n u m e n tális A z á lla m előtt ke­
letkeztek. E dialóguso k közös jellem zője a viszonylagos rövidség,
az etikai-morális kérdések kizárólagossága és az egyéb filo zófiai
kérdések iránti közöm bösség, a viszonylag k ön n ye d és iro nikus
hangvétel, az a po re tik us zárszó, v a la m in t a n a g y szám ú stilá-
ris egyezés. Közm egegyezés szerint ezek közé a d ia ló g u so k k ö ­
zé tartozik a la k h é s z , a K h a rm iáé s z, az E u th ü p h ró n , a Lászisz,
a P rólagorasz, a két H ip p ia sz, az Ión, Szókratész védöbeszéáe,
a K ritún, A z első A lk ib ia á é s z és a G orgiasz. A K ratllJosz és az
F.uthüáém nsz besorolása bizonytalan. (2) A z á lla m é s /Íz á lla m ­
m al rengeteg tem atikus haso nlóság ot m u tató P h a iá ó n , A la k o ­
m a és a P h a iá ro s z alkotják az életm ű m ás o d ik csoportját. (3) A z
á lla m o t követó m űvek k özé szokás soro ln i a Theaitétoszt és a
Panneniclészx, melyek átvezetnek a késői kori m űvek - A szofista.
A z állam férfi, aPhilébosz, a Timatosz, a K r ilid s z é s a Törvények -
világába. Ez persze k izárólag k ro n o ló g ia i felosztás. Az, h ogy va­
jon a d i a l ó g u s o k i d ő r e n d j é n e k m ennyiben feleltethe­
tő meg egy ezzel párhuzam os p h it ó n i f ilo z ó fia i fejlődéstörténet,
a szókratikus filo zó fiána k a d ia lógu so k által tudatosan felépített
zárt és fiktív u n iv e r z u m á b ó l kö ve tke ző en jóval b o n y o lu lta b b
és érzésem szerint sokszor háttérbe szorított kérdés. Jelen u tó ­
szó végén röviden visszatérek erre. Ld. m ég Charles K álin: P lató
a n d the Socratic D ialo gue. The P iülo so p h ic a l Vse o f a L iterary
h'onn. Cambridge. 1996. A Platón-dialógusok k ro n o lóg iájáh oz ld.
még a Theaitétoszhoz írott utószót: Platón: Theaitétosz, Atlantisz
Könyvkiadó, Budapest, 2001, v alam int B rand w o od , ],.: The chro-
nology o f Plalo's D ialognes, C am bridge, 1990 és l.edger, G, L.:
Re-conuiitig Plató. A C om puter Analysis o f Piato's Style, Oxford,
1989.

113
Anütosszal való dialógus-betét (89 e - 95 a) - mind témá­
jukban, mind eljárásrendjükben látszólag a korai szók­
ratikus dialógusokat követik. Menőn és Szókratész az
erény, vagyis az areté, a legtágabb értelemben felfogott
emberi kiválóság mibenlétét vizsgálják. Menón az általa
felvetett és Szókratész által kérdéssé alakított problémá­
ra - mi az erény? - egymás után három választ fogalmaz
meg, amelyeket Szókratész az elenkhosz módszerével
rendre megcáfol. Az elenkhosz tömör és szabatos definí­
cióját^ szofistában találjuk:

[,..| a beszélgetőtárs vélekedéseit] a beszélgetés során összegyűjtve

és egymással összevetve kimutatják, hogy e vélekedések egyidejű­
leg, ugyanazon dolgokra vonatkozólag, ugyanazon viszonyban és
ugyanazon tekintetben ellentétesek egymással.-"

Ebből következik Szókratész célja, hogy beszélgetőtár­

sának a vizsgálódás konkrét tárgyában vallott nézete­
it annak általában vallott véleményeivel és hiedelmeivel
ütköztesse.29Az elenktikus dialógus így mindig a vizsgált
személy hiedelemrendszerén belül marad, abból kilépni
elméletileg sem tud, hiszen nincs az igazságnak olyan kö­
zösen elfogadott, külső és objektív mércéje, amely ezt le­
hetővé tenné. Mindez megfelel a szókratészi vizsgálódás
elsőrendű céljának, amely a z adott beszélgetőtárs éle­
tének és hiedelmeinek kritikai és gyakorlati vizsgálata.
Szókratész az ő magabiztosságának és önhittségének elbi­
zonytalanítására, végső soron az ő életének a megváltoz­
tatására törekszik, és az elenkhosz lélektani értelemben
ennek hatékony eszköze.3" A módszer azonban mintha
túlzottan elszigetelné a beszélgetőtárs hiedelemrendsze­

28,4 szofista 230 b, Atlantisz K önyv kiad ó, Budapest, 2006. ford.

Kövendi Dénes, Bene László módosításaival.
2<l „nem v izsg álh a to d tovább velem a dolgokat a n n ak rendje es
m ó d ja szerint, ha olyasm it m ondasz, am i ellenkezik a saját véle­
m ényeddel.” (.Gorgiasz495 a. id. kiad.)
30 Vö. S zókratész védöbeszédénck m ár em legetett részleteivel,
am elyekben Szókratész a v izsg álódásn ak szentelt életéről és an­
nak következm ényeiről - vagyis az ö n h itt m ó d o n tudásnak vélt
tudatlanság m egdöntéséről - beszél, 21 b skk.

114
rét a külvilágtól, hiszen az elenkhosz tulajdonképpen a
vitapartner gondolkodásában fennálló koherenciaza­
var kimutatására irányul.31 Amint azonban a Gorgiasz-bé-
li Kalliklész vagy A z állam-béW Thraszümakhosz példája
mutatja, a koherencia egészen abszurd m ódokon is hely­
reállítható: például úgy, hogy Thraszümakhosszal az igaz­
ságtalanságot tekintjük erénynek (Az állam I. könyv, 348
b - e) vagy ahogy Kalliklész fogalmaz:

Bujaság, féktelenség, szabadosság, ha van mód kiélni őket - ebben áll

az erény, ebben a boldogság.'12

És mindennek az elméleti kereteit A z állam II. könyvé­

nek „társadalmi szerződéselmélete” körvonalazza, ahol
az igazságosság puszta konvenció, melynek célja, hogy
megzabolázza a vele antagonisztikus ellentétben álló,
önérdek-vezérelte emberi természetet.-1
Az elenkhoszt szétfeszítő mozzanatok azonban már
Menón és Szókratész első beszélgetésében is megjelen­
nek. Menón ennek során látszólag jelentős előrehaladást
mutat a kívánatos módszertan elsajátításában. Megér­
ti, hogy a „mi az erény?” kérdésre adott válasz tulajdon­
képpen egy definíció, s az először javasolt meglehető­
sen partikuláris és esetleges válaszkísérlettől (71 e skk.)
eljut a definíció formális kritériumrendszerét kielégítő,
kellően általános válaszig (77 a skk.).34 Ezzel párhuzam o­
san pedig mintha a Menón által elfogadott erényfogalom
szubsztantív tartalma is módosulna.
A kiindulásképpen hangoztatott erényfogalom már
megfogalmazásában is szűkre húzta az erény határait.
Az igazi férfiúi kiválóságból - származási, vagyoni, m ű­
veltségi és egyéb alapokon - eleve kirekesztette az em-

11 A szókratészi e /e n k ho szho z alapvető jele ntőségű: G regory

Vlastos: „The Socratic elenchus: m ethod is all", in: SocraticStudies,
Cam bridge, 1994, 1-37. o., R o b in so n , Richard: P la tó s E a rlie r
D ialectic, Oxford, Clarendon Press, 1953- Ld. m ég a jelen sorozat­
b an megjelent P rőtagoraszhoz írott utószót, 126 - 134. o.
12 Gorgicisz, 492 c, id. kiad.
33 Ehhez ld. m ég a fordításhoz írott 176. jegyzetet.
31 Ld. a fordításhoz írott 19., 27., 29. jegyzeteket.

115
heri közösség nagyobb részét, amikor azt állította, hogy
erénnyel valójában csak a polisznak a közügyekben részt
vevő, tehetős és megfelelő családból származó tagjai ren­
delkeznek.3S Menőn azonban a beszélgetés során mint­
ha elfogadná azt a szókratészi követelményt, hogy egy
olyan, egységes és általános erényfogalmat keresnek,
melynek elsajátítása minden ember számára lehetséges.
(A rabszolgafiúval folytatott beszélgetés is mintha éppen
ezt a tételt bizonyítaná: a fiú képes a fejlődésre, igaz egy
másik tudásterületen - amelynek a paradigmatikus jelen­
tőségét éppen ez a dialógus fogalmazza meg.)
A definícióalkotás példákkal történő szemléltetésé­
ben és ezáltal a definíció kritériumrendszerének a tisztá­
zásában (74 b - 76 e) fedezhető fel talán az elenkhosztól
való eltávolodás első lépése. Szókratész első felvetésére,
hogy

az egyetlen dolog, ami m indig együttjár a színnel, az a forma (75 b)

Menőn habozás nélkül, addigi teljesítményének a tényé­

ben meglepő m ódon rögtön rávágja, hogy

ez butaság,

hiszen

mi van akkor, ha az illető azt válaszolja, hogy nem tudja, mi az a szili?

(75 c)

Szókratész erre azt az alapelvet fogalmazza meg, hogy

nem elég egyszerűen igaz választ adni, hanem olyasmi­
ből kell kiindulni,

am inek az ismerete a beszélgetőtárs számara elfogadott dolog

(75 d K*'

Ld. 71 e és a 2., 14.. 20. jegyzetet.

•*’ Lei. m ég a 79 d megjegyzését: „elvetettük, hogy válaszunk olyas­
m ire p róbáljo n tám aszkodni, am it ép p e n vizsgálunk és keresünk
és am ibe n m ég nem született megállapodás".

116
Éppen ennek szellemében definiálja a formát az euklide­
szi matematika által is felhasznált alapfogalmakból kiin­
dulva úgy, hogy

a forma a test határa (76 a).-1’

Bár ezzel látszólag az elenkhosz követelményeit elégí­

ti ki, de ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor itt az
elenkhosz alapelveivel ellentétben, Szókratész hivatkozá­
sa dacára az argumentáció kiindulópontjaként a beszél­
getőtárs hiedelmeitől függetlenül igaz - vagy legalábbis
közösen igaznak elfogadott - állítások igénye, követel­
ménye fogalmazódik meg. Igaz, a szókratészi elenkhosz
is ismeri a „dialektikus hipotézist”, vagyis a próbaképpen
igaznak elfogadott és vizsgálat alá vont állítások fogal­
mát, illetve az erre épülő eljárást. Ott azonban az alapve­
tő kiindulópont mindig is a beszélgetőtárs cselekedete­
iben megnyilvánuló) hiedelem - nem pedig bármilyen
igaznak elfogadott állítás.38
A dialógus további részei (a 79 e-től) azután ennek a
matematikai háttérrel rendelkező definíciópéldának az
útmutatását követik. Először is perfonnatív módon: a di­
alógus további vizsgálódásaiban Szókratész egyértelmű­
en átveszi a beszélgetés irányítását. Javaslatokat fogalmaz
meg, téziseket és hipotéziseket állít fel, és a tudás szoká­
sos szókratészi megtagadása (86 b) nem feltétlenül tűnik
többnek retorikai díszítőelemnél. S nem csak Szókratész
viselkedik másként korábbi önm agához képest, hanem
új beszélgetőtársa, a fiatal rabszolgafiú is, hiszen Szók­
ratész korábbi vitapartnereivel szemben egy látszólag
szókratészi jellegű beszélgetés végére tudás (vagy igaz
vélemény) alakul ki benne a vizsgált kérdést illetően. De
módszertani értelemben is: a fiúval folytatott beszélge­
tés a gyakorlatban mutatta meg a fejlődés és tanulás le­
hetőségét, ami akkor is egyértelmű módszertani követ-

-
,T Ld. a fordításhoz írt 26. jegyzetet.
3S A kétféle „k iin d u ló p o n t’', „hipotézis" közötti k ülön bségh e z ld. a
fordításhoz írott 103- jegyzetet, és alább a 41. jegyzetet.

117
 kezményekkel jár, ha ezek nem is minden részletükben
világosak vagy fogalmazódnak meg tételesen. Az elen-
khoszt felhasználó vagy ábrázoló dialógusokban - a Szók­
ratész védőbeszédében (21 b skk.), A szofistában (230 a -
231 a), vagy éppen a Menőn zsibbasztó rája hasonlatában
(80 a - d) - a szókratészi módszertan bemutatásának ál­
landó jellegzetessége, hogy az eredmény soha nem több
az ismeretelméleti „kiúttalanságnál”, s ezzel párhuza­
mosan a beszélgetőtárs lélektani, affektív-emocionális
elbizonytalanításánál: egyszóval az aporiánál.39 A rab­
szolgafiúval folytatott beszélgetésben viszont - mint azt
Szókratész kommentárjában hangsúlyozza is (84 a - d) -
ez csak a második lépés, amelyet im m ár a továbblépés, a
felfedezés mozzanata követhet.
A dialógus dramaturgiai fordulópontját, mely még tá­
volabb visz az elenkhosz tói, Menőn „tudásparadoxonja"
(80 d - e) jelöli ki, aki a még ismeretlen kutatásának lehe­
tetlenségéről beszél:

Dehat mi m ódo n fogod kutatni azt, Szókratész, amiről egyáltalán

nem tudod, hogy micsoda? A számodra ismeretlen dolgok közül m i­
ből indulsz ki és mit kutatsz? Majd pedig, mégha történetesen rá is
akadnál, honnan fogod tudni, hogy éppen ez volt az, amit nem is­
mertél? (80 d)

Ez az elenkhosz irányelvének és hitvallásának, az univer-

: zális szókratészi nem-tudásnak a mértéktelen és abszurd
felnagyításának tűnik. A kutatás lehetségességét illető,
Menón által megfogalmazott kétely azonban csak és ki­
zárólag arra vonatkozik, amit nem ismerünk. Ehhez csak
Szókratész teszi hozzá a paradoxon általa átfogalmazott,
és valójában kibővített verzicijában, hogy

az ember nem kutathatja sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem is-
j mer? (80 e).

j Ő ezzel mintha másik dim enzióba helyezné át a meg­

ismerés problémáját. Mintha arra mutatna rá, hogy az

•w Ehhez ld. m ég a fordításhoz írott 61. jegyzetet.

118
elenkhosz által feltételezett tudásfogalom egyrészt az
egyes ismeretek belső tárgyszerkezetének tekintetében
túlontúl bináris, vagyis nem fogad el a tudás és nem-tu­
dás között közbülső helyet elfoglaló kognitív állapo­
tot, másrészt az ismeretek rendszerének hierarchiáját és
struktúráját tekintve túlzottan egynem ű.10 Ezt a problé­
mát módszertanilag az előföltevésen alapuló - Szókra­
tész által egyértelműen a matematikából származtatott -
eljárás hivatott orvosolni, amelynek során ismert (M enőn
87 c) vagy valószínű (P haidón 101 d), de mindenesetre
legalább ideiglenesen, feltételesen igaznak elfogadott ál­
lításokból indulunk ki, melyeket később persze tovább
vizsgálhatunk, és adott esetben még alapvetőbb tételek­
ből és állításokból vezethetünk le. Vagyis a hipotetikus
m ódszeréppen azt teszi, ami ellen Szókratész a 79 d-ben
tiltakozik:

elvetettük, hogy válaszunk olyasmire próbáljon tám aszkodni, amit

éppen vizsgálunk és keresünk és amiben még nem született megál­
lapodás.'11

Ám az új módszer igazi következményei a performatív

és a módszertanon belüli vonatkozások mellett legin­
kább a tartalm i kérdésekben láthatóak. A filozófia m ód ­
szerének és a filozófia tartalmi elemeinek a megújulása

tn Ld. még a fordításhoz írott 62. jegyzetet.

11 P h a id ó n 101 d-e, A z á lla m 510 b - 511 e. A fenti idézet mellett
Szokratésznak a P ró ta g o ra s z b a n e lh a n g zó szavai m u ta tn a k rá
arra, hogy a h ipotetikus eljárás m ilyen rad ikálisan k ü lö n b ö z ik a
szokratészi elenkhosz módszerétől: „Az ilyen ’ha akaro d ’-dal meg
'ha neked úgy tetszik’-kel n e m tu d o k m it kezdeni. E ngem csak
az olyan vizsgálódás érdekel, am elynek m i m a g un k , te és én va­
g y un k a tárgyai. Te és én - am i annyit jelent, hogy akkor tu d juk a
legalaposabban tisztázni a kérdést, ha félretesszük ezeket a felté­
teles m ondatokat" (P rntagorasz 331 c-d, id. kiad.). A görög m ate­
matika által alkalm azott hipotetikus m ódszer - a d ia ló g u sb a n b e ­
vezetett hipotetikus m ódszer m intája - pedig m ég alapvetőbben
m o n d ellent ennek a követelm énynek, hiszen egyfajta in d ire kt
bizonyításként épp en abból indul ki, am i a vizsgálat és bizonyítás
tárgyát képezi. Részletesebben ld. a fordításhoz írott 102., 103. és
121. jegyzeteket.

119
valójában szigorúan párhuzamos folyamat: az egyik nem
érthető a másik nélkül.
A tudásparadoxon és a túlzottan homogén tudásfoga­
lom által támasztott nehézségekre két - egymástól ko­
rántsem független - választ is találunk a M enónhun. Az
első (melyet Szókratész egyértelműen a tudásparado­
xon megoldásaként javasol) az anarm iészisztan. a má­
sodik a tudás és a helyes vélemény megkülönböztetése.
Mindkettő a tudás egyszintű és strukturálatlan voltának
szubsztantív - tehát nem egyszerűen a megismerés m ód­
szertanát érintő - problémáját hivatott orvosolni. E vá­
laszok a homogén tudásfogalom helyett a tudás isme­
retekből szerveződő, hierarchikusan egymásra épülő,
strukturált és tagolt rendszerét tételezik fel. amely rend­
szerben egyes ismeretek alapvetőbbeknek, mások az
előzőekből származtatottaknak és szabályos logikai m ű­
veletek segítségével levezethetőknek tűnnek.4- 2
Vagyis mintha a tudás lehorgonyzásának igénye és
követelménye fogalmazódna meg. Ezt részben struk­
turáltsága és hierarchikussága, a visszaemlékezéstől és
a helyes véleménytől a tudásig húzódó átmenet képes
biztosítani. Amennyiben egy adott kérdésben nem ren­
delkezem ismerettel, a bennem korábbról, születésem
előttről meglévő, lappangó ismeretek „papírfénykép"

t2 É ppen a számos m atem atikai hivatkozásból (a forma Szókratész

által javasolt d e fin íc ió jáb ó l, a fiúval folytatott beszélgetésből, a
hipo te tikus m ódszer geom etriai u ta lá s á b ó l) d erül ki, hogy az új
összetett tudásfogalom és az ehhez kapcsolt m ódszertan mintája
a m atem atikában keresendő, mely kifejlett formáját az euklideszi
Elemek szabatos felépítésében nyeri el. Platón későbbi m űveinek
ism eretelm életi - vagy legalábbis ismeretelméleti vonatkozással
is rendelkező - fejezetei a tudást és a hiedelm eket egyértelműen
kom plex rendszerként írják le. (Ld. k ü lön ös e n a Theaitétosz m á­
sodik és harm ad ik definíciókísérletét, 187 a - 201 c. 201 c - 210 d.
és A szofistát.) M inde z a M e n ő n bán m ég csak e m b rio n ális for­
m áb a n van jelen, de az itt vázoltak egyértelm űen és tudatosan az
összetettség és kom plexitás gondolata felé mutatnak. A tudásnak
ez a szigorúan hipotetikus-deduktív m ódszere az antik ismeret­
elm élet szám os fejezetében a m egism erés ideáltípusa: igaz ez
Arisztotelész M áso dik a n a litik á já ra és igaz a jelzett tudásfogalom
képtelenségére rám utató szkepticizmusra is.

120
módjára előhívhatók, s ezekből kiindulva további isme­
retek is „felébreszthetők”.13 Az isteni osztályrészként és
rendelésre feltámadó helyes és igaz vélemények pedig az
aitiasz logiszmosz segítségével - igazolással, magyará­
zattal, indoklással - tudássá alakíthatók. Bármi is legyen
a kapcsolat e lappangó tudás, az igaz vélemény és a lélek­
ben születés előttről megőrzött igazság között,11 a tudás­
nak itt egy olyan mélyrétegét pillantjuk meg, mely képes
hatástalanítani a tudásparadoxont. A tudásnak a vissza­
emlékezés és az igaz vélemény/tudás dichotómia által
biztosított rendjét azonban egy további, lényeges elem
egészíti ki: az egyes tudáselemeknek egy külső, objek­
tív valósághoz mérten igaz volta. Ez azt jelenti, hogy a tu­
dás egészének rendje - szemben a hiedelmek rendjével -
nemcsak önm agában koherens, hanem a tudás adekvát
tárgyaira, a formákra való vonatkozása által egy úttal szi­
gorúan a valóságban gyökerezik:

a lélek halhatatlan, és korábban többször megszületett, és már látott

mindent itt is és a Hadészban is, mindenfele dolgot, így nincs olyan
tudás, amit ne sajátított volna el mostanra: úgyhogy sem mi csodá­
latos nincs abban, hogy képes visszaemlékezni az erényre és bár­
mi másra, ha egyszer már előzőleg is rendelkezett ezzel a tudással.
És m inthogy a valóság egésze egy családba tartozik, továbbá a lé­
lek már m inden tudást elsajátított, semmi sem gátolja, hogy miután
egyetlen dologra visszaemlékezett —ezt szokás „tanulásnak" nevezni
—minden egyebet felfedezzen.n

A M enőn e fontos - már-már programatikus - szöveg-

részletében A z állam köré csoportosuló Platón-művek
alapvető kérdései fogalmazódnak meg és kapcsolódnak
össze: a lélek halhatatlansága, a preegzisztencia és az
eszkhatológia, mely már a G orgiasz zárómítoszában is

13 Vő. „semmi sem gátolja, hogy m iu tán egyetlen d ologra vissza­

emlékezett — ezt szokás „tanulásnak" nevezni — m in d e n egyebet
felfedezzen", M enőn 81 d.
11 Szövegünk a lélekben m eglévő és feléledő tartalm akat hol a 'tu­
dás', az 'igaz vélemény', hol ’a lélekben m eglévő igazság’ term inus­
sal jelöli. Ehhez ld. 94. es 156. jegyzetet.
M enün 8 1 c- d.

121
felbukkant,'*’ az emberi megismerés és tudás ebből szár­
maztatott lehetősége, a megismerés etikai dimenziója,
a tanulás és megismerés összefüggő rendszerként felfo­
gott folyamata, s a visszaemlékezés. A z állambw., a Phai-
c/d«ban, a Phaidroszban mindez teljes súlyával a kanoni­
kus Platón-értelmezések által az életmű középpontjának
tekintett idea- vagy formaelméletre nehezedik, ez azon­
ban itt, a Menón bán kevésbé hangsúlyos. Talán a „való­
ság egészének” (phiiszeósz hapaszész), s a lélek által „itt
is és a Hádészban is” látott „mindenféle dolognak" az em­
legetése utalhat a tudás tárgyaira, a formákra. A dialógus
korábbi részeiben pedig m intha az ideatan megfogalma­
zódásának műhelytitkai tárulnának fel.17Ha a Menónban
az ideaelmélet kiforrott, a Phaidón ból, A lakoma ból, A z
államból , a Phaidroszböí, a ParmenidészbőX ismert ka­
nonizált formája nincs is jelen, a visszaemlékezéstan és
az emberi létezés előtt elsajátított tudás nehezen volna
másra vonatkoztatható. Ezt a Phaidroszbim Szókratész
így fogalmazza meg:

amelyik lelek sose látta az igazságot, az nem ölthet emberi alakot.

Mert az emberi megértésnek arra kell vonatkoznia, ami formák sze­
rint fejeződik ki - ami az érzékelések sokaságából adódik, es amit a
gondolkodás foglal egységbe: ez pedig nem más, mint visszaemlé­
kezés azokra a dolgokra, amelyeket lelkünk egykor látott, istenével

523 a - 527 e. A Platón-dialógusok kron o lóg iai k ánonja szerint

a G o rg ia sz m íto száb an tű n ik fel első a lk a lo m m a l a később oly
hangsúlyos eszkhatológiai motívumrendszer.
17Vő. „H iába sok és sokféle az erény, m in d e g y ik ük b e n megvan
ugyanaz az egyetlen fo rm a (eidosz), amely által m indegyik erény
lesz” (72 e). A zo n ban sem az „ugyanazon és egyetlen forma" ( heti
ti eidosz tauton), sem a szám talan töb b i szöveghely m egfogalm a­
zása nem utal többre, m in t a form ák im m anenciájára, s a form ák
transzcendens, az érzéki valóság dolgaité)! független és ö n á lló
létezése b izo n y o sa n ne m következik az itt írtakból. Ezt term é­
szetesen m in d a feltételezett pla tó n i filo zó fia i fejlődéstörténet
iro dalm a, m in d a d ia ló g u s n a k a ta n u lm án y b a n elem zett és fel­
tárt dram aturgiája képes értelm ezni. Ehhez általában ld. Ross, D.:
P lató s Theory ofldeas, Oxford, 1951. Ld. m ég a fordításhoz írott
9., 16., 18., 27, 29., 32. jegyzeteket.

122
együtt haladva, amikor túllátott azokon a dolgokon, amelyekről most
azt mondjuk, hogy léteznek, és fejét a valóban létező felé emelte.18

A Phciidrosz-részletben emlegetett eredeti megismerés­

nek a tárgyaihoz, a formákhoz való viszonya dologi ter­
mészetű, és a szöveg - számos más Platón-dialógushely-
hez hasonlóan - a tudást a látás metaforájával, egyfajta
„színról-színre való látásként"'9 írja körül. Ez a Phaidrosz-
ban és több dialógusban kiegészül a tudás másodla­
gos - a Menónban, vagy az idézett Phaidrosz- részletben
visszaemlékezésnek nevezett folyamat során történő -
elsajátításának diszkurzív, tagolt és hierarchikusan szer­
veződő módszerével, valamint a tudástárgyak rendsze­
rének ehhez mért szubsztantív - tehát nem egyszerűen
dologi mivoltukban megragadható, hanem tagolt és egy­
mást átható - felépítésével.50 Érdekes azonban, hogy a
Menónb-dn a fentiekben tárgyalt strukturált, következ­
tetésen alapuló és logikai műveleteket feltételező tu­
dásfogalom mellett mindvégig jelen van a tudásnak a
közvetlen ismeretségen alapuló - dologi - modellje is.

,fí P ha id ro sz 249 c, Atlantisz K önyvkiadó, Budapest, 2005. A m o n ­

dat értelmezése és fordítása számos p ro blém át vet fel. A fordítás
során részben elfogadtam a jelen sorozatban m egjelent szöveg-
változatot (K övendi D énes fordítása, melyet S im on Attila d o lg o ­
zott át), de a m áso d ik m o n d at ( „Mert az e m b ernek [...] egységbe
foglalja’ ) esetében nem követtem e fordítás szövegértelmezését.
‘l) Ld. pl. A la k o m a 210 a - 212 b, külön öse n : „a szépség rop pan t
tengere felé fordulva, s szem léletébe elm erülve" ]...] „már a sze­
relmi tu do m án y végcélja felé haladva hirtelen valam i csodálatos
természetű szépséget pillant meg." (210 d - e), vö. A z á lla m 506 e
skk., 518 c - d.
SI1A M e n ő n v o n a tk o z á sá b a n e rről fe n te bb szó volt (120. o.).
Alapvető szöveghely m ég A z á lla m 509 d - 511 e (az úgynevezett
osztott vonal hasonlat). A P h a id ro s z kérdéses m o n d atáb a n pedig
e m ódszer továbbgondolása, a Platón kései m űveit uraló tagolás
és egybefoglalás d ia ire tik n s m ódszere is feltűnik. A fo rm ák b o ­
nyolult viszonyrendszerét A szofista elem zi legkifin o m u ltabb an ,
ld. 251 - 260. Ld. m ég a T im aiosz 30 c-d: „ am in ek ellenben a többi
élőlény egyenként és fajok szerint része, a hhoz - b átran feltehet­
jük - ő [ti. a látható kozmosz, a m i világunk] a le gh aso n lób b m in ­
denek között. Az ugyanis úgy foglalja m agába az összes elgo ndo l­
ható élőlényt, ahogyan b e n n ü n ke t és az összes látható élőlényt ez
a kozmosz egyesít m agában.” Ford. Kövendi Dénes.

123
A dialógus legelső példája (Menón és Menón tulajdonsá­
gainak az ismerete és viszonya),'’1a tudásparadoxoiV" va­
lamint a Larisszába vezető út példája53 egyaránt ezt bizo­
nyítják.
A fenti Phaidrosz-iáézcxhen éppúgy a misztérium-
vallások nyelvére ismerhetünk, mint a szép formájának
eksztatikus megpillantásáról szók) Lakoma-részletben^
vagy A z állam nak a barlangból a valóság fénylő hóná­
ba vezető útját és a jó ideáját leíró szöveghelyeiben. A for­
m ák eredeti elsajátítása beavatási szertartás, ahogyan az
emberi létezés során történő másodlagos felidézése is
az. Olyan beavatási szertartás, amely az orfikus kultusz, a
púthagoreus közösségi rítusok és az eleusziszi misztériu­
mok elemeit ötvözi:

teljes, egyszerű, rendületlen és boldog jelenésekbe lettünk beavatva,

melyeket tiszta fényben szemléltünk, m agunk is tisztán és meg nem
bélyegezve azzal, amit most m agunkon viselve testnek nevezünk,
s amibe kagyló módjára be vagyunk börtönözve 55

A M enón bán Szókratész a tudásparadoxonra adott vá­

laszt - a lélek halhatatlanságát és a visszaemlékezés ta­
nát - éppen „tudós papokra és papnőkre” való hivat­
kozással vezeti elő. Szavait egy Pherszephonát - vagyis
Perszephonét -, az eleusziszi misztériumok középponti
figuráját felidéző Pindarosz töredékkel támasztja alá, ez­
által az eleusziszi misztériumnak a beavatás során m in­
den bizonnyal rituálisan újra átélt mítosza alapozza meg
a dialógus legfőbb filozófia újdonságát, a visszaemléke­
zéstant, és vele a lélek halhatatlanságának a tanítását5'’
Bár a későbbiekben a M ennnhdn, s további dialógusok­
ban klasszikus és szigorú filozófiai érvek fogják megala­
pozni a szókratészi elenkhosz-szíü szakító új filozófiai

51 71 b, Id. a fordításhoz írott 9. jegyzetet.

80 d - e, vö. a fordításhoz írott 62. jegyzet.
97 a - b skk.
^ 1Ld. a fenti 49. jegyzetet.
^ Phaiclrosz 250 c, ford. Kövendi Denes, Simon Attila javításaival.
A fordítást egy p o n to n m ódosítottam .
56 Ld. m ég a fordításhoz írott 63.. 64., 67. jegyzeteket.

124
módszert, illetve annak egyes tartalmi elemeit - itt és
most egy klasszikus beavatástörténet drámai kibontako­
zását látjuk/17

III.

Most sajnos mennem kell. te pedig mindarról, am iről magad meg­

győződtél, próbáld meggyőzni barátodat, Anütoszt, hátha megsze­
lídül. Bizony-bizony, ha sikerülne őt m eggyőznöd, lehet, hogy az
athéniekkel is nagy jót tennél. (100 b-c)

A M enón zárszavában Szókratész így buzdítja beszélge­

tőtársát a szókratészi élet és erény gyakorlására - ám az
előzőekben ismertetett tények a kortárs és a mai olvasó
számára is egyértelművé teszik, hogy Menónnak soha
nem sikerült Anütoszt meggyőznie. A dialógus felületes
olvasója számára is világos, hogy erre szemernyi esélye
sem volt - Menón meggyőződésének az emlegetése ha­
misan cseng. A dialógusban végül is mintha Szókratész
nagy kudarca öltene testet. A szöveg egyes részletei, s az
ismert és fentebb említett biográfiai adatok is arról tanús­
kodnak, hogy a meglehetősen együgyű M enónban és az
önhitt Anütoszban nem sikerült elhinteni a szókratikus
élet magját, s hogy a szókratészi tanítás inkább a visszá­
jára fordult. Menón tragikus sorsa és Anütosz Szókratész
ellen való fellépése egyaránt ezt bizonyítja.^8
Szókratész kudarca talán meglepően hangzik. A kö­
vetkezőkben amellett kívánok érvelni, hogy a M enőn az
életmű egyik legfontosabb motívumát képező, folyama­
tosan formálódó Szókratész-fe/osz - vagyis az antik bio­

<r A Platón-dialogusok a filozófiát - játékosán, ironikusan vagy ha­

lálos komolysággal - gyakorta egyfajta beavatásnak nevezik. A két
fenti P haiclroszhe h mellett ld. m ég G o rg ia s z497 c ,E uth ü dé m o sz
277 c,A la k om a 209 e, P h a id ó n 69 c. 81 a. A z á lla m , VIII. könyv,
560 e.
^ I .d . alább 128.o.

125
gráfiai irodalom alapműfajának számító fiktív és épüle­
tes életrajz^9 - egyik fordulópontját jelenti. Ez az állítás
nem átírni, hanem kiegészíteni és gazdagítani kívánja a
modern filozófiatörténet hagyományos olvasatait.
Mint említettük, a modern filozófiatörténet a Menőm
az életmű egyik fordulópontjának tartja,(1° amelyben a be­
szélgetőtárs által gyakorolt életnek és az abban megtes­
tesülő hiedelmeknek a szókratészi vizsgálatát a kutatás
új módszere váltja fel, s új filozófiai gondolatok jelennek
meg: a lélek halhatatlansága, az anamnészisz-tíin, a ma­
tematika eljárásai és a hipotetikus módszer, a tudás és az
igaz vélemény distinkciója, valamint ezek hátterében
az ideaelmélet, s az igazság racionális misztériumként
való feltárulása. Csakhogy a szókratészi vizsgálódás he­
lyére lépő tanok és eljárások nemcsak újak, hanem kriti­
kai viszonyban is állnak a korábbi módszerrel. Számtalan
elejtett megjegyzés és néhány fontosabb elméleti-mód­
szertani szövegrészlet segíti feltárni e kritika főbb meg­
fontolásait. A módszertani-tartalmi újítások egyik funk­
ciója, hogy tisztázzák a szókratészi elenkhosz sokszor
hallgatólagos előfeltevéseit, kimondatlanul is azt keres­
ve, hogy mi lehetett Szókratész kudarcának módszerta­
ni és doktrinális oka. Ami persze csendben előfeltétele­
zi azt a Menőn s más dialógusok dramaturgiája nyomán
felvetődő kérdést, hogy vajon Szókratész és módszere el-
érheti-e kitűzött célját - az emberi élet megváltoztatását?
Különös ellentmondás feszül ugyanis a szókratészi
elenkhoszx a lélek megtisztításaként tematizáló metafo­
rák és a szókratikus dialógusok példázatai között: a fő­
szereplők sorsának példázatait nehéz nem úgy olvas­
ni, m int amelyek megkérdőjelezik, hogy a hiedelmeket
vizsgáló szókratészi módszer alkalmas lehet-e a beszél­
getőtárs életének és attitűdjének a megreformálására.

59 M o m ig lia n o , A.: The D ev elo pm ent o f Greek. fíiography: Four

Lectures, Harvard University Press, 1971; revised and expanded,
Harvard University Press, 1993.
60 A Platón-cletmű, a dialóguso k kronológiája, és a „fejlődéstörté­
net''viszonyához ld. alább 1 3 1 . 0 . skk.

126
Amennyiben Menónnak és Anütosznak - és valamennyi
szókratikusnak tartott dialógus összes szereplőjének -
a dialógusokon túlnyúló életét is a dialógusok alkotta
fiktív világ részének tekintjük, mely egyben a dialógu­
sok értelmezési horizontja, az a kényelmetlen érzésünk
támadhat, hogy Szókratész tevékenysége a kitűzött célt
alig, vagy egyáltalán nem volt képes elérni.61 A szofista
már korábban idézett szöveghelyének a folytatása, mely
a szókratészi módszer egyik legfontosabb, retrospektív
dokumentuma, mélyen hallgat erről:

Az illető [ti. a vizsgált személy) pedig ezt látva elégedetlen lesz ö n ­

magával, másokkal szemben viszont türelmesebb, s ily m ód o n meg­
szabadni az önmagáról táplált nagyzoló és merev véleményétől - ez a
szabadulás annak is igen kellemes, aki hallja, annak pedig, aki átéli,
a legszilárdabb alap a jövőre.1’-’

E szabadulásban könnyen felismerhető az elenkhosz

apóriája, melyet épp a M enőn tematizál, s amely a tév-
képzetektől és az általuk vezérelt élettől való megsza­
badulás első lépése. Az ap o ria sokszor termékeny: ezt
példázza a beszélgetés a rabszolgafiúval, s éppen ez az
aporetikus termékenység a szókratészi módszer másik
nagy metaforájának, a Theaitétoszban megfogalmazott
bábáskodó módszernek az alapvető ismérve. Azonban
még a Theaitétosz is megemlékezik azokról a tanítvá­
nyokról, akik e termékeny apória szülési fájdalmai elől
menekülve semmibe veszik Szcikratészt és idő előtt el­
hagyják társaságát (150 e). Amihez Szókratész még azt is
hozzáfűzi, hogy

01 Ezt persze egy szigorú fikcionalitás-elmélet m egkérdőjelezhet­

né, a zo n b a n a P latón- d ialóguso kb an a fik c io n alizált történ eti
világ és a történeti valóság k özött rendkívül összetett viszonyok
uralkodnak. Ld. alább, 131. o. skk. Az esetek n a g y o b b részében
(ld. alább) - és Anütosz is e p éldák sorába tartozik - a szókratészi
m ódszer eredménytelensége a m ű belső világ áb an m an ifesztáló­
dik.
02 A szofista 230 b-c, Atlantisz K önyvkiadó, Budapest, 2006. ford.
Kövendi Dénes, Bene László m ódosításaival.

127
sokan annyira fel szoktak bőszülni ellenem, hogy készek akár belém
is marni, mikor valami ostoba fecsegésüktől fosztom meg őket/'-1

AMenónbíin s a hozzá szorosan kapcsolódó dialógusok­

ban, különösen a Szókratész védőbeszédében, a Gor-
g/fl.wsrban vagy A z állam 1. könyvében ellenben nyomát
sem látjuk e termékenységnek. A szofista fenti sorai, me­
lyek a „nemes szofisztika" idealizált eljárását mutatják
be,64 aligha illenek Gorgiaszra, Póloszra, vagy Kalliklész-
re. Kalliklész, miként A z állam-bé\\ Thraszümakhosz.
vagy akár a Menónhím Anütosz és a Védőbeszéd ben Me-
létosz is(,s jobb híján néma szótlanságba vonulnak. Ez
azonban nem a „szabadulás”, hanem a tiltakozás és a vég­
ső, im m ár szótlan ellenállás gesztusa. Úgy látszik, ese­
tükben nem m űködik, vagy egyenesen a visszájára for­
dul az elenkhosz érzelmi hatása. Az apórián túllendülö
rabszolgafiúval - a Menőn dramaturgjaikig jelentéktelen
mellékszereplőjével - ellentétben Menőn semmit sem ta­
nul és tragikus véget ér, Anütoszban csak dühödt és sötét
indulatok támadnak, tehetetlensége fenyegetőzésbe tor­
kollik, a benne ébredő harag és düh következményei a
Védőbeszédben teljesednek ki. Szókratész, idézett szavai
szerint:

ezek miatt a vizsgálódások miatt sok ellenséges indulat keletkezett

ellenem (...] meggyűlölt ö maga is és sokan mások is a jelenlévők kö­
zül/"’

6í Theaitétosz ISI c, Atlantisz K önyvkiadó, Budapest, 2001. ford.

Bárány István. Ld. m ég a fordításhoz írott 139. jegyzetet.
" 1E hhez rög tö n h o zzá kell te n n ü n k , hogy a „nemes szofisztiká­
b a n ” nem egyszerűen a s/ó k ráteszi m ódszerre ism erhetünk rá.
m in t azt szám os értelm ező konstatálja, hanem a nnak szelíd és fi­
n o m kritikáját is m egláthatjuk benne. Ezt a dialógus filozófiai ar-
g um entatív dram aturgiája teszi egyértelművé: a nemes szofiszti­
kához a szofista m eghatározása során jutunk el, és az eleai idegen,
ha esetleg nem ve n né n k észre, a tu d o m ásun k ra is hozza, hogy e
kettő - a szofisztika és a szokrateszi „nemes szofisztika" - egymás
rokonai.
hS Szókratész védöbeszéde 27 b-d.
06 Szókratész védőbeszéde 2 1d, id. kiad.

128
Anütosz dühe tehát az athéni közösség Szókratész ellen
forduló kollektív haragját jelképezi.
A zsibbasztó rája képe ezáltal a kognitív kiúttalansá­
gon és az érzelmi bénultságon túl nem annyira a Szókra­
tész keltette termékeny apória, mint a gyógyító ellen for­
duló tehetetlen düh metaforája lesz. Úgy tűnik, a fiktív
valóság a „nemes szofisztika” szomorú és ironikus paró­
diája. A megszégyenítés nyom án1'7 a vizsgált „célszemély”
önmaga helyett a gycigyítőra neheztel, szelíd helyett vad­
dá lesz,0* tévképzetei megszilárdulnak - egyszóval szaba­
dulás helyett még inkább önm aga és téveszméi foglyá­
vá válik. A Védőbeszéd Szókratésze önmagát isten által
Athénra küldött bögölyhöz hasonlítja, akinek olyannyi­
ra jól sikerült a város felserkentése, hogy a ló - Athén -
megbokrosodott/’9
Ebből a nézőpontból Szókratész sorsa a tragikus h ő­
sé. A Védőbeszéd apollóni szózata - miként a nagy atti­
kai tragédiákban - olyan enigmatikus küldetést ró Szók-
ratészra"11mely elől kitérni nem lehet, ám megvalósítása

,r „míg valaki cáfolataival meg nem szégyeníti az illetőt”, A szofista

230 d, id. kiad.
“ A fentebbi fordításban ( ld. 127. o.) az „elégedetlen lesz” kifejezés
adja vissza a k h a le p a in e in igét, m elyet itt „neheztel"-ként para-
frazeáltunk. A M enőn 95 a-ban Anütosz „haragja” (k h a le p a in e in )
természetesen nem saját maga, ha n e m éppenséggel Szókratész
ellen fordul. Ugyanezen idézet „türelmes lesz” kifejezése, a görög
h é m eruszfordítása pedig a megszelídítés m ozzanatára utal - am i
természetesen a tényekkel szöges ellentétben áll.
Szókratész védőbeszéde 30 e.
Érdekes, hogy tradicionális értelem ben nem „jóslatot”, vagyis a
„jövő előrejelzését" halljuk. A P üthia a kérdésre, hogy „van-e böl-
csebb em ber" Szókratésznál, egyszerűen a n n yit válaszol - ez a
tu lajd o nkép pe n i jóslat -, hogy „senki nincs, aki bölcse bb volna"
nála. Az orakuláris kijelentés ilyetén tételesen állító form ája nem
szokatlan (ld. D elp ho i jóslatok. Válogatta, fordította és utószóval
ellátta Steiger Kornél, H o ln ap K iadó, Budapest, 1992.), s k ü lö n ö ­
sen a tragédiaköltészet (és H érodotosz) helyezi érd e klődésének
k özé pp o n tjáb a , m in t az isteni ha talo m által elrendelt jelenvaló
„sors" és a szabad, a uto n ó m döntésh ozatal és e m beri cselekvés
között h ú z ó d ó á th id a lh a ta tla n feszültség egyik ta rtóo szlo pát.
Szókratész az isteni „jóslat” szavaitól, mely szerint ő a legbölcsebb
ember, eljut tartalm ának a megértéséig, hogy va lóba n ő a legböl-

129
klasszikus értelemben is tragédiába torkollik - Szókra­
tész életét áldozza az isten szolgálatában, s ennek ő is tu­
datában van. Tudja, hogy szavai nyomán felháborodás
támad, aminek ő lesz a célpontja. De abban a nem klasz-
szikus értelemben is tragikus sors ez, hogy az általa os­
torozott közpolitikához hasonlóan ő is inkább kárára,
mint hasznára van városának, hiszen módszerével a sö­
tét és vad indulatok lecsendesítése helyett azok tombolá-
sát idézi elő.
Mint láttuk, az elenkhosz az emberi életek megvál­
toztatását egyfelől mélyen intellektualista m ódon a hie­
delmek ütköztetésével, a beszélgetőtárs értelmes meg­
győzésével, másfelől az érzelmek felkorbácsolásával,
megszégyenítéssel: az aporia hatékony eszközeivel éri
el. Azt is láttuk, hogy a szókratészi elenkhosz intellektu­
alista módszere és kognitív előfeltevései helyére a filo­
zófia új eljárásai és tartalmai, a hipotetikus módszer, az
anctmnészisz , a lélek halhatatlansága és a formaelmé­
let lépnek. Ugyanez az elenkhosz pedig az érzelmi befo­
lyásolás ellenállhatatlan, de irányíthatatlan eszközeként,
ezzel párhuzamosan, egy mindvégig uralható beavatá­
si szertartásnak adja át a helyét. Ennek az életfilozófiá­
nak - hiszen a szókratészi-platóni filozófiának továbbra
is a helyes és jó emberi élet talán az egyetlen tárgya -
legfőbb metaforája ezentúl nem az emberi élet vizsgála­
ta lesz, hanem a misztériumvallás beavatási szertartása.
Egy olyan beavatási szertartás, amelyben Menón nem tu­
dott részt venni.

csebb ember. Az erdekes az, am i a két v ég po nt között történik:

az enig m a feloldásának, a kutatásnak é.s értelm ezésnek .szentelt
élet. Az isteni „kijelentés" vagy jóslat szám talan tragédiában tölt
be kulcsfontosságú, az események m enetének irányt szabó szere­
pet, elég csak az Oresztész-Élektra történetre, és Szophoklész két
Oidipusz-tragédiájára utalnunk. Szókratész sorsa - az isteni jóslat,
a kutatás, az isteni jóslat jelentésének megfejtése, melynek során
ö n m a g ára ismer az istenség szavaiban - sok tekintetben mutat te­
m atikus rokonságot O idipuszéval.

130
 IV.

Mint említettük, a filozófiatörténet régóta evidenciának

tekinti, hogy a Menőn az életmű egyik fordulópontja.
Az értelmezések azonban nehezen tudnak mit kezde­
ni a Menónn-dk - és sok más dialógusnak a Védőbeszéd
Szókratészével szembeni kritikai attitűdjével. A nehézsé­
get talán az a hagyományos olvasat okozza, mely közvet­
len összefüggést tételez fel a platóni dialógusok filozó­
fiájának/)'/?/«' világa, valamint a szerző és a főszereplők
dialógusokon kívül eső történeti valóságai, filozófiai
„életvilágai” között. Ez esetben ha a Menőn és a későbbi
Platón-dialőgusok Szőkratésze kritikát gyakorol a Védő­
beszéd és egyéb korai dialógusok Szókratészének m ód­
szere felett, akkor e kritika tárgya valójában a történeti
Szókratész, míg alanya a Szókratész álarcát magára öltő
Platón lesz.'1
Komoly filozófiatörténeti beágyazottsága és forráskri­
tikai alapjai ellenére7- a platóni életműegész ilyen értel­
mezésének az alapjai ingoványos talajra épülnek, még­
pedig egy klasszikus hermeneutikai paradoxon miatt:
a történeti szókratészi tanítás rekonstruálásának legfon­
tosabb, más forrásainkat megelőző kiindulópontjának
éppen a korai Platón-dialógusokat tekintjük,73 miközben

1A fentebbi interpretációs hagyom ány elfogadása (vagyis a szer­

zők es főszereplők történeti-filozófiai életvilágának és a m ű fiktív
filozófiai világ án ak az azonosítása) azzal a következm énnyel jár,
hogy a korábbi d ialógusokban elfogadott, m ajd a későbbi d ia ló g u ­
sokban kritizált álláspontok m in d a szerző személyes véleményét
tükrözik más-más id ő pilla na tokb a n - vagyis a szerző ön m ag a k o ­
rábbi álláspontját kritizálja. Ha ezt az egész életm ű interpretációs
alapelvének tekintjük, a Platón dialógusok keletkezésének kron o ­
lógiája ( ld. a 27. jegyzetet) m e g külön b ö ztc th e le tle n ü legybeolvad
Platón filozófiai fejlődéstörténetével.
-Talán a legnagyszerűbb és átg o nd o lta bb kísérlet e n ne k m eg­
valósítására Vlastos Socrates (1991.) c ím ű m űvéb e n található (ld,
kül. 45-106. o.).
1 F ő b b fo rrásain k : (1) a P la tó n - d ia ló g u s o k , (2) X e n o p h ó n
szókratik us m üvei, v a la m in t a k ise b b s z ó k ra tik u s o k tö re d é ­
kei, m elyek kivétel n é lk ü l a s zó k ra tik u s ir o d a lo m alkotásai.

131
az így rekonstruált „történeti” Szókratész alapján próbá­
juk megítélni, hogy mi a kapcsolat a korai dialógusokban
megjelenő fiktív Szókratész s a történeti Szókratész kö­
zött.
Elvben persze nem lehet kizárni, hogy egy vagy több
dialógus valóban élménybeszámoló-jellegű filozófiatör­
téneti dokumentumként is olvasható, azonban annak ki­
jelölése, hogy mely dialógusok volnának ezek, konkrét
forráskritikai nehézségekbe ütközik,71 és jószerivel eset­
leges, szubjektív megfontolásokon alapul. Egy ilyen fel­
tevés amúgy is problematikus következményekkel jár­
na. Ha ugyanis egy vagy több korai szövegben a történeti
Szókratész alakját véljük felfedezni, sajátos cezúra kelet­
kezik a Platón-dialógusok alkotta életműben: a korai dia­
lógusok szorosabb kapcsolatban állnak a történeti való­
sággal, m int a későbbiek. Mindez a korai dialógusokat a
történeti valóság elbeszéléseivé fokozza le, melyekben
a szerzői (platóni) szólam vagy észrevehetetlen, vagy
nem különbözik a mű világába a történeti valóságból,
vagyis kívülről érkező főszereplőétől, míg a későbbi di­
alógusokban a főszereplő közvetlenül a szerző képvise­
letét látja el - a klasszikus poétikák nyelvén: szócsöve
lesz vagyis a szerző egyértelműen belép a művek vilá­
gába, s o n n an ő szól hozzánk.
Ez a hipotézis azonban a Platón-dialógusok s a szók-
ratikus beszélgetés m int irodalmi műfaj azon alapvető -
már Arisztotelész által is felismert7'’ - sajátosságát veszi
semmibe, hogy e művek, lévén irodalmi alkotások: fikci­
ók, melyek közös fiktív világot építenek.

(3) Ariszrophanész: Felhők cím ű kom édiája. (4) Arisztotelész m eg­

jegyzései, aki viszont egyértelm űen ugyanezekre a forrásokra tá­
m aszkodik, h a s o n ló k é p p e n a későbbi doxográfiai és biográfiai
irodalom hoz.
71A fentebbi 27. jegyzetben jelzett krono lóg ia finom hangolása -
vagyis a n a gy ob b korszakokon belül a d ia ló gu so k m ikrokrono-
lógiáján ak a meghatározása - szinte lehetetlen vállalkozás, ehhez
k ü lö n ös e n ld. Ledger: i. m.
7' Arisztotelész: Poétika 1447 a 28 - b 29.

132
 Ha abból indulunk ki, hogy m ind az élettörténe­
ti, mind a filozófiai valóság eredendően értelmezett
és fikcionalizált formában van jelen m inden dialógus­
ban, akkor ezzel egyszerre m egkülönböztetjük a törté­
neti Szókratészt a korai dialógusok Szókratészétől, s el­
fogadjuk, hogy a dialógusok mindegyike saját fiktív
világot épít, amely nem azonos - mert nem lehet azo­
nos - a történeti valósággal. A k ülön böző szereplők h i­
edelmei, a keresztutalások, a kritikák, a régieket felvál­
tó új módszerek, egy-egy filozoféma felépülésének és
lebontásának közvetlen hivatkozásai szükségképpen a
művek világán belül maradnak, abból nem tudnak ki­
lépni.
Ezt éppen a szövegek számtalan - nem történeti, ha­
nem filozófiai és dramaturgiai - keresztutalása teszi egy­
értelművé. Az anam nészisz bizonyítható voltára tett
Phaidón-utalás nyilván nem egy olyan történeti ese­
ményre utal, amelyet történetesen a Menón is feldolgo­
zott, hanem a Ménem fiktív valóságának egyik eseményé­
re. Az elenkhosz számos leírását, metaforáját és kritikáját
sem szükséges valamifajta, a dialógusok világán kívül el­
helyezkedő történeti szókratészi módszerre vonatkoz­
tatni, ehelyett termékenyebb őket egymás összefüggé­
sében olvasni.7'1Az egyes dialógusok egymásra utalásai a
művek öntörvényű, fiktív világa mellett az életműegész -
vagyis egy lehetséges filozófiai biográfia - önálló moz­
zanatokból felépülő, mégis homogén, egyre táguló, te­
rebélyesedő és folyamatosan m ódosuló univerzumát is
megteremtik. E fiktív filozófiai világ eseményei - miként

h Természetesen szám talan közvetlen és közvetett keresztutalást

em líthetnénk. Egyrészt a d ia ló g u so k azon utalásait, amelyek lát­
hatólag más d ialógu so k ra vagy é p p e n ne m b ea zo n o síth ató be-
szélgetesekre hivatkoznak - a fenti, P h a id ó n -utalás m ellett ilyet
látu n k A szofista 216 a-ban, A z á lla m fé r fi elején (257 a skk.), a
Tim aiosz elején (17 a), de akár a Philéboszb:\n is (11 a) -, másrészt
pedig a d ia ló g u so k b a n tö b b helyütt fe lb u k k a n ó filo zó fiai „ván­
dorm otívum okat".

133
a görög mítoszvilágé - csakis belső összefüggéseik rend­
je szerint tartoznak össze.77
A történeti valóság, ha másként nem, a müvek értel­
mezési horizontjaként természetesen jelen van, a szerző
és hősei világának van érintkezési pontja. A művek bel­
ső világa és az író külső, történeti világa mégis más, s a
két világ eseményei között szigorú megfeleltethető,séget
feltételezni a fikcionalitás semmibevételét jelenti. A dia­
lógusokban kibontakozó drámai fejlődéstörténet nem
csak a történeti Szókratész, hanem a történeti Platón fi­
lozófiai fejlődésével sem lehet azonos, mert nem a szer­
zői világ eseménye. Ezt az eseménysorozatot szigorúan a
művek belső világában kell elhelyeznünk: az apóriától
a beavatásig e fiktív filozófiai univerzumon belül vezet
az út. Ahhoz, hogy az olvasó ezt az utat végigjárhassa, ne­
ki kell átlépnie a művek világába.
Platón dialógusai az elbeszéléstechnikák kifinomult,
sokoldalú, összetett és - főképp - tudatos használatáról
árulkodnak. E művek narratív technikáinak elemzése ál­
talában leragad „dialogikus” jellegük értelmezésénél. Az
értekező prózát választó nyugati filozófiai tradíciónak
alapvető elbeszéléstechnikája a szerzői narráció, amely­
ben a szerzői és narrátori hang azonos (és ezért értel­
metlen is megkülönböztetésük).78 E hagyomány kezdő­
pontján azonban éppen egy olyan életmű áll, melynek

77 A m ítoszvilág eseményeinek a kronológiai „kivasalása" ezért is

lehetetlen vállalkozás: a történeti id ő lineáris létm ódja alkalm at­
lan a m itik u s id ő leképezésére. S ez nem csak a görög, hanem
m in d e n fé le m itikus ill. p o é tik u s v ilág k ro n o lóg iájára érvényes,
így pl. K rú d y Szindbád\(\éra. is. A P latőn-dialógusok „m itikus"
u n iv e rzu m áb a n az effajta időszerkezet le gkülön öse b b példája a
P a n n e n id é s z , am e lyb en az ifjú - tizennyolc éves - Szókratész
a z é n ő n i a n tin ó m iák a t a form aelmélettel hatástalanítja, melynek
logikai ellentm ondásaira Z en ón mestere, Parmenidész mutat rá.
7fi A fenti állítást az sem m ódosítja érdem ben, ha értekező prózai
m űvek esetében a „narráció" kifejezést töröljük, viszont m eg kü­
lö n b ö z te tjü k az „életrajzi szerzőt" és a „beleértett szerzőt”. A lé­
nyeg, hogy az ilyen típ usú p róza i alkotások esetében a végsó
„szerzői” instancia és bárm ilyen az életrajzi szerzőn „túl" lévő „be­
leértett szerzői" vagy „narratív instancia" között nehéz, de inkáb b
lehetetlen értelm ezhető különbséget tenni.

134
legszembeötlőbb jellegzetessége a különböző narratív
technikákkal való kísérletezés, a különböző „szólamok”,
nézőpontok és horizontok megőrzésével és feladásával
való folyamatos játék.79

4 A fenti gondolatm enet m egfogalm azásához nagy segítséget nyúj­

tott Tatar György könyve, A z örökjét gyűrűje. Nietzsche és a z örök
visszatérés g o n d olata (Osiris-Gond, Budapest, 2000,9-14. o.).
 BIBLIOGRÁFIAI TÁJÉKOZTATÓ

Az alábbi bibliográfia tájékoztató három részből áll.

Az első részben a fordításhoz, a jegyzetek összeállí­
tásához és az utószóhoz felhasznált fontosabb szöveg-
kiadásokat, fordításokat és kommentárokat adjuk meg.
A jegyzetekben csak különösen indokolt esetben hivat­
koztunk ezekre a művekre.
A második részben a jegyzetekben hivatkozott egyéb
szakirodalom bibliográfiai adatait közöljük.
A harmadik részben a hivatkozott és idézett Platón-dia-
lógusok magyar kiadásait soroljuk fel.
Az Atlantisz Könyvkiadó Platón összes művei kom­
mentárokkal. Euthüphrón, Szókratész védőbeszéde, Kri-
tón kötetében (ld. alább) megtalálható a Szókratészről
szóló irodalom részletes bibliográfiája.

I. Szövegkiadások, fordítások,
kommentárok

Burnet, I.: Platonis Opera. Tomus III, Clarendon Press, Oxford, 1903.
(A Menőn standard szövegkiadása az Oxford Classica! Te.xts sorozat­
ban.)

Bluck, R. S.: Platós Menő, Cambridge University Press, Cambridge,

1961. (Szövegkiadás, monografikus, egyes kérdéseket rendkívüli
részletességgel tárgyaló előszóval, gazdag filológiai és filozófiatör­
téneti jegyzetapparátussal.)

Canto-Sperber, Monique: Platón: M énon, Traduction inédite, intro-

duetion, notes, GF-Klamraarion, Párizs, 1991,21993. (Fordítás, előszó,
gazdag, összességében talán a legkiegyensúlyozottabb jegyzetappa­
rátus.)

137
Sharples, R. W.: Plató: Menő, Aris&Phillips Classical Tcxts. 1985.
32004. (Kritikai apparátussal ellátott görög szöveg, fordítás, lényeg-
retöró előszó és jegyzetapparátus.)

Seolt, D o m in ie : P lato ’s Menő, C a m b rid g e I I 11 iversitv Press,

Cambridge, 2000. (Alapmonográfiu, mely j. M enőn gondolatmenetét
és alapkérdéseit filozófiai kommentár formájában tárgyalja.)

Klein, laeob: A C om m entary on Plató s Menő, The Universitv of

Chicago Press, Chicago-London, 1989 (eredetileg: The Universitv of
North Carolina Press, 1965). (A dialógust végigkísérő filozófiai kom­
mentár.)

Canto-Sperber. Monique (szerk.): Lesparadoxes de la comutissnnce:

essais stír le M énon de Platón, O. Jacob, Párizs, 1991. (A fontosabb -
főként ismeretelméleti - problémákat tárgyaló tanulmánykötet.)

Stallbaum, G.: Platonis Menő. Prolegomenis et Commentariis illust-

ravit. Lipsiae, 1827.

Plató: Complete Works, ed. with im roduction and note, by John M.

Cooper. Hackett, Indianapolis/ Cambridge, 1997. (M enő, tr. by G. M.
A. Grube)

II. A jegyzetekben és utószóban

hivatkozott művek, jegyzéke

Brandw ood, L.: The chronology o f Plato's Dialogaes, Cambridge

University Press. Cambridge, 1990.

Brown, T. S.: „Menőn o f Thessaly” in: H istória: Z eitschriftfiír Allé

Geschichte, Bd. 35, H. 4 (4th Qtr., 1980.), 387-404. o.

Burkert, W.: Greek Religion, Harvard University Press, Cambridge,

1985.

Diels, Ilerm ann: Die Fragmente dér Vorsokratiker, Uerausgegeben

von Walther Kranz, W eidm ann, Zürich-Hildesheim, 195111(-DK).

Dodcls, H. R.: Plató: (Sorgias. A revised text with Introdiietion a n d

Commentary, Clarendon Press, Oxford, 1959.

138
Dover, K. J.: Greek PopnlarM orality in the time ojPlató andAristotle,
Basil Blackwell and University o f California Press, 1974 (Hackett,
Indianapolis- Cambridge, 1994).

Fuklidesz: Flemek, G ondolat, Budapest, 1983. Fordította és jegyze­

tekkel ellátta: Mayer Gyula.

Gera, Deborah l.evine: X e n op ho n ’s Cyropaedia:style, génre, andli-

terary ledinique. Clarendon Press, Oxford,1993-

G iannantoni, G. (szerk.): Sót ralis et Socraticorm n R eliquiae I-1V,

CNR. Centro di stúdió dél pensiero antico, Nápoly, 1990. (-SSR)

G oodw in, W. W.: Syntax o f the Moods a n d Tenses o f the Greek Verh,
Maemillan and Co„ London, 1889.

Heath, 7'h.: A Ilisto ry o f Greek M athem atics, C larendon Press,

Oxford, 1921.

Jowett, B.: The Works o f Plató, Four Volumes Coniplete in One, Tudor
Publishing Company, New York. N. Y. (évszám nélkül, az első kiadás
1871-ben jelent meg, majd számos átdolgozott kiadás látott napvilá­
got).

Kálin, Charles: The Art a n d Thonght o f H eraclitns, Cam bridge

University Press, Cambridge, 1979.

Kálin. Charles: Plató a n d the Socratic ü ia lo g u e . The Philosophical

Vse o f a l.iterary Form, Cambridge University Press, Cambridge,
1996.

Kerényi Károly: „P rótogonos Koré" in: A z ö rö k A n tig o n é .

Vallástörténeti tanulm ányok. Paidion, 2003. (Eredetileg: Bevezető
tanulmány a Homérosi him nuszok Aphroditéhoz, a z istenanydkhoz,
bestiához, a N aphoz és a Holdhoz című, Devecseri G ábor fordítá­
sában megjelent kötethez. Kétnyelvű klasszikusok, B. Szövegek, VI.,
Officina, Budapest, 1941,7-75. o.)

Kerferd, G. IS.: The Sophistic Morement, 1981, Cambridge University

Press, Cambridge. (Magyarul:/I szofista mozgalom. Osiris, Budapest,
2003).

Kirk G. S.-Raven J. E.-Sehofield M.:A preszokratikus filozófusok.

Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998.

139
Knorr, W. R.: The A n c ie n t T radition o f G eom etria Prohlenis.
Birkhauser. Boston-Basel, 1986. (Dover, 1993 )

Lafrance, Yvon: l a théorieplatonicienne de la doxa, Bellarmin, Les

Belles Lettres, Montréal-Párizs, 1981.

Ledger, G. I,.: Re-countingPlíito.A Computer Analysis ofPlatósSlyle.

Clarendon Press, Oxford, 1989.

l.loyd, G. E. R.: „The „Menő" and the mysteries of Mathematics", in:

Phronesís Vol. 37, Num. 2 (1992.), 166-183. o.

Marton Péter: „A zsibbasztó raja fogságából (Interpretációs kísérlet

Platón M enónjáról)” in: Gond, 1992/2, 36-58. o.

Momigliano, A.: 'TheDevelopment o f Greek. Biography:Ponrlectures,

Harvard University Press, 1971; revised and expanded, Harvard
University Press, 1993.

Nails, Debra: The People o f Plató: A Prosopography o f Plató a n d

OtherSocratics, Hackett, Indianapolis, 2002.

Németh Gy.-Ritoök Zs.-SarkadyJ.-Szilágyi J. G y.: Görög művelődés-

történet, Osiris, Budapest, 2006.

N'etz. R.: TheShaping ofD eduction in Greek. Mathematics. A Study in

Cognitive History. Cambridge University Press, Cambridge, 2003.

Page, D. L.: I.yrica Graeca Selecta. Oxford University Press, Oxford.

1968.

Pólya György: A gondolkodás iskolája, Budapest, 2000.

Rickert, G.: „Akrasia and Euripides' Medea”, in: H arvardStudies in

ClassicalPhilology, Vol. 91. (1987), 91-117. o.

R obinson, Richard: Plato's E a rlie r D ialectic, Clarendon Press,

Oxford, 1953.

Ross, D.: P la to ’s Theory ofldeas, Oxford University Press, Oxford.

1951.

Santas, Gerasimos: Socrates. Philosophy in Plato's Karly Dialogues.

Routledge and Kegan Paul, London, Boston and Henley, 1979.

140
Sedley, D.: „líqual Sticks and Stones", in: Dom inic Scott (ed. ),Maieu$i$:
Essays in AncienI Philosophy in H o n ou r ofMyles Blirnyeat, Oxford
University Press. Oxford-New York, 2007,68-86. o.

Sedley, D.: „Platóm okok", in: A fo n n á k és a tudás. Tanulmányok.

I’latón m etafizikájáról és ismeretelméletéről, (szerk. Betegh Gábor
és Bóröezki Tamás), Gondolat, Budapest, 2007, 53-72. o.

Steiger Kornél (szerk.): Delphoi jóslatok, válogatta, fordította és utó­

szóval ellátta Steiger Kornél, Holnap Kiadó, Budapest, 1992.*

Szabó Árpád: The Beginnings oJ'Greek M athematics. Akadémiai

Kiadó, Budapest, 1978.

Szabó Árpád: A görög m a te m a tik a k ib o n ta k o zás a . Magvető.

Budapest, 1978.

A görög műrészét világa I—11., szerk. Szilágyi János György. Gondolat,

Budapest, 1962.

.-1szofista filo zófia. Szöveggyűjtemény, ford. Adamik Tamás. Bugar

István és mások, jegyz. Steiger Kornél, Németh György, Bugár István,
utószó Steiger Kornél, Atlantisz Könyvkiadói, Budapest, 1993.

Vlastos.Gregory.Voc'rrt/e.v. Ironist a n d M orál Philosopher, Cambridge

University Press, Cambridge. 1991.

Vlastos, Gregory: „The Socratic elenchus: m ethod is all", in: Socratic

Studies, .Cambridge University Press, Cambridge. 1994. 1-37. o.

West, M. L.: The OrphicPoems, Clarendon Press, Oxford, 1983.

Xenophón: ,.Anabaszisz”, ford. Fein Judit, szerkesztette Németh

György, in: Xenophón történeti m unkai, Osiris. Budapest, 2001.

Xenophón: „Szókratész védőbeszéde bírái előtt", ford. Németh

György in: X enophón filo z ó fia i es egyéb írásai, Osiris, Budapest,
2003.

Zuntz, G.-.Persephone: three essays on religion a n d thought in M agna

Graecia, Clarendon Press, Oxford, 1971.

141
 III. A hivatkozott Platón-dialógusok
magyar kiadásai

Platón: G orgiasz, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998. ford. -

Péterfy Jenő fordításának felhasználásával - Horváth Judit, jegyz.,
utószó: Steiger Kornél.

Platón: A lakom a. Atlantisz K önyvkiadó. Budapest, 1999. ford.

Telegdi Zsigniond, a fordítást az eredetivel egybevetettte és javította
Horváth Judit.

Platón: lón. Menexenosz, Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2000.

ford. Kövendi Dénes (Meticxenosz), Ritoók Zsigniond <Ión).

Platón: Theaitétosz, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2001. ford..

jegyz., utószó: Bárány István.

Platón: Nagyobbik H ippiász. Kisebbik Hippiasz. Lakhvsz, I.üszisz.

2003, Atlantisz K ö n yv kiad ó, Budapest, ford. Mészáros Tamás
(Nagyobbik Hippiász, Kisebbik Hippiász). Steiger Kornél (l.akhész.
Lüszisz). A jegyzeteket és a kommentárt irta Steiger Kornél.

Platón: Prótagorasz. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2007. ford..

jegyz., utószó: Bárány István.

Platón: A szofista, Atlantisz K önyvkiadó, Budapest, 2006. ford.

Kövendi Dénes, átdolgozta, jegyz., utószó: Bene László.

Platón: E uthüph rón . Szókratész védöbeszéde. Kritón. Atlantisz

Könyvkiadó, Budapest, 2005. ford., jegyz., utószó: Mogyoródi limese
(F.uthüphrón, Szókratész védöbeszéde). Gelenczev-Miháltz Alirán
(Kritón).

Platón: Phaidrosz. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005. ford.

Kövendi Dénes, a fordítást átdolgozta, jegyz., utószó: Simon Attila.

Platón: „Az állam", in: Platón összes müvei. Európa. Budapest. 1984.
ford. Szabó Miklós.

142
 PLATÓN ÖSSZES MŰVEINEK
1998-TÓL MEGJELENŐ, KOMMENTÁLT
ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTOTT
ATLANTISZ-KIADÁSA
EDDIGI 17 KÖTETÉNEK MUNKATÁRSAI

Az új összkiadás fordításában, kommentálásában,

szerkesztésében részt vettek:

Bárány István
Bene László
Bolonyai Gábor
Böröczki Tamás
BriinnerÁkos
Gelenczey-M iháltz Alirán
Horváth Judit
Mészáros Tamás
Miklós Tamás
Mogyoródi Emese
Németh György
Proksza Ágnes
Kitoók Zsigmond
Simon Attila
Steiger Kornél

Egyes átdolgozott, illetve tekintetbe vett korábbi

fordítások készítői:

Faragó László
Kövendi Dénes
PapJános
Péterfyjenő
Telegdi Zsigmond
Szabó Árpád

143
 A sorozat kiadói előkészítésében részt vettek:

Harsányi Tamás
Gonda István
PintérJózsef
Somogyi Gyula
Szitás Erzsébet
Tóth Magdolna

Az összkiadás következő kötete -az Állam lesz.

Az e lő ttü n k álló években a Phaidón, a
P a nnenidész, a Timaiosz, a K ritiász és az
E pinom isz Atlantisz-kiadását tervezzük.

144
 AZ ATLANTISZ KÖNYVPROGRAM
EDDIG MEGJELENT KÖTETEI

A KUTNÁL

Alexandriai Philón: Mózes élete

Martin Buber: A próféták hite (1995 Ft)

Martin Buber: Angyal-, szellem- és démontörténetek

(1695 Ft)

Martin Buber: Haszid történetek (4895 Ft)

A szofista filozófia. Szöveggyűjtemény

Órigenész: Kommentár a z Énekek énekéhez

A z isteni és a z emberi természetről. Görög egyházatyák.

I. kötet. Órigenész, Nazianzoszi Szent Gergely,
Nüszai Szent Gergely, Aranyszájú Szent János írásai

II. kötet. Nemesziosz. Küroszi Theodorétosz,

Apameai János, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész,
Hitvalló Maximosz írásai

Rudolf Bultmann: Történelem és eszkatológia

Peter Brown: A szentkultusz

Gershom Scholem: A kabbala helye a z európai

szellemtörténetben. Válogatott írások. I—II.

Németh György: A zsarnokok utópiája.

Antik tanulmányok (1595 Ft)
Kari Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet (1595 Ft)

Ghislain Lafont: A katolikus egyház teológiatörténete

(2495 Ft)

Sörén Kierkegaard: A keresztény h it iskolája

G. S. Kirk-J. E. Raven-M. Schofield: Apreszókratikus

filozófusok (3195 Ft)

Platón: G orgiasz (1595 Ft)

Platón:^ lakom a (1895 Ft)

Platón: Ión. M enexenosz (1895 Ft)

Platón: Philéboszi 1595 Ft)

Platón: T heaitétoszi 1595 Ft)

Platón: Nagyobbik H ippiász. Kisebbik Hippiász.

Lak.hész. Lüszisz. (1595 Ft)

Platón: P haidrosz ( 1895 Ft)

Platón: Euthüphrón. Szókratész védőbeszéde. Kritón

(2195 Ft)

Platón: A pokrif dialógusok. Első Alkibiadész. Második

Alkibiadész. Hipparkhosz. Szerelmes ifjak. Theagész.
Kleithophón. M inósz. (2195 Ft)

Platón: A szofista (2295 Ft)

Platón: Kharm idész. Euthüdém osz (1895 Ft)

Platón: Prótagorasz (1895 Ft)

Platón: Levelek (1895 Ft)

 Platón: A z állam férfi (1895 Ft)

Platón: K ratülosz (1895 Ft)

Platón: Törvények (3695 Ft)

Thomas Szlezák: Hogyan olvassunk Platánt?

(1595 Ft)

A ntik szkepticizm us (1995 Ft)

Perczel István: Isten felfoghatatlansága

és leereszkedése (1595 Ft)

Harald Weinrich: Léthé.

A felejtés művészete és k ritik ája (2695 Ft)

Jan Assmann: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés

ésp o litik ai identitás a korai m agaskultúrákban
(2195 Ft)

Jan Assmann: Uralom és üdvösség. P olitikai teológia

a z ókori Egyiptomban, Izraelben és E urópában
(3595 Ft)

Jan Assmann: A varázsfuvola. Opera és m isztérium

(4295 Ft)

Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia (2995 Ft)

Georges Minois: A pokol története (4495 Ft)

C irc u s M ax im u s

Edmund Bürke: Töprengések a fra n c ia fo rrad alo m ról

Alexis de Tocqueville: A régi rend és a forrad alo m

 Túlélők. Elitek és társadalm i változás a z újkori
E urópában (995 Ft)

Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalom ért.

Ansztria-M agyarország szét rom bolása

Fejtő Ferenc: II. Józsefi 1595 Ft)

Kontler László: A z állam rejtelmei.

Brit konzervativizm us és a politika kora újkori nyelvei

Reinhart Koselleck: Elm últjövő.

A történeti idők szem antikája (2395 Ft)

Tacob Burckhardt: Világtörténelm i elmélkedések

(2695 Ft)

K ís é r t é s e k

P o lán y íM ihály filo z ó fia i írásai I—II. kötet

M artin Heidegger - Utak és tévutak.

Gadamer. Pöggeler, Hermann, Rodi, Held, Nyíri,
Tatár, Tengelyi, Vajda tanulmányai

Leó Strauss: A z üldöztetés és a z írás művészete

(1595 Ft)

Ludwig Wittgenstein: Észrevételek

Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés

(1995 Ft)

Jürgen Habermas: Válogatott tanulm ányok

Ludassy Mária: Téveszméink, eredete

 Altrichter Ferenc:
Észérvek a z európaifilo z ó fia i hág yom ányban

Tatár György: Pom peji és a Titcmic.

Metafizikai és vallásfilozófiai tanulmányok

Tatár György: A nagyon távoli város (1995 Ft)

Lehetséges-e egyáltalán? - M árkus Györgynek

tanítványai.
Altrichter F„ Balassa R, Bence Gy., Endreffí Z., Erdélyi Á„
Fehér M., Fodor G., Karádi É., Kis J., Lakatos A.,
Ludassy M., Nyíri K., Petri Gy., Radnóti S. és Tímár A.
írásai

Ancsel Éva: A z élet m int ismeretlen történet

ArthurC. Danto:
Hogyan semmizte ki a filo z ó fia a művészetet?

Lakatos Im re tudom ány filo zó fia i írásai

(1595 Ft)

Franz Rosenzweig: Könyvecske a z egészséges

és a beteg em beri értelem ről

Hans Peter Duerr: Sem Isten, sem mérték (1295 Ft)

Mezei Balázs: A lélek és a másik.. Ja n Patocka

és ctfenom enológia (1595 Ft)

Tengelyi László:/! bűn m int sorsesemény

Tengelyi László: Élettörténet és sorsesemény (1595 Ft)

Tengelyi László: Tapasztalat és kifejezés (2895 Ft)

Emilé Cioran: A bom lás kézikönyve

 Tallár Ferenc: A szabadság és a z európai tradíció
(1595 Ft)

Michel Foucault: A tudás archeológiája

Michel Foucault: A bolondság története (3895 Ft)

Paul Feyerabend: A m ódszer ellen (2995 Ft)

Friedrich Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések

(2995 Ft)

Hans Belting: A m űvészettörténet vége (3595 Ft)

Hans Belting: A hiteles kép. Képviták m int hitviták

(3995 Ft)

Max Horkheimer - Theodor W. Adorno:

A felvilágosodás dialektikája (3295 Ft)

Götz Aly: H itler népállam a -Rablás, f a ji háború

és nem zeti szocializm us (4295 Ft)

V il á g v á r o s

Georg Símmel: Velence, Firenze, Róma.

Művészetelméleti tanulmányok

Walter Benjámin: Egyirányú utca.

B erlini gyermekkor a századforduló táján (2695 Ft)

Klaus Wagenbach: K afka Prágája.

Irodalmi útikalauz (2695 Ft)

Casanova Velencéje (3500 Ft)

 K entaur

Török László: A vadászó Kentaur.

A Szépművészeti Múzeummal közös kiadás,
angolul és magyarul (2495 Ft)

Szilágyi János György: Pelasg ősök nyom ában

A Szépművészeti Múzeummal közös kiadás

M e s t e r is k o l a

John of Salisbury: Policraticus (1595 Ft)

Quentin Skinner: M achiavelli (1595 Ft)

Richard Tuck: Hobbes

John Dunn: Locke

D áv id H u m e összes esszéi
I, kötet, II. kötet (995 Ft)

Dávid Hume: Beszélgetések a természetes vallásról

(2295 Ft)

Descartes: Elmélkedések a z e lsőfilo zófiáról (1595 Ft)

Descartes, Kant, Husserl, Heidegger.

Tanítványok írásai Munkácsy Gyula tiszteletére (1695 Ft)

Boros Gábor: Spinoza és a filo z ó fia i etika problém ája

Judith Shklar: M ontesquieu (1595 Ft)

Benjámin C onstanta régiek és a m odernek szabadsága

 A z angolszász liberalizm us klasszikusai.
I. kötet: Paine, Jefferson, Maculay, Mill, Acton írásai.

II. kötet: Berlin, Hayek, Laski, Dewey, Dworkin,

Rawls írásai

Moses Mendelssohn: Jeruzsálem . írások, zsidóságról,

kereszténységről, vallási türelem ről (3495 Ft)
Im m ánuel Kant: Prolegom ena (1695 Ft)

Im m ánuel Kant:/! tiszta ész k ritik ája (4695 Ft)

G. W. F. Hegel: V allásfilozófiai előadások, (1995 Ft)

G. W. F. Hegel: Előadások a művészet filo zó fiájáró l

(2895 Ft)

Edm und Husserl: A z európai tudom ányok válsága I—II.

(2695 Ft)

Edmund Husserl: K artéziánus elmélkedések

(1995 Ft)

Edm und Husserl: Előadások a z időről

Ludwig Wittgenstein: F ilozófiai vizsgálódások

Jürgen Habermas: A társadalom tudom ányok logikája

Polányi Mihály: Személyes tudás I—II.

Mannheim Károly: A gondolkodás struktúrái

Mannheim Károly: Ideológia és utópia

O do M'diquard: A z egyetemes történelem és m ás mesék

(1795 Ft)
 Kelemen János: A z ész képe és tette.
A történeti megismerés idealista elméletei
(1595 Ft)

Kelemen János: A filo zófus Dante.

Művészet- és nyelvelméleti expedíciók (1595 Ft)

Ludassy Mária: Szavak és kardok.

Nyelvfilozófia és hatalom elm élet (1895 Ft)

Parlando. Tanulm ányok Zoltai Dénes tiszteletére

(2995 Ft)

Friedrich Schiller:
Művészet- és történelem filozófiai írások. (3595 Ft)

Hans Blumenberg: H ajótörés nézővel.

M etaforológiai tanulm ányok (2995 Ft)

Joachim Ritter: Szubjektivitás.

Válogatott tanulm ányok (2495 Ft)

Frnst Cassirer: Afelvilágosodás filo z ó fiá ja (3595 Ft)

Frnst Cassirer: Goethe, Kant, Rousseau (2695 Ft)

Lord Shaftesbury: Sensus com m unis.

Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról (2895 Ft)

Radnóti Sándor:/ö// rá láss!

A m odern művészetfogalom keletkezése
W inckelm ann és a következmények
(3595 Ft)

Gilles Deleuze:^4 bergsoniFilozófia

(2295 Ft)

Papp Zoltán: E lid őzn i a szépnél

K atit esztétikájáról (3295 Ft)
 E a s t -Eu r o p e a n N o n -Fic t io n

Gerő András: M agyar polgárosodás

R om ánia 1944-1990.
Gazdaság- és politikatörténet

Halmai Gábor: A z egyesülés szabadsága.

A z egyesülésijo g története és intézm ényei

Halmai Gábor: A vélem ényszabadság h a tára i

P rivatizáció Kelet-Európában

Kis János: A z állam semlegessége

Tamás Gáspár Miklós: Törzsifogalm ak 1—II. (2695 Ft)

Kontler László: The History o f H ungary (angolul)

(3995 Ft/20 EUR)

Szente Zoltán: Bevetzetés a parlam enti jogba

(5000 Ft)

Szente Zoltán: K orm ányzás a d ualizm us korában.

A XIX. század i európai parlam entarizm us és
M agyarország korm ányform ája a kiegyezés után
(3595 Ft) '

V e s z e d e lm e s v i s z o n y o k

Casanova em lékiratai I., II. (1995 Ft)

Georg Símmel: A kacerság lélektana (1595 Ft)

József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke (1995 Ft)

 Marcel Proust: A z eltűnt id ő nyom ában
IV. Szodom a és Gom orra (1995 Ft)
V. A fogoly lány (3995 Ft)
VI. Albertine nincs többé (A szökevény) (2495 Ft)
VII. A m egtalált id ő (3895 Ft)

Michel Foucault: A szexualitás története

I. A tudás akarása (1995 Ft)
U. A gyönyörök gyakorlása (2495 Ft)
III. Törődés önm agunkkal (1995 Ft)

Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

Gilles Deleuze: Proust (1995 Ft)

E u r ó pa Szü let ése

Leonardo Benevolo:/! város Európa történetében

Ulrich lm Hof: A felvilágosodás E urópája

Michel Mollat: E urópa és a tenger

Massimo Montanari: Éhség és bőség

(2195 Ft)

Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése

Peter Brown: A z európai kereszténység kialak ulása

(2495 Ft)

Áron Gurevics: A z in d ivid uum a középkorban

(2295 Ft)

Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

(3595 Ft)
 MEGJELENT
AZ EZEREGYÉJSZAKA MESÉINEK
ELSŐ TELJES MAGYAR KIADÁSA

7 kötetben, kb. 3 500 oldalon,

perzsa miniatúrákkal díszített,
egészvászo 11 kötésbe >i

A világirodalom e remekművének m indm áig nem volt

tisztességes magyar kiadása. A gyenge minőségű, meg­
hamisított és töredékes „fordítások” nyomán a magyar
olvasó még a veszteséggel sem lehetett igazán tisztában.
Az igazi szöveg lenyűgöző irodalmi alkotás, pontosab­
ban alkotások egész füzére, a középkori keleti népi köl­
tészet és a magas irodalom sajátos kombinációja, egyben
páratlan kultúrtörténeti, társadalomtörténeti, vallástörté­
neti és tudományos kincsestár.
A kivátó arabista és műfordító, Prileszky Csilla tizen­
öt évi munkával elkészítette az egyetlen autentikus, múlt
század eleji kalkuttai arab nyelvű kiadás teljes magyar
fordítását, mely a szakma megítélése szerint vetekszik az
eddigi legjobb német - Littmann-féle - kiadással, bizo­
nyos tekintetben (pl. a Tótfalusi István-féle mesteri vers-
fordításokban) felülmúlja azt. A mesegyűjtemény szak­
mai ellenőrzését Simon Ré)bert, a Korán tudós fordítója
végezte el.

Az egyes kötetek bolti ára: 3495 forint.

Kérjük, jelezze megrendelését

vagy érdeklődését címünkön:

Atlantisz Könyvkiadó, 1364 Budapest, Pf. 287.

E-mail: atlantis@budapest.hu
 AZ ATLANTISZ K Ö NYVKIADÓ
MEGJELENÉS ELŐTT ÁLLÓ,
MEGRENDELHETŐ KÖTETEI

Michel Mollat du Jourdin: Európa és a tenger

(új kiadás)

Platón: A z állam

Immánuel Kant: M etafizikai és teológiai előadások

Reinhart Koselleck: K ritika és válság

A kultúra támogató barátainak jóvoltából

a hum án tudományok alapkönyvei
eleve kedvezményes áron,
legtöbbször az önköltségnél olcsóbban
kerülnek forgalomba.

Tisztelt Olvasóinknak
köteteink előzetes megrendelését javasoljuk.
Ebben az esetben
25% kedvezményt biztosítunk.

Kiadónk címe: Atlantisz Könyvkiadó

1052 Budapest, Gerlőczy u. 4.
Telefon/Fax: 06 1 266 38 70
E-mail: atlantis@budapest.hu
Web: www.atlantiszkiado.hu
Számlaszám: 10200823-22215855-00000000
 ATLANTISZ KÖNYVSZIGET

Nemzetközi társadalomtudományi könyvesbolt

és információs központ

1061 Budapest, Király utca 2.

Telefon: 06 1 267 62 58,06 1 235 0065
Fax: 06 1 266 62 58
E-mail: atlbook@t-online.hu

Az Atlantisz barátainak
a bolt bármilyen külföldi könyvet
kedvező áron beszerez.

Diákok és tanárok
az Atlantisz Könyvsziget valamennyi magyar kötetéhez
10% kedvezménnyel juthatnak hozzá.

Könyvtáraknak, intézményeknek is
különösen kedvező feltételekkel hozunk be könyveket.