Görög

történetírók
Hérodotosz
Thuküdidész
Kahoot
 Indoklás

 A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti

kutatásai eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők
folyamán feledésbe ne merüljenek, s ne vesszen el nyomtalanul azoknak a
nagy és csodálatra méltó cselekedeteknek az emléke, amelyeket részben a
hellének, részben a barbárok vittek véghez, sem az, hogy milyen okok
késztették őket a háborúra egymás ellen.
 A háború okai Kulcsszavak!

 A perzsák tehát így adják elő a történeteket, s szerintük Ilion elfoglalásától fogva vált
ellenségessé viszonyuk a hellénekkel. A phoinikiaiak viszont Ió történetét másképpen adják
elő, mint a perzsák. Szerintük ugyanis Ió nem úgy került Egyiptomba, hogy elrabolták,
hanem úgy, hogy Argoszban szerelembe esett a hajó kapitányával, s mikor teherben maradt,
szégyellve magát szülei előtt, önként hajózott el, hogy a csúfság ki ne tudódjék. […] Így
adják elő a dolgokat perzsák és a phoinikiaiak. Én magam azonban nem akarok állást
foglalni, hogy így vagy amúgy estek-e a dolgok. hanem legelőbb arról a személyről szólnék,
aki az én tudomásom szerint először követett el jogtalanságot a hellénekkel szemben, majd
elbeszélésem során szeretnék kitérni az emberek kisebb és nagyobb városaira. Mert sok
egykor hatalmas város lett jelentéktelenné, amelyek pedig az én időmben virágoztak, azok
régebben voltak jelentéktelenek. S mivel tudom, hogy az emberi boldogság nem állandó,
mindkét sorslehetőségről meg fogok emlékezni.
 Perzsa szokások

 A perzsák minden más népnél hamarabb veszik át az idegen szokásokat. Méd divatú
ruhát viselnek, a háborúban pedig egyiptomi páncélt, mert úgy találták, hogy mindkettő
szebb, mint az ő viseletük. Az élvezetek minden formáját magukévá teszik, ha a fülükbe
jut, így tanulták meg a hellénektől a fiúszerelmet. Minden férfinak több törvényes
felesége van, de még annál is több ágyasa. […] A háborúban tanúsított vitézség után a
férfiúi kiválóság legfőbb jele náluk az, ha valaki minél több gyermeket nemzett. Akinek
a legtöbb gyermeke van, azoknak a király minden évben ajándékot küld, mert úgy
tartják, hogy erejük alapja a nagyszámú népesség. A gyermekeknek ötéves koruktól a
huszadik évükig csupán három dolgot kell megtanulniuk: a lovaglást, a nyilazást és az
igazmondást. Amíg a fiú nem tölti be az ötödik évét, nem mutatkozhat az apja előtt, s az
asszonyok között kell élnie. Ennek oka pedig az, hogy az apát ne gyötörje a gyász, ha a
fiú még kis korában meghalna.
 A szerencséről

 Amaszisznak azonban feltűnt Polükrátész rendkívüli szerencséje, s már-már aggódni

kezdett barátja miatt. […] „Bármennyire örömmel hallom is, hogy kedves
vendégbarátom a sors kegyeltje, sehogy sem tetszik nekem ez a te nagy szerencséd,
mert tudom, hogy az isten irigy. Én saját magamnak is és azoknak is, akiknek sorsát
szívemen viselem, azt kívánom, hogy hol sikerüljenek vállalkozásaik, hol ne, és
változó, ne pedig állandó szerencse kísérje életüket. Mert sohasem hallottam mg, hogy
ha valakinek állandóan szerencséje volt, az ne a legnyomorúságosabban végezte volna.
Fogadd meg tehát tanácsomat, szállj szembe jó szerencséddel, és tégy így. Vedd
számba, hogy melyik az a tárgy, amely szívednek a legkedvesebb, amelynek elvesztését
a legjobban fájlalnád, azt dobd el úgy, hogy ember szeme elé ne kerülhessen többet. S
ha szerencséd aztán sem váltja fel olykor balszerencse, tégy mindig így, ahogy
tanácsoltam.”
 Egyiptomi szokások

 Az egyiptomiak szinte minden tekintetben ellenkező szokásokat és törvényeket

alakítottak ki, mint a többi nép. Náluk az asszonyok járnak piacra és ők
alkudoznak, a férfiak meg otthon ülnek és szőnek. A férfiak fejükön cipelik a
csomagokat, a nők vállukon. A nők állva vizelnek, a férfiak viszont ülve.
Szükségüket benn a házban végzik, de kinn az utcán esznek, és ezt azzal
magyarázzák, hogy a szégyellnivaló, de szükségszerű dolgokat titokban kell
végezni, a nem szégyellnivalókat meg nyilvánosan. Egyetlen nő sem végezhet papi
szolgálatokat sem istennek, sem istennőnek, viszont a férfiak szolgálhatnak
mindkettőnek. A fiúgyermekeket nem kötelezik arra, hogy akaratuk ellenére
eltartsák szüleiket, de a leánygyermekek számára ez kötelező, még ha nem akarják
is.
 Történetírói magatartás

 Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy Xerxész valóban küldött ilyen üzenetet
Argoszba, azt sem, hogy Argosz követei valóban megfordultak Szuszában és
megkérdezték, miként vélekedik Artaxerxész a szövetségükről; semmiféle véleményt
nem nyilvánítok, csak idézem, amit az argosziak mondanak. Azt azonban nyugodtan
állíthatom, hogy ha minden ember kivinné a piacra a maga szégyenteljes tetteit, hogy
elcserélje a másokéval, aztán megvizsgálná a mások gyalázatát, végül boldogan vinné
haza, amit magával hozott. Így hát az argosziak magatartásáról sem lehet egyértelműen
azt állítani, hogy gyalázatosan viselkedtek. Énnekem kötelességem mindent feljegyezni,
amit hallottam, de korántsem kötelességem mindent az utolsó szóig el is hinni, és egész
művemben ehhez a felfogásomhoz tartom magam. Mert egyesek még olyasmit is
állítanak, hogy maguk az argosziak hívták be a perzsákat Hellaszba, miután vereséget
szenvedtek a lakedaimóniaktól, mindent elviselhetőbbnek tartván, mint az őket ért
gyalázatot.
 Isszédonok

 Ha valakinek meghal az apja, az egész rokonság juhokat hajt oda, az állatokat

áldozatként levágják, a húsukat földarabolják, de földarabolják a házigazda
meghalt apját is, aztán összekeverik az egész húst, és feltálalják lakomának. A
halott fejéről pedig lenyúzzák a bőrt, megtisztítják, bearanyozzák, aztán
istenszoborként tisztelik és évenként nagy áldozatokat mutatnak be előtte.
Különben ezekről is az a hír járja, hogy igazságosak, s hogy az asszonyoknak a
férfiakéval egyenlő jogot adnak.
 Akhaimenész tanácsa Xerxésznek

 Úgy látom királyom, hogy olyan ember tanácsát akarod elfogadni, aki irigyli
szerencsédet, sőt talán ügyed elárulására készül. Mert ilyenek a hellének: irigylik a más
szerencséjét, és gyűlölik, aki náluk erősebb. Ha a mostani helyzetünkben, amikor
négyszáz hajót már elvesztettünk, még háromszáz gályát küldesz a Peloponnészosz
megkerülésére, akkor ellenfeleid képesek lesznek szembeszállni veled. De ha együtt
marad az egész hajóhad, nem fogják tudni megtámadni, és eleve nem mernek csatát
kezdeni veled. Ha a hajóhad és a szárazföldi sereg együtt halad előre, kölcsönösen
támogatni fogják egymást, de ha szétválasztod őket, te sem tudsz segíteni az előreküldött
hajóknak, azok sem teneked. Intézd csak jól a magad dolgait, és akkor nem kell törődnöd
ellenfeleid helyzetével, hogy hol akarnak megütközni, hogy mit terveznek, és hogy
hányan vannak.
 Xerxész válasza

 Tetszik a tanácsod, és aszerint fogok cselekedni. […] Azt azonban sosem fogom
elhinni, hogy Démaratosz nem kívánja vállalkozásom sikerét. Igaz, hogy irigyli
a polgár a polgár szerencséjét, sőt még gyűlöli is, s ha a szerencsés ember
tanácsot kérne, sosem mondana olyat, ami a javára válna, hacsak nem jutott el
az erény legmagasabb fokára, az olyan azonban ritka. De a vendégbarát örül a
vendégbarátja sikerének, s ha tanácsot kér tőle, a legjobbat javasolja.
 Leonidász testének meggyalázása

 Amikor hozzá ért, s meghallotta, hogy ő volt a lakedaimóniak királya és

hadvezére, megparancsolta, hogy vágják le és tűzzék karóra a fejét. Sok egyéb
mellett ez a cselekedet is azt igazolja, hogy Xerxész király életében Leónidászt
mindenkinél jobban gyűlölte. Különben nem bánik el ilyen gyalázatosan a
holttestével, hiszen tudomásom szerint éppen a perzsák tisztelik a legjobban
azokat, akik a háborúban vitézül küzdenek.
Thuküdidész
 Indoklás

 Az athéni Thuküdidész megírta a háború történetét, amelyet a peloponnészosziak és az

athéniak vívtak egymás ellen. Művébe mindjárt a háború kitörésekor belekezdett, mert előre
sejtette, hogy az rettentő és minden eddiginél sokkal nevezetesebb lesz. Erre pedig abból
következtetett, hogy mindkét fél hatalma tetőpontján, teljes felkészültségben kezdte meg a
küzdelmet, s látta, hogy a többi hellén is vagy azonnal odaállt valamelyik oldalra, vagy ezt
fontolgatta. Így ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének, a barbárok
egy része, sőt, mondhatni, az emberiség többsége számára is. […] Noha a nagy időbeli
távolság miatt lehetetlen volt világos képet alkotni az ezt közvetlenül megelőző vagy a még
korábbi eseményekről, mégis a múltba lehető legmesszebbre visszanyúló kutatásaim
közben hitelesnek talált tények arra a meggyőződésre vezettek, hogy sem a korábbi
háborúkat, sem az egyéb eseményeket ne tartsam meghatározónak.
 Módszer

 Igaz ugyan, hogy Mükéné kicsiny volt, s egyik-másik akkori várost nem látnánk ma
meghatározónak, mégsem volna helyes ennek alapján azt hinni, hogy a hadjárat nem volt olyan
hatalmas, mint a költők lefestik, és mint a hagyomány állítja. Mert tegyük fel, hogy
Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belőle semmi más, csak a szent helyek és az
épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövőben a későbbi nemzedékek nagyon kételkedve
hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnészosz kétötöd része az ő birtokában
van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külső szövetségesre is kiterjeszti. Hatalma
mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne
fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint faluszerűen húzódik
szét. Ha viszont az athéniakat érné ugyanez a végzet, a városuk látható maradványaiból
hatalmukat kétszer akkorára lehetne becsülni, mint amekkora a valóságban volt. Nem kell tehát
hitetlenkednünk, nem a városok külső képét, hanem hatalmát kell néznünk, és akkor elhihetjük,
hogy ez a hadjárat döntőbb volt minden megelőzőnél, noha elmarad a mostaniak mögött.
 Hitelesség

 Kutatásaim alapján ezt tudom elmondani a régi időkről, de itt nehéz minden bizonyítékot
sorban hitelesnek tekinteni. Hiszen az emberek, még ha saját hazájukról is van szó,
kételkedés nélkül elhisznek mindent, amit egymástól hallanak a régi időkről. […]
Mégsem fog tévedni az, aki a felhozott adatok alapján lényegében elfogadja az itt
nyújtott áttekintést, s nem ad hitelt a költők mindent felnagyító és feldíszítő alkotásainak,
hanem inkább az lesz a meggyőződése, hogy a tényeket, már amennyire a nagy időbeli
távolság lehetővé tette, a legvilágosabb bizonyítékok alapján és kellő
megalapozottsággal tártam fel.
 Ars poetica
 A nyomozás fáradságos munkának bizonyult, mert a szemtanúk még ugyanazokat az
eseményeket sem egyformán, hanem vagy az egyik, vagy a másik félhez fűződő érzelmeik
szerint adták elő, illetve úgy, ahogy ők emlékeztek rájuk. Lehet, hogy művem
végighallgatása, mivel hiányoznak belőle a mesés részletek, látszólag kevés szórakozást
nyújt, de azok, akik szeretnék látni a megtörtént események lényegét, s következtetni
óhajtanak – ha majd ember voltuk következtében ugyanolyan vagy hasonló dolgok
fordulnak elő a jövőre is, azok, s számomra ez elég, hasznosnak fogják ítélni. Hiszen ez az
alkotás maradandó értéknek készült, nem pedig abból a célból, hogy a hallgatóság
pillanatnyi tetszéséért versenyezzen.
 A beszédek fontosságáról

 Ami pedig azokat a beszédeket illeti, amelyeket egyesek részben a háború előtt,
részben a háború alatt lemondtak, és én személyesen hallottam, vagy azokat,
amelyekről innen vagy onnan mások tudósítottak, lehetetlen feladat lett volna
szóról szóra visszaadnom. Így aztán ezeket úgy adtam elő, ahogy véleményem
szerint egy adott helyzetben kinek-kinek a legvalószínűbben beszélnie kellett, s
közben igyekeztem a legszigorúbban ragaszkodni a valóban elhangzott beszéd
gondolatmenetéhez. A háború folyamán megtörtént eseményekkel kapcsolatban
pedig nem azt tartom kötelességemnek, hogy úgy jegyezzem fel őket, ahogy éppen
értesítettek róluk, vagy ahogy én magam helyesnek találtam, hanem azt, hogy
azoknak is, amiknél jelen voltam, s azoknak is, amikről mások tudósítottak,
amennyire lehetséges, minden részletét felkutatva utánajárjak.
 Periklész beszéde
 Ne hagyjátok tehát, hogy az ilyenfajta polgárok félrevezessenek, s ne tápláljatok haragot
ellenem, akivel együtt ti magatok szintén a háborúra szavaztatok azért, mert az ellenség, mikor
mi nem akartuk kívánságát teljesíteni, megtámadott, és azt tette, ami várható volt. Azonkívül,
amire számítottunk, ég ez a járvány is ránk tört, az egyetlen olyan esemény, amely minden
várakozásunkat felülmúlta. Tudom, hogy ezért részben még nagyobb gyűlölettel vagytok
irántam, de nincsen igazatok, hacsak nem az én javamra írjátok majd azt is, ha valami váratlan
szerencse ér benneteket. Amit az isten cselekszik, azt a megváltoztathatatlanba való
belenyugvással, amit az ellenség, azt férfiasan kell elviselnünk. Mindeddig ez a magatartás
jellemezte városunkat. Vigyázzatok, nehogy ez most a ti hibátokból megváltozzon.
Gondoljátok meg, hogy ez a város az egész világ előtt azért örvend rendkívüli hírnevének,
mert sosem tört össze a csapások alatt, s akár emberéletről, akár erőfeszítésekről volt szó, a
legtöbb áldozatot hozta a háborúban. […] Emlegetni fogják, hogy mi voltunk azok a hellének,
akik a hellének többsége felett uralkodtunk, hogy a legsúlyosabb háborúkban álltunk helyt, hol
minden, hol pedig egyes államokkal szemben, s a minden tekintetben leggazdagabb és
leghatalmasabb várost laktuk.
 A spártai kudarcok okairól

 A lakedaimóniak ekkor elküldték a hajóhadhoz Knémosz mellé tanácsadóul

Timokratészt, Braszidaszt és Lükophrónt, azzal az utasítással, hogy tegyenek
előkészületeket egy újabb, sikeresebb tengeri ütközetre, s ne tűrjék, hogy
néhány hajó elzárja előlük a tengert. A balsikert egyéb okból is, de különösen
azért tartották nagyon érthetetlennek, mert most első ízben próbálkoztak meg
tengeri ütközetekkel, s nem akarták elhinni, hogy hajóhaduk ennyire elmaradott,
hanem inkább arra gondoltak, hogy embereikből hiányzott a bátorság. S nem
vetették össze az athéniak hosszú tapasztalatait a maguk rövid gyakorlatával, s
haragjukban küldték el a férfiakat is.
 A háborúk hatása

 A háború megszünteti a mindennapi kényelmet, s a tömeg indulatait erőszakos

mesterként a pillanatnyi helyzet szerint alakítja. A polgárháborúktól szenvedő városok, s
azok, amelyekben később támadt villongás, a tapasztalatok alapján terveikben még
inkább túlzásokba estek, akár a támadás ravaszságáról, akár a bosszúállás újszerűségéről
volt szó. S önkényesen megváltoztattál az egyes dolgokat jelölő szavak megszokott
jelentését is. Az esztelen vakmerőséget bajtársias férfiasságnak nevezték, a megfontolt
óvatosságot viszont önmagát jól palástoló gyávaságnak, a bölcs megfontolást álcázott
pipogyaságnak s a minden dolgában óvatosat mindenben tehetetlennek tartották. Az
esztelen elhamarkodottságot férfias tulajdonságnak tekintették, a megfontolt mérlegelést
pedig jól hangzó kifogásnak a cselekvéstől való húzódozásra. Az állandó elégedetlenkedő
volt a mindig megbízható, aki pedig ellenek ellentmondott, a gyanús.
 Kontextus

 A következő télen az athéniak és a lakedaimóniak között, mivel fegyverszünet

volt, semmi sem történt, viszont a mantineiaiak és tegeaiak szövetségeseikkel
együtt megütköztek egymással az Oreszthisz területén levő Laodokeionnál. Itt
nem lehetett tudni, ki győzött, mert mindkét oldalon egyik szárny
megfutamította a vele szemben állót, s így mindkét fél győzelmi emlékművet
emelt, és fegyverzsákmányt küldött Delphoiba. Mindenesetre, miután minkét
seregből sokan estek el, s az éj beálltáig nem dőlt el a küzdelem, a tegeaiak ott
töltötték el az éjszakát a csatatéren, s nyomban győzelmi emlékművet emeltek,
míg a mantineiaiak visszavonultak, és csak később építették meg a maguk
emlékművét.
 Egyéni mozgatórugók

 Leghevesebben Alkibiádész érvelt a hadjárat mellett, hogy ellentmondjon

Nikiasznak, akivel politikai téren egyébként is szemben állt, s aki előbb oly
heves támadást intézett ellene, mindenekelőtt azonban azért, mert nagyon
vágyott a vezérségre azt remélve, hogy ebben a tisztségben elfoglalja Szicíliát
és Karthagót, s közben, ha hozzá pártol a szerencse, maga is jelentős kincsre és
hírnévre tesz szert. Mert nagy tekintélyt élvezett a városban, de többet áldozott
lótartásra és egyéb kedvtelésekre, mint vagyona megengedte volna. Ez a
körülmény később nem csekély szerepet játszott Athén bukásában.
 Istenek
Hérodotosz Thuküdidész
 Homérosz
 Sosem alakították közvetlenül az
 Hekataiosz
eseményeket
 Istenek, jóslatok, megérzések
 Istenek dühe  Természeti katasztrófa
 „az istenek irigyek és szeszélyesek”
 Emberek maguk formálják életüket
 Okok
Hérodotosz
 Bajkeverők a perzsa udvarban
 Csalárd jóslatok
 Xerxész ambíciója
 Gazdagság – hadizsákmány
Thuküdidész
 „az athéniak hatalmának növekedése
félelemmel töltötte el, majd a háború
elindítására késztette a lakedaimóniakat”
 Nem királyok, istenek
 Hatalomvágy
 Stílus

Hérodotosz Thuküdidész
 Szóbeliség  Kifejező

 Könnyedség  Pontos

 Kívánt hatás – közönség  Semmiféle igényeket nem akar kielégíteni

 Inspirálni, tanítani, szórakoztatni  Kerüli a regényességet

 Igazság és módszer

Hérodotosz Thuküdidész
 Mindkét fél véleménye  Szemtanúk beszámolói
 Saját véleménye  Támadja a korai görögöket
 Fikciót szereti  Fikció / tény

 Istenek  Nincsenek istenek csak emberek

 Emberi gyarlóság  Melyiknek adni igazat?

 Néprajzi szemlélet  Csak politika és hadsereg