Jobb agyféltekés rajzolás

A tévében lehetett látni pár műsort arról, hogy egy újfajta, különleges
rajzolási módszerrel, bárki megtanulhat szépen, és élethűen rajzolni. Érdekes
ez a dolog, és utána járva, kiderült hogy valóban működik a technika. A jó
hír az, hogy tényleg lehetséges hatalmas javulásokat elérni a rajztudás
fejlődésének terén. Ebben a videóban vázlatosan össze lesz foglalva az, hogy
milyen gyakorlatokkal, trükkökkel, segédeszközökkel tudsz egyre szebben és
szebben rajzolni. Érdemes lenne ezt a módszert az iskolákban is tanítani.
Lehetséges, hogy ha bevezetnék, akkor olyan változásokat indítana meg,
hogy Magyarország a világ művészeti központjává válhatna, mivel nem kis
dolog az, hogy 1-2 hetes gyakorlással művészi szintre lehet fejleszteni a
rajzkészséget. Akkor 8 év alatt, míg a gyerekek iskolába járnak, mi
történhetne? Elképesztő mennyiségű és nagyságú tehetségek születhetnének.
Ez a videó is azért készült, hogy minél több emberhez eljuthasson ez a tudás,
ingyen. Mutasd meg ezt a filmet a tanároknak, szakkörvezetőknek, rajzzal
foglalkozó ismerőseidnek, hogy minél hatékonyabban tudják alkalmazni és
tanítani a rajzolás művészetét, és minél több fiatal váljon tehetségessé ezen a
téren.
Akit bővebben is érdekel ez a téma, annak ajánlom Betty Edwards Jobb
agyféltekés rajzolás című könyvét. Internetről is le lehet tölteni, csak rá kell
keresni.

A könyv innét letölthető: http://www.rajzkeszites.hupont.hu/1/betty-

edwards-konyvek

A könyvben részletesebben le lesznek írva feladatok, ez a videó csak egy kis

összefoglalója a jobb agyféltekés rajzolásnak. Azonban, ha veszed a
fáradtságot és megrajzolod ezt a pár rajzot, amelyekről ebben a kisfilmben
szó lesz, akkor te is képes leszel fényévekkel jobban rajzolni, mint eddig
tetted. Kivéve, ha már most is egy Picasso vagy, mert akkor már te
ösztönösen alkalmazod azokat a képességeket, látásmódokat, amelyek az
élethű alkotások elkészítéséhez szükségesek.

Kezdjük az elején, hogy mi is az, hogy jobb agyféltekés rajzolás?

A nagy művészek, festők, grafikusok már évszázadok óta beszámolnak arról,

hogy mikor alkotnak, akkor egy különleges tudatállapotba kerülnek. Nem
tudják megmagyarázni, hogy hogyan készítik a képeket, egyszerűen csak
megszületik a kezük munkájából az alkotás.

Egy furcsa tudatállapotról mesélnek, ahol az érzékelésük, térlátásuk,

arányérzékük felfokozódik, és így képesek lesznek arra, hogy fantasztikus
műremekeket hozzanak létre az anyagi világban.
Elsőre ijesztőnek tűnhet ez a dolog, de ez a tudatállapot megtanulható
különböző gyakorlatokon keresztül.

Ebben a tudatállapotban pedig az ember képes lesz a rajzoláshoz szükséges

részkészségeket ösztönösen, automatikusan összekombinálni, és
megfelelően, megfelelő időpontban, pillanatban alkalmazni.

Úgy, ahogy a biciklizés tudása is részfolyamatokból épül fel, ugyan úgy a

rajzolás képessége is.

Ahhoz, hogy tudjon valaki biciklizni, meg kell tanulnia egyensúlyozni,

tekerni a pedált, irányítani a kormányt, megfelelő időpontban fékezni, stb.
Elsőre rémisztőnek hathat ennyi mindenre figyelni, de mikor már megtanult
az ember kerékpározni, akkor már ösztönszerűen menni fog neki a dolog.

A rajzolással is így van ez. Csak meg kell tanulni a rajzoláshoz szükséges
részfolyamatokat, és mindenki könnyedén képes lesz élethű képeket
készíteni. Mivel az elsajátított részfolyamatokat a jobb agyfélteke, amely
felelős a térlátásért, arányérzékért, vizuális dolgokért, az majd szépen
összeilleszti, és automatikusan alkalmazni fogja, szükség szerint a rajzolás
közben. Nekünk pedig csak rajzolnunk kell és engedni, hogy az agyuk jobb
félteke tegye a dolgát, a már gyakorlatok során megtanult részfolyamatokkal
kapcsolatban.

Fizikailag most is képes vagy vonalakat húzni, satírozni, krikszkrakszokat,

görbéket rajzolni. Ezek a feladatok pedig megtanítanak majd arra, hogy
mikor, hogyan, hol melyik módszert alkalmazd.

Lehetséges, hogy az éneklést, szobrászatot, vagy bármely más művészeti

ágat is ilyen elven bárki képes lenne megtanulni. Csak ki kellene dolgozni
egy gyakorlati sort, amivel bárki művészévé válhatna ezeknek az
irányzatoknak. Aki ért hozzá, az csinálja meg ezt a fajta eljárásmódot, más
művészeti irányzatokkal kapcsolatban is, hogy ott is a részkészségek
elsajátításán keresztül a kezdők is gyorsan művészi eredményeket legyenek
képesek elérni.

De mik is azok a részfolyamatok, amelyek a rajzoláshoz szükségesek?

A szélek észlelése, a terek észlelése, az arányok észlelése, a fények,

árnyékok észlelése, és a teljesség észlelése. Azaz mindezen felsorolt dolgok
észlelése együttesen, amelyeket már a jobb agyféltekéd fog végezni
automatikusan, mikor egyesével elsajátítottad ezeket a részfolyamatokat a
különböző gyakorlatok által.

Lesznek olyan feladatok is, amelyek a jobb agyféltekés látásmódra váltást

fogják megtanítani. Neked pedig csak szorgalmasan rajzolnod kell. Ha
kitartasz, akkor megsokszorozódhat a rajztudásod könnyedén.
Kezdésnek rajzolj tükör segítségével egy önarcképet, valamint a kezedről
egy képet. Sima írólapot is használhatsz. Érdemes 4B-s ceruzát alkalmazni,
mert az jó puha és könnyen radírozható, nem karcolja annyira a lapot, és a
későbbiekben a satírozást és a maszatolást is könnyű vele elvégezni.

Ezek a rajzok azért kellenek, hogy végül majd összehasonlíthasd a

fejlődésedet a kezdeti képességeiddel.

Mikor ezzel a feladattal végeztél, akkor a következő gyakorlat pont arról fog
szólni, hogy a jobb agyféltekédet ösztönözze, aktiválja a rajzok
elkészítéséhez.
A neve az, hogy vázák és arcok. A képen két arc látható, amelyeknek az alját
és a tetejét összekötve egy vázát adnak. A feladat az, hogy amilyen kezes
vagy, annak ellentétes oldali arcot rajzold le kezdésnek. Ha jobb kezes vagy,
akkor a bal arccal, ha bal kezes vagy, akkor a jobb arccal kezd a rajzolást.
Amikor ez megvan, akkor húzz az arc alsó és felső részéből egy-egy
vízszintes vonalat, és szembe rajzold le a másik arcot is, hogy egy váza képét
kapd. Figyeld közben az érzéseidet, a gondolataidat, hogy a bal agyféltekéd
hogyan zavarodik meg ettől a feladattól, mert hirtelen nem tudja eldönteni,
hogy most arcokat, vagy egy vázát fog rajzolni. Ez a feladat segít majd
elcsendesíteni a bal féltekéd nyelvi, gondolkodói, számító viselkedését és
 teret fog adni a jobb féltekédnek, amely képes a művészi tudatállapotba
juttatni téged, mely majd szükséges lesz ahhoz, hogy élethűen tudj rajzolni.

A következő feladat szintén a bal agyfélteke kijátszásáról szól, hogy a

számításai, dolgok megnevezései, berögzültségei felett, újra a jobb
agyfélteke vegye át az uralmat. Felszámolja majd azt a bal agyféltekés
tévhitedet, hogy nem tudsz rajzolni. Mivel itt majd csak vonalakat kell
húzogatnod, azt pedig még az óvodások is tudnak. A vonalak pedig majd
kiadnak számodra egy képet. A gyakorlat lényege, hogy egy fejjel lefelé
fordított rajzot kell lemásolnod. A képre rákereshetsz interneten, hogy
kinagyítva láthasd. Picasso rajza Igor Sztravinszkijről.
Fordítsd fejjel lefelé. Ne nevezd meg a különböző részeit, ne mond ki
magadban, hogy ez a keze, ez a lába, ez a szék, hanem egyszerűen fentről
lefelé kezd el rajzolni a vonalakat a képről másolgatva. Csak húzogasd a
vonalakat úgy, ahogy azok a képen láthatóak. A vonalak egymásból
fakadjanak, hogy a kép folytonosságát megőrizd. Ha akarod, akkor le is
takarhatod egy lappal az éppen nem rajzolt területeket, hogy ne zavarjanak.
Mindig csak annyit engedve láttatni, amennyi részt éppen rajzolsz. Ha nem
szeretnéd letakarni, mert úgy könnyebbnek érzed az alkotást, akkor rád van
bízva, hogy hogy a jobb számodra. A lényeg, hogy a vonalak rajzolására
összpontosíts, ne az egész képre. Így a jobb agyféltekéd fog ismét
aktiválódni, amely elősegíti majd az élethű képek elkészítését.

A következő feladatban vissza kell menned a gyerekkorodba. Azért, mert

sokszor a fiatalkorban betanult sablonos rajzok gátolnak meg téged abban,
hogy élethű képeket alkoss. Mivel, amikor le kéne rajzolni például egy igazi
macskát, akkor számodra a gyermekkori csokornyakkendős macska képe
ugrik be, és azt kezded el rajzolni, ahelyett, hogy az igazi állat vonásait,
alakját figyelnéd meg. Ezért most a feladat, hogy rajzol egy olyan
gyermekkori képet, amilyet óvodában, vagy alsó tagozatban rajzoltál mindig.
Ez azért kell, hogy felismerd majd, hogy melyek azok az alakzatok,
berögzült formák, amelyek a gyermekkori beépült szimbólumokból állnak.
Így majd képes leszel az élethű rajzolásnál ezeket a régi betanult jeleket
felismerni és elhagyni, hogy ne gátoljanak az igazi rajzolás és látás
kibontakoztatásában. A gyermekkorban kialakult szimbólumrendszer képes
befolyásolni a vizuális érzékelést. Ez a feladat pedig segít abban, hogy túl
lépj a berögzült formákon, és azt rajzold le, amit a valóságban látsz.

A következő gyakorlat a megfigyelőképességedet, látásodat és a látott dolgok

lerajzolásának tudását fogja fejleszteni a kezed által.
A tenyereden lévő barázdákat kezd el lerajzolni egy lapra, úgy, hogy közben
nem nézheted a rajzot, csak is a kezeden lévő bőr mélyedéseit. Ne
érdekeljen, hogy milyen lesz az alkotás, ne foglalkozz a bal agyfélteke
nyavalygásával, hogy de nem tudod megcsinálni, meg nem lesz jó, meg
fölösleges ez az egész. Egyedül csak a tudatállapotra figyelj, mert most a
jobb agyféltekéd fog dolgozni. Az érzést érezd, amit ez a gyakorlat kivált
benned.

Arra ügyelj, hogy ne össze-vissza másold le a bőr árkait, hanem egymásból

fakadjanak ezek a redők, milliméterről-milliméterre, mintha egymásból
nőnének ki. Közben egy órát állíts be, hogy 5 percenként szólaljon meg.
Csak akkor szabad megnézned, hogy mit rajzoltál. Többször 5 percet is
gyakorolhatod ezt a feladatot. Minél többször elvégzed a különböző
feladatokat, annál inkább el fog mélyülni a tudásod.

A következő feladathoz szükséged lesz egy képsíkra. Ami egy 20 x 25 cm-es

téglalap alakú átlátszó plexi, vagy műanyag lapból és egy ugyan akkora
papír, vagy karton keretből áll. A keret belsejébe egy téglalap alakú lyukat
kell vágni, ami körülbelül 19 x 15 cm. Ezeket csipesszel fogjuk egymáshoz
rögzíteni. A plexi, vagy műanyag lapon alkoholos filcet használva, készíts
egy keresztet, amelyek a középpontban metszik egymást.
A múltban a festők szintén használtak képsíkokat, hogy megkönnyítsék
maguk számára az élethű rajzolást és alkotást.
Most pedig a kezedet fogod lerajzolni.

A papírlapra fektesd fel a keretet, és a belső szélei mentén rajzold körbe. A

keresztet is rajzold halványan bele, mely majd abban fog segíteni, hogy
elhelyezd a rajzot a lapon.
 Ezután a keretet csíptesd rá a plexire, vagy műanyag lapra és tenyeredet
felfelé fordítva, a kimeresztett ujjaidra helyezd rá ezt a képsíkot. Csukd be az
egyik szemed, fogj egy sima filcet, amivel a plexire kezd el a kezed
körvonalát körbe rajzolni. A csuklódnál kezd. Közbe ne mozdítsd meg a
fejed majd. Azt rajzold, amit látsz, ne gondolkodj, ne nevezd nevén a
dolgokat, azért, hogy a jobb agyféltekéd rajzoljon és ne a bal csacsogására
összpontosuljon a figyelmed. Csak a körvonalakat rajzold.
Amikor végére értél a körberajzolással, akkor a papírlapra rajzolt keretbe
próbáld meg ezt a filccel készült körvonalat átrajzolni ceruzával. A keresztek
segíteni fognak neked, hogy hova, milyen magasságba, szélességbe
kerüljenek az ujjak átrajzolásra. Segítenek, mert viszonyítási pontot fognak
számodra adni.
Mikor sikerült átrajzolnod a lapra a kezed, akkor berajzolhatod rajta a
mélyedéseket, újbegyeket, ráncokat. Satírozással, a különböző árnyékokkal
is élethűbbé teheted. A besatírozott részeket zsebkendővel, vagy egyszerű
módon az ujjaddal is megdörgölheted, hogy a csíkok eltűnjenek, és
egyöntetű árnyalatot biztosítsanak.
Bátran összehasonlíthatod a kezdésnél rajzolt kezet, a most elkészülttel.
Lehet, hogy tetszeni fog a fejlődés. Ahogy ügyesedni fogsz, úgy tudod majd
a későbbiekben elhagyni a segédeszközöket és ösztönösen a jobb
agyféltekédre hallgatva megrajzolni az élethű alkotásokat.

A negatív terek fontosak tudnak lenni rajzolás közben.

Azokat lerajzolva megkapjuk a tárgyak keretét. Mintha kivágtuk volna őket a
papírlapról ollóval, és a helyükön maradt lyuk az ő negatív terük. Van külső
negatív tér és belső negatív tér. A külső negatív tér a baloldali képen látható.
A belső negatív tér a jobb oldalin.
Most pedig az előbbi plexis és keretes módszerrel rajzolj le egy széket.
Töröld le a kezed vonalait egy vizes ronggyal, vagy zsebkendővel a
segédeszközről.
Rajzolás közben figyeld meg a tárgy külső és belső negatív tereit. Ahogy
rajzolod fel a műanyag lapra filccel a széket, koncentrálj ezekre a terekre.
Mindent ugyan úgy csinálj, mint ahogy előzőleg a kezednél tettél, csak most
fél kézzel a levegőben fogod tartani a segédeszközöket. Fél szemmel
hunyoríts, ne mozgasd a fejed, ne gondolkozzál, hogy éppen mit rajzolsz.
Csak érzékeld a távolságokat, a tereket, miközben filccel rajzolod körbe a
széket.

Mikor végeztél, akkor egy megkeretezett lapra ismét másold át a szék

vonalait. A szálkereszt segíteni fog az arányok, távolságok, vonalak
meghúzásában.

Rubens rajzát láthatod a képen. Kar- és lábtanulmányok.

Internetről letöltve fordítsd fejjel lefelé a képet és a testrészek negatív tereit
rajzold le. Mikor végeztél vele, akkor állítsd normális állapotba a másolt
alkotást és a formák belső részleteit is rajzold meg. Satírozással az
árnyékolást is megcsinálhatod.

Rajzoláshoz fontos a szögeket és az arányokat megfelelően megalkotni, hogy

élethű legyen a grafika.

A képen látható módon meghatározhatod a szögeket a ceruzád segítségével.

Utána már könnyebben tudod azokat majd lerajzolni. Fél szemmel próbáld a
környezetedben lévő tárgyak, sarkok egymáshoz viszonyított szögeit
meghatározni.

A másik elengedhetetlen dolog az arányok meghatározása. A képeken ismét a

rajzeszközt használják, hogy megmérjék, hogy az asztal szélessége hogy
aránylik a hosszához. Valamint hogy aránylik szintén az asztal szélessége a
lábak magasságához.
Mindig érdemes ugyan ahhoz a hosszhoz arányosítani a tárgy többi méretét.
Jelen esetben az asztal szélessége ez az alap. Azért kell egy bizonyos
távolságot alapnak meghatározni, hogy ne legyenek túlzottan nagyok az
eltérések a rajzolás közben, az állandó alaparány változtatgatása miatt.
Mindig érdemes alkotás előtt meghatározni egy alap méretet, ami
arányalapként fog szolgálni a rajzolt tárgyak méreteihez.

Itt láthatod, hogy milyen viszonyban van az asztal hossza a szélességéhez

képest. Ez a hosszhoz viszonyított látszólagos szélesség minden nézőpontban
más és más, a néző szemmagasságától függően.

1. Tartsuk a ceruzát kinyújtott karral, szemünkkel párhuzamosan, könyökünk

az állandó arány miatt legyen letéve, vagy a testünknek támasztva. Ezzel a
módszerrel mérjük le az asztal szélességét. A ceruza radíros vége legyen az
asztal egyik sarkánál, a hüvelykujjunkat tegyük a másik sarokhoz. Ez lesz az
alapegység.
2. Továbbra is letett könyökkel a ceruzát még mindig szemünkkel
párhuzamosan tartva mérjük le az asztal hosszabbik oldalát. Milyen az asztal
hossza a szélességéhez képest? Ennél a példánál az arány egy a másfélhez.

3. Ezután nézzük meg az asztal lábait függőlegesen tartott ceruzával, ügyelve

a láb függőlegeshez viszonyított szögére. Tökéletesen függőlegesek az
asztallábak, vagy szögben állnak? A láb hosszát ismét a szélességhez, vagyis
az alapegységhez mérhetjük.

Rajzolás közben a rajzon is használni kell ezt a mérési formát, hogy

sikerüljön élethűen az arányokat ábrázolni. Megnézni, hogy a valóságban az
alaparányhoz képest mekkora a vizsgált távolság.

Ezután a rajzon is a könyék megmozdítása nélkül szintén a ceruzával,

félszemmel le kell mérni ezt az arányosságot a lapon lévő alaparányhoz
képest, és úgy megrajzolni a tárgyak egyéb méreteit. Egyszóval, amit élőben
elvégeztünk aránymérést, azt a lapon is el kell végezni az előbbi módszerrel,
és ábrázolni kell az egymáshoz viszonyított méreteit a tárgynak, hogy élethű
legyen az ábrázolás.

Bonyolultnak hangzik, de ez is olyan dolog, ami gyakorlatban, elsajátítva,

már automatikusan menni fog. Élőben is vizsgáld meg az arányokat a
tárgynál és a rajzon is vizsgáld meg az arányait a tárgynak, és az igazit
utánozva rajzold meg a szélességét, magasságát, szögeit.

Most gyakorlatban is vizsgáld meg az arányokat egy asztalnál, vagy egy

tárgynál.

A következő feladat az, hogy vedd elő a plexi lapot a kerettel, töröld le róla
az előző rajzot és keress egy ajtót, ami a sarokban található. Ezután a már
tanult módon a segédeszközökre rajzold le az alsó és a felső sarkok szögeit.
Az ajtónak csak a magasságát jelöld be.

A papírlapra a keret belső szélével rajzold fel az alapterületét a rajzodnak.

Rajzold bele a keresztet is. Ezután a plexiről a már tanult módon rajzold át a
sarkot az ajtóval.

Mikor ezzel kész vagy, akkor az ajtó méretit is megrajzolhatod a már tanult
arányosság mérés technikáival. Használd a ceruzát.
Kezdetben minden kicsit nehézkesen megy, de a gyakorlással majd
könnyedén képes leszel automatikusan meghatározni a szögeket és az
arányokat.

Ezen a képen Charles White Prédikátor című képe látható.

Az ilyen képeken is alkalmazni kell a szögek és az arányok vizsgálatának

módszerét. Ennél a képnél is érdemes kijelölni egy alap arányosságot. Jelen
esetben ez az alap legyen a mutatóujj vége és zakó ujjának felső része. A
plexi lappal és a műanyag kerettel rajzold körbe ezt a mutató kezet. Csak a
kezet, semmi mást. Ezután a megkeretezett, kereszttel ellátott papírlapra
másold át ennek a kéznek a körvonalát. Most pedig rajzold meg a prédikátor
többi részét is. Használd az arányok és a szögek mérését. A képet fejjel lefelé
fordítsd. Lehet elsőre nehéznek tűnhet ennek a rajznak az elkészítése, de a
kereszt segíteni fog, hogy megfelelően alkosd meg az egész képet. Lehet,
hogy eddig úgy tudtad, hogy ilyen élethű dolgot nem vagy képes
megrajzolni, azonban a segédeszközök és a mostanra elsajátított tudás,
váratlan eredményeket fog hozni számodra.

Az emberi arcnak is megvannak a maga arányosságai. Ahhoz, hogy élethű

portrét tudj rajzolni, ismerned kell a különböző testrészek elhelyezkedését az
arcon.

A szemek vonala szembeni nézetből, például mindig a koponya

magasságának a közepén helyezkednek el félúton. Ha nem ilyen arányban
rajzolják őket, akkor torz lesz az arc. A szem vonalát hátrafelé
meghosszabbítva eljutunk a fül felső tövéhez.
A szem belső zuga és az álcsont alja között mért magasság megegyezik a
szem külső sarka és a fül hátsó pereme közötti távolsággal. Egy egyenlő
szárú háromszöget adnak.

A szemnyílás szöge oldalnézetből így néz ki. Nem pedig egyenlő szárú az a
háromszög, amelyet a szemnyílás jelképesen ad.

Szemből nézve a szemek közötti távolság egy szemnek a szélessége. A

szemek külső sarka és a koponya széle között is szintén egy-egy
szemhosszúságú terület található.
A fül alsó tövének magassága mindig az orr és a felsőajak közötti részre esik.
A fül alsó tövének mentén hátra vetített egyenes pedig megmutatja a
nyakcsigolyák és a koponya találkozását.

A száj sarkai mindig a szemek sötét részeivel vannak egy-egy függőleges

vonalban.

Az orrnyereg a szemüreg felső peremének részével egy magasságban van.

Az orrcimpák szélessége a szemek szélességével megegyezik.

Ha fordul a fej, akkor a szemek már nem vízszintesen fognak elhelyezkedni.

Ezek az arányok nem véletlenségből jöttek létre, hanem látszik az emberi
arcon is, hogy egy tudatos szervező, teremtő erő áll a világ hátterében,
teremtésében és működtetésében.
Minden az aranymetszés arányosságait követi. A véletlen nem hoz létre
rendet, csak káoszt. Nem hoz létre ilyen rendezett, arányos arcot, mint az
emberé. Vagy gondolhatunk itt bármely más élő szervezetre is. Tehát az élet
kialakulás nem véletlenségek sorozatából jött létre, hanem egy tudatosság
található a hátterében, mely szervezi, rendezi az élő szervezeteket. Nincs
szervezés, ha nincs szervező. Szervezet is csak akkor van, ha volt, aki
megszervezte a szervezetet. Ki ő?
Az előbb felsorol fej arányosságokat egy-egy vázlatos arcképen, próbáld
meg ábrázolni. Mind szemből, mind pedig oldalnézetből. Így majd rögzülni
fognak, és ha élő személyt rajzolsz, akkor is tudni fogod, hogy mi hova
kerüljön.

A fej különböző részeinek az elhelyezkedése a nézőpont változtatásával

együtt változik. Az előbb elmondott esetek a testrészek elhelyezkedésével
kapcsolatban, csak szemből és oldalnézetből érvényesek.
Ezt a képet másold le egy lapra úgy, hogy megrajzolod előtte rá a keret belső
kerületét és a keresztet.
A plexi lapra rácsíptetve a keretet nézd meg, hogy hol fognak elhelyezkedni
az arcnak a különböző részei. Most ne használd a filcet, hanem csak a
szemedre hagyatkozz. Alkalmazd rajz közben az előbb bemutatott
arányosságokat. Szintén válasz ki egy alapegységet, amihez mérten
megrajzolod majd az arc többi részének arányát.

Itt pedig láthatod Courbet önarcképét.

 Itt is a tanult módon a kereső segítségével másold le ezt a rajzot. Figyelj a
fej arányaira, az alapegységre, az árnyékokra, amelyeket satírozással
hozhatsz létre. A kép jellege miatt nem fontos minden részletét élesen
megrajzolni. Találd meg az arany középutat az elmosódottság és az élesség
között a művészi hatás kedvéért. Használd a radírt is, hogy a fehér foltokat
kialakíthasd a rajzon.

A rajzoláshoz szükségesek a vonalkázások. Ezekkel különböző hatásokat,

érzékeléseket lehet létre hozni. A képeken láthatsz jó pár fajtát. Rajzold le
őket és figyeld meg, hogy melyik milyen hatásokat kelt. Gyakorlatban
alkalmazd majd őket a megfelelő helyeken. Például árnyék, haj, szemöldök,
szakáll, ruha anyagának a megrajzolásánál.
Akár még rajz is készíthető a vonalak sűrűségének a váltogatásával.

A satírozással létrehozott árnyékok sötétségének, világosságának a beállítását

gyakorolhatod a következő feladattal. Készíts ceruzával egy 12 lépcsős
színlétrát. A legelső színe a fehér lap legyen. A legutolsó színe a ceruzával
előállítható legsötétebb szín. A köztük lévő lépcsőkön pedig a különböző
fokozataik legyenek, amelyek egyre sötétednek, vagy egyre világosodnak.
Attól függően, hogy melyik irányból is nézzük őket. Ez a gyakorlat segíteni
fog abban, hogy megtanuld a megfelelő árnyalatú sötétítést, árnyékolást létre
hozni.

Ebben a feladatban pedig a színekkel ismerkedhetsz meg. Mi a célja a

színkör elkészítésének? Egyszerűen az, hogy megjegyzed a színek
összefüggéseit. A három alapszín, a sárga, a vörös és a kék, a színek három
építőköve. Ezeket színezd ki elsőre a színkörön. Az elmélet szerint minden
más szín ebből a háromból származik. A három alapszín három gyermeke a
másodlagos színek: a narancssárga, a lila és a zöld. Ezek legyenek a
következő színek, amelyeket ábrázolsz a színkörben. Így látni fogod, hogy
melyik színekből, milyen színek keverednek ki. Őket követi a harmadik
generáció, a harmadlagos színek: sárgásnarancs, vörösesnarancs, a
vöröseslila, a kékeslila, a kékeszöld, és a sárgászöld. Ezeket ábrázold
utoljára. Ezek is a három alapszín valamelyikének, és a három másodlagos
szín egyikének a keverékéből jönnek létre. A színkeréken összesen 12 szín
van, amik az óra számlapjához hasonlóan helyezkednek el.

Newton felismerte, hogy a napfény különbözõ színekbõl áll, amit az ember

szeme nem tud elkülöníteni. Annak bemutatására, hogy a fehér fény
valójában színek keveréke, Newton háromszög alakú üveget használt, amit
prizmának hívunk. Amikor a fény átmegy a prizmán, megváltozik az iránya,
amit fénytörésnek nevezünk.
A törési szög az egyes színeknél más és más, így amikor a fény átmegy a
prizmán, hét különbözõ színt ad. A fényrõl azt mondhatjuk, hogy
felbontottuk. Az így kapott színek a vörös, narancs, sárga, zöld, cián vagy
türkizkék, kék, ibolya vagy hívhatjuk lilának, vagy indigónak.

Az így kapott színek a színkörön is hasonló formában vannak ábrázolva és

próbálják utánozni a prizma által létrehozott szivárvány színeit, hogy a
művészetekben a színek keveréséhez fel tudjuk használni őket.

Ceruzával, vagy jó minőségű élénk festékkel is kikeverheted a színeket. A

színkerék készítésének célja az, hogy megjegyezd, hogy mely színek vannak
egymással szemben a keréken. A kékkel szemben van a narancs, a vörössel
szemben a zöld, a sárgászölddel szemben a vöröseslila. Ezeket az
ellentéteket komplementereknek, vagy kiegészítő színeknek nevezzük.
Szemünk valamely adott szín meglátásával egyidejűleg megköveteli a
komplementer színt, és öntevékenyen létrehozza, ha nincs jelen. Ezért
érdemes alkalmazni a festészet és rajzolás közben. Például, ha egy kék lapra
rajzolunk, akkor használjunk narancsszínű ceruzát, vagy annak
mellékszíneit, árnyalatait. Az ilyen színvilágú képek nyugalmat árasztanak az
ember számára.
Érdekes módon a magyar zászlóban is a piros és a zöld, egymásnak
komplementerei. Nem tudom, hogy véletlen, vagy szándékos eredmény
lehetett-e ez a színválasztás.
A komplementer színpárokban mindig megvan a három alapszín. Például a
sárga és a lila esetében a sárga az egyik alapszín, a lila pedig a maradék
másik két alapszínt tartalmazza, amely a kék és a piros. A színkört
tanulmányozva fel fogod ismerni a többi összefüggést is.

A színeknek megvan a maga jelentése. Megfigyelték, hogy a pozitív

beállítottságú emberek, inkább vonzódnak a világos színekhez, míg a
negatívabb lelkületűek a sötétekhez. Jól megfigyelhető ez az emberek által
használt ruhák színvilágán. Jézus Krisztust például fehér, vagy világos
ruhákban szokták ábrázolni.

A rokkerek, vagy gótok, viszont előszeretettel hordanak fekete öltözéket,

mint a gyászolók.
Az ilyen aprócska jelek is árulkodhatnak egy ember személyiségéről. Persze
nem minden esetben igaz ez. Egy hajléktalan örül, ha ruhát talál magának.
Köszönjük IMF és bankárvilág és az őket kiszolgáló összes bábpárt, de jobb
lett volna a munkásságotok nélkül az élet!

Természetesen ahány kultúra, annyi jelentést társítanak a színekhez. Az

általam ismertek ezek:

A fehér a tisztaság és az ártatlanság színe.

A fekete a sötétségé, a gyászé, a földé.
Minél inkább világos egy szín, annál inkább fénnyel telítődött. Annál inkább
Istennel, a jóval kapcsolatos jegyeket hordozza magában. Minél sötétebb egy
szín, annál inkább a sötétséggel, a földhöz kötöttséggel kapcsolatos a
jelentése. Ez abból következik, hogy az anyag, végső soron megszilárdult
fény.

Jól bemutatja a színek sötét és világos változatait ez a fajta színgömb. Ha a

földgömbhöz hasonlítanánk, akkor az egyenlítő mentén helyezkednének el
az alapszínek és az átmeneteik. A gömb északi sarkpontja felé vannak a
világos árnyalataik, a déli sarkpontja felé pedig a sötétek.
A piros a tűz, a vér és az erő színe. Egyúttal a dühé, gyűlöleté is, ha sötét
irányba hajlik. A rózsaszín a szereteté.

A sárga a nap, a fény színe. A világossárga a jószívűségé. A sötét sárga az

irigységé.

A világoskék a hité, az égé. A sötétkék a materializmusé.

A világoszöld az életé, termékenységé, lelkierőé. A sötétzöld a lelki

gyengeségé, féltékenységé.
A világos lila a nemességé, rangé, bölcsességé. A sötétlila a világi, anyagi
tudásé.

Az arany szintén a nap, a fény, az Isten színe. Az ezüst a Hold, a nőiesség

színe.

Egy kép elkészítéséhez a következőképpen is lehet színeket válogatni, hogy

melyek domináljanak az alkotáson. A különböző alakzatok sarkainál lévő
színek használhatóak egy képet meghatározó színvilágához.

A színkörben egymás mellett lévő színeket is párosíthatjuk.

A fehér gyengíti a színek világító erejét. A fekete erősíti a színek világító

erejét.
A kék és az ahhoz hasonlatos színek a hideg színek. Valószínűleg ez abból
következik, hogy a jég, a víz hűvösek, hidegek szoktak lenni. Így társul a
kékhez a hideg szín.
A piros és az ahhoz hasonlatos színek a meleg színek, mivel a tűz, a vér és a
heves, tüzes ember színe is pirosas szokott lenné.

Kísérletekkel alátámasztották, hogy egy olyan szobát, ahol többségében

hideg színeket használtak az emberek hűvösebbnek éreztek, mint egy olyat,
ahol meleg színeket használtak. A hőmérséklet közben ugyanakkora volt.

Egy festő azt javasolta, hogy a színeket a komplementerükkel, értékeket az

ellentétes értékkel, intenzitást az ellentétes intenzitással, erős színű
területeket gyenge színekkel, a nagy területeket kis területekkel, a meleg
színeket hideg színekkel hozzuk egyensúlyba.

A zeneszerkesztésben is így van ez. A mély hangokat a magas hangokkal, a

hangosakat a halkakkal, az intenzíveket a lágyakkal hozzuk egyensúlyba. A
jobb agyféltekés rajzolás elmélete könnyedén alkalmazható más művészeti
ágak elsajátításával kapcsolatban is. Csupán csak ki kellene dolgozni azokra
is a különböző részfolyamatok elsajátításának a feladatait. Aki érti, készítse
el más ágakkal kapcsolatban azokat a gyakorlatokat, melyek a különböző
részkészségeket segítenének megtanulni!
Végezetül egy tükör segítségével pedig készíts egy önarcképet a tanult
módszerekkel. A plexi helyett magát a tükröt használd segédeszközként, akár
filccel egy keresztet rárajzolva. Hasonlítsd össze a kezdetben készített rajzzal
és figyeld meg a változásokat. Remélem, hogy örülni fogsz a változásnak!
A szépírást is lehet fejleszteni néhány technikával. A titka az, hogy a betűk
egyforma méretűek, dőlésszögűek és alakúak legyenek. Az ékezetek a betűk
fölé kerüljenek pontosan.

Írd le például a nevedet háromféleképpen. Egyszer szokásos módon. Egyszer

a legszebb írásoddal. Egyszer pedig az ellentétes kezeddel, amivel nem
szoktál írni. Figyeld meg, hogy egy munkahelyi felvételin, melyik fajta
írásmód lenne a legmegnyerőbb?
Próbáld meg ezt az ábécét egy lapra leírni, úgy hogy nem nézhetsz rá, hogy
mit írsz. Utána a kisbetűket is.

Végül pedig a neved írd le háromszor, úgy, hogy nem nézel a lapra. Közben
próbáld gondolatban elképzelni a legszebb, legarányosabb betűket. Írás
közben pedig ezeket próbáld vissza adni a lapon.

Azután ismét másold le az ábécét, úgy, hogy közben a betűk negatív külső és
belső tereire koncentrálj.

Csíkok rajzolásával gyakorold a megfelelő dőlésszöget.

A betűk dőlését pedig úgy tudod gyakorolni, ha ismét lemásolod az ábécét,

csak most egy csíkos lapra, ami alá szintén egy csíkos lapot helyeztél olyan
szögben megdöntve, amelynek csíkjai mintaként szolgálnak a betűk kívánt
dőlésszögének a megrajzolásához.
Az itt bemutatott gyakorlatokat minél többször alkalmazod, annál inkább
fejlődni fog a rajzolási képességed. Nyugodtan ismételd át újra és újra a
különböző feladatokat, hogy mindig ügyesebbé és ügyesebbé válj.

Az alkotás egy kifejezési forma a belső világod számára. Minden rajz magán
hordja a készítője lelki tulajdonságait, beállítottságát. Mint ahogy az írás is.
A grafológusok ismerik a különböző jeleket, amelyek alapján képesek az
írásból megismerni az író személyiségét. Pszichológusok a rajzokat és a
gyermekrajzokat elemezve szintén képesek következtetéseket levonni egy
ember tulajdonságaival kapcsolatban.

Ez alapján el lehet gondolkozni azon, hogy az amerikai filmek készítői

milyen lelkülettel rendelkeznek. Az alkotásaik árulkodnak ezen emberek
beállítottságáról.

A rajzolás segítséget is tud nyújtani számodra.

Ha lerajzolsz egy problémát az életedben, sokszor a kép alapján megtalálod a
megoldást a gondjaidra. Mivel vizuális állapotban könnyebben képes leszel
átlátni a helyzetet, megérteni az összefüggéseket és így orvosolni a gondokat.
Nagy cégeknél is szokták alkalmazni ezt a módszert, mikor elakadnak
valamilyen munkával.

Ennek a videónak az írott tartalmát képekkel ábrázolva, és a könyv

letöltésének a linkjét megtalálod, az http://mkh.valosag.net/ című oldalon, ha
az ott lévő keresőbe beírod azt, hogy Jobb agyféltekés rajzolás. Írott
formában jobban lesz időd áttanulmányozni a feladatokhoz szükséges
információkat, és a könyv is részletesebben elmagyarázza a gyakorlatok
menetét. Word-be is nyugodtan mentsd ki, és küld el ismerősöknek is, akiket
érdekelhet ez a dolog.
Hagy okosodjanak az emberek.

Sok sikert a rajzoláshoz! Ha megtanultad, akkor te is tanítsd meg másoknak,

hogy ez a tudás minél inkább elterjedhessen, hogy egy szebb világban
élhessünk.

Legyetek Jók, ha tudtok, mert minden más hiábavalóság!

Isten Áldjon!