Paulo Coelho

A Fény Harcosának
Kézikönyve
"Oh Maria concebida sem pecado,rogai por nós que recorremos á Vós Amém"

"Légy hát üdvöz' Mária Szeplőtelen

Boldogasszonyunk,Imádkozzál érettünk kik Hozzád fohászkodunk.Ámen."

A spanyollal egybevetette: Rózsa-Flores Eduardo.

Angolból fordította Nagy Atilla

S.I.L-nek,Carlos Eduardo Rangelnek valamint Anne Carriére-nek

akik a szigor és könyörületesség mesterei.

A szerző megjegyzése: Ez a mű nagyrészt már megjelent -a

prológust, és epilógust kivéve- A Maktub írásomban amit főleg a braziliai
újságok hasábjain publikáltam többek közt a Folha de Sao Pauloban az 1993
-96 között eltelt esztendőkben.

-1-
„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél; Akkor tökéletes az ember, amikor már
olyan, mint mestere”

LUKÁCS 6.40
Károli ford

A fordító megjegyzése: kedves olvasóm,bizonyára fel fog tűnni imitt-amott

Neked a régies nyelvezett vagy olykor a különös helyesírás, ha jobban
megfigyeled majd egyikét vagy másikát észre fogod venni, hogy ennek oka
van.Bizonyos szavakat illetve dolgokat ahol elengedhetetlennek tartottam
magyarázattal láttam el, ezek a jobb megértést szolgálják és az eredeti műben
természetesen nem szerepelnek, mindezekért és a fordításba fektetett
munkáért kizárólag engem érhet elmarasztalás avagy dicséret. Meleg szívvel
ajánlom Neked kedves olvasóm, ezt a hadviseléseinkről szóló remek könyvet,
forgassad hát egészséggel félelem nélkül.

Előszó
- A falutól nyugatra, éppen a partnál, van egy sziget és rajta egy harangokkal teli
óriás templom –mondta az asszony.

A fiúnak feltűnt különös ruházata és a kendő, ami a haját takarta. Még sosem látta
azelőtt.
- Voltál már abban a templomban? - kérdezte – menj oda és mondd el milyennek,
találod?.

A nő szépségétől igézetten, a fiú a kijelölt helyre ment. Leült a homokra ám

bárhogy kémlelte a látóhatárt , azt látta ott, amit eddig: a kék eget és az óceánt és
mást nem.
.
Csalódottan, elindult egy közeli halászfalu felé, és mindenkitől kérdezősködött a
szigetről és a templomról.

•Ó, az nagyon-nagyon rég volt, még dédapáim idejében – válaszolt

egy vén halász -. Volt egy földrengés és az a sziget a tengerbe süllyedt. Jóllehet a
sziget nem látszik többé, mégis halljuk templomának harangjait, amikor a tenger
hullámzása alant ringatja őket.

A fiú visszatért a partra és próbálta fülével elcsípni a harangok kongását. Egész

délután ott ült, de csak a hullámok suttogását és a sirályok rikoltásait sikerült
meghallania.

Az est beköszöntével, szülei eljöttek érte és hazavitték. A következő reggelen

visszatért a partra; nem hitte el, hogy egy ilyen gyönyörű asszony képes a
hazugságra. Ha egyszer, újra találkozik vele, majd elmondja neki, hogy igaz nem
látta a szigetet, ám a ringatózó víz által megszólaltatott harangokat mégis hallotta.

Hónapok teltek el; az asszony nem tért vissza, és a fiú elfeledte őt; hirtelen szilárd
elhatározás ébredt benne, hogy neki kell feltárnia az elsüllyedt templom gazdag
kincseit . Ha meghallaná a harangokat, akkor tudná a helyet is és megmenthetné az
alant rejlő értéket.

Többé nem érdekelte az iskola de még a barátai sem. Társai élccéltáblájává vált.
Csak azt tartották róla a többiek: „Más, már mint mi vagyunk, inkább üldögél és
csak a tengert, bambulja, mert attól fél, hogy a játékainkban alulmarad”.

És mindenki csak nevetett rajta, amikor látták a naphosszat tengerparton ülő

gyereket.

Még ha nem is sikerült meghallania a templom ódon harangjait, a fiú új dolgokat

tanult. Megszokta a hullámok morajlását, többé már nem zavarták őt. Majd, ezután
kisvártatva a sirályok rikoltását, figyelte a méhek zümmögését és a szélét, ahogy
keresztül fútt a pálmafák levelein.

Az asszonnyal történt első beszélgetése után hat hónappal, a fiú figyelmét már
semmilyen más zaj nem tudta elterelni, ám továbbra sem sikerült az elsüllyedt
templom harangjait meghallania.

A környékbeli halászok mind, erősen bizonygatták, hogy hallják a harangok szavát.

-3-
Ám a fiúnak csak nem sikerült.

Egy kis idő múlva a halászok másképp kezdtek beszélni:

-Túlságosan sokat foglalkozol az elsüllyedt harangok hangjával. Felejtsd el és menj
vissza játszani a barátaiddal. Lehet, hogy csak mi, halászemberek, tudjuk
meghallani őket.

Eltelt majd egy év és a gyerek hirtelen elgondolkodott: „Talán igazuk van. Jobb, ha
felnövök, halász leszek, és minden reggel eljövök majd erre a parta, merthogy
nagyon megszerettem itt”. Majd más dolog is az eszébe villant „Talán mind ez már
csak egy legenda és, a földrengéssel, a harangok is összetörtek és soha többé nem
szólalnak meg”.

Aznap délután úgy döntött, haza megy.

Leballagott hát az óceánhoz, hogy búcsút vegyen tőle. Még egyszer megcsodálta a
Természetet, és minthogy immáron nem törődött a harangokkal, képes volt örülni
megint a sok gyönyörűségnek, így mosolyt csalhatott orcájára a sirályok vijjogása,
a tenger moraja, a pálmafák leveleibe borzoló szél. A távolból meghallotta
játszadozó pajtásai hangját, és átjárta az öröm, mert tudta, hamarosan visszatér
közéjük, a gyerekkor játékaihoz.

A fiú boldog volt és – ahogyan csak a gyerekszív képes – hálát érzett azért, hogy
élhet. - Biztos volt abban, hogy nem fecsérelte el az idejét, mert meg tanulta
csodálni és tisztelni a Természetet.

Ekkor, mivel feledve vágyát meghallotta a világ zajainak összefüggő szőttesét a

tengert, a sirályokat, a szelet a pálmafák levelein, barátai hangját játék közben,
ekkor kondult meg az első harang is.

Aztán a következő.

Majd még egy,és mégegy és még egy mindaddig míg, boldogságára, rá nem
zendített az elsüllyedt templom összes harangja.

1. Évekkel később, amikor már felnőtt férfi volt, visszatért gyermekkora

falujába és a tengerpartra. Többé már nem álmodott, arról hogy a tenger
 méhében kincsekre lel;úgy vélte talán mindez csak képzeletének a
szüleménye volt, és talán sosem hallotta megcsendülni, a múlt ködébe
veszett gyermekkor egyik délutánján azokat az elsüllyedt harangokat. Ennek
ellenére, úgy döntött, sétál egyet a tengerpart mentén, hogy meghallgassa a
szél szavát és a sirályok zsinatját.

Képzelheted kedves olvasóm mekkora meglepetés, érhette, amikor meglátta, a

homokon, üldögélő asszonyt, azt, aki először beszélt neki a szigetről, és a rajta
emelt templomról.
•Mit csinálsz itt?- kérdezte.
•Rád várok – válaszolt az.

Észrevette, hogy, bár nagyon sok év telt el, az asszony szépsége szemernyit sem
fakult;ahogy a haját elfedő kendő sem veszített semmit a színéből az eltelt idő
ellenére.

Az asszony átnyújtott neki egy kék jegyzetfüzetet, aminek lapjai üresek voltak.

•Írjad: a Fény harcosa nagy becsben tartja azt a módot ahogy egy gyermek
szemlélődik. Mert képes a világot keserűség nélkül szemlélni csodálni. Amikor
tudni akarja, hogy a mellette álló személy érdemes e a bizalmára, megpróbálja
úgy látni őt, mint ahogyan azt egy gyerek tenné.

•Mi az a Fény Harcosa?

•Te már tudod – válaszolt az asszony, mosolyogva -. Az, aki képes megérteni a
létezés csodáját, harcolni a végsőkig, mindazért amiben hisz, és képes
meghallani a tenger mélyén ringó harangok szavát.

A férfi sohasem tekintett magára úgy mint e Fényharcosra. Az asszony mintha

olvasott volna a gondolataiban. - Mindenki lehet Fényharcos. És senki sem képzeli
magát annak, még akkor sem ha mindannyian azok vagyunk is.
A férfi a jegyzetfüzet szűz lapjaiba pillantott. Az asszony újra elmosolyodott.

•Írj a harcosról-, mondta.

-5-
A Fény Harcosának Kézikönyve
„A Fény Harcosa sohasem feledkezik meg
a háláról”

Egy Fényharcos sohasem feledkezik meg a háláról.

Harcát angyalok segítik; égi erők, amik mindent a helyükre tesznek, így biztosítják,
hogy a harcos önmaga legjavát adhassa.

Társai úgy vélekednek: „Milyen szerencsés!” Igen, a harcos néha többet ér el, mint
amennyire ezt képességei lehetővé tennék.

Ezért, napszállatkor, letérdel, és hálát ad az őt körülvevő Védő Lepelnek.

Hálája, ennek ellenére, nem korlátozódik pusztán a szellemi világra; a harcos

sohasem feledi barátait, hisz a csatatéren a vérük hullott s keveredett a sajátjával.

Egy harcosnak nem szükséges, hogy bárki is emlékeztesse a másoktól kapott

segítségre; maga sose feledi, ezért osztja meg bajtársaival minden kapott jutalmát,
javadalmát.

-7-
A világ minden útja a Harcos szívéhez visz;ő az ki
habozás nélkül veti bele magát a szenvedélyek
szerelmetes folyójába, abba a folyamba ami
végigkíséri egy életen át

A világ minden útja a Harcos szívéhez visz; ő az ki

habozás nélkül veti bele magát a szenvedélyek szerelmetes folyójába, abba a
folyamba ami végigkíséri egy életen át.

A harcos tudatában van, hogy szabadon választhat, bármit is kívánjon; döntéseit

ezzel a tudatos bátorsággal, önfeláldozással és – néhanap - egy szikrányi,
őrültséggel hozza meg.

Ismeri szenvedélyeit és szívből él(vez)i. Tudja, nem kell megtagadnia a hódításai

által keltett örömöket; ezek szerves részei az életnek és boldoggá teszi mindazokat,
akik részesülnek belőle.

Ám, sohasem téveszti el szem elől a tartós dolgokat, és a korokon átívelő és abban
megszilárdult összefonódásokat, kapcsolatokat.

Egy harcos tudja mi a különbség az átmeneti és a maradandó között.

Egy Fényharcos nemcsak a saját erejére

számíthat; fölhasználja ellenfele energiáit is.
 Egy Fényharcos nem csak saját erejére számíthat;
fölhasználja ellenfele energiáit is.

Amikor harcba bocsátkozik minden erőforrása az a lelkesedés, valamint az a

mozgás, illetve támadáskombináció, amit kiképzése során tanult meg. Harci
fejlődése során megérti, hogy a lelkesedés és a kiképzés elégtelenek a
győzelemhez: ami számít az a tapasztalat.

Ekkor nyitja meg szívét a Világmindenség előtt, ihletet kérve az Úrtól, amire azért
van elengedhetetlen szüksége, hogy ellensége minden reá mért csapását
iskolapéldának vegye egyfajta önvédelmi leckének.

Társai így vélekednek: „Milyen babonás! Az ima kedvéért abbahagyja a harcot;

mitöbb még az ellenség fogásait is tiszteli.”.

A harcos elengedi a füle mellett a sértéseket. Tudja, hogy lélek és tapasztalat nélkül
akármilyen kiképzés sem segítheti eredményre..

Egy Fényharcos sohasem él csalárdsággal, de

tudja a módját, hogyan kelthet zavart az
ellenfelében.

-9-
 Egy Fényharcos sohasem él csalárdsággal; de tudja a
módját, hogyan kelthet zavart, elvonva ellenfele figyelmét.

Jóllehet nyughatatlan, ennek ellenére a stratégia minden eszközét felhasználja,

hogy elérhesse a célját. Amikor érzi, szikrányi ereje maradt csak, elhiteti az
ellenségével, hogy nemes egyszerűséggel csak a megfelelő alkalomra várakozik.
Amikor jobbról kell támadnia, balra mozgatja csapatait. Ha az a szándéka, hogy
azonnal elkezdje a harcot; álmosságot tettet és látványosan alváshoz. készül.

Barátai így vélekednek: „Nézd, csak hogy veszett ki belőle minden lelkesedés”.
Ám a Harcos oda se bajszint a megjegyzésekre, bírálatokra, mert barátai nem értik
harci taktikáját.
Egy Fényharcos tudja, mit akar, így fölösleges magyarázkodnia.

„Hitesd el ellenségeddel, hogy roppant csekély

haszna lesz abból, ha rád támad; ettől
lelkesedésének harci tüze is, lelohad, harci tüze is
lelohad.”

Egy kínai bölcs így beszél a Fényharcosának

stratégiáiról:
„Hitesd el ellenségeddel, hogy roppant csekély haszna lesz abból, ha rád támad;
ettől lelkesedésének harci tüze is lelohad”

„Ne szégyellj, ideiglenesen visszavonulni a csatatérről,ha észreveszed, hogy

ellenséged erősebb nálad; nem az a döntő, hogy egy csatát megnyersz, vagy
elveszítesz , hanem az, hogyan végződik a háború.”
„Ha kellően erős vagy, akkor sem kell szégyellned, ha színleg gyengének
mutatkozol; ezzel a lépéssel ellenségedet arra ingerled, hogy meggondolatlanul
cselekedjen, és idő előtt támadjon.”

„Egy háborúban, a győzelem kulcsa, az a képesség, amivel megleped, kibillented

ellenségedet”

A Harcos minden alkalmat megragad a tanulásra.

„Milyen érdekes – jegyzi meg önmagának a Fényharcosa-. „Milyen sok emberrel

hozott össze a sors, akik az első adandó alkalommal a legrosszabb oldalukat
mutatják. Belső erejüket agresszivitás mögé rejtve; a magánytól való félelmüket a
szabadság, függetlenség modorosságával leplezve. Ők azok, akik nem hisznek a
képességeikben, abban, hogy tehetségesek, ennek ellenére szüntelenül
erényességük zsoltárát harsogják, zengik”

A Harcos mindenkiből üzenetet olvas ki, akivel összehozza az élet, legyen az

férfiember, avagy asszony. Soha nem ítél a látszat alapján, és különösen nagy súlyt
helyez a hallgatásra, figyelésre, amikor valaki hatásvadász eszközökkel
próbálkozik nála, az ilyesmi őt nem fogja meg. Minden pillanatot megragad arra,
hogy hibáit, botlásait kijavítsa, orvosolja, tökéletes, jeles tükröt adva a többi
embernek.

A Harcos minden lehetőséggel él, amiből okulhat.

- 11 -
A Fény Harcosa néha szembe száll azokkal,
akiket szeret.

A Fény Harcosa olykor azokkal száll szembe, akiket szeret.

Azt a férfit, aki barátait óvja, sosem gyűrhetik, le a létezés viharai; van ereje
elegendő, hogy legyőzze az akadályokat, megpróbáltatásokat és tovább lépjen,
folytassa útját.

Jóllehet, sokszor kell, szembesüljön olyan kihívásokkal, amit tanítványai

provokálnak ki, azok, akiket a kardforgatás művészetére okít. Akik
kakaskodásukkal bajvívásra hívják.

Ám ekkor a Harcos meg kell, mutassa mire képes: tudásának csekély

felvillantásával, földre kényszerítvén kihívói, tanulói fegyvereit, biztosítja, hogy a
békesség visszatérjen a tusa helyére.

- Miért terheled magad ilyesmivel, ha te náluk sokkalta különb vagy?- kérdezi egy
átutazó tőle.

- Mert a kihívásnak valójában az az oka, hogy a tanítványok társalogni szeretnének

velem, eszmét cserélni, és, ily módon, életben tartom a párbeszédet -, válaszolja a
harcos.
Egy fontos csata megkezdése előtt a Fény Harcosa
egy kérdést fel kell tegyen magának: valójában
milyen szintre fejlesztettem képességeimet,
mennyit is fejlődtem?

Egy fontos csata megkezdése előtt a Fény harcosa,

egy kérdést fel kell tegyen magának:„Valójában milyen szintre fejlesztettem
képességeimet,mennyit is fejlődtem?”

Tudja, hogy a múltban vívott csatákban, mindig szert tett valami tanításra, ám ezek
sok esetben a szükségtelen szenvedést is magukban hordozták.

Nem egyszer vesztegette idejét egy hazugságért harcolva. És olyan emberek miatt
kellett szenvedjen, akik nem voltak méltóak a harcos szeretetére.
Akik győzelemre születtek, nem követik el ugyanazt a hibát még egyszer. Ezért a
harcos csak az arra érdemes dolgokért kockáztatja, adja a szívét.

A Fény Harcosa tiszteletben tartja a Ji Csing

alaptanítását: az állhatatosság áldásos előny.

A fény harcosa tiszteletben tartja a Ji Csing

- 13 -
alaptanítását: „Az állhatatosság áldásos előny”.

Tudja, hogy az állhatatosságnak köze sincs a konoksághoz. Megesik, hogy egyes

bajvívások a szükségesnél jobban elhúzódhatnak, jócskán apasztva ezzel a harcos
erejét, lelkesedését.
Ilyenkor a harcos elméjében fel kell, villanjon egy aranyigazság: „Egy elhúzódó
háború végül felőrli a győző felet is ”.

Ilyenkor vonja vissza csapatait, haderejét a harcmezőről, és éljen a halogatás

taktikájával, adjon pihenőt magának.
Céltudatosan, vágyát nem feledve, kell, kivárja a legjobb pillanatot, a legkedvezőbb
támadási alkalmat, a harcos tudja ezt.

Mindig térjen vissza az ütközetbe. Ám sosem csökönyösségből, makacsságból,

hanem azért mert észrevette- az idő kedvezővé változott.

Egy Fényharcos tudja hogy bizonyos történések

ismétlődenek.

Egy Fényharcos tudja, hogy bizonyos történések ismétlődenek.

Gyakran szembesül ugyanazokkal a gondokkal, és helyzetekkel, és ezen vissza-

visszatérő bonyolult helyzetekkel szembesülve lehangoltság lesz úrrá rajta, mert
úgy véli képtelen a leghaloványabb fejlődésre is az életben.

-„Már rég túl vagyok ezeken, a dolgokon”,- szólítja meg a Harcos a szívét.

-„Így igaz túlélted már ezeket”-válaszolja a szíve.

-„Ám igazából soha nem leszel túl rajtuk”

Ekkor eszmél rá a harcos, ezen ismétlődő élmények, tapasztalatok egyetlen valódi

okára: mindarra a tanításra, amit eladdig nem akart megtanulni.

Egy Fényharcos sohasem kiszámítható.

Egy fény harcos sohasem kiszámítható.

Táncra perdülhet az utcán munkába menet, egy ismeretlen szemébe merülve
egyetlen pillantás elteltével szerelmet vallhat neki, vagy kiállhat egy ordítóan
nevetséges gondolat mellett. A fény harcosai megengedhetik és meg is engedik
maguknak az ilyen napokat.

Nem fél, könnyet ontani ősi szomorú történések miatt, ahogy az újólag felfedezett
dolgok örömét sem szégyelli kimutatni. Ám amikor érzi, hogy elérkezett a pillanat,
mindent maga után hagyva ered útnak az annyira álmodott kaland után. Amikor
érzi, többre nincs ereje, kiszáll a csatából, feladja a harcot, a váratlan
könnyelműségei folytán jelentkező legcsekélyebb bűntudat nélkül.

Egy Harcos, napjait, nem fecséreli a mások által elvárt reászabott szerep
eljátszására.

A Fényharcosainak mindig ott ég a ragyogás a

szemükben

- 15 -
 A fény harcosainak mindig ott ég a ragyogás a szemükben.
Tudják a világ szerves részei, mások életének részesei, ha útnak indulnak erszény,
tarisznya és saru nélkül teszik˙* Sokszor gyáván. Hisz nem mindig hoznak helyes
döntéseket
.
Haszontalan dolgok miatt szenvedhetnek, lehetnek hitvány gondolataik, olykor
elhitethetik magukkal, hogy képtelenek a fejlődésre. Gyakran méltatlannak érzik
magukat bármilyen áldásra vagy csodára.

Nem mindig biztosak abban, mi is a dolguk itt. Sokszor töltenek megannyi

álmatlan éjszakát átgyötrődve, mert azt hiszik életüknek nincsen célja, értelme.

Ezért fény harcosok. Mivel hibáznak. Mivel kérdéseket intéznek önmagukhoz.

Mivel egy okot keresnek, a lét értelmét – és bizonnyal majdan meg is találják azt.

*Utalás Lukács Evangéliomára 22

A fény harcosa nem tart attól, hogy mások

számára viselkedése teljesen őrültségnek tűnhet.
A Fény Harcosa nem tart attól, hogy mások számára viselkedése teljes őrültségnek
tűnhet.

Amikor egyedül van, hangosan tanakodik magában. Egyszer hallotta, hogy ez a

legjobb módja annak, hogy beszélgessen az angyalokkal, ezért nem hagyja veszni
szerencséjét, belevág, és megpróbálja felvenni velük a kapcsolatot.

Elsőre nagyon bonyolultnak érzi a dolgot. Úgy véli, nincs mit, mondjon, és
egyfolytában csak ugyanazt az értelmetlennek ható locsogást ismételi. Ennek
ellenére a Harcos mégsem adja fel a párbeszédet, hanem folytatja azt. Egy egész
napot azzal tölt, hogy szívével szót váltson. Olyan dolgokról beszélget, amikkel
nem ért egyet; teljes badarságokról.

Egy napon észreveszi, hangja változását. Ráébred egy magosabb égi bölcsesség
csatornájává vált immár.

A harcos esetleg őrültnek hathat, de ez csupán csak álcapalást .

A fény harcosa maga választja meg ellenségeit.

A költő így ír:”A fény harcosa maga választja meg ellenségeit”

Tisztában van a képességeivel; nem kell, kérkedjen a világ előtt tulajdonságaival,

erényeivel. Ennek ellenére mindig akad olyan, aki bizonyítani akarja sajátmagának,
hogy különb a harcosnál.

A Harcosnak nincsen sem „különb” vagy „silányabb”: hisz mindenki megkap

minden számára szükséges ajándékot személyes útjához.

- 17 -
Egyesek azonban nem férnek a bőrükbe. Ők azok, akik kihívó, bántó, sértő
viselkedésükkel mindent megtesznek, azért hogy kihozzák béketűréséből. Ilyenkor
szólal meg a Harcos szíve:”Fel se vedd, ezek a sértések nem magasodnak
képességeid fölé. Ne fáraszd magad szükségtelenül.

A Fény Harcosa ne vesztegesse idejét, arra hogy a provokációkra figyel; neki a

saját sorsát kell beteljesítenie.

„Jóllehet túl vagyok mindenen, amin csak

lehetek, cseppet se bánom azt a sok
viszontagságot, amivel szembesültem, mert
mindez segített eljutnom, arra a helyre ahova
meg szerettem volna érkezni”

A Fény Harcosa nem feledi, szívébe vési John Bunyan sorait:”Jóllehet túl vagyok
mindenen, amin csak lehet, cseppet se bánom azt a sok viszontagságot, amivel
szembesültem, mert mindez segített eljutnom, arra a helyre ahova meg szerettem
volna érkezni. Immáron másom sincsen csak ez a kard. .És ezt bárkinek átadhatom,
bárkinek, aki kész folytatni zarándokútját. Maradnak a magamon hordott csaták
hegei szenvedéseim tanúi és azon jutalmaknak is, amiket győztesként kaptam.

Ezek a kedves beforrt sebek, azok a jegyek amik megnyitják előttem a Paradicsom
kapuját Volt idő mikor bátorságról szóló meséket, hallgattam. Volt idő mikor csak
azért éltem, mert élni kellett. Ám most azért élek, mert Harcos vagyok, és mert azt
szeretném, hogy egy napon az Ő társaságában legyek, akiért oly keményen
harcoltam, tusakodtam.
A pillanat, amikor a Fényharcos elindul az a
pillanat, amikor felismeri az Utat.

A pillanat, amikor a Fényharcos elindul az a pillanat, amikor felismeri az Utat.

Minden egyes kő, minden egyes kanyarulat örömteli kiáltással üdvözli őt az
Ösvényen. Képes eggyé válni a hegyekkel és a folyókkal, meglátni a lelkét a táj
minden növényében, állatában és madarában.

Ezután elfogadja az Úr segítségét és a Teremtő Jeleit, a harcos engedi, hogy

Személyes Története vezesse, igazítsa a feladatok felé, amit a sors mért ki rá.

Egyes éjszakákon sehol sem hajthatja álomra a fejét, míg másokon álmatlanság

gyötri. ”Így megy ez”- gondolja a harcos-„ az én döntésem volt hogy ezt az utat

választottam „.

Ezen szavak tükrözik minden erejét:a harcos választja meg azt az utat amin

elindul,éppen ezért nincs is semmi panasz szava.

- 19 -
Mostantól- és az elkövetkezendő nehány száz

évben- a Világegyetem segíti a Fényharcosokat és

elsöpri előlük az előítéletek fellegeit.

Mostantól-és az elkövetkezendő nehány száz évben- a Világegyetem segíti a

Fényharcosokat, és elsöpri előlük az előítéletek fellegeit.

A Föld erejének meg kell újulnia.

Az új ötletek szabad teret igényelnek.

A test és lélek új kihívásokat, erőpróbákat kell, megtegyen.

A jövő a jelenné válik, és minden álom – kivéve azokat, amik előítéletekkel

terheltek- meghallgattatik.
Minden mi fontos megmarad; minden mi hasztalan elmúlik. Jóllehet nem a harcos

tiszte ítélkezni mások álmai felett, így arra sem fecsérli az idejét, hogy döntéseiket

elbírálja.

A Harcos saját útján való hitéhez, nem szükséges azt bizonyítania, hogy mások

rossz ösvényt választottak.

A Fényharcos gondosan tanulmányozza

győzelemre segítő stratégiát.

A Fényharcos gondosan tanulmányozza a győzelemre segítő stratégiát. Bármily

nehéz is legyen a cél, mindig van mód az akadályok legyőzésére. A harcos keresi

és rá is lel a lehetőség kínálta alternatív utakra, élezi kardját, és megkísérli

megtölteni szívét azzal az eltökéltséggel, ami ahhoz szükséges, hogy a kihívásokkal

szembenézzen.

- 21 -
Ám ahogy a Harcos egyre csak fejlődik, megérti, hogy vannak bizony olyan

nehézségek, amikkel nem bírhat.

Ha a megfelelő pillanatra vár, soha nem fog cselekedni;a Harcost éppen ezért meg

kell csapja az őrület szele, ahhoz hogy a következő lépést megtegye.

Ezt a szelet használja a Harcos. Ugyanis két térfélen - a szerelem és a háború

mezein-lehetetlen előre látni az eljövőt.

Egy fényharcos ismeri hibáit. Ám tisztában van

az erényeivel is.
Egy fényharcos ismeri hibáit. Ám tisztában van az erényeivel is

Néhány bajtársa folyvást így panaszkodik:”másoknak sokkal több lehetőségük

adódik, mint nekünk.”

Talán nem is mondanak valótlant, ám a Harcos nem engedheti meg magának, hogy

ez megbénítsa; más dolga van, az, hogy megkísérelje a legjobbat kihozni magából.

Tudja a gazella ereje a lábában, rejtőzik. A sirályé abban a pontosságban, amivel,

távolból is lecsap egy halra. A harcos annak az okát is megtanulta, hogy a tigris

azért nem fél a hiénától, mert tudatában van milyen erő, lakozik a testében.

Olyan eszköztárat alakít ki magának, amire ténylegesen számíthat. Három dolgot

mindig számba vesz, ott van é véle: a hit, a remény, és a szeret.

Ha ezen három dolog birtokában van, nem kell habozzon,hogy továbblépjen..

- 23 -
A Fény Harcosa tudja senki sem született

ostobának, az élet mindenkit megtanít, amire

kell- bármilyen hosszan tartson is .

A Fény Harcosa tudja senki sem született ostobának és az élet mindenkit megtanít,

amire kell-, bármilyen hosszan tartson is.

A Harcos mindig a legjobbat adja és kapja. Önzetlenül próbál utat mutatni minden

keresőnek, hogyan érje el a célját.

Néhány kenyerese így vélekedhet:”Akadnak nagyon háládatlan emberek”

Ez ne törje le a Harcost. Hanem lelkesítse a rászorulókat, mert ily módon,

bátorsággal töltheti meg a saját szívét is.

Minden Fényharcos félt már attól, hogy
harcba szálljon.

Minden Fényharcos félt már attól, hogy harcba szálljon.

Minden Fényharcos hazudott már a múltban vagy volt áruló.
Minden Fényharcos járt már olyan úton, ami nem volt az övé.
Minden Fényharcos szenvedett már semmi dolgok miatt. .
Minden Fényharcos hitte már azt, hogy ő nem Fényharcos.
Minden Fényharcos bukott már el lelki szolgálatát végezvén.
Minden Fényharcos mondott már igent, amikor a szíve azt sugallta nem.
Minden Fényharcos bántotta, sebezte már meg szeretteit.
Végül is ezért a Fény Harcosa, ezért ment keresztül ment mindezeken, ám
valójában sohasem vesztette el soha hitét, azt hogy, jelesebb legyen annál, mint aki
volt.

A Harcos egyszerűen fogadja az

erőpróbákat, kihívásokat

A Harcos mindig odafigyel a nagy gondolkodók tanácsaira, az egyik közülük T.H.

Huxley így ír:

„Cselekedeteink következményei két jelentéssel bírnak a bolondok számára

olyanok, mint a madárijesztők, a bölcseknek, pedig mint irányt jelző fénysugarak.”

- 25 -
„A világ sakktábla; figurái mindennapi életünk mozdulatait követik; a játszma
szabályai azok, amiket úgy hívunk a Természet törvénye. A szemben levő játékos
ellenfél rejtve van előlünk, ám azt tudjuk, hogy játszmája mindig tiszta, becsületes,
és, nyugodt megfontolt.”

A harcos egyszerűen fogadja az erőpróbákat, kihívásokat. Ám tudja, hogy Isten

nem húny szemet senki legapróbb hibája felett sem bárhogy szeresse is Őt, és
színleljen bár tudatlanságot a játék szabályait illetően a Teremtő a legnagyobb
szeretettel is átlát kisded játékain.

Egy Fényharcos megfontoltan dönt

Egy Fényharcos megfontoltan dönt.

Jócskán mérlegel, mielőtt cselekszik; figyelembe veszi edzettségét, éppúgy, mint a

tanárként is reáháruló, felelősséget, és kötelességet.
Megkísérli, hogy nyugalmából ne billenthesse ki semmi, és minden egyes lépését
olyan alapossággal elemzi, mint a legfőbb fontossággal bíró dolgot.

Jóllehet amint döntésre jut, a Harcos lép: nem gyötri kétség a választott
cselekedetet illetően, vagy ha, esetleg a körülmények fordulása miatt arra
kényszerül, hogy megváltoztassa eredeti elképzeléseit.

Ha a harcos helyesen dönt, megnyeri az ütközetet, még akkor is, ha túllépi a tervbe
vett időt. Ha rosszul dönt, vereséget szenved, és kezdhet mindent elölről – ám
ezúttal több bölcsességgel.

Viszont ha egy Fényharcos egyszer valamibe belefog, kitart a végsőkig.

Egy Harcos tudja, hogy legjobb tanárai azok közt

vannak, akikkel osztozik a harcmezőn.

Egy Harcos tudja, hogy legjobb tanárai azok közt vannak, akikkel osztozik a
harcmezőn.

A tanácskérés veszélyes, ám még veszélyesebb a tanácsadás. Mikor a Harcosnak

segítségre van szüksége, akkor kísérletet tesz arra, hogy meglássa azt barátai,
hogyan oldják problémáikat-, avagy hogyan mulasztják el azok megoldását.

Amikor a Harcos ihletet keres a mellette levő ember szájáról, olvassa le azon
szavakat, amiket őrangyala rajta keresztül kísérel meg átadni neki.

Ha elfárad vagy magányos, akkor a Harcos nem álmodozik távoli férfiakról vagy
asszonyokról; hanem a mellette levőhöz fordul, és megossza vele bánatát, vagy
vágyát- örömmel és bűntudat nélkül.

A Harcos tudja, hogy a Mindenség legtávolabbi csillagának isteni szikrája azokban

a dolgokban jelennek, meg amik közvetlen környezetében vannak.

Egy Fényharcos azokkal osztozik világán, akiket

szeret.
- 27 -
Egy Fényharcos azokkal osztozik világán, akiket szeret.

Arra próbálja ösztönözni őket, hogy tegyék azt, amit szívük szerint tennének, ám
amihez nincs elegendő bátorságuk; ilyenkor jelenik meg az Ellenség kezében két
fatáblát tartva.

Egyiken ez olvasható:”Magadra gondolj. Minden áldást őrizz meg magadnak,

különben úgy végzed, hogy mindened elvész.

A másikon ez áll: „Ki vagy te hogy másokon segíts? Hát nem látod a saját hibáid?

A harcos tudja, vannak fogyatékosságai, ám annak is tudatában van, hogy egyedül

nem fejlődhet, olykor mégis jó, ha elvonul a többiektől, jó, ha egyedül dönt.

Ezért hát hajítsa földre a két táblát még akkor is, ha úgy véli azért egy szemernyi
igazság, rejlik a feliratokban. A figyelmeztető jelzések porrá válnak, és a harcos
tovább bátoríthatja azokat, akik kedvesek szívének. .

Az Út jelentése tisztelj minden parányt minden

finom dolgot. Tanuld meg felismerni a legjobb
pillanatot a szükséges helyzet alkalmazásához.

Lao Ce a filozófus ezt írja a Fényharcos útjáról:

„Az út jelentése tisztelj minden parányt, minden finom dolgot. Tanuld meg
felismerni a legjobb pillanatot a szükséges helyzet alkalmazásához.
„Még akkor is, ha számtalanszor kilőtted íjadat, folyamatosan figyelj arra, hogyan
tartod célra, és hogyan feszíted fegyvered húrját.”

„Amikor egy kezdő tudja, mire van szüksége, sokkal inkább igazolja
rátermettségét, mint egy szórakozott bölcs.”

„A felhalmozott szeretet szerencsét hoz, a felhalmozott gyűlölség balvégzetet. .

Bárki, aki homokba dugja fejét a gondok elől ahelyett, hogy megismerné azok
gyökerét, az nyitva hagyja az ajtót, amin a tragédiák viharos szele rátörhet.”

„A tusa nem holmi kicsinyes veszekedés”

Egy Fényharcos meditál.

Egy fényharcos meditál.

Leül sátrának egy csöndes zugába, és átadja magát az isteni világnak. Amikor így
cselekszik, megkíséreli kiüresíteni elméjét; kizárja magából az öröm, a kihívások,
jelenések, felfedezések vágyát, és engedi, hogy a Harcosban levő adottságok, és
*erőnyök ( *kb olyan erények, amik láthatatlan mégis jól érzékelhető lelki erővel
párosulnak) maguktól megnyílvánuljanak.

Még ha a Harcos nem is ismeri fel őket tüstént,azért ezek az ajándékok, és erők,
gondot viselnek, és befolyást létének mindennapjaira.

Meditáció közben a Harcos nem sajátmaga, hanem a Világlélek egyetlen szikrája.

Ezek a pillanatok adják meg számára a felelősség megértését, és az ehhez
szükséges követhető viselkedési minták tudatosságát.

Egy Fényharcos tudja, hogy szíve csöndjében hallja meg azt a parancsot, ami

- 29 -
vezetni fogja őt.

Egy Fényharcos olykor így tanakodik:” Ha

valamit nem teszek meg, akkor az nem is lesz
meg”

„Amikor íjamat feszítem –mondja Herrigel zen mesterének-, eljön az a pillanat,

amikor érzem céltalanná, válik a dolog, ha azonnal nem eresztem útjára a
nyílvesszőt

„Ha megkísérled elodázni azt a pillanatot, amikor el kell eresztened a húrt, soha
nem fogod megtanulni az íjászat művészetét-, feleli a mester. Előfordul, hogy az
íjász túlfinomkodási vágya rontja el a lövés pontosságát”

Egy Fényharcos olykor így tanakodik:” Ha valamit nem teszek meg, akkor az nem
is lesz meg”

A dolog nincs egészen így: a harcosnak cselekednie kell, ám van úgy, hogy a
Mindenségnek teret kell, adjon, hogy Az is tehesse a dolgát.
Amikor a Harcost igazságtalanság éri elvonul,
hogy ne mutassa a fájdalmát másoknak.
Amikor a Harcost igazságtalanság éri elvonul, hogy ne mutassa a fájdalmát
másoknak.

Ez egyszerre jó és rossz.

Különbség van aközött, mikor engedjük, hogy a szívünk sebei lassan

begyógyuljanak, és aközött, ha csak azért vonulunk el, csak azért ücsörgünk
naphosszat, mélyen elmerengve, mert attól tartunk, meglátszik gyengeségünk.

Mindannyiunkban ott lakozik az Angyal és az Ördög, sugalmaik nagyon

egyformák. Mikor szembesülünk a gonddal, az Ördög erősíti bennünk, hogy
magányunkba fordulva beszélgessünk, elmélkedjünk, azon kísérletezik, hogy
megmutassa milyen sebezhetőek is vagyunk. Az Angyal pedig rávilágít
viselkedésünk hátterére, és általában szüksége van valaki más szájára, hogy azon
keresztül nyílvánuljon meg.

Egy Harcos rá kell, találjon magány és osztozás közötti egyensúlyra.

- 31 -
Egy Fényharcosnak szüksége van a
szerelmetességre*.

Egy fényharcosnak szüksége van a szerelmetességre.

A szeretet és a ragaszkodás a Harcos lételemei akár az evés, vagy ivás, vagy a

Nemes Harc íze. Ha a Harcos figyeli a napszállatot, és nem érez örömöt, akkor
valami nagy baj van.

Ilyenkor nem tusakodik tovább, hanem elindul társakat keresni, hogy együtt
osztozhassanak a látvány szépségében.

Ha nehéz társra lelnie ezt kérdi magában: Ennyire félek attól, hogy valakihez
közelítsek? Valaki osztozni akart magával velem,és meg is kaptam vágya jelzéseit
csak tán nem vettem észre?

A Fényharcos felhasználja a magányt, de nem válik annak, eszközévé.

*A szerelmetesség magában foglalja a szerelmet és a szeretet, egykor nem véletlen mondták azt, hogy
szerelmetes, szerető Krisztusom, mert szerelem és szeretet azonos tőnek a szere. Nem véletlen beszélünk
szertartásról,Egykoron ha valami zavar támadt akkor azt szerbe szedték,későbben rendbe,és ebből lett a
rend- szer, aminek valóban kellene hogy szer-tűztelete azaz tisztelete legyen, de a középszer más mérce szerint
mér mint a nagyszer. Vagy a szernek napjáról szólva a Szerdáról aminek köze sincs a szláv szredához.Vagy a
szintén szlávnak tartott szercéhez azaz szívhez, a furcsa azonban csak az hogy az érzőszerv ami a szerves
szervezetben van ami szív, olyan mint egy szelence (nigorizáció nem ütközik nyelvtani szabályokba), ami tiszta
szerencse ha van kedvesed azaz szerelmed megkérded tőle szerecce,elvileg ez hibás de v.ö a szercével azaz
szívvel aztán gondolkozz el egy kicsit az ún jövevényszavak századok óta belénk sulykolt hazugságán,meg más
dolgokon is,például azt amit leírtam fordítsd meg és ugyanilyen logikával cáfoljad.Itt ne keress politikát
pusztán logikát És az sem véletlen, hogy a TEremTŐ; TEmeTő ahova a töved temeted, ami már a
TEtemed…Csak az idő,illetve bizonyos érdekek a legszebb szavakat rontják meg,Lásd a szerető mai
jelentését,ami nem éppen hízelgő értelemmel bír. De ezért kellett a meleg szót is bemocskolni, hiszen a szeretet
meleg, a nap meleg a test is meleg,a családi tűzhely vö. tisztelet v. háztűznézés, ami utóbbiról senkinek sem egy
lángoló ház látványossággá tétele jut eszébe ugyebár arról nem is beszélve,hogy ősi családi név is mármint a
Meleg,vagy Meleghy. Ezért ha teheted, kedves olvasóm a meleg szót arra használd, amire kell, de véletlenül se
szégyelljed használni csak akkor, amikor azonos neműek testi kapcsolatára, vonzódására merészeled azt
megtenni. Azonban a sértő változatot se használjad. A szavaknak erejük van hisz ny-elvében él minden
Nemzet AB- azaz az Atyától vagy Apától,Abától,BABBÁTÓL,BABÁTÓL- ÓVÓ ELEVE!Egyet mondok
öcsém kettő lesz belőle…
A Fényharcos tudja, hogy lehetetlen szüntelen a
teljes ellazulás, relaxáció állapotában élni.

A fényharcos tudja, hogy lehetetlen szüntelen a teljes ellazulás, relaxáció

állapotában élni.

Erre a leckére az íjász tanította meg, a nyilazás törvénye szerint, ha bármily

távolságra akar, lőni meg kell, feszítse az íját. A csillagok arra tanították csak belső
robbanásuk, engedi, azt hogy ragyogjanak. A harcos észrevette azt is, hogy egy ló
azelőtt mielőtt átrúgatna egy kerítésen minden izmát, megfeszíti.

Ám a Harcos soha nem keveri össze a kellő feszültséget a szorongással.

A Fényharcos mindig két dolog közt törekszik

egyensúlyra a Szigor és Kegyelem közt

A Fényharcos mindig két dolog közt törekszik egyensúlyra a Szigor és Kegyelem

közt

- 33 -
Álma megvalósításához a Harcosnak erős akaratra van szüksége, és óriási
nyitottságra, jóllehet ismeri a célját, az odavezető út nem mindig egyezik azzal,
amit elképzelt.

Ezért használja a fegyelem és a könyörület elegyét. Isten soha nem hagyja el

gyermekeit, ám az Úr szándékai kifürkészhetetlenek, a Teremtő adja az utat, amit a
mi személyes lépteinkből sz-épít.

A Harcos ehhez azt a fegyelem és elfogadás elegyet használja, ami lelkesedésének

üzemanyaga. Jártasságunk tapasztaláson alapul, amit érezzünk bármilyen
szükségesnek is, nem mindig akkor kapunk meg, amikor a feladatot.

A Fény Harcosa olyan, mint a víz, ha akadályba

ütközik, csak körülfolyja azt.

A Fény Harcosa olyan, mint a víz, ha akadályba ütközik, csak körülfolyja azt.

Általában az ellenállás magában hordja a megsemmisülést is, a harcos éppen ezért

alkalmazkodik a körülményekhez.. Amit panasz nélkül fogad, tudja, hogy a hegyek
közt vezető útját akadályozó kövek szegélyezik.

Ebben rejlik a víz ereje: nem törhető össze kalapáccsal, vagy késsel sem lehet sebet
ejteni rajta. Ahogy a világ legerősebb kardja sem tudja megvágni felszínét.

A víz alkalmazkodik, minden lehetséges úthoz, amelyben fut, ahogy célját sem
feledi soha: a tengert. Forrása nagyon osztódó képes, fokozatosan gyűjti össze
erejét, ahogy egyre és egyre találkozik más folyókkal.
És hirtelen elérkezik a pillanat, amikor ereje teljessé, válik.

A Fény Harcosa számára nem létezik az

elvontság.

A Fény Harcosa számára nem létezik az elvontság.

Számára minden konkrét, és minden jelentéstartalommal bír. Ő nem az aki csak

babérjain üldögél a sátrában, és onnat tanulmányozza mi zajlik a világban; minden
egyes kihívásban alkalmat lát arra, hogy újjászülessen.

Társai közül néhányan panaszkodva töltik napjaik, azon nyígnak, nem adatott nekik
lehetőség, vagy megjegyzéseket tesznek azt illetően, hogy a döntés joga mások
kiváltsága. A Harcos nyafogás helyett átformálja gondolkodását cselekedetté.

A Fényharcos sokszor rossz célt választ, aminek zokszó nélkül meg is fizeti az árát.
Olykor letér útjáról, és képes mérhetetlen sok időt elpazarolni, míg végül vissza
nem tér oda ahonnan elindult

Viszont a Harcos soha sem engedi meg magának azt, hogy elbátortalanodjon.

- 35 -
A Fényharcos a szikla minőségét hordozza
magában.

A fényharcos a szikla minőségét hordozza magában.

Mikor sík terepre kerül, környezetére harmóniát áraszt, olthatatlan

szilárdságával. Amire a többi ember házat is építhet akár, az oly erős, hogy ellenáll
a pusztító viharnak.

Amikor lejtőre kerül, és a dolgok elvész az egyensúly minden szertelenné válik,

ekkor mutatja meg az erejét; a békéjét fenyegető ellenségre gördülve. Ilyenkor a
Harcos pusztító erő, és senki se akadhat, aki megállítsa őt.

A fény Harcosa sokat elmélkedik a háborún és a békén, éppen ezért tudja, mit
tegyen a körülmények kívánalmai szerint.

Az a Fényharcos, akit megrészegít okossága,

végül alábecsüli ellenfele erejét

Az a Fényharcos, akit megrészegít okossága, végül alábecsüli ellenfele erejét

Fontos nem elfeledni, hogy néhanap az erő nagyobb hatású, mint a stratégia.

A bikaviadal nem tart tovább tizenöt percnél; ez alatt a bika gyorsan ráeszmél,
hogy lóvá tették, és következő lépésként a viadornak megy. Amikor ez történik,
nincs az a tengernyi ész, vitaképesség, intelligencia, vagy báj, ami elháríthatná a
tragédiát.

Éppen ezért a harcos soha nem becsüli le a nyers vadállati erőt. Amikor az ellen
túlbillen, fékevesztetten erőszakossá válik, a Harcos visszavonul a csatamezőről,
kitér előle, mindaddig, míg ellenfele ki nem meríti saját magát.
A Fényharcos felismeri, ha ellenfele erősebb nála.

A Fényharcos felismeri, ha ellenfele erősebb nála.

Ha ilyenkor úgy dönt, szembeszáll vele, azonnal odavész.

Ha ilyenkor válaszol a kihívó viselkedésre, kelepcébe esik. Ezért él hát a
diplomácia eszközével, hogy megoldja a kutyaszorító helyzetet, amibe belekerült.
Amikor ellenfele úgy viselkedik, mint egy kisgyermek, a Harcos ugyanígy
cselekszik. Amikor bajvívásra hívja, a harcos azt színleli, mintha nem értené.

Bajtársai így vélekednek:”Ő egy gyáva kutya.”

Ám a Harcos fel sem veszi; hisz tudja, hogy egy kismadár dühből és haragból
táplálkozó botor bátorsága nem ellenfél a macska számára.

Ilyenkor a Harcos türelmes marad; az ellenség pedig hamarosan odébbáll, hogy

más célpont után nézzen.

A Fényharcos nem érzéketlen az

igazságtalansággal szemben.

- 37 -
A Fényharcos nem érzéketlen az igazságtalansággal szemben.

Tudja, hogy minden egy, és hogy minden egyes cselekedet hat mindenkire ezen a
bolygón. Éppen ezért mikor mások szenvedésének lesz tanúja. A kardját használva,
vág rendet.

Bár jóllehet az elnyomás ellen folytatja harcát, soha egy pillanatra sem kísérli meg
bírálni a zsarnokot. Minden egyes embernek tettéért az Úr előtt kell felelnie, így ha
egyszer a Harcos beteljesítette küldetését, további megjegyzést nem fűz a
dologhoz.

A Fényharcos azért van e világon, hogy segítse embertársait, és nem, azért hogy
bírálja őket.

A Fény Harcosa sohasem gyáva.

A Fény Harcosa sohasem gyáva.

Általában a megfutamodás a védekezés legkitűnőbb módja, ám akkor semmi

haszna, amikor valaki nagyon retteg. Ha elfogja a kétség, a Harcos inkább
szembenéz a sorsával, és aztán nyalogatja a sebeit, mert tudja, ha menekülni kezd,
akkor ezzel támadójának sokkal nagyobb hatalmat biztosít, mint amire az
rászolgált.

Nehéz, és fájdalmas időkben a Harcos megsemmisítő erőkkel kell, szembeszálljon

hősiességgel, belenyugvással, és bátorsággal.
Egy Fényharcos soha nem siet.

Egy Fényharcos soha nem siet.

Az idő a Harcosnak dolgozik; megtanítja türelmetlensége uralására, és arra hogy

kerülje a megfontoltság nélküli cselekvést.

A lassú sétálással tudatossá válik lépteinek szilárdsága, Tudja, hogy az emberiség

történetének, sorsdöntő pillanatának részese, és ezért magát meg kell, változtassa
elsőként, mielőtt a világ igazításába fog. Ezért nem feledi Lanza del Vasto
szavait:”A forradalmak gyümölcse nem azonnal érik be, hanem idővel.*( Lanza del
Vasto
1901. szeptember 29-én született Dél-Olaszországban. Filozófiai tanulmányai után, 1937-ben találkozott
Gandhival, akiben a megoldást hozót látta, az emberek problémáira, megnyitja a béke útjait, és választ kínál a
modern civilizáció túlzásaira és rendezetlenségére, erőszakmentesség által.
1948-ban feleségül vette Simone Gebelin-t (Chanterelle-t). Együtt alapították az első közösséget.
A Bárka fejlődésének, filozófiai és költői életművének, elkötelezettségének szentelte életét.
Művészi adottságait különböző területeken gyakorolta: rajz, faragás, zene... Számos erőszakmentes akció
elindítója volt. Időt talált arra is, hogy bejárja a világot, hogy beszéljen az erőszakmentességről, a belső életről és
a Bárkáról, hogy felébressze az embereket egy “emberkéz által okozott özönvíz” veszélyére, amely
mindannyiunkat elsodorhat.
Murcia-ban halt meg 1981. január 5-én. A Borie Noble-i közösségben van eltemetve)

Ezért a Harcos soha nem szakajt éretlen gyümölcsöt

A Fényharcos türelmes és gyors.

- 39 -
A Fényharcos türelmes és gyors.

A két legvégzetesebb stratégiai hiba, az idő előtti cselekvés illetve a lehetőség

elszalasztása; ezt elkerülendő a Harcos a következőképpen tesz, úgy dolgozza ki
mindegyik eshetőséget, mintha az lenne a legcélravezetőbb, így soha nem kell éljen
mások véleményével, szabályzattal vagy receptekkel.

Moauidzsa kalifa érdeklődött Omr Ben Al-Ásztól miben rejlik politikai

jártasságának, sikereinek titka:

„Soha nem vágok bele olyan dologba, aminek előtte ne dolgoztam volna ki a
menekülési tervét; majd semmit sem bízva a véletlenre el ne készítettem volna
különféle változatait minden, a legvadabb eshetőségeket is beleszámítva, így nem
kerültem soha váratlan szorult helyzetbe, ahonnan azonnal fejvesztve kellett volna,
elmeneküljek.”-válaszolta a stratéga.

Egy Fényharcosnak sokszor rágja bánat a szívét.

Egy Fényharcosnak sokszor rágja bánat a szívét.

Ilyenkor úgy érzi, hogy kerek e világon nem akad semmi, ami egy szikrányi
érzelmet képes volna kicsiholni belőle, amire valójában annyira vágyik a lelke
mélyén. Csak számolatlan azzal telnek estéi és éjszakái, hogy azon emészti magát,
hogy ő is csak egy a vesztesek, a legyőzöttek sorában, és úgy fest, mintha semmi
sem lenne képes ismét lelket verni belé.

Barátai így beszélnek: bizonnyal feladta a Harcos küzdelmét.

A Harcos fájdalmat és zavart érez, e megjegyzések hallatán, mert tudja, hogy még
nem jutott el oda, ahova, amit el akart érni. Viszont ahhoz elég konok, hogy feladja
a céljait.
Aztán akkor, amikor a legkevésbé várja, kitárul előtte egy új lehetőség kapuja.

A Fény Harcosa szíve mindig szabad, nem rontja

gyűlölet.

A Fény Harcosa szíve mindig szabad, nem rontja gyűlölet.

Amikor csatába kezd, eszébe ötlenek Jézus szavai: „Szeresd ellenségedet”. És

Krisztus Katonája engedelmeskedik.

Ám tudja, hogy a megbocsátás, nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadnia; a
Harcos nem hajtja meg fejét, ha így tenne, elveszítené célját álmai látóhatárát.

Elfogadja, hogy ellenfele létével próbára teszi vitézségét, kitartását, döntésre való
képességét. Ellenlábasa az ki arra ösztönzi, hogy megküzdjön az álmaiért.

Ez a haditapasztalat megedzi a Fényharcost.

A Fény Harcosa nem feledi a múltat.

- 41 -
A Fény Harcosa nem feledi a múltat.

Ismeri az ember Lelki Küldetését, tudja, hogy ez a Küldetés a történelem

legnagyszerűbb lapjaiért felelős.

Ám akadnak ennek legsötétebb fejezetei is: tömeges halál, áldozatok, maradi

vaskalaposság.Ezek a fejezetek személyes céljaihoz nyújtanak segítséget, amiből
ötleteket meríthet, hogyan védekezzen a legszörnyűbb események ellen.

A Harcos hallhat ilyen kérdéseket: "Honnan tudhatom, hogy az az út, amit járok
helyes?" És látja, hogy sokan nem teljesítik, feladják a küldetésüket, mert erre nem
tudnak válaszolni.

A Harcosnak nincsenek kétségei;egy csalhatatlan mondás vezéreli:-

„Gyümölcseik alapján ismerszenek meg”-Jézus szavai. Ezt követi, így soha nem tér
rossz útra.

A Fény Harcosa tisztában van a megérzés

fontosságával.

A Fény Harcosa tisztában van a megérzés fontosságával.

A harc közepette nincs ideje, hogy ellensége csapásait elemezgesse, ezért ösztönére
hagyatkozik, és engedelmeskedik Angyalának.
Béke idején megfejti az Isten által küldött Jeleket.

Az emberek így beszélnek róla: Ez őrült.

Vagy így: Fantázia világban él.

Vagy esetleg: Valójában hogy tud ennyire szilárdan hinni valaki ilyen teljesen
ésszerűtlen dolgokban?

De a Harcos tudja, hogy, a megérzés Isten ábécéje, ezért folyamatosan hallgatja a

szelet, és beszélget a csillagokkal.

A Fény Harcosa a tűz köré ül társaival.

A Fény Harcosa a tűz köré ül társaival.

A küldetéséről beszélgetnek, és bárki idegent, aki csatlakozik hozzájuk, szívesen

látnak, mert mindenki büszke az életére, és Nemes Harcára. A harcos lelkesen
mesél az útról, elbeszéli, hogy hogyan állt helyt egy sajátos próbatételben, vagy
megosztja egy különösen szorult helyzet megoldását. Amikor anekdotázik szavai,
megtelnek szenvedéllyel és romantikával.

Olykor lódít kissé. Eszébe jut, hogy elei is nagyot mondtak néhanap.

Ezért ő is így cselekszik. Ám soha nem keveri össze a büszkeséget a hiúsággal,

ahogy soha nem hiszi eltúlzott meséit sem.

- 43 -
A Fény Harcosa dönt. Lelke szabad, mint a
fellegek az égen, ám követi álmát..

A Harcos valakitől ezt hallotta: Mindent meg kell, értsek, mielőtt döntésre jutok.
Szükségem van arra a szabadságra, amit a véleményem megváltoztatása biztosít.

A Harcos gyanakodva fogadja az ilyen szavakat. Ő is értékeli a szabadságot,ám azt

nem használja a kötelességek alóli kibúvás eszközéül,még akkor sem ha tettére
nem tud ésszerű magyarázattal szolgálni.

A Fény Harcosa az égen úszó fellegek szabadságával hozza meg döntéseit kötetlen
lélekkel, követve azt a parancsot, amit álmai hordoznak. Önszántából választott
ösvényén, olykor bizonyos áldozatokat kell, meghozzon, gyakorta kell korábban
keljen, mint ahogy szeretné, vagy éppen olyanokkal kell, társalogjon, akiktől
semmit sem tanulhat, és más megpróbáltatásokat kaphat.

Barátai így vélekednek: Nem vagy szabad.

A harcos igenis szabad. Ám tudja, hogy nyitott kemencében nem sül meg a
kenyérke.

A Fény Harcosa tisztelettel hallgat a

megszívlelendőre.

Bármilyen cselekedet előtt illik felmérni a végkifejlet eshetőségeit, ahogy azt is

hogyan érhetjük el a kitűzött célunkat, valamint, hogy képesek vagyunk -e mindezt
kivitelezni.

„Egy küldetés során, ha a katonának mindene megvan, nem nagydolog lemondania

a zsákmányról, ám az, akit nem a diadallal járó kincsek megszerzése ösztönöz, kész
egyszerűen feledni azokat, és még így is képes, derekasan kivenni részét a
küzdelemből, csak az mondhatja tiszta szívvel, hogy lemondott a győzelem
gyümölcseiről.

Ha, valaki feladja, e javak gyümölcseit azzal korántsem azt bizonyítja, hogy
közömbös lenne az eredmények végkifejletét illetően.”

A Fény Harcosa tisztelettel figyel Gandhi idézett harcmodorára. És állhatatos

marad azokkal szemben, akik képtelenek bármilyen eredményt elérni, ugyanakkor
a lemondást hirdetik.

- 45 -
A Fény harcosa ügyel a kis dolgokra, mivel azok
könnyen gátolhatják őt.

A Fény harcosa ügyel a kis dolgokra, mivel azok könnyen gátolhatják őt. Egy
kicsiny tövis is megállíthatja az utazót. Egy parányi láthatatlan sejt is képes
elpusztítani, az egészséges szervezetet. A múlt félelmes pillanataira való
folyamatos emlékezés egyre erősödő gyávaságot szül. Egyetlen pillanat töredéke is
utat nyithat az ellenségnek, a végzetes csapás bevitelére.

A Harcos figyelmet szentel a kis dolgokra. Néha ez nagyon kemény próbatétel, de

mégis ez a kedvenc cselekvési módja.

„Az ördög a részletekben rejlik” tartja a Hagyomány ősi szólása.

A Harcos olykor elveszíti hitét.

A Harcos olykor elveszíti hitét.

Akadnak pillanatok, amikor semmiben sem hisz. És megkérdi szívét:”Hát megéri

ez a sok fáradtság?”

Ám a szíve csöndben marad, nem felel. És a Harcos maga kell, döntsön.

Ezután példát keres. És eszébe ötlik az, hogy Jézus is hasonlón ment keresztül,
azért, hogy kiteljesedhessen emberré válásának megtapasztalása.

„(Vedd hát el tőlem

Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
a méregpoharat)”- Mondta Jézus. Ő is elveszítette lelkesedését, a bátorságát, de
nem adta fel.

A Fény Harcosa is követi példáját, bár oda a hite a lelkesedése. Belevág, míg végül
vissza nem kapja mindazt, ami veszni látszott.

A Fény Harcosa tudja, hogy az ember nem sziget

A Fény Harcosa tudja, hogy az ember nem sziget.

A harcos sem vívhat egyedül; bármi legyen is terve, függ másoktól. Meg kell,
vitassa haditerveit társaival, segítségüket is kérheti, ugyanakkor azért is, van rájuk
szüksége, hogy - a pihenés pillanataiban- a tábortűz karéja mellett elücsörögvén,
legyen kivel megosztani haditapasztalatainak, kalandjainak bőségét.

De bajtársiasságot nem keveri össze az óvatlansággal. Őszintén beszél előttük

tetteiről, ám terveit titokban tartja.

A Fény Katonája vállvetve járja harci táncát a többiekkel, ám nem teszi senki
vállára tettei felelősségének súlyát.

- 47 -
Az ütközetek szüneteiben a harcos megpihen

Az ütközetek szüneteiben a harcos megpihen.

Gyakran egész napokat múlat el nem tévén semmit, mivel szíve ezt parancsolja; de
ösztöneit nem tompítja el, azok élesek maradnak. Nem követi el a Lustaság
főbűnét, mert azt tudja hova vezethet, a vasárnapi délutánok langymeleg
semmittevéséhez, mikor az idő csak egyszerűen elfolyik.

A Harcos ezt csak „temetői csendnek hívja”. Felidézi a jelenések könyvét:

„Ismerem tetteidet. 15Nem vagy se hideg, se meleg… De mivel langyos vagy és se

hideg, se meleg, kivetlek szájamból”.

A harcos pihenjen vagy kedvét töltse akár. Mindig éber.

A Fény Harcosa tudja, hogy mindenki tart

valakitől

A Fény Harcosa tudja, hogy mindenki tart valakitől

Ez a félelem általában kétféle úton, módon nyilvánul meg: az agresszión vagy a
behódoláson keresztül. Ez egyazon problémának két arca.

Ezért a Harcos, ha olyasvalakivel kerül szembe, aki miatt eltölti a félelem a szívét,
emlékezteti magát arra, hogy ellenlábasa, is csak ember, aki hasonló
megpróbáltatásokkal, kihívásokkal küzd, mint ő maga. Neki is épp ilyen
akadályokat kell legyűrnie és ugyanúgy, mint ő a szembenálló fél a maga
megtapasztalásait sem kapta ingyen.

Ám a Harcos tudja, hogyan fordítsa az előnytelenséget előnnyé. Titka pedig

félelmét motorként használja, nem pedig fékként.

A Harcos tanul ellenfelétől, és képes példáját harcmodorát átvéve a maga javára

fordítani azt.

A Harcos számára nem létezik beteljesíthetetlen

*szerelmetesség (* a ford megjegyzése: a szerelmetesség ősrégi elnevezése alatt
szeretet és szerelem egy jelentéssel bír gondoljunk csak pl a szerelmetes Krisztusom
kifejezésre,amire már utaltam előzőleg)

A Harcos számára nem létezik beteljesíthetetlen szerelmetesség.

Nem ijeszti el sem a hallgatás, sem közöny, vagy elutasítás. Tudja, hogy az
emberek viselte jégálarc mögött ott lüktet a szívnek tüze.

Ezért kockáztat többet másoknál. Szüntelen keresi valaki szerelmetességét, még

akkor is, ha sokszor kell hallania az elutasítást jelző „nemet” ami mind testére mind
pedig lelkére vonatkozik, és ezzel visszautasítás vereségével szívében, kell,
visszatérjen hajlékéba

- 49 -
Ám a harcos sohasem adja meg magát a félelemnek, amikor azt keresi, amire
szüksége van. Hisz szerelmetesség nélkül a katona senki és semmi.

A Fényharcos felismeri azt a csendet, ami egy

lényegi harc előzménye.

A Fényharcos felismeri azt a csendet, ami egy lényegi harc előzménye.

S ez a csend mintha csak így csábítana:” Minden megállt. Miért nem feleded a
harcot és ejtőzöl egy kicsit.„Ilyenkor a tapasztalatlan katonák leteszik a fegyvert, és
unalomra panaszkodnak.

A Harcos erősen figyel a feltámadt csendre; tudja, valahol valami készül. Tudja,
hogy az elsöprő gyilkos földrengés is figyelmeztetés nélkül tör elő a semmiből. A
Harcost éjszakai erdőjárásai, pontosan megtanították, amikor a vadak csönden
vannak a veszély közel.

Amíg mások beszélgetnek, a harcos karddal a kézben edz, és szemmel tartja a

látóhatárt.

A Fényharcos hisz
A Fényharcos hisz.
Mivel hisz a csodákban, kezdenek vele megtörténni. Mivel tisztában vele, hogy
gondolatai meg tudják változtatni az életét, sorsában el is kezdődnek ezek a
változások. Mivel bizonyos abban, hogy megleli a szerelmetességet, az meg is
jelenik.

Néha kiábrándul. Hébe-korba sérül.

Aztán így beszélnek róla: „Milyen jámbor ember!”

A Harcos tudja érdemes hinni. Hisz minden vereségért, két győzelmet írnak a
javára.

Aki hisz tudja ezt.

A Fény Harcosa megtanulta, a legjobb követni a

fényt.

- 51 -
A Fény Harcosa megtanulta, a legjobb követni a fényt.
Volt már hűtlen, hazudott, letért az útról, a sötétség szolgálatába is szegődött már.
És minden rendben volt, mintha mi se történt volna.

Aztán hirtelen váratlan egy szakadék nyílik meg előtte; az ember biztonságosan
megtehet ezer lépést, ám egyetlen is elegendő ahhoz, hogy vége szakadjon
mindennek. A Harcos azonban ekkor megtorpan mielőtt lépte vesztét okozná.

Amikor döntést hoz, négy kísértő megjegyzést hall: Te mindig rosszul cselekedsz.
Öreg vagy már a változáshoz. Nem vagy jó. Nem érdemled meg.

Felnéz az égre. És egy hang szól hozzá:”Oda se neki mindenki követ el hibákat.
Megbocsátatott néked, de én nem tudom rád erőszakolni. A te döntésed kell,
legyen.

És egy igaz Fényharcos elfogadja bűneinek bocsánatát.

A Fényharcos mindig próbál jobb lenni.

A Fényharcos mindig próbál jobb lenni.

Kardjának minden csapása századok bölcsességét, és lelki elmélyedését hordozza
magában. A vívás minden mozdulata megannyi előd harcosa erejét és jártasságát
kell, tükrözze és mind a mai napig így kell lefolytatnia azt, hogy megszentelje,
megáldja a harcot. A bajvívás minden mozzanata tiszteletadás azon elek előtt, akik
megpróbálták örökül hagyni ezt a tudást a Hagyományon keresztül.

A Harcos fejleszti kardforgató művészetének finomságait, szépségeit.

Egy Fényharcos méltó a bizalomra

Egy Fényharcos méltó a bizalomra.

Olykor ő is elkövethet némi hibát, sokkal fontosabbnak hiheti magát, mint amilyen
valójában, viszont soha nem hazudik.

Amikor összegyűlnek a tűz körül, beszélget barátaival, férfiemberekkel és

asszonyokkal. Tudja, hogy szavai megőrződnek a Mindenség emlékezetében,
gondolatainak tanúságtételeként.

És a Harcos tanakodik magában:”Miért beszélek ily sokat mikor sokszor képtelen,

vagyok mindarra, amiről szólok?”

Szíve válaszol:”Amikor eszméid megosztod a nyílvánossággal azzal egyben arra is

ösztönződsz, hogy a mondottak szerint élj.”

Mindez azért van, mivel a Harcos őszintén hiszi, szavát, hogy pontosan azzá lesz
majd o amilyennek magát mondja.

- 53 -
A Harcos tudja, hogy alkalomadtán rákényszerül
a harc közbeni szünetekre

A Harcos tudja, hogy alkalomadtán rákényszerül a harc közbeni szünetekre.

Eljöhet az a pillanat, mikor hasztalan erőltetni a dolgokat;a Harcos türelmet kell,

mutasson, és ki kell várja, hogy a két oldal ismét összecsapjon. A csatamező
csöndjében hallgassa szívének dobolását.

Ilyenkor azt észleli majd, hogy feszült, hogy fél.

A harcos vonjon mérleget életéről; bizonyosodjon meg kardja élességéről, ettől

szíve megnyugszik, mert ráébreszti, hogy hitét és eltökéltségét ugyanaz a tűz
táplálja, ami a lelkében lángol. Tudja a táplálás, ellátottság éppoly fontos, mint
maga a cselekedet.

Mindig akad valami, ami javításra szorulhat. És a harcos, e szüneteket használja

arra, hogy ezen dolgok eligazításával minél felkészültebb legyen.

Egy Harcos tudja, hogy mind az angyal mind az

ördög együttesen versengenek kardmarkoló
kezének vezetéséért.
Egy Harcos tudja, hogy mind az angyal mind az ördög együttesen versengenek
kardmarkoló kezének vezetéséért.

Az ördög így szóla: „Gyönge leszel. Pontosan nem tudod, mikor cselekedj.
Félsz.”Az angyal így:” Gyönge leszel. Pontosan nem tudod, mikor cselekedj.
Félsz.”.

A harcos meglepődik. Mindkét Angyal a bukott is ugyanazt mondta.

Az Ördög megint megszólal:”Had segítsek.”Majd az Angyal is:”Segítek”.

Ebben a pillanatban ébred rá a Harcos a különbségre. A szavak ugyanazok ugyan,

ám e a két Ősség szövetséges más-más oldalon áll.

És az Angyal kezét választja

Amikor a Harcos kardot ránt, használja azt

Amikor a Harcos kardot ránt, használja azt.

Pengéjével rendet vág az úton, hogy valakinek segítségére legyen, hogy a vészt
elhárítsa, ámde a pallos öntörvényű, és nem szereti látni hivalgón pengéjét, ha nincs
rá alapos ok.

- 55 -
Ezért a Harcos sohasem fenyeget. Támadjon, óvja, magát vagy meneküljön;e
magatartások mindegyike a harc módozatai. Egy dolog azonban nem a küzdelem
része, amivel nem él és ne is éljen, szájalva ne üssön ellenfelén kard helyett, mert
az hiteltelen erőpazarlás csupán.

Egy Fényharcos mindig ügyeli kardjának mozdulatait. Azt sem feledi, hogy pallosa
is szemmel tartja gazdája minden moccanását.

Fegyverét nem arra kovácsolták, hogy a száj forgassa, ha’ a kar.

Megesik, hogy a Gonosz üldözi a Fényharcost,

ekkor Krisztus Katonája nyugodtan behívja az
Ördögöt sátrába.

Megesik, hogy a Gonosz üldözi a Fényharcost, ekkor Krisztus Katonája

nyugodtan behívja az Ördögöt sátrába.

Kérdi a Gonoszt:”Ártásomra jöttél, vagy azért hogy engem használj mások

ártalmára?”

A Sátán színleli, mintha nem hallaná. Úgy beszél, mintha tudná, a Harcos lelkének
sötét tusáit. Mintha ismerné mindazon eleddig be nem gyógyult sebét, amin a
Gonosz végigsimítva, bosszúra csábítaná. Majd a Sátán „trükkök százaival”, és
megannyi körmönfont méreg segítségével kecsegteti, amik elősegítenék Krisztus
Katonája ellenségeinek elveszejtését.

A Fényharcos ügyeli a Sátán szavát. Amiről úgy érzi, lankad, vagy az Ördög
mellébeszél, bátorítja a pokolfajzatot, hogy folytassa, és töviről-hegyire elárulja,
mily terveket is forgat a fejében.

Amikor a Katonának kiadott mindent a Harcos elmegy. A Sátán pedig oly

fáradtnak, oly üresnek érzi magát, a diskurzus után, hogy nem lesz ereje követni őt.

A Fény Harcosa akaratlanul is tehet egy rossz

lépést, amivel a mélybe zuhan

A Fény Harcosa akaratlanul is tehet egy rossz lépést, amivel a mélybe esik.
Kísértetek rémisztik, és gyötri a magány. Célja, hogy megvívja a Nemes Harcot,
ezért soha nem is képzelte volna, hogy megeshet vele ilyesmi, de mégis megtörtént.
A sötétség leplében, érintkezésbe lép Mesterével.

„Mester a mélységbe zuhantam”- mondja a harcos-„A vizek mélyek és setétek.”

„Fegyelmezz egy dologra”-válaszolja mestere-„Ki vízbe esik, az nem jelenti azt,

hogy bele is fullad, csak az leli halálát, aki hagyja, hogy alulmaradhasson.

Erre a Harcos minden erejét felhasználja, hogy megmeneküljön szorult helyzetéből,

- 57 -
hogy megússza a dolgot.

A Fényharcos olyan, mint a gyermek

A Fényharcos olyan, mint a gyermek.

Az embereket felháborítja; azokat, akik elfeledték, hogy a gyermeknek móka kell
és játék, olykor kissé tiszteletlen, vagy kínos gyerekes dolgokra kérdez,
badarságokat mond, olyanokat, amiben még maga sem hisz.

És borzadva így szólják meg:”Ez spirituális út? Milyen éretlen alak!”

A Harcost e szavakra büszkeség tölti el. És kapcsolatban marad Istennel

ártatlansága és öröme által, anélkül hogy akár csak egy pillanatra is szem elől
veszítené küldetését.

Egy felelősségteljes harcos kipróbált, képes

megfigyelni, és tanulni.
Maga a szó a reszponzabilitás latin jelentése adja vissza a szó értelmét
leghívebben*: felelősségre való képesség, reagálás.(* szerintem fel-el-ős-ség
kifejezőbb…)

Egy reszponzábilis azaz felelősségteljes harcos kipróbált, képes megfigyelni, és

tanulni. Azonban egyben képes a irreszponzabilitásra, azaz felelőtlenségre is.
Megesik, hogy engedi, sodorja a helyzet bármily felelet, hatás nélkül.

Ám mindig megtanulja a leckét; elfogadja a helyzetet, ügyel a tanácsra, és elég

alázatos elfogadni a segítséget.

A felelősségteljes Harcos nem az, aki a világ súlyát a vállára veszi, hanem az, aki
megtanulja kezelni a forgó pillanatnak kihívásait.

Egy Fényharcos nem mindig választhatja meg a

harcmezőt

Egy Fényharcosnak nincs mindig lehetősége megválasztani a harcmezőt.

- 59 -
Olykor meglepve kerül a zajló harc közepébe, nem a döntése által, ám tudja
menekülni abból hasztalan, mert az ilyen elhagyott bajvívások mindig addig
követik, míg utol nem érik őt.

Mindig elérkezik egy pillanat, mikor az ellentét kirobbanása szinte

elkerülhetetlenné válik, a Harcos ilyenkor beszédbe bocsátkozik ellenlábasával. Se
félelmet nem mutat se gyávaságot, azt próbálja kiókumlálni, miért akar vele
bajvívni a másik, mi hozta azt, hogy odahagyja környezetét azon célzattal kutatva
fel őt, hogy megütközzenek. Hüvelyben pihentetett karddal, a Harcos meggyőzi
ellenfelét nincs szükség a tusára.

Egy fényharcos ügyeli a másik szavát, mit is akar mondani. Csak akkor
bocsátkozik harcba, ha az teljes mértékben elkerülhetetlen.

A Harcos engedi a döntés magától, szülessen meg

A harcos megriadhat, ha úgy hozza a sors, hogy fontos döntéseket hozzon.

„No ebbe beletörik a kardod”- mondja egy barátja.”Vágj bele, légy bátor”-szól egy
másik. És kétsége ezzel csak növekszik.

Néhány napos aggódás után, sátra egy csendes sarkába vonul vissza, ahol lelki
elmélyedését, és imáit végzi. A jövőjét látja. És azokat az embereket is, akik
hasznukat vagy azokat is kik kárukat látják viselkedésének. Nem akarja öncélúan
mások sorsát sanyarúvá tenni, ahogy útját sem elhagyni.

Ekkor engedi a Harcos, hogy a döntés magától, szülessen meg.

Ha „igent” kell, mondjon, tegye azt bátran. Ha „nemet” tegye úgy, hogy abban
nyoma se legyen szemernyi gyávaságnak sem.

Egy Fényharcos egészen elfogadja Személyes

történetét

Egy Fényharcos egészen elfogadja Személyes történetét.

Társai így beszélnek:”Bámulatos hite van.”

Egy pillanatra a Harcost büszkeség tölti el, majd azonnal szégyent érez a
hallottaktól, mert hite nem olyan erős, mint, amilyennek, társai látják.

Ekkor angyala sugallatára lesz figyelmes:”Te csak a Fény eszköze vagy. Okod
nincsen sem a büszkeség érzésére, sem arra hogy bűntudatod legyen. Csak az
örömre.”

És a Fény Harcosa immáron tudja, hogy eszköz csupán, ettől mégis megnyugszik
és magabiztosabbá lész.

- 61 -
A Fényharcosok sosem fogadják el az
elfogadhatatlant

H
„ itler bizonnyal már a harcmezőn elvesztette a háborút, de végül valamiben
mégis diadalt aratott”-mondta Marek Halter- „hisz a huszadik század embere
megalkotta a koncentrációs táborokat, a kínzások új módszereit virágoztatta fel, és
megtanította arra embertársait, hogy lehetőségük van arra, hogy becsukják
szemüket mások szerencsétlensége láttán.”

Talán festőnknek igaza van: hisz ott van a sok, magára hagyatott gyermek, a
halomra gyilkolt polgárok, az ártatlanul bebörtönzöttek, a magányos elaggott
emberek, a részegek a kültelki nyomornegyedekben, vagy az a sok hatalmi
helyzetben, korlátok nélkül élő őrült.

De talán egészen nincsen igaza, hisz ott vannak a Fénynek Harcosai is.

És a Fényharcosok sosem fogadják el az elfogadhatatlant.

Egy Fényharcos bölcs; sohasem beszél
vereségeiről

A Fényharcos soha nem feled egy régi mondást: a jó kicsi kecskegidó sose sír.
Megesik az igazságtalanság. Mindenki keveredhet olyan helyzetbe, amire nem
szolgált rá, és képtelen megvédeni magát ellene. A vereség gyakori vendégként
kopogtat a Harcos ajtaján.

Ilyenkor csöndben marad. Erejét nem pazarolja szavakra, mivel azok mit sem
érnek; a legjobb erőhasznosító módszer hogy összegyűjtse erejét a szükséges
ellenállásra a türelem a nyugalomban maradás, annak tudatában, hogy Valaki
figyeli, Valaki látta a szükségtelen sanyarúságot, aki nem fogadja el mindezt.

Ez a Valaki ad neki valamit, amire leginkább szüksége van: időt. Ami kegyelme
által előbb – utóbb minden úgy forog ismét, hogy a harcos magára találjon.

Egy Fényharcos bölcs; sohasem beszél hát vereségeiről.

- 63 -
A kard nem kell, sokáig kitartson, de a
Fényharcos igen

A kard nem kell, sokáig kitartson, de a Fényharcos igen.

Ezért soha nem engedheti meg magának, hogy saját képességei megcsalják, hogy
így érje meglepetés. Minden dolognak annyi figyelmet szentel, amennyire az
érdemes.

Gyakran mikor súlyos dolgokat mérlegel, az Ördög fülbesuttogásával így csalná:

„Egyet se aggódj ezen, nem is fontos.”

Míg máskor mikor csekély dologgal kerül szembe imigyen szóla a Gonosz:
„Minden erődet csapold bele, hogy megoldjad ezt a helyzetet.”

A Harcos nem figyel a Pokolfajzat szavára; kardjának maga a mestere s ura.

Egy Fényharcos mindig résen van.

Egy Fényharcos mindig résen van.

Senkitől nem kér engedélyt kardjának használatára; egyszerűen a kezében terem, ha
kell. Cselekedeteinek magyarázatára sem fecsérel időt; döntéseit Istenhez hűséggel
hozza meg, tettei a magyarázatok.

Körülnézvén felismeri barátait, háta mögé az ellenségeit. Kérlelhetetlen az

árulással, ám nem keresi az alkalmat a bosszúállásra, pusztán elhajtja ellenfeleit az
életéből, soha nem harcol velük tovább annál, mint amennyire szükséges.

A Harcos nem próbál meg annak látszani, hanem Az.

Egy Harcos nem társul azokhoz, akik

ártalmát kívánják

- 65 -
Egy harcos nem társul azokhoz, akik ártalmát kívánják. Ahogy azokat sem keresi,
akik vigasztalni akarják.

Kerüli azt ki csak akkor áll mellé, ha vereséget szenved: az ilyen álságos barátok
azt akarják bizonyítani, hogy a maguk gyengesége jutalmazandó erény. Az ilyenek
mindig rossz híreket hoznak a Harcosnak. Folyvást megkísérlik megölni hitét, az
„együttérzés” leple alatt.

Amikor sebesülten látják, krokodilkönnyeket kezdenek potyogtatni, de szívük

mélyén örülnek, annak, ha a Harcos ütközetet veszít. Ők nem is értik meg, hogy ez
a hadviselés szerves része.

A Harcos igaz barátai mindig mellette vannak, ínséges időkben és virágosakban

egyaránt.

A küzdelem kezdetén a Fényharcos állást

foglal:”vannak álmaim”

A küzdelem előtt a Fényharcos állást foglal:”vannak álmaim”.

Pár esztendő elmúltával megérti, ténylegesen elérheti célját, tudja jutalma, nem
marad el.

Ekkor elszomorodik. Hisz ismeri mások boldogtalanságát, magányát, csalódásait,

mivel főként ezt tapasztalja az emberiség történelmén végignézve. Ezért nem is
hiszi, hogy megérdemli ezt a kegyet.

Angyala ezt suttogja:”Mondj le minden fizetségről.”A Harcos térdet hajt, és

küldetését Istennek ajánlja fel.

A lemondás szere segít abban, hogy a Harcos ne kérdezzen többé bolondokat, és

felül tudjon emelkedni bűntudatán.

A Fény Harcosa kardot fog

A Fény Harcosa kardot fog.

Ő az egyedüli, aki a felett dönt, amit meg akar cselekedni, és a fölött, amit soha..

Akadnak pillanatok, amikor az élet válságos helyzetbe sodorja; váljon le azoktól a

dolgoktól, amiket mindig is szeretett; ezután a Harcos mélyedjen el. Ellenőrizze,
hogy Isten akaratát teljesíti, avagy pusztán önző érdekei vezérlik. Ha ez a válás
ténylegesen útjának része, akkor zokszó nélkül fogadja el.

Ám ha ezt valaki más visszás cselekedete gerjeszti, akkor legyen kérlelhetetlen.

- 67 -
A Harcos kardját a könyörtelenség és megbocsátás együtt mozgatják. Mind a kettőt
egyforma jártassággal tudja kezelni.

A Fény Harcosa soha nem esik bele abba a

csapdába, amit a „szabadság” szó rejthet

A Fény Harcosa soha nem esik bele abba a csapdába, amit a „szabadság” szó
rejthet.

Amikor emberei elnyomás alatt sínylődenek, akkor a szabadság teljesen világos

értelemmel bír. Ilyenkor kardot, pajzsot ragad, és harcol, amíg csak lélekzete és
élete és vére kitart. Amikor szembesül a szabadság az elnyomással akkor könnyű
megérteni: hisz az nem más, mint a szolgaság ellentéte.

Viszont sokszor hall a harcos ilyesmit az idős emberektől:”Na ha már nem kell
dolgoznom szabad, leszek végre.”Ugyanezek az öregek egy év elteltével így
panaszkodnak:”Az élet unalmas csak ugyanazok a megszokott dolgok
ismétlődenek.” Ebben az estben nehéz értelmezni a szabadságot; mert jelentés
nélkülivé, válik.

Egy Fényharcos mindig hű marad. Álmainak rabszolgája ugyan, ám

cselekedeteiben mégis szabad.
Egy Fényharcos tudja, örökkétig nem vívhatja
ugyanazt a harcot, különösen akkor nem, ha se
nyomulni se visszavonulni nem tud

Egy Fényharcos tudja, örökkétig nem vívhatja ugyanazt a harcot, különösen akkor
nem, ha se nyomulni se visszavonulni nem tud.

Állóháború esetén tudja, le kell, üljön ellenségével megkötni a fegyverszünetet;

eleddig a kardforgatás művészetét gyakorolták, immáron meg kell, értsék egymást.

Ez egy méltóságteljes gesztus, nem pediglen gyávaság. Az erők egyensúlyba

billentésének módja, és a harcmodor módosulása.

Ha kimondják a fegyvernyugvást, a harcosok megtérhetnek otthonaikba. Nincs

szükségük, arra hogy bárkinek bármit is bizonyítsanak; a Nemes Harcot vívták, és
megtartották hitüket. Mindenki hozzátett-engedett egy keveset, és így megtanulta a
tárgyalás művészetét is.

A tegnap fájdalma a Harcos ereje

- 69 -
A Fényharcost megkérdik, hogy honnan szerzi erejét. Ő ezt válaszolja:” A rejtett
ellenségtől.”

Barátai érdeklődnek az meg ki.

A Harcos felel:”Valaki, aki többé nem bánthat. Lehet egy fiú, aki kislegényként
verte el, egy barátnő, aki tizenegy évesen hagyta el, egy tanár, aki lehülyézte.
Amikor elfárad a Harcos, emlékezteti magát, hogy ezen ellenségei még nem
találkoztak bátorságával.

Nem szomjaz bosszút, hisz a rejtett ellenség immáron életének nem képezi részét.
Csak egy dolog munkál benne, hogy ügyesebb legyen, fejlődjön, hogy tetteinek
híre bejárja az egész világot, és így eljusson azok fülébe is, akik egykoron
ártalmára voltak.

A tegnap fájdalma a Harcos ereje.

Egy Fényharcos mindig kap egy második esélyt az

élettől.

Egy Fényharcos mindig kap egy második esélyt az élettől. Mint minden földi
halandó férfi vagy asszony, nem úgy született, hogy tudta volna, hogyan is forgassa
a kardot; számtalan hibát követett el, mielőtt megismerte Személyes Történetét.

Nem akadhat olyan Harcos ki a tűz köré ülve így beszélhet:”Én mindig helyesen
cselekedtem.”Bárki, aki ilyesmit állít, hazudik, és még mindig nem tanulta
megismerni magát. Az igaz Fényharcos igazságtalanságokat is követett el a
múltban.

Ám ahogy halad egyre útján, ráébred, hogy azok, akikkel tisztességtelenül bánt
mindig keresztezik az útját újra.

Ezzel megadatik az esély jóvátenni a rosszat, amit velük tett, és a Harcos habozás
nélkül él is az ilyen alkalmakkal.

Egy Harcos ravasz, mint a kígyó, és szelíd, mint a

galamb.

Egy Harcos ravasz, mint a kígyó, és szelíd, mint a galamb.

Amikor leül beszélgetni valakivel, nem ítéli meg mások viselkedését; tudja, hogy a
sötétség láthatatlan hálót sző körénk gonoszsága terjesztésére. Ez a háló a
levegőben úszó bármelyik hírmorzsát elkapja és átalakítja cselszövevénnyé,
irigységgé, ami megfertőzi az emberi lelket.

Ennél fogva bárki bármit mondjon, az eljut ellenségei fülébe, amit azok alaposan
megspékelnek, felnagyítanak, kiszíneznek növelvén a mérgezés és rosszindulat

- 71 -
sötét terhét.

Ezért amikor a Harcos embertársairól mond véleményt, mindig úgy teszi, mintha az
adott személy is hallaná, amit róla mond.

:” Az Út spirituális ereje az igazságot és a

türelmet használja lelked felkészítésére.

A Templomos Lovagok Breviáriuma így ír:” Az Út lelkét az igazság és türelem

táplálják, amik együttesen lelked felkészítését szolgálják.

Ez a Lovag Ösvénye: az az út, ami egyszerre könnyű és nehéz, mivel erőnyei

rábírnak, hogy félresöpörd a haszontalan dolgokat, érdekbarátságokat. Ezért először
sokan szabódnak követni azt.

Ez a Lovagok első tanítása: mindent, ami eleddig életed könyvébe íródott törölj:
minden nyugtalanságot, bizonytalanságot és hazugságot. És a kapott űrt töltsed be
egyetlen szóval minek neve bátorság. Utad kezdetén ez a szókísérőd, későbben
kiegészül az Istenben való hittel, aminek vezérletével oda érkezel, ahova akarsz,
ahova kell.”

Amikor közeledik az ütközet pillanata, a Fény

Harcosa már minden körülményre fölkészül.
Amikor közeledik az ütközet pillanata, a Fény Harcosa már minden körülményre
fölkészül.

Minden hadmozdulatot kielemez és felteszi ezt a kérdést:”Mit tennék, ha

magammal kellene megvívnom?”Ily módon rálel azon pontjaira, amik gyengék.

Ekkor érkezik ellenlábasa; egy zsáknyi ígérettel, megegyezéssel, szerződéssel

kecsegtet. Indítványokkal és a dolgok könnyebbik végének elfogadtatásával csábít.

A Harcos megvizsgálja ellenfele minden ajánlatát; ő is keresi a megegyezés

lehetőségét, ám anélkül hogy bármikor is elvesztené méltóságát. Ha a Harcos kerüli
az ütközetet, annak oka nem a sikeres megkísértésben keresendő, hanem abban
hogy ezt tartja a legjobb stratégiának.

Egy Fényharcos nem fogad el ajándékot az ellenségétől.

A Fény harcosai gyakran felteszik azt a kérdést,

hogy mit is keresnek itt. Sokszor találják, úgy
hogy életük értelmetlen.

Ismétlés:
Egy Fényharcos felismerhető a szemében ragyogó láng alapján. A Harcosok itt
vannak, a világ részei, ahova elküldettek erszény, tarisznya és szandál nélkül, mint

- 73 -
mindannyian. Sokszor gyávák. És nem mindig viselkednek helyénvalóan.

A Fényharcosok olykor a legbadarabb dolgoktól sebződenek, csip csup

semmiségek miatt aggodalmaskodnak, és elhiszik, azt hogy képtelenek- különbbé-
fejlődeni. Olykor méltatlannak hiszik magukat az áldásra vagy a csodára.

A Fény harcosai gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy mit is keresnek itt. Sokszor
találják életüket értelmetlennek, céltalannak.

Ezért a Fény Harcosai ők. Hisz esendők. Hisz kérdéseket tesznek fel. Hisz
folyamatosan az élet értelmét keresik. Hogy a végén meg is találják.

Ez jár még fejében:”A változások történtek,csak

azt nem érzem hogyan.”

A Fényharcos felébred álmából.

Így elmélkedik:”Nem tudom, mit kezdjek Veled Te Fény ki fejlődésem kalandjára

hívsz, .”Ennek ellenére a fény nem tűnik el.

Ez jár még fejében:”Olyan dolgokon kell változtatnom, amiken érzésem szerint

nem igazán, fűlik fogam.”

A Fény azonban szüntelen ragyog benne tovább, mert az „érzés” szó mögött
csapdák gazdag tárháza rejlik.

Ezután a Harcos szeme és szíve fokozatosan kezdi megszokni a fényt. Nem riasztja
többé, és alkalmassá válik elfogadni Személyes történetét, még akkor is, ha ez
megannyi komoly kockázatvállalással jár.
A Harcos sokáig aludt. Ilyenformán természetes, ha fokozatosan képes csak az
ébredésre.

Ahogy egy ökölvívó is a Fény Harcosa is

tudatában van mérhetetlen erejének; sose
küzd meg olyannal, aki nem méltó a
bajvívás kegyelmére.

Egy tapasztalt Harcos oda se hederint a sértésre; tudja, hogy mekkora erő rejtőzik
öklében, és csapásai jártasságát is ismeri. Amikor felkészületlen ellenféllel kerül
szembe annak mélyen szemébe, néz, és a nélkül kényszeríti megadásra, hogy testi
erőszakot alkalmazna.

Amíg lelki mesterének tanítását követi a hitnek fénye ragyog a szemeiben, és

nem kell senkinek semmit bizonyítania. Nem zavartatja magát ellenfele
erőszakos megnyilvánulásaitól miszerint Isten babonaság, a csodák csupán
cseles szemfényvesztések, az angyalokban való hit, pedig pusztán menekülés
a valóság elől mindezeket elengedi a füle mellett.

Ahogy egy ökölvívó is a Fény Harcosa is tudatában van mérhetetlen erejének; sose
küzd meg olyannal, aki nem méltó a bajvívás kegyelmére.

- 75 -
A Fényharcos sohasem feledkezik meg a
hadviselés öt főirányelvéről amit Csuan Ce
háromezer esztendeje jegyzett le.

A Fényharcos sohasem feledkezik meg a hadviselés öt főirányelvéről amit Csuan

Ce, háromezer esztendeje jegyzett le.

Hit Mielőtt háborúba bocsátkozol hinned, kell annak okaiban, értelmében,

jogosságában.

Társaság Válaszd ki csapataidat, és tanulj meg seregben hadakozni, senki sem

nyert még háborút puszta egymaga.

Idő A téli hadviselés eltér a nyáritól;a jó harcos a megfelelő időben támad..

Terep A hegyszorosban alkalmazott harcmodor teljesen más, mint a sík terepen

végzett csatarend. Mérd fel környezeted adottságait, és azt melyik a legmegfelelőbb
hadmozdulat rajtuk.

Stratégia A legjobb harcos mindig haditervet készít, mielőtt csatába megy.

A harcos a hadviselés végeztével, ritkán tudja

annak eredményét

A harcos a hadviselés végeztével, ritkán tudja annak eredményét.

Az ütközet zajlása óriási, gigász erőket gerjeszt, a Katona környezetében, ilyenkor

mindig elérkezik az az idő, mikor egyforma esély adódik mind a győzelemre mind,
pedig a vereségre. Az idő mondja meg ki győzött és ki bukott el, ám előtte mindig
bekövetkezik egy pillanat, amikor a harcos rájön, többet nem tehet: a küzdelem
sorsa Isten kezében van.

Ilyenkor a Fényharcos nem aggódik a végeredményt illetően. Megvizsgálja a szívét

és megkérdi:”A Nemes Harcot küzdöttem?”Ha a válasz igen pihenhet. Ha nem
markába kapja kardját, és ismét alapos edzésbe kezd.

Minden Fényharcos magában hordozza Isten egy-

egy szikralángját.

Minden Fényharcos magában hordozza Isten egy-egy szikralángját.

Az a sorsa, hogy együtt legyen más katonákkal, de sokszor egyedül kell, gyakorolja
a kardforgatás művészetét; ezért van, az, hogy amikor elválik társaitól, úgy
viselkedik akár egy csillag.

A harcos bekapcsolódik a Mindenség által kijelölt részébe, és megpróbál

- 77 -
rávilágítani a bolygórendszerekre, galaxisokra, amik a világegyetemben ragyognak,
amiket bárki láthat, ha szemét az égre veti.

A Harcos téteménye hamarosan jutalmat nyer. Kisvártatva más Harcosok is

megérkeznek, és egybekapcsolódnak vele csudakonstellációkat formázva abból,
amihez ki-ki hozzáteszi a saját jelét* és misztériumát.

*itt ugyan szimbólum szerepel, de a jel magában hordozván a jelesség értelmet is jóval
gazdagabbá válik, mint a szimbólum.

Olykor a Harcos úgy érzi, mintha kettős életet

élne egyszerre.

Olykor a Harcos úgy érzi, mintha kettős életet élne egyszerre. Az egyikben
minden olyan dolgot megtesz, mindennek engedelmeskedik, amit nem akar, és
olyan eszmékért harcol, amikben nem hisz. A másikat, álmaiban fedezi fel,
olvasmányaiban, vagy az embertársaival történő találkozások alkalmával, akiknek
gondolataiban rokon vonásokra lel.

A Harcos ezt a két életformapillért közelíti egymáshoz. És ezt gondolja”Íme, a híd

ami összeköti azt amit teszek,avval amit szeretnék megtenni,”. Lassan álmai
átfolynak mindennapjaiba annak részévé válva, mígnem egyszercsak ráébred, hogy
kész arra, amit mindig is szeretett volna megvalósítani.

Aztán már nem is kell más, mint egy csipetnyi merészség, és a két élet egybeolvad.
A Fényharcos időt kell, adjon magának. Ezt az
időt arra használja, hogy pihenjen, elmélkedjen,
és egybekapcsolódjon a Világ Lélekkel

Írd le újból, amit mondtam:

A Fényharcos időt kell, adjon magának. Ezt az időt arra használja, hogy pihenjen,
elmélkedjen, és egybekapcsolódjon a Világ Lélekkel. Még a zajló harc közepette is,
ha kell, mélyüljön el lelkileg.

Alkalmanként a Harcos leül, ellazul, és engedi, hogy a dolgok körülötte a maguk

menete szerint történjenek. Vizsgálódva szemléli a világot, nem kísérel meg sem,
hozzá adni sem pedig elvenni belőle, ellenállás nélkül adja át magát az élet
mozgásának.

Mozzanatról-mozzanatra minden, ami eladdig átláthatatlan volt, kezd egyszerűvé

változni. És a Harcost átjárja az öröm.

A Fényharcosnak nincs bizodalma azokban, akik

úgy vélik, ismerik az utat

A Fényharcosnak nincs bizodalma azokban, akik úgy vélik, ismerik az utat.

- 79 -
Ők azok, akiket megrészegít önhitségük vélt vagy valós képességeiket illetően,
ezáltal elbizakodott döntéseket hoznak, és nem érzékelik, azt az iróniát, amivel a
sors mindannyiunk életét írja, ám ők azok is, akik mindig siránkoznak, ha az
elkerülhetetlen bekopog létük kapuján.

A Fényharcosnak vannak álmai. Ezek viszik előre. Ám sohasem követi el azt a

hibát, hogy azt hinné, az út világos a kapu pedig széles. Tudja, hogy a Mindenség
ugyanolyan módon működik, mint az alkímia, a mesterek szavaival:solve et
coagula(Solve et Coagula! - Oldj és Köss! A hagyomány ezt a két műveletet
ismeri. Az első a Holdhoz tartozik a második a Naphoz. Ez pedig a következőt jelenti: A
romlandó természetet meg kell oldani, nyitni ahhoz, hogy a benne rejlő valós isteni mag
kicsírázhasson. A mag héjának meg kell repednie ahhoz, hogy előbújhasson belőle a
szárkezdemény és kidughassa első leveleit a napvilágra. Konkretizálva: a testet és az ehhez
tartozó ösztönéletet háttérbe kell szorítani, ahhoz, hogy a vas philosophorum ajtaja
egyáltalán látható legyen, azután pedig nyitható).- azaz- „Sűrítsed és szórjad
erőnyeidet a helyzet kívánalmai szerint.”

Vannak pillanatok, amikor az embernek cselekednie kell, míg máskor elfogadnia.

A Harcos tudja, hogyan válogasson e kettő közt.

Ha a Fény Harcosa megtanulja, hogyan használja

kardját, egyszerre ráébred, hogy felszerelése még
nem teljes- fegyvertára kiegészülésre szorul.
Páncélra van szüksége
Ha a Fény Harcosa megtanulja, hogyan használja kardját, egyszerre ráébred, hogy
felszerelése még nem teljes- fegyvertára kiegészülésre szorul. Páncélra van
szüksége

Elindul, hogy eszköztárát beszerezze, és ilyenkor az árusok különféle tanácsokkal

látják el.

„Használd a magány mellvértjét”-mondja az egyik.

„Használd a cinizmus pajzsát”-ajánlja a másik.

„A legjobb páncél, ha kivonod magad a dolgokból”

A harcos ügyet sem vet egyikre sem. Nyugalommal telten visszavonul szentélyébe,
és magára ölti hitének elpusztíthatatlan palástját. Hite elhárít minden csapást.
Átváltoztat mindent még a mérget is kristálytiszta vízzé.

A harcos bízik felebarátaiban, mert mindenek

előtt önmagában hisz.

- 81 -
„M indig hiszek mindabban, amit mások mondanak, és mindig csalódnom kell”-
mondják sokszor társai.

Fontos dolog bízni az emberekben; egy Fényharcos mégsem fél a csalódásoktól,

mert ismeri kardjának erejét, és szeretetének hatalmát.

Persze meghúz bizonyos határvonalat: hisz különbség van aközött, hogy elfogadjuk
az Isten által küldött jeleket, és tudjuk, hogy az Angyalok más emberek száján
keresztül küldik el tanácsaikat,és aközött amikor képtelenek vagyunk döntéseket
hozni, és mindig csak azt várjuk el, hogy mások mondják meg mit is kellene
tennünk.

A harcos bízik felebarátaiban, mert mindenekelőtt önmagában hisz.

A Fényharcos szeretettel és eltökéltséggel szemléli

az életet

A Fényharcos szeretettel és eltökéltséggel szemléli az életet

Olyan misztérium előtt áll, aminek egy napon megtalálja a kulcsát. Mind
gyakrabban mondja magának:”ez az élet teljesen őrült dolog.

Igazat mond. Mikor átadja magát a mindennapok csodáinak, észreveszi, hogy nem
minden esetben láthatja meg előre cselekedetei következményeit. Sokszor úgy tesz
valamit, hogy nincs is tudatában, szorult helyzetből ment ki másokat, anélkül hogy
tudná, vagy olyasmitől szenved, aminek okát nem ismeri, vagyis elképzelése sincs
arról mitől is szomorú.

Igen az élet őrült bolondokháza. Viszont a Harcos mély bölcsessége abban rejlik,
hogy tudással képes megválasztani a saját őrültségét.

„A Fény Harcosa mielőtt megkísérelné kinyitni

azt a, kaput amin be akar lépni,elolvassa az ajtó
két oldaloszlopán álló feliratait”.

A Fény Harcosa mielőtt megkísérelné kinyitni azt a, kaput amin be akar lépni,
elolvassa az ajtó két oldaloszlopán álló feliratait.

Az egyiken ez áll Félelem, a másikon Vágy. A harcos ezt az írást látja a Félelem
alatt: „Egy ismeretlen és veszéllyel teli világba lépsz, ahol mindaz mit eddig
tanultál mit sem ér.”

A másik alatt, a Vágy alatt ezt olvassa a Harcos: „Arra készülsz, hogy elhagyj egy
ismert világot, ami tartalmazza mindazt, amit valaha is akartál, és amiért sokáig oly
keményen küzdöttél.”

A Harcos csak mosolyog, mert semmi el nem rémítheti, semmi magához nem
kötheti. Annak magabiztosságával, aki tudja mi is az, amit akar nyitja ki a kaput.

- 83 -
Egy Fényharcos belső fejlődéséhez szükséges erő
gyakorlatait végzi

Egy Fényharcos belső fejlődéséhez szükséges szellemi erő gyakorlatokkal edz*:

megfigyeli a mindennapos rutin szerint végzett mozzanatokat például a légzést,
pislogást vagy az őt körülvevő dolgokat és azok természetét.
*lásd Castaneda mágikus erőgyakorlatait, akit Coelho egyik mesterének tekint, de a jóga is
hasonló alapelvek szerint működik

Akkor tesz, így amikor zavart érez, és ezzel a módszerrel megszabadítja magát a
feszültségtől, és engedi, hogy előérzete, ösztönei sokkal szabadabban működjenek,
félelmek és vágyak korlátozása nélkül. Bizonyos problémák, amik
megoldhatatlannak tűnnek, amikről azt hitte soha nem képes rájuk gyógyírt találni,
ha elvesztik azt az erőt, ami bánatot, keserűséget okoz, természetes megoldást
nyernek.

A Harcos olyankor él ezzel a technikával, amikor nehéz helyzettel találja szemközt

magát.
Egy Fényharcos tudja, mily hatalom
rejlik a kimondott szóban.

A Fényharcos sokszor hall ilyen véleményeket:”Vannak dolgok, amikről okosabb

nem beszélni, mert az emberek olyan irigyek.”

A Harcos csak nevet ezen. Az irigység nem árthat, csak annak, aki hagyja. Az
irigység az élet része, amit mindenkinek meg kell tanulnia kezelni.

Igaz a Harcos ritkán osztja csak meg terveit. És sokszor mások ezt annak vélik,
hogy tart az irigységtől.

Ám tisztában van ennek valódi okával, hisz valahányszor csak álmairól beszél, egy
kicsiny erőt elhasznál abból, amit tetté is fordíthatna. És a sok beszéd kockázatos
dolog, mert a szájalásra fordított idő szétforgácsolhatja annak a cselekedetnek az
erejét, ami álmai megvalósításához szükséges.

Egy Fényharcos tudja, mily hatalom rejlik a kimondott szóban.

- 85 -
A Fényharcos nagyra értékeli a kitartást és a
bátorságot.

A Fényharcos nagyra értékeli kitartást és a bátorságot.

Egy zajló ütközet során gyakran kap váratlan csapásokat. megérti, hogy a
háborúban az ellenségnek is jár győzelem, ami a Harcos verségével jár együtt. Ha
ez bekövetkezik, a Harcos lehetőség szerint kissé elvonul, hogy kisírja keserŰsége
könnyeit, kicsit kifújja magát, hogy egy kissé erőre kapjon ismét. Ám tüstént
eszébe villan az is, hogy álmaiért küzd.

Ám minél tovább marad távol a harctól, annál inkább erőt vesz rajta a gyengeség,a
félelem, és a bénultság. Régi szabály, ha egy lovas leesik lováról, és menten nem ül
vissza rá, akkor soha nem lesz hozzá elég bátorsága, hogy újból nyeregbe
pattanjon.

Egy Harcos tudja miért érdemes hadat

viselni.
Egy Harcos tudja miért érdemes hadat viselni..
Döntéseit a megérzéseire és a hitére alapozza. Ám találkozik olyanokkal, akik arra
kérik, hogy harcoljon olyan területen, vagy harcmezőn, amit nem ismer, vagy ami
nem érdekli. Olyan küzdelembe akarják belevonni, ami csak számukra bír
jelentőséggel, de neki szikrányit se fontos.

Ezek gyakran azok az emberek, akik igen közel állnak a Harcoshoz, olyanok, akik
szeretik őt, bíznak erejében, és akik azt szeretnék, hogy orvosolja bajukat.

Ilyenkor mosolyog egyet és tisztázza velük, hogy szereti ugyan őket, ám mégsem
veszi fel a kesztyűt.

Az igaz Fényharcos mindig maga választja meg harcmezejét.

A Fényharcos tud veszíteni.

A Fényharcos tud veszíteni.

- 87 -
A kudarcot nem kezeli jelentéktelen dologként, ahogy ilyeneket sem mond:” Ó
nem is baj,” vagy „Az igazat megvallva én nem is akartam annyira.” Vereségét
vereségként fogadja, és nem kíséreli meg győzelemnek feltüntetni azt.

A fájdalmas sebek, a barátok közönye, a kudarcot követő magárahagyatottság-mind

keserű ízt hagynak hátra maguk után. Ám ő ilyenkor azt mondja
magának:”Megküzdöttem valamiért, és elbuktam.. De csak az első ütközetet
vesztettem el.”

Ezek a szavak megújult erővel töltik fel. A Harcos tudja, hogy mindig senki sem
győzhet, és azt is, hogyan különböztesse meg a sikereit a balsikereitől.

Ha valaki akar valamit, az egész Mindenség

összefog azért, hogy megtehesse. A Fényharcos
tudja ezt.

Ha valaki akar valamit, az egész Mindenség összefog azért, hogy megtehesse. A

Fényharcos tudja ezt.

Ezért igen nagy gondossággal válogatja meg a gondolatait. Egy sor jó szándékúnak
tetsző gondolat mögött valójában senki által, még önmagának sem bevallott érzés
rejtőzhet: bosszú, önpusztítás, bűntudat, győzelemtől való félelem, kéjes káröröm
mások tragédiái láttán.

A Mindenség nem ítélkezik; összefog annak érdekében, amit akarunk. A

Harcosnak van bátorsága, hogy lelkének sötét oldalát vizsgálva,megbizonyosodjon
afelől, hogy nem akar rossz dolgot kérni.
És Ő mindig csínján bánik avval, amit gondol.

Amikor a Harcos megígér valamit, tartja szavát.

Jézus monda:”Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem;”Amikor a

Harcos megígér valamit, tartja szavát.

Akik csak ígérnek, de nem tartják be, elveszítik önbecsülésüket, és szégyellik

cselekedeteiket. Az ilyen emberek folyamatos menekülésben élnek; sokkal több
energiát kell beleölniök a felmerülő bocsánatkérésekbe, magyarázkodásokba, mint
amennyivel a Harcos becsületbeli felvállalásait elrendezi.

Olykor ő is tesz felelőtlen ígéreteket, amik valamilyen módon ártalmára lesznek.

Nem követi el ezt a hibát még egyszer, de ha mégis akkor is köti ígérete, tartja a
szavát, és elviseli, hogy meg kell, fizesse szertelensége árát.

Amikor csatát nyer a Harcos, ünnepel.

- 89 -
Amikor csatát nyer a Harcos, ünnepel.
Ez a győzelem nyugtalan pillanataiba, kétségekkel átvirrasztott álmatlan
éjszakáiba, végtelennek ható várakozással eltöltött napjaiba került. Ősi idők óta, a
diadalünnep az élet szertartásos része: az ünneplés az út rítusa.

Társai látják az örömét, és így gondolkodnak:”Miért csinál ilyet?A következő

csatában majd csalatkozni fog. Ezzel csak még jobban kiválthatja ellensége dühét.”

Ám a harcos tudja, mit ünnepel. A győzelem legnagyszerűbb ajándékát kóstolgatja,

ízlelgeti, amit magában hordoz: az önbizalom kegyét.

A tegnapok győzelmeit ünnepeli most, hogy több erőre tehessen szert az eljövendő
holnapi küzdelmekhez.

A Harcos figyelmét a küzdelemre fordítja,

és még akkor is kitart, amikor a dolog
teljesen cél nélkülinek hat.

Egy napon minden különösebb ok nélkül a Harcos arra eszmél, hogy már nem
érzi ugyanazt a lelkesedést a harc iránt, mint kezdetben
Továbbra is teszi dolgát, mint eddig is, de minden tette úgy fest, jelentőségét
vesztette már. Ilyenkor csak egyetlen lehetősége marad: folytatni a küzdelmet, a
Nemes Harcot. Mondja akár lélektelenül az imáit, vagy akár félelemből, de ne
térjen le az útjáról.

Tudja, hogy az Őrangyala, aki segéli őt, most csak elkalandozott valamerre. Így
figyelmét állhatatosan a küzdelemre fordítja, és még akkor is kitart, amikor a dolog
teljesen vesztett ügynek hat. Az angyal hamarosan visszatér, és már mikor
meghallja puszta szárnycsapásainak neszét már ennyi is elegendő ahhoz, hogy
visszatérjen a Harcos lelkesedésének tüze. .

Egy Fényharcos megosztja másokkal azt, amit az

útról tud.

Egy Fényharcos megosztja másokkal azt, amit az útról tud.

Bárki, aki segítséget ad az kap is, és tovább kell adnia, mindazt, amit megtanult.
Ezért ül le a többiekkel csata után a tűz köré, és töviről-hegyire elmeséli a
harcmezőn átélt napját.

Egy barátja így sutyorog:”Miért adod ki ilyen nyíltan a harcmodorodat? Nem

veszed észre, hogy ezzel, azt kockáztatod, hogy osztoznod kell a dicsőségedben
másokkal.

A Harcos erre azonban csak mosolyog magában, és nem szól semmit. Tudja, hogy
ha útja végén mikor megérkezik, csupán egy üres édenkert várja, akkor küzdelme
csak időfecsérlés volt nem több.

- 91 -
A Fényharcos megtapasztalta, hogy Isten a
magányt azért adja nekünk, hogy megtanuljuk,
hogyan kell másokkal együttélni.

A Fényharcos megtapasztalta, hogy Isten a magányt azért adja nekünk, hogy

megtanuljuk, hogyan kell másokkal együttélni.

A dühöt azért, hogy megmutassa nekünk mily nagy kincs a békesség. Az unalmat,
azért hogy kihangsúlyozza a kalandban és a rögtönzésben rejlő fontosságot.

Az Úristen a csendet azért adta, hogy a szavakkal felelősségteljesen bánjunk. A

pihenést azért, hogy megértsük az ébredés fontosságát. A betegséget arra használja,
hogy kihangsúlyozza, a jó egészség áldásos kegyelmét.

Az Örökkévalótól azért kaptuk a tüzet, hogy megtanuljuk a víz természetét. A

földet azért, hogy értékeljük a levegő áldásait. A halált pediglen azért adta, hogy
ráébresszen az élet fontosságára.

A Fényharcos még azelőtt ad mielőtt erre

megkérnék
A Fényharcos még azelőtt ad mielőtt erre megkérnék.
Ezt látván, néhány társa így beszél:” Ha valakinek kell valami, kérje.”

Ám a Fény Harcosa tudja, hogy sokan vannak olyanok, akik egyszerűen képtelenek
magukat annyira összeszedni, hogy segítséget kérjenek. Körüle élnek azok a
törékeny szívvel élő emberek, akiket a szerelmetesség tett beteggé; ők azok, akik
rég éhezik a szerelmet, de azt még mindig szégyellik kimutatni.

A Harcos összegyűjti az ilyen érzékeny lelkeket a tábortüze köré, megosztja velük

életét ételét, italát. És a következő napra mindenki derűsebben ébred.

Azok, akik közömbösen elnézik mások sanyarú sorsát, a legnyomorultabbak mind

fölött.

Azok a Harcosok, akik minden idejüket edzéssel

töltik, elvesztik azt a rögtönzési képességet, ami a
csatában szükségeltetik.

Ha egy hangszer húrjai örökkéten feszesek, elhangolódnak.

Azok a Harcosok, akik minden idejüket edzéssel töltik, elvesztik az a rögtönzési
képességet, ami a csatában szükségeltetik. Ha a lovaknak mindig csak akadályokat
kell átugorniuk, végül lábuk törik. A napokon át feszesen hagyott íj húrja egy idő
után nem fogja oly erősen elküldeni a nyílvesszőt, mint addig.

- 93 -
Éppen ezért, mégha nincs is hangulata hozzá, a Fény Harcosa próbáljon rátalálni a
mindennapi életben rejlő apró örömökre.

A Fényharcos nem kötődik a napokhoz és

órákhoz, azért, hogy több figyelmet szentelhessen
a pillanatnak

A Fényharcos megfogadja Lao Ce szavait, amikor azt mondja, ne kössenek a

napok és órák fogalmai, azért, hogy több figyelmet szentelhessünk a pillanatnak.

Ezzel a módszerrel képes megoldani bizonyos problémákat, mielőtt azok még

felmerülnének; az apró dolgok figyelésével, kerüli el a nagyobb csapások
bekövetkeztét.

A kis dolgokon való elmélyedés nem azonos a kicsinyes gondolkodással. A túlzó

aggályoskodás megöl minden örömöt az életben.

A Harcos tudja, hogy a nagy álom több különböző dologból adódik össze, éppúgy,
mint a napfény is, ami milliónyi sugárkévécskéből szövődik.

Amikor a Harcos ugyanazt a számtalanszor

ismétlődő feladatot kell megoldja, tettét
átformálja imává.
Vannak időszakok mikor a harcos útja puszta megszokássá, válik.
Ilyenkor alkalmazza a boroszlói Náchmán rabbi tanítását:”Ha nem tudsz lelkileg
elmélyedni magadban ismételj csupán egyetlen szót folyamatosan, mert az jó a
léleknek. Mást ne is mondj, csak azt az egy szót ismételd újra és újra szüntelen.
Mígnem a szó egyszercsak elveszti minden jelentését, és egy teljesen új értelmet
kap. A Teremtő kinyitja kapuit, és ráébredsz, hogy ezen egy szó használatával
mindent képes vagy kifejezni.”

Amikor a Harcosak ugyanazt az egyhangú feladatot kell számtalanszor

megismételnie akkor, evvel a fogással élvén tettét imává formálja át.

Egy Fényharcos nem kerget „eszméket”, csupán

követi az útját, aminek időszabta viszonyaihoz
megkísérel alkalmazkodni.

Egy Fényharcos nem kerget „eszmékett”, csupán követi az útját, aminek

időszabta viszonyaihoz megkísérel alkalmazkodni.

Más felszerelést használ a nyári hadjáratokban és más eszközöket és harcmodort a

télvíz idei ütközetekben. Rugalmasságának köszönhetően többé már nem a "jó" és
"rossz" alapelvek szerint ítéli meg a világot, hanem az egyedi esetekhez megfelelő
alkalmazkodása alapján.

- 95 -
Tudja, hogy társai is alkalmazkodnak a helyzethez, és nem lepődik, meg amikor
jellemükben változás áll be. Mindannyiuknak elegendő időt biztosít arra, hogy
tetteik igazolást nyerhessenek.

Ám a hűtlenséggel, árulással szemben kérlelhetetlen.

Egy Fényharcos nem száll ütközetbe anélkül,

hogy ne ismerné serege képességeinek határait.

Egy harcos a tűz köré ül barátaival.

Órák hosszú során át, bírálják egymást, de az éjszaka végén, ugyanabban a sátorban
hajtják álomra fejüket, feledve minden sértést, amit a szócsata hevében egymás
fejéhez vágtak. Alkalmasint egy új tag csatlakozik hozzájuk. Mivel még eladdig
nem osztotta meg velük a történetét, bizonnyal csak a jó tulajdonságait mutatja
meg, és kevesek ezért mestert láthatnak benne.

Ám a Fényharcos soha sem hasonlítja össze régi harcedzett kenyereseivel. Üdvözli

az idegent, mindaddig azonban nem bízik benne, amíg meg nem ismeri hibáit is.

Egy Fényharcos nem száll ütközetbe anélkül, hogy ne ismerné serege

képességeinek határait.

A Harcos ismeri a régi szólás jelentését:”

Ha a megbánás ölni tudna…”

A Harcos ismeri a régi szólás jelentését:” Ha a megbánás ölni tudna…”

És ő tudja, hogy a megbánás valóban képes ölni; lassan rágva szét annak lelkét, aki
valami rosszat tett, ami végül önpusztításban pecsételődik meg.

A Harcos nem akar ilyen véget. Mikor természetellenesen, avagy gonoszul

cselekszik - mivel ő sem hibátlan földi halandó- sohasem szégyell bocsánatot kérni.

Minden lehetségest elkövet, azért hogy kijavítsa, ha rosszat tett. Ha az általa

megsebesített ellenfél meghal, akkor valami jótéteménnyel fordul egy idegen felé,
amit az elhunyt lelkének ajánl fel.

Egy Fényharcos nem bánkódik, mert a megbánás öl. Hanem alázatot gyakorol, és
orvosolja azt a kárt, amit okozott.

A Fényharcos minden tettéért felelősséget

vállal, még akkor is, ha hibájáért magas
árat kell, fizessen.

Minden Fényharcos hallotta már édesanyjától a következőket:” Az én kisfiam

- 97 -
csak kijött a sodrából, amikor így tett; de a szíve mélyén jótét lélek.”

Jóllehet a Harcos tiszteli édesanyját, tudja, hogy nincs igaza. A Katona nem arra
fecséreli életét, hogy önmagának megbocsássa minden szertelen cselekedetét, vagy
igazolást keressen minden rosszra, amit tett miatt, – ha erre pazarolná idejét, akkor
sohasem találna rá ismét a helyes útra.

A józanul felméri, cselekedeteit ám mindig a következményekre gondol és sohasem

azt a szándékot bírálja, ami kiváltotta mindezt. Minden tettéért felelősséget vállal,
még akkor is, ha hibájáért magas árat kell, fizessen.

Ahogy egy régi arab közmondás tartja:” Isten a fát a gyümölcséről s nem
gyökeréről ítéli meg.”

A harcos megkérdi magától:”Hogyan

érinti mindez a jövő ötödik nemzedékét?”
Bármilyen fontos döntés meghozatala előtt - hadüzenet előtt, vagy egy
hadmozdulat elvégzése előtt, vagy akár amikor mag elvetésére alkalmatos mezőt
választja ki - a Harcos megkérdi magától:”Hogyan érinti mindez a jövő ötödik
nemzedékét?”

Egy Harcos tudja, hogy mindennek, amit az ember tesz, komoly következményei
vannak, éppen ezért életbevágó számára annak ismerete, hogy milyen világot is
hagy hátra utódainak.

A harcos tiszteletben tartja mások

szenvedéseit, ám soha meg sem kíséreli,
hogy azokat sajátjával összevesse.

„Ugyan ez csak vihar a biliben”- mondja valaki a fényharcosnak.

Ám a Harcos soha csinál bolhából elefántot, és mindig megpróbál nyugodt

maradni.

- 99 -
Ahogy nem bírálja mások szenvedéseit sem.

Egy figyelmen kívül hagyott apróság is, ami első alkalommal fel sem tűnt viharokat
kavarhat felebarátja lelkében. A harcos tiszteletben tartja mások szenvedéseit, ám
soha sem kíséreli meg azokat a sajátjával összevetni.

A szenvedés méregpoharán mindenki más mértékben osztozik.

A Fényharcos gondolatai mindig túllépnek a

szemhatáron, a jelenen

Gandhi szerint:„A lelki út legfőbb fegyvere, a bátorság”

A világ rémisztőnek, és veszélyesnek tűnik a gyávák számára. Ők az élet hamis
biztonságát keresik, minden fontosabb kihívás nélkül, és állig felfegyverzik
magukat azért, hogy megvédjék mindazt, amiről úgy vélik, birtokolják. A gyávák
úgy végzik, hogy saját börtönükre tesznek rácsot.

A Fényharcos gondolatai mindig túllépnek a szemhatáron, a jelenen. Hisz, tudja, ha

Ő nem tesz valamit a világért, senki más nem akad, aki megtegye helyette. Így
vívja Nemes Harcát és segít másokat, még akkor is, ha nem egészen érti az okát.
„Hordozzad magadban, további életedben
mindazt a jót, amivel kikerültél
megpróbáltatásaidból.

A Fény Harcosa szívébe vési mindazt a gondolatot, amit a Világ Lélek adott
Chico Xaviernek:” Amikor kikerülsz egy komoly lelki válságból, ne arra pazarold
idődet, hogy a múlt nehézségein rágódsz, csak az örömre gondolj, hogy az
próbatételében ismét győzelmet arattál. Ha egy hosszantartó betegségből kilábalsz,
ne az átélt szenvedéssel gondolj, hanem helyette arra az isteni kegyelemre, ami
megadta gyógyulásodat.”

„Hordozzad magadban, míg csak élsz mindazt a jót, amiket nehézségeid szültek.
Ezek képességeid bizonyítékai, amik magabiztosságot adnak, amikor szembe kell
nézned bármi más kihívással.”

A Fény Harcosa a mindennapi élet csodáira

összpontosít

A Fény Harcosa a mindennapi élet csodáira összpontosít. Képes meglátni a

szépet, mivel azt önmagában is hordozza, hisz a világ számára tükör, amiben
mindenki arcmása látható .A Harcos tisztában van hibáival, és korlátjaival, de
mindent elkövet azért, hogy ínségben is megőrizze remek humorát.

A világ végtére is mindig segíti Őt amennyire csak tőle telik, annak ellenére, hogy

- 101 -
olykor úgy tetszik, mintha az ellenkezőjét tenné.

A Harcosnak is vannak emlékei, de megtanulta

hogyan válassza el a hasznost a fölöslegestől;hogy
szabaduljon meg érzelmi szemetétől.

Van egy bizonyos dolog az érzelmi szemét; az elme gyáraiban termelődik. Olyan
fájdalmak ezek, amik már hosszú ideje, begyógyulván a mulandó képzetei,
haszontalan fölös ballasztok csupán. Olyan elővigyázatosságok is egyben, amik a
múltban fontossággal bírtak, ám a jelenben terhesek.

A Harcosnak is vannak emlékei, de megtanulta hogyan válassza el a hasznost a

fölöslegestől; hogy szabaduljon meg érzelmi szemetétől.

Egyik társai így vélekedik:” De hiszen ez is életem része. Akkor miért szabadulnék
meg tőlük, hisz létezésem jeles bizonyítékai?

A harcos csak mosolyog ezen, ám nem kísérel meg olyan érzelmeket felidézni,
amik már mind a múlt részeivé váltak. Megváltozott, és arra ösztönzi érzéseit, hogy
kövessék, tartsanak lépést vele.

:”Nem az vagy akinek, most a bánat perceiben

látszol. Te ettől különb vagy.
Amikor a mester látja, hogy a harcos nyomott hangulatban van. Így szól:”Nem az
vagy akinek, most a bánat perceiben látszol. Te ettől különb vagy.

Sokak elmenekültek- olyan dolog miatt, amit az olyan egyívásúak, mint mi, soha
nem értünk meg,- de te még itt vagy. Isten vajon azokat a nagyszerű embereket
miért engedte el, és téged miért hagyott itt?

Eleddig milliók adták fel. Nem gerjedtek haragra, nem sírtak, semmit sem tettek,
pusztán várták, hogy teljék az idő. Elvesztették a ható képességüket. Jóllehet
szomorú vagy. Ez mégis annak bizonyítéka, hogy a lelked még nagyon is él.

Olykor egy végestelennek tűnő ütközet közben a

Harcosnak támad egy ötlete, és az egy
szempillantás alatt győzelemhez segíti.

Olykor egy végestelennek tűnő ütközet közben a Harcosnak támad egy ötlete, és
az egy szempillantás alatt győzelemhez segíti.

Ilyenkor így korholja magát:”Miért is kellett ilyen hosszú háborúra pazarolnom az

erőmet, mikor félgőzzel is sikerült volna?

- 103 -
Az az igazság, hogy minden gond roppant egyszerűnek tűnik, mikor már
megoldottuk. A nagy győzelmek, amik ma pofonegyszerűnek látszanak, megannyi
egykor észre sem vett, parányi diadalfüzérből tevődnek össze.

Amikor a harcos megérti mindezt, megnyugodva hajtja álomra a fejét. Hisz

ahelyett, hogy magát hibáztatná, amiért ilyen sokáig tartott az útja, - örül, mert
végtére is csak célba ért.

:”Legyen meg a Te akaratod.”Így imádkozik a

Fény Harcosa

Kétféle imádság létezik.

Az elsőben a hívő bizonyos dolgokat kér, történjenek meg, és megkísérli elmondani

Istennek, hogyan is kellene tennie. Ez a Teremtőnek nem ad sem, időt sem teret a
cselekvésre. Az Örökkévaló – aki tökéletesen tudja mi a legjobb minden egyes
embernek – tovább folytatja, amit kell, amit helyénvalónak lát. Viszont ilyenkor az
imádkozónak az a benyomása támad, hogy könyörgése nem talált meghallgatásra.

A másikban a fohászkodó, ha nem is érti a Mindenható szándékait, mégis engedi,

hogy léte az Úr akarata szerinti terv alapján fejlődhessen. Arra kéri, kímélje meg a
szenvedéstől, és adjon neki örömöt a Nemes Harchoz, ám egy dolgot soha nem
felejt el hozzá tenni:”Legyen meg a Te akaratod.”

Ez a Fény Harcosának imádsága

"A Harcos tudja, hogy minden nyelven a

legfontosabb szavak az egyszerű szavak.

Igen, Szeretet, Isten."

A Harcos tudja, hogy minden nyelven a legfontosabb szavak az egyszerű szavak.

Igen, Szeretet, Isten.

Ezeket, a szavakat elég könnyű kimondani, ám hatalmas űrt képesek betölteni.

Bár van egy szó – egy másik kicsiny szó – amit sokan nagyon nehezen mondanak
ki a: „Nem”.

Aki soha nem mond „nemet”, nagylelkűnek, megértőnek, udvariasnak, hiheti

magát, mert a „nem” mögött mocskos, önző, lélek nélküli jelenséget gondolunk.

- 105 -
A Harcos nem esik bele ebbe a kelepcébe. Hisz, így megeshetne, hogy egy olyan
dologra is amire szíve szerint „nemet” mondana „igent” kellene válaszoljon.

Ezért soha sem mond igent a szája, ha nemet sugall a szíve.

Ezek azok a parancsolatok, aminek egyetlen

Fényharcos sem engedelmeskedik.

Első: Isten áldozat! Azért szenvedj a földi életedben, hogy túlvilágin boldog lehess!

Második: Azok, aki szeretik a mókát gyerekesek! Maradj mindig szigorúan merev!

Harmadik: Mások jobban tudják mi az ami a legjobb neked, mert tapasztaltabbak

nálad!

Negyedik: Kötelességed másokat boldoggá tenni! Akkor is kedvükbe kell járnod, ha

nagy áldozatokkal, jár!

Ötödik: Nehogy igyál a boldogság serlegéből, mert még rákapsz, és tudd, hogy
abból nem részesülhetsz állandóan!

Hatodik: El kell, fogadj minden büntetést! Hisz bűnösök, vagyunk!

Hetedik: A félelem figyelmeztet. Nem kockáztass!

Ezek azok a parancsolatok, aminek egyetlen Fényharcos sem engedelmeskedik.

Hatalmas tömeg ácsorog az út közepén elzárva a

Paradicsomba vezető utat…a Fényharcosok
belépnek

Hatalmas tömeg ácsorog az út közepén elzárva a Paradicsomba vezető utat.

A puritán kérdé: „Mit keresnek itt ezek a bűnösök?”

A moralista felordít:”A szajha csak nem a lakomára akar jönni?!”

A társadalmi értékek őre így kiált:”Hogy lehet megbocsájtani a házasságtörő

asszonynak, ha egyszer bűnös?”

A bűnbánó megszaggatja a ruháját:”Miért gyógyította meg a vakot, akit csak a

nyomorúsága érdekelt, és aztán még csak meg sem köszönte?”

- 107 -
Az aszkéta így tiltakozik:”Engeded, hogy az az asszony ily drága olajat öntsön a
hajadra! Miért nem adta el inkább és az árán miért nem vett élelmet a
szegényeknek?”

A mosolygó Jézus szélesre nyitja a kaput. És a Fényharcosok belépnek ügyet sem

vetve a hisztérikus ordítozó hangzavarra.

A Fény Harcosa nem gyáva

Az ellenfél körmönfont.
Amikor csak tudja, beveti eszköztárának legegyszerűbb és leghatásosabb fegyverét:
a pletykát. Ami nem igényel különösebb erőkifejtést, mivel egyesek örömmel
elvégzik a vele járó „fáradalmakat”. Néhány jól irányzott igaztalan szó semmissé
teheti hónapok munkáját, éveket, amiket a lelki béke megtalálására töltöttünk.

A Fény Harcosa gyakran válik ezen ármány áldozatává. Nem tudja a csapás honnan
érkezett, és nincs arra sem lehetősége, hogy bebizonyítsa a pletyka valótlanságát. A
pletyka elorozza tőle azt a jogot, hogy megvédje magát: tárgyalás nélkül ítélteti el.

Amikor ez történik, belenyugszik a következményekbe,és a meg nem érdemelt

büntetésbe,mivel nagyon jól ismeri a szó hatalmát. Viszont csöndben szenved, és
sohasem él ugyanezzel a fegyverrel viszontcsapást mérve ellenségére.

A Fény Harcosa nem gyáva.

A Harcos tudja, hogy minden kertnek megvan a

maga misztériuma, amit csak kertésze türelmes
kezei tudnak feltárni.

T
„ engernyi bölcsességet adhatsz a bolondnak, de neki csak az fog kelleni, ami
tiéd”tartja egy arab szólás. Amikor a Fényharcos ültetni kezd a kertjében, arra lesz
figyelmes, hogy szomszédja azt kémleli, mit csinál. Neki is kezd előszeretettel egy
zsákravaló tanácsnak, mikor kezdje elvetni tervei magját, hogyan trágyázza, tegye
termékennyé gondolatait, és miként öntözze győzelme fáját.

Ha a Harcos megfogadja, amit szomszédja mond, akkor végül olyasmit teremt, ami
nem lesz az övé;a kertje a szomszédja eszméinek tükrévé válik.

Ám a harcos tudja, hogy minden kertnek megvan a maga rejtelme, amit csak
kertésze türelmes kezei tudnak feltárni. Ezért szeret más helyett a napra,az esőre és
az évszakok változására figyelni.

Tudja, hogy a bolond, aki más kertjét illetően ad tanácsot, nem jeleskedik a
sajátjával.

- 109 -
Senki sem jó vagy rossz teljesen; ez az, amire a
Harcos gondol, mikor látja, hogy ellensége akadt.

Hogy harcod el ne bukjon, tartsad nyitva ezer szemed, és hű társakat végy magad
mellé.

Azonban ezt az elvet betartva is megeshet, hogy valaki, aki a Fényharcos oldalán
küzd, váratlanul ellenségévé válik.

A Harcost először gyűlölet járja át, ám tudja, hogy az elvakult katona elvész a harc
közepette.

Így inkább megkísérli a jó dolgokat észben tartani, amit egykori szövetségese tett,
akkor mikor egymás mellett éltek és küzdöttek; megpróbál rátalálni az okra, ami
ezt a pálfordulást előidézte, arra milyen sebeket okozhatott kenyeres pajtásának
lelkében. Megkíséreli feltárni annak az okát, mi késztette rá egykori szövetségesét,
hogy kiszálljon a közös kalandból.

Senki sem jó vagy rossz teljesen; ez az, amire a Harcos gondol, mikor látja, hogy új
ellenséget szerzett magának.

A Harcos tudja, hogy a cél nem szentesíti az

eszközt.
A Harcos tudja, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.
Hisz nincsennek célok csak eszközök. A sors ismeretlenből ismeretlenbe visz
mindenkit. Minden pillanat ezt az izgalmas rejtélyt hordozza: a harcos nem tudja
honnan is jött és merre is tart.

De tudja az, hogy itt van nem véletlen,annak oka van. Éppen ezért mérhetetlen
örömöt érez a meglepetések, és izgalmat a sosem látott tájak iránt. Sokszor járja át
a félelem, ám ez természetes dolog egy harcos esetében.

Ha pusztán csak céljával gondolna, akkor nem fordíthatna figyelmet az út jeleire.

Ha csak egy kérdést tartana szeme előtt, akkor vakon menne el a körülötte sorjázó
válaszok mellett.

A Harcos épp ezért ügyel rájuk.

Ezért a harcos csínján bánik kardjával, és csak

azon ellenfelét fogadja el, aki méltó rá.

A harcos ismeri a „zuhatag – hatás” elvet.

Gyakran találkozik olyasvalakivel, aki hitványul bánik felebarátjával, aki viszont
híjával van a bátorságnak, a visszavágáshoz. Aztán ez a személy gyávaságtól,

- 111 -
sértetten, haragját egy nálánál gyengébben tölti ki, aki tovább marja a nála
erőtlenebbeket, valóságos szenvedés árzuhatagot indítva el ezzel. Egyikük sem
kerül tisztába kegyetlensége következményeivel.

Ezért a harcos csínján bánik kardjával, és csak azon ellenfelét fogadja el, aki méltó
rá. Ezért ha elragadja a haragos indulat, azt inkább egy sziklán vezeti le amire
ökölcsapást mér mert inkább a kezét sérti meg mintsem nálánál gyengébb
embertársát..

Hisz a kéz bizonnyal begyógyul, ám egy gyermek, akit apja valamilyen

küzdelemben való veresége miatti csalódottságában ver meg, egész életében
hordhatja ezen ütlegelés nyomait.

A Fény Harcosának engedelmeskednie kell az

Örökkévalónak, akinek küzdelmét felajánlotta.

Amikor küldetése végeztével elérkezik a búcsú ideje,a Harcos végignéz minden

barátján, akik követték, vele tartottak útja végeztéig. Néhányukat arra tanította,
hogyan hallják meg az elsüllyedt templom harangjait, míg másoknak történeteket
mesélt a tábortűz körül.

Szíve megtelik szomorúsággal, ám tudja, hogy kardja felszentelődött, és azt is,

hogy engedelmeskednie kell az Örökkévalónak, akinek küzdelmeit felajánlotta.

Ezután a Harcos megköszöni társainak, hogy az úton vele tartottak, vesz egy mély
lélekzetet, és folytatja dolgát, a feledhetetlen kaland emlékeivel telve.
 Epilógus

Beköszöntött az est, mikorra az asszony befejezte a beszédet. Mind a ketten ültek,

és a felkelő holdat nézték.

•„Sok dolog, amit elmeséltél, ellentmondásos.”-mondta a férfi.

Az asszony felállt.

•„Isten Véled,- búcsúzott el- Te tudtad, hogy a tengerfenekén pihenő harangok nem
csak a legendában élnek, de csak akkor hallottad meg őket, amikor megértetted,
hogy a szél, a sirályok, vagy a susogó pálmafák levelei mindahányan a harangok
csengésének részei.

- 113 -
Éppen, úgy ahogy minden a Harcos körül, Ő tudja ezt – a kudarcai, lelkesedése,
vagy akár elcsüggedése – részei a nagy egésznek, Nemes Harcának. Immáron tudni
fogja melyik lépés, harcmodor a megfelelő, ha úgy hozza a szükség. A Harcos nem
kísérel meg következetessé válni; hisz megtanulta hogyan éljen összhangban
önmaga ellentmondásaival.

•Ki vagy?- kérdezte a férfi.

Ám az asszony már tovatűnt, elsétált a hullámok felett, a felkelő hold felé.

VÉGE