Huszár Ibolya

XII.B.
Áprily Lajos Főgimnázium Brassó

Örkény István:
Tóték
A XX. század magyar irodalmának kiemelkedő irója Örkény István. Újszerű
látásvilágával és új megoldásaival rendkivülit alkotott irodalmunkban. Örkény a
késő modern magyar irodalom meghatározó alakja, aki igazi hangjára pályája kései
szakaszában talált rá.
Örkény nem csak az egy perces novellát alkotta meg hanem az abszurd drámát is.
Kiemelkedő alkotása a Tóték abszurd dráma, amelyet először kisregény
formájában irt meg, majd átdolgozta drámává. Ezt első sorban a műben rejlő
drámaiság tette lehetővé.
A Tóték a magyar dráma sikerdarabja, mely Európa szerte ismert. 1973-ban
elnyerte a Fekete Humor Nagydijjat Párizsban.
A Tóték cimű dráma a kor nagy erkölcsi problémáira keresi a választ, arra, hogy
az igaznak vélt ügyért meddig lehet elmenni és kompromisszumokat kötni, hol van
a saját személyiség feladásának határa. Belső szerkezetében a szerepek, helyzetek
és hirtelen viszonyváltások elvontabb rendszere alkotja újra a konfliktusos dráma
világát.
A művet átszövi a groteszk. A groteszk a komikum egyik változata, torz egymást
kizáró értékeket kapcsol össze, ami nevetésre késztet, ez a mű alapja. Műfaja
tragikomédia, a komikum uralja a drámát de mindvégig ott érezzük a tragédia
keserű izét. Az olvasó vagy a néző tudja, hogy Gyula aki miatt a család és a
környezetükbe tartozók mindent eltűrnek az őrnagynak, már halott.
A drámai alaphelyzetet az az eseménymozzanat hozza létre, hogy a második
világháború idején egy hegyvidéki mátrai kisfaluba Tótékhoz érkezik
szabadságra fiuk parancsnoka, a zsarnok pszichopata őrnagy. A család abban
reménykedik, hogy visszatértekor az őrnagy maga mellé veszi fiúkat az
őrszobára, igy nagyobb esélye van a túlélésre. Ettől a család függő helyzetbe
kerül az őrnagytól. Tót Lajost ez már az elejétől fogva aggasztja „Csakhogy
nincs jó idegállapotban.”, mig felesége, Mariska és lányuk, Ágika ebből semmit
nem vesznek észre, tehát a konfliktus Tót és az őrnagy közt jön létre valamint
Tót és a családja között.
Tót Lajos a faluban és a családjában is a hierarchia csúcsán helyezkedik el. A
tűzoltóparancsnok szép szál ember, egyenruhája jól áll, megjelenése tiszteletet
parancsol. Az emberek „Tót úr"-nak szólítják, a családja rajong érte: „édes jó
Lajosom", „drága apuskám". Nyugodt, életével elégedett ember, akit a falun
kívüli világ - fia sorsát kivéve - egyáltalán nem foglalkoztatja. A faluban
elfoglalt rangja és a családban elfoglalt helye kerül veszélybe az őrnagy
érkezésekor.
Az őrnagy rossz idegállapotban lévő elmebeteg, zsarnok szerepével tőr be a
család életébe, megpróbálva átvenni Tóth Lajos szerepét.
A konfliktushelyzetben tehát az őrnagy célja: akaratának és szeszélyeinek korlátlan
érvényesítése. Ehhez összetett ezközökkel rendelkezik. Folyamatosan megalázza
Tótot, másrészt manipulálja Mariskát és Ágikát, azért hogy részt vegyenek Tót
megalázásában, miközben őket soha nem alázza meg. Részben ezért is képes maga
mellé állítani őket. Tót célja helyzetének, emberi méltóságának megtartása. Erre
eszköze is lenne: vagy egyszerűen az, hogy nem teljesíti az őrnagy kívánságait,
kiutasítja a házából vagy az, ami a dráma végén bekövetkezik, hogy megsemmisíti az
őrnagyot. Mégis, a konfliktusban sokáig pusztán folytonosan meghátráló
elszenvedő. Mert önérdeke megbénítja személyiségének érvényre juttatását,
eszközeinek felhasználását. Azaz nem képes valódi drámai konfliktust végigvinni, a
tettekre ellentettekkel válaszolni. Egészen addig nem válaszol ellentettel, amíg el nem
jut arra a határpontra, amelynél az ember már nem manipulálható és alázható meg
tovább, felnégyeli a zsarnokoskodó őrnagyot. Ahol egyénisége minden önérdeket félretéve
tevékenyen szólal meg a megalázásokkal szemben. A határozott drámai cselekvés, az
őrnagy felnégyelése a margóvágóval, azonban csak a mű zárt világában látszik
érvényes cselekedetnek. Az első rész végén ugyanis az olvasó/néző számára ismert
ténnyé válik Gyula halála, igy a család további görcsös alkalmazkodása abszurdnak,
megkésettnek látszik.
A manipulálás belső világához tartozó fontos jellemző a gondolkodás-mérlegelés
kiiktatására való törekvés, ami a feltétel nélküli engedelmesség záloga. Ezért vágatja
le és varratja fel a fronton a gombokat katonáival az őrnagy, és ezt a szimbolikus
jelentést is közvetítheti a dobozolás.
A dráma világában hatalom és áldozat egymást feltételező, ugyanakkor
érintőlegesen egymásba is játszó szerepek, az őrnagy Tótnak a családban elfoglalt
helyét veszi át, a nők régen Tót-úr kivánságait lesték, most viszont az őrnagy
szeszélyeit teljesitik.
A falu zárt világa és a külvilág közötti kapcsolatot a postás és Cipriani pro-
fesszor személye jelzi. A postás úgymond az őrnagy párfigurája. Elmebeteg,
manipulálja a faluban élő embereket megszűrve a postára érkező információkat.
Kiszámithatatlan cselekedetei és mániából elkövetett reakciói a dráma egész
légkörét meghatározzák.
Cipriani professzor bizonyos szempontból az író szócsöve. Pszihológiailag
leleplezi az őrnagy zsarnokságát valamint ő az egyetlen aki magatartásával és
szavaival elutasítja az őrnagyot és az általa képviselt hatalmi mechanizmust.
A postás őrült esztelensége és Cipriani józan racionalizmusa ellentétes párt képez a
drámavilágban. Míg a professzor szavai és Tót végső cselekedete újabb kiegészítő
ellentétpár meglétét jelzi.
A drámavilág tehát a szereplőkben egymást feltételező, kiegészítő
ellentétrendszerként mutatja föl: a hatalom- és áldozatlehetőségeket. Az iró ezt irja
a nézőhöz intézett levelében: „De úgy látszik,hajlamunk van erre a fertőzésre.
Potenciálisan az őrnagy és az áldozata vagyok egy személyben.”