A Klasszikus gyarmatosítás

A nagy földrajzi felfedezéseknek rengeteg előzménye, hozzásegítő oka van és csak ezeknek az
ismeretében kaphatunk teljes képet a korszakról. A 15. században járunk a középkor végén, és ez
nagy fordulópontokat hozott az európai népek számára. Felfedezések előzményei:

• Ebben az időben az Oszmán Török Birodalom ereje teljében egyre több területet vont
ellenőrzése alá a Közel-Keleten, ezzel a Levantei-kereskedelem hanyatlását okozva. Lefölözték
ugyanis annak hasznát, így nem érte már meg annyira ez az útvonal a kereskedőknek.

• Egyre csak nőtt a népesség és a kontinentális munkamegosztás kezdett kialakulni Ny.-

Európa iparosodott területeinek K. Európai élelemre van szüksége, és fordítva. A csere
lebonyolításához pedig nemesfémre, tehát pénzre van szükség.

• A cseh és magyar bányák (arany, ezüst) elapadtak, a felszínre törő víz ugyanis elöntötte
azokat. Arany éhség kezdődött és nem volt Európában elég nemesfém.

• A megnőtt népesség fölösleget le kellett volna vezetni. Miután pedig a reconquista is lezárult
(1492-ben) a spanyolok és portugálok erőfeleslegét is le kellett vezetni, így az ő uralkodóik kezdték
meg először támogatni a felfedezéseket.

Megvannak tehát a kiváltó okok, de szükség volt még más előzményekre is, úgymond a technikának
egy bizonyos szintjére és fejlettségére is. Technikai újítások, felfedezéseket segítő tényezők:

• Kopernyikuszi gondolatok elismerése (föld gömbölyű), majd Toscanelli térképe (1474). Ehhez
szükség volt a reneszánsz és humanista gondolatok térnyerésére, nehogy az egyház inkvizíció
vádjával lépéseket tegyen ez ellen.

• Velencei hajósok gyarmatosító tapasztalatai

• Technikai fejlődés iránytű, karavella, tűzfegyverek

• Nagyon fontos továbbá Marco Polo (1200) utazásai által kialakított mesés kelet kép is

• A lezáródott reconquista lovagjainak feladata megszűnt és belőlük váltak a conquistadorok,

azok a szerencselovagok, akik a felfedezések alkalmával próbáltak jövedelemhez és megélhetéshez
jutni.

Több nagy expedíció indul, hogy a hajósok utat találjanak Indiába, és a Kelet további pontjaira. A
portugálok és a spanyolok járnak az élen. 1471-ben átlépik az egyenlítőt, majd 87-ben Bartalomeo
Diaz eléri a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasca de Gama eléri Afrikát megkerülve Indiát és létrehozza
első kereskedelmi telepét a Portugáloknak, Goa Goa-t. Ez nagyon jelentős vízi úttá vált, ugyanis 1896-
ig a Suezi-csatorna építéséig ezen az úton kereskedtek Európa és Ázsia közt. Tengerész Henrik
portugál herceg Sagresben tengerészeti iskolát alapított.

A spanyolok a portugáloktól kissé lemaradva kezdték meg felfedezéseiket. Colombus Kristóf, aki olasz
származású, de mégis spanyol zászló alatt hajózott, 1492- ben indult útjára 3 hajójával, A Ninaval,
Pintával és a Santa Mariaval. Feladata az volt, hogy Nyugatra hajózva jusson el Indiába. Első
expedíciója alkalmával a Karib szigetvilágban kötött ki amire ő azt hitte A távol kelet. 3 utazása volt
még és felfedezte többek közt Jamaica-t és Venezuela partjait. Behozott Európába több új növényt és
rengeteg nemesfémet útjai során, de mégis abban a hitben halt meg, hogy Indiában járt. Az első
ember Amerigo Vespucci volt, aki felismerte, hogy új kontinensen jár, így róla nevezték el Amerikát.
1494-ben Tordessillas-ban a pápa elnökletével, hogy ne legyen konfliktus a portugálok és a spanyolok
közt felosztották köztük az újonnan felfedezett világot. A spanyoloknak jutott Amerika Brazília
kivételével, míg a portugáloknak jutott Afrika nagy része és India. Ez az első egyezmény a világ
felosztásáról két nemzet közt.

Nagyon fontos expedíció továbbá az 1519-es Fernando Magellán (portugál hajós, spanyol
szolgálatban) expedíciója a Föld körül (Magellán az út során meghal, 18 ember (265-ből) és 1 hajó (5-
ből) tér vissza sikeresen, elsőként körülhajózva a Földet és felfedezi a Fülöp-szigeteket).
Bebizonyosodott tehát, hogy a Föld valóban gömb alakú.

A földrajzi felfedezések rengeteg újítást hoztak Európának. Megismertük a kukoricát, paprikát,

paradicsomot, babot, tököt, kakaót, kávét, burgonyát stb… a növények közül, a pulyka is indiák néven
amerikában őshonos madár, nem is beszélve arról, hogy a gyarmatosítások által szerzett
nemesfémek kielégítették az európai arany éhséget.

Amerika benépesitése mintegy 30 000 évvel ezelőtt kezdodott Azsia felol. Az indianok osei a Bering-
szoroson keresztul jutottak el az Ujvilagba, és fokozatosan terjeszkedtek déli irányba. Az indianok
vadaszo, foldmuvelo tarsadalmakban éltek, de néhany teruleten (a mai Mexiko, Peru, Chile, Bolivia)
eljutottak az allamma szervezodésig. A majak civi acioja a mai Mexikó déli részén fejlodott ki. A
varosallamaik élén allo uralkodokat isteni szarmazasulnak tartottak. Esozteto, égetéses foldmuvelést
alkalmaztak, és foként kukoricat termesztettek. Az aztékok Mexiko kozépso teruletén éltek. amuk
birodalomma fejlodott, melynek élén valasztott uralkodo allt. Foldmuvelésuk magas szinvonalon allt:
kukoricat, babot, paradicsomot, tokot, borsot, kakaot, gyapotot, dohanyt termesztettek.
Civilizaciojuk sajatossaga volt a vallasi célu emberaldozat. Az inka birodalmat kecsua torzsek hoztak
létre Dél-Amerikaban. A birodalom neve a tarsadalom élén allo uralkodo, az inka méltosag nevébol
szarmazik, akit napistenként tiszteltek. A birodalom kozpontja Cuzco volt, innen indult ki a fejlett ut-
és postahalozat. A hegyekben teraszos foldmuvelést folytattak.

Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető

nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott)
területeit.
A gyarmatosítás formái, fokozatai:
 katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási
rendszerét
 ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet
 tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel)
félgyarmati sorban tartani egy országot
A gyarmatosítás célja:
 a terület stratégiai biztosítása
 a gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
 olcsó munkaerő kihasználása
 újabb piacszerzési lehetőség
A gyarmatosítás ideológiája:
Az elmaradott népek civilizálása (ez igencsak ellentmondásosan valósult meg, bár számos telepes,
misszionárius valóban megpróbált segíteni).

A földrajzi felfedezéseket követően megkezdődött a portugál és spanyol gyarmatosítás. A

reconquista, a mórok elleni háború lezárulása után a katonáskodó kisnemesi réteg új megélhetést
keresett magának. Közülük kerültek ki a közép- és dél-amerikai indián birodalmakat megdöntő
konkvisztádorok, akik a meggazdagodás reményében részt vettek az indián lakosság leigázásában, az
új kontinens kifosztásában. Ilyen szerencselovagok voltak Cortez, Alvarado és Pizarro. C. a z Azték, A.
a Maja és P. az Inka birodalmat döntötte meg. A hódítás után a gyarmatosító államok megszervezték
a területek igazgatását: alkirályságokat hoztak létre, amelyek élére az anyaországból érkezett
kormányzókat állítottak Az őslakosokat katolikus hitre térítették, és munkára kötelezték. A kíméletlen
bánásmód és a behurcolt betegségek következtében az indiánok száma jelentős mértékben csökkent
pótolják a kiesett munkaerőt, Afrikából rabszolgává tett feketéket szállítottak a gyarmatokra. Idővel a
lakosság keveredett. Igy jöttek létre a meszticek, a mulattok és a zambók. A fehérek leszármazottait
kreoloknak nevezték.

A portugál terjeszkedés

Portugália kezdte a gyarmatosítást, még az 1460 –as években, mikor hajóival feltérképezte Afrika
partjait, majd telepeket létesített. Ezen telepek egy része kereskedő várossá alakult, más részük
pedig a feketék összegyűjtésére, majd portugál ültetvényekre történő szállítást szolgáló bázissá vált.
1460 és 1482 közt a Guineai öböl mentén már több ilyen portugál város és erőd létezett. Később
messzebbre merészkedtek, és 1503 – 1505 közt a Guineai öböltől délre Angolában, majd megkerülve
Afrikát Mozambikban, Tanzániában, Kenyában is kialakítottak telepeket. Aztán 1510 –ben elérték az
Arab-félszigetet (Ománi gyarmat), majd Indiát. Indiában a partokon 1510 és 1535 közt 8 jelentős
várost hoztak létre. A három legjelentősebb - Goa, Diu, Sri-Lanka – közül Goa lett a portugálok Ázsiai
birodalmának központja.

A portugál terjeszkedés ezután részben folytatódott kelet felé – Indonéz szigetvilágban, 1511 –ben
Malakka város megszerzése, 1520 –ban Timor sziget bekebelezése – részben nyugat felé irányult. A
nyugat felé való terjeszkedés 1530 –ban a brazil partok megszerzését jelentette. A portugál
gyarmatosítás utolsó, de egyik legfontosabb állomása 1557 –ben a kínai Macao kikötővárosának
meghódítása volt. Nem fegyverrel, hanem egy korrupt kínai hivatalnok megvesztegetésével sikerült
szert tenniük a gazdag és kulcsfontosságú településre. Ekkorra, vagyis 1570 körüli évekre érte el a
Portugál Birodalom a legnagyobb kiterjedését, fénykorát. (Aligha volt látható, hogy 10 évvel később
majd teljesen spanyol befolyás alá kerülnek, és újabb fél évszázad múlva 1640 re elvesztik gyarmataik
felét.)

A spanyol terjeszkedés Európában:

Spanyolország az 1000 körüli években még több királyságból álló, a több száz éves (711 –től) arab
uralom ellen küzdő kicsiny államok közössége volt. Azonban a 4 önálló királyság (Portugália, Kasztília,
Aragónia, Navarra) 1100 körül összefogva, mintegy 150 éves harc után 1250 re kiűzte a mór
seregeket az Ibériai félszigetről. (Csupán délen, Grenada maradt a kezükön, még 240 évig) Az 1300 –
as években a legerősebb spanyol királyság Aragónia már terjeszkedni is tudott. A francia
elnyomással küzdő Dél-Itália nemeseinek hívására az aragóniai spanyolok elfoglalták Szicíliát (1302),
és Szardíniát (1326), majd 1435 –ben egész Dél-itáliát. (Egészen 1713-ig spanyol terület maradt) Dél-
Itália megszerzésével Sp.o. olyan ellenséget szerzett magának – Franciaország „személyében” – mely
az angolokkal vívott százéves háborúból (1337-1453) győztesen kikerülve európai nagyhatalomnak
számított. A francia uralkodók 1494 –től 62 éven keresztül, 1556 –ig folytattak háborúkat a
spanyolokkal azért, hogy Észak-Itália apró államait, és Dél-Itáliát megszerezzék. A spanyolok azonban
meg tudták védeni dél-itáliai területüket, és képesek voltak őrködni Észak-Itália városállamainak
függetlensége felett is. Az egységes spanyol állam 1479 –re jött létre, mikor Aragónia és Kasztília
uralkodói – Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabell – összeházasodtak. Az egyesült, hatalmas területű
ország kiűzte Grenadából a maradék mór seregeket (1492), és érdeklődést mutatott Európa és az
ismeretlen világ területei felé. (Támogatta Kolombusz útját Amerika felfedezésére.) Döntő fontosságú
volt Sp.o. terjeszkedése szempontjából, hogy a két spanyol társuralkodó leánya, (Őrült Johanna)
1500-ban feleségül ment egy Habsburghoz (Szép Fülöphöz) aki apja házassága révén ekkor már
birtokolta egész Németalföldet. A házasságból született idősebbik gyermek (Habsburg Károly) 1516 –
ban foglalhatta el a spanyol trónt. (A fiatalabb gyerek Ferdinánd Ausztria uralkodója lett, és 1526 –
ban Magyarország királya.) Károly 1516 –ban tehát megörökölte Spanyolországot, Dél-Itáliát anyja
révén, Németalföldet apja révén. Ezzel Sp.o. az akkori Európa legjelentősebb országa lett, de mindez
nem volt elég: megkezdte a világ meghódítását is.

Spanyol terjeszkedés a világban:

Néhány évvel Portugália után, 1510 körül kezdte meg a gyarmatosítást. Először 1516 ban Panamát,
majd 1519-1525 közt a többi Közép-amerikai területet (Mexikó:1521) gyarmatosította. Legyőzte az
indián törzseket, kifosztotta városaikat.

Később 1525 és 1538 között szinte egész Dél-Amerikát bekebelezte. Modern tűzfegyvereivel
könnyedén legyőzte a bennszülött seregeket. Három alkirályságba szervezte amerikai gyarmatait: Új-
Spanyolország (Közép-amerika) Grenadai alkirályság, (mai Kolumbia, Venezuela) Perui alkirályság
(délen). Utoljára Argentínát kebelezte be 1580 –ban. Mindeközben Latin-Amerikából kiindulva a
spanyol konkvisztádorok áthajózták a Csendes-óceánt, és megvetették lábukat a Fülöp-szigeteken is
1565 –ben.

Portugália és Spanyolország a 2 terjeszkedő nagyhatalom közt szükség volt egyezményekre, hogy ne

sértsék meg egymás érdekeit. Az 1494-es Tordesillasi, majd az 1525–ös Zaragózai egyezményekben
pápai közvetítéssel felosztották egymást közt a világot. Adott hosszúsági kör mentén Afrika, India, és
Dél-Amerika nyugati csücske Portugália szabad prédája, a Fülöp szigetek és Dél-Amerika túlnyomó
része pedig Spanyolország fennhatósága lett. Voltak persze átlógások a megszabott vonalakon túlra
mind Spanyol, mind Portugál oldalról, ezt azzal lehet magyarázni, hogy a szerződések a már
megkötésük előtt felfedezett/elfoglalt területeket békén hagyja.

A 16. században ugyan még csak a spanyolok és a portugálok gyarmatosítottak, de ebből a rabszolga -
kereskedelem vagy a hajók kifosztása révén mások is húztak hasznot. A 17. században azonban új
gyarmatosítók léptek fel. Hollandia a 17. század elején lett független, így önálló államként
kapcsolódott be a világkereskedelembe és a gyarmatosításba. Fő eszköze a Holland Kelet-indiai
Társaság volt, amit 1602-ben alapított miután V. Károly a németalföldi La Bresának adta azt a
privilégiumot, hogy évenként 4000 rabszolgát szállíthasson a gyarmatokra. A hollandok
Indonéziában, Észak-Amerikában, illetve Dél-Afrikában gyarmatosítottak. A nyersanyagok kiaknázása
mellett néhány évtizedig a kezükben tartották a világkereskedelmet is. A 16.sz. első 2 évtizedében
megalapították É.Amerikában Új Amsterdamot (később Nyújork) és indiában Batáviát (később
Dzsakarta). Még ugyanebben a szézadban megszerezték Portugáliától Malakkát (Malajzia) és
megszállták Fokföldet. A fokföldi-délafrikai holland telepeseket Búroknak nevezzük, a holland
nyelvből alakult ki a Dél-afrikai afrikaans nyelv.

A 17. században kezdődött meg az angol és a francia gyarmatositás. Célpontjuk egyformán Észak-
Amerika és India volt. Anglia Észak-Amerikában a hollandokkal, Indiában a portugálokkal is
összeütközésbe került, és mivel érdekeit ellenfeleinél sikeresebben tudta érvényesíteni, megszerezte
az értékes területeket.
Angol gyarmatosítás:
1580-ban II. Fülöp spanyol kir. egy főleg angolokból álló kereskedőtársaságnak adta azt a
monopóliumot, hogy fekete rabszolgákat szállítsanak spanyol gyarmatokra. Nagyjából ettől az évtől
jelentek meg angol kalózok az Atlanti óceánon. 1584-ben alapították meg az első gyarmatukat,
Virginiát, É.Am.-ban. 1600-ban alapult meg a Brit Kelet-indiai Társaság, mely kereskedelmi
monopóliumot kapott I. Erzsébettől. 1651-ben vezette be a Cromwelli diktatúra a Hajózási tv.-t,
melyben megtiltották az Angliába és gyarmataira irányuló holland közvetítő kereskedelmet. A
következő 3 évben kereskedelmi háborút vívtak Hollandiával (de Portugáliával és Dániával is), amit
meg is nyertek és így átvették a vezető szerepet a hajózásban, emellett megszerezték a rabszolga-
kereskedelmi monopóliumot a Port. gyarmatokon. A következő évtizedben megszerezték
Hollandiától Újhollandiát (New York, New Jersey), és az indiai Bombayt Portugáliától. Később
megalapították Calcuttát, mutatva ezzel a terjeszkedés indiai irányát.
1763-ban megszerezték a francia gyarmatokat is Amerikában.

India brit gyarmatosítása:

1600 végén I. Erzsébet angol királynő jóváhagyta a Kelet-India Társaság megalakulását, amelynek
kizárólagos jogot biztosított az Indiával folytatandó kereskedelemre. Ezt a jogosítványt általában 13
évenként kellett megújítani. Anglia ekkoriban még igen szegény állam volt, lakosságának mintegy
90%-a földet művelt. Az udvarban azonban egyre többeket foglalkoztatott a tengeri kereskedelembe
való bekapcsolódás lehetősége. Ekkortájt indult Drake kalózhajóival Amerikába, ami sok szempontból
nagyon hasznos tapasztalatnak bizonyult. Amikor 1588-ban a spanyol armada az angol-skót partoknál
gyakorlatilag megsemmisült, Anglia számára lehetővé vált a hajózás déli irányban, és egyúttal a
bekapcsolódás az indiai kereskedelembe.
Az első angol raktárházat 1612-ben India nyugati partvidékének északi részén, Szúratban alapították.
Az első angol követ 1615-ben érkezett a mogul császári udvarba I. Jakab angol király képviseletében,
de csak 1618-ban sikerült a nagymogullal kereskedelmi egyezményt kötnie. A hosszú várakozás is
mutatja, hogy Anglia nem számított jelentős hatalomnak indiai szempontból. Ezt követően az angol
kereskedelmi jelenlét csakhamar más régiókban is megszilárdult, 1690-ben pedig a helyi hatóságok
engedélyével felépült Fort William erődje, azaz a mai Kalkutta elődje.

Az angolok Indiában pamutárut, cérnát, indigót, borsot és egyéb fűszereket, cukrot, selymet és
salétromot vásároltak, és eladásra bádogot, ólmot, higanyt, faliszőnyegeket és némi posztót hoztak.
A többi európai kereskedőhöz hasonlóan ők is aranyban és ezüstben fizettek. Ez utóbbi jórészt az
amerikai gyarmatokról származott. Becslések szerint az angolok és a hollandok akkoriban évente 34
tonna ezüstöt és fél tonna aranyat vittek Indiába. A XVIII. század közepén az indiai kereskedelem
értéke már meghaladta az angliai adójövedelem 10%-át.
Az angolok indiai jelenlétük első száz esztendejében nem akartak területet foglalni. Az első
megszerzett terület a mai Mumbai helyén lévő szigeteké volt, amit a Kelet-India Társaság számára II.
Károly angol király engedett át. A király pedig portugál felesége hozományaként kapta 1661-ben.
Végül a XVIII. század első évtizedeiben a mogul birodalom belső válságát kihasználva Bengálban és
Bihárban az akkor már brit Kelet-indiai Társaság megszerezte az adóhatósági, az adószedői, a díváni
jogot, ami egyet jelentett a közigazgatás átvételével. Ezzel a kereskedő társaság territoriális
hatalommá vált, az ott tevékenykedő angolok pedig mérhetetlenül meggazdagodtak a földadó
beszedésén. A fiatal angol, skót és ír kalandorok pedig egyre nagyobb számban érkeztek a gyors
meggazdagodás reményében, vállalva a vitorlás hajókon a hat hónapig tartó gyötrelmes utazást,
Afrika megkerülését, a skorbutot, a kalózveszélyt. Sokan már az utazás alatt meghaltak, de a
nehézségek senkit nem riasztottak el.

Francia gyarmatosítás:
Az 1580-as években az angolok mellett francia kalózok is feltűntek az Atlantin. 1608-ban megalapult
a Francia K.-indiai Társ. Ebben az évben alapították meg Quebecet mint első franc. gyarmat (Neuvelle
France) Kanadában. Ezen a területen máig a többség francia anyanyelvű. Az elkövetkező
évtizedekben megalapították Montrealt, majd az első indiai gyarmataikat is. 1682-ben alapították
Louisianát a Mississippi alsó folyásánál (a gyarmatot XIV. Lajosról, azaz Louiról nevezték el). Később
megalapult New Orleans is, majd az indiából kiszorult Franc. K.indiai társ. 1770-ben feloszlott.

Sok szó esett különféle Kelet-indiai Társaságokról, de mégis mik ezek?

Tulajdonképpen ez egy szervezet, amibe kereskedők tömörülnek és így próbálják óvni magukat a
hosszú tengeri utazások veszélyeitől. Fontos elem, hogy bizonyos kereskedelmi monopóliumokat
kapnak uralkodóktól bizonyos időre, mely idő lejárta után a monop. újbóli megszerzésén múik az
egyes társaságok boldogulása. Ilyen fajta szerveződést a kereskedők közt korábban az Északi-Tengeri
Hanzában tapasztalhatunk. (A Kelet-India elnevezés azonban kissé pontatlan, mivel ezen a néven
valójában nem Indiát, hanem az Indonézia által birtokolt Délkelet-ázsiai szigetvilágot értették
eredetileg.)

India függetlenedése
India a gyarmati korban

A mogul uralom alatt lévő indiai államok harcokat kezdenek egymás ellen, s gyakran az egyre
gyengülő Mogul Birodalom ellen is. Ezt használják ki a portugálok nyomában érkező európai államok,
és fokozatosan területeket nyernek a félsziget több pontján. Ennek a folyamatnak a vége az lesz,
hogy a legdinamikusabban erősödő angolok (a Kelet-Indiai Társaság révén) már nyíltan beavatkoznak
az indiai államok, és sokszor a mogulok belügyeibe is, gyakran taszítanak le, vagy emelnek fel
uralkodókat azok élére.

Az 1700-as évek közepétől a mogul uralom teljesen összeomlik, a Birodalom csupán Delhire, és
környezetére korlátozódik. A hűbéres államok megtagadják az adófizetést. Ezzel együtt az angol
Kelet-Indiai Társaság gyakorlatilag egyeduralkodó lesz a földrész kereskedelmében. Az így
megerősödött Társaság területi hódításokba kezd.

Az 1803-4-es nagy hadjárat alatt, Wellesley és Lake elfoglalják Delhit, Ágrát, Gudzsarátot és Orisszát,
ezzel gyakorlatilag Észak-, Középső- és Dél-India is az uralmuk alá kerül. Az angolok a mogulok
vazullusi rendszerével, de annál sokkal hatékonyabban és nagyobb katonai erővel kormányoznak.
1809-ben Rdzsid Szingh a szikh mozgalom révén független államot alakít Pandzsábban. Ezt végül a
Társaság csapatai számolják fel az 1845-49-es szikh-háborúkban.

1857-ben, az utolsó nagymogul vezetésével felkelés tör ki a brit uralom ellen (szipojlázadás). A
felkelést leverik, de hatására 1858-ban a Brit Kelet-Indiai Társaság megszűnik, és minden joga a brit
koronára száll. Megkezdődik a sokkal szorosabb brit uralom, a rádzsaságokat és szultanátusokat
felszámolják, és a területet alkirályok kormányozzák. 1876-ban Viktória királynőt India császárnőjévé
választják.

Az Indiai Függetlenségi Mozgalom

Az 1857-es felkelés leverése után a britek Indiában jelentős fejlesztésekbe kezdtek, annak ellenére,
hogy maga a felkelés azért tudott gondokat okozni a brit hatalomnak, mert a felkelő indiaiak
rendelkeztek elnyomóik technológiájával és infrastruktúrájával. Hogy mindezek ellenére a brit
hivatalok tovább modernizálták az országot, annak a következménye, hogy a Brit Birodalom épp a
fénykorát élte, a világ vezető gazdasági és katonai hatalmaként rendelkezett az ehhez szükséges
erőforrásokkal. Azzal, hogy legjelentősebb gyarmatát a Birodalom fejleszti, annak gazdasági erejét, és
ezzel a Birodalom erejét növeli. Azonban a háttérben még egy ok meghúzódott: a világ
újrafelosztására törekvő államoktól kellett megvédenie gyarmatait.

Elterjed az angol típusú iskolarendszer, nyugati eszmék kezdenek el terjedni, és megjelenik a

westminsteri parlamentalizmus is, azaz a fejlett politikai kultúra. A fejlődésben jelentős szerepet
kapnak az indiai reformtörekvések is, melyek elsősorban az indiai társadalom megújítását célozzák
(például Rám Mohan Ráj kezdeményezésére létrejön a Brahma Szamádzs, amely elvetette a szatit (a
feleségek önkéntes tűzhalála), a csecsemőgyilkosságot és egyszerűsíteni akarta a vallási
gyakorlatot. Szvámi Dajánanda létrehozza az Árja Szamádzsot, ami elveti a kasztokat, és az indiai
kultúra felsőbbrendűségét hirdeti.

1885-ben, angol segítséggel megalakul az Indiai Nemzeti Kongresszus. 1899-ben az akkor alkirály,
Lord Curzon vallási alapon kettéosztja bengál tartományt. Az intézkedés óriási felzúdulást vált ki,
India először gondolkodik nemzeti egységben. Elkezdik bojkottálni az angol árukat. Megalakul a
"szvadési" (kb "a mi hazánk") mozgalom. 1906-ban megalakul az indiai muszlimok szervezete a
Muszlim Liga. 1907-ben a Kongresszus radikálisokra és mérsékeltekre szakad. 1909: Indian Councils
Act - Indiában külön választókerületeket szerveznek, vallási alapon a muszlimok és más csoportok
számára, hogy a britek ezzel is gyengíthessék a nemzeti mozgalmakat. 1911-ben eltörlik Bengália
kettéosztását, majd ideiglenesen áthelyezik a fővárost Delhibe, V. György király látogatásának
idejére.

1914 és 1918 között India bekapcsolódott az első világháborúba afrikai, ázsiai, sőt még európai
frontokon is. Az indiai hadsereg a brit és más gyarmati erőkkel közösen harcolt az Oszmán
Birodalom ellen. Indiai katonák részt vettek számos híres ütközetben, például a Dardanellák
ostromakor.

Mindeközben az indiai kérdés a világ több részén is megjelenik: Gandhi Dél-Afrikában küzd az ottani
indiaiak érdekeiért. Ír mintára megszervezik az indiai önkormányzati ligákat. Az I. világháborúban
több mint egymillió indiai katona vesz részt, ám amikor az angol gyarmatok nagy része domíniumi
státust kap, az angolok Indiától ezt megtagadják. A háború után az angol kormányzat keményebb
eszközökhöz folyamodik a mozgalmak letörésére. Ez általános elégedetlenséghez vezet, a nemzeti
mozgalom élére L. G. Tilak áll, ám halála után Gandhi veszi át szerepét. Tilakkal ellentétben Gandhi az
erőszakmentességgel és az igazsághoz való ragaszkodásával tekintélyes erőt gyűjt össze a
mozgalomba, amivel komoly károkat okoz az angol kormányzatnak. Gandhi közérthetően adja elő
céljait és szervezi a mozgalmat, átveszi a Kongresszus vezetését és működését racionalizálja.
Rövidesen sikerül az indiai társadalom minden rétegét békés eszközökkel szembefordítania az angol
uralommal. Emiatt a brit hatóságok többször is bebörtönzik.

1923-ban, Gandhi jóváhagyásával a Kongresszusból kiválik a Mótilál Nehru vezette Szvarádzs Párt. A
britek felállítják a Simon-bizottságot, hogy rendezze az indiaiakkal a viszonyt, de mivel nincs indiai
tagja, ezért Gandhiék azt bojkottálják. 1928-ban a Kongresszus domíniumi státuszt követel Indiának,
de az angolok alkotmánytervezet kidolgozását követelik tőlük. Az összindiai pártokból álló testület
végül elkészíti a tervezetet (Nehru-jelentés), de mivel nem tartalmazta a különböző csoportoknak
(elsősorban vallási kisebbségeknek) járó, külön választókerületeket, így azt mindenki elutasítja,
különösen a muszlimok. A Nehru-jelentés alapján világossá válik, hogy a muszlimok mindig is
kisebbségben lesznek Indiában.

Az 1928-as, lahóri kongresszusi ülésen elfogadják a púrna szvarádzs, azaz teljes függetlenség
célkitűzését. 1930: Muhammad Iqbal költő a Muszlim Liga elé terjeszti a Pakisztán-tervet, amelynek
elnevezését Csaudhuri Rahmat Ali alkotta meg. 1931-ben kiadják a westminsteri statútumot:
megszűnik Nagy-Britannia törvényhozói főhatósága a domíniumok fölött, amelyek Angliával egyenlő
státuszt nyernek, vagyis megszületik a Brit Nemzetközösség. 1930–31: fellendül a polgári
engedetlenségi mozgalom, Gandhi 11 pontos követeléséből 7 gazdasági természetű. Támadja a só
áremelését és az állami sómonopóliumot. 1930. márciusában elindul a tengerpartra sót párolni. Ez a
híres sómenete, ám emiatt ezreket tartóztatnak le. 1931. március 5-én megállapodás jön létre
Gandhi és Irwin alkirály között: Gandhi felfüggeszti a polgári engedetlenségi mozgalmat, az angolok
szabadon bocsátják a politikai foglyokat, Gandhi elmegy Londonba a kerekasztal konferenciára, de
nem ér el semmit.

Indiában megtört a politikai lendület. 1932-ben a brit hatóságok Ambédkar kezdeményezésére külön
választókerületeket akarnak biztosítani az érinthetetleneknek. Gandhi tiltakozásul éhségsztrájkba lép,
szerinte ez a döntés már a hindu társadalmat is megosztja. A kormány engedélyezi tárgyalások
folytatását Gandhi és Ambédkar között Gandhi börtönében. A javaslatot visszavonják, de
megállapodnak az érinthetetleneknek nyújtandó kedvezmények rendszerének kidolgozásában. A
Púnéi megállapodást követően az indiai brit kormány 1936 folyamán jegyzékbe gyűjtötte az
érinthetetlen dzsátikat, amelyek alapján nekik és a törzsieknek a későbbiekben bizonyos számú
helyet tartott fenn az állami iskolákban, a közigazgatásban és az állami vállalkozásoknál. Ez a rendszer
ma is létezik. Az 1935-ös, India kormányzásáról szóló törvény, amely 1937-ben lépett hatályba, már
biztosította a fenntartott helyek rendszerét. Ez a későbbiekben még egy csoporttal bővült a független
Indiában.

A második világháború kitörésekor az alkirály Indiát hadviselő félnek nyilvánítja. Az indiai

politikusokkal nem konzultál, ezért a nemzeti tartományi kormányok lemondanak. A politikai
vezetőket bebörtönzik. 1940-ben Dzsinnah beterjeszti a Muszlim Liga elé a Pakisztán-tervet, amit ott
elfogadnak. Akkor India lakosságának egynegyede muszlim. Fejlődik az ipar a hadigazdaság miatt.
1942-ben Stafford Cripps és delegációja Indiában igyekszik megnyerni az indiai politikusok
támogatását, akik domíniumi státust követelnek, de nem kapják meg. Cripps a háború utánra ígéri
alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. Gandhi megfogalmazza a Kongresszus határozatát:
„Angolok, távozzatok Indiából!”. 1941–1943: hatalmas éhínség Bengálban és Orisszában. A háború
után, 1945. júniusában Wavell alkirály Simlába hívja a nemzeti erők képviselőit. Javasolja, hogy a
felállítandó nemzeti kormányban a Kongresszus és a Liga 40–40%-ban részesedjen a tárcákból. A
felek elutasítják.

India a második világháborúban is jelentős katonai hozzájárulást biztosított a Brit Birodalomnak.

Elsősorban Japán ellen harcolt rengeteg indiai katona, sőt a Japán Birodalom célja ebben az időben
India meghódítása volt. Az Indokínából és Kínából előretörő japán csapatok Kelet-India területére is
kiterjesztették uralmukat. 1945-ben brit és ausztrál haderők közreműködésével az indiai gyarmati
hadseregnek sikerült visszafoglalnia a megszállt országrészt a japánoktól.

Egy új bizottság érkezik tárgyalni, F. W. Pethick-Lawrence javasolja egy ideiglenes kormány

felállítását, amely összehívja az alkotmányozó nemzetgyűlést. Angol javaslat: legyen Indiában gyenge
központi hatalom, államcsoportokból álló szövetséget kell alakítani. A választások során az ideiglenes
kormány megalakítására J. Nehru kap megbízást. Kormányában 6 kongresszista, 5 ligabeli és 3
kisebbségi miniszter, ezt a Liga elutasítja. 1946. augusztus 24: megalakul az ideiglenes kormány.
1946. december: összeül az alkotmányozó nemzetgyűlés. Azonban Nagy-Britannia a háborúban
kimerült, nem tudja fenntartani az indiai gyarmatot. 1947. február 20-án, Attlee miniszterelnök
bejelenti: Anglia 1948. júniusa előtt átadja a hatalmat az indiaiaknak. Az új alkirály, Lord Louis
Mountbatten tervet készít az ország felosztásáról, amit Londonban elfogadnak. A felosztást a Liga
június 10-én, a Kongresszus július 15-én fogadja el. Így végül megalakul a két domínium: Pakisztán
1947. augusztus 14-én, India 1947. augusztus 15-én.

1947 augusztusában véget ért a brit gyarmati uralom, Delhiben kikiáltották India függetlenségét, az
ország első miniszterelnöke Dzsaváharlál Nehru lett. Ugyanekkor Karachiban az önálló Pakisztán
létrejöttét ünnepelték. (A szétválás gyakorlatilag két iszlám többségű ország megszületését
jelentette, mivel az ország északkeleti részén lévő területet, az akkori Kelet-Pakisztánt Karachi
fennhatósága alá rendelték.) Az új államok megszületését véres vallási konfliktusok, etnikai
tisztogatások kísérték. Mintegy 12 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására, a modern kori
népvándorlás során kölcsönös tömegmészárlások zajlottak. Az elszabadult indulatokat Gandhi sem
tudta megfékezni, és a nagy tekintélyű politikust egy hindu fanatikus 1948-ban meggyilkolta.
Rövidesen háború tört ki India és Pakisztán között, a két ország határán fekvő Kasmir tartományért.
Az első indiai-pakisztáni háború a tartomány átmeneti felosztásával zárult, de a két ország a
következő évtizedekben még kétszer vívott nyílt háborút. (1971-ben az indiai hadsereg segítségével
Kelet-Pakisztán Banglades néven önállósult Karachitól.). A kasmíri határok kérdése napjainkban is
állandó feszültségforrás a két ország között, a szembenállás súlyát pedig növeli, hogy 1998 óta mind
India, mind Pakisztán atomfegyverrel rendelkezik.

A világgazdaság kialakulása

A világgazdaság kialakulásának kezdetei a nagy földrajzi felfedezésekhez köhtetők. Több fejlődési

szakaszra oszthatjuk a folyamatot:

I. 1450-1640: a világgazdaság kialakulásának előtörténete

Az európai kereskedelem, gazdasági élet súlypontja áthelyeződik a mediterrán térségből az

atlanti partvidékre.

Kialakul a távolsági kereskedelem: kezdetben luxuscikkek, fűszerek (kis mennyiség, nagy haszon:
feudális vonások). Később tömegárukat kezdenek behozni a gyarmatokról (angolok, franciák,
németalföldiek). Az államilag felügyelt és legfőképpen védett magánkereskedelem jutott túlsúlyra. A
kereskedelem szervezése és lebonyolítása az eredményben közvetlenül érdekelt magánkereskedők
és társaságaik feladata volt, az állam csak e tevékenység feltételeit és biztonságát szavatolta. Lásd pl.
Kelet-Indiai Társaság, Moszkvai Társaság, londoni Tőzsde.

Nyugat-Európa a kereskedelemből származó hasznot befekteti, (lásd merkantilizmus) a spanyolok és

portugálok fényűzésre költik.

Elkezdődött az Európán kívüli és belüli kereskedelem összekapcsolódása és a világkereskedelem

egységes tőkés típusú rendszerének kialakulása.

Kialakultak bizonyos sémák a világkereskedelemben. Ilyenek a nagy és kis kereskedelmi

háromszögek:
 Kis kereskedelmi háromszög: Közép-Amerika (Antillák), Európa és Afrika közt. Amerikából
nemesfémeket, ültetvényeken termelt javakat szállítottak Európába. Európából alkoholt, és
csecsebecséket (üveggyöngy) Afrikába, ahonnan néger rabszolgákat vittek a gyarmatokra.

Nagy kereskedelmi háromszög Amerika, Európa és Ázsia közt. Ázsiából luxuscikkeket

szállítottak Amerika és Európa irányába, akárcsak a felfedezések előtt. Cserébe Dél-Amerikából mind
Ázsiába, mind Európába nemesfémeket szállítottak, amit Európa iparcikkekkel, Ázsia textillel és
fűszerekkel viszonzott. Eu. Ázsiának továbbra is arannyal és ezüsttel fizetett a luxuscikkekért.

II. A világgazdaság kialakulásának előtörténete II. 1640-1780

Ez a kereskedelmi kapitalizmus kora. Megkezdődik az európai feudális gazdaság felbomlása.

Európában megindul egy népességnövekedés (40-50 millióról 100 millióra növ.). Ez
keresletnövekedést jelent a mezőgazdasági termékekre nézve. Nyugat-Európában kialakul a tőkés
termelési mód, kialakul a tőkés nemzetgazdaság.

Kialakul a világgazdaság kis háromszöge: Európából iparcikkeket szállítottak Afrikába rabszolgáért,

őket az Újvilág ültetvényes gyarmataira vitték, ahonnan arany, ezüst- és gyarmatáruk kerültek
Európába.

Nyugat-Európában a népesség jelentősen növekedett, megnőtt a kereslet az élelmiszerek, a

mezőgazdasági termékek iránt. Ezért ezek ára jelentősen növekedett. Mivel forgalmazásuk nagy
hasznot hozott, Közép-Kelet-Európa birtokosai bekapcsolódtak az árutermelésbe. A menyiség
növelése érdekében növelték a majorsági földeket, növelték a robot menyiségét, és hogy a
jobbágyok ne menekülhessenek el, röghöz kötötték őket. Ezzel létrejött a második jobbágyság.( az
Elbától keletre) Nyugat és Kelet-Európa között kialakult a kontinentális munkamegosztás rendszere.
Ennek az volt az oka, hogy keleten kedvezőbb volt a mezőgazdasággal foglalkozni, ami a 16.sz.-ban
nagy hasznot hozott. Nyugaton az ipar termelése növekedett, de az árak az élelmiszerekénél
lassabban emelkedtek, így nem látszott érdemesnek keleten az iparba fektetni. Ennek az is lett az
eredménye, hogy mivel a nyugati országok nem voltak rászorulva arra, hogy földjeiken alapvető
élelmiszereket termeljenek, elkezdhették specializálni termelésüket. Erre remek példa Hollandiában
a tejtermékekre és a virágtermesztésre való specializáció.

Kialakul az árutermelés, manufaktúrák virágkora.

III. Az ipari kapitalizmus kora 1780-1880:

Kialakul a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus, megszületik a nemzetállam és a

nemzetgazdaság.

Modern gyári nagyipar kialakulása az I. ipari forradalomnak köszönhetően. Ez az eredeti

tőkefelhalmozás korszaka.

Európában tartós, hosszú távú gazdasági növekedés indul meg, időnkénti visszaesésekkel
(recesszióval, gazdasági válsággal).

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok intézményeinek központja London lett. Nagy-Britannia

központú, egypólusú világgazdaság kialakulása. (Angliának vannak a legnagyobb gyarmatai, innen
kerül ki az ipari termelés zöme).
Kialakul a centrum és a periféria a világgazdaságban. A centrum késztermékeket szállít a
felvevőpiacnak számító gyarmatokra, ezáltal ott nem tud kialakulni a szekunder szektor. A periféria
olcsó munkaerővel előállított nyersanyagot, élelmiszereket szállít a centrum számára.

E kapcsolatrendszerben a periféria mint külső erőforrás táplálta a centrum tőkefelhalmozását.

E munkamegosztási rendszernek a szabadverseny és a liberális külkereskedelmi politika felelt meg, ez

biztosította a centrum országok erőfölényének kialakulását.

Centrum és periféria között alá- és fölérendeltségi viszony alakult ki.