FI GYELM ÉB E A JÁNL JUK

N Y VÉ DE L E M

ROVATVEZETŐ:
Dr. Békési Pál c. egyetemi tanár
ÖV ÉN

Veszélyes növénybetegségek (II./2.)

N ÖVÉ

A sorozat megtervezésében és szerkesztésében közreműködik Dr. Békési Pál és Dr. Fischl Géza

✓ A burgonya Y vírusa ■ A napraforgó hamuszürke szárkorhadása

❑ A búza rozsdabetegségei ■ A repce fómás betegségei
■ A burgonya levélsodró vírusa ■ Moniliás gyümölcsbetegségek
■ Uborka mozaik vírus ■ A meggy antraknózisa
■ A burgonya bakteriózisai ■ A paradicsom és a paprika alternariája
■ A szőlő tőkepusztulása ■ Paprika lisztharmat

A búza rozsdabetegségei
Csősz Lászlóné dr., Dr. Purnhauser László
Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged
Manninger Sándorné dr. ny. tudományos főmunkatárs
Budapest

A világon 1400 millió hektár vörösrozsda/levélrozsda: Puccinia rezisztenciagén – Sr31 és Sr36 –

szántóterületen folyik növényter-
mesztés, amely a föld szárazföldi
területének mintegy 10 %-át teszi
ki. Ezen a területen 16 kultúrnö-
vényt termesztenek, amelyek kö-
zül a nyolc gabonanövény (búza,
rizs, kukorica, árpa, köles, szemes
cirok, zab, rozs) mintegy 700 mil-
lió hektárt foglal el. Ebből 240-250
millió hektárra tehető a búza ter-
mőterülete világszerte. A búza a
rizs után a második legfontosabb
gabonanövény, a világ élelmiszer-
fogyasztásának mintegy 20 %-át
teszi ki. Magyarországon a búza
vetésterülete 1-1,2 millió hektár kö-
zött változik.
A búzát termesztése folyamán
számos biotikus és abiotikus hatás
éri, melyek a betakarítható termés
minőségét és mennyiségét több-
nyire kedvezőtlenül befolyásolják.
A biotikus tényezők közül a
búza rozsdagombái (szárrozsda/
fekete rozsda: Puccinia graminis,
recondita/Puccinia triticina, sár-
garozsda: Puccinia striiformis)
világszerte megtalálhatók a gabo-
natermő területeken, jelentőségük
a környezeti tényezőktől függően
eltérő.
Szárrozsda/feketerozsda
Főleg hazánknál melegebb ég-
hajlatú vidékeken (pl. Afrika, Kö-
zel-Kelet) jelent állandó veszélyt.
Magyarországon az első nagy
szárrozsdajárványt 1873-ban
jegyezték fel, amely egyben a re-
zisztenciára nemesítés kezdetét
is jelentette. Az utolsó országos
járvány 1972-ben alakult ki, ez
után egyáltalán nem, vagy csak
sporadikusan fordult elő. A válto-
záshoz a korai fajták nagyarányú
elterjedése, a fungicides növény-
védelem kiterjedt használata, vala-
mint két, magyarországi körülmé-
nyek között hatékony szárrozsda
nemesítésben történő nagyarányú
felhasználása jelentősen hozzájá-
rult.
A hazánkban 1970 és 2005 kö-
zött államilag elismert 156 magyar
búzafajta fele hordozta az Sr31-
vagy az Sr36-os rezisztenciagént.
A két legnagyobb magyar neme-
sítési programot összehasonlítva
volt olyan időszak (1993-1995),
amikor a martonvásári fajták 92-
95 %-a tartalmazta az Sr31-es gént,
miközben az Sr36 előfordulása rit-
kaság számba ment. Ugyanakkor
a szegedi búzafajtákban az Sr36
gyakorisága ért el magas, 40-45
%-os szintet (2001-2003). Az 1985-
2003 közötti 16 évben megfigyelt
NÉBIH (OMMI) betegségadatok
(mesterséges fertőzés) alapján a
fenti géneket nem hordozó fajták
átlagos fertőződése 50 %-os volt,
míg az Sr31, ill. Sr36 géneket hor-
dozó fajtacsoportok csak átlago-
san 13, illetve 2 %-ban fertőződtek.

84 2013. szeptember
 FI GYELM ÉB E A JÁN L JUK

1998-ban Ugandában jelent meg

a szárrozsdagomba új, igen ag-
resszív törzse, az Ug99, és ennek
újabb virulens változatai, amelyek
gyakorlatilag a fenti két reziszten-
ciagént tartalmazó fajtákat is meg-
betegítik. Az új rassz már elterjedt
Kelet-Afrikában, egyre jobban
fenyegeti a Közel-Keletet és Ázsi-
át, megjelent Iránban, Jemenben
és lehetséges a továbbterjedése.
A veszély elhárítása érdekében a
nemzetközi és a hazai nemesítő
intézetekben intenzíven folyik új
rezisztenciaforrások keresése és
beépítése az új fajtákba, majd azok
termesztésbevételével a rassz ter-
jedése remélhetőleg megállítható.

Levélrozsda/vörösrozsda

Előfordulása Európában, Ame-

rikában, Mexikóban, Kanadában,
Ausztráliában, Indiában gyakori.
Magyarországon a szárrozsdát az
’50-es évektől kezdődően foko-
zatosan felváltotta a levélrozsda,
amely szinte minden évben elő-
fordul kisebb-nagyobb problé-
mákat okozva. Országos járványt
2010-ben okozott utoljára. A levél-
rozsdagombát változó fertőzőké-
pesség jellemzi, mivel a levélrozs-
da-populáció számtalan rasszból
áll, amelyek a búzafajtákat nem
egyforma mértékben betegítik
meg. 1956-2010 közötti időszak-
ban az azonosított rasszok száma
évenként 4-12 között változott,
amelyek közül egy-egy vezető sze-
repet töltött be a populációban. A 1. kép A szárrozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) által okozott tünetek
domináns rasszok változását (20,
1. ábra 77, 77+Lr26, 61, 12, 6) elsősorban a
Hét Lr gén gyakorisága a 170 hazánkban államilag elismert búzafajtában különböző genetikai hátterű fajták
(Az utolsó oszlop azon búzafajták gyakoriságát jelzi, amelyekben e gének nem voltak kimutathatók) termesztésbe vétele, elterjedése,
illetve azok termesztésből való ki-
vonása okozta.
Egy Tar Melindával közös tanul-
mányunkban az 1975 és 2005 kö-
zött államilag elismert magyar bú-
zafajtákban vizsgáltuk hét Lr gén
(Lr26, Lr34, Lr10, Lr1, Lr20, Lr52
és Lr37) gyakoriságát molekuláris
markerek segítségével. Nemesítési
és termesztési szempontból ked-
vezőtlen, hogy a már hatástalan
Lr10 és Lr26 gének nagy arányban
voltak jelen a fajtákban. Ugyanak-
kor a három hatékony Lr gén kö-
zül csak az Lr34, a két közepesen

2013. szeptember 85
FI GYELM ÉB E A JÁNL JUK
hatékony génből pedig csak az Lr1
volt jelen számottevő (20 % körüli)
gyakorisággal (1. ábra).
Sárgarozsda
A sárgarozsda kártétele jól is-
mert Észak- és Dél-Amerikában,
Észak- és Kelet-Ázsiában, Új-Zé-
landon, valamint Európában is.
Magyarországon első járványos
fellépését 1933-ban jegyezték fel
és azóta még hat évben alakult
ki jelentős mértékű epidémia. A
legutolsó, országos méretűnek
számító járvány 2001-ben volt.
Az akkor köztermesztésben lévő
78 államilag elismert őszibúza-
fajtának mindössze 18 %-a fertő-
ződött erősebben, 82 % pedig 10
% alatti fertőzöttséget mutatott a
NÉBIH (OMMI) jászboldogházi és
röjtökmuzsaji adatai alapján. Bár a
nemesítő intézetek rendelkeznek
a sárgarozsda rezisztenciagéneket
tartalmazó vonalakkal, azonban
természetes előfordulása nagyon
ritka, így annak megítélése, hogy
felnőttkorban magyarországi kö-
rülmények között melyek bizto-
sítanának hatékony védelmet a
kórokozó ellen, nem lehetséges
egyértelműen. Fiatalkori vizsgála-
tok szerint a 2001-ben megjelenő
sárgarozsda populációval szem-
ben az Yr1, Yr3b+Yr4b, Yr10, Yr15
rezisztenciagének nyújtottak vé-
delmet.
A rozsdagombák
tünetei, köztesgazdái,
gazdanövényköre
és környezeti igénye
A rozsdagombák biotróf gom-
bák, csak élő növényen tudnak
szaporodni. A három rozsdagom-
ba közül a szárrozsda (1. kép) a
legmagasabb hőmérséklet igényű.
Uredotelepei a száron, levélhüve-
lyen, a levél szárhoz közeli részén
és a kalászon egyaránt előfordul-
nak, általában hosszúkásak, azon-
ban pl. az Sr31-es gént tartalmazó
fajták szárán ettől eltérően tűszerű-
ek az uredotelepek. Színük sötét-
barna. A búza levélen megjelenő
szárrozsda uredotelepek a vörös-
rozsda uredotelepeitől úgy külön-
86
2. kép Levélrozsdával (Puccinia recondita) erősen fertőzött búza
(Fotó: Manninger Sándorné)
böztethetők meg, hogy a szárrozs- da természetes megjelenését. Az
da uredotelepei a levél fonákán ilyen évjáratokban nehéz dolguk
is felrepesztik az epidermiszt, de van a nemesítőknek, mert fertőzés
az azonosításuk legbiztosabban hiányában rozsdarezisztenciára
mikroszkópi vizsgálattal lehetsé- való tenyészkerti szelekció nem le-
ges. A száron és levélen kialakuló hetséges. Ráadásul egy ilyen „rozs-
teleutotelepek fekete színűek. Na- damentes” év után ki vannak téve
gyobb arányú természetes meg- a következő évben a vörösrozsda-
jelenése optimális körülmények populációban bekövetkező hirte-
között május végére, június elejére len változásoknak, amely addigi
tehető. munkájuk eredményét teljesen
A vörösrozsda (2. kép) hőmér- felülírhatja.
sékleti optimuma alacsonyabb,
mint a szárrozsdáé. A gomba
uredotelepei narancsbarna színű-
ek, kör alakúak és a levél színén
helyezkednek el és repednek fel. A
levél fonákán csak nagyon ritkán
fordulnak elő. A búza érésekor ki-
alakulnak a levél fonákán a tégla-
lap alakhoz közelítő, fekete színű
teleutotelepek. Nagyobb mértékű
megjelenésére kedvező környeze-
ti feltételek mellett általában má-
jus közepétől lehet számítani, bár
ettől lényeges eltérések lehetsége-
sek, pl. 1999, amikor már április
közepén megtaláltuk a tüneteket
a fogékony fajtákon, vagy 2003,
amikor az igen száraz tenyészidő-
szakban június második dekád-
jában jelent meg a betegség na- 3. kép A sárgarozsda
gyobb mértékben, vagy a 2012-es (Puccinia striiformis)
év, amikor egyedül csak Szekszárd által okozott tünetek levélen
környékéről jelezték a vörösrozs- (Fotó: Purnhauser László)
2013. szeptember
 FI GYELM ÉB E A JÁN L JUK

2. ábra
Őszibúza-fajták természetes vörösrozsda fertőzöttségének (%) és
terméscsökkenésének (%) mértéke Szeged, 2001-2005 (17 fajta átlaga)

tékű megjelenése hűvös, csapadé- ző fajtákat is. A köztesgazdáknak is

4. kép A sárgarozsda által okozott
tünetek kalászon
(Fotó: Falusi János)
A sárgarozsda hőmérsékleti opti-
muma a legalacsonyabb. A gomba
uredotelepei világos narancssárga
színűek, amelyek gyöngyfüzérsze-
rűen helyezkednek el a levélen
(3. kép). Amennyiben a kalászt is
megfertőzi, a spóratelepek a sze-
met is bevonják, ezt nevezik „pap-
rikás búzának” (4. kép). Jellemző
rá a „foltos” fertőzés, vagyis elő-
ször a búzatábla egy-egy kisebb
területén szaporodik fel nagyobb
mértékben, majd erről a foltról ter-
jed tovább a fertőzés. Emiatt a ko-
rai fertőzéseket nehéz észrevenni,
ami a védekezés hatékonyságát je-
lentősen csökkenti. Nagyobb mér-
A rozsdagombák köztesgazdái, gazdanövényköre és optimális környezeti igényei
kos tavasz esetén április végére,
május elejére tehető.
Mindhárom rozsdagomba a bú-
zán kívül a fűfélék számos faját
fertőzi. Emiatt a búza vegetáci-
ós időszakának végén a károsító
rozsdagombaspórák az árvakelésű
búzára, fűfélékre kerülnek, ott él-
nek tovább, majd az ősz folyamán
a spórákat a szél az újonnan elve-
tett és kikelt őszibúza-állományra
juttatja. Ez szintén jelentősen befo-
lyásolhatja a megjelenés időpont-
ját, mert enyhe tél esetén a rozsda-
gomba áttelelése biztosított, s ha a
tavaszi időjárás kedvező a rozsda-
gombák számára, már igen korai
időszakban tapasztalhatjuk na-
gyobb mértékű megjelenésüket.
Köztermesztésben lévő fajtáink
számára jelentős veszélyt jelente-
nek a közeli országok növényeiről
szél által szállított uredospórák. A
’90-es évek végén készült európai
felmérés szerint ugyanis csak el-
vétve volt azonosság az európai
országok vörösrozsda rasszössze-
tételében. Így a szomszédos orszá-
gokból könnyen bekerülhet olyan
új rassz, amely megbetegítheti az
addig jó ellenállósággal rendelke-
van szerepe, bár járványtani szem-
pontból lényegesen kisebb, az új
rasszok kialakulásában (1. táblá-
zat).
A rozsdagombák okozta
termésveszteség mértéke
A rozsdagombák közül a legna-
gyobb termésveszteséget a szár-
rozsda okozza amiatt, hogy a szá-
rat is képes megfertőzni, ezáltal
gátolja a tápanyagfelvételt. Egy
szárrozsdára erősen fogékony faj-
ta esetében a 100 %-ot is megköze-
lítheti a termésveszteség mértéke.
A vörös- és sárgarozsda gomba ál-
tal okozott termésveszteség a fogé-
kony fajták és súlyos járvány eseté-
ben gyakran eléri a 60 %-ot. Mind
a három rozsdagomba egyes mi-
nőségi paraméterek (pl. nedves
sikér) alakulására is negatívan
hathat. A termésveszteség konk-
rét mértékének megállapítására
különböző mesterséges fertőzési
módszereket dolgoztunk ki, ahol
a fungiciddel védett és a mestersé-
gesen fertőzött parcellák termésé-
nek összehasonlításával állapítjuk
meg a fajták termésreakcióját. A
1. táblázat

Rozsdafaj Köztesgazda Gazdanövénykör Optimális környezeti igény

Sóskaborbolya (Berberis vulgaris L.

búza, árpa, rozs, tritikálé,
Szár-/feketerozsda és Berberis canadensis Mill.), mahónia 25-26 oC, magas páratartalom
fűfélék
(Mahonia aquifolium)
Borkóró (Thalictrum spp.), galambvirág
búza, árpa, rozs, tritikálé,
Vörös-/levélrozsda (Isopyrum spp.), atracél (Anchusa spp.), 15-22 oC, magas páratartalom
fűfélék
iszalag (Clematis spp.)

Sárgarozsda nem ismert búza, árpa, rozs, fűfélék 10-15 oC, magas páratartalom

2013. szeptember 87
FI GYELM ÉB E A JÁNL JUK
A vörösrozsda, lisztharmat és levélfoltosságok hatása a termésre
Év Vörösrozsda
2001 0,1616
2002 -0,2661
2003 -0,2157
2004 -0,6796**
2005 -0,6927**
Megjegyzés: oP = 10 %, **P = 1 %-os szinten szignifikáns összefüggés
2001-2005 között beállított kísérle-
teinkben a természetes vörösrozs-
da-fertőzöttség mértéke közepes
(2001, 2004, 2005) vagy közepes-
nél nagyobb (2002, 2003) volt. A
termésveszteség mértéke mégsem
a legfertőzöttebb években volt a
legnagyobb. Ez részben a beteg-
ség késői megjelenésével magya-
rázható (2. ábra). A szántóföldi
kísérletek esetében a termésvesz-
teség mértékét nemcsak egy adott
betegség – pl. vörösrozsda, fekete-
rozsda –, hanem egyéb más beteg-
ségek (pl. lisztharmat, levélfoltos-
ságok, fuzáriózis) is befolyásolják.
Ezek hatásának különválasztása
nem minden esetben lehetséges,
hatásuk a termésveszteség mérté-
kére általában a kialakult járvány
nagyságától és megjelenésük ide-
jétől függ. Ezt támasztják alá a fenti
kísérlet tapasztalatai is, ahol a kor-
relációs koefficiens értékei szerint
a természetes vörösrozsda-fertő-
zés csak a 2004 és 2005-ös évben
okozott szignifikáns mértékű ter-
méscsökkenést (2. táblázat).
A rozsdagombák elleni
védekezés lehetőségei
A rezisztenciára nemesítés,
mint a védekezés leghatékonyabb
és a termelők számára legolcsóbb
módja, tulajdonképpen folyama-
tos „versenyfutás” a nemesítők és a
kórokozók között, melyből hol az
egyik, hol a másik kerül ki győztes-
ként. A nemesítés során többféle
megoldás is kínálkozik. Folytatni
az újabb hatékony génforrások fel-
kutatását és azok beépítését a ha-
zai adaptálódott fajtákba, és/vagy
növelni a rezisztencia tartósságát
– például több hatásos reziszten-
ciagén egy búzafajtában törté-
nő „halmozásával” és az ún. nem
rasszspecifikus rezisztenciagének
88
2. táblázat
Lisztharmat Levélfoltosságok
-0,398 -0,6325**
-0,2834 -0,2223
-0,3699 0,3164
-0,4146 o
-0,4790o
- -0,4098
(pl. Lr34) használatával. Miután a
rezisztenciagének átvitelének ha-
gyományos módja meglehetősen
nehéz és hosszú folyamat, nagy
segítségére lehet a nemesítőknek
az új molekuláris módszerek ne-
mesítésben történő felhasználása,
amellyel jelentősen rövidíthető a
rezisztens fajták létrehozásának
ideje. Egy-egy hatékony reziszten-
ciagén beépítése jelentős termés-
többletet és főként termésbizton-
ságot jelent a termelők számára. A
termelők közt sokáig népszerű GK
Garaboly fajta, amely elismerése-
kor kb. 5 %-ban fertőződött vörös-
rozsdával, idővel fogékonnyá vált
feltehetően az új, virulens rasszok
megjelenése miatt. Markerszelek-
ció és három visszakeresztezés se-
gítségével bevittük az igen hatásos
Lr19 rezisztenciagént e fajtába. A
különbség lemérésére az igen jár-
ványos 2010-es év kiválónak bizo-
nyult. Ebben az évben a kontroll
fajta 100 %-os, a GK Garaboly 75
%-os fertőzöttséget mutatott, míg
az Lr19-es gént hordozó törzsek
kb. 5 %-os mértékben betegedtek
meg. A hatékony rezisztenciagén
beépítése a vörösrozsda-ellenál-
lóság szempontjából javított törzs
esetében 52 % terméstöbbletet
jelentett a kiinduló fajtához viszo-
Vörösrozsdával szemben fogékony GK Garaboly fajta és az Lr19-es gént
hordozó rezisztens változatainak átlagos termőképessége
(Szeged, 2010)
nyítva, de a kontroll fajtához ké-
pest is 27 % a növekedés (3. ábra).
A markerszelekciós rezisztenci-
ára nemesítési munkánk végcél-
ja olyan komplex rezisztenciá-
val rendelkező fajták előállítása
génhalmozás, génpiramidálás
révén, amelyek nem egy, hanem
több betegséggel szemben is meg-
felelő ellenállósággal rendelkez-
nek. A rezisztenciára nemesítés a
vörösrozsda gomba ellen a „leg-
könnyebb”, mivel minden évben
megjelenik (kivéve 2012), így a
szelekció folyamatos, és nyomon
követhető a vörösrozsda-populá-
ció összetételének változása is. A
szárrozsda 1972 óta nem okozott
járványt, így a nemesítők a ter-
mészetes fertőződés alapján nem
tudtak szelektálni. A sárgarozsda
nagyobb mértékű természetes
megjelenése is ritka. A 2013-as év
tavaszi időjárása nagyon kedvező
volt a gomba számára és az ország
néhány helyén már május elején
(Eszterágpuszta, Tordas, Marton-
vásár, Szarvas, Szeged) láthatók
voltak a fogékonyabb genotípu-
sokon a tüneteket. Június elejére
egyes helyeken – pl. Szeged – je-
lentős sárgarozsda-járvány alakult
ki. Az eddigi eredményekből már
most látható, hogy néhány fajta
fertőzöttsége jelentősen eltér a
2001. évitől, ami feltételezhetően
az eltérő rasszösszetétel következ-
ménye.
Agrotechnikai védelem
A búzarozsdák okozta fertőzé-
sek megfelelő agrotechnikai mű-
veletekkel is csökkenthetők vagy
akár elkerülhetők. A védelem ér-
3. ábra
2013. szeptember
 FI GYELM ÉB E A JÁN L JUK

dekében a búza esetében nagyon
fontos a vetésforgó betartása – le-
hetőség szerint el kell kerülni a
gabona előveteményt – és az op-
timális tápanyagellátás biztosí-
tása. Fontos az optimális vetésidő
megválasztása. Az uredospórák
terjedésében, illetve áttelelésében
az árvakelésű gabonák is „segíte-
nek”, amit a talajba történő aláfor-
gatásukkal lehet megakadályozni.
Napjainkban az éghajlatváltozás
miatt előtérbe kerültek a szántás
nélküli magágykészítési módok,
amelyek a csapadék megőrzését
szolgálják. Ez azonban számos nö-
vénykórtani problémát idézhet
elő az árvakelések révén, amely-
nek megoldása csak vegyszeres
védekezéssel lehetséges. Miután a
rozsdagombák a fűfélék számos
faját megbetegíthetik a ruderális
területek megfelelő gondozása is
elősegíti a rozsdagombák elleni
védekezést.
Vegyszeres védekezés
A termés mennyiségének és
minőségének megőrzéséhez a
termesztési technológia egyik
eleme a vegyszeres védekezés
alkalmazása a kórokozók ellen.
A használatban lévő fungicidek
általában kiváló védelmet biztosí-
tanak a rozsdagombák támadása
ellen, azonban hatékonyságukat
a permetezés idejének megvá-
lasztása jelentősen befolyásolja.
A vegyszeres védekezés számának
és időpontjának megválasztását
nem csak a rozsdagombák meg-
jelenése határozza meg, hiszen
korai időszakban (szárbaindulás)
a lisztharmat, illetve a levélfoltossá-
gok is jelen vannak, amelyek ellen
hatékonyan akkor tudunk fellépni,
ha elvégezzük a korai állomány-
kezelést. A második permetezést
a jelenlegi gyakorlat általában a
virágzás időpontjára teszi, amikor
a rozsdagombák általában még
nem okoztak jelentősebb mértékű
fertőzést, így az asszimilációban
legfontosabb szerepet játszó zász-
lós levelet is meg tudjuk védeni
a fertőzéstől, és összeköthető a
fuzárium gomba elleni védeke-
zéssel. Nem általánosan elterjedt
még egy harmadik védekezés be-
iktatása, mivel az évjáratok között
lényeges a különbség. 1999-ben és
2010-ben nagy szükség lett volna a
háromszori védekezésre. A 2012-es
évben viszont még a kétszeri véde-
kezés költségének a megtérülése
is kérdéses volt. Ezért a védekezé-
sek számának meghatározásakor
feltétlenül szükséges a termesz-
tett fajta ellenállóságának, a helyi
körülmények (elővetemény, kór-
okozó populáció, időjárási körül-
mények stb.) ismerete, amelyek je-
lentősen befolyásolhatják az ezzel
kapcsolatos döntéseket.
A gyakorlatban a búzarozsdák-
kal szembeni védekezés azonban
akkor lesz igazán eredményes, ha
a felsorolt védekezési lehetősége-
ket együttesen alkalmazzák a bő
termés és a kiváló minőség elérése
érdekében.
A cikk elkészítése során felhasz-
nált irodalom a szerzőknél elérhe-
tő.
■

Iránytű a növénytáplálásban

.&$'#(.0Z.&ŗĊŗ.,6!3646-#ŗ.(6-6-ŗĊŗ.,6!3646-#ŗ%v-Z,&.%ŗŗ
.&$0Z&'#ŗ.,0ŗ%Z-4v.Z-ŗĊŗ( 0Z(30Z&'#ŗ%v-Z,&.%

Pályázati azonosító: GOP-1.3.1-11/B-2011-0001

AGROFIL-SZMI
Szaktanácsadó Mérnöki Iroda Kft.
9235 PÜSKI, Petőfi S. u. 7.,
tel.: +36 96/704-022 
"
%"

6630 Mindszent, Tóalj sor 13/a.  






e-mail: lajosm@agrofil.hu, iroda@agrofil.hu 



$

$
!
!!



$


 !
"


!
#!!


$
 
web: www.agrofil.hu

2013. szeptember 89