1. Ismertesse. mi a beleptető rendszerek telepítésének célja, feladata?

Biztonságtechnika célja: „valakinek vagy valaminek a rendeltetésszerű működését

veszélyeztető tényezők és a velük szembe állított védelem”.

A vagyonvédelem célja: az ingó és ingatlan értékeket veszélyeztető tényezők és a velük

szembe állított védelem. Magába foglalja a szellemi tulajdont jelentő adathordozók
védelmét is.

„A beléptető rendszerek a vagyonvédelem részét képzik, ellenőrzik, hogy a személy

jogosult-e adott időpontban, adott irányban, adott átjárón való áthaladásra, vagyis a védett
tértől távol tartható a belépésre jogosulatlan személy.”

Beléptető rendszer célja: „Komplex elektromechanikai-informatikai rendszer, amely

telepített ellenőrző pontok segítségével lehetővé teszi objektumokban történő személy-és
járműmozgások hely-, idő-és irány szerinti engedélyezését vagy tiltását, az események
nyilvántartását, visszakeresését.” „A szerkezeti elemeken túl tartalmazza azokat az
intézkedéseket és apparátusokat melyek az üzemeltetéshez és a beléptetés felügyeletéhez
szükségesek!

2. Ismertesse a gépjárművek beléptetésének fázisait! (Azonosítási módok, a

beléptetés eszközei.)

A belépés fázisai

1. Az áthaladni szándékozó azonosítása.

2. Az azonosító adatok ismeretében a belépési jogosultság eldöntése.
3. Jogosult belépőnek az akadályozó szerkezetet (APAS) zárásának oldása.
4. Áthaladás.
5. A belépési pont automatikus visszazárása, felkészülés a következő áthaladásra.

Megjegyzés: Itt lehetnek negatív idők is! Példa: Olyan a vezérlés, hogy a
következő azonosító olvastatásával nem kell megvárni az előző áthaladás
végét. Ezzel az átbocsátó képesség növelhető, ennek következtében a
szükséges párhuzamos kapuszám csökkenthető.

Azonosítási módok: Rendszám felismerés, Személy vagy Gépjármű hoz tartozó

azonosító detektálása.

Eszközei: Jelző lámpák, Mechanikus,- Hidraulikus sorompók, Toló- Úszó-

Szárnyas kapuk, Szekciónált kapuk, Süllyedő oszlopok.

3. Ismertesse és magyarázza el a rendszám felismerés, biometrikus azonosítás

módjait, a FAR-t (hamis elfogadás), FRR-t (hamis elutasítást)!
Az azonosítás módja szerint lehet:
- 1 az N-hez rendszerű: A mintavételt a teljes adatbázisban szereplőhöz
hasonlítja. Ez esetenként lassú lehet.
- 1 az 1-hez rendszerű: Mikor valamivel előre azonosítja magát a személy, és a
rendszer csak az ehhez a személyhez eltárolt mintákhoz hasonlítja a s zemélyt.
Gyorsabb azonosítás az előnye, ugyanakkor szükséges egy előre azonosítás,
 hogy a megfelelő mintához képest történjen meg az ellenőrzés és ne a teljes
adatbázishoz.

A biometrikus azonosítás az emberek egyedi testi jegyeit (ujj - és tenyérlenyomat,

DNS, hangmintázat, szem retinája, az arc formája) személyazonosításra és
jogosultság-ellenőrzésre felhasználó technológiák összessége. A biometrikus
azonosító rendszerek általánosságban négy fő részből állnak. Először is szükség
van egy szenzorra, mely rögzíti a biometrikus mintázatot – legyen az ujjlenyomat,
írisz-textúra, kézírás, hangminta vagy bármi egyéb. Ezután ki kell emelni a minta
jellegzetes vonásait, melyek az azonosítást megkönnyítik, illetve szükség van egy
adatbázisra, mely tartalmazza az egyes biometrikus jellemvonásokra jellemző
példákat (templéteket). Végül kell egy összehasonlító eszköz, mely összeveti az
egyes mintát az adatbázisban szereplő templétekkel. A biometrikus azonosítás két
fajtája az összehasonlító és az ellenőrző azonosítás.
A biometrikus azonosítás mutatói, minősítő jellemzői
A folyamat egyfajta végeredményének tekinthetjük az eszköz rendeltetés szerinti
működését, miszerint az adatbázisban szereplő mintát, és az aktuálisan beolvasott
mintát egyezőnek, a mintát jelenleg birtokló egyént jogosultnak nyilvánítja a
rendszer, vagy pedig az adatbázisban szereplő minták egyikével sem azonos az
aktuálisan beolvasott minta, így a minta tulajdonosát jogtalannak ítéli az eszköz.
Ezen eredményen belül azt az eshetőséget figyelembe véve, hogy maga az eszköz
követ el valamilyen hibát az azonosítás során, két főmutatót alkalmaznak az

eszközök minősítésére. Megkülönböztetünk úgynevezett FAR (False Acceptance

Rate) téves elfogadási arányt, valamint FRR (False Rejection Rate) téves
elutasítási arányt. Abban az esetben, ha az alany valójában jogosult valamire, de a
folyamat végeredménye nem támasztja ezt alá, FRR téves elutasítási arányról, ha
valójában nem jogosult, de a folyamat hibásan jogosultnak nyilvánítja, téves
elfogadási arányról, FAR-ról beszélünk. A FAR-t és az FRR együttesen egy
diagramon ábrázolva két görbét kapunk, amik egy ponton metszik egymást. Ezt a
pontot nevezzük EER (Equal Error Rate) egyenlő hiba aránynak. Ebben a pontban
a FAR és FRR ugyan azt az értéket veszi fel, tehát a hiba azonos.

A rendszámfelismerő alkalmazása

A közúti forgalomban részt vevő járművek egyik fontos azonosítója a rendszámtábla. A

rendszámtábla Magyarországon 520x 110 [mm] méretű, fehér alapon fekete
dombornyomásos karaktereket tartalmaz.

Az rendszámfelismerő beléptető rendszer a kamera képéből képes automatikusan

azonosítani a képen megjelenő szabványos rendszámokat, engedélyezett belépés esetén
vezérelni az áteresztési pontokat. A a szoftver a rendszámokat (karakteres és képi
 formátumban), a belépés időpontját és dátumát egyaránt tárolja az adatbázisban, így ezek az
adatok később visszakereshetők

A rendszer adatbázisa alkalmas tárolni az olyan rendszámokat, melyek állandó

jogosultsággal rendelkeznek a belépésre. Ezeknek a rendszámoknak a felismerésekor, a
számítógép azonnal vezérelheti a forgalomirányítási rendszert, vagy a beléptető rendszer
áteresztő eszközeitt...(sorompók, kapuk, jelzőlámpák).

A rendszámfelismerő rendszer legfőbb alkalmazási területe a parkolóházak gépjármű

forgalmának, ki- és beléptetésének kényelmesebbé tétele, mely kiegészülhet munkaidő
nyilvántartással is.

A rendszámfelismerő rendszerek alapvetően regisztrálásra, forgalomszabályozásra, illetve e

kettő egyidejű kombinálására alkalmasak.

Az intep LPR rendszámfelismerő jellemzői:

 Felismert rendszámok: magyar (fejlesztés alatt: angol, holland,litván,lett, cseh, szlovák,

román, horvát, svéd)
 Felismerési idő:50-500 [ms]
 Hamis elutasítási hányad (FRR): 5% alatt
 Hamis elfogadási hányad (FAR): 0.1% alatt Az elfogadási és elutasítási statisztika működő
rendszerek alapján került meghatározásra. A vizsgálat során sérülésmentes szabványos
magyar rendszámokkal a megfelelő beállításokkal teszteltünk.
 Adatbázisban rögzíthető rendszámok száma: Korlátlan

A parkolási rendszer opcionálisan kiegészíthető rendszám felismerő modullal. Az állandóan

vagy időszakosan behajtásra jogosult autók automatikus beengedése, és a parkolót
igénybevevő autók rendszámának önműködő regisztrálása válik lehetővé a
rendszámfelismerő modullal. A belépőjegyre a gépjármű rendszáma is rányomtatható, ezzel
is növelve a parkolási rendet és biztonságot.

A kijáratnál elhelyezett rendszámfelismerő kamera segítségével gyorsítható a rendszer

működése, mert a rendezett jegyhez tartozó rendszám alapján automatikusan nyitható a
kijárat, illetve a kilépést követően érvényteleníthető a jegy.

4. Ismertesse, milyen kódkulcsos azonosítási módokat ismer? Ismertesse az egyes

azonosítási módok biztonsági szintjeit, az azonosítási módok előnyeit, hátrányait!

A kódkulcsos beléptető rendszerben a belépésre jogosító eszköz egy elektronikus

chipet tartalmazó kódkulcs. A kis méret miatt irodai, mechanikai ellenálló
képessége miatt pedig, ipari körülmények között célszerű alkalmazni. Kényelmes,
praktikus, megbízható, valamint az egyik legkisebb energiafogyasztású azonosítási
rendszer. A kulcsot a kulcsolvasóhoz kell érinteni. A kulcs kiolvasása igen rövid
idő alatt megtörténik.

Felismerési osztályba sorolás

 MSZ EN 50133-1szabvány, Riasztórendszerek. Beléptető rendszerek biztonságtechnikai
alkalmazásokhoz, - p. 12.
o 0. felismerési osztály: Tényleges azonosítás nélküli műkdés, egyszerű belépéskérésen
alapul, felhasználói azonosítás nélkül. ( pl. nyomógomb, érintkező, mozgásérzékelő..stb.)
o 1. felismerési osztály: Személyi azonosító kódos: Jelszón, személyi kódon stb. alapul.
o 2. felismerési osztály: Kódkulcsos vagy biometrikus: Kódkulcsok, kártyák, elektronikus
kulcsok, ujjlenyomatok stb. használatán alapul.
o 3. felismerési osztály: Kódkulcsos vagy biometrikus, és személyi azonosító kódos:
Kódkulcs vagy biometrikus azonosító és személyi kód kombinált alkalmazásán alapul.
Kódkulcs és biometrikus azonosító kombinációját is 3.felismerési osztálynak kell tekinteni.
Az azonosítás módja
Pozitív kiválasztás
A rendszer a korábban mentett adatokat hasonlítja össze az olvasóterminálról érkezővel
Negatív kiválasztás
A rendszer teljes adatbázisában keresi és hasonlítja össze az olvasóterminálról érkező
adatokkal („Ki lehet ez?”)
Az első esetben a rendszer csak a belépővel foglalkozik – ha nincs egyezés, nincs
belépés. A második esetben a teljes állomány átvizsgálása után derül ki, hogy van-e
jogosultsága a belépésre, vagy sem. A pozitív kiválasztás gyorsabb.
Az azonosítás alapja
Tudás alapú azonosítás
Az azonosítás PIN kóddal (4, 6 vagy 8 jegyű decimális szám) vagy meghatározott
hosszúságú alfanumerikus jelsorozattal történik. Előnye, hogy csupán a felhasználó
tudására épül, nincs eszköz, amit magánál kéne tartania, ugyanakkor gyakori a kód
elfelejtése. A MABISZ ajánlása szerint a felhasználók száma a lehetséges kódok egy
ezreléke lehet. A minimális kódszám 10.000. Fontos hogy a rendszergazdának legyen
lehetősége a jelszó megváltoztatására. Modern beléptető rendszereknél csak a kártyás, vagy
biometrikus azonosítással kombinálva javasolt a használata.
Birtokolt tárgy alapú azonosítás
Olyan személyhez rendelt, egyedi jellemzővel
rendelkező adathordozók, amelyek tartalmazzák a
beléptető rendszer és a tulajdonos jellemző
azonosító adatait, így a rendszer képes lesz
felismerni a belépő személyt.
Fontos elvárás az azonosítókkal szemben, hogy
hamisítás, vagy másolás ellen védettek, könnyen
kezelhetőek, személyhez köthetőek, kisméretűek,
esztétikus kivitelűek, olcsón, sorozatban
előállíthatóak legyenek és adatvesztés nélkül Bankkártya formájú RFID azonosító
álljanak ellen a környezeti hatásoknak. A MABISZ kártya nyakpántra akasztható, átlátszó
ajánlása szerint, az azonosítási mód legalább kártyatokban.
1.000.000 variációt tegyen lehetővé.
Azonosítók
RFID azonosítós beléptető rendszer
A leggyakoribb és korszerű azonosítási rendszer, amely az RFID technológiáján alapuló
rádiós adatátvitellel működik. Hatalmas gyakorlati jelentősége abból származik, hogy
segítségével adatokat lehet nyerni az adathordozó megérintése nélkül, mert az adatátvitel
elektromos vagy mágneses hullámok segítségével történik.
RFID azonosítók fajtái
 Az RFID azonosítókat számos módon lehet csoportosítani, működési frekvenciájuk,
kódolásuk, formájuk, anyaguk és számos jellemzőjük alapján. Célszerű azonban az alábbi
két csoportot megkülönböztetni.
o Passzív azonosító: Energiájukat a
lekérdező térből veszik, olcsók, a kártya
azonosítója lehet gyárilag rögzített fix kód,
de lehet egyszer, vagy többször
programozható is. Hosszú az élettartama,
olvasás során nem kopik és nem
szennyeződik, mágneses hatásokra
kevésbé érzékeny. Olvasási távolság
alacsonyabb frekvenciás rendszereknél
(125KHz EM, 13,55Mhz MIFARE) 5-80
cm, de UHF rendszereknél akár 15m is Szilikon karkötős RFID azonosító
lehet. Ez a kártyatípus gyors azonosítást
tesz lehetővé, így jól alkalmazható nagyobb létszámú gyárakban, üzemekben,
irodaházakban.
o Aktív azonosító: Saját beépített energiaforrást tartalmaz, írható memóriával rendelkezhet,
kevésbé zavarható, az olvasási távolság akár 50-100 méter is lehet. Gépjárművek
beléptetésénél és azonosításánál előnyös. Ebbe a kategóriába sorolható az a
gombnyomással működtetett távirányító is, amelyet autóriasztók, vagy garázskapuk
működtetésére használunk. Az elemcsere ciklusideje a használat függvényében 1 hónaptól
10 évig terjed.
Mind az aktív és passzív azonosítók lehetnek (egyszer, vagy többször) programozhatók
is. Hosszú az élettartamuk, az olvasás során nem kopnak, nem szennyeződnek, mágneses
hatásokra kevésbé érzékenyek.
A fényképpel, felirattal ellátható passzív kártyák igen kedveltek a beléptető
rendszerekben, szabványos bankkártya méretűek (ISO7816), papírból vagy műanyagból
készülnek. Műanyagból (PVC) készült kártyák, tömör, réteges- vagy szendvicskártya
szerkezetűek. Azámos egyéb azonosító forma létezik, mint például a kulcstartós, karkötős,
matrica, vagy akár ruhába varrható forma.
A kulcsra tehető, öntapadós, karóra kivitelű és henger formájú szerelhető azonosítókkal
személy-, áru-, és járműazonosítás, uszodai beléptetés, és még számos beléptető rendszer
megvalósítható.
Az érintés nélküli olvasás előnyei
o Mivel nem érintkezik semmivel az
azonosító, így olvasás során nem kopik és
nem szennyeződik
o Mágneses hatásokra kevésbé érzékeny
o Az olvasó a fal síkjában helyezhető
o Alkalmazható kültéren is
o Könnyű kezelés, gyors leolvasás kulcstartóra helyezhető RFID azonosító
o Olvasóterminál kevésbé zavarható, mivel nincs eltömhető nyílása
o Vonalkód, fénykép, céglogó és mágnescsík is felvihető rá
Chip-kártyával működő beléptető rendszer
Legegyszerűbb chip-kártyák egy tároló chipet, míg az intelligens (smart) változataik a
tároló chipen kívül egy mikroprocesszort is tartalmaznak. Az utóbbiak lényegesen több
információ tárolására alkalmasak. Beléptető rendszereknél csak nagyon ritkán alkalmazzák,
jellemzően a mobiltelefonokban, italautomatáknál, könyvtárakban, bankok azonosítási
rendszerében találkozhatunk vele.
Kódkulccsal működő beléptető rendszer
A kódkulcsos beléptető rendszerben a belépésre jogosító eszköz egy
elektronikus chipet tartalmazó kódkulcs (ibutton), amely gyakorlatilag
csak formájában tér el a chipkártya működési elvétől. A kis méret miatt
irodai, mechanikai ellenállóképessége miatt pedig, ipari körülmények
között célszerű alkalmazni. Rendkívül megbízható, valamint az egyik
legkisebb energiafogyasztású azonosítási rendszer. A kulcsot a
Kódkulcs kulcsolvasóhoz kell érinteni, az olvasása viszont igen rövid idő alatt
(néhány ms) megtörténik. A mechanikai kopás a legjelentősebb hátránya.
Vonalkódos beléptető rendszer
Parkolási-, jegykiadó- és áruazonosító rendszerekben használatos a vonalkódos jegy,
kártya, vagy matrica formájú vonalkódos azonosító. Az vonalkódos azonosítót telepített-
(parkoló jegykiadó automata, forgóvillás kapu) és kézi leolvasóval is ellenőrizhetjük. A
vonalkód fénymásolással könnyen hamisítható, ezért szigorúan védett beléptetésnél nem
alkalmazzuk.
Mágneskártyás beléptető rendszer
Régebben a feliratozható, fényképpel ellátható mágneskártyák irodai-, banktechnikai-,
parkolási-, pontgyűjtő rendszerekben, valamint beléptető rendszerekben is népszerűvé
váltak. Nem korszerű technika, manapság már nem nagyon alkalmazzák, de pl. bankok
bejárati ajtajánál még találkozhatunk ilyen megoldással. A mágneskártya mechanikai és
mágnes érzékenysége miatt is ritkábban alkalmazzák.
PIN Kódos beléptető rendszer
Irodai-, ipari-alkalmazásokban lépcsőházaknál, kapubejáróknál, személyazonosításra
alkalmazzák olyan esetekben, ahol a védettségi szint nem túl magas. Egy számkód
beütésével azonosítja magát a személy. A számkódos rendszert a biztonság növelése
érdekében kombinálhatjuk más azonosítókkal (pl. RFID kártyával).
Rendszám azonosító beléptető rendszer
Gépjárművek rendszámának leolvasásával
automatikus beléptetést valósíthatunk meg. Az INT-
LPR rendszámfelismerő szoftver, kamera képéből képes
automatikusan azonosítani a képen megjelenő
szabványos rendszámokat. A rendszer adatbázisa Rendszám felismerés
alkalmas eltárolni olyan rendszámokat, melyek állandó kamerával
jogosultsággal rendelkeznek a belépésre. Ezeknek a
rendszámoknak a felismerésekor a számítógép azonnal vezérelheti a forgalomirányítási
rendszert (sorompók, kapuk, jelzőlámpák). Jegykiadásnál az azonosított rendszám
rányomtatható a kiadott jegyre.
Biometrikus beléptető rendszer
A biometrikus azonosító rendszerek az ember egyénenként eltérő mérhető biológiai
jegyei, viselkedési vagy élettani jellemzői alapján végzik a személyazonosítást.
A biometrikus jellemzőknek két nagy csoportja van: a biológiai és a viselkedési
jellemzők. A biológiai jellemzők közé sorolható a bőrmintázat (ujjnyom, ujjnyomat,
ujjlenyomat, tenyérnyomat, talplenyomat), a kézgeometria, az érhálózat (ujjerezet,
tenyérerezet), az arc és annak hőképe, a szem (retina, írisz), a DNS és az illat. Viselkedési
jellemzők közé tartozik a kézírás, a beszédhang és a járásmód.
A biometrikus azonosítás mintaillesztő algoritmuson alapul. A beléptető rendszer a
korábban mentett mintát összehasonlítja aktuális adattal az egyén be- vagy kilépésekor. A
 megbízható a módszer, mivel az adatokat sem elveszíteni, sem ellopni, sem átadni nem
lehet. Az eltárolt mintasablon személyes adatnak minősül.
A korszerűnek számító berendezések kevesebb, mint egy másodperc alatt végrehajtják a
beléptetést, a nagy forgalmú beléptető pontokon azonban ez a rövid idő is fennakadást
eredményezhet, mivel meg kell állni a személynek, amíg a leolvasó dolgozik.
Általában fokozottabb biztonságot kívánó helyiségbe (pl.: a vállalat szerverterme, TÜK-
szoba, stb.) jutáskor alkalmazzák őket, ahol kevés ember beléptetését kell megoldani. Itt a
biztonság növelése érdekében az egyes azonosítási módszereket kombinálhatjuk, pl:
hangazonosítás és ujjlenyomat vagy írisz- és kéz lenyomat. A MABISZ ajánlása szerint, az
azonosítási mód legalább 10.000 variációt tegyen lehetővé.
Hátránya, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő elérhető árú olvasok csak részleteket
tárolnak (egyedi paraméterekkel) az ujjlenyomatból, ezért minden olvasó terminálnál be
kell tanítani az ujjlenyomatunkat. Ezeknél a termináloknál nem lehetséges egy központilag
betanított ujjlenyomat adatainak feltöltése a terminálokba.

5. Magyarázza el, hogy a menekülési útvonalra telepített beléptetési pontok

kialakításánál mire keli figyelni!

Bár az említett szabványok és OTSZ előírások egyértelműen szabályozzák a

menekülési utak biztosításának feltételeit, a fontossága miatt ezt a kérdéskört
részletesebben is tárgyalni szükséges.

A beléptető rendszerrel felszerelt, az épület kiürítési tervében szereplő, menekülési

útvonalnak minősített átjáróknak, fail safe kialakításúnak kell lenni. Ezeken a
kijutás nem tiltható. Biztosítani kell, hogy a menekülési irányból minden átjáró,
mindig, segédeszköz nélkül, bárki által nyitható legyen. A megadott kiürítési idő
biztosításához a szükséges kiürítési keresztmetszet számtani, és biztosítani kell. A
számítások az épület használatba vételi engedélyében találhatók. Ehhez
alkalmazkodva a beléptető rendszer tervezésekor is ennek megfelelő menekülő
keresztmetszetet (kaput) kell biztosítani.

Feszültség kimaradáskor a kijárat szabadon átjárható legyen. A rendszer bármely

elemének meghibásodása esetén is működőképes kell, hogy maradjon. Bizonyos
feltételek esetén a tűzjelző rendszernek tűzjelzéskor a beléptető kapuk reteszelését
oldani kell. A fürdők esetén ez a feltétel szinte mindig fennáll. A tűzjelző
rendszertől függetlenül is biztosítani kell a kijutás lehetőségét például földrengés,
vagy más pánikhelyzet esetén. Ez lehet vésznyitó kapcsoló, de egy adott méret
felett pánikkarok alkalmazása kötelező.

6. Mutassa be az egyszemélyes beléptetés módjait!

Az egyszemélyes beléptetés kizárólag a jogosult személy beléptetésére szolgál, így

azok olyan elektro-mechanikai eszközök, melyek kizárólag egy személy
beléptetésére szolgálnak. Jellemzően ezek a forgóvilla, és a forgókereszt, de
előfordulhat gyorskapu vagy úgynevezett egyedi zsilip is, valamilyen kiemelt
kockázatú objektumban.

A gyorskapuk felépítésüket és működésüket tekintve eltérőek a forgóvilláktól. Az áthaladás

gyakorlatilag az eszköz teste által határolt folyosón zajlik, eszköz típustól függően csúszó
vagy nyíló ajtószárnyak között. A csúszó ajtószárnyak az engedélyezett áthaladás során az
elektronikát is tartalmazó, két oldalon elhelyezkedő eszköztestbe csúsznak be. Ezzel
 szemben a haladási irányban nyíló ajtószárnyak nagy előnye egyrészt a kis telepítési
helyigény, másrészt az ebből adódó légies megjelenés, mivel nincs szükség a teljes
ajtószárny szélességével megegyező, azt befoglaló házra.

Gyorskapu esetén ugyanúgy lehetőség van LED jelzésre, a kártyaolvasó eszközön való
elhelyezésére vagy integrálására, mint a forgóvilla esetén. Emellett egyedi kialakítás,
felületkezelés, színfestés, vagy akár faburkolat elhelyezése is a lehető legváltozatosabb
módon megoldható, így tökéletesen illeszthető a kialakított belső térhez.

Nyíló ajtószárnyak esetén lehetőség van a folyosók szélesítésére nagyobb ajtószárny

beépítése mellett, így a mozgáskorlátozottak közlekedése és az áruszállítás is megoldható
ugyanolyan megjelenésű eszközön keresztül.

Fontos érv, hogy meneküléskor a gyorskapu ajtószárnyai kézzel működtethetőek

(kilökhetőek) vagyis ösztönösen kifelé, a menekülési iránnyal megegyezően nyithatók.

Az egyszemélyes áthaladás ellenőrzésére, illetve illetéktelen áthaladás megakadályozására

ezen eszközökben a kézvezetőkben elhelyezett infrasor hivatott. Jogosulatlan áthaladás
esetén az eszköz erős hangjelzést ad, illetve az ajtószárnyak zárásával megakadályozza azt.

7. Ismertesse a komplex vagyonvédelem összetevőit, ezen belül az elektronikus

behatolásjelző rendszer szerepét, funkcióit!

Komplex vagyonvédelem összetevői:

Mechanikai védelem: Ami lassítja az elkövetést.
Elektronikai védelem: Jelzi és naplózza, dokumentálja az elkövetést.
Élőerős védelem: Elfogja az elkövetőt.

Az elektronikai védelmen belül beszélhetünk:

Elektronikus behatolás-jelző rendszerről,
Videokamerás megfigyelő rendszerről (CCTV).
Sok esetben akár beléptető rendszerről is.

A komplex vagyonvédelemben az elektronikus jelzőrendszerek, a mechanika

leküzdhetőségét és az emberi tévedések kiegyenlítését szolgálják.
Az elektronikus behatolásjelző rendszer célja, hogy az elkövetést a lehető
leghamarabb jelezze, azt naplózza, dokumentálja, és az illetékeseket értesítse erről.

8. Ismertesse és indokolja, hogy a behatolásjelző rendszerek érzékelő vonalainak

lezáró ellenállását (ellenállásait) hová kell elhelyezni!

A lezáró ellenállást (ellenállásokat) minden esetben az érzékelő vonal végére kell

elhelyezni. Ezért is hívják vonalvégi lezáró ellenállásnak. Egy (EOL = End of
Line) vagy két ellenállásos (DEOL Dual End of Line, vagy 2EOL) lezárást
használunk. De újdonságként már megjelentek a három ellenállásos (3EOL) lezáró
ellenállások is. Az ellenállás (ellenállásokat) védetten az utolsó érzékelőbe
helyezzük, mely által egy egyszerű rövidzárral, vagy szakadással (kábelátvágással)
 nem lehet kiiktatni az érzékelőt (érzékelőket). Manapság igen gyakori, hogy az
érzékelők előre beépítetten tartalmazzák ezeket a lezáró ellenállásokat.

9. Magyarázza el, hogy mire szolgál a szabotázsvédett kötődoboz, és mikor

használjuk!

A szabotázsvédett kötődoboz a kábelek toldására leágazások csatlakoztatására

szolgál. Melynek az a célja, hogy az elektronikus vagyonvédelmi rendszer a
kábeltoldásoknál és csatlakozásoknál se lehessen szabotálható. Ezért azokat
minden olyan esetben használjuk, ha bármilyen kötést, toldást kell a jelzőv onal
kábelezésén végezni.

A vezetékeket csak olyan szakaszon szabad kifejteni, bekötni, vagy összekötni, ahol
tamperrel szabotázsvédett dobozban van. A leblankolt kábelvégeket nem szabad
forrasztani, hanem a bekötő csokiba kell berakni. Ha van érvéghüvely, azt kell használni. A
kábelek szabotázsvédetté NO és NC kötéssel nem valósíthatók meg, csakis kizárólag EOL
és DEOL kötéssel lehetséges. Az EOL kötésnél sorosan kötünk egy ellenállást (értékét a
riasztóközpont határozza meg). A DEOL-nál két ugyanolyan értékű ellenállást használunk.
Az árnyékolt vezetéknél az árnyékolást a közös földre kötjük rá.

10. Sorolja fel az elektronikus behatolásjelző rendszerekre vonatkozó szabványokat,

jogszabá1yokat, ajánlásokat!

MSZ EN 50131-1:2011: Riasztórendszerek. Behatolás- és támadásjelző rendszerek.

1. rész: Rendszerkövetelmények: /A1:2010 módosítással

MSZ CLC/TS 50131-7:2010: Riasztórendszerek. Behatolás- és támadásjelző

rendszerek. 7. rész: Alkalmazási irányelvek

MABISZ B.1. fejezet: Behatolásjelző rendszerkövetelmények

11. Ismertesse a pénzintézetek elektronikus behatolásjelző rendszereire vonatkozó
ajánlásokat, előírásokat!
10/2001. SZÁMÚ AJÁNLÁS A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK
MŰKÖDÉSÉNEK BIZTONSÁGI FELTÉTELEIRŐL
Elektronikai védelem

50. A pénzügyi szervezet a védendő helyiségeket a mechanikai védelmen túlmenően a

Magyar Szabvány, valamint a Magyar Biztosítók Szövetsége előírásainak megfelelő
elektronikus vagyonvédelmi jelzőrendszerrel is ellátja.

51. A pénzügyi szervezet védendő helyiségeinek elektronikus védelmi rendszereit a Magyar

Biztosítók Szövetsége által közzétett "Betöréses lopás- és rablás biztosítás technikai
feltételei" című ajánlásában megfogalmazott teljes körű elektronikai jelzőrendszerre
vonatkozó előírások alapján készíti el.

52. Elektronikus védelmi rendszereket lehetőség szerint

- a biztonsági szervezet vezetője (biztonságért felelős személy) által jóváhagyott terv

alapján telepítik,

- a külön jogszabályban előírt szakvizsgával rendelkező személy, illetve szervezet tervezi,

telepíti és tartja karban, amely személy vagy szervezet egyben titoktartási
kötelezettséget is vállal a védelmi rendszer működésére vonatkozóan, és meghatározott
időközönként ellenőrzi a védelmi rendszer megfelelő működését.

53. Az elektronikus védelmi rendszerek programozásához és kezelői jogosultság kiadásához

szükséges kódoknak rendelkezésre állnak.

54. Távjelzés továbbítására alkalmas összeköttetés kiépítése szükséges a vagyonvédelmi

rendszer központja és a rendőrség, vagy a - rendőrséggel szerződéses viszonyban álló -
távfelügyeleti, illetve egyéb, hasonló szolgáltatást nyújtó vagyonvédelmi cég fogadó
központjával.

Személyi feltételek

55. A pénzügyi intézmény, a befektetési vállalkozás és az elszámolóház kizárólag

büntetlen előéletű személyt alkalmaz. A büntetlen előélet igazolására három hónapnál
nem régebben kiállított erkölcsi bizonyítvány fogadható el.

Egyéb ajánlások
56. Az iratkezelési Szabályzatában a pénzügyi szervezet meghatározza azoknak az
iratoknak és adathordozóknak a körét és tárolásuk feltételeit, amelyek tűzbiztos
tárolásáról legalább harminc percig terjedő tűzállósággal kell gondoskodni.

57. Amennyiben a pénzügyi szervezet a jelen ajánlásban foglaltaknak nem felel meg,
intézkedési tervet dolgoz ki arra, hogy milyen ütemezésben kívánja biztonsági előírásait és
gyakorlatát fejleszteni.

58. A Felügyelet ajánlja, hogy a pénzügyi szervezet a nála elhelyezett értékekre teljeskörű
vagyonbiztosítást kössön. A vagyonbiztosítási szerződésben illetve annak mellékletében
megtörténik a biztosított vagyonelemek tételes felsorolása, értéke (amennyiben ezeket az
adatokat a pénzügyi szervezet nem ismeri, pl. a széf szolgáltatás esetében, akkor a
biztosítási értékhatár) és azok fizikai elhelyezésének meghatározása, helyváltoztatás
esetén a lista (biztosító felé is jelzett) aktualizálása.

59. A Felügyelet javasolja, hogy a pénzügyi szervezet folyamatosan kísérje figyelemmel és

lehetőség szerint alkalmazza az Európai Unió vonatkozó direktíváit, az informatikai
rendszerekre vonatkozó szakterületi nemzetközi szervezetek ajánlásait (pl. BiS, OECD), a
nemzetközi informatikai biztonsági szabványokat (pl. COBiT, BS7799, iSO 17799) a hazai
vonatkozó ajánlásokat (a Miniszterelnöki Hivatal informatikai Tárcaközi Bizottságának 8.,
12. és 18. ajánlása). A Felügyelet felhívja a pénzügyi szervezetek figyelmét arra, hogy
fordítsanak figyelmet az internet alkalmazásával kapcsolatos kockázatokra, valamint
javasolja a minőségbiztosítási követelmények, a kritikus sikertényezők valamint azok
mérési módszereinek pénzügyi szervezet által történő meghatározását.

BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-

RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE
A.6. Fejezet: Behatolásjelző rendszerek tervezése - Pénzintézetek

Érvényességi terület
Ez az ajánlás a bankoknak, takarékpénztáraknak és az egyéb kifizetőhelyeknek (a
továbbiakban: pénzintézetek) a betöréses lopások és rablások elleni
biztosítására vonatkozó ajánlásokat tartalmazzák.
Megjegyzés: Az egyes tevékenységek kockázati osztályba sorolásá t az ajánlás A.2.
függeléke tartalmazza. Általános esetben a pénzintézetek az KO 5 kockázati
osztályba sorolandók. Az ajánlás az A.4. fejezettel –Vagyonvédelmi rendszerek
tervezése – együtt kezelendő, annak általános irányelveit egészíti ki a
pénzintézetek fokozottabb kockázatának kezelésére. Az ajánlás nem csak a
különféle, személyzettel ellátott vagy automatákkal üzemelő pénzintézetek
számára érvényesek, hanem olyan, az intézményekhez nem tartozó
munkahelyeken is (pl. kiskereskedelmi üzletekben, áruházakb an, repülőtereken,
pályaudvarokon), amelyekben az ügyletek bonyolítását az adott pénzintézethez
 nem tartozó, ott működő személyzet végzi.

A behatolás- és támadásjelző rendszereknek és részegységeinek meg kell felelniük

az MSZ EN 50130 szabványsorozat követelményeinek.

A biztonsági intézkedések (tervezés, üzembe helyezés és karbantartás)

kivitelezéséhez MABISZ által elismert termékeket és cégeket kell –alkalmazni.
A pénzintézetekre vonatkozó törvények és rendeletek, a pénzintézetek
felügyeleti szerve – Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete -, valamint a
Magyar Bankszövetség rendelkezéseknek, ajánlásainak megfelelően, a
MABISZ ajánlásrendszer követelményeinek figyelembe vételével kell a
pénzintézetek biztonsági intézkedéseit meghozni.
Fontos megjegyzés: A biztonsági intézkedések tervezésekor, készítésekor és
üzemeltetésekor a helyszínre érvényes, a menekülési és mentési útvonalakra
vonatkozó tűzvédelmi rendelkezéseket is be kell tartani.

12. Ismertesse az elektronikus behatolásjelző rendszerre vonatkozó MABISZ

ajánlásokat!
MABISZ
BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-
RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE
B.1. Fejezet

13. Ismertesse a passzív infravörös mozgásérzékelő működési elvét, működésének

jellegzetességeit, telepítési szempontjait!

A passzív infra mozgásérzékelő

(PIR) működése

A ma használatos mozgásérzékelők
legnagyobb csoportját a passzív
infravörös (Passive Infra Red = PIR)
érzékelők adják. Népszerűségüket
viszonylag alacsony áruknak valamint
széles felhasználási lehetőségeiknek
köszönhetik. Egy jól kiválasztott és
megfelelően telepített mozgásérzékelő
önmagában is képes egy teljes helyiség
tér- és/vagy tárgyvédelmére. Egy
félreértést el kell oszlatni: az infráknak
érzékelési szempontból semmi közük a kamerákhoz, bár az igaz, hogy mindkettőnek van
optikája. A kamerák képeket és tényleges mozgást látnak, míg az infrák csak a hőt, illetve
annak a változását érzékelik. A köznyelv mozgásérzékelőknek nevezi ezeket az eszközöket,
pedig a mozgást csak közvetve képesek érzékelni.

A passzív infra riasztás vagy működés során semmilyen

sugárzást nem bocsát ki magából, hanem passzívan figyeli a
teret – ahogy ezt a neve is jelzi. Feladata tulajdonképpen az,
hogy a megfigyelt terület infravörös tartományba eső
sugárzását, különösen az emberi testmelegből származó
hősugárzást érzékelje, és egy optikai rendszer segítségével egy pontra fókuszálja. A
fókuszpontban egy piroelektromos elven működő szenzor található, amelynek feladata,
hogy a védett területen mozgó ember által kiváltott infrasugárzás szintjének – a környezet
alap jelszintjéhez viszonyított – megváltozását villamos jelváltozássá alakítsa. A villamos
jelek változását egy jelfeldolgozó áramkör kiértékeli és szükség esetén egy relé
működtetésével riasztást vált ki.

A növényzet zavarhatja az infra működését.

A passzív működési elv az energiatakarékosságon kívül még egy előnnyel jár. Az infrák
nem befolyásolják egymás működését, ezért nincs semmi akadálya annak, hogy több
érzékelő kerüljön felszerelésére egy helyiségen belül, amennyiben azt a helyiség mérete,
tagoltsága vagy a bútorzat szükségessé teszi. Ugyanakkor számolni kell azzal a ténnyel,
hogy az infra nem lát át a falakon, a szilárd testeken, a bútorzaton, a növényzeten, de még
az üveg is jelentősen csökkenti az érzékelését. Ezt a tényt nemcsak a riasztórendszer
telepítőjének kell figyelembe vennie, hanem a rendszer felhasználójának is, különösen
akkor, amikor a védett helyiség bútorzatát, térelválasztóit esetleg áthelyezi.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a megnövő növények is csökkenthetik a
mozgásérzékelő látóterét, ezzel növelve a biztonsági kockázatot.

A passzív infra érzékelők felépítése

A PIR érzékelők az alábbi elemekből épülnek fel:

 érzékelőelem
 optikai rendszer
 jelfeldolgozó áramkör

Az érzékelőelem a környezet hősugárzását, pontosabban annak változását érzékeli és az

infravörös sugárzást villamos jelekké alakítja át.

A PIR szenzora egy piroelektromos elven működő

tranzisztor, amelynek az érzékenysége az emberi
testre is jellemző 10 µm-es infravörös
hullámhossznál a legnagyobb. Az érzékelő (a
hagyományos tranzisztoroknál is alkalmazott)
fémtokban helyezkedik el, amelynek a tetején egy infraszűrővel ellátott kis ablak van. A
gyártók arra törekszenek, hogy a PIR elsősorban a gyors hőmérsékletváltozásokra
reagáljon, amit egy kúszó, sétáló vagy futó ember okoz. A szenzort gyakran kis
műanyagból vagy szivacsból álló védőgyűrűvel vagy védőtokkal látják el a rovar- és
porvédelem miatt.

Optikai rendszer

Az optikai rendszer feladata, hogy a környezet által kibocsátott és visszavert infravörös

energiát az érzékelő elemre fókuszálja. A passzív infrák optikai rendszere lehet tükrös vagy
Fresnel-lencsés. Az előbbinél egy műanyag lapon kialakított fényvisszaverő réteg, az
utóbbinál a lencse kialakítása határozza meg az érzékelési tartomány karakterisztikáját
(nagyságát, formáját), vagyis végső soron az érzékelő látószögét.
 Az infra látóterének sematikus képe

Az infraérzékelő látótere felülnézetből

úgy néz ki, mintha több, egymás alá
helyezett legyezőt fognánk össze
ujjainkkal, ahol a lencserendszer
fókuszpontja a legyezők töve, az
érzékelőnyalábok pedig a legyező
kiterjesztett részei lennének. Ezeket a
legyezőnyalábokat úgy kell elképzelni,
hogy egymás felett elhelyezkedve
rétegeket alkotnak, üres mezőket is
hagyva maguk között. A legyezőt
alkotó gúlaszerű nyalábok olyan
sávokat hoznak létre, amelyek a védett
helyiséget érzékeny és érzéketlen
zónákra bontják. Az érzékeny zónákban az infra érzékeli a hőmérsékletváltozást, az
érzéketlen szektorokban viszont nem.

Fentiekből következik, hogy a PIR érzékenyebb a nyalábokra merőleges irányú mozgásra,

mint a velük párhuzamos irányúra. Felvetődhet a kérdés, hogy ha a betörő nem
merőlegesen, hanem két nyaláb közti holt térben mozog, akkor észrevétlen maradhat-e?
Nos, semmi esetre sem. A védett térbe belépő ember nem tudhatja, hogy a helyiség mely
részein helyezkednek el az érzékeny és érzéketlen zónák. Az emberi test infravörös
hőképe

Az optikai rendszer alapján a passzív infra fajtái:

 tükrös mozgásérzékelő
 műanyag lencsés, más néven Fresnel-lencsés mozgásérzékelő

Lefedési alakzat szerinti lencse-, illetve infratípusok

Az optikai rendszer különféle érzékelési területeket vagy lefedési alakzatokat tud

létrehozni, attól függően, hogy milyen típusú lencsével van ellátva. Az alábbiakban négy
mozgásérzékelő típust mutatunk be, amelyek azonos formájú házban, de különböző lencsék
segítségével alkotnak a felhasználói igényeknek megfelelő lefedési karakterisztikájú infrát.
Térlátó vagy nagy nyílásszögű lencsével ellátott infra:
80°-tól 180°-ig terjedő látószögű (a piacon dominánsan jelen levő infrák látószöge ezen
belül inkább csak 85°-110°). Általában 10-15 méter hatótávolsággal rendelkezik. A
leggyakrabban alkalmazott típus.

Folyosólencsével ellátott infra:

Keskenyebb látószöggel és nagyobb hatótávolsággal rendelkezik. Hosszú, egyenes terek,
folyosószakaszok figyelésére alkalmas. Az ún. fősugarak hatótávolsága a térlátó lencsés
kialakítás dupláját is eléri.

Függönylencsével ellátott infra:

Kiterjedése kétdimenziós, mintha a védendő területet egy függönnyel zárnánk le.
Különböző terek egymástól való elválasztására, illetve nyílászárók mögötti területek,
valamint kerítések védelmére használható. Alkalmazzák vízszintes és függőleges
függönyvédelemként is.
Kisállat-védett (pet alley) lencsével ellátott infra
Ott alkalmazzuk, ahol kisállatok miatt gyakori lenne a téves riasztás. A vízszintes
függönyinfrához hasonló karakterisztikával rendelkezik, nincsenek lefelé néző nyalábjai.
Megjegyzés: A kisállatvédelem ugyanakkor más optika (esetleg quad vagy kettős duál
érzékelő) alkalmazásával, valamint a jelfeldolgozó elektronika megfelelő működési
algoritmusának kialakításával is elérhető.

Ha a mennyezetre vagy kültéren az épület sarkaira kell mozgásérzékelőt felszerelni, akkor

az alábbiakban részletezett két lencsére, illetve infrára van szükségünk. Ezekhez az
érzékelőkhöz azonban már nem elegendő pusztán a lencsék cseréje, ezek már az adott
fajtához kialakított egyedi házakban kaphatóak.

Panorámalencsével ellátott mennyezeti infra:

360°-os látószöggel rendelkezik. Nagy belmagasságú helyiségek vagy holtterekkel tagolt
területek védelmére alkalmazható. Előnyösen használható magas pultokkal tagolt
ügyfélszolgálati irodákban, pénzintézetekben, valamint polcos raktárakban.

Jelfeldolgozó áramkör

A passzív infra harmadik lényeges alkotóeleme a jelfeldolgozó áramkör. Folyamatosan

figyeli a változásokat, felerősíti és kiértékeli azokat a jeleket, amelyeket a szenzorok
összegyűjtöttek. Amennyiben ezek a jelek egy meghatározott megszólalási szintet
meghaladnak, akkor egy relé működtetésével riaszt.

A gyártók számára nem könnyű feladat olyan jelfeldolgozó eljárások kifejlesztése, amelyek
az emberi mozgást jól el tudják különíteni a melegvérű állatok mozgásától, a huzattól és
számos más zavaró jeltől. Az alsó árkategóriában még mindig megvan a létjogosultsága az
analóg jelfeldolgozással működő érzékelőknek. Elsősorban ezeknél az analóg eszközöknél
alkalmazzák az impulzusszámlálást a téves riasztások kiküszöbölésére. A beállítható
 impulzusszámláló segítségével az infra csak akkor riaszt, ha a jelzések száma adott idő alatt
eléri a beállított értéket.

10-15 évvel ezelőtt az infrák elektronikája még hagyományos aktív és passzív

alkatrészekből épült fel. Ma már teljesen általános a felületszerelt áramköri technológia és
dominánsak a digitális mozgásérzékelők A digitális működésű mozgásérzékelők a
piroszenzorról érkező analóg jelet egy analóg-digitális átalakító segítségével digitális jellé
változtatják. A bináris jelsorozat sokkal több információt szolgáltat az érzékelő által észlelt
hőmérsékletről és a mozgás jellegéről, mint az analóg jel. A legfejlettebb érzékelők pedig a
jelfeldolgozást ún. ASIC áramkörökkel (alkalmazás specifikus integrált áramkörökkel)
vagy mikroprocesszor alkalmazásával végzik el. Az intelligens mozgásérzékelők nemcsak a
piroszenzor által észlelt jel szintjét figyelik, hanem a jel amplitúdóját, szélességét,
csúcsszintjét, felfutási idejét, energiáját, formáját, valamint az egymást követő jelek
időkülönbségét is. Minden jelet összevetnek a memóriájukban sablonszerűen tárolt
„mozgás” és „nem mozgás” jelmintákkal és ennek alapján döntik el, hogy riasztási jelzést
generálnak, vagy a jelzést tévesnek minősítik. Természetesen a legtöbb infra gyári
érzékelési alapszintjét a telepítő módosítani tudja, amennyiben a telepítési körülmények ezt
indokolttá teszik. Általában potenciométerrel vagy miniatűr kapcsolókkal lehet beállítani a
kívánt szintet.

A jelfeldolgozó áramkör kimenete többnyire egy relére csatlakozik, melynek az érintkezője

a riasztóközpont egyik zónájának áramkörét nyitja, így jelezve a riasztás tényét. A gyártók
ma már többnyire nagy megbízhatóságú szilárdtest reléket alkalmaznak. A relékimenet
egyben galvanikus leválasztást is biztosít.

14. Ismertesse az akusztikus üvegtörés érzékelő működési elvet, működésének

jellegzetességeit, telepítési szempontjait!
Hogyan csatlakoztatható a riasztó központhoz?
Lehetőség van:
 vezetékes
 vezeték nélküli (rádiófrekvenciás)
Jelzéstovábbításra.
Előnyei: Hátrányai:
 Utólagos szerelése költséges,
körülményes
 Olcsó  Esztétikai szempontból zavaró
Vezetékes
 Zavarvédett lehet a kábel
 Meglévő épületszerkezeti elemek
minimális károsodása
 Gyors, egyszerű, tiszta  Költséges
Vezeték
szerelés  Zavarérzékeny (rf jam)
nélküli
 Esztétikum  Általában központ specifikus
Hogyan működik az üvegtörés érzékelő?
Milyen részei vannak?
Az üvegtörés érzékelőknek több fajtája is létezik, vagyonvédelmi rendszerekhez
leggyakrabban az akusztikus üvegtörés érzékelőt használják. Ennek oka a könnyű és gyors
szerelhetőség és a viszonylag egyszerű működési elv. Az akusztikus üvegtörés érzékelő
általában tenyérnyi nagyságú műanyag borítású szerkezet, melyben a következő főbb
funkciójú elemek találhatóak:
 mikrofon
 elektronika
 egyéb elemek (tamper vagy szabotázsvédelem)

Az üveg (mint anyag) sérülése, repedése közben meghatározott frekvenciatartományban

hangot ad. Az érzékelő a védett térrészben ezt a frekvenciatartományt „hallgatja” a
mikrofon segítségével, az elektronika pedig kiértékeli és a beállításoknak megfelelően
jelzésben tudatja a riasztóközponttal az üvegtörés tényét. Az akusztikus üvegtörés érzékelő
tehát térvédelmet valósít meg.
Az érzékelőt abban a térrészben kell felszerelni, ahol a védendő üvegfelületek találhatóak.
Hol célszerű üvegtörés érzékelő alkalmazása?
Általánosságban bárhová beépíthető, ahol szükségesnek tartja, azonban a felszerelés
helyének megválasztásakor a következőket vegye fontolóra, szükség esetén kérje
szakember tanácsát:
Javasolt Nem javasolt
 Mert gyorsan és
megbízhatóan jelzi már az
Nagy üvegfelületek, üveg betörésének
kirakatok kísérletét is, az így
kiépített védelem
gazdaságos.
 Mert mozgásérzékelővel
kiegészítve még a
Többszárnyú
magasabb eszközár
ablakszerkezetek,
mellett is költségkímélőbb
helyiségek nagy
és megbízhatóbb a
számú ablakkal
nyitásérzékelővel
megvalósított védelemnél.
Helyiségek  Mert megelőzhetővá
üvegtárolókkal válnak a trükkös lopások
 A kisebb fém
eszközök
egymáshoz ütődése,
Konyhákban,
"csörgése" gyakran
műhelyekben
összetéveszthető az
üveg törésének
hangjával.
 Sok olyan
tevékenység van,
Bizonyos
melyek olyan
tevékenységeknek
hanghatással járnak,
teret biztosító
amelyek az
helyiségekben
érzékelőt
megzavarhatják.
Hogyan képzelhető el nyitásérzékelővel megvalósított védelem?
 Önnek van egy régi stílusú tornácos kialakítású, hosszanti
helyiségelrendezésű parasztháza, melyben a nappalihoz négy nyílászáró is
Helyzet
tartozik. Az ablakok kétszárnyúak, felül osztott kivitelűek, így minden
egyes ablakon 4-4 nyitható szárny van, melyek záródása sem tökéletes.
A nyitásérzékelővel megvalósított védelem több szempontból sem
előnyös. A helyes választás az üvegtörés érzékelő (praktikusan kiegészítve
Megoldás
mozgásérzékelővel.), így nagy mértékben csökkenthető a telepítési
költség, a kiépítés ideje és a várható téves jelzések száma.
Ön egy több helyiségből álló bolt tulajdonosa, a vásárlótérben üvegtárolók
alatt vannak kitéve a termékek, hogy a vevők kedvükre válogathassanak.
Helyzet Szeretné elkerülni, hogy a vitrinekben kiállított tárgyakat elvihessék, de az
egyéb alternatív védelmek, melyek pl. egy ékszerüzletnél szóba jöhetnének
túl költségesek, az áruhoz mérten.
Az üvegtörés érzékelővel alacsony költséggel megoldható az egy
Megoldás helyiségben elhelyezett üvegtárgyak védelme. A felszerelése diszkrét,
esztétikai szempontból is számos előnnyel jár.

15. Ismertesse, milyen szempontokat kell figyelembe venni egy elektronikus

behatolásjelző rendszer kábelhálózatának kiépítése során!
A riasztó- és gyengeáramú csövek kiépítésénél az alábbi szempontokat kell
figyelembe venni. A központok felé a cső keresztmetszetét növelni kell a beérkező
csövek arányában. Kis rendszereknél mindent a központhoz húznak, nem szoktak
dobozokban kötni. Nagyobb rendszereknél viszont szintenként vagy
épületrészenként kell kötni, vagy úgynevezett zónabővítő paneleket elhelyezve,
amely egy speciális BUS kábelen keresztül kommunikál a központtal. Az érzékelők
és a gerinc közötti cső átmérője lehet 13,5, a többi helyen viszont minimum 16 -ot
építsen be. Három könyök után tegyen áthúzó dobozt. Lehetőleg ne hurkolja a
csöveket, mert elvileg érzékelőkben tilos kötni. Ha a rajzon a sarokba van jelölve a
kiállás, azt ne 10-15 cm-el arrébb tegye, mert a mozgásérzékelő nagyon rosszul
mutat, ha nem pont a sarokba kerül. A mozgásérzékelők szerelési magassága 2,2-
2,5 méter között a megfelelő. A helyének megválasztásánál körültekintően kell
eljárnunk, és az alábbi szempontokat vegyük figyelembe. Olyan helyre kell az
érzékelőt elhelyezni, ahonnan belátja az egész helyiséget, vagy lega lább a várható
behatolási területet. A mozgásérzékelők általában hatásosan 90 fokot, és típustól
függően 10-15 métert látnak, ezért szokták ezeket sarokban vagy annak közelében
elhelyezni. Ne szereljük az érzékelőt légbefúvó vagy klíma közelébe, radiátor v agy
más nagyobb hőt kibocsátó berendezés fölé, illetve olyan helyre, ahol közvetlenül
vagy egy tükröződő felületről (csillogó csempe vagy márványpadló, lakkozott
parketta, tükörfelület stb.) napsugárzás érheti. A későbbi bútorozás vagy függöny,
magasabb szobanövény, szobor, belógó csillár is zavarhatja az érzékelőt a jó
működésben. A helyiség ajtaja fölötti elhelyezésnél a későbbi bútorozás nem
okozhat gondot. A függöny nagy ellenség, mert vagy kitakarja az érzékelő
látószögét, vagy fűtési szezonban a mögötte levő radiátorból felszálló légáramlat
hatására megmozdulva gyakran vakriasztást okozhat. Figyelni kell a belső ajtók,
szekrények nyílását is, mert nyitott állapotban ezek is nagy területet ki tudnak
takarni.

16. Mutassa be egy elektronikus behatolásjelző rendszer élesztésének, beüzemelésének

folyamatát!
MABISZ BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-
RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE (AJÁNLÁS)
 B.1. Fejezet Behatolás- és támadásjelző rendszerek Rendszerkövetelmények

10.Vizsgálat, működési teszt, üzembe helyezés és átadás

10.1. Vizsgálat
A telepítés befejezésekor a rendszer vizsgálatát el kell végezni, megerősítendő, hogy a
behatolás- és
támadásjelző rendszer telepítése a rendszer terv javaslatnak (ajánlat) és a kiviteli
tervdokumentációnak
(ha készült ilyen) megfelelően történt. Ezektől bármilyen eltérést fel kell jegyezni, és a
megvalósulási
dokumentációba fel kell tüntetni.
10.2. Működési teszt
Minden egyes érzékelő teljesítményét vizsgálni kell, és össze kell hasonlítani a rendszer
terv javaslat és
a kiviteli tervdokumentáció (ha készült ilyen) követelményeivel. Különleges figyelmet
kell fordítani a
mozgás- és rezgésérzékelőkre, amelyek érzékenységét változtatni lehet. Más típusú
érzékelők is
megkövetelhetnek üzembe helyezés előtti végső beállítást.
Az elhelyezkedéstől függő adatok beállítását ellenőrizni kell, megerősítve a kijelzéseknek
és
átjelzéseknek a rendszer terv javaslatnak való megfelelését.
Az eljárás végén teljes működtetés tesz végrehajtása szükséges, beleértve az összes
figyelmeztető
eszköz és riasztásátviteli berendezés működtetését is. Ahol riasztásátviteli berendezés van
telepítve,
ellenőrizni kell a riasztásfogadó központtal, vagy más fogadó központtal való kapcsolatot
meggyőződve
arról, hogy a teszt jeleket megfelelően fogadták-e.
10.3. Üzembe helyezés
Az összes vizsgálat befejezését követően a behatolás- és támadásjelző rendszer
üzembe lehet helyezni.

17. Sorolja fel az elektronikus behatolásjelző rendszer kialakításának lépéseit!

Felmérés, tervezés, ajánlatadás

A felmérés, tervezés, ajánlatadás a riasztórendszerek telepítésének első lépcsője.
Amennyiben riasztórendszer beszerelését tervezzük, mindenképpen érdemes szakemberhez
fordulnunk, aki felméri, és megtervezi, hogy esetünkben milyen érzékelőket érdemes
alkalmazni, hogyan kell azokat a lakásban elhelyezni, illetve hogy a riasztóközpontot hová
érdemes felszerelni.
A biztonságtechnikai szakértő a felhasználói igények alapján, a napi szokások, és a hatályos
jogszabályi előírások figyelembe vételével megtervezi, hogy otthonunkban milyen, és
mekkora rendszer telepítése szükséges, továbbá ismerteti, hogy a szerelés milyen
munkálatokkal jár.
Kábelezés
A riasztó szerelés következő lépése a kábelezés. A riasztórendszerben az egyes
berendezések (jellemzően) vezetékeken keresztül csatlakoznak a riasztóközponthoz.
A szerelés során a kábelek elvezetése történhet falba süllyesztett csövekben, vagy külső
szerelésű kábelcsatornákban. A kábelcsatornák láthatóságuk miatt egyes környezetekben
 esztétikailag zavaróak lehetnek, viszont számos esetben – ha nincs előkészítve a csövezés –
ez az egyetlen járható út a rendszer beszerelésére.
A legesztétikusabb megoldást kétségtelenül a falba süllyesztett csövezés adja, azonban egy
gyakorlott riasztószerelő képes esztétikus csatornázás kialakítására is.
A falba épített vezetékelés hátránya, hogy munkaigényes folyamat, ami jelentős takarítani
valót is hagy maga után, ezért ezt a megoldást csak folyamatban lévő építkezés, vagy
nagyobb lakásfelújítás során javasoljuk.
Telepítés
A riasztó rendszer egyes berendezéseit jellemzően csavarokkal kell a falhoz rögzíteni, így
készüljünk fel rá, hogy a szerelés falfúrással fog járni!
Programozás, üzembe helyezés
A riasztó szerelés következő lépése a programozás, melynek során megtörténik a már
feltelepített, áram alá helyezett rendszer konfigurálása, beállítása. A rendszer
alapprogramozása szakértelmet igényel, és jellemzően csak egyszeri esetben szükséges.
A programozáshoz ún. telepítő, vagy mérnöki kód kell. A mérnöki kód csak a rendszer
programozására jogosít, ki/bekapcsolásra nem, és csak kikapcsolt állapotban használható.
A mérnöki kód a felhasználó számára nem kerül megadásra, mert ez a megnövekedett
kockázat (véletlen elprogramozás) miatt garanciavesztést eredményez. Amennyiben
rendszerének karbantartásával a későbbiekben más céget kíván megbízni, írásban bármikor
kérheti telepítőjétől a mérnöki kód kiadását.
Az ún. felhasználói programozás a mester kóddal lehetséges, melyet a megrendelő állít be.
A felhasználói programozáshoz tartozik többek között a felhasználói kódok beállítása, a
dátum/idő beállítás, eseménynapló áttekintése, zóna kiiktatás, stb.
Oktatás
A riasztó szerelés végeztével a telepítő átadja a megrendelőnek a rendszer részletes, magyar
nyelvű kezelési útmutatóját, és megtanítja a rendszer használatát.

18. Sorolja fel az elektronikus behatolásjelző rendszerek tervezéséhez, telepítéséhez,

karbantartásóhoz szükséges dokumentációkat!

A tervek tartalma és elemei:

 Felmérési lap: A helyszín szemrevételezésekor elkészített alaprajzvázlatot és

rendszervázlatot tartalmaz
 Telepítési és technológiai utasítás: Ez az utasítás tartalmazza az adott rendszer
felszerelésére vonatkozó utasításokat, az érzékelők pontos szerelési magasságait,
helyzetét, a kábelek vezetésének módját, a kötések elkészítésének módját.
 Nyomvonalterv: Ez tartalmazza a rendszer felépítésének elvi rajzát, hogyan
kapcsolódnak egymáshoz a rendszer elemei.
 Alaprajz: Az alaprajzon van feltüntetve az érzékelők, központ, jelzésadók, kezelő
(k), tápegysége pontos helye. Az alaprajz az adott objektum hiteles, mérethű
kicsinyített rajza alapján készül.
 Telepített eszközök jegyzéke: Ezen a listán szerepel, az adott objektumban felszerelt
rendszer minden eleme, kábeleket és a segédanyagokat kivéve.
 Központ programozási lista: Ha a rendszerben programozható központot
alkalmazunk, és annak programja eltér a gyáritól, akkor szükség van egy listára.
 Karbantartási utasítás: Ha a megrendelővel karbantartási szerződés is létrejön, akkor
a tervdokumentációban szerepelnie kell a karbantartásra vonatkozó utasításoknak is.
  Kivitelezői nyilatkozat: Ebben nyilatkozik a kivitelező, hogy a rendszert a
mindenkor érvényben lévő általános tűzvédelmi munkavédelmi, és érintésvédelmi
szabályok és az érvényes szabványok alapján szerelte fel.
 A rendszer tervek kezelése: A rendszer tervek a rendszer módosításait tartalmazza.

19. Ismertesse a kockázat analízis célját, folyamatát!

A kockázatelemzés célja, hogy a projekt pénzügyi forrásaiból, környezetéből és

végrehajtásából eredő veszélyeket a minimálisra illetve a tudatosan vállalt szintre
csökkentse.

Tovább 20. tétel

20. Sorolja fel a lakások, családi házak, nyaralók elektronikus behatolásjelző

rendszerének kialakításánál figyelembe veendő kockázati tényezőket!

MABISZ
BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-
RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE (AJÁNLÁS)
A.2. fejezet Biztonsági irányelvek – a háztartási kockázat kezelése
Betöréses lopás elleni védelem

Kockázati osztályba sorolás

A mechanikus és elektronikus biztonságtechnika termékeit a MABISZ ajánlásrendszer és
a Magyar Szabványok alapján részletes vizsgálatnak vetik alá, és a betöréssel szembeni
ellenállási képessége alapján 4 biztonsági osztályba sorolják.

A létesítményeket a védett érték jellege, nagysága, az abban folytatott tevékenység, a

kriminalisztikai kockázat, a kárstatisztikák és az elkövetési módszerek alapján a MABISZ
ajánlásrendszer alapján kockázati osztályokba sorolta.

A MABISZ ajánlásrendszer részletes követelményeket tartalmaz az ilyen módon kockázati

osztályba sorolt létesítmények, tevékenységekbe szükséges védelmi intézkedésekre.

A MABISZ ajánlásrendszer a kriminalisztikai és biztosítói kockázat alapján osztályba

sorolt létesítményhez rendeli hozzá a megfelelő minőségű, biztonsági osztályba sorolt
termékeket, illetve részletesen szabályozza a konkrét mechanikai, elektronikai védelmi
rendszer tervezésének szabályait.

A betöréses lopás- és rablásbiztosítás technikai feltételeit a biztosító társaságok a MABISZ

ajánlásrendszer figyelembe vételével, önállóan dolgozták ki.

A MABISZ ajánlásrendszere valamennyi kockázati osztályra (a lakásoktól a bankfiókokig)

részletes követelményeket tartalmaz a mechanikaelektronikai- élő erős- távfelügyeleti és
kivonuló szolgálati védelmi intézkedésekre.

A MABISZ ajánlásrendszer meghatározza az egyes kockázati osztályhoz szükséges

eszközök minőségét, beépítésének módját, tervezésének, telepítésének, üzemeltetésének
feltételeit.
 A MABISZ ajánlásrendszer letölthető a www.mabisz.hu és a www.pluto.hu honlapokról,
illetve hozzáférhető valamennyi biztosítótársaság fiókjában és a biztosításközvetítőknél.
A konkrét biztosítás megkötésénél, módosítás

A MABISZ ajánlásrendszer
a háztartások kockázati osztályba sorolására az alábbi irányelveket dolgozta ki:
Háztartások kockázati osztály
háztartási kockázat átlagos értékekre KOH 1
háztartási kockázat magas értékekre KOH 2
háztartási kockázat kiemelkedő értékekre KOH 3
Megjegyzés: A háztartási kockázat kockázati osztályba sorolásnál a biztosítási érték által
meghatározott kockázati osztályba sorolást a
biztosított épület elhelyezkedése, lakókörnyezete, lakottsága további besorolási tényezőként
veszi figyelembe.
A MABISZ ajánlásrendszer
az épület használati módjának befolyása a minimális kockázati osztályba sorolásra:
Háztartások Minimális kockázati osztály
többlakásos társasházban lévő állandóan lakott lakásokban KOH 1
állandóan lakott egylakásos házakban (sorházakban is) KOH 2
mások által is lakott épületekben levő, nem állandóan lakott lakásokban KOH 3
nem állandóan lakott épületekben a Biztosító besorolása
alapján
A MABISZ ajánlásrendszer
a lakókörnyezet befolyása a minimális kockázati osztályba sorolásra
Háztartások Minimális kockázati osztály
Sűrűn lakott, egybefüggően beépített lakókörnyezet (pl. város, község
központi területe)
KOH 1
Ritkán beépített lakókörnyezet (pl. város peremkerülete, község átlagos
sűrűségű beépítettséggel
KOH 2
Önálló épület, épület csoport, állandóan lakott lakásokban (pl. tanya) KOH 3
nem állandóan lakott épületekben, ritkán beépített lakókörnyezetben (pl.
hétvégi ház üdülő övezetben
a Biztosító besorolása
alapján
Megjegyzés: A lakókörnyezet és a biztosított épület használati módjának részletes
meghatározását a MABISZ
tagbiztosítói szerződéses feltételei tartalmazzák.

21. Sorolja fel az irodák, irodaházak elektronikus behatolásjelző rendszerének

kialakításánál figyelembe veendő kockázati tényezőket!

-Élesítési kódok nem megfelelő szintű kezelése:

-Egyedi kód minden felhasználónak
-Kódot csak a felhasználó ismerje az mester felhasználó csak a kód
sorszámát
-Élesítés elfelejtése:
-Idő ablakhoz kötött automatikus élesedés
 -Illetéktelen személy hozzáfér a rendszer elemekhez:
- 24 ó. szabotázs védelem kialakítása
- letakarás védett érzékelők
- jelenlét érzékelők
- teljes körű védelem
- Szándékos károkozás
- 24 ó. távfelügyelet azonnali beavatkozással

22. Sorolja fel a kiskereskedelmi üzletek, vendéglátó-ipari egységek elektronikus

behatolásjelző rendszerének kialakításánál figyelembe veendő kockázati
tényezőket!

21s tétel.+
Személy támadás:
-24 ó. felügyelet
- pénz csapda
- pánik gomb

BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-

RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE (AJÁNLÁS)
A.5. fejezet Technikai megoldások . ipari kockázat

23. Sorolja fel a pénzintézetek elektronikus behatolásjelző rendszerének kialakításánál

figyelembe veendő kockázati tényezőket!

21s tétel.+
Személy támadás:
-24 ó. felügyelet
- pénz csapda
- pánik gomb

BIZTONSÁGTECHNIKAI ÚTMUTATÓ A BETÖRÉSES LOPÁS-

RABLÁSBIZTOSÍTÁSI KOCKÁZATOK KEZELÉSÉRE (AJÁNLÁS)
A.6. Fejezet Behatolásjelző rendszerek tervezése - Pénzintézetek

24. Ismertesse az elektronikus behatolásjelző központok csoportosítását, kiválasztásuk

szempontjait!
A behatolásjelző rendszer központi egysége – más néven a riasztóközpont –
tulajdonképpen egy zárt, acéllemezből készült doboz vagy szekrény, amelyben egy
elektronikus áramkör (a központ panel), egy transzformátor, egy akkumulátor és
esetleg néhány további kiegészítő áramkör helyezkedik el. Szabotázsvédelemmel
van ellátva a jogosulatlan nyitás, rongálás ellen. A műanyag dobozos
riasztóközpontok alkalmazása nem felel meg sem a szabványoknak, sem a
gyakorlati védelmi igényeknek. A központ elhelyezését úgy kell megoldani, hogy
mindig a védett téren belülre kerüljön, lehetőleg illetéktelenek számára nehezen
felderíthető vagy megközelíthető helyre felszerelve.
A központi egység feladata, hogy fogadja és feldolgozza a rákapcsolt érzékelők
jelzéseit, a kezelőegységeken beütött kódokat és utasításokat, megszólaltassa a
szirénákat, működésbe hozza a fényjelzőt, valamint – amennyiben a rendszer
 távfelügyeletre van csatlakoztatva – elküldje a riasztási jelzést a 24 órás
távfelügyeleti állomásnak.

A központokat zónaszám és területszám (partíció) alapján az alábbi három

csoportba sorolhatjuk. (Ez a felosztás nem egy hivatalos csoportosítási szempont,
inkább csak szakmai berkekben használatos osztályozási rend.):

 Kis központ: 4-16 zóna, esetleg 1-2 terület

 Közepes központ: 16-64 zóna, 2-4 terület
 Nagy központ: 64 zóna fölött, 4-32 terület

A riasztóközpontokat a jelzéstovábbítás szempontjából is megkülönböztethetjük.

 Vezetékes központ
 Vezeték nélküli vagy rádiós központ
 Hibrid (kombinált vezetékes és rádiós jelzésátvitelű) központ

25. Ismertesse a zóna. partíció funkcióját! Sorolja fel, milyen zóna típusokat ismer
magyarázza el. hogyan használja őket!

A behatolásjelző rendszer nagyságát a központ zónaszáma, és ezzel szoros összefüggésben

a központra csatlakoztatható érzékelők száma határozza meg. Számos riasztóközpont
rendelkezik a partícionálás lehetőségével, ami azt jelenti, hogy a védendő objektum
egyszerű programozással önálló területekre bontható.
Egyetlen, megfelelő riasztóközpont partícionálás (megosztás) funkciójával lehetőség van
arra is, hogy
 egy épület különböző helyiségeit külön-külön védje, vagy
 több, különálló épületet együttesen, illetve külön-külön élesítve védjen.
A különálló egységeket és az épület különböző helyiségeit egymástól függetlenül vagy akár
egyszerre is ki- és bekapcsolhatjuk a kezelők vagy távirányító segítségével.

Zóna típus: 8. tétel

Zóna reakció típus: Belépési, Követő Azonnali, Otthon maradó, 24 ó, Pánik, Tűz,
Ki-Be kapcsoló, Nem használt

26. Sorolja fel. milyen kültéri védelmi megoldásokat ismer, es mutassa be részletesen
egy kültéri védelmi eszköz működését, telepítési követelményeit!

Kültéri védelem

A kültéri riasztó a behatolásvédelem első vonalát jelenti, amely már az épületen kívül
elhelyezkedő határvonal átlépésekor jelzi a behatolást. Számolni kell azzal, hogy az önálló
kültéri védelmi rendszerek kialakításának a költsége többszöröse, t a beltéri védelmi
rendszerekének.

A kültéri védelem alkalmas:

 épületek beltéri védelmének kiegészítésére (kiterjesztésére);

 területeken elhelyezett értékek (pl. járművek, munkagépek, üzemanyag stb.)
védelmére;
  mechanikai védelem (kerítés) bizonyos szintű helyettesítésére;
 élőerős őrzés hatékonyabbá tételére.

Téves jelzések

A kültéri védelem néhány hátrányt is magában hordoz. Az érzékelők kültéri elhelyezkedése

miatt a rendszer ki van téve a legkülönbözőbb környezeti hatásoknak, például a fák, fű, gaz
magasságának változása és mozgása, valamint az erős napsütés, szél, köd, kóbor állatok,
madarak jelenléte. Ezek a tényezők a kültéri védelmet a beltéri védelemmel szemben
bizonytalanabbá teszik.

A kültéri mozgásérzékelők

A kültéri mozgásérzékelők a beltéri társaikkal azonos elven működnek, vagyis a

látóterükben fellépő hőmérséklet változás révén érzékelik a mozgást, a melegvérű
élőlények hőkisugárzása és a környezeti hőmérséklet közti különbséget felhasználva.
Megtalálhatók köztük a csak passzív infravörös érzékelőket tartalmazó és a mikrohullámú
érzékelőkkel kombinált kivitelű eszközök is.

A jelenlegi legkorszerűbb kültéri mozgásérzékelő a benne lévő két passzív infra

érzékelőjétől és két mikrohullámú érzékelőjétől érkező jeleket egymással összeveti és a
gyárilag betáplált mozgásminták valamint jellegzetességek alapján jó hatékonysággal szűri
ki a környezeti hatásokat és ismeri fel a valós emberi mozgást. Jól alkalmazható telephelyek
körülkerített vagy kerítéssel védett udvarainak, nyitott csarnokok, épületek közötti vagy
épületek körüli terek védelmére.

A kültéri infrák néhány korszerű trükkje

Lengésfelismerési technológia

Az érzékelő két mikrohullámú csatornája révén képes felismerni az olyan nem folytonosan
haladó, hanem lengő objektumokat, mint a szélben hajladozó fák, vagy bokrok lombja,
ágai. A radarral kombinált középkategóriás kültéri érzékelők egy mikrohullámú szenzorával
szemben a konstruktőrök két ilyen szenzort építettek be, ezáltal az eszköz képessé vált a
közeledő és távolodó mozgások mérésére és a lengő tárgyak átlagtávolságának a
kiszámítására. A távolsághoz hozzárendel két előre beállított lengési határértéket és azokat
az objektumokat, amelyek a lengő mozgás közben ezen tartományon belül maradnak, nem
veszi figyelembe.

Letakarásvédelem
A letakarás-elleni védelem négy aktív infravörös csatornával valósul meg. A négy
infravörös csatorna folyamatosan figyeli a mozgásérzékelő lencséjének letakarására
irányuló kísérleteket és figyelmeztet, ha ilyet érzékel.

Lencseszennyeződés védelem
Az esővédő tető nyújt alapvetően védelmet az eső, a hó és a napfény működést zavaró
hatásai ellen. A védelmet fokozza a letakarásvédelem funkciónál említett négy aktív
infravörös csatorna, amelyek biztosítják a lencse por és sár elleni szennyeződés védelmét is.
Piszkos lencse esetén egy külön hibakimeneten keresztül történik jelzésküldés a központi
egységnek, jelezve a tisztítás szükségességét.

Infrasorompó

A kültéri védelem leggyakoribb eleme az infravörös sorompó, vagy röviden infrasorompó,

amely kerületi védelmet biztosít. (Ez az infrasorompó nem ugyanaz, mint a kaputechnikai
infrasorompó. Bár működési elvét tekintve azonos, a kültéri infrasorompó megbízhatóságát
illetően az elvárások sokkal magasabbak.) Az infrasorompó jellemzően két egységből – egy
adó és egy vevő részből áll. Az adó bocsátja ki az emberi szemmel nem látható infravörös
sugara(ka)t, a vele szemben elhelyezett vevő pedig veszi a jeleket. Az infravörös sugarakat
a gyártók precízen kialakított tükrök és lencsék felhasználásával terelik egy viszonylag szűk
nyalábba. Amennyiben a két eszköz közötti infrasugár megszakad, a rendszer riasztási
jelzést ad.

Ez az infrasorompó négy érzékelővel rendelkezik.

A tévhitekkel ellentétben az adó nem egyetlen vékony sugarat bocsát ki, hanem típustól
függően általában 1, 2 vagy 4 bizonyos mértékben szóródó sugarat. Az infrasorompó adóját
elhagyó néhány centiméteres sugárnyaláb néhány tíz, vagy száz méter után már méteres,
vagy több méteres átmérőjűvé is szélesedhet. Az eszközök programozásától függően nem
feltétlenül kell minden sugarat megszakítani a riasztási jelzéshez.
Az adó impulzus modulált infravörös sugarat bocsát ki, ez egyrészt megvédi infrasorompó
vevőjét attól, hogy az erős napsugárzást tévesen értékelje, másrészt a megszakított sugárzás
miatt kisebb energiafelvételre van szükség. A szokásos kültéri alkalmazás esetén a hideg és
a párásodás miatt az eszközökben fűtést kell alkalmazni.
A vevő az adóhoz hasonlóan precíz kialakítású optikai rendszerrel rendelkezik, annak
érdekében, hogy az adóból érkező szórt sugárzásból minél nagyobb mennyiséget legyen
képes érzékelni. Ezért is fontos telepítéskor, hogy az adó és a vevő pontosan egymással
szembe nézzen. A vevő folyamatosan vizsgálja a bejövő jel minőségét és a beépített
elektronika gondoskodik azok kiértékeléséről.

Felszerelési helyek, módok

Az infrasorompó elsősorban kültéri kerületi védelem érdekében kerül alkalmazásra, mivel
egy láthatatlan kerítés szerepét tölti be. Hatótávolsága általában 50, 100, 200 méter. A
nagyobb hatótávolságú infrasorompó értelemszerűen nagyobb villamos
teljesítményfelvételt és precízebb optikai rendszert igényel. Alkalmazható beltérben is
(csarnokok, magtárak, raktárak), ahol a sok egy vonalban elhelyezkedő nyílászárót nem
lehetne más eszközzel gazdaságosan védeni.
A telepítések során többnyire kompakt infrasorompó alkalmazására kerül sor, ahol kettő,
vagy négy – egymástól 10-35 cm távolságban elhelyezett – adó, illetve az ellenoldalon
hasonló számú vevő van egy házban elhelyezve. Az infrasorompó egy olyan műanyag
búrával van ellátva, amely csak az infravörös sugárzást engedi át, a látható fényt nem.
Ebből adódóan a búra színe is fekete, anyagösszetétele következtében pedig hosszú időn
keresztül bírja a szélsőséges időjárási körülményeket. Működési hőmérséklettartománya -
35 és +60 Celsius fok között is lehet és vízállósága is magas (IP54 és IP65 között).
Az infrasorompós védelem megbízhatóságát, a téves riasztások mennyiségét jelentősen
befolyásolhatja a szereléstechnika. Az infrasorompó többnyire tartóoszlopokra kerül, de
masszívabb helyekre, pl. betonkerítések tetejére is lehet szerelni. A szerelési magasság, a
tartókonzolok stabilitása, az esetleges falfelületektől mért távolság nagy szerepet játszik az
infrasorompó megbízható működésben. Ahogy már említettük, fontos, hogy az adó és a
vevő pontosan egymással szemben álljon.
Az infrasorompó optikájának kialakítása lehetővé teszi, hogy az egy tengelybe történő
durva beállítást a felszerelést végző szakember műszer nélkül is képes legyen elvégezni,
műszerre csak a finombeállításnál legyen szükség. A tartóoszlopok egyébként is a védelem
gyenge pontjait jelenthetik, hiszen itt általában látható, hogy milyen magasságban van
felszerelve a sorompó. A felkészült behatolók elleni megfelelő szintű védelem kialakítása
sokszor csak úgy lehetséges, hogy minden infrasorompó külön oszlopra kerül és az
oszlopokat átfedéssel telepítjük. Mivel ez dupla mennyiségű tartóoszlopot jelent, növeli a
védelem kialakításának a költségeit.

Az infrasorompó tervezési és kivitelezési problémái

Az infrasorompó jellemző hátránya optikai elvéből fakad, mivel a látási viszonyok

változása jelentősen megnövelheti a téves riasztások számát. A láthatóság drasztikus
leromlása, a köd, sűrű eső vagy havazás az érzékelőt használhatatlanná tehetik, valamint
ha nincs a terület kerítéssel védve, a kóbor állatok mozgása is felesleges riasztásokat
indíthat. Az infrasorompó hatékonysága fokozható a sugarak számának növelésével.
Négysugaras infrasorompó alkalmazásával már elég megbízható védelem alakítható ki. A
sugaraknak nem kell feltétlenül párhuzamosaknak lenni, keresztezhetik is egymást és ekkor
egy hálószerű védelem jön létre.
Az infrasorompós védelem tervezése során számításba kell venni, hogy milyen
valószínűséggel alakulhat ki erős köd a védendő objektum környezetében. Folyók, tavak
partja közelében, vizenyős területeken, völgyekben nem javasolt ilyen jellegű védelem
kiépítése. Számításba kell venni azt is, hogy van-e a közelben nagyfeszültségű vezeték,
vagy transzformátor, mert ezek esetleges zavaró hatása téves riasztások forrása lehet. A
kültéri védelem fokozottan ki van téve a villámcsapások közvetlen, vagy másodlagos
hatásainak, ezért gondoskodni kell a villámvédelmi eszközök beépítéséről is.

A kültéri védelem zavaró tényezői például: négylábúak, madarak, növények, időjárás,

elektromos berendezések.

Mikrohullámú sorompó

Crow mikrohullámú sorompó

A mikrohullámú sorompó, más néven radarsorompó vagy radarkapu eddig kevésbé elterjedt
viszonylag magas ára miatt – inkább kiemelt biztonságú objektumoknál vagy katonai
jellegű létesítményeknél alkalmazták. Ma már a civil szférában (nem csak
energiaszolgáltató cégek, gazdasági vállalkozások, hanem magánszemélyek) is használják
ezeket, főleg ott, ahol az infrasorompó számára nem megfelelőek a körülmények.
A radarsorompó működésének alapja nagyon hasonló az infrasorompóéhoz, a különbség
csak az, hogy a infravörös sugár helyett mikrohullámú (kb. 9-10 Ghz frekvenciájú) jelet
bocsát ki, és ennek a jelnek a vételéből állapítják meg az érzékelési tartományban történő
mozgást. Elsősorban azért merül fel a behatolásvédelemben történő alkalmazásuk, mert a
radarsugárzást legnagyobb mértékben a magas fém- és víztartalmú anyagok verik vissza. Ez
utóbbira pedig jó példa az emberi test.

Két alapvető csoportba sorolhatjuk a mikrohullámú érzékelőket: egy- vagy kétpozíciós.

Kezdjük az ismertebb bemutatásával!

Kétpozíciós érzékelő
Egymással szemben levő adó és vevő párból áll a rendszer. Az érzékelési karakterisztikát
egy lapított szilvamaghoz lehetne leginkább hasonlítani. Ez a karakterisztika az adó és a
vevő közötti távolság és az eszköz érzékenységének a beállításától függően változhat.

Az 50-60 m hatótávolságú mikrohullámú sorompó érzékelési területének átmérője 3-8 m,

típustól függően. (Forrás: Crow Ltd.)

Egy 50-60 méteres hatótávolságú radarsorompó sugárnyalábjának átmérője az adó és a

vevő közti távolság középvonalában akár 8 méter is lehet, de az újabb típusú érzékelőknek
elegendő a 3 méter. Ez az átmérő az adott típusok egyik jellemzője.
Fejlettebb mikrohullámú sorompók esetén a frekvenciamoduláció értéke állítható a
különféle lehetséges zavarok kiszúrása érdekében. A legegyszerűbb esetben azért, hogy
több radarsorompó se zavarja egymást.
Az újabb fejlesztésű radarsorompók működési hőmérséklet tartománya igen széles: -40
foktól +65 fokig terjedhet.

A nagyobb hatótávolságú mikrohullámú sorompó érzékelési zónájának átmérője 5 m körül

van. (Forrás: Crow Ltd.)

A nagyobb hatótávolságú mikrohullámú sorompó érzékelési területe általában 2-300 méter.

Ez hatalmas távolság a kültéri érzékelők világában, gondoljunk bele, a műszerészek csak
URH kapcsolaton keresztül vagy mobiltelefonon tudják megbeszélni a két végpont között a
beállításokat. Ennél nagyobb hatótávolságú mikrohullámú sorompókat nagyon kevés gyártó
állít elő, ezek is eredetileg katonai célra fejlesztették az eszközeiket. Egyes esetekben az
érzékelők külső megjelenése még magán viseli a katonai termékfejlesztés jellegzetességeit.

Egypozíciós érzékelő
Működésének alapja a doppler effektus, vagyis a visszaverődést és a visszaverődő jelben
bekövetkező változást (hullámhossz) érzékeli. Az adó és a vevő ugyanabban az egységben
kap helyet. Az adó folyamatos radarjeleket bocsát ki és amennyiben a védett térben valami
mozog, úgy a mozgó elemekről visszavert jelek paraméterváltozása vált ki riasztást. Az
érzékelési karakterisztikájukat egy fekvő hőlégballonhoz lehetne hasonlítani. Ritkán
alkalmaznak egypozíciós mikrohullámú sorompót, mert felhasználási területe speciális,
vagyis szűk, költsége pedig elég magas. Elsősorban kisebb területek térvédelmére
használják, általában 80 méteres hatótávolságig. Igen előnyös tulajdonsága, hogy a lefedett
területtől függően alkalmazható olyan esetekben is, ahol a védett zónán belül tereptárgyak,
vagy járművek vannak, illetve ezek az objektumok naponta máshol helyezkednek el
(például parkolók esetében). Mindössze azt kell biztosítani, hogy bekapcsolt védelem
esetén az objektumok (például a gépkocsik) ne mozogjanak.

Gyakori megoldás, hogy az adott területet körben lefedik mikrohullámú sorompókkal, így
képezve láthatatlan kerítést.

Az egypozíciós érzékelőt olyan oszlopra, falfelületre, vagy kerítésre szerelik, amely nincs
kitéve rezgéseknek és vibrációnak. Jellemző szerelési magassága másfél méter körül van.
Számolni kell azzal, hogy az érzékelés pontosságát a felszerelés helyzete és az érzékelt alak
jelentősen befolyásolja. Egy felülről figyelt ember mozgása fél-harmad akkora jelzést hoz
létre, mintha a megfigyelés elölről, vagy oldalról történne és az így érzékelt méret csak egy
középméretű kutyáénak felel meg.

Lépésérzékelő

A lépésérzékelő rendszer a védendő objektum körül kialakított sávban, föld alá telepített
szeizmikus érzékelő rendszer, amely jelzést bocsát ki, amint a felszínen mozgó személyt
vagy gépjárművet észlel.
Előnye, hogy a lépésérzékelővel védett területen (miután a földmunka nyomai eltűntek és a
fű is kinőtt) gyakorlatilag semmilyen érzékelő vagy szerelvény nem látható, a rendszer
észrevehetetlen, amíg nem lép működésbe.
Hátránya a telepítéssel és a beállítással kapcsolatos nehézségek. A bejelzés érzékenységét
tesztelés során lehet pontosítani, ezért hosszabb próbaidőszak is szükséges.
Természetesen a rendszer érzékeny a rezgésre, ezért nem alkalmas közvetlen vasút melletti
terület védelmére. Nagy fák, fa- és betonoszlopok közelsége is kerülendő, mert nagy
szélben ezek kilengenek és föld alatti részük mozgását téves riasztásnak érzékeli a rendszer.
Talán nem is szükséges említeni, hogy a szeizmikus behatolásvédelem a hadiiparból került
át polgári felhasználására, de manapság a kiemelt biztonságú intézményeken (pl.
fegyházak, félkatonai-, katonai objektumok, energiaszolgáltatók és más stratégiai
fontosságú helyszínek) kívül alkalmazzák ipari vagy gazdasági szempontból védett
létesítményeknél, például, víz- vagy gázkivételezési helyeken vagy vízművek, erőművek,
szerverparkok területén. Léteznek egyszerűbb rendszerek, amelyekkel lakossági igények is
kiszolgálhatóak.

A lépésérzékelők fajtái:

 optikai szálas lépésérzékelő

  kapacitív lépésérzékelő
 folyadékos lépésérzékelő.

Kerítésvédelem

A kerítésvédelem, más néven szenzorkábeles védelem, kifejezetten egy kiépített kerítés

védelmére, az azon történő átmászás, átvágás, áttörés érzékelésére alkalmas. Általában 300
méternél hosszabb kerítések vagy falak esetén javasolt az alkalmazása.
A többi kültéri érzékelőhöz hasonlóan itt is többféle megoldás létezik a kerítés vagy
kerítésrészek védelmére, illetve a behatolás különböző formáinak érzékelésére. A
megoldások közös jellemzője, hogy az érzékelő eszköz valamilyen technológiával
rendelkező érzékelő kábel, amelyet a kerítésre rögzítenek. Ez az ún. mikrofonkábel érzékeli
a kerítés mozgását és a környezeti körülmények okozta zavarjeleket kiszűrve felismeri a
valós behatolásra jellemző jelformát.

Az érzékelőkábeles kerítésvédelem megvalósításhoz különböző működési elvű kábelezést

alkalmazhatnak.

Az alábbi szenzorkábeles érzékelő rendszereket ismerjük:

 elektret technológiájú koaxiális érzékelő kábel;

 piezo elektromos technológiájú koaxiális kábel;
 lineáris mágneses érzékelő kábel;
 optikai érzékelő kábel.

A fentiek közül az optikai szálas érzékelő rendszerrel kapcsolatos tapasztalatainkat

ismertetjük.

Az optikai érzékelő kábel

Az ún. NATO-drót szerkezete

Az optikai szál, mint érzékelő sokkal jobb jellemzőkkel rendelkezik, mint például a réz
alapú kábelek. Nem érzékeny az elektromágneses és rádiófrekvenciás zavarokra,
nagyfeszültségű kábelek jelenlétére, napfényre, ködre, havazásra. Nem lehet észrevétlenül
áthidalni vagy kiiktatni kábelszakaszt. Működési elve arra épül, hogy a kerítés átvágása
vagy átmászása esetén az optikai szál elhajlik, így a szálban vezetett fény intenzitása,
tulajdonságai megváltoznak. A kábel kimenetére kötött vevőegység kiértékeli a lézerfény
megváltozásának intenzitását, jellegét és az előírtnál nagyobb változás esetén riasztási
jelzést ad. Az optikai szálat drótfonatos, hegesztett fémhálós kerítéshez, téglafalhoz,
épületfalhoz is lehet rögzíteni, illetve falban vezetni. Képes érzékelni az épület falának
fúrására, áttörésére tett kísérleteket is. A kiépítéstől és az érzékelő kábel elhelyezésétől
függően a rendszer felismeri a kerítés alatti és feletti átmászásra irányuló próbálkozást, az
 átvágást vagy a felmászást. A NATO-drót elnevezés utal az eredeti felhasználási területre
és az általa nyújtott kiemelt biztonságra.

Lézeres érzékelő

Ez a mozgásérzékelő típus közel 15 évnyi fejlesztés eredménye, melynek előzményei

Japánba vezethetők vissza. Első kipróbálása is itt történt: a tokiói metró peron alatti
területeinek figyelésére használták. A sínek közé eső embereket meg tudták védeni az
áramütéstől, hiszen a lézeres mozgásérzékelő segítségével azonnal észlelték a baleseteket,
így rögtön lekapcsolták a feszültséget a sínekről.
Nézzük meg, hogy a lézer szkenneres érzékelő milyen újításokkal rendelkezik a
hagyományos PIR érzékelőkkel szemben!
Korábbi fejezeteinkben volt már szó arról, hogy a PIR érzékelők a mozgó ember (vagy
állat) által kibocsátott infravörös hő érzékelésével indítanak riasztás jelzést a riasztóközpont
felé. Az újfajta érzékelő objektum felismerése azonban egy teljesen új elven alapszik,
illetve részben a radarhoz hasonlítható ez a típusú érzékelésfajta. A lézeres
mozgásérzékelők, mint azt nevük is mutatja, egy beépített lézerrel rendelkeznek, a
lézersugarak a védett területet folyamatosan pásztázzák. A lézer mellett egy prizma és egy
forgó tükör is a rendszer része, amik a beállított védett területet 720 érzékelési sávra
bontják, ezáltal 720 mintát vesznek le a területről, ami azt jelenti, hogy 1/4º-os
pontossággal figyelik azt. Ha ebbe az érzékelési tartományba belép valaki és megsérti a
lézersugarat, az eszköz riasztást generál. A mozgásérzékelésen kívül azonban sokkal többre
képes: a mozgó objektum méretét, sebességét és az érzékelőtől való távolságát is képes
felismerni. Mindezt úgy, hogy a már említett fotodióda érzékeli a mozgó emberről
visszaverődő jeleket, és az alapján, hogy hány sugarat sértett meg mozgása során,
megállapítja annak méretét, sebességét és távolságát.

27. Sorolja fel, milyen felületvédelmi megoldásokat ismer, es mutassa be részletesen

egy felületvédelmi eszköz működését, telepítési követelményeit!

Felületvédelem

A felületvédelem eszközei:

 Nyitásérzékelők
 Üvegtörés érzékelők
 Falbontás érzékelők
 Infrasorompók
 Vagyonvédelmi szúnyogháló
 Kontaktszőnyeg

Nyitásérzékelők

A nyitásérzékelő a nyílászárók figyelésére alkalmazott eszköz, vagyis egy adott ajtó vagy
ablak nyitott illetve zárt állapotának érzékelésére szolgál. Nemcsak az épületek ablakainál
és a külső ajtóknál használnak nyitásérzékelőt, hanem az épületen belüli fontos helyiségek
védelménél is.

Mechanikus kapcsolók

Évtizedeken keresztül a legegyszerűbb megoldást a nyílászárók védelmében a különféle

mechanikus kapcsolók jelentették. A széles választékban megtalálható mechanikus
kapcsolók közül ma már szinte csak a mikrokapcsolót használják biztonságtechnikai
eszközként. Riasztóközpontok, kezelőegységek, szirénák, infravörös mozgásérzékelők
szabotázsvédelménél ma is általánosan alkalmazzák, de a nyílászárók védelménél a reed
relés érzékelő mára teljesen kiszorította. A mechanikus kapcsolók közül a mikrokapcsoló
volt a legelterjedtebb. Ez egy kisméretű műanyag vagy fém házban elhelyezett érintkezőből
és mozgató rugóból áll, melyet kis nyomógomb hoz működésbe. A szabotázsvédelmet
gyakorlatilag a védelmi eszköz dobozának szabálytalan nyitása indítja el. Másféle
mechanikus kapcsolókat is alkalmaztak, például a billenős, golyós vagy görgős
kapcsolókat, de ezek mára a hajdani csekély szerepüket is elvesztették.

Reed relés érzékelők

Napjainkban a leginkább alkalmazott nyitásérzékelő típus a mágneses reed relés érzékelő,

más néven reed-csöves érzékelő. Többnyire csak a rövid nevét használják: reed relé. Az
érzékelők neve a nád, nádszál angol megfelelőjéből, a reed szóból származik, mert az
érintkezők általában hosszúak és hajlékonyak. A reed relés érzékelő mágneses elven
működik és két különálló egységből áll: a műanyag vagy fém házban elhelyezett állandó
mágnesből, és a hasonló tokban lévő, üvegcsöves reed reléből. Felépítése és működése
egyszerű. A zárt, vákuumos vagy védőgázzal (nitrogéngáz) töltött üvegcsőben egy
fémlapka pár található. Ez a lapka pár egy mágnesezhető mozgó érintkezőből és egy nem
mágnesezhető, álló érintkezőből tevődik össze. Az állandó mágnes által létrehozott
mágneses tér hatására a mozgó érintkező elhajlik és kontaktusba lép az álló érintkezővel.
Amikor kinyitnak egy reed relés érzékelővel ellátott nyílászárót, a két különálló egység
távolodik egymástól. Emiatt a mágneses térerő hatása csökken, majd megszűnik, így az
érintkezők kontaktusa is megszűnik. Más érzékelő típusokhoz képest előnyük, hogy
működésükhöz nincs szükség energiaellátásra.

Fajtái:

 nyitó kontaktusos reed relé

 záró kontaktusos reed relé
 átkapcsoló (Morse) kontaktusos reed relé
 polarizált reed relé
 duál reed relé

A reed relés érzékelő állandó mágnesei különböző fémek ötvözeteiből, vagy ezek
porkohászati eljárással létrehozott keverékeiből állnak. A reed relék érintkezőit
nemesfémekkel vonják be (általában minimális arany rétegre galvanikusan felvitt
ródiummal vagy ruténiummal), melyek a jó elektromos vezetőképesség mellett a
kontaktusok összetapadása ellen is védelmet biztosítanak. A reed ampullát általában
poliuretán tömítő masszába ágyazzák be, ezzel biztosítva a tartószilárdságot és a
mechanikai sérülések elleni védelmet. Felhasználásuk során a nyílászáró keretébe vagy
keretére szerelik fel a kivezetésekkel ellátott reed érintkezőt, a nyílászáró mozgó részére
pedig az állandó mágnest. A nyílászárók zárt állapota jelenti a reed relés érzékelők
alapállapotát, ilyenkor az érintkezőik elektromosan zártak. A reed érzékelő
szabotázsvédelme négy vezeték alkalmazásával egyszerűen megvalósítható.

A reed érzékelőn belül is létezik több típus, például polarizált reed relé, illetve duál reed
relé, de számos más, különleges kivitelű nyitásérzékelő is megtalálható a piacon. A
polarizált reed relét főként nagy biztonságú nyílászáróknál, páncéltermeknél használják.
Ezeknél az alkalmazásoknál több, egymáshoz képest elforgatott reed kontaktus helyezkedik
el az üvegampullában, az ellenoldali állandó mágnesek pedig a reed érintkezők helyzetének
megfelelően polarizált darabokból állnak. Ha egy külső mágnessel megpróbálják kijátszani
az érzékelőt, akkor az működésbe hozza a szabotázsvédelmet.

A duál reed relé előnye, hogy dupla védelmet biztosít, ugyanis két reed-csövet helyeznek
el párhuzamosan, így ha az egyik megrongálódik vagy meghibásodik, a másik csőben lévő
kontaktusok továbbra is működnek.

A reed relé tokozása többnyire műanyag. Nagyobb mechanikai igénybevétel esetén vagy
vasajtóknál gyakran alkalmaznak réz, bronz vagy alumínium burkolatú reed relés érzékelőt.
Garázskapuknál, ipari kapuknál a robusztus kivitelű, fémtokos, 3-6 cm érzékelési távolságú
nyitásérzékelőt alkalmazzák, amelyre gépkocsival is rá lehet hajtani. Az ilyen ipari reed
kivezetésének mechanikai védelmét többnyire fém gégecsővel oldják meg.

Szerelhetőség szerint két csoportot különböztetünk meg:

 külső, rászerelős, vagy felületi nyitásérzékelők

 rejtett, befúrható nyitásérzékelők

Üvegtörés érzékelők

Üvegtörés érzékelő

A nyitásérzékelőn kívül a héjvédelem leggyakrabban használt eszköze az üvegtörés

érzékelő, mely az üvegezett nyílászárók és az üvegezett határoló felületek megfigyelését
végzi. Tehát nem csupán ablakokat, kirakatokat, hanem vitrineket, üvegfalakat is védhetünk
vele. Az üvegtörés érzékelő feladata az ablaküveg betörésének észlelése. Ma már számos
üvegtípust használnak ablaküvegként, például sík-, rétegelt-, dróthálós-, edzett-, termo-
vagy fóliázott üveget. Ezek mindegyikét meg lehet védeni.

Az üvegtörés érzékelőknek alapvetően négy csoportját különíthetjük el, az alábbiakban

részletesen bemutatjuk ezeket:

 ragasztott üvegtörés érzékelő

 optikai üvegtörés érzékelő
 akusztikus üvegtörés érzékelő
 fémszálas üvegtörés érzékelő
Ragasztott üvegtörés érzékelő

Konkrét mechanikai kontaktusba kerül az ablaküveggel, mert magára a védendő

üvegfelületre ragasztják fel, amelynek törésekor keletkező rezgéseket érzékeli. Ma már
gyakorlatilag nem használják. Népszerűsége idején kétféle technológiát alkalmaztak: a
higanykapcsolós és a piezó érzékelős fajtákat. Higanykapcsolós üvegtörés érzékelő
esetében a működési elv a következő: az érzékelő fémcsövében két érintkező és egy
higanycsepp van elhelyezve. Az ablaktörés minden esetben elmozdulást eredményez, ami a
higanycseppet is elmozdítja, ez pedig riasztást okoz. Környezetvédelmi szempontok miatt a
higanyos megoldást ma már legfeljebb csak vitrinek védelménél alkalmazzák. Piezó
érzékelő esetében egy piezó lapkát ragasztanak az üveg felületére. A piezó kristályok
alakja rezgések hatására megváltozik, így érzékelik az üvegfelületen keletkező bármilyen
rezgést. A ragasztott érzékelők hatótávolsága 2-3 méter.

A ragasztott üvegtörés érzékelők ma már elavultnak számítanak.

Optikai üvegtörés érzékelő

Optikai üvegtörés érzékelőt kiemelt fontosságú épületek védelménél alkalmaznak. Maga az

eszköz két részből áll: adóból és vevőből. Az adó polarizált infravörös sugarakat küld az
üveg felületére. Ha valamilyen fizikai behatás, pl. üvegtörés során megváltozik a sugárzás
beállított visszaverődési törésszöge vagy a fázisa, a vevő ezt érzékeli, és riasztást vált ki.

Akusztikus üvegtörés érzékelő

Az akusztikus üvegtörés érzékelő a jelenleg leginkább preferált eszköz, mind szerelhetőség,

mind működési elv szempontjából. Ezt az érzékelőt nem az üvegtáblára kell szerelni,
hanem az üvegfelület mellé vagy azzal szemben. Az akusztikus üvegtörés érzékelő
elhelyezhető a falon, a mennyezeten vagy ablaktokon, tehát kivitelezése sokkal
esztétikusabban megoldható. A hatótávolsága is lényegesen nagyobb, 4-9 méter. Előnye
emellett, hogy egyetlen érzékelő felhasználásával egyszerre több ablaktábla védhető, így
jelentősen egyszerűbbé és költséghatékonyabbá teszi az objektum védelmét.

Az akusztikus üvegtörés érzékelő az üveg törésekor keletkező és a levegőben terjedő

frekvenciatartományban jönnek létre, hanem sokkal szélesebb spektrumban. Üvegtöréskor
20 Hz alatti infrahangok és 100 kHz fölötti ultrahangok is keletkeznek.

A technikai fejlesztések során elsőként megjelent akusztikus üvegtörés érzékelő működési

elve egyszerű volt, hiszen csak egy mikrofonból, egy erősítőből, egy szűrőből és egy
kiértékelő áramkörből állt. A mikrofon az üvegtábla felől érkező zajokat érzékelte,
melyeket az erősítő felerősített a szűrőnek megfelelő szintre. A szűrő az üvegtörésre
jellemző hangok frekvenciájára volt állítva, és az volt a feladata, hogy ezeket a zajokat
felismerje, a többit pedig elnyomja. Ennek az egycsatornás érzékelőnek komoly hátránya
volt, hogy a hasonló frekvenciájú hangok, mint például a kulcscsörgés, a telefoncsengés,
vagy más üvegtárgyak töréshangja is riasztást válthatott ki.
Fémszálas üvegtörés érzékelő
Az üvegtörés védelemnek egy különleges – ebből adódóan viszonylag drága – esete az a
megoldás, amikor magába az üvegtáblába dolgoznak bele egy fémszálat, aminek a végeit
kivezetik. Hazánkban ez a fajta megoldás nem igazán terjedt el, egyrészt magas ára miatt,
másrészt azért mert ezeket az üvegtáblákat nem lehet vágni, csak méretre gyártatni.

Falbontás érzékelő

A betörők a falazat megbontásával is bejuthatnak az épületbe, főképp gyengébb téglafalak,

és elhagyatott, ritkán látogatott helyek – tanyák, üdülők – esetében. A behatoláshoz
alkalmaznak erőgépet, gépkocsit, robbanószert, fúrót, kalapácsot. Ezt megelőzendő az ilyen
területek védelmére különféle falbontás érzékelőket alkalmaznak.

A falbontás érzékelők fajtái:

 fémháló és rácsvédő huzalozás

 riasztótapéta
 testhang érzékelő vagy rezgésérzékelő
 érzékelő kábel

Fémháló és rácsvédő huzalozás

A legegyszerűbb módszerek közé tartozik a fémhálós megoldás, amikor a vakolat alá

fémvezetéket helyeznek el. Ez a falbontás érzékelő tulajdonképpen egyetlen vezetékből
álló, hullámvonalban a falba épített fémháló, ahol a hurkok egymáshoz képesti távolsága
15-20 cm. Ha a falat megbontják, a háló megsérül, a vezeték elszakad, és riasztási jelzést
vált ki. Hátránya, hogy nehézkes a telepítése, sérülése – behatolás esetén – pedig magával
vonja az egész háló cseréjét és a ház újravakolását, tehát túl költségessé válhat
megbízhatóságával szemben.

A rácsvédő huzalozás a fémhálóhoz hasonló jellegű védelem, ezért említjük meg a

falbontás érzékelők között. Feladata a nyílászárókon lévő rácsozat elektronikus védelmének
biztosítása. A rácsok felszínére belülről egy vékony, nagyjából 0,2-0,3 mm átmérőjű
szigetelt vezetéket ragasztanak, ami jelez, ha a felülete sérül vagy a rácsot átvágják.
Célszerű lefesteni a vezetékkel ellátott rácsot, illetve a fal és a rács találkozásánál kialakított
vezetékcsatlakozókat elrejteni, hogy a szabotálás lehetőségét megakadályozzuk.

Riasztótapéta

A riasztótapéta különleges, kétrétegű tapéta: az alsó réteg szigetelt vezeték, a felső réteg
pedig takarásra szolgál. Falra, ajtóra stb. ragasztva védelmet biztosít, mivel átszakításakor a
huzal sérül, és riasztó jelzést ad.

Testhang érzékelő vagy rezgésérzékelő

A testhang érzékelők és az érzékelő kábelek az előzőektől eltérő módon jelzik a falbontást:

a szilárd felületek rezgéseit figyelik. A testhang érzékelőt több néven ismerhetjük:
rezgésérzékelő, ütésérzékelő, vibrációs érzékelő vagy szeizmikus érzékelő. Előszeretettel
használják ezeket a rezgésérzékelőket a kiemelt biztonságú helyiségek, páncéltermek
védelmére, de sűrűn alkalmazzák a tárgyvédelemben, páncélszekrények, pénzkiadó
automaták esetében is. A testhang érzékelők között megtalálhatók mechanikus és indukciós
elven működő típusok, de a leggyakrabban alkalmazott érzékelők működése többnyire a
piezoelektromos hatáson alapul. Ennek lényege, hogy bizonyos kristályokban mechanikai
erő hatására elektromos feszültség jön létre. Az érzékelő házában egy kisebb fémtömeget
helyeznek el, ami egy piezokristály lapkán keresztül csatlakozik a házhoz. Rezgések, ütések
hatására a fémtömeg gyorsul és a gyorsításhoz szükséges mechanikai erő a gyorsulással
arányos feszültséget kelt a piezokristály lapka felületein. A testhang érzékelők az ütő, vágó
és feszítő eszközök alkalmazásai ellen nyújtanak hatékony védelmet, kiválóan alkalmasak
például a bontókalapács, a fúró, a gyémántfűrész, a hidraulikus nyomó, a hegesztő vagy a
lángvágó által keltett rezgések azonosítására . Ezek az eszközök általában a 6 kHz – 20 kHz
közötti frekvenciatartományba eső rezgéseket keltenek és ezek az érzékelők is ebben a
tartományra a legérzékenyebbek.

A testhang érzékelőnek több típusa létezik: vannak egyszerűbb és intelligensebb verziók.

Az egyszerűbb testhang érzékelők csak egy-két falbontási módszer ellen védenek. Ilyen
például az ütésérzékelő, amely csak az ütvefúró és a bontókalapács alkalmazása esetén ad
védelmet. Az intelligensebb eszközök már az összes falbontási módszert képesek
azonosítani és jelezni, továbbá jellemző rájuk a digitális, valamint a mikroprocesszoros
jelfeldolgozás. Működésük során felismerik és analizálják a rezgéseket és eltárolják őket.
Amennyiben a tárolt adatok adott idő alatt elérnek egy szintet, az eszköz riasztást vált ki.
Robbantás esetén azonnali, fúrás, lángvágás esetén 5-10 másodperc, kalapálás esetén pedig
1-2 perc a riasztáshoz szükséges idő. Hatósugaruk erősen függ a védendő fal anyagától;
acél esetén jóval nagyobb, mint betonnál. Az eszköz típusától és a fal anyagától függően
általában 1,5 – 15 méter között van a hatótávolság.

Érzékelő kábel

Az érzékelő kábelek tulajdonképpen a kültéri védelem során használatos kábeleknek

(optikai, kapacitív, piezo elektromos és lineáris mágneses) felelnek meg, azzal a
különbséggel, hogy a falbontás elleni védelemben a környezeti hatásnak nincs olyan nagy
szerepe. Az érzékelő kábeleket az épületfalhoz is lehet rögzíteni és a falban is lehet vezetni.
A falbontás során keletkező rezgéseket a kábel kimenetére kötött feldolgozó egység értékeli
ki és az előírtnál nagyobb változás esetén riasztási jelzést ad. A kerítésvédelemről szóló
oldalunkon az érzékelő kábelekről részletesebb információkat is olvashat.

Infrasorompók

Az infrasorompók láthatatlan kerítést képeznek, falak, ajtók, ablakok közvetlen

megközelítésének megakadályozására alkalmazzák ezeket.

Vagyonvédelmi szúnyogháló

A vagyonvédelmi szúnyogháló a felületvédelem hatékony eszközei közé tartozik, egészen

pontosan a héjvédelem egyik gyakran használt kelléke. Első ránézésre a külső szemlélő
nem lát különbséget a hagyományos és a speciális szúnyogháló között, hiszen kinézetre,
használatra nincs eltérés a kettő között. A vagyonvédelmi szúnyogháló azonban elektromos
 vezetékekkel van átszőve, ami azonnal riasztást küld a központi egységnek, ha vágás,
szakítás, feszítés éri. Családi házak héjvédelménél alkalmazva az ablakokat még éjszaka is
nyitva lehet hagyni. Az Oktel Kft. a vagyonvédelmi szúnyogháló keretét egyedileg méretre
készíti, és ellátja szabotázsvédelemmel is.

Kontaktszőnyeg

A kontaktszőnyeg két érintkező fémlemezből áll, melyek közt egy távolságtartó rugalmas
betét van. Leggyakrabban szőnyeg vagy lábtörlő alá helyezik el. Amikor valaki rálép, a
rugalmas anyag összenyomódásával rövidzár keletkezik, és a vezetékekkel hozzá kapcsolt
riasztóközpontba riasztást ad le.

28. Sorolja fel, milyen térvédelmi megoldásokat ismer, és mutassa be részletesen egy
térvédelmi eszköz működését, telepítési követelményeit!

Lásd kültéri védelmi eszközök.

29. Sorolja fel, milyen tárgyvédelmi megoldásokat ismer, és mutassa be

részletesen egy tárgyvédelmi eszköz működését, telepítési követelményeit!

Tárgyvédelem

Tárgyvédelmi eszközök

 Közelítésérzékelők
 Testhang érzékelők
 Elmozdítás érzékelő
 Súlykapcsoló

Közelítésérzékelők

A közelítésérzékelők a nem mechanikus érzékelők közé tartoznak, tehát érintésmentesen,

kopás nélkül működnek. Az ipari elektronikában közelítésérzékelésre induktív-, mágneses-
és kapacitív elven működő érzékelőket alkalmaznak, de a biztonságtechnikában ebből csak
a kapacitív elvű megoldást használják.

A kapacitív érzékelőket elsősorban széfek és páncélszekrények védelmére használták. A

védelem a kondenzátor működési elvét alkalmazta: egyik fegyverzete egy hangolt
oszcillátorral egybeépített fémtárgy (a páncélszekrény), a másik fegyverzete a föld.
Amennyiben a fémtárgyhoz valamilyen idegen test közelített, megváltozott a kondenzátor
kapacitása, elhangolódott az oszcillátor és így riasztást idézett elő. Zavarérzékenysége miatt
ma már nem használják ezt a megoldást.

Testhang érzékelők

A testhang érzékelőt nemcsak falbontás érzékelőként alkalmazzák előszeretettel, hanem a

tárgyvédelemben is, különösen a széfek és a páncélszekrények védelménél. Egy évtizede
még használatban volt a testhang érzékelők egyszerű változatának tekinthető fémhang
érzékelő is. A technika egyszerű volt: az eszköz egy piezo érzékelőből és egy szűrőből áll.
Az érzékelő a szűrőnek továbbította az észlelt hangokat, ami kifejezetten fúrásnak
megfelelő hangokra volt beállítva. Főként bankok trezorjaiba került felszerelésre. Speciális
fajtája volt a rácshang érzékelő, mely az ajtók, ablakok rácsainak elvágása, elfűrészelése,
felfeszítése esetén keletkező hangokat érzékelte. A testhang érzékelők árának csökkenése
miatt ez utóbbi érzékelő típusok kiszorultak a piacról.

Elmozdítás érzékelő

Az elmozdítás érzékelő konkrét tárgyak védelmére szolgál. A védendő tárgyra szerelt

érzékelő riasztást vált ki, ha a tárgyhoz hozzáérnek, megmozdítják, elveszik a helyéről.

Az adott tárgy jellegéhez, a védelmi feladathoz illeszkedve az elmozdítás elleni védelemre

többféle megoldás létezik.

Az érzékelő beépíthető a tárgy aljába, hátuljába vagy magába a tárgy tartójába. Nemfémes
anyagú tárgyak esetén erre a célra jól alkalmazható a nyitásérzékelőknél ismertetett reed
relés érzékelő, ahol az érzékelő állandó mágnes része építhető be, vagy szerelhető fel a
védendő tárgyra. Fém tárgyak esetén használható az induktív érzékelő, amelynek
működése egy elektronikus oszcillátorra épül. Ennek áramfelvétele megváltozik fém
tárgyak közeledése, vagy távolodása következtében. Az induktív érzékelők előnye, hogy a
reed relés érzékelőkkel ellentétben csak egy részből állnak. Ezért elegendő a védendő
fémtárgy mögött elhelyezni a rejtett szerelésű érzékelőt, magára a tárgyra nem kell
felszerelni semmit. Az Oktel Kft. például kiállítási aranytárgyak kiegészítő védelmét
oldotta meg ezzel a módszerrel.

A technikai fejlődés során kifejlesztették a rádiós elmozdítás érzékelőt, amely új

távlatokat nyitott meg a tárgyvédelemben. A vezeték nélküli elmozdítás érzékelő a tárgyra
szerelve vagy felragasztva érzékeli annak elmozdulását. Jellemzői:

 Beépített háromdimenziós gyorsulásérzékelővel rendelkezik, mely bármilyen

irányban történő elmozdulást azonnal érzékel.
 Méretéből adódóan (75x27x6,4 mm) kisebb tárgyak védelmére is alkalmas.
 A pillanatnyi jeleket egy, már meglévő mintával veti össze, azaz megjegyzi azt a
pozíciót, ahová a védett tárgyat elhelyezték, és amennyiben ehhez képest
elmozdulást észlel, riasztást generál.
 Külön e célra kifejlesztett szoftver analizálja az érzékelő által leadott jeleket, ezért
alacsony a téves riasztások aránya.
 A kisebb rezgésekre nem érzékeny, csak az elmozdításra ad riasztást.
 Kétféle üzemmód programozható: normál módban azonnali riasztást generál,
késleltetett módban 3 másodperc elteltével ad jelzést.

A tárgyak elmozdítás érzékeléséhez alkalmazhatók még a passzív infra mozgásérzékelők és

az infrasorompók is.

Súlykapcsoló

A súlykapcsoló egy érzékelőként működő mikrokapcsolóból és egy rugóból áll, ami akkor
lép működésbe, ha egy adott nagyságú ellensúlyt eltávolítanak róla. Funkcióját tekintve
 súlyváltozás érzékelésére alkalmas, ezt a tulajdonságát használják ki különféle értékes,
múzeumi vagy kiállítási tárgyak őrzésénél.

Továbbfejlesztett változata a differenciál súlykapcsoló, amelyben két kapcsolót kötnek

sorba egymással, közöttük pedig egy nyelv található. Ha a súlyérzékelő nyelve bármely
irányba elmozdul (mert a tárgyat megmozdítják, vagy elveszik a helyéről), az érintkezés
megszakad, és riasztás következik be.

Ugyanezen az elven működik a szálfeszítéses kapcsoló. A szál feszültségi állapota jelzi a

nyugalmi és a riasztási állapotot. Ha a szálat elvágják vagy valamiért megszakad, az
érzékelő riasztást ad.

A súlykapcsolók hátránya, hogy az alkalmazott mikrokapcsolók érzékenyek a nedvességre

és a korrózióra, ezért alkalmazásuk ma már ritka.

30. Sorolja fel, milyen személyvédelmi megoldásokat ismer, és mutassa be részletesen

egy személyvédelmi eszköz működését, telepítési követelményeit!

Személyvédelem

Személyvédelmi eszközök:

 Támadásjelző
 Dőlésjelző
 Éberségjelző

Támadásjelző

A támadásjelző vagy más néven pánikkapcsoló szerepe, hogy a megtámadott vagy

veszélyeztetett személy számára biztosítsa az észrevétlen jelzésadást a távfelügyelet, a
rendőrség vagy a biztonsági szolgálat felé, hogy azok közbeléphessenek.

Fajtája szerint lehet:

 Mechanikus támadásjelző (mára kiszorult a piacról)

 Elektronikus támadásjelző

A támadásjelző tulajdonképpen egy olyan kapcsoló, amely a használatát követően nem áll
vissza automatikusan alapállapotba.

Működtetés szempontjából megkülönböztethetünk kézzel és lábbal működő

pánikkapcsolókat. A kézzel kapcsolható támadásjelzőt általában az asztal lapja alá
szerelik. Aktiválása korábban az eszközre szerelt gomb megnyomásával történt, de ez
számos téves jelzés forrása volt. A fejlettebb támadásjelzők a kapcsolólap lefelé történő
húzásával váltanak ki riasztást. A lábbal működtethető eszközök esetében is több típus
létezik, melyek mindegyikének megvan az előnye és a hátránya is. Ez alapján
megkülönböztethetünk rálépéssel, a lábfej felfelé történő emelésével vagy a térd
felemelésével működtethető pánikkapcsolókat. Egyesek kezelése kissé bonyolult, másoké
meg inkább túl egyszerű, így sok téves riasztást generálható velük.
 A rádiós, azaz vezeték nélküli támadásjelzők használata esetén ügyelnünk kell a
rendszeres ellenőrzésre, az időszakonkénti elemcserére, illetve – nagyobb épületekben – a
felhasználónak tisztában kell lenni a hatótávolságuk korlátaival.

Dőlésjelző

A dőlésjelzőt alapvetően védelmi feladatokat ellátó személyek, például börtönőrök,

biztonsági őrök számára fejlesztették ki, mely esetleges megtámadásuk esetén az illető
személy eldőlését képes jelezni. A dőlésjelző nem más, mint egy gravitációs kapcsoló,
ami akkor hoz létre riasztást, ha a dőlésjelzőt viselő személy helyzete a függőleges
alaphelyzettől valamilyen meghatározott szögben eltér. A dőlésjelző kiegészül egy
rádióadóval is. Ennek segítségével lehet támadásjelzést küldeni az őrparancsnok vagy a
szolgálatvezető felé.

Éberségjelző

Az éberségjelzőt kettős funkcióra fejlesztették ki: egyrészt ellenőrző, másrészt védelmi

feladatot lát el. Egyrészt ellenőrzi a biztonsági őr, portás, diszpécser, stb. ébrenlétét,
másrészt megvédi a támadásoktól esetleges elalvásának ideje alatt. Az éberségjelző
működési elve egyszerű: az eszköz véletlenszerű időközönként egy fényjelzést produkál,
melyet meghatározott módon kell nyugtázni. Ha ez nem történik meg, hangjelzéssel jelzi az
elalvást. Ha ennek hatására sem érkezik nyugtázás, akkor riasztást küld a felügyeleti
állomás felé, hiszen ebben az esetben megnő a valószínűsége annak, hogy az egyént
támadás érte.

31. Ismertesse a távfelügyeleti átjelzések célját, funkcióját, fajtáit, protokolljait!

Hasonlítsa össze az egyes átjelzési módokat! Magyarázza el, hogyan lehet növelni
az átjelzés biztonságát!

Távfelügyeleti átjelzési módok

A távfelügyeleti átjelzéseknek többféle jelátviteli útvonala alakult ki az évek folyamán.

Ezek a következők:

 Kapcsolt vezetékes telefonvonal

 Rádiófrekvenciás jeltovábbítás
 GSM hálózaton működő jelátvitel
 GPRS alapú kommunikáció

Léteznek egyéb jelzésátviteli módok is, ilyen például a telefonvonalas, beszédsáv feletti
átjelzés, vagy az ISDN D csatornát alkalmazó kommunikációs forma. Ezek az átjelzési
módok viszont nem váltak általánossá, országosan elterjedtté, ezért jellemzőiket itt nem
tárgyaljuk.
A diszpécser és a kivonuló szolgálat csak abban az esetben képes intézkedni, ha a jelzés
megérkezik a távfelügyeleti állomásra. A fent említett átjelzés típusok előnyei mellett
sajnos hátránnyal is számolnunk kell, főként szabotálhatóság és műszaki problémák
szempontjából (elvághatják a telefonvonalat, meghibásodhat az átjelző, lecsökkenhet vagy
megszűnhet a térerő stb.). Emiatt a legnagyobb biztonság akkor érhető el, ha egyszerre
többféle jelzésátviteli útvonalat is alkalmazunk − például telefonvonal mellett rádiós
átjelzést, vagy telefonos és GPRS alapú átjelzést együttesen −, hiszen elég kicsi a
valószínűsége annak, hogy mindkét útvonal azonos időpontban hibásodna meg, vagy
mindkettőt egyaránt szabotálnák, esetleg mindkét szolgáltatónál egyazon időpontban
keletkezik üzemzavar.
Az alábbiakban részletesebben ismertetjük az egyes rendszerek jellemzőit.

Kapcsolt vezetékes telefonvonal

Az 1990-es években jelentek meg azok a riasztóközpontok, melyeket telefonvonalra

lehetett kötni. Nem két pont közötti fix, hanem egy adott hívószám „tárcsázásával”
létrejövő, analóg telefon fővonalra épülő telefonkapcsolatra. Ezek már tartalmaztak egy
olyan belső, a központ nyomtatott áramköri alaplapjára szerelt kommunikátort, melynek
segítségével jelzéseket lehetett továbbítani egy vevőközpontba, vagyis a távfelügyeletre.

A riasztóberendezés telefonos kommunikációja esetén nincs szükség önálló telefonvonalra.

A riasztóközpontot a már meglévő telefonvonalra kötik rá, mégpedig úgy, hogy az épületbe
kívülről érkező telefonkábel először a riasztóközpontba fut, majd ezután csatlakozik
magához a telefonkészülékhez, vagy egy telefon alközponthoz. Ezzel a megoldással sikerült
elérni azt, hogy a riasztóberendezés kommunikációja mindig elsőbbséget élvez. Ha épp
telefonál valaki, de közben valamilyen esemény történik a riasztóközpontban, a digitális
kommunikátor a beszélgetés megszakításával szabaddá teszi a telefonvonalat, és így a
központ el tudja küldeni a jelzést a távfelügyelet felé.

A távfelügyelet hívása kétféleképpen történhet: impulzus és DTMF, azaz hang kódos

tárcsázással. Az impulzus tárcsázást – ami egyúttal megfelel a tárcsás telefonok által
alkalmazott üzemmódnak is – a ’90-es évek közepétől már nem alkalmazzák, így csak
néhány mondatban térünk ki rá. A kommunikátor impulzusok formájában továbbítja az
üzeneteket a távfelügyelet felé. Az adatok egy sor egymást viszonylag gyorsan követő
impulzusból és köztük lévő szünetekből állnak. Az impulzussorozatokban szereplő
impulzusok száma a hívószámok egy-egy számjegyének felelnek meg − például 3 impulzus
a hármas, nyolc impulzus a nyolcas számnak. Maga a módszer lassú volt, és a digitális
telefon főközpontok általánossá válásával elvesztette jelentőségét.

A DTMF (Dual-Tone Multi-Frequency) üzenetek az impulzusok helyett hangokat

használnak, ahol mindegyik számjegy két szinuszos jel összegéből álló hangjelzésnek felel
meg a következő táblázat szerint:

1209 Hz 1336 Hz 1477 Hz 1633 Hz

697 Hz 1 2 3 A
770 Hz 4 5 6 B
852 Hz 7 8 9 C
941 Hz * 0 # D

A két hang frekvenciája a telefon billentyűzet sora illetve oszlopa szerint határozza meg a
konkrét számjegyeket. A DTMF kódok hexadecimális számokat tartalmaznak, 16 különféle
hang használatával (0-9, A, B, C, D, E és F). A hármas számjegy például a 697 Hz-es és az
1477 Hz-es hang keverésével jön létre. Az egyes kevert hangokból álló kódok továbbítása
egy tized másodpercig tart, amelyeket egy tized másodpercig tartó szünet választ el a
következő kódtól.
Az átvitel sokkal gyorsabb, mint a korábban említett impulzus kód esetében. A DTMF
üzeneteknek több fajtája is van, melyek közül a 4+2 Express és a Contact ID protokoll az
általánosan elterjedt. A 4+2 Express esetében az üzenet egy négyjegyű ügyfélszámból és
egy kétjegyű esemény kódból áll, míg a Contact ID formátum egy négyjegyű
ügyfélszámból és egy kilencjegyű eseménykódból tevődik össze. Ez lényegesen több
információt hordoz, hiszen a kilenc számjegy tartalmazza a négyjegyű eseményleírást, a
kétjegyű partíciószámot, és a háromjegyű zóna- vagy felhasználószámot, illetve kódot.
Maga a kapcsolat a következők szerint történik. Riasztás vagy egyéb esemény esetén a
riasztó kommunikátora feltárcsázza a felügyeleti állomás telefonszámát. Ha létrejön a
kapcsolat, a felügyelet vevőegysége válaszol a hívásra, azaz két egymást követő ún.
kézfogás (handshake) válaszhangot küld vissza. Az első „handshake” egy egytized
másodperc hosszúságú, 1400 Hz frekvenciájú, az egytized másodperccel későbbi második
kézfogás pedig egy 2300 Hz frekvenciájú jel. A riasztó kommunikátora a kézfogás jelek
felismerését követően elküldi az üzenetét és egy ellenőrző számjegyet. Ezután a vevő az
ellenőrző számjegyet összehasonlítja a saját számításával. Ha a kettő megegyezik, akkor a
riasztó felé elküldi a kapcsolat vége jelzést, amit az elfogad, és befejezi a hívást.

Jelzésátvitel 4+2 protokoll használatával (Forrás: Sierra riasztó alkalmazási feljegyzés)

Jelzésátvitel Contact ID protokoll használatával (Forrás: Sierra riasztó alkalmazási

feljegyzés)

A kapcsolt telefonvonalas átjelzés előnye, hogy ennek a létrehozása igényli a legkisebb

költséget, hiszen csak egy analóg telefonvonal kell hozzá, a riasztóközpontok telefonos
kommunikátora rendelkezésre áll. Persze a havi telefonszámlában a kommunikáció költsége
jelentkezik. Ha a programozott jelzéstípusok között a nyitás-zárás is szerepel, akkor ez a
költség akár érezhető nagyságúvá is válhat. A másik előny, hogy a kommunikáció
kétirányú. A riasztóberendezés megkapja azt az információt a távfelügyeleti állomásról,
hogy a jelzésátvitel sikeres volt-e. Amennyiben ez valami oknál fogva sikertelen, úgy a
riasztórendszer felhasználója a kezelőegységen keresztül tudomást szerezhet erről a tényről.
A telefonvonalas átjelzés hátránya, hogy a telefonvonal – annak egyszerű elvágásával –
szabotálható. Persze a szabotálhatóság mértéke attól is függ, hogy milyen úton jut el a
telefonvonal az adott épületbe. Légkábel esetén a vonalelvágás könnyebb, földkábel esetén
jóval nehezebb lehet.

Rádiófrekvenciás jeltovábbítás

Egy UHF sávon működő rádióadó kerül felszerelésre a riasztóberendezés mellé. Az eszköz
rádiós kommunikációt tesz lehetővé oly módon, hogy a riasztási jeleket kódokká alakítja, és
ezeket a kódokat rádióhullámok formájában a Felügyeleti Állomásra továbbítja. A telefonos
átjelzéssel szemben a rádióadónak van egy egyszeri költsége, amit a felhasználónak kell
megfizetni. A rádiójelek vételét a Felügyeleti Állomás központi rádióvevője biztosítja. A
rádiós átjelzés földrajzilag és a terepviszonyoktól függően csak korlátozott lefedettséget
biztosít. Átjátszó állomások kialakításával természetesen a lefedettség növelhető, de
országos lefedettséget – a beruházási költségek magas szintje miatt – még az átjátszók
számának jelentős növelésével sem lehet létrehozni. Hátránya a rádiós átjelzésnek, hogy az
adatátvitel egyirányú (szimplex), vagyis csak a riasztóközponttól a távfelügyelet felé
irányul. Mindezen hátrányok ellenére a rádiós átvitel kialakítása csak egyszeri beruházási
költséget jelent a távfelügyeleti állomás üzemeltetője számára, ugyanakkor számos előnye
van a telefonos átjelzéssel szemben:

 Nem kell hozzá telefonvonal, így jól alkalmazható ott is, ahol nincs vezetékes
telefon (pl. tanyák, nyaralók, hétvégi házak).
 Az átjelzés szabotálhatósága csökken azzal, hogy nem lehet hatástalanítani az
épületen kívülről hozzáférhető vezeték elvágásával, ezáltal a rendszer
szabotázsvédelme a telefonvonalas átjelzésnél lényegesen jobb.
 Igen gyorsan (néhány másodperc időtartam alatt) továbbítja a jelzéseket.
 Nem tartozik hozzá járulékos telefon költség.

GSM hálózaton működő jelátvitel

GSM átjelző (Forrás: T.E.L.L. Kft.)

A GSM alapú rendszerek a mobiltelefonok elterjedésével jelentek meg. Két típusa alakult
ki: a beszédcsatornán működő és az adatátviteli alapú. Előbbi, mint ahogy az a nevében is
benne van, beszédcsatornán keresztül továbbította a riasztó jelzéseit a felügyelet felé.
Sajnos számos problémával kellett szembenézniük azoknak, akik ezt a jelátvitelt
alkalmazták, mert nem mindig volt megbízható, gyakran lépett fel különféle
kommunikációs probléma, főképp a gyengébb minőségű GSM eszközök esetében. További
hátránya ennek a jelátvitelnek, hogy a költségcsökkentés érdekében a felhasználók sok
esetben feltöltős kártyákat alkalmaztak, aminek következtében gyakran megesett, hogy
lefogyott a kredit a kártyáról, így a riasztó nem tudott jelenteni a központ felé. Az
adatátviteli csatornát alkalmazó GSM megoldás sokkal megbízhatóbb, ám drágább fajtája a
GSM átvitelnek. A magas költség különösen a sűrű jelzésátvitel esetén jelentkezik. Az
újabb típusú GSM alapú rendszerek egyik előnye, hogy nem csak a távfelügyelet felé
képesek kommunikálni, hanem az ügyfél saját telefonjára is. Az ilyen GSM rendszereknél
ugyanakkor hátrány is, hogy ha az átjelző pusztán az ügyfél telefonjára kommunikál, hiszen
a felhasználó sokszor nem tud érdemben vagy azonnal intézkedni a beérkező jelzésekre. Ez
adódhat abból, hogy nincs térerő, az illető külföldre utazik, vagy épp színházban, moziban,
vagy értekezleten van. Épp ezért cégünk hangsúlyozottan nem ajánlja ezt a fajta jelátvitelt,
hiszen véleményünk szerint ez nem valós biztonságot, csak a biztonság illúzióját adja.

GPRS alapú kommunikáció

Jelenleg a legfejlettebb távfelügyeleti átjelzési mód a GPRS (General Packet Radio Service)
alapú kommunikáció. Az adatkommunikáció IP alapú, az Interneten a mobil szolgáltatók
hálózatán keresztül működik. A rendszer lehetővé teszi, hogy a vonalkapcsolt adatátvitel
(kapcsolt telefonvonal vagy GSM átjelző) helyett egy költséghatékonyabb, ún.
csomagkapcsolt adatátvitelt (GPRS) használva országos lefedettségű és széles körű legyen
a szolgáltatás.

A rendszer előnye, hogy az adatátvitel gyors és valós idejű. A távfelügyeleti központ

vevőállomása az üzenet megérkezésekor nyugtát küld az adóegységnek, ezzel jelezve az
üzenet célba érkezését. Ez a kétirányú kapcsolat biztosítja a biztonságos adatátvitelt. Az
 adóegység a sikeres kézbesítést követően befejezi az adatküldést. Természetesen az
adatbiztonság szempontjából az adatátviteli csatorna kódolt, titkosított. Előnye az SMS-el
szemben, hogy a GPRS átjelzés jóval nagyobb biztonsággal ér célba, mint az SMS.
Továbbá a GPRS Karácsonykor és szilveszterkor is használható (a GSM hálózattal
szemben).
A GPRS technika lehetővé teszi a GPRS átjelző és a távfelügyelet közti jelzésátvitel
kapcsolat-ellenőrzési gyakoriságának jelentős növelését. Ezáltal létrehozhatók kiemelt
biztonságú rendszerek is.

Az alábbiakban összefoglaljuk a GPRS átjelzési technológia előnyeit:

 Kétirányú (duplex) kapcsolatot biztosít a riasztóberendezés és a távfelügyeleti vevő

egység között.
 Vezeték nélküli átjelzést tesz lehetővé minden olyan helyről, ahol a
mobilszolgáltatók mobiltelefon lefedettséget biztosítanak, vagyis országos
lefedettséget biztosít.
 A környezeti paraméterek (időjárás, épületek, növényzet) nem befolyásolják a
működését.
 Az átviteli csatorna korlátai nem érezhetőek.
 Az adatátvitel gyors és valós idejű.
 Az adatátviteli csatorna kódolt, titkosított.
 A működésképesség ellenőrzésére a berendezés 1 perc és 12 óra közötti sűrűségű
tesztjelzéseket képes továbbítani a felügyeleti állomás felé. A tesztjelzések sűrűsége
a felhasználó igényeinek, illetve a védett objektum típusának megfelelően állítható
be.
 A kommunikációs költségszámítás a vevő és a fogadó eszköz közötti küldött
adatmennyiség alapján történik.

32 Ismertesse az „Intelligens épület” koncepciót, céljait, funkcióit! Magyarázza el, mit

jelent az integrált felügyeleti rendszer!

Lásd integrált rendszert a mappában.

33. Magyarázza el, mire szolgál a biztonságtechnikai célú videokamerák „Back focus”
beállítási lehetősége!

Lencsék és CCD lapka közötti távolsága. Variófokusz esetén szélsőséges látószög

állítása esetén a CCD lapka és lencsék távolságának után állítása szükséges.

34. Ismertesse a kamerák működési elvét, és sorolja fel a legfontosabb

kameraparamétereket, a kiválasztás szempontjait!

CCD és CMOS érzékelők

A videokamerákban alkalmazott CCD és CMOS képérzékelők feladata, hogy a külvilág

felől a kamera objektívjén keresztül érkező fényt digitális jelekké alakítsák. Mintegy fél
évszázados kutatás eredményeként születtek meg a ma használatos képérzékelők.
Alkalmazási területüket tekintve számos ágazatban kerültek felhasználásra, mint például a
csillagászat, fényképészet, űrkutatás, orvosi diagnosztika, méréstechnika stb. A széles
felhasználási lehetőségek hatására azonban csak részleteiben változtak meg az egyes
érzékelő típusok, működési elvük azonos maradt.

Mielőtt belevágunk a CCD és CMOS érzékelők részletesebb leírásába, ismerkedjünk meg a

pixel fogalmával. Nézzük meg ez mit is jelent, és honnan származik maga a szó!

A pixel fogalma

A digitális képek és képfeldolgozás óta ismerjük és használjuk a pixel kifejezést. A pixel az

angol picture element szóból származtatható, ahol a pix a picture, az el az element
rövidítése, jelentése pedig nagyjából ’képelem’ vagy ’képpont’.

Maga a pixel egy önálló képelem, ami egyszínű pontként vagy négyzetlapként jelenik meg
magán a képen. Egy kétdimenziós négyzetrács, vagyis egy mátrix mentén található, tovább
nem osztható, tehát ez a legkisebb alkotóelem, egyben egy minta is a „nagy” képből. Ebből
következik az is, hogy minél több képpontból áll egy kép, annál nagyobb felbontást
kapunk. Magának a pixelnek nincs saját fizikai mérete, mert az a megjelenítő eszköztől
függ. Egy pixel kinyomtatva kb. 0,01 cm-nek felel meg.

Egy-egy pixel információtartalmát a színe mutatja meg, melyet a vörös, a kék és a zöld
színekből additív színkeveréssel kaphatunk meg a képernyőn. Nyomtatásban viszont
szubsztraktív színkeveréssel kapjuk meg ezt az információt, a türkizkék, a bíbor, a sárga és
a kulcsszín, azaz a fekete keverésével. Fénytan és színelmélet című menüpontunkban erről
bővebb információ is található.

Képérzékelő típusok: CCD és CMOS

Ha az anyagokat fény hatásának tesszük ki, akkor a fényt alkotó fotonok energiája bizonyos
körülmények között képes elektronokat kiszabadítani belőlük. Egyes félvezető anyagokban,
különösen a szíliciumban ezek a körülmények létrehozhatóak. A megvilágítás hatására
kiszabaduló elektronok töltései villamos feszültséggé alakíthatóak ─ ezt a jelenséget
fotoelektromos effektusnak nevezzük. A félvezetős kamerákban ezért alkalmaznak olyan
szilícium alapú képérzékelőket, ahol a pixelnyi méretű fotodiódákból egy érzékelő mátrixot
alakítanak ki. A megvilágítás fokozása növeli a fotodiódákon átfolyó áramot, és egyúttal a
fotodiódákkal sorba kapcsolt, a szilíciumlapka felületén kialakított kondenzátorok töltését.
Ezek a beeső fénnyel arányos töltéscsomagok az érzékelő lapkán a kamera objektívje által
leképezett képnek megfelelő töltésképet hoznak létre.

A képérzékelőknek két fő fajtáját különböztetjük meg ─ a CCD-t és a CMOS-t ─, mivel a

többi technológia is valamilyen szinten e két csoportba sorolható be. Valójában ez a két
típus nem igazán is igazán két különböző érzékelő fajtát jelöl, hanem egy-egy
gyártástechnológiát, azon belül is a CMOS egy kapcsolástechnika, a CCD pedig egy
működési folyamat elnevezése. Mivel ez a pontatlan szóhasználat mára a szakirodalomban
is elterjedt, ennek megfelelően mi is érzékelő típusként fogunk beszélni róluk. A CCD és
CMOS érzékelők működésüket tekintve teljesen azonos alapokra épülnek, mindkettő a fent
leírt fotoelektromos effektust alkalmazza. A hasonlóság itt véget is ér, hiszen a töltéskép-
kiolvasás módja, a jelfeldolgozó áramkörök kialakítása, a színszűrési módszer, a félvezető
technológia már jelentős technikai és gyártástechnológiai eltéréseket mutat. Fontosnak
tartjuk kihangsúlyozni, hogy a töltéscsomagok léptetéséről, a töltéscsatolásról csak a CCD
érzékelő esetében beszélhetünk.

A CCD érzékelő jellemzői és működése

A CCD (Charge-Coupled Device) rövidítés voltaképpen töltéscsatolt eszköz jelentést takar.

Ez az elektronikus alkatrész alapjában véve egy analóg léptetőáramkör (shift regiszter),
amely az elektronikus töltéseket továbbítja. Maga az érzékelő egy szilíciumlapka, melyet
MOS technológiával állítanak elő, azaz a rétegek sorrendje a lapkán Metal (fém) – Oxide
(fémoxid szigetelő) – Semiconductor (félvezető). Ezen töltéstárolásra alkalmas fotódiódák
találhatók. A kép képkockákra felbontva, töltés formájában kerül bele a képérzékelő
felületbe. A lapka felülete pixelekre van osztva, ahol mindegyik pixelhez egy-egy elektróda
csatlakozik. Ezeket pozitív feszültséggel töltik fel, és így alakulnak ki a töltéscsomagok. A
megvilágítás megszűntét követően egy külső, többfázisú órajelképző áramkör a feszültség
léptetésével a töltéscsomagokat függőleges irányban vándoroltatja, soronként átcsatoltatja,
mivel a pixelek függőlegesen nincsenek szigetelővel elválasztva egymástól.
Tulajdonképpen ez a CCD működésének az alapja, a nevét is erről kapta. A CCD mátrixban
soronként lefelé vándorló töltéscsomagokat csak sorosan lehet kiolvasni. A mátrix legalsó
horizontális regiszter sorából az eddigi léptetési irányra merőleges oldalirányban kerülnek
ki a töltéscsomagok a tárterületről. A kiolvasó egység az egyes csomagokat jelfeszültséggé
alakítja, majd a jelerősítést és a feszültségértékek digitalizálását követően egy jelfeldolgozó
áramkör az eredeti pixelek sorrendjében digitális képet hoz létre. A jelerősítést, az analóg-
digitális konvertálást és a jelfeldolgozást végző áramkörök már mind a CCD chip-en kívül
helyezkednek el.

A CCD chip alkalmazási területe ma már annyira széles, hogy minden olyan jellegű
technológiában, ahol a képi információt (analóg jelet) digitális jellé kell alakítani, ezt az
eszközt alkalmazzák. Megtalálható a szkennerekben, digitális fényképezőgépekben,
telefaxokban, digitális videókamerákban, valamint a CCTV rendszerekben alkalmazott
analóg és IP kamerákban egyaránt, hogy csak néhány példát említsünk.

CCD képtartalom kiolvasás (Forrás: pixinfo.com)

Bayer-szűrő
A CCD érzékelők egészen 1976-ig csupán fekete-fehér képek
készítésére voltak alkalmasak, hiszen csak a fény intenzitását
képesek érzékelni, a színeket nem. Ahhoz, hogy színes képet
láthassunk, színszűrőkre (CFA = Color Filter Array = színszűrő
tömb) van szükség, amelyek a fényt színkomponenseire bontják
fel. A fejlesztés a Kodak cég egyik mérnökéhez, Bryce E.
Bayerhez fűződik. Ma is a leginkább használatos színszűrők a
Bayer-szűrők, melyek a fényt alapszínek, azaz a piros (Red), a zöld
(Green) és a kék (Blue) szerint bontják fel. Némely esetekben az RGB szűrőkön kívül
használják még a CYGM szűrőket is, melyek a fényt a ciánkék, a sárga, a zöld és a
bíborvörös színek szerint engedik át.
Minden egyes színszűrő csak a saját színét engedi át, tehát a piros színszűrő csak a piros
fényt, a kék színszűrő csak a kék fényt, a zöld színszűrő pedig a zöld fényt, a többit pedig
elnyeli. A különböző színszűrőket egymás mellett helyezik el a képérzékelő felületén úgy,
hogy egy pixel csak egy színkomponenst érzékeljen. A színszűrők egyedi, ismétlődő
mintázatában egy 2×2 pixeles területen a színszűrők elhelyezkedése a következő: R-G-G-B,
azaz piros – zöld – zöld – kék. Ebből látható, hogy a pixelek negyede a kék, negyede a
piros és fele a zöld színt érzékeli. Két oka is van annak, hogy a zöld szűrő duplikáltan
szerepel. Egyrészt a kontraszt növelése érdekében kell két egyforma színű szűrőt használni,
másrészt ez azért éppen a zöld lett, mert az emberi szem a zöld színre sokkal érzékenyebb,
mint a többire.

A CCD érzékelő típusai

Az előzőekben ismertetett folyamat és az ábra illusztrálja a legjobban a CCD működési

módját. Ez az ún. Full Frame Transfer kialakítás, ami a legegyszerűbb felépítésű és a
legnagyobb fajlagos pixelsűrűségű CCD lapka. Ezt azonban nem találjuk meg a
videokamerák érzékelőiben, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szenzor megvilágításának
ki-be kapcsolását itt a hagyományos fényképezőgépeknél alkalmazott mechanikus zárral
(shutter) kell megoldani. A képérzékelő felülete ugyanis a töltéskiolvasás közben is
fényérzékeny és megváltozna a képtartalom a kiléptetés alatt. A mechanikus zár biztosítja,
hogy a következő kép rögzítése csak a teljes kiolvasás után történjen meg, de ugyanakkor
alkalmatlan a videokamerák gyors és igen nagy mennyiségű exponálására.

A videokameráknál alkalmazott CCD érzékelőket háromféle működési elv szerint

csoportosíthatjuk:

1. Frame Transfer: Maga a chip két egyenlő részre van osztva. Az egyik az érzékelő
terület, ahol a fénygyűjtés történik, ami egyben a képérzékelő rész is, a másik a tárterület,
amely a bejövő fénytől teljesen el van takarva. Emellett tartalmaz még egy horizontális shift
regisztert is. A chipen elhelyezkedő CCD elemek, azaz a pixelek kettős feladatot látnak el:
egyrészt begyűjtik a fényt, másrészt továbbítják a töltéseket a következő pixel felé.
A Frame Transfer működése során a fényérzékelő területre bejutó fényt a vezérlőjelek
töltéscsomagokká alakítják, majd rendkívül gyorsan továbbítják a tároló terület felé. Innen
soronként a horizontális regiszterbe kerülnek át, ahonnan a töltések kilépve feszültséggé,
majd a CCD érzékelő működésénél leírt módon képpé alakulnak. A Frame Transfer elven
működő szenzorok a CCD érzékelők első generációját jelentik, a gyakorlatban ma már
ritkán alkalmazzák őket.

2. Interline Transfer: Ebben a CCD típusban másként helyezkednek el a chip egyes részei.
A chipet függőlegesen osztották fel a következőképpen: felváltva követik egymást az
érzékelőelemekkel és a tároló elemekkel ellátott oszlopok, amelyek a fénytől teljesen védve
vannak. A működés úgy változott, hogy az érzékelő területről a töltések először ezekbe az
árnyékoló maszkkal ellátott függőleges shift regiszterekbe kerülnek, majd onnan soronként
átkerülnek a horizontális regiszterbe. Innentől a többi lépés már megegyezik a Frame
Transfer esetében tárgyalt működéssel. Hátránya a típusnak, hogy a fénytől védett oszlopok
helyigénye miatt a lapka fényérzékenysége csökkent. Az érzékelő elé helyezett
mikrolencsés fénygyűjtésnek köszönhetően azonban csak 10-25%-os fényveszteséggel kell
számolni.
3. Frame Interline Transfer: Ennek a típusnak a megalkotásakor a korábbi két CCD
verzió előnyeinek egyesítése, illetve hátrányainak kiküszöbölése vezérelte a fejlesztőket.
A Frame Interline Transfert úgy kell elképzelnünk, hogy két CCD érzékelő egymáson
helyezkedik el. A felső réteg a fénygyűjtő terület, az alatta levő síkban pedig a tároló réteg
található. A Frame Transfernél leírt módon jutnak a töltések az egyik rétegből a másikba, és
az előző típusokhoz hasonlóan soronként kerülnek a horizontális shift regiszterbe, majd a
további jelfeldolgozásra. Az érzékelő felépítéséből következik, hogy az előző érzékelő
típusokhoz képest jóval nagyobb érzékenységet és felbontást lehet vele elérni. Hátránya a
magasabb előállítási költség.

A CMOS érzékelő jellemzői

A MOS technológiáról már tudjuk, hogy az érzékelő lapkán a rétegek sorrendje: Metal
(fém) – Oxide (fémoxid szigetelő) – Semiconductor (félvezető). A MOS térvezérlésű
(FET= Field Effect Transistor) tranzisztoroknak két fő csoportját különíthetjük el aszerint,
hogy a félvezető rétegük miképpen szennyezett. Ez alapján beszélhetünk N és P típusokról.
Amennyiben ezeket, tehát a P típusú MOSFET-et és az N típusú MOSFET-et
összekapcsoljuk, komplementer MOSFET áramköri elemet (Complementary Metal Oxide
Semiconductor – komplementer fémoxid félvezető) kapunk, rövidítve CMOS-t.

A CMOS technológiás érzékelők esetében nincs szükség töltéscsatolásra, mint a CCD-k

esetében. Itt minden képelemhez egy-egy erősítő tartozik, így a töltéseket pixelenként
erősítik fel, nem pedig soronként vagy oszloponként. Emiatt szokták a CMOS érzékelőket
aktív-pixeles érzékelőként is emlegetni. Emellett, a CCD-vel ellentétben, magán a
képérzékelő lapkán lehet elhelyezni az A/D átalakító, zajszűrő, kiolvasó, töltés/feszültség
átalakító stb. áramköröket egyaránt.

Korábban a CCD szenzorokat a CMOS érzékelőkhöz képest szívesebben alkalmazták

számos előnyös tulajdonságuk miatt, mint például a nagyobb érzékenység és pixelszám,
kisebb képzaj, stb. Mára azonban a technikai fejlesztéseknek köszönhetően a CMOS
szenzorok is szinte azonos értékeket mutatnak ezekben a paraméterekben. A CMOS
érzékelők előnyei közé sorolható az alacsonyabb előállítási költség, a jóval kisebb
fogyasztás, a gyors képfeldolgozási sebesség, ezekkel pedig fokozatosan szorítják ki a
piacról a CCD érzékelőket. 2011-ben a CMOS érzékelők gyártási volumene már jelentősen
meghaladta a CCD szenzorokét.

Az első MOSFET (Metal Oxid Semiconductor Field Effect Transistor) tranzisztor

elkészítése J. Atalla és D. Khang nevéhez fűződik. 1959-ben álltak elő találmányukkal,
melyet egy korábbi, 1926-os elképzelésre és szabadalomra építettek. Ez az elképzelés azt
vetette fel és elemezte, hogy hogyan valósítható meg egy félvezető anyagban az elektronok,
illetve töltések térfeszültséggel történő áramoltatása. A két kutató erre egy úgynevezett
szendvics-szerkezetet hozott létre szilícium-félvezetőből, SiO2 szigetelőrétegből és
fémrétegből. A szilícium-félvezető réteg három részre osztható: forrásra, nyelőre és kapura,
ahol az utóbbira kötött feszültséggel szabályozzák a forrás és a nyelő közti töltésáramlást.A
MOSFET tranzisztorok előállítását, illetve az erre alapuló integrált áramköröket nevezik
tulajdonképpen MOS-technológiának. A MOS tranzisztoroknak két típusát különböztetjük
meg: analóg erősítő eszközök és olyan digitális áramkörök, melyek két állapot kapcsolására
képesek (0 és 1). Ezen belül még két altípust tudunk elkülöníteni attól függően, hogy a
félvezető anyag milyen szennyezettségű: n-csatornás és p-csatornás MOS áramkörök,
röviden nMOS és pMOS.

Végül időben eljutunk a CMOS felfedezéséig. 1963-ban Frank Wanlass megalkotta az első
CMOS szerkezetet, ami egy nMOS és egy pMOS tranzisztor párhuzamos
összekapcsolásával létrehozott áramkör. Mivel ezek egymást működését kiegészítik, így
kapta a Complementary MOS elnevezést. Első, kereskedelmi forgalomban való
megjelenése 1964-re, szabadalmaztatása pedig 1967-re datálódik.

Kamera paraméterek

Képfelbontás

A kamera egyik fontos jellemzője a képfelbontás. A felbontás a kép részletgazdagságának

és élességének mérőszáma. A függőleges felbontás értéke általában adott: 625 sor, ezért a
képminőség szempontjából a vízszintes felbontás a meghatározó. A videó megfigyelő
rendszerekben alkalmazott színes kamerák horizontális felbontása a kezdetek 330 TV
sorához képest ma már akár 700 TV soros is lehet.

Fényérzékenység

A biztonsági kamera másik fontos paramétere az érzékenység. Ez alatt azt a legkisebb

fényszintet értjük, ami a kép létrehozásához szükséges. A biztonsági kamerák fekete-fehér
üzemmódjának jellemző érzékenységi szintje – alapbeállításban – elérheti a 0,005 lux
értéket. A színes kamerák általában magasabb környezeti megvilágítást igényelnek, de még
ezek érzékenysége is lehet 0,1 lux alatti.

Összehasonlításképpen: az éjszakai utca tipikus fényerőssége 5-10 lux. Mindemellett

alacsony környezeti fényszint, vagy teljes sötétség esetén célszerű reflektorokat, vagy az
emberi szem által nem látható infrasugárzókat alkalmazni a biztonsági kamerák működési
területén. Ma már számos olyan kameratípus létezik, ahol az infrasugárzókat egybeépítik a
kamerával. Ezeknél a kompakt kameráknál az infrasugárzó automatikusan lép működésbe,
azaz kapcsol át “éjszakai üzemmódra”.

Jel-zaj viszony

A jel/zaj viszony egyaránt szoros összefüggésben van a megvilágítással és a kép

minőségével. Egyrészt minél kisebb a megvilágítás, annál zajosabb egy kép, másrészt minél
zajosabb egy kép, annál gyengébb a minősége. A jel/zaj viszony mértékegysége a dB. 20
dB zajszint körül értékelhetetlen képet kapunk. 24 dB környékén ugyan jelentős
zajjelenséggel kell számolni, de ez az a minimális zajszint, ahol a kép már értékelhető. 40
dB-től felfelé már csak apró szemcsézettség jelentkezik, 50 dB esetén szinte észrevehetetlen
zaj, míg 60 dB-nél tiszta képet kapunk.

Egyéb paraméterek
Egy biztonsági kamera kiválasztásánál természetesen az említett paramétereken kívül még
számos más jellemzőt is figyelembe kell venni. Fontos, hogy milyen a nappali – éjszakai
üzemállapot közti átváltás módja és sebessége, a fénykompenzációk módja és
hatékonysága, a menüből történő beállítás lehetősége, a tápellátás módja és még számos
más tulajdonság. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemcsak a kamera paraméterei a
meghatározóak a biztonsági kamera minőségét illetően, hanem az objektív jellemzői és
minősége is.

Kameratípusok

A biztonsági kamerák egyik csoportosítási módja a funkció és a forma szerinti besorolás. A

funkció célszerűségből bizonyos mértékig befolyásolja a formai kialakítást, ebből adódóan
jöttek létre a külső megjelenés szerint elkülöníthető típusok.

Panelkamera

Ez a kameratípus tulajdonképpen egy kameraelektronikával egybeépített mini objektív.

Többnyire kameraelektronikát tartalmazó, burkolat nélküli nyomtatott áramköri lapra
szerelten kerül forgalomba, bár tokozott kivitelben is árulják. Felhasználása az egyszerű
alkalmazásoknál jellemző, illetve akkor, ha szűk helyre kell elhelyezni a kamerát, vagy
rejtett megfigyelésekre kívánják felhasználni. Tápellátása 12 V DC (egyenfeszültség).
Általában már csak színes típusok vannak a piacon belőle, illetve egyes fajtákat infra LED-
del is ellátnak.

Csőkamera

Nevét jellegzetes, csőszerű alakjáról kapta. Alapját általában egy panelkamera képezi, csak
ezúttal a formai kialakítás más. Kültéri és beltéri változata egyaránt létezik, tápellátása 12
V DC feszültségről történik. Műszaki paraméterei többnyire nem kiemelkedők. Általában
tűhegy (pinhole) optikával látják el, de találhatók köztük varifokális objektívű és viszonylag
magas sorfelbontású típusok is. Felhasználása a panelkamerákhoz hasonlóan az egyszerű
alkalmazásoknál jellemző, például kisebb üzletekben, áruházakban. Előnyük a kedvező ár.
Felszerelésükhöz minikonzol szükséges, amelyet a gyári csomagolás a kamerával
együtt tartalmaz.

Kompakt kamera

A kompakt kamerák neve egyben utal kialakításukra is, mivel minden alkatrésze egyetlen
egységbe van szerelve. Maga a ház integráltan tartalmazza a kamerát, az objektívet és
esetleg az infra LED-eket. Nem lehet éles határt húzni a csőkamerák és a kompakt kamerák
között, hiszen formai kialakításuk és a funkcióik is hasonlóak. A kompakt kamerák háza is
gyakran hengeres, illetve csőszerű kialakítású. Mivel a kameraház jellemzően fémből van
és a környezeti behatások elleni védettsége magas (gyakori az IP66-os, vagy IP67-es
védettség is), ezért kifejezetten jól alkalmazhatók kültéren. Általánosnak tekinthető, hogy -
10º-tól +50º-ig terjedő hőmérséklet tartományban működőképesek. Tápellátásuk lehet 12V
DC, 24V AC (váltófeszültség), illetve 230V AC. A kameraház többnyire egybe van építve a
tartókonzollal, vagy a gyári csomagolás tartalmazza a konzol elemeit. A kábelvezetés
gyakran a kameratartó konzolon belül történik. Az ilyen rejtett kábelvezetés esztétikusabbá
teszi a felszerelt kamerát.
Infra LED-es kompakt kamera

A kompakt kamerák egyik legsűrűbben alkalmazott fajtája az inframegvilágítós

kamera.Elnevezése az optika körül elhelyezett infravörös sugárzást kibocsátó LED-ektől
(IR LED) ered. Az infra LED-ek számuktól, fajtájuktól és teljesítményüktől függően
különböző nagyságú területeket világítanak be. A kamera a LED-ek révén minimális külső
megvilágítás mellett, vagy teljes sötétségben néhány métertől akár 100 méterig is elláthat.
Felhasználása rendkívül széles körű, a magánszférától kezdve a legkülönbözőbb
intézményekig számos helyen találkozhatunk ilyen kamerával. Az ipari (vagy box) kamerák
mellett a leggyakrabban alkalmazott kameratípus. Különösen népszerűnek számítanak az
alsó árkategóriába tartozó IR LED-es kompakt kamerák, amelyek alapját általában egy cső-
vagy panelkamera jelenti. Az objektívet tekintve lehetnek fix íriszes és fix fókusztávolságú
objektívvel, valamint autoíriszes és variofókuszos objektívvel szereltek egyaránt.

Az infra LED-ek jellemzői

A LED-es fénysugárzók magasabb élettartammal rendelkeznek, mint a hagyományos

izzólámpák és a hatásfokuk is jóval nagyobb. Az infra LED-es sugárforrásokat pedig
ezeken kívül azért is alkalmazzák előszeretettel a biztonságtechnikában, mert nem
látszanak, vagy jóval kevésbé látszanak, mint a látható fényt kibocsátó fényforrások. A
kamerákban használt LED-ek jellemző működési hullámhossza a 730 nm, a 850 nm és a
940 nm. A 730 nm-es LED-ek sugárzása emberi szemmel még jól látható, a 850 nm-es
LED-ek halvány parázslásként még észlelhetők, a 940 nm-es LED-ek pedig már nem
láthatók. Ez utóbbiakat nevezik fekete LED-eknek.

A kamerákban elhelyezett LED-ek anyagösszetétel szerinti típusai:

1. Hagyományos GaAs (gallium-arzenid) anyagú, „kétlábú” LED: Maximum 15-30

méteres sugárzási távolsággal rendelkezik, és nem lehet a sugárnyalábot fókuszálni.
A kamerába épített LED-ek számának emelése ugyan növeli az infrasugárzás
energiáját, de a hatótávolságát nem. Élettartama alacsony, mindössze 6-8000 óra.
2. AlGalnP (aluminium-gallium-indium-foszfát) anyagú, „négylábú” LED: Nagy
fényerővel rendelkezik, koncentrált sugárnyaláb kibocsátására képes. Hatótávolsága
nagyjából 50 méter, de speciális optikai gyűjtőlencsével elérheti a 100 métert is.
Hőelvezetése sokkal jobb, mint az előző típusé. Élettartama meghaladhatja a 20000
órát.

Az infravörös LED kamera „mindent egybe” kategóriát jelentő integrált kialakítása gyakran
csak kompromisszumokkal valósulhat meg. Különösen igaz ez az olcsóbb változatokra.
Röviden összefoglaljuk, hogy milyen hátrányokkal lehet számolni az alsó árkategóriába
tartozó kompakt kamerák esetén:

 A kamera részegységei nem cserélhetők. Ha meghibásodik az objektív vagy az

inframegvilágítás, akkor az egész kameratest cserére szorul.
 Az infra LED-ek élettartama korlátozott, különösen a sűrűn alkalmazott gallium-
arzenid (GaAs) alapanyagú infra LED-ek esetén. A 6-8000 óra élettartamú LED-ek
átlagos üzemelési körülmények között akár 2 évnél rövidebb időtartamra
csökkenthetik a kamera élettartamát. Az infra LED-ek bekapcsolását egy
fényérzékelő automatika biztosítja. Néhány gyártó úgy spórol a költségeken, hogy
 nem tesz a kameráiba „alkonyatkapcsolót”, így a benne lévő LED-ek nappal
ugyanúgy üzemelnek, mint éjszaka. Ez a LED-ek idő előtti elhasználódásához,
kiégéséhez vezet.
 Az infra LED-ek sugárzási szöge kicsi. Többnyire csak a látómező közepét
világítják meg, azon kívül kivehetetlen képet kapunk. Ez a csőlátás különösen
szembetűnő egy széles látószögű objektívvel szerelt kamera esetén, ahol a nappali
kép a megfigyelni kívánt terület egészét mutatja, az éjszakai képen viszont a látótér
néhány méter átmérőjű csővé szűkül.
 Zöld növényzetnél az IR LED-es kamera gyengébben lát. Az inframegvilágítós
kamerák egyik legnagyobb ellensége a zöld fű és a növényzet, mivel azok a
fotoszintézisre alapozott sejtfelépítésük miatt erősen visszaverik az infravörös
sugárzást, így éjjel a zöld fűben mozgó személy nehezen észlelhető.
 Éjszaka, az illetéktelen behatolók számára jól láthatók az alacsonyabb
hullámhosszúságú infra LED-ek által létrehozott vörösen parázsló fénypontok.
 Éjszaka, hirtelen fényváltozások esetén a kamera képe kifehéredik, és a kamera
másodpercekre elvakulhat. Ez történik, ha egy zseblámpa fénye rávilágít a
kamerára, vagy amikor egy gyorsan közeledő járműről, esetleg személyről az infra
LED-ek fénye erősen visszaverődik.
 Az infra LED-ek miatt jelentős lehet a kamera áramfogyasztása.

A közép- és felsőkategóriás kompakt kamerák már jóval sokrétűbb beállítási lehetőségeket

és magasabb műszaki színvonalat képviselnek. Itt már jellemzőbb a magasabb sorfelbontás,
az infraszűrőt cserélő technológia, az OSD és a WDR funkciók alkalmazása. Egyes
kamerák képesek arra, hogy a LED-ek intenzitását szabályozzák, aminek segítségével
folyamatosan jó képet tudnak biztosítani. Ennek előnye különösen akkor jelentkezik, ha a
kamera felé közelítő személyt kell megfigyelni. Minél közelebb van egy objektum a
kamerához, annál több infrasugárzás verődik vissza róla, ami elvakíthatja a kamerát. Így
amíg távol van a célszemély, addig a LED-ek maximális teljesítményen működnek, a
személy közeledtével pedig a LED-ek működési intenzitása egyre csökken.
Néhány példa saját, IR LED-es kompakt kamera telepítéseinkből:

Fix dome kamera

Ez a kameratípus a jellegzetes formájáról kapta a nevét.Félgömb alakjával leginkább a

kupolához hasonlít, melyet angolul a „dome” szóval fejeznek ki.

Korábban általában beltéri használatra javasolták, ahol biztosított volt az állandó

megvilágítás, de ma már ugyanolyan mértékben szerelik kültérre is. Gyakori az infra LED-
es változat, sőt vandálbiztos típus is létezik belőle. Ez utóbbi kifejezés azonban kissé
megtévesztő lehet, hiszen a vandálbiztos kamera is tönkre tehető, csak
nehezebben. félgömb búra ütésálló műanyagból, a felette levő fém pedig masszívabb
alumíniumból vagy acélból van. Ebből a kialakításból adódóan sokkal nagyobb erőkifejtés
és több idő szükséges egy esetleges rongáláshoz, arról nem is beszélve, hogy a kamera
felvételeket tud készíteni a támadóról.

Előnye, hogy sötétített burkolata miatt nem lehet látni, hogy az előre beállított kamera
melyik területet figyeli. Ezt különösen szeretnénk kihangsúlyozni, hiszen sokan tévesen azt
gondolják, hogy a hagyományos dome kamerák burkolatai mozgatható kamerát takarnak,
ám ezek minden esetben előre beállított fix kamerák, amik adott területet figyelnek meg.

Ahol számítanak az esztétikai szempontok, ott kifejezetten ajánlott. A gyártók

gondoskodtak arról, hogy sokféle környezethez illeszkedjenek, így több színben kaphatók:
átlátszó, füst, bronz, króm tükrös és arany tükrös; ezen túl több méretváltozat is van a
piacon. Elhelyezése mennyezeten vagy álmennyezeten egyaránt megoldható.

A dome kamerák búrája széles skálán mozgó műszaki paraméterű kamerákat és

objektíveket takarhat. Az alsó árkategóriájú dome kamerák burkolata alatt gyakran
egyszerű panelkamera rejtőzik, a közepes és felső árkategóriába tartozó kamerák műszaki
jellemzői azonosak lehetnek a hasonló kategóriájú box kamerákéval. A gyártók szívesen
alkalmazzák azt a megoldást, hogy az azonos műszaki paraméterű kamerát box és dome
kivitelben is gyártják.

Box kamera vagy ipari kamera

Nevét jellegzetes téglatest alakú dobozos alakjáról kapta. Manapság a box kamera a
leginkább elterjedt és a legnagyobb típusválasztékkal és funkciógazdagsággal rendelkező
kameratípus, mely minden területen jól hasznosítható. Alapvetően egy normál box kamera
a belső terek védelmére használatos, ám megoldható a kültéri védelemre való alkalmazás
is. Ehhez azonban megfelelő kameraház, tartószerkezet és fűtés szükséges, mivel az
objektív legalacsonyabb üzemi hőmérséklete nem sokkal lehet fagypont alatt (általában
max. -10 ºC). Így, kameraházba szerelve viszont a leggyakrabban használt kültéri kamerák
közé tartozik. Típusai között megtalálhatók az éjjel-nappali fajták, a szoftveres és a
mechanikus verziók egyaránt. Tápellátásukat tekintve 230 V AC, 12 V DC, illetve 24 V AC
változatok jöhetnek szóba.

PTZ kamera

Ez az elnevezés nem egy konkrét típusra utal, hanem gyűjtőneve azoknak a kameráknak,
amelyeket vezérlőpultról irányítanak. A PTZ a Pan/Tilt/Zoom angol kifejezés rövidítése,
azaz olyan kamerákat értünk ez alatt az összefoglaló név alatt, amelyek két irányban,
függőlegesen és vízszintesen is mozgathatók, valamint zoomolásra is alkalmasak. Közéjük
tartoznak a speed dome, valamint a forgózsámolyra szerelt box- és sínkamerák.

Speed dome kamera

Tulajdonképpen a dómkamerák továbbfejlesztett verziói a gyors dómkamerák, vagy a

sűrűbben használt angol kifejezésük szerint a speed dome kamerák. A kamera vízszintesen
360º-os folytonos forgásra képes, függőlegesen pedig 90º-os billentésre. Elnevezése utal a
kamera szögelfordulási sebességére, ami mind a vízszintes, mind a függőleges mozgás
esetén meghaladhatja a másodpercenkénti 600º-ot. Kézi vezérléssel ugyanakkor rendkívül
alacsony mozgási sebesség is elérhető, akár 0,05º/sec-ra is lecsökkenthető. Mivel ezek a
kamerák teljesen körbefordulnak, ezért a gyártók beillesztették a maszkolási funkciót. Ezzel
a megfigyelni kívánt területen túli, ún. privát területeknél a kamerakép kikapcsol vagy
kimaszkolásra kerül. Szintén ezeknél a típusoknál fejlesztették ki és vezették be az Auto
Pan funkciót, amelynek lényege, hogy a kamera alatt elhaladó emberek figyelése során a
kép automatikusan megfordul, elkerülve azt, hogy a feje tetejére álljon a 180º-os átfordulás
során. Kézi vezérléssel a speed dome kameráknál megoldható a sokszoros, akár
negyvenszeres optikai zoomátfogás, a 200-300 méterre való zoomolás, ami 2 másodperc
alatt elérhető. A klasszikus dómkamerákhoz hasonlóan a speed dome-okat is gyártják
beltéri és kültéri kivitelben, valamint különféle búraszínekkel.Elhelyezése mennyezeten,
oldalfalon, vagy oszlopon egyaránt megoldható. Tápellátásukat tekintve 12 V DC, 24 V AC
és 230 V AC változatúak lehetnek.

A speed dome kamerák működtetésének jellemző módjai:

1. A kamerák önállóan, előre beprogramozott útvonalakat figyelnek, amiknek

sorrendje és pásztázási ideje tetszőlegesen választható. Digitális rögzítő segítségével
lehetőség van a kameraképek mentésére, illetve a későbbiek folyamán a
visszakeresésükre.
2. A kamerákat távolról, külső vezérléssel, egy joystick-kal ellátott vezérlőpulton
keresztül mozgatják. Ha a megfigyelt terület bármelyik részén valamilyen esemény
történik, akkor azt az emberi irányítás segítségével tartósan meg lehet figyelni, rá
lehet zoomolni.
3. Az újabb fejlesztésű, felső árkategóriába tartozó kamerák egy része már rendelkezik
intelligens videoanalízis funkcióval, aminek révén a kamerák képesek személyek,
gépjárművek, vagy más mozgó objektumok automatikus felismerésére és
követésére.

A speed dome kamerák rendelkeznek riasztásbemenettel, ami a fent említett üzemmódok

bármelyikénél használható. Ennek lényege, hogy ha a megfigyelt terület valamelyik részén
esemény történik, akkor külső jelzés hatására a pillanatnyi kameraállástól függetlenül a
kamera azonnal odafordul.

A speed dome kamerák nagy előnye, hogy több fix kamera kiváltására is képesek. A
körbefordulási, billentési és zoomolási képességüknek köszönhetően nagy területek
megfigyelésére alkalmazhatóak, valamint mozgások, személyek követésére is lehetőség
nyílik. Mindezekből adódóan térfigyelő rendszerek elemeként kiválóan hasznosíthatóak.

Speciális kamerák

Sínkamera
A kamerák mozgatása kézi vezérléssel történik, és ez a mozgatás megoldható egyenes
vonalban, ívben megtörve vagy kör alakban. A sínkamera minden olyan előnnyel
rendelkezik, amivel egy speed dome kamera is: zoomolhatóság, forgathatóság. Ezzel a
konstrukcióval könnyen megvalósítható célszemélyek követése, valamint a berendezési
tárgyak miatt keletkező holtterek is beláthatóvá tehetők.

Ajtókamera
Az ajtókamera olyan csőkamera, melyet az ajtó kémlelő nyílására lehet felszerelni.
Használatával lehetőség van arra, hogy anélkül nézzünk ki az ajtón, hogy oda kelljen
sétálnunk a bejárathoz.
 Rejtett kamera
A diszkrét vagy rejtett megfigyelések kiváló eszközei a rejtett kamerák. Számos cég
kínálatában megtalálhatóak a miniatűr, illetve a különféle használati eszközöknek álcázott,
illetve azokba rejtett kamerák. Ezeknek a rejtett kameráknak az alapja minden esetben egy
panelkamera. Magyarországon főként a PIR mozgásérzékelők vagy a füstérzékelők
burkolatába épített kamerákkal lehet találkozni. Az eszközök jellege egyúttal az
elhelyezésüket is meghatározza; mennyezetre vagy oldalfalra szerelhetőek. Tápigényük 12
V DC. Képminőségük jellemzően nem kiemelkedő.

35. Ismertesse a videó megfigyelő rendszereknél használatos fénytani alapfogalmakat,

mértékegységeket, a kamerák kiválasztásánál, telepítésénél figyelembe veendő,
fénnyel összefüggő szempontokat!

Fénytani alapfogalmak

Az elektromágneses sugárzás rendkívül széles tartományából a 100 nm-től 1 mm-ig

terjedő hullámhosszokat sorolhatjuk az optikai sugárzás kategóriájába. Ezen belül a
380 nm-től 780 nm közötti rész kelt az emberi szemben fényérzetet. Valójában csak ezt
a látható tartományú sugárzást nevezzük fénynek.

A 100 nm – 380 nm közötti elektromágneses sugárzást ultraibolya (UV), a 780 nm-től 1

mm-ig terjedőt pedig infravörös (IR) sugárzásnak nevezik. Mivel egyik sem képes
látásérzetet kiváltani, ezért mindkettőre a láthatatlan optikai sugárzás kifejezés
vonatkozik. A fény fogalmi meghatározásából következik, hogy hibás szóhasználatnak
tekinthető mind az ultraibolya, mind az infravörös sugárzásra a fény megnevezés
alkalmazása.
A szem érzékenységi görbéje (Forrás: www.fat.bme.hu)

Az emberi szem nem egyforma érzékenységgel reagál a különböző hullámhosszú

sugárzásokra. A szem érzékenysége a fény hullámhosszától függ, ezt a tapasztalati tényt
a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság szabványosította is, megalkotva a szem
spektrális érzékenységi görbéjét, más néven a láthatósági függvényt. Mint az alábbi
ábrán látható, más jelleggörbe vonatkozik a normális megvilágításban történő
színlátásra (fotopikus látás) és más a gyenge megvilágításban történő alaklátásra
(szkotopikus látás). A szem spektrális érzékenységi görbéjének a csúcspontja
világosban az 555 nm-es hullámhosszú zöldessárga fényben van, sötétben pedig az 507
nm-es kékes színnél található a csúcspont. Másként megfogalmazva ez azt jelenti, hogy
az azonos fényenergiájú 555 nm-es zöldessárga fényt világosabbnak érzékeljük, mint a
400 nm-es ibolya, vagy a 700 nm-es vörös fényt. A videotechnikában elsősorban a
világosra adaptált szem érzékenységi görbéjével számolnak.

Fotometria

Ha a fényt, mint elektromágneses sugárzást energetikai szempontból vizsgáljuk, akkor

radiometriáról beszélünk. Amikor a fény energiaterjedési jellemzőinek
meghatározásánál vagy mérésénél figyelembe vesszük az emberi szem fényérzetének a
hullámhossztól való függését, akkor már a fotometria fogalomkörét alkalmazzuk. (A
nem szakmabeliek számára nem egyszer jelent értelmezési problémát, hogy a csillagok
fényességével foglalkozó tudományágat is fotometriának nevezik).

A fénytechnikai mértékegységek megértéséhez előbb meg kell ismerkednünk a térszög

fogalmával.

Térszög
A térszög, a síkszög térbeli megfelelője. A térszög nagyságát egy tetszőlegesen
megválasztott gömb tetszőlegesen kijelölt felületrészének és a gömbsugár négyzetének
a hányadosa adja. A térszög azt méri, hogy az adott pontból nézve milyen nagynak
tűnik egy objektum. A fényforrást pontszerűnek elképzelve a sugárzás térbeli
irányultságát a térszöggel lehet jellemezni. Az r sugarú gömb felülete: 4r²π, így a teljes
gömbi tér: 4r²π/r²= 4π sr.

Szteradián (Forrás: Wikipedia)

1 szteradián = 1 m sugarú gömb 1m² felülete által kijelölt térrész térszöge

Jelölése: Ω (Omega)
Mértékegysége: Szteradián
Jele: sr

Nézzük meg, hogy melyek azok a fotometriai mértékegységek, amelyeket a videó

megfigyelő rendszerek alkalmazásánál is figyelembe szoktak venni:

Fényáram (fényteljesítmény)
A fényáram a fényforrásból időegység alatt kisugárzott összes látható fény energiája –
ez a fényforrások legfontosabb világítástechnikai jellemzője. Másként megfogalmazva a
fényáram a sugárzott fizikai teljesítmény és a láthatósági tényező szorzatának az egész
színképtartományban összegzett értéke. Az emberi szem spektrális (a fény
hullámhosszától függő) érzékenysége miatt a fényteljesítmény mértékegységét nem
watt-ban, hanem lumenben fejezik ki.
A pontszerű fényforrás minden irányban sugárzott fényáramának mennyisége az
összfényáram (Total Luminous Flux).

Jelölése: Φ (Phi)
Mértékegysége: Lumen
Jele: lm

Minden egyéb világítástechnikai mértéket a fényáramhoz viszonyítanak. Ennek ellenére

a fényáram nem fotometriai alapegység, hanem a fényerősségből származtatott egység,
amelyet így határoztak meg az SI nemzetközi mértékrendszerben:
1 lumen mennyiségű fényáram a minden irányban 1 candela (cd) fényerősséggel
egyenletesen sugárzó pontszerű fényforrás 1 szteradián térszögbe kibocsátott
teljesítménye. 1 lumen = 1 cd · sr
Így a teljes 4π térszögben minden irányban 1 cd fényerősségű fényforrás fényárama =
4π lm, vagyis 12,56 lumen.

Néhány fényforrás fényárama:

Fényforrás A fényforrás névleges fényárama (lm)

Izzólámpa 230 V, 60 W 710
Izzólámpa 230 V, 100 W 1400
Izzólámpa 230 V, 1000 W 20000
Halogén izzólámpa 12 V, 100W 2350
Fénycső 18W, F33 1150
Nátriumlámpa LU250/T/40 27500

Fényerősség
A fényforrás a tér minden irányába sugározza ki fényáramát. Az adott irányú térszögbe
kisugárzott fényáramnak és a térszögnek a hányadosa, azaz a fényáramnak a térszög
szerinti sűrűsége a fényerősség.

A fényerősség a fénymérés alapegysége (SI-ben).

Jelölése: I
Mértékegysége: Candela (lm/sr)
Jele: cd
Meghatározó egyenlete: I=Φ/Ω

Évtizedeken keresztül a gyertya fényéhez viszonyították a fényforrások fényességét. Az

etalonként használt gyertyafény egy bizonyos meghatározott méretű és zsiradék-
összetételű gyertya fényét jelentette. Természetesen a pontos előírások ellenére sem volt
könnyű tökéletesen azonos fényerejű gyertyákat előállítani. A fényerősség
mértékegysége is a gyertya latin nevéből, a candelából származik. A XX. század
második felében már a fényerősség egzaktabb definícióját is megfogalmazták.
A szakirodalomban a mai napig kétféle hivatalos definícióval találkozunk, ami abból
adódik, hogy az Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia (GPCM) először 1967-ben,
majd 1979-ben is definiálta a fényerősséget:
GPCM 1967 SI meghatározás:
A kandela a feketetest sugárzó 1/600000 m² felületének fényerőssége a felületre
merőleges irányban, a platina dermedési hőmérsékletén (2042 K), 101 325 Newton
/ m²nyomás alatt. (A megadott nyomásérték megfelel a normál légköri nyomásnak,
a 60 cd/cm² terület meghatározás célja pedig, hogy a kandela fényerőssége ne
térjen el a régi kandela mennyiségtől.)
CGPM 1979 SI meghatározás:
A kandela azon 540×1012 hertz frekvenciájú (~555 nm) monokromatikus
sugárzást kibocsátó fényforrás fényerőssége adott irányban, amelynek
sugárerőssége ebben az irányban 1/683 watt / szteradián.

Megvilágítás
A megvilágítás a felületre beeső fényáramnak és a felületnek a hányadosa, azaz a
fényáramnak a felületen eloszló sűrűsége.
A megvilágítási erősség a felületet érő fény mértéke. Megadja, hogy egy adott felület
mennyire van kivilágítva, vagyis mekkora fényáram jut 1m² felületegységre lumenben.
A gyakorlati felhasználás szempontjából – beleértve a videotechnikát is – talán ez a
legfontosabb világítástechnikai fogalom.

Jelölése: E
Mértékegysége: Lux (lumen/m²)
Jele: lx
Meghatározó egyenlete: E = Φ / A (ahol A a felületet jelöli)

1 m sugarú gömb közepén lévő pontszerű fényforrás, amely 1 candela

fényerősséggel sugároz, 1 lumen fényáramot kelt 1 sr térszögbe, 1 lux megvilágítási
erősségű a gömb 1m²-es felületén.
A megvilágítás erőssége a fényerősséggel egyenesen, a fényforrástól való távolság
négyzetével fordítottan arányos. Ez utóbbi érthető, hiszen ugyanakkora térszöghöz
kétszer akkora távolságban négyszer akkora felület tartozik. Vagyis a megvilágítás a
negyedére csökken.

Jellemző környezeti megvilágítási értékek:

Fénysűrűség

A fénysűrűség a világító felület vizsgált irányú vetülete felületegységének fényerőssége.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy a fénysűrűség a megvilágított felületnek a szem által
világosságként érzékelt látszólagos fényessége.

Jelölése: L
Mértékegysége: candela / m²
Jele: cd / m²

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a radiometria és a fotometria egymásnak

megfeleltethető értékeit:

Radiometria Fotometria
J Mértékegy J Mértékegy
Mennyiség Mennyiség
el ség el ség
Sugárzott
Fényáram (Luminous Lumen
teljesítmény (Radi Φ Watt (W) Φ
Flux) (lm)
ant Flux, Fluxus)
Sugárzáserősség, Fényerősség,
Candela
intenzitás (Radiant I W/sr intenzitás (Luminous I
(cd) (lm/sr)
Intensity) Intensity)
Lux
Besugárzás (Irradi Megvilágítás (Illumin
E W/m² E (lx) (lm/m²
ance) ance)
)
Sugársűrűség Fénysűrűség Nit (nt)
L W/(m²×sr) L
(Radiance) (Luminance) (cd/m²)
Színelmélet

Történeti áttekintés a színek vizsgálatáról

A fény és a színek vizsgálata nagyon hosszú időre tekint vissza, hiszen már az ókorban
a görögök és a hinduk is próbálkoztak ilyen jellegű kutatásokkal. Nagyjából 1000 körül
jelent meg Ibn al-Haytham „Optika könyve” című munkája, melyben a színeket, a fehér
fény színekre bontását vizsgálta. Bár számos tudós és művész foglalkozott az
elkövetkező időkben a témával, a 17. századig várni kellett arra, hogy a valódi színtan, a
színek rendszerezése kialakuljon.Newton színelmélete szerint a fehér fény, azaz a
napfény prizma segítségével színekre bontható, majd ugyanígy újra egyesíthető. Ő
állapította meg azt is, hogy a tárgyaknak nincs befolyása a fény színállapotára, nem
azok teszik színessé a fehér fényt – tehát ha a fény egy tárgyról visszaverődik, vagy
azon áthalad, nem változik meg a színe.

A 18. század végén Thomas Young trikromatikus színelméletével rámutatott arra, hogy
maga a színlátás a szemben lévő háromféle fotoreceptor segítségével megy végbe. A
háromféle csap külön-külön a piros, a zöld és a kék színekre érzékeny. Ewald Hering
szerint a színlátás alapja a színellentétek érzékelése, aminek kiindulópontjaként három,
ellentétes színekből álló színpárt vett alapul. Nagyjából az 1970-es évekre jöttek rá
Edwin Land kutatásának köszönhetően, hogy az előbb említett két elmélet egymásnak
nem mond ellent, sőt kiegészítik egymást. Ez alapján a három alapszín a szem
működésének, míg a hat alapszín a látás tudati részének az alapja.

Színérzékelés
A színérzékelés az ember és általában a főemlősök sajátja. Az ember trikromatikusan
látja a színeket, azaz három fő szín – a piros, a zöld, és a kék – megkülönböztetésére
képes. A magasabb rendű állatok, például a majmok látása ugyanilyen, ám sok állat
színvaknak számít; akromatikusan (fehér, fekete, szürke) vagy a legtöbb emlőshöz
hasonlóan dikromatikusan látja a világot. Olyan állatok is vannak viszont, például a
madarak, hüllők, erszényesek, néhány pókfaj és a halak egy része, amelyek sokkal
jobban, azaz tetrakromatikusan érzékelnek. Bizonyos rovarfajok egy része pedig
teljesen más spektrumban, az ultraibolya tartomány felé eltolva észlelik a körülöttük
lévő dolgokat.

Színhőmérséklet

A fényforrások elektromágneses sugárzása különböző hullámhosszúságú rezgésekből

áll és együttesen valamilyen színt hoz létre. A fényforrások színét az határozza meg,
hogy az általuk kisugárzott energia hogyan oszlik el hullámhossz szerint, illetve az
egyes színösszetevőkből mennyi energiát sugároz ki.

A színhőmérséklet tulajdonképpen egy látható fényt kibocsátó fényforrás által az

emberben okozott színérzet. Mindezt a fekete test sugárzásához viszonyítják, amely egy
minden energiát, vagyis minden rá eső fényt elnyelő fényforrás. Mértékegysége 1972-
től a Kelvin (K).

A színhőmérséklet szerepe az emberi szem és a „digitalizált szem”, azaz az objektívvel

ellátott kamera eltérő érzékelési módjában mutatkozik meg. Az emberi szem bizonyos
mértékig alkalmazkodik a fény színéhez, és a külső fényforrásoktól függetlenül próbálja
 érzékelni a tárgyak színét. A kamera nem képes arra, hogy konvertálja, átalakítsa a
fényeket. A valós színekhez képest hamis színeket jelenít meg, mivel nem tud a külső
fényforrásoktól függetlenedni.

A fényforrások két fajtája: hőmérsékleti (termikus) sugárzó és a fluoreszcens

fényforrások. A hőmérsékleti sugárzók azok a fényforrások, amelyek hevítés hatására
világítanak, és meleg fényt bocsátanak ki, ilyen például a Nap is. Egy ideális
hőmérsékleti sugárzó által kisugárzott fény színhőmérséklete megegyezik annak
Kelvinben kifejezett hőmérsékletével. A nem termikus sugárzóknak, mint például a
hideg fényt adó fluoreszcens lámpáknak, fénycsöveknek is van színhőmérséklete. A
nem ideális hőmérsékleti sugárzó (pl. izzószál) és a nem termikus sugárzó
színhőmérséklete egy olyan ideális hőmérsékleti sugárzó hőmérsékletével egyezik meg,
amellyel azonos színű fényt bocsát ki.

Minél melegebb egy test, annál magasabb a színhőmérséklete. Téves megközelítés,

hogy minél vörösebb valami, az annál melegebb. Valójában egy sugárzás akkor vörös,
ha alacsony a hőmérséklete. A hőmérséklet növelésével ez sárgává, fehérré, majd kékké
válik. És míg a kék színt mi hidegnek érezzük, voltaképpen ennek a legmagasabb a
hőmérséklete. Az alábbiakban néhány természetes és mesterséges fényforrás
színhőmérsékletét adjuk meg!

Fényforrás Színhőmérséklet
Gyertya 1000-2000 K
Wolframszálas izzólámpa 2500-3200 K
Halogénlámpa 2800-3500 K
Meleg fényű fénycső 3400-4300 K
Hideg fényű fénycső 4500-7500 K
Vaku 5000-5500 K
Átlagos nappali napfény 5000-6000 K
Reggeli és délutáni napfény 4500-5000 K
Napfény felhős időben 6500-8000 K
Árnyékos nappali fény 9000-10000 K
Borult, ködös idő 10000 K

A színek hatással vannak hangulatunkra. Az alábbiakban álljon itt néhány példa arra,
hogy miként befolyásolják közérzetünket a különböző színárnyalatok!
lila: nyugtat, segít koncentrálni, serkenti a kreativitást
sárga: serkenti a gondolkodást, jókedvre derít
kék: nyugtató hatása van, csökkenti a stresszt
narancs: életvidámságot, boldogságot áraszt, étvágyat csinál >
zöld: megnyugvást okoz, kiegyensúlyozottá teszi az embert, harmóniát teremt,
csökkenti a fáradtságot
vörös: fokozza a teljesítőképességet, de túlzott használata ingerültséget, agressziót okoz

Kamera jellemzői , paraméterei :

AGC (automatic gain control ): Automatikus erősítés szabályozás. A kamera

előerősítőjével van kapcsolatban. Alacsony környezeti megvilágítás esetén egy további
 erősítést tudunk bekapcsolni mely javítja a képminőséget. Nagy javulást nem tudunk elérni,
mert a hasznos jellel együtt erősítjük a képet kísérő zajt is.

Felbontás (resolution): A vízszintes felbontás az a paraméter, amivel az adott kamerát

jellemezni lehet. Ez az egymás mellett levő képpontok számát jelenti. Általánosságban a
420 TV sor felbontás alatti kamerákat kis- ,míg az ez felettieket nagyfelbontásúnak
nevezzük(600 TV sor) .

BLC (backlight Compensation): Háttérfény (ellenfény) kompenzáció. Az egyszerűbb

megoldásnál a kép egy előre definiált területén a kívülről jövő fénymennyiséget
elektronikus úton elnyomják a kép többi részéhez képest. A másik megoldásnál már CCD
szinten megtörténik a beavatkozás.

OCL (OMCL): Érzékenység növelő megoldás.

AWB: Automatikus fehéregyensúly . Ez történhet automatikusan, és kézi beállítással is.

Jel/zaj viszony (S/N Ratio): Ez a viszonyszám megmutatja, hogy a kamera elektronikus

áramköre a hasznos jelhez képest mennyi zajt termel. Ezt az értéket dB-ben fejezzük ki.
Minél nagyobb (53-56 dB) annál jobb a képminőség. A zaj nagyságát befolyásolják a
kamerába épített áramkörök (BLC,AGC stb).

36. Ismertesse az objektív felépítését, fajtáit, paramétereit, csoportosítását a

látószög meghatározását !

Az objektívek jellemzői

Lencsék

Gyűjtőlencse működése (wikipedia.org)

Amilyen mértékben befolyásolja a biztonsági kamerák
képalkotásának színvonalát az alkalmazott objektív, oly
mértékben szabják meg az objektívek minőségét az
objektívekben felhasznált optikai lencsék. A lencsék
minőségét az alapanyaguk, kidolgozásuk és felületkezelésük
határozza meg.

Maga a lencse egy olyan átlátszó anyagból készült, a

környezeténél sűrűbb fénytörő közeg, amit két gömb, vagy
egy gömb és egy síkfelület határol, és a ráérkező
fénysugarakat a lencse jellegétől és kialakításától függő
irányba töri meg. Az optikai lencséket főképp üvegből
készítik, de gyakran használnak más átlátszó anyagot is az
előállításukhoz. Az olcsó objektívek esetében különösen
jellemző, hogy a lencséiket nem üvegből, hanem
műanyagból gyártják. Ezekkel soha nem érhető el olyan
minőségű kép, mint az üveglencsékkel. Jellemző még a
tömeggyártásban készülő, alacsony árkategóriájú objektívek
esetében, hogy a lencse ugyan üvegből készül, de az
üvegolvadékból préseléssel állítják azokat elő. Ezektől szintén nem lehet jó minőségű,
torzításmentes képalkotást elvárni.

A jó minőségű lencsék gyártása egy sok lépcsőből álló, időigényes és költséges

technológiai folyamat eredménye, amire világviszonylatban is csak kevés gyártó képes.

A lencsegyártás első lépése minden esetben a számítógépes tervezés, mely során a lencse
összes paraméterét előre megtervezik. Ezután a megfelelő alapanyagok kiválasztása, illetve
ezek helyes arányban történő összekeverése történik. A gyártók számos alapanyagot
használnak a lencsék gyártása során, többek közt különféle kvarchomok fajtákat, hamuzsírt,
ólomoxidot, szódát stb. Miután a kívánt keverék elkészült, az egészet 1500 ºC-ra hevítik.
Tisztító és színtelenítő anyagokkal, valamint folyamatos keveréssel egy homogén olvadékot
kapnak, melyet néhány nap alatt lehűtenek, és az így keletkezett üvegtömböt a repedések
mentén darabokra törik. Az egyes darabok minőségi osztályozása után azokat újra hevítik,
majd táblába öntik, és lehűtik. Ez a hűtés már több hónapot is igénybe vesz, így elkerülhető
az üvegben a belső feszültségek, illetve a hibák kialakulása. Ezt követi a méretre vágás és a
csiszolás, aminek több fázisa van. A durva csiszolás során először síkpárhuzamosra
munkálják a szemben levő oldalakat, hogy össze tudják ragasztani, majd a megfelelő
körátmérőre, végül a nagyjából megfelelő görbületre csiszolják az üveget. A finom
csiszolás során nyeri el a lencse a végleges gömbfelületet, valamint a megfelelő
áttetszőséget. A lencséket először szemrevételezéssel (felületi hibák), majd videómonitoron
(görbületi pontosság) vizsgálják meg. Ha megfelelő minőségűek, akkor centrírozás során a
mechanikai és optikai középpont közti esetleges eltéréseket kiegyenlítik. A mechanikai
munkafolyamatok itt érnek véget. A gyártás utolsó mozzanataiként tisztítják, és
tükröződésmentesítő bevonattal látják el a lencséket, ami a felületükre felvitt különböző
vékony fémrétegekből áll. Erre azért van szükség, mert az üveglencsék felülete visszaveri a
rajta áthaladó (ki- és belépő) fénysugarak 4-6%-át. Egy sok lencsetagból álló komolyabb
objektív esetén a reflexiók miatti fényenergia veszteség már tetemes lehet. És akkor még
nem is említettük a tükröződésből eredő fényszóródás által okozott rossz képalkotást, ami
különösen a kiugróan világos képrészletek esetén érezteti hatását. A tükröződésmentesítő
bevonatnak köszönhetően azonban az említett lencsénkénti 4-6%-os energiaveszteség akár
0,3%-ra is minimalizálható.
Az ismertető Szita Péter a www.stargate.tibike.hu oldalon megjelent írásának
felhasználásával készült.

Lencsetípusok

A lencséknek fénytechnikai szempontból

két fő típusuk van:

Gyűjtőlencse vagy domború lencse: Az

optikai tengellyel párhuzamosan érkező
sugarak a lencsén áthaladva egy pontban
(fókuszpont) gyűlnek össze. A lencse
középen vastagabb, mint a szélén.
A gyűjtőlencséket további három típusra
osztjuk:

 Bikonvex vagy kétszer domború

  Plánkonvex vagy síkdomború
 Homorúan domború vagy konkáv-konvex vagy pozitív meniszkusz

Szórólencse vagy homorú lencse: Az optikai tengellyel

párhuzamosan érkező sugarak a lencsén áthaladva
széttartóan haladnak át, úgy hogy ha visszafelé
meghosszabbítanánk ezeket a sugarakat, akkor egy
pontban (fókuszpont) metszenék egymást az optika előtt.
A lencse a szélén vastagabb, mint a közepén.
A szórólencséket is további három típusba soroljuk:

 Domborúan homorú vagy konvex-konkáv vagy

negatív meniszkusz
 Plánkonkáv vagy síkhomorú
 Bikonkáv vagy kétszer homorú

A hat leggyakoribb lencsefajta

Optikai tengelynek nevezzük a lencsét határoló felületek középpontját, illetve az optikai

gömbtükör optikai középpontját összekötő egyenest. Az optikai tengelynek a lencse
fősíkjával vett metszéspontja a lencse középpontja.

Lencsehibák

Az objektívekben felhasznált lencsék mindig tartalmaznak hibákat. Az általános

lencsehibák alatt nem a gyártás vagy a megmunkálás során létrejövő pontatlanságokat,
gyártási hibákat értjük, hanem a valós lencsék felépítéséből adódó természetszerű
képalkotási problémákat. Az alábbiakban a legjellemzőbb hibákat soroljuk fel. Feltüntetjük
az azonos típusú lencsehibáknak a szakirodalomban fellelhető eltérő megnevezéseit is.

Lencsehiba illusztrációja Megnevezései Leírás

 A lencse optikai
tengelyében és a lencse
szélén egymástól eltérő
Szférikus
a fókusztávolság. A
aberráció
fénysugarak nem az
Nyíláshiba
elméleti fókuszpontban
Gömbi eltérés
metszik a tengelyt,
hanem szóródási kört
hoznak létre.

Hasonló, mint a
nyíláshiba, de ebben az
Üstököshiba
esetben a fénysugarak
Kómahiba
egyáltalán nem metszik
egymást.

A fénysugarak a lencsén
áthaladva nem pontban
egyesülnek, hanem két
Asztigmatizmus
egymásra merőleges
Pontnélküliség
vonallá állnak össze,
emiatt nem alakul ki
éles kép.

A tárgyról készült kép

egy görbült felületre
Képmező
képződik le élesen, nem
elhajlás
pedig síkra. Ilyenkor
Képdomborúság
vagy a kép széle vagy a
közepe éles.
 A lencse nem
szabályosan adja vissza
Képtorzítás a látott képet, hanem
Disztorzió vagy a képmező közepe
Elrajzolás felé, vagy a széle felé
nagyít. Fajtái a párna- és
a hordótorzítás.

Különböző színű
(hullámhosszúságú)
fénysugaraknál a
Kromatikus lencsék törésmutatója is
aberráció különböző, így a
Színi eltérés színösszetevőkből álló
Színhiba fény a lencse túloldalán
nem ponttá áll össze,
hanem elmosódott
folttá.

A fent felsorolt hibák közül az első ötöt monokromatikus hibának nevezzük, mivel ebben az
esetben nem számítanak a fény színképpel kapcsolatos tulajdonságai, hanem homogénként
tekintünk rá. A kromatikus hibák közül csak a színi eltérésre tértünk ki, mert ez az egyik
legfontosabb ilyen jellegű hiba.

A lencsehibák mértéke – többek között – különböző lencsék egymáshoz illesztésével,

lencserendszerek kialakításával jelentősen csökkenthető. A lencserendszerekből létrehozott
objektív lencsetagjai képesek egymás hibáit bizonyos határok között kiegyenlíteni. A
szférikus aberráció korrigálásának egyik módja például egy domború és egy homorú lencse
összeillesztése, mert a két típus gömbi eltérései egymással ellentétes hatásúak. A
kromatikus aberráció csökkentésére is hasonló módszert alkalmaznak, de itt már eltérő
törésmutatójú üvegfajtákból (ún. koronaüvegből és flintüvegből) készült gyűjtőlencsét és
szórólencsét ragasztanak össze. Így jön létre az akromát lencse. A nyíláshiba
kiküszöbölésének egyik leghatásosabb módja az ún. aszférikus lencse alkalmazása.

Aszférikus lencse
Szférikus és aszférikus lencse képalkotása (www.microglobe.co.uk)

A fényképezőgépek és a biztonsági kamerák objektívjeiben alkalmazott lencsék közül az

egyik legfontosabb típusváltozat az aszférikus lencse, ami a japán Canon cég történetének
egyik legjelentősebb innovációjaként 1971-ben jelent meg. A szférikus aberráció
kiküszöbölésére ötletes megoldást találtak: a lencse szélei felé haladva folyamatosan
növelték a lencse határoló gömbfelületének a görbületi sugarát, ezzel ezeken a helyeken le
tudták csökkenteni a lencse fénytörő képességét, és korrigálni tudták a lencseszéleken
jelentkező fókuszpont eltolódást. Az aszférikus lencsének mindig csak az egyik határoló
felülete aszférikus, a másik oldal szférikus. A sok lencsetagot tartalmazó objektívek is
általában csak egy-két aszférikus lencseelemet tartalmaznak. Az aszférikus lencsékből
felépített objektívek fényáteresztő képessége és képalkotási minősége jelentősen
meghaladja a szférikus lencsékből álló objektívekét. Az aszférikus objektív előállítása
sajnos költségesebb, mint a szférikusé. Ennek is tulajdonítható, hogy Magyarországon az
indokoltnál sokkal kisebb mértékben alkalmazzák a biztonsági kamerarendszerek
kiépítésénél.

Tamron aszférikus objektívek

Tamron aszférikus objektívek

Tamron IR korrigált aszférikus objektív

Az objektívek fajtái

CCTV objektív sematikus felépítése (www.wecusurveillance.com)

Az objektívek különféle technikával (ragasztás, légrés kialakítás) összeillesztett speciális,

más-más optikai tulajdonságokkal rendelkező lencsetagokból kialakított lencserendszerek.
Mivel a lencsék önállóan nem képesek jó minőségű kép alkotására, és számos optikai és
kromatikus hibát hordoznak, ezért az objektívek úgy vannak összeállítva, hogy az egyes
lencsetagok kiegyensúlyozzák fajtáikból eredő hibáikat.

A piacon jelen lévő sok olcsó, műanyag lencsés objektív miatt a komolyabb gyártók
általában kiemelik és feltüntetik az adatlapokon, hogy az adott objektív üvegből készült.
Ahogy említettük, a jó minőségű lencsék gyártásához komoly műszaki háttér szükséges, így
kevés olyan cég van, aki nagy fényerejű, kevés hibával rendelkező lencséket tud a piacra
dobni. Ugyanez érvényes az objektívgyártásra is. Jellemző, hogy a nagyobb
objektívgyártók maguk állítják elő objektívjeikhez a lencséket is. Cégünk is fontosnak tartja
a minőségi objektívek alkalmazását, így az OKTEL Kft. elsősorban a világpiac vezető
objektívgyártóinak termékeit használja a telepített kamerarendszereihez. Sajnos nem egy
esetben találkozunk azzal, hogy egy jó minőségű kamerát gyenge optikával párosítanak.
Ilyenkor hiába a magasabb kvalitású kamera, a végeredményt minden esetben a gyengébb
objektív határozza meg.

Az objektívek a különböző lencséken kívül általában beépítve tartalmaznak egy

fényáteresztést szabályzó szerkezetet, az íriszt, vagy más néven fényrekeszt, aminek a
szerepét és a működését a későbbiekben részletesebben elemezzük.

A lencsék típusa, alakja, illetve a rekeszhez viszonyított elhelyezkedésük szerint az alábbi

objektív típusokat különböztetjük meg:

 Egyszerű objektívek: A fényrekesznek csak az egyik oldalán vannak lencsék.

Ezeket kis fényerő jellemzi, illetve a képrajzolásuk is gyengébb.
 Összetett objektívek: A fényrekesz mindkét oldalán vannak lencsék.

Az összetett objektíveket további alcsoportokra bonthatjuk:

 Szimmetrikus: A fényrekesz oldalain elhelyezkedő lencsék egyformák és a

gyújtótávolságuk is azonos.
 Félszimmetrikus: A lencsék formája azonos, a gyújtótávolságuk viszont
különböző.
 Aszimmetrikus: A lencsék formája, száma és gyújtótávolsága eltér egymástól. A
CCTV kamerákban alkalmazott objektívek javarészt ilyenek.

IR korrigált objektívek

IR korrigált mp-es objektív

A lencsék egyik gyakori hibája a színhiba (lásd: Lencsehibák rész). Mivel az eltérő színű
fénysugarak hullámhossza is eltérő (a vörös szín hullámhossza a legrövidebb és az ibolyáé
a leghosszabb). A lencsék a különféle sugarakat más-más szögben törik meg,
fókuszpontjuk nem esik egybe, így nem kapunk éles, színhű képet. Ráadásul nemcsak a
nappali fényviszonyok közötti megfelelő kép- és színalkotásra van szükség, hanem az
éjszakai fényviszonyok közötti éles képek megjelenítésére is, hiszen éjszaka a megfelelő
kameraképhez szükség van infravörös megvilágításra is. Az infravörös sugárzás
hullámhossza azonban még hosszabb, mint bármelyik látható fényé. Különösen az éjszakai
képalkotásnál meghatározó jelentőségű – infraszűrőt mozgató – valós day & night (nappali
és éjszakai) kamerák objektívjei esetén volt szükség megfelelő korrekcióra. A különböző
törésmutatójú, de ellenkező gyújtótávolságú gyűjtő és szórólencsék egymáshoz
illesztésével, valamint az aszférikus lencsetagok és a különleges lencsebevonatok
alkalmazásával kialakított, infravörös sugárzásra korrigált (IR korrigált) objektívek ma már
számos neves optika gyártó cég kínálatában megtalálhatók.

A fajták után nézzük meg, hogy hogyan épül fel egy összetett objektív!

Az összetett objektív felépítése (www.inphoto.blog.hu)

Jobbról balra haladva:

 „Fókusz” lencse csoport

 Fókuszállító gyűrű
 Írisz lamellák
 Master lencsék
 Fókusz skála
 Írisz állítás
 F-stop skála
 Csatlakozó

Fókusztávolság
Fókusztávolság

Az a pont, ahova az objektív a (végtelenből jövő) párhuzamosan beeső fénysugarakat

összegyűjti, a fókuszpont. Az objektív lencserendszerének fénytani középpontja és a
fókuszpont közötti távolság a fókusztávolság. Jelölése: f. Ezt az adatot milliméterben adják
meg a gyártók, és általában megtalálható az objektív frontlencséjét körbevevő gyűrűn.
Felhasználói szemszögből a fókusztávolság értéke azért jelentős, mert meghatározza, hogy
az adott objektív normál, széles látószögű vagy teleobjektív.

Látószög

Látószögnek nevezzük azt a nyílásszöget, amely alatt a kamera az objektíven keresztül a

környezetét látja.
A látószöget két tényező befolyásolja:

1. Az objektív fókusztávolsága
2. A képérzékelő chip mérete.

A fókusztávolságtól függ, hogy a környezetről vagy épp az adott tárgyról, melyre a kamera
néz, mekkora lekicsinyített képet kapunk. Mivel az objektív lencséi kör alakúak, ezért az
objektív által alkotott kép is az. Ez a kép azonban csak a körfelület középső részén kontúros
és éles, a széleinél már nem. A kontúros és éles rajzolatú terület a hasznos képtér.
Belátható, hogy a képérzékelő lapkának a hasznos képtéren belül kell elhelyezkednie. A
képérzékelő chip mérete meghatározza a képkivágás méretét. A gyakorlatban ez a
következőképpen néz ki:

Vegyünk egy adott méretű CCD vagy CMOS érzékelőt! Minél rövidebb gyújtótávolság
tartozik ehhez, annál nagyobb lesz a látószög. Ugyanennél a chip méretnél a gyújtótávolság
növelésekor, a kapott látószög egyre kisebb lesz. Röviden: állandó képérzékelő lapka
méretnél a gyújtótávolság és a látószög fordítottan arányos egymással.

A képérzékelő és a látószög kapcsolata pedig úgy alakul, hogy minél kisebb a képérzékelő,
a látószög is annál kisebb lesz.
Fontos tényező, hogy amennyiben a CCD vagy CMOS érzékelő átlómérete megegyezik az
objektív fókusztávolságával, akkor normál látószögű, vagy alap objektívről beszélünk. Az
ilyen normál objektív ugyanolyan képet ad, mint amilyen az emberi szem perspektívája. A
jelenleg leggyakrabban alkalmazott 1/3”-os formátumú kamera alap objektívjének
fókusztávolsága például f=8 mm.

Az elérni kívánt látószög alapján az alábbi objektív típusokból választhatunk:

 Nagy látószögű objektív: Ha széles teret átfogó, áttekinthető képet akarunk kapni,
akkor ez az objektív típus a megfelelő.
 Normál látószögű (alap) objektív: Normál objektíveket abban az esetben
szerelünk fel, ha olyan képre van szükség, mint amilyet az ember szabad szemmel
lát.
 Teleobjektív: A teleobjektívek a nagyobb távolságból történő apró részletek
megfigyelésére alkalmasak.
 Zoomobjektív: Az előbbi három objektív típus tulajdonságait egyesíti magában oly
módon, hogy látószöge manuálisan, vagy motoros működtetéssel változtatható.

Az alábbi táblázatban a legelterjedtebb, 1/3”-os és 1/2”-os formátumú kamerák esetén adjuk

meg néhány fókusztávolság értékhez tartozó jellemző látószöget, valamint ezek szakmai
körökben ismert elnevezését.

1/3”-os formátumú kamera

Fókusztávolság Látószög Megnevezés

2,8 mm 90º Szuper széles látószög
4 mm 64º Széles látószög
8 mm 35º Normál látószög
3,3-8 mm 85-34º Változtatható (zoom) látószög
5-50 mm 45-7º Változtatható (zoom) látószög

1/2”-os formátumú kamera

Fókusztávolság Látószög Megnevezés

3,5 mm 85º Szuper széles látószög
6 mm 56º Széles látószög
12 mm 30º Normál látószög
8-48 mm 44-8º Változtatható (zoom) látószög

Írisz
Manuálíriszes objektív íriszállítás.

Írisznek, rekesznek vagy blendének nevezi a szakirodalom azt az objektívekbe épített

szerkezetet, mellyel a lencsére (érzékelőre) jutó fény mennyiségét szabályozni lehet. A
rekesz több félkör alakú, fém, esetleg műanyag lemezből áll, melyek egymáson elcsúsznak,
illetve egymást fedik, középen pedig egy nagyjából kör alakú rést képeznek. Az egyszerűbb
objektívekben a rekesz lamelláinak száma alacsony. Emiatt az illusztrációkon látható kör
vagy sokszög alakú nyílás az egyszerűbb objektívek esetén csak háromszög alakú. A
blendében a lamellák helyzete, egyúttal annak nyílása a megvilágítási körülményekhez
igazodva változtatható méretű. Tulajdonképpen az emberi szem pupillájához hasonlóan
működik. Minél nagyobb a pupilla, annál több, és minél kisebb, annál kevesebb fény jut a
szembe, ily módon szabályozva, hogy erős fényviszonyok mellett is csak a szükséges
mennyiség jusson a szemünkbe, illetve gyenge fényviszonyok között is jól lássunk. Az
objektívek esetében is ugyanez a metodika: minél nagyobb a nyílás, az érzékelőt annál több
fény éri, így a kép világosabb lesz. Ugyanígy, minél kisebbre vesszük a rekesznyílást, annál
sötétebb képet kapunk, mert a képérzékelőre annál kevesebb fény jut.

Autoírisz motoros működése.

Azt, hogy mekkora a rekesz nyílása, rekeszértéknek nevezik, és F betűvel és számmal

jelölik. Ennek szabványos egész értékei az alábbiak: F1; F1,4; F2; F2,8; F4; F5,6; F8; F11;
F16; F22; F32; F45 és F64. Ma már az egyre jobb minőségű objektívekben nem csak ezeket
a számokat veheti fel a rekesz, hanem találhatunk köztes értékeket is, azaz 1/2, illetve 1/3
értékekkel is állítható blendéket. Az azonban általánosságban is elmondható, hogy minél
kisebb a rekeszérték, annál nagyobb a rekesz nyílása, vagyis a beengedett fény mennyisége.
Maguk az értékek pedig úgy követik egymást, hogy az egymás után jövők mindig feleannyi
fényt engednek át, mint az őket megelőzők. Például az F2 értékhez képest az F2,8
fényáteresztő képessége éppen a fele, ugyanígy az F2,8-hoz képest az F4 is feleannyi fényt
enged át.

Rekeszlamellák hátulról (www.sootersfoto.com)

Rekeszértékek (www.hervai.hu)

F-stop szám, más néven relatív apertúra

Miután tisztáztuk a rekesz fogalmát, illetve az egyes felvehető értékeit (F-szám), meg kell
említenünk az F-stop számot. Ez az érték nem más, mint a legkisebb és legnagyobb F érték,
ami az adott lencsénél megengedett. Tulajdonképpen adott objektív esetében a megfelelő
működéshez megengedhető fényáteresztésről beszélünk.
Az F-stop számot a fókusztávolságnak és a rekesz átmérőjének hányadosából kapjuk meg:

F-stop = fókusztávolság (f) / blende átmérője (A)

Kamerák esetében a legsűrűbben használt F-stop érték az Fstop=1,2. A gyártók

leggyakrabban ilyen fényerejű objektívvel ellenőrzik a kamerák fényérzékenységét. A
felhasználás során a telepítők ugyan illeszthetnek más Fstop értékű objektívet is az adott
kamerához, de ekkor a kamera fényérzékenysége sem lesz azonos a specifikációban
megadottal.
Ahhoz, hogy egy objektívet megfelelően tudjunk majd használni, vagyis minden
igényünknek megfeleljen a kapott kép, tisztában kell lennünk az F-stop értékekkel is.
Szerencsére a minőségi kamerákat gyártó cégek a minimális F-értéket minden esetben
(maximális F-értéket csak ritkábban) feltüntetik az adott kamera adatlapján.
A minimális F érték mindig azt az esetet jelöli, amikor az írisz teljesen nyitott állapotban
van, azaz amikor a legtöbb fényt engedi át az objektív. Ez a szám minden esetben
megegyezik a lencse fényerejével. A maximális F szám a rekesznek azt a helyzetét jelöli,
amikor a legkisebb a fényáteresztése, tehát a legzártabb helyzetben van az írisz.

Említettük, hogy ezek a szélső értékek nagy jelentőséggel bírnak a megfelelő használathoz.
De miért is? Nos, ennek kültéri használat esetén, és nagy fényérzékenységű kamerák
alkalmazása során van igazán jelentősége, mivel a rosszabb megvilágítási körülmények más
F értéket kívánnak, mintha beltéren, állandó, kiszámítható fényviszonyok mellett
alkalmazzuk a kamerát. Ha rosszak a fényviszonyok, sötétebb van, ahhoz hogy a kamera
megfelelő képet adjon a megfigyelt területről, elengedhetetlen, hogy a képérzékelő elemre
minél több fény kerüljön, emiatt minél tágabb rekesznyílásra van szükség. A magas F-
értékre pedig túlságosan erős megvilágításnál van szükség, mert ilyenkor a sok fénytől a
fényérzékelő szenzor túlvezérlődik, a kapott kép pedig kifehéredik. Ha gyenge
megvilágítási körülmények között is jó minőségű képet akarunk kapni, akkor arra kell
törekedni, hogy minél jobb fényérzékenységű objektívet illesszünk a kamerához. Ennek a
megvalósítását sajnos egy tényező akadályozza, mégpedig az ár. Ezek az objektívek jóval
drágábbak.

Mélységélesség

A mélységélesség az a távolságtartomány, amelyen belül az objektívhez legközelebb és

attól legtávolabb levő tárgyak képpontjai még élesen jelennek meg a képérzékelő szenzor
felületén. Leegyszerűsítve: a mélységélesség az objektívtől mérve az a távolság, ahol éles
képet kapunk a környezetről, vagyis az élességnek van egy bizonyos térbeli mélysége.
De miből adódik ez? Az optikai képleképezés alapelvei szerint egy digitális fényképezőgép
vagy egy kamera objektívje csak azokat a tárgyakat, a környezetnek azt a részét jeleníti
meg élesen a képérzékelő lapka felületén, amik tőle egy meghatározott távolságra vannak.
Az ettől a ponttól közelebbi vagy távolabbi részeket már homályosan, illetve életlenül
mutatja. Az objektívek már említett képalkotási hibái miatt egy, a tárgytávolságban lévő
pont képe a CCD vagy CMOS érzékelő felületén nem pontszerűen, hanem szóródási
körként jelenik meg. Az emberi szem korlátozott felbontóképessége miatt viszont egy adott
méret alatti szóródási kör már pontszerűnek látszik. Ha tehát egy megfigyelt tárgy képe
nem teljes mértékben éles, de a szóródási köre kicsi, akkor szemünk élesnek látja. Abban az
esetben válik a kép életlenné, ha a szóródási kör nagyobb, mint a szem felbontóképessége.

Rekesz és mélységélesség kapcsolata

A mélységélesség mértéke nem egyforma a beállított sík előtt és mögött: nagyjából 1/3-2/3
arányról beszélhetünk. Amikor beállítjuk a kamerát, ezt figyelembe kell vennünk, mert nem
a mélységélességi tartomány közepén kapjuk a legélesebb képet.
 A mélységélességet több tényező befolyásolja:

1. Az objektív rekesznyílása
2. Tárgytávolság
3. Az objektív fókusztávolsága

Nagy a mélységélesség, ha:

 Kicsi a fókusztávolság;
 És/vagy nagy a tárgytávolság;
 És/vagy kicsi a rekesznyílás.

Kicsi a mélységélesség, ha:

 Nagy a fókusztávolság;
 És/vagy kicsi a tárgytávolság;
 És/vagy nagy a rekesznyílás.

Az írisz kapcsán már volt szó arról, hogy segítségével szabályozni lehet a lencsére, ezáltal a
képérzékelő chipre jutó fény mennyiségét. Van azonban egy másik jelentős feladata is, ez
pedig a mélységélesség meghatározása. A biztonsági kamerák esetén a mélységélességnek
a kamerák, illetve az objektívek adott telepítési helyszínen történő nappali és éjszakai
üzemmódjának és képélességének beállításakor van jelentősége.

37. Magyarázza el, mi a szabványos rekeszérték!

A rekesz (blende)
Az objektívekben egy vékony fémlemezekből kialakított szerkezeti egységet találunk. Ez a
fényrekesz.
 Segítségével a lencséken áthaladó fény mennyiségét lehet szabályozni. Nyitott rekesznél az
objektív világosabb képet rajzol a filmre, a rekesznyílás szűkítésével a kirajzolt kép
sötétebb lesz. A különböző nagyságú beállítható rekesznyílásokat általában szabványos
számértékek jelölik. Ezek a rekeszértékek, más szóval fokozatok. A szabványos
rekeszértékek: 1 - 1.4 - 2 - 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 - 22 - 32. A kisebb számoknál több az
objektíven átjutó fény. Ezek a nagyobb rekesznyílások. A nagyobb számértékek tehát a
szűkebb nyílásokhoz tartoznak. Ilyenkor sötétebb az objektív által kirajzolt kép (kevesebb
fény). A nagyobb rekesznyílásoktól a kisebbek felé haladva minden rekeszértéknél
feleannyi fényt enged át az objektív, mint az előzőnél.
A fényképezőgépeken nem csak ilyen szabványos értékeket találunk. Sokszor a köztes
értékek is kijelzésre kerülnek, vagy beállíthatók. Például az 5,6 és a 8 között a 6.3 és a 7.1.
Egy korszerű digitális fényképezőgépen (f/3.5 fényerő mellett) például a következő
rekeszértékeket találjuk: 3.5 - [4.0] - 4.5 - 5.0 - [5.6] - 6.3 - 7.1 - [8.0] - 9.0 - 10 - [11] - 13 -
14 - [16] - 18 - 20 - [22](zárójelben a szabványos rekeszértékek). Ebben a számsorban két
szabványos érték (például a 8 és a 11) között három kisebb fokozatot lehet beállítani.

38. Ismertesse az autóíriszes objektívek típusait és a szükséges beállítási

tevékenységet!

íriszmozgatási mód : A rekesznyílás vagy írisz az áteresztett fény

mennyiségét szabályzó nyílás. Nagyjából állandó fényviszonyok esetén
általában elegendő fix íriszű, vagy egy kézzel állítható manuál íriszes
objektív is.
Azonban a megfigyelt területeken a fényviszonyok sokszor széles
tartományban változhatnak, ezért il yenkor szükség van a megvilágítás
változásaira gyor san reagáló, változtatható fényrekeszű, ún. autóíriszes
objektívekre. Különösen igaz ez kültéri felhasználás esetén. A videojel -
vezérelt autóíriszes objektív beépített elektronikus erősítőt tartalmaz, amel y
a videojel nagyságának függvényében egy kis motor segítségével vezérli a
fényrekeszt. A DC vezérelt autóíriszes objektívbe csak a motor van
beépítve, az erősítőt a kamerának kell tartalmaznia. Így az objektív ára
alacsonyabb lehet.

39 Ismertesse a digitális rögzítők működését, a különféle tömörítési elj árásokat,

tárolási módokat!

Digitális képrögzítők

A CCTV rendszereknél alkalmazott DVR (Digital Video Recorder), azaz a digitális videó
rögzítő a kamerák felől érkező analóg videó adatfolyamot digitálisan dolgozza fel, tömöríti
és rögzíti, tárolóeszközként többnyire merevlemezt (winchestert) alkalmazva. Az
alkalmazott tömörítési eljárás néhány évvel ezelőtt még az MPEG-4 volt, mára azonban a
H.264 szabványra épülő tömörítés vált általánossá. A digitális rögzítők mágnesszalagos
elődeiket váltották fel, jelentősen jobb képminőséget és műszaki jellemzőket hozva
magukkal. A felhasználás szempontjából talán a legfontosabb változás, hogy mind a
rögzített, mind az élő képek megfigyelhetőek a távoli számítógépről.
Egy modern DVR ma már fejlett szoftverei és beállítási lehetőségei révén minden igényt ki
tud elégíteni, a felhasználó teljesen személyre szabva állíthatja be a működését. Például:

 távolról mozgathat speed dome kamerákat internetes kapcsolat segítségével,

  a felvételekre digitális vízjelvédelmet tehet,
 többszintű jelszókéréssel védheti a rendszert,
 mozgás esetén azonnal ellenőrizheti az élőképet a számítógépén,
 a mozgásról értesítést kérhet a mobiltelefonjára.

A mai fejlettebb DVR-eket már nemcsak videó rögzítőként tartjuk számon, hanem egy
nagyobb biztonságtechnikai rendszer központi elemeként is, hiszen összeköthető például
riasztókkal, tűzjelzőkkel vagy beléptető rendszerekkel is.
Tekintsük át a digitális videó rögzítők jellemzőit részletesebben is.

A digitális rögzítők alaptípusai

A digitális rögzítők fejlesztésének két fő irányvonalát a számítógép alapú és az önálló

asztali, vagy más néven stand-alone készülékek jelentik. Természetesen mindkét
típuscsaládnak megvannak az előnyei és a hátrányai is, de az elmúlt években inkább az
önálló, asztali készülékek terjedtek el.

PC alapú digitális rögzítők

A PC alapú rögzítők alapja egy számítógép, amelyben egy több bemenetes videó
digitalizáló kártya biztosítja az analóg jelek fogadását és átalakítását. A videó adatfolyamot
Windows vagy Linux alapú operációs rendszer és szoftverek segítségével valamilyen
tömörített formában merevlemezre rögzítik. A kártyákhoz csatlakoztatott kamerák képeit a
számítógép monitora jeleníti meg. A számítógép digitalizáló kártyájának szoftverét a
fejlesztők rendszeresen frissítik, új funkciókkal látják el, de az alap szolgáltatásválaszték is
gyakran bővebb, mint a stand-alone rögzítőké.

A PC alapú rögzítők üzembiztonságát veszélyezteti, ha a számítógépet nemcsak a

kameraképek rögzítésére használják hanem egyéb feladatokra is, például internetezés,
ügyviteli alkalmazások stb. Sajnos, a Windows alapú operációs rendszert használó
számítógépes képrögzítők esetén előfordulhat az ún. „kék halál”, melynek következtében az
egész rendszer összeomlik. Egy rossz időben keletkező leállás miatt fontos felvételek
eshetnek ki a rögzítésre kerülő anyagból. Amennyiben ilyen lefagyás vagy felvétel
kimaradás történik, a helyreállítás sokszor számítástechnikai szaktudást igényel. A
számítógépes vírusfertőzések hasonló következményekkel járhatnak. Továbbá bármely
alkatrész meghibásodása szintén az egész rendszer leállásához vezethet.

A PC alapú rögzítők másik nagy hátránya a stand-alone készülékkel szemben a jóval

nagyobb fogyasztás. Teljesítményfelvételük 300-400 W is lehet, míg az asztali rögzítőké
jellemzően ennek tizedrésze. Éves szinten az energiafogyasztás költségének különbsége
igen jelentős lehet a két típuscsalád eszközei között. Ráadásul a bekerülési költségük – a
komplett számítógép és a digitalizáló kártya együtt – is magasabb, mint egy asztali
rögzítőé. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a számítógép kiválasztásánál a telepítő és
a felhasználó nem egy bizonytalan stabilitású „noname” PC mellett dönt, hanem egy
megbízható gyártó termékét választja.

Asztali digitális rögzítők (stand-alone rögzítők)

Az asztali DVR lényegében stabil operációs rendszerrel rendelkező ipari célszámítógépet
jelent. A rögzítés általában szintén merevlemezre történik, de kiegészülhet DVD-vel vagy
egyéb háttértárolóval is. Funkciója megegyezik a PC alapú rendszerével, de eltér a kezelés
módjában. Ezek a célszámítógépek a kezelőfelületükön elhelyezett gombokkal,
távirányítóval, esetleg egérrel működtethetőek.

Csatornaszámok, csatlakozók

A DVR-ek jellemző típusait aszerint különböztetjük meg, hogy hány kamera videójelét
képesek fogadni. A jellemző, elterjedt típusok a 4, 8, 16 és 32 csatornás rögzítők. Amikor
már tudjuk, hogy hány kamerával szeretnénk megfigyelni az adott területet, kiválaszthatjuk
a számunkra megfelelő csatornaszámmal rendelkező DVR-t.
A DVR-ek videó bemeneteinek csatlakozási felülete többnyire BNC csatlakozós. A
napjainkban általánosan alkalmazott digitális rögzítők videó kimenete PC monitoros (VGA)
csatlakozó illetve analóg kompozit videójel kimenet.
A legtöbb digitális videó rögzítő rendelkezik hangrögzítési lehetőséggel is. A rögzíthető
hangcsatornák száma rögzítő-függő. A DVR programozása során a konfigurációs menüben
állítható be, hogy melyik videó csatornához melyik hangcsatorna kerüljön rögzítésre.
A hangkimenetek száma jellemzően egy darab. A kimenet többnyire vonalszintű és aktív
hangfal meghajtására vagy TV audió bemenet meghajtására szolgálhat. A hangcsatornák
rendszerint RCA csatlakozóval rendelkeznek.

A rögzítők hátlapján leggyakrabban előforduló csatlakozók:

Videó csatorna
Jellemzően csatornánkénti BNC csatlakozók.
bemenetek:
A kamera videó jelének továbbvezetéséhez. Jellemzően BNC
Videó áthurkolás:
csatlakozókkal.
Kompozit videóA rögzítő főmonitor kimenete, jellemzően BNC csatlakozóval. PAL
kimenet: videó formátum szerinti videó jellel.
főmonitor kimenet, amire PC monitor csatlakoztatható. Jellemzően
VGA videó
SUB-D15 csatlakozóval. Előnye a kompozit kimenettel szemben, hogy
kimenet:
nagyobb felbontást is támogathat
HDMI videóKorszerű rögzítők esetén nagy felbontású monitor csatlakoztatását
kimenet: biztosítja, akár „full HD” (1920×1080) kimeneti felbontással.
Hangcsatorna
Ide csatlakozik a mikrofon. Jellemzően RCA csatlakozóval.
bemenet:
Hangcsatorna Hang kimenet hangszóró meghajtásához vagy TV audió bemenethez
kimenet: csatlakozáshoz. Jellemzően RCA csatlakozóval.
Sorkapcsos
Riasztás ki- és bemenetek csatlakoztatására.
csatlakozások:
Távvezérelhető kamerák mozgatására szolgál, jellemzően egy vagy két
PTZ vezérlés: érpáron csatlakozik a kamerákhoz. Csatlakozásai: sorkapocs vagy
egyéb csatlakozó.
LAN csatlakozó: Számítógép hálózathoz csatlakozás céljára, RJ45 csatlakozó aljzat.
USB csatlakozó: Egér és pendrive csatlakoztatási lehetőség.

Üzemmódok, felbontás és képfrissítési sebesség

 A piacon duplex, triplex, sőt pentaplex üzemmódú rögzítők egyaránt találhatóak. Az
elnevezés az egyszerre használható funkciókra utal. Ez alapján az egyes típusok – pentaplex
üzemmódban – képesek egy időben:

 élőkép megjelenítésére,
 felvételre,
 visszajátszásra,
 mentésre
 IP alapú hálózaton keresztül történő működésre is.

A DVR ma már teljes egészében kiváltja a képosztókat. Képes egyszerre megjeleníteni több
kamera képét, természetesen nem többet, mint a csatornaszáma.
A rögzített kép felbontása általában több lépcsőben változtatható és szinte mindegyiknél
beállítható a PAL szabványnak megfelelő D1 (720X576) vagy 4CIF felbontás (704×576).
A DVR-ek jelentős része támogatja a kisebb felbontásokat is: 2CIF (704×288), CIF
(352×288).
A rögzítés képfrissítési sebessége szintén széles határok között mozoghat. A készülékek
többsége akár az összes csatornán képes a folyamatos mozgást biztosító 25 frame/sec
rögzítési sebességre.
Vagyonvédelmi célú kamerarendszerek esetében nincsen szükség a 25 frame/sec sebességű
rögzítésre. Alkalmazástól függően nagyon sok esetben elegendő lehet akár 5-8-10-12
frame/sec sebességű képrögzítés. A rögzítési sebesség csökkentése azt eredményezi, hogy a
mozgások a visszajátszott videóban szaggatottá válnak. Ez szokott problémát okozni a
biztonságtechnikai felhasználások során, viszont a rögzítési képsebesség csökkentésével
jelentős tárterületet lehet megspórolni. Ez azt eredményezi, hogy a DVR által rögzíthető
időtartam jelentősen növelhető a képsebesség csökkentésével.

Kezelés és menüfelépítés

A rögzített videófelvételek adatbázisában több szempont alapján lehet keresni részleteket

adott időintervallumról, és persze sokkal gyorsabban, mint a szalagos rögzítők esetében.
Sajnos azt nem lehet kimondani, hogy minden esetben jól átlátható és könnyen
konfigurálható kezelőfelületen jelennek meg az élő és a rögzített képek. Vannak olyan
DVR-ek, ahol a menüszerkezet felhasználóbarát, az archív felvételekben történő keresés
gyors, valamint a rögzítőről külső adathordozóra történő mentés egyszerűen és jó
minőségben elvégezhető. Más készüléktípusokra azonban ezek egyáltalán nem jellemzőek,
a kezelésük nehézkes és időigényes.

Internetes távelérés jellemzői

Ma már a legtöbb DVR rendelkezik Ethernet csatlakozóval, mely biztosítja a vállalati

intranetre vagy az internetre csatlakozást. Ennek segítségével a tulajdonos vagy a
felhasználó bárhonnan, bármikor megnézheti az élő- vagy rögzített képeket, konfigurálhatja
a beállításokat, akár egy asztali PC, laptop vagy okostelefon segítségével, amelyhez csak
megfelelő jogosultságra és sávszélességre, valamint az IP cím ismeretére van szükség.

40. Magyarázza el, mit jelent az IP környezetállóságot meghatározó számi tás!

Védettség szilárd testek és víz behatolása ellen (IP védettség) A külső

 mechanikai behatások elleni védelem fokozatának megfelelően a lámpatesteket az
úgynevezett IP számokkal jelölik meg. Az IP számok egy nemzetközi osztályozási
rendszert alkotnak (International Protecti
on), ahol az egyes jelzések műszaki tartalma az 1-6. táblázat alapján tekinthető át. Az IP
betűjelzést követő első számjegy a szilárd idegen testek, a második számjegy a víz
behatolása elleni védelmet jelenti. Az IP védettségtől függetlenül a lámpatestek akár 100%
relatív légnedvességű térben is biztonságosan működnek, az ilyen légnedvességtartalom
nem tekinthető rendkívüli igénybevételnek. IP 20-nál alacsonyabb 24védettséggel nem
készíthető lámpatest, így ez a fokozat jelenti az alapvédettséget. Az IP 20 jelölést nem is
szükséges az adattáblán feltüntetni, ez csak nagyobb védettség esetén kötelező.

41. Mutassa be egy videó megfigyelő rendszer beüzemelésének lépéseit!

42. Ismertesse, milyen hálózati eszközöket alkalmazunk IP alapú videó megfigyelő

rendszerek kiépítéséhez!

Lásd mappában az IP alapú vid rendszerek elemeinek kiv fájl.

43. Mutassa be egy kültéri kamera beállításának lépeseit!

44. Sorolja fel, milyen videó jelátviteli módokat ismer, és ismertesse az egyes
megoldások előnyeit, hátrányait!
CCTV rendszerek kábelezése

Egy kamerarendszer kiépítésénél sokszor másodlagos szerep jut a kamerákat a monitorral

és a digitális rögzítővel összekötő kábelezésnek. A telepítők nem mindig alkalmazzák az
adott telepítési körülményeknek leginkább megfelelő kábelfajtát, vagy túllépik az adott
típusra megengedett kábelhosszakat. A leggyakrabban elkövetett hiba persze egyszerűen
csak az, hogy olcsó és ebből adódóan alacsony minőségű kábeleket használnak. A
végeredmény minden esetben a várt (vagy elvárható) képminőségtől elmaradó élő-, vagy
rögzített kép.
A vezeték nélküli videó jelátvitel térnyerése mellett még mindig a vezetékes jelátvitel a
meghatározó. Tekintsük át röviden az analóg videótechnikában alkalmazott vezetékes
adatátviteli módokat, illetve kábelfajtákat:

Réz alapú kábelezés

A kamerarendszerek kábelezésénél még ma is a rézvezetőjű kábelek használata a

legáltalánosabb. Paramétereik közül meghatározó a hullámimpedancia és a csillapítás.

Hullámimpedancia

A hullámimpedancia a nagyfrekvenciás tápvonalak egyik legfontosabb műszaki jellemzője.

A tápvonalak legalább két vezetőből és a köztük lévő dielektrikumból (szigetelőből)
épülnek fel. Az egymás környezetében lévő két vezető esetén közöttük kapacitás mérhető,
valamint a vezetők közötti szigetelők tökéletlensége miatt vezetés lép fel. A tápvonal
vezetője soros ellenállással és induktivitással is rendelkezik. Ezek a tulajdonságok nem
koncentráltan, hanem a tápvonal mentén egyenletesen elosztva jelentkeznek. Ezek a fizikai
tulajdonságok határozzák meg a nagyfrekvenciás tápvonal hullámimpedanciáját és a
csillapítását.

[clear]

ahol:
Z0 a hullámimpedancia,
R a két vezető egységnyi hosszon mérhető soros ellenállása (elhanyagolható),
L a két vezető egységnyi hosszon mérhető induktivitása,
G a két vezető közt egységnyi hosszon mérhető vezetés (elhanyagolható),
C a két vezető közt egységnyi hosszon mérhető kapacitás
ω a körfrekvencia.
Csillapítás

A kábel átviteli jellemzők egy másik fontos paramétere a csillapítás. A csillapítást a vezetők
frekvencia függő skin vesztesége és a dielektrikum vesztesége okozza.
A nagyfrekvenciás áram a vezeték külső felületén folyik, minél nagyobb a frekvencia, annál
inkább a külső felületre szorul ki az áramvezetés. Ezáltal a vezetésben résztvevő
keresztmetszet csökken, ami a nagyfrekvenciás jelekkel szembeni ellenállás növekedését
eredményezi.
A koaxiális kábelek túlnyomó részben 50 ohm és 75 ohm hullámimpedanciával, a
szimmetrikus tápvonalak (pl. csavart érpáras kábelek) jellemzően 100-450 ohm
hullámimpedanciával rendelkeznek.

A videótechnikában alkalmazott koaxiális kábelek hullámimpedanciája 75 ohm, a

csavart érpáras átvitelben alkalmazott UTP és FTP kábeleké 100 ohm.
A hullámimpedanciát a kábelek fizikai kialakítása határozza meg. Koaxiális kábelek esetén
ez a a külső és belső vezető átmérőjétől, valamint a közöttük lévő szigetelőanyag
dielektromos állandójától, szimmetrikus kábelek esetén a vezetők átmérőjétől és a
távolságuktól függ.

Koaxiális kábelezés

Koaxiális kábel felépítése

A koaxiális kábel (vagy szakmai berkekben egyszerűen csak koax kábel) két
tengelyszimmetrikus vezetőből áll. A belső vezetőt és az árnyékolás szerepét betöltő külső
vezetőt egy szigetelő réteg (dielektrikum) választja el.

1. Belső réz vezető

2. Dielektrikum
3. Rézharisnya árnyékolás
4. Külső műanyag szigetelés

A belső vezető rendszerint tömör vagy sodort réz vezető.

A koax kábelt a külső elektromos zavarokkal szemben az árnyékolás védi. A koax kábelek
alapvetően háromféle árnyékolási móddal rendelkezhetnek, attól függően, hogy hányszoros
az árnyékolás.
Egyszeres árnyékolás esetén az árnyékolás egyszeres fonott rézharisnyát jelent. A fonott
rézharisnya árnyékolási sűrűsége százalékban van megadva és minél nagyobb ez az érték,
annál jobb a kábel árnyékoló hatása. A 95 %-os sűrűség igen jónak számít. Ha alacsonyabb
az árnyékolási sűrűség, akkor a kábel hajlításakor fedetlen részek alakulhatnak ki, és a
rézharisnya elvesztheti az árnyékoló szerepét.

Kétszeres árnyékolás esetén a kábel két árnyékoló réteggel rendelkezik. Az első árnyékoló
réteg rendszerint egy alumínium fólia, amelyet a második árnyékoló réteg szerepét betöltő
fonott rézharisnya vesz körül.

A háromszorosan árnyékolt kábel három árnyékoló réteggel rendelkezik. Rendszerint

egy belső árnyékoló fóliából, a körülötte lévő réz árnyékoló harisnyából és az ezen kívül
lévő alumínium árnyékoló fóliából épül fel.

Az árnyékoló rétegek számának növelésével a kábel zavarvédettsége javul, kisugárzása

csökken, a felépítése miatt viszont a hajlítási sugara növekszik. Videó átvitelre 75 ohmos
hullámimpedanciájú koaxiális kábeleket alkalmaznak. Legelterjedtebb kábeltípus az RG-
59. Sajnos nem egy esetben találkozhatunk azzal, hogy a hullámimpedancia értékének
fontosságát egyes telepítők – sokszor a szakmai tudás hiányából adódóan – elhanyagolják,
és az RG-59 kábel helyett 50 ohmos hullámimpedanciájú RG-58 típust alkalmaznak. Ez
utóbbi kábeltípus CB rádió, vagy WLAN antennához tökéletes lenne, de ez korántsem
mondható el a videótechnikai célú alkalmazásokról. A 75 ohmos koaxiális kábel
közvetlenül illeszthető a kamerák kimenetéhez, valamint a rögzítők bemenetéhez. A koax
kábel típusának függvényében változik a kábellel áthidalható távolság. Az RG-59 kábelek
jellemzően 200-300 méterig alkalmazhatóak. Nagyobb távolságok esetén jobb minőségű,
kisebb csillapítású kábeleket kell használni. RG-6 típusú kábelt 400-500 méterig
alkalmazhatunk, míg az RG-11 típusú kábellel 500-700 m is áthidalható. A koaxiális
kábeleket nemcsak a hagyományos analóg kamerarendszereknél alkalmazzák, hanem ezt a
kábelfajtát használják a nagyfelbontású HD CCTV videórendszereknél is. A HD CCTV
technológia biztosítja, hogy ne kelljen feltétlenül lecserélni a minőségi koaxiális
kábelekkel kiépített analóg CCTV rendszer vezetékhálózatát, ugyanakkor a kamerák és a
rögzítő cseréjével mégis nagyfelbontású kamerarendszert lehessen kialakítani.

A biztonságtechnikai kamerák és rögzítők videó ki- és bemenetei túlnyomó többségben

BNC csatlakozókkal rendelkeznek. A BNC (Bayonet Neill–Concelman) csatlakozó
mozaikszó, mely a bajonettzáras kialakításból és két feltalálója nevének kezdőbetűjéből jött
létre. Természetesen a BNC csatlakozó minősége, illetve az alkalmazott
szereléstechnológia is erősen befolyásolja a videójel átvitel minőségét. A
kamerarendszereknél előforduló kontakthibák is elsősorban a csatlakozók szerelési hibáira
vezethetők vissza. A forrasztott, csavaros, vagy krimpelt (célszerszámmal sajtolt) kivitelű
BNC csatlakozók közül a forrasztott kivitelű biztosítja a legjobb kontaktust, de ennek
szerelése a legidőigényesebb és – különösen télen, kültérben – a legkörülményesebb. A
krimpelt csatlakozóval történő szerelés a leggyorsabb, de hosszú távon is stabil,
kontakthibamentes kötést csak megfelelő kábelelőkészítés, minőségi szerszám és kellő
szerelési tapasztalat birtokában lehet elérni. [small]Az alábbi képeken BNC csatlakozókat
mutatunk be RG-59 kábelhez (Forrás: www.bestcctvprices.co.uk):[/small]
Csavart érpáras kábelezés

Szerelt 8P8C (RJ-45) csatlakozó (Forrás: wikipedia.org)

A csavart érpár két szigetelt, egymásra spirálisan csavart rézvezeték. A csavart érpáras
átvitel zavarvédettsége a szimmetrikus átvitel jellegéből adódik. A csavart érpár két
egymáshoz sodort vezetékét a zavarjelek azonos módon érik, ezáltal a vezetőkben kialakuló
zavarfeszültségek közel egyformák. Ezek additívan ráülnek a videójelre. Szimmetrikus
átvitel esetén az információt a két vezető közötti különbségi jel hordozza. A zavar
különbségi jelei kioltják egymást. A biztonságtechnikában videó átvitelre jellemzően
árnyékolatlan UTP vagy árnyékolt FTP kábeleket alkalmaznak, amelyek 4 csavart érpárt
tartalmaznak. Az erek párankénti összecsavarása miatt a szomszédos érpárak
elektromágneses és rádiófrekvenciás egymásra hatása nem jelentkezik.
Koaxiális kábelezéssel pár 100 m-ig továbbíthatjuk az analóg kamerák képét egyéb
eszközök beépítése nélkül. Az átviteli távolság növelése céljából alkalmazzák a csavart
érpáras átvitelt. Passzív átalakítókkal jellemzően 200-300 m-re vihetjük el a videójeleket,
passzív-aktív eszközökkel 1000 m, míg aktív-aktív eszközökkel 1500-2000 m távolság
hidalható át. A csavart érpáras kábel a szimmetrikus átvitelnek köszönhetően
zavarérzéketlenebb a koaxiális kábelezéshez képest.

UTP kábel alkalmazása esetén egyetlen kábel 4 videójel átvitelére alkalmas. Az UTP kábel
100 ohmos hullámimpedanciával rendelkezik, a kamerák kimenete általában 75 ohmos,
aszimmetrikus. Ennek következtében számos kamera kimenete közvetlenül nem
csatlakoztatható az UTP kábelhez. Az impedancia illesztést és szimmetrizálást egy
úgynevezett balun transzformátor végzi, amit a kamera kimenete és az UTP kábel
érpárjai közé kell beszerelni. Balun transzformátort kell alkalmazni a rögzítő oldalon is,
ahol a szimmetrikus UTP kábelen érkező jelet kell hozzáilleszteni a rögzítő 75 ohmos
aszimmetrikus bemenetéhez. Természetesen kaphatók a piacon olyan kamerák is, amelyek
az IP alapú hálózatoknál jellemző 8P8C (vagy RJ-45) típusú csatlakozó hüvellyel
rendelkeznek és ezekhez közvetlenül, balun transzformátor nélkül csatlakoztatható egy RJ-
45 típusú modul dugóval ellátott UTP kábel. Az ilyen kamerák viszont jellemzően
drágábbak – és ezért kevésbé elterjedtek – mint a BNC csatlakozós társaik.

Az átviteli útvonal további zavarvédettsége elősegíthető árnyékolt kábelek (FTP, STP)

használatával. A csavart érpáras kábelezés nem csak az analóg kamerarendszerek egyre
jobban terjedő kábelezési módja, hanem meghatározó szerepe van az IP kamerák
kábelrendszereinek kialakításában is.

Optikai kábelezés

Napjainkban a legnagyobb sávszélességű adatátvitel üvegszálas kábeleken biztosítható. Az

üvegszálas kábelek nem csak IP adatfolyamot hordozhatnak, hanem alkalmasak analóg
videójelek továbbítására is. Optikai kábeles átvitelt elsősorban olyan helyeken alkalmaznak,
ahol nagy távolságba kell a videójelet eljuttatni, és a réz kábeles megoldásokkal már a
szükséges távolság nem hidalható át. Az üvegszálas kábeleket előszeretettel alkalmazzák
még olyan környezetben, ahol a kábel ki van téve jelentős elektromágnes zavarnak. Az
optikai kábel egy olyan vezeték, amelynek közepén üvegszál fut. Az információt a kábelben
fény intenzitás hordozza.

Az üvegszálas kábelek két nagy csoportra bonthatók: monomódusú és multimódusú

kábelek.

Az optikai kábeles átvitel esetén az üvegszál meghajtásához egy réz-optika médiakonverter

kell alkalmazni, a vevő oldalon pedig egy optika-réz visszaalakítás szükséges. A
médiakonverterek típustól függően 1-8 kamera képének továbbítására alkalmasak.
 Továbbiakat lásd video rádió jelátviteli

45.Magyarázza el, mi a day-night: kamera, és ismertesse az infravörös megvilágítás

kia1akításának szempontjait!
Day and Night
Magas kontraszt, tiszta és részletgazdag kép kialakításának képessége rossz
fényviszonyok között, vagy sötétben, ami lehetővé teszi egy tárgynak nem csupán
a megfigyelését, de az azonosítását is.

Lásd infra megvilágítás

46. Vázoljon fel egy egyszerű CCTV rendszert, és ismertesse a főbb rendszerelemeket!

CCTV rendszerek

Korszerű létesítmény manapság már el sem képzelhető videó rendszer

nélkül. Kamerák figyelik az épületeinket az illetéktelen behatolók-, garázdaság-,
eltulajdonítás ellen, munkavédelem miatt vagy éppen csak forgalomszervezési célból.

Már az alkalmazni kívánt kamerák kiválasztása sem egyszerű, hiszen a márkás, garantált
minőségű eszközök mellett gondos figyelemmel találni lehet olcsóbb és az adott feladatra
tökéletesen alkalmas készülékeket távol-keleti gyártók kínálatában is.

Beltéri telepítésnél kizárólag színes kamerákat alkalmazunk, jellemzően minidome

kivitelben. Kültéren célszerszerűen nappali/éjszakai üzemmódon biztosító színes/fekete-
fehér kamerákat telepítünk.

A figyelt képek rögzítését digitális képrögzítőkkel végezzük.

A képeket élőerős biztonsági felügyelet vagy – napjainkban leginkább – képtartalom

felügyelő szoftverek ellenőrzik folyamatosan. A kamerák képét digitális képrögzítők
tárolják a minőségromlás nélküli archiválás érdekében.

Mit jelent az, hogy CCTV?

Az elnevezés angol eredetű (Closed Circuit Television), amelynek magyar megfelelője a

biztonságtechnikában alkalmazott Zártláncú Tv Rendszer. A zártláncú, mint kifejezés
manapság már nem állja meg a helyét, ugyanis az Internet és a videó hálózatot alkotó
elemek fejlődésével már távolról is tudjuk kezelni a rendszert.

A CCTV rendszerek telepítésének okai

A videó rendszer megépítésnek elsődleges szempontja az, hogy képi információval

rendelkezzünk a káresemények, cselekmények történéséről, ezáltal ezek felderítése
gyorsabbá válik mind az üzemeltető, mind az eljáró hatóságok számára.

A már meglévő rendszereinkkel pl.: riasztó kombinálva nagyobb fokú biztonság érhető el.

A rendszer paramétereinek meghatározása

A kamerák számának meghatározásánál figyelembe kell venni a figyelni kívánt objektum

paramétereit illetve a megrendelő igényeit is.

Az objektum paramétereinél meghatározó:

· A belső – és külső tér védelmének nagysága

· A be – és kijáratok száma

· A technológia, telepítési szabályok (tápellátás, kábelhossz) betartása

Analóg CCTV rendszer részei

Az egyik legfontosabb része az analóg kamera illetve objektív, ezért kiválasztásánál

figyelembe kell venni a környezeti feltételeket. Többféle kivitelben készülhet pl.: dome,
box, kültéri.

A másik fontos eleme a rendszernek a rögzítő (DVR). A mai videó rendszerek kizárólag
digitális elven működő rögzítőket tartalmaznak. A DVR kiválasztásánál fontos szempont a
kamerák száma, a rögzítendő időtartam és a felbontás. Alkalmazunk önálló ún. Standalone
ill.

PC alapú rögzítőket.
A rögzítőkhöz kapcsolódnak a megjelenítők, amin keresztül látjuk az élő és a rögzített
képeket. A megjelenítők kiválasztásánál figyelembe kell venni az egy időben megjelenített
képek számát, a csatlakozás típusát (BNC, D-SUB, HDMI).

A képátviteli közegként az analóg videó technikában leggyakrabban koaxiális kábeleket

használunk. Ezeknek több típusa van: RG59, RG6, RG11 stb. Használunk még a
számítástechnikában alkalmazott cat5e kábeleket a megfelelő konverterekkel, ill. optikai
kábeleket. A kábelek kiválasztásánál egyik legfontosabb szempont a kamera és a DVR
közötti kábelhossz valamint az objektumon belüli kábelvezetési lehetőségek.

A rendszer további nélkülözhetetlen elemei a csatlakozók, tápegységek, kötődobozok,

szekrények.

Nagyobb rendszerek tekintetében alkalmazunk mátrixokat, multiplexereket és önálló

kezelőket.

IP, IP kamera rendszer

Az analóg kamera analóg videó jelet bocsájt ki szemben az IP kamerával, amelynek képét
csak számítógépen keresztül tudjuk megtekinteni. Az IP kamerákat, a hálózaton keresztül
teljes körűen tudjuk paraméterezni, ezáltal a teljes IP kamera rendszert egy helyről tudjuk
menedzselni. Az IP videó kamerák rendelkeznek egy gyári MAC címmel és egy IP címmel,
amelyet mi adhatunk nekik. Ezáltal tudjuk a kamerákat a hálózaton keresztül elérni,
kezelni. Az IP kamera rendszer részei a következők:

· IP kamera, objektív

· NVR, PC alapú rögzítő

· Switch, router (hálózati eszközök)

· Monitor

Az analóg rendszerekkel ellentétben PC alapú rögzítő szervereket használunk az IP

technikában. Ezeknek az előnye, hogy egy operációs rendszerrel ellátott számítógépre
telepített IP rögzítő szoftverhez rendeljük hozzá a kamerákat az IP címük alapján. A
kamerák száma függ a PC hardveres paramétereitől, illetve a megvásárolt licencek
számától.

A switchek biztosítják a hálózati forgalmat a kamerák, a rögzítők és a megjelenítők között.

A kamerák általában a switchektől kapják a működésükhöz szükséges tápellátást (Poe).

A routerek biztosítják az Internet és a belső IP videó hálózat közötti kapcsolatot.

A monitorok szerepe hasonló az analóg rendszereknél tárgyaltakkal.

IP vagy Analóg?

A két legfontosabb szempont az, hogy mennyi forrás van a kamera rendszerünkre, illetve
milyen minőségű felvételeket szeretnénk rögzíteni. A hagyományos analóg képek
felbontása D1 (720x576), az IP kamerák felbontása D1-től több megapixelig terjedhet.
Habár az IP kamerák drágábbak, mint az analóg társaik, viszont cserébe sokkal
részletgazdagabb képet szolgáltatnak.

Analóg kamerák :

A biztonságtechnikában elérhető analóg kamerák kétféle képalkotó elemmel készülhetnek

CCD, CMOS. Eleinte a CCD szenzorral szerelt kamerák voltak nagyobb számban
elérhetőek ,de manapság a CMOS szenzorok fejlődése miatt már ezt alkalmazzák nagyobb
számban. Régebben fekete-fehér kamerákat is alkalmaztak , főleg az áruk miatt. A mai
kamerák a speciális alkalmazásokat kivéve mind színes képalkotó elemmel gyártják. A
most használatos kamerák digitális képfeldolgozást használnak (DSP) ,ezáltal
menürendszeren keresztül érjük el a kamera beállításait, amelyik kameránál nincs beépített
menürendszer, ott azt DIP kapcsolókon keresztül állítjuk be.

Ezek a kamerák analóg kompozit videojelet bocsájtanak ki, és BNC csatlakozóval vannak
szerelve.

Analóg kamerákat többféle kivitelben gyártanak :

-Box kamera

-speed dome kamera

-mini dome kamera

-kompakt kamera (IR ledes)

-panelkamra

stb..

A box kamerák csak beltéri kivitelben készülnek ,ha kültéren szeretnénk használni külső
házba kell szerelni. Optikát a kamera alapesetben nem tartalmaz, ezért nekünk kell hozzá
választani. Video iriszes vagy DC iriszes optikákat tudnak fogadni. Általában 12 V DC, 24
V AC ill. 230 V AC tápfeszültségről működnek.

A speed dome kamerák vízszintesen 360 fokban körbe tudnak fordulni, függőlegesen pedig
90 fokot billennek. Az optika mozgási sebességét lehet állítani ,képes nagyon lassú és
nagyon gyors mozgásokra is. Önállóan előre beprogramozott útvonalat képesek figyelni.
Lehet távolról, joystick-al ellátott kezelővel, vagy DVR-en keresztül egérrel vezérelni.
Gyártják kültéri, beltéri kivitelben. El lehet helyezni oldalfalon mennyezeten ill. sarkon
is. Optika zoomátfogása akár harmincszoros is lehet. Általában 12 V DC, 24 V AC ill.
230 V AC tápfeszültségről működnek. Rendelkeznek riasztás bemenettel, azaz, ha a
megfigyelt területről riasztás érkezik a kamera odafordul. Több fix kamera kiváltására
alkalmas.

A fix dome, mini dome félgömb alakú kamerák nevüket alakjukról kapták. Elérhetőek fix,
ill. varifokális optikával is. Létezik kültéri, beltéri és vandálbiztos kivitel is. Ezek a
kamerák távolról nem mozgathatóak, csak egy irányból tudnak képet mutatni. Az optikájuk
lehet két, ill. három tengelyű ez szereléskor kell figyelembe venni. A két tengelyű
kamerákat csak plafonra, vagy szembe oldalfalra ,a három tengelyűt szerelhetjük plafonra
és oldalfalra is. Általában 12 V DC, 24 V AC tápfeszültségről működnek.

Ma már nagyon elterjedtek a day/night kamerák ezek előnye hogy gyengébb

fényviszonyok mellett is értékelhető képet adnak. Színes képet ad normál megvilágításnál ,
és ahogy csökkennek a fényviszonyok, úgy automatikusan átkapcsolnak fekete-fehér
üzemmódra, így nagyobb érzékenységet ill. nagyobb IR megvilágíthatóságot
eredményeznek. Mechanikusan és elektronikusan tudják elérni ezt a tulajdonságot.
Mechanikusan egy IR szűrőt mozgatnak a képfeldolgozó
előtt, elektronikusan pixelszinten
javítják a képet. Ilyen megoldás pl. a Samsung SSNR (Samsung super noise reduction).

Ezeket a kamerákat alkalmazzuk legsűrűbben a telepítések során.

Kamera jellemzői , paraméterei :

AGC (automatic gain control ): Automatikus erősítés szabályozás. A kamera

előerősítőjével van kapcsolatban. Alacsony környezeti megvilágítás esetén egy további
erősítést tudunk bekapcsolni mely javítja a képminőséget. Nagy javulást nem tudunk elérni,
mert a hasznos jellel együtt erősítjük a képet kísérő zajt is.

Felbontás (resolution): A vízszintes felbontás az a paraméter, amivel az adott kamerát

jellemezni lehet. Ez az egymás mellett levő képpontok számát jelenti. Általánosságban a
420 TV sor felbontás alatti kamerákat kis- ,míg az ez felettieket nagyfelbontásúnak
nevezzük(600 TV sor) .

BLC (backlight Compensation): Háttérfény (ellenfény) kompenzáció. Az egyszerűbb

megoldásnál a kép egy előre definiált területén a kívülről jövő fénymennyiséget
elektronikus úton elnyomják a kép többi részéhez képest. A másik megoldásnál már CCD
szinten megtörténik a beavatkozás.

OCL (OMCL): Érzékenység növelő megoldás.

AWB: Automatikus fehéregyensúly . Ez történhet automatikusan, és kézi beállítással is.

Jel/zaj viszony (S/N Ratio): Ez a viszonyszám megmutatja, hogy a kamera elektronikus

áramköre a hasznos jelhez képest mennyi zajt termel. Ezt az értéket dB-ben fejezzük ki.
Minél nagyobb (53-56 dB) annál jobb a képminőség. A zaj nagyságát befolyásolják a
kamerába épített áramkörök (BLC,AGC stb).

A HD-CCTV rendszer

A HD-CCTV rendszerek olyan zártláncú video rendszerek, amelyek nagy felbontású

képeket közvetítenek. A rendszer alapja az SDI (Serial Data Interface) technológia, amely
már bizonyított a stúdió technikában.
A HD-SDI szabvány

A HD-SDI szabvány, más néven az SMPTE 292M szabvány, megalkotója a Society of

Motion Picture and Television Engineers (Mozgókép- és Televíziós Mérnökök Egyesülete).
Ha egy gyártó ezt a szabványt alkalmazza nem lehetnek kompatibilitási problémák az
eszközök ill. rendszerek között.

Átviteli
Kép formátum
sebesség
Függőleges Vízszintes
Kép ráta Pásztázási mód
sorfelbontás sorfelbontás
60, 59.94, 50Hz
1080 1920 16:9
Váltott soros letapogatás
30, 29.97, 24, 23.97Hz
1080 1920 16:9
Progresszív Letapogatás 1.5Gbps
60, 59.94, 30, 29.97, 24,
720 1280 16:9 23.97Hz
Progresszív letapogatás

Egyéb SMPTE szabványok

SMPTE 259M Standard Definition Serial Digital Interface SD-SDI

SMPTE 344M Enhanced Standard Definition Serial Digital Interface ED-SDI
SMPTE 292M High Definition Serial Digital Interface HD-SDI
SMPTE 372M Dual-Link High Definition Serial Digital Interface DL HD-SDI
SMPTE 424M 3Gbit/s Serial Digital Interface 3G-SDI

A HD-CCTV rendszerekben az analóg CCTV rendszerekhez hasonlóan a jelet kamerától a

rögzítőig koax kábel közvetíti, ezért alkalmas a régi analóg rendszerek leváltására kábelezés
megváltoztatása nélkül. Figyelni kell, viszont, a kábel hosszokra, mert attól függően, hogy
milyen kábelt használtunk, RG11, RG59, RG6, körülbelül 100 és 230m között lehet a
kamera és a rögzítő távolsága. Ha ettől több a távolság, akkor jelismétlőt (repeatert) kell
alkalmazni és maximum 5 repeatert lehet egy kamera és egy rögzítő közé tenni.

A HD-CCTV kamerák nagyfelbontású (720p ill. 1080p), tömörítetlen digitális jelet

bocsájtanak ki. Mivel hagyományos rögzítővel nem kompatibilisek, ezért csak HD-
SDI interfésszel rendelkező rögzítőkkel tudjuk rögzíteni, illetve visszajátszani a
felvételeket. A megapixeles IP-CCTV kamerákkal ellentétben nem tartalmaznak web
szervert, nincs IP címük, nem csatlakoztathatók LAN hálózathoz.

Tömörítést a rögzítőkben alkalmazunk, ezért az IP kamerarendszerekkel ellentétben, nincs a

rendszernek késleltetése. A rögzítők általában h.264 kodeket használnak.

A HD-CCTV rendszerekhez alkalmazható kábelhosszok, kábelek

Az alábbi táblázat tartalmazza az adott rendszerekhez tartozó átviteli távolságokat. Az
átviteli távolság függ a kábel típusától, mivel minél jobban nő a frekvencia, annál nagyobb
 a veszteség, ezáltal a távolság csökken.

Rendszer Órajel Az átvitel maximális távolsága

Composite NTSC 143Mhz 320m
Composite PAL 177 Mhz 290m
4:4 Component 270 Mhz 230m
16:9 Component 360 Mhz 170m

A HD-CCTV reszegységei :

HD-SDI kamerák ,mindenféle kivitelben megtalálhatóak (box,dom ,stb), HD-SDI

kimenettel rendelkeznek (BNC) és külalakra teljesen megegyeznek analóg társaikkal. Az
optika megválasztása a képek minőségének szempontjából döntő lehet ,ezért csak jó
minőségű megapixeles optikákat érdemes alkalmazni.

Digitális rögzítők általában 4 - 8 - 16 csatornás kivitelben elérhetőek (stand alone, és pc

alapú) .Kezelésük hasonló mint analóg társaiké. HD-SDI bemenettel rendelkeznek . HDMI
,VGA ill.LAN kimeneteket található rajtuk. TCP/IP kapcsolaton keresztül felügyelhetőek
,konfigurálhatóak.

A repeaterrel (jelismétlővel) a rögzítő és a kamera közötti távolságot tudjuk megnövelni.

Max. 5db alkalmazható egy csatorna esetén.

A HD receiverrel a kamera képét monitorra vagy tv-re köthetjük közvetlenül, ha a kamera

nem tartalmaz HDMI kimenetet.

A mai LCD monitorok alkalmasak igazán a HD-SDI rendszer képeinek maradéktalan

megjelenítésére. A kamerák képe progresszív letapogatású, így az LCD monitorokon
maximálisan élvezhetjük a nagyfelbontás előnyeit. A HD felbontás lehetőséget ad nagy
képátmérőjű monitorok alkalmazására.

47. Ismertesse a videojel felépítését és összetevői!

A videojel felépítése
A videojel felépítését, idõzítését és nevezetes szintjeit az 1.16. áb-ra szemlélteti. Az ábra
egy teljes tv-kép egyetlen sorát mutatja, amely ez esetben PAL rendszerû, csökkenõ
világosságtartalmú szinsávjel (EBU 100.0.75.0 típusú 75% telítettségû color bar).
A videojel horizontális irányban a horizontális szinkronimpulzus lefutó élével kezdõdik,
amelynek le- és felfutó éle 250 50 ns-os. A lefutó él a sorirányú idõzítés referenciájaként
kezelendõ. A szinkronimpulzust az utóváll követi, amelyen a színszinkronitást biztosító
burst helyezkedik el. A burst frekvenciája pontosan megfelel a színsegédvivõ
frekvenciájának; abból 10 periódust tartalmaz. Az elõváll, a szinkronimpulzus és az utóváll
együttesen alkotják a horizontális kioltás szakaszát. Ezen idõtartam alatt az elektronsugár a
képernyõ jobb szélérõl a bal szélére fut vissza. A kioltást a videojel aktív szakasza követi,
amely megfelel egy tv-sor képpontjainak. Az elektronsugár ezen idõszak alatt a képernyõ
bal szélétõl a jobb széléig kirajzolja a kamera által közölt kép egyetlen sorát. A képernyõn
természetesen csak az aktív szakasz látható, mivel a visszafutó elektronsugár intenzitását az
ún. kioltóáramkör minimálisra csökkenti.

A videojel horizontális irányú idõzítése után vizsgáljuk meg a nevezetes szinteket, a

kioltószinthez képest! A kioltószinten az elektronsugár által gerjesztett fénysûrûség közel
zérus. A kioltószintet a feketeszinttõl egészen a fehérszintig a képtartalom követi. A
fehérszint a maximális világosságtartalmú képpontnak felel meg. A közbensõ lépcsõk (a
valóságban folyamatos!) alkotják a kép gradációját, amelyet a világosságjel pillanatnyi
amplitúdója és az erre szuperponált színinformáció alkot. A szinkronszint a feketénél is
"feketébb", így természetesen ez sem látható.

A PAL rendszerben a feketeszint megegyezik a kioltószinttel, bár a kamerák esetében

némelyik felhasználó 10...20 mV-ra állítja a feketeszintet. Ezt azért teszi, hogy a
képtartalom kevésbé megvilágított részletei is láthatóvá váljanak. (E beállítás hátulütõje,
hogy a kép a sötét tartományban zajosabbnak látszik.) Az 1.17. ábrán felnagyítva látható a
horizontális kioltás szakasza.
Váltott soros letapogatás
A tv-kép teljes terjedelmében 625 sorból áll (a CCIR és az OIRT szabvány szerint), amely
az imént leírt sorirányú videojelek idõbeni összegzéseként jön létre. A 625. sor után az
elektronsugár a képernyõ aljáról visszafut, és kezdõdik elölrõl a folyamat. A 625 sor
felrajzolása 40 ms alatt megy végbe, ezért a képváltás frekvenciája 25 Hz.

Itt álljunk meg egy pillanatra! A bevezetõben már említettük, hogy az emberi szem
érzékelési sebessége véges, azaz tehetetlensége jelentõs. Ez a tehetetlenség tette lehetõvé,
hogy a tv-rendszereket aránylag lassú eltérítéssel és ezáltal kis sávszélességgel hozzuk létre.
Ha ugyanis az idõben egymás után következõ képpontokat, majd a teljes képet megfelelõ
sebességgel villantjuk fel, akkor a szemünk folyamatos képet érzékel.

A 64 -os idõközönként közvetített sorokkal nincs is problémánk. Szemünk azonban

mégsem annyira tehetetlen, hogy a 25 Hz-es ütemben váltakozó kép villogását ne
érzékelné. 40 Hz körül van a zavaró villogás határa. Ha ennek alapján pl. 50 Hz-nek
megfelelõ 20 ms alatt közvetítenénk 625 sort, a soridõt a felére kellene csökkenteni, ami
kétszeres sebességû eltérítést és nagyobb sávszétességet jelentene. Ez a követelmény a tv-
rendszerek kialakitásának idején komoly gondokat okozott volna. (Ma már a feladat
könnyedén megoldható pl. a HDTV rendszerrel, l. késõbb.)

A problémát szellemes módon a váltott soros letapogatással oldották meg. Ennek lényege a
következõ (1.18. ábra): 20 ms alatt nem közvetítünk 625 sort, csak ennek felét, de ezalatt az
elektronsugár a tetejétõl az aljáig pásztázza a képernyõt, majd visszatér, és az ábrán látható
sorközökbe belerajzolja a kép második felét.
Tehát ún. félképekbõl szerkesztünk egy teljes értékû képet. Ez nyilvánvaló "csalás", hiszen
a 2. félkép információtartalma különbözik az 1. félképétõl, mivel tõle idõben éppen 20 ms
távolságra van. Ebbõl egyenesen következik, hogy a két félkép összetartozó képpontjai
idõben kissé elcsúsznak egymáshoz képest. A helyzet azonban nem tragikus, mert 20 ms
alatt a képtartalom gyakorlatilag keveset változik. Továbbá ezt a változást a szem úgysem
érzékelné (enyhe vízszintes irányú elmosódás lenne csupán látható, ha pl. egy függõleges
tárgy vízszintes irányban mozogna nagy sebességgel. Ezt a hatást azonban jóval
túlszárnyalja a felvevõcsövek és a képernyõ utánvilágítása.)

Az 1.19. ábra a teljes tv-jelet ábrázolja a képkioltás környezetében, egyben szemlélteti a

PAL szekvencia fázisviszonyait is, amit késõbb, a PAL jel értelmezésekor felhasználunk.
Ezt és az elõzõ ábrát áttanulmányozva, követhetjük a félképváltás, ill. a váltott soros
letapogatás folyamatát. Az egyszerûség kedvéért csak néhány sort tüntettünk fel.
Tételezzük fel, hogy a visszafutás végtelenül gyors, azaz zérus idejû! Az eltérítés a
képernyõ bal felsõ sarkából indul az elsõ félkép elsõ sorával. A 313. sor már nem
fejezõdhet be, mert a felénél eléri a képernyõ alját. Ekkor visszafut a sugár, és a képernyõ
közepén a 313. sor második felének kezdõpontjától, ami idõben egybeesik a második félkép
vertikális szinkronjelének lefutó élével, újra indul. A 313. sor a képernyõ tetején fejezõdik
be. A képernyõ közepétõl indulva a sugár a teljes út felét teszi csak meg. Következésképp a
képernyõ tetejéhez képest csak fele annyival lesz lejjebb a jobb szélen, mintha az egész utat
befutotta volna. Így tehát a második félkép sorai az elsõ félkép sorai között fognak
elhelyezkedni.

A vízszintes sorok azért ferdék, mert a horizontális eltérítés alatt a vertikális eltérítés
folyamatosan mozgatja a sugarat függõeges irányban. A váltott soros letapogatás pontos
félképváltását a képszinkronimpulzus elõtt és után elhelyezkedõ félsor idejû
kiegyenlítõjelek biztosítják. A képszinkronjelet megszaggató "befûrészelések" szerepe: ne
szûnjön meg a vízszintes eltérítés szinkronizálása a vertikális visszafutás ideje alatt.

A képszinkronjel környezetében 25H idõtartam (H = 64 ) alatt - amely megfelel a

képkioltási szakasznak - nincs videojel. Az elsõ félkép elsõ aktív sora a 23. és az utolsó a
310. A második félkép elsõ aktív sora a 336. És az utolsó a 623. A félképkioltás ideje ebbõl
következõen: 25H. A 625 soros tv-rendszerben tehát csak 575 sornak van képtartalma. A
képkioltás ideje alatt az átviteli rendszer tulajdonságainak vizsgálatára szolgáló
mérõjeleket, továbbá teletextjeleket továbbítanak. Nevezetesen: a páratlan félképek 7...22.
soraiban, ill. a páros félképek 320...335. soraiban.

Az átviteli lánc torzításai

Ejtsünk néhány szót azokról a torzításfajtákról, amelyeknek a szerepe hangsúlyozottá vált a
színes tv-rendszerek bevezetése során! Valamely átviteli lánc minõségi jellemzõit
megítélhetjük, ha megvizsgáljuk, hogy a láncon közvetített speciális mérõjel hogyan
változik meg (torzul), amíg eljut a kimeneti pontra. A jeltorzulás megengedhetõ mértékét
vizuálisan, megtekintés alapján határozták meg. Hiszen az a döntõ, hogy jónak ítéljük-e a
képet, nem pedig a mérõjelek "bravúros" átvitele. A szubjektív elemzés után a mérõjeleken
fellépõ torzulások maximálisan megengedhetõ értékét számszerûen is definiálhatjuk. A tv-
technikában használt mérõjelek rendszerét nemzetközi elõírások rögzítik (CCIR Rec. 421.).

Differenciális erõsítés
Az átviteli lánc akkor lineáris a teljes kivezérlési tartományban, ha a kimeneti és bemeneti
feszültség közötti függvénykapcsolat lineáris

azaz differenciálhányadosa konstans.

Az 1.20. ábrán látható mérõjel lépcsõjelre szuperponált színsegédvivõt tartalmaz. Ha az

átviteli karakterisztika (transzfer karakterisztika) nem lineáris, hanem görbült, akkor a
világosságjelre szuperponált segédvivõ amplitúdója a görbültséggel arányosan megváltozik.
Tehát a szuperpozícióból moduláció lesz. Úgy tûnik, mintha a világosságjel modulálná a
segédvivõt. A differenciális erõsítést számszerûen a 6 lépcsõben elhelyezkedõ
színsegédvivõk amplitúdóviszonya határozza meg. Referenciaként kezeljük a kioltószinten
elhelyezkedõ segédvivõcsomagot, és ehhez képest mérjük a többi változást. Ha az átviteli
karakterisztika pl. exponenciális jellegû, akkor a B lépcsõn szereplõ segédvivõcsomag
amplitúdója az A-hoz képest megnõ. Ebbõl következik, hogy ebben a kivezérlési
tartományban torzul a színtelitettség is. (Az Y jel torzulása fekete-fehér készüléken ún.
gradációtorzításhoz vezet.) A leírt torzításfajtát helyesen nem differenciális erõsítésnek,
hanem differenciális erõsítéshibának nevezzük, bár az elõbbi elnevezést is használják.

Differenciális fázis

A differenciális fázistorzítás szintén a nemlineáris karakterisztika következménye. Most

azonban nem a színjellel modulált színsegédvivõ amplitúdója, hanem annak fázisa változik
a kivezérlés függvényében, azaz a differenciális fázistorzítás színezethibát okoz. A
méréshez az elõbbi mérõjel használandó. De most nem az amplitúdók, hanem a fázisok
viszonyát vizsgáljuk a referencia- (kioltó-) szinthez képest. A differenciális fázistorzítás az
NTSC és a PAL rendszerben közvetlenül befolyásolja a színinformációt. A SECAM
rendszerben is hasonló mértékben érvényesül, de közvetetten: fázis-frekvencia-moduláció
által (PM-FM konverzió).

Egyéb fontos torzításfajták

Az 1.21. ábra szerinti mérõjel olyan impulzusokat tartalmaz, amelyek segítségével
szemléletesen, gyorsan következtethetünk az átviteli lánc minõségére. Ezek az impulzusok
a és

A impulzus (amely Dirac-deltából Thomson-szûrõvel alakítható ki) spektruma a

teljes videosávban a felsõ határfrekvenciáig terjed (1.22. ábra). A impulzus
amplitúdójából (a fehérszinthez viszonyítva!) és talpponti túllövésébõl következtethetünk a
csatorna impulzusátviteli tulajdonságaira, frekvencia-menetére, reflexióhibákra.

A spektruma a kisfrekvenciás tartományban helyezkedik el (0...0,5 MHz) és

színsegédvivõvel modulált (4,43 MHz). A burkológörbe az Y jelnek felel meg. Az impulzus
talpponti ingadozása arányos egy igen fontos jellemzõvel, az ún. csoportfutási idõhibával.
A csoportfutási idõ ideális esetben állandó. Ellenkezõ esetben az Y jel és a színjellel
modulált színsegédvivõ spektruma egymáshoz képest idõben elcsúszik. Ez viszont komoly
probléma, mert az Y jel és a színjel összetartozó értékeinek fázisa is elcsúszik, és a kép
torzul. Pl. a VHS magnók jelének többszörös átírásánál a csoportfutási idõhiba rendkívül
megnõ, és a színjel elcsúszik az Y jelhez képest.

A három színes tv-rendszer néhány fõbb vonása

Az NTSC rendszer

A világon elsõként bevezetett színes tv-rendszer, amelyet az Egyesült Államokban

dolgoztak ki. Az NTSC (National Television System Committe) rendszerét az FCC
(Federal Communications Commission) 1953-ban fogadta el. E rendszer kidolgozása során
rögzítették azokat a kolorimetrikus elveket és általános színátviteli jellemzõket, amelyeket
késõbb mindegyik színes rendszerben felhasználtak. Az NTSC rendszer a színinformáció
átvitelét ún. kvadratúramodulációval valósítja meg. Eszerint egyetlen színsegédvivõt
amplitúdóban modulálnak a két színkülönbségi jellel oly módon, hogy a vörös és a kék
színkülönbségi jellel modulált segédvivõrészek között pontosan 90°-os kötött
fáziskapcsolat létesüljön. Ez a speciális modulációs megoldás biztosítja, hogy a két
színkülönbségi jel ne hasson egymásra a kódolt jelben, és a dekódolás során egymástól
elkülöníthetõk legyenek. Tehát egyetlen vivõ két információt hordoz.
A PAL rendszer

Az NTSC rendszer legfõbb hibájának tekintették Európában, hogy igen érzékeny a

differenciális fázistorzításra. Ennek kiküszöbölésére a Telefunken mérnöke, dr. Bruch
1962-ben szabadalmaztatta a PAL (Phase Alternation Line) rendszert, amely az említett
hátrányt nagymértékben csökkentette.

A PAL rendszer alapelve tökéletesen megegyezik az NTSC rendszerével; maga a rendszer

nem más, mint az NTSC rendszer módosított változata. A lényegbevágó különbség az,
hogy - mint a rendszer nevében is benne van - az egyik színjellel, nevezetesen a vörössel
modulált segédvivõ fázisa soronként 180°-kal változik. Ezzel a megoldással a modulált
színkülönbségi jelek vektorainak olyan jellegû összegezése valósul meg, amely a
differenciális fázistorzítás hatását minimumra csökkenti.

A SECAM rendszer

Henry de France francia mérnök 1957-ben alkotta meg a SECAM (Sequentiel Couleurs a
Memoire) rendszert, amelyben egészen más modulációs elvet használt, mint a két másik
rendszer. Az alapfeladat itt is az volt, mint a PAL rendszernél - csökkenjen a differenciális
fázistorzítások iránti érzékenység. A SECAM rendszer rendelkezett azzal az elõnnyel is,
hogy abban az idõben a SECAM dekódert olcsóbban lehetett kivitelezni, mint a PAL
dekódert.

A SECAM rendszer, szemben a másik kettõvel, nem amplitúdó-, hanem

frekvenciamodulációval közvetíti a színkülönbségi jeleket. Továbbá nem egy, hanem két
színsegédvivõt használ, a vörös ( = 4,40625 MHz) és a kék ( = 4,250 MHz)
színsegédvivõt.

Henry de France az NTSC rendszer kísérletei nyomán felismerte, hogy a függõleges irányú
színfelbontás "feleslegesen" jó. Hiszen, mint tudjuk az elõzõekbõl, a szem színfelbontó
képessége korlátozott, ezért a színjel sávszélességét 1 MHz körüli értekre lehetett
leszorítani. Nyilvánvaló tehát, hogy a függõleges irányú színfelbontás is csökkenthetõ. E
felismerés alapján a SECAM rendszer a színkülönbségi jeleket nem egyidejûleg, hanem az
egymást követõ sorokban váltakozva (szekvenciálisan) viszi át. A dekóderben soridejû
késleltetõ mûvonal gondoskodik arról, hogy az R, G, B jelek elõállításához szükséges
mátrix egy idõben rendelkezzen mindkét színkülönbségi jellel. Természetesen az egyik 64
-mal korábbi jel, de ez nem súlyos probléma.

NTSC kontra SECAM, PAL és egyéb rendszerek

Érdemes kissé eltûnõdnünk, vajon célszerû volt-e az NTSC rendszer után kidolgozni a
SECAM-ot és a PAL-t? Hacsak e három rendszerrõl lenne szó, a kérdés említést sem
érdemelne. De mostanáig (és ez jelenleg is folytatódik) annyi tv-képátviteli és rögzítési
rendszert (képmagnók) dolgoztak ki, hogy a helyzet felettébb kiélezõdött. Úgy tûnik,
minden - magát valamire tartó - laboratórium presztízskérdést csinál abból, hogy kifejlessze
a saját rendszerét, akár professzionális, akár amatõr rendszerrõl legyen is szó. A háttérben
persze nern is annyira presztízs-, mint inkább üzleti szempontok rejlenek. Gondoljunk csak
a temérdek képrögzítési eljárásra! Ha csak az amatõr szintû rendszereket szemléljük, akkor
is mérnök legyen a talpán, aki a számos képmagnórendszer között képes eligazodni,
nemhogy a felhasználó! A sokféle televíziós jelátviteli, rögzítési eljárás és szabvány közül
csak érzékeltetésképp íme néhány: NTSC, CCIR, OIRT, PAL, PAL D, PAL M, SECAM és
különféle változatai, MAC (Multiplexed Analogue Components), MUSE (Multiple Sub-
Nyquist Sampling Encoding), EDTV (Extended Definiton Televi-sion), HDTV (High
Definition Tele-vision), kvadruplex, IEC B formátum, IEC C formátum, U-matic Low
Band, U-matic High Band, VHS, Betamax, Video 2000, Video 8, Betacam, AMPEX-
RECAM-RCA HAWKEYE, BOSCH QUARTER-CAM.

Napjainkban a mûholdas mûsorszórás, a nagy felbontású tv (HDTV) és a digitális

képfeldolgozás küszöbén elérkezettnek látszik az ídõ, hogy ez a rettenetes kavalkád
megszûnjön, és egységes tv-rendszert dolgozzanak ki mind a jeltovábbítás, mind a
jelrögzítés esetében. Szerencsére ma már komoly nemzetközi tevékenység folyik ez
ügyben.

Lássuk ezek után a SECAM és a PAL remélt elõnyeit! A három rendszert azonosan jó
vételi körülmények közt szemlélve, a képminõségben nem fedezünk fel lényegbe vágó
különbséget. A PAL és a SECAM kép egy árnyalattal talán részletdúsabbnak ítélhetõ a
nagyobb video-sávszélesség miatt. (Az NTSC sávszélessége csak 4 MHz). Ám ez is csak
abban az esetben igaz, ha a képet ún. finom RGB struktúrájú (fine pitch) képemyõn
vizsgáljuk. Egy konvencionális képernyõn az RGB csíkok (in-line képcsövön) vagy pontok
(deltaképcsövön) limitáló hatásának eredményeképp már a 3,5 MHz-es jelek is alig
láthatók. Tehát a különbség csak fekete-fehér készüléken érzékelhetõ. Mivel az NTSC
rendszer félképváltása 60 Hz-es, a kép kellemesebb, nyugodtabb benyomást kelt, mint az
50 Hz-cel "villogó" másik két rendszer. Fokozatosan rontva a vételi körülményeket,
növelve a zaj- és zavarszintet, a SECAM kép minõsége a leggyengébb. A differenciális
torzítások hatása sem csökkent a vártnak megfelelõen. Különösen a SECAM rendszer
esetében nem, a már említett PM-FM átalakító miatt. A három rendszer közül az NTSC
rendszerû vevõ felépítése a legegyszerûbb és legolcsóbb.

Mindezeken túlmenõen a legfõbb probléma az, hogy a világ tv-technikai fejlesztésének

iránya nem a SECAM, hanem az NTSC és a PAL irányába mutat a professzionális és a
kommersz területen egyaránt. Pl. a Magyarországon forgalomban levõ készülékek
többségében ún. SECAM-PAL transzkódert alkalmaznak a színinformáció detektálásához.
Eszerint a készülék dekódere a SECAM jelbõl elõször egy ún. "ál" PAL jelet állít elõ, majd
ezt egyetlen integrált áramkörös PAL dekóder dolgozza fel, szintrögzítéssel és az RGB
jelek bizonyos mértékû erõsítésével együtt.

A tv-technika exponenciális jellegû fejlõdése pedig egyenesen katasztrofális helyzetet

idézett elõ a professzionális SECAM stúdiókban! A fõ probléma az, hogy a SECAM jeleket
- a színsegédvivõk frekvenciamodulációja miatt - lehetetlen közvetlenül felhasználni a
képkeverõkben. Elõször dekódolni kell õket, majd a kevert jelet újra kódolni. Ez a mûvelet
a DE-MO (demodulátor-modulátor) egység beiktatása miatt nyilvánvaló
 minõségveszteséggel jár. Holott a PAL és az NTSC jelek megfelelõ szinkronitási feltételek
biztosítása mellett - közvetlenül keverhetõek.

A világ tv-technikával foglalkozó vállalatai közül csak nagyon kevesen gyártanak SECAM
keverõt. Szinte minden új termék elõször NTSC rendszerû változatban jelenik meg, majd
ezt követi a PAL. A SECAM változat sok esetben (mint pl. a keverõk) teljesen elmarad. (A
francia Thomson CSF-en kívül nincs is tudomásunk más gyártóról, amely SECAM keverõt
gyárt.)

A fenti állapotokra jellemzõ, hogy a franciaországi stúdiók is áttértek a PAL rendszerre. A

jelet csak adás idején transzkódolják SECAM rendszerûvé. Az utóbbi egy-két évben még a
PAL-nál is célszerûbb rendszer került elõtérbe, az ún. komponens-jelátvitel és -jelrögzítés.
A komponens-képrögzítési eljárások, mint pl. a SONY Betacam rendszere, alapvetõ
változást jelentettek a professzionális stúdiók technikájában. A komponensrendszer, mint a
neve is jelzi, alapjeleket (Y, B - Y, R - Y) tartalmaz. A keverés is komponensjelekkel
történik. Tehát nem a rögzített komponensjelek, hanem a lejátszó képmagnó kódere fogja
meghatározni a kimenõ jel színes rendszerét. Ezzel a különbözõ rendszerek
összeférhetetlensége tökéletesen megoldódott. Egyetlen hátránya, hogy jelenleg még nem
teljesíti teljes egészében a mûsorszórásra elõírt specifikációt (adásminõség). A sávszélesség
pl. csak 3,5 MHz, szemben a PAL 5,5 MHz-es sávszélességével.

Magyarországon a kisebb stúdiók mindegyike PAL rendszert használ. Ezért a PAL tv-
rendszert egy kissé részletesebben vizsgáljuk majd, kitérve az utóbbi években elõtérbe
került stúdiótechnikai problémákra is. Ilyen pl. a 8 félképes azonosítás és az ún. Sc-H fázis
problémája. A kérdés rnegoldására az EBU (European Broadcast Union) 1979-ben tett
javaslatot (D-25-1979 technikai ajánlás), de a helyzet még mindig nem megnyugtató.

48. Mutassa be a kamerák képeinek megjelenítési lehetőségeit egy és több kamera

esetén!
Monitoron vagy TV képernyőn lehetséges, kameránként egy monitorral vagy
osztott képernyős megjelenítési módban.
49. Sorolja fel, milyen kameraház megoldásokat ismer, és ismertesse, milyen
szempontokat veszünk figyelembe azok kiválasztásánál!

KAMERAHÁZAK

Videó megfigyelő rendszerek kiépítése során gyakran kerül sor kültéri felszerelésre is.
Mivel a piacon kapható biztonsági kamerák nagy része gyenge mechanikus védelemmel,
illetve klímaállósággal van ellátva, így a kamera kültéri elhelyezése minden esetben
megkívánja, hogy a megfelelő burkolattal lássák el. Nem egy esetben a beltéri használat
során is felmerül az igény a kameraház használatára.
A kameraházak két fő típusát a beltéri és a kültéri kameraház jelenti. A kiválasztásnál
figyelembe kell venni a telepítési helyszín kockázati tényezőit is. Ennek alapján a
környezetállóságnak és a szabotázsvédelemnek kiemelt jelentősége van. Nem
elhanyagolható szempont, hogy a telepítést követő karbantartások során milyen könnyen
lehet hozzáférni a kamerához. Fontos tényező – néha a legfontosabb – a kameraház ára is.

Kültéri kamerák védelme

Egy szabadtéri elhelyezésű kamerát számos külső környezeti behatás érhet. Védeni kell az
eszközt az időjárási viszontagságoktól (eső, hó), a mechanikai hatásoktól (jégeső), de a túl
alacsony vagy túl magas hőmérséklet is kedvezőtlenül hat a kamera működésére. A
kameraház ezeken felül megóvja a kamerát a nap káros sugárzásától, a párától, valamint a
korróziótól egyaránt. Kültéren nagyon lényeges, hogy az adott kamera számára megfelelő
hőmérsékletet biztosítsunk, hiszen a szélsőséges hőmérsékleti változások jelentősen
befolyásolják a működését. Ebből adódóan kaphatóak fűthető és hűthető, vagyis
fűtőbetéttel, illetve ventilátorral ellátott kameraházak.

Kameraházak fűtése

Fűtésszabályozó elektronika a kameraházban

A kültéri szerelésű kameráknak nagyon fontos kiegészítője a fűtés. A 230 V AC tápellátású

fűtőbetét (fűtőellenállás) működését a kameraházban elhelyezett fűtésszabályzó elektronika
vezérli, a külső hőmérséklet változásának függvényében. Csökkenő hőmérséklet esetén a
fűtés már akár +6ºC-on bekapcsol. A fűtőbetét a kamera üvegablaka és az objektív közötti
teret fűti és az a szerepe, hogy megakadályozza az üvegre és az objektívre történő
páralecsapódást. Valójában nem is annyira a kamera, mint inkább az autoíriszes objektív az,
ami a fűtést igényli, hiszen a párásodás miatt értékelhetetlen lesz a kép, illetve a megfagyó
csapadék károsítja az objektívet. Egyes gyártók külön ablakfűtést is biztosítanak a
kameraházakhoz, aminek szerepe, hogy az üvegre lecsapódó pára megfagyását
megakadályozza.

Kameraházak hűtése
Hűtőventillátorok a speed dome kamera házában

A kameraházaknál a hűtésnek a nyári kánikulában van nagy szerepe, különösen, ha olyan

helyre kerül felszerelésre az eszköz, ahol folyamatosan éri a napsütés (oszlop, tető stb.). A
ventilátort a kameraház végében helyezik el, és egy termosztát által vezérelve – a
megengedett hőmérséklet felett – szakaszosan működik. A hűtés általában +40ºC-tól indul
el, és egészen addig hűti a kameraházat, amíg a hőmérséklet le nem csökken +30ºC-ra.

Beltéri kamerák védelme

Bizonyos esetekben a beltérben elhelyezett kameráknak is szükségük van védelemre.

Ilyenkor nem az időjárási viszontagságoknak vannak kitéve a kamerák, hanem a poros vagy
nedves környezeti hatásoknak. Raktárakban, parkolóházakban, üzemekben stb. indokolt
lehet a kameraházak használata. A beltéren használt burkolatok másik funkciója –
különösen a dome kamerák esetén –, hogy az adott helyiségben mozgó személyek ne
láthassák a kamera irányítottságát.

Kameraházak szereléstechnikai csoportosítása

Kameraházba szerelt box kamera

A leggyakrabban alkalmazott ún. konzolos kameraházak a kamerát magába fogadó
hengeres, vagy téglatest formájú burkolatból, a kilátást biztosító üvegablakból, és a falra
vagy oszlopra történő rögzítéshez szükséges tartókonzolból állnak. A kameraház a víz-és
időjárás-állóság miatt megfelelő tömítésekkel van ellátva, a kábelbevezetésről pedig
tömszelencék gondoskodnak. A tartókonzolnak masszív, rezgésmentes támasztást,
ugyanakkor kellő irányíthatóságot is biztosítania kell. Ez utóbbi funkciót a különböző
csuklós mozgatók, gömbcsuklók valósítják meg.

Szereléstechnikai szempontból a konzolos kameraházaknak két fő típusa van:

 Hátulról szerelhető kameraház

 Előre vagy oldalra billenthető tetejű kameraház

A hátulról szerelhető kameraház szinte minden esetben alumíniumból készül. Egy

téglalap keresztmetszetű zártszelvénynek tekinthető, aminek elején üvegablak található,
hátulja pedig eltávolítható. Az ilyen módon hozzáférhető és kihúzható sínre szerelhető
maga a kamera. A kameraház hátsó részen történik a kábelkivezetés is.

A billenthető tetejű kameraház készülhet acélból, alumíniumból és műanyagból.

Szerelhetőség szempontjából ez a megoldás sokkal praktikusabb, hiszen a ház tetejének
lebillentésekor szabadon hozzá lehet férni annak belsejéhez. Ezen a változaton ugyanúgy
található üvegablak és kábelelvezető. Mindkét kameratípusnál találkozhatunk esztétikus,
formatervezett kialakítású megoldásokkal is.

Oldalra billenthető tetejű kameraház

 Előre billenthető tetejű kameraház

50. Ismertessen néhány hagyományos videó adatfeldolgozó berendezést!

51. Ismertesse, milyen szempontokat vesz figyelembe egy videó rendszer

megvalósításánál!

52. Ismertesse, milyen (elven működő) day-night kamerákat ismer!

53. Ismertesse, milyen infrasugárzókat (fényvetőket) ismer!

Az éjjellátó készülékek képalkotásához megvilágító fényre van szükség. Minél

alacsonyabb generációjú a készüléked, annál erősebb megvilágító fény szükséges. Már
ebből is kiderülhetett számodra egy igencsak fontos kérdéshez érkeztünk érdemes tehát
megnézni milyen fényvetőt használj, hogy maximálisan kihasználhasd éjjellátód
teljesítményét.
Az infra fényvető tehát egy lámpa "láthatatlan" IR azaz infravörös tartományban világít
(sugároz). Azért van idézőjelben a láthatatlan szó, mert maga a fénycsóva nem látható
szabad szemmel, viszont ha szemből nézel egy ilyen fényvetőbe egy halovány vöröses fény
derengeni látszik... de csak is szemből és különböző intenzitással. Méghozzá a
hullámhosszal változóan különböző erővel. Minél nagyobb a fényvető hullámhossza annál
halványabb ez a látható derengő fény...

Ezzel el is érkeztünk a éjjellátó fényvetők egyik fontos paraméteréhez a hullámhosszhoz.

Miért fontos ez? Mert a különböző generációjú éjjellátók, különböző
hullámhossztartományokban látnak érdemes ezt figyelembe venni a választásnál. A többi
készülékhez mindenképpen kell egy kiegészítő vető, ha teszem azt 120 méternél
messzebbre szeretnél látni a vaksötét éjszakában.

A hullámhossz kérdése

Az I., I+, II+ generációs éjjellátók 900nm-ig, míg a III generációs illetve a digitális
éjjellátók 1000nm-ig látnak. A gyakorlati oldalról közelítve a kérdést, ha II+ vagy az alatti
generációjú fényvetővel rendelkezel ne vegyél 900nm feletti hullámhosszúságú vetőt, mert
kevesebbet látsz vele. Amennyiben digitális éjjellátóval rendelkezel, tulajdonképpen
bármilyen fényvető megfelelő, tetszés szerint választhatsz közülük.

Szerencsére a gyártók megkönnyítik dolgodat, nem kell a használatiból kibogarásznod az

adatokat, hiszen az IR fényvetők nevében mindig szerepel egy szám, amely a
hullámhosszot mutatja. Például Pulsar IR805 itt a hullámhossz amiben a legnagyobb
energiával sugároz az 805 nanométer, a Pulsar IR915L fényvető 915nm és így tovább...

A hullámhosszot már sikerült kiválasztani, de mire figyelj még?

Teljesítmény, fókuszálás fényerőszabályozás

A teljesítmény és szabályozás: ezt az adatot a mW-ban adják meg a gyártók. Vannak olyan
vetők, amelyek fix teljesítménnyel dolgoznak, a jobbaknál ez a teljesítmény több
fokozatban, vagy fokozatmentesen állítható a megfigyelés távolságának függvényében.
Általánosságban kijelenthető, hogy minél nagyobb a fényvető mW-ban mért teljesítménye
annál messzebre világít, annál kontrasztosabb lesz a látott kép... de van még egy fontos
szempont, a fókuszálás

A fókuszálás: egy látszólag gyengébb teljesítményű fényvető is lehet nagyobb

hatótávolságú, mégpedig akkor, ha a kivilágítás szöge változtatható, azaz fókuszálható. Egy
jól fókuszált vetővel akár 30-40%-al is messzebre láthatsz, mint egy hasonló teljesítményű
fix fókuszossal.

Érdemes még azt is megnézni, mely fényvető, mely éjjellátóra szerelhetőek fel. Vannak
olyanok, amelyek szinte bármelyikre, és vannak olyanok, melyek inkább csak
meghatározott típusokra.

Van még egy paraméter, ami jelentősen befolyásolhatja a teljesítményt. A fénykibocsátó.

Azaz, hogy a fényvető LED vagy Lézer. A lézeres vetőket általában egy "L" betű jelzi a
 fényvető nevében, ebből következően amelyiknél nincs ott az LED-es. A lézerfényvetők
nagyobb energiával sugároznak, akár 2x akkora hatótávval is rendelkezhetnek, mint a LED-
es vetők. Természetesen ez árukon is érezhető.

Milyen szerintünk a legjobb fényvető?

 Szabályozható fényerejű (mondjuk 50-250mW)

 Fókuszálható

Ilyenek pl. a Pulsar 805L, Pulsar L- 808S, Pulsar 915L, Pulsar X-850, Dipol 810L, Dipol
850L, Dipol 915L

54. Magyarázza el, mi történik, ha 75 Ohm hullámimpedanciájú koaxiális kábelt nem

zárunk le, vagy eltérő impedanciával zárunk le!

Az árnyékoló rétegek számának növelésével a kábel zavarvédettsége javul, kisugárzása

csökken, a felépítése miatt viszont a hajlítási sugara növekszik. Videó átvitelre 75 ohmos
hullámimpedanciájú koaxiális kábeleket alkalmaznak. Legelterjedtebb kábeltípus az RG-
59. Sajnos nem egy esetben találkozhatunk azzal, hogy a hullámimpedancia értékének
fontosságát egyes telepítők – sokszor a szakmai tudás hiányából adódóan – elhanyagolják,
és az RG-59 kábel helyett 50 ohmos hullámimpedanciájú RG-58 típust alkalmaznak. Ez
utóbbi kábeltípus CB rádió, vagy WLAN antennához tökéletes lenne, de ez korántsem
mondható el a videótechnikai célú alkalmazásokról. A 75 ohmos koaxiális kábel
közvetlenül illeszthető a kamerák kimenetéhez, valamint a rögzítők bemenetéhez. A koax
kábel típusának függvényében változik a kábellel áthidalható távolság. Az RG-59 kábelek
jellemzően 200-300 méterig alkalmazhatóak. Nagyobb távolságok esetén jobb minőségű,
kisebb csillapítású kábeleket kell használni. RG-6 típusú kábelt 400-500 méterig
alkalmazhatunk, míg az RG-11 típusú kábellel 500-700 m is áthidalható. A koaxiális
kábeleket nemcsak a hagyományos analóg kamerarendszereknél alkalmazzák, hanem ezt a
kábelfajtát használják a nagyfelbontású HD CCTV videórendszereknél is. A HD CCTV
technológia biztosítja, hogy ne kelljen feltétlenül lecserélni a minőségi koaxiális
kábelekkel kiépített analóg CCTV rendszer vezetékhálózatát, ugyanakkor a kamerák és a
rögzítő cseréjével mégis nagyfelbontású kamerarendszert lehessen kialakítani.

55. Ismertesse a földhurok kialakulásának okait, megszüntetésének módjait!

A földhurok, mint a neve is mutatja elsősorban a föld miatt jön létre. Ám itt meg kell
említeni, hogy az audio rendszerekben a föld nem mindig egyenlő az áramhálózati földel.
Az audio rendszereknél a föld az jelföld. Totál különbözik a rendes hálózati földtől.

A hálózati védő földelés, nem más mint egy földbe ásott vasdarab, melyet összekötnek a
230V-os hálózat közös pontjával. Az életvédelmi földelés nem egyből a "földbe" megy,
hanem néhány esetben van előtte még pár készülék. Sok FI relét ÉV-relének hisznek, hisz
valamilyen szinten az is életvédelmi, de működésükben különböznek.
A Fí relé egy nagyon elmés kis szerkezet. Működése relatíve egyszerű. Méri a fázis(ok)on
és a nullán átfolyó áramot. Amint ez a kettő nem egyezik meg, azonnal leold. Ez most
feleslegesnek tűnik, de ha konkrét példával szemléltetem, akkor láthatjuk mennyire is
fontos. Vegyük azt az esetet, amitől azt hiszem, minden kertel rendelkező ember félt már
fűnyíráskor. Nehogy véletlen elvágjuk a kábelt. Fí relé esetén ő ezt azonnal észre veszi,
mert a fázison befolyt áram egy része a földbe távozik, így nem fog ugyan annyi áram
visszafolyni a nulla vezetéken. Ilyen esetben old le pl. a FI relé. Ez persze igaz akár egy
hajszárítónál is vagy bármilyen készüléknél. Ha rajtunk keresztül akarna az a dög átfolyni,
akkor a fí relé észreveszi, hogy "elfolyt" az áram, és megmenti az életünket azzal, hogy
pillanatok alatt leold.

Most hogy egy kis kitérőt tettünk, térjünk vissza a földelésekre. Azt már említettem, hogy
több féle föld van jelen. Normál gyári erősítő esetén nem rendelkezik a tápegység és maga a
készülék földeléssel. Így videó, tv, dvd lejátszó, projektor esetén nem találkozhatunk föld
hurokkal. Sőt egy földelt készülék becsatlakoztatása esetén sem, annak ellenére hogy
esetenként az adott készülékben minden fajta föld egyszerre van jelen. Ugyanúgy van
életvédelmi föld és jelföld. Esetleg digitális föld.

Összefoglalás képpen, földhurkot csak akkor kapunk, ha a házi hangrendszerünkben (vagy

bármi más rendszerben) egyszerre két földelt készülék van jelen. Ha szobán belül van két
ilyen készülék, akkor is alakul ki földhurok. Ha mákunk van, akkor olyan pici feszültség és
áram van jelen, hogy nem okoz bosszúságot. Ám amint elkezd búgni a rendszer, akkor már
veszélyes is. Mivel sokszor ilyenkor keményen szikrázik is minden csatlakozónk.

A következő ábra szemlélteti, hogy miért is alakul ki a gyűlölt kis brumi mackó... Az
alap esetet vegyük, mikor home made védőföldel ellátott erősítőnket (továbbiakban csak
"földelt"... nincs kedvem ennyit írni. Ahol nem a védőföldről beszélek ott kiírom hogy
jelföld.) összekötjük az ismételten földelt számítógéppel. Hogy lássuk mi is történik, íme
egy ábra:

Ezen az ábrán jól látszik miért is hívjuk földhuroknak. Azért mert egy hurkot alkot. A
búgás oka, pedig a különböző földek potenciál különsége. Furcsa, de esetenként akár több
mint száz volt is lehet ez, ami azon kívül, hogy minket a holdra kerget a búgással, még a
készülékeinkre és magunkra is veszélyes.

Ha nincs két földelt eszköz, még akkor is kaphatunk földhurkot. De erről viszont a
KábelTV szolgáltatók tehetnek, így maga a TV antenna bedugása eredményez
földhurkot. EU-s szabvány, hogy minden végpontot galvanikusan le kell választani a
gerinchálóról. (Galvanikus leválasztás esetén egyáltalán nincs fémes kapcsolat a kettő
hálózat között). Ám ez a föld hurok még elődeinél is veszélyesebb, hisz az utcán a több
száz méteres szabadon lógó kábelben akkora feszültség gyűlik fel ez teljes mértékig halálos
lehet!
 De erre nagyívben tesznek mind a kábeltv mind a kábelnet szolgáltatók. Nem őket rázza
meg az áram...
Kritikusok szerint nem létezik olyan hogy több száz méteren át szabadon lóg a kábel, mert
leföldelik bejövetelkor, de én ezt nem állítanám 100%-osan, mivel nálunk a mi házunkban
ez messze nincs így...
Most lássuk pár példát, hogy milyen földhurkok lehetnek. Keresd meg, nálad melyik lehet,
utánna elmondom, hogy szűntesd meg!

Persze léteznek földhurok mentes audio rendszerek is. Ezek a következők miatt teljesen
brumm mentesek.

Földelés nélküli rendszerek

Földelés nélküli rendszerekben minden eszköz kizárólag kettős villás dugóval

kapcsolódnak a hálózathoz, és az esetleges antenna is kizárólag beépített vagy rövid kis
levegőben lévő antennával rendelkezik. (Tuner kis drótdarabbal, vagy AM Loop
antennával). Ha nincs földelt eszközünk, akkor ilyen esetben kizárt hogy földhurkunk
legyen. Ha mégis búg valami, akkor ott kontakthibánk van.

Egy földelésű rendszerek

Nagyon szellemesen az egy földelésű rendszerek azért egy földelésűek, mert egy földelt
eszköz van benne. Ebben az esetben is kizárt hogy egy eszköz hurkot alkosson. Tipikusan
egy földelésű rendszerek a következők (minden eszköz földeletlen kettős villás dugesz):

 A rádió a fali antenna csatlakozóra van kötve

 A földeletlen erősítőnk a földelt PC-nk hangkártyájára csatlakozik
 Két földeletlen eszköz (pl. TV és Videó) van csak összekötve, és a videó+tv az
antenna földjét kapja
 Minden eszközünk földeletlen (TV, rádió, videó, kazetta, cd/dvd lejátszó), de az
erősítőnk földelt

Mivel mindig csak egy eszköz van földelve, itt is kizárt hogy földhurok alakuljon ki.

Több földelésű rendszerek, brumm nélkül

Akármennyire is furcsán hangzik, ilyen létezik. Annak ellenére, hogy esetenként két eszköz
is földelve van, a két eszköz földelése között nincs akkora potenciál különbség, hogy ez
bármi bajt okozna. Ilyenek a következő rendszerek:

 Minden eszköz található a kis rendszerünkben (földelt és földeletlen), de mindegyik

relatíve közel van egymáshoz, és egy azon hosszabbítóból illetve elosztóból kapnak
áramot. Ilyenkor is van földhurok, de nagyon pici áramok jönnek létre, így nem
érzékelhető a jelenség
 Vagy esetleg még az antennához is csatlakozhat a fenti rendszer (mivel az antenna
egy külön nagyon más potenciálon lévő földelést "hoz magával") ennek is búgnia
kell, de makink van és a szolgáltató leválasztotta a hálózatáról az végpontot...
Juppijé.. Örülj neki
Több földelésű, nagyon brummos rendszer

Ilyen rendszered van valószínűleg Neked is, ha most ezt a cikket olvasod Ebben az
esetben mindent mindennel, földelt földeletlennel, antennát PC-vel, antennát földelt
bármivel szanaszét kötötted, ráz minden és búg. A következő példákkal megmutatom mi
lehet az oka:

 Az erősítőd és az az egész környezetében lévő rendszer földeletlen dugasszal

rendelkezik, de az erősítőt csatlakoztattad a géphez. És mivel ez még nem volt elég,
ezért még az kábeltv antennát is csatlakoztattad vagy a tuner kártyába, vagy a
rendszerben lévő videóhoz
 A TV+Videó+DVD akármi rendszerben van még egy földelt eszközöd és így
kötötted hozzá az antennát
 Vagy esetleg minden eszközöd földelt (PC, Erősítő, stb.) és más konnektorba
dugtad őket. A szoba másik fali aljzatába vannak kötve.

A fent felsorolt esetekből az utolsót, ha szerencséd van könnyen megszűntetheted,

egyszerűen szerezz egy soklyukú elosztót, és egy aljzatból köss be mindent. Így a fali
aljzatok földelései között nem lesz potenciál különbség.

Először is a földhurkot nagyon egyszerű megszűntetni. Valahol el kell szakítani a hurkot.

És ennyi. Semmi más. De az életvédelmi földelést megszakítani szigorúan tilos! Nagyon
sok zenész halt már meg földhurok, vagy maga a föld hiánya okozta áramütéstől. Színpadi
technikában ahol majdnem minden eszköz földelt, ezt egy óriási és nagyon nagy pénzek
árán megszűntethető probléma.

Minden földhurkot egyszerűen ki lehet deríteni, minden olyat húzzunk ki egyesével, amire
gyanakszunk a cikk elolvasása után. Ha valamelyiket kihúzva megszűnik a búgás (és nem a
végfokot húztuk ki ) akkor meg is találtuk a bűnöst. KábelTV-s búgós bajtársak elsőre az
antennát húzzák ki a VCR-ből vagy a TV-Tunerből.

Szobán belüli földhurok

Mint azt előbb is mondtam, ez akkor jön létre mikor nem egy fali aljzatból táplálunk
mindent. Ha próba képpen szétszedtünk mindent és egy hosszabbítóról táplálva megszűnt a
brumm, akkor örüljünk. Szerencséd van. Ám sok esetben a pokol nem ér itt véget...
Sokszor az egy hosszabbító is hallható földhurkot képez, ebben az esetben magát a jelet kell
leválasztani.

Szobán belüli és kívüli földhurok

Nah ez a piszkosabbik fajta, mert erről sok esetben nem mi tehetünk. Kap a rendszer egy
másik földet, és ezzel már meg is jelent a brumm. Ilyen esetben leválaszthatjuk az egész
(hang) rendszert, de ez a nagyteljesítményű 1:1-es trafók miatt eléggé költséges. Ezután
leválaszthatjuk még az antennát is. Ami jóval költséghatékonyabb módszer.
A következő kapcsolás nagyon olcsó, és tök jól működik nálam már nagyon rég óta. Annak
ellenére, hogy a házunkba 3 fázis van bekötve, és még két szoba között is direkt más fázis
van. Illetve a folyosó világítása meg a szoba az más fázison van. Sőt... Még a tetőn az
antenna erősítő is más, mint mondjuk a szobában lévő TV vagy PC fázisa.

A következő kis "kapcsolás" kb. fillérekből megvalósítható és elvégezzük azt, amit a

szolgáltatónak kellene. A 10nF-os min. 250V-os kerámia kondi, a nagyfrekvenciás jeleket
átengedi, de így mégsincs a két oldal fémes kapcsolatban egymással.

A fenti kis egyszerű antenna leválasztót érdemes fém dobozba építeni. Íme... Ez egy
többszörösen felhasznált nyákból készített doboz, volt ez már HF szűrő is, de most
galvanikus antenna leválasztó:

(Katt a képre a nagyobb változathoz)

Nem szép, de nem is a szépségre kell menni, hanem funkcióra Nézd meg rajta, hogy
nem véletlen ilyen tákolt kinézetű, mivel a nyáklemez rézfóliáját középen ketté kellett
vágni. Ugye az árnyékolást is meg kell szakítani.
Ez minden bosszúságot nagy valószínűséggel meg fog oldani, és nem kell 10-en ezer
forintért galvanikus leválasztót venni, hisz ez is az. Sőt... Sok olyan leválasztóban is
pontosan ez van, csak csicsás fém dobozba F csatival.

A hang leválasztása már messze nem olyan bonyolult mint az antenna. (Persze azért vannak
kivételek)

Audio jel leválasztása többféle módon történhet. A leválasztás esetén figyelembe kell
venni, hogy van jel veszteség is, és frekvencia vágás is. Magyarul nem vihetünk át csak úgy
bármekkora frekvenciájú audio jelet. Az egyik legegszerűbb leválasztás egy 1:1-es
hangfrekvenciás transzformátorral történhet. Ilyen esetben a következőt kell megépíteni:

Itt a két csatlakozó mondjuk egy RCA csati lehet, és így csak közbe kell ékelni. Sajnos az
olcsóbb leválasztó trafók 40Hz és 20kHz közötti frekvenciát képesek átvinni, így a nagyon
mély hasbaütős hangoktól el kell búcsúznunk. Valamit valamiért.
Ezeknek a trafóknak a karakterisztikája a következőhöz hasonló:

A másik mód a leválasztásra, az optikai izoláció. Ilyen esetben ugye fénnyel visszük át a
hang jelet. De nem digitálisan, hanem analóg módon, vagyis megint vesztünk a hangból
elég sokat.

A következő kis áramkör optocsatolók segítségével különíti el galvanikusan is a két oldalt.

Léteznek kifejezetten audio célra kifejlesztett optocsatolók, ilyeneket gyárt pl. az Avago
(HCPL-7850). Ám ha mi magunk akarunk építeni, akkor a következő kis kapcsolást kell
összehozni:
Ebben a kapcsolásban egy 6N135 viszi át az adatot. Mivel az egész áramkör vonal szintű
jellel működik, így a BC517-es darlington tranyó elég erősítést ad, hogy megfelelően be
tudja kapcsolni a LED-et. Fontos, hogy hiába 12V-os mindkettő táp, NEM SZABAD
EGYBEKÖTNI őket! Pont azon szenvedünk hogy elválasszuk a két oldalt. Még véletlen
sem. Figyelni kell ha TO-220-as tokozású stabilizátort használunk (ami teljesen felesleges...
ágyúval verébre) akkor a hűtőzászlója a szabályzó IC-nek egyenlő a GND-vel, vagyis itt a
JELföldel.

Itt a trafó, mivel hogy összesen max. 50mA-re van szükség, lehet egy apró kis nyák trafó.
Stereo esetén, a két csatornának lehet ugyan az a tápja. Csak a két oldalnak ne legyen!
(Leválasztandó és leválasztott oldal)

Nem kívánok kitérni nagyon a gyári galvanikus leválasztókra. Igen léteznek és jók. Egyik
profi megoldás pl. a Di-Box.

A videójelet már megviseli igencsak a földhurok. Ha ilyennel állunk szemben, akkor a

következőt láthatjuk a TV-nk képernyőjén:
 Ezek a vízszintes csíkok a videó szinkronjelet ért "támadások" miatt keletkeznek. Viszont a
videó jel leválasztása már nagyon kemény dió. Kompozit videó esetén szét kell bontani szín
(fényerősség) és szinkron jelre, és úgy leválasztani.

56. Magyarázza el, mi történik, ha 1/3"-os objektívet szerelünk ¼”-os kamerára vagy
fordítva?

57. Magyarázza el, mit jelent a „preset”, „tour", „private mask”, „alarm input", „home
position" egy speed dome kamera esetén?

Megjelent az Eurovideo kínálatában egy igazi újdonság, amely bármely új, vagy meglévő
Pelco P/D protokollú speed dome kamerát célkövető tulajdonságokkal ruházza fel. A 10x15
cm méretű fémdobozba csomagolt elektronikán keresztülfűzve a kamera videó és
vezérlőjelét, rövid programozást követően máris intelligens célkövető kamerává lehet
alakítani az addig csak hagyományos kézi vezérlésre, vagy presetekre működő kamerát.
Ez a napi működésben azt jelenti, hogy a speed dome kamera alaphelyzetben egy előre
beállított preset pozícióban „figyel”, majd ha képpont változás történik a képen, akkor az
Eurovideo TRACKING BOX vezérlő segítségével oda fordítja a kamerát, ill. engedélyezés
esetén rá is zoomol.

A folyamat ezután a következők szerint történik: az észlelt mozgást mindaddig követi, amíg
van a képen képpont változás, miközben a zoomot a mozgó tárgy méretének megfelelően
folyamatosan állítja. Amint a mozgás megszűnik, avagy a mozgó tárgy eltűnik a kamera
látóteréből, akkor 15 mp. után a kamera automatikusan visszaáll az eredeti preset pozícióba
és ott folytatja a fix pozíciójú megfigyelését, illetve várja a következő mozgást.

A célkövetés kimondottan stabillá és megbízhatóvá tehető, mivel az adott területre jellemző

és a majd követendő tárgy méretének és várható mozgásának érzékenysége előre
definiálható. Így a kamera mindig csak a megfigyelő számára fontos mozgások követését
kezdi el. Nem lesz az a káros hatás, hogy ha bármilyen apró tárgy bemozdul a képen, akkor
az „eltereli” a kamera figyelmét.

A kamera nem csak mozgásra, hanem 4 különböző riasztási jelzés hatására előre
programozott preset pozíciókat is képes a TRACKING BOX segítségével felvenni, azon
ugyanis 4 alarm bemenet található. Ezeket jellemzően kültéri infrasormpókkal, vagy
mozgásérzékelőkkel érdemes indítani.

A 10x15x3,5 cm méretű, kis súlyú fémházas vezérlőmodul a kamera mellé egy vízhatlan
dobozba könnyen elhelyezhető, így a fent leírt funkciókkal igen hamar és egyszerűen
kiegészíthető a meglévő speed dome kamerás rendszer, ami innentől sokkal hatékonyabban
láthatja el megfigyelési feladatát, így minimalizálva a kezelőszemélyzet folyamatos
jelenlétét.

4 külön maszk állítható be (Privát Zóna) melyek kitakarják a kép beállított részeit.

Az alapértelmezett helyzet (Home position) is beállítható a kezelőről és

beállítás után ugyanonnan be is hívható.

56.