Önfeláldozás és fegyelem

Fil 3:14 De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén,
azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a
Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

ApCsel 24:16 Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való
lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.

Azokat a dolgokat, melyeket itt nektek leírok, én is napi szinten gyakorlom. Más
szóval tanulom magam, tanítom magam és gyakorlatra kényszerítem magam. Nem vagyok
tökéletes és gyakran nem ütöm azt a mércét amit felállítok és amelyről merek beszélni. De hát
a beszéd gyakorlata öntudatossá tesz, belevési az emlékezetemben a követelményeket és
lassan tudatosan kezdek el cselekedni. Mindenki jól tudja, hogy bármilyen szakmát először
elméletben tanítják és aztán miután már megvannak az alapfogalmak akkor jöhet a gyakorlat
kezdete. A gyakorlat nagyon fontos. Ez nem egyszeri cselekmény hanem cselekedetek
sorozata, ismétlődő cselekedetek sorozata. Lehet, hogy monoton, de nagyon szükséges. Ezt
azért szükséges tennünk, mert ilyen módon alakulnak ki a gondolkodásmintáink. Egész
életünk különböző megtanult gondolkodásmintákon alapszik. Ez nem más mint
visszaemlékezés a „hogyan is kell ezt csinálni”-ra. A baj ott van, hogy nagyon sok mindent
rosszul tanultunk meg „csinálni”, az az rosszak a gondolkodásmintáink. Nagyon egyszerű ezt
önmagunkban megvizsgálni. Például: Csörög a mobilod. Ránézel a számra, felismered ki hív.
Ha kedves személy, akkor mielőtt OK gombot nyomnál valami szépet mondasz. De hívjon fel
valaki akit nem kedvelsz, azonnal nézz a tükörben és meglátod, hogy el van torzulva a képed.
Miért? Lehetünk mi is mind a két hiposztázisban a drót másik végén, habár ma már nem igen
használunk drótos telefont. Az élet minden pillanatában gondolkodásminták alapján
cselekszünk, azzal a különbséggel, hogy soha nem gondolunk arra, hogy most milyen mintát
kellene használnunk, mert rutinosan cselekszünk. Hát ez az, a sok ismétlés már kialakított
bennünk egy-egy mintát ami szerint cselekszünk különböző helyzetekben. Gyakran utána
kapunk a fejünkhöz, húzzuk a hajunkat és szépeket mondunk magunkra: Hogy tudtam ilyen
barom lenni, hogy ezt így megmondjam … megcsináljam. De már megtettük, és esküdözünk,
hogy ez volt az utolsó alkalom amikor engedtük magunkat elragadtatni a lovakkal. A dolgok
helyükre állnak, lecsendesedünk és lassan el is felejtjük amit mondtunk és az esküt is amit
tettünk. A következő alkalommal megismételjük a jelenetet. Leülünk és kétségbe esünk. Mi
valóban nem akarunk ilyenek lenni, de hát szinte minden alkalommal hasonlómódon
reagálunk és egyszerűen képtelenek vagyunk változtatni magunkon. Mit tegyek.. mit
tegyek… valaki segítsen már! kiáltunk fel lehangoltan. De nem segít senki sem, mert
mindenki ugyan azt cselekszi mint mi. A jó tanácsok jönnek, de azok nem sokat segítenek.

Hogy miért nem tudnak segíteni?

Mát 7:14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen
vannak, a kik megtalálják azt.

Hát ezért, mert kevesen vannak akik az életre vivő utat megtalálták.
 Sokan, nagyon nagyon sokan azok közül akik felnőnek a fegyelmet elfelejtik. Szóval
azt gondolják, hogy őket eleget nevelték és fegyelmezték otthon meg az iskolába. Ők már
felnőttek és tudják hogyan kell viselkedni. Hát persze, amint föntebb írtam, a megtanult
gondolkodásminták szerint. Tudják, hogy azok javarésze nem jó, de nincs más ezt kell
szeretni. Látom és tapasztalom, hogy a körül vevő emberek legalább 90%-a ilyen módon él.
De lehet, hogy még többen is. Jézus Krisztus nem hazudhatott, amikor azt mondta, hogy az
életre vivő utat kevesen találják meg.

Az élet minden területén uralkodik a törvényszerűség. Törvény nélkül semmi sem

működik. A természetben, amit mindenki megfigyelhet, láthatja, hogy fejlődés nincs törvény
nélkül. Minden törvény a fejlődést segíti. De ha hétköznapjaink területeit vizsgáljuk meg
akkor is arra a meggyőződésre kel jutnunk, hogy a törvényszerűség mindenütt ott van. A
törvény pedig mindenütt a mi életünket védelmezi és biztosítja a fejlődést. Mindannyian jónak
látjuk ezt, annak ellenére, hogy sokszor áthágjuk azt és fellázadunk ellene. De bárkit, ha
megkérdeznénk, hogy beleegyezne-e abban, hogy minden törvényt eltöröljenek, akkor nem
igen találnánk egy embert is legalább, aki ebbe beleegyezne. Mindannyian élvezzük a törvény
védelmét a mindennapi életünkben, mert az a mi életünket védelmezi. Vannak
törvényszerűségek amelyek a fejlődést biztosítják. Például: a kötelező iskoláztatás. Aztán
olyan törvények amelyek a sportban biztosítanak fejlődést a sportban résztvevőknek. Az
üzleti életben, az iparban, egészségügyben és még sok más területen.

Tudomásul kell vennünk egy jelenséget a mindennapi életben. Sok ember

karakterének a kialakulása egy kényszeres folyamat. Ezek az emberek az életüket nem
tudatosan élik le, hanem amint az élet körülmények alakulnak körülöttük. Amit a szokások,
hagyományok, a kényszeredett szükségek, amit a divat, a közösségvéleménye diktálnak az
emberek azokat cselekszik szinte minden esetben meggondolás nélkül. Mivel nem akarnak
lemaradni, kilógni a sorból, nem akarnak különcök lenni inkább lemondanak önmagukról és
olyanok lesznek mint amilyennek a tömeg íratlan törvénye kényszeríti őket. Sokan nem
szeretik ezt a rájuk kényszerített zubbonyt, de úgy érzik, hogy biztonságosabb és
kényelmesebb mint ha most csak úgy egyszerűen mindennek ellene fordulnának. Talán még
ki is vetné őket a közösség.

Most lássuk, milyen lehetőségük van azoknak, akik nem úgy döntöttek mint a többség.
Ők azok akik rátaláltak a szoros kapura és a keskeny útra. Ne gondoljuk, hogy az ő életük útja
rózsával van kidíszítve. Igen is nagyon szigorú törvények alapján zajlik le. A különbség a
tömeggel szemben az, hogy ezen az úton mindenki önszántából jár. Már maga a szoros
kapunak következő az üzenete:

Luk 9:23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja
meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

A keskeny úton való járás egyenlő Jézus Krisztus követésével. Más szóval azt jelenti,
hogy az új életet új törvények szerint kell élni. Az önmegtagadás a régi törvényeknek való
meghalást jelenti.
 Róm 7:4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy
legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

Gal 2:19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a
ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Íme a Biblia tanúsága, mely szerint akik a keskeny úton járnak azok új törvény szerint
járnak, élnek:

Róm 8:1Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban
vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított
engem a bűn és a halál törvényétől.

Mi mint szülők azzal a tudattal alkalmazzuk a fegyelmezést gyermekeink életében,

hogy gyermekeink igazi emberekké nőjenek fel. De milyen az a fegyelmezés? Bizony hasonlít
ahhoz amit mi kaptunk. Szokták mondani: Ne azt tedd amit látsz, hanem azt amit mond.
Gyermekeinktől megköveteljük azokat a dolgokat amelyeket mi megtagadunk. Arra
kényszerítjük ami ellen mi lázadozunk. És bizony a fegyelmezésük eredménye nem az lesz
amit vártunk tőlük, hanem amilyenek mi voltunk. Nekik nem szavakra van szükségük, hanem
egy követendő példára. Ha megmondjuk nekik hogyan kell csinálni, de nem mutatjuk meg,
akkor mindenképpen úgy fogják csinálni ahogyan mi is csináltuk.

A keskeny út a növekedés útja. A növekedés pedig a maga törvénye szerint történik. A

törvényeket nem lehet megmásítani, nem lehet alóla feloldozást kapni, mindenkinek követnie
kell azt. A fegyelem a nevelés alapvető fogalma. Mivel a nevelésnek szabályszerintinek kell
lennie, a fegyelem gondoskodik arról, hogy a szabályok be legyenek tartva. Lehet, hogy ezek
kemény szavak, de szükséges megértenünk azt a folyamatot mely a keskeny ösvényen való
járást jelenti.

Tegyünk egy kicsi lépést tovább. Azért, hogy a fejlődés útján tovább tudjunk haladni,
szükségünk van a megfelelő ismeretre. Az az igazság, hogy napi szinten gyűjtünk
információkat a környezetünkből, de nem biztos, hogy az információk jó forrásból erednek.
Ezért szükséges, hogy megtaláljuk a helyes módját annak, hogy az élethez való ismeretet jó
forrásból szerezzük meg. A leghasznosabb módja ennek a tanulmányozás. Azért, hogy ezt
megtudjuk valósítani áldozatot kell hoznunk. Ez azt jelenti, hogy le kell mondanunk
valamiről, ami alacsonyabb értékű valamiért ami magasabb értékű.

Senki sem mondta azt, hogy ez az út kényelmes és fájdalom mentes. Az önfeláldozás

lemondással, önmegtagadással jár. Kevesen vannak akik erre az útra rá szánják magukat, mert
el kell hagynod a kényelmet, a komfortzónát és olyan területre lépni amely ismeretlen, és
olyan területre lépni amely ismeretlen, tele van veszélyekkel, ellenséggel amelyet le kell
győzni. Ha erre az útra lépsz számolnod kell a kudarccal, a vesztességgel, a sikertelenséggel.
Ezért jár fájdalommal ez az út. De megéri valami értéktelent feladni, feláldozni egy magasabb
és nemesebb célért, nemesebb értékért.

Ne feledjük! Igazi karaktert, jellemet akarunk magunkban fejleszteni. Ennek az árát

meg kell fizetni.