I.

Témakör
Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és
gazdasági ismeretek
1. Tétel: Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a
középkorban és a kora újkorban
1. Altétel: Jobbágyság kial., mezőgazd. fejlődése, uradalmi birt.
A középkort a Nyugat-Római Birodalom (Kr. u. 476) bukásától datáljuk. A végét azonban több
dátumhoz, eseményhez is lehet kötni. A két legelterjedtebb nézőpont szerint, Amerika 1492-es
felfedezése, vagy pedig az angol polgári forradalom és ezzel az új álamforma, a parlamentáris
monarchia megjelenése jelenthette a középkor végét.
A római időkben, tehát az ókorban kialakult a latifundium, a nagybirtok, ahol többnyire
rabszolgák által folyt a termelés. Ezeken a latifundiumok egyszerre végeztek ipari és
mezőgazdasági termelést. Colonatus rendszer
A középkor hajnalán azonban a gazdaság átalakult. Átalakult a társadalom. Az új arisztokráciát
a római származású nagybirtokosokon kívül a barbár törzsfők és kíséretük is alkották.
Megjelentek továbbá ún. colonusok (bérlők), akik bérelték a nagybirtokosok földjét, és
terményjáradékkal tartoztak cserébe. Voltak olyan barbár harcosok is akik nem akartak
továbbra is harcolni, és felajánlották földjeiket egy nagybirtokosnak, aki védelmet ajánlott
nekik cserébe, sőt földjeiket is visszakapták (szigorúan csak művelésre), ami után
terményjáradékkal és banalitásokkal tartoztak uraik irányába. Egyre több rabszolgát
szabadítottak fel. Kijelenthető tehát, hogy létrejött az új társadalmi réteg, a jobbágyság. A
colonusok, felszabadított rabszolgák és korábbi barbár harcosok alkották ezt a réteget. A
középkor elején így 2 része lett a társadalomnak  földel rendelkezők és földdel nem
rendelkezők.
A korszakban megfigyelhető, hogy létrejött a személyi
kapcsolaton alapuló függés jellegzetes formája: A
HŰBÉRI LÁNC. 2 típusa van, az angol és a frank. Mind
a kettőben a legnagyobb senior (hűbérúr) a király, aki
birtokolja az összes földet. Neki vannak vazallusai
(főnemesek), akik lehetnek egyben seniorok is,
amennyiben nekik is vannak vazallusaik.
Hűbéri lánc

1
Nagyon fontos volt az eskü, amivel hozzá kötötte magát seniorához a hűbéres. A hűbéri függés
alapja a hűbérbirtok, aminek 2 fajtája volt.
Feudum: Korlátlan időre szóló, örökíthető birtok típus, amivel a senior magához köti a vazallust
Benefícium: Megszabott időre szóló, sokszor hivatalhoz kötött birtokadomány, ami nem
örökíthető. Tehát szolgálathoz kötött adomány.
Az uradalmi birtoknak is megvolt a saját gazdálkodási formája. Az uradalom központjában állt
az udvarház. Ennek irányító (innen irányították a birtokot), lakó (földesúr lakhelye) és katonai
(központi védelem) szerepköre volt. Az uradalom birtokosa a földesúr (világi  király,
királyné, nemes, vagy egyházi). Az uradalom egy adománybirtok. Részei:
 A majorság/allódium/prédium: Földesúr saját kezelésű része, de a jobbágy műveli
(robottal)
 A falvak: itt laktak a jobbágyok
 A mansus: A jobbágy parcellája, amit művelhet magának (terményjáradék fejében,
terrágium pénzben  földbér, ajándékok)
 Közös használatú részek (primer földesúri használat után lehetett, tilalmak mellett)
A földesúr is tartozott kötelezettségekkel jobbágyai felé és a jobbágy is földesura felé (továbbá
az egyház és a király irányába is).
Nyílvetéses módszer, mikor még bőven van szabad föld, és nyílvetés alapján osztottak parcellát
a faluközösség tagjai közt. (vad talajváltó)
Dűlőrendszer kialakítása. Földfelosztási rendszer. A lényege, hogy dűlőkre osztották a falut
övező földeket, a föld minősége alapján, majd azt még kisebb parcellákra. A jobbágy pedig
több parcellát kapott különböző dűlőkben. (kétnyomásosnál)
Nyomáskényszer  azonos dűlőben mindenki ugyanazt termelte (földesúr határozza meg,
hogy hol mit, termelnek, vagy mikor váltják az ugart és a szántóföldet, ezzel biztosítva az
adózást)
A földesúrnak biztosítani kellett jobbágyai számára házhelyet a faluban; faanyagot ház
építéshez; parcellát, amit művelhet a jobbágy (mansus) és a közös használatú földek használati
jogát (sokszor feltételhez kötötten), precária, tehát védelem.
A jobbágy decimát fizetett az egyháznak (1/10) később a földesúrnak is (1/9), robotolt (ingyen
munka a majorságban, kiegészülve akár fuvarral, vagy szállítással is), terrágiumot/cenzust
fizetett (pénzbeli adó a mansusért/év), elsőbbséget adott a közöshasználatú földeken a
földesúrnak, tartozott még ajándékokkal (szükségletek pl. tyúk, tojás Húsvétra, méz, stb.),

2
végül pedig a földesúri jogokat (banalitások) tiszteletben tartotta, így pl. a mészárszék-,
korcsma-, malomjogot.
A középkorban elsősorban a kolostorok és az uradalmi házak diktálták a kertépítés trendjeit. A
kert két részre oszlott. Az egyikben (hortus sanitatis) jól megtervezetten, négyszögletes
ágyásokat alakítottak ki, gyümölcsösök (ebben az esetben külső kert), halastavak és
galambdúcok biztosították, hogy jusson étel mindenkinek. Az elkerített (zárt) kertben (Hortus
Conclusus) a szemlélődő imádság egyik helye: gyümölcsfával, fű- és illatszer-növényekkel teli
kert. Vadak ellen rótt sövényekkel védekeztek.
A mezőgazdaság a középkor századai alatt folyamatosan fejlődött. Első formája a vad talajváltó
gazdálkodás (6. század körül): A földet kimerülésig művelték, majd parlagon hagyták és új
földet (bozótos részek kiirtása, erdőirtás amennyiben van földesúri engedély) vetettek be/
csapoltak le. (1xeres termésátlag)
Később megjelent (8-10. sz.) a kétnyomásos gazdálkodás: időszakosan kivesznek a művelés
alólegy földterületet és azon legeltetnek (ugar). Az állatok trágyázzák a földet és egy idő (1-2
év) után megcserélik a bevetett földet és ezt az ugart. (2-4xeres termésátlag)
A középkor leghatékonyabb földművelési formája pedig a háromnyomásos gazdálkodás (10-
13. sz.): Itt már nem csak két felé, hanem három részre bontják a földet, egy tavaszi vetésre
(tavaszi gabona, káposzta, zöldségek) őszi vetésre (őszi gabona) és az ugarra. (6-8xoros
termésátlag).
Az új módszerek bevezetése az adott területen népesség növekedéshez vezetett, de ez a
termésátlagok emelkedéséből ki is következtethető. Ahhoz, hogy időről időre új módszereket
lehessen bevezetni újításokra volt szükség, amiket többnyire a szerzetesrendek fejlesztettek ki.
(Ora et Labora  bencés rend)
A túróeke helyett így jelent meg a nehéz csoroszlyás, kerekes fordító eke, ami mélyebbre hatol
és jobban lazítja a földet (barázdássá teszi azt). Megjelent a borona, ami elegyengeti a talajt.
Bevezették a szügyhámot a nyakhám helyett és az állatok patkoltatását (ökör), ez 5xes igavonó
erőt jelentett. Megjelent a kanyarban fordítható kocsirúd, ami az íves mozgást tette lehetővé.
Sok újítást az európai keresztesek hoztak magukkal Keletről, így például a szélmalmokat, amik
csak a 11-13. században jelentek meg, addig járgányos malmokkal, (őrlő kő mozgatásához állat
van hozzá kötve), vagy vízi  bütykös tengely külyökkel (őrlésre, darálásra, hántolásra,
kásatörésre, fűrészelésre, kallásra, lomozásra, kovácsolásra, csőfúrásra, érc, ásvány zúzására
stb. szolgáló eszköz).
A fejlődés oka a népesség nagyszámú növekedése volt. Ennek legfőbb okai a fent említett
technikai újítások, valamint az újabb termőterületek szerzése voltak. Az emberek jobban,

3
egészségesebben táplálkoztak, így szervezetük könnyebben ellenállt a betegségeknek.
Mérséklődik az éhínség, és bizonyos járványok háttérbe szorultak. Európa lakossága a
kétszeresére emelkedett.
A mezőgazdaság fellendülésében jelentős szerepet játszott az éghajlat változása is, az éghajlat
melegebb lett, melynek hatására északabbra húzódott a gabona- (árpa, rozs Skandináviában) és
a szőlőtermesztés határa (kb. Kárpátok a határ).
A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az
addig lakatlan területeket (mocsarak, erdőségek) vették birtokba, másrészt tömegek indultak
Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező
telepeseket (hospesek) szívesen fogadták.

2. Altétel: Középkori város és céhes ipar

A mezőgazdasági árutermelés fejlődésének következtében felesleg jött létre, ismét megjelent a

pénzforgalom, mindez elősegítette a városok kialakulását. A római városok fejlődése, a várak
közelsége, a közelben található egyházi központok, valamint a földrajzi tényezők (kereskedelmi
utak találkozásaútkereszteződések, mint csomópontokhegy völgyi találkozások
”vásárvonal”, folyók átkelőhelyei  hidak, révek, gázlók, bányák közelségenemesfém, érc
lelőhelyek, só lelőhelyek, kikötésre alkalmas tengeröblök) is szerepet játszottak a városok
kialakulásában. Városok jöttek létre Itáliában, Franciaország Champagnei városiasodott
területe, majd később angol, észak-francia (flandria) és német (Hanza térségHamburg, Bréma
Lübeck; Rajna menti városokKöln) területeken is. A 13. századra Közép-Európában is
megjelentek (Ny-hoz képest ritka, kevés lélekszámú városok, elmaradott a Ny-hoz képest). A
két leginkább városiasodott vidék Észak-Itália és Flandria (pl. Brugge, Antwerpen, Gent) volt.
A városok lakossága ebben az időszakban általában 4-5000 fő, de a nagyvárosoké elérhette a
10-15000 főt is és volt kevés óriás város is, amik több 10000, akár százezres népességűek voltak
pl. Párizs kb. 150000 fő; Firenze kb. 100000 fő.
A középkori társadalmi szerkezetben sajátos helyzete volt a városlakónak: nem volt nemes, de
jobbágy sem, szabad ember volt. A polgár kötöttségek nélkül rendelkezett tulajdonával,
szabadon adhatta-vehette azt. Ezt a városi önkormányzat biztosította számukra. Az
önkormányzat fő jellemzői közé tartozott a szabad bíróválasztás és bíráskodás; saját adószedés
(egy összegben történő adózás); saját igazgatás és szabad plébános-választás.

4
A szabad királyi/birodalmi városok, mivel biztos támogatást nyújtanak az uralkodónak
(bevételt), ezért jogokat kapnak. Szövetség az uralkodó és a város közt a nemességgel szemben.
Mo-i vonatkozásban jogokat a földesúr harcol ki az oppidumainak
Feltétel: Cenzus  évi 1 összegben adó; katonaállítási kötelezettsége van a városnak
Ezért kapott jogok:
 Önkormányzatiságot biztosító jogok  szabad polgármester választás; szabad bíró
választás; városi tanács működése (általában 12 tagú, kis és nagy tanácsok); statútumok
(városra vonatkozó jogok, rendeletek); helyi büntetőjog (ius gladipallosjog, hóhér);
szabad plébános választás
 Gazdasági élethez kapcsolódó jogok  falépítés joga (lokális elkülönülés), ius
mercatorum (szabad kereskedés jogának biztosítása), piacjog/piacnap (napot/kat
uralkodó szabja meg), országos vásártartási nap joga (uralkodó szabja meg); ius stapuli
~ árumegállító jog (az ezzel rendelkező városok a területükön áthaladó kereskedőket
megállásra kötelezhették és árujuk eladásra kényszeríthették); útkényszer (külföldi
kereskedő köteles bizonyos várost érinteni, mivel csak ott kaphat hivatalos
engedélyeket)
E jogokat pénzzel, és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni a város birtokosától.
Közösségeik megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték meg, személy- és
árubiztonság céljából ún. gildékbe tömörültek. A 11. század folyamán sokan csatlakoztak a
kereskedők telepeihez, akik között egyre nagyobb számban voltak kézművesek. A
kereskedők vezetésével szervezett közösségekbe, ún. kommunákba tömörültek érdekeik
védelmében. Kommuna  érdekvédelmi szervezet (cél: önálló önkormányzat kiépítése 
függetlenedés a földesúrtól, jogok kiharcolása)
A kommunákba tartozók jogokat harcoltak ki maguknak (árumegállító jog).
A városoknak is megvolt a maga belső felépítése, lakosainak szerepe, tehát egy társadalmi
berendezkedésről beszélünk, a következő módon:
 A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri tisztet és az emellett működő
városi tanácsot (szenátus) a leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották kezükben. A
patríciusok ált. a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki. Házaik a
városközpontban épültek.

 A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek (kézműves és

kereskedő) alkották. Ők voltak azok, akiknek a városban emeletes házuk volt. Ez azt

5
 jelentette, hogy az alsó szinten egy bolttal, vagy műhellyel rendelkeztek, míg a felső
szint a lakóemelet volt. Részt vehet a nagy tanács munkájában, véleményezheti a
statútumokat, városi képviselőket (12 tagú tanács) megválasztása.

 A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező, de a város védelmébe tartozó

plebs alkotta. Alkalmi munkákból éltek. Folyamatos volt a jobbágyok városba
vándorlása, melyet a magas halandóság tett szükségessé, lehetővé pedig, hogy a
városban eltelt egy év és egy nap elteltével ura nem követelhette vissza jobbágyát („a
városi levegő szabaddá tesz”). Városi földeket művelik és legeltetnek. (Ciompi felkelés
 rongyosok felkelése; Jacqueri felkelés és Etienne Marcel felkelésecsatlakoznak
jobbágyfelkelésekhez a városi plebs elégedetlenkedői)
A városokat rendszerint fallal vették körül. Az utcák szűk sikátorokká váltak, és mivel nem volt
csatornázás, minden szemét, ürülék ott hevert az utcákon. A zsúfoltság következtében a városi
népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.
Nagyon fontos szerepet töltöttek be egy városban a mesteremberek, akik szakmánként céhekbe
tömörültek. A céhek, tehát azonos mesterséget űző kézművesek érdekvédelmi szerveződése
volt, biztosították a piac szabályozását (minőség, mennyiség), hogy mindenki meg tudjon élni.
Családi vállalkozásként indultak, ezért amennyiben valamelyik mesterrel történt valami, árváit
és özvegyét segítette a céh. Korlátozták az iparűzők számát: csak annyi mester léphetett be a
céhbe, amennyi meg tudott élni szakmájából a városban. A céhen kívüli iparűzőket, az ún.
kontárokat üldözték. A céhek hierarchikus felépítésűek voltak. Választottak a céhen belül egy
atyamestert, aki ellenőrizte a szabályok betartását. Pénzben szabott ki először bírságot az
atyamester, amiből a céh (közös kassza) és a király is részesült. Ugyanaz a vétség harmadjára
kizárást is vonhatott maga után. Először évekig inasként kellett szolgálni, majd legényként
dolgozni. (tanulópénz  inaskodásért  legmagasabb az aranymíveseknél  felügyeleti, atyai
jog is átkerül a mesterre) Ezt követően hosszú vándorúton, idegen városok mestereinek tudását
kellett elsajátítani (ajánlólevéllel indul neki a vándorútnak). Végül egy különleges remekmunka
elkészítésével (vizsgaremek), és egy lakoma rendezésével a mesterek számára lehetett mesterré
válni. A vizsgaremeket a céh összes mesterének el kell, hogy fogadja és rábólintson, hosszas
vizsgálat után. Ezután rögtön be kellett a tagdíjat fizetni. A céheknek a király adott céh
szabályzatot, és ha egy céhmester nem tartotta be annak bírságolás lett a jutalma. A céh
szabályzatba tartozott többek közt, a munkamegosztás tilalma, előírta a munkaidő betartását, a
nyersanyagok, munkaeszközök számát megszabta, tiltotta a reklámot (kivéve a cégért) és
tiltotta továbbá egymás ócsárolását is. A céhszabályzat kötelezettségeket is jelentett:

6
példamutató viselkedés a városban (nincs részegség  jó magatartás); felosztása az éjszakai
őrjáratnak (rendfenntartás); városfal védelme (minden céhnek saját tornya  azt karbantartják
és védik)
Kijelenthetjük, hogy a középkori ipari termelés a céhek keretein belül történt, ami nagyon jó
minőségű, de drága termékeket eredményezett. A céhek nem csak, mint termelő egységek
vettek részt a város életében. Katonai szerepük is volt. Minden céhnek volt egy-egy bástyája a
városfalon, amit a várost éret támadások alkalmával, mint milícia védtek.
A céhmesterek maguk, ill. családjuk a piacokon, vásárokon vagy saját üzleteikben értékesítik
az árut. A piacot felosztják, s a termékek minőségét, mennyiségét és árát egységesen
meghatározzák, ezáltal verseny egyáltalán nem alakulhat ki. Sokszor dolgoztak
megrendelésekre, a vásárló a termék készítőjének fizetett (a mesternek). El kell, hogy mondjuk
minden céhben készült termékről, hogy magas minőségű, egyedi darab, hiszen nem
munkamegosztásban, kézileg készült a termék.

3. Altétel: Középkori város és kereskedelem

KÖZÉPKORI VÁROS  LÁSD 3-4. OLDAL

Gilde  céhekhez has. érdekvédelmi szervezetek kereskedőknek

Az európai ipar ekkor már exportra is termelt, s megjelent a posztó (Flandria), a selyem (Bizánc,
Itáliaselyemcérnázók), valamint a bársony (NRCS  Augsburg) is. A közlekedés
kezdetlegessége (utak hiánya, szekér) miatt a távolsági kereskedelem a luxuscikkek szállítását
bonyolította, elsősorban vízi úton. A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren
szállították A Levantei kereskedelmi úton Nyugat-Európába (Velence, Genova, Barcelona,
Marseille). Cserébe elsősorban nemesfémet és más nyersanyagokat szállítottak (textil, posztó
stb.) Levantei ker.es lapról minden.
Másik jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében. Keletről
heringet, prémeket, gabonát, viaszt, mézet, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak.
Cserébe Nyugatról iparcikkeket (posztó, fegyverek, szerszámok), bort és délről beszerzett keleti
árukat szállítottak nagy teherbírású hajókon, a koggokon. E kereskedelmi útvonalat az észak-
német (Rostock, Bréma, Hamburg) és a flandriai (Brügge, Gent) városok uralták. Érdekeik
védelmében szövetséget hoztak létre 1161-ben, melyből a 13. században a Hanza Szövetség
fejlődött. Legfontosabb városai (alapító városai) Lübeck és Hamburg. A Hanza-városok

7
képesek voltak gazdasági nyomást gyakorolni más városokra: az embargótól kezdve a
közvetlen háborúig terjedt az eszköztáruk. A 14. század második felére a Hanza-szövetség
korlátlan gazdasági hatalommá vált Észak-Európában. A Balti-tenger volt a Szövetség „belső
tengere”. Legkeletibb városa Novgorod volt, míg nyugaton London is része volt.
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki. Itáliai kereskedők áruikat
Champagne városainak vásárain adták el az északi kereskedőknek. Champagne városaiban
ebben az időben már egész évben fennálló vásárokat tartottak. A Duna völgyébe is vezettek
utak, ott a dél-német városok indultak fejlődésnek, s váltak kereskedelmi központokká
(Nürnberg, Augsburg). Közép- Európa felé Lipcsén és Bécsen keresztül szállítottak.
Ezen előzmények után a döntő fordulatot mégis a XII. század vége hozta, amikor az első itáliai
kereskedők megjelentek a vásárokon. Ezzel kezdődött a champagne-i vásárok virágkora, amely
a XIII. század végéig tartott.
Champagne területén négy város (Lagny, Bar-sur-Aube, Provins és Troyes) adta a vásárok
színhelyeit. Provins-ban és Troyes-ban évente két vásárt is tartottak. A vásárokat mindig az
évnek ugyanabban a szakaszában rendezték és egy-egy vásár legalább hat hétig tartott. így a
távolsági forgalomban aktív kereskedők az egyes vásárok bezárása utáni egy-két hetes
szünetekkel is számolva Champagne-ban ténylegesen az egész év folyamán üzletfelekre
találhattak. Az egyes vásároknak meghatározott rendje volt, amely alkalmat adott a számlák és
az esetleges üzleti viták rendezésére is. A vásárokon történő adásvételek egyenértékét ugyanis
nem kellett azonnal kiegyenlíteni, hanem rendszeressé vált, hogy csak a vásár lezárultával
fizették ki pénzben a vételek és eladások során kialakult különbözetet. Ez hozzájárult a mindig
is kockázatosabb készpénzforgalom korlátozásához és a fejlettebb kereskedelmi technikák
kialakuláshoz. A champagne-i vásárok törvényszékén a korban szokásoshoz képest gyors és
hatékony döntések születtek. A kereskedők bizalmának megnyeréséhez hozzájárult, hogy
tudhatták, annak ellenére, hogy idegen földön működnek, idegen uralkodó hatalma alá
tartoznak, esetleges adósságaikat be tudják hajtani és a bírósági döntéseknek érvényt tudnak
szerezni. A champagne-i vásárok sikerének záloga az volt, hogy össze tudta kapcsolni Európa
északi és déli gazdasági centrumait, Flandriát és Észak-Itáliát, így mindkét vidék árui
megtalálhatók voltak itt. Az itáliai kereskedők által közvetített levantei termékek mellett
felbukkantak a német és a Han- za-forgalom árucikkei is.
Az ezüstpénz mellett újra megjelent az aranypénz is, így Nyugat-Európa aktívan
bekapcsolódhatott a világkereskedelembe. Az aranypénz először Bizáncban jelent meg (Nagy
Konstantinusz)  solidus  legértékállóbb pénz. Eu-ban eddig ezüst pénz dominál. Firenzében

8
vewrtek először arany pénzt Eu-ban a florenus v. fiorino d'oro (1252). Majd Genova és Velence
is bevezette és folyamatosan elterjedt (I. Károly egész hamar bevezeti Mo-ban is.)
A nagyobb vásárok és a piac megnyitása után egyre több helyen jelent meg egyre több féle pénz
(különböző országokból). Ez azonban mivel nem voltak egységes súlyúak, méretűek
nehézségeket okozott az árucsere és a vásárlás lebonyolításában. Itáliában felismerték ezt és
pénzváltó helyeket nyitottak. Ezeken a helyeken nem csak váltani lehetett a pénzt, hanem
megőrzést is vállaltak, ami annyit tett, hogy az ott hagyott pénzről egy papírt állítottak ki, ami
alapján bármikor ki lehetett venni azt a pénzt. Ezt mindenképpen a mai bankrendszer elődjének
tekinthetjük, ugyanis miután egyre több ilyen pénzváltó hely nyílt, már nemcsak azon a helyen
volt lehetőség kivenni a pénzt, hanem akár más városokban is az igazoló papír alapján.

Ennek a módszernek nagyon sok előnye volt. Többek közt nem kellett félni az utonállóktól,
hiszen a papírt könnyen el lehetett rejteni, könnyebbé vált az utazás is, hiszen pénzünket nem
kellett magunknál hordani, továbbá akik felismerték az ebben rejlő lehetőségeket az könnyen
alapíthatott haszonnal kecsegtető vállalkozást. Így történt ez Itáliában, ahol először Firenze
városában először, majd egyre több helyen nyíltak bankok a XII. század folyamán. Ezek
pénzzel kereskedtek, pénzt fogadtak el megőrzésre, amiért kamatot fizettek, és kamatra
hiteleket adtak a kereskedőknek, kézműveseknek. A hitel forrása a bankban elhelyezett betét
volt. A bank hasznát a magasabb hitelkamat és az alacsonyabb betéti kamat különbözete
biztosította.

A magyar "fukar" szó a Fugger család nevéből keletkezett. Eredetileg feltehetően Augsburg
környéki falusi takácsok voltak, akik számára a textilkereskedők hozták a nyersanyagot, és ők
is vitték el a megszőtt holmit, hogy nagy haszonnal eladják. Később pénzügyletekkel
foglalkoztak, és behálózták európát. A Welser német családdal működtek együtt. Kapcsolatban
álltak a magyar Thurzókkal (rokoni kapcs) is. Később ők finanszírozzák az amerikai kontinens
megismerését és (Welser-) telepeket hoznak létre, a mai Colombia területén.

Az itáliai Bardi bankház Firenzében tevékenykedik. Tönkre menetele (1345) után emelkedik
fel a Medici család (Firenzeiek szintén).

Tőzsde  A mai Belgiumban, Brüggében volt, a „van der Burse” házban, illetve előtte
találkoztak a kereskedők. Napjainkban a „börze” szó ennek emlékét őrzi. Kifejezetten tőzsde
céljára az első épület Antwerpenben épült, 1531-ben. A tőzsde megjelenése szükségszerűen
magával vonta a spekuláció megjelenését is – azaz valamely áru beszerzését abból a célból,

9
hogy nagyobb összegért értékesíteni lehessen a jövőben. Az első spekulációkat hamar követték
az első spekulációs robbanások is.

Összegzésként elmondhatjuk tehát, hogy a középkor folyamán hatalmas fejlődés ment végbe a
gazdaságban. A termésátlagok növekedése, az új technológiák bevetése és a demográfiai
robbanás vezetett, a városok újra virágzásához, majd pedig a kereskedelem fellendüléséhez.
Egyre inkább elvált egymástól a pénzüzlet és az áruüzlet, külön foglalkozási ággá vált a pénzzel
való foglalkozás.

4. Altétel: A nagy földrajzi felfedezések gazdasági hatásai

A nagy földrajzi felfedezéseknek rengeteg előzménye, hozzásegítő oka van és csak ezeknek az
ismeretében kaphatunk teljes képet a korszakról. A 15. században járunk a középkor végén, és
ez nagy fordulópontokat hozott az európai népek számára. Felfedezések előzményei:
 Ebben az időben az Oszmán Török Birodalom ereje teljében egyre több területet vont
ellenőrzése alá a Közel-Keleten, ezzel a Levantei-kereskedelem hanyatlását okozva.
Lefölözték ugyanis annak hasznát, így nem érte már meg annyira ez az útvonal a
kereskedőknek.
 Egyre csak nőtt a népesség és a kontinentális munkamegosztás kezdett kialakulni 
Ny.-Európa iparosodott területeinek K. Európai élelemre van szüksége, és fordítva. A
csere lebonyolításához pedig nemesfémre, tehát pénzre van szükség.
 A cseh és magyar bányák (arany, ezüst) elapadtak, a felszínre törő víz ugyanis elöntötte
azokat. Arany éhség kezdődött és nem volt Európában elég nemesfém.

 A megnőtt népesség fölösleget le kellett volna vezetni. Miután pedig a reconquista is

lezárult (1492-ben) a spanyolok és portugálok erőfeleslegét is le kellett vezetni, így az
ő uralkodóik kezdték meg először támogatni a felfedezéseket.
Megvannak tehát a kiváltó okok, de szükség volt még más előzményekre is, úgymond a

technikának egy bizonyos szintjére és fejlettségére is. Technikai újítások, felfedezéseket segítő

tényezők:
 Kopernyikuszi gondolatok elismerése (föld gömbölyű), majd Toscanelli térképe (1474).
Ehhez szükség volt a reneszánsz és humanista gondolatok térnyerésére, nehogy az
egyház inkvizíció vádjával lépéseket tegyen ez ellen.
 Velencei hajósok gyarmatosító tapasztalatai

10
  Technikai fejlődés  iránytű, karavella, tűzfegyverek

 Nagyon fontos továbbá Marco Polo (1200) utazásai által kialakított mesés kelet kép is

 A lezáródott reconquista lovagjainak feladata megszűnt és belőlük váltak a

conquistadorok, azok a szerencselovagok, akik a felfedezések alkalmával próbáltak
jövedelemhez és megélhetéshez jutni.
Több nagy expedíció indul, hogy a hajósok utat találjanak Indiába, és a Kelet további pontjaira.
A portugálok és a spanyolok járnak az élen. 1471-ben átlépik az egyenlítőt, majd 87-ben
Bartalomeo Diaz eléri a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasca de Gama eléri Afrikát megkerülve
Indiát és létrehozza első kereskedelmi telepét a Portugáloknak, Goa Goa-t. Ez nagyon jelentős
vízi úttá vált, ugyanis 1896-ig a Suezi-csatorna építéséig ezen az úton kereskedtek Európa és
Ázsia közt. Tengerész Henrik portugál herceg Sagresben tengerészeti iskolát alapított.
A spanyolok a portugáloktól kissé lemaradva kezdték meg felfedezéseiket. Colombus Kristóf,
aki olasz származású, de mégis spanyol zászló alatt hajózott, 1492- ben indult útjára 3 hajójával,
A Ninaval, Pintával és a Santa Mariaval. Feladata az volt, hogy Nyugatra hajózva jusson el
Indiába. Első expedíciója alkalmával a Karib szigetvilágban kötött ki amire ő azt hitte A távol
kelet. 3 utazása volt még és felfedezte többek közt Jamaica-t és Venezuela partjait. Behozott
Európába több új növényt és rengeteg nemesfémet útjai során, de mégis abban a hitben halt
meg, hogy Indiában járt. Az első ember Amerigo Vespucci volt, aki felismerte, hogy új
kontinensen jár, így róla nevezték el Amerikát.
1494-ben Tordessillas-ban a pápa elnökletével, hogy ne legyen konfliktus a portugálok és a
spanyolok közt felosztották köztük az újonnan felfedezett világot. A spanyoloknak jutott
Amerika Brazília kivételével, míg a portugáloknak jutott Afrika nagy része és India. Ez az első
egyezmény a világ felosztásáról két nemzet közt.
Nagyon fontos expedíció továbbá az 1519-es Fernando Magellán (portugál hajós, spanyol
szolgálatban) expedíciója a Föld körül (Magellán az út során meghal, 18 ember (265-ből) és 1
hajó (5-ből) tér vissza sikeresen, elsőként körülhajózva a Földet és felfedezi a Fülöp-szigeteket).
Bebizonyosodott tehát, hogy a Föld valóban gömb alakú.
A földrajzi felfedezések rengeteg újítást hoztak Európának. Megismertük a kukoricát, paprikát,
paradicsomot, babot, tököt, kakaót, kávét, burgonyát stb… a növények közül, a pulyka is indiák
néven amerikában őshonos madár, nem is beszélve arról, hogy a gyarmatosítások által szerzett
nemesfémek kielégítették az európai arany éhséget.
A beérkező nemesfémek miatt árforradalom kezdődött (nőttek az árak) és kialakult a tőkés
árutermelés. Az árforradalom kifejezést a 15. század második felétől a 17. század elejéig tartó

11
gazdasági folyamatok jellemzésére szokták használni. Ez leginkább a magas inflációra, az árak
hatszoros emelkedésére vonatkozik, ami ez idő tájt Nyugat-Európában a 150 év alatt
lezajlott.Eleinte, a 16. században azt hitték, hogy a magas infláció az Új Világból származó
hatalmas arany- és ezüstbehozatalnak köszönhető, különösen a perui ezüstnek, amit 1545-től
nagy mennyiségben bányásztak. Ennek az elvnek az alapján a rendelkezésre álló javakhoz
képest egyszerűen túl sok pénz állt elő.A valóságban az áremelkedés már 1460 és 1530 között,
az Atlanti-óceánon keresztül érkező aranyszállítmányok megérkezése előtt beindult, amikor
Közép-Európában megötszöröződött az ezüstbányászat, és noha ez a termelés 1610-re a
kétharmadával visszaesett, mégis számottevőnek bizonyult az infláció korai időszakában.
A tőkés árutermelés kialakulásához nagy szükség volt az Angliában elkezdődő bekerítésekhez
és az új üzemtípus a manufaktúra kialakulásához.
Ahogy elkezdődött a gyarmatosítás folyamata, és a jólét miatt megint elkezdett gyarapodni a
népesség, egyre több textilre volt szükség. Angliában a földesurak és a yeomanok (módos
gazdák) felismerték ezt, és földjeiken egyre inkább birkát tenyésztettek. Ehhez nem volt
szükség annyi jobbágyra, így őket elűzték földjeikről. Az elűzött jobbágyok a városokba
mentek, ahol az új üzemtípus, a manufaktúra bérmunkásai lettek. (ENCLOSURE)
A manufaktúra tulajdonosa a tőkés, aki befekteti a vagyonát (tőkéjét) a haszon reményében.
Azt újra befekteti, egészen addig, amíg a haszonból újabb manufaktúrákat nem tud nyitni. A
manufaktúrában bérmunkások kézi eszközökkel dolgoznak, a munkafolyamatot
munkamegosztás jellemzi, így gyors ütemben, hatékonyabban folyik az árutermelés. Maga az
üzem nagy alapterületű. ahol minden munkaeszköz a tőkésé, s a béreket is ő fizeti. Fontos a
verseny, nincsenek szabályozások, így ahol megjelennek a manufaktúrák, ott ez az üzem típus
hamarosan felváltja a céheket. Piacra termelnek tömegárut, amik szintén kézzel készültek, s
noha nem kitűnő, de jó minőségűek.
Eredeti tőkefelhalmozás: A legtisztább formában a XVI. sz.-i Angliában valósult meg: a
földesurak tömegesen megfosztották telkeiktől és elűzték jobbágyaikat, akik egyre kevésbé
voltak érdekeltek a termelésben, s ezért kevés hasznot hoztak. Az ily módon "megtisztított"
birtokokat főként juhlegelővé alakították, a rohamosan fejlődő posztóipar szükségleteihez
igazodva. A földtől megfosztott jobbágyok az ipar, a kereskedelem, a szállítás számára olcsó
munkaerőforrást jelentettek, a juhtenyésztő, posztókészítő és forgalmazó szektorból pedig az
érdekelt földesurak és kereskedők nagy vagyonokat "gazdálkodtak ki", és fektettek újra be. A
mo.-i eredeti tőkefelhalmozás az angliainál jóval kezdetlegesebb volt: a XVII. sz.-tól ugyan
növekvő ütemben tértek át a majorsági gazdálkodásra (majorság), de a feudális jogviszonyok
és az ország függő helyzete mindvégig akadályozta a nagy pénztőkék kialakulását.

Tőke: Tőkén jelenleg a hosszabb időre befektethető pénz, ami profitot fog eredményezni
Profit: haszon, nyereség

12
Amerika felfedezésének, Afrika körbehajózásának és így a felfedezéseknek hála, kialakult a
világkereskedelem. A világkereskedelem irányítása áthelyeződött a Mediterrániumból az
Atlanti térségbe, és így először Antwerpen, majd London vált ennek az irányítójává. Két
kereskedelmi háromszög alakult ki:
 Kis kereskedelmi háromszög Közép-Amerika (Antillák), Európa és Afrika közt.
Amerikából nemesfémeket, ültetvényeken termelt javakat szállítottak Európába.
Európából alkoholt, és csecsebecséket Afrikába, ahonnan néger rabszolgákat vittek a

fűszerek (bors)

drágakő (rubint)

arany

gyarmatokra.
 Nagy kereskedelmi háromszög Amerika, Európa és Ázsia közt. Ázsiából luxuscikkeket
szállítottak Amerika és Európa irányába, akárcsak a felfedezések előtt.

5. Altétel: Céh és manufaktúra összehasonlítása

13
 Céh Manufaktúra

Tulajdonos Céhmester Tőkés vállalkozó:

 Gentry (újnemes)
 Yeoman (módos gazda)

Munkavégző Maga a mester, inasaival, Bérmunkás

legényeivel

Munkafolyamat Teljes kész termék előállítás Munkamegosztás, mindenkinek

(munkamegosztás) meg volt a feladata (részmunka)

Termelékenység Lassú munka és kevés áru (de Gyors munka és több áru
egyedi termékek) (tömegáru)

Minőség és ár Kitűnő minőség és drága Jó minőség de tömegárú, ezért

(egységesen drága) olcsóbb a céhnél

Eszközök Eszközök számának korlátozása Manu-Facere: kézzel dolgozni

Saját eszközök Kézi eszközök, amik a tőkés
tulajdonában állnak

Egység Céhszabályzat betartása fontos Nincs szabályhoz kötve

Nincs reklám, nincs verseny Szabadverseny
jellemzője

A korai feudalizmus idején (V-X. sz.) még egy falu mindent megtermelt magának, nem vált
külön a mezőgazdaság és ipar. Azonban a későbbiekben, az érett középkorban (XI-XV. sz.)
kezdenek eltávolodni egymástól, újjáélednek a városok, ahol megjelennek a céhek. A céhek
azonos mesterséget űző iparosok érdekvédelmi szervezete volt.
TOVÁBBÁ CÉHEK  LÁSD 4. OLDAL
TOVÁBBÁ MANUFAKTÚRÁK  LÁSD 8-9. OLDAL

14
2. Tétel: Magyarország gazdasága a XIV-XV.
században
1. Altétel: Középkori magyar városfejlődés

A hazai városhálózat alapjait az Árpádok rakták le. Annak ellenére, hogy a földesurak,
különösen az egyháziak is adtak városi jellegű kiváltságokat, a legtöbbet királyaink bocsátották
ki Nem meglepő tehát, hogy Magyarországon az első városias jellegű települések a királyi és
egyházi központok voltak (pl. Esztergom, Székesfehérvár), de nyugati értelemben vett
önkormányzattal bíró településekké a XII. században lettek.
Városi, illetve városias jellegű kiváltságok a 13. század elejétől maradtak fenn
Magyarországon. A szabadságjogok adományozásának zöme ebben a században történt. Ezek
kapcsolatban állnak a nyugatról bevándorolt ún. vendégek (hospesek) szabadságjogaival. A 13.
század első felében főleg az ún. latinok - zömében flandriai vallonok -, később németek
telepedtek le a városias jellegű településeken, így Székesfehérvárott és Esztergomban. Voltak
köztük kereskedők, iparosok és lovagok. Királyaink külföldi földműveseket is letelepítettek, s
nekik is több jogot kellett biztosítani, mint a régebben ott lakóknak. Természetesen, ha
magyarországi lakosok az ország más vidékén (vagy városában) telepedtek meg, ők is
megkapták a vendégjogot.

fehérvári szabadságjog
a fehérvári polgárok (zömében latinok) számára IV. Béla erősítette meg,
mivel a Szent Istvánnak tulajdonított, valójában azonban valószínűleg III. István által adott
kiváltságlevél elégett.
Ennek egyetlen cikkelye maradt ránk egy 15. századi oklevélben, mely szerint a fehérváriak
országos vámmentességet élveztek.
Valószínűsíthetően joguk volt egy bíró és 12 esküdt szabad megválasztására, városi bíróság
működtetésére, szabad emberek fehérvári letelepítésére. Lehetséges, hogy szabad
plébánosválasztási jogot is kaptak.
A fehérvári szabadság a 13. században kialakuló magyar városi jog alapját képezte.

15
A fehérvári szabadságra való hivatkozás már 1217-ben megtalálható egy hamisított
garamszentbenedeki kiváltságban, de fehérvári szabadságban részesült Nagyszombat (1237),
Nyitra (1248), Győr (1271), Szatmár (1271) és Sopron (1277) is

szepesi szász jog

A szepesi szászok kiváltságait V. István szabadságlevele (1271) foglalta össze, melyet I. Károly
1317-ben módosított, kiegészített.
Kiváltságaik közé tartozott a szabad bíró- és papválasztás, szabad vadászati, halászati és
bányászati jog, adómentesség.
Cserébe 50 lándzsás katonát kellett állítaniuk, külországi hadjáratok alkalmával is.
Az autonómia gyökerei a 12. századra nyúlnak vissza, 1257-ben említik először a szászok
bíráját. 1344-ben találkozunk először a 24 szepesi város fogalmával. Ezek már településekkel
együtt alkották a szász közösséget.

A magyarországi városok szabadságai közül a legfontosabb a bíró- és a tanácsválasztás joga

volt. Hasonlóan fontos volt a plébános választásának a joga, amelyhez egy másik kiváltság
társult: a plébánia kikerült a főesperesi, sőt egyes esetekben a megyéspüspöki joghatóság alól
is. (Buda és Pest például ezért tartozott egyházilag az esztergomi érsek, nem pedig a területileg
illetékes veszprémi, illetve váci püspökök fennhatósága alá.) Ez azért volt lényeges, mert a
középkorban számos ügyben az egyházi bíróságok voltak illetékesek, így viszont a város
polgárainak valamennyi ügyében, legyenek azok világi vagy egyházi törvényszék alá tartozók,
a polgárok által választott személyek ítélkeztek elsőfokon. A gazdasági kiváltságok közé
tartozott többek közt a vásártartási jog, a polgárok vámmentessége, s az a lehetőség, hogy egy
összegben fizethették a királynak az adót (azaz nem királyi adószedők szedték házanként).
Nagyobb városok árumegállító jogot is kaphattak: az idegen kereskedő, mielőtt továbbvihette
volna áruit, köteles volt azokat a város polgárainak megvételre felajánlani.
A különböző városok kiváltságai között természetesen voltak eltérések, mégis nagy
általánosságban a fentiek tartoztak a polgároknak adott szabadságjogok közé. Feltűnő, hogy a
cseh és a lengyel városok gyakorlatával szemben - egy-két kivételtől eltekintve -, nem
mutatható ki valamely nyugati, főként német város jogának közvetlen átvétele. A királyok

16
általában a székesfehérvári, később a budai szabadságokra hivatkoztak, ezért sajnálhatjuk
igazán, hogy Székesfehérvár eredeti kiváltságlevele nem maradt fenn. A középkor végén a
nagyobb városok többsége már kétségkívül a 13. század közepén alapított Buda, az új főváros
jogát használta.
Királyaink a nyugat-európaiaknál feltűnően szélesebb jogokat biztosították a polgárok számára.
A legtöbb nyugat-európai városnak nem volt például bíró- és plébánosválasztási joga. Nálunk
hiányzott a polgármesterség: a város feje a választott bíró lett. A nagyobb városokat a bíró, az
általában 12 esküdtből álló tanács segítségével kormányozta. Minden városban kialakult a
gazdag polgárokból álló vezető réteg, amely szinte örökletes alapon töltötte be a bírói és
tanácstagi helyeket.
Még a nagy német birodalmi városok, így Regensburg, Nürnberg vagy Frankfurt is csak a 14-
15. században tudták - általában jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében - a bíróválasztás jogát
megszerezni.
1370-es évektől új fogalom jelenik meg az oklevelekben. A latin civitas kifejezést egyre inkább
a fallal övezett városok számára tartják fenn, a többi városjogú településre az ugyancsak város
jelentésű oppidum latin szót kezdik alkalmazni és ezzel megszülettek a mezővárosok. Ezeknek
semmi köze sem volt a mezőgazdasághoz, csupán jobbágyok lakták és nem voltak erődítve.
Nem csak Magyarországon találkozhatunk ilyenekkel. Német területen egyszerűen Markt-nek
nevezték a mezővárosokat, tehát egyszerűen vásárhelynek.

A XIV. századi gazdasági fellendülés hatására új várostípusok is kialakultak.

Mezőváros/agrárváros/oppidum:
földesúri hatalom alatt álló, nagyra nőtt falu volt, amely rendelkezett a piactartás és általában
az egyösszegű adófizetés jogával.
Később bírót és tisztviselőket is szabadon választhattak, és így korlátozott önkormányzati
jogokhoz jutottak.
A mezővárosok XIV. századi nagyszámú megjelenése a távolsági kereskedelem
fellendülésének volt köszönhető

„A városok másik csoportját a mezővárosok alkották. A mezővárosok az egyházi és világi

birtokosok falvaiból fejlődtek ki, a kereskedelmi útvonalak mentén. Az önkormányzatnak csak
csekély fokát érték el. Lakóik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s járandóságukat
a földesuraknak általában évente, egy összegben fizették.’

17
A késő középkori magyar jog - és annak írásba foglalója, Werbőczy István - csak a szabad
királyi városok polgárait ismerte el polgároknak, polgári szabadságjogokkal rendelkezőknek.
Minden más város polgárai ugyanolyan jobbágynak számítottak, mint a falusiak. Werbőczy
nem is vett tudomást arról, hogy mezővárosok is léteztek. Ebből kifolyólag királyaink a 14.
század végétől az 1470-es évek végéig rengeteg mezővárost, sőt nem egy fallal övezett királyi
várost is eladományoztak. Utoljára Mátyás király folytatott ilyen városadományozási politikát.
Ekkor kerültek olyan jelentős, fallal övezett királyi városok, mint Késmárk vagy Trencsén a
Szapolyaiak kezére. Ezek, valamint a püspöki városok egy része, amelyek ugyancsak erődítve
voltak, mint Pécs - az akkori Magyarország egyik legnagyobb, leggazdagabb városa - vagy
Vác, civitasnak, azaz városnak számítottak, jogilag mégis a falvakkal kerültek egy sorba, hiszen
földesúri uradalomhoz tartoztak, nem pedig közvetlenül a királyhoz.
Luxemburgi Zsigmond 1405-ben összehívta a városok követeit, ahol megfogalmazták a
kiváltságaikat:
 ekkortól követek útján képviselhetik érdekeiket
 egységesíteni akarta a mértékrendszert a budai mértékrendszer alapján
 a királyi városok legfőbb bírája a tárnokmester mester, de a többi városnak is lehetővé
tette a fellebbezést ehhez a bírósághoz.
Nemzetiségi alapon megvizsgálva, nagyon érdekes a középkori magyar városfejlődés. Kezdve
az első hospesektől, amikor is a polgárok nagyrésze még nem magyar nemzetiségű volt.
Határszéli városaink zöme német anyanyelvű volt, magyar, szlovák kisebbséggel. A középkor
végén Budán már a magyarok voltak többségben, a város irányításában azonban osztoztak a
németekkel. Szeged, Székesfehérvár, Esztergom és nem utolsósorban Pest viszont már magyar
város volt, a középkor végére.
Akárcsak Nyugat-Európában a fontosabb iparágak hazánkban is céhekbe szerveződtek. Ez
egyrészt lehetőséget nyújtott az adott szakmának az érdekvédelemre, másrészt a városi hatóság
a céheken keresztül ellenőrizte az áru minőségét.
A legfontosabb királyi városok az úgynevezett nyolc tárnoki város csoportját alkották,
amelyeknek az önálló bíráskodás is a kiváltságaik közé tartozott. A 15. század végén ez a nyolc
város Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes voltak.
De jelentős város volt az erdélyi szászok 3 nagy városa is Nagyszeben, Brassó és Beszterce.
(Andreanum miatt)

18
Másodrangú királyi városnak számítottak az úgynevezett személynöki város: Zágráb,
Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Visegrád, Kolozsvár, illetve néhány mezőváros jellegű
város.

A tárnoki városok a tárnoki szék vagy tárnokszék alá tartoztak. Ezekben a városokban a
fehérvári jogból kifejlődő budai jogot alkalmazták, és a tárnokmester bíráskodott. A polgári
perekben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani.

A nemesfémbányászat fellendülésével a Felvidéken és Erdélyben bányavárosok jöttek létre

nagy számban.
Arany, ezüst, só
Garam-menti települések : Körmöci kamaragrófság
Kassa környéki: Kassa-Szomolnoki kamaragrófság
Erdélyi bányavidék: Nagybánya nemesfém
Lippa só

2. Altétel: Anjou I. Károly gazdasági reformjai, újításai

1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház férfi ága Magyarországon. Az utolsó
Árpádok ideje alatt, IV. Kun László uralkodásától gyengült a királyi hatalom. A hatalom bárói
ligák majd később tartományurak kezébe került. Ilyen körülmények között 3 jelöltnek kellett
megküzdenie a magyar trónért. Wittelsbach (bajor) Ottó, Premysl Vencel és Anjou Carroberto,
mindhárman az Árpádok nőági rokonságába tartoztak így potenciális király jelöltek voltak.
1301-ben megkoronázták Károlyt, azonban az ellenpárt erősebbnek bizonyult és Vencel
kezdhette meg az uralkodást. 1305-ig nem sikerült megtörnie a tartományurak hatalmát. Ekkor
apja halálával Lengyel és Cseh király lett és lemondott Ottó javára a magyar trónról. Ő azonban
meg esetlenebbnek bizonyult és Kán László erdélyi vajda fogságába esett. Ő is feladta a magyar
királyságot és így több mint 7 évnyi interregnum után 1308-ban 2-jára is megkoronázták
Carroberto-t I. Károly néven. Ez a koronázás azonban szintén nem volt érvényes, hiszen nem

19
az Esztergomi érsek koronázta meg, Székesfehérváron, a Szent Koronával. 1310-ben sikeresen
megkoronázták a 3szor koronázott királyt. Ezek után hozzá kezdhetett Károly országa
visszaszerzéséhez. A legnagyobb oligarchák nem hódoltak be neki (Csák Máté, Aba Amádé és
fiai, Kán László, Borsa Kopasz), de voltak támogatói a magyar nemesség köréből (Szécsiek,
Báthoriak, Lackfiak, Kanizsaiak) és I. Károly mellett állt a johanita lovagrend is.
Első nagy csata, amit megnyert az az 1312-es rozgonyi csata. Az Abák seregeit győzte le
(+Csák Mátéét). A csata folyamán a király zászlóhordója meghalt, zászlója elveszett és a
johaniták zászlaja alatt fejezte be a harcot. Kassa polgárai is nagy segítségére voltak a harcban,
akikről nem is feledkezett meg a későbbiekben. 1321-re visszaszerezte hatalmát országa fölött.
Csák Máté ebben az évben halt meg és területét ekkor tudta Károly Róbert visszaszerezni. A
királyi székhely Visegrád lett.
Ezek után egy meggyengült gyenge országot kellett megerősítenie I. Károlynak. Az
akadályokat sikeresen is vette, hála gazdasági reformjainak.
Károly Róbert újjászervezte a gazdaságot, és megerősítette a királyi hatalmat, az interregnum
ideje alatt jelentősen meggyengült államháztartást új alapokra helyezte. Nagyon fontos Necskei
Demeter neve, és a magister tavernicus hivatala, tehát a tárnokmesteri hivatal, hiszen jogkörét
Károly Róbert növelte, erősítette meg. Innentől kezdve az államháztartás feje, a pénzügyi és
gazdaságpolitika tényleges irányítója, az ezekhez kapcsolódó szervezetek legfőbb igazgatási és
bírói hatósága.
A királyi, a magánbirtokok nagymértékű megfogyatkozása miatt, - azok jövedelme nem volt
kielégítő a kincstár számára - más bevételi források után volt kénytelen nézni. Az új bevételi
forrása –jórészt Nekcsei Demeter tárnokmester nevéhez köthető - a királyi felségjog alapján
szedett jövedelmek, a regálék lettek.
Az Itáliából érkező Károly a rossz minőségű pénzek helyett firenzei mintára jó minőségű arany
forintot (~florin) veretett. Ezzel egyidejűleg betiltotta a pénzrontást, ami az Árpádok idején
nagy jövedelemforrás volt. Létrehozott tehát egy értékálló arany valutát, ami Európa szerte
nagyon kedveltté vált.
Bevezette a kapuadót. Ez annyit jelentett, hogy az a jobbágy, akinek kapuján egy jól megrakott
szénásszekér befért, annak kellett fizetnie ezt az adót (összege 18 dénár volt). Ezzel pótolta a
pénzrontásból származó jövedelmet, a kamara hasznát.
Károly Róbert uralkodása előtt amennyiben egy földesúr földjén bányát találtak, annak teljes
haszna a királynak járt, ez volt a bányaművelési monopólium. Sok esetben előfordult, hogy nem
is vallották be a nemesek, ha földjükön bánya van. Éppen ezért megszűntette ezt I. Károly. A
bányajövedelem neve urbura volt, aminek 1/3ada innentől kezdve a földesúré maradt, és a 2/3át

20
kellett beszolgáltatni a királynak. Ugrásszerűen megnőtt a bányanyitásoknak a száma.
Magyarország adta innentől kezdve Európa arany mennyiségének a 3/4ed részét (2000-
2500kg/év) és ezüstjének az 1/4ét (10.000 kg/év). A sóbányászat azonban királyi monopólium
maradt. Károly Róbert a korábbi négy pénzverőkamara mellett még hatot felállított (ezekbe
idővel beolvadtak a bányakamarák is). A kamararendszer behálózta az egész országot, ezek
feladata volt az urbura beszedése, a nemesércek beváltása, a pénzverés, kapuadó behajtása.
A kamarákat bérbe adták, először nemeseknek (ez nem vált be), később városi polgároknak.
Ők voltak a kamaraispánok. A királynak évente kötött szerződés alapján fizettek,
tevékenységüket részletesen szabályozták. A kamarák működését a tárnokmester és az
esztergomi érsek megbízottai folyamatosan ellenőrizték.
A királynak közvetlen érdeke fűződött a kereskedelem támogatásához, az ebből befolyó
harmincadvám miatt: a nyugati és az északi irányú kereskedelem értékének harmincad részét
(az áru értékének 3,33%-a) tette ki. A balkáni kereskedelem vámja pedig a forgalom értékének
huszada volt. A késő középkorban az ország fő gazdasági partnerének Németország és Itália
számított, bár a lengyelországi és havasalföldi forgalom sem volt elhanyagolható. A kivitel
zömét Mátyás koráig élőállat – elsősorban az akkor még ritka, nagy testű szarvasmarha -, bor
és réz tette ki. A behozatalban mindvégig luxuscikkek álltak az első helyen, kivált különleges
textíliák, kések, keleti fűszerek, melyek az udvar és az előkelők presztízsfogyasztását
elégítették ki. Valószínű, hogy az import értéke jócskán meghaladta az exportét, és a tartósan
passzív külkereskedelmi mérleget az ország aranyban és ezüstben egyenlítette ki. Mind az
importot, mind az export nagy részét itáliai kereskedők bonyolították le, többjüknek a
legfontosabb magyar városokban is voltak lerakataik vagy képviselőik. A legjelentősebb piac
Buda volt, az udvar jelenléte folytán itt volt a legnagyobb a kereslet luxuscikkek iránt.
Károly Róbert megadóztatta az egyházi jövedelmeket is: 1332-től csak úgy engedélyezte a
pápai tizedet, ha annak egyharmadát a király kapja.
Rendszeres bevétel volt a városok („városi adó”, census) és a „kamara szolgái”-nak, a
zsidóknak („zsidóbér”, census judaeorum, collecta) évi egy összegben fizetett adója valamint a
különböző kiváltságokat élvező népek vagy területi közösségek (szászok, jászok, kunok stb.)
befizetései. A városi adót a fallal körülvett szabad királyi városok és a bányavárosok fizették.
A városok többsége földesúri joghatóság alatt álló mezőgazdasági jellegű mezőváros volt,
korlátozott önállóságuk legfőbb elemét az egy összegben történő adófizetés jelentette.
Károly Róbert (II. Andráshoz hasonlóan) a hadjáratok előtt rendkívüli hadiadót is szedett, ami
portánként egy aranyforint volt.

21
Voltak azonban olyan adók, amik megszűntek, vagy pedig teljesen jelentéktelenné váltak, így
a nyestbőradó (marturina), a szabadok dénárja, a székelyek ököradója, a rendkívüli terményadó.

Külföldi háborúit közel sem tekinthetjük annyira sikeresnek, mint országegyesítő háborúját.
1330-ban nagy vereséget szenvedett Basarab havasalföldi fejedelemtől (még élete is veszélybe
került). Hédervári Dezső cserélt páncélt Károly Róberttel, így őt ölték meg, nem a magyar
királyt.
Külpolitikájában továbbá nagyon figyelt arra, hogy örökösei a lehető legszilárddabb talajon
állva kezdhessékk meg az uralkodást. 1335-ben a Visegrádi királytalálkozó alkalmával fogadta
Nagy Kázmér lengyel királyt (apósát, Lokietek Erzsébet révén) és Luxemburg János cseh
királyt. Megegyeztek egy Bécset elkerülő kereskedelmi utat (Buda-Brünn), ugyanis Bécs
városának árumegállító joga volt; és megállapodtak Kázmérral, hogy ha ő örökös nélkül hal
meg Károly fia, Lajos örökli a lengyel trónt is.
Végezetül leszögezhetjük tehát, hogy Károly Róbert hosszú, 34 évig tartó uralkodása alatt
megszilárdította a királyi hatalmat, pénzügyi és adóintézkedései megteremtették ennek
gazdasági alapját. Ennek előnyeire az utána következő uralkodók is támaszkodhattak.

3. Altétel: Hunyadi Mátyás gazdaság politikája

1456-os dicsőséges Nándorfehérvári csata hőse, Hunyadi János, pestisben elhunyt. A bárói
ligák újra megerősödni látszottak. Ez abban is mutatkozott, hogy Cillei Ulrikot nevezte ki V.
László az ország főkapitányának. Nándorfehérvárra ment a király Cilleivel, hogy visszavegye
azt a Hunyadi fivérektől. László megölte Cilleit és követelte, hogy őt tegye meg a király
főkapitánynak.
Ezek után revans következett. Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig Prágában börtönbe vetette
László. Nem adatott meg azonban neki hosszú élet és 17 évesen esküvője előtt elhunyt.
1458-ban Szilágyi Mihály (Mátyás nagybátyja) szorgalmazására királlyá választották Mátyást.
Podjebrád György (Csehországban követte a trónon V. Lászlót) elengedte Mátyást, abban az
esetben, amennyiben az ő lányát, Podjebrád Katalint veszi feleségül. Ezek után az egyetlen
probléma már csak a korona visszaszerzése volt, amit III. Frigyes NRCS birtokolt. 1463-ban a
Bécsújhelyi szerződés megkötésével sikerült ennek a visszaszerzése. a szerződés azonban
meghatározta Mátyás egész uralkodását, ugyanis amennyiben nem születik fiú örököse, a trónt
Frigyes, vagy örökösei (Habsburgok) öröklik.

22
Mátyás király uralkodása elején a háttérbe szorította, Szilágyi Mihályt, nagybátyját és saját
kezébe vette az irányítást. Gazdaságpolitikája az apjáét követte, akinek kormányzása alatt
nagyon pontosan behajtották a királyi jövedelmeket, amelyeket még Károly Róbert vezetett be.
Fő célja volt a bányászat fejlesztése, amivel finanszírozhatja a török elleni harcokat. Támogatta
azokat az iparos fejlesztéseket, amelyek a hadsereg fenntartásához voltak szükségesek.
Megkísérelte a bárók területi hatalmának felszámolását: 7 főkapitányságot hozott létre, amelyek
élére ő nevezte ki a főkapitányokat, így próbálta megvalósítani, hogy a királyi jövedelmek
bejussanak a kincstárba. Nándorfehérvári halála azonban ideiglenesen megszakította ezt a
rendet és a bárók befolyása újra megnőtt.
Mátyás uralkodása nem kezdődött a legoptimálisabb körülmények között. Belső és külső
ellenségei miatt 32 éves uralkodásából 2-3 évet leszámítva állandóan háborúzgatott és ez
hatalmas megterhelést jelentett az államkincstár számára, főleg amiatt is, hogy Mátyás király
rendelkezett a kor egyik legjobb zsoldos seregével (fekete sereg), amelynek a fenntartását a
leggazdagabb európai államok kincstára is megsínylette volna.
Fő célja háborúival a NRCS megszerzése volt, a Bécsújhelyi szerződés érvénytelenítése
érdekében. Célját nem tudta elérni, azonban keresztes hadjáratot vezetett a cseh husziták ellen,
elfoglalta Bécset, Felső-Ausztriát, Morvaországot és Sziléziát.
A török veszéllyel leginkább uralkodása elején foglalkozott, mikor is elfoglalta a Jajcai
bánságot, ezzel kitolva a déli végvárrendszert. Ezek után békére törekedett a törökkel és
defenzív maradt, egyes kivételekkel (1479 – Kenyérmezei csata). Uralkodása alatt, azonban
akaár harcolt a törökkel, akár nem, erre hivatkozva segélyeket kért a pápától az ellenük való
védekezéshez.
Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt a pénzügy és adóügy átszervezésére 1467-ben került sor.
Az ország pénzügyi igazgatását hagyományosan a főkincstartó irányította, aki mindig is a bárók
közé tartozott. Mátyás e bárói méltóságot egyszerű hivatali beosztásra változtatta. Ezt mutatta
a tisztség nevének módosítása (kincstartó), valamint az is, hogy Mátyás a kincstartóság élére
nem nemest, hanem egy budai polgárt (Ernuszt Jánost) nevezett ki. Láthatjuk tehát, hogy hozzá,
hű jól megfizetett hivatalnok réteget hozott létre, akik uralkodáésának egyik támasza voltak.
Az új hivatal természetesen visszafogta a kincstári bevételekkel való visszaéléseket. A királyi
jövedelmek biztosításához az adózási rendszert is meg kellett változtatni. A régi adófajtákra
sok megye mentességet szerzett, s beszedésük kikerült a királyi adószedők kezéből (pl.
adóbérlőké lett). Mátyás ezért a kamara haszna helyett bevezette a királyi kincstár adóját.
Az adószedés rendszere megváltozott. Korábban az adó kivetésénél nem törődtek azzal, hogy
hány család lakik a jobbágytelken. Fizetni egyetlen kapu – lényegében a jobbágytelek – után

23
kellett. Mátyás ezzel nem értett egyet. A király tehát háztartások (a házakat jelölő füstnyílások,
füstök) szerint vetette ki a kincstári adót, a füstpénzt. A háztartás lett az alapja az 1468-tól
évente akár kétszer is beszedett rendkívüli adónak (segély, hadiadó) is, amelyet a háborúk
költségeire fordítottak („rendkívüli” azért volt, mert kivetését évről évre az országgyűlésnek
kellett megszavaznia, ellentétben a „rendes” királyi kincstár adójával, amelynek beszedéséhez
nem kellett a rendek jóváhagyása). A kincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a
jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott (kb. egy kecske vagy juh ára).
Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot is. A távolsági kereskedelem új behozatali
és kiviteli vámját, a koronavámot minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett.
A névváltoztatással elérték, hogy a korábban szerzett vámfizetés alóli mentességek
megszűntek.
A pénzügyi reformok eredménnyel jártak. Mátyás éves bevételét 600.000 – 900.000 forint
közötti összegre becsülhetjük, ami jóval magasabb a korábbi és későbbi 250.000 forintos
átlagnál. Mátyás jövedelmei nemcsak a magyar királyok bevételeihez képest, de – figyelembe
véve az ország gazdasági fejlettségét- a nyugati uralkodókéhoz képest is tekintélyesek voltak,
jóllehet – az Európában egyedülálló- évi 200.000 forintot felemésztő végvárvonal jelentős
terhet rótt a költségvetésre.
A külkereskedelem Mátyás korában kevés hasznot hozott (főleg az állandó háborúskodás
miatt). Így nem a határ menti, hanem a központi fekvésű városok gazdasága pezsdült fel. Ekkor
lendült fel igazán Buda fejlődése, amelyet mintegy 8000 ember lakott. A város német és magyar
polgárai körülbelül 60 iparágat űztek, s ezek közül 10-12 már céhet alkotott. A céhekbe egyre
nehezebb volt bekerülni, a legények mesterré válása elé is akadályokat gördítettek. Ennek okát
abban kereshetjük, hogy a céhek egyre inkább családi vállalkozásokká váltak, s ódzkodtak az
idegenek befogadásától. A céhek így az ipari fejlődés gátjai lettek.
A magyarok elsősorban mezőgazdasággal kapcsolatos árukat tudtak eladni külföldön. Ez
kedvezett a mezővárosi fejlődésnek. Az alföldi állattenyésztő mezővárosok száma ugrásszerűen
megnövekedett, s a dombos vidékek szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosai is virágzásnak
indultak. Leáldozóban volt ezzel szemben a bányászat virágkora, mivel a felszín-közeli,
könnyen kitermelhető nyersanyagkészletek kimerültek, és a mélyebb rétegek hatékony talajvíz-
elvezető berendezések nélkül kiaknázhatatlannak bizonyultak. A csökkenő arany- és
ezüsttermelést ellensúlyozta a növekvő szarvasmarha kivitel és Nyugat-Európa növekvő
élelmiszeréhsége.
Amint látható, Mátyás király az állam bevételeit jobbágyságra nehezedő adóterhek emelésével
sikerült növelnie, továbbá az adóztatás rendszerének a megreformálásával, ami jobban

24
kiküszöbölte a sikkasztásokat, de az állam külkereskedelme visszahanyatlott a folytonos
háborúskodások miatt.

4. Altétel: Árpád házi adózás átalakulása Hunyadi Mátyás és I. Károly

idejében
LÁSD ELŐZŐ KÉT TÉTEL

3. Tétel: A világgazdaság a XX. században

1. Altétel: Világgazdasági válság

1919-20as Párizs környéki békék lezárták az I. világháborút, aminek azonban sok utóhatása
volt. Többek közt az USA megerősödött és ő vált a világ legnagyobb hitelezővé, átalakult a
hatalmi egyensúly  régi birodalmak tűntek el (Oszmán Bir., Osztrák-Magyar Mon.) és
lehetőség adódott egyes országokban a szélsőségek megerősödéséhez.
A 20as években gyors fejlődés volt észrevehető. Szilárdnak hitték a világgazdaságot, azonban
az napról napra kártyavárként hullott össze. Az 1929 október 24-i összeomláshoz, a nagy New
York-i tőzsdekrachhoz több előzmény vezetett:
 1923-tól az Egyesült Államokban, az 1920-as évek második felében Európában is
kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésről beszélhetünk. Nagy volt a beruházási kedv,
jelentősen bővült a termelés (az USA gazdasága 1923-1929-ig 40%-kal növekedett). A
termelés bővülésével nem tartott lépést a piacok bővülése, ami néhány év alatt
eladhatatlan készletek felhalmozódásához, túltermeléshez vezetett.
 Az 1920-as évek fellendülése sokak számára teremtett lehetőséget a gyors
meggazdagodásra elsősorban az Egyesült Államokban. A New York-i tőzsdén nagy
méreteket öltött a spekuláció, amely gyakran irreálisan magas részvényárakhoz vezetett.
 A gazdaság túlságosan liberalizálódott, megélénkült a tőzsdepiac és az irreálisan magas
árak miatt ingataggá vált a tőzsde
Ezek után a tőzsde összeomlásának napja fekete csütörtökként vonult be a történelembe. A
konkrét folyamat, ami okozta az a részvény ár csökkenés volt, ami eladási lázat vont maga után.
Ez okozta a pénztőzsde összeomlását, ami magával rántotta az áru tőzsdét is. A folyamat
elmélyülését lényegében az okozta hogy semmivé váltak a fiktív dollár milliók, a bankok nem

25
adtak többé hitelt, de mivel folyamatosan estek a pénzek értékei, egyre többen pánikszerűen
akarták kivenni pénzüket a bankokból, akik meg hitelezés hiányában nem tudták ezeket
teljesíteni.
Nem csak az USA-ra hatott a válság, hisz szinte egész Európa adósa volt, így nem csoda, hogy
hamarosan az európai országokban is érzékelhetővé vált az infláció (pénz elértéktelenedése) és
tönkrement a pénzgazdaság. Az első tönkre menő bank nem amerikai, hanem osztrák
(Bécsben).
A Wall street összeomlása a gazdaság más szektorait sem hagyta érintetlenül, a válság kiterjedt
az iparra és a mezőgazdaságra is (általános válság).
Az ipar válsága spirál szerűen hatott  egyre kevesebb terméket adtak el  ezért
csökkentették a termelést  aminek a termeléséhez kevesebb munkás is kell  nőtt a
munkanélküliség  csökkent a kereslet  és végül a gyár tulajdonos lehúzhatta a rolót
Ennek megfelelően sorra zárták be kapuikat a gyárak, s mentek tönkre a mezőgazdasági
termelők. Óriásira növekedett a munkanélküliség, elszabadult az infláció. A válság
elmélyüléséhez nagyban hozzájárult, hogy a kormányok nem avatkoztak be a negatív gazdasági
folyamatok megállítása érdekében, mert ezzel sértették volna az iparűzés és kereskedelem
szabadságának több évszázados elvét. Megjelentek a „sandwichman”-ek az utcákon. Ők voltak
azok az emberek akik táblákkal a testükön hirdették magukat, hátha tudnak munkát szerezni.
Vidéken elpusztították a sok fölösleget, a mellett, hogy éhínség közeli állapotok uralkodtak.
Országonként a luxuscikkekre is ez a sors várt hisz fölöslegessé, eladhatatlanná váltak.
Az elhúzódó és egyre jobban elmélyülő válság a vállalkozás szabadságának elvét sértő állami
beavatkozás nélkül nem volt leküzdhető. A kormányzati beavatkozás szükségességét
hangsúlyozta John Keynes brit közgazdász. Azt hirdette, hogy a kormányok részéről nem
elegendő, ha csak a költségvetés egyensúlyán őrködnek, sőt akár az egyensúly felborulása, akár
a túlköltekezés árán is meg fékezniük a válságot, leszögezte továbbá azt, hogy fel kell adni a
szabad verseny elvét és fizető képes keresletet kell fenn tartani.
Ezeknek a szellemében cselekedett Franklin Delano Roosevelt, akit 1932-ben választottak az
Egyesült Államok elnökévé. Roosevelt idejében nőtt meg többek közt a First Lady szerepe is,
ugyanis az elnök tolószékes volt. A First Lady képviselte az elnököt több helyen és a politikáját.
Roosevelt elnökségének első száz napja során (1933. március 4-én iktatták be) reformok sorát
vezette be. Ezt a 100 napot dicsőséges száz napnak nevezzük, reform politikáját pedig New
Deal-nek.

26
Négynapos bankzárlatot rendelt el, és új banktörvényt fogadtatott el a Kongresszus rendkívüli
ülésén. Ez lehetővé tette a bankbetétek tömeges kivételének megakadályozását, megtiltotta az
arany kivitelét az országból, a bankok újbóli megnyitását a pénzügyminiszter engedélyéhez
kötötte, s ezzel megakadályozta több mint kétezer gyenge bank újra nyitását. A dollárt
leértékelte, ami rövidtávon rossz volt, de hosszú távon kifizetődő döntés.

Az egyik New Deal- törvény a Polgári Tartalék Hadtest megalakításáról rendelkezett, amelybe
munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, és erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek és javítottak,
parkokat létesítettek. A lényeg, hogy nem anyagi javakat előállító munkálatokat végeztek. Ide
tartozik a Tenessee River Program is, aminek a lényege a Tenessee folyó szabályozása volt és
vízi erőművekkel a Préri vidékének villamosítása. Kiépíti a Rockefellerek (mágnások)
megnyerésével Manhattant. Ezekkel a fejlesztésekkel embertömegeknek adva munkát.

Roosevelt volt „Amerika hangja”  az ún. kandalló előtti beszélgetésekkel (rádió) erőt öntött
az emberekbe. Elkezdett nyitni az afro-amerikaiak felé. Segített a munkaadó és munkavállalók
viszonyának javításában.

Nagy probléma volt még a mezőgazdaságban a túltermelés is, éppen ezért a talajbányászatot
betiltotta (soilmining) és megakadályozta a talajpusztulást, majd pedig támogatta az intenzív
gazdálkodást az extenzív ellenébe. Ez annyit jelent, hogy nem nagy területeken próbálom meg
növelni az állatállományt, hanem hatékonyabban kisebb területen tudatosan. Új agrotechnikai
fejlesztések (műtrágya, permet), fajtanemesítés, talaj javítás, stb. Bevezetett új
növénykultúrákat, pl. földimogyorót és szóját a gyapot helyett.

Kiépítette a szociális hálót, biztosítókat hozott létre, nyugdíjat, özvegyi, árvasági és

rokkantsági járadékot vezetett be.

Tisztességes versenyt hirdetett és bevezette a Blue eagle-t. Ezt a minősítést az a cég, vagy
befektető kapta csak meg aki elfogadta Roosevelt New Deal törvényeit.

Roosevelt reformjainak háló az USA az elsők közt lábalt ki a válságból és utána gyors
fejlődésnek indult gazdasága, a munkanélküliség gyorsan csökkent, Rooseveltet pedig 4-szer
választották meg elnökké (pedig 2 volt Washingtontól kezdve a legtöbb ciklus amennyire
elnököt választottak).

Érdekesség azonban, hogy a CCCP-ben nem volt érezhető egyedül a válság az egész világon.

2. Altétel: Európai integráció

27
Az egységes Európa gondolata már az újkor hajnalán felmerült, Nagy Szent Albert és
Rotterdami Erasmus írásaiban, majd a XIX. században Victor Hugo adott hangot ennek az
elképzelésnek, elsősorban kulturális közösségre hivatkoztak érvelésükben. A XX. században
új lépést jelentett Richard Coudenhove-Calergi gróf elképzelése, melyet Páneurópa c.
könyvében fejtett ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keleten megalakult Szovjetunió és az
első világháborúból győztesen kikerült Egyesült Államok véget vethetnek a világpolitika több
száz évig tartó ˝európai˝ korszakának, ezért az európai országoknak minél hamarabb sokkal
szorosabb kapcsolatra kell lépniük egymással. A kor körülményei között, a gazdasági
világválság, majd a totalitárius rendszerek kialakulásával ez nem volt lehetséges.
A mai Európai Uniónak nevezett szervezet létrejöttéhez előzmények sora vezetett.

Előzmények:
1. Bipoláris világ létrejötte  Nyugatról (USA) gazdasági függés fenyegetett, Keletről
(CCCP) ideológiai veszéllyel kellett számolni (kommunizmus)  El kellett kerülni a
függést és a veszélyt
2. Európa romokban hevert, szükség volt az újjáépítésre, persze a versenyképesség
fenntartása mellett (az újításokat közös, EUs pénzen kellett volna megvalósítani)
3. Közös piac bővítése (BENELUX példa)
4. Békére volt szükség  A német-francia ellentét, tehát Elzász-Lotharingia birtoklása
állt mindkét háború hátterében és így a nyersanyagok (Fro. vas, No. energiahordozó)
közös felhasználása megoldással kecsegtetett.

I.
Létrejött tehát az Európai szén és acélközösség (Montánunió). Konrad Adenauer, Robert
Schumann és Jean Monnet kidolgozták a Ruhr-, Szár vidék és Elzászi szén és a Lotharingiai
vas feldolgozási problémájának a megoldását. Három szerződés határozza meg a lehetőségeit.
1951-ben 50 éves hatállyal létrejön Párizsban az NSZK, Olaszország, Franciaország,
Belgium, Luxemburg és Hollandia részvételével az első ilyen együttműködés. A Nyugat–
Európai Unió védelmi együttműködését írták alá Rómában. A Montánunió tagjai felléptek az
együttműködés bővítéséért.

II.
28
Európai Gazdasági közösség: 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági
Közösség (Közös Piac) és az Euratom létrehozásáról szóló szerződés.
római szerződés (1957-es Fehér Könyv):
 Tagállamok között az áruk behozatalánál és kivitelénél a vámok és
kvóták korlátozása megszűnik
 Közös vámtarifa
 Személyek, szolgáltatások és tőke szabad forgalma
 Közös pol. a mezőgazd. és a közl. terén
 Gazd. verseny fenntartása
 Jogszabályok harmonizációja
 Munkalehetőségek javítása

III.
1959-ben létrejött az Európai Beruházási Bank

IV.
1965-ben egyesítették a három közösség intézményrendszerét, az integráció az Európai
Közösségek elnevezést kapta és ezzel új korszakába lépett. Nagy-Britannia, Dánia és Írország
is csatlakozik ehhez a közösséghez, majd létrehozzák az Európai Tanácsot (European
Council). 1981-ben Görögország csatlakozott az EK-hoz, Spanyolország és Portugália 1986-
ban.

V.
Létrehozzák az egységes Európai Okmányt (Single European Act) 1986-ban. A Bizottság
döntéshozatali mechanizmusának egyszerűsítésével, a Parlament jogkörének bővítésével, az
Európai Tanács működésének intézményesítésével az Okmány jelentős reformot jelentett,
előkészítette a későbbi Maastrichti Szerződést.
Európai Megállapodások (elsőként Magyarországgal és Lengyelországgal), a Szovjetunió
útód államaival partnerségi és együttműködési megállapodások
1993 végén rögzítették a koppenhágai kritériumokat (politikai kritériumok), melyeknek
teljesítése lehetővé teszi a csatlakozást.

VI.
Végül létrejön az Európai Unió: 1992. II. 07-én a hollandiai Maastrichtban írták alá azt a
szerződést, mely az Európai Közösségeket Európai Unióvá alakította és a 80-as évek során

29
felmerült kérdések sokaságára választ adott. Megalapul az európai Központi Bank 1999-ben.
Ausztria, Svédország és Finnország 1995-ben belép az Eu-ba.
Schengeni egyezmény: 1985-ben írták alá és 1995-ben lépett életbe. A belső határok
feloldását jelentette és a külső határok szigorítását jelentette.
1998. március 1-én csatlakozási tárgyalások az új tagjelölt államokkal (Magyarország)
Euró: 1999 (nemzetközi tranzakciók), 2002. kézpénz
Nizzai Szerződés 2000 kidolgozta a bővítéshez szükséges intézményi reformokat.
Koppenhága: 2002 10 tagjelölttel lezárják a csatlakozási tárgyalásokat.
Athén 2003 A szerződéseket a tagjelöltek kormányfői aláírták. 2004 május 1-én az Európai
Unió Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Málta, Ciprus,
Lettország, Litvánia, Észtország felvétel 25 tagúra bővült.
A kibővült EU bürokratikus intézményrendszerének átfogó reformját dolgozta ki az Európai
Konvent 2002-2003-ban. A Konvent munkájának eredménye az Európai Alkotmány
Tervezete, mely az Európai Parlament jogkörének további bővítésével, az Unió
demokratikusabbá, átláthatóbbá tételével, a külpolitikai együttműködés erősítésével (európai
külügyminiszteri intézmény létrehozása) minden eddiginél radikálisabb reformot hozna az
európai integrációban. A 2004-es brüsszeli kormányközi konferencia a tervezetet elfogadta,
ratifikálása jelenleg is folyamatban van (a Magyar Országgyűlés 2004 decemberében
ratifikálta).

Az Európai Unió intézményei és döntéshozatala:

Európai Tanács (Council of Europe) A legjelentősebb, legátfogóbb döntések, stratégiai

határozatok ezen a fórumon születnek, tagjai a tagállamok részéről a miniszterelnökök vagy
köztársasági elnökök (Németországból a kancellár). A legfőbb döntéshozó szerv. Elnökségét
rotációs rendszerben az előző és a következő elnökkel együttműködve egy-egy tagállam adja,
félévente váltva egymást (jelenleg Luxemburg, 2005 második felében az Egyesült Királyság).
Miniszterek Tanácsa (korábbi nevén Európai Unió Tanácsa) A tagállamok kormányainak
szakminiszterei ülnek össze az intézményben, az Európai Parlamenttel különböző eljárások
során együttműködve öntik végső formába a közösségi politikákra vonatkozó jogszabályokat.
Szavazás során a tagállamok lakosságuknak megfelelően súlyozott szavazással vesznek részt.
Összesen 345 szavazat van, ebből 12 szavazatot ér Magyarország voksolása. Székhelye
Brüsszel.

30
Európai Bizottság (European Commission) Az Európai Unió végrehajtó szerve (gyakran
titulálják az EU kormányának). A közösség motorja, minden tagállamból egy szakembert
delegálnak az intézménybe, a tagok azonban nem hazájuk érdekeit, hanem közösségi
szempontokat tartanak szem előtt, szaktárcák szerint dolgoznak. Jogszabályok javaslatait
készítik elő, az elfogadott jogszabályokat pedig végrehajtják. Jelenlegi elnöke a portugál Jose
Manuel Durrao Barosso, Magyarország delegáltja Kovács László, korábbi külügyminiszter,
aki adópolitikával foglalkozik a Bizottság tagjaként. Korábbi biztosunk Balás Péter volt,
regionális politikával foglalkozott. Székhelye Brüsszel.

Európai Parlament (European Parliament) A népképviselet elvét testesíti meg az

intézményrendszerben, tagjai 1979 óta közvetlen választással választják a tagállamok
polgárai, 5 évenként. 732 tagja van, az egyes országok delegáltjainak számát hazájuk
népessége határozza meg, Magyarország 24 képviselőt delegál. A képviselők nem hazájuk,
hanem pártjuk szerint tömörülnek frakciókba. Legnagyobb frakciót a 2004-es választásokat
követően az Európai Néppárt alakított (Magyarországról a FIDESZ-MPSZ és az MDF delegál
ide 13 képviselőt), második legnagyobb frakció az Európai Szociáldemokrata Párt (MSZP 9
képviselőt küldött), végül az Európai Liberális Párt (SZDSZ 2 képviselővel van itt jelen).
Korábban komoly gondot jelentett az un. demokratikus deficit. A kifejezés azt jelzi, hogy az
Európai Parlament aránytalanul kis szerepet kapott a döntéshozatali eljárásban a Bizottság és
a Tanács mellett. A Nizzai Szerződés, valamint az Európai Alkotmány ezen a helyzeten
változtat, szélesítve az Európai Parlament jogkörét, növelve az együttdöntési eljárások
számát. A plenáris üléseket a franciaországi Strasbourgban tartják, a bizottsági ülések
Brüsszelben vannak.

Európai Központi Bank 1998. június 1. óta működik a Központi Bankok Európai
Rendszerével együtt (utóbbi a tagállamok nemzeti bankjait jelenti) Feladatai: Az euroövezet
monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, Devizaműveletek végzése, Fizetési
rendszerek zavartalan működésének előmozdítása, Székhelye Frankfurt
Európai Bíróság Székhelye Luxemburg. A közösségi joganyag betartását felügyeli, vitás jogi
ügyeket orvosol intézmények, vállalatok és intézmények, intézmények és állampolgárok
között. Munkanyelve francia. Két fórumból áll: Felső Bíróság és a fellebviteli fórum, az
Európai Bíróság. Mindkét testületnek 25 tagja van, 6 éves mandátumra minden tagállam egy

31
bírát küld (Magyarországról az egykori brüsszeli nagykövet, Juhász Endre), a bírák felét 3
évenként cserélik.

Egyéb intézmények: Európai Számvevőszék; Régiók Bizottsága; Gazdasági és

Szociális Bizottság; Európai Beruházási Bank

EU jelképei:
 Zászló (kék alap, kört formáló 12 arany csillag)  Eu népei közti szolidaritást jelzi
 Himnusza az örömóda (Ludwig von Beethoven)
 Európa nap  május 9.
 Jelmondata: „Egyesülve a sokféleségben”

3. Altétel: Globális világ ellentmondásai

A globalizáció történelmen átívelő folyamat, aminek kiteljesedése valamikor a nagy földrajzi

felfedezésekkel kezdődött, a világkereskedelem és a világpiac kialakulásával folytatódott, az
évtizedekben vált valóban világméretűvé.
Más megfogalmazás szerint: a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és
kölcsönös függése, melynek következtében egymástól igen távol élő emberek, közösségek is
kapcsolatba kerülnek egymással.
Globalizáción (globus: földgolyó, latin) a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő
világszintű egységesedési folyamatait, és azok következményeit értjük az élet számos területén,
a fejlett nyugati technológiák, a demokratikus társadalmi berendezkedés, elterjed az egész
világon:
– gazdasági globalizáció,– pénzügyi ~,– kulturális ~,– információs ~,– nyelvi ~.
Olyan a 20. században felerősödő, és napjainkban is tartó folyamat ez, amelynek során a
világban a nyugati civilizáció hatására egységesedés megy végbe a gazdaságban, a pénzügyi
életben, kultúrában stb.
Pl.: ugyanazok a termékek, márkák, ételek (McDonald’s), filmek (Hollywood), zenék,
technológiák (mobil, lap-top, Ipod), üzletláncok (Tesco, Lidl…) elérhetők mindenütt a világon.
A globalizáció a kapitalizmus jelenkori formája, a tőkemozgásoknak a világot átérő
tevékenysége, az áruk és a munkaerő szabad mozgása. Egyesek szerint áldás, az egységes jóléti

32
világhoz vezető út, mások úgy vélik, átok. A világ kultúrája, gazdasága és infrastruktúrája
integrálódik (egységesedik) egy egésszé.
A globalizáció tehát az eszmék, információk, árucikkek és emberek áramlása a világ
legkülönbözőbb pontjai között. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások
és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. A globalizáció állandó növekedéssel jár. Az
információs-technológia (mikrocsip, internet, informatikai rendszerek, ipari robotizáció,
információs adatbázisok, tudásalapú társadalom) következményeként a gazdaság, az állam és a
társadalom közti kapcsolatok, és ennek nyomán a termelés, a kereskedelem, a szolgáltatások
szervezeti formái és működési mechanizmusai gyökeresen átalakulnak.

Globalizáció, jellemzői előnyei:

Az államok és egyes területek közötti kapcsolatok egyre erősebbek, és kölcsönös függés alakul
ki. A nemzetállami keretek egyre kevésbé alkalmasak a gazdasági és társadalmi folyamatok
kezelésére.
A globalizáció előnyei közé tartozik Európán belül az egységes váltópénzre való átállás (euro),
a szabad munkaerő-áramlás a „láthatatlanná tett” országhatárokon keresztül és az egységes
gazdasági-, piaci politika.
Az egyik legmarkánsabb példa a „pozitív” globalizációra a távközlés, a hírközlés, a közlekedés
és szállítás robbanásszerű fejlődése. Hiszen gyakorlatilag a világ bármely részével azonnal
kommunikálhatunk, eszmét cserélhetünk.
A globális világgazdaság jellemzője, hogy kisebb-nagyobb társégek, országok, gazdasági
érdekből különböző mélységű gazdasági, politikai integrációkat hoznak létre (EU, NAFTA,
BRICS).
Új húzóágazatok jelennek meg folyamatosan (elektronika, számítástechnikai ipar), mások
visszaszorulnak (kohászat). Változnak a fejlődési centrumok, a régiek mellett/helyett újak
jelennek meg, hol tartósan, hol csak ideiglenesen (Japán, délkelet-ázsiai „kis tigrisek”, Kína).
Kulcstényező a termelékenység, versenyképesség, a foglalkoztatási szerkezet folyamatos
változásban van. A tőke mozgása oda irányul, ahol a legnagyobb profit elérhető, tehát ez is
változó sok esetben.
Jellemző az is, hogy ha a fejlődési centrumban válság alakul ki, azt az egész világ megérzi –
2008-as pénzügyi válság.
A globalizmus nemcsak a gazdaságban jelentkezik: a gondolatok, eszmék, kultúrák is (többé-
kevésbé) szabadon áramlanak. A globális világ azonban számos gonddal küszködik.

Problémák:
33
A gazdasági folyamatok alapos elemzése azt mutatja, hogy a világnak éppen azok a népei a
legszegényebbek, amelyek kimaradtak a globalizáció folyamatából. A diktatúrák kapcsolódnak
be legkevésbé a globalizáció folyamatába (É-Korea, Kuba, a legtöbb afrikai ország), mondani
sem kell, hogy ezek a világ legszegényebb államai.

Gazdagok és szegények kérdése (É-D dichotómia)

A társadalmi-kulturális fejlődés eltérő, nem egyszerre és nem egyformán zajlik a Földön
(centrum [fejlődés élvonala] és periféria [ettől függő fejletlenebb] eltérése). Vannak tehát
földünkön mai napi fejlődő országok és fejlett országok. az északi országok uralják a
világgazdaságot (Európa, Észak-Amerika és Ausztrália a világ jövedelmének 4/5-ével,
népességének viszont csak ¼-ével rendelkezik, nagyrészt északi féltekén fekszik, miközben a
déli szegény országok 20%-kal sem részesülnek a világtermelésből): előírja szabályait, irányítja
nemzetközi pénzügyi intézményeit. Tehát GDP-ileg észak a meghatározó, ipara domináns,
ezzel szemben szegény Dél  GDP alacsony (pl. Etiópia, Szomália [100 dollár/fő/év]. Iparhoz
szükséges nyersanyagok nagyja Délen van. Sok ember kevés pénzért bányássza az uránt Délen
pl..
A II. világháború után egyre nagyobb számban váltak függetlenné békés vagy fegyveres úton a
„harmadik világ” korábban gyarmati sorban levő országai (dekolonizáció). Az egykori
gyarmati világ kettészakadt: felzárkóztak a kelet-ázsiai „kis tigrisek” és az olajexportáló
országok, de az olajban szegény Dél leszakadt (egyes ázsiai országok [Mianmar, Banglades], a
legtöbb fekete-afrikai állam és Latin-Amerika egy része), óriási mértékben eladósodott
(adósság-, kamatcsapda  Legjobban eladósodott ország Brazília, súlyos társadalmi hatások
[oktatás, egészségügy korszerűtlen, demográfiai problémák, nyomor, gazdasági elmaradottság,
a megszorítások pedig újabb konfliktusokhoz vezetnek]). A gyarmati örökség és a hirtelen
önállóság tehát komoly terhet rótt a legtöbb ilyen országra, sokszor továbbra is korábbi
gyarmattartóik vagy valamelyik szuperhatalom segítségére szorultak. Emellett a fejlettebb
gazdasági ágakat irányító szakembereket elszívja Észak gazdasága (agyelszívás – „brain
storming”). Végeredményként, a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lett
(nyomornegyedek Délen  bádog városok, favellák, deviáns magatartás formák lásd drog,
gyermek prostitúció, bűnözés) – keveseknek sikerült a felzárkózás.

Népesedési problémák: elöregedő észak, fiatal és sokasodó dél

A világ demográfiai (népesedési) helyzetét pillanatnyilag rendkívül nagy eltérések jellemzik.
Fejlett világ: lecsökkent a születésszám, megállt a népességgyarapodás, a bevándorlás
akadályozza meg egyedül a (jelentősebb) népességcsökkenést. Elöregedő társadalmak a

34
szociális ellátórendszert veszélyeztetik (pl. munkanélküliség, nyugdíjrendszer összeomlása).
Sajátos új jelenségek jellemzők: házasodási kedv csökkenése (élettársi kapcsolatok és
egyedülállók aránya nő), a gyermekvállalási kedv csökkenése.
Az orvostudomány nemzetközi fejlődése nagy sikereket hozott a (tömegpusztító) járványos
betegségek leküzdésében. Sajnos azonban újabb és újabb betegségek bukkannak fel (pl. AIDS,
Ebola, influenza mutációkmadárinfluenza), melyek az emberek megnövekedett mobilitása
miatt igen gyorsan ütemben terjednek.
Konklúzió: A fehér ember a kihalás útjára lépett. 1-2 gyerekes családmodellű jóléti államok
népessége elöregedik és fogy (pl.. No.), vagy stagnál. USA  színes népesség és bevándorlási
célország státusza miatt nő a népessége
Fejlődő világ: néhol leállt, más helyeken tovább tart a népességnövekedés. A Dél elmaradott
országai ijesztő, ha ugyan nem "öngyilkos" demográfiai robbanást élnek át. A legmagasabb
növekedési ráta Afrikában figyelhető meg.
A Föld eltartó ereje véges (gazdasági teljesítmény függvénye), a Föld népességszámának
növekedése a bolygó eltartóképességének határához közelít minket. Komoly problémákat
okozhat a népességnövekedés a fejlődő világban.
Száhel-öv: A napjainkban egyre inkább aggasztóvá váló globális felmelegedés és klímaváltozás
következtében a csapadékmennyiség jelentősen csökken, mely fokozza az elsivatagosodást. A
Szahara déli peremén (az ún. Száhel-övezetben) elhelyezkedő mintegy 11 országot (Burkina
Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál és Szudán).
A föld méhkasai: Népesség koncentráció szempontjából legnépesebb területek. Ázsiai kettős
méhkas  India & Kína (földön minden 5. ember kínai). Következő méhkas: Európa 
migrációs problémák. 3. az É-Atlanti partvidéki  USA Keleti part, Kanada.

A környezet pusztulása
Az élőlények természetes élőhelyei a világ minden táján pusztulnak (pl. kihaltak a Keleti pumák
 biológiai diverzitás szűkült, fajok kihalása eltűnése). Ha egy faj kihal, felborul a tápláléklánc.
Vörös Könyv: kihalt és veszélyeztetett állatok és növények listája.
Ennek fő okai: az ember direkt beavatkozása a természetbe (erdőirtások, vízierőművek építése
[Egyiptom Nasszer tó  bilharzia] stb.), a civilizáció "természetes" pusztítása (az iparosodás
és a népességnövekedés következtében fellépő, a határokon átlépő víz- és levegőszennyezés és
ennek következményei), a nukleáris energia felhasználása következtében bekövetkezett
károsodások és a háborúkban bevetett környezetpusztító haditechnikák.

35
Erdőirtás: Trópusi erdőégetéses földművelés. Bozót-ugar. Tarvágás  ész nélkül, mindet,
csupasszá a hegyoldalt.
A hosszú távú következmények közül a legfenyegetőbbek egyike az "üvegházhatásnak"
nevezett globális felmelegedés, melynek oka a légkörbe került nagymennyiségű széndioxid,
mely nem engedi a földről a hőt eltávozni. A hőmérséklet megnövekedésével a sarki jég
olvadásának következtében megnőhet a tengerek vízszintje és a tengermelléki országok egy
része víz alá kerülhet.
Súlyosbíthatja ezt a helyzetet az "ózonlyuk" növekedése, melynek következtében a Napból
érkező ibolyántúli sugárzás káros hatásai felerősödnek. Ausztrália felett ózonlyuk.
A harmadik világ legnagyobb környezeti veszélyeinek egyike a háztartási használatra szolgáló
tiszta víz hiánya, ami a betegségek, 80 %-át okozza.
A kihívásokra adott egy lehetséges válasz: a fenntartható fejlődés. A fenntartható fejlődés olyan
fejlődési folyamat, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő
generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. A környezetvédő szervezetek
olyan stratégiákon dolgoznak, amelyek kevésbé károsítják a környezetet (szélenergia,
geotermikus energia, napenergia), ugyanakkor képesek fenntartani ezt a fejlődési ütemet.
(„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”)

Élelmezési gondok- újabb különbségek a fejlett és fejlődő területek

között
A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az élelmezési helyzetben
mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-kal több élelmet
fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a legszegényebb
országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld lakóinak kb. 15
%-a nem jut elegendő táplálékhoz, évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az éhezés miatt
kialakuló betegségekben.
A kutatók szerint, ha a megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor
senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az
élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás egyenlőtlenségében keresendők.
Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes kereslettel csak a fejlett országok
állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket.

Migráció

36
Okai: népességrobbanás, megélhetés, politikai bizonytalanság, esetleg klímaváltozás, a
tömeges migráció Észak államai felé tart, mely megingathatja a szociális biztonságot,
társadalmi ellentéteket indukálhat (kulturális életmódbeli különbségek miatt). Isis.

Terrorizmus
A terrorizmus az anarchizmusból gyökerezik. Anarché  állam elleni/állam nélküliség.
Bakunyinál jelenik meg. Tőr és dinamit korszaka. Pl. Sissi, Dallasi merénylet.
A mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási indíttatású és tömegscihózis típusúak. Nem a
minőségre, hanem a mennyiségre mennek. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési
formája az „iszlámista”, „dzsihádista” terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási
fundamentalizmushoz (modernizáció-ellenesség) kapcsolódik. Legismertebb példa erre az Al-
Kaida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén
eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat. ISIS-Iszlám Állam! 
iszlám fundamentalizmushoz kapcsolódó terrorizmus és fenyegetés  Irán
IRA  Irish Republican Army
ETA  Baszkföld és Szabadság
Japán Vöröshadsereg

4. Tétel
1. Altétel: Trianon gazd-i hatásai

Az első világháborús központi hatalmak kapitulálása után, Thomas Woodrow Wilson

kidolgozta 14 pontját, ami egy megoldási javaslat volt a béke megkötéséhez.
Számunkra leginkább lényeges, vagy konkrétan rólunk szóló pontjai:
10. - Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és
biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.
11. - Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni; a megszállt területeket helyre kell
állítani; Szerbiának szabad és biztosított kijáratot kell adni a tengerhez; a különböző balkáni
államok egymás közötti kapcsolatait barátságos tanácskozás útján az állami és nemzeti
hovatartozás történelmileg kialakult vonalai szerint kell meghatározni; a különböző balkáni
államok politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi
garanciákkal kell alátámasztani.

37
14. - Különleges szerződésekkel meg kell alakítani a nemzetek általános szövetségét avégből,
hogy a nagy és a kis államok politikai függetlensége és területi sérthetetlensége kölcsönös
garanciákkal biztosítva legyen.
Az OMM számára az 1. világháborús harcokat a padovai béke zárta le. A padovai fegyverszünet
az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország illetve az antant között jött létre, a Giusti-
villában, Padova közelében 1918. november 3-án, pontot téve a Monarchia első világháborús
szereplésére.
A súlyos következményekkel járó trianoni békeszerződés elfogadására Simonyi-Semadam
Sándor kormánya kényszerült. A kormány ez után lemondott és így Drasche Lázár Alfrédot
jelölték ki annak az aláírására.
Huszár kormány: https://hu.wikipedia.org/wiki/Husz%C3%A1r-korm%C3%A1ny
A Huszár kormány a trianoni tárgyalásokra Gróf Apponyi Albertből, Gróf Bethlen Istvánból és
Gróf Teleki Pálból álló delegációt küldött. Kifejezetten őket kellett küldeni, ugyanis sok
nyelven beszéltek, így mindent megértettek; arisztokrata mivoltuk miatt ismerték más nemzetek
arisztokráciáját is; Teleki pedig nemzetközileg elismert geográfus volt (Vörös térkép) és a tagja
Brit Királyi Térképészeti Akadémiának.
Akár mennyire is próbáltak nem tudtak hatni a megjelent követekre és a győztes hatalmakra.
Az egész Párizs környéki békerendszer és így az 1. világháborút lezáró béke nagyhatalmi
képviselői  David Lloyd George (angol), Vittorio E. Orlando (olasz), Georges Clemanceau
(Fro.) és Thomas Woodrow Wilson (US)
A trianoni és az összes többi így versailles-i, saint german-i stb… békékre is érvényes, hogy
ezek békediktátumok, tehát a vesztes feleket lényegében csak szembesítették a béke
feltételeivel, de nem volt lehetőségük a tárgyalásra, vagy ennek a megváltoztatására.
A diktátum a többi vesztes féllel megkötött szerződéshez hasonlóan három rendelkezési körben
tartalmazott súlyos "büntetést" és korlátozást. Az első és legsúlyosabb, az ország területének
megcsonkítása, - vagyis a határrendezés volt - a másodikat a jóvátétel kiszabása, a harmadikat
pedig hazánk fegyverese erőinek korlátozása jelentette.

A szerződés 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és

nehézfegyverek tartását. A jóvátételt illetően a pontos összeg meghatározása később történt
meg, 1923-ban, és 200 M aranykorona megfizetését jelentette.
A diktátum legnagyobb jelentőséggel bíró részében mindenfajta hozzáértést, igazságos
mérlegelést, vagy józanságot nélkülöző egyoldalú döntéssel, példátlan részrehajlással és
nemzetünk iránti rosszindulattal Magyarország az alábbi területeket veszítette el:

38
  Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a
Bánság keleti része) Romániához került (Székelyföld szín magyar); – 103 093 km², a
Magyar Királyság 31,78%-a.
 Északon a főleg rutének által lakott Kárpátalja, a főleg szlovákok lakta Felvidék, a szinte
csak magyarok lakta Csallóköz, Ipolyság és Rima-vidék Csehszlovákiához került; – 61
633 km², a Magyar Királyság 18,9%-a.
 délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett
 Magyarországból a Szerémség, Drávaköz (1163 km²), Dél-Bácska és a Bánság
nyugati része, valamint a Muraköz (729 km²) és a Muravidék (947,8 km²) – 62 092 km²,
a Magyar Királyság 19,14%-a.
 egész Horvát-Szlavónország; – 42 541 km², a Magyar Királyság 12,87%-a.
 nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol később az új területekből Burgenland néven
önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján; – 3
965 km², a Magyar Királyság 1,22%-a.
 Csekély területet csatoltak továbbá el Árva és Liptó megyéből Lengyelországhoz
 Fiume (mai neve: Rijeka) városa is a magyar Szent Korona része volt, de rövid
önállóság után Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben
Jugoszláviához csatolták; – 21 km², a Magyar Királyság 0,000065%-a.
A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette
területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről
92 963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország
lakossága 7 615 117 főre esett vissza.
Trianon gazdasági hatásai:
Nyersanyag lelőhelyek és termőterület:
 Elvesztettük történelmi nemesfém és só bányáinkat és Telkibányán kívül (Ami akkor
nem működött) relatíve mindent, agy nemesfém és só bányászatunk 0%-a maradt az új
határokon belül
 Vasérc szempontjából egyedül Rudabánya maradt a határokon belül, ami nem túl jó
minőségű vas lelőhelye, és ez nem megfelelő minden felhasználásra  Az OMM
vasérc bányászatának 11%-a maradt nálunk
 Majdnem minden szén lelőhely elveszett  ami maradt nem elég
 Fenyő erdein mind elkerültek a kis antant országaiba  0% marad  a papír és
bútoripar nyersanyag hiánnyal küszködik

39
  Feketeföldű szántóink egy része elkerül (Románok a mi Alföldünk náluk lévő részét
hívják Pannon Alföldnek) így kevesebb gabonát és kukoricát tudunk termelni
Feldolgozó iparunk:
 Itthon marad a vas és acélipari központok 45-55%-a, aminek a kiaknázásához nincsen
elég nyersanyagunk így anyaghiány lép fel
 A dualizmus kora óta a malom és cukoriparunk az USA után a második és a világon
Budapest a 2. legnagyobb feldolgozó kapacitással bír ezekben az iparágakban, és
mivel a korábbival ellentétben már nem tudjuk a Balkáni népek gabonáját őrölni, tehát
le kell építeni ezeket az üzemeket
 Textilipari kapacitásunk olyannyira gyengül, hogy a hazai igényeket is alig tudja
kielégíteni  több helyen ruhahiány, ugyanis Nagyváradon volt a nagyon erős
A hazai közlekedés átalakításra szorul. Ebből lesz az új Bp. központú vasút és közlekedési
hálózat ugyanis elveszítjük a Kárpátok menti félkör alakú vasút hálózatunkat, ami az antant
szerint katonai és stratégiai jelentőséggel bírt; ezen kívül a román hadsereg kivitte hazánkból
vasútjaink egy számottevő részét (mozdonyokat és szerelvényeket).
Nagyvárosaink elvesztik vonzáskörzetüket, ami azt jelenti, hogy sok nagyvállalat veszít
munkaerőt, vagy éppen sok munkás veszti el megélhetését. Városok lesznek kettévágva több
helyen, pl. Komárom, Sátoraljaújhely. Fogalomként fontos az ingázás, és ezáltal alvó
települések is megjelennek a nagyobb városok, ipari központok körül.
Nagy kulturális központokat is elcsatolnak, így Gyulafehérvárt, Pozsonyt, Nagyváradot, amik
egyetemmel, ipari telepekkel rendelkező fontos városok.
Töredék megyék egyesítésével időszakos megyehálózat jön létre 25 megyével (ma 19
megyénk van).
Trianon hatásai:
- neonacionalizmus
- revizionizmus (teljes, v részleges)
- irredentizmus: A trianoni békeszerződés következtében elveszített területek
visszaszerzése, azaz a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítása. Az
irredentizmus hamar kultusszá vált Magyarországon, kialakultak saját jelképei, és a két
világháború közötti időszak egészében jelen volt – ez a különböző politikai köröknek,
társadalmi szervezeteknek is köszönhető, sőt elmondható, hogy egy idő után már maga a
politika, és nem a társadalom tartotta életben a kultuszt.
Külföldi visszhang: 1931. július 15-16-án Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor
– első magyarként, átrepülték az Atlanti-óceánt “Justice for Hungary” névre keresztelt

40
repülőgépükkel. A repülés gondolata a Kanadába kivándorolt Magyar Sándor, az első
világháborúban kitüntetett katonai pilóta, majd postarepülő, fejében fordult meg. Detroitban
felállították az American-Hungarian Transatlantic Committee-t (Amerikai Magyar
Transzatlanti Bizottság), amely 1 dollárért árusított levelezőlapokból származó bevétellel
akarta fedezni a repülés költségeit, amelynek szakmai előkészítésébe a Magyar Aero
Szövetség is bekapcsolódott. Váratlan, de annál jelentősebb támogatást kaptak a brit
újságmágnástól, Lord Rothermere-től, a magyar ügy lelkes támogatójától, aki 2000 font
sterling díjat ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként repül el New Yorkból
Budapestre. Mindezek ellenére, 1931 nyaráig a tengerentúlon 5000 dollár, Magyarországon
pedig 45 dollár gyűlt össze, ami még a gép megrendeléséhez is kevés volt. Ekkor a már két
évtizede az USA-ban élő, magát egyszerű hentesből húsüzem-tulajdonossá felküzdött Szalay
Emil csaknem egész mozgósítható vagyonát, 25 ezer dollárt ajánlott fel, amivel már
komolyan elkezdődhettek az előkészületek.
Az út jól indult és majdnem célba is értek mikor a motor Győr felett leállt és Endresz bravúros
kényszerleszállást hajtott végre Bicske határában, egy kukoricatáblában.
Revíziós Liga:
A Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység szervezésére, összehangolására létrehozott
társadalmi szervezetként arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a
figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel elősegítse a revízió sikerét. A
színvonaltalan propagandatevékenység azonban éppen a külpolitikai gondolkodást
befolyásoló akadémiai világban maradt hatástalan vagy bizonyult kontraproduktívnak.
A két világháború között a revízió és az irredentalizmus vált a magyar politika legnagyobb
befolyásolójává, ami sok rossz döntéshez és egy vesztes háborúhoz vezetett a későbbiekben.
Egy azonban biztos, hogy a 2 világháború között minden gyereknek megtanítottak Pappvári
Elemérén Sziklai Szeréna Magyar Hiszekeggyét: Hiszek egy Istenben’ Hiszek egy hazában’
Hiszek egy Isteni örök igazságban’ Hiszek Magyarország feltámadásában

2. Altétel: Bethlen féle konszolidáció

Nem Bethlennel kezdődik, hanem Telekivel, az első min. elnökségével kezdődik.
1. Rongyos gárdák és egyéb illegális alakulatok felszámolása (Prónay féle mozgalom 
Lajta bánság felszámolása)
2. Nagyatádi szabó féle földtörvény (Horthy kormányzói címe plusz vitézi rend)  300
000 volt szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge minőségű földdarabkát. A

41
 Nagyatádi-féle földreform eleve azt a célt szolgálta, hogy minimális engedmények árán
megőrizze a nagybirtok pozícióját (egyébként messze elmaradt a Kelet-Közép-
Európában ez időben végrehajtott földreformok mögött).
3. Vitézi rend  1. VH-ban majd ellenforradalmi hadseregben tisztként kiemelkedő
szerepért tisztként 50 hold, közlegényként 15 hold járt
Megzavarja az első király puccs az ő politikáját és le kell mondania, ezek után jön Bethlen
(Teleki lemondott).
Bethlen idejében második királypuccs és ezzel Magyarországon az utolsó trónfosztása a
Habsburg-háznak.
Bethlen-Peyer paktum:

1. MSZDP utcán nem (nyilvánosan) tevékenykedhet, nem szíthat sztrájkot

2. Szakszervezetek tevékenykedhetnek, kivéve vasutasok, postások (stratégiai jelentőségű
munkaterületek)
3. Külföldi szoc. dem. pártoknál az MSZDP propagálja a revíziót
4. Ezek betartásával szabadon működhet a párt
5. Elveti a komcsi ideológiat
6. Lehet saját újságja az MSZDP-nek

Gazdasági konszolidáció

Inflációs prospelitas + protekcionista gazdaság politika

(A prospelitas jelentése fellendülés)

Egy politikai konszolidáció minden esetben csak akkor lehet tartós, ha gazdasági
konszolidációval párosul. Ezért 1922 végétől, 1923 elejétől Bethlen egyik legfőbb törekvése az
volt, hogy a háború, a Monarchia felbomlása, a forradalmak és végül a trianoni diktátum
következtében mély válságba került gazdaságot talpra állítsa, fellendülését elősegítse. A feladat
nagyságát jól mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés 1920-ban a háború előtti szint 50-60%-
a, a gyáripari termelés pedig 35-40%-a körül mozgott.

Miniszterelnökségének első hónapjaiban Bethlen egy alapvetően önerőre támaszkodó deflációs

szanálási politika sikerében bízott, miközben a háború előtti, mérsékelt vámokkal korlátozott,
szabad nemzetközi forgalom gyors helyreállítását feltételezte. Hamarosan bebizonyosodott
azonban, hogy az adott helyzetben ez az út járhatatlan. Az önerőre támaszkodó szanálási
politika kudarcának alapvetően belső okai voltak. A költségvetési bevételek a megemelt adók

42
és az egyszeri vagyondézsma ellenére sem fedezték a kormány kiadásait. A szabad nemzetközi
forgalom helyreállításának elmaradása pedig nem Magyarországon, hanem Európa vezető
gazdasági hatalmain múlott, melyek lényegében már a húszas évek elején a külkereskedelmi
elzárkózás, illetve a nemzeti autarkia útjára léptek. Ugyanezt tették a szomszédos országok is,
amelyekkel politikai ellentétek is nehezítették a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését.

1922 elejétől Bethlen a válságból történő kilábalás más formáival próbálkozott. Tervének két
lényeges eleme volt: nagyobb összegű külföldi kölcsön felvétele és az új helyzetnek megfelelő,
határozott vámpolitika életbe léptetése. Franciaország és a szomszédos országok, elsősorban
Csehszlovákia ellenállása miatt a 250 millió aranykoronás nemzetközi kölcsön kibocsátása,
amelynek felét Anglia biztosította, csak viszonylag későn, 1924. június 26-án kezdődött meg.
A húszas évek második felében további kölcsönök áramlottak az országba. A hagyományosan
alacsony belső tőkeképződési szint miatt a magyar gazdaság fellendüléséhez a külföldi
kölcsönök elengedhetetlenek voltak. Törlesztésük ugyanakkor perspektivikusan jelentős
exporttevékenységet, illetve külkereskedelmi aktívumot feltételezett.

Az új vámrendszer fő célja az iparvédelem és -fejlesztés volt, s leginkább a fejletlen, de hazai

nyersanyagbázissal rendelkező könnyűipari ágazatokat, így például a textilipart védte. Bethlen
gazdaságpolitikájából - amelyet egy rövid időszaktól eltekintve az agrárius érdekeltségek
folyamatosan bíráltak - logikusan következett, hogy a fellendülés főleg az ipar területén
mutatkozott meg. Az ipari termelés 1924 és 1929 között több mint 70%-kal emelkedett, és az
1929-31-es gazdasági világválság előestéjén mintegy 12%-kal múlta felül a háború előtti
szintet.

Helyi iparok erősítése is fontos volt, területi specializáció kialakítása  specifikumok

kialakulása. Így Makó környéke a hagymára, Kecskemét környékén a barackra
specializálódtak. Az állam ezt támogatta, és e mellett az erdősítést, mert nincs fenyves Trianon
után.

Kereskedelem és piac fellendítése is váratott magára.

https://24.hu/kultura/2017/09/09/a-fovaros-legszebb-kozossegi-tere-volt-egykor-a-corvin-
aruhaz/  Corvin Áruház (1925)  high tech Eus szinten  mozgó lépcső

A hirdetésben húszféle szakmát is megneveznek. Textil-, rövidáru, női konfekció, szőnyeg-,

bőr-, cipő-. sport-, szücsáru, ernyő, bot, kalapáru, utazási áruk és egyéb árucikkek számára keres
alkalmazottakat az áruház s az osztályvezetőkön kívül be vásárlóit és utazóit is Bécsben keresi

43
és akarja megtalálni a Corvin-áruház. A Corvin Áruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne
cég alapította, egymillió korona alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke Lewin Miksa lett, és
ő volt az áruház első igazgatója is. Az épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették meg, és
klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzatot kapott.

A gazdaság újjászervezése, fellendülése és az életkörülmények ezt követő javulása

nagymértékben visszahatottak a politikai életre: a politikai stabilizáció befejezésének és a
húszas évek második felére jellemző kiegyensúlyozott kormányzásnak az alapjait és feltételeit
teremtették meg. Ugyanakkor átfogó szociál- és kultúrpolitika, valamint aktívabb külpolitika
kialakításához is jobb feltételeket biztosítottak.

A szociálpolitikai reformok sorát a társadalombiztosítás újjászervezése nyitotta meg. A

kötelező betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét 1927-ben kiterjesztették, és egyben
növelték a biztosítottak szociális kedvezményeit. Egy évvel később, 1928-ban bevezették a
kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást. Lex Vass  Vass József
miniszter megalapította az OTI-t (Országos Társadalombiztosító Intézet). Mindkét nagy
biztosítási forma elsősorban a városi munkásrétegekre terjedt ki, a mezőgazdasági munkásságra
nem. Jelentős előrelépés történt a lakás- és a közegészségügy terén is.

Lex Bethlen  választójog (érvényesül a virilizmus  A virilizmus a vagyonosok, illetve a

legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb
képviseletet) biztosító politikai és jogi elv.)

szükségrendelet, célja: rendszer további konszolidációja, stabilabb politikai alapokra helyezése

A választójog követelményei:

férfiak:

o 24. életévét betöltése,

o 10 év Magyar állampolgárság
o 2 éve ugyanabban a községben lakik vagy van lakása
o minimum elemi iskola 4. osztály elvégzése

nők:

o 30. életév betöltése

o minimum elemi iskola 6. osztály elvégzése
 vidéken visszahozta a nyílt szavazásos metódust

44
  választók számát csaknem egymillióval csökkentette
 baloldalról nyílt, határozott támadás érte, de a polgári ellenzék is támadta

A kultúrpolitika eredményei közül legnagyobb jelentőségű a népiskolai hálózat fejlesztése volt.

Fontos volt továbbá a kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi egyetem Pécsre költöztetése,
valamint az ösztöndíjrendszer kiterjesztése, a külföldi Collegium Hungaricumok hálózatának
kialakítása is. "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és
teheti ismét naggyá" - hangoztatta Bethlen kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kunó.

Kuno 1925-ös oktatási törvénye:

- Népiskola-politikáját az érdekeltségi népiskola megteremtése (1926)  5000 egy

tantermes iskola tanítói lakásokkal, raktárhelyiségekkel együtt.
- Szent Györgyi Albert hazacsábítása  Szeged C-vitamin  Nobel-díj
- Levente mozgalom támogatása
- Sport
- Színházak és tudományos körök

Politikai konszolidáció

NETRől
Vállság
LEMOND ÉS NETRŐL H KIJÖTT UTÁNA MEG CUCCOKAT

5. Tétel: Pénzügyi és gazdasági ismeretek

1. Altétel: Az állam szerepe a gazdaságban

45