1

Charles Manson

Charles Milles Manson, ismertebb nevén Charles Manson (Cincinnati, Ohio,

1934. november 12. – Bakersfield, Kalifornia, 2017. november 19.), amerikai
bűnöző, szektavezér és énekes-zenész, akit többek közt az 1960-as években
elkövetett Tate-LaBianca gyilkosságok kiterveléséért ítéltek el. Az Egyesült
Államok folklórjában a gonosz egyik megszemélyesítője.
Már a gyilkosságok előtt jól ismert bűnöző volt: sokat ült börtönben
kocsilopásért, hamisításért, hitelkártyacsalásért, lányok futtatásáért. Több
személyes kudarc is érte, költőként és gitárosként is próbálkozott, de
semmiben sem volt sikeres. Manson tényleges pszichopata volt, magát
Krisztus és a Sátán megtestesülésének vélte. Az 1960-as évek végén lett egy
hippipünkösdista csoport vezetője és az élén több brutális gyilkosság
kitervelője. A Manson Család nevű csoport gyilkolta meg többek közt Sharon
Tate filmszínésznőt, Roman Polański filmrendező feleségét nyolc és fél
hónapos terhesen.
A „Tate-La Bianca ügy” néven elhíresült gyilkosságokra való szövetkezésért
ítélték el, bár azzal nem vádolták, hogy személyesen is részt vett volna a
gyilkosságokban. A gyilkosságokra Manson a „Helter Skelter” elmélettel
készítette fel követőit, egy nagy amerikai faji háború víziójával.
A kaliforniai Corcoran Állami Börtönbe került, ahonnan 2007-ben vagy
2012-ben feltételesen szabadulhatott volna, ám erre nem került sor.
Legközelebb 2027-ben kerülhetett volna szóba a szabadlábra helyezése.
Manson több lemezt is kiadott, de egészében zenészként sikertelen volt, és az
egyik visszautasítás éppen Sharon Tate házában érte. Hírhedtté válása után a
Awareness Records kiadta Lie (The Love And Terror Cult) című albumát, ami
az 5 csillagból 4-et kapott, 4 dalt is pipával jelöltek, továbbá a lemez is album-
pipára volt érdemes. A kritikusok szerették Manson lemezét, és a közönség is.
Óriási eladást produkált. Azóta számos zenész feldolgozta a dalait.
Mark David Chapmannel, John Lennon gyilkosával sokat levelezett
börtönéből.
A nevéből (és Marilyn Monroe-éból) állította össze művésznevét Marilyn
Manson. Miután megvádolták, dalait kiadták, és később előadta őket például
Marilyn Manson és a Guns N’ Roses is.
Egy a börtönben vele készített interjúban biszexuálisnak vallotta magát.
 2

Gyermekkora

A 16 éves lányanya, Kathleen Maddox gyermekeként született a Cincinnatii

Általános Kórházban. Három héttel születése után kapta a Charles Milles
Madox nevet. Egy ideig Kathleen Maddox egy William Manson nevű munkás
felesége volt, a fiú ekkor kapta a Manson nevet. Valódi apja egy bizonyos
„Scott ezredes” volt, aki ellen Maddox apasági pert is indított, amely
megegyezéssel zárult 1937-ben. Charles Manson valószínűleg sohasem
találkozott az apjával.
Anyja, aki állítólag sokat ivott, egyszer egy pohár sörért eladta egy
gyermektelen pincérnőnek, akitől nagybátyja hozta vissza a gyereket néhány
nap elteltével. Amikor anyját és annak fiútestvérét öt év börtönre ítélték egy
Charlestonban elkövetett rablásért, Mansont McMechenben helyezték el, ahol
nagynénje és nagybátyja lakott. Mikor anyja 1942-ben kegyelmet kapott, újra
magához vette a gyereket. Lelakott hotelekben éltek. Manson később egyetlen
gyermekkori örömének nevezte azt a pillanatot, amikor anyja kiszabadult a
börtönből és megölelte.
1947-ben Kathleen Maddox árvaházban akarta elhelyezni a gyereket, de nem
talált intézményt. A bíróság az indianai Terre Haute-ban lévő Gibault
Főiskolában helyezte el a fiút, de 10 hónappal később visszaszökött az
anyjához - aki viszont nem akarta befogadni.

Első bűnügyei

Egy élelmiszerbolt kirablásával kezdte, pénzt szerzett azért, hogy szobát

bérelhessen. Ezután számos újabb lopást követett el, lopott például kerékpárt
is, amíg el nem fogták és az indianapolisi javítóintézetbe küldték. Már egy nap
után megszökött, de újra elfogták. Boys Townba vitték, innen azonban négy
nap után egy másik fiúval együtt újból megszökött.
Miközben a másik fiú nagybátyjának otthona felé tartottak, két fegyveres
élelmiszerbolt-rablást követtek el. A második folyamán a 13 éves Mansont
elfogták és az Indianai Fiúiskolába került, ahol visszaemlékezése szerint
szexuálisan és más módokon kegyetlenkedtek vele. Több szökési kísérlet után
innen is kereket oldott, két másik fiúval együtt.
Miközben lopott kocsikkal Kalifornia felé tartottak és kifosztottak minden
útjukba kerülő benzinkutat, Utahban elfogták őket. A lopott kocsi áthajtása a
határon szövetségi bűnügynek számított. Mansont egy washingtoni
nevelőiskolába küldték. Bár négy évet iskolába járt és az IQ-ja 109 (későbbi
 3

mérés szerint 121) volt, Manson gyakorlatilag írástudatlan volt. Egy szociális
munkás szerint agresszív volt és antiszociális.

Először börtönben

1951 októberében egy pszichiáter javaslatára egy kevésbé szigorú

intézménybe került, a Natural Bridge Honor Camp-be, ahol a következő év
februárjában - kevesebb, mint egy hónappal kegyelmi meghallgatása előtt -
„borotvapengét fogott és egy másik fiú torkához tartotta, miközben szodómiát
követett el rajta”. A virginiabeli Petersburg szövetségi ifjúsági börtönébe
(angolul „Federal Reformatory”) került, ahol „veszélyes” minősítést kapott.
Szeptemberben, miután újabb komoly vétségeket követett el, egy keményebb
intézetbe, az ohiói Chillicothe Szövetségi Javítóintézetébe vitték át.
Körülbelül egy hónappal átköltöztetése után mintha kicserélték volna. Jól
viselkedett, rendesen dolgozott és tanult, így 1954 májusában kegyelmet
kapott.
A kegyelem feltétele az volt, hogy nagynénjével és nagybátyjával éljen
Nyugat-Virginiában és ezt egy rövid ideig be is tartotta, de hamarosan az
anyjához költözött, aki ugyanabban az államban élt. 1955 januárjában
feleségül vette Rosalie Jean Willist, akivel saját elbeszélése szerint bár rövid
ideig, de boldogan éltek, és akinek segített alkalmi munkáiban és az
autólopásban.
Október körül - mintegy három hónappal azután, hogy áldott állapotban lévő
feleségével egy Ohióban lopott kocsival Los Angelesbe érkezetek - ismét
szövetségi bűnügy elkövetésével vádolták, miután államhatáron haladt át a
lopott kocsival. A pszichiátriai vizsgálat után ötévi próbaidőt kapott. Ezt
követően nem jelent meg egy kihallgatáson Los Angelesben, amit azért
tartottak volna, mert Floridában megvádolták egy ugyanilyen bűnüggyel.
Ezért 1956 márciusában Indianapolisban letartóztatták. A próbaidőt
visszavonták és három év börtönre ítélték, amit a kaliforniai San Pedro
Terminal-szigetén kellett letöltenie.
Fia, ifj. Charles Manson akkor született, amikor börtönben volt. A Terminal-
szigeten töltött első évében anyja és felesége is látogatták, akik együtt laktak
Los Angelesben. 1957 márciusában, miután Rosalie nem ment többet
látogatni, anyja arról számolt be Mansonnak, hogy a felesége már egy másik
férfival él. Kevesebb, mint két héttel a kegyelmi meghallgatás kitűzött
időpontja előtt, Manson megkísérelt ellopni egy kocsit, hogy elszökhessen
 4

vele. Öt év felfüggesztett börtönt kapott, a kegyelmi kérvényt pedig

elutasították.

Másodszor a börtönben

Mansont 1958 szeptemberében öt év próbára bocsátották és ugyanebben az

évben Rosalie kézhez kapta a válási végzést. Novemberre Manson egy 16 éves
prostituált futtatója lett, egy másik lánytól pedig, akinek gazdag volt a
családja, anyagi támogatast kapott. 1959 szeptemberében Manson bűnösnek
ismerte el magát abban, hogy megpróbált beváltani egy hamis amerikai
kincstárjegyet, tíz évre ítélték, de megint próbára bocsátották, miután egy
fiatal nő, akit korábban prostitúcióért már letartóztattak, a bíróságnak könnyek
közt elmondta, hogy szereti Mansont és összeházasodnának, ha Mansont
szabadon engednék. Leona, akit prostituáltként Candy Stevens néven
ismertek, valóban hozzáment Mansonhoz meg az év vége előtt, talán azért,
mert így a törvény szerint nem lehetett vallomásra kényszeríteni Manson ellen.
Miután Manson még az év vége előtt Kaliforniából Új-Mexikóba vitte
Leonát és még egy lányt, hogy ott prostituáltként dolgozzanak, elfogták és
kikérdezték a fehér rabszolgaságot és a nők „immorális célú” államközi
szállítását tiltó Mann-törvény megsértésének gyanújával. Bár elengedték,
joggal azt gyanította, hogy ennek az ügynek még nincs vége. Miután a próbára
bocsátását elrendelő rendelkezést megszegve eltűnt, elfogatóparancsot adtak
ki ellene és 1960 áprilisában hivatalosan is meggyanúsították a Mann-törvény
megszegésével. Júniusban, a texasi Laredóban tartóztatták le, miután az egyik
lányt letartóztatták prostitúcióért, és Mansont visszaszállították Los
Angelesbe. A kincstárjegy-ügy próbaidejének megsértése miatt elrendelték
tízéves börtönbüntetését.
1966 júniusában, másodszor életében Manson a Terminal-szigeti korrekciós
intézetbe került, hogy felkészüljön a korai szabadon bocsátásra. Mire eljött a
szabadulás napja, 1967. március 21., Manson élete 32 évének több mint felét
börtönben és javítóintézetekben töltötte. Azt kérte, hogy letölthesse büntetését,
mivel a börtön az otthonává vált, de a hatóságok ezt nem engedélyezték.

Létrejön „a Manson család”

Szabadulásakor engedélyt kért és kapott, hogy San Franciscóba költözhessen,

ahol börtönismerősei segítségével Berkeleyban szerzett lakást. A börtönben
 5

megtanult gitározni az 1930-as évek bankrablójától, Alvin Karpistől. Ez idő

tájt jobbára koldulásból élt. Megismerkedett a huszonhárom éves Mary
Brunnerrel, aki a Wisconsin-Madison Egyeteme végzőse volt és a Berkeley
Egyetemen dolgozott könyvtárossegédként. Összeköltöztek, majd egy
emlékezés szerint legyőzte Brunner ellenállását, hogy más nők is
odaköltözhessenek: hamarosan rajtuk kívül még 18-an laktak ott.
Mansonnak sikerült gurunak beállítani magát Haight-Ashbury-ben, a san
franciscói negyedben, amely az 1967-es Szerelem nyara találkozó után a hippi
mozgalom nem hivatalos központja volt. „Filozófiát” fejtegetett hallgatóinak -
melynek egy részét a börtönben szedte fel, mikor szcientológiát tanult - és
hamarosan egy egész csoport fiatal követője támadt, elsősorban nők.
Még a nyár előtt Manson nyolc-kilenc követőjével körútra indult. Egy régi
iskolabuszt alakítottak át hippi stílusban, kiszedve az üléseket és helyükre
színes matracokat és párnákat raktak. Észak felé tartva eljutottak egészen
Washington államig, majd az ellenkező irányban Los Angelesbe, Mexikóba és
az amerikai délnyugatra látogattak. Visszatérve Los Angeles környékére, a
Topanga Canyonban laktak, Malibuban és Venice-ben – a város és a megye
nyugati részében.
Egy másik beszámoló szerint, amely nem említi a 18 nőt Brunner lakásában,
a Család néhány tagját egy Volkswagen kisbuszban Brunnerrel együtt
utazgatva szedték össze és az iskolabusz novemberben indult útjára a megnőtt
társasággal.

Wilson, Melcher és a többiek

A gyilkosságokhoz vezető események 1968 késő nyarán indultak el, amikor

Dennis Wilson, a The Beach Boys tagja, felszedett két stoppos lányt és
megengedte nekik, hogy a Pacific Palisades-en lévő házában maradjanak.
Amikor másnap reggel egy éjszakai felvételről hazatért, a kocsifelhajtóján
Mansonba ütközött, aki a házból jött ki. Wilson kelletlenül megkérdezte
Mansont, szándékában áll-e bántani őt, mire az a lábát kezdte el csókolgatni.
A házban 12 idegent talált, főleg lányokat. A következő hónapokban a Sunset
boulevard-i „vendégek” létszáma megduplázódott, ami végül körülbelül
százezer dollárjába került Wilsonnak. Ebben benne volt egy jelentős orvosi
számla, miután vendégei kankót kaptak, illetve nem biztosított autójának az
ára, amelyet Wilson vendégei kölcsönvettek tőle és tönkretették.[23] Wilson
együtt énekelgetett Mansonnal és a lányok mindkettőjüket kiszolgálták.[21]
Wilson fizette a stúdiót, amely felvette a Manson által írt és előadott dalokat
és bemutatta Mansont több ismerősének a szórakoztatóiparban, köztük Gregg
 6

Jakobson, Terry Melcher, és Rudi Altobelli. Az utóbbinak volt egy háza,

amelyet valamivel ezután Sharon Tate színésznőnek és férjének, Roman
Polański rendezőnek adott ki. Jakobson, akire szintén hatással volt a „teljes
Charlie Manson-csomag”, a művész/életművész/filozófus imidzse, szintén
hozzájárult Manson dalainak kiadásához.
A Manson in His Own Words („Manson saját szavaival”) fél-önéletrajz
szerint Manson egy barátja házában San Franciscóban találkozott először
Wilsonnal, ahová Manson marihuánáért ment. Wilson adta meg neki a saját
házának a címét azzal, hogy ha Los Angelesben jár, látogassa meg.

A Spahn-tanya

1968 augusztusára, amikorra Wilsonnak sikerült menedzserével

megtiszíttatnia házát a Család tagjaitól, Manson a Topanga Canyon közelében,
a Spahn tanyán hozott létre a csoportnak új központot.[28][29]
A Chatsworthhöz közeli farmon valamikor westernfilmeket forgattak. A régi
filmdíszletek állapota akkorra már leromlott és főleg csak lovasjelenetekhez
használták. A Család tagjai hasznos munkát végeztek a farm körül, Manson
pedig azzal tartotta a maga oldalán a nyolcvanas éveiben járó és csaknem vak
tulajdonost, George Spahnt, hogy a Családhoz tartozó Lynette Fromme
(becenevén „Squeaky”, magyarul kb. „Cincogi”, melyet a magas hangja után
kapott) az öreg kedvence volt és más lányokkal együtt szexuális
szolgáltatásokat nyújtott neki.
A Családhoz a hamarosan a texasi kisvárosból származó Charles Watson is
csatlakozott, aki az iskolát otthagyva költözött Kaliforniába. Vele Manson
Dennis Wilson házában találkozott, miután Watson felvette a stoppoló
Wilsont, akinek éppen összetörték az autóit. Watson a „Tex” becenevet kapta
George Spahntól.

Helter Skelter

1968 novemberének első napjaiban a család a Death Valleyben is birtokba

vett két elhagyott, illetve alig használt ranchet, a Myers és a Barker ranchet.
Az elsőként elfoglalt Myers farm a Család egy új lánytagjának nagyanyjáé
volt, a másik egy idősödő helyi hölgyé, akinek Manson és a Család egy férfi
tagja úgy mutatkoztak be, mint zenészek, akik a munkájukhoz megfelelő
környezetet keresnek. Amikor megengedte, hogy maradjanak, ha rendbe
hozzák a ranchet, Manson a Dennis Wilsontól kapott számos Beach Boys
aranylemez egyikével hálálta meg a szívességet.
 7

Amikor Manson és Watson a Spahn-tanyán voltak, valamikor nem később,

mint decemberben, meglátogattak egy ismerőst a Topanga Canyonban, aki
lejátszotta nekik a Beatles nemrég kiadott Fehér Albumát. Bár Manson 29
éves volt és börtönben ült, amikor a Beatles 1964-ben először járt az Egyesült
Államokban, az együttes megszállottja volt. A McNeilben arról beszélt más
raboknak, köztük Alvin Karpisnek, hogy ő képes lenne nagyobb hírnévre szert
tenni a Beatles-nél a Család tagjainak pedig úgy beszélt az együttesről, mint „a
lélek” és mint „a végtelenben lévő lyuk része”."
Ekkor már egy ideje arról is gyakran beszélt, hogy a feketék és a fehérek
közti faji feszültség növekszik Amerikában és a feketék hamarosan
fellázadnak Amerika városaiban. Példának hozta többek közt Martin Luther
King, Jr. 1968. április 4-ei meggyilkolását. Egy dermesztően hideg
szilveszterkor a Myers Ranchen a Család tagjai egy nagy tűz körül hallgatták
Manson-t, aki arról beszélt nekik, hogy a társadalmi felfordulást a Beatles is
megjósolta.[38] Mint elmondta, az egész ott van a Fehér Albumban, csak éppen
kódolva. Manson odáig jutott, ekkor vagy később, hogy az Album magának a
Családnak szól, a kiválasztottak csoportjának, akiket arra tanít, hogy a
küszöbön álló katasztrófától mentsék meg az arra érdemeseket.
1969-ben a Család elhagyta a sivatagot és egy kanárisárga házba költözött a
Canoga Parkban, a Spahn-tanya közelében, hogy innen tanulmányozhassa,
hogyan hat Los Angelesre a feltételezett társadalmi feszültség. Mivel ez a hely
alkalmat ad arra, hogy megmaradjanak „a külvilág tudata alá merülve”,
Manson a Sárga tengeralattjáró nevet adta neki, ezzel is a Beatles-re utalva. A
Család tagjai itt készültek a küszöbön álló apokalipszisre, amelyet még a
tábortűz körül Manson a „Helter Skelter” néven emlegetett, a Helter Skelter
című dalra utalva.
Februárra Manson víziója teljesen felépült. A Család egy albumot készítene,
amelyeknek dalai éppoly hatásosak lennének, mint a Beatles-dalok, és
kirobbantanák a megjósolt káoszt. A feketék által a fehéreken elkövetett
vérfagyasztó gyilkosságokat megtorlás követné és a rasszista és nem rasszista
fehérek közti szakadás a fehérek önmegsemmisítéséhez vezetne. A feketék
győzelme azonban csak a Család uralomra jutását előzné meg, miután a
Család „a feneketlen gödörben”, a Death Valley alatti titkos városban
átvészelte a konfliktust. A sárga háznál a Család tagjai járműveket bütyköltek
és térképeket böngésztek, hogy előkészítsék visszavonulásukat a sivatagba,
miközben a világfordító albumon is dolgoztak. Amikor azt hallották, hogy
Terry Melcher eljön, hogy meghallgassa az anyagot, a lányok ételt készítettek
és kitakarítottak; Melcher azonban nem jött.
 8

Találkozás Tate-tel

1969. március 23-án Manson hívatlanul megjelent a 10050 Cielo Drive

számú házban, ahol úgy tudta, Terry Melcher lakik. A ház Rudi Altobelli
tulajdona volt, és már nem Melcher bérelte, hanem Sharon Tate és Roman
Polański.
Manson ekkor Shahrokh Hatamival találkozott, Tate barátjával, aki azért volt
ott, hogy fotókat készítsen Tate-ről, mielőtt az másnap Rómába utazik. Hatami
az ablakból látta, ahogy Manson a ház fele közeledik és kiment elé, hogy
megkérdezze, mit akar. Amikor Manson megmondta Hataminak, kit keres, és
az nem ismerte a nevet, Hatami azt mondta neki, hogy a házban Polanskiék
laknak. Azt tanácsolta neki, hogy menjen a „hátsó úton”, azaz a ház mögött
elhelyezkedő vendégház felé. Hatami aggódni kezdett, hogy egy idegen van a
telken. Ekkor Tate is megjelent mögötte és megkérdezte, ki járt ott. Hatami azt
mondta, egy férfi, aki valakit keresett. Mindketten ott maradtak, miközben
Manson szó nélkül a vendégházhoz ment, egy-két perc múlva visszatért, és
elment.
Ugyanaznap este Manson visszatért és megint a vendégházhoz ment, majd
behatolt a bejárati folyosóra és itt Rudi Altobellivel találkozott, aki épp a
zuhanyozóból jött. Bár Manson Melcher felől érdeklődött, Altobellinek az volt
az érzése, hogy valójában őmiatta jött, és ez egybevág azzal, amit később
Vincent Bugliosi ügyész derített ki: Manson valószínűleg már többször is járt
ott Melcher kiköltözése óta.
A csukott belső ajtón keresztül Altobelli azt mondta Mansonnak, hogy
Melcher Malibuba költözött, és azt hazudta, nem tudja az új címét. Manson
egy kérdésére válaszolva Altobelli azt mondta, ő maga is a
szórakoztatóiparban dolgozik, holott biztos volt benne, hogy Manson ezt már
tudta, mivel az előző évben találkoztak Dennis Wilson otthonában. Wilsonnál
Altobelli megdicsérte Mansont a lemezeiért, amelyeket Wilson játszott le.
Amikor Altobelli azt mondta Mansonnak, hogy másnap elutazik, Manson azt
mondta, hogy szeretne beszélni vele, amikor visszatér; Altobelli erre azt
hazudta, hogy több, mint egy évig lesz távol. Amikor Altobelli rákérdezett,
miért van ott, Manson azt válaszolta, hogy a nagy házból mondta neki valaki,
hogy menjen a vendégházhoz; Altobelli azt mondta neki, ne zavarja a bérlőit.
Manson ekkor elment. Másnap Altobelli Tate-tel együtt Rómába utazott. Tate
megkérdezte tőle, hogy „az a riasztó kinézetű fickó” megint a vendégháznál
járt-e az előző nap.
 9

A Család bűncselekményei

Crowe lelövése

1969. május 18-án Terry Melcher végül mégis ellátogatott a Spahn-tanyára,

hogy meghallgassa Mansont és a lányokat. Nem sokkal később újra odament
egy barátjával, akinek volt egy mobil felvevője; maga Melcher nem vett fel a
Családtól.
Júniusra Manson már azt mondogatta a Családnak, hogy talán meg kellene
mutatniuk a feketéknek, hogyan kezdjék el a „Helter Skeltert”. Amikor
Manson azzal bízta meg Watsont, hogy szerezzen pénzt, hogy a Család ennek
segítségével készítse elő a konfliktust, Watson becsapott egy Bernard
"Lotsapoppa" Crowe nevű fekete drogdílert. Crowe erre azzal fenyegetőzött,
hogy mindenkit megöl a Spahn-tanyán. Manson felvette a kesztyűt és 1969.
július 1-jén rálőtt Crowe-ra annak hollywoodi lakásában.
Azt hitte, hogy megölte Crowe-t és ezt látszólag megerősítette egy médiahír
is arról, hogy Los Angelesben egy Feketepárduc Párt-tag holttestére
bukkantak. Crowe nem volt Feketepárduc, de Manson a hír miatt azt hitte,
hogy igen, ezért megtorlástól tartott. A Spahn-tanyát erőddé változtatta, ahol
éjszaka fegyveresek járőröztek. „Ha szükségem lett volna több bizonyítékra,
hogy a Helter Skelter nagyon hamar eljön, akkor ez az volt” - írta később Tex
Watson. „A feketék le akarnak csapni a kiválasztottakra.”

A Hinman-gyilkosság

1969. július 25-én Manson elküldte az időnként a Családdal lógó Bobby

Beausoleilt Mary Brunnerrel és Susan Atkinsszel egy ismerős, Gary Hinman
házába, hogy rávegyék, adja át a pénzt, amit Manson szerint örökölt. Hinman
nem akart belemenni, ezért két napig fogva tartották. Eközben Manson is
megjelent és egy karddal megvágta Hinman fülét. Ezután, talán Manson
utasítására, Beausoleil leszúrta Hinmant. Mielőtt visszaindultak a Topanga
Canyonba, Beausoleil vagy valamelyik lány Hinman vérével ezt írta a falra:
"Political piggy" (azaz „Politikai disznó”, rossz helyesírással). Mellé pedig
odarajzolta Feketepárducok jelét.
1981-ben és 1998-1999-ben adott magazininterjúiban Beausoleil azt mondta,
azért ment Hinmanhez, hogy visszaszerezze azt a pénzt, amit a rossz
minőségűnek bizonyult kábítószerekért kapott. Azt is mondta, hogy Brunner
és Atkins semmit sem tudott a szándékáról és ők egyszerűen csak látogatóba
mentek. Atkins azonban 1977-ben írt önéletírásában azt állította, hogy Manson
 10

azzal küldte Beausoleilt, Atkinst és őt magát Hinmanhez, hogy hozzák el a

feltételezett örökséget (21 ezer dollárt). Atkins szerint Manson külön neki már
két nappal korábban azt mondta, hogy ha „valami fontosat akar csinálni”,
megölhetné Hinmant és elhozhatná a pénzét. Amikor Beausoleilt 1969.
augusztus 6-án letartóztatták, miután azon kapták, hogy Hinman kocsiját
vezeti, a kocsiban a gyilkos fegyvert is megtalálták.

A Tate-gyilkosságok

Két nappal Beausoleil letartóztatása után Manson kiadta a jelszót a

Családnak a Spahn-tanyán: „Itt az idő a Helter Skelterre”.
Augusztus 8. éjszakáján azzal bízta meg Watsont, hogy vigye Atkinst, Linda
Kasabiant és Patricia Krenwinkelt (az egyik stoppos lányt, akit annak idején
Dennis Wilson állítólag felvett) „abba a házba, ahol korábban Melcher
lakott” és „öljenek meg minden ott-tartózkodót a lehető legborzalmasabb
kegyetlenséggel”. A lányoknak azt mondta, engedelmeskedjenek Watsonnak.
Amikor a négyes megérkezett a Cielo Drive 10050 telekbejáratához, Watson
- aki korábban Manson utasítására járt már ott - felmászott a kapu közelében
levő telefonoszlopra és elvágta a telefonvonalat. Röviddel éjfél után járt az
idő, augusztus 9. éjszakáján.
Ekkor levitték a kocsit a házhoz vezető domb aljába, leparkoltak és
visszamentek a házhoz. Mivel attól tartottak, hogy a kapuban áram, vagy
riasztó lehet, a tőle jobbra eső bozótos parton másztak át, és a földre feküdtek.
Ekkor a birtok egy távolabbi része felől érkező gépkocsi fényszórói
világították meg őket. Watson azt mondta a lányoknak, hogy maradjanak
fekve a bozótban, ő maga pedig előlépett, megálljt intett a vezetőnek, a 18
éves Steven Parentnek, majd késsel megvágta a fiú csuklóját és négyszer
belelőtt. Watson, miután kivágta a ház egy nyitott ablakán a szúnyoghálót, azt
mondta Kasabiannak, hogy maradjon lent a kapunál és őrködjön. Ezután
Watson bement az ablakon és a bejárati ajtón beengedte Atkins-t és
Krenwinkelt is.

A mészárlás

Watson suttogására Polanski barátja, Wojciech Frykowski, aki a nappaliban

aludt egy díványon, felébredt. Watson fejberúgta. Amikor Frykowski
megkérdezte tőle, hogy ki ő es mit csinál ott, Watson így válaszolt: „Az ördög
vagyok, és az ördög ügyeit intézni jöttem.” ("I'm the devil, and I'm here to do
the devil's business.")
 11

Watson utasítására Atkins megtalálta a ház másik három lakóját, és

Krenwinkel segítségével a nappaliba vitte őket. Egyikük a nyolc és fél
hónapos terhes Sharon Tate volt, a másik a barátja és korábbi szerelme, Jay
Sebring, neves fodrász, a harmadik pedig Frykowski barátnője, Abigail
Folger, a Folger Coffee vagyon örököse. Tate férje, Polanski Londonban
dolgozott egy filmen.
Watson a nyakuknál fogva elkezdte összekötözni Tate-et és Sebringet egy
gerendán átvetett kötéllel. Sebring tiltakozott a Tate-tel szembeni durvaság
miatt, erre Watson rálőtt, és többször arcon is rúgta. Miután Folgert
visszavitték a szobájába a pénztárcájáért, amiből 70 dollárt átadott Atkinsnek,
Watson hétszer megszúrta Sebringet.
Frykowski, akinek a kezét egy törölközővel kötözték össze, kiszabadult, de
Atkins, aki egy késsel őrizte, megszúrta a lábát. Ahogy Frykowski az első
ajtón keresztül menekült, a nyomába eredő Watson többször fejbe vágta a
puskájával, ami el is tört, többször megszúrta és kétszer rá is lőtt. Körülbelül
ugyanekkor ért a bejárathoz Kasabian, aki az útról a „szörnyű hangok” miatt
sietett a házhoz, és azt hazudta Atkinsnek, hogy valaki jön, de nem tudta
megállítani a vérontást.
A házon belül Folgernek sikerült elmenekülnie Krenwinkeltől és egy
hálószobai ajtón keresztül a medence felé menekült. Krenwinkel üldözte, a
ház előtt utolérte, megszúrta és megállította. Végül Watson végzett vele; a két
támadó huszonnyolcszor szúrta meg. Ahogy Frykowski is a ház előtti gyepen
tántorgott tovább, Watson neki is megadta az utolsó döfést; őt ötvenegyszer
szúrták meg.
A házban Atkins és/vagy Watson megölte Tate-et is, aki összesen tizenhat
döfést kapott. Tate könyörgött, hogy legalább addig élhessen, amíg megszüli a
gyermeket. Halála előtt Atkins azt mondta neki: "Look, bitch, I have no mercy
for you. You're going to die and you'd better get used to it." (Nézd, te kis
kurva, nincs kegyelem számodra. Meg fogsz halni és jobb, ha beletörődsz
ebbe!") Halála előtt Tate az édesanyjáért kiáltott.
Amikor a Család négy tagja útnak indult a Spahn-tanyáról, Manson arra
biztatta a nőket, hogy majd „hagyjatok egy jelet... valami boszorkányosat”. A
korábban Frykowski kezét összekötő törölközőt használva Atkins Tate vérével
azt írta fel a bejárati ajtóra: "pig" („disznó”). Útban hazafelé a csoport tagjai
levetették véres ruháikat és a dombok közt a fegyverekkel együtt
megszabadultak tőlük.
Letartóztatása után a Sybil Brand Intézetben Atkins azt mondta a
cellatársainak, hogy ő ölte meg Tate-et. Később az ügyész és a grand jury előtt
arra utalt, hogy Tate-et Tex Watson döfte le. 1978-as önéletrajzában Watson is
 12

azt állította, hogy ő szúrta le Tate-et és nem Atkins. Mivel azonban tudta,
hogy az ügyész és a Tate-LaBianca gyilkosságok többi vádlottjának ügyét
tárgyaló bíróság szerint Atkins szúrta le Tate-et, hamisan azt vallotta, hogy
nem ő maga tette. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy Watson részt
vett Folger és Frykowski megölésében. A lány 28, szerelme pedig 51
késszúrást kapott, s ezek leadása hosszú időt vehetett igénybe. Nem valószínű,
hogy Atkins megvárta bűntársát, aki addigra már igen fáradt lehetett.

A LaBianca-gyilkosságok

A következő éjszaka a Tate-gyilkosságokban részt vevő Család-tagok Leslie

Van Houtennel és Steve "Clem" Grogannel együtt Manson instrukcióira ismét
útnak indultak. Mivel Mansonnak nem tetszett, ahogy a Cielo Drive áldozatai
pánikba estek, maga is elkísérte a hat tagot, „megmutatni nekik, hogy kell
csinálni”." Néhány órás autózás után, amelynek során többféle gyilkosságot is
megfontoltak és egy kísérletet is tettek, Manson kiadta Kasabiannak azt az
utasítást, amely a Waverly Drive 3301-hez vitte a társaságot, amely Leno
LaBianca és felesége, Rosemary háza volt. A Los Angeles Los Feliz
negyedében lévő ház szomszédjában az előző évben Manson és a Család tagjai
egy partin vettek részt.
Atkins és Kasabian szerint Manson eltűnt a felhajtóban, majd visszatért
azzal, hogy megkötözte a ház lakóit; ezután beküldte Watsont Krenwinkellel
és Van Houtennal. Életrajzában Watson azt állította, hogy a visszatérő
Mansonnal együtt ment fel a házhoz, ahol Manson egy alvó embert mutatott
neki az ablakon keresztül, majd a bezáratlan hátsó ajtón behatoltak a házba.
Watson azt is hozzátette, hogy a tárgyaláson a nők beszámolóját támasztotta
alá, mert ettől ő maga kevésbé látszott felelősnek."
Miután felverték az alvó Leno LaBiancát és fegyvert szegeztek rá, Manson
Watsonnal hátrakötöztette LaBianca kezét egy bőrszíjjal. Nemsokára a hálóból
a nappaliba vitték Rosemary LaBiancát, Watson Manson utasítása szerint
párnahuzatot húzott a pár fejére, amit lámpazsinórokkal oda is kötött. Manson
ekkor elment és a házba küldte Krenwinkelt és Leslie Van Houtent, azzal,
hogy öljék meg a házaspárt.

A gyilkosságok

Mielőtt elhagyták a Spahn Ranchet, Watson arról panaszkodott Mansonnak,

hogy az előző éjszaka nem voltak elég jók a fegyvereik. Most, miután a hálóba
küldte a nőket, ahová előzőleg visszavitték Rosemary LaBiancát, ő maga a
 13

nappaliba ment és döfködni kezdte Leno LaBiancát egy bajonettel. Az első

szúrás LaBianca torkát érte.
A hálószobából tusakodás hangjait hallotta és belépve azt látta, hogy Mrs.
LaBianca a nyakáról csüngő lámpát himbálva tartja sakkban a két nőt. Őt is
többször megdöfte a bajonettel. Rosemary LaBiancát végül Krenwinkel ölte
meg, de Van Houten beismerte, hogy többször megkéselte az asszonyt, mikor
az már halott volt. Watson visszatért a nappaliba, hogy végezzen Lenóval.
Huszonhatszor szúrta meg a bajonettel. Miután végzett, önéletrajza szerint a
"WAR" („háború”) szót véste a férfi hasába. Atkins, aki nem lépett be a házba,
azt mondta az esküdtszéknek, hogy tudtával Krenwinkel véste bele a szót.
Végezetül az elkövetők Leno LaBianca vérével felmázolták a nappali falára a
"Death to pigs" és a "Rise" feliratokat, valamint a konyhai hűtőszekrényre a
"Healter Skelter" feliratot. A mészárlás után az elkövetők nem hagyták el
rögtön a helyszínt, előbb lezuhanyoztak, játszottak a lemészárolt házaspár
kutyáival, és ettek a hűtőszekrényükből.

Nyomozás, ítélet

Charles Manson a kaliforniai Corcoran Állami Börtön foglyaként 2009-ben

A rendőrség munkatempója és sikertelensége felháborította a közvéleményt. A
bizonyítékokat nagyon rosszul kezelték. Amikor beléptek a Tate házba, rögtön
letöröltek egy véres kézlenyomatot az ajtókilincsről. A házban megtalálták a
villa gondnokát, William Garretsont, aki átaludta az egész támadást, és csak
akkor jött rá, mi történt. A rendőrök letartóztatták, és azt hitték, bűntársaival
együtt ő vitte véghez a gyilkosságokat. Később tisztázták csak a nevét.
Kezdetben rablógyilkosságnak minősítették az eseteket, de ezt elvetették,
mivel olyan értéktárgyak maradtak a helyükön, melyek nem kerülhették volna
el az elkövetők figyelmét. A média Sharon Tate férjét, a filmrendező Roman
Polanskit bélyegezte meg, mint gyilkos. A férfi ekkor Londonban dolgozott.
Egyes elméletek szerint a házban sátánista, drogos orgiákat tartottak, ezek
durvultak el azon a végzetes estén. Mások azt állították, hogy a férfi
Frykowskit akarta megöletni, a többiek rosszkor voltak rossz helyen. De olyan
elképzelés is szárnyra kapott, hogy a rendezőt dühítette, hogy Jay Sebring
egyre több időt töltött volt szerelmével, Sharonnal, és ezért küldött
bérgyilkosokat a helyszínre. (Ekkoriban sem a rendőrség, sem a média nem
kapcsolta össze a LaBianca- és a Tate-ügyet.) Polanski azonban meg volt
győződve arról, hogy a gyilkosságok valódi célpontja ő volt, és jutalmat
ajánlott fel annak, aki hasznos információval tud szolgálni.
 14

A Tate-gyilkosságok a városi rendőrség hatáskörébe tartoztak, a LaBianca-ügy

felderítése azonban a megyei seriffhivatal feladata volt. Két nyomozócsoport
dolgozott a két-két ügyön, és eszük ágában sem volt összekapcsolni a két
bűncselekményt. A városi rendőrség még mindig meg volt győződve William
Garretson bűnösségéről. Úgy vélték, a férfi hamarosan megtörik, kitálal a
cinkosairól, a városiak pedig learathatják a babérokat. Mivel tudták, hogy
Steven Parentet, Jay Sebringet és Woytek Frykowskit is meglőtték, utóbbi
fejét pedig egy puskatussal verték agyon, felhívásokat intéztek egy törött
markolatú fegyver képével és leírásával. A pisztolyt pár nappal később találta
meg Peter Weiss 10 éves fia, amit le is adtak a rendőrségen, ám a fegyver
rejtélyes módon sosem jutott el a nyomozókig, így azok továbbra is keresték.
A megyei seriffhivatal sokkal rátermettebb volt. Rájöttek, hogy a Labianca-
gyilkosságoknál történő megkötözések, késszúrások, és a véres feliratok
fellelhetőek voltak a Hinman-gyilkosságnál is. Gary Hinman zenetanár
meggyilkolásáért már korábban letartóztatták Bobby Beausoleilt, akinél
megtalálták az áldozat autóját és a gyilkos fegyvert. Mivel Beausoleil gyakran
együtt lógott a Manson családdal, a hippik felkerültek a gyanúsítottak listájára
a LaBianca-ügyben is. Továbbá megfigyelték, hogy Gary Hinman lábán is
hasonló szúrásnyomok voltak megfigyelhetőek, mint Woytek Frykowskién.
Végül három hónap után a két nyomozócsoport összefogott, és közös ügyként
kezelték a Hinman-, a Tate- és a LaBianca-gyilkosságokat. A nyomozók a
figyelmüket ismét Bobby Beausoleilre és a Manson családra fordították. A
feldühödött nyomozók alaposan megszorongatták a hippiket, és sikerült
megtörniük Hinman-gyilkosság egyik elkövetőjét, Mary Brunnert. A lány
mindent bevallott a zenész megöléséről, mire a rendőrség Susan Atkinst is vád
alá helyezte. Ő is elismerte, hogy részt vett Hinman megölésében, és azt is,
hogy ő festette fel a "Death to pigs" feliratot és a Fekete Párducok jelét,
valamint említést tett a Helter Skelter-tervről is. Ám a Tate- és a LaBianca-
gyilkosságok megfejtéséhez a nyomozók nem kerültek közelebb.
November 12-én letartóztatták Al Springert, a motorost. Bár egy különálló
bűncselekmény miatt hallgatták ki, mikor a rendőrség megtudta, hogy a férfi
alkalmanként a Manson családdal lóg, kérdezősködni kezdtek. Springer
elmondta, hogy a szekta vezetője, Charlie Manson azzal hencegett neki, hogy
embereket ölt meg. Springer nem adott sokat a hallottakra, hiszen épp elég jól
ismerte a Spahn-farm lakóit ahhoz, hogy ne akarjon kérdezősködni. Mivel
további információval nem tudott szolgálni, a rendőrség előkerített egy másik
motoros bandatagot, Danny DeCarlót. A férfi a család ellen vallott a Hinman-
ügyben, továbbá említést tett a Crowe lelövéséről és Donald Shea
meggyilkolásáról is. A 36 éves kaszkadőrt halálra szurkálták, testét kilenc felé
 15

vágták, és közben remekül szórakoztak. DeCarlo felismerte a Tate-

gyilkosságoknál használt revolver képét, és azt állította, hogy a Család tagjai,
Charles Manson, Charles "Tex" Watson és Patricia "Katie" Krenwinkel egy
ilyen fegyverrel gyakorlatoztak a Spahn farmon. A rendőrség több
töltényhüvelyt is talált a Tate villában, az egyiken pedig felismerték
Krenwinkel ujjlenyomatait.
November közepén egy női elítélt, a prostitúcióért ülő Ronnie Howard
rendőrségi meghallgatást kért. Első körben elutasították a kérését, de amikor
az azzal állt elő, hogy információi vannak a Tate-gyilkosságokról, kiküldtek
hozzá két nyomozót. A nő, aki Susan Atkinsszel ült egy cellában, elmondta,
hogy cellatársa roppant beszédes kedvű. Azt mondta Howardnak, hogy - a
rendőrség véleményével ellentétben - ő szúrta le Gary Hinmant, Beausoleil
csak lefogta az áldozat karjait. Később mesélt neki a Tate-mészárlásról, és azt
állította, hogy ő végezte ki Sharon Tate-t. Mivel a nő olyan információkat
adott ki, melyeket a rendőrségen kívül csak a gyilkosok tudhattak, meggyőzte
a nyomozókat szavai igazságáról, és egyből elkülönítették Howardot a
biztonsága érdekében.
A rendőrök tehát már nagy vonalakban tudták, hogy kik követték el a
gyilkosságokat, ám még nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a szekta feje,
Charles Manson tervelte ki a gyilkosságokat. A nyomozók vádalkut ajánlottak
fel Atkinsnek, miszerint ha Manson ellen vall, nem ítélik halálra. A lány nem
állt kötélnek, ám egy másik szektatag, Linda Kasabian a családfő ellen vallott,
cserébe pedig védettséget kapott.
A bíróság bűnösnek találta Charles Mansont, Charles "Tex" Watsont, Patricia
"Katie" Krenwinkelt, Susan "Sadie" Atkinst és Linda Kasabiant a Tate-
gyilkosságokban való részvételükért. Leslie Van Houtent a LaBianca-ügyben
találták bűnösnek. Kasabien kivételével, akinek nem kellett felelnie a
mészárlásért, mindenkit halálra ítéltek.
1972-ben az USA-ban eltörölték a halálbüntetést, mielőtt a Manson család
tagjai sorra kerülhettek volna. Az elítéltek büntetését életfogytiglanira
változtatták. Bár 1976-ban visszaállították a kivégzést, a szektatagokat nem
végezték ki.
Susan Atkins 2009-ben halt meg végstádiumú agytumor következtében.
Korábban kérvényezte, hogy kegyelemből engedjék szabadon, mert a családja
mellett akart elhunyni. Kérvényét elutasították. A börtönben megtért és
megbánta bűneit, utolsó szava állítólag "Ámen" volt.
Manson 2017. november 19-én este, pár nappal a bakersfieldi kórházba
szállítását követően halt meg. Watson, Krenwinkel, Van Houten, Beausoleil és
Bruce Davies máig börtönben van.
 16

Manson és a kultúra

Vincent Buglosi könyve alapján már 1976-ban megjelenítették a Helter

Skelter című filmet. Ezt 2004-ben újradolgozták Jeremy Davies (Charles
Manson), Clea DuVall (Linda Kasabian) és Allison Smith (Patricia
Krenwinkel) főszereplésével.
Rajzfilmfiguraként is szerepelt a South Park című sorozat Boldog
karácsonyt, Charlie Manson! című részében.
Az Amerikai Horror Story című sorozat 7. évadjában feltűnik Evan Peters
alakításában.