TEREMTÉS

és
BŰNESET
R. K. Campbell

A SÁTÁN -
ELLENSÉG
TAKTIKÁJA
Werner Mücher

TEREMTÉS
és
BŰNESET

EVANGÉLIUMI KIADÓ
 A könyv eredeti címe és kiadója:
Schöpfung und Sündenfall
Christliche Schriftenverbreitung
D-42490 Hückeswagen
© Christliche Schriftenverbreitung

Magyar kiadás
© Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1998

ISBN 963 9012 58 0

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel

az
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 B udapest, Ó u tca 16.
Felelős szerkesztő: Vohm ann Péter

Készült az Im prim atur Bt. nyom daüzem ében

 TARTALOMJEGYZÉK

W. M iicher: T e re m té s é s b ű n e s e t
EL Ő SZ Ó .......................................................................................5

A MENNY ÉS A FÖLD TEREMTÉSE - ELÉVÜLT

HÍRADÁS? (1 Mózes 1) ............................................................ 6
Term észettudom ányos l e í r á s ........................................... 6
A T e r e m tő ............................................................................. 7
A m enny és a föld te re m té s e ........................................... 9
A föld pedig kietlen és puszta volt ...............................9
A S átán b u k ása ............................................................... 10
Isten Szelleme lebegett a vizek f ö lö tt...........................10
Legyen világosság - az első nap ..................................11
Isten terem tői hatalm a ................................................... 13
A m ásodik nap ..................................................................14
Három ég Isten Igéjében .................................................15
A harm adik nap ............................................................... 15
A negyedik n a p ..................................................................17
Alkotni és terem teni ........................................................18
Nap, hold és c silla g o k ..................................................... 18
Jelei legyenek .................................................................... 19
Élnek-e értelmes lények m ás bolygókon? ................ 21
Az ötödik nap ....................................................................22
A hatodik n a p ................................................................... 22
Az em ber terem tése '..........................................................23
Isten képére ...................................................................... 24
Istenhez hasonlóvá ......................__................................ 24
Milyen m egbízatásokat ad Isten Á dám nak és
Évának? ......................................................................... 26
Isten megpihen a hetedik n a p o n ................................. 28

AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE - EGY MÁSODIK

TEREMTÉSTÖRTÉNET (1 Mózes 2 ) ? ................................. 29
A fejezet felosztása ..........................................................29
„Az Úr Isten” - kettős n e v e ........................................... 30
A „Jézus” név ....................................................................31
A m enny és a föld története .........................................31
Még semmiféle..................................................................... 32

3
 Pára szállt föl ....................................................................33
Az em ber megformálása ................................................34
Az Éden k e r tje ........................................................ 34
Két jelentős f a ....................................................................35
Egy folyó - négy á g ..........................................................36
Hol volt a P a ra d ic s o m ? .................................................. 38
Művelni és ő riz n i...............................................................39
A jó és a rossz tu d ásán a k fája .................................... 40
Ádám nevet ad az állatoknak ...................................... 41
Éva te r e m té s e ....................................................................43
Elhagyja apját és anyját ................................................ 45
Ragaszkodás a feleségéhez ........................................... 46
Ádám és Éva á rta tla n s á g a ..............................................47

A BŰNESET ÉS KÖVETKEZMÉNYEI (1 Mózes 3) . . . . 49

Mikor esett bűnbe Ádám és É v a ? ............................... 49
Az ősi k íg y ó .........................................................................49
A félrevezetés...................................................................... 51
A kert egyetlen fájáról sem szabad enni? ................ 52
A kert. közepén lévő f a ..................................................... 52
„Ne is érintsétek”?! .......................................................... 53
A megtévesztés döntő c s a p á s a ...................................... 53
Mindaz, ami a világban van .........................................54
Isten ajándékozta b ö lc se ssé g .........................................55
A b ű n e s e t ........................................................................... 55
B ű n tu d a t............................................................................. 56
Isten utánam egy az e m b e rn e k ...................................... 57
Négy k é r d é s .........................................................................57
A felelősség e lh á r ítá s a ..................................................... 58
Megvallja-e Éva a bűnét? ..............................................60
A kígyóra kim ondott átok . 60
A kegyelem fénysugara ...................................................61
A bűn következménye Éva szám ára .......................... 62
A b ű n következménye Ádám s z á m á r a ........................63
K iv é te le k ............................................................................. 65
További rem énysugarak ................................: ............65
B ő rru h á k ............................................................................. 67
Kiűzetés a k e r tb ő l ............................................................ 68
*
R. K. Cam pbell: A S á tá n - az ellenség ta k tik á ja . . 71

4
 ELŐSZÓ
Ez a könyv nem m agyarázza versről versre a Biblia el­
ső három fejezetét, hanem visszanyúl azokra az előadá­
sokra, amelyeket 1994 őszén Berlin, Kleinmachowban
tarth attam . Feldolgozásuk alkalm at adott arra, hogy itt-
ott további gondolatokkal egészítsem ki őket vagy világo­
sabban fogalmazzak.
A világmindenség és az em ber keletkezésével kapcso­
latban számos téves felfogás létezik. Minden tévedéssel
szemben a legjobb fegyver a Szentírás alapos ism erete és
megértése. Ez nem utolsó sorban érvényes a Biblia első
három fejezetére is. Szeretnék néhány alapvető igazságra
rám utatni, amelyeket Isten ezekben a fejezetekben jelen­
tett ki. J ó t tesz m indnyájunknak, ha ezeket az alapigaz­
ságokat bizonyos mértékig ism erjük. Mivel ezek a fejeze­
tek tartalm ilag rendkívül gazdagok, e könyv keretén be­
lül csak néhány lényeges pontra szorítkozom. Ennek
egyúttal az az előnye, hogy ezeknek a fejezeteknek fő vo­
nalait jobban m egism erhetjük.
Könyvemet m indazoknak a fiataloknak szánom, akik
az iskolában vagy egyebütt az életben szemben találják
m agukat az e£yre fokozódó ateizm ussal, és gyakran ki
vannak téve m ások gúnyolódásának, m ert nyíltan vallást
tesznek arról, hogy hisznek a Bibliában, és aszerint kí­
vánnak élni.
Köszönettel tartozom azoknak a fiatal testvéreimnek,
akik vették a fáradságot, hogy előadásaim at leírják, vala­
m int azoknak a testvéreknek, akik a kéziratot végül elol­
vasták, és egy sor kiegészítő utalással segítettek.

Marienheide, 1996 decem berében

W em er Mücher

5
 „Az Úr Igéje alkotta az eget, egész seregét
szájának lehelete. Mert amit Ő mondott,
meglett, és amit parancsolt, előállott” (Zsolt
33,6.9).
„Milyen nagy alkotásaidnak szám a, Uram!
Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a
jó id terem tm ényeiddel” (Zsolt 104,24).

A MENNY ÉS A FÖLD TEREM TÉSE -

ELÉVÜLT HÍRADÁS? (IM ó z e s 1)

T e rm é sz e ttu d o m á n y o s le írás
A m enny és a föld terem tésének a leírása, ahogyan
azt az IMózes 1-ben olvassuk, nem egyszerűen történeti
leírás, nem is szólva arról, hogy sem m iképpen nem ter­
m észettudom ányos leírás. Amikor Isten Igéje történelmi
eseményekről ír, akkor azt nem a tudom ány szakmai
nyelvén teszi, hanem a m indennapi élet gazdagabb és
érthetőbb nyelvét használja, hogy elénk tárja azokat a
nézőpontokat, amelyek szám unkra fontosak. A Biblia
ugyanis m indenekelőtt hozzánk, em berekhez szóló üze­
netet tartalm az. Amikor Mózes Isten Szent Szellemétől
ihletetten ezt a fejezetet leírta, az egész világ bálvány­
im ádásba m erült. Talán emlékeztek, hogy néhány évszá­
zaddal azelőtt, hogy Mózes élt - Mózes kb. 3500 évvel
ezelőtt élt -, Ábrahám ot, aki Káldeában lakott, elhívta
Isten (lMóz 11-12; Csel 7). A Józsué 24-ben olvassuk,
hogy akkoriban teljes volt a föld bálványim ádással. Áb­
rah ám rokonai is bálványokat im ádtak. Az igaz Isten
im ádása világszerte ism eretlen volt. Ehelyett az em berek
a terem tm ényeket tisztelték.
Vajon a mai em ber nem készített m agának újra bálvá­
nyokat, amelyeknek szinte m indenhatóságot és m inden­
tu d á st tulajdonít? Pedig ezek olyan tulajdonságok, am e­
lyek egyedül Istent tulajdonai. Ezért a Biblia első fejezete

6
halálos csapás mindenféle bálványim ádásra, és a m a oly
divatos és sokak által vallott evolucionizmusra, melynek
alapja egy olyan elmélet, amely nincs bizonyítva, és soha
nem is lesz bizonyítható.
Isten azért ad ta ezt a fejezetet nekünk em bereknek -
és egykor term észetesen földi népének, Izraelnek -, hogy
elénk tárja a m aga dicsőségét és terem tői hatalm át.
Ha azt m ondjuk, hogy ez a fejezet nem egyszerűen a
terem tés történeti leírása, akkor ez nem azt jelenti, hogy
itt nem találunk tényeket. Ennek éppen az ellenkezője
igaz. Isten Igéje m indenekelőtt tények leírása - és sze­
mélyeké, mégpedig főként egy "'személyé, a mi U runk J é ­
zus Krisztusé, Megváltónké. M indjárt az elején szeret­
ném az Újszövetségből kim utatni, hogy mindaz, ami lét­
rejött, Általa terem tetett.

A T ere m tő

Az Újszövetségben három igehely található, am elyeket

ehhez kikeresünk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Is­
tennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél
volt.* Minden általa lett, és nélküle sem m i se lett, ami
létrejött” (Jn 1,1). Olyassuk el újra ezeket, a verseket, és
helyettesítsük be az „Ige” szót az „Isten Fia” névvel -
m egtehetjük, hiszen a 14. versben azt olvassuk, hogy az
Ige testté lett és köztünk lakott „Kezdetben volt az Is­
ten Fia, és az Isten Fia Istennél volt (ez tehát azt jelenti,
hogy az Úr Jézu s mindig Istennél volt. Ő m aga Isten, te­
h á t nincs kezdete. Mielőtt erre a földre jött, Istennél
volt). Isten Fia kezdetben Istennél volt. Minden Isten Fia
által lett, és Isten Fia nélkül semmi se lett, ami létre­
jö tt.” Az Úr Jézu s egyik neve „Ige” vagy „Isten Igéje”. így
nevezi Őt a Jelenések 19,13.

* Figyeljük meg, hogy az a kezdet, amiről itt a János 1-ben szó van, jelen­
tősen különbözik attól a kezdettől, amiről az 1Mózes 1 beszél. János az
Ige örök létezéséről szól, amely mindig is volt, és amelynek nincs kezdete.

7
 Ő az Isten Igéje, az az isteni személy, aki által Isten
önm agát kijelentette. Ő általa Isten mintegy közölte ön­
m agát velünk, em berekkel. Nem tu d n án k sem m it az Is­
tenről, h a az Úr Jézu s ki nem jelentette volna Őt. És
nem csak akkor, am ikor a földre jött, hanem m ár az
Ószövetség idején is, sőt, am ióta léteznek olyan terem t­
mények, akiknek Isten ki tudja jelenteni m agát. így ér­
hetjük meg, am it Já n o s ír, hogy m inden Ő általa lett. Az
Úr Jéz u s volt az, aki saját személyének ereje által m in­
dent életre hívott.
Nos, egy m ásik igehely, amely szám unkra leírja és
megerősíti ezt: „Ő a láth atatlan Isten képe, az elsőszü­
lött* m inden terem tm ény közül (mikor az Úr Jézu s belé­
pett a terem tm ények világába, minden terem tm ény közül
az első helyet foglalta el). Mert benne (személyének ereje
által) terem tetett m inden a m ennyen és a földön, a lát­
hatók és a láthatatlanok, ak ár trónusok, ak á r uralm ak,
ak á r fejedelemségek, ak á r hatalm asságok: m inden általa
és reá nézve terem tetett” (Kol 1,15-16).
Egy harm adik igehely: „Miután régen sokszor és sok­
féleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezek­
ben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örö­
kösévé tett m indennek, aki által a világokat terem tette”
(Zsid 1,1-2). Isten a Fia, az Úr Jézu s által készítette a
világokat. Ila ebből a nézőpontból olvassuk az 1Mózes 1-
et, nem is lehet m ásként, m int hogy az Úr Jé z u s szem é­
lye egyre nagyobb lesz szám unkra. Mily m agasztosnak
kell lennié a Fiúnak, h a Isten minden létezőt a Fiú sze­
mélyében hívott életre!

* Elsőszülött (görögül prótotokosz) Isten Igéjének nemcsak a születési sor­

rendjét jelenti, hanem ajándékozott rangbeli elsőségét (Zsolt 89,28). Krisz­
tusra nézve az „elsőszülött” mint embernek rangbeli elsőségét jelzi.

8
A m en n y és a föld te re m té s e

Milyen egyszerűen írja le az első vers: „Kezdetben te­

rem tette Isten a m ennyet és a földet”. A szerző anélkül
ke.zdi ihletett beszámolóját, hogy bizonyítaná Isten léte­
zését. Egyszerű szavakkal - a héberben m indössze hét
szóval -- közli a m enny és a föld terem tését. A m enny és
a föld terem tése az L versben jelentősen különbözik Is­
tennek a h a t nap alatt leírt terem tői m unkájától a 3-31.
versekben.
Kezdetben: Számos elmélet létezik arról, hogy mikor
lehetetett ez. Számos olyan tudós, aki hisz a terem tés­
ben, m a azon a véleményen van, hogy a világmindenség
viszonylag fiatal. Egyesek úgy vélik, hogy a föld 20 000
évnél nem idősebb, sőt talán még fiatalabb. Valaki, azt
mondta, hogy a földnek a m ágnesessége által - amely
szüntelenül csökken - m ár szét kellett volna robbannia,
h a sokkal idősebb lenne 10 000 évesnél.* Abból indu­
lunk ki, hogy a m enny és a föld még viszonylag fiatal.
Szó sincs évmilliókról, vagy éppen évmilliárdokról,
amelyről az „evolúció-hívők” beszélnek.

A föld pedig k ie tle n és p u s z ta v o lt

A 2. vers leírja, hogy a föld kietlen és puszta (héberül:

tohu vábohu) volt (vagy lett). Vajon így került volna ki
Isten keze alól? Teremt-e valam it Isten tökéletlennek,
kaotikusnak, hogy azu tán belőle tökéleteset és rendezet­
tet alkosson? Nincs példa erre sehol Isten Igéjében. Épp
ellenkezőleg. Ézsaiás prófétánál ezt olvassuk: „Ezt m ond­
ja az Úr, aki az eget terem tette, Ő az Isten, aki a földet
formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek
(héber: „tohu”) terem tette, hanem lakóhelynek formálta:
Én vagyok az Úr, nincs m ás” (Ézs 45,18).

* Lásd W. J. Ouweneel: „Teremtés vagy evolúció?” Evangéliumi Kiadó,

27. old.

9
 Hogyan került akkor a föld ebbe az állapotba? Valami
döntő esem énynek kellett történnie az 1. és 2. vers kö­
zött. Talán valamilyen Isten ellen lázadó erő h atásá ra
lett a föld p u szta és kietlen? A magyarázat, amelyhez én
is szívesen csatlakozom, az, hogy e két vers közé esett a
S átán bukása, akinek uralm i területe a föld, és aki a
földet is magával rá n to tta a bukásba.

A S á tá n b u k ása
A S átán b u k ását titokzatos nyelven írja le nekünk
Ézsaiás és Ezékiel. Az Ézsaiás 14-ben a próféta jövendö­
lést mond a babiloni királyról, az Ezékiel 28 pedig Tírusz
királyáról jövendöl. Alaposabb tanulm ányozás u tán
azonban kiderül, hogy m indkét jövendölés üzenete túl­
m u tat ezeken a királyokon: Isten Szelleme képes beszéd­
ben valójában a S átán bukásáról szól. M indkét eset
m egm utatja, milyen m agasra emelte Isten a S átánt. Le­
het, hogy ő volt a legfőbb angyali fejedelemség, kiváló
képességekkel felruházva. De ez a felm agasztalt angyali
fejedelem (Ézs 14,12-ben „a fényes hajnal csillag”, lati­
nul: Lucifer) Istennel egyenlővé akarta tenni m agát; nem
érte be azzal a tisztséggel, am it Isten neki adott. Isten
ezért taszította le. B ukásakor számos angyalt magával
rántott, ezek a bukott angyalok a démonok. És azóta a
S átán démonaival együtt arra törekszik, hogy Isten m ü­
vét m inden módon lerontsa. Szám unkra ez a m agyará­
zata annak, hogy a föld olyan kietlen és p u szta állapot­
ba került.

Is te n S zellem e le b e g e tt a v izek fö lö tt
Közvetlenül ezután közli velünk a Szentírás, hogyan
foglalkozott Isten Szelleme a földdel. Minket ugyan m ost
nem annyira a prófétai vagy jelképes jelentés érdekel,
amely ezekben a fejezetekben rejlik, hanem inkább a
történeti magyarázat, a kérdés: Hogyan tö rtén t m indez

10
valójában? - mégis szeretném ezt egy em ber megtérésére
alkalmazni. A b ű n által m inden em ber a pusztaság álla­
potában van term észeténél fogva. Isten Szelleme az, aki
m unkálkodni kezd benne. Itt azt olvassuk, hogy Isten
Szelleme lebegett a mélység fölött. Ez arra utal, hogy Is­
ten hatalm as m űvet készült véghezvinni. Mit fog alkotni
ebből a kaotikus, mély sötétségbe burkolt földből?

Legyen világosság - az első nap

,A kkor ezt m ondta Isten: legyen világosság!" (3. v.).

Ugyanígy kell m inden em bernek világosságot kapnia! Vi­
lágosságot afelől kicsoda is Isten? Olyan kérdés ez,
amely sokakat nagyon érdekel, de amelyre a legtöbb em ­
ber téves választ ad önm agának. - Tulajdonképpen ki az
Istefi? És ki vagyok én? B árcsak megnyílna az em berek
szeme, hogy világosságot nyerjenek és lássanak. Igen,
hogy m egism erhessék az igazságot Isten felől, és önm a­
guk felől! Ez az egyetlen út, amelyen az em ber megisme­
ri tulajdon bűnét, és visszatalál Istenhez. Isten az, aki
az elveszett emberrel foglalkozik.
így tesz Isten itt a puszta, kietlen földdel. Először is át
kell törni a teljes sötétséget. „Legyen világosság! És lett
világosság!” Nem azt olvassuk itt, hogy Isten az első n a­
pon a világosságot teremtette, noha gyakran ezt m ond­
ják. Nem volt-e jelen a világosság m ár az első versben?
Isten b eh atoltatta a világosságot a sötétségbe, vagy
ahogy az Újszövetségben olvassuk: „Sötétségből világos­
ság ragyogjon fel” (2Kor 4,6).
A „világosság” szó közel kétszázszor fordul elő a Bibli­
ában. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb kijelentés két­
ségkívül az 1Ján o s 1,5, ahol azt olvassuk, hogy az Isten
világosság. A világosság Isten lényéhez és jellem éhez ta r­
tozik. Ugyanakkor a világosság Isten gyermekének a jel­
képe is (Mt 5,14). A hívők a világosság gyermekei (Ef
5,8), újjászületésük által isteni term észet részesei lettek
(2Pt 1,4).

11
 „Elválasztotta teh át Isten a világosságot a sötétségből”
(4. v.). A világosság és a sötétség a Bibliában áth id alh a­
tatlan ellentétek. Ezért találkozunk m indjárt a Biblia ele­
jén a világosság és a sötétség határozott kettéválasztásá­
val,, azzal az elkülönítéssel, amely az egész Szentíráson
végigvonul egészen a Jelenések 21-ig. Gyakran együtt,
ugyanabban az igeversben találkozunk a világossággal
és a sötétséggel (53-szor). Isten a m ásodik napon elvá­
lasztotta a világosságot a sötétségtől.
Ebben fontos gyakorlati tanítás rejlik szám unkra.
Ézsaiás próféta egyszer így kiáltott fel: „Jaj azoknak,
akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik
azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság
sötétség” (5,20). Világosság és sötétség két olyan terület,
amely félreérthetetlenül el van választvg egymástól. Mi
ezt az elválasztást a m agunk életében nem tudjuk elég
határozottan megvalósítani. Isten világosság. Nemcsak
megközelíthetetlen világosságban lakik (lTim 6,16), h a ­
nem Ő m aga a világosság (IJn 1,5). A Zsoltárok 104,2-
ben ezt olvassuk: „Világosságot vettél m agadra, m int egy
köpenyt”. Nem hatalm as üzenet-e ez, hogy Isten világos­
ság, és hogy oda, ahol teljes sötétség uralkodik, világos­
ságot ak a r adni?
„És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötét­
séget pedig éjszakának nevezte." Egyetlen nappal vagy
éjszaka sem m úlik el anélkül, hogy ne em lékeztetne
m inket erre. Itt van először szó az „esté"-ről. Az este az
éjszaka kezdete. Az éjszaka reggel végződik. Ezért olvas­
su k elsőnek az este szót. Az első estével, és a rákövetke­
ző éjszakával lesz az egész nap teljes. Isten „első napi”
m unkája be van fejezve. A következő reggel kezdődik a
m ásodik nap.

12
Is te n te re m tő i h a ta lm a

Sem az első, sem a m ásodik nappal kapcsolatban

nem olvassuk, hogy Isten „terem tett” volna. „Csak” szólt.
Ebben a fejezetben tizenegyszer olvassuk: „Azután ezt
mondta Isten”. Érezzük ennek a kifejezésnek felséges
voltát? Isten úgy terem tett, hogy szólt. Ezért olvassuk a
Zsoltár 33-ban: ,Az Úr Igéje alkotta az eget, egész sere­
gét szájának lehelete. Mert am it Ő mondott, meglett, és
am iUparancsolt, előállott” (6, 9. v.). Milyen szegényes el­
képzelésünk van Isten terem tő erejéről és dicsőségéről!
Istennek nincs szüksége évmilliókra, de még évezredekre
sem ahhoz, hogy valam it létrehozzon. Amiről ebben a fe­
jezetben olvasunk, az mindig egy-egy nap alatt történt. A
m ásodperc töredékéig tartott, amíg Isten szólt:,' és ugyan­
abban a pillanatban csodálatos müvek álltak elő. Isten­
nek nincs szüksége „időre”. Ő szól, és m ár meg is van.
Az egyes napok ugyanolyan napok voltak, m ing am i­
lyeneket ma ism erünk. Az írás egyetlen szóval sem utal
arra, hogy a napokat jelképesen kell értenünk. Lehet,
hogy valaki azt az ellenvetést teszi: igen, de a Nap és a
Hold még egyáltalán nem voltak megalkotva! Hogyan le­
hetett akkor m ár az első három napon nappal és éjsza­
ka? Ezeknek jelképes időszakoknak kellett lenniük.
Nos, a nappalok és éjszakák váltakozásához nincs ok­
vetlenül szükség napra. C supán egy fényforrásra és a
forgást végző földre. A nappal és éjszaka ti. úgy áll elő,
hogy a Föld n ap o n ta egyszer saját tengelye körül teljes
fordulatot végez, és pontosan ez történt az első három
napon. Nemcsak a tengelye körül forgó Föld volt jelen
m ár az első napon, hanem a világosság is. Az, hogy Is­
ten a negyedik napon alkotta a Napot és a Holdat, telje­
sen m ás dolog.
Ebben a fejezetben a napok a nappalok és az éjsza­
kák egymást követő sorozata által keletkeztek, éppúgy
m int m anapság. A terem tési napok időszakokra való á t­
értelmezésére a Biblia semmiféle u talást nem ad. Ellen-

13
kezűleg: hogy itt h at szokásos napról van szó, azt meg­
erősíti a törvényadás (a Tízparancsolat) a 2Mózes 20,11-
ben: „Mert h at nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a föl­
det, a tengert és m indent, ami azokban v an ”.

A m áso d ik nap

Ezen a napon alkotta Isten a boltozatot vagy atm osz­

férát, am ennyiben elválasztotta a vizeket a vizektől. A
boltozatot elnevezte „ég”-nek. A 2. versben azt olvastuk,
hogy az egész föld vízzel volt borítva. Isten itt a vizeken
belül végez szétválasztást. Talán úgy kell ezt elképzel­
nünk, hogy óriási víztömegek vízgőz form ájában sodród­
tak fölfelé? Tudósok rám utattak, igencsak lehetséges,
hogy az atm oszféra el tu d ta hordozni ezeket a vizeket.*
Ezek teh át nem egyszerű felhők voltak, m ert akkor itt
nem vizek elválasztásáról lenne szó. A m aradék víz to­
vábbra is beborította az egész földet.
Amikor. Isten a főt 1" 1 az özönvíz által elpusztította,
nyilván ezek a h c 1^ .u.o víztömegek zúdultak a földre.
Ezt olvassuk ugyanis az lMózes 7 ,11-ben: „Nőé életének
hatszázadik évében, a m ásodik hónap tizenhetedikén,
fölfakadt ezen a napon a nagy mélység m inden forrása
és megnyíltak az ég csatornái.” A „megnyíltak az ég csa­
tornái” kifejezést ezen a helyen kívül még csak egyszer
olvassuk Isten Igéjében, mégpedig átvitt értelem ben,
ahol Isten arról beszélt, hogy nagy áldásokat ad (Mai
3,10). Az esővel kapcsolatban az ég csatornái csak az
özönvíznél nyíltak meg. Ebből arra következtethetünk,
hogy ez a vízgőz, a boltozat fölött lévő h atalm as víztömeg
ömlött le a földre. Isten teh át ezt a víztömeget a m ásodik

* Az „atmoszféra” szó egyébként két görög szó összetétele: „atmosz” (gőz)

és „sphaira” (gömb).

14
napon helyezte el az atm oszférára. így^állt elő az atm osz­
férikus ég.*
E gőzburok képződése a boltozat fölött m agyarázatot
ad h at arra, hogy az özönvíz előtt egészen m ás éghajlat
uralkodott a földön, rendkívül buja vegetációval. A gőz­
burok átengedte ugyan a Nap sugarát, de nem verte azt
vissza, ahogyan m a történik. Ez egyfajta üvegházhatást
idézett elő. Egészen jól elképzelhetjük, hogy azok az er­
dők, amelyek végül is az özönvíz idején vagy u tá n a
szénrétegek képződéséhez vezettek, az özönvíz előtt igen­
csak d ú san növekedtek.

H árom ég Is te n Igéjében
Tálán ezen a helyen jegyezhetem meg röviden, hogy a
Bibliában három éggel találkozunk. Az első az atm oszfé­
rikus ég, amelyet az 1Mózes 1 ír le. A m ásik ég a csilla­
gos ég (az univerzum vagy a csillagközi tér), a harm adik
ég a Paradicsom, amelyről Pál apostol a 2Korintus 12-
ben ír, ahová ő maga elragadtatott.

A h arm a d ik iiap
A harm adik napon Isten tovább foglalkozik a földdel,
mégpedig az égboltozat alatti vizekkel, amelyek addig be­
borították az egész földet (9. v.). Isten ezeket egy helyre
gyűjtötte össze. Ezzel a tenger összefüggő egész m aradt.
A világtengerek, ahogy m a ism erjük őket, valószínűleg

* Ebben az összefüggésben utalok egy alternatív magyarázatra, amely e té­

mával kapcsolatban egy igen érdekes előadásban hangzott el, s amelyet
egy hívő fizikus, Dr. Humphreys tartott a Pittsburgi (Pennsylvania, USA)
negyedik nemzetközi kreacionista konferencián 1994 júliusában, és ame­
lyet 1995 júniusában és szeptemberében ki is nyomtattak. Humphreys eb­
ben azt a felfogást képviseli, hogy a boltozat fölötti víztömegek a földtől
20 milliárd fényévnyire a csillagközi tér határát képezik, annak a térnek
a határát, amelyben a galaxisok, a csillagok, a napok és a többi égitestek
vannak.

15
később keletkeztek. Előtűnik a szárazföld, mégpedig
ugyancsak egyetlen összefüggő egészben, m int egyetlen
kontinens.
A kontinensek eltolódása számos hívő tudós vélemé­
nye szerint egy jóval későbbi időpontban történt. Aki ve­
szi m agának a fáradságot, és- megfigyel egy földgömböt,
az világosan látha.tja~, hogy pl. Dél-Amerika és Afrika
kontinensei összetartozhattak. Eléggé pontosan egymás­
ba illeszkednek. A kontinensek eltolódása valószínűleg
csak az özönvíz következtében történt. Az 1Mózes 10
egyik verse is alátám asztja ezt: „az egyiknek Peleg (= el­
választás) volt a neve, mivel az ő idejében vált szét a
föld” (vagy „osztatott szét”) (25. v.). A fordítók, hogy a
megértéstv segítsék, lábjegyzetben hozzáfűzték a, szöveg­
hez: váltak szét a föld népei. De m iért ne lehetne a je ­
lentés egyszerűen: „Osztatott szét a föld”?
Isten m ost m ár nevet'ad a száraznak és a víznek: .Az­
u tán elnevezte Isten a szárazát földnek, az összegyűlt vi­
zeket pedig tengernek nevezte” (vagy: világtengernek).
„És látta Isten, hogy ez jó.” Előtűnt teh át a szárazföld,
mégpedig hegyeivel, völgyeivel, síkságaival, tavaival, mo­
csaraival, folyamaival és folyóival. Láthatóvá lett egy h a ­
talm as tájék, amelyen azonban még nem voltak sem nö­
vények, sem fák, nem is szólva állatokról és emberekről.
Ezen a napon Isten kétszer szól. A 11. versben meg­
parancsolja a földnek, hogy „növesszen növényeket, fü­
vet, mely m agvakat hoz, gyümölcsfát, mely fajtájának
megfelelő gyümölcsöt terem ” (12. v.). Füvet, maghozó nö­
vényeket és gyüm ölcsfákat említ az Ige. Ezzel Isten h á ­
rom részre osztja fel az egész növényvilágot, és ennek az
em ber és az állatok táp lálására nézve van jelentősége.
A füvet zöldnek is fordítják. Itt a fű m indam a zöld nö­
vények megjelölésére szolgál, amelyek nem virágoznak. A
m ásodik csoport azokat a növényeket jelöli, amelyek kö­
zé tartoznak a különböző cserjék, bokrok, főzelékfélék és
m indenekelőtt gabonafélék. Később látni fogjuk, hogy Is­
ten a hatodik napon a „zöld növényeket” az állatok szá­

16
m ára rendelte eledelül, a maghozó fák és bokrok term é­
sét pedig az em berek szám ára. M indennapi táplálékunk
fő részét a főzelék- és gabonafélék termékei alkotják, el­
tekintve a hústól, amelyet azonban csak az özönvíz után
adott Isten táplálékul az em bernek (lMóz 9). H arm adjá­
ra a fák gyümölcsei szolgálnak az em ber táplálékául.
Ha engedjük, hogy a terem téstörténet h atással legyen
ránk, látjuk, hogy mindaz, am it itt Isten tesz, egy bizo­
nyos cél érdekében történik. Isten lakóhelyet készít az
embernek. Ismétlem: az 1. versben terem tette a földet. A
3. verstől kezdve megkezdi alkalm assá tenni a földet la­
kóhelyül az em ber szám ára. A harm adik napon ez egyér­
telművé válik. M iután előtűnt a szárazföld, Isten m egpa­
rancsolta a földnek, hogy növesszen növényeket. A le­
írásból világosan kitűnik, hogy ez az egész mind az em­
berért történik. Ez a terem téstörténet fő szempontja.
A 10. versig csak a szervetlen anyagok léteztek. A l l .
versben látjuk, hogyan hozza létre Isten a növényvilágot.
Milyen felségesen gazdag is a növényvilág! Aki megérti,
hogy mindez az Úr Jézus kezéből származik, az csak ál-
mélkodni tud az Ő teremtői dicsőségén.
És ism ét csak azt látja Isten, hogy m inden jó. E n ap ­
tól kezdve kétszer olvassuk, hogy Isten látja, hogy ez jó.

A neg y ed ik nap
A negyedik napon megalkotja Isten a világító testeket.
Kivált a 16. versre szeretném helyezni a hangsúlyt:
.M egalkotta Isten a két nagy világító testet." Talán fel­
tű n t ennek a fejezetnek az olvasásánál, hogy felváltva
találkozunk a „teremt” és a „megalkot” szavakkal. Ügyel­
n ü n k kell a különbségtételre. .Alkotni” nem föltétlenül
azt jelenti, hogy Isten valami teljesen újat csinál, hanem
azt is, hogy valamit, ami m ár megvan, egy bizonyos cél
érdekében megváltoztat vagy felkészít.
A „világosság”-nál láttuk, hogy Isten azt mintegy „elő­
hívta”. A m ásodik napnál sem olvasunk arról, hogy Isten

17
„terem tett”. Éppúgy a negyedik napon: Isten megalkotja
a nagy világító testeket, mégpedig a Napot és a Holdat.
Úgy vélem, ezek az égitestek m ár azelőtt is készen vol­
tak. Már az 1. versben m egterem tette őket az Isten.
Most azonban, a negyedik napon Isten fölkészítette őket
egy bizonyos cél szolgálatára: A Nap sü ssö n a földre
nappal, a Hold pedig világítson éjszaka.

A lk o tn i és te re m te n i
Amikor Isten „teremt”, akkor a szava által valami tel­
jesen újat hoz létre. A terem téshez semmiféle alapanyag­
ra nincs szüksége. Ezért olvassuk ezt az 1. versben:
„Kezdetben teremtette Isten a m ennyet és a földet”, éspe­
dig a szava által. Ekkor még nem létezett semmiféle
anyag. Az anyag nem örök. Vannak, akik szám ára igen
kényelmetlen gondolat, hogy Isten a semmiből terem tett.
Röviden ugorjunk m ost előre a 21. versre, m ert ott
azt olvassuk, hogy Isten megteremtette a nagy víziállato­
kat. Itt megint teljesen újat terem tett, mégpedig a lelkes
(lélekkel ellátott) állatok világát. A szervetlen anyagokhoz
és a növényvilághoz csatlakozott m ost a lelkes élet. Ezért
nevezi az Ige az állatokat is „élő lelkek”-nek.
A 27. versben Isten harm adik alkalom m al teremt. E
versben az ember terem téséről van szó. Az em ber a te­
rem tés koronája, m ert nem csak anyagi teste és élő lelke
van, hanem Isten belé lehelte a szellemet is. És ez vala­
mi teljesen új volt.

Nap, hold és csillagok

Itt a 16. versből m egtudjuk, hogy Isten m egalkotta a
két nagy világító testet, am ennyiben elkészítette őket egy
bizonyos célra. A 14. és 15. versekben szereplő „világító
testek” neve az eredeti héber szövegben „fényhordozó”. A
nap és a hold funkciót gyakorol, am ikor fényt sugároz
ki, még h a teljesen különböző módokon is.

18
 Térjünk vissza a 14. versre. Ez három rendeltetést
emlit meg, amelyeket a nap és a hold betölt:

1. elválasztják a nappalt az éjszakától, ill. a világosságot

a sötétségtől (18. v.);
2. meghatározó jelei az ünnepeknek, a napoknak és az
esztendőknek;
3. világítanak a földre.

A nap nappal világít, a hold pedig éjszaka. Ezenkívül

az égitestek jelül vannak. Vajon ez csak a n ap ra és a
holdra vonatkozik? Úgy látszik, hogy ezek a versek a
csillagokat elhanyagolják. Csak úgy mellesleg nyernek
említést: „meg a csillagokat”. Talán nem is ezen a napon
terem tette őket Isten? Feltételezem, hogy Isten m ár az 1.
versben m egterem tette őket. Itt azonban az Ige csak
mellékesen említi őket, mivel a nappal és az éjszaka szá­
m ára a fő funkciót a két nagy égitest vette át. Ugyanak­
kor a csillagok is jelek, Isten nagyságának és m indenha­
tóságának jelei.

J e le i legyenek

Ezen a helyen szeretnék továbbadni néhány felvilágo­

sítást, amelyek rám is nagy hatással voltak.* Fogalmat
adn ak nekünk a világmindenség dicsőségéről és nagysá­
gáról. A nap, a hold és a csillagok ugyanis elsősorban
Isten dicsőségének és nagyságának jelei.
Tejutunk, teh át az a galaxis, amelyhez a mi „kicsiny”
naprendszerünk tartozik, legalább 100 milliárd csillagot
foglal m agába. Ha valaki meg ak arn á számolni csupán
ezeket a csillagokat, és m ásodpercenként három csilla­
got tu d n a megszámlálni, akkor száz év alatt m indössze a

Ehhez lásd: Werner Gitt: „Jelek a mindenségből. Mi végre vannak a csil­

lagok?” (Evangéliumi Kiadó, 10-29. old.)

19
csillagok egy tizedével végezne. És ezek csak a mi tejút­
rendszerünk csillagai!
Ma m ár tudjuk, hogy tejútrendszerek billiói léteznek.
Olykor ezek a tejútrendszerek halm azokban fordulnak
elő. Van egy Virgo nevű tejútrendszer, amely írd és
mondd, 2500 tejútrendszerből áll. És m ost képzeljük el,
hogy m inden egyes tejútrendszerben valóban 100 milli­
árd csillag van.
Ma a csillagok szám át, am ennyire egyáltalán fel lehet
becsülni, 102j-re teszik. A leggyorsabb számítógép m a
m ásodpercenként 10 milliárd szám tani m űvelet elvégzé­
sére képes. Ha az ism ert csillagok feltételezett szám át
meg ak arn án k határozni, akkor a szám ítógépnek 10 mil-
liárd/m p-es sebességgel 30 millió évre volna szüksége
hozzá! Ezek a nagyságrendek term észetesen m inden el­
képzelést felülmúlnak.
Mindezt Isten terem tette: „Az Úr Igéje alkotta az eget,
egész seregét szájának lehelete” (Zsolt 33,6) - egyetlen
szavával. És a Teremtő a mi U runk Jéz u s Krisztus volt,
aki egykor nagy szegénységben, alacsony sorsú, szerény
em berként élt itt a mi kicsiny földünkön. El tudjuk ezt
képzelni? Mily nagynak kell a Terem tőnek lennie, aki
egyetlen szavával létre hozta a világmindenséget, amely
oly m érhetetlen nagy! Ha a 102j csillagot felosztanánk
az em berek között, akik m a a földön élnek (kb. 6 milliár-
dan) akkor minden egyes em berre kb. 1,7 millió csillag
ju tn a .
A Napon kívül a Földhöz legközelebb eső csillag a Pro-
xim a C entauri állócsillag. Ez a Naptól kb. 4,22 fényévnyi
távolságra van. Egy em berélet alatt sohasem ju tn á n k
oda egy űrhajóval. A legtávolabbi 'és ism ert égitest á
Q uazár PKS 2 0 0 0 /3 3 0 . Ez az állócsillag 13 milliárd
fényévnyire van, azaz 9,46 billiószor 13 milliárd kilomé­
ternyire.* Az abszolút legfényesebb csillag az Eta-Cari-

* A fény sebessége valamivel kevesebb mint 300 000 km másodpercenként,

tehát egy év alatt 9 460 528 billió km.

20
nae. Négymilliószor fényesebb, m int a mi Napunk. Az ál­
talunk ism ert legnagyobb csillag az Alfa-Herkules. Átmé­
rője 250 milliárd kilométer. A mi naprendszerünk h u ­
szonegyszer férne el m indenestől ebben a csillagban.
És m ost önkéntelenül az ism ert gyerm ekdalra gondo­
lunk: „Tudod, hogy hány csillag ragyog a kék égen oda­
fent?... Mindazt tudja az Úr Isten, hogy csak egynek híja
nincsen.” A 147.- zsoltárban ez olvasható: „Megszabja a
csillagok szám át, nevet ad mindegyiknek. Nagy a mi
U runk és igen erős, bölcsessége h a tártalan ” (4-5. v.).
Az Ézsaiás 40,25-26-ban ez áll: „Kihez h aso n líth atn á­
tok engem, kivel m érhetnétek össze? - m ondja a Szent.
Tekintsetek föl a m agasba, és nézzétek: ki terem tette az
ott lévőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szó­
lítja m indnyájukat. Olyan hatalm as és erőteljes, hogy
egy sem m ert hiányozni.”
Ha az 1Mózes 1-ben azt olvassuk, hogy Isten a Napot,
a Holdat és a csillagokat a m ennyboltozatra helyezte,
akkor ezek a világítótestek ott vannak, az ember, m int
szemlélőjük nézőpontjából. Noha a Nap igen kicsiny csil­
lag, és a Hold még nála is sokkal kisebb kísérő, az Ige a
Napot és a Holdat nagy világító testeknek nevezi, m ert a
föld lakójának szemével nézve valóban nagyok.
Isten pedig végignéz ennek a napnak a teremtő’f m ű­
vén, és ism ét azt mondja, hogy m inden igen jó.

É lnek-e é rte lm e s lé n y ek m ás b olygókon?

Újra meg újra vita tárgya a különböző m édium okban
ez a kérdés, és olykor még keresztyének is fölvetik, nem
lehetséges-e mégis, hogy m ás bolygókon - talán m ás
naprendszerekben - em berek vagy m ás értelm es lények
élhetnek. Eltekintve attól, hogy a terem téstörténet nem
tartalm az erre u talást, a Zsoltárokban találunk egy ige­
helyet, amelyik erre a kérdésre egyértelmű „nem”-mel fe­
lel. ,Az egek az Úr egei, de a földet az em bereknek a d ta”
(115,16).

21
Az ö tö d ik nap
Isten m egparancsolja, hogy „pezsdüljenek a vizek élő­
lények nyüzsgésétől”. Nyüzsögni annyit jelent, m int „für­
gén keresztül-kasul mozogni”. Most elénk tárul a dina­
m ikus, aktív élet. Itt vannak az első élőlények (vagy lel­
kek). Az Ige különösképpen megemlíti a nagy víziállato-
kat, héberül „tannin” (szó szerint „a hosszúra nyúltak").
Ezek valószínűleg a tengeri sárkánygyíkok és a cetek.
Egyesek hozzájuk szám ítják a krokodilokat is. A tengere­
ket teh át sokféle élőlény népesíti be.
Ugyanezen a napon terem ti meg Isten a m adarakat. A
m adarak tark a világába itt valószínűleg a legkülönbö­
zőbb szárnyas rovarok is beletartoznak. Ezeknek az élet­
tere az égboltozat, az atm oszférikus ég.
Mily nagynak látjuk Isten teremtői müvét, h a a legkü­
lönbözőbb tengeri állatokra és a sokféle m adárra és ro­
varra gondolunk! Isten m indezeket vajon nem az ember
örömére és h asznára terem tette? Mily nagy hiányt jelen­
tene, h a a földön nem volnának állatok!
Feltűnő, hogy Isten, m iután a 21. versben újra megál­
lapítja, hogy minden jó, első alkalommal ad áld ást (a 22.
versben). Ezt az állatok szaporodására nézve teszi, ami
norm ális körülm ények között párosodás által történik. A
halak töltsék meg a tengerek vizét, a m adarak pedig
szaporodjanak el a földön.

A h a to d ik nap
Új nap következik, az utolsó, amelyen Isten teremt.
Szorosan kapcsolódik a tengeri állatok és a m adarak te ­
rem téséhez m ost a szárazföldi állatok m egterem tése. Is­
ten m egparancsolja: hozzon létre a föld élőlényeket. S
m int ahogy a harm adik napon a növények hárm as fel­
osztását látjuk, úgy a szárazföldi állatok h árm as felosz­
tá sá t találjuk a 24. versben is: barm ok, csúszó-m ászók
és egyéb földi állatok.

22
 Először a barm okat nevezi meg az írás, a szelíd, négy­
lábú háziállatokat. Azután a csúszóm ászókat, ezek a
reptiliák (lat.: repere = csúszni, mászni), ezekhez tartoz­
nak még a férgek és a különböző lárvák. Végül olvasunk
az „egyéb földi állatok”-rób azaz a szabadon ide-oda b a­
rangoló vadakról. Pompás terem tett világ bontakozik ki
szem ünk előtt. De a legdöntőbb még hiányzik: az egész
terem tett világ koronája: az ember.

A z em ber te re m té s e

Ezen a terem tési napon Isten kétszer szól, ugyanúgy,

ahogy m ár a harm adik terem tési napon is láttuk. Itt azt
olvassuk: „Ezt m ondta Isten: alkossunk em bert”. Ebben
a pillanatban veszi kezdetét az emberiség. Micsoda
egyetlenszerű pillanat! Most is „szól” Isten. Nem ad álta­
lános parancsot. Azt sem mondja, hogy a föld (vagy 'a
víz) hozza létre az embert. Nem, Isten ezúttal önm agá­
n ak szól. Milyen gyakran olvassuk az Ószövetségben,
hogy Isten így szól: „Tenni fogok” vagy „akarok”. Itt
azonban így szól: „Teremtsünk”. Vajon Isten önmagával
tanácskozik?
Ennél a beszélgetésnél szó sincs a többistenfiit vala­
miféle m aradványáról, ahogyan azt némelyek el akarják
hitetni velünk, sem pedig egyfajta isteni udvartartásról;
ti. angyalokról, ahogyan azt a zsidók vélték. Lehet-e két­
ségünk afelől, hogy itt burkoltan a Szenthárom ság Isten
lép elénk? Tudtad-e, hogy a Prédikátor 12,1 szó szerint
így hangzik: „Gondolj Teremtő(i)dre (többes'szám ban!) if­
júságod idején”?
Isten önm agához szól, és ezt többes szám ban teszi!
Bizonyos, hogy ezekben a fejezetekben az „Elohim” név
m ár a három ság egy Istenre utal. Ez a név egyébként
harm inchárom szor fordul elő az lMózes 1,1-tői a 2,3-ig.
Istennek, m int szuverén Terem tőnek a neve ez.

23
Is te n k é p ére
Azt olvassuk: „Alkossunk em bert a képmásunkra!'. Mit
jelent Isten képm ása? Sem a „képmás”, sem a rögtön
u tán a következő „hasonlóvá” kifejezés nem az ember
külső megjelenésére vonatkozik. Mindkettő az ember
szellemi lényegét írja le. Az általános nyelvhasználatban
a kép valam it kiábrázol, megjelenít. Ha például látoga­
tá st tennénk Lipcsében, és belvárosi sétánk során eljut­
nán k a Tamás-templomig, az ott álló Jo h a n n Sebastian
Bach szobor láttán valaki felkiálthatna: „Hiszen ez
Bach!” Nos, mindenki azonnal tudná, hogy m it ért ezen.
Természetes, hogy a szobor nem maga Bach, haneifi
csak képm ása. Ez a szobor ábrázolja Bachot, a nagy ze­
nészt.
így van ez az Isten által terem tett em berrel is. Senki
sem láthatja meg Istent, m int Istent; Ő láth atatlan . Az
em ber mégis Isten képm ása, mintegy képviseli Istent az
egész terem tett világ előtt.* Isten a világmindenség ab­
szolút ura, beleértve a láth atatlan m ennyet is m inden
élőlényével együtt. így kellene az em bernek is a föld
egyedüli u rán ak lennie. Ebben az értelem ben Istent kép­
viseli. A földi terem tett világot illetően Isten helytartója.
A szó legteljesebb értelm ében véve az Úr Jézusról m ond­
ja a Kolossé 1,15, hogy: „Ő a láth atatlan Isten képe”.
Egyetlenszerü módon képviseli és jeleníti meg Istent
előttünk, em berek előtt. Ő m egtehette ezt, mivel egyide­
jűleg Isten volt, aki m indörökké áldott (Róm 9,5), Isten,
aki megjelent testben (lTim 3,16).

Is te n h e z haso n ló v á

Isten azonban az em bert önm agához hasonlóvá is te­

rem tette. A „hasonlóság” az em bernek Istennel való

* Senki más teremtményről nem mondja a Biblia, csak az emberről, hogy

Isten képére van teremtve. Még a legmagasabb rendű angyalokról sem.

24
egyezésére és hasonlatosságára vonatkozik. Az em ber
szellemi tulajdonságai ugyanis Isten tulajdonságainak az
árnyképei. A „hasonlóság” többek között az em ber b ű n ­
eset előtti tisztaságára és bűntelenségére utal. Isten az
em bert „becsületesnek terem tette” (Préd 7,29). Túl
messze m ennénk, h a azt m ondanánk, hogy az em ber
olyan szent volt, m int Isten vagy m int em bervoltában az
Úr Jézu s (vö. Lk 1,35). M indenesetre az Újszövetségben
a hívőket, akik m egm osattak Krisztus vére által és elkü-
löníttettek Isten szám ára, igen gyakran nevezik „szen­
tek én ek . Az új élet és a bennük lakó Szent Szellem által
belső erőt nyertek, hogy a gonoszt kerüljék, és eltaszít­
sák maguktól.*
Istennek mily m agasztos terem tm énye tehát az ember!
Isten erkölcsi képm ása, képviselője. Látható földi, terem ­
tett világának a koronája. Hát nem kell-e Istennek, m int
Terem tőnknek naponta hálát adnunk, am iért m inket ily
csodálatos módon terem tett? (vö. Zsolt 139,13-16). A
bukott em ber képtelen erre, de mi, megváltott em berek
m iért ne tennénk?
Az a tény, hogy az em ber tökéletes módon került ki
Isten kezéből, adja meg különleges m éltóságát és m a­
gasztos voltát. T udatában vagyunk-e mindig ennek? Az
em ber sem m iképpen sem évezredes (vagy évmilliós) fejlő­
dés terméke.
Nem tek intünk újra meg újra megvetéssel bizonyos
emberekre, holott a b u kott em ber is m agán hordozza Is­
ten képm ását?! Minden em bert tisztelnünk kell, m int Is­
ten terem tm ényét. Aki egy em bert megvet, az végső so­
ron a Teremtőt veti meg. Péter apostol ezt írja: „Minden­
kinek adjátok meg a tiszteletet” (lP t 2,17).
Arra is figyelnünk kell, hogy Isten az embert, a férfit
és a nőt szilárd egységnek terem tette. Az 1Mózes 5,2-
ben a kettőt együtt nevezi em bernek az írás. Vajon nem

* Az új emberről ez olvasható az Újszövetségben: „Isten tetszése szerint va­

lóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Ef 4,24).

25
 azt jelenti ez, hogy Ádám és Éva együtt alkottak egy em­
bert? Az 1Mózes 2-ben látjuk majd, hogy ketten egy
testté lesznek. Túlságosan m esszire vezetne, h a ennek a
fejezetnek a jelképes m ondanivalóját m ost részletesen ki­
fejtenénk, de mégis u taln u n k kell arra, hogy Ádárp
Krisztus előképe. Az Efézus 5-ben azt m ondja Pál apos­
tol, hogy a férfi és nő egységének a titka K risztusnak és
Gyülekezetének a képe.
És m ost Isten megáldja az em bert is (28. v.). Ezután
ism erteti Ádámmal és Évával a feladatot, am elyet szá­
m u k ra rendelt. A m ost következő öt felszólítás egyaránt
vonatkozik a férfira és az asszonyra. Közösen végzik
majd ezeket a feladatokat, de Ádám a vezető, hiszen Éva
Ádám szám ára segítőtársnak adatott. Ezt majd még lát­
ju k a 2. fejezetben.

M ilyen m e g b ízatáso k at ad Is te n Á dám nak és

É v án ak ?

1. Term ékenyeknek kell lenniük. Ez elsősorban az em ­

ber term észetes szaporodására vonatkozik. De ezen
túlm enően nem gondolhatunk-e itt olyasmire, hogy
arra h iv attattunk el, hogy Isten szám ára gyümölcsöt
terem jünk? Ezért a gyüm ölcsterm ésért fáradozik Is­
ten az embereknél.
2. Sokasodniuk kell. Ahol élet van, ott az élet gyarap­
szik, akár sokasodás által, akár növekedés vagy ter­
jeszkedés által. Ism erjük-e a szellemi gyarapodást?
Szándékunk-e például, hogy em bereket az Úrhoz ve­
zessünk, és hogy ezek hitben növekedjenek, majd ők
is m ásokat az Úrhoz vezessenek.
3. A következő megbizatás így hangzik: „Töltsétek be... a
földet”. Istennek ezt a m egbízatását teljesítette az em ­
ber. Ma mintegy hatm illiárd em ber él a földön. Átvitt
értelem ben hozzá tehetnénk: Töltsétek be a m ennye­

26
 met! Milyen nagy kiváltsága a szülőknek, hogy gyer­
m ekeiket az Úr szám ára nevelhetik!
4. E zután azt olvassuk, hogy Ádám és Éva h ajtsák a
földet uralm uk alá. Isten ezzel kettőjüket az egész föl­
di teremtményvilág fejévé tette. Nem szeretetteljes
odafordulás-e ez m inden élőlény felé, amelyet Isten
az első em berpár alá rendelt? Ádám és Éva együtt al­
kották a terem tett világ fejét. Isten m indent alájuk
rendelt, hogy m indenről gondoskodjanak.
5. Az utolsó felszólítás így hangzik: „Uralkodjatok a ten­
ger halain, az ég m adarain, és a földön mozgó m in­
den élőlényen!” Pozitív értelem ben az uralkodás azt
jelenti, hogy fenn kell tartani az is te n i. rendet. A 2.
fejezetben látni fogjuk, hogyan gyakorolta Ádám ezt
az uralm at, am ikor m inden állatnak nevet adott.
A fejezet két utolsó előtti verséből m egtudjuk, hogy Is­
ten a maghozó növényeket és gyümölcstermő fákat adta
az em bernek eleségül, az állatoknak pedig a zöld növé­
nyeket. Az em ber az özönvíz előtt nem fogyasztott húst.
C sak az 1Mózes 9 ,3-ban olvassuk, hogy Isten m indent
az em ber kezébe adott, hogy m indaz, ami a földön él és
mozog, az em bernek szolgáljon eledelül.*
Befejezésül Isten végigtekint e h at nap egész művén:
„És látta Isten, hogy minden, am it alkotott, igen jó ”. Ez­
zel itt vége Isten terem tő m unkája leírásának. Istennek
nem csak terve volt, hogy m indazt megteremti, am it eb­
ben a fejezetben találtunk. Öröme is telt m indabban,
am it terem tett és alkotott. Megelégedéssel állapította
meg, hogy minden igen jó.

* Úgy kell-e értenünk a Róma 5,12-t, hogy a bűnesettel a halál abszolút ér­
telemben jött a világba, tehát az állatokra nézve is? Nem hiszem. Hiszen
az van megírva, hogy a halál minden emberre átterjedt, Péter pedig azt
írja az állatokról, hogy „természettől fogva megfogásra és levágásra valók”
(2Pt 2,12). Mindenesetre az ember bűne miatt az egész teremtett világ
szenved (Róm 8,20-23). tyleg nem szűnő léte csak az embernek van (még
ha a bűn miatt a leste halandó is), az állatnak nincs.

27
Is te n m egpihen a h e te d ik n ap o n
„így készült el a m enny és a föld és m inden seregük.”
A terem tett világ tökéletes összhangban van Istennel. Te­
remtői m űvéhez nincs sem m i hozzátenni való, ahogyan
azt a Prédikátor mondja a 3 ,14-ben. Isten terem tett vilá­
ga kitűnik sokfélesége által az égitestekben, növények­
ben, és m inden lehetséges állatban. És m inden úgy te­
rem tetett, hogy a föld az em ber legjobb tartózkodási h e­
lyéül szolgáljon.
így teh át Isten a m ű elvégzése u tán m egpihent. Már
csak az volt hátra, hogy Isten megáldja és megszentelje
a hetedik napot. A hetedik napnak, amelyet később saB-
b atn ak neveznek (2Móz 16) különleges helyzete van a
napok között. Itt találkozunk első alkalom m al a meg­
szentelés fogalmával. Isten egy különleges cél szám ára
elkülönítette a hetedik napot, mégpedig azért, hogy ezen
a napon az ember pihenjen, és örvendezzen elvégzett
m unkája felett. Ebben ism ét csak mélységes bölcsesség,
rejlik. Nekünk em bereknek szükségünk van bizonyos
m unkával eltelt idő u tán pihenésre és kikapcsolódásra,
hogy azu tán m egújult örömmel fogjunk a m unkához.
Az em ber vajon a bű neset előtt is m egtartotta a szom­
batot? A Szentírás erről nem szól semmit.
Meddig örvendezhet Isten ennek a nyugalom nak és
terem tett világának?

28
 AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE -
EGY MÁSODIK TEREM TÉSTÖRTÉNET
ClM ózes 2)?
Nemrég m ondta el egy leány nálunk az ifjúsági órán,
hogy osztályuk a h ittanórán éppen m ost vette á t az
1Mózes 2-t, és a tanárnő azt m ondta, hogy ebben a feje­
zetben egy teljesen m ás terem téstörténet található, m int
az IMózes 1-ben. Talán m ár mi is hallottunk ilyen kije­
lentést. Mit felelhetünk rá? Foglalkozzunk m ost többek
között ezzel a kérdéssel is: teljesen másféle beszámolóról
van-e itt szó, vagy pedig az első fejezet kiegészítéséről?
Egy dolog m indenesetre világos: h a a m ásodik fejeze­
tet olvassuk, az feltételezi az első fejezet ism eretét. Úgy
vélem, hogy az 5. verstől kezdve Ádám és Éva terem tését
még egyszer, mintegy nagyítóüvegen á t szemléli az írás.

A fejezet felo sztása

Ez a fejezet m egm utatja nekünk, hogy Isten milyen vi­

szonyok közé állította az embert. Ennek a fejezetnek a
következő felosztását javasolom:

1. Az ember viszonya Istenhez, ahogyan az Ádám terem ­

tésének pontos leírásából kitűnik (ez a leírás részlete­
sebb, m int az első fejezetben) (4-7. v.).
2. Az ember viszonya a terem tett világhoz, amely őt kö­
rülveszi - Éden kertjének m egalkotása - Ádám elhe­
lyezése a kertben (8-20. v.).
3. Éva terem tése - Ádám viszonya a feleségéhez - (21-
25. v.).

29
„Az Úr I s te n ” k e ttő s neve*

Ami szem ünkbe tűnik, és am it gyakran érvként hoz­

n ak fel arra, hogy itt egy m ásodik terem tési híradásról
van szó, az a tény, hogy a 4. verstől kezdve az „Úr Isten”
névvel találkozunk. Ebben valóban különbözik ez a hír­
adás az első fejezettől, m ert ott harm inchárom szor talál­
kozunk az „Isten” (héberül: Elohim) névvel. Az Elohim
név Isten m int Teremtő abszolút voltára utal. A 2. feje­
zetben tizenegyszer találjuk az „Úr Isten” nevet. Ha az
Úr névre gondolok, szívemben mindig m egzendül egy
különleges húr. V annak francia bibliafordítások, am e­
lyek Istennek ezt a nevét „Eternel”-nek fordítják, ami azt
jelenti: „Örökkévaló”.
Úr azt jelenti: „a változhatatlan, a mindig létező”.
Olyan Isten, aki sohasem változtatja meg szándékait és
terveit, aki mindig hű m arad önmagához, és kiváltkép­
pen az emberrel való kapcsolatában. Nem véletlen, hogy
Isten Szelleme, aki Mózest ihlette, oly gyakran használja
ezt a nevet. Milyen ostoba is az az állítás, hogy a 2. feje­
zet beszámolója egy m ásik forrásból szárm azik, csupán
azért, m ert az Istennek egy m ásik nevét használja. Az ef­
féle m agyarázat igen gyermekes. Istennek ez a m ásik n e­
ve éppenséggel bizonyíték arra, hogy ezt a fejezetet Isten
ihlette.
Ez a felséges, m agasztos Teremtő Isten egyúttal az Úr,
aki szeretetben lehajlik hozzánk, emberekhez. Feltűnő,
hogy Isten önm agát először az 1Mózes 15,7-ben nevezi
Úrnak. „Én, az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Khaszdim-
ból” - m ondja Á brahám nak. Itt egészen világos lesz en ­
nek a névnek a jelentése. Á brahám nak olyan Istennel
van dolga, aki m agasztosan a m ennyben trónol, ugyan­
akkor lehajlik egy em berhez, és arról beszél neki, hogy
kivezeti őt. Isten üdvözítő Isten. Ez még világosabb lesz,

* Az Úr itt a héber JHVH (Jahve vagy Jehova) visszaadása; lásd később.

30
h a felnyitjuk Mózes 2. könyvét, a megváltás könyvét,
am elyben Isten odafordul egy egész néphez, -hogy ezt a
népet hatalm as csodákkal és tettekkel kivezesse Egyip­
tomból.
Amikor Isten m egism ertette m agát Mózessel, ezt
mondta: „Vagyok, aki vagyok... így szólj Izráel fiaihoz: a
Vagyok küldött engem hozzátok... Az Úr, atyáitok Istene,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött
engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szó­
lítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!” (2Móz
3,14-15). Az Úr olyan Isten,'aki egy egész népet megvált.

A „ J é z u s ” név
Nem véletlen, hogy Megváltónk a Jéz u s nevet viseli,
mivel a Jézu s név a héber Jésue, vagy h a teljesebben
akarjuk kifejezni, Je h o su a görög fordítása. Ezt olvassuk
a 2Mózes 17,8-9-ben: „Eljött Amálek, és m egtám adta Iz­
raelt Refidimben. Akkor ezt m ondta Mózes Józsuének
(Elberfeldi-Biblia lábjegyzete: héberül Jehosua: az Úr a
szabadítás; gör. Jézus)...” Jézu s tehát azt jelenti „Az Úr
a Szabadítás”. A héber „JHVH” név teh át az Úr Jézu s
nevében m aradt fenn: Jézu s a világ Üdvözítője, aki „pél­
dátlan szeretettel és m agát m egalázva'fordult oda az em ­
berhez. így találjuk itt az „Úr Isten” névben a híradás
jobb m egértésének kulcsát. Mózes teh át úgy ír itt Isten­
ről, m int Úrról, aki kiváltképpen az emberekkel törődik.

A m e n n y és a föld tö r té n e te
Most azonban két olyan igeversre bukkanunk, am e­
lyek nem egykönnyen érthetők és nem egyszerű a m a­
gyarázatuk sem. Figyeljük meg alaposan a szöveget: „Ez
a m enny és a föld terem tésének története. Amikor az Úr­
isten a földet és a m ennyet megalkotta, még semmiféle
mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény
nem hajtott ki, m ert az Úristen még nem bocsátott esőt

31
a földre. Em ber sem volt, aki a termőföldet megművelje”
(4-5. v.). Egyesek úgy értik, hogy az a m ondat: „Ez a
m enny és föld terem tésének a története” - még az előző
híradáshoz tartozik.* A „története” kifejezést úgy is ért­
hetjük, hogy ez m ár u talás a következő „történetré” vagy
„történetleírásra”, mégpedig arra, ami a mennyel, a föld­
del, beleértve az em bert is, a továbbiakban történt. így
pl. az 1Mózes 6-ban azt olvassuk, hogy Mózes így ad
h írad ást Nőé történetéről: „Noénak ez a története: Nőé
igaz em ber volt, feddhetetlen a m aga nem zedékében. Az
Istennel já rt Nőé. N őé'három fiút nemzett: Sémet, Hámot
és Jáfetet...” (9-10. v.). Ezután következik Nőé és fiai to­
vábbi életének részletes leírása (Nőé születéséről itt
nincs szó, m ert azt m ár az 5. fejezet megemlíti). Ilyen ér­
telem ben találjuk a 2,4-től kezdve annak leírását, ami a
továbbiakban a mennyel és a földdel történt, ti. a 2. feje­
zetben az em ber terem tésének részletes leírását, azután
a 3. fejezetben a bűnesetet, a 4. fejezetben Ádám és Éva
első gyermekeinek születését stb. Mindez abból indult el,
am it Isten alkotott.

Még sem m iféle...

A következőkben ezt olvassák: „Még semmiféle mezei

fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem
hajtott ki”. Itt nem a füvek és növények terem tése előtti
időpontról van szó. A növényvilág a harm adik terem tési
napon jelent meg (lMóz 1,11-12), am ikor Isten szólt, a
földnek. Itt arról van szó, hogy a mezők növényzete még
nem „volt”, illetve „nem lett” abban az értelem ben, hogy
nem növekedett meg. Figyeljük csak meg: a mezei nö-„
vényről nem azt írja, hogy a. földi növényzet, am i jelentős
különbség. A mezőn itt a megművelt földet értjük. A to­
vábbiakban ez áll: „semmiféle mezei növény nem hajtott

* így pl. Dr. Hermann Menge professzor az Ószövetség német fordításában.

32
ki". Itt tulajdonképpen még világosabban látjuk ezt. Ah­
hoz, hogy a növények kihajtsanak és növekedjenek (kü­
lönböző főzelékfélék és gabonák), az szükséges, hogy a
föld meg legyen művelve. Itt tehát arról van szó, hogy a
füveket és egyéb növényeket még nem gondozta senki. A
föld műveléséhez ugyanis két döntő fontosságú dologra
van szükség: elsősorban nedvességre, m ásodsorban em ­
berre, aki a m u n k át elvégzi. De még egyik sem létezett.
„Mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre, és
em ber sem volt, aki a termőföldet megművelje.” Nyilván­
való, hogy ez a néhány vers egyáltalán nincs ellentétben
az 1Mózes 1-gyel, hanem an n ak pontosabbá tevő kiegé­
szítője. Továbbviszi a gondolatot, és m egm utatja azt,
am it Isten a továbbiakban tett.

P ára szállt föl

.Akkor p ára szállt fel a földről, és m indenütt á titatta a

termőföld felszínét.” Ha mindeddig nem is esett eső, az
nem jelenti azt, hogy a növények, amelyek a harm adik
napon jelentek meg, víz nélkül lettek volna. A felszálló
pára éppen elegendő nedvességről gondoskodott. Minde­
nesetre ebből az igehelyből azt a következtetést levonni,
hogy az özönvízig egyáltalán nem esett eső - ahogy n é­
melyek feltételezik -, szerintünk merészség, még akkor
is, h a a Biblia az özönvízig kifejezetten nem beszél eső­
ről. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó igeversek
találhatók a Jó b 36-ban, ahol Elihu azt m ondja Istenről:
„Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,
amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen h u llatn ak az
em berre” (27-28. v.). Egyébként az egész Ószövetségben
ez az egyetlen igehely, ahol ugyanaz a héber szó előfor­
dul (lMózes 2,6: „pára”, Jó b 36,27: „felhőből”).

33
Az em b er m eg fo rm álása
„Azután megformálta az Úristen az em bert a föld po­
rából, és élet leheletét lehelte az orrába: így lett az em ­
ber élőlénnyé” (7. v.). Isten m egterem tette az embert,
Ádámot, azzal, hogy beléje lehelt. Nem úgy kell ezt el­
képzelni, hogy Isten először a porból vagy anyagból meg­
form álta Ádám testét, és azután beléje lehelt. Ádám te­
rem tése egy elképzelhető legrövidebb szem pillantás alatt
történt.
T estünk anyagi test, a föld porából való. Többször ol­
vassu k Isten Igéjében, hogy por vagyunk (lMóz 3,19;
18,27; Zsolt 103,14; Préd 12,7; lKor 15,47-49). A por
emberi létünk m úlandóságára em lékeztet bennünket.
Minden ember előbb vagy utóbb visszatér a porba, h a ­
csak nem tartozik azok közé, akik elváltoznak és elra­
gadtatnak, am ikor az Úr Jézu s visszatér, hogy az övéit
fölvigye m agához a m ennybe. Egyébként m ár az Ószö­
vetségben is van két em ber, akik ugyanúgy elragadtat­
tak: Énók (lMóz 5,24; Zsid 11,5) és Illés (2Kir 2,1).
Ádám élőlénnyé (élő lélekké) lett, m ert Isten belélehelt.
Ez a rendkívüli az em ber terem tésében, amely teljesen
m egkülönbözteti az állatok megalkotásától. Ez kihangsú­
lyozza az em ber m agasztos voltát, m int az egész terem ­
tett. világ fejét. Noha a Biblia nem beszél szó szerint a lé­
lek halhatatlanságáról, itt m egtalálhatjuk an n a k alapját,
hogy az ember lelke az örökkévalóságban nem hal meg.
Az em bernek csak a teste halandó: az em ber lelke és
szelleme nem h alh at meg. Ez megfelel a Biblia egész bi­
zonyságtételének.

Az É den k e rtje

M iután Isten m egterem tette az embert, kertet ültetett

Édenben. Egyes fordítások a kert szám ára egy perzsa
szóból szárm azó szót használnak: a „Paradicsom ”-ot. Ott
helyezte el az embert, akit alkotott. Noha a növényeket

34
m ár néhány nappal azelőtt m egterem tette, nyilvánvaló,
hogy Isten ezt a kertet csak a hatodik napon, az ember
terem tése napján készítette. „Sarjasztott az Ú risten a
termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és ele­
delre jó t” (9. v.).
A kert kitűnik a fák sokfélesége által, amely éléről ízle­
tes gyümölcsök függenek. Milyen nagyszerű látvány! Ha
Isten valam it ad, azt nagyon gazdagon adja. Isten soha­
sem fösvény. Olyan Istenünk van, aki szereti az embert,
és csak a legjobbat adja neki. Jó volt nézni a gyü­
mölcsökkel m egrakott fákat. Istennek van érzéke a szép­
ség iránt. És Ő az, aki a szépérzéket beoltotta az em ber­
be is. Milyen pom pás m ár egy érésben lévő alm a is,
am int lassanként pirosra színeződik. B árcsak újra meg­
tan u ln án k álmélkodni a szépségek fölött. Engedjük,
hogy szem ünk megnyíljon a term észet szépségeinek
m eglátására, mégpedig nem csak a mély benyom ást keltő
hatalm as dolgokra, hanem a sok apróbbra is, amelyet
gyakran észre sem veszünk. Isten sok m indent kijelent a
maga fenséges voltából a terem tett világban, a hatalm as
világmindenségben. Ugyanakkor azonban kicsiny dolgok­
ban is kijelenti dicsőségét. Gyakran beszél a Biblia pici
állatokról, m int Isten bölcsességének példáiról.
Egyetlen hópehely sem hasonlít a másikhoz. Nem lé­
tezik két egyforma fűszál. Az egész földkerekségen nincs
két egyforma falevél. És a közel hatm illiárd em ber között
sincs ak ár csak kettő, aki teljesen egyforma lenne.
Isten m indent szépnek alkotott, m inden pom pásan
került ki a kezéből. Édenben nagyszerű kertet készített,
üdítő foltot az amúgy is szép földön. S a gyümölcsök
nyilván éppoly egészségesek voltak, m int amilyen szé­
pek.

K ét je le n tő s fa

Szinte m ellékesen jegyzi meg az Ige: ,Az élet fáját is a

kert közepén, meg a jó és a rossz tu d ásán ak fáját” (9.

35
v.). Figyeljünk fel arra, hogy-az élet fája a jkért közepén
állt. Ez a tény fontos szerepet játszik az Éva és a kígyó
között lefolyt beszélgetésben. A jó és a rossz tu d ásán ak
fájáról nem olvassuk, hogy az hol volt.
A kert közepén van az élet fája. Ez a fa, amely szó
szerint a kert közepén állt, egyúttal a gazdag élet jelen­
tős szimbóluma. Isten nem csupán ajándékozza az éle­
tet, hanem meg is áldja azt (vö. lMóz 1,22.28). A kert
központja az életnek ez a fája volt.. Istennek az emberrel
való bánásm ódjában központi helyen állnak az Ő megál­
dó szándékai. Nyilván nincs kétség Isten am a szándéka
felöl, hogy Ádám és Éva ú jra meg újra egyen az élet fájá­
ról, mégpedig természeti életük állandó felfrissülése cél­
jából.
De ott állt egy m ásik fa is az Éden kertjében, a jó és
rossz tu d ásán ak fája. A 16. és 17. vers tárgyalásánál
még visszatérünk erre.

Egy folyó - négy ág

Először a 10-14. versek egy folyót írnak le, amely a
Paradicsom ban ered, és amely megöntözi a kertet. Az­
u tán ez a folyó négy ágra szakad. Isten innen, a kertből
ak arta megáldani az egész földet. A víz életfontosságú
m inden élet fenntartásához.
A „négy”-es szám a Bibliában a földi terem tett világ
teljességének jelképe. Isten Igéjében gyakran olvassuk a
négyes számot, de itt találkozunk vele első ízben. Csak
emlékeztetek a négy égtájra, a föld négy sark ára (Jel 7,1;
20,8). Éppen a Jelenések könyvében fordul elő igen
gyakran ez a szám. Nem véletlen, hogy az Úr Jéz u s földi
életét négy evangélium írta meg. A „négyes” szám a földi
tökéletességet jelenti.
Az Éden-kerti folyó is mintegy a négy égtáj felé válik
négyfelé. Isten szándéka az volt, hogy az egész földi te­
rem tett világot bevonja az áldásba. A jövőben az ezeréves
birodalom idején Isten közvetlen jelenlétéből, az új tem p­

36
lomból árad ki az élet vizének folyója. E nnek részletes
leírását az Ezékiel 47-ben találjuk. Később ez a folyó a
Holt-tengerbe ömlik, amely ezáltal „meggyógyul”.
Az új Jeruzsálem m el kapcsolatosan is találunk a Jele­
nések 22-ben egy „életfolyót”: .Azután m egm utatta n e­
kem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, m int a kris­
tály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város fő-
űtjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája,
amely tizenkétszer hoz term ést, m inden egyes hónapban
m egadja term ését, és a fa levelei a népek gyógyítására
szolgálnak” (Jel 22,1-2). Ebben az időpontban az ezer­
éves békebirodEilomban találjuk m agunkat, mivel ezek­
ben a versekben „népek”-röl van szó, amelyek az örök
állapotban m ár nem lesznek. A mennyei uralom , „ame­
lyet a föld áldásául gyakorolnak” m etropolisában szintén
fontos szerepet játszik az életfolyó, mely Isten és a Bá­
rány királyi székéből folyik, tehát Isten közvetlen jelenlé­
téből.
Tudod-e, hogy m ár e jelenlegi időben is a hívők, ha
Istennel közösségben élnek, és a Szent Szellem akadály­
talanul m unkálkodhat bennük, áldás forrásai lehetnek
m ás em berek szám ára? Tanulmányozd, kérlek, az Úr J é ­
zu snak a Já n o s 7,37-39-ben m ondott szavait: „Az ü n ­
nep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: »Ha
valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz én-
bennem , ahogy az írás m ondta, an n a k belsejéből élő víz
folyamai ömlenek!« Ezt pedig a Szellemről m ondta, akit a
benne hívők fognak kapni, m ert még nem adatott a
Szellem, mivel Jézu s még nem dicsőült meg”. Ha tehát
napjainkban valaki hisz az Úr Jézu sb an , m int a világ
Üdvözítőjében, elnyeri a Szent Szellemet. T udatában
vagy-e még úgy igazán annak, hogy a Szent Szellem
benned lakik, h a hiszel az Úr Jézu sb an ? Hogy Istennek
milyen rendkívül m agasztos ajándéka a Szent Szellem?!
A Szent Szellem pünkösd napján jött el a földre, hogy
a hívőket egy-testté keresztelje (lKor 12,13). Ugyanakkor
azért is jött, hogy a hívőket, elvezesse a teljes igazságra,

37
hirdesse az elkövetkezendő dolgokat, és az Úr Jé z u st di­
csőítse (Jn 16,13-15). Minden módon naggyá akarja ten­
ni szám unkra Őt. Ha te és én telve vagyunk az Úr Jézus
személyével, akkor a Szent Szellem átveheti az uralm at
életünkben, és akadálytalanul m unkálkodhat bennünk.
És mi lesz ennek a következménye? Az, hogy élő víznek
folyamai árad n ak belőlünk, és áldás forrásai leszünk
azok szám ára, akikkel Isten összehoz bennünket. Elő­
ször mi m agunk iszunk az élő vízből, amelyet az Úr J é ­
zus n ek ü n k ad, azután továbbadhatjuk. A hívők az ál­
dás csatornái kell legyenek m ások szám ára. Isten arra
rendelt bennünket, hogy gyümölcsöt terem jünk. így kel­
lett volna Á dám nak és Évának a földi terem tett világ ál­
dásává lennie.

Hol v o lt a P arad ic so m ?
Az em lített folyó Édenben eredt, átfolyt, a kerten, meg­
öntözte azt, és am ikor kihömpölygött onnan, négy ágra
oszlott. Az Eufrátesz egyértelmű, és a Hiddekel könnyen
azonosítható a Tigrissel. Nehezebb m ár az azonosítás a
Pisón és Gihón esetében. Nyilvánvaló, hogy m ár akkor
sem volt könnyű ezeknek a folyóknak a m eghatározása,
am iért is a bibliai szerző ezt a két folyót részletesebben
írja le. Pisón és Gihón a m agyarázatokban a legsajáto­
sabb értelm ezéseket kapták, többek között a Pisón lenne
a Nílus, és Gihón a Gangesz.*
Ezeknek a folyóknak a forrásai mind a mai Kelet-Tö-
rökországban találhatók, az örmény fennsík török részé­

* A nagyra értékelt angol írásmagyarázó, William Kelly ezt írja ezzel kap­
csolatban az „Introductory lo the Old Testament” 1. kötetében, a Pentate-
iichos-hoz (23. old.): „Anélkül, hogy egy ilyen ügyben személyes vélemé­
nyemet bárkire rá akarnám erőltetni, szeretném kifejezni ama meggyőző­
désemet, hogy a Pisón és a Gihón, amelyekről itt szó van, két, az Éden
északi oldalán lévő folyó volt, amelyek közül az egyik a Fekete-tengerbe
folyik, a másik pedig a Kaszpi-tengerbe. Azt hiszem, hogy a Phasisról (Pi­
són) és az Arakszról (Gihón) van szó.

38
ben. Annak a ténynek a megindoklása, hogy a források
később egy kb., 500 kilométeres körzetben eredtek, nem
pedig egy folyóból váltak széjjel, valószínűen az özönvíz
által okozott geológiai változásokban keresendő.
Az, hogy m iként ju to ttak az em berek arra a gyakran
hangoztatott nézetre, hogy a Paradicsom a folyamköz­
ben, a mai Irak területén lehetett, szám om ra érthetetlen.
Miért kellene a Paradicsom ot a Tigris és az Eufrátesz
torkolatánál keresni, és m iért nem azok forrásánál?

M űvelni és őrizni

Isten az általa terem tett em bert behelyezte a kertbe,

és két feladatot bízott reá, mégpedig azt, hogy művelje
és őrizze. A „művelés” a kert további megművelése és ki­
alakítása. Ehhez Isten az em bernek alkotó képességet
adott. Az em ber kigondolhat valam it m agának, terveket
készíthet és kivitelezhet. Ádámot Isten nem tétlenségre
rendelte. Itt veszi egyébként kezdetét az emberi m unka.
Nem az a helyzet, hogy a m unka a b űneset következmé­
nye; ez csak fáradságára és terhére (lMóz 3,17-19), nem
m agára a m u n k ára vonatkozik. Isten az em ber örömére
és kielégülésére ad ta a m unkát. Milyen nagy elégedettsé­
get is nyújt valamilyen véghezvitt alkotó teljesítmény. A
szorgalmas em berek többnyire elégedett émberek. Nem
láttuk-e az első fejezetben, hogy m agának Istennek is
öröme telt a terem tés m űvében? M unkánkat m egnem esí­
ti az, hogy m indent az Úr Jéz u s nevében tehetünk (Kol
3,17).
Azután következik a m u n k án ak egy m ásik nézőpontja,
mégpedig az őrizet (védelem, biztonságadás) az ember
saját örömére és Isten dicsőségére. Vajon nem egyik igen
fontos alaptétele ez a m unkának? Amit Isten alkotott,
azt meg is akarja őrizni. És azt, am it Isten az emberre
bízott, szintén meg kell őrizni. Az őrzés a Biblia egyik
fontos tém ája. Az „őrizni” szó több, m int százhatvanszor
fordul elő a Bibliában.

39
 Már az első fejezetben láttuk, hogy Isten az em bert a
maga képére és hasonlatosságára terem tette. Nem jelen-
tene-e örömet Istennek, h a képességeinket és adottsága­
inkat az Ő dicsőségére használnánk fel? Az em ber m a­
gasztos hivatása abban rejlik, hogy Istent élete által di­
csőítse. Jo h a n n S ebastian Bachról tudjuk, hogy számos
szerzeménye alá odaírta: „Soli Deo Glória” (Egyedül Iste­
né a dicsőség). Mi is csak ezt kívánhatjuk kölcsönösen
egym ásnak minden m u nkánkra, am it csak végzünk.

A jó és a ro ssz tu d á s á n a k fája

„Ezt parancsolta az Úristen az em bernek: A kert m in­

den fájáról szabadon ehetsz” (16. v.). Az em ber m inden
fáról ehet, amelyről csak kíván. A kert egész gazdagsága
rendelkezésére áll. Mindössze egyetlen kivétel létezett:
sohasem ehetett a jó és a rossz tu d ásán a k fájáról. Ez
volt az egyetlen parancs, amelyet Isten az em bernek
adott.
Tulajdonképpen m iért is adta Isten ezt a tilalm at? Hát
nem ru h ázta rá Ádám ra és Évára az egész föld fölötti
korlátlan uralm at? Nem tehették tetszésük szerint, am it
csak ak artak ? Akkor m iért ez a parancs?
Isten rendkívüli képességekkel ruházta fel Ádámot. A
terem tés koronája volt, aki Évával együtt uralkodhatott.
Minden a rendelkezésére állt. Mint Isten képe, az em ber
Istent képviselte az egész földi terem tett világ előtt. Az
uralom egyúttal m agas erkölcsi m inősítést tételez föl.
Á dám nak megvolt ez a minősítése. Isten azonban azt
akarta, hogy Ádám ezt állandóan bizonyítsa is az Isten­
nek való engedelmességével. Az em ber csak akkor tud
Isten szerint uralkodni, h a elfogadja m aga fölött Isten
uralm át. Ez volt az Úr Jé z u s életének is a titka: egész
életén á t szüntelenül engedelm eskedett az Atyának. Ez­
által az engedelmesség által vitt véghez olyan müvet,
am elynek következtében mi - h a hiszünk benne - ren d ­
kívül nagy áldásokat nyertünk. Mivel Ő em berként hü-

40
séges volt a földön, Isten arra rendelte, hogy az egész vi­
lágm indenség fölött uralkodjék. Az Úr bebizonyította: le­
hetséges, hogy az em ber egész életén á t engedelmes le­
gyen Istennek.
Á dám nak csak ez az egy tilalm a volt, an n a k m egtartá­
sa által kellett bebizonyítania, hogy Teremtöjével szem­
ben engedelmes. A 3. fejezetben látni fogjuk, hogy Ádám
és Éva éppen ezen a ponton vallott kudarcot. így elveszí­
tették az erkölcsi m inősítést, hogy uralkodjanak a föld
felett, ugyanakkor mély szakadék tám adt Istennel való
kapcsolatukban. Egy további borzalm as következmény:
„Ha eszel róla, meg kell halnod”. Vajon m ár aznap meg­
halnak, amelyen esznek róla? Vagy azt jelenti, hogy egy­
szer majd meg fognak halni?

Á dám n e v e t ad az álla to k n a k

Isten a következő szakaszban megállapítja, hogy nem

jó az em bernek egyedül lenni. Ez mintegy feliratként
szolgál a kis igeszakasz szám ára. C sak ezáltal válik vilá­
gossá, mi a jelentése m indannak, am i történik. Isten
m ár itt szól arról, hogy Ádám szám ára segítőtársat ak ar
adni, aki hozzá illő. Előbb azonban odaviszi.Ádámhoz az
összes állatot.
Van azonban valami, ami m egzavarhat bennünket.
Azt olvassuk: „Formált teh át az Úristen a földből m in­
denféle mezei állatot, mindenféle égi m adarat.” Az a be­
nyom ásunk tám adhat, m intha Isten valójában ekkor, a
hatodik napon terem tette volna az egész állatvilágot, be­
leértve a m ad arak at is. Márpedig az első fejezetből tu d ­
juk , hogy a m ad arak at m ár az ötödik napon m egterem ­
tette. Hogyan lehet ezt m egmagyarázni? J . N. Darby a n ­
gol bibliafordításából ezt olvassuk: „Isten megformálta
(az ige régmúltban!) az állatokat”': Ez teh át azt jelenti,
hogy azokat az állatokat, am elyeket m ár előzőleg megte­
rem tett, m ost Ádámhoz vitte.

41
 A zután ezt olvassuk: .... hogy lássa, m inek nevezi,
m ert m inden élőlénynek az a neve, am inek az em ber n e­
vezi”. Isten teh át olyan feladat végzésével bízza meg Ádá-
mot, amelyet Ő maga is elvégezhetett volna. A történe­
lem további folyamán Isten gyakran adott nevet egyes
em bereknek. Nem volt ez túl nagy alkotói feladat Ádám
szám ára? Ádám mégis teljesen eleget tett m egbízatásá­
nak. Szívesen tanúja lettem volna ennek az esem énynek.
Nézd, hogyan vezeti Isten Ádámhoz az állatokat! Ádám
nyilván m inden egyes állatban fölismeri azt a különleges
jellem vonást, amelyet Isten beléhelyezett. Biztosak lehe­
tünk, hogy a nevek pontosan megfeleltek az illető állat
sajátosságainak. Minden egyes név illett a viselőjéhez.
Ebből az is kiderül, hogy: Ádám kezdettől fogva töké­
letesen tudott beszélni. Istenv kiváló adottságokkal ru ­
házta fel, bizonyos, hogy Ádám kimerítően tájékozott volt
Isten müvei felől. Látjuk tehát, milyen nagyszerűnek te­
rem tette őt Isten. így van ez mindig. Ha Isten valakinek
feladatot ad, akkor képessé is teszi arra, hogy végrehajt­
sa. Ezek mind igen fontos alapelvek.
A névadás ténye m utatja, hogy Á dám nak hatalm a volt
az állatok fölött. Uruk volt. Általános alapelve az írás­
ban, hogy ha valaki m ásnak nevet ad, ebben az ő tekin­
télye ju t kifejezésre. Példaként a Ján o s 1,42-t hozom föl,
ahol az Úr Jézu s Péternek új nevet ad: „Te Simon vagy,
Jó n a fia: téged Kéíasnak fognak hívni (ami azt jelenti:
kőszikladarab” [= görög: »Petrosz«]). Péter ettől fogva az
Úr Jé z u s tulajdona.
Ádám teh át helyesen gyakorolta h atalm át a terem tett
világ fölött. Egyúttal még valami m ás is történt. Ádám
m egállapította, hogy Isten valam ennyi állatot párban te­
rem tette. Vajon ekkor ébredt Ádám hirtelen a n n a k tu d a ­
tára, hogy Ő egészen egyedül van? Ily m ódon hozta-e Is­
ten Ádám tudom ására, hogy egyedül van, és tám asztott
benne olyan vágyat, amellyel valószínűleg m aga még
nem volt tisztában? A 20. vers végén ti. ezt olvassuk:
„...de az em berhez illő segítőtársat nem talált”. Szeretnék

42
még egyszer emlékeztetni arra, hogy mindaz, am it ennek
a fejezetnek a hatodik versétől kezdve olvasunk, a te­
rem tés 6. napján történt.

Éva te re m té se
Most további részleteket tu d u n k meg Éva terem tésé­
ről, amelyekről az első fejezet nem közölt velünk semmit.
Isten mély álmot bocsájt Ádámra. Sőt, azt olvassuk,
hogy Ádám elaludt. Nem gondolunk-e ekkor arra, hogy
az Úr Jézu s - akinek Ádám az egyik előképe - ugyan­
csak meghalt, hogy m agának m enyasszonyt szerezzen?
Ő valóban „elaludt”, azaz meghalt. Ádám halálhoz h a­
sonló mély álom ba m erült. Isten ezután eltávolította
Ádám egyik oldalbordáját.
Évát nem Ádám fejéből, nem is a lábából terem tette
Isten: erre m ár zsidó rabbik is rám utattak. Éva nem
uralkodhat Ádám fölött, viszont Ádám nem b á n h a t úgy
Évával, m int cselédjével. Nem, Isten Ádám oldalbordájá­
ból terem tette őt, amely igen közel volt a szívéhez. Isten
szándéka szerint Évának nagyon közel kellett lennie
Ádámhoz. Az ő korlátlan szeretetét kellett élveznie. Hi­
szen Ádám nak a része! Nem lenne ez Isten Igéje, h a a
terem téstörténet m inden egyes legkisebb részletének is
nem volna meg a mély értelm ű jelentése. Hogy azután
mi m indent helyesen értelm ezünk és m agyarázunk-e, az
m ás kérdés. Ezért illő, hogy mély tisztelettel viseltessünk
Isten Igéje iránt.
Nem véletlen, hogy Évát ily módon terem tette Isten.
Az Újszövetség szerzői világosan utaln ak Éva terem tésé­
nek történetére. Pl. Pál így ír az lTim óteus 2,12-14-ben:
„A tan ítást azonban az asszonynak nem engedem
meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen
csöndben, m ert Ádám terem tetett először, Éva csak az­
u tá n .” Már ennek az egy alapelvnek milyen messzemenő
jelentősége van a házasságra, a férfi és nő kapcsolatára
nézve. A^ lMózes 2-ben teh át nem csupán tények leírá­

43
sáról van szó, hanem m inden egyes versben jelentős
alapelveket találunk, amelyek segítenek megérteni m ind­
azt, am it Isten cselekedett. Ezeknek az alapelveknek a
m egértése alapvető fontosságú m indennapi életünkre
nézve.
További fontos u talást találunk Ádám és Éva terem té­
sére az Efézusi levélben. Az 5. fejezet 31. versében az
apostol idéz az 1Mózes 2. fejezetéből. Korábban m ár rá ­
m u tattu n k arra, hogy Ádám és Éva Krisztus és a Gyüle­
kezet előképei. A Krisztus és a Gyülekezet közötti viszo­
nyulásból az apostol fontos alapelveket vezet le a férfi és
a nő kapcsolatára vonatkozóan. Isten rendje az, hogy a
házasságban a férfi az asszony feje, és az asszony alá­
rendeli m agát férjének. Mély benyom ást keltő módon írja
le az Efézus 5 Krisztus odaadó és szeretetteljes gondos­
ko d ását Gyülekezetéről. Ugyanígy kell a férfinak buzgón
és szívből szeretnie feleségét, Krisztus példája nyomán.
Másfelől a férfi helyzetéből az asszony alárendelt volta
következik. Az asszonynak azáltal kell tisztelnie férjét,
hogy elismeri an n ak Istentől kapott helyzetét.
Nos, ott tartunk, hogy Isten az oldalbordából megte­
rem tette Évát.. A Teremtő csodálatos műve ez. Isten oda­
vitte Évát a férfihoz. Mily ünnepélyes pillanat volt, am i­
kor Ádám átvette Terem tője kezéből a feleségét. Évezre­
dekkel később írta Salam on - a legbölcsebb ember, aki
csak valaha élt „Aki jó feleséget talált, kincset talált,
és elnyerte az Úr jó a k a ra tá t” (Péld 18,22). Ádám álmél-
kodva szemlélte Évát: „Ez m ost m ár csontom ból való
csont, testem ből való test” (23. v.). Ő m ost hozzám tarto­
zik! Azonnal fölismeri, hogy belőle vétetett. Épp az imént
ad o tt m inden állatnak olyan nevet, amely megfelelt az
állat jellem ének. Most m aga előtt látja Évát, és fölismeri,
hogy ő teljesen megfelel neki: csontjából való csont. Mi­
csoda titok! Isten itt két em bert vezet egymáshoz. Ádám
teljes lelkesedéssel kiált fel: „Asszonyember legyen a n e­
ve!” Ebben a névadásban fejezi ki Ádám, hogy Éva neki
megfelelő. De m iért nem fordul elő később is ez a név?

44
 Ádám Isten kezéből fogadta el Évát. Különleges felfe­
dezés az, am ikor egy fiatal férfi Istentől kér feleséget, és
- m iként Ádám - Isten kezéből fogadhatja el. Vajon nem
Isten tudja-e a legjobban, hogy melyik két em ber illik a
legjobban egymáshoz? Isten sokkal jobban ism er téged,
m int ahogy te önm agadat ismered, és jövendő h áz astár­
sad at is sokkal jobban ismeri, mint te. Mi em berek igen
könnyen tévedünk, leginkább önm agunk megítélésében.
Ha két em ber azzal az örömteli bizonyossággal köt h á ­
zasságot, hogy Isten őket, kettőjüket egym ásnak rendel­
te, akkor különlegesen boldogok lesznek. Olyan kötelék
köti őket egymáshoz, amely nem szakad el. Kívánom
m indazoknak, akik még nem élnek házasságban, hogy
olyan tapasztalatra tehessenek szert, m int Ádám.

E lhagyja ap já t és a n y já t
Ez a leírás komoly felszólítással végződik - tulajdon­
képpen nem is felszólítással, hanem ténym egállapítással:
„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik fele­
ségéhez, és lesznek egy testté” (24. v.). Arról van itt szó,
hogy a férfi hagyja el szüleit, mivel a férfi a kezdem énye­
ző a házasságnál. A férfi hagyja el a szülői házat. Az ed­
digi szülő-gyerm ek-kapcsolat teljesen megváltozik. Helyet
ad egy m ásfajta, új kapcsolatnak: a férj és feleség közti
bensőséges kapcsolatnak. De ez nem csak teljesen m ás,
m int a szülő-gyermek kapcsolat, ez fölébe is van an n ak
rendelve!
Csak örülhetünk, h a olyan szülőkkel találkozunk,
akik ezt megértik és tiszteletben tartják. Saját jav u k ra
és gyermekeik javára teszik ezt. Ezen a ponton gyakran
súlyos h ibákat követnek el, amelynek következményeit a
szülők is, a házas gyermekeik is, egy életen á t viselik.
Minden szülő jól teszi, h a gyermekeit elengedi, am ikor
azok házasságot kötnek. Ez isteni alapelv. S h a m egtart­
já k ezt az alapelvet, abból nagy áldás szárm azik m inden
érdekelt szám ára. S b ár itt csak azt olvassuk, hogy a

45
férfi elhagyja apját és anyját, magától értetődő, hogy
ugyanez vonatkozik az asszonyra is.
A férj és feleség szilárd egységet alkot. A szülők im ád­
sággal kísérik gyermekeiket és megáldják őket. Boldogok
azok a szülők, akik valóban elengedik a gyermekeiket.
Vajon előzőleg nem im ádkoztak azért, hogy gyermekeik
házassága boldog legyen?
Kétségkívül különlegesen nagy áldással jár, h a a fia­
talok, m iután a társválasztás kérdését im ádsággal Isten
elé terjesztették, beszélnek szüleikkel is, mielőtt jövendő­
belijükkel elköteleznék m agukat. Nem célom, hogy álta­
lános szabályokat állítsak fel az eljegyzésre nézve, m in­
denesetre a jó kezdet jó előfeltétel a házasság szám ára.

R agaszkodás a feleség h ez
Végezetül azt olvassuk, hogy a férfi ragaszkodik fele­
ségéhez. „Ragaszkodni” itt annyit jelent, m int szilárd és
szoros kapcsolatban lenni egy m ásik emberrel. Férj és
feleség egyre inkább összetartoznak.
Ha m anapság két em ber egym ásra talál és kim ondják
az „igen”-t, akkor elsősorban szellemi összhangnak kell
lennie köztük. Mindkettő tisztában lesz Isten előtt, hogy
Ő vezeti őket egymáshoz. Ebben az értelem ben jön létre
a szellemi összhang, am ennyiben m indketten ism erik az
Úr Jézu st, m int Megváltójukat és Urukat.
Ezzel kezdődik az ism erkedés m ásodik szakasza. Erre
szolgál a jegyesség ideje. Ha két em ber „igen”-t m ondott
egym ásnak, akkor azt tu d atn iu k kell a környezetükkel
is. Ez „nyilvános” eljegyzés által történik. Most m ár m in­
denki tudja, hogy ők ketten összetartoznak, és házas­
ságkötésre készülnek. Az eljegyzés ideje a rra való, hogy
egym ást jobban megismerjék, és érzelmileg egyre inkább
összehangolódjanak. Kétségkívül jó, h a ez az idő neín
túlságosan rövid, de ne is legyen túlságosan hosszú.
A zután következik a jegyesség vége, és m int új kezdet
a menyegző, és a házasságban való egyesülés. Mostantól

46
fogva a férj és feleség egy test. Jól jegyezzük meg, hogy
ez nem csak fizikai értelem ben veendő, teh át nem csak
a nemi egyesülésre vonatkozik, amiről Pál apostol az
lK orintus 6-ban ír. „Egy testté” lenni ennél sokkal töb­
bet jelent. Azt jelenti, hogy két teljesen különböző ember
összekerül, és egyetlen em berré ötvöződik. Minden fiatal­
nak kívánjuk, hogy ne vegyenek előleget m aguknak a
házasélet boldogságából. Milyen sokszor kell azoknak,
akik ezt mégis megteszik, egy egész életen á t szenvedni­
ük a következmények miatt.
A helyes sorrend a következő: első a két em ber szel­
lemi egybehangolódása, azután a lelki összhang kialaku­
lása, végül a testi egyesülés a házasságban. így gondolta
el ezt Isten a javunkra. Terem tőnket ezen a téren is en­
gedelmesség által tisztelhetjük, Ő pedig akkor akadályta­
lanul áraszthatja rán k áldását.

Á dám és Éva á rta tla n sá g a

„Még mind a ketten mezítelenek voltak, az em ber és a

felesége, de nem szégyellték m agukat.” Ezzel a m egálla­
pítással végződik ez a m agasztos terem tési híradás.
Ádám és Éva még nem tudják, mi a bűn. Teljesen a k a ­
dálytalanul örvendezhetnek egym ásnak. K apcsolatuk
m inden tekintetben zavartalan. Milyen boldog állapot le­
hetett ez! Vajon meddig tarthatott?
*

Adja Isten, hogy azokat az alapelveket, amelyeket eb­

ben a fejezetben m egism ertünk, egyre jobban m egértsük.
Vajon az emberi élet értelmére vonatkozóan nem az a
legfontosabb kérdés, hogy milyen a kapcsolatunk Isten­
nel? Az em ber rendkívül m agasztos terem tm ény, aki Is­
ten kezéből került ki. Isten m indnyájunk szám ára terve­
zett feladatot ebben a világban. Ezt örömmel és alkotó-
képességgel teljesíthetjük. Végül azt tekintettük át, mik
Isten gondolatai a házassággal kapcsolatban. Isten sze­

47
retne gazdagon megáldani minket. Ő jó Atya, aki csak a
legjobbat akarja gyermekeinek, és nem csak nekik, h a ­
nem m inden em bernek. Több m int kétmillió nap eltelté­
vel még mindig felhozza napját az igazakra és gonoszak­
ra egyaránt. Teszi ezt a b ű n ellenére is, amely az ember
kapcsolatát Teremtőjével, az em ber kapcsolatát a terem ­
tett világgal, valam int a férfi és nő közti kapcsolatot oly
m élységesen megrontotta.
Erről bővebben a következő fejezetben.

48
 A BŰNESET ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
(IM ó z es 3)
A két előző fejezetben láttuk, hogyan gondoskodott Is­
ten m indarról, amire csak Ádámnak és Évának szüksége
volt. Mindazt m egadja nekik, ami kellett fejlődésükhöz
és feladatuk betöltéséhez. Elegendő táplálékul szolgáltak
a gyümölcsök és egyéb növények, és tennivalójuk is volt:
a kert művelése és őrzése. Ádám kibontakoztathatta m a­
gát, m int a növény- és állatvilág uralkodója, világos p a­
rancsot kapott, hogy ne egyen a tudás fájáról, ezenfelül
Isten segítőtársat is adott melléje, mégpedig hozzá illőt.
Nem voltak-e ezek az első em berpár szám ára rendkívül
kedvező életfeltételek? Mi hiányozhatott még a boldog­
ságukhoz? Teljesen gondtalanul élhettek. Semmi sem
állt közöttük és Terem tőjük között.
Mi történt hát, hogy ez a szép állapot oly h am ar véget
ért?

M ikor e s e tt bű n b e Ádám és É va?

Nem tudjuk, mikor történtek azok az események,

amelyeket ez a fejezet leír. M indenesetre valószínűtlen,
hogy hosszú idő telt volna el a bűnesetig. A S átán bizo­
nyára nem várt sokáig azzal, hogy éket verjen Isten és
az em ber közé. Isten egyébként sem tiltotta meg a S á­
tánnak, hogy bűnre csábítsa Ádámot és Évát: ilyen m ó­
don tette próbára az embert.

Az ősi kígyó

Isten nem engedte, hogy a S átán közvetlenül lépjen

Ádám és Éva elé. A 3 ,1-ben ezt olvassuk: „A kígyó pedig
ravaszabb volt m inden mezei állatnál”. Az Úr Jézu s sza­
vaiból tudjuk, hogy a kígyók igen okos állatok. „Legye­
tek... okosak, m int a kígyók” (Mt 10,16). Az IMózes 3-

49
bán m áris igen negatív felhang vibrál, am ikor a kígyót
m inden mezei állatnál ravaszabbnak nevezi.
Honnét tudjuk, hogy a S átán volt az, aki a kígyó mö­
gött állt? A Jelenések 12 egyértelműen közli, hogy itt a
kígyóból nem csak egy állat beszél, hanem egy nagyobb,
erősebb hatalom: „És levettetett a hatalm as sárkány, az
ősi kígyó, akit ördögnek és S átánnak hívnak... levettetett
a földre” (9. v.). A Jelenések 20-ban még egyszer együtt
találjuk a S átánnak ezt a négy nevét: „Megragadta a sá r­
kányt, az ősi kígyót, aki az ördög és S átán, megkötözte
ezer esztendőre...” (2. v.).
A kísértő tehát kígyó képében lépett Éva elé. Itt talál­
kozunk az első m édium mal. Az okkultizm us olyan idős,
m int az emberiség. A lapjában véve nem Isten kegyelmes
vezetése volt-e az, hogy a kísértő csak kígyó form ájában
léphetett Éva elé? Isten soha senkit nem enged ereje fö­
lött kísérteni (vö. lKor 10,13). Annak a ténynek, hogy itt
egy állat beszélt: Évához, éles hallásúvá kellett volna ten­
nie őt. Hogyan lehetséges, hogy Évát, akinek Ádám m al
együtt uralkodnia kellett az egész teremtett világ fölött,
tehát az állatok fölött is, egy állat megszólíthatott? Ter­
m észetesen egyáltalában ez volt az első eset, hogy egy
állat beszélt.
A m ásodik kérdés, amelyet feltehetünk m agunknak,
az, hogy tulajdonképpen m iért volt Éva egyedül? Miért
nem volt a férje közelében? De h a m ár - akárm ilyen ok­
ból - a kertben egyedül sétált, vajon abban a pillanat­
ban, amikor a kígyó megszólította, nem azt kellett volna-e
m ondania: „Kérlek, várj egy pillanatra, idehívom férje­
met, Ádámot”? Nem kérdezhették volna-e meg ketten
együtt Istent, ha nem voltak tisztában valamivel? A do­
log valahogyan kezdettől fogva szerencsétlen volt. Vajon
Ádám nem bizonyította-e be szuverén uralm át a terem ­
tett világ fölött azzal, hogy nevet adott az állatoknak,
amelyeket Isten elébe hozott?
M egtörténhet, hogy Éva hallgat a kígyóra?!

50
A félrev ezetés

Az ördög azzal kezdte Éva félrevezetését, hogy h azu­

dott neki, Ő a hazugság atyja, és m inden nyom orúság
okozója. Olvassunk el ehhez egy igehelyet az Újszövet­
ségből. Ez az egyik legvilágosabb Ige az ördögről, szár­
mazásáról, és az em ber félelmetes félrevezetéséről. Az Úr
Jézu s azt m ondta a Ján o s 8-ban Izráel vezetőinek: „Ti
atyátoktól, az ördögtől szárm aztok, és atyátok kívánsá­
gait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől
fogva, és nem állt meg az igazságban, m ert nincs benne
igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól,
m ert hazug, és a hazugság atyja” (44. v.). Róla, m int
csábítóról egy további Igét találunk a 2Korintus 11-ben,
ahol az apostol a korintusi hívőknek utal az 1Mózes 3-
ban történtekre: „Félek azonban, hogy am int a kígyó
megcsalta Évát ravaszságával, úgy tán torodnak el a ti
gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűség­
től” (3. v.).
Álljunk meg itt egy pillanatra, és gondoljuk meg, hogy
- ahogyan Isten megengedte, hogy az első em ber m ind­
já rt pályafutása kezdetén kísértésnek legyen kiléve - sok
évezreddel később egy m ásik ember, Jézu s Krisztus is
próbára tétetett. Akkor történt ez, am ikor elkezdte Isten
szám ára egyetlenszerű szolgálatát. Itt is megengedte Is­
ten, hogy a kísértő hozzá lépjen, és Öt sokféleképpen
m egkísértse (lásd Mt 4-et és Lk 4-et). Legalábbis a h á ­
rom utolsó súlyos kísértést pontosan leírja szám unkra a
Szentírás. Vajon a m ásodik em ber szintén elbukik a kí­
sértések súlya alatt? Nem, az em ber Jézu s Krisztus p á­
ratlan módon m egállta a próbát, mégpedig azáltal, hogy
m inden kísértésre Isten Igéjéből vett idézettel válaszolt.
Csakis ezáltal tu d ta m eghátrálásra kényszeríteni a Sá­
tánt, és így bizonyult tökéletesen szentnek (Lk 1,35).

51
A k e rt eg y etlen fájáró l sem szabad e n n i?
A helytelen irányba tartó első lépés az volt, hogy Éva
egyáltalán szóba állt a kígyóval. A kígyó először azt kér­
dezte: „Csakugyan azt m ondta Isten, hogy a kert egyet­
len fájáról sem ehettek? (1. v.). A félrevezetés Isten Igéjé­
nek megkérdőjelezésével kezdődik. Vigyázat, a S átán
kérdésessé teszi azt, am it Isten mond! Minden m egcsa­
lás így kezdődik. Valóban azt m ondta Isten: „Nem ehet­
tek egyetlen fáról sem"? Nem, Isten csak egyetlen fáról
beszélt. Az összes többi fáról tetszésük szerint ehettek.
És ebben bizonyára az élet fája sem volt kivétel.
Á dám nak és Évának nem volt élete önm agában, hanem
Istentől kapták term észetes életüket. És ennek az élet­
nek nem volt-e szüksége állandó erősítésre és áldásra? S
akkor nem volt-e term észetes, hogy az élet fájáról is
egyenek? Nem akarta-e Isten kiváltképpen m egáldani az
em bert e fa által? A Jelenések könyvében az efézusi gyü­
lekezethez írt levélben az Isten Paradicsom ában levő élet
fájáról való evés jelenti az áldást a győztes szám ára
(2,7). Ádám és Éva is ehetett volna az élet fájáról.
Itt azonban az kérdőjéleződik meg, hogy egyáltalában
bármelyik fáról ehetnek-e. Alapjában véve ezt jelenti az,
hogy a kert egyetlen fájáról sem ehetnek. Azt gondolhat­
nánk, hogy Évának ezt világosan meg kellett volna érte­
nie, és ezen a ponton közbe kellett volna szólnia: „Én
magam nem hallottam , hogy Isten mit m ondott. Ádámtól
tudom , és m ost m indjárt idehívom.” Vajon Éva és Ádám
együttesen nem lettek volna sokkal erősebbek? Milyen
sok bajt okozott már, hogy férj és feleség nem segített
egym ásnak, vagy nem engedett segíteni.

A k e rt k ö zep én lévő fa

Nos, Éva belemegy a beszélgetésbe. „Az asszony így

felelt a kígyónak.” Ebben a tudósításban ez a tulajdon­
képpeni tragédia. Hogyan hallgathat Éva egy állatra,

52
amely oly mélyen alatta van? így folytatja: „A kert fáinak
gyümölcséből ehetünk, csak an n ak a fának a gyü­
mölcséből, amely a k ert közepén van, m ondta Isten:
nem ehettek abból” (2-3. v.).
Szám om ra ez az igevers példa arra, hogy gyakran m i­
lyen felületesen olvassuk Isten Igéjét. Kinek tű n t m ár
fel, hogy ez a kijelentés ellentétben áll a 2 ,9 .16-17-tel?
Isten egyetlen helyen sem beszélt arról, hogy Ádám és
Éva nem ehetnek a kert közepén lévő fáról. A kert köze­
pén ugyanis az élet fája állt. Hogy a jó és a rossz tu d á­
sán ak fája hol állt, arról nem szól az írás.
Itt van Évának egy további súlyos hibája. Gondolko­
dásm ódjában - és ezt átvitt értelem ben alkalm azzuk -
nem Isten áldásai foglalták el az első és központi helyet.
Képzeletében az áldások fájának helyét a jó és a rossz
tu d ásán ak fája foglalta el. Immár nem Isten jósága áll a
középpontban, hanem a saját felelőssége. Akkor az em ­
ber nem látja, hogy Isten jóságos Isten, aki meg akarja
áldani őt, hanem saját tette és cselekedete, saját felelős­
sége alkotja a középpontot. Éva nem csak könnyelm ű és
pontatlan. Sokkal több rejlik e mögött.

„Ne is é r in ts é te k ”?!
Azután azt mondja, hogy Isten m egparancsolta: ne
egyenek belőle és ne is érintsék (3. v.). Isten nem beszélt
a gyümölcs megérintéséről. Nemcsak hogy rosszul idézi
Isten szavát, hanem még hozzá is tesz. Hogyan folytató­
dik ez? A megtévesztés valamennyi eleme jelen van. Isten
itt világosan m egm utatja nekünk, mik egy bűnös csele­
kedet előzményei. Milyen bölcs is a mi Istenünk, hogy
m ár Igéje elején szem ünk elé tár ilyen alapvető elveket.

A m e g té v e sz té s d ö n tő c sap ása
Nos, a kígyó m ár m ajdnem győzött. Nemcsak hogy
Ádámot nem hívta oda Éva, hanem Isten szavait is h a ­

53
m isan ad ta vissza. Beszédbe elegyedett egy állattal. És
m ost következik a S átán döntő csapása: „De a kígyó ezt
m ondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól
tudja Isten, hogy h a esztek belőle, megnyílik a szemetek,
és olyanok lesztek, m int az Isten: tudni fogjátok, mi a jó
és mi a rossz" (4., 5. v.). A kígyó m ost nyíltan hazugság­
gal vádolja Istent. „Dehogy!” Ez egyáltalában nem törté­
nik meg. Minden m egtörténhet, csak az nem , hogy ti
meghaltok. Épp ellenkezőleg: olyanok lesztek, m int az
Isten. Mint az Isten?!
Ezzel m intha azt m ondaná a kígyó Évának: Isten
alapjában véve nem szeret titeket! Nézd csak, azt m ond­
ta nektek, hogy uralkodjatok a földön, csakhogy képtele­
nek vagytok az egész föld felett uralkodni. Itt áll egy fa,
ámelyről nem ehettek! Isten lényeges dolgot ta rt vissza
tőletek. T udatosan kicsinynek ta rt meg titeket. Isten
nem jóságos. Nem akarja, hogy olyanok legyetek, m int
Ő. Isten különbséget tu d tenni jó és rossz között. Ezt
meg akarja tagadni tőletek. De h a esztek ennek a fának
gyümölcséből, olyanok lesztek, m int Isten.
Hát nem félelmetes Istent ilyen fénybe állítani?
Évának azonban mindez nagyon szépen hangzik. Ott
áll a fa előtt. Fölnéz rá. - Tényleg, m iért is ne ennék er­
ről a fáról? Termése jó eledel. Kívánatos a szem nek. Vég­
ső soron pedig okossá tehet. Hát nem csábító ez? Ezt a
tu d ást szeretné Éva m agának. Miért ne k ap h a tn á meg?
Miért ne lehetne általa „nagyobb”? És m egtörténik az,
am it oly találóan ír le Józsu é könyvének 7. fejezete, am i­
kor Akán nem tudott ellenállni a kísértésnek. B űnvallá­
sáb an ezt mondja: „Megláttam..., m egkívántam ..., elvet­
tem ” (Józs 7,21).

M indaz, am i a világban van

Az ősz Ján o s apostol is így ír első levelében a hívők­

nek, akiket szintén fenyeget a világ csábítása: „Ha valaki
szereti a világot, nincs meg abban az Atya szeretete.

54
Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a
szem kívánsága és az élettel való kérkedés...” (2,15-16).
Az e világban létező valamennyi bűnt, amellyel sok­
szor mi hívők is küszködünk, e három egyikébe sorol­
hatjuk; sőt, olykor a csábítás mind a három formája elő­
fordul: (a) a szem kívánsága: mennyi kísértés vezethető
vissza erre! Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi­
lyen nagy veszélyt jelent szám unkra. Mennyi nyom orú­
ságot okozott m ár a szem kívánsága! (b) Azután a test
kívánsága, amely mélyen ben n ü n k lakik. És végül (c) az
élettel való kérkedés: szívesen lennénk nagyobbak, fog­
lalnánk el m agasabb helyet, m int am it Isten adott n e­
künk. De mi az oka annak, h a nagyobb bölcsességet kí­
vánunk m agunknak?

Is te n ajá n d é k o z ta bö lcsesség
Isten az olyan em bernek, m int amilyen Salam on volt,
nagy bölcsességet adhatott, m ert Salam on bölcs szívet
kért m agának, s m ert kicsinek tartotta m agát. Amíg ez
volt a helyzet, addig Isten m egáldhatta őt. U ralkodásá­
nak kezdetén Salam on az Istentől kapott bölcsességet
Isten népének áldására és javára használhatta. Mi is jól
tesszük, h a az Úrtól bölcsességet kérünk. De mire kér­
jü k ? Mi az indítékunk? Jelentékenyebbek ak aru n k len­
ni? Az Istentől ajándékba kapott bölcsességet arra h asz­
náljuk fel, hogy neki szolgáljunk? És felhasználjuk em­
berek szolgálatára is? Ezek döntő kérdések.

A bűneset
Éva elbukik a csábításban: „Szakított a gyümölcséből,
és evett” (6. v.). É s evett! Ezzel bevonul a nyom orúság a
terem tett világba. Éva több tu d á st kívánt. És az ered­
mény?! Általa jö tt be a bűn a világba. Még elgondolko­
zunk majd ennek a cselekedetnek néhány további követ­
kezményéről. Éva nem tartja meg m agának a gyü­

55
mölcsöt. Ádámhoz megy, de nem azért, hogy vele b ű n é­
ről beszéljen, hanem hogy enni adjon neki a gyü­
mölcsből. Talán Éva javára írható, hogy valóban félre lett
vezetve, noha nem volt rá semmi ok? Nem volt elegendő
lehetősége arra, hogy helyesen reagáljon?
Ádám elveszi a gyű mölcsöt felesége kezéből, és ugyan­
csak eszik belőle. Ádám nyitott szemmel vétkezett. Nem
látta, mi történt? Ádám nem volt megtévesztve. Annál
nagyobb a bűne.
Ez egy hosszú út kezdete, amelyen Istent a b ű n által
meggyalázták. Egyetlen cselekedet ilyen súlyos következ­
ményekkel! Mennyi nyom orúság jö tt ennek a két em ber­
nek a cselekedete által a világra! Azóta milyen nagy m ér­
tékben fejtette ki a b ű n pusztító hatását. Ádám és Éva
ebben a pillánatban a S átán oldalára állt. Hitelt adtak
Isten ellenségének. Végső soron egyetlen kérdésről volt
szó: az em ber a hazugság atyjának hisz, vagy pedig Is­
tennek, aki világosság és szeretet, és az egyetlen, aki az
igazságot mondja.
Tisztában vagyunk-e tulajdonképpen azzal, m it cse­
lekszik a bűn a mi életünkben is? A b ű n m indig bizal­
m atlanság Istennel szemben, és ezért Isten meggyalázá-
sa. A b ű n m egrontja az Istennel való közösséget, elidege­
nít Istentől és boldogtalanná tesz bennünket.

B ű n tu d a t
„Észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket
fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek m aguknak” (7.
v.). Igen, észrevették, hogy mezítelenek. Ez az első ered­
ménye az áhított tud ásnak. Nem érezték m ár jól m agu­
kat. Abban a pillanatban, hogy elkövették a b ű n t, meg­
m ozdult b ennük a lelkiismeret, amely abban nyilvánult
meg, hogy érezték m ezítelenségük szégyenletes voltát Is­
ten előtt. A mezítelenség a b ű n tu d attal kapcsolatos. Az
em ber am a törekvése, hogy nyilvánosan m ezítelenkedjék,
végső soron a b ű n következményeinek tagadása, annak,

56
hogy vétkes Isten előtt. Látjuk majd még, hogy Isten en ­
nek éppen az ellenkezőjét cselekedte, am ennyiben felöl­
töztette Ádámot és Évát. Itt Ádám és Éva először megkí­
sérelték önm agukat felöltöztetni. Megpróbálták önm aguk
eltüntetni a bűn következményeit. Saját fáradozásukkal
ak arták mezítelenségüket elrejteni. Minden vallásnak ez
az alapelve. Minden vallásnak az a célja, hogy a terem t­
mény mezítelenségét elrejtse a Teremtő előtt, és hogy
b ű n ét eltakarja.* Vajon járh a tó ú t ez?
Noha Ádám és Éva fügefalevelekkel tak arták be m a­
gukat, mégis elrejtőztek Isten elől. Ugyanúgy érezték,
m int azelőtt, hogy Isten előtt mezítelenek.

Is te n u tá n am eg y az em b ern ek
Isten azonban nem mond le az emberről. Ahogyan el­
kezdődik az emberiség szenvedésének hosszú útja,
ugyanúgy elkezdődik azonnal Istennek az em ber meg­
m entésére igyekvő hosszú fáradozása. Közvetlenül ez
u tán a borzalm as esemény után, még ugyanazon a n a ­
pon, a szellős alkonyaiban Isten odamegy Ádámhoz és
Évához. Isten jóságán semmi nem változott. Isten szereti
az embert, terem tő m űvének koronáját.

Négy k érd és
A továbbiakban Isten négy kérdést intéz Ádámhoz és
Évához.
1. Az első kérdés a 9. versben így szól: „Hol vagy?”
Tulajdonképpen ez az a kérdés, amelynek m inden ember
szívébe mélyen be kell hatolnia. Hol vagy? Tudod-e, hogy
az az ember, akit a b ű n elválasztott Istentől, nagyon tá ­
vol került tőle?

* Ebben az értelemben a keresztyénséget nem tekintjük vallásnak, mert Isten

a keresztyénségben jelentette ki magát, és nyújtotta ki a kezét az elveszett
ember felé.

57
 2. A m ásodik kérdést a 11. versben találjuk: „Ki
mondta meg neked, hogy mezítelen vagy?” Nos, erre a
kérdésre a válasz világos volt. Ádám és Éva nagyon jól
tudták, hogy mezítelenek. Nem kellett, hogy bárki meg­
magyarázza nekik. Saját lelkiism eretük vádolta őket.
3. A következő kérdés ugyanebben a versben találha­
tó: „Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam,
hogy ne egyél?” Ez volt a bűnös cselekedet.
4. A negyedik kérdést a 13. versben találjuk, amely­
ben Isten így szól Évához: „Mit tettél?”
Tulajdonképpen az első és az utolsó kérdés az, amely­
re m inden em bernek válaszolnia kell: Hol vagy?, és Mit
tettél?
Ádám és Éva elrejtőztek a kert fái között. Isten azon­
ban nem hagyta m agára az embert. U tánam ent. Ádám
az első kérdésre így felel: „Meghallottam a hangodat a
kertben, és megijedtem, m ert mezítelen vagyok. Ezért
rejtőztem el” (10. v.). A fügefalevelekkel való felöltözés
mit sem használt, nem adott olyan érzést, hogy Isten
előtt felöltözöttek volnának. Isten szemében mindez sem ­
mit sem használ. Minden saját fáradozás eleve kudarcra
van ítélve. Ádám nak félreérthetetlenül ki kell m ondania
Isten előtt: „Mezítelen vagyok”.

A felelősség e lh á rítá sa
A m ásodik kérdésre Ádám nem adott Istennek felele­
tet. A 12. vers valami m ást mondott: „Az asszony, akit
mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem ”. Mint­
h a azt m ondta volna: mezítelen vagyok ugyan, de nem
én tehetek róla. - A b ű n gyávává tesz. Ádám egész egy­
szerűen azt m ondhatta volna: Ó, Isten, m egtörtént a leg­
rosszabb, ami csak történhetett: ettem arról a fáról.
Mélységesen sajnálom. Volna lehetőség arra, hogy ez is­
m ét rendbe jöjjön? - Nem, Ádám nem ezt m ondta. A
bű n egyik legundorítóbb vonása, amellyel lépten-nyomon
találkozunk: a felelősség elhárítása. Ádám Istenre hárítja

58
a felelősséget. Pedig mily nagy örömmel fogadta Évát Is­
ten kezéből! Milyen hálás volt érte! Hogy ujjongott, am i­
kor m egpillantotta Évát! Mégis azt mondja: „Az asszony,
akit mellém adtál...”? Micsoda arcátlanság! És nem csak
Istent teszi felelőssé, hanem Évát is. Egyetlen m ondat­
ban kétszer is elhárította a b ű n t magától.
Vajon milyen gyakran hárítottuk el mi is a felelős­
séget m agunktól? Az emberi szív roppant találékony eb­
ben a tekintetben. Mennyi arcátlanságot kellett m ár Is­
tennek az emberiség hosszú története során végighall­
gatnia. Mindig a m ásik a hibás. Igen, h a ez nem lett vol­
na... Ha ez nem történt volna... Milyen gyakran fordul
elő hívők között is, h ázastársak között, a családban, h it­
testvérek között, vagy bárhol m ásutt, hogy m ásoknál ke­
ressük a felelősséget. Ha ketten nem viselik el egymást,
term észetesen a m ásik fél a hibás. Nem vettük még ész­
re, hogy a problém a gyakran bennünk, m agunkban
van?
Ha a férj és feleség nem értik m ár meg egymást, ak ­
kor az asszony nem im ádkozhat úgy, hogy: a férjem a
hibás. És a férj sem m ondhatja: a feleségem a hibás. -
Olyan nehezen tanulunk. Nem értettük még meg, hogy
mi áll itt? Ha kisgyermekek mondják, hogy a m ásik a
hibás, az még csak érthető (noha nekik is meg kell ta ­
nulniuk, hogy sokszor nem ez az igazság), de h a a fel­
nőttek hárítják el m agukról a felelősséget! Ha valaki
nem tudja megállni a helyét a m unkahelyén, akkor a
többiek a hibásak? Véget nem érő listát sorolhatnánk
ilyen és ehhez hasonló esetekről. Mindig a másik! A bűn
lényegéhez tartozik, hogy m indig a másik tehet m inden­
ről.
De még komolyabb az ügy, h a valaki m inden felelős­
séget Istenre hárít.

59
M egvallja-e Éva a b ű n é t?
S m ost halljuk, ahogy Isten Évához szól: „Mit tettél?”
Éva válasza így szól: „A kígyó szedett rá, azért ettem ”
(13. v.). Ó nem, önmagám tól sohasem tettem volna ilyes­
mit. Félrevezetés áldozata lettem. A kígyó a hibás! - Éva
pontosan azt teszi, am it Ádám. Ő is elhárítja magától a
felelősséget. Milyen sokat tan u lh atu n k m ár ebből is!
Isten egy szóval sem kom m entálja Ádám és Éva kije­
lentéseit. Szinte úgy tűnik, m intha elfogadná m entegető­
zésüket. Kétségkívül nagyon fájt neki. Hiszen milyen jó ­
nak terem tett Isten m indent. Mikor Ádám Évára (is!) h á ­
rítja a b űnt, Isten Évát szólítja meg, és am ikor Éva a kí­
gyóra m utogat, Isten a kígyót szólítja meg: .Akkor ezt
m ondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott
légy m inden állat és m inden mezei vad közt” (14. v.).

A kíg y ó ra k im o n d o tt á to k
Term észetesen nem volt m entség sem Ádám, sem Éva
szám ára. És mégis nagy különbség volt a között, am it
Isten a kígyónak, és a között, am it Á dám nak és Évának
m ondott. Isten az em berpárt nem átkozta meg. De meg­
átkozta a kígyót.
„Ellenségeskedést tám asztok közied és az asszony
közt, a te utódod és az ő utódja közt” (15. v.). Eme csa­
lárdságának további következménye az lesz, hogy ellen­
ségeskedés áll majd fenn a kígyó és utódja, valam int az
asszony és utódja közt. Ez a kezdete a világon m inden
ellenségeskedésnek. A kígyónak tehát lesznek utódai és
az asszonynak is lesznek utódai.
N apjainkban m indkét vonallal találkozunk. Alapjában
véve az egész em beriségnek csak ez a két részre oszlása
létezik. A S átánnak m egvannak a m aga leszárm azottai.
Ő nem csak a hazugságnak, hanem a kígyó utódainak is
az atyja. Mindazok az em berek, akik teret engednek m a­
gukban a S átán m unkálkodásának, ilyen értelem ben az

60
ördög gyermekei. De vannak olyan em berek is, akik
megnyitják szívüket Isten m unkálkodásának; ez a hit
vonala. Ha tovább olvassuk az 1Mózes 4-et, akkor meg­
találjuk m indkét vonalat, és az ellenségeskedést is a ket­
tő között. Ádámnak és Évának két fiuk születik: Kain és
Ábel. Egyikükben m ár m egtaláljuk a kígyó utódának je ­
leit: Kain az öccsének ellenségévé lesz. A két testvér köz­
ti első ellenségeskedés gyilkossághoz vezet. Az ellensé­
geskedés, a b ű n borzalm as következménye az 1Mózes 4-
ben kezdődött, és végigvonul az emberiség egész törté­
netén.

A kegyelem fén y su g ara

Noha itt a kígyót Isten megátkozza, mégis hirtelen fel­

ragyog - mégpedig a sötét h áttér előtt - Isten kegyelmé­
nek dicső fénysugara: „Ő a fejedet tapossa” (15. v.). Az
asszony utóda szét fogja taposni a kígyó fejét. Ez a Bib­
lia első, közvetlen u talása m ár itt, az emberiség törté­
netének kezdetén az Úr Jéz u s megváltói m unkájára. No­
ha ebben a fejezetben minden oly sötét, annál tündök-
lőbben világít benne a kegyelem. A m ondatnak ebben a
részében Évának nem valam ennyi utódjáról van szó, h a ­
nem csak egy bizonyos leszármazottjáról: az Úr Jézu s
Krisztusról, aki egyszer majd asszonytól fog megszületni.
Ő fogja széttaposni a kígyó fejét. És pontosan ezt tette
az Úr közel kétezer évvel ezelőtt a Golgota keresztjén.
Ott pecsételte meg véglegesen a S átán sorsát.
„Te meg a sark át m ardosod” (15. v.). Az Úr Jéz u s itt a
földön tökéletesen já rta útját isten dicsőségére. Útja az­
zal végződött, hogy a S átán „szétm ardosta a sa rk á t”. Ki­
m ondhatatlan szenvedés lett az osztályrésze. Soha em ­
ber még úgy nem szenvedett. És m iért? A mi b ű n ein ­
kért. Egyúttal azonban készséggel áldozta oda életét
mindazokért, akik hisznek benne. Ez az a dicsőséges
evangélium, am it Isten hirdetett. Ádám és Éva Isten eme

61
szavait jól a szívükbe fogadták, ahogyan azt majd ké­
sőbb még látni fogjuk.
Ismered-e az Úr Jézu st, aki a kígyó fejét széttaposta?
Azért végezte el ezt a művét, hogy m indent ism ét jóvá te­
gyen. Váltságműve által nem csak bocsánatot nyersz va­
lam ennyi bűnödre, hanem m egszűnik Istentől elszakadt
voltod. Őáltala ism ét m enetelünk van Istenhez, és egy­
kor majd mindörökké az atyai házban fogunk élni. Ezért
ad ta oda Ő az életét.

A b ű n k ö v etk ezm én y e Éva szám ára

Most Éva kerül sorra: „Az asszonynak ezt m ondta:

Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal
szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig
uralkodni fog rajtad” (16. v.). Évát ugyan nem átkozza
meg Isten, de kijelenti neki bűnének két kínos következ­
ményét. Először is, valahányszor gyermeket szül, az
mindig nagy szenvedéssel fog járni. Másodszor, vágya­
kozni fog férje után. Sóvárogni fogja férje szeretetét. De
mi lesz az általános következmény? Félje ahelyett, hogy
szeretettel fordulna feléje, uralkodni fog rajta. A férj és
feleség közti szeretetteljes viszony mindörökre megszűnik.
Itt nem az áll, hogy a férjek uralkodjanak a feleségük
felett.* Közösen kapták a parancsot, hogy az egész te­
rem tett világ fölött uralkodjanak (lMóz 1,28). A bűneset

* Jóllehet az „uralkodni” szó önmagában pozitív jelentésű, hiszen az Istentől

való rend fenntartására utal, itt mégis negatív alaphangja van. Hiszen az
az „uralkodás”, amelyről itt szó van, Éva számára bűnének egyik fájdalmas
következménye. Egyébként ugyanezt találjuk az 1Mózes 4,7-ben, ahol Is­
ten azt mondja Káinnak, hogy a bűn az ajtaja előtt leselkedik, és reá van
vágyódása, ő azonban uralkodjék rajta. Kain nem hallgatott Isten intésére,
hanem rövid idő múltán agyonütötte testvérét.
Itt nem érintjük azt a kérdést, hogy a Biblia szerint a férj a feleségének
a „feje”, amit az Újszövetség egyértelműen tanít (lKor 11,3). Az lTimó-
teus 2,12-15-ben is találunk oly tanítást, amely éppúgy vonatkozik a férfi
és nő teremtésére, mint a bűnesetre.

62
egyik legborzalm asabb következménye, hogy a férfiak ál­
talában uralkodnak feleségükön. Sok olyan nép létezik
ebben a világban, ahol az asszonyokat szinte semmibe
sem veszik, és megvetően bán n ak velük!
Milyen boldognak m ondhatjuk m agunkat, h a ism er­
jü k az Úr Jézu st, és látjuk, hogy mennyire szereti Ő a
„Menyasszonyát”, a Gyülekezetét. Tőle m egtanulhatják a
hívő férfiak, hogyan bánjanak feleségükkel. És mi, nős
férfiak, készek vagyunk-e feleségünkért ak á r az életün­
ket is odaadni? Nem sokallunk-e sokszor egészen ki­
csiny dolgokat is? Ez emlékeztet egy kis történetre, am i­
kor valaki azt m ondta egyik testvérnek: „Tudod, van egy
problémám. Olykor az az érzésem, hogy túlságosan is
szeretem a feleségemet, túl nagy helyet biztosítok szá­
m ára az életem ben.” Erre a testvér visszakérdezett:
„Mennyire szereted h á t a feleségedet?” Nos, ezt m ár nem
tu d ta a m ásik úgy igazán kifejezni. Végül a testvér azt
m ondta: „Ha ügy szereted a feleségedet, m int ahogy
Krisztus a Gyülekezetét, hogy kész vagy az életedet is
odaadni érte, akkor jó. Ami ezen túl van, az nem jó .”
A hívő férfiak nem uralkodhatnak feleségük fölött. Is­
tentől m inden egyes férfi nagyszerű feladatot kapott. Eb­
ben tám ogathatja a felesége, sőt, ketten együtt teljesít­
hetik. Milyen világosan kitűnik ez m ár az együttes gyer­
meknevelésben. M indkettőjük dolga, hogy gyermekeiket
az Úr Jézushoz vezessék. így tehát m indazt a feladatot,
am it Isten nekünk, férjeknek adott, együtt végezhetjük
Istentől kapott feleségünkkel, aki m inket e m unkában
támogat.

A b ű n k ö v etk ezm é n y e Á dám szám á ra

Most Ádám van soron: „Az em bernek pedig ezt m ond­

ta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fá­
ról, amelyről azt parancsoltam , hogy ne egyél, legyen a
föld átkozott m iattad” (17. v.).

63
 Isten Ádámot sem átkozza meg. De megátkozza a ter­
mőföldet, amelyet majd művelni fog. Ettől kezdve Ádám
verejtékes fáradsággal végzi m unkáját. Olyasvalami ez,
am it mi is naponta m egtapasztalunk. Amellett, hogy a
m u n k án ak van öröme is (remélem, hogy a legtöbb hívő­
nél az a helyzet, hogy Istentől kérték m unkájukat, amely
örömet okoz nekik, és azt az Úr Jézu sért végzik, ahogy a
Kolossé 3 ,17-ben olvassuk). Im m ár nem adja meg azt az
örömet, ami Isten szándéka volt a m unkával kapcsolat­
ban.
Még egyszer megismétlem, am it m ár az lMózes 2,15-
17-ben találtunk, hogy a m unka nem a b ű n következ­
ménye. A m unka keserves fáradsága az, ami a bűn kö­
vetkezménye. „Fáradsággal élj belőle egész életedben”
(lMóz 3,17).
„Tövist és bogáncsot hajt neked” (18. v.). A bűn követ­
kezményei rendkívül jelentősek. A term észetben tövis és
bogáncs nő. Éppen a tövisben látjuk a bűn következmé­
nyeinek a szimbólumát. Mielőtt az Úr Jé z u st a vesztő­
helyre vitték, töviskoronát nyom tak a fejébe. R áadásul
náddal verték. Nézzük Őt gyakrabban így, am int a ke­
resztjét hordozva a Golgota felé megy. Látod-e, ahogy a
vér végigcsorog az arcán? Látod-e, am int ott függ a ke­
reszten, még mindig a töviskoronával megkoronázva. A
tövisek még mindig mélyen belenyom ulnak a hom loká­
ba. „Az Úr Őt sújtotta m indnyájunk b ű n éért” (Ézs 53,6).
Milyen rettenetesnek találh atta a kereszten a bűn egész
borzalm asságát!
„Arcod verejtékével eszed a kenyered, míg visszatérsz
a földbe, m ert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza
fogsz térni a porba” (19. v.). Minden em bernek ez a sor­
sa. Minden ember egész életén á t hordozza a b ű n követ­
kezményeit. És a végén bekövetkezik az, am it Pál apos­
tol a Római levélben a bűn zsoldjának nevez (6,23): az
em ber meghal. így van ez évezredek óta.
M indannyiszor elcsöndesedünk, am ikor meghalljuk,
hogy egy em ber meghalt. A halál valóban nagyhatalom .

64
Bizony, nagyon erős a halál (Én 8,6). Bildád, Jó b barátja
a „borzalmak királyának” nevezi a halált (Jób 18,14).

K ivételek
És mégis volt két kivétel az emberiség történetében:
Énók és Illés nem halt meg (lMóz 5,24; 2Kir 2,11). És a
jövőben is lesz kivétel, am ikor az Úr Jézus visszajön. Azt
olvassuk az ITesszalonika 4-ben, hogy mindazok, akik
hisznek az Úr Jézu sb an és akkor élnek a földön, am ikor
visszajön, hogy Gyülekezetét elragadja, elváltoznak. Meg-
halás nélkül bem ennek vele együtt a dicsőségbe. Ezek az
em berek teh át nem térnek vissza a porba. Egyedül n e­
kik nem kell majd átélniük az életből a halálba való á t­
menetei pillanatait. Meglátják, ahogyan az Úr Jézus
visszajön. Meghallják majd Isten harsonáját. Átélik, aho­
gyan testü k Isten hatalm a által elváltozik. Micsoda pilla­
n a t lesz az!
Te is azok közé tartozol, akik az Úr Jé z u st így várják?
Hiszem, hogy ez a pillanat közel van már. Az Úr meg­
ígérte, hogy h am arosan eljön.

További rem é n y su g a rak

Két további rem énysugár található ebben a fejezetben:
„Az em ber Évának nevezte el feleségét, m ert ő lett az
anyja m inden élőnek” (20. v.). Ádám tehát „Évá”-nak n e­
vezi a feleségét. Ez szám om ra azt bizonyítja, hogy Ádám
hívő em ber volt, akit majd a m ennyben viszontlátunk.
Amikor a hívők elragadtatnak, velük együtt az ószövetsé­
gi korban élt hívők is feltám asztatnak. Épp az im ént
gondoltuk végig milyen m agasztos lesz majd az a pilla­
nat, am ikor az Úr Jéz u s elragadja Gyülekezetét - és
pontosan ebben a pillanatban m eglátjuk Ádámot is.
Honnét tu d h atju k ezt olyan biztosan? Ádámot bizo­
nyára mélyen érintette, am it Isten m ondott. Gondosan
figyelt rá. Nagyon remélem, kedves Olvasó, hogy te is

65
m egrendültén olvasod a bűn borzalmas következménye­
it, de ugyanakkor azt is meghallod, hogy ebben a fejezet­
ben hatalm as ígéret rejlik: az asszony utóda egyszer
majd széttapossa a kígyó fejét. Ádám ezt jól megértette.
Ugyanakkor gondolt a feleségére. Itt a döntő az, hogy
Ádám h itt Isten szavainak, és ez a hit abban ju t kifeje­
zésre, hogy a feleségének az „Éva” nevet adja.
Tudod-e, mit jelent az „Éva” név? A héberben Éva =
chava, ami azt jelenti: „élet”. Isten a felesége által életet
ad. Ad az asszonynak utódokat. Talán arra is gondolt
Ádám, hogy a megígért utód, aki majd a kígyó fejére ta ­
pos, ham arosan megszületik. Nem tudta, hogy még évez­
redek telnek el addig. Mi ezeket a dolgokat mind nyáj an
nagyon jól ismerjük, m ert mi a m últban történt esem é­
nyekre tekinthetünk oda. Ádám szám ára azonban m ind­
ez még jövendő volt. De az Isten szavába vetett hit vilá­
gosan előragyog itt.
Ugyanezt találjuk egyébként Évánál is a 4 ,1-ben: .Az­
u tá n Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, és
m egszülte Káint, és azt m ondta: Fiút kaptam az Úrtól”.
Évát is viszontlátjuk majd a mennyben, m ert ő is hitt Is­
ten ígéretének, hogy utódot kap... M indenesetre Éva Ká­
int illetően alaposan tévedett, m ert elsöszülöttje felnőtt
korában meggyilkolta öccsét. Mégis megvolt az ő szívé­
ben is az Isten ígéretébe vetett hit. Éva is hitt! A bűn
következményeit senki sem tudja elvenni, de mindegyi­
kün k hihet Isten szavában. Vajon Isten kegyelmének
nem tündöklő fénysugara az, hogy m ár itt, Ádámnál és
Évánál, az első em berpárnál Isten szavaiba vetett hitet
találunk?
Milyen egyszerű lehetne m a szám unkra, hogy higy-
gyünk. Nekünk rendelkezésünkre áll Isten teljes Igéje.
Mi az Úr Jézus váltságm úve utáni korszakban élünk, és
tudjuk, hogy Isten szereti az embert. Isten a legjobbat,
amije volt, tulajdon Fiát ad ta értünk a keresztre. A Fiú
feláldozásának világos előképét találjuk ab ban az u ta sí­
tásb an , amelyet Isten Á brahám nak adott, hogy áldozza

66
fel fiát, Izsákot. Azt hihetnénk, hogy nincs ember, aki
közönyösen el tu d n a m enni amellett, am it Isten az Ő Fi­
ával tett.
Lehetséges, hogy az em berek mégsem hisznek Isten
Igéjének? Igen, lehetséges. A legtöbb em ber Kain vona­
lán halad. Túl sokat tarta n ak magukról, és ott a szán­
dék szívükben, hogy meggyilkolják testvérüket. Mind­
azok, akik nem hisznek az Úr Jézusnak, az Ő gyilkosai­
n ak tömegéhez tartoznak. Felelősek haláláért. Az Isten
nélkül élő em ber testvére gyilkosa lesz. Izráel népe s ú ­
lyosan vétkezett, am ikor az Úr Jé z u st keresztre ju tta tta ,
de mi nem kevésbé.

B ő rruhák
Boldog, aki m egláthatja, hogy Isten mégis üdvösséget
készített az Úr Jézu s halála által. Ezt is m egtaláljuk eb­
ben a fejezetben: „Az Úr Isten pedig bő rru h át készített
az em bernek és feleségének, és felöltöztette őket” (21.
v.). Ebből a versből ism ét csak Isten kegyelmének fénye
ragyog elő. Isten b etakarta az első em berpár m ezítelen­
ségét. A fügefalevelek elhervadtak. Isten m aga készítette
szám ukra az első ru h át. Az első állatoknak meg kellett
halniuk, m ert a ru h ák állatbőrből készültek. Az Úr J é ­
zus halálára történő u talás itt még világosabb, m int a
15. versben, m ert ott a sarok m ardosásáról van sző.
Egyszer Isten a halálba adja az Úr Jézu st, hogy m ásokat
felöltöztethessen.
Látod, mennyi m indent tett még Isten az emberért,
noha Ádám és Éva vétkezett? Pedig Isten m egm ondta a
2 ,17-ben: „Ha eszel róla, meg kell halnod”. Most bizo­
nyos volt, hogy meg kellene halniuk. Hát nem merő ke­
gyelem, hogy nem haltak meg még azon a napon? (Bizo­
nyos értelem ben persze m eghaltak. Ha megvizsgáljuk,
m it ért Isten Igéje „halál”-on, akkor azt látjuk: „elszaka-
d ás”-t. A halál teh át elsősorban azt jelenti, hogy Ádám
és Éva erkölcsileg elszakadtak Istentől. Ebben az érte­

67
lemben írja Pál apostol az efézusbelieknek, hogy megté­
rése előtt mindenki halott vétkei és bűnei m iatt. Isten
szemében az em ber halott mindaddig, amíg a Jézus
Krisztus váltságm űvében való hit által életet nem nyer.)
Ettől a naptól fogva azonban szilárd tény lett, hogy
Ádám és Éva egyszer m ajd meghalnak. T estük visszatér
a porba.

K iű zetés a k ertb ő l

E fejezet utolsó versei közük velünk Ádám és Éva ki­

űzetését a kertből. Isten m egtiltotta nekik, hogy az élet
fájáról egyenek. Hogy egyszer meg kell halniuk, az ösz-
szeegyeztethetetlen azzal, hogy egyenek az élet fájáról.
Isten elküldi őket. Szenvedéssel teljes ú t kezdődik nem ­
csak Ádám és Éva szám ára, hanem m inden utódjuk
szám ára. B árcsak soha ne ism ertük volna meg ily mó­
don a jó és a rossz közti különbséget!
Ádám és Éva meg fognak halni. Még nem tudták,
hogy mi az. Milyen elképzelésük lehetett a halál utáni
életről? Mi m ár tu d h atjuk, hogy m indazoknak, akik az
Úr Jéz u sb an hisznek, a halál nem nyom orúságos vég,
éppen ellenkezőleg. Amikor Pál apostol a halálról beszél,
ezt mondja: „Vágyódom elköltözni, és Krisztussal lenni”
(Fii 1,23). A m eghalás nyereség! Ha az Úr Jéz u sb an hívő
em ber hal meg, végtelenül sokat nyer.
Az első em berpár nem csak a kertből űzetett ki. El­
vesztettek valami m ást is: Isten úgy rendelte, hogy ural­
kodjanak az egész terem tett világon, an n ak javára. Ami­
kor Éva hallgatott egy állat szavára, és Ádám evett a
gyümölcsből, elvesztették az uralkodáshoz való erkölcsi
jogukat. Istennel szembeni engedetlenség által mi embe­
rek végtelenül sokat veszítettünk! Ádám és Éva b ű nük
által az egész terem tett világot m agukkal rá n to tták a
pusztulásba. És szám talan em bert rántottak m agukkal a
nyom orúságba.

68
 Kívánom neked, foganjon meg szívedben az a szilárd
elhatározás, hogy az engedelmesség útján jársz. Megte­
heted ezt most, h a az Úr Jéz u sb an hiszel. Ő erőt ad n e­
ked, hogy az engedelmesség útján járj, amely egyúttal
olyan út, amelyen Isten gazdagon m egáldhat téged. Ne
engedj a félrevezető csábításnak! Igazi békességet és iga­
zi örömet csak a következetes engedelmesség útján ta ­
lálsz.
Adja Isten, hogy ezeknek a Biblia első lapjain találha­
tó elemi alapelveknek a végiggondolása m indnyájunk
szám ára áld ássá legyen.

.> i' _ 'i < . • > :< .

69
 R. K. Campbell

A SÁTÁN -
AZ ELLENSÉG
TAKTIKÁJA

A S átán és m u n k á ja
 A m ű eredeti címe és kiadója: S átán - and how he
works; Belivers Bookshelf, Sunbury, PA 17801, USA

Magyar kiadás
© Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1998

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel

az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Felelős szerkesztő: Vohm ann Péter

* * *

TARTALOMJEGYZÉK
Előszó ..................................................................................... 73
1. B ev ez etés...........................................................................73
2. A S átán eredeti méltósága és b u k ása ..................... 74
3. A S átán és Jób ...............................................................76
4. A Máté 13 p é ld á z a ta i..................................................... 77
5. A világosság angyala ..................................................... 78
6. Ordító oroszlán ..................... 79
7. Legyőzött ellenség .......................................................... 80
8. A hazugság a t y j a ............................................................ 81
9. A S átán „rostája” ............................................................ 81
10. J ú d á s és a S á t á n ............................................................ 83
11. A S átán kísértései ........................................................ 85
12. Hogyan m unkálkodik a S átán a dém onok által? . 87
13. A démoni m egszállottság ..............................................91
14. A S átán különböző tevékenységei............................... 93
15. A győztes M egváltó.................... ................................... 94
 E lőszó

Minden k atonának m ár az alapkiképzés során meg

kell ismernie azt, aki ellen harcolni fog, vagyis az „ellen­
ségét”, és ez a keresztyénekre is áll. Nekik is van egy el­
lenségük ebben a világban, és ez az ellenség a Sátán.
Bár legyőzött és megvert ellenség, mégis az a szándéka,
hogy ártson nekünk. E nnek során az álarcok és a mód­
szerek igen sokfélék. Ezek a világosság angyalától az or­
dító oroszlánig terjednek. A cél azonban mindig ugyanaz:
hogy kiragadjon b en n ü nket az Úr Jézu ssal való közös­
ségből, és elrabolja az üdvösség felett érzett öröm ünket
és lelkiism eretünk nyugalm át.
A szerző néhány rövid fejezetben kitér azokra az ige­
helyekre, am elyekben a Sátánról van szó. Azért teszi ezt,
hogy felfegyverkezzünk, és a tám adásai ne okozzanak
meglepetést szám unkra, vagyis, hogy az „ő gondolatai”
szám unkra „ne legyenek ism eretlenek”.

1. B e v e z e té s
Ne áltasd magad - a S átán valóságos személy! Ő Is­
tennek, Isten szándékainak, tetteinek és Isten népének
abszolút ellensége. A S átán neve „ellenséget” jelent; az
ördög annyit tesz, m int „összezavaró”. A Máté 12,24 az
„ördögök (démonok) fejedelmének” nevezi.
A Jelenések 12,9-10 úgy írja le ellenségünket, m int
„hatalm as sárkányt, ősi kígyót, akit ördögnek és S átán ­
nak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget.” Itt
nevezi őt az írás „testvéreink vádlójának” is, „aki a mi
Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket”. A „ha­
talm as sárkány” elnevezés arra a hatalom ra utal, am e­
lyet m int a világ uralkodója és „a levegő birodalm ának
fejedelme” birtokol (Ef 2,2). Az „ősi kígyó” pedig arra a
szellemi hatalom ra utal, amellyel m int az egész világ

73
megtévesztője és „e világ istene” a hitetlenek gondolkozá­
sát m egvakította (2Kor 4,4).
A S átán ez az ősi kígyó, aki az Éden-kertben rászedte
Évát. Ő volt az, aki rávette öt és Ádámot arra, hogy en ­
gedetlenek legyenek és vétkezzenek Istennel szemben.
Évának utólag ezt kellett m ondania: „A kígyó szedett rá
(vagy vitt rá) engem” (lMóz 3,13).

2. A S átán ered eti

m éltó sá g a é s bukása
Az Ézsaiás 14,12-15-ben és az Ezékiel 28,12-19-ben
tanulságos leírást olvashatunk arról az eredeti m éltóság­
ról, am elyet a Sátán, mint. „fényes hajnalcsillag” egykor
betöltött. A fent em lített igehelyek leírják, hogy miként
bukott le erről az eredeti m agasztos helyről, amelyet
m int a talán legnagyobbnak terem tett angyali lény fog­
lalt el. B ukásának okai a büszkeség, az akaratosság, az
igazságtalanság, a lázadás és az erőszak voltak.
„Tírusz k irály áén ak képében Ezékiel úgy jellemzi ezt
a nagyszerű terem tm ényt, m int „m intaképet”, amely „te­
le bölcsességgel, tökéletesen szép”. Ő Isten szent hegyén
volt, és mindenféle drágakő borította. Isten oltalmazó,
fölkent kerúbként állította őt oda, aki tüzes kövek közt
járk ált. Talán az volt az elhívása, hogy Isten szentsége
fölött őrködjék, az eredeti Föld bolygó oltalmazója le­
gyen. Isten Igéje ezt mondja: „Feddhetetlen életű voltál
terem tésed napjától fogva, míg álnokság nem lett talál­
ható benned” (Ez 28,15).
Ézsaiás prófétánál ezt olvassuk: „Miként estél alá az
égről fényes csillag, hajnal fia!?” (14. fej. - Károli). A „fé­
nyes csillag” név egy héber szóból szárm azik, amely
„fénylőt” vagy „ragyogót” jelent. A „hajnal fia” cím költői
kifejezés, amely a hajnalcsillagra vonatkozik. A „fényes
csillag” az első név, am elyet ez a nagy angyal megkapott,
m iután kikerült Isten terem tő kezéből. De bárm ilyen h a ­

74
talm as is volt, mégis csak terem tm ény volt, és Terem tő­
jének engedelmességgel tartozott.
Öt ízben ju t kifejezésre ennek az angyalnak az ak ara­
ta, és ötödszörre ezt olvassuk: „Hasonló leszek a Felsé­
geshez”. A „fényes csillag” nem volt megelégedve azzal az
előkelő hellyel, amelyet Isten terem tett világában elfog­
lalt. Ezékiel ezt mondja róla: „Szépségedben felfuvalkod-
tál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvé­
ért” (28,17). M agasabbra ak a rta emelni saját m agát és
trónusát, és olyan ak art lenni, m int Isten. Nagyon való­
színű, hogy megirigyelte Isten Fiának helyzetét, és olyan
m agasra ak art emelkedni, m int Ő. Becsvágya és törekvé­
se arra irányult, hogy istenként imádják. Ezt a célt so­
hasem ad ta fel. A S átán ak aratán ak m egnyilvánulása
éppen a b ű n lényegét leplezi le: Ez a terem tm ény ak ara­
ta, amely szembeszáll Terem Lőj ének akaratával és dönté­
seivel. A S átán által került bele a bűn a világegyetembe,
még mielőtt Isten m egterem tette volna az első embert.
Az Ezékiel 28-ból továbbá m egtudhatjuk, hogy a Sá­
tán a m ennyet erőszakossággal töltötte be, és vétkezett.
Az Ige ezt mondja: „Sok bűnöddel, álnok kalm árkodá­
soddal meggyaláztad szentélyeidet” (18. vers). Úgy hisz-
szük, hogy itt a S átán n ak egy sor szentségtelen cseleke­
detéről és viselkedéséről van szó, amelyek m ás angyali
lényeket is rávettek, hogy megszegjék Terem tőjük iránti
hűségüket, és a S átán nak ajánlják fel engedelm ességü­
ket és odaadásukat.
A S átán erőszakot és lázadást szított a mennyei sere­
gek között, még az em ber terem tése előtt, és akik követ­
ték őt, azokból lettek az ő angyalai vagy démonai. Az is­
teni ítélet, mely szerint alá kell buknia a „fölkent és ol­
talmazó kerubként" betöltött m agas helyéről, m ár kihir-
dettetett, de a végrehajtás még nem fejeződött be telje­
sen. Ez a Jelenések 12,7-17 szerint csak a jövőben
megy majd végbe. M iután a „fényes csillag” elhagyta a
terem tésben neki adott helyet, a neve S átán, ellenség
lett. A Biblia ördögnek nevezi (Jób 1,6-12; Mt 4,1-11).

75
 3. A S á tá n é s J ó b
Jó b könyve (1,8-19; 2,1-8) igen korai leírást ad ne­
k ü n k a S átánnak a hívőkkel szemben táplált gyűlöleté­
ről és ellenséges indulatáról. Isten azt m ondta szolgájá­
ról Jóbról, hogy nincs hozzá fogható em ber a földön,
feddhetetlen és becsületes, féli az Istent, és kerüli a
rosszat. Azután arról olvasunk, hogyan válaszolt a S átán
az Úrnak, és hogyan ad ta tudtára, hogy Jó b nem ok nél­
kül féli az Urat. Nyújtsa csak ki Isten a kezét, és tegye
rá arra, amije Jó b n ak van, akkor majd Jó b káromolni
fogja az Istent. Itt m u tatja meg a Sátán a jellem vonását
m int vádoló és egész gonoszságát.
M iután Isten megengedte a Sátánnak, hogy kezet ves­
sen m indenre, amije csak volt Jó b n ak - de őrá m agára
nem -, a S átán eltávozott Isten színe elől. A következők­
ben rettenetes dolgok történtek Jó b gyermekeivel és va­
gyonával.
A S átán volt az, aki felbujtotta a sébaiakat és a kálde-
usokat, hogy rabolják el Jó b jószágait, és öljék meg szol­
gáit. Ő volt az, aki tüzet bocsátott alá az égből, hogy így
pu sztítsa el a juhokat. Végül nagy szél kerekedett az ő
parancsára, amely összedöntötte azt a házat, amelyben
Jó b h ét fia és három lánya tartózkodott, úgyhogy mind
m eghaltak. Itt láth atu n k valam it a S átán nagy hatalm á­
ból és az Isten szolgáival szembeni halálos gyűlöletéből.
Ezzel egyidejűleg nyilvánvalóvá válik, hogy a S átán csak
addig m ehet el, ameddig Isten engedi.
Amikor Jó b m egm aradt a m aga igaz voltában, és nem
tett Istennek szem rehányást mindem e katasztrófa m iatt,
hanem a földre borult, és im ádta Istent, Isten ú jra fel­
hívta a S átán figyelmét Jó b ra, m int olyan em berre, aki
m egingathatatlanul és hűségesen áll Isten mellett.
Erre a S átán újra Jó b elleni vádaskodással és szem re­
hán y ással felelt, és azt m ondta, hogy Jó b nyilván káro­
m olná az Istent, h a az Isten a „csontjaira és a h ú sá ra ”

76
tenné a kezét. Isten erre megengedte a S átánnak, hogy
azt tegye Jobbal, am it akar, csak az életét kímélje meg.
A S átán azon nyom ban fölkerekedett, és megverte Jóbot
tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel.
Az Úr megengedte a S átánnak, hogy Jó b o t a lehető
legkeményebben próbára tegye, és kim ondhatatlan fáj­
dalm at és k ínt zúdítson rá; m indez azonban végül is Jób
javát szolgálta. A patriarcha nem károm olta Istent, és a
S átán vereséget szenvedett. A végén Jó b n ak sokkal n a ­
gyobb rálátása lett Istenre és a saját bűnösségére. Két­
szer akkora vagyont kapott m int an n ak előtte. Ezenkívül
ism ét születtek gyermekei: hét fiú és három lány, akik a
legszebb nők voltak az egész országban.

4 . A M áté 13 p é ld á z a ta i

Az Újszövetségben a Máté 13 különböző példázatok­

ban állítja elénk a S átán m unkálkodását. Ezeket a pél­
dázatokat az Úr a mennyei országáról m ondta el.
Az első, a magvetőről szóló példázatban ezt olvassuk:
„És vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jö t­
tek a m adarak, és felkapkodták” (4. vers). A példázatról
adott m agyarázatban ezt m ondta az Úr: „A mag az Isten
Igéje. Akiknél az útfélre esett, azok m eghallották az Igét,
de azu tán jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne
higgyenek és ne üdvözöljenek” (Lk 8,11-12; vö. Mt
13,19).
Itt láthatjuk, a S átán m unkálkodása abban áll, hogy
m egpróbálja megakadályozni, hogy Isten Igéjét az em be­
rek befogadják a szívükbe, higgyenek az evangélium ban
és üdvözüljenek. A világ forgataga által kem ényre tapo­
sott úton Isten Igéjének magja term észetesen a felszínen
m arad. így az ördög egyszerűen elveheti a magot, miköz­
ben az em bereket m ás dolgokkal fogva tartja, és elfeled­
teti velük Isten Igéjét.
77
 A m ásodik példázatban a magot jó földbe vetik, „de
amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt
vetett a búza közé, és elm ent” (25. vers). A konkoly, m ás
néven angol perje vagy vadóc, a búzára hasonlító gyom­
növény. Az Úr a következő szavakkal magyarázza ezt a
példázatot: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia, a szán­
tóföld a világ, a jó mag a m ennyek országának fiai, a
konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a kon­
kolyt, az ördög” (37-39. vers). Az Úr ebben a példázat­
ban úgy ábrázolja a S átán m unkáját, m int ellenségét,
aki gonosz módon dolgozik a jó m agnak, Isten ham isí­
tatlan Igéjének elvetése ellen.
A S átán mindig azzal volt elfoglalva, hogy elhintse fél­
revezető és ham is tanait, amelyeket a konkoly jelenít
meg: utánzást, megtévesztést és ham isítást. Az ördög fél­
revezető, ham isított m agot vet, amely megmérgezi és
m egrontja az emberek értelm ét és szívét. Van utánzóit,
m odern evangéliuma; van utánzóit, ham is Krisztusa,
utánzóit, ham is egyháza. Ily módon próbálja a S átán le­
rombolni Isten m unkáját azzal, hogy beveti az igazi dol­
gok ravasz utánzatát. Azok, akik elfogadják a S átán go­
nosz tanait, szellemi összeköttetésbe kerülnek vele. A
„gonosz fiai” lesznek, ahogyan az Úr m ondta. Jellem üket
a S átán sugallatai formálják, és az ő ravasz tanai befo­
lyásolják.

5. A v ilá g o ssá g angyala

Pál apostol a maga korában olyan em berekkel került
szembe, akik a S átán csalárd m unkáját végezték, az ő
mérgező konkolyát vetették, és ezzel igazolták, hogy a
gonosz fiai. Figyeljük meg, m it ír róluk a korin tusiak­
nak: „Mert az ilyenek álapostolok, csaló m unkások, akik
Krisztus apostolainak adják ki m agukat. Nem is csoda,
m ert m aga a S átán is a világosság angyalának adja ki
m agát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is igazság szol­

78
gáinak adják ki m agukat; de végük olyan lesz, m int
amilyen cselekedeteikhez méltó lesz” (2Kor 11,13-15).
Ha a szándékait az szolgálja, akkor a világosság a n ­
gyalaként és az igazság szolgájaként jelenik meg. Meg­
vannak azok a szolgái, akik a Bibliát idézik, ahogyan ő
m aga is tette, am ikor az Úr Jé z u st m egkísértette. Ők
azonban kiforgatják és elváltoztatják az írásokat, aho­
gyan azt Péter a 2Péter 3 ,16-ban megfogalmazza. így írt
Pál apostol is a galatáknak azokról, akik őket megzavar­
ták, és a Krisztus evangéliumát el akarták ferdíteni (Gál
1,7). Az ördög a nagy csaló, aki szolgái által m unkálko­
dik, akiket 6 megtévesztett, és akik m ost igyekeznek m á­
sokat is megtéveszteni és félrevezetni.
Tim óteusnak Pál azt írta, hogy „az utolsó időkben né­
melyek elszakadnak a hittől, m ert megtévesztő szelle­
m ekre és ördögi tanításokra figyelnek; és olyanokra,
akik képm utató módon hazugságot hirdetnek” (lTim
4,1-2).
A csaló és hazug szellemek démoni tanaikat m a sok
helyen nyíltan a keresztyénség nevében hirdetik. Ján o s
apostol óva int bennünket: „Vizsgáljátok meg a szelleme­
ket, hogy azok az Istentől valók-e, m ert sok ham is prófé­
ta jö tt el a világba" (ÍJn 4,1). M indent a teljes isteni Ige
alapján kell megvizsgálnunk, és nem szabad a saját m a­
gyarázatunkat ráhúzni a szövegösszefüggésből kiragadott
bibliai helyekre. Ézsaiás próféta m ár hosszú idővel eze­
lőtt kijelentette: „A törvényre és intelem re figyeljetek! Hi­
szen ők olyan dolgokról beszélnek, am elyeknek nincs jö ­
vője” (Ézs 8,20).

6. O rd ító o ro sz lá n
A Biblia leírja a S átán egészen m ás jellem vonását is.
Péter apostol így írt kora hívő embereinek: „Legyetek jó ­
zanok, vigyázzatok, m ert ellenségetek, az ördög m int or­
dító oroszlán já r szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok

79
ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a
szenvedések telnek be testvéreiteken e világban” (lP t
5,8-9).
Itt a S átán ordító oroszlán képében jelenik meg, m int
Isten népének üldözője. Az első keresztyének ebben a te­
kintetben nagyon sokat szenvedtek a S átán gyűlölete és
azon igyekezete m iatt, hogy a keresztyén bizonyságtételt
kegyetlen üldözések és m ártírhalál által oltsa ki. A
szm irnai gyülekezethez szóló Ige így hangzik: „Ne félj a t­
tól, am it el fogsz szenvedni. íme, az ördög börtönbe fog
vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki. Légy
hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját” (Jel
2 , 10 ).
Nagy ellenségünk évszázadokon keresztül a mai napig
folytatta irgalm atlan szembeszegülését az Isten Gyüleke­
zete ellen. Azok a kegyetlen emberek, akik szenvedést és
üldöztetést hoztak Isten szolgáira, csupán eszközök az
ördög kezében.

7. L eg y ő zö tt e lle n sé g

A keresztyének szám ára a Sátán legyőzött ellenség!

Jézu s Krisztus test és vér részese lett, „hogy halála által
m egsem m isítse azt, akinek hatalm a van a halálon, va­
gyis az ördögöt; és m egszabadítsa azokat, akik a haláltól
való félelem m iatt egész életükben rabok voltak” (Zsid
2,14-15).
Mint feltám adott Úr, Jéz u s kijelentette: „Én vagyok,
az élő: halott voltam, de íme, élek örök kön-örökké, és
nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1,18). J é ­
zus Krisztus - a Sátán, a halál és a sír legyőzője - egy
napon meg fogja kötözni az ördögöt, és az ezeréves biro­
dalom idejére bezárja a mélységbe.
És végül beveti a S átán t a tüzes és kénes tóba, ahol
az örökkön-örökké gyötrődni fog (Jel 20,1-3.10).

80
 Jak a b ezért felszólít bennünket: „Álljatok ellen az ör­
dögnek, és elfut tőletek” (Jak 4,7).

8 . A h a z u g sá g a ty ja
Bár az Úr Jézu s legyőzte a S átánt, az könyörtelen el­
lenségként folytatja h arcát Isten és az Ő népe ellen.
Ezért olyan fontos szám unkra az, hogy ism erjük ősi el­
lenségünk taktikáit és módszereit. Pál ezt írta a korín-
tusiaknak: „Rá ne szedjen m inket a Sátán. Az ő szándé­
kai ugyanis nem ism eretlenek előttünk” (2Kor 2,11).
Az efézusi hívőket ugyancsak intette: „...többé ne le­
gyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás sze­
lében ide-oda hányódnak és sodródnak az em berek csa­
lásától, tévútra csábító ravaszságától” (Ef 4,14). Ezeket a
dolgokat kétségtelenül a Sátán, a hazugság atyja sugall­
ta.
Az Úr Jézu s ezt m ondta farizeusoknak, akik gyűlölték
Őt: „Ti atyátoktól, az ördögtől szárm aztok, és a ti atyá­
tok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt
kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, m ert
nincs benne igazság. Amikor a hazugságot mondja, a
magáéból szól, m ert hazug, és a hazugság atyja. Mivel
pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem ” (Jn
8,44-45).

9o A S á tá n „ ro s tá ja ”
Az Ú rnak Péterhez intézett szavaiban mi is ott va­
gyunk példaképpen a S átán m unkálkodására azok ellen,
akik hisznek az Úr Jézusban: „Simon, Simon, íme, a Sá­
tán kikért titeket, hogy m egrostáljon, m int a búzát, de
én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited:
azért, h a majd megtérsz, erősítsd testvéreidet” (Lk
22,31-32).

81
 A S átán meg ak arta rostálni Pétert, az apostolok veze­
tőjét, m int a búzát. Talán a kelleténél nagyobb önbizal­
m at fedezett fel benne, és meg akarta „rázogatni”, aho­
gyan azt évszázadokkal azelőtt Jób esetében tette. Való­
színűleg azt gondolta, kegyvesztettségbe taszíthatja Pé­
tert, és m int apostolt és Krisztus tan ú ját harcképtelenné
teheti. M indenesetre Péterrel kapcsolatos terveivel a Sá­
tán ellenségességét nyilvánítja ki, és azt a szándékát,
hogy az Jézu s tanítványaival szemben gonoszságot kö­
vessen el.
Ezért milyen jó tu d n unk, hogy az Úr, aki szerette Pé­
tert, és akit Péter követett, a S átánnak m indezeket a
szándékait ismerve hagyta ugyan, hogy belekerüljön az
ellenség rostájába, előtte azonban óva intette Pétert, és
biztosította arról, hogy m ár imádkozott érte, hogy el ne
fogyatkozzék a hite.
Az Úr az Ő szeretetében jól látta, hogy Péternek szük­
sége volt a m egrostáltatásra, hogy az önbizalom nak
m indaz a pelyvája, ami még megvan benne, kiválasztód­
jék. Mindaz, ami visszam arad a rostában, értéktelen
pelyva. Az igazi búza keresztül hullik, és így a S átán
csak a rostában m aradó pelyvát tartja meg.
Mind Péter, mind az Úr nyert a Sátán rostálásának
m egtapasztalása által. Péter szánalm as kudarcot vallott
azzal, hogy három szor m egtagadta az Urat, de a m egbá­
nás keserű könnyeit hullatta, am ikor a k ak as megszó­
lalt, és az Úr ránézett. T udatára ébredt, hogy önm agá­
ban milyen gyenge.
Az Úr érte m ondott im ádsága megóvta a hitét, és álta­
la Péter ú jra teljesen m egépült. Immár alkalm asabb volt
arra, hogy testvéreit erősítse és hitüket szilárdítsa, am it
később az Úr erejével meg is tett. A S átán csak akkor
nyú lh at hozzá Isten gyermekéhez, h a azt az Úr megenge­
di neki, és ez sohasem történik anélkül, hogy az Úr ne
könyörögne értünk.

82
 10. Júdás és a S á tá n
Teljesen m ás példáját figyelhetjük meg a Sátánnak,
m int Krisztus ellensége m unkájának - mind an n a k m ód­
jában, mind sikerében - Iskáriótes Jú d á s személyében.
Az Úr Jézu s választotta ki őt a tizenkét apostol egyiké­
nek. Ő mindig is ism erte igazi jellemét. Egy alkalommal
ezt m ondta tanítványainak: „Nem én választottalak ki ti­
teket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög. J ú d á s
iskáriótesre, Simon fiára m ondta ezt, m ert ez ak a rta őt
elárulni” (Jn 6,70-71).
Látjuk majd, hogy a S átán később birtokba vette őt,
és eszközként használta Krisztus elárulásához azokkal
szemben, akik elfogták, és elvitték a főpapokhoz és a vé­
nekhez. De még jóval azelőtt, mielőtt ez m egtörtént vol­
na, J ú d á s tolvajjá is vált, aki az apostolok közös k asszá­
jából pénzt lopott el, ahogyan arról a Ján o s 12,6 tudó­
sít. Kapzsi volt, és szerette a pénzt. így látjuk őt, amikor
elm ent a főpapokhoz, és ezt m ondta nekik: „Mit adnátok
nekem, h a kezetekbe adnám öt? Azok harm inc ezüstöt
állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalm at,
hogy elárulja őt” (Mt 26,15-16).
Legközelebb ezt olvassuk Júdásról: „És vacsora köz­
ben az ördög m ár a szívébe sugallta J ú d á s Iskáriótes-
nek, Simon fiának, hogy árulja el őt” (Jn 13,2). Bár J ú ­
dás elkísérte az Urat három és fél évig tartó csodálatos
szolgálatában, hallotta m inden csodálatos szavát, tanúja
volt kegyelme m egnyilvánulásainak és csodáinak, szívét
mindez nem érintette. Folytatta lopásait, és m egm aradt
kapzsiságában, amely megnyitotta szívét a S átán gonosz
m unkálkodása előtt.
A tanítványaival elköltött utolsó vacsora során az Úr
bem ártott egy darab kenyeret, és J ú d á sn a k adta. Ez
olyan szokás volt, amellyel a vendéglátó megtisztelte
vendégét, a szeretet egyik jeleként. Majd ezt olvassuk:
„...a falat u tán belem ent (Júdásba) a Sátán. Ő pedig, mi­

83
u tá n elfogadta a falatot, azonnal kiment" (Jn 13,27.30).
J ú d á s az Úr szeretetének utolsó felhívását is visszauta­
sította. Ezután vette a S átán őt birtokba úgy, hogy ál­
szent csókkal áru lta el a Megváltót az ellenségeinek.
Amikor J ú d á s látta, hogy Jé z u st elítélték, „m egbánta
tettét, visszavitte a harm inc ezüstöt a főpapoknak és a
véneknek, és ezt mondta: "Vétkeztem, m ert árta tla n vért
árultam el.’ De azok azt m ondták: ’Mi közünk hozzá? A
te dolgod.’ Erre ő a tem plom ba hajítva az ezüstöket, el­
távozott, m ent és felakasztotta m agát” (Mt 27,3-5).
így ért tragikus véget egy ember, aki olyan közel volt
az Úrhoz, de a szívét nem ad ta á t Krisztusnak. Ehelyett
a S átán ra hallgatott, és elárulta szerető M esterét az ör­
dög szolgáinak, akik Jéz u s halálát követelték.
Bár J ú d á s m egbánta tettét, és mély, kínzó b ű n tu d ato t
érzett, ez a m egbánás nem volt igazán őszinte, m ert ahe­
lyett, hogy visszatért volna az Úrhoz, aki ellen vétkezett,
elment, és felakasztotta magát. Péter a Cselekedetek
1,25-ben úgy beszél Jú d ásró l, m int aki elhagyta az
apostolságban kapott helyét, hogy az őt megillető
helyre ju sso n .” Nem a Paradicsom ba m ent, m int a bűne­
it megbánó, haldokló lator. Milyen szomorú is J ú d á s tör­
ténete, aki pénzért eladta a lelkét a Sátánnak! Úgy van,
ahogyan az Úr megmondta: „Jobb volna an n a k az em­
bernek, h a meg sem születik” (Mt 26,24).
Óva intő példa J ú d á s azok szám ára, akik csu p án val­
lásos bizonyságtevők. Megvolt az az előjoga, hogy az Úr
közvetlen közelében legyen, és mégsem volt Vele élő hit­
beli kapcsolata, nem ad ta á t szívét K risztusnak. Micsoda
ellentéte ez Péter apostolnak, aki ugyan elbukott, de sze­
rette az Urat, őszintén m egbánta, am it tett, helyreállítta­
tott, és különösen fontos eszközzé vált az Úrért végzett
szolgálatban.

84
 11. A Sátán k ísé r té se i
Ha alaposan szemügyre vesszük, hogyan lépett oda a
S átán az Éden-kertben Évához, hogy m egkísértse, és rá ­
vegye arra, hogy megszegje Isten egyik parancsát, akkor
láthatjuk, hogy a S átán háromféle módon já rt el. Amikor
az Úr Jé z u st kísértette meg a pusztában, ugyanezt lát­
juk.
Az 1Ján o s 2 ,16-ban beszél Ján o s apostol erről a h á­
rom „kapuról”, amelyen keresztül a S átán az egyes em­
berek elleni tám adásainál és kísértéseinél b ejárást talál.
Ján o s elmondja nekünk, hogy mi van abban a világban,
ahol a S átán az isten. Ezt a világot a Szentírás a „jelen­
legi gonosz világnak” nevezi, amelyből csak Krisztus h a ­
lála által szab adulunk ki (Gál 1,4).

A (hús)test kívánsága
Az em bert m eghatározza az a term észet, amely a test­
ben van: a test étvágya, kívánságai, vágyai és szenvedé­
lyei. A S átán a test eme kívánságait szólítja meg. - Éva
látta, hogy a tiltott gyümölcs ehető és finom. Amikor a
S átán az Úr Jéz u st megkísértette, első javaslata az volt,
hogy változtassa kenyérré a köveket, hogy éhségét csilla­
pítsa.*

A szem kívánsága
Az emberi term észetet jellemző m ásodik területet a
„szem kívánsága” kifejezés írja le. A S átán az érzékelőké­
pességet szólítja meg, és a szemen keresztül kelt kíván­
ságokat. Amit látunk, azt megkívánjuk és vágyunk rá,

* A német kiadó megjegyzése: Vegyük itt figyelembe, hogy Ádámot és Évát,

Isten bűntelennek teremtette, és olyan igények és ösztönök voltak bennük,
amelyek önmagukban nem voltak bűnösek. De elbukhattak a kísértéssel
szemben, és a bűneset óta bűnös természet jellemzi őket. - Az első em­
berpártól eltérően az Úr Jézus mint ember nemcsak bűntelen volt, hanem
szent is (vö. Lk 1,35).

85
azután megpróbáljuk megszerezni m agunknak. Az em­
ber term észettől fogva alapvetően kapzsi és önző, és a
S átán megkísérli az em bert a szem kívánsága által el­
csábítani. Éva látta, hogy a tiltott gyümölcs kívánatos a
szemnek.
Az Úr Jézu s m ásodik m egkísérlése (abban a sorrend­
ben, ahogyan azt a Lukács evangéliuma előadja) a látás­
sal kapcsolatos. A S átán felvezette Jé z u st egy m agas
hegyre, és m egm utatta Neki a földkerekség m inden or­
szágát, és azok m inden dicsőségét és hatalm át felkínálta
neki, h a csak őt imádja.

Az élettel való k é rk e d é s
A harm adik „kapu”, amelyen keresztül a S átán meg­
próbál behatolni az em berek életébe, „az élettel való kér­
kedés” névvel jelölt terület. A kérkedés jellemző az em be­
ri term észetre. Az em ber alapjában véve büszke, és van­
nak olyan bűnök, amelyek táplálják a büszkeséget. Az
elbukott emberi term észet arra törekszik, ami tetszik ne­
ki, am i az egyénnek előnyt jelent, az egyént felmagasz­
talja. Éva látta a kertben, hogy a jó és a rossz tu d á sá ­
nak fája, amelyről nem szabadott enniük, „kívánatos,
m ert okossá tesz”.
A S átán mintegy „kiszólította” m indhárom em lített kí­
vánságot Évából, és azu tán Éva szakított és evett a til­
tott gyümölcsből, megszegve ezzel Isten p aran csát (lMóz
3,6).
Az Úr Jézu s esetében a harm adik m egkísérlés abból
állt, hogy Jézu s vesse le m agát a templom párkányáról,
így m u tassa meg, hogy Ő a Messiás, akinek nem történ­
h et sem m i baja (Lk 4,2-12). Ez m indenki m ásban hízel-
gett volna az „élettel való kérkedés”-nek, de az Úr Jé z u s­
b an nem volt olyan kívánság vagy bűn, ami hajlott volna
az ördögnek erre a csábítására. Megállt a S átán m inden
kísértésével szemben úgy, hogy Isten Igéjét idézte, és Is­
ten ak a ratán a k megfelelően cselekedett. Az Űr Jéz u s le­

86
győzte a Sátánt, és ellenállt m inden kísértésének azzal,
hogy alávetette m agát Isten Igéjének, és a Szent Szellem
erejének. A S átán így megverve távozott.

Győzelem a kísértések fölött

A S átán és kísértései fölött mi ugyanolyan módon
a rath atu n k győzelmet, m int az Úr: azzal, hogy Isten Igé­
jé t alkalmazzuk, és an n ak megfelelően cselekszünk. J á ­
nos apostol első levelében olvasható: „írtam nektek ifjak,
m ert erősek vagytok, és az Isten Igéje lakik bennetek,
azért legyőztétek a gonoszt” (ÍJn 2,14).
Ha Isten Igéje a szívünkben lakik, és ellenőrzése alatt
tartja egész életünket, akkor m egerősít minket, és ké­
pessé tesz arra, hogy legyőzzük gonosz ellenségünk kí­
sértéseit. A zsoltáros Dávid elm ondhatta: „.én a te beszé­
dedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától” és „Szí­
vembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened”
(Zsolt 17,4; 119,11). Az Úr Jézus az írásnak m eghatáro­
zott. odaillő helyeit használta ahhoz, hogy ellenálljon a
Sátán hízelgő ajánlatainak.
Ez nem egyszerűen Isten Igéje csak úgy általában, h a ­
nem m eghatározott versek, amelyek a Kísértő m indenko­
ri csábítására adnak választ. Az írás arra int bennünket,
hogy vegyük fel a „Szellem kardját, amely az Isten beszé­
de”. s amely része Isten fegyverzetének (Ef 6,17). Isten
Szelleme mindig m eghatározott bibliai verseket idéz em­
lékezetünkbe, am elyeket a S átán és kísértései ellen fel­
használhatunk.

12. H o g y an m u n k á lk o d ik a S á tá n
a d é m o n o k által?
Már m egállapítottuk, hogy az Úr Jézu s a S átán t h á ­
rom alkalommal nevezi „e világ fejedelmének” (Ján
12,31; 14,30; 16,11). A fejedelem egy fejedelemség, va­
gyis egy bizonyos hatalm i terület élén áll. így azt olvas­

87
suk, hogy h arcu n k „erők és hatalm ak ellen, a sötétség
világának urai és a gonoszság szellemei ellen” folyik,
„amelyek a mennyei m agasságban vannak” (Ef 6,12). A
S átán a gonosz szellemek nagy birodalm ának feje, dé­
monok nagy seregének vezetője.
A Jelenések könyvében olvasunk egy eljövendő korról,
am ikor háború lesz a m ennyben, mégpedig Mihály és az
ő angyalai, valam int a sárkány, „akit ördögnek és S átán ­
nak hívnak”, és az ő angyalai között. Ezután a S átán és
az ő angyalai levettetnek a mennyből a földre (Jel 12,7-
9). A Jelenések 9,1-11 prófétikus látom ásának szimboli­
kus megfogalmazásában: sásk ák fogják kínozni az em be­
reket a földön. Róluk azt olvassuk, hogy van egy kirá­
lyuk, az alvilág, angyala, akinek a neve héberül Abad-
dón, görögül pedig Apollüón, am i „Pusztítót” jelent. Ez
az ördögre és az ő dém onaira vonatkozik, aki az em bere­
ket kínozni akarja és megsemmisíteni.
Ezekből az igehelyekből világosan felism erhetjük, hogy
szám talan bukott angyal áll a S átán uralm a és ellenőr­
zése alatt, és hogy ördögi m űködésébe bevonja ezeket a
szellemi hazug és megtévesztő lényeket (lásd lK ir 22,22;
lTim 4,1).

E világ istene
Ezenkívül a Sátán, m int e világ istene h atalm at gya­
korol az egész bukott és elveszett emberiség fölött. így írt
erről Já n o s apostol: „Tudjuk, hogy az Istentől vagyunk,
és az egész világ a gonosz hatalm ában van” (Í J n 5,19).
Más helyen pedig azt olvassuk, hogy „a hitetlenek gon­
dolkozását e világ istene m egvakította” (2Kor 4,4).
Aki azonban hisz az Úr Jézusban, az Pál apostollal
együtt elm ondhatja: ,A djatok hálát az A tyának., aki
m egszabadított b en n ü n ket a sötétség hatalm ából, és á t­
vitt m inket szeretett Fiának országába” (Kol 1,12-13).

88
A S átán bálványimádó rendszere
A pogány bálványim ádatra vonatkozóan a Szent Szel­
lem által ihletve Pál apostol kijelenti, hogy azt, „amit a
pogányok áldoznak, azt ördögöknek (démonoknak) ál­
dozzák, nem Istennek; azt pedig nem szeretném , h a ti az
ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr po­
harából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek
részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának
is” (lKor 10,20-21).
A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy m inden po­
gány isten mögött egy démon áll, és hogy azokat az ál­
dozatokat, am elyeket ezeknek az isteneknek visznek, a
dém onoknak áldozzák, és nem az egyedül igaz Istennek.
Volt asztala a dém onoknak, és volt asztala az Úrnak, és
az egyik vagy a m ásik asztalnál való részvétel a „vendég­
látóval” való közösséget ju tta tta kifejezésre.
Az egész sátáni, pogány bálványkultusz még sok m ás
démoni tevékenységgel állt kapcsolatban, amelyektől Mó­
zes az Ószövetségben óvta Izráel gyermekeit. Mózes 5.
könyvében ezt olvassuk; „Ha bemégy arra a földre, am e­
lyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az u tá ­
latos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne le­
gyen közietek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul
elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, k u ­
ruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző,
se jövendőmondó, se halottaktól tudakozó. Mert utálatos
az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik” (5Móz 18,9-12).
Isten Igéjének ez a felsorolása m agába foglalja az ok­
kultizm us m inden elképzelhető formáját, például:
- a kísérletet, hogy elrejtett dolgokat vagy jövőbeni
esem ényeket természetfölötti eszközökkel lássu n k
vagy előre megmondjunk,
- a kísérletet, hogy jövőbeni esem ényeket a csilla­
gokból vagy m ás „jelekből” magyarázzunk,
- démoni hatalm ak megidézését saját h aszn u n k ra
vagy m ások kárára, pl. varázslattal,

89
 - gonosz szellemek vagy halottak szellemeinek meg­
kérdezését (a halottidézök valójában egy dém onnal
veszik fel a kapcsolatot, aki azt szinleli, hogy 5 a
m eghalt személy).
A S átán mindezekkel a dolgokkal megtévesztette az
em beriséget démonai által a m últban. Isten a Biblia sok
helyén világosan kijelentette, hogy mindazok, akik ilyen
dolgokat űznek, utálatosak Őelőtte.

O kkultizm us m a
Az okkult szó azt jelenti, hogy „titokzatos, elrejtett, tit­
kos”. Napjainkban so kat hallunk az okkultizm usról.
Azok közül az utálatosságok közül, am elyeket Isten az
5Mózes 18-ban elítélt, m a sokat gyakorolnak az ún. ke­
resztyén országokban is. A jövendőmondók, m édiumok,
asztrológusok (csillagjósok), látnokok, hipnotizőrök, m á­
gusok, hasbeszélők, szellemgyógyászok, varázslók, para-
pszichológusok egész tevékenysége és napjaink okkultiz­
m u sán ak m inden m ás fajtája azokból az ősi pogány
praktikákból ered, am elyeket Isten megtiltott.
Az em berek egyre növekvő m értékben vállalnak közös­
séget a démonokkal, és teszik ezt a teljes nyilvánosság
előtt, különböző form ákban és sok országban. Tekinté­
lyes magazinok és napilapok is rendszeresen jelentetnek
meg horoszkópokat és az asztrológiával foglalkozó cikke­
ket. Az egyik ilyen folyóirat horoszkópját olyan nő írja,
aki m agát a „világ legjelentősebb varázslónőjének” nevezi.
Szerte a világon egyetemek és főiskolák is kínálnak
ku rzu so k at olyan címmel, m int „Varázslás, mágia és bo­
szorkányság”, hogy kielégítsék az okkultizm us iránti nö­
vekvő érdeklődést. Számos sátánegyház létezik, és a vi­
lágon m indenütt gyakorolják a S átán im ádatát. A S átán ­
n ak éppen az a legfőbb célja, hogy istenként im ádják, és
ellenőrzése alá vonja az emberiség gondolkodását. Mi­
lyen rettenetes az, hogy a S átán a Biblia és Isten kegyel­
mi üzenetének csaknem kétezerévnyi világossága után,

90
ami az Úr Jézu s által jö tt a világba, m űvét a démonok
segítségével olyan sikeresen tudja folytatni!

13. A d ém on i m e g szá llo ttsá g

Az evangéliumok sok helyen utalnak démoni tevé­
kenységre és olyan esetekre, ahol em bereket démon
szállt meg. Ez a démoni tevékenység azért vált olyan
széles körűvé, m ert Isten Fia személyesen volt jelen az
em berek között. Amikor kijelentette m agát m int Megvál­
tót és Urat, a S átán és kísérete heves tám adásokat indí­
tott, hogy szembeszálljon Krisztussal és legyőzze Őt.

Ellenállás K risztussal szemben

Ennek az ellenállásnak egyik példáját látjuk a Márk
1,21-27-ben. Amikor Krisztus a kapem aum i zsinagógá­
ban tanított, és csodálkoztak a tanításán, egy ember,
akiben tisztátalan szellem (démon) volt, így kiáltott:” ’Mi
közünk hozzád, Názáreti Jézu s? Azért jöttél, hogy el­
pusztíts m inket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.’
Az Úr Jézu s ráparancsolt: ’Némulj el, és menj ki belőle!’
A tisztátalan szellem pedig m egrázta azt az embert, h a n ­
gosan kiáltott, és kim ent belőle. Mindnyájan ... megdöb­
bentek”, am ikor látták, hogy Jézu s még a tisztátalan
szellemeknek is hatalom m al parancsol, és azok engedel­
m eskednek neki.
Amikor az Úr Jézu s Szabadítóként m utatkozott be, és
teljhatalom m al prédikálta Isten Igéjét, azonnal heves el­
lenállásba ütközött. Az a démonoktól m egszállott ember,
aki Jézu s Krisztus ellen lépett föl, Jézu s Krisztus hang­
já t ak a rta elhallgattatni, hogy megakadályozza, hogy Iz­
rael népe elfogadja Öt.
A dém onok olyan szellemi lények, akiknek nincs h ú s ­
vér teste. Ők egy láth atatlan világ lakói. Ahhoz, hogy az
em berek között kijelentsék m agukat, hatalm ukba kerítik
egy személy vagy egy állat fizikai testét. Ha egy em bert

91
megszáll egy démon, an n a k különböző területekre van
kihatása.

Befolyás a testre
A Máté 9,32-33-ban egy ném a em bert visznek az Úr
Jézushoz, m ert démon szállta meg. M iután az Úr kiűzte
a dém ont, a ném a megszólalt. Látjuk tehát, hogy ennek
a megszállott em bernek a süketségét és ném aságát a dé­
mon okozta. Amikor Krisztus m egszabadította a démon
hatalm ából, ezzel kigyógyitotta őt azokból a fizikai h a tá ­
sokból is, amelyek a dém on jelenlétének következményei
voltak az életében. Az evangéliumok sok m ás példájából
is láthatjuk, hogy a dém onok képesek h a tá st gyakorolni
a testre.

Befolyás a szellemre
A dém onok szellemi téren is tudják befolyásolni tu d ­
já k az embereket. A Máté 17,15-ben egy olyan férfiról
szóló tud ó sítást olvasunk, aki az Úr Jézushoz jött, és ezt
m ondta: „Uram, könyörülj a fiamon, m ert holdkóros”,
(vagyis őrült). Ez a szellem zavarodottságával áll össze­
függésben. A démon jelenléte megfosztotta a fiút az ér­
telmétől, így gondolatait nem ö maga, hanem a démon
irányította,.

Befolyás az érzelmekre
A dém onok szemmel láth ató an az emberi h angulatra
is tu d n ak befolyást gyakorolni, ahogyan ezt az evangéli­
um ok beszámolóiból m egtudhatjuk. A Máté 17,15-ből
idézett esetben az ap a ezt is mondta: fiáról: „nagyon
szenved” (vagy: rázkódik, hánykolódik). A Márk 9 ,18-ban
az ap a ugyanezen alkalom m al ezt mondta: „elfonnyad”
(Károli) vagyis egyre jobban legyengül a szenvedéstől.
A gadarai megszállott, ahogyan azt a Márk 5,1-20 le­
írja, hatáso s és eleven példája annak, hogy m it tehetnek
a dém onok egy emberrel. Őt a démonok egész légiója

92
szállta meg, akik nem sokára kétezer disznóba mentek,
és ezeket hatalm ukba kerítették. Ezek a dém onok befo­
lyásolták testét, úgyhogy elhagyta lakóhelyét. Befolyásol­
ták hangulatát, úgyhogy a sírboltok között tartózkodott,
m ert teljesen tisztátalannak érezte m agát és bűnkom ple­
xu sa volt. Olyan depressziós roham ai voltak, hogy állan­
dóan kövekkel vagdosta m agát, és éjjel-nappal kiáltozott.
Ilyen reménytelenségbe és teljes tehetetlenségbe a démo­
nok által került, akik viszont a S átán uralm a alatt áll­
tak. Az Úr Jézu s azonban tökéletesen m egszabadította
őt a S átán és an n ak m inden dém ona hatalm ából, és az­
u tán ott látjuk ülni Jézu s Krisztus mellett „felöltözve és
eszénél” (Mk 5,15).

14. A Sátán kü lönb öző te v é k e n y sé g e i

A Sátán, a démonok fejedelme, szemmel láthatóan

különböző u tak at és m ódszereket használ, am ikor dé­
monai által tám ad. A Cselekedetek 10,38-ban azt olvas­
suk, hogy Jézu s Krisztus „szertejárt, jó t tett, és meggyó­
gyított m indenkit, akik az ördög igájában vergődtek,
m ert az Isten volt vele.” Ez a S átán tám adása erőszak
által. Az itt használt szó görög jelentése: „Uralmat gya­
korolni valaki felett, erőt venni valakin”. A démonok
nyom ást gyakorolnak arra, akin erőt vettek; az illető a
démonok könyörtelen uralm a alatt áll.
Olvasunk olyan emberekről is, akiket tisztátalan szel­
lemek gyötörtek (Lk 6,18; Csel 5,16), és akik meggyó­
gyultak. A görög szó „ldnoztatást, háborgatást, nyugtala-
n ítást” is jelent. Ezt a kényszerképzet szóval is kifejez­
hetnénk. Mások ezt a fogalmat a következőképpen írták
körül: „Abnormális módon kínlódni és nyugtalankodni,
szellemben m egszállottnak lenni, egy eszmétől, kívánság­
tól vagy érzelemtől - anélkül, hogy attól az értelemmel
meg lehetne szabadulni”.
93
 Végül beszél az írás olyan emberekről, akiket a dém o­
nok megszálltak, akikben teh át démonok laktak (Lk
8,36; Csel 8,7; 16,16). A megszállottság azt jelenti, hogy
az illető teljesen egy dém on hatalm a alatt áll. Aki az Úr
Jézu s korában ilyen módon szenvedett, az kifelé is a
benne levő dém onnak vagy dém onoknak a gondolatait
és tu d atát továbbította.
Kétségtelen, hogy a démonok ördögi m u nkájukat az
em berek között ma is ugyanúgy a fent említett, m ódsze­
rekkel végzik, m int ahogyan azt a Biblia korában tették.
Mivel azonban m inden igazi hívőben Isten Szelleme la­
kik, őket többé nem szállhatják meg démonok. Az ÍJános
4,4 biztosít bennünket: „Ti Istentől vagytok, gyermekeim,
és legyőztétek őket (a ham is prófétákat), m ert nagyobb
az, aki bennetek van, m int az, aki a világban van.”
Az azonban m indenesetre lehetséges, hogy Isten gyer­
m ekét a S átán háborgatja és félelemmel tölti el, és szel­
lemében nyom asztja és nyugtalanítja annyira, hogy egy
időre még az üdvösségében is kételkedik. A hívő em ber
azonban m egtapasztalja az ebből történő szabadulást,
h a azzal törődik, ami odafenn van, és a S átán dolgai
szám ára halottnak tekinti önm agát (Kol 3,1-5).

15. A g y ő z te s M egváltó

Senki m ás nem tud lelkeket m egmenteni a S átán és

az ő dém onai hatalm ából, csak az Úr Jézus, aki dém o­
nokat űzött ki, am ikor itt já rt a földön. Legyőzte a Sá­
tán t azzal, hogy m eghalt a bűnösökért, és feltám adt a
halottak közül. Ő a m agasságos Győztes, aki egy napon
véget vet a Sátán m inden hatalm ának. Az írás felszólít
bennünket, hogy az ördögnek szilárdan álljunk ellen a
hitben (lP t 5,8-9). És Pál apostol leírhatta: „...hála az
Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi U runk Jézu s
Krisztus által!”

94
 A Sátán fölötti győzelem Isten B árányának vére által
történik. Ján o s apostol ezt mondja: „Azért jelent meg az
Isten Fia, hogy az ördög m unkáit lerontsa” (ÍJn 3,8). A
Zsidók 2 ,14-ben pedig azt olvassuk, hogy Krisztus test
és vér részese lett, „hogy halála által m egsem m isítse azt,
akinek hatalm a van a halálon, vagyis az ördögöt.” Mint
megdicsőült Emberfia ezt m ondja az Úr Jézus: „Ne félj,
én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam,
de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál
és a pokol kulcsai” (Jel 1,17-18).
Találóan m ondta egyszer valaki, hogy a halál a Sátán
h atalm án ak határvonala, és ahol a S átán hatalm ának
vége van, ott kezdődik a feltám adás Istenéé. Ezért mond
köszönetét Pál a feltámadás nagy fejezetében, az lKorintus
15-ben az Úr Jézus Krisztus általi diadalért. Jézus Krisz­
tu s az Ö halála és feltám adása által legyőzte a S átánt -
az Isten B árányának vérében teh át diadal és megváltás,
hatalom és erő van. Akié e Bárány vérében való meg­
mentő hit, az a Sátán elleni harcban a Győztes oldalán áll..

Kedves Olvasó, Te melyik oldalon állsz? Átadtad-e a

szívedet és a lelkedet Jézu s K risztusnak, a győztes Meg­
váltónak? Ha nem, akkor a Sátán, a gonosz ellenség és
csaló hatalm a alatt állsz, akit az Úr Jézu s egy napon
ezer évre meg fog kötözni, és azután végérvényesen és
örökre bevet a tüzes és kénes tóba (Jel 20,1-3.10). A Sá­
tán m áris legyőzött ellenség. És h a Te a S átán ra hall­
gatsz, és nem veszed figyelembe azt, hogy az Úr Jézus
igényt ta rt Rád, és nem adod á t Neki a szívedet és az
életedet, akkor a Te sorsod is „örök tűz” lesz, „amely az
ördögnek és az angyalainak készíttetett” (Mt 25,41).
Kérünk, fogadd el m ost az Úr Jézust, a Győztest, m int
Üdvözítődet, és legyen részed az örök m egváltásban.

* * *
95
 Az EVANGÉLIUMI KIADÓ
1996-ban m eg jelen t k önyvei
Glashouwer, W.: így keletkezett a Biblia
Josuran, R.: A spiritizmus fertőjében (2. kiadás) 1
Gratenau, Ch.: Rudolf Steinertől Jézus Krisztusig J
Schmidt-Eller, B.: Hannelore, mi lesz belőled?
Müller, H.: Jézus Krisztus vére
Bennett, R.: A hit tápláléka
Warns, J.: Rövid vázlatok bibliai igehirdetéshez
White, P.: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán
Reichert Gy.: Ki lehet Krisztus tanítványa?
Nee, W.: Asztal a pusztában
Schrupp, E.: Izráel az utolsó időben
Hunt, D.: A keresztyénség félrevezetése
La Haye, Tim: Kivezető út a depresszióból
Sinning, W.: Isteni rend az életünkben
Pressler, A.: Halálra ítélve - életre választva
Beck, G.: Egy gyümölcstermő élet
Döngés, E.: „Aminek hamarosan meg kell történnie”
Nee, W.: Tizenkét tele kosár
Vida S.: Bibliai morzsák
Gitt, W.: A teremtés bibliai tanúságtétele
Kiene, P. F.: Vigyázz! Okkultizmus!
Hansen, J.
-Giebler, H.: Hová menjek bűneimmel?
Gossweiler, A.: Kicsoda Jézus Krisztus?
Reimer, J.: Fegyvertelenül, de Isten oltalma alatt
Grebe, D.: ,Az ő száma 666"
Langhammer, J.: Krisztusban győzelmes élet
Spurgeon, C. H.: Az Úr gondot visel
Müller Gy.: Bízzál az Úrban!
Seibel, A.: A Gyülekezet észrevétlen
megtévesztése (2. bővített kiadás)
Bell, E.
-Hunter, J. H.: Hajótöröttek
MacDonald, W.:

96