Dan Millman - A Szellem Torvenyei PDF

a szellem torvenyei.qxd 2003. 10. 17.
12:29 Page 1 (Black plate)
Dan Millman
A Szellem törvényei
Egy transzformációs történet
a szellem torvenyei.qxd 2003. 10. 17. 12:29 Page 3 (Black plate)
Dan Millman
A Szellem törvényei
Egy transzformációs történet
Új Mani-fest Kiadó
Budapest, 2003
A mű eredeti címe: The Laws of Spirit:

a Tale of Transformation
Fordította: János Alex
Copyright © by Dan Millman
Hungarian Edition © Új Mani-fest Kiadó
Hungarian Translation © Alex János
Felelős Kiadó:
Új Mani-fest Kiadó
1067 Budapest, Podmaniczky u. 39.

(061) 353-4127, (0670) 271-0041 info@ujmanifest.hu
www.szellemtudomany.hu
Minden jog fenntartva! A könyv egyetlen része sem sokszorosítható vagy közölhető
semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve
a fénymásolást, rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját a kiadó írásos
jóváhagyása nélkül.
ISBN 963 212 411 1

Létezik egy misztérium, amit sokan

Istennek neveznek,
ami Egyetemes Szeretetként,
egy sor Szabályként
és egy Nagy Folyamatként nyilvánul meg.
Ez a Folyamat kivétel nélkül
mindnyájunkon keresztül működik,
és a Folyamat tökéletes.
Amint életünkön átutazva felfedezzük
ezt az alapvető igazságot,
úgy találjuk, bárhova lépünk is,
az ösvény megjelenik a lábunk alatt.
Olvasóinkhoz
Az általunk kiadott könyvek

jelentik a mi hozzájárulásunkat
egy most születő világhoz, ami
inkább együttműködésen,
mint versengésen,
az emberi szellem megerősítésén,
semmint az önkételyen alapszik,
és azon a meggyőződésen, hogy az egész
emberiség összekapcsolódik.
Célunk, hogy megérintsünk annyi
életet, ahányat csak lehet
egy jobb világ reményének
üzenetével.
A Kiadók
Tartalom
Köszönetnyilvánítás ............................................................. 9
Előszó .................................................................................................... 11
Bevezetés: találkozás a Hegy Bölcsével ..... 15
Az egyensúly törvénye .................................................... 23
A választási lehetőségek törvénye .................... 33
A folyamat törvénye ......................................................... 43
A jelenlét törvénye ............................................................... 53
Az irgalom törvénye ......................................................... 63
A hit törvénye ............................................................................ 73
Az elvárás törvénye ............................................................ 83
Az önazonosság törvénye ............................................ 93
A cselekvés törvénye ........................................................ 103
A körforgás törvénye ...................................................... 113
Az önfeladás törvénye .................................................. 123
Az egység törvénye ........................................................... 133
Epilógus: a Bölcs búcsúja ....................................... 145

Nem csupán saját agyamat használom,

hanem az összes kölcsönvehetőt is.
Woodrow Wilson
Köszönetnyilvánítás
Egy könyv, bár a szerző nevét viseli, mégis csapat-

munka eredménye; én tehetséges profik és barátok
kincstárából kölcsönöztem, ezért szeretnék köszö-
netet mondani szerkesztőmnek és irodalmi szob-
rászomnak, Nancy Carletonnak; barátomnak és
írótársamnak, Doug Childersnek; kiadóimnak, Hal
és Linda Kramernek, valamint a H J Kramer Inc.
munkatársainak. Hálás vagyok továbbá Jim Mar-
tinnak, Dick Schuettge-nek és Stan Shoptaugh-nak
csakúgy, mint Peter Rusellnek, Holly Demének,
Jerry Gregoire-nak, David Kaynek; Jason See-
bernek, Wes Tablernek, Beth Wilsonnak Fred
Taubnak, és mindenkinek, aki a maga módján se-
gédkezett e könyv megszületésekor. Végül, legmé-
lyebb hálám illeti családomat támogatásukért és
megértésükért, valamint az egyre növekvő olvasó-
tábort, akik az írás folytatására ösztönöznek.
9
Nem taníthatunk meg

az embereknek semmit;
csak segíthetünk nekik felfedezni azt
saját magukon belül.
Galileo Galilei
Előszó
Melyek azok az élethez szükséges legfontosabb alap-

elvek, amiket eddig megtanultál? Néhány évvel ez-
előtt ezt a kérdést tettem fel magamnak. Azóta az
idő és a tapasztalás válaszokkal és betekintéssel
szolgált, aminek eredménye A Szellem törvényei.
A Szellem törvényei mindnyájunkhoz tartoznak.
Megtalálhatóak szívünkben, valamint minden val-
lás, kultúra és morális rendszer szívében. Az
egyik módszer, amit az egyetemes törvények meg-
közelítésére használok az, amikor megkérdezem
magamtól: „Ha találkoznék Felsőbb Énemmel a
hegyekben egy bölcs lény formájában, mire taní-
tana engem ez a lény?” Ez a kérdés mindannyi-
unkban felfakasztja a bölcsesség forrását.
Minden utazás valóságos, de nem mind kézzel-
fogható. A Szellem törvényeiben az élet spirituális
törvényeit olyan párbeszédek és tapasztalatok so-
rozatán keresztül mutatom be, amiket egy képze-
letbeli bölccsel együtt élek át – egy méltóságteljesen
bájos és kivételesen megértő nővel, aki a természet
eleven képeinek segítségével tanít.
A korábbi, teljes terjedelemben bemutatott ka-
landjaimtól eltérően ez a könyv jobban hasonlít
egy példázathoz, mint egy regényhez. A hegyi
bölcs archetipikus alakja ezeknek az egyszerű,
11
mégis erőteljes igazságoknak érzéki és érzelmi va-

lóságot biztosít. Miképpen a bölcs ösvényeken ve-
zet engem, úgy én is meghívom olvasóimat erre az
utazásra, hogy felfedezzék a legtisztább megértést
nyújtó törvényeket, amiket az élet kanyargós útja-
in sorsunk szerint el kell sajátítanunk. Ezek a tör-
vények kiszélesítették látókörömet, és lehetőséget
nyújtottak életem folyásának megváltoztatására.
Remélem és bízom benne, hogy önöknek is ha-
sonló jó szolgálatot tesznek majd.
Dan Millman
1995 tavasza
12
Együtt ülünk,
A hegy meg én,
Míg végül csak a hegy marad.
Li Po
Bevezetés: találkozás
a Hegy Bölcsével
Az évek folyamán szórakozásból és egészségem

megőrzése érdekében gyakran túráztam az ottho-
nomhoz közeli vadonban – fel a keskeny őzcsapá-
sokon és le az erdős hegyoldalakon tölgyek, fenyők
és manzaniták között –, amerre az érzéseim vezé-
reltek a tengerpartra vezető hegygerincek között.
Az egyik ilyen alkalommal, néhány évvel ezelőtt,
amikor a családom távol volt egy hosszú hétvégén,
felkeltem pirkadat előtt és nekivágtam a hegyeknek
minden terv nélkül, csak úgy mászni kikapcsoló-
dásként, és hogy új tájakat fedezzek fel. Az ezer
méter alatti hegyeken is volt elég emelkedő és lejtő
ahhoz, hogy kiszakadjak a civilizációból, ami misz-
tikus és csodás érzést keltett bennem, amint elkép-
zeltem magam száz mérföldre mindentől.
A hullámzó hegyek saját belső életem csúcspont-
jaira és völgyeire emlékeztettek. Akkoriban éppen
elveszettnek éreztem magam egy kételyektől árnyé-
kolt völgyben. Az életem rendszeres megszokások
sablonjaiba veszett. Ezért hát ezen a reggelen egy
kimondatlan vággyal keltem útra izgalmat, tisztán-
látást és változást keresve. Hamarosan szembesül-
nöm kellett a „Vigyázz mit kérsz, mert megkapha-
tod!” mondás igazságával.
15
Ezen a reggelen alacsony felhők sodródtak a

tengerpart felől, rátelepedtek a vadonra, és miu-
tán valamennyit másztam felfelé, egy olyan sűrű
ködbe burkolódzott beszögellésben találtam ma-
gam a hegyek között, ahol csak néhány méterre
láttam előre. A levegő hideggé és mozdulatlanná
vált, így hamarosan elvesztettem minden tájéko-
zódási pontomat. Valahol magam alatt egy patak
csörgedezését hallottam és arra gondoltam, ha el-
lenkező irányba haladok, akkor talán kimászom
majd ebből a ködbe vesző hajlatból.
Hamarosan egy öreg tölgyek alatt megbúvó ma-
gaslatra jutottam, közvetlenül egy meredek emelke-
dő után. Történetesen az egyetlen lehetséges irány-
ból közelítettem meg a fennsíkot – egy keskeny
ösvényen, nagy sziklák alkotta falak között. Amint
az egyik nagy kőszirt körül másztam, a köd eltűnt,
és felfedett egy kicsiny kunyhót épp előttem. Köze-
lebb mentem és halkan kopogtattam az ajtaján.
Enyhe elképedésemre zengő hang csendült föl
meglepő melegséggel, mintha már régen várt ven-
dég lettem volna:
– Gyere csak be, Vándor, gyere be! – Így hát, le-
térve életem kitaposott ösvényéről, benyitottam
és rátaláltam a bölcsre, aki csendben ült és mo-
solygott rám. Nem tudom, mi okból, de libabőrö-
sek lettek a karjaim.
Macskás méltósággal ült a hölgy, egyenesen,
mégis könnyeden, kiegyensúlyozottan, levelekkel
alápárnázva a csupasz földön. Zöld köpönyegben
volt. „Talán azt hiszi, a sherwoodi erdőben van” –
gondoltam.
16
Szemei megragadták a figyelmemet – mandula-

vágású, mogyorószín szemek, amiket egy a falon
lévő repedésen keresztül napsugarak világítottak
meg. Drágakőként ragyogtak olajzöld, bársonyos
bőrű arcában, amit rövid barna haj koronázott,
nem adva határozott jelét életkorának, fajtájának
vagy kultúrájának. Úgy tűnt, mintha fényes ener-
giamező venné körül, amit én a fények játékának
tulajdonítottam.
Furcsán zavarodottnak kezdtem érezni magam.
Elveszítettem idő- és térérzékemet: egy ősi vadon-
ban vagyok, Shakespeare Angliájának vagy a Skót
Felföldek hegyvidékén, talán a kínai halhatatla-
nok hegyi lakhelyén?
– Hosszú idő telt el, mióta utoljára vendégem
volt – mondta. – Örülök, hogy eljöttél, mert sok
megosztanivalóm van veled. Azon kívül szükségem
van a segítségedre egy igen fontos küldetésben.
Talán eltévedt? Vezető kell neki? Elgondolkod-
va, de kissé gúnyosan csak annyit mondtam:
– Ez igazán érdekes.
– Biztos vagyok benne, hogy annak fogod talál-
ni. – válaszolta. – De először némi képzésre van
szükséged, hogy felkészült legyél.
– Felkészült? Ha ez tovább fog tartani, mint né-
hány óra hossza, akkor nem hiszem, hogy van rá
időm.
– Egyszerre több és kevesebb időd van, mint
gondolnád – mondta. Furcsa egy válasz. Különös-
nek, de ártalmatlannak ítélve a hölgyet úgy dön-
töttem, hogy belemegyek a játékba és megnézem,
hová is lyukadunk ki. Intett. – Helyezd magadat
17
kényelembe, Vándor; tudom miért jöttél, s hogy

nagy utat tettél meg.
Már épp mondani akartam neki, hogy csak egy
órányira vagyunk az otthonomtól; amikor ráéb-
redtem, nem a reggeli sétámra utalt, hanem éle-
tem hosszú, kanyargós ösvényére.
Hirtelen számtalan kép töltötte el elmémet, él-
mények sok különböző korból és kultúrából. Az a
fura érzésem támadt, hogy ezek valamilyen mó-
don kapcsolódnak a bölcshöz. Aztán kételyek je-
lentek meg elmémben: igazándiból, gondoltam, ő
csak egy világtól elvonult hölgy, én meg kalandos
képzeteket szövök, amikor ilyesmiről szó sincs.
– Ki maga? – kérdeztem.
– Tükröződés egy csendes tavacskán – mondta.
– Egy holdsugár sötét éjjelen; fiatal, mint a reggeli
harmat és öreg, mint a Föld. Minden bennem van,
és mindenben benne vagyok. Ennél többet, Ván-
dor, nem tudok mondani, hiszen az életem éppen
oly rejtélyes, mint a tiéd. Az egyetlen különbség
köztünk, hogy én egy olyan Lélektől övezve élek,
amire te csak most kezdesz ráeszmélni.
Egy időre elnémulva végül azt kérdeztem:
– Minek nevezzem önt? Van neve?
– Egy név? – Őszintén meglepődöttnek tűnt. –
Oly sok nevem volt már, nem is nagyon emlékszem.
– Akkor, hogyan nevezi önmagát?
– Igazán ritkán nevezem magam bárminek is –
válaszolt mosolyogva, és ennyiben hagyta.
– De valahonnan csak származik!?
– A múltból és jövőből jövök elő. Az örök jelen-
ben élek. Mi már számtalanszor megtaláltuk és
18
elveszítettük egymást. Dolgoztam már veled egy

régi benzinkútnál és sétáltam veled a Hawaii eső-
erdőben. Éltem nagy városokban. Ültem égre szö-
kő királyi paloták ezüsttel és arannyal díszített,
szépen ívelő boltozatai alatt. Megtapasztaltam a
tűzhely és az otthon melegét és a hegyi kolostor
magányát. Dolgoztam poros földeken, ismertem a
nagy vállalkozások kockázatát és gazdagságát, és
éreztem a szegénység rideg csapásait. Sétáltam az
ég csillag-ékköves kupolája alatt, holdfény vetette
árnyékok között. Átutaztam tengereket, nyertem
és vesztettem vagyonokat, ismertem egészséget és
betegséget, örömöt és fájdalmat. És találtam kin-
cseket, amik elkápráztatnák szemeidet – világító
selymeket, ököl nagyságú opálokat és szikrázó
drágaköveket a szivárvány minden színében –, de
veled mind közül a legértékesebb kincset oszta-
nám meg, egy olyan ajándékot, ami növekszik, ha
odaadod, és soha nem veszít csillogásából.
Ahogy folytatta, hangja Minden Ember hangja
volt, szélként, váltakozva fújt végig a történelem
poros folyosóin és a sugárzó fény birodalmain.
– Varázslat él a világban, Vándor. Meg szándé-
kozom osztani veled az alkímia titkait.
– Például azt, hogyan is kell az ólmot arannyá
változtatni?
Mosolygott.
– Az ásványokkal való játszadozás csupán a ve-
gyészek egyik trükkje. Az alkímia, amiről én be-
szélek, életed alacsonyabb rendű elemeit – a félel-
meket, a zavarodottságot, a nyugtalanságot és a
nehézségeket, amivel szembesülsz – képes a derű
19
és öröm, a szabadság és a tisztaság aranyává vál-

toztatni. A Szellem törvényeit szeretném megosz-
tani veled.
– Szellemről beszél – hisz istenben? Van vallá-
sa? – kérdeztem.
Mosolygott.
– Nem kell hinned a Napban ahhoz, hogy örö-
mödet leljed a reggel fényének melegében. Ez egy-
szerűen nyilvánvaló. Én így ismerem Istent. És
ami a vallásomat illeti – folytatta a távolba mered-
ve, mintha elmúlt időkre emlékezne –, ültem az
Izraeliták fénylő templomaiban és az Iszlám me-
csetek dicső tornyai alatt; térdeltem a hatalmas
katedrálisokban és fürödtem a kereszténység fé-
nyében; ültem izzasztókunyhókban kézről-kézre
adva a pipát; éltem az afrikai síkságok sámánja-
ként, meditáltam buddhista templomokban, és be-
lélegeztem a füstölők édes illatát a Gangesz part-
ján. És mindenhol, minden vallásban ugyanazt a
Szellemet találtam meg – egy isteni akaratot, ami
túlmutat időn, hiten és kultúrán –, kinyilatkoztat-
va az egyetemes törvényeket, amik isteni kincsek.
– Tudna többet mondani ezekről a törvények-
ről? – kérdeztem.
– Ez a szándékom – válaszolt. – Az élet misztéri-
umán belül az univerzum olyan valós törvények-
nek megfelelően működik, akárcsak a gravitáció
törvénye. A létezés anyagába beleszőve, az univer-
zum legfőbb intelligenciáját tükrözve, a Lélek ezen
törvényei irányítják az univerzum gépezetét – a vi-
rágok nap felé való forgását és a hullámok partra
viharzását. Ezek irányítják a Föld mozgását, az
20
évszakok körforgását és a természet erőit. Még a

galaxisok is az ő zenéjükre táncolnak!
Egy füstfelhőt és fura, süvítő hangot kiadva
meggyulladt egy kövekkel körberakott, ágakból és
gallyakból álló halom közöttünk, mintha a lángok
maguktól keltek volna életre.
– Erre Merlin tanított – mondta csillogó szemmel.
Még akkori elámult állapotomban is azt gondol-
ta egy szkeptikus részem: igen, talán Merlin, ta-
lán gyújtófolyadék!
Azután, miközben néztük, amint egy vékony
füstalakzat felemelkedik a kunyhó nádfedelén ke-
resztül, visszatért mondandójához:
– A Szellem Törvényei az univerzum eredendő
rendjére és intelligenciájára mutatnak rá. Túlmu-
tatnak az elméleteken, szokásokon és hiteken. Min-
den emberi erkölcsiség alapját képezik. Folyamato-
san, mint a bolygók mozgása, érvényesek nemcsak
a természet működésére, de a létezés minden rész-
letére is. Keresztül tudnak vezetni téged életed gáz-
lói és zátonyai között, ahogy a csillagok és az irány-
tű vezérelték útjukon a régmúlt tengerészeit.
Bizonyos törvények – folytatta –, különösen
nagy fontossággal bírnak az emberi élet gyakorlati
eseményeivel kapcsolatban. A vallási könyvek és
tanítások érintik is ezeket a nagy igazságokat –
ezeket az egyszerű és erőteljes alapelveket a belső
béke megtalálásához egy bonyolult világban. Akik
követik ezeket a törvényeket, virágoznak és betel-
jesülést találnak; akik megtagadják őket vagy el-
lenállnak nekik, olyan következményekkel szem-
besülnek, amelyek tanítják őket ébredésük útján,
21
hogy egy napon majd meg tudják találni a békét

magasabbrendű megértésük fényében.
– Te hol tanultad ezeket a törvényeket? – kér-
deztem tőle.
– Mindnyájunkban benne lakoznak az intuitív
bölcsesség hatalmas tárházaiként. Azontúl, a ter-
mészeti világban is kifejeződésre jutnak mindenhol.
Ezek után sebesen és méltóságteljesen felállva,
az ajtóhoz ment és intett, hogy kövessem.
– Gyere, Vándor; legyenek a hegyek a tantermed.
Elhatároztam, megjegyzek minden törvényt,
amit tőle tanulhatok, bármilyenek legyenek is –
ezeket a „kincseket”, amikre hivatkozott –, hogy
megoszthassam majd őket gyermekeimmel, és ta-
lán másokkal, akiket érdekelhet. Mégsem kezdtem
felismerni azonnal teljes hatásukat, erejüket és
varázslatukat. De így is tudtam, valami szokatlan
van készülőben, amikor kiléptem a kunyhó ajta-
ján, és egy kőhajításnyira találtam magam egy na-
gyobbacska, nyugodt tótól, amit korábban nem
vettem észre.
22
Az egyensúly törvénye
MEGTALÁLNI A KÖZÉPUTAT
Ha a gravitáció a ragasztó,
ami összetartja az univerzumot,
akkor az egyensúly a kulcs,
ami felnyitja titkait.
Az egyensúly érvényes
testünkre, elménkre és érzelmeinkre,
lényünk minden szintjére.
Emlékeztet rá, bármit is teszünk,
túlzásba vihetjük és
elégtelenül is csinálhatjuk,
és ha életünk és szokásaink
ingája túlzottan kilendül
valamelyik oldalra,
elkerülhetetlenül a másik oldalt
is meg fogja járni.
Légy szerény, hisz' földből vétettél.

Légy nemes, hisz' csillagokból vétettél.
szerb mondás
– Szél alatt vagyunk, úgyhogy nem érzékeli még a

jelenlétünket – mondta a bölcs halkan, a tó csücske
felé irányítva tekintetemet, ahol egy fehér madár
egyensúlyozott tökéletesen egy lábon. – Képes vagy
úgy egyensúlyozni, mint az a kócsag? – kérdezte.
– Úgy érted, úgy egy lábon állni?
– Úgy értem, érezd, amit a kócsag érez belül.
Képes vagy ilyen nyugodt maradni mindennapi
életed során?
– Igen… talán… nem tudom. Még mindig azon
gondolkodom, hogyan jutottunk ide.
Megismételte kérdését:
– Ugye nem túl gyakran érzel ilyen nyugalmat?
– Hát, azt hiszem nem.
– Őszinte válasz és jó kiindulópont – mondta a
bölcs, miközben leült a tóra néző napos dombte-
tőn. – Fontold meg egy pillanatra az egyensúly fon-
tosságát az emberi élet természetes rendjében.
Mérsékelt képességű teremtmények vagyunk: nem
tudunk olyan jól úszni, mint a halak, olyan gyor-
san futni, mint a gepárdok, annyit felemelni, mint
a gorillák, viszont szerényebb mértékben rendelke-
zünk ezekkel a képességekkel, kiegyensúlyozottan.
A bölcs ismét a hófehér kócsagra mutatott, ami
még mindig a víz szélén egyensúlyozott.
– Minden emberi test a belső egyensúlyra és bé-
kére vágyik, abban gyarapszik. Érzed ezt most
magadban, belül?
Abban a pillanatban, amikor tenyerét a mellka-
somra helyezte, mélységes békét éreztem szét-
áradni a testemben, ami lecsendesítette elmémet.
– Érzed? – suttogta.
25
– Igen! – sóhajtottam élvezettel.

– Ez a nyugalom-érzés viszonyítási pontot szol-
gáltat; ez majd növelni fogja tudatosságodat, és
csökkenteni a toleranciádat a kiegyensúlyozatlan-
ságokkal kapcsolatban, amiket normális esetben
tapasztalsz.
– Milyen módon?
– Nos, már megértheted, mennyire kevés értel-
me van azt tanácsolni a feszült embereknek, hogy
lazítsanak, ha nem tudják, milyen érzés a „nyu-
godtság”. De ha már egyszer megtapasztalták a
mély ellazultság állapotát, akkor van viszonyítási
pontjuk; akkor már könnyebben észreveszik a fe-
szültség megjelenését, és lépéseket tehetnek elen-
gedése érdekében. És ha már tudod, milyen érzés
az igazi egyensúly, elkezded észrevenni, hogy mi
billent ki az egyensúlyból életed bármely terüle-
tén; ez automatikus jelzésként szolgál számodra,
ami visszatérít önmagad központjába. Az Egyen-
súly Törvényét kiegyensúlyozatlanságaid felfede-
zésekor alkalmazod.
– Ennyire egyszerű?
Nevetett.
– Nagyon egyszerű, de nem mindig könnyű,
mert akármilyen fizikai vagy érzelmi állapothoz
vagy hozzászokva – még akkor is, ha ez feszültség
vagy szélsőséges kiegyensúlyozatlanság –, ez az ál-
lapot lesz a normális számodra. Azt, amit sokan
„neurózis”-nak hívnak, tulajdonképpen egy olyan
gondolat, benyomás vagy érzelem kiegyensúlyo-
zatlansága vagy felnagyítása, amit egyébként mind-
annyian tapasztalunk időnként. Így hát, először
26
valóban furcsa érzés lehet a tényleges kiegyensú-

lyozottság állapotára váltani.
– Akkor hogyan tudok a tényleges kiegyensú-
lyozottság felé váltani?
Egy hal törte meg a tó felszínét, fodrokat hozva
létre, amik terjedtek a tükörsima felületen, miköz-
ben a bölcs válaszába kezdett:
– Menj arra a csendes helyre, ahhoz a mozdu-
latlan tóhoz magadban, belül. Nézz! Hallgatózz!
Fordíts figyelmet minden fodorra testedben vagy
életedben, amelyeket a túlzás vagy az elégtelenség
okozott az evés, ivás, testmozgás, munka vagy
kommunikáció területén.
Miközben a hallottakat fontolgattam, még egy
gondolat ötlött fel bennem:
– Miközben annyi minden történik a világban
mostanság, ennyi energiát fordítani a befelé for-
dulásra, az egyensúly és a nyugalom megtalálásá-
ra eléggé önközpontúnak tűnik.
A bölcs mosolyogva intett, hogy sétáljunk a tó
körül.
– Sok ember összekeveri az önközpontúságot az
önzéssel – mondta. De ha egyszer megtaláltad a
saját egyensúlyodat, megtalálod a belső békét és
belső erőt is ahhoz, hogy igazán fontosat adjál a
világnak.
Lehajolt és felvett egy vékony, hosszú, egyenes
ágat, majd egyensúlyozni kezdett vele egy ujján.
Az ág először tökéletesen egyenesen állt; aztán el-
kezdett enyhén előre-hátra dülöngélni.
– A vágyak és a ragaszkodás előre húznak –
mondta. – A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig
27
visszahúznak. Bármilyen szélsőség, csupán egy

merev állásfoglalás egy üggyel kapcsolatban képes
kimozdítani téged erről a kiegyensúlyozott hely-
ről, ahonnan bármely ügy összes oldalát értéke-
led. Érted?
– Azt hiszem igen, de nem vagyok benne biztos
– válaszoltam.
– Jó! Ez azt jelenti, kész vagy tanulni.
Ahogy továbbhaladtunk az ösvényen, észrevet-
tem, a bölcs annyira finoman lépkedett a lehullott
gallyakon, hogy alig hallhattam a lépteit; az ő
egyensúlyi állapota tökéletes volt.
– Mint minden törvény, amit meg akarok oszta-
ni veled – folytatta –, az Egyensúly Törvénye sem
csak egyfajta filozófia, hanem egy életmód, na-
gyon gyakorlatias alkalmazási lehetőségekkel.
Tanácstalan tekintetemet látva felkapott egy kö-
vet, odaadta, és rámutatott egy alacsony fenyőfára
mintegy tíz méterre tőlünk.
– Látod azt a fatörzset ott? Nézzük, eltalálod-e
a kővel?
Mély levegőt vettem, céloztam és dobtam. Mel-
lé ment, körülbelül egy méterre balra. Adott egy
másik követ. Megint dobtam és most kicsit köze-
lebb ment, de még mindig balra mellé. Akkor
adott még négy követ, a szemembe nézett és las-
san azt mondta:
– Fontos, hogy eltaláld a fatörzset valamelyikkel
ezek közül.
Nem értettem, miért volt olyan fontos, de tud-
tam, komolyan gondolja; éreztem, ahogy gyorsul a
szívverésem.
28
– Alkalmazd az Egyensúly Törvényét! – emlé-

keztetve rá.
– Hogyan?
– Már mondtam neked, hogy normálisnak ér-
zed, amikor ki vagy billenve az egyensúlyból.
Ezért a megszokott oldal felé hajlasz. Tehát a leg-
gyorsabb út a középpont megtalálásához a túlkor-
rigálás – szándékosan gyakorolni az ellenkezőjét
annak, amit tenni szoktál. Például, ha túl gyorsan
vagy halkan beszélsz ahhoz, hogy megértsenek,
akkor szándékosan olyan módon kell beszélned,
amit „túl lassúnak” vagy „túl hangosnak” érzel.
– És mivel túl balra dobtam eddig – mondtam –,
most túl jobbra kell céloznom, igaz?
– Igaz – mondta.
– Csakhogy nekem már csak négy próbálkozá-
som maradt; nem akarom elvéteni balra, de jobb-
ra se. El akarom találni.
– Biztos vagyok benne, hogy ezt akarod. De ha
egyszer már mindkét oldalt megjártad, sokkal
könnyebb megtalálni a közepét, célozz bár fákra
vagy csinálj bármi mást.
– Értem – mondtam.
– A cselekvés a megértés – válaszolt a fára mutatva.
Kételkedve, de a kísérletezésre nyitottan, szán-
dékosan jobbra céloztam; meglepetésemre megint
balra ment mellé.
– Látod – mondta a bölcs –, hozzá vagy szokva
ahhoz, amit általában csinálsz – ahhoz, amit te
normálisnak érzel –, alul korrigáltál. Ezért érző-
dik a szokások megváltoztatása olyan nehéznek, és
ezért tanul sok ember olyan lassan. Most legyél
29
bátor! Jócskán célozz jobbra, hogy biztosan jobb-

ra menjen a két következő dobás!
Biztosra mentem, az első kő majd egy méterre
ment jobbra, a második úgyszintén.
– Az utolsó próbálkozásom – mondtam idegesen.
– Az Egyensúly Törvénye segít majd – és én is.
Odavezetett a fához, míg már csak másfél mé-
terre voltam tőle.
– Senki sem mondta, hogy meg kell nehezítened
a saját életedet – tette hozzá egy mosollyal. Ha úgy
találod, túl messze vagy, menj túl közel!
Nevetve eltaláltam a fát pont középen.
Amint továbbmentünk az ösvényen a tó körül,
a bölcs a törvény egy másik aspektusáról beszélt:
– Az egyensúly a lélegzéssel kezdődik – mondta.
– A befogadás és az elengedés képezik az élet alap-
vető ritmusait. Belégzéskor inspirációt találsz; ki-
légzéskor elengedést. Belégzés és kilégzés – szüle-
tés és halál minden egyes lélegzettel.
Érezd a légzésed ebben a pillanatban – mondta.
– Vedd észre, hogy amikor a légzésed ritmusa ki-
billen az egyensúlyból, olyankor az érzelmeiddel
is ez történik. Amikor bánatot érzel, öleld át gyen-
géden és egyensúlyozd ki légzésed. Ha félelmet ér-
zel, becsüld meg, és lélegezz mélyen, hogy megta-
láld az egyensúlyodat.
Amikor kilélegzel – adsz; amikor belélegzel –
kapsz. Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kie-
gyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás
vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgá-
sát. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed
magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál.
30
– Olvastam olyan szentekről, akik sokat adtak

és igen keveset kaptak.
– Ez látszólag így tűnik, de az ilyen lények bő-
séges örömöt, szeretetet és hálát tapasztalnak –
válaszolta. Az Egyensúly Törvénye biztosít ben-
nünket arról, hogy aki szabadon ad a szeretet és
önzetlenség lelkületével, bőségesen kap is.
Miközben másztunk felfelé a hegyekbe egy ka-
nyargós őzcsapáson, eszembe jutott valami, amit
még akkor mondott, amikor először találkoztunk.
– Korábban azt mondtad, szükséged van a segít-
ségemre, valamilyen küldetéssel kapcsolatban.
– Ez most a felkészülésed – emlékeztetett. – Elő-
ször tanuld meg a kócsag leckéjét. Találd meg az
egyensúlyt az életedben és minden dolgokban. Be-
csüld meg ezt a törvényt és kövesd a bölcsek láb-
nyomait. Fedezd fel az emberi tapasztalatok teljes
kiterjedését, de mivel a szokásszerű szélsőségek
stresszt okoznak, mindig térj vissza az arany kö-
zépúthoz. Hagyd, hogy szavaid és tetteid lágyan
nyilvánuljanak meg, mint a változó évszakok. Eb-
ből a belső egyensúlyi állapotból világosságot és
békét fogsz találni.
Ahogyan a bölcs szavai a csendbe enyésztek, és
miközben folytattuk utunkat felfelé a hegyekbe,
visszafordultam egy utolsó pillantást vetni a kó-
csagra, ami még mindig nyugodtan pihent egy lá-
bon a víz szélén.
31
A választási
lehetőségek törvénye
HATALMUNK VISSZASZERZÉSE
Áldás és teher is egyszerre

a szabad akarat hatalmas felelőssége -
a választás hatalma.
Jövőnket nagy mértékben
jelen választásaink határozzák meg.
Nem tudjuk mindig kontrollálni
körülményeinket,
de megválaszthatjuk és meg is választjuk
a történtekre adott válaszunkat.
Ha visszaszerezzük a választás hatalmát,
megtaláljuk a bátorságot,
hogy teljes mértékben a világban éljünk.
Gyalogosan és könnyű szívvel

Vágok a nyílt útnak,
Egészségben, szabadon, a világ előttem,
A hosszú barna ösvény
Oda vezet, ahova csak akarom.
Walt Whitman
A tó tükörsima felszíne csiszolt üvegként ragyog-

va maradt mögöttünk, majd eltűnt, amikor fel-
másztunk egy kisebb emelkedőn. Röviddel ezután
a csapás kiszélesedett és háromfelé ágazott.
– Most te vezetsz egy ideig – mondta a bölcs.
– De nem tudom, hová megyünk.
Rám nézett és mosolygott.
– Érdekes, hogy ezt hiszed, Vándor, de szerin-
tem mindig is tudtad, hová tartasz, még ha ennek
nem is voltál mindig tudatában. Szóval, melyik ös-
vényt választod?
– Számít ez egyáltalán?
– Végső soron? Egyáltalán nem – válaszolt. Vé-
gül minden út ugyanoda vezet. De ezek közül az
ösvények közül egy zöld völgybe, egy másik szik-
lás hegycsúcsra, a harmadik pedig sötét erdőbe ve-
zethet. Nem tudhatod biztosan, melyik hová ve-
zet; mégis, választanod kell!
Rámosolyogtam.
– Az az érzésem, mondasz valamit.
– Válaszd ki ösvényedet; utána majd beszélünk.
– Rendben. Erre – mondtam, előre mutatva.
– Szóval? – mondta, mintha nem hallott volna.
Választasz végre?
– Megtettem már. A középső utat választottam.
Megintcsak úgy beszélt, mintha nem hallaná a
hangomat.
– Az idő, amit együtt tölthetünk, korlátozott,
Vándor. Azt javaslom, hozd meg a döntésedet,
hogy útra kelhessünk.
– De hát én már… – hirtelen megértettem, és el-
kezdtem felfelé menni a középső ösvényen.
35
– Ez az! A Választási Lehetőségek Törvénye azt

mondja, a cselekedeteinkkel választunk, nem a
szavainkkal. – Az égre mutatva a bölcs azt kérdez-
te: – Látod azt a pulyka keselyűt, amelyik felettünk
siklik? – Ahogy bólintottam, letérdelt és mutatott
egy pókot a hálójában, nem messze tőlünk. – Mint
a szárnyaló madárnak és az apró póknak, a Föld
legtöbb teremtményének igen szűkösek a választá-
si lehetőségei; az ösztöneiknek és környezetüknek
megfelelően viselkednek. De neked szabad akara-
tod van – a választás hatalma. Életed ennek a ha-
talomnak a gyakorlását jelenti, és sorsodat nagy-
részt a most hozott választásaid határozzák meg.
A szabad akarat – folytatta – azt jelenti: választ-
hatsz a legbelső intuíciódból származó törvények
szerinti élet és a benyomások, félelmek és szoká-
sok irányítása között. Ha néha ellenállsz vagy
megtagadod a magasabbrendű bölcsességet az
azonnali jutalom érdekében, a döntésed következ-
ményei végül visszavezetnek a Szellem törvényei-
nek való megfeleléshez; az egyik választás egy
napsütötte úthoz vezet, a másik akadályokhoz és
próbákhoz, amik tanítanak és erősítenek, így min-
den dolog a maga módján szolgál.
– Hát nem érzem úgy, hogy mindig én választot-
tam ki életem irányait; néha inkább sorsszerűsé-
get érzek.
– A legtöbb választást tudatalatti bölcsesség ve-
zérel. Belső „tudósod” rendelkezésére több infor-
máció áll, mint amihez a te tudatos elméd hozzá-
fér, ezért vannak idők, amikor nem tudod miért,
de olyan embereket és tapasztalatokat vonzol az
36
életedbe, amiket tudatosan nem akarsz, de amik a

te legfőbb javadat és tanulásodat szolgálják.
– És mi van a szegényekkel, kihasználtakkal,
éhezőkkel? Az akarod mondani, valami módon ők
választják a szenvedést?
A bölcs megállt, és az előttünk sötétlő erdőbe
bámult. – A fájdalomnak sok arca van; még a gaz-
dagok is ismerik a szenvedést. Minden, amit tehe-
tünk, hogy meghozzuk a lehető legjobb választá-
sokat az adott körülmények között – döntéseket az
élet, a szeretet, a szolgálat, a kapcsolódás felé. De
nem számít, mit hoz az élet, te választhatod meg,
hogyan reagálsz belsőleg: ellenállhatsz és nehez-
telhetsz miatta, gyászolhatod a sorsodat, vagy
szembenézhetsz vele és kebledre ölelheted, meg-
nyílva a pillanatnak.
– És azok, akik valaki mással törődve választják
a kellemetlenséget és nehézséget?
– Ha önként úgy döntesz, félreteszed személyes
vágyaidat gyermekeid, szeretteid vagy mások jólé-
te érdekében, ez a cselekedet spirituális önfeláldo-
zást jelenthet. De ha mártírnak érzed magad, ideje
újra megvizsgálnod a dolgot. Ha túl sok felelőssé-
get vállalsz másokért, az megfosztja őket azoktól a
tanulságoktól, amik az általuk hozott választások-
ból következhetnek. A fájdalmaktól szenvedőknek
szükségük van az együttérzésünkre és támogatá-
sunkra, de ha mi visszük a terheket helyettük, el-
raboljuk tőlük erejüket és önbecsülésüket.
Megrágtam szavait, ahogy csendben kaptattunk
felfelé az ösvényen. Aztán egy következő kérdés
ötlött fel bennem: – Vannak időszakok, amikor
37
kapcsolataimmal, munkámmal összefüggésben át-

gondolom a választásokat, amiket hoztam…
A bölcs közbevágott. – Amikor hazatérsz majd,
szerintem kérni fogod a feleségedtől, hogy válja-
tok el.
– Micsoda? Miről beszélsz te egyáltalán?
– Miért ne válnál el? Hatalmadban áll megtenni
bármikor. Csak hívsz egy ügyvédet…
Most én szakítottam őt félbe. – Nem tudnám
megtenni!
– Miért?
– Mert rengeteg fájdalmat okozna. A feleségem-
nek. A gyerekeimnek. És nekem is. Az anyagiak
teljesen felborulnának. Amellett, ígéretet tettem,
amikor megházasodtam. Elkötelezettséget vállal-
tam. És milyen példa lenne ez a gyerekeimnek?
– Szóval csapdába estél – mondta.
– Nem estem csapdába!
– Pedig tényleg úgy hangzik, mintha abba estél
volna – mondta könnyedén. – Felsoroltál egy cso-
mó okot – kétségkívül nagyon jókat – arra, miért
nem válhatsz el. De csak ha visszaszerzed a hatal-
madat a kapcsolat befejezésére, csak akkor lehetsz
igazán elkötelezett mellette. Csakis akkor tudsz
szenvedélyesen úgy dönteni, nős maradsz, ahe-
lyett hogy valamilyen okból így „kellene” tenned.
Érted?
– Igen – mondtam mosolyogva. Azt hiszem,
igen.
– És nem csupán a kapcsolataidról beszélek –
mondta. – Ez igaz a munkádra, a barátaidra, a lak-
helyedre és az életedre is.
38
– Nem értem.
– Ahogyan egyesek elfeledve a választásuk ha-
talmát csapdába esettnek érzik magukat egy kap-
csolatban, mások életük vagy körülményeik által
érzik egérfogóban magukat, és a dolgoknak igen
fájdalmasra kell fordulniuk, mielőtt meglelik az
akaratot, a bátorságot és az önbecsülést, ami az új
választásokhoz kell.
Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet
mondani – folytatta –, soha nem fogsz tudni igazán
igent mondani. A kapcsolataidra. A munkádra. Az
életedre. Bármire. Nem kell várnod a pozitív, ha-
talmadat erősítő változtatások meghozatalával.
Nem kell iskolába járnod, nem kell dolgozni men-
ned, nem kell háborúba menned, nem kell megnő-
sülnöd vagy gyerekeket nemzened vagy úgy csele-
kedned, ahogyan más emberek tőled elvárják vagy
szeretnék. Nem kell tenned egyáltalán semmit.
Csak vedd észre, hogy minden tett vagy tétlenség
következményekkel jár, és az arra való hajlandósá-
god, hogy elfogadd ezeket a következményeket, fel-
ruház téged azzal a hatalommal és szabadsággal,
amivel megválaszthatod ki vagy, hol vagy és mit
fogsz csinálni. Ez az a pont, amikor kötelességből
áldott lehetőséggé változik az élet. Ez az, amikor
csodák történnek.
Az általam választott ösvény mélyen az erdőbe
vitt bennünket, illatozó fák sűrű boltozata alá.
Ezen a védett helyen, miközben a szél suttogott az
ágak között a fejünk felett, a bölcs megosztotta ve-
lem a Választási Lehetőségek Törvényének utolsó
szavait: – Ha felismered hatalmadat irányultságod
39
megválasztására és megváltoztatására minden pil-

lanatban, tekintet nélkül a külső nyomásra vagy
elgondolásokra, az olyan, mintha hosszú merülés
után feljönnél a tenger felszínére. Ez a hatalom
megrészegíthet, ahogy vonzó alternatívákat látsz
jelenlegi helyzeted helyett. Kísértést érezhetsz
kapcsolatod, hivatásod vagy életed bármelyik
frusztráló, nehéz területének megváltoztatására.
Néhány új választás megfelelő vagy akár már rég
esedékes is lehet, de a hősies döntés gyakran azt
jelenti, elvállalod a felelősséget azért, ahol vagy
most, és részt veszel teljesen és szándékosan, in-
tenzívebb jelenléttel és szenvedéllyel, mint bármi-
kor korábban.
És minél inkább megbecsülöd a Választási Le-
hetőségek Törvényét – folytatta a bölcs –, annál
tisztább szándékkal fogsz élni – megteremtve éle-
ted –, és a tűnődés helyett, hogy vajon jó úton
jársz-e, a megfelelő személlyel vagy-e, a megfelelő
munkát végzed-e, ahelyett választásodnak megfe-
lelően fogod élni az életed minden nap, a legtelje-
sebb mértékben részt véve benne.
Amint végiggondoltam életem választásait és
azt, hogy hogyan is juttattam ide, gondoltam a
munkámra és a családomra is, amik eszembe jut-
tatták az otthonomat, amit közel nyolc órája el-
hagytam már. Így, mintegy akaratlanul, azt talál-
tam mondani: – Nagyon hálás vagyok mindenért,
amit mutattál, de hamarosan haza kell térnem. El
kell végeznem néhány dolgot a ház körül.
Megvonta a vállát. – A választás azt jelenti,
hogy feladsz valamit, amit akarsz, valami másért,
40
amit jobban akarsz. A te életed; menj el amikor

csak akarsz!
Részben azt vártam tőle, meg akar majd győz-
ni, hogy maradjak tovább, és közömbössége várat-
lanul ért. Az a fura érzésem támadt, ha elmegyek,
nem lesz visszatérés. – Én… azt hiszem még ma-
radhatok kicsit tovább – válaszoltam.
– Nem úgy hangzik, mintha biztos lennél benne.
– De, tényleg, az vagyok. Maradni akarok; csak
éppen nem számítottam rá, hogy ilyen hosszan
úton leszek és voltak egyéb terveim.
A bölcs csak mosolygott, mintha jobban ismer-
ne engem, mint én magamat, ami persze teljesen
lehetséges volt.
Ahogy a fák szétnyíltak egy kiterjedt hegyoldal
irányában, olyan kilátásban volt részem, ami illett
táguló tudatosságomhoz. Különös volt rádöbben-
ni, hogy nem látok ismerős házat vagy várost a tá-
volban, hanem itt, ezzel a nővel, ezzel a lénnyel,
úgy éreztem, mintha egy másik világban lennék,
és mindenre meg mertem volna esküdni, hogy az
idő múlása itt, egy szempillantás lenne csak min-
dennapi világomban.
– Folytassuk utunkat – mondta a bölcs, és már
el is indult felfelé egy egyre meredekebb ösvényen.
41
A folyamat törvénye
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE ÉLNI AZ ÉLETET
A folyamat minden utazást

kis lépések sorozatává alakít,
amiket egyesével kell meglépni,
bármilyen cél eléréséhez.
A folyamat átlép az idő határain,
türelmet tanít,
a körültekintő előkészítés
szilárd alapján nyugszik,
és kibontakozó képességeinkbe
vetett hitünket testesíti meg.
Nagy magasságokba emelkedünk

egy kanyargós lépcső által
Francis Bacon
A csapás oly erősen emelkedett, hogy úgy éreztem,

mintha egy meredek lépcsőn kaptatnánk felfelé,
egyenesen a hegytetőre. Bár hozzá voltam szokva a
mászáshoz, ezen az emelkedőn éreztem, ahogy
gyorsul a szívverésem és mélyül a légzésem. A böl-
csön viszont nem volt észrevehető semmilyen vál-
tozás, és minden erőfeszítés nélkül beszélt. – Ész-
revetted, hogyan tükrözi ez a hegyi ösvény az élet
utazásait – ahogy minden nap törünk céljaink felé?
– Ösvényt nem vettem észre – válaszoltam zi-
hálva, miközben a csúcsot kerestem szememmel. –
De azt észrevettem, hogy a hegytető valahogy nem
látszik közeledni.
– Ha valaki csak az út végére összpontosít, a be-
teljesedés mindig a távolban mutatkozik. Ez so-
kaknál céljaik feladásához vezet, amikor akadá-
lyok emelkednek vagy meredekké válik az út.
Tudod, minden utazás egyetlen lépéssel kezdődik,
de a második lépést is meg kell tenni és a harma-
dikat, meg az összes többit, amik a célod elérésé-
hez szükségesek. A Folyamat Törvénye – mondta
a bölcs – a természet ígérete arra vonatkozólag,
hogy szinte minden célt el tudunk érni, nem szá-
mít, mennyire nagyléptékű, ha lebontjuk apró,
biztos lépésekre.
– Ez eléggé magától értetődőnek tűnik.
– Teljesen nyilvánvaló – helyeselt. – Ezért kerü-
li el oly sok ember figyelmét.
– Azt mondtad, kis lépéseket téve szinte min-
den célt elérhetünk?
– No persze – mondta mosolyogva –, egy szaka-
dékot nem tudsz két ugrásból átugrani. Azonban
45
alkalmazhatsz a felkészüléskor egy lépésekre bon-

tott folyamatot. S mivel éppen nincs kéznél egyet-
len szakadék sem… – A bölcs felvett egy követ,
odaadta, és egy körülbelül húsz méterre található
tölgyfára mutatott. – Szerinted el tudod találni azt
a fatörzset?
– Mi? Ilyen messziről? Hát, erősen kétlem. Még
ha először jobbra aztán balra célzok, akkor is túl
messze van.
– Rendben – válaszolta, és odavezetett közvetle-
nül a fához, egészen odaálltunk elé. – És most?
– Persze, most el tudom találni.
– Akkor tedd meg.
Úgy is tettem, ami után egy lépéssel hátrébb vitt,
adott egy másik követ és azt mondta – Megint. – Ily
módon, minden alkalommal egy lépést hátralépve,
sikerült minden dobással célba találnom, egészen
úgy tizenkét méteres távolságig, amikor elhibáz-
tam. – Lépj egy lépést előre, és dobj újra – mondta.
Megint középen találtam el. Tovább hátráltunk ti-
zenhat méterig, ahol kétszer hibáztam, előre lép-
tem egyet és találtam megint. Végül, néhány té-
vesztés után eltaláltam a fát húsz méterről is.
Amikor ismét felfelé törtünk a meredek csapá-
son, folytatta az okítást. – Érted, hogyan működik
ez a törvény az élet bármely területén? Ha lebon-
tasz bármely feladatot kis, véghezvihető lépések-
re, nem kell az út végén található sikerre várnod;
kis sikerek sorozatát teremted meg az út során.
Egy széles patakhoz értünk, amit a tavaszi esők
felduzzasztottak. A bölcs kelt át először, könnye-
dén lépegetve a cikk-cakkban lerakott köveken.
46
Követtem egyik kőről a másikra szökkenve. Meg-

látva, hogy két kő egymáshoz közel helyezkedik el,
egy hirtelen ötlettel a távolabbi felé ugrottam, ki-
csit röviden érkeztem, megcsúsztam némi mohán,
és a patakban találtam magam. Meg se próbálva
elnyomni a vigyorgását, a bölcs kinyújtotta felém
kezét. – Láthatod, minden folyamatban, még a pa-
takon való átkelés során is, ha kihagysz lépéseket,
előbb vagy utóbb vizes leszel.
Ezután az ösvény kezdett kiszélesedni, így egy-
más mellett tudtunk haladni. Nemsokára, amikor
kezdtek megszáradni a ruháim, egy sáros láphoz
érkeztünk. Néztem jobbra és balra is, kerülőutat
keresve, de a kis szurdok falai mindkét oldalon
meredekek voltak. A bölcs hátravetett fejjel neve-
tett. – A természet annyira csodás tanterem! Egy-
szerűen mindig épp a legmegfelelőbb időben tárja
elénk tanulságait.
– Vagyis?
– Nyisd ki a szemed! – mondta. – Miben hason-
lít ez a sáros út az életedre?
– Jelen pillanatban fogalmam sincs!
– Hadd fejtsem ki. A közted és céljaid között
nyúló úton gyakran találsz vörös szőnyeget?
– Nem. Sokkal gyakrabban bukkanok ingoványra.
– Hát igen. Az érdemleges célok erőfeszítéseket
és áldozatokat követelnek meg. Ki kell tartanod a
félelmek és a kételyek között is; belső forrásokra
kell támaszkodnod és többé kell válnod, mint vol-
tál korábban. Minden új kihívás egy-egy beavatás-
ként szolgál: elkedvetlenedéssel szembesülsz, le-
győzöd a kellemetlenséget, a frusztrációt és az
47
unalmat – és rájössz milyen anyagból is gyúrtak

valójában.
Miközben bokáig süppedve próbáltunk átver-
gődni a sáron, hozzátette: – A látomás – amelyik
arra indított, hogy belevágj a vállalkozásba – az,
ami keresztülhúz az élet sáros útjain. Mágnesként
képes vonzani téged, keresztül bármilyen mocs-
kos sáron. Ezért az első lépés minden folyamat-
ban az irány kitűzése, egy olyan cél kiválasztása,
ami fénylik előtted.
– Ez néha igen fogós kérdés számomra – eldön-
teni, milyen célt kövessek.
– Hát, ezt nem fogod felfedezni, ha isteni kinyi-
latkoztatásra, abszolút bizonyosságra, egy miszti-
kus látomásra vagy Isten hangjára vársz. Szóval,
ne fontolgasd az ötleteket vagy ábrándozz; ne ké-
telkedj az irányultságodban vagy hagyatkozz má-
sokra, akik megmondják mit vagy mit ne tegyél.
Menj afelé, ami vonz vagy izgalomba hoz – afelé,
ami megérinti a szíved. kérdezd meg magadtól, mi
éri meg a fáradságot és az áldozatokat, amik együtt
járnak bármilyen cél iránti elkötelezettséggel.
Miközben lemostuk sáros lábunkat és cipőnket
egy patakban, a bölcs további tanácsokkal szolgált.
– Emlékezz, a magasztos célok a távoli jövőben ne-
héz terhek, amit cipelni kell. A legjobb célok azok
lehetnek, amiket kezelni tudsz a jövő héten, a kö-
vetkező napon, órában vagy lépéssel: alkoss egy fo-
lyamatot, ami sok apró sikert fial számodra.
– Sok apró sikert – ismételtem magamban, mi-
közben folytattuk utunkat felfelé egy vízmosás-
ban. – De mi van azokkal, akik látszólag egyetlen
48
nap leforgása alatt híressé válnak? Hol van az ő

folyamatuk? – kérdeztem a bölcset.
– Minden igazán sikeres vállalkozás – válaszolta
– olyan, mint a házépítés; erős alapokkal kezdődik
és türelmesen halad a befejezésig. Néhány ház
vagy karrier gyorsan épül, de stabil alap nélkül;
szépnek látszanak, de nem állnak sokáig. Ha kö-
zelebbről megnézed az „egynapos” sikereket, úgy
találod majd, hogy általában mintegy tíz év előké-
szítést igényeltek.
– Tíz év – mondtam, mintegy magamnak.
– Gondolj bele! – mondta. – Tíz év alatt véghez
vihetsz szinte bármit. Orvossá vagy tudóssá le-
hetsz. Magas szintű készségre tehetsz szert egy
sportágban, játékban vagy harcművészetben. Bár-
mely téma szakértőjévé válhatsz. Gazdagságra te-
hetsz szert vagy átalakíthatod testedet.
– Tíz év akkor is hosszú időnek tűnik!
– Előre tekintve igen; de visszatekintve, évszá-
zadok múlnak el, amíg egyet csettintesz vagy pis-
lantasz. – Hirtelen felfelé mutatott. – Nézz fel a
csúcsra! – Felnéztem. Még mindig távolinak tűnt.
– Most nézz vissza – mondta. Megfordultam, hogy
szemügyre vegyem az alattunk elterülő hegyeket.
– Hosszú utat tettünk meg, lépésről-lépésre. Már
órák óta sétálunk és beszélgetünk. Ez hosszú idő-
nek tűnt volna, ha megemlítem, amikor elindu-
lunk. De ha visszatekintesz… – Befejeztem a mon-
datát: – Egyáltalán nem tűnik hosszúnak.
Felfelé tartottunk, egy facsoporton keresztülha-
ladva sötét, árnyékos részre értünk, szem elől ve-
szítve az eget. A bölcs letérdelt, felvett egy makkot
49
és magyarázni kezdett: – Ahogy ez a kicsi makk

hatalmas tölgyfává növekszik, ugyanúgy vág a fo-
lyó türelmesen kanyont a kősziklába, ugyanúgy
nőttél te is tehetetlen csecsemőből érett férfivá és
így tudsz és fogsz elérni mindent, amire vágysz lé-
pésről-lépésre.
– Annyira biztosnak hangzol. Hogyan lehetsz
ilyen biztos benne? Hisz’ végül is, még ha lépés-
ről-lépésre halad is valaki, akkor is elbukhat.
– Kevés dolog biztos ebben a világban – mondta
a bölcs –, de az emberek igen ritkán buknak el, in-
kább csak felhagynak a próbálkozással. – Ahogy
kiléptünk a lombok alól a hatalmas égbolt alá,
visszafordultunk, és az alattunk elhelyezkedő he-
gyeket néztük, miközben néhány utolsó szót fű-
zött a Folyamat Törvényéhez.
– A tartós fejlődés nem néhány drámai pillanat
alatt történik, hanem óráról órára, napról napra. És
ahogy múlik az idő, minden folyamat magába foglal-
ja a javítást is: a boldogsághoz vezető út mindig javí-
tás alatt áll. Figyelj rá, hogy lépésenként éld az éle-
tedet, amíg ki nem tisztul a kép; tedd félre, amit
megtehetsz később. Amikor az önfegyelem és a türe-
lem egyesítik erejüket, olyan állhatatossággá változ-
nak, ami kitart hegyeken s völgyeken is túl és betel-
jesülésig viszi a szándékokat. A lelkesedés diktálja az
iramot, de a kitartás éri el a célt. A folyamat, a türe-
lem és a kitartás azok a kulcsok, amelyek ajtót nyit-
nak bármely végcél felé. Tudod, a kincs nem csak az
utazás végén vár rád; a folyamat maga a jutalom.
Egyszer csak fenn a csúcson találtuk magunkat.
Homlokomat törölgetve szemügyre vettem az alant
50
elterülő csodás látványt, ami még jobban esett, hi-

szen kiérdemeltük, hogy láthassuk. A bölcsre néz-
tem, ahogy egy másik, magasabb csúcsra mutatott
a távolban és egy következőre mögötte. – Egy cél el-
érése után legtöbbször már készen is áll az újabb;
az utazásnak soha nincs vége – mondta, miközben
visszafordultunk és elindultunk lefelé a hegyről.
51
A jelenlét törvénye
A PILLANATBAN ÉLNI
Az idő egy paradoxon,

mely „múlt” és „jelen” között terül el,
amiknek nincs realitásuk,
csak a saját elménkben.
Az idő gondolata
nyelvi és gondolati megszokás,
társadalmi megegyezés.
Itt a mélyebb igazság:
csak ez a pillanat áll rendelkezésünkre.
Boldogan élni, amíg meg nem halunk

csak pillanatról-pillanatra
alapon lehetséges.
Margaret Bonnano
Lefelé gyorsabban haladtunk, mint felfelé mászás-

kor, de annyira elvesztem a gondolataimban, hogy
ezt alig vettem észre. Hová megyünk? Mit fogunk
csinálni legközelebb? Képes leszek emlékezni min-
denre, amit mond? Mikor jutok haza? Holnap is
találkozni fogunk?
Mintha csak belső vívódásomra válaszolna, azt
mondta: – Nagyon elmerültél a gondolataidba.
Ezért talán most van a megfelelő pillanat a Jelen-
lét Törvényének megbeszélésére. Igen – mondta
elgondolkodva –, a most mindig megfelelő pilla-
nat. – A bölcs lemutatott az alattunk lévő hegyol-
dalra és azt kérdezte: – Látod, amint a nap megvi-
lágítja azt a nárciszmezőt, amott, a smaragd fűtől
övezve? Számomra ezek annyira szépek, mint bár-
milyen műalkotás a világ bármelyik múzeumá-
ban. – Csöndben sétáltunk, miközben a színek le-
siklottak az alkonyati égről.
Néhány perccel később, miután megkerültünk
egy ismerős sziklákból álló falat, megpillantottuk
a bölcs kunyhóját. Kinyitotta a nádból készült aj-
tót és ez alkalommal is behívott. Megigazította a
tüzet, ami hamarosan vidáman pattogott. Akkor
felállt és elnézést kért, hogy ki kell mennie – gon-
doltam a természet hívásának tett eleget, mint én
is korábban.
Ahogy teltek a percek és ő csak nem jött vissza,
kezdtem el nyugtalankodni azon gondolkodva,
mikor jön vissza, és hogyan fogom vajon megtalál-
ni a hazavezető utat a sötétben – ha egyáltalán ha-
za megyek még ma. Gondoltam, aludhatok a he-
gyekben; hűvös volt odakint, de nem hideg, és a
55
családom nem fog hazajönni hétfőn délutánig, ad-

dig meg még volt két nap.
Ami ezek után történt, az olyan bizarr volt,
hogy kezdtem kételkedni érzékeim megbízhatósá-
gában. A bölcs helyett egy nagy macska jött be a
kunyhóba. Szándékosan jött be, mint aki ponto-
san tudja hová megy. Sötét, fényes bundája volt,
részben sziámi és talán részben – hát nem is tu-
dom, részben bölcs. Ezt azért mondom, mert a kö-
vetkező dolog, amire emlékszem az, hogy beszélni
kezdett hozzám – nem a szájával, hanem gondo-
latban. Olyan volt a hangja mint a bölcsé, csak
halkabb. Egyenesen ült, ahogy a macskák szoktak,
rám nézett és rátért a tárgyra. – Belegondoltál már
valaha, milyen paradoxon az idő? – kérdezte, mie-
lőtt kényesen nyalogatni kezdte szőrét a vállánál.
Furcsán éreztem magam, ahogy hangosan vála-
szoltam: – Nem mondhatnám, hogy megtettem.
Azóta biztos nem, amióta megírtam az utolsó idő-
utazással foglalkozó regényemet.
Hangja megint felcsendült a fülemben vagy az
elmémben: – Az idő egy olyan múlt és jövő között
terül el, aminek nincs objektív realitása. Az idő
egy nyelvi és gondolati megszokás, társadalmi
megegyezés.
– Más szavakkal, az idő azért létezik mert azt
mondjuk rá?
– Pontosan úgy van – suttogta. Az idő olyan,
mint egy film életedről, ami külön kockákból áll,
és ezek szaladnak el egy lencse előtt. Minden koc-
kán a mindenkori jelen pillanatban létezel, de a
kockák mozogni látszanak. Kivetítheted tudatodat
56
az általad múltnak és jövőnek nevezett helyre, de

nem tudsz más pillanatban élni, csak a jelenben.
Én és a fajtám a jelen pillanat mesterei vagyunk. –
Ezt kimondva kinyújtózott, méltóságteljesen lefe-
küdt, és a bundája ápolásának látott.
Végiggondoltam, amit mondott. Mindig is ked-
veltem a macskákat, tartózkodóan felsőbbrendű
viselkedésük ellenére. Azon kívül, amennyire
őrültségnek tűnt a Jelenlét Törvényét egy macs-
kától megtanulni, ugyanannyira éreztem teljesen
helyénvalónak is. Egyetlen általam ismert macska
sem törődött sokat a múlttal vagy a jövővel. Mint
a legbölcsebb mesterek, a macskák minden egyes
pillanatot azon frissiben élnek.
A macska felnézett rám teljes figyelemmel. – Én
és a fajtám mindig teljes mértékben jelen vagyunk.
Itt és most. Elmondhatod ezt te is magadról?
– Én? Hát, igen. Én… én néha úgy érzem, ép-
pen itt vagyok. Ami azt illeti… – Mire ezt eldadog-
tam, már más, fontosabb dolgok kötötték le a fi-
gyelmét, mint például a tűz fényében keringő
molylepke megfigyelése.
Mintha semmi válaszra érdemeset nem mond-
tam volna, folytatta. – Amit ma reggel vagy tegnap
vagy tavaly tettél, már eltűnt, csak elmédben él.
Ami jönni fog, az még csak álom. Tudod, csak ez a
pillanat áll rendelkezésünkre.
– Tudom – mondtam, de egyáltalán nem voltam
biztos benne, mit is tudok.
– Még nem fejeztem be. Tisztában vagy vele,
hogy az idő múlásának érzése csak egy sor benyo-
más és emlék, amik a jelen pillanatban történnek?
57
A múlt miatti bánkódás csupán egy élmény, ami

most történik veled. A jövő miatti aggodalomnak
csak az elmédben van realitása ebben a pillanat-
ban képzetként, hangokként és érzésekként. Más
szavakkal, a múlt és a jelen is épp most történik,
ahogy teremted őket.
Halovány kísérletet tettem felsőbbrendűségem
éreztetésére és azt mondtam: – Ha ez a Jelenlét
Törvénye, hát meglehetősen elvontnak tűnik.
– Az idő az elvont fogalom – válaszolta. – Akár-
hogy is, a Jelenlét Törvényét nagyon gyakorlati
módokon alkalmazhatod, ha száműzni akarod a
megbánást, nyugtalanságot vagy a zavarodottsá-
got. Ha gyakorlod, figyelmed jelen pillanatba való
visszafordításának képessége fejlődik az idő múlá-
sával. Egy napon majd lehet, hogy képes leszel ezt
úgy tenni, ahogyan én, teljesen természetesen.
Hát, ennyit a felsőbbrendűségről, gondoltam. Ez
a macska fején találta a szöget. És nyilvánvalóan
gyakorolta, amit prédikált. Ekkor az elmém elván-
dorolt egy pillanatra, és az ajtó felé pillantottam.
Hol lehet a bölcs? Már rég vissza kellett volna érnie.
– Hahóóó! – hallottam a macska hangját, és ez
visszazökkentett a jelenbe. – Érted, hogyan változ-
tathatja meg a Jelenlét Törvénye az életedet örök-
re? Az „örökre” alatt persze az itt és mostot értve.
– Már régen tudom a jelen pillanatban való élés
értékét – vágtam vissza, próbálva megmenteni né-
mi önbecsülést.
– Tudni és megtenni nem feltétlenül egy és
ugyanaz, különösen a te esetedben – dorombolta
és felettébb elégedettnek látszott magával. – Ha
58
bármikor valami problémád van, az valamivel a

jövőből vagy a múltból van kapcsolatban. Azzal
tartod a problémáidat életben jelenlegi tudatod-
ban, hogy figyelmet és energiát szentelsz nekik,
lakbér nélkül, ingyen hagyod őket a fejedben lak-
ni. Én, ezzel szemben nem adok nekik nappalaim-
ból. Az élet túl rövid – mondta, hangjában meg-
másíthatatlansággal.
– Hát... köszönöm fenségednek – mondtam. –
Befejezte?
– Korántsem. Nem, amíg igazán meg nem érted,
hogy a múlt és a jövő semmi egyéb, mint a tudat
egy rossz szokása – a te tudatodé. A múlttal vagy
jövővel kapcsolatos nyugtalankodás olyan, mint
az őrült ember káprázatai, aki olyan hangokat hall
vagy teremtményeket lát, amik csak az ő képzele-
tében léteznek, persze a jelenlévők mindig kivéte-
lek ez alól.
Annak iróniája, hogy ezt egy beszélő macskától
hallom, egyszerűen nem hagyott nyugodni.
– Mindazonáltal – folytatta –, ahogyan egyre in-
kább tudatában vagy annak, hogy mit csinálsz, ké-
pes leszel leküzdeni ezt a szokást, mint bármely
másikat, hogyha emlékszel és alkalmazod a Jelen-
lét Törvényét. – Felhagyott szőrének nyalogatásá-
val és osztatlan figyelmében részesített. – Komo-
lyan remélem, hogy értékeled a Jelenlét Törvényét
és az időt, amit a neked való elmagyarázására sza-
kítottam. – Nem várt a válaszomra, folytatta: – A
jelenlét olyan, mint egy időgép, ami megvilágítja a
tudatot; megszabadít az aggodalmaskodástól, és
egy újfajta életmód megszületését teszi lehetővé.
59
Más szavakkal, egyre inkább olyanná válsz, mint

amilyen én vagyok.
– Alig várom – mondtam és nevettem.
– Amint már mondtam, annak érdekében, hogy
jelen legyél, itt kell lenned az adott pillanatban,
emlékezned kell, hol vagy és mikor vagy; és akkor
tudni fogod ki vagy. A jelenlét megtanítja neked,
hogy fontos, amit ma teszel, hiszen életed egy
napját áldozod rá. Tehát engedd meg ennek a tör-
vénynek, hogy söpörje tisztára tudatodat a szük-
ségtelen szeméttől, és visszajuttasson a világos-
ság, egyszerűség és belső béke állapotába.
– Ahol te vagy – tettem hozzá önként.
– Örülök, hogy észrevetted – dorombolta. – És
ne feledd, bármilyen valósak vagy feszítők is gon-
dolataid, mindig segítségül hívhatod a Jelenlét
Törvényét, ami emlékeztet a most kizárólagos lé-
tezésére, a most kizárólagos valóságára. Ha ezt
tisztelettel áthatva teszed, a pillanatot megszen-
telve, akkor átadod magad annak a csendes, macs-
kaszerű énednek belül, amelyik tudja ezt, és már
rendben is van minden.
– Tehát ilyen egyszerű macskaszerűvé válni?
– A te esetedben ez jelentős erőfeszítés lehet –
mondta, miközben felpúpozta hátát, ásított, majd
a tüzet megkerülve az ajtó felé indult. – Ragadd
meg a pillanatot, tedd egyik lábad a másik elé, és
azzal foglalkozz, ami előtted van. Mert nem szá-
mít, merre kalandozik el a tudatod, a tested itt
marad az „itt és mostban”. Ha rohanásban vagy,
pihenj meg a jelenben. Végy egy mély levegőt, és
gyere vissza az itt és mostba. – A macska még egy
60
utolsót nyújtózott kényelmesen, és egyetlen to-

vábbi szó nélkül kisétált az ajtón.
Szinte ugyanabban a pillanatban, amikor a
macska kiment, a bölcs visszatért és leült, minden
magyarázat nélkül. – Hol is tartottam? – kérdezte.
– Ó igen, épp a Jelenlét Törvényéről beszéltünk.
– Azt hiszem, azt elég jól kitárgyaltuk – mond-
tam. Mintha valami pajkos öröm csillant volna
meg a szemeiben. – És te hol voltál? – kérdeztem.
– Ja, csak idekint élveztem az éjszaka hangula-
tát – nekidőlve a kunyhó hátuljának éppen ott,
mögötted.
– De – várjunk csak, nem te…? – Nem is bajlód-
tam a mondat befejezésével. Csak néztem a böl-
cset, amint teljes jelenléttel a tűz fölé lógatott egy
teáskannát egy zöld boton, és beledobott néhány
tealevelet. Azon tűnődtem, egész éjjel beszélgetni
fogunk-e, de aztán felhagytam vele, és élveztem a
pillanatot – és a teát, ami mint utólag kiderült,
fenséges volt.
61
Az irgalom törvénye
EMBERSÉGÜNK FELÉBRESZTÉSE
Az univerzum nem ítél meg bennünket;

csak következményeket és
tanulságokat szolgáltat,
valamint lehetőségeket
az egyensúlyra és a tanulásra
az ok és okozat törvénye alapján.
Az irgalom annak felismerése,
hogy mindannyian a tőlünk telhető
legjobbat tesszük
jelen hitrendszerünk és képességeink
határain belül.
Ha megetetem az éhezőket,
megbocsátok egy sértést,
és szeretem ellenségemet –
ezek nagyszerű erények.
De mi lenne, ha felfedezném,
hogy a legszegényebb koldus
és a legarcátlanabb bűnöző
is bennem van,
és hogy szükségem van
saját kedvességem alamizsnáira;
hogy én magam vagyok az ellenség
akit szeretni kell –
akkor mi lenne?
Carl Gustav Jung

Átnézve a kis tűz felett, láthattam a lángokat tük-

röződni a bölcs szemében. Arca a tűzfény által
megvilágítva most kortalannak tűnt, a szeme kö-
rül lévő néhány vonaltól eltekintve – amiket a mo-
solygásnak tulajdonítottam. Gyakran mosolygott,
még amikor mélyen komolynak tűnt, akkor is fel
tudtam fedezni egyfajta alapvető kedélyességet és
távlatot viselkedésében.
Miután némi időt csendben töltöttünk az izzó
parázsba bámulva, kihívott, hogy megtanuljam az
Irgalom Törvényét. Egyszerre álltunk fel és lép-
tünk ki a kunyhóból.
Csodálkozva néztem körül. Megint megváltozott
a környezet, vagy csak a holdfény tréfálkozik ve-
lünk? Sík terep terült el előttünk, ahol elég fa volt
ahhoz, hogy megvédjen bennünket a szitáló esőtől,
ami megtisztította a levegőt a nappal felvert por-
tól, és kellemes földi illatokat hordozott, fakéreg és
levelek meg föld és fűfélék szagát, összekeverve.
– Minden olyan élőnek érződik – jegyeztem meg.
– És az is – válaszolta, miközben megsimogatta
egy közeli fa durva kérgét. A növekvő Hold fényé-
nél a dimbes-dombos hegyek a Föld testének haj-
lataivá válnak. – Terjeszd ki tudatodat messze túl
ezeken a hegyeken – folytatta. – Fogd át az óceá-
nokat, fjordokat, vulkánokat, szirteket, a tenger
felett és alatt tornyosuló hegyeket, amik mind
nyüzsögnek az élettől minden porcikájukban –
Földanyánk húsa és csontjai, vére és lelke mind.
Felemelte ujját és egy apró bolhát mutatott, ami
felugrott és eltűnt. – Ha bolha lennél egy elefánt
hátán állva, akkor csak óriási szőrszálak erdejét
65
látnád nőni magad körül és fogalmad se lenne ró-

la, minek a hátán is állsz tulajdonképpen. De ha
magasan felugranál a levegőbe és visszanéznél, ak-
kor látnád, hogy valójában egy élőlény bőrén élsz.
Ez történt az űrhajósokkal is, akik először felre-
pültek az űrbe: tudósként és pilótaként hagyták el
a Földet, és misztikusként tértek vissza, mert ré-
szesültek egy egyedülálló, dicsőséges, szentséges,
kékeszöld, élő, lélegző bolygó látványában. Ez a
látvány alázatot vált ki és ezzel együtt egyfajta fé-
lelemmel vegyes csodálatot és irgalmat, ami a min-
dennapi élet részévé válik.
– Ahogy megtanulhatod az egyensúlyt egy kó-
csagtól és a jelenlétet egy macskától, úgy megta-
nulhatod az Irgalom Törvényét a Földtől, akinek a
bőrét tapossuk, akinek a fáit kivágjuk és elégetjük,
akinek élő gazdagságát kizsákmányoljuk, minden-
hez anélkül kezdve, hogy akár csak gondolnánk az
engedély kérésére vagy a köszönetnyilvánításra.
A bölcs felnézett az éjszakai égre. – Sok száza-
don át beszélgettem a Földdel. Ismerem a szívét és
bizton mondom neked, könnyek szöknének a sze-
medbe, ha irgalmának akár csak a határát is meg-
közelítenéd, annyira mélységesen mélyen megér-
tő velünk. A Föld megbocsát nekünk, mert tudja,
hogy hús vagyunk a húsából – az ő egy része va-
gyunk, ami még tanul és növekszik.
Mindezek után megkérdezem tőled – folytatta,
miközben leguggolt és belemarkolt a gazdag ter-
mőföldbe, majd hagyta hogy kiperegjen az ujjai
között –, ha a Föld meg képes neked bocsátani a hi-
báidat, akkor vajon te nem tudnál-e megbocsátani
66
saját magadnak, és másoknak is felajánlani ugyan-

ezt az irgalmat?
Hanyatt feküdtem s felnéztem a csillagos égre. –
Nem hiszem, hogy ilyen jó lennék az irgalmasságban.
– Nem nagyon adsz belőle magadnak, ugye? –
kérdezte gyengéden.
– Nem hiszem.
– Akkor ebből kiindulhatunk; minél több szere-
tő kedvességben tudod részesíteni magadat, annál
többet tudsz adni másoknak is. – Felkelt és vissza-
ment a kunyhóba. Követtem. A pattogó tűz felett
rám tekintve, szemében csillogással a bölcs felfed-
te a törvény lényegét. – Eljött az idő, Vándor, hogy
új szemszögből nézz magadra és másokra, szaba-
don az ítéletektől és az elvárásoktól, amik közéd
és a világ közé állnak. Elérkezett az idő, hogy meg-
értsd, mindannyian – barátok és ellenségek egy-
aránt – a tőlünk telhető legjobban cselekszünk
hitrendszereink és képességeink határain belül.
Rumi, a költő egyszer azt írta: „Valahol a jócse-
lekedetek és gaztettek elképzelésén túl, van egy
mező. Ott majd találkozunk. Amikor a lélek lefek-
szik abban a fűben, akkor a világ túl teljes ahhoz,
hogy beszéljen róla.” Rumi azért tudta leírni eze-
ket a szavakat, mert tudta, az ítélet emberi talál-
mány – tudta, Isten nem azért van, hogy ítélkezzen
hibáink felett, hanem hogy biztosítsa számunkra
az eszközöket, amelyek segítségével tanulhatunk a
hibáinkból, növekedhetünk és kifejlődhetünk. – A
bölcs felém fordult és azt kérdezte: – Ha el tudod
fogadni, hogy Isten nem ítél meg téged, miért kéne
neked másokat megítélned?
67
– Próbálok nem megítélni másokat – mondtam –,

de mit kéne tennem az erőszakos vagy kegyetlen
emberekkel?
– Az Irgalom Törvénye nem önkényes vagy fel-
tételes – mondta. – Tudjuk, vannak mélyen zakla-
tott és destruktív emberek ebben a világban és azt
is, a zaklatott emberek hajlamosak zaklatni máso-
kat. Az irgalom nem azt jelenti, megengeded az
ilyen embereknek, hogy átgyalogoljanak rajtad
vagy folytassák destruktív viselkedésüket; néhány
egyént el kell különíteni a társadalomtól. Viszont
lehetünk irgalmasak a gonosszal anélkül, hogy
megadnánk magunkat neki. Csatában lehetünk ir-
galmasak az ellenségeinkkel, még ha életre-halálra
küzdünk is.
– De miért érezzünk irgalmat kegyetlen vagy alá-
való emberek iránt? Miért ne utáljuk, ami utálatos?
– Ez egy fontos kérdés és megérdemel egy egy-
értelmű választ – egy olyan választ, amit neked
kell megtalálnod saját magad számára. De gondold
meg: a gyűlölet és az irgalom különböző energiák;
mit szeretnél, melyik töltse be világodat?
– Nem vitatom jó szándékodat – feleltem –, de
akkor is nagyon nehezemre esik kedvességet táp-
lálni a vakbuzgóakkal szemben vagy azokkal, akik
gyerekeket bántalmaznak.
– Sosem mondtam, hogy az irgalom könnyű! –
mondta. – Viszont ha könnyű, ha nem, a törvény
a szeretetből és megértésből való cselekvésre ta-
nít, a gyűlöletből és tudatlanságból való helyett.
Természetesen ennek megtételéhez szélesebb lá-
tókörre kell váltani – felismerni, hogy egy olyan
68
univerzumban élsz, amely éppen annyira igazsá-

gos, mint amennyire titokzatos is egyben. A meg-
értésnek ez a bizonyos mélysége az univerzumban
rejlő intelligenciába való intuitív betekintésből
származik. Akár megfigyelés, akár elmélkedés
vagy vallásos hit által jutsz ilyen megértéshez, ez
rávilágít majd, hogy egy természetes világban nin-
csenek barátaid, sem ellenségeid. Csupán tanáraid
vannak!
– Úgy tűnik, ennek a törvénynek a gyakorlásá-
hoz szentnek kell lenni.
Mosolyogva így felelt: – Az Irgalom Törvénye
szeretetteljes igényt támaszt korlátozott látókö-
rünk kiterjesztésére. Ez néha megterhelőnek ér-
ződhet. Ezért emlékezz, az irgalom saját magaddal
kezdődik. Légy gyengéd és türelmes. Mindannyi-
unknak sok gondolata és érzése van, pozitívak és
negatívak is, amik tudatunkban és szívünkben ke-
letkeznek. Nem kell szentnek lenni, nem kell a ne-
gatív gondolatoknak sem hinni, sem ellenállni, ha-
nem csak hagyni, hogy az irgalom elmossa őket a
szeretet és megértés egy hullámával.
– Ez igencsak szentségesen hangzik.
A bölcs felállt és járkált néhány pillanatig, mie-
lőtt felém fordult volna. – Emlékszel olyan pilla-
natra az életedben, amikor egy parázs vita köze-
pén voltál – amikor bosszúsnak, haragosnak vagy
elárultnak érezted magad?
– Igen – mondtam.
– Idézz fel egy ilyen alkalmat – mondta –, érezd
át a fájdalmat és haragot.
– Rendben, érzem.
69
– Most képzeld el, hogy a parázs vita közepén

az, akivel vitázol, hirtelen a szívéhez kap és egy ki-
áltással holtan csuklik össze előtted.
– Édes Istenem – mondtam, átélve a képet, amit
lefestett.
– Hol van most a haragod? Hol van az irigysé-
ged, féltékenységed, neheztelésed és fájdalmad?
– Azok az érzések eltűntek – válaszoltam. – De…
de mi lenne, ha örülnék neki, hogy meghalt? Mi
lenne, ha nem tudnék megbocsátani neki?
– Akkor magadnak bocsáthatsz meg, amiért
nem bocsátottál meg neki. És ebben a megbocsá-
tásban megtalálod majd az irgalmat, ami meggyó-
gyítja a fájdalmat, hogy ember vagy ebben a világ-
ban. Ennek a megbocsátásnak az előhívásához,
amikor szükséged van rá – tette hozzá –, ne feledd
elképzelni barátodat, szeretődet vagy ellenségedet
holtan feküdni a lábaid előtt, ahogyan egy napon
te fogsz feküdni a Szellem lábai előtt. Akkor más
szemekkel fogsz látni, mert a halál a nagy kiegyen-
lítő. Mi mindannyian el fogunk távozni ebből a vi-
lágból és itt hagyjuk azokat, akiket szeretünk.
Mindannyian érzünk reményt és kétségbeesést;
mindannyian osztozunk az álmokban és a veszte-
ségekben. Mind kapcsolódunk egymáshoz az élet
misztériumában anélkül, hogy tudnánk miért, és
tesszük a legjobbat, ami telik tőlünk.
– Talán erre utalt Platón, amikor azt írta: „Légy
kedves, mert mindenki, akivel találkozol, kemé-
nyen küzd.”
– Igen – válaszolta a bölcs. – Most már érted. –
Azzal odament egy levelekből készített ágyhoz és
70
lefeküdt. Néztem őt néhány pillanatig a kialvó tűz

halványuló fényében, amíg a megmaradt izzó fa-
darabok is kihunytak egy utolsó lobbanással.
71
A hit törvénye
MEGBÍZNI A SZELLEMBEN
A hit a mi közvetlen kapcsolatunk

az univerzális bölcsességgel,
emlékeztetve bennünket rá,
hogy többet tudunk,
mint amit hallottunk, olvastunk
vagy tanultunk -
hogy csak néznünk kell, figyelnünk
és megbíznunk a rajtunk
keresztül működő
Egyetemes Szellem
szeretetében és bölcsességében.
A hit bátorítja a lelket arra,

Hogy tovább menjen,
mint ameddig ellát.
William Clarke
Amikor felébredtem, nem volt a kunyhóban, és fo-

galmam sem volt, hogy vissza fog-e térni. Hamar
felkeltem, kiléptem és keresni kezdtem, azonban
semmi rá utaló jelet nem találtam, még egy láb-
nyomot sem. Ahogy teltek a percek, kételyek vo-
nultak át tudatomon, mint sötét felhők. Létezett
egyáltalán, vagy az egész csupán valamilyen cso-
dálatos álom volt? Nem, persze, hogy valós volt
minden és jó és igaz.
Amint az erdőt vizslattam tekintetemmel, meg-
pillantottam a bölcset, ahogy csendes reggeli ár-
nyékokban állt három szarvas – egy anyaállat és
két borja – mellett. Ebben a pillanatban egynek
tűnt közülük, szarvasnak ember alakban, én pe-
dig kívülállónak éreztem magam. Ugyanabban a
pillanatban felém fordultak és megláttak. A szar-
vasok beljebb húzódtak az erdő sűrűjébe és eltűn-
tek, miközben a bölcs felém közeledett.
– Valamit szeretnék neked megmutatni – mond-
ta, átnyújtva egy maréknyi korai szedret. – A szar-
vasok szeretik, de neked lehet hogy keserű lesz. –
Igaza volt; mégis, kielégítették az éhségemet, és
egyfajta könnyedség és életerő érzésével telítettek.
Aztán egy reggeli túrára indultunk. Csak inni áll-
tunk meg egy kis vízesésnél a markunkat alá tart-
va, egyébként követtem őt lépésről-lépésre, fel egy
kis füves dombra, ahol tarka virágok nyíltak – pi-
rosak, sárgák és káprázatos kékek.
– Amikor a szirmokat nézem, ahogyan kinyíl-
nak a reggeli fénysugarakra, ez mindig a Hit Tör-
vényére emlékeztet – mondta a bölcs.
– Ez a törvény a vallásról szól? – kérdeztem.
75
– A hithez nincs szükség egy külső Istenben va-

ló hitre – elég, ha virágokban hisz valaki – mondta
mosolyogva. – De ha valaki megbecsüli a virágo-
kat, akkor mindenképpen meg kell becsülnie Is-
tent is – nem hittel, hanem a csoda és a misztéri-
um átérzésével. A Hit Törvénye bizalomra tanít a
benned rejlő szeretet és intelligencia iránt, ami
rajtad és az egész teremtésen keresztül nyilatko-
zik meg.
– Hát, nem mondhatom őszintén, hogy min-
denkiben megbízom.
A bölcs nevetett – A hit nem vak. Mindannyian
ismerünk embereket, akik őszintétlenek vagy ve-
szélyesek, és ezért erősnek és ébernek kell len-
nünk ebben a világban. Ezért javasolta egy arab
bölcs: „Bízz Allahban, de kösd meg a tevédet.”
A Hit Törvénye nem jelenti azt, hogy minden
egyes ember becsületes viselkedésében bízol. In-
kább egy magasabb, transzcendensebb értelem-
ben kell értelmezni: A hit annak felismerése, hogy
a Szellem mindannyiunkban, mindannyiunk sze-
mélye által és mindannyiunkon keresztül műkö-
dik – minden egyénen és körülményen keresztül.
A hit egy olyan hozzáállás is, ami szerint bármi is
történik, az mindannyiunk legfőbb javát szolgál-
ja, még ha a látszat ennek ellentmond is.
– Azért ez elég jelentős kihívás, nem? Főleg, ha
valaki egy tragédiát él át.
– A hit az egyik legjelentősebb kihívás, az egyik
legnagyobb ugrás, amire egy emberi lény képes.
Hiszen az egyetlen dolog, amire támaszkodhatsz
közben az nem más, mint a hit.
76
– Akkor hogy’ viheti valaki véghez ezt az ugrást?

A bölcs leült, úgy helyezkedve el, mint egy levél
a füves lejtőn, és azt kérdezte: – Mi lenne, ha hir-
telen biztosan tudnád, hogy magasabb intelligen-
cia működik rajtad keresztül és mindenki máson
keresztül is az emberiség legfőbb java érdekében –
hogy valóban célja van minden örömnek és min-
den nehézségnek?
– Ha tudnám, az egészen más lenne.
– A Hit Törvénye nem kívánja meg, hogy ezt
hidd, Vándor, hanem arra tanít, éld úgy az életed,
mintha ez igaz lenne; vagyis a hitre okít. És ha en-
nek a törvénynek a fényében élsz, ez átalakítja
majd azt, ahogyan észleled és megtapasztalod a vi-
lágot. Elkezdesz majd minden nehézséget teszt-
nek látni, ami tanít; minden kihívásban tanulsá-
gokat és lehetőségeket fogsz találni.
– Azt akarod mondani, értékeljem többre a hi-
tet, mint a józan észt?
Nevetett, láthatóan mulatságosnak találta meg-
jegyzésemet. – A hit nem az értelem ellentétje. A
Hit Törvényének alkalmazása az egyik leggyakor-
latiasabb, legésszerűbb, legépítőbb dolog, amit
megtehetsz annak érdekében, hogy inspirációval
telített életet élj.
Miközben kinyúlt és megérintett egy virágszir-
mot, hozzátette: – A természet egyik legtöréke-
nyebb s legsebezhetőbb megjelenési formájaként,
a virágok élete rövid és törékeny. Egy figyelmetlen
lépés, egy száraz tél vagy egy heves eső élet-halál
kérdése lehet egy ilyen kényes növény számára.
És mégis, minden reggel tágra nyílik. A virágoktól
77
sokat tanulhatunk a hittel kapcsolatban. Ha saját

életedben gondozod a hit kertjét, akkor új módon
fogsz életre kelni, mint ez a virág.
Lenéztem és megérintettem az érzékeny virá-
got. Annyira lágy volt, olyan sérülékeny. Most éb-
redtem rá először, hogy még egy virág hite sincs
meg bennem. A bölcs következő szavai pontosan
legbelsőbb érzéseimre reagáltak. – A hit nem áru-
cikk, ami tulajdonod lehet, amit birtokolhatsz –
mondta. – Ez az isteni rend, ami mindent áthat; a
fény szemeidben, a szeretetteljes és titokzatos in-
telligencia, ami a teremtés központjából áramlik.
– Hogyan tapasztalhatom meg ezt a fajta hitet
mindennapi életemben? – kérdeztem.
– Kezdésképpen hallgass a szíved intuitív böl-
csességére, ahonnan a Szellem szól hozzád. Olyan
sok ember hagyatkozik könyvekre, tanárokra, tu-
dósokra, médiumokra, orákulumokra vagy mások-
ra tanácsért vagy iránymutatásért, esetleg nézete-
ik igazolásáért.
– De hát én nem a te tanácsodra és iránymuta-
tásodra hagyatkozom?
Szitálni kezdett az eső, majd zuhogni. A bölcs
fölénk hajló ágak menedékébe vezetett, miközben
válaszolt. – A tanároknak és a könyveknek is meg-
van a maguk értéke, és az iránymutatás, valamint
az inspiráció különböző formában juthat életed-
be. De soha ne feledd, hogy a kincs már benned
van belül; mások nem adhatnak neked semmit,
amid ne lenne már meg amúgy is; ők csak kulcsot
adhatnak neked saját belső gazdagságodhoz. Ezért
hallgass figyelmesen azokra, akik tapasztalatból
78
beszélnek, és fogadd nyitottan a bölcsességet ott,

ahol rálelsz, de mindig mérlegeld a külső útmuta-
tást saját szíved bölcsességével.
– Voltak idők, amikor bíztam magamban, dön-
tést hoztam és tévedtem.
– Választhatsz egy út helyett egy másikat, és en-
nek eredményeként szembesülhetsz nagy nehéz-
ségekkel és megpróbáltatásokkal. Ez feltétlenül
azt jelenti, rossz döntést hoztál legfőbb javad és
tanulásod szempontjából tekintve?
– Hát, gondolom nem.
– A hit azt feltételezi, hogy mindig jó döntést
hozol.
– Szeretnék ennyire hinni magamban.
– Az önbizalom – hívta fel rá figyelmemet – sa-
ját közvetlen tapasztalatod következtében fejlődik
ki természetesen; megtanulsz megbízni a tested
ösztöneiben, szíved sugallataiban és tudatod ké-
pességében, amellyel hozzá tudsz férni az egyete-
mes intelligenciához.
Amikor egy kevés hűvös esőpermet hűtötte le a
homlokomat, a bölcs egy repedésre mutatott egy
közeli sziklán, amiből víz folyt vízesést formálva,
amely az alatta lévő sziklákra zuhogott. – Látod,
ez épp olyan, mintha a sziklából ömlene a víz! –
mondta. – Persze te tudod, hogy a víz nem a szik-
lákból jön, hanem rajtuk keresztül – a víz forrása
feljebb van. Miként a víz, a magasabbrendű böl-
csesség sem az agyadból jön, inkább rajta keresz-
tül. Nem edény vagy, amit meg kell tölteni tények-
kel; inkább olyan vagy, mint egy rádió-adóvevő,
ami be van hangolva a teremtés minden területén
79
működő egyetemes intelligenciára. Csak figyelned

és bíznod kell.
– Bárcsak olyan biztos lennék ebben, mint te –
mondtam.
A bölcs megint mosolyogni kezdett. – A hit azt
jelenti, bizonytalanságban élsz, Vándor – meg-
érezve utadat az életen keresztül, a szíved irányí-
tását követve mint egy lámpást a sötétben. Nincs
teljes bizonyosság, csak a teljes hitben. Ez persze
nem jelenti, hogy minden körülmény neked tet-
szően fog alakulni, vagy hogy isteni igazságtétel
működik minden egyes alkalommal, amikor meg-
sebzed vagy meggyógyítod magad. Minden meg-
történhet ebben a világban, szép és szörnyű dol-
gok is. Kis kapacitású tudatunk nem képes mindig
a nagyobb képet látni vagy tudni, mi szolgálja leg-
főbb javunkat. Ezért az élet zavarossága és bi-
zonytalansága ellenére is, ha megtanulsz hittel él-
ni, mint a virág, megbízva a tudatodat meghaladó,
magasabb akarat szerint működő Szellem tényke-
désében, akkor a Szellemet látod majd működni
mindenhol, mindenkiben és mindenben.
Perceken át, amint felmásztunk egy emelkedőn,
majd leereszkedtünk egy kanyargós csapáson, tu-
datom csendes és nyugodt volt, míg végül felmerült
bennem egy kérdés. – Ha képes vagyok hozzáférni
ekkora belső bölcsességhez, akkor iránymutatás-
hoz jutok, mint te, és ki tudom majd küszöbölni a
sok hibát?
Nevetett. – Néhány hete, amikor túráztam, el-
estem, félúton lefelé a hegyről.
– Tényleg?
80
– Tényleg. De miközben ott feküdtem, találtam

egy szép követ, amit egyébként nem vettem volna
észre. Szóval, amint látod, a hit nem a tévedhetet-
lenséget jelenti, sem azt, hogy minden a kedved
szerint alakul. A hit által hajlandó vagy erőfeszí-
téseket tenni, hibázni és tanulni azokból – más
szavakkal, megbízni életed folyamatában. Minél
jobban megbízol a Szellemben ily módon, annál
inkább fogod közvetlenül felhasználni életedben
mint élő erőt.
Ahogy a bölcs befejezte mondandóját, az eső el-
állt. Néhány fa alól kilépve a meleg napfénybe kü-
lönleges nyugalmat és elégedettséget éreztem. És
ebben a pillanatban tudtam, hogy minden kihívás
és próbatétel ellenére, amikkel az emberiségnek
szembe kell néznie, világunk a Szellem kezében
van, és nyílóban a Fény felé, mint egy virág.
81
Az elvárás törvénye
VALÓSÁGUNK KITERJESZTÉSE
Az energia a gondolatot követi;

afelé haladunk, de nem
haladhatunk túl azon,
amit el tudunk képzelni.
Amit feltételezünk, elvárunk vagy hiszünk,
az teremti és alakítja tapasztalatunkat.
Legmélyebb hiteink kiterjesztésével,
arról, mi lehetséges,
megváltoztatjuk élettapasztalatunkat.
Életünket nem annyira

tapasztalataink, inkább
elvárásaink formálják.
George Bernard Shaw

Csendesen folytattuk utunkat a kanyargós őzcsa-

páson, amíg el nem értünk egy fennsíkra, ahol a
bölcs hirtelen megtorpant. Adott nekem még egy
követ és egy fatörzs felé mutatott körülbelül hat
méterre tőlünk.
– Van egy kihívásom számodra – jelentette be.
– Még egy fa? – kérdeztem.
– Igen. De ez alkalommal csak egy köved van –
egy esélyed, hogy egyből eltaláld a fát.
– És ha nem sikerül?
– Vannak még megosztásra váró kincseim, de ha
mellé megy, együttöltött időnknek vége – mondta.
– Ezt komolyan gondolod?
– Mindent komolyan gondolok, amit mondok.
– Miért olyan fontos, hogy eltaláljam a fát egy
dobásból? – kérdeztem arra mutatva.
– Nem azt – javított ki. – Azt a másikat ott. – Egy
nagy tölgyfára mutatott harminc méterre tőlünk.
– Egyszerűen képtelenség azt eltalálnom egyet-
len próbálkozásból! Mi lesz a Folyamat Törvényé-
vel? Nem kéne közelebbről kezdenem?
– Most nem a Folyamat Törvényéről van szó.
Most az Elvárás Törvényéről beszélünk – arról,
hogyan formálják meg a mélyben meghúzódó hi-
teid és feltételezéseid a tapasztalataidat.
– Rendben hát, elismerem. Nem hiszem, hogy
el tudom találni azt a fát.
– Én azt hiszem, hogy el fogod találni – mondta
mosolyogva.
– Ha te azt hiszed, találd el te! – válaszoltam,
miközben idegesen próbáltam érzékelni a kő sú-
lyát a kezemben.
85
Meg sem hallva megjegyzésemet, leült és mutat-

ta, hogy én is kövessem példáját, de én visszauta-
sítottam. – Inkább állnék, ha nem bánod. Egy ki-
csit feszült vagyok.
– Maradj a jelenben – emlékeztetett. – Lesz elég
időd aggódni később, ha ahhoz lesz kedved.
Leültem hát, és figyeltem. – Mielőtt bármi testet
öltene ebben a világban – kezdte –, először gondo-
latként vagy képként jelenik meg valakinek a tuda-
tában. Gondolataid színezik az ablakokat, amiken
keresztül a világot látod; hiteid válnak a tapaszta-
lat építőköveivé. Más szavakkal, minden pozitív
gondolat egy ima, és minden ima meghallgattatik.
– Te tényleg ezt hiszed? – kérdeztem.
– Most az kevésbe fontos, én mit hiszek, mint
az, hogy te mit hiszel – válaszolt. – Nem az, ami-
ről azt gondolod, hogy hiszed; az ilyen felszíni hi-
teknek kevés a befolyásuk. Csakis a legmélyebben
meghúzódó elvárásaidnak van hatalmuk valósá-
god formálására.
– Ez egy régi versre emlékeztet – mondtam. –
„Két ember rácsok mögül nézett ki; egyik sarat lá-
tott, másik, ég csillagait.”
– Igen – mondta. – Attól függ, mit látsz, hogy
hogyan döntesz, merre nézel, és arra nézel, ami-
lyen látványra számítasz. Ha például azt hiszed,
„az emberekben nem lehet megbízni”, akkor en-
nek az elvárásnak a szűrőjén keresztül fogod látni
a világot és bizonyítékokat találsz majd alátámasz-
tására. Hiteid befolyásolják döntéseidet, irányult-
ságodat, még a barátokat, ellenségeket és sorsokat
is, amikkel találkozol. Hiteid belső folyamatokat
86
és viselkedésformákat indítanak el, amik befolyá-

solják, hogyan mozogsz, cselekszel és érzel. Még
finomabb szinteken gondolataid meghatározzák
még energiameződ nagyságát és színét is, amire a
többi ember reagál. Ha például a körülötted lévő
embereket barátaidnak észleled, akik kedvelnek
téged, akkor kiegyensúlyozottnak és közlékeny-
nek érzed magad; energiád és viselkedésed vonzza
őket hozzád. Ez az egyik módja annak, ahogyan
az elvárásaid formálják a valóságodat.
– Ez mind nagyon is logikusan hangzik, és alig
várom megtanulni, miként fogja ez az egész előse-
gíteni, hogy első próbálkozásra eltaláljam a fát.
– Egyetlen próbálkozásra – javított ki, biccentve,
hogy álljak fel. – Most fordítsd minden figyelme-
det a fára, készülj fel a kő eldobására és mondd ki
hangosan: „Könnyedén el tudom találni azt a fát.”
Nevetségesnek érezve magam, azt mondtam –
Rendben. Könnyedén el tudom találni azt a fát. –
Persze, egy pillanatra sem hittem az egészben. Va-
lójában elöntöttek a kételyek: semmiképpen sem
tudnám eltalálni azt a harminc méterre lévő fát
elsőre, talán még töbszörre sem – akkor sem, ha
először jobbra majd balra dobnék, akkor sem, ha
közelebbről kezdeném, amit egyébként sem en-
gedne most meg, akkor sem, ha dobójátékos len-
nék az első osztályú baseball ligában. Senkitől
sem lehet ezt elvárni; ez a fa egyszerűen túl mesz-
sze van!
– A fát eltalálni könnyű – válaszolt a bölcs
megint a gondolataimra. – Az igazi kihívás nega-
tív hiteid legyőzése, amik visszatartanak.
87
Felvett egy követ. Leesett az állam, amikor elha-

jította a követ, és az halál pontosan középen talál-
ta el a fát visszhangzó csattanással. – Ezt csak
azért csináltam, hogy figyelj rám – mondta moso-
lyogva, miközben én kikerekedett szemekkel bá-
multam. – Nem elég csak újra és újra ismételget-
ned, „meg tudom csinálni, meg tudom csinálni” –
magyarázta –, nem, ha közben mélyen megbúvó
kételyeid ellopják lelkesedésed, elrabolják össz-
pontosításodat és erődet. Azt akarom, nyíltan fe-
jezd ki negatív elvárásaidat – engedd őket tudatos
megfontolásod fényébe, ahol annak látszanak
majd, amik valójában. Gyerünk, üvöltsed ki őket
teljes tüdőből!
Nagyon hülyének éreztem magamat, de megtet-
tem, amit mondott; kiordítottam az összes okot,
amiért nem tudom eltalálni a fát. Minden kéte-
lyemnek hangot adtam bíztatására hangosan, újra
meg újra.
– Most pedig – mondta – nézz a fára megint és
teremtsd meg ezt az elvárást: „Könnyedén el tu-
dom találni azt a fát.”
Tehát újra kimondtam – „Könnyedén el tudom
találni azt a fát.” –, és a legkülönösebb dolog tör-
tént: egyetlen kétely sem merült fel bennem. Egy-
szerűen igazzá vált az állítás. Éreztem; elhittem
teljesen! Igaznak és valóságosnak csengett. Ahogy
a fára néztem, egy energia fonalat éreztem feszül-
ni köztem és a fa között, és tudtam, a kő ezt a fona-
lat fogja követni egyenesen a célba. Derékszögben
álltam a célra, egyensúlyban. Semmi más nem lé-
tezett, csak én és a kő, meg a fa. Egy pillanatra már
88
„én” sem voltam. Ekkor vettem egy levegőt és el-

dobtam a követ. Abban a pillanatban, amikor elen-
gedtem, már tudtam, hogy célba fog találni. Lát-
tam repülni, a fa mintha mágnesként vonzotta
volna. A kő eltalálta a fatörzset halál pontosan kö-
zépen, és ahogy nekiütődött, valami megváltozott
bennem belül. Megértettem az Elvárás Törvényét:
mielőtt képes lettem volna rá, el kellett hinnem;
igazán el kellett várnom.
A bölcs bólogatva azt mondta: – Mielőtt megtet-
ted, láttad megtörténni a tudatodban. És a min-
dennapi életedben, ha pozitív képeket alkotsz,
boldog körülményeket és sikeres végkimenetele-
ket, ezek valóságossá válnak mélyebb tudatod szá-
mára, ami aztán ilyen élményekre építve hasonló-
akat kezd vonzani. Az Elvárás Törvénye a te saját
belső hatalmadra emlékeztet, amivel formálni tu-
dod életedet a képek és az elvárások által, amiket
te magad alkotsz. Hogyha megszellőzteted min-
den kételyedet, feltéped gyökereiket mélyebb tu-
datodból, azok pedig feloldódhatnak a tudatosság
fényében.
– Mi lenne, ha azt az elvárást teremteném meg,
hogy tudok repülni? Akkor is használhatnám
ugyanezt az eljárást?
– Nem akarom letörni a lelkesedésedet, Vándor,
de a Szellem törvényei, amik a valóság ezen síkján
megtestesülnek, elsőbbrendűek a mi emberi hite-
inknél; tudod, a gravitáció akkor is működik, ha
nem hiszel benne.
– Tehát, még ha minden kételyt elűznék is, ak-
kor sem tudnék repülni?
89
– De hát tudsz repülni! – mondta. Fel tudsz

szállni a levegőbe, fel az űrbe és le tudsz szállni a
Holdon! Rendkívüli kételyeket és „tudományos
tényeket” kellett legyőznötök, mielőtt az emberi-
ség képes lett a „lehetetlenre” és az égbe emelked-
hetett. A Szellem törvényein belül nincsenek más
határok, csak hiteink. Jövőnk egyénenként és fa-
jonként is azt fogja tükrözni, hogy mennyire va-
gyunk képesek megérteni és alkalmazni az Elvá-
rás Törvényét.
Miközben lefelé ereszkedtünk a völgybe, a bölcs
folytatta. – Az Elvárás Törvénye kihangsúlyozza,
milyen fontos megvizsgálnod régi hitrendszerei-
det és elvárásaidat, önkorlátozó kételyeidet élette-
li képekkel helyettesíteni, és új hiteket alkotni vi-
lágos szándékokra alapozva.
– Mi van, ha nincs bizonyíték, ami alátámaszta-
ná ezt a hitet? – kérdeztem.
– Épp ezt próbáltam bemutatni neked – mond-
ta. – Hidd el mindenképpen! Az elvárás be fogja
vonzani a bizonyítékot.
– Megpróbálom majd, ami csak tőlem telik – vá-
laszoltam. – De ha már az önkorlátozó hitrendsze-
rekről beszélünk – mondtam –, az újságolvasás né-
ha teljesen lelomboz; könnyű elveszíteni a reményt
az emberiségben a sok környezeti probléma, nem
várt terhesség, bűnözés és mohóság láttán.
– Én nem reménnyel telt vagyok – mondta a
bölcs. – Én hittel teli vagyok. Valós problémák lé-
teznek. De még amikor olyan ügyekkel foglalko-
zunk is, amik megoldásért kiáltanak, akkor is az
tűnik a legbölcsebbnek, ha a pozitív kimenetelre
90
és emberi képességeinkre összpontosítunk. Az El-

várás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire
összpontosítunk, az növekszik. A problémák elle-
ni küzdelem csak erősíti őket, mert energiát ad
nekik. Tehát a megoldásra kell figyelmünket irá-
nyítani, nem a problémára.
A bölcs felnézett egy, a felfelé fordított tekinte-
tünk felett repülő sólyomra. Úgy lebegett, mint
egy papírsárkány a szélben, miközben a bölcs egy
utolsó emlékeztetőt fűzött az Elvárás Törvényé-
hez: – Mint az ősi alkimisták, Vándor, te is átala-
kíthatod a kételyt magabiztossággá, a félelmet pe-
dig bátorsággá. Az új elvárások új lehetőségeket
szülnek. Ne várj a tapasztalatokra, amik igazol-
hatják őket. Teremts egy új látomást arról, kivé
akarsz válni, és bizton azzá válsz!
91
Az önazonosság
törvénye
SAJÁT IGAZSÁGUNK MEGÉLÉSE
Az önazonosság a spirituális törvényekhez

és saját legmagasztosabb látomásunkhoz
igazodó életet és cselekvést jelenti,
az ezekkel ellentétes késztetések ellenére is.
Az önazonosság középpontjából
felfedezzük, elfogadjuk és
kifejezésre juttatjuk
saját hiteles belső valóságunkat,
így másokat nem szavakkal,
hanem saját példánkkal ösztönzünk.
Nem vagyok köteles győzni,

de köteles vagyok igaznak lenni.
Nem vagyok köteles sikert elérni
de köteles vagyok a bennem lévő
fényhez méltón élni.
Abraham Lincoln
Miután néztük még egy rövid ideig, ahogy a sólyom

spirálisan emelkedett a fejünk felett kihasználva a
felszálló légáramlatokat, egy mély völgy felé indul-
tunk, ahol a fák smaragdzöld moha-csipkében
pompáztak. Miközben ereszkedtünk lefelé, az ad-
dig tanult törvényeken gondolkodtam, de kevés
részletet tudtam felidézni.
Aggodalmamra válaszolva a bölcs így szólt: –
Nem kell minden szóra emlékezned, Vándor. A
szavak csak hangok. Persze, némely hangok képe-
sek elérni a szívig és megérinteni a lelket. Ezt a
spirituális „szakértelmet” azonban csak a Szellem
törvényei szerint való élet eredményeként sajátít-
hatod el.
Megtorpanva a távolba meredt, és egy mögöt-
tünk emelkedő hegycsúcsra mutatott. – Látod an-
nak a hegynek a tetejét?
– Csak nem azt akarod, hogy megdobjam egy
kővel?
Mosolygott. – Nem, semmi ilyesmi. Csak azt
szeretném, ha felmásznál a tetejére és visszajön-
nél ide harminc percen belül.
Felbámultam a csúcsra. – Harminc perc? De hát,
még ha végig futnék is oda és vissza, akkor is két-
lem – illetve, gondolom dolgozhatnék a hitemmel…
– Most már csak huszonkilenc perced maradt –
mondta.
Befogtam a szám és nekilódultam.
A futás nehéz és fájdalmas volt. Félúton felfelé
a tüdőm olyan kegyetlenül kezdett égni, hogy a
visszafordulást fontolgattam a csúcs elérése nél-
kül. Úgy éreztem, hogy nem bírok továbbmenni,
95
de mennem kellett, ezért folytattam; elértem a

holtpontomat és átküzdöttem magam rajta.
Mikor visszaértem, kis híján a lábai elé roskad-
tam. Tíz percet késtem. Nehezen lélegeztem és
azon tűnődtem, mit is jelent vajon ez a kudarc,
amikor a bölcs megkérdezte: – Miért nem fordul-
tál vissza a hegytető előtt? Akkor visszaértél vol-
na időre. Ki tudott volna a különbségről?
– Én – mondtam levegő után kapkodva. – Én
tudtam volna.
Széles mosoly jelent meg az arcán. – Na, ez az.
Az Önazonosság Törvénye arra vonatkozik, ami-
kor a legmagasztosabb látomásod szerint élsz az
ezzel ellentétes késztetések ellenére is – arra, ho-
gyan viselkedsz, amikor senki sem lát.
Izzadságtól átitatva követtem a bölcset egy emel-
kedőn túlra, ahol egy időszakos tavacskához ér-
tünk, ami még tele volt a téli esők maradványával.
Minden feszélyezettség nélkül levetette a felsőru-
házatát és bement a tóba. Én is követtem példáját.
Nem történt meg velem minden nap, hogy egyedül
legyek a hegyekben egy nővel, aki nem a felesé-
gem, majdnem anyaszült meztelenül. A bölcs elég
vonzó volt; azon kezdtem gondolkodni, vajon él-e
szerelmi életet. Hirtelen bűntudatom támadt. Nem
mintha bármilyen szexuális szándékom lett volna
– megvoltak a magam elvei –, de nem mondhatom,
hogy nem fordult meg a gondolat a fejemben.
Ebben a pillanatban felém fordult és válaszolt a
gondolataimra: – A társadalmi szabályok áthágása
olyan, mintha az árral szemben úsznál, a minden-
kori értékrendszer sodrása ellen. Meg lehet tenni,
96
ha nem tagadod meg szíved legmélyebb vágyát, de

megnehezíti – akár kimerítővé teheti – az életet,
és következményeket von maga után.
– Mint például?
– Például sértheti azoknak az érzelmeit és hit-
rendszerét, akik nagyon komolyan veszik ezeket a
hitrendszereket – mondta.
– Tehát az önazonosság a társadalmi szokások
követését jelenti?
– Ha követed társadalmad szokásait és elkerü-
löd azt, amit etikátlannak, törvénytelennek vagy
erkölcstelennek tartanak, az nem az önazonosság;
az inkább intelligencia.
– Konformitást javasolsz, mert az könnyebb?
– Nem azt javaslom, hogy vakon alkalmazkodj
vagy vakon lázadj. Csak tartsd nyitva a szemed és
szentelj több figyelmet szíved legmagasztosabb
bölcsességének, és ne csak eleget tegyél nekik vagy
megtagadd a véletlenszerű késztetéseket vagy vá-
gyakat. Kövesd Martin Luther útmutatását az ön-
azonosságra: szeresd Istent és tégy, amit szeretnél!
Tégy, amit szeretnél, gondoltam, azon tűnődve,
vajon ez valami ajánlat-e, és mit is tennék, ha az
volna. Töprengésemet hamarosan a bölcs szavai
szakították félbe, miközben visszabújt a ruháiba és
intett, hogy kövessem példáját. – Amint mondtam,
Vándor, az Önazonosság Törvénye előcsalja belső
valóságunk valódi kifejeződését. Azt is nyilvánva-
lóvá teszi, hogy ha az irigység, a mohóság, és a ma-
nipuláció befolyásolják a cselekedeteinket vagy a
megnyilvánulásunkat, akkor a következmények el-
kerülhetetlenek, be vannak építve az univerzum
97
működésébe. Ha megszegjük a szellemi törvényt,

akkor maga a cselekedet a büntetés, olyan szövevé-
nyes erőket mozgásba lendítve, amelyek következ-
ményei elől nem tudunk jobban elmenekülni, mint
például a gravitáció törvénye elől.
Eddigre lejjebb sétáltunk a völgybe, ahol mere-
dek hegyoldalak és sűrű lombok tompították lép-
teink zaját. A szokásokkal, vágyakkal és az önazo-
nossággal kapcsolatos gondolatokban elveszve
majdnem a bölcsnek ütköztem, aki megállt és egy
gyíkra mutatott, ami egy sziklarepedésből kandi-
kált kifelé. – Ez a gyík nem próbál meg semmi más
lenni – mondta. Aztán egymás után mutatott a
dolgokra és azt mondta: – Az ott egy fa. Ott pedig
egy patak…
– Igen – szakítottam félbe. – Látom őket.
– De képes vagy érezni is?
– Nem igazán értem, mire gondolsz.
– A természetes világ teremtményeivel ellentét-
ben az emberek szociális fondorlatokkal vannak
körülvéve, elvágva saját valódi természetüktől.
Azután, szinte suttogva hozzátette: – A sámá-
nok – a bennszülött népek gyógyítói – gyakorolják
az alakváltás művészetét. Ez nem is annyira a test
megváltoztatásáról szól, mint inkább tudatossá-
god kiterjesztéséről egy állatba, fába vagy egy
csermelybe, hogy érezd őket – elsajátíthasd az ál-
taluk szolgáltatott tanulságokat –, azonosulhass
velük, és ily módon érezhesd belső minőségüket,
eggyé válhass velük. Ez azért lehetséges, mert na-
gyobb Éned tartalmazza mindezeket a dolgokat.
– Mi köze ennek az Önazonosság Törvényéhez?
98
– Gondoltam, hogy meg fogod kérdezni – mond-

ta mosolyogva. – Barátom, Lao Ce egyszer a követ-
kezőt mondta: „A hólúdnak nem kell fürdenie ah-
hoz, hogy fehér legyen; neked sem kell semmi
mást tenned, csak önmagadnak lenned.” A termé-
szetes világ telis-tele van ilyen hitelességgel; a sie-
tős patak, a mozgékony szél, a ciripelő tücskök,
elégedett önmagával. Te teljesen elégedett vagy az-
zal, aki vagy – se többel se kevesebbel?
– Mi van, ha én többé akarok válni?– kérdeztem.
– Többé? – kérdezte mosolyogva. – Hogyan le-
hetnél több? Hiszen már most is határtalan vagy,
végtelen! Amikor meghalsz, Vándor, nem azt fog-
ják kérdezni tőled a mennyek kapujánál, szent
voltál-e; azt fogják kérdezni, önmagad voltál-e.
– Minden korok bölcsessége – folytatta – Platón-
tól Shakespeare-ig arra emlékeztet bennünket,
„Ismerd meg önmagad” és „Légy hű önmagad-
hoz.” Az önazonosság az önmagunkkal való egy-
séget jelenti, ismerni magunkat és megélni saját
magunkat oly módon, hogy cselekedeteink hitele-
sek legyenek, legmagasztosabb szándékainkkal
megegyezők –, és akkor testünk, elménk és érzel-
meink kiegészítik egymást, olyan egységet alkot-
va, ami több, mint a részek összege.
Értelmetlenség addig önazonosságról beszélni,
amíg meg nem értjük legbelsőbb késztetéseinket,
értékeinket és motivációinkat, amíg el nem fogad-
juk, kik vagyunk, semmint reménykedni abban,
kik lehetünk, vagy tettetni, hogy már azok va-
gyunk. Valaki adhat a szegényeknek szeretetből és
irgalmasságból; egy másik bűntudatból vagy azért,
99
mert meg akar nyerni másokat. Mind a kettő jóté-

konykodik, de csak egy mutat önazonosságot. A
motiváció és a szándék nagy különbségeket jelent
az adó és az elfogadó életében is, mert jóval töb-
bet adunk, mint érméket; önmagunk saját fizető-
eszközét adjuk.
– Kezdem úgy érezni, az önazonosságot sokkal
nehezebb elérni, mint ahogy azt gondoltam.
– Minden nehéz, amíg könnyűvé nem válik –
válaszolta. – Bátorság és nyitottság kell a hiteles-
ség eléréséhez – hogy képesek legyünk azt monda-
ni önmagunknak és a világnak: „Tetszik vagy
nem, ez vagyok én”, és aztán ennek az igazságnak
megfelelően élni. De ha egyszer elfogadod emberi
valódat, az önazonosság egyáltalán nem nehéz. Ez
nem tökéletességet vagy tévedhetetlenséget jelent;
mindannyian követtünk el és követünk el hibákat.
Csak a tőlünk telhető legjobbat tudjuk tenni és ta-
nulni a hibáinkból, hogy legközelebb jobban tud-
junk cselekedni. Az Önazonosság Törvényének
való megfelelés gyengeségeink elismerését jelenti,
és belső erősségeinkre való hagyatkozást, aztán ily
módon példákká válhatunk, akik megvilágítják az
utat másoknak.
– Talán erre gondolt Mahatma Gandhi, amikor
azt mondta: „Az életem a tanításom.”
– Igen – válaszolta. – A gyerekek sosem voltak
valami jók a szüleikre való hallgatásban, de sosem
mulasztják el utánozni őket.
– Szerintem nemcsak a gyerekekről beszélsz.
– Valóban nem – ismerte el a bölcs. – Mindany-
nyian befolyásoljuk egymást példánkon keresztül,
100
és tanulunk az utánzás útján, akár tudatában va-

gyunk ennek, akár nem. Nem annyira az érint meg
másokat, amit mondunk, mint az, ahogyan élünk.
Egyszer egy elhagyatott útszakaszon gyalogol-
tam egy asszonnyal, aki Béke Zarándoknak nevez-
te magát – folytatta a bölcs. – Hitére hagyatkozva
járta a világot, ment, amíg menedéket nem kapott,
böjtölt, amíg enni nem adtak neki, emlékeztetve
bennünket: „Élj legmagasztosabb fényednek meg-
felelően, és még több fényben lesz részed.” Ez ösz-
szefoglalja az Önazonosság Törvényét, Vándor, és
ezt kellene mindannyiunknak gyakorolnunk.
101
A cselekvés törvénye
BELÉPNI AZ ÉLETBE
Nem számít mit érzünk vagy tudunk,

nem számít melyek potenciális képességeink
vagy tehetségünk,
csak a cselekedetek keltik őket életre.
Sokan megértik az olyan fogalmakat,
mint az eltökéltség, bátorság és szeretet,
de csak akkor tudjuk igazán,
ha képesek vagyunk cselekedni.
A cselekvés megértéshez vezet,
és a cselekedet bölcsességgé
változtatja az ismeretet.
Nem tudsz átkelni a tengeren

csupán bámulva a vizet.
Rabindranath Tagore
Felbukkanva a völgyből megmásztunk egy rövid,

meredek kaptatót, és egy magaslatra jutottunk
közvetlenül a bölcs kunyhója felett. A gyomrom
korgott. Egy marék bogyón kívül nem ettem sem-
mit közel két napja. Pont ekkor a bölcs bejelentet-
te: – Ideje ennünk valamit.
– Ez muris – mondtam. – Éppen erre gondoltam
én is…
– Tudom – jelentette ki. – Hallottam a gyomrod
korgását. – Mosolyogva egy kertbe vezetett, amit ő
művelt. Egy patak folyt rajta keresztül, amit a
mindenféle színekben pompázó gyógynövények,
gyümölcsök és zöldségek öntözésére használt. –
Szedd le, amit kívánsz.
Tököt főztünk paradicsommal, édeskeserű pet-
rezselyemmel és még néhány fűszernövénnyel íze-
sítve, amiket nem ismertem fel, majd friss salátá-
val tálaltuk. Amikor leültünk enni, a bölcs a
Cselekvés Törvényéről beszélt. – A jó szándékot
nem lehet megenni – kezdte. – Ennek az ételnek az
elkészítéséhez kigyomláltam a földet, felástam és
elvetettem a magokat, mielőtt arathattam a ter-
mést. Ebben a világban az élethez többre van szük-
ség álmoknál és jó szándéknál; cselekedni kell.
Miközben ettünk, egy balesetről mesélt nekem
– talán egy előző életéből, gondolom. – Nem min-
dig becsültem meg az elképzelések és tettek közti
különbséget – mondta a bölcs. – Fiatal tanulóként
Indiában értékes leckét tanultam. Abban az idő-
ben egy kiváltságos család sarja voltam, időm java
részét olvasással töltöttem. Egy napon utazás köz-
ben, amikor egy hajós egy folyón vitt keresztül,
105
előadtam neki, hogyan halmoztam fel tudásomat.

A vízi ember figyelmesen hallgatott; aztán egy idő
múlva megkérdezte tudok-e úszni. Nem – vála-
szoltam –, nem tudok. Akkor sajnos attól tartok, a
sok tudásod most kárba vész – mondta a hajós. Ez
a csónak süllyed.
Mindketten nevettünk, mikor a csattanóhoz ért.
– És, mi történt? – kérdeztem tőle.
– Ó, hát belefulladtam – válaszolta. – Ezt a lec-
két sosem fogom elfelejteni. Ez a világ az energia
és a cselekedetek birodalma; nem számít, mit
tudsz vagy ki vagy – nem számít hány könyvet ol-
vastál el vagy milyen tehetséges vagy –, csak a cse-
lekedetek képeznek igazi lehetőségeket az életben.
A filozófiák meggyőznek és az elképzelések csak
úgy hemzsegnek, de a szavak, bármilyen elegán-
sak is, olcsók. Könnyű az elszántságról, bátorság-
ról és szeretetről beszélni, de a cselekvés a megér-
tés, és a bölcsesség a gyakorlatból terem.
Követtem, amikor a kert túlsó végébe ment, fel-
mászott néhány szikla tetejére és szemügyre vette
az alant elterülő erdőt.
– Sok embernek örömet okozna ez a kilátás – így
a bölcs. – Lehet, hogy vágynának felmászni ide és
élveznék az elégedettséget, amit az nyújtana, ha itt
állnának. De ők nem érték el a csúcsot s élvezték a
kilátást, mi pedig igen – nem azért, mert mi oko-
sabbak, erősebbek vagy érdemesebbek vagyunk,
hanem mert mi valóban felmásztunk. Csak azok
élvezhetik a csúcsot, akik véghez viszik a mászást.
Aztán később, amikor visszatértünk az ételünk-
höz, a bölcs megjegyezte: – A tettek mezejére lépni
106
sosem volt könnyű ebben a világban; a kétség és a

tehetetlenség erői mindenhol jelen vannak, még el-
ménken és testünkön belül is. Az elképzelések tett-
re váltásához energiára, áldozatra, bátorságra és
szívre van szükség, mert a cselekvés kockázatot je-
lent. Túl kell tennünk magunkat minden ürügyön,
ami az elhalasztás, a feladat másra hagyása vagy a
jó szándék kényelmes karosszékében való ücsörgés
mellett szól. A Cselekvés Törvénye ugyanazt az
üzenetet szolgáltatja újra és újra: jobb megtenni a
lehető legjobbat, mint nem megtenni, és jó kifogást
találni rá.
– Úgy tűnik számomra, csupán az ágyból való
felkeléshez is bátorság kell reggelente, vagyis min-
denki alkalmazza a Cselekvés Törvényét.
– Minden élőlény cselekszik, de a legtöbb em-
ber csak reagál – és csak akkor, ha már a fájdalom
vagy a félelem kényszeríti, amikor a kapcsolatok
háborúskodássá fajulnak, vagy amikor a testek
megbetegszenek a stressztől. A Cselekvés Törvé-
nye arra tanít bennünket, miképp lehet legyőzni a
tehetetlenséget és a türelmetlenséget a bátorság-
ból, tiszta szándékból és eltökéltségből kiinduló
cselekvés által.
– Hogyan lehet leküzdeni a tehetetlenséget?
– Három alapvető valóság szem előtt tartásával
– válaszolta a bölcs. – Először is, elfogadva embe-
ri mivoltunkat és anyagi jelenlétünket ebben a vi-
lágban; másodszor pedig, felfedezve, hogy senki
sem fog élni helyettünk és csakis saját erőfeszíté-
seink által válunk egyre erősebbeké; és végül har-
madszor, ha beletörődünk abba, hogy a cselekvés
107
kellemetlenséget vonhat maga után – és azután

belevágunk!
Nem engedhetjük meg magunknak a várakozás
luxusát egészen addig, amíg biztonságban, biztos-
nak, ihletettnek és ösztönzöttnek nem érezzük
magunkat – amíg a félelem és a kétely el nem for-
dítja tekintetét rólunk. Nem várhatunk többé ad-
dig, amíg valaki engedélyt nem ad a cselekvésre.
Erős sürgetést érzek. Ezért jelentem meg újra, eb-
ben a térben és időben – ezért beszélek hozzád
most. Eljött az ideje, hogy legmagasztosabb elkép-
zeléseinkkel összhangban cselekedjünk a félel-
mek, kételyek vagy bizonytalanságok ellenére is,
amik jelentkeznek. Csak a félelemmel szembesül-
ve mutathatunk fel bátorságot. Minden nap szük-
ségünk van bátorságra, mert minden nap szembe-
sülünk félelmekkel – nem feltétlenül dramatikus
módon, mint például egy bankrabló ártalmatlaní-
tásával vagy egy fuldokló megmentésével, hanem
érzéseink kifejezésre juttatásával, egy régi szoká-
sunk megtörésével vagy a másság kockázatának
felvállalásával.
Felálltunk és kezdtük eltakarítani azt a keveset,
ami megmaradt még az ételből. – Szeretem szét-
szórni a maradékot felajánlásként az állatoknak,
de nem túl közel a kunyhóhoz. – Néhány fa között
egy hegyoldal peremére vezetett, ami olyan mere-
dek volt, hogy már sziklafalnak is beillett volna
kis túlzással.
A meredély szélén állva a bölcs kezdte ledobálni
a darabokat a messze alattunk legelő szarvasoknak.
Hirtelen az esőtől még puha földdarab, amin állt,
108
leszakadt. Megdöbbenéstől kikerekedett szemeim

láttára eltűnt a mélyben. Előre ugrottam és láttam,
ahogy gurul lefelé. Gondolkodás nélkül leugrottam
a peremről, s miközben próbáltam egyensúlyomat
megőrizni, utána szánkáztam. Mindketten egy füg-
gőleges szakadék felé csúsztunk.
Eszméleténél volt, mert láttam, amint gyökere-
ket próbál elkapni, és azok segítségével lelassítani
magát. Minden mintha lassított felvételen történt
volna, kristálytiszta képpel. Tudtam, hogy horzso-
lásokat és karcolásokat gyűjtök be, de nem érez-
tem fájdalmat.
Segíteni akartam neki ha tudok, de először ma-
gamon kellett segítenem; gyökerek és fűcsomók
után kaptam. Mellém szegődött a szerencse, és
amikor elzúgtam mellette, megragadtuk egymás
kezét. Valószínűleg ekkor koppant a zuhanó kő a
fejemnek, mert többre nem emlékszem.
Egy patak mellett tértem magamhoz. A fejem
vértől volt nedves. Kinyitottam a szemem és meg-
láttam őt; piszkos volt az arca, de mosolygott, s köz-
ben egy nedves ruhadarabbal törölgette a fejemet.
– Elállt a vérzés – mondta. – Úgy látszik, élni fogsz.
– Te is úgy nézel ki – válaszoltam és sikerült vi-
szonoznom a mosolyát.
Később, az est hűvösében, miközben a tűz mel-
lett kuporogtunk a kunyhójában, eltöprengtem a
történteken és hirtelen belém hasított a félelem: –
Meg is halhattunk volna! Vagy legalábbis én meg-
halhattam volna – rólad nem tudom.
– Egy kicsivel bölcsebb lett volna és sokkal biz-
tonságosabb, ha ott maradtál volna, ahol voltál –
109
válaszolta. – De bátorságról tettél tanúbizonysá-

got, amikor utánam vetetted magad.
– Nem voltam én bátor; nem is gondolkodtam
rajta. Csak láttalak zuhanni és ugrottam.
– Akárhogy is, tökéletes szemléltetése ez a Cse-
lekvés Törvényének.
– Ha szükséged van további bemutatókra, job-
ban szeretném, ha inkább fákat dobálnánk kővel.
Mosolygott. – Néha történnek ilyen dolgok.
– Hát ez minden bizonnyal a hegyről való leesé-
sek éve a számodra – mondtam, utalva a korábbi
esésre, amiről beszélt.
– Szerinted ez egyfajta jelzés arra, hogy lakjak
közelebb a tenger szintjéhez? – kérdezte. Aztán
már komolyabban hozzátette: – Másként is történ-
hetett volna. Meg is halhattál volna. A segítségre
ösztönző késztetésed egyszerre volt dicséretes és
felelőtlen.
– Mi?
– Feltételezted, nem tudok segíteni magamon.
– Hát, eléggé úgy néztél ki, mint akinél elkél egy
kis segítség.
– És ez így is volt. Mégis, ne feledd, hogy min-
den törvényben csírájában benne foglaltatik an-
nak ellenkezője is. Időnként az eltökéltség cselek-
vést kíván, de ez a törvény a nyugton és csendben
maradás bölcsességére is tanít, a cselekvés-men-
tesség cselekedetére.
– Mint a meditáció – mondtam.
– Igen. Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a
mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorsá-
got, türelmet és bölcsességet akkor tanúsíthatod,
110
ha nyugton maradsz még akkor is, ha a kényszerí-

tő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.
– Honnan tudhatom, mikor cselekedjek, és mi-
kor maradjak nyugton?
– Azoknak, akik a tehetetlenség vagy a félelem
felé tendálnak, a bátor és határozott cselekvéshez
szükséges elszántságra kell koncentrálniuk. Akik
általában lobbanékonyan beszélnek vagy cselek-
szenek, bölcsebben teszik, ha megállnak, vesznek
néhány mély lélegzetet és megvizsgálják készteté-
seiket anélkül, hogy rögtön ezek szerint való cse-
lekvésre éreznének kényszert. Mindenesetre leg-
jobb, ha a szíved bölcsességére hallgatsz; akkor
tudni fogod, mikor maradj nyugton, és mikor ra-
gadd meg az alkalmat.
Ezután együtt ültünk az est nyugalmában a lán-
gokba bámulva, miközben a tűz melege kiűzte tag-
jainkból kalandunk fájdalmait. Mire besötétedett,
a kimerültség elálmosított. Az oldalamon feküd-
tem a lángokba meredve, és hangjára figyeltem. –
A tűz energiává alakítja az anyagot, emlékeztetve
minket a dolgok elmúlására és átalakulására. Vé-
gül mindannyiunkat elemészt az élet lángtalan tü-
ze. Ezért cselekedj bátran, Vándor, amíg van még
rá időd, amíg van még hozzá tested. – Ezek után
csend telepedett ránk.
111
A körforgás törvénye
A TERMÉSZET DALÁRA TÁNCOLNI
A természetes világ ritmusok,

minták és ciklusok alapján mozog –
az évszakok múlása,
a csillagok mozgása,
a vizek árja és apálya.
Az évszakok nem sürgetik egymást;
a felhők sem kelnek versenyre
a széllel az égen.
Minden dolog saját
legjobb idejében történik –
emelkedve, alábukva és emelkedve,
mint az óceán hullámai
az idő körforgásában.
Minden tél szívében

rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött
ott vár egy mosolygós hajnal.
Kahlil Gibran
Azon az éjjelen, a kunyhóban mozgalmas álmot

láttam; legalábbis azt hiszem, hogy álom volt. A
bölcs hangjára ébredtem fel. Már világos volt oda-
kint, bár úgy tűnt, nem olyan régen aludtam csak
el. Nem éreztem semmilyen fájdalmat a korábbi
esés nyomán; valójában alig éreztem a testemet.
A bölcs szólított: – Gyere. – Nem emlékszem,
hogy mozgott volna a szája. Azután ott álltam a
kunyhó ajtajában, előttem egy fényes nyári nap
látványa. A fű megbarnult, a levegő pedig száraz
és poros volt.
– Csukd be a szemed – mondta. Néhány pillanat
teljes sötétségre és csendre emlékszem. Aztán sze-
meim már egy felhős, őszi napra nyíltak. Korai
esők eshettek, mert a por elült és a száraz fű zöl-
dellésnek indult. Hűvös szél kóstolt az arcomba,
ezért becsuktam a szemem.
Amikor kinyitottam őket, a tél csípős hidegét
éreztem; a lombhullató fák csupaszok voltak. Fagy
nyomai voltak a lehullott leveleken. Kiléptem,
éreztem a kemény, hideg földet, és villámlás mo-
raját hallottam a távolból.
Egy fényvillanással a környezet ismét tavaszivá
vált, és a bölcs hangját hallottam. – A természetes
világ a változás zenéjére táncol – az évszakok mú-
lására, az égbolt körforgására és az éjszakába for-
duló nappalokra. Minden dolog saját legjobb ide-
jében történik, változva és növekedve, megjelenve
és eltűnve, növekedve és fogyatkozva, mint az
apály és a dagály. Minden, ami emelkedik, alá fog
hullani, és minden, ami lehullik, fel is emelkedik
majd. Ez a Körforgás Törvénye.
115
Aztán reggel lett. Felfrissülve, de kifejezetten

sajgósan ébredtem. Miután hideg vizet fröcsköltem
az arcomra és ettem néhány bogyót, a bölcs egy kü-
lönleges helyre invitált feljebb a hegyekbe, ahová
együtt sétáltunk. Miközben egy sziklás ösvényen
másztunk felfelé, meséltem neki az álmomról.
– Az évszakoktól sokat tanulhatsz, és az álmod
annak a jele, hogy kész vagy a megértésre.
– Minek a megértésére?
– Arra, hogy a változás szelei vad hurrikánként
is jöhetnek, amik szétszaggatják az életedet, meg
gyengéd fuvallatként is, amik arcodat cirógatják –
annak, hogy csak a változás állandó, és hogy mind-
ez a maga módján és idejében történik.
– Mindig is vegyes érzelmekkel viseltettem a
változás iránt. Néha, amikor az élet egyhangúnak
tűnik, akkor vágyom rá, de amikor jól mennek a
dolgok, akkor egy próbára tévő változás csak…
csak bajnak érződik.
– A változás önmagában nem próbatétel – vála-
szolta a bölcs. – Olyan természetesen következik
be, mint a napkelte. De legtöbbünk a megszokott
mederben szereti folyni a dolgokat, hogy fenntart-
son egyfajta irányítást és rendet, ezért a változás
áldást vagy átkot is jelenthet, vágyainktól függő-
en; a virágok által szívesen fogadott eső miatt a ki-
rándulók búsulnak, hisz' ők napsütésre vágynak.
– A Körforgás Törvénye emlékeztet bennünket
arra, hogy az évszakok váltakoznak, és ekképpen
nekünk is változnunk kell, hogy nem kell régi szo-
kásainknak irányítani életünket, hogy múltunk-
nak nem kell jövőnkké válnia, és hogy a változás
116
lendülete végül is nagyobb tudatossághoz, böl-

csességhez és békéhez vezet bennünket.
Buja kertjére visszanézve a bölcs hozzátette: –
A négy évszakot felölelő kertgondozás a természe-
tes világ egyéb tanulságait is felfedi: hogy a magok
csak saját fajtájukat reprodukálják, hogy csak azt
arathatod le, amit elvetettél, hogy amikor aratsz,
néhány magot félre kell tenned a következő vetés-
re, hogy be kell fejezned egy ciklust a következő
elkezdéséhez, hogy megvan az ideje a mag növe-
kedésének, változásának és végül halálának is,
ami után beszántják a maradványait egy új ültetés
sikere érdekében. A mi életünk is hasonló a ma-
gok és a ciklusok összefüggéséhez.
– Élvezd életed minden évszakát, Vándor. Türel-
mesen készítsd elő a földet, vesd el a magokat, vé-
gezd el a munkát, és erőfeszítéseid bőséges termé-
sét arathatod majd le. Fogadd el a jószerencsét és a
megpróbáltatásokat is, miként elfogadod az év-
szakok váltakozását is. Élvezd a téli napok csillogó
szépségét, a nyár tikkasztó napjait, mert hamarabb
mint gondolnád, minden évszak, minden nap,
minden pillanat történelemmé válik, és pontosan
olyan nem lesz soha többé. Ezért a nyár utáni vá-
gyódás helyett a tél hidegének közepette vagy a hi-
deg szelek utáni vágyódás helyett a nyár derekán,
üdvözítsd mindegyik évszakot a maga ajándékai-
ért! Igazodj az idő és az átváltozás ciklusaihoz,
meglovagolva a változást, mint hajók a hullámokat!
– Vagyis, a változás ciklusai meg fognak történ-
ni, ha akarom, ha nem, ezért szerinted akár el is
fogadhatnám őket.
117
– Igen, sőt mi több – válaszolta –, a Körforgás

Törvénye arra is rámutat, miképpen vehetsz részt
teljes mértékben a saját evolúciódban, miképpen
sajátíthatod el tökéletesen a jó időzítést és talál-
hatsz a jószerencsére.
– Hogyan?
– Minden dolognak megvan a maga legkedve-
zőbb és legkevésbé kedvező időpontja – válaszolta
a bölcs. – Az ajtók megnyílnak és becsukódnak; az
energiaszintek emelkednek, aztán hanyatlanak.
Egy gondolat vagy cselekedet, amelyik az energia-
szint emelkedésekor és belendülésekor kel életre,
könnyen eljut a beteljesedéshez, de az a gondolat
vagy tett, amelyik leszálló ágban indul útjára, ki-
sebb hatékonysággal bír. Ez az, amikor a Körfor-
gás Törvénye kapcsolódik a Cselekvés Törvényé-
hez, megmutatva, hogy a türelem a bölcsesség
nagyobbik része – tudni, mikor kell cselekedni és
mikor nyugton maradni, mikor kell beszélni és mi-
kor hallgatni, mikor kell dolgozni és mikor pihen-
ni, mikor kell meglovagolni egy emelkedőben lévő
ciklus energiáját vagy visszavonulni és a következő
hullámra várni.
Amikor letértünk az ösvényről és egyenesen
egy sűrűbben benőtt erdőrész felé tartottunk, a
bölcs megállt egy pillanatra és elmondott egy tör-
ténetet: – A régmúlt időkben Salamon király nagy
belső nyugtalanságot érzett és az egyszerűbb, bé-
késebb idők visszatértére vágyott, ezért elrendel-
te, hogy egy ékszerész mester készítsen neki egy
mágikus gyűrűt, amibe olyan szavakat vésnek,
amelyek minden időben és minden körülmények
118
között igazak és megfelelőek – szavakat, amik segí-

tenek enyhíteni a szenvedést és amik a gyűrű vi-
selőjének nagy bölcsességet és belátást biztosíta-
nak. Nos, ez a mester készített is egy különleges
gyűrűt, de a hatalom szavait csak napokig tartó el-
mélkedés után tudta megjövendölni. Végül átadta
a gyűrűt Salamonnak. A következő szavak voltak
belevésve: „Ez is elmúlik egyszer.”
Hirtelen megváltozott a terep, amikor kilép-
tünk a fák közül és egy napos tisztásra jutottunk.
Egy narancsfát láttam, tele fénylő narancsokkal,
amiknek onnan is éreztem az illatát, ahol álltam,
és almafákat, amik virágoztak ugyan, de még nem
voltak termőre fordulva, valamint két további fát,
amelyeket nem ismertem fel.
– Ezek diófák – mondta a bölcs belső kérdésem-
re válaszolva, tökéletes időzítéssel, mint mindig.
Aztán tiszteletteljesen meghajolva az egyik diófa
előtt, leszedett egy kis zöld gyümölcsöt az egyik
ágról és átadta nekem. – Nyisd ki – mondta.
– Szerintem ezt még nem lehet megenni.
– Nyisd ki – ismételte meg. Megpróbáltam – elő-
ször kézzel, majd egy kőre téve és egy másikkal üt-
ve a zöld burkot. Végül találtam egy éles követ és
azzal próbáltam széthasítani – sikertelenül. Akkor
a bölcs megveregette a vállamat, mire én megfor-
dultam és egy maroknyi érett diót láttam a kezei-
ben. – A tavalyi termésből maradt – mondta. – Itt
tároltam őket a közelben.
Felvett egy kisebb követ és finoman meglegyin-
tette a dióhéjat, mire az rögtön ki is nyílt. Ezt
megismételte még néhány dióval, aztán élveztük a
119
laktató csemegét. Míg rágcsáltunk, ezt a magyará-

zatot fűzte a történtekhez: – Azért vagyok itt, hogy
megosszak veled néhány egyszerű igazságot, amik
működőképesebbé teszik az életet. De nem ígérhe-
tek neked megvilágosodást; annak megvan a maga
ideje. Mi emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint
a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erő-
szakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen,
de amikor már megérett, csak jó helyen kell megle-
gyintened és könnyen kinyílik. A mindennapi élet
a te érési folyamatod. Egy nap valami vagy valaki
megtalál majd és gondoskodik a legyintésről.
Az almafák tövébe ültünk, diót és narancsot et-
tünk, miközben a nap a fák csúcsa felé hágott. Az
almafának dőltem és hallgattam a közeli patak
csörgedezését, rokonságot érezve a természetes vi-
lággal. A napfény felmelegítette csontjaimat, pi-
hentető, mély nyugalmat árasztva szét bennem.
Hanyatt feküdtem, felnéztem a zizegő levelek kö-
zött és figyeltem, amint a felhők elúsznak felet-
tem. Mintha valaki jelezte volna neki a megfelelő
időpontot, a bölcs megszólalt: – Észrevetted, hogy
milyen könnyeden mozognak a felhők a széllel
együtt, sietség és ellenállás nélkül? – Ezen már
gondolkodtam korábban is, de gyengéd hangja,
amivel legbensőbb gondolataimat fogalmazta meg,
valamit megérintett mélyen bennem, és így a fel-
hők és a szél elérte tudatosságom középpontját.
Ebben a pillanatban a természet vált a tanítómmá.
A bölcs egy történettel fejezte be okítását a Kör-
forgás Törvényével kapcsolatban: – Sok évvel ez-
előtt, mikor Lengyelországban jártam, felkerestem
120
egy közismert rabbi szerény lakhelyét, akit igen

bölcs emberként tartottak számon. Az egyetlen
szoba, amiben lakott, tele volt könyvekkel. Ezeken
kívül nem volt más tulajdona csak egyetlen asztal
és egy pad.
– Rabbi – kérdeztem –, hol vannak a bútorai?
– És a tieid? – kérdezte.
– Az enyémek? – kérdeztem zavartan. – De hát
én csak átutazóban vagyok.
– Akárcsak én – válaszolta. – Akárcsak én.
121
Az önfeladás törvénye
EGYESÜLNI EGY MAGASABB

AKARATTAL
Az önfeladás azt jelenti,

tárt karokkal fogadjuk
ezt a pillanatot,
ezt a testet és életet.
Az önfeladás magába foglalja,
hogy elállunk a saját utunkból,
és összhangban élünk
egy magasabb akarattal,
ami a szív bölcsességeként nyilvánul meg.
Ez jóval több, mint a passzív elfogadás.
Az önfeladás minden kihívást felhasznál,
eszközként a spirituális fejlődésre
és a tudatosság kiterjesztésére.
Sokan azt hiszik, a kitartás

tesz valakit erőssé;
néha ez inkább az elengedés.
Sylvia Robinson
A délelőtt délutánba fordult. Egy hirtelen szélro-

ham megtépázta felettünk a fák lombját, lerázva
egyetlen levelet, ami pörögve egy közeli patakba
hullott. Fejével a siető vízfolyás felé mutatva, a
bölcs megkérdezte: – Észrevetted már, Vándor, mi-
lyen lágy és mégis milyen erős a folyóvíz? Engedé-
kenyen, energikusan, hajlékonyan adja át magát a
gravitációnak, ellenállás nélkül, alkalmazkodva
bármilyen edény formájához. A víz rámutat a leg-
intelligensebb és leghatékonyabb válaszra bármi-
lyen körülmények között.
– Éspedig?
– Önfeladás – mondta.
– Nem értem – válaszoltam. – Arra tanítottak,
küzdjek azért, amiben hiszek – sose adjam fel.
– Bár az Önfeladás Törvénye elfogadásra tanít
mindennel kapcsolatban, ami az életünkben törté-
nik, ez nem passzív beletörődést jelent abba, ami
nem tetszik, vagy az igazságtalanság figyelmen kí-
vül hagyását, sem hogy áldozattá válsz vagy mások
által irányítottá. Az igazi önfeladás aktív, pozitív,
öntudatos – egyfajta kreatív elkötelezettség a hely-
zet kihasználására, a megbecsülés szellemében.
– Nem tudok úgy tenni, mintha nagyra értékel-
ném a megfázást, a defektet vagy más problémá-
kat – válaszoltam.
– Ez a törvény nem bárminek a tettetéséről vagy
valódi érzéseink megtagadásáról szól; ez az átala-
kításukat célozza meg. Az önfeladást nézőpontod
megváltoztatásával tanulhatod meg. – A bölcs jár-
kált néhány pillanatig, mintha a megfelelő szavak
után kutatna. – Próbáld a következőképpen nézni
125
a dolgot: Ha atletizálnál, az edződ egy napon ju-

talmat adhatna neked, és aztán tikkasztó edzés-
programot követelhetne meg a következő alkalom-
mal. Ezt mind elfogadhatnád – még örülhetnél is
neki – mint edzésprogramod részét. Nos, ugyanez
érvényes a mindennapi életre is. A Szellem a te
edződ, Vándor, és az élet az edzésterved. Ezért
megkérdem, mi lenne, ha képes lennél egy defek-
tet vagy náthát tanulásod és növekedésed elenged-
hetetlen részének látni?
– Hát, akár így is szemlélhetném a dolgokat. De
sosem úgy képzeltem magamat, mint aki átadja
magát egy defektnek – viccelődtem.
A bölcs mosolyogva elmagyarázta: – A legtisz-
tább értelmében ez a törvény arra vezet rá, hogy át-
add magad a pillanatnak – fogadj el mindent, ami-
vel szembesülsz, beleértve persze a történésekre
adott reakciódat is. Ez nem csak az élet jó és rossz
pillanatainak, hanem önmagadnak az elfogadását
is jelenti – testedét, gondolataidét és érzéseidét.
– Szóval, ha egyszer megtanulom elfogadni ön-
magam és átadom magam mindennek ami törté-
nik, akkor az élet könnyebbé válik?
– Az élet továbbra is kihívásokkal és próbákkal
fog szembesíteni – mondta. De ha belesimulsz az
életbe, akkor még a nehézségeidnek is lesznek
örömteli részei, mint amikor egy nagy kihívást je-
lentő játékot játszol vagy megoldasz egy fejtörőt.
– Nem tehetek róla, de úgy érzem, ezt sokkal
könnyebb mondani, mint megtenni.
– Mindent könnyebb mondani, mint megtenni
– válaszolta. – Kezdd kis dolgokkal. Amikor kisebb
126
nézeteltérésed támad, méltányold a másik ember

nézőpontját és figyeld meg, mi történik. Vedd fél-
vállról a kisebb csalódásokat. Kövesd Epiktétosz,
a görög bölcs tanítását, aki azt javasolta tanítvá-
nyainak: „Tanuljátok meg azt kívánni, hogy min-
den úgy történjen, ahogy történik.”
– Az összes törvény közül, amiket eddig tanul-
tam, ez tűnik igazán a legnehezebben követhető-
nek – mondtam. – Úgy érzem, ehhez fel kell ad-
nom önmagam egy részét – vágyaimat, értékeimet
és a dolgokat, amiket előnyben részesítek.
A bölcs arca saját fényében fürdött, miközben
válaszolt. – Az Önfeladás Törvénye tiszteletben
tart minden egyes lelket az arra jellemző isteni
egyéniségszikrával együtt. Ezt nem kell feladnod,
Vándor; csak el kell állnod a saját utadból. Ritkán
szoktad kisebb akaratodat alávetni egy magasabb
akaratnak – folytatta –, mert ragaszkodsz a saját
választásaidhoz. És ez teljesen érthető. De az élet
nem mindig azt adja, amit szeretnénk, ezért vágya-
ink ragaszkodáshoz, aggodalomhoz és frusztráció-
hoz vezetnek. Kisebb akaratodat követve időleges
elégedettséghez juthatsz ugyan, de hosszantartó
boldogsághoz nem. Amikor tisztán látod: az élet
nemcsak annak megszerzéséről szól, amit akarsz,
hanem arról is, hogy megtanuld akarni azt, amit
kapsz, így életed összhangba fog kerülni az Önfel-
adás Törvényével.
– Hogyan gyakorolhatnám ennek a törvénynek
az alkalmazását? – kérdeztem.
– Kezdd el azt kérdezni minden egyes helyzet-
ben: mi szolgálja minden résztvevő legfőbb javát?
127
Így aztán előfordulhat, hogy esőért fogsz imádkoz-

ni aszály sújtotta lakhelyeden, pedig a te saját te-
tőd beázik. Az önfeladást jól érzékelteti a követke-
ző szívből jövő kívánság: „A te akaratod legyen
meg, ne az enyém.”
– Hát ehhez eléggé meg kell majd feszegetnem a
határaimat.
– Ez mindenkinek komoly erőpróba! – mondta
mosolyogva. – De a határok feszegetése az élet ré-
sze. Kezdésnek az energiádat és a figyelmedet kell
átváltanod kisebb akaratod vágyairól egy maga-
sabb akarat bölcsességére.
– Isten akaratáról beszélsz?
– A „legyen meg te akaratod” ima felajánlásá-
hoz nem kell egy külső Istenben hinned, csak szí-
vedből kell szólnod és megkérdezned magadtól:
„Ha egy bölcs, szeretetteljes, könyörületes Isten
irányítana most, mit tennék ebben a helyzetben?”
Aztán hallgass a szívedre és a felsőbb énedre; tud-
ni fogod, mit kell tenned, és meg fogod találni a
megtételéhez szükséges bátorságot és szeretetet –
mert valóban a Szellem munkálkodik rajtad ke-
resztül, akkor is ha teljesen tudatában vagy ennek
és akkor is ha nem.
– Nem vagyok benne biztos, hogyan is kezdjem
– vallottam be.
– Csak nyílj meg az életnek, akármilyen szinten
is vagy képes erre. Idővel az önfeladás gyakorlata
mélyebbé és alaposabbá válik, míg egyszer csak
képes leszel áldani az esőfelhőket ugyanúgy, mint
egy napsütéses nap örömeit. És soha ne felejts el
lazítani! A lazaság a test önfeladása a pillanatnak,
128
ilyen módon képes elengedni a minek „kéne” tör-

ténnie típusú rögzült elképzeléseket. És akkor
azon frissiben és ártatlanul reagálhatsz minden
egyes pillanatra, ítélkezés vagy elvárás nélkül.
Ekkor mindketten felnéztünk egy közeli szikla
tetejére és azt a macskát pillantottuk meg büszkén
ülve, amelyik a jelenlét törvényére tanított.
– Őfelsége is megjelent köreinkben – mondtam.
A bölcs persze ebben is szemléltető példát lá-
tott. – Észrevetted már, Vándor, a macskák meny-
nyire kitartanak az akaratuk mellett, ha valahova
menni szándékoznak?
– Igen észrevettem – mondtam a macskát bűvölve.
– De ha valaki elállja az útjukat – tette hozzá –,
akkor leülnek, lazítanak, kiengednek és megra-
gadják az alkalmat mancsaik nyalogatására. Kevés
ember tanulta meg az önfeladás művészetét olyan
jól, mint a macskák és a harcművészetek mesterei.
– De hát mi köze van a harcművészetekhez az
önfeladásnak?
– A legmagasabbrendű harcművészetek mint a
víz, hömpölyögnek, képlékenyek, alkalmazkodóak
és nem merevek vagy reaktívak. Ezen művészetek
tanításai szerint akkor kell húzni, amikor löknek
bennünket és akkor lökni, amikor húznak – elve-
gyülve az élet energiaáramlataival, semmint az el-
lenük való küzdelemre pazarolni energiánkat.
Szünetet tartott és néhány pillanatig a hegyeket
kémlelte, azután visszafordult hozzám. – Réges-
régen a feudális Japánban egyszer egy fiatal sza-
muráj voltam, és a kardforgatást akartam mester-
fokra vinni. Sok-sok órán át edzettem minden
129
nap, gyakoroltam a vágásokat, védéseket és elkerü-

lő mozdulatokat. Találtam egy mestert, aki bele-
egyezett, hogy tanítani fog, de egy szót sem szólt a
technikámról soha, mivel szerinte az másodlagos.
Ehelyett annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy
hagyjak fel minden győzelemhez, biztonsághoz
vagy egyéb kívánt kimenetelhez való ragaszkodá-
sommal. Csak az a harcos marad nyugodt és kon-
centrált, aki el tudja engedni alacsonyabb rendű
énjét, annak vágyaival, félelmeivel és ragaszkodá-
saival. Egy párbajban a halálnak való önfeladás túl-
élést jelentett; az életbe való görcsös kapaszkodás
annak elvesztésével járt. Érted? Ennek a törvény-
nek élet-halál jelentősége lehet a gyakorlatban. Mi-
nél inkább megszabadulsz a ragaszkodásoktól, an-
nál nagyobb szabadságban teljesedsz ki.
Következő kérdésemet megsejtve a bölcs még
hozzátette: – A ragaszkodások feladása nem jelen-
ti házunk vagy földi javaink elajándékozását; ez
egy belső cselekedet, egyfajta hajlandóság nyitot-
tan fogadni, bármi történjék is.
– Pontosan mikor érvényesül ez a törvény a
mindennapi életben?
A bölcs nevetett. – Mikor nem? Végy bármely
körülményt, amelyet normális esetben elutasíta-
nál, elkerülnél vagy aminek ellent is állnál; azu-
tán add fel önmagad vele kapcsolatban maradék-
talanul, fordítsd saját javadra, és hozd ki belőle a
legjobbat. Add át magadat legmagasztosabb kész-
tetéseidnek, amikor pozitív változtatásokon mun-
kálkodsz világodban. Azonban akárcsak a macs-
ka, te se pazarold energiád az irányításodon kívül
130
eső körülményeknek való ellenszegüléssel vagy

bosszankodással.
Megálltunk, hogy végignézzünk az alattunk
hullámzó hegyeken. A bölcs leült a füves hegyol-
dalon és én is követtem példáját. Aztán csendesen,
szinte áhítatosan folytatta: – Elismerem, mennyi-
re nehéz átadni magad az életnek, bárhogy történ-
jék is – a világ kapzsiságának, fájdalmának és igaz-
ságtalanságának. Idővel viszont megtanulsz majd
mindenkit és mindent a Szellem egy megnyilvánu-
lásaként látni – hittel elfogadva, hogy minden ne-
hézségünk ellenére a világegyetemben minden
úgy alakul, ahogyan alakulnia kell. Az önfeladás
az alázatosság cselekedete, annak elismerése, hogy
az élet egy olyan misztérium, aminek a mélységét
az elme nem képes belátni. Miként Isaac Bashevis
Singer írta: „Az élet Isten regénye; hagyd meg Is-
tennek az író szerepét.”
– Megígérhetem neked, Vándor – mondta végül
összegzésként –, hogy az Önfeladás Törvénye meg
fogja mutatni neked az utat a kegyelem természe-
tes állapotához, utat nyitva hited felvirágzásának,
és elvezet majd alapvető egységed megvalósításá-
hoz minden létezővel – egy olyan mélységes tuda-
tossághoz, ami felgyorsítja majd fejlődésedet, és
szinte kilő az emberi képességek útján egy olyan
spirituális valóságba, ami már jóval az anyagi vi-
lág kezdete előtt is létezett.
131
Az egység törvénye
VISSZAEMLÉKEZNI
KAPCSOLATUNKRA
Mindannyian különböző sorsú,

különálló lényként jelenünk meg a Földön;
de miként minden egyes esőcsepp
része a tengernek,
úgy mi is részei vagyunk
a Tudatosság Óceánjának,
Isten Testének.
Találd meg te is a szeretetet
és a belső békét
a legmagasztosabb igazság mélyén,
miszerint mind egy Család vagyunk.
Hagyd magad mögött a félelem,
irigység és neheztelés terhét;
szállj fel a megértés szárnyain,
és repülj be az Együttérzés
végtelen Világába.
Ó, nem elvágva lenni,

a legkisebb fallal sem elzárva
a csillagok törvényeitől.
A belső – mi az?,
ha nem egy még elevenebb égbolt,
madarakkal teleszórva és mélyen
áthatva a hazaérkezés fuvallataival.
Rainer Maria Rilke

A part felől felhők érkeztek a szelek szárnyán, hir-

telen esőfüggönyt és szivárványt varázsolva az
észak-keleti égboltra. Miközben megálltunk gyö-
nyörködni a festői látványban, a bölcs az utolsó
törvényt is megosztotta velem, amiről még beszél-
ni akart, mielőtt elválunk.
– Az Egység Törvénye – kezdte – mindkettőnk
számára különleges kihívást fog jelenteni, mert
transzcendens természete miatt csak egy maga-
sabb szintű tudatosság állapotából érthető meg
teljesen. Ezért először lehet, hogy csak a tudato-
dat fogom megérinteni. De a szavaim magok; ami-
kor kihajtanak és megérintik szívedet, akkor ez a
törvény örökre megváltoztathatja az életedet. Az
Egység Törvénye lehetővé teszi a Nagy Felisme-
rést, miszerint nem vagyunk annyira elkülönül-
tek, mint az első látszatra tűnik – tulajdonképpen
Egy Létező vagyunk, Egy Tudatosság.
– Anélkül, hogy kicsit is tiszteletlen akarnék
lenni – mondtam –, és akkor mi van? Úgy értem,
mi köze ennek a mindennapi élethez?
– Ez világossá válik majd számodra hamarabb,
mint gondolnád – válaszolta. – Az Egység Törvé-
nyét nem könnyű a kisebb énnek felfogni, mivel
az nem esik egybe a mindennapi érzékeléssel. Te-
hát ismerjük el először is, hogy a mindennapi va-
lóság szintjén igen is külön testünk, tudatunk és
érzelmeink vannak. Ha van egy gondolatom, az
nem feltétlenül fog felbukkanni a te fejedben is
ugyanabban a pillanatban; ha valamilyen érzést
tapasztalok, te érezhetsz egész másként is; ha meg-
horzsolom a bőrömet, te nem érzed a fájdalmat.
135
Tudod, az Egység Törvénye egy paradoxon –

igaz és hamis is egyszerre, a tudatosságunk min-
denkori szintjétől függően. Egyek vagyunk-e vagy
sokan, igazán nézőpontunktól függ és nem bár-
mely objektív valóságtól. A hagyományos tudás
szerint elkülönülünk; a magasabb tudatosság sze-
rint pedig egyek vagyunk. A felfogás megváltozta-
tása megmutatja, hogy mi mindannyian ugyanaz
a Tudatosság vagyunk különböző testekben meg-
nyilvánulva, miként a levelek is ugyanannak a fá-
nak a részei. Az emberiség elmulasztja felismerni
ezt a magasabb igazságot és inkább a különbsége-
inkre, különállóságunkra fordítja figyelmét. De te
nem fogod elfelejteni, ugye, Vándor?
– Nem fogom – mondtam. – Viszont nem va-
gyok benne biztos, hogy teljesen megértettem.
– Legalább az első lépésen már túl vagyunk;
nézzük, hová vezet a következő – mondta, felvéve
egy makkot az erdő talajáról. – Ha megvizsgáljuk
ezt a makkot, azt mondjuk rá, „egy”; pedig több
millió különböző sejtből, molekulából és atomból
épül fel. Egy apró atomot is „egynek” nevezünk,
pedig az is sok részecskéből és erőből tevődik ösz-
sze. Ha megvizsgáljuk a Földet, azt mondjuk rá,
„egy”; mégis, valójában földből, levegőből, tűzből
és vízből áll – magába foglal több ezernyi fajt, sok
milliárd élőlényt, és megszámlálhatatlan trillió
atomot. Szóval egy makk, egy atom vagy a Föld
egy vagy több? És az emberiség?
Erre nem volt válaszom; csak eltűnődtem a kér-
désen. – Gondolom, ez egy paradoxon – mondtam
végül.
136
– Igen – mondta a bölcs egyetértőleg. – És mivel

így van, megválaszthatod, miként tekintesz a való-
ságra – a kisebb vagy a nagyobb felfogóképesség
állapotából.
– De most nézzük másként a dolgot – folytatta a
bölcs. – Egyetértesz velem, Vándor, hogy a nyelv
legalapvetőbb felfogásunkat tükrözi – hogy ami-
lyen módon beszélünk és amilyen szavakat hasz-
nálunk, az összefüggésben van azzal, ahogyan a
valóságra tekintünk?
– Igen, ez logikusan hangzik.
– Tehát amikor azt mondod: „Bemegyek a há-
zamba,” ez a mondat értelmezhető, igaz?
– Persze.
– És „te”, aki úgy határozod meg, az „én há-
zam”, persze elkülönülsz a háztól, nemde?
– Eddig követlek.
– Akkor hát, mit értesz azalatt, amikor azt mon-
dod: „Jól érzem ma magam a bőrömben”? Az a
„te” aki úgy határozza meg, az „én testem” – ez a
„te” szintén elkülönül a testtől?
– Hát, ezen még sosem töprengtem. Gondolom,
ez csak egy szófordulat – válaszoltam.
– Az – folytatta. – De egyetértettél abban, hogy
a nyelv a valósággal kapcsolatos alapvető látásmó-
dunkat tükrözi. És ez a mondat egyértelműen ar-
ra utal, hogy „te” nem vagy azonos a testeddel, ha-
nem olyan valami vagy, aminek van egy teste.
– Igen, én is azt hiszem.
– Lehet, hogy nyelvünk egy mélyebb igazságot
tükröz? Menjünk egy lépéssel tovább. Ha te nem
a tested vagy, akkor ki?
137
– Hát, gondolom mondhatnád, hogy egy lélek

vagy egy magasabbrendű én, amelyiknek van egy
teste vagy egy testben él – valami ilyesmi.
– Rendben. De akkor az mit jelent, amikor az
„én lelkem” vagy az „én magasabbrendű énem”
kifejezéseket használod? Ki ez az én?
– Hát, tényleg nem tudom.
– Elképzelhető, hogy az a „te,” aki ezen a testen
keresztül beszél, aki az „én házam,” „én testem,”
„én lelkem,” „én felettes énem” kifejezéseket
használja, az, a szó legigazabb értelmében a tiszta
Tudatosság maga?
– Nem tudom. Ez egy paradoxon – egy…
– Igen, valóban. Gondolj csak bele, Vándor! Az
a Tudatosság, amelyik egy milliárd szemen ke-
resztül néz, az a végtelen Szeretet és Bölcsesség
Egyetlen Tudata, amelyiket mi Istennek szoktunk
nevezni, aki könyörülettel és irgalommal szemléli
az élet kibontakozását, és aki az élet maga. Lehet-
séges szerinted, hogy még akkor is, amikor a napi
ügyeidet intézed személyes vágyaiddal, megfonto-
lásaiddal és álmaiddal, még akkor is te vagy ez a
Tudatosság, amely az összes körülötted lévő tes-
tek, tudatok, fák, madarak és makkok által is
megnyilvánul?
– Bocsáss meg kérlek – mondtam –, de megtelt
az agyam.
Nevetett. – Hát épp ez a probléma. Az agyad
nem képes ezt felfogni; csak te érezheted, vagy
sem. Amikor átérzed majd, azokban a ritka és ki-
teljesedett pillanatokban tudatod végre pihenni
fog; teljes örömmámorban fogsz fürdeni, és tiszta
138
békét és örömet fogsz tapasztalni. Addig ezek csak

szavak lesznek számodra.
Felsóhajtottam – úgy éreztem, mintha valami
fontos dolog hiányozna. Meg akartam tapasztalni,
amit mondott.
Megint legbensőbb gondolataimra válaszolva a
bölcs az államnál fogva felemelte a fejemet és a
szemembe nézett. Visszabámultam rá és azon kap-
tam magam, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre
vonz tekintete, egészen amíg arca kezdett megvál-
tozni. Először fényt láttam körülötte. aztán egy
nagyon öreg asszony volt már, aztán egy ádáz har-
cos, aztán más emberek is, míg végül megláttam…
saját magam. Nem a tükörképemet; inkább olyan
mély volt a kapcsolatunk, hogy csak egy lény ma-
radt, nem kettő.
Ekkor visszahullottam a mindennapi tudatos-
ságba. Mindketten a puha fűben ültünk. Kábult és
szótlan voltam. – Ez csak egy kis ízelítő volt, Ván-
dor – mondta. – Nem arra kérlek, hogy mindenna-
pi tudatosságoddal tapasztald meg, hidd el vagy
értsd meg teljesen Egységedet a Teremtés egészé-
vel. Ezt a tapasztalatot csak kegyelmi pillanatokban
élheted át. De ha érezted már ezt az egységet akár
csak egyetlen emberi lénnyel is, akkor már az egész
világgal is tudhatod, milyen lenne. Egy részed, va-
lahol mélyen a szívedben tudja ezt a magasabbren-
dű igazságot; ezért vagy képes bármely pillanatban
átérezni az Egység Törvényét azáltal, hogy szabad
akaratodból más embereket – szeretteidet, barátai-
dat és akár ellenségeidet is – saját, nagyobb Éned
egy megnyilvánulásaként tapasztalod meg.
139
– Ezért, ha legközelebb vitatkozol valakivel –

folytatta –, vagy szeretkezel, vagy sportolsz velük,
kérdezd meg magadtól: „Mi lenne, ha úgy dönte-
nék, hogy másokat saját magam egy másik meg-
nyilvánulásaként tapasztalom meg – ha egységben
élném meg magunkat? Akkor miként cseleked-
nék? Miként befolyásolná ez a kapcsolataimat?
Mi történne akkor az irigységemmel vagy a félté-
kenységemmel? Mi történne, ha kisebb önérde-
kem nagyobb Ön-érdekké válna?” Az nem lehet,
hogy a versengés együttműködéssé válna, ha felis-
mernéd ellenségeidben is tanítványaidat vagy ta-
náraidat – magad egy részét?
– Úgy tűnik, hogy ez megváltoztathatna szinte
mindent.
– Ez a felfedezés valóban képes megváltoztatni
a világot, minden alkalommal egy lelket megvál-
toztatva – mondta a bölcs.
– Néhány tanító és könyv utal az egység ilyen
elképzelésére.
– Ezt nagyon kevesen hallották meg. A világ
még csak most érik meg, közelít a megértéshez
szükséges szinthez. Nem csupán néhány idealis-
ta, hanem realisták tömegei, akik felismerik, hogy
az emberi fejlődés – sőt, az emberi létezés is – az
emberiség mint Egység látomásának kiterjeszté-
sétől függ. Miként különböző szerveink is együtt-
működnek az egész testünk jólétéért, úgy vilá-
gunk is egy olyan változás küszöbén áll, amikor is
az Emberiség Teljes Testének érdekében a ver-
sengő önérdekből a nyíltszívű együttműködésre
váltunk.
140
Ebben a pillanatban értettem meg, miért üdvö-

zölt először úgy, mint egy rég elveszett testvérét.
A bölcs valójában engem – és mindenki mást is –
saját maga egy részének tekintett. – Megértheted
– felelt a gondolataimra –, miért tűnik olyan mu-
latságosnak számomra az élet. Mikor veled beszé-
lek, egy fára nézek, az őzet figyelem, csak a „ma-
gam” egy másik megjelenését látom. Bogyókat
szedek, és úgy érzem…
– Mint abban a J. D. Salinger történetben – vág-
tam közbe. – Egy fiú tejet iszik és úgy érzi, „Istent
tölt Istenbe.”
– Igen, Vándor, ez épp ilyen. És amint elkezded
a barátaidat és ellenségeidet, szeretteidet és idege-
neket az Egy Létező szemén keresztül nézni, min-
den döntésképtelenség és konfliktus feloldódik,
minden seb begyógyul, minden paradoxon megol-
dódik ennek az alapvető igazságnak a fényében. Ez
minden keresés vége, mert te vagy mindenki és
mindenhol. Ez minden félelem vége, mert élő igaz-
ságként fogod fel, ki vagy – az a tiszta Tudatosság,
amely sose hal meg. Az egységben a Szellem összes
törvénye beteljesül: egyfajta kiegyensúlyozottság
és nyugalom állapota ez, tökéletes hit döntéseid-
ben és életed folyamatában, türelem, miközben lé-
pésről-lépésre haladsz az örök jelenben, irgalom
saját Éned minden más megnyilvánulása iránt. Itt
túljutsz a kételyeken, és minden tetted megkérdő-
jelezhetetlenül csillog. Életek hosszú sorának kere-
sése után Eggyé válsz az Univerzummal.
A bölcs hangja ekkor lágyabbá vált, mintha áb-
rándozna: – Fel tudod fogni ezt, Vándor? Át tudod
141
érezni a szavaim igazságát? Érted, hogy te vagy az

égő gyerek egy háború tépte faluban, és te vagy a
pilóta is, aki a tüzet szította? Te vagy az anya és
az újszülött gyermek, a brutális támadás áldozata
és az erőszakot tevő is, aki a bűntényt elköveti?
Minden dolgokat megtettél már az Isten vagy az
ördög nevében. A legmagasztosabb és legszeré-
nyebb vagy, szakadt rongyokat és arany palástot
viselve. Te minden kedves vagy kegyetlen, gyáva
vagy bátor cselekedetben benne vagy. Amerre a
bolond vagy a bölcs jár és azok a teremtmények,
amelyek járnak, úsznak vagy repülnek, arra jársz
te is. Egy és sok, magas és mély, keserű és édes, te
vagy a Föld, a felett és az alatt.
Te vagy a Fény, ami minden létező szeméből ra-
gyog és ami valójában Egy. Így tudom én is a gon-
dolataidat, és így tudok beszélni „elmúlt életeim-
ről”: mivel mind Egy vagyunk, osztozunk minden
múlt életen, amik mind most történnek, hiszen a
múlt, a jelen és a jövő szintén Egy.
– Úgy érted – kérdeztem –, ha ezt az egységet
olyan mélyen tudom megélni, mint te, akkor én is
képes leszek más gondolataira ráhangolódni és
emlékezni az elmúlt életekre?
– Hát persze! – mondta nevetve. – Mindent tud-
ni fogsz, ami mások szolgálásához kell majd.
Azonban ez a hatalom nem fog többé érdekelni,
mert te leszel mindenki. Hogyha életedet össz-
hangba hozod az Egység Törvényével, akkor min-
den megváltozik, bár látszólag minden marad a
régiben. Szokványos életet élsz, mint én; szokvá-
nyos embernek tűnsz, de a világ mégis végtelenül
142
édesebbé, intenzívebbé, szebbé, mulatságosabbá

és békésebbé válik.
Előjöttünk a fák rejteket adó gyűrűjéből és elin-
dultunk lefelé a hegyről, arrafelé, ahol megtalál-
hatom már az ismerős, hazavezető utat, ugyanis
közeledett az együtt töltött idő vége. Miközben
lépkedtünk, a bölcs új látomást szőtt a jövőnkről:
– Ahogy a világméretű tudatosság ébredezik majd,
Vándor, egy alapvető átalakulás közepén fogjuk
találni magunkat.
Ez az átalakulás nem megy majd végbe nehéz-
ségek nélkül, de a Nagy Ébredés annyira elmarad-
hatatlan, mint a haldoklók utolsó lehelete vagy az
újszülött első kiáltása. Miközben beszélünk, az el-
különülés illúziója utat enged majd egységünk
magasabb igazságához. Itt az ideje, hogy magunk-
hoz öleljük a Földet, mert hamarosan magunkhoz
öleljük majd az univerzumot.
143
Epilógus
A bölcs búcsúja
Időről időre
nézz meg jól magadnak valamit,
amit nem emberi kéz alkotott:
egy hegyet, egy csillagot,
egy patak kanyarulatát.
Akkor bölcsesség és türelem
tölt majd el,
és mindenek felett, a bizonyosság,
hogy nem vagy egyedül a világban.
Sidney Lovett
Mikor a bölcs elhallgatott, ismerős csapásra ér-

tünk, s egyfajta befejezettség érzése jelent meg
bennem. – Ez azt jelenti, hogy képzésem véget ért?
– Megtetted az első fontos lépéseket, de az út-
nak sosincs vége – válaszolta.
– Mi lesz a segítséggel, amire szükséged volt – a
fontos küldetéssel?
– Azt majd veled együtt sok más lélek is meg
fogja érteni kellő időben, Vándor. A küldetés pe-
dig most is zajlik, miközben beszélünk – mindez
része a Nagy Ébredésnek. És most mennem kell;
hamarosan egy angol asszonnyal kell találkoz-
nom, aztán egy spanyol nagypapával. Egy német
gyerek is rám vár, bár ennek nincs tudatában, és
egy Iráni katona, aki épp őrt áll, halkan szintén
engem szólít. Olyan vágyódást érzek irányukból,
amire nincs szavuk. És mások is várnak, ahogy te
is vártál rám, Vándor.
– Hogyan is köszönhetném ezt meg neked? –
kérdeztem.
– Élj a törvények szerint – mondta. – Ennyi elég.
– Soha nem foglak elfelejteni.
– Ha emlékszel a törvényekre, emlékezni fogsz
rám. – Vállamra tette a kezeit. Szemei az együttér-
zéstől fénylően mélyen az én szemembe néztek. –
Vándor, a most együtt töltött idővel egy dicsőséges
és visszafordíthatatlan tanulási folyamat kezdő-
dött el. Ezeket a törvényeket azért osztottam meg
veled, hogy felszabadítsanak, nem pedig azért,
hogy megkössenek. Ezek mélyen belőled származ-
nak; ezek az alkimisták kulcsai a szeretethez, a
szabadsághoz, az örömhöz és a beteljesüléshez.
147
Ezek az emberi sorsod beteljesítéséhez és azon túl

vezető lépcsőfokok.
– Nem kell emlékezned ezekre a törvényekre;
csak élned kell őket, és ezek majd átalakítják éle-
tedet. Magvak ezek, gondosan elültetve benned
örökre, amik várják a megfelelő időt, amikor ki-
hajthatnak és növekedhetnek, és ez az idő el fog
jönni – minden kétséget kizáróan el fog jönni –,
hiszen a Kertész mindig veled van és ellát min-
dennel, amire szükséged van. Ezek a hajtások ki-
virágzanak majd a megfelelő időben, és a bátorság,
szeretet és megértés gyümölcseit termik majd.
– Semmi sem fogható az erejükhöz. És mégis
másodlagosak a Szeretet Törvényéhez képest, hi-
szen ha elveszted a kapcsolatot szíved bölcsessé-
gével, akkor semmi sem segíthet; ha szeretsz, más-
ra nincs is szükség. Ezek a törvények fel fogják
szabadítani a benned csapdába esett szeretetet,
ami kiterjed majd a világba, mindannyiunk javá-
nak örömteli szolgálatára.
– Ezek a jókívánságaim és imáim részedre, éle-
ted minden napjára: találd meg a kegyelmi állapo-
tot, ahogy feladod önmagad az életnek. Találd meg
a boldogságot, ahogy felhagysz keresésével. Legyen
bizalmad ezekhez a törvényekhez és részesülj a
Föld bölcsességében. Vedd fel újra a kapcsolatot a
természet szívével és érezd a Szellem áldásait.
– A mindennapi élet kihívásai persze meg fognak
maradni, és hajlamos leszel elfelejteni, amit mutat-
tam neked. De egy mélyebb, belső részed emlékez-
ni fog, és akkor az élet gondjai nem bírnak majd
több jelentőséggel, mint a szappanbuborékok. Az
148
ösvény feltárul majd előtted ott, ahol annak előtte

a zűrzavar gyomjai nőttek csak. A jövőd és az egész
emberiség jövője a Fénybe vezető út, a Teremtővel
és minden teremtményével való Egység egyre nö-
vekvő felismeréséhez vezető ösvény. És ami ezen
túl van, az már leírhatatlan.
– Még amikor az ég a legsötétebbnek tűnik, ak-
kor is tudd, hogy a nap mindig süt rád, szeretet
vesz körül, és a benned lévő tiszta Fény megmu-
tatja neked a hazavezető utat. Ezért bízz meg éle-
ted kibontakozó folyamatában és légy biztos ben-
ne, miközben utad csúcsai és völgyei közt haladsz,
hogy a lelked biztonságban van minden veszélytől
a Szellem karjaiban. Légy vezérelt, miként én is
vezérelt voltam és ismerd meg Isten békéjét.
Befejezve mondanivalóját, a bölcs visszafordult
a felfelé vezető úton és gyorsan eltűnt. A nap épp
kezdett áthatolni a ködön, amikor elindultam a
hegyről levezető úton. Visszapillantottam egyszer,
remélve, hátha megláthatom még egy nő alakját,
amint valahol feljebb, az erdő szélén áll. De mivel
csak a naplementében vetett árnyékomat láttam,
újra otthonom felé vettem az utat.
149
Új Mani-fest Kiadó, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.

Telefon: 70-271-0041, 353-4127
Felelős kiadó: Bózsing Dániel
A borítót Nagy Gábor tervezte
Tördelés: Bózsing Dániel
Nyomta a Szegedi Kossuth Nyomda Kft., felelős vezető: Gera Imre
ISBN 963 212 411 1
Az Új Mani-Fest Kiadó gondozásában eddig megjelent:
„Mindaz, ami az időben keletkezik, az örökkévalóból

ered, csakhogy az örökkévalóság az érzéki észlelés szá-
mára nem hozzáférhető. Az ember számára azonban
nyitva áll az út az örökkévaló észleléséhez. Kifejleszthe-
ti a benne szunnyadó erőket úgy, hogy ezt az örökkéva-
lót képes legyen megismerni...
Aki megszerezte magának a szellemi világban való észle-
lés képességét, ott megismeri azt, ami az elmúlt folyama-
tokban örökkévaló. Az események nem úgy állnak előtte,
mint a történelem holt bizonyítékai, hanem teljesen ele-
venen. Bizonyos módon lejátszódik előtte, ami történt.
Akik beavatottak ennek az eleven írásnak az olvasásá-
ban, sokkal távolabbi múltba pillanthatnak bele, mint
amit az általános történelem ábrázol, és közvetlen szel-
lemi észlelésük folytán a dolgokat sokkal megbízhatób-
ban írhatják le, mint azt a történelem teheti...”
„A szellemi mozgalomnak határozott célja van, nevezete-

sen, hogy előre formálja a jövő emberiségét. Ez a cél csak
a szellemi bölcsesség magunkba fogadása révén érhető el.
Ez az a gondolat, amely abban a lélekben él, aki a szel-
lemtudományt az emberiség nagy feladataként fogja fel,
s úgy tekinti azt, mint a fejlődéstől elválaszthatatlant. Az
ilyen lélek nemcsak vágyik a szellemtudományra, hanem
kötelességének tartja ez irányú ismereteit belevinni a
gyakorlati életbe. Minél inkább elismerjük ezt, annál in-
kább meggyorsítjuk az emberiség átalakítását... Amint a
régi Atlantiszon — a mai Írország közelében — az előre-
haladott emberek Kelet felé vonultak, hogy ott új kultú-
rákat alapítsanak, ma az a feladatunk, hogy a következő
korszak érdekében munkálkodjunk, amikor is be fog kö-
vetkezni az emberiség nagy szellemi felemelkedése!
Egy bizonyos embercsoportnak össze kell állnia, hogy
előkészítse a jövőt. De ez az egyesülés nem geográfiai természetű, a hely fogalma itt
elveszíti jelentőségét, hiszen nem faji kapcsolatról van szó.
Az embereknek az egész Földön szellemileg kell megtalálniuk egymást azért, hogy a
jövőt pozitív irányba formálhassák. Ezért hangsúlyozta a rózsakeresztes testvériség
négyszáz évvel ezelőtt, amikor korunk elindult a legmélyebb materializmus felé, azt
a gyakorlati szellemtudományt, amely az élet összes problémájára választ ad.
Ez a felemelkedő fejlődés, amely ott áll a lesüllyedő mellett.”
A könyvek 10% engedménnyel megrendelhetők közvetlenül a kiadótól is

telefonon: 353-4127 vagy interneten: info@ujmanifest.hu
„Azt, amit a szellemi világok üzenetének hirdetői felada-

tuknak tekintenek, nem csupán földi eszmékből vették!
A szellemi tények nem földi eszmékből származnak, ha-
nem a teljes élet látásából, amely akkor mutatkozik meg,
ha a földi élethez hozzávesszük a halál és az újraszületés
között eltöltött időt is. Ebben megmutatkozik egy termé-
keny emberi jövő lehetősége, nevezetesen, hogy a lélek
sivárrá válása ellen munkálkodjunk. Az embernek olyan
érzése támad, hogy szükség van a szellemtudományra,
az el kell hogy jöjjön, jelen kell hogy legyen a világban!
A valódi szellemtudomány nélkül a jövőben nem marad-
hat fenn az emberiség! Persze nem úgy, ahogy valami-
lyen más tudás nélkül nem maradhatna fenn, hiszen a
szellemtudomány olyan tudomány, amely nemcsak fo-
galmakat és eszméket ad az embernek, hanem életet is!
Amit a lélek egyik inkarnációjában mint szellemtudo-
mányos fogalmakat és eszméket fogad magába, az következő testet öltésekor életté,
belső életerővé, jó életműködéssé válik. A szellemtudomány tehát nem csupán fogal-
makban és eszmékben való életet ad az embernek, hanem valódi életerő, élet-elixír!”
„Ebben az előadás-sorozatban az lesz a feladatunk,

hogy felemelkedjünk a magasabb világok dolgaihoz, az
érzékfeletti birodalmak lényeihez, hogy az ismertet, a
kevésbé ismertet és a teljesen ismeretlent közel enged-
jük a lelkünkhöz, mégpedig úgy, ahogy azok a magasabb
világokban láthatók, és aztán feltegyük a kérdést: mit
mondtak vajon ezekről a dolgokról a régi idők, az ókor
emberei? Más szavakkal a nyugati bölcsességet akarjuk
lelkünkhöz közel hozni, és aztán feltenni a kérdést:
amit nyugati bölcsességként megismerhetünk, az ho-
gyan egyezik meg azzal, ami keleti bölcsességként vált
ismertté?
Nos, az emberiség egy csodálatra méltó, gyönyörű mon-
dája arról szól, hogy amikor Lucifert az égből letaszítot-
ták a Földre, koronájából kiesett egy drágakő. Ebből a
drágakőből lett az az edény - így szól a monda -, amely-
ből Jézus Krisztus tanítványaival az utolsó vacsorát fogyasztotta; az az edény,
amelyben felfogták a Megváltó keresztről lecsurgó vérét, s amelyet aztán angyalok
vittek a nyugati világba, hogy ott azok emeljék majd fel, akik a Krisztus-princípium
igazi megértéséhez akarják felküzdeni magukat. Abból a kőből, amely Lucifer koro-
nájából kiesett, lett a Szent Grál.”

„Az Atlantisz utáni kultúrperiódusok vallásos szemléle-

tében szimbolikusan a kozmikus események fejeződnek
ki. Az első, az ó-indiai kultúrperiódus felidézte a Föld
legelső időszakát; a perzsa a másodikat, a Jó és a Gonosz
princípiumát; a régi egyiptomi ember pedig a harmadik
időszakot, a maga hármasságával, Oziriszével Íziszével
és Hóruszával együtt. A negyedik, görög-római kultúrko-
rszaknak aztán már Olümposza volt, - a lelkek Atlantisz
istenalakjaira emlékeztek vissza. Majd beköszöntött az
újabb periódus, az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak.
Mi magunk is ebben élünk. Mire emlékezhetünk? Sem-
mire sem! Ez az oka annak, hogy miért éppen ebben a
kultúrkorszakban jutott hely az oly sok vonatkozásban
Isten nélküli világnak, hogy miért éppen az ötödik kor-
szak van ráutalva arra, hogy ne a múltba tekintsen visz-
sza, hanem előre nézzen a jövő felé. Az ötödik kor-szak-
nak a jövő irányába kell tekintenie, ahol majd újra fel kell támadnia az isteneknek!
Az ötödik korszak Istenről alkotott képei többé nem lehetnek már emlékképek - az
ebben a korszakban élő embereknek előre kell tekinteniük, mert életüknek csak ek-
kor lesz spirituális jellege. Lelkeink át meg át vannak szőve titokzatos kapcsolatok-
kal - az egyiptomi korszak mai ismétlődését olyan kiinduló-pontnak tekinthetjük,
ahonnan valóban eljuthatunk ahhoz a felismeréshez, miszerint ötödik korszakunk a
világ középpontjában áll. Korunk emberének tehát éppen ezért előre kell tekintenie;
a mi feladatunk, hogy első ízben értsük meg teljes mértékben Krisztus tettét, a gol-
gotai misztériumot!”
„Ha áttekintjük, amit a tizenkét érzékszerv területéről és

a hét életfolyamatról mondtunk, vagyis az ember belső,
mikrokozmikus állatövéről és bolygórendszeréről, akkor
oda jutunk, hogy bevallhatjuk: ez egy olyan tudás, amely
azokat a dolgokat tárja fel, amelyek más minőségűek,
mint amiket a mai szokásos tudás nyújt. A mai tudás, a
mai megismerés csak a külső területet érinti, a dolgok fel-
színét. De szükség van olyan fogalmak, olyan képzetek
szerzésére is, amelyek a szellemi világ küszöbénél helyez-
kednek el. Nem kell, hogy benne álljunk a szellemi világ-
ban, csak olyan fogalmakat kell keresnünk, amelyek a
szellemtudomány útján jönnek létre, amelyek a szellemi
világ küszöbénél vannak, és akkor azt fogjuk érezni, hogy
a tudás által ez az ismeret aktívabb, belsőleg sokkal erő-
teljesebb lesz, és hogy valóban képes lesz arra, hogy be-
nyomuljon oda, ami a dolgok lényegében - tehát a mi ese-
tünkben magában az emberben - működik. Együtt kell élnünk a világmindenséggel,
nem csak nézőként szerepelni és hagyni, hogy csupán annak felszíne hasson ránk.
Együtt kell élnünk azzal, ami a dolgok lényegében él és működik!”

Az emberi test szellemtudományos szempontból -

A legkorábbi Földkorszakok
Rudolf Steiner életművében különleges helyet foglalnak
el az 1922-24-es évek úgynevezett „munkásoknak tar-
tott előadásai”. Ezek témájukat tekintve nem zárt elő-
adásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól
ismerő hallgatósághoz szóltak. Keletkezésük története
az, hogy amikor a svájci Dornachban az Antropozófiai
Társaság székhelyének, a Goetheanumnak az építése
folyt, Rudolf Steiner az ott dolgozó építőmunkásoknak
a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és az érdek-
lődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek vé-
gül rendszeressé váltak. A kérdések és témák spontán
módon merültek fel, a résztvevők igényeinek megfelelő-
en, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz iga-
zodva fejtette ki az antropozófia világképét. Különösen
figyelemre méltó a „Munkás-előadások” atmoszférája,
az a frissesség és közvetlenség, ami belőlük árad. A
nyolckötetnyi, összesen 113 előadás kitűnik abban, ahogyan hidat ver a hétköznapi
élet kérdései és a már tisztán szellemi témák között, vagyis ahogyan a látható világ-
ra irányuló megismerésünket fokról fokra és szinte észrevétlenül átvezeti a nem lát-
ható világ megismerésébe.
Az első kötet tartalmából:
A beszéd és az agy fejlődése, a bal- és jobbkezesség, a nyelvek különbözősége a Föld
tájai és a csillagképek szerint. A csecsemő táplálkozása. Az anyatej. A test gondol-
kodása és az álmok. A világegyetem és az érzékelés kristályképző hatása az ember-
ben. Az agysejtek ébrenlét és alvás idején. A máj a test belső érzékszerve. Az emlé-
kezet túlterhelése. A máj és a vese tevékenységének kapcsolata. Hol van a szellem
bennünk? A máj és a szem felépítésének hasonlósága. Az állat szemei mint gondol-
kodásszervek. A táplálék útja és átalakulása a szervezetben. Só és foszfor az emberi
fejben.
Az őshüllők világa. Az iszaptengerben és a forró levegőben élő őshüllők kinézete és
életmódja. Az őshüllők előtti Föld. Egyes mai állatok szaporodóképessége. Az ár-
apály valódi oka. A Föld a napban. Adam Kadmon, a föld-ember. Az Ótestamen-
tum téves értelmezése. Adam Kadmon és Ádám különbözősége.
A szellemtudomány és az ezoterika
témakörén belül széles választékkal
rendelkező könyvesboltunk megtalál-
ható az alábbi címen:
Mandala Könyvesbolt:
Budapest, VI., Teréz krt. 47.
Tel.: (061) 269-5629

„Gyógyító gondolatok...” sorozat
Az Új Mani-fest Kiadó 2003 őszétől új sorozattal ajándé-

kozza meg a kedves olvasót „Gyógyító gondolatok...” cím-
mel, amely új, népszerű formában tárgyalja az ember és
ember közti kapcsolatokat, az egyén viszonyát az emberi
közösségekhez, főként a vállalkozások környezetében. A
sorozat rámutat arra, hogy milyen törvényszerűségek sze-
rint működik egy emberi közösség.
A magyar vállalkozói réteg a rendszerváltást követően egy
gyorsított fejlődésen megy keresztül, hiszen ma a felzár-
kózás a nyugati modellekhez törvényszerű követelmény.
De vajon tisztában vagyunk-e azzal, milyen modell sze-
rint is működik egy nyugati vállalat? Mi az az út, ami ide
vezet? Hová kell fejlődnie az embernek, hogy ne egoizmu-
sa vegye irányítása alá?
A későbbiekben megjelenő könyvek tudatosan kívánják
egy vállalkozás belső, az emberi kapcsolatokra épülő éle-
tét megvilágítani. Pénzorientált vagy emberorientált le-
gyen-e egy vállalkozás, és vajon a kettő feltétlenül ki kell
hogy zárja egymást?
Ez a sorozat ahhoz a vállalkozói réteghez szól, akik tuda-
tosan akarják cégüket harmonikus emberi kapcsolatokra,
helyes önismeretre, józan munkamorál kialakítására épí-
teni, s emellett nyereségesek szeretnének maradni.
Az ezekre építő vállalkozásokra törekvők számára mutat –
hűen kiadónk szellemiségéhez –, antropozófiai alapokon
nyugvó utat, tanácsokat a „Gyógyító gondolatok...” sorozat
minden kötete.
Első kötetünk:
Dr. Lex Bos
Gyógyító gondolatok emberről és társadalomról –
Templomos lovagok tegnap és ma
Várható megjelenés: 2003 novembere
„Eleven megismerés útján az
univerzumból megérteni az emberi
életet; ez az, amit a jelenlegi szellemtudomány akar!”
Rudolf Steiner
Új honlapot szerkesztünk az antropozófiája témája iránt

érdeklődők számára, ami a Magyarországon eddig függetle-
nül vagy elszigetelten működő, rudolf steineri filozófiára
épülő szervezetek, alapítványok, cégek, könyvkiadók, egye-
sületek stb. közös találkozóhelye lesz...
A honlap célja, hogy lehetőség szerint minden, az ország-

ban ebben a témában zajló aktuális eseményről, előadásról,
könyvről stb. naprakészen informálja a hozzánk látogató-
kat, és hogy összehozza egymással e komoly ezoterikus
irányzat követőit és szimpatizánsait.
Ha szeretné tudni, hogy Magyarországon milyen új

szellemtudományi, antropozófiai témájú kiadványok
jelennek meg, iratkozzon fel levelezési listánkra, hogy
mindig friss információt kapjon az újdonságokról. Eh-
hez kérjük, írjon kiadónk címére (Új Mani-fest Kiadó,
1067 Bp., Podmaniczky u. 39.), vagy küldjön e-mailt
(info@ujmanifest.hu). Várjuk véleményét, kérdéseit is!

Dan Millman - A Szellem Torvenyei PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Dan Millman - A Szellem Torvenyei PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

a szellem torvenyei.qxd 2003. 10. 17.

12:29 Page 1 (Black plate)

A mű eredeti címe: The Laws of Spirit:

Fordította: János Alex

Copyright © by Dan Millman

Hungarian Edition © Új Mani-fest Kiadó

Hungarian Translation © Alex János

1067 Budapest, Podmaniczky u. 39.

semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve

a fénymásolást, rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját a kiadó írásos

ISBN 963 212 411 1

Létezik egy misztérium, amit sokan

Az általunk kiadott könyvek

Bevezetés: találkozás a Hegy Bölcsével ..... 15

Az egyensúly törvénye .................................................... 23

A választási lehetőségek törvénye .................... 33

A folyamat törvénye ......................................................... 43

A jelenlét törvénye ............................................................... 53

Az irgalom törvénye ......................................................... 63

A hit törvénye ............................................................................ 73

Az elvárás törvénye ............................................................ 83

Az önazonosság törvénye ............................................ 93

A cselekvés törvénye ........................................................ 103

A körforgás törvénye ...................................................... 113

Az önfeladás törvénye .................................................. 123

Az egység törvénye ........................................................... 133

Epilógus: a Bölcs búcsúja ....................................... 145

Nem csupán saját agyamat használom,

Egy könyv, bár a szerző nevét viseli, mégis csapat-

Nem taníthatunk meg

Melyek azok az élethez szükséges legfontosabb alap-

mégis erőteljes igazságoknak érzéki és érzelmi va-

Az évek folyamán szórakozásból és egészségem

Ezen a reggelen alacsony felhők sodródtak a

Szemei megragadták a figyelmemet – mandula-

kényelembe, Vándor; tudom miért jöttél, s hogy

elveszítettük egymást. Dolgoztam már veled egy

és öröm, a szabadság és a tisztaság aranyává vál-

évszakok körforgását és a természet erőit. Még a

hogy egy napon majd meg tudják találni a békét

Légy szerény, hisz' földből vétettél.

– Szél alatt vagyunk, úgyhogy nem érzékeli még a

– Igen! – sóhajtottam élvezettel.

valóban furcsa érzés lehet a tényleges kiegyensú-

visszahúznak. Bármilyen szélsőség, csupán egy

– Alkalmazd az Egyensúly Törvényét! – emlé-

bátor! Jócskán célozz jobbra, hogy biztosan jobb-

– Olvastam olyan szentekről, akik sokat adtak

Áldás és teher is egyszerre

Gyalogosan és könnyű szívvel

A tó tükörsima felszíne csiszolt üvegként ragyog-

– Ez az! A Választási Lehetőségek Törvénye azt

életedbe, amiket tudatosan nem akarsz, de amik a

kapcsolataimmal, munkámmal összefüggésben át-

megválasztására és megváltoztatására minden pil-

amit jobban akarsz. A te életed; menj el amikor

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE ÉLNI AZ ÉLETET

A folyamat minden utazást

Nagy magasságokba emelkedünk

A csapás oly erősen emelkedett, hogy úgy éreztem,

alkalmazhatsz a felkészüléskor egy lépésekre bon-

Követtem egyik kőről a másikra szökkenve. Meg-

unalmat – és rájössz milyen anyagból is gyúrtak