Oidipusz király

Szophoklész Oidipusz király című (tragédia) drámájából, Kreón és Oidipusz párbeszédjét

választottam, szinte a mű legelejéről. Amiben a jóslatról van szó, és arról diskurálnak.
Amikor Oidipusz elküldte sógorát maga helyet a delphoi jósdába, hogy megtudják a jóslatot
arra a kérdésre, miért pusztít dögvész a birodalomban? Oidipusz nagyon várja Kreón érkezését
a Pappal együtt, és amikor meglátják, reménykednek abban, hogy jó híreket hoz a számukra.
Látják is rajta, hogy nem tűnik szomorúnak. Mikor kérdezik őt milyen híreket hoz ezt feleli:
„Jót, mert azt mondom: balsorsból könnyen lehet szerencse még; minden jó, hogyha vége jó.”

Azért küldte el Kreónt maga helyett a jóshoz, hogy magyarázatott kapjanak miért pusztítja
dögvész a várost, és azt az információt, amit Kreón kap a jóstól azt az egész nép előtt kívánják
majd közölni. Tehát megérkezik a várva várt Kreón, aki közli azért pusztít dögvész a városban,
mert meggyilkolták Laioszt, az előző királyt, és addig fog pusztítani a dögvész míg megnem
találják gyilkosát Laiosznak. Oidipusz megígéri a népnek, hogy megtalálják a gyilkost. Amit
uralkodó ként köteleségének érez, hogy ezt meg is tegye. De még ez előtt Kreón felkínálja azt
a lehetőséget Oidipusznak, hogy négyszemközt mondja el neki a kapott jóslatot. A javaslatból
az érezhető ki, hogy a jóslatnak van egy része, amely Oidipuszra nézve kényelmetlen
információkat is tartalmazhat. De ez csak homályosan van jelen. Azzal, hogy Oidipusz a sógorát
küldte a jósdába, tulajdonképpen hatalmat adott a kezébe. Az információ tudásának hatalmát,
amit hogyha Kreón nem „illendő” módon használ fel akár el is indíthatta volna királyát a bukás
útján. Ezt a kialakuló helyzetet Kreón uralja, ugyanis tudnia kell, hogy a Király nem fogja
elfogadni azt, hogy négyszem közt beszéljék meg a jóslatot. Ezzel kényszerhelyzetbe hozza őt.
Mert az egész nép előtt hangzik el a jóslat így Kreón titkolózása által rávetülő gyanú eloszlatása
céljából is, ígéretet kell tenni, hogy teljesíti a jóslatban kért dolgokat. Tehát ezzel tulajdonképen
saját bukására tesz ígéretet. De ezt a király még csak nem is sejti. De itt még fontos lehet az is,
hogy Oidipusz a népének királya így egyértelműen fontos számára, hogy a dögvész abba
maradjon birodalmában, tehát felesküszik arra, hogy megvédi népét.
Oidipusz feltétel nélkül megbízik Kreónba, az igazolja ezt a legjobban, hogy őt küldi el a
jósdába mikor saját maga is mehetne. Jobban megkéne válogatnia, hogy kiben bízik meg.
Hiszen Kreón a jóslatot olyan formában mondhatja vissza Oidipusznak ahogy az Kreónnak
tetszik. Az ő szavaiban egy percig sem kételkedik, nem kérdezősködik az információval
kapcsolatban. Azt sem firtatja, hogy Kreón miért késett, mert nem akkora várták őt amikor
megérkezett. De ez már nem is fog kiderülni a szövegből, hogy miért késhetett. Oidipusznak
sokkal jobban felkellet volna mérnie a helyzetet, de nem tette. Kreón személyét is jobban
kikellet volna vizsgálnia. Kissé manipulatívnak tűnik. Továbbá Oidipusz kérdésére, hogy kinek
véres haláláról szól a jóslat, Kreón Laioszt említi, és többes számot használ, vagyis azt
sugalmazza, hogy több gyilkos volt. Konkrétabban útonállókról beszélnek, azt feltételezik
valószínűleg ők ölték meg. Azt is tudják, hogy a gyilkos ott van köztük. De tulajdonképpen
senkinek sem hiányzik, mivel nem lehetet „jó” uralkodó. Vagy van egy másik lehetőség, a
jóslatban csak annyi szerepel, hogy a gyilkosságot megkell bosszulni. A többi már csak Kreón
következtetése volt, hogy valószínűleg Laiosz király haláláról van szó. Mert ez így nem
hangzott el a jós szájából. A gyilkos szót pedig, a túl élő szemtanú vallomása alapján használta
többes számban. Arról is beszélnek, hogy miért maradt abba a nyomozás Laiosz gyilkosát
illetően, annak idején amikor még Kreón vezette a birodalmat. Mert a szfinx úgy akarta. Mintha
azt akarat volna, hogy sose derüljön fény az előző király gyilkosára.
Lényegében Kreón az, aki elindítja a tragikus eseményeket, mikor megérkezik a várva várt
jóslattal, amit aztán közöl királlyal és a nép felé. Ráadásul a műben sokáig kérdéses, hogy egy
vagy több ember végzet Laiosszal. Oidipusz esetében ez bűnösségére vagy ártatlanságára lesz
bizonyíték a későbbiekben.
Észrevehető tehát az a tény, hogy Oidipusznak saját maga kellet volna elmennie a delphoi
jósdába ahogy az szokás is volt régen. Mert így, hogy nem ő ment a jóslatért nagy a
bizonytalanság ennél a résznél, és a megválaszolatlanak tűnő kérdések. Az első hibát a mű során
itt követte el. Nem gondolt arra, hogy ez az információ csak őt illetné meg. Illetve arra, hogy
ennek az információnak „hatalma” van, ami kihatott szinte az egész műre. Erre szokták azt
mondani, hogy a tudás hatalom.