József Attila

(Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.[1] – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Baumgarten-
és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az
élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként
szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága (tragikus balesete[2]) körül is találhatóak
ellentmondások.
A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant
jobboldali tiltakozások eredményeként Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától.
Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat,
majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia
költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását. Franciaországi tanulmányai során ismerkedett
meg François Villon költészetével, amely nagy hatással volt rá.

Családja
Édesapja József Áron (1871–1937), görögkeleti vallású bánáti szappanfőző munkás volt,
édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), szabadszállási születésű,
a Kiskunságból Budapestre került parasztlányból lett mosónő. 1900. december 23-án kötöttek
házasságot Budapesten, a Ferencvárosban.[5] József Attila anyai nagyszülei Pőcze Imre (1844–
1931) és Demeter Julianna (1846–1905).[6] Nővérei József Jolán (1899–1950)[7] és József
Etelka (1903–2004).[8] A költő gyermekkorában gyakran megfordult nagyapja, Pőcze Imre, az
„öreg Dörmögő” egykori csőszházában, amely ma emlékházként működik.[9]

Gyermekkora, tanulmányai

József Attila és Etelka arcképe[10]

József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt.
Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt.
Csupán hároméves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta őket. A család úgy tudta,
elindult szerencsét próbálni Amerikába, valójában Romániába ment, de családját végleg magára
hagyta.[11]
Édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát
végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani
gyermekei legalapvetőbb szükségleteit. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb
gyermekét, Etelkát és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A testvérek 1910. március 21-
én Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába. A gyermekek a
házimunkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást.
Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az öcsödi református elemi
iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911/12-es tanévben.
Nevelőszülei a gyermek füle hallatára állapították meg szomszédaikkal, hogy „az Attila név nem
létezik”, és innentől fogva Pistának szólították. Fontos tényező volt életében, hogy később Attila
hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom
iránt, hisz' ezek a legendák megerősítették identitástudatát.
Amíg a két gyermek távol volt, édesanyjuk folyamatosan azon munkálkodott, hogy számukra jobb
életkörülményeket teremthessen. Szerzett egy bérlakást a Gubacsi úton, majd munka közben
súlyos baleset érte, a lábadozás során addig szerzett javai elkallódtak. Etel és Attila 1912. június
19-én tértek haza Öcsödről, bár a család továbbra is nagy szegénységben élt a Ferencvárosban.
Gyakran kellett költözködniük egyik lakásból a másikba.
József Attila 1912/13-ban először az Ipar utcai fővárosi népiskolában, egy költözés után pedig a
mai Mester utca 67. szám alatti iskolában járta a II. osztályt. Napjait nagyrészt az utcán töltötte, a
kenyérkeresés szabályos és szabálytalan módjaival is megpróbálkozott. Már gyermekkorában
kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön, erről a következő sorai
tanúskodnak:
„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc
órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor
már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy
segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet
loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat
csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat
hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)
Sokat betegeskedett, 1913 vége felé súlyos tüdőgyulladás döntötte ágynak. 1914 első
felében Jolán nővérével történt egyik heves vita után Attila először próbált öngyilkos lenni:
lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette tévedésből keményítőt ivott. József
Jolán állást szerzett a Bőrklinikán, majd 1914. augusztus 22-én feleségül ment Pászti
Elemérhez. A család ekkor a férj Üllői út 63. szám alatti lakásába költözött át. 1914. október
14-én Pászti a frontra indult.
Még azon év végén édesanyjuk súlyosan megbetegedett: méhrákot állapítottak meg nála. A
nőgyógyászati klinikán kapott rádiumos kezelést. József Attila a IV. és a V. osztályt újra az
Ipar utcai iskolában végezte. 1915 januárjában Pászti a harctérről hazatért, Jolánnak pedig
1915 májusában gyermeke született, emiatt a lakás szűkösnek bizonyult. A Mama ekkor két
kisebb gyermekével átköltözött a Ferenc térre. 1915. szeptember 14-én Pászti Elemér
másodszor is a frontra vonult, Jolán gyermeke meghalt, így követte családját a Ferenc téri
lakásba, ahol egészen édesanyjuk haláláig laktak.

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila