A

BIBLIA
ISMERETE
KOMMENTÁRSOROZAT

-------------- I. -------------

Mózes öt könyve

John F. Walvoord
Roy B. Zuck
 A könyv eredeti címe: Bibié Knowledge Commentary
Copyright 1983 SP Publications, Inc.
Originally published in English under the title:
Bibié Knowledge Commentary
Translated and published by permission.
All rights reservcd.
Magyarországon kiadja a:
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
1135 Budapest, Béke u. 35/a
A mernber of Entrust

Felelős kiadó: Monty Taylor

Fordította: Köves Gábor
Szaklektor: Czövek Tamás
Nyomdai előkészítés, tördelés: Ács Mihály
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.
Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához

a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket
folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-04-8931 -7-0

ISBN 978-963-04-8932-4-1K.

Budapest, 1998
Budapest, 2008
Szerkesztők:
John F. Wahvoord, A,Bt, M.A., Th.M+, Th.D., D.D., LittD.
Chancellor and Nlinister at Large
Professor o f Systematic Theology, Emeritus
Dallas Theological Seminary

Roy B. Zuck, Th.M., Th.D,

Vice-President fór Acadcmic Affairs
Aeademic Dean
Professor o f Bibié Exposítion
Editor, Bihlioieca Savra
Dallas Theological Seminary

Szakértők:
r

Ószövetség:
Kenneth L. Barker, A.B*, Th.M^Ph.D.
Executiv Director, N1V Translatíon Center
(A Ministry of International Bibié Soeíety)
(Formerly Chairman and Professor of
OldTcstament Studies, 1968-1981,
Dallas Theological Seminary)

Eugene H* Merrill, A,B,, Th.M+, Ph.D.

Professor of Old Testament Studies
Dallas Theological Seminary

Újszövetség:
Stanley D, Toiissaint, A+B., Th.M., Th.D.
Chairman and Senior Professor of Bibié Exposition
Dallas Theological Seminary

Szerzők:
Walter L. Baker, A.B., Th,M.
Associate Professor of World Missions
Ohédiás
Craig A. Blaising, B*S., Th.M., Th.D* A ssistant Professor o f
Systematic Theology
M alakkiás
J* Rónáid Blue, A.B., Th*M.
Chairman and Associate Professor of World Missions
Habakukk
Sid S, Buzzell, B.S-, Th.M., Ph.D,
Adjímct Teacher in Christian Educatíon Pastor, Westlake Bibié Church, Aus­
tin, Texas
Példabeszédek
Donald K, Campbell, A.B., Th.M., Th.D.
Exccutivc Vice President, Professor of Bibié Exposition
Józsiié
Róbert B. ChUholm, Jn, A.B., M Div,, Th.M., Th.D.
Assistant Professor of Semitics and Old Testament Sludies
Hóseás, Jóéi
Thomas L. Constable, A.B., Th.M,, Th.D
Director ofD.Min, Studies, Associate Professor of Bibié Exposition
1 és 2 Királyok
Jack S. Deere, A.B., Th.M., Th.D.
Assistant Professor of Semitics and Old Testament Studies
r f

5 Mózesy Énekek Éneke

Charles H, Dyer, A.B., Th.M. Vice President
Associate Professor Washington Bibié College, Capital Bibié Scminary
Lanham, Marvland
Jeremiás, Jeremiás siralmat Ezékiel
Gene A, Getz, A.B,, M.A., Ph.D.
Adjímct Tcachcr in Pastoral Ministries Pastor, Fellőwship Bibié Church ’North,
Piano, Texas
Nehémiás
Donald R, Glenn, B.S*, M,A*, Th.M,
Professor of Semitics and Old Testament Studies
Prédikátor könyve
John D. Hannah, B.S., Th.M., ThJX
Chairman and Professor of Hístorical Theology
2Mózes, Jónás, Zoföniás
Elliott E. Johnson, B.S., ThJVL, Th.D,
Associate Professor of Bibié Exposition
Náhum
F, Duane Lindsey, A.B., B.D., Th.M., Th.D.
Rcgistrar and Assistant Professor of Syslematíc Theology
3 Mózes, Bírák, Haggeus, Zakariás
 John A. Martin, A.B., Th.M., Th.D.
Assistant Academic Dean Director of Summer School, Assistant Professor of
Bibié Exposition
Ezsdrás, Eszter, Ézsaiás, Mikeás
Eugene H. Merrill, A.B., M.A., M.Phil., Ph.D.
Associate Professor of Scmítics and Old Testament Studies
4Mözes, í és 2Sámuel, 1 és 2Krónikák
J. Dwight Pentecost, A.B.. Th.M., Th.D.
Professor of Bibié Exposition, Emcritus
Dániel
John W. Reed, A.B., M.A., M.Div., Ph.D.
Chairman and Professor of Pastoral Ministries
Rúíh
Altén P. Ross, A.B., Th.M., Th.D., Ph.D.
Chainnan and Professor of Semitics and Old Testament Studies
IMózes, Zsoltárok
Donald R. Simukjian, A.B., Th.M., Th.D., Ph.D.
Associate Professor of I’astoral Ministries
Amós
Ro\ B. Zuck, A.B., Th.M., Th.D. Academic Dean
Professor of Bibié Exposition
Jób

Mindegyik szerző jelenleg tanít vagy korábban tanított a Dallasi Teológián,

 Tartalom
Térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke................................................ 8
Előszó..................................................................................................... 9
Előszó a magyar kiadáshoz................................................................. 11
Mózes első könyve
Bevezetés............................................................................................. 15
Vázlat.................................................................................................... 32
Magyarázat............................................................................................ 33
Bibliográfia........... .................................................................................140
Mózes második könyve
Bevezetés............................................................................................... 143
Vázlat......................................................................................................149
Magyarázat............................................................................................ 150
Bibliográfia............................................................................................229
Mózes harmadik könyve
Bevezetés...............................................................................................231
Vázlat.....................................................................................................236
Magyarázat.............................................................................................242
Bibliográfia............................................................................................304
Mózes negyedik könyve
Bevezetés...............................................................................................307
Vázlat.....................................................................................................308
Magyarázat.............................................................................................309
Bibliográfia............................................................................................367
Mózes ötödik könyve
Bevezetés...............................................................................................369
Vázlat.....................................................................................................371
Magyarázat............................................................................................. 372
Bibliográfia............................................................................................464
 Térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke

Héber betűk és mértékegységek............................................................ 12-13

Az ószövetségi történelem áttekintése........................................................ 14
Hogyan nézhetett ki Noá bárkája................................................................ 49
Az özönvíz kronológiája.............................................................................. 51
Nóé családja................................................................................................. 57
Táré családja....................................................................................................60
Ábrám vándorlásai.......................................................................................... 62
Kánaán az ősatyák idejében............................................................................ 67
Ábrahám és Izsák útja Mórijjá hegyére...................................................... 86
Jákob útja Háránba.................................................................................... 100
Jákob családja............................................................................................ 104
Időrendi táblázat Salamontól visszamenőleg Józsefig............................ 123
Az ősatyák időrendje.................................................................................... 133
Mózes származása Ábrahámtól.................................................................... 164
Figyelmeztetések, a bot használata és a fáraó reakciója a csapásokra...... 167
A csapások és Egyiptom istenei és istennői................................................ 168
Az izraeli naptár.............................................................................................178
A mózesi szövetség és hűbérúri megállapodások........................................ 192
A szent sátor alaprajza.................................................................................. 207
Az áldozatokkal kapcsolatos szertartások............................................238-241
A törzsi táborok elhelyezkedése.................................................................. 312
Az izraeliek vonulásának törzsi rendje........................................................ 313
A kémek útja Kánaán kikémlelcsére........................................................... 329
Kiegészítő étel- és italáldozatok...................................................................331
Mózes származása Lévitöl............................................................................353
Ünnepi áldozatok.......................................................................................... 354
A midjániaktól zsákmányolt állatok elosztása............................................. 358
A kivonulás lehetséges útvonala...................................................................361
A levitáknak szánt városok méretei............................................................. 364
A hat menedékváros..................................................................................... 365
 Előszó
A Biblia ismerete kommentársorozat (Bibié Knowledge Commentary) olyan Szent-
írás-magyarázat, amelyet kizárólag a Dallasi Teológia tanárai írtak és lektoráltak.
Elsősorban lelkipásztoroknak, lelki munkásoknak, bibliatanítóknak és olyan a Bibli­
át olvasó laikusoknak készült, akik nem elégednek meg a Szentírás felületes olvasá­
sával, hanem szeretnének kézhez kapni egy rövid és megbízható, az egész Bibliát
átfogó kommentárt.
Miért van szükség egy újabb bibliai kommentárra, amikor már eddig is olyan sok
van forgalomban? (Magyar nyelven nem túl nagy a választék. - A ford.) Ez a kiadás
- néhány jellegzetessége folytán - az eddigiektől eltérő bibliatanulmányozási segéd­
eszközzé válhat.
Először: A Biblia ismerete kommentársorozaioi egyetlen iskola, a Dallasi Teoló­
gia tanárai írták. Ez a két kötet következetesen értelmezi a Szentírást nyelvtani-törté­
neti megközelítésben, a premil lenista szemlélet alapján, amely a Dallasi Teológia jól
ismert felfogása. Ugyanakkor a szerzők gyakran ismertetnek különböző álláspontú
igemagyarázatokat és szemléleteket, ha ezek a véleménykülönbségek a bibliahü teo­
lógia keretein belül maradnak.
Másodszor: Ez az első kétkötetes kommentár, (magyarul nyolc kötetben jelenik
meg) mely angol nyelven az új nemzetközi bibliafordításra (NIV - New International
Version) épül, amit 1978-ban adtak ki. Az NIV széles körben elfogadott bibliafordí­
tás, mely hűségesen és világos stílusban ülteti át a bibliai szöveget a ma beszélt angol
nyelvre. A Biblia ismerete kommentársorozat tehát közvetlenül használható segéd­
eszköz a személyes bibliatanulmányozásnál.
Harmadszor: E kommentár bizonyos jellegzelességei nem találhatók meg más
hasonló műveknél, (a) A bibliai szöveg magyarázatában a szerzők kitérnek arra, hogy
az adott könyv célja miként valósul meg, hogyan kapcsolódnak az egyes részek az
egészhez, és melyek az előzmények, ill. a következmények. Ez a megközelítés segíti
az olvasókat annak belátásában, hogy a bibliai szerzők miért éppen azt írták amit
írtak, miközben a Szentlélek ihletése alapján szavakba öntötték mondanivalójukat,
(b) A nehezen értelmezhető igeszakaszok, a bibliai kor különös szokásai, valamint az
állítólagos ellentmondások alaposan átgondolva kerülnek megvitatásra, (c) A leg­
újabb bibliakutatás eredményei is beépülnek ebbe a kötetbe, (d) Sok olyan héber,
arám és görög kifejezést megemlít, mely fontos az adott igeszakasz megértéséhez.
Ezek a szavak átírásra kerültek a latin ábécé szerint, azon olvasóink számára, akik
nem jártasak a bibliai nyelvekben. Azok is értékelik majd ezt a kiegészítést, akik
ismerik az eredeti nyelvet, (e) Térképek, táblázatok és ábrák tucatjai gazdagítják a
magyarázatokat. Ezeket közvetlenül a kapcsolódó igeszakaszoknál tüntettük fel, nem
pedig a kötet végén, (f) Az egyes igeszakaszok magyarázatánál számos utalás talál­
ható a párhuzamos igehelyekre.
 Minden egyes bibliai könyv tárgyalásánál találunk bevezetési (ki a szerző, az írás
helye, célja, egysége, stílusa, egyedi jellemzők), vázlatot, magyarázatot ás bibliog­
ráfiát. A magyarázat összefoglalja az adott könyv nagyobb egységeit, és ezt követő­
en részletesen magyarázza a bibliai szöveget versről-versre, sőt, gyakran kifej ezés-
ről-kifejezésre* Az igehely, mely a bekezdés elején található, ill. minden bibliai idé­
zet félkövér betűvel van szedve. A bibliográfiai utalások további tanulmányokhoz
adnak javaslatot. Ezek közül nem mindegyik tanulmány egyezik teljes egészében a
szerzők és lektorok véleményével. Az írók és a szerkesztők nem csak azokat a műve­
ket tüntették fel, amelyeket forrásul használtak, hanem azokat is, melyek hasznosak
lehetnek az olvasó számára.
Az UR szó a héber YHWH kifejezés fordítása, melyre az angolban gyakran a
Yahweh (magyarul Jahve) megjelöléssel is hivatkozunk. AzAdónáv (magyarul Adónáj)
kifejezés megfelelője az Úr. Ha ez a két név együtt fordul elő, mint Isten összetett
neve, akkor „Mindenható ÚR”-ként szerepel.
Az ószövetségi kötet lektorai Kenneth L* Barkcr és dr, Eugcnc H* Merrill. Az
NIV bibliafordítás egyik újszövetségi lektora, dr. Stanley D. Toussaint, az Újszövet­
ségről szóló kötet javításánál segített. Elolvasta a kéziratokat, és hasznos javaslato­
kat fűzött hozzájuk. Munkájukat nagyra értékeljük. Köszönetét nyilvánítunk továbbá
Lloyd Cory-nak a Victor Books kiadó lektorának, valamint Barbara Wilüams-nek,
aki gondos szerkesztői munkájával segített az anyag tökéletesítésében* Köszönet il­
leti Myma Jean Hasse-t, aki a munka összehangolásában vállalt oroszlánrészt, vala­
mint azokat a gépírókat, akik a kéziratot szorgos munkával leírták a Scripture Press-
nél, és a Dallasi Teológián.
Ez a kommentár a Biblia kifejtése, a Szentírás szövegének magyarázata, mely
gondos excgézisen alapszik* Nem rendelkezik egy áhítatos könyv jellemzőivel, de
nem törekszik arra sem, hogy a főbb témakörökről teljesen kimerítő szótani, nyelvta­
ni és mondattani elemzést nyújtson a szövegben található, ill* egyéb háttér adatok
alapján* Kívánjuk, hogy e kommentár mélyítse el az olvasó igei látását, és világosítsa
meg lelki szemeit (Ef 1:18) a Szentlélek tanító munkája révén.
Azért készült ez a könyv, hogy segítsen megérteni és értékelni a Szentírást, Isten
ihletett Szavát, arra késztetve, hogy az igének ne csupán hallgatói, hanem megtartói
is legyünk (Jak 1:22), és amit megértettünk, azt adjuk át másoknak is (2Tim 2:2)*

John F* Walwoord
Roy B. Zuck
 Előszó a magyar kiadáshoz
Nagy öröm számunkra, hogy a magyar evangéliumi irodalom a teljes Bibliát átfogó
kommentársorozattal bővülhet. Ezt, az eredetiben két kötetes kommentárt (Ó- és Új­
szövetség) Magyarországon nyolc kötetben tervezzük kiadni (ebből öt az Ószövetsé­
get és három az Újszövetséget magyarázza), A sort a négy evangélium magyarázatá­
val kezdjük.
A Biblia ismerete kommentársorozat (Bibié Knovvledge Commentary) legfőbb
erényei a következők: (1) A Szentírást tévedhetetlen egységként fogadja el. (2) Nem
kerüli meg a nehezen érthető részeket és az állítólagos ellentmondásokat, hanem azo­
kat tudományos igényességgel tárgyalja. (3) Teológiai szempontból egységes nézetet
képvisel, mivel szerkesztői és írói mind a Dallasi Teológia tanárai.
Az angol eredetiben a szerzők a népszerű NIV bibliafordítást használják, mely­
hez a magyar új protestáns bibliafordítás áll legközelebb. Ezért az idézeteket rendre
az 1975-ös, ill. az 1990-es fordításokból vettük. Ahol ettől - a szerzők gondolatainak
hívebb visszaadása érdekében - eltértünk, ott azt külön j elöltük.
Reméljük, hogy ez a sorozat hasznos segédeszköz lesz mindazok számára, akik a
Szentírás igazságait mélyebben szeretnék megismerni.

Budapest, 1997.
 A héber és görög betűk átírása
Héber betűk
M á s s a lh a n g z ó k

K - l - d ’ -y /j o - s ~\ - r
3 - b n - h 3 - k J Í - ‘ in - s
3 - b 1 — w 3 - k s - P
ti - s

3 -
g T —Z b -1 Z -P n - 1
a - g n -h *
3 m 3 -S *
n -t
i - d CD - t
w
] - n p ~ q

A D á g e s f o r t e - X b e t ű k e t t ő z é s s e l je lö lt ü k .

V o k a liz á c ió

ns -- báh 3 -b á 3 -b o 3 -b e
B -- bó 3 - bó 3 - bu 3 -b ö /b e
B -- b ú 3 -b u 3 -b e ~3 - báh
■n -- b é 3 - bé 3 - bi »3 - bá
B -~ b e 3 - bi 3-ba n3 - b é h
-- b í 3-ba H3 - b e h
n

G örög
a,a - a £ X —
77 ~ n g
p -b O - 0 j k ~ nk

7 -g JT -p y£ - nx

S - d p — r YX - n c h (n k h )

6 - € a - s at - ai
C —Z r - 1 av - au
w - e V -y €L - ei
9 - th 4> - p h (f) t v - eu
L - i X - e h (k h ) - éu
K - k tp ~ps Oí - oi
á - i iúf OJ - Ö Old - ou
P —m p — rh UL - hűi
r
V - n - h
 Bibliai mértékegységek

Súlymértékek
Talentum (60 mina) 34kg
mina (SOsekel) 0,6kg
sekel (2beka) 11,5g
pim (2/3 sekcl) 7,6g
béka (10 géra) 6,0g
géra 0,6g

Hosszmértékek
könyök (cubit) 0,45m
arasz (span) 23cm
tenyér (handbreadth) kb.7cm

Ürmértékek folyadékok mérésére

hómer kb. 220 liter (régi számítás szerint 369 liter)
bat (1 véka) kb. 22 liter (régi számítás szerint 36,9 liter)
hín (1/6 bat) kb. 3,6 liter
lóg (1/72 bat) kb. 0,3 liter

Űrmértékek száraz anyagok mérésére

kór (hómer, 10 véka) kb. 220 liter
(régi számítás szerint 369 liter)
letek (5 véka) kb. 110 liter
véka (héberül éfa) (10 ómer) kb. 22 liter
mértek (héberül szcá) (1/3 véka) kb. 7,3 liter
ómer (1/10 véka) kb. 2,2 liter
marék (negyed kab) (1/18 véka) 0,3 liter
 Az ószövetségi történelem áttekintése

Jákob Kivonulás és
Egyiptomba pusztai Izrael átkel A birtokbavétel A bírák kora Saul
költözik vándorlás a Jordánon befejeződik elkezdődik uralkodása
Teremtés 1876 1446 1406 1399 kb. 1350 1051
Bírák és
1Mózes 2Mózes 3, 4, 5Mózes Józsué Ruth

> _______________________
(430 év)
> (40 év)
> (7 év)
>
(kb. 49 év) (kb. 299 év)
>i

A királyság
ketté szakad 1Kir 12-
931 2Kir 17 Asszíria
Saul Dávid Salamon
uralkodása uralkodása uralkodása N 722 meghódítja
1051 1011 971 Izraelt
(209 év)
2Sám 1Kir
1Sám 1Krón 1-11 IZRAEL Babilon

(40 év)
> (40 év)
> (40 év)
> JUDA
meghódítja
Júdát
586
A templom
újjáépítése
515
Az Ószövetség
lezárul
kb. 430
2Krón 1Kir 12-2Kir 24 A babilóniai foság
1-9 2Krón 10-36

(345 év)
> (70 év)
> (85 év)
>
 Mózes első könyve
Allén P. Ross

BEVEZETES
Mózes első könyve a kezdetek könyve; drámai beszámoló az emberiség és a vi­
lágmindenség eredetéről, a bűn betöréséről a világba, a bűn átkának katasztrofális
hatásairól az emberre, és Isten tervének kezdeteiről, hogy magván keresztül megáldja
a népeket.
A Biblia legtöbb könyve merít valamilyen formában Mózes első könyvének tar­
talmából. Ettől eltekintve is Mózes első könyvének anyaga és szépítgetés nélküli
stílusa minden korban megragadta a biblia tudósok figyelmét.
Mint a bibliai igazság általában, ez a könyv is botránykővé vált sokaknak, akik a
maguk előítéleteivel közeledtek hozzá, ellenezve minden természetié letíisóget. De
azok számára, akik Isten Igéjének tartják, akik öt szolgálni akarják, Mózes első köny­
ve a vigasztalás és az épülés forrása. Ök másképp közelítik meg a könyv kérdéseit cs
nehézségeit,
Mózes első könyvének nevei. A héber cím a könyv első szava: Ifrésít, melynek
fordítása „kezdetben1'. Egyes Bibliák használják a Genezis nevet, mely a héber toldat
szó görög fordításából ered, ami a könyv kulcsszava. Az IMóz 2:4a-bán a Septuaginta
fordításban ez áll: „ez a menny és a fold geneseós-Áról szóló könyv”.
Mózes első könyvének szerzője. A Szentírás és a hagyomány egyaránt Mózes­
nek tulajdonítja mind az öt könyvet. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a legtöbb zsidót és
keresztyént hosszú éveken át meggyőzzön, hogy Mózes első könyvét, a Pentateukosz
(Mózes öt könyve) első tagját minden bizonnyal Mózes írta.
Valóban senki sem lett volna alkalmasabb ennek a könyvnek a megírására. Mivel
„megtanították Mózest az Egyiptomiak minden bölcsességére” (ApCsel 7:22), ezért
irodalmi ismeretei képessé tehették Izráel hagyományainak és írásos emlékeinek össze­
gyűjtésére és e könyv' összeállítására. Kapcsolata Istennel a Hóreben és egész életé­
ben útmutatást adhatott neki erre a feladatra. Mózes első könyve veti a teológiai cs
történelmi alapot az Egyiptomból való kivonuláshoz és a sínai szövetséghez.
A liberális teológusok mindazonáltal tagadják Mózes szerzőségét Mózes első köny­
ve, de a négy másik könyv esetében is. Ez nem új keletű szemlélet; a keresztyén korszak
elején a teológusok bizonytalankodtak abban, hogy vajon Mózes vagy Ezsdrás-e a
Pentateukosz szerzője. De az a modem nézet, mely szerint Mózes öt könyvét számos
forrásból állították össze, a racionalista szkepticizmus terméke. Benedict Spinoza (Kr.u.

15
lM óz

1632-1677) azt tartotta, hogy Mózes öt könyvét Ezsdrás írta, aki óriási hagyományanya­
got használt fel (beleértve egyes Mózestől eredő hagyományokat is).
A Mózes öt könyve eredetére vonatkozó első többl'orrás-elmélet felállítását Jean
Astruc (1684-1766) kísérelte meg 1753-ban. Előnyben részesítette azt az elméletet,
hogy Mózes első könyvét két fő és számos kisebb forrásból rakták össze, A követke­
ző 124 év alatt a tudósok vitatták cs továbbfejlesztették ezt a gondolatot, míg végül
Julius Wellhausen (1844-1918) 1877-ben erőteljesen és részletesen újra megfogal­
mazta a forráselméletet.
Wellhausen négy irodalmi forrásra osztotta fel Mózes Öt könyvét, amiket a J, E,
D és P betűkkel jelzett, A J anyag [azért kapta ezt a nevet, mert elsősorban a Jahve
(Jehova) nevet használja] szerinte a Déli királyságban íródott kb, Kr. e. 850-ben. Ez
a könyv személyes, életrajzi és antropomorfikus volt. Prófétai jellegű etikát és teoló­
giai gondolkodást tartalmazott. Az E [ezt azért nevezte így, mert elsősorban azElohim
t

(Isten) nevet használja] anyag az Északi királyságban Íródott, szerinte kb. Kr. e. 750-
ben. Ez tárgyilagosabb volt, kevésbé foglalkozott etikai és teológiai megfontolások­
kal, és jobban belemerült a konkrét részletekbe.
E nézet szerint, amit későbbi tudósok továbbfejlesztettek, ezt a két dokumentumot
kb. Kr. e. 650-ben egyesítette egy ismeretlen szerkesztő. Ennek eredménye lett a JE.
Ezt az összeállítást egészítette ki a D és P anyag. A D anyagot Hilkijjá alatt állí­
tották össze Kr. e. 621 táján, Jósiás reformjainak részeként. Ez a deuteronómista
iskola végezte a Józsuától egészen a Királyokig terjedő könyvek átdolgozását is. A P
forrás (Ezsdrás és a Szentség Kódex, melyet úgy ismernek, mint H) eredete valami­
kor Kr. e. 570 és 445 közé tehető, és azt állítják róla, hogy a tcokrácia, a nemzetségi
táblázatok, a szertartások és az áldozatok eredetéről és intézményeiről szól.
Ezt a megközelítést a szöveg analitikus vizsgálata eredményezte, mely látszólag
összeegyeztethetetlen nehézségekre mutatott rá. A liberális teológusok megfigyel­
tek, hogy Isten neve változik (Jahve és Elohim). Nem tudták összeegyeztetni a párhu­
zamos történeteket (pl. Sára veszélyeztetése az lM óz 12:10-20 és a 20. rész szerint).
Továbbá nyelvi különbségek is mutatkoztak, melyekről úgy tűnt, hogy egybevágnak
a különböző források sajátosságaival (pl. a J a Sínai nevet használja, míg az E a
Hórcbet). Végül úgy tűnt, hogy a különböző teológiai nézetek összhangba kerülnek a
különböző források keletkezési elméletével.
Ez a jól kidolgozott és megtévesztően szavahihető elmélet évtizedekig uralma
alatt tartotta a tudományos világot. További információ végett lásd a következő köny­
veket: R.K. Hamson, Introduction to the Old Testűm ént, Grand Rapids: Wm. B.
Eerdmans Publishing Co., 1966; Umberto Cassuto, The Documentary Ilypothesis; és
H, Wouk, This is my God. Garden City, N.Y.: Doubleday & Co., 1959. 312-320. o. J.
Skiimer könyve, a Genesis (International Critical Commentary. Edinburgh: T.& T.
Clark, 1910) példa arra, milyen rossz hatást gyakorolt ez az elmélet Mózes első köny­
vének exegézisérc.
A több forrás-elmélet kritikájának egyértelműen azzal kell kezdődnie, hogy ez az
elmélet nem fogadja el azt, ami természetfeletti. E nézet képviselői úgy kezelték a

16
 lMóz

Bibliát, mintha csupán emberi könyv lenne és ezért megbízhatatlan volna. Elméleti
megközelítésük antropomorf és evolúciós (szerintük a Mózes első könyvében látható
monoteizmus (egyistenhit) emberi eredetű volt, mely fokozatosan fejlődött ki). A
hegeli dialektikát használták fel annak kimutatására, hogyan alakult ki ez a tanitás,
míg elérte végső „igazság” formáját.
Eltekintve alapvető előfeltételezésétől, mely aláássa a kijelentést, a kritikai meg­
közelítés tele van problémákkal. Ezek egyike az egyetértés hiánya a négy forrást (J,
E, P, D) illetően és azzal kapcsolatban, hogy mely igeszakaszok melyik forráshoz
tartoznak. Egy másik probléma szubjektivitása. Túl gyakran fordul elő önmagába
visszatérő érvelés. Pl. egy igcszakaszt a J forráshoz vezetnek vissza, mert gyakran
használja a héber/b/nö? szót („szül, előidéz”); ezért azt állítják, hogy a já la d kifejezés
jellemző a J forrásra. Bár a megközelítésről azt állítják, hogy analitikus, mégis gyak­
ran kikerülnek, kijavítanak vagy törölnek egy szöveget, ha az ellentmondásba kerül­
ne ezzel a rendszerrel.
A régészeti felfedezések olyan anyagokat szolgáltattak, melyek nemcsak meg­
kérdőjelezik a többforrás-clmélet feltevéseit, hanem színesebbé teszik Mózes öt könyve
korabeli keretét. Kánaán földjén az ugarit irodalom (kb. Kr. c. 1400-ban) a kultikus
kifejezések széleskörű elterjedésére utal (ezeket a P anyagnak tulajdonítják). Ugyan­
csak találhatók benne költői kifejezések, ritka szavak, melyeket korábban késői ere­
detű „arámiizmusnak” tartottak, különböző istennevek és összetett nevek, valamint
ismétlés is. A Szíriában nem régen felfedezett eblai táblák szintén nagyon korán do­
kumentálnak olyan neveket, helyeket és gondolatokat, melyek Mózes öt könyvében
is megtalálhatók (vö. Giovanni Pettinato, The Archives o f Ebla. Garden City, N.Y.:
Doubleday & Co., 1981).
Keletebbre a nuzi táblák, melyeket 1925-ben fedeztek fel, és a mari táblák, me­
lyek 1933-ban kerültek napvilágra, feljegyeznek sok olyan szokást és törvényt, me­
lyek összehasonlíthatók a Mózes első könyvében leírt patriarchális elbeszélésekkel.
Bár ezek és sok más régészeti lelet nem „bizonyítják” a patriarchák (ősatyák)
létezését vagy az elbeszélések korai keletkezését, meglehetősen jól illeszkednek Mózes
öt könyvének anyagához és ahhoz, ahogyan az elbeszélés kibontakozik Mózes első
könyvében. Az egyre gyarapodó régészeti leletek ismeretében egyre kevesebb dolog
támasztja alá a szöveg későbbi keletkezését.
A formakritika, melynek úttörője az ószövetségi tanulmányokban Hermann Gunkel
volt, felismerte a hagyományok régiségét (pl. hogy az lM óz 1-li-et össze kell hasonlíta­
ni a Kr. előtti harmadik és második évezred sumér-akkád irodalmával, és hogy a patriar-
ehák semmiféleképpen nem illenének bele a Krisztus előtti első évezred első felének
asszír hátterébe). A formakritika igyekezett meghatározni a meglévő anyag mögötti iro­
dalmi egységek műfaját, szerkezetét, környezetét és szándékát, hogy rekonstruálja az
eredeti egységet és kapcsolatba hozza a szöveget az ókori Izrácl népével.
Ez a módszer elkülöníti az irodalmi egysegeket és gyakran követi a J, E, D, P
források elrendezését. Ezután azonosítja az egység műfaját (pl. áldások, eskük, him­
nuszok, legendák stb,), és összehasonlítja a közös jellemzőket, a közös szókincset és

17
1Móz

a közös szerkezeti felépítést. Ezután igyekszik elhelyezni az adott irodalmi egyseget

az ősi Izrael életében, hogy meghatározza eredeti célját. Ennek érdekében a forma­
kritikának gyakran meg kell határoznia azt, hogy ezt az irodalmi egyseget hogyan
adták tovább.
Ounkel hatféle elbeszélés fajtát sorol fel Mózes első könyvében, mely az anyag
korai költői, szájhagyományban élő állapotára utal. (Hermann Gunkel, Genesis.
Göttingen: Vandenhocck und Ruprecht, 1922). Ezek: (a) etiológikus (pl. az elbeszé­
lés elmagyarázza, hogy miért bűnös az ember), (b) etnológikus (pl. az elbeszélés
elmagyarázza, miért igázták le Kánaánt), (c) etimológikus (pl. az elbeszélés megma­
gyaráz egy jól ismert nevet, mondjuk azt, hogy Bábel), (d) ceremónikus (pl. az elbe­
szélés elmagyarázza a szombatot), (e) geológikus (pl. az elbeszélés elmagyarázza,
hogy Sodorna közelében miért található só) és (f) nem osztályozott típusok csoportja.
A formakritika sok értékes éleimnél gazdagította az ószövetségi tanulmányokat.
Általában óvatosabban bánik a szöveggel, gyakran a szöveg végleges, megszilárdult
formáját vizsgálja. Hangsúlyozza az irodalmi típusokat és az ősi szájhagyományt, és
ezzel kimutatja Izrael ősi irodalmának fejlődését.
Mindazonáltal a formakritika tudományára is gyakran jellemzők ugyanazok a
gyenge pontok, mint a több forrás-elméletre. Az a feltételezés, mely szerint az iroda­
lom természetesen fejlődött cs nem természetfeletti módon, hamis következtetések­
hez vezet: nevezetesen, hogy Izrácl monoteizmusa politeizmusból fejlődött ki, a cso­
dák későbbi magyarázatai az ősi eseményeknek, a feljegyzések pedig nem feltétlenül
tartalmaznak tényleges történelmet.
Az a nézet, mely szerint bizonyos mondák léteztek mint egymástól különálló,
szájhagyomány útján élő irodalmi egysegek, mielőtt összegyűjtötték volna őket, he­
lyes lehet bizonyos esetekben, de ezt nehéz lenne bizonyítani. Problémás az a nézet,
hogy ezeket a szájhagyományokat szerkesztették és díszítették, míg el nem érték vég­
ső formájukat. A kritikai értelmezés gyakran ezeket a díszítéseket kiterjedt átformá­
lásnak és a hagyomány újraértelmezésének tartja. Következésképpen a formakritikai
exegézis nagy része az eredeti hagyomány rekonstruálására irányul - de ez a folya­
mat gyakran teljesen szubjektív és valószínűleg lehetetlen.
Mindazonáltal az exegczishez fontosak a formakritikában hangsúlyozott irodal­
mi egységek, irodalmi formák, a szerkezet és az ősi Izrácl életkörülményei. Az exe-
gézis a bibliai szöveg végső formájával foglalkozik, nem pedig a hagyományok leírás
előtti lehetséges fejlődési fokaival. (További információ végett lásd Gene Tucker,
Form Crilicism ofthe Old Testament. Philadelphia: Fortrcss Press, 1971.)
A formakritikából a Pentatcükosz tanulmányozásának számos ága fejlődött ki.
Legfigyelemreméltóbb ezek közül a hagyománykritika. Sok teológus kritizálta a régi
irodalmi analitikus megközelítést (I E, D, P) különböző nézőpontból. Azt tartották,
hogy szükség van egy átfogó analitikai megközelítésre - mely figyelembe veszi a
szájhagyományt, az összehasonlító mitológiát és a héber pszichológiát hogy felfe­
dezzék, hogyan alakult ki és terjedt az izraelita hagyomány a kezdetekben.
Bár e nézet szubjektivitása nagy megosztottságot eredményezett a kritikusok kö-

18
 IMóz

zött, az elmélet fö elemei a következők: A történetet emlékezetből adták tovább leírá­

sa előtt; ez párosult egy értelmezéssel; újrafogalmazták különböző erők hatására (pl.
talán a kánaáni etiológia vagy a monarchia időszakában a megváltás motívuma alap­
ján). Ezután egy találékony szerkesztő a történetköröket irodalmi egységgé szerkesz­
tette. A történetek gyűjteményei később pedig irányadóvá váltak a hit tekintetében a
fogság utáni időszakban.
A két hosszan fejlődő és egymással egyidejű hagyomány gyűjtemény, melyről a
hagyománykritika beszél, a P és a D gyűjtemény. Az előbbi főleg a Mózes első köny­
vétől a negyedikig terjedő anyagot tartalmazza; ennek középpontjában a páska ünnep
áll, amit történelmiesítettek. A D szöveg Mózes ötödik könyvétől a Királyok máso­
dik könyvéig terjed. Tehát annak ellenére, hogy a régebbi forráskritikai megközelítés
irodalmi forrásait elvetik, hasonló forrásanalízist hoznak létre. Gyakran a hagyomány
történelmét fontosabbnak tartják, mint magát a hagyományt.
A hagyománykritika túlzott szerepet tulajdonít a szájhagyománynak. Kétségte­
len, hogy létezett szájhagyomány, de ez általában párosult írásos elemekkel. (Kenneth
A. Kitchen, Ancient Orient and Old Testamení, 136. o.). A Palesztinával foglalkozó
régészeti bizonyítékok [E. Nielsen pl. merít a hindu és óizlandi anyagokból is {Órai
Tradition. London: SCM Press, 1954)] hangsúlyozzák, hogy milyen nagy gonddal
másolták az ókorban az írásos dokumentumokat (lásd W.F. Albright, From the Stone
Age to Christianity. Garden City, N.Y.: Doubleday & Co., 1957).
Az összehasonlító mitológia hangsúlyozása feltételezi, hogy Izrácl vallása ha­
sonlított a pogány vallásokhoz. Voltak hasonlóságok, de alapvetően a Jahvizmus (az
igaz Isten, Jahve imádata) más. Ha valaki ezt a megközelítést követi, akkor magyará­
zat nélkül marad a héber hit eredetét illetően.
Végül a hagyomány vélt átalakításaira való koncentrálás nélkülözi a tudományos
ellenőrzést, s ezt az is bizonyítja, hogy nincs egyetértés a rekonstrukciókban. A re­
konstrukciók valójában gyakran a kritikusok előfeltételezéseinek termékei.
Bár ezek a megközelítések sok mindennel hozzájárultak az Ószövetség tanulmá­
nyozásához, egyikük sem helyez megfelelő hangsúlyt a szöveg végleges formájára, a
bibliai anyag kanonikus alakjára. Ha valaki bizonyosan kimutathatná ezeket a fejlő­
dési fokozatokat - ami lehetetlen - és a forrásokat használná fel a nehézségek meg­
magyarázására, még akkor is ott maradna a kérdés, hogy miért abban a formájában
jegyezték le az anyagot, ahogy ma is létezik.
Következésképpen több hangsúlyt helyeznek ma a szöveg jelenlegi formájára.
Az ismétlést, a stíluseltéréseket, a szókincs változatosságát és az ezekhez hasonló
elemeket gyakran a szöveg egységessége bizonyítékának tekintik a tudósok, akik egy
módosított strukturalizmust vagy retorika kritikát követnek.
Nem zúzták szét a hagyományos szemléletet, mely szerint Mózes első könyve (és
az egész Pentateukosz) egységes és Mózes munkája. Ellenkezőleg, a bizonyítékok
egyre inkább a mű régiségére és egységére mutatnak. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a
könyv jelenlegi formájának kialakulásában nem játszott közre későbbi írók szerkesz­
tése, akiknek munkáját szintén a Szentlélek ihletése irányította; azt viszont állítjuk,

19
lMóz

hogy a beszámolók széles körű átalakítása alaptalan és szükségtelen. A Mózes első

könyvében szereplő hagyományok bármilyen átalakítását Mózes végezhette cl isteni
ihletés hatására azzal az eredménnyel, hogy a könyv tényleges eseményekről tudósit
és teológiailag helyesen értelmezi azokat.

' Mózes első könyvének jellege. Mózes első könyvének történelmiségét és erede­
tét vizsgáló sok tanulmány kapcsolódik a könyv tartalmának elemzéséhez, különösen
az első 11 részben leírt ősi eseményekre vonatkozóan.

1. Mítosz-e Mózes első könyve? Sok író szerint Mózes első könyvének tartalma
mítosz vagy mítoszból ered. A mitológiai irodalom szimbolikus formában igyekszik
megmagyarázni a dolgok eredetét. A mitológia az ún. „szent történelmet” jegyzi fel
és nem a tényleges történelmet; elmondja, hogyan jött létre a valóság az istenek és
természetfeletti lények tettei nyomán. Arra irányul, hogy megalapozza a valóságot, a
világmindenség természetét, az állam szerepét és az élet értékét (vö. J.W. Rogerson,
Myth in Old Tesfament Interpretation. New York: Walter de Gruyter, 1974).
Gyakran összehasonlítják Mózes első könyvével a pogány irodalmat, mely szin­
tén fóljegyez természetfölötti tevékenységeket, mint a teremtést, az özönvizet és más
isteni beavatkozást az ember világába. Egyes tudósok szerint lzráel sok ilyen mítoszt
vett kölcsön, és később demitologizálta (a pogány elemek eltávolításával), hogy elfo­
gadhatók legyenek a Jahve-hit számára. De aki helyesen értelmezi a sémita mitológi­
át, annak világos, hogy ez nem volt lehetséges.
A mítoszok nem csupán a szimbolikus nyelvezet vagy a primitív mentalitás vissza­
tükröződése. Bennük az ókori ember azt fejezte ki, hogy miként látja a valóságot.
Egy mítosz középpontjában valamilyen összefüggésről szóló tanítás áll (pl. az isten
meghal, ezért kihal a növényzet is). Következésképpen szimpatikus varázslásra épü­
lő szertartást kellett végezni, hogy biztosítsák az élet nélkülözhetetlen erőit és a ter­
mékenységet.
Az Ószövetség radikálisan szakít az ókori világ ezen felfogásával. Nem bánik igazsá-
f

gosan az Ószövetséggel az, aki azt állítja, hogy lzráel mítoszokat kölcsönzött vagy mito­
lógiai nyelvezetet használt hite leírására. A zsidó ember úgy gondolkodott, hogy egy
abszolút szuverén Isten hozta létre a héberek nemzetét. Az időről való felfogásuk nem
ciklikus, hanem eschatologikus volt; templomi szertartásuk nem kozmikus és mágikus
volt, hanem megváltásuk kifejezése, és a térről való felfogásuk sem korlátozódott az
özönvíz előtti világra, hanem aktualizálódott a történelemben. Egyszóval lzráel számára
a valóság saját történelemfel fogásában rejlett (Brevard S. Childs, Myth and Reality in the
Old Testament. Naperville, Ili.: Alec R. Allcnson, 1960, 13. o.).
Ezért Mózes első könyve nem mítosz. A héber hit radikális eltávolodás volt a
pogányokra jellemző mitikus gondolkodástól. James Barr ezt mondja: „A héber hit
legnagyobb harcát az emberi és az isteni Összekeverése, Isten és a természet vegyíté­
se ellen vívta”, mely annyira jellemző volt a pogány mítoszokra („The Meaning of
‘Mythology’ Ín Relation to the Old Testament,” Vetus Testamentum. 9. 1959:3). Ha

20
 lMóz

az Ószövetség megőriz valamit a mitológiából, ez azért van, hogy megmutassa, mennyi­

re eltávolodott ettől a jahvizmus. Gerhard Haséi azt állítja, hogy Mózes első könyve
tartalmaz bizonyos kifejezéseket és motívumokat, melyeket részben teológiailag össze­
egyeztethetetlen elődöktől vett át, részben pedig szándékosan a hasonló ókori közel-
keleti fogalmakkal ellentétben választott meg, és olyan jelentéssel használja ezeket,
melyek összecsengnek a Jahvéba vetett hittel, és kifejezik azt. Mózes első könyve
képviseli a lelki utak elválását, melyet szándékos mítoszellenes vita okozott, mely
aláásta az uralkodó mitológiai nézeteket („The Polemic Natúré of tbc Gcncsis
Cosmology,'' Evangelical Quarterly 46. 1974:81-102). Tehát az Ószövetség általá­
ban és Mózes első könyve konkrétan az élettelen mítoszok és istenek temetője.

2. Etiológia (oknyomozás)-e Mózes első könyve? Mózes első könyvét már

etiológiának sorolták be, vagyis történetei egy adott jelenséget magyaráznának, egy
topográfiai, etnológiai, kultikus vagy szokásbeli tényt (lásd S. Mowínckel, Tetrateuch-
Pentateuch-Hexateuch. Berlin: Vcrlag Alfréd Töppclmann, 1964, 8T o.; és Brevard
S. Childs „The Etiological Tale Re-examined,” Vetus Testamentum 24. 1974:387-
397).
Ha az etiológiai elbeszélés maga a hagyomány és nem csupán egy motívum, va­
gyis amennyiben elsődleges etiológia, akkor kétséges lehet az esemény történelmi
hitelessége. John Bright helyesen észrevételezi, hogy lehetetlen azt bizonyítani, hogy
a hagyomány teremtő ereje az etiológia (Early Israel in Recent Eíistory Writing. Lon­
don: SCM Press 1956,90. o.). Az elbeszélések kétségtelenül tényleges eseményekről
szólnak. Ha etiológiai elemet is hozzáadott a hagyomány, akkor ez általában a törté­
net valamelyik részletére vagy alkalmazására vonatkozik. Lehet azt állítani, hogy egy
történet megmagyarázza, miért létezik valami; de egészen más dolog azt állítani, hogy
egy történet mitikus epizódokat alkalmaz, hogy hagyományt teremtsen.
Tényleg előfordulnak etiológiai motívumok az egész Bibliában, különösen Mó­
zes első könyvében, mely elmagyarázza sok mindennek a kezdetét. Ezeket az elbe­
széléseket azonban nem lehet etiológiai tanmeséknek tartam, melyek azért születtek
volna, hogy választ adjanak bizonyos kérdésekre.

3. Történelem-e Mózes első könyve? Mindez felveti a Mózes első könyvében

leírt beszámolók történetiségének kérdését. A teológusok nem hajlandók a „történe­
lem” kifejezést használni mindaddig, amíg megfelelően cl nem különítik ezt a kifeje­
zést a modem történelemfilozófiáktól. Norman Porteous ezt így magyarázza: „Az a
tény, hogy Izráel vallási hagyományai gyakran utalnak temnészetfolötti beavatkozá­
sokra, általában elegendő ahhoz, hogy a történész gyanakodva közelítsen hozzájuk,
és azt feltételezze, hogy valójában minden egészen máshogy történt” („The Old
Testament and History” Amuial ofth e Swedish Theological Institute 8.1972:22).
Sokak számára a Mózes első könyvében leírt események nem számítanak meg­
bízható történelemnek. Az eseményeket igazoló külső források nélkül a történészek­
nek magukra a bibliai beszámolókra kell hagyatkozniuk. Még a sok régészeti lelet

21
lMóz
r

sem nyújt közvetlen bizonyítékot Abrahám vagy József létezésére, bár megerősíti az
események kulturális hátterét. Ezért a liberális teológusok vonakodnak attól, hogy
tényszerű történelemnek nyilvánítsák Mózes első könyvét.
De az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy a Biblia sajátos könyv. Mózes első
könyvének nem az volt a célja, hogy az eseményeknek csupán krónikája legyen -
történelem a történelem kedvéért - de még az sem, hogy leírja a nemzet teljes életraj­
zát. Ez a könyv az Izrácl őseiről készült válogatott feljegyzések teológiai magyaráza­
ta. Mint minden történelemkönyv, Mózes első könyve is magyarázza az események
mögötti ok o k at-d e a leírt okok egyaránt erednek Istentől és az emberektől. Mivel ez
a könyv része Isten kinyilatkoztatott Igéjének és nem csupán emberi történelemkönyv,
mely összevethető az ősi pogány mitológiákkal, ezért az események és a magyaráza­
tok igazak.
Az izraeliták számára az élettel kapcsolatos néhány alapvető kérdés történelmük
eseményeinek ilyen teológiai magyarázatában kapott választ. Ezeket az eseményeket
az Isten által tervezett és irányított történelem szerves részének tekintették, mely a
teremtéstől egészen a vógidökig tart. E kezdő cs befejező pont között található a
bibliai történelem. Ezért a hit alapvető része volt a nemzeti és nemzetközi események
megértésének.
Ennek a bibliai történelemnek a középpontjában állt Isten szövetsége. Ez a kivá­
lasztással kezdődött. Isten kiválasztotta Izraelt Ábrámon keresztül. Isten népe vissza­
tekinthetett cs láthatta, hogy mit tett Isten, és ennek alapján előre tekinthetett, várva
az ígéretek beteljesedését. Annak ellenére, hogy az ígéret és annak beteljesedése ural­
kodó motívuma volt a bibliai történelemnek, a szövetség iránti engedelmesség állt az
elbeszélők figyelmének középpontjában. Ezért a múlt eseményeit hitvédő, vitázó és
tanító szempontok alapján elevenítették fel.
Az a tény, hogy Mózes első könyve az ősi események teológiai értelmezése, nem
csorbítja történelmi hitelességét. Amint Porteous állítja: „Magától értetődő azt felté­
telezni, hogy az értelmezés válasz valamire, amit értelmezni keli” („The Old Testamcnt
and Historv,” 107. o.). E.A. Speiser azt mondja, hogy miközben lehet, hogy az anyag
nem történelem a szó hagyományos értelmében, ugyanakkor „nem lehet félretenni,
mint a fantázia termékét. A szerző a maga utánozhatatlan módján mondja el az ese­
ményeket, de nem ő találja ki azokat. Ami ily módon leírásra kerül, az hagyomány,
rábízva az irodalmi tehetség tiszteletteljes gondoskodására. Amikor ezt a hagyományt
lehetséges külső források alapján függetlenül ellenőrizni, akkor hitelesnek bizonyul.
Ennyi már egy ideje számos sajátos részlettel kapcsolatban nyilvánvaló. Mostanában
derült fény arra, hogy az ősatyákról szóló beszámoló fő vázát pontosan őrizték meg”
(„The Biblical Idea of History in the Common Ncar Eastem Sctting,” Ism e!
Exploration Journal, 7. 1957:202). Az evangéliumi hívő embereknek természetesen
nem meglepő, hogy a bibliai elbeszélések hitelesnek bizonyulnak.

4. Hagyomány-e Mózes első könyve? Sok teológus szívesen jellemzi úgy Mózes
első könyvének elbeszéléseit, hogy azok „hagyományok” vagy „mondák” (és ezt a

22
 lM óz

kifejezést kellett volna használni a „legendák” kifejezés helyett Gunkel könyvének

lefordításakor, melynek címe The Legends o f Genesis). Ezek alatt azt értik, hogy az
emberek hogyan emlékeznek a történelmi eseményekre. Ebben a szemléletben nem
kerül veszélybe a történelmi seg; csupán nem bizonyos. Gerhard von Rád azt állítja,
hogy a monda több, mint történelem, mert témája Isten és nem az ember (Genesis.
Philadelphia: Westminster Press, 1961, 31. o.).
A konzervatív teológusok nem vonakodnak így igaznak nyilvánítani az elbeszélése­
ket. Természetesen az özönvíz előtti beszámolókat és nemzetségi táblázatokat elhozhat­
ták az ősök Mezopotámiából. Ezeket kiegészíthették az ősatyák családi feljegyzései. Az
egész - szóbeli és írásos - hagyományt megőrizhette József Egyiptomban saját feljegy­
zéseivel együtt. Mózes azután összeállíthatta ezt a müvet alapvetően olyan tonnában,
ahogy ma is létezik, miközben a Szentlélek isteni ihletése őrizte a hibáktól és irányította
az igazságban (Kenneth A, Ki tehén, „The Old Testament in Its Context: 1,” Theological
Students Felluwship Bulletin 59. 1971:1-9). Tehát akár hagyományoknak, akár történe­
lemnek nevezzük az elbeszéléseket, ezek Isten igaz kinyilatkoztatásait jegyzik fel, és
ezért megegyeznek azzal, ami ténylegesen megtörtént.
A Genezis első könyve a tórának, a törvény öt könyvének. Lehet, hogy tórairoda­
lomként a leghelyesebb osztályozni ezt az egész müvet. Lehetséges, hogy nem speci-
álisanjogi irodalom, vagyis törvények és parancsolatok gyűjteménye, mégis lefekteti
a törvény alapját. Ez a könyv azoknak a történelmi hagyományoknak a teológiai ér­
telmezése, melyek az Izraellel a Sinai hegyen kötött szövetség kialakulása mögött
állnak. Mózes első könyvében végig megfigyelhető, hogy Mózes felkészíti olvasóit a
törvény kinyilatkoztatására. Ilyen értelemben Mózes első könyve tanító jellegű.
De Mózes első könyvének anyaga szorosan kapcsolódik a bölcscsségi irodalom­
hoz is, különösen a József-elbeszélésekben. A könyv hangsúlyozza Isten áldását azo­
kon, akik hűségesen engedelmeskednek, cs ezzel párhuzam vonható a bölcscsségi
könyvekkel, amire még rá fogunk mutatni. Mózes első könyve tehát sajátos könyv,
de ugyanakkor olyan könyv, mely sok tekintetben hasonlít a Biblia többi könyvére.
Ebben a könyvben kezdődik cl a teológia cs a történelem.

Mózes első könyvének irodalmi szerkezete. Mózes első könyve egységes iro­
dalmi mű, mely a múltból eredő hagyományokat a „történetek” (a héberben toTdot)
alapján írja le, kifejtve az áldás és az átok motívumait. Ugyanakkor bemutatja, hogy
t

mi a hagyományban található történelmi alap Abrahám és leszármazottai kiválasztá­

sához, valamint a nekik szóló ígéretekhez.

L Mózes első könyvének célja. Mózes első könyve bemutatja a történelmi alapot
Istennek népével kötött szövetségéhez. Ezt nyomon lehet kísérni Mózes mind az öt
könyvében, mert amint Moses Segal állítja: ,*4 Peníateukosz valódi témája Izrael
kiválasztása a népek közül és odaszentelése, hogy Istent és törvényeit szolgálja az
Istentől kijelölt földön, E téma kifejtésének központi eseménye Isten szövetségkötése
Ábrahámmah és az.,. ígéret arra vonatkozóan, hogy leszármazottjait Isten a maga

23
lM óz

népévé teszi, és nekik adja Kánaán földjét örökkévaló örökségül” (The Pentateuch:
Its Composition and Its Authorship and Other Bihlical Studies, 23. o., kiemelés a
szerzőtől).
E téma kifejtésében Mózes első könyve nélkülözhetetlen előszóvá válik a Mózes
második könyvében kibontakozó drámához. Irodalmi és magyarázó függelékként szol­
gál arra a felhívásra, hogy menjenek Egyiptomból az ígéret földjére. így Mózes első
könyve kimutatja, hogy ez a parancs valójában beteljesedése az Ábrahámmal és Izsák­
kal, valamint Jákobbal kötött szövetségnek, aki a törzsek alapító ősatyja. Wilheím
M.L, DcWette azt állította, hogy Mózes első könyve volt a teokrácia alapja. Rámuta­
tott arra, hogy Isten népe fokozatosan elkülönült másoktól, mert egész történelmét
átjárta az. isteni irányítás világos és állandó terve, és az egyéni körülmények ennek
voltak alárendelve (A CriiicalandHistorical Jntroduction to the Canonical Scripture
ofthe Old Testáment, fordította Theodorc Parker. Két kötet. Boston: Charles C. Little
& James Brown, 1850, 1-22. o.).
Az isteni terv kibontakozása a szuverén teremtéssel kezdődik, és tovább fejlődik
Izráel kiválasztásának irányában Ábrahám személyében. Úgy tűnik, hogy az lMóz 1-
11. elmagyarázza, hogy „miért kellett egy különleges népnek, Izráel világában, kü­
lönleges földön, Kánaánban, elkülöníteni Isten imádatát” (Scgal, The Pentateuch,
28. o.).
Két ellentétes folyamat jelenik meg ebben az előszóban: (a) Isten rendezett te­
remtése és annak csúcspontja az ember megáidásával cs (b) a bűn teljesen szétziláló
munkája, annak két legnagyobb átkával, az özönvízzel és a bábeli szétszóródással
(Derek Kidner, Genesis, 13. o.). Az első folyamat bemutatja Isten tervét, mely kez­
dettől fogva a tökéletes rendre irányult, annak ellenére, amit az olvasó az ember ta­
pasztalatából ismerhet, A második folyamat bemutatja, milyen nagy szükség van Is­
ten beavatkozására, hogy megoldást adjon a bűnös emberiségnek.
Az emberiség erkölcsi hanyatlása a civilizáció fejlődéséhez kapcsolódott; és
amikor javíthatatlanná vált, akkor cl kellett pusztítani az özönvízzel, De az új kezdet
után is elszaporodott a bűn, és az ember kihívó viselkedésének messze ható követ­
kezményei lettek. Ez nemcsak egy csoportra vonatkozott, hanem az egész emberiség­
re. Az emberi faj erőszakossága és nagyratörése általános szétszóródáshoz vezetett.
Következésképpen Mózes első könyve ezeknek az eseményeknek a segítségével
teológiai képet ad az ember lázadásáról Alkotója ellen, és ennek a lázadásnak bor­
zasztó következményeiről. Ezek az elbeszélések, melyek beleszövödnek Mózes első
könyvének bevezetésébe, megelőzik Ábrahámot, és felkészítik az olvasót az ő foga­
dására. A lázadó ember megoldást keres dilemmájára.
Az egész őstörténelmet úgy is lehet jellemezni, mint folyamatos büntetést és ke­
gyelmes gondoskodást. De az olvasó csodálkozhat azon, hogy milyen kapcsolata le­
het Istennek a megátkozott emberi fajjal, melyet lázadásáért szétszórt Isten az egész
földön. Megszakadt-e Isten kapcsolata az emberi fajjal a bábeli ítélet után, amikor az
emberek szétszóródtak az egész világon?
Ezt a kérdést veti fel az egész östörténelem. Csak ezután kész az olvasó a kivá-

24
 lMóz

lasztás és az áldás tervének megértésére Ábrahámon keresztül (lMóz 12-50). A föl­

dön szétszóródott emberiség erkölcsi hanyatlása vezetett egy nép kiválasztásához,
mely az áldás forrása lett az egész emberiség számára. Isten egy emberre és az ö
leszármazottjaira koncentrált. Isten megmentő akarata kiterjedt a szétszóródott nem­
zetekre is azáltal, hogy valakit megszabadított törzsi kötődéseitől a nemzetek között,
és egy új nemzet alapítójává tette, olyan ígéretek birtokosává, melyek még Izráelen is
túlmutatnak. Csak az lMóz 12:l-3-mal válik érthetővé az üdvtörténet általános beve­
zetésének jelentősége, és csak ezzel a bevezetéssel lesz teljesen egyértelmű a 12:1-3
(von Rád, Genesis, 148. o.).

2. Mózes első könyvének alapgondolatai, A Genezis egész könyve az áldás és az

átok motívumait ismerteti, A megígért áldás magot ad a pátriárkáknak, cs földet a
magnak; az átok elidegeníti, megfosztja és elválasztja örökségétől a magot (a leszár­
mazottakat). Később a próféták és a történészek kifejtették ezeket a motívumokat, és
alkalmazták őket a jövő eseményeire. Nem meglepő, hogy ezek az egész Szent íráson
végigvonuló alapgondolatok a kezdetek könyvéből merítenek. Az áldás és az átok
kezdettől fogva körülveszi az embert.
Az ószövetségben a „megátkozni” ige azt jelenti, hogy tilalmat vagy akadályt
állítani, megbénítani a mozgást vagy más képességeket (H.C. Brichto, The Problem
o f „Curse" in the Hebrew Bibié. Philadelphia: Socicty of Biblical Literature and
Excgesis, 1963, 217. o.). Erre csak Istennek van hatalma vagy eszközének, akit ő
ruház föl ezzel a különleges hatalommal. Bárki átkozódhat; de az átok erősebb, ha
természetfeletti erőket hív segítségül. Az átokba beletartozik az elszigetelődés az
áldás helyétől vagy még azoktól is, akik áldottak. Mózes első könyvének előszava (1 -
11. rész) hangsúlyozottan mutatja be az átkot az első bűntől egészen Kánaán megát­
kozz sáig.
Másfelől a „megáldani” szó a Biblia nagyszerű kifejezése a jókívánságra, mely­
nek alapjelentésc: „meggazdagítani”. Ennek is Isten a forrása, még akkor is, amikor
egy ember áld meg valakit. Mózes első könyvében az áldás ígérete főleg a leszárma­
zottakra és Kánaán földjére vonatkozik (Claus Westermann, Blessing in the Bibié
and the Life o f the Church. Philadelphia: Fortrcss Press, 1978,18-23. o.). A megígért
áldásba beletartozott a jólét, utalva a termékenységre (mind a földre, mind pedig az
ősatyákra). Az áldás isteni jóváhagyást tükrözött; ezért végső soron lelki természetű
volt. Az áldás és az átok közötti ellentét tükrözi az ember hit általi engedelmességét
vagy hitetlenség miatti engedetlenségét, és szemléletes módon mutatja be Isten jóvá­
hagyását vagy elutasítását.

3. Mózes első könyvének szerkezete. Mózes első könyvének szerkezete egy kez­
deti szakaszból és aztán tizenegy címmel ellátott szakaszból áll, A szerkezetre első­
sorban a toTdot („ez... nemzetsége”) kifejezés jellemző. Ez nőnemű főnév, amely a
jálad szóból (a „szül, nemz” ige okozó alakjából) ered. A főnevet gyakran fordították
a „nemzetség, történet” vagy „leszármazottak” kifejezésekkel. Francis Brown, S.R.

25
lM óz

Driver és Charles A. Briggs így magyarázza ezt a szót: „emberekről és leszármazot-

taikról szóló beszámoló*’ (A Hebrew and English Lexicon o f the Old Testament. Ox­
ford: Clarendon Press, 1972, 410. o.).
Hagyományosan ezt a szót egy-egy szakasz címének tartották. E nézet szerint a
könyv az alábbi szakaszokból áll:
1. Teremtés (1:1-2:3)
2. A menny és a föld totdot-\a (2:4-4:26)
3. Ádám toTdot-\a. (5:l-6:8)
4. Nőé toTdot-ja (6:9-9:29)
5. Sém, Hám és Jáfet tó t dói-ja (10:1-11:9)
6. Sém totdoi-ja (11:10-26)
7. Táré totdot-\& (11:27-25:11)
8. Izmáéi totdot-ja (25:12-18)
9. Izsák toNot-ja. (25:19-35:29)
10. Ézsau tó t dót-ja (36:1-8)
11. Az edómiak atyjának, Ézsaunak totdoi-ja (36:9-37:1)
12. Jákob tobdot-]3. (37:2-50:26)
Ezzel az elrendezéssel kapcsolatban többféle nézet létezik. Például Speiser sza­
kaszcímnek tartja a totdoi szót mindegyik helyen, kivéve a 2:4; 25:19; és 37:2-t.
Ezeken a helyeken azt tartja, hogy a szó jelentése „történet” vagy „történelem”, és a
megelőző, nem pedig az azt követő elbeszélésre utal (Genezis, xxiv. o.). Skinncr azon­
ban kétii, hogy ezt a szót lehet használni úgy, hogy megelőző dologra utaljon; azt
állítja, hogy címszóként szerepel (Genezis, 39-40. o.).
Mint már mondtuk, mivel a tó t dót kifejezés ajálad szóból ered (melynek jelen­
tése „szül, nemz”), arra utal, ami „világra jött”, Mózes első könyvének ez a jellemző
szava tehát egy kezdeti pontotjelez, összevonva az elbeszélést és a nemzetségi táblá­
zatot egy pontból kiindulva (totdoi) végig (a következő totdoi-ig). Mózes ezzel az
eszközzel vezeti végig a történelmi fonalat egy kezdőponttól egy végpontig, belevé-
ve a kezdőpont terméket vagy eredményét. S.R. Driver úgy magyarázza ezt a szót,
mint ami „az emberrel cs leszármazottjaival kapcsolatos részletekre utal” (The Book
o f Genezis. London: Methuen & Co„ 1904, 19. o.).
Egyesek nem értenek egyet ezzel a hagyományos megközelítéssel, miszerint a
tó t dót minden egyes előfordulása címszót jelez. P.J. Wiseman és R.K. Hamison úgy
vélik, hogy ezek hasonlóak az agyagtáblákon lévő záradékokhoz, és a megelőző anyagra
utalnak az elbeszélésben (Wiseman, New Discoveríes in Bahylonia about Genezis.
London: Marshall, Morgan & Scott, 1937, 8. o.; Hamison, Introduction to the Old
Tesfament, 548. o.). Ök úgy gondolják, hogy a Mózes első könyvében található ha­
gyományokat agyagtáblákra írták, míg végül össze nem gyűjtötték őket, és így ala­
kult ki jelenlegi formájuk.
Wiseman amellett érvel, hogy a Genesis totdoi szavai olyanok, mint a babiloni
„kolofonok” (záradékok), amelyek mindegyikében volt egy cím, az írás dátuma, so­
rozatszáma, a sorozat befejezésének kinyilvánítása (ha az adott darab befejezett egy

26
 lMóz

sorozatot) és a másoló vagy a tulajdonos neve (Creátion Revealed in Six Days, Lon­
don: Marshall, Morgan & Seott, 1949, 46. o.).
Mindazonáltal ez a nézet nem meggyőző. A táblák záradékai nem olyanok, mint
a Mózes első könyvében szereplő tó t dót kifejezések. (Lásd pl. Alexander Hcidcl,
The Babylonian Genesis. 2nd ed. Chicago: University of Chicago Press, 1963, 25,
30. o.; A.L. Oppenheim, Ancien t Mesopotam iá, Chicago: University of Chicago Press,
1964,240-241. o.). Az ékírásos táblákon mindegyik cím a tábla első sorának megis­
métlése, és nem a tartalomra történő utalás. A tulajdonos nevének megjelölése is úgy
tűnik, hogy az akkori tulajdonosra utal, nem az eredeti tulajdonosra. Továbbá a ta t dót
akkád megfelelője sem szerepel a címekben.
Ha a Mózes első könyvében szereplő totdot kifejezések arra utalnának, ami köz­
vetlenül előttük található, akkor az lMóz 5:1 -nek a 4:16-nál kellene szerepelnie, Ádám
történetének végén, és nem később, a 4:17-26-ban leírt közbeeső anyag után. Egy
másik igehely, ami nem valószínű, hogy összefoglalás a 10:1, Noé fiainak tol1'dót-ja.
De valószínűtlen, hogy ez a szó összefoglalja az özönvizet és az átkot, különösen a
10:32 fényében. Az összhangba hozásnak ezeken a problémáin kívül nehézségbe üt­
közik annak feltételezése, hogy Ábrahám történetét Izmáéi őrizte volna meg (Izmáéi
totdot-ja lenne a megelőző történet zárszava), és az is furcsa lenne, hogy Izsák őrizte
volna meg Izmáéi archívumait, Ézsau Jákobét és József is Jákobét.
r

Az Ószövetségben sehol sem utal a tó t dót világosan arra, ami előtte történt; de
minden helyen utalhat és gyakran utalnia kell arra, ami utána következik (pl. a Ruth
4:18-ban ez a szó előretekint Pérec vonalára, cs a 4Móz 3:1-ben Áron és Mózes
tó t dót-ja nem utalhat a megelőző népszámlálásra a 4Móz 1:2-ben). Ha Mózes első
könyvében a totdot kifejezést az utána következő szakaszra értelmezzük, akkor jól
illeszkedik.
Az lMóz 2:4-ben szerepel egy alcím a következő szakaszra vonatkozóan. Maga
Wiscman is elismeri, hogy a 2:1-3 természetes összefoglalása a teremtésről szóló
beszámolónak. Ily módon az lMóz 2:4a lehet az alcím és a 2:4b lehet az alárendelt
tagmondat kezdete (hasonlóan az Enuma Elish kezdetéhez: „Amikor fent...”). Ez a
szerkezet hasonlít az 5:1-hez, amint ez látható a két igeversből:
„Ez a menny és föld teremtésének totdot-ja, amikor azok teremtettek. Amikor
Jahve Isten a földet és a mennyet t e r e m t e t t e .(2:4, a szerző fordítása). „Ez Ádám
totdot-jínakkönyve. Amikor Isten megteremtette az embert...” (5:1, a szerző fordí­
tása).
Az a tény, hogy a „Jahve Isten” kifejezés szerepel végig a 2:4-3:24-bcn, szintén
arra késztet, hogy összekössük ezt az igeszakaszt a 2:4-ben adott címmel. (Ugyanak­
kor tényleg léteznek bizonyítékok utóiratok létezésére - a totdot-tói eltérő kifejezé­
sekre, melyek gyakorlatilag zárszavak - Mózes első könyvében - a 10:5; 20, 31-32-
ben. A 25:16 pedig befejezi a 12-16. verset; a 36:19 befejezi az 1-19, verset; a 36:30b
befejezi a 20-30. verset; és a 36:43 befejezi az egész 36. részt.) A totdot alcím beve­
zeti az ősatya életének történelmi következményeit, és szabadon így lehetne fordíta­
ni: „Ez lett belőle...” vagy „Ez az, ahol elkezdődött” (utalva a következő kifejezés-

27
 í Móz

re). (M.H, Woudstra, „The Toledot of the Book of Genesis and Their Redemptive-
Historical Significance,” Calvin Theological Journal 5. 1970:187). Az lMóz 2:4-
bcn tehát a to td o tbevezeti a kozmosz történelmi következményét, és a 2:4-4:26 leír­
ja, hogy mi történt a mennyel és a földdel. Természetesen ezután a bűnbeesés történc-
t

te következik, majd Ábel megölése és a bűn terjedése a civilizáción belül. A történet

nem beszél újabb teremtésről, hanem tovább folytatja a beszámolót a teremtés csúcs­
pontjától (melyet megismétel a 2. részben) a teremtett világ bűn általi megromlásáig:
„Ez lett belőle.”
Ha az Ószövetség sorsdöntő igeszakaszait így vizsgáljuk, akkor ez a meghatáro­
zás a legkiclcgítőbb. A totdot kifejezést nem lehet csupán „nemzetségi táblázatra”
korlátozni, mert szövegkörnyezete gyakran több ennél. Azt sem állíthatjuk, hogy ez­
zel a szóval csupán életrajzokat vagy történeteket jelöltek, mert a szöveg ebben nem
következetes. Az elbeszélés leírja, hogy mi lett „X. Y.-ból”, azokkal a részletekkel,
amelyek jelentősek Mózes első könyvének szempontjából. Táré ta t dót-ja nem Táré­
ról szól, hanem elsődlegesen arról, ami Táréból lett, nevezetesen Ábrahámról és ro­
konairól. Izsák tó t dől-jának középpontjában Jákob áll, míg más részei Ézsauval kap­
csolatosak. Jákob totdot-ja végigvezeti a családot tőle kiindulva József egész életén
át. A tó t dót kifejezést követő név általában a kiindulópont, és nem a központi sze­
mély az. elbeszélésben. Ezért ebben a kommentárban a totdot kifejezést úgy fordít­
juk, hogy „ezek az utódok...-tói”.
Még két dolgot lehet megfigyelni mindegyik utódlásról szóló anyagnál. Az egyik
az, hogy mindegyik vonal követése során szükül a kör. Nőé új kezdete után az író
bemutatja Sem, Hám és Jáfet tó t dót-ját. De rögtön ezután kiválasztja Sém toledot-
ját. A következő totdot Táréé, Sém leszármazottjáé. Ez a beszámoló Ábrahám életé­
ről szól. Ezután a vonal leszűkül Izsákra, Ábrahám fiára, de Izmáéi toTdot-y&t mutatja
be először, azt a vonalat, amelyet Isten nem választott ki. Ugyanezt a módszert alkal­
mazza a következő nemzedéknél; mielőtt kifejtené Jákob totdot-ját, Ézsauval foglal­
kozik.
A második megfigyelés az, hogy a mindegyik totdot között szereplő anyag való­
jában Mózes első könyve gondolatmenetének kicsinyített változata, melyben az ál­
dás és az átok motívuma döntő szerepet kap. Az első néhány totdot-on belül mind­
egyiknél megfigyelhető a lejtő, mely az átokhoz vezet egészen a 12:1 -2-ig, ahol az
üzenet rátér az áldás ígéretére. Ettől a ponttól kezdve folyamatos vágyódás figyelhe­
tő meg az áldás helye után, de továbbra is mindegyik elbeszélés egy lejtőn helyezke­
dik cl, mert Izsák és Jákob nem ért fel Ábrahámmaí. Következésképpen Mózes első
könyvének végén a család nem az áldás helyén van, hanem Egyiptomban, Kidner úgy
fejezi ki ezt a fokozást, hogy „az ember messze eltávolodott az Edentől egy koporsó­
ig^ és a kiválasztott család messze Kánaántól Egyiptomig” (Genesis, 224. o.).

Mózes első könyve üzenetének kibontakozása. A totdot címek jelentik „magát

a vázat, amire az Mózes egész első könyve épül” (Woudstra, „The Toledot of the
Book of Genesis,” 188-189. o.). Mindegyik totdot elénk tárja egy-egy vonal sorsát,

28

h
 lMóz

és hogy az áldás teológiájának kibontakozásában milyen szerepet játszott a szűkülés

és a hanyatlás.

1. Teremtés. Az első szakasz (l:l-2:3) előtt nem szerepel a toldat cím, és ez

logikus is. Ez a szakasz a kezdetről ír, és nem szükséges nyomon követni azt, hogy
mivé lett a teremtés. Ehelyett az 1:1 -ben található alcím utal a rész tartalmára. Ennek
a szakasznak az a jelentősége, hogy a munkát Isten jóváhagyta és megáldotta a terv
beteljesedése végett. Az állati élet (22-25. vers), az emberi élet (27. vers) és a hetedik
nap (2:3) mind külön áldásban részesült. Ez a trilógia fontos az érveléshez: az Isten
képére teremtett embernek, aki a földi teremtmények fölötti szuverenitást élvezte és
megemlékezett Isten szombatnapi pihenéséről, áldott kezdete volt.

2. A menny és a fold toldot-ja. Ebben a szakaszban (2:4-4:26) Mózes első köny­

ve beszámol arról, hogy mivé vált a kozmosz. Ez a szakasz Adám és Éva megterem­
tésének leírásával kezdődik, és nyomon követi bűnbeesésüket, Isten átkát a bűnön, cs
a bűn terjedését leszármazottjaikban. Nem volt tovább nyugalom, az emberiség átél­
te a menekülést és a félelmet, saját útjára tért a világban, harcolva a túlélésért és
kialakítva a civilizációt. Mintha a teremtés áldásaira válaszolna, ez az igeszakasz
háromszoros átokról beszél (a Sátánra vonatkozóan, 3:14, a földre vonatkozóan az
ember miatt, 3:17, cs Kainra vonatkozóan, 4:11).
De még ebben az elromlott életben is ott a kegyelem jele (4:15) és a reménység
sugara (az ember kezdte segítségül hívni Jahvét).

3. Adám könyvének toldot-ja. Ebben az Ádámtól Nőéig terjedő központi nemzet-

ségtáblázatban is látható az ember süllyedése. Ez a szakasz a teremtés felidézésével
kezdődik, és azzal fejeződik be, hogy Isten nem leli örömét az ember létében. Az
1Móz 5:1-2 visszaidézi a teremtést a bátrak („megáld”) szó használatával; a 29. vers
feljegyzi Nóé születését, aki a kegyelem jele vigaszul az átokban, amelyre az ’árar
(„megátkoz”) szót használja. Isten emberi fajt elindító kegyelmét beárnyékolja az
ember minden leszánnazottjának haláláról szóló megjegyzés. A halál átka alól csak
egy kivétel van (Énok), aki reménysugár arra, hogy az átok nem végleges.

4. Nóé toldot-ja. Ebben a szakaszban (6:9-9:29) az ítélet (átok) és az áldás válta­

kozik. Isten megígérte, hogy soha nem átkozza meg a földet úgy, mint ekkor tette
(8:21). Mindazonáltal Nóé története azzal kezdődik, hogy kegyelmet talál, és azzal
végződik, hogy átkot mond Kánaánra.
Mégis ebben a szakaszban új kezdet bontakozik ki a vízzel borított világból, mely
sok tekintetben párhuzamos az első résszel: az erőszakos világ kaotikus elpusztítása,
a megváltás kegyelmes biztosítása, hogy az ember eljuthasson az új világba, a száraz­
föld feltűnése az új kezdéshez, a Noéval kötött szövetség és Noénak, valamint fiainak
megáldása (párhuzamosan Adám megáldásával). Itt az emberi nem újat kezdhetett,

29
lM óz

és ettől a kezdőponttól az áldás motívuma egyre inkább előtérbe kerül, ellentétben az

átokéval. Sém áldott volt.

5. Noé fiainak tokdot-ja. Amint a népesség egyre szaporodott Nóé egész világra
vonatkozó szózatával összhangban, a könyv a nemzetek irányába fordul. Az író kö­
vetkezetesen bontja ki az üzenetet, hogy az ember a rombolás és a káosz felé halad.
Ez a szakasz Sém, Hám és Jáfet termékeny szaporodásával kezdődik, de a nemzetek
eredetének magyarázatával ér véget a bábeli zűrzavar kapcsán (10; 1-11:9). Zseniális
ötlet egy ilyen „csattanós” történetet utoljára hagyni, különösen akkor, ha időrendi-
leg előbb következne. Ily módon az olvasó választ keres az ember folyamatos hanyat­
lására. Ez felkészíti az olvasót a megígért áldásra.
6. Sém tokdot-ja. Ez a szakasz (11:10-26) az előző rész terjeszkedő emberiségé­
nek világnézetére épít. A könyv újabb átmenetéhez értünk, ahol leszűkül a választék
Sem vonaláról Ábrámra. Ez a felsorolás nyomon követi a nemzetségi vonalat Noétól
Ábrámig, utalva az áldásokra, melyek megnyilvánultak az anyagi jólétben és az utó­
dokban (míg az 5. rész Adám utódait követte nyomon Nőéig és az özönvízig). Isten
nem hagyja, hogy a terjeszkedő és megosztott népesség reménység nélkül éljen a
világon. Kiválaszt egy embert és nemzetet épít, amely áldást fog jelenteni a föld
számára. Bárki, aki ismeri Abrahámot, azonnal felfogja e tok dót jelentőségét, mely a
népek szétszóródásától egészen a megígért áldásig tart (11:10-26).

7. Táré tokdot-ja. Míg az 1-11. rész általánosságban mutatja be az ember lázadá­

sát, a 12-50. rész részletezi, hogy Isten hogyan viszi az embert az áldás helyére. Ez a
szakasz (11:27-25:11) elmondja, mivé lett Táré, a felsorolás utolsó tagja (11:32). A
történet nyomon követi fiának életét, és a könyv kulcsává válik, ugyanakkor az egész
Ószövetség áldástervének kulcsává is. Isten Ábrahámnak, aki mindenek közül a leg-
áldottabb, nemzetet, földet és nevet ígért. Az elbeszélés kifejti, hogy hogyan növeke­
dett engedelmes hitben.

8. Izmáéi tokdot-ja. Ez a szakasz (25:12-18) elmagyarázza, mivé Lett Izmáéi, akit

Isten nem választott ki. A szerző Izmáéi vonalával foglalkozik, mielőtt visszatérne a
kiválasztott vonalhoz.

9. Izsák tokdot-ja. Amikor a szerző elmagyarázza, hogy mivé lett Izsák, az ígéret
fia, ez a szakasz feljegyzi Jákob történetét, Izsák fiáét, és családján belüli harcot,
valamint Izráel népének kialakulását (25:19-35:29). A 12:2-ben leirt ígéretek kezde­
nek kibontakozni. Az Ábrámnak adott ígéret most sajátosan átkerül Jákobhoz (27.
rész), Jákob is fejlődött a hitben, de a folyamat során megsántult. Ő már nem olyan
ember volt, mint nagyapja; mégis „megszületett” Izrael.
r

10. Ezsau tokdot-ja. Mózes első könyve megint Izsáktól folytatja a fejleménye­
ket, de mielőtt kifejtené az utódló fiú tokdot-jót, ez a szakasz (36:1-8) Ézsauról be-

30
 lM óz

szél, arról a testvérről, akitől Jákob ellopta elsőszülöttségi jogát és az áldást. A Jákobtól
származó nemzet gyakran szembetalálkozik majd rokonaival, az cdómiakkal, Ézsau
leszármazottjaival. Ez a szakasz beszámol Ézsau három feleségéről és öt fiáról.
f

11. Ézsau, az edómiak atyjának toEdot-ja. Kiegészül a könyv még egy másik
beszámolóval is Ézsau leszármazottjairól, mert az edómiak, amálékiak és a hóri nem-
zetségfok nagyon jelentős szerepet játszottak (36:9-37:1).

12. Jákob toVdot-ja. Mi lett Jákobból? Fiai az izraeli törzsek alapítói leltek (37:2-
50:26). Ez az elbeszélés József életével foglalkozik, és Jákob családjának Egyiptom­
ba költözésével. Lényegében megtudjuk, hogy miért került Isten népe Egyiptomba,
és hogyan viszonyult a megígért áldásokhoz. Kánaánban a család odáig süllyedt,
hogy keveredni kezdett a kánaániakkal. Az áldás vonalának megőrzése végett Isten
megdöbbentően közbeavatkozott József testvéreinek gonosz tervén keresztül, hogy
József kezébe adja Egyiptom hatalmát. Amikor az ígéret földjét az éhség átka sújtot­
ta, az áldás József hatalmán és bölcsességén keresztül valósult meg. Mindazonáltal a
könyv végül Istennek jövőbeli, újabb áldását helyezi kilátásba.

Összefoglalás. Mivel Mózes első könyve az alapja a Pentateukosz hátralévő ré­

szeinek, Mózes második könyve visszatér arra, hogy Isten megemlékezett Abrahám-
mal kötött szövetségéről: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett
Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten lzráel
fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.” (2Móz 2:24-25). Már a Mózes első könyvében
leírt utolsó események és a záró kijelentések kilátásba helyezik a kivonulást: „Isten
bizonyosan rátok tekint (szó szerint »észrevesz«), és majd elvezet benneteket ebből
az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákobnak” (lM óz 50:24). Ezt a kijelentést ismételte meg Mózes, amikor kivitte az
ősatya csontjait Egyiptomból (2Móz 13:19).
Ezért Mózes első könyve teológiai és történelmi alapot szolgáltat Izraelnek, Isten
kiválasztott népének létezéséhez. Izrael vissza tudta vezetni eredetét Ábrahám ős­
atyához, akit Isten a szétszóródott nemzetek közül választott ki, és akinek Isten szö­
vetségben ígért utódot és földet.
Az egyenes ági leszármazás (az első megígért áldás) fontossága miatt a könyv
nagyteret szentel apatriarchákcsaládi életének: feleségeiknek, fiaiknak, örököseik­
nek és az elsőszülöttségi jogoknak, áldásoknak. Jákob áldása után (lM óz 49) a
Pentateukosz négy évszázadot ölel fel. Mózes első könyve tehát megalapozza lzráel
törzseinek örökösi jogát, miközben Egyiptomban dolgoztak és Isten felszólította őket
arra, hogy hagyják cl Egyiptomot.
Felismerve, hogy tényleg nagy néppé lettek az Ábrahámnak adott ígéret áldása
szerint, arra is rájöttek, hogy nincs jövő] ük Egyiptomban, Sodomában vagy Babilon­
ban. Jövőjük azon a földön bontakozik majd ki, amit Isten esküvel nekik ígért, Kána­
án földjén.

31
lM óz

Mózes első könyvének tartalma biztosította az izraelitákat arról, hogy Isten nagy­
szerű jövőt ígért nekik, és ő képes beteljesíteni ígéreteit. A könyv újra meg újra be­
szél Istennek az ősök életében bizonyított természetfeletti tetteiről, amelyekkel eljut­
tatta Izraelt erre a pontra. Az az Isten, aki elkezdte a jó munkát, biztos, hogy be is
fogja fejezni (Fii 1:6). Ha az emberek felismerik, hogy létüket a szuverén kiválasz­
tásnak és áldásnak köszönhetik, akkor engedelmességgel fognak erre reagálni. Mó­
zes első könyve tehát alkalmas volt arra, hogy Mózes rávegye Izraelt arra, hogy kijöj­
jenek Egyiptomból.

Mózes első könyvének teológiája. Mózes első könyve azzal az előfeltételezés­

sel íródott, hogy Isten létezik, és kinyilatkoztatta magát szóval és tettel Izrael ősei­
nek. A könyv nem érvel Isten létezése mellett, hanem egyszerűen azt állítja, hogy
minden Isten miatt létezik.
Mózes első könyvének teológiai témája egyértelműen Istennek az a munkája,
melynek során Izraelt az áldás eszközévé tette a föld családjai számára. Ez a könyv
adja meg az egész Pentateukosz fő témájának, a teokrácia megalapításának bevezeté­
sét. A teokrácia Isten uralma az egész teremtett világ felett. Mózes első könyve be­
mutatja a teokrácia megalapítása mögött rejlő kezdeteket: a megígért áldást, hogy
Ábrahám leszármazottaié lesz Kánaán.
Mózes második könyve leírja, hogyan szabadult ki a mag a szolgaságból, és ho­
gyan kötött velük szövetséget Isten. Mózes harmadik könyve azon rendelctckct tar­
talmazza, melyek lehetővé teszik, hogy a szent Isten népe között lakjon, azzal, hogy
őket szentté teszi. Mózes negyedik könyve beszámol a pusztában történt katonai ese­
ményekről és a törzsek népszámlálásáról, és megmutatja, hogyan őrizte meg Isten
megígért áldásait külső és belső veszélyektől. Mózes ötödik könyve elénk tárja a
szövetség megújítását.
Isten nagy terve kibontakozásában Mózes első könyve bemutatja az olvasónak
Isten természetét, aki szuverén Úr a világmindenség felett, aki kész megmozgatni a
mennyet és a földet annak érdekében, hogy véghezvigye akaratát. Meg szeretné álda­
ni az emberiséget, de nem nézi el a bűnt és a hitetlenséget. E kinyilatkoztatáson ke­
resztül az olvasó megtudja, hogy „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt”
(Zsid 11:6).

VAZLAT
I. Az őstörténeti események (1:1-11:26)
A. A teremtés (1:1-2:3)
B. A menny és a föld teremtésének következményei (2:4-4:26)
1. A férfi és a nő teremtése (2:4-25)
2. A megkísértés és a bűneset (3, rész)
3. A bűn előretörése: Kain megöli Ábelt (4:1-16)

32
 lM óz

4. Az istentelen civilizáció elterjedése (4:17-26)

C. Ádám utódai (5:1-6:8)
1. Nemzetségtáblázat Ádámtól Nőéig (5. rész)
2. A faj romlottsága (6:1-8)
D. Nőé utódai (6:9-9:29)
1. Az özönvíz (6:9-8:22)
2. A Noéval kötött szövetség (9:1-17)
3. Kánaán megátkozása (9:18-29)
E. Nóé fiainak utódai (10:1-11:9)
1. A nemzetek felsorolása (10. rész)
2. Szétszóródás Bábeltől (11:1-9)
F. Sém utódai (11:10-26)
II. Az ősatyákról szóló elbeszélések (11:27-50:26)
A. Táré utódai (11:27-25:11)
1. Szövetségkötés Ábrámmal (11:27-15:21)
2. A megígért mag biztosítása Ábrámnak, akinek hite próbákon keresztül fej-
lődött (16:1-22:19)
3. A hívő Ábrahám átadja az ígéreteket Izsáknak (22:20-25:11)
B. Izmáéi utódai (25:12-18)
C. Izsák utódai (25:19-35:29)
1. A megígért áldás továbbadása Jákobnak Ézsau helyett (25:19-28:22)
2. Jákob megáldatik távolléte alatt (29-32. rész)
3. Jákob visszatérése és az ország megromlásának veszélye (33-35. rész)
D. Ézsau utódai (36:1-8)
r

E. Ezsaunak, az cdómiak atyjának utódai (36:9-37:1)

F. Jákob utódai (37:2-50:26)
1. Józsefet eladják Egyiptomba (37:2-36)
2. Júda családjának romlása cs Isten választásának megerősítése (38. rész)
3. József hatalomra emelkedik Egyiptomban (39-41. rész)
4. Izráel leköltözik Egyiptomba (42:1-47:27)
5. A megígért áldás folytatásának biztosítása (47:28-50:26)

MAGYARÁZAT
I. Az őstörténeti események (1:1-11:26)
A. A teremtés (I:l-2:3)
A teremtésről szóló beszámoló logikus kiindulópontja Mózes első könyvének, mert
elmagyarázza a világegyetem kezdetét. Ezekre az igeversekre nagy figyelmet szánt a
tudomány, amint ez várható is volt. De a Bibliának ez a szakasza teológiai értekezés is,
mert lefekteti Mózes mind az öt könyvének (a Pentateukosznak) az alapját.
Amikor Mózes megirta ezt a müvét Izráel számára, úgy akarta bemutatni Istent,

33
lMóz 1:1-2

mint minden élet megalapítóját és teremtőjét. A leírás rámutat arra, hogy az az Isten,
aki megteremtette Izraelt, ugyanaz az Isten, aki megteremtette a világot, és minden­
kit, aki benne van. Ily módon a teokrácia a teremtés szuverén Istenén alapszik. A
nemzet, törvényei, szokásai és hitvilága mind visszavezethető arra, hogy kicsoda Is­
ten. Izrael népe ebből megtanulhatja, milyen Isten formálta őket nemzetté.
Ennek jelentős következményei vannak. Először is azt jelenti, hogy minden léte­
ző dolog Isten hatalma alatt van. A teremtés szükségszerűen alá van vetve a Teremtő­
nek. Elemi erők, ellenségek, olyan teremtmények és tárgyak, melyek pogány istensé­
gekké váltak. Ezek egyike sem veszélyeztetheti az élő Isten szolgáit.
Másodszor a beszámoló rávilágít a törvény alapjára. Ha Isten tényleg mindenek
előtt létezett és mindent ő alkotott, akkor butaság bármilyen más istent imádni rajta
kívül! Nincs más isten. Ha Isten tényleg a saját képére alkotta az embert, hogy őt
képviselje, akkor butaság más istenképet alkotni! Ha Isten tényleg kijelölt egy napot
a munkától való megpihencsrc, akkor ne kövesse ebben az ember, aki Istennel jár?
így nyernek értelmet a parancsolatok.
Harmadszor a beszámoló rávilágít arra, hogy Isten megváltó isten. Feljegyzi,
hogyan hozta létre a kozmoszt a káoszból, hogyan változtatta a sötétséget világosság­
gá, hogyan választotta el ezeket, hogyan változtatta az átkot áldássá, és hogyan ha­
ladt attól, ami gonosz és sötét volt afelé, ami szent. Ez párhuzamban áll Isten munká­
jával Mózes második könyvében, mely lejegyzi Izrael kiszabadítását a káosz egyip­
tomi erőinek elpusztításával. A próféták és az apostolok Isten megváltó tevékenysé­
gének mintáját látták ebben. Az, aki elérte, hogy a világosság beragyogja a sötétsé­
get, megvalósította, hogy az ö fénye ragyogjon a hívők szívében (2Kor 4:6), és ily
módon új teremtésekké legyenek (2Kor 5:17).
1:1-2. Ezeket az igeverseket hagyományosan úgy értelmezték, mint amelyek az
anyag kezdetére utalnak, a semmiből való teremtésre, ami ezért beletartozott az első
nap tevékenységébe. De ennek a szakasznak a szókincse és szerkezete közelebbi vizs­
gálatot igényel. A teremtésről szóló beszámoló motívumait és felépítését az első két
vers vezeti be. A világmindenség Isten teremtő munkájának eredménye, ezt tökélete­
sen kifejezi az az állítás, hogy Isten teremtette... a mennyet és a főidet. A báró’
(„teremtette”) kifejezés jelentheti a semmiből való teremtést is, de határozottan nem
korlátozható csupán erre (vö. 2:7). Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy ami kialakult, az
új cs tökéletes volt. Ennek a kifejezésnek az alanya az egész Bibliában csak Isten.
De az 1:2 káoszról beszél: kietlenség, üresség és a mélység fölött sötétség volt,
A második vers tagmondatai úgy tűnik, hogy kötődnek a harmadik vershez, mely
elmondja, hogy milyen volt a világ állapota, amikor Isten elkezdte megújítani. Üres­
ség, rendezetlenség, káosz és sötétség jellemezte. Ez az állapot nem állhatott Isten
teremtő munkájának (a báró ’-nak) eredményeképpen elő; hanem a Bibliában ezek a
bűnnek a tünetei és az ítélettel kapcsolatosak. Továbbá Isten szóval történő teremtése
a harmadik versben kezdődik, valamint a teremtés a második versben található álla­
potokat hozza rendbe attól kezdve, hogy a világosság elűzi a sötétséget. A kietlen és

34
 lM óz 1:3-13

puszta (tóhu vábóhu) úgy tűnik, hogy vázlatot ad az első részhez, mely leírja, hogy
Isten megformázta azt, ami alaktalan volt, és betöltötte az üres földet.
Egyesek itt a teremtés középső fázisát vélik felfedezni, vagyis egy befejezetlen
teremtett világot (2. v.)f ami később alakult a jelenlegi tonnájává (3-25. v.). De ezt a
nézetet nem lehet megvédeni a mondattan vagy a szókincs vizsgálata alapján.
Mások „szakadékot” látnak az első két vers között, mely lehetővé teszi a Sátán
bukását és a bűn megjelenését a világban, ami a káoszt okozta. Valószínűbb, hogy az
első vers egy viszonylagos kezdetre utal, és nem abszolút kezdetre (Merül F. Unger,
U nger’s Commentary on the Old Teslám ént. 2 vols. Chicago: Moody Press, 1981,
1:5). ily módon ez a rész az ember által ismert világegyetem teremtéséről számolna
be, és nem mindennek a kezdetéről. Az első két vers a bevezetés. A Sátán bukása és
a bűn megjelenése Isten eredeti teremtésében megelőzhette ezt.
Az Úr Isten a Lélek által szuverén módon teremtett mindent, ami létezik (2b. v.).
A káosz sötétségében Isten Lelke megtette az előkészületeket Isten hathatós teremtő
szavához.
1:3-5. Itt látjuk a teremtés minden napjának rendjét, mely a következő: (a) A
teremtő szó, (b) beszámoló a hatásáról, (c) Isten kimondja, hogy amit teremtett, az
„jó” , (d) esetenként a szuverén elnevezés és (e) minden nap megszámozása. A nap
(jóm) szóval kapcsolatban számos értelmezés született már. (1) A teremtés napjai
hosszú geológiai korokat jeleznek az ember megjelenése előtt a földön. (2) A napok
huszonnégy órás periódusok, melyekben Isten kijelentette teremtő tetteit. (3) Ezek az
isteni tevékenység szó szerint huszonnégy órás napjai. A harmadik nézet mellett szól
az a tény, hogy ajóm kifejezés sorszámnévvcl (első, második stb.) együtt huszonnégy
órás napokra utal mindenhol, ahol ez a szerkezet szerepel az Ószövetségben. A ne­
gyedik parancsolat (2Móz 20:11) természetes értelmezése i s erre az értelmezésre mutat.
Isten első teremtő szava világosságot eredményezett. Az elrendelés útján történő
teremtés finomsága és fensége frissitő ellentétben áll a pogány ok bizarr teremtéstör­
téneteivel. Itt látható Isten szavának ereje. Ez a szó arra késztette Izraelt, hogy bízzon
Istenben és engedelmeskedjen neki.
A világosság természetes, fizikai értelemben vett fény volt. Megteremtése azon­
nali győzelmet jelentett, mert eloszlatta a sötétséget. A világosság és a sötétség a
Bibliában a jó és a gonosz szimbolikus megtestesítője is. Itt kezdődött Isten munkája,
mely az eljövendő korban éri el tetőpontját, amikor nem lesz már semmilyen sötétség
(Jel 22:5). Izrael megtudja, hogy Isten világosság - és ö az út és az igazság. Izraelnek
Egyiptom sötétségében (2Móz 10:21-24) is volt világossága, és a szabadulásban az ő
világosságát követték (2Móz 13:21).
1:6-8. Második nap Isten elválasztotta az atmoszférában levő vizeket a földi
vizektől azzal, hogy kialakította a boltozatot, vagyis az égboltot. Ebből arra lehet
következtetni, hogy korábban sűrű nedvesség fedte a földet. Isten munkájába beletar­
tozik a szétválasztás és a különbségtétel.
1:9-13. A harmadik nap Isten megformálta a szárazföldet a maga növényzeté­
vel. A növények beletartoznak az igaz Isten rendszeres világába. Nincs körforgásos.

35
i
lMóz 1:14-31

az évszakokra alapuló mítosz a növények magyarázatára. Isten teremtette meg a nö­

vényeket egyszer s mindenkorra. Továbbá míg a pogányok azt vallották, hogy a mely­
ség istenei olyan erők, akikkel számolni kell, ez a történet rámutat, hogy Isten ural­
kodik a tengerek határai fölött (vö, Jób 38:8-11).
1:14-19. A negyedik napba beletartozott a nap, hogy uralkodjon (16, v.) nappal,
és a hold és a csillagok, hogy uralkodjanak éjjel. Isten úgy teremtette őket, hogy
ősrégieknek tűnjenek, hacsak nem korábban teremtettek, és csak az első és a második
napon lettek láthatóvá a földön, amikor Isten elválasztotta a világosságot a sötétség­
től és a fenti vizeket a lenti vizektől.
Ezeknek az égitesteknek az a feladatuk, hogy meghatározó jelei legyenek az
ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek (14. v.). Ezek a kifejezések, valamint
a „nap” és az „éjszaka” szavak az 5. versben értelmetlenek a nap megléte és az égites­
tek mozgása nélkül.
Az asztrológiában a hitetlenek a csillagokhoz és az égitestekhez folyamodnak
vezetésért, de a Biblia azt mondja, hogy ezek csupán Isten kezének munkájáról be­
szélnek (Zsolt 19:2). Milyen ostobaság a babiloniak asztrológiai táblázatait követni
vagy az egyiptomi napistent imádni ahelyett, hogy abban hinnének, aki ezeket az
égitesteket megalkotta. Mégis milyen sok embeT újra és újra elutasítja a Teremtöt,
hogy a teremtett világot imádja (Róm 1:25).
1:20-23. A vizek és a levegő nagy élőlényei az ötödik nap teremtményei. Ebben
a szakaszban (21. v.) szerepel másodszor a bárú ’ („teremtett”; vö. 1. v.) kifejezés. Az
ókorban a mélység nagy teremtményeit mint sárkányokat és szörnyeket imádták, pe­
dig ezek csupán a mindenható Isten teremtményei voltak. Az élet termékenysége is
az igaz Isten áldásából ered (22. v.).
1:24-31. A hatodik nap volt a teremtés csúcspontja, mert ekkor jelent meg az
ember. Bár az ember volt az utolsó a teremtett lények közül, amit a beszámoló meg­
említ, mégsem az evolúció eredménye, hanem teremtett lény.
Az emberi életet Isten saját képmására (27, v.; szó szerint „úgy, mint” vagyis
„lényegileg olyannak, mint Ő”) teremtette. Isten képmásban csak az embereket ré­
szesítette (2:7). Itt a „képmás” (seiem) kifejezés jelképesen szerepel, mert Istennek
nincs emberi alakja. Isten képmásának lenni azt jelenti, hogy az emberek részesül­
nek, bár nem tökéletesen és végtelenül, Isten természetében, vagyis közölbetö tulaj­
donságaiban (élet, személyiség, igazság, bölcsesség, szeretet, szentség, igazságos­
ság), és ezért képesek lelki közösségbe kerülni vele.
Isten gyakorlati célból teremtette az emberi életet saját képmására: az embernek
az volt a feladata, hogy uralkodjon vagy uralma alá hajtsa a földet (1:26, 28). Isten
uralmát átruházta egy „képviselőre”. (Később az egyiptomi királyok bálványimádó
módon hasonló dolgot tettek: uralmukat vagy hatalmukat azzal fejeztek ki, hogy szob­
rokat készítettek magukról.) De a bűn miatt nem minden került az ember uralma alá
(Zsid 2:8). Jézus Krisztus viszont uralkodni fog az egész földön (Zsid 2:5-8), mikor
visszajön.
Isten megáldotta a férfit és a nőt: azt mondta, hogy szaporodjanak és sokasod-

36
 lMóz 2:1-7

janak. Mózes első könyvében áldottnak lenni gazdagságot és termékenységet jeleni.

Istennek ezek a csodálatos rendeletéi jelentősek lettek Izraelnek, aki Isten képviselő­
je volt a földön. Tzrácl be fog menni az ígéret földjére, és várhatja Isten folyamatos
áldását.
2:1-3. A hetedik nap a nyugalom, a szombat napja volt. A második és a harma­
dik vers szerkezete a héber nyelvben úgy rendezi el a tagmondatokat, hogy párhuza­
mosan hangsúlyozza a „hetedik” számnevet. A hetes szám gyakran képviseli a szö­
vetséget (az „esküdni” ige is kapcsolódik hozzá etimológiailag); ezért nem meglepő,
hogy a szombat lett Isten Sinai hegyen kötött szövetségének a jele (2Móz 31:13, 17).
Megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot azért, mert ez emlékeztet
teremtő munkájának befejezésére vagy megszűnésére. Isten szombati nyugalma a
Szentírás kiemelkedő motívumává vált. Itt a bűnbeesés előtt a tökéletes, megszentelt
és nyugvó teremtést jelentette. A bűneset után ez a megpihenés áhított céllá vált. A
teokratikus nyugalom megalapítása a földön akár Mózes, akár a honfoglaláskor Józsué
állal hitet és engedelmességet követelt. A mai hívők lelki értelemben mennek be a
szombati nyugalomba (Zsid 4:8-10), és természetesen osztozni fognak majd teljes
helyreállításában.
A teremtésről szóló beszámolónak az új nép, Izráel szemszögéből Mózes idejé­
ben nagy teológiai jelentősége volt. A pogány világ sötétségéből és káoszából Isten
kihozta népét, tanította őket az igazságra és garantálta nekik a győzelmet minden
mennyei és földi hatalom felett. Megbízta őket, hogy legyenek az ö képviselői, cs
teokratikus nyugalmat ígért nekik. Ugyanígy bátorítja a hívőket minden korban.

B. A menny és a föld teremtésének következményei (2:4-4:26)

1. A FÉRFI ÉS A NÖ TEREMTÉSE (2:4-25)
2:4a, Ez a szakasz (4-25. v.), amint azt a 4a vers jelzi, nyomon követi, hogy mi
történt, amikor (Jfjom, szó szerint „azon a napon” vagyis „amikor”) az Úkisten a
földet és a mennyet megalkotta. Mi történt a teremtéssel? Belépett a bűn és meg­
rontotta azt.
2:4b-7. Ádám megteremtésében éles az ellentét: akkor, amikor nem volt élet,
nem volt növekedés, nem volt eső, és senki sem művelte meg a földet, Isten nagy
gonddal megformálta az embert. E versek szerkezete tartalmaz egy címet (4. v.), há­
rom időhatározói mellékmondatot, melyek a héberben mind az „amikor” szóval kez­
dődnek („amikor” még semmiféle mezei fű nem volt a földön, „amikor” ember
sem volt, aki a termőföldet megművelje, „amikor” a pára... mindenütt átitatta a
termőföld felszínét) és egy igét, mely bevezeti az elbeszélést (és megalkotta). Ez
tükrözi az első részt (cím, 1:1; határozói mellékmondatok, 1:2; és az első elbeszélő
ige, 1:3).
Az ÚRisten kifejezés ismételt hangsúlyozása jelentős (2:4-5, 7-9, 15-16, 18-19,
2 1-22). Az első rész szuverén tcrcmtöjc („Tslen”), ugyanakkor a szövetségkötő Jahve

37
lMóz 2:8-14

(Ur). Ily módon Izrael tudhatta, hogy Urs teremtett mindent, és ő formálta az embert
a maga különleges terve szerint.
r

Az Ur munkájába az emberi élet megteremtése során beletartozott az ember meg­

formálása a porból, és az élet belelchclcsc. A formálta szó (a jásar szóból, 2:7)
művészi munkára utal. Mint egy fazekas, aki edényt formáz. Isten úgy formálta az
embert az agyagból. Az ember isteni terv szerint készült el, ugyanakkor a földből
való. Az ember „földi”, ellentétben minden későbbi álmodozással arról, hogy olyan
lehet, mint Isten (3:5). A héber ember szó ( ’ádám, ahonnan az „Ádám”, 2:20, név
ered) kapcsolatos a föld kifejezéssel ( ’adámáh; vö. 3:17).
Isten az élet leheletét lehelte az emberbe, és ezzel tette élőlénnyé (szó szerint
„élő leiekké”). így lett az ember lelki lénnyé és képessé arra, hogy szolgálja Istent és
közösségben legyen vele. Ebben a különleges teremtéstörténetben az olvasó láthatja
a bűnbeesés jelentőségét. A bűnbeesés óta a Szentlélek „leheletén” keresztül történő
újjászületés szükséges ahhoz, hogy az ember közösségben lehessen Istennel.
2:8-10. Az ember tökéletes környezetbe került. A kert lehetőséget biztosított az
ember engedelmességének kipróbálására. A nagyszerű kert (8. v.), a fák (9. v.) és a
folyó ( 10. v.) leírása vezet a parancshoz, hogy az ember mindezt élvezheti, de nem
ehet a tiltott fáról (17. v.).
Isten lehet, hogy teremtett olyan fákat, amelyek több évesnek tűntek (1:12). Az
Edenben lévő fák azonban nem tartoztak ezek közé, mert később sarjadtak (2:9). E
fák között a kertben volt egy, mely életet (az élet fája), és egy másik, amely tudást
adott (a jó és gonosz tudásának fája), legalábbis annak, aki evett róluk. Ez a „tudás”
tapasztalati volt. A ,jó és gonosz”, az életet védő és az életet elpusztító dolgok bir­
toklása akkor valósul meg, ha esznek a tiltott gyümölcsből (17. v.). Nagy volt a ka­
tasztrófa veszélye, ha magabiztos büszkeségben átlépik a határt, és megkísérlik ma­
nipulálni az életet. Másfelől az élet fája eszköz volt az élet megőrzésére és meg­
hosszabbítására Ádám és Éva számára boldog állapotukban. Ezek a fák a kert köze­
pén voltak, úgy tűnik, hogy közel egymáshoz; alapot szolgáltatva a bekövetkező pró­
bához.
A fák (9. v.), a folyó (10. v.) cs az értékes arany és drágakövek (11-12. v.) a
kertben megtalálhatók lesznek az új, örökkévaló földön is. Az új teremtésben ott
lesznek mindezek az alkotóelemek (Jel 21:10-11,21; 22:1-2), és ez jelzi, hogy az új
földön helyreállt a paradicsomi állapot.
2:11-14. Ezek a versek egy hosszú, zárójeles szakaszt alkotva leírják az akkor
ismert világ gazdagságát. A kert valószínűleg valahol a Perzsa-öböl környékén lehe­
tett, az ezekben a versekben található helynevekből ítélve. Ha ennek a területnek a
földrajzi viszonyai ugyanolyanok maradtak az özönvíz után, akkor a Tigris (szó sze­
ri \\XHiddeqel) és az Eufrátesz, a harmadik cs negyedik folyó azonosítható. A négy
folyó közül az első, a Písón Havílában volt, Arábia észak-közép részén, Palesztiná­
tól keletre. A második folyó, a Gihón, Kús földjén található, valószínűleg nem Eti­
ópiában, hanem a kassziták földjén (kas.su akkádul), a Mezopotámiától keletre fekvő
hegyekben.

38
 lMóz 2:15-25

2:15-17. Az ember célja a lelki szolgálat, amint ezt a gondosan kiválasztott sza­
vak jelzik: Isten a kertbe helyezte (nuah, „letette”), hogy azt művelje ( ‘átad, „szol­
gálja”) és őrizze. Bármilyen munkát is végzett, az Istennek végzett szolgálat volt.
A 16. versben szerepel először az Ószövetségben a sáváh szó, ami a legfontosabb
parancsot jelentő ige. Isten első, az embereknek szóló parancsa az életre és a halálra,
a jóra és a gonoszra vonatkozott. Isten minden későbbi parancsához hasonlóan ebben
is voltak pozitív áldások és negatív tiltások. Minden földi jó és gyönyörűség az em­
ber rendelkezésére állt, kivéve ezt a tiltott fát. A 16-17. vers héber megfogalmazása
erős kifejezéseket tartalmaz a parancsot illetően. Az ember minden más gyümölcs­
ből szabadon ehetett, de ha eszik a tiltott fáról, akkor meg kell halnia.
Elsősorban megint a Mózes vezetése alatti Isten népének szóló üzenet rejlik eb­
ben. Isten különleges célra teremtette az emberiségei, és képessé tette erkölcsi fele­
lősségvállalásra. Behelyezte az embert a kertbe, hogy engedelmes szolga legyen, és
figyelmeztette, hogy előtte áll az élet és a halál, attól függően, hogy engcdclmcskc-
dik-e a parancsnak. Az 5Móz 30:11-20-ban található minden Izraelnek szóló parancs
hasonló motívumokat tartalmaz, mint az lMóz 2:8-17-ben leírtak: ha engedelmes­
kednek Isten parancsainak, életet cs áldást nyernek.
2:18-25. Ez a szakasz feljegyzi az első nő megteremtését és a házasság intézmé­
nyének létrehozását, ezért sokatmondó volt Izráel társadalmának fő támaszával kap­
csolatban. Isten úgy tervezte, hogy a férj és a feleség lelki, működő egységet alkos­
son, becsületesen éljen, szolgálja Istent, és együtt tartsa meg a parancsolatait. Ami­
kor ez az összhang létrejön, a társadalom felvirágzik Isten áldó keze alatt.
Adám egyedül volt, és ez nem volt jó; a teremtésben minden más jó volt (vő. 1:4,
10,12, 18, 21, 25). Amint az ember elkezdett Isten képviselőjeként működni (amikor
elnevezte az állatokat, 2:29-20, kifejezte uralmát fölöttük; vő. 1:28), tudatára ébredt
magányosságának (2:20). Isten ezért mély álmot bocsátott rá (21. v.), és megterem­
tette Évát az 5 testéből és csontjából (21-23. v.).
Isten úgy döntött, hogy az emberhez illő segítőtársat (szó szerint „neki megfele­
lő” vagy „hozzá hasonló segítőt” ) alkot az embernek (18. v.), A „segítőtárs” kifejezés
nem lealacsonyító értelmű; a Szentírás gyakran használja a mindenható Isten jellem­
zésére is (pl. Zsolt 33:20; Zsolt 70:6; 115:9, ahol „segítségnek” fordítják). Az, hogy a
nő „hozzá illő”, alapvetően azt jelenti, hogy amit az Ige Ádámmal kapcsolatban leír
az lMóz 2:7-ben, az ugyanúgy érvényes volt az asszonyra is. Ugyanolyan volt a
természetük. De amit a férfi nélkülözött (a magánya nem volt jó), azt az asszony
pótolta, cs amit az asszony nélkülözött, azt a férfi pótolta. A csúcspont az egy testté
válás volt (24. v.) -- a férfi és a nő teljes egysége a házasságban. Mivel Ádám és Éva
lelki egységben eltek, becsületesen, bűn nélkül, ezért itt nem volt szükség utasításra a
_fej” szerepét illetően. Pál később tárgyalja ezt a teremtés rendjével kapcsolatban
(IKor 11:3; lTim2:13).
Mózes első könyve gyakran használja az 'al-kén szavakat (ezért, 1Móz 2:24). Ha
a 24. vers szavait Isten Ádámnak mondta, akkor az „elhagyja” igét jövő időben kelle­
ne fordítani: „el fogja hagyni”. De ha Isten ezeket a szavakat Mózesen keresztül

39
lM óz 3:1-7

mondta, akkor jelen időben kell fordítani: ezért a férfi elhagyja... (amint a magyar
Biblia teszi). Ebben a kijelentésben benne van, hogy a házasságban egy férfi és egy
nő „egy testté” válik. Meztelenségük (25. v.) arra utal, hogy nem zavartatták magukat
egymás társaságában, nem volt bennük semmilyen félelem attól, hogy a másik visszaél
vele. Ezt a közösséget később összezúzta a bűneset, és csak bizonyos mértékéig áll
helyre a házasságban, amikor a házastársak már nem szégyellik magukat egymás
előtt. Itt a meztelenség, bár szó szerint értendő, mégis a bűntclenségre is utal.

2. A MEGKÍSÉRT ÉS ÉS A BŰNESET (3. RÉSZ)

3:1-7. Ezek a versek egyrészt az ember történelmi bukását, másrészt az őstípusi
kísértést írják le. Ez az igcszakasz tökéletes esettanulmány a kísértésről, mert a bű­
nért nem lehet a környezetet vagy az öröklést okolni.
Az lMóz 1-2 lejegyzi, hogy mit mondott Isten; a harmadik részben a kígyó (az
ördög, Jel 20:2) szólal meg. Az Úr szava életet és rendet teremtett, a kígyó szava
káoszt és halált hozott. Az igazság régebbi, mint a hamisság; Tsten szava a Sátán
hazugságai előtt hangzott el.
r
Az lMóz 3:1 egy héber szójátékon keresztül kapcsolódik a 2:25-höz: Ádám cs
Éva „mezítelenek” voltak ( ‘arummím); és a kígyó ravaszabb volt ( 'árum') mindenki­
nél. Mezítelenségük utal arra a tényre, hogy nem tudtak a gonoszról, és nem tudták,
hogy hol lehet csapda számukra. A Sátán pedig felhasználta ravaszságát, hogy előnyt
kovácsoljon ártatlanságukból. Ez a ravaszság vagy elmésseg önmagában nem gonosz
(sőt a Biblia egyik célja, hogy ilyenné tegye a hívőket a Péld 1:4 szerint, ahol az
‘ármáh, a ravaszság fordítása „okosság”). De itt gonosz célra használták fel.
A kísértő egy kígyó volt (azaz a Sátán kígyó formájában). Ez arra utal, hogy a
kísértés álruhában jön, teljesen váratlanul és gyakran egy alárendelttől (olyasvalami­
től vagy -valakitől, ami vagy aki felett az embernek uralkodnia kellene; vő. lMóz
1:28). Lehet ebben egy hitvitázó elem is, mert a pogányok imádták a kígyót. Élet­
szimbólumuk valójában a halál okozója volt. Az istenséget nem lehet úgy elemi (amit
a Sátán itt megígér; 3:5), hogy a pogányok hitét és jelképeit követjük. Az a halál és
nem az életútja.
Éva vagy nem ismerte nagyon jól Isten parancsát, vagy nem akart emlékezni rá.
Ezzel ellentétben Krisztus úgy győzött a Sátán felett, hogy pontosan ismerte Isten
Igéjét (Mt 4:4, 7, 10). (Lásd az Éva és Jézus megkísérlése a Sátán által c. táblázatot
a Mt 4:3-11 közelében.) Éva lebecsülte a kiváltságokat, hozzátett a tiltáshoz és gyen­
gítette a büntetést - mindez jól látható, ha összehasonlítjuk szavait (lMóz 3:3) Isten
eredeti parancsával (2:16-17). Miután a Sátán ezt meghallotta, orcátlanul letagadta a
halálos büntetést, amit Isten kilátásba helyezett (3:4). Sátán hazudott kezdettől fogva
(Jn 8:44), cs ez a hazugsága: az ember elkövethet bűnt, és megmenekülhet a követ­
kezményektől. De a bűn büntetése halál (JMóz 2:17).
A kísértő kételyeket támasztott Isten jellemét illetően is, azt állítva, hogy Isten
irigy és visszatartja az embert attól, ami megilletné (3:5). Olyanok lehetnének, mint

40
 lM óz 3:8-19

Tsten, ha ennének a fáról - cs Isten a Sátán szerint ezt tudta. Ezzel Sátán eléjük tárta
az istenné válás ígéretét: a jó és gonosz tudását
A Sátán munkája ezzel befejeződött. Az asszony ott maradt természetes vágyai­
val és testi étvágyával. A kívánatos (nehmád, 6. v.) szó kapcsolódik egy másik szó­
hoz, ami később, a Tízparancsolatban jön elő, „ne kivánd” (tahmód, 2Móz 20:17). A
testi gyakorlatiasság (jó volna enni arról a fáról), esztétikus szépség (csábítja a
szemet) és annak a lehetősége, hogy okossá tesz „beavatottnak” lenni - elbuktat-
hatják az embert, mihelyst úgy gondolja, hogy felemelkedett a büntetés korlátja.
Az eredmények természetesen lefelé vezettek. Nem valósult meg az isteni megvi­
lágosodás ígérete. Mindketten ettek és láttak, de ezzel megromlottak. Szégyellni kezd­
ték magukat egymás előtt (bizalmatlanság cs elidegenedés) és Isten elölt is (félelem
cs rejtőzködés előle). A Sátán ígéretei sohasem teljesednek be. Sohasem lehet bői-
r

csességre jutni azzal, hogy valaki engedetlen Isten Igéjének. Ehelyett az Ur félelme a
bölcsesség kezdete (Péld 1:7).
3:8-13. A fejezet hátralevő része három egységre osztható: (a) szembesülés az
Ultrái, melyben a két bűnös, hallva őt, félt és elrejtőzött... a kert fái között (8-13.
r

v.); (b) az Ur kijelentései, melyek új helyzetet teremtettek a kígyó, az asszony és a

lerfi számára (14-19. v.); cs (c) az Ur felöltözteti az embert gondoskodásképpen az új
helyzetben (20-24. v,).
A bűn eredményei a büntetés és a gondoskodás. Korábban az embernek és az
asszonynak élete volt, most a halál várt rájuk. Gyönyörűségben volt részük, most
fájdalomban. Bőségben éltek, most fáradságos munkával keresték kevés kenyerüket.
Tökéletes közösségben éltek, most elidegenedés és viszály uralkodott.
A harmadik rész motívumai - halál, fáradságos munka, verejték, tövisek, a fa, a
küzdelem és a mag - mindezek később Krisztushoz vezetnek. Ő a másik Ádám, aki
átokká lett, aki nagy vcrcseppeket verejtékezett keserű halálküzdelmében, aki tövis­
koronát viselt, aki fán függött, míg meg nem halt, cs aki a halál porába került.
3:14-19. Isten szólt a kígyóhoz (14-15, v.), Évához (16. v.) és Ádámhoz (17-19.
v.). Istennek a kígyóhoz intézett szavai a következőket tartalmazták: (a) kijelentette,
hogy a kígyó csúszómászó lesz és port eszik, ami állandóan emlékezteti az emberisé­
get a kísértésre és az ember bukására, és (b) szólt a kígyó mögött álló erőről. Isten
kimondta, hogy állandó küzdelem lesz a sátáni erők és az emberiség között. Ez a harc
a Sátán és az asszony közt, valamint utódjaik vagy „magjaik” között dúl. Az asszony
„utódja” Kain volt, azután az egész emberiség, majd Krisztus és azok, akik együtte­
sen őbenne vannak. A kígyó „utódai” közé tartoznak a démonok és bárki, aki az ö
sötét országát szolgálja, akinek „atyja” az ördög (Jn 8:44). A Sátán megnyomorítja
az emberiséget (sarkát mardosod), de a Mag, Krisztus méri a végső csapást (ő a
fejedet tapossa, „szétzúzza a fejedet”).
Aztán Isten azt mondta az asszonynak, hogy fájdalommal szüli gyermekét.
Férje... uralkodni fog rajta, vagyis az, akit az asszony bűnre késztetett. (A vágya­
kozol férjed után kifejezés azt jelenti, hogy az asszony megpróbálja rávenni férjét
arra, hogy bűnt kövessen el; vö. az lMóz 4:6-7 magyarázatával.)

41
lMóz 3:20-24

Isten ezután azt mondta Ádámnak, hogy nagy fájdalmat él majd át, amikor meg­
próbálja előteremteni az élethez szükséges dolgokat (3:17-19). (A fáradsággal kife­
jezés ugyanannak a szónak a fordítása, amit Isten az asszony fájdalmával kapcsolat­
ban használt a 16. versben. Ez a szó csak háromszor fordul elő az egész Ószövetség­
ben, a 16-17-ben. és az 5:29-ben.) Halál vár rá -visszatér a földbe ( ’adámáh; ez
kegyelmes gondviselés, ha figyelembe vesszük a szenvedést) és vissza fog térni a
porba, ily módon újból a kígyó zsákmányává válik (vö. 3:14). Ennyit az istenségre
törekvésről! Az ember megkísérelheti, hogy olyan legyen, mint Isten, de valójában
csak a földből való por.
Ezek a büntetések a megtorló igazságot képviselik. Ádám és Éva vétkezett a til­
tott fáról való evéssel; ezért szenvedniük kell, hogy élelemhez jussanak. Éva manipu­
lálta a férjét; ezért férje uralkodni fog rajta. A kígyó elpusztította az emberi fajt; ő is
cl fog pusztulni.
Isten ugyanakkor kegyelmes gondoskodásban is részesítette az embert. Az embe­
riség meg fog halni, nem él örökké ebben a kaotikus állapotban, és gyermekek szület­
nek majd (16. v,), hogy az emberi faj megmaradjon és tovább folytatódjon. A végső
győzelem Krisztus, az asszony Magva (Gál 3:16; vö. Gál 4:4, „asszonytól született”)
által jön el.
Nem számít, hogy az emberek milyen kétségbeesetten próbálnak megszabadulni
a férfíuralomtól, a fáradságos munkától, a fájdalmas gyermekszüléstől és a haláltól,
ezek az átkos örökségek folytatódnak, mert jelen van a bűn. Ezek a bűn gyümölcsei.
t

3:20-24. Ezek a versek feljegyzik Adám hitét és Isten gondoskodását, isten meg­
menti őket, és biztosítja, hogy ne éljenek örökké ilyen állapotban. Ádám hite látható
abban, ahogy elnevezi feleségét Évának (szó szerint „elő”). Tehát Ádám a jövőbe
tekintett, cs nem elsősorban a halálra. Éva hite később látható (4:1), amikor elsőszü­
lött gyermekét Káinnak nevezte, mert az Úrtól volt.
Isten minden kapcsolata a bűnös emberrel visszavezethető Ádám és Éva engedet­
lenségére. De Isten megmentő Isten, és ezt tanúsítja az a tény, hogy felöltöztette...
r r r

Adamot és Évát. Egy állat lett az áldozat azért, hogy az Ur bőrruhát készítsen, és
később az egész Izrael állatáldozatai részei lettek annak a megoldásnak, amit Isten
adott az átokra -életet életért. A bűnösnek meg kell halni! (Ez 18:20; Róm 6:23) De
élni fog, ha hisz az Únban, aki gondoskodott helyettes áldozatról. Az a bőr, amellyel
Isten felruházta Ádámot és Évát, állandóan emlékeztette őket Isten gondoskodására.
Hasonlóan az idők teljességében Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát, és ennek
az engesztelésnck az alapján igazságba öltözteti a hívőket (Róm 3:21-26).

3. A BŰN ELŐRETÖRÉSE: KAIN MEGÖLI ÁBELT (4:1-16)

A negyedik rész témája az istentelen társadalom elterjedése. Az ember fellázad
Isten ellen - az az ember, aki nem engedelmeskedett, és aki elpusztította az Isten
szerintit, és tagadta, hogy felelős vagy bűnös lenne ezért. Ez a rész bemutatja az
istentelen embert, aki megváltás nélkül, de él a világon (a kegyelem védő jelével; vö.

42
 lMóz 4:1-16

magyarázatok a 15. versnél). Az ilyen ember bűntudatát könnyítette a kulturális fej­

lődés és a földrajzi terjeszkedés.
Mózes vezetésével Tzráel a kultúrák világába indult. Körülveszi majd a civilizá­
ció, a zene, a művészet, az ipar és a vállalkozó szellem. Ellenségesen fogadják majd
Izraelt, és arra késztetik Isten népét, hogy elvesse az áldozatokat, és átkozott népként
éljen. Tzráelt figyelmeztetni kellett az ilyen öntelt ellenállás veszélyére.
Kain és Ábel történetében az asszony magva találkozott a kígyó magvával (3:15).
Kain prédául esett a lappangó gonosznak, és végül elment és egy istentelen társadal­
mat alapított, mert elutasította Isten útját. „Kain útja" (Júd 11) tehát a hit hiánya,
mely megmutatkozik egyrészt annak irigylésében, ahogy Isten az igazakkal bánik,
másrészt gyilkosságokban, a felelősség megtagadásában, és abban, hogy az ember
nem hajlandó elfogadni Isten büntetését.
4:1-5, Káint és Ábelt az Ige mondatról mondatra szembeállítja egymással. Az
egész részben látható ez a szembeállítás: Káint tizenháromszor említi az 1-16. vers.
Ábel hétszer kerül említésre, és még háromszor történik utalás rá a „testvére” szóval.
János apostol helyesen látja, hogy a gyilkosság a testvér elleni bűn (ÍJn 3:12, 15).
A lázadó ember lennészete bontakozik ki Kain személyében, akinek kedvező indu­
lása volt, mint a remény gyermekének. De az elbeszélés az átokkal köti öt össze; földmű-
velő lett ( ’adámáh, föld, lMóz 4:2 vö. 3:17). Ábel viszont úgy tűnik, hogy az ember
eredeti céljával kerül összeköttetésbe, mert uralkodott az életen (vö. 1:28); juhpásztor
lett. Foglalkozásuk jelentőségét az is fokozza, hogy milyen istentiszteletet eredményez­
tek. Ábel mindent megtett, hogy Istennek tetsszen (ami azt jelenti, hogy hitt Istenben,
Zsid 11:6), míg Kain egyszerűen kötelességét teljesítette. Ábel tettei igazak voltak, míg
Káiné gonoszak (1 Jn 3:12), Ez a kétfajta ember ma is létezik.
A hit hiánya Káinnál megmutatkozik abban, hogy hogyan reagált, amikor Isten
elutasította Kain gyümölcsáldozatát (1 Móz 4:5). Ahelyett, hogy igyekezett volna or­
vosolni a helyzetet és istennek tetszeni, nagy haragra gerjedt.
4:6-7. Kain annyira haragos volt, hogy nem lehetett lebeszélni a bűnről - még
Istennek sem. Évát annak idején rá kellett beszélni a Sátánnak a bűnre, de Kain „a
gonosztól volt” (ÍJn 3:12). Úgy tűnik, mintha már alig várta volna, hogy elpusztít­
hassa testvérét - ez a természeti ember megoldása a saját kudarcára.
Isten azt tanácsolta Káinnak, hogyha tetszeni akar neki és jót tesz, akkor minden
rendben lesz. Ha pedig nem, akkor a hűn az ajtó előtt leselkedik (róbés itt egy
leselkedő állatra emlékeztet), és kész arra, hogy legyőzze. A bűn Káinra vágyódik
(ezek a szavak mutatják, hogy Isten hogyan értelmezi a „vágyódást”, ami ugyanaz a
héber szó, mint ami az lMóz 3:16-ban is szerepel), de Kain uralkodhat rajta. Itt látha­
tó a folyamatos küzdelem a jó és a gonosz között. Mindenki, aki tele van irigységgel
és viszálykodással, zsákmányul esik a gonosznak.
4:8-16. Miután Kain megölte testvérét (8. v.), elutasította a felelősségre vonást
<9. v.), és azt állította, hogy Isten büntetése (terméketlen talaj és bujdosás, 10-12. v.)
túl szigorú (13. v.). Isten kegyelmesen megvédte Káint egy bizonyos jellel, ami elret­
tentette a vérbosszúiét (15. v. - sehol sem tisztázott, hogy mi vagy milyen volt ez a

43
lMóz 4:17-24

J e l”), de Isten életfogytiglani, szüntelen bujdosásra ítélte (12. v.). Abban az átokban
részesült, hogy el kellett bujdosnia Isten színe elől (14. v.). De Kain megszegte ezt az
átkot azzal, hogy egy városban lakott, Nód (szó szerint a „kóborlás”) földjén, Éden-
től keletre (16. v.).
Ezen a szakaszon több mózesi motívum is alapul: (1) az áldozatot hittel teli szív­
vel kellett felajánlani Istennek, és az állatok legjobbjának, az elsöszülöttnek kellett
lennie (4. v.). (2) Az izraeliták felelősséggel tartoztak testvéreikért - egymás Önzői
voltak, és nem volt szabad egymást megölniük. (3) Az emberölés során kifolyt vér
beszennyezte a földet és bosszúért kiáltott - a kiontott vér felemelte vádló hangját
(10. v.). (4) A vérbosszút Isten elhárította egy védő jellel, éppen úgy, mint később a
menedékvárosba költözés elhárította a bosszúállót. (5) A bűnért való büntetés Izrael
teokráciájának alaptétele volt. (6) Az Isten nélküli élet veszélyes élet, védelem nélkü­
li. (7) Esetenként előfordul, hogy az idősebbet elutasítják és a fiatalabbat elfogadják,
megfordítva ezzel a szokásos társadalmi rendet.

4. AZ ISTENTELEN CIVILIZÁCIÓ ELTERJEDÉSE (4:17-26)

Az elbeszélés most nyomon követi Kain vonalát teljes kibontakozásáig. Mi lesz
abból a társadalomból, amely fellázad Isten ellen és elhagyja az áldás helyét, ádázul
elutasítva Isten törvényeit és áldozatait? Ebben az esetben felvirágzik. De az igaz
embernek nem szabad irigykedni a gonoszokra, és követnie az útjukat (Zsolt 49; 73).
Isten megengedi nekik, hogy félvirágozzanak, de földhöz kötött módon. Feltalálják a
zenét, fegyvereket, mezőgazdasági eszközöket és városokat- a kultúrát. Ez az egyet­
len menedékük a keserű, megátkozott világban.
Nem így az igazak! Néhányan azok közül, akik származásukat Séthez, Ábel he­
lyettesítőjéhez vezették vissza, hirdetni kezdték az Úr nevét. Ezek - és Nóé meg
Ábrám másokkal együtt - hirdették az igazságot a saját nemzedéküknek. Vannak
olyanok - bár csak egy maradék akik nem viszik túlzásba a ,jó életvitelt”, hanem a
lelki dolgokkal törődnek. Izraelnek Enóshoz kell visszavezetnie származását (lMóz
4:26) lélekben és test szerint is.
4:17-18. Kain családja Nódban kezdődött (16. v.). A „Nód” (nőd) név kapcsoló­
dik a „nyugtalan kóborló” (n á ‘ vánád, 14. v.) szavakhoz. Az Isten elől menekülők
földje volt. Itt lett Kain apja egy gyermeknek, Énóknak, akiről egy várost nevezett
el. (Kain felesége kétségtelenül Ádám egyik lánya volt; vö. 5:4.)
4:19-24. Ádámtól a hetedik leszármazott Káinon keresztül Lámek volt (aki való­
színűleg kortársa lehetett az igaz Énóknak, aki szintén hetedik volt Ádám után, 5:3-
21). Lámek eltért Isten tervétől és két feleséget vett magának. Családja zcncszcr-
számokat készített (citerát és fuvolát) és munkaeszközöket (mindenféle réz- és vas­
szerszámot), hogy élvezhetőbbé tegye az életet.
De a virágzó és jó élet ellenére fenyegetően terjedt a gonoszság. Lámek lemészá­
rolt egy fiatal harcost, aki megsebesítette őt, és nagyobb elnézést követelt magának a
megtorlás alóli felmentés terén, mint amit Kain mondhatott magáénak (4:24). Lámek
dicsekedett a gyilkossággal. (A 23. versben az ölök szó a harag, „levágni, lemészá-

44
 lMóz 4:25-5:32

rolni”. Ugyanezt használta az író Ábel meggyilkolásakor, 8, 25. v.) Itt tehát egy gaz­
dag társadalom képe rajzolódik ki, mely dacol Istennel és törvényeivel, hajszolja a
gyönyört cs saját vágyainak kielégítését. Ebbe a világba jön majd Izrael (és később az
egyház) mint papi királyság, hogy hirdesse Isten igazságát.
4:25-26. Ettől az istentelen társadalomtól elcsen eltértek az igazak. Sét családjá-
bán volt hit. Maga Sét Isten gondviselése volt Éva hittel kimondott állítása szerint.
Sét fia Enós napjaiban kezdték segítségül hívni (helyesebben hirdetni) az Ú r (Jah-
ve) nevét.

C. Ádám utódai (5:1-6:8)

Egy új totdot kezdődik itt, azzal a kettős céllal, hogy egyrészt összekösse az
özönvíz előtti emberek történelmét Nóé történetével, másrészt pedig megmutassa a
bűn eredményét. Valójában az előző szakasz egy kérdésére válaszol. Ha a bűn ellené­
re virágzás, civilizáció és előrehaladás látható, akkor mi történt az átokkal? A válasz
az, hogy az emberek nagyratörésük ellenére meg fognak halni.

1. NEMZETSÉGTÁBLÁZAT ÁGAMTÓL NŐÉIG (5. RÉSZ)

Ebben a részben a nemzetségi táblázat „függőleges” lista, mely Ádámtól Séten
keresztül Noéig mutatja a leszármazottakat. A Kain utódairól szóló nemzetségi táblá­
zat a negyedik részben bét nemzetséget említ (Káintól JúbáHg); ez a nemzetségi táb­
lázat tízről beszél (Ádámtól Nőéig). Mindkét lista három fiúval fejeződik be, akik a
felsorolás utolsó helyén álló ember fiai (Jábál, Júbál, Tubalkain, 4:20-22; Sém, Hám,
Jáfet, 5:32). Mindkét felsorolásban csupán egy ember beszél - Lámek a kaini felso­
rolásban (4:23-24) és egy másik Lámek a seti felsorolásban (5:29). A kaini Lámek
gúnyolta az átkot (4:24), a séti Lámek viszont nyögött az átok alatt, cs vigaszt kere­
sett fiában, Noéban (5:29).
Mind a bibliai feljegyzés, mind pedig a mezopotámiai sumér királylista tanúsítja
az akkori emberek hosszú életét. Úgy tűnik, hogy az özönvíz előtti környezet hosszabb
életet tett lehetővé. Természetesen ez része lehetett Isten tervének, hogy töltsék be a
földet (vö. 1:28).
5:1-2. Ez a rész az ember teremtésének felidézésével kezdődik, akit Isten önma­
gához hasonlónak („önmagára emlékeztetővé”, a „képmására” kifejezés szinonimá­
ja. vö. 1:26-27) alkotott. Az ember nem tévesztheti szem elől a képmás megáldásának
hangsúlyozását. De ezzel együtt ez a rész végigköveti a bűn eredményét, a halált.
f f

5:3-32. Isten Adómban látható képmása újra teremtődött Séfben, Adam fiá­
ban. A szülők képességeit és tulajdonságait természetes szaporodás útján Öröklik
gyermekeik.
Amellett, hogy ez a rész kapcsolatot teremt Ádám és kora, valamint Nóé és kora
között, tartalmaz egy olyan motívumot is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni:
amikor meghalt (5, 8,11, 14, 17,20,27,31. vers). Ha valaki kételkedne abban, hogy

45
lMóz 6:1-4

a bűn zsoldja tényleg a halál-c (Rom 6:23), akkor csak meg kell néznie az emberiség
történelmét.
Énók esetében nem szerepel ez a megjegyzés - ami a nemzetségtáblázat minden
más férfi tagjára vonatkozik - hogy ennyi cs ennyi évet élt és aztán meghalt. Ehelyett
Énók az Istennel járt (lM óz 5:22, 24). A ,járt” bibliai kifejezés a közösségre és az
engedelmességre, mely Isten jótetszését eredményezi. Énók háromszáz évig járt Is­
tennel. Kétségtelenül továbbra is velejárt volna, de magához vette öt Isten (24. v.)
- ő nem halt meg. Izraelnek is így kellett járnia Istennel (3Móz 26:3, 12), és az egy­
háznak is.
Mózes első könyve 5. része tartalmazza Noé (29. v.) nevének etimológiáját; élete
meghatározó lesz a következő fejezetekben. Lámek... Noénak nevezte fiát, azt re­
mélve, hogy ő vigasztalja meg majd őket az átok ellenére (29. v.; vö. „fáradság” cs a
fold megátkozása a 3:17-ben). Nevének jelentése nem az, hogy „vigasztalás”, de a
két szó ugyanúgy hangzik. Lámeknek fogalma sem volt, hogyan fogja Isten megfor­
dítani ezeket a szavakat és beteljesíteni kívánságát az ő egyedülálló módján (vö. a
6:5-8 magyarázatával), de tényleg nagy reményei lehettek e fiút illetően. Ezzel a
remény második sugara is előtűnik ebben a részben, mely a halálról szól. Énók meg­
menekült a halál átkától, és Nőé megvigasztalja azokat, akik átok alatt vannak.

2. A FAJ ROMLOTTSÁGA (6:1-8)

Ennek a szakasznak a részletei végtelen vita tárgyát képezik, miközben a nyilván­
való igazság gyakran érintetlen marad. Nem szabad elfelejteni, hogy ez része az 5:1-
gyel kezdődő toledo(-nnk. Bánni legyen is a véleményünk a részleteket illetően, az
világos, hogy ezek a versek rámutatnak, milyen gonosszá vált az emberi faj, és ennek
újra és újra megismétlődő büntetése a halál volt.
6:1-4. Sokak szerint az istenfiak Sct istenfélő utódai voltak, és az emberek leá­
nyai Káinéi. De ez nem igazolható a szavak vagy a szövegkörnyezet alapján. Mások
szerint az „istenfiak” az angyalokra utal (mint a Jób 1:6-ban), akik együtt éltek a földi
nőkkel. De ez ellentmond a Mt 22:30-nak.
Ebben az eseményben az önteltséget, a határok büszke átlépését látjuk. Ez vonat­
kozik az életerős, hatalmas „istcnfiakra”, akik hírnévre és termékenységre igyekez­
tek szert tenni. Valószínű, hogy hatalmas uralkodók voltak, akiket bukott angyalok
irányítottak (vagy bennük laktak). Lehet, hogy a bukott angyalok elhagyták lakóhe­
lyüket, és zsarnokokba és harcosokba, a fold hatalmasaiba költöztek.
Az Ez 28:11-19-ből és a Dán 10:13-ból tudjuk, hogy a föld egyes nagy királyai
mögött „vezérek” uralkodnak - hatalmuk démoni eredetű. Nem meglepő, hogy az
ugariti irodalomban (és más népek irodalmában is) a királyokat istennek vagy félis­
tennek tartották. A pogányok tiszteltek ezeket a nagy vezetőket. Sok mitológiai ha­
gyomány szerint maguknak az isteneknek a leszármazottjai. Valójában a bn lm („az
istenek fiai”) kifejezés az ugariti nyelvben a panteon tagjaira éppen úgy használatos
volt, mint a nagy földi királyokra. A hajnalról szóló ugariti legendában a panteon fő
istene, El, elcsábított két földi nőt. Ez a földi nőkkel való egyesülés eredményezte

46
 IMóz 6:5-8

Shr-et („Hajnal”) és Slm-et („Alkony”), akik úgy tűnik, Venushoz hasonló istennők
lettek. Tehát a pogányok szerint egyes istenek eredete az istenek és az emberek közö­
süléséhez vezethető vissza. Egy mítoszban minden emberfölötti személy vagy bármi­
lyen mitológiai vagy tényleges óriás isteni eredetet juttatott a pogányok eszébe.
Az IMóz 6:1 -4 tehát leírja, milyen romlottá vált a fold, amikor elburjánzott ez az
erőszak. Ugyanakkor ez a leírás vitába száll a pogány hitvilággal, mely szerint az
óriások (vö. 4Móz 13:32-33) és hírnevesek (IMóz 6:4) isteni eredetűek és nem fo­
gadja el, hogy a halhatatlanságot az erkölcstelenség okozza, A kánaáni kultuszban
(és a legtöbb ókori közel-keleti kultuszban) ismertek voltak a termékenységi szertar­
tások, beleértve a szimpatikus mágiát, mely azon a feltételezésen alapult, hogy az
emberekre természetfeletti hatással lehet egy Őket képviselő tárgy. Izraelt Isten fi­
gyelmeztette, hogy álljon ellent ennek, mert ez teljesen romlott és téves.
Az igeszakasz ezután megcáfolja a pogány hitvilágot, hirdetve az igazságot. Az
istenfiak nem isteni eredetűek, hanem démonoktól vezéreltek. Annyi nőt vettek el,
amennyit megkívántak (valószínű, hogy ez az eredete a háremeknek), hogy kielégít­
sék alantas ösztöneiket. Ők is csak alacsony rendű teremtmények voltak, bár hatal­
masak és démonoktól befolyásoltak. Az ilyen házasságokból született gyermekek
nem isten-királyok lettek a pogány gondolatvilággal ellentétben. Bár vitézkedők és
„hírnevesek”, mégis hús-vér emberek voltak, és ugyanúgy meghaltak, mint az emberi
faj minden más tagja. Amikor Isten megítéli a világot - amire készült - , egyetlen
óriásnak, istenségnek vagy embernek sem lesz hatalma ellene. Isten egyszerűen ki­
szabja az ember idejét és elhozza élete végét.
6:5-8. Istennek az emberi fajjal kapcsolatos szavait pátosz tölti el. Az emberi
gonoszság... elhatalmasodott, és az ember szívének minden szándéka (helyeseb­
ben „terve”,jéser) szüntelenül csak gonosz volt (vö. 8:21, „gonosz az ember szívé­
nek szándéka ifjúságától fogva”). Isten terv szerint alkotta meg az embert (jásar,
„terv szerint alakítani”; 2:7), de az ember Istentől kapott képességét arra használta
fel, hogy csak gonoszt hozzon létre. Alig van a Bibliában ennél erősebb kifejezés az
emberiség bűnére. Ez az igeszakasz betekintést nyújt Jézus magyarázatába, mely sze­
rint „azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez men­
tek” (Mt 24:38) - látszólag ártatlan megállapítás ez mindaddig, amíg nem tanulmá­
nyozzuk a szövegkörnyezetét. Ráadásul az ember „romlott” és „erőszakkal telt” volt
(IMóz 6:11, 13).
Az 5-8. vers szójátéka megdöbbentő. Isten „megbánta”, hogy megteremtette az
embert, mert az emberiség bűne azt eredményezte, hogy az Úr megszomorodott
szívében. A „megbánta”, „megszomorodott” és „alkotott” szavak visszautalnak a 3.
és 5. részre. Lámek vigasztalást (naham) keresett a fáradságos (vagy szomorú) mun­
ka miatt az átok alatt (5:29). Most Isten megbánta (náham) azt, hogy embert alko­
tott, mert az emberi bűn megszomorította. (6:6). Ezért került a fájdalom a világra -
Isten megszomorodott a bűn miatt. De most Isten ahelyett, hogy megvigasztalná az
embert, „megbánta”, hogy megalkotta őt. Ez ironikus fordulatot ad Lámek szavai­
nak. Isten elhatározta, hogy mindannyiukat elpusztítja. (A „megbánta” kifejezés nem

47
IMóz

azt jelenti, hogy Isten megváltoztatta a véleményét, hiszen ő nem változik, Mai 3:6.
Ehelyett azt jelenti, hogy Isten bánkódott.)
Annak ellenére, hogy gyors ítélet következett, mert Isten Lelke nem mindig védi
(dun; „véd”, ami jobb, mint a fordításban a „marad”, lMóz 6:3) az emberiséget, az
ítélet százhúsz évet késett (3. v.). Ez idő alatt Nőé „az igazság hirdetője” (2Pt 2:5)
volt.
Nóé kegyelmet kapott Istentől, ezért megmenekült az ítélet alól (ellentétben azok­
kal, akik a halhatatlanságra törekedtek). Mózes idejében lzráel tudni fogja, hogy is­
ten kiválasztotta őket, és igazságban kell járniuk. Mint Isten népe találkozni fognak
óriásokkal, Anák fiaival (4Móz 13:33) és a refáiakkal (5M óz2:ll; 3:13; Józs 12:4),
amikor bemennek Kánaánba. De Izrael népének nem kell félistenként félnie őket.
Isten meg fogja ítélni a megromlott világot bálványimádásáért és paráznaságáért. Az
utolsó napon pedig a gonoszokat hirtelen elsöpri az ítélet, amikor Isten megalakítja
az áldott teokratikus országot (Mt 24:36-39).

D. Nóé utódai (6:9-9:29)

1. AZ ÖZÖNVÍZ (6:9-8:22)
Isten szigorú és katasztrofális ítélettel büntette meg a gonosz emberiséget azért,
hogy újra kezdődjön az élet egy Istent tisztelő szövetséggel. Az özönvíz közepette,
melyben a teremtés szuverén Ura elpusztította a világot, Nóé, Isten szolgája és ke­
gyelmének hordozója áthajózott „az új teremtésbe”, és imádta Istent.
Miért hozott Tsten ilyen özönvizet? Több oka is volt rá: (1) Isten szuverén Ura az
egész teremtett világnak, és gyakran használja fel a természeti erőket az ember meg­
ítélésére. (2) Az özönvíz volt a leghatékonyabb módja a világ megtisztításának. Tisz­
tára mosta úgy, hogy a gonosznak nyoma sem maradt. A galamb „nem talált helyet a
lábának” (8:6-9). (3) Az özönvizet Isten felhasználta „egy új teremtéshez”. Az első
teremtés (Ádám) itt párhuzamos a második teremtéssel (Noéval). Ahogy a szárazföld
előtűnt az elvonuló vizek nyomán (1:9), itt a vizek addig apadtak, amíg a bárka meg
nem nyugodott az Ararát hegyén (8:4). Amikor Nóé kijött a bárkából, Isten rábízta,
hogy szaporodjon és sokasodjon (9:1) és hajtsa uralma alá a földet (9:2) éppen
/ / úgy,
ahogy ezt Adámnak is megmondta (1:26,28). Nóé kertet ültetett (9:20), míg Adám és
Éva számára Isten ültetett kertet (2:8). De a bűn megfertőzte az emberiséget. Ádám
és Nóé különböznek is. Míg Ádám mezítelensége azt mutatta, hogy igaz ember (2:25),
addigNóénál a lealacsonyodást jelezte (9:21). Odajutott, hogy megátkozta unokáját,
Kánaánt (9:25-27).
A 6:9-8:22-ben lévő motívumok jelentősek. Először is Istent az egész főid boája­
ként látjuk. Egy szóval különbséget tett az igaz és a gonosz, a tiszta és a tisztátalan
között. Ami tiszta volt, az Istené volt.
Egy második motívum az, hogy Isten gondoskodott azokról, akik kegyelmét meg­
kapták. Ezért szól a figyelmeztetés azoknak, akik azt állítják, hogy kegyelmet kaptak,
mert Istennel igazságosságban kell járniuk, elkülönülve a bűnösöktől.

48
 IMóz 6:9-13

A harmadik motívum fontos volt Izráel számára. Amint Isten megítélte a világot
Nóé idejében és Nőét áthozta az özönvízen, így ítélte meg a gonosz egyiptomiakat, és
áthozta Izráelt a Vörös-tenger vizén, hogy imádja és szolgálja őt. Kifejezetten erről
az imádatról szól Mózes harmadik könyve. Nem meglepő tehát, hogy sok itt használt
kifejezés (1 Móz 6:9-8:22) megjelenik Mózes harmadik könyvében is.
Célszerű volt, hogy a bűnösöknek az a nemzedéke meghaljon, hogy ez mindenki
mást figyelmeztessen Isten eljövendő haragjára. Mindazonáltal Nóé megmenekült az
ítéletből egy új korszakba; a katasztrófa nem szakítja meg Isten tervét.
Az özönvízről szóló elbeszélés rámutat arra, hogy Isten hatalommal és szabadon
rendelkezik teremtésével. Az özönvíz kinyilvánítja Isten halálos haragját a bűn miatt.
Az özönvíz rámutat, hogy Isten kegyelmes megváltása jelentőséget nyer az ítélet
fényében, és kegyelmét nem lehet könnyen venni, Tsten ítéletének okát kihangsúlyoz­
za az elbeszélés - a bűn szörnyű megnyilvánulásai szokássá váltak. Ilyen értelemben
Mózes első könyvének özönvize eltér a pogány beszámolóktól (pl. Atrahasis és Gil­
games): a babiloni Gilgames-eposz azt állítja, hogy az istenek azért bocsátották az
özönvizet a földre, mert az emberek nagyon zajosak voltak.
Tehát alapvetően a 6-9. rész válaszol arra a kérdésre, hogy mi az ember végcélja.
Megúszhatja-e, ha az erkölcstelen életet hajhássza és teljesen átadja magát az evilági
gyönyöröknek? Van-e élet a halál után, vagy ez minden? Isten ítélete világossá teszi
a választ. De ennek ára túl nagy volt. Az ítélet túl keménynek tűnik. Nincs szó az
elveszettek rémületéről, bár Noénak éreznie kellett azt. Az özönvíz rámutat arra, hogy
Isten milyen messzire megy el azért, hogy megvalósítsa a szentséget cs a föld nyugal­
mát. Itt az istenfélők biztatást találnak: Isten tervében a jó végső soron győzni fog a
gonosz fölött. Csupán egyetlen másik esemény mutat rá arra, hogy az emberek közöt­
ti szentségért Isten minden mást kész feláldozni: és ez az ö Fiának kereszthalála.
Az elbeszélés három szakaszra tagolódik: Nóé megbízatása, hogy építsen bárkát
és őrizze meg az életet (6:9-7:5), minden test elpusztítása a bárkán kívül víz által
(7:6-24) és Nóé hálaáldozata az özönvíz után (8. rész).

a. Nóé megbízatása (6:9-7:5)

6:9-13. Az özönvízről szóló babiloni beszámolóban megnevezett okkal ellentét­
ben (az istenek szeszélye az emberek zajongása miatt) a bibliai feljegyzés szerint az
özönvíz egyértelműen erkölcsi ítélet volt. Az emberi faj olyan romlott lett (11 -12. v.)

49
lMóz 6:14-8:19

és annyira megtelt a föld erőszakossággal (11, 13. v.), hogy Isten haragja véget
vetett minden testnek, kivéve Nőét, aki Istennel járt (9. v.) és a családját (18. v.).
6:14-18. A szabadulás egy bárkán keresztül történt, mely lapos aljú, téglalap
alapú, kb. 137 m hosszú, 23 m széles és 14 m magas, kb. 43 300 tonna vízki szorításé
(Merül F. Unger, Archaeologv and the Old Testament. Grand Rapids: Zondervan
Publishing House, 1954, 59-60. o.). háromemeletes hajó volt. (A kép egy grafikus
elképzelése arról, hogyan nézhetett ki a bárka.) A babiloni hagyományban leirt hajó
kocka alakú és ötször nagyobb volt, mint Nóc bárkája. Csak Mózes első könyve őriz­
te meg egy tengerre való vízi jármű leírását
6:19-7:5. Ebbe a bárkába kellett Noénak bevinnie minden fajta állatot, hogy
megőrizze az életet a földön. Nagyon hamar különbséget tettek a tiszta és a nem
tiszta állatok között. Az élet fenntartása érdekében Noénak be kellett vinnie a bárká­
ba minden élőlényből... kettőt-kettőt, de az eledel és az áldozatbozatal miatt min­
den tiszta állatból hetet-hetet. A tiszta és nem tiszta állatok közötti különbségtétel
később lényeges eleme volt a lévitai szolgálatnak (3Móz 11:2-23).

b. Minden test elpusztítása a bárkán kívül (7:6-24)

7:6-20. Miután befejeződtek az előkészületek, elkezdődött az özönvíz. Egyfelől
negyven nap és negyven éjjel zuhogott az eső (11-12. v.). Másfelől ugyanekkor
gigantikus földcsuszamlások és földrengések mentek végbe, melyek azt eredményez­
ték, hogy megemelkedett az óceánok alja, és a földalatti vizek döntötték a földet (11.
v.; vő. Unger, Archaeology, 61. old.). Ennek eredményeképpen az egész földet elön­
tötte a víz a katasztrófa során (19. v.). Kétségtelen, hogy a föld felszíne, az élet minő­
sége és hosszúsága megváltozott e katasztrófa hatására.
7:21-24. Elpusztult minden test (a bárkán kívül). Csak a tengeri állatok marad­
tak életben. A bűn kihatott az élet minden területére, és csak egy új kezdet vethetett
véget neki. Ugyanígy lesz ez a jelenlegi kor végén is (Mt 24:37-39).

c. Noé hálaáldozata (8. rész)

8:1-3. Az eső negyven napon át ömlött (7:4,12), de a vizek tovább emelkedtek
száztíz napon át (vö. 7:24, „a víz százötven napig áradt a földön”). A negyven nap,
úgy látszik, része volt a százötven napnak. A százötven nap hátralévő részén enyhébb
lehetett az eső (vagy a föld alatti vizek törtek elő még száztíz napig; lásd „Az Özönvíz
kronológiája” c. táblázatot).
8:4-19. A bárka... megfeneklett az Ararát-hegységben százötven nappal az
eső megkezdődése után. Lehet, hogy az asszíriai feljegyzések a kelet-törökországi
Örményországba helyezik ezt, de a pontos helyszín ismeretlen. Miután világossá vált,
hogy a föld alkalmas a letelepedésre, a nyolc ember és minden állat elhagyta a bár­
kát. Ez 377 nappal azután történt, hogy bementek a bárkába (vö. a 7:11 -et a 8:13-14-
gycl). A „megnyugvás” elég erős motívumnak tűnik az egész történetben. A bárka
megnyugodott (4. v.); először a galamb nem talált helyet a lábának (9. v.; szó

50
 lMóz 8:20-22

AZ ÖZÖNVÍZ KRONOLÓGIÁJA

E sem én y Id ő p o n t Ig e h e ly

Várakozás a bárkában 1. N óé bement a bárkába 2. hónap 10, nap 7:7-9

hét napig (7:7, 10) 2. H ét n a p p a l később; 2, hónap 17. nap* 7:10-11
elkezdett esni

A víz 150 napon ál áradt (7:24) 40 n a p p a l később; 3, hónap 27. nap 7:12
elállt a zuhogó cső
4. 110 n a p p a l később: 7, hónap 17. nap* 7:24: 8:4
az áradó vizek apadni
kezdtek, és a bárka m eg­
fen eklell az Ararát hegyén

A vizek 150 nap alatt leapadtak
(8:3)
_ 5. 74 n a p p a l később: 10. hónap 1. nap* 8:5
a hegycsúcsok láthatóvá
váltak
ó. 40 n a p p a l később; 11. hónap 11 nap* H:ó-9
N óé kiküldte a hollót és
a galambot, és azok
visszatértek
7. H é t n a p p a l késő b b : 11, hónap 18. nap* 8:10
újra kirepült a galamb és
egy falevéllel tért vissza
8. H ét n a p p a l késő b b ; 11. hónap 25. nap* 8:12
harmadszor is kirepült a
galamb és nem tért vissza
9. 22 n a p p a l később: 12, hónap 17. nap 8:3
leapadt a víz

A föld 70 napon át száradt 10, Nóé meglátta a szárazföldet l. hónap 1, nap* 8:13
11. A fold teljesen megszáradt, 2, hónap 27. nap* 8:14-19
és Nóc kijött a bárkából

377 nap 1 cv és 17 nap a bárkában

*A Szentírásban m eghatározott napok; m ás időpontok kiszámíthatók.

szerint „nem talált nyugvóhelyet a lábának”). Amikor a bárka megnyugodott az Ara-

rát hegyén, ez több volt csupán szó szerinti megfencklésnél. Új kezdet volt ez: a föld
tiszta lett és megnyugodott.
8:20-22. Miután Noé elhagyta a bárkát, áldozatot mutatott be Istennek, mely ked­
ves illat volt az Úr előtt. Isten népe őt imádó nép, amint ezt Izráel meg fogja tanulni.
Isten imádata abból áll, hogy annak legjavából adunk neki, ami amúgy is az övé. Az
Ur megváltottál ajkuk dicséretét ajánlják fel neki (Zsid 13:15), jövedelmük legjavát
(Pcld 3:9) és lelkűk készséges áldozatát. Nóé kegyelmet Laláit, Istennel járt engedel­
mesen és igazságban. Megmenekült az ítélettől, belépett egy űj korba, ahol az emberi
gonoszság ideiglenesen eltűnt, és erre isten imádatával és áldozathozatallal reagált.
Miután Nóé bemutatta az áldozatot. Isten megígérte, hogy nem átkozza meg
többé a földet ilyen módon. Az évszakok váltakozása Isten türelmének bizonyítéka.

51
lM óz 9:1-17

2, A NOÉVAL KÖTÖTT SZÖVETSÉG (9:1 -17)

9:1-4. Isten azt az utasítást adta Noénak, hogy szaporodjanak, sokasodjanak és
töltsék be a földet (1,7. v.), ugyanúgy, amint ezt Ádámnak is megmondta (1:28). És
Noénak Ádámhoz hasonlóan uralkodnia kellett az állatok felett (9:2; vö. 1:26, 28).
Mindketten kaptak élelmet is (9:3; vö. 1:29; 2:16) egy tiltással (9:5-6; vö. 2:17).
9:5-7. Nőé új kezdetével együtt járt egy szövetség. Szükségessé vált egy embere­
ket kötelező és Isten ígéretét tartalmazó szövetség. Mivel az özönvíz elpusztította az
életet, az emberek kezdhettek úgy gondolkodni, hogy Isten előtt olcsó az élet, és
feltételezhették, hogy az élet elvétele nem nagy dolog. Ez a szövetség rámutat arra,
hogy az élet szent, és az ember nem pusztíthatja el az embert, akit Isten a maga
képmására alkotott.
Lényegében ennek a szövetségnek az volt a feladata, hogy biztosítsa a természet
stabilitását. Segített biztosítani a világ rendjét. Az emberek megtanulták, hogy az
emberi törvény szükséges az élet stabilitásához, és a gonoszság nem mehet tovább
akadálytalanul, mint azelőtt. Tehát elkezdődött az emberi kormányzat.
9:8-17. Ez a szövetség (9, 11-13, 15-17. v.) kozmikus és egyetemes [minden
élőlény, 10. v. (kétszer), 12. v.; minden élőlénnyel, 15-16. v.; minden földi élő, 17.
v.], ezt bizonyítja a szivárvány íve, melyet Isten jelül adott (12-13, 17. v.). Amikor
eső után átível a látóhatár fölött a szivárvány, akkor ez isten hűségének mindent át­
ölelőjele, mely utal arra, hogy Isten hü kegyelmi munkájához. A szövetséget követő­
ket arra emlékeztetik a jelek, hogy betartsák a szövetség pontjait. A szivárvánnyal
Isten, aki mindentudó, folyamatosan emlékezteti önmagát (megismételve a 15-16.
versben) arra, hogy ne legyen többé a víz özönvízzé az egész világon (11, 15. v.).
Mivel az özönvíz előtt nem esett eső (2:5), nem volt szükség a szivárványra. Most,
amikor kitisztulnak a felhők, a fénytörés ilyen csodálatos jelet mutat. A szivárvány
íve a harci íjhoz hasonlóan ki feszül a felhőkben. (A szivárvány kifejezésére szolgáló
héber szó, a qeset, ugyanaz, mint a harci íj.) Az Ószövetség máshol utal Isten ítéleté­
re, viharokra íjak és nyilak említésével.
Az özönvíz után az Úr „elrakta”, felakasztotta a felhőkre íját, azt fejezve ki ezzel,
hogy vége a „harcnak”, a viharnak. Tehát a szivárvány a békességet hirdeti. Az ókori
Közel-Keleten a háborúk után szövetségkötési megállapodások születtek, melyek a
békét irányozták elő. Hasonlóképpen, miután Isten megítélte a bűnt, megkötötte a
békesség szövetségét. Izraelnek biztosan biztató volt látni újra meg újra Isten foga­
dalomtételének jelét a felhőkben, tudva, hogy ő megtartja kegyelmi ígéretét. De biz­
tos, hogy a hívek Izraelben arra is emlékeztek, hogy isten ítélete csak arra a korszakra
vonatkozott. Újra cl fog jönni az ítélet a végidőkben (Zak 14:1-3; Jel 19:15), mielőtt
megvalósulna a teljes békesség és nyugalom az ezeréves uralom alatt (Jel 20:6). Az
lM óz 9:8-17 előrevetíti, hogy a végidökben Izráel a kardokból kapákat kovácsol
majd (Ézs 2:4; Mik 4:3). Addig is az élet új rend szerint folytatódik; az isteni hosszú-
tűrés, az „általános kegyelem” működik, míg eljön ez a vég.

52
 IMóz 9:18-29

3. KÁNAÁN MEGÁTKOZÁSA (9:18-29)

Ennek a szakasznak több értelmezési problémája is van, mely mindig zavarta a
teológusokat. Fontos észben tartani a könyv célját, mert ez az igeszakasz közvetlenül
utal a kanadaiakra, Izráel ellenségeire és jövendő sorsukra.
9:18-23. Az Ige megnevezi, hogy kik azok, akik kijöttek a bárkából. Azt külön
is megjegyzi, hogy Hám Kánaán ősatyja. Nóé három fiának leszármazottai népesí­
tették be az egész földet. Sém leszármazottai lettek a sémiták, akiktől Abrahám is
származott (vö. 10:21-31; 11:10-26).
Nóé, „a föld embere” (ahogy a rabbik fordították az elkezdte a földet művelni
kifejezést), szőlőt ültetett. Bár a borról azt mondja a Biblia, hogy örömre derít (Bír
9:13; Zsolt 104:15) és enyhíti az elkeseredett ember fájdalmát (Péld 31:6), az is vilá­
gos, hogy zavaró hatásai is vannak. Nóé megrészegedett és mezítelenre vetkőzött a
sátrában. A mámorosság és a szexuális szabadosság a pogányok jellemzője, és mind­
kettő visszavezethető erre az esetre Nóé életében. Az ember egyáltalán nem válto­
zott; amikor lehetősége volt „új teremtést” alapjait lerakni, Nóé úgy viselkedett, mint
egy pogány (vö. 1Móz 6:5; 8:21),
Az alapvető kérdés az. hogy Hám, Nóé legifjabb fia mit tett (9:22, 24), és miért
átkozta meg Nóé Hám „fiát”, Kánaánt (25-27. v.). Sok fantáziadús elmélet született
már ezzel kapcsolatban. A rabbik azt mondták, hogy Hám kasztrálta Noét, és ez a
magyarázata annak, hogy miért nem lett Noénak több fia. Mások azt állítják, hogy
Hám együtt aludt az anyjával, ezzel felfedte apja meztelenségét, és Kánaán ennek a
testi egyesülésnek a leszármazottja volt. Mások szerint Hám homoszexuálisán meg­
erőszakolta az apját. De az itt szereplő héber kifejezés ezt mondja: Hám... meglátta
apja szemérmét (22. v.). Nem volt szexuális kapcsolata Noéval, mert akkor a héber
szöveget így kellene fordítani, „feltakarta (a gálák okozó alakja) apja szemérmét”.
Ehelyett valójában Nóé maga vetkőzött le (vajjitgal, visszaható alak, 21. v.), és Hám
igy látta meg őt.
De az ókorban már az is a családi erkölcs megszegését jelentette, ha valaki mez­
telenül látta az apját. Mcgkárosult a család szentsége, és gúny tárgyává vált az apa
f

ereje. Úgy tűnik, hogy Hám véletlenül került ebbe a helyzetbe, de kiment, és nevetve
elmondta kintlevő két testvérének, mintha legyőzte volna az apját.
Ily módon az, ami jelentéktelen esetnek tűnik, lényeges eseménnyé vált. Nóé
szózata (25-27. v.) megmutatta, hogy három fiának természete átöröklődik majd le-
származoítaikba.
A 3Móz 18:6-19 egy kivétellel mindig a gálák igével utal a kánaánitákra (Hám
leszármazottaira), akik „fölfedték” egymás szemérmét. Ez az eufémizmus Hám le­
származottjainak szabados és undorítóan erkölcstelen magaviseletére utal (vö. 3Móz
18:3). Az, hogy Hám hajlamos volt az erkölcsi szabadosságra, gyümölcsözött leszár­
mazottai, a kánaániak erkölcstelen életvitelében.
9:24-29. Ez eset után Nóé prófétáit fiai leszármazottairól. Nagyon szókimondóan
kezdte beszédét: Atkozott Kánaán! De Nóé nem azért büntette meg Hám fiát, amit

53
lMóz 10:1

Hám tett. Ehelyett Noé szavai a kánaániak nemzetére utalnak, amely Hámtól szárma­
zott Kánaánon keresztül. Hám szemtelen tettet nem lehetett következmény nélkül
hagyni. Hasonló megaláztatásra volt szükség a megtorló igazság alapelve szerint.
Hám kijavíthatatlan törést okozott apja családjában; ezért átok sújtotta fia családját.
Egyesek szerint lehet, hogy Hám megkísérelte magához ragadni a vezetést testvérei
fölött saját utódjai érdekében. Ez hasonló lenne más ősi hagyományokhoz, amikor a
fiú apja helyébe lépett. De ha ezt tette is, kudarcot vallott, és az ő leszármazottai
Kánaánon keresztül nem kerültek vezető helyzetbe más törzsek fölött, hanem aláren­
delt helyzetbejutottak (25. v.).
Noé szózata megjövendölte, hogy a kánaániak szolgálni fognak Sem és Jáfet le-
származottainak (26-27. v.). De ez azért történt, mert a kánaániak lealacsonyult életet
éltek, mint Hám, és nem azért, amit Hám tett. A mondanivaló az, hogy legalábbis
országos szinten a részeg kicsapongás szolgaságba dönti a népet. Ezért amikor Isten
meg akarta áldani Izráelt, ugyanakkor elítélte a kánaániakat. Isten megítélte őket a
honfoglaláson keresztül, mert tetteik ugyanazt a mintát követték, mint ősük, Hám
cselekedete.
A kánaániták rabszolgasága sok helyzetben látható az Ószövetség történelmé­
ben. Egy ilyen eset következett be elég hamar: a kánaániak vereséget szenvedtek a
keleti királyoktól, és rabszolgáikká váltak (14. rész). Egy másik példa a gibeóniak
esete, akik később Józsué alatt favágókká és vízhordókká lettek lzrácl szent sátoránál
(Józs 9:27). Ha végig akarjuk követni Kánaán alárendeltségét Jáfet vonalának, amire
az ‘ebed (szolga, lMóz 9:26-27) kifejezés esetenként utal, akkor az utolsó pont a
karthágói csata (Kr. e. 146), amikor a föníciaiak (akik kánaániak voltak) végül is
vereséget szenvedtek. De Nóé szavai inkább általános és nem konkrét próféciának
tűnnek arra vonatkozóan, hogy Sém vonala áldott lesz, és Hám vonala Kánaánban
átkozott lesz.
Ez az áldás-átok motívum alapvetően fontos Mózes első könyvében. A
kánaánitákat Izrael Józsuc vezetésével ki kell üldözze helyükről, hogy megvalósul­
jon Sém áldása (26. v.), és hogy Jáfet Sém sátrában lakhasson (27. v.). Ez azt jelen­
tette, hogy a jáfetiták baráti viszonyban élnek majd a sémitákkal, nem pedig azt, hogy
a jáfetiták kifosztják a sémitákat. így a 24-29. vers lerakja az alapját Izráel külpoliti­
kájának is (5Móz 20:16-18).

E. Nóé fiainak utódai (10:1-11:9)

1. A NEMZETEK FELSOROLÁSA (10. RÉSZ)
10:1. A nemzeteknek ez a felsorolása áttekinti Nóé három fiának leszármazotta-
it. Isten azt mondta nekik, hogy „töltsék be a földet” (9:1). De később, amikor leszár­
mazottjaik elmentek és benépesítették a földet (11:1-9), ez Isten ítélete volt a lázadó
népen.
Úgy tűnik, hogy ez a táblázat bemutatja a föld ismert törzseit. Nóé fiainak hetven
leszármazottját sorolja fel, tizennégyet Jáfettől, harmincat Hámtól és huszonhatot
Sémtől. Ezek bölcsen elrendezett minta szerint kerülnek bemutatásra.

54
 lM óz 10:2-5

A táblázat alapvázát a bcné („fiai”) motívum jelenti. (A héber b' né tizenkétszer

fordul elő a 2 -4 , 6 - 7, 20- 23, 29, 31-32. versben.) Más esetekben viszont ez a rész a
jálad („nemzette”) kifejezést használja, amiből arra lehet következtetni, hogy ezek a
hené felsoroláshoz hozzátoldott értelmezések. Ezek a jálad szakaszok (kezdve a 8,
13, 15, 21 , 25-26 . verseknél) a toldat gondolattal párhuzamosan végigkövetik bizo­
nyos személyek fejlődését a felsorolás szerkezeten belül. (A magyar Bibliában ajálad
szó fordítása „nemzette” a 8 , 13, 15, 26. versben, „ősatya” a 21 . versben és „szüle­
tett... fia” a 25 . versben.) Érdemes megfigyelni a 15- 19. verset, melyekben Kánaán
leszármazottait követhetjük végig ( 15- 18. v.), és még az ígéret földjének határai is
szerepelnek (19. v.). Az író nyilvánvalóan egy ősrégi felsorolást használt annak tisz­
tázására, hogy Noé mely leszármazottai részesülnek áldásban, cs melyek átkozottak.
Ajálad („nemzette”) szakaszok legnagyobb része a kánaániakra vagy hámitákra vo­
natkozik, akik Izraelhez közel élő törzsek voltak. Ila Izráel látni akarta, hogy szom­
szédai közül kikre vár áldás és kikre átok, akkor csak meg kellett vizsgálni ezt a
felsorolást. A nemzetek felsorolása inkább „vízszintes”, mint „függőleges” (az 5.
részben és a 11. részben szereplők függőlegesek). Ennek a felsorolásnak elsődleges
célja nem az eredet nyomon követése, hanem a politikai, földrajzi és etnikai kapcso­
latok kimutatása a törzsek között. Erre több ok is volt, melyek közül a legfigyelemre­
méltóbb a szent háború. Az egymással „rokonságban” lévő törzsek össze fognak tar­
tani. Tehát ez a rész felsorolja az Izraelnek ígért földön és akörül lakó jelentős törzse­
ket. A nevek között találhatók törzsek, klánok, városok és területek alapítói.
A felsorolás kimutatja, hogy az ókorban mely népek részesültek áldásban, és
melyek átokban. A felsorolás azt is hangsúlyozza, hogyan széledtck szét és töltötték
meg a földet, bár nem engedelmességből. Mindannyian egy embertől, Noétól szár­
maztak, és ezért egy nép voltak, de egyesek közeli, míg mások távoli rokonságban
álltak egymással. A felsorolás megmutatja az emberi faj nehéz helyzetét is. Az embe­
rek szétszóródtak az egész földön, és mindannyian a maguk kulturális és nyelvi kap­
csolatai szerint éltek. Ebből az állapotból elkerülhetetlenül háborúk és összetűzések
származtak.
10:2-5. Jáfet leszármazottai szerepelnek először, szám szerint tizennégyen. Ezek
északi népek voltak, távol Izraeltől. Gómcr képviselte a cimmeriánusokat, akikről
úgy gondolják, hogy a szkíták rokonai. IVIagóg Cíóg földje volt Örményország és
Kappadócia között (Ez 38 :2 ; 39 :6 ; lásd a Jeremiás és Ezékiel világa c. térképet Jere­
miás könyvének bevezetésénél.) Ez a név szkíta hordákra utal a Fekete-tengertől dél­
nyugatra. Mádaj képviseli a médeket Asszíriától keletre és a Kaszpi-tengertől dél-
f

nyugatra. Jáván általános kifejezés volt a hellén nemzetre, a Kis-Azsia nyugati ré­
szén élő jónokra. Túbal és Mesek északi katonai államok, melyek Pontuszban és az
örmény hegyekben helyezkedhettek el. Tírász utalhat az Égei-tengcr partjain élő ten­
gerész pelaszgiánusokra.
Ebből a hétből hét másik származott. Három északi törzs eredt Gómertól: Askcnáz
(a szkíták rokonai), Rífat és Tógaríná (távoli északi törzsek).
Jáván fiai, két földrajzi név és két törzsi név, mind rokonai voltak a görögöknek.

55
lMóz 10:6-20

Elísá Alashiyah vagy Ciprus volt. Tarsís távoli tengerpart volt Kis-Ázsiában. Kittim
szinten Cipruson lakott. Dódáním lakhatott Dódonában, Görögországban [kivéve,
ha a „Dódáním” kifejezés a Rodáním (Rodosz); vö. I Krón 1:7 kifejezés szövegvari­
ánsa].
Ezek az északi törzsek nem játszottak jelentős szerepet Izrael történelmében, de
gyakran előfordulnak a prófétai írásokban (Ez 27; 37-39).
10:6-7. Hám leszármazottai (6-20. v.) alkották Mezopotámia keleti és déli népeit.
A kusiták (Kús leszármazottai) Dél-Arábiában telepedtek le, valamint a mai Dcl-
Egyiptomban, Szudánban és Észak-Etiópiában. összekeveredtek ott lakó sémi tör­
zsekkel, innen ered bizonyos nevek ismétlődése a nemzetségekben. Szebá Felsö-
Egyiptomban volt. Haviiá („homokföld”) utalhatott az észak- és kelet-arábiai terüle­
tekre a Perzsa-öbölnél, vagy az etióp partokra. Szabtá, az ősi Hadhramant, a Perzsa­
öböl nyugati partján helyezkedett el. Ramá és Szabteká Dél-Arábiában volt.
Sebá Délnyugat-Arábiában volt (vö. Sába királynéja, IKir 10:1-13), Dedán pe­
dig Eszak-Arábiában. Ezeknek az ősi királyságoknak egyes népei Joktánig és Sémig
vezették vissza eredetüket (lMóz 10:29). Tehát vegyesen telepedtek le,
10:8-12. Ebben a nemzetségtáblázatban beszúrásként szerepel Nimród történe­
te. Ez az első nemzette szakasz (vö. az 1. vers magyarázatával), és jelentős stiliszti­
kai törést alkot az ezt megelőző törzsi nevek után. A Nimród személyét vagy korát
azonosító kísérletek sikerteleneknek bizonyultak. Neve úgy tűnik, hogy kapcsolatos
a „lázad” (márad) igével, ezért a hagyomány zsarnoki hatalmat tulajdonított neki. O
volt a megalapítója a legkorábbi birodalmi nagyhatalmaknak Babilonban és Asszí­
riában. A felsorolás egyszerűen hatalmas vadászként mutatja be. Ez a tulajdonság
gyakori jellemző az asszírjai királyoknál. Több erős várost alapított. Ezek a nagy
városok, amiket ő alapított, Izráel fő ellenségeivé váltak.
10:13-14. Hámnak egy másik „fia” volt Micraim vagyis Egyiptom. Micraim tör­
zsekké gyarapodott (jálad), melyek Észak-Aífikától Krétáig terjedtek. Az, hogy a
filiszteusokat itt említi, népvándorlásra utal, nem pedig közös származásra (hason­
lóan ahhoz, ahogy Izráel „Egyiptomból” való volt). A fíliszteusok elvándoroltak az
Égei-tenger környékén lévő otthonukból Káfloron keresztül az egyiptomi deltavi­
dékre és végül Palesztinába. De úgy tűnik, hogy itt egy korábbi pelaszgo-filiszteus
törzscsoportra történik utalás, amely nem azonos a Kr. e. XIII. században így neve­
zett törzzsel.
10:15-20. Hám utolsó leszármazottai, melyek fontosak voltak Izraelnek, a kána-
ániak voltak. A felsorolás megint a „nemzette” (jálad) kifejezést használja az ígéret
földjén lakó törzsek és városok felsorolásánál. Szidón kiemelkedő föníciai város volt.
A Hét (hét) kifejezés problematikus, de utalhat a hettiták egy csoportjára, a törzsek
korai vándorlásának idejéből. A jebúsziak Jeruzsálemben laktak. Az emóriak álta­
lános utalás a nyugati sémitákra, de itt egy kisebb etnikai csoportra mutat Kánaán
vegyes népességében, A másik hét kánaáni törzsi név kevésbé problematikus. Ezek a
törzsek Libanonban, Hamátban, az Orontész folyó partján és az egész területen el-

56
 lM óz 10:21-32

Sém
Elánt AssíÚt Arpaksad Lúd Arám
NÓÉ CSALÁDJA
Noé
T 1
Hám Jáfet
i j
Kús Micraim PÚT Kánaán Gómer Mágóg Mádaj Jáván Tubái Mcssck Tírász

szórva telepedtek le. Felsorolásuk jelentős a Kánaán megátkozásáról szóló igesza­

kasz után (9:25-27).
10:21-31. Sém leszármazottai kerültek a felsorolás végére. Az elámiak Sém első
fiának, Étámnak leszármazottai Kelet-Babilónia hegyes vidékén laktak. Assúr volt
a neve Asszíria területének és népének, ahol Nimród, egy hámita, több várost is ala­
pított (11. v.). Arpaksad Ninivétől északkeletre telepedett le. Lúd az asszírok Ludbuja
volt. Lehet, hogy Lúd rövidített változata volt Luddának, amely egy másik megneve­
zése Lídiának (a mai Nyugat-Törökország). Arám a Mezopotámia sztyeppéin élő
arám törzsek egyik őse volt. Leszármazottjai (23. v.) nem jól ismertek.
A nemzetségi vonal ezután eljut Arpaksad tói Héberig és fiaiig a nemzette kife­
jezés használatával, hogy bevezesse ezt a bővítést
Úgy tűnik, hogy a Héber fiára, Pelegre történő utalás - az ő idejében váltak szét
a fold népei - a bábeli eseményekre vonatkozik (11:1 -9). Apálag ige az Ószövetség­
ben nyelvi különbségekre utal. Tehát a bábeli esemény öt nemzedékkel az özönvíz
után történt.
A felsorolás ezután rátér Pelcg testvérének, Joktánnak a törzseire (10:26-29),
akiknek legnagyobb része az Arab-félszigeten élt. Izrael ősi vérrokonságot fedezhe­
tett fel ezzel a tizenhárom joktáni törzzsel a sivatagban.
10:32. Itt egy kolofon típusú végződés található, mely arra emlékezteti az olva­
sót, hogy minden család Noétól eredt, de egyesek különlegesen érdekesek voltak
Izráel népe számára.

2. SZÉTSZÓRÓDÁS BÁBELTŐL (11:1-9)

Ez az igeszakasz elmagyarázza, hogyan szóródtak szét a nemzetek az egész ókori
világ területén. Ez az ítélet üzenete: amire büszkék voltak, az lett a bukásuk oka, és
amitől leginkább féltek, az következett be (vő. Péld 10:24a).
A történet antítézises párhuzamból és kiazmusból épül fel. Minden, amit az em­
beriség az első felében akart ( lMóz 11:3-4), az szétesett a másodikban (5-9. v.). Szin­
te az addigi tetteik visszafordítása vagy érvénytelenítése történt annyira, hogy még
ráadásul párhuzamos kifejezésekkel történik mindennek leírása. Az elbeszélés for­
dulópontja az a központi tény, hogy „az Ú r pedig leszállt” (5. v.).
Ennek az igeszakasznak az egyik problémája a 10. résszel való kapcsolata. Al l .
rész elején az egész földnek „egy nyelve cs egyféle beszéde” van. De a 10. rész már
felosztotta a nemzeteket népekre cs nyelvekre. Az „országok”, „nemzetségek”, „nc-

57
lMóz 11:1-9

pék” és „nyelvek” kifejezések háromszor fordulnak elő, bár nem mindig ugyanabban
a sorrendben (10:5, 20, 31). Valószínű, hogy a 11:1 -9 elmagyarázza, hogyan jött létre
a 10. részben felvázolt helyzet. Mózes első könyve gyakran kilép az időrendi sor­
rendből, hogy téma szerint rendezze az anyagot. A pontos időrendre csupán Peleggel
kapcsolatban történik utalás: „az ő idejében váltak szét a föld népei” (10:25).
11:1-4, A Sineár földjén élő népek bűne úgy tűnik, hogy mérhetetlen büszkesé­
gük volt. Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amely­
nek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet. Ez nyílt lázadás volt
Isten ellen, hiszen függetleníteni akarták magukat Istentől. Az alázatot gyakran állít­
ják párhuzamba a bizalommal és az engedelmességgel, míg a büszkeséget a függet­
lenséggel és az engedetlenséggel. Itt azért jöttek össze az emberek, hogy megerősöd­
jenek és büszkén hírnevet szerezzenek magunknak, hogy el ne széledjenek az egész
föld színén. Ez úgy tűnik, hogy közvetlen szembeszegülés Isten parancsával, mely az
volt, hogy oszoljanak szét és töltsék be az egész földet (9:1).
11:5-9. Az a vágyuk, hogy egységüket és erejüket gyarapítsák, a legnagyobb go­
noszt tette lehetővé az Úr értékelése szerint: Ez csak a kezdete annak, amit tenni
akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit
elterveznek. Ezért amit nem tettek meg engedelmességből (vagyis azt, hogy szétszé­
ledjenek a földön, 4. v.), megtették Isten ítélete (8. v.) miatt.
Kétségtelen, hogy Sineár (2. v.) Babilon földjére utal, mert az igeszakasz egy
névjátékban éri el tetőpontját (9. v.): Bábel {bábéi), ez a szó hasonlóan hangzik, mint
az összezavarni (bálái) ige. A Babilon városának eredetéről szóló babiloni beszámo­
lók azt állítják, hogy az istenek építették a mennyben mint mennyei várost, büszkesé­
gük kifejezésére (Enuma Elish VI, 55-64. sor). A beszámolók szerint úgy épült, mint
ahogy a 3. vers a téglavetésscl kapcsolatosan leírja. Minden téglára a babiloni Márduk
isten nevét írták. A zikkuratról is, a lépcsős piramisról, melyet valószínűleg először
Babilonban emeltek, azt állították, hogy a teteje az égig ér (vő. 4. v.). Ez a mestersé­
ges hegy lett a város istentiszteleti központja, mert egy kis templom volt a torony
tetején. A babilóniaiak nagyon büszkék voltak erre az épületükre; nemcsak azzal
dicsekedtek, hogy városuk bevehetetlen, hanem azzal is, hogy mennyei város, bábili
(„az Isten kapuja”).
Mózes első könyve úgy számol be erről a városról, mint a világ kiemelkedő hatal­
máról, egyszóval „az antikirályságról”. Ilyen értelemben az 1-9. vers vitázó jellegű,
hiszen rámutat Isten abszolút hatalmára, mely gyors ítéletében látható. Amit az. em­
berek a maguk nagy erejének gondoltak - az egységet-, azt Isten gyorsan megszün­
tette, amikor összezavarta a nyelvüket (7. v., vö. 9. v,). Amitől leginkább féltek - a
szétszóródástól (4. v.) - az így is bekövetkezett (így szél esztette szét őket onnan az
Ú r az egész föld színére, 8. v., vö. 9. v.). Amire leginkább vágytak - hogy nevet
szerezzenek maguknak (4. v.) - az ironikus módon megvalósult, hiszen „Bábcf’-ként
váltak ismertté. Ezután abbahagyták a város építését, és szétszéledtek.
Ez az elbeszélés helyénvaló összefoglalása az ősi eseményeknek. Leírja, hogy a
földön élő családok reménytelenül szétszóródtak az akkor ismert világon. Nincs fel-

58
 lMóz 11:10-26

jegyzés arról, hogy jel lett volna a bujdosón (vÖ. 4:15) vagy szivárvány lett volna a
felhőkben (9:13). Nem volt reménysugár vagy kegyelm ijei. Ez arra készteti az olva­
sót, hogy megoldást keressen. Egy összekötő ncmzctscgtáblázat után (11:10-26) meg­
található ez a megoldás: a szétszórt nemzetekből Isten előhoz egy népet, mely az ő
áldásának közvetítőjévé válik. Tehát Isten nem mondott le az emberi fajról. Ez a rész
egyszerűen felkészíti az olvasót Isten munkájára.
Természetesen sokkal többről van itt szó, mint a nemzetek felsorolásának magya­
rázatáról (10. rész). Ha Mózes egyszerűen esak nyomon akarná követni Isten tervé­
nek kibontakozását, akkor ezt sokkal egyszerűbben is megtehette volna. De szójáté­
kai, ismétlései, jellemzései és erkölcsi megjegyzései -m indegyik a tórák („törvény”)
emlékezetben tartásával, mely az etika mércéje - bevésik a tanulságot.
Isten kihívta Izraelt Egyiptomból, hogy az ő teokráciája legyen. Isten azt akarta,
hogy Izrael egyesített népe legyen, melyet az egész világ megismer. Egyetlen egysze­
rű feltétele ennek az volt, hogy engedelmeskedjenek neki. Ha ezt megteszik, akkor
Isten szilárd alapokra állítja őket. De ha büszkén kihúzzák magukat és fellázadnak
Isten ellen, akkor ők is szét fognak szóródni a föld színén. Amint ez később kiderült,
Izráel ugyanazt a katasztrofális utat követte, mint a babiloniak.
Itt tehát fontos a büszkeség témája. Isten megalázza azokat, akik magukat büsz­
kén fclmagasztalják. A szétszóródás (a maga háborúival és konfliktusaival) még mindig
jobb, mint az egységes hitszcgcs. Isten terve meg fog valósulni, ha nem az ember
engedelmességén keresztül, akkor engedetlensége ellenére is,
Bábel romlását okosan magyarázza Zofóniás, aki egyértelműen nyomon követi
ezt az eseményt. Várta a nagy egyesülést az ezeréves királyságban, amikor mindenki
ugyanazt a tiszta nyelvet fogja beszélni, és imádni fogja az Urat Isten szent hegyén.
Összegyülekeznek majd a népek közül, ahová szétszóródtak (Zof 3:9-11). A pünkös­
di csoda (ApCsel 2:6-11) hírnöke volt ennek a jövőbeli eseménynek.

F. Sem utódai (11:10-26)

11:10-26. Ez a nemzetségtáblázat nyomon követi Nóé fiának, Sénmek a vonalát
Ábrámig. Korábban Mózes végigvezette a földön élő családok vonalát Nóé három
fiától kiindulva (10. rész), és elmagyarázta, hogyan szóródtak szét az egész földön
(11:1-9). Itt újra a sémitákra irányítja a figyelmet.
Sem nemzetségtáblázata „függőleges”, mely azzal a céllal készült, hogy kimu­
tassa a törvényes származást. Ez a fajta nemzetségtáblázat gyakran volt használatos
az ókorban egy király vagy egy dinasztia hitelességének bizonyítására. A 10-26. vers­
ben leírt felsorolás a megáldott Sém egyenes ági 1cszámiazottait mutatja Ábrámig, és
ezzel indokolja, hogy miért áldotta meg Isten Abrámot.
Egyesek azt állítják, hogy az 5. és a 11. részben szereplő nemzetségi táblázatok a
képzelet szüleményei, melyekben ügy válogatták ki a neveket (más nevek közül,
melyeket nem említenek), hogy szimmetriát mutassanak (pl. mindegyik felsorolás
három fiúra történő utalással fejeződik be, 5:32; 11:26). Ezt a nézetet azonban nem

59
IM óz 11

lehet következetes exegézisscl bizonyítani. Ha valaki be akarja bizonyítani, hogy

„lyukak” vannak a nemzetségtáblázatban, akkor kihagyásokat kell feltételeznie: „X
ennyi és ennyi évet élt, és (azt a vonalat) nemzette, mely Y-t (eredményezte).” Ilyen
kihagyásokat nehéz bizonyítani. Továbbá nem lehetséges lyuk két helyen a felsoro­
lásban (Sém Nőé fia volt, és Ábrám Táré fia volt). Ily módon a 10-26. vers úgy tűnik,
hogy szoros időrendet mutat be.
Ennek az igeszakasznak a fő célja, hogy összekösse Ábrámot Sém vonalával. Ide
vezethető vissza lzráel származása. Érdekes régészeti leletek utalnak arra, hogy ezek
közül a nevek közül sok megmaradt helységnévként Hárán körül.
Az 5. részben szereplő nemzetségi táblázattól eltérően a 11:10-26-ban szereplő
felsorolás nem jelzi minden egyes ember éveinek teljes számát, és nem úgy fejezi be
az egyes szakaszokat, hogy „meghalt”. Az IMóz 5:1-6:8 hangsúlyozza a halált az
Özönvíz előtt; a 11:10-26 hangsúlyozza az életet és a terjeszkedést, bár az élet hosszú­
sága egyre csökkent. A l l . rész hangulata eltérő tehát a korábbi nemzetségtáblázat-
tól. Ez azért van így, mert a 10-26. vers nyomon követi Ábrám vonalát - aki Isten
áldott embere lett - Sémig, Nóé fiáig, akit Isten szintén megáldott (9:26).

II. Az ősatyákról szóló elbeszélések (11:27-50:26)

A. Táré utódai (11:27-25:11)
Ábrahám története, mely itt kezdődik, Táré neve alatt indul. Amint korábban már
megjegyeztük (lásd Bevezetés, 3. Mózes első könyvének szerkezete), ami a toiedot

Táréból fián, Ábrámon keresztül. Az egész azzal kezdődött, hogy Táré elköltözött
Háránba, és azzal folytatódott, hogy Ábrám, az ígéret örököse tövábbköltözött Kána­
ánba. Táré története akkor fejeződik be, amikor Ábrámnak végre fia születik, aki
továbbviszi az áldás örökségét.

TÁRÉ CSALÁDJA

Abrahám (f Sára) (féltestvére) Náhór (f.Milká)

Uz Húz Remiiéi Készed Hazó Pildás Jídláf Betűéi Milká (1.) Jiszká T.ót

Rebeka (1.) Lábán

- - - - • -rrz ~ — i

- - Leafl.) Ráhel (I.)

f, - felesége
I, = lánya, egyébként fiák

60
 IMóz 11:27-12:3

1. SZÖVETSÉGKÖTÉS ÁBRÁMMAL {11:27-15:21)

a. Táré utazása (11:27-32)
11:27-32. Ez a rövid szakasz beszámol Táré három fiáról és házasságaikról. (Lásd
a Táré családja című ábrát.) Beszámol Lótról, Ábrám unokaöcséről is, akinek jelen­
tős szerepe lesz meg az Ábrámról szóló elbeszélésekben.
Táré bálványimádó volt, aki más isteneket imádott (Józs 24:2). Eredetileg talán
Háránban lakott, mert őseinek nevei hasonlítanak egyes helységnevekhez Arám föld­
jén, ahol Hárán városa is volt. Ha ez így van, akkor a család kb. 900 km-t vándorolt
dél-keletre Úr városába, a sumér fővárosba, ahol Táré legifjabb fia, Hárán született
t

(1 Móz 11:28) és meghalt. Isten Ábrámnak szóló elhívása (12:1) először Ur városá­
ban hangzott el, és a család ezután visszaköltözött Háránba, ahol le is telepedtek
(11:31), és ahol Táré meghalt (32, v,). Mivel nemez volt az ígéret földje, ezért Ábrám
Kánaánba költözött, ahol Isten megjelent neki, és megerősítette, hogy ott akarja Őt
látni.

b. Ábrám elhívása (12:1-9)

Ezzel a történettel megváltozik a könyv iránya. Ez az igeszakasz feljegyzi, ho­
gyan hivta el Isten Abrámot a pogány világból, és tett megdöbbentő ígéreteket neki,
olyan ígéreteket, melyek később a hivatalos ábrahámi szövetség részévé váltak.
Az igeszakasz rámutat Ábrám hitére is, és azt tanítja, hogy a hit engedelmeskedik
Istennek. Ábrám középkorú ember volt jóm ódú, letelepedett, és teljesen pogány. Az
Úr szólt hozzá - bár nem ismert, hogy pontosan hogyan ő hittel válaszolt erre, és
engedelmesen otthagyott mindent, hogy kövesse Isten tervét. Ezért lett ő a hit példa­
képe a Bibliában (vö. Róm 4:1-3, 16-24; Gál 3:6-9; Zsid 11:8-19; Jak 2:21-23).
Az igcszakasz vallástörténeti mondanivalója egyértelműen Ábrám elhívása arra,
hogy egy új népet alapítson. Izráel ebből megtanulhatja, hogy egész léte Isten mun­
kájának köszönhető, egy olyan emberen keresztül, aki hittel válaszolt az Úr szavára,
és elindult Kánaánba. Ez az üzenet meggyőzheti Izraelt arról, hogy Isten hívja őket,
és hittel kell Egyiptomból Kánaánba indulniuk.
12:1-3. Az 1-3. vers lejegyzi, hogy Isten hogyan hívta el Abrámot, és a 4-9. vers
lejegyzi, hogy Ábrám hogyan engedelmeskedett. Az elhívásban két felszólítás szere­
pel, és mindkettőhöz ígéret kötődik. Az első felszólítás a kimenetelre vonatkozott
(menj el földedről... arra a földre, 1. v.), a második felszólítás arra vonatkozott,
hogy áldás legyen. [A második felszólítást a 2. versben több bibliafordítás (beleértve
a magyart is) pontatlanul tükrözi, mintha jövendölés lenne: és áldás leszel. De szó
szerint valójában így hangzott; „Légy áldás”.] Azzal, hogy elhagyta azt a földet, ahol
élt, láncreakciót váltott ki. Ha Ábrám kimegy Úr városából, akkor Isten három dolgot
fog megtenni, hogy Ábrám áldás lehessen a földön (a második felszólítás); és neki
ilyen áldássá kellett válnia ahhoz, hogy Isten további három dolgot megtegyen érte.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a szimmetriát, mert ez erősíti az ige monda­
nivalóját. Ábrám elhívásának célja volt: engedelmessége nagy áldást fog jelenteni.

61
lMóz
ts>
 lMóz 12:4-9

Három ígéret alapult arra az elhívásra, hogy Ábrám hagyja cl az országát: (a)
nagy nép, (b) áldás Ábrámnak, és (c) nagy ncv (2, v.). Ezek az ígéretek képesítik őt
arra, hogy „áldás legyen” (ami a második felszólítás, 2. v.). Erre az engedelmességre
épült Isten további bárom ígérete: (a) megáldja az őt áldókat, (b) megátkozza mind­
azokat, akik könnyen veszik őt, és (c) megáldja a föld családjait Ábrámon keresztül
(3. v.). Aki áldja vagy átkozza Abrámot, az valójában Ábrám Istenét áldja vagy át­
kozza. Sajnos Istennek gyakran kellett használni más nemzeteket népe mcgfcgycl-
mezéséhez, mert ahelyett, hogy népe áldás lett volna a világ számára, általában enge­
detlen volt. A harmadik ígéret legnagyobb beteljesedése akkor történt, amikor Jézus
Krisztus az áldás eszköze lett a világ számára (Gál 3:8, 16 vo. Róm 9:5).
Ezek az igeversek hangsúlyozzák a hitet. Ábrámnak több mindent el kellett hagy­
nia - országát, rokonságát és atyja házát (lMóz 12:1). De semmit sem hallott arról
a főidről, ahová mennie kellett. Elindulása a hit példátlan bizonyítéka volt.
Kimagaslik itt az áldás és az átok témája, sőt ez Mózes első könyvének központi
igcszakasza. Itt kezdődik az a terv, amelyre olyan nagy szükség mutatkozott az 1-11.
részben (annak a szakasznak az volt a célj a, hogy rámutasson, mennyire szükséges ez
az áldás). Ez volt az elhívás; Ábrám hittel válaszolt rá. Az ígéretek később fogalma­
zódtak meg a szövetség feltételei alatt (15:8-21).
12:4-9. Az elbeszélés egyszerűen kimondja, hogy Ábrám engedelmeskedett.
Engedelmessége kétféleképpen nyilvánult meg, összhangban a két felszólítással a 2.
versben. Elment (4. v.) és áldás volt (5-9. v.). Ábrám és családja Háránban sok
emberre (szó szerint „lélekre”) telt szert (5. v.). A „minden lelket, akire szert tett”
kifejezés utalhat áttérésre, vagyis arra, hogy Ábrám arra indíthatott Háránban lakó
embereket, hogy kövessék Jahvét, Ezután Kánaán földjén oltárt épített Sikemben
(6. v.) cs Hétéitől keletre (8. v.). Ezen a második helyen segítségül hívta az Úr
nevét, vagyis nyilvánosan hirdette Jahve nevét (vő. 21:33; 26:25). Luther úgy fordí­
totta ezt az igét, hogy „prédikálta”; és nem sokat tévedett. Istennek tehát volt egy
tanúja a kánaániak között, akik ezen a földön voltak. Valójában Móré tölgyesének
említése jelentőségteljes lehet ezzel kapcsolatban. A kánaániaknak kegyhelyeik vol­
tak tölgyfaligetekben, és Móré egyike lehetett kultuszközpontjaiknak.
Sikemben Jahve megjelent Ábrámnak, hogy megerősítse ígéretét, és megjutal­
mazza Ábrám hitét: A te utódaiknak fogom adni ezt a földet (12:7). Ábrám megér­
kezett a földre, és Isten megmutatta azt neki. De a leszármazottainak fogja odaadni és
nem neki. És tényleg, amikor Ábrám meghalt, az egyetlen földbirtoka a barlang volt,
amit családi tcmctkczőhclynck vásárolt (23:17-20), Miután Isten megerősített ígére­
tét, Ábrám letelepedett ezen a földön, várva az ígéret beteljesedését. De a kánaániak
már elfoglaltak minden jó, termékeny földet, és Ábrámnak időközönként tovább
kellett mennie a délvidék felé (12:9), vagyis a Kánaántól délre fekvő, nagy és bor­
zasztó, terméketlen Negev-sivatag irányába.
Izráel számára a nagy patriarcha elhívása bemutatta, hogy Isten megígérte, hogy
nagy néppé lesznek, egy országot kapnak, isteni áldásban részesülnek, cs szuverén
védelemben. Az, hogy Jahve megjelent és megerősítette az ígéretet (7. v.) bizonyítot-

63
IMóz 12:10-13

ta, hogy Kánaán volt a végcéljuk. De Isten azt kívánta, hogy ha ez a nemzedék része­
sülni akar a megígért áldásokban, akkor hittel forduljanak hozzá. A hit szaván fogja
Istent, és engedelmeskedik neki.

c. Az egyiptomi tartózkodás (12:10-20)

Ennek a tartózkodásnak sokkal több a mondanivalója, mint egy egyszerű lecke az
őszinteségről - bár a történet egyértelműen figyelmeztet a félrevezetés ostobaságára.
Az az állítás, hogy ő „a húgom” háromszor fordul elő a patriarchákról szóló beszá­
molókban (13. v.; 20:2; 26:7). A liberális teológusok szerint ezek ugyanarra az ese­
ményre utalnak. Mindazonáltal a második esetben Ábrám elmagyarázza, hogy ez
volt a megállapodásuk, akárhova mentek (20:13), tehát nem meglepő, hogy megis­
mételte ezt a hazugságot.
Nem lehet szem elöl téveszteni a szándékos párhuzamot Ábrám Egyiptomba ván­
dorlása és a nemzet későbbi egyiptomi szolgai állapota között. A motívumok feltűnő­
en hasonlóak: éhínség a földön (12:10; 47:13), le kell menni Egyiptomba és ott kell
tartózkodni (12:10; 47:27), kísérlet a férfiak vagy fiúk megölésére és a nők vagy
lányok megmentésére (12:12; 2Móz 1:22), a csapások Egyiptomon (IM óz 12:17;
2Móz 7:14-11:10), az egyiptomiak kifosztása (IM óz 12:16; 2Móz 12:35-36), a sza-
badulás(lM óz 12:19;2Móz 15)ésazútaN egev-sivatagba(lM óz 13:l;4M óz 13:17,
22). Azt a nagy szabadulást a rabszolgaságból, amit Izrael megtapasztalt, valójában
már átélte ősében, ami valószínűleg a vigasz forrását jelentette, és bátorítást a nép­
nek. Isten többet tett, mint csupán megígérte a szabadulást a jövő nemzedéknek: Ábrám
szabadulásában előre „eljátszotta” az ő szabadulásukat.
A könyv üzenetével kapcsolatban látható, hogy az IMóz 12:10-20 nem véletle­
nül került erre a helyre rögtön Ábrám elhívása és engedelmessége után. Ebben a
történetben Ábrám nem hitben járt, mint kezdetben, de Isten ígéreteket tett neki, és
azokat meg is tartja. Nem Ábrám volt az egyetlen ősatya, akit elég dicstelenül kellett
kimenteni ilyen nehézségekből.
12:10-13. Ábrám terve félelemből született, saját maga ellen fordult, és így ve­
szélybe került Isten neki szóló ígérete. Csak Isten tudta megmenteni feleségét, hogy
teljesedhessen az Ábrámnak tett Ígéret. Ábrám éhínséggel találta magát szembe, és
ezért úgy döntött, hogy Egyiptomba megy, hogy ott tartózkodjék (ideiglenesen,
nem pedig letelepedési szándékkal). Más éhínségeket is említ az ige Palesztinában a
26:1-ben és a 41:56-ban. Ezért nem lehet hibáztatni Abrámot, kivéve, hogy nincs
utalás arra, hogy mindezt hitben tette. Azt a beduin tervet találta ki, hogy féligazságot
mond testvér-feleségéről. Ez ravasz módja volt a saját lelkiismerete megnyugtatásá­
nak. Felesége tényleg húga is volt (valójában féltestvére; vö. 20:12), ezért csak arról
tudatta az egyiptomiakat, amiről akarta, hogy tudjanak. Tervét kétségtelenül az akko­
ri társadalmi törvényekre alapozta, melyek nagy tiszteletben tartották a testvért (vö.
Lábán, 24:29-61). Ellenséges területen egy férjet megölhettek a feleségéért. De ha
úgy tudják, hogy Ábrám a bátyja, akkor ha valaki meg akarja szerezni magának Szárajt,

64
I

lMóz 12:14-20

Ábrámtól kell megkérnie a kezét, ami valószínűleg időt ad neki, hogy a saját érdeké­
ben tegyen valamit.
12:14-16. Akkor következett be az ironikus fordulat a történetben, amikor olyas­
valaki akarta magáévá tenni Szárajt, akinek nem volt szüksége arra, hogy alkut kös­
sön érte. Nevezetesen a fáraó. Ábrám saját szavai (,jó sorom legyen a te réveden”,
13. v.) ütöttek vissza, mert jó sora lett az asszony révén, és Ábrám nagyon gazdag
lett a nagyon szép Száraj miatt. (VÖ. amint egy későbbi fáraó jól bánik Ábrám déd­
unokájával, Józseffel, 41:41-43 és Ábrám unokájával, Jákobbal, 45:16-20.) De ez a
helyzet olyan köteléket jelentett Ábrámnak, amelyből nem volt képes kiszabadítani
magát. Terve majdnem a felesége elvesztésébe került, és Száraj nélkül szertefoszlott
volna a megigért áldás.
12:17-20. De nagy csapásokkal sújtotta az Ú r az egyiptomi királyi palota lakó­
it. Csak Isten közbeavatkozása tudta megszabadítani Szárajt a fáraó háremétől sér­
tetlenül. Ezzel a szabadulással együtt járt egy királyi feddés (Ifi-19. v.), és kiutasítás
az országból (20. v.). Az egyiptomiak babonás emberek lévén az ilyen csapást baljós­
latúnak tartották. Amikor a fáraó elrendelte, hogy Ábrám távozzon (fogd, és menj),
az párhuzamos azzal, mikor Isten elhívta Abrámot („Menj el földedről”), de a fáraó
szavai nem hoztak áldást.
Világosan látható ebből a történetből, hogyan mentette meg Isten a patriarcha
családját az egyiptomiaktól csapások által, és hogyan tükrözte ez a jövendő kivonu­
lást. De ezt az első szabadítást Ábrám hamissága tette szükségessé. Annak ellenére,
hogy milyen bajt okozott magának Ábrám, Isten hűséges volt a szavához, és nem
hagyta, hogy ennek az embernek a meggondolatlansága veszélyeztesse az ő tervét.
Ábrám valószínűleg úgy érezte, hogy a legkönnyebb mód a veszélyből való kiszaba­
dulásra a megtévesztő manipuláció. De ez a ravaszkodás éppen öt és az ígéretet ve­
szélyeztette. Isten szolgájának teljes mértékben őbenne kell bíznia, és nem a saját
maga által kiagyalt tervekben.
Először Ábrámnak jól ment dolga. Meggazdagodott, de gazdagsága akadályoz­
hatta volna, hogy megtartsa Szárajt, aki szükséges volt az ígéret beteljesedéséhez.
Továbbá általában azt tartják, hogy az egyiptomi tartózkodás alatt tett szert Hágárra.
Lehet, hogy Ábrám akkor szerezte Hágárt, aki később rabszolga-felesége lett, amikor
„eladta” a feleségét, Szárajt (16:1-2).
Mózes arra akarta tanítani olvasóit, hogy Isten kegyelmesen megvédi tervét iste­
ni közbeavatkozással és szabadítással. Azt is akarta, hogy megtanulják, mennyire
esztelen dolog megtévesztő tervekkel próbálni önmagukat kiszabadítani a nehézsé­
gekből.

d. Elválás Lőttől (13. rész)

Amikora sok ingóság (6. v.) és a feszültségek miatt (7. v.) szembetalálták magu­
kat a túlélés problémájával, Ábrám sejknek és Lót sejknek el kellett válnia egymás­
tól, hogy ki-ki a maga útján menjen tovább. Az ember azt várná, hogy Ábrám, Isten

65
lMóz 13:1-13

ígéretének címzettje gyakorolta volna jogát, hogy először válasszon. De ő nagylelkű­

en felajánlotta az első választás lehetőségét Lótnák. Lót tisztán emberi szinten hozta
meg döntését, kielégítve önmagát a bőven termő földdel. Ábrámnak az a döntése,
hogy engedte először Lótót választani, kétségtelenül hittel hozott döntés volt, mely
szerint Ábrám nem az ideiglenes dolgokra tekintett, hanem a lelkiekre, vagyis Isten
ígéretére.
A 13. vers megmutatja, hogy a hit hogyan oldja meg a viszályt. Azt is mondhat­
juk, hogy a nagylelkűség a hit jele Isten ígéreteiben, mert a hit nem keresi önzőén a
maga vágyait, hanem nagylelkű, bőkezű és önmegtagadó.
13:1-7. Az 1-4. vers bemutatja a történet hátterét, de ez a háttér önmagában is egy
történet. Összeütközést látunk Isten áldásának kellős közepén. Az első néhány vers
hangsúlyozza Ábrám visszatérését arra a helyre, ahol kezdetben volt. Itt önkéntele­
nül is látnunk kell az előző és a korábban szavak fontosságát (3-4. v.). Miután Ábrám
visszatért az ígéret földjére, megújította istentiszteletét és az Ú r (Jahve) hirdetését
egy oltárnál (vő. 12:8).
Nagyon jelentős ebben a szakaszban Ábrám gazdagságának hangsúlyozása (13:2,
igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya), és emellett hallunk Lót
vagyonáról is, aki vele együtt utazott (5. v. voltak juhai, marhái és sátrai). Mind­
kettőjüknek nagyon jól ment a dolga. Lóttal kapcsolatban külön említésre kerül,
hogy voltak sátrai, amiről később még bővebben is lesz szó.
De ezen a földön, ahol a kánaániak és a perizziek laktak körülöttük, össze is
vesztek (7. v.). (A perizzieké is egyike volt azoknak a törzseknek, melyek Palesztiná­
ban éltek, cs általában együtt szerepel a felsorolásokban a kánaániakkal; vő. 34:30;
5Móz 7:1; Bír 1:4; 3:5.) A föld nem bírta eltartani Abrámot és Lótot, akik együtt
laktak, mert a kánaániak kezén voltak a legjobb területek, ezért a két ember szolgái­
nak meg kellett küzdeniük a vízért és az élelemért a megmaradt földön. Amikor fel­
merült ez a kérdés, veszekedés (ríb) tört ki. (Ezt a héber szót később jogi viták leírá­
sára használták Izraelben.)
13:8-13. Ábrám nagylelkűen oldotta meg a feszültséget azzal, hogy Lótnák adott
lehetőséget először választani. Az ember azt várná Ábrámtól, hogy ragaszkodik ah-
r

hoz, amit az Ur megígért neki, és megmondja Lótnák, hogy keressen magának más
helyet.
Ábrám figyelmeztető megjegyzésének - Ne legyen viszály köztem és közted
(nfríbáh, kapcsolatos a ríb szóval) - emlékeztetnie kellett az izráelieket, amikor ké­
sőbb elolvasták ezt arra, ami Meribánál történt (2Móz 17:1-7). A sivatagban nem
volt ivóvíz, és a nép annyira versengett Jahvcval, hogy Mózes megütötte a kősziklát.
Ezután Massza („próbatétel”) és Mcriba („veszekedés”) baljóslatú helyek lettek. A
hitetlen nép provokálta Jahvét, cs emiatt addig kellett bolyongniuk a sivatagban, míg
meg nem haltak (Zsolt 95:8-10). önzésük hitetlenségre mutatott (Zsolt 95:10), és
ezért nem mehettek be az ígéret földjére (Zsolt 95; í 1). Lót választása is teljesen önző
volt, így elhagyta Abrámot, és elment Sodorna irányába (lMóz 13:12). Isten figyel-

66
lJVIóz

67
lM óz 13:14-18

meztetése (Zsolt 95:8-11) majdnem olyan volt, mint Ábrám figyelmeztetése (IMóz
13:8).
Nem szabad figyelmen kívül hagyni az óvás mögötti indítékot - rokonok voltak
(8. v.). Ami olyan hosszú ideig összekötötte őket, azt Ábrám értékesnek tartotta és
meg akarta őrizni. Ahhoz, hogy sértetlen maradjon, az elválás tűnt az egyetlen lehe­
tőségnek.
A föld újra kiemelkedő szerepet nyert. Ábrám felajánlotta Lótnák az egész fői­
det, hogy bármit válasszon, pedig jog szerint az egész Abrámot illette. Lót körülné­
zett [szó szerint „felemelte (násár) szemét”] és látta (rá'áh; vő. 14. v.). a Jordán
egész környékét. Ez a völgy dús növényzetű és termékeny volt, bővizű föld,.., mint
W

az L r kertje. (Cóar kis város volt a síkságon, ahova Lót és családja később elmene­
kült, 19:18-22. Korábban ezt a várost Bélának hívták, 14:2, 8.) Ez szomorú emlékez-
tetés lehet arra, amikor először beszél a könyv egy ilyen kertről, ahol szintén teret
kapott az emberi kívánság (3:6). De biztos, hogy baljóslatú a megjegyzés az időhatá­
rozói mellékmondatban: mielőtt elpusztította Sodomát és Gomorát. Mintha azt
mondaná, hogy ami hívogatta Lótot, az rövid életű volt. Lót anélkül döntött, hogy
tekintettel lett volna Ábrámra, és ez volt élete legnagyobb hibája.
Lót egészen Sodomáig sátorozott, ahol a férfiak... igen romlottak és vétkesek
r

voltak az Ur előtt. Később a 19. rész tisztázza gonoszságuk mibenlétét.

13:14-18. Ennek a résznek a harmadik szakasza vigasztalást nyújt: Jahve meg­
erősíti ígéretét. Az elbeszélésben erős töréspont látható, ami szó szerint így szól:
„Most pedig Jahve...” A 14-17. vers elmagyarázza, miért adhatta meg Ábrám...
Lótnák az egész fold fölötti választás lehetőségét - Ábrámnak biztos ígérete volt
Istentől. Érzékelte, hogy Istenben bőséges javai vannak. Tudta, hogy Isten ígérete
őszinte, és ezért Ábrámnak közömbös volt, hogy mit fog választani Lót. Akinek Isten
megígéri, hogy gondoskodik róla, annak nem kell ragaszkodni anyagi dolgokhoz.
A 14-17. vers összehasonlítja Abrámot Lóttal. Lót abban serénykedett, hogy el­
vegye azt, amiről úgy gondolta, hogy a legjobb. Jahve átfogalmazta az elhangzotta­
kat, és több paranccsal is ellátta Abrámot. Azt mondta Ábrámnak, hogy emelje fel
(násár) tekintetét, és nézzen szét (r á ’áh, 14. v.; vő. 10. v.), amit Lót magától is
megtett. Ábrám Istenre várt, hogy neki adja a földet; Lót egyszerűen elvette magá­
nak. Isten újra kimondta, hogy Ábrámnak adja a földet. Ha Isten adja, sokkal jobb,
mint ha valaki elveszi magának. Isten azt is megmondta Ábrámnak, hogy leszárma­
zottai olyan sokan lesznek, mint a föld pora (vö. 22:17; 28:14). Aztán Isten meghív­
ta, hogy induljon, járja be ezt a földet széltében-hosszában, és lássa a tulajdonát.
A 13. rész úgy fejeződik be, ahogy kezdődött Ábrám letelepszik (ez alkalommal
Mamré tölgyesében; vő. 14:13, Hebrónban, harminc km-re délre Jeruzsálemtől),
és oltárt készít Jahvénák,
A Bibliában alig van más olyan fejezet, mely ilyen csodálatosan írja le a hitet.
Úgy látjuk az ősatyát, mint aki őszinte hívő és Jahve-imádó, akinek a hite működik a
konfliktusban. Lót, aki látásban járt, az alapján választott, ami tetszetős volt neki.
Döntése önző és önmaga körül forgó volt. Ez a döntés veszélyessé vált cs rövid életű

68
 lMóz 14:1-16

lett, mert nem minden volt olyan, amilyennek tűnt a felszínen. Ábrám másfelől hit­
ben járva nagylelkűen engedte, hogy Lót válasszon először. Ábrám önzetlen volt, és
bízott Istenben. Megtanulta, hogy nem a saját terve szerzi meg a javakat, és nem is
úgy, ha irigyen védi azt, ami az övé. Igaz emberként és nagylelkűen cselekedett. Aki
hiszi, hogy Isten elkötelezte magát arra, hogy gondoskodik róla, az nem fukar, aggo­
dalmaskodó vagy kapzsi.

e. Győzelem a keleti királyok fölön (14:1-16)

Érdekes a négy király öt király elleni harcáról szóló beszámoló, mert látható be­
lőle, hogyan teljesíti Isten ígéretét, hogy naggyá teszi Abrámot, megáldja azokat,
akik őt áldják, és megátkozza azokat, akik őt átkozzák (12:3). A 14. rész egy tipikus
ókori „nemzetközi” csetepaté leírása, amikor néhány erős nemzet koalícióra lépett,
hogy kifossza és leigázza az Ábrámnak ígért föld határai közelében lévő területeket.
14:1-12. Egy lázadás leverése érdekében (4. v.) ncgy erős keleti király megszáll­
ta a Jordán völgyét a Sós-tenger közelében, vagyis a Holt-tengernél (3. v.). Legyőz­
ték a környék minden katonai erejét (5-7. v.), kifosztották az ötjordáni királyt (8-11.
v.), és fogságba vitték Lótot (12. v.).
A régészet igen nagy segítséget nyújt e rész hátterének megértéséhez. Nem azo­
nosították ugyan a királyokat, de neveik jól illenek a korabeli Közel-Kelet névtípusa­
ihoz, különösen a mezopotámiai királyoké. (Márinál megtalálták az Arájuk nevet,
mely hasonló a bibliai Arjókhoz; Kedorláómer hasonlít a Kudur névhez; és Tudhalia,
mely emlékeztet Tidátra, nyomon követhető a korai hettita irodalomban. Továbbá
szokásos volt a városállamok („nemzetek”) összefogása katonai célból.
Sok terület és város helye is ismert már. Sineár (vö. 10:10) másik neve annak az
W

államnak, ami később Babilónia néven vált ismertté. Elám (vö. 10:22) Sineártól ke­
letre feküdt. De Ellászár és Góim földrajzi helye még mindig ismeretlen. Sodorna...
Gomora... Admá... Cebóim cs Béla (azaz Cóar; vö. 19:22) - az öt király városai,
akik fellázadtak Kedorláómer ellen - közel lehettek a Sós- (Holt-) tengerhez, Asterót-
Karnaím (14:5) Hauranban, az ősi Básánban volt, a Genezáreti-tótól keletre. Hám
Kelet-Gileádban, Básántól délre feküdt. Sávé-Kirjátaim a Holt-tengertöl keletre
helyezkedett cl, és Széir hegyes vidéke délkeletre feküdt a Holt-tengertől, azon a
területen, amely később Edóm néven vált ismertté. El-Párán a mai Elat az Akabai-
öbölnél, Kádés és Támár délnyugatra voltak a Holt-tengertől. A győztesek útját jól
ismerték az ókorban, és úgy nevezték, hogy „a királyok útja” (4Móz 20:17; 21:22). A
négy király - Kedorláómer... Tidál... Amráfel és Arjók (lM óz 14:9) - lement a
Jordán keleti partján, megfordultak Arabában (a Holt-tengertől délre lévő volgyhasa-
dékban), felmentek Kádesbe, majd tovább Támárba cs aztán Sodorna és Gomora
területére, a Sziddím-völgybe (8, 10. v.). Az alföld öt városa közel lehetett egymás­
hoz a völgy déli végén (Unger, Archaelogy and the Old Tes tani ént, 114-118. old). A
négy király kifosztotta Sodomát és Gomorát, és fogságba vitte Lótot.
14:13-16. Ábrám, hallva az invázióról és Lót elhurcolásáról, összegyűjtötte 318

69
lMóz 14

kiképzett legényét, majd szövetségeseivel együtt (1 3. v.) üldözőbe vette és legyőzte a

megszállókat egy éjszakai támadásban. Egészen Dánig üldözte őket, mely az ígéret
földjének majdani északi határa (200 km-re Ábrám otthonától, Hcbróntól). Dánnak
akkor Lesem volt a neve (Józs 19:47) vagy Lajís (Bír 18:29). Ábrám éjszaka... Hóbáig
üldözte őket (még további 160 km-re Dántól), és visszahozta unokaöccsct, Lótot is
jószágával együtt, családját és a népet is. Ez megdöbbentő győzelmet jelentett a
patriarchának négy erős király fölött, akik korábban komoly területeket győztek le a
Jordánon túl és a Holt-tengertől délre.
A héber ( ' ibrí, lM óz 14:13) Ábrám most már elismert törzsi vezető lett. Itt
fordul elő először a Bibliában a „héber” szó. Bár a „héber” kifejezés nem egyenlő a
portyázó katonák későbbi csoportjával, akiket „habirunak” neveztek, etimológiailag
azonban kapcsolódhat a két név. Valójában Ábrám katonai tevékenysége ebben a
részben rámutat, hogy ez a jelentőségteljes névtársítás illik rá. Olyan katonai erő lett
tehát, akivel számolni kellett a nemzetek között.
Lót sodomai tartózkodása lett az oka annak, hogy Ábrám katonai konfliktusba
keveredett. Ábrám H ebrónban lakott (13:18), de szövetségben állt az emóri
Mamrévaí, valamint Eskól és Ánér nevű testvéreivel (14:13; vö. 24. v.). Itt ez a
szövetség Ábrámnak volt hasznos, mert ezeknek az emoritáknak, akik megengedték,
hogy közöttük lakjon, harcolniuk kellett vele. Amikor az „emóri” kifejezés önmagá­
ban szerepel, nyugati sémita népekre utal, akik a Jordánon túli királyságokban és
Palesztina hegyes vidékén éltek. Ezek az emóriak kis etnikai csoportot alkottak, nem
pedig azt a nagy emóri hullámot, ami elözönlötte az ókori sumér és nyugati területet.
Ábrám volt a katonai parancsnok, és a győzelmet neki tulajdonították ( 17. v.), de
ez nem ad teljes magyarázatot a győzelemre. Később Mclkisédek Istennek tulajdoní­
totta a győzelmet, mely része volt Isten áldásának (20. v.). Isten ígéretével összhang­
ban munkálkodott Ábrám életén keresztül. Amikor betolakodók fosztogatták a föl­
det, és elrabolták kellemetlen rokonát, Ábrám ösztönösen akcióba lépett.
Izrael ily módon megtanulta, hogy Isten győzelmet ad választott népének ellensé­
gei fölött, akik fosztogatják az ígéret földjét. Ennek bátorítani kellett Isten népét a
bírák korában és a későbbi inváziók során, Természetesen az Istenbe vetett hit és az ő
szavának való engedelmesség előfeltételei a győzelemnek.
Az Ószövetségben konkrét, szó szerinti háborúkról van szó, de lelki jelentőségü­
ket sem lehet elhanyagolni. Az Újszövetség szerint a keresztyén ember harca és fegy­
verei lelkiek, és Isten ígéretei örök érvényűek. Pál katonai kifejezésekkel írja le Krisztus
halálát (E f 4:8), mint amelyben legyőzte a bűnt, a halált és a sírt. Krisztus ajándékai
lelki ajándékok, és arra valók, hogy szolgái felhasználják őket szolgálatukban. Ezek­
kel a lelki ajándékokkal és lelki fegyverekkel felfegyverkezve a keresztyének az igazság
és a jogosság bajnokai lehetnek (Ef 6:10-19). Isten győzelmet ad népének a világ
felett, ígéreteinek megfelelően, miszerint áldani és átkozni fog. Használja szolgáit,
akik ismerik felülről jövő elhívását, és akik gyakorlottan forgatják a lelki harc fegy­
vereit.

70
 1Móz 14:17-24

f. Meíkisédek áldása (14:17-24)

14:17-21. Ez az Ószövetség egyik legclragadóbb találkozása. Két király találko­
zott Ábrámmal, amikor visszatért a harcból, és annyira eltérőek voltak egymástól,
amennyire csak lehettek. A gonosz Sodorna városával és uralkodójával, Berával (2.
v.) ellentétben, aki kétségtelenül szintén gonosz volt, ott állt Mdkisédek, Salem
(azaz Jeruzsálem, Zsolt 76:3) királya, a magasságos Isten papja (lM óz 14:18).
Meíkisédek (nevének jelentése az „igazságosság királya”) olyan igazságos uralkodó
lehetett, aki Istent képviselte (egyes bibliamagyarázók úgy hiszik, hogy Meíkisédek
theophania, Krisztus megtestesülés előtti megjelenése volt).
Meíkisédek az egyetlen személy, akit Ábrám lelkileg magasabb rendűnek tartott
Önmagánál. Ábrám elfogadta az áldást tőle (19. v.), és tizedet fizetett neki minden­
ből, amije volt. (20. v,). Ábrám szándékosan tette ezt, teljes tudatában annak, hogy
mit csinál. Ez rámutat arra, hogy Ábrám mennyire nem érezte magát fenyegetve, és
milyen alázatos volt még a győzelem után is. Felismerte, hogy Isten kinyilatkoztatása
nem korlátozódik csupán őrá. Miközben az olvasó figyelme Ábrámra irányul, aki az
egész világ számára lelki reménysugarat hordoz, előtűnik egy ismeretlen kánaáni
völgyből egy ember, aki közelebb van Istenhez, mint maga Ábrám, és aki megáldja
Abrámot. Ez a völgy a Sávé-völgy volt, (17. v.), talán a Kidron-völgy Jeruzsálem
közelében (vö. 2Sám 18:18).
Ábrám találkozásának leírása kiasztikus: (a) Sodorna királya találkozik Ábrámmal
(lM óz 14:17), (b) Sálem királya találkozik Ábrámmal (18. v.), (b’) Salem királya
megáldja Abrámot (19-20. v.), (a') Sodorna királya ajánlatot tesz Ábrámnak (21. v.).
Az a tény, hogy Sodorna királyának ajánlata Meíkisédek áldása után jött, segített
Ábrámnak helyes nézőpontból látni a dolgokat.
14:22-24. Ábrám megcsküdott az Ultra, a Felséges Istenre, a menny és a föld
alkotójára (vö. 19. v.), hogy semmit nem vesz el, ami Sodomáé, nehogy Sodorna
királya azt mondja: én tettem gazdaggá Abrámot.
Ez az eset Ábrám hitének próbája volt egy nagy győzelem után. Bera, Sodorna
királya nagyon tetszetős ajánlattal állt elő. De Ábrám, aki ismerte Sodorna királyát,
úgy érezte, hogy ha megtartja a szerzett sodomai zsákmányt, akkor alárendeli magát
Berának. Ő valami sokkal maradandóbbra vágyott, mint a gazdagság és a vagyon;
Isten csodálatos és örök érvényű ígéretének beteljesedését akarta. A hit túlnéz e világ
gazdagságán a nagyobb távlatokba, melyek Isten tárházában várnak rá.
Ábrám tudta, hogy ő gazdagabb lesz ennél, és azt is tudta, hogy ki áldotta meg őt.
Elhatározta, hogy mindent Istentől akar fogadni, és egy szál fonalat... sem vesz el
Sodornátok Az engedelmes hivök úgy alakítják az életüket, hogy Istentől várják min­
den sikerüket, örömüket, vigasztalásukat és jólétüket - hitük olyan, mint Ábrámé:
melyen meggyökerező és erőtelj esen fejlődő, nem pedig rövid távú és gyenge. Sodorna
királya nyilvánvalóan gonosz ember volt gonosz birodalom élén. Ábrám rájött, hogy
veszélyes Sodorna királyával üzletelni. Ábrám úgy is érvelhetett volna, hogy Isten

71
IMóz 15:1-6

igyekszik megáldani öt ezen az ajánlaton keresztül. De nem tudta rászánni magát

arra, hogy egyenlővé tegye Isten áldását akár a legjobbal is, amit Sodorna ajánlhatott.
Melkisédek fontos személy a Bibliában. Abrámot megelőzte, tehát ö nem volt
lévita pap. Amikor Dávid, aki az első izráeli király volt, aki Melkisédek trónján ült,
azt prófétálta, hogy az ő nagy utódja, a Messiás örök pap lesz Melkisédek rendje
szerint (Zsolt 110:4), akkor túllátott az ároni papságon, amelynek lejár majd az ideje.
A Zsidókhoz írt levél kimutatja, hogy Jézus Krisztus halálával beteljesítette az áldo­
zati rendet, és megkezdett egy magasabb papságot. Melkisédckre utalva, aki tökéle­
tes előképe volt Krisztusnak, a Zsidókhoz írt levél írója arra épít, hogy Melkisédek
mennyire ismeretlen: egy olyan könyvben, (Mózes első könyvében), mely telve van
nemzetségi táblázatokkal és az ősökre vonatkozó félj egyezésekkel, ez az ember csa­
ládi eredet feltüntetése nélkül lép színre (Zsld 7:3). Az író úgy ír Melkisédekröl, mint
főpapról. Ábrám tizedet adott Melkisédeknek, ezért Melkisédek rendje felette áll
Lévi rendjének, aki Ábrám leszármazottja volt. (Zsid 7:4-10).

g. A szövetség megkötése (15. rész)

Miután Ábrám megszabadította Lótot cs áldást nyert Melkisédektől, az Úr hiva­
talosan is szövetséget kötött Ábrámmal, ezzel is megerősítve a korábban adott ígére­
tet (12:2-3), Ugyanakkor Isten figyelmeztetett arra, hogy hosszú szolgaság is követ­
kezik (15:13).
15:1-3. Mielőtt Isten szövetséget kötött volna, megszüntette Ábrám félelmét az­
zal, hogy így biztatta: Ne félj Ábrám! Én vagyok a pajzsod. Amikor az Úr azt
mondta Ábrámnak, hogy jutalma igen bőséges, az ősatya rögtön azt kérdezte, hogy
mit fog kapni, hiszen gyermektelen. Ez mutatja a hitét. Látását nem vakította el
Bera ajánlata (14:22-24). Ábrámnak még mindig csak egy reménye volt, Isten ere­
deti ígérete (12:2-3). Aggályát egy csodálatos szójátékkal fejezte ki, mely szolgájá­
nak eredetét mutatta: házamat a damaszkuszi Eíiézer örökli. A „damaszkuszi” jel­
ző a Dammeseq, az „örökli” szó pedig a ben meseq (szó szerint „a tulajdon fia”,
15:2). Mintha Ábrám azt hangsúlyozná Istennek, hogy „hiú a kilátás, ha nincsen fiú”
- egy egyszerű szolga lesz az örököse.
_ r

15:4-6. De az Ur határozottan válaszolt. Nem ő (még csak nem is használta Eliézer

nevét) lesz az örököse. Ehelyett az lesz az örököse, aki tőle fog származni. Ezután
Isten megmutatta Ábrámnak a csillagokat, jelképezve, hogy Ábrám utódjai olyan
megszámlálhatatlanok lesznek, mint égen a csillag (vő. 22:17; 26:4). Az a szó, mellyel
Isten megteremtette a csillagokat, Ábrám magját is garantálta.
r r
Ábrám hitt az ÜRnak (szó szerint „hitt az URban”) aki ezért igaznak fogadta el őt.
Ezt az alapelvet háromszor is megismétli az Újszövetség (Róm 4:3; Gál 3:6; Jak 2:23),
rámutatva, hogy a megigazulást Isten a hitre válaszul tulajdonítja az embernek.
Az 1Móz 15:6 fontos eseményre utal, de nem Ábrám megtérését írja le. Ez évek­
kel korábban történt, amikor elhagyta Úr városát. (A héber „hitt” kifejezés nyelvtani
alakja rámutat, hogy ez a hit nem akkor kezdődött, amikor az 1-5. versben leírt cse-

72
 lMóz 15:7-21

menyek lezajlottak.) Ábrám hitét azért említi itt az Ige, mert alapvetően szükséges a
szövetségkötéshez. Az ábrahámi szövetség nem adott Ábrámnak megváltást; szövet­
ségkötés volt Ábrámmal, aki már korábban hitt, és ezért Isten már korábban megiga­
zította. A Biblia világosan tanítja, hogy a megigazulás (vagyis az üdvösség) minden
korban hit által történik. r

15:7-10. Az ünnepélyes szertartásban, melynek során az Ur önmagát is kötelező

szövetséget kötött Ábrámmal, biztosította őt ígéretének végső beteljesedéséről (7,
18-21. v.). isten azt is kinyilvánította, hogy Ábrám leszármazottai négyszáz évig rab­
szolgák lesznek (13-16. v.).
Ábrám, engedelmeskedve Isten utasításainak, félbevágott (10. v.) három állatot
- egy... üszőt, egy... kecskét és egy... kost (9, v.) és hozott egy gerlicét és egy
galambot is.
15:11-16. Ekkor hirtelen rémület szállt Ábrámra, mert ragadozó madarak száll­
tak az áldozati húsdarabokra - ami nyilvánvalóan baljóslatú jel volt. Isten kijelen­
tette Izrael rabszolgaságát (13-14. v.), és ezzel tisztázta a támadó madarak jelentését.
A nyomorgatják szó ( ‘ánáh, 13.v.; vő. 16:6) ugyanaz a szó, mely a 2Móz 11:12-ben
leírja, hogyan nyomorgatta Egyiptom Izraelt. Egyiptom a ragadozó madarakhoz ha­
sonlóan ellenezte a szövetséget, de a szövetség végül mégis beteljesedett. Később
Mózes idejében, amikor az izráeliek Egyiptomban voltak, megszámolhatták az éve­
ket és láthatták, hogy eltelt a négyszáz év (Jákob Egyiptomba való lemenetclétől
számítva Kr, e. 1876-ban; vő. Az ősatyák időrendje c. táblázattal az lMóz 47:28-31
közelében), cs eljött a rabszolgaságból való szabadulás ideje (jönnek ki). A 2Móz
12:40 és a Gál 3:17 azt állítja, hogy az egyiptomi rabszolgaság 430 évig tartott (1876-
tól 1446-ig). Úgy tűnik tehát, hogy az lMóz 15:13 és az ApCsel 7:6 a maguk négy­
száz éves utalásával kerek számot használnak (lásd a magyarázatokat az ApCsel 7:6-
nál és a Gál 3:17-nél).
Isten igazságos, és meg akarta engedni, hogy beteljen az emóriak gonoszsága,
mielőtt megítélné őket (1 Móz 15:16). (Lásd a magyarázatokat az emóriakról a 14:13-
16-nál.) Isten eltűrte a bűneiket, amíg Izrael Józsué vezetése alatt cl nem foglalta
Palesztina földjét. Ezzel az Ábrámnak tett ígéretek beteljesítése egyben megtorló
ítélet lett Kánaán földjének lakosaival szemben. Ábrám magva megszerzi a földet -
de egy órával sem korábban, mint azt az abszolút igazságosság megköveteli. Istennek
sok mindent kellett meg megtennie, mielőtt beteljesítette volna ígéretét - beleérve
saját népének megfegyclmezését is, hogy alkalmas legyen az ígéret elfogadására.
Ábrám számára szörnyű volt ezt látni - éppen úgy, mint amikor a ragadozó madara­
kat nézte.
15:17-21. Aztán naplemente után Isten kinyilatkoztatta magát egy tűzhely (füs­
tölgő kemence) és egy tüzes fáklya alakjában. Ez a két eszköz az áldozati szertartá­
sokhoz kapcsolódott az ókorban. Ezek a jelképek részei annak az „égés” motívum­
nak, mely leírja Isten hevét és Ítéletét a világon. A tűz jelképezi Jahve megemésztő,
megtisztító hevességét, és ugyanakkor megközelíthetetlen szentségét, melyek egy­
másba fonódnak (vö. Ézs 6:3-7). A koromsötétben (lM óz 15:17) Ábrám semmi

73
IMóz 16:1-6

mást nem látott a látomásban, csak ezeket a tüzes tárgyakat, melyek átmentek a
levágott állatok húsdarabjai között. Ezzel a szent Isten kimutatta határozottságát,
hogy megítéli a nemzeteket, és teljesíti szövetséges Ígéreteit Izraelnek. Lejött, és
hivatalos szövetséget kötött (szó szerint „vágott”) Ábrámmal (az ábrahámi szövet­
séget). Mivel Isten nem tudott nálánál nagyobbra „esküdni” (megerősíteni a szövet­
séget), ezért „önmagára esküdött” (Zsid 6:13). Más szóval ez egyoldalú szövetség
volt. Ezért az ígéretek tökéletesen biztosak.
Isten még Izrael földjének földrajzi határait is kijelölte - Egyiptom folyojától
(Vádi el-Arish, nem a Nílus) a nagy folyamig, az Eufráteszig. Izrael soha sem birto­
kolta ezt a földet a maga teljességében, de egy napon az övé lesz, amikor Krisztus
visszatér, hogy Messiásként uralkodjon. A felsorolt kánaáni törzseket (1 Móz 15:19-
21) később a honfoglalás alatt Izráel megfosztotta tulajdonuktól.
Ábrám számára Isten üzenete világos volt: a halál és a szenvedés (rabszolgaság)
kilátása ellenére leszármazottai megkapják az ígéreteket, mert Isten biztosította ezt.
Tehát Izraelt bátoríthatta ez a kivonuláskor és a későbbi nehéz időkben, sőt még a
babiloni fogságban is. Isten ünnepélyes szövetsége biztosítja a választott népet ígére­
teinek végső beteljesedéséről, a halál és a szenvedés időszakai ellenére.
Izrael észre kellett, hogy vegye a párhuzamot ennek az elbeszélésnek a kezdetén.
[Vö. „Én az Úr (Jahveh), aki kihoztalak Úr-Kaszdimból” (7. v.), cs 2Móz 20:2: „Én
az Ú r (Jahveh) vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről”.] Ez
biztosította Izraelt arról, hogy az ellenállás és a rabszolgaság ellenére Isten megítéli
rabszolgatartóikat, és teljesíti ígéreteit.
Ez az igeszakasz biztatja az újszövetségi hívőket is. Isten ünnepélyesen megerő­
síti, hogy be fogja tölteni mindazt, amit megígért az üdvösségre és az üdvözültek
életére vonatkozó áldásokkal kapcsolatban (vö. 2Pt 1:3-4). Minden ellenállás, szen­
vedés, sőt a halál ellenére is megtartja ígéreteit.

2. A MEGÍGÉRT MAG BIZTOSÍTÁSA ÁBRÁMNAK, AKINEK HITE PRÓBÁKON

KERESZTÜL FEJLŐDÖTT (16:1 -22:19)
Az elbeszéléseknek ez a köre bemutatja azt a küzdelmet, amin Ábrám átment,
miközben azt várta, hogy Isten ígéretei beteljesedjenek. Esetenként megbotlott, de
végül is bizonyítékot nyert hite.

a. A hit hiánya és Izmáéi születése (16. rész)

Amint Ábrám hite fejlődött és próba alá került, késlekedés mutatkozott Isten ígé­
retének beteljesedésében. A gyenge pillanatokban vannak alternatív megoldási ja­
vaslatok - olyan tervek, amik nem hitből fakadnak. Az emberi erőfeszítések, melyek
be akartak segíteni az isteni ígéretek megvalósulásába, bonyolultabbá tették a dolgot.
Később Izraelnek is meg kellett tanulnia, hogy amikor megpróbálja Isten nélkül in­
tézni az ügyeit, ezek az ügyek bonyolulttá válnak.
16:1-6. Száraj meddő volt, annyira, hogy minden emberi számítás szerint az
ígéret örököse egyáltalán nem származhatott tőle. Ez kétes tevékenységeket indított

74
 IMóz 16:7-16

be Ábrámnál és Szárajnál. Ábrám ugyanakkor megtanulta, hogy Isten ígéreteit nem

lehet így valóra váltani.
Abban az időben az volt a jogi szokás, hogy a meddő asszony feleségül adhatta
szolgálóját a férjének, és az ebből az egyesülésből születendő gyermeket az első
feleség gyermekének tekintették. Ha a férj azt mondta a rabszolga-feleség fiának:
„Az én fiam vagy”, akkor ö lett az örökbefogadott fiú és örökös. Ezért nem lehetett
kifogásolni Száraj javaslatát az akkori idők szokásai szerint. De Isten gyakran eluta­
sítja a társadalmi szokásokat.
Száraj terve, melyet Ábrám jóváhagyott, azonban keserűvé vált, miután az egyip­
tomi rabszolgalány, Hágár... teherbe esett. Ezután úrnőjének nem volt többé be­
csülete előtte. Mindkét nő azon tűnődhetett, hogy mi lesz Ábrám magvából. Vajon
Hágáré lesz? A nők közötti konfliktus miatt Száraj... Abrámot okolta a problémá­
ért. Ábrám azt mondta neki, hogy úgy intézze cl a dolgot, ahogy jónak látja. Száraj
tehát rosszul bánt vele ( ‘ánáh; lásd a szó magyarázatát a 15:13-nál), úgyannyira,
hogy Hágát elfutott tőle (16:6).
Most Ábrám is olyan helyzetbe került, mint Ádám, aki felesége rossz tanácsát
követte (3:17), és ö került pácba.
16:7-16. A történetnek egyaránt van sötét oldala (Száraj nyomorgatta a szolgáló­
lányát) és egy világos oldala (az Úr angyala beszélt Hágárral a pusztában). Nem
nehéz meglátni, hogy mit tettek rosszul a történet sötét oldalán. Amikor elhagyták a
hit útját (melybe beletartozik a türelmes várakozás is) és az emberi számítás útjára
leptek, akkor Abrámot olyan ok-okozati láncolat ejtette foglyul, mely hosszú éveken
át bajt hozott neki. (Izmáéi az arabok őse lett, akik a mai napig ellenségei a zsidók­
nak.)
f

Az IJr angyala a pusztában talált rá a szolgálóra, egy forrásnál, amely a Súrba

vezető út mentén van (vö. 25:18), vagyis a szülőföldje, Egyiptom felé vezető úton.
r \

Ez az első utalás az Ószövetségben „az U r angyalára” (szó szerint „Jahveh angya­

la”). Ez az angyal azonos Jahvévai a 16:13-ban, valamint a 22:11-12; 31:11, 13; 48:16;
Bír 6:11, 16,22; 13:22-23; Zak 3:1-2-bcn. De az angyal különbözik is Jahvétól (IMóz
24:7; 2Sám 24:16; Zak 1:12). Ezért „az Úr angyala” kifejezés talán a megtestesülés
előtti Krisztus theophaniájára utal (vö. IMóz 18:1-2; 19:1; 4Móz 22:22; Bír 2:1-4;
5:23; Zak 12:8).
Miután két kérdést tett fel Hágárnak (honnan jössz, és hová mégy?), Isten két
biztatást mondott neki: az egyik felszólítás volt - térj vissza és alázkodj meg (IMóz
16:9) -, a másik pedig ígéret - fiút fog szülni (10-12. v.). Hágár Istent a látás Istené­
nek („aki engem látott”, 13. v.) nevezte, és emlékül erre az eseményre elnevezte azt
az (ismeretlen) forrást Lahaj-rói-kútnak („az élő kútja, aki lát engem”; vö. 24:62;
25:11).
Mózes első könyvében gyakran népszerű etimológiák emelik ki az üzenetet. Ezek
szónoki eszközök, melyek a történetből merítik a nevek magyarázatát. Tehát a név
emlékezeterősítö eszköz volt, hogy ne felejtsék el az eseményeket és azok jelentősé­
gét. Ebben az igeszakaszban két népszerű etimológia alkotja nemcsak a szakasz tető-

75
lMóz 16

pontját, hanem az egész rész mondanivalóját. Maga Isten nevezi el a fiút lzmaelnek,
amit aztán megmagyaráz: m ert hallott az Ú r nyomorúságodról (16:11). Nyilván­
valóan ezt elsősorban Hágárra értette, de ugyanakkor vonatkozott ez Ábrámra és
Szárajra is.
A másik elnevezés az volt, amikor Hágár „a látás Istenének’' hívta az Urat, vagyis
aki gondját viseli. Tehát ebben a két szóban egy egész teológiai világ rejlik: Isten
hall, és Isten lát. Ez a hely később szent lett, ahol Istent meg lehetett találni, mert ő
gondoskodik népéről és meghallja kiáltásukat.
A nevekben rejlik az üzenet: Isten közvetlen kinyilatkoztatásban szólt, és Hágár
hittel válaszolt. Isten látja az elkeseredést és az elnyomást, és hall. Szárajnak tudnia
kellett volna ezt. Hiszen Isten tudta, hogy Száraj meddő, ezért neki is kiáltania kellett
volna az Úrhoz. Ehelyett a saját kárából kellett tanulnia - egy megvetett rabszolga-
feleség tapasztalatából, aki ironikus módon hitbeli tapasztalattal tért vissza. Milyen
feddés lehetett Ábrám számára, amikor Hágár azt mondta, hogy Isten megmondta
neki, hogy lzmaelnek nevezze cl a fiút: „Isten hall”. f

A nagy ínség idején (itt Száraj meddősége során) az embernek az Úrhoz kell
fordulnia, mert ő meghallja az elnyomottak hangját, látja őket a szükségeikkel együtt,
és csodálatosan teljesíteni fogja ígéreteit. Az emberi közbeavatkozás nem segít raj­
tuk. Csak Isten tud gyermekeket adni a meddőknek (Zsolt 113:9). Később Lea is
megtudta, hogy Isten meghallotta megalázott helyzetét, hiszen ezt tükrözi Rúbcn és
Simeon neve (lM óz 29:32-33). Szárajnak még volt mit fejlődnie hitében.
Tehát Isten gondoskodott a terhes nőről, aki kimenekült a sivatagba. Isten meg­
ígérte, hogy Hágár ősanya lesz - fia egy nagy, szilaj, ellenségeskedő törzs atyjává
válik, (vö. 25:18), mely az arab sivatagban él majd (25:12-18). De nem ez a nép lesz
a megígért mag; ők csupán bonyolítják a helyzetet. Száraj bűne az izmaeliták erede­
tét okozta, és ennek keserű gyümölcsét még most is aratják. Érdekes, hogy később
Száraj dédunokáját, Józsefet az izmaeliták vitték Egyiptomba (37:28).
A tanulság világos volt Szárajnak, Ábrámnak, Hágárnak, Tzráelnek és a keresz­
tyéneknek is: Isten szolgáinak bízniuk kell Uruk szavában, cs várniuk kell a betelje­
sedésre, türelmesen mindvégig kitartva. Egyre inkább világossá válik Mózes első
könyvében, hogy minden embernek és minden népnek, aki Isteni kiválasztásnak kö­
szönheti létét, hit által kell élnie. Az emberi erőfeszítés nem fog segíteni. De jó hír
Isten népének, hogy az élő Isten lát és hall.

h. A mag ígéretét megerősíti egy név és egy je l (17. rész)

Ez a fejezet feljegyzi azt, hogy (a) Isten biztosítja ígéreteit Ábrám (1-8. v.) és
Száraj (15-18. v.) nevének megváltoztatásával, (b) Isten elrendeli a körülmetélést, a
szövetség jelét (9-14. v.), (c) Isten egyértelműen szavát adja az ígéretek beteljesedé­
sére Sárán keresztül (19-22. v.), és (d) Ábrahám engedelmeskedik (23-27. v.).
Isten uralja az első három szakaszt: fiút ígért Ábrámnak és elnevezte Izsáknak, új
nevet adott Ábrámnak és Szárajnak, mely tükrözte ezt az ígéretet, és egy jelet rendelt el.

76
 lMóz 17:1-14

17:1-8. Isten egyre nagyszerűbb dolgokat ígért Ábrámnak. Ő mint mindenható

Isten teljesen képes megvalósítani minden ígéretét. [Itt fordul elő először az Ószö­
vetségben a „mindenható Isten’ ( 'él saddaj) kifejezés, mely többször is szerepel Mózes
első könyvében (17:1; 28:3; 35:11; 43:14; 48:3; vö. 49:25). Egyes teológusok szerint
a saddaj szó rokona az akkád sadu kifejezésnek, melynek jelentése: „mell” vagy
„hegy” vagy mindkettő. (Bizonyos testrészekre utaló szavakat használtak földrajzi
elnevezésekre is; pl. folyó „szája”, hegy „lába”.) Tehát a saddaj kifejezés, amikor
Istenre vonatkozik, akkor vagy azt jelzi, hogy ő bőségesen képes ellátni („a
bövölködö”), vagy hogy fenséges erejű („a mindenható”).] Isten ezt mondta:.., sok
nép atyja leszel (17:4; vö. „nagy nép”, 12:2) és királyok származnak tőled (17:6;
vö. 16, v.). Majd Isten azt mondta, hogy a szövetség örök lesz (7. v.). Kánaán föld­
jét pedig, amit Ábrám birtokolni fog (15:7), leszármazóttainak adja birtokul örökre.
A patriarcha névváltoztatása nagyon lényeges. Az Ábrám név (17:5) jelentése
„magasztos apa”, vissza emlékeztetett Táréra (11:27), és arra engedett következtetni,
hogy Ábrám királyi vérből származott. De héberül az Ábrahám név ( ’abráhám) ha­
sonlóan hangzik ahhoz a kifejezéshez, hogy „sokaság atyja” ( ’ab hamon), sok nép
atyja (17:4-5). Új neve előre tekintett utódaira,
Könnyen elképzelhető, hogy Ábrámnak nem lehetett könnyű, amikor látta embe­
rei arcán a titkolt mosolyt, mert azt mondta nekik, hogy Ábrahámnak hívják, vagyis
sok nemzet atyjának - amikor... 99 éves volt (1, 24. v.). Mégis, Ábrahám tudta,
hogy Isten nem csapta be. Uj neve és feleségének új neve állandóan emlékeztették
Isten biztos ígéretére. Minden egyes alkalommal, amikor valaki megszólította, vissza­
emlékezhetett Isten ígéretére, mig végül Izsák, az ígéret gyermeke mondta már neki,
hogy „abba” (apa).
17:9-14. A másik megerősítő jel a körülmetélés volt. Ez mindazokra a férfiakra
vonatkozott, akik részesültek az ígéretben. A körülmetélést máshol is gyakorolták az
ókori Közel-Keleten, de itt új jelentést kapott. Ez is emlékeztette Ábrahámot és
utódait... az örök szövetségre (13. v.; vö. 7, 19. v.). Ezzel a jelképpel Isten megér­
tette velük a természet tisztátalanságát, és hogy Istentől függ minden új élet. Fel kell
ismerniük és emlékezniük kell arra, hogy: (a) óvakodni kell a tisztátalanságtól, külö­
nösen a házasságban, és (b) az emberi természet képtelen produkálni a megígért ma­
got. Hűségesnek kell lenniük a családhoz. Ha egy izraelita nem volt hajlandó elvisel­
ni ezt a testi vágást, azt ki kellett irtani népe közül (14. v.), mert nem engedelmeske­
dett Isten parancsának.
A Szentírás máshol is utal a körülmctélkedésrc mint az elválasztás, a tisztaság és
a szövetséges hűség szimbólumára. Mózes azt mondta, hogy isten körülmetéli ncpe
szívét, hogy csak őt imádják (5Móz 30:6). Pál azt írja, hogy „a szív körülmetélése”
(vagyis ha a Szentlélek belülről különválaszt minket) bizonyítja az üdvösséget és a
közösséget Istennel (Rom 2:28-29; vö. Róm 4:11). Az embernek bizalommal kell
fordulnia Istenhez és ígéretéhez, lemondva a testi erőről. A hitetlenséget a Biblia
körülmetéletlcn szívnek hívja (Jer 9:26; Ez 44:7-9).

77
IMóz 17:15-18:15

17:15-18. Isten kijelentette, hogy Száraj ezután Sára lesz. Ez az új név, bárcsak
kis változással járt és azt jelenti, hogy „hercegnő”, jól illik arra, akinek utódai közül
királyok is származnak (16. v.; vö. 6. v.). Ezt hallva Abrakain... nevetett, mert
hihetetlennek tűnt neki, hogy egy meddő, 90 éves nő fiút szüljön. Ábrahám azt hitte,
hogy utódai Izmaelcn keresztül jönnek majd.
17:19-22. De Isten biztosította őt arról, hogy Sára fiút szül majd, akinek neve
Izsák lesz, ami azt jelenti, hogy „nevet” (19. v.). A fiú neve állandó emlékeztető lesz
arra, hogy Ábrahám kinevette Isten szavát. De Isten nem felejtette el Izmáéit sem,
mert azt mondta, hogy neki is sok utódja lesz. Még fiainak számát - tizenkettő - is
előre megmondta. Neveiket a 25:13-15 jegyzi fel.
r

17:23-27. Mindazonáltal amikor Abrahám meghallotta Isten szavát Izsákról,

azonnal engedelmeskedett Isten körülmetélési parancsának, és ezzel kifejezte hitét
Isten szavában. Ábrahám 99 esztendős volt, amikor körülmetclték... Izmáéi pedig
13 esztendős. Emellett az összes férfit az ősatya háznépében, mind a házban szüle­
tettet, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték.

c. A mag ígéretéi egy látogatás erősíti meg (i 8:1-15)

18:1-8. Három férfi látogatta meg Ábrahámot Mamré tölgyesében, Hebrónban
(vö. 13:18; 14:13), hogy megerősítse az ígéret beteljesedésének idejét. Ez a három
személy a következő volt: az Ú r (18:1, 10, 13; vö. magyarázatok „az Ú r angyala”
kifejezésről; 16:7) és két angyal. Bár a vendégszeretetről is tanulhatunk itt, az angya­
lok nyilván nem azért látogatták meg Ábrahámot, hogy erre tanítsák. Miért közele­
dett az Úr angyala ilyen módon Ábrahámhoz? Miért nem használt szózatot, látomást
vagy hallható hangot? Valószínű, hogy próbának szánta ezt mind Ábrahám, mind
pedig a sodomaiak számára. Ábrahám és Sodorna erkölcsi állapotát jelezhette, hogy
mennyire máshogy bántak az idegenekkel. Az Ábrahámnál tett békés, csendes láto­
gatás éles ellentétben állt Sodorna erőszakos kitöréseivel és embertelenségével (vő.
18-19. rész).
De még valószínűbb, hogy Ábrahám látogatói a meghitt közösség kifejezésére
jöttek. Az együttes étkezés fontos volt a közösséghez, a békeáldozatokhoz és a meg­
állapodásokhoz. Amikor az Úr kész volt pontosítani a szövetségi ígéret beteljesítését,
személyesen eljött, és evett Ábrahám sátorában. Semmi sem tudná ennél jclcntőség-
tcljesebben kifejezni szoros kapcsolatukat.
Ábrahám eléjük futott (18:2), besictett... a sátorba (6. v.), kiszaladt... a
csordához (7. v.) és szolgája gyorsan elkészítette (7. v.) az ételt; Ábrahám földre
borult előttük (2. v.); vizet hozatott, hogy megmossák lábukat (4, v.); frissen sült
lángost (6. v.), egy szép... borjút (7. v.), vajat, tejet (8. v.) szolgált fel nekik, ő
maga pedig ott állt, amíg a többiek ettek (8. v.; vö. 1-2. v.). Mindebből az látszik,
hogy tudta, kik a látogatói.
18:9-15. Az étkezés után az egyik látogató bejelentette, hogy Sárának egy esz-
; t

tendő m úlva... fia lesz. Az Úrnak ez az angyala egyértelműen maga az Ur volt (vö.

78
 lM óz 18:16-33

16:7). A gondolat nevetségesnek tűnt Sárának, és nevetett is szívében. Az Úr vála­

sza megfcddte az asszonyt: van-e valami lehetetlen (helyesebben „túl csodálatos”)
az Úr számára?
Alapjában véve ez a beszámoló arra szólít fel, hogy higgyük: Isten megteheti a
lehetetlent. Személyes látogatással erősítette meg ígéretét - és együtt evett velük
hogy bejelentse, eljött az idő. Egy emberileg lehetetlen születés bejelentése volt ez.
Amikor ilyen hihetetlen dologgal kerülünk szembe, az emberi válasz mindig ugyan­
az: Sárához hasonlóan az embert hirtelen éri a kijelentés, nevet, aztán félelemből
letagadja, hogy nevetett (18:15). De Isten ismeri az emberi szívet, és tudja, hogy a
keresztyének is gyakran meghökkennek, amikor elmondja, hogy mit tud tenni.
Vajon túl nagy dolog egy elhalt méhből gyermeket előhozni annak, aki mindent
életre hívott? Ez nem nevetség tárgya. Ő megteheti. Semmi sem hihetetlen azoknak,
akik szövetséges közösségben vannak az Úrral, mert semmi sem lehetetlen neki.

d. Abrahám közbenjár Sodorna népéért (18:16-33)

Ennek az elbeszélésnek uralkodó témája az igazságszolgáltatás, ami az előző ver­
sekből következik (9-15. v,). Természetesen Isten képes bármit megtenni, amit meg
akar, de igazságos lesz-e az? A válasz nyilvánvaló, amint ez kiderül az Ábrahámnak
adott feleletekből.
18:16-21. Ez az Úr monológja arról az ítéletről, amellyel a síkság városait akarta
sújtani, melyek közül a legkiemelkedőbb város Sodorna volt. Érdekes módon Istent
/

két dolog is terve kinyilvánítására késztette: (1) Abrahám által nyer áldást a föld
minden népe; ezért Isten megmondta neki, hogy egy várost (Sodornál) el kell távolí­
tania, mielőtt lehetőség adódna arra, hogy Ábrahámon keresztül áldást kapjon. (2)
t

Abrahámnak igazságot és jogosságot kell tanítania utódainak (cselekedjenek az igaz­

ságnak és jognak megfelelően, 19. v.), hogy élvezhessék Isten áldásait.
Mivel sok a jajkiáltás Sodorna és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált,
az Úr elment, hogy megnézze, csakugyan olyan rossz-e a helyzet. (Természetesen
mindentudásával ismerte Sodorna és Gomora vétkeit, de be akarta mutatni igazság­
szolgáltatását nekik.) Ha „teljessé vált” ezeknek az embereknek a bűne, akkor bekö­
vetkezik az ítélet.
18:22-33. Elpusztítja-e Isten az igazat is a nem igazzal együtt? Abrahám meg
volt győződve arról, hogy van igaz ember Sodomában - nemcsak Lótért imádkozott
ezért Isten igazságosságára hivatkozva könyörgött Sodomáért.
Ábrahám közbenjárásában nagyszerű jelleme látszik. Azért imádkozott, hogy a
városokban mindenki - a bűnös is az igazzal... együtt - megmeneküljön az igazért
(23. v.). Korábban ő személyesen mentette meg ezeket az embereket a csatában (14:16).
Most ugyanolyan bátorsággal, kitartással és nagylelkűséggel könyörög, mint ahogy
harcolt is értük. Ábrahám „alkudozása” Istennel fülsértő egyes olvasóknak, de Ábra­
hám kérései, bár vakmerőck, őszinte alázatból és óriási tiszteletből eredtek. Igazsá­
gén könyörgött: szabadulásért Sodorna számára, ha Ötven... negyvenöt... negyven...

79
lMóz 19:1-14

harminc... húsz vagy csupán tíz igaz ember van ott (18:24-32). Abrahám nem olyas­
valamire próbálta rábeszélni Istent, ami Isten akaratával ellenkezett volna (viszont
Lót imádsága Cóarcrt ennek pont az ellenkezője volt, 19:18-23).
Tehát az igazságosság témája a legszembetűnőbb: akik élvezik Isten áldásait (a)
igazságosságot tanítanak (18:19); (b) közbenjárhatnak az igazságos ítéletért, hogy
megmentsék az igazat; és (e) tudják, hogy Isten megtarthatja a gonoszt az igazért.
Izráel biztosan megtanulta ebből, hogy Isten igazságos bíró, az igazságosság felma-
gasztalja a népet (vő. Péld 14:34), és az igaz emberek segítenek a társadalom fenntar­
tásában (vö. Mt 5:13). Ezeknek az igazságoknak legalább annyira volt mondanivaló-
f

juk Izráel, mint Abrahám számára, aki együttérző közbenjárása során alkalmazta
Őket.

e. A síkság városainak ítélete (19. rész)

Ez a fejezet tartalmazza Isten ítéletét az erkölcsileg romlott kánaáni civilizáció
fölött, de ugyanakkor szigorú figyelmeztetésül is szolgál másoknak, hogy ne válja­
nak hozzájuk hasonlóvá: nehéz volt Lótot kivinni Sodomából és Sodomát Lót család­
jából.
Lót tisztes polgár volt, vendégszerető és nagylelkű (2-3. v.) és a közösség egyik
vezetője. Bíró lehetett, mert „Sodorna kapujában ült” (1. v.; vö. 9. v.). A bírók általá­
ban a városkapuban ültek, tereken (vö. Jób 29:7, 12-17), ahol a jogi és üzleti szerző­
déseket kötötték (vö. lM óz 23:18). Lót mint bíró igyekezett kirostálni a városlakók
gonoszságát, és jó életre tanácsolni őket. Ismerte ajogot és az igazságosságot, a jót és
a rosszat. „Igaz ember” volt (2Pt 2:7-8).
Mégis, bár nem fogadta el polgártársai életmódját, szerette a sodomai társadalom
kényelmét. Inkább gazdagodott meg rajtuk, mint hogy a hegyekben maradjon (vö.
lM óz 13:10-11), ahol az élet nem volt rossz, de jó sem.
A felülről érkező látogatással ütött az igazság órája. Lót istenfélőnek és tisztának
látszott, de képmutató életet élt. Szavait nem vették komolyan (19:14). A „szent”
kezdetben Sodorna közelében ütötte fel sátrát, de később már Sodorna irányította az
életét. Erkölcsös maradt, mert elvetette a szodómiát és a homoszexualitást, felismer­
te a gonoszságot, de sajnos kész volt feláldozni lányai szüzességét, csak hogy elke­
rülje a sodomai férfiak erőszakosságát (8. v.). Isten kegyelméből megmenekült az
ítélet elől, de a szíve Sodomához húzott. Felesége túlzottan kötődött a városhoz, és
nem tudta követni a kegyelem hívását, lányainak pedig nem volt lelkiismeretfürdalásuk,
amikor részeg és meztelen apjukkal közösültek (30-35. v.).
Amíg az Úr hagyta, hogy Lót azt csináljon, amit akar, Lót igyekezett kimutatni
hitét, de úgy, hogy közben Sodomában élt. Egy idő után nem lehetett a kettőt együtt
folytatni. Sodorna elpusztította volna őt, ha az Úr nem pusztította volna cl Sodomát.
19:1-14. A két angyal (vö. 18:2, 22) vonakodva látogatta meg Lótot. Lót ven­
dégszeretete ellenére inkább a szabadban akarták tölteni az éjszakát. De amikor az
angyalok Lót házába mentek, a város férfiak., kivétel nélkül körülvették a házat,

80
 1Móz 19:15-38

és ismerni akarták (szexuális értelemben) Lót látogatóit. Homoszexuális kapcsolatra

akartak lépni ezzel a két valakivel, akikről azt gondolták, hogy emberek. Mint angya­
lok, nyilvánvalóan jóvágásúak lehettek. Az emberek gonoszságához meglepően illett
Lót képmutatása, mert kész volt odaadni nekik szűz lányait (19:8). A vendégszere­
tetbe beletartozott a vendég megvédése, de Lót túlzásba esett! Lót könyörgése, hogy
ne tegyenek rosszat (7. v.) hiábavalónak bizonyult, amint a sodomaiak látták bírójuk
másik arcát (9. v.). Ennyi erővel gúnyolódhatott is volna. Az angyalok ekkor behúz­
ták Lótot magukhoz a házba, és vaksággal verték meg azokat, akik a ház ajtaja
előtt voltak. Majd azt mondták Lótnák, hogy hagyja el a várost, mert az Ú r el fogja
pusztítani. Amikor Lót továbbította ezt a hírt lányai vőlegényének, azok nem hittek
neki.
19:15-22. Kora reggel az angyalok szó szerint kiráncigálták Lótot a városból
(16. v.). Az Ú r természetesen megszánta és megmentette Lótot Ábrahám miatt (vő.
18:23; 19:29). De még azután is, hogy megmenekült. Lót kicsikart valamit az angya­
loktól. Cóar... kis városába akart menekülni, melynek neve azt jelenti, hogy „kicsi”
(18-22. v.). (Korábban ezt a várost Bélának hívták, 14:2). Ez a környék mindig emlé­
keztette Izraelt Lótra, aki vonakodott és tétovázott, úgy kellett biztonságba vonszol­
ni. Miért van az, hogy Isten népének egy része behódol a romlott világnak, ahelyett,
hogy készségesen elmenekülne abból a társadalomból, mely pusztulásra van ítélve?
19:23-29. Az Úr kénköves tüzes csőt bocsátott a gonosz városokra... és az
egész környékre, mely nagy pusztulást okozott (24-25. v.). Egyesek szerint ezek a
kenkődarabok a földből törtek elő (vő. „szurokforrások” 14:10), és aztán esőként
hullottak le az égből lángok tonnájában (vö. Lk 17:29). Lót felesége tudatosan hát­
ratekintett, és sóbálvánnyá lett, az engedetlenség szobrává. Az erős füst (19:28),
t

amit Abrahám látott, az égő kénkő eredménye volt (24. v.). Bár Isten megítélte a
bűnösöket a környék városaiban, ugyanakkor nem feledkezett meg... Ábrahám­
ról, vagyis megemlékezett a kéréséről (18:23-32), és megmentette Lótot a pusztu­
lástól.
19:30-38. Ez a befejező szakasz feljegyzi Lót két lányának esetét egy hegyi
barlangban. Lót félt a hegyekbe menekülni (19. v.), ezért Cóarba ment (22. v.). Ké­
sőbb mégis fölment Cóarból, és letelepedett... a hegyen, és egy barlangban la­
kott. (30. v.) Micsoda különbség lehetett ez a lakás Sodorna városának „előrehala­
dott társadalmához” képest (Lk 17:28), amit elhagyott!
Lót két lánya azt gondolta, hogy nem sok esélyük van házasságra ( lMóz 19:31)-
vőlegénycik meghaltak a sodomai népirtásban - egymás után leitatták apjukat, és
nemi kapcsolatot létesítettek vele (32-35. v.). Vérfertőzö cselekedetük mutatja Sodorna
hatását. Fiúgyermekeik születtek, Móáb és Ben-Ammi, akiknek leszármazottai Móáb
és Ammón fiai (36-38. v.), Tzráel esküdt ellenségei voltak. A „Móáb” név hasonlít az
„apától” szóra, és a „Ben-Ammi” jelentése „a rokonom fia”. Ezek az etimológiai
jelentések továbbították Izraelnek e gonosz ellenségek szégyenteljes eredetét.
Négy fő motívum fedezhető fel ebben a fejezetben: Isten gyors ítélete a gonosz

81
lMóz 20:1-7

kánaániakon. Lót szoros kötődése az alantas társadalomhoz, Isten kegyelme, mikor

megmenti Lótot a pusztulástól és „Sodorna újjászületése” a barlangban.
Ezeken keresztül Izráel megláthatta, hogy mikor Isten szigorúan ítél egy népet,
ugyanakkor igazságos, mert az emberek nagyon gonoszak. Megtanulhatta azt is, m i­
lyen hiábavaló kötődni Kánaán gonoszságához.
Akkor miként éljen az ember, tudva, hogy Isten hogyan bánt a kánaániakkal? A
tanulság egészen világos: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van...
[mert] a világ... elmúlik, és annak kívánsága is” (ÍJn 2:15, 17) Isten ítélete alatt.
Veszélyes és oktalan dolog a jelenlegi romlott világrendszerhez kötődni, mert Isten
gyors és hirtelen pusztítása vár rá.
Jézus az lM óz 19:26-ra utalt, amikor figyelmeztetett a pusztulásra, ami eljön a
hitetlen Izraelre: „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lk 17:32) Amikor Krisztus visszatér,
az emberek ne nézzenek hátra, mint Lót felesége (Lk 17:30-31). Ha egy hitetlen arra
vágyik, ami a legjobb ebben a világban, akkor cl fogja veszíteni ezt a világot is (hi­
szen elmúlik), és az életet a következő világban is (Lk 17:33-37).
Jézus azt is mondta, hogyha azok a csodák, amiket Kapemaumban tett, Sodomában
történtek volna, akkor a sodomaiak megtértek volna (Mt 11:23). Majd így folytatta:
„Sodorna földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján”, mint a galilcai városok­
nak (Mt 11:24). Ez jelzi, hogy Isten az ismeret szerint ítél, és a testi pusztulásnál
nagyobb ítélet vár a bűnösökre.
f

f Abrahám megtéveszti Abímeleket (20. rész)

Ez a történet arról is szól, hogy Isten hogyan gondoskodik népe védelméről, de
inkább hangsúlyozza a tisztaságot, különösen Sára tisztaságának megőrzését. Az ígé­
ret beteljesedéséhez fontos a házasság: az Isten megígért áldásában való részvétel
megköveteli, hogy mások legyünk, mint a világ.
A bűn és a hit gyengesége fenyegette a megígért áldást. Szomorú, ha azt kell
mondani, hogy valakinek annyira nincs hite, hogy újra meg újra Istennek kell kihúz­
nia a pácból.
20:1-7. Korábban Isten csapásokkal mentette ki Abrámot Egyiptomból, miután
azt hazudta, hogy Száraj a testvére (12. rész). Most Ábrahám megint ugyanezt a
hazugságot mondta Sáráról (20:2) Abímeleknek, Gerár királyának, mert félt (11.
v.). Később Izsák ugyanezt tette egy másik Abímelekkel! (26:1-11) Gerár közel volt
a tengerparthoz, kb. 18 km-re Gázától délre, és kb. 80 km-re Hebróntól délre, a
filiszteusok földjén (21:34). Amikor Abímclek elvítette Sárát, Isten... álmában
(20:3), valamint felesége és szolgálói meddőségével (17-18. v.) figyelmeztette arra,
hogy Sára férjes asszony.
Itt egy találó szójáték figyelhető meg. Ábrahám azért imádkozott, hogy Isten ne
ölje meg az igazat a gonosszal együtt (18:23-32). Most Abímelek szavai ugyanezt az
aggályt visszhangozzák: Uram, az igaz népet is megölöd? Ennek a kifejezésnek a
feddése erőteljesen hathatott Ábrahámra.

82
 lMóz 20:8-21:7

Amikor Abímclck kimondta, hogy tiszta szívvel*,* tette ezt, akkor Isten meg-
hagyta neki. hogy adja vissza Sárát, és kérje meg Abrahámot, a prófétát (nábV,
f

ennek a szónak első előfordulása az Ószövetségben), Isten emberét, hogy imádkoz­

zon Abímelekért. Csak a patriarcha imádsága mentette meg a király életét.
Isten nem feddte meg Abímeleket, de biztos, hogy a legszigorúbb figyelmeztetés­
ben részesítette. Nem követhet cl paráznaságot, mert ez halálos bűn lenne (20:7). A
megfogalmazás világosan előretekint ugyanerre a rendelkezésre a Tízparancsolatban
(2Móz 20:14). Isten tette eggyc Abrahámot cs Sárát, hogy egyesülésüknek Istentől
való magja legyen. Ez alapvetően szükséges volt a szövetséghez.
Az ősatya mindkét szabadulása során érintetlen maradt Sára tisztasága és az ígé­
ret épsége. De az első eset (lM óz 12) az ígéret földjén kívül történt, és még világo­
sabban tükrözte a nemzet élethalálharcát Egyiptomban, ahonnan Isten később kimen­
tette és megszabadította őket. A második incidens (20. rész) az Ígéret földjén történt.
Isten megvédte a házasságukat és ezzel ígéretét. Isten irányítja a születést; csodálato­
san közbeavatkozik; megnyitja és bezárja a mehet (17-18. v.). Még egy király sem
tudja megmásítani Isten tervét.
20:8-18. Bár Isten nem feddte meg Abímeleket, de Abímelek megfeddte Ábra­
hámot. A király arról a nagy vétekről beszelt, amibe Ábrahám sodorta (9. v.), és
Sárának elismerte, hogy vétkezett ellene (16. v.). Érezte, hogy terve, hogy Sárát a
háremébe viszi, rossz. Ezért jóvátételképpen jószágot adott a patriarchának (juhokat
és ökröket; vő. 21:27) és szolgákat (20:14), Megengedte neki, hogy országában
f

lakjon (15. v.)? és adott Abrahámnak (akit Sára bátyjának nevezett!) ezer ezüstöt
(16. v.).
Isten megakadályozta Ábrahám házasságának paráznaság miatti szétesését, és
ezzel hangsúlyozta azt a tényt, hogy az izráclitáknak sem lehet tönkretenniük a há­
zasságukat paráznasággal. Itt ugyanakkor hangsúlyos a védelem a pogányokkal való
összeházasodástól. Egy másik ember feleségét elvenni élet-halál kérdése. Isten meg­
bünteti az ilyen bűnt.
Tehát az üzenet világos volt: Isten nem akarja, hogy Izráel összeházasodjon a
pogányokkal - különösen ha ehhez paráznaság vagy válás társul. Izrael ritkán emlé­
kezett erre (Mai 2:10-17).

d. Izsák születése és Izmáéi elűzése (21:1-21)

21:1-7. Isten gondoskodott az ígéret gyermekéről. Sára teherbe esett és fiút
r

szült Abrahámnak... abban az időben, amelyet megígért neki Isten (vö. 18:10).
A szülők hittel fogadták a gyermeket: (a) Izsáknak nevezték (21:3), (b) körülmctél-
ték a szövetség szerint (4. v.; vö. 17:9-14), cs (c) dicsőítették istent, hogy ily csodála­
tosan teljesítette ígéretét (21:6-7).
Az Izsák nevet („nevef’) okosan magyarázza ez az igeszakasz. Ezt mondta Sára:
nevetségessé tett engem az Isten (vagy Isten nevetést vagyis örömet adott nekem; 6.
v.). Hitetlenségből credo nevetése (18:12) most örvendezéssé vált fia születésén ke-

83
lMóz 21:8-21

resztül. Nevet mindenki, aki csak hallja, vagyis örülni fog vele együtt. De izmáéi
gúny tárgyává tette Sára nevetését (lásd magyarázatok a 21:9-né1) és Isten munkáját.
21:8-13. Isten azt, hogy Izmáéi nevetett Izsákon - vagyis gúnyolódott rajta- arra
használta, hogy elűzze a gyermek Izmáéit és Hágárt (10. v.), mert fenyegetést jelen­
tettek a megígért magnak. A „nevet” kifejezés a nfsahéq („nevet vagy gúnyolódik”),
melyből az „Izsák” (,jisháq) szó ered. Korábban Sára rosszul bánt Hágárral (16:6);
most Hágár fia bánt rosszul Sára fiával. Korábban Sára elérte, hogy a terhes Hágár
elmeneküljön (16:6); most megint ő okozta Hágár és 16 vagy 17 eves fia menekülé­
sét. (Ábrahám 86 éves volt, amikor Izmáéi született, 16:16, és 100 eves, amikor Izsák
megszületett, 21:5. Izsákot talán két vagy három éves korában választották el, 8. v.)
Amikor Ábrahámnak rosszul esett Sára kérése, hogy űzze el Hágárt és Izmáéit,
Isten biztosította arról Ábrahámot, hogy Izmaelnek is lesz jövője, mertő is tőle (Áb­
rahámtól) származik (11-13. v.).
A két hangsúly tehát (1-13. v.) a következő: Izsák születése (melyben az elneve­
zés emlékeztetett a beteljesedésre, a körülmetélés pedig megerősítette a szövetséget)
és Izmáéi elűzése, mely véget vetett a fenyegetésnek. Mihelyst Ábrahám és Sára
megkapta az ígéret gyermekét, örvendezve Tstcn csodálatos gondoskodásának, el kel­
lett hárítaniuk minden lehetséges fenyegetést Izsák öröklése útjából. Isten egy fiat
választott ki, ezért a választottat meg kellett védeni. Ábrahómnak és Sárának el kel­
lett űznie Izmáéit.
21:14-21. Az Úr angyala találkozott Hágárral a pusztában (17-18. v.), úgy
mint korábban (16:7), cs gondoskodott vízről egy kútból (21:19), mint korábban
(16:14). Isten megmondta Hágárnak, amint Ábrahámnak is megmondta, hogy Iz­
máéiból nagy nép lesz (21:18; vö. 13. v.). Izmáéi a pusztában lakott... íjász lett
(20. v.; vö. 16:12), és egyiptomi nőt vett feleségül (21:21). Párán pusztája a Sínai-
fclszigct északkeleti részén található.
Csodálatos, ahogy Pál felhasználja ezt a beszámolót (Gál 4:21-31; lásd az ottani
magyarázatot). Izmáéi test szerint született, „a rabszolganőtől” (Gál 4:29-30). Izsák
az ígéret által született, és ö lett az örökös. Az egyik a szolgaságot jelképezte a Sinai-
hegynél, a másik a szabadságot, amikor végül eljött az ígéret beteljesedése. Amikor
Krisztus, a Mag eljött, akkor félretétetett a régi. Most, hogy eljött az ígéret, a hívők
örököstársak a megígért Maggal együtt, hiszen Isten kegyelméből örökbe fogadta
őket. Aki visszatér a törvény alá, az semmissé teszi Isten ígéretének beteljesedését.
Akiket a Mag örökbe fogad, azok is magokká válnak, és szabadok lesznek a törvény
szolgaságából (Gál 5:1). Éppen úgy, amint Izmáéi és Izsák konfliktusban álltak (Gál
4:29), a test és a lélek sincs összhangban. A test küzd a lélek ellen, és gyakran kine­
veti azt (Gál 5:16-18), Ezért a hívőknek szól a felszólitás, hogy „űzd el a rabszolga­
nőt és a fiát” (Gál 4:30), vagyis távolítsák el a test fenyegetését és „Lélek szerint
éljenek” (Gál 5:16).

84
 IMóz 21:22-34

h. Szövetség Beérsebánál (21:22-34)

Ennek az igeszakasznak a legszembcszökőbb vonása Beérseba nevének magya­
rázata. Ez a hely Ábrahám otthona volt. A név mindig tükrözni fogja azt a szövetsé­
get. amit az ősatya kötött a föld lakóival, és ami lehetővé tette számára, hogy ott
békességben éljen és tovább gazdagodjon.
21:2 2-34. A sába ‘ („esküszik”) szó háromszor fordul elő ebben az igeszakaszban
[23-24. v. (esküdj meg); 31. v. (ott esküdtek meg)]; a számnév seba' (hét) szintén
háromszor fordul elő (28-30. v.); a bcér sába ‘ („a hét kútja” vagy „az eskü kútja”)
szintén háromszor szerepel (31-33. v.). A hangsúly egyértelműen az Abrahám és
Abímelek közötti eskün van (31. v.), amire Beérseba elnevezése emlékeztet. A sába ‘
szó egyértelműen az igeszakasz kulcsa. Izraelnek később meg kell tanulnia az eskük
és a megállapodások komolyságát.
A történet jól illeszkedik a szövegkörnyezetbe, mely előkészíti Izsák feláldozását
a 22. részben. Világos ígéret szólt Izsák megszületéséről (18:1-15), és Abrahám csa­
lásából (20. rész) Abímelek megtanulta, hogy Isten rajta tartja a kezét ezen a férfin
(vö. 21:22). Ezután született a megígért mag, és elűzték a vetélytársat (1-18. v.). Most
(22-34. v.) megköttetett a szövetség, mely lehetővé tette, hogy Abrahám békesség­
ben telepedjen le a földön, és Abímelek osztozzon vele az áldásban. Mindez lassan
kiépíti a környezetet a 22. részben leírt próbához, mert mindegyik rész bemutatja az
ígéretek különböző fázisainak beteljesedését.
A 21:22-34-ben leírt történet rámutat, hogy Isten megáldotta az ősatyát, cs egyes
pogányok felismerték ezt az áldást. A kút motívuma megint előtűnik (vö. 16:14;
21:19). Isten gondoskodott a vízről - az áldás szimbólumáról - a sivatagban, a termé­
ketlen földön, a sziklából. Abímelek felismerte ezt, és azután, hogy szolgái vitába
keveredtek Ábrahám szolgáival a kút miatt (25. v.), szövetséget kötöttek egymás­
sal, így aztán a pogány király részesedhetett az áldásból (vö. 12:1-3).
A szövetség megkötése során Ábrahám... juhokat meg marhákat adott
Abímeleknek (21:27; vö. az ellenkező esetet a 20:14-ben), beleértve hét bárányt
t

(21:29-30). Ezek biztosították Abrahámnak a törvényes jogot arra, hogy békesség­

ben lakjon a földön és törvényesen kényszerítették Abímeleket annak elismerésére,
hogy Ábrahám ásta ezt a kutat... Beérsebában (30-31. v.). Az ősatya így szövet­
séggel biztosította jogát a kúthoz, vagyis isten gondoskodó áldásához.
Jelentős az a tény, hogy Ábrahám tamariszkuszfákat ültetett, és sokáig ott tar­
tózkodott (33-34. v.), jelezve ezzel hitét és biztonságérzetét. Azzal, hogy fát ültetett
Beérsebában, folyamatos vízutánpótlást feltételezett, és kimutatta eltökéltségét, hogy
a környéken marad. Isten meg fogja áldani kútvízzel, cs Ábrahám ott telepedik le az
országban. Ha valakiről azt mondták, hogy a saját fája alatt lakik, az azt jelentette,
hogy békés biztonságot élvez (Zak 3:10).
Ez az igcszakasz természetesen megjövendöli, hogy Izrael majd békésen fog más
törzsekkel együtt élni, akik elfogadják a békesség üzenetét, és részesülni akarnak az
áldásban.

85
lMóz 22:1-2

Ugyanakkor egy enyhe figyelmeztetés

is található a történetben (vö. Abímelek fed­
dése az lMóz 20:9-10-ben). Abímelek azért
kívánt szövetséget kötni, hogy Ábrahám ne
csalja meg (21:23). Abímelek csupán annyit
tudott erről az emberről, hogy (a) Isten meg­
áldotta (22. v.), és hogy (b) hajlamos a fél­
revezetésre (23. v.). Ez a tragikus ellentmon­
dás szükségessé tette a kötelező érvényű
szövetségkötést.
Hasonlóképpen Izraelnek is meg kellett
tartania esküjét és kerülnie kellett a hamis­
ságot. A mai hívőknek eskü nélkül is igazat
kell mondaniuk (Mt 5:37; jak 5:12). Az igaz­
ságos és hűséges megállapodások, melyek
megőrzik az ilyen békés kapcsolatokat, elő­
reviszik Isten munkáját.
A filiszteusok (lM óz 21:32) kb. Kr. e.
1200-ban telepedtek le tömegesen Paleszti­
nában. Mindazonáltal egyes tengeri keres­
kedők már Ábrahám idejében Palesztina partjain laktak, aki Kr. e. 2166-1991-ben
élt; lásd Az ősatyák időrendje e. táblázatot a 47:28-31 közelében.

i. Abrahám hitének próbára tétele (22:1-19)

22:1-2. A legnagyobb próba Ábrahám életében (Isten próbára tette) azután
következett, hogy végre megkapta az ígért magot. A próba nagyon valóságos volt:
vissza kellett adnia Izsákot Istennek. Isten Ábrahám hitéről akart megbizonyosodni.
És ahhoz, hogy valódi próba legyen, ellent kellett mondania a logikának; olyasvala­
minek kellett lennie, aminek Ábrahám ellene akar majd állni.
Isten megmondta az ősatyának, hogy küldje cl Izmáéit (21:12-13), és most azt
mondta Abrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot. Abrahám készségesen elküldte Izmá­
éit, de nem akarta megölni Izsákot.
Egy dolog azt állítani, hogy valaki bízik Isten szavában, amikor vár valaminek a
beteljesülésére; de egészen más dolog bízni és engedelmeskedni Isten szavának, mi­
után már megkapta, amit kért. Ez annak próbája, hogy mennyire akart Ábrahám en­
gedelmeskedni Isten szavának. Ragaszkodni fog-e a fiúhoz most, hogy megkapta,
vagy kész még mindig engedelmeskedni, és visszaadni őt az Úrnak? Más szóval mi­
lyen messzire fog elmenni Ábrahám az engedelmességben? Tényleg hitte, hogy Isten
továbbra is megtartja szavát, és felneveli az ígéret magját?
Nyilvánvaló kapcsolatokat lehet felfedezni Isten korábbi hívásával, mikor azt
mondta Abrahámnak, hogy keljen fel, és menjen arra a földre, melyet Isten mutat

86
 lMóz 22:3-14

majd neki (12:1-3). De ez az Isten eredeti hívására történő finom emlékeztetés ugyan­
akkor emlékeztetett a beteljesedésre is, ami olyan nehézzé lelte a próbát: Fogd a
fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot („nevetés’1; 22:2). Az a parancs,
hogy saját fiát áldozza lel ott égőáldozatul, kétségtelenül teljesen indokolhatatlan-
nak tűnt (annak ellenére, hogy Kánaán földjén ismerték a gycrmekáldozatot). Ho­
gyan tudja akkor Isten betel jesíteni az ígéreteket, amiket korábban tett (12:1-3), nem
is beszélve Ábrahám érzelmi veszteségéről, ha elveszti egyetlen fiát, aki olyan későn
született?
22:3-8. Ábrahám válasza megrázó - azonnal, minden kérdés nélkül engedelmes­
kedett. Mindjárt reggel elindult! Mindazonáltal a háromnapos út (4. v.) valószínű,
hogy csendes és nehéz lehetett, Beérsebától Mórijjá hegye kb. 80 km (lásd az Ábra­
hám és Izsák útja a Móríjjá hegyére c. térképet).
Amikor Ábrahám meglátta azt a helyet messziről, Mórijjá földjén (2. v.; ké­
sőbb ez lett a templom hegye; 2Krón 3:1), csak Izsákot vette maga melle, a két
szolgát pedig hátrahagyta. Megdöbbentő kijelentése, hogy imádkozunk, és utána
visszatérünk (lM óz 22:5). Ábrahám csak annyit tudott, hogy (a) Isten jövőt terve­
zett Izsáknak, és (b) Isten azt akarta, hogy feláldozza Izsákot, hzt a kettőt nem tudta
összeegyeztetni egymással, mégis engedelmeskedett. Ez a hit. Izsáknak arra a kérdé­
sére, hogy Hol van az áldozatra való bárány?, Ábrahám újra megmutatta hitét:
Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról (8. v.; vö. 14. v.). Isten két­
szer is előhozta Izsákot a „halálból” - egyszer Sára halott méhéből, másodszor pedig
egy oltárról (vö. Zsid 11:17-19).
22:9- 14. Isten közbeavatkozása - nagyon drámai és tanulságos módon - megmu­
tatta, hogy ő sohasem akarta, hogy Ábrahám végbevigye az áldozatot (gyermekál-
dozatot nem gyakorolhattak Izraelben), hanem ez valóban próba volt. Az Un angyala
(vö. magyarázatok a 16:7-nél) akkor állította meg Ábrahámot, amikor az ősatya már
t

lógta a kést, hogy levágja Izsákot! Isten tudta, hogy Abrahám semmit sem fog meg­
tagadni, és tényleg istenfélő. Istent félni annyit jelent, hogy szuverén Úrként tisztel­
jük, fenntartás nélkül bízunk benne és kérdés nélkül engedelmeskedünk neki.
Isten igazi imádója semmit sem tart vissza Istentől, hanem engedelmesen odaad­
ja neki amit kér, bízva abban, hogy Isten gondoskodni fog róla. Az egész igcszakasz
kulesgondolatát hangsúlyozza az a név, amit Ábrahám adott a helynek: Jahvejir 'eiu
t r

vagyis az Ur gondoskodik (vagy „lát”). A magyarázat úgy hangzik, hogy az Ur f

hegyén a gondviselés (vagy „látásújára ’eh, 14. v.; vö. 8. v.). Ez az alapja az Ószö­
vetség egyik gyakran hangoztatott igazságának: az Urat az ő szent hegyen kell imád­
nia a nemzetnek. „Évenként háromszor jelenjék meg (/ára ’eh »legyen látható«) min-
r

den férfi (Izraelből) az URisten színe előtt”, hogy imádják őt és elhozzák ajándékai­
kat és áldozataikat (2Móz 23:17; vö. 5Móz 16:16). Az Úr látni fogja (rá ah) azoknak
szükségleteit, akik elé járulnak, cs gondoskodni fog róluk. Erről a gondoskodásáról
így „látható” lesz.
Azzal, ahogy Ábrahám elnevezte a helyet, természetesen a saját, Istennek hozott
áldozatára emlékeztetett. De Isten kegyelme egy állatot biztosított a fiú helyett az

87
lMóz 22:15-24

áldozáshoz (egy kost - nem bárányt; vő. 1Móz 22;8 mely szarvánál fogva fenna­
kadt a tüskés bozótban; 13, v.). Később az egész Izrácl állatáldozatokat mutatott be
az Urnák. Isten imádatába beletartozott a helyettes áldozat elfogadása. De természe­
tesen az Újszövetségben Isten egyetlen Fiával helyettesítette az áldozati állatot, és
megvalósult a tökéletes áldozat. János bizonyára erre gondolt, amikor úgy mutatta be
Jézust, mint aki „az isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1:29)
Az lMóz 22:9-14 fő mondanivalója mégsem az engesztelés tana. Ez az ige bemu­
tat egy engedelmes szolgát, aki hittel imádja Istent meg akkor is, ha ezért nagyon
drága árat kell fizetnie, és a végén részesül Isten gondoskodásában. Ábrahám nem
kimélte fiát. Hasonlóan Pál azt írja, hogy Isten „tulajdon Fiát nem kímélte [epheisato],
hanem mindnyájunkért odaadta [kiszolgáltatta]” (Róm 8:32). Ugyanennek a görög
szónak az egyik formáját használja a Septuaginta forditás Ábrahámmal kapcsolat­
ban: „nem kímélted [epheisó] szeretett fiadat” (lMóz 22:12).
Ez rávilágít Ábrahám hitének nagyságára; kész volt engedelmeskedni Istennek
azzal, hogy feláldozza a fiát. Arra is rávilágít, hogy milyen nagy volt Izsák hite, ami­
kor engedelmeskedett apjának. Előtte állt az élet ragyogó kilátásokkal, de kész volt
követni apja szavait, és elhitte, hogy Isten gondoskodni fog bárányról.
22:15-19. Isten megint megerősítette szövetségét Ábrahámmal (vö. 15:5, 18-
21; 17:3-8): utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai (vő. 15:5; 26:4), mint a
homokszemek a tenger partján (vö. 32:12) és „mint a földnek pora” (vö. 13:16;
28:14). Isten ezután hozzátett még valamit: Ábrahám utódjai győztesek lesznek a
kánaáni ellenségek kapuja felett. Az ellenséges városokat Józsué győzte le a hon­
foglaláskor.
Örökérvényű tanulságok láthatók az igazi istentisztelettel kapcsolatban itt: (1) A
hit teljesen engedelmeskedik Isten igéjének. (2) A hit alárendeli a legjobbat Istennek,
és semmit sem tart vissza, (3) A hit vár az Úrra, hogy ő gondoskodjon minden szük­
ségletéről. De Isten nem fog gondoskodni, amíg nincs személyes áldozatvállalás. Az
igazi istentisztelet költséges. Mindig is az volt Izrael számára, amikor áldozatokat
hoztak. Az áldozatokat azzal a hittel kellett odaadniuk, hogy Isten gondoskodni fog
minden egyes készséges imádkozó minden szükségletéről.

3. A HÍVŐ ÁBRAHÁM ÁTADJA AZ ÍGÉRETÜKET IZSÁKNAK (22:20-25:11)

Ettől a ponttól kezdve Ábrahám feladata az volt, hogy felkészüljön a jövőbeli
áldások fogadására Izsákon keresztül.

a. Beszámoló Náhór családjáról (22:20-24)

22:20-24. Hír érkezett keletről, hogy Náhórnak, Ábrahám testvérének családja
(vö. 11:27-29) növekszik. A gyermekek között volt Rebeka, Izsák jövendő felesége
(vö. 24:15, 67). Ő Betűéi lánya volt. Betűéi Náhór nyolc fia közül a legfiatalabb volt,
Mílkától (Náhór unokahúgától) született, (Lásd a Táré családja c. ábrát a 11:27-32
közelében.) Ez a feljegyzés itt szerepel annak ellenére, hogy az ember a 24. részhez

88
 lM óz 23:1-20

közelebb várná. De itt összekötő szerepe van a 23. résszel, mely feljegyzi Sára halálát
és temetését. Ábrahám Sára temetésekor figyelmen kívül hagyta származását, és
nem ment vissza Paddan-Arámba, hogy eltemesse feleségét.

b. A makpélai barlang megvásárlása (23. rész)

23:1-4. Sára halála indította Ábrahámot temetkezési barlang vásárlására
„Maimévalszemben” (19. v.; vő. 13:18; 14:13; 18:1). Sára 127 esztendeigélt. (Izsák
37 éves volt ekkor, 17:17). Ez az első jelzés arra, hogy átmenet következik. Miután
Ábrahám... meggyászolta... Sárát... Hebrónban (23:2), alkuba bocsátkozott egy
földterületért, hogy oda temethesse.
Ez az eset sok hasonlóságot mulat a kánaáni és hettita törvény ékkel. (Lásd James
B. Pritchard, ed., Ancient Near Eastern Texis Relatingto the Old Teslament. Princeton,
N.J.: Princeton University Press, 1955, 188-196. o. 46. paragrafus a feudális kötele­
zettségekről az egész mezőt illetően és a 47. paragrafus azokról az ajándékokról,
melyek eltörlik a feudális kötelezettségeket, valamint a 48. és 169, paragrafus.) Más
Ugaritból (Szíriában) származó törvények szintén ide vágnak. A föld birtokosai het­
titák voltak (3, 5, 7, 10,16, 18, 20. vers). Annak ellenére, hogy a nagy hettita biroda­
lom (Józs 1:4) sohasem terjeszkedett idáig, hettita csoportok letelepedhettek itt, és
megtarthatták szokásaikat, még akkor is, ha sémi nyelven beszeltek. Bár a leírt hettita
törvények későbbi időkből származnak, mint ezek az események, mégis már létezhet­
tek szájhagyományban, mielőtt leírásra kerültek.
23:5-20, Ábrahámot nagyra becsülték a körülötte élő emberek: Istentől való
fejedelem vagy te közöttünk (vö. 20:6-11).
Ebben a jogi szerződésben Ábrahám csak egy barlangot akart venni, ami Efróné
volt (23:9), de Efrón el akarta adni az egész szántóföldet. Amikor Efrón azt mondta,
hogy neki adja a rajta levő barlanggal együtt (háromszor utal a barlangra a l l .
versben), nem arra gondolt, hogy ingyen adja. Ilyen volt a beduin alku - adok, ha
adsz. Bár Ábrahám nem akarta az egész szántóföldet, kész volt megvenni (12-13.
v.) magas áron (négyszáz ezüst sekel), hogy megkapja a barlangot (15-16. v.). A
vásárt végül mindazoknak a hettitáknak a szeme láttára véglegesítették, akik a vá­
ros kapujában ültek, ahol a jogi és üzleti szerződéseket kötötték (vö. 19:1).
Ebben a barlangban nemcsak Sárát temették el, hanem később Ábrahámot. (25:9),
Izsákot és feleségét Rebekát, valamint Jákobot és Leát is (49:29-31; 50:13).
Ez az esemény azért fontos, mert bizonyít) a, hogy a barlang és a szántóföld Ábra­
hám tulajdona lett. Nem volt öntelt, hittel vette meg a földet, és semmit sem vett el
ingyen az ott lakóktól (vö. 14:21-24), Abban az időben fontos volt, hol temetik el az
emberek a halottaikat; a temetésnek a szülőföldjükön kellett történnie. Tehát nem
volt visszaút. Bár Ábrahám... jövevény és idegen volt a többiek között (23:4), még­
is reményét ebbe a földbe vetette.
Amikor Ábrahám megvette ezt a barlangot, megtagadta Paddan-Arámot, Mezo­
potámia északnyugati részét (vö. 25:20). Erre közvetetten most hívta fel az író az

89
lMóz 24:1-9

olvasó figyelmét (22:20-24), amikor Ábrahám rokonait említette, akik Mezopotámi­

ában maradtak (vő. 11:27-31).
Ezzel Kánaán lett Ábrahám új hazája. De érdekes módon az ígéret földjének
egyetlen része, amit Ábrahám maga kapott, az volt, amit megvásárolt - egy temetke­
zési barlang. Az ősatyáknak ez az első birtoka, egy barlang, kötötte őket az ígéret
földjéhez. Ez a föld valódi „elfoglalása” volt. Soha többé nem lehetett visszatérni
Mezopotámiába. A későbbi ősatyákat őseikkel együtt Kánaánban temették el.
Ábrahám tudta, hogy képtelen kimeríteni Isten ígéretét, ezért terveket készített a
jövőre vonatkozóan. Azzal, hogy megvette a földet halottja számára, fel kellett is­
mernie, hogy Isten ígéretei nem fejeződnek be ezzel az élettel. Isten sokkal többet fog
tenni annál, mint amit megtett ebben az életben. Ez mindenkinek a reménye, aki
hitben hal meg.
A föld ígérete Mózes első könyvének egyik fő témája, de a halál is az. A halál a
bűn által jött be, és tönkretette az emberiséget. Az ősatyák és a szentek halála kegyet­
len emlékeztető arra, hogy az emberek bűnösek. A halál gyásszal jár. De ebben az
igeszakaszban a halál ugyanakkor a reménység alapja is. Az életben a patriarchák
vándoroltak, a halálban az ígéretek örökösei lettek, és „elfoglalták” a földet.
Az ősatyák és mások is úgy haltak meg, hogy nem látták az ígéretek megvalósu­
lását; mégis hitben haltak meg (Zsid 11:39-40). Isten terve nem az volt, hogy a meg­
ígért nyugalmat az újszövetségi hívők részvétele nélkül adja meg nekik. A szombati
nyugalom még mindig hátravan; de azok, akik hisznek, már most belépnek abba, bár
teljes mértékben majd csak a jövőben fogják megismerni (Zsid 4:8-10). A lényeg az,
hogy Isten ígéretei a hitben járó embereknek nem menthetők ki ebben az életben.
Amint Ábrahám reménykedve vásárolt temetkezési helyet az ígéret földjén, ugyan­
úgy a mai hívők reménye túlmutat ezen az életen. A halál idején - amikor az ember
tennészetes reakciója, hogy a világhoz hasonlóan gyászoljon - kell a hívőnek legin­
kább bemutatnia hitét, mert akikre Isten ígéretei vonatkoznak, azoknak van remé­
nyük a síron túl. Maga Jézus is utalt Ábrahámra, amikor a feltámadásról beszélt a
szadduccusoknak (Mt 22:31-32). Isten ígéreteihez szükséges a feltámadás!

c. Izsák feleséget kap (24. rész)

Ez az esemény hangsúlyozza Isten gondoskodó munkáját abban, ahogy a körül­
ményeket alakítja hűséges szolgája életében. Az igeszakasz kulcsgondolata a hesed,
„hűséges szeretet” vagy „hűség a szövetséghez” szóban rejlik, mind Isten, mind pe­
dig az ember nézőpontjából.
y t

Az Ur gondviselésével biztosította ígéretének beteljesedését, ö vezette Abrahám

szolgáját, amikor feleséget keresett Izsáknak. Ez a fejezet négy szakaszra tagozódik:
(1) A megbízás. 24:1-9. Ábrahám bizonyos volt az Úr ígéretében, ezért meges­
kette öreg szolgáját, hogy találjon feleséget.., Izsáknak Ábrahám hazájából, hét­
száz km-re onnan. Eliézer kezét a patriarcha csípője alá tette (vő. 47:29), ami ünne-

90
 lMóz 24:10-67

pélyes jele volt annak, hogy ha nem teljesíti az esküt, akkor az Ábrahámnak szüle­
tendő gyerekek bosszút állnak a szolga hűtlenségéért.
(2) Bizalom. 24:10-27. Eliézer (15:2) bízott az ÚRban, hogy konkrét vezetést
kap tőle. Azért imádkozott, hogy Izsák leendő menyasszonya adjon neki és tevéi­
nek... vizet. Sok munkát jelentett tíz szomjas teve megitatása, mert a tevék óriási
mennyiségű vizet tudnak vedelni. A szolga elment Ara m-N ah araimba, Náhór vá­
rosába (Északnyugat-Mezopotámiába, 24:10; vő. 25:20), ahol pontos választ kapott
az imádságára. Hálából drága ékszereket adott a lánynak - fél sekel (5,75 g) súlyú
aranyfüggőt (orrkarikát) és két karperecét, tíz aranysekel (115 g) súlyút. Ezt kér­
dezte:... van-c számunkra éjszakára hely apád házánál? A lány újra kinyilvání­
totta kedvességét azzal, hogy nemcsak szálláshelyet ajánlott fel a szolgának, hanem
cicimet is a tevéinek.
(3) Siker. 24:28-59. Lábán behívta Eliézert és embereit. Eliézer ekkor beszámolt
Rebeka családjának küldetéséről cs Isten gondoskodásáról, és megnyerte engedélyü­
ket és áldásukat, hogy elvigye Rebekát Izsákhoz. Abban a társadalomban a lányt a
bátyja házasította ki, ami magyarázatot ad arra, hogy miért Lábán, Rebeka bátyja
volt a tárgyalófél ebben a házassági szerződéskötésben.
(4) Befejezés. 24:60-67. Rebeka visszatért Eliézerrel Izsákhoz... a Délvidékre
(a Negevbe), és Izsák negyvenéves korában feleségül vette (25:20; Ábrahám pedig
140 volt).
Ebben a négy szakaszban négy résztvevő gyakorolja a hesed-et: Ábrahám, ami­
kor előkészületet tesz a jövőre; Eliézer, amikor kivitelezi a tervet; Isten, aki végre­
hajtja; és Rebeka, aki válaszol rá.
Isten gondoskodásával és hesed-jcvcl („hűséges szeretet”) szuverén módon mun­
kálkodott azoknak a körülményeiben, akik hit által éltek. Istennek ezt a rejtett mun­
kálkodását hangsúlyozza a 24. rész három esetben.
1. Isten volt az egyetlen ok a történet minden eseményében. Eliézer szavai mottó­
ul szolgálnak. „Az Ú r vezérelt engem” (27. v.; vő. 48. v.). Ez látható az egész Bibli­
ában. Még Lábán, Rebeka testvére is (29. v.) elismerte, hogy ez az Úr munkája volt
(50-51. v.).
2. Isten szándékosan a színfalak mögött állt, és onnan irányította a cselekedete-
r r

két. így Abrahám életének ez az eseménye hasonlít Ruth tapasztalatához (Rónáid M.

Hals, The Theohgy ofthe Boák o f Ruth. Philadelphia: Fortress Press, 1969). Az lMóz
24 elbeszélése nem tartalmaz kijelentést Istentől, sem csodát, sem prófétai szózatot;
még csak nem is ismétli meg az ábrahámi szövetséget. Ez az eset egyedülálló Mózes
első könyvében; mégis valósághű a mai hívőknek. A hit előretekint az egyéni imá­
ban, és Isten munkájának külső bizonyítékait várja. A hit kiemelkedik, mert Isten
cselekedetei nem nyilvánvalóak.
3. A történet többet tár fel, mint csupán Isten gondoskodását. Mindez beletarto­
zik tervének kibontakozásába, hogy megáldja az emberiséget. Sok lehetséges aka­
dály elhárult: a szolga kudarcot vallhatott volna (5-8. v.), a ,je l” elmaradhatott volna
(14,21. v.). Lábán visszautasíthatta volna az ajánlatot (49-51. v.) vagy Rebeka vona-

91
lMóz 25:1-11

kodhatott volna (54-58. v.). Isten kormányozta az eseményeket a lehetséges veszélye­

ken keresztül, és minden részletet egybeillesztett
Miközben az ember csodálkozik Isten gondoskodásán, mely ebben az esemény­
ben látható, az emberi felelősség is nyilvánvaló. A szolga hűségesen végrehajtotta
feladatát: (1) Hűséges volt szent megbízatásához, hogy továbbvigyc Isten tervét az
emberiség mcgáldásában. (2) Feltétel nélkül bízott Istenben, imádságban Istentől várta
a vezetést. (3) Mindenek előtt a szövetséges hűség motiválta (9, 12, 27, 49. v.). (4)
Dicsőítette Istent, még mielőtt befejezte volna a feladatát (27, 48-49. v.). Ez a dicső­
ítés fontos része a történetnek. Sok bibliamagyarázó elsiklik felette, mert szerintük
ismétlés. De éppen ez a lényeg: a történet olyan csodálatos, hogy meg kell ismételni.
Tehát Isten választotta ki a menyasszonyt Izsák számára. A jel ezt megerősítette.
Lábán is felismerte. Rebeka engedelmeskedett. Akik Isten akaratát teszik imádságos
szívvel és engedelmesen, azokat Isten vezeti (Péld 3:5-6).

d. Abrahám halála (25:1-11)

Ezzel a történettel Abrahám élete befejeződik, és Isten áldása átkerül Izsákra,
Ábrahám „egyetlen” fiára (22:2).
Az igeszakasz négy egységre osztható: (a) Ábrahám többi fiának születése (25:1-
t

4), (b) Izsák örökségének biztosítása (5-6. v.), (c) Abrahám halála és temetése (7-10.
v.) és (d) Izsák megáldása (11. v.).
25:1 -4. Nem ismert, hogy mikor vette feleségül Ábrahám Ketűrát, de az ismét
kifejezés arra utal, hogy Sára halála után. (Valójában Ketúrá ágyas volt, 1Krón 1:32.)
Ez azt jelenti, hogy maximálisan 37 év állhatott rendelkezésre Ketúrá hat fiának meg-
születéséhez (Ábrahám 138 éves volt, amikor Sára meghalt, cs Abrahám 175 éves
korában halt meg.) Seba és Dedán törzsei Arábiában (lM óz 25:3), valamint a
midjániak (4. v.) Ábrahámtól eredtek. Ez is beletartozott az Ábrahámnak adott ígére­
tek beteljesedésébe, miszerint naggyá lesz (12:2), mert „sok nép” tekint majd rá mint
ősatyjára (17:4).
25:5-6. Ábrahám szerette ezeket a fiait is; ajándékokat adott nekik, de ők és
leszármazottaik fenyegetést jelenthettek Izsák számára. Ezért Ábrahám eltávolítot­
ta őket, amint ezt Izmaelíel is tette (21:8-14), Elküldte őket kelet felé, és ezzel meg­
őrizte Izsák elsődlegességét és örökösödési jogát.
25:7-11. Amikor Izsák és Izmáéi együtt eltemették apjukat (aki 175 évet élt) a
makpélai barlangban, ahová Sárát is temették (vő. 23:19), Izmáéi jelenléte lehet,
hogy fenyegetést jelentett Izsák jogainak érvényesülésével szemben most, hogy ap­
juk meghalt. De Isten áldása megnyugodott Izsákon.
Izsák ekkor a Lahajrói-kútnál lakott. Itt szólt már Isten. Isten meghallotta Hágár
szavát ott, és megszabadította öt (16:14). És Izsák is ott elmélkedett, amikor jövendő­
beli feleségére várt (24:62). Tehát Izsák különleges helyen lakott, olyan helyen, ahol
Isten válaszolt az imádságra.
Amikor Ábrahám hit által elküldte minden fiát Izsák mellől, akkor gondoskodott
arról, hogy átadja áldását Izsáknak, aki az Urat szolgálta. Ábrahám nem lesz vele, de

92
 IMóz 25:12-23

Isten programja tovább folytatódik. A szövetség egyetlen vezetője sem nélkülözhe­

tetlen, mert isten terve a világ megáldásával kapcsolatban tovább fejlődik és kitelje­
sedik nemzedékről nemzedékre. Isten minden szolgájának minden tőle telhetőt meg
kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa Isten munkájának folytatódását. A mun­
ka azonban nagyobb, mint az egyén.

B. Izmáéi utódai (25:12-18)

25:12-18. ízmaci is Ábrahám fia volt, ezért Isten elmondta, hogy mi lett belőle és
utódaiból [Izmáéi nemzetsége (toMot)\, mielőtt megint rátért a kiválasztott vonalra,
Izsák utódjaira. Izmáéinek tizenkét fia volt, amint isten előre megmondta (17:20), és
137 éves korában halt meg. (Az 1991-es magyar bibliafordításban tévesen szerepel
132 év. A lektor megj.) Fiai az Arab-félszigeten éltek Havílától (Észak-Közép-Ará­
bia) Súrig (Bcérscba és Egyiptom között). Az izmaeliták szembeszálltak a testvér­
törzsekkel, amint Isten megjövendölte Hágámak (16:12).

C. Izsák utódat (25:19-35:29)

Miután az Ige röviden megemlíti Izmáéi vonalát (25:12-18), az elbeszélés vissza­
tér a kiválasztott vonalhoz, Izsákhoz. [„Ez Izsáknak... a nemzetsége (m/Y/oí)’\ 25:19.]
Az első szakasz (25:10-28:22) feljegyzi Izsák anyagi előmenetelét és Jákob küzdel­
meit az elsőszülöttségi jogért - mindezek az ígéret földjén történtek. A 29-32. rész
arról szól, hogyan áldotta meg Isten Jákobot az ígéret földjén kívül, és a 33-35. rész
lejegyzi visszatérését az országba és az ígéret földjének talán romlottságát is.

1. A MEGÍGÉRT ÁLDÁS TOVÁBBADÁSA JÁKOBNAK ÉZSAU HELYETT (25:19-

28:22)
a. Jövendölés az ikrek születésekor (25:19-26)
Ez az Ezsau és Jákob születéséről szóló beszámoló illő bevezetés a következő
részekhez, mert az elsőbbségért vívott harcuk megnyilvánult már születésük előtt is
(vő. Hós 12:3).
25:19-20. Rebeka, Izsák felesége egyben unokatestvére is volt férjének (vő.
24:15). Hasonlóképpen Náhór is unokahúgát vette el (11:29). (Lásd a Táré családja
c. ábrát a 11:27-32 közelében.) Tzsák házassága Rebekával tehát Ábrahám szülőföld­
jéhez és családjához kötötte őt, és az áramokhoz Mezopotámia északnyugati részén
(vö. 24:10), ami később Szíria néven vált ismertté.
25:21-23. Isten természetfeletti módon gondoskodott fiúról Izsáknak. Sárához
hasonlóan Rebeka is meddő volt (21. v.) annak ellenére, hogy Isten megigérte, hogy
nemzetek származnak majd Ábrahámtól! Ábrahámmal ellentétben (16:1-4) Izsák
könyörgött, és Isten válaszolt. Ez rámutat arra, hogy a születések esetenként termé­
szetfeletti gondoskodás eredményei. Később Ráhel, Jákob felesége egy ideig szintén
meddő volt (29:31).
De tusakodás támadt Rebeka méhében (25:22). Amikor elment, hogy megkér-

93
lMóz 25:24-26

dezze az Unat, jövendölést kapott tőle: két nép, vagyis két nemzet iker őse harcol
méh ében, és a kisebbik fog győzni (23. v.). Valóban az izráeliek (Jákob leszárma­
zottai) és az cdómiak (Ézsau leszármazottai) folyamatosan harcban álltak egymással.
Isten a fiatalabb Jákobot választotta ki az idősebb Ézsau helyett, ami ellentmondott a
természetes rendnek.
25:24-26. A szülők megfigyelték ezt a furcsa helyzetet, és Isten kijelentésével
összhangban azzal emlékeztek erre az eseményre, hogy ennek megfelelő neveket adtak
fiaiknak. _ r

Az ikrek közül az első vörös volt és szőrös, mint egy kis állat. Ezért Ezsaunak
nevezték el. A „vörös” szín említése előre vetítette Ézsau későbbi faragatlan termé­
szetét (27-34. v.).
Érdekes szójátékok szerepelnek az első fiú jellemzésére. Az Ézsau névnek ( ‘ésáv)
laza kapcsolata van a „Szcir” szóval (.'ró 7r), ahogy korábban hívták Edómot, mely a
Holt-tenger délkeleti partján feküdt, ahol később Ézsau clt (32:3; 36:8). Héberül a
„vörös” kifejezés {'admoní) rokona az „Edóm” ( 'edom; vő. 25:30) szónak; és a „sző­
rös” (sé ‘ár) hasonló a „Szcir” szóhoz. Ezeket a szavakat gondosan kiválasztva festet­
te meg az író Izrael későbbi fő riválisának, Edómnak természetét már ebben a kisfiú­
ban.
Az ikrek közül a második fiú Ézsau sarkába kapaszkodva (26. v.) született
meg. Az Istentől jött kijelentéssel (23. v.) összhangban a szülök jónak tartották, hogy
ennek a gyermeknek olyan nevet adjanak, mely emlékeztet majd erre az eseményre.
A Jákob [ja'aqób, melynek jelentése „védjen meg ö (Isten)”] nevet azért választot­
ták, mert kiejtése és jelentése hasonlít a „sarok” ( 'áqéb) szóéra. Az 'aqab ige jelenté­
se: „hátulról figyel”. De mint Ézsaunál, úgy Jákobnál is ez a név más értelmet kapott
később, amint nyilvánvalóvá vált csaló természete. Neve azt is jelentette, hogy „az,
aki megragadja a sarkat”, vagy „aki gáncsot vet”. Tehát az ikrek születésének nagy
jelentősége volt az életük későbbi eseményeiben.
Isten beteljesítette ígéretét Ábrahámnak, amikor kiválasztotta Jákobot (később
Izrael nemzetét). Ugyanakkor emberi oldalról szükség volt az imádságra (21. v.).
Isten ígérete csak úgy valósul meg, ha hisznek természetfeletti közreműködésében.
Később Isten Izraelnek, az ő kiválasztott népének adta az ígéretet. De ez nem jött
volna el lzráel küzdelme nélkül.
Izrael nemzetének megszületése kezdettől fogva természetfeletti felügyelettel
történt. Pál megjegyzi, hogy már az ikrek születése előtt Isten kiválasztotta a fiatalab­
bat az idősebbel szemben (Róm 9:11-12). Isten gyakran megfordítja az emberileg
természetes sorrendet, mert az ő útjai nem az emberek útjai.

b. Jákob megvásárolja az elsöszülöttségi jogot Ezsautól (25:27-34)

Sajnos nagy lelki értékekkel gyakran profánul vagy ravasz módon bánnak. Egye­
sek megvetik a lelki és őrök érvényű dolgokat, mert nem látnak bennük értéket. Má-

94
 lMóz 25:27-34

sok, bár nagyra tartják ezeket, igyekeznek a magasabb rendű szolgálatból hasznot
húzni ravaszsággal és manipulációval. Ézsau és Jákob példák mindkét típusra,
/ F

25:27-34. Jákob és Ezsau első jellegzetességeik szerint fejlődtek. Ezsaut, „a

vörös embert” a testi étvágya uralta, mikor megkívánta a vörös ételt (30 v.), és eladta
születési jogát. Jákob, „a sarokmarkoló” ravaszul íoléemelkedett bátyjának, és el­
nyerte elsőszülöttségi jogát.
Bár Jákob nem volt igazságos, ebben az esetben nem is csalt. Nyíltan és nyilvá­
nosan cselekedett, de lelkiismereti énül. Mindenesetre tudta, hogy mi az igazi érték,
és az_ kellett neki. Ézsau viszont teljesen „istentelen” (profán; Zsid 12:16) volt.
r

Ebben az igeszakaszban is szerepel néhány fontos szójáték. Ezsau, a vadászat­

hoz értő [szó szerint „a vadat ismerő” (sajid), szabadban élő, 1Móz 25:27) ember
volt, de ez alkalommal nem tudott vadat találni (29. v.). Apja szerette, mert ízlett
neki a vad (sajid, 28. v.). Tehát Ézsau természetét és foglalkozását Izsák előnyben
r

részesítette, mert jó dolgokat hozott a konyhára. Izsák és Ezsau egyaránt ebből kiin­
dulva döntöttek.
Rebeka viszont Jákobot szerette (28. v.), részben a kijelentés miatt (23. v.),
amit valószínű, hogy gyakran emlegetett, és azért is, mert Jákob szelíd sátorlakó
ember volt (27. v.). Mégis Jákob volt a ravaszabb vadász, aki kirakta csapdáját az
éhes „állat” számára. Egy nap valami főzeléket főzött (vqjjázed; „zöldséglevest”,
názicí, 29. v.) lencséből (34. v.). Ezek a szavak hangzásukkal emlékeztetnek a „vad”
(sajid, 27-28. v.) szóra. De a zíd ige („főz”) is Jákob elbizakodottságára utal, mert
jelentése „magasztos vagy elbizakodotf’. Tehát a fonásban levő leves olyan emberre
mutat, aki átbuzog saját korlátain.
Mint elsőszülött, Ézsau rendelkezett az elsőszülöttségi joggal, de Jákobé volt a
főzelék. A csere során Ézsau kapta meg a főzeléket és Jákob az elsőszülöttségi jogot.
De Ézsau semmibe vette... az elsőszülöttségi jogot (34. v.), mert mire lenne az jó
neki, ha éhen hal? (32. v.)
Jákob, a másodszülött rendelkezett ezután az elsőszülöttségi joggal. A számító,
csendes ember, aki felismerte az elsőszülöttségi jog lelki értékét, kimesterkedte, hogy
istentelen testvére feladja ezt a jogot. Az is lehet, hogy Jákob tudott a kijelentésről
(23. v.), és várta az adódó alkalmat. Mindazonáltal Isten később megmutatta Jákobnak,
hogy az ő ígéreteit nem így kell megragadni (vö. Ábrahámnak, Jákob nagyapjának
mesterkedését, 16:1-6).
Ézsau istentelen természete természetesen figyelmeztetésül szolgált Izráclnck.
Nagy tévedés feláldozni a lelki előjogokat a testi vágy kielégítésére. Itt az a kérdés,
hogy mi a fontosabb. Ézsau csak az ételt látta, és megtett mindent, hogy megkapja,
amit akart (vö. Éva és a fán lévő gyümölcs, 3:6).
Ézsautúgy ismerjük meg, mint aki érzelmi ember: ájuldozott és zihált (fáradtan
jött meg, 25:29), nagyokat nyelt (ez tűnik ki a héberből, 34. v.), és megvetette az
elsőszülöttségi jogot (34. v.). Ebben az esetben nem volt jó vadász. Inkább egy állat­
hoz hasonlított, amely ráharapott a csalira. Aki ezen az alacsony szinten él, akinél a

95
IM óz 26:1-5

testi vágyak kielégítése a legfontosabb, az elkerülhetetlenül oda jut, hogy megveti a

lelki dolgokat.
Jákob ház körül dolgozó ember létére jobb vadásznak bizonyult, mint Ézsau. Ö
is sóvárgott - de olyasmi után, amiért érdemes volt sóvárogni. Valamikor a sarkánál
f

fogva ragadta meg Ezsaút, most még keményebben küzdött vele. De még az ilyen
lelki ambícióban is veszély rejlik. A hívőknek látniuk kell a dolgok lelki értékét, de
kerülniük kell a testi eszközöket ezek megragadására. Miután Isten később megtisztí­
totta Jákobot emberi céljaitól, alkalmas szolgává válhatott, mert a fontos dolgokra
Összpontosított.

c. Az Abrahámnak adott áldás folytatódása Izsák életében (26: l -33)

26:1-5. Egyesek azt feltételezik, hogy ez a történet Izsákról G erárban
Abímelekkel összekeveredett a hagyományban azokkal az esetekkel, amikor Ábra­
hám Egyiptomban (12:10-20) és Gerárban Abímeleknél volt (20. rész). De a motí­
vumok ismétlése szándékos; rámutat, hogy az áldás tovább élt Ábrahám leszárma­
zottjaiban. Számos párhuzam figyelhető itt meg Izsák és Ábrahám között: (a) éhín­
ség (vö. 12:10); (b) terv az Egyiptomba utazásra (vö. 12:11); (c) Gerárban tartózko­
dás (vö. 20:1); (d) félelemből „húgának” nevezi a feleségét (vö. 12:12-13; 20:2,11);
(e) a feleség szépsége (12:11, 14); (f) Abímelek nem akar házasságtörést elkövetni
(20:4-7); és (g) Abímelek megfeddi az ősatyát (20:9-10). A 26: l-ben szereplő Abímelek
valószínűleg nem ugyanaz az Abímelek, akiről a 20. rész ir, mert a két esemény kö­
zött kb. 90 év telt cl. Nem lehetetlen, hogy az Abímelek név rangot jelentett (mint a
„fáraó” vagy „császár” kifejezések), mert Ákis (lS ám 21:11) szintén viselte az
Abimclck nevet (vö. Zsolt 34:1). Hasonlóképpen a Píkól név (1 Móz 26:26) is lehetett
rang, bár erre nincs bizonyíték. Vagy Píkól egyszerűen névrokona lehetett a korábbi
Píkólnak (21:22, 32).
r

Abrahám már nincs itt, meghalt! Mi lesz Isten ígéretével, amit neki adott? Az
ígéret nagyon egyszerűen tovább folytatódik a halála után. A 26. rész retorikai eszkö­
zökkel hangsúlyozza, hogy az ígéret folytatódik Izsákban.
A 26:1-11 alapgondolata az, hogy az engedelmes szolga, Ábrahám leszármazot­
tai áldottak Ábrahám miatt, de nekik is gyakorolniuk kell hitüket ahhoz, hogy élvez­
hessék a megígért áldásokat. Az őszinte hit Isten ígéreteiben ahhoz vezet, hogy féle­
lem nélkül járhatunk vele, de a rettegés veszélyezteti az áldást, és gúny tárgyává teszi
a hitet.
r
Egy ember engedelmessége áldások sorozatát eredményezte utódai számára. Az
t

Ur átadta az Abrahámnak szóló ígéreteket Izsáknak (Isten jelenléte, áldása, az or­

szág tulajdonlása cs az, hogy utódai oly sokan lesznek, mint az égen a csillag; vö.
12:2-3; 15:5-8; 17:3-8; 22:15-18; 28:13-14). Isten azt mondta, hogy mindezt megte-
szi, mert hallgatott Abrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat:
parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat. Ezek alapkifejezések az
f

Ószövetség jogi irodalmában. Izráel itt rögtön a tóra (törvény) szókészletét látta az

96
 lMóz 26:6-33
t r

Abrahámról szóló történetben, és ez arra késztette, hogy megtartsa a törvényt. Ábra-

hám megtanulta, hogy az igazi hit engedelmeskedik Isten szavának.
26:6-11. Izsák Gerárban apjához hasonlóan félrevezette Abímeleket, és ezért
megfeddte öt a pogány király, aki tudta, hogy a házasságtörés büntetése halál (10-
11. v.). Ez a jogi utalás is emlékeztetette Izraelt arra, hogy nemzetük jövőjének szem­
pontjából milyen fontos a házasság megőrzése. Ha eltávolítják ezt a fő tartóoszlopot,
összedől a társadalom (ha Izsák házassága félbeszakadt volna, akkor nem lett volna
izráeli társadalom).
Nagyon érdekes az Tzsák nevével kapcsolatos szójáték. Miután Izsák félrevezette
Abímeleket, hogy azt higgye, Rebeka a húga, egyszer Abímelck meglátta Izsákot,
amint nevetgél (m'sahéq, 8. v.) az asszonnyal. Ez a melléknévi igenév szójáték Izsák
nevével (jisháq), de emlékeztet Izmáéi gúnyolódására is (nfsahéq, 21:9). Érdekes a
szavak kiválasztása. Úgy tűnik, mintha Mózes azt írná, hogy amikor Izsák meggyen­
gült a hitben - mert Gerárba ment és feleségét... húgának nevezte -,gúny tárgyává
tette a nevébe foglalt nagy ígéretet. Izsák nevetségessé tette Abímeleket is a félreve­
zetéssel. A feleségével való nevetgélés Abímelek kinevetése volt, akit megpróbált
félrevezetni. Izsáknak komolyabban kellett volna vennie a nemrég kapott ígéreteket
(26:2-5).
___ r

Tehát Izsák Abrahámhoz hasonlóan nagy ígéretet kapott, de félelemből félreve­

zette Abímeleket, és nevetségessé tette a megígért áldást. A félelem ki gúnyolj a a
hitet; a bit bátran nevet, mert győzött. De aki igazán hisz Isten ígéreteiben, az enge­
delmeskedik rendeléseinek, előírásainak és parancsainak.
26:12-22. Izsák az országban tartózkodott, és élvezte az isteni áldást (bőségesen
aratott, és gazdagodott). De a filiszteusok féltékenyek lettek dúsgazdagságára, és
betemették Izsák kútjait.
A kutak megint kiemelkedő motívummá válnak: ezek az isteni áldás tapintható
bizonyítékai (vő. Ábrahám vitája a fíliszteusokkal egy kút miatt, 21:25, 30). Nem
számított, hogy Izsák hol ásott, és milyen gyakran temették be a filiszteusok... a
kutakat, Izsák kiásta a régi, földdel betömött kutakat (26:17). Isten Izsáknak szóló
áldása elé nem lehetett akadályt gördíteni.
Amikor a filiszteusok elűzték, Izsák Gerár völgyében ütött tábort, és továbbra
is kutatott víz után. Ott is ellenállásba ütközött; a gerári lakosok azt állították, hogy
az Izsák által ásott három kút közül kettőben lévő víz az Övék. Azok a nevek, amiket
Izsák ennek a három kútnak adott, nemcsak küzdelmét, hanem győzelmét is tükröz-
ték: Eszek („vita”), Szitna („ellenállás”), tükrözve a két kút miatti konfliktust, vala­
mint Rehóbót („hely”), utalva a tágas helyre, melyet az Ú r biztosított neki. Tzsák
nem volt hajlandó visszavágni. Egyik kútról a másik után mondott le, míg végül a
filiszteusok feladták a küzdelmet és békén hagyták Izsákot.
26:23-25. Miután Izsák Beérsebába költözött, Isten megjelent neki, és megerő­
sítette újra az Ábrahámmal kötött szövetséget (23-24. v,), Izsák ugyanúgy reagált
erre, mint apja, vagyis oltárt épitett, és hirdette Jahvc nevét (vö. 12:7-8; 21:33).
26:26-33. Miután a kutak miatti vita megoldódott, Abímelek azt kérte, hogy kös-

97
IMÓz 26:34-27:17

senek megállapodást. Éppen úgy, amint a korábbi Abímclck elismerte, hogy Isten
Abrahámmal van (21:22), most ez az Abímelek is elismerte, hogy Isten Izsákkal van.
Izsák elnevezte az ott lévő kutat Sibának („eskü” vagy „hét”), mert megállapodást
kötöttek esküvel (26:28-31,33) a korábbi megállapodáshoz hasonlóan, melyet Ábra­
hám kötött, amikor elnevezte a várost Beérsebának (21:23-24,31). Ezt a megállapo­
dást szükséges volt felújítani Izsákkal. Isten áldása megnyugodott Ábrahám magván,
Izsák volt a jogos örökös.
Nem számít, hogy mennyi ellenállás próbált útjába állni az áldásnak, az mégis
virágzott. Más népek is elismerték, hogy Isten keze Ábrahám utódján van, és békére
igyekeztek Izraellel, ha részesülni akartak az áldásból.

d. Ézsau kudarca (26:34-35)

I

26:34-35. Ezsau házasságkötése két hettita nővel (Judit és Boszmat) megkese­

rítette szülei lelkét. Ez a megjegyzés mutatja, hogy mennyire nem volt méltó Ézsau
Isten áldására, és milyen balgaság volt később, amikor Izsák megkísérelte megáldani
(27:1-40). Ézsau később harmadik feleséget is vett, Mahalatot (28:9).

e. Jákob csal, hogy megkapja az áldást (27:1-40)

Isten elvárja, hogy szolgái hittel tegyenek eleget lelki kötelességeiknek. Sajnos a
hit nincs mindig jelen, és ilyenkor a dolgok bonyolulttá válnak. Ez a fejezet arról
szól, ahogy egy egész család megpróbálta testi belátásuk segítségével, hit nélkül vég­
hezvinni a feladatait. Ez az ismerős történet arról szól, hogyan jutott Jákob atyja
áldásához csalás által. Ugyanakkor ez egy család lelki dolgok miatti széthullásának
története is!
Minden résztvevő hibás volt. Izsák ismerte Isten Rebekának szóló kijelentését
(25:23), mely szerint az idősebb szolgája lesz a fiatalabbnak; mégis megpróbálta
elejét venni azzal, hogy megáldja Ézsaut! Ézsau egyetértett a tervvel, és megszegte
esküjét, melyet Jákobnak adott (25:33). Rebeka és Jákob, bár helyes indítékkal, de
mindketten csalássál próbálták megszerezni Isten áldását, hit vagy szeretet nélkül.
Övék lett a győzelem, de a gyűlölet és az elválás drága árát kellett fizetniük érte,
hiszen Rebeka soha többé nem látta Jákobot ezután. Tehát a Jákob és Ézsau közötti
konfliktus nagyon elmélyült Jákob rámenőssége miatt - azt akarta, ami az elsőszülöt­
té volt, az áldást. A történet mégsem csak Jákobról szól. Nem egyedül ö okozta a
család szétesését; a szülői kivételezés vezetett ide.
r
27:1-4. ELSŐ FELVONÁS (Izsák és Ézsau) - Izsák felajánlotta, hogy megáldja
Ézsaut. Fontos a megjegyzés, hogy meghomályosodott Izsák látása, amikor meg­
öregedett. Továbbá hangsúlyos az is, hogy Izsák kedvelte a vadat és a jó falatokat
(vö. 25:28, 34). Az ízlése irányította a szívét. Izsák célja az volt, hogy megáldja
Ézsaut. Ez a dilemma cselekvésre késztette Rebekát.
27:5-17. MÁSODIK FELVONÁS. (Rebeka és Jákob) - Rebeka bujtogatni kezd­
te Jákobot, hogy leállítsa Izsákot. Úgy tűnik, Rebeka biztos volt abban, hogy ő is
tud olyan jó ízű ételt készíteni kecskehúsból, mint amilyen a vadpecsenye (9. v.). De

98
 lMóz 27:18-40

Jákob nem volt olyan biztos abban, hogy be tudja csapni az apját. Hiszen, mondta
Jákob, ha Izsák megérinti, azonnal észreveszi majd a különbséget Ézsau szőrös karja
és az ő sima bőre között. Jákobnak nem bűntudata, csak félelme volt a tervvel kap­
csolatban. De veszélybe került az áldás, ezért mindent kockára kellett tenni, beleért­
ve az átok lehetőségét Rebekára nézve (12 -13. v.). Tehát Jákob azt tette, amit anyja
mondott. Rebeka még arról is gondoskodott, hogy Jákob felvegye Ézsau legszebb
ruháját!
27:18-29. HARMADIK FELVONÁS. (Jákob és Izsák) - Jákob becsapta apját,
és elnyerte az áldást. Anyja tanácsa szerint Jákob kétszer hazudott az apjának, elő­
ször arról, hogy kicsoda ő (én vagyok Ézsau, 19. v.) és másodszor, amikor azt állítot­
ta, hogy az Ú r elé hozta a vadat (20. v.). Az idős ember háromszor is hangot adott
gyanakvásának (20,22,24. v.). De megtévesztették az érzékei: a tapintása (16,23. v.)
és a szaglása (27. v.), és megáldotta Jákobot, azt gondolván, hogy ö Ézsau (27-29.
v.). Az áldásba beletartozott a termés bősége (28. v.), más nemzetek és testvérei felet­
ti uralkodás (vő. 37. v.), azok megátkozása, akik átkozzák őt és azok megáldása,
akik áldják őt (29. v.).
27:30-40. NEGYEDIK FELVONÁS. (Ézsau és Izsák) - Ézsau hamarosan haza­
ért, és könyörgött, hogy apja áldja meg. Amikor Ézsau behozta a jó falatokat, ma­
gasra csaptak az indulatok. Izsák megrendülése igen nagy volt afelett, ami történt.
r

Ézsau... keservesett felkiáltott és nagyon mérges lett (34. v.). Izsák tudta, hogy
belekontárkodott Isten tervébe, és az Úr máshogy döntött, már nem volt visszaút.
Ézsau kezdte felismerni Jákob igazi természetét - kétszer „kijátszotta” vagy meg-
t

csalta Ezsaut, először akkor, amikor elvette elsőszülöttségi jogát (25:27-34), cs most,
amikor elvette az áldását. Ami maradt, az egy istentelen embernek szóló áldás volt
r

(27:39-40). Ézsau nem élvezhette a föld gazdagságát vagy az ég harmatát (vő. 28.
v.). Az edómiak, Ézsau leszármazottai kevésbe termékeny földön fognak lakni, mint
Palesztina. Ézsau fegyveres ember lesz, aki szolgálja Jákobot, de nekifeszül igájá­
nak (vő. Izmáéi, 16:12).
Tehát bizonyos értelemben Rebeka és Jákob győzött, bár semmit sem nyertek el,
amit Isten nem adott volna nekik úgyis; ám nagyon sokat veszítettek.
Isten mégis felhasználta összejátszásukat. Csak azt érték el, amit Isten kijelentése
már előre megmondott. Isten terve, gyakran emberi mesterkedések ellenére is, győ­
zelemre jut.
Ez a történet a szülők kivételezéséről szól, mely teljesen szétszakította a család­
jukat. A történet ugyanakkor a lelki érzéketlenségről szóló beszámoló is. Az érzék­
szervek mind feltűnő szerepet játszanak benne, különösen Izsák ínyencsége, amire
büszke volt, de ami végül rossz választáshoz vezette. Lelki dolgokban a testi érzék­
szervekre hagyatkozni nemcsak esendő dolog, hanem gyakran túlságosan összegu­
bancolja az életet.
Mindazonáltal a történet leginkább a csalásról szól. Jákob csak azért vonakodott,
mert félt, hogy átkot von magára áldás helyett (27:12), Legalább azt észrevette, hogy

99
lMóz 27:41-28:5

az ilyen műveletek veszélyeztetik Isten ígé­

retét. Jákob később azt is megtanulta, hogy
az áldások Istentől erednek, és nem csalás­
sal kell szert tenni rájuk.

f Jákob menekülése (27:41-28:9)

27:41-46. Ez a szakasz megkezdi az át­
menetet a Lábán-történetekhez. Jákobnak
csalása miatt menekülnie kellett otthonról.
De ez az eset bevezetése annak is, ahogy
Jákob feleséget vett keleti rokonai közül.
Míg Izsák ott maradt az ígéret földjén, és
t

Abrahám szolgája ment ei, bogy feleséget

találjon és hozzon neki (24. rész), Jákob uta­
zását szükségessé tette az, hogy haragos
bátyja fenyegette életét (27:41 -42). Továb­
bá isten szigorúan fog bánni Jákobbal Lá­
bán nagybátyja keze alatt. Az ígéret föld­
jén kívüli tartózkodás valóban sok tekintet­
ben párhuzamos azzal, ahogy később Jákob
családja Egyiptomban tartózkodott.
Rebeka elmondta Jákobnak Ezsau fel gerjedt haragját, és arra ösztönözte, hogy
azonnal menjen el nagybátyjához, Tabánhoz Háránba. Rebeka megint becsapta fér­
jét fia érdekében, és azt mondta, hogy elege van két hettita menyéből, Juditból és
Boszniaiból (46. v.; 26:34-35), és arra kérte Izsákot, engedje el Jákobot, hogy talál­
jon magának feleseget a saját népe közül. Ily módon Jákob Izsák áldásával menekül­
hetett (vö. 28:1).
28:1-5. Izsák megint megáldotta Jákobot, és meghagyta neki, hogy ne vegyen
feleséget a kánaáni leányok közül. A kánaáni nép keverék nemzetekből állt - egy
tucat népcsoportot és törzset fogadtak be társadalmukba egyezményekkel és házas­
ságkötésekkel. Ábrahám családja nem volt hajlandó ilyen keveredésre (vő. Ábrahám
visszautasítja, hogy Izsáknak kánaáni feleséget adjon, 24:3). A törzsön belüli házas­
ságkötés indoka a származás tisztaságának megőrzése és a családhoz való hűség. A
törzsi sajátosságok elvesztésének legbiztosabb módja az összeházasodás vegyes ere­
detű népekkel. Mózes újra és újra elmondta az izraelieknek, hogy őseik nem voltak
hajlandók házasságot kötni a kánaániakkal, és ez bizonyára figyelmeztetés volt szá­
mukra. A kánaániakkal való házasság biztosan tönkretehetné a származás tisztaságát,
de ami még fontosabb, tönkreteheti az izraeliek hitének tisztaságát is.
Mielőtt Jákob elindult, Izsák átadta neki a tiszta és jogos áldást. Most már nem
fukarkodott vele; Izsák azt az áldást adta Jákobnak, amit Ábrahámnak és Izsáknak
Isten adott. Izsák elismételte a mindenható Isten ( ’él saddaj; lásd magyarázatok a
17:1-nel) áldását, mely kihatott az anyagi jólétre és az országra (28:3-4; vö. 15:5,

100
 IMóz 28:6-22

18-20), cs arra biztatta fiát, hogy menjen Paddan-Arámba. Akik az Ábrahámmal

kötött szövetség áldásait örököltek, azok nem veszélyeztethették ezeket az áldásokat
a kánaániakkal való összeházasodással. A lelki tisztaságot fenn kellett tartani minden
nemzedékben.
28:6-9. Ezzel ellentétes mélypontot jelentett, amikor Ezsau megpróbált azzal
tetszeni apjának, hogy Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Mahalatot vette
feleségül, aki Ézsau unokatestvére volt. Szomorú kettősség, hogy Izsák nem kivá-
t

lasztott fia beházasodott Izmáéi nem kiválasztott családjába! Ezsau tehát úgy akart
javítani házassági hírnevén, hogy harmadik feleséget vett magának (vö. 26:34). Ézsau
nem értette az Ábrahámmal kötött szövetséget és annak tisztaságát. Még mindig csak
emberi szinten tudott gondolkodni.

g. A szövetség ígéreteinek megerősítése Bételnéí (28:10-22)

Jákob bételi látomása Isten tiszta kegyelmén alapult. Isten megjelent Jákobnak,
és biztosította öt áldása és védelme felől, ami arra késztette Jákobot, hogy csodálatos
módon imádja öt, és hűséget esküdjön neki. Ez az igeszakasz (a) válaszol arra a kér­
désre, hogy vajon az Úr Jákobnak is Istene volt-e, és (b) megmutatja, hogyan válto­
zott meg gyökeresen Jákob gondolkodásmódja.
28:10-15. Jákob megállt éjszakai szállásra arám nagybátyja, Lábán felé vezető
útján, aki Háránban lakott, Paddan-Arámban (vö. 25:20; 28:2). Álmában angyalo­
kat látott egy létrán, ami az égig ért. A történet mondanivalója, hogy Isten jelen volt
Jákobbal, akárhova ment. Ezt szimbolizálta a „létra”, melyet Isten szavai megma­
gyaráztak (13-15. v.), és amit Jákob hittel felismert (20-22. v.). Isten megismételte
Jákobnak az Ábrahámmal és Izsákkal kötött szövetséget, odaígérte neki a földet,
annyi utódot ígért, mint a föld pora (vö. 13:16; 22:17) és egyetemes áldást rajta
keresztül (vö. 12:2-3; 15:5, 18; 17:3-8; 22:15-18; 35:11-12). Isten megígérte azt is,
hogy megvédi Jákobot és vele lesz, amíg az ígéret földjétől távol tartózkodik, és
biztosítja, hogy visszatér majd.
28:16-22. Jákob imádta Istent: (a) félte az Uiiat, (b) kőoszlopot állított emlékül,
(c) felszentelte a követ azzal, hogy olajat öntött a tetejére, (d) a helyet Bélelnek
(„Isten háza”) nevezte az esemény emlékére, (e) fogadalmat tett, és (f) megígérte,
hogy tizedet fog adni (22. v,). Mindezek azt a központi gondolatot erősítik, hogy
Isten védelmezőén jelen volt.
Itt Jákobnál látunk több olyan motívumot, melyek későbbi izraeli szokások ré­
szévé váltak. A legnevezetesebb a bételi emlékoszlop. Később a honfoglaló izraeliták
szent helynek tartották Bételt, ahol Isten „látható” volt.
Egy másik motívum a tized (mint Ábrám esetében is a 14:20-ban). Amikor valaki
tizedet adott, elismerte, hogy mindene Istené. A hit külsőleg, szimbolikusan is kimu­
tatja ezt.
Jákob esküje is fontos része volt ennek az eseménynek. Megesküdött, hogy ha

101
1 Móz 29:1-6

Isten megvédi, gondoskodik róla és visszahozza hazájába, akkor ezen a helyen fog­
ják imádni öt. Az eskü később fontos volt Izraelben.
Továbbá ettől kezdve fontosak lettek az oszlopok. Ezek mások, mint az oltárok.
Emlékköveket állítottak fel, hogy emlékeztessenek isteni látogatásokra. így mások is
tanulhattak Istenről, m ikor megkérdeztek: „Miféle kövek ezek?’*(Józs 4:6)
Az, hogy itt láthatók ezek a fontos vallási motívumok, azt hangsúlyozza, hogy
egy addig névtelen „hely” Izráel fontos istentiszteleti központja lett. A két szakasz
(1 Móz 28:10-13 és 16-19) párhuzamos szerkezete azt mutatja, hogy az imádat válasz
a látomásra. Például ismétlődik a „fej” szó, először Jákob teszi fejét a kőre (11. v.),
másodszor a létra tetejét (szó szerint „fejét”) említi a szöveg, majd az oszlop tetejét
(18. v.). Egy másik szójáték az „áll” szó körül forog; először az Úr állt a létra tetején
(13. v.), majd a követ állította föl Jákob szent oszlopként (18. v,). Ezek a párhuza­
mok azt mutatják, hogy Jákob kicsinyített oltára a látomást jelképezte.
Istennek az az ígérete, hogy népével lesz, újból cs újból ismétlődik a Szentírás­
ban (pl. Isten ezt mondta Izsáknak: „Ne félj, mert én veled vagyok”, 26:24). Isten
jelenlétének bizonyossága minden hívőben ugyanazt az imádatot és bizonyosságot
kell, hogy kiváltsa, mint amire Jákobot is késztette. Ez az üzenet kezdettől fogva:
Isten kegyelmesen meglátogatja népét, és védelmet, valamint gondoskodást ígér neki,
hogy áldássá lehessen mások számára. Neki viszont hittel kell válaszolnia, istenféle-
lemmcl, istentisztelettel, áldozathozatallal, fogadalommal, és azzal, hogy emlékezte­
tőket állít fel ezeken a helyeken a jövőbeli imádkozok részére.
Ez a beteli eset tehát alapminta lett Izráel istentiszteletéhez, amit ősatyjukról,
Jákobról mintáztak, sőt neveztek el.

2. JÁKOB MEGÁLDATIK TÁVOLLÉTE ALATT (29-32. RÉSZ)

Ezek a fejezetek bemutatják, hogyan tartotta meg isten ígéretét, és hogyan áldot­
ta meg bőségesen Jákobot. Azt is megmutatják, hogyan fegyelmezte Isten a patriar-
chát eközben.

a. Találkozás Ráhellel és Lábán csalása (29:1-30)

29:1-6. Ennek a szakasznak a szerkezete és tartalma tükrözi, hogy milyen jelen­
tős volt a bételi élmény. Jákob eddig Ézsau elől menekült, most pedig menyasszonyt
keresett. Ez a változás Isten ígérete miatt következett be, amit Bételben adott Jákobnak.
Jákob most már ennek az ígéretnek a beteljesülésére törekedett, nevezetesen utódra,
míg távol volt szülőföldjéről. Jákob lelkülete nemes és önzetlen lett. Teljesen meg­
változott a gondolkodása.
Fontos, hogy Jákob hasonlóan találkozott Ráhellel, mint édesapja Rebekával (24.
rész), Lábán, Rebeka bátyja biztosan emlékezett arra, hogyan vezette Isten Eliézert.
Ez az elbeszélés azonban a 24. résztől eltérően nem hangsúlyozza az isteni vezetést,
kimondatlanul mégis utal rá. Itt egy ember, aki csodálatos látomásban részesült. Tu­
dott Isten tervéről, hogy megáldja és vezeti öt. Jákob tehát sietett (útnak indult, szó

102
 1Móz 29:7-30

szerint „szedte a lábát”). „Történetesen” olyan helyre került, ahol egy kút volt, ez
„történetesen” Hárán közelében volt, ahol Lábán élt (29:5), és Lábán lánya, Ráhel
„történetesen” pont a kúthoz jött (6. v.). Ez az időzítés a szerető, szuverén Isten mun­
kája, aki mindvégig vezette Jákobot (vö. 24:27). Jelentős, hogy egy kútnál találkoz­
tak, mert a kutat gyakran társították Isten áldásával (vö. 16:13-14; 21:19; 26:19-25,
33).
29:7-14. Amikor Jákob megitatta Lábán nyájait, rövid bepillantást nyerünk a
jövőbe: a későbbi részek (30-31) rámutatnak, hogy Lábánnak és nyájainak milyen
jól ment a dolguk Jákob jelenlétében (vö. 12:2-3). Lábán lusta szolgáival ellentétben
(29:7-8) Jákob bőkezű, buzgó és szorgalmas volt (10. v.). Küldetése, feladata volt.
Ez az égő tűz, amit a korábbi tapasztalat gyújtott lángra benne, a siker felé hajtotta.
A rokonok megcsókolása (11, 13. v.) helyénvaló üdvözlési mód volt. Amikor
Lábán azt mondta, hogy az én csontom és húsom vagy te (14. v.), ezzel talán fiának
fogadta Jákobot, unokaöeesét.
29:15-30. Jákob örömteli kilátása arra, hogy elveheti Ráhelt, rémálommá vált
Lábán csalása miatt. Jákob olyan emberre talált Lábánban, amilyen ö maga is volt,
s aki egyben fegyelmezésének eszköze lett. Jákob becsapta saját testvérét és apját, és
most őt csapta be anyjának bátyja! Húsz éves (31:38) rabszolgamunka, szenvedés és
megcsalatás állt előtte. Lábánon keresztül kigyógyult saját hamisságából. De Jákob
kitartása azt mutatja, hogy nem vette túl nagy tragédiának ezeket. Istennek gondja
volt rá, fejlesztette a jellemét, áldássá fordította megtévesztettsegenek gyümölcseit,
és építette a megígért magot, Izrael nemzetét.
Jákobnak az volt a terve, hogy hét esztendeig szolgál, hogy feleségül vehesse
Ráhelt. Ez a hét esztendős munka gyorsan eltelt Jákob számára, annyira szerette őt
(29:20). Érdekes, hogy az első három patriarcha feleségei mind szépek voltak: Sára
(12:11), Rebeka (24:15-16) és Ráhel (29:17).
Amikor eljött az ideje a lakodalomnak (21-22. v.), nagy volt az öröm és a viga­
lom. De az éjszaka folyamán Ráhelt kicserélték nővérével, Leával. Ez a szégyente­
len csalás mestermüve volt: a nem szeretett Leát hozzáadták a Ráhelbe szerelmes
férfihoz,
Jákob hiába dühöngött. Most ő lett a becsapás áldozata, cs megérthette, mit érzett
Ézsau. Lábán elmagyarázta a helyi szokásokat: nem szokás nálunk, hogy a kiseb­
biket az elsőszülött előtt adják férjhez. Ezek a szavak biztosan szíven ütötték
Jákobot! Korábban ő is - a fiatalabb becsapta apját, mintha ő lenne az idősebb (27.
rész). Hogy felretegye a társadalmi szokásokat, Istenre volt szüksége, nem csalásra.
Lábán szúrós szavai magyarázat nélkül maradnak; az esemény egyszerűen Isten dön­
tése volt Jákob ellen.
A Biblia újból cs újból igazolja azt az alapelvet, hogy amit vet az ember, azt
aratja (Gál 6:7). Egyesek ezt iróniának vagy költői igazságszolgáltatásnak nevezik,
de több ennél. Istentől eredő büntetés, melyben gyakran érvényesül a szemet sze­
mért, fogat fogért elv. Isten rendeli cl az emberek ügyeit, hogy érvényt szerezzen az
igazságnak. Jákob esetében ez a becsapás tökéletesen illett. Istentől való büntetés

103
lMóz 29:31-35

JÁKOB CSALÁDJA

Ják o b
1

G y e rm e k e t L c á t á l G y e rm e k e i B ilh á to l G y e rm e k e i Z ilp á tó l G v c n tic k e í R á h e ltő l

1 --|
I | J | | i | ; 1
!_ ■ .

R ú b c n Simeon L évi J ú d a I s a k k á r Z c b u l o t i D in a (1.) D án N a ftá li G ád Á.sér József B e n já m in

{!,) = lán y , M inden m á s n é v liúijelent,

volt, hogy meglássa saját ravaszkodását. Apját félrevezetve Ézsaunak tüntette fel
magát, mintha ő lenne az elsőszülött. Most ö hitte azt Leáról, az elsőszülöttről, hogy
Ráhel, a fiatalabb! Első felháborodása után Jákob felismerte, hogy miért lett csalás
áldozata, és elfogadta. Eltöltötte az esküvői hetet (lMóz 29:27; vő. hét a 28. vers­
ben), melynek végén neki adták Ráhelt (két feleséget kapott hét napon belül). (Mind­
két lány kapott egy szolgálólányt esküvői ajándékba, ami szokás volt abban a társa­
dalomban. Lea megkapta Zilpát, 24, v„ és Ráhel megkapta Bilhát, 29. v.; vő. 30:4-
13.) Ezután Jákob még másik hét esztendeig szolgált Lábánnál, mert ezzel tarto­
zott Ráhelért (29:30; vo. 31:38, 41).
Sajnos nem Jákob az egyetlen hívő, akinek szüksége van egy Lábánra, hogy
megfegyelmezze.

b. A megígért mag szaporodása: a törzsek őseinek születése (29:31-30:24)

A gyengéd szeretet iránti vágy gyakran veszélyes utakra vezet. A Ráhel és Lea
között folyó gyermekvárási verseny ilyen küzdelemre mutat a családon belül. A tör­
ténet rávilágít, hogyan epekedtek az asszonyok férjük szeretete és elismerése után, és
mi volt az ára versengésüknek.
29:31-35. Jákob még mindig elvetett néhány keserű magot a családi kapcsolata­
iban. Hideg volt Leálloz, nem kívánt feleségéhez; erről Isten és természetesen Lea is
tudott. Ráhel Sárához és Rebekához hasonlóan meddő maradt (31. v.; vő. 16:1;
25:21).
Lea első négy gyereke gyorsan egymás után született, vége volt a korábbi ősatyák
hosszú várakozásainak. Ezeknek a születéseknek a története szomorú, de bennük,
mint az egész fejezetben is, nyilvánvaló, hogy Isten az, aki életet ad az ember erőfe­
szítései ellenére is.
9
Lea Rűbennek (A ’ubén) nevezte el első szülöttjét, azt jelezve, hogy meglátta az
L r nyomorúságát (ra ’áh b‘ ‘anjí). Egy másik szójáték kapcsolódik hozzá: most már
szeretni fog ije ’ehábanf) férjem. Ez az elnevezés mutatta reménységét, de vigaszta­
lását és hitét is. Jákob sose látta szenvedését, de Isten igen (vő. „Lahajrói kútja”, szó
szerint „az élőnek a kútja, aki lát engem”, 16:14; 24:62; 25:11).
Simeon azért kapta nevét, mert meghallotta (sám a') az Úr, hogy milyen meg­
vetett Lea. „Isten meghallotta” - ez volt Lea hitének bizonyságtétele Isten gondosko­
dását illetően (vő. „Izmáéi”, melynek jelentése „Isten hall”, 16:15).

104
 lMóz 30:1-24

Lcvi nevében tükröződött Lea reménye, hogy férje ragaszkodni fog hozzá
(jilláveh), de nem úgy lett.
r
Júda volt Lea vigasztalása; megelégedett azzal, hogy hálát adott ('odeh) az
URnak, mert a Júda név azt jelenti, hogy „dicsőség őneki”. (A magyar bibliafordítás
hálaadásnak nevezi.) Lea igazi hitről tett tanúságot nagy nyomorúságának idején.
30:1-8. Ráhelnek Bilhán keresztül született fiai nem tükrözik Lea hitét. Ráhel
úgy érezte, hogy igazságtalan meddősége. Erőfeszítése, hogy szolgálóján keresztül
legyenek fiai, Sára hasonló kísérletét tükrözi Hágárral (16:1 -4). A BiIllának született
két fiú neve mutatja Ráhel keserű küzdelmét és gyözelemérzetét. A Dán nevet a
dánanni szóval magyarázza: ítélt ügyemben Isten, vagyis Ráhel úgy gondolta, hogy
Isten jóvátette Ráhel sérelmét, meddőségét. A Naftáli név nagy küzdelmére (naptulé)
utal, amiről Ráhel azt mondta, hogy a nénjével küzdött (30:8).
30:9-13. Lea azzal reagált minderre, hogy felajánlotta Jákobnak szolgálóját,
Zilpát, akitől Gád (szerencse) és Ásér („áldás”) születtek. Lea látta, hogy Isten
segítségével előrejutott.
30:14-21. Rúben, Jákob elsöszülötlje mandragórát talált, amit nemi izgató­
szernek tartottak, és Ráhel úgy gondolta, hogy ez talán működik majd (14-15. v.).
Lea bérbe vette Jákobot ezért a növényért, és fia lett, Issakár. Az Issakár név ma­
gyarázata a s'kartiká szóból ered („bérem”). Lea hatodik fiának neve Zebulon lett,
kettős jelentéssel a nevében: „(jegy)ajándék” és „megtiszteltetés”. Ezt mondta Lea:
megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal Zebulonban, és férje tisztelettel
fog bánni vele. Lea tehát sohasem vesztette el a reményt. Azután leányt szült, és
Dinának nevezte el.
30:22-24. Végül Ráhel megszülte Józsefet (josép), de nem a mandragóra hatásá­
ra. Ez mutatja, hogy a szülés isten ajándéka, és nem az emberek mesterkedésének
eredménye. József nevének Zebulonéhoz hasonlóan kettős jelentése volt. Ráhel ezt
mondta: elvette ( ’ásap) Isten a gyalázatomat; és azért imádkozott, hogy adjon
(Jósép) neki az Ú r még másik fiút is. Végre Ráhel is örvendezett, és hittel várt
második gyermeket Istentől.
Ez az igeszakasz (29:31-30:24) kis elbeszélésekből lett szerkesztve, mely a Jákob
fiainak nevével kapcsolatos szójátékok körül forog. Lea és Ráhel mindegyik nevet
úgy értelmezte, hogy kifejezze a konkrét családi állapotot, még ha ezzel csonkították
is a jelentés vallásos tartalmát, bár tapasztalták, hogy Isten adja az életet.
Az igeszakasz egyértelműen bemutatja, hogyan gyarapodott Jákob és hogyan
kezdett nagy néppé válni. Minden izráeli visszatekinthetett és láthatta eredetét
Jákobban és az asszonyok viaskodásában. Jákob fiai - akikből Izrael lett - testvérek
voltak, akiknek nem kellett irigykedniük egymásra, mint az édesanyáknak.
Izraelnek ezek az elbeszélések többet jelentettek, mint érdekes kis történeteket.
Az itt előtűnő versengés sok mindenre magyarázatot ad a későbbi törzsi viszályok­
ban. De Mózes első könyve világos: Isten kiválasztotta a megvetett nőt, Leát, hogy ő
legyen először édesanya. Júda királyi törzse és Lévi papi törzse őhozzá vezeti vissza
eredetét, annak ellenére, hogy Jákob Ráhelt szerette, és az ő fiát, Józsefet.

105
lMóz 30:25-43

c. Jákob vagyonának növekedése Lábán rovására (30:25-43)

Ez Jákob meggazdagodásának szokatlan története. Ez az okos ember túljárt egy
újabb ellenfele eszén, vagy legalábbis így tűnt. De Jákob győzelmét sokkal inkább
istennek köszönhette, mint amennyire ő ezt akkor felismerte.
30:25-36. Amikor Jákob arra kérte Lábánt, hogy engedje hazamenni, Lábán
alkudozni kezdett, hogy maradjon (27-28, 31. v.). Ilyen volt a keleti diplomácia-két
beduin főnök tárgyalt egymással, nagyon vigyázva a saját érdekeire. Lábán azt állí­
totta, hogy megtudta a jelekből, hogy Isten Jákob miatt áldotta meg. Lehet, hogy
jeleket keresett, lehet, hogy egyszerűen csak rájött erre. A fekete bárány jó előjel
volt, és talán ezek sokasága szólt mellette (32. v.), Jákob egyetértett azzal, hogy Isten
megáldotta Lábánt (30. v.). Jákob tehát előállt egy olyan tervvel, amelyből (látszó­
lag) kevés hasznot húz majd. Munkájának bére a születendő fekete és tarka színű - a
ritkább fajta - bárányok voltak, és a kecskék közül is a tarkák és pettyesek. Lábán
átgondolta ezt, és hamar igent mondott az ajánlatra (34. v.). Úgy látta, hogy neki
származik majd előnye ebből.
Jákob terve nagyon kockázatos volt. Mindazonáltal ö is a saját érdekeit nézte, cs
azt remélte, hogy meggazdagszik az alkuból.
De Lábán ravaszsága növelte a kockázatot. A nagyobb biztonság érdekében Lá­
bán azonnal elkülönítette az összes szokatlan színű állatot, és fiainak adta azokat,
nem pedig Jákobnak. További óvintézkedésként három napi járó földet hagyott
közöttük. Ezzel igyekezett biztosítani, hogy Jákobnak nehéz legyen nagy nyájra
szert tennie.
30:37-43. Isten szokatlan módon megáldotta Jákobot. Itt szójáték következik
Lábán nevével kapcsolatban, mert amikor Jákob lehántotta a vesszők héját, úgy hogy
kilátszott a vesszők fehére (lábán), azt látta, hogy nyája növekszik. Jákob Lábán
szabályai szerint játszott, és nyert - túljárt „Fehérék” eszén.
Amint Jákob később elismerte (31:7-12), nyilvánvaló volt, hogy Isten beavatko­
zott, és beváltotta Jákobnak a vesszőkhöz fűzött reményét. Úgy tűnt, hogy a csíkos
vesszők a vályúkban hatással vannak az állatok szaporodására, ha a vályúk előtt
párzanak. Ráadásul Jákob szelektív módon párosította az erősebb állatokat önmagá­
nak, és a gyengébb nőstény kecskéket és juhokat Lábánnak. De nem ez volt az
egyetlen eset, amikor Isten része Jákob sikerességében nagyobb volt, mint amilyen­
nek a megfigyelő számára tűnt.
Ily módon Jákob egyre gyarapodott (30:43), és beteljesedett Isten Bételben adott
ígérete Lábán kárán, aki most megkapta megérdemelt jutalmát. Lebilincselő küzde­
lem bontakozott ki Jákob és Lábán között. Lábán igazságtalansága és ravaszsága
megelőzte Jákob manőverét, éppen úgy, amint Izsák kísérlete arra, hogy megáldja
Ézsaut korábban csalásra késztette Jákobot. Mindkét esetben végül is Jákob maradt
felül. Később viszont Jákob igazi nyereséget Isten áldásának tartotta, bár el kellett
fogadnia ravaszságának következményeit (a félelmet és a veszélyt).

106
 lMóz 31:1-35

d. Menekülés Lábántól és Isten védelme (31:1-32:1)

Isten áldásának bizonyítéka az, hogy Jákob gyarapodott Lábánnál, és sértetlenül
tért vissza szülőföldjére. Az isteni védelem és gyarapodás e bizonyítéka segíthet Is­
ten népének hit által élni,
31:1-16. Jákob két egymásba fonódó okból indult el Kánaánba. Először is Lábán
fiai egyre ellenségesebb érzülettel voltak Jákob iránt, és Lábán hangulata veszélyes­
sé vált (1-2. v.). Talán Isten zavarta meg nyugalmát. Másodszor Isten azt mondta
Jákobnak, hogy térjen haza atyái földjére (3. v.). Elhangzott Isten hívása, hogy
induljon az Ígéret földjére.
Jákob csodálatos beszédet mondott két feleségének, akik kérésére kint találkoz­
tak vele a mezőn (4-16. v.). Több volt ez önvédelemnél. Jákob készséges családot
akart hazavinni magával, ezért beszámolt Isten vezetéséről és gondoskodásáról. Most
meg kell tartania tehát azt a fogadalmat, amit Bételbcn tett (28:20-22). Mindkét nő
hittel válaszolt (31:14-16). Lábán elköltötte lányai vételárát és elvesztette jóindula­
tukat, ezért készek voltak elhagyni apjukat.
31:17-21. Bekövetkezett tehát a menekülés, de kockázatosabb lett, mint amilyen­
nek Jákob remélte, mert Ráhel ellopta Lábán háziisteneit (héberül „teráfim”, kis
istenszobrok). Ez mutatja a pogány hatást Lábán családjában. Egy szójáték arra utal,
hogy Ráhel igazi „Jákob”, mert párhuzamos lopások történtek: Jákob ellopakodott,
Ráhel pedig ellopta az isteneket. Talán azt mondta magában, hogy megérdemli eze­
ket, mert Lábán nem vette figyelembe az ö szempontjait a helyi szokásokra hivat­
kozva, és megfosztotta a lehetőségtől, hogy ő menjen férjhez először. Bármi volt is az
indoka, konok önzése majdnem katasztrófát okozott. Az istenek birtoklása lehet, hogy
jogot adott az örökségre (a núzi agyagtáblák szerint azt jelentette a Kr. e, 15. század­
ban), de az biztos, hogy Lábán vélt védelmezői nélkül maradt.
Ezért üldözte Lábán Jákobot. Az egy dolog, hogy Jákob elviszi a nyájait és csa­
ládját, de hogy jön ahhoz, hogy az isteneit is? Talán egy nap Jákob megpróbál vissza­
lopakodni Háránba és igényt tartani Lábán minden birtokára. (Amikor később Lábán
nem találta meg az isteneket, 43-53, v„ megállapodásával igyekezett távol tartani ezt
a bajkeverő embert.)
31:22-35. A hét napon át tartó üldözés során Gileád hegységénél, a Jordán fo­
lyótól keletre, amikor Lábán már majdnem utolérte Jákobot, Isten figyelmeztette
álomban, hogy ne mondjon Jákobnak se jót, se rosszat. Ha Isten nem avatkozik be
ilyen döntő módon az eseményekbe, akkor Jákob talán semmit se vitt volna haza
magával.
Jákob és Lábán tárgyalásukban jogi kifejezéseket használt. Az első vádpontban
(ríb; vö. 36. v.) Lábán arra hivatkozott, hogy Jákob kirabolta öt (26-27, 30. v.) - de
megsebzett apaként (28. v.) és Összezavarodott bosszúállóként (29. v.) állította be
magát. Amikor Lábán követelte, hogy Jákob adja vissza a teráfimot (isteneket),
Jákob tudtán kívül halálos ítéletet mondott ki Ráhelre (32. v,).
De ezután Ráhel félrevezette Lábánt (33-35. v.). Berakta a bálványokat egy teve

107
lMóz 31:36-32:1

nyergébe, és ráült a nyeregre a sátorban. Úgy tűnik, Lábán álmában sem gondolt
arra, hogy egy nő meg meri kockáztatni a bálványok megszcntségtclenítését. De mi­
lyen csapás volt ez a teráfimnak - micsoda istenek ezek, akikre ráült egy nő, aki
tisztátalannak állította magát (34-35. v.; vő. 3Móz 15:20)!
31:36-42. A második vádpont Jákobtól származott. [A pörölni kezdett Lábánnal
szavak arra utalnak, hogy vitába szállt (vájj áreb, kapcsolódik a ríb főnévhez „vita
vagy vád”) Lábánnal.] Lábán, a vádló, most vádlott lett. Jákob nem tudott arról, hogy
Ráhel lopta el a bálványokat, és haragos ellentámadásba lendült. Előszámlálta a ne­
hézségeket, amiket Lábán kedvéért szenvedett húsz esztendőn át (vő. 29:27-30),
vállalva az anyagi veszteségeket is, amikor vigyázott nyájaira a nappali hőségben
és az éjjeli hidegben. Izsák félelmes Istene, az az Isten, akit Izsák félt, Jákobbal
volt, és Isten... látta nyomorúságát és nehéz munkáját,
31:43-32:1. Lábán azt javasolta, hogy kössenek szövetséget (vagyis egyezményt),
és legyen határ közöttük (44, 52, v.). Lábán ragaszkodott ehhez, hiszen Jákobnak
nem is volt szüksége rá, és nem is érdekelte!
Jákob felállított egy magas oszlopot, majd csináltak egy kőrakást köré. Lá­
bán elnevezte ezeket arámul Jegar-Száhadútának, de Jákob héberül Gal-Édnek
nevezte. Lábán megmagyarázta, hogy a név jelentése a kőrakás a tanú, de hozzátet­
te a héber Micpa („őrtorony”) nevet, rábízva Istenre, hogy tartsa szemmel őket. A
feltételek arra vonatkoztak, hogy Jákob nem okoz kárt Lábán leányainak (50. v.), és
Jákob és Lábán külön laknak (52. v.).
A megállapodás pontjainak megfogalmazásához Lábán sok szót használt, hogy
titkolja megbízhatatlanságát. A megbízhatatlan ember azt próbálta kimutatni, hogy
Jákob sikamlós jellem, akit egy egész szabálygyűjteménnyel kell kordában tartani.
Lábán megpróbálta megrémíteni Jákobot, mintha istentelen lenne, és ezért kellene
megfenyegetni. Még a kőrakást is magának tulajdonította (itt van ez a kőrakás és a
szent oszlop, amelyet emeltem, 51. v.), azt az emlékoszlopot, amit Jákob állított.
A határ-megállapodás és a feleségek jogai arra utalnak, hogy Lábán és Jákob
meg akarták őrizni a status quot. De a megállapodás ugyanakkor szakítást is jelzett
Izráel családja számára a keleti rokonokkal. Ez a határegyezmény jelezte, hogy hol
húzódik a határ a gileádi hegyen.
Utolsó összeütközésükkor Isten álomban jelent meg Jákobnak (3. v.) és Lábánnak
(24. v.), hogy elválassza őket egymástól. Az egész eseményt bonyolultabbá tették a földi
r

önző érdekek, mint például Ráhel bálvány lopása és Lábán önző ellenségeskedése. Érde­
kes, hogy végül mégis Istenre hivatkoztak, hogy legyen őr közöttük (49. v.).
Ennek a beszámolónak később nagy jelentősége lett Izráel számára: Isten meg­
szabadítja és megvédi Izraelt, amikor visszahozza őket az ígéret földjére Egyiptom­
ból. Itt Izráel láthatta Isten győzelmét a bálványok és a bálványimádók fölött, azt,
hogy Isten álmokat használt a szabadításra és a védelemre, valamint a határvonalat,
mellyel Isten elválasztja népét ellenségeitől. Mindez később fontossá vált az izraeli­
aram kapcsolatokban (Lábán arám vagy Szíriái volt, 25:20).

108
 11VIóz 32:2-13

e. Felkészülés Ézsaura (32:2-22)

32:2-3. Isten úgy készítette fel Jákobot az Ézsauval való találkozásra, hogy láto­
másban angyalokat mutatott neki. Jákob most hagyta ott Lábánt, készült visszatérni
Kánaánba és megint szembenézni Ézsauval. Ezen a ponton Isten láthatatlan világa
nyíltan megérintette Jákob látható világát.
A találkozás leírása megdöbbentően rövid. Négy héber szó számol be róla: talál­
koztak vele Isten angyalai. Ezután Jákob... elnevezte azt a helyet Mahanaimnak,
melynek valószínű jelentése „két tábor”. Bizonyára úgy látta az angyalok táborát,
mint amely a vigaszt ad saját táborának, amint arra készül, hogy újra belépjen az
ígéret földjére.
Nagyon tanulságosnak bizonyul összehasonlítani Jákob korábbi bételi találkozá­
sát az angyalokkal (28:10-22), amikor elhagyta az ígéret földjét. Az „Isten angyalai”
kifejezés csak a 32:2-ben és a 28:12-ben fordul elő az Ószövetségben. A héber pága ‘
szó a b■elöljáróval együtt előfordul a 28:11 -ben („ért”) és a 32:2-ben („találkoztak”).
A zeh („ez”) szó négyszer szerepel a 28:16-17-ben, és fontos utalás Jákob válaszában
a 32:3-ban. (Vö. például „nem más ez, m int... a menny kapuja” kifejezés és Isten
tábora ez, 32:3.) Jákob mindkét esetben értelmezte, amit látott, mielőtt nevet adott
volna (28:17; 32:3), és héberül mindkét hely elnevezésében azonos kifejezés szere­
pel (28:19; 32:3). Végül szerepel a hálák és derek („elmegy”, azaz „utazást tesz”) szó
a 28:20-ban és a 32:2-ben.
A két igeszakasz nyilvánvalóan kapcsolódik egymáshoz. Ami akkor történt, ami­
kor Jákob elhagyta a földet és elnevezte Bétclt, ugyanaz történt most Mahanaim elne­
vezésekor, amikor visszament az országba. Isten angyalainak megpillantása még egy­
szer biztositotta az öt kisérő isteni védelemről. Az angyalok üdvözölték, amikor vissza­
tért az Ígéret földjére. Ez a megerősítés akkor jött, amikor Jákobnak nagyon nagy
szüksége volt rá.
Amikor Isten munkájáról van szó, akkor a harc lelki, nem testi jellegű. Ez érvé­
nyes volt Jákobra, érvényes volt Izráelrc, és ma is érvényes. Semmilyen emberi erő­
feszítés nem lehet elegendő az ilyen helyzetben. A védelem forrása és a győzelem
eszközei Tstcn szolgáló angyalaitól jönnek.
32:4-9. Jákob az angyalokra vonatkozó látomásától indíttatva, követeket kül­
dött... Ézsauhoz... Edóm mezejére. (Héberül az „angyal” szó „követ”-et is jelent.)
Sok kulcsgondoíat és szójáték szerepel ebben a szakaszban. Jákob most látta az an-
gyalokat (isten követeit), és most ő küld követeket Ézsauhoz. Felismerte az angya­
lokról, hogy „az Isten tábora” (mahanéh), és mahanájim-nak nevezte a helyet (2. v.).
Azután (mivel nagy félelem ... fogta el Ézsautól, aki négyszáz emberrel jött vele
szembe, két táborra (mahanot) osztotta családját.
32:10-13. Jákob félelmében szabadulásért imádkozott. Kétségtelenül eszébe ju ­
tott Ezsau fenyegetése, hogy megöli őt (27:41). Jákob még mindig félt, de nemsokára
meglátta, hogy Isten hogyan szabadítja meg a bátyjától. Valójában Jákob mely félel­
me mindenütt megmutatkozik ebben az igeszakaszban, még az imájában is.

109
lMóz 32:14-22

Jákob Istent atyja, Abraháni Istenének és atyja, Izsák Istenének nevezte, cs

emlékeztette arra, hogy ő parancsolta meg neki, térjen vissza hazájába. Arra az ígé­
retére is emlékeztette, hogy megáldja öt. Isten azt akarja, hogy az emberek emlékez­
tessék öt szavára, amikor imádkoznak. Ez hitre késztet. Jákob ezután megvallotta,
mennyire méltatlan Isten hűséges és igaz tetteire és anyagi áldásaira. Imájában jól
látta magát-teljesen Istentől függött. Jákob azért könyörgött, hogy megmenekülhes-
r

sen Ezsautól, mert mint fiatalabb ikertestvér félt. Aztán megismételte azt az Ígéretet,
amit Isten adott arra, hogy utódait olyanná teszi, mint a tenger homokja, amit nem
lehet megszámolni (vö. 22:17), Mindennek erősíteni kellett volna Jákob bizalmát, de
bűntudata és félelme teljesen hatalmában tartotta még.
32:14-22. Ezsau lekenyerezésére Jákob elkülönítette Isten áldásának egy részét,
és ajándékot (minháh) készített Ézsaunak. Minháh-1 általában valamilyen felettes­
nek adtak, hogy elnyerjék jóindulatát. Jákob küldött Ézsaunak... kecskéket, juho­
kat, tevéket, szarvasmarhákat és szamarakat - összesen 550 állatot, nem számítva
bele a növendék tevéket! Jákob úgy gondolta, hogy ez az öt egymástól elkülönített
nyáj jó hatással lesz Ézsaura és megengeszteli őt (20. v.), Jákobnak később mégis
meg kellett tanulnia, hogy Tsten ilyen ajándékok nélkül is megszabadította volna. A
nemzetnek is meg kellett tanulnia, hogy a szabadulás az Istenbe vetett hit által jön, és
nem az ellenség lefizetéséből.
Ez a szakasz jelentőségteljes szójátékkal fejeződik be a 22. versben, mely rámu­
tat, hogy ez az ajándék mennyire ellentétes volt a látomással (2. v.), mely biztosította
Jákobot a védelemről: az ajándék (hamminháh) tehát átkelt előtte, ő azonban a
táborban (bammahaneh) töltötte azt az éjszakát.

/.' Az áldás Penúélnál (32:23-33)

Mielőtt Jákob belépett volna az ígéret földjére, találkozott Istennel, aki egyrészt
lesántította, másrészt megáldotta őt. Ez az esemény fontos fordulópont lett a patriar-
cha életében,
A beszámoló megértéséhez meg kell figyelni néhány dolgot. Először is a tusako­
dás akkor történt, amikor Jákob az ígéret földjének küszöbén volt, mert a Jabbők
folyó Gileádban a Jordánba folyik, a keleti határnál (22-24. v.). Másodszor Jákob
Izraellé vált, új nevet kapott (28. v.). Új neve nemcsak kötődik az elbeszéléshez,
hanem az meg is magyarázza. Harmadszor a beszámoló kötődik egy helységnévhez,
Penúélhoz, amit Jákob nevezett cl így, új nevére válaszul (30. v.). Negyedszer a törté­
net tartalmaz egy étkezési korlátozást Izráel népére (32, v.). Ez a tiltás később szokás­
sá lett Izraelben, de nem került bele a mózesi törvénybe. Az ortodox zsidók a mai
napig nem eszik meg az állatok csípőjének forgóé són tján levő inat.
Az elbeszélés középpontjában természetesen a küzdelem áll, de célja az volt,
hogy Jákob Izraellé változzon. Nem lehet figyelmen kívül hagyni itt Jákob életét. A
múlttal és jelennel való kapcsolatot megerősíti a nevekkel történő szójáték. Az elején
(23, 25. v.) ott áll ja ‘aqób („Jákob”), az ember; jabóq („Jabbók”), a hely; és jé ‘ábéq

110
 lMóz 32:23-30

(„tusakodott”), a küzdelem. Ezek rögtön felkeltik a héber olvasó figyelmét a mással­

hangzók hasonlósága miatt (y, q, b). Mielőtt Jákob (ja 'aqúb) átkelhetne a Jabbókon
(jabóq) az áldás földjére, meg kellett küzdenie (jé'ábéq). Még egyszer megpróbált
elgáncsolni egy ellenfelet, mert olyasvalakivel találkozott, aki személyesen akart vele
beszélni, és rákény szeri tette a küzdelemre.
32:23-26, Mielőtt Jákob átkelhetett volna a Jabbók folyón családja, szolgái és
mindene után, Valaki megtámadta őt és harcolt vele. Nem olvasunk részleteket erről
a küzdelemről, mert ez csak az előszava a legfontosabb résznek, a párbeszédnek. De
a küzdelem valódi volt és testi.
Az ’is („férfi, valaki”) szó nem árul el semmit ennek a személynek a kilétéről. De
ez helyénvaló, mert később ez a „Valaki” nem is volt hajlandó közvetlenül megne­
vezni magát (30. v.).
Jelentős, hogy a küzdelem eltartott hajnalhasadtáig, hiszen sötétség jelképezte
Jákob helyzetét. Félelem és a bizonytalanság szorongatta. Ha Jákob tudta volna, hogy
Istennel fog harcolni, akkor semmiképpen sem ment volt bele ebbe a küzdelembe, hát
még hogy egész éjjel folytassa!
Másrészt az a tény, hogy a küzdelem hajnalig tartott, hosszú és döntő harcra utal.
Valójában a támadó nem győzte le Jákobot egészen addig, míg valami különlegeset
nem tett.
Végül a támadó megütötte Jákob csípője forgócsontját, így az kificamodott. A
lényeg világos: a támadó előnyre tett szert. Jákob, a csaló harcos megbénult a termé­
szetfeletti ütés hatására. Egyszóval sok riválisához hasonlóan most Jákob is olyan
Valakivel találkozott, akit nem tudott legyőzni,
32:27-30. Mindazonáltal - bár megsántult, és képtelen volt győzni Jákob tá­
madójába kapaszkodott, hogy az megáldja. Ekkor hirtelen nyilvánvalóvá lett Jákob
előtt, hogy ki az, aki megtámadta, és milyen fontos volt ez a küzdelem. Mihelyst
megtudta, hogy ki az, akivel küzdött (29. v.), Jákob eltökélten kitartott, és könyör-
gott az áldásért. Fontos, hogy Jákob áldáskérésére ez a Valaki megkérdezte Jákobtól:
mi a neved? Tudnunk kell, hogy az Ószövetségben az ember neve összefügg a ter­
mészetével, és így világossá válik a mondanivaló: Jákob életmódjának radikálisan
meg kellett változnia! Amikor Jákob kimondta nevét, elárulta egész jellemét. Meg­
fogták a „sarok-fogót”, és be kellett vallania igazi jellemét, mielőtt áldást kaphatott
volna.
Az áldás egy új név volt: Izrael. Ez a név valószínűleg azt jelenti, hogy „Isten
harcol”, a népszerű etimológia szerint. Ezután következik a magyarázat, hogy Jákob
harcolt Istennel és emberekkel, és győzött. Könnyű megérteni, hogy harcolt az
emberekkel, de sokkal nehezebb felfogni, hogy harcolt volna „Istennel”. Jákob egész
életében erőltette Isten áldását, minden körülményben „a maga malmára hajtva a
vizet”. Tűi önző, akaratos és büszke volt ahhoz, hogy ajándékként fogadja az áldást.
Ezért most az lett a neve, hogy „Isten harcol”. Ez először is azt jelentette, hogy
Isten a patriarcha makacssága és büszkesége miatt úgy döntött, hogy harcol ellene.
Másodszor azt jelentette, hogy Isten harcolni fog Izraelért.

111
lM óz 32:31-33

Jákob új neve em lékeztetni fogja őt cs m ásokat is erre a harcra, am elyben Jákob

győzött. Ezek a szavak tele voltak rem énységgel az izraeliták szám ára. H a valaki
sikeresen tudott harcolni Istennel, akkor m egnyerheti az em berek elleni harcát is.
Ezért az „Isten harcol” név és m agyarázata, hogy Jákob „győzött” , kiem elte az ígéret
fontosságát a nem zet eljövendő harcaival kapcsolatban.
32:31-33. Jákob elnevezte Penúélnak („Isten arca”) azt a helyet, mert látta
Istent színről színre (arcról arcra), és mégis életben maradt. M int korábban is (28:19;
3 1 :47; 32:3), úgy keresztelte el a helyet, hogy a név em lékeztessen az esem ényre.
M égis igaz az, hogy „Istent soha senki sem látta” (Jn 1:18). E látszólagos ellentm on­
dás m agyarázatához lásd m egjegyzések a 2M óz 3 3 : 11, 20; Jn 1:18-nál.
Isten olyan közel jö tt Jákobhoz, am ennyire csak lehetett - rátette a kezét. N em az
a fontos, hogy mégis életben m aradt, hanem hogy és életben m aradt. Im ádkozott a
szabadulásért (1 M óz 32:12), és azt a szót használta, hogy násaí („m ents m eg”), ugyan­
azt a szót, am it később is használt (násal, „életben m aradtam ” 31. v.). Jákob szabadu­
lásért való im ádságára Isten úgy válaszolt, hogy szem től szem be találkozott vele, és
m egáldotta öt.
A m ikor Isten elszakította a birkózó legerősebb ínszalagját, Jákob m akacs önbi­
zalm ának is vége szakadt. Testi fegyverei sánták és használhatatlanok lettek; elhagy­
ták öt, am ikor Istennel küzdött. A m it az elm últ húsz évben csak gyanított, m ost kez­
dett derengeni: annak a kezében találta m agát, akivel szem ben haszontalan küzdeni.
Ezután a m egsántító ütés után Jákob küzdelm e új irányt vett. B ár testi erejében m eg­
bénult, bátor lett hitében.
Jákob nem az egyetlen ember, akivel így találkozott Isten. M ózessel akkor talál­
kozott Isten, am ikor m ég nem vetette alá m agát teljesen Isten akaratának (2M óz 4:24).
Jákob szem besülése annak a földnek a határán történt, am it Isten Á brahám m agvának
ígért. Isten, a föld valódi „tulajdonosa” , ellenállt annak, hogy „Jákobként” jöjjön be
az országba. Önző akaratosságával és saját erejével sohasem lephetett volna be az
ígéret földjére.
A történet tanulsága világos Izrácl új nem zete szám ára, am ely Egyiptom ból tér
vissza az ígéret földjére. Izrael végső győzelm e nem a szokásos módon fog m egvaló­
sulni, ahogy a többi nem zet ju t hatalom hoz, hanem az isteni áldás erején keresztül.
A z önelégültség sohasem egyeztethető össze Isten m unkájával. Egyedül a hit győzi
le a világot.

3. JÁKÓB VISSZATÉRÉSE ÉS AZ ORSZÁG MEGROMLÁSÁNAK VESZÉLYE (33-35.

RÉSZ)
a. Jákob kibékül Ézsauval (33:1-17)
Jákob régen várt találkozása Ézsauval csodálatos esem ény volt. Isten úgy m un­
kálkodott Ézsau szívében, hogy m ár alig várta, hogy kibékülhessen öccsével. Ahogy
korábban É zsaut egyáltalán nem érdekelte az elsőszülöttségi jo g a (25:32-34), m ost
sem nagyon zavarták m ár a régi sérelm ek. Jákob m egkönnyebbült, hogy É zsau nem

112
 lMóz 33:1-20

ellenségesen fogadja, és megint cl kellett ismernie, hogy többet köszönhet Isten köz-
beavatkozásának, mint gondolta volna.
33:1-7. Jákob még mindig gyengének mutatkozott, és félt, amikor találkozott
Ézsauval. Felsorakoztatta gyermekeit és feleségeit fontossági sorrendben, legalábbis
az ő szempontjából. Ráhelt és Józsefet a többiek mögé, a legbiztonságosabb helyre
állította.
Érdekes az ellentét a két testvér között, ahogy húsz év után találkoztak.
f
Jákob hétszer borult le a földre, hódolatát kimutatva (3. v.), így közeledett
r

Ezsauhoz. Ugyanakkor Ezsau sietve eléje futott, megölelte, nyakába borult, meg­
csókolta, és sírtak. Micsoda változás történik, amikor „Isten harcol” a maga mód­
ján. Ézsauval beszélgetve Jákob állandóan szolgájának nevezte magát (5, 14. v.)
bátyját pedig „urának” (8,13-15. v.), míg Ezsau egyszerűen „öccsének” hívta Jákobot
(9. v.). Ez ellentétben áll apjuk áldásával, hiszen Izsák Jákobot tette Ézsau urává
(27:29). Jákob nagyon óvatosan közeledett Ézsauhoz, és alázatosan, hogy semmi okot
ne adjon a megtorló lelkűiét feltámadására.
33:8-11. Jákob erőltette Ézsaut, hogy fogadja el az 550 állatot (vö. 32:14-16), és
amikor Ézsau vonakodott elfogadni a jószágokat, Jákob csak ragaszkodott hozzá. Ezt
mondta: fogadd el tőlem ezt az ajándékot (minhátí, „ajándékom”, ugyanezt hasz­
nálja a 32:14). Majd Jákob hozzátette: Fogadd el ajándékomat (birkátí, „ajándéko­
mat”). A második „ajándék” szó a búrak szóból ered, melynek jelentése „megáld”.
Amikor Jákob a birkáti kifejezést használta, ezzel arra utalt, hogy tudatosan meg
r

akarja osztani áldását Ézsauval, hogy ezzel is enyhítse korábbi tetteit.

Jákob magyarázata, mely szerint amikor meglátta Ézsau arcát, mintha Isten
arcát látta volna, rámutat arra, hogy tudta: szabadulása Ézsau kezéből valójában
Istentől van. Penúélnál Jákob látta Isten arcát, és megszabadult (32:31). Miután túlél­
te azt a találkozást, Ézsau is életben hagyta. így Ézsau kedvező fogadása Isten ke­
gyelmes cselekedete volt.
33:12-17. Jákob okosan kerülte, hogy Ézsauval utazzon. Elérte, hogy Ézsau azt
gondolja, lassan kell utaznia fiatal gyermekei és a szoptatós állatok miatt, és hogy
Ézsauval Széírben fog találkozni. De Jákob az ellenkező irányba tartott, északra
Szukkót irányába, a Jordán folyótól keletre, és a Jabbók folyótól északra a déli Széír
helyett! Lehet, hogy bölcsen tette, hogy kikerülte Edómot, de nem kellett volna újra
félrevezetnie bátyját.
Csoda történt tehát Jákobban és Ézsauban. Jákobban Isten kimunkálta az alázat
és a bőkezűség lelkét. Ezsau megváltozott: a bosszúállásra törekvés helyett megbé­
kélésre igyekezett. Ezek a változások bizonyították, hogy Isten megszabadította
Jákobot válaszul imájára (32:12).

b, Jákob letelepszik Sikerűben (33:18-20)

33:18-20. Ezek a versek egyfajta epilógust alkotnak Jákob külföldi tartózkodása
végén. Békességgel tért haza, és Sikem közelében ütötte fel táborát, közvetlenül nyu-

113
IMóz 34:1-7

gatra a Jabbók folyótól és kb. 30 km-re a Jordántól Kánaánban. Ez az a terület, ahol

Ábráin először letáborozott, amikor megérkezett Kánaánba (12:6). Sikem az Ébál- és
a Garizim-hegy között volt.
Jákob Ábrámhoz hasonlóan vásárolt egy földterületet, és ott, mint Ábrám is,
oltárt állított (12:7), és így nevezte cl: Isten, Izrael Istene (szó szerint „El lzráel
Istene”). Ezzel elismerte, hogy az Úr vezette öt vissza az országba.
A következő részek középpontjában már Jákob gyermekei állnak. Jákob vissza­
térése a földre és az oltár emelése a tetőpontja Jákob „Lábán-élményének". Ebben a
részben Jákob két helyet is elnevezett (vö. Bétel, 28:19; Gal-Éd, 31:47; Mahanaim,
32:3; Penúél, 32:31). Szukkót („karámok”) azokról az istállókról kapta a nevét, me­
lyeket Jákob a jószágainak épített (33:17), és az oltár neve emlékeztetett arra, hogy
milyen fontos Isten kapcsolata Izraellel, Jákob új nevével. Isten megáldotta és meg­
védte öt, amint ígérte.

c. Dina megszeplősítése (34. rész)

Miután Jákob letelepedett a földön, a kánaániak fenyegetése tényleges problémá­
vá vált. A történet a jó és a gonosz zűrzavaros keveréke, mint mindegyik, a patriar-
chákról szóló elbeszélés. Izraelnek ez bizonyára figyelmeztetés volt: a kánaániakkal
való kapcsolatok, még ha csalással történnek is, szennyező hatásúak. Izraelnek nem
volt szabad összeházasodnia vagy szövetséget kötnie a kánaániakkal. De ez az ige-
szakasz arra is figyelmeztet, hogy még csak ne is látogassák meg lzráel leszármazott­
jai a föld lányait ( I. v.). Nem szabad színlelt egyességet sem kötni (13. v.), mert Izrael
neve forog kockán az országban (30. v.). Ezért Simeon és Lévi kimaradt az elsőszü-
löttségi jogból (25. v.; 49:5-7).
34:1-4. Dina, Jákob egyetlen lánya (30:21) kiment, hogy szétnézzen annak a
vidéknek a leányai között. Ezzel meglazított egy követ, amely később földcsuszam­
lást eredményezett. Jákobnak volt üzleti kapcsolata Sikemmel (33:19), de Dina lépé­
se a baráti közeledés irányába komoly komplikációkat okozott. Sokkal biztonságo­
sabb lett volna elkerülni a kánaániakat.
Sikem... az ország fejedelmének a fia lefeküdt vele és erőszakot követett el
rajta ( ‘ánáh, „kínozta, elnyomta”), vagyis megerőszakolta. Miután megrontottak egy
nőt, örökre lemondhatott az érvényes házasságról. Mindazonáltal Sikem... megsze­
rette a leányt, és azt akarta, hogy a felesége legyen.
34:5-7. Jákob nagyon szokatlan módon reagált a helyzetre. Amikor meghallot­
ta..., hogy megbecstelenítették (timmé \ „beszennyezték”) a leányát..., hallga­
tott..., amíg megjöttek a fiai. De fiai dühbe gurultak, mert gyalázatot követtek el
(szó szerint „oktalanságot”, rf bálák) Izraelben. (Itt nevezik először Izraelnek a nem­
zetet.) Az ilyen szexuális bántalmazás gyalázatos tett volt, mely bűnössé tette az
egész közösséget, mert nem szabad így cselekedni. Jákob fiai nagy haragra lob­
bantak, de Jákob passzív maradt, és nem tudta irányítani az eseményeket. Talán ha
Dina Ráhel lánya lett volna, és nem Leáé, akkor másképp cselekedett volna.

114
 lMóz 34:8-31

34:8-12, A kánaániak előálltak egyjavaslattal. Sikem apja, az idős Hamór diplo­

matikus beszédet mondott: mindkét fél nagy előnyhöz jut, ha egyesseget kötnek és
összeházasodnak velük (8-10. v.). Szembeszökő, hogy felajánlotta Izraelnek az or­
szágot (10. v.). De ez Isten ajándéka, cs nem a kánaániak fogják odaadni Izraelnek.
Hamór későbbi felhívása polgártársaihoz rámutatott arra, hogy mindig is hamis volt
a hozzáállása, mert azt remélte, hogy el tudja venni Jákob vagyonát (23. v.). Semmi­
lyen jó nem származik Izraelnek abból, ha bízik a megrontó kánaániakban. Sikem
ezután felajánlotta, hogy bármekkora mátkapénzt kész megadni, amit csak kíván­
nak, és megpróbált úgy kibújni a bajból, hogy lefizeti őket.
34:13-24. A testvérek (nem Jákob!) visszautasították ezt az ajánlatot, mert azt
mondták, hogy Sikem... körülmetéletlen, és gyalázat volna (herpáh, „szégyen,
méltóságon aluli”) az ily módon történt házasság. [Ezek a szavak - „körülmetéletlen”
(ez a szó a héberben tisztátalanságot is tükröz) és „gyalázat” - jól jellemzik a kánaá-
niakat.] Ezért a testvérek terve szerint Sikcmnck külsőleg kellett igazodni a
körül metél kedéshez, de ez természetesen nem volt igazi szövetség. Apjukhoz hason-
r

lóan álnok módon cselekedtek (13. v.). Úgy tűnik, azt feltételeztek, hogy Sikem és
Hamór sohasem egyeznek bele abba, hogy minden férfi körül metél kedjen náluk,
ami feltétele lett volna a házasságnak. De a kánaániak elfogadták az ajánlatot, és a
városban levő minden férfi körülmetélkedctt. Nemcsak azért, hogy Sikem meg­
kaphassa Dinát, hanem azért is, hogy alattomosan szert tegyenek Izráel minden ál­
latára és vagyonára.
34:25-31. A történet vége tragikus. Simeon és Lévi (kétségtelenül a háznépükkel
együtt) lemészárolták a kánaáni férfiakat, amíg ezek a seb láz miatt szenvedtek, és
még gyengék voltak. A testvérek ekkor kimen cki tettek Dinát, és kifosztották a vá­
rost és a mezőt, és vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is elvit­
ték. Mindez félelemmel töltötte el Jákobot, mert komoly következményekkel járha­
tott rá és családjára nézve. De a testvérek egyszerűen azt mondták: Hát szabad úgy
bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?
Később Isten megparancsolta Izráel népének, hogy ne szennyezzék be magukat a
kánaániakkal. Izrael külpolitikája az volt, hogy teljesen el kellett pusztítaniuk az ott
lakókat, mielőtt azok beszennyezhették volna az izráelieket (5Móz 20:16-18).
Ebben a történetben Simeon és Lévi ösztönös felháborodása helyes volt, de nem
tudták megzabolázni indulatukat, és ezért később Jákob kihagyta őket áldásából (lMóz
49:5-7). Továbbá nem volt helyes félrevezető szövetséget kötni a pogány okkal. Bizo­
nyos esetekben Isten mégis használt egy Simeont, egy Lcvit cs egy Jéhut (2Kir 10:11-
14, 17-31) ítéletének eszközeiként.

d. Jákob visszatér Bételbe (35:1-15)

Két motívum szövi át a 35. részt: a beteljesülés és a helyreigazítás. Ez a betelje­
sülés története, mert Jákob visszatért az ígéret földjére, hazájába, egész családjával
és minden vagyonával, kivívta a győzelmet, elérte a célt, beteljesedett az ígéret. De a

115
lMóz 35:1-20

helyreigazítás története is, mert a család nem teljesen tartotta meg a hit útját: el kel­
lett égetni a bálványokat, és foglalkozni kellett Rúbennel.
35:1. Az első tizenöt vers leírja Jákob visszatérését Bételbe, kb. 25 km-re délre
Sikemtöl, fogadalmainak beteljesítéseképpen. Ezeket a fogadalmakat korábban Éle­
teiben mondta el. Megígérte, hogy Jahvét teszi Istenévé, Bételt pedig Isten házává, és
megfogadta, hogy tizedet ad Istennek (28:20-22). Isten hívta Jákobot, hogy térjen
vissza atyái földjére (28:13-15; 31:3), de vándorlása sokáig tartott. Istennek emlé­
keztetnie kellett Jákobot elfelejtett fogadalmaira. Úgy tűnik, hogy ezekkel a fogadal­
makkal kapcsolatos közömbössége vezetett ahhoz, hogy Sikem meggyalázta Dinát
(34. rész). Jákobnak egyenesen Beérsebába kellett volna utaznia, szülei otthonába
(28:10) anélkül, hogy megállt volna Sikembcn.
35:2-5. Fogadalmai teljesítéséhez Jákobnak a megszentelödés útjára kellett lép­
nie. Jákob családjának el kellett távolítania minden bálványát, az idegen isteneket
Isten nem tűr vetélytársat. Csak az osztatlan hűséget engedi meg, és semmilyen va­
rázslatot. A tisztulási folyamat (a bálványok eltávolítása, mosakodás és ruhaváltás)
tanulságos volt lzráel népének, melynek ugyanígy szentnek kellett lennie, amikor
belépett az ígéret földjére (Józs 5:1-9).
Miután eltemették a bálványokat (és a fülbevalókat, melyek úgy tűnik, hogy kap­
csolódtak a bálványokhoz valamilyen módon, talán mint fétisek) Sikemben..., Jákob
és családja elindult Bételbe. A környező városok lakói valószínűleg hallhattak a
sikemi mészárlásról (lMóz 34:25-29), mert féltek Jákobtól.
35:6-8. Miután visszaért Bételbe (melyet korábban Lúznak neveztek, 28:19),
Jákob oltárt épített, amint Isten parancsolta (35:1). Ott halt meg Debóra, Rebeká­
nak, Jákob édesanyjának, a dajkája. Ez a halál jelezhette, hogy befejeződött egy
újabb szakasza a patriarchákról szóló beszámolónak. A Siratás Tölgyfája elnevezés
emlékeztetett az idős dajka siratására, akit egy tölgyfa alá temettek el. Érdekes, hogy
Jákob feleségeinek bálványait is egy tölgy alá temették Sikembcn (4. v.).
35:9-15. Bétclbcn Isten megerősítette korábbi ígéretét (32:28). Jákob névváltoz­
tatása Izraelre volt a bizonyítéka a megígért áldásnak. Isten a mindenható Istennek
( ’élsaddaj; vö. magyarázatok a 17:1 -nel) nevezte magát, ami ugyancsak annak bizto­
sítása volt, hogy teljesíti ígéreteit (vö. 28:3). Most, hogy a patriarcha újból az ígéret
földjén volt, megint megerősítést nyert a nép („mag”), a királyok és a föld ígérete
(vö. 12:2-3; 15:5, 18; 17:3-8; 22:15-18; 28:13-14). Jákob szinte ugyanazt teszi itt,
mint korábban Bételben: kőoszlopot állított és olajat öntött rá, elnevezte azt a
helyet Bételnek (vö. 35:6-7, 14-15; 28:16-19). Mindkét esetben Isten azt ígérte
Jákobnak, hogy sok utódja lesz a földön (28:13-14; 35:11-12). De itt hozzátette,
hogy királyok is származnak majd tőle.

e. A család kiegészülése és Rúben romlottsága (35:16-29)

35:16-20. Miután megérkeztek az ígéret földjére, a család kiegészült Benjámin
születésével. (Érdekes, hogy Jákob tizenkét fia közül, akik a törzsek ősatyjai lettek,

116
 lMóz 35:21-29

tizenegy az ígéret földjén kívül született Paddan-Arámban, 29:31-30:24.) Ráhel meg­

halt a nehéz szülés közben. Halála az átmenetet jelző második halál a 35. részben
(vő. 8. V.).
Azt a nevet adta fiának, hogy Benőni („bánatom fia”), de ez nem volt megfelelő
név a kisfiúnak. Jákob Benjáminnak (,jobbkezem fia”) keresztelte. Jákob ezt a szo­
morú helyzetet a győzelem és a győztes kilátások helyzetévé tette. Ezen felül jó nevet
akart adni annak a gyermeknek, aki válasz volt Ráhel imájára (30:24), amikor máso­
dik fiúért könyörgött (a József név, josép, a jásap szóból származik, melynek jelenté­
se: „hozzáad”).
Ez a szakasz azt is jelzi, hogy miután Izrael visszatért saját földjére, tovább virág­
zik Isten áldásával. Jákob emlékoszlopot állított (vö. más oszlopai: 28:18; 31:45-
47; 35:14) Ráhel sírja fölé Bétel és Betlehem között. (Efráta régebbi neve Betle­
hemnek; vö. „effátai Betlehem” Mik 5:1. Vö. még Ruth 4:11; IKrón 2:50-51.)
35:21-22. Izsák tol1'dót-ja („beszámolója”) néhány rövid híradással fejeződik be
a 21-29. verssel. Az első leírja, hogyan bontotta meg Rúbcn Jákob családját, amikor
vérfertőzést követett el Bilhával, Jákob másodrangú feleségével és Ráhel szolgáló­
jával, akitől Jákobnak két fia is született, Dán és Naftáli (30:3-8). Rúben vétke Migdal-
Éderen túl történt, Betlehem és Hebrón között. Lehetséges, hogy Rúben, Jákob leg­
idősebb fia megpróbálta idő előtt felváltani apját mint patriarchát pogány tettével. De
ezzel elvesztette örökségét (elsőszülöttségi jogát; vö. 49:3-4; IK rón 5:1-2). Jákob,
akit az 1Móz 35:21 -22 kétszer is Izráelnek nevez, megjegyezte ezt a cselekedetet.
(Vö. 32:28; 35:10. Figyelemre méltó hallgatása, amikor meghallotta, hogy valaki
megerőszakolta a lányát, Dinát, 34:5.)
35:23-26. Egy második beszámoló felsorolja a tizenkét fiút, akik az eredeti ti­
zenkét törzs fejei lettek. (Lásd a Jákob családja c. ábrát a 29. rész közelében.) Újabb
bizonyíték volt ez arra, hogy Isten ígéretei jók. A felsorolás bemutatja a törzsek első
zsengéit, akikből nagy nemzet lett.
35:27-29. A fejezet utolsó beszámolója Izsák haláláról szól, aki száznyolcvan
évig élt. Ez a harmadik, átmenetre utaló halál, mely a 35. részben szerepel (vö. 8,18.
v.). Izsák ekkor Hebrón közelében élt, délebbre Bccrscbában (vö, 28: 10). Jákob cs
Ezsau együtt temették el Izsákot. Talán ez volt az első eset, hogy a két testvér újra
találkozott korábbi elválásuk óta (33:16-17).
A 35. fejezet eseményeiből Jákob megtanulta, hogy miközben Kánaánba való
visszatérése az ígéretek beteljesedése volt, mégsem lehet elégedett, mert mindez ugyan­
akkor egy új kezdetet is jelöl. Debóra, Ráhel és Izsák halála jelezte egy korszak befe­
jeződését. Rúben feladta azt a jogát, hogy áldást örököljön (vö. 49:3-4), bűne nem
maradt következmény nélkül. A bálványokat el kellett temetni, és mindenkit meg
kellett szentelni, hogy teljesüljön Jákob Bctclbcn tett fogadalma. A nemzetnek tel­
jesnek kellett lennie tizenkét fiúval (törzzsel) az országban. E nagy átmenet alatt meg
kellett újulnia az Istenbe vetett hitnek, hogy tovább lehessen vinni szövetségét. Ezért
ez a szakasz Jákob fogadalmait és Isten Ígéretét hangsúlyozta.

117
lMóz 36:1-30

D. Ézsau utódai (36: l -8)

Ez a fejezet bonyolult és nehéz, a részletek elég érthetetlenek. Izsák tokdot-ja
(25:19-35:29) lezárult, ezért a könyv rátér fiainak utódjaira, és először megint a nem
kiválasztott vonal történetét foglalja össze (36. rész), mielőtt rátérne a kiválasztottak­
ra (37. rész; vö. a 4. részt az 5. résszel; a 10:l-20-at a 10:21-31 -gyei; a 2 1:8-21-et a
22:1-18-cal).
36:1-8. Ezek az igeversek leírják Ézsau tokdot-ját. Három felesége volt: Ádá...,
Oholíbámá és Boszmat. Mivel e feleségek nevei közül kettő nem ugyanaz, mint
amit az Ige korábban felsorol (26:34; 28:9), vagy az történt, hogy a másik kettő meg­
halt, vagy ezt a három feleségét részesítette előnyben a hat feleség közül, vagy két
felesége más nevet vett fel.
Oholíbámá a hórita Széír dédunokája volt, akinek leszármazottjai Edómban él­
tek, amikor Ézsau odament (36:20, 25). Ettől a három feleségtől Ézsaunak öt fia
született.
Az elbeszélés két dolgot hangsúlyoz. Először azt, hogy Ézsau fiai Kánaán föld­
jén születtek (5. v.), mielőtt Széírbe költözött (8. v.) volna. Ez élesen eltér Jákobtól,
akinek gyermekei az ígéret földjén kívül születtek, és akik később költöztek be a
földre. Másodszor Ézsau... Edóm volt. Valójában az egész fejezet emlékezteti az
olvasót erre. Izráel biztosan meg fogja érteni ennek jelentőségét, mert gyakran hábo­
rúzott az cdómiakkal (vö. Abd), Ézsau leszámlázó ttjaival (lMóz 36:43).
Megdöbbentő a 7. vers megfogalmazása. Emlékeztet Lótra: nem bírta őket el­
tartani az a föld, mert olyan nagyok voltak a nyájaik (vö. 13:5-6). Ézsau Lóthoz
hasonlóan keletre ment, zöldebb vidékre (vö. 13:8-12),
f

E. Ézsaunak, az edómiak atyjának utódai (36:9-37:1)

36:9-19. A 36. rész további szakasza (9-40. v.) megint a tok dót kifejezéssel kez­
dődik (nemzetsége, 9. v.; vö. 1. v.), bár a legtöbben ezt alfejezetnek tartják azon a
beszámolón belül, mely nyomon követi azt, hogy mi lett Ézsauból.
Ézsau fiainak szintén születtek fiaik. így Ézsaunak volt öt fia és tíz unokája
(melyek vagy szó szerinti leszármazottai és/vagy általuk alapított törzsek). (Ézsaunak
tizenegy unokája volt, ha közéjük számoljuk Kórahot, 16. v. A maszoréta szöveg itt
megemlíti őt, de a 11. vers nem, és az 1Krón 1:36 sem. Talán hamar meghalt, miután
főnök lett, vagy talán aKórah szó az lMóz 36:16-ban másolási hiba, amit véletlenül
másoltak át a 14. versből.) A héber szöveg mind a tíz unokát és három fiút - összesen
tizenhármat - „fő”-nek nevezi ( ’allup, 15, 17-18. v.), cgy-egy törzs fejének. Kezd
f

kialakulni Ézsau hűbérúri képe (vö. 40-43. v,).

36:20-30. Ezek az igeversek felsorolják a hóri Széír fiait (értsd fiait, unokáit és
dédunokáit), a föld lakóit. Ezek a fiák valószínű Edóm öslakói voltak, akiket Ézsau
legyőzött (5Móz 2:12). Széír hét fia (1 Móz 36:20-21) hóri nemzetségfő lett (vö, 29.
v.), és ezektől eredt húsz „fiú” és „lány” (vagyis törzs). Ézsau egyik felesége,

118
 lMóz 36:31-37:1

Oholibámá volt Széír egyik dédunokája (vő. 2, 14, 18, 25. v.; Széír fia volt Cibón,
20. v., az ö lánya volt Aná, 24. v., cs Aná lánya volt Oholibámá).
36:31-39. Nem bizonyos, hogy Edóm királyai milyen rokonságban álltak Ezsauval,
de ezek a királyok uralkodtak Edómban, „Ézsau pedig Edóm” (8. v.). A nemzetsé­
gi szelvezet Edómban úgy tűnik, párhuzamos volt Izraellel. Végül választottak egy
királyt az egyik törzsből, és az ö utódai lettek az uralkodók. Nem világos, hogy az itt
említett nyolc király vonala túlmegy-e Jákob és Ézsau idején. Az összehasonlítás
kedvéért említi ezeket az uralkodókat: voltak királyok Edómban, mielőtt lzráel fia­
inak királyuk lett volna (31. v.).
36:40-43. Ezek az igeversek felsorolják a nemzetségfőket, akik Ézsautól szár­
maztak... nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint. Ézsau tehát nagy és hatal­
mas uralkodó lett: az edómiak ősatyja (43. v.), aki nemzetségek cs lakóhelyek fö­
lött uralkodott (40. v.), és akitől tizenegy nemzetségfő származott. Beteljesedtek Izsák
Ézsaunak szóló ígéretei. Sőt azzal, hogy távol volt Jákobtól, lerázta öccse „igáját
nyakáról” (27:39-40).
37:1. Jákob éles ellentétben a terjeszkedő, hatalmas Ézsauval, apja vándorlásá­
nak földjén, azaz Kánaán földjén lakott. Ézsautól eltérően Jákobtól még nem szár­
maztak „nemzetségfők” vagy királyok (35:11). Meg országa sem volt, ami felett ural­
kodhatott volna, sem teljes törzse. Jövevény volt. Delitzsch találóan emlékeztet arra,
hogy a világi nagyság gyorsabban elérhető, mint a lelki nagyság (A New Conmientaty
on Genesis, 2:238). A megígért lelki áldás türelmet és hitet igényel. Várni, miközben
másoknak egyre jobban megy soruk, a hűség és a kitartás próbája.

F. Jákob utódai ('37:2-50:26)

József története sajátos irodalmi egységet alkot Mózes első könyvében. Az elbe­
szélésben szerepelnek ugyan ismétlődő elemek, de ez nem igazolja azt, hogy az elbe­
szélés anyagát két különböző hagyomány őrizte meg, amint sok liberális teológus
állítja. Az ismétlés jellegzetes stílusjegye a zsidó irodalomnak; arra szolgál, hogy
többszöri hangsúlyozással kiemelje az üzenetet.
Az ismétlés egyik példája a Jákob és József története közötti hasonlóság. Mind­
két elbeszéléskor azzal kezdődik, hogy az apát becsapják és a testvérek csalárdak
(27. és 37. rész). Mindkét kör tartalmaz egy húszéves időszakot, amikor a fiatalabb
testvér messzi földön tartózkodik. (Jákobbal kapcsolatban lásd a 31:38-at. Ami Jó­
zsefet illeti, ő tizenhárom évig clt Potifár házában és börtönben - tizenhét éves korá­
tól, 37:2, harmincéves koráig, 41:46 - és a hét bő esztendő után jöttek bátyjai Egyip­
tomba, 41:53-54; 42:1-2.) Mindkét történet a testvérek találkozásával és kibékülésé­
vel fejeződik be (33:1-15; 45:1-15). Amint Isten elvégezte, hogy jó megoldása le­
gyen Jákob dolgainak, ugyanezt tette fiával, Józseffel is.
A József-tört éneteknek is tanító céljuk volt lzráel számára. Amint József éveket
töltött rabságban Egyiptomban, Jákob leszármazottjai is rabságban voltak ott, de az­
tán kiszabadulnak. József esetében a fegyelmezés hite próbája volt, a nemzetnél az

119
lMóz 37:2-11

Egyiptomban tartózkodás megőrzésüket és fegyelmezésüket szolgálta. József élet­

történetében több eseménykör látható: bárom álomsorozat, négy párhuzamos kap­
csolat (József és családja, József cs Potifár háznépe, József és a rabok, József és a
fáraó háznépe), két esemény egy verembörtönben, melyben hamis vádak hangzanak
el, ruhájának bizonyítékként való felhasználása, valamint bátyjainak ismételt egyip­
tomi útjai. Ezek az eseménykörök alkotják Jákob tolcdut-jának („nemzetségének tör­
ténete”) szerkezetét (37:2).
Az elbeszélések más hangvételüek, mint a korábbi anyag Mózes első könyvében.
Itt a hangsúly szoros rokonságot mutat a bölcsesscgi irodalommal, vagyis a Példabe­
szédek és a Prédikátor könyvével. így találkozunk az esetenkénti magyarázatokkal és
a hangsúlyos mondanivalóval, hogy József bölcs uralkodó volt (lMóz 41:39).
A szenvedés témája, mint ajellem próbája, kiemelkedő mind József, mind pedig
testvérei életében. Bár József igaz ember volt, Isten mégsem kímélte meg a szenve­
déstől. Hite tartotta meg a szenvedésen keresztül. Végül József be tudta ismerni,
hogy Isten mindent jóra fordított (50:20). A bibliai bölcsességi irodalom biztosítja a
hűségeseket arról, hogy Isten jót hoz ki a gonoszból és a szenvedésből. Bár egy ideig
jól mehet dolga a gonoszoknak, az igazak ragaszkodnak becsületességükhöz, mert
van egy magasabb, tartósabb élctelvük (vö. Jób könyve). A bölcs felismeri, hogy az
r

Úristen szuverén uralkodó a természet és a nemzetek felett, és igazságosan rendeli el

népe ügyeit. Esetenként Isten útjai igazságtalanoknak és ellentmondásosaknak tűn­
nek, de ha az igaz ember hittel kitart, akkor áldást hoznak az életére.

1. JÓZSEFET ELADJÁK EGYIPTOMBA (37:2-36)

a. József álmai (3 7:2-11)
37:2-4. Miután a szakasz címéből megtudjuk, hogy ez az utolsó xofdot Jákob
nemzetségének története, elkezdődik József története. Józsefet engedelmes tizen­
hét éves fiúként ismerjük meg, aki rossz híreket hoz féltestvcrciről (édestestvéréről,
Benjáminról nem hozott rossz hírt). Nem tudni, hogy miből állt ez a rossz hir. Bár
rossz hírt vinni sohasem volt népszerű, ez megmutatja, hogy József hűséges szolga
volt. Természetesen testvérei... meggyűlölték ezért.
A fiatal fiút kitüntette Jákob, aki tarka ruhát csináltatott neki. Úgy tűnik, hogy
Jákob kivételezett vele a többiekkel szemben, és az egész örökséget vagy annak nagy
részét neki akarta adni. Hiszen József volt Ráhel - Jákob kedvenc felesége - elsőszü­
löttje (30:22-24). De Jákobnak emlékeznie kellett volna arra, hogy hova vezet a szü­
lői kivételezés a családban. Ez volt az, ami elszakította őt szerető édesanyjától (27:1 -
28:5), és elszakította Józsefet is Jákobtól.
37:5-11. Isten megerősítette Jákob döntését hűséges fiát illetően két ólommal.
Isten kinyilatkoztatása különböző formákat öltött az Ószövetségben. Akkor használt
álmokat, amikor népe éppen készült elhagyni az ígéret földjét, vagy azon kívül, va­
gyis a pogány ok földjén tartózkodott. Isten álomban jelentette ki Ábrahámnak az
egyiptomi fogságot (15:13), álomban Isten védelmet és gazdagságot ígért Jákobnak,

120
 IMóz 37:12-28

amikor jövevény volt Lábánnál (28:12, 15), és Isten két álommal jelezte, hogy József
uralkodni fog családja felett.
Testvérei még jobban meggyűlölték Józsefet (37:5, 8), és féltékenykedni kezd­
tek rá, de Jákob clgondolkodott a dolgon (11. v.). Ő ismerte Isten útjait, nagyon is
tudatában volt annak, hogy Isten kiválaszthatj a a fiatalabbat, hogy uralkodj on az idő­
sebben, és hogy Isten előre kijelentheti döntését szóban vagy álomban.
Az első álom témája a földművelés volt (7, v.). Lehet, hogy utalt ez arra, hogy
milyen módon gyakorol majd József hatalmat bátyjai fölött (vő. 42:1-3). Az ő kévé­
je,.. állva maradt, a többiek kévéi pedig... leborultak az övé előtt. A második
álom helyszíne az égbolt volt (9. v.). A nap, a hold és tizenegy csillag leborult
előtte. Az ókori kultúrákban ezek a csillagászati szimbólumok uralkodókat képvisel­
tek. Az álom tehát szimbolikusan előre jelezte József felemelkedését Jákob egész
háza fölé (József apja a nap; anyja ahold; tizenegy testvére a csillagok, 10. v.).
Amikor bátyjai érezték, hogy József kiemelkedik közülük, érthető, hogy irigység
és gyűlölet töltötte el őket. Mindazonáltal József nyíltságával és hűségességével el­
lenkező reakciójuk elárulja, hogy miért választotta ki Jákob helyesen Józsefet. Isten
szuverén döntése egy vezetőt illetően gyakran kiváltja azok féltékenységét, akiknek
engedelmeskedniük kell. Testvérei ahelyett, hogy elismerték volna Isten döntését,
eldöntötték, hogy cltcszik láb alól Józsefet. Ők akartak vezetők lenni, de amit ennek
érdekében tettek, az csak azt mutatja, hogy miért nem voltak alkalmasak erre.

b. Józsefet eladják (37:12-36)

37:12-17. Józsefet akkor adták el, amikor engedelmesen elment bátyjaihoz Dótán
közelébe (17. v.), hogy megtudja, mi van velük. Bár József tudta, mennyire gyűlölik
őt, mégis teljesítette apja kérését. Jákob Hebrón völgyében (14. v.) lakott, ahonnan
Sikem (12. v.) kb. 80 km-re volt északra és Dótán további 20 km-re északra. Kérdé­
ses, hogy vajon azért vitték-e nyájaikat Dótánba, hogy mellesleg kikémleljek Sikcni
földjét, melynek uralkodója megerőszakolta húgukat, Dinát (34. rész),
37:18-24. A testvérek Összeesküvést szőttek arra, hogy megölik az álomlátőt, és
ezzel megakadályozzák, hogy beteljesedjenek álmai. Korábban összeesküdtek, hogy
sok sikemit megöljenek bosszúból a húgukért (34:24-29), most pedig saját testvérük
gyilkosságát tervezték!
Rúben próbált alkalmat keresni arra, hogy visszajuttassa Józsefet Jákobhoz, ezért
meggyőzte testvéreit, hogy ne kövessenek el ilyen szörnyű bűnt. Azt javasolta, hogy
dobják be Józsefet élve a kútba. Rúben úgy gondolta, hogy később majd oda tud
r

menni, hogy megmentse, így József testvérei lehúzták öccsükröl ruháját, és bedob­
ták egy kiszáradt kútba, hogy meghaljon.
37:25-28. Júda ezután rávette testvéreit, hogy adják el Józsefet az éppen arra
____ r•

haladó izmáelieknek, akik Gilcád felől... Egyiptomba mentek. Az izmáéi iek Abra-
hám leszármazottai voltak Hágártól (16:15), és a midjániak (37:28) is Ábrahámtól és
ágyasától, Ketúrától származtak (25:2). Izmaeli néven ismerték általánosan a sivatag

121
lMóz 37:29-38:11

lakóit, ezért a midjáni kereskedőket is izmáelieknek nevezték. Testvérei kegyetlenül

bántak Józseffel, de azzal, hogy eladták húsz ezüstért, és Egyiptomba került, még­
iscsak életben maradt.
37:29-35. A félrevezetés újból felszínre került a családban, s itt megint Jákob lett
a becsapás áldozata - ez alkalommal a saját fiai vezették félre! A fiúk belemártották
József ruháját egy kecske vérébe, hogy becsapják a patriarchát, és az azt higgye,
hogy József meghalt, vadállat ette meg. Jákob sokáig gyászolta szeretett fiát [meg­
szaggatta felsőruháját, és zsákruhát hordott (durva állatbort), ami a mély gyász jele
volt; vő. 44:13; Jób 1:20; 16:15], és nem akart vigasztalódni. Ily módon mindenki
szenvedett az álnokság miatt.
37:36. A szomorú hebróni jelenet (vö. 14. v.) szemben áll azzal a megjegyzéssel,
hogy eladták Józsefet... Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancs­
nokának.
Ez a gyűlölet és a félrevezetés története. A testvérek gonosz eszközökkel próbál­
ták rávenni apjukat arra, hogy jobban bánjon velük. Maga Jákob is valami hasonlót
követett el annak idején saját apjával. De a testvéreknek meg kellett tanulniuk éppen
úgy, mint Jákobnak, hogy Isten nem áldja meg azokat, akik ilyet cselekednek. A sors
iróniája, hogy kecskevért használtak, mert Jákob is egy kecske bőrét használta arra,
hogy megtévessze apját (27:16). Jákob évekkel korábban elkövetett bűne visszajött,
hogy kísértse őt. Istennek meg kellett változtatnia a testvérek gondolkodásmódját is,
mert különben nem lett volna semmi a kiválasztott nemzetből.
Ezzel elkezdődnek Józsefnek, az engedelmes szolgának szenvedései. Isten pró­
bára tette jellemét mindazokon keresztül, amiket elszenvedett, hogy azután felma­
gasztalhassa.

2. JŰDA CSALÁDJÁNAK ROMLÁSA ÉS ISTEN VÁLASZTÁSÁNAK MEGERŐSÍTÉ­

SE (38. RÉSZ)
Első látásra úgy tűnik, hogy egy bizarr esemény szakítja félbe József történetét.
Mindazonáltal ez fontos célt szolgál Mózes első könyvében. Megerősíti Isten tervét,
hogy kiválasztja a fiatalabbat az idősebb helyet, még akkor is, ha mások meg akarják
ezt hiúsítani,
38:1-5. Júda, aki azt javasolta testvéreinek, hogy adják cl Józsefet az izmáelieknek
(37:26-27), ezután elvált testvéreitől, Adullámba költözött (kb. 20 km-re északnyugatra
Hebróntól), és elvett egy kánaáni nőt. Három fiuk lett, Ér..., Ónán és Séla. Ez a házas­
ság egy kánaáni nővel majdnem teljesen tönkretette Júda családját. Korábban kerültek a
kánaániakkal való összeházasodást (34. rész), de ebben az esetben nem. Ez a beszámoló
a föld népéhez való asszimilálódásról segít megérteni az olvasónak, hogy miért telepítet­
te Isten a fiatal népet Egyiptom biztonságába, hogy ott növekedjen.
38:6-11. Júda első fia, Ér meghalt, mert gonosz volt, A levirátus (sógorházas-
r

ság) törvénye szerint (a latin levir szó jelentése „sógor”) a második fiúnak, Onánnak
kellett elvennie Támárt, bátyja özvegyét, és utódot támasztani a bátyjának. De
Ónán ismételten csak saját nemi kielégülésére használta fel ezt a törvényt. Kihasz-

122
 lMóz 38:12-26

IDŐRENDI TABLAZAT SALAMONTÓL VISSZAMENŐLEGESEN JÓZSEFIG

ky (Kr* e.) Esemény

971 Suhirnon uralkodásának kezdete

- 4
967 Salamon uralkodásának negyedik éve (1 KJr 6:1)
- 1 Egy év annak kiigazít áliára, hogy Salamon uralkodásának negyedik éve valójában
uralkodása negyedik teljes éve volt (de a naptár szempontjából már az ötödik uralkodási év)
966 A templom építésének kezdete
+480 A kivonulástól a templom építéséig eltelt idő (lK ir 6:1}
1446 Kivonulás Egyiptomból
+430 Izrael Egyiptomban (2Móz 12:40)
1876 Jákob és a családja Egyiptomba költözik (az éhínség első két éve után; lMóz 45:6)
J__2 A hétéves éhínség eleje* amikor Jákob még nem költözöttEgyiptomba (lM óz 45:6)
1878 A hétéves éhínség kezdete
J__2 A bőség hét éve (lM óz 41 ;47)
1885 Ebben az évben szabadult ki József a fogságból és lett az ország második paranesolója
(30 éves korában; lMóz 41:46)

nálta a helyzetet, de visszautasította a felelősseget, ami együtt járt vele. Ezért Isten
elvette az ő életét is.
A helyzet láttán Júda nem volt hajlandó odaadni harmadik flát, Sálát...
Támárnak, Ér özvegyének. Séla még nem nőtt fel (amikor már felnőtt, Júda akkor
sem adta hozzá Támárt; 14. v.).
38:12-23. Ezzel a család jövője veszélybe került, Támár úgy érezte, hogy saját
kezébe kell vennie a dolgokat, ha biztosítani akarja magának a levirátusi szokás joga­
it. Ezt a rendszert később Mózes törvénybe iktatta a meghalt ember nevének megőr­
zése végett (5Móz 25:5-10).
Amikor megfelelőnek tűnt az idő, Támár félrevezetőén tőrbe csalta apósát, Júdát,
hogy erkölcstelenül egy templomi parázna nővel háljon, vagy legalábbis ő ebben a
hiszemben cselekedett (lM óz 38:15, 21). Pecsétnyomóját (mely a nyakába akasz­
tott zsinóron függött) és botját zálogul adta azért, hogy küld egy kecskegödölyét
fizetségül. Amikor megpróbálta kiváltani ezeket adullámi barátja, Hírá segítségé­
vel (vő. 1. v.), sehol sem találták a nőt. Megint félrevezette valaki Jákob családját -
ez alkalommal Júda kánaáni menye!
38:24-26. Júda nem volt tisztességes (16. v.), cs most kiderült, hogy képmutató
is. Amikor Támárról kiderült, hogy három hónapos terhes, mint parázna nőt, halál­
ra ítélte. Ekkor a nő bizonyította a pecsétnyomó, zsinór és bot segítségével, hogy
valójában Júda volt a bűnös partner. Támár kivívta magának a jogot, hogy Júda gyer-

123
lMóz 38:27-39:23

mekcinck anyja legyen, bár félrevezetés segítségével. Tette kétségbeesett és kocká­

zatos volt.
38:27-30. A történetnek ebben az utolsó részében rejlik az egész beszámoló lé­
nyege. Isten ikreket adott Támámak, és Júda vonala általa folytatódott. De a fiúk
születésekor szokatlan helyzet állt elő, mely hasonlított Jákob és Ézsau születéséhez.
Mintán az ikertestvérek közül az egyiknek a keze előjött, a másik előtört, és ö szüle­
tett meg először, ezért kapta a Perec nevet („rést üt”). A második ikertestvér neve
Zerah lett („vörös”), mert vörös fonal volt a kezén, amit a bába kötött a csuklójára.
Úgy tűnik, mintha Júda családjában újra lejátszódna az a kijelentés, hogy Jákob ural­
kodni fog bátyja fölött (27:29). Nagyon jelentős a kapcsolat azzal, ahogy Júda bánt
Józseffel (37:26-28). Ő és testvérei eladták öccsüket Egyiptomba, azt gondolva, hogy
ezzel meghiúsítják Isten tervét, hogy az idősebb testvérek szolgáljanak a fiatalabb
Józsefnek. Mégis Júda saját családjában annak ellenére, hogy megkísérelte megaka­
dályozni Támár házasságát, Isten találóan megerősítette azt az alapél vet, hogy az
idősebb fog szolgálni a fiatalabbnak. Az ígéret vonalát Pérec viszi tovább (vö. Mt
1:3), mert Isten tervét nem lehet olyan könnyen félretenni.

3. JÓZSEF HATALOMRA EMELKEDIK EGYIPTOMBAN (39-41. RÉSZ)

a. Potifúr felesége megkísérti Józsefet (39. rész)
39:l-6a. A Júda családjával kapcsolatos fontos kitérő (38. rész) után az elbeszé­
lés visszakanyarodik Józsefhez, aki szerencsés ember lett Isten jóvoltából, és
Potifár... háziszolgája lett. Ez az ember, Potifár, a fáraó főembere, a testőrök
parancsnoka volt. A fáraó valószínűleg TI. Szeszósztrisz lehetett (Kr, e. 1897-1879).
(Lásd Időrendi táblázat Salamontól visszamenőlegesen Józsefig.) József jelenléte
ugyanakkor eszköz volt abban, hogy Isten megáldotta Potifárt.
39:6b-10. Isten mégis próbára tette Józsefet Potifár feleségével, hogy lássa, en-
gedclmcs-e. Amikor az asszony megkísértette a szép termetű Józsefet, akkor József
nem volt hajlandó arra, hogy mellé feküdjék, mert ez vétek lett volna Isten ellen és
ura ellen. Ezután bölcsen igyekezett kerülni az asszony naponkénti kísértéseit, még
azt is, hogy vele legyen. József visszautasítását megerősítette az, hogy meg volt győ­
ződve arról, hogy őt Isten elhívta egy különleges feladatra - hiszen látta ennek bizo­
nyítékát a rabszolgaságból való kiemelkedésében. Aki Isten tervét akarja betölteni,
az nem vétkezhet Isten, a terv kivitelezője ellen.
39:ll-20a. Potifár feleségét megalázta József visszautasítása, ezért kiagyalt egy
hazugságot, és azzal vádolta Józsefet, hogy rátámadt. Megmutatta háza népének és
később Poti fámák is azt a ruhát, amit József a kezében hagyott, amikor elmenekült
állandó zaklatása elől. Ez már a második eset volt, amikor József ruháját arra hasz­
nálták fel, hogy hamis hírt vigyenek róla (vö. 37:31-33). Mindkét esetben József
hűségesen szolgált. De mindkét esetben rabság várt rá.
39:20b-23. De az Ú r Józseffel volt a börtönben. Ennek az lett az eredménye,
hogy a börtön őr Józsefre bízta... a foglyokat. Isten segítségével Józsefnek clömc-

124
 IM óz 40:1-23

netele volt Potifár házában, és ő lett a ház felügyelője. A börtönben Isten ismét vele
volt, és felügyelő lett. Ez a rész négyszer megerősíti, hogy az Úr Józseffel volt (2-3,
21,23. v.).
A fejezet rámutat arra, hogy József Isten hűséges szolgája volt. Bár emlékezett a
felemelkedéséről szóló álmokra (37:6-7, 9), hűséges maradt Istenhez ahelyett, hogy
engedett volna a kísértésnek, amikor először vezetői pozícióba került. A bölcs ural­
kodó felismeri, hogy az Istenhez való hűség az első követelmény ahhoz, hogy valaki
jó király legyen. Izraelnek is meg kellett tanulnia, hogy hűségesnek kell maradnia az
Úrhoz, bármi legyen a következménye, még ha az igaz ember szenvedése is.
Ez a történet hasonló ahhoz a tanácshoz, amit Salamon király gyakran hangoztat
a Példabeszédek könyvében. Balgaság engedni a hízelkedő nő vagy férfi kísértésé­
nek, és tönkretenni az Istennek való szolgálat kilátásait egy egész életre. A bölcses­
ség útja a bűn árának felmérése. József azért nem engedett a kísértésnek, mert meg
volt győződve arról, hogy Isten valamilyen csodálatos munkára hívta el. József nem
akarta félredobni Isten áldásait a bűn gyönyöreiért. Nem is esett kétségbe amiatt,
hogy szenvednie kellett hűsége miatt. Isten végül kárpótolta és nagy tisztességre emelte,
ahogy megígérte.

b, József megmagyarázza a foglyok álmait (40. rész)

Hogy József nem vesztette el Istenbe vetett hitét, ezt bizonyítja, hogy kész volt
álmokat magyarázni. Még mindig meg volt győződve arról, hogy Isten kinyilatkozta­
tása korábbi álmaiban (37:5-7, 9) be fog teljesedni.
40:1-8. A börtönben... a fáraó két szolgája - pohárnoka és sütőmestere -
egyaránt álmot álmodott ugyanazon az éjjel. József észrevette szomorúságukat, és
felajánlotta, hogy megfejti az álmukat. Megértette, hogy a két álom... Istentől volt,
és felismerte, hogy Isten kezdi megvalósítani akaratát ezeken keresztül.
40:9-15. József megfejtette a fáraó két szolgájának álmát. A főpohárnok álmá­
nak kedvező jelentése volt. Álma tükrözte hivatását, de az események felgyorsultak
benne. A három szőlővessző, melynek fürtjei megértek, azt jelezte, hogy a fáraó
fölemeli ezt az embert három nap múlva... hivatalába. Ehhez József hozzátette azt
a kérést, hogy ne feledkezzen meg róla, hanem igyekezzen kiszabadítani őt a töm­
lőéből.
40:16-19. A fősütőmester álma nem volt kedvező. Az ő álma is tükrözte hivatá­
sát, de az álomban madarak ettek... a fején lévő kosárból. A sütőmester csalódásá­
ra József elmondta, hogy a fáraó őt is fölemeli három nap múlva, de azért, hogy
felakasztassa, ami után a madarak eszik le a húsát.
40:20-23. A magyarázat igaznak bizonyult, mert három nap múlva a fáraó szüle­
tésnapján... fölemelte a főpohárnokot, de kivégeztette a fösütőmestert. A főpo­
hárnok mégsem emlékezett meg a börtönben sínylődő Józsefről.
Jelentős tény volt József számára, hogy helyesen fejtette meg az álmokat. Nem
értette félre Isten kinyilatkoztatásait, melyeket álmokban adott neki. Lehet, hogy nem

125
lMóz 41:1-36

értette, miért van fogságban, de erősödött a hite. A főpohárnok nem gondolt rá, de
Isten igen. Ebben a reményben Józsefnek kitartó hite volt, amit a körülmények nem
tettek tönkre.

c. József megfejti a járná álmait (41:1-40)

Isten ezután két álmot használt fel arra, hogy felemelje Józsefet a börtön nyomo­
rúságából a királyi udvar dicsőségébe. József bizonyította, hogy hűséges Istenhez, és
ezért alkalmas a szolgálatára.
41:1-8. A fáraónak nagy aggodalmat okozott két álma, különösen azért, mert
Egyiptom minden jövendőmondója közül senki sem tudta megfejteni őket (8. v.j.
Isten egy izráeli rabszolgát használt fel arra, hogy zavarba hozza Egyiptom bölcses­
ségét. Később Mózes idejében egy másik fáraó szintén ki volt szolgáltatva isten ere­
jének.
Ezekben az álmokban nyilvánvaló az egyiptomi színezet. A tehenek szeretnek
félig vízben állni a Nílusban a sás között, ahol menedéket találnak a hőség és a
legyek elől. Aztán kijönnek a vízből a legelőre. Az első álom nyugtalanító részlete
az volt, hogy a rút és sovány tehenek feljöttek, és megették a hét szép és kövér
tehenet.
A második álom hasonló üzenetet közvetített: hét kövér és szép kalász nőtt egy
száron, amit lenyelt hét sovány kalász, melyek a kövér kalászok után sarjadtak.
A jövendőmondók céhe jól értett a mágikus szertartási könyvek forgatásához és
a papi tudományhoz. Mindazonáltal nem voltak képesek megfejteni a fáraó álmait.
A bölcs emberek egy későbbi tanácsa Babilonban szintén képtelen volt megfejteni a
király álmát, és Isten egy másik héber rabszolgát, Dánielt használta fel, hogy megmu­
tassa: akármilyen hatalmas lehet is egy nemzet, mégsem vonhatja ki magát Isten szu­
verén irányítása alól (Dán 2.).
41:9-27. Amikor a főpohárnok visszaemlékezett arra, hogy József meg tudja
fejteni az álmokat..., Józsefet hívatták a börtönből. Mégis, amikor József a fáraó
elé állt (megborotválkozott egyiptomi szokás szerint, és ruhát váltott) kijelentette,
hogy az álmok megfejtésére egyedül Isten képes (vő. 40:8). Miután a fáraó elmond­
ta mindkét álmát (41:17-24; vö. 1-8. v.), József elismételte azt a meggyőződését,
hogy Isten tudatta a fáraóval, hogy mit fog cselekedni (25-27. v.).
41:28-32. Mindkét álom megjövendölte, hogy hét bőséges esztendőt követni
fogja az éhínség hét esztendeje. Továbbá József elmagyarázta, hogy az álom meg­
ismétlődése azt jelenti, hogy mindez Istentől jött, és hamarosan bekövetkezik. Mi­
közben Isten az életét alakította, sok minden járhatott József eszében: a saját két álma
(37:5-7, 9), két fogsága (37:36; 39:20); a két álomlátó a börtönben (40:5-23) és most
a fáraó két álma.
41:33-36. Isten kinyilatkoztatására válaszolni kellett. Ezért József azt tanácsolta
a fáraónak, hogy válasszon ki egy bölcs embert, aki felügyel arra, hogy az élelem
húsz százalékát elraktározzák a bőség esztendeiben az elkövetkező éhínség hét esz-

126
 1Móz 41:37-57

tendejére. A bölcsesség! irodalom azt tanítja, hogy a bölcs előrelátás a gyakorlatias

élet egyik alapclve.
41:37-40. Az az ember, akit a fáraó alkalmasnak tartott erre a feladatra, maga
József lett, akiben isteni lélek volt. Évszázadokkal később Dánielt ugyanezért vá­
lasztották ki, hogy harmadik legyen Babilonban (Dán 5:7, 16).
József hűséges volt minden kis dologban, amit Isten készített számára; és most
egész Egyiptom földjének uralkodójává vált, a fáraó után.

d. Józsefetjólmagasztalják (41:41-57)
41:41-46. A pecsétgyűrűt, amit a fáraó Józsefnek adott, a hivatalos iratok lepe-
csételéscrc használták. Amikor rányomták a pecsétet egy puha agyag dokumentum­
ra, amely később megszilárdult, kitörölhetetlen nyoma maradt az uralkodó pecsétjé­
nek, és ezzel tekintélyét közvetítette. A fáraó gyolcsruhába öltöztette, és aranylán­
cot tett a nyakára, második emberré tette az országban, és körülhordoztatta máso­
dik kocsiján, hogy minden ember hódolhasson előtte. József új rangjának jeleként a
r r f

fáraó feleségül adta hozzá Ászenatot On papi családjából (On a napimádat központ­
ja volt Kairótól lOkm-re északra, és Héliopolisz néven isismerték). Egyiptomi nevet
is adott Józsefnek, Cáiénat-Panáahnak nevezve el (a név jelentése ismeretlen). Jó­
zsef harmincéves volt hivatalának kezdetén. Tizenhárom cv telt cl azóta, hogy test­
vérei eladták (vő. 37:2). József pozíciója lehetővé tette, hogy mindenfelé utazzon
Egyiptomban. (A Zsolt 105:16-22 beszél József bebörtönzéséről, szabadulásáról és
hatalomra emelkedéséről.)
41:47-52. Ezután beteljesedtek a fáraó álmai. Gazdagon termett a fold, mérhe­
tetlen bőséggel hét esztendeig, és József tárházakba gyűjtötte a termést az egyiptomi
városokban, teljhatalommal rendelkezve az egész országban.
Sikeressége ellenére nem hagyta el izráeli örökségét. Jellegzetesen héber nevet
adott két fiának. Manassé (elfelejt) jelezte, hogy Isten elfelejtette vele a családjától
való elszakadás nyomorúságát. Efraim (gyümölcsöző) jelezte, hogy Isten megsza­
porította öt Egyiptom földjén.
41:53-57. József bölcsessége meghozta gyümölcsét, mert a hét jó esztendőt kö­
vette az éhínség hét esztendeje, és az egyiptomiak és más országok lakói is elmen­
tek, hogy gabonát vegyenek az egyiptomi tárházakból.
József végre hatalomra került Egyiptomban. Az a kijelentés, amit Isten álomban
adott neki, most beteljesült.

4. IZRAEL LEKÖLTÖZIK EGYIPTOMBA (42:1 -47:27)

A következő elbeszélések azt mutatják meg, hogyan használta Isten az éhínséget,
hogy elhozza Izraelt Egyiptomba József uralma alatt. A nemzet több mint 400 évig
maradt ott, amint Isten megjövendölte Ábrámnak (15:13). Izráel vigasztalást merít­
hetett abból, hogy rabsága ellenére Isten egy nap képessé teszi arra, hogy győzzön
Egyiptom fölött.

127
lMóz 42:1-38

a. A testvérek első látogatása Egyiptomban (42. rész)

42:1-5. Az éhség mindenhová kihatott; Kánaánra is. Ezért Jákob elküldte fiait
Egyiptomba, hogy vásároljanak élelmet - mindegyik fiát, Benjámin kivételével,
mert nem akarta elveszíteni Ráhel másik fiát is. Jákob nem engedte el ezt a fiatal fiút,
és ezzel elárulta, hogy mire gyanakszik. Hogy mi történt Józseffel, nem derült ki, de
az idős ember ismerte a testvérek jellemét. Talán szerencsétlenséget okoznak Ben já­
minnak is.
42:6-17. József felismerve testvéreit próbára tette őket, amikor négyszer is azzal
vádolta őket, hogy kémek (9, 12, 14,16, v,). Rosszul bánt velük (7,30. v.), de szigorúsá­
ga alatt szeretet rejlett, mint a későbbi találkozás bizonyítja, A sors iróniája, hogy a test­
vérek ahhoz beszéltek, akit halottnak hittek (egyikünk pedig nincs meg, 13. v.).
Az, hogy testvérei Egyiptomba jöttek, megerősítette de nem bizonyította álmait,
József tudta, hogy az egész családnak Egyiptomba kell jönni az ö uralma alá. Azt
követelte, hogy egyikük hozza el legkisebb testvérüket annak bizonyítékaként, hogy
nem kémek. Amikor börtönbe vetette őket, érdekes fordulatot vettek az események,
mert bátyjai korábban Józsefet dobták „kútbörtönbe”.
42:18-24. A testvérek háromnapos fogsága után József megváltoztatta tervét, és
azt javasolta, hogy csak egyikük maradjon a börtönben, míg a másik kilenc vissza­
tér. Simeont tartotta ott (24. v.), miközben a többiek hazamehettek Kánaánba gabo­
nával. Ha nem jönnek vissza a legkisebb testvérükkel, akkor Simeon meghal. A
megtorlás előérzete kezdte meglágyítani a testvéreket, akiket sem József, amikor ke­
gyelemért kiáltott (21. v.), sem Jákob könnyei (37:34-35) nem indítottak szánalomra.
r

Erezték, hogy ha apjuk akarata ellenére el kell hozniuk Benjámint Egyiptomba, ez

büntetés lesz azért, mert eladták Józsefet. Jákob nyomorúsága miatt most ők is nyo­
morúságba kerültek. Miközben beszélgettek egymással, nem tudták, hogy József érti
őket, mert tolmács volt közöttük. Amikor József látta a bünbánat jeleit rajtuk, meg­
hatódott, elfordult tőlük és sírt (vö. 43:30; 45:2, 14; 50:1, 17).
42:25-28. József még inkább be akarta vésni Isten félelmét (vö. 18, 28, 35. v.)
testvérei szívébe, ezért pénzüket (amivel a gabonát megvásárolták) visszatétette
zsákjaikba. Akár azt akarta, hogy útközben, akár hogy otthon fedezzék fel a pénzt, a
felfedezés első megrázkódtatása megtette hatását. Már amúgy is felébredt bennük a
bűntudat, de Isten kezét látták, amikor a kormányzó így tett velük. Az a kérdés, hogy
mit cselekedett velünk az Isten, a maga nemében gyümölcsöző válasz volt a nyo­
morúságban. Nyilvánvalóan úgy érezték, hogy József lopással fogja vádolni őket,
ami alátámasztja majd gyanúját, hogy kémek.
42:29-38. Amikor hazaértek Kánaánba, a kilenc testvér elmondta Jákobnak...
mindazt, ami velük történt. Jákob megszomorodott, mert úgy gondolta, hogy egy
másik fia is meghalt (Simeon sincs meg), és nem volt hajlandó elengedni Benjá­
mint. A legidősebb fiú, Rúben igyekezett biztosítani apját, hogy visszahozza Ben­
jámint. Ez elég furcsa, hiszen Rúbennek nem sikerült megelőzni József vesztét sem
(37:21-22). De Jákob továbbra sem engedte el Benjámint. Azt mondta, hogy ha va-

128
 IM óz 43:1-30

lami történik legfiatalabb fiával, akkor egész hátralévő életében bánkódni fog. Ugyan­
ezt mondta, amikor hallott József „haláláról” (37:35).
József próbatételei fontosak voltak Isten tervében, hogy megáldja Ábrahám mag-
vát. Isten Egyiptomba akarta hozni a családot, hogy ott nagy nemzetté nőjön. De
szükséges volt, hogy akik belépnek Egyiptomba, azok hűségesek legyenek az Úrhoz.
Próbára kellett tenni a testvéreket, mielőtt részesülhettek volna Isten áldásában. Jó­
zsefnek finoman kellett ösztönöznie őket, a testvéreknek Isten ellenük felemelt kezét
kellett felismerniük, hogy elismerjék: vétkeztek József ellen, és nem hittek álmaiban.
De egy próba nem volt elég; kettő kellett.

h. A testvérek második látogatása Egyiptomban (43. rész)

43:1-7. Az éhínség folytatódott, és Jákob családjának több gabonára volt szük­
sége. De ezúttal Benjáminnak is el kellett mennie Egyiptomba. Júda emlékeztette
apját, hogy Benjámin nélkül hosszú egyiptomi útjuk hiábavaló lenne. Jákob termé­
szetesen hallani sem akart erről. Vádaskodásával (Miért tettetek velem ilyen rosszat,
hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek?) próbált
kibújni az alól a döntés alól, amit nagyon félt meghozni. Mégis el kellett engednie
Benjámint, hogy visszatérhessenek Egyiptomba, különben mindnyájan éhen haltak
volna.
43:8-14. Júda oldotta meg a patthelyzetet egy kedves személyes kezdeménye­
zéssel, felajánlva, hogy viseli vétke terhét, ha Benjámin nem tér vissza. Júda (Jákob
negyedik fia; 29:31-35) sikerrel járt, ahol Rúben kudarcot vallott (42:37), cs Benjá­
min lement Egyiptomba bátyjaival. Érdekes módon Júda volt az, aki javasolta, hogy
Józsefet adják cl Egyiptomba (37:26-27). Most neki kellett tárgyalnia az apjával azért,
hogy Benjámin megláthassa Józsefet.
Jákob azt javasolta, hogy vigyenek az ország java termékeiből... ajándékot
annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót
és mandulát. Úgy tűnik, hogy ezek a csemegék nem voltak elérhetők Egyiptomban
(vö. 37:25). Pénzt pedig kétszer annyit vittek, visszatérítve azt is, amit pénzes zsák­
jaikban találtak korábban. Jákob beletörődött a nagy kockázatba, hogy elveszítheti
harmadik fiát is - először Józsefet, aztán Simeont, és most talán Benjámint.
43:15-30. József testvérei sietve mentek Egyiptomba. Amikor megérkeztek,
József házába vitték őket. A testvéreket félelem fogta el, mert úgy gondolták, hogy
letartóztatják őket. Odamentek József házának a felügyelőjéhez, és elmondták, hogy
megtalálták a pénzt... zsákjaikban, amikor első útjukról hazatértek. A felügyelő
biztatta őket, hogy legyenek nyugodtak, mert Istenük... adta nekik azt a pénzt.
Talán József beszélt a felügyelőnek az igaz Istenről.
Simeon visszatérhetett hozzájuk (23. v.), cs ebédet készítettek József tizenegy
vendégének. Amikor bevitték Józsefnek az ajándékot..., földre borultak előtte, és
ezzel beteljesült József álma (37:7). József látva öccsét, Benjámint, nem tudta vissza­
tartani örömkönnyeit. Benjámin édestestvére volt, míg a többiek fcltcstvcrek. A ko-

129
lM óz 43:31-44:34

rabbi esethez hasonlóan, amikor tíz féltestvérével beszélt (42:24), elsietett József,
mert sírnia kellett.
43:31-34. Az ebédnél József valami különöset tett velük, ami számukra baljósla­
túnak tűnt. Varázslatosan pontosan ültette le őket (az elsőszülöttet az elsőszülött­
nek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre), ez növelte kényelmetlenség-
érzetüket, mert Isten beavatkozásától féltek.
Mégis c látogatás minden eseményében a testvérek Isten kegyelmével találták
szembe magukat ezen „az egyiptomi” emberen keresztül (16,27,29,34. v.). Ez a rész
előjele a jövőbeli eseményeknek, mert amint József később mondta (45:5), Isten le-
küldte őt előttük, hogy gondoskodjon róluk az éhínségben.

c. József próbája (44. rész)

44:1-13. József már eddig is nagyon sikeresen fokozta a feszültséget testvérei két
látogatásakor, de most állt elő mesterfogásával. Megvizsgálta, hogy mennyire érdek­
li őket Benjámin sorsa, hogy ezzel rávezesse őket korábbi gonosz tettük beismerésé­
re. Ha kudarcot vallottak volna ebben a próbában, és nem indullak volna szánalomra
Ráhel második fia iránt, akkor nem lett volna részük az ígéretek beteljesedésében.
Isten újat kezdhetett volna, és nagy néppé tehette volna Józsefet, ha a többiek méltat­
lannak bizonyulnak (vÖ. 2Móz 32:10).
A próba a következőkből állt: visszatették a zsákjaikba pénzüket (hasonlókép­
pen az első útjukhoz), József saját ezüst serlegét Benjámin zsákjába helyezték, majd
üldözőbe vették őket, hogy letartóztassák Benjámint. Amikor a felügyelő utolérte
őket, és azt állította, hogy loptak, szándékosan feszültséget támasztott köztük azzal,
hogy a legnagyobbik zsákját nyitotta ki először, és a legkisebbikén végezte. Termé­
szetesen tudta, hogy az ezüst serleget.., Benjámin zsákjában fogja megtalálni. A
hirtelen fenyegetés Benjáminra nézve olyan volt, mint tőrszúrás (vő. Salamon terve,
lKir 3:16-28). Minden feltétel teljesült, hogy elárulják Benjámint, hiszen vád alá
került. De ez alkalommal válaszuk megmutatta, hogy milyen jó hatással volt rájuk a
fenyítés. Megszaggatták felsőruhájukat bánatukban (vö. Jób 1:20), ugyanúgy, mint
annak idején Jákob is megszaggatta ruháját József elvesztése miatt, amit ők okoztak
(lM óz 37:34).
44:14-17. A testvérek visszatértek és megint meghajoltak József előtt (14. v,;
vö. 37:7; 43:26, 28). József valószínű, hogy nem használt jóslást, hogy felfedezze
hamisságukat (44:5, 15). Lehet, hogy egyszerűen azért utalt erre, hogy ily módon is
fokozza testvérei csodálatát maga iránt. Júda megint vállalta a szóvivő szerepét, és
megvallotta, hogy Isten rájuk bizonyította vétküket, és kimondta, hogy mindannyian
József rabszolgái lettek. De ő kijelentette, hogy amint a felügyelő mondta (10. v.),
csak a „bűnös” lesz a rabszolgája. A többiek hazatérhetnek.
44:18-34. Júda közbenjárt a fiúért, hosszú könyörgése azért, hogy ő kerüljön
börtönbe Benjámin helyett, egyike a legszebb és legmegindítóbb könyörgéseknek.
Látható volt aggodalma apja iránt, aki biztosan meghalna, ha Benjámin nem térne
vissza velük (31, 34. v.: vö. 42:38).

130
 lMóz 45:1-24

Tehát a testvérek kimutatták, hogy megbánták bűnüket, amit testvérük, József

ellen követtek el („Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét”, 44:16). Ugyanakkor kimu­
tatták, hogy féltik apjukat és legkisebb öccsüket, Benjámint. Ekkor József (45:1-
15) megismertette magát velük, és elhozatta őket és családjaikat, hogy Egyiptomban
éljenek, ahol volt élelem (45:16-47:12).

á. A testvérek kibékülnek Józseffel (45:1-15)

45:1-8, Nagy érzelemkitöréssel József felfedte magát testvérei előtt. Ez (2. v.)
volt a harmadik eset az öt közül, amikor sírt testvérei láttán (42:24; 43:30; 45:14;
50:17; vö, 50:1). A testvérek megdöbbentek ettől a hírtől, és képtelenek voltak meg­
szólalni a félelem miatt, hogy József talán megöli őket. Ebben a szakaszban erős
érzések és egészséges lelki döntéshozatal és érvelés fejezi be a kibékülés folyamatát,
amihez eddig szigorú próbára volt szükség. Bölcs emberhez méltó feladat volt a bc-
külés megvalósítása, és hosszú idő után József csodálatos sikert ért el.
József elmagyarázta, hogy Isten szuverén módon hozta őt Egyiptomba, hogy
előkészítse szabadulásukat az éhínségből. Szavai az isteni gondviselés klasszikus
megfogalmazása: Isten küldött el engem előttetek (45:7). Tehát nem ti küldtetek
engem ide, hanem Isten (8. v.; vö. 9. v.). A bizonyosság, hogy Isten és nem az
emberek akarata irányit valójában minden eseményt, átsüt ezeken a szavakon, mint a
megbékélés alapja. József bizonyára sokszor vigasztalta már magát a hitnek ezzel az
alapelvével. A lelki ember Isten kezét láthatja minden eseményben, és ezért képes
megbocsátani azoknak, akik rosszat tettek vele.
45:9-13. József ezután felszólította testvéreit, hogy sietve menjenek vissza, min­
den késlekedés nélkül (vö. sietve a 13. versben és vö. 43:15) Jákobhoz, és mondják
meg neki, milyen hatalmas ember lett József („egész Egyiptom uralkodója”, 45:8, és
egész Egyiptom ura, 9. v.), milyen nagy dicsősége van Egyiptomban (9, 13. v.) Az
egész családnak le kell költöznie Egyiptomba és Gósen földjén... lakni, ami a Nílus
deltájának egy termékeny vidéke (vö. magyarázatok a 47:1-12-nél), hogy ott éljenek
József uralma alatt, mert Isten minden körülményen keresztül előkészítette útjukat.
45:14-15. Végül a testvérek újra egyesültek, először József és Benjámin, aztán
mindannyian. Ezek érzelmileg túlfűtött pillanatok voltak, telve sírással (vö. 42:24;
43:30; 45:2) majd beszélgetéssel. József iránt táplált korábbi irigységük és gyűlöle­
tük (37:4, 8, 11) a múlté lett.

e. A család költözése (45:16-47:12)

45:16-24. József felszólította testvéreit, hogy hozzák el Jákob egész családját
Egyiptomba. Maga a fáraó is felszólította őket, hogy jöjjenek vissza, felajánlotta
nekik Egyiptom földjének a legjavát..., szekereket adott a családtagok szállítására
(vö. 46:5), és megígérte nekik Egyiptom egész földjének a legjavát. József bőven
adott nekik útravalót, beleértve egy öltözet ruhát, élelmet és Egyiptom legjobb
termékeit apjának. Amikor elindultak, József azt mondta testvéreinek, hogy ne ci-

131
lMóz 45:25-46:27

vakodjanak az úton. Ez nem a vádaskodásnak és visszavágásnak volt az ideje, ha­

nem az örömteli találkozásnak. Mégis tudta, hogy testvérei képesek összeveszni az
úton.
45:25-28. Először Jákob szíve hideg maradt a hitetlenség miatt, amikor fiai
arról számoltak be, hogy József él. De aztán hallva történetüket és látva, amit József
küldött neki, Jákob lelke fölélénkült, cs rögtön elhatározta, hogy elindul, hogy
meglássa fiát.
Ez a királyi meghívás Jákobnak, az idős patriarchának akkor, amikor szinte már
nem volt reménye, és a tiz testvérnek, akiket a bűntudat gyötört, fordulópont lett az
életükben. Isten jövendölése teljesült be (15:13-16), hogy idegen földön elszigetelve
fognak élni, és ott megsokasodnak anélkül, hogy elvesztenék identitásukat.
46:1-7. Évekkel korábban Ábrám is elment Kánaánból Egyiptomba egy éhínség
miatt (12:10). Most Ábrám unokája, Jákob, és tizenegy dédunokája (nem számítva
Józsefet, aki már ott volt) költözött oda. Isten megvigasztalta Jákobot, amikor elköl­
tözött Egyiptomba. Hebrónt elhagyva (vö. 37:14) első megállóhelye Beérseba volt,
ahol áldozatot mutatott be Izsák Istenének. Izsák Beérsebában lakott, és innen me­
nekült el Jákob Ézsau haragja elől (28:10).
Ezután Jákob éjszakai látomást kapott az Úrtól. Az Úr megismételte ígéretet,
hogy nagy néppé teszi a családot Egyiptomban, és azt is kijelentette, hogy vissza is
fogja hozni őket, már mint nemzetet. Isten annak idején azt parancsolta Izsáknak,
hogy ne menjen Egyiptomba (26:2), de most azt mondta Jákobnak, hogy ne féljen
lemenni oda. Ez a látomás, mely megvigasztalta a patriarchát, bátorítás lett Izrael
népének is, amikor Mózes arra biztatta őket, hogy hagyják cl Egyiptom földjét és
térjenek vissza Kánaánba, hogy övék lehessen Isten minden áldása.
46:8-27. Az Egyiptomba költözés leírásában szerepel Jákob utódainak felsoro­
lása is. A 26. versben az utódok száma hatvanhat, míg a 27. versben már hetven. Az
első számba azok tartoznak, akik Jákobbal együtt utaztak Egyiptomba. A második
szám viszont tartalmazza a már Egyiptomban lévő gyerekeket és unokákat is. Az
alábbi táblázat megmutatja, hogyan határozták meg ezt a két számot:

L c a g y e rm e k e i é s u n o k á i (15* v.) 33
Z ilp a g y e rm e k e i é s u n o k á i (1 8 . v.) 16
R á h e l g y e rm e k e i és u n o k á i {22. v.) 14
B ilh a g y e r m e k e i é s u n o k á i (25* v.) JZ
70
D in a (1 5 . v.) +1
71
É r é s Ó n á n (a k ik m e g h a lla k K á n a á n b a n ; 12. v.);
J ó z s e f és k é t fia , a k ik m á r E g y ip to m b a n v o lta k (2 0 . v.) r_5
A k ik le m e n te k E g y ip to m b a J á k o b b a l (2 6 , v.) 66
J ó z s e f, M a n a s s é , E fra im , J á k o b (27. v.) ±4
J á k o b cs le s z á rm a z o tta i E g y ip to m b a n (2 7 . v.) 70

132
 IMóz 46:28-47:12

Ebből a 70 főből (melybe beletartozott József két fia is, akik Egyiptomban szület­
tek, 20, 27. v.; vő. 41:50-52) fejlődött ki Izrael nemzete. (Az ősegyházban István
hetvenöt tagra utalt Jákob családjában; lásd magyarázatok az ApCsel 7 :14-néI.)
46:28-34, Végre 22 év után (lásd Időrendi táblázat Salamontól visszamenőlege­
sen Józsefig, a 39:1-6a közelében) József és Jákób újra találkozott. Mindketten na­
gyon örültek. József újból sírt (vö. 42:24; 43:30; 45:2, 14-15), és ez érthető volt.
József utoljára akkor látta édesapját, amikor tizenhét éves volt (37:2). Jákób megelé­
gedett azzal, hogy József még él, mert ő volt a kijelölt örökös, akit Isten kiválasztott,
hogy uralkodjon a család felett. Tehát itt többről van szó, mint egy család újraegyesí­
téséről. Az bizonyosodott be, hogy Isten megígért áldása sértetlen.
József bátorította őket, hogy hangsúlyozzák a fáraó előtt, hogy jószágtartó em­
berek és nem juhpásztorok, mert az egyiptomiak utálatosnak tartották az utóbbiakat.
József szokása szerint igyekezett arra, hogy ne forgassa fel az egyiptomi szokásokat
(vö. 41:14; 43:32). Mindazonáltal testvérei közül öten nem voltak ilyen diplomati­
kusak (47:3).

A Z Ő S A T Y Á K ID Ő R E N D J E
Kr, e, 2 1 6 0 2066 2006 1991 1915 1K9H 1886 18 7 6 1859 1805
(1 0 0 é v ) (6 0 Óv) (1 5 ó v ) (7 6 c v ) (1 7 é v 1 (1 2 é v ) (1 0 é v ) (1 7 é v ) (5 4 é v )

Á b r a h á m sz ü le lése A b ra h á m ha Iái a
í 175 é v e s k o rá b a n ,
I M ó z 2 5 :7 )

I z s á k s z ü le té s e Iz s á k h a lá la
(Á b r a h á m 10 0 é v e s k o ráb an * (1 8 0 é v e s k o rá b a n ,
IM ó z 2 1 :5 ) I M ó z 3 5 :2 8 )

J á k o b s z ü le té s e J á k ó b E g y ip to m b a J á k ó b h a lá la
(I z s á k 6 0 e v e s k o rá b a n , k ö ltö z ik (1 3 0 év es (1 4 7 é v e s k o rá b a n ,
IM ó z 2 5 :2 6 ) k o fá b a n : I M ó z 4 7 :9 ), 17 e v v e l a z u tá n ,
( J ó z s e f 3 9 é v e s v o lt) h o g y E g y ip to m b a
k ö ltö z ö tt, J M ó z 4 7 :2 8 )

Jó zsef J ó z s e fe t d a d já k J ó z s e fita lá la
s z ü le té se E g y ip to m b a (1 1 0 é v e s
(1 7 é v e s k o rá b a n , k o rá b a n ,
IM ó z 3 7 :2 , 2 8 ) I M ó z 5 0 :2 6 ;
te h á t 1 9 1 5 -b o n
s z ü le te tt)

47:1-12. A fáraó Jákób családjának az ország legjobb részét adta (vö. 45:10),
sőt testvérei egy részére rábízta még saját jószágai felügyeletét is (47:6). Az ősi
egyiptomi iratok nem említik Gósent, de később a Ramszesz földje nevet viselte (11.
v.; vo. 2Móz 1:11). Ez, valamint az, hogy termékeny fold volt és Józsefnek, mint
udvari embernek a közelében feküdt, arra utal, hogy a Nílus-dclta keleti részének
közelében lehetett.
Amikor József bevezette... Jákobot... a fáraó elé, az ősatya beszámolt nehéz­
ségekkel teli, 130 éves addigi életéről. Számára ez vándorlás volt. Amikor Jákób
belépett és amikor elment, áldást mondott... a fáraóra. Érdekes megfigyelni, hogy

133
IMÓz 47:13-31

az izráeliek idegen földön, más kultúrában éltek, a patriarcha mégis Isten áldását
kívánta a fáraóra!

f József bölcs uralkodása (47:13-27)

47:13-27. József bölcs vezetőnek bizonyult Egyiptom országában, mert az ő
felügyelete alatt az emberek megmenekültek az éhhaláltól és a fáraó meggazdago­
dott. Ekkor III. Szeszósztrisz uralkodott Egyiptomban (Kr. e, 1878-1843).
Amikor József eladta a gabonát az embereknek a súlyos éhínség alatt, elfogadott
pénzt és jószágot (lovakat... juhnyájakat... marhacsordákat és szamarakat) fi­
zetségül, és végül Egyiptom egész földjét, kivéve a papok földjét. Miután a föld a
fáraóé lett, József megparancsolta az embereknek, hogy vessenek a vetőmagból,
amit nekik adott. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a fáraónak meg kell kapnia min­
den termény egyötödét. Egyszóval az emberek túlélték az éhínséget, de (a papok
kivételével) a fáraó szolgái lettek.
De
__
Gósen földjén az izráeliek gazdagodtak, és nagyon sokan lettek.
r

Tehát Isten megáldotta népét az Abrahámnak adott ígéretek szerint. Hamarosan nagy
néppé lettek. Továbbá Isten megáldotta a fáraót is, mert a fáraó is megáldotta Ábrahám
utódait, amikor Egyiptom legjobb földjét adta nekik. Később, Mózes idejében, amikor
egy másik fáraó elnyomta Izraelt, Isten keményen bánt az egyiptomiakkal.

5. A MEGÍGÉRT ÁLDÁS FOLYTATÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA (47:28-50:26)

A könyv utolsó szakaszában az elbeszélés előretekint Ábrahám magvának jövőjére.

a. Efraim és Mamissé áldása (47:28-48:22)

Jákob hosszú életútjából a Zsidókhoz írt levél szerzője ezt az esemény választotta
ki - amikor a patriarcha megáldja József fiait-hitének példájául (Zsíd 11:21). Ezzel
Jákob, halálával szembenézve, kifejezte hitét abban, hogy lesz folytatása Isten ígére­
tének. A dolog furcsa érdekessége, hogy pontosan ez az, amit ő csalással ért el vala­
mikor (IMÓz 27). Újból a fiatalabbé lesz az áldás, de ez alkalommal nincs szó sem­
milyen félrevezetésről vagy keserűségről. Ez a hit cselekedete volt.
47:28-31. Jákob 17 évig élt Egyiptom országában (vö. 9. v.), 147 éves koráig.
(Ábrahám 175 eves korában halt meg, 25:7-8, Izsák pedig 180 évesen, 35:28.) Ha
Jákob Kr. c. 1876-ban költözött Egyiptomba (lásd az Időrendi táblázat Salamontól
visszamenőlegesen Józsefig c. kimutatást a 39:l-6a közelében), akkor Jákob 1859-
ben halt meg. Születése 147 évvel korábban történt, így Kr. e. 2006-ban (lásd Az
ősatyák időrendje c. táblázatot). Jákob élete végén felszólította Józsefet, hogy es­
küdjön meg arra, hogy ott temeti el őt, ahol atyái nyugszanak (vö. 49:29-33). Tér-
f

mészetesen a makpelai barlangra utalt, melyet Abrahám vásárolt (23. rész). Azt akar­
ta, hogy József tényleg végrehajtsa ígéretét, ezért Jákob arra kérte fiát, hogy tegye
kezét a csípője alá (vö. magyarázatok erről a szokásról a 24:l-9-nél). Jákob (akit itt

134
 lMóz 48:1-20

a leírás Izraelnek nevez) még clctc vége felé közeledve is térdre borult az ágy
fejénél, cs imádkozott.
48:1-4. Jákob bár beteg volt, felült az ágyon, és elmondta, hogyan jelent meg
Lűzban a mindenható Isten ( ’ét sadd aj: vö. magyarázatok a 17:l-nél), azon a he­
lyen, melyet Jákob Betelnek nevezett el. Isten azt ígérte neki, hogy megszámlálhatat-
lanok lesznek utódai ezen a földön, mely őrök tulajdonuk lesz (vö. 28:10-22). Ennek
az ígéretnek a szavai reményt adtak az ősatyának minden vándorlásában, éppen úgy,
amint reményt támasztottak a nemzetben is, mely tőle származott. Isten szavát adta
nekik.
48:5-7. Jákob az elsöszülöttségi jogot Józsefnek adta azzal, hogy felemelte
Efraimot és Manassét, József fiait (41:51-52) az elsőszülött fiúk rangjára, és így
kettős részt adott Józsefnek. Ily módon ők váltották fel Rúbent és Simeont, Jákob
elsőkét fiát, akiket Lea szült neki (vö. lKrón5:l-2). József fiainak kiemelése később
hatással lett az ígéret földjének felosztására sok év múlva Józsuc idejében (Józs 16-
17. rész). József fiainak kiemelésére az késztette Jákobot, hogy visszaemlékezett
Ráhelre, kedvenc feleségére, aki meghalt Kánaán földjén (vö. IMóz 35:16-20).
48:8-14. Amikor József odaállította két fiát az idős patriarcha elé, elhangzott az
áldás. Jákob Izsákhoz hasonlóan akkor adta ezeket az áldásokat, amikor szemei ho­
mályosak voltak. De az áldás során Izráel keresztbe tette kezét, úgy, hogy jobb
kezét... Efraim fejére tette..., a bal kezét meg Manassé fejére..., pedig Manassé
volt az elsőszülött. Az elsőszülöttet általában jobb kézzel áldották meg. Jákob így
döntött József segédkczcse ellenére. József, mint sokan mások, elvárta, hogy Isten
egy bizonyos módon cselekedjen, de azt kellett látnia, hogy Istennek gyakran más
terve van, mely esetenként egyáltalán nem szokványos. De a hit felismeri, hogy Isten
útjai nem az ember útjai. Jákobnak egész életén át tartó fegyelmezés során kellett
megtanulnia ezt a tényt. De megtanulta, és most a fiatalabbat áldotta meg az idősebb
előtt. Négy egymásután következő nemzedéken keresztül ez a megfordított sorrend
jutott érvényre: Izsák Izmáéi előtt, Jákob Ezsau előtt, József Rúben előtt és Efraim
Manassé előtt.
48:15-20. Jákob József megáldásakor háromféleképpen szólította meg Istent (15.
/

v.): (a) az az Isten, aki szövetségre lépett őseivel, Abrahámmal és Izsákkal (ez a
tény sokszor erősítette Jákob hitét, 28:13; 31:5, 42; 32:9; 46:3), (b) az Isten, aki
pásztora volt (vö. 49:24; 2Móz 6:6; Zsolt 23:1; Ézs 59:20) végig és (c) az angyal
(vö. magyarázatok az IMóz 16:19-nél), aki megváltója volt minden bajban. A hé­
ber gá ’al szó, melyet úgy fordítottak, hogy „megváltóm”, kifejezi a védelmet és sza­
badulást, melyet Jákob megtapasztalt a nehézségek idején. Istennek ezeket a figye­
lemreméltó neveit használva imádkozott Jákob Isten kegyelmes áldásáért a fiúk éle­
tében. Ebben bepillantást nyerhetünk Jákob hitébe.
Amikor József látta, hogy apja Efraimot áldja meg először Manassé helyett,
tiltakozott. De Jákob szavai - tudom fiam, tudom - kifejezték hitének bizonyossá­
gát: Isten terve szerint mondott áldást cs nem az általános szokás alapján. Megtanul­
ta, hogy az emberi igyekezet ellenére Isten megáldotta őt, a fiatalabbat. Most ezt adta

135
IMóz 48:21-49:12

át József fiainak. Évekkel később Efraim az északi királyság vezető törzse lett, sok­
kal fontosabb, mint Manassé törzse, amint Jákob előre megmondta.
48:21-22. Jákob meg volt győződve arról, hogy Isten... visszaviszi őket atyáik
földjére, és azt mondta, hogy kettős rész illeti meg Józsefet abból a földből. A 22a
vers helyesebb fordítása: „És én egy résszel többet adok neked, mint testvéreidnek”.
A héber szó a „rész”-re a sekem, mely szójátékként utal Sikem városára. Később
Józsefet Sikemben temették el (Józs 24:32) annak jeléül, hogy övé lett a neki ígért
föld. Ügy tűnik, hogy Jákob az emóriaktól (a hegyvidéken lakó kánaániaktól) hódí­
totta el a földnek ezt a részét, bár a Biblia egyedül itt említi ezt a honfoglalást. Jákob
egy kutat is ásott ott (vő. Sikár, Jn 4:4-5).

b. Jákob szózata a törzsekkel kapcsolatban (49:1-28)

Isten munkájában alapvető igazság az, hogy a patriarchák élete és természete
kihatott leszármazottjaikra. Isten híveinek sokféle sorsát erkölcsi beállítottságukkal
összhangban munkálja ki. Az IMóz 49 bepillantást enged Istennek ebbe a tervébe.
Ebben a részben találhatók az utolsó nagy megállapítások emberi sorsokról a Mózes
első könyve többi fontos kijelentése - áldások, átkok, ítéletek és ígéretek - közül.
Jákob hitben és isten szövetségi eszközeként várta a honfoglalást és Izráel letelepe­
dését Kánaán földjén, és még ennél is tovább látott, egy még dicsőbb korba.
Isten azért adta népének ezt a próféciát, hogy átsegítse őket elkeserítő eredmény­
telenségeiken, és megmutassa nekik, hogy az ő tervében benne van az egész jövő.
Jákob családja számára a jövő az egyiptomi szolgaságon túl az ígéret földjén kere­
sendő. De a reménység áldásainak megtapasztalása tiigg majd a megáldandók hűsé­
gétől. Jákob halálos ágyán, komoly ünnepélyességgel egyenként kiértékelte fiait, és
értékelését alkalmazta a majdani törzsekre is.
49:1-2. Jákob odahívatta fiait az ágyához, és elmondta nekik, hogy mi lesz belőlük
a messze jövőben. Szavai tehát jól meggondolt prófétai jövendölést közvetítettek.
49:3-4. Jákob dicsérni kezdte Rúbent..., elsőszülöttjét, de végül kihúzta a talajt
a dicséretek alól, amikor kijelentette, hogy meggyalázta, nyoszolyájába lépett, ami
világos utalás Rúben paráznaságára Jákob ágyasával, Bilhával (35:22). Rúbcnre vezető
szerep és kettős örökség várt volna (IKrón 5:1-2), de ö olyan volt, mint a forrásban
levő víz (kiáradt mint a víz), ezért nem volt alkalmas a vezetésre. A bírák idejében
(Bír 5:15-16) Rúben törzsét a határozatlanság jellemezte.
49:5-7. Simeon és Lévi az anarchia (erőszak), és nem az igazság emberei, akik
nem tudnak uralkodni haragjukon és kedvtelésükön. Nem voltak tekintettel sem
emberre, sem állatra. Itt látható Isten erkölcsi ítélete azért, ahogy lemészárolták a
sikemieket (34:25-29). Isten különbséget tesz a szent háború és a bosszúállás között.
Később mind a két törzs szétszóródott (49:7). Simeon legnagyobb része szétesett
(Júdán belül kapott földet; Józs 19:1, 9), de Lévinek tiszteletteljes szétszóródás ju­
tott, mert ő lett a papi törzs (Józs 21).
49:8-12. Jákob szózatában harcos oroszlánhoz hasonló uralmat jövendölt
Júdának... ellenségei és atyja fiai feiett, akik leborulnak előtte (magasztalják).

136
 lMóz 49:13-21

Ez szójáték Júda nevével kapcsolatban, melynek jelentése „magasztal” (vő. 29:35).

A szózat sarkalatos pontja a míg szó (49:1 Ob). Amikor megjelenik az, akit Isten meg­
ígért, aki uralkodik a népeken, a helyszín földi paradicsommá válik, Ezek az igever­
sek előre jelzik a Júdából eredő királyságot és végül a Messiás uralmát (vő. Júda
törzse, Jel 5:5), mikor a népek engedelmeskednek majd neki. A magyar protestáns
fordítások szerint az lMóz 49:10 harmadik sora „míg eljö Siló”. Sok forrás, beleért­
ve a targumot is (az Ószövetség arám parafrázisát), a „Siló” kifejezésben a messiást
látja. Mindazonáltal a héber silók kifejezést úgy kell fordítani, hogy „akié”, vagyis
nem távozik Júdából a jogar, „míg el nem jön ő, akié” (a jogar). Hasonló szavak
találhatók az Ez 2 1:32-ben, „míg majd eljön, akié” (a korona, Ez 21:31), vagyis aki­
nek jogos tulajdona. Ezek a szavak Júda utolsó királyának szóltak.
A Messiás eljövetelével paradicsomi állapothoz hasonló dicsőség jár együtt.
Kidncr azt mondja, hogy az lMóz 49:11-12 mindegyik sora „örvendező, részegítő
gazdagságról beszél: az eljövendő uralkodó aranykora lesz az, akinek egyetemes ural­
mába tekinthetünk be a lOc-ben” (Genesis, 219. o.). Olyan bö szőlőtermése lesz
Júdának, hogy karónak is szőlőtöveket fognak használni; olyan bőven árad a bor,
mint a mosásra használt víz. Júdában az emberek szeme vörös vagy csillogó lesz a
bortól, és foga fehér lesz a sok tejivástól. Ezek képes kifejezések annak leírására,
hogy Júda területe mennyire alkalmas lesz szőlőművelésre. Ilyen bőség jellemzi majd
az ezeréves béke országát is (Ézs 61:6-7; 65:21-25; Zak 3:10),
49:13-15. Zebulon a tengeri kereskedelem révén gazdagszik meg (bár valójában
nem volt határos a Földközi-tengerrel; vő. Józs 19:10-11). Mint egy erős szamár...,
Issakár törzse teher alá hajtja vállát, vagyis rákényszerül, hogy másoknak dolgoz­
zon. lssakár a termékeny Jezreel-síkságon terült el, szép földön, de gyakran vonultak
át rajta hadseregek.
49:16-17. Dán másik példája annak, milyen különbség lehet az elhívás és a meg­
valósulás között (vő. 3-4. v.). Dánnak az volt a feladata, hogy ítélje a maga népét
(„Dán” jelentése „bíró”). De ez a törzs inkább az álnokságot választotta, mint a kígyó
az úton. A bírák idejében a bálványimádás első fő megnyilvánulása Dán törzsében
fordult elő (Bír 18:30).
49:18. Jákob megszakítja a jövendölést, és kéri az Úr szabadítását. Lehet, hogy
közvetve emlékeztette fiait arra, hogy rászorulnak az Úr szabadítására (ha neki szük­
sége volt erre, akkor biztos, hogy nekik is szükségük lesz rá). Vagy kifejezhette azt a
vágyát, hogy részesüljön a messiási reménységben, amikor megszabadul minden baj­
tól és keserűségtől (vö. „megváltás” Anna vágyában, Lk 2:38).
49:19-21. A 19. versben szereplő hat héber szó közül három szójátékot alkot Gád
nevével kapcsolatban, melynek jelentése „támadás”: Gádot martalócok marják, de ő a
sarkukba mar. A gádad ige jelentése: „betör”, vagy „támad”. A Jordán folyótól keletre
letelepedett törzsek gyakran keveredtek határvillongásokba (pl. 1Krón 5:18-19).
Asér termékeny és termelékeny lesz, királyi csemegéket ad. Ez a törzs Kánaán
gazdag északi partján telepedett le. Naftáli, mint egy szarvas, szabad hegyi nép lesz.

137
lMóz 49:22-50:6

Dcbóra arról énekelt, hogy Naftáli népe az életét kockáztatta „a mezőség magaslatain”
(Bír 5:18). Ez a törzs a Genezáreti- (Galilcai-) tó északnyugati partján telepedett le.
49:22-26. Ez a jövendölés Józsefet sokkal bőkezűbben áldja meg, mint bárme­
lyik másik törzset Neki szól a fő áldás (vö. IKrón 5:1-2). Jákob felvette a gyümöl-
csözés ígéretét József fiának, Efraimnak nevéből, (melynek jelentése termő), és a
győzelem (lMóz 49:23-24a) valamint a termékenység ígéretet adta (25b v.) József
két törzsének. A harci győzelmet megtapasztalta Józsué, Debóra és Sámuel, akik
mind Efraim törzséből származtak, valamint Gedeon és Jefte, akik Manassé törzsé­
ből eredtek. Ezekben a versekben jó néhány csodálatos megnevezés szerepel Istennel
kapcsolatban: Jákob erőssége... Tzráel pásztora (vö. 48:15), kősziklája, atyád Is­
tene..., a Mindenható (saddaj; vö. 'él saddaj a 17:1 -ben), aki megáld téged az ég
áldásával felülről (vagyis a gabonához szükséges esővel), a lent elterülő mélység
áldásaival (vagyis patakokkal és a kutakban levő vízzel) és az emlők és anyaméh
áldásaival (vagyis bőséges utódokkal). Jákob erősebb áldásait Józsefnek adta, mert
ő volt a testvérek közt megszentelt (vö. 41:4I).
49:27-28. A Benjámin törzsének szóló szózat erőszakos törzset ír le: ragadozó
farkas (vö. a kegyetlen benjáminiak a Bír 20-ban cs Saul, aki Benjámintól szárma­
zott, lSám 9:1-2; 19:10; 22:17).
Ezek a szózatok sajátos célt szolgáltak a könyvben, mely hasonló Nóé szózatá­
nak céljához, mikor fiairól jövendölt (lMóz 9:24-27). Mindkét szózat prófétai mó­
don előretekint a fiák sorsára egy-egy kor végén - Nóé az özönvíz végén és Jákob az
ősatyák korának végén.

c. Jákob halála és temetése (49:29-50:14)

49:29-33. Az ősatya sirja még egyszer fontos szerepet kap, amint Jákob megpa­
rancsolja Józsefnek, hogy atyái mellé temessék... Kánaán földjén, nem Egyiptom­
ban (vö. 47:29-30). Abban a földben reménykedett. A makpélai mezőn levő bar­
langban (melyet Ábrahám vásárolt, 23:3-20), Hebrón közelében nyugodott Sára
(23:19), Ábrahám (25:8-9), Izsák (35:27-29), Rebeka (Izsák felesége, 49:31) és
Lea (Jákob első felesége, 31. v.).
így halt meg Jákób 147 éves küzdelem után (47:28); bánata véget crt. Sok gyen­
gesége volt, és bűne se kevés. De Jákobban olthatatlan vágy élt Isten áldása után.
Mélyen gyökerező bizalommal Istenre hagyatkozott minden mással szemben. Végül
valódi hittel halt meg. Életében megtanulta, hogy honnan erednek az igazi áldások,
és harcolt Istennel cs emberrel, hogy abban a kiváltságban részesüljön, hogy átadhas­
sa ezeket az áldásokat fiainak.
50:1-6. Miután József sírt apja holtteste felett (vö. József sír még: 42:24; 43:30;
45:2, 14; 50:17), megparancsolta, hogy balzsamozzák be Jákób testét az egyiptomi­
ak temetési szokása szerint. A bebalzsamozási időszak ritkán volt rövidebb egy hó­
napnál, és általában negyven napig tartott. Az egyiptomiak hetven napig siratták
Jákobot - két és fél hónapon át - ami csupán két nappal rövidebb a fáraó meggyászo-

138
 lMóz 50:7-26

lásának szokásos idejénél. Ez mutatja, hogy az egyiptomiak mennyire tisztelték Jó­

zsefet. A siratás ideje után József megkérte a fáraót, hogy adjon engedélyt apja
eltemetésére Makpéla barlangjában, Kánaánban.
50:7-9. József óriási menetet vezetett Kánaánba eltemetni apját, melyben Egyip­
tom összes vénei részt vettek, valamint József családja és testvérei és harci kocsik
is. Ez volt az első eset, hogy József visszatért hazájába 39 év után (22 évig volt
Egyiptomban, mielőtt Jákob odaköltözött volna, és Jákob 17 évig élt ott). Évszázad­
okkal később Izráel fiai megint csak elhagyták Egyiptomot, és elvitték magukkal egy
ősatya csontjait, méghozzá Józsefét. De itt az ígéret földjére történő visszatérés csak
ideiglenes volt. A sír azt jelezte, hogy igényt tartanak az ígéret földjére. Isten meg­
ígérte Jákobnak, hogy visszaviszi őt a földre, és József fogja eltemetni (46:4).
50:10-14. Útközben a Jordán közelében hét napig tartó gyászünnepet rendez­
tek..., ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak, melynek
jelentése „az egyiptomiak mezeje” ( abél). De egy szójátékkal azt sugallja, hogy „az
egyiptomiak gyásza” ( ’ébel). A kánaániak felismerték, hogy ez nagy esemény. Az
Egyiptomba visszafelé vezető utat negyedszer tette meg a testvérek többsége, József
pedig másodszor.

d. Az áldás beteljesítésének megerősítése (50:15-26)

50:15-21. Most, hogy Jákob halott volt, József bátyjai attól féltek, hogy József
keményen fog bánni velük mindazért a rosszért, amit vele tettek (vö. 45:3), és bocsá­
natáért könyörögtek. Megint (vö. 44:33) József szolgáinak nevezték magukat (vö,
37:7). De József (miután sírt, vö. 42:24; 43:30; 45:2, 14; 50:1) biztosította őket (két­
szer is mondta, hogy Ne féljetek, 19, 21 v.; vö. 43:23) arról, hogy mindaz, ami tör­
tént, Isten tervében volt, hogy a megígért áldások beteljesedjenek (vö. 45:5, 7-9).
József azt is megígérte újra, hogy eltartja őket (vö. 45:11), és szívhez szólóan be­
szélt velük.
50:22-26. József is Egyiptom földjén halt meg. Apjához hasonlóan megígértet-
te testvéreivel, hogy elviszik csontjait Egyiptom földjéről a nagy szabadulás idején
(24-25. v.; vő. 2Móz 13:19; Józs 24:32; Zsid 11:22). Ez a szabadulás akkor fog tör­
ténni, mondta nekik, amikor Isten meglátogatja őket, hogy teljesítse őseiknek adott
ígéreteit.
József olyan sokáig clt, hogy megláthatta dédunokáit Efraim családjában, és uno­
káit Manassé családjában. Térdeire helyezte őket születésükkor, ami annak kimuta­
tása volt, hogy magáénak tekintette őket (vö. Jób 3:12). Aztán meghalt József 110
éves korában, és Jákobhoz hasonlóan bebalzsamozták. (Ábrahám 175 évet élt, 25:7;
Izsák 180-at, 35:28; és Jákob 147-et, 47:28.) Mózes első könyve azzal a még be nem
teljesült ígérettel fejeződik be, hogy Isten földet ad Izraelnek, ezért várták a felülről
való meglátogatást. József szavai, melyeket kétszer is olvasunk, csodálatosan össze­
foglalják azt a reményt, melyet az egész Ó- és Újszövetség kifejez: Isten bizonyosan
rátok tekint (50:24-25). így a hűségesek várva várják a megígért magnak, a Messi­
ásnak eljövetelét, aki véget vet az átoknak, és megvalósítja Isten régóta várt áldását.

139
lM óz

BIBLIOGRÁFIA
Bush, George. Notes, Critical andPractical on Genezis. 2 vols, New York: Ivison,
Phinney & Co., 1857. Reprint. Minneapolis: Klock & Klock Christian Publishers,
1981.
Cassuto, Umberto. From Adam to Noah: A Commentary on the Book o f Genezis.
Vol. 1. Translated by Israel Abrahams. Jerusalem: Mágnes Press, 1 1961.
__________. From Noah to Abraham: A Commentary on the Book o f Genezis.
Vol. 2. Jerusalem: Mágnes Press, 1964.
Davis, John J. Paradise to Prizon: Studies in Genezis. Grand Rapids: Baker Book
Hou 1975.
Dclitzsch, Franz. A New Commentary on Genesis. Translated by Sophia Taylor. 2
vols Edinburgh: T. &T. Clark, 1899. Reprint. Minneapolis: Klock & Klock Christian
Publishers, 1978.
Dods, Marcus. The Book o f Genesis. The Expositor’s Bibié. London: Hoddcr &
Stoughton, 1892.
Jacob, Benno. The First Book o f the Bibié: Genesis. New York: KTAV Publishing
House, 1934.
Kidner, Derek. Genesis. The Tyndale Old Testament Commentaries. Downers
Grove, ív.: InterVarsity Press, 1967.
Leupold, H.C. Exposition o f Genesis. 2 vols. Grand Rapids: Baker Book House,
1942.
Phillips, John. Expíoring Genesis. Chicago: Moody Press, 1980.
Speiscr, E.A. Genesis. The Anchor Bibié. Garden City, N.Y.: Doubleday & Co.,
1964,
Stigers, Harold G. A Commentary on Genesis. Grand Rapids: Zondcrvan
Publishing House, 1976.
Thomas, W.H. Griffith. Genezis: A Devotional Commentary. Grand Rapids: Wm.
B. Eerdmans Publishing Co., 1946.
Westermann, Claus. Genesis. Neukirchen Vluyn: Ncukirchcncr Vcrlag, 1976.
Wood, León J. Genesis: A Study Guide Commentary. Grand Rapids: Zondervan
Publishing House, 1975.
Tanulmányok
Cassuto, Umberto. The Documentary Hypothesis and the Composition o f the
Pentateuch, Translated by Israel Abrahams. Jerusalem: Mágnes Press, 1961.
Fokkclman, J.P. Narrative Art in Genesis. Assen, Amsterdam: Van Gorcum, 1975.
Kitchen, Kenneth A. Ancient Orient and Old Testament. Downers Grove, 111.:
InterVarsity Press, 1966.
Livingston, G. Herbcrt, The Pentateuch in Jts Cultural Environrnent. Grand
Rapids: Baker Book House, 1974,

140
 lM óz

Lowenthal, Eric I. TheJoseph Narrative in Genesis. New York: KTAV Publishing

House, 1973.
Segal, Moses Hirsch. The Pentateuch: Its Composition and Its Authorship and
Other Biblical Studies. Jerusalem: Mágnes Press, 1967.
Vos, Howard F. Genesis and Archaeology. Chicago: Moody Press, 1963.
Westermann, Claus. The Promises to the Fathers: Studies on the Patriarchal
A arratives. Translatedby Dávid E. Green. Philadelphia: Fortress Press, 1980.

141
 Mózes második könyve
John D. Hannah

BEVEZETES
Cím. A héber Biblia második könyvének neve V'éllek s'mot („ezek a nevei”), a
könyv első kifejezése. Esetenként lerövidítik arra, hogy fm o l („nevei”). Az Exodus
(Kimenetel) cím a Septuaginta fordítás címének átírása, mely központi témájáról
nevezte cl a könyvet, vagyis az izraeliek Egyiptomból történő kivonulásáról. Mind­
azonáltal ez a könyv ennél többről szól. Az Egyiptomból történő távozást a 13:17-
15:21 szakasz írja le, de a könyv beszámol Jákob családjának körülményeiről a kivo­
nulás előtt, az Egyiptomból a Sínai-pusztába vezető vándorlásról és néhány tapaszta­
latról, amit Izráel ott szerzett.

A szerző. A teológusok véleménye megoszlik Mózes második könyvének szer­

zőjét illetően. A liberális teológusok részletes analitikus vizsgálatnak vetik alá a szö­
veget azzal az előfeltételezéssel, hogy valószínűtlen, hogy Mózes írta volna, és az
elbeszélés leírásának dátuma meglehetősen kései.
A liberális teológusok a következő három megközelítés valamelyikét választják:
1. Julius Wellhausen és hívei megkísérelték kimutatni a könyv eredetének irodalmi
forrásait, három ilyen forrást feltételezve, melyeket hosszú évek választanak cl. Ezt
általában többforrás-elméletnek vagy JEDP elméletnek ismerik (a „D” forrás nem
szerepel a 2Móz-ben). (Vö. Mózes első könyvének szerzője, Mózes első könyvének
bevezetésében.) 2. A fönn atörténet megkísérel kis irodalmi egységeket felfedezni a
szövegben a formák mögötti történelem megértésén keresztül. Ezek a teológusok így
próbálják meghatározni a könyv írásának időpontját. 3. A hagyománykritikai iskola
sokáig szájhagyomány útján terjedő történetek mellett érvel, bár az egyes beszámo­
lók pontos rekonstruálása valószínűtlen. Ez a három megközelítés egyetért azokban a
feltételezésekben, hogy valószínűleg nem Mózes írta a könyvet, az események pon­
tos jellegét nehéz meghatározni, és az összcállitás későn történt.
Az evangéliumi hívők azt tartják, hogy a könyvet Mózes írta a Sínai-hegy közelé­
ben történő tartózkodásakor vagy röviddel azután. Ezt a nézetet az támogatja, hogy a
Biblia kimondottan tanúsítja ezt a tényt.
A Biblia világosan állítja, hogy Mózes képes volt elvégezni egy ilyen feladatot
(„megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére” ApCsel 7:22).
Mózes második könyve kimondottan hitelesíti Mózes szerzőségét. Isten megpa-t

ranesolta Mózesnek, hogy írja le Józsué katonai összecsapását Amálckkal („írd meg

143
2Móz

ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben”, 2Móz 17:14). Mózes leírta azt a beszélge­
tést is, amit az Úrral folytatott a Sínai-hcgyen („Akkor leírta Mózes az Úr összes
igéjét”, 2Móz 24:4). Ezt a feljegyzést nevezték „a szövetség könyvének” (24:7). A
Sínai-hegyen az Úr megparancsolta Mózesnek: „írd le ezeket az igéket” (34:27), és
Mózes „felírta a táblákra a szövetség igéit”, 34:28).
A Pentateukosz - Mózes öt könyve - más szakaszainak állításai is hitelesítik
Mózes szerzőségét. Az 5Móz 31:9 szerint „Mózes leírta ezt a törvényt... a papok­
nak”, az 5Móz 31:24 állítása világos: „Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek
az igéit elejétől végig”.
Az Ószövetség más könyvei is tanúsítják, hogy Mózes írta Mózes második köny­
vét. Dávid felszólította Salamont, hogy tartsa meg Isten „döntéseit és intelmeit, aho­
gyan meg vannak írva Mózes törvényében” (1 Kár 2:3). Ezsdrás felolvasott „Mózes
törvénykönyvéből” (Neh 8:1). A Pcntateukoszt „Mózes könyvének” (Neh 13:1) ne­
vezték.
Jézus elfogadta, hogy Mózes írta Mózes második könyvét. Jézus úgy vezette be a
2Móz 20:12 és a 21:17 idézetét, hogy „Mózes ezt mondta” (Mk 7:10), és a 2Móz 3:6-
ot ezekkel a szavakkal kezdte idézni: „Vajon nem olvastátok Mózes könyvében?”
(Mk 12:26).

A könyv keletkezésének ideje. A teológusok vitatják a kivonulás, Jákob Egyip­

tomba költözése és Mózes második könyve írásának időpontját.
1. A kivonulás időpontja. Egyes teológusok a Krisztus előtti 13. századra teszik
a kivonulás időpontját (kb. 1290, II. Ramszesz uralkodása idején), míg mások a Kr. e.
15. századra datálják (1446, II. Amenhotep uralkodása alatt).
A korábbi időpont mellett a Biblia és régészeti bizonyítékok szólnak. Először is,
az lKir 6:1 szerint a kivonulás és Salamon templomépítésc (uralkodásának negyedik
évében) között eltelt időszak 480 év volt. Mivel Salamon uralkodásának negyedik
éve Kr. e. 966 volt, akivonulás 1446-ban történt. Ezen kívül Jefte idejében (kb. Kr. e.
1100-ban) Izrácl már háromszáz éve lakott az ígéret földjén (Bír 11:26). Ezért a há­
romszáz év, plusz a 40 éves pusztai vándorlás és bizonyos idő még Hesbón elfoglalá­
sára a kivonulást a 15. század közepére teszi.
Másodszor, az Egyiptomból származó régészeti leletek ebből az időszakból egy­
bevágnak a kivonulásról szóló bibliai beszámolóval (lásd Merill F. Unger, A rchaeology
and the Old Testament. Grand Rapids: Zondervan Pubüshing Housc, 1954, 140-145.
o.; és Gleason L. Archer, Jr„ A Survey o/OId Testament Introduction. Chicago: Moody
Press, 1964,215-216. o.). Például bár IV. Thutmószisz követte apját, II. Amenhotepet
a trónon, Thutmószisz nem a legidősebb fiú volt. (A legidősebb fiút az Úr megölte az
clsŐpáskaünnep éjszakáján, 2Móz 12:29.) 11. Amenhotep (Kr. e. 1450-1425) uralko­
dásának első szakaszában levert felkelőket. A sémitákat tégla vetésre kényszerítették
(vö. 5:7-18). Az egyiptomi XVIII. dinasztia fáraói közül többen (kb. Kr. e. 1567-
1379) építkezéseket folytattak Észak-Egyiptomban. „A XVIII. dinasztia fáraói na­
gyon aktívan folytattak palesztinai hadjáratokat, ezért feltételezhető, hogy helyörsé-

144
 2Móz

geket és raktárvárosokat hoztak létre (vö. 1:11) valahol a Delta vidéken, hogy ezzel
biztosítsák az útvonalat a palesztinai helységek és maga Egyiptom között” (John J.
Davis, Moses and the Gods o f Egypt, 27. o.).
Harmadszor a Kr. e. 1400 táján történt palesztinai események megfelelnek a Józsué
vezette honfoglalásnak, A régészeti leletek arra utalnak, hogy Jerikó, Aj és Hácor kb.
1400-ban pusztultak el. Egy tudós erre a következtetésre jutott: „Minden elfogadott
Palesztinából származó műalkotási lelet alátámasztja azt az irodalmi beszámolót, mely
szerint a honfoglalás pontosan a bibliai történészek által jelzett időpontban történt”
(Bruce K. Waltke, „Palestinian Artifactual Evidence Supporting the Early Date of
the Exodus,” Bibliotheca Sacra 129. január-március, 1972:47).
A kivonulás későbbi időpontja (kb. 1290) mellett szóló érvek nem dönthetetlenek.
Először is a későbbi időpont mellett érvelők utalnak arra, hogy a rabszolga izraelieket
arra kényszerítették, hogy,,raktárvárosokat” építsenek, Pitómot és Ramszeszt (1:11). Azzal
érvelnek, hogy a régészeti leletek szerint ezek a városok II. Ramszesz uralkodása (kb. Kr.
e. 1304-1236) alatt épültek. Ebben az esetben ő volt a táraó a kivonulás idején. De ezek a
városok legalább 80 évvel a kivonulás előtt épültek. (Mózes 80 éves volt a kivonulás
idején, 7:7, és csak az 1:11 -ben leírt események után született.) Ily módon Pitóm és Ram­
szesz felépítése II. Ramszesz uralkodása elé kerül.
Ez azt jelenti, hogy Ramszesz városa nem kaphatta a nevét az uralkodóról. Ho­
gyan lehet megmagyarázni akkor a Ramszeszre történő utalást? Lehet, hogy Ram­
szesz gyakori név volt az egyiptomi Hikszosz királyok idején (Kr. e. 1730-1570). A
Ramszesz név jelentése „Rá (Ré) szülötte”. Ez a Rá a hikszoszok napistene volt.
Ugyanakkor a város nevét eredetileg úgy Írták, hogy Raamszesz (héberül nTamsés)
míg a fáraó nevét úgy írták, bogy Rameszesz vagy Ramesszesz (Ra-mes-su).
Másodszor, a kivonulás későbbi időpontját vallók úgy érvelnek, hogy a Jordánon
túli terület állapota nem felel meg a kivonulás korai időpontjának. Nelson Glueck
régész nem talált bizonyítékot arra, hogy Edómban, Móábban és Ammónban Kr. e.
1900-1300-ig települések léteztek volna. Ezért Mózes nem találkozhatott volna ott
erős ellenállással, csak később (a 13. században).
Erre az érvre két válasz adható. Nem volt szükség településekre abban az időben.
Az edómiak, móábiak és ammóniák lehet, hogy egyszerűen katonai felügyeletet gya­
koroltak e területek felett, bár maguk félnomádok voltak. A 4Móz 20:14-17 magya­
rázatakor Unger megjegyzi, hogy „nincs semmi a szövegben, mely kifejlődött városi
életet feltételezne Edómban, vagy komoly erődökre utalna” (Archaeology and the
Old Testament, 151. o.). Ráadásul Glueck módszerét más régészek megkérdőjelez­
ték, és a legújabb leletek szerint voltak települések a környéken, különösen Teli Deir
Allahban (H.J. Frankén és W.J.A. Power,,,Glueck ’s Expío ra tions in Eastern Fülest iné
in the Light o f Recent Evidence, ” Vetus Testamentum 21. 1971:119-23).
Harmadszor a későbbi kivonulási időpontot vallók azzal érvelnek, hogy a régé­
szeti leletek széleskörű pusztulásra utalnak Pelesztinában a 13. században, de ugyan­
ez nem látható a XV. században. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Jerikó, Aj és
Hácor kivételével Józsué katonai taktikájába nem tartozott bele az elfoglalt városok

145
2Móz

lerombolása (vő. Józs 11:13). Waltke megjegyzi: „Más történelmi események is okoz­
hatták ezeket a romrétegeket, nevezetesen az egyiptomi Merneptah palesztinai had­
járatai kb. Kr. e. 1230 táján vagy a tengeri népek portyázásai kb. Kr. e. 1200-ban,
vagy az izraeliek és kánaániak egymás ellen irányuló, ingadozó eredményű harcai a
bírák idején” („Palestinian Artifactual Evidences,” 35-36. o.).
2. Jákob Egyiptomba költözésének időpontja. Ha a kivonulás Kr. e. 1446-ban
történt, akkor bizonyos bibliai megjegyzések segítenek meghatározni más fontos dá­
tumokat. Izrácl „a 430. esztendő végén, éppen ezen a napon” vonult ki (2Móz 12:40-
42), tehát Jákob 1876-ban költözött Egyiptomba. (Lásd Az ősatyák időrendje c. táb­
lázatot az lM óz 47:28-31 közelében.)
3. Mózes második könyve megírásának időpontja. Az út Egyiptomból a Sínai-
sivatagig pontosan három hónapot vett igénybe (2Móz 19:1 -2), Valószínű, hogy Mózes
a Sínai-hegy tövében történő táborozáskor vagy röviddel azután irta meg ezt a köny­
vet (Kr. e. 1446-ban). Ily módon a könyv olyan eseményeket tárgyal, melyek valami­
kor Mózes születése (1526) előtt kezdődtek (2. rész) és egészen a Sínai-hegyig tartot­
tak (1446).

A könyv célja és témái. Mózes második könyvének központi eseményei Izrael

csodálatos szabadulása az egyiptomi szolgaságból és a teokratikus nemzet megalapí­
tása Mózes vezetésével, egy új „alkotmány”, a mózesi szövetség segítségével (19:3-
19). Unger megjegyzi: „Mózes második könyvének célja Jákob leszármazottainak
megváltására és a teokratikus nemzet megalapítására irányul a Sínai-hegynél. Isten
mindezidáig Izraellel csak az Ábrahámmal kötött szövetségen keresztül létesített kap­
csolatot, melyet megerősített Izsákkal és Jákobbal. Most azonban magához vonja az
egész nemzetet azzal, hogy kimenti őket Egyiptomból. Mint a kiválasztott nép, aki­
ken keresztül a Megváltó el fog jönni, Jehova belehelyezi őket a mózesi szövetségbe
is, és közöttük lakik a dicsőség felhője alatt” (Introductory Guide to the Old Testament.
Grand Rapids: Zondervan Publishing House, 1951, 196. o.).
Tehát Mózes második könyve összekötő kapocs a nép eredete között Isten Ábra­
hámnak adott ígéretében (lM óz 12:2) és a teokratikus királyság kezdete között, mely
Mózes alatt valósult meg. Az Ígéret népe csodálatos módon megszabadult a szolga­
ságból, és részese lett a mózesi szövetségnek, hogy „szent nemzet” legyen (2Móz
19:6), az áldás útja a pogányok számára (lM óz 12:3; vo. „nemzetek világossága”,
Ezs 42:6). Mózes második könyve tehát hangsúlyozza a megváltást és a megszente-
lődést.

Történelmi háttér
I. Egyiptom történelme a kivonulás előtt. Az ókori Egyiptom kb. 800 km hosszúsá­
gú volt Asszuántól (az ősi Szüénétől), a Nílus első vízesésétől, északra a Földközi­
tengerig. Ebbe a területbe beletartozott a Nílus keskeny völgye (Asszuántól Memfiszig)
cs a Delta, a széles háromszög Memfísztől a tengerig. Asszuántól délre helyezkedett

146
 2Móz

el az ősi Kús földje. Az „Egyiptom” név a görög (Aigyptos) és a latin nyelvből

(Aegyptus) származik, az ősi Ha-ku-ptah kifejezésből. Ez Memfisznek, a fővárosnak
a korábbi neve volt, amely egy kicsit északra helyezkedett el a mostani Kairótól.
Amikor Memfísz volt a főváros, akkor a külföldiek ezen a néven utaltak az egész
nemzetre. A bennszülött lakosság úgy nevezte Egyiptomot, hogy Ta-meri („A szere­
tett föld”) vagy Kémét („Fekete föld” - ez a név a Nilus menti termékeny talajra
utal).
A tudósok három időszakra bontják fel az ókori egyiptom i történelm et:
predinasztikus kor (kb. Kr. e. 3500-3100-ig), archaikus kor (kb. Kr, e. 3 100-2686-ig)
és dinasztikus kor (Kr. e. 2686-332-ig). A predinasztikus időszakban a mezőgazda­
sággal foglalkozó népesség a Nílus mentén fokozatosan letelepedett. A kialakuló
kultúrákat Felső- (dél) és Alsó- (észak) Egyiptomban Narmer, az első felső-egyipto­
mi fáraó egyesítette, és ez jelezte az archaikus kor kezdetét. Ebbe az időszakba tarto­
zik Egyiptom első két dinasztiája.
A dinasztikus kor 2686-tól egészen 332-ig tartott, amikor Nagy Sándor legyőzte
Egyiptomot, és 29 dinasztiát ölelt fel. A 111-VI. dinasztia (kb. Kr. e. 2686-2181-ig)
jellemzője a rohamos kulturális és technikai fejlődés. Ekkor - az Obirodalomban -
épültek a nagy piramisok, és a fáraók Memfiszböl erős abszolutista konnányzattal
uralkodtak. Az első átmeneti kor (Vll-Xl dinasztia; 2181-1991-ig) a hanyatlás idő­
szaka volt. Ezután következett a Közép-birodalom (XII. dinasztia; kb. 1991 -1786-
ig), melynek idején a nemzet kiterjesztette határait, és fővárosát áttette Thébába. Újra
helyreállították a központi uralmat I. Amenemhet alatt, aki a virágzó XTT. dinasztia
megalapitója volt.
A XII. dinasztia lett Egyiptom fénykora a művészetek és a kézműipar terén, mi­
kor helyreállt a virágzó gazdaság. Ebben a bőségben emelkedett fel József mint Egyip­
tom miniszterelnöke, és Jákob fiaival együtt Egyiptomba vándorolt (Kr. e. 1876-ban,
IMóz 46:6).
Ezután következett a második átmeneti kor (kb. 1786-1567-ig), összesűrítve a
XIU-XVII. dinasztiát. A XIII. és a XIV. dinasztia alatt Egyiptom hanyatlásnak indult.
A XV. és a XVI. dinasztia alatt Egyiptomot leigázták a hikszoszok, akik kevert sémi­
ta-ázsiai eredetű nép voltak. Fejlettebb katonai technikájuk következtében a hikszoszok
- akik vasszekereket és ázsiai íjakat használtak - másfél évszázadon át kormányoz­
ták az országot Avariszból, a Nílus deltájából. A hikszoszok fokozatos felváltása
1600 körül kezdődött, amikor II. Szekenenré, Théba hercege fellázadt. Jákob leszár-
m azottainak történelm e a hikszoszok uralkodása alatt hom ályos (vö. Unger,
Archaeology and the Old Testament, 130-135. o,).
I. Amószisz uralkodása alatt az Újbirodalom kora köszöntött be (kb. 1567-1220;
XVIII-XIX. dinasztia), mely Egyiptom történelmének egyik legragyogóbb időszaka.
Egyiptom kiemelkedett mint nemzetközi hatalom, és kiterjesztette hatását az Eufrá-
tesz folyón túlra. A XV1I1. dinasztia idejében történtek a Mózes második könyvében
leírt események. Ebben az időben az egyiptomi nemzetöntudat új hulláma elnyomta a
korábbi hikszoszok toleranciáját a külföldiekkel szemben. Az egyiptomiak belefog-

147
2Móz

tak birodalmuk kiépítésébe a védelem érdekében, és határukat kiterjesztették Palesz­

tinára. Úgy tűnik, hogy nem akarták kiirtani a sémita lakosságot, mely már letelepe­
dett Egyiptomban, ehelyett az egyiptomi fáraók felhasználták rabszolgamunkájukat
védelmi építmények és királyi paloták építésénél.
2, Egyiptom történelme a kivonulás idején, I. Amenhotep 1546-1526-ig uralko­
dott az újonnan centralizált kormányzatban (valójában ezt a kormányzati rendet apja,
I. Amószisz vezette be), és 1. Thutmószisz váltotta fel (aki kb. 1526-1512-ig uralko­
dott), Mózes ennek a királynak az uralkodása idején született (kb, 1526-ban), vagy 1.
Amenhotep uralkodásának végén. Ennek a királynak volt egy hires lánya, Hatsepszut,
aki lehet, hogy az a királylány volt, aki felfedezte Mózest a Nílusban. Amikor II.
Thutmószisz (1512-1504) meghalt, III. Thutmószisz nagyon fiatal volt, ezért nevelő­
anyja, Hatsepszut elérte, hogy ő legyen az uralkodó 1503-tól kezdődően. (III.
Thutmószisz elvileg 1504-től 1482-ig uralkodott, bár Hatsepszut „uralkodótársa” volt
1482-ig.)
Hatsepszut nagyszerű uralkodása alatt Egyiptom felvirágzott. Ezekben az évek­
ben töltötte Mózes ifjúságát a királyi udvarban. Hatsepszut halála után 1482-ben III.
Thutmószisz egyedül uralkodott 1450-ig. III. Thutmószisz likvidálta az egész királyi
udvart, és megpróbálta letörölni Hatsepszut nevét az országban található szobrokról.
Ebben az időszakban Mózes valószínűleg barátságtalannak találta az egyiptomi ud­
vart, így Midján földjére menekült. III. Thutmószisz hatalmas birodalmat épített, és
kiterjesztette uralmát Szíriára is.
ITT. Thutmósziszt TI. Amenhotep váltotta fel (1450-1425), aki a kivonulás idején
volt a fáraó (1446). Harcos apjától eltérően II. Amenhotep úgy tűnik, hogy katonai
vereségeket szenvedett, mert nem volt képes nagyobb hadjáratok kivitelezésére. Gyen­
ge háborús kezdeményezései lehet, hogy annak tulajdoníthatók, hogy elvesztette har­
ci szekereinek legnagyobb részét vagy egészét a Vörös-tenger hullámaiban. IV.
Thutmószisz úgynevezett „Álomsztéléje” feljegyzi, hogy Harem-akht isten azt mondta
a fiatal hercegnek egy álomban, hogy egy nap ő lesz a király. Ha IV. Thutmószisz lett
volna a legidősebb fiú, akkor nem lett volna szükség a trónhoz való jogának bizonyí­
tására. Ezért logikus azt feltételezni, hogy ő II. Amenhotep fiatalabb, és nem legidő­
sebb fia volt. Ez összhangban áll a 2Móz 12:29 állításával, mely szerint a fáraó leg­
idősebb fia meghalt Izráel első páskájának éjszakáján.
III. Thutmószisz volt tehát a fáraó az elnyomáskor, és II. Amenhotep a kivonulás­
kor. Az egyiptomi történelemben az Újbirodalom időszaka után a görög uralomig a
Késői Újbirodalom (XX. dinasztia, kb. 1200-1085), a harmadik átmeneti kor (Kr. c.
1085-663; XXI-XXV, dinasztia) és a Későkor (Kr. e. 663-332; XXVT-XXXI. dinasz­
tia) jött.
3. A kivonulás földrajzi körülményei, Izráel útvonala Egyiptomból sok vitára adott
okot, A héber já m sup kifejezés pontatlan fordítása még bonyolultabbá tette a kér­
dést. Vörös-tengernek fordították Nádas- (Papirusz-) tenger helyett. Ez a terület vala­
hol a Szuezi-öböí és a Földközi-tenger között helyezkedik el, a jelenlegi Szuczi-csa-
toma mentén, ahol sok mocsaras lagúna és tó található.

148
 2Móz

A kivonulás lehetséges helyszíneként kct terület került a figyelem középpontjá­

ba. Az „északi szemlélet” a kivonulást a Földközi-tengert határoló egyik lagúnához
teszi, a „déli (vagy középponti) szemlélet” pedig Szukkóttól délre a Balah-tó vagy a
Timszah-tó környékére gondolja. Isten elvezette az izraelieket a nagy forgalmú és
megerősített karavánútvonaltól, mely észak felé haladt („a filiszteusok országa felé,
bár az közel volt”, 13:17), a sivatagba, hogy elkerüljék a találkozást az egyiptomi
katonasággal. Az északi szemlélet szerint a Sínai-hegy Kádes-Bamea közelében ta­
lálható. Mindazonáltal a tények arra mutatnak, hogy a Sínai-hegy a félsziget déli
részén van.
Az izráeliek elhagyták Ramszeszt, és Szukkótba mentek, kb. 50 km-re délkeleti
irányba (2Móz 12:37; 4Móz 33:5). Szukkót közelében Isten csodálatosan megszaba­
dította az izráclieket II. Amenhotep harci szekerekkel felfegyverzett seregétől. A „déli
szemlélet” mellett szól az is, hogy Súr pusztája (2Móz 15:22), ahová Izrael ment,
miután átkelt a Nádas-tengeren, közvetlenül Szukkóttól keletre található. Egy másik
tényező az, hogy a Balah-tóra és a Timszah-tóra hatással lehetnek erős keleti szelek,
amint ezt a 14:21 leírja. (Lásd A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 4Móz
33:1-5 közelében.)

VÁZLAT
I. Isten megváltja népét Egyiptomból (1-18. rész)
A. Izráel elnyomott állapota Egyiptomban (1. rész)
1. A háttér: Izráel Egyiptomban (1:1 -7)
2. Az elnyomás: Izráel a fáraók uralma alatt (1:8-22)
B. Izráel szabadítója Egyiptomból (2-4. rész)
1. Mózes születése és megóvása Egyiptomban (2:1-10)
2. Mózes menekülése Midján földjére (2:11 -4:17)
3. Mózes visszatérése Egyiptomba (4:18-31)
C. Mózes harca a fáraóval Egyiptomban (5:1-12:36)
1. Mózes vitái a fáraóval (5:1-7:13)
2. Isten ítélete Egyiptomon (7:14-12:36)
D. Izrael szabadulása Egyiptomból (12:37-18:27)
1. Menekülés Egyiptomban a tenger felé (12:37-13:22)
2. Átkelés a Vörös- (Nádas-) tengeren (14. rész)
3. Mózes és Mirjám dicsőítő éneke a szabadulásért (15:1-21)
4. Útban a Sínai-hcgyhcz (15:22-18:27)
II. Isten kijelentése a népnek a Sínai-hegynél (19-40. rész)
A. isten szövetsége népével (19-31. rész)
1. A törvény kinyilatkoztatásának háttere (19. rész)
2. A Tízparancsolat (20:1-21)
3. A szövetség könyve (20:22-24:11)

149
2Móz 1:1-7

4. A szertartási szabályok (24:12-31:18)

B. Tsten népének kudarca és helyreállítása (32-34. rész)
1. lzráel megszegi a szövetséget (32:1 -33:6)
2. Isten megújítja a szövetséget (33:7-34:35)
C. A szent sátor építése (35-40. rész)
1. Az építkezés előkészítése (35:1-36:7)
2. A szent sátor építése (36:8-39:31)
3. A szent sátor befejezése (39:32-43)
4. Gyűlés a szent sátornál (40:1-33)
5. isten népével lakik (40:34-38)

MAGYARÁZAT
Mózes második könyve két fö egységre tagolódik. Az első egység (1-18. rész)
Jákob leszármazottainak nyomorúságával és III. Thutmószisz és II. Amcnhotep el­
nyomása alóli szabadulásával foglalkozik; a második egység (19-40. rész) a megvál­
tott nemzet istentiszteletét tárgyalja. Az első bemutatja Isten hatalmas szabadítását, a
második a nép előkészítését a csendes, engedelmes meghódolás vállalására az isten­
tiszteletben.

I. Isten megváltja népét Egyiptomból (1-18. rész)

Mózes leírta lzráel népének nyomorúságát Egyiptomban, a szabadító (önmaga)
megjelenését, és a fáraó makacs szívével való küzdelmet, amely lzráel népének cso­
dálatos szabadulásával végződött a Nádas-tengeren keresztül valamint biztonságos
megérkezésükkel a Sínai-hegyhez.
A. lzráel elnyomott állapota Egyiptomban (1. rész)
1. A HÁTTÉR: IZRÁHL EGYIPTOMBAN (1:1-7)
1:1-5. Ezek az igeversek összekötő kapocsként szolgálnak az ősatyák időszaka,
melyet Mózes első könyve utolsó fejezetei írnak le, és akivonulás eseményei között.
Isten nagy gondoskodással megvédte Jákob (vagy Izrael) gyermekeit, és annyira
megnövelte fiai számát, hogy egy kis csoportból Egyiptom népességének jelentős
hányadává váltak.
Lea hat fia születésük sorrendjében kerül felsorolásra Rúbentől Zebulonig (vö.
1Móz 35:23). Benjámin, Jákób második feleségének, Ráhelnek fia ezután szerepel,
de József, Ráhel elsőszülöttje nem kerül említésre, mert ő már Egyiptomban volt.
Ráhel szolgálólányának, Bilhának fiai voltak Dán és Naftáli (lM óz 35:25), Lea szol­
gálólányának, Zilpának fiai pedig Gád és Ásér (lM óz 35:26). A férfiak összesen
hetvenen voltak, akik Egyiptomba mentek Jákobbal (vö. LMóz 46:27; 5Móz
10:22; vö. magyarázatok az ApCsel 7:14-nél, ahol számukat hetvenötre teszi István).
1:6-7. Jákób utódai megszaporodtak: lzráel fiai szaporodtak, gyarapodtak,
megsokasodtak (vö. ApCsel 7:17). Több nemzedék választotta el Lévit Mózestől

150
 2Móz 1:8-14

(vö. magyarázatok a 4Móz 26:58-59-nél) így a József halálától ( lMóz 50:26) a nem­
zet megnövekedéséig eltelt idő, amint azt a 2Móz 1:7 leírja, valószínűleg csak kicsit
volt több, mint száz év. A kivonulásban résztvevő férfiak száma hatszázezer fő, nem
számítva a nőket és a gyerekeket (12:37), tehát Izráel teljes népessége abban az idő­
ben kb. kétmillió körül lehetett. Nem csoda, hogy megtelt velük az ország (vagyis
Gósen földje, 1Móz 45:10, a Delta délkeleti részén). Isten Ábrahámnak adott ígérete
szerint (lM óz 12:1-3) nagy nemzetté lettek. De még nem volt földjük (lM óz 15:18-
21) és „alkotmányuk” (a mózesi törvény).

2. AZ ELNYOMÁS: IZRÁEL A FÁRAÓK URALMA ALATT (1:8-22)

Mózes az elnyomás két formáját tárgyalja, melyeket Izráel az egyiptomi fáraók
uralma alatt a XVIII. dinasztiánál tapasztalt: a rabszolgamunkát (8-14. v.) és a gyer­
mekek meggyilkolását (15-22. v.). Isten felhasználta a fáraónak ezeket az intézkedé­
seit, hogy felkavarja népében a vágyat az Egyiptomból való szabadulásra.

a. A rabszolgaság bevezetése (1:8-14)

Olvashatunk az új király érveléséről (8-10. v.) és arról az irányvonalról is, mely
ennek az érvelésnek eredményeként született (11-14. v.).
1:8-10. Az új király... nem ismerte Józsefet. Ennek a fáraónak a kiléte bizony­
talan, de lehetett I. Amószisz, a XVIII. dinasztia megalapítója, vagy még inkább I.
Amcnhotep (1545-1526) vagy I. Thutmószisz (1526-1512; lásd Történelmi háttér a
Bevezetésben). Ha a „nem ismerte Józsefet” kijelentés azt jelenti, hogy „nem becsül­
te József jellemét vagy vivmányait”, akkor ez arra utalhat, hogy az új uralkodó a
Hikszoszok elnyomása után került trónra. Az egyiptomi nemzetöntudat hullámában
(melybe beletartozott a Hikszoszok gyűlölete is) minden sémitával, beleértve a
Hikszo szokat és az izráelieket is, gyanakvással bánhattak. Ez a fáraó két indokkal
magyarázta aggályát: az izraeliek száma vészjóslóan megnövekedett, és félő volt,
hogy politikailag lepaktálnak az ellenséggel háború idején. A bánjunk csak okosan
vele kifejezés olyan irányvonalra mutat, mely ellenőrizné szaporodásukat és kizsák­
mányolná munkaerejüket.
1:11-14. így bevezették a kényszermunkát az egész delta területén, megköve­
telve a héberektől, hogy királyi raktárvárosokat építsenek: Pitómot és Ramszeszt.
A sanyargassák ( 'ánáh) kifejezés ugyanaz a szó, melyet az lMóz 15:13 használ
(ahol úgy fordították, hogy „nyomorgatják”), amikor Isten megjövendölte az egyip­
tomi szolgaságot. Ez az egyiptomi szolgaság olyan volt, mint a „vaskohó” (5Móz
4:20). Az egyiptomiak kegyetlen bánásmódja ellenére Isten gondoskodott Izráel szám­
beli növekedéséről. Ez még nagyobb ijedelmet okozott az egyiptomiaknak, és még
nagyobb munkára fogták be az izráelieket.

151
2Móz 1:15-2:2

b. A gyermekek meggyilkolása (1:15-22)

1:15-16. A rabszolgamunkára kényszerítés csak részben volt hatásos, ezért a fá­
raó elhatározta, hogy életbe léptet egy még agresszívebb politikát, nevezetesen a gyer­
mekgyilkosságot. Nem szabad azt gondolnunk, hogy csupán két bába (szó szerint
„azok, akik segítenek a szüléskor”) volt az izraelieknél. Az a legvalószínűbb, hogy az
izráeliek nagy száma miatt ez a két nő lehetett a bábák szervezetének vezetője. A
király utasítása egyértelmű volt: meg kellett ölni a fiú csecsemőket, és életben kellett
tartani a lány csecsemőket. A héber asszonyok szülésnél két kövön ültek, erre utal a
héber szöveg.
1:17-19. Mindazonáltal a bábák jobban félték az Istent (vö. 21. v.), mint egy
földi ember törvényeit, még akkor is, ha a király adta ki azokat (vö. ApCsel 5:29).
Nem engedelmeskedtek a parancsnak. Ezért a király hívatta őket (Sifrát cs Púát, 2Móz
1:15), hogy adjanak számot engedetlenségükről. Ezek a bábák azt mondták, hogy a
héber asszonyok olyan gyorsan szülnek, hogy mire a bába odaér hozzájuk, a cse­
csemők már megszülettek. Ezzel nyilvánvalóan azt akarták mondani, hogy a fiúgyer­
mekeket elrejtették a szülők, és lehetetlen volt Sifrának és Púának megölni őket. A
válasz nem tűnik logikusnak. Valójában a bábák nem nagyon igyekezhettek, amikor
házhoz hívták őket. Úgy tűnik, hogy a fáraó nem büntette meg őket azért, mert képte­
lenek voltak végrehajtani parancsát.
1:20-21. Isten megáldotta az izraelieket termékenységgel (vö. 7. v.), és jót tett
Sifrával és Púával különösen is. Isten célja a nép megsokasodásával úgy tűnik az
volt, hogy felkeltse az egyiptomiak haragját és félelmét, hogy még kényelmetlenebb
helyzetbe hozzák Isten népét, cs felkeltsék bennük a szabadulás utáni vágyat. Tehát
Isten áldása negatív választ hozott, mely később nagyobb áldáshoz vezetett.
1:22. A fáraó ezután sokkal nyíltabb elnyomó politikát léptetett életbe az izráeliek
szaporodásának csökkentésére. Miután a fáraó kudarcot vallott a bábák titkos utasí­
tásával, megparancsolta egész népének, hogy hajtsák végre a rendeletét. így rosszab­
bodott az izráeliek elnyomott állapota, de miközben Isten népe az elnyomás alatt
szenvedett, Isten szabadítót készített elő.

B. Izráel szabadítója Egyiptomból (2-4. rész)

1. MÓZES SZÜLETÉSE ÉS MEGÓVÁSA EGYIPTOMBAN (2:1-10)
2:1-2. Mózes születésének leírása rövid. Nyilvánvalóan a fáraó rendelete (1:16,
22) fenyegette Mózes életét. Mózes szüleinek nevét itt nem olvassuk, de a 6:20-ból
megtudhatjuk, hogy apját Amrámnak, anyját pedig Jókebednek hívták, s Amrám nagy­
nénje volt. Ennek a lé vita házaspárnak két másik gyermeke is született: Mirjám (15:20)
r r

és Áron (6:20). Áron három évvel idősebb volt, mint Mózes (7:7). Ha feltételezzük,
hogy a kivonulás 1446-ban történt, mivel akkor Mózes már 80 éves korában járt
(7:7), Kr. e. 1526-ban született, első Thutmószisz uralkodása alatt (1526-1512) vagy
I. Amenhotep uralkodásának végén (1545-1526). Mózes szülei nem tartották be a

152
 2Móz 2:3-10

fáraó rendeletét, és elrejtették az újszülöttet (vö. ApCsel 7:17-20). A csecsemőt nem

szülei, hanem egy egyiptomi királylány nevezte el (2Móz 2:10).
A gyermek szép volt (2. v.), ami azt jelenti, hogy szép és egészséges. István azt
mondta Mózesről, hogy „kedves volt Istennek” (ApCsel 7:20); és a Zsidókhoz írt
levél szerzője is azt írja, hogy szép volt (Zsid 11:23). Mózes szülei hittek abban, hogy
Isten meg tudja oldani problémájukat, ezért rejtegették öt, nem félve a király rende­
letétől. De három hónap múlva már nem volt biztonságos otthon tartani.
2:3-4. Mózes anyja, Jókcbed elhatározta, hogy elrejti a gyermeket a Nílus folyó
mentén lévő sürü sás közé. Ezért doboz alakú gyékénykosarat készített, cs bekente
a külsejét szurokkal és gyantával (vö. „szurok” Noé bárkáján, lMóz 6:14), mielőtt
a mocsárba tette volna. A sors iróniája, hogy amikor Jókebed beletette fiát a Nílus
folyóba, bizonyos értelemben engedelmeskedett a fáraó rendeletének, hogy „dobják”
az újszülött fiúkat a folyóba (2Móz 1:22).
Jókebed meghagyta a gyermek nénjének, Mirjámnak, hogy álljon távolabb. Talán
arra számított Jókebed, hogy valaki megtalálja és megvédi a gyermeket? Lehet, mert
az anya utasítása Mirjámnak, hogy tudja meg..., mi történik vele, és amit Mirjám
kérdezett a fáraó lányától (2:7) arra utal, hogy az anya nem vaktában cselekedett.
2:5-9. Isten beavatkozása világosan látszik abból, ahogy gondot viselt a csecse­
mőről, mert csodálatos módon a gyermek visszakerült saját szüleihez. Ki volt a fáraó
lánya? Ha abban az időben I. Thutmószisz uralkodott, akkor lehetett az ő lánya,
Hatscpszut. Talán a kosár-csónak nem volt teljesen elrejtve, mert a hercegnő meg­
pillantotta (bár kíváncsiságát felkelthette a csecsemő sírása is).
Amikor a fáraó lánya föl nyitotta a kosár fedelét, a csecsemő sírása szánalomra
indította (megszánta). Ekkor Mirjám felajánlotta, hogy keres egy szoptató asszonyt
a héberek közül. Isten csodálatos módon kézben tartotta az eseményeket, hiszen
Mózes anyja újra láthatta gyermekét-hivatalos jóváhagyással a fáraó rendeleté elle­
nére (1:22) és még fizették is az anyát a szolgálatáért (2:9)! Érdekes módon több
nő is részt vett a Mózes születése körüli eseményekben: az istenfélő bábák nem enge­
delmeskedtek a fáraó rendeletéinek, Mózes anyja is ellenszegült, az egyiptomi her­
cegnő, a fáraó saját lánya szánalomra indult, és Mózes nővére is rendelkezésre állt,
amikor szükség volt rá. Az 1-10. versben egyik nő nevét sem tudjuk meg.
2:10, Mózes kisgyermekkora után visszatért a fáraó leányához, mint a királyi
család tagja (vö. ApCsel 7:21-22). A fáraó lánya örökbe fogadta, elnevezte és fia­
ként felnevelte, „Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére”, és
hatásos szónok lett (ApCsel 7:22). De később lemondott erről az egyiptomi örökség­
ről, visszautasítva, hogy „a fáraó lánya fiának mondják” (Zsid 11:24-25).
Egyesek szerint a Mózes (móseh) név héber szó, és az egyiptomiak is értettek
héberül. Mások szerint a „Mózes” egyiptomi név volt, mint a ,,-mószisz” utótag a
Thutmószisz vagy Amószisz nevekben. Cassuto (A Commentaiy on the Boák o f Exo­
dus, 20-21. o.) szerint ennek a kifejezésnek az egyiptomi nyelvben az a jelentése,
hogy „fiú” vagy „született”, bár hangzásilag a móseh szójáték volt a héber másáh
igével, „kihúz” (a vízből húztam ki).

153
 1
2Móz 2:11-22

A fáraó erőfeszítései a héber férfiak kiirtására újból meghiúsultak. A fiú védel­

met nyert egy gyékény kosárban, miközben kiszolgáltatva úszott a Nílus színén, majd
azzal, hogy valaki - éppen a fáraó lánya - szánalomra indult rajta. A szuverén Isten
megvédte a csecsemőt a fáraó rendeletétől, sőt még a királyi család tagjává is tettel

2, MÓZES MENEKÜLÉSE MIDJÁN FÖLDJÉRE (2:11-4:17)

a. Mózes menekülésének oka (2:11-14)
2:11-14, Az ezekben a versekben leírt események negyven évvel Mózes születé­
se után történtek (ApCsel 7:23); kb. Kr. c. 1485-ben, Hatsepszut uralkodása alatt
(lásd Történelmi háttér a Bevezetésben). Eddigre Mózes magasan képzett (ApCsel
7:22) ember lett, aki valószínűleg folyékonyan beszélte mind az egyiptomi, mind
pedig a héber nyelvet.
Mózes megvédett valakit elnyomott testvérei közül azzal, hogy megölt egy egyip­
tomit, és elrejtette testét a homokban. Mózes úgy gondolta, hogy izráeli társának
megvédelmezéséből népe felismeri, hogy ö a szabadító (ApCsel 7:25). Azt hitte, hogy
senki se látta, de úgy tűnik, hogy az izráeli, akit Mózes megvédett, elhíresztelte Mó­
zes tettét. Már rögtön másnap, amikor Mózes közbeavatkozott két héber férfi civa-
kodásában, egyikük megemlítette, hogy Mózes megölte az egyiptomit (vő. ApCsel
7:24-28). Mózes ekkor félni kezdett, hogy gyilkossága híre máris elterjedt, és hama­
rosan eljut a fáraó fűiébe.

b. Mózes elmenekül (2:15a)

2:15a. A fáraó is meghallotta a gyilkosságot, cs mérgében (Zsid 11:27) halálra
kerestette Mózest. Talán ez a fáraó Ili. Thutmószisz volt, aki Hatsepszuttal együtt
uralkodott. Mózes elmenekült keletre, és a nomád midjániaknál lakott. Ennek a nép­
nek az alapítója Midján, Ábrahám feleségének, Kctúrának a fia volt. Ábrahám el­
küldte fiait „kelet felé, egy keleti országba” (lMóz 25:1-6). A midjáníak a Sínai-
félsziget délkeleti és Arábia északnyugati részén éltek az Akabai-őbÖl mindkét olda­
lán. Ez a sivatagos fold nagyon más volt, mint az egyiptomi Góscn.

c. Mózes házassága (2:15b-22)

2:15b-22. Egy nap Midján földjén, amikor Mózes egy kűtnál ült, találkozott
Reuél (akit máshol az Ige Jetrónak nevez, 3:1; 18:1) hét leányával. Ez a Reuél Midján
papja volt. Mózes jótékony cselekedete, mellyel megvédte a lányokat, amíg vizet
húztak, a harmadik eset volt, hogy igyekezett másokat védelmezni (vö. 2:12-13).
Ezek az esetek előrevetítették jövőbeli szerepét népe szabadítójaként. Nagylelkűsége
arra késztette a lányok apját, hogy meghívja Mózest (akit egy egyiptominak nevez­
tek, talán a ruhájáról ítélve), hogy vacsorázzon együtt a családdal. Mózes később
feleségül vette Reuél lányát, Cippórát (akinek neve azt jelenti, hogy „kismadár”),
és fiuk születeti, Gérsóm. Nevének jelentése „kiűzés” vagy „idegen lakos ott”. Való­
színűleg kapcsolódik a héber gáras igéhez, melynek jelentése „kiűz” vagy „száműz”

154
 2Móz 2:23-3:10

(vö. 6:1). Gérsóm Mózes száműzetésének gyermeke volt, vagyis akkor született, amikor
Mózes jövevény volt idegen földön.
Mózes negyven éven át (ApCsel 7:30) vállalta a pásztoréict t'áradságos munkáját
a Sinai-félsziget területén. így értékes ismeretekre tett szert a Sínai-félsziget földrajzi
adottságait illetően, ami később hasznosnak bizonyult, amikor átvezette az izráelieket
a sivatagon.

d. Mózes elhívása (2:23-4:17)

(1) Mózes elhívásának oka. 2:23-25. Meghalt Egyiptom királya (23. v.), való­
színűleg ITT. Thutmószisz, aki elnyomta Izraelt (Kr. c. 1504-1450), s őt II. Amenhotep
követte (Kr. e. 1450-1425). Mózes negyven éves midjáni tartózkodása idején az
izraeliek tovább szenvedtek az egyiptomi rabszolgaságban (1:11). Isten meghallotta
kiáltásukat, és visszagondolt az Ábrahámmal (1 Móz 12:1-3; 15:18-21; 17:3-8), Izsák­
kal (lM óz 17:21) cs Jákobbal (lM óz 35:10-12) kötött szövetségére. Isten szána­
lommal nézett az izraeliek szomorú helyzetére. Rátekintett Izraelre (vö. 2Móz 3:7,
9), gondja volt rájuk, és eldöntötte, hogy közbelép. A 2Móz 2:24-25 az elbeszélés
fordulópontja. Az elnyomás, a rabszolgaság és a halál uralták az 1:1 -2:23-t. Most a fő
hangsúly áttevődik a szabadulásra és a győzelemre. Isten szuverén hatalmával kész
volt ígéretével összhangban cselekedni, hogy megszabadítsa és megőrizze népét.
(2) Mózes elhívása (3:1-4:17) Ez az igeszakasz, mely lejegyzi, hogyan hívta el
Isten Mózest a Hóreb hegyén, öt felé osztható: a körülmények (3:1 - 3), a szembesülés
(3:4-10), Mózes ijedelme (3:11-15), parancsok (3:16-22) és panaszok (4:1-17).
3:1-3. Ezek az igeversek leírják Mózes elhívásának körülményeit. Miután negy­
ven éven át tanult a fáraó udvarában, Mózes pásztor volt újabb negyven éven át.
Apósa juhait terelgette füves területeket keresve, és így ért el a Hórebhez (a Sínai-
hegy egy másik neve; vö. 19:10-11; 5Móz 4:10). Nem egyértelmű, hogy az ige miért
nevezi itt apósát Jetrónak Reuél helyett (vö. 2Móz 2:16, 18). Talán Reuél úgy gon­
dolta, hogy lánya házasságkötése Mózessel, a királyi családban felnőtt egyiptomival,
presztízst jelentett neki is, az apósnak, ezért változtatta a nevét Jetróra, melynek je ­
lentése „bőség” vagy „felsőbbség”. Mózes Isten hegyének nevezi a Hórebet (vö.
4:27; 18:5; 24:13), ami valószínűleg későbbi meggyőződését tükrözi az ott történtek
alapján.
Érdekes, hogy Isten ugyanannál a begynél szólt Mózeshez (3:1 -3), ahol később a
törvényt adta neki (19:20; 24:13-18; vö. 3:12). Mózes kíváncsiságát felkeltette egy
lángokban álló csipkebokor, mely mégsem égett el. Egyes bibliafordítások a 4. vers­
ben az „Ú r angyala” kifejezést használják, mely az Ú Rra utal (vö. magyarázatok az
lM óz 16:9-nél). A tűz Isten jelenlétének szimbóluma, mely később is látható lett,
amikor az Úr leszállt a Sínai-hcgyre (2Móz 19:18).
3:4-10. Isten ebben a szembesülésben megbízta Mózest, hogy szabadítsa ki né­
pét Egyiptomból (10. v.). Mózes tudatára ébredt, hogy Isten hívja, és így válaszolt:
Itt vagyok. Hasonlóképpen válaszolt Istennek Ábrahám (lM óz 2 2 :11), Jákob (1 Móz

155
2Móz 3:11-15

46:2) és Sámuel (lSám 3:4). Isten azt mondta Mózesnek, hogy vegye le a saruját
(vő. Józs 5:15) hódolata jeléül. A föld nem önmagában volt szent, hanem Isten jelen­
léte miatt. Amikor az ÜRazt mondta Mózesnek, hogy ő ősei (Ábrahám..., Izsák...
és... Jákob; vö. 2Móz 3:15-16; 4:5) Istene, akkor Mózes eltakarta arcát, mert félt
rátekinteni Istenre (vö. magyarázatok a 33:11,20-nál; Jn 1:18).
Isten ekkor elmondta Mózesnek, hogy ismeri népe nyomorúságát (2Móz 3:7, 9;
Vö. 2:24) és az a szándéka, hogy kimenti őket Egyiptom hatalmából. Törődése
eredményét foglalja össze az a kifejezés, hogy le is szállók (3:8), mely Isten közbe­
avatkozását írja le. Isten (a) meg fogja szabadítani őket Egyiptomból, és (b) elviszi
őket egy jó és tágas földre, amely nem olyan, mint a midjáni sivatag.
A tejjel... folyó föld kifejezés azt jelenti, hogy Kánaán ideális hely volt kecskék
és tehenek tartására. Jó legelőkön tartani a kecskéket, juhokat és teheneket bőséges
tejhozamot jelentett. A méz említése azt jelentette, hogy bőven volt dolguk a méhek-
nek. A tej és a méz jó mezőgazdasági lehetőségekre utal. Ez az első az Ószövetség
számos utalásából a „tejjel és mézzel folyó földre” (vö. 17. v.; 33:3; 3Móz 20:24;
4Móz 13:27; 14:8; 16:13-14; 5Móz 6:3; 11:9; 26:9, 15; 27:3; 31:20; Józs 5:6; Jer
11:5; 32:22; Ez 20:6, 15).
Ezt a földet akkor a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi
nép lakta (vö. 2Móz3:17; 13:5; 23:23; 33:2; 34:11).
Az IMóz 10:15-18 mindezeket a népeket felsorolja a perizziek kivételével, más
népek mellett, akik Kánaántól, Hám fiától és Nóé unokájától eredtek. Az Ábrahám­
mal kötött szövetségben (IMóz 15:18-21) Isten megemlít ötöt a 2Móz 3:8-ban leírt
hat népcsoportból öt másik mellett (vö. hét népcsoport az 5Móz 7:1-ben).
A „kánaániak” általános kifejezés. A hettiták valószínűleg olyan népcsoportok
voltak, akik északról vándoroltak Kánaán földjére. Az emóriak ugyanazok, mint az
amúrruk Mezopotámia észak részén (vö. magyarázatok az IMóz 14:13-16-nál). A
perizziek talán falvakban laktak vagy nomádok lehettek. A hiwiek talán Észak-Pa-
lesztinában és azon túl laktak (Józs 11:3; Bír 3:3), A jebúsziak a hegyvidéken éltek
(4Móz 13:29) Jebúsz körül, ami a későbbi Jeruzsálem (Józs 15:8).
Isten ezután elmondta Mózesnek, hogyan fogja elhozni a szabadulást népének.
Mózest fogja felhasználni, nem a saját (ApCsel 7:25), hanem Isten erejével. Isten ezt
mondta: Most azért menj! Elküldelek. Érdekes, hogy miközben Isten a népnek két
dolgot ígért (szabadulást Egyiptomból és bemenetelt az új földre), csupán az első
feladattal bízta meg Mózest, Isten tudta, hogy Mózes nem fog belépni az Ígéret föld­
jére (5Móz 32:48-52).
3:11-15. Mózes teljesen megdöbbent Isten szavain (7-10. v.), ezt bizonyítja ije­
delme. Egyszerűen nehezen tudta elhinni a megbízatást. Mózes azonnal ellene sze­
gült isten parancsának, arra hivatkozott, hogy se képessége (11. v.), se tekintélye (13.
v.) nincs. Mózes kételkedett abban, hogy sikeresen szembe tudna szállni az új fáraó­
val (II. Amenhoteppcl), és ki tudná vezetni a népet Egyiptomból. Isten két ígérettel
válaszolt Mózes ellenvetéseire: biztosította, hogy személyesen vele lesz (én veled
leszek, 12. v.; vö. magyarázatok a 14. versnél), és megígérte, hogy Mózes vissza fog

156
 2Móz 3:16-22

tcmi a Hórcb hegyéhez [ennél a hegynél fogjátok (Mózes és a nép) tisztelni az

Istent],
A szabadítás eélja az volt, hogy Izráel „tisztelhesse az Istent”. Ezt a célt gyakran
hangsúlyozza Mózes 2. könyve (4:23; 7:16, 26; 8:16; 9:1, 13; 10:3,7-8, 11,24, 26;
12:31). A „tisztel” vagy „imád” héberül ugyanaz a szó, mint a „rabszolgaként szol­
gál” ( ‘átad). Izráel Egyiptom rabszolgája volt ( 'ahódím\ 6:6) és rabszolgaságban élt
( 1abúdúh, 2:23) Egyiptomban („a szolgaság földjén”, szó szerint „a rabszolgák házá­
ban”, bét ‘abádím, 13:3, 14; 20:2). Miután Izrael rabszolgaként szolgálta az egyipto­
miakat, most az Urat fogja szolgálni és alattvalójaként imádni.
Mózes második ellenvetésében azt hozta föl, hogy az izraeliek nem fogják elhin­
ni, hogy Isten küldte szabadításukra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy így vála­
szoljon nekik: Vagyok, aki vagyok ('ekjeit 'aser 'ehjeh, 3:14; vö. „leszek”, 'ehjeh,
12. v.) és a Vagyok (’ehjeh) küldött engem hozzátok (14. v.). Ez a Valaki azt mond­
ta, hogy népével lesz a baj és a szükség idején. Az 'ehjeh kifejezés valószínűleg
szójáték a Jahve (Ú r) névvel a 15. versben. Tehát a Jahve név kapcsolódik a „lenni”
igéhez, és valószínűleg Isten Önmagában létezéséről szól, de ennél többet is jelent.
f f

Általában népével való kapcsolatát jelzi. Pl. mint Ur megszabadította őket (6:6), hű­
séges volt hozzájuk (34:5-7), és szövetségre lépett velük (lM óz 15:18).
A még ezt is (2Móz 3:15) kifejezés második választ jelent Mózes második ellen­
vetésére (az első válasz a 14. versben található). A mindig jelenlevő Isten megismer­
tette magát a múltban az atyákkal (a patriarchákkal; vö. 6, 16. v.; 4:5), és tőle elvá­
laszthatatlan tulajdonsága az, hogy kész gondot viselni népéről. Isten azt akarja, hogy
így szólítsák öt az övéi, mert ez az ő neve mindörökre. Talán Mózes úgy ismerte
Istent, mint távoli szuverén Urat, de nem úgy, mint közvetlen jelenlévő Istent, aki
gondoskodik választottjairól és szereti őket. Mózes mindkét ellenvetését (3:11, 13)
az Isten természetéről és jelleméről szóló tanítás válaszolja meg (12, 14-15. v.).
3:16-22. Mózes, miután értesült küldetése jellegéről (7-10. v.) és arról, hogy mi­
lyen Istene (11-15. v.), részletekbe menő parancsokat kapott arról, hogyan valósítsa
meg a feladatot. Az utasítás a nép véneire (16-17. v.), a királyra (18-20. v.) és az
izráeliekre (21-22. v.) vonatkozott. Isten azt mondta Mózesnek, hogy menjen,.. Izráel
véneihez (vezetőihez és tanácsadóihoz) és beszéljen nekik a theophaniáról, Isten
megjelenéséről a esipkebokorban, üzenetéről, hogy törődik velük (számon tartom
mindazt, amit ellenetek... elkövettek; vö, 2:24; 3:7) és tervéről, hogy kiszabadítja
őket az egyiptomi nyomorúságból és beviszi őket Kánaánba (vö. 8. v. és az ottani
magyarázatok). Mózesnek a vénekkel együtt kellett elmennie II. Amenhotephez.
Mózes az Urat a héberek Istenének hívta, amikor a fáraóval beszélt. Olyan név ez,
amit a többistenhívő emberek is megérthettek (vö. 5:3; 7:16; 9:1, 13; 10:3).
Mózesnek és a véneknek egyszerűen engedélyt kellett kérniük Egyiptom ideig­
lenes elhagyására (háromnapi útra) vallási célokból. Szándékosan nem mondott
semmit a visszatérésükről.
Isten megmondta Mózesnek (3:19-20), hogy a fáraó nem fogja elfogadni kérésü­
ket, ha Isten nem kényszeríti rá. [A kinyújtom a kezem kifejezés utal Isten határo-

157
2Móz 4:1-17

zottságára cs cselekvő erejére, mely szerepel még a következő helyeken: 6:1 (két­
szer); 13:14, 16; 32:11; 5Móz 4:34; 5:15; 6:21; 7:8, 19; 9:26; 11:2; 26:8.] De Isten
csodákat fog tenni (a tíz csapást), hogy meggyőzze a fáraót, és az elbocsássa őket.
Az egyiptomi csapások hatására az egyiptomiak... jóindulattal lesznek Izrácl
népe iránt, hogy amikor az izraeli nők (és férfiak, akiket a 11:2 megemlít) ezüst és
arany ékszereket, meg ruhákat kémek a szomszédaiktól (vő. lMóz 15:14b; 2Móz
12:35-36), akkor megkapják. Isten népének nem kellett üres kézzel elhagynia Egyip­
tomot; talán ez részleges kárpótlás volt a négyszáz éves rabszolgaságért. Később az
aranyat és az ezüstöt felhasználták a szent sátor építéséhez (35:5, 22),
4:1-17. Mózes megint (vő. 3:11-15) hangot adott panaszainak, mert nem érezte
magát alkalmasnak a feladatra. A 3:16-22-ben részletezett utasítások lehet, hogy még
inkább fokozták Mózes aggályait új szerepével kapcsolatban, ezért további két ellen­
vetéssel állt elő: félt attól, hogy népe visszautasítja tekintélyét (4:1) cs attól is, hogy
nem tud megnyerőén beszélni (10. v,). Isten türelmesen és megértőén válaszolt Mó­
zes aggályaira. Érthetőnek tartotta Mózes félelmét, hogy az izraeliek talán nem hi­
szik majd el, hogy Isten megjelent neki, hiszen Isten úgy látszik nem jelent meg az
izraelieknek 430 éven át, vagyis az egyiptomi tartózkodás idején. Az Úr úgy vála­
szolt a kételkedő szabadítónak, hogy képessé tette Mózest három természetfeletti
feladatra. Kettőt ezek közül azonnal elvégezhetett (3-5, 6-8. v.), egyet pedig később
(9. v.).
Az első jel az volt, hogy Mózes pásztorbotja... kígyóvá változott, majd megint
bottá. Egy kígyót a farkánál megfogni általában veszélyes dolog! Az Úr útmutatá­
sának betartása bátorságot és hitet igényelt. Az egyiptomiak számára a kígyók a ha­
talmat és az életet jelképeztek, ezzel tehát Isten kinyilvánította Mózesnek, hogy ő
képes legyőzni Egyiptom erőit. Isten azt mondta, hogy ennek a csodának a hatására
az izráelick elhiszik, hogy ő, atyáik Istene (vő. 2:24; 3:6, 15-16) szólt Mózeshez.
A második jelben Mózes keze leprás lett és meggyógyult. Ez a betegség - ami
talán nem pontosan ugyanaz, mint amit ma leprának neveznek - elterjedt kór volt
Egyiptomban, és gyógyíthatatlannak tartották. Mózes már a kígyótól való félelme
miatt is elfutott (4:3). Most biztosan még inkább megrémült, amikor kihúzta beteg­
séggel sújtott kezét a köntöséből. De valószínűleg megtelt imádattal teljes hódolat­
tal, amikor hirtelen meggyógyult a keze. Ez a jel hatékonyabb lehet, mint, az első
volt, mondta Isten (8. v.). Ezzel megoldódott Mózesnek az a gondja, hogy senki sem
hiszi el, hogy Tstcn bízta meg.
Harmadik jelként Mózes csodálatosképpen a Nílusból vett vizet vérré tudta vál­
toztatni (9. v.). Az egyiptomiak a Nílus folyót az élet és a termékenység forrásának
tartották. Ha Mózes megmutatja a népnek, hogy van hatalma a Nílus felett, ezzel
bizonyítja, hogy Isten képessé tette az egyiptomiak legyőzésére. Később Mózes be­
mutatta ezeket a csodákat az izraelieknek (29-30. v.), és amint Isten előre megmondta
(5, 8. v.), a nép hitt (31. v.). Érdekes, hogy az első csapás hasonló volt a harmadik
* r

jelhez: amikor Áron botjával ráütött a Nílus folyó vizére, a víz vérré vált. (7:17-21).
Mózes negyedik panasza szónoki képességének állítólagos hiányára vonatkozott

158
 2Móz 4:18-23

(4:10-17; vö. 6:12, 30). A nehéz ajkú és nehéz nyelvű kifejezés arra utal, hogy
akadozott a beszéde. Mózes úgy tűnik, hogy szándékosan lebecsülte képességeit,
mert István azt állította róla, hogy „kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben” (ApCsel
7:22). Isten első válaszában Mózes ellenvetésére egy kérdéssorozattal arra emlékez-
r

tette, hogy az Ur dönt az emberek képességeiről vagy hiányosságairól. Ezután Isten

megismételte rövid megbízását (Most azért menj; vö. 2M óz3:10). Bár Isten biztosí­
totta Mózest arról, hogy képessé teszi a feladatra és vele lesz (vö. 4:15), a feladat
nagysága és nehézsége megrémítette Mózest. /

Amikor Mózes azt javasolta Istennek, hogy találjon valaki mást (13. v,), az Ur
megharagudott. (Vö. öt másik utalás az Isten haragjára: 15:7; 22:24; 32:10-12.) Miért
haragudott meg Isten? Talán azért, mert észrevette, hogy Mózes már inkább engedet­
lenségből és nem félelemből szabadkozik. Isten ezért megengedte Mózesnek, hogy
testvére beszéljen helyette (4:14-16; vö. 7:1). De Mózesnek ez a szószólója egy nap
majd aranyborjút készít (32:1-5), és hazug szóvivő lesz (32:22-24). Isten ezután azt
mondta, hogy a te száddal és az ő szájával leszek a fáraó előtt és a nép előtt (4:15-
16; vö. 12. v.; 7:1-2). Isten azt mondta Mózesnek, hogy vegye a kezébe... a botot,
amely kígyóvá vált (4:2-4), hogy azzal valósítsa meg a csodákat (vö. 7:9-10). A 4:20
„Isten botjának” nevezi ezt a botot.

3. MÓZES VISSZATÉRÉSE EGYIPTOMBA (4:18-31)

a. Felkészülés a visszatérésre (4:18-23)
4:18-23. Mózes engedélyt két Jetrótól, hogy visszatérjen testvéreihez Egyip­
tomba, mert aggódik értük. Jetró áldásával bocsátotta el őt. Az LJr kinyilvánította
Mózesnek, hogy negyven éves midjáni tartózkodása alatt meghaltak azok, akik éle­
tére akartak törni, kétségtelenül köztük III. Thutmószisz is. Ezért nem kellett megtor­
lástól félnie. Mózes magával vitte feleségét (Cippórát, 2:21) és fiait. Első fia Gersóm
(2:22; vö. 18:3), második fia, akit később nevez meg, Elíézer volt (18:4). Talán EHézer
azután született, hogy Isten megjelent Mózesnek (3:1-17), amikor Mózes visszatért
Jetróhoz.
Ezután Isten elmondta Mózesnek, hogy mi lesz a feladata a fáraó előtt (4:21-
23). Mózesnek be kell mutatnia Isten hatalmát II. Amenhotepnek. De Isten meg­
mondta, hogy ez nem fog használni, mert Isten megkeményíti a fáraó szívét, és nem
akarja majd elbocsátani Isten népét. Mózes második könyve számos esetben írja,
hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét. Egyesek szerint amikor Isten megkemé­
nyítette a fáraó szívét, ezzel eleve kizárta szabad akaratát. De maga a fáraó is megke­
ményítette saját szívéi (7:13, „kemény maradt”; 14, „konok a fáraó szíve”; 22, „ke­
mény maradt”; 8:11, „konok maradt”; 8:15, „kemény maradt”; 8:28; 9:7, „konok
maradt”; 34, „konok maradt”; 35, „megkeményedett”; 13:15, „makacs volt”, ez egy
másik héber szó, melynek jelentése „megkeményedett”). Az első két utalás arra, hogy
Isten megkemenyíti a fáraó szívét (4:21; 7:3) valójában előrejelzés volt arra, hogy
Isten megteszi ezt a jövőben. Azután a következő hét utalás már a fáraóról szól, aki

159
2Móz 4:24-26

megkeményítette a saját szívét (7:13-14, 22; 8:11, 15, 28; 9:7), mielőtt Isten kemé­
nyítette volna meg (9:12; 10:1,20, 27; 11:10; 14:4, 8). Isten első megkeményítése a
hatodik csapás után következett be. A fáraó hatszor megkeményítette a saját szívét
visszautasításaival. Aztán később megint megkemenyítette válaszul a hetedik csa­
pásra, Isten pedig megkeményítette a szívét a 8-10. csapás után minden alkalommal.
Isten jogosan megerősítette a fáraó addigra kialakult makacs, akaratos ellenállását
azzal, hogy a későbbiekben megkeményítette a szívét (vő. 5Móz 2:30; Józs 11:20).
A megtérés Isten ajándéka (ApCsel 5:31; 11:18; 2Tim 2:25), melyet egyeseknek
kegyelemből megad, bár végtelen szeretetéből arra vágyik, hogy mindenki megtérjen
(ITim 2:4; 2Pt 3:9). isten felhasznál embereket terve egy-egy részének teljesítésére,
így értelmezte Pál is a fáraó makacsságát (Róm 9:17-18). Isten végtelen bölcsességé­
ben erre az alkalomra készítette elő a fáraót, hogy Isten elleni lázadásával eszköz
legyen Isten dicsőségének megnyilvánulásában. Mivel a fáraó szíve kemény maradt,
végső soron szükségessé vált meggyőzni őt az utolsó csapással, elsőszülött fiának
halálával. Megdöbbentő, hogy Mózes megmondta neki ezt mindjárt az elején (2Móz
4:22-23). Az egyiptomiak kiemelt módon bántak elsőszülött fiaikkal, mert különösen
nagyra értékelték őket. Ámulatos, hogy Izráel Isten fia (vő. Hós 11:1), és ezért szent
neki.
Egy másik ok, amiért Isten megkeményítette a fáraó szívét az volt, hogy visszájá­
ra fordítson egy egyiptomi hiedelmet. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy miután az
ember meghal, lemérik a szivet az ítélet csarnokában. Ha valakinek a szíve „nehéz” a
bűn miatt, azt az embert elítélték. Egy kőszkarabeuszt tettek az elhunyt szívére, hogy
elnyomják természetes hajlamát bűnei bevallására, mely ítéletet vonna maga után.
Azzal, hogy a szkarabeusz „megkeményítette a szívét”, üdvösséget hozott az elhunyt­
nak.
Isten azonban visszájára fordította ezt a folyamatot a fáraó esetében. Ahelyett,
hogy elnyomta volna a szívét, hogy elhallgassa bűneit, és így megszabaduljon, meg­
keményedett a szíve, bevallotta bűnét (2Móz 9:27, 34; 10:16-17), és bűntől nehéz
szíve ítéletet hozott. Az egyiptomiak számára a „szív megkeményedése” hallgatást
eredményezett (a bünvallás hiányát) és ezért megmenekülést. De amikor Isten meg­
keményítette a fáraó szívét, akkor ez bűne elismerését és az ítéletet eredményezte.

b. Mózes fiának körülmetélése (4:24-26)

4:24-26. Furcsának tűnik Mózes fiának (Gersómnak vagy Elíézemek) körülme­
télése. Mózes midjáni tartózkodása idején elhanyagolta, hogy engedelmeskedjen Is­
ten parancsának (vö. lMóz 17:10) egyik (vagy mindkét?) fia körülmetélkedésére
vonatkozóan. Ezért Isten meg akarta ölni Mózest, talán azzal, hogy súlyosan meg­
betegedett. Cippóra kénytelen-kelletlen körülmetélte fiát egy éles kővel, és Isten
meggyógyította a prófétát. Az, hogy Cippóra Mózes lába elé vetette fiának az elő-
bőrét, valószínűleg a helyettesítés szimbolikus kifejezése volt, vagyis hogy az enge­
delmesség felváltotta az engedetlenséget. Cippóra véren szerzett vőlegényének ne­
vezte Mózest. Ennek a kifejezésnek a jelentése ismeretlen, bár egyesek úgy gondol-

160
 2Móz 4:27-5:4

ják, hogy lekicsinylő értelemben hangzott cl, mert Cippórának nem tetszett ez a szer­
tartás. (Mégis megtette férje életének megmentéséért.) Mások szerint Cippóra egy­
fajta megváltási látott ebben a cselekedetben, melynek során a gyermek vére helyre­
állította Mózes kapcsolatát az Úrral és feleségével újdonsült vőlegényként.
Cippóra és fiai talán ezután tértek vissza Jetróhoz (18:2-3). Mózes hirtelen beteg­
sége figyelmeztetés volt arra, hogy teljesen engedelmeskednie kell Istennek, és be
kell töltenie küldetését. Ugyanakkor ez a történet további (a 4:22-23 után) hangsúlyt
helyez a fíakra (a fáraó fia valamint Izrael, Isten fia).

c. Találkozás Áronnal és a néppel (4:27-31)

4:27-31. Amint Isten előre jelezte (14-17. v.), szívélyes volt a találkozás Áron­
nal. Hóreb hegyénél (Sínai-hegy, az Isten hegye; vö. 3:1; 18:5; 24:13) találkoztak
egymással, ahol Mózes az égő csipkebokrot látta. Mózes elmondta Áronnak frissen
kapott feladatukat (4:28). Küldetésének hitelesítésére Mózes bemutatta a jeleket a
nép előtt (amint ezt jelezte a 8-9,28. v.), és elmagyarázta, hogy Isten törődik nyomo­
rúságukkal (vő. 2:24-25; 3:7, 9) és azt tervezi, hogy megszabadítja őket Egyiptom­
ból (3:8, 10, 17). Válaszul a nép hitt. Hitték, hogy Isten küldte Mózest (eloszlatva
ezzel Mózes félelmeit; vő. 4:1), leborultak Isten előtt, és imádták őt kegyelmes gon­
doskodásáért.
C. Mózes harca a fáraóval Egyiptomban (5:1-12:36)
Ebben a hosszú szakaszban Mózes feljegyezte, hogyan kísérelte meg felszabadí­
tani Isten népét II. Amcnhotep uralma alól. Az Istentől küldött vezető nemcsak a
fáraó dühös haragjával találta szembe magát, hanem saját népe elégedetlenségével és
bizalmatlanságával is. Ez a szakasz két részből áll: (a) Mózes vitái a fáraóval és az
izrácliek tettei (5:1-7:13), valamint (b) Isten ítélete az egyiptomiakon, melyet általá­
ban a tíz csapásnak neveznek (7:14-12:36).

1. MÓZES VITÁI A FÁRAÓVAL (5:1 -7:13)

Mózes két alkalommal követelte népének szabadulását Egyiptomból (5:1-5; 7:10-
13). A fáraó egyik esetben sem volt hajlandó szabadon engedni őket (amint az Úr
előre jelezte, 4:21).

a. Az első vita (5:1-6:27)

Mózes beszélt a fáraóval, aki erre megnehezítette az izrácliek munkáját (5:1-14).
Ezután Mózest saját népe nyugtalanította, mert azt hitték, hogy ő az oka a még na­
gyobb elnyomásnak (5:15-6:9).
(1) Mózes kérelme. 5:1-4. Ez drámai találkozás lehetett! Mózes és Áron, Isten
küldöttei, akik mindketten túl voltak a nyolcvanon, magabiztosan odaadtak a fáraó
elé, akit saját népe istennek tartott. Kérésüket az 1. vers tartalmazza, és a 3. vers
taglalja: Mózes és Áron engedélyt kértek három napi útra a pusztába, hogy áldoz-
T

zunk Istenünknek, az Unnak (vö. 3:18),

161
2Móz 5:5-6:l

A fáraó háromféleképpen reagált: (1) Gyalázta Izráel Istenét, mint akinek nincs
hatalma (5:2). (2) Nem törődött azzal, milyen veszélybe kerülhetnek az izraeliek, ha
engedetlenek Istenüknek (2-3. v.). (A héberek Istene kifejezéssel kapcsolatban lásd
magyarázatok a 3:18-nál; s még vö, 7:16; 9:1, 13; 10:3.) (3) Csupán a munkakiesés
érdekelte (5:4-5). Ez a fáraó (valószínűleg II. Amenhotep) árucikknek tartotta az
izraelieket, akiknek szolgálata értékes, míg az 1:8-10, 22-ben említett fáraó (talán
Amószisz) ki akarta irtani őket.
(2) A fáraó megnehezítette a munkát, 5:5-14. A fáraó szívének keménysége nyil­
vánvaló abból, hogy még aznap (6. v.) nehezebbé tette az izraeliek terhét. Úgy tűnik,
hogy a fáraó azzal érvelt, hogy rabságban lévő emberek csak akkor álmodoznak a
szabadságról, ha bőven van szabadidejük, vagy megengedik nekik, hogy lézengjenek
az értékes munkaidő alatt (mihaszna nép ez; vö. 17. v.). Ennek a problémának a
megoldása végett meghagyta a rabszolgahajcsároknak, hogy vessenek ki rájuk ugyan­
annyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük, de ezután ne kapjanak hozzá
szalmát. A szalmát összekeverték agyaggal cs homokkal, nem annyira kötőanyag­
nak, hanem azért, hogy tartósabb legyen az agyag, A fáraó rendeletéit végrehajtották
(10-13. v.), de a munka annyira nehézzé és időigényessé vált, hogy nem lehetett elvé­
gezni a kiszabott napi munkát. Ennek az lett az eredménye, hogy meg is verték
Izrael fialnak felügyelőit, izraelieket, a fáraó sanyargatói, akik megkövetelték,
hogy tegyenek eleget II. Amenhotep utasításainak,
(3) Az izráeli felügyelők könyörgése. 5:15-19. Ennek az elnyomásnak az ered­
ményeképpen Izráel fiainak felügyelői kihallgatást kértek a fáraónál, hogy panasz­
kodjanak elfogadhatatlan követelése miatt. De az előjárok találkozása a fáraóval nem
járt eredménnyel. Háromszor is hangsúlyozták az izraeliek hűségét (szolgáid, 15-16.
v.). Érvelésük szerint azért nem tudták teljesíteni a kijelölt téglamennyiséget, mert
szalmát kellett gyüjteniük, ami korábban az egyiptomiak dolga volt. A fáraó azon­
ban ragaszkodott ahhoz, hogy lusták (vö. 8-9. v.). A felügyelők látták, hogy a fáraó
nem fogja megváltoztatni parancsát.
(4) Vád Mózes ellen (5:20-23). 5:20-21. Az elöljárók szavai Mózeshez és Áron­
hoz élesek voltak (20-21. v.), és Mózes is ugyanilyen határozottan beszélt Istennel
(22-23. v.). Nem ismert, hogy miért várakozott Mózes és Áron az elöljárókra, de e
férfiak kemény szavai egyértelműek. A népet szigorúan elnyomták Mózes visszaté­
rése előtt is, de az elnyomásnak ez a növekedése egyszerűen elviselhetetlenné vált.
Korábban Mózes azt mondta a királynak, hogy Isten ítélete sújthatja a hébereket, ha
nem engedi el őket imádkozni a pusztába (3. v.), de itt az elöljárók a fáraó fegyvere
miatt panaszkodtak.
5:22-23. Mózes azonnal az Unhoz fordult panasszal. Egyetértett az elöljárókkal
abban, hogy az izraeliek legutóbbi sanyargatása annak az eredménye, hogy vitába szállta
fáraóval. Mózes ekkor megkérdezte Istent, hogy miért küldte. Mózes aggályát nehéz
szíve okozta, nem pedig Isten iránti bizalmatlansága, mindazonáltal kifejezésmódja elég
udvariatlan (te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért).
(5) Az Úr bíztatja Mózest (6:1-9). 6:1. Mózes bánatos volt, mert a szabadság

162
 2Móz 6:2-13

követelésével csak megnövelte, nem pedig megkönnyítette népe terhét. Az Úr meg­

vigasztalta és biztatta hírnökét, mikor kétszer is szólt Mózeshez (amit az „azután”
szó jelez a 2. versben).
Első beszédében (1. v.) Isten megint elmondta Mózesnek, hogy mit fog cseleked­
ni a fáraóval, míg a második kijelentésében elismételte népének szóló ígéreteit (2-8.
tr

v.). Isten biztosította Mózest afelöl, hogy valóban meg fogja szabadítani népét. O
intézi a körülményeket úgy, hogy a fáraó végül elengedje őket, sőt könyörögjön ne­
kik, hogy menjenek már. Mindezt Isten erős keze végzi cl (lásd magyarázatok a 3:19-
nél; figyelemreméltó még a „kinyújtott kar” a 6:6-ban). Az elűzze őket kifejezés a
'fgársém szó fordítása, mely a garas igéből származik [vö. magyarázatok Mózes fiá­
nak, Gersómnak nevével kapcsolatban (gérsóm) a 2:22-ben],
6:2-5. Aztán Isten emlékeztette Mózest jellemére, amit a Jahve névben jelentett
ki (vö. 3:14). Az én vagyok az Ur kifejezés négyszer fordul elö a 6:2-8-ban. Jahve
mint Úr az övéivel van, és mindig hűséges hozzájuk. r

Miért mondta Isten, hogy azon a néven, hogy az Ur még nem ismerték a patri-
archák? Vajon az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob nem ismerték Isten Jahve ne­
vét? De igen (pl. IMóz 13:4). Mégis főleg úgy jelent meg nekik, mint a mindenható
Isten ("“él süddaj), aki gondoskodik vagy fenntart (vö, magyarázatok IMóz 17:1 -nél).
A patriarcháknak elsősorban nem a Jahve néven mutatkozott be. Ezért a 2Móz 3:14-
ben Isten azt jelezte, hogy most kinyilatkoztatja magát Mózesnek, nemcsak úgy, mint
fenntartó és gondoskodó, hanem úgy is, mint ígéretét megtartó Isten, aki személye­
sen kapcsolatban áll népével és megváltja őket (vö. magyarázatok a 3:14-15-nel).
6 :6- 8. Isten ezután azt mondta Mózesnek, hogy tegye félre megtört lelkületét és
alkalmatlanságérzetét, és térjen vissza a néphez. Ebben a három versben Isten hétszer
használja a jövő időt egyes szám első személyben, amivel azt hangsúlyozza, hogy ő
az ígérctmcgtartó Isten. Ezek a kifejezések három ígéret köré csoportosíthatók: meg­
szabadítja őket Egyiptomból (6. v., megszabadítalak benneteket... megmentelek
benneteket... megváltalak benneteket), a népet saját tulajdonává teszi (7. v.), és a
földet nekik ajándékozza (8. v.). Továbbá az igeszakasz ugyanazzal a kijelentéssel
kezdődik és fejeződik be: Én vagyok az Úr . A nép szabadulása lesz a szövetséges
kapcsolat alapja, mely azt eredményezi, hogy bejutnak a földre. Ezek az igeversek
röviden bemutatják Tzrácl történetét az Egyiptomból való szabadulástól a Józsué ve­
zette honfoglalásig. Isten megmenti őket kinyújtott karral (6. v.), ami azt jelenti,
hogy nyilvánvaló lesz hatalma (vö. 5Móz 4:34; 5:15; 7:19; 11:2; Zsolt 136:12; Ez
20:33). A megesküdtem (2Móz 6:8) héberül „felemeltem a kezemet”, amire az es­
künél került sor (amint ma is; vö. IMóz 14:22; 5Móz 32:40; Nch 9:15; Zsolt 106:26;
Ez 20:5-6, 15, 23, 42; 36:7; 44:12; 47:14). Mózes el lankadt lelkét megint megerősí­
tette Isten jelleméről és céljairól adott kijelentése.
6:9. Mózes megújult életerővel tért vissza népéhez Isten szavaival, de elnyomá­
suk nehézsége miatt nem hallgattak rá. Szomorú, hogy elfeledkeztek arról, hogyan
fogadták korábban Mózest és Áront (4:31).
(6) Mózes újra elmegy a fáraóhoz. 6:10-13. Isten újra azt mondta Mózesnek,

163
2Móz 6:14-27

hogy menjen a fáraóhoz és mondja meg neki, hogy engedje el Izráel fiait. Mózes
vonakodott, mert buzgóságát lehűtötte a nép hozzáállása (9. v.). Ha nem volt ereje
saját népét befolyásolni, hogyan lesz képes meggyőzni a fáraót? Bizonyára úgy gon­
dolta, hogy a saját népével való sikertelenségének oka szónoki hiányosságaiban ke-

MÓZES SZÁRMAZÁSA ÁBRAHÁMTÓL

r

Abrahám
i--------- ------------ 1
Izmáéi Izsák
, , 1
Ézsau Jákob
Lévi
G érsón Kehát Merári
Amrám Jichár Hebrón Uzziél
. r ~ ■ 1 - ■ ■

Áron Mózes Mirjám

rcscndö (vö. 4:10). A beszédben is ügyetlen vagyok (vő. 6:30) kifejezés szó szerinti
jelentése: „körülmetéltek az ajkaim”, vagyis erkölcsileg tisztátalanok és alkalmatla­
nok. Isten paranccsal válaszolt erre az ellenvetésére - ez alkalommal Mózesnek és
Áronnak együtt hogy vezessék ki a népet Egyiptomból.
(7) Mózes és Áron nemzetségtáblázata. 6:14-27. Ez az igeszakasz gondolkodóba
ejt egyes olvasókat, mert nem természetes beszúrásnak tűnik az elbeszélésben. De
azért került ide a nemzetségtáblázat, hogy pontosabban azonosítsa Mózest és Áront,
mert ők képviselték a népet az egyiptomi állam előtt. A 26-27. vers, mely befejezi ezt
a szakaszt, összeköti ezt az egységet a 13. verssel, és indokolja a nemzetségtábláza­
tot: ez az az Áron és Mózes (26. v.; megismétlődik a 27. versben is), ők... beszéltek
a fáraóval (27. v.).
Az a cím, hogy ezek voltak a nagycsaládok fejei (14. v.) megismétlődik, de egy
kicsit eltérő szövegezéssel a nemzetségtáblázat végén (25. v.). A szöveg említi Rúben
és Simeon nemzetségét (14-15. v.), hogy eljusson Lévihez, Jákob harmadik fiához,
Mózes és Áron őséhez. Lévi fiait a 16. vers említi, más leszármazottjait a 17-19.
vers. Mózes és Áron apja Amrám, a nagybátyjaik és unokatestvéreik valamint Áron
családja a 20-25. versbe került. A 20. versben említett Amrám valószínűleg nem
azonosa 18. versben szereplő Amrámmal (a 18. versben olvasható fiai leszármazot­
takra utalhat). Lásd a Mózes származása Ábrahámtól c. ábrát, valamint a magyaráza­
tokat a 4Móz 26:58-nál. (Mivel 430 év telt cl attól az időponttól, hogy Lévi testvére­
ivel és apjával, Jákobbal együtt Egyiptomba költözött 1876-ban a kivonulásig, me­
lyet Mózes vezetett 1446-ban, ezért több mint két nemzedéknek kellett élnie Lévi és
Mózes között.) Mózes és Áron tehát Lévi törzséhez tartoztak, annak is az Amrám
vezette ágához Kehát családjában.

164
 2Móz 6:28-7:13

Áron családját fiaiig és Fineás unokájáig követi a beszámoló (2Móz 6:23,25), de

nem említi Mózes házasságát. Lehet, hogy ez azért maradt ki, mert Mózes felesége
nem volt héber. A 26-27. vers kiemeli tehát ennek a ncmzetségtáblázatnak a célját,
hogy Mózes és Áron származására koncentráljon, és ezzel bebizonyítsa, hogy alkal­
masak, hogy kivezessék a népet a fáraó szorításából. A 20. és 26. versben Áron neve
Mózes neve előtt szerepel, mert Áron idősebb volt (vö. 7:7). De a 6:27-ben Mózes
neve megelőzi Áronét, mert a kivonulás felelősségének nagyobb része Mózesre há­
rult.

b. A második vita (6:28-7:13)

(1) Isten megújítja parancsát Mózesnek (6:28-7:7). 6:28-30. Amikor Isten szólt
Mózeshez, egy olyan párbeszéd következett, mely nagyon hasonlított ahhoz, amikor
Isten először rendelte el, hogy Mózes beszéljen a fáraóval. Isten ezzel a kijelentéssel
szólította meg Mózest: Én vagyok az Úr, aki mindig jelen van, aki törődik népével
és teljesíti ígéreteit (vö. 3:14-15; 6:2, 6-8). Mózes megint arra panaszkodott, hogy a
fáraó azért nem enged, mert ő nem tudja jól kifejezni magát (vö. 4:10 és magyaráza­
tok a 6:12-nél).
7:1-5. Miután Isten meghallgatta Mózes érvelését arról, hogy mennyire nem al­
kalmas erre a feladatra (6:30), megint azt mondta neki, hogy engedelmeskedjen. Is­
ten rámutatott, hogy Mózes olyan lesz a fáraó előtt, mintha isten volna (vö. 4:16),
valószínűleg azok miatt a csapások miatt, amiket Isten csodálatosan végre fog hajtani
rajta keresztül. Áron pedig az ő prófétája (nábí\ vagyis az, aki egy másvalaki nevé­
ben szól; vö. 4:16) lesz. A fáraónak szóló rövid üzenet ugyanaz volt, mint korábban
(7:2; 5:1; vö. 3:10, 18; 6:11). Mindennek számos eredménye lesz (7:3-5). Annak
ellenére, hogy Áron jól tud beszélni, és Mózes képes lesz igazolni hatalmukat termé­
szetfeletti jelekkel, Isten megkeményíti a fáraó szívét (lásd magyarázatok a d é l ­
nél). A fáraó keménysége miatt Isten súlyos ítéletekkel (a tíz csapással) sújtja Egyip­
tomot (7:8-12:36), melyek végül Izráel szabadulásához fognak vezetni (7:4), és az
egyiptomiaknak cl kell ismerniük, hogy Isten Jahve (az Úr, 5. v.).
7:6-7. Mózes és Áron engedelmeskedett az ÚRnak. Itt olvassuk a két főszereplő
életkorát. Mózes 80 esztendős, Áron pedig 83 esztendős volt. Az Ószövetségben
cgy-cgy kiemelkedő személyiség életkorát gyakran olyankor olvashatjuk, amikor
valamilyen nagyobb esemény bekövetkezése várható (vö. pl. IMóz 16:16; 17:24-
25). A negyven éves pusztai vándorlás után Mózes 120 éves korában halt meg (5Móz
34:7), Áron pedig 123 évesen (4Móz 33:38-39).
(2) Mózes parancsa a fáraónak. 7:8-13. Isten tudta, hogy a fáraó meg fogja kér­
dőjelezni Mózes és Áron tekintélyét (vö. 5:1-2), és felszólítja Őket, hogy tegyenek
valami csodát. Ezért Isten elmagyarázta, hogy mivel hitelesíthetik küldetésüket.
Mózesnek azt kellett mondania Áronnak, hogy dobja a botját... a fáraó elé, hogy
kígyóvá változzék (vö. 4:2-4). De amikor ezt megtették, a fáraó varázslói is utánoz­
ták ezt a mutatványt a maguk titkos mesterségével, valószínűleg olyan csodákkal,

165
2Móz 7

melyek mögött a Sátán állt, nem csupán szemfényvesztéssel. Sátán képes félrevezet­
ni „a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával” (2Thessz 2:9 és 2Thcssz
2:10; Jel 13:11-15; vő. Mt 24:24). Talán e varázslók közül kettő Jannészés Jambrész
volt, akik „ellenszegültek Mózesnek” (2Tim 3:8).
A varázslók képesek voltak utánozni a víz vérré változtatását (2Móz 7:22) és a
békák megjelenését is (8:7), az első két csapást. Mindazonáltal Áron botjának kí­
gyója felfalta a mágusokét, és ezzel kimutatta, hogy Isten hatalma magasabb rendű.
Mózes és Áron, Isten küldöttei, szembe szálltak a Sátán küldötteivel, Egyiptom
isteneivel és azok varázslóival. Az ezek után következő Ítéletek mindegyike csapást
jelentett Egyiptom vallási életének valamelyik vonatkozására (vagyis a Sátán ural­
mára) és az istenített örökös, II. Amenhotep elsőszülött fiának halálával érték el tető­
pontjukat. Izráel Istene győzött a sötétség erői felett. Amint Isten előre megmondta
(4:21; 7:3; vö. 22. v.; 8:11, 15), a fáraó szíve nem tudott engedelmeskedni az üzenet­
nek, és nem tudta kimutatni bünbánatát azzal, hogy elengedi a népet (7:13). Isten az
emberiség feletti abszolút szuverenitását gyakorolja, mikor saját tetszésének megfe­
lelően használ minket. Egyeseket, mint Mózest is, arra, hogy tiszteljék őt, mig máso­
kat, mint 11. Amenhotepet is, arra, hogy ne tiszteljék öt. Mindkét fajta ember végső
soron Isten dicsőségét öregbíti, bár az ember véges értelme nem tudja megérteni,
hogy ez hogyan lehetséges.

2. ISTEN ITELETE EGYIPTOMON (7:14-12:36)

Isten tizszer ítélte meg az egyiptomiakat. Ezeket az ítéleteket általában csapások­
nak nevezik. A csapásokat három csoportra lehet felosztani, mindegyik csoportban
három csapással, a tizedik ítélet pedig a csapások tetőpontja. Az első, a negyedik és a
hetedik ítéletet a három ítéletkor mindegyikének az elején így vezeti be az író: „reg­
gel” (7:15; 8:16; 9:13). Az első három (vér, békák és szúnyogok) utálatos volt; a
második három zavaró (bögölyök) vagy fájdalmas (döghalál és fekélyek az embere­
ken és az állatokon); a harmadik három pedig „természeti” csapás volt (jégeső, sás­
kák, sötétség). A harmadik csapás a varázslók kudarcával fejeződött be (8:15), a
hatodik csapás azzal, hogy nem állhatták meg Mózes előtt (9:11), és a kilencedik
csapás Mózes és a fáraó elválásával (10:28) zárult.
Az első három csapásnál Áron használta a botját (7:19; 8:1-2,12-13), a 7-9. csa­
pásnál pedig Mózes használta a botját (9:22-23; 10:12-13, 21-22; bár a 10:21-22 csak
Mózes kezét említi, de valószínű, hogy a bot kezében volt). Egyikük sem használta
botját a 4-6. csapás során.
A tíz csapás körülbelül kilenc hónap leforgása alatt történhetett meg. Az első
akkor történt, amikor a Nílus árad (július-augusztusban). A hetedik (9:31) januárban
volt, amikor az árpa érik, és amikor a len virágzik. Az uralkodó keleti szelek március­
ban vagy áprilisban jellemzők, a nyolcadik csapásban (10:13) előhozhatták elő a sás­
kákat, és a tizedik csapás (11-12. rész) áprilisban történt, a páska hónapjában. A
csapásokkal Isten megítélte Egyiptom isteneit (melyekből sok volt), és megmutatta,

166

FIGYELMEZTETÉSEK, A BOT HASZNÁLATA
ÉS A FÁRAÓ REAKCIÓJA A CSAPÁSOKRA
C sapás F ig y e lm e z te té s
E ls ő c ik lu s
1, A N í l u s v é r r é v á lt o z o t t F i g y e lm e z t e t é s a
f á r a ó n a k a N ílu s n á l
r e g g e l ( 7 :1 5 - 1 8 )
2. B é k ák F ig y e lm e z te té s a
f á r a ó n a k , v a ló s z í ­
n ű l e g a p a lo tá i á b a n
(7 :2 7 -2 9 )
3. S z ú n y o g o k N i n c s f i g y e l m e z te té s
M á s o d i k c ik lu s
4. B ö g ö ly ö k F i g y e lm e z t e t é s a f á ­
r a ó n a k a N ílu s p a r t ­
j á n r e g g e l ( 8 :1 6 - 1 9 )
5, D ö g v ész F ig y e lm e z te té s a fá ­
r a ó n a k . v a ló s z ín ű ié t;
a p a l o t á j á b a n ( 9 :1 - 5 )
6 . F e k é ly e k N i n c s f i g y e l m e z te té s
H a r m a d i k c ik lu s
7, J é g e s ő F ig y e lm e z te té s a fá ­
r a ó n a k a p a lo t á j á b a n
r e g g e l ( 9 :1 3 - 1 9 )
8 r S ásk ák F i g y e lm e z te té s a f á ­
r a ó n a k , v a ló s z í n ű le g
a p a lo t á j á b a n ( 1 0 :3 - 6 )
9 , S ö té ts é g N in c s f i g y e lm e z te té s
A v é g s ő íté le t
10. A z e ls ő s z ü lö t t e k h a lá la F i g y e lm e z t e t é s a f á ­
r a ó n a k . v a ló s z í n ű le g
a p a lo t á j á b a n ( 1 1 :4 - 8 )
2Móz 7
A b o t h a s z n á la ta A f á r a ó r e a k c ió ja
Á r o n b o t ja N e m h a ll g a t t a
( 7 :1 9 ) m e g a k é ré s t,
h o g y az Iz ra e lie k ­
et e n g e d je el
( 7 :2 2 - 2 3 )
Á r o n b o tja B e le e g y e z e t t,
(8 :1 -2 ) ' h o g y e le n g e d i a
n é p e t, h a e ltű n ­
n e k a b é k á k ( 8 :4 )
Á r o n b o t ja N e m v o lt
(8 :1 2 -1 3 ) h a jl a n d ó e l f o g a d ­
ni v a r á z s ló i
ja v a s la tá t (8 :1 5 )
N e m h a s z n á l ta k A z t ja v a s o lta ,
b o to t h o g y a z E g y ip ­
to m b a n m u ta s ­
s a n a k b e á ld o z a ­
t o t ( 8 :2 1 )
N e m h a s z n á lta k V i s s z a u t a s í t o tt a
b o to t M ó z e s k e re se t
(9 :7 )
N e m h a s z n á lta k b o to t V i s s z a u t a s í t o tt a
M ó z e s k é ré sé t
( 9 :1 2 )
M ó z e s b o t ja M e g íg é rte , h o g y
( 9 :2 2 - 2 3 ) e le n g e d i a z i z r a e ­
lie k e t. h a e lá ll a z
e ső é s a jé g e s ő
(9 :2 8 )
M ó z e s b o t ja C sa k a fé rfia k a t
( 1 0 :1 2 - 1 3 ) a k a rta e le n g e d n i
( 1 0 :1 1 )
(M ó z e s k eze; B e le e g y e z e t t, h o g y
ta lá n h a s z n á lta e lm e h e t a n é p , d e
a b o t o t : 1 0 :2 1 -2 2 ) a z á ll a t a ik n e m
(1 0 :2 4 )
S ü r g e tte a n é p e t ,
h o g y m e n je n e k
( 1 2 :3 1 - 3 2 )
167
2M óz 7

A CSAPÁSOK ÉS EGYIPTOM ISTENEI ÉS ISTENNŐI

Egyiptom istenei és istennői,

Csapás Igehely akik ellen a csapás irányulhatott*
1. A Nílus vérré vált 2Móz 7:14-25 Hápi (akit Ápisznak is neveztek), a bika isten, a
r

Nílus istene; Tzisz, a Nílus istennője; Hnum, kos

isten, a Nílus őre; és mások
2. Békák 7:26-8:11 Heket, a születés békafejü istennője
3 ,Szúnyogok 8:12-15 Széth, a sivatag istene
4, Bögölyök 8:16-28 Ré, az egyik napisten; vagy Utó isten, akit talán
bögölyök jelképeztek
5+Döghalál 9:1-7 Hathor, a tehenfejü istennő; Ápisz, a bika isten,
a termékenység szimbóluma
6, Fekélyek 9:8-12 Szahmet, a betegségek fölött hatalommal rendel­
kező istennő; Szunu, a járvány istene; Tzisz, a
gyógyítás istennője
7. Jégeső 9:13-35 Nut, az ég istennője; Ozirisz, a gabona és a
termékenység istene; Szét, a viharok istene
8. Sáskák 10:1-20 Nut, az ég istennője; Ozirisz, a gabona és a
termékenység istene
9, Sötétség 10:21-29 Ré, a napisten; Hórusz, az egyik napisten; Nut,
az ég istennője; Hathor, az ég istennője
10. Az eísőszülöttek 11:1-12:30 Min, a szaporodás istene; Heket istennő, aki
halála őrizte a nőket szüléskor; Tzisz istennő, aki a
gyerekeket védelmezte; a fáraó elsőszülött fia,
akit istenként tiszteltek

* Egyes isteneknek és istennőknek több funkciójuk vagy felelősségi területük is volt. Az

ősi egyiptomi vallásban sok istenről és istennőről, akit egy városban vagy helyen és/vagy
egy bizonyos időben imádtak, úgy gondolták, hogy asszimilálta a más helyen és időben
imádott isteneket. Vallásuk ezért gyakran összetett és időnként ellenmondásos is volt.
Források: Encyclopaedia Brittanica az Egypt címszó alatt; Lionel Casson, Ancient Egypt
(New York: Tíme-Life Books, 1965); Pierre Montét, Egypt and the Bibié (Philadelphia:
Fortress Press, 1968),

hogy felettük áll (12:12; 18:11; 4Móz 33:4), Lásd „A csapások és Egyiptom istenei
és istennői” c. táblázatot.

168
 2Móz 7:14-21

Az is lehet, hogy a csapásokat azért rendelte el Isten, hogy szembeszálljon a

fáraóval és megmutassa tehetetlenségét. A fáraót istennek tartották az egyiptomiak,
Hórusznak, Hathor fiának. Hathor apja Amon-Ré isten volt. A csapások azt is meg-
f

mutatták a fáraónak és az egyiptomiaknak, hogy az Urá z Isten (Jahve; 2Móz 7:5, 17;
8:6, 18; 9:14, 16), és megmutatták Izraelnek is ugyanezt az igazságot (10:2).
Érdekes a fáraó reagálása mindegyik csapásra. Az első után meg csak meg se
hallgatta a kérést, hogy engedje el az izraelieket (7:22-23). A második csapás során
hozzájárult a nép elengedéséhez, ha eltűnnek a békák (8:4). A harmadik csapáskor
nem hallgatott saját varázslóinak javaslatára (8:15). A negyedik csapásra válaszul
először azt mondta, hogy az izraeliek mutassanak be áldozatot Egyiptom földjén (8:21).
Később hozzájárult, hogy elmenjenek, de ne messze (8:24), aztán visszavonta ígére­
tét (8:28), Az ötödik és a hatodik csapás után megint csak nem volt hajlandó teljesí­
teni a kérést (9:7,12), de a hetedik után megígérte, hogy elengedi Őket (9:28), ha eláll
az eső és a jégeső, de megint csak visszavonta szavát (9:35), A nyolcadik csapásnál
felajánlotta, hogy menjenek el csupán a férfiak (10:11), és még be is ismerte a bibiét
(10:16). A kilencediknél azt mondta, hogy elengedi a férfiakat, nőket és gyerekeket,
de az állataikat nem (10:24). A tizedik csapás után már maga sürgette őket, hogy
menjenek! (12:31-32) A Zsolt 78:46-51 és a 105:28-36 úgy utal több csapásra, mint
Isten erejének és gondoskodásának bizonyítékára.

a. Első csapás: A Nílus vérré változtatása (7:14-25)

Ez az első csapásról szóló igeszakasz három részre osztható: Isten utasításai
Mózesnek és Áronnak (14-19. v.), a csoda Mózesen cs Áronon keresztül (20-21. v.)
és a fáraó és népe reagálása (22-25. v.).
7:14-19. Isten felszólította Mózest, hogy találkozzon a fáraóval, amikor éppen
kimegy a vízhez, a Nílushoz. Az egyiptomiak a Nílust az élet forrásának tartották és
istenítették. Amikor a Nílus júliusban és augusztusban kiáradt, megtermékenyítette a
földet, és ezzel lehetővé tette, hogy az emberek bőséges terméshez jussanak. Ebben
az időszakban a fáraók hivatalos szertartásokat végeztek, megemlékezve az áldások­
ról, melyeket a folyó hozott. Talán Mózes megszakította a fáraó ceremóniáját az egyik
ilyen különleges ünnepségen (vő. 8:16).
Mózesnek tájékoztatnia kellett a fáraót az ítélet okairól (a héberek Istene kifeje­
zéssel kapcsolatban lásd 7:16; vő. 3:18; 5:3; 9:1, 13; 10:3). A fáraó nem ismerte el az
igaz Istent (7:16), ez magyarázta és igazolta a bekövetkező ítéletet (17-18. v.). Az
ítélet a folyót érte, valamint mellékfolyóit, sőt a legkisebb vízgyűjtőt is (19. v.).
7:20-21. Amint Áron Mózes útmutatása szerint a Nílus fölé tartotta botját, be­
következett a borzasztó ítélet: a víz vérré vált. Egyes bibliamagyarázók szerint a víz
szó szerint nem vált vérré, csupán vörös színű lett. Cassuto úgy magyarázza ezt a
vörös színt, hogy azt „apró gombák és más vörös növcnyfélék vagy apró vörös rova­
rok okozták” (A Commeniary on the Book o f Exodus, 98. o.). Ezt azonban semmi sem
igazolja, és nem is ad magyarázatot a csoda hirtelen bekövetkeztére vagy arra, hogy

169
2Móz 7:22-8:3

milyen kiterjedt pusztulást eredményezett a halállományban. Bár ennek a vörös anyag­

nak a kémiai összetétele nem ismert, az egyiptomiak számára úgy nézett ki és olyan
ízű volt, mint a vér. A folyóban lévő döglött halak miatt büdös lett a folyó (18. v.; vö.
megbiidösödött a 21. versben). A Nílus alapvetően szükséges volt az egyiptomi
mezőgazdasághoz és egyáltalán a gazdasági élethez, ezért ez a csoda ijesztő volt.
Több egyiptomi istent is társítottak a Nílussal, így Hápit, íziszt, Hnumot (lásd A
csapások és Egyiptom istenei és istennői c. táblázatot). Ozirisz - akit a föld és a
növényzet istenének tartottak - évenkénti csodálatos újjászületése is szimbolizálta a
Nílus kiáradását. Más isteneknek a Nílus halállományát kellett volna megvédeni. Az
egyiptomiak azt hitték, hogy a Nílus Ozirisz vére, ezért még inkább megdöbbentő
volt számukra, hogy a Nílus vérré vált (Davis, Moses and the Gads o f Egypt, 94. o.).
7:22-25. A fáraó varázslói is képesek voltak megismételni ezt a csodát, ezért a
fáraó megkeményítette a szívét Isten felé.
Ha minden víz vérré vált, akkor honnan szereztek vizet a varázslók, hogy megis­
mételjék ezt a mutatványt? Úgy tűnik, hogy a válasz a 24. versben található: a Nílus
vizét sújtotta az ítélet, de nem hatott ki a természetes vízforrásokra vagy a talajban
megszűrt vizekre. Az embereknek ott kellett hagyniuk a Nílust, ha ivóvizet akartak.
A Nílusnak ez a beszennyezése hét napig tartott (25. v.). Egyesek szerint ez azt
jelenti, hogy hét nap szünet volt az első csapás (ami csak egy napig tartott volna) és a
második csapás között. Azonban egyszer sem említi az ige, hogy mennyi idő telt el a
csapások között, helyesebbnek tűnik tehát azt feltételezni, hogy az első csapás hét
napig tartott.

h. Második csapás: békák (7:26-8:11).

7:26-29. Isten azt mondta Mózesnek, hogy menjen vissza a fáraóhoz egy ulti­
mátummal, hogy engedje el az izraelieket, különben további ítélet sújtja, ez alkalom­
mal békák. (A ha nem akarod kifejezés szerepel még a 9:2; 10:4-ben is.) A békák
általában bőven nyüzsögtek a Nílusban, miután a víz visszahúzódott decemberben.
De az emberek nem számítottak rájuk augusztusban. A békák általában megmaradtak
a Nílus közelében, de most elhagyták a Nílust, és behatoltak a házakba (7:28), az
udvarokra és a mezökre (8:9), valószínű a Nilusban lévő döglött halak miatt. Az
egyiptomiak isteni erőt tulajdonítottak a békáknak. Az egyiptomi panteonban Heket
istennőnek női alakja volt, de béka feje. Úgy hitték, hogy orrából jön az élet lehelete,
mely feléleszti azokat a testeket, melyeket férje, a nagy Hnum isten teremtett a föld
porából. Ezért a békákat nem volt szabad megölni.
Isten azt mondta, hogy újabb istenségüket teszi átokká számukra, nem pedig se­
gítséggé. A szent állatok el fognak szaporodni, és bejutnak még az emberek hálószo­
báiba is. Ebből is Isten humorérzéke látható, mert a béka-istennőt, Heketet tartották a
szülő asszonyok segítőjének. A békák pedig bementek az emberek konyháiba, sőt
rámásztak magukra az emberekre is (7:28-29).
8:1-3. Isten útmutatását követve Mózes megparancsolta Áronnak, hogy hajtsa
végre az ítéletet (1. v,), amit ő meg is tett (2. v.). Az első három csapás során Áron

170
 2Móz 8:4-20

használta a botját (7:19-2; 8:1-2, 12-13), és a 7. és 8. csapásnál Mózes használta a

botját (9:23; 10:13). Az egyiptomi varázslók megint képesek voltak a mutatvány
megismétlésére (vő. 7:22), de persze csak növelték a bajt (8:3).
8:4-7. Itt az elbeszélés rátér a fáraóra, aki úgy tűnik, hogy nem azt akarta, hogy
varázslói megismételjék a csapást, hanem azt, hogy távolítsák cl. Mózeshez és Áron­
hoz fordult segítségért, ami azt jelezte, hogy már jobban ismerte a héberek Istenét
(vö. 5:2). Annyira elcsüggedt, hogy Isten segítségét kereste, sőt kész volt Mózesnek
megadni a kérését. Mózes megengedte, hogy a király szabja meg, mikor akar meg­
szabadulni a csapástól, de azt akarta, hogy a fáraó tudja, miért engedte ezt: hogy
megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Űnhoz (8:6). A fáraó azt kérte, hogy
Mózes másnap imádkozzon azért, hogy szabaduljanak meg a békáktól.
8:8-11. Mózes imádkozott, és Isten elvette a csapást másnap. A döglött békák
bűze érezhető volt az egész országban (bűzlött az egész ország). De a fáraó meg­
szegte az ígéretét.

c. Harmadik csapás: szúnyogok (8:12-15)

8:12-15. A két korábbi csapástól eltérően ez a csapás figyelmeztetés nélkül kö­
vetkezett be. Ugyanez történt a 6. és 9. csapásnál is. Lehet, hogy ez azért volt, mert a
fáraó nem tartotta be az ígéretét, hogy elengedi Izráclt (4, 11. v.). Az ítélet hirtelen
W

következett be: Áron... botjával ráütött a föld porára, és repülő, szúró, csípő rova­
rok lepték el az embert és az állatot egyaránt. A szúnyogokra használt héber szó,
kinním csak itt szerepel az Ószövetségben. Jelenthet szúnyogokat vagy talán moszki-
tókat. A föld minden pora szúnyoggá vált azt fejezheti ki, hogy szokatlanul sok
szúnyog jelent meg.
Lz a csapás támadást jelenthetett Széth, a sivatag istene ellen. Irányulhatott az
egyiptomi papság ellen is. A papok büszkék voltak a tisztaságukra, gyakran mosa­
kodtak és borotválkoztak, és gyolcs köntösben jártak. De az Úr beszennyezte a vallá­
si elöljárókat kellemetlenkedő rovarokkal,
A varázslók képtelenek voltak utánozni ezt a csodát, cs bevallották, hogy Isten
tette (Isten ujja ez; vö. 31:18; 5Móz 9:10; Zsolt 8:4; Lk 11:20). Ahogyan... az Úr
előre jelezte (vö. 2Móz 7:3), a fáraó önfejű maradt, és nem volt hajlandó megtérni
(vö. „ahogyan megmondta az Úr” a 7:13, 22; 8:11-ben).

d. Negyedik csapás: bögölyök (8:16-28)

8:f 6-20. A negyedik csapás a kezdete a három ítéletből álló második ciklusnak;
ez nyilvánvaló abból a reggel szóból (16. v. vö. 7:15; 9:13). Az első három csapáshoz
hasonlóan ez a három is az egyiptomiakra korlátozódott (de kivételt teszek azon a
napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, 8:18). Ez azt mutatta, hogy
Isten különbséget tett az izraeliek és az egyiptomiak között (vö. 9:4; 11:7). Népét
szabadulásra jelölte ki, másokat ítéletre. Ez további bizonyítéka Isten szuverenitásá­
nak és hatalmának.

171
2Móz 8:21-9:7
r

Az Ur felszólította Mózest, hogy újra álljon oda... a fáraó elé a Nílusnál (vő.
7:15), és követelje a héberek szabadon engedését. Ha a fáraó visszautasítja ezt, bögö­
lyökkel telnek meg az egyiptomiak házai (8:17). Lehet, hogy a bögölyöket az osz­
lásnak induló békák vonzották. Tömegestől jöttek a bögölyök (20. v.), vagyis szó
szerint „nagy tömegben” vagy „nyomasztó rajban”. A bögölyök lehettek ún. kutya-
bögölyök, melyek közismertek voltak fájdalmas szúrásukról. Képviselhették Rét, egy
fontos egyiptomi istenséget. Vagy a bögölyök lehettek furkészdarazsak, amik Utó
istent jelképezték.
8:21-28. A négy csapás fokozódó súlya alatt a fáraó kész volt kompromisszumot
javasolni. Azt mondta, hogy az izráeliek áldozhatnak Istenüknek, de Egyiptomban
és nem a pusztában. Ez a kompromisszum elfogadhatatlan volt Mózesnek. Elmagya­
rázta, hogy állatáldozataiktól undorodnának az egyiptomiak. Ez lehet, hogy azért
lett volna így, mert az egyiptomiak szentnek tartották a bikát, mely Ápisz vagy Ré
istent jelképezte, cs a tehenet, amely Hathor istennőt jelképezte. Az egyiptomiak­
nak ez istenkáromlás lenne, és lázadást eredményezne közöttük.
A fáraó második kompromisszuma az volt, hogy megengedte nekik, hogy elmen­
jenek, de csak rövid távolságra a pusztába (24, v.). Mózes elfogadta ezt a kompro­
misszumot, de szigorúan Figyelmeztette a fáraót, hogy ne akarja becsapni, mint ko­
rábban (8, 15, v.). Ez meghökkentő - sőt merész - kijelentés volt, hiszen a fáraó volt
az igazságosság és az igazság példaképe.
Kiment Mózes a fáraótól, úgy gondolva, hogy az uralkodó talán betartja szavát.
Ezért, amint a fáraó kérte, Mózes könyörgött a csapásból való szabadulásért. De a
fáraó megint visszakozott, és nem tartotta be a szavát.

e. Ötödik csapás: dögvész (9:1-7)

9:1-4. Mózes megint követelte az izráeliek szabadon engedését. (A héberek Is­
tene kifejezéssel kapcsolatban vö. 3:18; 5:3; 7:16; 9:13; 10:3.) Mózes azt mondta,
hogy ha a fáraó nem hajlandó erre, akkor „az Ú r keze” (Károli, vö. 3:19; 6:1) csapás­
sal sújtja háziállataikat: a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat. Az
egész országban döglött békák és bögölyök tömegei terjesztették a bacilusokat, és a
dögvész, amely nagyon megtizedelte az állatokat, lehet, hogy a lépfene néven ismert
fertőző betegség volt. Ez januárban lehetett, amikor a szarvasmarhákat ki vitték a
legelőkre, miután visszahúzódott a Nílus áradása. A csapás gazdaságilag elkeserítő
lehetett az egyiptomiaknak. Ugyanakkor sok állatot szentnek tartottak (vö. 8:22),
t

különösen a korábban említett ökröt, mely Apisz vagy Re istent jelképezte, cs a tehe­
net, mely Hathort, a szerelem, a szépség és az öröm istennőjét jelképezte. Hathort női
alakban ábrázolták, melynek tehén feje volt (vagy néha csak szarvai). Hnum is kos
isten volt. Az izraeliek állataira Isten kegyelméből nem hatott ki ez a csapás (9:4; vö.
8:18-19; 11:7).
9:5-7, A csapás úgy történt, ahogy az Úr előre megmondta: elhullott az egyipto­
miak összes jószága... A fáraó vizsgálatot rendelt cl Góscn Földjén, és kitűnt, hogy

172
 2Móz 9:8-19

Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. Annak ellenére, hogy láthatta: Isten
tényleg különbséget tett (4. v.), mégsem volt hajlandó megbánni bűnét.
De ha minden barom elhullott ebben a csapásban, hogyan magyarázhatjuk az
állatok jelenlétét a lü. versben, és a jószágokét a 20-21. versben? Kct magyarázat
lehetséges: (1) Az „összes” szó (6. v.) irodalmi túlzás lehet, képes beszéd, mely sok
állatra utal, de nem a teljes jószágállományra. (2) Talán jobb magyarázat az, hogy a
csapás megölt minden állatot a mezőn (3. v.), de a karámokban nem.

f. Hatodik csapás: fekélyek (9:8-12)

9:8-12. A harmadik és kilencedik csapáshoz hasonlóan ezt sem jelentették be
előre a fáraónak. Ez az első csapás, mely az emberi életet is veszélyeztette, nyílt
sebeket eredményezett (hólyagos fekélyeket, 9-10. v.) az emberek cs állatok testén,
Mózes az ég felé szórta a kemencéből vett kormot, ami szimbolikus lehetett, mint
amikor Áron a botját használata több csapásnál. Az egyiptomiak nagyon is féltek a
járványoktól. Ezért imádták Szahmetet, egy oroszlánfejű istennőt, akinek szerintük
hatalma volt a betegségek felett, valamint Szunut, a járvány istenét és Iziszt, a gyógy­
ulás istennőjét. De ezek az istenségek nem tudták megszabadítani az embereket és az
állatokat gyötrelmeiktől. A mágusok megint tanácstalanul álltak (vö. 8:14), mert
őket is érte a csapás (9:11), és erőtlennek találták a saját isteneiket. A fáraó mégis
makacs maradt (12. v.).

g. Hetedik csapás: jégeső (9:13-35)

Ezzel az ítélettel kezdődik a csapások harmadik ciklusa. Ez a három csapás (a
hetedik, nyolcadik és kilencedik) komolyabb volt, mint a korábbiak, cs a könyv rész­
letesebben leírja őket. A hetedik csapás nagy gazdasági kényszert eredményezett.
Egyértelmű kihívást jelentett több egyiptomi istenségnek is. Nuí, az ég istennője nem
volt képes megelőzni a vihart, Ozirisz, a termékenység istene nem tudta megvédeni a
termést a jégesőben, és Széth, a vihar istene sem tudta megfékezni a vihart.
A csapás hosszú leírása négy szakaszra bontható: utasítások Mózesnek (13-19.
v.), a csapás pusztítása (20-26. v.), Mózes beszéde a fáraóval (27-32. v.) és a fáraó
hajthatatlansága (33-35. v.).
9:13-19. Mózesnek megint kora reggel kellett találkoznia a fáraóval (vő. 7:15;
8:16). A hamarosan bekövetkező ítélet oka megint a fáraó hajthatatlansága, hogy
elengedje Isten népét. A fáraó nem ismerte fel, hogy ki is a héberek Istene (vö.
3:18; 5:3; 7:16: 9:1; 10:3). Nem ismerte be, hogy nincs hozzá hasonló az egész
főidőn. Bár Isten kegyelmes volt, mert nem mutatta ki haragjának teljességét (9:15),
ez a csapás sejtette velük erejét. Sőt Tsten azt mondta, hogy valójában ezért tartotta
meg a fáraót (vö. Róm 9:17, 22). Isten be akarta mutatni hatalmát egy olyan jégeső­
vel, amire nem volt még példa a történelemben (2Móz 9:18; vö. 24. v.). Mégis Isten
kegyelméből előre megmondta a királynak, hogy hajtassa be jószágát (vö. magyará-

173
2Móz 9:20-10:6

zatok az 5-7. versnél) és küldje népét fedél alá. Egyiptomban a háziállatok általában
januártól áprilisig a szabadban voltak, mielőtt beköszöntött a nyári hőség.
9:20-26,31-32. Mózes előzetes figyelmeztetését hallva az egyiptomiak egy része
hitt Isten kijelentésének, cs ennek megfelelően cselekedett.
Az Úr elhozta a pusztítást az egyiptomiakra, amint előre megmondta, de a jégeső
(és az eső, 33-34. v.) ugyanakkor nem sújtotta Gósen földjét..., ahol Izráel fiai
laktak (26. v.). A jégeső megölt embert és állatot, és tönkretette a termést is. A
mező minden füve Egyiptom földjén (22, 25. v.) kifejezést módosítja a 31 -32. vers.
A „minden” azokra a növényekre utal, melyek közel voltak az aratáshoz, nevezetesen
a lenre (melyet vászon ruhák készítésére használtak) és az árpára. Ugyanakkor a
búzát és a tönkölyt (alacsonyabbrendű búzafélcscg) nem tette tönkre a jég. A len és
az árpa januárban virágzott, és március-áprilisban aratták. A búza és a tönköly kb.
egy hónappal később ért (áprilisban), és június-júliusban aratták le. (Lásd Az izráeli
naptár c. táblázatot a 12:1 közelében.) Tehát ez a csapás februárban történhetett.
9:27-30, 33-35. A mindenható Úrnak ez a lélegzetelállító bemutatója fenntartás
nélküli bünbánatot eredményezett a fáraónál (ezúttal vétkeztem, 27. v.; vő. 10:16).
Beismerte, hogy az Úr az igaz (9:27), és beleegyezett abba, hogy elengedi Izraelt
(elbocsátíak benneteket, 28. v.). Mózes megígérte, hogy kérni fogja Istent, hogy
szüntesse be a csapást, bár felismerte, hogy a fáraó bűnbánata felszínes és csupán
önérdekű (30.v.).
Ha a csapás egész Egyiptomot sújtotta, és mindenhol esett a jég cső formájában
Gósen földjét kivéve, akkor hogyan tudott Mózes olyan szabadon közlekedni? Megint
csak valószínű, hogy a csapás elsősorban a földeket sújtotta (vő. 3. v.), és nem pusz­
tított el egyaránt mindent (vagyis csak embereket, állatokat, fákat, lent és árpát).
Mózesnek igaza volt (vő. 30. v.). Bár az igaz Isten kegyelméből véget vetett ennek a
népirtásnak, a fáraó megint megmakacsolta magát vele szemben.

h. Nyolcadik csapás: sáskák (10:1-20)

A nyolcadik csapás leírását négy szakaszra oszthatjuk: a Mózesnek szóló utasítá­
sok (1-6. v.), találkozás a fáraóval (7-11. v.), a sáskák pusztítása (12-15. v.) és a fáraó
megalázása és megkeményedése (16-20. v.).
10:1-6. Ez a csapás rávilágít az ítéleteknek egy másik céljára. A csapások amel­
lett, hogy megalázták a fáraót és kivívnák Izráel szabadulását, ugyanakkor megmutat­
ták Izráelnek Isten hatalmát, amit el kellett máj d beszélniük... a fiaiknak és unoká­
iknak. Ezekből a jelekből Izráel meg fogja tudni, hogy Isten az Úr (Jahvc).
Ha a fáraó nem hajlandó megalázkodni Isten előtt, akkor Isten borzasztó sáska­
járást támaszt. A sáskák, melyek milliós felhőkben repülnek, teljesen el tudnak pusz­
títani kilométer hosszúságú vetéseket (vő. Jód 1:2-7; Ám 7:1-3). Megeszik a növé­
nyek leveleit, sőt még a fák kérgét is. Egy város vagy egy nemzet gabonakészletének
nagy részét elpusztíthatják néhány perc vagy óra alatt.
Amit a korábbi csapás, a jégeső nem pusztított cl - a búzát és a tönkölyt (9:32), a
gyümölcsöt (10:15) cs más mezei növényeket (10:12, 1 5 )- azt most felemésztették.

174
 2Móz 10:7-23

A békákhoz (7:28-29) és a bögölyökhöz (8:17,20) hasonlóan a sáskák is bementek az

emberek házaiba. A jégesőhöz hasonlóan (9:18) a sáskajárás példátlan volt Egyip­
tomban (10:6; vö. 14. v.).
10:7-11. Ez a széleskörű gazdasági katasztrófa arra késztette a fáraó... szolgáit,
hogy felismerjék, nem éri meg ragaszkodni rabszolgáikhoz: pusztulóban van Egyip­
tom, mondták. Ezért a fáraó megadta magát Mózes általános kérésének, és engedte,
hogy elmenjenek (8. v.). Mózes sohasem mondta, hogy vissza is hozza a népet, és a
fáraó is érezte, hogy véglegesen elmennek, ha elviszik minden családtagjukat jirhá­
ikkal cs marháikkal együtt (9. v.). Kijelentette, hogy rosszat akarnak ezzel. Ezért
előállt egy újabb kompromisszummal (vo. 8:21, 24): Csak ti, férfiak, menjetek
(10:11). Mózest és Áront, miután nem voltak hajlandók elfogadni ezt a kompro­
misszumot, kiűzték (gáras; vö. magyarázatok a 2:22; 6:1-nél) a királyi udvarból.
10:12-15. A fáraó istentelenségének és makacsságának eredményeképpen Isten
azt mondta Mózesnek, hogy nyújtsa ki kezét (vö. 9:22; 10:21), hogy jöjjenek löl a
sáskák. Erre Mózes kinyújtotta botját, és keleti szél fújt egész nap. Egyesek azt
állítják, hogy a „keleti szél” kifejezés „viharos szelet” jelent, mert általában a szelek
délről fújnak Egyiptomban. De ez az értelmezés erőltetett, mert később (19. v.) Mózes
a nyugati szelet említi, mely elvitte a sáskákat a Vörös-tengerbe [szó szerint „a Ná­
das- (Papirusz-) tengerbe”; vö. magyarázat a 14:2-nél], Minden képzeletet felülmúlt
a pusztulás; annyi sáska jelent meg, hogy elsötétedett a föld (10:15). Egyiptom
egész területén pusztítottak. Egyiptomot megfosztották természetes szépségétől,
tragikus gazdasági, társadalmi és teológiai következményeket vonva maguk után. Nut,
az egyiptomi égistennö nem tudott uralkodni ezeken a sáskákon, cs Ozirisz, a mező-
gazdasági termékenység istene nem tudta megakadályozni a termés pusztulását
10:16-20. A fáraó megint megbánta bűnét (vö. 9:27) és enyhülésért könyörgött,
de tetteiből látszott, hogy nincs igazi bűnbánat a szívében. Mózes könyörgésére Isten
véget vetett ennek az ítéletnek, és a fáraó megint istentelenül visszavonta ígéretét.

í. Kilencedik csapás: sötétség (10:21-29)

10:21-23. A harmadik és a hatodik csapáshoz hasonlóan ez a kilencedik csapás is
figyelmeztetés nélkül következett be. Amikor Mózes kinyújtotta a kezét (vö. 9:22;
10:12-13), az országot sűrű sötétség takarta be három napig, kivéve Gósen földjét.
Nem világos, mi is okozta a sötétséget, de mivel Gósen megmenekült tőle, nem lehe­
tett napfogyatkozás. Egyesek szerint a sötétség, amit tapintani lehetett (10:21), óri­
ási homokvihar volt, mely során a sötétség és a forróság nem engedte kimenni az
embereket. A földet letarolta a jégeső és a sáskák, ezért a homokvihar, ami valószínű­
leg dél felől támadt márciusban, szokatlan hevességű lehetett.
Ez a csapás az egyik fő egyiptomi istenségre irányult, a napistenre, Rére, akit a
fáraó képviselt. Ré volt felelős a napfényért, a melegért és a termékenységért. Más
isteneket is, például Hóruszt, a nappal hozták Összefüggésbe. Nut, az ég istennője is
megaláztatott ezzel a csapással (amint a jégeső és a sáskajárás során is).

175
2 Móz 10:24-11:8

10:24-29. A fáraó szánalmas helyzetében hívatta Mózest, és azt mondta, hogy

kész elengedni őt a néppel, de juhaiknak és marháiknak maradni kell. Ez a fáraó
negyedik kísérlete volt a kompromisszumra (vő. 8:21, 24; 10:11). Ha sikerül ezeket
az állatokat visszatartani, akkor valamennyire kárpótolnák az egyiptomiak állatvesz­
teségét az ötödik és a hetedik csapás miatt. Mózes azonban a legkisebb mértékben
sem volt hajlandó kompromisszumot kötni (nem marad itt egy fia sem), Ragaszko­
dott hozzá, hogy tisztelniük kell az Urat, és ezért nem hagynak hátra egy áldozati
állatot sem.
A fáraó harciasságában kiparancsolta Mózest a színe elől. Mózes hűvösen felel­
te, hogy többé nem fog visszatérni. Ugyanakkor ez ellentmondásosnak tűnik, hiszen
később találkozott még Mózes cs Áron a fáraóval (12:31). Erre az a magyarázat le­
hetséges, hogy Mózes a fáraó haragja miatt azt mondta (a 10:29-ben), hogy ő nem
fog hozzá menni többé Isten kegyelmes üzenetével. Más szóval, ha Mózes megint
találkozik a fáraóval, ez az elkerülhetetlen Ítélet bejelentése lesz, vagy a fáraó kérésé­
re fog történni, hogy engedélyt adjon Mózesnek és az izraelieknek az ország elhagyá­
sára.

j. Tizedik csapás: az elsöszülottek halála (11:1-12:36)

A z egyenként három csapásból álló három ciklus eredményeképpen az ország
romokban hevert. Isten bebizonyította hatalmas erejét, bemutatva Egyiptom istenei­
nek tehetetlenségét. Azzal, hogy gazdaságilag elpusztította ezt az erős nemzetet, fé­
lelemmel töltötte el az ország népét. Elérte, hogy az egyiptomiak már alig várják az
izraeliek eltávozását, bár a fáraó megaláztatása még váratott magára. A tizedik csa­
pás nagy bánatot hozott minden egyiptomi családba, ahol gyerekek voltak. Ez a csa­
pás eredményezte Isten népének szabadon engedését.
(1) Az utolsó csapás kihirdetése (11. rész). 11:1-3. Isten megmondta, hogy még
egy csapást kell elszenvednie a fáraónak, és utána elengedi rabszolgáit minden fel­
tétel nélkül (vö. 8:21,24; 10:11, 24), Eddig a pontig Mózes nem tudta, hány csapás
sújtja még az egyiptomi népet. Az izraelieknek hamarosan bekövetkező szabadulá­
suk reményében ezüstöt és aranyat kellett kérniük az egyiptomiaktól, akik úgy tű­
nik, sokkal jobb indulattal voltak hozzájuk, mint a fáraó (vö. 3:21-22; 12:35-36).
Még magának Mózesnek is nagy volt a tekintélye... a fáraó szolgái előtt (valószí­
nűleg azért, mert látták a csodákat) cs a nép előtt. Ez megmagyarázza, hogy miért
adták oda az egyiptomiak drága ékszereik egy részéi az izraelieknek.
11:4-8. A harmadik, hatodik és kilencedik csapáshoz hasonlóan a tizedik csapás
is a fáraónak szóló előzetes figyelmeztetés nélkül következettbe, úgyhogy nem volt
alkalma megtérni előtte. Ez a szakasz talán folytatása a fáraó és Mózes közötti vitá­
nak a 10:24-29-ben. Az ítélet konkrét volt: minden egyiptomi családban az elsőszü­
lött fiú meghal az éjszaka közepén - a legszegényebbtől kezdve (a szolgálólány
elsőszülöttje) a királyi háznepig (a fáraó elsöszülöttjc). Az elsőszülött fiú különle­
ges megtisztelésbcn részesült, és a fáraó fiát, a trónörököst még istennek is tartották,
A veszteség miatti jajveszékelés példátlan lesz.

176
 2Móz 11:9-12:2

Miért hozott Isten ilyen szerencsétlenséget az egyiptomiakra? Nem szabad elfe­

lejtenünk, hogy Isten szuverén úr az emberi sors fölött. Az emberek gazdagsága vagy
megítélése nem Isten kivételezése miatt történik, hanem azért, mert meg akarja való­
sítani akaratát a földön. Mivel egyedül ö szent, joga van úgy használni az embert cs
úgy intézkedni az emberiségről, ahogy ő akarja. Amit Isten tesz, az helyes, mert ő
Isten (Zsolt 115:3)! Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az egyiptomiak sokistenhívők
voltak, akik sok bálványt és hamis istent imádtak. Nem voltak hajlandók az igaz
Istent imádni, ezért sújtotta őket ítélete (vÖ. Rom 1:18-23).
Az egyiptomiak hite szerint ízisz istennőnek, Ozirisz feleségének és testvérének
kellett volna megvédenie a gyermekeket. De ez a csapás kimutatta, hogy teljességgel
képtelen megtenni azt, amiért az egyiptomiak bíztak benne!
Ebben a szörnyű csapásban az izráeliek egy gyermeküket sem veszítették el. Sőt
éjfélkor még a kutya se ölti ki a nyelvét (szó szerint „élesíti a nyelvét”). Egyetlen
kutya sem morog vagy harap meg senkit, mert semmilyen veszély nem fenyegeti
Isten népét. Abból, hogy a héberek ilyen különleges bánásmódban részesülnek, Egyip­
tom tudni fogja, hogy Isten kiválasztotta Izráelt (vő. 2Móz 8:19; 9:4). A fáraó szol­
gái, akik a nyolcadik csapás után sürgették királyukat, hogy engedje el az izráelieket
(vő. 10:7), ezért nemsokára Mózest fogják sürgetni, hogy vigye cl a népét.
Mózes a fáraóval való többszöri vitája során lehetőséget adott neki arra, hogy
elengedje a népet, és ezzel kivédje a bejelentett csapást. De ez alkalommal másképp
volt. A csapás kikerülhetetlenül eljön; s majd akkor a fáraó elengedi a népet. Mózes
mérges bejelentése végleges volt. Sohasem fog már a fáraó elé állni azzal a lehető­
séggel, hogy térjen meg (vö, magyarázatok a 10:28-29-nél). A korábbi csapásokban
Mózesnek és Áronnak része volt, de az utolsó ítéletben nem; ez egyedül Isten munká­
ja volt.
11:9-10. Ezek az igeversek összefoglalják a fáraó makacs lelkületűt (Isten meg­
mondta, hogy nem hallgat rátok a fáraó; vö. 7:22). Ez a visszautasítás Isten csodá­
ihoz vezetett ebben a bálványimádó országban és ahhoz, hogy az Úr megkeményítet­
te az uralkodó szívét (vö. magyarázatok a 4:21 -nél).
(2) Az első páska megünneplése (12:1-28). Ezután az elbeszélés ahelyett, hogy a
Mózes és a fáraó közötti összeütközésre koncentrálna, most Mózesről és Izráel népé­
ről szól. Ez az igeszakasz két részből áll: az Úr utasításai Mózesnek az ünneppel
kapcsolatban (1-20. v.) és az ünnep megtartásának módja (21-28. v.)
12:1-2. Először Isten megmondta Mózesnek és Áronnak, hogy mikor lesz a páska.
Ennek az ünnepnek egy új kor beköszöntét kellett jeleznie Izrael történelmében (ez
lesz az első az év hónapjai között). Bár az ebben a részben leírt események a polgári
év hetedik hónapjában történtek (az év szeptember-októberben kezdődött), ez tett az
első hónap Izrael szent évében. Ezt a hónapot abibnak nevezték (szó szerint „friss,
fiatal kalászok”, pl. árpáé), amely az árpaaratás idejére esett (március-április). Az új
naptárral az izráeliek új identitást is kaptak mint az igaz Isten kiválasztott népe.
Miután Izráel fogságba került, a tizenkét hónapból négynek babiloni nevet adtak.

177
2Móz 12

A Z IZ R A E L I N A P T Á R

G regorián naptár Zsidó naptár M ezőgazdasági év K iem elt napok

m árcius-április 1. hónap: m szán Késői esők, árpaa­ 1. N iszán 14: p á ska

(K orábbi neve: abib) ratás, lenaratás (2 M óz 12:1-11;
3 M óz 23:5)
2. N iszán 15-21:
kovásztalan kényé-
rek (3M óz 23:6-8)
3. N iszán 21: az
első kéve bem utatá­
sa (3M óz 23:9-14)
április május 2. hónap: ijár A száraz évszak
(Korábbi neve: zív) kezdete
m áju s-jú n iu s 3. hónap: szíván A z első fügeérés, 4. Szíván 6: (50
szőlőm űvelés nappal az első kéve
bem utatása után):
p ünkösd (3M óz
3:15-22)
jú n iu s-jú liu s 4. hónap: tam m usz B úzaaratás, a korai
szőlő beérésc

jú liu s-au g u sztu s 5. hónap: ab szőlő szüret

au gusztus-szeptem ber 6. hónap: elüt D atolya és nyári füge

szeptem bcr-októbe r 7. hónap: tisri Korai esők 5. Tísri 1: kiirtzen-

(Korábbi neve: gés (3M óz 23:23-
ethanim) 25)
6* Tisri 10: az
engesztelés napja
(3M óz 16; 23:26-
32)
7. Tisri 15-21:
sátoros ünnep
(3 M óz 23:33-36)
október-novem ber 8. hónap: m arhesvan Szántás, olajbogyó-
(K orábbi neve: bul) szüret
novem ber-decem ber 9. hónap: kiszlév vetés 8+K iszlév 25:

tem plam sz en telés

(hanukka) (Jn 10:22)
decem ber január 10. hónap: tehet Késői esők
ja n u ár-feb ru ár 11. hónap: seh a t A m andulafák
virágzása

február-m árcius 12. hónap: adar C itrusfélék szürete 9, A dar 13-14: Purim
(Észt 9:26-28)

178
 2Móz 12:3-14

így lett április niszán hónapja (vő. Neh 2:1; Észt 3:7). melynek jelentése „korán”
vagy „kezdet”. (Lásd Az izráeli naptár c. táblázatot.) t

12:3-6. Az Izráel egész közössége kifejezés (vö. 6. v.) itt először utal az Ószö­
vetségben az egész nemzetre. Ez a kifejezés új kezdetet jelez. A páska ünneplése
családi otthonokban történt. A hónap (március-április) tizedikén minden izráeli csa­
ládnak ki kellett választania egy bárányt vagy egy kecskét (a báránynak fordított
seh szó jelenthet fiatal juhot vagy kecskét egyaránt; vö. 5. v.). Ha kevés volt a ház
népe, és nem volt képes megenni az egész állatot, akkor megosztották az ételt egy
másik családdal. Az állatnak egyévesnek kellett lennie, hímnek és hibátlannak.
Négy nappal később (tizennegyedikén) estefelé kellett leölni ezt az állatot. Ez vagy
a naplemente cs a sötétedés közötti időre utal, vagy a délután három és öt óra közötti
időszakra. Valószínű, hogy az utóbbi meghatározás a helyes, mert ez több időt ad az
állat levágására és elkészítésére, amire szükség lett később, amikor sok áldozatot
mutattak be a szent sátorban.
12:7-11. Ezek az igeversek leírják, hogyan kell megünnepelni apáskát. Bár ezt az
ünnepet családonként tartották, egységes és egyidejű istentiszteletük mégis segített
Összeolvasztani őket egy közösséggé (vö. 3. v.). Az állatok vérét fel kellett kenni a
házak ajtajának ajtófélfáira, és a húsát tűzön sült húsként kellett elfogyasztani ko-
vásztalan kenyérrel és keserű füvekkel. Az állatok halála (az izráeli elsőszülött
fiúk helyett, 13. v.) és a vérrel történő meghintés előképe volt Krisztus helyettesítő
halálának. Ő „a mi húsvéti bárányunk” (lKor 5:7), „hibátlan és szeplőtlen Bárány”
(IPt 1:19; vö. Jn 1:29). Az ő áldozata által a hívők megmenekülnek a lelki halál
borzalmaitól.
A keserű füvek (valószínűleg endívia, cikória, pitypang) a bánatot vagy a szomo­
rúságot jelképezték (vö. JSir 3:15) a múltbeli bűnök miatt vagy az izráeliek keserű
tapasztalatát az egyiptomiak elnyomása alatt. A kovásztalan kenyér sietős távozásu­
kat jelképezte (2Móz 12:11, 39; 5Móz 16:3). A húst meg kellett sütni, és nem lehe­
tett megenni nyersen, mint ahogy egyes pogányok tették. Az egész vacsorát gyorsan
kellett elfogyasztani a népnek, miközben már útra készen álltak (a derekatok fel-
Övezve kifejezéssel kapcsolatban lásd magyarázatok az „övezd hát föl derekadat fér­
fiasán” kifejezésnél a Jób 38:3; 40:7-nél).
A kiontott vér védelme alatt a közösségnek meg kellett emlékezni a bűntől való
megtisztulásról (vö. Zsid 9:22), és arról, hogy vándorok az idegen földön. Az Úr
páskája ez. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a húsvéti bárányt az Úrnak készítették
(vö, „ünnepeljetek meg az URnak”, 2Móz 12:14),
12:12-14, Isten azt mondta, hogy meg azon az éjszakán (éjfélkor, 11:4; 12:29),
miután az izráeliek elfogyasztották a húsvéti bárányt a keserű füvekkel és a kenyér­
rel, ő megöli az elsőszülött fiút és állatot minden egyiptomi családnál (vö. 11:5;
12:29-30). Ennek az utolsó csapásnak a célja is az volt, mint a többinek: ítéletet
tartani Egyiptom minden istene fölött (vö. 4Móz 33:4)? és ezzel bebizonyítani,
r

hogy Isten az Ur . A fáraó legidősebb fiát és utódját istennek tartották. Min, a szapo-

179
2Móz 12:15-28
f *

rodás egyiptomi istene és Izisz, a szerelem istennője, aki vigyázott a nőkre szüléskor,
tehetetlennek bizonyultak a legnagyobb csapásban és katasztrófában.
Az izraeliek házaira hintett vér védelmet nyújtott a halál ellen, amikor Isten
elpusztította az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Apásak „kihagy” igéből ered az ünnepet
jelző főnév, a pesah, vagyis páska. Amint egy állat vére volt a szabadulás és a haláltól
való menekülés eszköze, ugyanúgy Krisztus vére a hívők megváltásának eszköze
(Rom 5:9; Ef 1:7).
A páskát évenként meg kellett ünnepelni (nemzedékről nemzedékre) mint örök
rendelkezést (vő. 2Móz 12:17,24; 13:10). Más évenkénti eseményeket és ünnepeket
valamint lévitai szabályokat szintén „örök rendelkezésnek” neveztek (pl. 27:21; 28:43;
29:9; 30:21; 3Móz 16:29, 31, 34; 23:14, 21,41). A páska ünnep volt az ÚRnak (vö.
2Móz 5:1; 10:9).
12:15-20. Isten ezután útmutatást adott a kovásztalan kenyerek ünnepére vo­
natkozóan, ami Izráel nemzeti ünnepe lett az Egyiptomból való szabadulás emlékére.
A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz,
hogy a kettőt gyakran egy ünnepnek tartották (vö. Lk 2:41; 22:1; ApCsel 21:3-4, és
lásd magyarázatok a Lk 22:7-38; Jn 19:14-nél). A kovásztalan kenyerek ünnepét hét
napon át tartották (2Móz 13:6-7) a hónap 15-étől 21-éig (3Móz 23:6; 4Móz 28:17).
Természetesen a páskaünnep alatt is kovásztalan (élesztő nélkül készült) kenyeret
kellett enni (2Móz 12:8). A házakból el kellett távolítani a kovászt (15-16. v.), a bún
szimbólumát (lKor 5:8). A kovász hiánya azt jelképezte, hogy akik a kiontott vér
biztonságát élvezik, azok szabadok a bűn romlásától a szent Isten előtt. Ha bárki
kovászost evett ezeken az ünnepeken, azt ki kell irtani Izráel közösségéből (2Móz
12:19), vagyis kizárni a táborból, a szövetségi jogokból és kiváltságokból, ami eset­
leg halált eredményezett. A népnek az ünnep első és hetedik napján össze kellett
gyülekeznie különleges istentiszteletekre. Egész héten át csak annyi munkát lehe­
tett végezni, amennyi az étkezéshez kellett. A páskához hasonlóan a kovásztalan
kenyerek ünnepe is örök rendelkezés (17. v.; vö. 14. v.) a későbbi nemzedékek
számára. A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe „rendelkezés” volt, aminek en­
gedelmeskedni kellett (14, 17, 24. v.) és „szertartás”, amit el kellett végezni (25-26.
v.). A páska „ünnep” volt (14. v.), melybe beletartozott az „áldozat” (27. v.). A 19-20.
vers megismétli a 15-16. versben leírt eligazításokat, talán a hangsúly kedvéért.
12:21-28. Mózes elmondta a véneknek (21-23. v.) a tudnivalókat a páskával
kapcsolatban, hasonlóan ahhoz, amit az Úr mondott neki (3-11. v.). A vért az ajtófél­
fákra kellett kenni (7. v.) egy köteg izsóppal, ami elterjedt bokros növény sziklás
területeken. Ezt a növényt gyakran használták Izrael tisztulási szertartásai során (vö.
3Móz 14:4,6,49,51-52; 4Móz 19:6,18). A pusztító (vö. Zsid 11:28), aki megölte az
elsőszülötteket, az Úr angyala lehetett (a megtestesülés előtti Krisztus; vö. magyará­
zatok az 1Móz l6:9-nél) vagy egy angyal. Ezután Isten népe felszólítást kapott arra,
hogy tartsák meg a páskát, amikor bemennek arra a földre, amelyet az Úr...
megígért. Gyermekeiknek is meg kellett tanítaniuk a páska jelentését (2Móz 12:26-
27; vö. 13:14-15). A nép hálás volt a hamarosan bekövetkező szabadulásért az évszá-

180
 2Móz 12:29-42

zadokon át tartó rabszolgaságból, és leborult az Úr előtt. Ezután végrehajtották az

Úr parancsait.
(3) A csapás pusztítása (12:29-36). A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepé­
nek hosszú magyarázata növelte az izgatott várakozást, melynek csúcspontján az íté­
let lesújtott Egyiptom elsöszülőttjeire (29-30. v.), és az izráeliek megszabadultak (31-
36. v.).’
12:29-30. Megismerjük a tizedik csapás időpontját (éjfélkor), ki terjedését (min­
den elsőszülött, vő. 4:22-23) és hatását (nagy jajveszékelés; vő. 11:6). Nagy bánat
érte a nemzetet, mert Isten elpusztította a családok kényeztetett fiait a társadalom
minden rétegében, az uralkodótól a politikai foglyokig (vő. 11:5). Ez jó emlékeztető
arra, hogy Isten haragszik a bűnösökre és arra, hogy a bűn ára borzasztó. Nyilvánva­
lóan Isten „erős keze” kényszerítette a fáraót arra, hogy elengedje Isten népét (3:19)!
12:31-33. A tragédia hatására a fáraó még azon az éjszakán minden feltétel
nélkül elengedte az izráelieket. Sőt követelte, hogy menjenek. Isten előre megmond­
ta, hogy elbocsátja majd Őket (3:20; 6:1). Csodálatos, hogy az a fáraó, akit istennek
tartottak, ekkor úgy megalázkodott, hogy kérte, hogy Mózes és Áron... áldást kérje­
nek rá (vő. 8:24). Jahve áldása alatt akart lenni, nem pedig csapásainak átka alatt.
Még az egyiptomi nép is sürgette az izráeliek gyors távozását, mert attól féltek, hogy
mindnyájan meghalnak.
12:34-36. A kivonulás olyan gyorsan történt, hogy a nép... kovásztalan tésztát
vitt magával, nem volt idejük arra, hogy elkészítsék a kenyeret (39. v.). Az Isten
hatalmát bizonyító csapások olyan jóindulatot támasztottak... az egyiptomiakban
Izrael fiai iránt, hogy bármit készek voltak megtenni az izráeliek minél gyorsabb
távozása érdekében, még értékes ékszereiket és ruháikat is odaadták (vő. 3:21-22;
11:3). Ezzel beteljesült Isten Abrahámnak tett ígérete utódai fogságáról (1 Móz 15:13-
14). Az egyiptomiaktól ily módon kaptak egy kis „munkadíjat” négyszáz éves rab­
szolgamunkájukért.

D. Izrael szabadulása Egyiptomból (12:37-18:27)

Ez a szakasz vázolja a héberek kivonulásának eseményeit attól, hogy elindultak
Ramszeszből addig, hogy megérkeztek a Sínai-hegyhez három hónappal később. A
vérrel történt meghintés által az izráeliek megszabadultak a haláltól (12:13); most
jött el az ideje, hogy megszabaduljanak a rabszolgaság kötelékéből is, hogy szent és
Istent imádó életet élhessenek.

1. MENEKÜLÉS EGYIPTOMBAN A TENGER FELÉ (12:37-13:22)

12:37-42. Ramszeszből, ahol úgy tűnik, legtöbben laktak (vő. 1:11) útnak in­
dultak... Szukkót felé, melynek mai neve Teli el-Maskhutah a Tim szab-tó közelé­
ben. Az izráeb férfiak száma mintegy hatszázezer volt (a 38:26 cs a4Móz 1:46-ban
a pontos szám 603 550). A családtagokkal együtt az izráeliek száma kétmilliót is
kitchctctt. Velük tartott egy meghatározatlan számú csoport, akik nem izráeliek vol-

181
2 Móz 12:43-13:16

tak, hanem különféle háttérből származtak („gyüíevész nép”, 4Móz 11:4). A pusztá­
ban ök vették rá az izráelieket, hogy panaszkodjanak Mózesre.
Útközben a nép kovásztalan lepényeket sütött (vö. 2Móz 12:34). Mózes törté­
nelmi témájú feljegyzéssel fejezi be a kivonulásról szóló beszámolónak ezt a szaka­
szát, melyben felszólítja Izraelt, hogy mindig emlékezzenek Isten hűségére. Itt Izrael
egyiptomi tartózkodásának idejét 430 cvre teszi (vö. Gál 3:17), míg más igcszaka-
szok szerint ez 400 év (lM óz 15:13,16; ApCscl 7:6) vagy „mintegy 450 év” (ApCsel
13:20; vö. magyarázatok ott) volt. Úgy tűnik, hogy az Egyiptomban töltött idő össze­
sen 430 év volt (Kr. e. 1876-tól Kr. e. 1446-ig; vö. magyarázatok az ApCsel 7:6-nál;
Gál 3:17-nel). Emlékezniük kellett arra, hogy Isten gondoskodott népéről a kivonulás
éjszakáján. Virrasztott az Ú r , ezért virrasszon Tzráel minden fia az ö iránti tiszte­
letből. Mózes lelkűkre kötötte, hogy vigyázzanak és virrasszanak, mert Tsten is ezt
teszi.
12:43-51. Szukkótban Mózes és Áron... rendelkezéseket kapott a páska meg­
ünneplésére (43-51. v.) és az elsőszülöttek odaszcntclcsére vonatkozóan (13:1 -16). A
páskával kapcsolatos több szabályra úgy tűnik a nem izraeliek miatt volt szükség,
akik csatlakoztak hozzájuk a kivonuláskor, és átvették a héberek vallását. Ha valaki
nem azonosult a szövetségi ígéretekkel, úgy hogy aláveti magát a körülmctélkedésnek,
akkor nem ehetett.. . a páskából ( 12 :44,48-49). Az ünnepet otthon kellett megtarta­
ni az egész közösségnek (vö. 3, 6, 19. v.).
13:1-16. Egy bevezető megjegyzés után (1-2. v.), mely arra vonatkozik, hogy az
izráeliek elsőszülöttjét az Ú r szolgálatára kell szentelni (mert megmenekültek a ti­
zedik csapástól), Mózes megint a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepével kap­
csolatban szólt a néphez (3-10. v.), s csak ezután tért vissza az elsőszülöttek témájá­
ra (11-16. v.).
Mózes újra emlékeztette a népet a szolgaság házából történő szabadulás napjá­
nak fontosságára (vö. 12:24-27), amit Isten erős kézzel (vö. magyarázatok a 3:19-
nél) végzett el, hogy bevigye őket az ígéret földjére. (A kánaániakkal és más a 13:5-
ben említett népcsoporttal kapcsolatban lásd magyarázatok a 3:! 7-nel; és a tejjel és
mézzel folyó föld kifejezéssel kapcsolatban lásd magyarázatok a 3:8-nál.) Meg kel­
lett emlékezniük erről a győzelmes eseményről a kovásztalan kenyerek... hét na­
pos ünnepe során.
A páskához hasonlóan (12:26-27) a kovásztalan kenyerek ünnepe is komoly taní­
tó szerepet kapott a héber családokban (13:8-9). Az ünnep olyan volt, mint jel a
kezükön és emlékeztető a homlokukon, vagyis folyamatosan emlékeztetett Isten
hatalmas szabadítására Egyiptomból. Ma egyes ortodox zsidók szó szerint értelme­
zik ezt az igeszakaszt (és az 5Móz 6:8; 11:18-at), és a törvény egyes szakaszait (2Móz
13:2-10; 5Móz 6:4-9; 11:13-21) kis dobozokban imaszíjakkal rákötik a karjukra és a
homlokukra, bár eredetileg valószínűleg nem ez volt Isten szándéka.
Amikor az Ígéret földjén lesznek (2Móz 13:11) az elsőszülött fiúkat és hím álla­
tokat oda kell szentelni az Únnak (vö. 2. v.; 4Móz 18:15). Az állatokra azért vonatko­
zott ez, mert „azok is részesültek a megváltásból, melyet Isten biztosított a tizedik

182
 2Móz 13:17-14:4

csapás alatt” (Davis, Moses and the Gods ofEgypt, 154. o.). A szamarakat szertartási
szempontból tisztátalan állatoknak tartották (3Móz 11:2-4). azokat nem lehetett tehát
feláldozni, de meg lehetett váltani (pádáh, „visszavásárol”) bárányokkal, melyeket
helyettük áldoztak fel. Természetesen az emberáldozat elfogadhatatlan volt, ezért a
héber fiúkat szintén „meg kellett váltani”. Ezt is tanításra használták a családban
(vő. 2Móz 12:26-27; 13:8). Az egyiptomiak elsőszülöttjét az Úr ítélete halállal súj­
totta, az izráeliek elsőszülöttjét pedig vagy megölték helyettesítő áldozatként (az
állatokat), vagy megváltották (a fiúkat). A kovásztalan kenyerek ünnepéhez hason­
lóan (7-9. v.) az elsőszülöttek odaszentelése jel, azaz emlékeztető volt Isten hatalmas
szabadítására (16. v.). Isten kegyelmes szabadítására emlékeztetett mindkettő.
13:17-22. A legrövidebb út Kánaán felé a filiszteusok területén keresztül vezetett,
Beérseba és a Negeb irányában. A Földközi-tenger mentén haladt, az egyiptomiak kato­
nai útvonalán. Azonban Isten délkeletre vezető útvonalat választott népének a Sínai-
félsziget felé, hogy elkerüljék az esetleges katonai összeütközést az egyiptomi határőrök­
kel, akik rávehették volna a népet, hogy visszatérjenek Egyiptomba. A sivatagi útvonal
pontos meghatározása bizonytalan, de valószínű, hogy a Keserű-tavakhoz vezetett (lásd
A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 4Móz 33:1-5 közelében). A hadirendben
kifejezés valószínűleg szervezett menetelésre utal, és nem arra, hogy fegyverzettel, íjak­
kal és nyilakkal lettek volna felszerelve harc esetére.
Mózes hallott József kéréséről, hogy tetemét vigyék el Egyiptomból (vő. IMóz
50:25), és tiszteletben tartotta ezt a kérést. Később József csontjait Sikemben temet­
tek el (Józs 24:32). Még később István arról beszelt, hogy Jákob több fiának földi
maradványait is elvitték (ApCsel 7:15-16; lásd magyarázatok ott).
Miután az izraeliek eltöltőitek egy kis időt Szukkótban, továbbmentek Etámba
(lásd A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 4Móz 33:1-5 közelében). Az
izráelickct természetfeletti módon vezette egy felhőoszlop nappal, amely tüzoszlop-
pá vált éjjel, és úgy tűnik, hogy minden nap megtettek valamennyi utat, A felhő,
mely Isten jelenlétét jelképezte, amellett, hogy vezette őket, biztosította is a népet az
Úr jóságáról és hűségéről (egy felhő volt, nem kettő; vő, 2Móz 14:24). A nép elérte a
puszta szélét (vő. 4Móz 33:6).

2. ÁTKELÉS A VÖRÖS- (NÁDAS-) TENGEREN (14. RÉSZ)

a. Táborozás a Vörös- (Nádas-) tengernél (14:1-4)
14:1-4. Miután az izráeliek néhány napig délkeleti irányba haladtak, és egy dara­
big Étámban táboroztak, az Ú r azt mondta Mózesnek, hogy szóljon a népnek, hogy
forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól cs a tenger között,
Baal-Cáfón előtt (vő. 4Móz 33:7). Ezek a városok Ramszesztől keletre estek. Ez az
irányváltoztatás elérhette, hogy azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai.
Mivel Isten megkeményítette a szívét (vő. magyarázatok a 2Móz 4:21-nel), a fáraó
megkísérli megint szolgájává tenni a népet, és ekkor Isten újra kimutatja óriási hatal­
mát egy újabb ítéletben.

183
2Móz 14:5-14

A tengert Vörös-tengémek nevezi a 10:19; 13:18; 15:4,22. A Vörös-tenger {jám

sup) szó szerint „(Papirusz-) Nádas-tenger”. Több érv is szól amellett, hogy ez észa­
kabbra lehetett, mint a Szuezi öböl legészakibb csücske (a Vörös-tenger északnyuga­
ti „ujja” Egyiptom cs a Sínai-félsziget között): (1) A Szuezi-öbölben nincs nád. (2) A
Szuezi-öböl északi csücske sokkal délebbre esik, mint Pí-Hahírót és Migdól. (3) Az
izraeliek táborhelye mocsaras volt, ami nem érvényes a Szuezi-öböl nyugati partjára.
(4) „A tengertől” az izráelick keletre vagy délkeletre mentek tovább, Súr pusztájába
t

(15:22), amit Etám sivatagjának is neveztek (4M óz33:8), a Sínai-félszígct északnyu­

gati részén. Valószínű tehát, hogy az a tenger, amit az Úr kiszárított az izraeliek előtt,
a Balah-tó volt (lásd A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 4Móz 33:1-5 köze­
lében).

b. A z egyiptomiak üldözőbe veszik Izraelt (14:5-9)

14:5-9. Miután a fáraó rádöbbent a héberek szabadon engedésének következmé­
nyeire (elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból; vö. 1:14), szolgáival együtt elha­
tározta, hogy nem engedik elmenekülni a népet. Bár az izrácli férfiak több mint hat­
százezren voltak, a fáraó bízhatott határozatlanságukban (ami viszont csak látszóla­
gos volt) és fejlett haditechnikájában. A fáraó valószínűleg azonnal értesült az izráelick
elindulásáról Ramszeszből a hónap 15. napján. Biztosan azért nem reagált erre azon­
nal, mert az egyiptomiak a halottak eltemetésével és gyászolásával voltak elfoglalva
(vö. 4Móz 33:3-4), és azért is, mert Mózes ismételten „háromnapi út”-ra utalt (2Móz
3:18; 5:3; 8:23). Később rájött, hogy az izráeliek eltávozása nem ideiglenes, cs össze­
gyűjtött hatszáz... harci kocsit, azok hajtőit és a hadseregét, és Pí-Hahírótnál utol­
érte az izraelieket.

c, A nép segélykiáltása és Mózes hite (14:10-14)

14:10-14. Amint a fáraó harci kocsijai és fel fegyverzett hadserege egyre köze­
lebb ért, félelem szállt a táborra. Csapdába estek az előttük lévő Vörös-tenger (szó
szerint „Nádas-tenger”; lásd magyarázatok a 2. versnél) és a hátuk mögötti vérszom­
jas ellenség között. Az izráeliek itteni reakciója éppen olyan, mint végig az egész
könyvben (vö. 5:21) a nehézségek és a rémület idején. Bár kiáltottak... az ÚRhoz,
nem bíztak abban, hogy tud segíteni. Gyorsan elfelejtették a múltat, és keserűen azzal
vádolták Mózest, hogy becsapta őket, amikor a pusztába hozta őket meghalni. Nem
megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgál­
juk az egyiptomiakat?! Mózes látta, hogy a félelem eltorzítja emlékeiket és felkelti
indulataikat ellene, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy az Ú r megszabadítja
őket, mert harcol értük (vö. 15:3; Neh 4:20; Zsolt 35:1), ha szilárdan bíznak benne.
Meglepő, hogy amint Isten népe a szabadulás legnagyszerűbb pillanatához érkezett,
tele volt bizalmatlansággal és félelemmel.

184
 2 Móz 14:15-31

d. A Vörös- (Nádas-) tenger kettéválasztása (14:15-22)

Isten tudatta Mózessel, hogy mit akar tenni (15-18. v.). Az Úr angyala megvédte
az izráelieket (19-20. v.), cs száraz lábbal mentek át a tengeren (21-22. v.),
14:15-18. isten azt mondta Mózesnek, hogy csodálatosan megszabadítja a népet a
tenger közepén keresztül. Mózesnek csupán fel kellett emelnie a botját.., a tenger
fölé, mert a víz kettészakad, és a tenger helyén szárazföld lesz. A fáraó fogathajtói
esztelenül üldözni fogják az izráelieket, és utánuk mennek a tengerbe. Ott éppen ügy,
mint a csapásoknál, Isten megmutatja hatalmát és dicsőségét, és elpusztítja az egyiptomi
hadsereget. Isten ezt mondta: megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Úr.
14:19-22. Ekkor elindult az Isten angyala- talán egy theophania (vö. magya­
rázatok az IMóz 16:9-nél) vagy egy angyali hírnök - lzráel tábora elől, és mögéjük
ment, hogy megvédje őket az egyiptomiak támadásától. Az angyal vezetőből védővé
vált. Azon az éjjelen a felhőoszlop is... mögéjük állt, és a két tábor közé olyan
sötétség ereszkedett, hogy az egyiptomiak nem tudtak támadni. Isten aznap éjjel egy
másik csodát is tett: kettéválasztotta a tengert (vö. Zsolt 74:13) erős keleti széllel, és
kiszárította a tenger medrét (vö. Zsolt 66:6; 106:9). A tenger elég mély volt ahhoz
(vö. 2Móz 15:5), hogy később megfulladjanak benne az egyiptomiak (14:28). Mi­
közben a szél szárazon tartotta a tenger medrét és visszatartotta a vizeket, az izráeliek
bementek a tenger közepébe (vő. 16. v.; Zsolt 78:13). Az átkelési út elég széles
lehetett, ha kb. kétmillió ember csordáival és nyájaival át tudott menni rajta. Csodá­
latos szél volt ez!
Amikor Isten kimentette Izraelt Egyiptomból, egyben megmutatta kegyelmét,
mellyel híveit megszabadítja a rabságból. Mérhetetlen erejével szabadította ki Izraelt.

e. Az egyiptomiak pusztulása (14:23-31)

14:23-28. Amint az egyiptomiak üldözőbe vették az izráelieket a kiszáradt ten-
germederben, a hajnali őrségváltás idején (valamikor hajnali három óra és hajnal
között), az Úr lelassította őket, cs pánikba estek. A Zsolt 77:17-20 szerint Isten nagy
zivatart támasztott villámlással, mennydörgéssel és földrengéssel együtt. Talán az
eső gyorsan átnedvesítette a tenger medrét, és akadályozta a harci kocsik kerekeit.
Annak a szélnek is óriási zúgása lehetett, mely visszatartotta a vizeket. Az egyipto­
miak igyekeztek menekülni, mert rádöbbentek, hogy a héberek Istene (az Úr) har­
col Izraelért (vö. 2Móz 14:14). A tenger visszatért reggelre és belehajtotta (szó
szerint „ledobta”) az egyiptomiakat a tenger közepébe. A vízfalak ledőltek és ma­
guk alá temették az egyiptomiakat úgy, hogy egyetlen katona sem maradt meg kö­
zülük.
14:29-31. Isten megszabadította népét, szárazon mentek át, ugyanakkor elpusz­
tította az egyiptomiakat a tengerben. Amint holttestüket partra mosta a tenger, félel­
metes emlékeztetőt jelentettek Isten döbbenetes ítélő hatalmára. Ezért lzráel félni
kezdte... az URat, és bízott benne. A ncp gyakran szélsőségekbe esett a bizalom cs a

185
2Móz 15:1-18

panaszkodás, a hit és a hitetlenség között (4:31; 5:21; 14:10-12,31; 15:24; 16:2-4;

17:2-3).

3. MÓZES ÉS MIRJÁM DICSŐÍTŐ ÉNEKE A SZABADULÁSÉRT (15:1-21)

Az izráelíek nyögése és kiáltása (14:10-12) imádattá vált, amit Mózes (15:1-18)
és nővére, Mirjám (19-21. v.) vezetett az Úr győzelmes dicsőítésével.

a. Mózes hálaadó éneke (15:1-18)

Ez a dicsőítő vers három fő szakaszból (1-6, 7-11, 12-16. v.) és a befejezésből
(17-18. v.) áll. Mindegyik szakasz vegén bizonyos szavak ismétlődnek: Jobbod URam7'
(6. v.), „ki olyan..., mint te?” (11. v.), „míg átvonul a nép77 (16. v.).
15:1-6. Mindjárt az első szakaszban megfogalmazódik a téma - az egyiptomi
hadsereg pusztulása a tengerben (1. v.; 4. v.). Mózes elismerte az egyetlen igaz Isten
nagy erejét (2. v.; vö. 13. v.) cs hatalmát (6. v.; vö, 16. v.), mely ilyen óriási szabadu­
lást szerzett. Mózest ezért Isten örömre indította (énekem az Úr).
15:7-11. A második szakasz részletezi, hogyan sújtotta Isten az egyiptomiakat.
Ezek az igeversek hangsúlyozzák Isten hatalmas erejét (nagy fenség, 7. v.), mely
irányítja a természeti elemeket, és felhasználja azokat ellenségei elpusztítására. A
haragod szele (8. v.) kifejezés arra a szélre utal, mely kettéválasztotta a tengert, és a
ráfújtál szeleddel (10. v.) arra a szélre utal, melytől leomlottak a falként tornyosuló
vizek; ezek az eredeti nyelvben költői antropomorfízmusok („orrod leheleté”, „lehel­
tél leheleteddel77, Károli). Az egyiptomiak biztosak voltak a győzelmükben (9. v.), és
öntelten Izraelre támadtak. De isteni ereje parányi részének felhasználásával Isten
végérvényesen elpusztította őket (elmerültek, mint ólom; vö. 5. v., „kőként merül­
tek az örvénybe”). Isten hatalmas tetteinek felismerése arra késztette Mózest, hogy
magasztalja az Úr egyedülállóságát: Ki olyan..., mint te vagy? (vö. Zsolt 35:10;
71:19; 77:14; 89:7; 113:5; Mik 7:18). Senki sem olyan szentségei és dicső, mint ö.
15:12-18. Ezután Mózes leírta, hogy milyen következményei lettek a hatalmas
Isten szabadításának Izraelre nézve. Isten az ő csodálatos, győzelmes jobbja (vö. 6.
v.) kinyújtásával hűségesen (hesed, „hűséges szeretettel7’) vezeti az övéit szent lege­
lőjére, az Ígéret földjére. Egy másik eredmény az volt, hogy más nemzetek felnek
majd Izraeltől, különösen azok az országok, ahová Izrael bemenni készült. Egyiptom
nagysága elpusztult, földje kifosztatott, népe gyászban maradt, és hadserege elpusz­
tult. Más nemzetek, akik meghallják az izráeliek Istenének erejét, rettegni fognak.
Először Filisztea lakóit említi, mint akik az elsők között fognak hallani az átkelésről
a Vörös- (Nádas-) tengeren. Edóm a Holt-tengertől délre és keletre terült el, Móáb
közvetlenül északra Edómtól. Józsuénak a honfoglalásról szóló beszámolója szerint
a kánaániak szívét betöltötte az izráeliektöl való félelem (vő. 5Móz 2:25; Józs 2:9-11,
24; 5:1).
Mózes győzelmi éneke bizonyságot tesz (2Móz 15:17) arról, hogy Isten beviszi
népét az ígéret földjére és Jeruzsálembe, Isten „öröksége hegyére” (Károli), ahol
nyilvánvaló lesz jelenléte a szent helyen. Mózes arról is szólt, hogy az Úr uralko-

186
 2Móz 15:19-26

dik népe fölött örökkön örökké. Istent kell dicsőíteni azcrt, amit már megtett, mikor
hatalmasan megszabadította őket, amit most, az átkelésnél cselekszik, hogy előké­
szítse a tőidet a honfoglalásra, és amit tenni fog örökkévaló uralma során.

b, Mirjám éneke (15:19-21)

15:19-21. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a 19. vers nincs a helyén az elbe­
szélésben, mégis szándékosan ismétli meg az örvendező hálaadás okát: az egyiptomi
hadsereg vereségét a tengerben (vő. 1. v.) és Izrael fiainak szabadulását. Ez az
igevers három tagmondatból áll, melyek mindegyike a tenger szóval fejeződik be
(héberül). Mirjám (vö. 4Móz 12:1-2) az. első, akit a Biblia prófétanő névvel illet.
M ikeás szerint Mózessel és Áronnal együtt jelentős vezető szerepe volt Izráel pusztai
vándorlása idején (Mik 6:4). Mivel Mózes nyolcvan. Áron pedig nyolcvanhárom
éves volt a kivonuláskor (2Móz 7:7), Mirjám valószínűleg a kilencvenes éveiben
rt

járt, hiszen fiatal lány volt, mikor Mózes született (2:4, 7-9). O és vele az asszonyok
kivonultak dobolva és körtáncot járva (vö, 1Sám 18:6), miközben Mirjám Örömteli
választ énekelt Mózes énekére, mely Istennek az egyiptomiak feletti győzelméről
szólt (vö. 2Móz 15:21 -ct az 1. verssel).

4. ÚTBAN A SÍNAI-HEGYHEZ (15:22-18:27)

Miután Isten népe csodálatosan megszabadult a rabszolgaságból, tele voltak há­
lával. De most szembe találták magukat a pusztával. Vajon a szabadulás öröme és
Istenük megismerése ad-e nekik belső erőt, hogy a rájuk váró próbákban megálljá­
nak? A könyvnek ez a szakasza leírja az izráeliek útját a Vörös- (Nádas-) tengertől a
Sínai-hcgyig, mely három hónapot vett igénybe (19:1). A könyv hátralévő része (19-
40. rész) beszámol arról, hogy Isten miket közölt a néppel Sínai-hegyi táborozásuk
alatt.

a. Isten vizet ad Marában (15:22-27)

15:22-26. Miután az izráeliek elhagyták a tavak vidékét, beléptek Súr pusztájá­
ba, ami a Sínai-félszigct északi részén terül el. Ezt a sivatagot Étám-pusztának is
nevezték (4Móz 33:8). Az izráeliek dél felé haladtak, és három napig... nem talál­
tak vizet, amíg meg nem érkeztek Marába (valószínűleg a jelenlegi Ain Hawarah-
ba). De nem tudták meginni a vizet ott, mert keserű volt. Ezért panaszkodni kezd­
tek Mózesre. Megdöbbentő ez a reakció, különösen nemrégen történt szabadulásuk
és győzelmes, Istent dicsérő énekeik fényében. Nagy kiváltságokban volt részük, a
nehézségek mégis gyorsan szembefordították őket Mózessel (vö. 2Móz 14:10-12;
16:2; 17:3; 4Móz 14:2; 16:11,41).
Az ihatatlan víz látványa nagyon elkeserítette a népet, de Isten irgalommal vála­
szolt Mózes imájára, és ihatóvá tette a vizet (2Móz 15:25). A fának, amit Mózes a
vízbe dobott, nem volt mágikus hatása, egyszerűen jelképes, Istent váró cselekedet
volt (hasonlóan ahhoz, ahogy Mózes felemelte botját a tenger fölé, 14:16).

187
2Móz 15:27-16:20

Ezután az Úr egyszerű alapelvet adott a népnek: az engedelmesség áldást, az enge­

detlenség ítéletet von maga után. A próba (vö. 5Móz 7:15; 28:60) kifejezés utalhat a
csapásokra, vagy még inkább a fekélyekre (vö. 5 Móz 28:27), melyek mindennaposak
voltak Egyiptom delta vidékén. A víz édessé tétele Isten újabb csodája, mellyel megtar­
totta népét. Ma az Ain Hawarah-ban lévő oázisnak csak keserű vize van.
15:27. Marából a nép Élímbe ment, valószínűleg a mai Wadi Gharandelbe, kb.
10 km-re Márától délre, ahol bőven találtak vizet és árnyékot, mint ahogy ma is lehet.
Étimben tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Nincs leírva, hogy pontosan
milyen hosszan táborozott ott a nép. Talán Mózes helyismerete segített, hogy megta­
lálják Élímet.

d. Isten gondoskodik a népről a Szín-pusztában (16. rész)

( 1) Gondoskodás kenyérről cs fürjről (16:1-20). 16:1-12. Súr pusztájából (15:22)
egy hónap leforgása alatt (vö. 12:6) az izráeliek elértek a Szín-pusztát, amely Élím
és a Sínai között van. Amint a nép tovább folytatta útját a Sinai felé, az Úr több
mindent biztosított számukra, így kenyeret (16:4) és fürjeket (13. v.; vö. 8, 12. v.). A
hetek múlásával bizonyára kimerültek a kényérkészletek, úgyhogy a megváltott nép
megint zúgolódni kezdett M ózes... ellen (vö. 15:24), A kenyér hiánya elfelejtette a
néppel borzasztó elnyomatásukat Egyiptomban, és csak az ételt juttatta eszükbe, ami
Egyiptomban volt (vö. 4Móz 11:5). Mindez arra késztette őket, hogy megkérdője­
lezzék vezetőjük indítékait. Éppen úgy, mint amikor a nép a víz miatt panaszkodott
Márában, az U h azonnal válaszolt azzal, hogy kenyeret adott a menyből (amit ők
„mannának” neveztek; lásd magyarázatok a 2Móz 16:31 -nél). A kenyér kora reggel
érkezett (8, 12-13. v.) - valójában éjjel (4Móz 11:9) - , és megolvadt a nap melegétől
(2Móz 16:21). A népnek minden nap szednie kellett, de csak egy napra valót. Ez azt
jelentette, hogy bízniuk kellett az Útiban, hogy ő minden reggel ad élelmet! A hato­
dik napon eleget kellett szedniük arra a napra és a következőre is, mert a hetedik
napon nem fognak találni (5. v.; vö. 26. v.). Mózes és Áron megfeddték a népet azért,
hogy ellenük (7. v.) és az Ú r ellen (8. v.) zúgolódtak, és biztosították őket az Úr
gondviseléséről. Ebből a gondviselésből megtudják, hogy az Ú r az Isten (12. v.).
16:13-20. Még azon az estén Isten csodálatos módon fürjeket hozott válaszul
arra, hogy a nép húst kért (3. v.; vö. 4Móz 11:31-32, mely egy másik alkalomra utal;
Zsolt 78:27-28; 105:40), ősszel ez a kis madár, mely hasonló a fácánhoz cs a nyír­
fajdhoz, csapatostól vándorol délre Palesztinából és Arábiából Közép-Afrikába, ta­
vasszal pedig visszatér. Az egyiptomi művészek ábrázoltak kézi hálóval fürjeket fogó
embereket.
A kenyér (vö. 2Móz 16:4, 12) a harmattal együtt jött. Amikor elpárolgott a
harmat, apró szemcsék borították a sivatagot. A nép még sohasem látott ilyet, ezért
megkérdezték, hogy mi ez? (lásd magyarázatok a „mannáról” a 31. versnél). A man­
na az égből érkezett, ezért A száf zsoltáros „isteni kenyériének hívta (Zsolt 78:25).
Isten azt mondta nekik, hogy fejenként egy ómert (kb. két litert; lásd a Bibliai sú­
lyok és mértékek c. táblázatot a Mózes 1. könyve előtt) vigyen mindenki a sátrába,

188
 2Móz 16:21-30

amit Izráel fiai engedelmesen meg is tettek (2Móz 16:17). De egyesek közülük nem
tartották be a következő útmutatást, és hagytak belőle másnapra is. Nem volt hitük,
ezért Isten gondoskodott róla, hogy megromoljon a kenyerük.
(2) A szombati nyugalom. 16:21-30. Ez az első bibliai utalás a szombatra. Isten a
teremtés hatnapos munkája után megpihent a hetedik napon (lMóz 2:2-3), A héber
„hetedik” és „megpihent” szavak hasonlóak. Később Istennek az a parancsa, hogy
pihenjenek szombatnapon bekerült a Tízparancsolatba (2Móz 20:8-11). Az Úr pa­
rancsát követve (16:4) legtöbben csak egynapi kenyeret szedtek, és kétszer annyit a*

hatodik napon, mert a hetedik nap a nyugalom ideje (23. v.; vő. 26. v.), az Ur
szent szombatja (vö. 26. v.). Azon a napon nem kapnak kenyeret, de süssék vagy
főzzék meg a hatodik napon kapott kenyér egy részét, vagy főzzék meg, hogy tartósít-
sák a hetedik napra. De voltak olyanok, akik nem vettek figyelembe az Ur paran­
csát (23. v.), és a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek kenyeret.
Aki nem hisz Isten szavában, az engedetlen. Az Úr szomorúan kérdezte: Meddig
nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet?
(3) Isten gondoskodik arról, hogy megemlékezzenek a pusztában megnyilvánuló
kegyeiméről. 16:31-36. Izrael háza mannának nevezte el a kenyeret (mán hír, „mi
ez?” vö. 15. v.). Pelyhekben vagy darában hullt (14. v.), olyan fehér volt, mint a
koriandermag (egy gyógynövény), úgy nézett ki, mint a gyanta (4Móz 11:7, talán
arra utalva, hogy világos színű és/vagy ragadós volt), íze pedig olyan volt, mint a
mézeskalácsé. Hasonlított az íze „az olajos süteményre” (4Móz 11:8), Egyes írók
szerint ez a manna édes ízű váladék lehetett, mely a tamariszkuszfák ágain lévő rova­
rok után maradt júniusban és júliusban. De a manna egész éven át tartott, a földön
találták, a tamariszkusz folyadék pedig nem romlik meg 24 órán belül.
Aztán Isten azt mondta Mózesnek, hogy tegyen felre egy ómer mannát, kb. két
litert (az efának a tizedrészét, 2Móz 16:36) egy edényben, emlékeztetőül Isten jó­
ságára a következő nemzedékeknek. A mannát a bizonyság ládája elé kellett temii
(34. v.). „A bizonyság” kifejezés a törvény két táblájára utal (25:16; 31:18; 32:15;
34:29), melyek a „szövetség ládájában” voltak (25:16, 21), a szentek szentjében. A
héber szó (és az ennek megfelelő akkád szó) a „bizonyság” fogalomra szakkifejezés
lehetett, melyet szövetségkötéskor használtak. Azzal kapcsolatban, hogy vajon a
mannát a ládában tartották-e, amint a Zsid 9:4 írja vagy előtte, lásd a magyarázatokat
a 2Krón 5:10-néE
Az Úr továbbra is gondoskodott a mannáról mindaddig, amíg Gilgálba nem
értek, ahol a fold termését kezdték enni (Józs 5:12). A ládában levő manna állandóan
emlékeztette a népet Isten hűségére és gondoskodására. Jézus, amikor a mannáról
beszélt (Jn 6:31, 49, 58), önmagát „az igazi (lelki) mennyei kenyérnek” nevezte (Jn
6:32), mely „a mennyből száll le” (Jn 6:33), „az élet kenyerének” (Jn 6:35, 48) és
„élő kenyérnek, amely a mennyből szállt le” (Jn 6:51). Azt mondta, hogy aki őbenne
hisz, annak örök élete van (Jn 6:33, 51, 58).

T89
2Móz 17:1-16

c. Isién gondoskodása Refidimnél (17. rész)

Ez a rész két újabb alkalmat jegyez fel, mikor Isten népéről gondoskodott: egy­
szer vizet adott (1-7. v.), egyszer meg győzelmet a harcban (8-16. v.). Isten bemutatta,
hogy képes táplálni és fenntartani övéit.
17:1-7. Miután a nép elhagyta a Szín-pusztát..., tábort ütöttek Refídímben
(de táboroztak Dofkában és Áfásban is Refidím előtt, 4Móz 33:12-14). Refldímet
hagyományosan a mai Wadi Rcfayldnak tartják, Dzsebel Musza közelében, a Sínai-
hegy feltételezett helyénél.
A nép kifáradt az úttól, és nem volt ivóvize az oázisban. Ezért a nép újra panasz­
kodott Mózesre cs vádolták őt, amiért fölhozta őket Egyiptomból (vő. 2Móz 16:3).
Ez rosszabb volt, mint korábbi zúgolódásuk és bizalmatlanságuk Máránál (15:24)
vagy a Szín-pusztában (16:2), mert itt már a nép... perbe szállt Mózessel (17:2) és
kis híja, hogy meg nem kövezték (4. v.). Az ilyen pereskedéssel kísértitek az Uuat,
mondta Mózes (2. v.), vagyis kihívták az Uaat, vagy próbára tették türelmét (7. v.),
ahelyett, hogy bíztak volna benne.
De Isten türelmes volt engedetlen és morgolódó népével. Azt mondta Mózesnek,
hogy vegye kezébe botját..., amellyel a Nílusra ütött (7:20), cs üssön a sziklára a
Hórebcn (17:6). „Isten botja” (4:20; 17:9) a hatalom jelképe volt. Aki a kezében
tartotta, jelezte, hogy számít Istenre és benne bízik. Bár a Hóreb másik neve a Sínai-
hegynek, Izrael csak később táborozott a Sínai-hegynél (19:1). A „Hóreb” kifejezés
jelentheti a Sínai-hcgy környéket is. Refídím közel volt a Sínai-hegyhez, és a hegy
alacsonyabb nyúlványai elértek odáig. Amikor Mózes ráütött a sziklára, az Úrnak
úgy tetszett, hogy bő vízzel oltsa népe szomját. így az Úr újabb csodával gondosko­
dott róluk. A nép próbára tette ott az Urat, ezért Mózes két nevet adott annak a hely­
nek: Massza („próbára tevés”) és Meríbá („veszekedés”).
17:8-16. Refídímben az Úr katonai győzelmet is adott népének. Amálck nomád
nép volt a Kánaántól délre eső sivatagban (vö. lSám 15:7; 27:8). Ézsautól származ­
tak Elífázon keresztül (IMóz 36:12). Úgy tűnik, megkísérelték eltávolítani az
izraelieket ettől a kellemes oázistól, és biztosítani országukat a behatolóktól. Ebben a
krízisben hívta Mózes Józsuét, akiről itt olvasunk először. Bár Józsué lelkesen har­
colt, a győzelmet mégsem ő szerezte, hanem Isten hatalma. Mózes Isten botját tar­
totta (vö. 2Móz 4:20) a feje fölött mindkét kezével, és ezzel jelezte, hogy Izráel Isten
hatalmától függ. Amikor Mózes leeresztette kezét, az az Istentől való függőség hiá­
nyának képe volt, és olyankor az ellenség volt az erősebb. Áron és Húr segédletével
Mózes keze fölemelve maradt, és nagy győzelmet arattak. (Húr neve csak itt, a 17:12-
ben, a 24:14-ben és az IKrón 2:19-20-ban szerepel; a 2Móz 3 1:2-ben, a 35:30-ban és
a 38:22-ben említett Húr valószínű más valaki. Megint egy másik Húr az a midjáni
király, akire a 4Móz 31:8 és a Józs 13:21 utal.)
Amálék leverése olyan esemény volt, amit Isten Józsué emlékezetébe akart vés­
ni. Az amálékiak ezután is állandóan zaklatták Izraelt (vö. 4Móz 14:45; Bír 6:33;
lSám 14:48; 15:7; 27:8), míg végül teljesen kipusztította őket Dávid király (lSám
30). Mózes az akkori győzelem emlékére oltárt épített, melyet úgy nevezett el, hogy

190
 2Móz 18:1-23

„Az Ú r az én hadijelvényem ” . Érdekes tény még, hogy a 2Móz 17:14 említ először
a Bibliában hivatalos feljegyzést, bár Mózes korábban is vezetett naplót a vándorlás­
ról (4Móz 33:2), Isten hűségesnek bizonyult, mert megőrizte és megvédte népét.

d. Isten bölcs tanácsról gondoskodik Mózes számára (18. részj

Jetró látogatásának története éles ellentétben áll az amálékiakkal való összeütkö­
zéssel. Az egyik azért jött, hogy harcoljon, a másik azért, hogy gyarapítsa az ismere­
tet; az egyik háborút akart, a másik ítélethozatalt vagy a békességért való közbenjá­
rást; az egyik elfárasztotta Mózes kezét, a másik levette a terhet Mózes válláról. Ez a
rész három szakaszból áll: Jetró látogatásának körülményei (1-6. v.), Jetró dicsérete
(7-12. v.) és Jetró tanácsa (13-27. v.).
18:1-6. Jetró, Mózes apósa (vö. 4:18; aki Reuél néven is ismert, 2:18) hallott a
kivonulásról, és meglátogatta Mózest, amikor Izráel Refídímben táborozott, a Sínai-
hegy közelében, Isten hegyénél (lásd magyarázatok a 17:16-nálaHórebbel ésaSínai-
heggyel kapcsolatban; 18:5; vö. 3:1; 4:27; 24:13), Jetró nyilvánvalóan figyelemmel
kísérte a vejévei kapcsolatos eseményeket, és amikor az izráeliek Refídím közelében
táboroztak, elhatározta, hogy meglátogatja őt. Jetró azért is jött, hogy elhozza unoká­
it, G ér somot („száműzetés”; vö. magyarázatok a 2:22-né!) és Elíézert („az cn Iste­
nem segítség”), valamint lányát, Cippórát Mózeshez. Úgy tűnik, hogy Mózes haza­
küldte őket Jetróhoz, miután együtt indultak Egyiptomba. Bár nincs leírva, hogy
miért küldte őket vissza Mózes, lehet, hogy meg akarta védeni Őket az egyiptomi
szolgaság borzalmainak látványától. így most több hónap elmúltával Mózes újra lát­
ta családját.
18:7-12. Mózes Jctróval való találkozását a tisztelet (leborult előtte) és a hála
(megcsókolta) jelei kísérték, amint üdvözölték egymást. Mózes elmesélte a sok lel­
kesítő eseményt, mely azóta történt, hogy visszatért Egyiptomba, különösen azt, ho­
gyan mentette meg őket az Ú r . Ezek a csodálatos hírek örömmel töltötték el Jetrót,
aki így dicsőítette Istent: Áldott az Ú r . Jetró azután csodálatos bizonyságot tett arról,
hogy most már tudja, hogy nagyobb az Úr minden istennél. Meggyőződött Jahve
mindenekfolöttvalóságáról, és áldozatokat mutatott be, hogy kifejezze tiszteletét Is­
ten iránt. Az égőáldozatot teljesen megemésztette a tűz, de a közösségi áldozatok
(véresáldozat) ünnepélyes közös étkezések voltak. Jetró megvendégelte Izráel veze­
tőit, valószínűleg egy szövetségi vagy béke-megállapodás keretében. Ezt az eseményt
örvendező hálaadás és közösségvállalás jellemezte, de nincs kimondottan szó Jetró
hitéről. Később visszatért Midjánba (27. v.) - vagy az igaz Istenbe vetett hittel, vagy
talán folytalva papságát a bálványimádó mídjániták között. Későbbi Mózeshez inté­
zett szavaiból arra következtethetünk, hogy most már félte Istent („Isten is veled
lesz” vagy „legyen veled Isten”, 19. v.; „szemelj ki... istenfélő férfiakat”, 21. v.;
„Isten is ezt parancsolja” 23. v.).
18:13-23. Jetró megfigyelte, hogy Mózesnek milyen sok idejét emészti fel a pe­
res ügyek intézése, mert bíráskodott a nép között. A nép hozzájött (mint prófétájá­

u l
2Móz 18:24-27

hoz, 5M óz 34:10), hogy megkérdezze Istent. Ez óriási terhet jelentett Mózesnek,

aki ezt egyedül próbálta hordani (Miért egyedül bíráskodsz?... nem tudod egye­
dül elvégezni, 2M óz 18:14, 18), Jctró figyelm eztette M ózest arra, hogy ham arosan
kim erül. De nem csak ő, hanem a nép is (18. v.), am ikor ki-ki a sorára vár, hogy
előadja ügyét.
Jetró bölcsen arra bíztatta Mózest, hogy ossza m eg vezetői feladatainak egy ré­
szét. Továbbra is M ózes feladata volt, hogy tanítsa a népnek Isten rendelkezéseit
(16. v.) és azt, hogyan járjanak belőtte, és hogy kinevezzen lelkileg és erkölcsileg
alkalm as férfiakat bíráknak a törvény betartatására (20-21. v,). Ezeknek az em berek­
nek „b ö lcs,.., tapasztalt... elöljáróknak” kellett lenniük a törzsükben (5M óz 1:13,
15). Legyen M ózes a nép szószólója Istennél (2M óz 18:19), és legyen ö a tanítójuk,
de a legtöbb peres ügyet bízza m ásokra. A z elöljárók ezer, száz, ötven vagy tíz
ember fölött (ezek katonai rangok) a polgári bíróságok különböző szintjein ítéltek
különböző fontosságú esetekben.
18:24-27. Mózes elfogadva apósa tanácsát, ham arosan felállította a törvényszé­
keket, m iután m egkapták a törvényt a Sínai-hegynél (5M óz 1:9-15; vö. Hóreb az
5M óz 1:6-ban). H a ez így volt, akkor a 2M óz 18:24-26, m ely a terv későbbi megva-

A MÓZESI SZÖVETSÉG ÉS HŰBÉRÉRI MEGÁLLAPODÁSOK

A közel-keleti hű-
berúri megállapo­
dások fő egy ségei A Sínai-hegyen A Jordánon túl Kánaánban

Preambulum 2Móz 20:2a 5Móz 1:1-4 Józs 24:1-2a

A szövetségkötés
előtörténete 2Móz 20:2b 5Móz 1:5-4:43 Józs 24:2b-13

Általános rendelke­
zések 2Móz 20:3-17 5MÓ7 4:44-11:32 Józs 24:14-15,23

Konkrét rendelkezések 2Móz 20:22-23:33 5Móz 12:1-26:15

A rendelkezés elhelye­
zése és ismételt felol­
vasása 2Móz 25:16, 21 5Móz 31:9-13, 26 Józs 24:25-26a

Tanúk hívása 5Móz 30:19; 31:28 Józs 24:22, 26b-27

Átkok és áldások 3Móz 26 5Móz 27-28 Józs 24:19-20

A hűbéres hűségesküje 2Móz 24:3 Józs 24:16-18,21,24

Ünnepélyes szertartás 2Móz 24:4-11

192
 2Móz 19:1-4

lósulásáról szól, azcrt került ide az elbeszélésben, hogy befejezze Jetró tanácsának
történetét. Esetenként az ószövetségi írók egyes kérdéseket inkább téma szerint tár­
gyaltak, és nem szigorú időrendi sorrendben.

II. Isten kijelentése a népnek a Sínai-hegynél (19-40. rész)

Az izráeliek megérkeztek a Sínai-hegyhez, ahol a 2Móz 19:1-től a 4Móz 10:10-ig
leirt események alatt tartózkodtak. 11 hónapot és 6 napot töltöttek a Sínai-hegynél
utazásuk első évének harmadik hónapja 15. napjától (vö. 2Móz 12:2, 6 a 19:1-gyei) a
„második év második hónapjának 20. napjáig” (4Móz 10:11). Ott kapta Mózes Isten­
től a törvényt, melynek sok utasítása a megváltott nép istentiszteletére vonatkozott.

A. Isten szövetsége n épével (19-31. rész)

Isten kihozta népét Egyiptomból, „a szolgaság földjéről” (13:3, 14; 20:2; vö.
magyarázat az 5Móz 5:6-nal). A szabadulás a vérrel meghintett ajtófélfák (2Móz 12)
és a Vörös- (Nádas-) tenger csodás kettéválasztása segítségével történt (2Móz 14.).
Most elhozta őket a Sínaihoz, ahol szövetségre lépett velük. A törvény a nemzet
teokratikus államának „alkotmánya” lett nagy Istenük, Jahve vezetése alatt.

1. A TÖRVÉNY KINYILATKOZTATÁSÁNAK HÁTTERE (19. RÉSZ)

A mózesi szövetség vagy „szerződés” formájában hasonlít a közel-keleti kirá­
lyok hübérúri megállapodásaihoz vazallusaikkal. Ezeknek a megállapodásoknak több
része belekerült Istennek népével kötött szövetségébe. Úgy tűnik, hogy ez általános
irodalmi forma volt abban az időben (lásd A mózesi szövetség és hübérúri megálla-
r

podások c. táblázatot). Isten az abszolút szuverén Ur, és népe a vazallus.

a. Táborozás a Sínai-hegy előtt (19:1-2)

19:1-2. Pontosan három hónappal azután, hogy az izráeliek kivonultak Egyip­
tomból..., megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek... a heggyel szem­
ben, vagyis a Sínai-hegynél. A „puszta” nem mindig száraz, kietlen területre utal,
hanem néha lakatlan legelőre. A Sínai-hegy pontos helye ismeretlen, de a hagyo­
mány Dzscbcl Műszavai azonosítja a Sínai-félsziget déli részén. Ugyanezt a helyet
nevezi még a Szentírás Isten hegyének (vö. 3:1; 4:27; 18:5; 24:13) és Hórebnek is,
ahol Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban.

b. A szövetség áldásai (19:3-6)

19:3-4. Amíg az izráeliek a Sínai-hegynél táboroztak, Mózes felment... a hegy­
re, és ott Isten szólt neki arról a megállapodásról, amit majd a néppel köt (a Jákob
háza és Izrael fiai szinonim kifejezések).
Isten azt mondta, hogy sasszárnyakon hordozta a népet, mikor Egyiptomból a
Vörös- (Nádas-) tengeren keresztül elhozta őket a Sínai-hegyhez (vö. 5Móz 32:10-

193
2Móz 19:5-25

11). Amikor a fiatal sasok repülni tanulnak, az anyasas alájuk repül kiterjesztett szár­
nyakkal, hogy elkapja őket.
19:5-6. Isten ajánlata (szövetségem) kiemelt helyzetet ad Izraelnek valamennyi
nép közül, amennyiben magukévá teszik Isten igazságának mércéjét. Ha elfogadják
és betartják a szövetség rendelkezéseit, akkor Isten megígérte nekik, hogy tulajdona
lesznek (vö. 5Móz 7:6; 14:2; 26:18; Zsolt 135:4; Mai 3:17). Népe lesznek, akiket
nagyra értékel, és akik kapcsolatban vannak vele. Papok királysága lesznek, ami azt
jelenti, hogy annak a nemzetnek, melynek Isten a királya, minden tagja ismerni fogja
őt és szabad bejárása lesz hozzá, hogy közbenjárjon a többiekért, amint ezt a papok
tették. Szent nép is lesznek, erkölcsileg tiszta és teljesen az Isten szolgálatára oda­
szánt nemzet. Isten azért váltotta meg Izraelt, hogy közösségben legyen vele, de csak
vele.

c. Előkészületek a szövetségre (19:7-25)

19:7-15. Mózes ezután tájékoztatta Izráel véneit és az egész népet Isten szövet­
ségéről és arról a tervéről, hogy egyedülálló módon tulajdonává fogadja őket. A nép
egy akarattal megígérte, hogy maradéktalanul betartják Isten törvényeit. A szövet­
ségkötésre való felkészülésképpen Isten elrendelte, hogy a nép különítse cl magát a
tisztátalanságtól, és szenteljék meg magukat Istennek. A háromnapos tisztulási szer­
tartásba beletartozott ruhájuk kimosása és a szexuális kapcsolattól való tartózkodás.
Továbbá három napon át sem embernek, sem állatnak nem lehetett fölmenni a hegyre,
különben meg kellett halnia. Az ilyen gondos előkészület aláhúzta a közelgő ese­
mény fontosságát. A menny Istene készült szövetséget kötni népével. A pogány is­
tenségektől eltérően, akikről úgy gondolták, hogy a hegyeken laknak, Izrael Istene az
égből szállt le (1 Kir 8:30-49) a hegyekre, hogy beszéljen népéhez. Csak amikor a
kürt hosszan zeng (vö. 2Móz 19:16, 19), akkor szabad a népnek fölmenni a hegyre
(13. v.).
19:16-25. Az előkészület harmadik napján a menny Istene leszállt a Sínai-
hegyre hatalommal és fensége kinyilvánításával. Isten bemutatta szentségét és félel-
metességét; nem csoda, ha a nép megrémült... a hegy lábánál állva (16. v.; vö.
20:18). A nép csattanó mennydörgést és igen erős kürtzengést hallott (vö. 19:13);
és vakító villámlást..., tüzet, valamint sűrű felszálló füstöt látott, mely úgy szállt
föl, mint a kemence füstje. Az emberek érezték, ahogy a hegy remeg, mintha erős
földrengés lenne. A „sürü felhő” cs a füst „sötétséget” hozott (5Móz 4:11; vö. 2Móz
20 :21).
Csak Mózesnek (19:20) és Áronnak (24. v.) volt szabad felmenni a hegyre, a
papoknak és a népnek a hegy előtt kellett állniuk. Ha kíváncsiságukban meglátták
volna az Unat, akkor elvesztek volna (vö. magyarázatok a 33:11,20; Jn 1:18-nál).
Bár még nem alakult meg a lévita papság, a vének (2Móz 3:18) vagy egyes ifjak
(24:5) papként szolgáltak. Mózes háromszor ment lél a hegytetőre és vissza (19:3,7;
8-9; 20,25. v.). Ezek az utasítások emlékeztették a népet a felmérhetetlen szakadékra
Isten és ember között, valamint az isteni kijelentés csodájára.

194
 2Móz 20:1-6

2. A TÍZPARANCSOLAT (20:1-21)
Izrael történelmének - és talán az egész emberiség történetének is - egyik nagy
eseménye a törvényadás volt. A törvény nem azért adatott, hogy ha az izraeliek meg­
tartják, akkor meglazuljanak általa (Róm 3:20a; Gál 3:11). A megigazulás Isten
előtt mindig is csak az Istenbe vetett hit (bizalom) által volt lehetséges (1 Móz 15:6;
Róm 4:3, 22; 5:1; Gál 2:16; 3:6, 21). A törvény célja az volt, hogy megmutassa az
izráclicknck bűnösségüket (Róm 3:19-20b; 7:7) ellentétben Isten szentségének és
igazságának mércéjével, és hogy kárhoztassa az emberiséget. A mózesi törvény Mó­
zes 2. könyvében három részből áll: a Tízparancsolatból (2Móz 20:1-21), a szövetség
könyvéből polgári és vallásos rendeletekkel (20:22-24:11), valamint szertartási sza­
bályokból (24:12-3 1:1 8).

a. Bevezetés a Tízparancsolathoz (20:1-2)

20:1-2. A Tízparancsolat (a 34:28-ban a „Tízparancsolat” szó szerint „tíz ige”) a
középpontja Izráel valamennyi vallási és polgári törvényének, és két részből áll. Az
első négy parancsolat az izraeliek Istennel való kapcsolatára vonatkozik, a másik hat
pedig a társadalmi kapcsolatokra a szövetség közösségén belül. Mielőtt a tíz rendel­
kezést Isten megadta volna, a preambulumban szólt sajátos kapcsolatáról népével
(Én, az Úr, vagyok a te Istened, 20:2a) és a történelmi bevezetésben röviden Össze­
foglalta, hogy mit tett értük addig (kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság há­
zából, 2b. v.; vö. 13:3, 14; 5Móz 5:6; 6:12; 7:8; 8:14; 13:6, 11). Évszázadokkal ko-
r f f

rabban Isten kivezette Abrahámot Ur városából (lM óz 15:7); most kivezette Abra-
hám leszármazottad Egyiptomból.
A Tízparancsolat kitűnő összefoglalása tíz isteni szabálynak az ember viselkedé­
sére vonatkozóan. Nevezhetjük ezeket (1) a vallás, (2) az Isten imádata, (3) a tiszte­
let, (4) az idő, (5) a tekintély, (6) az élet, (7) a tisztaság, (8) a tulajdon, (9) a nyelv és
(10) a megelégedés szabályainak.

h. Az első parancsolat (20:3)

20:3. Az első parancsolat szerint Izraelnek az igaz Istent kellett imádnia. A hamis
istenek imádata riválisok felállítását jelentené (a rajtam kívül kifejezés jelentheti
azt, hogy „velem szemben” és azt is, hogy „az én jelenlétemben”), és ezzel az ö
egyedülállóságát figyelmen kívül hagynák (vö. 22-23. v.). Sajnos Izrael gyakran meg­
szegte ezt a legelső parancsot azzal, hogy más nemzetek bálványait imádta. Végül ez
vezetett az asszíriai és babilóniai fogsághoz.

c. A második parancsolat (20:4-6)

20:4-6. Isten imádatának lelkinek kellett lennie, nem anyaginak. Isten megtiltotta
Izraelnek a bálványok imádatát (3. v.) és azt is, hogy istenképeket készítsenek ma­
guknak. A bálvány kifejezés a pesel „faragott fa” vagy „kő” a pásal, „farag”, szóból
ered. Később (34:17) Isten megtiltotta olvasztott fémből az „öntött istenszobrok”

195
 2Móz 20:7-12

készítését is. Mivel Isten lélek, ezért semmilyen anyagi megjelenítés nem emlékez­
tethet rá. Tiltott volt bármilyen bálványisten készítése, akár olyan lenne, mint valami
az égben (nap, hold, csillagok) vagy a földön (állat) vagy a föld alatt a vízben (hal,
krokodil vagy más tengeri élőlény), mert Isten féltőn szerető Isten (vő. 34:14; 5Móz
5:9; 6:15; 32:16,2.1; Józs 24:19), vagyis azt akarja, hogy kizárólag öt imádják. Egye­
dülállósága (2Móz 20:3) kizárólagos imádatot igényel. Ha valaki nem így szánja oda
magát neki, az bűn, és annak hatása lesz a jövő nemzedékekre. Akik ezért gyűlölik
Istent, azokat ö megbünteti. Ezzel ellentétben ő hűséges (irgalmasan bánok, hesed,
„hűséges szeretettel”) azokhoz, akik szeretik öt, és akik kimutatják ezt a szeretetet
engedelmességükkel (ÍJn 5:3),

d. A harmadik parancsolat (20:7)

20:7. Isten... nevét tisztelni és védeni kell. Az izraeliek nem használhatták ne­
vét fölöslegesen, könnyelműen vagy hamis céllal (pl, amikor olyan esküt tesznek,
amit nem akarnak betartani, 3Móz 19:12). A nép nem használhatja isten nevet önző
vagy gonosz célra (vö. Zsolt 139:20; lásd még magyarázat az 5Móz 5:11-nél), hogy
bitorolják tekintélyét.

e. A negyedik parancsolat (20:8-11)

20:8-11. Hetente egy napot Isten ünnepélyes imádatára kell szánni. A nyugalom
napjának... megszentelése azt jelenti, hogy a hetedik napot megkülönböztetik a
/

többi hat naptól, és az Unnak tartják fönn. A nép hat napon át dolgozzon, cs tisztel­
je Istent a hetedik napon. Ez ellentétben állt Izráel egyiptomi szolgaságával, amikor
valószínűleg nem volt szünet munkájukban. Ennek a parancsnak az alapja az, hogy
Isten hat nap alatt teremtette a világegyetemet, és megnyugodott a hetediken (IMóz
2:2-3; 2Móz 16:23), Ennek nem a lusta semmittevés napjának kellett lennie, hanem a
lelki szolgálat napjának a vallási előírások szerint. Ennek a parancsolatnak a megsze­
géséért Isten halálbüntetést szabott ki Izráel számára (2Móz 31:15; 4Móz 15:32-36).
Most az egyház korában az istentisztelet napja áttevődött szombatról vasárnapra,
mert Jézus a hét első napján támadt fel (vö. ApCsel 20:7; lKor 16:2).

/ Az ötödik parancsolat (20:12)

20:12. Az 5-10. parancsolat, a törvény második szakasza (12-17. v.), az emberek
egymás közti kapcsolatával foglalkozik. Mindegyik parancsolat tiltást tartalmaz, ki­
véve a negyediket (az első szakasz utolsó parancsolatát) és az Ötödiket (a második
szakasz első parancsolatát). Az ötödik parancsolat a szülők tisztclcsét követeli meg.
Ebbe beleérti az engedelmességet és alárendeltséget (vö. Ef 6:1-2). A parancshoz
kapcsolódó hosszú élet ígérete (hosszú ideig élhess) a nemzet élettartamára vonatko­
zik Istennel való szövetségi kapcsolatban (azon a földön, amelyet Istened, az Ú r ad
neked), és nem annyira minden egyes engedelmes egyénre. A szülök megátkozása
egyenértékű tekintélyük visszautasításával, és ezért halálos bűn (2Móz 21:17; 3Móz
20:9; Péld 20:20).

196
 2Móz 20:13-21

g. A hatodik parancsolat (20:13)

20:13. A társadalom megőrzése végett és azért, mert az emberek Isten képmására
teremtettek (lM óz 9:6), Isten megparancsolta Izraelnek, hogy ne Öljenek (rásah,
„gyilkol”), ne vegyék cl más ember életét.

h. A hetedik parancsolat (20:14)

20:14. Ez a parancsolat a család, a társadalom alapvető építőegysége szentségé­
nek megvédésére irányul (Zsid 13:4; lásd magyarázat az lM óz 2:24-nél; Mt 19:1-
12). A házassági fogadalom szent elkötelezettség, amit semmilyen helyzetben sem
szabad megszegni szexuális hűtlenséggel. A paráznaság (na’ap) hűtlenségre utal
mind férfiak, mind nők részéről (3Móz 20:1 ü).

/. A nyolcadik parancsolat (20:15)

20:15. Ez a parancsolat a más ember tulajdonának tiszteletére vonatkozik. Ez is
fontos alkotóeleme a stabil társadalomnak. Szorosan kapcsolódik a tizedik parancso­
lathoz.

j. A kilencedik parancsolat (20:16)

20:16, Ez a parancsolat előírja, hogy senki se tanúskodjon hamisan, mert ez
igazságtalanul kárt okozhat másnak. Ennek a törvénynek a megtartása segít a társa­
dalom szilárdságának megőrzésében az egyén jó hírének megvédésével.

k. A tizedik parancsolat (20:17)

20:17, Ez általános biztosíték sok más bűnnel szemben, különösen azokkal szem­
ben, melyekről a hatodik parancsolattól a kilencedik parancsolatig van szó. Az izraeliek
ne vágyakozzanak, kívánkozzanak vagy sóvárogjanak bármi olyan után, ami mások
jogos tulajdona.
Ezek a parancsolatok a jó és egészséges társadalom alaptörvényei, amit a szent és
igazságos Isten igazgat. Bár a mai hívők nincsenek a törvény alatt (Róm 6:15), nekik
is a szent mérce szerint kell élniük, amely megnyilvánul a Tízparancsolatban. A Tíz-
parancsolat közül kilenc megismétlődik az Újszövetségben, még magasabb követel­
ményekkel, mint amelyek a 2Móz 20:3-17-ben találhatók. Az egyetlen, amely nem
ismétlődik meg, a szombat parancsa, de a hét első napját akkor is meg kell különböz­
tetni a többitől, és istentisztelettel kell emlékezni a Megváltó feltámadására.

/. A nép válasza (20:18-21)

20:18-21. A nép, mely összegyűlt a hegy' előtt, reszketett és megdöbbent (vö.
19:16). Felismerve Isten óriási hatalmát és fenségét, azt akarták, hogy ne szóljon
hozzájuk közvetlenül, hanem csak Mózesen keresztül, mert féltek, hogy Isten elpusz­
títja őket, Mózes biztosította a népet arról, hogy Isten hatalmas erejének és szentsé­
gének kinyilvánítása azzal a céllal történt, hogy próbára tegye őket. Ha őt félik, az

197
2Móz 20:22-21:11

segíteni fog letörni engedetlenségüket. Izrael sajnos hamar elvesztette ezt az istenfé­
lelmet (2Móz 32), ami gyakori témája történelmének.

3. A SZÖVETSÉG KÖNYVE (20:22-24:11)

Isten alkalmazta cs részletezte a Tízparancsolat polgári és vallási következmé­
nyeit a nemzetre. Ezt a szakaszt nevezik „a szövetség könyvének”, a 24:7-ben szerep­
lő kifejezés alapján.

a. Istentiszteleti rendelkezések (20:22-26)

20 :22-26. Isten szabályokat adott a nemzetnek arra, hogyan imádják az igaz Is­
tent, és megparancsolta egy oltár építését. Lejött a mennyből a Sínai-hegyre (19:20),
hogy átadja a Tízparancsolatot. Most (20:22-23:19) részletesebben kifejtett azok közül
többet. Az a parancs, hogy egyedül Istent imádják, és ne más istenségeket (20:23); és
az intés a faragott vagy öntött bálványok készítése ellen, amelyek ezüstből vagy
aranyból készülnek, újra hangsúlyozza az első és második parancsolatot (3-4. v.).
A nép tagjainak oltáron kellett felajánlaniuk égőáldozatukat és békeáldozatu­
kat, hogy Isten neve emlékezetessé legyen, és megáldja életüket. Az egy oltárra való
utalás azt jelzi, hogy Isten szándéka szerint az istentiszteletnek egy helyen kell össz­
pontosulnia. Az oltárt nem kell kicicomázni különböző faragásokkal, a földből (értsd
természetes kövekből; vö. 5Móz 27:5-7) kellett elkészíteni lépcsők nélkül, hogy semmi
illetlen ne legyen látható a papoknál, A gondosan kidolgozott mestermunkával elké­
szített oltárok felemelt dobogókkal és lépcsőkkel jellemzők voltak a hamis istensé­
gek kultuszára.

h. A szolgákról való gondoskodás előírásai (21:1-11)

21 : 1-6 , Az 1-11. vers a férfi (1-6. v.) cs nő (7-11. v.) héber rabszolgák jogaival
kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Az izraeliek közül eladhatta valaki magát és
feleségét rabszolgának szegénység vagy adósság miatt (3Móz 25:39; 5Móz 15:12;
2Kir 4:1; Neh 5:5). De a szolgálatnak hat évre kellett korlátozódnia (2Móz 21:2).
Tehát ez szerződéses szolgálat volt. Továbbá a szolga urának kötelessége volt gon­
doskodni szolgájáról szabadulásakor (5Móz 15:13-14). Ha egy férfi rabszolga szol­
gálatban akart maradni, kérését (egyes fordítások szerint) a bíróknak kellett hitelesí­
teni, és ezután az egyik fülcimpáját át kellett lyukasztani egy árral. Ez az Önkéntes
szolgálatot jelképezte (Zsolt 40:7). A szolgáíónő is ugyanezt tehette (5Móz 15:17).
21 :7- 11. A szolgálónőkkel eltérő módon kellett bánni. Sok esetben a szolgálónők
ágyasok vagy másodfeleségck voltak (vö. lMóz 16:3; 22:24; 30:3,9; 36:12; Bír S:31;
9:1 8). Egyes héber apák úgy gondolták, hogy lányuknak előnyösebb, ha egy gazdag
ember ágyasává válik, mint ha férjhez menne a saját társadalmi osztályában. Ha egy
lány, aki rabszolga lett, nem tetszett az urának, akkor egy közeli rokonnak ki kellett
váltani (vö. 3Móz 25:47-54), de sohasem lehetett eladni idegen népnek (2Móz 2 1:8).
Saját magát is kiválthatta. Ha hozzáment ura fiához, akkor teljes jogú családtagság
lett (9. v.). Ha az úr valaki mást vett el, akkor köteles volt három alapvető feltételt

198
 2Móz 21:12-27

biztosítani a szolgájának: ételét^ ruházatát és hajlékát (a házastársi jogát kifejezés

valószínűleg lakóhelyet jelent, cs nem szexuális előjogot).

c. Törvények a halálos bűnnel kapcsolatban (21:12-17)

21:12-17. Ezek az igeversek négy bűntettet sorolnak tol, melyeket halálos bünte­
téssel kellett sújtani: előre megfontolt gyilkosság (12, 14. v.; vő. hatodik parancsolat
a 20:13-ban cs lMóz 9:6); testi erőszak a szülők ellen (2Móz 21:15); emberrablás
(16. v.; vő. 5Móz 24:7); és a szülök szidalmazása (2Móz 21:17; vő. az ötödik paran­
csolat a 20:12-ben, és figyelemreméltó a 3Móz 20:9). Engedmény volt a nem szándé­
kos, véletlen okozott halállal kapcsolatban (2Móz 21:13). A „bűnös” elmenekülhe­
tett a hat menedékváros egyikébe, amikor Izráel már az ígéret földjén tartózkodott
(4Móz 35:6-34; 5Móz 19:1-13; Józs 20). A család fontossága miatt őrizni kellett
szentségét, védeni a szülőket és féken tartani a gyermekeket. A tiszteletlenségnek
ugyanaz volt a következménye, mint a gyilkosságnak.

d. Rendelkezések a testi sértésre vonatkozóan (21:18-27)

Számos polgári vétekkel kapcsolatos szabályozás található itt, melyek nem vol­
tak annyira súlyosak, hogy halálbüntetést érdemeltek volna.
21:18-19. Testi következménnyel járó összeveszéskor a sértett felet kárpótolni
kellett a munkaidő elvesztéséért (amíg botra támaszkodva kint tud járni) és az
orvosi kiadásokért, akár* előre megfontolt szándékkal történt a testi sértés, akár nem,
21:20-21. Az úr nem bánhatott kegyetlenül rabszolgájával, bár a saját pénzének
tarthatta őt. Ha az úr megverte rabszolgáját..., hogy az meghalt, az ilyen úrnak
bűnhődnie kellett, (de valószínűleg nem halállal). De ha a szolga hamarosan fel­
gyógyult, nem kellett büntetést kiróni az úrra (mert nyilvánvalóan nem akarta megöl­
ni). A rabszolga munkájának kiesése az úr vesztesége volt.
21:22-25. Ha... egy terhes asszony hamarabb megszüli gyermekét, mert meglö­
kik, de különben mindketten sértetlenek maradnak, a bűnt elkövetőnek kártérítést
kell fizetnie, amelyet az asszony férje és bírák szabnak ki. De ha... nagyobb sze­
rencsétlenség történik a várandós anyával vagy gyermekével, akkor a sérülés mér­
tékével arányosan kell megbüntetni a sérülés okozóját. Bár a nem szándékos ember­
ölés általában nem volt halálos bűn (vö. 12-13. v.), ebben az esetben egyértelműen
annak minősült. Azt is látni kell, hogy a még meg nem született magzatot ez az ige-
szakasz éppen úgy emberi lénynek tartja, mint az anyját, A magzat abortálását gyil­
kosságnak tartották, A testi hántásért ugyanolyan testi hántással kellett büntetni a
vétkest (24-25. v.), ez volt a megtorlás törvénye (vö. 3Móz 24:19-20; 5Móz 19:21),
Ennek a törvénynek az volt a célja, hogy a büntetés mértekét az egyenlőségre korlá­
tozza.
21:26-27. A megtorlás törvénye viszont nem vonatkozott arra az úrra, aki rab­
szolgáját sebesítette meg, A szolga bármilyen maradandó sérülése jogi felszabadulá­
sát eredményezte (ura bocsássa szabadon).

199
2Móz 21:28-22:5

e. Rendeletek a bűnös mulasztásról (21:28-36)

21:28-36. Ezek a rendelkezések olyan esetekre vonatkoznak, amikor a figyelmet­
lenség okoz sebesülést. Először Isten azokról a sebesülésekről szól, amelyeket álla­
tok okoznak (28-32. v.). Ha egy ökör felöklel valakit, úgyhogy belehal, az állatot
meg kell ölni. De ha az állat azelőtt is öklelős volt, és a gazdája nem tett semmit,
hogy megakadályozza, és valaki ennek következtében hal meg, akkor a gazdájának
is meg kell halnia (az ökörrel együtt). Elkerülheti a halálbüntetést, ha anyagi kárpót­
lást tud adni a meghalt rokonainak, amennyit azok kivetnek rá. Ha az ökör rabszol­
gát öl meg, akkor az ökör gazdájának kártalanítani kell a rabszolga urát harminc
ezüstpénzzel (vö. Mt 26:14-15), ami úgy tűnik, hogy a rabszolga ára volt.
Másodszor ha valakinek a hanyagságából egy állat elveszik (pl. azért, mert nem
takart le egy kutat, amit talán esővíz gyűjtésére használtak, és ezzel nem előzte meg,
hogy egy állat beleessen), akkor a mulasztást elkövetőnek teljes kárpótlást kell adnia
az állatért (2Móz 21:33-34). Ez a szabály fontos volt, mert az izráclieknél az állatok­
nak nagy szerepük volt.
Harmadszor, ha egy ökör megöli valaki másnak az ökrét, akkor meg kell felez­
niük a veszteséget a tulajdonosoknak azzal, hogy eladják az élő ökröt, és megosztják
az árát (35. v,). De ha a gazdája tudatosan elhanyagolta, hogy karámba zárja öklelős
ökrét, akkor kártérítést kell adnia az ökörért.

f Rendelkezések tolvajokkal kapcsolatban (21:37-22:3)

21:37-22:3. Ezek a szabályok állatlopásra vonatkoznak. Az itteni igeversek a
nyolcadik parancsolatot részletezik (20:15). Ha valaki ellopja és aztán megöli vagy
eladja valakinek ökrét vagy bárányát, akkor kártalanítania kell a tulajdonost (ad­
jon kártérítést, sálém, ,jogi kötelezettség megfizetése”; vö. 2Kir 4:7; Jóéi 2:25)
ugyanolyan állatokkal. Hasonlít ez a „szemet szemért” elvére. Azonban öt marhát
kell fizetnie egy ökörért, és négy juhot egy bárányért. Kétségtelen, hogy ez a ko­
moly kártérítés gátat vetett az állatlopásnak. Ha viszont élve találják meg... a lo­
pott jószágot, kevesebb volt a kártérítés, de még mindig költséges (2Móz 22:4).
Ha a tolvaj betör valahova éjjel és a ház tulajdonosa megöli, akkor ez nem szá­
mít vérontásnak vagy gyilkosságnak. De ha a betörőt nappal öli meg a háztulajdo­
nos, akkor gyilkosságnak számít (Nappal nyilván látni lehet a tolvajt, cs könnyebben
lehet segítséget keríteni.) A mózesi törvény igyekezett védeni az emberi életet, még a
bűnözőkét is. A tolvajnak vagy kártalanítani kell a sértettet saját pénzéből, vagy el
kell adni őt rabszolgának.

g. Rendeleiek ingatlan megkárosítása esetén (22:4-5)

22:4-5. Ha egy állattenyésztő legeltetési jogát sérti meg valaki azzal, hogy ráen­
gedi az állatját a legelőjére, vagy tűz üt ki és tönkreteszi valakinek a termését, a
vétkesnek teljes kártérítést kell fizetnie a saját földjéről. A sövények gyakran könnyen
tüzet fogtak, és terjesztettek a tüzet a mezőkön. A mózesi törvény erőteljesen védte
az élethez és a tulajdonhoz való jogot.

200
 2Móz 22:6-19

h. Rendelkezések a befektetések biztosítására (22:6-12)

22:6-12. Az ókori közel-keleten nem voltak bankok, ezért gyakran adtak át sze­
mélyes vagyontárgyakat embertársuknak megőrzésre. Aki átvette valakinek az ér­
téktárgyait (pénzt, ruhát vagy állatokat) megőrzésre, az felelős volt értük. Ha a sze­
mélyes értéktárgyak elvesztek, cs nem találták meg a tolvajt, akkor aki őrizte a
javakat, annak bizonyítania kellett Isten előtt (egyes fordításokban „a bírák előtt”),
hogy nem lopta el a hiányzó tárgyakat, különben kártérítést kellett adnia a hiányzó
érték kétszeresének megfizetésével (7-9. v,). Ha egy megőrzésre átadott állat meg­
sérült vagy elpusztult, akkor aki gondját viselte, annak bizonyítania kellett, hogy
nem az ő hanyagságából történt az eset, különben fizetnie kellett a veszteségért (9-
12. v.).

í. Kölcsönzésre vonatkozó rendeletek (22:13-14)

22:13-14. Ha egy állatot kölcsönkértek, a kölcsönző felelős volt az állat bizton­
ságáért. Ha a gazdája nem volt ott, amikor az állat megsérült vagy elpusztult, a
kölcsonvevőnck ki kellett fizetnie a veszteséget, őt terhelte a felelősség. De ha a
gazdája jelen volt, akkor a kölcsön vevőnek nem kellett megtéríteni a kárt. Ha berbe-
vettek egy állatot, és megsérült, akkor a bér jelentette a kártérítés összegét.

/. A szexuális megrontást büntető rendeletek (22:15-16)

22:15-16. Ezek a rendeletck a hetedik parancsolat részletes kifejtését tartalmaz­
zák (20:14). A nem házas és nem eljegyzett lányok Izráelben apjuk tulajdonának
számítottak. Egy lány szüzességének elvesztése csökkentette az értékét, ezért kártérí­
tést kellett fizetni az apjának. Egy eljegyzett lány elcsábítása mindkét fel megkövezé-
sét eredményezte (5Móz 22:23-24). Ha egy nem eljegyzett szűz engedett a csábítás­
nak, akkor a férfi kötelessége volt, hogy jegyajándékkal jegyezze el magának fele-
r

ségül és elvegye. Általában a lány szüleinek egy bizonyos összeget fizettek ki az

eljegyzés idején, mely hitelesítette az eljegyzést (vő. lMóz 34:12; 1Sám 18:25). De
ha az apja nem akarta, hogy a lánya hozzámenjen, akkor a férfinek annyi pénzt
kellett fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni.

k. Bálványimádó szokásokat tiltó rendeleiek (22:17-19)

22:17-19. Az ezekben az igeversekben emlitett három bűn halálos büntetést ér­
demelt. Az igeversek utalnak Izrácl várható harcára a bálványimádással. Az első ige­
vers nő varázslókra utal (jövendőmondás vagy mások irányítása démoni erővel; lásd
magyarázat az 5Móz 18:9-12-nél és a Dán 2:2-nél), a második a bestialitásra (vö.
3Móz 20:16; 5Móz 27:21), mely nagyon jellemző volt a kánaáni Baal tiszteletére
(vö. 3Móz 18:23-24), és a harmadik minden olyan áldozatra vonatkozik, amit nem
egyedül az Unnak, az igaz Istennek áldoznak (vö. 2Móz 20:3-5).

201
2Móz 22:20-23:9

l. Rendeletek a szegények megsegítésére (22:20-26)

22:20-26. Sokféle törvény vcdtc a hátrányos helyzetben lévő embereket, mert
Istennek gondja van rájuk (én kegyelmes vagyok, 26. v.). A külföldiekkel jóindulat­
tal kellett bánni, mert maguk az izraeliek is jövevények voltak Egyiptomban (20.
v.; vo. 23:9). Nem lehetett nyomorgatni az apa vagy férj nélkül levőket, mert ők
különben is védelem nélkül maradtak (22:21-23). Elnyomásuk felkelti Isten harag­
ját, és a bűnösök elvesztik életüket.
Gabonát kellett hátrahagyni aratás idején az árváknak és az özvegyeknek (5Móz
24:19-21), valamint a mezők szélét nem volt szabad learatni (3Móz 19:9-10). A segí­
tőket különös vendégszeretettel kellett fogadni az ünnepeken (5Móz 16:11-14), kü­
lön tizedet kellett kapniuk minden harmadik évben (5Móz 14:28-29; 16:12-13), és
engedni kellett nekik, hogy a hetedik évben learassák más emberek mezőinek vadon
nőtt termését (2Móz 23:11-12),
Az anyagi szükségben levő izraeliek számára a kölesönöknek kamatmentesnek
kellett lenniük (22:24-26; vö. 3Móz 25:35-38; 5Móz 15:7-11; 23:20-21). Ha kölcsönt
adtak egy szegény embernek, akkor valamilyen értékes tulajdonát, általában felsőru­
háját odaadta a kölcsönt adónak a visszafizetés zálogául. De felsőruháját vissza
kellett adni naplementéig a kölcsönvcvőnek, hogy ne fázzon éjszaka (vö. 5Móz 24:10-
13; Jób 22:6).

m. A tiszteletre vonatkozó rendelkezések (22:27-30)

22:27-30. Az előző versek (20-26. v.) a társadalmi létra alján élő emberek helyze­
tére vonatkoztak. Ez az igeszakasz (27-30. v.) azokkal foglalkozik, akik a társadalom
magasabb rétegeihez tartoznak. Nem lehetett átkot mondani sem Isten nevére, aki a
legfelsőbb uralkodó, sem pedig emberi vezetőkre, tzráelnek mindig emlékeznie kel­
lett arra, hogy elsőszülött fiai és állatai Istené (vö. 13:2, 12). A fiúkat Istennek kellett
szentelniük nyolc napos korukban, és meg kellett váltani Őket (13:13). A marhák és
juhok elsőszülöttjeit pedig fel kellett áldozni.
Az izraeliek nem ehették meg a mezon széttépett állat húsát. Ugyanis nem folyt
ki a vére, cs így kapcsolatba kerülhettek volna - bár nem közvetlenül - a tisztátalan
állattal, mely megölte azt. Izrael belső szentségével párosulnia kellett a testi elhatáro­
lódásnak a tisztátalanság minden formájától.

n. A jogi igazságszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések (23:1 -9)

23:1-9. Ezek az intések, melyek a kilencedik parancsolat (20:16) kifejtései, a
részlehajlás nélküli igazságszolgáltatással foglalkoznak. Az izraelieknek nem lehe­
tett hamisan tanúskodniuk peres ügyekben. Nem lehetett elferdíteni az igazságot a
többséggel tartva, sőt még a nincstelennek... kedvezve sem. Az ellenséged (23:4)
és az, aki gyűlöl téged (5. v.) kifejezések valószínűleg olyan emberre vonatkoztak,
aki pert indított a másik ellen. Az izraeli embernek segítőkésznek kellett lennie még
egy olyan állattal szemben is, amelynek gazdájával perben állt. Tilos volt megtagadni
a szegény ember igazságát annak társadalmi helyzete miatt (6. v.; vo. 3. v.), hami-

202
 2Móz 23:10-19

san tanúskodni egy per tárgyalásakor, s így egy ártatlan személy halálát okozni (7.
v.), vesztegetésre szánt ajándékot elfogadni (hogy kivételt tegyen az igazságszol­
gáltatáskor a mcgvesztegetővel, 8. v.; vő. 5Móz 16:19; ez általános probléma volt az
ókori Közel-Keleten) és a jövevényt elnyomni (vö. 2Móz 22:20; talán a 23:9 peres
esetekre utal).

o. Rendelkezések a szombatról (23:10-13)

23:10-13. Az Úr ezután útmutatást adott Izraelnek a nyugalom évével (10-11. v.)
és a szombatnappal kapesolatban (12-13. v.). F.zek a rendelkezések a negyedik paran­
csolatot értelmezték (20:8-11). A nyugalom éve emlékeztette Izrácit arra, hogy Istené
a föld, és csak annyiban az övék, amennyiben rájuk bízta azt (3Móz 25:23). A nyuga­
lom éve ugyanakkor segítséget jelentett a szegényeknek, akik szedegethettek a föl­
dekről.
Az ember és az állat pihent a hetedik napon, és ezzel készült a következő hat
napi kemény munkára. Ez a szakasz (2Móz 23:13) általános intéssel fejeződik be
arra, hogy a nép engedelmeskedjen Isten parancsainak, ne fogadja el más istenek
létét, meg csak nevüket se említsék.

p. Rendeletek az évenkénti ünnepekről (23:14-19)

23:14-19. Itt Isten három mezőgazdasággal kapcsolatos ünnepre ad eligazítást,
f

melyeket évente kellett megtartani: (a) a kovásztalan kenyerek ünnepe... az Abib

hónapban (március-áprilisban), az árpaaratás ideje körül; (b) az aratás ünnepe ta­
vasszal, a búzaaratás kezdetekor (vö. 34:22), amikor a mező vetésének első termé­
sét takarították be. Ezt az első termést az Úrnak kellett adni. Végül (c) a betakarí­
tás ünnepe az ősz elején (szeptember-októberben; vö. Az izraeli naptár c. táblázat a
12:1 közelében).
E nagy mezőgazdasági ünnepek közül az első az Egyiptomból való sietős kivo­
nulásra emlékeztetett (vö. 12:15-20). A második ünnepet, melynek során két cipót
kellett készíteni az új lisztből az Úr számára (3Móz 23:15-21), a hetek ünnepének is
nevezték (2Móz 34:22), mert hét héttel (ötven nappal) a kovásztalan kenyerek ünne­
pe után ünnepelték. Az Újszövetségben (ApCsel 2:1; 20:16; lKor 16:8) ezt a napot
pünkösdnek nevezték. A harmadik nagy ünnepet, a betakarítás ünnepét - a mezőgaz­
dasági vagy polgári esztendő végét - sátoros ünnepnek is nevezték (3Móz 23:33-36;
5Móz 16:13-15; 31:10).
Ezek az ünnepek állandóan emlékeztették Izraelt Isten gondoskodására. Tehát
évenként háromszor (2Móz 23:14, 17; 34:23) minden felnőtt férfinak Izraelben a
szent sátornál (vagy később a templomban) kellett istentiszteletre összejönnie étel­
és véráldozatta]. Az áldozatnak kovász nélkülinek kellett lennie. Csak a föld termé­
sének a javát lehetett az Úrnak adni.
Azt a tilalmat, hogy ne főzzenek gödölyét anyjának tejében (23:19; vö. 34:26;
5Móz 14:21) olyan termékenységi szertartások okozhatták, melyek során a kánaáni-

203
2Móz 23:20-33

ak a kecskéket saját anyjuk tejében főzték meg. Isten nem akarta, hogy népe részt
vegyen bármiben, ami kapcsolódik a bálványimádáshoz. De az is lehet, hogy ez a
tilalom a kccskegidákkal való embertelen bánásmód tiltására vonatkozott. A betaka­
rítás ünnepén (2Móz 23:16b) az izráeliek gondolhattak arra, hogy az általános beduin
szokást követve a kccskcgidák húsát tejben főzzék meg, pedig ezeknek a gidáknak
még az anyjuk mellett volt a helyük. Más szóval talán ez a tiltás arra vonatkozott,
hogy az izraeliek ne használják az élet továbbvitelére rendelt eszközt (a kecske tejét)
az élet elpusztítására. Ez a rendelkezés lehet az alapja annak a mai zsidó szokásnak,
hogy nem kevernek össze tejtermékeket hússal.

q. Epilógus: ígéret a föld elfoglalására (23:20-33)

A rendeletekkel foglalkozó szakaszban (a 20:22-tol kezdődően) van egy vigasz­
taló ígéret arról, hogy Isten bevezeti népét az ígéret földjére, ahol gyakorolhatják az
éppen felsorolt törvényeket. Vannak itt ígéretek az engedetlenség megátkozására és
az engedelmesség megáldására, melyek hasonlóak a Mózes 3. és 5. könyvében talál­
hatókhoz,
23:20-26. Először is az Úr hangsúlyozza az engedelmesség szükségességét. Az
angyal (20, 23. v.) Izrael őrangyala lehetett (talán Mikáéi, Dán 12:1), vagy valószí­
nűbb, hogy maga az Úr vagy a megtestesülés előtti Krisztus (vő. lMóz 24:7-et az
lMóz 24:27-tel; és lásd magyarázat az lMóz 16:9-nel), mert képes volt a bűnt meg­
bocsátani. Isten megígérte, hogy vezetni fogja népét az előttük álló napokban, termé-
r

szetesen ez a vezetés konkrét formában Mózesen és Áronon keresztül fog megnyilvá­

nulni. Amikor a nép megérkezik Kánaánba, Isten megígérte, hogy kiirtja ellenségeit
(a 2Móz 23:23-ban megnevezett népekkel kapcsolatban lásd magyarázat a 3:8-nál).
Az izraelieknek el kellett pusztítaniuk a kánaáni bálványokat és szent oszlopokat
(vő. 34:13; 5Móz 7:5; 12:3). Lehetséges, hogy ezek az oszlopok férfi termékenységi
szimbólumok voltak. Ha Istent imádják és engedelmesek szavának, akkor egészsége­
sek, hosszú életűek lesznek, és bőségben élhetnek.
23:27-30. Isten azt is megígérte, hogy fokozatosan adja a földet az izraelieknek.
Ellenségeiket megrémíti, és azok zavartan fognak meghátrálni. Mintha a lódarázs
szúrásától szaladnának, úgy fognak menekülni félelmükben és rémületükben (vő.
15:15; 4Móz 22:3; Józs 2:9-11,24; 5:1; 9:24). Egyes bibliafordítók szó szerint értel­
mezik a „darázs”-ra történő utalást (Károli), mások szerint az egyiptomi hadseregre
vonatkozik. (A magyar protestáns fordítás rettenetes félelemnek fordítja.)
A honfoglalás egy évnél tovább fog tartani, sőt Józsué honfoglalása, mely nem is
törölte cl az összes ellenséget, hét évig tartott (Kr, e. 1406-1399). Ha Isten az egész
földet egyszerre adta volna oda nekik és nem apránként (vö. Bír 1), akkor pusztává
lett volna a föld, és elszaporodott volna a mezei vad, mielőtt Izrael letelepedhetett
volna és megművelhette volna a földet.
23:31-33. Az Úr előre meghatározta az ígéret földjének határait. A Vörös-tenger
ebben az esetben a Vörös-tengernek azt a részét jelenti, amit ma Akabai-öbölnek
neveznek (valószínűleg ez volt az ország délkeleti határa). A filiszteusok tengere

204
 2 Móz 24:1-8

volt a nyugati határ (a Földközi-tenger), a puszta a déli határ és az Eufrátesz folyó

az északi (vagy északkeleti) határ. Ezt a területet teljességében Salamon idejében
foglalták el (1 Kir 4:21), bár nagy része akkor sem volt teljesen Izrael uralma alatt. Az
ellenség kisebb csoportjai továbbra is az ígéret földjén éltek, és Izrael vazallusai
maradtak (vö. 5Móz 11:24 és lásd magyarázat az 5Móz 1:7-nél). De ezeknek az el­
lenségeknek a jelenléte az országban állandóan veszélyeztette Izráelt, amint Tstcn
előre megmondta. A Józs 9:3-15 feljegyzi Isten parancsának megszegését, mely arra
vonatkozott, hogy ne kössenek szövetséget (vö. 2Móz 34:12) egyetlen idegen nép­
pel sem, amely Kánaán földjén lakik. Mivel nem űzték ki az ellenséget (23:31),
Izráelt bűnbe vitték az ott lakó népek, elsősorban a bálványimádáson keresztül. Izráel
későbbi történelme egyértelműen bizonyította ezt.

r. A szövetség megerősítése (24:l-Il)

Elhangzottak a szövetségi rendelkezések - beleértve a Tízparancsolatot és a tör­
vényeket - , amelyek az igaz Isten népeként irányították Izraelt. Most már nem ma­
radt más hátra, mint az, hogy a nép ratifikálja a megállapodást.
24:l-4a. Isten maga elé rendelte Mózest..., Áront, valamint Áron két legidő­
sebb fiát, Nádábot és Abíhút (vő. 3Móz 10), meg Izrael vénei (vezetői) közül het­
ven embert. Mégis mind a hetvenhárom férfinak Mózes kivételével távol kellett *

maradnia (vö. 2Móz 19:12-13, 24), vagyis távolságot kellett tartani köztük és az Ur
között fensége és szentsége iránti tiszteletből. Mózes felment a hegy tetejére, a het­
venhárom vezető pedig a hegyen volt, de nem a csúcsán. A nép a hegy lábánál tartóz­
kodott.
Isten kész volt a mózesi szövetség megerősítésére. Mózes elismételte a népnek
az Úr minden igéjét és rendelkezését (20:22-23:33), melyet „a szövetség könyvé­
nek” nevezett (24:7). Miután a nép hallotta ezeket a törvényeket, szívből alávetette
magát a betartásuknak (vö. 19:8), és Mózes... leírta Isten parancsait.
24:4b-8. Mózes felkészítette a népet a törvény ratifikálására. Először is Mózes
készített egy oltárt... a Sínai-hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel
Izrael tizenkét törzse szerint. Az ároni papság még nem szerveződött meg, ezért
néhány izráeli ifjú (talán az odaszcntelt elsöszülöttek, 13:1-16) és Mózes papként
szolgált, és égőáldozatot valamint békeáldozatot mutatott be az Unnak. A ratifiká­
lási szertartás során Mózes... vért hintett az oltárra (24:6) és a népre (8. v.), amely
hallotta, amikor Mózes felolvasta a szövetség könyvét. Még egyszer megígérték,
hogy engedelmesen megteszik a törvény előírásait (7. v.; vö. 3. v.). Ez az egyetlen
eset az Ószövetségben, amikor a népet hintették meg vérrel. Lehet, hogy a népet
olyan értelemben hintették meg, hogy az őket képviselő kőoszlopokat hintették meg
(4. v.). (Az engedelmesség és a vérrel való meghintés közötti kapcsolatról lásd ma­
gyarázat az lPt 1:2-nel.) A hintett vér tehát jelképezte a jogviszonyt Isten (akit az
oltár képviselt, 2Móz 24:6) és a nép (amelyet az oszlopok képviseltek) között. Izráel
ezzel szertartásilag is elkülönült a vér által (a szövetség vére által) mint az igaz Isten

205
2Móz 24:9-18
t

ncpe. Később az Újszövetséget is, melyet Jézus alapított, vér ratifikálta, a saját vére
(Lk 22:20; lKor 11:25-26).
24:9-11. Mózes.,., Áron, Áron két legidősebb fia és a hetven vén fölment a
hegyre, hogy megerősítse és ratifikálja a szövetséget Isten előtt. Istent senki sem
láthatja úgy, hogy élve marad (lásd magyarázat a 33:11, 20; Jn 1:18-nál), ezért való­
színűleg olyan értelemben látták Izrael Istenét, hogy látomásban felismerték, hogy
kicsoda ő. A látvány annyira lenyűgöző és megdöbbentő volt, hogy csak a lába alatt
levőkre tudtak tekinteni. Isten dicsősége úgy nézett ki, mint a zafírkő (vö. zafír trón
az Ez 1:26-ban). Aztán ettek öelötte. Abban az időben szokás volt a szövetség ratifi­
kálását közös étkezéssel szimbolizálni (vö. lMóz 26:30; 31:54; Lk 22:15-20).

4. A SZERTARTÁSI SZABÁLYOK (24:12-31:18)

Megerősítést nyert a mózesi szövetség (24:1-11), és Izrael teokráciává vagyis
Isten uralma alatti kormányzattá, közösséggé vált. Isten megszabadította őket a rab­
szolgaságból, és most szövetségre lepett velük törvényei szerint. Isten ezután felvilá­
gosította népét arról, hogyan kell Őt helyesen imádni. Isten magához hívta Mózest,
hogy megkapja a Tízparancsolatot kőtáblákba vésve, más parancsokkal együtt (24:12).
Mózes 40 nappal később vért vissza (31:18; 34:28). Ez idő alatt Isten megértette
Mózessel Izráel istentiszteleti formáját. A szent sátor lesz Isten imádatának központ­
ja Izraelben. Ez a hosszú szakasz (24:12-31:18) a szent sátorra és a papi szolgálatra
vonatkozó rendeletekkel foglalkozik, vagyis a szertartási törvényekkel, melyek alá­
támasztják a szövetséget.

a. A szertartási törvény átadásának körülményei (24:12-18)

24:12-18. Mózes Isten elé rendelve a hegyen tartózkodott, hogy átvegye a kő­
táblákra írt törvényt (a Tízparancsolatot, 20:2-17; vö. 34:28) és parancsolatokat
Izrael istentiszteletére vonatkozóan. Isten már korábban átadta Mózesnek a Tízpa­
rancsolatot, de most kőbe vésve kapta meg újból.
A ncp vezetését Mózes ideiglenesen átruházta Áronra és Húrra (vö. 17:10, 12),
mígö Józsuéval felment a Sínai-hegyre, az Isten hegyére (vö. 3:1; 4:27; 18:5). Józsué
nevét először a 17:9 említi, de egyre jelentősebb személyiség lett (vö. 33:11). Józsué
talán csak félig ment fel a hegyre.
Egy felhő jelképezte Isten dicsőségét (vö. 19:16), és hirdette Isten közeledését,
hogy találkozzon Mózessel. Isten dicsősége beborította a hegyet, és hat nap után
Isten szólt Mózeshez a felhő közepéből. A lent lévő népnek Isten dicsősége... olyan­
nak tűnt..., mintha emésztő tűz lett volna (vö. 19:18). Amíg Mózes ott volt, 40
nap és 40 éjjel, semmit sem evett és nem ivott (vö. 5Móz 9:9).

b. Utasítások a szent sátorra vonatkozóan (25-27, rész)

A szent sátor központi szerepet kapott Tzráel nemzeti életében. Azt jelképezte,
hogy Isten népe között lakozik (25:8; 29:45), és itt találkozott a vezetőkkel (29:42) és
a néppel (29:43). Isten dicsősége nyilvánult meg a sátorban (40:35). Ugyanakkor ez

206
 2Móz

*- 25m *
n

•d ,5 m a

Szentek
szentje
J,Sm A szövetség
ládája

J CK
lllatátdozati
oltár
14m

Szent kenyerek
Lámpatartó
O ö asztala

Szentély

NY
50m

D *

v
Rézmedence
K

Égöáldozati
oltár

|< ■ 10m ■............ »|

A SZENT SÁTOR ALAPRAJZA

207
2Móz 25:1-9

volt az újonnan megalapított tcokrácia látható központja Isten imádatára. A szent

sátor előképe volt Krisztusnak, akiről azt írja az Ige, hogy „közöttünk lakott” (Jn
1:14).
A szent sátorra (2Móz 25:9) többféle névvel utaltak: „szentély”, vagyis szent
hely (25:8); „sátor” (26:7, 11-14, 36), mert sátor alakú építmény volt; a „kijelentés
sátra” (27:21), mely jelezte szerkezetét és célját; a „bizonyság hajléka” (38:21; vö.
ApCsel 7:44) valamint a „bizonyság sátra” (4Móz 9:15), vagyis az a hely, ahol a
törvény - a „bizonyság” - két tábláját (vö. 2Móz 31:18 és lásd magyarázat a 16:34-
nél) tartották (a frigyládában a szentek szentjében; vö. 25:16, 21). Lásd A szent sátor
alaprajza c. vázlatot. Egyes teológusok úgy gondolják, hogy a szent sátor V alakú
lehetett, felső hosszgcrcndával és lejtős tetővel. De a Szentírás nem említ szelemen­
gerendát. A nyeregtető ráadásul megnövelné a tető szélességét öt méternél nagyobb­
ra, és így a tető valamint az oldalfalak sátorlapjai nem takarnák be megfelelően az
arannyal borított deszkákat. Ezért a hagyományos szemlélet szerinti lapos tetejű sá­
tor tűnik valószínűbbnek.
(1) Az építőanyagok összegyűjtése. 25:1-9. Az Ú r elmondta Mózesnek, hogy
milyen anyagokat kell összegyűjteni a szentély megépítéséhez. Izrácl fiai gyűjtsenek
önkéntes felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Az építkezés során
aranyat, ezüstöt és rezet használtak. Valószínűleg azért szerepel az arany először a
felsorolásban, mert ez a legdrágább. A három fém után négy anyag kerül felsorolás­
ra, három különböző színű fonal és vászon. A len vászon kifejezés a sés szó fordítá­
sa, mely egyiptomi eredetű. „Egyiptom kitűnő lentermékeket gyártott, különösen a
kettős lenvásznat, melyben minden fonal sok csavart szálból állt. A héber rabszolgák
bizonyára megtanultak sok egyiptomi művészetet és kézművességet... egyiptomi tar­
tózkodásuk alatt” (R, Alán Colé, Exodus: An Introduction and Commenlary, 189. o.).
Ezután következett a kecskeszőr..., kosbőr és delfinbör. (Az angol fordításban a
tengeri tehénbőr szerepel) „A tengeri tehén (dugong dugong) növényevő emlősállat,
mely a Vörös-tengerben és az Akabai-öbölbcn honos. A beduinok a mai napig szan­
dált készítenek bőréből” (Rónáid F. Youngblood, Exodus, 114. o.; lásd Ez 16:10, ahol
szintén szerepel a „tengeri tehénbőr ’ kifejezés, mely ugyanennek a héber szónak a
fordítása).
Akácfa bőven található a Sinai-félszigeten, és alkalmas építészeti célokra. Az
eddig felsoroltakon kívül kellett még hozni lámpaolajat, balzsamot és drágaköve­
ket. Az arany, ezüst cs len valószínűleg Egyiptomból származott (vö. 12:35-36). A
többi anyag egy része eredhetett harci zsákmányból, amikor az izráeliek legyőzték az
amálékiakat (17:8-16) vagy a beduinokkal való kereskedésből.
(2) A frigyláda cs a láda fedele (25:10-22). Az előző szakasz (1-9. v.) azzal feje­
ződött be, hogy Isten utasítást adott Mózesnek a szent sátor elkészítésére és berende­
zésére az ő előírásai szerint. (A 35-40. rész beszámol arról, ahogy Mózes gondosan
végrehajtotta ezeket a terveket.) A 2Móz 25:10-27:21; 30:1-6 leírja ezeknek az elő-
irásoknak a részleteit (vö. Zsid 9:23-24). A szent sátor egyes berendezési tárgyainak
leírását (2Móz 25:10-40) magának a szent sátornak a leírása (26. rész) előtt találhat-

208
 2Móz 25:10-30

juk meg nagyobb jelentőségük miatt, A sátornak az volt a feladata, hogy védje a
berendezést. Először a sátor legfontosabb alkotóelemének leírása következik. A frigy­
láda volt az egyetlen berendezési tárgy a sátor második helyiségében (a szentek szent­
jében).
25:10-16. A láda „a bizonyság ládája” (22. v.) és „az Úr szövetségének ládája”
(4Móz 10:33; 5Móz 10:8; 31:9, 26). „AzŰRisten ládájának” is hívták (lásd magyará­
zat az IKrón 13:6-nál; idézet a Károli Bibliából). Ez a láda téglatest alakú volt (kb.
115 cm hosszú, 65 cm széles és ugyanilyen magas, ha a könyököt kb. fél méternek
vesszük), akácfából készült, és kívül -belül beborították arannyal. A láda négy alsó
sarkához négy aranykarika és két arannyal borított rúd csatlakozott, melyek se­
gítségével a láda hordozhatóvá vált, Mózesnek a ládába kellett helyeznie a törvény
két tábláját a bele vésett Tízparancsolattal (más néven a Bizonyságot, 2Móz 25:16,
21), melyet a hegyen fog megkapni (31:18). A Zsid 9:4-5 szerint a ládában volt még
egy korsó manna is (vö. 2Móz 16:33 és lásd magyarázat a 2Krón 5:10-nél) és Áron
botja (lásd magyarázatok a 4Móz 17:10-nél).
25:17-22. Az arannyal borított láda tetejére fedélnek kellett kerülni. A láda fede­
lét (115 x 65 cm) - a két kérűbbal melyek egymás felé fordultak a fedélen - szín­
aranyból kellett elkészíteni. Ezeknek az arany kerúboknak nyilván emlékeztetniük
kellett a szárnyas angyalokra Isten trónja előtt (vö. lSám 4:4; Zsolt 80:2; 99:1; Ézs
37:16). Kérúbokat szőttek a függönyökbe is, melyek beborították magát a sátrat
(2Móz 26:1-6), és a szentélyt a szentek szentjétől elválasztó függöny anyagába is
(26:31-33).
Rendkívül fontos, hogy a födélről a két kérúb közül Isten szól majd népéhez.
Az engesztelés napján (3Móz 16:1-20) a főpap vért hintett a láda fedelére (kappóret,
„takaró”). Ezután a vér betakarta {kapar, „betakar, megengesztel”; vö. 2Móz 30:10)
Izráel bűnét. A fedél jelképezte Izrael számára azt, amit később Krisztus végzett el,
aki mint Isten báránya (Jn 1:29) engesztelési szerzett a bűnért (Róm 3:25; Zsid 9:11-
14) vére kiontása által (Ef 1:7; lPt 1:18-19).
(3) A szent kenyerek asztala. 25:23-30. Az asztal kb. 90 cm hosszú, 45 cm széles
és 65 cm magas volt, és akácfából készült (a szövetségládához hasonlóan, 10. v.). Az
asztalt is beborították arannyal, és arannyal borított rudak segítségével kellett szál­
lítani, mint a frigyládát. Egy tenyérnyi keretet is kellett készíteni az asztal széle
körül, mely megakadályozta, hogy valami leessen róla. Az asztalt a szentély északi
oldalán kellett felállítani (26:35; 40:22), és 12 kenyeret kellett rátenni két sorban,
hatot-hatot cgy-cgy sorba, melyeket minden szombaton friss kenyerekkel kellett ki­
cserélni (3Móz 24:5-9). Az asztalra kellett még tenni az arany tálakat (talán a kenye­
rek bevitelére), valamint serpenyőket, korsókat és kelyheket az italáldozatok szá­
mára. A kenyeret szent kenyérnek nevezték (vagy más fordítások szerint a jelenlét
kenyerének), mert Isten jelenlétébe (elém) tették. Ez az asztal a maga tizenkét kenye­
rével, melyek talán Izrael tizenkét törzsét képviselték, jelképezte az Isten és népe
közötti közösséget. Amikor a papok megették a kenyeret (3Móz 24:9), azt példázták,
hogy a lelki közösség táplálja a lelki életet.

209
2Móz 25:31-26:14

(4) Az arany lámpatartó. 25:31-40. A lámpatartó (nfnórá/u innen ered a zsidók­

nál használt lámpatartóra utaló „menóra” szó) a legdíszesebb felszerelési tárgy volt a
szent sátorban. Díszes szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darab szín­
aranyból készültek (31, 36. v.), A lámpatartó fő ágából mindkét oldalon három ág
nyúlt ki (32. v.). Mindegyik ágnak volt három mandulavirág alakú kelyhe (33. v.),
a központi ágnak pedig négy ilyen kelyhe volt (34. v.). A központi ág, valamint a
másik hat ág tetején cgy-egy mécses világított (37. v.). A hét mécses a lámpatartóban
bevilágította a szent sátrat (37. v.).
A lámpatartó mécseseinek állandóan világítaniuk kellett. A papok feladata volt
a mécsesek tisztítása és utántöltése reggel és napnyugtakor (27:20-21; 3Móz 24:3-4).
Ehhez a felszerelési tárgyhoz és tartozékaihoz - koppantóihoz és hamutartóihoz -
egy talentum színarany (34 kg) kellett. Ahogy a lámpatartó fényt adott az Isten előtt
végzett papi feladatokhoz, ugyanúgy ma Krisztus a világ világossága (Jn 8:12), aki
megmutatja az utat Istenhez (Jn 14:6, 9).
(5) A szent sátorhoz szükséges sátorlapok (26:1-14). 26:1 -6. A 26. rész a hajlék­
ra koncentrál, mely megvédte a három berendezési tárgyat (valamint az illatáldozati
oltárt is, melynek leírása a 30:1-10 versben található). Ez a hordozható épület kb. 4,5
x 14 m méretű volt (lásd A szent sátor alaprajza c. vázlatot), s oldalait, tetejét és hátát
faváz merevi tette. Az építmény tetejére és hátára tíz sátorlapot tettek, így jött létre a
nagy sátor. Ezt az építményt vette körül a nagy udvar (27:9-19).
A tíz sátorlapot sodrott lenfonálból és élénk színű fonálból (kék cs piros bí­
borból és karmazsin fonálból, vö. 25:4) kellett elkészíteni. Kérúbokát kellett bele­
szőni (vö. magyarázat a 25:18-nál). A sátorlapok 1,8 méter szélesek és 12 méter
hosszúak voltak.
Amikor öt sátorlapot összefűztek, ezzel egy 9 méter hosszú és 12 méter széles
nagy sátorlapot nyertek. A következő öt sátorlappal együtt egy 18 x 12 m-es anyag
állt rendelkezésükre. A két nagy sátorlapot ötven aranykapoccsal kötötték össze.
A kb. 18 méter hosszú (10 sátorlap, egyenként 1,8 méter szélességű) anyag képes
volt lefedni a (14 méter hosszú) hajlékot és a hajlék hátát (4,5 méter magas). A 12
méter (mindegyik sátoriap hossza) átnyúlt a sátor teteje fölött (4,5 méter széles) ol­
dalt lefelé (4,5 méter magas), úgy hogy a takaró alja egy könyök híján a földet érte.
26:7-13. A színes sátorlapok látszottak a hajlék belsejéből (1-6. v.), ezek alkot­
ták a sátor falát és mennyezetét, rendkívül finom mintázattal. Ezeket újabb sátortap-
ok borították. Ez a 11 sátorlap kecskeszőrből készült, vagyis fekete, az időjárásnak
ellenálló anyagból, amit még ma is használnak a beduinok sátorkészítésre. Ezek a
lapok hosszabbak voltak, mint a belső sátorlapok (12 méter helyett 13 méteresek, és
a sátor oldalainál a földet érték (13. v,). Ezek a sátorlapok eltakarták kívülről a csil­
logó színekkel készített belső sátorlapokat és a drága berendezési tárgyakat a hajlék­
ban.
26:14. A kecskeszörböl készült sátorlapokat is ötösével illetve hatosával kellett
csatlakoztatni egymáshoz, a belső sátorlapokhoz hasonlóan. Amikor az egymáshoz
fűzött lapokból kialakult két nagy anyagot összccsatolták (réz kapcsokkal, 11. v.), az

210
 2Móz 26:15-27:8

egész hosszúsága kb. 27 mctcr volt. Ez az anyag befedte a hajlék hosszát (14 méter)
és a hátát (4,5 méter). A maradék közel 2 méteres anyagot úgy osztották el, hogy felét
felhajtották elől (9. v.), a másik felét pedig hátul (12. v.). A kecskeszőr sátorlapok
fölé még két másik sátorlap került: vörösre festett kosbőrből és... delfinbőrből
(lásd magyarázat a 25:5-nél). Ezeknek a takarólapoknak a mérete nincs megadva.
Valószínű, hogy a kecskeször lapokra tették őket, ami még ma is szokás egyes bedu­
inoknál.
(6) A szent sátor váza. 26:15-30. A hajlék „falai” valószínűleg nem voltak tömö­
rek, hanem deszkából készültek, rácsformát alkotva, amire a sátorlapokat felrakták.
Ha a falak tömörek lettek volna, akkor a színes sátorlapokat nem láthatták volna a
sátor belsejéből. Mindegyik deszka 4,5 méter magas volt, ebből látszik a hajlék
magassága, valamint kb. 70 cm széles. Mindegyik deszka szélessége úgy tűnik, hogy
kinyúlt a hajlék belsejéből. Josephus azt írja, hogy ezek a deszkák kb. 7 cm szélesek
voltak (A zsidók története, 3. 6. 3). Ha ez így volt, akkor a függőlegesen állított desz­
kák közötti távolság kb. 60 cm lehetett.
A két csap mindegyik deszkán illeszkedett az ezüsttalpak hornyaiba. N egyven-
nyole deszkát használtak föl összesen, 20 deszkát a déli oldalon..., 20 deszkát az
északi oldalon..., 6 deszkát a nyugati oldalon (hátul) és a sarkokon még egyet-
egyet megerősítésül. Ezeket a deszkákat tizenöt retesz rögzítette (öt-öt mindkét olda­
lon és öt hátul), melyek aranykarikákkal csatlakoztak a deszkákhoz vízszintesen
(26-30. v.). Ezeket a reteszeket be kellett vonni arannyal. A középső retesznek mind­
egyik oldalon a teljes hosszúságot át kellett érnie. Úgy tűnik, hogy a többi retesz
rövidebb volt.
(7) A belső és külső kárpitok (26:31-37). Két kárpitot kellett készíteni. Az egyik
elválasztotta a szentélyt a szentek szentjétől (31 -35. v.), a másik pedig a hajlék bejá­
ratához került (36-37. v.).
26:31-35. A belső kárpitot színes fonálból és sodrott lenfonálból kellett elké­
szíteni, mint a sátrat borító tíz sátorlapot, beleszőve a kérúbokat. A függönyt négy
arannyal bevont akácfa oszlopra kellett akasztani (négy talpa pedig ezüstből ké­
szült; vő. 18-21. v.). Ez a kárpit két részre osztotta a hajlékot, A belső részben, a
szentek szentjében volt a bizonyság ládája és annak fedele (vő. 25:10-22), A külső
részben, a szentélyben volt a szent kenyerek asztala (vö. 25:23-30) és a lámpatartó
(vo. 25:31-39). Szintén a szent helyen volt, bár csak később olvasunk róla (30:1-10),
az illatáldozati oltár.
26:36-37. A sátor bejáratánál lévő függöny ugyanolyan anyagból készült, mint
a belső függöny, de valószínűleg kérúbok beleszövése nélkül. Az arannyal bevont
kárpittartó oszlopok talpa rézből készült, nem pedig ezüstből (vö. 32. v.), mert ez a
függöny már az udvari berendezéshez tartozott, ahol minden rézből készült. Ezt a
kárpitot öt oszlop tartotta, nem négy, mint a belső függönyt (vö. 32. v.). A 4,5 méteres
bejáratot öt oszlop tagolta, ezért a köztük lévő távolság szükebb volt, mint a négy
oszlopköz szélessége a szentek szentje bejáratánál.
(8) Az égőáldozati oltár. 27:1-8. Amikor Isten utasításokat adott a szent sátorra

211
2Móz 27:9-21

vonatkozóan, akkor belülről (a szövetség ládájától és a láda fedelétől) haladt kifelé, a

szent sátort körülvevő udvar irányába.
Az udvaron állt egy oltár, amit „égőáldozati oltárnak” (30:28; 3Móz 4:7, 10, 18)
vagy „rézol tárnak” (2Móz 38:30) neveztek. Az illatáldozati oltártól eltérően (30:1-
10) ez állatáldozatok bemutatására szolgált. Akácfából kellett elkészíteni, több mint
2 méter szélesre, négyzet alakúra. Majdnem másfél méter magas volt szarvakkal
(állati szarvhoz hasonló kiszögellésekkel) a négy sarkán, és bevonva rézzel. A hoz­
zátartozó edényeknek szintén rézből kellett készülniük (27:3). Az oltár szarvait vér­
rel kellett megkenni a papok felszentelésekor (29:1, 10-12; 3Móz 8:14-15; 9:9) és az
engesztelés napján (3Móz 16:18).
A hálószerű rézrácsozat, mely az oltár pereme alatt függött az oltár közepé­
nél, segített megerősíteni az oltárt, és ezen főzhették az állatok húsát. A rudakat
szintén be kellett borítani rézzel, és behelyezni karikákba, melyek az oltár sarkain
függtek. Ily módon hordozható lett az oltár. Az alja üresen maradt, de később lehet,
hogy feltöltötték apró kavicsokkal, de nem földdel, mint egyesek gondolják, mert a
tüzet a köveken gyújtották meg. Ennek az oltárnak a pontos helyet nem jelöli meg az
Ige, csak annyit tudunk róla, hogy „a kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el”
Mózes (40:29). A rézmedence az oltár és a sátor között állt (30:18). Ez az oltár
jelképezte azt a tényt, hogy az ember csak áldozaton keresztül közeledhet Istenhez, a
bűnt csak áldozat törölheti el. Ezen az oltáron - az első berendezési tárgyon, amit a
látogató meglátott a sátor udvarán - állandóan mutattak be bűnért való áldozatokat.
A végső áldozat Jézus Krisztus volt (Zsid 10:1-18).
(9) Az udvar. 27:9-19. A hajlék egész építménye négyszögletes volt (25 m x 50
m-es, 9, 13, 18. v.). A külső fal, mely lenfonálból készült, 20 oszlopon állt a déli
oldalon valamint újabb 20 oszlopon az északi oldalon és 10 oszlopon... a nyugati
oldalon. Mindegyik oszlopnak réztalpa volt, valamint ezüst kampói és Összetartói
(a szőnyegfalak felakasztására, 10-11, 17. v.). Az oszlopok kb. bő 2 méterenként
lehettek egymástól, és a lüggönyöket rézeövekek feszítették ki (19. v.).
A keleti bejárat 10 méter széles volt a függönyök adataiból számolva (7,5 m
szőnyegfal mindkét oldalon; 25 m - 7,5 m - 7,5 m = 10 m). Egyenként három oszlop
tartotta a bejárat két oldalán lévő szönyegfalakat. Ezek az oszlopok több mint 2 mé­
terre álltak egymástól.
A szentély bejárata előtti függönyhöz (26:36) és a szentek szentje előtti kárpithoz
hasonlóan (26:31-33) az udvar bejáratát is színes fonálból és sodrott lenfonálból
kellett elkészíteni. A szentély függönyét öt oszlop tartotta (26:36-37), de az udvar
bejárati függönyét csupán négy (27:16). Az udvart körülvevő szőnyegfal bő 2 méter
magas volt (27:18). Elég magasan állt ahhoz, hogy ne lehessen beleskelődni; de csu­
pán fele olyan magas volt, mint maga a szent sátor, hogy a sátrat viszont látni lehes­
sen.
(10) Olaj a lámpatartóhoz. 27:20-21. A szent sátorban a hét mécses (vö. 25:31-
39) adott világosságot, mely állandó olaj utánpótlást igényelt. Izrael fiainak gon­
doskodniuk kellett erről az olajról, hogy a papok mindig tehessenek... égő mécsest

212
 2Móz 28:1-28

a lámpatartóra. Ez Örök rendelkezés volt (vö. magyarázat a 12:14-nél). Amint már

korábban szó volt róla, a bizonyság kifejezés a kőbe vésett Tízparancsolatra utalt,
melyet a szövetség ládájában tartottak. A lámpatartó a szentélyben, tehát a láda előtt
állt, bár ÍÜggöny választotta el a sátor két részét egymástól.

c. A papságra vonatkozó rendelkezések (28-29. rész)

Az Úr, miután elmagyarázta, hogyan nézzen ki a szent sátor és annak berendezési
tárgyai, tovább folytatta Mózes eligazítását a papsággal kapcsolatban, melynek ve­
zetnie kellett a nemzet vallási életét. A papoknak a szent sátor körül kellett szolgálni­
uk, különböző területeken: iilatáldozat az aranyoltáron naponta kétszer, a lámpatartó
és a szent kenyerek asztalának karbantartása, az égőáldozati oltáron felajánlott áldo­
zatok és a nép megáldása. Ezeken a szolgálatokon felül peres ügyekben biráskodtak
(pl. 4Móz 5:5-31; 5Móz 19:17; 21:5), tanították a népet a törvényre (5Móz 17:9, 11;
33:8, 10), és bátorították a hadsereget háború idején (5Móz 20:2-4).
(1) A papi ruhák (28. rész). 28:1. A papok, akik a sátor szolgálatában tevékeny­
kedtek, Áron és négy fia voltak. Később INádáb és Abíhú meghalt Isten Ítélete miatt
(3Móz 10:1-2), így az ároni papság Áron két fiatalabb fián keresztül folytatódott:
Eleázáron, aki apja után a főpap lett (4Móz 3:4) és ítámáron keresztül.
28:2-5. A főpap ruháinak teljesen eltérőnek kellett lenniük az általános ruházat­
tól, hogy kiemeljék hivatalát (hogy méltóságteljes és ékes legyen; vö. 40. v.), és
állandóan emlékeztessenek Isten szentségére. A papi ruházatot csak akkor lehetett
viselni, amikor a papok a szent sátorban szolgáltak (35:19), és finom mestermunká­
nak kellett lennie (28:3). Ugyanabból az anyagból (karmazsinfonálból és lenfonál­
ból) készült, mint amiből a szent sátor kárpitja is (vo. 6,8,15,33,39,42. v.), arannyal
(5. v; vö. 6, 8, 22, 24, 26-27, 36. v.) és drágakövekkel (17-20. v.), A papi ruházat hat
ruhadarabját a 4. vers sorolja fel, cs a rész hátralevő fele részletezi.
28:6-14. Az éfód valószínűleg ujjatlan külső ruházat volt, mely a pap felsőtestét
takarta. Két részből állt, első és hátsó részből, melyet a két egymáshoz érő vállrész
segítségével lehetett összekapcsolni vállszíjjal. Ezen függtek az aranyfoglalatok a
két ónixkővel (9. v.). Ezt a mcllényszcrü ruhadarabot öv rögzítette a derékhoz (8. v.).
A két ónixkövön bevésve Izráel tizenkét törzsének neve szerepelt (hat mindegyik
r

kövön, 10. v.), így amikor Áron bement a szent sátorba, hordozta... nevüket... az
Úr előtt (12. v.).
28:15-21. A főpap hósenjének ugyanabból az anyagból kellett készülnie, mint
az éfódnak (vö. 6. v.). Egy arasz (kb. 23 cm, a könyök fele) nagyságú négyzet alakú
ruhadarab, 12 drágakővel... aranyfoglalatban. Ez a tizenkét drágakő négy sorban
foglalt helyet, soronként három kő. Mindegyik köbe Izráel egyik törzsének neve volt
bevésve, valószínűleg ugyanolyan sorrendben, mint a vésett ónixköveken (9-10. v.).
28:22-28. A hósent négy aranyzsinór erősítette az éfódhoz. A zsinórok közül
kettő... a hősen felső sarkain lévő aranvkarikákon keresztül az éfód vállrészének
ml

elejéhez lett erősítve. A másik két aranyláncot a hősen alsó sarkainál lévő aranyka-

213
2Móz 28:29-43

rikákon keresztül kellett az éfód oldalához csatolni kék bíbor-zsinórral... az éfód

öve fölé.
28:29-30. A hósen [az (Áron) szíve fölött kifejezés háromszor fordul elő ezek­
ben a versekben] arra szolgált, hogy állandó emlékeztető legyen... az Úr színe
előtt. Egy másik célra utal az úrim és tuminíin, melyek a döntések hozatalára szol­
gáltak (vö. 15. v.). A hósent „kétrét hajtva” (16. v.) kellett viselni, és így zsebet alko­
tott az úrim cs a tummím számára.
Az „úrim” és a „tummím” kifejezések jelentése „fények” és „tökéletességek”,
melyekre utalást találunk a 4Móz 27:21-ben, az 1Sám 30:7-8-ban (az éfód az úrimra
és a tummímrautal), az Ezsd 2:63-ban és a Neh 7:65-ben. Segítségükkel Izráel fiai a
papon keresztül választ kérhettek Istentől kérdéseikre és válságaikra, melyekre em­
berileg nem lehetett választ adni.
Úgy tűnik, hogy az úrim és a tummím két kő volt. Nem ismeretes, hogyan hasz­
náltak Isten akaratának megismerésére őket, de egyesek szerint az úrim a „nem”-et
jelképezte, a tummím pedig az „igen”-t. Talán ezt a nézetet jelzi az a tény, hogy az
úrim (hirím) a héber ábécé első betűjével kezdődik, a tummím (tűnimim) pedig az
utolsó betűjével. Mások szerint ezek a tárgyak egyszerűen a főpap kiemelt helyzetét
szimbolizálták, aki megkérdezhette Istent, vagy azt a bizonyosságot, hogy a pap kap
megvilágosodást („fényeket”) és tökéletes ismeretet („tökéletességeket”) Istentől.
28:31-35. Az éfód alatt a főpap kék ujjatlan palástot viselt, mely leért a térde
alá, és szegélye volt a nyakkivágáson. Egybeszőtt ruhadarabnak kellett lennie, a
szegélyein gránátalmákkal (melyek vagy úgy lógtak a szegélyen, mint a csengők,
vagy beleszötték őket a palástba) és aranycsengettyűkkel. A csengők megszólalása
lehetővé tette, hogy a nép hallja, amint a főpap szolgál a szentélyben. A csengés
biztosította a népet Isten irgalmáról, mely megengedte, hogy a pap szolgáljon nevük­
ben. Csak a megfelelően felöltözött pap lephetett be a szentélybe. Ezeknek az utasítá­
soknak a figyelmen kívül hagyása halált eredményezett (vö. 13. v.).
28:36-38. A pap süvegét lenből kellett elkészíteni (39. v.). A süveg legszembetű­
nőbb része a színaranyból készült homlokdísz volt, melyre ezt írták: Az Űunak
szentelt. Ezt a feliratot, mely jelezte, hogy Izraelnek tisztán kell Isten elé állnia, a
r

süveg elejére kellett rögzíteni (Áron homloka fölé) egy kék bíbor-zsinór segítsé­
gével. Ez az arany véset „szent fejdísz” volt (29:6; 39:30; 3Móz 8:9). Áron mint a
nép képviselője viselte a bűnök terhét, amikor bemutatta ajándékaikat... az Úr
előtt.
28:39-42, A lenből szőtt köntös hosszú fehér ruhadarab volt, melyet az éfód és
a palást alatt hordtak (3Móz 8:7). (A süveggel kapcsolatban, mely szintén lenből
készült, lásd magyarázat a 2Móz 28:36-37-nél.) Az öv széles szíj volt a pap dereka
körül, melynek végei lelógtak. Még ezek a kiegészítő eszközök is növelték a papok
méltóságát és tiszteletét (vö. 2. v.), és ily módon hozzájárultak ahhoz, hogy a nép
nagyra becsülje őket és Istent. Amikor teljesen felöltöztek, fel kellett szentelni őket
(vö. 29. rész).
28:43. Isten szent, ezért a papoknak méltósággal és gondosan kellett közeledni

214
r

2Móz 29:1-28
r

hozzá. Máskülönben bűnbe... esnek, és... meghalnak (vö. 35. v.). Áronnak és fia­
inak megfelelően kellelt felöltözniük, amikor beléptek a szent sátorba (a kijelentés
sátrába) vagy amikor az oltárhoz közeledlek (valószínűleg az illatáldozati oltár-
r

hoz), hogy szolgáljanak az Ur előtt.

(2) A papság folszentelése (29. rész). Ennek a résznek az 1-37. verse megismétlő­
dik a 3Móz 8-ban, és tartalmazza Isten útmutatását Mózes számára a papok szolgálat­
ba állítására vonatkozóan.
29:1-9. Isten azt mondta Mózesnek, hogy vegyen egy bikaborjút és két hibát­
lan kost..., kenyeret..., lepényeket..., lángosokat, és menjen be a szent sátor ud­
varára, hogy ott találkozzon Áronnal és négy fiával. Miután a papok elvégezték a
szertartásos mosakodást (4. v.), Mózesnek Áronra kellett adnia a papi ruhákat (me­
lyeket a 28. rész ír le). Áron fejét fel kellett kennie olajjal (vö. 30:22-33), mely azt
jelképezte, hogy Isten különleges szolgálatra jelölte ki. Áron fiait nem kellett olajjal
felkenni, de papi öltözéket kellett rájuk adni, így a köntöst, az övét és a papi süveget
(vö. 28:40).
29:10-14. Miután Áront és fiait felszentelték, különböző áldozatokat kellett be­
mutatni azoknak az eszközöknek a felhasználásával, amiket Mózes Isten parancsára
összegyűjtött (1-2. v.). Mind a három állatáldozatot különbözőképpen kellett elkészí­
teni. Először egy bikát (10. v.) kellett feláldozni mint vétekáldozatot (14. v.). Ami­
kor valaki rátette a kezét az állat fejére (10. v.; vö. 15, 19. v,), kimutatta azonosulását
vele. A papok azonosultak azokkal az állatokkal, melyek meghaltak helyettük. Ily
módon a papok elismerték bűnösségüket és azt, hogy szükségük van a vérrel való
megtisztulásra (vö. 3Móz 17:11; Zsid 9:22).
A bika véréből egy részt az égőáldozati oltár szarvaira kentek, más részét pedig
az oltár alá öntötték. A bika belső szerveit el kellett égetni az oltáron, az állat mara­
dékát pedig a táboron kívül kellett elégetni.
29:15-21. A második áldozat, az egyik kos..., égőáldozat (18. v.) lett. Eltérően
azoktól az áldozatoktól, melyeknek húsát az áldozat felajánlója cs a papok fogyasz­
tották cl, az égőáldozatot teljesen el kellett égetni az oltáron. A kos vérét körös­
körül kellet hinteni az oltárra, cs a kost darabokra vagdalva meg kellett mosni.
A harmadik áldozati állat a másik kos volt. Áron cs fiai... jobb fülcimpáját,
jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját Mózes megkente a kos vérével,
ami azt jelezte, hogy megtisztultak és Istennek szenteltek lettek, A fulön lévő vér
jelképezhette a papok odaszánását, hogy Isten szavát hallgassák, A hüvelykujjon lévő
vér jelképezhette azt, hogy szentül végzik Isten munkáját, a láb nagyujján lévő vér
pedig beszélhetett arról, hogy a pap körültekintően jár el Isten szolgálatában. A má­
sodik kos vérének maradékát körös-körül az oltárra kellett önteni, valamint a pa­
pokra és ruhájukra a felkenésre való olajjal együtt.
29:22-28. A második kos egyes szerveit, továbbá egy kerek kenyeret és egy
olajos lepényt, meg egy lángost... Áronnak és fiainak kellett adni, hogy mutassák
fel azokat áldozatul az ÚRnak. A felmutatott áldozatot meglóbálták - nem jobbról
balra, hanem előre-hátra az oltár és a pap felé, azt jelképezve, hogy az áldozat Istené.

215
2Móz 29:29-30:10

Azután elégették az oltáron. A kos szegyét bemutatták Istennek, majd Áronnak és

fiainak kellett megenniük (26. v.). Amikor valaki békcáldozatot hozott, akkor az állat
szegyét és a felajánlott combot mindig a papok ették meg. Ezzel járultak hozzá
r
Izrael fiai... az Ur munkájához.
29:29-30. Először a hétnapos felszentelési szertartás során Áron főpapi ruháit
oda kellett adni a fiának, aki örökébe fog lépni. így továbbították Áron ruháit a
következő nemzedékeknek. Csak a főpap részesült ebben a bonyolult szertartásban.
29:31-34. Megismétlődnek az utasítások a fölavatásra szánt kos egyes részei­
nek elfogyasztására vonatkozóan (a második kos; vő. 22. v.) a szent sátor bejáratá­
nál. A kos és a kenyér ebben az esetben annyira szent közösségi ctcl volt, hogy
minden maradékát el kellett égetni.
29:35-37. Harmadszor a papok felszentelése hét napon át történt, oly módon,
hogy naponként... egy vétekáldozatra való bikát kellett felajánlani. (Nincs szó a
kosok felajánlásának megismétléséről.) Hét napig kellett engesztelési végezni az
oltáron, és így felszentelni a szent, szolgálatra az áldozatokkal.
29:38-41. Negyedszer ez a rövid utalás nem a papok beiktatására vonatkozik,
hanem a naponkénti égőáldozatok bemutatására a sátorban végzett szolgálat során.
Két... bárányt kellett feláldozni (egyet reggel, egyet pedig este), melyet minden
alkalommal kísért cteláldozat is (liszt és olaj) cs italáldozat (bor). Ily módon a na­
ponkénti áldozatok olyan alapelemekből álltak, amiket a nép naponta fogyasztott:
hús, liszt, olaj és bor, Ezek a naponkénti áldozatok (valamint a két kos felszentelő
áldozata, 18. 25. v.) kedvesek... lesznek... az Únnak. Hasonlóképpen, Krisztus sa­
ját magát áldozta föl a kereszten, „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként”
(Ef 5:2).
29:42-46. Ötödszörre ez az igeszakasz azzal fejeződik be, hogy rámutat, milyen
fontos a naponkénti égőáldozat Izráel életében. Isten azt ígérte, hogy ott fog megje­
lenni, vagyis találkozni népével. Az Istennel való közösség a bűnökért kiontott vér
alapján lehetséges. Ha a papok szentek és szolgálnak az ÚRnak, akkor Isten köztük
lakik, és megtudják, hogy ő az Űr... az Istenük. Isten leereszkedik oda, hogy egy
sátorban lakjon, és ez elárulja, hogy mennyire törődik népével.

d. Utasítások a szent sátorban végzett szolgálatra (30-31. rész)

(1) Az illatáldozati oltár. 30:1-10. A szent sátornak ezt a berendezési tárgyát ta­
lán azért itt írja 1c az Ige és nem az 25. részben, mert az illatáídozati oltár (30:1-6)
szorosan kapcsolódik ahhoz a szertartáshoz, amit rajta végeztek (7-10. v.). Ennek az
oltárnak az alapanyaga megegyezett a többi berendezési tárgyéval a szent sátoron
belül: akácfa, bevonva arannyal. Ez az oltár viszonylag kicsi volt (kb. fél méteres,
négyzet alakú és közel egy méter magas). Az cgőáldozati oltárhoz hasonlóan (27:1 -
2) ennek is voltak szarvai. Az égőáldozati oltárhoz, a szent kenyerek asztalához cs a
szövetség ládájához hasonlóan voltak rúdjai aranykarikákban a hordozására.
Az oltárt... a kárpit ele kellett tenni. Itt arról a kárpitról van szó, mely a szentek
szentjét választotta el a szentélytől. A szentek szentjében helyezkedett el a bizony-

216
 2Móz 30:11-38

ság lád ája (vö. magyarázat a 25:22-nél). A Zsid 9:3-4 szerint az illatáldozati oltár a
szentek szentjében található, valószínűleg azért, mert az cngcsztelés ünnepén a főpap
fü stö lőszereket vitt erről az oltárról a szentek szentjébe (3Móz 16:12-13).
Az Úr utasította Áront, hogy mutasson b e... illatáldozatot naponta kétszer,
amikor rendbe hozza a mécseseket. A füstölőszer alkotóelemeit a 2Móz 30:34-38
írja le. A füstölőszer jelképezheti az imádságot (Zsolt 141:2; Lk 1:10; Jel 5:8; 8:3-4),
Áronnak nem lehetett semmilyen más áldozatot bemutatni ezen az oltáron. Éven­
ként egyszer, az cngcsztelés napján végezzen azon engesztelést az oltárért (azaz
tisztítsa meg és újra szentelje fel) oly módon, hogy bika és kecske vérét hinti az oltár
szarvaira (3Móz 16:18-19; valamint a láda fedelére, 3Móz 16:14-17).
(2) A fél sekel váltságdíj. 30:11-16, Bármikor, ha népszámlálás történt {pl. 4Móz
1), minden izráelinek húszévestől fölfelé adót kellett fizetnie a sátor és az áldozatok
fenntartására. Ezt az adót váltságdíjnak nevezték (2Móz 30:12), mert kifizetése vé­
delmet biztosított a csapásoktól. Ez késztetett minden férfit kifizetésére. Ugyanakkor
felajánlásnak, a bűn elfedezésének is tartották.
Amikor számba vették a felnőtt férfiakat, mindenkinek, akár gazdag, akár nincs­
telen (15. v.), fizetnie kellett fél sekelt (kb. 5,5 g). A géra babiloni súly volt. A sekel
ezüstre értendő (vö. 38:25-26 és magyarázata). Ez a szokás lett az alapja a későbbi
templomadónak (Neh 10:33, bár akkor lecsökkentették a sekel harmadrészére), mely
évenkénti adó lett Krisztus idejére (Mt 17:24).
(3) A rézmedence. 30:17-21, A rézmedence az utolsó berendezési tárgya a szent
sátornak, amit azért mutat itt be az ige, mert használatát és nem szerkezetét hangsú­
lyozza. A medencének rézből kellett készülnie, nem ezüstből vagy aranyból, mert az
udvaron, a sátor bejárata és az égöáldozati rczoltár között állt (vö. 40:30). Amikor a
papok a sátorban vagy az oltárnál tevékenykedtek, fontos volt, hogy m egmossák
kezüket és lábukat. Ha nem teszik ezt, akkor meghalnak. Örök rendelkezés... ez
is (lásd magyarázat a 12; 14-nél).
A mosdómedence jelképezte a szennytől való tisztaság szükségességét. Az oltár­
nál volt ugyan szertartásos tisztulás, de a papoknak ezen túl is szükséges volt alapo­
san lemosniuk magukat. Az oltár a bűnért bemutatott áldozaton keresztüli megváltás­
ról beszél, a mosdómedence a fokozatos és folyamatos megszentelödést jelképezi.
(4) A szent olaj. 30:22-33. Isten utasítást adott Mózesnek az olaj elkészítésére
(22-25. v.), melyet a szent sátor, annak berendezési tárgyai (26-29. v.) és a papok (30.
v.) felkenésére használtak. Receptje sajátos volt, mivel a termék szent lett: kb. hat kg
mirha, 3 kg fahéj, 3 kg nád, 6 kg kasszia (egy fafajta illatos kérge) és kb. 4,5 1
olívaolaj. Miután ezeket összekeverték, fűszerezett olaj keveréket kaptak. A 29:7
említette az olaj használatát a papok felszentelésénél. Ez az olaj szent volt, nem
lehetett semmilyen más célra használni, csak arra, amit a 30:26-30 leírt.
(5) A füstölőszer. 30:34-38. Speciális illatszert kellett készíteni, három fűszer
(pontos meghatározásuk ismeretlen) egyenlő mértékű összekeverésével és tömjén­
nel (egy fa átlátszó gyantája). Sót kellett hozzáadni a keverékhez, hogy fehér füstöt
adjon, és hozzájáruljon az illatához. Sőt minden áldozatot meg kellett sózni (3Móz

217
2Móz 31:1-32:1

2:13). A füstölőszert a bizonyság elé helyezték (vagyis a láda elé), ami valószínűleg
azt jelenti, hogy el kellett égetni a füstölő oltáron (2Móz 30:1-10), mely a szentek
szentjét lezáró függöny előtt állt. Ezt a füstölőszert a felkenésre való olajhoz hason­
lóan kizárólagosan a szent sátorban használhatták (vö. 32-33. v.).
(6) Mesteremberek kijelölése, 31:1-11, Az Úr, miután megadta Mózesnek a szent
sátorra és az abban folyó szolgálatra vonatkozó utasításokat (25-30. rész), kijelölte
azokat a szakembereket, akik az építkezést végezték. Becaléit Isten kirendelte az
egész építkezés felügyeletére és Oholíábot (31:6) a segítségére. Egyikük Júda tör­
zséből, a másikuk pedig Dán törzséből származott. Mindketten ügyes szakemberek
voltak (3, 6. v.), mert Istentől kaptak erre képességet, hasonlóan minden szakember­
hez, akit Isten kijelölt a munka elvégzésére. Becalél sok mindenhez értett: meg tudta
munkálni a nemesfémeket, és értett a kőműves- és a famunkákhoz is,
A 7-9. vers felsorolja azokat a tárgyakat, amiket a hozzáértő embereknek el
kellett készíteniük. A 10. versben szereplő díszes ruhákat nem említi korábban a
Szentírás, de a többi szent ruhához tartoznak. Egyesek úgy gondolják, hogy ezek a
szőtt ruhák téli alsónemük voltak. A mesterembereknek kellett elkészíteniük... az
olajat (30:22-33) és a füstölőszert is (30:34-38).
(7) A szombat megtartása. 31:12-18. Miközben Isten utasításokat adott az elvég­
zendő munkára, emlékeztette Mózest arra, hogy az engedelmesség is vallási köteles­
ség. A szombat a szövetség jele volt (13, 17. v.), mely Izraelt tcokráciává tette. A
szombat a nép Isten iránti elkötelezettségének próbáját jelentette: aki nem tartja meg
szentnek ezt a napot, annak meg kellett halnia (vagyis kirekesztették a közösségből,
mely könnyen egyet jelenthetett a halálos ítélettel). Ez a parancs, amiről a Tízparan­
csolat is rendelkezik (20:8) azon alapul, hogy Isten is megnyugodott hat napos terem­
tő munkája után (3 1:17). A nép szövetségi kapcsolatban áll vele, ezért a népnek is
úgy kellett tennie, ahogy ő tett. A szombat megjelölte Izraelt mint Isten népét. A
szombat megtartása azt mutatta, hogy az izraeliek odaszcntcltck magukat Istennek.
Ezzel befejeződött Isten útmutatása Mózesnek... a Sínai-hcgycn (24:12) a szent
sátorral és a papi szolgálattal kapcsolatban. A Tízparancsolatot (amit bizonyságnak
is nevez az Ige, mert tanúsítja Isten mércéjét) valamilyen módon Isten felírta két...
kőtáblára. Az Isten ujja (vö. 8:19; 5Móz 9:10; Zsolt 8:4; Lk 11:20) kifejezés arra
utalhat, hogy ez Isten müve volt. Mózes beszámolója szerint az 5Móz 9:12-16-ban az
Úr elmondta neki, hogy a nép „megromlott” és „kemény nyakú”, mert borjú alakú
bálványt készített. Negyven napon belül megszegték szavukat, hogy megtartják mind­
azt, amit isten eddig parancsolt nekik (2Móz 20:4).

B. Isten népének kudarca és helyreállítása (32-34. rész)

1. IZRAEL MEGSZECd A SZÖVETSÉGET (32:1-33:6)
a. A nép bálványimádása (32:1-6)
32:1. Miközben Mózes lelki győzelmet élt át, addig Isten népe lesüllyedt lelki­
leg. Isten újból és újból megmutatta hatalmát és könyörületét, de ők hamar elfelejtet-

218
 2Móz 32:2-14

tck. Mózes második könyvében az izraeliek ismételten érzéketlenül és lázadóan vi­

szonyultak Isten jóságának csodálatos megnyilvánulásaihoz.
A nép félni kezdett Mózes késése miatt (40 napig volt fenn a hegyen, 24:Ifi),
ezért odament Áronhoz, az ideiglenes vezetőhöz (24:14). Azt hitték, hogy Mózes
nem fog visszatérni, hogy vezesse és vigasztalja őket (nem tudjuk, hogy mi történt
ezzel a Mózessel). Ezért helyettest kértek, hogy legyen aki előttük járjon. Amikor
azt követelték, hogy Áron készítsen nekik istent, ezzel nem Jahve felváltását kérték,
hanem egy látható, tapintható, követhető tárgyat.
32:2-4. Áron eleget tett kérésüknek, és azt javasolta a népnek, hogy adják neki
aranyfüggőiket (amiket valószínűleg az egyiptomiaktól kaptak a kivonulás napján,
12:35-36), amikből ő borjúszobrot öntött. Egyes teológusok szerint ez az egyiptomi
bikaistent, Ápis/t ábrázolta, de ez valószínűtlennek tűnik, mert Ápiszt nem képmásá­
ban imádták. A bika a termékenységet és a nemi erőt jelképezte. Ez kimondottan
megszegése volt a második parancsolatnak (20:4-6; vö. 20:23), melyet a nép szóban
már megkapott Istentől Mózesen keresztül.
Lehet, hogy a nép Isten képmásának tekintette a borjúszobrot. Az eredetiben az
isten szó többes számban fordul elő a 32:1, 4, 8, 23, 31-ben, ami talán mind a bál-
r

ványra, mind a bálvány által ábrázolt Istenre utal. Valószínűtlen, hogy Áron az igaz
Istenen kívül másvalakinek tulajdonította volna a kivonulást.
32:5-6. Áron ezután készített egy oltárt, és másnap az Úr ünnepén... égőáldo­
zatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. De ezután mulatozni kezdtek
(vö. lKor 10:7; a sáhaq szó erkölcstelenségre utal). Ezzel megszegtek a hetedik pa­
rancsolatot (2Móz 20:14), Elkezdtek énekelni, táncolni (32:18-19) és „elvadulni”
(25. v.). Az erkölcstelenség gyakran kíséri a bálványimádást (Róm 1:22-24). Mégis
úgy gondolták, hogy az igaz Istent imádják!

b. Mózes közbenjárása (32:7-14)

32:7-10. Amíg Mózes a hegyen tartózkodott. Isten megmondta neki, hogy a nép
elromlott (7. v.) és kemény nyakú lett (9. v.), vagyis makacs és hajthatatlan (vö.
33:3, 5; 34:9; 5Móz 9:6, 13; 10:16; 31:27). Isten haragjában nem volt hajlandó
sajátjának nevezni a népet, sőt még azt sem akarta vállalni, hogy ő szabadította meg
őket Egyiptomból (a néped, amelyet kihozta/ Egyiptomból, 2Móz 32:7; vö. ez a
nép, 9. v.). Miután Isten elmondta Mózesnek, hogy mit tettek (8. v.), kijelentette,
hogy meg fogja büntetni lázadásukat azzal, hogy elpusztítja őket, és új nemzetet fog
előhívni Mózes leszármazóttaiból (De téged nagy néppé teszlek, 10. v.).
32:11-14. Mózes visszájára fordította Istennek azt a kijelentését, hogy lzráel az ö
(vagyis Mózes) népe lenne (7. v.), és azt mondta róluk, hogy a te néped (vö. 33:13).
Ezután Mózes irgalomért könyörgött, és két dologra hivatkozott: Isten bizonyságtéte­
lére az egyiptomiak előtt (32:12) és az ősatyáknak tett ígéretére (13. v.). A nép pusz­
tulása igazolná a fáraót és Egyiptom isteneit. Arra késztetné az egyiptomiakat, hogy
gúnyolják az igaz Istent. Istenről azt tartanák, hogy megszegi az ígéreteit, hiszen

219
2Móz 32:15-35

megmondta, hogy Ábrahám, Izsák és Izráel {Jákob) leszármazottak megszámlálha-

tatlanokká teszí (lM óz 15:5; 22:17a; 26:4a; 28:14; 32:13) és beviszi őket az ígéret
földjére (lM óz 15:18-21; 27:17b; 26:4b; 28:13; 32:13). Mózes elismerte, hogy a nép
vétkezett, s nem is akarta igazolni a tettüket. Isten ennek eredményeképpen szána­
lomra indult és nem hozta rá népére azt a bajt, amit ítéletképpen kimondott. A
„szánalomra indult” kifejezés nem azt jelenti, hogy Isten megváltoztatta a vélemé­
nyét, hanem azt, hogy másik tervet léptetett életbe. A héber núham szó megkönnyeb­
bülésre vagy megvigasztalódásra utal egy tervezett, de nemkívánatos cselekvés vál­
tozása miatt. Isten nem hajthatatlan, válaszol az egyén szükségleteire, hozzáállására
és tetteire.

c. Mózes haragja (32:15-29)

32:15-18. Amint Mózes leereszkedett a hegyről a Tízparancsolat két kőtáblájá­
val (vö. 31:18), újra találkozott Józsuéval, aki nyilván valahol félúton várta őt a
hegyen (vö. magyarázat a 24:13-nál), és nem tudta, hogy mit tettek közben az izrácliek.
Józsué úgy gondolta, hogy a tábort ellenség támadta meg, de Mózes tudta abból,
amit Isten mondott neki, hogy a nép dacol, és részeges paráznaságban vesz részt.
32:19-20. Mózes haragjában a hegy lábánál négy dolgot tett. Először is össze­
törte a törvény tábláit, jelezve, hogy a nép megtörte a szövetséget. Másodszor el­
égette a bálványt, porrá zúzta, vízbe szórta (egy hegyi patakba, 5Móz 9:21), és
megitatta azt a néppel. Ezzel a tettével bemutatta a borjúbálvány erőtlenségét és
Isten haragját. Az égetés nem pusztította el az aranybálványt, de addig ütötték, amíg
apró darabokra nem tört. A víz megi vasa jelképezte, hogy a népnek viselnie kell bűne
következményét.
32:21-24. Harmadszor Mózes magához rendelte Áront, hogy adjon számot a tör-
f

tcntekről. Áron kifogása éppen olyan nevetséges volt, mint a nép tettei. A népet
okolta (22-23. v.), majd hazudott és azt mondta, hogy a bálvány „csak úgy kialakult
magától” : Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Pedig az igazság az volt,
/ f

hogy maga Áron formálta ki ezt a bálványt (4. v.). Isten annyira megharagudott Áronra,
hogy meg akarta ölni (5Móz 9:20).
32:25-29. Negyedszer Mózes megítélte azokat, akik nem voltak hajlandók a bűn­
bánatra. Mózes összegyűjtötte a tábor elé mindazokat, akik nem vettek részt a borjú
imádatában. A léviták mind kijöttek hívására. Ezeknek megparancsolta, hogy járják
be a tábort, és öljenek meg mindenkit, aki kitart a bálványimádásban. Háromezer
izráelit pusztított el a kard. Mások viszont csapás miatt haltak meg (35. v,). Miután a
léviták elvégezték ezt a borzasztó feladatot, Mózes ezt mondta nekik: Most avattá­
tok fel magatokat az URnak. Később a szent sátor hordozásának feladatát kapták
(4Móz 1:50-53).

d. Mózes újból közbenjár (32:30-35)

32:30-35. Bár az összcsküvés fő mozgatórugóit levágták (kivéve Áront, akiért
Mózes közbenjárt, 5Móz 9:20), Mózes felismerte, hogy az egész nemzet vétkezett.

220
 2Móz 33:1-11

Ezért újra könyörgött az ÚRhoz, hogy engesztelési... szerezzen vétkeikért. Mózes

azt mondta Istennek, hogy ha nem bocsát meg a népnek, akkor inkább őt törölje
ki... könyvéből, amelyet írt (2Móz 32:32). Egyesek azt mondják, hogy Mózes itt az
élet könyvéről beszél (Jel 20:15; 21:27), melybe a hívők nevét írják, de valószínűbb,
hogy ez a nép megszámlálásáról szóló könyv lehetett. Mózes ezzel a kijelentésével
feltehetően azt jelezte, hogy kész meghalni (de nem örök gyötrelemre jutni a pokol­
ban). Nem akarta, hogy Isten azonosítsa őt a bűnös és bocsánatot nem kapó néppel.
Isten elutasította Mózes ajánlatát, de megígérte, hogy számon kéri a vétkesek bűnét
(idő előtti halállal). Egyesek meghaltak egy csapás miatt (2Móz 32:35), és minden
harcképcs férfi (Józsué és Káléb kivételével) meghalt később a pusztában (5Móz
1:35-36; 2:14). Isten azonban azt mondta Mózesnek, hogy ő fogja továbbvezetni a
nemzetet (a fiatalabb nemzedéket) a nekik megígért földre (2Móz 32:34). (Isten an­
gyalával kapcsolatban lásd 33:2.)

e. A nép megalázása (33:1-6)

33:1-6. Isten azt mondta Mózesnek, hogy a néppel együtt menjen az ígéret föld­
je felé. Ez válasz volt Mózes imájára (32:13). Egy angyal segítségével (vő. 32:34 és
magyarázat a 23:23-nál) Isten legyőzi ellenségeiket (lásd magyarázatok az ellenséges
népekkel kapcsolatban a 3:8-nál), és ők bemehetnek a tejjel és mézzel folyó földre
(lásd magyarázat a 3:8-nál). A nép elkeseredett, hogy Isten azt mondta, hogy ő nem
megy velük. ígéretet kaptak Isten védelmére és vezetésére egy angyal által, de nem
az ő személyes jelenlétére. Ha ez nem így lenne, mondta Isten, akkor elpusztítaná
őket az úton. Mindazonáltal Mózes imádságára a 33:12-16-ban Isten mégiscsak be­
leegyezett, hogy velük megy (17. v.). A nép bánatában nem rakta magára ékszereit
(gyűrűket, nyakláncokat, karpereceket, bokapereceket, stb.).

2. ISTEN MEGÚJÍTJA A SZÖVETSÉGET (33:7-34:35)

a. Mózes kiváltságos helyzete (33:7-23)
_ t

Ellentétben azzal, ahogy megromlott Izrael cs az Ur kapcsolata, Mózes közvetle­

nül átélhette Isten jelenlétét. Ezek az igeversek bizonyítják ezt az egyedülálló kap­
csolatot két összefüggő szakaszon át.
33:7-11. Mózes közvetlen kapcsolatban állt Istennel abban a sátorban, melyet a
táboron kívül állított föl. Oda mehettek az emberek, hogy keressék az URat, nyilván
lelki tanácsért. Ezt a sátrat, bár nem a szent sátor volt, mégis a kijelentés sátrának
nevezi az Ige. Amikor Mózes belépett a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le (vö.
13:21), és eltakarta a sátor bejáratát. Nem ismert ennek a sátornak a mérete és be­
rendezési tárgyai, de arra emlékeztette a népet, hogy bűnük elidegeníti őket az Isten­
től. Imádhatták istent, de csak távolról (33:10); ö közösségükön kívül maradt.
Isten színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal
(11. v.), vagyis nyíltan és világosan. Az a kifejezés, hogy Mózes „színről színre”
beszélt Istennel, nem mond ellent annak a ténynek, hogy nem láthatta meg Isten arcát

221
2Móz 33:12-34:9

(20. v.). A „színről színre” kifejezés jelképes értelmű, nyíltságra és barátságra utal
(vő. 4Móz 12:8; 5Móz 34:10; és magyarázat a Jn 1:18-nál). Józsué ottmaradt a sá­
torban, talán azért, hogy ügyeljen rá, mikor Mózes visszatért a táborba.
33:12-23. Mózes azzal is bizonyította bensőséges közösségét az Úrral, ahogy a
lelki dolgokhoz viszonyult. Ezeket az igeverseket három szakaszra lehet felbontani,
melyek mindegyikét a következő szavak vezetik be: Ezt mondta Mózes (12, 15, 18.
v.). Mózes először is tudni akarta, hogy mi a szándéka az Úrnak a néppel. Isten meg­
mondta Mózesnek, hogy vezesse... a népet, de az Úr jelenléte nélkül Mózesnek nem
volt nyugta Isten jelenléte nélkül. Isten név szerint ismerte Mózest, ami azt jelenti,
hogy Mózes az Úré volt. Tehát Mózes továbbra is tanulni akarta Isten útjait és élvez­
ni Isten kegyelmét (jóindulatát). Mózes közbenjárt a népért, és emlékeztette Istent,
hogy ez a nép az ö népe (vő. ! 3, 16. v.; 32:11). Az Úr válaszul visszavonta fenyege­
tését, hogy nem megy velük (vő. 33:3, 5).
Mózes másodszorra azt kérte, hogy az Úr erősítse meg, hogy tényleg népével fog
menni (15-17. v.). Isten jelenlétének hiánya az ígéret földje felé vezető útjukon ko­
moly problémákat eredményezne a nép és Isten hírnevét illetően. így Isten megint
beleegyezett Mózes kérésébe, és biztosította öt, hogy megnyerte jóindulatát (17. v.;
vő. 16. v.).
Harmadszor Mózes azt kérte, hogy megláthassa Isten dicsőségét (18. v.). Ez a
kérés is teljesült, amikor Isten megengedte, hogy Mózes jobban lássa dicsőségét
(33:19-23). Amikor Isten kihirdette nevét Mózesnek (19. v., kinyilatkoztatott jelle­
mét), akkor megengedte neki, hogy meglássa egész fenségét (vagy,jóságát”; 19. v.).
Megláthatta hátulról, de nem az orcáját (vő. 3:6 és lásd magyarázat a 33:11; Jn
1:18-nál). Ez az igeszakasz bizonyítja, hogy bár az ember valóban megismerheti Is­
tent, sohasem ismerheti meg őt mindenestől.

b. A szövetség megújítása (34. rész)

r __
Az Ur új kőtáblákat adott Mózesnek a Tízparancsolattal, megmutatta dicsőségét
Mózesnek mint a mózesi szövetség életbeléptetőjének, és elöszámlálta a követelmé­
nyeket, melyek a szövetségi kapcsolatból erednek. A szövetség újabb megújításait
jegyzi fel az 5Móz 5:2-3; 29:1; Józs 24:25; 2Kir 23:21-27.
(1) Az új kőtáblák. 34:1-4. Isten egyedülálló módon teremtett kapcsolatot Izráellel,
és ennek tapintható jele volt a két kőtábla a Tízparancsolattal, melyet Mózes össze­
tört (32:19). Mózesnek megint fel kellett mennie a Sínai-hegyre, és vinnie kellett
magával két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat. Mint korábban is, most is egyedül
kelleti mennie. Ez nyilvánvalóan jelezte, hogy Isten meg akarja újitani szövetségét
Izráellel.
(2) Isten kijelentése Mózesnek. 34:5-9. Mózes a hegyen új látomást kapott Isten
dicsőségéről, mint aki a szövetség szuverén ura. ígéretének beteljesítéseképpen (33:19)
Isten kinyilvánította nevét (jellemét) Mózesnek. Azt mondta Mózesnek, hogy az ő
r

Jahve (az Ur) neve azt jelenti, hogy ö a könyörület, a kegyelem, a szeretet (hesed,
kétszer fordul elő a 6-7, versben), a hűség (’emet, „megbízhatóság”) és bűnbocsánat

222
 2Móz 34:10-17

Istene. Ez hozzájárul ahhoz, ami már korábban elhangzott nevével kapcsolatban (vő.
magyarázat a 3:13-14-nel). A Jahvc az a név, mely utal Isten kapcsolatára népével.
Az Ószövetség még hétszer sorolja tol Istennek ezeket a tulajdonságait, bár nem
mindig mindegyiket (4Móz 14:18; Neh 9:17; Zsolt 86:15; 103:8; 145:8; Jóéi 2:13;
Jón 4:2).
Nagy jóindulatának megnyilvánulásában ugyanakkor ott szerepel igazságossága
is, mely szükségessé teszi, hogy megbüntessen bárkit, aki megsérti az ő igazságát
(megbünteti, 2Móz 34:7). Isten megbünteti a Rakat és a fiák fiait harm ad- és
negyedízig. Ezzel kapcsolatban lásd magyarázat a 20:5-nél.
Isten jellemének erre a feltárulkozására válaszul M ózes.,, leborult és imádta őt,
majd irgalmáért könyörgött a kemény nyakú nép iránt, ahogy Isten nevezte őket
(32:9; 33:3, 5). Mózes azt is kérte, hogy Isten megint ígérje meg, hogy közöttük jár
(vő, 33:3, 12, 14), újítsa meg ígéretét, hogy népe között lakik és tulajdonául fogadja
őket mint örökségét (vö. 5Móz 4:20).
(3) A szövetség megújítása (34:10-28). 34:10-11. Ezek az igeversek preambulumot
vagy bevezetést alkotnak a szövetség feltételeihez, melyeket a 12-28. vers ír le. Isten
megígérte, hogy megújítja a mózesi szövetséget, és hogy hatalmasan megmutatja
magát közöttük csodáival (vö. „csodák’' a 3:20-ban), hogy más nép is meglássa,
milyen félelmetes Isten és cselekedetei. Ezek közé a csodák közé tartozik, hogy
kiűzi a Palesztinában lakó népet (lásd magyarázat ezekről a népcsoportokról a 3:8-
nál). De ennek a földnek az elfoglalása feltételhez kötött: Izraelnek engedelmesked­
nie kell Istennek.
34:12-17. Isten kinyilvánította jellemét (5-7. v.) és jelenlétéről cs hatalmáról biz­
tosította őket (10-11. v.). Az engedelmességre vonatkozó szövetségi kötelezettség
részleteit a 21-23. rész, összefoglalását pedig ez a szakasz (34:12-18) tartalmazza. Ez
a törvény alapjában véve ugyanaz, mint „a szövetség könyve” (24:7), bár a 34:12-28
keményebb előírás az elsőnél Izráel most elkövetett bűne miatt (32. rész).
Ezeknek a szabályoknak az egyik fő célja, hogy visszatartsák Izraelt a bálvány­
imádástól, amelyre gondolni sem lehetett a tcokráciában. Izrael azonban máris a bál­
ványimádásig süllyedt. A szövetségkötés (vö. 23:32) egy másik néppel együtt járt
isteneik elfogadásával, és ezt kerülni kellett. Határozott lépéseket kellett tenni a bál­
ványok ellen: le kellett rombolni az oltárokat, összetörni szent oszlopaikat (vö.
5Móz 7:5; 12:3), talán férfi termékenységszimbólumaikat, és kivágni szent fáikat
(Asera oszlopokat). A kánaániak pogány istenimádatuk során oszlopokat állítottak
Asera istennő tiszteletére, akit Baál hitvesének tartottak (lásd még magyarázat a 2Krón
14:3-nál). Mivel Izráel máris bálványimádásba süllyedt (2Móz 32), az itteni utasítá­
sok (34:12-13) sokkal kiterjedtebbek, mint a 23:24-ben találhatók.
A mózesi szövetség jelentette Isten teokratikus uralmának alapját népe fölött.
Ezért mivel egyedül ő az Isten, nem néz el semmilyen vetelytársat (vö. 20:3). Ilyen
értelemben igaz, hogy Isten Féltőn-szerető (vö. 20:5).
Ha szövetséget kötnek a bálványimádókkal, ez oda vezethet, hogy ők is részt
vesznek azok áldozati lakomáikon (34:15), összeházasodnak leányaikkal (akik kö-

223
2Móz 34:18-28

zül sokan lelki és/vagy testi prostituáltak voltak a maguk isteneiknek; vö. Hős 4:13-
14), és még öntött istenszobrokat is készítenek (2Móz 34:17; vö. 20:4), ahogy már
ezt tették az aranyborjúval (32:4). Sajnos Tzráel nem hallgatott ezekre a figyelmezte­
tésekre, és valóban imádta a kánaáni és más népek isteneit. Végső soron ez vezetett
Izráel száműzetéséhez.
34:18-26. Miután Isten leírta azokat a vallási formákat, amiket Izraelnek kerülnie
kellett, (12-17. v.), emlékeztette népét, hogy őt imádják a kijelölt szent ünnepeken. Elő­
számlálta a három fó ünnepet (18, 22. v.), és megígérte, hogy ha megfelelőképpen meg­
tartják ezeket, akkor nekik adja az ígéret földjét, és biztonságban élhetnek (24. v.).
A hétnapos kovásztalan kenyér ünnepét (vö. 12:15-20; 23:15) az Ábib hónap­
ban (március-áprilisban) kellett megünnepelni, a kivonulás hónapjában, amikor az
eisőszülötteketfcl kellett ajánlani az Úrnak (34:19-20; vö. 13:12-13; 22:28-29). Ez a
kettő erősen kötődött egymáshoz, mert a tizedik csapás (az egyiptomiak elsőszülött­
jeinek halála) és a kivonulás is egymással kapcsolatos események voltak.
Mielőtt Isten megemlítette volna a második és harmadik nagy ünnepet (34:22),
emlékeztette Izraelt kötelességére, hogy pihenjen szombaton (vő. 20:8), még az év
legmunkásabb időszakainak szombatjain is (még szántáskor és aratáskor is). Az
aratást azért említi, mert természetesen következik belőle a másik két fő ünnep, mely
kapcsolódott az aratáshoz. A hetek ünnepét az aratás ünnepének (23:16) és a pün­
kösd ünnepének is nevezték. Ötven nappal a kovásztalan kenyér ünnepe után kellett
megtartani. Ezt a második ünnepet a búza első termésének aratásakor kellett tartani.
A betakarítás ünnepe szinten mezőgazdasági jellegű ünnep volt, amit az esz­
tendő fordulóján szüretkor kellett tartani (vö. magyarázat a 23:16-nál). Izráel min­
den férfi tagjának meg kellett jelenni az Ú r előtt (34:23) ezen a három ünnepen
(amely később azt jelentette, hogy Jeruzsálembe kellett utazniuk a szent sátorhoz
vagy a templomhoz). Ezek a zarándokünnepek összekötötték a népet az istentiszte­
letben. Isten megígérte, hogy amíg a férfiak nincsenek otthon, mert imádják az Urat,
addig Ö megvédi földjüket.
Ebben az igeszakaszbau más utasítások is találhatók: két újabb szabály a kovász­
talan kenyér ünnepére vonatkozóan -- a kovászt kerülni kellett, és az egész
páskaünnepi vacsorát el kellett fogyasztani (34:25; vö. 23:18) az első termés
törvénye (a hetek ünnepével kapcsolatban) és annak tilalma, hogy gödölyét az any­
jának tejében főzzenek (lásd magyarázat a 23:19-nél).
34:27-28. Amint a szövetség könyvének első átadásakor, Mózesnek most is le
kellett írnia ezeket a parancsolatokat (vö. 24:4). 40 nap után - ugyanilyen hosszan
tartózkodott a Sínai-hegyen először is (24:18) - Mózes átvette a kőtáblákat rajtuk a
Tízparancsolattal, mely a szövetség jele volt. A Tízparancsolat (34:28) ráadás volt
ezekhez az igékhez (27. v.). A korábbi 40 naptól eltérően a nép ez alkalommal nem
süllyedt bálványimádásba.
(4) Isten dicsősége Mózesen. 34:29-35. Ellentétben azzal a haraggal és szent fel­
háborodással, amit Mózes tanúsított amikor visszatért az első táblákkal (32:19), ez
alkalommal arca sugárzott Isten dicsőségétől (vö. 2Kor 3:7). De ő nem tudott erről.

224
 2Móz 35:1-3

Ezért a nép félt tőle, de ö arra bíztatta őket, hogy hallgassák meg a megújított szövet­
ség rendelkezéseit.
Valószínűleg a nép megmondta Mózesnek, hogy sugárzik az arca, mert ezután
leplet tett magára (masveh, ez a szó csak itt szerepel, a 2Móz 34:33-35-ben az ÓSZ-
bcn; vö. 2Kor 3:13), De valahányszor az Ur színe ele ment Mózes, levette a leplet
(vő, 2Kor3:18).

C. A szent sátor építése (35-40. rész)

A megújított szövetséghez feltétlenül szükséges volt a szent sátor. A 35-40. rész
anyagának legnagyobb része a szent sátor felépítésével kapcsolatban hasonló Isten
utasításaihoz (melyeket a 25-31. rész tartalmaz), kivéve, hogy a 35-40. rész nagy
része múlt időben jegyzi fel azt, hogy Mózes és a nép végrehajtotta Isten parancsait.
Ugyanakkor az írás anyagának elrendezése egy kicsit eltérő a könyv e két fő szaka­
szában. Mózes második könyve azzal fejeződik be, hogy Isten leereszkedik, hogy
dicsőségében népe között lakjon (40:34-38).
Mózes második könyvének az ezekhez az utolsó részeihez fűzött magyarázatok
viszonylag rövidek, mert az itt szereplő témákat korábban már tárgyaltuk. A 35-40.
rész ugyanakkor nem szükségtelen ismétlés; ezek a részek hangsúlyoznak két fontos
igazságot: (a) Isten hűségét, aki népe között lakik a nép kudarcai ellenére és (b) Mó­
zes engedelmességét, amint végrehajtja Isten utasításait (vö. 25:9). Az utolsó két rész
mindegyikében hétszer fordul elő az a kifejezés, hogy „ahogyan megparancsolta
Mózesnek az Ú r” (39:1, 5, 7, 21, 26, 29, 31; 40:19, 21, 23, 25, 27, 29, 32). Mózes
valóban hűséges szolga volt (4Móz 12:7; Zsid 3:5).

1. AZ ÉPÍTKEZÉS ELŐKÉSZÍTÉSE (35:1-36:7)

a. A szombat megtartásának hangsúlyozása (35:1-3)
35:1-3. Mózes maga köré hívta Izrael fiainak egész közösségét (vö. 4. v. és
magyarázat a 12:3-nál), hogy elmondhassa nekik az Úr utasításait. A 35. rész 2. verse
szinte szó szerint megismétli a 31:15-ben szereplő parancsot. Mivel a szombat annak
a szövetségnek a jele volt, melyet Isten Izraellel kötött (31:16-17), feltétlenül be kel­
lett tartani. Mózes szavai a szombat megtartásáról a 35-40. részből álló szakasz ele­
jén szerepelnek, és nem a végén, mint Isten utasításaiban a 25-31. részben. Ez azért
van így, mert Izráel máris kimutatta hajlandóságát az engedetlenségre. Ha meg akar­
ják tartani a szövetséget, akkor engedelmeskedniük kell a szövetség jelére vonatkozó
utasításoknak. A nép fellelkesedett a szent sátor építésével kapcsolatban, de itt is
fontos volt, hogy nehogy elhanyagolja Isten imádatát, még szent munkára hivatkozva
sem. A sehol se gyújtsatok tüzet szombaton parancs (35:3) kapcsolódik a mun­
kavégzés tilalmához (2. v.) a főzéssel kapcsolatban (vö. 16:23).

225
2Móz 35:4-36:38

b. Az anyagok összegyűjtése (35:4-29)

35:4-9. Amint Mózes tovább szólt Izraelhez, arra bíztatta a népet, hogy gyűjtsék
össze saját tulajdonukból a sátor megépítéséhez szükséges anyagokat (vö. 25:1-9).
Ezek az anyagok önkéntes adományok voltak (akit a szíve arra indít; vö. 35:21,29),
felajánlást tehettek az Únnak.
35:10-19. Ezután Mózes munkásokat keresett (minden hozzáértő embert), hogy
elkészítsék a különböző berendezési tárgyakat és használati eszközöket, valamint a
papok ruháit. Az itteni sorrend megegyezik azzal a sorrenddel, ami a 36:8-39:31-ben
szerepel.
35:20-29. A nép készségesen odaszánta magát erre a feladatra, és felajánlotta
javait és szolgálatait. Amíg a 25:3 utal arra, hogy szükség volt aranyra, ezüstre és
rézre, ez a szakasz (35:22) külön kiemeli, hogy arany ékszert hoztak. Az asszo­
nyok nemcsak az ajándékokat hozták (22, 29. v,), hanem megfonták a karmazsin
fonalat..., lenfonalat és kecskeszőrt is.

c. Becalél és Oholíáb kinevezése (35:30-36:1)

35:30-36:1. Ez a szakasz hasonló a 31:1-11-hez. Új elem ebben a leírásban az,
hogy Becalél és Oholíáb képesek voltak arra, hogy tanítsanak másokat (35:34). Ez
az igeszakasz (35:30-36:1) hangsúlyozza a sok szakember hozzáértését.

cl. A munka kezdete (36:2-7)

36:2-7. Becalél és Oholíáb átvették a munka irányítását minden hozzáértő em­
berrel együtt, akiknek bölcsességet adott az Ú r (2. v.; vö. 1. v.), és akit szíve arra
indított, hogy hozzáfogjon a munka elvégzéséhez. Újból (vö. 35:21, 29) hangsú­
lyos a nép készsége a munkában való részvételre és az anyag összeadására. Végül a
nép olyan sok anyagot hozott - többet..., mint amennyi szükséges -, hogy vissza
kellett fogni őket. A behozott anyagok leltárát a 38:21 -31 tartalmazza.

2. A SZENT SÁTOR ÉPÍTÉSE (36:8-39:31)

a. A szent sátor szerkezetének felépítése (36:8-38)
36:8-38. Az építkezés sorrendje eltért a 26. részben leírt sorrendtől. Itt magának
a hajléknak az elkészítéséről olvasunk először, míg a korábbi utasításokban a sátor
három berendezési tárgyának leírása szerepel először (25. rész). Ami nem található a
3ó:8-38-ban, az a 26:12-13-ban szereplő információ a hosszabb kecskeszőr sátorlap­
ok felakasztásáról. Máskülönben a beszámolók szinte teljesen azonosak.
A szent hajlék szerkezete négy alkotóelemből állt: (a) a lenfonálból... és kar­
mazsin fonálból készült sátorlapok fedték az oldalakat és alakították ki a mennye­
zetet (36:8-13; vö. 26:1-6); (b) kecskeszőrből..., kosbőrből és... delfinbőrből is
készültek sátorlapok (36:14-19; vö. 26:7-14); (c) a farácsozatú deszkák az épít­
mény északi és a déli oldalát valamint hátsó végét alkották (36:20-30; vö. 26:15-25)
a reteszekkel, melyek összetartották az egész vázat (36:31-34; vö. 26:26-29); és (d)

226
 2Móz 37:1-39:31

két bejárati függöny volt, melyek egyike két részre osztotta a sátor belsejét, a másik
pedig a sátor bejáratát fedte (36:35-38; vö. 26:31-37).

b. A szent sátor berendezési tárgyainak elkészítése (37:1-38:8)

37:1-38:8. Hat berendezési tárgy következik: (a) a láda a maga fedelével (37:1 -
9; vö. 25:10-22); (b) az asztal akácfából, vagyis „a szent kenyerek asztala” (37:10-
16; vö. 25:23-30; 39:36); (c) a lámpatartó (37:17-24; vö. 25:31-39); (d) az illatál­
dozati oltár (37:25-28; vö. 30:1-10) a felkenéshez való szent olajjal és a fűszere­
zett illatáldozattal, amit az illatáldozati oltáron mutattak be (37:29; vö. 30:22-28);
(e) az égőáldozati oltár (38:1-7; vö. 27:1-8); és (f) a rézmedence (38:8; vö. 30:17-
21).
A 37:1-38:8-ban szereplő leírás még egy tényt told a korábbi igeszakaszokhoz: a
rczmedence azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből készült, akik a kijelentés
sátrának bejáratánál szolgáltak. Itt a „kijelentés sátra” kifejezés valószínűleg arra
a sátorra utal, melyet Mózes állított fel a táboron kívül, mintán megszegték és mielőtt
újra megújították volna a szövetséget (vö. 33:7-11). Máshol természetesen a „kije­
lentés sátra” a szent sátorra utal (pl. 40:1, 12, 22, 24, 26, 29-30, 34-35).

c. A szent sátor udvarának elkészítése (38:9-20)

38:9-20. Ez a szakasz ismétlése a 27:9-19-nek, és nem tartalmaz semmilyen új
információt.

d. A szent sátor építésénél használt anyagok leltára (38:2 í -31)

38:21-31. Ennek az igeszakasznak nincs párhuzamos megfelelője a 25-31. rész­
ben. Most miután elkezdődött a munka, a léviták összeállítottak egy leltárt a felhasz­
nált dolgokról... Itámár... vezetésével, aki Áron legkisebb fia volt. Akimutatásból
látható Izráel istentiszteleti központjának nagysága és pompája. Az itt szereplő anya­
gok több mint egy tonna aranyat (38:24), majdnem 4 tonna ezüstöt (25-28. v.) és kb.
2,5 tonna rezet (29-31. v.) tettek ki.
Ha a fél sckclt kb. 6 g-nak vesszük, és a talentumot 34 kg-nak, akkor az ezüst
(100 talentum cs 1775 sekel) összege 603 550 fél sekel. Ez azt jelenti, hogy a 603
550 húszévesnél idősebb férfi mindegyike pontosan megfizette a fél sekelt, a „nép­
számlálási felajánlást” (30:11-16). (Lásd a Bibliai súlyok cs mértékek c. táblázatot
Mózes első könyve előtt.) Bár a szent sátor külső takarója (a delfinbőrök) egy beduin
sátorhoz hasonlóvá tehették a szent sátort, a fémek gazdagsága jelképezte Izráel
számára a közöttük lakozó Isten szentséget, dicsőségét és magasztosságát. „Háza”
megmutatta, hogy bőségesen tud gondoskodni az övéiről.

e. A papok ruháinak elkészítése (39:1-31)

39:1-31. Ezek az igeversek általában megfelelnek Isten utasításainak, melyeket
Mózesnek adott a 28. részben. A papi ruhákba beletartozott az éfód (39:1-7; vö.

227
2Móz 39:32-40:33

28:6-14), a hósen (39:8-21; vő. 28:15-30), az éfód palástja .(39:22-26; vö. 28:31-
35), más ruhák (39:27-29; vö. 28:39-43) és a feliratos homlokdísz (39:30-31; vö.
28:36-38). Mivel a 35-40, rész általában csak a szent sátor építésével foglalkozik, és
nem a tárgyak szerepével a sátorban, ez a szakasz (39:1-31) nem említi az úrímot és a
tummímot (vö. 28:30). Még egy apró eltérés, hogy a „döntések közlésére” szolgáló
hósenre (28:15; vö. 28:29) csupán egyszerűen mint hósenreutal a 39:8,15,19,21. A
színaranyból készült homlokdíszre, amit a főpap hordott (28:36-38), itt úgy utal az
Ige, hogy szent fejdísz (39:30-31). Azt is megemlíti még a 3. vers, hogy az arany
fonalakat hogyan készítették, hogy bedolgozhassák az éfódba. Aranyból vékony
lapokat vertek, és fonalakká metélték.

3. A SZENT SÁTOR BEFEJEZÉSE (39:32-43)

39:32-43. Amikor a központi szentély egész fölszerelése és a ruhák elkészültek,
a nép bemutatta Mózesnek, hogy vizsgálja meg és áldja meg ezeket (43. v.). Miután
Mózes látta, hogy a mesteremberek hajszálpontosan betartották az Úr utasításait,
jóváhagyta minden munkájukat. A hajlék részeinek és berendezési tárgyainak sor­
rendje szinte teljesen ugyanaz, mint a 35;10-19-ben és a 36:8-39:31-ben. Mindent
egészen úgy készítettek el..., ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek (39:32,
43; vö. 1,5,7, 21,26. v.).

4, GYŰLÉS A SZENT SÁTORNÁL (40:1-33)

Ennek a szakasznak két része van, melyek formailag tükrözik a 25-30. és a 35-39.
rész közötti kapcsolatot. A 40:l-16-ban az Úr utasításokat adott Mózesnek a szent
sátor különböző részeit illetően, a 17-33. vers pedig feljegyzi, hogy ezeket az utasítá­
sokat végrehajtották.
40:1-16. Ezek az utasítások három dologra vonatkoznak: (a) a szentély térbeli
berendezésére belülről kifelé haladva az udvar függönyéig (1 -8. v.); (b) a hajlék és
a benne található tárgyak felszentelésére (szent célokra való félretételére; 9-11. v,);
és (c) a papság (Áron és fiai) mosakodására, öltözetére és felkcncsere, hogy Istent cs
a népet szolgálják a szentélyben (12-16, v.).
A hajlékot kb. egy évvel az Egyiptomból való kivonulás után állították fel, az
első hónap első napján (2. v.), „a második évben” (17. v.). A kivonulás az első
hónap 14. napján történt (12:2, 6, 33-34), A nép három hónappal később crt a Sínai-
hegyhez. Tehát nyolc és fél hónapig tartózkodtak a Sínai-hegynél, Ennek az időnek
egy részét (legalább 80 napot) Mózes fenn töltötte a hegyen (első 40 nap, 24:18;
második 40 nap a szövetség megújítására, 34:28). így talán hat cs fél hónapot vett
igénybe az anyagok összegyűjtése és a szent sátor építése. Ez szeptember közepétől
március végéig tarthatott.
40:17-33. Ezek a versek feljegyzik a szent sátor gondos felállítását az Úr utasí­
tásai szerint (1-15. v.). A 17-37. vers részletezi a 16. vers megállapítását, mely szerint
Mózes úgy tett, ahogy Isten parancsolta. Ebben a részben hétszer olvassuk Mózes-
r

ről, hogy pontosan úgy tett, ahogyan az Uk megparancsolta (19,21, 23, 25,27,29,

228
 2Móz 40:34-38

32. v.). A ládába helyezett bizonyság (20. v.) a két kötáblára utal (16:34; 31:18).
Ennek az igeszakasznak sajátos érdekessége az, hogy Mózes úgy tűnik, papként szol­
gált, amíg be nem iktatta Áront a papi szolgálatba: Mózes... jó illatú áldozatot
m utatott be (40:27) az arany illatáldozati oltáron és égőáldozatot meg ételáldoza­
tot m utatott be az égőáldozati oltáron.

5. ISTEN NÉPÉVEL LAKIK (40:34-38)

40:34-38. Beteljesedett Isten ígérete („Izrael fiai között fogok lakni, és Istenük
leszek”, 29:45), amikor az Ú r dicsősége betöltötte a hajlékot. A felhő, az Úr jelen­
létének jelképe csupán alkalmanként töltötte be az ideiglenes sátrat a táboron kívül
(33:7-11). De most eljött, hogy betöltse a hajlékot. Sőt még Mózes is, aki látott már
valamit Isten dicsőségéből (33:18-23), most képtelen volt bemenni a szent sátorba,
A felhő, mely az izráelieket vezette, amikor elindultak Szukkótból (13:20-22),
most közöttük maradt, hogy elvezesse őket az ígéret földjére (40:36-39). Amint a
felhő fölszánt, a nép elindult. Ha a felhő a sátor fölött megnyugodott, és nem szállt
föl, akkor a nép nem ment tovább. A menny szuverén Istene vett egy rabszolganépet,
hatalmasan kiszabadította őket, szövetségre lépett velük, és teokráciává formálta őket,
Isten uralma alatt élő néppé ezen a földön, A szövetség jele a szombat volt, és szövet­
ség szabályai (kikötései) alkották a törvényt, melybe beletartozott a Tízparancsolat
és számos polgári és szertartási rendelet. A könyv erős pozitív megjegyzéssel zárul:
Isten a néppel van, és elvezeti őket az ígéret földjére.

BIBLIOGRAKIA
Bush, George. Notcson Exodus. 1952. Reprint(2 vols. in 1). Minneapolis: James
& Klock, 1976.
Cassulo, Umberto. A Commentsry on the Book of Exodus. Transiated hy Israel
Abrahams. Jerusalem: Mágnes Press, 1967.
Colé, R. Alán. Exodus: An Introduction and Commentary. The Tyndale Old
Testament Commentaries. Downers Grove, 111.: Intervarsitv Press, 1973.
Davies, Gwvnne Henton. Exodus. Torch Bibié Commentaries. London: S.C.M.
Press, 1967.
Davis, John J. Moses and the Gods of Egypt, Grand Rapids: Baker Book House,
1971.
Honeycutt, Roy L., Jr. ‘‘Exodus. ” In The Brondmnn Bihle Commeatary. Vol. 1.
Nashville: Broadman Press, 1969.
Huey, F.B., Jr. Exodus: A Study Guide Commentary. Grand Rapids: Zondervan
Publishing House, 1977.
Ilyatt, J. Phillip. Exodus. New Century Bibié. Greenwood, S.C.: Attic Press,
1971. Repriní. Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing Co„ 1980.
Keil, C.F., and Delitzsch F. "Exodus, ” In Commentary on tbc Old Testament in

229
2Móz

Ten Volumes. Vol. 1. Reprint (25 vols. in 10). Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans
Pubíishing Co., 1982.
Lángé, John Peter. "Exodus. ” In Commentary on the Holy Scriptures, Critical,
Doctrirurl and Homiletical. Vol. 2. Reprint (24 vols. in 12). Grand Rapids: Zondervan
Pubíishing House, 1980.
McGregor, James. Exodus: Introduction, Commentary and Special Notes. 2 vols.
Edinburgh: T. &T. Clark, 1909.
Pfeiffer, Charles F. Egypt and the Exodus. Grand Rapids: Baker Book House,
1964.
Ramm, Bemard L. His Way Out Glendale, Calif.: G: L Pubücations, Regal Books,
1974.
Youngblood, RónáidF. Exodus. Everyman's Bibié Commentary. Chicago: Moody
Press, 1983.

230
 Mózes harmadik könyve
F. Duane Lindsey

BEVEZETÉS
A zsidó gyerekeknek Mózes harmadik könyvét kellett először tanulniuk, mégis
gyakran ez a Biblia legutolsó könyve, amit egy mai keresztyén forgatni kezd. Mind­
emellett mivel az Újszövetség kb. negyvenszer utal erre a könyvre, nagy jelentőségű­
nek kell lennie minden keresztyén számára. Eltekintve attól, hogy az áldozatok fon­
tosak mint előképek, Mózes harmadik könyve nagy mennyiségű kinyilatkoztatást
tartalmaz Isten személyével kapcsolatban, különösen szentségéről, de kiválasztó sze-
retetéről és kegyelméről is. Ugyanakkor sokat tanulhatunk belőle a szent életről, melyet
Isten elvár az övéitől. Sok újszövetségi igeszakasz, így a Zsidókhoz írt levél néhány
kulcsgondolata, nem értékelhető helyesen a párhuzamos igék megértése nélkül Mó­
zes harmadik könyvében.

A könyv címei. A Leviticus (Léviták Könyve) kifejezés a görög Leuit'tkon mel­

léknévből ered, melyet a Scptuaginta fordítói használtak e könyv címeként, mert a
papi szertartásokat és intézményeket tárgyalja. Ez a cím furcsának tűnhet, mert Mó­
zes harmadik könyve csupán egyszer utal a lévitákra (25:32). De az ároni papság
Lévi törzséből származott. Ezzel igazolható a „Léviták Könyve'’ elnevezés. Ez az
elnevezés szerepelt a latin Vulgatában, ahonnan a magyar katolikus Biblia is átvette.
A könyv héber címe egyszerűen vajjiqrá \ „szólította” (az 1:1 első szava).

A szerző cs az írás időpontja. Bár a könyv nem nevezi meg a szerzőt, elfogad­
hatjuk, hogy Mózes írta, három indokból: (1) A könyv tartalmát Isten Mózesnek
jelentette ki a Sínai-hegynél (7:37-38; 26:46; 27:34), és legnagyobb részt Mózesnek
szólt, vagy rajta keresztül a népnek (1:1; 4:1; 5:20; 6:1, 12, 17; 7:22; 8:1; stb.), ezért
az a legvalószínűbb, hogy ő jegyezte fel ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat. (2) Ez
a könyv'folytatása Mózes második könyvének (vö. magyarázat a 3Móz 1:1-nél), mely
kimondottan állítja, hogy Mózes írta (2Móz 17:14; 24:4, 7; 34:27-28; vö. 5Móz 31:9,
24). (3) Jézus megerősítette Mózes szerzőségét, amikor a „leprából” való tisztulás
törvényére utalt (Mt 8:4; Mk 1:44; vö. 3Móz 14:2-32). Tehát Mózes harmadik köny­
vét Mózes irta, valószínűleg röviddel Mózes második könyvének megírása után a Kr,
e. XV. század második felében.
A liberális nézeteket - melyek tagadják Mózes szerzőségét, és a könyv legna­
gyobb részének megírását, legalábbis jelenlegi formájában, a fogság utáni időszakra

231
3Móz

teszik (Kr. e. IV, sz.) - kielégítően megválaszolta számos konzervatív teológus (pl.
R.K. Hamson, Leviticus: An Introduction and Commentary, 15-26. o.; B.K. Waltke,
„Leviticus,” The Zondervan Pictorial Encyclopedia o f the Bibié, 3:913-920).

Történelmi és teológiai háttér. Mózes harmadik könyvének történelmi és teoló­

giai összefüggéseire utalnak a nyitó és befejező igeversek (1:1; 27:34; vö. 7:37-38).
Történelmileg Mózes harmadik könyve követte Mózes második könyvét, mert az
áldozati rendszer isten kinyilatkoztatása volt Izraelnek, amit az Úr Mózesen keresz­
tül adott a Sínai-hegyen kötött szövetség kötelezettségeinek részeként. A könyv így
kezdődik: „Szólította Mózest az Ú r, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából” (va­
gyis a szent sátorból). Tehát a Mózes harmadik könyvében leírt törvényadás követte
a szent sátor építését (2Móz 25-40), és megelőzte a következő fontos történelmi be­
számolót, az izráeli törzsek megszámlálását, mielőtt tábort bontottak volna a Sínai-
hegynél (4Móz 1-4). Közbeszúrt kivétel a papok felszentelésének elbeszélése (3Móz
8-10) és a rövid közjáték a 24:10-13-ban.
Teológiailag az áldozati rendszert azután kapta a nép, hogy Isten megszabadította
őket Egyiptomból és szövetségre lépett velük. Ezért az áldozatok bemutatásával
Izraelben nem azt próbálták elérni, hogy a kegyetlen Isten jóindulattal legyen irán­
tuk. Ehelyett az áldozat válasz az Úrnak, aki szövetségre lépett népével. De bármikor,
ha erkölcsi vagy szertartási bűn vagy tisztátalanság szakította meg ezt a közösséget,
az egyénnek vagy a nemzetnek (az esettől függően) meg kellett újítani a szövetségi
közösséget az Úrral. Ez az előírt áldozat bemutatásával történt, mely attól függött,
hogyan is szakadt meg a kapcsolat. Természetesen lehetett áldozni csupán felajánlás
vagy a közösség céljából is, ha semmi nem szakította meg az Úrral való kapcsolatot.
De úgy tűnik, hogy ez inkább a kivétel, mint a szabály volt (lásd magyarázatok Az
ószövetségi áldozatok jelentősége címszó alatt).

Tartalom és irodalmi műfaj. Mózes harmadik könyve Izráel istentiszteletével

foglalkozik - az áldozatokkal, a papsággal, a törvényekkel, melyek tisztátalannak
minősíthettek valakit, és ezzel alkalmatlanná tehették Isten imádatára, valamint szá­
mos vallási ünneppel. Tartalmaz még sok szabályt a hétköznapi életre és különösen a
gyakorlati - erkölcsi és szertartási - szentségre vonatkozóan. Mózes harmadik köny­
ve irodalmi szempontból jogi irodalom, melyben szerepelnek apodiktikus törvények
(olyan előírások, melyek szükségszerű viselkedést fejeznek ki: pl. „Ne csináljatok
magatoknak...”, 26:1 -2), de leginkább kazuisztikus törvények (esetekre vonatkozta­
tott törvények: „ha valaki ezt és ezt teszi, akkor ez és ez lesz az eredménye”, pl. 4:3).
Isten úgy döntött, hogy ezen a műfajon keresztül - mely az Úr és Izráel közötti szö­
vetség keretében jelenik meg - nyilatkoztat ki bizonyos igazságokat a bűnről és an­
nak következményeiről, valamint az Isten előtti élet szentségéről.

A könyv témája és szerkezete. Mózes harmadik könyvének témája az izráeli

hívő ember istentisztelete és hétköznapi élete a szent Isten előtt. Ezt lehet a mai hívő-

232
 3Móz

re is alkalmazni (vő. l? t 1:15-16). A témát leginkább kifejező igevers ebben a könyv­

ben a 19:2: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (vö. 20:26
stb.).
Mózes harmadik könyve a szentségről szól (qádos, „elválasztottság”; vö. 20:26).
Miközben sok helyen hangsúlyt kap a szertartási szentség, ami azt jelenti, hogy bizo­
nyos embereket, állatokat vagy tárgyakat elkülönítenek a világi használattól vagy
kultikus szennyeződéstől az Isten szolgálatára, az ilyen szentség végső soron szimbo­
likus és alapvető az erkölcsi szentséghez (11:44; 19:2). Maga Isten különáll minden­
től, ami bűnös és világi (ő erkölcsileg szent), valamint egész teremtése fölött áll (fen­
ségesen szent). Isten, aki jelen volt népe, Izrael között (26:11-12), megkövetelte, hogy
népe szent legyen (20:22-26).
A könyv szerkezete összefügg témájával. Az 1-16. rész alapvetően a szent Isten
tiszteletével foglalkozik, míg a 17-27. rész elsősorban az Isten és emberek előtti szent­
ség mindennapi gyakorlásáról szól. (Lásd a következő vázlatot és a magyarázatokat a
Kommentár különböző szakaszainál.)

Az ószövetségi áldozatok jelentősége. A törvény alatt Isten azért tette lehetővé

az áldozathozatalt, mert egyedül ezáltal maradhattak az izráeliek zavartalan közös­
ségben vele. Figyelemreméltó, hogy az áldozati rendszer kinyilatkoztatása Mózesen
keresztül nem tartalmazott semmilyen kijelentést az áldozatok előkép jellegére. Ugyan­
akkor világosan kimondja az engesztelés alapelvét a helyettesítő áldozaton keresztül
(lásd magyarázat az 1:4; 17:11-nél). Egy másik fontos tényező az a különbség, ahogy
egy izraeli ember kapcsolatban állt/állhatott Istennel: (a) közösségi kapcsolat Isten­
nel a teokratikus nemzet tagjaként (vö. 2Móz 19-20) és (b) személyes kapcsolat Is­
tennel egyéni újjászületés és hit általi megigazulás alapján. Bár ideális esetben ennek
a két kapcsolatnak együtt kellett volna léteznie, mégis úgy tűnik, hogy Izrael történel­
me során (kivéve talán a rögtön a kivonulás után következő időszakot) az igaz hívők­
nek csupán egy kis maradéka volt a nép között. Az emberek nagy többsége (gyakran
túlnyomó többsége?) úgy vett részt az Úr tiszteletének külső formaságaiban, hogy
valójában nem hittek benne.
A hagyományos nézet, mely szerint az áldozatok csupán „elfedezték” a bűnt,
nem egyeztethető Össze azzal a valódi bűnbocsánattal, melyet Isten adott (3 Móz 4:20,
26, 31, 35; 5:10, 13, 16, 18,26). Az „engesztelés”-nek megfelelő héber szó etimoló­
giájával nem támasztható alá az az állítás, hogy az engesztelő áldozat csupán „elfe­
dezte” a bűnt, anélkül, hogy valamilyen értelemben eltávolította volna (lásd magya­
rázat az l:4-nél). Ehelyett az engesztelő áldozat ténylegesen eltávolította a bűnt és
büntetését. Az engesztelés napján bemutatott áldozatok (vö. magyarázat a 16. rész­
nél) kiterjesztették ezt az alapelvet „az egész népre” (33. v.) és „minden bűnükre”
(22. v.), vagyis „Izráel fiainak minden vétkére” (34. v.). Az izráeliek elmúlt évi bűne­
inek teljes megbocsátását még inkább kifejti a 30. vers a bűntől való megtisztulással
kapcsolatban.
Ugyanakkor az áldozatoknak (és már a Mózes kora előtt bemutatott áldozatok-

233
3Móz

nak is) számos korlátja volt. Először is az áldozatok erkölcsi hatása korlátozott volt.
Isten sohasem fogadott el üres szertartásokat, ezért az elfogadható áldozatra őszinte
hit és az Isten kinyilatkoztatott akarata iránti engedelmesség kellett, hogy késztesse
az áldozathozót (26:14-45, különösen a 31. v.; Zsolt 40:7-9; 51:18-19; Péld 21:27;
Ám 5:21-24; Zsid 10:5-10; 11:4,6). A nem hittel felajánlott áldozatok esetenként
talán elégségesek voltak a szertartási értelemben vett tisztaság helyreállítására és a
polgári követelmények teljesítésére (pl. jóvátétel ajóvátételi áldozat mellett), de va­
lójában nem tetszhettek Istennek, mert csupán üres formaságból álltak. Megjegyzés­
re méltó, hogy a hit nem az áldozatok előképi jelentésére irányult (lásd a Bevezetés
kővetkező szakaszát) vagy az eljövendő Megváltóra, hanem magára Istenre. Termé­
szetesen a hit tartalma nőtt, ahogy egyre jobban kibontakozott az ószövetségi kinyi­
latkoztatás Isten eljövendő Bárányáról, aki a végső „áldozat” lesz (Ézs 53:10).
Másodszor, talán az engesztclés napján bemutatott szertartás kivételével, az ál­
dozatok csak bizonyos személyes bűnökre korlátozódtak. Teológiai értelemben nem
jelentettek cngeszteíést a bűnös természetért, sem Ádám átörökített bűnéért. De nem
hatottak ki az Isten ellen tudatosan elkövetett bűnökre sem (vö. 4Móz 15:30-31, és
magyarázat a 3Móz 4:l-2-nél), Ezért az áldozat nem tudta teljesen és véglegesen
eltávolítani a bűn minden formáját. Főleg a tudatlanságból, véletlenszerűen, gondat­
lanságból és mulasztásból elkövetett bűnökre vonatkozott, így a szertartási tisztáta-
lanságra és azokra a vétségekre, melyek a tulajdonjogot sértették. Nem lehetett egyé­
ni áldozatokat bemutatni az Úrral és parancsolataival való ellenszegülés bűnéért, a
Tízparancsolat tudatos megszegéséért (a 8. és a 9. parancsolat elleni kisebb kihágá­
sok kivételével), a szertartási szabályok tudatos semmibevevéséért és az Úr és Izrael
között fennálló szövetségi kapcsolat bármilyen megsértéséért. Az ilyen bűnökre bo­
csánatot csak a meg nem érdemelt kegyelem adhatott válaszul a hitre és a bűnbánatra
(vö. Zsolt 32; 51). Máskülönben várni kellett velük az engesztelés napján elvégzett
szertartás megtisztító hatására.
Harmadsorban, az áldozatok célja korlátozódott a megváltott nép szövetségi megőr­
zésére és megújítására. Az áldozatok beletartoztak az Istenével szövetségi kapcsolatban
álló megváltott nép istentiszteletébe. Közösségileg és talán legnagyobb részt egyénileg is
a páskabárány levágásának alkalmával, amikor vérét az ajtófélfára hintették Egyiptom­
ban, kifejezésre juttatták hitüket, mely jelezte az egyes izraeliek újjászületését és megiga-
zulását. Az ezután következő áldozati rendszer ideális esetben az istentisztelettel és a
szövetség megújításával volt kapcsolatos, és nem a megváltással. Hasonlított az újszö­
vetségi hívők ÍJn 1:9-ben leírt tapasztalatához, és nem a Jn 3:16-ban leírt üdvösségre
jutáshoz. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy amint az izraeliek új nemzedéke elérte a fele­
lősségre vonhatóság korát, ki kellett fejezniük hitüket, hogy újjászülethessenek és meg-
ígazulhassanak, mielőtt elfogadható módon imádhatták volna Istent, és törekedhettek
volna a vele való közösség fenntartására. Ez sokszor előfordulhatott, így az évenkénti
páskaünnepen, amit mindig megmagyaráztak. Egyes esetekben talán akkor következett
be, amikor a fiatal izraeliek első bűnért való áldozatukat hozták, megbocsátó Istenükbe
vetették hitüket, és igazán megértették, hogy mit is tesznek.

234
 3Móz

Negyedszer, az engesztelés napi szertartás kivételével, az áldozatok egy bűnre

korlátozódtak. Az áldozat bemutatása valódi bűnbocsánatot eredményezett, bár
ideiglenesét (olyan értelemben, hogy mindegyik bűn újabb áldozatot követelt). Tehát
miközben Isten elfogadta az áldozatot az adott bűn esetében, Isten haragjának ilyen
ideiglenes feltartóztatása nem eredményezte az ember lelkiismeretének maradandó
megtisztítását (Zsid 10:2).
Ötödször, az áldozat hatásossága nem kötődött a feláldozott állathoz, sem pedig
az áldozati szertartás bármelyik részéhez vagy egészéhez. Isten azért adott engeszte-
lést és megbocsátást, mert arra a mindenért elégséges áldozatra tekintett, melyet Jé­
zus Krisztus hozott később a kereszten. Krisztus halála „engesztelő áldozat” volt,
amellyel Isten teljesen kifizette a kereszt előtt adott bűn bocsánaté kát (Rom 3:25).
Más szóval, az áldozatok Krisztus halála alapján érvényesültek Isten előtt. Ő volt az
egyetlen igazi áldozat minden bűnért, aki Isten Bárányaként a világ teremtése előtt
megöletett (Jel 13:8; vő. lPt 1:19-20). Az áldozatok hatásossága tehát származtatott
volt, és nem Önmagukban rejlett. Ilyen értelemben állítja a Zsidókhoz írt levél szerző­
je, hogy „lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el” (Zsid 10:4). Mind­
azonáltal az ószövetségi hívok éppen olyan valódi áldásokat tapasztaltak meg, mint
amilyen valódi az a ruha, amit a XX. századi vásárló vesz a bankkártyájával, bár a
bankszámlájáról még nem utalták át a vételár összegét.
Összefoglalásul: az áldozatok ki tudták eszközölni egyrészt a szövetségi kapcso­
lat helyreállítását, másrészt (amikor hittel hozták) egyes bűnök tényleges megbocsá­
tását. Hatékonyságuk azonban származtatott volt, amit még hitelesíteni kellett Krisz­
tus egyetlen, mindenre kiható áldozatának.
Bár az áldozatok hatásköre és célja korlátozott volt, lelki hasznuk pedagógiai
értékükben is rejlett, mert megtanították Izraelt arra, hogyan közelítsenek a szent
Istenhez: „Először is tenni kellett valamit a bűnnel. Be kellett mutatni a megfelelő
(vétek- vagy jóvátételi) áldozatot. Ez szorosan kapcsolódott az ezután következő égő­
áldozathoz (amit sokszor ételáldozat követett). Megmutatta az áldozathozó odaszá-
nását (2Krón 29:31), és feljogosította a szertartás utolsó fázisára. A szertartást (újabb)
égő- és békeáldozatok koronázták. Az előbbibe beletartoztak az önkéntes adomá­
nyok és az évenkénti, előírt áldozatok, melyek az egész nép folyamatos odaszánását
jelképezték. Az utóbbi pedig a közösségi tapasztalatot képviselte.
f _
Részt vett benne az
Ur, a pap és az áldozat felajánlója” (A.E Rainey, „Sacrifice” The Zondervan Pictorial
Encyclopedia o f the Bibié, 4:203).
A szertartási eljárás teológiájának összegzéseképpen (lásd magyarázatok a kü­
lönböző áldozatoknál a 3Móz 1-7-ben) megjegyezhetjük, hogy amikor az izraeli rá­
tétté kezét az áldozati állatra, azonosította magát az állattal mint ami helyette fog
meghalni. Ha ezt hittel tette, akkor megvalósult bűne jelképes átadása és bűnössége
jogi átadása az állatáldozatra. Isten ekkor elfogadta az állat levágását (elfogadását
jelképezte az oltáron égő tűz) mint váltságdíjat azért a konkrét bűnért, mely indokolta
az áldozatot (vagy az elmúlt év bűneiért a nép esetében az engesztelés napján). Elfor-

235
3Móz

dította Isten haragját a bűnösről és (végső soron) Krisztusra irányította a kereszten,

így Isten valódi bünbocsánatot adott a bűnösnek, aki hittel hozta az áldozatot.
Mózes harmadik könyve és a szimbolika. A bibliai szimbolika valószínűleg
éppen annyit szenvedett pártolóitól, mint ellenségeitől. Az előképek hermeneutikai
védelme meghaladná e Bevezetés teijedelmét és célját. Mégis mivel az áldozatok
mindegyikének végén javaslunk egy szimbolikus értelmezést is (lásd magyarázat az
1:17; 2:16; 3:17; 5:13, 26 után), és az évi ünnepnaptár után is (23, rész), helyénvaló
néhány megjegyzés a bibliai előképeket illetően. Az előkép kivételes ószövetségi
jelenség, melyet Isten kifejezetten azért rendelt el, hogy előre bemutasson valami­
lyen újszövetségi megváltási igazságot. Mivel az áldozati rendszert Isten rendelte el,
és szerepet játszott a bűnbocsánatban a mózesi rend alatt, az istentiszteleti hellyel és
időpontokkal együtt különösen termékeny talaja az előképek felismerésének. Mind­
azonáltal akik az előképeket, szimbólumokat igyekeznek értelmezni, azoknak min­
dig emlékezniük kell a következőkre: (a) megfelelő figyelmet kell szentelni az elő­
kép történelmi realitására, különösen is meg kell figyelni szimbolikus és megváltó
jelentőségét az ószövetségi hívőkre nézve, és folytatását, megünneplését és hatását
az izráeliek későbbi nemzedékeire egészen addig, amíg be nem teljesült; (b) meg kell
találni a fő hasonlósági pontot vagy pontokat az előkép és a beteljesedése között, cs
nem szabad erőltetni az értelmezést ezeken a pontokon túl; (c) az előkép jelentőségé­
nek megértését az újszövetségi hívőkkel és nem az ószövetségi hívőkkel kell kapcso­
latba hozni; és (d) az értelmezést a Szentírás megalapozott tanításainak fényében kell
végezni ahelyett, hogy megkísérelnénk egy előképre alapozni tanításunkat.

VAZLAT
1. Istenhez áldozaton keresztül lehet közeledni (1-16. rész)
A. Az áldozatokra vonatkozó törvények (1 -7. rész)
1. Általános áldozati szabályok a népnek (1-5. rész)
2. További áldozati szabályok a papoknak (6-7. rész)
B. A papság és az áldozati rendszer beiktatása (8-10. rész)
t

1. Áron és fiai felszentelése (8. rész)

2. A nyilvános áldozati rendszer kezdete (9. rész)
3. A papi szertartás megszegésének következményei (10. rész)
C. A tisztátalanságra vonatkozó törvények (11-15. rész)
1. Az élelemre, valamint a tiszta és a tisztátalan állatokra vonatkozó törvé­
nyek (11.rész)
2. A gyermekszülés törvénye (12. rész)
3. Fertőző bőrbetegségek és poklosság törvénye (13-14. rész)
4. Folyásból eredő tisztátalanság törvénye (15. rész)
D. Az engesztelési ünnep törvénye (16. rész)
1. Bevezetés (16:1-2)
2. A főpap és az áldozati állatok felkészítése (16:3-5)

236
 3Móz

3. A szertartások összefoglalása (16:6-10)

4. A szertartások részletes leírása (16:11 -28)
5. Az engesztelési ünnep intézményesítése évenkénti szertartásként (16:29-
34)
II. A szentség útja Isten előtt az elkülönülés (17-27. rész)
A. Az áldozat és a húsevés törvénye (17. rész)
1. Bevezetés (17:1-2)
2. Háziállatokat a szent sátornál kell levágni (17:3-7)
3. Áldozatokat a szent sátornál kell felajánlani (17:8-9)
4. A vért nem szabad megenni (17:10-12)
5. £ követelmények alkalmazása a vadászatra (17:13-16)
B. A szövetségi erkölcsre vonatkozó törvények, melyek megtiltják a pogány szo­
kások bevételét (18-20. rész)
1. Szexuális kapcsolatokat korlátozó törvények (18. rész)
2. Az Isten és ember előtti gyakorlati szentségre vonatkozó törvények (19.
rész)
3. Halálbüntetésre vonatkozó törvények (20. rész)
C. A papi és áldozati szentség törvénye (21-22. rész)
1. Személyes korlátozások a papi szolgálatban (21. rész)
2, A szent áldozatok szabálya (22. rész)
D. Az Úr kijelölt ünnepeinek megtartására vonatkozó törvények (23. rész)
1. Bevezető parancs (23:1-4)
2. A tavaszi ünnepek (23:5-22)
3. Az őszi ünnepek (23:23-43)
4. Befejező összefoglalás (23:44)
E. Szertartási és erkölcsi szabályok (24. rész)
1, A napi és heti szolgálat a kijelentés sátrában (24:1-9)
2. Egy káromlási eset és Isten erre vonatkozó törvénye (24:10-23)
F. A különleges évekre vonatkozó törvények (25. rész)
1. A nyugalom éve (25:1-7)
2. A nagy örömünnep éve (25:8-55)
G. Szövetségi áldások az engedelmesség jutalmazására és átkok az engedetlen­
ség büntetésére (26. rész)
1. A törvény alapél veinek bevezető összefoglalása (26:1-2)
2. Az engedelmesség áldásai (26:3-13)
3. Az engedetlenség átkai (26:14-45)
4. Befejező összefoglalás (26:46)
H. Fogadalmak, ajándékok és a tized törvénye (27. rész)
1. Emberekre és állatokra vonatkozó fogadalmak (27:1 -13)
2. Házak és földek felajánlása (27:14-25)
3. Egyéb kötelezettségek és ajándékok (27:26-33)
4. Befejezés (27:34)

237
238

3Móz
AZ ÁLDOZATOKKAL KAPCSOLATOS SZERTARTÁSOK
FELAJÁNLÁ SI KÖZÖSSÉGI ENGESZTELŐ
ÉGŐ- ÉTEL- ITAL- BÉKE- VÉTEK- JÓVÁTÉTELI-
[G E R E L Y E K (3 M ó z 1 :3 -1 7 ; fi: 1-6) (3 M ó z 2 ; 6 :7 -1 6 ) ( 4 M ó z 1 5 :1 -1 0 ; (3 M ó z 3 : 7 :1 1 -3 6 ) (3 M ó z 4 :1 -5 :1 3 : (3 M ó z 5 :1 4 -5 :2 6 ;
3 M ó z 23) 6 :1 7 -2 3 ) 7 U -J0 )

BEM UTATÁS: B ik a (3 :3), h ím b á rá n y A z á r p á t v a g y m á s fa jta B ik á h o z — 3/2 h in B ik a , b á rá n y v a g y k e c s k e , 1. F ia ta l b ik a (p a p é rt Á lta lá b a n e g y k o s

A z á ld o z a t k iv á la s z tá s a (1 :1 0 ), h ím k e c s k e f 1 :10), g a b o n á t ö tfé le k é p p e n K o s h o z — 1/3 h in h ím v a g y n ő s té n y ( 3 : 1 ,6 , v a g y a n é p é rt) (a m e g tis z tu lt p o k lo s
illc lv e g e r lic e v a g y le h e te tt e lk é s z íte n i: B á r á n y h o z — 3ÍA h in 12), (A z ö n k é n te s á ld o z a t 2 . K e c s k e b a k ( tö rz s i v e ­ v a g y tis z tá ta la n n á v á lt
C g a la m b f íó k a (1 :1 4 ) 1. A z a la p v e tő liszt o la jja l (M e g je g y z é s : 1 h in — e s e té b e n a z á lla tn a k le ­ z e tő é rt) n á z ír e s e té b e n e g y h im
’f i
a z o ltá ro n e lé g e te tt k b . 4 lite r) h e tte k k is e b b h ib á i;2 2 :2 3 ) 3. N ő s té n y k e c s k e v a g y b á rá n y )
y ré s z h e z k e v e r t tö m jé n b á r á n y (k ö z e m b e ré rt)
< h 2. K e m e n c é b e n sü lt 4. G e r lic e v a g y g a la m b ­
fzJ le p é n y e k d á n g o s o k ,
fii H fió k a
Ui o la jja l k e v e rv e vagy' (s z e g é n y e m b e r é rt)
N O
P m egkenve 5. L is z t ( 1 /I O é f á )
'< 3. S ü tő la p o ri sü lt (n a g y o n s z e g é n y
h- S
< le p é n y e k , o la jja l e m b e ré rt)
N K 4. E d é n y b e n k é s z ü lt
C
a < lá n g o s o k
u 5. H a a 2 e ls ő te r m é s r ő l
< v a n szó : k a lá s z és
gabonadam

A KEZEK RÁ HELYE­ 1 :4 ( íi m a d a r a t k iv é v e ) (3 :2 , 8, 13 — lásd: A b ű n ö s a z o n o s u lá s a A v é te k m e g v á ltá s a

ZÉSE (lá s d a „ V é te k á ld o z a t7' „ É g ő á ld o z a t77) a z á lla tta k ille tv e a b ű n (4M Ó Z 5 :7 ) fe lte h e tő e n
e im s z ó a la tt je lk é p e s á tv ite le a k e z e k rá h e ly e z é s é v c l
é s a v é te k jo g i á tv ite le j á r t e g y ü tt

AZ ÁLLAT LEV Á G Á SA A z im á d ó v é g e z te el, A s z e n té ly b e já ra tá n á l 1. A p a p é r t v a g y a n é p é rt A z o ltá rtó l é s z a k ra

k iv é v e a m a d a ra t, ( l á s d :„ É g ű á ld o z a r > a s z e n té ly b e já ra tá n á l ( 3 M ó z 7:2)
m e ly e t a p a p ö lt m e g 2, M á s o k é rt a z o ltá rtó l
(v ö . 1 :1 5 ) é s z a k ra
(lá s d : ,J Í g ö á ld o z a i” )

A Z ÁLDOZAT ELŐ K É­ M c g n y ü z á s , fe ld a ra b o lá s , A z im á d ó á lta lá b a n e lő re

S Z ÍT É S E m e g m o s á s ( v ű , 1 : 6 ,1 2 , e lk é s z íte n i;, A p a p e lk ü ­
16-17) lö n íte tt e g y e m lé k e z te tő
ré s z t, m e ly e t a z o ltá ro n
e lfü stö lö g tc te tt.
 F E L A JÁ N L Á S I K Ö ZÖ SSÉG I EN GESZTELŐ

ÉGŐ- ÉTEL- ITA L- BÉKE- VÉTEK- JÓ V Á T É T E L !-

A V E R K EZELÉSE 1. A v é r t fel fo g la e g y tá l­
b a n , é s a z o ltá r o ld a la ira
s p ric c e lte (1 :5 , 11)
2 . A m a d á r v e r e t k in y o m ­
ta a z o ltá r p e r e m é re
(1 :1 5 )
* á lla tró l v o lt s z ó (p l. m a -
o
£ ELÉG ETÉS A Z OLTÁ­ A z e g é s z á lla to t e lé g e tte
£ RON a z o ltá ro n ( 1 :8 -9 , 12-13,
[_
A z e m lé k e z te tő ré s z t
e lé g e tte a z o ltá ro n (h a a
A v é r t fe lf o g ta e g y tá lb a n ; A s z e rta rtá s v á lto z o tt
é s a z o ltá r o ld a la ir a
s p ric c e lte ( 3 : 2 , 8 , 1 3 )
!
A z e g é s z b o rá ld o z a to t a z ; A v á lo g a to tt b e ls ő r é s z e -
l j r e lé ö n tö tte a s z e n té ly - ! k é t ( tö b b e k k ö z ö tt a j u h
A v é rt fe lf o g ta e g y
; a ttó l fü g g ő e n , h o g y m i- tá lb a n ,é s a z o ltá r o ld a la i-
j Ív e n p o z íc ió ja v o lt a z im á - ra s p r ic c e lte (7 :2 )
í d ó n a k (d e a v é rt n e m
• „ s p ric c e lte k '’, h a n e m
„ h in te tté k ” ), m ily e n
a lk a lo m b ó l m u ta ttá k b e
a z ál d o z a to t, é s m i ly e n j
j
d a r e s e té b e n e lté ré s v o lt) |
A v á lo g a to d b e ls ő r é s z e ­ A v á lo g a to tt b e ls ő r é s z e ­
k é t e lé g e tte a z o ltá ro n k e t e lé g e tte a z o ltá ro n

H 15, 17) s a já t á ld o z a ta v o lt. b e n (4 M ó z 2 8 :7 ) „ f a r k á t” ) e lé g e tte a z j

iaJ a k k o r a z e g é s z e t e lé g e tte ) o ltá ro n
S H
&
A Z ÁLLAT A papot B ő r (7 :8 ) A z é g ő á ld o z a t m e l lett: A z á lla t s z e g y e „ f e lm u ta ­ A p a p m e g k a p ta a v e z e tő A p a p m e g k a p ta a z á lla t
<
B. TESTÉN EK ille tő a p a p m e g e tte a z el n e m to tt ál d o z a t" v o lt, m e ly e t v a g y k ö z e m b e r által te s té t
< E L O S Z T Á S A ré s z é g e te tt ré s z t a z u tá n a p a p o k m e g e tte k fe lá ld o z o tt á lla t te s té t
0 VAGY
a
E L T Á V O L Í­
TÁSA

A z im á d ó ­ N in c s A b é k e á ld o z a t m e lle tt: az A z im á d ó c s a lá d ja a m e g ­
n ak ju tó im á d ó m e g e tte a z el n e m fe le lő id ő b e n c s h e ly e n
ré sz é g e te tt ré s z t, d e e b b ő l e g y k ö z ő s é tk e z é s e n v e tt ré s z t
k e v é s a p a p n a k ju to tt

A m arad ék A m a d á r h o ltte s té i a A m a ra d é k o t e lé g e lle k A p a p é rt vagy a n é p é rt

3Móz
h a m u g y ű jtő h e ly é re fe lá ld o z o tt á lla to t e lé g e t­
d o b tá k (1 :1 6 ) ték, a tá b o ro n k ív ü l

240
ÉGŐ-
A L K A I jO M Ö n k é n te s i m á d a t; b iz o ­
n y o s e lő ír t sz e rta rtá so k ,
é s ü n n e p i á ld o z a to k
S A JÁ T O S S Á G E g é sz e n e lé g e tté k a z o ltá ­ N e m v é re s á ld o z a tk é n t
ro n (Ó M óz 1:9)
Ó S Z Ö V E T S É G I T E O L Ó G IA I A z im á d ó is te n irá n ti te l
JE L E N T Ő S É G j e s o d a s z á n á s á t fe je z te k i
T Iim Ó G lA A m ik o r K ris z tu s m in i
Is te n B á rá n y a m e g h a lt,
te lje s e n o d a s z á n ta m a g á t
Is le n a k a ra tá n a k te lje s íté ­
sé re
AZ Á LD O ZA TO K TO V Á BBI V ON ÁSAI
FELAJÁNLÁ SI
ÉTEL-
K ie g é s z ítő á ld o z a t, m e ly
a z é g ő á ld o z a to k n a k a l­
k a lm i, a b é k e á ld o z a to k ­
n a k p e d ig á lla n d ó k ís é rő ­
j e v o lt; a n a g y o n s z e g é n y
e m b e r e k e s e té b e n v é te k -
á ld o z a t is le h e te tt
A b o r v a ló s z ín ű le g
k ie g é s z íte tte a v é re s á ld o ­ s z á n d é k o lta n h e ly e tte s i
z a to k a t
A z t fe je z te k i, h o g y a z
e m b e r is te n n e k sz e n te li
a m in d e n n a p i é le té t,
e lis m e rv e a z Ő r s z ö v e t­
ség i á ld á s a it
K ris z tu s tö k é le te s sz e -
m é ly e ö s s z e k a p c s o ló d ik
á ld o z a ti h a lá lá v a l
IT A L -
K ie g é s z ítő á ld o z a t, m e ly H Á L A Á L D O Z A T
á lta lá b a n a z é g ő á ld o z a to k v á r a tla n s z a b a d i tá s é rt
v a g y a b c k e á ld o z a to k
k ís é rő je v o lt, d e ö n m a ­
g á b a n a v é te k á ld o z a tta l
v a g y jó v á té te li á ld o z a tta l
s o h a n em j á r t e g y ü tt
te tte a p o g á n y ita lá ld o z a -
to k v e re t
KÖZÖSSÉG*
BÉKE-
v a g y m á r m e g k a p o tt á l ­
d á s é rt
FOG A D A LM I Á LD O -
ZA1’;
o ly a n á ld á s é rt v a g y
s z a b a d i tá sé rt, a m e ly
v á la s z v o lt e g y fo g a d a ­
lo m m a l k ísé rt im á d s á g ra
Ö N K É N T E S ÁLDOZAT,
h á lá s o d a a d á s t fe je z e ti k i,
k o n k r é t á ld á s tó l f ü g g e t­
lenül
A z Im á d ó (é s c s a lá d ja )
a z á ld o z a t le g n a g y o b b
ré s z é t e lfo g y a s z to tta az
Ü r e lő tt
A z Im á d ó Is te n s z ö v e ts é ­ E n g e s z te le d é s m e g b o ­
gi h ű s é g é n e k j e l é i lá tta a z c s á tá s t s z e rz o tt k o n k ré t
el fo g y a szio tt h ú s b a n
A z Is te n n e l é s m á s o k k a l
v a ló k ö z ö s s é g K ris z tu s
Ita la ié ra é p ü l
EN G ESZTELŐ
VÉTEK-
E g y e m b e r vagy az eg ész
n é p v é le tle n ü l v é te tt Iste n
p a r a n c s a e lle n
(L á s d a fe n ti „ A lk a lo m "
c. ré s z t)
v é le tle n b ű n ö k e se té b e n ,
a h o l n e m v o lt s z ü k s é g
k á r té ríté s re
K ris z tu s k ie lé g ítő h e ly e t­
tes á ld o z a tk é n t m e g h a ll,
h o g y g o n d o s k o d jo n a
b ű n ö k b o c s á n a tá ró l
3Móz
JÓ V Á T É T É IT -
Is te n t v a g y e m b e r t j o g o ­
s a n m e g ille tő d o lo g h ű t ’
le n k e z e lé s e v a g y
o d a a d á s á n a k m e g ta g a ­
d á sa , a m i á lta lá b a n
p é n z b e n m e g b e c s ü lh e tő
k á rté ríté s s e l j á r t
A z á ld o z a t (lá s d a fe n ti
„ A lk a lo m ” c , ré s z t) á lta ­
lá b a n k á r té ríté s s e l é s a
s é r te tt fé ln e k fiz e te tt
b írs á g g a l j á r t e g y ü tt
A k o s e n g e s z te l é sü l
s z o lg á lt, é s a s é rte tt
fé ln e k k ifiz e te tt
k á rt éri té sse l j á r t e g y ü tt
K ris z tu s h a lá la e n g e s z te ­
lé s i s z e re z a b ű n által
o k o z o tt k á r é rt v a g y
s é rü lé s é rt
 KÜLÖNLEGES ÁLDOZATI SZERTARTÁSOK
FELA JÁ N LÁ SI K Ö ZÖ SSÉG I EN G ESZTELŐ
1 1

a ÉGŐ- ÉTEL- ITAL- BÉKE- VÉTEK- JÓVÁTÉTEL!-

*4»
1. P a p o k é K os K o s a fö lsz e n te lé sre B ik a (k ü lö n le g es s z e rta r­
a (2 M ó z 2 9; 3 M ó z 8) tás)
4>
N
a 2. T em p lo m é 70 b ik a T 100 kos, : S o k b ik a, ju h és k ecsk e H é t b ik a, h é t k o s, hét h ím
tS
Li. (2 K ró n 29) 2 0 0 h ím b á rá n y b árán y , h é t k e c sk e b a k

* A n ázírfo g a d a lo m te l­ E sz te n d ő s n ő sté n y b á rá n y S zokásos étel á ld o zat, j K os E sz te n d ő s hím b á rá n y

e je síté se k ü lö n le g e s k e n y é rá ld o z a ti
ü- (4 M ó z 6 :1 4 -1 7 )
i
---------------------------------------------------1----------------------------------------------••
1. M e g sz e g e tt fo g ad alo m G erlice és g alam b fíó k a G erlice és g a la m b fió k a E s z te n d ő s h ím b árán y
o (4 M ó z 6 :9 -1 2 )
9)
JÍ -B r i
o 1_ 2 . P o k lo s e m b e r m e g tisz ­ E sz te n d ő s h ím b árán y E te lá ld o z a t E sz te n d ő s n ő s té n y b á rá n y 1 E sz te n d ő s hím b árán y
w A
— tu lá sa (3 M ó z 1 4:12-20) (a sz e g é n y e k n e k g crlicc i (to v á b b á fél liter o laj)
H ■a* v a g y galam b)
06 tWk
<
í- in 3, V é rfo ly á so s fé rfi G erl i ce vagy' gal am h fió k a G erlice v ag y g alam b fió k a
ec (1 5 :1 4 -1 5 ) v a g y nő
[3] "3
**
N N (1 5 :2 9 -3 0 )
(A {A
V.
4 . A ssz o n y szü lés u tá n E sz te n d ő s b á rá n y G erlice v a g y g a la m b fió k a
06 (1 2 :6 -8 ) (vagy gerlice v a g y galam b \
U
Cd
nJ 1. F élték en y ség ] sz e rta r­ 1/10 éfá árpából k é szü lt
7;
tá s (4 M ó z 5 :1 5 -2 6 ) étel. olaj és tö m jé n n é lk ü l
O
J -C M e g je g y z és: 1 éfa =
'IH
u ( kb. 2 2 liter)
ST
EJ
2 . A p a p n a p i étcláld o - 1/10 é fá fin o m liszt
z a ta (3 M ó z 6 :1 2 -1 6 )

3, N a g y o n sz e g é n y e m ­ 1/10 éfá fin o m liszt

ber v étek ál d o zata (olaj és tö m jé n n é lk ü l)

3Móz
(5:11-13)
241

* Fölszentelcség megszűntetése
3Móz

KOMMENTÁR
M ózes harmadik könyve írásos kifejezése Isten vágyának, hogy szövetséges
népének (Izraelnek) élete tükrözze az ő szentségét. Ez látható Izráel rendsze­
resen gyakorolt istentiszteletében és hétköznapi életében. Bár e két terület között
jelentős átfedés mutatkozik, mégis ezek tükröződnek a könyv két fö szakaszá­
ban: (a) „Istenhez áldozaton keresztül lehet közeledni (1-16. rész)” és (b) „A
szentség útja Isten előtt az elkülönülés (17-27. rész)”.

I. Istenhez áldozaton keresztül lehet közeledni (1-16. rész)

Ez az első fö egység az áldozatokról szóló szakkönyv mind a nép, mind a papok
számára (1-7. rész), mely feljegyzi a nagyszabású szertartási eseményeket, melyek
beiktatták az ároni papságot és az áldozati rendszert (8-10. rész). Részletesen szabá­
lyozza például az étrendet és a betegségeket, nehogy az áldozathozó szertartásilag
tisztátalan legyen (11-15. rész), és bemutatja a nagy engesztelési napot, melynek so­
rán a papság és a nemzet helyreállíthatta és fenntarthatta közösségét a szent Istennel,
és tovább imádhatta a velük lakozó Urat a szent sátorban (16. rész).

A. Az áldozatokra vonatkozó törvények (1-7. rész)

Ez a Mózesen keresztül adott isteni kinyilatkoztatás valójában az oltáron bemu­
tatott öt alapvető áldozatfajta kézikönyve. Ennek az áldozati leírásnak fő része (1-5.
r

rész) „Izráel fiainak” szól (1:2; 4:1). Általános szabályokat tartalmaz az áldozathozó
szempontjából, és felvázolja, hogy milyen szertartásokat kell végeznie mind az imád-
kozónak, mind pedig a szolgálatot teljesítő papoknak. E kézikönyv kiegészítő szaka­
sza (6-7. rész) főleg további áldozati szertartási szabályokból áll a papok számára,
különösen az áldozati állat különböző részeinek sorsát (főleg elfogyasztását) illető­
en. Ezért ezt a kiegészítést Isten Mózesen keresztül „Áronnak és fiainak” adta (6:2,
18), De a 7:22-36-ban szereplő függelék újból „Izrael fiainak” szólt (23, 29. v.). Ily
módon az öt alapáldozatot kétszer mutatja be az író: a könyv fö egységében, mely a
népnek szól, cs a kiegészítő szakaszban, mely a papoknak lett címezve. (Lásd Az
áldozati szertartások és Az áldozatok más jellemzői c. táblázatokat.) A különböző
áldozatok a könyv két szakaszában és más ószövetségi helyeken különböző sorrend­
ben kerülnek bemutatásra. Ezzel kapcsolatban lásd a magyarázatot a 6-7. résznél.
Miközben a3Móz 1-7 a legrendszerezettebben mutatja be az egyes áldozati szer­
tartásokat, más igehelyek további előírásokat vagy leírásokat tartalmaznak az áldoza­
tokkal kapcsolatban az istentisztelet konkrét helyzeteiben. A 4Móz 28-29 (vö. 3Móz
23; 5Móz 16) előírja a nyilvános áldozatokat az évenkénti nemzeti ünnepeken. (Lásd
éú

az Ünnepi áldozatok c. táblázatot a 4Móz 28-nál.) Különleges szertartásokat írtak elő

a felszentelés (pl. 3Móz 8), a felszentelés érvénytelenítése (pl. 4Móz 16:14-17) és a
tisztulás (pl. 3Móz 14:12-20; 15:14-15, 29-30) különleges alkalmaira. (Lásd a Kü­
lönleges áldozati szertartások c. táblázatot.)

242
 3Móz 1:1

1. ÁLTALÁNOS ÁLDOZATI SZABÁLYOK ANÉPNEK (1-5. RÉSZ)

Bár ez a szakasz az áldozatot bemutató nép szempontjából írja le az áldozati
szabályokat, mégis ahogy egy tanárnak állandóan figyelembe kell venni a tanköny­
vet, hogy tudja, mit adhat fel a diákoknak, a papoknak is szorgalmasan tanulmányoz­
niuk kellett ezt a népnek szóló szakaszt, hogy helyesen hajtsák végre az áldozati
szertartásokat.
Az itt leírt öt áldozat a következő: égő-, étel-, béke-, vétek- és jóvátételi áldozat.
Ez nem az a sorrend, ahogy az áldozatokat általában bemutatták, hanem inkább logi­
kus vagy didaktikus sorrend, mely fogalmi társítások szerint csoportosítja az áldoza­
tokat (lásd bevezető megjegyzés a 6-7. résznél). Ily módon az ételáldozatról az égőál­
dozat után olvasunk, mellyel általában együtt járt (pl. 4Móz 15; 28-29), és a békeál­
dozat előtt, mellyel mindig párosult (pl. 3Móz 7:12-14; 4Móz 15:3-4). A vétek- és a
jóvátctcli áldozat azért került egy csoportba, mert számos pontban hasonlítanak egy­
másra, és meghatározott, orvoslást igénylő helyzetekben voltak előirva.
Az első három áldozatfajtát gyakran nevezik „kedves illatú tűzáldozatnak”, mert
az oltáron elégetett állati testrészek „kedves illatú tűzáldozatot” jelentettek „az Úr-
nak” (3 Móz 1:9, 17; 2:2,9, 12; 3:5, 16). Hasonlóképpen a vétek- és a jóvátételi áldo­
zatot általában „nem kedves illatú áldozatoknak” is nevezik, de ez nem bibliai kifeje­
zés, és ellentmond annak a ténynek, hogy a vétekáldozat során az oltáron elégetett
f

áldozat is „kedves illat az URnak” (4:31). Az oltáron éppen annyit égettek el a vétek­
áldozatnál, mint a békeáldozatnál (vagyis „a kovérjét”; vo. 3:3-4; 4:31), és mindket­
tőről azt írja az ige, hogy „kedves illatú az Útinak” (3:5; 4:31). Ezért ez a kifejezés
úgy tűnik, hogy bármilyen áldozatnak azt a részét jelezte, mely elégett az oltáron, és
nem lehet ez alapján osztályozni az áldozatokat.
Az áldozatok egy másik osztályozása során az első három áldozatfajtát önkéntes,
míg az utolsó két áldozatot nem önkéntes (vagyis kötelező) áldozatnak nevezik. Ezek
a kifejezések már pontosabbak, csakhogy számos esetben, különösen a kiemelt tisz­
tulási szertartások során (pl. 14:12-20) és az évenkénti ünnepeken (vo. 4Móz 28-29),
az égő-, étel- sőt még a békcáldozatot is előírásszerűén végezték, s nem önkéntesek
voltak (vő. 4Móz 6:14, 17; 5Móz 16:10-12, 16-17).
Kielégítőbb osztályozás az égő- és ételáldozatot felajánlási, a békeáldozatot (és a
még idetartozó áldozatokat: a hálaáldozatot, a fogadalmi és az önkéntes áldozatot)
közösségi, a vétek- és jóvátételi áldozatot pedig engesztelő áldozatnak nevezni (de az
engesztelés, a bünbocsánat és a jóvátétel fogalma minden áldozatban jelen van vala­
milyen mértékig; vő. magyarázat a 3Móz 1:4-nél).

a. Az égőáldozat törvénye (1. rész)

(1) Bevezetés (1:1-2) 1:1. Mózes harmadik könyvének történelmi és teológiai
szövegösszefüggéseire utal nemcsak ez a bevezetés, hanem az összefoglalás is, mely
befejezi az áldozatokról szóló kézikönyvet (7:37-38; lásd még Bevezetés). Az áldoza­
ti szertartás részleteit Isten akkor írta elő, amikor szólította Mózest az Úr (ez a

243
3Móz 1:2

kifejezés hangsúlyozza a kinyilatkoztatás fontosságát és ünnepélyességet), és beszélt

hozzá a kijelentés sátrából (vagyis a szent sátorban található szentélyből). Ezzel az
áldozatokról szóló kézikönyv követi a szent sátor felépítéséről szóló beszámolót (2Móz
25-40), és megelőzi a következő elbeszélést a papság felszenteléséről (3Móz 8-10).
Mózes harmadik könyvének hátralevő része további kinyilatkoztatást jegyez fel Izráel
istentiszteletével és a szent Isten előtti életével kapcsolatban. A történelmi elbeszélés
(kivéve a 24:10-13-t) csak az izraeli törzsek megszámlálásával kezdődik újra, a Sínai-
hegynél történő táborbontáskor (4Móz 1-4).
1:2. Ez az igevers átmenetet képez az égőáldozat törvényéhez azzal, hogy áldo­
zatra utal (qorbon, „amit elhoznak” Istenhez - ez általános kifejezés mindenféle
áldozatra), ami valamilyen állat, marha (3-9. v.) vagy juhféle (vagyis juh vagy
kecske, 10-13. v.). A madarakkal együtt (14-17. v.) ez a felsorolás megadja az égőál­
dozat törvényének vázlatát (lásd még 6:1-6). Az áldozatokat csökkenő értéksorrend­
ben sorolja föl.
t

Érdemes néhány általános megfigyelést tenni az égőáldozattal kapcsolatban: (1)

Az égőáldozat ( ‘oláh, „ami felmegy”, 1:3, 10, 14, valószínű azért nevezték így, mert
az egész áldozat „felment” füstként Istenhez) abban tért cl, hogy teljesen megemész­
tette az oltár tüze (9, 13, 17. v.), kivéve a bőrt (7:8) és a madár begyét (1:16). (2)
„Tüzáldozatnak” is nevezték (9, 13, 17. v.) vagy „teljes égöáldozatnak” {kálik vő.
5Móz 33:10; lSám 7:9; Zsolt 51:21). (3) Talán azért került első helyre a felsorolás­
ban, mert ez volt a legrégebben ismert áldozati fajta (lM óz 8:20) és a leggyakoribb
formája az izraeli áldozatoknak, (4) A gyakorlatban ezt gyakran megelőzte a vétek­
vagy jóvátételi áldozat (lásd magyarázat a 3Móz 6-7-nél). (5) A felajánlott áldozati
állatok fajtái és a szertartás részletei párhuzamosak a békeáldozattal (3. rész). (6)
Mint minden áldozatnál, az égőáldozatnál is az alapvető cél az engesztelés biztosítá­
sa a bűnökért (1:4; vö. 4Móz 15:24-25), bár elsőrendű célja az Úr iránti teljes elköte­
lezettség kifejezése. (7) Égőáldozatot az egész népért naponta (2Móz 29:38-42; 4Móz
28:3-8), hetente (4Móz 28:9-10) és havonta (4Móz 28:11-15) mulattak be. Hasonló­
képpen egőáldozatot kellett bemutatni számos ünnepen is (vö. 3Móz 23; 4Móz 28-
29). Egyénekért is kellett hozni egőáldozatot a tisztulás vagy más szertartás alkalmá­
ból (pl. 3Móz 14:12-20; 15:14-15, 29-30; 4Móz 6:9-12). De égőáldozatot lehetett
önkéntesen is hozni, akár mint különálló felajánlást (beleérve a fogadalmi és Önkén­
tes áldozatot, 3Móz 22:17-20), akár mint olyan áldozatot, ami a vctekáldozat kiegé­
szítője volt (14:19-20; 15:14-14). [Lásd még összefoglaló megállapítás az 1:17 után
és Bevezetés (Az ószövetségi áldozatok jelentősége).]
(2) Marha égőáldozatként történő felajánlása (1:3-9). Az égőáldozat szertartása,
mint minden áldozaté, fontos szerepet juttatott az áldozathozónak az áldozat bemuta­
tásában, hiszen ő hozta el az állatot, tette rá a kezét, vágta le, nyúzta meg, darabolta
fel és mosta meg. De minden szertartási eljárást, mely az oltárral volt kapcsolatos, a
papok végeztek, ők foglalkoztak a vérrel, ők készítették elő a fát és az áldozat megfe­
lelő részeit az oltáron. A teljes szertartást a pap végezte madár feláldozása eseten
vagy akkor, ha önmagáért vagy a népért mutatott be áldozatot.

244
 3Móz 1:3-4

1:3. Az áldozathozónak a kijelentés sátrának a bejáratához kellett vinnie az

állatot. Egyes bibliamagyarázók a „bejáratához” kifejezést a külső udvar kapujára
korlátozzák, de mivel „a kijelentés sátra” maga a sátor volt, ezért a bejárat valószínű­
leg az egész előudvart jelentette, különösen az égőáldozati oltár környékének terüle­
tét. Valószínű, hogy minden állatáldozatot az oltár északi oldalánál vágtak le. Ezt a
helyet úgy nevezték, hogy „az oltár északi oldala” (pl. 11. v.) vagy általánosabban „a
kijelentés sátra előtti” (3:8) vagy „az Ú r színe előtti” terület (1:5; 3:7) vagy „a kije­
lentés sátrának bejárata” (3:2). Mindazonáltal az áldozatra szánt állat tényleges be­
mutatása valószínű, hogy a külső udvar bejárati kapujánál történhetett, mielőtt a pap,
az áldozathozó és az állat odament volna az oltár északi oldalához, hogy elvégezze az
áldozatot.
Amikor az áldozó bemutatta az állatot, a pap megvizsgálta, hogy biztosan megfe­
leljen a következő egyedi feltételeknek: (1) Tökéletesnek, hibátlannak és szeplőtlen­
nek kellett lennie, minden betegség vagy torzulás nélkül (1:3, 10; lásd az alkalmat­
lanná tevő hibákat a 22:17-25-ben; vö. 5Móz 15:21; 17:1; torz állatot egy kivételes
esetben lehetett feláldozni, mégpedig önkéntes áldozatul, 3Móz 22:23). (2) Az égő­
áldozatnak a legtöbb áldozathoz hasonlóan hímnek kellett lennie (de nőstény álla­
tot is lehetett áldozni békeáldozatul, 3:1, 6, és a közember vétekáldozatánál ilyen
állatot követelt meg a törvény, 4:28, 32; 5:5-6). (3) Bár az áldozati állat életkora
változó lehetett, egy hetestől kezdve (22:26-27) valószínűleg hároméves korig, még­
is sok áldozati szertartás egyéves állatot határozott meg. Az áldozatok általános fe l­
tételei a következők: (a) szertartásilag tiszta (vö. 11. rész), (b) használható és ehető,
(c) háziasított (a vadat meg lehetett enni, de nem lehetett feláldozni, 5Móz 14:4-5), és
(d) sokba került az izraeli ember pénztárcájához képest. Röviden Isten a lehető leg­
jobb minőséget követelte meg az áldozathozótól.
1:4. Az áldozandó állat bemutatása után következett a kézrátctcl. Az áldozó te­
gye (vagy „nyomja”) kezét az égőáldozat fejére, hogy7az kedves legy en és engesz­
telési szerezzen. A „tegye kezét” kifejezés jelentése „támaszkodjon” az állatra. Ez­
zel a cselekedetével az áldozó azonosította magát az állattal mint helyettesítőjével.
Az áldozati engesztelés fogalma nem korlátozódott a vétek- és a jóvátételi áldo­
zatra, mert az égőáldozatról is világosan kijelenti az Ige, hogy engesztelést szerez
(.kipper, a kapar szó intenzív alakja) az áldozónak. A kipper ige etimológiájával kap­
csolatban két fő nézet létezik: (a) Az arab kafara igéből („letakar”) származik, vagy
(b) két akkád homonima (azonos írású, de eltérő jelentésű szó) egyike: kap árú, mely­
nek jelentése egyaránt „eltöröl” vagy „elken” (vö. Harold R. Cohen, Bibücal Hapax
Legomena in the Light o f Akkadian and Ugaritic. Míssoula, Mont.: Scholars Press,
1978, 53-54. o., n. 8). Számos bizonyíték - így a költői párhuzam a Jer 18:23-ban a
kipper és egy másik héber ige (máháh, „kitöröl, kiirt”) között - a második nézetet
támogatja. Több szerző egy harmadik véleményt hangoztat (vö. León Morris, The
Apostolié Preaching ofthe Cross. Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing Co„
1955, 142-152. o.), és a kipper szó jelentését a héber kóper („váltság”) főnévhez
vezeti vissza. De mivel a kóper szó etimológiája látszólag akkád eredetű, kapcsoló-

245
3Móz 1:5-9

dik a kapám kifejezéshez, ezt a nézetet nem lehet harmadik lehetséges etimológiá­
nak tartani, hanem csak fontos szónak a kipper („engesztelést szerez”) szó használa­
tának meghatározásához. Ily módon a tényleges szóhasználat a szertartási szövegek­
ben nem zárja ki az akkád kapám kifejezés egyik jelentését sem, legyen az „kitöröl”
vagy „elken” (pl. a vért esetenként rákenték az oltár szarvaira, mint pl. a 3Móz 16:18-
ban, vagy a kihágást az áldozat „kitörölte” az emlékezetből, lemosta cs eltávolította;
vö. 16:10, 19).
A rokon héber kóper („váltság”) szó támogatja Morris következtetését, hogy a
kipper szertartási használatban szakszó lett: „kibékíteni Istent és embert” (148. o.),
különösen váltságdíj felajánlásával, mely helyettesítette Isten haragjának tárgyát ( 152.
o.). Az ószövetségi szóhasználatban nyilvánvaló, hogy az engcsztelés vagy kibékülés
nemcsak a bűnért való elégtétel, hanem a törvényadó Isten kiengesztelése is. Szüksé­
ges volt, hogy legyen következménye a kihágásnak, de az áldozatra még inkább az
Isten és ember között megszakadt személyes kapcsolat helyreállítása miatt volt szük­
ség. Tehát abűnhődésnek engesztelő hatása volt -az isteni haragot a kielégítő helyet­
tesítő áldozatra irányította.
1:5. A következő lépésben az áldozó levágja a marhát az Ú r színe előtt. Mivel
a juh vagy kecske égöáldozatot „az oltár északi oldalánál” vágták le (11. v.), nyilván
ez történt a marhával is. „Az Úr színe előtt” kifejezés egyszerűen általános megjelö­
lés volt az előudvarra, melybe persze beletartozott „az oltár északi oldala” is (lásd
magyarázat a 3. versnél). A „vágja le” felszólítás áldozati szakkifejezés. Teológiai
értelemben az áldozati állat halála volt az áldozati szertartás legfontosabb fázisa,
hiszen a kiöntött élet (melyet a „vér” jelképez a 17:11-ben) az, amely engesztelést
szerez.
A szertartás következő lépését a pap végezte, aki felfogta a vért egy tálban, ami­
kor levágták az állatot, és körös-körül az áldozati oltárra hintette. Ezt - legalábbis
később - úgy tették, hogy az oltár két ellenkező sarkára loccsantották, így a vér min­
den oldalt befröcskölt.
1:6-9. Az áldozat bemutatójának kellett megnyúzni az égőáldozatot és szétda­
rabolni, nem pedig a papnak (vö. 12. v.). Az is az ő feladata volt, hogy megmossa az
állat belét és lábszárait (9. v.; vagyis azokat a részeket, amelyeket beszennyezett az
ürülék), miközben a pap... fát rakott a tűzre (7. v.). Majd a pap odarakta sorjában
a darabokat, a fejet és a báját a fára (8. v., amit a 3:3-4 pontosabban meghatároz a
békeáldozat esetében, ahol csak a hajat égették el), az oltár tüzére. Nehéz megérteni
azt a felszólítást, hogy a papok gyújtsanak tüzet az oltáron (1:7), hiszen a papok
felszentelésekor (8-9. rész), a nemzeti ünnepeken (4Móz 28-29) cs számos egyedi
esetben a vétekáldozat megelőzte az égőáldozatot, ezért az oltáron már égett a tűz.
Sőt nem volt szabad hagyni, hogy a tűz kialudjon a reggeli és az esti áldozat között.
(3Móz 6:5-6). Talán ez a kifejezés általános felszólítás, hogy a papok gondoskodja­
nak a tűzről. Az égőáldozat sajátossága volt, hogy a papnak teljesen el kellett füstö-
lögtetnie az állatot az oltáron. Az a kifejezés, hogy égőáldozat ez, kedves illatú

246
 3Móz 1:10-17

tűzáldozat az ÍJírnak, antropomorfikus jelzés, hogy az Úr jóváhagyj a cs elfogadja a

befejezett áldozatot.
(3) Égöáldozat a nyájból. 1:10-13. Egy juh vagy kecske égőáldozata esetén ha­
sonló feltételek (csak hibátlan hímet mutasson be, 10. v.; vő. 3. v.) és ugyanaz a
szertartási eljárás érvényesült, bár nem írták le ugyanolyan részletesen (vö. 3-9. v.).
Csak azt tisztázza még a szöveg, hogy az oltár északi oldalánál kell levágni az
állatot (11. v.; vö. magyarázat a 3, 5. versnél). Ötletes magyarázatok születtek már e
hely jelentőségével kapcsolatban, de valószínűleg csak arról van szó, hogy itt volt a
legtöbb hely az oltár mellett.
(4) Madarak égőáldozata. 1:14-17. A gerlice vagy galambfióka feláldozását a
szegényeknek engedélyezte a törvény égőáldozatul vagy vétekáldozatul (5:7), és bi­
zonyos tisztulási áldozatul is előírta (15:14-15, 29-30; 4Móz 6:10-11). A madár kis
mérete miatt egyszerűsíteni kellett az áldozati szertartást, ezért mindent a papnak
kellett végeznie. Rasi szerint (akit Norman H. Snaith idéz a Leviticus andNumbers c.
müvében, 32. o.) a pap kitekerte a madár nyakát, ujjaival a nyakszírt közelében
átszakította a nyakcsontot, a gégecsöt és a nyelőcsőt. Ezután a vérét utolsó cseppig
kicsorgatta az oltár peremére. A begyét tartalmával együtt félre kellett dobni a
hamugödörbe, és ezután a madarat cl kellett égetni az oltáron mint kedves illatú
tűzáldozatot az ÚRnak (vö. 3Móz 1:9).
Az égöáldozat sajátossága az volt, hogy az egész állatot (kivéve a bőrét és a
madár begyét) teljesen el kellett égetni az oltáron (9. v.). Ez jelezte, hogy az áldozat
bemutatója teljesen odaszánta vagy alárendelte magát Istennek, társulva a vétek- (vagy
jóvátételi) áldozathoz az engesztelés folyamatában (vö. 2Krón 29:27-28). Az égőál­
dozatban mindent Isten kapott, és az áldozalhozónak nem maradt semmi.
Az égőáldozat előkép arra, hogy miközben miden állatáldozat Krisztus halálára
utalt, az égöáldozat Krisztus halálában nem annyira a bűn elhordozását jelképezte,
hanem inkább Isten akaratának megvalósítását. Krisztus Isten Bárányaként teljesen
odaszánta magát Isten akaratának megvalósítására, amint erről a Zsid 9:14 ír: „Krisz­
tus... önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek” (vö. E f 5:1-2; Fii 2:8; Zsid 10:5-7).

b. Az ételáldozat törvénye (2. rész)

Az ételáldozat (minháh - ez a szó a mózesi áldozaton kívül utalhatott bármilyen
adományra vagy áldozatra; vö. lMóz 4:3-5; Bír 6:18; 1Sám 2:17) általában durván
őrölt gabonából (búza vagy árpa) állt, melyet olívaolajjal kevertek Össze és tömjént
szórtak a tetejére. Az ételáldozat nem tartalmazhatott kovászt vagy mézet (3Móz
2:11), de meg kellett sózni, mint minden oltári áldozatot (13. v.). Az étcláldozatot
önmagában is be lehetett mutatni (pl. 14-16. v.; 6:7; 4Móz 5:15). Azonban gyakrab­
ban kísérte vagy az égő-, vagy a békeáldozatot. Mindig kísérte a békeáldozatot (3Móz
7:12-14; vö. 4Móz 15:4), és általában kísérte az égöáldozatot, különösen ünnepeken
(4Móz 28-29).
Egy másik kiegészítő áldozat, melyet nem említ a 3Móz 1-7, de a 4Móz 15:8-10

247
3Móz 2:1-7

kifejti, az italáldozat volt (borból vagy égetett italból), melyet kiöntötték az Úr előtt
„a szentélyben” (4Móz 28:7). Ezt az áldozatot az cteláldozattal együtt ajánlották fel
egy égő- vagy békeáldozat ki sérő jek ént. Mind az étel-, mind az italáldozat mennyisé­
ge meg volt szabva az áldozati állat fajtája szerint, amelyet kísért (vö. 4Móz 15:2-
10).
Azonban az ételáldozatot kizárta a törvény a papért és a népért bemutatott égöál-
dozatból az engesztelési ünnep különleges engesztelési szertartása során (3Móz 16:3,
5,24). A következő különleges szertartások írták elő az ételáldozatot: (a) a tisztulási
szertartás a názírfogadalom lejárta után (4Móz 6:15, 19) vagy egy leprás megtisztu­
lása után (3Móz 14:10, 20-21, 31) cs (b) a „féltékenység! szertartás”, amikor egyti-
zed véka árpalisztet kellett feláldozni olaj és tömjén nélkül (4Móz 5:15, 18, 25-26),
Az első kéve felmutatására szolgáló áldozat, mely két kovászos lepényt tartalmazott,
amit az új gabonából készült lisztből sütöttek (3Móz 23:16-17), nem volt a szó szoros
értelmében vett ételáldozat, mert nem az oltáron áldozták fel (2:12). A tized véka
liszt olaj és tömjén nélküli felajánlása, mely a nagyon szegények vétekáldozata volt
(5:11-13) sem ételáldozat, hanem vétckáldozat.
Az ételáldozat törvényét (2. rész; vö. 6:7-16) az előkészítés különböző módjai
alapján lehet osztályokba sorolni; egy nem megsütött (2:1-3), három megsütött (4-
10. v.) és a különleges, összetört és megpirított zsenge gabona felajánlása (14-16. v.).
(1) Sütetlenül felajánlott gabona (2:1-3). Az ételáldozat szertartása négy lépésből
állt: (a) az áldozathozó előkészítette felajánlását (1, 4-7, v.) és (b) bemutatta azt,
valószínűleg egy tálban (vő. 4Móz 7:13) a papnak a szentélynél (3Móz 2:2, 8); (c) a
pap kivett belőle egy maroknyit emlékeztető részként (2, 9, 16. v,), és (d) elégette az
oltáron „kedves illatul... az Úimak” (2, 9. v.).
2:1. Az alapvető ételáldozatnak... finomlisztből kellett készülnie (modern érte­
lemben véve meglehetősen darabos lisztből), melyet olajjal és tömjénnel kevertek
(csupán ennek az utóbbinak a hozzáadása különböztette meg az ételáldozatot a ren­
des étel előkészítésétől).
2:2. A pap elvette az ételáldozatot a felajánlótól, és elkülönített egy tele marok
finomlisztet és olajat, meg az összes tömjént, és elégette az oltáron az áldozat
emlékeztető részét annak jeléül, hogy az egészet Istennek áldozták. Amikor egy pap
saját étcláldozatát mutatta be, akkor az egész áldozatot el kellett égetni az oltáron
(6:15-16). Az ételáldozat jellemzése ugyanolyan, mint az égőáldozaté: kedves illatú
tűzáldozat ez az ÚRnak (vö. 1:9, 13, 17).
2:3. Ellentétben az égőáldozattal, amelyet teljesen elégettek az oltáron (vö. 1:9), ami
megmaradt az ételáldozatból, azt a papok kapták ételül (vagy ha békeáldozatot kísért,
akkor egyes részei a papé lettek, 7,12-14; a maradék pedig az étkezés részévé vált, amit
az áldozatot bemutató ember és családja fogyasztott cl; vö. 7:15-27), mert az Ú r legszen­
tebb tűzáldozatái közé tartozott ez, A „legszentebb” kifejezés az áldozatokra alkal­
mazva az áldozatnak azokra a részeire utalt (akár étel-, béke-, vétek- vagy jóvátételi áldo­
zatnál), melyeket csak a papság bizonyos tagjai fogyaszthattak el.
(2) Sült ételáldozat (2:4-10). 2:4-7. A szokásos főzőeszközöket és főzési mód-

248
 3Móz 2:8-16

szereket használva (kivéve, hogy illatszert tettek az oltáron elégetett részhez; vo. 2.
v.) az áldozó előkészítette a vagy sütőben sült, olajjal gyúrt.,, lepényeket vagy olajjal
megkent... lángosokat (4. v.), vagy rostélyon sült, összetört, olajjal kevert és leön­
tött lepényeket (5-6. v.), vagy serpenyőben sült, olajjal kevert lepényeket (7. v.). A
háromfajta sütöeszköz és a négyféle kenyér nyilvánvalóan azért volt, hogy biztassa
az áldozathozót felajánlása elhozására, akármilyen gazdasági vagy társadalmi körül­
mények között élt.
2:8-10. A megsütött ételáldozat szertartási eljárása ugyanaz volt, mint a nem
megsütött áldozaté (bár nincs említés az illatszerről), A pap elégette az áldozat em­
lékeztető részét... az oltáron, és ami megmaradt, őt illette (a 3. versnél említett
kivételekkel).
(3) További utasítások az ételáldozattal kapcsolatban (2:11 -16). 2:11-13. Semmi­
lyen ételáldozatban nem lehetett kovász és méz. Az első termés áldozata (vö. 23:16-
17) tartalmazhatta ezeket, de a szó szoros értelmében ez nem minősült ételáldozat­
nak, ami az oltárra került kedves illatul. Ugyanakkor minden ételáldozatot, ami
az oltárra került, meg kellett sózni, nyilvánvalóan Tzráel Istennel való szövetségének
szimbólumaként (Istened szövetségének a sója), mely az áldozati rendszer alapja
volt. Az ősi Közel-Keleten a sóról azt tartották, hogy nem pusztítható el tűzzel. Ezért
a „só szövetsége” úgy tűnik, örök szövetségre utal (4Móz 18:19; 2Krón 13:5, Károli),
2:14-16. Különleges utasításra volt szükség az első termésből bemutatott étel­
áldozat esetében, melyet az aratás kezdetén ajánlottak föl. Pörkölt kalászt és gabo­
nadarát mutattak be az első termésből olajjal és tömjénnel. Ezután a szokásos
emlékeztető rész elégetése következett az oltáron, a maradék pedig kétségtelenül a
papé lett.
Mivel növényi eredetű termék volt (nem állati), az ételáldozat megkülönböztető-
je a bármilyen vérrel kapcsolatos szertartás hiánya volt, bár ezt az áldozatot általában
társították az égő- vagy békeáldozattal, melyek vcrcsáldozatok voltak. Az étcláldo-
zathoz az izráeliek szokásos ételére és főzési módszereire volt szükség, ezért jelké­
pezhette a mindennapi élet odaszánását istennek, és talán isten gondoskodásának
elismerését a mindennapi szükségletekről. Különösen az első termés felajánlásának
formájában tartalmazta Isten szövetségi kegyelmének elismerését és a hűség kinyil­
vánítását a szövetség Uitának, aki behozta Izraelt földjére (5Móz 26:9-10).
Az ctcláldozat mint előkép bemutatja Krisztus személyét, és rámutat kereszthalálá­
nak helyettesítő értékére. Ezt jelképezi az általános összefüggés az ételáldozat és az égö-
és békeáldozat között. Lehetséges, hogy a finomliszt tökéletes, kiegyensúlyozott ember­
ségére, az olaj a Szentlélekrc utal, aki beámyékozta öt testet öltésekor, a tömjén szemé­
lyének erkölcsi tisztaságát jelzi, a kovász hiánya pedig illusztrálja büntelenségét. Ezen
túlmenően érdekes, hogy Jézus saját halálának képeként használta a földbe esett gabona­
mag képét, mely „meghal”, hogy gyümölcsöt teremjen (Jn 12:23-24).

249
3 Móz

c. A békeáldozat tö n ’énye (3. rész)

A hagyományosan „békeáldozatnak” fordított héber kifejezést (zebah sziámim,
mindig többes számban, kivéve az Ám 5:22-t) néhány teológus „közösségi áldozat­
nak” fordítja. G J . Wenham azt mondja, hogy a „közösség” fordítás „egyszerűen ta­
lálgatáson alapul az áldozatot követő ünneplés (közös étkezés) természetéből adódó­
an” ( The Boák ofheviticus, 76, o.), és a hagyományos „békcáldozat” fordítást része­
síti előnyben. A héber „béke” fogalmába beletartozik az egészség, a jóm ód és a béke
Istennel, ezért R.K. H am son találóan ,jóléti áldozatnak” fordítja (Leviticus: An
Introduction and Commentary, 56. o.). Talán mindkét gondolat, a ,jó lét” (a szó jelen­
téséből) és a „közösség” (az áldozat bemutatása utáni közös étkezésből) kombináci­
ója tükrözi legteljesebben ennek az áldozatnak a jelentését.
A békcáldozat törvénye (vő. 3Móz 7:11 -36) a harmadik az un. .kedves illatú áldoza­
tok” közül (lásd magyarázat az 1-5. rész alatt). Párhuzamos az égöáldozattal, nemcsak az
áldozati állatok kiválasztásában (kivéve a madarak kizárását és a nőstény állatok bevétel­
ét, valamint a deformált végtagú állatokét az önkéntes áldozatnál), hanem a szertartás
legnagyobb részében is. Bár nincs említés arról, hogy a békeáldozat engesztelést szerez­
ne, mégis ezt jelentheti a kézrátétel, az állat levágása, a vérrel való meghintés (vö. 17:11)
valamint az állat kövérjének eífüstölögtetése az oltáron (lényegében azonos a vétekáldo­
zat szertartásával, mely kifejezetten engesztelő áldozat.)
Akárhogy is volt, a békcáldozat bemutatójának először teljesítenie kellett az cn-
gesztclcs (vétek- vagy jóvátételt áldozattal) és az odaszánás (égő- vagy ételáldozat­
tal) követelményét. A békeáldozatot és annak különböző válfajait (hála-, fogadalmi
és önkéntes áldozat) leginkább közösségi áldozatnak lehet nevezni, mert közös étke­
zés volt az áldozat csúcspontja. Az örvendezés ideje volt ez az Úr előtt (5Móz 12:12,
18-19; 27:7; 1Kár 8:64-65), amikor az áldozatot bemutatók, családtagjaik és egy levi­
ta a lakóhelyükről (valamint a szegények is a hetek ünnepén, 5Móz 16:11) jelentős
részt kaptak az áldozati húsból, talán az Istennel való szövetség valamennyi áldásá­
nak jeleként, Az ezzel az étkezéssel kapcsolatos szabályokat nem tartalmazza ez a
kézikönyv az áldozó számára, hanem a papoknak adott kiegészítőben találhatók (vö.
magyarázat a 3 Móz 7:11 -36-nál).
A békeáldozat elsősorban önkéntes áldozat volt. A hetek ünnepe (pünkösd) volt
az egyetlen ünnep, amikor a békeáldozatot előírták (23:19-20). De kötelező volt bi­
zonyos különleges szövetséget beiktató szertartások során is (2Móz 24:5) vagy a
szövetség megújításakor (5Móz 27:7), felszenteléskor (2Móz 29:19-34; 3Móz 8:22-
32; 9:8-21; lK ir 8:63; stb.) vagy a felszentelés megszüntetésekor (a názír fogadalom
lejárása után, 4Móz 6:14, 17). A békcáldozat egyéb példái: (a) sikeres katonai had­
művelet (lSám 11:15), (b) éhínség vagy járvány megszűnése (2Sám 24:25), (c) ki­
rályválasztás (lSám 11:15; lK ir 1:9, 19), (d) nemzeti lelki megújulás (2Krón 29:31-
36), (e) évenkénti családi összejövetel (lSám 20:6) és (f) az első termés learatása
(2Móz 22:29-31; lSám 9:11-13, 22-24; 16:4-5). Az önkéntes áldozat volt a minimá-

250
 3Móz 3:1-4

lis áldozat, amit be lehetett mutatni a három nagy ünnepen (2Móz 23:16; 34:20-24;
5Móz 16:10, 16-17; 2Krón 35:8; E/,sd3:5).
A békeáldozat három kategóriája (3Móz 7:12-16) jelzik az áldozat hozatalának
lehetséges indokát: (1) A hálaáldozat (todáh, „megvallás” vagy „elismerés”) volt a
leggyakoribb (7:12-15; 22:29), sokszor így is lehetett hívni magát a békeáldozatot
(vő. 2Krón 29:31; Jer 17:26; 2Krón 33:16). Ezzel ismerték el mások előtt Isten sza-
badítását vagy áldását válaszul az imádságra (Zsolt 56:13-14; 107:22; 116:17-19; Jer
33:11). (2) fogadalmi áldozat (3Móz 7:16) szertartásos kifejezése volt egy fogada­
lomnak (vő. 27:9-10) vagy egy fogadalom teljesítésének, pl. a názír fogadalom lejár­
tának (4Móz 6:17-20). Bár ez általában békeáldozat volt, lehetett égöáldozat is (3Móz
22:17-20). A fogadalmi áldozatot nem szabad összekeverni a iodáh-yal vagy hálaál­
dozattal, melyet azért mutattak be, hogy elismerjék Isten szabadítását válaszul kö­
nyörgésükre vagy egy könyörgő zsoltárra a maga „dicsőítő fogadalmával” (vö. Rónáid
B. Allén, Praise! A Mutter o f Life andBreath, Nashvillc: Thomas Nelson Publishers,
1980, 38-39. o.). (3) Az önkéntes áldozatot azért hozták, hogy kifejezzék áhítatukat
vagy bálájukat Istennek valamilyen váratlan áldásért (7:16; 22:18-23). Égőáldozatot
is lehetett önkéntes áldozatként hozni (22:17-20).
A békeáldozat általános menete az égőáldozathoz hasonlóan a feláldozott állat­
fajtól függött. Talán azért nem lehetett madarat áldozni, mert kis méretük miatt nem
tudták úgy szétdarabolni őket, hogy maradhasson belőlük közös elfogyasztásra, miu­
tán akárcsak egy kis részüket is elégették az oltáron. (Ha egy madarat vétckáldozatul
mutattak be, a pap nem kapott semmit belőle.)
(1) Szarvasmarha békeáldozatul történő felajánlása (3:1-5). 3:1. Az égőáldozat­
tól eltérően ha valaki... marhát akart békeáldozatul bemutatni, akkor az lehetett
akár hím, akár nőstény (vagyis bika vagy tehén). Az állatnak hibátlannak kellett
lennie (vö. 1:3; 22:17-25).
3:2. A békeáldozat szertartása hasonlított az égőáldozatéhoz egészen a feldara­
bolt állat darabjainak felhasználásáig és szétosztásáig. Négy azonos lépés szerepelt
az eljárásban: (a) az áldozó bemutatta az állatot, (b) rátette a kezét, (c) levágta az
állatot a kijelentés sátrának a bejáratánál (vagyis az égőáldozati oltártól északra
az udvarban), és (d) a pap a vért körös-körül az oltárra hintette. A békeáldozat
esetében a kézrátctclbc valószínű beletartozott, hogy az áldozat bemutatója elmond­
ta, hogy miért hozta az áldozatot, akár dicsőítésének kinyilvánításaként egy meghall­
gatott imádság miatt, akár egy fogadalom teljesítésének bizonyságaként, akár önkén­
tes hálaáldozatkent az aratáskor és így tovább.
3:3-4, Az áldozó előkészítette a békeáldozatot (lenyúzta, feldarabolta és meg­
mosta), amiben úgy tűnik, szintén az égőáldozattal kapcsolatos eljárást követte, de a
szertartás eltért abban, hogy a pap az állat mely részeit füstölögtette el az oltáron.
Csak a kövérjét, amely a beleket takarja..., a két vesét a rajtuk levő kövérjével
együtt és a májon levő hártyát égették el az oltáron (vö. ezeknek a testrészeknek
még részletesebb leírását Hamson Levilicus, c. könyvében az 57. oldalon). Abban az
időben „a kövérjét” szemmel láthatólag az állat legjobb részének tartották (vö. IMóz

251
3Móz 3:5-17

4:4; 45:18), ezért ez jelképezhette az áldozó legjobb és legmélyebb érzéseit Isten

iránt.
3:5. A békeáldozat kövérjét a pap elégette az oltáron, rátéve az égőáldozatra.
Ez azt jelenti, hogy a folyamatosan égő áldozat hamujára tették, mely megmaradt a
reggeli áldozatról, vagy talán ugyanennek az áldozónak az égöáldozata füstölgő da­
rabjainak tetejére, mely megelőzte békeáldozatát. Ez a kövérje, mint az egészen égő­
áldozat (vő. 1:9, 13,17) és az étcláldozat emlékeztető része (vő. 2:2, 9) kedves illatú
volt az ŰRnak, jelképezve azt, hogy Isten elfogadta az áldozatot.
(2) Békeáldozat a nyájból (3:6-16). 3:6-11. Egy bárány (7. v.) feláldozása esetén
megint látható a békeáldozat rugalmassága, hiszen elfogadható volt akár hím, akár
nőstény, csak hibátlan legyen (6. v,), A szertartás megegyezett a bika vagy tehén
feláldozásával, kivéve, hogy az egész farok (9. v.) is beletartozott a köverjebe, ame­
lyet elfüstölögtettek az oltáron. Palesztinában a legfőbb tenyésztett juhfajta a keleti
kovérfarkű juh volt (ovA laticaudata), amelynek több farki csigolyája van, hogy
megtámassza a zsírt, mely felhalmozódik a farokban. A fejlett állatoknál ez akár 22-
33 kg-t is nyomhat (Harrison, Leviticus, 59. o.).
A 11. (és a 16.) vers utalását, mely szerint az oltáron elfüstölogtctett békcáldozat
kövérje az Úr tűzáldozatának eledele, nem szabad primitív pogány szokásként ér-
r r

telmezni, mintha az áldozok együtt ettek volna az Úrral (vő. Zsolt 50:12-13). Az Ur
a vétek- (3Móz 4:8-10; 19, 26, 31, 35) és jóvátételi (7:4-5) áldozat esetében is elfo­
gadta a kövérjét, amikor nem volt közös étkezés.
3:12-16. Egy kecske békeáldozata úgy tűnik lehetővé tette akár hím, akár nős­
tény áldozat hozatalát, és ugyanazt az eljárást követte, mint a bárányáldozat, kivéve a
kövér farok részt,
(3) Összefoglaló tilalom. 3:17. A 16. vers csúcspontján szereplő összefoglaló
alapclvrc építve - „A kövérje mind az Úró" - örök rendelkezés volt az izráeliek
számára, hogy se kövérjét, se vért ne egyenek. Ezt a rendeletet újra, részletesebben
hangsúlyozza a 7:23-27, leírva, hogy a büntetés közvetlen isteni ítélet a rendelet meg­
szegőivel szemben. Harrison elmagyarázza, hogy a zsír megevésének tilalma milyen
étrendi okokra is vezethető vissza (Leviticus, 58. o.).
A békeáldozat ismertetőjegye a közös étkezés volt, amit az áldozó és családja
együtt fogyasztott cl az Úr előtt (vő. 7:15). Lényegében önkéntes cselekedet volt,
melyben az áldozó elfogadta a húst Istentől szövetségi hűségének jeleként, és elisme­
réssel vagy hálaadó dicsérettel adózott Istennek múltbeli áldásaiért, akár imameg­
hallgatásokban, akár váratlan vagy mindennapi áldásokban, mint pl. a jó aratásban
mutatkozott az meg.
A békeáldozat mint előkép bemutatja az újszövetségi hívők és Isten közötti kö­
zösséget, valamint a hívők egymás közti közösségét Krisztus kercszthalála alapján
(ÍJn 1:3). Ez is egyik oldala annak, hogy Krisztus „békességet szerzett a keresztfán
kiontott vére által” (Kol 1:20). Valóban „ő a mi békességünk” (Ef 2:14).

252
 3Móz 4:1-2

d. A vétekáldozat törvénye (4:1-5:13)

A vctckáldozat (4:1 -5:13) és a jóvátételi áldozat (5:14-26) világosan megkülön­
böztethető áldozati fajták, bár sok mindenben hasonlítottak is egymásra. Ezeket ha­
gyományosan „nem kedves illatú áldozatoknak” nevezték, de ez az elnevezés nem
teljesen megfelelő a 4:31 fényében, mely azt jelzi, hogy a vétekáldozat kővérje „az
P t

oltáron kedves illatai az Unnak”. [Lásd magyarázat az 1. Általános áldozati szabályok

a népnek (1-5. rész) címszó alatt.] A vétek- és a jóvátételi áldozatot leginkább az
engcsztclés jellemzi.
Felszentelési és tisztulási szertartások során, valamint a felszentelés feloldása­
kor, amikor égőáldozatot kellett bemutatni, előtte feltétel volt a vétekáldozat bemuta­
tása is. Emellett egy hím kecskét kellett feláldozni a nemzet bűnéért az ünnepek mind­
egyik napján, de nem volt rá szükség a naponkénti, hetenkénti vagy a havi égöáldozat
előtt.
(1) Bevezetés. 4:1-2. Az isteni kinyilatkoztatás kifejezése - így beszélt az Ú r
Mózeshez nem ismétlődik egészen az 5:14-ig (ezzel alátámasztja a 4:l-5:13-ban
leírtak egységét). Ez a bevezetés jelzi a vétekáldozat bemutatásának okát: ha valaki
nem szándékosan vétkezik az Ónnak valamelyik tilalma ellen, és azok közül csak
egyet is áthág. A „ha” (ki) szó olyan általános megállapítást vezet be, ahol az össze­
tett mondatból hiányzik a íomondat, hiszen a követelmények esetről esetre változtak,
minden egyes törvényszegő teokráciai helyzetétől függően (4:3, 13, 22, 27).
A vétekáldozatot kiváltó bűnt két szempontból minősítik: egyik jellemzője, hogy
„nem szándékosan” történt, a másik pedig az, hogy „az ÚRnak valamelyik tilalma
ellen” történt (ebbe éppúgy beletartozhattak a mulasztási bűnök, mint az aktívan el­
követett bűnök; vö. 4Móz 15:22-23). Bármilyen konkrét cselekedetre utalnak ezek a
kifejezések és a későbbi példák, az egyértelmű, hogy a szándékos (4Móz 15:30, szó
szerint „felemelt kézzel”), vagyis azzal az előre féltett szándékkal elkövetett bűnre,
hogy az ember engedetlen legyen Istennek, semmilyen áldozatot sem hozhatott az
egyén (de vö. magyarázat a 3Móz 16-nál az engesztelési napi szertartásokkal kapcso­
latban). Ezért pl. Dávid Isten irgalmában bizakodott, miután vétkezett Betsabéval, s
megvallotta, hogy fellázadt isten ellen (Zsolt 51:3, 5, 18-19).
Még konkrétabban vétekáldozatot olyan bűnökért lehetett bemutatni, amiket „nem
szándékosan” (bisgágáh, „tudatlanul”) követtek cl. Bár ez a kifejezés esetenként vi­
lágosan tudatlanságból vagy gondatlanságból elkövetett bűnökre vonatkozott (3Móz
4:2, 22, 27), ugyanakkor használták az emberölésnél is (4Móz 35:11, 15; vö. Józs
20:3, ahol még hozzátették, hogy „akaraton kívüli” gyilkosság). A 4Móz 15:22-31-
ben az ellentét egyszerűen az Tstcn és törvénye elleni makacsság lelkületűvel elköve­
tett bűn, valamint a nem mcgátalkodottan elkövetett bűn között látható. Ezért a
bisgágáh kifejezés jelentése elég tág ahhoz, hogy minden olyan bűn beleférjen, amit
akár tudatlanságból (3Móz 4) vagy nem szándékosan (5. rész), akár szándékosan, de
nem megátalkodottan (4Móz 15:22-29), nem az Úr és szövetségi rendelkezései elleni
lázadás íelkületével követtek el. Az ilyen bűnökért kellett bemutatni vétekáldozatot.

253
3Móz 4:4-12

A vétek áldozat törvényének felépítése (vagyis az elsődleges szertartási szakasz,

3Móz 4; vö. 6:17-23) alfejezetekre tagozódik a vétkes társadalmi helyzete alapján
(pap, gyülekezeti tag, uralkodó vagy átlagember). Az elfogadható áldozatokat is csök­
kenő értékű sorrendben sorolja föl a szöveg: szarvasmarha a papért (4:3) vagy a né­
pért (14. v.), hím kecske a törzsi vezetőért (22-23. v.), nőstény kecske (28. v.) vagy
bárány (32. v.) az átlagemberért, két madár a szegény emberért (5:7) cs liszt a legsze­
gényebbekért (5:1 1-13). Az áldozatok közötti különbség nem az elkövetett bűn jelle­
géből adódott, hanem a bűnös társadalmi/gazdasági helyzetéből. Az 5. részben sze­
replő kiegészítő információ bizonyos kihágásokat is megjelöl, melyek vétekáldoza­
tot követeltek (5:1-6), és engedményt ad a szegényeknek (5:7-13).
(2) A pap bűnéért bemutatott áldozat (4:3-12). 4:3. Valójában fölkent pap egye­
dül a főpap volt, akit a fején kentek föl (8:12). Ö képviselte a népet Isten előtt, ezért
vétke miatt a nép vétkessé vált. Ekkor egy hibátlan bikaborjút kellett bemutatnia
vétekáldozatul az ÚRnak. Figyelemre méltó, hogy ugyanaz a héber szó {hallá ’t)
egyaránt jelenti azt, hogy „vétek” és azt, hogy „vétekáldozat”.
4:4. A vétekáldozat szertartása ugyanazt az általános mintát követte, mint más
áldozatok. Az eltérést abban láthatjuk, hogy mi történt a vérrel és az állat különböző
testrészeivel. Tehát az áldozati állatot bemutatták a kijelentés sátrának a bejáratá­
nál, és a kézrátétel után levágták az Úr előtt, kétségkívül az oltár északi oldalánál
(vö. 33. v., „azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni”).
4:5-7. A vétekáldozat vérét háromféleképpen kezelték az áldozathozó teokratikus
helyzetétől függően. A főpapra (5-7. v.) vagy Izráel egész közösségére (16-18. v.)
vonatkozó eljárás sokkal kidolgozottabb volt, mint a második, módosított eljárás egy
törzsi vezetőnél (25. v.) vagy egy átlagembernél (30. v.). A harmadik, legjobban ki­
dolgozott eljárást követték az engesztelés ünnepének különleges szertartásán ( J6:6-
19). Megdöbbentő ellentét erre a szegény ember (5:9) madarat felajánló vélekáldoza-
tának egyszerű eljárása.
A főpap bűnéért (4:5-7, és ugyanígy a nép bűnéért is; vö. 16-18. v.) a pap bevitte
a vért... a kijelentés sátrába (amit általában szentélynek neveztek, 5. v.), belemár­
totta az ujját a vérbe, és... hétszer a szentély kárpitjára hintette (ez speciális áldo­
zati szakkifejezés, jelentése „hint” vagy „fröcsköl”) az Úr színe előtt. A kárpit az a
függöny volt, mely elválasztotta a szentek szentjét a szentélytől. A főpap ezután meg­
kente vérrel... az illatszerfüstölő oltár szarvait, majd visszatért a külső udvarba,
ahol kiöntötte a bika maradék vérét... az égőáidozati oltár aljára. Ennek az utóbbi
cselekedetének szemmel láthatólag nem volt áldozati jelentősége. Egyszerűen vala­
hová tenni kellett a megmaradt vért.
4:8-10. Az áldozat kövérjének elfüstölögtetése az égőáldozati oltáron párhuza­
mos a békeáldozatta] (vö. 3:3-4).
4:11-12. Az állat többi részével két dolog történhetett, attól függően, hogy az
áldozatot a papért (vagy akár az általa képviselt egész közösségért) vagy másokért
mutatták-e be. A pap nem ehetett a saját magáért (vagy a közösségért) bemutatott
áldozat húsából (6:30), ezért az állatnak mindazokat a testrészeit, melyeket nem éget-

254
 3Móz 4:13-35

tek el az oltáron (az egész bikát), kivittek a táboron kívül egy tiszta helyre (a
szertartási hamu dombjára), ahol elégették egy farakáson, tűzben. Bár a törzsi ve­
zető (vő. 4:26) vagy az átlagember (vö. 31, 35. v.) esetében az állat testrészeinek
sorsát nem említi az Ige, a 6:19 világosan kimondja, hogy a szertartást végző papnak
adták, akinek szent helyen kellett megennie. Nincs említés a vétkező pap bűnének
kiengeszteléséről és bünbocsánatáról sem, ezek kétségtelenül ugyanazokkal a felté­
telekkel történtek, mint a nép esetében (vö. 4:20,26, 35).
(3) Vctckáldozat az egész ízrácli közösségért. 4:13-21. Közösségi, nemzeti,
teokratikus bűnök gyakran előfordultak Izrael történelmében (pl. 4Móz 14). Eseten­
ként ezek nem voltak szándékosak, ezért vétekáldozatot igényeltek (pl, 4Móz 15:22-
26). A nemzetet a közösség vénei képviselték, akik bemutattak egy bikaborjút vé­
tekáldozatul. Rátették kezüket a bika fejére az Úr színe előtt, azután levágták. A
szertartás további része azonos volt a papért bemutatott vctckáldozat szertartásával:
az oltár mcghintcsc a vérrel (3Móz 4:16-18), az oltáron lévő kövérje el füstölög tető­
se (19-20. v.) és az áldozat többi részének elégetése a táboron kívül (21. v.). Ennek
a vétekáldozatnak az eredménye engesztelés és bünbocsánat volt (20. v.).
(4) Vétekáldozat egy vezetőért. 4:22-26. Ha egy törzsi vezető vagy egy nagycsa­
lád feje (nási\ „föcmbcr”; vö. 2Móz 16:22: 4Móz 34:18) nem szándékosan vétke­
zett, hoznia kellett egy hibátlan kecskebakot. A szertartási eljárás a vérrel való bá­
násmódnál különbözött, mert ahelyett, hogy a pap bevitte volna a vért a szent sátor­
ba, egyszerűen vett ujjával a vétekáldozat véréből, és megkente az égőáldozati
oltár szarvait. A többi vért pedig... az égőáldozati oltár aljára öntötte. Miután
clfüstölögtctték a kövérjét az oltáron, a szertartást végző pap kapta az áldozat húsát
éleimül önmagának és családjának (vö. 3Móz 6:19, 22). Ha ezt az útmutatást hittel
követték, a vezető ember bűne engesztelési nyert és ő bocsánatot kapott.
(5) A közösség egy tagjáért bemutatott vétekáldozat. 4:27-35, A köznépből való
embernek vezetőjéhez hasonlóan vétekáldozatot kellett hoznia nem szándékosan elköve­
tett bűnéért, akár egy hibátlan nőstény kecskét (28. v.), akár hibátlan nőstény bárányt
(32. v.). Az áldozati szertartás mindkét állat esetében azonos volt a vezető vétekáldoza­
tával (vö. 22-26. v.). Jelentős, hogy az oltáron elégetett kövérje... kedves illat az Úr-
nak. Ez a kifejezés kiemeli, hogy Isten elfogadta a vétekáldozatot, mely (ha hittel mutat­
ták be) engesztelést és bünbocsánatot eredményezett (31, 35. v.).
(6) Háromfajta kihágás, melyért jóvátételi áldozatot kellett bemutatni (5:1 -6). Az
1-13. vers kapcsolata szövegkörnyezetükkel vita tárgya a teológusok körében. Egye­
sek szerint ez a szakasz a jóvátételi áldozat törvényének bevezetése. Mások szerint az
1-13. vers átmenetet jelent a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat között, melyeket a
teológusoknak ez a tábora lényegében azonosnak tart. Mégis számos tény indokolja,
hogy világosan megkülönböztessük ezt a két áldozatfajtát. Pl. az áldozati állatnak itt
„egy nőstény báránynak vagy kecskének” kellett lennie (6. v.), hasonlóan a tipikus
vétekáldozathoz (4:28,32), ajóvátételi áldozatnak viszont kosnak kellett lennie (5:15,
18, 25). Itt nem szerepel az áldozaton felül további kártérítés, mely sajátos jellemzője
volt ajóvátételi áldozatnak. Az itt tárgyalt áldozatot egyértelműen „vétekáldozat”-

255
 !
3Móz 5:1-13

nak hívja a szöveg (5:6-9, 11-12). Ezért az 1-13. verset a vétekáldozat témáját kiegé­
szítő szakasznak kell tekinteni.
Az első szakasz (1-6. v.) négy bűnt sorol fel, melyek vétekáldozatot követeltek.
Mind a négy esetben a vétek hanyagság, sőt talán feledékenység eredménye, és ezért
a nem szándékos bűnök kategóriájába tartozik (bár a bisgágáh szó nem szerepel az 1-
6. versben).
5:1. Ebben az esetben, ha valaki... nem jelenti..., hogy átkozódást hallott,
ezzel hanyagságból visszatarthatott bizonyos iníormációt.
5:2-3. Két példa szerepel a véletlen szertartási beszennyezödésre döglött állat
érintése miatt (2. v.; vö. 11:24-28, 30-40), és ha valaki hozzáér emberi tisztátalan-
sághoz (5:3; vö. 12-15. rész).
5:4. Az utolsó példa a meggondolatlanul kimondott esküre vonatkozik, akár
jóra, akár rosszra (vagyis bármire) tett esküt valaki. Talán olyan fogadalmat tett,
amit rögtön elfelejtett.
5:5-6. Ha ilyen esetben valaki ráébredt bűnére, meg kellett vallania vétkét, és el
kellett vinnie az Úitnak... egy nőstény bárányt vagy kecskét... vétekáldozatul.
(Az 5:6 magyar fordításában egyaránt szerepel a Jóvátételi áldozatát” és ugyanerre
vonatkozóan a „vétekáldozatul” kifejezés. A ford.)
(7) Vétekáldozati engedmények szegényeknek (5:7-13). 5:7-10. A szegény em­
ber, akinek nem telt... bárányra..., két gerlicét vagy két galambfiókát vihetett az
Umak, egyet vétekáldozatul, egyet égőáldozatul. Az áldozati szertartás hasonló
volt a madár égöáldozati szertartásához (vö. 1:14-17), kivéve, hogy a pap hintett a
vétekáldozat véréből az oltár peremére. Valószínű, hogy ezután a madarat eléget­
ték az oltáron, mint az égőáldozatot (1:16-17). A második madarat égőáldozatul
kellett bemutatni a rendtartás szerint, hogy az áldozó engesztelést és bocsánatot
nyerjen vétkéért.
5:11-13. Akik annyira szegények voltak, hogy még két madarat sem tudtak be­
mutatni vétek- és égöáldozatul, azoknak megengedték, hogy egytized véka (kb. 2
liter) tinomlisztet vigyenek vétekáldozatul. Ellentétben azzal a finomliszttel, amit
ételáldozatként hoztak (vö. 2:1-3) és ami elsődlegesen felajánlási áldozat volt, ebben
az esetben nem tettek rá olajat és nem adtak hozzá tömjént, mert ez vétekáldozat
volt. A pap elégette az áldozat emlékeztető részét... az oltáron, éppen úgy, mint az
ételáldozatnál. Az áldozat eredménye engesztelés és bocsánat volt. A liszt megma­
radt része a szertartást végző papé lett, mint az ételáldozaté. Ez az egyetlen eset,
hogy nem véres áldozatot mutattak be vétekáldozatként, bár ezt is az oltáron, (a vé­
res) tűzáldozatokon kellett elfüstölögtetni (5:12). Lehet, hogy erre gondolt a Zsi­
dókhoz irt levél szerzője, amikor azt írta: „A törvény szerint majdnem mindent (ki­
emelés tőlünk) vérrel tisztítanak meg” (Zsid 9:22).
A vétckáldozat sajátos célja a kiengesztelés és a bünbocsánat elnyerése volt konk­
rét nem szándékosan vagy nem ellenszegülésből elkövetett vétkekért, ahol (ellentét­
ben a jóvátételi áldozattal) nem kellett jóvátételt is fizetni. Isten elfogadta az állat

256
 3Móz 5:14-16

levágását váltságdíjul az adott bűnért, és haragját a bűnösről (végső soron) Krisztus­

ra irányította a kereszten.
A vétekáldozat mint előkép hangsúlyozza, hogy Krisztus halála kielégítő helyet­
tesítő áldozat ahhoz, hogy bűnbocsánatot szerezzen (2Kor 5:21; Ef 1:7). Aki szemé­
lyes hittel azonosul vele, az gyakorlatilag is megtapasztalja ezt a bocsánatot.

e. A jóvátételi áldozat törvénye (5:14-26)

Jóvátételi áldozatot olyankor kellett bemutatni, amikor valaki „hűtlenséget
(Károli) követett el (5:15, m a‘al) \ hűtlen kezelés vagy a jogos kötelesség megtagadá­
sa valakivel (akár Istennel, akár emberrel) szemben (vő. 4Móz 5:12, 19; Józs 7:1;
22:20; 2Krón 26:16, 18; 28:22-23). Ha a bűnt lehetett pénzzel kárpótolni, akkor a
bűnösnek nemcsak egy kost kellett behoznia a jóvátételi áldozathoz, hanem termé­
szetbeli vagy ezüstpénzben kiszámított kárpótlást is kellett adnia, plusz egy 20 száza­
lékos büntetést (3Móz 5:16, 24), Az ebben a szakaszban megadott példák a szent
javak (5:14-16) és szolgálat nem szándékos hűtlen kezelésére vonatkoznak (vö. 14:12,
24), valamint az isteni parancsok gyanított áthágására (5:17-19) és mások tulajdonjo­
gának megsértésére (5:20-26; vö. 19:20-22; 4Móz 5:6-10). Úgy tűnik, érdektelen,
hogy ezekben az esetekben szándékosan követték-e el a bűnt (vö. magyarázat a 3Móz
4 :1-2-nél), hiszen az 5:21-24-ben felsorolt bűnök nyilvánvalóan szándékos, emberek
elleni bűnök, bár nem jelentettek lázadást az Úr ellen (vö. 4Móz 15:30). Tehát a
jóvátételi áldozatra általában olyan törvénysértés adott okot, mely kárt vagy veszte­
séget okozott, akár tudatlanul, akár szándékosan, és akár Isten, akár ember ellen kö­
vették el.
(I) A szent tulajdon nem szándékos megsértése miatt bemutatott jóvátételi áldo­
zat (5:14-16). 5:14-15. A jóvátételi áldozatot követelő bűnök első kategóriája arra
vonatkozott, ha valaki hűtlenül bánt az Úr szent dolgaival. Ez utalhatott a szent
hús helytelen felhasználásra, melyet az áldozathozók fogyasztották el a békeáldozat
bemutatása után vagy az étel-, vétek- és jóvátételt áldozat „legszentebb” részeinek
helytelen felhasználásra. (Ezeket az áldozati részeket a papok számára tartották fenn,
2:3, 10; vö. 22:14-16.) Lehet, hogy elmaradt az Istennek járó áldozati ajándék, a
tized, az első termés vagy az Istennek szentelt dolgok bemutatása (vö. 27. rész); talán
nem teljesítették fogadalmukat (4Móz 6:11-12); vagy nem szolgálták az Urat (vö.
3Móz 14:24). A jóvátételi áldozatra általában egy hibátlan kost írt elő a törvény
(5:15, 18, 25), de a leprás beteg tisztulásakor (14:12, 21; szegény ember esetén egy
madarat, 14:30) vagy a szertartásiig tisztátalanná vált názír újbóli felszentelésekor
(4Móz 6:12) hím bárányt. Ennek a kosnak a szent pénzegység szerint ezüst pénz­
ben megfelelő értékűnek kellett lennie - a zsidó hagyomány szerint legalább két
sekelt kellett érnie.
5:16. A tulajdon megsértése miatti kárpótlás, valamint a 20%-os büntetés ráadás
r

volt a kos feláldozása mellett. Ha valaki az Ur ellen követte el vétkét, a kárpótlást

Isten képviselőjének, a papnak kellett kifizetni. Az áldozati szertartás itt nincs leír-

257
3Móz 5:17-27

va, de a 7:1-6 összefoglalja. A jóvátételi áldozat eredménye engesztelés és bűnbo­

csánat volt.
(2) Az isteni parancsok gyanított áthágásáért bemutatott jóvátételi áldozat. 5:17-
/ r

19. Úgy tűnik, bogy ezek az igeversek az Ur tilalmai közül bármelyiknek kirívóbb
áthágására vonatkoznak, míg a 15-16. vers számos nem szándékos bűnnel foglalko­
zik. A bár nem tudta kifejezés utalhat egy tudatlanul elkövetett cselekedetre, ami
később mégis azt eredményezte, hogy bűn terhelte az elkövetőt. Wenham (Leviricus,
107-108. o.) megállapítja, hogy a vétkes csupán gyanította, hogy áthágott valamilyen
tilalmat, Iclkiismcretfurdalása támadt, de nem volt biztos benne. Talán ezért nem
kellett kártérítést és büntetést fizetni ebben az esetben.
(3) A tulajdonjog megsértése miatti jóvátételi áldozat. 5:20-27. Az 5:14-19-ben
„az U r szent dolgaival” történő hűtlen bánásmód miatt (5:15) és „az Ú r tilalmainak”
áthágása miatt (5:17) kellett áldozatot bemutatni. Az 5:20-27 a másik személy meg­
károsításakor követendő eljárást írja le, bár erről is megállapítja, hogy a vétkes hűt­
lenséget követett el az Ur ellen. A 22-23. versben felsorolt bűnök úgy tűnik, hogy
sikkasztással, lopással, zsarolással és az elveszett holmi visszaadásának elmaradá­
sával kapcsolatosak (vö. 4Móz 5:6-10). Ilyen esetekben, mivel a törvényszegés em­
beri tulajdonjog terén történt, a jóvátétel valamint a büntetés kifizetése a tulajdonos­
nak jár a jóvátételi áldozat napján, vagyis amikor a vétkes bemutatta jóvátételi
áldozatát (3Móz 5:25), Ha a sértett fél már nem élt, és nem voltak örökösei, akkor a
kárpótlást és a büntetést a papnak kellett megfizetni (vo. 4Móz 5:8-10). A jóvátételi
áldozat eredménye megint csak az engesztelés és a bünbocsánat lett (3Móz 5:26).
A jóvátételi áldozat sajátossága a kárpótlás és a büntetés kifizetése a sértett fél­
nek, akár embernek, akár Istennek. A jóvátételi áldozati... kos nem tartozott bele a
kárpótlásba, hanem a bűn kiengesztelését szolgálta Isten előtt.
A jóvátételi áldozat mint előkép Krisztus halálának azt a vonatkozását hangsú­
lyozza, hogy engesztelési szerez a bűn által okozott kárra cs/vagy jogsértésre. Ézsai-
ás előre látta, hogy Krisztus „jóvátételül” fogja magát feláldozni (Ézs 53:10).

2. TOVÁBBI ÁLDOZATI SZABÁLYOK A PAPOKNAK (6-7. RÉSZ)

Ez a szakasz kiegészíti az áldozatokról szóló kézikönyvet (1-5. rész), és további
adminisztratív részleteket tartalmaz a papok szerepéről, különösen arról, hogy mi
történjen a hússal és az áldozatok más részeivel, melyeket nem égettek el az oltáron.
Az áldozattal kapcsolatos fő mondanivaló „Izrael fiainak” szólt (1:2; 4:2), Ez a sza­
kasz (kivéve a függeléket, 7:22-38) ,Áronnak és fiainak” van címezve, vagyis a pa­
poknak (6:2, 18). Ennek az igeszakasznak a fő mondanivalója az, hogy milyen sze­
mélyek, helyek és áldozati darabok fogadhatók el Istennek.
Mivel ugyanaz az öt áldozati fajta szerepel itt, mint az 1-5. részben, ezért bizo­
nyos átfedések adódnak. Csak az új jellemzőkkel fogunk foglalkozni. A.F. Raincy
világosan bebizonyította, hogy az ószövetségi áldozatokat három különböző sorrend­
ben említi a Szentírás („Sacriflce,” The Zondervan Pictorial Encyclopedia o f the
Bibié, 4:201-3): (1) Didaktikus sorrendben (égő-, étel-, béke-, vétek- és jóvátételi

258
 3Möz 6:1-23

áldozat) találjuk őket az 1-5. részben. (2) Adminisztratív sorrendben (vagyis leltár-
rendben: égő-, étel-, vétek-, jóvátétel! és békeáldozat) találjuk őket a 6-7. részben
(vő. 4Móz 7:87-88). Ez a sorrend tükrözi az áldozatok relatív gyakoriságát (ha az
engesztelő - vétek- és jóvátétel! - áldozatokat azonos csoportba soroljuk), és jelzi a
különbséget is az áldozati állat darabjainak kezelésében. Az először említett cgőál-
dozatot teljesen el kellett fústölögtetni az oltáron. Az étel-, a vétek- és a jóvátétel)
áldozatot részben el kellett fústölögtetni az oltáron, részben pedig a papoknak kellett
elfogyasztani. A békeáldozatot, melyet utoljára említ, részben el kellett fústölögtetni
az oltáron, részben el kellett fogyasztani a papoknak, részben pedig az áldozónak és
családjának kellett megenni a közös ünnepségen. (3) Eljárási sorrendben, ahogy az
egyes áldozatokat egymás után kellett bemutatni (vétek- és/vagy jóvátételi, égő-, étel­
és békeáldozat). Ezt találjuk számos igehelyen, mint pl. 3Móz 8:14-32 (vö. 2Móz
29:10-34); 3Móz 14:12-20; 15:14-15, 29-30; 4Móz 6:16-17 (ezzel szemben admi­
nisztratív sorrend látható a 4Móz 6:14-15-ben); 2Krón 29:20-35.

a. Az égőáldozattal kapcsolatos papi szabályok (6:1-6)

6:1 -6, Mivel az égőáldozat egyetlen részét sem fogyasztotta el sem a pap, sem az
áldozó, ez a rövid szakasz csupán a papoknak arról a kötelességéről ír, hogy miként
bánjanak a hamuval és az oltáron lévő tűzzel. Az égőáldozat maradjon az oltár
tűzhelyén egész éjszaka..., és az oltár tüzét tartsák égve. A pap reggel az egyes
feladatokhoz megfelelő ruhát öltve szedje ki a hamut... az oltárról, és vigye ki
egy szertartásilag tiszta helyre a táboron kívül.
A papok felelősek voltak azért, hogy a tüzet állandóan tartsák égve az oltáron.

b. Az ételáldozattal kapcsolatos papi szabályok (6:7-16)

6:7-11. Ezek az igeversek nem sokat tesznek hozzá a második részben felvázolt
eljáráshoz. Az igen szent (10. v.) kifejezés az áldozati húsra utal, melyet csak a pa-
r

pok (Áron fiai közül a férfiak) fogyaszthattak cl (11. v.). (Az égőáldozatról, melyet
nem volt szabad megenni, sehol sem írja a Biblia, hogy „szent” vagy „igen szent”.)
6:12-16. (A 15b vers magyar fordítása lényegesen eltér a kommentár által hasz­
nált angol bibliafordítástól: „az Ú r örök rendelkezése ez” megállapítás helyett az
angolban „az Ú r rendszeres része ez” szerepel, a ford.) A pap rendszeres (vagyis
naponkénti; Zsid 7:27) ételáldozatát nem említi a 3Móz 2. Ezt az áldozatot annak a
papnak kellett bemutatni, akit a főpap után kennek föl utódjául (6:15), fele reggelre,
fele estére (13. v.) esett. Mivel a pap nem ehette meg a saját áldozatát, teljes áldozat
volt, amit teljesen el kellett égetni az oltáron (16. v.).

c. A vétekáldozattal kapcsolatos papi szabályok (6:17-23)

6:17-23. Ez a szakasz felvázolja, hogy (a) hogyan fogyassza el a pap és a papok
közül mindenki a vétekáldozatot (19, 22. v.); (b) hogyan szenteljék fel azokat a
ruhákat, melyekhez véletlenül áldozati vér tapadt vagy azokat az eszközöket, me-

259
3Móz 7:1-18 i

lyek megérintették az áldozati húst (20-21. v.); és (c) hogy ne egyék meg a pap vé­
tekáldozatát valamint a közösség vétckáldozatát (amikor a vért bevitték a kijelen­
tés sátrába, 23. v.).

d. A jóvátételt áldozattal kapcsolatos papi szabályok (7:1-6)

7:1-6. Ez a szakasz részletesebben leírja az áldozati eljárást, mint az 5:14-26. A
levágás helye (7:2) párhuzamos az égőáldozatnál leírtakkal (az oltár északi oldalá­
nál, 1:11). A vérrel való meghintés (7:2) és az elfüstölögtetés az oltáron (3-5. v.)
párhuzamos a békeáldozattal (3. rész). Az áldozati állat húsának elfogyasztása (7:6)
párhuzamos a vétekáldozattal (vö. 6:19, 22).

e, Az engesztelő és felajánlási áldozatok összefoglalása a papok számára (7:7-10)

7:7-10. Ez a bekezdés megemlíti az első négy áldozatot (vétek-..., jóvátételi...,
égő- és étel-) és összefoglalja, hogy mit kap a pap mindegyikből. A megsütött ételál­
dozat a szertartást végző papé lett (9. v.), míg a meg nem sütött ételáldozatokból
részesült minden pap (10. v.).

f Papi rendszabályok a békeáldozattal kapcsolatban (7:11-21)

A békeáldozat sajátossága a vele együtt járó közösségi étkezés volt. Mivel a pa­
pok szabályai elsősorban az áldozati hús elosztására vonatkoztak, természetes, hogy
ennek az étkezésnek sok részlete csak itt található meg.
7:11-15. Hálaáldozat esetén - ez volt a leggyakoribb békeáldozat (vö. 22:29-30)
- a hálaadó véresáldozatot (7:12; vö. magyarázat a 3. résznél) kísérnie kellett min­
den áldozatból egynek (7:14) a három kovásztalan ételáldozatból (melyet a 12. vers
ír le). Mivel az áldozatoknak kovásztalannak kellett lenniük, a pap nyilvánvalóan
felajánlotta „az emlékeztető részt” az oltáron a békeáldozat kövérjévcl együtt (vö.
2:9, 11-12). Ezután a szertartást végző pap megtartotta a maradékot (7:14). Ugyan­
akkor a kovászos kenyér (13. v.) valószínűleg a közös étkezéshez kellett, és nem a
szertartást végző papé lett. A békeáldozatnak a papot megillető részeit magyarázza a
28-34. vers. A hálaadó békeáldozat húsát, ami még a közös étkezéshez kellett, még
az áldozat napján meg kellett enni (15, v.). A közös étkezés résztvevői az áldozatho­
zó és családtagjai voltak. Egy lévita az áldozatot bemutató ember lakóhelyéről és a
szegények (akik nem engedhették meg maguknak, hogy saját békeáldozatot mutassa­
nak be) szintén részt vehettek rajta (5Móz 12:12, 18-19). Ezt az ételt egy Istentől
kijelölt helyen kellett elfogyasztani (5Móz 12:6-26).
7:16-18. Mindazonáltal, ha valakinek a véresáldozata fogadalmi vagy önkén­
tes áldozat volt, akkor ha maradt belőle, azt másnap is megehették. De bármilyen
maradékot a második nap után el kellett égetni. Ha mégis evett valaki harmadnap a
békeáldozat húsából, ezzel érvénytelenné tette az egész áldozatot, és olyan törvény­
sértést követett el, mely isteni büntetést vonhatott maga után. (A názír fogadalmának
lejártakor esedékes békeáldozat különleges szertartását lásd a 4Móz 6:13-20-nál.)

260
 3Móz 7:19-38

7:19-21. (vö. 19:5-8) A hús megevésének általános szabálya az volt, hogy mind
a húsnak, mind pedig elfogyasztó]ának szertartásilag tisztának kellett lennie. Bár­
kit, aki szertartásilag tisztátalan (vö. 11-15; 22. rész) volt és evett a bckeáldozat
húsából, ki kellett irtani népe közül (vagyis meg kellett halnia; vö. 7:21, 25, 27;
17:4, 9; 18:29; 19:8; 20:8, 17-18; 22:3; stb.).

g. További szabályok az izráeUeknek (7:22-36)

(1) Nem szabad kövérjét és vért enni. 7:22-27. A 3:17-ben lefektetett alapelv
bővebb magyarázatát olvassuk itt. Közvetlen isteni ítéletet vonhatott maga után a
kövérje megevése tiszta állat esetén, akár természetes okból pusztult cl vagy vadállat
tépte szét (7:24), akár áldozatként vágták le (25. v.). Az ilyen embert ki kell irtani
népe közül, A döglött állat húsának többi részét cl lehetett fogyasztani, de ez ideigle­
nes tisztátalanságot eredményezett (11:39-40; 17:15), ezért általában a nem
izráelieknek adták (5Móz 14:21). Az ilyen állat kövérje bármire felhasználható
volt az étkezésen kívül, vagyis világításra, fényesitésrc vagy más háztartási célra. A
második tilalom az olyan hús fogyasztására vonatkozott, amelyből nem engedték ki a
vért (vö. 1Sám 14:33). A fenyegető büntetés megint Isten ítélete volt.
(2) A pap része a békeáldozatból. 7:28-34. Ez a bekezdés kiegészíti a 11-21.
verset a békeáldozattal kapcsolatban, melyben részesült az áldozat bemutatója és csa­
ládtagjai. Más áldozatokhoz hasonlóan (kivéve az égőáldozatot) a pap megkapta az
ételéül kijelölt részt. A békeáldozat... szegyét fel kellett mutatnia az É r színe előtt
felmutatott áldozatul. A zsidó teológusok szerint a húst oldal irányban meglengetve
ajánlották fel az Úrnak. Másfelől a jobb comb felmutatását (szent ajándék, 32, 34.
v.) függőleges irányú meglóbálásnak tartották. A jobb combot (32. v.) a szertartást
végző pap kapta (32-33. v.), a szegyet pedig a papok egész közössége (34. v.) cs
családjuk, „fiai meg a leányai” (4Móz 18:11-12).
(3) A papnak jutó áldozati rész összefoglalása. 7:35-36. Úgy tűnik, hogy ezek az
igeversek összefoglalják az egész6:l-7:34-ben leírt szakaszt. A papok rögtön a papi
szolgálatba való beiktatásuk után részesedtek az áldozatokból örök rendelkezés sze­
rint.

h. Az áldozatokkal kapcsolatos törvények összefoglalása (7:3 7-38)

7:37-38. Ez az összefoglaló bekezdés valószínűleg visszautal az egész első hét
részre, melybe beletartozik egyrészt az Izrael fiainak szóló áldozati kézikönyv (1 -5.
rész), másrészt a kiegészítő rendelkezések a papok számára (6:1-7:36). Az áldozatok
adminisztratív sorrendjét követi, mert így szerepelnek a papi szabályzatban. A föl­
avatási áldozat (mely valószínűleg egy kos különleges béke áldozatként való fel­
ajánlásából állt, 8:22-29) előretekint a 9. részre, mely bemutatja Áronnak és fiainak
1 r

felszentelését. Az emlékeztető megjegyzés, hogy így parancsolta az Ur Mózesnek

a Sínai-hegyen rámutat arra, hogy az áldozati rendszer beletartozott a Sínai-hegyen
kötött szövetség kötelezettségeibe (vö. 1:1).

261
3Móz 8:1-12

B. A papság és az áldozati rendszer beiktatása (8-10. rész)

Ezek a részek a 24:10-23-mal együtt alkotják Mózes harmadik könyvének elbe­
szélő részét (vö. magyarázat az 1:1-nél). Ha a zsidó hívő Isten elé akart járulni, akkor
nemcsak áldozatot kellett bemutatnia (1-7. rész), hanem szüksége volt a pap közben­
járására is (vö. Zsid 5:1-4). Ezért a papság intézménye, mely elvégezte az áldozati
szertartást volt a következő lépés abban, hogy megvalósulhasson Izrael közössége a
szent Istennel. Isten már elrendelte az öröklésen alapuló papságot Áronon és leszár­
mazottam keresztül (2Móz 29:9).

I . ÁRON ÉS FIAT FELSZENTELÉSE (8. RÉSZ)

Mózes harmadik könyvének 8. része elbeszélő leírás, mely betöltötte és előfelté-
tclezte a mózesi előírás ismeretét, mely a 2Móz 29-ben található; ezért e két bibliai
rész szoros párhuzamban áll egymással.

a. Felkészülés a felszentelést istentiszteletre (8:1-4)

8:1-4. Az isteni kinyilatkoztatás szokásos jelzése (így beszélt Mózeshez az Úr)
nemcsak új szakasz kezdetét jelzi, hanem hogy Mózes továbbra is a szövetség köz­
benjárója volt (8-10. rész). Mózes két részből álló parancsot kapott Istentől: (a) Fogd
Áront a fiaival együtt, valamint a felszenteléshez szükséges eszközöket (8:2) és (b)
a nép egész közösségét (valószínű a vezetők testületét, akik egész Izraelt képvisel­
ték; vö. 9:1), gyújtsd a kijelentés sátrának a bejáratához (az elöudvarhoz; 8:3).
Mózes engedelmessége (úgy cselekedett, ahogyan parancsolta neki az Úr ) a szo­
kásos irodalmi forma a parancs-engedelmesség leírására, mely újból és újból megis­
métlődik ezekben a részekben (kivétel a 10:1-3).

b. Áron felöltöztetése a főpapi ruházatba (8:5-9)

8:5-9. Mózes először megmosta Áront és fiait... vízzel, valószínűleg a rézme­
dencénél (vö. 2Móz 30:17-21), majd felöltöztette Áront a főpap ruhájába. A főpapi
ruhadarabok olyan egyenruhát alkottak, melyek inkább Áron közbenjáró szerepét
vagy hivatalát hangsúlyozták, mintsem személyiségét (a 2Móz 28:1 -39; 29:5-6; 39:1-
26 magyarázza a főpapi ruházatot).
;
c. Áron és a szent sátor felkenése olajjal (8:10-12)
8:10-11. Mózes felszentelte a hajlékot és ami csak benne volt, valamint az
cgöáldozati oltárt és a réz medencét meghintve ezeket lolkenésre való olajjal (vö.
2Móz 30:26-29; 40:9-11). A fölkenési olaj receptje és világi használatának tilalma
megtalálható a 2Móz 30:22-25, 31-33-ban.
8:12. Ezután Mózes öntött a föl kenésre való olajból Áron fejére..., hogy föl­
szentelje őt (vö. 2Móz 29:7; 30:30: 40:13). Ezeknek a felkenéseknek az volt a célja,
hogy elkülönítsék a szent sátort (3Móz 8:10), a különböző szent berendezési tárgya-

262
r

3Móz 8:13-29

kát (10-11. v.) és a papot, aki a szentélyben szolgált (12. v.), mint amik igen szentek
az Úrnak (vő. 2Móz 30:29).

d. Áron fiainak felöltöztetése a papi ruhákba (8:13)

8:13. Az Úr parancsa szerint Mózes feladta a papi öltözékeket (vő. 2Móz 28:40-
43; 29:8-9) Áronnak mind a négy fiára (3Móz 10:1,6; vö. 2Móz 6:23).

e. A papok felszentelést áldozatának bemutatása (8:14-29)

f

Mózes ekkor elvégezte az áldozati feladatokat, melyeket az Ur a papok számára

írt elö (1 -7. rész), míg Áron és fiai úgy vettek részt ebben az áldozatban, mint átlagos
izráelick, akik saját áldozataikat hozták. Ez az elbeszélés (8:14-29) és a 2Móz 29:10-
34-ben szereplő leírás az áldozatokat az eljárás sorrendjében sorolja fel (vö. magya­
rázat a 6-7, résznél).
r
8:14-17. Mózes először odahozatta a vétckáldozati bikát (vö. 2Móz 29:10-14), r

Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika fejére. Mivel Áron még
nem volt felszentelve, hogy képviselje Izraelt közbenjáró papi funkcióban, ezt a véte­
kért való áldozatot Áronért és fiaiért kellett bemutatni, és nem Izrael népéért. Emel­
lett ennek a vétek áldozatnak a fő célja az volt, hogy megtisztítsa az oltárt, fólszentel-
je engesztelési végezvén érte. Ez a vétekáldozat nagyjából aszerint történt, ahogy a
3Móz 4:3-12 leírja, kivéve, hogy az égőáldozat vérét itt Mózes az égőáldozati oltár
szarvaira kente, és nem az ülatáldozati oltárra (4:6-7). A papért bemutatott áldoza­
toknál szokásos módon a bika maradékát bőrével, húsával és ganéjával együtt el­
égette a táboron kívül.
8:18-21. Mózes ezután odahozatta az égőáldozati kost (vö. 2Móz 29:15-18) az
előírt szertartás szerint (3Móz 1:10-13), kivéve, hogy úgy tűnik Mózes végezte a
szertartás minden fázisát a kézrátételen kívül.
8:22-29. A sorozat utolsó áldozata békeáldozat volt, melyet az Ige felavatási
kosnak nevez (vö. 2Móz 29:19-28). A szertartás lényegében megegyezik a békeál­
dozat előírásaival (3Móz 3:6-11; 7:28-34). A legnyilvánvalóbb eltérés természetesen
F

az volt, hogy Mózes vette a kos vérének egy részét, cs megkente vele Áron jobb
fülének a cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, és hason­
lóképpen cselekedett Áron fiaival is. Mózes ezután ráhintette Áronra és ruháira,
meg a fiaira és fiainak a ruháira ennek a vérnek egy részét (8:30). r
Sajátos eljárás volt, hogy Mózes vette a kos kövérjét és a jobb combot, és Áron­
nak és fiainak kezébe adta (25-27. v.). Ez úgy tűnik, hogy az egész nép szemében
jelképezte a hivatal szentséget, amelybe a papokat állították. Ennek az oltáron elége­
tett felmutatott áldozatnak a tetejére tettek egy kovásztalan lepényt, egy olajos...
kenyeret, meg egy lángost, melyeket a kifejezetten erre az alkalomra előkészített
kovásztalan kenyerek kosarából vettek elő (26. v.). A kos szegyét, mely Mózes
része volt az áldozatból, hiszen a szertartást végző papként szolgált, Mózes felmu-

263
3Móz 8:30-9:4

tatta... az Ur színe előtt, és valószínűleg megtartotta magának élelemként (vő. 2Móz

29:26).
f

f Áronnak és fiainak felszentelése felkenetési olajjal és áldozati vérrel (8:30)

8:30. Ezt a felszentelést, amit Mózes végzett, a 2Móz 29:20-21 írja elő (vő. 3Móz
8:23-24).

g. Áronnak és fiainak hétnapos félszentelési elkülönítése (8:31-36)

r

8:31-32. Mózes utasította Aront és fiait, hogy egyék meg a felszentelési kos
megmaradt részét a fölavatási áldozat kosarában levő kenyérrel együtt, és azután
égessék el a maradékot.
8:33-35. Áronnak és fiainak a kijelentés sátrának előudvarában kellett maradni
éjjel-nappal hét napig, míg leteltek fölavatásuk napjai.
8:36, Ezt a részt egy az engedelmességről szóló megállapítás foglalja össze: Áron
és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.

2. A NYILVÁNOS ÁLDOZATI RENDSZER KEZDETE (9. RÉSZ)

Az egész Izráeli áldozati rendszer felavatásának leírása emlékeztet az engesztelé­
si ünnep szertartásainak előírásaira, hiszen mindkét alkalommal áldozatokat hoztak
mind a papokért, mind pedig a népért. De itt a nép békeáldozata váltotta fel a bűnbak­
kal kapcsolatos szertartást, és ezért ünnep lett a böjt helyett.

a. Áldozati előírások Áronnak és a népnek (9:1-4)

9:1-4, Miután befejeződött Áronnak és fiainak fölszentelésc, Áron utasítást ka­
pott, hogy végezze papi kötelességeit, hozzon áldozatot először önmagáért, aztán
pedig a népért (vö. Zsid 9:7). A nyolcadik napon kifejezés természetesen arra a
napra utal, amikor befejeződött Áron felszentelésének hetedik napja (8:33-35). A
zsidó Talmudban leírt hagyomány szerint a papszentelés hete a tizenkettedik hónap
23. napján kezdődött, így a felszentelési szertartásnak ez a nyolcadik napja azonos
lehetett a 2Móz 40:2, 17-ben említett első hónap első napjával, amikor felállították a
/ f

szent sátort. Így Áron azonnal elkezdte papi munkáját, bemutatva a tizenkét törzsi
rt

vezető közül az első áldozatát. Ok egymás utáni napokon hozták a maguk áldozatait
(4Móz 7:10-88; vö. Bemard J. Bamberger, „Leviticus,” The Torah: A Modern
Commentary, 3:65-6). Áronnak és fiainak első áldozata (3Móz 8:14-29) és azután a
naponként következő vétckáldozatuk ellenére a hétnapos elkülönülési idő alatt (2Móz
29:35-37) még mindig szükséges volt, hogy Áron bemutasson önmagáért vétekáldo­
zatot cs égőáldozatot (3Móz 9:2). A népnek (amelyet itt Izrael vénei képviseltek)
hoznia kellett állatokat „vétek-”, „égő-”, étel- és békeáldozatul (3-4. v.). Az egész
áldozati rendszert teológiailag megmagyarázta, amikor Mózes elmondta ezeknek az
áldozatoknak az okát: Mert ma megjelenik előttetek az Ú r (vö. 6. v.). Isten azért
intézményesítette az áldozatot, hogy kiválasztott népe eredendő bűnössége ellenére

264
 3Móz 9:5-24

az engesztelés révén elé, a szent Isten elé járulhasson, és ö közöttük lakhasson és

Istenük lehessen (vö. a fontos igeszakasz a 2Móz 29:42-46-ban).

b. Felkészülés az áldozatokra (9:5-7)

9:5-7. Miután Mózes utasította az egész közösséget (ez nyilván szinonima az
első versben említett „vénekére), átruházta papi funkcióit Áronra. Felszólította, hogy
kezdje cl az áldozatok bemutatását (Járulj oda az oltárhoz, és készítsd el vétckál-
dozatodat és égőáldozatodat).

c. Áron áldozatai (9:8-14)

9:8-14. Áronnak fiai segítettek (akik közönséges áldozathozókként vettek részt
r

az áldozati szertartásban). Áron bemutatta a maga vétckáldozatára szánt borjút.

Mivel Áron korábban vétkezett azzal, hogy aranyborjút készített (2Móz 32), szinte a
sors iróniája, hogy most első áldozataként borjút mutatott be, mintha azért a bűnéért
kérne engesztelési. A leírt szertartás követi a 3Móz 4:3-12 előírásait azzal a kivétel­
lel, hogy a vért megint (vö. 8:15) az égőáldozati oltár szarvára kentek az illatáldoza­
ti oltár helyett. Hasonlóképpen Áron bemutatta saját égőáldozatát is (vö. 8:18-21).

d. A népén bemutatott áldozatok (9:15-22)

9:15-22. A nép vétekáldozatára szánt bakot (15. v.), az égőáldozatra (16. v.)
szánt borjút és bárányt (vö. 3. v.) ételáldozattal együtt (17. v.) és a nép békeáldoza­
tára szánt marhát és kost (18. v.) felajánlva Áron lényegében az összes lehetséges
áldozati állatfajtát bemutatta (kivéve a madarakat, melyeket a szegények hozhattak).
r

Áron megáldotta a népet az áldozatok befejezése után (22. v.). A zsidó hagyomány
szerint ez az áldás a 4Móz 6:24-26-ban szerepel.

e. Isten dicsősége megjelenik (9:23-24)

r

9:23-24. Miután Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába (ahol Mózes vagy
utasításokat adott Áronnak, vagy ezzel mutatta meg a népnek, hogy ö fog a szent
sátorban szolgálni, vagy beszélni akart Istennel), kijöttek, és megáldották a népet.
r

Ekkor megjelent az Ur dicsősége az egész nép előtt. Ezzel megvalósult az áldoza­

tok célja: Isten elérése (vö. 4, 6. v.). Az Úr jelenlétének ez a látható és dicsőséges
megnyilvánulása a természetfeletti tűzzel együtt, mely teljesen megemésztette a rész­
ben már elégett áldozatokat az oltáron jelezte, hogy Isten elfogadta az áldozatokat.

3. A PAPI SZERTARTÁS MEGSZEGÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI (10. RÉSZ)

r

Áronnak főpapi szolgálata legelső napján látnia kellett két idősebb fia halálát.
Míg a 8-9. részben az isteni utasítások betartása Istentől eredő tűzhöz vezetett, mely
megemésztette az áldozatokat Isten kegyelmes elfogadásának jeléül, a 10. részben
leírt tudatlan vagy önhitt, isteni irányítás nélküli viselkedés olyan tüzet hozott Isten­
től, mely azonnal megemésztette a törvénysértőket.

265
3Móz 10:1-15

a. Nádáb és Abíhú szertartási vétke és azonnali halála (10:1-3)

10:1-3. Áron két legidősebb fia (vő. 2Móz 6:23; 28:1; 1Krón 6:3) akár tudatlan­
ságból, akár beképzeltségből idegen tűzze) áldozott az Úr előtt, amilyet Ő nem
parancsolt nekik. Ez az eset megszakítja a korábbi két rész általános mintáját, mely­
ben minden az Ur parancsa szerint történt (vö. 3Móz 8:36). Nincs leírva, hogy mi
tette illatáldozatukat „idegenné”. Talán olyan szenet tettek szenesserpenyőjükbe,
ami nem az oltárról származott (vö. 16:12) vagy nem megfelelő időpontban mutatták
be az áldozatot (2Móz 30:7-9). Még az is meglehet, hogy be akartak menni a szentek
szentjébe, és ezzel a főpap engesztelési ünnepi jogát bitorolták (vö. 3Móz 16:12-13).
A parancs, mely megtiltotta a papoknak, hogy „bort és részegítő italt” igyanak (10:9),
arra enged következtetni, hogy részegség is tényező lehetett bűnükben. Akárhogy is
történt. Isten akaratával ellentétes dolgot tettek, és ezért azonnal Isten Ítélete sújtotta
őket drámai példaként arra, hogy mit jelent „kiirtatni a nép közül” (vö. 4Móz 15:30).
A történet „tanulsága” Mózes összefoglalása szerint az, hogy akik abban a kiváltság­
ban részesültek, hogy legközelebb állhatnak Istenhez, azoknak különleges felelőssé­
gük kiábrázolni szentségét és dicsőségét,

b. Nádáb és Abíhú testének eltávolítása (10:4-5)

10:4-5. Mózes parancsára Áron nagybátyjának... fiai kivitték Áron két fiának
testét a táboron kívülre, mint az áldozati állatok felhasználhatatlan testrészeit.

c. Nádáb és Abíhú gyászolásának szabályai (10:6-7)

10:6-7. Mózes parancsának engedelmeskedve Áron és két megmaradt fia -
FJeázár és ítámár - tartózkodtak a gyász szokásos megnyilvánulásaitól, bár min­
denki más gyászolhatta Nádábot és Abihút. Ez összhangban állt azzal a későbbi tila­
lommal, hogy a főpapok ne vegyenek részt rokonaik temetésén (21:10-12).

d. Az Űr biztatja Áront főpapi kötelességeinek folytatására (10:8-11)

10:8-11. Mózes harmadik könyvében csak itt olvassuk, hogy az Úr közvetlenül
szólt Áronhoz, Mózes közvetítése nélkül. A bor és más részegítő ital tilalma való-
szinüleg azzal a céllal hangzott el, hogy a papok világosan gondolkodjanak feladata­
ik elvégzése közben, melyekbe beletartozott különbséget tenni a szent és a közön­
séges közt, a tisztátalan és a tiszta közt, így felkészülten tanítani Izrael fiait azok­
ra a törvényekre, melyeket Isten kinyilatkoztatott Mózes által, és döntéseket hozni
nehéz esetekben (vö. 5Móz 17:9-11). A papoknak az a feladata, hogy tanítsák az
izraelieket a szentség útjára, előkészítette a 3Móz 11-15-ben leírt utasításokat.

e. Mózes parancsa az áldozati porciók szétosztására (10:12-15)

10:12-15. Mózes utasította Áront és megmaradt fiait az áldozatok azon részeit
illetően, amiket az Ur nekik adott éleimül (vö. 6:26; 7:12-15).

266
 3Móz 10:16-20

f Mózes haragja a vétekáldozat elégetése miatt (10:16-18)

10:16-18. Mózes... megharagudott... Eleázárra és Barnáira. amikor felfe­
dezte, hogy a népért bemutatott vctckáldozati bak (vö. 9:15) teljesen elégett, ahe­
lyett, hogy megették volna az előírás szerint (nem vitték be a vérét a szentély belse­
jébe, 10:18; ha a vért bevitték volna a szentélybe, akkor a bakot helyesen égették
volna el „a táboron kívül” 4:12, 21).

g. Mózest kielégíti Áron magyarázata (10:19-20)

10:19-20. Áron magyarázata fiai viselkedésére (melyben úgy látszik ő is részes
volt) úgy tűnik, hogy Összefüggésbe hozza Nádáb és Abíhú tragédiáját (engem pedig
ilyen dolgok értek) ezekkel a szabálytalanságokkal a vétekáldozati eljárásban. Áron
megkérdezte testvérét: Ha én ma vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az
Ú r ? Nyilván vagy őszintén félt abból enni, ami „igen szent” volt (17. v.) fiai halálá­
nak napján, vagy a gyász miatt nem tudott odafigyelni, és véletlenül nem tartotta be
az áldozati előírásokat. Ha így volt, akkor a saját bűnéért áldozatot kellett volna hoz­
nia, mert megszegte a szertartási előírásokat. Erre azonban nincs utalás. Bárhogy is
volt, Mózes igazat adott neki.

C. A tisztatalanságra vonatkozó törvények (11-15. rész)

A „tisztátalan” és a „tiszta” nem ugyanaz, mint a „csupa piszok” és a „makulát­
lan” (Bamberger, „Leviticus”, 101. o.). Nem is kapcsolódnak közvetlenül a steril
vagy fertőző állapothoz higiéniai értelemben, bár a szertartási fertőzöttségnek voltak
különböző fokozatai. Bár a tisztátalansággal kapcsolatos törvényekben Isteni gon­
doskodásból sok higiéniai előírás is szerepelt, mégsem ez volt elsődleges céljuk. A
tiszta cs tisztátalan közötti különbségtétel még csak nem is a „bűnös” vagy „ártatlan”
megjelölésnek felelt meg, mert a szertartási beszennyezödés nagy része véletlensze­
rűen, betegségből, testi folyamatokból és más tettekből eredt, melyek helyénvalóak,
sőt dicséretre méltóak voltak (Bamberger,,,Leviticus ”, 102. o.).
Valójában három szertartási állapot létezett: szent, tiszta és tisztátalan. Tehát a
szertartási tisztaság csupán semleges állapot volt a tisztátalan és a szent között (vö.
Wenham, Leviticus, 18-25. o.). A tisztátalanságra vonatkozó törvények elsősorban
teológiai és vallási vonatkozásúak voltak. Izráel szövetségi törvény adójának való
engedelmességre késztettek, mert ő rendelte el ezeket a törvényeket. Mindazonáltal
ez nem zárja ki az ésszerűséget a tiszta és tisztátalan állatok kiválasztásában, így a
higiéniai indokokat sem, legalábbis bizonyos esetekben.
A papok egyik feladata volt a nép megtanítása arra, hogy különbséget tegyenek
„a tisztátalan és a tiszta közt” (10-11. v.). Tehát fontos volt az isteni kijelentés a
szertartási tisztátalanság témájával kapcsolatban az étkezés (11 .rész), a betegség (13-
14. rész) és a testi tisztátalanság más formái esetén (12; 15. rész). Ezek a részek a
papok feladataival kapcsolatos kérdéseket tárgyalnak, ezért egyaránt szóltak „Mó­
zeshez és Áronhoz” (11:1; 14:33; 15:1).

267
3Móz 11:1-12

i. az e l e l e m r e , v a la m in t a tiszta es tisztá ta la n á lla to k ra vonat ­

k o zó TÖRVÉNYEK (11. RÉSZ)
Ez a rész (ami majdnem azonos az 5Móz 14:3-20-szal) tartalmazza az étrendi
törvények legnagyobb részét (vö. 3Móz 17).

a. A tiszta és tisztátalan állatok meghatározása (11:1-23)

Miért nem engedte meg Isten bizonyos állatok elfogyasztását? Vajon ezzel csu­
pán a vallásos engedelmességet tette próbára az Úr? Bizonyos higiéniai megfontolá­
sok kétségtelenül közrejátszottak Isten gondoskodásából (Hamison, Leviticus, 124-
126. o. részletesen kidolgozza ezt a nézetet). De az elsődleges ok úgy tűnik, hogy
teológiai: szimbolikusan tanította Izraelnek, Isten szent (elválasztott) népének a hely­
zetét. Szembeszökő, hogy a tisztátalan ételekkel foglalkozó két fö résznek vagy a
bevezetése (5Móz 14:1-2) vagy a befejezése (3Móz 11:44-45) Izráel kiválasztását
erősíti meg, hogy szent nép legyen Isten előtt. Az állatok három kategóriába sorolása
(tisztátalan, tiszta és áldozati) párhuzamosnak tűnik az emberek felosztásával, akik
között szintén vannak tisztátalanok (azok, akiket kizártak Izráel táborából), tiszták
(az átlagos Izraeliek, ha nem szennyezték be magukat) és a papság (akik áldozatokat
mutattak be a szent sátorban; Wenham, Leviticus, 170. o.).
Ennek a résznek a két fő gondolata a következő: (1) A tisztátalan állatokat nem
volt szabad megenni, bár nincs kimondva semmilyen büntetés e parancs megszegői­
re. (2) Minden döglött állat, akár tisztátalan, akár tiszta (kivéve, ha szertartásos mó­
don vágták le a szent sátorban), szertartási értelemben tisztátalanná tette azokat, akik
hozzáértek a tetemhez. Ez a tisztátalanság csak ideiglenes volt, ha megmosakodtak
vizzel és vártak estéig. (3) A házi eszközök, melyek bizonyos tetemekhez értek, szin­
ten tisztátalanok lettek (vö. 32-38. v.).
11:1-8. A különféle földi állatok az állatok három nagy csoportjának egyike
(vö. lMóz 1:20-25). Az ebben a csoportban található tiszta cs ezért elfogyasztható
állatokat felsorolja a párhuzamos ígcszakasz, az 5Móz 14:4-5: marha, juh, kecske,
szarvas, gazella, őz, vadkecske, köszáli kecske, antilop és hegyi juh. Más állatot nem
lehetett megenni, tisztátalan volt. A felsoroltak közül csak az első három állatfajta
lett háziasítva, és ezeket lehetett feláldozni. Csak azok a szárazföldi állatok voltak
tiszták, melyek hasított körműek és kérődzők. A teve (3Móz 11:4), a hörcsög (vagy
borz; 5, v.) és a nyúl (6. v.) tisztátalan volt, mert egyiknek sincs hasított körme (4-6.
v.). Például a tevének vékony szövetpámája van a lábfeje alján, s emiatt nincs hasított
körme. Igaz, hogy a hörcsög és a nyúl nem „kérődzők” modem tudományos értelem­
ben véve, de állkapcsuk mozgása és a táplálék alapos megrágása a héber kifejezés
empirikus jelentésének megfelelt. Másfelöl a disznó (valószínűleg a vaddisznó) azért
nem volt ehető, mert nem kérődzik.
11:9-12. Az állatok második csoportja a vízben él. Csak azt a halat lehetett me­
genni, aminek uszonya és pikkelye van. Minden más tengeri állat utálatos (ez erő­
sebb kifejezés a „tisztátalanság” leírására, 12. v.), és nem lehetett megenni.

268
 3Móz 11:13-47

11:13-23, A harmadik csoportba tartoztak a repülő állatok: a madarak (13-19.

v.) és a szárnyas rovarok (20-23. v.). Húsz madárfajta (beleértve a denevért, ami
valójában nem madár) tiltott volt. Ezek nyilvánvalóan ragadozó madarak (és ezért
megsértették azt az alapvető tilalmat, hogy a húst nem lehetett megenni a benne levő
vérrel együtt; vö. 17. rész). Bár a tiszta madarak nincsenek megnevezve, meg lehetett
enni a galambot, a íürjet és a verebet, A szárnyas rovarok közül csupán a sáskák négy
fajtáját lehetett fogyasztani (11:22).

h. Állati tetem miatti beszennyeződés (11:24-40)

11:24-28. Bármilyen tisztátalan földi állat tetemének érintése - beleértve min­
den olyan élőlényt, amely a talpán jár (szó szerint „a kezén'’, 27. v.), pl. macska,
kutya és medve - szertartásilag tisztátalanná tette az embert, és ezért mosakodást és
várakozást igényelt estig. Ha valaki tisztátalan volt estig, annak nemcsak az isten-
tiszteletben volt tilos részt vennie, hanem korlátozott volt a mozgásszabadsága is az
emberek között.
11:29-38. A földi állatok egy sajátos csoportja a földön csúszó és mászó állatok
(szó szerint „rajok”, rajban fordulnak elő, és össze-vissza mozognak). Ugyanezt a
héber szót a 20. versben „rovarnak” fordítják. Valójában a „csúszó-mászók” az álla­
tok mindhárom fő csoportjába tartozhatnának, hiszen vagy földön mozognak, vagy
vízben, vagy a levegőben. Minden ilyen állat tisztátalan volt, és ha döglötten talál­
ták meg egy háztartási edény belsejében, vagy ha hullájuk bármilyen eszközt meg­
érintett, az eszköz tisztátalan lett egészen addig, amíg el nem pusztították vagy meg
nem tisztították. Kivételt képezett a forrás és a vízgyűjtő kút (36. v.), talán a vízfor­
rásokra való óriási szükség miatt.
11:39-40. Még a tiszta állat holtteste is tisztátalanná tett bárkit, aki hozzáért, és
alkalmaznia kellett a mosakodás és várakozás eljárását (szertartásos fürdés cs vára­
kozás estig, hogy szertartásilag tiszta legyen; vö. magyarázat a 24-28. versnél).

c. Összefoglalás és teológiai következtelés (11:41-47)

11:41-47. Az élelemmel kapcsolatos egész törvényrendet összefoglalja a kivá­
lasztott példák megismétlése (41-43. v.). Amint Isten népének különbséget kellett
tennie a tiszta és a tisztátalan állatok között, ugyanúgy Isten különbséget tett saját
népe és más népek között. Ezek az étkezési szabályok állandó emlékeztetőül szolgál­
tak Isten szentségére és kegyelmére Izrael kiválasztásában (45. v.).

2. A GYERMEKSZÜLÉS TÖRVÉNYE (12. RÉSZ)

a. A szülés utáni tisztátalanság (12:1-5)
A gyermektelenség az ókorban nagy szerencsétlenség volt (pl. IMóz 15; ISám
1), sőt esetenként Isten ítélete (3Móz 20:20; 5Móz 28:18), ezért furcsának tűnhet,
hogy a gyermekszülés tisztátalanná tette az anyát, különösen ilyen hosszú ideig (40-
80 napig). De nem maga a szülés (a csecsemőt nem tartották tisztátalannak), hanem a

269
3Móz 12:1-8

szülés utáni vérzés (3Móz 12:5, 7) volt az, ami szertartásilag tisztátalanná tette az
anyát. Emögött lehetett az az indok, hogy egy vérző vagy folyásos test nem volt
egészséges, és ezért tisztátalannak tartották (vő. Wenham, Leviticus, 188. o.). Egy
másik javaslat szerint ezek a folyások halott anyagot tartalmaztak (Hamison, Leviricm,
161. o.).
12:1-5. Ha egy asszony... fiút szült, akkor tisztátalan volt 7 napig (2. v.), amit
további 33 napos időszak követett, mielőtt megtisztult (4. v.). Lány esetében mind­
két időszak kétszer olyan hosszúra nyúlt (két hét és 66 nap, 5. v.). Csupán az első egy
vagy két hétig volt fertőző értelemben tisztátalan (vagyis mint a havi tisztulás ide­
jén, 2, v.; vő. 15:19-24), de maga továbbra is tisztátalan maradt az előírt idő végéig.
Nem mehetett be a szent helyre, amíg le nem telt a 40 vagy 80 tisztulási nap. Nincs
kimondva, hogy miért volt tisztátalan hosszabb ideig leány születése után. De talán a
szülés utáni folyás hosszabban tartott lány esetében, vagy talán az is lehetett az oka,
hogy ez a gyermek egy nap szintén tisztátalanná válik majd a női folyás és gyerekszü­
lés során.

b. Gyerekszülés utáni tisztulási áldozatok (l 2:6-8)

12:6-8. A szülés nem volt bűn, sőt az Istentől eredő parancs teljesítését jelentette
(lM oz 1:28). Ezért az engesztelő vétekáldozat célja csupán a szertartási tisztulás
volt. Ahhoz, hogy a kismamát a pap szertartási lag tisztává nyilvánítsa, el kellett vin­
nie egy esztendős bárányt égőáldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pe­
dig vétekáldozatul (6. v.). Ha szegény volt, akkor vihetett két madarat, az egyiket
égőáldozatul, a másikat pedig vétekáldozatul. Mária, Jézus anyja ilyen engedmény­
re jogosult (Lk 2:22-24).

3. FERTŐZŐ BŐRBETEGSÉGEKÉS A POKLOSSÁG TÖRVÉNYE (13-14. RÉSZ)

A 13-14. rész kiterjed az embereken lévő fertőző bőrbetegségek diagnózisára,
kezelésére és szertartási megtisztítására (13:2-46; 14:1-32), valamint a poklosság (pe­
nész) terjedésére mind ruhán és hasonló tárgyakon (13:47-58), mind pedig házakban
(14:33-53). E két eltérő fertőzés sajátos csoportosítását az magyarázza, hogy a héber
sárá ‘at szó (melyet hagyományosan „leprádnak vagy „poklosság”-nak fordítottak)
jelentésébe mind beletartoznak. Olyan széles körű a jelentése ugyanis, hogy tartal­
maz minden felületen terjedő elszíneződést vagy hámlást, akár embereken, akár pe­
nészedé tárgyakon.
Mindezek a természetellenes esetek megszakították az istentisztelethez szüksé­
ges épséget, így tisztátalanná tették a fertőzött személyt vagy tárgyat. Az ezekben a
részekben leírt bőrbetegségekre alkalmazott héber szó sokkal szélesebb jelentésű,
mint a lepra. De felmerül a kérdés, hogy jelent-e egyáltalán „leprát”. Nem lehet bizo­
nyossággal válaszolni erre a kérdésre. A modern orvostudomány úgy tűnik egyértel­
műen megállapította, hogy a lepra nem az a bőrbetegség, mellyel ezek a bibliai részek
foglalkoznak. Egyesek szerint bizonyos régészeti leletek azt mutatják, hogy az ókori
Közel-Keleten nem lehetett eltetjedt a lepra (lásd S.G. Browne, Leprosy in the Bibié.

270
 3Móz 13:1-46

London: Christian Medical Fellowship, 1970). Egy tudós a következő bőrbetegsége­

ket azonosította a 13. részben: psoriasis(2-28. v.), favus (koszmó, 29-37. v.)és vitiligo
(leukodemiia, azaz a bőrpigment hiánya, 38-39. v.; E.V. Hulse, „The Natúré ofBiblieal
‘Lcprosy’ and the Use of Altemative Medical Terms in Modern Translations of the
B ibié/' Palestine Exploration Quarteriy, 107. július-december, 1975:87-105; vö.
Wenham, Leviticus, 194-197. o,).
Másfelől Harrison szerint a leprát feltétlenül tartalmaznia kell a sárá ‘at kifeje­
zésnek {Leviticus, 136-139. o.). Lehet, hogy a lepra előrehaladott formáit nem tár­
gyalja a 13. rész. Hiszen nyilvánvalóan ez a fejezet a betegség korai diagnózisát írja
le. A lepra előrehaladott állapotában szenvedő betegeknek elszigetelten kellett élni­
ük a táboron kívül.

a. Emberi bőrbetegségek diagnózisa és kezelése ( 13:1-46)

13:1-46. A huszonegy felsorolt eset (ezek nem mind különböző betegségek) legna­
gyobb részét hasonló módon írja le a szöveg: (a) a tünetek kezdeti megjelenése (pl. 2,7,
9, 12. v. stb.), (b) papi vizsgálat vagy kontroll (pl. 3, 10, 13, 15. v. stb.), (c) a konkrét
tünetek bejelentése, ahogy azokat a pap látja (3,11,13,15. v. stb.), (d) a pap diagnózisa,
akár tisztátalan (3,8,11,15. v. stb.), akár tiszta (6,13,17,23. v. stb.), (c-1) ha tisztáta­
lan, akkor következnie kell az elkülönítésnek a 44-46. vers szerint (vő. 11 b v,), (e-2) ha az
első vizsgálat eredménye nem egyértelmű, akkor hét napos karantént lehet elrendelni (pl.
4,21,31. v.), amit újabb vizsgálatnak (5,26. v.) és diagnózisnak vagy bizonyos esetekben
egy második heti karanténnak (pl. 6,33, v.) kell követni.
Ehhez a szakaszhoz a következőképpen lehet vázlatot készíteni: (a) bevezetés (1.
v.), (b) az első sor bőrbetegségteszt (2-8. v.), (c) a második sor bőrbetegségteszt (9-
17. v.), (d) a harmadik sor bőrbetegségteszt sebhelyeken (18-23. v.), (c) a negyedik
sor bőrbetegségteszt égéseken (24-28. v.), (f) az ötödik sor bőrbetegségteszt a fejen
vagy a szakádon (29-37. v.)s (g) a szertartásilag tiszta bőrbetegség azonosítása (38-
39. v.), (h) a bőrbetegségek és a kopaszság kapcsolata (40-44. v.) és (i) a tisztátalan
betegek sorsa (45-46. v.) (vö. Wenham, Leviticus, 194. o.).
A pap nem volt doktor, akinek gyógykezelést kellett volna előírnia. Inkább köz­
egészségügyi tisztviselőként működött, aki elkülönítette a fertőző bőrbetegségben
szenvedő embereket a többiektől. Hogy ez a fertőzés csupán szertartási vagy higiéni­
ai volt-e, az nem kérdéses ebben az összefüggésben. A betegséget alapjában véve a
természetes (vagy természetfeletti) gyógyulási folyamatra hagyták. Ez alatt az idő
alatt a beteget elkülönítették a táboron kívül (46. v.), úgy Öltözött, mintha gyászol­
na, és figyelmeztetnie kellett minden arra járót, hogy ő tisztátalan (45. v.). Ennek az
elkülönítésnek nemcsak az volt a jelentősége, hogy megelőzte a lehetséges testi fer­
tőzést, hanem az is, hogy jelképezte a beteg elkülönülését Izrael szent táborától, ahol
az Úr lakott (4Móz 5:1-4; vö. 5Móz 23:10-14).

271
3Móz 13:47-14:9

b. A ruhán és személyes tárgyakon lévő penész megállapítása és kezelése (13:47-59)

13:47-59. A fertőző bőrbetegségekhez hasonlóan a penész megváltoztathatja bi­
zonyos tárgyak felszínét hámlást eredményezve. Ez a szakasz három esetet tartalmaz,
amikor a penészes tárgyakat tisztátalannak kellett nyilvánítani (47-52. v., 53-55. v.,
56-57. v.). Ha ruhán vagy hasonló személyes tárgyakon támadt fertőző kiütés (47.
v.), ezeket meg kellett mutatni a papnak (49. v.), aki a kiütéses holmit hét napig
elkülönítette (50. v.). Ha terjedt a kiütés a ruhán, akkor tisztátalannak kellett nyil­
vánítani (51. v.), és el kellett égetni (52. v.). Ha nem terjedt tovább a kiütés a
ruhán (53. v.), akkor kimosták és elkülönítették újabb hét napig (54. v.). Még ez­
után is tisztátalannak tartották és elégették, kivéve, ha meghalványodott a kiütés.
Ilyen esetben csak a fertőzött darabot kellett kivágni (56. v.), a ruhát újból ki kellett
mosni, és akkor tiszta lett (58. v.). Az erre vonatkozó összes szabályt foglalja össze
az 59. vers.

c. A fertőző bőrbetegségből meggyógyult ember szertartási tisztulása (14:1-32)

Miután valakit elkülönítettek mint tisztátalant Izráel táborán kívül, és az illető
meggyógyult (akár természetes úton vagy imamcghallgatásra; vö. 4Móz 12:13), új­
ból közösségbe kerülhetett a szent néppel, és újból részt vehetett Isten imádatában a
kijelentés sátránál. Ez a visszatérés és szertartási tisztulás két szakaszból állt: (a) két
madárral kapcsolatos szertartás a táboron kívül (3Móz 14:3-7), amit szertartási mo­
sakodás követett (8. v.) és (b) áldozatok sorozata a szent sátornál nyolc nappal ké­
sőbb (10-20. v.; a szegény ember helyzetéhez mért szent sátori szertartást a 21-32,
vers írja le).
14:1-2. Ez a bevezetés Mózest nevezi meg a szertartási megtisztulás szabályai­
nak közvetítőjének.
14:3-7. A két madárral kapcsolatos szertartás a táboron kívül (vo. 49-53. v.,
ahol ugyanezt a szertartást használták, hogy „engesztelést végezzenek” egy házért)
emlékeztet a két kecskével kapcsolatos szertartásra az engcsztelés napján (vö. 16:7-
9, 15-19). Wenham (Leviticus, 208-209, o.) szerint a két élő tiszta madár a meg­
gyógyult izráeli embert jelképezte, amit bizonyít, hogy ráhintették az egyik madár
vérét. A levágott madár tehát a halált jelképezte, amiből éppen most menekült meg a
meggyógyult ember, és az elengedett madár jelképesen magával vitte a beszennyező
bőrbetegséget. Jelképezhette azt a közösségi életet is, amelybe újból bekapcsolódha­
tott a meggyógyult személy. A cédrusfát, bíborfonalat és izsópot (14:4, 6), amit itt
nem magyaráz a szöveg, de az Ószövetségben a tisztuláshoz kapcsolódnak (pl. 4Móz
19:6; Zsolt 51:9), be kellett mártani az élő madárral együtt... a levágott madár
vérébe (3Móz 14:6), és ezekkel hintették meg a megtisztulni akarót. Miután ki­
mondták, hogy az illető tiszta, az élő madarat... szabadon kellett ereszteni a me­
zőn.
14:8a. Ezután a megtisztulni akaró kimosta ruháját, hogy ezzel is jelképezze
megtisztulását, leborotválta mindenütt a szőrét, és megfürdött (vő. 9. v.).
14:8b-9, Ezután a megtisztult személy hét napig külön élt, de már a táborban,

272
 3Möz 14:10-53

csak a sátrán kívül. A hetedik napon megismételte a mosakodást és a borotválko­

zást (haj..., szakáll és szemöldök).
14:10-11. Az áldozati szertartások az engesztelésért és a megtisztulásért a nyol­
cadik napon kezdődtek el, amikor a pap bemutatta a meggyógyult és megtisztult
személyt áldozataival együtt az URnak. Ebbe a sajátos szertartásba beletartozott mind
a négy kötelező áldozatfajta (jóvátételi, vétek-, égő- és ételáldozat; lásd magyarázat
az 1-7. résznél az alábbi megjegyzéseken kívül). Ezeknek az áldozatoknak a szerepe,
valamint a vér cs az olaj felhasználási módja jobban emlékeztet Áronnak és fiainak
felszentelésére (8. rész), mint bármilyen más szertartásra.
14:12-18. A jóvátételi áldozat egy hím bárányból állt. A fiatal kos engedélyezé­
se teljesen kifejlett kos helyett (5. rész) valószínűleg a költségcsökkentés érdekében
történt, hiszen a szennyeződés nem feltétlenül az illető hibájából történt (vö. 4Móz
6:12, ahol egy párhuzamos helyzet olvasható a názír fogadalom véletlenszerű meg­
szegéséről). Jóvátételi áldozatot általában olyankor kellett bemutatni, ha valaki kárt
okozott Istennek vagy embernek (vö. 3Móz 5:14-26). Talán a táborból kizárt embert
úgy tekintették, mint aki megfosztotta Istent a neki járó tisztelettől és szolgálattól.
Vagy arra gondolhatott, hogy betegsége egy rejtett bűn eredménye, ezért vétekáldo­
zatot igényel (5:16-19; a 20%-os kártérítés hiánya ezt a nézetet támogatja).
Ennek a jóvátételi áldozatnak szokatlan jellemzője volt, hogy a pap az áldozat
vérével megkente a megtisztulni akaró ember jobb füle cimpáját, a jobb keze
hüvelykujját és a jobb lába nagyujj át (14:14; vö. 8:23-24), olajat hintett hétszer
az Ú r elé, olajjal megkente a megtisztulni akarónak a jobb füle cimpáját, a jobb
keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi áldozat vére helyén (14:17),
majd a maradék olajat... a megtisztulni akarónak a fejére kente. Az egész szertar­
tássorozatnak az volt az eredménye, hogy engesztelési szerzett az Ú r színe előtt.
14:19-20. Az áldozatsorozatot a vétekáldozat (a nőstény bárány, 10. v.) és az
égőáldozat (19. v., a másik hím bárány, melyet a 10. vers említ) fejezte be, melyek­
hez társult az ételáldozat (20. v.).
14:21-32. Alternatív áldozati szertartás volt előírva engedményként a szegény
megtisztulni akaró embernek. A szertartás ugyanaz, mint amit az előző versek leírnak
(10-20. v.), kivéve, hogy két gerlice vagy két galambfióka (22. v.) helyettesítette a
vétek- és égőáldozat bárányait, és ezzel csökkentette az ételáldozathoz szükséges
liszt mennyiségét, amelyet mindazonáltal be kellett mutatni a vétek- és égőáldozatok
madaraival együtt.

d. A házakban talált kiütések diagnózisa, kezelése és megtisztítása (14:33-53)

14:33-53. Ez a szakasz valójában a ruhára és személyes tárgyakra vonatkozó
törvény folyománya (vö. 13:47-59). melybe nyilván beletartoztak azok az anyagok,
amelyekből a sátrak készültek. Ez a folyomány a kőből és agyagból készült házakra
vonatkozott (14:42), és azután lépett életbe, hogy az izraeliek bementek Kánaán
földjére (34. v.). A diagnózis megállapítása, a bánásmód és az állandó lakóházak

273
3Móz 14:54-15:15

megtisztítása hasonlított a személyek vagy ruhadarabok megtisztításához, meg az

elkülönítési időszakban is (38. v.). A kezelés során a ház fertőzött részeit eltávolítot­
ták és kicserélték (39-42. v.). Ha újból kiütés támadt a házon, akkor az egészet le
kellett bontani (43-45. v.). Ha viszont a kezelés sikeres volt, akkor a házat a két
madaras szertartással tisztították meg, hasonlóan a meggyógyult emberhez (48-53.
v.; vö. 3-7. v.).

e. Összefoglalás (14:54-57)
14:54-57. Ezek az igeversek befejezik a sárá ‘at-ra, azaz mindenféle poklos ki­
ütésre és... poklosságra vonatkozó törvényt (vö. bevezetés a 13-14. részhez).

4. FOLYÁSBÓL EREDŐ T1SZTÁTALANSÁG TÖRVÉNYE (15. RÉSZ)

Ez a rész négyféle esetét tárgyalja a szertartási bcszennyeződésnek: krónikus cs
ismétlődő eseteket férfiaknál és krónikus és ismétlődő eseteket nőknél. Mind a négy
valószínűleg a nemi szervekből eredő váladékokra utal (bár egyes irásmagyarázók
úgy gondolják, hogy a 2-12. vers aranyérre utal). Lásd magyarázat a 12:1-5-nél a
lehetséges indokokra, amiért ezeket a váladékokat szennyezőnek tarthatták.

a. Férfi krónikus folyásának tiszíulása (15:1-15)

15:1. Az isteni kinyilatkoztatás megint cevaránt szól Mózeshez és Áronhoz (vö.
11:1; 13:1; 14:33).
15:2-12. A krónikus vagy hosszan tartó férfi folyás, melyet ez a szakasz leír,
valószínűleg gonorrhoea lehetett. A törvény szempontjából elsősorban a szertartási
tisztátalanság volt lényeges, és ennek következményei, mert más személyek és tár­
gyak, melyekkel érintkezett nemcsak szertartásilag lettek tisztátalanok, hanem a tisz­
tátalanság másodlagos forrásaivá váltak, pl. az ágya (fekvőhely, 4-5. v.), széke (6. v.),
a személye (7, v.), a köpése (8. v.), a nyerge (9. v.) és bánni, ami alatta volt (kapcso­
latba kerülhetett a folyásával, 10. v.). Ilyen értelemben fertőzőbb volt, mint a bőrbe­
tegség (13-14. rész) vagy a tisztátalan állat (11. v.). melyek csupán közvetlen érintés­
re tettek valamit tisztátalanná. Ugyanakkor a krónikus folyásban szenvedő férfit
nem különítették el a táboron kívül (vö. 13:45-46), tehát tisztátalansága kevésbé le­
hetett komoly (bár szertartásos értelemben fertőzőbb volt), mint amit a bőrbetegsé­
geknek tulajdonítottak. Ebből valószínűleg azt a következtetést lehet levonni, hogy a
tisztátalan sági előírások célja elsősorban nem a higiénia volt, hanem vallási és teoló­
giai megfontolások.
15:13-15. A folyás megszűnése után szükséges megtisztulási szertartás hét na­
pos várakozási időből állt, miután a férfi megtürdött és megmosta ruháját. A nyol­
cadik napon engesztelési szerzett a legolcsóbb áldozat bemutatásával. Két gerlicét
vagy két galambfiőkát kellett vinnie, az egyiket vétckáldozatul, a másikat égőál­
dozatul.

274
 3Móz 15:16-33

b. Férfiak ismétlődő folyásúnak tisztulása (15:16-18)

15:16-18. A második eset arra vonatkozott, ha egy férfinak magömlése van.
akár éjszakai, akár közösülésből eredő. Ebben az esetben nem kellett áldozatot be­
mutatni, és a tisztátalanságot egyszerű mosakodási és várakozási (estéig) eljárás tá­
volította el (vő. magyarázat a 11:24-28-nál). Figyelemre méltó, hogy miközben a
normális szexuális folyamat férj és feleség között (15:18) mindkét partnert szertartá­
si értelemben tisztátalanná tette, ugyanakkor nem tette őket vétkessé - nem eredmé­
nyezett bűnt, és nem kellett áldozatot bemutatniuk. Tehát a krónikus folyások, me­
lyek vétekáldozatot követeltek, nem feltétlenül kapcsolódtak bűnhöz.

c. Nők ismétlődéi folyásának tisztulása (15:19-24)

15:19-24. A harmadik eset arra a szertartási tisztátalanságra vonatkozott, melyet
az asszony... havi tisztulása eredményez. Bár ez periodikus és nem krónikus folyás
volt (vö. 25-27. v.), az asszony hét napig tisztátalan volt, ugyanolyan értelemben,
mint az a férfi, akinek krónikus folyása volt, a másodlagos beszennyezés járulékos
lehetőségével együtt (vö. 2-12. v.). A nemi közösülést a törvény tiltotta az asszony
menstruációs időszaka alatt (18:19; 20:18), ezért a 15:24 valószínűleg azt jelenti,
hogy ha egy nő menstruációja akkor kezdődött el, amikor közösült a férjével, akkor a
férfi tisztátalan lesz, mint a nő, és másodlagos szennyeződés forrása is lehet (mint a
2-12. versben).

d. Nők krón ikus folyásának tisztulása (15:25-30)

15:25-27. A negyedik esetben viszont, amikor egy nőnek krónikus vérfolyása
volt, a havi menstruációs tisztulás idején kívül is, az kiterjedt tisztátalanságot oko­
zott addig, amíg meg nem szűnt a folyása. A folyás leírása valószínű, hogy számos
r

esetet összefoglal. Újból hatásba léptek a másodlagos beszennyeződés szabályai (27,

v.). Annak a nőnek, akit Jézus meggyógyított a tolongó tömegben, ilyen krónikus
folyása volt (Mk 5:25-34; Lk 8:43-48). A másodlagos beszennyeződési szabályok
ismeretében nem csoda, hogy félt, amikor Jézus elárulta, hogy ott van!
15:28-30. A nyolcadik napon folyásának megállása után az ilyen nőnek két
madarat kellett hoznia vétek- és égőáldozatul éppen úgy, mint a krónikus folyásból
meggyógyult férfinak (13-15. v.).

e. Összefoglalás (15:31-33)
15:31-33. Ezek a versek kimondják e törvény célját - hogy meg ne haljanak
tisztátalanságuk miatt, tisztátalanná téve hajlékomat, amely közöttük van és
újra felsorolja a szabályokat (32-33. v.).

D, Az engesztelési ünnep törvénye (16. rész)

Az évenként megtartott engesztelési ünnep volt az egyetlen böjti nap (lásd ma­
gyarázat a 29. versnél; vö. ApCsel 27:9) Izráel évenkénti ünnepei közül (vö. 3Móz
3Móz 16:1-2

23). További útmutatások találhatók más igeszakaszokban (2Móz 30:10; 3Móz 23:26-
32; 25:9; 4Móz 29:7-11), de a 3Móz 16 tartalmazza a szertartások legteljesebb ma­
gyarázatát.
Wenham ezt írja: „Az engesztelési ünnep szertartásainak fő célja a szentély meg­
tisztítása attól a szennyeződéstől, amit a tisztátalan imádkozok okoztak (vő. 16:16,
19),.. (hogy) lehetségessé tegye Isten folyamatos jelenlétét népe között” (Leviticus,
228. o.). Igaz, hogy „a szentély, a kijelentés sátra cs az oltár” megtisztítása (20. v.)
teológiailag fontos jellemzője volt az engesztelési ünnepnek, amely látható módon a
népért levágott kecske vérével végzett szertartás során teljesült (15-19. v.). De a vé­
tekáldozat után a szertartás az élő kecskével folytatódott, és a nép bűneinek - „Izrael
fiainak minden bűne és minden vétkes hitszegése” (21. v.) - helyettesítő elhordozását
jelképezte (22. v.). így „megtisztultak minden vétküktől” (30. v.). Természetesen Áron
cs háznépe volt az első, akiért különleges engesztelő áldozatot kellett bemutatni (6,
11-14. v.). így a különleges engesztelési szertartás elfordította Isten haragját a nép­
nek minden az elmúlt évben elkövetett bűnéről.
Megdöbbentő, hogy az engesztelési ünnep szertartásamilyen átfogó engcsztelést
szerzett a bűnökért. Az ember azt várná, hogy bizonyos bűnök kivételt képeztek, akár
azok, amelyekért már engcsztelést szereztek egyéni áldozatok révén, akár azok az
engedetlenségek, amelyekért nem lehetett egyéni áldozatot bemutatni, és amikért az
előírt büntetésként halál és/vagy a nép közüli „kiirtás” járt (vő. magyarázat a 17:3-7
alatt). De egyetlen ilyen korlátozás sem mutatható ki a 16. részben. Az egyetlen nyil­
vánvalóan korlátozó tényezője ennek a nemzeti engesztelési napnak az egyén szívből
jövő, bűnbánó és hívő hozzáállása volt, mely nélkülözhetetlen volt az egyéni áldoza­
toknál is (vő. Bevezetés: Az ószövetségi áldozatok jelentősége).

1. BEVEZETES (16:1-2)
16:1. Ez az igevers az engesztelési ünnep leírását sajátos történelmi Összefüggés­
be helyezi. Beszélt az Úr Mózeshez (vő. 1:1; 4:1; stb.) Áron két fiának a halála
után, akik meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni. Nádáb és Abíhú megégett az
Úr jelenlétének tüzében, mert nem megengedett módon közeledtek hozzá (10:1-2).
Ezzel ellentétben a 16. rész lefekteti a megfelelő alkalmat, felkészülési módot vala­
mint az előírt szertartást, ahogy a főpap megközelíthette az Urat, hogy ne haljon meg.
16:2. Isten nem nyilatkoztatta ki a papi előírásokat közvetlenül Áronnak és fiai­
nak, hanem Mózesen keresztül szólt. Az a tilalom, hogy ne menjen be akármikor a
szentek szentjébe, a szövegkörnyezetből láthatóan korlátozás volt arra, hogy csak
ezen az évenként egyszer adódó alkalmon lehetett belépni az Úr elé. Amikor a főpap
belépett a kárpiton belülre, kitette magát Isten dicsőségének a ládán levő födél...
fölötti... felhőben (vő. 2Móz 25:10-22, különösen a 22. vers; 40:34-38). Az engesz­
telési fedél nyilvánvalóan a láda fedeleként szolgált, de a héber kappöret szó (kap­
csolódik a kipper szóhoz, „engesztelést szerez”, lásd magyarázat a 3Móz 1:4 alatt)
„az engcsztelés helye” jelentést is tükrözi, mely megfelel a görög hilastérion szónak

276
 3Móz 16:3-14

(az „engesztelő áldozatni" kifejezéssel fordítja a Róm 3:25). (Lásd A szent sátor
alaprajza c. ábrát a 2Móz 25 közelében.)

2. a fő pa p é s a z Á l d o z a t i á l l a t o k f e l k é s z í t é s e (16:3-5)
16:3-5. Az engesztelés ünnepére való felkészülésként a kijelölt állatokat el kel­
lett hozni a szentélybe: a főpapnak és családjának egy bikát vctekáldozatul és egy
kost égőáldozatul, és Izrael fiainak a közösségétől... két kecskebakot vétekáldo­
zatul és egy kost égőáldozatul. A főpapnak először meg kellett fürödni e vízben,
majd hogy kimutassa szolgai szerepét az Úr előtt, egyszerű, gyolcsból készült ruhát
kellett felöltenie - inget, nadrágot, övét és süveget - ezek a ruhadarabok még egy­
szerűbben voltak, mint az átlagos papéi (vö. 2Móz 39:27-29).

3. A SZERTARTÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA (16:6-10)

16:6-10. Az engesztelési ünnep részletesebb leírása előtt a szertartások fő jel­
lemzőinek áttekintése olvasható: (a) egy bika vétekáldozatul a főpapért és háznépé-
crt (vö. 11-14,24-25,27. v.); (b) két kecskebak a nép vétekáldozatául, melyek közül
az egyiket kisorsolták bűnbaknak (7-8. v.), a másikat pedig az ÚRnak áldozták (vő.
15-19, 24-25 v.); és (c) a bűnbak elküldése a pusztába (vö. 20-22. v.).

4. A SZERTARTÁSOK RÉSZLETES LEÍRÁSA (16:11-28)

a. A főpap vétekáldozata (16:11-14)
Ez a bekezdés elmagyarázza a vérrel meghintés szertartását a főpap által levágott
bika esetében, „a maga vétekáldozatáért” (11. v.). Ez a szertartás emlékeztet a 4:3-12-
ben leírt szertartásra, a főpap vétkéért bemutatott általános vétekáldozatra, a különb­
ség csupán a hely, ahová a vért kellett hinteni. Ez esetben a vért nem a függöny elé, az
illatáldozati oltárra hintették (mint a 4:6-7-bcn), hanem a főpap bevitte a szentek
szentjébe, és „a födél felé” valamint „a födél elé hintett belőle (16:14).
16:11. A főpap vétekáldozatának célja az volt, hogy engesztelési szerezzen
magáért és háza népéért. Magának a főpapnak is meg kellett tisztulnia a bűn szennye­
ződésétől, mielőtt közbenjáróként felajánlhatta volna „a nép vétekáldozatáf ’ (15. v.).
16:12-13. A főpapnak háromszor kellett belépnie a szentek szentjébe. Első alka­
lommal a szenes serpenyő tüzes parazsával az Úr előtt lévő oltárról, vagyis az
égőáldozati oltárról. Erre a szénre különlegesen előkészített fűszerfélét kellett ten­
nie, amit csak a szent sátornál használtak (vö. 2Móz 30:34-36). Ez nyilván füstfüg­
gönyt eredményezett, amely nem engedte, hogy megpillantsa Isten jelenlétének di­
csőségét az engesztelési födél fölött, és ezzel elfordította Isten haragját önmagáról.
16:14. Áron másodszor is belépett a függöny mögé a bika vérével, melyet a
födél felé kellett hintenie, aztán a födél elé... hétszer (vagy a láda elejére, vagy a
földre). A bika megmaradt vérének felhasználását a 18-19. vers írja le.

277
3Móz 16:15-22

b. A nép vétekáldozata (16:15-17)

16:15. A nép véíckáldozata „két kecskebakból” állt (5. v.), melyek közül az egyi­
ket sorsvetéssel kiválasztották az Úrnak, a másikat pedig „Azázélnak”, azaz bűnbak­
nak (8. v.). Ezt a kiválasztási eljárást itt nem részletezi a szöveg, mert az összefoglaló
magyarázat (7-8. v.) megfelelt. A bűnbak újból előkerül a 20-22. versben, de a főpap
első feladata az volt, hogy vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, és vigye be
vérét a szentek szentjébe (már harmadszorra lépett be oda), ahogyan a bika vérével
cselekedett (vö. 14. v.).
16:16-17. Ugyanezt a szertartást kellett elvégezni a kijelentés sátrában, talán a
vért hétszer hintette az íllatáldozati oltár elé, majd ennek az oltárnak a szarvait meg­
kente a vérrel (amint ezt a 2Móz 30:10 jelzi). Az összevont vérrel való meghintési
szertartást (a szentek szentjében és a kijelentés sátrában) a főpap nemcsak magáért,
háza népéért és Izrael egész gyülekezetéért (3Móz 16:17) végezte, hanem „en­
gesztelési” szerzett „a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért” is (20. v.; vö.
16. v,). Tehát a vétekáldozat célja az engesztelcs megszerzése volt Izráel számára
Isten lakóhelyének megtisztításával attól a szennyeződéstől, amit a nép bűnei okoz­
tak, Ugyanígy lehet, hogy a levágott állat engesztelési szerzett értük, és a széthintett
vér megtisztította a szentélyt, isten lakóhelyét meg kellett tisztítani Izráel fiainak a
tisztátalansága miatt és minden vétkes hitszegése miatt (16. v.).

c. Az oltár megtisztítása (16:18-19)

16:18-19. Nemcsak a szentek szentjét és a kijelentés sátrát kellett szimbolikusan
megtisztítani Izráel bűneinek szennyezésétől, hanem az oltárt is, amely az Úr színe
előtt volt. Bár egyes teológusok szerint ez az illatáldozati oltár volt (pl. Hamson,
Leviticus, 173. o.), valószínűbb, hogy az égőáidozati oltárra utal, amiről máshol is azt
írja az Ige, hogy „az Úr előtt” volt (vö. 1:3, 5 stb.; vö. Wenham, Leviticus, 401. o.).
Ezt a megtisztítást a bika véréből meg a bak véréből vett keverékkel kellett elvé­
gezni, úgy hogy megkenték körös-körül az oltár szarvait, és hintettek arra... hét­
szer a vérből (vagy a tetejére vagy az oldalaira; 16:19). Ennek az volt a célja, hogy
így tisztítsa és szentelje meg azt, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt.

d. A bűnbak kiűzése a pusztába (16:20-22)

16:20-22. Jelentős, hogy a főpap elvégezte az engesztelési a szentélyért, a kije­
lentés sátráért és az oltárért, mielőtt elővezette volna az élő bakot. Rá kellett ten­
nie mindkét kezét az élő bak fejére, és meg kellett vallania fölötte Izrael fiainak
minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Jelképesen a bak fejére helyezte azo­
kat. Bár egyes teológusok szerint a már engesztelési szerzett és már megbocsátott
bűnöket helyezte a főpap a bak fejére, könnyebben érthető, ha a nép bűnének a szen­
télyre gyakorolt hatását már a vérrel való meghintés eltörölte, és ennek az élő bak­
nak az elküldése a pusztába (a vétekáldozat részeként) engesztelést szerzett olyan
értelemben, hogy megtisztította az izraelieket bűneiktől. Az élve hagyott kecske azo-

278
r
3Móz 16:23-34

nosítása (8.10, 26. v.) tisztázásra szorul, hiszen a héber 'azá ’z él szót (ami csak ezek­
ben a versekben található az Ószövetségben) legalább négyféleképpen fordították
már: (a) magára a kecskére való utalásként: „menekülési kecske” vagy „a távozás
kecskéje”; (b) tulajdonnévként (Azázél) a gonoszság erőire utal, vagy egy sivatagi
démonra vagy magára a Sátánra, vagyis így Izráel bűneit visszaküldték gonosz forrá­
sukhoz; (c) olyan kifejezésként, melynek jelentése „sziklás szakadék” (vagy valami
ehhez hasonló hely), ahonnan háttal lelökték a kecskét, hogy meghaljon; és (d) elvo­
natkoztatott kifejezésként, melynek jelentése „teljes pusztulás, teljes eltávolítás” vagy
valami hasonló (vő. C.L. Feinberg, „The Scapegoat of Lcviticus 16,” Bibliotheca
Sacra, 115. október-december, 1958:320-333; Cári Schultz, Theological Wordbook
o f the Old Testáment. Chicago, Moody Press, 1980, 2:658-9). A teológusok eltérő
véleményei csupán megerősíti ennek a kifejezésnek a bizonytalan etimológiáját és
használatát. Mindazonáltal a kecske szerepét, hogy elvitte az emberek bűnét a pusz­
tába, világosan hangsúlyozza a 16, rész.

e. A főpap tisztulása és a vétek- és jóvátételt áldozatok eljüstölögtetése (16:23-25)

16:23-25. Miután a főpap levette és otthagyta gyolcsruháit a kijelentés sátrá­
ban, megfürdőtt (hogy szertartásilag tiszta legyen), és felöltözött díszes főpapi ru­
háiba az elfüstölögtetésí szertartáshoz. Feláldozta a kost (3. v.) a maga égőáldoza­
tául, és egy második kos égőáldozatával engesztelést szerzett a népért (5. v.). A
vétekáldozat kövérjét is (úgy tűnik ez a kifejezés egyaránt utal a főpapért bemuta­
tott bika és a népért bemutatott kecske kövérjérc) clfíistölögtette. Figyelemre méltó,
hogy ez esetben az égöáldozatokkal szerzett engesztelést önmagáéit és a népért (vo.
1:4). Nyilván a 4Móz 29:8-11 kiegészítő áldozatait mutatták be ezután.

/ A többi résztvevő megtisztítása és a vétekáldozat maradékainak elégetése (16:26-

28)
16:26-28. Meg kellett őrizni mind a szentély, mind a résztvevők szertartási tiszta­
ságát, ezért (a) meg kellett tisztulnia annak, aki... elvitte az Azázélnak szánt bakot
a pusztába, (b) el kellett égetni a vétekáldozati bika és a vétekáldozati kos marad­
ványait: a bőrüket, húsukat és ganéjukat a táboron kívül és (c) aki elégette eze­
ket, meg kellett tisztulnia.

5. AZ ENGESZTELÉSI ÜNNEP INTÉZMÉNYESÍTÉSE ÉVENKÉNTI SZERTARTÁS­

KÉNT (16:29-34)
16:29-34. Az engesztelés ünnepét évenként meg kellett ismételni a hetedik hó­
nap tizedikén (tisri, október-november). A szertartások hatástalanok voltak önma­
gukban, ha nem párosultak őszinte bűnbánattal az emberek részéről (tartóztassátok
meg magatokat). (Ezt a kifejezést általában úgy értelmezik, hogy böjtölésre is utalt,
Ézs 58:3,5; vö. 3Móz 23:27, 32; 4Móz 29:7.) Nem végezhettek semmiféle munkát,
mert ennek a napnak a teljes nyugalom napjának kellett lennie. A szertartás fontos-

279
3Móz 17:1-7

ságát összefoglalja a 3Móz 16:33-34, és évenkénti megtartását újra megerősíti a 34.

vers azzal a történeti megállapítással, hogy az első engesztelési ünnep úgy folyik le,
W

ahogyan megparancsolta az Uk Mózesnek.

A Zsidókhoz írt levél rávilágít az engesztelés napi áldozatok előképének betelje­
sedésére, amikor kimutatja, hogy Krisztus áldozata a nép bűneiért, amikor meghalt a
kereszten, nem évenkénti, hanem egyszer s mindenkorra érvényes áldozat volt (Zsid
9:11-12,24-26; 10:12).

II. A szentség útja Isten előtt az elkülönülés (17-27. rész)

A. A z áldozat és a húsevés törvényei (17. rész)
Ez a rész valamennyire kiegészíti az 1-7. részből álló szakaszt, mert elmagyaráz­
za a vér jelentőségét az áldozatokban (17:11), és foglalkozik meg a már eddig tár­
gyalt anyagokhoz kapcsolódó dolgokkal is (vő. 7:26-27; 11:39-40). Nem a papok
szerepéhez fűződik (bár ők is szerepelnek a bevezetésben, 17:2), hanem a laikusok
várható hibáival az áldozatok és a húsevés terén.

1. BEVEZETÉS (17:1-2)
17:1-2. A könyv új szakaszát jelzi a szokásos bevezető formula: Azután így be­
szélt Mózeshez az Úr (vő. 1:1; 4:1; 5:20; 7:28; 11:1; 15:1; 16:1-2; 18:1-2; 19:1-2).
Az Úrnak ezek a kiemelt parancsai (17:2) mind ezzel a kifejezéssel kezdődnek: „Ha
Izráel házából valaki” (3, 8, 10, 13. v.), s ezzel négy részre osztják ezt a fejezetet.

2. HÁZIÁLLATOKAT A SZENT SÁTORNÁL KELL LEVÁGNI (17:3-7)

17:3-7. Ez a tilalom az olyan mészárlásra vonatkozott, amikor az állatot nem ajánlot­
ták fel az Úrnak. Amikor ezt a törvényt életbe léptették a Sínai-pusztában, az izraelieknek
állandó étrendjük volt a manna. Ezen kívül a háziasított nőstény állatokat valószínűleg
túl értékesnek tartották a tej és a tejtermékek miatt, hogy levágják őket. Ezért az áldozat
szó valószínűleg tágabb értelemben arra vonatkozott, ha valaki marhát, bárányt vagy
kecskét vágott le. Teljesen kiiktatták a nem áldozati célú levágást egészen addig, amíg le
nem telepedtek Kánaán földjén, ahol miután szétszéledtek az egész országban, módosíta­
ni kellett ezen a szabályozáson (5Móz 12:20-28).
Amíg viszont a pusztában voltak, ha valaki háziállat húsát akarta elfogyasztani,
fel kellett áldoznia békeáldozatként (3Móz 17:5; vö. 7:11-34). Ez a törvény nem­
csak a papok húsellátását biztosította, hanem megóvta a népet attól az eshetőségtől
is, hogy véres áldozatot mutassanak be a gonosz szellemeknek (egyes fordítások
szerint „kecskebálványoknak”, ami utalás lehet egyfajta kecskekultuszra, melyet Alsó-
Egyiptom keleti deltájában gyakoroltak; vö. Hamison, Leviticus, 180. o.). Ha állatot
csak a szentélyben lehetett levágni, akkor aki pogány áldozat bemutatásában volt
vétkes, nem mentegethette magát azt állítva, hogy csupán élelem miatt vágta le az
állatot. Ennek a tilalomnak a megszegéséért ki kellett irtani azt az embert népe
közül (17:4, mint minden más törvényszegésért ebben a részben: 9-10, 14, v.; vö.

280
 3Móz 17:8-16

2Móz 30:33, 38; 3Móz 7:20-21; 20:17-18; 4Móz 15:30-31). Ez a büntetés valószínű­
leg Isten közvetlen ítéletére utal, nem emberi bírósági eljárásra alapuló kivégzésre
(vö. Wenham, Leviticus, 241-242. o.), bár jelenthette azt is, hogy valakit Isten kizárt
szent népe közül.

3. á l d o z a t o k a t a sz e n t s á t o r n á l k e l l f e l a já n l a n i (i 7:8-9)
17:8-9. Ez a követelmény hasonló az előzőhöz, de világosabban meghatározza,
hogy olyan emberről van szó, aki égőáldozatot vagy véresáldozatot akar áldozni a
békeáldozat részeként a kijelentés sátrán kívül. Ennek a tilalomnak valószínűleg
ugyanaz volt az oka, mint amit az előző bekezdés említ, és be nem tartásának bünte­
tése is azonos volt, a törvénysértőt ki kellett irtani népe közül.

4. A VÉRT NEM SZABAD MEGENNI (17:10-12)

17:10-12. Mózes őt könyve hétszer tiltja a vér fogyasztását (IMóz 9:4; 3Móz
3:17; 7:26-27; 17:10-14; 19:26; 5Móz 12:15-16, 23-24; 15:23). Mindezek közül ez
(3Móz 17:10-14) a legvilágosabb, mely leírja az indokot is. A 11. vers rámutat a
verevés tilalmának okaira: (1) a test lelke a vérben van (a vér alapvetően szükséges
az állati élet fenntartására, ezért az állat vére szinte azonosul életével); aki nem eszik
vért, az kimutatja tiszteletét az élet szentsége iránt. (2) A vér... szerez engesztelést
(Isten az áldozati vért választotta ki váltságdíjul az ember életéért, hogy egy helyette­
sítő élet múljon ki); aki nem eszik vért, az kimutatja tiszteletét a vér szentsége iránt,
hiszen az az engesztelés eszköze. Isten kijelentette: Én az oltárra adtam azt nek­
tek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Ez a kijelentés ellentmond annak a nézet­
nek, hogy a vér önmagában hatásos. Csupán azért van engesztelő értéke, mert Isten
„adta"’ erre a célra. Alkalmas jelképként választotta ki az engesztelés és a bünbocsá-
nat valóságának kiábrázolásóra, Ennek a tiltásnak a megsértése is azt a büntetést
vonta maga után, hogy Isten kiirtja népe közül a törvényszegőt (vö. magyarázat a 4.
versnél).

5. E KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSA A VADÁSZATRA (17:13-16)

A téma most átvált a feláldozható háziállatok véréről a tiszta, vadászat során
elejtett állatok vérére. Mivel a vadak nem voltak elfogadhatók áldozati célból (hiszen
nem kerültek semmibe az áldozat bemutatójának), csak a vércvés tilalma volt alkal­
mazható, nem pedig a kijelentés sátránál történő levágás előírása. (Nehéz lett volna
egy vad antilopot vagy gazellát a szent sátor udvarába űzni, mielőtt megölték volna!)
17:13-14. A vadállatok vérének kiengedése (folyassa ki a vérét, és takarja azt
be porral) később kiterjedt a háziállatokra is, miután nem volt kötelező áldozati
célból a szentélyben vágni le őket (vö. 5Móz 12:15-16, 22-24).
17:15-16. Miután valaki döghúst evett (nem tisztátalan állatból, hanem elhullott
vagy széttépett tiszta állat húsából), mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és
legyen tisztátalan estig; azután tiszta lesz szertartási értelemben (vö. magyarázat a

281
3Móz 18:1-5

11:24-28-nál). Az ilyen húsból való evés miatti tisztátalanná válás lehetséges oka az
volt, hogy nem engedték ki rendesen az összes vérét (vö. ISám 14:32-35; Ez 4:14;
44:31; ApCscl 15:20). Ráadásul egy állati tetem megérintése is már szennyeződéssel
járt (vö. 3Móz 11:39-40). Ezt a szabályt később az a korlátozás módosította, hogy az
ilyen döglött állatokat csak az Izraelben lakó jövevények vagy idegenek ehették meg
(vö. 5Móz 14:21). A korábbi állítást azonban: „dobd az ebeknek” (2Móz 22:31), szó
szerint kell értelmezni, és nem a jövevényekre alkalmazni.

B. A szövetségi erkölcsre vonatkozó törvények, melyek megtiltják a pogány szoká­

sok bevételét (18-20. rész)
1. SZEXUÁLIS KAPCSOLATOKAT KORLÁTOZÓ TÖRVÉN YEK (18. RÉSZ)
A 18. fejezet megadja Mózes harmadik könyve hátralévő részének alaphangját.
Nemcsak bemutatja Izráel felelősségének fontos motívumát a szent Isten felé, hogy
az ő szent népe legyen, és így különbözzön a pogány nemzetektől (vö. a fontos beve­
zetés, 2-5. v., és befejezés, 24-30. v.), hanem ennek a résznek a szerkezete emlékeztet
a szövetségi megállapodások formájára is, melyek jellemzőek voltak az ókori Közel-
Keleten (vö. K.A. Kitchen, The Bibié in Its World: The Bibié and Archaeology Today.
Downers Grove, 111., Inter-Varsity Press, 1978, 81-85. o.): (a) Preambulum: „Én, az
r

Ur, vagyok a ti Istenetek” (3Móz 18:2), (b) a szövetség előtörténete: „ahogyan Egyip­
tomban szokás, ahol laktatok” (3. v.), (c) alaprendelkezés: „az én döntéseim szerint
cselekedjetek” (4, v.), (d) az áldás ígérete: „aki megcselekszi azokat, él általuk” (5.
v.), (c) részletes rendelkezések (6-23. v.) és (f) átkok az engedetlenség esetére (24-30.
v.). (Lásd A mózesi szövetség és hűbérim megállapodások c. táblázatot a 2Móz 19
közelében.) A 3Móz 18 konkrét tiltásai a házasság szentségén és a családi élet stabi­
litásának szükségességén alapulnak. A szexuális szabadosság a pogány kultúrában és
a kultikus prostitúció a pogány vallásban, különösen a Kánaániak között, ellenkezője
volt ezeknek az alapelveknek.

a. Bevezetés a szövetségi erkölcshöz (18:1-5)

f 9

18:1-5. Az En, az Ur, vagyok a ti Istenetek kifejezés alkotja a 18. rész szövet­
séges megállapodásának preambulurnát (előszavát). De ebben a részben még ötször
fordul elő ez a kifejezés (4-6,21, 30. v,), mikor is inkább az adott törvények megtar­
tására motivál. Szinte teljesen azonos kifejezés vezeti be a Tízparancsolatot (2Móz
20:2; 5Móz 5:6). Ezzel más nemzetek szokásainak elkerülése (konkrétan Egyiptom
és Kánaán, 3Móz 18:3) Isten személyére alapul, valamint Izráel szövetséges kap­
csolatára Istennel. Isten összefüggő testi és lelki törvényei azzal a céllal hangzottak
el, hogy boldog és értelmes életet adjanak Izraelnek, megváltott népének. Ezeket
foglalja össze a rendelkezéseim, döntéseim kifejezés. E törvények betartásának in­
dítéka világos: aki megcselekszi azokat, él általuk, vagyis élvezheti az életet.
Isten törvényeinek betartása népénél boldog és teljes életet eredményez (vö. 26:3-
13; 5Móz 28:1-14). Például a házassági cs szexuális korlátozások a 3Móz 18-ban

282
 3Móz 18:6-23

egyik alapját szolgáltatják a szilárd és boldog családi életnek. (Mindazonáltal a nem

újjászületett vagy törvényeskedő beállítottságú ember csupán a törvény átkát tapasz­
talja meg; vö. Gál 3:10.)

b. A vérfertőzés tilalma (18:6-18)

18:6-18. Ennek a szakasznak az általános alapclvc a 6. versben található: senki
se közeledjék egy vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemér­
mét. Kivéve természetesen a házastársát. Ennek az igeszakasznak fő mondanivalója
a törvénytelen házasság tiltása, hiszen a paráznaság tilalma természetes volt (vö. 20.
v.; de lásd Hamson ellenkező véleményét, Leviticus, 186. o.). Szintén természetes­
nek vették a nem izraeli emberrel való összeházasodás tilalmát (tiltott az 5Móz 7:3-6-
t

bán; vő. lKir 11:1-2). Mégis, ha egy nem izraeli (mint Ruth) megtért az Úrhoz, a
házasság megengedhető volt.
A következő szabályokat találjuk ebben a szakaszban. A férfi nem házasodhat
össze anyjával (3Móz 18:7) vagy nővérével (vagy féltestvérével; a vérrokonság első
foka a modern genetika szerint, 9. v.). Az ember és a lánya közötti házasság tiltása
magától értetődött, ezért nincs külön emlitvc (vö. IMóz 19:30-38). Nagyapa sem
vehette el unokáját (másodfokú vérrokonság, 3Móz 18:10) unokaöcs sem nagynénjét
(apja vagy anyja nővérét, 12-14. v.). Szintén tilos volt elvenni egy közeli vérrokon
megözvegyült feleségét, vagyis az ember mostohaanyját (8. v.), fél testvérét (11. v.),
nagybátyja feleségét (14. v.), menyét (15. v.), sógornőjét (16. v.), mostohalányát (17.
v.) és mostoha unokáját (17. v.). A sógorság körében kötött házasság tiltására az volt
az indok, hogy az illető már „egy testté” vált (IMóz 2:24) a vérrokonnal, és ezért
beletartozott a nagyobb családi egységbe (vö. Wenham, Leviticus, 254-258. o., ahol
konkrét példák találhatók a nehezebb esetekre).

c. A kánaúni szexuális bűnök tiltása (18:19-23)

18:19. Lásd 15:19-24; 20:18; 2Sám 11:4.
18:20. Az Ószövetségben a paráznaság közösülés egy férjes asszony vagy el­
jegyzett nő és egy férfi között, aki nem a férje. Nem értették házas fért! és egyedülál­
ló nő közösülésére, ami kisebb kihágás volt (2Móz 22:16-17; 5Móz 22:28-29).
18:21. A Mólók az ammóniák istene volt (lK ir 11:7; vö. 2K ir23:10; Jer 32:35).
Valószínűleg gyermekek égőáldozatként való bemutatásáról (2Kir 3:27; 5Móz 12:31;
18:10) van itt szó (vö. a szigorú büntetést a 3Móz 20:2-5-ben), bár a szövegkörnyezet
támogatja Snaith értelmezését is, mely szerint a gyerekek kultikus prostituáltként
való felajánlására utal (Leviticus and Numbers, 125. o.).
18:22-23. A homoszexualitás (vö. IMóz 19; 3Móz 20:13; Bír 19:22; Róm 1:26-
27; IKor 6:9) és az állattal való közösülés is tiltott volt (vö. 2Móz 22:18; 3Móz
20:15-16; 5Móz 27:21).

283
3Móz 18:24-19:4

d. Befejezőfigyelmeztetés a szövetség rendelkezéseinek megszegése esetére (18:24-

30) '
18:24-30. Ennek a szakasznak az a szerepe, mint az átoknak a szövetségi megál­
lapodásokban. Pontosan az előbb említett dolgok miatt (különösen a 19-23. vers)
Isten a kánaániak kiirtását tervezte. Az engedetlen izrácliek ugyanazt a büntetést fog­
ják elszenvedni, mint elődeik, A szemléletes megszemélyesítés (kihányja az a föld
a lakosait, 25, 28. v.) mutatja, mennyire utálatosak (26, 29-30. v.) ezek a cselekede­
tek Isten előtt. Ez a rész ugyanúgy fejeződik be, ahogy kezdődött: Én, az Úr, vagyok
a ti Istenetek.

2. AZ ISTEN ÉS EMBER ELŐTTI GYAKORLATI SZENTSÉGRE VONATKOZÓ TÖR­

VÉNYEK (19. RÉSZ)
„Ebben a részben a sokféle téma tükrözi az élet különböző oldalait. Az emberi
élet minden területére vonatkoznak Isten törvényei” (Wenham, Leviticus, 264. o.).
Isten szentsége (2. v.) a sarokkő, mely alátámasztja a gyakorlati szentséget, amit ezek
a törvények hirdetnek. Lehet, hogy a modern írásmagyarázónak nem elég világos
egyes parancsok háttere (pl. 19. v.), az etikai parancsok ebben a részben mégsem
tetszőlegesek, hanem az öregek, a mozgássérültek, a szegények, a jövevények, a
munkások és mások igazságos, humánus és érzékeny bánásmódjára vonatkoznak.
Ezek a parancsok túlmutatnak a csupán külsődleges viselkedésen a belső motiváció­
ra (vö. 17-18. v.). Az is figyelemre méltó, hogy a Tízparancsolat alapél vei beépültek
a 19. részbe, bár nem ugyanabban a sorrendben és nem mindig ugyanazzal a hang­
súllyal. Az „én vagyok az Ú r” és „én, az Ú r, a ti Istenetek” kifejezések tizenhatszor
tűnnek fel ebben a részben, jelezve a legtöbb új bekezdést.

a. Bevezetés (19: 1-2)

18:1-2, Ez a rész nem csupán néhány aszkétának szól, hanem Izráel fiainak
egész közösségéhez, vagyis az egész nemzethez. A szentség legfőbb indítéka azzal
fejeződik ki, amit Mózes harmadik könyve mottójának
f __
is lehet tartani: Szentek le-
gyetek, mert én, az Ur, a ti Istenetek, szent vagyok. Ez a kijelentés örökre a teoló­
giába ágyazza az etikát. Az emberi erkölcsnek végső soron Isten változatlan termé­
szetében kell gyökereznie. „Minden bibliai állítás Istenről hordozza azt a kimondat­
lan követelményt, hogy az emberek utánozzák őt hétköznapi életükben” (R.E.
Clements, ,feviticu$”, a The Broadman Bibié Commentary c. könyvben, 2:51). Isten
elhívta Izráelt, hogy szent nép legyen (2Móz 19:6).

b. Vallási követelmények (19:3-10)

19:3-4. A szülök és a szombat tisztelete összefoglalja az egész törvényt és azt
illusztrálja, hogy a szentség otthon kezdődik. Az a gyermek, aki megtanulja tisztelni
(szó szerint: „félni”, mint a 14. versben) anyját és apját, az valószínű „félni fogja
Istent” is, és menekül a bálványoktól és az öntött istenszobroktól.

284
 3Móz 19:5-36

19:5-8. Ez a szabály a békeáldozatok húsával való helyes bánásmódról szól (vő.

7:15-20). A büntetés szigorúsága (ki kell irtani az ilyen embert népe közül, (19:8)
jelzi c szertartási törvény megszegésének súlyosságát.
19:9-10. A mező szélein lévő termést és a lehullott szemeket a szőlőkben ott
kellett hagyni a szegényeknek (23:22; 5Móz 24:19-22; vő. Ruth 2).

c. Jó szomszédság (19:11-}8)
19:11-18. Ezek a tilalmak a békesség és a szentség elérését célozzák az izraeliek
között (felebarátodat, 13, 15-18. v.), de az a parancs, hogy szeresd felebarátodat,
mint magadat (18. v,; vő. Mt 5:43; 19:19; 22:39; Mk 12:31, 33; Lk 10:27; Róm
13:9; Gál 5:14; Jak 2:8) a 3Móz 19:34-ben kiterjed arra is, hogy „szeressétek (a
köztetek lévő jövevényt), mint magatokat”.
A szabályok a becsületességet célozták, hogy Isten jó hírneve ne szenvedjen csorbát
(11-12. v.), a gyengéket, a munkásokat és a mozgássérülteket ne zsákmányolják ki
(13-14, v.), igazságot szolgáltassanak a törvényszékeken a nincstelennek és a hatal­
masnak egyaránt (15-16. v.), és mindenkihez őszinte szeretettel közeledjenek (17-
18. v.).

d. Különböző szabályok (19:19-37)

19:19. Ezt a szakaszt (19-37, v.) mind az elején, mind pedig a végén az a felszó­
lítás határolja, hogy tartsátok meg rendelkezéseimet. A tiltott keverékek (19. v.)
arra utalnak, hogy az ember ne keverje össze azt, amit Isten különbözővé tett.
19:20-22. A következő rész szerint „ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik...,
halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő” (20:10). Ugyanakkor ha egy férfi
egy nővel hál, aki egy másik férfi tulajdonában lévő szolgáló, akkor meg ne halja­
nak, mert az ilyen nö jogilag továbbra is rabszolga volt, akit nem váltottak ki, se
szabadon nem bocsátottak. Mindazonáltal megbüntették őket (a férfinek talán fi­
zetnie kellett a tulajdonosának vagy megígért vőlegényének), és jóvátételi áldozatot
kellett bemutatnia engcsztclés végett.
19:23-25. A gyümölcsfák első termését az Úrnak kellett adni ünnepi ajándék­
ként a negyedik esztendőben, tehát az első három év szegényes termését nem lehe­
tett odaadni Istennek. A termény mellett (2Móz 23:19; 3Móz 23:10; 5Móz 26:1-15)
az első zsenge törvénye vonatkozott az állatokra (2Móz 34:19-20; 5Móz 15:19) és a
gyermekekre is (2Móz 13:2; 4Móz 8:16-18).
19:26-31. Úgy tűnik, hogy ezek a tilalmak a kerülendő pogány vallási szokásokkal
kapcsolatosak, így a pogány gyászszertartásokat (27-28. v.), a kultikus prostitúciót (29.
v., ellentétben az Úr megfelelő tiszteletével, 30. v.) és a szellemidézést (31. v.).
19:32-34. Meg kellett becsülni és szeretni kellett az ősz embert (32. v.) és min­
den jövevényt (33-34. v.).
19:35-36. Becsületesség a piacon példázza az Úr által elvárt gyakorlati szenísé-

285
3Móz 19:37-20:21

get (vö. 5Móz 25:13-16; Péld 11:1; 16:11; 20:10, 23; Ám 8:5; Mik 6:11 és lásd ma­
gyarázat aHós 12:7-nél).
19:37. Ez az Összefoglalás emlékeztet a 18:4. 30-ra.

3. HALÁLBÜNTETÉSRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK (20. RÉSZ)

A 20. rész kiegészíti és újra hangsúlyozza a 18. részt, kiemelve a különböző tör­
vényszegések büntetéseit. Míg a 18-19. részben szereplő törvények a leendő szabály­
szegőknek szólnak és konkrét tetteket tiltanak, a 20. részben olvasható törvények az
egész közösségnek szólnak, és elmagyarázzák a konkrét büntettek büntetését. A 19-
21. vers kivételével az ebben a részben leírt büntettek halálos büntetést vontak ma­
guk után (vö. 2Móz 21:12-17). Bár a büntetés látszólag nagyon kemény volt, mégis
kellett ahhoz, hogy a bűn ne fertőzze meg isten népe közösségi életét. A legsúlyosabb
nyilvános - élet, vallás és család ellen elkövetett - bűnök, melyeket Isten halálbünte­
téssel sújtott, a következők: előre kitervelt gyilkosság (2Móz 21:12; 4Móz 35; 5Móz
19), emberrablás (2Móz 21:16; 5Móz 24:7), paráznaság (3Móz 20:10; 5Móz 22:22),
homoszexualitás (3Móz 20:13), istenkáromlás (24:13-16,23), bálványimádás (5Móz
13:6-10) és folyamatos engedetlenség (5Móz 17; 12; 21:18-21).
A halálbüntetés végrehatásának módját kétszer mint megkövezést határozza meg
az Ige (3Móz 20:2, 27), egyszer pedig mint megégetést (14. v., amit a zsidó hagyo­
mány úgy értelmez, hogy forró ólmot öntöttek le az elítélt torkán!). Mindazonáltal a
halálbüntetés legszigorúbb kifejeződése a 3, 5-6. versben található (vö, 17-18. v.):
„kiirtom népe közül”. Ez a közvetlen isteni beavatkozás legalábbis ebben az esetben
a második vers ki végzési folyamatában valósult meg: „kövezze meg az ország népe”.
Wenham szerint az isteni kiirtás ráadás a törvényes ítéletre, mert benne van a halál
utáni elszigetelődés is a néptől (Leviticus, 278. old.; vö. 242, 285. o.).

a. Halálbüntetést érdemié) vallási bűnök (20:1-6)

20:1-6. A Mólók imádatáról szólók (1-5. v.) a 18-21 kiterjesztése. A szellemidé­
zés bűnét (20:6) tiltotta a 19:31 is.

b. Felszólítás a szentségre (20:7-8)

20:7-8. Isten még e halálos bűnök felsorolása közben is kegyelmesen felszólít a
szövetséges erkölcsre, melyre szentsége indít.

c. Halálos büntetést érdemlő családi bűnök (20:9-21)

20:9-21. A szülőkkel szembeni folyamatos engedetlenség (9. v.) halálos bünteté­
sével kapcsolatban ezt az igét hasonlítsuk össze a 2Móz 21:17-tel. A 3Móz 20:10-17
nagyjából párhuzamos a 18:6-23-mal, kivéve a büntetést (és a tiltás megfogalmazását
a nő menstruációja alatt történő közösülésre, vö. 15:19-20). A büntetés a 20:19-21 -
ben nem világos.

286
 3Móz 20:22-21:9

d. Felszólítás a szentségre (20:22-26)

20:22-26. A 22-24. vers felszólítása és figyelmeztetése hasonló a 18:24-30-ban
találhatókhoz. A betoldás arra vonatkozóan, hogy tegyenek... különbséget a tiszta
és tisztátalan állatok között (20:25) teológiai értelemben kapcsolódik ahhoz a tény­
hez, hogy Isten elkülönítette Izráelt a népektől (24,26. v.), hogy szentek legyenek,
mert ó szent (26. v.).

e. Egy vallási bűn, mely halálbüntetést von maga után (20:27)

20:27. Lásd 6. vers és a 19:31.

C A papi és áldozati szentség törvényei (21-22. rész)

1. SZEMÉLYES KORLÁTOZÁSOK A PAPI SZOLGÁLATBAN (21. RÉSZ)
a. Bevezetés (21:1a)
21:1a. Ha Isten szentsége volt az alapja és motivációja Izrael egész közössége
szentségének (vö. 19:2), akkor mennyivel inkább annak kellett lennie a papok szá­
mára, akik az oltárnál szolgáltak (21:1 - 9), és különösen a főpapnak, aki közbenjárt az
emberek és Isten között (10-15. v.)!

b. Korlátozások a gyász és a házasodás terén az átlagos papok esetében (21:lb-9)

Áron fiaira számos személyes tilalom vonatkozott a papi tisztaság fenntartása
érdekében.
21:1 b-4. A papnak kerülnie kellett a szertartási értelemben vett tisztátalanságot,
mely halott ember érintéséből származott, kivéve, ha a legközelebbi rokona halt
meg. (Vérrokon a saját családjából, de mint férj se tehette tisztátalanná magát, 4.
v. Egyes teológusok szerint „nem volt szabad tisztátalanná tenni magát népe vezető­
jeként”. Ezt a nézetet védi Hamson is^Leviücus1208. o., de Wenham nem, Leviticus,
290. o.) A közvetlen rokon esetén fennálló ilyen engedmény nem volt érvényes Nádáb
és Abíhú konkrét esetére (10:3-7), valószínű azért, mert haláluk isteni ítélet követ­
kezménye volt.
21:5-6. Mint minden izráelinek (19:27-28; vö. 5Móz 14:1), a papoknak is kerül­
niük kellett a pogány gyászolási szokásokat. Pogány szokások követése szentségte-
lenné tenné őket, és azt eredményezné, hogy gyalázatot hoznának Istenük nevére,
és nem mutathatnák be az Ú r tűzáldozatáit.
21:7-8. Ugyanilyen okból a papoknak kerülniük kellett, hogy prostituáltat és
elvált nőt vegyenek cl, de elvehettek özvegyasszonyt (ellentét a 14. verssel). A pap
feleségének jó hírneve nyilvánvalóan tükrözhette férje alkalmasságát a szent szolgá­
latra. A szentség indítéka és eszköze megtalálhatók az isteni kijelentésben, mert én,
az Úr, aki szent vagyok, szenteltem meg őket. Az ilyen kifejezések háromszori
megismétlése jelöli ki ennek a résznek a fő szakaszait (vö. 15, 23. v.).
21:9. Nemcsak a pap feleségének jó hírneve (7-8. v.), hanem leányának jó híre
is kihatással volt arra, hogy alkalmas-e valaki a papi szolgálatra. A prostitúció (akár

287
3Móz 21:10-22:2

kultikus prostitúció egy pogány szent helyen, akár nem kultikus) halálbüntetést vont
maga után (meg kell égetni).

c. Korlátozások a gyász és a házasodás terén a főpap esetében (21:10-15)

21:10-12. Szigorúbb szabályok vonatkoztak a főpapra, akit az különböztetett
meg paptársaitól, hogy fejére öntötték a fölkenő olajat, és főpapi ruhákba öltöz­
tették. Ezért nem tehette magát tisztátalanná még az apja vagy az anyja holttestével
sem (11. v., ellentét a 2. verssel). Nem gyászolhatott a szokásos módon, (pl. ne tépje
meg a ruháját, 10. v.), cs persze nem tehetett a pogány szokások szerint (5. v.). A 12.
vers azt jelenti, hogy nem mehetett ki a szent helyről temetések végett, nem pedig
azt, hogy ott kellett laknia.
21:13-15. A főpapnak abszolút tilos volt nem szűz nőt elvennie, tehát özvegyet
sem vehetett el (ez a korlátozás nem vonatkozott a többi papra, 7. v.). Ez a törvény
biztosította, hogy elsőszülött gyermeke (talán a következő főpap) tényleg a sajátja
legyen, főpapi származású.

d. Korlátozások a testi fogyatékosságú papokra vonatkozóan (21:16-23)

21:16-21. A testileg torz vagy fogyatékos papok nem dolgozhattak papként az
áldozatok felajánlásában. A felsorolt fogyatékosságok valószínűleg inkább példák,
és nem teljesek (vő. hasonló felsorolás az állatok fogyatékosságairól a 22:20-25-
ben). A papi rendszer egészséges szertartása kifejezést nyert a testi egészségben is
(vő. Wenham, Levitieus, 23-25, 169-171. o.).
21:22. De a fogyatékos papok is megkapták részüket nemcsak a szent élelemből
(a békeáldozatok papoknak kijáró részéből), hanem az igen szent ételből is (a papok
részéből minden szokásos áldozatnál).
21:23. Ez az összefoglalás megint hangsúlyozza, hogy az Ú r a megszentelő.

e. Befejezés (21:24)
21:24. Ez a befejezés jelzi, hogy Mózes engedelmeskedett Isten parancsának (1.
v., „Mondd meg... a papoknak”), nyilvánvalóan Áron és fiai jelenlétében.

2. A SZENT ÁLDOZATOK SZABÁLYAI (22. RÉSZ)

a. Bevezetés (22:1-2)
r r
22:1-2, Az Ur megint törvényeket adott Mózesnek, melyek Áronnak és fiainak
szóltak arra nézve, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent dolgaival. Ez va­
lószínűleg gyűjtőfogalom, melybe beletartozik minden papi járulék, beleértve a tize­
det, az első zsengét és az áldozatokat (vő. 4Móz 18:8-19). Az étel-, vétek- és jóváté-
teli áldozatokat csak a papi rend férfitagjai fogyaszthatták el (3Móz 6:9, 19; 7:6);
más szent áldozatot megoszthattak háznépükkel. Az volt a lényeg, hogy a papok meg
ne gyalázzák az Ur szent nevét visszaélve azzal, amit a nép neki ajánlott fel.

288
r
3Móz 22:3-30

b. Korlátozások a szent áldozatok papi elfogyasztásával kapcsolatban (22:3-9)

22:3-9. A pap szertartási tisztátalansága akadályozta, hogy akár bemutasson, akár
elfogyasszon egy áldozatot. Ezeknek a papokra vonatkozó rendelkezéseknek a meg­
szegéséért szigorú büntetés járt: azt az embert ki kell irtani előlem. A szertartási
tisztátalanságok, melyek miatt nem lehetett ennie a papnak a szent áldozatokból a
poklosság (vő. 13-14. rész), folyás (vö. 15. rész) és az, ha megérint egy halottat
(vő. 11:39). Az újabb figyelmeztetés, hogy apapok engedelmeskedjenek, megint csak
nyomatékosította Isten szentségét és tervet, hogy népe is szent legyen (22:9).

c. Korlátozások az áldozat nem papok által történő elfogyasztásával kapcsolatban

(22:10-16)
22:10-13. A szabályok egyértelműen kimondták, hogy ki ehet a szent ételből. A
pap családja ehetett, de ki tartozott a pap családtagjai közé? Úgy tűnik, hogy bárki,
aki folyamatosan háznépének tagja volt, beleértve a szolgákat (11. v.) vagy a pap
megözvegyült vagy elvált leányát, ha nem voltak gyermekei, és ha visszatért apja
házához (13. v,). Ugyanakkor nem tartozott bele az idegen, sem a papnál levő zsel­
lér vagy napszámos, aki nem volt állandó tagja a háznépnek (10. v.), sem az a leá­
nya, aki a férje háznépével élt (12. v.).
22:14-16. Ha valaki tudatlanul megszegte ezt a szabályt (ha valaki nem szándé­
kosan eszik szent ételt), akkor meg kellett adnia a papnak a szent ételt, de ötödré­
szével többet, büntetésül. Az adósság (16. v.) kifejezés utalhat erre a jóvátételre
vagy utalhat egy kosra, a jóvátétel i áldozathoz (vö. 5:14-26). A papok felelősek vol­
tak ellenőrizni a szent dolgok elfogyasztását, hogy megelőzzék az ilyen törvénysze­
géseket (22:15-16).

d. Az áldozatokra vonatkozó tilalmak és korlátozások (22:17-30)

22:17-21. Az állatok áldozatra való alkalmatlanságáról szóló szakasz általános
kijelentéssel kezdődik az égő- és békeáldozatokról.
22:22-25. A hibás áldozati állatok tilalma hasonló azokhoz, amelyek bizonyos
papokat kizártak az áldozatok felajánlásából (21:18-20). Ez valószínűleg szándékos.
Wcnham azzal érvel, hogy az áldozati állatok „az állatvilág papjai”, vagyis amint a
pogányokat a tisztátalan állatok jelképezték és Izraelt a tiszta állatok, a papokat az
áldozati állatok jelképezték (Leviticus, 290. o.; vö. 170. o.). Az egyetlen kivétel, mely
lehetővé tette, hogy bizonyos hibás állatokat is feláldozzanak, az önkéntes áldozat­
nál volt lehetséges (22:23).
22:26-28. A fiatal áldozati állatokra is vonatkoztak korlátozások. Csak nyolcna­
pos koruktól lehetett föláldozni őket, és nem lehetett levágni őket ugyanazon a na­
pon, amikor „az anyjukat”.
22:29-30. Ezek a versek emlékeztetnek az időkorlátozásra a hálaáldozat elfo­
gyasztásakor. Még aznap meg kellett enni (vö. 7:15).

289
3Móz 22:31-23:4

e. Befejező szövetséges nyilatkozat (22:31-33)

22:31-33. Ez a befejezés egyaránt hangsúlyozza az isteni szentséget és az isteni
kegyelmet (aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről; vö. magyarázat az 5Móz
4:20-nál) a szentség indítékaként Isten népe életében (vö. 18:24-30; 19:36-37; 20:22-
26).
r

D, Az Ur kijelölt ünnepeinek megtartására vonatkozó törvények (23. rész)

Az áldozati rendszer egyaránt tartalmazott egyéni és nemzeti áldozati és isten-
tiszteleti alkalmakat. Az 1-7. rész főleg az egyéni áldozatokkal foglalkozik, a 23. rész
Izráel nemzeti ünnepei köré épül fel. Bár más igeszakaszok részletesebben írnak le
egyes kijelölt találkozási időpontokat (pl, a páska a 2Móz 12-13-ban és az engeszte-
lés napja a 3Móz 16-ban), a 23. rész a legteljesebb leírása az ünnepeknek, ha abból a
szempontból nézzük, hogy milyen az egymással való kapcsolatuk Izrael ünnepi nap­
tárában. Ez a rész a nép nézőpontjából fogalmazza meg a szabályokat. A 4Móz 28-29
ugyanezekkel az ünnepekkel foglalkozik (bár nem említi az árpaaratás első kévéjé­
nek ünnepét, mint a 3Móz 23:9-14), de inkább a papok nézőpontjából ad részletes
ütemtervet ezekre a konkrét áldozatokra. Miután Tzrác! bement Kánaán földjére, a
három nagy ünnep (a kovásztalan kenyerek ünnepe, ami a páskát kísérte, az aratás
vagy hetek ünnepe és a betakarítás vagy sátorok ünnepe, amint a 2Móz 23:14-17;
34:18-25; 5Móz 16:1-16 leírja) a központi szentélyhez való zarándoklás alkalma volt
„minden” izraeli férfinak. Ezért az ünn epet jelentő alapvető héber szó (hág; pl. 3Móz
23:6, 34, 39; 5Móz 16:16; 2Krón 8:13) tartalmazza a zarándoklás gondolatát és nyu­
godtan lehet „zarándokú nnep”-nek fordítani (vö. Wenham, Leviiicus. 303. o.). Egy
másik héber szó (mo ’éd, „kijelölt találkozás, időpont”) többes számban fordul elő
négyszer a 3Móz 23-ban, és úgy fordították, hogy „(meghatározott) ünnepek” (2, 4,
37, 44. v.).
Az ebben a részben felsorolt évenkénti ünnepek pontos száma vita tárgya. Ha a
páska és a kovásztalan kenyerek ünnepét külön veszzük (4-8. v.) és nem számítjuk az
első zsengék ünnepét (9-14. v.) önálló ünnepnek, hat ünnepről esik szó. A naptárnak
és ennek a résznek természetesebb felosztása két fő csoportba sorolja az évenkénti
ünnepeket: (a) A tavaszi (és kora nyári) ünnepek [a páska és a kovásztalan kenyér
ünnepe, beleértve az árpakéve szertartást (melyet esetenként első zsengék ünnepének
neveznek, de valójában nem különálló ünnep), melyet ötven nappal később követett
a hetek ünnepe] és (b) az őszi ünnepek a hetedik hónapban (kürtzengés ünnepe, az
engeszteiés napja és a sátoros ünnep).

1. BEVEZETŐ PARANCS (23:1-4)

23:1-4. Ebben a részben az Úr utasította népét arra, hogy bizonyos napokat tart­
sanak fenn az Öszámára nemzeti istentisztelet és áldozat céljából. A héber mo ‘éd szó
(többes szám, m o'adím: „meghatározott ünnepek”) utalhat az összejövetel helyére
(pl. az ’óhel mo'éd kifejezésben a szent sátorra). De itt egy kijelölt összejöveteli

290
 3Móz 23:5-14

időpontra vonatkozik (2, 4, 37, 44. v.). A szombatra történő utalás (3. v.) kicsit mel­
lékes, hiszen minden más leírás ebben a részben az évenkénti ünnepekkel foglalko­
zik, és nem a hetenkénti szombattal. Említése talán emlékeztető az egész ünnep-
rendszerre, melynek a hetenkénti és évenkénti ünnepek csupán részét képezték (lásd
25. rész). Az izráeli ember számára a hetenkénti szombat a nyugalom ideje volt (2Móz
20:8-11; vö. IMóz 2:1-3) cs arra emlékeztette, ahogy megszabadult az egyiptomi
fogságból (5Móz 5:15; 3Móz 23:43).

1. A TAVASZT ÜNNEPEK (23:5-22)

A bevezetés után a 23. rész két fő szakaszra osztható, melyek mindegyike úgy
fejeződik be, hogy „én, az Úr, vagyok a ti Istenetek” (22, 43. v.). Ezek az egységek
további két-két szakaszra bonthatók, melyeket a bevezetésükre vonatkozó kijelentés
jelez: „Örök rendelkezés ez nektek nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyete­
ken” (14, 2 1 , 3 1,41. V.).

a. A páska és a kovászialan kenyerek ünnepe (23:5-14)

23:5. Az Úr páskáját az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé
kellett feláldozni (abib, amit később niszánnak neveztek), hogy emlékeztessen Izrael
elindulására Egyiptomból (5Móz 16:1 -7), különösen a szabadulásra, amikor a halál
angyala végigment Egyiptomon, és megkímélte az első szülötteket azokban a házak­
ban, ahol az ajtófélfákat meghintették a páskabárány vérével (2Móz 12:1-13:10). A
páska első évfordulóját a Sínai-hcgynél tartották (4Móz 9:1-5), de nem ünnepelték
meg újra egészen addig, amíg Izráel Gilgálban nem táborozott, a Jordánon túl, az
ígéret földjén (Józs 5:10-12).
23:6-8. Az Ur kovásztalan kenyereinek ünnepe a páskabárány feláldozását
követő reggelen kezdődött és hét napig tartott (tizenötödikétől huszonegyedikéig).
Azért nevezték így, mert emlékeztetett a sietős menekülésre Egyiptomból, amikor
Isten azt mondta Izraelnek, hogy ne tegyenek kovászt a kenyerükbe (2Móz 12:14-
20). Ennek a hétnek az első és utolsó napján szent összegyülekezést kellett tartani,
amikor nem végezhettek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát (pl. mezőgaz­
dasági vagy kereskedelmi tevékenységet). Ez alkalommal valószínű, hogy a kovász
hiánya jelképezte a folytonosság hiányát Izráel új kenyerével kapcsolatban, amely
most már Istentől eredt, és korábbi élelme, az egyiptomi kenyér között. Megszűnt a
folytonosság, mert Isten nem engedte meg, hogy az izraeliek folytassák szokásos
kovászolási eljárásukat (felhasználva a régi tészta egy darabját mint kovászt az új
kenyérhez).
23:9-14. Ezt a bekezdést sokan a harmadik különálló ünnepnek tartják ebben a
részben. (Kétségtelenül árpakévét kellett felmutatni, mert ez az ünnep március-ápri­
lisban volt, amikor először arattak árpát. A búza nem érett be, csak később, június­
júliusban.) Ez a szakasz sajátos szertartást ír le (az árpakéve meglengetését az Úr
előtt) egy adott napon [a szombat utáni napon, 11. v., amit általában a 16. napnak

291
3Móz 23:15-20

értelmeznek a 15-i nyugalmi napot követően (de egyes teológusok a kéve meglenge-
tését a 21. napra helyezik, pl. Wenham, Levitieus, 304. o.)], mégis természetesebbnek
tűnik ezt a napot az ekkor tartott kovásztalan kenyerek ünnepe egyik kiemelt részé­
nek tartani. Miután az izraeliek bementek a földre, ezt a kévét (árpaaratásuk első
kévéjét) meglengette a pap, aki felajánlotta az Úr előtt. Egy egyéves égőáldozati
bárányt (12. v.) kétszeres ételáldozattal és bor italáldozattal (13. v.) kellett még
r

áldozni az Urnák a felajánlás részeként. Az izraeliek nem használhatták fel a learatott

árpát semmilyen módon mindaddig, amíg nem történt meg ennek a kévének a felmu­
tatása. Az Őrök rendelkezés kifejezés (14. v.) úgy tűnik, hogy egyesíti a nyolcnapos
páska (kovásztalan kenyerek) első kéve ünnepét.

b. A hetek ünnepe (23:15-22)

A hetek ünnepét (vő. 4Móz 28:26; 5Móz 16:10) az újszövetségi időkben pün­
kösd néven ismerték (ApCsel 2:1; görögül pentékosté, „ötvenedik”, innen jön a ma­
gyar „pünkösd” szó is), mert hét héttel plusz egy nappal (ötven nappal) a kovásztalan
kenyerek ünnepén tartott árpakéve felmutatása után ünnepelték (3Móz 23:15-16).
Aratási ünnepnek is nevezték (2Móz 23:16; vo. 34:22) és „az első termés napjának”
(4Móz 28:26). Kora nyári mezőgazdasági ünnep volt a búzaaratás végén (vő. 2Móz
34:22). Egyrészt eltérő volt, másrészt kapcsolódott a korábbi első árpazsenge ünne­
péhez. A kijelölt ötvennapos idökülönbség összeköti ezt az első termés felajánlását a
kora nyári búzaaratás végén a megelőző első zsenge felajánlással, a tavaszi árpaara­
tás kezdetén. Ilyen meghatározott idő nem kapcsolja össze ezeket az ünnepeket az
őszi ünnepekkel, melyeket egyszerűen a hetedik hónap adott napjain kellett megtar­
tani (vő. 3Móz 23:23,27,34). A három főbb ünnep közül (vő. 5Móz 16:1,3,6; 3Móz
23:42-43) csupán a hetek ünnepéről nem jelzi az Ószövetség, hogy korábbi esemény­
re emlékeztetne Izrael történelmében. Mindazonáltal a zsidó hagyomány talált egy
ilyen alkalmat, mert hozzákapcsolta a hetek ünnepét ahhoz a naphoz, amikor Mózes
megkapta Isten törvényét a Sínai-hegyen,
23:15-17. Ezeknek az ünnepeknek az időmeghatározásait követően (15-16a. v.)
az ünnep legfontosabb
r _
része jött, vagyis az, hogy mutassanak be új ételáldozatot
az Unnak. Ez az ételáldozat két kenyérből
r _
állt, melyet kovásszal sütöttek az első
termésből való áldozatul az Uruiak. Ez volt az egyetlen alkalom az egész évben,
t

amikor kovászos kenyeret vittek az Urnák, bár ezek közül egyiket se égették el az
oltáron. A kovászt a korábbi árpaaratásból készült tészta egy darabja képezte, és ez­
zel újra hangsúlyozta a szoros kapcsolatot az árpa- és a búzaaratás között, valamint
az ezekkel kapcsolatos ünnepek között.
23:18-20. Ezen az ünnepen is mutattak be áldozatokat, melyekről részletesebben
szól az Ige, mint a kovásztalan kenyér ünnepének áldozatairól (vő. 12. v.): hét hibát­
lan, esztendős bárány, egy bikaborjú meg két kos volt az cgőáldozat a megfelelő
mennyiségű étel- és italáldozattal együtt, egy kecskebak vétekáldozatul és két
egyéves bárány pedig békeáldozatul. Ezeknek a bárányoknak egyes részeit az első

292
 3Móz 23:21-28

termésből készült kenyérrel együtt (vő. 17. v.) felmutatta a szertartást végző pap,
és később az ő része lett a szertartás elvégzéséért.
23:21. Ezt az ünnepi napot különösen kiemelték mint a szent összegyülekezés
idejét, amikor nem végezhettek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. A hetek
ünnepét a hozzákapcsolódó ünnepekkel együtt (4-14. v.) örök rendelkezésként kel­
lett megtartani nemzedékről nemzedékre.
23:22. Ez az emlékeztető, hogy ne arassák le egészen a mező széléig földjük
termését, első pillantásra úgy tűnik, hogy nem ideillő felszólítás, hanem más törvé­
nyekből helyeztek ide. De a szőlőskertre és a szőlőre történő utalás kihagyása (ellen­
tétben a 19:1 -10-zel), melyeket később szüreteltek, a sátoros ünnep előtt, aktuális
aratási mottóvá tette ezt az árpa és a búzaaratás után. Amint a papok szükségleteit az
áldozati húsok fedezték (vő. 23:20), úgy a szegények szükségleteiről a mező szélén
elhullott kalászok gondoskodtak (vő. 5Móz 14:27-29; 16:11).

3. AZ ŐSZI ÜNNEPEK (23:23-43)

Az Úr utolsó három „meghatározott ünnepe” a hetedik hónapban volt (tisri, októ­
ber-november), és jelezte a mezőgazdasági év végét, egyúttal megelőzte a két esős
évszakot az új év kezdetén. Ez a hónap lett a fogság utáni időkben átvett polgári
naptár első hónapja.

a. A kürtzengés ünnepe (23:23-25)

23:23-25. Ezüst kürtöket kellett megfújni minden hónap első napján (4Móz 10:1,
10), de a hetedik hónap első napján emlékeztető kürtölést kellett tartani, ami való­
színűleg az engesztelés napjának közeledtére emlékeztetett (vő. 3Móz 23:26-32). A
kürtölés ünnepe pihenőnap..., szent összegyülekezés volt, amelyen semmilyen hi­
vatásbeli munkát sem lehetett végezni, és amelyen különleges áldozatokat kellett
bemutatni az Úrinak (vö. 4Móz 29:1-6).

b. Az engesztelés napja (23:26-32)

23:26-28. Az engesztelés napja a hetedik hónapnak a tizedikén volt. E nagy
nap jellemzőiről és az áldozatok részleteiről már korábban szó volt (vö. 16:1-28;
4Móz 29:7-11). A 3Móz 23 azt hangsúlyozza, hogy egy átlagos izraeli embernek
hogyan kell megünnepelnie ezt a napot. A 26-28. vers összefoglalja az engesztelés
napjának legfontosabb jellemzőit: Szent összegyülekezésetek legyen, tartóztassá­
tok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Únnak. S ne végezzetek
ezen a napon semmiféle munkát. Nemcsak az engesztelési szertartás különleges
áldozatait kellett bemutatni a szent sátornál (16:3-28), hanem a kijelölt ünnepi áldo­
zatokat is (4Móz 29:8-11). A munkavégzésre vonatkozó tilalom teljes körű volt (vö.
3Móz 23:30-31). Ellentétben a hivatásosan végzett munka tilalmával (pl. 7. v.), ez a
tiltás úgy tűnik, hogy még a kisebb háztartási munkákra is kitetjedt, mint pl. a tűz­
gyújtásra és a főzésre is (vö. 2Móz 16:23-30; 4Móz 15:32-36).

293
3Móz 23:29-44

23:29-3la. A tartóztassátok meg magatokat (vö. 32. v.) felszólítás valószínű­

leg böjtölésre és más bünbánatot kifejező gyakorlatokra vonatkozott, mint pl. zsákru-
ha viselésére és hamuval való meghintésre (Ézs 58:3, 5). Ha valaki nem tartotta be
azt a szabályt, hogy tagadja meg magát és tartózkodjon minden munkától, akkor
szigorú büntetéssel nézett szembe: azt ki kell irtani népe közül. Ezt közvetlen Isten­
től eredő ítéletnek tartották (azt az embert kipusztítom népe közül).
23:31b-32. Ezt a napot örök rendelkezés (vö. 21. v.) erősítette meg, és újra hang­
súlyt kapott az, hogy teljes nyugalom napja kell, hogy legyen.

c. A sátoros ünnep (23:33-43)

23:33-34. A sátoros ünnep volt az utolsó és legfontosabb ünnep az év során,
mely hét napig tartott (a hetedik hónapnak a tizenötödik napjától a huszonegye­
dik napig). Ez az ünnep nemcsak mezőgazdasági hálaadást jelentett az egész betaka­
rítási időszak végén (39, v., és ezért a „betakarítás ünnepének” is neveztek, 2Móz
34:22; 5Móz 16:13-15), hanem emlékünnep is volt, mely eszébe juttatta az izraelieknek
Isten védelmező gondoskodását negyven éven át a pusztában Egyiptom és Kánaán
között, amikor az izráelick sátrakban éltek (innen ered a sátoros ünnep elnevezés,
3Móz 23:43).
23:35-36. Az első napon cs a nyolcadik napon (a hétnapos sátoros ünnepet
követő napon) az izráelieknck szent összegyülekezést kellett tartaniuk, és nem vé­
gezhettek hivatásbeli munkát. A többi ünnepnél bonyolultabb és lenyügözöbb áldo­
zatokat kellett bemutatni (vö. 4Móz 29:12-38).
23:37-38. Ez a közbevetett szakasz jelzi, hogy az Úr meghatározott ünnepein
bemutatott
r
áldozatok (vő. 4Móz 28-29) ráadások voltak a hetenkénti áldozatokra
(az Ur nyugalomnapjain) és az egyéni önkéntes áldozatokra (pl. minden önkén­
tes áldozatra). Ráadást jelentettek a különleges, minden újholdkor bemutatott áldo­
zatokra is (4Móz 28:11-15; 29:6; stb.).
23:39-43. A 37-38. versben szereplő kitérés után a szöveg visszatér a sátoros
ünnep időrendjéhez (39. v.) és a hálaadás részleteihez (40-43. v.). A nemes fákról
való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat felhasz­
nálhatták a sátrak elkészítéséhez, amelyekben a nép hét napig lakott, emlékezve
azokra a sátrakra, melyekben akkor laktak, amikor kijöttek Egyiptomból. Ennek az
ünnepnek a fontosságát jelzi az a felszólítás, hogy örök rendelkezés legyen ez nem­
zedékről nemzedékre. Az isteni kinyilatkoztatás, hogy én, az Úr, vagyok a ti Iste­
netek, zárja ezt a szakaszt a hetedik hónap ünnepeiről (vö. 23. v.).

4. BEFEJEZŐ ÖSSZEFOGLALÁS (23:44)

23:44. Isten parancsának engedelmeskedve (2, v.) így mondta el Mózes az Úr
meghatározott ünnepeit Izráel fiainak.
Az Ur ünnepeinek évenkénti ciklusát sokan előképnek tartják arra, hogy mit ter­
vez Isten Izráel népével. Az egymással összekapcsolt tavaszi és kora nyári ünnepek-

294
F
3Móz 24:1-4

ről úgy gondolják, hogy előképei Krisztus első eljövetelének: (a) Krisztus keresztha­
lála páskabárányként (lKor 5:7), (b) a hívő ember szent élete és teljes szakítása régi
életével, melyet a kovász hiánya szemléltet (lKor 5:7-8; mások szerint a kovásztalan
kenyér Krisztus büntclcn emberségét jelképezi), (c) Krisztus feltámadása, amelyet
előrevetített az árpaaratás első zsengéje (lKor 15:20-23) és (d) a Szentlélek eljövete­
le a pünkösd ünnepének beteljesedéseként (ApCsel 2; vö. Jóéi 2:28). Az ünnepi nap­
tárban az őszi ünnepek előtti szünet jelképezi a jelenlegi két advent közötti idősza­
kot, mely alatt Izrácl Messiása a mennyben van. Az őszi ünnepek eseményei előreve­
títik második eljövetelét: (a) Izrael jövőbeli összegyűjtését a nagy nyomorúság végén
(a kürtzengés ünnepe; Mt 24:29-31), (b) Izrácl népének megtérését Krisztus második
eljövetelekor, mely Krisztus első eljövetelekor bekövetkezett halálán alapszik (az
engesztelés napja; Zsid 9:23-28; Zak 12:10-13:1; Róm 11:26-27) és (c) Isten áldását
Izraelen a millennium alatt (sátoros ünnep, Zak 14:9-20).

E. Szertartási és erkölcsi szabályok (24. rész)

1. A NAPI ÉS HETI SZOLGÁLAT A KIJELENTÉS SÁTRÁBAN (24:1-9)
Áronnak és fiainak két berendezési tárggyal kellett foglalkozniuk a kijelentés
sátrának szentélyében naponta és hetente: naponta tisztán kellett tartaniuk a szín­
arany lámpatartón lévő mécseseket (2-4. v.), és hetente új „szent kenyereket” (2Móz
25:30) kellett helyezni a színarany asztalra (3Móz 24:5-9).
Az ünnepi naptár eseményeinek leírása a csodálatos sátoros ünneppel érte el tető­
pontját (23:33-43), és nehéz megmagyarázni a hirtelen átmenetet a kijelentés sátra
kevésbé kiemelkedő tárgyainak karbantartására. De ez mutatja az újszövetségi hívő
papi hűségét Isten iránt a mindennapokban, és nem csak a lelki hegycsúcsokon. Talán
ez a látszólagos kitérő (mielőtt megint a szent naptárról lenne szó a 25. részben) azt a
célt szolgálja, hogy eloszlassa a tévhitet, mely szerint Isten jelenléte csak kiemelkedő
istentiszteleti alkalmakra korlátozódik, hiszen mindkét berendezési tárgy szorosan
kapcsolódott Isten folyamatos jelenlétéhez Tzráel közösségében. A nagy ünnepi al­
kalmak között is folyamatos naponkénti közösség valósult meg a kijelentés sátrában
minden megszakítás nélkül.

a. A mécs tartó naponkénti gondozása (24:1-4)

24:1-4, Az arany mécstartót Mózes leírta már külseje (2Móz 25:31 -39), készíté­
se (2Móz 37:17-24) és elhelyezése (2Móz 40:24-25) szempontjából. A mécsesekbe
olajbogyóból ütött tiszta olajat kellett önteni (vö. 2Móz 27:20-21; ez tisztább cs
jobb minőségű volt, mint az olajbogyóból forralással nyert olaj), állandóan feltöltve
a készletet, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest, mert ezek biztosították a fényt
a szentélyben.

295
3Móz 24:5-22

b. Az asztal hetenkénti gondozása (24:5-9)

24:5-9. A színarannyal bevont asztalra tett lepényeket szent kenyereknek (2Móz
25:30) nevezték. Ez a bekezdés kiegészíti a 2Móz 25:23-30-ban leírtakat (vo. 2Móz
37:10-16), ahol nem sok szó esik magáról a kenyérről. A kenyér tizenkét lepényből
állt, melyek a receptjük alapján elég nagyok voltak (3Móz 24:5), ezért valószínű,
hogy két oszlopba rakták őket (két sorban). Tiszta tömjént is tettek a kenyér mellé
az asztalra, amit később elégettek az oltáron az áldozat emlékeztető részeként (vő.
2:2, 9, 16) minden szombaton, amikor a régi kenyereket frissekre cserélték és a pa­
poknak adták.

2. EGY KÁROMLÁS! ESET ÉS ISTEN ERRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYE (24:10-23)

Ez a rövid elbeszélő szakasz (mely a 8-10. rész mellett Mózes harmadik könyvé­
nek egyetlen elbeszélő szakasza) emlékeztet arra, hogy a Mózes harmadik könyvé­
ben található törvények adott történelmi környezetben születtek, hogy megfeleljenek
az akkori történelmi helyzetnek.

a. Egy félzsidó ember Istent káromolja (24:10-12)

24:10-12. Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt vesze­
kedett egy izráeli férfival, káromolta az Úr nevét, és átkozódott. Nyilván nemcsak
azt a bűnt követte el, hogy kiejtette a száján a szövetséges Úr (Jahve) nevét, hanem
átkozódva visszaélt az Úr nevével (2Móz 20:7). A többiek bizonytalanok voltak a
jövevény törvény szerinti helyzetét vagy a bűne miatti büntetést illetően, ezért őri­
zetbe vették azt, amíg útmutatásnak nem kaptak az Úntól. Ez egyike a négy ilyen
esetnek, amikor Mózesnek várnia kellett további isteni kinyilatkoztatásra, mielőtt
egy helyzetben megfelelően cselekedhetett volna (vö. 4Móz 9:6-14; 15:32-36; 27:1-
11).

b. Isten kijelentése a felmerült kérdésben (24:13-22)

24:13-14. A káromlásnak ebben az esetében maga Isten mondta ki az ítéletet:
megkövezés (vö. IKir 21:10, 13; Mt 26:65-66: ApCscl 6:11-15; 7:54-58). Mind­
azok, akik hallották ennek az embernek a káromkodását, fejére tették a kezüket
vagy mint ellene szóló tanúk, vagy hogy megszabaduljanak bármilyen bűntől, amit a
káromkodás hallása okozhatott (vö. Wenham, Leviticus, 311. o.). Azután az egész
közösség megkövezte. Ezt az eljárást nem írja le világosan az Ószövetség (lásd ja­
vaslatok Harrisontól, Leviticus, 221-222, o.).
24:15-16. Az ezen az eseten alapuló isteni törvény egyaránt vonatkozott akár jöve­
vényre, akár bennszülöttre. Azok a jövevények, akik Izraellel együtt laktak, és ezért
bizonyos szövetségi áldásokat élveztek, nem káromolhatták a szövetség szerzőjét.
24:17-22. Az Ige kitér más helyzetekre is, melyek egyaránt vonatkoztak izraeliekre
cs jövevényekre. Egy másik összekötő kapocs a halálos ítélet gyilkosság esetén (17,
21. v.). Az un. lex talionis (a karom vagy kéz törvénye: törést törésért, szemet sze-

296
 3Móz 24:23-25:13

mért, fogat fogért) azt jelenti, hogy a büntetést a kihágás mértéke szerint kellett
megszabni (vő. 2Móz 21:23-25; 5Móz 19:21; de vő. Mt 5:38-39). A gyilkosság esetét
kivéve a kárpótlást egyenlő mértékű kártérítésként is kezelhették.

c. A káromló kivégzése (24:23)

24:23. Izráe) fiai engedelmeskedtek az Úr parancsának, amit Mózes közvetített,
kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték.

F. A különleges évekre vonatkozó törvények (25. rész)

1. A NYUGALOM ÉVE (25:1-7)
25:1-7. Ahogy az embereknek hat napon át kellett dolgozni és azután pihenni
szombatnapon, éppen úgy a földet, melyen éltek, hat éven át kellett megmunkálni
(3. v.), és azután pihentetni a hetedikben, vagyis a nyugalom évében (4, v.). Sem
vetés, sem metszés, sem szüretelés, sem aratás nem volt megengedett a hetedik évben
(4-5. v,). A föld spontán termését elfogyaszthatta táplálékul bárki (nemcsak a tulaj­
donosa), de nem lehetett szervezett aratást tartani és a terméket eladni (6-7. v.; vo.
2Móz 23:11). Ezért az idő egyheted részében a földbirtokosoknak és a foldtclcn em­
bereknek egyenlő részesedésük volt a földből. A nyugalom éve szüneteltetett minden
szokásos mezőgazdasági tevékenységet. Ennek az évnek egy másik célját írja le a
kiegészítő igeszakasz (5Móz 15:1-11): minden adósságot érvénytelenítettek. A rab­
szolgák felszabadítása is erre az időszakra esett (5Móz 15:12-18; 2Móz 21:2-6; de
lásd még magyarázat a 3Móz 25:39-55-nél).

2. A NAGY ÖRÖMÜNNEP ÉVE (25:8-55)

Izrael földje Isten tulajdona volt, népe csupán bérelte azt (23. v.). Ezért az embe­
rek (ilyen értelemben vett) földtulajdona nem okozhatott kizsákmányolást egyesek
meggazdagodására és mások elszegényedésére (lásd magyarázat a 23-24. versnél).
Az eladósodás elválaszthatott bizonyos földet a tulajdonosától akár a föld eladásán
(valójában bérbeadásán) keresztül (14-17. v.), akár azzal, hogy a tulajdonos önmagát
adta el rabszolgának (39-55. v.). De a földet nem lehetett végérvényesen másra átru­
házni. Több módja is volt a föld visszaszerzésének vagy visszaváltásának (lásd 23-
28. v.). Ugyanezek az alapclvek vonatkoztak a héber rabszolga felszabadítására, hogy
visszatérhessen földjére (41,48-55. v.).

a. A nagy örömünnep megtartására vonatkozó szabályok (25:8-22)

25:8-13. Minden hetedik nyugalmi évei (vagyis minden negyvenkilencedik évet)
követnie kellett a nagy örömünnep évének (jobél, talán eredetileg azt jelentette, hogy
„kos” vagy „kos szarva”, mert kosszarvat fújva hirdették ki a nagy örömünnep évét,
de a LXX szerint azt jelenti, hogy „elengedés”), amit (bár úgy tűnik, hogy a hetedik
hónap első napján kezdődött) hivatalosan a hetedik hónap 10-én (vagyis az engesz-
telés napján, 9. v.) jelentettek be harsogó kürtszóval. (Egy másik nézet szerint az

297
3Moz 25:14-34

ötvenedik cv valójában a 49. év volt. Ezzel kapcsolatban lásd R. North, The Sociology
ofthe Biblical Juhilee. Romé: Pontifical Biblical Institute, 1954 ,109-112. o.; a „szö­
kőév’' nézet szerint a nagy örömünnep éve csupán negyvenkilenc napból álló rövid
cv volt, melyet beillesztettek a 49. év hetedik hónapjába. Ezzel kapcsolatban lásd
Wenham, Leviticus, 319. o.).
Ennek az évnek a mottója az volt, hogy hirdessetek fölszabadulást az ország
minden lakosának azzal az elsődleges céllal, hogy újra összekerüljön a családi bir­
tok és maga a család (10, 13. v.). Ez azt jelentette, hogy minden birtokot (kivéve a
fallal elkerített városokban, vö. 29-30. v.) vissza kellett adni eredeti tulajdonosának
(vagyis a bérlőnek, vö. 23. v.), és minden héber rabszolgát fel kellett szabadítani,
hogy visszatérjen családi birtokára. Ugyanakkor az előző nyugalmi évhez hasonlóan
a földnek megint egész éven át pihennie kellett (11-12. v.; vö. 4-7. v.).
25:14-17. A föld eladása nem volt ideális, de esetenként szükség volt rá. Ha erre sor
került, akkor igazságosan kellett megállapítani az árai, az Örömünnep évét követő esz­
tendők száma szerint, vagyis figyelembe véve a termő esztendők számát egészen a
következő örömünnepi év elérkezéséig, amikor a föld visszatért eredeti tulajdonosához.
Más szóval valójában nem a földet, hanem a termést adták el... az évek számának
megfelelően (korlátozott bérlés, amit egy összegben fizettek ki előre).
25:18-22. Isten megígérte áldásait a földön: ha engedelmeskednek végzéseinek,
akkor nem látnak szükséget, cs nem kell háborútól félniük (19. v.; vo. 26:3-13; 5Móz
28:1-14). Erre különösen azért volt szükség, mert nyilvánvalóan aggodalom támad­
hatott az izraeliekben két egymást követő cv láttán, amikor sem vetni, sem aratni nem
volt szabad (3Móz 25:20). Isten bőséges aratást ígért a hatodik évben, mely elegen­
dő lesz egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése.

h. A hirtok megváltása és az örömünnep éve (25:23-38)

25:23-24. Izrael földje nem volt a népé, mert Isten, a nagy földtulajdonos, sors­
vetéssel adta a föld egy-egy részét mindegyik törzsnek és családnak (vö. 4Móz 32;
Józs 13:20). Ez a teológiai alapelv van a 3Móz 25 fő utasításainak hátterében. Isten
ajándékba adta a föld használatát a népnek az ábrahámi szövetség szerint (lMóz
15:7; 17:8; 24:7; 2Móz 6:4; vö. 3Móz 20:24; 25:2,38; 5Móz 5:16). A föld visszavál­
tásáról a következő igeversekben olvasunk.
25:25-28. Azt a héber embert, aki elszegényedik, és el kell adnia a birtokából,
hogy legyen mit ennie, segítenie kell a legközelebbi rokonának (gó ’él). Vissza kel­
lett váltania vagy vásárolnia a földet (vö. Ruth 3:12-4:6; Jer 32:7-12), vagy talán
később ő maga is képes volt a visszaváltásra. A föld értékét az örömünnep időpont­
ját figyelembe véve kellett meghatározni (vö. 16, 50-53. v.). Máskülönben utolsó
megoldásként az örömünnepen vissza kellett szolgáltatni neki.
25:29-34. A föld kiváltását illetően két kivételt említ ez a szakasz. Az örömünne­
pi visszaszolgáltatás nem vonatkozott a lakóházra... egy fallal körülvett városban.
Ezt nem lehetett visszavásárolni az eladás évének az eltelte után. A második kivétel

298
 3Móz 25:35-55

a levitákra vonatkozott (akiket csak itt említ a „Léviták Könyve”, bár a papok is
természetesen léviták voltak), akiknek városi birtokai mindenkor... visszaváltha­
tók maradtak, és az örömünnepen is felszabadult „eladott” tulajdonuk.
25:35-38. Senki sem lehetett olyan büszke, hogy ne bánjon éppen olyan vendég-
szeretettel egy szegény emberrel, mint egy jövevénnyel vagy zsellérrel. A szegény
embernek semmilyen kamatot vagy uzsorát sem lehetett felszámolni, isten bőkezű­
sége jó példát adott népének.

c. A rabszolgák felszabadítása és az örömünnep (25:39-55)

Bár a mózesi törvény engedélyezte a rabszolgaságot bizonyos korlátozásokkal,
még a pogány rabszolgákat is védte, pl. a szombati nyugalommal (2Móz 20:10; 5Móz
5:14) és a velük való visszaélés tiltásával (2Móz 21:20-21; 5Móz 23:16-17). Az
izraelieknek mint Isten szolgáinak nem volt szabad semmilyen más urat szolgálniuk
(3 Móz 25:55). Mégis egy szegény zsidó ember ideiglenesen vállalhatott egyfajta rab­
szolgaságot, ami még mindig humánusabb volt, mint a XIX. századi adósok börtöne.
A héber rabszolgáknak több joguk volt, mint a pogány rabszolgáknak, s a héber szol­
ga urát a törvény jobban korlátozta szolgája feletti hatalmában (39-43. v.). Ez össz­
hangban állt azzal, hogy a rabszolga elsősorban az Úr szolgája.
25:39-43. A héber szolgát napszámosként vagy zsellérként kellett kezelni és
nem rabszolgaként (vö. 43. v.). Eltávozhatott ura házában született gyermekeivel
együtt az örömünnep évében. Nem adhatták... el őket rabszolgák módjára má­
soknak, A 2Móz 21:1-11 és az 5Móz 15:12-18 szerint a zsidó szolgát fel lehetett
szabadítani a hatodik évi szolgálat eltelte után, de nem világos, hogy ez milyen kap­
csolatban állt az örömünnepi felszabadítással.
25:44-46. A pogány rabszolgákra nem vonatkoztak ezek a korlátozások. Egész
életükben rabszolgák voltak, tulajdonként örökölhették őket.
25:47-55. A héber szolgát akár izrácii (39-43. v.), akár jövevény (47-53. v.) vásá­
rolta meg, a birtok visszaváltásához hasonló törvények alapján ki lehetett váltani
(vö. 23-28. v.). Ideális esetben egy rokon felszabadíthatta az adósság kifizetésével,
mely miatt szolgának adta el magát (48-49. v.). Vagy hajói ment dolga, saját magát
is visszaválthatta. Ha egyik sem volt lehetséges, akkor az örömünnep évében...
szabaddá vált.
Az örömünnep évét sehol máshol nem említi az Ószövetség Mózes öt könyvén
kívül. Nincs közvetlen bibliai bizonyíték arra, hogy betartották lzráel történelmében.
De ha rendszeresen gyakorolták, akkor talán nem volt ok említésére. Azonban nyil­
vánvaló, hogy az izraeliek nem tartották be a nyugalmi éveket a királyok idejéu (vö.
26:34-35, 43; 2Krón 36:20-21), cs ebből arra lehet következtetni, hogy az örömünne­
pet is megszegték.

299
3Móz 26:1-13

G. Szövetségi áldások az engedelmesség jutalmazására és átkok az engedetlenség

büntetésére (26. rész)
Szokásos volt az ókori Közel-Keleten olyan szakasszal fejezni be a hűbéri meg­
állapodásokat, mely tartalmazta az engedelmesség áldásait és az engedetlenség átkait
(lásd Wenham, Leviticus, 29-31, 327. o.). Más igeszakaszok is tartalmazzák az áldá­
sokat cs az átkokat a mózesi törvényben: 2Móz 23:22-33; 5Móz 28; Józs 24:20.

1. A TÖRVÉNY ALAPELVETNEK BEVEZETŐ ÖSSZEFOGLALÁSA (26: t -2)

26:1-2. Ki kellett nyilvánítani a teljes elkötelezettséget egyedül Istennek. Kerül­
ni kellett a bálványimádást és a hamis istentisztelet minden formáját, meg kellett
ünnepelni a szombatot (vö. 23:3), és tisztelni a szentélyt (vö. 17:1-9).

2. AZ ENGEDELMESSÉG ÁLDÁSAI (26:3-13)

a. Az eső és bőséges aratás ajándéka (26:3-5)
26:3-5. Az engedetlenségre utaló feltételes mondat többszöri megismétlésével
ellentétben (14, 18,21,23,27. v.) az engedelmesség feltételét csupán egyszer mond­
ja ki az egész áldás (3. v.). Az első áldás az évszaknak megfelelő eső ígérete, és az
ebből eredő különösen bőséges gyümölcs és gabonatermés bőséggel és békességgel
együtt.

b. A békesség ajándéka (26:6-10)

26:6-10. Isten védelme mind a vadállatoktól mind a fegyvertől (behatoló had­
seregektől) félelem nélküli békességet fog eredményezni, valamint bőséges aratást
és isteni áldást az ábrahámi szövetség beteljesüléseként (vö. 1Móz 17:7-8).

c. Isten jelenlétek ajándéka (26:11-13)

26:11-13. Isten folyamatos jelenléte Izrael között kinyilvánított dicsősége által a
szent sátorban további áldása volt a szövetséges hűségnek (11. v.). Isten még azt is
megígérte, hogy közöttük jár, mint az ősatyákkal régen (vö. lMóz 5:22, 24; 6:9;
17:1; 24:40; 48:15). Ezt az áldásokról szóló szakaszt Isten azzal a kijelentéssel zárja,
hogy ő a kivonuláskor is megszabadította Izraelt (3Móz 26:13).

3. AZ ENGEDETLENSÉG ÁTKAI (26:14-45)

Az ókori közel-keleti hübérúri megállapodásokra jellemzően ez az átkokról szóló
szakasz sokkal terjedelmesebb, mint az áldásokról szóló, bár világos párhuzamok
találhatók a két szakasz között (vö. Wenham, Leviticus, 328. o., n. 5.).
Egy feltételes mondat - „Ha pedig nem hallgattok rám” (vagy valami hasonló
kifejezés) - vezeti be ennek a szakasznak az öt bekezdését (14, 18, 21,23, 27. v.),
melyek mindegyike azzal folytatódik, hogy Isten mit fog tenni, hogy megfegyelmez­
ze Izraelt (16, 18, 21, 24,28. v.). Lásd A szövetség fenyitései c. táblázatot az Ám 4:6
közelében.

300
 3Móz 26:14-45

a. Nyomorúság betegség, éhínség és vereség miatt (26:14-17)

26:14-17. Isten fegyelmezése az engedetlenség és a szövetségi hűtlenség miatt
testi és szellemi betegséget, ellopott termést és az ellenség győzelmét fogjajelenteni.

h. Szárazság és rossz aratás (26:18-20)

26:18-20. Isten szemléletesen mutatta be, hogy mi lesz az eredménye, ha nem
engedelmeskednek neki - hétszeresen megfenyítelek benneteket vétkeitekért (a
hét kerek szám, a teljes vagy tökéletes büntetést jelzi). Olyanná teszem fölöttetek
az eget, mint a vas, földeteket pedig olyanná, mint az érc: ez a kijelentés szemünk
elé idézi a szárazságtól megkeményedett földet, amit nem itatott át az eső (vö. 5Móz
28:23).

c. Veszélyes állatok fenyegetése (26:21-22)

26:21-22. A további engedetlenség az isteni fegyelmezés megsokasodását ered­
ményezi hétszeres csapással. A föld sivársága miatt féktelenül pusztító vadállatok
még nagyobb sivárságot eredményeznek.

d. Ellenségek pusztítása és járvány (26:23-26)

26:23-26. Ha Isten népe ilyen fegyelmezés után is szembeszáll vele, akkor ő is
szembeszáll velük, és fegyvert hoz rájuk bosszúállásul (vö. Bír 2:11 -15) a szövet-
ségszegésért. Az Istentől küldött dögvész.,, és az ellenség kezének nyomása továb­
bi éhínséget eredményez.

e. Pusztulás és deportálás (26:27-39)

26:27-39. Isten haragjában tovább fenyíti Izraelt, végül szétszórja és kitelepíti
őket az országból. Ez a háború olyan rémeit ereszti szabadjára, mint a kannibalizmus
(29. v.), tömegmészárlások, városok és szent helyek elpusztítása (30-31. v.) és az
ország pusztává tétele (32. v.). (Az áldozóhalmokka! kapcsolatban lásd magyarázat a
4Móz 33:52-nel.) Ezt követi a szétszóródás a nemzetek közé (3Móz 26:33). Ezután
a föld végre élvezni fogja nyugalmát..., mivel nem nyugodhatott a nyugalomra
rendelt időben, azokban az években, amikor az izraeliek engedetlenek voltak Isten­
nek a nyugalom évére vonatkozó törvényével szemben (34-35. v.; vö. 25:1-7). Akik
túlélik a mészárlást, félelemben fognak élni, és végül elvesznek... ellenségeik föld­
jén (26:36-39).

/ A megtérés reménye és a helyreállítás ígérete (26:40-45)

26:40-45. A 14-39 versben leírt sivár állapotot Isten kegyelmes ígéretének re­
ménysugara ragyogja be. De ha megvallják bűnüket..., akkor visszaemlékezem...
az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az országra is (40-42. v.).
Izrael meg fogja szegni a szövetséget (vö. 25. v,), de Isten nem szegi meg szövetségét
velük (44. v.). Szövetséges hűségében egy nap be fogja teljesíteni szövetséget, me-

301
3Móz 26:46-27:8
f

lyet Abrahámmal kötött (vö. IMóz 12:1-3), s megáldja az Izrael földjén élő bűnbánó
zsidó nemzedéket. Bár Izráelt Isten már számos deportálással és szétszóródással fe­
gyelmezte, az ábrahámi szövetség áldásai a zsidó nemzet számára az ígéret földjén
várják, hogy beteljesüljenek Krisztus második eljövetele után az ezeréves királyság­
ban (vö. Ám 9:11-15; Róm 11:25-27).

4. BEFEJEZŐ ÖSSZEFOGLALÁS (26:46)

26:46. Ez a befejezés emlékeztet a 3. versre. Mózest nevezi az isteni kinyilat
koztatás közvetítőjének, amikor Izráel a Sínai-hegynél táborozott.

H. A fogadalmak, ajándékok és a tized törvényei (27. rész)

Ennek a résznek a kapcsolata a könyv korábbi fejezeteivel homályos, ezért egye­
sek későbbi kiegészítésnek tartják, vagy legalábbis függeléknek. Mindazonáltal a
fogadalmak témája közvetlenül kapcsolódik az átkokhoz a 26. részben, hiszen az
emberek inkább tesznek elhamarkodott fogadalmat, ha nagy bajban vannak. A Szent­
írás természetesen figyelmeztet az elhamarkodott fogadalmak helytelenségére (vö.
Préd 5:4-5; 5Móz 23:21-23; Pcld 20:25), és az itt említett személyek (3Móz 27:3-7)
fogadalmainak magas kiváltási ára szintén elvette a kedvet a meggondolatlan fogad­
kozástól. A fogadalmak (beleértve az áldozati állatokra vonatkozókat is), az ajándé­
kok és a szentély számára adott tized témája szorosan kapcsolódik egymáshoz, és
ezért helyénvalóan került egy szakaszba annak a könyvnek az utolsó részében, mely
a szentélyben bemutatott áldozatok leírásával kezdődött.

I. EMBEREKRE ÉS ÁLLATOKRA VONATKOZÓ FOGADALMAK (27:1-13)

a. Személyekre vonatkozó fogadalmak (27:1-8)
27:1-8. Ennek az utolsó résznek a folytonossága a könyv többi anyagával kifeje­
zésre jut Mózes, a szövetség közvetítője újabb megnevezésével. Az első bekezdés
arra vonatkozik, hogy ha valaki különleges fogadalmat tesz, föl kell becsülni az
Unnak szánt személyeket, meghatározva a szentély kincstárába fizetendő összeget.
A másik lehetőség a fogadalom tényleges teljesítése a szentélyben való szolgálattal
vagy imádkozással (mint Anna fogadalma esetén, aki odaszcntelte fát, Sámuelt, az
Úrnak, lSám 1:11; vö. 2Sám 15:8; Zsolt 116:14-18). Az embert ki lehetett váltani
ezüsttel a szent sekel szerint kifizetve a meghatározott összeget (vö. 3Móz 27:25;
5:15).
A fizetségek (27:3-7) eltérőek voltak a kortól és nemtől függően, de úgy tűnik,
hogy nem függtek az egyéni jellemzőktől, mint pl. egészség és munkaerő. A 8. vers
lehetővé teszi csökkentett összeg fizetését a szegényekért. Az ötven sekel, amit egy
férfi esetében kellett kifizetni, kb. ötven havi fizetésnek felelt meg, ezért ez a rend­
szer elvette az emberek kedvét az elhamarkodott fogadalmaktól!

302
 3Móz 27:9-29

b. A Uatokra vonatkozó fogadalmak (2 7:9-13)

27:9-13. Amikor valaki arra tett fogadalmat, hogy állatot ad az ÚRnak, akár olyan
állatról volt szó, amilvet áldozatul szoktak bemutatni, akár valamilyen tisztáta-
lan állatról, amilyet nem szoktak áldozatul bemutatni, szabályozták érmek lebo­
nyolítási módját. Az elfogadható állatot nem lehetett kiváltani pénzzel vagy más ál­
lattal, de az áldozatra nem alkalmas állatot (függetlenül attól, hogy milyen indokból)
ki lehetett váltani a pap felbecsülése szerint, még hozzátéve ahhoz 20%-ot. Ha nem
váltották ki, akkor az állat úgy tűnik, hogy a papé lett.

2. HÁZAK ÉS FÖLDEK FELAJÁNLÁSA (27-14-25)

a. Házak felajánlása (27:14-15)
27:14-15. Házat (nyilván fallal körülvett városban; vö. 25:29-31) fel lehetett
ajánlani az ÚRnak (félretenni mint szentet a papok használatára). Ki lehetett váltani
ezt a fogadalmat is a ház értékének 120%-os kifizetésével.

b. Földek felajánlása (27:16-25)

27:16-21. Az ősi birtok felajánlása bonyolultabb volt, mert összefüggött az öröm­
ünnep évének törvényeivel (vö. 25:23-38). A fold értékelése 49 év vetéséhez szüksé­
ges vetőmag árával kezdődött, és azután ezt az értéket csökkentették a következő
örömünnepig még hátralevő évek számának megfelelő aratások száma szerint
(27:17-18). A kiváltáshoz ki kellett fizetni ezt a kiszámított értéket és még 20%-át
(19 ,v.). Ha valaki nem tudta kiváltani a földet az örömünnep évéig, akkor az átment
a pap birtokába (20-21. v.),
27:22-25. Ugyanakkor a bérelt fold (az amely nem ősi birtok, 22. v.) automati­
kusan visszaszállt az eredeti tulajdonosra az örömünnep évében. Tehát ha bérletet
ajánlottak fel az ÚRnak, akkor annak értékét meg kellett állapítani és kifizetni a
papnak... azon a napon, amikor felajánlották. A 25. vers tisztázza, hogy a mérték­
adó ezüst súlya a szent sekel.

3. EGYÉB KÖTELEZETTSÉGEK ÉS AJÁNDÉKOK (27:26-33)

a. Az elsőszülöttek kötelezettsége (27:26-27)
27:26-27. Az állat elsőszülöttje... úgyis az ÚRé volt (2Móz 13:2; 34:19-20),
ezért nem lehetett felajánlani, de a tisztátalan állatok clsöszülöttjét meg lehetett vál­
tani (2Móz 34:20).

b. Visszavonhatatlan felajánlás hérem-mel (27:28-29)

27:28-29. Bármit, amit visszavonhatatlanul odaszenteltek az Unnak (hérem, „amit
átok alá helyeztek”, ezt a kifejezést esetenként „szent háborúban” is alkalmazták a
legyőzött ellenség teljes kiirtására; 4Móz 21:2; 5Móz 7:2; lSám 15:3-21; lásd még
magyarázat a Józs 6:21 -nél), nem adhatta el, és nem válthatta meg senki. Az ilyen

303
3Móz 27:30-34

fogadalmakat valószínűleg általában az egész nemzetet érintő helyzetekre korlátoz­

ták. és nem egyes személyekre.

c. A tized kötelezettsége (27:30-33)

27:30-33. A föld minden tizedét meg lehetett váltani a szokásos 120%-os felér­
tékeléssel, de az állatok tizedét nem lehetett megváltani.

4. BEFEJEZES (27:34)
27:34. A könyv számos szakaszához hasonlóan ez is az isteni szerzőre, a szövet­
ség közvetítőjére, az írás helyére (a Sínai-hegynél lévő tábor) és a benne szereplő
parancsok címzettjeire vonatkozó utalással fejeződik be.

BIBLIOGRÁFIA
Bamberger, Bemard J. “Leviticus,” The Torah: A Modem Commentary. Vol. 3.
New York: Union of American Hebrew Congregafions, 1979.
Bonar, Andrew. A Commentary on the Book
of Leviticus. 1852. Reprint. GrandRapids: Baker Book Honse, 1978.
Clark, Sámuel. “Leviticus.” In The Holy Bibié...with...Commentary. Vol. 1, part
2. 1877. Reprint. Grand Rapids: Baker Book House, 1983.
Clcments, Rónáid E. “Leviticus.” In The Bmadman Bibié Commentary. Vol. 2.
Nashville: Broadman Press, 1970.
Coleman, Róbert O. “Leviticus.” In The Wycliffe Bibié Commentary. Chicago:
Moodv Press, 1962.
Erdman, Charles R. The Book o f Leviticus. Westwood, N.J.: Fleming H, Revei I
Co., 1951.
Goldberg, Louis. Leviticus: A Study Guide Commentary. Grand Rapids: Zondervan
Publishing House, 1980.
Gordon, Róbert P. “Leviticus.” In The New Layman ’s Bibié Commentary. Grand
Rapids: Zondervan Publishing House, 1979.
Hamison, R.K. Leviticus: An Introduction and Commentary. The Tyndalc Old
Testament Commentaries. Downers Grove, 111.: InterVarsity Press, 1980,
KeiI, C.F., and Delitzsch, F. “The Pentateuch.” In Commentary on the Old
Testament in Ten Volumes. Vol. 1. Reprint (25 vols. in 10). Grand Rapids: Wm. B.
Ecrdmans Publishing Co., 1982.
Kellogg, Sámuel H. The Book o f Leviticus. 1899. Reprint. Minneapolis: Klock&
Klock Christian Publishers, 1978.
Kurtz, J.H. Sacrifi’cial Worship o f the Old Testament. Translated by James Mar­
tin. 1863. Reprint. Grand Rapids: Baker Book House, 1980.
Rainey, A.F. “Sacrifice and Offerings,” The Zondervan Pictorial Encyclopedia
o f the Bibié. 5 vols. GrandRapids: Zondervan Publishing House, 1975.

304
 3Móz

Schultz, Sámuel J. Leviticus. Everyman’s Bibié Commentary. Chicago: Moody

Press, 1983.
Snaith, Norman H. Leviticus and Numbers. The Century Bibié. London: Thomas
Nelson and Sons, 1969. Reprint. Greenwood, S.C.: Attic Press, 1977.
Wenham, Gordon J. The Book o f Leviticus. The New International Commentary
on the Old Testament. Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 1979.

305
 Mózes negyedik könyve
Eugene H. Merrill

BEVEZETÉS
A Scptuaginta ezt a könyvet a „számok’' könyvének nevezi (Arithmoi). Ennek az
az oka, hogy a könyvben sok statisztikai adat szerepel, mint pl. a törzsek népességi
adatai, a papok és a léviták száma, és más számadatok. A könyv héber neve b^midbar,
mely a könyv ötödik szava, jelentése: „a pusztában”.

A szerző. Az általános zsidó és keresztyén hagyomány Mózes negyedik könyvét

(a Pentateukosz többi részével együtt) Mózesnek tulajdonítja, bár Mózes negyedik
könyvében kevés kimondott utalás található erre (vő. ugyanakkor 33:2; 36:13). Még
a liberális teológusok is elismerik, hogy Mózes negyedik könyve elválaszthatatlan
része a Pentateukosznak (Mózes öt könyvének), bár amint ismeretes, tagadják annak
mózesi szerzőségét. Mózes egyértelműen központi alakja ennek a könyvnek, és min­
denütt résztvevője, szemtanúja a benne szereplő legtöbb eseménynek. A legtöbb for­
ráskritikus szubjektiv és önmagába visszatérő érvelését kivéve valószínűtlen, hogy
Mózesen kívül bárki mást tartotta volna a szerzőnek a legtöbb olvasó. A Pentateukosz
szerzőségének tárgyalását lásd a Bevezetésben Mózes első könyvénél.

Az írás időpontja. Mózes negyedik könyvének utolsó verse ezt állítja: „Ezeket a
parancsolatokat cs rendelkezéseket parancsolta meg az Ú r Mózes által Izrael fiainak
Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben” (36:13). Ez arra utal, hogy
befejeződött a pusztai vándorlás, és Izrád belépni készült Kánaán földjére. Negyven
évvel a kivonulás (Kr. e. 1446) után keltek át a Jordánon (vö. Józs 5:6). így Mózes
negyedik könyve kb. 1406-ban keletkezhetett, nyilvánvalóan Mózes halála előtt, mely
szintén ebben az évben következett be. (A kivonulás 1446-os keltezése az IKir 6:1-re
alapul, mely szerint Salamon uralkodásának negyedik évében, Kr. e. 966-ban kezdte
meg a templom építését, mely 480 évvel a kivonulás után történt. Lásd magyarázat
ott.)

A könyv célja, Mózes negyedik könyve használati utasításnak tűnik Izraelnek a

Sínai-hcgy elhagyása után. Ez az „utasítás” három kérdéssel foglalkozik: (a) milyen
legyen a nemzet utazási rendje, (b) hogyan szolgáljanak a papok és léviták az úti
körülmények között, cs (c) hogyan készüljenek fel Kánaán elfoglalására és az ottani
letelepedésre. Az elbeszélő szakaszok, melyek bőven találhatók ebben a könyvben,

307
4Móz

bemutatják az Úr népének sikereit cs kudarcait, ahogy igazodtak vagy nem igazodtak

a könyvben leírt törvényekhez, szertartásos előírásokhoz és más rendelkezésekhez.
Ez a könyv átfogja a közel negyvenéves időszakot a Sínai-hegyi törvényadástól a
honfoglalás kezdetéig, ezért főleg történelmi könyv. Mégis több, mint történelem. A
szerző azzal a céllal írta le a történteket, hogy rávilágítson az Úr elvárásaira és Izrael
reakcióira egy sajátos időszakban, amikor a nemzet megkapta Isten ígéretét az ígéret
földjére, de még nem tapasztalta meg annak beteljesülését.

VAZLAT
I. Felkészülés az utazásra (1:1-10:10)
A. A törzsek rendje (1-2. rész)
B. Utasítások a lévitáknak (3-4. rész)
C. Tisztulás és megszentelés (5-6. rész)
D. Szolgálat a szent sátorban (7-8. rész)
E. A páska (9:1-14)
F. A népet kísérő Úr (9:15-10:10)
II. Út Kádés-Bameába (10:11-14:45)
A. Elindulás a Sínai-hegytől (10:11-36)
B. A nép lázadása (11. rész)
C. Mirjám és Áron lázadása (12. rész)
D. Az ígéret földjének kikémlelése (13-14. rész)
III. Út Móáb síkságára (15:1-22:1)
A. A szövetségi rendelkezések átismétlése (15. rész)
B. Kórah lázadása (16:1-17:15)
C. Áron igazolása (17:16-28)
D. A papok és léviták föladatai és kiváltságai (18, rész)
E. A megtisztulás törvényei (19. rész)
F. Út Cin pusztájában (20. rész)
G. Út Móáb földjére (21:1-22:1)
IV. A móábiak és Bálám (22:2-25:18)
A. Móáb félelme (22:2-4a)
B. Bálám meghívása (22:4b-20)
C. Bálám útja (22:21-35)
D. Bálám próféciái (22:36-24:25)
E. Izráel bálványimádása (25. rész)
V. Utolsó előkészületek Kánaán elfoglalására (26-36. rész)
A. Gondoskodás az örökségről (26:1-27:11)
B. Mózes utódja (27:12-23)
C. Áldozatokra vonatkozó törvények (28:1-30:1)
D. Fogadalmakra vonatkozó törvények (30:2-17)

308
 4Móz 1:1-46

E. Isten ítélete a midjániakon (31. rész)

E A keleti törzsek Öröksége (32. rész)
G, Az Egyiptomból megtett út összefoglalása (33:1 -49)
H. Végső utasítások a honfoglalásra és az örökségre vonatkozóan (33:50-36:13)

MAGYARÁZAT

I. Felkészülés az utazásra (1:1-10:10)

A. A törzsek rendje (1-2. rész)
i. A KATONÁK. (1:1 -46)
1:1-16. A szövetségszerzés és a törvényadás után, mely a Sínai-hegyen történt,
az Úr felszólította Mózest, hogy számlálja meg az egész Izraelt nemzetségenként és
nagycsaládonként (2. v.). A hadakozásra alkalmas húszéves (3. v.) és annál idősebb
férfiak megszámlálására vonatkozó parancs a második év második hónapjának el­
sején hangzott el azután, hogy kijöttek Egyiptomból (1. v.). Ez pontosan egy hó­
nappal azután történt, hogy felállították a szent sátrat a Sinai-hegynél (2JVlóz 40:17).
Törzsenként egy-egy férfi segített Mózesnek (4Móz 1:4); a tizenkét nevet az 5-15.
vers sorolja föl.
1:17-46. A törzsi és a családi feljegyzések gondos kutatása után a feltételeknek
megfelelt férfiakat különállították és számba vették (17-19. v.). A törzsek létszáma a
következőképpen alakult:
Rúben 46 500 ( 2 1 . v .)
Simeon 59 300 ( 2 3 . v .)
Gád 45 650 ( 2 5 . v .)
Júda 74 600 ( 2 7 . v .)
Issakár 54 400 ( 2 9 . v .)
Zebulon 57 400 ( 3 1 . v .)
Efraim 40 500 ( 3 3 . v .)
Manassé 32 200 ( 3 5 . V-)
35 400 ( 3 7 . V.)
Dán 62 700 ( 3 9 . V.)
Ásér 41 500 ( 4 1 . V.)
Naftáli 53 400 ( 4 3 . V.)
603 550(46. V.)

A törzsek felsorolásának sorrendje nem tűnik különösen jelentősnek, kivéve, hogy

ugyanez a csoportosítás figyelhető meg a törzsek elhelyezkedésénél, a szent sátor
körüli táborozáskor (2:2-31). Ha ezt a felsorolást összehasonlítjuk Jákob fiaival Mó-

309
4IVIÓZ

zes első könyve 29-30. részében, akkor azt látjuk, hogy Rúben és Simeon - az első
két törzs a Mózes negyedik könyvében szereplő felsorolásban - Jákob két legidősebb
fia volt Leától (1 Móz 29:31 -33). Gád viszont első fia volt Zilpától, Lea szolgálónő-
jétőí (IMóz 30:9-10). Júda Jákob negyedik fia volt Leától (IMóz 29:35), Issakár az
ötödik (1 Móz 30:17-18) és Zebulon a hatodik (IMóz 30:19-20). Efraim és Manassé
természetesen József fiai, aki Jákob első fia volt Ráheltől (IMóz 30:22-24), Benjá­
min Ráhel második fia volt (IMóz 35:16-18). Dán volt Jákob legidősebb fia Bi Illától,
Ráhel szolgálónöjctől (IMóz 30:4-6). Ásér Zilpának, Lea szolgálónőj ének második
fia (IMóz 30:12-13), és NaftáliBilha második fia (IMóz 30:7-8). Lévi, Lea harma­
dik fia nem szerepel a Mózes negyedik könyvében leírt népszámlálásban, mert a
léviták nem katonáskodtak.
Itt Mózes negyedik könyvében a felsorolás egy kicsit eltér a hagyományos sor­
rendtől (pl. az IMóz 46:8-25-től, bár az IMóz 49:3-27 is eltér tőle), különösen Gád
elhelyezésében. A 4Móz 26:5-50-ben leírt sorrend azonos ezzel itt az első részben,
kivéve, hogy az utóbbi lista Manassét E fiaim elé teszi.
Nagyobb problémát jelentenek maguk az óriási számok. A 603 550 mint vég­
eredmény megegyezik a 2Móz 38:26-ban megadott számmal, és hozzávetőlegesen
azoknak a férfiaknak a száma, akik részt vettek a kivonulásban (2Móz 12:37, ahol
600 000 szerepel). Nőkkel cs gyerekekkel együtt a teljes létszám akár több millió is
lehetett, mert Mózes negyedik könyvében csak az egészséges húszéves és annál idő­
sebb férfiakat számlálták meg. A probléma emberi szempontból nyilvánvaló: hogyan
lehetett emberek millióit megszervezni, összetartani és vezetni sivatagokban, gyak­
ran keskeny utakon és nehéz terepen? A válasz nem a szöveg esetleges megrongáló­
dásában rejlik, mert a nagy számok mindenütt megjelennek a beszámolókban.
Az egyik javaslat szerint az „ezer’-nek fordított 'elep szót úgy kell érteni, mint
valamilyen társadalmi egységet, pl. nemzetséget vagy nagycsaládot (vö. Bír 6:15;
t

ISám 10:19; Mik 5:1; stb.). így szakkifejezésként valójában sokkal kisebb számot
jelentene. Ebben az esetben pl. Rúben teljes létszáma (4Móz I -.20-21) 46 nemzetség
és még 500 egyén a 46 500 helyett. Ha Rúben nemzetségei 100 férfit jelentettek,
akkor teljes létszáma 4600 fő lenne, plusz 500 olyan ember, aki nem tartozott nem­
zetségbe, vagyis összesen 5100 személy. Ezzel a nézettel szemben az a fő ellenvetés,
hogy a törzsek teljes létszáma 603 550 volt, ami ebben a rendszerben 603 nemzetsé­
get és 550 férfit jelentene. De ha az összes törzset összeadjuk, akkor 598 nemzetsé­
get plusz 5500 egyént kapunk. Ez nem felel meg a bibliai számoknak.
Egy másik nézet szerint a ’elep szót a magánhangzók nélküli héber szövegben
úgy is lehet olvasni, hogy ‘allup, melynek jelentése „főnök” vagy „parancsnok”. Ekkor
Rúben esetében a szám 46 ’aílup, plusz 500 férfi. A végső összeg 598 ’allup plusz
5500 férfi. Ugyanakkor ezt sem lehet összhangba hozni a Bibliában szereplő vég-
r

eredménnyel, ahol 603 plusz 550 szerepel. Úgy tűnik tehát, hogy a leghelyesebb szó
szerint értelmezni a tényeket és a számadatokat, és elismerni, hogy ennek az óriási
tömegnek a mozgását és ellátását az Úr csodálatos gondoskodása tette lehetővé.

310
 4Móz 1:47-2:34

2. A LEVITÁK (1:47-54)
1:47-54, A lévitákat... nem vették számba közöttük, mert ök nem vettek részt
katonai szolgálatban fegyvcrvisclóként. Ez abból a tényből következik, hogy speciá­
lis feladatuk a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó egész fölszerelésnek a
szolgálata volt. Csak ők állíthatták fel és bonthatták le a szent sátrat; bárki más, aki
megérintette, meghalt (51. v.; vő. lSám 6:19-20; 2Sám 6:6-7). Továbbá a léviták a
bizonyság hajléka körül ütötték fel sátrukat, a többi törzs pedig a kör külső részén
(4Móz 1:52-53; vö. 2. rész).

3. A NÉP TÖBBI RÉSZE (2. RÉSZ)

2:1-9. Az Ú r szólt a táborozás rendjéről a Kánaánba való utazás várható évei
alatt. A nemzetnek meghatározott módon kellett táboroznia és menetelnie, hogy ne
legyen fejetlenség. Az egész tábor négy nagy csoportból állt, mindegyik csoportban
három törzzsel. Egy-egy csoport táborozott a szent sátor cgy-egy oldalán. Lévi tör­
zsét fel kellett osztani fő nemzetségei alapján, mert ők teljesen körülvették a szent
sátort. (Lásd A törzsi táborok elhelyezkedése c. ábrát és Az izraeliek vonulásának
törzsi rendje c. felsorolást.)
Jelvények ( 'ótót, 2. v.) vagy zászlók jelezték az egyes nagycsaládokat és hadi­
jelvények (degel, 2-3. v.) azonosították mindegyik három törzsből álló egységet. A
sátortól keletre táborozó három törzs Júda..., Issakár és Zebulon volt (3-9. v.),
ahol Júda volt a sereg vezetője (9. v.). Nahsón, Ammínádáb fia, Júda vezetője (3.
v.) neve később előtűnik a messiási vonal ncmzetségtábláiban (vö. Ruth 4:20; Mt
1:4). Az ebben a csoportban menetelő törzsek Jákob negyedik, ötödik és hatodik
fiának leszármazottai Leától (lásd magyarázat a 4Móz 1:17-46-nál). A szent sátor
kelet felé nézett, ezért Júda csoportja vezette az egész menetet,
2:10-17. Dél felől helyezkedett el Rúbcn serege a hozzá tartozó másik két törzzsel,
Simeonnal és Gáddal. Rűben és Simeon Lea első és második fia volt. Lévi született
harmadik fiúként, de ez a törzs nem tartozott Rúben seregébe vallási kötelezettségei
miatt. Ezért Gád, Lea szolgálónőjénck legidősebb fia csatlakozott Rúbcnhez. Ez a
sereg követte Júdáét a vonulás során.
Ezután Lévi törzse következett, mely törzsi felosztása szerint menetelt (17. v.; vö.
3:21-38).
2:18-24. Nyugat felől... Efraim tábora és az ehhez tartozó törzsek, Manassc és
Benjámin helyezkedtek el. Ez a három törzs Ráhelen keresztül vezette vissza szár-
ff

mazását Jákobhoz. Ok követték a levitákat a menetelések alkalmával.

2:25-34. Végül észak felől helyezkedett el Dán tábora és a hozzá kapcsolódó
törzsek, Ásér cs Naftáli. Dán és Naftáli Ráhel szolgálónőjének fiai voltak, míg Asér
Lea szolgálónőjénck második fia volt. x

Látható, hogy a törzseket származásuk szerint helyezték el Asér kivételével. De

Ráhel törzsének egy csoportba sorolása és Lcvi kihagyása miatt nem lehetett Asért
máshova beosztani, ezért az egész minta tényleg az anyai származást tükrözi.

311
312

4Móz
Dán Áser Naftáli

Benjámin Júda

Meráriak

Manassé Szent sátor Mózes,

f 7
Isakkár
Gersóniak (A kijelentés sátra) Áron és a
papok

Efraim Kehátiak
Zebulon

Gád Simeon Rúben E

A törzsi táborok elhelyezkedése D

 4Móz 3:1-26

B. Utasítások a lévitáknak (5-4. rész)

AZ IZRAELIEK VONULÁSÁNAK
TÖRZSI RENDJE 1. A LEVITÁK ÉS A PAPOK (3:1-13)
3:1-4. A harmadik rész visszautal az
1 . Júda Úr kinyilatkoztatására Mózesnek a Sínai-
2 . Tssakár hegyen, mely Áron és Mózes családjára
3. Zebulon vonatkozott (vö. 2Móz 28-29). Áronnak,
a főpapnak, négy fia volt, akiknek az volt
4. Rúben a feladatuk, hogy segítsenek neki és átve­
5. Simeon gyék a szent megbízatást. De a négy kö­
6. Gád zül kettő, Nádáb és Ahihú meghalt, mert
eltértek a jóváhagyott papi eljárásmódtólt

A kijelentés sátra és (lásd magyarázat a 3Móz 10:1 -2-nól). így

f

a léviták Áron másik két fia maradt hivatalban,

Eleázár és ítámár, akik apjukkal együtt
7. Efraim szolgállak. Mivel csak Áron és közvetlen
8. Manassé leszármazottai szolgálhattak mint papok
9. Benjámin (2M óz28:l; 29:9; 40:15), lehetetlen volt,
hogy egyedül kielégítsék egész Izráel val­
10. Dán lási igényét. Ezért Lévi egész törzsét vá­
11. Ásér lasztotta ki Isten a nem papi vallási fel­
12. Naftáli adatok ellátására. Mivel Áron Lévi törzsé­
ből származott, ez azt jelentette, hogy min­
den pap lévita is volt, de nem minden lc-
. vita működött papként,
3:5-10. A léviták feladata az volt, hogy végezzék a tennivalókat a hajlék körül
(7-8. v.). Ugyanakkor magába a szentélybe nem mehettek be (10. v.). Az, hogy nem
avatkozhattak bele a papi teendőkbe, világosan mutatja a léviták szolgálatának
határát: nem szolgálhattak mint papok az áldozatok felajánlásánál vagy a sátorban.
3:11-13. Itt újból olvashatjuk, hogy miért választotta ki Isten Lévi törzsét. Az Ú r
könyörült Izrael fiainak és állatainak elsőszülöttjén a tizedik csapásban, ezért joga
volt az elsőszülöttekre. Azonban az elsőszülötteket Lévi törzse helyettesítette (lásd
magyarázat a 2Móz 13:1-16-nál). A helyettesités bevezetését leírja a 4Móz 3:40-51.

2. A LEVITÁK FELADATAI (3:14-39)

3:14-26. Végül a lévitákat is számba vették, amely előkészítette táborozási és
szolgálati rendjüket. Az egyhónapos fiúktól fölfelé mindenkit be kellett jegyezni
(15. v.). Három nemzetségbe sorolták őket Lévi három fia - Gérsón, Kehát és Merári
- alapján (17. v.). A gérsóniak tovább tagozódtak Libni és Simei nemzetsége szerint,
akik együtt 7500-an voltak férfiak (21-22. v.). Nekik nyugatra kellett táborozniuk
és feladatuk volt a kijelentés sátrának karbantartása. Ide tartozott a ruhák, a bőrök,
a függönyök és az udvar szőnyegfalainak kezelése.

313
4Móz 3:27-51

3:27-32. A kéhátiak az Amrám-nemzetségbŐl, a Jichár-nemzetségből, a

Hebrón-nemzetségből és az Uzziél-nemzetségből álltak, összesen 8600 férfi (27-
28. v.). Amrám Áron és Mózes apja volt (26:58-59; vÖ. 2Móz 6:16-20). Ök dél felől,
a hajlék oldala mellett táboroztak, és a szent sátor szent berendezési tárgyaiért vol­
tak felelősek (4Móz 3:31). Vezetőjük Eleázár, Áron főpap fia volt (32. v.).
3:33-37. Meráritól való a Mahli-nemzetség és a Músi-nemzetség, akiknek szá­
ma 6200 férfi volt. Ők észak felől táboroztak, és a hajlék favázáért és egyéb tartozé­
kaiért voltak felelősek.
3:38. Mózes, Áron és fiai a kijelentés sátrától napkeletre... táboroztak. Az ö
feladatuk volt a szent hely körüli... szolgálat, ami az általános felügyeletet jelentet­
te, hiszen minden más munkát a három lévita nemzetség végzett.
3:39. Az összes... lévita... 22 000 férfi volt, ugyanakkor a 22, 28 és 34. versek­
ben leírt részadatok összeadásával 22 300-at kapunk. A 22 000-es szám nem lehet
kerekítés, hiszen a 22 273 izraeli elsőszülött 273-mal haladta meg a léviták számát
(46. v.). A legkielégítöbb megoldás az, hogy a három százas eltérés maguknak a levi­
táknak az clsőszülöttciböl adódik, akik nyilvánvalóan nem válthatták ki az Izrael más
törzseiben lévő elsőszülötteket (vö. magyarázat a 40-51. versnél).

3. A LÉ VITÁK MINT AZ ELSÖSZÜLÖTTEK HELYETTESÍTŐI (3:40-51)

3:40-51. Az Ú r megkímélte Izráclbcn az elsőszüiött... fiúkat a kivonulás ide­
jén, de ennek kiegyenlítésére kihirdette, hogy minden elsőszülött fiú és hímnemü
állat öt illeti meg (lásd magyarázat a 11-13. versnél). Ez nem a halálukat, hanem
teljes életükben való szolgálatukat jelentette. Ennek az alapelvnck a továbbfejleszté­
se volt az, hogy Lévi törzse teljes egészében az Úr szolgálatára szentelte magát a
többi törzs elsőszülötteinek helyettesítőjeként.
Ezt a helyettesítő szolgálatot 22 000 lévita látta el (39. v.), de az elsőszülött fiúk
száma egész Izraelben 22 273-at tett ki (43. v.). Ez azt jelentette, hogy nem volt elég
levita. Ezért a 273 kiváltán dónak, akik léviták nélkül maradtak, másképp kellett
megoldaniuk kiváltásukat. A megoldás öt-öt sekel kifizetése volt mind a 273 szemé­
lyért (47. v.), ami összesen 1365 ezüst sekelt jelentett (több ezer dollár értéket mai
pénzben számolva).
Gyakran felmerül az az ellenvetés, hogy a 22 000 egyhónaposnál idősebb lévita
fiú és férfi száma kevesebb annál, mint ami várható lenne a többi törzs statisztikai
adatai alapján. Ezt az ellenvetést két érvvel támasztják alá: (1) Manassé volt a legki­
sebb a többi törzs közül, 32 200 fővel (2:21), pedig a számba vettek csupán a húsz
évesnél idősebb férfiak voltak. Azonban Lévi alacsony népessége egyszerűen azt is
jelentheti, hogy valamilyen okból ez a törzs nem volt olyan szapora, mint a többi. A
Lcvi törzsével kapcsolatos más adatok (pl. 8500 férfi a harminctól ötven éves korosz­
tályban, 4:48) megegyeznek a huszonkét-ezres népességgel.
(2) Mások azzal érvelnek, hogy a 22 273 elsőszülött a tizenkét törzsből érthetet­
lenül alacsony szám, hiszen Tzráclbcn a húsz éves és annál idősebb férfiak teljes
népessége 603 550 volt (vö. 1:46). Ez kb. csak egy a huszonhéthez arányt mutat.

314
 4Móz 4:1-33

Mindazonáltal az izraeliek cl sőszül öttje kifejezés nagyon valószínű, hogy csupán

azokra utal, akik azután születtek, hogy Lévi törzsét külön választották a szent szol­
gálatra. Az eredeti megállapítás az elsőszülőttekkel kapcsolatban (2Móz 13:11-13)
világosan jelzi, hogy a parancs teljesítése nem volt visszamenőleges a kivonulás ide­
jére, hanem a jövőben kellett teljesíteni. Ez azt jelenti, bogy csupán azok a elsőszü­
lött fiúk jöttek számításba, akik a kivonulás és a Lcvi törzsének elkülönítése közötti
kb. két éves időszakban születtek (4Móz 1:1). Ily módon a 22 273 elsőszülött Össz­
hangba hozható ezzel az időszakkal, hiszen alig lehettek ennél többen azok a csalá­
dok, akiknél először született fiúgyermek ez idő alatt.

4. A SZENT SÁTOR HORDOZÁSA (4. RÉSZ)

4:1-3. Az itt leírt lévitai szolgálathoz a lévitának harminc és ötvenéves kor kö­
zött kellett lennie. Az egyhónaposnál idősebb lévita fiúk és férfiak megszámlálásá­
nak tehát (3:39-41) csupán az izráeli elsöszülöttek kiváltása volt a célja. A papi szol­
gálathoz legalább harmincévesnek kellett lenni, és ez a szokás még évszázadokkal
később is gyakorlatban volt (vö. magyarázat az Ez 1:1-nél). Azonban a léviták fiata­
labb korban is szolgálhattak különböző területeken, és szolgáltak is (4Móz 8:24),
Ebben a beszámolóban a szent sátor és minden tartozéka szállításának nehéz munká­
járól van szó.
4:4-20. Először Kehát fiainak kellett munkába állniuk. Áronnak és fiainak óri­
ási feladata volt a betakaró kárpit leeresztése (5. v.) és a bizonyság ládáján ak
betakarása ezzel a kárpittal és más takarókkal és ruhákkal (5-6. v.). Ennek az volt a
célja, hogy megvédjék a szent ládát (a) az emberi tekintetektől (20. v.) és (b) az
időjárástól. Ugyanezt kellett tenniük az áldozati kenyerek asztalával (7. v.), annak
minden edényével, a lám patartóval (9. v.) és minden edénnyel, amit a szent sátor­
ban használtak (12. v.). Meg kellett tisztítaniuk a nagy égőáldozati rézoltárt a hamu­
tól, és bíborruhával és delfinbőrrcl kellett letakarniuk a fölszereléssel együtt (13-
14. v.). Mindezeket a nehéz tárgyakat Áronnak és fiainak kellett hordozhatóvá tenni
rudak segítségével (6, 8, 10, 11, 12, 14. v.).
Amikor a papok mindent előkészítettek, akkor K ehát fiai feladata volt a fent
megnevezett berendezési tárgyak szállítása. Nem volt szabad megérinteniük ezeket a
szent tárgyakat, különben meghaltak (15. v.; vö. 19-20. v. ). Eleázár pap felügyelte
az egész eljárást, és neki kellett biztosítani, hogy megfelelően bánjanak az olajjal,
ilistölőszerekkel és kenyerekkel (16. v.).
4:21-28. Gérsón fiainak feladata volt a szent sátor nem fából készült részeinek
szállítása, valamint a külső udvar tartozékainak és takaróinak, a függönyöknek, kö­
teleknek és más fölszerelésnek a szállítása. Ezt a munkát Itám ár pap felügyelete
alatt végezték.
4:29-33. A szent sátor építményének fa és fém alkotóelemeit M erári fiai gondja­
ira bízták. Itám ár felügyelte a hajlék c részeinek szállítását a nem fa alkotóelemek­
kel együtt (vö. 28. v.).

315
4Móz 4:34-5:18

4:34-49. Az ebben a munkában reszt vevő léviták együttes száma 8580 volt (48. v.):
2750 kéháti (36. v,), 2630 gérsóni (40. v.) és 3200 merári származású lévita (44. v,).

C. Tisztulás és megszentelés (5-6. rész)

1. A SZERTARTÁSILAG TISZTÁTALAN SZEMÉLY (5:1-4)
5:1-4. Az Ur emlékeztette a népet az ő szentségére és arra, hogy nekik is szentek­
nek kell lenniük, ha lakóhelye közelében akarnak élni. Az Ószövetségben a közösség
lelki szentsége kapcsolódott a testi szentséghez és kiábrázolódott benne valamint a
helyes személyes kapcsolatokban. így aki valamilyen betegségben szenvedett, mely
szertartásilag tisztátalanná tette, nem vehetett részt az Úr imádatában a szent sátornál
és nem mehetett közösségbe. Ebbe beletartozott mindenki, akinek kiütése (nem
csak lepra) vagy folyása volt (pl. menstruáció vagy magömlés) és aki holttest érinté­
se miatt szennyeződött be. (A különböző tisztátalanságok leírását és kezelésüket lásd
a 3Móz 12-15 és a 4Móz 19-nél lévő magyarázatnál.)

2. A JÓVÁTÉTEL TÖRVÉNYE (5:5-10)

5:5-10. A törvény szellemével összhangban, mely az embertárs ellen elkövetett
bűnt egyben Isten elleni bűnnek is tartotta (vö. Zsolt 51:6), az Úr itt bevezette a
jóvátétel alapelvét. Aki kárt okozott egy másik embernek, az vallja meg vétkét és
térítse meg adósságát teljes mértékben, sőt tegyen hozzá még 20%-ot. Ez nyilván­
valóan pénzzel mérhető veszteségre vonatkozott (vö. 3Móz 5:20-26 további részle­
tek végett). De ha a megkárosult fél már nem élt, és ha nem volt annak az embernek
örököse, és így nem volt kinek megtéríteni az adósságot, akkor az Úró... lesz a
megtérítendő adósság valamint az engesztelési kos, amireajóvátételi áldozat miatt
volt szükség (vö. 3Móz 5:15,25; 7:1-10). Ezt az áldozatot valójában a papnak adták,
hogy megegye (3Móz 7:6-7). Hasonlóképpen a szent adomány, amit az izraeli em­
ber önkéntesen felajánlhatott, szintén a papé lett (3Móz 2:9-10).

3. A PARÁZNASÁG VÁDJA (5:11-31)

5:11-15. Izráel szövetségi közösségében a paráznaság a szertartási tisztátalan Ság­
hoz és a testvérrel szemben elkövetett bűnhöz hasonlóan (6. v.) az Úr iránti hűtlenség
jele volt. Ezért nem lehetett elnézően kezelni sem a férj és a feleség kapcsolatának
szétszakadását (2Móz 20:14), sem pedig a szövetségi hűség megszegését (Ez 16). Ha
egy férfi arra gyanakodott, hogy felesége házasságtörő, akkor cl kellett vinnie öt a
pap elé, akár volt erre bizonyítéka, akár nem (4Móz 5:11-15). Mivel a paráznaság
Isten elleni vétek is volt, a megfelelő áldozatot, az árpalisztet is elvitték a papnak, és
felajánlották az Úr előtt. Az áldozat célja az volt, hogy bűnre emlékeztessen ('15. v.).
(Hogy ez miként történt, azt a 18,25-26. vers magyarázza el.)
5:16-18. A bűnről való meggyőződés szertartásának kezdetén a pap az asszonyt
az Ur színe elé állította (vagyis a szent sátor elé), külön megáldott vagyis erre a célra
félretett vizet vett, és összekeverte azt a hajlék földjén levő porral. Ezután megol-

316
 4Móz 5:19-6:12

dotta az asszony haját és kezébe tette az árpaáldozatot, miközben a vizet a saját

kezében tartotta egy edényben. Bár a szertartás eddig a pogány törzsek mágikus is­
tenítéletére emlékeztet, a mágiát az Ószövetség kifejezetten tiltja (pl. 5Móz 18:9-13).
Tehát ezt az istenítő leli szertartást a benne szereplő alkotóelemek szimbolikus érté­
kének figyelembevételével kell értelmezni. Az árpa képviselte az ítélethez méltó ál­
dozatot, különösen mert nem volt szabad Összekeverni olajjal vagy füstölőszcrrcl
(4Móz 5:15; vő. 3Móz 2:1-2; 5:11-13). A porral összekevert víz szent volt (4Móz
5:17), mert szent edényben volt (talán a rézmedencében, 2Móz 30:18). A pornak a
t r

vízbe hintése talán arra utalt, hogy a kígyó port eszik, mert az Ur megátkozta az Edén
kertjében (IMóz 3:14). Ha a megvádolt asszony bűnösnek bizonyult, akkor a kígyó­
hoz hasonlóan ö is Isten átkára számíthatott. Hajának kibontása nem erkölcstelensé­
gének jele (hiszen ez még nem lett bizonyítva), mégis a vád komolyságát tükrözi, és
a feltételezett bűnt, melyet a férj „féltékenysége” jelzett (4Móz 5:14),
5:19-31. Amikor minden kész volt, a pap azt mondta az asszonynak, hogy nem
lesz átkozott, ha ártatlan, de átkozott lesz, ha bűnös. Az asszonynak így kellett vála­
szolnia: Ámen! Ámen! Ha bűntelen, akkor nem lesz semmilyen káros hatása a meg­
ivott keserű víznek, vagyis a porral összekevert víznek. De ha bűnös, akkor bűne az
által nyilvánul meg, hogy az Ú r ... koraszülővé teszi medencéjét..., mehet pedig
dagadttá. Ez az átok valamilyen testi rendellenességre utal, amely terméketlenné
tette az asszonyt (27-28. v.). Miután az asszony elmondta az esküt (22. v.), azt a tintát,
amivel felírták az átkokat egy lapra, belemosták a keserű vízbe (23. v.). Ez azt jelen­
tette, hogy az asszonynak ezután jelképesen „meg kellett ennie a saját szavait”. Ez­
után a pap megitatta az asszonnyal a keserű, átokhozó vizet, miközben a pap
felajánlotta az árpát az Únnak (24-26. v.). Ha az asszony bűnös volt, akkor szenved­
nie kellett az átok miatt. Ha ártatlan, akkor megmaradt a gyermekkihordó képessége,
és nem ártott neki ez az eljárás (27-28. v.). Mindkét esetben a férj fel volt mentve a
bűn alól, mert ha a feleség ártatlan volt, akkor a férj csupán a féltékenység miatt
cselekedett, ami felett nem tudott uralkodni (29-31. v.).
A bűn testi megnyilvánulásai nem magának a keveréknek az összetételéből adód­
tak, ahogy ezt korábban is említettem, s mágikus hatása sem volt. Valószínűbb, hogy
pszichoszomatikus reakció indult be, amit a bűntudat vagy az ártatlanság tudata vál­
tott ki az illető lelki ismeretén keresztül és a Szentlélek meggyőző munkája által.

4. A NÁZÍRFOGADALOM TÖRVÉNYE (6:1-21)

6:1-12. A megtisztulás (5. rész) másik oldala az odaszentelődés (6. rész), A papi
és lévitai szolgálat kizárólagosan azok kiváltsága volt, akik Lévi törzséhez tartoztak,
de az Úr itt életbe léptetett egy olyan lehetőséget, amin keresztül bármelyik férfi
vagy nő Izraelben külön fogadalmat tehetett az Úr előtt arra, hogy odaszcntcli ma­
gát egy meghatározott ideig Isten szolgálatára. Néha ilyen fogadalmat szülők is tettek
gyermekeik nevében, ahogy ez Sámuel esetében is történt (ISám 1:11), de általában
egy felnőtt önkéntes odaszánása volt.
Aki ilyen módon elhatározta saját maga odaszentelését, azt názírnak nevezték (a

317
4Móz 6:13-27

názar, „odaszán” szóból). Arra az időszakra, amíg odaszentelte magát, tartózkodnia

kellett a részegítő italtól és minden szőlőből készült terméktől (4Móz 6:3-4), nem
borotálhatta meg fejét (5. v.), és nem érinthetett holttestet (6-8. v.). Ha ezt tette
volna, akkor megsértette volna fogadalmát, melyet hosszú haja jelképezett (7. v.). De
ha véletlenül került holttest közelébe, akkor hosszú tisztulási szertartáson kellett át-
mennie, mely során meg kellett nyírnia a fejét... a hetedik napon, és a nyolcadik
napon fel kellett ajánlania két gerlicét vagy két galambfiókát..., az egyiket vétek­
áldozatul, a másikat pedig égőáldozatul (9-11, v.; vő. 3Móz 5:7-10). Ezután foly­
tathatta az odaszentelt időszakot.
6:13-17. Miután egy názimak letelt az odaszentelt ideje, el kellett vinnie a szent
sátorhoz egy esztendős hibátlan hím bárányt égőáldozatul, egy esztendős... nős­
tény bárányt vétekáldozatul és egy... kost bckeáldozatul. Ezekhez társultak az
ételáldozatok és italáldozatok és egy kosár kovásztalan kenyér finomlisztből és
olajból, valamint olajjal megkent kovásztalan lángosok. Ezek kellettek a
názírfogadalom lejáratának hivatalos kinyilvánításához. A vétekáldozat engeszte­
lési szerzett minden tudatlanul elkövetett bűnért az odaszentelt idő alatt (vő. 3Móz
5:1-6). Az égőáldozat a z ú r iránti teljes engedelmességet jelképezte (vő. 3Móz 1:10-
1.3), és a békeáldozat azt szimbolizálta, hogy a názír és az Úr tökéletes egyetértés­
ben vannak (vö, 3Móz 3:6-11; 7:11-14).
6:18-21. Ezután a názír levágta haját, és odatette az oltárra, amelyen bemutatták
a békeáldozatot. A hajnak ez a felajánlása talán az egész názír időszak elkötelezett-
r

ségét jelképezte az Ur iránt. A fejajánlónak szimbolizálta Isten áldását, akitől minden

áldás származik.
Végül a pap vette a békeáldozati kost, a kiválasztott részeket és a kenyeret rátet­
te a názír tenyerére, aki felajánlotta a húst és a kenyeret az Úunak. A felmutatott
áldozat azt jelenti, hogy áldozattá nyilvánították az Úrnak cs szolgájának, a papnak,
így a pap és az áldozat felajánlója közös étkezésen vettek részt (vő. 3Móz 7:28-34).
Csak ezután ihatott újra a názír bort és valószínűleg tehetett minden mást, ami
fogadalma alatt tiltott volt számára.

5. A PAPI ÁLDÁS TÖRVÉNYÉ (6:22-27)

6:22-27. Amikor a pap kijelentette Isten jóindulatát népe iránt, akkor egy bizo­
nyos áldásformulát kellett használnia. Ez a gyönyörű áldás lehet, hogy csupán minta,
éppen úgy, mint az ún. Úri imádság is minta imádság. Célja azonban világos: tükrözi
9 f

az Ur vágyát arra, hogy neve népe között legyen. Az Ur neve egyenértékű magával
t

az Úrral, ezért ez az áldás könyörgés azért, hogy Isten népe között lakjon, és gondos­
kodjon minden szükségletükről. Egyedül ő áldhatja meg népét, ő őrizheti meg, ő
tekinthet rájuk jóindulattal (ragyogtassa rád orcáját az Úr), ö könyörülhet rajtuk
és adhat nekik békességet.

318
 4Móz 7:l-8:4

D. Szolgálat a szent sátorban (7-8. rész)

1. A FEJEDELMEK ÁLDOZATAI (7. RÉSZ)
7:1-9. Ez a fejezet visszatekint egy hónappal korábbra, amikor fölállították és
fölszentelték a hajlékot, A törzsek fejedelmei, készülve a Sínai-hegytől az ígéret
földje felé való vándorlásra, hat födeles szekeret és tizenkét szarvasmarhát vittek
az Úrnak ajándékul. Azt mondták, hogy ezek álljanak a léviták rendelkezésére a
szent sátor és tartozékai szállításában (4-5. v.). Mózes szétosztotta a szekereket és a
szarvasmarhákat: két szekeret és négy szarvasmarhát adott Gérsón fiainak (7.
v.), négy szekeret és nyolc szarvasmarhát pedig Merári fiainak (8. v.), de Keltát
fiainak semmit sem adott (9. v.), mert ők a vállukon vitték a szent tárgyakat (vő.
4:15). Később erre nem Egyeltek oda, és ez nagy bánatot okozott Dávidnak és szol­
gáinak, amikor Abinádáb házából Jeruzsálembe szállították a szövetség ládáját (2Sám
6:3; vő. 2Sám 6:7-8). Merári fiainak több szekérre és szarvasmarhára volt szükségük,
mint Gérsón fiainak, mert nekik kellett szállítani a szent sátor nehéz fa cs fém vázát
(vő. 4Móz 4:31-32).
7:10-17. Mind a tizenkét törzs vezetője (vő. 1:5-15) ajándékot vitt az oltár föl­
szentelésére. A fejedelmek szó héberül nási\ melynek jelentése „kiemeltek”. Az
első napon Nahsón..., Júda vezetője hozta el ajándékát, ami a szekereken és szar­
vasmarhákon kívül (7:3) egy 130 sekel súlyú ezüsttál volt (kb. 260 dollárnak megfe­
lelő értékű, 0.15 dollár/gramm áron számolva), egy 70 sekcl súlyú ezüst hintőedény
(kb. 140 dollár) és mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel...; egy 10 sekel
súlyú aranyserpenyő (1800 dollár értékű, 15 dollár/gramm áron számolva), tele
füstölő szerekkel, egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány, mindez égőál­
dozatul, egy kccskcbak vétekáldozatul, békeáldozatul pedig két szarvasmarha,
öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
7:18-83. Az összes többi fejedelem ugyanilyen ajándékot hozott az ezt követő
napokon. Ez így történt tizenkét napon át. A szertartás valószínűleg a kivonulás utáni
második év első hónap első napján kezdődött (2Móz 40:17) és ennek a hónapnak a
tizenkettedik napjáig tartott. Ajándékaik elhozásának sorrendje pontosan megfelel a
törzsek elhelyezkedési rendjének a szent sátor körül (vö. 4Móz 2:3-31).
7:84-89. A tizenkét fejedelem ajándékait összeadták (12-83. v.). Az Ur gyönyö­
rűségét lelte a törzsi vezetők bőkezűségében. Erre utalhat az, hogy amikor bement
Mózes a kijelentés sátrába..., hallotta a hangot, mely a szentek szentjében a két
kerúb közül beszélt hozzá.

2. A MECSESEK MEGGYÚJTÁSA (8:1-4)

8:1-4. Miután leírták a fejedelmek áldozatát (a tizenkét törzsfőnökét a 7. rész­
ben), a figyelem a papoknak a szent sátorban végzett szolgálatára irányult. Most nem
volt szükség részletesen szólni áldozati feladataikról, amiket világosan értettek. A
papok feladata volt még a hét mécs elrendezése és meggyújtása. Mindegyik mécses­
nek hat ága volt (2Móz 25:31-40). A mécseseket úgy kellett felállítani, hogy a lám-

319
4Móz 8:5-9:8

patartó elején világítsanak. Ez az utasítás nem szerepelt a papoknak szóló korábbi

eligazításokban.

3. A LEVITÁK FELSZENTELÉSE (8:5-26)

jy

8:5-7. Izráel vezetőinek harmadik fő csoportja a léviták. Ok kerülnek most elő­

térbe. Ahhoz, hogy részt vehessenek a szent szolgálatban, amelyre rendeltettek, át
kellett menniük egy szertartási megtisztuláson (6-7. v.), majd áldozatokat mutattak
be értük (8-19. v.). A megtisztítás vízzel meghintésből állt, ami valószínűleg kapcso­
lódott a vörös tehén hamujához (19. rész). A megtisztulás második lépése minden
szőr levágása volt az egész testükön. Lehet, hogy itt nem leborotválásról van szó,
amint a magyar bibliafordításban is szerepel, mert a borotválják le kifejezés szoká­
sos héber megfelelője a gálák, de itt az ’ábarta'ar ‘al, „borotvát húz végig valamin”
kifejezés szerepel. Ez jelentheti a szőr rövidebbre vágását is, nemcsak teljes leborot-
válását. Ez a két lépés (a meghintés és a levágás) a külső megtisztulást jelképezte.
8:8-11* A belső megtisztulásnak, mint mindig, párosulnia kellett áldozatok fel­
ajánlásával. A bikaborjú égőáldozat volt (3Móz 1:3-9). A másik bikaborjú... vé­
tekáldozatul szolgált a nem szándékos bűnért (lásd 3Móz 4:1-12). Amikor minden
elkészült, a lévitákat (valószínűleg a képviselőiket) a nép elé állították. A nép képvi­
selői kezüket a lévitákra tették annak jeléül, hogy az egész közösség felhatalmazza
őket, hogy ők végezzék az Úr szolgálatát. Ezután a papok felajánlották a lévitá­
kat... az ÚRnak mint egyfajta élő áldozatot.
8:12-19. Ezután a léviták kezüket az áldozati állatok fejére tették, átadva nekik
vétkük súlyát és elkötelezettségüket. A lévitákat Izrael fiaitól azért választották külön,
hogy Izrael... elsőszülöttjeit helyettesítsék, akik jogosan az Úréi voltak, mert meg­
váltotta őket a haláltól a tizedik csapás során Egyiptomban (15-18. v,; vő. magyará­
zat a 3:11 -13-nál). Mivel a léviták az Úréi voltak, az Úr odaadhatta őket mint tulaj-
r

donait Áron és fiai rendelkezésére, hogy gondot viseljenek a szent sátorra és felsze­
relésére, és így megszabadítsák a világi közösséget attól a veszélytől, hogy közvetlen
érintkezésbe kerüljenek Isten szent dolgaival (8:19; vő. 1:53).
8:20-26. Miután a léviták mindezt megtették, elmentek a szent sátorhoz, hogy
elkezdjék szolgálatukat (20-22. v.). Ezt a munkát már 25 éves korukban végezhették,
míg a szent sátort és berendezési tárgyait csak 30 éves koruktól hordozhatták (24. v.;
vő. 4:3). Ezt a munkát végezhették egészen ötvenéves korig, amikor a lévitának vissza
kellett vonulnia a szolgálatból, de továbbra is segíthetett a fiatalabb férfiaknak (25-
26. v.). Ezek a korlátozások biztosították, hogy a léviták életük virágjában szolgálják
az Urat.

E. A páska (9:1-14)
9:1-8. A második év első hónapjában a kivonulás után, rögtön a szent sátor
elkészítésének befejezése után hangzottak el ezek az utasítások (2Móz 40:17), még a
népszámlálás előtt (4Móz 1:2), mely a második hónap első napján történt. Valójában

320
 4Móz 9:9-10:7

az első hónap... 14, napja előtt kellett történnie, mert ez volt a páska kijelölt idő­
pontja (9:3; vő. 2Móz 12:1-16).
Azért volt szükség új utasításokra a páskával kapcsolatban, hogy foglalkozzanak
azoknak a problémájával, akik bármilyen okból nem készíthették el az ünnepi va­
csorát a kijelölt időpontban. Egyesek a nép közül nem vehettek részt az ünneplésben,
mert szertartásilag tisztátalanná váltak azzal, hogy holttestet érintettek. Ezek az
emberek mindenképpen választ vártak ügyükben Mózestől és Árontól, ezért Mózes
útmutatást kért az Úktól.
9:9-14. Isten azt válaszolta, hogy ha valaki nem vehet részt az ünnepségen tisz-
tátalanság miatt vagy azért, mert messze úton van, akkor megtarthatja a páskát a
második hónap 14. napján is, vagyis egy hónappal az előírt időpont után. Éppen
úgy kellett megünnepelnie a páskát, mint a kijelölt időben.
Egy másik (és új) rendelkezés a páska megünneplésével kapcsolatban az olyan
emberre vonatkozott, aki alkalmas volt az ünneplésre és a helyszínen tartózkodott, de
nem volt hajlandó részt venni benne. Az ilyen embert ki kellett zárni a közösségből,
és bűnhődnie kellett (13. v.), A fogalmazás balsejtelmű stílusa arra enged következ­
tetni, hogy a kiközösítés halált jelentett.
Végül a jövevény közöttük részt vehetett a páska megünneplésében (vö. Ezsd
6:20-21), ha alávetette magát az előírt rendelkezéseknek, bár ezeket itt nem sorolták
fel (4Móz 9:14), de Izráel jól ismerte őket. A prozclita áttérésre vonatkoztak, melyet
a körülmetélkedés jelképezett (2Móz 12:48).

F. A népet kísérő Úr (9:15-10:10)

1. A FELHŐ (9:15-23)
9:15-23. Ez az igeszakasz előre jelzi, hogy Tsten népét a felhő által fogja vezetni
éjjel és nappal, amint Kánaán felé haladnak. A felhő magának az Úrnak a személyét
és jelenlétét ábrázolta ki (2Móz 40:34-38). Amikor a felhő továbbment, Isten
továbbmenetel ét cs vezetését jelképezte, amikor a felhő a hajlékon nyugodott, Isten
megállását jelképezte. Volt, hogy hosszabb ideig nyugodott a felhő a hajlék fölött
(4Móz 9:19), de máskor csak néhány napig vagy csak estétől reggelig maradt, és
azután továbbindult másnap (20-21. v.). Akárhogy történt, a nemzet az isteni útmuta­
tás szerint haladt tovább (23. v.).

2. A HARSONÁK MEGEÚJÁSA (10:1-10)

10:1-7. Ahhoz, hogy a nép pontosan tudja, hogy mikor és milyen irányba menjen
tovább (vö. 9:15-23), szükséges volt egy jelzőrendszert felállítani. Ez két különlege­
sen elkészített ezüst harsonából állt, melyek célja egyrészt a nép gyülekezésének
jelzése volt, másrészt az elindulás tudtul adása. Amikor megfújták azokat (tehát
mindkettőt), akkor mindenkinek a kijelentés sátrának a bejáratához kellett gyüle­
kezni (vagyis a keleti oldalához). Ha csak az egyiket fújták meg, akkor csak a feje­
delmek, Izráel nemzetségfői gyülekeztek össze. Ezektől eltérő hívással vagy hang-

321
4Móz 10:8-32

magassággal adták tudtul a trombiták a keleti törzsek indulását (vo. 2:3-9). A máso­
dik hívás a déli törzseket indította el (9:6; vö. 2:10-16). Feltételezhető, hogy a nyu­
gati és az északi egységek is a saját hívójelükrc indultak.
10:8-10. A harsonák megfújása a papok feladata volt. Még azután is, hogy vé­
get ért a pusztai vándorlás és a törzsek letelepedtek az ígéret földjén, megfujták a
harsonákat, különösen háború idején. A papok szerepe a harcban és az Úr ígérete,
hogy meghallja a harsonák szavát azt jelezte, hogy népe szent háborúba indul. Mind-
r

ez azt jelentette, hogy az Ur harcát kellett harcolniuk, aki tennészetesen vezette őket
ellenségei ellen, és garantálta győzelmüket (9. v.; vö. Józs 6:12-21), A papok a fő
ünnepek (páska, a hetek ünnepe vagy pünkösd és a sátoros ünnep) alkalmával is
megfujták a harsonákat, valamint a hónapok kezdetén (3Móz 23, különösen a 24.
v.). A harsonák nem annyira a különböző ünnepek bejelentésére szolgáltak, hanem
arra szólítottak fel, hogy emlékezzenek meg arról, hogy Isten az ő népe között lakik,
és ünnepeljek ezt az ünnepeken. Mindegyik harsonaszó emlékeztetni fogja Istent
népére, vezetésére és áldására a múltban, különösen a pusztai vándorlás alatt.

II. Ú t Kádés-Barneába (10:11-14:45)

A. Elindulás a Sínai-hegytől (10:11-36)
10:11-13. A kivonulás után a második év második hónapjának a huszadik
napján, csupán húsz nappal azután, hogy Izráel utasítást kapott a Sínai-hegytől való
elindulásra (1:1), az Úr felemelte dicsősége felhőjét a bizonyság hajlékáról. Majd­
nem egy éven át a Sínaí-hcgynél táboroztak (vö. 2Móz 19:1 -et a 4Móz 10:11-gyei).
Isten dicsőségének ez a megjelenése egybeesett a késői páskaünnep végével (9:9-
12). Bizonyos értelemben hasonlított arra, ahogy az Úr a kivonulás és az első páska
után vezette Izraelt (2Mó/ 12:51; 13:21). A közvetlen úti cél a Párán puszta, egy
hatalmas sivatag volt, mely átszeli a Sínai-félsziget északi középső részét. Azonban
többször megálltak, mielőtt odaértek volna (vö. 4Móz 11:3, 34-35; 12:16).
10:14-28. A vonulás rendjét az Úr már korábban előírta (2:3-31). Júda serege
ment elöl (10:14-16). Elindulásukat követően a léviták közül Gérsón cs Merári fiai
lebontották a hajlékot és elindultak Júda után. Őket követte Rúben egysége (18-20.
v.), amely után a léviták közül Kehát fiai meneteltek, akik a szövetség ládáját vitték,
és a hajlék más szent berendezési tárgyait. Ők később indultak, hogy Gérsón és
Merári fiainak legyen elég idej e a szent sátor felállítására az új helyen, mielőtt Kehát
fiai megérkeznének (21. v.). Efraim serege követte Kehát fiait (22-24. v.), és végül
Dán egysége alkotta az egész tábor utóvédjét (25-27. v.). Úgy tűnik, hogy ez a
vonulási rend nem változott ettől kezdve (28. v.).
10:29-32. Mielőtt elindultak volna Páránba, Mózes meghívta sógorát, Hóbábot,
hogy kísérje el őket az ígéret földjére. Hóbáb kiléte vitatott, de lehet, hogy Reúéllal,
Mózes apósával azonos (vö. Bír 4 :11). A kérdést tovább bonyolítja, hogy Reúcl más
néven Jetróként is ismert (2Móz 2:18; 3:1). A második kérdésre válaszolva: nem
jelent semmilyen problémát az, hogy Mózes apósát egyrészt Reúél, másrészt Jetró

322
 4Móz 10:33-11:9

néven ismertek. Pl. Jákobot Izraelnek is nevezték. Józsuát pedig Hóséának (4Móz
13:16). Ami Hóbáb kilétét illeti, egyértelműen Reúél fia volt, és ezért Mózes sógora.
Altkor miért szerepel egyes fordításokban a Bír 4:11-ben Hóbáb úgy, mint Mózes
„apósa" (hátén)? A válasz az, hogy a héber gyök (htn) nem mindig az apósra utal,
hanem utalhat sógorsági kapcsolatra is. Pl. hátán esetenként azt is jelentheti, hogy
„vő” (pl. lMóz 19:12, 14; Bír 15:6; 19:5), bár nyilvánvalóan Hóbáb nem volt Mózes
veje. Talán a kérdés legjobb megoldása az, hogy Reúél (Jetró) meghalt (a 2Móz 18:27
után, ami két évvel a Hóbábra történő utalás előtti időpontra vonatkozik, nem olva­
sunk róla). Hóbáb Mózes feleségének. Cippórának egyik testvére, apja halála után
átvette a patriarcha szerepét a családban, és ily módon Mózes apósának szerepét is az
akkori szokások szerint. Ráadásul Reúéllal kapcsolatban utoljára azt olvassuk, hogy
visszatért saját földjére (2Móz 18:27), Hóbáb pedig itt volt a Sínai-hegynél Mózes­
sel. Mindezek fényében ésszerűnek tűnik megkülönböztetni Hóbábot Reúéltól, és
Mózes sógorának fogadni el, ahogy a 4Móz 10:29 állítja.
Mózes nemcsak azért akarta magával vinni Hóbábot, hogy ö is részesüljön az
ígéret földjének áldásaiból. Mózes ki akarta használni azt, hogy Hóbáb ismerte az
előttük álló puszta útjait (31 -32. v.). Későbbi források arra utalnak, hogy Mózesnek
sikerült meggyőznie Hóbábot, és ő lett bizonyos izraeli törzsi egységek ősatyja (Bír
1:16; 4:11).
10:33-36. A Sínai-hegytől való elindulás után az első útszakasz három napig
tartott. Csak nappal meneteltek, éjjel a felhő és az Ú r szövetségének ládája a néppel
együtt pihent, A menetelés hadi jellegének érzékeltetésére, kétségtelenül az előttük
álló honfoglalás előízekent Mózes harci kiáltásban vezette a népet,
9 _
amelyben segít-
ségül hívta az U r jelenlétét és győzelmes erejét (35. v.; vo. Zsolt 68:2). Amikor a
napi vonulás véget ért, könyörgött az ÚRhoz, hogy maradjon népe között az éjszaka
folyamán.

B. A nép lázadása (11. rész)

11:1-3. A háromnapos út után (10:33-36) a nép elkezdett panaszkodni, az Úr
r

pedig meghallotta. Az Ur hallására való utalás antropomorfikus kifejezés, mely két­

ségtelenül arra utal, hogy nem belső, elhallgatott panaszkodásról volt szó. Sőt olyan
hangos volt, hogy eljutott a mennyekig! Az Ú r pedig... haragra gerjedt, és az Úr
tüze... belekapott a tábor szélébe, megemésztve sok lázadót. (A héber „tábor” szó
táborozókra utal, nem csupán a táborozás helyére. Tehát a tűz embereket égetett meg.)
Ez a tűz kétségtelenül metaforikus jelentésű is, Isten tüzes haragját és ítéletét jelenti,
akármilyen formát is ölt az, bár nyilván szó szerinti tűzben is megnyilvánulhatott. Az
Úr büntetése olyan nagy hatással volt, hogy a nép Tabcrának („égetés”) nevezte cl
azt a táborhelyet. Ez a név ugyanakkor nem vált elfogadott földrajzi névvé, mert
később kimaradt a különböző állomások felsorolásából (33:16-17).
11:4-9. Még szinte le sem csendesedett Isten haragja, a gyülevész nép máris
telhetetlen volt kívánságában, és olyan ételre vágytak, amilyet Egyiptomban ehet-

323
4Móz 11:10-29

tck. Azt mondták, hogy most csak mannát ehetnek. A „gyülevész” ( ’asapsúp, „össze­
gyűjtött"’, a szó csak itt fordul elő az ÓSZ-ben) kifejezés a nem izráeliekből álló
„keverék népre” utal, akik Izraellel együtt hagyták cl Egyiptomot a kivonuláskor.
Általában a népnek erre a részére az ‘éreb szó utal, melynek szó szerinti jelentése
„vegyes társaság” (2Móz 12:38; Jer 25:20; Neh 13:3; stb.). (A mannának, mely olyan
volt mint a koriander mag és gyantacsepp, részletesebb leírását lásd a 2Móz 16:31-
36 magyarázatánál.) Itt Mózes negyedik könyvében Mózes még azt is hozzátette,
hogy a mannát úgy készítették el, hogy megőrölték, vagy mozsárban megtörték,
azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Úgy tűnik, hogy a nép
között többféle vélemény volt a manna ízét illetően, mert a 2Móz 16:31 szerint olyan
íze volt, mint a mézes lepénynek, itt pedig azt olvassuk, hogy olyan íze volt, mint az
olajos süteménynek. Mindenesetre a manna enyhe íze az egyiptomi fűszeres ételek­
kel összehasonlítva teljes körű lázadáshoz vezetett Mózes és az Úr ellen.
11:10-15. Mózes úgy reagált, hogy megkérdezte az ÜRat: Miért tettél szolgád­
dal ilyen rosszat? Az Úr és nem Mózes teremtette Izráel népét, cs ö hozta őket a
pusztába. Mivel ez így volt, Mózes nem tudta, és nem is akarta felvállalni értük a
felelősséget (nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet). Ha az Úr nem szabadít­
ja meg, akkor Mózes azt kérte, hogy inkább nyomban ölje meg.
11:16-20. Az Úr úgy válaszolt, hogy sem meghalni nem engedte Mózest, sem
Izrael vezetését nem vette el tőle. Ehelyett Isten megalkotta a vezetés alsóbb szintje­
inek szerkezetét, hogy Mózes megoszthassa felelősségét. Isten azt mondta Mózes­
nek, hogy válasszon ki hetven... vént Izraelből, olyan férfiakat, akiknek jó hírűk
van, és akikbe ő ugyanazt a lelket adja, mint aki megnyugodott Mózesen és képessé
tette a szolgálatra (vő. 2Móz 18:21-26; ApCsel 6:3), Ezután az Úr megparancsolta a
népnek, hogy készüljenek fel a következő napra, amikor olyan sok húst fog nekik
adni, hogy elegük lesz belőle (4Móz 11:18-20). Egy hónapon át teleehetik magukat,
míg csak ki nem hányják. Ez valószínűleg túlzás volt, de hatékonyan megérteti azt
az igazságot, hogy akik elutasítják Isten tökéletes céljait, azoknak rá kell jönniük,
hogy a pótszerek utálatosak és nem kívánatosak.
11:21-23. Mózes úgy gondolta, hogy hihetetlen az Úr ígérete, mely szerint ilyen
nagy mennyiségű húst fog küldeni. Mózes szerint Izráel minden juha és szarvas-
marhája sem lenne elég a 600 000 izraelita férfinak és családjaiknak egy álló hóna­
pig. De az Úr azt válaszolta, hogy neki egyáltalán nem nehéz megtenni amit mon­
dott, és amit Mózes meg fog látni a saját szemével.
11:24-29. De mielőtt ez megtörtént volna, Mózes kiválasztott 70 férfit a nép
vénei közül, és összegyűjtötte őket a szent sátor körül (vö. 16. v.). Az Ú r pedig
leszállt felhőben..., elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és a 70 vénnek
adta. Ennek eredményeként prófétáim kezdtek, de csak ebben az egy esetben (szó
szerint „és nem tettek még hozzá”). Mindez szükséges volt ahhoz, hogy szolgálatukat
nyilvánosan hitelesítse, cs az egész közösség lássa, hogy ugyanazt a lelki képesítést
és felhatalmazást kapták, mint maga Mózes. A prófetálás itt nem jövendölés, nem is
valaminek a hirdetése, hanem dicsőítés (énekkel vagy beszéddel), és hálaadás kep-

324
 4Móz 11:30-12:3

zettség nélkül (lásd Saul hasonló esetét az 1Sám 10:9-11 -ben). Ilyen prófétálást csak
a lélek különleges látogatásának eredményeképpen lehetett végezni.
Az Ú r meg akarta mutatni, hogy Mózes jelenlététől függetlenül adja lelkét ezek­
nek az embereknek, ezért két férfi is, Eldád és Médád, aki nem ment el a szent
sátorhoz (4Móz 11:26), részesült Isten Lelkében. Elkezdtek prófétáim, ami úgy meg­
lepte a gyülekezetei a táborban, hogy követeket küldtek Mózeshez, hogy értesítsék.
Amikor Józsué ezt hallotta, megharagudott, és arra kérte Mózest, hogy tiltsa meg a
„nem hivatalos” prófétálást. Mózes helyesen értelmezte Józsué aggályát, aki ragasz­
kodni akart Mózes egyedülálló szerepéhez mint Isten áldásának közvetitője. De meg-
pirongatta Józsiiét, és azt mondta, hogy bárcsak Isten egész népe ilyen mértékben
részesülhetne Isten leikéből vele együtt. F

11:30-35. Miután megtörtént a 70 vén kiválasztása és elismerése, az Ur erős

szelet támasztott... a tenger felől, amely megszámlálhatatlan mennyiségű fürjet
fújt a táborra. Ezeknek a fnrjcknck a repülési iránya mind a mai napig északkeleti
irányú, mert Afrika belsejéből jönnek. A szélnek délkeletről kellett fújnia, ami na­
gyon szokatlan jelenség volt, és északnyugati irányba sodorta ezeket a madarakat a
Sinai-fél szigeten keresztül. Továbbá az Úr arra késztette őket, hogy két könyöknvi-
re a fold színén (kevesebb mint egy méterre) repüljenek, hogy az emberek könnyen
elkaphassák vagy leüthessék őket a földre, Ez az értelmezés sokkal jobb, mint az a
széles körben fenntartott nézet, mely szerint a fürjek közel egyméteres réteget alkot­
tak egy napi távolságban a tábor körül minden irányban. Ez nyilvánvaló problé­
mákkal járt volna. Két nap és egy éjjel tartott az átrepülcsük, mialatt minden begyűj­
tő felhalmozott legalább tíz hómert (kb. 2200 litert) a fürjekből. A nép hamarosan
hozzákezdett féktelen lakmározásához, s ekkor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és
megverte az Úr a népet igen nagy csapással, amely sokakat megölt közülük. Ennek
oka világosan látszik abból, ahogy elnevezték azt a helyet: Kibrót-Taavá („a telhe­
tetlenek sírja”), mert ott temettek cl a telhetetlen népet. Az volt a bűnük, hogy
megvetették az Urat és bőséges gondoskodását, és nem tudták kordában tartani az
étvágyukat. Amint Pál később Krisztus ellenségeiről írta, „istenük a hasuk” volt (Fii
3:9). A nép kétségtelenül megrémült mindettől, és tovább vándorolt Hacérót felé
(valószínűleg a mai Ain Khadra), Párán pusztájától délre.

C. Mirjám és Áron lázadása (12. rész)

12:1-3. Miután Izrael letelepedett Hacérótban (11:35), Mirjám és Áron, Mózes
idősebb testvérei megkérdőjelezték Mózes tekintélyét látszólag a kúsi asszony mi­
att, akit feleségül vett. Ezt vagy azért tették, mert feleségül vette azt a nőt, és ezért
Mirjám és Áron szemében elvesztette hitelét, vagy azért, mert más okból kiábrándul­
tak vezetéséből, de a házasságát hozták fel kifogásul. Magát a házasságot nem lehe­
tett kritizálni, csak akkor, ha bigámia esete állt fenn (amire nincs bizonyíték), mert a
kúsiak nem tartoztak azok közé, akikkel az izraeliek nem házasodhattak össze (2Móz
34:11,16). A kúsiak nem feltétlenül más bőrszínű emberek voltak, hiszen ilyen nevű

325
4Móz 12:4-16

nép régtől fogva létezett Arábiában és magában Kúsban is (ami a mai Dél-Egyiptom,
t

Szudán és Észak-Éti ópia). Lehetséges, hogy Mirjám, aki nyilvánvalóan hangadó le­
hetett a kihívásnak ebben a részében, fenyegetve látta saját pozícióját Mózes új fele­
ségében, mert ő volt Izráel legfőbb női vezetője.
Mirjám*és Áron kérdéséből világossá válik a fő ok: Vajon csak Mózes által
beszélt az Un? Az irigység, amit talán hosszú időn keresztül magukba fojtottak, most
a felszínre tört, és az író, (maga Mózes) azt a figyelemre méltó megjegyzést teszi,
hogy semmi okuk nem volt az irigysége, mert ő nem volt fennhéjázó, sőt a földön élő
minden embernél alázatosabb volt. Ezt a kijelentést gyakran bizonyítéknak tartják
arra, hogy nem írhatta Mózes a Mózes negyedik könyvet, mert ö nem dicsekedett
volna a saját alázatosságával. Pedig pontosan az ellenkezője igaz. Saját alázatosságá­
nak kinyilvánítása a lehető legerősebb bizonyítéka a hagyományos nézetnek, mely
szerint Mózes a Szentírást Isten ihletett szerzöjeként írta. Csak olyan ember írhat le
ilyen állítást önmagáról, valószínűleg a saját természetes hajlandósága ellenére, akit
a Szentlélek vezet.
12:4-8. Ekkor maga az Ú r lépett közbe, és megvédte szolgáját, Mózest. Magá­
hoz hívta mindhármukat a szent sátorhoz, és szólította Áront és Mirjámot. A
nevek sorrendje jelentős itt, mert lehet ugyan, hogy Mirjám kezdeményezte az enge­
detlenséget, Áron nyilvánvalóan támogatta. Az Ú r költői beszédben emlékeztette
őket arra, hogy prófétának általában látomásban és álomban nyilatkoztatja ki ma­
gát. De Mózeshez teljesen egyedülálló módon szólt: szemtől szemben. A „szemtől
szemben” (vö. 5Móz 34:10) kifejezés antropomorfízmus, mely azt jelenti, hogy Isten
közvetítő nélkül beszélt Mózeshez. Ez azért volt, mert Mózesre Isten egész háza volt
bízva (4Móz 12:7; vö. Zsid 3:2), ami utalás Mózes hűségére szövetségi közbenjáró
szerepében Isten és Izráel között. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez miként
történt, de több igcszakaszból úgy tűnik, hogy Mózes ténylegesen hallotta az Úr hang­
ját, és látta dicsőségét (pl. 2Móz 19:16-19; 24:17-18; 34:5-11). Isten világosan be­
szélt Mózessel, nem rejtélyesen. Nem metaforákon keresztül és más jelképes nyel­
vezettel fejezte ki magát, mert Mózes olyan személyes kapcsolatban állt Istennel,
hogy meg tudta érteni a mennyei kinyilatkoztatásokat.
Ennek ellenére Mózes nem láthatta és nem is látta magát Istent, mert ezt senki
sem teheti meg úgy, hogy életben maradjon (2Móz 33:17-23), hiszen Isten Lélek (Jn
4:24). Mózes csupán az Úr alakját látta, de ez is olyan kiváltság volt, amelyben
senki más ember nem részesült. Az „alakja” kifejezés az Úr hasonlóságára vagy kép­
mására utal, nem pedig formájára. Talán ugyanezt jelenti az Úr „háta” (2Móz 33:23).
r

Mózes olyan kiváltságos módon járulhatott Istenhez, hogy az Ur megkérdezte, ho­

gyan mer Áron és Mirjám Mózes ellen szót emelni,
r
12:9-16. Az Ú r ezután haragjában utálatos bőrbetegséggel sújtotta
» __
Mirjámot.
Áron azonnal Mózeshez fordult, és közbenjárását kérte az Ur előtt. Ez bizonyára
nevetségesnek tűnhetett, hiszen a főpapnak volt szüksége arra, hogy valaki közbejár­
jon érte. Mirjám teste félig már oszlásnak indult, Áron szerint olyan volt, mint egy
halvaszületett csecsemő.

326
 4Móz 13:1-22

Mózes testvéri szeretetből és közbenjárói kötelességből azonnali gyógyulásért

könyörgött az ÚRhoz. De Mirjám vétke súlyos volt, mert lázadást vezetett Isten kivá­
lasztott szolgája, a szövetség közvetítője ellen. Ha Mirjámot csupán az apja köpte is
volna arcul, akkor is hét napig a táboron kívül kellett volna maradnia. Legalább
ennyi ideig kellett hát kinn maradnia, mert nagyon helytelenül viselkedett. Az arcon
köpés a megvetés jele volt (vö. 5Móz 25:9). Az Úr kifejezte megvetését Mirjám
elbizakodottsága miatt azzal, hogy borzasztó bőrbetegséggel sújtotta. A szertartási
törvénnyel összhangban, mely megkövetelte, hogy a beteg a táboron kívül legyen
hét napig (3Móz 13-14), Mirjámot is erre kényszerítették. Csak ezután indult el a
nép Hacérótból (vö. 4Móz 11:35) a Párán-pusztába.

D. Az ígéret földjének kikémlelése (13-14. részj

1. A KÉMEK KIVÁLASZTÁSA (13:1-16)
13:1-16. Végre Izráel törzsei elérték a Párán-pusztát, ahol hosszú ideig táboroz­
tak, valószínűleg a nagy kádési oázisban (26. v.). Kádcs tulajdonképpen a Cin-pusz­
tában volt, itt mégis úgy említi a szöveg, mint ami a Párán-pusztában van, mert Cin
a nagy Párán-sivatag egyik kisebb egysége volt (vö. 27:14; 5Móz 32:51).
Mózes utasított minden törzset arra, hogy adjon egy kémet, hogy kémleljék ki
Kánaán földjét. Minden vezetőt felsorol az Ige a maga törzsi hovatartozásával együtt
(4-15, v.). A későbbiek miatt különösen érdekes Káléb, Júda törzsének képviselője
(6. v.) és Hóséa, akit Efraim törzse választott ki (8. v.). Nem egészen világos indok­
ból Mózes megváltoztatta Hóséa nevét (h o s é a „üdvösség”) Józsuára ( f h o m a „Jah-
ve az üdvösség”).

2. A KÉMEK KIKÜLDÉSE (13:17-25)

13:17-20. A felfedezők útja a Délvidéken át, föl a hegyekbe vezetett. A Délvi­
dék Kánaán egész déli részének pusztájára utal, különösen a Beérsebától délre fekvő
területre. A hegyvidék Júda hegyeiből, északabbra Efraim hegyeiből és Galilea ma­
gaslataiból állt. Mózes idejében a hegyvidéket elsősorban emóriak lakták, a síkságot
és a völgyeket pedig kánaániak (vö. magyarázat a 29. versnél). A kémek küldetése
világos volt: meghatározni magának a földnek a jellegét cs kikutatni lakóinak erős­
ségeit és gyengeségeit (18-20. v.). Mózes valószínűleg azért javasolta ezt az útvona­
lat, mert ebből az irányból tervezte a támadást és a behatolást Kánaánba. Biztos,
hogy eredetileg nem az volt a terv, hogy keletről, Jerikón keresztül lepjenek be az
ígéret földjére. Ez nemcsak nagyon távol esett az Egyiptomból Kánaán felé vezető
útvonaltól, hanem azzal a veszéllyel is járt, hogy el kellett haladni a védekezésre
nagyszerűen berendezkedett Jerikó cs Aj mellett.
13:21-22. A felfedezők útvonala a Cin-pusztánál kezdődött. Eljutottak egészen
Rehőbig, a hamáti úton (valószínűleg a mai Lebwehig, 20 km-re Baalbektól észak-
nyugati irányban). Hamát fontos arám város volt a Beqa néven ismert központi völgy-

327
4Móz 13:23-33

ben. A hamáti út ennek a völgynek az alacsonyabban fekvő részén feküdt, s a Galile-

ai-tengertől északra indult ki.
Visszafele haladva a tizenkét vezető elment Hebrón mellett, ami hét esztendő­
vel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan. Cóant Tanisz néven is ismerték, a
Hikszoszok építettek, amikor lerohanták Északkelet-Egyiptomot kb. Kr. e. 1730-ban.
Ennek a látszólag nem idetartozó információnak az oka az is lehetett, hogy Hebrón
később Káléb öröksége lett (Józs 14:23-25), és még később Dávid fővárosa, amikor
Júda felett uralkodott (2Sám 2:1-4). Mindazonáltal Mózes idejében Hebrón az óriá­
sokból álló Anák törzsének adott otthont (4Móz 13:33; 5Móz 9:2), akik Izrácl kérlel­
hetetlen ellenségeinek bizonyultak a későbbi években (Józs 15:13-14).
13:23-25. Hebrón közelében húzódott Eskól-völgye (az Eskól szó „fürf’-öt je­
lent), s a kémek lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttcl, mely olyan
nehéz volt, hogy két férfinak kellett vinnie rúdon. Vittek magukkal gránátalmát és
fügét is mutatóba, és végül a fold 40 napos kikémlelése után visszatértek Kádésba.
Lehet, hogy pontosan azért voltak 40 napig távol, hogy később összehasonlíthassák
ezt a viszonylag rövid időszakot a 40 éves vándorlással, amivel hamarosan Isten súj­
totta őket (vö. 14:34).

3. A KÉMEK JELENTÉSE (13:26-33)

13:26-29. Amint a kémek megérkeztek Kádésba, rögtön jelentést tettek. Bemu­
tatták a gyümölcsöt, amit elhoztak, bizonyítva, hogy Kánaán tényleg tejjel és mézzel
folyó föld. De beszámolójuknak negatív oldala úgy hangzott, hogy a városok erő­
dítményei igen nagyok, erős nép lakik azon a főidőn. A Délvidéken Amálék la­
kik (2Móz 17:8-16), a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a
tenger és a Jordán partján pedig kánaániak. A kánaániak Kánaán földjének ősla­
kói voltak. Az emóriak Északkelet-Arám (Szíria) területéről hatoltak be Kánaánba
valamikor Kr. e. 2000 előtt. Kiűzték a kánaániakat a hegyvidékről, és elfoglalták
helyüket. A hettiták Közép-Anatóliából jöttek (a mai Törökországból) kb. Kr. e. 1800-
ban, és lassan terjeszkedtek déli cs délkeleti irányba, valószínűleg azonosulva a Ká­
naánban lévő emóriakkal. A jebúsziakról semmit sem tudunk, kivéve, hogy Jeruzsá­
lemben tömörültek, és szintén emóri csoportnak tartották őket (Józs 10:5). Mózes
után még 400 évig uralták Jeruzsálemet, amikor is Dávid kiűzte őket, elfoglalta a
várost, és fővárosává tette Kr. e. 1004-ben (2Sám 5:6-10).
13:30-33. Ez az utalás a föld városaira és népére véleményeltérést okozott a ké­
mek között. Káléb arra biztatta Mózest, hogy bátran fölmehetnek és elfoglalhat­
ják, mert biztos volt benne, hogy képesek erre. De a kémek közül tízen (Józsué és
Káléb kivételével mindannyian, 14:6-9,30) elbátortalanították a népet, és pesszimis­
tán ragaszkodtak ahhoz, hogy a kedvezőtlen helyzet miatt lehetetlen lesz a honfogla­
lás. Az óriások (ez a szó csak itt fordul elő és az lMóz 6:4-ben, lásd magyarázat ott)
szálas emberek voltak, az anákok pedig (vö. 4Móz 13:22) szintén „nagy cs szálas”
emberek voltak (5Móz 9:2).

328
4Móz 13

329
4Móz 14:1-25

4. A NÉP RE AGÁ LA SA (14:1 -1OA)

14:1-4. A nép sajnálatos módon a többség véleményét fogadta cl, cs tiltakozni
kezdett Mózesnek, hogy inkább meghaltak volna Egyiptomban vagy... a pusztá­
ban, mint a kánaániak keze által. Azt mondták, hogy még most is jobb volna új
vezetőt választani és visszatérni Egyiptomba.
14:5-1 Oa. F.zt hallva Mózes és Áron arcra borult (vö. 16:4, 22; 17:10; 20:6;
22:31), kétségtelenül buzgó könyörgésbe kezdve, míg Józsué és Káléb újra bizony­
gatták, hogy milyen jó a töld, és mennyire biztosak abban, hogy az Úr kezükbe adja
azt és annak népét. De semmi sem használt, sőt a nép azon volt, hogy megkövezi
őket.

5. AZ ÚR REAKCIÓJA (14:10B-12)
14:10b-12. E válság közben megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött
(10b. v.). Az Úr azt kérdezte, hogy meddig viselje még el a ncp utálatát és hitetlen­
ségét. Isten azt mondta, hogy az lesz a megoldás, ha megveri... őket, Mózest pedig
náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszi.

6. MÓZES IMÁJA (14:13-19)

14:13-19, Az Úr ajánlata van akinek kecsegtethetőnek tűnt volna (12. v.), de
Mózes annyira szerette népét és az Úr nevét, hogy nem fogadta el ezt az ajánlatot, és
igyekezett Isten bocsánatát kieszközölni a népnek. Azzal érvelt, hogy az egyiptomi­
ak úgy fogják értelmezni Izrael elpusztítását, hogy Isten nem volt képes megtartani
ígéretét a megváltásukra és arra, hogy nekik adja a földet. Továbbá az egyiptomiak el
fogják ezt mondani a kánaániaknak és más nemzeteknek, és ök is gúnyolódni fognak
Isten tehetetlenségén. Mózes azt mondta, hogy az Úr csupán egyetlen dolgot tehet,
kinyilváníthatja hatalmas erejét azzal, hogy megbocsát a népnek, bár el kell szen­
vedniük büntetését valamilyen módon. E bűnbocsánat alapja Isten nagy szeretete
(hesed, „szövetséges hűsége” vagy „hűséges szeretete”).

7. AZ ÚR ÍTÉLETE (14:20-45)
14:20-25. Isten ígéretei bizonyosak és szilárdak. Megígérte, hogy megmenti Izraelt
és nekik adja Kánaán földjét örök örökségül (2Móz 6:6-8). Ezért nyilvánvaló, hogy
Isten fenyegetése, hogy elpusztítja Izraelt és újat kezd Mózessel, próba volt Mózes, a
szövetség közbenjárója számára. Isten ezért megfogadta, hogy megbocsát a népnek,
de kinyilvánította, hogy az egész felnőtt nemzedék, mely részt vett a kivonulásban cs
látta az összes csodálatos jelet és csodát, amit véghezvitt érdekükben, soha nem fog­
ja meglátni az ígéret földjét. Az Úr azt mondta, hogy az izraeliek nem hallgattak
szavára és megkísértették... tízszer is (4Móz 14:22). Ezt a számot lehet szó szerint
is venni, de valószínűbb, hogy „nagyon sok” esetet jelent (vö. magyarázat a Jób 19:3-
nát). Ez alól az ítélet alól Káléb (4Móz 14:24) és Józsué (30. v.) voltak kivételek,

330
 41V1óz 14:26-45
t

mert ők fenntartás nélkül engedelmeskedtek az Urnák. Meg Mózest sem említi, mert
a mindentudó Úr előre látta jövőbeli engedetlenségét a szikla és a víz esetében (20:12).
Ezután az itclct részeként az Úr utasította Mózest és Izraelt, hogy folytassák az
utat Kádésból, de nem a völgyek irányába, ahol az amálékiek és a kánaániak lak­
tak. Bele kellett kezdeniük a hosszú kerülő útba a Vörös-tenger felé, abba az útba,
amely végül Móáb síkságára, Jerikótól keletre vezetett. Ttt a Vörös-tenger kifejezés a
tenger keleti nyúlványára utal, amit ma Akabai-öbölnek neveznek.
r

14:26-35. Az ítélet további kifejtésekor az Ur azt mondta, hogy megadja az

Izraelieknek kívánságukat: meg fognak halni a pusztában (29,35. v.; vö. 2. v.). Gyer­
mekeik viszont megmenekülnek, és Káléhbal valamint Józsuával bemennek Kána­
ánba (30-32. v.). Mindez nem fog megtörténni egészen addig, amíg le nem telik a 40
év, mert a népnek bűnhődnie kell (34. v.). Ez az ítélet illusztrálja azt a tényt, hogy
bocsánatot lehet kapni a bűnre, de a következményeit lehet, hogy hordozni kell, és
mindez meggátolja Isten tervezett áldásait. Továbbá a gyerekeknek esetenként visel­
niük kell szüleik bűneinek eredményét (33. v.; vö. 2Móz20:5; 5Móz 24:16). Ez nem
mond ellent az Ez 18:1-3; 13-1 8-nak, mert Mózes az anyagi és testi hatásokról be­
szél, míg Ezékiel az egyéni felelősségről, valamint a bűnösségről cs lelki következ­
ményeiről.
14:36-45. Az ígért ítélet bizonyosságának jeleként a tíz kémet, akik rossz hírt
hoztak cs megrontották a nép hangulatát, az Ú r csapással sújtotta, és meghaltak. Ez
olyan nagy hatással volt a népre, hogy úgy döntöttek, elfelejtik félelmeiket, és azon­
nal belefognak a kánaániak legyőzésébe (39-40. v,). De elkéstek, mert az Ur és vé­
delme már nem volt velük (41-43. v.). Rájuk jellemző makacssággal elutasították
Mózes tanácsát, és Mózes valamint a láda nélkül erőltették a hegyvidék megtámadá­
sát (44. v.). Nem meglepő, hogy az amálékiek és kánaániak ellentámadásba lendül­
tek, nagy csapást mértek Izraelre (vö. 5Móz 1:41-46), és egészen Hormáig üldözték
őket, Beérsebától több mint 10 km-re délkeleti irányban.

Kiegészítő étel- és italáldozatok

Égő- és önkéntes áldozatok Kiegészítő áldozatok

Minden áldozat 2 1 liszt összekeverve

1 1 olajjal
Bárány 1 1bor
Kos 4 1 liszt összekeverve
1/4 1 olajjal és 1/4 1borral

331
4Móz 15:1-31

III. Út Móáb síkságára (15:1-22:1)

A. A szövetségi rendelkezések átismétlése (15. rész)
1. ÁLDOZATOK (15:1-31)
15:1-16. Izrael felnőtt nemzedékét Isten pusztai halálra ítélte, ezért szükséges
volt, hogy a fiatalok is megértsék szövetséges kapcsolatuk követelményeit. Ebben
semmi sem volt fontosabb az áldozatok bemutatásánál, mert ezek jelképezték a hü-
bért, amit a vazallus népnek hoznia kellett Urának szövetségi hűsége jelképeként
(2Móz 23:14-19; 3Móz 1-7; 5Móz 12:1-13). A Kiegészítő étel- és italáldozatok c.
táblázat összefoglalja a 4Móz 15:3-12-ben tárgyalt áldozatokat. Ezek a tűzáldozatok
és önkéntes áldozatok nem vétek- vagy jóvátételi áldozatok voltak, hiszen azok for­
máját és tartalmát nem lehetett megváltoztatni (3Móz 4-5. rész). Ezek fogadalmi,
béke- és hálaadó vagy dicsőítő áldozatok voltak (3Móz 1-3). Egész Izráel részt vehe­
tett ezekben az áldozatokban, akár bennszülött, akár jövevény (4Móz 15:13-16).
15:17-21. A második szabálygyűjtemény az aratás első zsengéjének feláldozásá­
ra vonatkozott. Amikor a nép bemegy Kánaán földjére és élvezni kezdi a föld terme-
sét, ki kell mutatnia hódolatát az Uanak... egy lepénnyel... az első aratásból.
15:22-29. A harmadik kategória a vétekáldozatokat tartalmazta. Ezek engeszte­
lő áldozatok voltak az Úr bánnelyik parancsának nem tudatos megszegésére, vagyis
nem szándékos figyelmetlenségért vagy mulasztásért. Araikor az egész közösség
együttesen vétkes valamiben, akkor készíteniük kellett egy bika borjút... égőáldo­
zatul.., a hozzátartozó étel- és ital áldozattal, és egy kecskebakot vétekáldozatul.
Az itt leírt szabályok és a 3Móz 4:13-21 -ben a vétekáldozatokra vonatkozó elő­
írások között az a különbség, hogy itt mulasztási bűnökről van szó, míg Mózes har­
madik könyvében aktívan elkövetett bűnökről. Továbbá Mózes negyedik könyvében
követelmény a bika feláldozása égőáldozatul és a hím kecske vétekáldozatul való
feláldozása, míg Mózes harmadik könyvében csupán a bikát említi mint vétekáldoza­
tot. A kettőt talán úgy lehet Összhangba hozni, hogy Mózes negyedik könyvében a
bika mint vélekáldozat eleve feltételezett és ehhez járult a másik bika, amit égőáldo­
zatul ajánlottak fel. A kecskét a bikával együtt említik, de csupán az uralkodó egyéni
bűnéért bemutatott vétekáldozatra való utalásképpen (amiről itt konkrétan nincs em­
lítés), ha nem szándékosan vétkezik. Mózes harmadik könyve előír egy hím kecskét
is az uralkodó bűnéért (3Móz 4:22-26), így valójában nincs ellentmondás. Ami az
átlagos polgárt illeti, a mulasztási bűnért egy nőstény kecskét kellett bemutatnia
áldozatul (4Móz 15:27-29), ami pontosan megfelel a 3Móz 4:27-31-ben leírtaknak.
15:30-31. Az utolsó szabály a tudatosan és szándékosan elkövetett dacos bűnnel
kapcsolatos. Az ilyen bűnt káromlónak mondja az Ige, mert az engedetlenség kihívó
megnyilvánulása és Jahve uralmának és szövetségi követelményeinek felrúgása. Aki
ilyen bűnt követ el, azt ki kell irtani népe közül. Más helyekhez hasonlóan ez egy­
aránt jelent kizárást cs halált (vö. lMóz 17:14; lásd még magyarázat a 3Móz 7:20;
17:4-nél).

332
 4Móz 15:32-16:7

2. EGY SZOVETSEGSZEGO PELDAJA (15:32-36)

15:32-36. A makacs bűn lehetséges szemléltetése végett (vö. 30-31. v.) az elbe­
szélő elmondja egy ember történetet, akit rajtakaptak, hogy fát szedeget a nyuga­
lom napján. Mivel nem tudták, mit kell tenniük, s hogy itt a szombat törvényének
szándékos megsértéséről van-e szó, őrizetbe vették, amíg... az Úr kimondta az íté­
letet: Halállal kell lakolnia. Ezután kivitte... őt az egész közösség a táboron kí­
vülre, és ott agyon kövezték. Ez a történet világosan megmagyarázza, hogy mit je ­
lent a szándékos bűn (30-31. v.) és mit jelent „kiirtatni” a közösségből.

3. A RUHABOJTOK MINT EMLÉKEZTETŐK A TÖRVÉNYRE (15:37-41)

15:37-41. Izrael fiainak... bojtokat kellett készíteniük a ruhájuk szegélyére,
és a bojtokra kék bíbor-zsinórt kellett kötniük. Ezek a bojtok (vö. 5Móz 22:12)
vizuális segédeszközként azt a célt szolgálták, hogy az izráeliek emlékezzenek az
Ú r minden parancsolatára és teljesítsék azokat. A bojt héberül sisit, és lehetséges,
hogy a szótő jelentése „virágzás’; Lehet, hogy ez a bojt virág vagy szirom alakú volt,
amely már homályos okból a szövetségi kötelékeket jelképezte, melyek összekötöt­
ték az URat népével.

B. Kórah lázadása (16:1-17:15)

1. MÓZES EGYEDÜLÁLLÓ TISZTSÉGÉNEK MEGKÉRDŐJELEZÉSE (16:1-3)
16:1-3. Meg nem nevezett helyen és időpontban a pusztai vándorlás során a lévi­
ta Kórah, valamint Dátán és Abirám Rúben törzséből felkelést indított Mózes el­
len. Maguk köré gyűjtöttek izráel legfőbb vezetői közül 250 összeesküvőt. A fő össze­
esküvők törzsi eredete (Lévi és Rúben) azt mutatja, hogy _az összeesküvés egyaránt
r

irányult Mózes vallási és politikai vezető tisztsége ellen. Tehát a főpap, Á ron is tá­
madásuk célpontjává vált.
Elégedetlenségük arra az állításra épült, hogy Mózesnek és Áronnak nincs igaza,
amikor önmagukat az egész nép fölé helyezik, hiszen Izraelnek, az Ú r szövetséges
közösségének, minden tagja egyaránt szent és alkalmas arra, hogy vezető legyen.
Amit viszont elhallgattak az az volt, hogy maga az Úr jelölte ki Mózest és Áront
tisztségükre.

2, AZ ÚR ÍTÉLETE (16:4-40)
16:4-7. Mózes elcsüggedve amiatt, hogy fellázadtak az ö (és az Ur) vezetése
ellen, arcra borult (vö. 14:5; 16:22; 17:10; 20:6; 22:31)* Miután az Úrtól megerősí-
tést nyert, kihirdette, hogy már a következő reggel tudtui adja az U r akaratát oly
módon, hogy megengedi az Istentől felhatalmazott vezetőnek, hogy megközelítse
szent jelenlétét. E lőkészületképpen Kórah és egész csoportja tegyen tüzet
szenesserpenyőikbe, és rakjon rá füstölőszert. Aztán menjenek a szent sátor köze­
lébe, és várjanak az Úr válaszára. A lázadók azt állították, hogy Mózes és Áron „túl

333
4Móz 16:8-35

messze ment” a vezetői szerepvállalásban (16:3), de Mózes azt mondta, hogy Kórah
és a mellette álló Lévi fiai mentek túl messze a lázadásukban!
16:8-11, Mózes ezután megfeddte Kóraht a vele levő lázadókkal együtt. Ö és
lévita társai eddig is nagy tisztességben részesültek Istentől, hiszen őket választotta
ki az Ur Izrael fiai közük hogy szolgáljanak az U r hajlékánál. Ok nem elégedtek
meg ezzel a nagy kiváltsággal, hanem a pap tisztségére is vágytak. De ez a törekvés
W f

nem Áron elleni kihívás, hanem magának az ÜRnak a szuverén jótetszése elleni
; r

támadás volt. Az Ur nyilvánvalóan Áron családjára bízta a papi hivatalt, és csak erre
az egy családra.
16:12-15. Mózes ezután hívatta Dátánt és Abirámot, de ők nem engedelmes­
kedtek. Azt állították, hogy hiába bíztak Mózesben eddig. Szerintük Mózes csak arra
volt képes, hogy kihozza őket a tejjel és mézzel folyó Ibidről (Egyiptomból), de nem
tudta bevezetni őket a másik jó földre (Kánaánba). Egyetlen reményük már csak a
halál maradt a pusztában. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a sze­
mét? —kérdezték. Ez alatt azt értették, hogy Mózesnek nem fog sikerülni eltakarni az
emberek szeme elöl igazi szándékait.
Mózesnek elege lett belőlük, és nagy haragra gerjedt. Az ÚRhoz fordult cs azt
kérte tőle, hogy ne tekintsen a lázadók áldozatára, valószínűleg a másnap bemutatott
füstölöszerekre (vő. 7. v.). Vádaskodásuk minden alapot nélkülöz, mondta Mózes,
mert soha semmi haszna nem volt abból, hogy vezette őket, még egy szamarat sem
vett el tőlük. Nehémiáshoz hasonlóan nem igényelt semmilyen kiváltságot, ami egy
vezetőt általában megilletett (vő. Neh 5:17-Í9).
16:16-27. Mózes megint felszólította Kóraht és 250 társát, hogy holnap legye­
nek az Ur színe előtt. Áron is ott lesz, és meg fogják látni, hogy kit illet meg jogosan
a papság. Másnap mindannyian összegyülekeztek az utasítás szerint, és bemutatták
füstölőszerüket az Unnak a szent sátor előtt. Ekkor megjelent az Ur dicsősége, és
í f

az Ur azt tanácsolta Mózesnek és Áronnak, hogy álljanak félre, hogy elpusztíthassa

Kóraht és az egész közösséget.
Amint egy hasonló alkalommal már megtörtént (14:13-19), Mózes, a szövetség
r

közbenjárója, és Áron könyörögtek Istennek hogy ne pusztítsa el az egész nemzetet

néhány ember bűne miatt (16:22). Szokatlan megszólítás az, hogy Ó isten, aki lelket
adsz minden testnek. Ez csak itt és a 27:16-ban fordul elő. Arra utal, hogy Isten
mindentudásában megért minden embert. Mózes úgy érvelt, hogy Isten, aki ismeri
mindenkinek a szívét, tudja, hogy csak egy ember (Kórah, a lazító, aki másokat is
felbujtott) vétkezett.
___ r

Ezért az Ur felszólította a közösséget, hogy távozzanak el Kórahtól és társaitól,

sőt semmijüket se érintsék, mert ők és mindenük haragjának célpontjai. A nép tehát
el is ment, magára hagyva Kóraht, Dátánt és Abirámot valamint családjukat Isten
előtt.
16:28-35. Mózes ezután részletezte a küzdelem szabályait. Ha a lázadók élve
maradnak cs csak öregkorban halnak meg, abból a nemzet tudni fogja, hogy Mózes­
nek nincs különleges elhívása istentől. De ha az Úr tesz valami egyedülálló dolgot -

334
r

4Móz 17:1-15

megnyitja a földet cs az elnyeli Kórah t és a többieket —„ abból a nép tudni fogja,

hogy Mózes vezető tisztsége Istentől való, és Kórah önhitten és bűnösen cselekedett.
Alig mondta végig Mózes a feltételeket, meghasadt azok alatt a föld, és Kórah,
barátai és családtagjai minden jószágukkal együtt eltűntek a többiek szeme elől. A
Tóid ezután újra bezáródott és semmi nyoma nem maradt, hogy valaha is léteztek.
Izrael egész gyülekezete mindettől megrémülve elfutott, mentve az életét, mert ezt
mondták: Még minket is elnyel a föld! Ezután tűz jött ki az ÚRtól és megemész­
tette azt a 250 férfit, akik füstölőszerrcl közeledtek hozzá.
Az a tény, hogy Kórah, Dátán és Abirám feleségére és gyermekeire is kihatott
Isten borzasztó ítélete (27, 32, v.), megint szemlélteti a családi szolidaritás és a kol­
lektív büntetés ószövetségi alapelvct, még akkor is, ha a leszármazott nem vétkes
szülője Isten elleni bűnében (2Móz 20:5-6; 34:6-7; Józs 7:16-26). Ugyanakkor az is
igaz, hogy minden egyén csupán a saját bűnéért felelős (vő. 5Móz 24:16), ezért azt
kell feltételeznünk, hogy Kórah, Dátán és Abirám családtagjai valamilyen módon
szintén közreműködtek a lázadásban (vö. Józs 7:22-25).
A holtak hazája (4Móz 16:30,33) a A 'ól szó fordítása, mely általában utalhat az
eltávozott halottak gyűjtőhelyére. Ezért esetenként úgy értelmezik, hogy „alvilág”
vagy „pokol” ( vö. a görög hadés). Itt azonban csak arról van szó, hogy a föld nagy
szakadékot támasztva megnyílt, és tömegsírja lett ezeknek az embereknek.
17:1-4. Miután az Úr ilyen félelmes módon kimutatta haragját, megparancsolta
Eleázár papnak, hogy gyűjtse össze a szenesserpenyőket, melyek a 250 lázadó ke­
zében voltak, mert amikor az Úr elé vittek a szenesserpenyőket, azok megszente-
lodtek. Annak ellenére, hogy akik ezeket az eszközöket használták bűnösök voltak,
maguk a szenesserpenyők az Úr tiszteletére lettek készitve vagy félretéve (a „szent”
kifejezés jelentése „félretett”). Ezek az illatáldozatra szolgáló szenesserpenyök szentek
lettek megint az ÜRnak azzal, hogy vékonyra vert (réz, 39. v.) lapokat készítettek
belőlük, és az oltár beborítására használták fel őket. Ily módon folyamatosan emlé­
keztettek arra, ami ezen a napon történt. A népnek sohasem lehetett elfelejteni, hogy
r r

csak Áron utódai állhatnak az U k előtt a pap szent hivatalában.

3. A KIVÁLTOTT ÁLTALÁNOS LÁZADÁS (17:6-15)

17:6-15. Az Úr haragjának megnyilvánulása ahelyett, hogy a kívánt eredményt
hozta volna, csupán további panaszkodáshoz vezetett a nép részéről. Amint újra zú­
golódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen..., az Ur megint
megjelent dicsőségében a szent sátornál, és azt mondta Mózesnek, hogy álljon félre.
Megint elhangzott a fenyegetés, hogy elpusztítja az egész nemzetet (vö. 14:10-12;
f r

16:21). Mózes és Áron újra megalázva magát azonnal földre borult az Ur előtt.
De ez alkalommal Mózes előkészületeket tett az isteni ítélet megelőzésére. Felszólí­
totta Áront, hogy fogja a szenesserpenyőt, menjen Izrael gyülekezete közé, és ott kétje
Isten engesztelő kegyelmét. De amikor Áron odaért, már azt tapasztalta, hogy a csapás -
Isten haragjának bizonyítéka - már elkezdődött, és sokan meghaltak. Mindazáltal en-

335
4Móz 17:16-18:7

gesztelést végzett a népért. Mire megszűnt a csapás, 14 700-an haltak meg. Ezután
r
visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához.
A füstöl ős zer használata az imádság szimbóluma volt (2Móz 30:8; Zsolt 141:2;
Lk 1:10; Jel 5:8; 8:3-4), tehát Áron valójában azért jelent meg a nép között, hogy
imában közbenjárjon értük. Mindenki előtt világossá kellett válnia, hogy egy füstölő
isten egyetlen emberének kezében sokkal hatásosabb, mint kétszázötven sok bűnös
kezében.

C. Áron igazolása (17:16-28)

r
17:16-24. Egyesek megkérdőjelezték Áron papi tekintélyét (16. rész), ezért az
f

URmost megmutatta mindenkinek, hogy Áron továbbra is pap mindenki mással szem-
r

ben. Ezért az Ur azt mondta Mózesnek, hogy vegyen egy-egy vesszőt a nagycsalád­
ok minden vezető emberétől, és írja rá a vezető nevét. Áronnak is rá kellett írnia
saját nevét a Lévi vesszejére. Ezután mind a tizenkét vesszőt betették a hajlékba a
bizonyság elé (vagyis a szentek szentje elé), ahol az Úr kijelenti majd magát Mózes­
nek, cs elvégzi, hogy az igazi papi törzs botja kirügyezzen, mint egy fa.
Másnap Mózes bement a bizonyság sátrába és látta, hogy... Áron vesszeje
kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt Amikor ezt a
megcáfolhatatlan bizonyítékot bemutatták a törzsi vezetőknek cs a népnek, nem tud­
tak mást tenni, mint csendesen beletörődni abba, hogy az Úr igazolta Áront.
17:25-28. Hogy ne felejtsék cl, amit tanultak, az Úr úgy rendelkezett, hogy Áron
vesszejét a bizonyság elé tegyek (a szentek szentje elé) jelül (vö. 17:3). Ez emlékeztetni
fogja őket, hogy ne zúgolódjanak az Úr vezetési módja ellen és ne kcrdőjelezzék meg azt.
Jellemző, hogy a nép túlzással reagált. Azt gondolták, hogy a vessző jelenléte örökre
veszélybe sodor bárkit, aki csak közelébe merészkedik az Ú r hajlékának. Áron vessze­
jének helyével kapcsolatban lásd a magyarázatot a 2Krón 5:lÜ-nél.

D. A papok és léviták feladatai és kiváltságai (18. rész)

18:1. Talán az ároni papsággal szemben éppen leírt lázadás fényében (16-17.
rész) ez a rész emlékeztető és kiegészítő a papok cs a léviták feladatait illetően, A
szent sátorban való szolgálatot Isten csak a papoknak engedte meg, legalábbis annyi­
ban, hogy ők fognak bűnhődni a szent hely körül... és a papi szolgálat közben
elkövetett bűnökért. Ezek a nehéz szavak nem csak a papi közbenjáró szolgálatra
utalnak, hanem maguknak a papoknak és a levitáknak a bűneire is Isten szent szolgá­
lata közben a szent sátornál. A pap hivatalához tartozott a szent sátor szent felszere­
lési tárgyainak kezelésével járó óriási feladat, valamint az Istentől elrendelt szertartá­
sok végzése a végtelenül szent Isten előtt.
18:2-7. A legtöbb levita nem volt pap és ezért nem élvezhetett papi kiváltságot,
de korlátozott mértékben segíthetett a papoknak. Szolgálatuk kiterjedt mindenre, ki­
véve a szentély fölszerelését és a nagy égőáldozati oltárt. Ha ezt nem tartják be,
akkor a pap és a lévita is meghal (3, v.), a pap felelőtlensége ebben az esetben Isten

336
 4Móz 18:8-32

haragját vonná a népre (5. v.). E korlátozások figyelembevételével a léviták meg­

érinthették a szent sátort és szolgálhattak körülötte. A papoknak súlyos feladataik
voltak, de Isten ajándékul választotta ki a lévitákat (vö. 3:9), hogy segítsenek nekik
mindenben, figyelembe véve az előbb felsorolt munkaköröket.
18:8-11. Az Úrnak végzett szolgálatért a papok és a léviták részt kaptak minden
szent adományból, amit a nép felajánl hódolataként. Konkrétan őket illette meg az
áldozati állatok minden testrésze, amit nem emésztett meg az oltár tüze, hiszen a tűz
által megemésztett részeket természetesen Isten tulajdonának tekintették. A legtöbb
áldozat esetében az Úrnak elégetett rész a kövérje és a belső szervek voltak, mint pl.
a vesék és a májak (lásd pl. 3Móz 3). Ezeket mint legszentebb adományokat csak a
papok és fiaik fogyaszthatták el (vö. 3Móz 6:11, 22; 7:6). De minden családtagjuk
részt vehetett a felmutatott áldozatok elfogyasztásában (4Móz 18:11; vö. 8. v.).
Ezek megegyeztek az ún. békcáldozatokkal (vö. 3Móz 7:11-18).
18:12-19. Az előbb leírtakon kívül a papok és családtagjaik elvehettek még saját
használatukra az első termést, beleértve az olajat..., a mustot és a gabonát (12. v.).
Bár ezeket az ÚRnak ajánlották fel (vő. 5Móz 26:1-11), mégsem égették el az oltá-
r

ron, hanem átadták a papoknak. Ez vonatkozott mindenre, amit az Unnak adtak (vö.
3Móz 27:1-33). Ezután következtek az elsöszülöttek akár emberé, akár állaté. Az
emberek valamint a tisztátalan állatok elsőszülöttjeit megváltották öt ezüst sekelért
(kb. 58 g). Ennyit kellett kifizetnie a felajánlónak a pap számára az elsőszülött tény­
leges feláldozása helyett (vö. 4Móz 3:44-51). A tiszta állatok elsőszülöttjeit viszont
(vagyis a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét) az ÚRnak adták és levágták
tűzáldozatként. Húsukat azonban nem égették el a szokásos módon az oltáron, ha­
nem a papoknak adták.
Mindez a gondoskodás a szent adományokból a papok számára Isten szövetsé­
ges áldásainak jele volt. Örökké megmaradó „só” szövetség volt ez (Károli). A
„sószövetség” kifejezés valószínűleg metaforaként a szövetség tartósságára utal. Amint
a só megtartja ízét, ugyanúgy az Úr szövetsége örökre érvényes marad (vö. 2Krón
13:5). Az ételáldozatokat is meg kellett sózni (3M óz2:13), talán a szövetségi kapcso­
lat jeléül.
18:20-24, A papi és lévitai szolgálat egy másik vonatkozására rátérve az Úr azt
r

mondta Áronnak, hogy a papok és Lévi fiai Kánaán földjéből nem kapnak öröksé­
get, mégis nagyobb örökségük lesz, maga az Úr . Ez azt jelentette, hogy a léviták
tizedet fognak kapni a néptől bevételi forrásként és kárpótlásként szolgálatukért a
szent sátornál. Izrael fiai nem közeledhettek a szent sátorhoz, ezért ott a léviták
képviselték őket.
18:25-32. Hasonló módon maguknak a lévitáknak is tizedet kellett adniuk bevé­
teleikből az ÚRnak. Ennek a tizednek... gabonából vagy mustból kellett állnia (27.
v.). Ezt úgy kezelték, mintha maguk a léviták termelték volna meg (30. v.). Nekik is
minden kapottból a legjobbat kellett feláldozniuk (29-30, 32. v.). A léviták tizede
közvetlenül a papé lett (28. v.), és a szent sátornál tartották mint szent felajánlást az
Úrnak (29-30. v.). A megmaradt részt elfogyaszthatták és megihatták bárhol, ahol a

337
4Móz 19:1-8

léviták akarták, mert az nem a papoké, hanem egyedül az övék volt Amikor elvették
a néptől a tizedet, és ők maguk is kiadták abból a tizedet az Úrnak, akkor a nép
ajándékát Isten terve szerint használták fél, és senki nem vádolhatta őket Isten előtt
(32. v.).

E. A megtisztulás törvényei (19. rész)

Izraelben bizonyos események vagy egyes dolgok megérintése tisztátalanná tette
az embert, mert az egész életet alapvetően vallási szempontból értelmezték, vallási
jelentőségűnek tartották. Továbbá az élet szétválaszthatatlanul összekötődött a szim­
bolizmussal. Pl. a bőrbetegségek tisztátalanságot jelentettek, mert a bűnt szimboli­
zálták. Amikor Mirjámot ilyen betegséggel sújtotta az Úr, tisztátalanná lett, ami vilá­
gosan bizonyította, hogy a lázadás bűnébe esett (12:9-15). Hasonló módon Naamán
betegsége is bűnös állapotának tünete volt Amikor meggyógyult, felismerte, hogy
egyedül Izráel Istene az Úr (2KÍr 5:15).
A holtesttel való érintkezés különösen szennyező volt, mert a testi halál nyilván­
valóan a lelki halálhoz kötődött (lMóz 2:17; 5Móz 30:15, 19; Róm 6:23). Ezért biz­
tosítani kellett valamilyen tisztulási eszközt azoknak, akik kapcsolatba kerültek holt­
testekkel, hogy ők is akadálytalanul érintkezhessenek az Úr elő közösségével. A 4Móz
19 célja, hogy elmagyarázza hogyan fordulhat elő beszennyeződés, és mit kell tenni
az egyes esetekben a szertartási tisztulásért.
19:1-2. Mint általában, a tisztulásba itt is beletartozott a helyettesítő áldozat,
ezért a közösségnek biztosítania kellett egy hibátlan vörös tehenet, amelynek sem­
miféle fogyatkozása nincs, és amelyet sohasem használtak igavonásra. Bár ez vé-
tckáldozat volt (9. v.), mégis eltért attól, mert nem engesztelési célja volt. Nem azért
mutatták be, hogy magát a bűnt távolítsák el, hanem a bűn okozta szennyeződést,
amit a halál jelképezett. A vörös szín talán a vért jelképezte. Az, hogy nem törték be,
arra utalt, hogy egészségesnek, erősnek és minden tekintetben kiválónak kellett len­
nie, mert csak tiszta állat tudta betölteni azt a szent szerepet, amire kiválasztották.
19:3-8. Miután a pap végrehajtotta a tehén levágását a táboron kívül (ami jelké­
pezte a tisztátalanság testi eltávolítását a néptől), hintett a vérből hétszer a kijelen­
tés sátra elé. Ez azt jelezte, hogy az Úrnak mutatták be az áldozatot. Ezután teljesen
el kellett égetni a tehenet, úgy hogy cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat is
dobtak a tehén részei közé. Ezt a három anyagot a bőrbetegségekből való szertartási
megtisztulás esetében is használták (3Móz 14:1-9). A cédrusfát azért választották,
mert örökzöld és illatos. Az izsópot azért, mert ezt használták a vérrel meghintésre a
kivonuláskor (vö. Zsolt 51:9; 2Móz 12:22), és a karmazsin fonál jelképezte magát a
vért.
Mindezeknek és a tehénnek a hamvát összekeverték és a megtisztítás eszköze­
ként használták (4Móz 19:9). Amikor a szertartás befejeződött, a pap és segédje (8.
v.) tisztátalanná vált, mert előkészítették a hamut a megtisztuláshoz. Paradox mó-

338
 4Móz 19:9-20:1

dón a szent dolgok érintése szertartási értelemben tisztátalanná tette az embert (vö.
3Móz 16:26-28). Ez azért volt így, mert ezek a tárgyak vették át a tisztátalanságot.
19:9-13. Amikor már csak a hamu maradt, egy tiszta embernek kellett össze­
gyűjtenie és tárolnia egy tiszta helyen a táboron kívül. Ez a hamu ily módon ké­
szenlétben állt a vétektől megtisztító víz készítésére. Mindenkinek szüksége volt a
tisztulásra, aki holttestet érintett, és ezért tisztátalan lett hét napig. Az ilyen ember
meg kellett tisztítsa magát a hamu-vízzel a harmadik és a heteik napon; különben
tisztátalan maradt. Ha az Ú r hajlékához közeledett, amikor szertartásilag tisztáta­
lan volt, akkor ki kellett irtani, vagyis halállal kellett bűnhődnie (vö. 3Móz 15:31).
19:14-16. Ugyanígy tisztátalan volt az, aki belépett egy sátorba, ahol valaki
meghalt. A halál olyan mértékben kihatott, hogy megrontotta még a közelében levő
nyitott edényt is. Ha valaki a szabadban érintett meg egy hullát vagy emberi csontot
vagy sírt, az szintén tisztátalanná vált.
19:17-22. A tisztulási szertartás során a hamut és vizet összekeverték egy edény­
ben, és ezzel a keverékkel izsóppal (gyógynövény) meghintették a halál által meg­
fertőzött területeket vagy tárgyakat. A tisztátalant meg kellett hinteni a harmadik
és a heteik napon, miután megmosta ruháit és megfurdött.
Ha ezt nem tartotta be, a tisztátalan ember nem közeledhetett a szent sátorhoz
halálbüntetés terhe mellett (azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, 20. v.).
Aki végrehajtotta a tisztító szertartást, ki kellett mosnia a ruháját (és meg is kellett
fűrödnie), mint bárkinek, aki csupán megérintette a szentelt vizet. Minden tisztáta­
lan volt, amit a tisztátalan megérintett, és továbbadta a tisztátalanságot bárki más­
nak, aki kapcsolatba került vele (vö. Hág 2:13).

F. Ül Cin pusztájában (20. rész)

1. MIRJÁM HALÁLA (20:1)
20:1. Negyven évvel azután, hogy a törzsek kivonultak Egyiptomból, az egész
közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban..., Kádésba (mai nevén
Ain Qedeis). Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. Bár nincs utalás azokra az
eseményekre, melyek a második év - vagyis az az év, amikor Isten Izraelt negyven­
éves vándorlásra ítélte (14:34; vö. 10:11) - és Miijám halála közölt eltelt időben
történtek, mégis bizonyos, hogy Mirjám a negyvenedik évben halt meg. A következő
dátummal jelzett időpont ugyanis Áron halála a Hór-hcgynél (20:27-28), mely „a
negyvenedeik esztendőben, az ötödik hónap elsején” történt „azután, hogy Izrael fiai
kijöttek Egyiptomból” (33:38). A 20:1-ben az „első hónap”-ot tehát ebben a szöveg-
összefüggésben kell értelmezni, mert a 20. részben leírt elbeszélés körülbelül három
vagy négy hónapot ölel fel. A Kádésra történő utalás nem azt jelenti, hogy Izrael
most volt ott először, hiszen annak idején onnan küldték ki a kémeket (12:16; 13:26).
Egyszerűen azt jelzi, hogy ekkor visszatértek Kádésba.

339
4Móz 20:2-21

2. VÍZ FAKAD A SZIKLÁBÓL (20:2-13)

20:2-13. Bár Kádés általában vízzel jól ellátott oázis volt, amikor Izrael odaért,
nem találtak vizet. Az emberek elkezdtek vitatkozni Mózessel, ahogy szoktak (2Móz
17:1-2; 4Móz 14:2-3; stb.), és őt okolták, hogy kihozta őket Egyiptomból ebbe a
kietlen pusztába. Mint korábban, Mózes most is az Úr tanácsát kereste arcra borul­
va (vő. 14:5; 16:4, 22; 17:10; 22:31) és könyörögve. Az Ú r azt mondta neki, hogy
vegye a botját a kezébe, parancsolja meg a sziklának, hogy adjon vizet, és annyi
viz fog kiömleni, hogy elég lesz az egész népnek és állataiknak. A kérdéses szikla
valószínűleg az volt, amelyből általában a forrás csörgedezett, és amiből már sokszor
ittak a múltban. Ez nem az a szikla, amiről Pál beszél (IKor 10:4), mert Pál „lelki
kőszikláról” ír, amely „lelki italt” adott. Ez a lelki szikla, mondja Pál, magának a
megtestesülés előtti Krisztusnak a jelenléte volt közöttük.
Az Úr azt mondta Mózesnek, hogy csak parancsoljon a sziklának, mert a belőle
fakadó vizet nem a saját erejének kellett tulajdonítania, hanem az Úr csodálatos gon­
doskodásának. De Mózes már fogytán járt türelmének és elege volt a népből (úgy
nevezte Őket, hogy ti lázadók). Saját hatalmára és közvetítő szerepére hívta fel a
figyelmet azzal, hogy kétszer rásújlott botjával a sziklára. A víz Isten kegyelmes
gondoskodásából feltört, de mivel Mózes és Áron saját magukra irányították az em­
berek figyelmét, nem pedig az Úitba vetett bizalomra, Isten megtagadta tőlük azt a
lehetőséget, hogy bemenjenek az ígéret földjére. Egy világos alapelv érvényesült itt:
„Akinek sokat adtak, attól sokat is kívánnak” (Lk 12:48). Egy Mózesnél kisebb kali­
berű embert valószínűleg nem sújtott volna így Isten nemtetszése és szigorú ítélete.
A kőszikla megütése és annak következménye tükröződik abban, ahogy elnevezték
ezt a helyet: Meríbá („ veszekedés”).

3. EDÓM MEGTAGADJA AZ ÁTVONULÁS I’ 1ZRÁELNEK (20:14-21)

20:14-17. Miután az izraeliek rövid időt töltöttek Kádésban, Mózes igyekezett
továbbhaladni Kánaán felé. Nyilvánvalóan feladott minden reményt arra, hogy dél
felöl fognak bemenni, mert ott Izrael már vereséget szenvedett (14:44-45). Ezért en­
gedélyt kért Edóm királyától, hogy a híres király útján (20:17) haladjanak. Ez az
útvonal a Vörös-tengertől (az Akabai-öböltöl) vezetett északi irányba, Damaszkusz­
ba az edómiak Szela nevű városán keresztül (későbbi neve Petra volt). Mózes mint
testvér kérte Edómot (14. v.), mert az edómiak Ézsau leszármazottai voltak, aki Jákob
testvére volt (vö. 1Móz 36:6-8). Mózes felelevenítette Izrael történelmét attól az idő­
től fogva, hogy Jákob letelepedett Egyiptomban a jelenlegi időpontig (4Móz 20:15-
16), és azt mondta erről a történelemről, hogy az edómi király jól ismeri (14. v.).
Ezután Mózes megígérte, hogy ha az edómiak átengedik Izraelt a területükön, akkor
szigorúan az úton maradnak, és nem esznek vagy isznak semmiből, ami megkárosí­
taná Edómot (17. v.).
20:18-21. A kérés nem talált baráti fülekre. Edóm királya megtagadta a királyi út
használatát, mely keskeny hegyszorosokon vezetett keresztül, és könnyen védhető

340
 4Móz 20:22-21:5

volt, így megakadályozhatták a rajta való közlekedést (vö. Abd 1-4). Mózes még egy
próbál tett, ez alkalommal felajánlva, hogy fizetnek minden vízért, amit isznak. A
kérelem megint elutasításba ütközött, és Edóm királya ellenállása komolyságának
jeleként sereget küldött, hogy feltartóztassa Izraelt. Ezért Izraelnek ki kellett ke­
rülnie.

4. ÁRON HALÁLA (20:22-29)

20:22-29. Elindulva Kádésból, Tzráel megérkezett a Hór-hegyhcz, valószínűleg
Jebel Harunhoz, ami rövid távolságra található északnyugati irányba Petrától. Ebből
kétségtelenül az derül ki, hogy bár Mózes feladott minden tervet arra, hogy a könnyebb
királyi útvonalat használja, most elhatározta, hogy felmegy északra az Arábá völgyé­
ben a Holt-tenger délkeleti csücskéhez, és ily módon kikerüli Edómot keleti irány­
ból.
Miután megmászták a Hór-hegyet..., Áron meghalt a hegyen. Papi ruháit és
hivatalát fiára, Eleázárra hagyta. Halála szükséges volt, mert Áron nem mehetett be
Kánaán földjére a Meríbánál történtek miatt (12, 24. v.). Mindazonáltal az egész
közösség... siratta... 30 napig. Később Mózes halálát is 30 napig gyászolták
Móábban (5Móz 34:5, 8).

G. U tM óáb földjére (21.1-22:1)

1. GYŐZELEM ARÁD FELETT HORMÁNÁL (21:1-3)
21:1-3. Arád fontos kánaáni város volt kb. 30 km-rc kelct-cszakkcleti irányban
Beérscbától (lásd A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 33:6-8 közelében).
Talán Arád királya fenyegetőnek érezte Mózes felvonulási útvonalát Kádésból a
Hó-hegyre, különösen azért, mert Izrael az atárimi úton jött (ennek pontos földrajzi
helye ismeretlen). Ezért a király megtámadta Izraelt, és egyeseket foglyul ejtett.
Ekkor Mózes megfogadta az Ónnak, hogy ha kezébe adja a kánaániakat, akkor min­
denestől kiirtja városait. A „kiirt” kifejezés (hamm) azt jelenti, hogy teljesen az
Úrnak szánja mint egyfajta hübért, vagyis semmit sem tart meg magának vagy má­
soknak belőle (vö. magyarázat az ezzel kapcsolatos hérem főnévnél a Józs 6:21 -nél).
Az Ú r válaszolt Mózes könyörgésére, és Izrácl sok kánaáni várost elpusztított. Isten
hűségére emlékezve úgy nevezték el azt a területet, hogy Hormá, azaz „pusztítás” .
Valószínű, hogy a 4Móz 14:45-ben említett Hormá erre az esetre utal.

2. A MÉRGES KÍGYÓK (21:4-9)

21:4-5. Mózes megint láthatta, mennyire lehetetlen behatolni Kánaán területére
déli irányból. Úgy tűnik, hogy azt a tervét is feladta, hogy északra halad az Arábá
völgyén keresztül. Az Úr vezetésére megkerülték Edóm országát kelet felől. Ez
magyarázatot ad arra, hogy miért vezette Izraelt a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé
(az Akabai-öböl irányába). De útközben elfogyott a nép türelme, mert bizonyára

341
4Móz 21:6-20

nem tetszett nekik ez a változtatás. Ezért elkezdtek panaszkodni, de nemcsak emiatt,

hanem a puszta, a víz hiánya és az eledel (vagyis a manna) miatt is.
21:6-9. Az Ur haragjában mérges kígyókat küldött rájuk, és sok izraeli meg­
halt. A nép sürgette Mózest, hogy járjon közben Isten előtt értük, amit ö meg is tett.
r

Utasítást kapott az Uittól, hogy mindenki, akit megmart a kígyó tekintsen föl a
rézkígyóra, amit készített, és egy magas póznára helyezett. Akik Kitekintettek,
meggyógyultak. Ehhez a hit tekintetére volt szükség (vö. Jn 3:14-15).

3. MÓÁB MEGKERÜLÉSE (21:10-20)

21:10-13. Nehéz rekonstruálni azt az útvonalat, amelyet Izráel megtett, mert az
említett nevek közül sok már nem azonosítható. Óbót elhelyezkedését a teljesebb
útvonal fényében kell értelmezni, mely a 33. részben található. Ott Calmóna és Púnón
Hór és Óbót között van (33:41-43). Ez az útvonal Edómtól keletre lehetett, mert
Púnón (vagy Feinan) úgy baszik a rézbányák vidékére esett. A rézkígyó anyaga is
rézlelőhelyck közelségére utalhat. Obót valószínűleg az Arába északi végén lehetett,
Púnóntól északra. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a törzsek északi irányba fordul­
tak, miután párhuzamosan haladtak az edómi hegyvidékkel déli irányba (5Móz 2:1-
3). A következő megemlített hely Ijjé-Abárim (4Móz 21:11; vö. 33:44) abban a
pusztában, amely Móábtól napkeletre van, de ennél pontosabb meghatározása nem
ismert. Onnan továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál, mely határfolyó
volt Móáb és Edóm között. A Zered-patak délkeleti kanyarulatánál folyik a Holt-
tengerbe. Ezután északi irányban folytatták útjukat móábi területen az Arnón patak­
hoz, mely Móábnak a határa Móáb és az emőriak között északi irányban (21:13).
Az Arnón patak is a Holt-tengerbe ömlik kb. félúton a tenger keleti partja mentén.
21:14-15, Az izraeliek eddigi sikeres vándorlását Móábon keresztül egy verssel
ünnepelték, ami egy ma már nem létező szövegben, az Ű r harcainak könyvében
volt található. A vers első sora ma nem értelmezhető, ha csak a Váhéb név nem
földrajzi ncv. Talán ez a négysoros vers arról szól, hogy az Ur segített lzráelnck el­
foglalni Váhébot Szúfában a folyókkal és patakmedrekkel együtt (a völgyek lejtői),
amelyek... elérik Móáb határát. Az ezután említett Ár városa (vagy El-Misna)
Móáb északi részén található, kb. 15 km-rc deli irányban az Amóntól (22:36, vö.
5Móz 2:9, 18).
21:16-20. Miután a nép elhagyta az Arnón völgy keleti oldalát, továbbhaladt
Beérbe („kút”), amit azért neveztek el így, mert Isten ott csodálatosan kútról gon­
doskodott. A kútról szóló vers (17-18. v.) lírikus formában számol be erről az áldás­
ról. Továbbra is északi irányba haladva a sivatag mellett (20. v.) Mattánába érkez­
tek (vagy Khirbet el-Medeiyinába), majd Nahaliélba és Bámótba (12 km-re Hesbóntól
délre), és végül megérkeztek a Piszga hegy lábához. A Piszga néhány km-rc keleti
irányban található a Holt-tenger északkeleti csücskétől, majdnem Móáb síkságánál
Jerikóval szemben. Végre úgy tűnt, hogy Izráel megérkezett az ígéret földjének hatá­
rához, hogy birtokba vegye.

342
 4Móz 21:21-22:1

4. SZÍHÓN LEGYŐZÉSE (21:21-32)

21:21-25. Móáb síkságának vitatott területnek kellett lennie (26. v.), mert úgy
tűnik, hogy emóri ellenőrzés alatt állt ebben az időben, bár általában Móábhoz tarto­
zott. Bárhogy is volt, Mózes engedélyt kért Szíhóntól, az emóriak királyától, hogy
átvonuljon országán... a király útján. Megígérte Szíhónnak ugyanúgy, mint Edóm
királyának korábban (vő. 20:17), hogy békésen fog átvonulni, és nem vesz el semmi­
lyen élelmet vagy vizet az cmóriaktól (vö. 5Móz 2:26-29). Azonban Szíhón vissza­
utasította a kérést (vö. 5Móz 2:30), és felvonult és megtámadta Izráelt Jahacnál,
néhány km-re délre a Piszgától. Izrael legyőzte az emóriakat (vő. 5Móz 2:31-37), és
magáévá tette Szíhón területét délen az Arnón folyótól egészen a Jabbókig északon.
A Jabbók folyó keleti része délre fordul, és az emóriak határát alkotja, míg az
ammóniák a Jabbóktól keletre éltek a puszta felé. Az ammóniák földjét nem bántot­
ták, mert meg volt erősítve az ammóniák határa, és Lóton keresztül rokonságban
álltak Izraellel (vő. IMóz 19:36, 38; 5Móz 2:19). így Izrael elfoglalt minden emóri
várost, Szíhón fővárosát, Hesbónt is, Jerikótól kb. 40 km-rc keletre.
21:26-32. Szíhónnak ez a veresége költői igazságszolgáltatás is volt, mert ez a
földterület az Aniontól délre eredetileg a móábiaké volt, és Szihón ellopta tőlük. r

Szíhón korábbi földfoglalását is versben örökítették meg (27-30. v.). A költők Ar-
Móábról énekeltek, amelyet elpusztított Szíhón, de később nyilvánvalóan újjáépítet­
te Hesbónt, és fővárosává tette. Ezután Szíhón délre vonult a móábiak, Kcmós népe
ellen (Kemós volt a fő móábi istenség). A Móábiak Szíhón foglyaivá lettek. Szíhón
mindent elpusztított az északi Hesbóntól kezdve egészen a deli Díbónig, beleértve a
köztük lévő területeket, mint pl. Nófahot (helye ismeretlen) és Médebát (10 km-rc
Hesbóntól délre). Ilyen értelmezés szerint Mózes egy emóri költeményt használt fel,
hogy leírja hogyan pusztította el Izráel az emóriakat. Más szóval a büszke emóri
éneket, mely a kiszolgáltatott móábiak feletti győzelmet adta hírül, most Izrael éne­
kelte, hogy megünnepelje az emóriak legyőzését. Izrael fő győzelmét követően ki­
űzte az emóriakat Jazérból (vagy Khirbet Jazérból), kb, 25 km-re Hesbóntól észak-
nyugati irányban. Ezután letelepedett Izrael az emóriak földjén.

5. ÓG LEGYŐZÉSE (21:33-22:1)
f

21:33-22:1, A Jabbók folyótól északra cső terület Og - egy másik emóri király -
uralma alatt állt. Ezt a területet délen Gileádnak és északon Básánnak is nevezték.
Amikor Óg meghallotta, hogy Izrael észak felé vonul, Edreiben (vagy Derában)
megütközött vele, mely fontos város kb. 60 km-re kelet-délkeleti irányban a Genezáreti-
f f

tótól. Az Ú r megint közbeavatkozott népe érdekében, és sikerült legyőzniük Ogot

seregeivel együtt, és megsemmisítették őket (vö. 5Móz 3:1-11), Ily módon Izráel
ellenőrzése alá vonta és elfoglalta az egész Jordánon túli területet Hermón hegye
(5Móz 3:8) és az Arnón folyó között, keletre egészen az ammóniák földjéig. Miután
ezt elvégezték, zavartalanul átköltöztek Móáb síkságára, felkészülve a Kánaán elle­
ni támadásra (4Móz 22:1).

343
4Móz 22:2-12

IV. A móábiak és Báláin (22:2-25:18)

A. Móáb félelme (22;2-4a)
22:2-4a. Amikor Bálák, Móáb királya látta amit Izráel véghezvitt az emóriakkal,
népével együtt megrémült, és megoldást keresett, mert azt hitte, hogy nem kerülheti
el a pusztulást. A midjániak is Móábban laktak ebben az időben, ezért ők is fenyeget­
ve érezték magukat. Valójában Bálák félelmei alaptalanok voltak, hiszen az izráeliek
a móábiak rokonai voltak (vő. IMóz 19:26-37). Izráel nem akarta megtámadni sem
őket, sem az ammóniákat, sőt az Úr kimondottan rávilágított Mózesen keresztül, hogy
Izraelnek gondosan kerülnie kell bármilyen rossz viszonyt az edómiakkal (5Móz 2:5-
6), a móábiakkal (5Móz 2:9) és az ammóniákkal (5Móz 2:19). Még a midjániak is
távoli rokonságban álltak Izraellel (IMóz 25:1-4), és valószínűleg nekik sem kellett
volna félniük.

B, Bálám meghívása (22:4b-20)

22:4b-5. Bálák tudta, hogy Izráel sokkal erősebb, hogynem le lehetne győzni.
Ezért úgy döntött, hogy egy híres varázslót fogad fel (vÖ. 24:1; Józs 13:22), Bálámot,
Beór fiát, hogy megátkozza Izraelt. Bálám Petórban lakott az Eufrátesz mellett.
Valószínű, hogy Petór közel volt a híres Mari nevű városhoz, melyet 1933-ban fedez­
tek fel az Eufrátesz völgyében. 1933-tól kezdődően óriási mennyiségű ékírásos táblát
találtak Máriban, melyek többek között rávilágítottak arra, hogy a próféták és látók
egész kultusza létezett a városban, akiknek tevékenysége pontosan Báláméra emlé­
keztet. Bálám kétségtelenül a Máriban és környékén gyakorolt prófétai szokásokat és
gyakorlatokat képviselte, ami lehetővé teszi a Bálámról szóló történet jobb megérté­
sét Mózes negyedik könyvében,
22:6-8. Ezeknek a prófétáknak többek között azt a hatalmat tulajdonították, hogy
átkokat tudnak mondani a kijelölt áldozatra. Ezeket az átkokat természetesen úgy
fejezték ki, hogy muszáj volt megvalósulniuk, vagy így, vagy úgy. Bálák megkérte
tehát Bálámot, hogy jöjjön Móáb földjére, és átkozza meg Izraelt, hogy legalább
annyira meggyengüljön, hogy le lehessen győzni. Elismerte, hogy Bálám híres meg­
valósult áldásairól és átkairól. Bálám így fogadta a hozzá küldött követséget: Ma­
radjatok itt éjszakára, amíg megtudom az Ú r akaratát. Ilyen tudakozódás egy po­
gány próféta részéről meglepőnek tűnhet. De figyelembe véve a pogányok mindenfé­
le istenséget tisztelő gondolkodásmódját és a felismerést, hogy egy nép saját istene­
inek van a legnagyobb hatalma az adott nép felett, akár rossz, akár jó irányban, Bá­
lám megkísérelte, hogy kapcsolatot létesítsen Izrael Istenével.
r

22:9-12. Az Ur kegyelmesen leereszkedve megjelent a varázslónak, tudva, hogy

úgyis megáldja népét, és figyelmeztette, hogy ne hallgasson Bálák utasításaira, és ne
átkozza meg Isten áldott népét. Izrael Istenének megjelenése hitetlen prófétáknak
és királyoknak nem korlátozódott csupán Bálámra, Isten kinyilvánította magát
Abiméleknek, Gcrár királyának Ábrahám idejében (IMóz 20:6-7), egy fáraónak álom­
ban (IMóz 41:25), Nebukadneccamak álomban és látomásokban (Dán 3:31-4:15) s

344
 4Móz 22:13-28

másoknak is. Isten szuverén módon uralkodik, és uralja a prófétai kinyilatkoztatást

éppen úgy, mint az élet bármely más területét. Ezért alkalmazkodott egy emóri va­
rázsló durva manipulációihoz, bár végül Isten megmutatta, hogy ő irányítja az ese­
ményeket.
22:13-20. Bálámot meggyőzte az Úr, ezért azt mondta Bálák követeinek, hogy
térjenek haza nélküle, mert... az Úr megtiltotta neki, hogy elmenjen. Bálák azon­
ban nem adta fel, hanem még több... vezető embert küldött, akik újra előadták
kérését, és megédesítették ezt egy jókora honorárium ígéretével. Bálám most sem
volt hajlandó elmenni, mert azt mondta, hogy még óriási mennyiségű ezüst és arany
sem lenne elegendő (vő. 24:13), hogy rávegye öt a lehetetlen megkísérlésére, vagyis
Jahve, Izrael Istene útjának keresztezésére. De Bálám azzal folytatta, hogy még egy­
szer megkérdezi az ÜRat. Ez alkalommal az Úr engedélyt adott Bálámnak, de nem
arra, hogy megátkozza népét, hanem csak arra, hogy elmenjen Móáb földjére, és
Isten ott dicsőségesen kinyilatkoztassa magát Bálámon keresztül.

C. Bálám útja (22:21-35)

22:21-28. Másnap Bálám elindult Móábba a szamarán, de az Úr haragra ger­
jedt ellene, és megjeleni mint az Úr angyala, hogy elállja az útját. Az Úr már enge­
délyt adott Bálámnak, hogy elmenjen (20. v.), tehát ez az ellenállás nem elmenetelé­
vel kapcsolatos, hanem kimondatlan szándékával („a gonoszság bérét szerette”, 2Pt
2:15), mely nyilvánvalóan ellentétben állt Isten akaratával (vő. 4Móz 22:32b, 34-35).
Az Úr angyala magának az Únnak a megjelenése volt, vagyis theophania. Ez világos
abból a tényből, hogy többször is Istenként utal rá a szöveg, imádták és ezt cl is
fogadta, ami tiltott dolog volt egy rendes angyalnak (lásd magyarázat az lMóz 16:7-
nél; és vö. IMóz 18:1-2; 22:14-18; 2Móz 3:1-6, Józs 5:13-15; Bír 6:20-22; 13:17-23;
stb.).
Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, letért az útról, és a mezőre ment.
Bálám ütni kezdte a szamarat, s a szamár visszament az útra, de ott megint találko­
zott az angyallal... egy mély úton, ahol innen is, onnan is fal volt. A számár meg­
rémülve Bálám lábát is a falhoz lapította, amiért másodszor is ütlegelést kapott.
Végül a menet tovább haladt egy olyan szoros helyre, ahol a számár nem tudta kike­
rülni az angyalt, aki elállta az útját, és nem is tudott letérni semerre. Ezért lefeküdt.
f

A próféta még egyszer megverte az állatot, mely váratlanul megszólalt (az Ur csodája
folytán), és megkérdezte, hogy miért kapott verést már harmadszor (vö. „három­
szor” a 4Móz 22:32-33-ban).
Úgy tűnik, hogy Bálám nem lepődött meg különösebben az események ilyetén
fordulatán. Ennek kétségtelenül az lehetett az oka, hogy mint pogány varázsló, már
hallhatott ehhez hasonlót korábban. Az ilyen okkult dolgokat gyakorló emberek sike­
rének nagy része maguknak a prófétáknak a démoni ihletettségében vagy az áldoza­
tok megszállottságában rejlik. Pl. a kígyó azért tudott beszélni, mert a Sátán megtes­
tesítője volt (1 Móz 3:1). Jézus ördögöket űzött ki egy emberből, és megengedte ne-

345
4Móz 22:29-23:6

kik, hogy egy disznónyájba menjenek. Bár nincs feljegyzés arról, hogy a démonok a
disznókból beszéltek volna, a démonok mégis képesek azonosítani magukat az állat­
világgal, és ezt meg is tették (Lk 8:26-39). Valószínű tehát, hogy Bálám a szellemvi­
lággal való érintkezése során találkozott már beszélő állatokkal. De ez alkalommal
9

az Ur , és nem a Sátán vagy egy démon késztette szólásra az állatot.

22:29-35. Bálám egyetlen reagálása a harag. Nyilvánosan megszégyenült, és ha lett
volna nála kard, akkor azt mondta, hogy megölné a szamarat ott helyben. De a szamár
azt válaszolta, hogy még sohasem tett ilyet, kell hát, hogy legyen valamilyen rejtett oka
viselkedésének. Ekkor az Ur megnyitotta Bálám szemét - lelki látást adott neki -,
hogy megláthassa amint ott áll az úton kivont karddal az Úr angyala. Ekkor Bálám
arcra borult, és hallotta, ahogy az Úr megfeddi őt emiatt a veszedelmes út miatt. Érez­
hető, hogy Bálám szándékai nem álltak összhangban az Úr akaratával. Bálám csupán
azért maradt életben, mert a szamár meglátta az angyalt, és kitért előle. Bálám elismer­
te bűnét, hogy ellene szegült az Únnak, és nem látott isteni útmutatást a szamár viselke­
désében. Felajánlotta, hogy hazatér Pctórba, de az Úr azt mondta neki, hogy menjen el,
de csak azt mondja, amit ő parancsol (vő. 20. v.).

D, Bálám próféciái (22:36-24:25)

1. FELKÉSZÜLÉS A PRÓFÉCIÁKRA (22:36-23:6)
22:36-38. Amikor... Bálák, Móáb királya végre találkozott Bálámmal, meg­
feddi e, hogy miért késlekedett ilyen sokáig. Megkérdezte, hogy vajon Bálám nem
hitte el, hogy meg tudja öt kellőképpen fizetni. (Azt hitted, hogy nem tudlak meg­
jutalmazni?) A próféta csak azt válaszolta, hogy eljött hozzá, de... csak azt mond­
hatja, amit az Isten ad a szájába.
22:39-23:6. Ezután mind a ketten elmentek Kirjat-Hűcútba (helye ma ismeret­
len), ahol elkezdődött a varázslás. A szertartások között gyakran szerepeltek áldoza­
tok valamint az állatok belső szerveinek megvizsgálása, amit hepatoszkópía vagy
augurium néven ismertek, A következő reggel felmentek Baal magaslatára, ahon­
nan láthatták Izráel népének egy részét. Ez a hely valószínűleg egy hegycsúcs
volt, ahonnan le lehetett látni Móáb síkságára. A Baallal való társítása arra utal, hogy
Kánaánban kultikus szerepet töltött be. Bálám arra kérte Bálákot, hogy építsen ott
hét oltárt, ahol hét bikát és hét kost áldozhat, egy-egy bikát és egy-cgy kost mind­
egyik oltáron (vő. 23:14, 29-30). Nincs bibliai utasítás vagy előzmény arra, amit
Bálám tett. ezért feltételezhető, hogy ezek az áldozatok egy pogány szertartás részét
képeztek. Miután megtörtént az áldozatok bemutatása. Bálám elment magányosan,
hogy kijelentést kapjon az ÚRtól. Bálám még mindig igyekezett együttműködni Izráel
t

Istenével, bár módszereit nem szentesítették Izrael törvényei, Es Isten találkozott

Bálámmal, és szájába adta igéjét, amit el kellett ismételnie Báláknak.

346
r

4Móz 23:7-26

AZ ELSŐ PRÓFÉCIA (23:7-12)

23:7-12. Bálám négy fő próféciája közül az első röviden tartalmazta azt, hogyan
került Bálám oda, és milyen utasítást kapott (7. v.). Ezután feltette a kérdést: hogyan
lehetséges megátkozni Izraelt, azt a népet, amelyet Isten megáldott? (8. v.; vő. lMóz
12:1-3). Bálám azt mondta, hogy letekint a magas kilátó helyről és látja ezeket az
áldott embereket. E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé
(vö. 5Móz 32:8-10). Olyanok, mint a por (vő. lMóz 13:16), és aki azonosulhat
velük életükben vagy halálukban, az Isten áldásának tulajdoníthatja ezt (4Móz 23:10).
Bálám szinte azt kívánta, hogy bárcsak Isten népe közé tartozna. Bálák reagálása a
szózatra várható volt, hiszen Bálám egyáltalán nem átkozta meg Izraelt (11. v.). De
Bálám megismételte, hogy csak azt mondhatja, amit az Úr ad a szájába (12. v.; vö.
22:38; 23:3).

3. A MÁSODIK PRÓFÉCIA (23:13-26)

23:13-24. Ez alkalommal Bálák elvitte a varázslót egy másik helyre, a Piszga
csúcsára (14, v.; vö. 21:20). Itt újabb hét oltárt emeltek, és további hét ökröt és kost
áldoztak. Bálám megint elment egyedül, hogy közösségben legyen az ÚRral, aki
megint igéjét adta a szájába (23:15-17). A szózat egy bevezető megállapításból állt
(18-20. v.), mely közvetlenül tudtára adta Báláknak, hogy Izrael változhatatlan Iste­
ne megígérte, hogy megáldja népét, Izraelt, és ő nem ember..., hogy bármit meg­
bánna. Továbbá Bálám áldásra kapott parancsot. Isten megmásíthatatlan elkötele­
zettsége Izráel iránt olyan erős volt, hogy Bálám tehetetlen volt vele szemben.
Bálám ezután arról beszélt, hogy miután Izráel kivonult Egyiptomból (vö. 24:8),
természetfeletti módon meggazdagodott (nem látnak bajt..., nyomorúságot
Izraelben, 23:21a), az Úr jelen van népe között (21b. v.) és természetfeletti erejét
megmutatja rajtuk (22b. v.).
A királynak szóló ujjongás kifejezést katonai fenyegetésként kell értelmezni,
mely szerint az Úr harcos, aki győzelemre vezeti seregeit (vö. Józs 6:5, 20; Zsolt
47:6; Jer 4:19; 49:2). Ez az erő okozza, hogy nem fog a varázslás Jákobon, sem az
igézet Izráelen. A nemzetek nem tehetnek mást, csak csodálattal nézhetnek Izráel re,
amelyet Isten védő kegyelme őriz (4Móz 23:23). A „varázslás1' (nahas) előjelek hasz­
nálatára utal. Az ókori Közel-Keleten ezeket az előjeleket állati belső szervek meg­
vizsgálásából, füstjelekböl, a víz felszínén képződött olajmintákból, születési rendel­
lenességekből, szokatlan időjárási vagy égi jelenségekből és egy sereg más dologból
állapították meg. Az igézők tanulmányozták ezeket a dolgokat vagy eseményeket, és
megkísérelték Összekötni őket a történelemmel, majd a jövőre következtettek belő­
lük. Az „igézet” {qesem) kifejezésben talán egy kicsit hangsúlyosabb a sorsvetes,
mint a varázslás (Ez 21:21; vö. magyarázat az 5Móz 18:14-nel). Izráel ahelyett, hogy
legyőznék olyan, mint egy oroszlán, amely felkel és teljesen elpusztítja ellenségeit
(vö. 4Móz 24:9).
23:25-26. Bálák teljesen elhűlve könyörgött Bálámnak, hogy se ne átkozza, se

347
4Móz 23:27-24:14

ne áldja őket, de Bálám emlékeztette öt, hogy tehetetlen az Ű r kezében; csak azt
fogja tenni, amit ö mond.

4, A HARMADIK PRÓFÉCIA (23:27-24:14)

23:27-30. Bálák harmadszor cs egyben utoljára újabb helyszínre vitte Bálámot,
hogy megátkozza Izraelt. Bálák babonás módon úgy gondolta, hogy ha más helyre
mennek, akkor ott megfelelő környezet lesz ahhoz, hogy megfoganjon az átok. Megér­
keztek tehát a Peór csúcsára. Ez a hegy közel volt a Bét-Pcór nevű városhoz (5Móz
3:29; 4:46), Izrael táborának közelében Móáb síkságán. Itt újra elkészítették a hét
oltárt és az áldozatokat (vö. 4Móz 23:1-2, 14), melyek szükségesek voltak az igézés
szertartásához.
24:l-3a. Bálám eddigre már megértette, hogy mennyire hiábavaló a varázslás
egy olyan nép ellen, amelyről Isten elhatározta, hogy megáldja, ezért elhagyta szo­
kásos módszereit. Fölemelte... a tekintetét, és látta Tzráel seregét az előírt törzsi
rend szerint táborozni. Ekkor rászállt az Isten Lelke, és elkezdte harmadik példabe­
szédét. A Lélek eljövetele nem bizonyítja azt, hogy Bálám igazi próféta volt, hiszen
a Lélek eljött Saulra is (lásd magyarázat az lSám 10:6, 10-11 -nél) és a tanítványokra,
de nem lettek ezáltal az Úr prófétái. Különbség van aközött, hogy valakire rászáll a
Lélek cs természetfeletti dolgokra képesíti, és aközött, hogy benne lakik (lásd ma­
gyarázat a Jn 7:39-nél).
24:3b-7. Bálámnak ez a harmadik szózata a próféta bizonyságtételével kezdő­
dött. Most (talán először) megnyílt a szeme és a füle Isten igazságára, és látomást
kapott Isten céljairól Izraellel kapcsolatban. Ezután úgy írta le Izraelt, mint amely
szép cs óriási sereg, olyan, mint a sivatagban az oázis: zöldellő és gyümölcsöző.
Bálám megprófétálta, hogy Izraelnek kicsordul a víz vedreiből (a jövőbeli gazdag­
ság szimbóluma), és élvezi majd a jó és hatalmas királyság áldását. Sok teológus
szerint az Agágra történő utalás anakronisztikus, hiszen ez az amáléki király először
Sámuel és Saul történetében tűnik fel, több mint háromszáz évvel Bálám után (vö.
lSám 15:8). Mindazonáltal valószínűbb, hogy Agág vagy cím volt, mint a fáraó,
vagy az amáléki királyok hosszú sora az Agág nevet viselte. Ennek párhuzamát lehet
látni Abimélck esetében (lM óz 20:1-2; 26:1) és Jábínnál (Józs 11:1; Bír 4:2). A
prófécia, hogy Izraelnek királya lesz, összhangban áll korábbi kinyilatkoztatásokkal
(lMóz 17:6; 35:11; 49:10).
24:8-9. Bálám ezután áttekintette Isten megváltó és védő tetteit Izrael érdekében
(vö. 23:22), és megismételte, hogy Izráel olyan, mint egy oroszlán, amit senki sem
mer felkelteni (vö. 23:24), Bálám ezzel a kijelentéssel fejezte be szózatát: Áldott,
aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! Bálám ezzel a kijelentésével tudva vagy
tudatlanul megismételte Isten ígéretét Ábrahámnak és az ősatyáknak Izrael különle­
ges megváltó szerepével kapcsolatban (lM óz 12:3).
24:10-14. Végre Bálák világosan látta, hogy Bálám nem fogja megátkozni Izraelt,
ezért úgy bocsátotta el, hogy nem adott semmilyen fizetséget a szolgálataiért. Bálám
nem lepődött meg ezen, sőt azt mondta, hogy semennyi pénz sem tudta volna meg-

348
 4Móz 24:15-19

változtatni Isten akaratát (vö. 22:18). Vissza fog térni hazájába, de először van még
egy kéretlen szava Istentől Izráellel és Móábbal kapcsolatosan.

5. A NEGYHDTK PRÓFÉCIA (24:15-19)

24:15-16. Bálám negyedik próféciája a harmadikhoz hasonlóan kezdődik, annak
elismerésével, hogy az igazi tudás egyedül Istentől ered (vö. 3-4. v.). Ez a pogány
ember három névvel vagy ranggal utal Istenre: Isten ( ’él, „a hatalmas”), a Felséges
( ‘eljön, „a felemelt”) és a Mindenható (saddaj, „a bővül ködő” vagy „a mindenha­
tó”; vö. magyarázat az lMóz 17:1-nél). Mindezek a nevek ismertek voltak az ókori
Közel-Keleten, és nem kizárólag az Úrra, Izráel Istenére utaltak. De Bálám szózata-
t f

inak szövegösszefüggése világosan jelzi, hogy ő csak az Úrról beszélt. AzUr késztet­
te öt arra, hogy leboruljon, és ekkor lelkileg nyitott szemekkel meglássa Isten igaz­
ságát.
24:17. Bálám elsősorban egy csillagot látott, és királyi pálcát, amely Izráelből
támad majd. Mivel a versben a csillag párhuzamos a királyi pálcával, a csillagnak is
királyra kellett utalnia. Ezt megdöbbentő módon igazolják a Máriból származó kü­
lönböző prófétai szövegek, melyek csillagként utalnak különböző királyokra. Egyér­
telmű a kapcsolat e prófécia és Jákob között, amelyről azt jövendölte, hogy egy
Izráel feletti uralkodó támad majd Júdából (1 Móz 49:10). Bálám folytatta jövendölé­
sét, elmondta, hogy ez a király bezúzza Móáb halántékát és Sct összes fiainak a
koponyáját. A „halántékát” kifejezés a pé ’úh szó fordítása, amelyet általában úgy
fordítanak, hogy „oldalát” vagy „határát”, de jelenthet halántékot is (amint a 3Móz
19:27-ben; 21:5; Jer 9:26; 25:23). A „bezúzza” (mahas) igével együtt a p é ’áh szinte
bizonyosan azt jelenti, hogy „homlok” vagy „halánték”. A párhuzamos „koponyáját”
szó a qodqód („koponya”) fordítása. (A masszóréta szövegben a homályos qarqar
szó szerepel, mely máshol nem fordul elő, s jelentése nem világos.) E fordítás hite­
lességét alátámasztja a Jer 48:45c: „Megégeti Móáb halántékát (pé’áh, mint a 4Móz
24:17-ben is) és a lármázok koponyáját (qudqód)”. „A lármázók”-nak megfelelő hé­
ber kifejezés a Jer 48:45-ben szó szerint azt jelenti, hogy „a zajongók fiai” (bcné
s á ’on) és nem „Sét fiai” (bL’né sét), mint a 4Móz 24:17-ben. A „sét” szónak kétes
etimológiája van, de talán, mint Jeremiásnál, a zűrzavarra vagy nyugtalanságra utal.
Mind Mózes negyedik könyvében, mind Jeremiásnál a „zűrzavar” (.vét) vagy „lárma”
(sá ’ori) párhuzamban áll Móábbal, és ezért Móábot mint zajongó népet jellemzi. Ez
utalás lehet a rémületre és félelemre, amit Móáb érzett, amikor Izráel a síkságán
táborozott (22:3).
24:18-19. Edómot szintén fenyegette az, hogy Izráel elfoglalja. Széír másik neve
Ed ómnak, amint a párhuzamos szerkezet jelzi (vö. IMóz 32:4; 5Móz 2:4). Bálám azt
mondta, hogy uralkodó támad Izraelből, és még a városból menekülőket is elpusz­
títja. Ez a város valószínűleg Szela, Edóm fővárosa, melyet később Petra néven is­
mertek. Ezeknek a próféciáknak a beteljesedése Móábbal és Edómmal kapcsolatban
bizonyos mértékben már megvalósult (vö. pl. 1Kir 11:15-18), de továbbra is vannak

349
4Móz 24:20-25:9

profetikus felhangjaik. Móábnak és Edómnak még el kell szenvednie lzráel királya,

Jézus Krisztus ítéletét (vö. Ézs 15-16; 21:11-12; Jer 48; 49:7-11; Abd 15-18, 21),

6. AZ UTOLSÓ PRÓFÉCIÁK (24:20-25)

24:20. Bálámnak volt mondanivalója Amálékkal kapcsolatban is. Korábban már
említette Agágot (7. v.), az amáléki királyt. Ezek az utalások Amálékra azt jelzik,
hogy ez a nép a móábiak között lakott. Az amálckiak megtámadták Izraelt rögtön a
kivonulás után (2Móz 17:8-16), és így az Úr ítélete alá estek (vö. ISám 15:1-3).
Népek eleje Amálék olyan értelemben, hogy vissza tudták vezetni őseiket egészen
Ezsauhoz, ami ősi néppé tette őket (vő. lM óz 36:16).
24:21-22. Ezután Bálám a kémeket szólította meg, és azt mondta nekik, hogy
még ha szilárd is lakóhelyük, akkor is fogságba viszi őket Assúr vagyis az asszírok,
A kéniek a midjáni nép egészet vagy egy részét alkották. Mózes sógoráról, Hóbábról
korábban azt olvassuk, hogy midjáni (10:29), Hóbáb apja azonban, s ezért maga Hóbáb
is keni volt (Bír 1:16). Területük főleg az Arábiái-félsziget és a Sinai-félsziget sivata­
gos vidékére esett.
Az Assúrra (Asszíriára) való utalás a nyugati országrészek elfoglalásának megjö­
vendölése TII. Tiglat-Pilészár és V. Shalmcncsszer vezetésével. Bár a kénicket nem
említik a Kr. e. 745-722-ig terjedő időszakban, amikor ezek a fogságba vitelek történ­
tek, nincs okunk kételkedni abban, hogy ők is részét képezték a sok hadifogolynak,
amelyet az asszírok magukkal vittek. Az asszíriaiak ilyen korai említése (kb. 1400-
ban) Bálám részéről sem jelent problémát, mert akkorra a közép asszíriai királyság
már beköszöntött, és Asszíria útban volt ahhoz, hogy hatalmas nemzetközi erővé
váljon. (Lásd az Asszíria királyai a Közép- és Újasszír Birodalom idején c. táblázatot
a Jón 1:2 közelében.)
24:23-25. Végül Bálám messze előretekintett és Kittim hajóiról szólt, melyek el­
pusztítják Assúrt és Ébert. Sok teológus úgy véli, hogy Kittim nemcsak Ciprusra utal
konkrétan, hanem minden nyugat-mediterráni tengeri hatalomra általában, különösen
Rómára (Jer 2:10; Ez 27:6; Dán 11:30). Ez az emlékezetes prófécia Assúr bukásában
teljesedett be, amely Mezopotámiát és Perzsiát képviselte, és Éber pusztulásában, amely
eredetileg a héberek vagy Izráeliek neve volt. Később Róma tényleg beoívasztotla az
Asszíriai birodalom maradékát és Tzráelt egyetemes birodalmába.
Miután Bálám elvégezte küldetését, visszatért hazájába (Petórba, 4Móz 22:5;
Mezopotám iába),

E. lzráel bálványimádása (25. rész)

25:1 -9. Bár Bálám sikertelen volt lzráel népének megátkozásában, nyi Ivánvaló-
an szerepet játszott a Baal kultusszal való megrontásukban Peórnál (vö. 31:16; Jel
2:14). Amikor lzráel Sittimben tartózkodott, a Jordán keleti oldalán, ahol akkor
táboroztak, mielőtt átkeltek volna a folyón (Józs 2:1), izráeli férfiak paráználkodni
kezdtek Móáb leányaival. Ez szerves része volt a kánaáni termékenységi szertartá-

350
 4Móz 25:10-18

soknak (vö* 5Móz 23:17-18; IKir 14:22-24), cs a templomaikban tartott rendszeres

istentiszteletek során gyakorolták (4Möz 25:2), Ennek a bálványimádásnak a testi
vonatkozásai megkísértettek az izráelieket és lelki hűtlenségre csábították őket: le­
borultak azoknak az istenei előtt, és imádták azokat* Olyan súlyos volt a szövetség-
r

szeges, különösen hiszen Izrael az ígéret földjének küszöbén állt, hogy az U r azt
parancsolta Mózesnek, hogy határozottan lépjen fel ellene. Minden bűnösnek meg
kellett halnia.
Miközben Mózes kihirdette ezt az ítéletet, egy izraeli ember (Zimri, 14. v.) elég
arcátlan volt ahhoz, hogy behozzon a táborba egy midjáni kultikus prostituáltat
(Kozbit, 15. v.). Fineás..., Eleázár pap fia annyira felháborodott ezen a merész,
nyílt bűnön, hogy dárdát fogott a kezébe, bement az izraeli ember után a sátor
belsejébe, és hasonszúrta mindkettőjüket. Ezzel elhárult a csapás, amit Isten ha­
ragja okozott (3. v.), de addigra már 24 000 ember meghalt. Erre a Peómál történt
Baal imádásrautal az 5Móz 4:3-4; Zsolt 106:26-29; Hós 9:10; IKor 10:8 is.
Az IKor 10:8 azt mondja, hogy 23 000 ember halt meg ez alakommal, míg a
4Móz 25:9 szerint 24 000. Ez a látszólagos ellentmondás megmagyarázható azzal,
hogy Pál az „egy nap alatt” elesett emberek számáról beszél, és lehetséges, hogy
további ezer meghalt másnap vagy a következő napok során. Vagy a 24 000 főbe
beletartozhattak a vezetők is, míg a 23 000-be nem.
25:10-13. Az Ur ezután azt mondta Mózesnek, hogy mivel Fineás elég bátor
f

volt ahhoz, hogy nagy felindulással szembeszálljon a gonosszal az Ur nevében, övé

és utódjaié lesz Isten békességének szövetsége. Ez más néven a papság szövetsége*
; f

Ilyen ígéretet kaptak Áron és fiai korábban (2Móz 29:9), de konkrétan Áron unokája,
Fineás, még nem. Ez a kijelentés arra utal, hogy a papi hivatal ezután már Fineáson
keresztül folytatódik, cs nem Áron valamelyik másik unokáján keresztül (vÖ. IKrón
6:4-15).
25:14-18. Az izráeli és midjáni bűnösök - Zimri (Simeon nemzetségéből) és
Kozbi - neveit valószínűleg azért említik itt, hogy hangsúlyozzák az ügy nyilvános­
ságát és alapos kivizsgálását. Egy másik ok az lehet, hogy megmagyarázza a simeoni
férfi népesség nagyarányú csökkenését az első népszámlálás (59 300, 1:23) és az ez
után tartott népszámlálás (22 200, 26:14) között. Ha főleg a Simeon nemzetségéből
való férfiak vettek reszt az erkölcstelenségben és bálványimádásban, akkor ez ma­
gyarázatot ad a nagy számbeli különbségre. A nő kilétének hangsúlyozása megma­
gyarázza, hogy Izrael később miért tizedelte meg a midjáni népességet (25:16-18; vő.
31:1-24).

351
4Móz 26:1-56

V. Utolsó előkészületek Kánaán elfoglalására (26-36. rész)

A. Gondoskodás az örökségről (26:1-27:11)
1. A TIZENEGY TÖRZS MEGSZÁM LÁLÁSA (26:1-51)
26:1-51. Izrael eredeti nemzetsége, amely kijött Egyiptomból már meghalt, vagy
hamarosan bekövetkezett a halála még a honfoglalás kezdete előtt. Ezért fontos volt
a második generáció megszámlálása a katonai műveletekre való felkészülésként,
melyek hamarosan beindulnak Kánaánban. A népszámlálás az eredetihez hasonlóan
(1:20-46) csupán a húszéves és annál idősebb férfiakra terjedt ki, akik alkalmasak
voltak a katonai szolgálatra. Rúben négy nemzetsége összesen 43 730 (26:5-7) főt
tett ki. Pallú nemzetségét külön is említi az Ige, mert Dátán és Abirám, a lázadók,
akik meghaltak Kórahhal (16:1), ebből a nemzetségből származtak (26:8-11).
Simeon öt nemzetsége összesen 22 200 (12-14. v.) főt tett ki. Ez volt a legkisebb
nemzetség mindegyik közül, amit könnyen magyaráz az, hogy Simeon részt vett a
peóri Baal bálványkultuszban (25:14-15). Gád hét nemzetsége 40 500 férfiből állt
(26:15-18). Júda három főnemzetsége és Perec két kisebb nemzetsége együttesen
76 500 (vo. 19-22. v.) főből állt. Júda itt felsorolt leszármazottai valójában egyetlen
megmaradt fia, Séla és két törvénytelen fia, Pérec és Zerah utódai (vö. 1Móz 38:5,
11,26-30). É résÓ nán... meghalt Kánaánban (vö. lM óz 38:6-10), és nem hagy­
tak leszármazottat maguk után, Issakár négy nemzetsége együttesen 64 300 férfiból
állt (4Móz 26:23-25), és Zebulon három nemzetsége összesen 60 500 főt tett ki (26-
27. v.). Manassé kél fő nemzetsége és hat kisebb nemzetsége József egyik törzse­
ként 52 700 férfit számlált (29-34. v.). A Celofliádra, Héfer fiára történő utalás (33,
v.) előrevetíti a későbbi utasítást az olyan férfi leányai esetében, akinek nincsenek
fiai (27:1-11).
Efraim, a másik józsefi törzs, három főnemzetsége és egy kisebb nemzetsége
együttesen 32 500 férfiből állt (26:35-37). Benjámin törzse öt fő nemzetségből és
két alnemzetségböl állt, együttesen 45 600 katonai szolgálatra alkalmas férfit szám­
lált (38-4 1. v.). Dán csupán egy nemzetséget, a súhámit mondhatta magáénak, össze-
sen64 400 férfival (42-43. v.). Asérnak három nemzetsége és két alnemzetsége volt,
összesen 53 400 férfi (44-47. v.). Végül Naftán négy nemzetségből állt, összesen 45
400 harcos férfiből (48-50. v.).
Egész Izrael összesen (Lévi kivételével) 601 730 hadköteles férfiből állt (5 1. v.).
Ez meglehetősen közel áll a 38 évvel korábbi 603 550-hez (1:46). Annak ellenére,
hogy az idősebb nemzedék nem számított bele a népszámlálásba, az Ur virágzóvá
tette a fiatalabb nemzedéket, és termékennyé, hogy erejük teljében vonulhassanak be
Kánaánba,

2. SORSVETÉS (26:52-56)
26:52-56. Megtörtént a népszámlálás (1-51. v.), eljött az ideje, hogy kijelöljék az
egyes törzsek helyét népességi adataik figyelembevételével. A sorsvetés (vö. Józs
14:2) ekkor nem döntött a terület nagyságáról, csupán arról, hogy az adott törzs Ká-

352
 4Móz 26:57-27:4

naán melyik részét foglalja el. Ha egy

MÓZES SZÁRMAZÁSA LEVITOL
törzs nagy volt, akkor nagyobb területe
Lévi lett, a sors csupán azt döntötte el, hogy
északon, középen vagy délen helyezke-
“ H
Gérsón Kehát Merári dik-e el az adott törzs. A sorsolás (gorúi)
valószínűleg a főpap úrímja és tummímja
Amrám (elvette Jókebedet) segítségével történt (vö. 2Móz 28:30).

3. LEVI FELADATA (26:57-65)

Áron Mózes M írj ám
26:57-62. A lévitáknak nem volt
örökségük, mint a többi törzsnek (62. v.)
az Úrnak való elkötelezettségük és szolgálatuk miatt (vö. 3:11-13; 18:23-24). Ezért
nem számlálták meg őket a népszámlálás alkalmával a többi törzzsel együtt. A lévi­
ták megszámlálásába a három főnemzetség tartozott - a gérsóniak, a kehátiak és a
meráriak - és öt alnemzetség. Libni nemzetsége Gérsóntól származott (3:18), a
hebróniak Keh áttol (3:19), a mahli és músi nemzetség Meráritól származott (3:20), a
kórahi nemzetség pedig szintén Keháttól (16:1).
Természetesen Mózesnek Amrám nemzetsége volt különösen fontos, aki Kehát
leszármazottja volt (58. v.). Amrám feleségének a neve Jókebed volt, Lévi leá-
r

nya.. ő szülte... Aront, Mózest és... Mirjámot. (Lásd a Mózes származása Lévitől
c. ábrát.) Úgy tűnik, mintha Mózes dédunokája lett volna Lévinek (Lévi, Kehát,
Amrám, Mózes), de kronológiai okokból ez lehetetlen. Lévi kb. ötvenéves korában
költözött Egyiptomba, cs Mózes nyolcvanéves korában jött cl onnan (2Móz 6:16-20;
7:7). Ugyanakkor az egyiptomi tartózkodás 430 évet tett ki; ebből nyilvánvaló, hogy
Amrám nem a Kehát után következő nemzetségbe tartozott, hanem későbbi leszár­
mazottja volt (lásd magyarázat az 1Krón 6:1 -3-nál).
__ r

Ezután a léviták közül a papok következnek (4Móz 26:60-61). Áronnak négy fia
született, akik közül ketten - Nádáb és Abihú - meghaltak, mert nem igazodtak a
szertartási előírásokhoz (vö. 3Móz 10:1-2; 4Móz 3:4). Eleázár és ítámár természe­
tesen papként szolgáltak Áronnal együtt (3:4). Az egyhónaposnál idősebb léviták
teljes száma 23 000 volt (26:62). Ez megfelel a 38 évvel korábban tartott első nép-
számláláskor felmért 22 000-nek (3:39).
26:63-65. Mostanra csupán ketten maradtak életben azokból az izráeliekből (ki­
véve a lévitákat), akiket számba vettek a korábbi népszámlálás során a Sínai-pusz-
tában (vö. 1:19): Káléb... és Józsué. A többiek mind meghaltak a pusztában láza­
dó lelkületűk miatt (vö. 14:26-31).

4. A FTÚ UTÓD NÉLKÜLI CSALÁDOK ÖRÖKSÉGE (27:1-11)

27:1-4. Amikor eljött az ideje, hogy szétosszák a területet a törzsek, nemzetségek
cs családok között, felvetődött egy probléma Celofhád családjával kapcsolatban,
amely Manassé törzsébe tartozott (vö. 26:33). Celofhád meghalt, nem Kórah láza­
dásával kapcsolatban, hanem saját vétke miatt, fiai pedig nem voltak (27:3). Volt

353
4Móz

ÜNNEPI ÁLDOZATOK
ÉGŐ ÉTEL ITA L BÉKE VÉTEK

NAPONKÉNT Egy hím bárány reggel 1/10 véka finomliszt + 1/4 hír alkoholos ital
(2M ü z 29:3K-42; és este ~ .Állandó égő- 1/4 hin olaj {mindegyik (in ijidegvik báránnyal)
4Múz 2S:3-fl) áldozatok” báránnyal)

HETENTE Kél hím bárány (+ 1sál- 2/10 véka finomliszt i- Jlüláldozat” ( - napon-
SZOMBATON landó égtfáldozatok") olaj ( - naponkénti kérni áldozatok)
f3M6z 23:3; áldozatok)
4 Móz 28:9-10)

HAVONKÉNTI Két fiatal bika, l mind- Egy hím kecske

ÚJHOLO egyikkel 3/10 véka íinomliszt/olaj t I/2 hin bor
(4Móz 2K1I-15) Egy kos + 2/10 véka finomlisztéi aj -1/3 hín bor
Iíét him bárány, -1- mind-
egyikkel 1/10 véka fmomliszl/olaj + 1/4 hin bor
(+ ,állandó égőáldozn- (4 naponkénti áldoza- (+ naponkénti áldozn- •
tok”) tűk) tok)

PÁS KA/ A p á sk a után miniken M in d a h ét napon:

KOVASZTALAN na p hét napon át: Egy hím kecske
KENYEREK Rét fiatal bika, i mind- 3/10 véka fincmltszfólaj +1/2 hío bor
1
ÜNNEPE egyikkel
(3Móz l; Egy kos + 2110 véka fi nőm li 6*1/ 0 1aj + 1/3 hin bor
4Móz 28:16-25) Hét him bárány. + mind-
egyikkel 1/10 véka finomliszt/olaj + 1/4 hínhor
A páska utáni m ásodik
napon:
Egy hím bárány (ráadás)
+ 2/10 véka finom [iszl/olaj 1/4 h ín bor
+ egy keve első termés,
mint felemelt áldozat
(+„állandó cgöáldoza- (^naponkénti áldozatok) (+naponkcnti áldozatok)

A HETEK Két Italai bika, ' mind- Kél hím bárány Egy him kecske
ÜNNEPE egyikkel 3/10 véka finoml i sztolaj +1/2 hin bor felmutatott áldozatként
(Pünkösd) Egy kos + 2/10 véka fi nőm liszt/o laj +1/3 hín bor
(3Móz 23:15-21; Hét hím bárány, -*- mind-
4 Móz 28:26-31) egyikkel 1/10 véka fi Hómliszt1't>la; 1 1/4 hín bor
{•i „állandó égóáldoza- -1- az új gabonából ké-
tok1’) szült 2 kenyér felrmita-
co totl áldozula
(-^naponkénti áldozatok) (♦naponkénti áldozatok)
>
'U
A KÜRTZENGÉS Egy fiatal bika f 3/lU véka finomliszt/olaj * 1/2 hin bor Egy hím kecske
ÜNNEPE Egy kos 1 2/10 véka finomliszt/olaj ■»1/3 hin bor
(3 Móz 23:22-25; Hét hím bárány, + mind-
4Móz 29:1-6) egyikkel 1/10 véka finomJiszi/olaj +1/4 hin bor
( i havonkénti és „ál- (+ havonkénti és na- ( 1 havonkénti és na-
landó égóáldozatok) ponkenti áldozatok) ponkénli áldozatok)

AZ ENüESZTE- Egy fiatal bika-*- 3/10 véka finomliszt.''olaj -1/2 hitt bor Egy him kecske
LES NAPJA Egy kos + 2/J 0 vékn finomliszt/olaj + 1/3 hín bor
(3Móz. ló :1-2$ : Hét hím bárány, - mind- 1/10 véka ti rumli szt/ol aj -1 /4 hín bor
23:26-32: egyikkel
4Móz 29:7-11} E ngesztelési szertartás: E ngesztelési szertartás:
Egy kos (a főpapért) Egy bika (a főpapért)
Egy kos (a népért) Két hím kecske (a né-
(-•-^yállaiidQ égőáldo- (' 1 naponkénti áldozatok) (+naponkénti áldozatok) pért)
zaltik")
(Egy a bűnbak szertar­
táshoz, 3Móz 16:7-10)

A SÁTOROS N a p B iká k K onok B á rá n yo k Az ennek megfelelő Az ennek megfelelő Egy hím kecske
ÜNNEP 1 13 2 14 ételáldozatok a fenti italáldozatok a fenti minden nap
(3Móz £. 12 2 14 minta szerint + minta szerint nyolc napon át
23:33-36, 3 IJ 2 14 i
39,43; 4 10 2 14 i
4 Móz 29; 5 9 2 14
12-381 6 8 2 14
7 7 2 14 (+naptmk enti áldozatok)
oJ! l 1 1
0 „állandó égőáldozatok”) (/^naponkénti áldozatok)

Megjegyzés: Egyet len jóvátétcli áldozat sem szerepel a rendszeres ünnepi áldozatok kozott. A jóvátételt áldozatokkal kapcsolatban lásd 3Móz 5:14-
26-oL. Egy véka = 22 liter Egy hírt = 4 liter

354
 4Móz 27:5-28:8

azonban öt leánya (1. v.). Mivel a fold szétosztása a férfi családfők szerint történt.
Celofltád neve és családja kihalt volna, hiszen nem kaphatott volna örökséget a tör­
zsön belül.
27:5-11. Mózes zavarba jött e helyzet láttán, és megkérdezte az Urat, aki felha­
talmazta, hogy adjon örökséget Celofhád leányainak a többiekkel együtt. Ez prece­
denssé vált, és más szabályokat is megfogalmaztak. Ha valaki úgy hal meg, hogy
nincs fia, sem leánya..., akkor adják az örökséget a testvéreinek. Ha pedig test­
vérei sincsenek, akkor a nagybátyjai következnek az örökösödésben. Ha nagybátyjai
sincsenek, akkor a nemzetségében a legközelebbi rokon lesz az örökös. Ez az alkal­
mi megoldás maradandó törvényes rendelkezés lett Izraelben.

B. Mózes utódja (27:12-23)

r

27:12-17. Mózes és Áron alkalmatlanná lettek arra, hogy belépjenek az ígéret

földjére, amikor nem engedelmeskedtek az Úrnak, hanem rásújtottak a kősziklára
Mcribában, a Cin-pusztában (20:12). Áron már korábban meghalt (20:27-29), de
az Ú r megengedte, hogy Mózes messziről meglássa Kánaánt. Az Abárim-hegy
magaslatáról a nyugati táj kilátása tárult elé. Ez a hegy a Ncbó volt (5Móz 32:49),
Jerikóval szemben.
Mózes ahelyett, hogy elkezdte volna magát sajnálni, mint a nála kevésbé kiemel­
kedő emberek, inkább arra vágyott, hogy jó vezetője legyen Tzráelnek ö utána. Arra
kérte a minden embernek lelket adó Istent, hogy válassza ki ezt a vezetőt. Istennek
ez a szokatlan megszólitása (csak itt fordul elő és a 4Móz 16:33-ban) Isten mindentu­
dására utal, hogy mindenkit megért, és ez a garancia arra, hogy bölcsen dönt. Mózes
azt mondta, hogy a vezetőnek olyannak kell lennie, mint egy pásztor, aki nyájként
vezeti Izráelt jártukban-keltükben.
27:18-23. Az Úr azonnal válaszolt erre a kérésre: Vedd magad mellé Józsuát,
INún fiát. Ez a Lélekkel telt férfi, aki már korábban kimutatta tulajdonságait és ké­
pességeit (2Móz 17:8-10; 24:13; 33:11; 4Móz 11:28-29; 14:30, 38), ideális utódja
volt Mózesnek. Mindazonáltal nyilvánosan kellett kijelölni őt, hogy az egész közös­
ség megtudja, hogy Józsiiénak az Úr éppen olyan tisztességet adott, mint Mózesnek,
cs olyan méltósága legyen, mint Mózesnek volt.
Miután Mózes rátette a kezét és ezzel felhatalmazta a feladatra, Józsuának...
Eleázár pap elé kellett állnia, jelképezve a köztük lévő kapcsolatot. Eleázár fogja
kinyilvánítani Isten akaratát az úrimon keresztül (vő. 2Móz 28:30), és Józsué fogja
kivitelezni Isten utasításait. Mózes ezután végrehajtotta ezeket az útmutatásokat.
t

C. Áldozatokra vonatkozó törvények (28:1-30:1)

28:1-8. Kánaán legyőzésének és elfoglalásának küszöbén szükséges volt megta­
nítani a fiatalabb nemzetséget arra, hogy milyen legyen a jövőbeli, letelepedett me­
zőgazdasági élethez igazodó áldozati rendszer. (Lásd az Ünnepi áldozatok c. tábláza­
tot.) Először a naponkénti égőáldozatok kerüllek sorra. Ezek törvénybe iktatása már

355
4Móz 28:9-30:1

megtörtént a Sínai-hegynél (6. v.; vö. 3Móz 1 cs magyarázat a 2Móz 29:3tS-46-nál,

ahol felajánlásuk indokait írja 1c az Tge). Ezek a naponkénti áldozatok a hűbéres nép
adójának kifizetését jelképezték a szuverén Úr számára, aki különleges módon talál­
kozott velük a szent sátornál,
28:9-10. Az áldozatok második kategóriája a nyugalom napjára vonatkozott.
Bár magát a szombatot már elrendelte az Úr (2Móz 20:8-11), itt található az első
utasítás a szombati szertartásra vonatkozóan. Ez állandó égőáldozatokból állt, ami­
ket az előző versek leírnak, és ezen felül két... egy esztendős bárány feláldozásából
az ezeket kísérő ital- és ételáldozatokkal együtt.
28:11-15. Minden hónap első napján a közösségnek további égőáldozatot kel­
lett bemutatnia a rendszeres, korábban leírt áldozatokon kívül: két bikaborjót, egy
kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. Mindegyik állattal együtt a megfelelő
ételáldozatot és italáldozatot is be kellett mutatni. Az újhold ünnepébe beletarto­
zott egy kecskebak vétekáldozatként történő bemutatása is. Korábban az Úr már
utasította a népet, hogy a kürtök megfújása szerves része legyen az újhold ünnepsé­
gének (10:10).
28:16-25. A páska megünneplésével kapcsolatos szabályok a már korábban adott
törvények részletesebb kidolgozásai (2Móz 12:3-11; 3Móz 23:5-8). Az első hónap
14. napján (vagyis niszán hónapban) le kellett vágni a páska bárányt. A hónap 15.
napjától kezdődően hét napon át (21-éig) tartott a kovásztalan kenyér ünnepe (vö.
2Móz 12:15-20). Ennek a hét napnak az első napja szombatra esett, és ezen a napon
valamint az azt követő hat napon át ugyanazokat az áldozatokat kellett bemutatni,
mint az újhold ünnepen (4Móz 28:18-22, 24; vö. 11-15. v.), plusz a szoinbatnapi
áldozatokat (9-10. v,). Ezeket az áldozatokat a szokásos naponkénti égőáldozaton
kívül kellett bemutatni (23. v.) az egész héten. A hét nap közül az utolsót (25. v.)
szintén szombatnak tekintették, és valószínűleg ugyanazokat az áldozatokat kellett
bemutatni akkor is, mint az első napon.
28:26-31. A hetek ünnepe (vö. 3Móz 23:15-21) szintén szombati ünnepléssel
(4Móz 28:26) és az újhold ünnepéhez hasonló áldozatok bemutatásával járt (27-30.
v.). Ezenkívül bemutatták még az első termést, mert ez volt az alapvető oka az ün­
nepnek (lásd magyarázat a 3Móz 23:15-21-nél).
29:1-6. A hetedik hónap első napján volt az újév napja. A kürtzengés mellett
bemutattak egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt vala­
mint egy kecskebakot. Ezek a havonkénti újhold napjára előírt áldozatokon kívül
kerültek bemutatásra (vö. 28:11-15), hiszen ez nem mindennapi újholdünnep volt.
Természetesen a szokásos reggeli és esti égőáldozatokat is be kellett mutatni.
29:7-11, A hetedik hónapnak a 10. napján, az engesztelés napjának szombat­
ján az újévi ünnepséghez hasonló áldozatokat kellett bemutatni, kivéve az újholddal
kapcsolatos előírásokat. A kecskebakon mint vétekáldozaton kívül mindazonáltal
be kellett mutatni az állandó vétekáldozatot is (lásd magyarázat a 3Móz 16-nál).
29:12-30:1. A sátoros ünnep, mely a hetedik hónap 15. napjától a 22. napig
tartott (vö. 3Móz 23:34), sok áldozatot igényelt, mert ekkor ünnepelték az aratás

356
 4Móz 30:2-31:6

befejezését, hálát adva Istennek. Az első napon, szombaton, 13 bikaborjút, 2 kost és

14 hibátlan egyesztendős bárányt kellett feláldozni. Mindegyik bikával, kossal és
báránnyal együtt a megfelelő ételáldozatot is be kellett mutatni (4Móz 29:14-15),
bár egyetlen italáldozatot sem említ a szöveg az első napon (kivéve azt, ami a rend­
szeres naponkénti égöáldozatok tartozéka volt, 16. v.). A vétekáldozati kecskebak
ugyanakkor kötelező volt az állandó, naponkénti égőáldozatokhoz hasonlóan.
A második napon (17-19. v.) ugyanaz ismétlődött, mint az első napon, kivéve, hogy
12 (és nem 13) bikaborjút áldoztak fel, és a megfelelő italáldozatokat is említi a szö­
veg. Minden ezt követő napon a bikák számát eggyel csökkenteni kellett (20-31. v,), míg
a hetedik napon már csak 7 bikát (32. v.) kellett feláldozni. Ez a 7 bika a hetedik napon
bizonyára jelképes jelentőségű volt, talán a tökéletesség kifejezésére.
A sátoros ünnep 8. napja újabb szombati alkalom volt (35. v.), amikor ugyanazo­
kat az áldozatokat mutatták be, mint az újév napján (1-6. v.), az újhold ünnepének
sajátosságai kivételével, de az italáldozatokkal. Mindezeket az ünnepeket a maguk
áldozataival kellett megünnepelni, a fogadalmi vagy önkéntes áldozatokon kivül
(39. v.; vő. 15:1-12).

D. Fogadalmakra vonatkozó törvények (30:2-17)

Amint már kimutattuk a názír szokással kapcsolatban (6:1-12), bárki fogadalmat
tehetett az Úrnak arra, hogy megtesz valamit vagy talán tartózkodik valamitől egy
bizonyos ideig (lásd magyarázat a 3Móz 27-nél). A 4Móz 30 célja nem annak leírása,
hogy milyen konkrét fogadalmakat lehet tenni vagy hogyan kell ezeket végrehajtani
vagy hatályon kívül helyezni, csupán az, hogy rámutasson, milyen fontos ezek betar­
tása.
30:2-9. Ha valaki fogadalmat tesz (tteder, ígéret valaminek a megtételére) vagy
esküt ( ’issár, ígéret arra, hogy nem tesz meg valamit), akkor ezt meg kell tartania
vonakodás nélkül (2-3. v.). Ha egy még nem házas lány tesz ilyen ígéretet, amely nem
ütközik apja akaratába, akkor meg kell tartania (4-5. v.). De ha... az apja megtiltja
neki, akkor ígérete érvénytelenné válik (6. v.). Ha az illető nő házas, akkor a férjé­
nek ugyanilyen hatalma van fölötte az ilyen kérdésekben (7-9. v.).
30:10-17. Az özvegyasszonynak vagy elvált asszonynak meg kell tartania foga­
dalmát ugyanúgy, mint a férfinak (10. v.). Ha a férj vár egy ideig, miután a felesége
fogadalmat tett, akkor a féijet terheli a bűn, ami a fogadalom érvénytelenítéséből
következik (10-15. v.). Ez azt jelenti, hogy a fogadalom egy bizonyos idő után érvé­
nyessé vált, és csak megfelelő vétekáldozat bemutatása mellett lehetett érvénytelení­
teni (3Móz 5:4-13).

E. Isten ítélete a midjániakon (31. rész)

31:1-6. A z ú r utolsó utasítása Mózesnek arra vonatkozott, hogy álljon bosszút...
a midjániakon. Az indok nyilván Midján szerepe Izrael hitszegésében Baal-Peómál
(vő. 25:16-18), Ez szent háború volt, amit bizonyított Fineás pap jelenléte a 12 000

357
4Móz 31:7-24

harcos mellett, A szent háború különbözött a többi harctól olyan értelemben, hogy
maga az U r vezette a hadsereget (ezért volt jelen a pap a szent eszközökkel együtt).
Az eredmény minden élőlény teljes elpusztítása volt, az anyagi javakat pedig teljesen
az Úrnak kellett szentelni (vö. 5Móz 20:16-18; Józs 6:15-19).
31:7-12. A midjániak elleni hadjárat sikeres volt. Minden férfi meghalt (vagyis
minden midjáni katona). Ezek közé tartozott öt midjáni király és Bálám próféta, aki
nyilván visszatért Petórból, hogy csatlakozzon a midjániakhoz, Midján városait és
sátortáborait is elpusztították, s az egész zsákmányt átadták az Úrnak. A nőket és a
gyerekeket azonban megkímélték az állatokkal együtt (9. v.).
31:13-18. Amikor Mózes találkozott a visszatérő hadsereggel, megharagudott
rájuk, amikor látta a midjáni túlélőket. A midjáni asszonynépnek meg kellett volna
halni, mert ők okozták Izrael vétkét Baal-Peómál. Tehát minden nőt a szüzek kivéte­
lével halálra ítéltek, minden fiúgyermekkel együtt. Ez biztosította Midján kiirtását,
megakadályozva ezzel, hogy újra bűnre csábítsák Izraelt. A később szereplő utalások
a midjániakra (pl. Bír 6:1-6) kétségtelenül vagy egy másik törzsre, vagy másik csa­
ládra vonatkozhatnak, vagy egyesek megmenekülhettek Isten bosszúállásától. A szü­
zeket megkímélték, mert nekik nyilvánvalóan nem volt szerepük a Baal-Peóri inci­
densben, cs önmagukban nem is tudták biztosítani a midjáni nép túlélését. Ugyanak­
kor ha betartották volna a szent háborúra vonatkozó szigorú előírásokat, akkor őket is
meg kellett volna ölni (5Móz 20:16), ezért életbenmaradásuk csupán Mózes enged­
ményének volt köszönhető.
31:19-24. A midjániak kiirtása során sok izráeli szertartásilag tisztátalanná vált,
ezért meg kellett őket tisztítani a megfelelő szertartásokkal (vö. 19. rész) a foglyok-

A MiDJÁNIAKTÓL ZSÁKMÁNYOLT ÁLLATOK ELOSZTÁSA

(4Móz 31:25-47)

Juh Marha Szamár Ö sszesen

A h a rc o s o k ré sz e 337 500 36 0 0 0 30 500 404 000
(A z e g é s z z s á k m á n y fe le )

L e v o n v a a z Ú r ré s z é t -6 7 5 -7 2 -61 -8 0 8
(A h a rc o s o k r é s z é n e k 1 /5 0 0 -a)

A h a rc o s o k ré s z e (N e ttó ) 336 825 35 9 2 8 30 439 4 0 3 192

A n é p ré s z e s e d é s e 337 500 36 000 30 500 404 000

(A z e g é s z z s á k m á n y fe le )

L evonva az Ur ré sz é t -6 7 5 0 -7 2 0 -6 1 0 -8 0 8 0
(A n é p r é s z é n e k 1 /5 0 -e)

A n é p ré s z e (N e ttó ) 330 750 35 2 8 0 2 9 890 395 920

Ö sszesen 675 000 72 0 0 0 61 0 0 0 808 000

3S8
r

4Móz 31:25-32:32

kai és minden ruhával, bőrholmival, kecskeszőr készítménnyel és minden faesz­

közzel együtt. Mindazt, ami tűzálló (az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és
ólomholmit) meg lehetett tisztítani tűzzel és tisztító vízzel. A gyúlékony anyagokat
viszont csupán vízzel kellett megtisztítani.
31:25-47. Ezután minden foglyot és zsákmányt szigorú szabály szerint kellett
elosztani, A midjániaktól szerzett zsákmány elosztásával kapcsolatban lásd a fenti
táblázatot. A zsákmányolt óriási állatállomány mellett, a harcosok 16 000 szűz nőt
kaptak a 32 000-ből, és 32-t átadtak az ÚRnak (35. 40. v.). Ez a 32 nő valamilyen
rabszolgamunkát végezhetett a papoknak vagy a szent sátor körül (vö. 1Sám 2:22).
31:48-54. A harcosok számbavétele során senki sem hiányzott! A sereg pa­
rancsnokai olyan hálásak voltak ezért a csodálatos szabadításért, hogy önkéntes ál­
dozatul... aranyékszereket hoztak az Énnak. Ezt azért tették, hogy engesztelési
szerezzenek, ami valószínűleg azt jelentette, hogy Isten érdemüket fclülhaladó ke­
gyelmét látták abban, hogy senki sem esett el. Felajánlásaik teljes súlya 16 750 sekelt
nyomott (kb. 210 kg-ot, ami több millió dollár értékű aranynak felel meg az Egyesült
t •

Államok mai gazdasági adatai szerint). Mindezt bevitték a kijelentés sátrába az U r

elé, emlékeztetőül Izrael fiaira (51-54. v.). Ez azt jelenti, hogy hálából adták Isten
hűségéért és áldásáért (vö. IKrón 18:11; 2Krón 15:18).

F. A keleti törzsek öröksége (32. rész)

]. AZ ÖRÖKSÉG KÉRÉSE (32:1 -5)
32:1-5. Rúben és Gád nemzetségeit Isten igen sok jószággal áldotta meg, és arra
vágytak, hogy ott maradhassanak a Jordánon túl, mert látták, hogy az mennyire jó­
szágtartásra való hely, különösen Jazér és Gileád földje. Jazér Rabbath Ammóntól
kb. 10 km-rc nyugati irányban található település volt (talán a mai Khirbet Jazzir),
Gileád nagy déli felföldjén (vő. 21:32). A Gileád név az északabbra fekvő területre
utal. E két törzs vezetői engedélyt kértek arra, hogy letelepedjenek ott szükségleteik
miatt és azért, mert a földet már megverte az Úr , ezért könnyen cl lehetett foglalni.
A 32:3-ban leírt azonosítható helyek mindegyike az Amón folyó mint déli határ, és a
Jabbók mint északi határ között található.

0
^. ÖRÖKSÉGÜK FELTETHLE (32:6-32)
32:6-15, Mózes először nem örült Rúben és Gád kérésének, mert attól tartott,
hogy ha nem hajlandók átkelni a Jordánon és megütközni a kánaániakkal, ezzel alá­
ássák a többi törzs morálját, akik szintén lehet, hogy ott akarnak majd maradni, ahol
vannak. Atyáik (vagyis őseik) pontosan ugyanezt tették, mondta, amikor a kémek
beszámolójának hatására elment a kedvük a honfoglalástól. Ezzel haragra ingerelték
az Urat (10. v.), aki eldöntötte, hogy az a nemzedék meghal a pusztában (vö. 14:1-
35). Mózes attól félt, hogy most meg akarják ismételni atyáik bűnét, s ezzel újra
Isten haragját hozzák Izráelre.
32:16-32, Rúben és Gád erre azzal válaszolt, hogy nem akarnak kibújni a Jor-

359
4 Móz 32:33-33:5

dántól nyugatra eső területek elfoglalásának felelőssége alól. Ezért csak juhaklokat
építenek és erődítményeket, hogy védelmet nyújtsanak feleségeiknek és gyermekeik­
nek, aztán csatlakoznak testvéreikhez Kánaán meghódításában (16-19. v.).
Mózes hozzájárult ehhez a tervhez, és azt mondta, hogy ha megteszik mindazt,
amit ígértek, akkor övék lehet örökségül a Jordánon túli terület (20-22. v.). De ha
nem így cselekszenek, vétkeznek az Ú r ellen, és bizonyosan utoléri őket vétkük
büntetése (vagyis megkapják bűnükért a megfelelő büntetést). Gád és Rúben fiai
újra megerősítették ígéretüket (25-27, v.; vő. 16-19, 31-32. v.). Mózes ezután elmondta
mindezeket a megállapodásokat cs ígéreteket Eleázárnak... és Józsuának. Azt mond­
ta, hogy ha Gád és Rúben fiai átkelnek a Jordánon, hogy segítsenek testvéreiknek,
akkor adják nekik Gileád földjét örökségül; máskülönben kapjanak örökséget
Kánaánban a többiekkel együtt (28-30. v.). Rúben és Gád fiai megint elkötelezték
magukat, hogy megteszik, amit ígértek (31-32. v.; vő. 16-19, 25-27. v.).

3. ÖRÖKSÉGÜK FELOSZTÁSA (32:33-42)

32:33-38. Mózes kisorsolta Rúbennek, Gádnak és Manassé törzse felének
(Manassé fél törzsét itt említi először a 4Mózes mint az egyik Jordánon túli törzset)
azokat a területeket, melyek korábban az emóri királyoké, Szíhóné és Ógé voltak
(vö. 21:21-35). Szíhón a déli részen uralkodott (Güeádban), Óg pedig északon
(Básánban). Gád fiai újjáépítették a dél-gileádi városokat a déli Aróértól, mely az
Arnón patak mellett volt, az északi Jogbohátig, 15 km-re északnyugati irányban
Rabbat-Ammontól. Rúben törzsének városai általában Hesbóntól nyugat és délnyu­
gati irányban helyezkedtek el a Jordán és a Holt-tenger felé. így Rúben többé-kevés-
bé középnyugati beékelt terület volt Gádban.
32:39-42. Manassé fél törzse Mákír és Gileád nemzetségéből állt (vö. 26:29).
Területük Gádtól és Rúbentöl északra esett. Több településből állt, amelyeket Jáír
sátorfalvainak neveztek el, aki Manassé leszármazottja volt (vö. 5Móz 3:13-15).
Egy másik leszármazott, Nóbah... elfoglalta Kenátot és környékét, és a maga ne­
véről Nóbahnak nevezte el. Kenát Básánban volt, kb. 90 km-re keleti irányban a
Genezáreti-tótól.

G. Az Egyiptomból megtett út összefoglalása (33:1-49)

33:1-5. Mózes... az Ú r parancsára feljegyezte többek között Izráel megtett út­
ját Egyiptomból Móáb síkságáig (lásd A kivonulás lehetséges útvonala c. térképet).
Lehetetlen megállapítani, hogy ez a felsorolás mindent tartalmaz-e vagy csak az út
során érintett fontosnak tartott helyeket jegyzi fel. A helynevek legnagyobb részét
ma már nehéz azonosítani vagy összekötni mai nevekkel és helyekkel. Útnak indul­
tak Ramszészból (ez talán későbbi neve a Tanisz néven ismert Hikszosz városnak,
2Móz 1:11; 12:37) az egyiptomi deltában a páskát követő napon (niszán 15-e), cs
első táborhelyük Szukkótban volt. Az első megálló talán a mai Teli el-Maskhutah
volt, kb. 60 km-re délkeletre Ramszésztól.

360
4Móz

361
4Móz 33:6-49

33:6-8, Onnan továbbmentek Étámba, a puszta szelén (vö. 2Móz 13:20). Ez-
után Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnai szemben, és tábort ütöttek Migdól
(„torony”) előtt. Itt úgy tűnt, hogy az izraeliek az egyiptomiak csapdájába estek a
tenger és a puszta között. Hirtelen keleti vagy délkeleti irányba fordulhattak, átkel­
tek az egyik tavon (jám sup, „Nádas- [Papirusz-] tenger”), amit hibásan Vörös-ten­
gernek neveznek; (lásd magyarázat a 2Móz 14:2-nél; vö. 2Móz 15:22). Háromnapi
utat tettek meg, és tábort ütöttek Márában az Étám-pusztában (vagy Súr-pusztá-
ban, 2Móz 15:22). Mára helyét nem lehet pontosan meghatározni.
33:9-13, Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe (vö. 2Móz 15:27), egy ma
ismeretlen helyre, majd a Vörös-tenger partjára. Onnan továbbmentek a Szin-pusz-
tába, a Sínai-félsziget középső részére, ahová a második hónap 15. napján érkeztek
meg (2Móz 16:1), egy hónappal azután, hogy elindultak Egyiptomból. Ezt a tábort
elhagyva megérkeztek Dofkába, egy ma ismeretlen helyre, majd Álúsba, ami szin­
tén ismeretlen.
33:14-32. Onnan az izráeliek Refídímbe mentek (vö. 2Móz 17:1-19:2), majd
tovább folytatták útjukat a Sínai-pusztába a félsziget déli csücskébe. Tizenegy hó­
napot töltöttek ott (vö. 2Móz 19:1; 4Móz 10:11), mialatt Isten megkötötte velük a
mózesi szövetséget, majd folytatták útjukat Kibrót-Hattaavába (ma ismeretlen hely­
re), háromnapos útra a Sínai-hegytől (10:33; 11:34). Útjuk továbbvezetett Hacérótba
(vö. 11:35-12:16), egy ismeretlen helyre, és azután Ritmába, melynek neve csak itt
szerepel. A 19. cs a 32, vers között említett állomáshelyek hasonlóképpen nem azo­
nosíthatók egyértelműen.
33:33-39. Jotbáta Tábeh lehet, Élattól 10 km-re déli irányban az Akabai-öből
nyugati partján. Abróna ismeretlen, de Ecjón-Geber az Akabai-öböl híres kikötője
(vö. 1Kir 9:26). Ecjón-Geberből Izrael továbbment Kádésba a Cin-pusztában (4Móz
33:36). F.z Kádés-Bamea (a modem Ain Qedeis; vö. 5Móz 1:2), ellentétben sok más
hellyel, amelyet szintén Kádésnak neveznek. A közel 150 km-es távolság megtétel­
éhez Ecjón-Gebertől északnyugatra Kádésba valószínűleg több napra volt szükség.
Kádésban meghalt Mózes testvére, Mirjám, éppen azelőtt, hogy Tzráel belépett volna
az ígéret földjére (vö. magyarázat a 20:1 -nél). Kádésban vagy annak környékén Izrael
38 évet töltött a Mózes elleni lázadás (4Móz 14:26-35) és a Hór-hegyre való tovább-
vonulás (33:37; vö. 20:22) között. A Hór-hegyen Áron... meghalt 123 éves korá­
ban, a kivonulás utáni negyvenedik esztendő ötödik hónapjának elsején (33:38-
39). Mivel Mózes ugyanebben az évben halt meg 120 éves korában, három évvel volt
fiatalabb Áronnál (5Móz 1:3; 34:5-7).
33:40-49. Míg Izrael a Hór-hegyen tartózkodott, Arád királya meghallotta, hogy
az atárimi úton akarnak továbbmenni (vö. 21:1), és megtámadta Őket. Tzráel azonban
ellentámadásba lendült, és elpusztított több kánaáni várost (21:3). Ezután tovább­
mentek Calmónába, talán Es-Salmanéba, kb. 40 km-re déli irányba a Holt-tengertől.
Megérkeztek Púnónba (vagy Feinanba), 25 km-rc délkeletre Calmónától az Arábában,
s onnan továbbmentek Óbótba, melynek helye ma ismeretlen. Bár Mózes negyedik
könyvében ez nem szerepel, az izráeliek nyilvánvalóan déli irányba folytatták útjukat

362
r

4Móz 33:50-34:9

Púnónból Ecjón-Geberbe, azután keletre, majd északra Edóm körül, „a síkságon át

vezető úton” Móábban (vő. 21:4; 5Móz 2:8). Ijjé-Háabárimban volt a következő
állomáshelyük Móáb határán, valószínűleg a Zered-patak felső folyásánál. Izrael
ezután folytatta útját Díbón-Gádba {vagy Dhibánba) az Amón folyótól északra (vő.
21 : 11- 13)."
Ezután A1món-Diblátaimban álltak meg, talán 15 km-re Dibóntól északra, és az
Abárim hegységnél táboroztak Nebóval szemben. Nebó (Dzscbcl Nabba) úgy tű­
nik, hogy az a hegycsúcs, melyet Piszgá néven is ismertek (vő. 5Móz 34:1), az Abárim
hegyek vonulatában. Végre az izráeliek megérkeztek Móáb síkságára, „Jerikóval
szembe” (4Móz 33:50). Az izráeliek táboruk nagysága miatt betöltötték a területet
Bét-Hajjcsímóttól Ábél-Hassittimig, ami kb. 10 km-es távolság délről északra.

H. Végső uíasílások a honfoglalásra és az örökségre vonatkozóan (33:50-36:!3)

I. A KÁNAÁNIAK ELPUSZTÍTÁSA (33:50-56)
33:50-56. Amikor Mózes utoljára szólt Izráel fiaihoz, utasította őket, hogy űz­
zék ki a kánaániakat az országból..., pusztítsák el összes bálványukat és... bál­
ványszobraikat, és tegyék tönkre összes áldozóhalmukat. Az „áldozóhalmok”
(hámot) olyan dombok voltak, amelyeken a kánaániak oltárokat és kegyhelyeket épí­
tettek, valószínűleg azért, hogy a Baál cs más istenek tisztelői könnyebben elérhes­
sek ezeket. Amikor Izráel kész van ezek elpusztításával, vegye birtokba az orszá­
got, és lakjon abban Isten ígéretei szerint (vö. lMóz 13:17; 17:8; 2Móz 6:2-5; stb.).
Mindezt Isten korábban megadott utasítása alapján kellett megtenni, hogy a nagyobb
törzsek több földet kapjanak (vö. 4Móz 26:53-56), Ha nem űzik ki... az ország né­
pét, akkor állandóan bajt fognak okozni Izraelnek, és végül Izraelnek el kell hagynia
Kánaánt (vö. Józs 23:13; 2Kir 17:7-20).

2. AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK HATÁRA! (34:1-15)

34:1-5. Az Izraelnek szánt terület határai pontosan ki voltak jelölve. Határvonala
délen a Sós-tenger (Holt-tenger) végétől nyugati irányban az Akrabbim-hágótól
délre vezetett (talán Naqb es-Safa, kb. 30 km-re délnyugatra a Holt-tengertől) a Cin-
pusztáig és Kádés-Barneáig, 100 km-re délnyugatra a Holt-tengertől. Onnan a határ
északnyugatra fordult Hacar-Addár felé (6-8 km-re) és Acmón irányába (5 km-re).
Ott érte el Egyiptom patakját (Vádi El-Aris), és továbbment északnyugatra a Földkö­
zi-tenger felé, kb. 75 km-re Gázától délre.
34:6-9. A nyugati határ a Földközi-tenger (a nagy tenger) volt. Az északi határ
a Földközi-tengertől indult el. a Hór-hegy közeléből (Ras Shakkah?), ami nem az a
r

Hór-hegy, ahol Áron meghalt (33:38), hanem egy északi hegycsúcs, kb. 15 km-re
északra a föníciai Biblosz várostól. A határ kelet felé tartott a hamáti útig (vö. 13:21),
kb. 80 km-re északra Damaszkusztól, majd Cédád (a hamáti úttól kb. 50 km-re észak­
keletre) és Zifrón felé (15 km-rel keletebbre), és Hacar-Enánnál fejeződött be kb.
100 km-re északkeletre Damaszkusztól.

363
4Móz 34:10-35:15

34:10-15. A keleti határ északon Hacar-Énánnál kezdődött, délre fordult Sefám

(helye ismeretlen), és Riblá (100 km-re északra Damaszkusztól) felé, majd kelet­
re... a Kinneret-tó (későbbi nevén a Galileai-tenger; lásd magyarázat a Józs I l i ­
nél) és a Sós-tenger felé.
Ez a kilenc és fél törzs területe volt, hiszen Rúben..., Gád és Manassé fél tör­
zse már megkapta kijelölt területét a Jordánon túl (vö. 4Móz 32:33-42).

3. A FELOSZTÁS IRÁNYÍTÓI (34:16-29)

34:16-29. Az ország felosztásának felelőssége Eleázár papra és Józsuára há­
rult (vö. 27:22), akik kiválasztottak mind a tizenkét törzsből egy vezetőt, hogy segít­
senek nekik. Az itt felsorolt vezetők (34:19-28) közül csupán Káléb ismert, aki első
a felsorolásban (vö. 13:6; 14:30; stb.).

4. LÉVI ÖRÖKSÉGE (35:1-5)

35:1-5. Lcvi törzse, amelynek öröksége az Úr (vö. 18:20) és a szent sátor szolgá­
lata volt (vö. 18:21), nem kapott törzsi részesedést. Ugyanakkor a levitáknak mégis­
csak szükségük volt bizonyos földterületre és javakra, hogy megéljenek a többi törzs
között. A megoldás egyes városok kijelölésében rejlett az egész országban, ahol a
léviták letelepedhettek, és ahonnan szolgálhatták az ÜRat és Izráelt (vö. 3Móz 25:32-
34; Józs 21:1-42). Ezekhez a városokhoz tartoztak a közelükben lévő legelők is. A
város falaitól 1000 könyöknyire terjedtek a legelők, és 2000 könyök hosszúak vol­
tak mindegyik oldalon. Ezek az adatok egy átlagos, 1000 könyök x 1000 könyök
nagyságú városra vonatkozhattak.
A legelők tehát valójában kb. 250 m-re nyúltak túl a város falain minden irány­
ban. Egyes városok nagyobbak, míg mások kisebbek lehettek, és biztos, hogy nem
mindegyik volt négyszög alaprajzú. De ezek az arányok útmutatóul szolgálhattak.

5. GYILKOSSÁGRA ÉS MENEDÉKVÁ­
ROSOKRA VONATKOZÓ TÖRVÉ­
NYEK (35:6-34) 1000
35:6-15. A Lcvi törzsének juttatott
városok száma 48 volt. Ezek közül hat
menedékváros lett, ahová gyilkosok
menekülhettek. Ezt a 48 várost Izráel
minden törzsi területéről igazságosan je­
lölték ki, a nagyobb törzsek területéről
többet és a kisebbekéről kevesebbet. Ha
valaki nem előre megfontolt szándékkal
ölt meg valakit, elmenekülhetett valame­
lyik menedékvárosba, hogy elkerülje a
vérbosszúiét és élve maradjon, amíg A levitáknak szánt városok méretei
ügye tárgyalásra nem kerül. A menedék- (méterben)

364
 4Móz 35:16-21

városok közül három a Jordán keleti partján volt (Józs 20:8), három pedig a nyugati
partján (Józs 20:7). (Lásd A hat menedékváros c. térképet.) Ezekben a városokban a
léviták között bárki menedéket találhatott, akit emberöléssel vádoltak,
35:16-21. Ha valaki megütött valaki mást veszélyes tárggyal - mint pl, egy vasda­
rabbal (16. v,), kővel (17. v.) vagy fával (18. v.) és az áldozat meghalt, akkor az
elkövető gyilkos volt, mert veszélyes tárgyat használt. Ilyen esetben hiába ment vol­
na egy menedékvárosba, ott is utolérhette a vér bosszuló, és megölhette (19. v.; vö.
2Móz 21:12, 14). A vérbosszuló az áldozat családjának valamelyik tagja volt, aki­
nek társadalmi felelőssége volt a gyilkosság megbosszulása azzal, hogy kioltja a gyilkos
életét (IMóz 9:5-6; 5Móz 19:6, 12). Ugyanez a sors várt mindenkire, aki megölt

365
4Móz 35:22-36:13

valakit előre megfontolt szándékkal, vagyis bizonyíték volt arra, hogy korábban el­
lenségesen viselkedett az áldozattal szemben (4Móz 35:20-21).
35:22-29. Viszont ha valaki balesetből okozta másvalaki halálát, ellökte vagy
valamivel megdobta vagy egy követ*., ejtett rá, akkor menedéket találhatott bár­
melyik menedékvárosban (vő, 2Móz 21:13), amig ügyét Izrael közössége és a vér­
bosszúié előtt jogilag nem tisztázta. Ha ügye tárgyalása során kiderül, hogy valóban
véletlen emberölés történt és nem gyilkosság, akkor a vádlottnak megengedték, hogy
visszatérjen a menedékvárosba. Ott kellett maradnia mindaddig, amíg a főpap
meg nem halt. Ha a vádlott kiment a város területen kívülre ezelőtt, akkor a vér­
bosszúié szabadon megölhette. A főpap halála bizonyára azt jelképezte, hogy eltö­
rölték a gondatlanságból más ember halálát okozó ember vétkét.
35:30-34. Emberölés esetén tanúkra volt szükség ahhoz, hogy valakit bűnösnek
nyilvánítsanak, egy tanú önmagában nem volt elég (vö. 5Móz 17:6; Mt 18:16). To­
vábbá a gyilkosnak nem lehetett csupán kifizetnie a büntetést (váltságdíjat) vagy
más módon kiváltania magát, hanem meg kellett halnia (4Móz 35:31). Hasonlókép­
pen akinek egy menedékvárosba kellett költöznie, nem válthatta ki magát (váltság­
díjért) elszigetelt helyzetéből (32. v.). E szigorú szabályok oka az volt, hogy a vér
megszentségteleníti a földet, és az egyetlen „megtisztító” eszköz magának a gyilkos­
nak a vére volt (IMóz 4:10; 9:6). Nem volt helyénvaló, hogy Izrael és az Ú r, aki
Izrael között élt, szennyezett földön lakjon. Ezért a vérbosszú nem csupán lehetőség,
hanem teológiai szükségszerűség volt.

6. A HÁZASSÁGOT KÖTŐ NŐK ÖRÖKSÉGE (36. RÉSZ)

36:1-12. Korábban Mózes elrendelte, hogy annak az embernek az öröksége, aki
fiúgyermek nélkül hal meg, a lányaira szálljon. Ez a rendelet egy konkrét helyzetben
született, Celofhád... leányaival kapcsolatban, akik a gileádi Manassé törzs leszár­
mazottjai voltak (vö, 27:1-11). Most felmerült a birtokok szétosztásának kérdése az
olyan lányok esetében, akik másik törzsből való emberhez mennek feleségül. Va­
jon ez a földterület odakerül más törzsekhez, és ezzel csökkenni fog Manassé terüle­
te? A másik törzsé fog maradni az örömünnep évében is? Az örömünnep évében,
amely minden ötvenedik év volt, vissza kellett szolgáltatni minden megvásárolt és
bérelt földterületet az eredeti tulajdonosnak (3Móz 25:8-17). Feltételezhető viszont,
hogy ez nem következett volna be abban az esetben, ha egy nemzetség örökösödés
miatt veszített el földterületet. Mózes egyetértett, és a törzsi földek elvesztésének
megelőzése érdekében megparancsolta, hogy Celofhád leányai (és mások is hasonló
helyzetben) csak a saját törzsük nemzetségén belül köthetnek házasságot. Ily módon
Izráel minden törzse megtartja területi integritását (4Móz 36:7-9). így Celofhád
leányai... nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül, és ezzel örökségük megmaradt
atyjuk nemzetségének a törzsénél (10-12. v.).
36:13. Mózes negyedik könyve azzal az összefoglaló megállapítással fejeződik
be, hogy a felírtakat az Úr közölte Mózessel Móáb síkságán (vö. 22:1). Ez kétsegte-

366
 4Móz

lenül azt jelenti, hogy Mózes negyedik könyve magának Istennek a Szavát tartalmaz­
za, melyet szolgáján, Mózesen keresztül jelentett ki.

BIBLIOGRÁFIA
Binns, L. Elliott. The Book o f Numbers. Westminster Commentaries. London:
Methuen & Co., 1927.
Bush, George. Notes, Critical and Practical, on the Book o f Numbers, 1858. Rep-
rint. Minneapolis: Klock & KlQck Christian Publishers, 1981.
Honcycutt, Roy L., Jr. Leviticus, Numbers, Deuieronomy Laymar's Bibié Book
Commentary. Nashville: Broadman Press, 1979.
Jensen, Irving L. Numbers, Deuieronomy. Bibié Self-Study Series. Chicago:
Moody Press, 1970.
Kcil, C.F., and Delitzsch, F, “The Fourth Book of Moses (Numbers).” In
Commentary on the Old Testamenl in Ten Volumes. Vol. 1. Reprint (25 vols. in 10).
Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 1982.
Lángé, John Peler. “Numbers.” In Commentary on the Boly Scriptures, Critical,
Bodrinál and Homiletical. Vol. 3. Translated by Philip SchafF, Reprint. Grand Rapids:
Zondervan Publishing Housc, 1980.
Noorditzij, A. Numbers: Bibié Student’s Commentaiy. Grand Rapids: Zondervan
Publishing House, 1983.
Noth, Martin. Numbers: A Commentary. Philadelphia: Westminster Press, 1968.
Snaith, N.H. Leviticus and Numbers. Rév. ed. New Century Bibié Series. Greenwood,
S.C.: Attic Press, 1977.
Sturdy, John. Numbers. The Cambridge Bibié Commentary. New York: Camb­
ridge University Press, 1976.
Wenham, Gordon J. Numbers: An Introducilon and Commentary>.Downers Grove,
111.: InterVarsity Press, 1981.

367
 Mózes ötödik könyve
Jack S. Deere

BEVEZETÉS
Cím. Egyes bibliafordításokban Denteronomium néven szerepel ez a könyv az
5Móz 17:18 —„e törvény másolatát” - helytelen fordítása miatt a Septuagintában. A
Septuaginta deuteronomion-nak fordítja ezeket a szavakat (szó szerint „második tör­
vény”), ami Jeromos Vulgatájában, a Biblia IV. századi latin fordításában deutero-
nomium-ként szerepel. A könyv héber címe ’élleh haddsbárím („ezek a beszédek”),
Héber szokás szerint egy könyvet gyakran az első szóról vagy szavakról neveztek el
(lásd 1:1). Ez a héber cím találóbb, mert a könyv nem „második törvény”, hanem
Mózes prédikációinak feljegyzése, melyek a törvényről szólnak.

Dátum és szerző. Mózes ötödik könyvének mózesi szerzőségét szinte kivétel

nélkül elfogadták mind a zsidók, mind pedig a keresztyének egészen a liberális bib­
liakritika megjelenéséig a XIX. században. A liberális teológusok sohasem egyeztek
meg abban, hogy szerintük ki írta ezt a könyvet, de a legtöbben úgy gondolták, hogy
nem Mózes. A legtöbb teológus azt állítja, hogy a Kr. e. VII. században keletkezett.
Indokaik között szerepel „a törvénykönyv” megtalálása a templomban Jósiás uralko­
dása alatt (2Kir 2:22). Sok kritikus feltételezte, hogy „a törvénykönyv” Mózes ötödik
könyvére utal, melyet Mózes nevében írtak kegyes hamisítványképpen, aztán elrej­
tették a templomban, hogy amikor majd „felfedezik”, fel lehessen használni a refor­
mok elindítására, amelyeket később Jósiás életbe is léptetett.
Egy másik indok annak feltételezésére, hogy Mózes ötödik könyve később kelet­
kezett, Istennek az a parancsa, hogy Izraelben legyen egy központi szentély (5Móz
12:1-14). Ezt alig leplezett utalásnak tartották Jeruzsálemre, és azt állították, hogy
így tiltakoztak „a magaslatokon” történő áldozás ellen. A tudósok azzal érveltek,
hogy sem Jeruzsálem, sem a magaslatok nem játszottak még központi szerepet a mózesi
időszak alatt.
Egy harmadik indok, amiért a kritikusok szerint Mózes ötödik könyvét a VII.
században Írták az, hogy a könyvben szerepelnek olyan anyagok, melyek nyilvánva­
lóan Mózes után keletkeztek (pl. a 34. rész, mely Mózes haláláról szól).
A későbbi keletkezés alátámasztására és ezért a mózesi szerzőség elvetésére használt
negyedik ok az, hogy Mózes ötödik könyve többször megjövendöli Tzráel szétszóródását
és későbbi összegyűjtését (4:25-31; 215:20-68; 29:21-27; 30:1-10; 32:23-43).
Alapos vizsgálat után kiderül, hogy c négy érv egyike sem döntő. Lehetetlen

369
5 Móz

megállapítani, hogy „a törvénykönyv” , amit Jósiás uralkodása alatt fedeztek fel a

templomban, vajon M ózes mind az öt könyve volt, vagyis a Pentateukoszra, vagy
csak M ózes ötödik könyve, esetleg valam elyikük részlete. Ha M ózes ötödik könyve
volt, akkor sem következik az, hogy „a törvénykönyv” vallásos hamisítvány, amelyet
azért helyeztek a templomba, hogy elindítsák a reformokat. A z ókori K özel-K eleten
gyakran félretettek vagy figyelm en kívül hagytak törvénykönyveket. Nagyon is le­
hetséges, h ogy ez történt a Pentatcukosz egy részével vagy egészével is. Hz különö­
sen valószínűnek tűnik a két király, Manassé és Á m ón uralkodása alatt, akik Jósiást
m egelőzően bálványimádást vezettek be a templomban! A z is tény, hogy a „vallásos
hamisítvány” fogalm a lényegében ismeretlen volt az ókori K özel-K eleten . A kritiku­
sok által emlegetett esetek a sokkal későbbi görög-róm ai időszakban fordultak elő.
A z 5 M óz 12-ben található paranccsal kapcsolatban, m ely arra vonatkozik, hogy
legyen központi szentély, a könyv sehol sem említi Jeruzsálemet. Ha M ózes ötödik
könyve hamisítvány azzal a céllal, hogy támogassa a reform ot és a magaslatok lerom ­
bolását a jcruzsálem i központi istentisztelet helyreállítása érdekében, akkor szinte
hihetetlen, hogy Jeruzsálemet nem említi. Továbbá kétséges, h ogy e gy hamisító ben­
ne hagyta volna a 27:1 -8-at a könyvben, ha a jcruzsálem i istentiszteleti központosítás
lett volna fő törekvése. Hiszen ezek az igeversek parancsot adnak arra, hogy építse­
nek oltárt az Ébál hegyén, mutassanak be áldozatokat, cs véssék ott kőbe a törvényt,
A M ózes utáni kiegészítésekkel kapcsolatban világos, h ogy bizonyos szerkesztői
m egjegyzéseket fűztek a könyvhöz M ózes halála után (a 34. részen kívül példa még
erre a 2:10-12,20-23; 3:13b-14). Ugyanakkor a kiegészítések jelenléte nem bizonyít­
ja, hogy nem M ózes írta M ózes ötödik könyvének nagy részét, és nem is sérti a Biblia
szavainak ihletettségét (lásd magyarázat a 2 :10-12-nél).
A z Tzráel szétszóródására és összegyűjtésére vonatkozó jövendölésekkel szem­
beni érvek arra az előítéletre épülnek, hogy nem létezik természetfeletti prófécia.
Megállapíthatjuk tehát, hogy nincs sem m ilyen lényeges indok arra, hogy M ózes ötö­
dik könyvét ne vegyü k annak, mint amit állít magáról. Vagyis h ogy M ózes szavait
tartalmazza a nemzethez a Krisztus előtti XV. század végén, amikor Izrael elfoglalni
készült az ígéret földjét.

Szerkezet. M ózes ötödik könyve a Krisztus előtti második évezred tipikus hűbé­
res egyezm ényeinek mintáját követi. A m ik or egy király (hűbérúr) egyezm ényt kötött
e gy vazallus országgal, az egyezm ény általában hat pontból állt: (a ) preambulum
(előszó), (b ) a szövetségkötés előtörténete (eddig mi történt a király és a vazallus
között), (c ) általános rendelkezés (felhívás teljes hűségre a király iránt), (d ) konkrét
rendelkezések (részletes törvények, m elyek azt szabályozzák, hogyan mutathatja ki a
vazallus állam hűségét a királyhoz), (e ) istenek tanúul hívása (istenségeket hivtak
tanúnak az egyezm ényhez) cs ( f ) áldások és átkok (az egyezm ény betartásáért és be
nem tartásáért). Lásd A mózesi szövetség és hűbérim megállapodások c. táblázatot a
2 M óz 19 közelében.
M ózes ötödik könyve hozzávetőlegesen követi ezt a szerkezeti felépítést, mert az

370
 5Móz

1:1-4 tartalmazza az előszót, az 1:5-4:43 a szövetségkötés előtörténetét, a 4:44-11:32

az általános rendelkezést, a 12-26. rész a konkrét rendelkezéseket és a 27-34. rész az
áldásokat és az átkokat. (Természetesen Jahve, az egyedül igaz Isten nem hívott tanú­
nak más istenségeket.) Ezekre és még más összefüggésekre külön figyelmet szentel
ez a kommentár. A párhuzamok a Krisztus előtti második évezred hübéresi megálla­
podásaival szintén Mózes ötödik könyvének korai szerzősége mellett szólnak.

A könyv célja. Bár Mózes ötödik könyve a híibér-megállapodások formáját kö­

veti, általában mégis prédikációs jellegű. Mózes kihirdette a törvényt Izraelnek, hogy
szívükre helyezze Isten Igéjét. Az volt a célja, hogy a nép megújítsa a Sínai-hegynél
kötött szövetséget, és újra odaszánja magát az Úrnak, A nép csak úgy remélhette,
hogy bemegy az ígéret földjére, ha teljesen odaszánja magát az Úrnak. így győzhet­
ték le az ország lakóit, és így élhettek ott jómódban és békességben.
Majdnem kétszázszor említi a könyv a „fö1d”-et, ami arra mutat, hogy Izrael ha­
marosan bemegy az ígéret földjére (1:7). Mózes ismételten felszólította a népet, hogy
„vegye birtokba” a földet (1:8), és arra bíztatta őket, hogy ne féljenek az ellenségtől
(1:21). Izráclnck fel kellett ismernie, hogy ez a föld az ő tulajdona az Úrtól (4:20),
mert Isten nekik adta „esküvel” (4:31), amint megígérte „atyáiknak” (1:35). Meg
kellett „emlékezniük” (4:9-10) arról, amit Isten eddig tett értük, és „hallgatniuk” kel­
lett rá (4:30), őt „félni” (5:29). „szeretni” (6:5) és hozzá „ragaszkodni” (10:20). (Az
idézőjelben lévő szavak mindegyike gyakran szerepel Mózes ötödik könyvében; a
zárójelben szereplő igehelyek azt mutatják, hogy a kommentár hol foglalkozik ezek­
kel a kifejezésekkel.)

VÁZLAT
I. Bevezetés: Mózes beszédeinek történelmi háttere (1:1-4)
A. A beszélő, a hallgatóság és a hely (1:1)
B. A dátum (1:2-4)
II. Mózes első beszéde: a szövetségkötés előtörténete (1:5-4:43)
A. Isten hatalmas tettei a Hórcb cs Bét-Peór között (1:5-3:29)
B. Felszólítás a törvény betartására és a bálványimádás elutasítására (4:1 -43)
III. Mózes második beszéde: szövetségi kötelezettségek (4:44-26:19)
A. A Hőrében adott törvény felidézése (4:44-5:33)
B. A nagy parancsok és figyelmeztetések (6-11. rész)
C. Konkrét törvények (12:1 -26:15)
D. Az elkötelezettség kinyilvánítása (26:16-19)
IV. Mózes harmadik beszéde: a szövetség megújításának parancsa, valamint az áldá­
sok és az átkok kihirdetése (27-28. rész)
A, A szövetség megújításának parancsa (27. rész)
B. Áldások és átkok (28:1-68)

371
5Móz 1:1

C. Mózes harmadik beszédének befejezése (28:69)

V. Mózes negyedik beszéde: a szövetség követelményeinek összefoglalása (29-30.
rész)
A. Felhívás a szövetségi engedelmességre (29. rész)
B. Áldások ígérete Izráel megtérése után (30:1-10)
C. Befejező intelmek, hogy válasszák az életet (30:11-20)
VI. Mózes átadja a vezetést Józsuának (31-34. rész)
A. Józsué kinevezése és a törvény elhelyezése (31:1 -29)
B. Mózes éneke (31:30-32:43)
C. Felkészülés Mózes halálára (32:44-52)
D. Mózes áldása (33. rész)
E. Mózes halála (34. rész)

KOM M ENTÁR

I. Bevezetés: Mózes beszédeinek történelmi háttere (1:1-4)

A. A beszélő, a hallgatóság és a hely (1:1)
1:1. Az, hogy Mózes mondta ezeket a beszédeket, emlékeztette az olvasót arra,
hogy bár a könyv a szövetség megújításának dokumentuma, valójában nem élettelen
jogi szerződés. A „beszédek” kifejezés arra utal, hogy a könyvben szereplő anyag
egy beszédsorozat, amely eredetileg a pusztában vándorló népnek szólt.
Mózes messzemenően alkalmas volt arra, hogy Isten nevében szóljon, hiszen
nem csupán Izrael emberi törvényadóját tisztelték benne, hanem Izráel vallásának
megalapítóját és a Sínai-hegyen kötött szövetség közbenjáróját is (lásd magyarázat
az 5. résznél). Mózes volt Izráel első prófétája (34:10). Bár Isten Ábrahámot is prófé­
tának nevezte (lMóz 20:7), Izráel mint nemzet akkor még nem létezett. Mózesen
keresztül Isten olyan mércét állított a nép elé, hogy minden későbbi próféta az ő
árnyékában clt, és senki sem ért fel vele az Úr Jézus Krisztus eljöveteléig (vö. magya­
rázat az 5Móz 18:15-19-nél és a 34:10-12-nél). Nem meglepő, hogy az újszövetségi
szerzők gyakrabban említik Mózest, mint bármelyik más ószövetségi személyt. Te-
t

hát Mózes ötödik könyve lényegében az Ószövetség legnagyobb prófétájának prédi­

kációit tartalmazza.
Mózes beszéde egész Izráelnek szólt, és ez a kifejezés legalább tizenkétszer sze­
repel a könyvben. Gyakori előfordulása hangsúlyozza Izráel egységét, mely annak
volt az eredménye, hogy Isten hatalmas szabadítással hozta ki őket Egyiptomból, és
hogy elfogadták Isten szövetségét a Sínai-hegyen. Egyedül ők voltak Isten népe, az
egyetlen nép a földön, melynek „alkotmánya” Isten Igéje volt. Mózes szavai tehát
különösen fontosak voltak minden izrácli embernek.
A Jordán és a síkság kivételével az 1:1-ben megadott helynevekről nem lehet
bizonyosan tudni, hogy hol voltak. A síkság egy nagy hasadás nyomán keletkezett

372
 5Móz 1 :2-4

völgy, mely a Kinneret-tótól (későbbi nevén Galileai-tó) északi irányból húzódik dél­
re az Akábái-öbölig. Izráel még nem érkezett meg az ígéret földjére, de már a bejára­
tánál táborozott (vö. 5. v.), amikor Mózes utolsó utasításait hallgatták.

B. A dátum (1:2-4)
1:2. A 2-3. versekben található időpontok megjelölésének kettős szerepe van.
Először is Isten kinyilatkoztatását behelyezik a történelembe. Másodszor a szánal­
mas ellentét a 11 nap (2. v.) és a 40 év között (3. v.) emlékeztet az Istennel szembeni
engedetlenség következményeire. Az izráelieknek tizenegy napjukba került, hogy a
Hórebtől (a Sínai-hcgy másik neve; vö. 2Móz 34:2, 27-et az 5Móz 5:2-vel) eljussa­
nak Kádés-Barneába, ahol először nyílt volna lehetőségük arra, hogy bemenjenek
az ígéret földjére dél felől; de ezt negyven éves vándorlás követte a pusztában, mie­
lőtt másodszor is lehetőségük adódott volna arra, hogy bemenjenek az ígéret földjé­
re. A Hórebtől Kádés-Bameáig csupán 220 km-t kellett megtenniük (lásd A kivonu­
lás lehetséges útvonala e. térképet a4M óz 33:1-5 közelében).
A figyelmeztetés elhangzott. Legközelebb ne vonakodjatok elhinni, amit Isten
mond! Sajnos Tzrácl sohasem törődött igazán ezzel a figyelmeztetéssel. Amint évszá­
zadokkal később István rámutatott (ApCscl 7:39, 51), az izráeliek mindig is vona­
kodtak attól, hogy higgyenek Istennek.
1:3. Izráel pusztai vándorlásának negyvenedik, utolsó évében... Mózes elmondta
beszédeit, melyeket az Ú r (Jahve) adott neki, Mózes Istene nevében cselekedett. Az
Ószövetségben Istent Jahvénak nevezték, amikor az írók hangsúlyozni akarták, hogy
személyes Isten az, aki szövetségre lépett a néppel, és aki azt akarja, hogy az ő erköl­
cse szerint éljenek (vö. magyarázat a 2Móz 3:13- 14-nél). Ezért általában Jahvcként
utalnak Istenre, amikor Izraellel kapcsolatos cselekedeteiről van szól.
Valamikor az ószövetségi kánon lezárulása után (a Kr. e. V. század végén) a zsi­
dók egyre babonásabbak lettek a Jahve név kiejtésével kapcsolatosan. Az Adonáj
(„Úr” vagy „Mester”) magánhangzóival kezdték ejteni, amikor felolvasták a Szent­
írást. Ez szerencsétlen veszteség lett az egyház szempontjából. A mai keresztyének
imáikban nem szólítják Istent Jahvénak, mert Isten személyesen kinyilatkoztatta ma­
gát Jézus Krisztusban (Zsid 1:1-2). A keresztyének most még személyesebben isme­
rik Istent Atyjukként (Jn 14:6; 20:17; Róm 1:17; 8:15; IKor 1:3). Ezt a megnevezést
az Ószövetség csak ritkán használja Istennel kapcsolatban. Mózes első beszédének
(az 5Móz 1:5-4:43-bán) Jahve, Izrael személyes istene adta a tekintélyt.
r
1:4. Mózes első beszédének történelmi hátterét teljessé teszi a két király, Szíhón
és Og leveréséről szóló megjegyzés (vö. 4Móz 21:21-35; 5Móz 2:26-3:11).

II. Mózes első beszéde: a szövetségkötés előtörténete (1:5-4:43)

A Kr. e. II. évezred fontos hettita hűbéres megállapodásaihoz hasonlóan Mózes
ötödik könyve is tartalmaz történelmi bevezetést. Azokban a megállapodásokban szó
van a hatalmas királyok kedvező bánásmódjáról vazallusaikkal. Mózes ugyanígy fel-

373
5Móz 1:5-8

eleveníti Isten kegyelmes és hatalmas tetteit Izrael életében (1:5-3:29). A hübérúri

megállapodásban a király - mivel jól bánt velük - felszólította népét a teljes hűségre.
Isten hasonlóan szólította fel az izráelieket a hitre és az engedelmességre (4:1-41),

A. Isten hatalmas tettei a Hóreb és Bét-Penr között (1:5-3:29)

1. AZ ELSŐ KÍSÉRLET AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK ELFOGLALÁSÁRA (1:5-46)
a, A kezdet Hórebnél (1:5-18)
1:5. Amikor Mózes elmondta ezeket a szavakat, Izrael a Jordántól keletre, Móáb
földjén táborozott. A magyarázni szó jelentős, mert arra utal, hogy Mózes minden
tőle telhetőt megtett, hogy Isten szavát világosan továbbítsa az izráelieknck. A bá ’ér
szót csak itt és a 27:8-ban használja (ahol úgy fordították, hogy „tisztán”), és elő fór-
f

dúl még az Ószövetségben a Hab 2:2-ben („vésd”). Valójában ennek az igének az

alapjelentése „ás” (pl. kutat ás; a „kút” héberül I f ’ér).
E beszédek során Mózes különféle eszközökkel arra törekedett, hogy elültesse a
népben az engedelmes lelkületet. Fenyegetett ítélettel, ígért jutalmat, és hivatkozott
Isten irgalmasságára e cél érdekében. A törvénynek fordított szó jelentése „utasí­
tás”, nem csupán mai értelemben vett törvénycikkelyek. Utasítás arra, hogyan járja­
nak Istennel.
1:6-8. A beszéd első szavai - az Úr (Jahve), a mi Istenünk - különös hangsúlyt
kapnak a héber mondatban, és megadják az egész beszéd alaphangját. Mózes ötödik
könyvében „az Ur, a mi Istenünk” kifejezés majdnem ötvenszer fordul elő. Jahve
Izráel történelmének szuverén irányítója. Amikor ratifikálták a szövetséget és meg­
kapták a kinyilatkoztatást a Sínai-hegynél (a Hóreben; vö, 2. v.), Isten elindította a
népet Kánaán felé. Az ország kijelölt határai (7, v.: vö. 11:24; 2Móz 23:31) túlmen­
nek mindazon a területen, amit Izráel valaha is ténylegesen elfoglalt. Bár Dávid és
Salamon birodalma kiterjedt egészen az Eufrátesz folyóig (vö. 2Sám 8:3; lKir 4:21),
az ott élő népek legnagyobb része csupán adót fizetett. Nem győzte le őket az izráeli
hadsereg, és országukat nem csatolta teljesen magához. (Az emóriakkal kapcsolat­
ban lásd magyarázat az lMóz 14:13-16-nál; 2Móz 3:8.) A Sefélá-alföld a Földközi­
tenger felé eső országrész volt a tengerpart mellett. A Délvidék kiterjedt sivatagi
terület a Holt-tengertöl nyugati és délnyugati irányban.
Isten parancsa (5Móz 1:8), hogy vegyék birtokba (foglalják el) ezt a nagy föld­
területet, nem kellett volna, hogy megdöbbentse hallgatóit. Már évszázadokkal ko­
rábban odaígérte ezt a földet az Ábrahámmal kötött szövetség során (lM óz 15:18-
21; 17:7-8), és megismételte ígéretét Izsáknak és Jákobnak (lMóz 26:3-5; 28:13-
15; 35:12). Ezt a három ősatyát hétszer említi Mó/.es Ötödik könyve (5Móz 1:8; 6:10;
9:5,27; 29:12; 30:20; 34:4). Mózes nem hagyott kétséget ennek az ígéretnek a jellege
felől. Kegyelmes és állandó ígéret volt. Amikor az Úr esküvel pecsétli meg ígéretét
(megesküdött; vö. 1:35), soha nem fogja megváltoztatni tervét (vö. Zsolt 110:4).
Tehát Ábrahámtól kezdődően a Mózes idejében élt nemzetig minden egyes
izraelitának tudnia kellett, hogy Isten megszegheteden ígéretének birtokosa. A „ve-

374
 5Móz 1:9-21

gyetek birtokba” parancs (mely tizennyolcszor fordul elő Mózes Ötödik könyvében:
1:8, 21, 39; 2:24; stb.), nemcsak a földre irányította Izráel figyelmet. Arra bíztatta
Őket, hogy harcoljanak az országért tudva, hogy Isten már nekik adta szövetséges
hűségében. A „fold” hangsúlyozása kiemelt Mózes ötödik könyvében, hiszen ez a
szó majdnem kétszázszor fordul elő benne.
1:9-18. Ha a népnek bármilyen kételye támadt volna Isten szándékait vagy ké­
pességét illetően arra, hogy beteljesíti-e ősi szövetségét Ábrahámmal, akkor elég volt
csak a jelenlegi helyzetre tekintenie. Izráel nagy nemzet lett, annyian voltak, mint
égen a csillag (10. v.). Ez természetesen egyike azoknak az ígéreteknek, amiket Isten
Ábrahámnak és Izsáknak tett (1 Móz 15:5; 22:17; 26:4; 2Móz32:13). A nemzet növe­
kedése így bizonyította azt, hogy Isten tényleg képes és kész teljesíteni eredeti ígére­
teit, amiket Ábrahámnak tett. Mózes bízott abban, hogy Isten továbbra is szaporíta­
ni... és áldani fogja őket, mert ő ugyanaz az Úk, mint atyáik Istene. Az atyáitok
Istene gyakori név az Úrr a Mózes ötödik könyvében (vö. 5Móz 1: 21; 4:1; 6 : 3 ; 12:1;
27 : 3). Az „Istenetek, az Úr” (1:10) kifejezés több mint kétszázötvenszer fordul elő
ebben a könyvben, kétségtelenül annak megerősítésére, hogy Tzrácl Istene nem vala­
milyen halott pogány isten, hanem Jahve, az élő Úr, aki szövetséget kötött népével.
Ugyanakkor ennek a konkrét ígéretnek a beteljesedése problémát is okozott. A
nemzet túl nagy lett Mózesnek ahhoz, hogy hatékonyan irányítsa egyedül (9, 12. v.;
vö. 2Móz 18:13-27), ezért katonai vezetőket (elöljárókat), felügyelőket (talán írás­
tudókat vagy adminisztrátorokat) és bírákat rendelt (5Móz 1:15-16). Ezeknek az
eseményeknek a feljegyzése nem véletlen vagy mellékes Mózes beszédében. Fontos
volt, hogy bölcs és tapasztalt embereket válasszanak (15. v.; vö. 13. v.), és hogy
igazságosak legyenek (igazságosan ítélkezzetek, 16. v.) minden részrehajlás nélkül
(17. v.; vö. 16:19; Pcld 18:5; 24:23). Mindez világossá tette, hogy a honfoglalás után
ízráelnek igazságos és szent országlást kell megvalósítania az ígéret földjén, és végső
soron majd az egész világon (vö. 5Móz 28:1, 9-10, 13). Izraeltől hitet igényelt a föld
elfoglalása, de az is, hogy igazságot szolgáltassanak a földön, mert ebben is ellenál­
lásba fognak ütközni.

b. Kudarc Kádés-Barneában (1:19-46)

1:19-21. A föld elfoglalásának első lépéseként az izraelieknek át kellett menniük
a nagy és félelmetes pusztán (vö. 8:15; 32:10). A Hóreb hegytől Kádcs-Barncáig
több mint 160 km-t kellett megtenniük egy szinte víztelen sivatagon át. Ezt az első
akadályt talán azért támasztotta az Úr, hogy éhséget támasszon szívükben az ígéret
földjének termékenysége és szépsége iránt. Ugyanakkor alkalmat adott Istennek,
hogy bemutassa atyai szeretetét irántuk és képességét arra. hogy meg tudja védeni
Őket az ellenséges környezetben (vö. 1:31). Mindkét motivációra - éhség az ígéret
földje iránt és bizalom Isten szeretetében és hatalmában - szükség volt, ha meg akar­
ták valósítani az előttük álló célt. Mózes parancsa a népnek - Ne félj! (ez is hangsú­
lyos Mózes ötödik könyvében: 21,29. v.; 3:2, 22; 7:18; 20:1, 3; 31:6, 8; vö. Józs 1:9;

375
5Móz 1:22-33

8:1) - azt mutatja, hogy Mózes tudta, milyen óriási feladat az emóriak földjének
birtokba vétele (vő. 5M6z 1:8), de teljesen tudatában volt annak, hogy Isten elegen­
dő segítség c nagy feladatban.
1:22-25. A második fő lépés során kiküldtek tizenkét férfit, minden törzsből
egyet, hogy kémleljék ki a földet. Bár ezt a tervet az emberek kezdeményezték (22-
23. v.), az Úr is egyetértett vele (4Móz 13:1-2). Eredetileg nem a hitetlenség megnyil­
vánulása volt, hanem bölcs lépés a szükséges harci előkészületben, Annikor a kémek
visszatértek, jelentésük egy része biztatóan hangzott. Az ország szokatlanul termé­
keny (5Móz 1:25; 4Móz 13:23-27). Eskól-vÖtgy (szó szerint „a szőlőfürtök völgye”)
Hebrón közelében húzódott (vö. 4Móz 13:22-23). Ez a terület még ma is híres a
szőlőiről. Ezért jó földnek nevezték. Ezt a kifejezést tízszer használja Mózes ötödik
könyve (1:25, 35; 3:25; 4:21-22; 6:18; 8:7, 10; 9:6; 11:17), hogy biztassa Izraelt az
ország elfoglalására. Mózes itt nem beszél a kémek beszámolójának második feléről,
de ahogy a kémek leírták a föld lakóit az olyan rémülctcs volt, hogy a nép közül
szinte mindenkit elcsüggesztett (4Móz 13:28-33).
1:26-33. Félelmükben az izráeliek felnagyították Kánaán városainak a méreteit,
azt állítva, hogy falaik az égig érnek. Úgy tűnik, hogy a kémek legfélelmetesebb
jelentése az Anák-fiakkal állt kapcsolatban (28. v.), akik Kánaán területén laktak, és
a hagyomány szerint az óriások ősi törzséhez tartoztak (vö, 4Móz 13:32-33). A nép
gyávaságból fellázadt és zúgolódott.., az Ú r ellen. (vö. 2Móz 15:24; 16:2; 17:3).
Ez mutatja, hogy az előre megfontolt lázadó bűn mennyire képtelenné teszi az embert
arra, hogy lássa Istent. A nép azt állította, hogy gyűlöli őket az Úr , és csak azért
szabadította meg őket Egyiptomból, hogy elpusztítsa az emóriak keze által. Izrael
hasonlóképpen érvelt a pusztában is (2Móz 16:3; 17:3). Ahogy jellemezték Kánaán
lakóit (nagyobb cs szálasabb nálunk az a nép), abból látszik, hogy szerintük sem
ők, sem Isten nem képes legyőzni őket,
Mózes, aki nem lázadt az Úr ellen, ugyanazokkal a tényekkel szembesült, mint a
többiek, de egész másképpen értelmezte ezeket a tényeket, isten nem gyűlöli népét.
Szereti őket, ahogy gyámoltalan kis fiát szereti az ember (5Móz 1:31). A népnek
semmi mást nem kellett tennie, csak visszatekinteni a közelmúlt eseményeire, ami­
kor Tsten csodálatosan megszabadította őket, és gondoskodott róluk a pusztai ván­
dorlás alatt. Ne féljetek! - biztatta őket Mózes (29. v.; vö. 21. v.) mert az Úr nem
akarja elpusztítani a népet, hanem harcolni fog érte (30. v.; vö. 3:22; 20:4).
Mózes enyhe gúnnyal emlékeztette a népet arra, hogy Isten éjjel a tűzoszloppal,
nappal a felhőoszloppal vezette őket (vö. 2Móz 13:21), és maga is olyan volt, mint
egy kém. A héber túr szó (kiszemelte, 5Móz 1:33) azonos a 4Móz 13:2-25-ben a
kémek tevékenységét jelző szóval! Mózes ellentétben a néppel Isten szavára hagyat­
kozott és arra, ahogy a múltban megtapasztalta Isten munkáját. Engedte, hogy ezek a
tapasztalatok vessenek fényt jelenlegi körülményeire, és uralják az anákokkal kap­
csolatos hirekre adott reagálását.
A nép makacsul visszautasította, hogy bátorítást merítsen Isten múltbeli tettei­
ből, és magatartásuk teszi ezt az igeszakaszt kitűnő tanúvá az emberi szív ingatagsá-

376
 5Móz 1:34-46

gával kapcsolatban. Néhány „szakértő” (12 kém közül 10) képes volt arra, hogy sem­
missé tegye Isten vitathatatlan gondoskodását. Nehéz megérteni az izraeliek hitetlen­
ségét. Mégis a mai embert is figyelmeztetni kell. A kificamult bizonytalankodás, ami
itt megnyilvánult, nemcsak az izraeliekre jellemző, Jakabnak figyelmeztetnie kellett
keresztyén olvasóit - akik az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása után éltek, és nem
kellett volna kételkedniük Isten szeretetében vagy erejében hogy ne bizonytalan­
kodó lelkülettel közeledjenek Istenükhöz (Jak 1:5-8).
1:34-36. Isten ítéletét a következő megállapítás vezeti be: amikor az Úr meg­
hallotta hangoskodásotokat. Ebből kiderül Isten mindentudása (hiszen a nép való­
jában titokban morgolódott sátraiban, 27. v.). Pusztító Ítélete azon a nemzedéken
(35. v.) nyilván feltételezi mindenhatóságát. Isten megesküdött (vő. 4:31) Izráel atyá-
t

inak, hogy beteljesíti az Abrahámmal kötött szövetséget (1:8). Az „atyáitok” kifeje­

zés huszonegyszer fordul elő Mózes ötödik könyvében, hangsúlyozva Izráel kapcso­
latát a szövetségi ígéretekkel, melyek a három nagy patriarchának hangzottak el. Is­
ten arra is megesküdött, hogy az akkori nemzedék egyetlen harcosát sem engedi be­
menni az ígéret földjére (vö. 2:14), csupán Káléb (1:36) és Józsué (38. v.) esetében
tesz kivételt (4Móz 14:36-38). Az Ábrahámnak szóló szövetséges ígéretek nem évül­
tek el ezzel az ítélettel. Ábrahám gyermekei megkapják a jó földet, de csak ha enge­
delmes a nemzedék. A szövetség Izraelé, de csak az engedelmes Izrael élvezheti ál­
dásait. Józsuc és ICálcb kivétele az ítélet alól világosan illusztrálja ezt. Káléb például
hűséges maradt az ÚRhoz (vö. Józs 14:8-9, 14).
1:37-38. Isten ítélete még Mózesre is kiterjedt. Isten megharagudott Mózesre, és
csalódott benne (amit a héberben hangsúlyos rám jelez; vö. 3:26; 4:21). Amikor
Mózes azt állította, hogy Isten őt sem engedte bemenni oda miattatok, akkor ezzel
végső soron nem a népet hibáztatta az öt sújtó ítéletért. Inkább arról volt szó, hogy a
nép zúgolódása bűnre vitte őt is. Ezért Józsué, helyettese (vö. 2Móz 24:13; 33:11)
fogja bevinni a népet a földre.
1:39-40. Úgy tűnik, hogy a ncp a gyerekekre hivatkozott, mondván hogy miattuk
nem kisériik meg elfoglalni a földet, A 39, vers nemcsak azért fontos, mert rávilágít
a hitetlen ki magyarázkodásra. Isten úgy tűnik, elismeri az úgynevezett „ártatlanság
kor”-át a gyerekek esetében. Úgy tűnik. Isten nem kéri számon a gyermekektől tette­
iket mindaddig, amíg nem tudják, mi a jó és mi a rossz. Mindazonáltal a Biblia
sehol sem írja le, hogy mikor jön el a számonkérhetőség ideje.
A gyerekeket nem vonta felelősségre az Úr szüleik gyávasága miatt, hanem meg­
ígérte, hogy nekik adja a földet, viszont szüleiket visszaküldte a pusztába (vö. 2:1)
meghalni. A Zsidókhoz írt levél szerzője ír a pusztáról, amely tele volt szórva annak
a nemzedéknek a holttesteivel, és félelmetesen emlékeztetett arra, hogy milyen kö­
vetkezményekkel jár, ha a hívő nem hajlandó bízni Isten hatalmában (Zsid 3:16-19).
1:41-46. Amikor a nép meghallotta a pusztító ítéletet, elismerték milyen óriási
*

bűnt követtek el, azonnal megbánták bűnüket (Vétkeztünk az Ur ellen), és rögtön

készek voltak harcba szállni. De már túl késő volt, mert Isten megesküdött, hogy
megítéli őket.

377
5Móz 2:1-7

Nyilvánvalóvá vált. hogy mennyire nem őszinte a bűnbánatuk, mert másodszor is

lázadó módon viselkedtek. A szöveg megint aláhúzza a nép ingatagságát. Először
gyávaságból fellázadtak, mert nem hittek abban, hogy az Úr képes harcolni értük.
Aztán másodszor is fellázadtak. Elbizakodva (43. v.) úgy gondolták, hogy az Úr
segítsége nélkül is képesek lesznek megnyerni a csatát. De vereséget szenvedtek az
emóriaktól, akik üldözőbe vették őket a hegyvidéken, ahogyan a méhek szokták
tenni (vő. 41b v,), ami világossá tette Istenük végleges és elkerülhetetlen ítéletét (vő.
4Móz 14:40-45). Hormá városának pontos helye ismeretlen, de a Negevben volt,
Kánaán déli részén, mely később Júdának jutott örökségül (Józs 15:30), majd Sime­
onnak (Józs 19:4; vő. Bír 1:17). Széír Edóm korábbi neve (IM óz 32:4; 5Móz 2:4-5,
8,12, 22,29).
A nép sírt a vereség miatt, de Isten nem változtatta meg döntését, és nem enged­
te, hogy bemenjenek a földre.

2. ÚJ KEZDET: A JORDÁNON TÚLI TERÜLETEN ÁT VEZETŐ ÚT (2:1 -25)

a. Út Kádés-Barneától Széír hegyéig (2:1-8)
2:1. A sokáig kifejezés a negyven éves vándorlásra utal a pusztában (vö. „annyi
ideig”, 1:46). Annak ellenére, hogy Isten negyven éven át ítélte ezt a hálátlan és lázadó
nemzedéket, nem mondott le népéről, mert Mózes még mindig kijelenthette, hogy az Úr
irányította. Isten továbbra is vezette a nemzetet prófétáján, Mózesen keresztül, és nem
mondott le tervéről, hogy nekik adja Kánaán földjét mint új hazájukat.
2:2-7. Ezután Isten azt mondta Mózesnek, hogy hagyják el a hegyet (Széírtől vagy
Edómtól nyugatra), és men jenek végig Széíren, Ézsau fiainak országán (vö. IMóz 36:8-
9). Isten figyelmeztette Izraelt, hogy kerülje velük a harcot. A harc azért lett volna való­
színű, mert nagyon kevés eső hull arra a területre (csupán kb. 12 cm évenként). Egy
hatalmas Széíren átvonuló néptömeg könnyen kimeríthette az edómiak vízkészleteit. Ezért
Isten azt parancsolta Izraelnek, hogy fizessenek bármiért, amit elfogyasztanak vagy meg­
isznak, és kerüljék az ellenségeskedést. (Az edómiak azonban visszautasították az izraeliek
kérését az átvonulással kapcsolatban, 4Móz 20:14-21.)
Ez a körültekintő utasítás arra mutat, hogy az izraeliek nem próbálhattak szaba­
don elfoglalni bármilyen területet, amit akartak. Tsten egy meghatározott országot
ígért meg nekik, és az a háború, amelyet a kánaáni népekkel kellett folytatniuk, erköl­
csi jellegű volt (ezért az ÓSZ-i teológusok „szent háború”-nak nevezik; lásd magya­
rázat az 5Móz 7-nél). Ezek az utasítások, valamint az a megállapítás, hogy Ézsau
birtokába adtam a Széír hegységet (2:5). rámutatnak arra, hogy Isten szuverén Úr
minden ország és nép fölött. Isten szuverenitásának arra kellett volna biztatnia az
izraelieket, hogy menjenek be Kánaán földjére, és bátran harcoljanak. Hiszen ha Is­
ten tiszteletben tartotta Edóm, Móáb (8-9. v.) és Amrnón (19. v.) jogát, hogy birtokol­
ják földjüket, mennyivel inkább tiszteletben tartotta volna Izráel jogát Kánaán elfog­
lalására, amelyet garantált nekik a patriarcbáknak adott szövetséges esküjével! Az Úr

378
 5Móz 2:8-15

védő gondoskodása Izraelről e nagy pusztában negyven esztendeje már (7. v.) szintén
arra késztette őket, hogy engedelmeskedjenek utasításainak.
2:8, Ahelyett, hogy átmentek volna Széíren (Edómon) a síkságon át vezető úton
Kánaán déli része felé, az izraelieknek északra kellett fordulniuk Edóm keleti oldala
mellett (vö. magyarázat a 29. versnél), fel Móábon keresztül (vö. 18. v.). (Lásd A
kivonulás lehetséges útvonala c. térképet a 4Móz 33:1-5 közelében.) Élat későbbi
neve Ecjón-Ccbcr, az Akabai öböl egyik kikötővárosa.

b, Ut Móáb és Ammón mellett (2:9-25)

2:9-13. Miután Isten megparancsolta, hogy ugyanolyan körültekintően bánjanak
a Móábiakkal (Ár városa Móábban volt), ahol Lót fiai éltek (1 Móz 19:36-37), mint
az edómiakkal 5Móz 2:4-6), egy Mózes utáni szerkesztő beiktatott ide egy magyará­
zó megjegyzést (10-12, v.). Bár lehetetlen pontosan meghatározni, hogy mikor iktat­
ták be a 10-12. verset, a 12, vers jelzi, hogy a föld kezdeti elfoglalása után, A
Pentateukoszban található szerkesztői megjegyzések nem sértik a Biblia ihletettségét
(lásd Dátum és szerző a Bevezetésben). Az ihletettség a végtermékre utal, nem az írás
módjára. A Szentírás eredeti szövegeit Isten „ihlette’' (2TÍm 3:16) és hibátlanok, mert
Isten nem tud hazudni (Tit 1:2). A Szentlélek felügyelte a szerkesztők munkáját ép­
pen úgy, mint Lukács történelem kutatását (Lk 1:1-4), hogy a szöveg végleges szavai
- bár különböző módszerek eredményeként születtek - Isten szavai legyenek. Ez a
végleges szöveg volt az (amelybe beletartoztak a szerkesztői megjegyzések is), me­
lyet Jézus Krisztus tökéletesnek nyilvánított (pl, Mt 5:18; Jn 10:35).
Az anákokkal (5Móz 2 :11) kapcsolatban lásd magyarázat az 1:28-nál A refáiak
ősi törzs volt, akiket magas termetükről ismertek (emliti őket az 1Móz 14:5; 15:20;
5Móz 2:20; 3:11,13; Józs 12:4; 13:12; 17:15; IKrón 20:4 is). A móábiak émieknek
nevezték őket. ami azt jelenti, hogy „rémület” vagy „rémítő”. A hóriak egy nem
sémi húri nép lehetett, akik szétszóródott csoportokban éltek Palesztinában, Sziriá-
ban és Mezopotámiában, Ők laktak Széírben, mielőtt Ézsau odaköltözött volna ( lMóz
14:6; 36:8-9, 20), és kiűzte volna őket. Az a tény, hogy a móábiak ki tudták űzni ezt
a nagy, számos és szálas népet, aláhúzta Izráel gyávaságát és hitetlenségét, hiszen
Izrael még Isten segítségéve] is visszariadt ugyanettől a néptől (vö. 5Móz 1:28; 4Móz
13:28, 33), Ez a magyarázó megjegyzés arra tanít, hogy semmilyen ellenség sem
legyőzhetetlen. Ha a móábiak ki tudták űzni az anákokat (érnieket), és ha Ézsau le­
származottai ki tudták űzni a hóriakat, akkor Tstcn bizonyára Izraelnek adhatja Kána­
ánt. Ez a háttér új fényt vet Isten parancsára, hogy keljenek át a Zered patakon
Móábban (5Móz 2:13).
2:14-15. Mózes megint figyelmeztette hallgatóságát arra a borzasztó ítéletre,
melyet a lázadó nemzedék magára vont (1:35, 39). Világossá tette, hogy a harcosok
egész nemzedéke (vö. 2:16) nem természetes halállal veszett el a pusztában töltött
38 év alatt. Az Ú r keze volt rajtuk. Ez a kifejezés gyakran azt jelenti, hogy pusztító
csapást küldött rájuk (vö. 2Móz 9:15; lSám 5:6-7, 9, 11; 6:3, 5, 9; 2Sám 24:17).

379
5Móz 2:16-29

Ebből következően az 5Móz 2:15 első felének helyes fordítása „Az Úr keze ellenük
volt, hogy pánikot (vagy zűrzavart) teremtsen közöttük’'. A „pánikot vagy zűrzavart
kelt" (hámam) ige az Istentől eredő pánikra utaló szó, melyet Isten sokszor Izráel
ellenségeiben támasztott azért, hogy összezavarja őket vagy rémületet támasszon
köztük, hogy ne tudjanak jól harcolni.
Az izráeli harcosok első nemzedéke föllázadt az Úr ellen, és ezzel valójában ők
maguk lettek „Isten szent háborújának" célpontjai. Elhagyták kezének védő gondos­
kodását, amikor büszkén fellázadtak ellene, de mindez oda vezetett, hogy ugyanez a
kéz ellenük fordult, és fájdalmasan kellett meghalniuk az ígéret földjén kívül. Miköz­
ben Mózes erre emlékeztette a népet, arra hívta fel figyelmüket, hogy Isten megtartja
ígéreteit de fenyegetéseit is. Van hatalma mindkettő végrehajtására.
2:16-19. Isten korábban megmondta Izraelnek, hogy ne bántsák Ézsau leszárma­
zottad (4-5. v.) vagy a móábiakat (9. v.), s most ugyanezt mondta Ammón fiairól.
Izráel nem támadhatta meg Ammón fiait, mert a móábiakhoz hasonlóan ők is Lót
fiai voltak (vő. lM óz 19:36-38).
2:20-23. A 20-23. vers szintén szerkesztői beszúrás (vő. 10-12. v.). Az ammóniák
elpusztították a refáiakat, akiket zamzummiaknak neveztek, és Ézsau leszárma­
zottai elpusztították a hóriakat, de ezt a szerző végső soron Istennek tulajdonítja.
Amint Pál később mondta, Isten állapította meg minden földi nép idejét és határait
(ApCscl 17:26). Még az avviakat is, akik Gáza környékén laktak, elpusztította egy
másik nép. A kaftóriak valószínűleg a filiszteusok korábbi neve lehetett, akik
Kaftórból vagyis Krétából jöttek.
2:24-25. Isten parancsa arra, hogy űzzék ki az emóri Szíhónt, Hesbón városá­
nak királyát, újabb illusztrációja Isten hatalmának minden nép fölött. Isten rette­
gést és félelmet támasztott a népekben, ami alapvető „fegyver" lett Izrael kezében
ebben a harcban és a honfoglalásban (vő. 2Móz 15:15; 23:27; 4Móz 22:3; Józs 2:9,
11, 24; 5:1; 9:24).

3. A JORDÁNON TÚLI TERÜLET ELFOGLALÁSA (2:26-3:29)

a. Szíhón legyőzése (2:26-37)
Ez a szakasz (vő. 4Móz 21:21-35) leírja Izráel honfoglalásának kezdetét, mert
végre megkezdődött az a harc, ami negyven évet váratott magára.
2:26-29. Mózes felidézte Szíhónnak tett békés ajánlatát. Ebben az ajánlatban
sok kedvező pont volt az emóri királynak. Mózes megígérte, hogy nem térnek le a fő
útról, ezért nem kell félni attól, hogy Izráel legázolja a vetést. Az izráeliek eddigre
már átvonultak Edóm és Móáb területén harc nélkül (29. v.). Az edómiak megtagad­
ták az izráeliektől az átvonulás jogát (4Móz 20:18-21). Valószinü, hogy az edómiak
megengedték Izraelnek, hogy keleti határuk mentén vonuljanak el, de azt nem, hogy
az ország közepén vonuljanak át. Mózes azt is megüzente Szíhónnak, hogy Izrael
végcélja nem Szíhón területe, hanem a Jordán másik oldala, az a föld, amit az Ú r
nekik ad.

380
 5Móz 2:30-3:11

2:30-37. Szíhón elutasította a békés ajánlatot. A héber szavak, melyek leírják Szíhón
gondolkodásának és akaratának (szívének) „megkeményedését”, azt is jelenthetik, hogy
az Úr „megerősítette” azt, ami már korábban is Szíhón szívében volt, nevezetesen öntelt­
ségét az Úr és népe, Tzrácl ellen (vö. magyarázat a 2Móz 4:21 -nél a fáraó szívének meg­
keményítésével kapcsolatban). Szíhón öntelt visszautasítása biztos jel volt arra, hogy
elvetette egyetlen lehetőségét a menekülésre. Mivel Isten ura az egész történelemnek,
Mózes kimondhatta: Istenünk, az Úr azonban kezünkbe adta öt.
A kiirtottuk (5Móz 2:34) kifejezéssel fordított héber szó a (táram, „átad” (az
Úrnak), ami gyakran teljes megsemmisítéssel járt, lásd magyarázat a Józs 6:21 -nél).
Mózes ötödik könyvében a háram a 3:6; 7:2; 20:17-ben is szerepel. A teljes népesség
- férfiak, asszonyok és gyermekek - kiirtásának erkölesi kérdésével kapcsolatban
lásd a 7. rész magyarázatát. Az, hogy egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni
komoly emlékeztető volt az izraelieknek. A héber mondat szó szerint így hangzik:
„egyetlen város sem volt túl magas számunkra”. A kánaáni városok magas falai meg­
rémítették az izráeli harcosok első nemzedékét (1:28), és ezért nem engedelmesked­
tek az Úr parancsának, hogy foglalják el a földet.

h. Óg legyőzése (3:1-11)
3:1-7. Basán egy kicsit távolabb esett északra, mint amennyire az izraelieknek
menniük kellett ahhoz, hogy beléphessenek az ígéret földjére. Mindazonáltal Óg le­
győzése északon biztosította, hogy ne támadhassák oldalba őket, amikor átkelnek a
Jordánon. Edrei, ahol a harc zajlott, kb. 50 km-re volt keletre a Kinncret-tó (Galileai-
tó) déli csücskétől. Isten parancsa, hogy Izrael küzdjön meg óggal (Ne félj tőle; vö.
magyarázat az 1:21-nél), két bizonyosságra épült: Isten Izráel kezébe adta őt, és
Izrael nem régen győzte le Szíhónt. Az ütközet végkimenetelét megint csak Istennek
tulajdonították (3:3; vő. 2:30-31). A Szíhónhoz tartozó városokhoz hasonlóan (2:32-
36) Óg 60 városa (melyek mind magas kőfallal voltak körülvéve, 3:5; lásd magya­
rázat a 2:36-nál) sem tudott ellenállni az izráeli harcosoknak. Argób egész vidéke
(3:4) másik név Básánra vagy annak egy részére. Ezt a területet a refáiak földjének
hívták (13. v.). Izráel katonái bíztak Istenük szavában, ami éles ellentétben állt az
1:28-ban említett harcosok hitetlenségével. A lakosok teljes kiirtásával kapcsolatban
(3:6) lásd a 2:34-ben szereplő háram szóra adott magyarázatot és a 7. részhez fűzött
megjegyzéseket.
3:8-11. Ezek a versek Összefoglalják a két Jordánon túli emóri király. Szíhón és
Óg országának elfoglalását. Az izraelieknek szükségük volt arra, hogy újra és újra
emlékeztessék őket Isten hűségére. Ennek az összefoglalásnak két vonatkozása külö­
nösen megmelengette az izráelick szívét. Az első az, hogy ezek az igeversek hangsú­
lyozzák, milyen nagy területet foglalt el Izráel: az Arnón pataktól a Hermón hegy­
ségig. A szidóni föníciaiak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig
Szenírnek (3:8-9). Másodsorban Óg egyike volt az utolsó refáiaknak, akikkel az

381
5Móz 3:12-25

izraelieknek szembe kellett nézni. Óg nyugvóhelye valószínűleg a koporsója (szar­

kofágja) lehetett, mely majdnem 2 m széles és 5 m hosszú volt.

c. Az elfoglalt föld felosztása (3:12-22)

3:12-17. A Jordánon túli területet Rúben, Gád és Manassé félnemzetsége között
osztották szét. (Lásd Az izráeli törzseknek kisorsolt föld c. térképet a Józs 13-nál.)
Rúben Móáb országának az Arnón pataktól Hesbónig terjedő részét kapta. Gádé
Gileád déli fele lett Hesbóntól a Jabbók folyóig. Manassé fél törzse kapta Gileád
északi részét és Básánt, mely a Kinneret-tótól (későbbi nevén a Gálileai-tótól; lásd
magyarázat a Józs 11:2-nél) keletre terült el. Óg Gileádnak ezt az északi részét cs
Básánt uralta. Manassé fiát, Jáirt külön kiemelik (5Móz 3:14), mert bátran elfoglal­
ta Argób egész vidékét Básánban (vö. 4. v.; 4Móz 32:41). Ezért ezt a területet az ő
nevéről nevezték cl. Hasonlóképpen Mákírnak (5Móz 3:15), Manassé egyik altörzs­
ének adták Gileád megmaradt részét, mert ők foglalták el azt a területet (4Móz 32:34-
40).
3:18-20. Mózes negyedik könyvében a 32. rész feljegyzi a két és fél törzs kérését
a Jordánon túli területre vonatkozóan. Ennek a kél és fél törzsnek sok volt a szarvas-
marhája és juha (vö. 4Móz 32:1), és ez a terület különösen alkalmas volt az állattar­
tásra. Mózes először megharagudott a kérésük miatt, mert újabb elpártolástól tartott,
mint Kádés-Barneában (4Móz 32:6-8,14-15). De amikor a törzsek harcosai megígér­
ték, hogy átkelnek a Jordánon és harcolnak, míg az egész Jzráci el nem foglalja a
földet, Mózes eleget tett kérésüknek. Mivel közeledett a harc ideje, a Jordántól kelet­
re eső törzseknek szükségük volt arra, hogy emlékeztesse őket elkötelezettségükre
(4Móz 32:16-19). Félelem nélkül ott hagyhatták új otthonukat és családjukat, mert
az Ú r nekik adta ezt a földet. Átkelhettek a Jordán folyón, cs bátran harcolhattak
testvéreikért, hogy azután hazatérjenek családjukhoz.
3:21-22. Ez a két igevers átmenetet képez a föld elosztásától (12-20. v.) ahhoz,
hogy Mózes elveszti vezetői pozícióját (23-29. v.). Mózes emlékeztette hallgatósá­
gát, hogy közeledik Kánaán elfoglalásának ideje (18-20. v.). Azonban Józsiié fogja
vezetni a népet a honfoglalásban, nem Mózes. Azzal, hogy Mózes bátorította Józsuét,
engedelmeskedett Isten parancsának (1:38; 3:28). Mózes bizonyossága arról, hogy
az Úr harcolt Izraelért a múltban, és ezt teszi a jövőben is, nagymértékben bátorította
Izrael jövendő vezetőjét. Józsuának nem kellett félnie (vö. magyarázat az 1:17-nel).
Mózes szavai ugyanakkor Mózes ötödik könyve bevezetésének egyik fő témáját is
visszhangozzák: az Úré a harc (Istenetek, az Úr maga harcol értetek, vö. 1:30;
20:4; és 2:24-25, 31, 33, 36; 3:2-3).

d. Mózesnek nem szabad bemennie az ígéret földjére (3:23-29)

3:23-25. Isten világosan megmondta Mózesnek, hogy nem mehet be az ígéret
földjére, mert hitetlen volt Mcríbá vizeinél (4Móz 20:12). Mindazonáltal Mózes kö­
vetkező ki jelentése az események új fordulatát jelzi: Te már elkezdted megmutatni

382
 5Móz 3:26-4:4

szolgádnak nagyságodat és erős kezedet, tíz valószínűleg az Úr hatalmára utal,

mely Szíhón és Óg, a két Jordánon túli emóri király legyőzésében nyilvánult meg,
inkább mint az Egyiptomból való kivonulás során. Mivel Isten megengedte, hogy
Mózes részt vegyen a Jordánon túli terület elfoglalásában, Mózes úgy gondolhatta,
f

hogy az Ur talán visszavonja korábbi tilalmát, hogy nem léphet be Kánaánba, tízért
alkalmas időnek tűnt most megkérdezni Istent, hogy vajon bemehet-e, hogy meglás­
sa azt a jó földet (vő. magyarázat az 5Móz l:25-nél).
A 3:24-ben szereplő Mert van-e olyan Isten kérdéssel Mózes nem arra utalt,
hogy hitt más istenek létezésében. Ez szónoki kérdés: az Ószövetség így fejezi ki az
Úr összehasonlíthatatlanságát. Teljesen egyedülálló, senki sem mérhető hozzá.
3:26-29. Isten nem hallgatta meg Mózest, vagyis nem adta meg amit kért. Sőt a
héber mondat azt jelzi, hogy Mózes újra meg újra kérte Isten engedélyét, és Isten
„dühös” lett rá (az 'akar szó intenzív alakja). (A magyar fordítás egy kicsit enyhébb
szót használ, megharagudott; vő. 1:37; 4:21.) Ez a beszélgetés elárul valamit a Mózes
és Isten közötti kapcsolat bensőségességéről. Ugyanakkor kiélezi a tragédiát egy olyan
ember esetében, aki egész életét arra szánta, hogy beteljesüljön Isten Izraelnek adott
ígérete, de tudta, hogy ő maga sohasem fogja meglátni a végkifejletét. De Mózes a
Piszgá hegy tetejéről körülnézhetett legalább, és láthatta az országot.
Mivel Mózes nem vezethette a népet át a Jordánon, Isten emlékeztette felelőssé­
gére, hogy felkészítse Józsuát a nép vezetésére. Mózes ötödik könyvének egyik fon­
tos motívuma, hogy Józsué átveszi a nép vezetését. Már harmadszorra olvasunk róla
csupán c három részben (1:38; 3:21,28). Amikor Mózes elismételte a népnek, hogy
mit mondott Isten erről, ezzel biztatta Józsuét, és megmutatta a népnek, hogy Józsué
lesz a következő vezetőjük.

B. Felszólítás a törvény betartására és a bálványimádás elutasítására (4:1-43)

1. A TÖRVÉNY CÉLJA (4:1 -8)
4:1-2. A most pedig... hallgass felszólítás bevezeti a gyakorlati következtetése­
ket, melyeket Izráel pusztai tapasztalatából vont le Mózes. Az Úr hűsége, irgalma és
ítélete megnyilvánult a nép közelmúltjában, ezért a nép kötelessége volt, hogy felté­
tel nélkül engedelmeskedjen a rendelkezéseknek és döntéseknek, A „rendelkezé­
sek” kifejezés állandó érvényű viselkedési szabályokra, megváltoztathatatlan törvény­
erejű rcndcletckrc vonatkozhat, míg a „döntések” megnevezés eseti törvényekre, a
bírók döntéseire utalhat. Alapvetően fontos volt, hogy Mózes tanítsa Izraelt erre a
törvényre, mert a motiváció, hogy bemehessetek, és birtokba vehessetek azt a föl­
det arra utal, hogy az élet teljes élvezete Isten törvényének betartásától függ. Izráel
semmit sem tehetett hozzá, nehogy azzal elvegye erejét, amint a farizeusok és a
későbbi keresztyén törvényeskedők tették. Elvenni sem volt szabad belőle az emberi
természet gyengeségére vagy akaratosságára hivatkozva,
4:3-4. Mózes utalt a baal-peóri eseményekre Móábban, mert Izráel saját törté­
nelméből akarta illusztrálni, hogy életük függ Isten törvényének betartásától. Baal-

383
5Móz 4:5-14

Peórnál mindazok az izraeliek, akik lelki vagy testi paráznaságba estek a móábi nők­
kel, vagy kard által vagy csapás miatt haltak meg (24 000 ember esett el a csapásban).
Másfelől mindazok, akik ragaszkodtak... az ÚRhoz, életben maradtak. Ezt az ese­
tet megemlíti a 4Móz 25:1-9; Zsolt 106:28-19; és a Hós 9:10 is.
4:5-8. A törvény egyik célja az volt, hogy teljes életet biztosítson az izráelieknek,
ha engedelmeskednek Istennek (1-4. v.). Az 5-8. versben a törvény egy másik célja is
kifejezésre jut: Izraelt erkölcsileg és lelkileg egyedülálló néppé tenni a nemzetek
között, és ezzel más népeket is az ÚRhoz vonni. Minden más nemzettel ellentétben
Izráelt nem gazdagsága vagy katonai hatalma, hanem erkölcsi tudása és Istennel való
szoros kapcsolata különbözteti meg, amik annak eredményei, hogy engedelmeskedik
erkölcsi alkotmányának. Ha Izráel engedelmeskedni fog a törvénynek, akkor minden
más nép irigyelni fogja. Meglátják, hogy (a) bölcs és értelmes nép, (b) akinek Istene
közel van, és (c) igazságos rendelkezései és döntései vannak.

2. AHÓREB HEGYI TAPASZTALAT CÉLJA (4:9-14)

4:9. Az ünnepélyes figyelmeztetés, hogy őrizkedjenek (ez a felszólítás számos
esetben előfordul Mózes ötödik könyvében) és vigyázzanak arra utal, hogy az izraeliek
állandóan veszélyben forogtak, hogy olyan bűnbe esnek, ami nemzetüket a kiirtás
szélére sodorhatja. Ez a bűn a bálványimádás volt (15-31. v.). A nemzet két egymás­
sal összefüggő módon lehetett bálványimádó. Az emberi értelem olyan romlott, hogy
Isten hatalmas tettei (pl. a kivonulás és a törvény adás a Hóreben) elveszhetnek a
szívükből, ha nem emlékeztetik magukat folyamatosan rájuk.
Másodszor lustaság vagy fásultság miatt a szülök lehet, hogy nem tanítják meg
erre fiaikat, és ezért gyermekeik bálványimádók lesznek. Mózes ötödik könyve nem
a papokra vagy más vallási vezetőkre, hanem a szülőkre hárítja a felelősséget gyer­
mekeik lelki oktatásáért (9-10. v.; 6:7, 20; 11:19; 31:13; 32:46). Isten hűséges sáfá­
rokra bízza a kinyilatkoztatás nagy eseményeit, mint például a törvenyadást a Sínai-
hegynél. Sohasem szabad elfelejteniük azokat, tovább kell adniuk gyermekeiknek.
(Az emlékezés is hangsúlyos Mózes ötödik könyvében, előfordul a 4:9, 23,31; 6:12;
8:11, 14, 19; 9:7; 25:19-ben.)
4:10-14. A Hóreben történt eseményeknek az is célja volt, hogy félelmet tá­
masszanak Tsten iránt a nép szívében, és így a köztük és az Úr közötti szövetség
r

lehetséges legyen. Az Ószövetségben az istenfélelem több, mint rettegő bámulat vagy

tisztelet, bár tartalmazza mindkettőt. Az istenfélő ember annyira tudatára ébred Isten
erkölcsi tisztaságának és mindenhatóságának, hogy igazán fél nem engedelmeskedni
neki. Az isteniéi elembe beletartozik Isten imádata is, valamint a szolgálat, a bizalom,
az engedelmesség és az elkötelezettség. Azon a napon a Hóreben megnyilvánult Is­
ten mindenhatósága a lángban..., sötétségben, felhőben és homályban, valamint
Isten hangjában, mely az égből mennydörgött. Erkölcsi tisztasága megnyilvánult a
tíz igében, szövetségében.
Az izraelieknek ebből a tapasztalatból meg kellett tanulniuk, hogy féljék Istent
mint szellemi lényt (alakot nem láttatok; vö, 15. v.; csak hangot hallottatok) és

384
 5Móz 4:15-24

mint transzcendens személyt. Ezt az utóbbi igazságot Isten azzal hangsúlyozta, hogy
megparancsolta az izraelieknek, hogy tartsák meg a parancsolatokat, a rendelke­
zéseket és döntéseket (amiket Mózes tanított nekik, 1,14. v.). A törvényadás tehát
azon a napon megtanította a nemzetet, hogy Istenük lélek, akit nem lehet manipulál­
ni, hanem ő az, aki megköveteli tőlük az erkölcsös életet. A Hóreb hegyről nem hoz­
tak cl semmilyen istenképet azon a napon; isten csupán két kőtáblát adott nekik
(valószínű mindegyik tábla tartalmazta az egész tíz parancsolatot, összhangban az
ókori közel-keleti szokással, amely szerint az ilyen szövetségi dokumentumokat két
példányban készítettek el). Ellentétben az ókori Közel-Kelet minden vallásával, Izrael
Istenének szava lett vallásuk alapja.

3. A BÁLVÁNYIMÁDÁS TILTÁSA (4:15-24)

4:15-20. Mózes kifejtette a hórebi tapasztalat egyik következményét. Az izráeliek
akkor semmiféle alakot nem láttak (vö. 12. v.), ezért sohase kíséreljék meg bármi­
lyen alakban megmintázni őt. Az ókori Közel-Kelet vallásai a 16-18. versben leírt
alakokra mintázott bálványokat imádtak. Izrael sohasem korlátozhatta Istenét ily
módon, mert ezzel megkérdőjelezte volna transzcendens lényét, cs az elfajuláshoz
vezetett volna (vö. 25. v.).
A csillag istenségek imádata is elterjedt az ókori Közel-Keleten, A napot Ré
vagy Aten istenként imádták Egyiptomban, és az új földön, ahová Izráel bemenni
készült, szintén elterjedt volt a csillagok imádata. (Például Jerikó városa a holdistent
imádta. ) Az izráeliek nem tántorodhattak meg (19. v.), hogy imádják az égitesteket
(vö. 17:2-5), melyeket Isten az ég alatt levő többi népnek hagyott.
Izraelnek azért is meg kellett tagadnia a bálványimádás minden formáját, mert
isten kihozta őket Egyiptomból, a bálványimádó földről, ahol a hamis istenek kép­
másainak tucatjait imádták az emberek. (Mózes ötödik könyve kb. hússzor utal arra a
tényre, hogy Isten kivitte Izraelt Egyiptomból.) Az egyiptomi szolgálat olyan volt
Izraelnek, mint a vaskohó, de Isten kihozta őket onnan, hogy az ő tulajdon népe
legyenek (vö. 9:26, 29; Zsolt 28:9; 33:12; 68:10; 78:62, 71; 79:1; 94:14; Jóéi 2:17;
3:2; Mik 7:14, 18).
4:21-24. Bár Mózes tudta, hogy nem mehet be az ígéret földjére (a jó földre; vö.
1:25), továbbra is vágyakozott rá. Ezért megint megemlítette Isten nemtetszését vele
kapcsolatban (vö. 3:26-27), és emlékeztette az izraelieket arra, hogy ő már nem lesz
velük, hogy betartassa a bálványimádás tilalmát. Az Ú r fogja betartatni ezt a párán-
'P

csőt. O mint emésztő tűz (4:24) megtisztítja azt, ami értékes (éppen úgy, ahogy a tűz
megtisztítja a nemesfémeket), és elpusztítja azt, ami értéktelen. Mint féltőn szerető
Isten (vö. 5:9; 32:16, 21; lásd magyarázat a 6:15-nél) nem engedi, hogy bárki más
részesüljön abban a tiszteletben, ami egyedül öt illeti (Ézs 42:8; 48:11). Ezért Izraelnek
különösen vigyáznia kell, hogy emlékezzen a szövetségre (vő. 5Móz 4:9).

385
5Móz 4:25-34

4. A MEGJÖVENDÖLT SZÉTSZÓRATÁS (4:25-31)

4:25-31. A bálványimádás szigorú megtiltása után (15-24. v.) Mózes kifejtette,
hogy milyen következményekkel jár, ha figyelmen kívül hagyják ezt a figyelmezte­
tést (25-31. v.). Ha majd az izraeliek hosszú időt töltenek a földön cs biztonságban
érzik magukat, elfeledkezhetnek az Úrról, és arról, hogy egyedül őbenne bízzanak.
Könnyen bálványimádásra csábíthatják őket, melytől elfajulnak (vö. 15-16. v.), és
igy bosszantják Istent.
Mózes az egyet és a földet hívta tanúnak, mert ezek állandóak, és az emberi szív
ingatagságával ellentétben nem változnak. A biztosan bekövetkező ítélet két formá­
ban valósul meg. Szétszóródás a népek közé nagy életveszteség árán (27. v.) és bál­
ványimádás (28. v.). Ez a prófécia beteljesedett az assziriai és babilóniai fogság ide­
jén, de főként akkor valósult meg, amikor Izrael szétszóródott, miután elutasította
Jézus Krisztust.
A végül (más fordítások szerint a „végső napokban”; 30. v.) kifejezés bármelyik
időszakra utalhat a szétszóródás után. De végső beteljesedése akkor lesz, amikor az
Ur Jézus visszatér a földre, hogy megalapítsa ezeréves országát (Jel 20:4), Abban az
időben a megtért Izráel teljes szívvel, lélekkel keresi majd az Urat, és hallgat a
szavára. (Mózes ötödik könyvében Mózes ismételten hangsúlyozza a teljes szívű
odaszánást az Úrnak: „teljes szívedből, teljes lelkedből”; lásd 5Móz 4:29; 6:5; 10:12;
11:13; 13:4; 26:16; 30:6,10.) Izráel végső megtérése Megváltójához nem saját embe­
ri szívük jóságának eredménye lesz, hanem az irgalmas Isten munkája. Az „irgal-
masnak” fordított héber szó (rahum) az anyai szív könyörületére utal, ahogy magate­
hetetlen csecsemőjét gondozza. Tehát még ha izráel el is felejti Istenét, ö nem hagy­
ja cserben erkölcsileg tehetetlen gyermekeit, mert anyai szánalom van a szívében, és
mert visszavonhatatlan szövetséget kötött Ábrahámmal, amit esküvel erősített meg
Izsáknak és Jákobnak (1 Móz 15:18-21; 17:7-8; 26:3-5; 28:13-15; 35:12). (Az esküre
tizenhatszor hivatkozik Mózes ötödik könyve.) Isten nem fogja elfelejteni szövetsé­
get, (5Móz 4:31), ezért Izraelnek sem szabad elfelejtenie (23. v.)

5. AZ ÚR AZ EGYEDÜLI ISTEN (4:32-40)

4:32-34. Miután Mózes beszélt a jövőről („végül”, 30, v.), most rátért a régi
időkre: a teremtéstől a Sínai-hegyig. Izráel teljesen sajátosan tapasztalta meg Istent.
Egyetlen más nemzet sem állíthatta azt, hogy hallotta a tűz közepéből szólani Isten
szavát. Egyetlen más nemzet sem mutathatott olyan Istenre, aki úgy hívta életre,
hogy megszabadította egy erősebb nép közül. Továbbá c történelmi szabadítás igazi
eredetét nem lehetett különböző módokon magyarázni. Isten hangja jelekkel és cso­
dákkal együtt (vö. 6:22; 7:19; 26:8; 29:2), nagy és félelmes tettekkel (pl. a csapá­
sok, a tüzoszlop, a Vörös-tenger kettéválasztása, a manna) és más jelenségekkel vilá­
gossá tette, hogy Isten az, aki megváltotta az izraelieket. Mindezt hatalmának és
erejének megmutatásával végezte cl (erős kézzel és kinyújtott karral; vö. 5:15;
7:19; 11:2; Zsolt 136:12; Ez 20:33-34).

386
 5Móz 4:35-43

4:35-38. Ennek a csodálatos szabadításnak az volt a cctja, hogy Izráel megtudja

- nem csupán értelmével, hanem gyakorlati tapasztalatán keresztül is hogy egye-
r

dűl az Ur az Isten. Amikor hallották rettenetes szavát az égből, és a földön látták

nagy tüzét (a Sínai-hegyen, 2Móz 19:16-20), ennek elsődleges célja nem értelmük
tanítása, hanem erkölcsük fegyelmezése volt. Azt a célt szolgálta, hogy kimunkálja
bennük a lelki engedelmességet és megoltsa az emberi szív természetes hajlamát a
felfuvalkodásra. Hangjának és a tűznek a megtapasztalása tehát azt a célt szolgálta,
hogy többet adjon nekik, mint csupán parancsolatait. Azért történtek ezek, hogy Izráel
í

féljen megszegni a parancsolatokat. Az Ur azért adott ilyen alapos erkölcsi oktatást

nekik, mert szerette atyáikat, és szövetségében megígérte nekik, hogy szeretni fogja
utódaikat. Ez a szeretet késztette arra, hogy megszabadítsa őket Egyiptomból (vö.
5Móz 4:20), attól a nemzettől, mely erősebb volt náluk. Izráelnél erősebb nemzete­
ket fog kiűzni Kánaán területéről, és odaadja a földet Izraelnek Örökségül (vö. ma­
gyarázat a 21. versnél).
4:39-40. Az ízráelicknck a kiválasztó kegyelmet és sajátos kinyilatkoztatást látva
el kellett ismerniük (tudd meg), hogy egyedül az Ú r az Isten (vö. 35. v.), és meg
kellett tartaniuk rendelkezéseit és parancsolatait. Csak e két követelmény betartása
esetén lesz jó dolguk és hosszú életük a földön (vö. 5:33; 6:2). A hogy jó dolgod
legyen kifejezés nyolcszor fordul elő ebben a könyvben, kétségtelenül azért, hogy az
engedelmesség indítóokát hangsúlyozza (4:40; 5:16; 6:3,18; 12:25, 28; 19:13; 22:7).
Az a gondolat, hogy az igazság meghosszabbítja az életet, a bún pedig megrövidíti,
jellemző az Ószövetségre (Péld 3:1-2, 16; 10:27).

6. A HÁROM JORDÁNON TÚLI MENEDÉKVÁROS (4:41-43)

4:41-43. Lehet, hogy ez szerkesztői beszúrás Mózes első és második beszéde
közé, mert Mózes ekkor jelölt ki három várost a Jordánon túl menedékvárosnak.
Ezek Becer..., Rámót és Colán voltak (lásd A hat menedékváros c. térképet a 4Móz
35:6-34 közelében). E városok jelentőségét az 5Móz 19-1:13-nál magyarázzuk (vö.
2Móz 21:12-13; 4Móz 35:6-28; Józs 20).

III. Mózes második beszéde: szövetségi kötelezettségek (4:44-26:19)

A Krisztus előtti második évezred hűbérúri szerződéseiben a történelmi előszót a
vazallusok királyuk iránti kötelezettségei követték. A szövetségi kötelezettségek sza­
kasza általában két fő részre tagolódott. Az első általános felszólítás volt a vazallu­
soknak a király vagy hübérúr iránti teljes hűségre. A második rész a konkrét kötele­
zettségek vagy törvények részletezését tartalmazta, leírva, hogyan fejezzék ki teljes
hűségüket a vazallusok hűbéruruk iránt. Mózes második beszédének felépítése úgy
tűnik, hogy ezt a hűbérúri megállapodásokra jellemző sorrendet követi. Mózes azzal
kezdi beszédét, hogy utal aHórebnél átélt alapvető élményre (4:44-5:33), Ezt a rövid
szakaszt követi a hűségre való felhívás (6-11. rész). Ezután következik a törvény
magyarázata, mely megmutatja, hogyan fejezzek ki elkötelezettségüket az izraeliek

387
5Móz 4:44-5:10

az Úrnak a mindennapi élet részletkérdéseiben (12:1-26:15). A beszéd a nép és az Úr

elkötelezettségének kihirdetésével fejeződik be (26:16-19).

A. A Húreben adott törvény felidézése (4:44-5:33)

1. A MÁSODIK BESZÉD HÁTTERE (4:44-49)
4:44-49. Ezt a törvényt adta Mózes Izrael fiainak (a „törvényinek fordított
szó a toráh, melynek jelentése „utasítás, tanítás”). Ez az utasítás arra vonatkozott,
hogyan járjon Izrael az Úrral. Ha az izráeliek boldogulni akartak egyénileg és nemze-
tilcg, akkor be kellett tartaniuk a szövetség intelmeit, melyek rendelkezésekben és
törvényekben fejeződtek ki. Ezeket a törvényeket három hónappal azután kapták az
izráeliek, hogy kijöttek Egyiptomból (vö, 2Móz 20:1-17; 21-23). Tehát Mózes ötö­
dik könyve nem egy új szövetségről szól, hanem a korábban kötött szövetség felele­
venítéséről a Jordánon túl (keletre), Bét-Peórral szemben. A Szíhónnal és Óggal
kapcsolatos részleteket lásd az 5Móz 2:26-3:11 magyarázatánál.

2. FELHÍVÁS AZ ENGEDELMESSÉGRE (5:1 -5)

5:1-5. Az ünnepélyes halld meg, Izrael azt jelzi, hogy ami ezután következik (a
rendelkezések és döntések; vö. 4:45), az nem lényegtelen, hanem abszolút szüksé­
ges ahhoz, hogy Izráel nemzete életben maradjon. Mózes... ezt mondta nekik;... az
Ur, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nemcsak atyáinkkal
kötötte meg az Úr ezt a szövetséget. Ezzel Mózes arra tanította az izraelieket, hogy
a szövetség az élőknek ad útmutatást, és nem a holtaknak. Mózesnek joga volt ezt
mondani, hiszen ő volt a szövetség közbenjárója. Az Úr szemtől szemben beszélt
Izraellel a Sínai-hegyről, de Mózesen keresztül (2Móz 19:9).

3. A TÍZPARANCSOLAT (5:6-21)
5:6-7. A 6. vers alapvetően fontos nemcsak az első parancsolat, hanem a további
9 megértéséhez is, A Tízparancsolat a már megszabadult népnek szólt (kihoztalak
Egyiptom földjéről), hogy kifejezhessék szcrctctükct a szent Isten iránt és közös­
ségben lehessenek vele. (Mózes ötödik könyve gyakran a szolgaság házának nevezi
Egyiptomot: 6. v.; 6:12; 7:8; 8:14; 13:6,11; vö. 2Móz 13:3, 14; 20:2.) A Tízparancso­
latnak sohasem volt célja, hogy megigazíthassák magukat, mert azt mindig is ingyen,
hit által kapták (vö. lMóz 15:6; Róm 4). A törvénynek sosem volt célja, hogy üdvös­
séget adjon.
Mivel az Úr kezdeményezte Izráel megszabadítását, a népnek kötelessége volt,
hogy elismerje az Úr jogát, szuverén fennhatóságát fölöttük, és meghajoljon e szuve­
renitás előtt. Az első parancs kimondta, hogy ne legyen más istened rajtam kívül,
és ezzel az ember életének minden területét Isten uralma alá vonta. A „más istenek”
szókapcsolat szakkifejezés a pogány istenekre, melyek természetesen bálványok for­
májában és imádóik gondolatvilágában léteztek, nem a valóságban.
5:8-10. A második parancsolat nem a művészeteket tiltotta Izraelben (amit a szent

388
 5Móz 5:11-16

sátor készítése is bizonyít), hanem az Urat ábrázoló istenszobor készítését. Ebben

két veszély rejlett volna. Először az, hogy mivel más nemzetek bálványimádással
fejezték ki hódolatukat isteneik előtt, ezért mindig fennállt a veszély, hogy az Úr
tiszteletét is bálványimádó istentiszteleti formákra torzítják cl. Másodszor Isten bár­
milyen, a természeti világból vett formában való bemutatása megkérdőjelezte volna
annak a szuverenitását, akit nem korlátozhat semmi. A féltőn szerető Isten (vő. 4:24;
32:16, 21; lásd magyarázat a 6 :15-nél) nem osztja meg szuverén helyzetét senkivel.
Első pillantásra az 5:9b ellentmondásosnak tűnhet az Ezékiel 18:20-szal. Mind­
azonáltal az, hogy ha gyűlölnek engem, egyértelműen a fiakra vonatkozik és nem
az atyákra. Azok a gyermekek, akik gyűlölik az Urat, büntetést kapnak. Lázadó,
Istent gyűlölő szülőknek gyakran harmad- és negyedízig olyan gyermekeik vannak,
akik szintén gyűlölik Istent (vo. 2Móz 20:5; 34:6-7).
5:11. Hiába kimondani Isten nevét szó szerint azt jelenti, hogy „felemelni vagy
üressé tenni”. Ez a parancs tiltja Isten nevének káromlását, de ennél többet is tartal­
maz, A harmadik parancsolat nem engedi, hogy Isten nevét hátsó szándékkal hasz­
náljuk. (pl. neve nem használható varázslatban vagy átokban). Az a mai keresztyén,
aki felelőtlenül használja Isten nevét vagy helytelenül tulajdonít valami cselekedetet
Istennek, megszegi ezt a parancsolatot.
5:12-15. A nyugalom napja... Isten ajándéka volt Izraelnek. A 2Móz 20:11
szerint Izraelnek minden héten egy napot pihennie kellett, hogy megemlékezzen Is­
ten hatnapos teremtő munkájáról és megpihcnéscről a hetedik napon. Tehát amikor
Izrael megtartotta a szombatot, bizonyságot tett arról, hogy hisz a személyes, transz­
cendens Istenben, aki a világot teremtette. Ez egyedülálló hitvallás volt az ókori Kö­
zel-Keleten. Mózes ötödik könyvében a szombatra nem az volt az ok, hogy a világ
teremtésére emlékezzenek, hanem arra, hogy Isten kiváltotta Izraelt Egyiptomból.
Tulajdonképpen ekkor lett nemzet Izrael. (Az emlékezzél - zákar - parancs tizen­
négyszer fordul elő Mózes ötödik könyvében. Az erős kézzel és kinyújtott karral
kifejezéssel kapcsolatban lásd 5Móz 4:34; 7:19; 11:2.) Tehát a nyugalom napjának
megtartásával Izrael kifejezte pogány szomszédai előtt a személyes Istenbe vetett
hitét, aki a világot és népüket is teremtette.
A tíz parancsolat közül ez az egyetlen, amely nem ismétlődik meg az Újszövet­
ségben, és Pál is érvelt betartatása ellen (vö. Róm 14:5-6; Kol 2:16-17). Az első
gyülekezet megváltoztatta az istentisztelet napját, és áttette a hét első napjára. Krisz­
tus feltámadására emlékezve. A szombatra vonatkozó parancs azért ideiglenes, mert
a mózesi szövetség J e le ” volt (vö. 2Móz 31:12-17). Miután a mózesi szövetséget
t

felváltotta az Újszövetség, nem volt szükség erre a Jelre”. Helyébe lépett a keresz­
tyéneknél az úrvacsora mint az Újszövetség Je le ”.
5:16. A szülők tisztelete azt jelenti, hogy nagy értéket tulajdonítunk nekik. Az
otthon élő gyerekek ezt azzal fejezik ki, hogy engedelmeskednek szüleiknek. Ez a
parancs alapvetően fontos volt a nemzet létéhez: hogy hosszú ideig élhess (vö. 6:2;
11:9; 25:15; 32:47), és jó dolgod lehessen azon a földön. A szülők és elsősorban az

389
SMóz 5:17-29

apák kötelessége volt a szövetség továbbadása gyermekeiknek, és nem a vallási veze­

tőké.
5:17. A ne ölj parancs arra vonatkozik, hogy nem lehetett elvenni valakinek az
életét törvénytelenül. Az embert Isten a maga képére teremtette, ezért az ember nem
veheti el más ember életét, kivéve, ha erre Istentől van engedélye. (Ez a parancsolat
tehát nem tiltja a halálbüntetést vagy a háborúban való részvételt, melyeket egyaránt
szabályoztak a Tóra törvényei.)
5:18. A hivő ember házasságának tükröznie kell kapcsolatát Istennel. Ezért a
házasságon kívüli nemi élet (paráználkodás) tilos. Bár a hetedik parancsolat nem
utal kimondottan a házasság előtti szexuális életre, a Pentatcukosz máshol tiltja ezt
(pl. lMóz 2:24; 2Móz 22:15; SMóz 22:13-29). Az az izráeli, aki hűtlen házastársá­
hoz, hűtlen lesz szövetséges Istenéhez is, és hajlani fog arra, hogy más istent köves­
sen.
5:19. Sok teológus úgy gondolja, hogy ez a nyolcadik parancsolat (a lopás tiltá­
sa) elsősorban az emberrablásra utal (vö. 24:7). Talán pontosabb mégis úgy tekinteni
ezt a parancsolatot, mint általános tiltást a lopás ellen, melybe beletartozik az ember­
rablás is.
5:20. Bár ezt a parancsot elsődlegesen a törvényszéki eljárásoknál alkalmazták,
kizárta a felebarát elleni pletykát is. A 6, 7, 8 és 9. parancsolat elismeri az ember
jogát az élethez, az otthonhoz, a tulajdonhoz és a jó hírnévhez.
5:21. A kíván kifejezés jelentése „sóvárog valakinek a tulajdona után”. Annyi­
ban tért el a többi parancsolattól, hogy nem egy konkrét cselekedetre vonatkozott,
hanem érzelmi és gondolati bűnre. Ezért ennek a parancsnak a megszegéséért nem
lehetett törvényszék elé vinni valakit. Ugyanakkor „a más ember tulajdona utáni só­
várgás” gyakran a 6-9, parancsolat megszegéséhez vezetett. Erre utalt Jézus, amikor
a 6. és 7. parancsolatot magyarázta (Mt 5:21-32). Lehetséges volt, hogy valaki meg­
tartotta az első kilenc parancsolatot, de senki sem tudta elkerülni a 10. parancsolat
megszegését. Ilyen értelemben a 10. parancsolat a leghatékonyabb mindegyik közül,
mert tudatára ébresztette az embereket, hogy képtelenek tökéletesen megtartani a
törvényt. Ezért kénytelenek voltak egyedül Isten kegyelmére és irgalmára számítani.

4. MÓZES KÖZBENJÁRÓ SZEREPE (5:22-33)

5:22. Ez az igevers hangsúlyozza a tíz ige isteni eredetét és azokat a lélegzetelál­
lító körülményeket, amelyekben ezeket a parancsolatokat kapták (tűz..., felhő és
homály; vö. 2Móz 19:18; 20:21).
5:23-27. A vezetők azért kértek közbenjárót, mert találkoztak a szent és fenséges
Istennel. A Elóreb hegyi tapasztalat meggyőzte őket saját erkölcsi escndőségükről,
halandóságukról (meghalunk) és felelőssegükről, hogy engedelmeskedjenek Isten­
nek (mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt).
5:28-29. Bár az Ű r jóváhagyta a nép reagálását, előre jelezte, hogy nem fognak
kitartani elhatározásuk mellett. (Az istenfélelemmel kapcsolatban lásd magyarázat a
4:10-nél.)

390
 5Móz 5:30-6:4

5:30-33. Újra hangsúlyozódik a törvény isteni eredete. Az emberek meghallgat­

ták a Tízparancsolatot, azután elmentek sátraikba. Mózes később elmondta a pa­
rancsokat, rendelkezéseket és döntéseket a 6. résztől kezdődően (vő. 6:1), s ezek is
éppen úgy az ÚRtól származtak, mint a Tízparancsolat. Alapvetően fontos volt, hogy
betartsák mindazt, amit Mózes tanított nekik, mert boldogulásuk függött ezek meg­
tartásától (vő. 6:3, 24).

B. A nagy parancsok és figyelmeztetések (6-11. rész)

Miután Mózes emlékeztette hallgatóságát az alaptörvényre, a Tízparancsolatra,
melyet a Hórcb hegyénél hallottak, rátért a törvény részleteire, melyeket nem hallot­
tak, mert megijedtek Isten hangjától (vő. 5:25-27). A 6-11. rész, melyet a „nagy pa­
rancsolatok és figyelmeztetések” részének is lehet nevezni, ennek megfelelően a szö­
vetséges kapcsolat személyes jellegével foglalkozik. Itt olvasunk arról, hogy az egyes
embernek teljesen el kell köteleznie magát az Úr iránt.

1. SZERESD AZ URAT! (6. RÉSZ)

a. Az engedelmesség megígért áldásai (6:1-3)
6:1. A 6-11. részben szereplő törvényeket egy nagy parancsolat kifejezésének
lehet tekinteni, nevezetesen annak, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szí­
vedből..., lelkedből és... erődből!” (6:5) Ezért az izraeliek az engedelmességükkel
mutathatták ki, hogy szeretik Istent. Jézus hasonló alapelvet fektetett le a keresztyé­
nek számára (vo. Jn 14:21).
6:2-3. A törvény azért született, hogy a nép konkrétan kifejezhesse, hogy tiszteli
(féled; vö. magyarázat a 4:10-nél) az Unat és engedelmeskedik neki. (Mózes ötödik
könyvében ismételten hangsúlyt kap az engedelmesség.) Ha félik Istent és engedel­
meskednek neki, akkor boldogulnak (a hogy jó dolgod legyen kifejezéssel kapcso­
latban lásd magyarázat a 4:40-nél) és hosszú ideig élnek az új földön (vö. 4:10; 5:33),
mely tejjel és mézzel folyik (lásd magyarázat a 2Móz 3:8-nál).

b. A parancs és annak fontossága (6:4-9)

6:4. Ennek az igeversnek a Séma nevet adták. Ez az a héber szó, amit a magyar
Biblia úgy fordít, hogy halld meg. Az itt található állítás a zsidóság alapvető hitval­
lása. Az igevers jelentése szerint az Ur (Jahve) teljesen egyedülálló. Egyedül ő az
Isten. Ebből eredően az izráelieknek olyan biztonságérzetük lehetett, amely teljes­
séggel lehetetlen volt a körülöttük lakó, sok istent imádó népeknek. Az ókori Közel-
Kelet „isteneiről” ritkán tartották, hogy egymással békességben élnének. Mindegyik
isten kiszámíthatatlan és erkölcsileg szeszélyes volt. így egy pogány sohasem lehe­
tett biztos abban, hogy hűsége valamelyik istenhez meg fogja-e védeni egy másik
isten szeszélyes haragjától. Az izraeliek egyistenhitc kiemelte őket ebből a bizonyta­
lanságból, mert nekik csak egy Istenre kellett figyelniük, aki kinyilvánított, követke­
zetes és igazságos mérce szerint bánt velük. Ez a monoteista hitvallás nem mond

391
5Móz 6:5-19

ellent a Szentháromság bibliai tanának. Az „Isten” szó többes számú ( ’é(úhím), cs

ezzel talán a Szentháromságra utal. O egyedül ( ’ehád) az Ur, ami az egyseget jelez­
heti az istenségben (vö. IM óz 2:24, ahol ugyanez az egységre utaló szó szerepel
r r

Adámmat és Évával kapcsolatban).

6:5. Az Uuat szeretni azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatba akarunk lépni vele,
és engedelmeskedni akarunk parancsolatainak. A parancs, hogy szeressük Istent gyak­
ran szerepel Mózes ötödik könyvében (5. v.; 7:9; 10:12; 11:1, 13, 22; 13:4; 19:9;
30:6, 16,20). Teljes szívből kellett szeretni, és e szeretetnek át kellett hatnia az izráeli
ember lényének és életének minden vonatkozását (teljes telkedből és teljes erőd­
ből).
6:6-9. Isten népe felelős volt azért, hogy elmélkedjen ezeken az igéken és szívé­
ben forgassa azokat. Ez képessé tette őket arra, hogy megértsék és helyesen alkal-
t

mázzák a törvényt, így a szülök ismételgethették azokat gyermekeik előtt, és szí­

vükre köthették. A gyermekek erkölcsi és bibliai nevelése nem kötött, rendszeres
iskolai órákon érvényesült legjobban, hanem amikor a szülők saját életük és gyerme­
keik életének féltéséből Isten igéjét a beszélgetések természetes témájává tették, melyek
bárhol és bármikor előfordulhattak napközben (7. v.).
Egyes későbbi zsidó olvasók szó szerint értelmezték a felszólítást, hogy kösd
azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Mindazonáltal
ezek a parancsok valószínűleg szimbolikusan hangsúlyozzák a törvény folyamatos
tanítását (vö. 2Móz 13:9, 16).

c. Figyelmeztetés a jóléttel kapcsolatban (6:10-19)

P

6:10-12. Az L!r arra készült, hogy egyik napról a másikra gazdaggá tegye Izraelt
új földjén. De a jólétnek van egy velejáró veszélye: amikor az embernek jól megy
sora, hajlamos megfeledkezni Istenről (vö. Péld 30:7-9). Dávid jóléte csúcspontján
követte el a legnagyobb hűtlenséget (2Sám 11).
6:13-19. Amikor az izráelieknck jól megy soruk, még inkább ügyelniük kell arra,
hogy féljék Istent (lásd magyarázat a 4:10-nél), cs őt szolgálják. Az a parancs, hogy
az ő nevére esküdj, újra hangsúlyozza, hogy öt kellett félniük, mert az ember arra az
Istenre esküszik, akitől fél, vagyis arra, akinek felelős teljesíteni esküjét. Ha elfeled­
keznének Istenről (12. v.), akkor szinte bizonyosan más isteneket fognak követni,
mert Isten úgy teremtette az embert, hogy ne csak képes legyen imádkozni, hanem
szüksége is legyen arra, hogy imádkozzon. Ez a hűtlenség ítéletet von majd maga
P

után, mert az U r ... féltőn szerető Isten (vö. 4:24; 5:9; 32; 16, 21). Ez azt jelenti,
hogy buzgón megvédi azt, ami egyedül az Övé. A féltékenység ilyen értelemben he­
lyes. A féltékenység más valaki tulajdonával vagy kiváltságaival kapcsolatban ter­
mészetesen helytelen.
Mózes előre látott egy másik bűnt is, mely az izraelieket megkísérti majd új föld­
jükön. Ez pedig az Ur próbára tétele (6:16). Ez akkor következhet be, amikor a nép
nehézséggel áll szemben, ahogy Masszában is (vö. 2Móz 17:1-7), ahol nem volt

392
 5Móz 6:20-7:2

vizük és azt hitték, hogy szomjan halnak. Ahelyett, hogy bíztak volna Istenben, meg­
kísértették azzal, hogy panaszkodtak és veszekedtek. A jövőben az izraelieknek em­
lékezniük kellett erre a szégyenletes esetre. Tudniuk kellett, hogy ha engedelmesked­
nek parancsolatainak, intelmeinek és rendelkezéseinek (vö. 5Móz 4:44; 6:1,20),
ha azt teszik, ami helyes és jó, akkor nem számít, hogy milyen nehézséggel találják
szembe magukat, jó dolguk lesz (vö. 3. v.).

d. A szövetség átadása (6:20-25)

6:20-25. Mózes újból emlékeztette hallgatóságát a szövetség átadására gyerme­
keiknek. Az itt bemutatott helyzet konkrétan illusztrálja a 6-9, versben leírt paran­
csol. Mózes maga elé képzelt egy családi otthont, ahol nyíltan és az élet természete­
sen részeként beszélnek Isten igéjéről. Amikor egy fiatal fiú rákérdez arra, hogy mit
jelentenek az izráeli törvények, akkor apjának így kellett elmagyaráznia: Először is
az ízráeliek rabszolgaként éltek Egyiptomban (21a v.). Másodszor Isten csodálato­
san kiszabadította őket (21b v.; vö. 4:20), és megítélte az. egyiptomiakat (6:22). Har­
madszor ez a csodálatos tett összhangban volt ősi ígéreteivel a patriarcháknak (Ábra­
hámnak, Izsáknak és Jákobnak) arra nézve, hogy nemzetet hoz létre leszármazottja­
ikból Kánaán földjén (23. v.; vö. IMóz 15:18-21; 17:7-8; 26:3-5; 28:13-15). Ne­
gyedszer Isten az ö igéjét rendelkezések formájában adta az izraelieknek, hogy jó
dolguk legyen mindenkor (vö. 5Móz 5:33), ha betartják ezeket és félik Istent (vö.
4:10; 6:13). A fejezet eleje táján Mózes hangsúlyozta, milyen szükséges, hogy a szü­
lök szeressék Istent teljes lényükből. Most, amikor befejeződik ez a rész, Mózes jel­
zi, hogy az Isten iránti szeretet (és az engedelmesség) egy vonása az, ha szeretetüket
Isten iránt átadják gyermekeiknek.

2. SZENT HÁBORÚ (7. RÉSZ)

a. Parancs a föld lakóinak elpusztítására (7:1-5)
7:1-2. Az itt említett hét nép jelképezi Kánaán földjének lakóit (vö. IMóz 15:19-
21). Isten e népek közül hatot felsorolt Mózesnek, amikor elhívta öt (2Móz 3:17).
Mindegyiket említette, kivéve a girgásiakat, akik (a hettitákhoz..., emóriakhoz...
és jebúsziakhoz hasonlóan) Kánaántól származtak (IMóz 10:15-16). Az 5Móz 7:1-
2 lényege, hogy Izraelnek ki kellett irtania minden nemzetet Kánaán határain belül
(lásd magyarázat ezekről a népcsoportokról a 20:17-nél).
A parancsot, hogy minden férfit, asszonyt és gyermeket megöljenek, a későbbi
olvasók gyakran nem tudták etikailag összeegyeztetni a szerető Istenről szóló tanítás­
sal. Azonban több mindent figyelembe kell venni ezekkel a népekkel kapcsolatban.
Először is halált érdemeltek bűnükért (9:4-5). Vallásuk, irodalmuk és régészeti lele­
tek vizsgálata elárulja, hogy az akkori világ lcgromlottabb kultúráját képviselték.
Másodszor kitartottak az Isten elleni gyűlöletükben (7:10). Ha megtértek volna,
akkor Isten bizonyára megkímélte volna őket, ahogy megkímélte a Niniveiket is, akik
megtértek Jónás prédikálására. De ezeknél a népeknél a megtérés szóba sem jött.

393
5Móz 7:3-8

Harmadszor a kánaániak erkölcsi rákbetegséget jelentettek (vö. 20:17-18; 4Móz

33:55; Józs 23:12-13), és akár egy is közülük-m ég egy életben maradt gyermek is -
képes lett volna bálványimádást és erkölcstelenséget terjeszteni, mely rohamosan
terjedt volna az izráeliek között, és Isten népének is a pusztulásához vezetett volna.
Negyedszer két enyhítő körülményt lehet megemlíteni. Bizonyos értelemben egy
kánaáni gyermek halála áldás lehetett, mert ha a gyermek meghalt, mielőtt elérte
volna a számonkérhetöség korát, valószínű, hogy a mennybe került. A második té­
nyező, amire emlékezni kell az, hogy Jézus Krisztus vissza fog térni, hogy lemészá­
rolja a meg nem térő bűnösöket a földön (bár arról nincs említés, hogy megölné a
gyerekeket), és ehhez a „szent háborúhoz” képest Izráel szent háborúja szinte semmi­
nek fog tűnni (2Thessz 2:5-10; Jel 19:11-21).
Tehát nincs kettősség az Ószövetség Istene és az Újszövetség Istene között. Mind­
két szövetség szerető és igazságos istennek mutatja be. A szent háborúra vonatkozó
parancs most természetesen nem alkalmazható, hiszen jelenleg Isten nem egy nemze­
ten keresztül hozza létre országát a földön. De a mai hívőknek meg kell tanulniuk
ebből a parancsból, hogy ugyanilyen könyörtelenül le kell számolniuk a bűnnel éle­
tükben, amint Izraelnek le kellett számolnia a kánaániakkal.
7:3-5. A vegyes házassággal kapcsolatos parancs feltételez valamit az emberi
természetről. Pál jól megfogalmazta ezt az alapelvet: „Hát nem tudjátok, hogy egy
kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (lK or 5:6) Egy hitetlen kánaánival
történő házasság katasztrófát jelentett az izráeli ember hitére. Mózes emlékeztette a
népet (5Móz 7:4b), hogy az Úr igazságos kardja kétélű. Isten megítéli a kánaániakat
gonoszságuk miatt; de ha az izráeliek csatlakoznak hozzájuk a gonoszságban, akkor
az ítéletet is magukra veszik. Ezért mindent - még a kánaániak vallásos tárgyait is -
, ami a leghalványabb kíváncsiságot ébreszthette a bálványimádás iránt, teljesen meg
kellett semmisíteni. Szent oszlopaik (vö. 12:3; 2Móz 23:24; 34:13) valószínűleg
férfi termékenységi szimbólumok voltak, és szent fáik olyan oszlopok lehettek, me­
lyeket Asera istennőnek állítottak, akit Baál hitvesének tartottak. Hasonló parancsok
találhatók a 2Móz 34:11-15; 4Móz 33:50-52; 5Móz 12:2-3-ban.

b. A parancs alapja (7:6-11)

7:6. A kánaániak elpusztítására vonatkozó parancs alapja az volt, hogy Isten ki­
választotta Izraelt. A téged választott ki kifejezéssel fordított szó jelentése „kivá­
laszt egy feladatra vagy hivatásra”. Isten arra választotta ki lzráclt, hogy eszköze
legyen a föld megszentelésében. Ezért Izráel szent volt (elválasztva Isten különleges
használatára) és Isten tulajdon népe (vö. 14:2; 26:18; Zsolt 135:4; Mai 3:17; lásd
magyarázat a 2Móz 19:5-nel). A kánaániak beszennyezték a földet és kockázatot
jelentettek arra, hogy Izrael teljesen alávesse magát az Úr akaratának, ezért vagy meg
kellett térniük, vagy meg kellett semmisülniük. Amint az Ige kimondja, négyszáz
éven át nem voltak hajlandók megtérni.
7:7-8. Izrael sohasem lehetett büszke arra, hogy Isten kiválasztotta, hiszen Isten

394
 5Móz 7:9-26

semmilyen érdemet nem talált a népben, amely arra késztette volna, hogy kiválassza
Izraelt. Sőt a nép kicsinysége eredetileg akadálya lehetett volna kiválasztásának. Mózes
viszont két pozitív okot is mondott arra, hogy miért választotta ki Isten Izráelt. Az
első az, hogy szerette őket az Ú r . E z az isteni szeretet végső fokon titok, mert a
nemzet semmilyen okot nem adott erre jóságával. Másodsorban azért választotta ki
őket, mert megcsküdött atyáiknak (vő. magyarázat az 1:35-nel), Ábrahámnak, Izsák­
nak és Jákobnak. Az Úr megígérte az ősatyáknak, hogy leszármazottaikból hatalmas
nemzet lesz, mely örökölni fogja Kánaán földjét (lM óz 17:7-8; 26:3-5, 24; 28:13-
15), és ö mindig megtartja adott szavát (vö. Zsid 6:13-18). Ezért hozta ki őket a
szolgaság házából (vö. 2Móz 13:3, 14, 20:2; 5M óz5:6; 6:12; 8:14; 13:6, 11).
7:9-11. Mózes azt akarta, hogy az izraeliek két következtetést vonjanak le abból,
hogy Isten kiválasztotta cs megváltotta őket. Először azt, hogy egyedül az Ú r az
Isten, Képes irányítani a történelmet, nemzeteket támaszt és nemzeteknek vet véget.
Másodszor hűséges Isten. Az ezer nemzedékre történő utalás jelentése „végtelenük’
vagy „örökké”. Isten nem fogja megszegni szerető szövetségét Izraellel (vö. 12.v.),
de a lázadók Izraelen belül is Ítélet alá esnek bűnükért éppen úgy, ahogy más nemze­
tekben (aki gyűlöli őt). Ezért minden egyes izráeli embernek vigyáznia kellett arra,
hogy megtartsa... a parancsolatokat.

c. Az engedelmesség jutalm a (7:12-16)

7:12. Ez az igevers összefoglalja a 12-16. verset. Ha a nemzet engedelmes az
Úrnak, akkor meg fogja tapasztalni szövetséges szeretetét. Bár Isten nem fogja el­
hagyni a szövetséget a patriarcháknak tett ígérete miatt (atyáid; vö. 8, 13. v,; lásd
magyarázat az 1:35-nél), a nép mégis cljátszhatja a szövetség áldásait saját engedet­
lenségével.
7:13-15. Isten Izrael engedelmességéért megígérte, hogy az emberek, az állatok
és a növények termékenyek lesznek. Az izráeliek számíthattak arra, hogy mentesül­
nek a rosszindulatú egyiptomi bajoktól (valószínűleg a fekélyeket is beleértve: vö.
28:27, 60; 2Móz 15:26).
7:16. Az izraelieknek kötelességük volt, hogy amikor bemennek a földre, meg­
semmisítsék mindazokat a népeket, melyek Kánaán határain belül cinek (vö. 1-2.
v.). Ha Izrael ezt nem teszi meg, akkor csapdába fog esni, és isteneiket fogja imádni
(vö. 2Móz 34:12-14), aminek az lesz az eredménye, hogy nem tapasztalják meg az
említett áldásokat (5Móz 7:13-15). A 16. vers inditoíta Mózest a 17-26. versben leírt
figyelmeztetések kifejezésére.

d. Biztatás a szent háborúra (7:17-26)

7:17-26. Mózes ismerte izráeli honfitársainak szívét. Emlékezett arra, hogy negy­
ven évvel korábban hogyan rémültek meg az Anák-fiaktól (1:26-28). Ezért beszédé­
nek ezt a részét (a szent háborúról) azzal fejezte be, hogy megfelelő nézőpontba állí­
totta az ütközeteket. Az izráelieknek nem ellenségeik erejére kellett koncentrálniuk,

395
5Móz 8:1-3

hanem az ÚR nagyságára. Látták a fáraó csodálatos vereséget jelek és csodák (a tíz

csapás) által. Mindezeket Isten ereje okozta, erős kéz és kinyújtott kar (vő. 4;34;
5:15; 11:2). Izrael elvárhatta, hogy megismétlődjön a történelem a kánaániak elpusz­
tításában (ugyanúgy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, 7:19).
Isten elkergeti Izráel ellenségeit, hogy menekülni fognak a harcban, mintha da­
rázsrajok üldöznék őket (vö. 2Móz 23:28; Józs 24:12). (A 20. versben szereplő rette­
netes félelem szó szerint darazsakat jelent. Egyesek szerint a darázsra történő utalást
szó szerint kell venni; mások szerint az egyiptomi hadseregre vonatkozik.) Tény,
hogy Izráel ellenségeit megszállta a félelem (2Móz 15:15; 4Móz 22:3; Józs 2:9-11,
24; 5:1; 9:24). Isten nagy zavart támaszt Izráel ellenségeiben (5Móz 7:23), vagyis
Istentől gerjesztett pánik tör ki a kánaáni népek között, és kiszolgáltatottá teszi őket a
harcban (24. v.). Mindez jól kidolgozott terv szerint történik (apránként, 22. v.),
nehogy túl hirtelen néptelenedjcn el a fold és elszaporodjanak a vadállatok.
Az izráelick biztosak lehettek ebben a dicsőséges győzelemben, ha van elég hi­
tük, hogy csatába szádjának, és utána elég önfegyelmük, hogy megsemmisítsék a
hátrahagyott bálványokat az ezüsttel és arannyal együtt. Ha ezt nem teszik meg,
akkor a bálványimádás csapdájába esnek, cs őrújuk fog irányulni Isten szent háború­
ja. A kánaániak bálványai, melyek közül egyesek szexuális perverziót reklámoztak,
utálatosak voltak Istennek. Ezért népének is utálnia kellett őket, mert ezekre a kép­
másokra a kiirtás várt (ki kell azt irtani, hérem; lásd magyarázat a Józs 6:21 -nél).

3. FIGYELMEZTETÉS, HOGY NE PRÓBÁLJÁK FÜGGETLENÍTENI MAGUKAT (8.

RÉSZ)
a. Buzdítás arra, hogy emlékezzenek a pusztára (8:1-6)
8:1. A következő igevers megint arra emlékeztette az izraelieket, hogy az élet
ajándéka cs a termékenység azon a földön, amelyet Isten ígért, nem fog automatiku­
san bekövetkezni, hanem az engedelmesség mellékterméke lesz. A pusztai vándor­
lásnak az volt a célja, hogy hitet és engedelmességet támasszon a nemzetben. A nép­
nek vigyáznia kellett arra, hogy teljesítsék mindazokat a parancsolatokat, ame­
lyek Istentől erednek (vö. 4:9).
8:2-3. Amikor Mózes azt mondta, hogy Isten azért tette próbára az izráelieket,
hogy megtudja mi van a szívükben, akkor Mózes antropomorfi/must használt. Is­
ten tennészetesen előtte is tudta, hogy mi lakik a nép szívében. Az volt a lényeg, hogy
engedelmességüket vagy engedetlenségüket a történelemnek kellett bizonyítani.
Isten vezette őket a pusztába, ahol nem maradt más választásuk, csak az, hogy
vagy bíznak benne, vagy morgolódnak ellene. A pusztában nem tudtak élelmet ter­
melni, hanem teljesen ki voltak szolgáltatva Istennek az élelmüket és ebből eredően
egész életüket illetően. Amikor Mózes arra emlékeztette őket, hogy nemcsak ke­
nyérrel él az ember, ez alatt azt értette, hogy még az élelmüket is Isten szava rendel­
te ki. Azért volt mannájuk, mert Isten így parancsolta. Ezért végső soron nem a

396
F

5Móz 8:4-18

kenyér tartotta őket életben, hanem Isten szava! Az Isten szavától függetlenül szer­
zett kenyér nem tarthatta volna életben őket.
Ezért állt Jézus is ellen a Sátán kisértésének, hogy a köveket változtassa kenyér­
ré, amikor a pusztában volt (Mt 4:3-4). Jézus tudta, hogy Isten nem rendelte cl, hogy
azok a kövek legyenek a kenyere, és azt is tudta, hogy Atyja gondoskodni fog élelmé­
ről, még ha a Fiú nem is tesz csodát, ahogy azt a Sátán javasolta (vő. Mt 7:9).
8:4-6. Az Ú r Izraelt azzal fegyelmezte, hogy mindenért - az élelemért, a vízért és
a ruháért - tőle kellett függnie. Mivel mindezeket szavával biztosította, az egyetlen
logikus tennivaló az volt, hogy megtartj ák... az Ú r parancsolatait, öt követik és őt
félik. Az „öt féljed” kifejezés azt jelenti, hogy az illető fél nem engedelmeskedni
annak, aki ilyen hatalmas cs szent.

h. Buzdítás arra, hogy ne feledkezzenek meg Istenről (8:7-20)

8:7-9. Ellentétben a pusztai élet kietlenségével, ezek az igeversek leírják Izrael
bŐvölködését az új földön. Bőséges lesz a víz (ami alapvetően szükséges a növény­
termeléshez és az állatok valamint az emberek életének fenntartásához), a mezőgaz­
dasági javak, beleértve a gabonát (búzát és árpát), a gyümölcsöket (szőlőt, fügét,
gránátalmát), olajfákat és mézet, és bőven lesznek ásványi kincsek is. (Vasat és
rezet fedeztek fel a Holt-tengertől délre eső hegyekben.) Akkor a nép nem lesz szű­
kében semminek (vo. Zsolt 23:1).
8:10-18. Mózes ezután kifejtette, hogy milyen veszély rejlik a bőségben. Amíg a
pusztában voltak, Istentől kellett várniuk az élethez legszükségesebb dolgokat is.
Újonnan talált jómódjuk eltakarhatja szemük elől, hogy továbbra is szükségük van az
Úrra. Mózes biztos ellenszert írt elő erre a veszélyre: áldani fogod Istenedet, az
URat. Ha nem fogják őt dicsőíteni áldásaiért, már egy lépést tettek abba az irányba,
hogy megfeledkezzenek Istenről és ne engedelmeskedjenek parancsolatainak.
Az az izráeli, aki abbahagyta az Úr őszinte magasztalását, azt tapasztalhatta, hogy
fölfuvalkodik a szíve (14, v.) a jómódban (12-13. v.; vö. Hős 13:6). Elfeledkezik
(vő. 5Móz 8:11,19; lásd magyarázat a 4:9-nél) Izrael csodálatos szabadulásáról Egyip­
tomból..., a szolgaság házából (vö. 5:6; 6:12; 7:8; 13:6, ll;2Móz 13:3, 14; 20:2) és
a pusztából (vö. 5Móz 1:19; 32:10), ahol mérges kígyók és skorpiók vannak (vö.
4Móz 21:6-7). (Ez az egyetlen utalás Mózes öt könyvében skorpiókra a pusztai ván­
dorlás során.) Aki nem emlékezik Isten gondoskodására, hogy vizet biztosított nekik
(2Móz 15:25, 27; 17:5-7), és mannát (2Móz 16) a pusztában, hajlamos lesz saját
képességének (az én erőm és hatalmas kezem) tulajdonítani ezt a gazdagságot,
pedig valójában éppen annyira Isten ajándéka, mint amikor víz fakadt a kemény
kősziklából a pusztában, A manna biztosítása próbatétel volt, hogy vajon Izráel
számít-e az Úr szavára (magyarázat a 2Móz 16:4-nél). Ez a kiszolgáltatottság meg­
alázó (vö. 5Móz 8:3). Az emberek elkerülhették a gazdagság és az erő miatti büszke­
séget, ha állandóan emlékeztek az Únra és a pusztaságban tanult leckére: az egész
élet Isten ajándéka, és semmi sem lehetséges nélküle (18. v.).

397
5Móz 8:19-9:6

8:19-20. Éppen úgy, ahogy Isten dicsőítésének hiánya oda vezet, hogy megfeled­
keznek róla, a feledés más istenek imádását eredményezi. Ennek vége pedig a biztos
pusztulás (halál). Ha Mózes hallgatósága példát akart látni nemzetek pusztulására,
nem kellett mást tenniük, csak visszaemlékezni azokra a népekre, amelyeket az Úr
elpusztított, nevezetesen Szíhón cs Óg országára (2:26-3:11).

4. FIGYELMEZTETÉS AZ ÖNELÉGÜLTSÉG VESZÉLYÉRE (9:1-10:1)

a. Kánaán legyőzése nem Izráel igazságának az eredménye (9:1-6)
9:1-3. Mózes emlékezett az emberek megdöbbenésére, amikor hallották a tizen­
két kém beszámolóját Kánaán lakóiról, hogy milyen erősek, milyen sokan vannak, és
milyen nagy termetüek (4Móz 13:26-14:4). Mózes nem akarta, hogy megint megle­
pődjenek vagy lebeesüljék az előttük álló feladat nagyságát. Ezért hangsúlyozta, hogy
tisztán katonai és emberi nézőpontból lehetetlen győzniük. Az ellenségnek nagyobb
volt a katonai ereje, az erődítményei (nagy városok magas erődökkel), a tapasztala­
ta és a létszáma. Ezen túlmenően az ellenségnek félelmes híre is volt: Ki állhat meg
az Anák-fiak előtt? (Az anákokkal kapcsolatban lásd magyarázat az 5Móz 1:28-
nál).
Bár mindezek a kánaániak javára dolgoztak, mégis kudarcra voltak ítélve, még
mielőtt a harcok megkezdődtek volna. Ahogy a pusztában az Úr Izráel előtt járt
felhő- és tűzoszlopban, most is az izráeli hadsereg előtt fog menni mint emésztő tűz,
hogy elpusztítsa az ellenséget. Ez az alapelv hangzik fel a Péld 21:31-ben is: „Ké­
szen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.” Ugyanakkor Isten népe sem
maradhatott passzív. Hitben kellett kezdeniük a harcot és kipusztítani az ellenséget
Isten erejével, amint megígérte.
9:4-6. Amikor az izráeliek látják az óriási győzelmeket a honfoglalás során,
könnyen beképzeltté válhatnak. Még könnyebben engedhetnek a lelki büszkeségnek,
ha elgondolkodnak azon az isteni jóindulaton, amit a győzelmek során átéltek. E
három igevers mindegyikében Mózes figyelmeztet az önelégültség kialakulásának
veszélyére. Elmondja a népnek, hogy győzelmük nem saját igazságuk következmé­
nye lesz.
Mózes valójában három indokot nevezett meg, amiért Izrael győzni fog a honfog­
lalás során. Először is a népeket gonoszságuk miatt (4-5. v.) űzi ki az Úr. Gonosz­
ságuk olyan nagy volt, hogy Isten ítéletéért kiáltott. Ő Izráel Istene, de ugyanakkor
minden nép Istene is. Valamennyien számadással tartoznak neki. Másodszor Isten
azért ad győzelmet Izraelnek, mert megcsküdÖtt az ősatyáknak erre (vő. magyarázat
az l:8-nál; figyelemre méltó az lMóz 15:13-21, mely egyaránt beszél arról, hogy
Isten megítéli a gonosz emóriakat és arról, hogy odaígéri a földet Ábrahámnak).
Harmadszor az Úr ingyen kegyelmi ajándékként fogja odaadni a főidet, mert az
izraeliek makacs, érzéketlen, kemény nyakú nép (5Móz 9:6; vö. 13. v.; 10:16; 31:27).
Később Mózes rámutatott, hogy az izráeliek valójában azt érdemelnék, hogy Isten
elpusztítsa őket (9:13-14) ahelyett, hogy megáldja őket a föld ajándékával. Ezért

398
 SIYlóz 9:7-21

Izráel soha nem engedheti meg magának az önelégültséget a honfoglalásban aratott

győzelmeire hivatkozva. Azokat a győzelmeket ellenségei gonoszságának, Isten ígé­
retének, és Isten kegyelmének köszönheti.

b. Izráel lázadásainak felidézése (9:7-10:11)

(1) Az aranyborjú (9:7-21). 9:7-14. Ez és az ezt kővető szakasz (9:22-10:11) jól
felépített érvelés annak megmagyarázására, hogy mit jelent az, hogy „kemény nyakú
nép vagy” (9:6). A hangsúlyos felszólítás, hogy Emlékezz rá, és el ne felejtsd alá­
húzza, milyen lehetetlen feltételezés lenne valaha is Izrael részéről, ha azt hinné,
hogy a földet saját igazsága jutalmául kapta. Mózes egy esetet - az aranyborjú imá­
datát - használ fel a nép múltjából annak illusztrálására, hogy Izráel történelme szin­
te mindig az Isten kegyelme elleni lázadás története volt (7. v.). Ez az eset (2Móz 32)
talán minden addiginál jobban illusztrálta egyfelől Izrael bűnösségét, másfelől Isten
kegyelmét. Amíg Mózes negyven nap és negyven éjjel böjtölt a Hóreb hegyén (a
Sinni-hegyen. vö. 5Móz 1:2), tehát teljesen Istentől függött, a nép mulatozott. Mi­
közben Mózes átvette a Tízparancsolatot (a szövetség tábláit, 9:9, 11), az Isten uj-
jával írt két kőtáblát (lásd magyarázat a 3Móz 31:18-nál), a nép máris megszegett
néhányat ezek közül azzal, hogy egy aranyborjút imádott (lásd magyarázat a 2Móz
32:6-nál). Miközben az Úr átadta a szövetséget Mózesnek, a nép megromlott, ha­
mar letért útjáról (5Móz 9:12), Maga Isten is kijelentette, hogy a nép kemény nya­
kú (13, v.). Olyan súlyos volt lázadásuk, hogy Isten cl akarta pusztítani őket, és új
népet akart támasztani Mózes leszármazottjaiból (vö. 2Móz 32:9-10).
9:15-21. Ezek az igeversek feljegyzik Mózes reagálást a nép bűnére. Mózes két­
szer is megemlíti, hogy ilyen hamar letértek az útról (vö. 12. v.), és aláhúzza a nép
ingatagságót valamint bűnük súlyosságát. Amikor Mózes összetörte a két táblát a
nép szeme láttára, ezzel szemléletesen illusztrálta, hogy mit tettek az _
ÚRral kötött
r

szövetségükkel. Megszegtek a vele kötött egyezményt (2Móz 24:3). Ezért az Unnak

joga volt arra, hogy elálljon a szövetség törvényétől, melyet a Sínai-hcgycn kötött a
néppel.
A második dolog, amit Mózes tett, az volt, hogy böjtölt és imádkozott negyven
nap és negyven éjjel (5Móz 9:18; vö. 25. v,; 10:10). Az Ószövetségben természetes
volt, hogy az ember böjtölt, ha megbánta bűnét (vö. Bír 20:26; 2Sám 12:16; lKir
21:27; Neh 1:4). Böjtölésével kimutatta, hogy vállalja a néppel a közösséget, és hogy
mennyire visszariadt vétkük miatt. Azt tettek, amit Isten rossznak tart, és bosszan­
tották őt (5Móz 9:18-20). A meghallgatott engem az Úr kijelentés arra enged kö­
vetkeztetni, hogy Mózes imádkozott. Imájának tartalmát a 26-29. vers írja le. Csak a
20. vers jegyzi fel az Ószövetségben, hogy Mózes Áronért is imádkozott, és ezzel
megmentette az ö életét is. Mózes teljesen elpusztította az aranyborjút és a felhasz­
nált aranyat. (Lásd magyarázat a 2Móz 32:20-nál.) Gúnyosan bűnös csinálmányuk-
nak nevezte. Amikor Mózes elpusztította a bálványt, azt is jelképezte, hogy maga a

399
 5Móz 9:22-10:5

nép is megérdemelte volna a teljes pusztulást. Csupán Isten kegyelme, melyet Mózes
közbenjárása hozott, mentette meg a népet.
(2) Más lázadások (9:22-24). 9:22. Ez az igevers arra utal, hogy Mózes folytat­
hatta volna Izrael lázadó tetteinek felsorolását, amikor haragra ingerelték az EJKát. A
Tabéránál történt incidenssel kapcsolatban, ahol a nép panaszkodott a nehézségek
miatt, lásd 4Móz 11:1-3; Masszában a nép a víz miatt zúgolódott, lásd 2Móz 17:1-7;
és Kibrót-Taavában Izráel a manna miatt panaszkodott, lásd 4Móz 11:31-34.
9:23-24. Miután Isten megkegyelmezett az aranyborjú esetéért azzal, hogy nem
pusztította el a nemzetet, az ember jelentős változásra számítana a nép szívében. De
ok újra fellázadtak Istenük... ellen, s nem voltak hajlandók felmenni Kádés-
Barneából és elkezdeni a harcot a földért. Ezért Mózesnek teljesen igaza volt, ami­
kor megállapította, hogy történelme minden jelentős állomásánál Izráel népe lázado­
zott. A hívőknek is tudatában kell lenniük az Izraeléhez hasonló Isten elleni lázadás
f
veszélyének (lK or 10:1-12), ha nem hisznek neki és nem hallgatnak a szavára.
Éppen annyira hálával tartoznak Isten kegyelméért, mint Izráel pusztai nemzedéke.
(3) Mózes könyörgése. 9:25-29. Mózes közbenjáró imádságának leírása itt szere­
pei és nem a 19. versnél, ahova első pillantásra jobban illene. Valószínűleg a 24.
versben szereplő szavak miatt került ide. Ha a ncp a kezdet kezdetétől fogva ilyen
lázadó volt, akkor miért nem pusztította el őket Isten? Ez az ima választ ad erre a
kérdésre.
Ezek az igeversek tartalmazzák az Ószövetség egyik mintaimádságát. A negyven
nap cs negyven éjjel említése emlékeztet Mózes böjtölésére (18. v,), és jelzi őszinte­
ségét és azt, hogy nagyon is tudatában volt a helyzet súlyosságának. Mózes Isten
dicsősége és földi hírneve miatt aggódott. Izraelért nem a nép érdeme alapján kö-
nyörgött. Inkább „emlékeztette” Istent arra, hogy Izráel öröksége (vő. 29. v. és lásd
r

magyarázat a 4:20-nál). Az ősatyáknak (Abrahámnak, Izsáknak és Jákobnak; vő.

9:5; lásd magyarázat az 1:8-nál) tett ígéret fényében, ha Isten elpusztította volna Izraelt,
ez kérdésessé tette volna, hogy képes-e teljesíteni ígéretét (9:28). Mózes ebben az,
imádságban egyáltalán nem törődött a maga érdekével, hanem csak Isten jó hírével.
Kifejezte vágyát, hogy Isten újra mutassa meg kegyelmét azzal, hogy megbocsátja
népe... keménységét... törvényszegését és vétkét (27. v.). Hiszen ezt a népet, örök­
ségét szabadította ki Egyiptomból... nagy erejével és kinyújtott karjával (vő. 26.
v.; lásd magyarázat a 4:34-nél).
(4) Isten elfogadja Mózes könyörgését (10:1-11). 10:1-5. Az Úr, elfogadva Mó­
zes könyörgését, hogy ne pusztítsa el a népet, újra írta a Tízparancsolatot két kőtáb­
lára. Ez azt jelzi, hogy Isten tényleg érvénytelenítette a korábbi szövetséget, melyet
a 2Móz 24:3-ban kötöttek. Valószínű, hogy mindkét tábla tartalmazta a Tízparancso­
lat egészét. Ez szokásos gyakorlat volt az ókori Közel-Keleten a hüberúri megállapo­
dás megkötésekor, melyekkel Mózes Ötödik könyvet korábban már összehasonlítot­
tuk. Mózes Isten utasítása szerint készített egy ládát (vö. 2Móz 25:10-16), melybe
azután belehelyezte a táblákat. A ládával együtt természetesen elkészült azután a
szent sátor többi része is (2Móz 37:1-5; 40:20-21).

400
 5Móz 10:6-18

10:6-9. Ez a ncgy vers szerkesztői beszúrás lehet (vö. magyarázat a 2:10-12-nél).

Amikor Izrael Mészárában volt, ott halt meg Áron. A 4Móz 20:28; 33:38 szerint
Áron a Hór-hegyen halt meg. Mószéra talán az a terület volt, ahol a Hór-hegy állt.
Áron halálának említése azt jelzi, hogy Isten elfogadta Mózes könyörgését évek­
kel korábban a Hóreben, és megkímélte Áron életét. Áron harmadik fia, Eleázár lett
a főpap (5Móz 10:6), és a léviták megkapták feladatukat a szent sátorral kapcsolat­
ban (8. v,). A lévitákkal kapcsolatos más részletek magyarázatát lásd a 18:1 -8-nál.
10:10-11. Araikor Mózes másodszor is felment a hegyre (1-5. v.), negyven nap
és negyven éjjel (vö. az első alkalommal, 9:9) böjtölt és közbenjárt Izraelért (9:18,
25). Isten beleegyezett, hogy nem... pusztítja el a nemzetet, és azt mondta Mózes­
nek, hogy induljon útnak a nép élén..., hadd vegyék birtokba azt a földet.

5. BEFEJEZŐ FELSZÓLÍTÁS AZ ÚR IRÁNTI TELJES ELKÖTELEZETTSÉGRE (10:12-

11:32)
a. Felszólítás arra, hogy- a kiválasztott nép szeresse az Urat ( 10:12-22)
10:12-13. Ezek az igeversek bevezető összefoglalását adják az általános buzdí­
tásnak a 14-22. versben. Miután Mózes rámutatott az elbizakodottság (8, rész) és a
lelki büszkeség lehetetlenségére Izráel lázadásainak fényében (9:1-10:11), felhívta
Izraelt, hogy válassza az egyetlen túlélési lehetőséget, a teljes elkötelezettséget az
Unnak. Ez látható a következő felszólításokból: féljed (vö. magyarázat a 4:10-nel),
járj..., szeresd őt..., szolgáld..., tartsd meg. Az elkötelezettség saját javukat szol­
gálja (vö. magyarázat a „jó dolgod legyen” kifejezésre a 4:40-ben).
10:14-15. Az Ur uralkodik az egeknek egein, és nem része a teremtett világnak,
hanem szuverén Ura. De nemcsak megteremtette a világot, hanem birtokolja is, és
valamennyi népet a földön. De megkedvelte az ősatyákat, és kiválasztotta őket,
hogy szoros kapcsolatba kerüljenek vele. És az ő utódaikat... választotta ki, vagyis
elhívta Izraelt, hogy tanúja legyen. Tehát az első ok, amiért Izraelnek szeretnie kellett
az Urat az, hogy Isten kezdeményezte a szeretet kapcsolatát ezzel a lázadó nemzettel.
Ugyanez az alapelv érvényes Isten és a mai hívők kapcsolatára is (Róm 5:8; ÍJn
4:10).
10:16-18. A szuverén Úr kiválasztására a helyes reagálás az, hogy körülmetélik
a szívüket (vö. 30:6). A körülmetéletlen szív az Isten parancsolataival szemben meg­
keményedett akaratot jelenti. Úgy is lehet mondani, hogy kemény nyakú vagy ma­
kacs (vö. 9:6, 13; 31:27). Tehát a szívük körülmetélésére vonatkozó parancs feltéte­
lezi, hogy az emberi szív természetétől fogva lázadó, cs helyreigazításra van szüksé­
ge. Bár az emberi szívek lassan változnak, Mózes figyelmeztette a nemzetet, hogy az
ff

URatnem lehet lekenyerezni. Ot nem elégiti ki semmi, ami kevesebb a belső átalaku­
lásnál, mert ő a nagy... Isten. Ahogy Isten bánik a kiszolgáltatott emberekkel (az
árvával..., az özveggyel..., a jövevénnyel), az is illusztrálja abszolút igazságos jel­
lemét (nem személyválogató), és kiemeli követelményét Izraellel szemben, hogy
legyen igazságos.

401
5Móz 10:19-11:7

10:19-22. A jövevény említése a 18. versben emlékeztet Isten nagy szabaditásá-

ra, amikor kihozva Izraelt Egyiptomból... nagy és félelmes dolgokat tett (21. v,),
mert ok is jövevények voltak Egyiptom földjén (19, v.; vö. 2Móz 23:9), Ezért az
izráelieknek félni kellett Istent, szolgálni, ragaszkodni hozzá (vö. hozzá ragaszkodj
az 5Móz I I :22-ben; 13:5; 30:20), és öt dicsérni. Mózes további hűségre biztatva
felhívta a nép figyelmét arra a tényre, hogy isten részben már beteljcsitette Ábrahám­
nak adott ígéretét azzal, hogy megsokasítotía számukat, mert annyian lettek, mint
amennyi az égen a csillag (vö. IMóz 15:5; 22:17; 26:4). Azzal a kérdéssel kapcso­
latban, hogy hetven izraeli költözött-e Egyiptomba (2Móz 1:5) vagy hetvenöt (ApCsel
7:14-15), lásd magyarázat az ApCsel igcszakasznál.

b. Izrael szeresse az Urat hatalmas tettel miau (11:1-7)

11:1. Mózes megint kiemelten hangsúlyozza a szeretet és a hűség elválaszthatat­
lanságát (vö. 6:5-6; 7:9; 10:12-13; 11:13, 22; 19:9; 30:6, 8, 16, 20). Izráel Isten iránti
szeretetének végső próbája az volt, hogy vajon engedelmeskedik-e neki (vö. Jn 14:15).
Héberül az a parancs, hogy szeresd az Unat azt jelenti, hogy öt válaszd ki a legmeg-
hittebb barátodnak, és ezt a döntésedet azzal fejezd ki, hogy engedelmeskedsz kinyil­
vánított akaratának.
11:2-7. Izráel egész történelmét az Úrnak az a célja vezette, hogy fenntartás nél-
kül szeressék. Az U r fenyítése Isten erkölcsi oktatása. Az emberi szív ingatagsága
miatt gyakori és drasztikus beavatkozásokra volt szükség. így Isten „iskolába járatta”
Tzráelt Egyiptomban, hogy megtanulja Isten nagyságát és hatalmát (erős kezét és
kinyújtott karját; vö. 4:34; 5:L5; 7:19), és hálás engedelmességgel reagáljon arra,
ahogy megszabadította a fáraótól. Izráel külön jeleket kapott (11:3; a tíz csapást),
hogy megérthesse mi történik, A Vörös-tengernél (szó szerint a „Nádas-tengemcl”;
vő. magyarázat a 2Móz 14:2-nel) történt eseményt és annak mindmáig kiható követ­
kezményét Egyiptomra nézve (5Móz 11:4), csak Isten csodálatos szabaditásával és
Ítéletével magyarázhatták.
Az egyiptomi tapasztalatok után az Ur a puszta „iskolájába” küldte gyermekeit
negyven évig. Itt tovább finomította erkölcsi nevelésüket, mert teljesen kiszolgálta­
tottak voltak neki minden szükségletüket illetően. A mit tett veletek kifejezés (5. v.)
általános utalás Isten csodáira a pusztában, beleértve azt, amikor víz fakadt a sziklá­
ból (2Móz 17:1-7), s mannát és fürjeket kaptak éleimül (2Móz 16).
Isten fegyelmezése ugyanakkor nem volt mindig pozitív. A kivonuláskor a nép
látta Isten kegyelmét és hatalmát, a pusztában megismerték gondviselését. Aztán Dátán
és Abírám lázadásakor (4Móz 16) Izrael tanult Isten szentségéről. Ha Mózes nem jár
közben értük, az Úr „megsemmisítette” volna az egész nemzetet (4Móz 17:10) zúgo­
lódó hitetlenségük miatt (4Móz 16:6).
Mózes arra biztatta a népet, hogy tanuljon a múltjából, mert Isten tanító céllal
alakitotta történelmüket. A saját szemetekkel láttátok kifejezés hangsúlya és fiaik­
nak az említése, akik nem látták ennek az időszaknak az eseményeit (5Móz 11:2),

402
 5Móz 11:8-21

kiemeli a szülők felelősségét abban, hogy példát mutassanak az engedelmes életben

gyermekeiknek, és továbbadják azokat az igazságokat, amiket ezekből a tapasztala­
tokból tanultak.

c. Tartsák meg Isten parancsait, mert a siker és a hosszú élet tőle függ (11:8-25)
11:8-9. Mózes azt akarta, hogy a nép egy fontos következtetést vonjon le törté­
nelmüknek ebből a rövid áttekintéséből (1-7. v.). Mivel Isten úgy rendezte Izráel
múltbeli tapasztalatait, hogy ezekből erkölcsi tanulságot vonjanak le, nyilvánvalónak
kellett lenni a nép előtt, hogy Isten kegyelmének vagy ítéletének megtapasztalása
erkölcsi viselkedésük függvénye. Csak úgy lesz jó dolguk az új földön, ha megtartják
Isten minden parancsát. Az izráeliek csak akkor lesznek erősek, ha engedelmesked­
nek. A kettő közvetlen kapcsolatban áll egymással. Hogy Isten segítségével legyőz­
hessék a náluk erősebb ellenséget, és hogy hosszú ideig élhessenek azon a földön
(vő. 4:40; 5:16; 6:2; 25:15; 32:47) végső soron erkölcsi és nem katonai kérdés volt.
(A tejjel és mézzel folyó föld kifejezés gyakran fordul elő Mózes ötödik könyvében.
Ezzel kapcsolatban lásd magyarázat a 2Móz 3:8-nál.)
11:10-15. Az ígéret földjének és Egyiptomnak a szembeállítását lehet, hogy
Dátán és Abírám említése váltotta ki (6. v.). Ezek a férfiak úgy hivatkoztak Egyip­
tomra, mint „tejjel és mézzel folyó földre”, és azért panaszkodtak, mert Mózes nem
adott nekik jobbat (4Móz 16:12-14). Ezzel szemben az igazság az, hogy Kánaán föld­
jén sokkal jobb lehetőség nyílt a földművelésre, mint Egyiptomban, Amíg az. egyip­
tomiaknak az öntözéstől kellett függniük, Isten népe az égből hulló eső vizére szá­
míthatott, mert Isten szemmel tartja azt a földet egész évben. Ez az cső nem az embe­
ri találékonyságtól vagy ügyességtől íügg, hanem attól, hogy Izráel engedelmesen
hallgat-e az esőadó parancsaira. Ezek közé tartozott Isten szeretető cs szolgálata
(vö. 5Móz !0:12). Az őszi cső (vagy korai eső) szeptember és október táján hullik, a
tavaszi eső (kései eső) pedig márciusban cs áprilisban (vö. Jóéi 2:23), Ezekkel az
esőkkel veszi kezdetét és ér véget az esős évszak. Az esők szükségesek a fák és növé­
nyek növekedéséhez, beleértve a gabonát (a búzát, a lent és az árpát) a szőlőt, az
olajfákat (olajodat) és füvet.
11:16-21. Mózesen keresztül Isten újra figyelmeztette Izraelt, hogy ne imádjon
más isteneket. Ez jól kapcsolódott a 13-15. vershez, mert a Kánaán földjén lakó
népek sok termékenységi istenséget imádtak, vagyis a gabona, az olaj, az eső stb.
isteneit. Ha Izráel népe nem fog kifejezetten vigyázni (lásd magyarázat a 4:9-nél),
akkor könnyen elcsábítják őket pogány szomszédaik, hogy vegyenek részt ezeknek
az istenségeknek az érzéki imádásában. Csupán arról lenne szó, hogy földjük termé­
kenységét már nem az ÚRtól vátják, hanem egy vagy több hamis istentől. Az ilyen
istentisztelet, mely teljesen eltávolodott az erkölcstől, és ahol a szertartásos szexuali­
tás kapott fő hangsúlyt, olyan vonzó lehetett az emberi szívnek, hogy a gondatlan és
erkölcsileg fegyelmezetlen izráeliek belesodródhattak végzetes hálójába.
Isten haragját, mely az éhínségben fejeződik ki (bezárja az eget) elkerülhetik

403
5 Móz 11:22-32

azzal, ha tartózkodnak a hamis istenek imádatától. Tehát ha Izrael a kánaáni istenek

imádatával akarja garantálni az csőt, ez pontosan azt eredményezi, hogy az igaz Isten
visszatartja az esőt!
Mégis olyan gyenge volt az akaratuk, hogy elkerüljék ezt a bűnt, hogy nagyon
oda kellett figyelniük Mózes szavaira, melyek az isteni kegyelemről, szabadításról,
valamint a bűnről és az ítéletről hangzottak cl. Vegyétek azért a szívetekre (vő. 6:6)
és telketekre ezeket az igéket. (Azzal kapcsolatban, hogy kössétek jelül a kezetek­
re, és legyenek fejdíszként a homlokotokon, lásd magyarázat a 6:8-nál.) A nemzet
csak úgy remélhette, hogy megmenekül a bálványimádás csábításától, ha engedi, hogy
Isten szavai átjárják élete és otthona minden területét, és szorgalmasan tanítja azokat
/ r

fiainak (vö. 6:7). így élhet folyamatosan jólétben az ígéret földjén, melyet az Ur
esküvel adott atyáiknak (lásd magyarázat az 1:35-nél).
Ugyanez az alapelv érvényes a mai hívőre is. Aki elkötelezik magát arra, hogy
megismerje a Szent írást és engedelmeskedjen neki, az meg tudja őrizni magát a ha­
mis istentisztelet mai formáitól (vö. 2Tim 3:1-9-et a 2Tim 3:14-17-tel). Ezért szólí­
tott fel Pál minden hívőt arra, hogy „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon”
(Kol 3:16).
11:22-25. Mózes beszédének ezen a pontján áttér a hosszú életről a föld sikeres
elfoglalásának témájára. A népnek az volt a feladata, hogy szeresse... az ÜRat (vö.
6:5). Az egyes parancsolatok megtartása alapvetően azt fejezte ki, hogy az ember
szereti Istent (vö. 11:1). Aki folyamatosan hűséges hozzá (hozzá ragaszkodtok; vö.
10:20; 13:5; 30:20), az bizonyítja szeretetét.
r

Az U r a nép engedelmességére válaszul garantálta Izrael csodálatos győzelmét

nála nagyobb és erősebb ellenségein. Rettegést és félelmet kelt ellenségeikben, hogy
ne tudjanak sikeresen harcolni Izráel ellen. Amit Ráháb mondott a kémeknek: „Tu­
dom, hogy az Ú r nektek fogja adni ezt a főidet, hiszen rettegés fogott cl bennünket,
és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik” (Józs 2:9), egy példa ennek az
ígéretnek a beteljesedésére (vö. 2Móz 15:15-16; 5Móz 2:25; 28:10; Józs 2:11, 24;
5:1). Ha Izráel továbbra is hűségesen engedelmeskedett volna Istennek, akkor egyre
inkább terjeszkedhetett volna (5Móz 11:24; vö. magyarázat az 1:7-nél), hogy betelje-
r

sédjén az Abrahámnak adott ígéret (1 Móz 15:18). De Izráel engedetlensége miatt az

egész ország elfoglalására vonatkozó ígéret beteljesedése még mindig várat magára.

d. Az áldások és átkok Ébál és Garizim hegyén (11:26-32)

11:26-32. E szakasz részleteivel kapcsolatban lásd magyarázat a 27-28. résznél.
A l l . rész 26-32. versei találó befejezést jelentenek Mózes beszédének ehhez a ré­
széhez. Mózes még egyszer hangsúlyozta, hogy Izráel történelmét az határozza meg,
hogy milyen erkölcsi kapcsolata az (Jurái.

404
 5Móz 12:1-5

C. Konkrét törvények (12:1-26:15)

1. BEVEZETÉS (12:1)
12:1. A rendeletek és törvények, melyek Mózes beszédében ezután következnek
(12:2-26:15), a teljesség igénye nélkül hangzottak el. Mózes szándékosan nem ismé­
telt meg sok törvényt és részletet, melyek Mózes második és harmadik könyvében
megtalálhatók. Mózes ötödik könyve a prédikált törvény (vagy helyesebben „utasí­
tás”; lásd magyarázat az l:5-nél). Mózes életfelfogást tárt a nép elé, nem átfogó tör­
vénykódexet, mely kiterjedt volna az élet minden területére. Az itt említett törvények
célja, hogy segítsenek az embereknek alárendelni életük minden területét az ÚRnak,
és segítsenek eltávolítani bármit, ami kockára tenné teljes odaszánásukat.
Ezek a törvények különösen az ígéret földjére irányulnak: tartsátok meg, telje-
/

sítsétek ezeket a parancsokat azon a földön. Az Ur igéje bizonyosan beteljesedik,

ezért Mózes azt mondhatta Móáb síkságán az izráelieknck, bár még az ígéret földjén
kívül voltak, hogy az Ur máris nekik adta [az eredetiből inkább múlt idő („adta”)
következik, mint jövő]. Tehát a föld biztos ajándékának tudatában kellett figyelnie a
népnek a rendelkezésekre és döntésekre. (Az atyáid Istene megnevezéssel kapcso­
latban lásd magyarázat az 1:11 -nél; vö. 1:21; 4:1; 6:3; 27:3.)

2. AZ EGYETLEN SZENT HELY TÖRVÉNYE (12:2-28)

a. A kánaúni kegyhelyeket el kell pusztítani (12:2-4)
12:2-4. A magas hegyek és halmok különösen jelentősek voltak az ókori Közel-
Kelet bizonyos vallásaiban, mert sok istenről úgy gondolták, hogy onnan származnak
és ott élnek. A zöldellő fa szintén fontos volt a kánaáni termékenységistenek imáda­
tához. A szent oszlopok (vö. 7:5; 2Móz 23:24; 34:13) valószínűleg férfi termékeny­
ségi szimbólumok voltak (vö. 2Móz 34:13; 5Móz 7:5; 16:21). A szent fák valószínű­
leg Asera termékenység-istennő jelképei lehettek, akit Baál hitvesének tartottak. Is­
teneik szobrai (pásil) valószínűleg kő szobrok lehettek.
Ezeknek a kultikus a tárgyaknak a teljes elpusztítása azt a célt szolgálta, hogy
eltávolítsa az istenségek imádásának kísértését és megakadályozza az Úr tiszta imá-
datának beszennyezését (12:4), Az Ur nem tűr cl részleges odaszánást, Ezeknek a
kultikus tárgyaknak és központoknak az elpusztításával az izraeliek kifejezhették tel-
t

jcs hűségüket az Ur iránt. Ugyanakkor azt is kimutathatták, hogy nem hisznek a kána­
áni istenségek létezésében, és ezért nem félnek „bosszújuktól”.

b. Hol kell az Urüí imádni (12:5-7)

12:5. Amikor Izráel bemegy az ígéret földjére, Isten majd kiválaszt egy helyet,
hogy oda helyezze nevét (vö. 11,21. v.; 14:23-24; 16:2, 6, 11; 26:2), vagyis kivá­
lasztja, hogy hol legyen a szent sátor, hol találkozzon Isten és ember (vö. 2Móz 33:7-
11). Ez a parancs nem azt jelentette, hogy a szent sátor mindig ugyanazon a helyen
marad, mert Isten parancsára elköltözhetett. A parancs végső beteljesedése évszázad­
okkal később következett be, amikor Isten megengedte, hogy Dávid Jeruzsálembe

405
5Móz 12:6-14

vigye a szent sátort, ahol fia, Salamon felépítette a templomot. Az egyetlen szentély­
re vonatkozó parancs három dolgot tudatosított vagy hangsúlyozott: Isten egységét
(vagyis azt, hogy ő egy Isten és nem sok), azt, hogy az izraelieknek tisztán kell imád­
niuk az Urat, valamint a nép politikai és lelki egysegét.
12:6. Az istentisztelet helyére vitt égőáldozatokat (3Móz 1) teljesen el kellett
égetni az oltáron. Különböző időszakokban ajánlották fel ezeket, hogy kifejezzék a
bemutató teljes függőségét az Úrtól. Az véresáldozatnak fordított szó (zebah) olyan
áldozatra utal, amit a hála kifejezéséül mutattak be, és közös étkezés kapcsolódott
hozzá. Lehetett hálaáldozat (3Móz 7:12-15; 22:29-30) valamilyen konkrét dologért,
amit Isten adott az őt imádónak. Fogadalmi áldozatként is bemutathatták, hogy telje­
sítsék az Úrnak tett esküt (3Móz 7:16-17; 22:18-23). Vagy önkéntes áldozat is lehe­
tett, mellyel a felajánló háláját fejezte ki Istennek (3Móz 7:16-17; 22:18-23), de nem
feltétlenül valamilyen konkrét áldásért. (A tizedekkel kapcsolatban lásd magyarázat
a 3Móz 27:30-32-nél és az 5Móz 14:28-nál. Az elsőszülöttekre vonatkozó törvénnyel
kapcsolatban lásd magyarázat a l5:19-23-nál.) A felajánlások ( szó szerint „amit
felemeltek a kézben”) a papokéi lettek.
12:7. Az izraeli „istentiszteletet” az öröm jellemezte (Ott egyetek Isteneteknek,
az ÜRnak a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt), ha hűségesen éltek az
új földön, mert számíthattak az Úr bőséges áldására. Az Úr jelenlétében való „örven­
dezés” többször előfordul Mózes ötödik könyvében (7, 12. 18. v.; 14:26; 16:11; lásd
még 16:14-15).

c. Mikor kell imádni az Urat (12:8-14)

12:8-9. Korábban, amikor Izrael a pusztában élt, az Úr utasítására Mózes megpa­
rancsolta a népnek, hogy nem vághatnak le tehenet, juhot vagy kecskét anélkül, hogy
először ne vinnék az állatot a szent sátor bejáratához, hogy áldozatul felajánlják az
Úrnak (3Móz 17:1-4). Istennek két oka volt erre. Először a tiltás azt a célt szolgálta,
hogy visszatartsa az izraelieket a pogányokhoz hasonló istentisztelettől (3Móz 17:5-
9). Másodszor visszatartotta a népet az áldozat vérének elfogyasztásától (3 Móz 17:10-
13). A mindenki ahogyan jónak látja bizonyos lazaságra enged következtetni a nép
részéről e tiltás betartását illetően (3Móz 17:3-4). Vagy Mózes arra is utalhatott, hogy
az izraeliek nem tudták, hogyan alkalmazzák ezt az eredeti tiltást. A következő ige­
versek világos útmutatót adnak a hús megevésével és feláldozásával kapcsolatban.
12:10-14. Az áldozatokat (égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedei­
teket, felajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitokat stb.; lásd magyarázat a 6. vers­
nél), akár hús. akár gabona áldozatról volt szó, csak a szent sátornál lehetett bemutat­
ni (vö. 17-18. v.). Arra a helyre kellett elvinni, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr,
hogy ott lakjék az ő neve (lásd magyarázat az 5. versnél). Ezek az áldozatok öröm­
ünnepek voltak (12. v.).

406
 5Móz 12:15-28

d. Mit kell áldozni (12:15-28)

12:15-16. Az elejtett vadat és az áldozathoz elfogadható állatokat meg lehetett
enni anélkül, hogy elvitték volna azokat a központi istentiszteleti helyre, amennyiben
ezeket nem áldozati célból vágták le. Mivel az állatot nem áldozat céljából ölték le,
nem számított, hogy a hús elfogyasztói szertartásilag tisztátalanok vagy tiszták. (A
szertartási törvényeket főleg Mózes harmadik könyve tartalmazza. Nem erkölcsi tör­
vények, hanem arra tanították a népet, hogy milyen isten, milyen maga az ember és
milyen a kapcsolata Istennel. Például a 3Móz 12-ben leírt szertartási áldozatok a
gyerekszüléssel kapcsolatban nem jelentik azt, hogy a szülés etikailag helytelen.) Az
állatok vérének elfogyasztására vonatkozó tilalom viszont továbbra is érvényben
maradt (lásd magyarázat az 5Móz 12:23-nál).
12:17-19. Mózes másodszor is (vö. 12-13. v.) figyelmeztette a népet arra, hogy
bármit, amit az Unnak felajánlottak, csak a jövendő központi istentiszteleti helyen
lehet elfogyasztani. így védték az istentisztelet tisztaságát, Mózes megint arról be­
szélt, hogy az istentisztelet az öröm ideje (vö. 12. v.). Mivel a levitáknak nem volt
törzsi örökségük a földből (10:9; 12:12), ezért a törzsek területén található városok­
ban laktak (18. v.; 14:29; 16:11). A népnek kellett gondoskodniuk róluk (vö. 14:27).
12:20-28. Itt megismétlődik az az engedély, hogy a nem áldozati állatok húsát
meg lehet enni anélkül, hogy a szent sátorhoz vitték volna (vö. 15-16. v.), de további
részleteket is olvasunk. A mai olvasó kicsit fárasztónak tarthatja ezt az ismétlést. De
nem szabad el felejteni, hogy Mózes ötödik könyve eredetileg prédikáció formájában
hangzott el. Általában az ismétlés fontos a tanulási folyamatban, de kétszer olyan
fontos a szóbeli tanításnál, ahol a hallgatóságnak nincs lehetősége arra, hogy újra
elolvasson valamit, amit nem értett meg először.
A korábbi tiltás (3Móz 17:1-12), hogy nem ehetnek húst, hacsak először fel nem
ajánlják a szent sátorban, csupán arra az időszakra vonatkozott, amíg az izraeliek a
pusztában vándoroltak, és „otthonaik” közel álltak a szentélyhez. Most a nép hama­
rosan bevonul az ígéret földjére, ahol legtöbben túl messze lesznek a központi szen­
télytől ahhoz, hogy odavigyék a húst. Ezért engedélyt kaptak az állatok otthoni levá­
gására „világi” étkezés céljából.
Ugyanakkor ez az engedély oly módon hangzott cl, hogy megmaradjon a paran­
csolat eredeti célja (3Móz 17:1-12). A tiltás azt célozta, hogy megelőzze az istentisz­
telet kánaáni szertartás általi beszennyczödcsct, és megakadályozza az izráclickct az
állatok vérének elfogyasztásában. Itt Mózes megint figyelmeztet a vér elfogyasztá­
sának tilalmára, akár otthon vágták le az állatot (5Móz 12:23-25; vö. 16. v.), akár a
szent sátornál (27. v.).
A vér az életet jelképezte (mert a vér lélek, 23. v.). Azzal, hogy az izraeliek
tartózkodtak a vér elfogyasztásától, kimutatták tiszteletüket az élet iránt, és végső
soron az élet teremtöje iránt. A 3Móz 17:11 azt is jelzi, hogy a vér váltságdíj a bűnö­
kért. Ezért a vér szent, és nem szabad az embereknek elfogyasztani. Mózes megőrizte
a 3Móz 17:3-4 eredeti célját azzal is, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy minden áldoza-

407
5Móz 12:29-13:6

tót a központi szentélyben kell bem utatni az Ú rnak (5M óz 12:26-27; vö. 11, 17-18.
v.J. Véresáldozataidnak a vérét pedig öntsd Istenednek, az ÚRnak az oltárára.
f

Az Újszövetség eltörölte az egyetlen szenthely törvényét, mert minden hívő szent

hellyé lett, „az elő Isten tem plom ává” (2Kor 6:16). M indazonáltal az egyetlen szentély
törvényében kifejezésre jutó örök alapigazság továbbra is érvényes, m ert Isten továbbra
is megköveteli az imádat tisztaságát (Jn 4:24) és népének egységét (Fii 2:1-5).
Ennek a résznek m ind a három fő egysége azzal a felszólítással fejeződik be,
hogy vigyázz az utasítások betartására (5M óz 12:13, 19, 28; figyelem re m éltó m ég
az 1, 30. vers is). E 2 t is hangsúlyozza M ózes ötödik könyve, am ire talán azért volt
szükség, mert a nép hajlott a vigyázatlanságra és a gondatlanságra.

3. A BÁLVÁNYIMÁDÁS MEGAKADÁLYOZÁSA (12:29-13; 18)

a. A pogány kultikus gyakorlatokat kerülni kelt (12:29-31)
12:29-30. M ózes nem tágított attól, hogy kerülni kell m indenféle kapcsolatot a
pogány kultikus gyakorlatokkal. Ez a bűn két okból is visszataszító volt. Először
azért, m ert az Úr kegyelm ét követné, vagyis azután jönne, hogy az Úr kiirtja...
azokat a népeket előlük. A z isteni kegyelem ellenére az egyszerű kíváncsiság a bál­
ványim ádás csapdájába ejtheti a hívőket (vö. 7:26). Ez szem léletesen jelzi az emberi
szív rom lottságát és az em beri akarat törékenységét, m ikor elkötelezi m agát a szent
Istennek. N em csoda, hogy M ózes m egint arra szólítja fel népét, hogy vigyázzanak
(vö. m ag y arázata 12:28-nál).
12:31. A pogány bálványim ádás visszataszító jellegének m ásik oka az az utála­
tosság, m elybe vezet, A pogányok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére,
ami az U r előtt utálatos, és amit gyűlöl. Ezek közül az „utálatos dolgok” közül a
legrosszabb a gyerm ekáldozat volt. Fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek
áldozatul, gyakran az am m óni M ólók nevű isten im ádatára (3M óz 18:21; 20:2-5;
2K ir 23:10; Jer 32:35). Isten a gycrm ekáldozatot halállal büntette (3M óz 20:2-5).
Ennek ellenére Salam on m agaslatot épített M ólók im ádására az O lajfák hegyén (lK ir
11:7), és m ind Á ház (2K rón 28:3), m ind pedig M anassé (2K ir 2 1:6) feláldozták gyer­
m eküket a tűzben. A gyerm ekáldozat gyakorlása volt a legelvetem ültebb bűn, am iért
Izrael északi királyságának fogságba kellett m ennie a Kr. e. VITT. században (2K ir
17:6, 17). Tehát egy kis kíváncsiság a pogány vallási gyakorlatokkal kapcsolatban
végül egy egész nem zet pusztulásához vezetett. U gyanezt a figyelm eztetést ismétli
meg Pál apostol: „M ert am iket titokban tesznek, azokról m ég beszélni is szégyen”
(E f 5:12).

b. A bálványimádás terjesztése hamis próféta által (13:1-6)

13:1-6. A pogány vallási szertartások utánzásának általános tiltása után (12:29-
31) M ózes rám utatott három m ódra, ahogy a bálványim ádás kísértése valószínűleg
jelentkezhet: ham is prófétán keresztül (13:1-6), egy szeretett szem élyen keresztül

408
 51Móz 13:7-lla

(7-12. v.) vagy „forradalmárokon” keresztül, akiknek sikerül egy egcsz várost eltérí­
teni a hittől (13-19. v.).
Csodák önmagukban sohasem bizonyították az igazságot. Csodák sok vallásban
történnek, mert a Sátán felhasználja a hamis vallásokat és hamis prófétákat, hogy
megtévessze a világot (vö. 2Kor 11:13-15; Ef 6:11; Jel 12:9). Ezért Mózes figyel­
meztette a népet, hogy az igazság mércéje soha nem a jel vagy csoda (vagy az emberi
tapasztalat bármely más területe). Az igazság mércéje Isten igéje.
Egy próféta vagy álomlátó jövendölése beteljesülhet. De ha tanítása ellentétes
Isten parancsaival, akkor a népnek Istenben kell bíznia cs az ő szavában, nem pedig
a látott csodában. Ha az emberi tapasztalat látszólag ellene mondott Isten világos
tanításának, akkor az izráclieknek alá kellett vetni magukat Isten parancsainak, mert
az ő igéje igazság (vö. Jn 17:17).
Az izraelieknek minden bálványimádásra való csábítást az Úr iránti szeretetük
próbájának kellett tartani. Bár mindig fennállt az a veszély, hogy engednek a kísértés­
nek, minden esetben, amikor sikeresen ellene álltak a bűnnek, növekedett hitük és
Isten iránti szeretetük (vö. Jak 1:2-4). Mózes felszólítása így hangzott: kövessetek...,
féljétek, az ő parancsait tartsátok m eg..., szavára hallgassatok, őt tiszteljétek,
és hozzá ragaszkodjatok (vö. 5Móz 10:20; 11:22; 30:20). A hamis prófétának...
meg kellett halnia, mert ha sikeresen bálványimádásra csábítja a népet, ezzel Tstcn
ítéletét vonja rájuk (vö. 7:26). A hamis próféta kivégzése a gonosz kitakarítását
jelentette Izraelből. Mózes hangsúlyozta a nemzeti tisztaság szükségességét, mert az
a parancs, hogy „takarítsd ki a gonoszt” kilenc esetben fordul elő ebben a könyvben
(13:6; 17:7, 12; 19:19; 21:21; 22:21-22, 24; 24:7).

c. Bálványimádás terjesztése családtagok vagy barátok által (13:7-12)

13:7-8. Talán a legtragikusabb és legfájóbb mindazok közül a helyzetek közül,
melyeket Mózes előre láthatott, az az eset, amikor egy szeretett személy csábít vala­
kit bálványimádásra. Mózes jelezte, hogy tisztában van a tragédia mélységével, ami­
kor szándékosan a szeretet kifejezéseivel jellemezte a különböző rokoni kapcsolato­
kat: testvéred, anyádnak fia..., kedvelt feleséged (szó szerint „öledben dédelgetett
feleséged”) vagy testi-lelki jó barátod. Gyakran barátok megpróbálják befolyásolni
egymást. Az előző esettől eltérően, amelyben a hamis próféta nyíltan kísérli meg
elcsábítani a népet a bálványimádásra (2-3. v.), ez a kísértés titokban történik, és
egyénileg. A kísértés képtelenségét fokozza, ahogy Mózes más istenekről beszél.
Ezek olyan istenek, akiket nem ismertek ők sem, atyáik (őseid) sem. Mózes nem
arra gondolt, hogy a nép nem tudott ezekről az istenekről, hanem arra, hogy nem
tapasztalta meg őket. Ezek a „más istenek” semmit sem tettek Izraelért, és soha nem
is fognak, mert nem léteznek.
13:9-Ua. Aki ilyen kísértésbe kerül, annak először is azzal kell reagálnia, hogy
nem enged a kisértésnek (ne engedj). Az a parancs, hogy ne hallgass rá, jelentheti,
hogy ne fogadja el a kérést, hogy mindez titokban maradjon. A kísértés egy szeretett

409
5Móz 13:11 b-19

személytől eredt, olyan valakitől, akit a megkísértett ember természetesen megszán,

és valószínűleg hajlamos lenne eltitkolni (mentegetni) ennek a hozzá közel álló em­
bernek a bűnét. De ebben az esetben is Isten parancsainak kellett uralkodniuk az
ember érzésein és tapasztalatain. A megkísértett személynek nyilvánosságra kellett
hoznia családtagja bűnét, sőt az volt a parancs, hogy ő emeljen rá először kezet,
amikor kivégzik (vö. Zak 13:3). Azzal, hogy a vádló dobta az első követ, tanúsította,
hogy igaz, amit állít. A közösség többi tagjának részvétele a megkövezésben bizonyí­
totta hűségüket az Úrhoz és eltökéltségüket bármivel szemben, ami veszélybe sodor­
hatja ezt a hűséget és elfordíthatja őket az ŰRtól.
13:11 b-12. Ennek a szigornak az lesz az eredménye, hogy az egész Izráel meg­
hallja ezt a különleges elkötelezettséget az Úr iránt, és fél nem engedelmeskedni
neki (vö. ApCscl 5:11). Pontosan ezt követelte Mózes a néptől: különleges elkötele­
zettséget (mely meghalad minden más rokoni kapcsolatot) Isten iránt, aki különleges
kegyelmet tanúsított a nemzet iránt (aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szol­
gaság házából; vö. 2Móz 13:3, 14; 20:2; 5Móz 5:6; 6:12; 7:8; 8:14; 13:6). Lehet,
hogy Jézus erre az igeszakaszra gondolt, amikor hasonló elkötelezettséget várt köve­
tőitől (vö, Mt 10:34-39; Lk 14:26).

d. A hitet elhagyó város elpusztítása (13:13-19)

13:13-14. Az a helyzet, amit Mózes itt elképzelt, talán a legveszélyesebb lehetett
az egész nemzetre vonatkozóan. Bizonyos elvetemült emberek meglehet, hogy el­
tántorítanak egy egész várost. Ezeknek a férfiaknak a gonoszságát kiemeli az a
tény, hogy olyan várost csalnak meg, amelyet Istened, az Úr ad majd Izraelnek.
13:15-19. Ennek a bűnnek olyan szörnyű volt a büntetése, hogy mielőtt bármi­
lyen lettre sor kerülne, alapos vizsgálatnak kellett megerősítenie a hirt. Ha a hír meg­
erősítést nyert, akkor úgy kellett bánni a várossal, mint egy kánaáni várossal: telje­
sen el kellett pusztítani lakóit és az állatokat (a háram szó jelentésével kapcsolatban
lásd magyarázat a 7:26-nál; Józs 6:21). Az, hogy el kellett pusztítani összes zsákmá­
nyát és nem építhették fel többé, kizárt minden kapzsi vagy törvénytelen indítékot
azoknál, akik végrehajtották az ítéletet. E parancs betartása erkölcsi megtisztulást és
r

lelki megújulást hoz a földre. Ezután az U r ... irgalmában megszaporítja a népet,

ahogyan azt esküvel ígérte (vö. 4:31).
Izrael a legtöbb esetben nem hajtotta végre azokat a parancsokat, amelyek ebben
a részben találhatók. Ezért mind az északi királyságnak, mind pedig később a déli
királyságnak fogságba kellett mennie. Az itt szereplő parancsok nem keresztyének­
nek szólnak, mert ők nem alkotnak nemzetet, ahol Isten az uralkodó, vagyis az újszö­
vetségi gyülekezet nem teokrácia. Ugyanakkor alkalmazni kell a gyülekezeti fegyel­
met (Mt 18:15-17; lKor 5), és van bűn, amely halálos (ÍJán 5:16-17; vö. Zsid 10:26-
31)-

410
 5Móz 14:1-2

4. A NÉP SZENTSÉGÉT TÜKRÖZŐ TÖRVÉNYEK (14. RÉSZ)

„Az Urnák, Istenednek a szent népe vagy” (2* v.): ez azt jelenti, hogy olyan nép,
amelyet Isten arra választott, hogy felhasználja. Az előző szakaszban (12:29-13:19)
Mózes hangsúlyozta, hogy a nemzetnek szükséges elkülönítenie magát Isten imáda­
tában minden pogány nemzettől. A 14. részben Mózes rátér az élet mindennapi ügye­
ire, és olyan életstílusra szólítja fel a népet, mely tükrözi Izrácl sajátos helyzetét a
nemzetek között.

a. A pogány gyászoiási szokások tiltása (14:1-2)

__ r

14:1-2- Amikor Mózes úgy nevezi a népet, hogy Ti az Unnak, Isteneteknek a

gyermekei vagytok (szó szerint „fiai”), ezzel nem az újjászületésre utal, hanem Izráel
különleges kiváltságára* Csak egyetlen nemzet a föld színén élt bensőséges kapcso­
latban az ÍJnral. Minden más nép Izrael bizonyságtételén vagy szolgálatán keresztül
közeledhetett az Úrhoz* Ezért kellett Izraelnek, mely az Úr... szent (félretett) népe,
kimutatnia szentségét más nemzetek előtt* Izráel különleges nemzet, Isten tulajdon
népe (vö* 7:6; 26:18; Zsolt 135:4; Mai 3:17; lásd magyarázat a 2Móz 19:5-nél).
Más nemzeteknek különös és babonás hiedelmeik voltak a halálról és a halottak­
ról. Voltak, akik holt szellemeket imádtak. Az itt (5Móz 14:1) említett szertartások -
összevagdalás és a fej leborotválása a halottért - ma ismeretlenek. Önmaguk összc-
vagdalása a gyász jele volt (vö* Jer 16:6; 41:5; 47:5; 48:37).
Azonban világos, hogy ezek a gyakorlatok olyan hiedelmeket tükröztek, melyek
ellentétesek az Úrba vetett hittel, aki az élet Forrása* Ezért amikor az izráelieknél
meghalt egy családtag, ki kellett mutatniuk az Úrba vetett hitüket azzal, hogy tartóz­
kodtak ezektől a pogány szokásoktól. A mai keresztyének még nagyobb hitről tehet­
nek tanúságot, amikor meghal egy hívő családtagjuk (vö, IThessz 4:13-18).

h. Tiszta és tisztátalan étel (14:3-21)

Ezeknek a törvényeknek a pontos jelentése vita tárgyát képezte már a keresztyen -
ség előtti időktől fogva* Talán a legnépszerűbb modem magyarázata ezeknek a törvé­
nyeknek az, hogy bizonyos állatok fogyasztását higiéniai szempontok tiltották. A
bibliamagyarázók rámutatnak, hogy a sertéshús fogyasztás az úgynevezett borsóka -
betegség (trichinosis) forrása lehet, a nyúl pedig egy bizonyos ragályos betegség, a
ndarémia hordozója lehet. Mindazonáltal több tény is valószínűtlenné teszi ezt a
magyarázatot: (1) Jézus azt hirdette, hogy minden ételt tisztának kell tartani (Mk
7:14-23), Ezt megerősítette egy Péternek adott mennyei látomás is (ApCsel 10:9-23),
mert úgy tűnik, hogy a tanítványok nem figyeltek oda Jézus korábbi kijelentésére.
Nehéz elhinni, hogy Istent érdekelte ugyan ószövetségi népének egészsége, de nem
r

törődött ugyanezzel az Újszövetségben. (2) Egyes „tiszta’7állatok húsának elfogyasz­

tása jobban veszélyeztethette az egészséget, mint egyes „tisztátalan” állatok húsa. (3)
Semmilyen higiéniai ok nem szerepel a tiszta és tisztátalan állatokra vonatkozó tör-

411
5Móz 14:3-8

vény betartásának ösztönzésére. Az Ószövetség nem állítja, hogy az izráeliek a tisz­

tátalan állatokat veszélyesnek tartották az egészségükre.
Egy másik népszerű magyarázat a tisztátalan állatok elfogyasztásának tiltására
az, hogy ezeket pogány kultikus szertartásokban használták fel. Ezt az bizonyítaná,
hogy a tisztátalan állatokról azt írja az ige, hogy „utálatosak” (5Móz 14:3). Ugyanezt
a héber szót használja máshol Mózes ötödik könyve a bálványimádással és más po­
gány szokásokkal kapcsolatban (7:25; 12:31). Voltak olyan tisztátalan állatok (pl. a
sertés), amelyeket gyakran használtak pogány szertartásokban. Mindazonáltal ez a
magyarázat az állatok olyan kis részére vonatkozik, hogy nem sokat segít. Ugyanak­
kor ellenpéldákat is lehet felhozni. Például a bika elterjedt szimbólum az ókori közel-
keleti vallásokban, mégis megellenék az izráeliek.
Egy harmadik magyarázat szerint a tiszta és tisztátalan állatok az emberileg jót és
gonoszt szimbolizálták. Ez a magyarázat szélsőségesen szubjektívvá vált, és nagyon
r

megmozgatta az Ószövetség régebbi magyarázóinak képzeletvilágát. Például egye­

sek azt tartották, hogy a kérődzés (14:6-8) azt a hívöt jelképezi, aki elmélkedik a
törvényen. Mások azt tanították, hogy a juh (4. v.) azért tiszta, mert arra emlékeztet,
f

hogy az Ur népének pásztora. Az ilyen jelképes magyarázatok nem elfogadhatók,

mert semmi közük sincs a nyelvtani és történelmi cxegézishez, és ezért lehetetlen
igazolni az érvényessegüket. Ugyanakkor a szimbolikus értelmezés alapvetően he­
lyes lehet, ha átfogó módon alkalmazzuk az összes itt említett tiszta és tisztátalan
állatokra vonatkoztatva, szigorú exegetikai szempontok figyelembevételével.
Ez az igeszakasz az állatokat három osztályba sorolja: amelyek a földön élnek,
amelyek a vízben élnek és amelyek a levegőben élnek. Egyesek szerint bizonyos
állatok mindegyik csoportban mércét adnak, és bármilyen eltérés ettől a mércétől
tisztátalanná teszi az állatot. Például a tisztátalan madarak a ragadozó madarak, me­
lyek a vérrel együtt fogyasztják el a húst, és/vagy a dögevők. Míg a tiszta madarak
feltételezhetően azok, melyek magokat esznek. Egyesek szerint ez jelképezi az em­
berek két osztályát is: a pogányokat, akik fogyasztanak állati vért és holtan talált
állat: húst (21. v.) és az izraelieket, akik mindkettőtől tartózkodnak. Mindazonáltal az
osztályok mércéjét esetenként nehéz megállapítani.
A negyedik magyarázat szerint a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségté­
tel teljesen önkényes, vágyás Isten azért tett különbséget, hogy Izraelnek legyen lehe­
tősége kifejezésre juttatni különleges kapcsolatát vele, még abban is, hogy mit eszik.
E négy magyarázat közül vagy a harmadik, vagy a negyedik a legjobb. Ha a tiszta és
tisztátalan állatok az embervilágot szimbolizálják (hannadik magyarázat), akkor az
étkezési törvényeknek kettős szerepük volt: szemléletesen tanították Izraelt Istenével
és a nemzetekkel való kapcsolatára, és emlékeztették, hogy tcokratikus nemzetként
egyedülálló.
14:3-8. A 3-18. versben felsorolt egyes állatok és madarak pontos meghatározá­
sa nehéz. Az első csoportba kerülő állatok azok, amelyek a földön járnak. Minden...
hasított körmű állatot meg lehetett enni, amelynek egészen kettéhasadt a két körme
és kérődző. Tíz ilyen állatot sorol fel a 4-5. vers. Azokat az állatok, melyek c két

412
 5Móz 14:9-23

feltétel közül csak az egyiknek feleltek meg, tisztátalannak kellett tartani. Ilyen volt
a teve, a nyűk.., a hörcsög és a disznó. Ez a felsorolás nyilvánvalóan csak példákat
említ, nem törekszik teljességre,
14:9-20- Minden vízben elő állatot el lehetet fogyasztani, aminek uszonya és
pikkelye van, A többit nem lehetett étkezésre használni, mert azok tisztátalanok
voltak,
A repülő állatokat, vagyis a harmadik osztályt felosztja az Ige madarakra (11 -18,
v.) és rovarokra (19-20. v.), Amint korábban említettük, a tisztátalan madarak - me­
lyekből huszonegy szerepel a listán - ragadozó és/vagy dögevő madarak, A szár­
nyas. rajzó rovarok-.- tisztátalanok voltak, de mások (pl. a sáska, a tücsök és a
szöcske) tiszta rovarok voltak (20, v.).
14:21. A döglötten talált bármilyen állat, madár vagy rovar húsának fogyasztá­
sára vonatkozó tilalom valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy védjen a vér fogyasztá­
sa miatti beszennyeződéstől, mert a döglött állatnak nem engedték ki megfelelően a
vérét. Mások megehetik, de Izráel más, Istenének szent népe.
Az a parancs, hogy ne főzzenek gödölyét anyja tejében valószínűleg egy kána-
áni termékenységi szertartást tükröz, bár az erre mutató ugariti szöveg értelmezése
vitatott. Talán a tiltás arra vonatkozott, hogy az izráeliek ne használják azt, ami az
élet továbbvitelére szolgál (a keesketejet) az élet elpusztítására (lásd magyarázat a
párhuzamos igeszakasznál, 2Móz 23:19; vö. 2Móz 34:26).
Összefoglalva, mindezek az étkezési törvények Izráelt sajátos helyzetére emlé­
keztették Isten előtt. Egyetlen izráeli sem ehetett anélkül, hogy ne gondolt volna arra,
hogy életének minden területét oda kell szentelnie Istennek. Hasonló módon az
izráeliek étrendje bizonyságul szolgált az Úrral való kapcsolatáról pogányok jelen­
létében. Amint korábban már említettük, az Újszövetségben Isten eltörölte az ószö­
vetség étkezési törvényeit (Mk 7:14-23; ApCsel 10:9-23). Ugyanakkor a keresztyé­
neknek is be kell mutatniuk sajátos kapcsolatukat Istennel az életük tisztaságával. A
hívők bemutathatják hitüket és különleges kapcsolatukat az Úrral azzal, hogy étke­
zéskor őszintén hálát adnak Istennek, aki minden étel teremtője és biztosítója (ITim
4:3-5),

c. A tized (14:22-29)
14:22-23. A növénytermés és az állatállomány tizedéről szóló szabályok kap­
csolódnak az ez előtti étkezési törvényekhez (3-21. v.). Ezt a tizedet ünnepi étkezés
keretében kellett elfogyasztani a központi szentélynél. A tized elfogyasztásával is azt
fejezték ki az izraeliek, hogy étkezésükben is megmutatkozik sajátos kapcsolatuk az
Úrral és függőségük az Úrtól. (Azzal a megállapítással kapcsolatban, mely szerint
azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve lásd magyarázat a
12:5-nél; vö. még 12:11; 16:2, 6, 11; 26:2.) Étrendjüket nemcsak az korlátozta, hogy
mit ehetnek meg, hanem az is, hogy az élelemből mennyit tarthatnak meg maguknak.
A tized törvénye, mely a szegényekről való gondviselésre is irányult (14:28-29) elő-

413
5Móz 14:24-29

revetítette a következő, (15:1-18) adósokkal, rabszolgákkal és más elszegényedett

emberekkel kapcsolatos törvényeket is.
isten hangsúlyozta, hogy az izraelieknek feltétlenül szükséges megadniuk a tize­
det: Add meg a tizedet! Korábban Mózes jelezte, hogy az izráeliek tizede a levitáké
lesz (4Móz 18:21-32). Itt Mózes hozzátett a tizedről szóló törvényhez egy új szabá­
lyozást. Az izráelieknck részt kellett venniük tizedük elfogyasztásában a központi
W

szenthelyen, és ott kellett megenniük közös ünnepi étkezésen az Un előtt. Az is lehet,

hogy ez egy második tized (a megmaradt 90% tizede), melynek egy részét a szent
helyen kellett elfogyasztani, a maradékát pedig az ott szolgáló lévitáknak adni (vö.
5Móz 14:27). Tstcn ezt azért akarta, hogy megtanulják félni (vö. 4:10) Istenüket, az
L'Rat mindenkor. Miközben ezt az ételt elfogyasztották Isten előtt a papi utasítások­
nak megfelelően, elismerték, hogy az ételük (és ezért egész életük) nem mezőgazda­
sági ismereteiktől, hanem az Úr áldásától függ, így megtanulják félni Istent, mert
csak akkor ehetnek és élhetnek bőségben, ha engedelmeskednek neki.
14:24-27. Egyesek túlságosan messze fognak élni a jövőbeli szent helytől ah­
hoz, hogy odavigyék vagy odaterelgessék a tizedüket. Ilyenkor eladhatták a termény
vagy az állatállomány tizedét pénzért, és utána fe lm ehettek a szent helyre, és vásá­
rolhattak... marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt, vagy bármit, amit szeret­
nének, és megellették és megihatták ott Isten színe előtt. (Vö. egy másik engedmény
a 12:20-25-ben.)
A „bor” és a „szeszes ital7’ egyaránt engedélyezett volt itt, sőt az Űr imádásának
részéi képezte. A „bor” héberül jajin, mely hol alkoholos italt, hol alkoholmentes
italt jelent. A „szeszes ital” héberül sékár, amit egyes bibliafordítások erős szeszes
italnak neveznek. De ez félrevezető, mert eszerint a sékár pálinka lehet. Azonban a
desztillációs eljárást nem használták a Közel-Keleten egészen a Kr. u. VII. századig.
A „szeszes ital” valószínűleg egyfajta sör lehetett, amit az ősi Egyiptomiak és akká-
dok is ismertek. Tehát ez az ital valószínűleg alacsony alkoholtartalmú volt. [Azon­
ban a túlzott mennyiségben fogyasztott bor (jajin) részegséget eredményezhetett; vö.
pl. Ézs 5:11; Péld 20:1; és a részegség bűn.]
Feltételezhetően egy család sem tudta megenni az egész tizedét, ezért a maradé­
kot a lévitáknak adták a szent helyen. Isten így gondoskodott a lé vitákról, akiknek
nem volt Örökség szerint birtokuk.
14:28-29. Minden harmadik évben a második tizedet (vö. magyarázat a 22-27.
versnél) nem a szent helyre kellett elvinni, hanem a levitáknak és a társadalom el­
szegényedett tagjainak kellett adni, A jövevények olyan külföldiek voltak, akik az
izraeliekkel együtt éltek. Bár ezekkel az idegenekkel igazságosan kellett bánni, ők
nem részesültek az izraeli állampolgárság minden kiváltságában. Megkülönböztetett
figyelem járt az Özvegyeknek és gyermekeiknek (az árváknak; vö. 24:19-21; 26:12-
13).
Ha az izraeliek engedelmeskednek a parancsnak, hogy osszák meg a szükségben
levőkkel javaikat, akkor számíthattak arra, hogy gazdag társadalomban fognak élni
és bőkezűek lehetnek, mert Isten megáldja... kezük minden munkáját. Az Újszö-

414
 5Móz 15:1-11

vétség nem ad parancsot a tizedre. Azonban a hívők az egyház korszakában is azt

jelzik adakozásukkal, hogy Isten támogatja őket és gondoskodik róluk. A hívőknek
„bőven'1kell adakozniuk, tudva, hogy „bőven is aratnak1' (2Kor 9:6; vo. 2Kor 9:7-9;
lKor 16:1-2).

5, AZ ELENGEDÉS ÉVE (15:1-18)

a. Az adósságok elengedése (15:1-11)
15:1* Az elengedés vagy nyugalom évét a 2Móz 23:10-11 és a 3Móz 25:1-7 is
megparancsolta. Azok a szakaszok kimondják ugyan, hogy a hetedik évben a földet
ne vessék be, de nem említik az adósságok eltörlését. Mózes csak itt írta elő ezt a
követelményt. A minden hetedik esztendő végén héber kifejezés, melynek jelenté­
se „a hetedik esztendő alatt". Az elengedés törvényét az 5Móz 15:1 fogalmazza meg,
és a 2-11. vers magyarázza.
15:2-6* Az adósság-elengedés jelenthette a kölcsön teljes eltörlését vagy azt,
hogy csak a hetedik évben kellett az adósságot eltörölni. Vagyis a hetedik évben nem
lehetett követelni a törlesztést, de a hetedik év után továbbra is vissza kellett fizetni a
kölcsönt. E második nézetet támogatja az a tény, hogy a hetedik évben, amikor a föld
parlagon maradt, az izraeli adós nem tudta miből visszafizetni tartozását, de a követ­
kező hat éven át a föld terméséből ezt megtehette. (A külföldi vállalkozó adósságát -
vagyis az idegen, de nem „betelepülő”; vö. 14:29 - nem engedtek el, mert ő nem
pihentette a földjét, és nem függesztette fel normális bevételi forrását egy évre, mint
az izráeliek.)
Ennek ellenére valószínűbb, hogy teljesen és véglegesen eltörölték az adósságot.
Erre több minden utal: (1) Jobban összhangban áll azzal a nagylelkűséggel, melyet az
Ur gyakorolt Izrael iránt. (2) Következetesebben kapcsolódik a 15:9-11-hez. (3) Az
egész adósság végleges eltörlése a hetedik évben nyilvánvalóan azt a célt szolgálta,
hogy felkészítse az izraelieket a nagy örömünnep évében (az ötvenedik évben) előírt
bőkezűségre. Abban az évben mindenki visszakapta „családi birtokát’5(3Móz 25:8-
17). (4) Az adósságok végleges eltörlése segített megelőzni az elszegényedést (5Móz
15:4a; vo. magyarázat a l l , versnél). (5) Izráel földjében hihetetlen gazdagság rejlett,
és ez is amellett érvel, hogy véglegesen eltörölték az adósságokat. Izraelnek meg volt
a lehetősége, hogy az egész föld leggazdagabb és legvirágzóbb népe legyen (gazda­
gon megáld téged az U r, 4b, v.; vö, 6a, v,). Ez a jólét nem valamilyen technikai
vívmánynak köszönhető, hanem Isten iránti teljes szívű elkötelezettségének: csak
akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Unnak a szavára, ha megtar­
tasz és teljesítesz minden parancsot (5. v.). Mózesnek az az állítása, hogy te köl­
csönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre, valójában ígéret volt
a világ fölötti uralomra (uralkodsz a többi népen).
15:7-11. Mózes egy kis időre felhagyott a törvény magyarázásával, hogy izraeli hon­
fitársai szívére beszéljen. Az adósság elengedésének törvénye (1 -6, v.) azt a célt szolgál­
ta, hogy kialakítsa az izráelíekben a bőkezűség lelkületét, és így szabadok legyenek a

415
5Móz 15:12-18

pénz és az anyagiak szeretetétől. Ezért az az izraeli, aki azért nem adott kölcsönt, mert
kiszámolta, hogy így rosszabbul fog járni, bűnt követett cl szegény testvérével szemben
(7. v.; vö. szegény testvéred, 9. v.). Félt, hogy elmarad a kölcsön visszafizetése, mert
közeledik a hetedik esztendő. A kemény szívű és szűkmarkú ember nem bízik abban,
9

hogy az Ur megáldja.,, minden munkáját. Lehet, hogy Salamon Mózesnek ezeken a

szavain elmélkedett, amikor azt írta: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más
meg szűkén méri a járandóságot, mégis ínségbe jut” (Péld 11:24). Mózes így foglalta
össze azt, hogy milyen lelkülettcl kell viszonyulniuk az izraelieknek a szükségben levők­
höz: légy bőkezű (5Móz 15:8,11). A szomorú megállapítás, hogy a szegény nem fogy el
a tőidről, talán tragikus előrevetítése annak, hogy Tzráel nem fog maradéktalanul enge­
delmeskedni az Úrnak (5. v.).

b. A szolgák felszabadítása (15:12-18)

15:12-15. Előfordult, hogy aki képtelen volt kifizetni az adósságát, eladta magát
szolgául annak, akinek tartozott. Ha olyan nagy volt az adóssága, hogy hat évig kel­
lett érte dolgoznia, akkor fel kellett őt szabadítani a hetedik évben. Ez nem az adós­
ság elengedésének éve (1 -6. v.), hanem a szolga munkájának hetedik éve volt. Az Úr
korábban már világosan megmondta, hogy egy ember életéből hat teljes év elegendő
arra, hogy leszolgálja a kölcsönt (vö. 2Móz 21:2). Ugyanakkor Mózes az ötödik köny­
vében hozzátette, hogy a munkaadónak többet kell tennie, mint csupán felszabadítani
szolgáját: lássa el bőven a nyájából, a szérűjéről és a borsajtójából aszerint, ahogy
az Úr megáldotta.
Hat év után a szolgának valószínűleg még mindig nem volt semmije sem, ezért ha
üres kézzel küldik el, annak teszik ki, hogy újra elveszti a szabadságát.
Ennek a parancsnak a megtartása azt a célt szolgálta, hogy emlékeztette a mun­
kaadókat isten kegyelmére, melyet megmutatott Izraelnek, amikor kiváltotta öt Egyip­
tomból (vö. 5Móz 24:18, 22). Emlékeztette őket arra is, hogy saját jólétük is Isten
kegyelmétől függ.
15:16-17. Mózes arról is gondoskodott, hogy mi legyen azzal a szolgával, aki
annyira megszerette azt a családot, amelynek szolgált, hogy nem akart elmenni. A
munkaadónak át kellett szúrnia a szolga fülcimpáját egy árral, jelezve, hogy az i llető
örökre szolgája marad (vo. magyarázat a 2Móz 21 ;5-6-nál).
15:18. Mózes kettős késztetést adott annak, aki talán túl kapzsi volt ahhoz, hogy
szabadon... bocsássa szolgáját. Ha belegondol, akkor látnia kell, hogy legalább két­
szer annyit kellett volna fizetnie, ha bérest fogad fel hat évig. Másodszor ha hittel
engedelmeskedik és felszabadítja a szolgát, az Úr megáldja... mindenben, amit
cselekszik. Az engedelmességért adott áldás gondolata gyakran ismétlődik Mózes
ötödik könyvében, csupán ebben a részben négyszer (4, 6, 10, 18. v.).

416
 5Móz 15:19-16:2

6. AZ ELSŐ SZÜLÖTT ÁLLATOK TÖRVÉNYE (15:19-23)

Az elsősziilÖtt állatokra vonatkozó törvény talán azcrt fordul elő itt Mózes beszé­
dében, mert az adósság eltörlésére és a szolgák felszabadítására vonatkozó törvé­
nyekhez hasonlóan tulajdonról kellett lemondani. Ezt a törvényt először a 2Móz 13:11-
15-ben találjuk meg. Tanító jellegű volt: az elsőszülött állatok feláldozása arra emlé­
keztette az izráelieket, hogy Isten kiváltotta őket Egyiptomból, amikor az egyiptomi­
ak minden elsöszülött fia meghalt. Alkalmat adott az izraelieknek arra, hogy megta­
nítsák gyermekeiket arra, hogyan váltotta meg Isten nemzetüket.
A 2Móz 22:28-29 szerint az elsőszülöttet a születése utáni nyolcadik napon kel­
lett feláldozni. Az elsöszülött állatáldozatok a papok támogatását is szolgálták (4Móz
18:15-18).
15:19, Izraelben az állatállomány minden... hím... elsöszülött tagját teljesen
r

oda kellett szentelni... az URnak. Az állat tulajdonosának nem volt haszna a gazda­
ságában ebből az állatból; a marhák első borját nem lehetett munkára fogni, nem
lehetett megnyírni a juh első bárányát. (A 4Móz 18:17 a kecskéket is említi.)
15:20. Évente (feltételezhetően az évi ünnepek egyike alatt; vő. 6:16) a fiatal
elsőszülött állatot fel kellett vinni a központi szent helyre, hogy feláldozzák. Ezután
a feláldozott állatokat közösségi étkezés keretében fogyasztotta el az áldozatot bemu­
tató egész családja.
15:21-23. A nem tökéletes elsöszülött állal nem volt elfogadható áldozat (vő.
17:1), ezért úgy kellett kezelni, mint a vadat (vö. 12:15; 14:4-5), amit otthon kellett
megenni, nem volt alkalmas az áldozatra. Amint már korábban elhangzott (12:16, 23-
24), az ilyen állatok vérét sem lehetett megenni.

7. A ZÁRÁN DOKUNNEPEK (16:1-17)

Itt az évi három nagy ünnepről olvasunk, amelyen minden izráeli férfinak részt
kellett vennie (16. v.). Amennyiben lehetséges volt. egész családjukkal mentek el az
ünnepre (vö. 11, 14. v., lásd magyarázat a 16. versnél). Ezek az ünnepek olyan fonto­
sak voltak Izrael vallási életében, hogy a szétszóródás után egyes zsidók, akik messze
telepedtek le Palesztinától, továbbra is részt vettek évente legalább egy vagy több
ünnepségen, amikor csak lehetett (vö. ApCsel 2:9-11, a hetek ünnepe vagy pünkösd
ünnepe). Amikor az izraeliek részt vettek ezeken az ünnepeken, elismerték, hogy az
Úr a szabadítójuk, és ő gondoskodik róluk. Arra is lehetőségük nyílt, hogy kifejezzék
az Urba vetett hitüket, amint családjukat Isten gondoskodására bízva hátrahagyták,
hogy a szent helyhez utazzanak. Ezek az ünnepek bemutatták, hogy Isten imádatának
örömteli élménynek kell lennie, melyben a résztvevők hálásan osztoznak áldásai bő­
ségében (5Móz 16:11, 14-15; vö. 12:7, 12, 18; 14:26).

a. A páska (16:1-8)
16:1-2. A páskával kapcsolatos legrészletesebb utasítás a 2Móz 12:1-28,43-49-
ben található. A „páska” (pesah) szó apásak igéből ered, melynek jelentése „elmegy

417
5Móz 16:3-8

mellette” . Ez az ünnep arra az éjjelre emlékeztetett, amikor az Úr „elment” a vérrel

meghintett izraeli ajtók mellett, és megkímélte az ott lakó emberek elsőszülöttjét, de
megölte az egyiptomiak cs állataik elsöszülotíjét. Az izraeli családok elsőszülöttjeit
és az állatállomány elsőszülöttjeit az áldozati vér védte meg. Az izráeliek emlékezte­
tő szertartásként arra használták fel a páska ünnepét, hogy megtanítsák gyermekeik­
nek, hogyan szabadította meg őket Isten Egyiptomból (2Móz 12:26-27).
A páskát Ahíb hónap 14-én ünnepelték (m árcius-április). Eredetileg a
páskaáldozat a juh volt, egyéves bárány vagy kecske (2Móz 12:5). Mózes kiszélesí­
tette az áldozati állatok körét, mert belevette a szarvasmarhát is. Vagy az is lehet,
hogy a szarvasmarha feláldozása a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepén történt
(5Móz 16:3), rögtön a páska után. Bárhogy is volt, a hagyományos áldozati állat a
bárány lett. Az állatokat alkonyaikor kel lett feláldozni (lásd magyarázat a 2Móz 12:6-
nál).
A pogányok nem vehettek részt a páska ünnepén, hacsak nem lettek prozcliták
(2Móz 12:43-49). Minden évben egy hónappal később tarthatták meg a páskát azok,
akik nem vehettek részt az Ábíb hónapi ünnepségen szertartási tisztátalanság miatt
vagy azért, mert úton voltak (4Móz 9:6-12).
16:3-4. A páskát rögtön követte a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepe. Te­
hát valójában a két ünnep egy ünnepségsorozatot alkotott (vö. Lk 2:41; 22:7; ApCscl
12:3-4; lásd magyarázat a Lk 22:7-38; Jn 19:14-nél). A kovászos étel kerülése emlé­
keztetett arra, hogy sebtében jöttek ki az izraeliek Egyiptomból (2Móz 12:33-34).
Ez segített nekik emlékezni gyors ki jövetel ükre. A nyomorúságos kovásztalan
kenyér az izráeliek egyiptomi rabszolgaságát is jelképezte. Az első nap estéjén fel­
áldozott állat húsából (a páskabárányból) semmi sem maradhatott másnap reggelre.
A maradékot el kellett égetni (2Móz 12:10), talán az áldozat szent jellege miatt.
16:5-8. Az első páskát ki-ki a saját otthonában ünnepelte meg az izráeliek közül.
De később, miután felépült a központi szentély (az a hely, ahol Isten neve lakik; vö.
12:5, 11; 14:23; 16:2, 11; 26:1, 15), a páskát csak ott lehetett megtartani. Ez jelképez­
hette Izráel nemzetének megszületését a kivonuláskor, mert ennek a nemzetnek az
volt a hivatása, hogy Isten családja legyen. Annak ellenére, hogy az „alkonyat” lehe­
tett már du. három és öt óra között is (lásd magyarázat a 2Móz 12:6-nál), lehetett úgy
is értelmezni, hogy este, naplementekor.
Miután megsütöttek és megették a páska állatot, az embereknek vissza kellett
térniük sátraikba (vagy haza), melyek ideiglenes otthonai lehettek azoknak, akik
messziről érkeztek a központi szent helyre ünnepelni. Az Újszövetség Jézus Krisz­
tusról azt írja, hogy ő a húsvéti bárány, aki feláldozta magát a hivökért ( l Kor 5:7; vö.
még Jn 19:36-ot a 2Móz 12:46b-vel). Akik meghintik magukat Krisztus vérével, va­
gyis arra bízzák magukat, aki meghalt bűneikért, azok megmenekülnek az örök halál­
tól.

418
 5Móz 16:9-17

b. A hetek ünnepe (16:9-12)

16:9. A hetek ünnepe elnevezés Mózesnek abból a parancsából eredt, hogy szá­
molj azután hét hetet attól fogva..., hogy sarlóval kezdenek aratni március-ápri­
lisban. Ez azt jelenti, hogy a hetek ünnepe május végén vagy június elején volt. Az
„aratás ünnepeként” is ismerték (2Móz 23:16), cs az „első termés” ünnepeként (4Móz
28:26). Később kapta a „pünkösd” nevet az „ötven nap” septuagintabeli fordítása
alapján (3Móz 23:16).
16:10-12. A hetek ünnepe annak megünneplése volt, hogy Isten bőségesen gon­
doskodott népéről. Ezért az önkéntes áldozatot ki-ki aszerint vitte, ahogyan meg-
r

áldotta őt az Ur ( vö . 17. v.; 15:14). Lehet, hogy Pál ezt a mércét állította a keresztyé­
nek elé, és nem a tized rendszerét, amikor arra bíztatta a korinthusi keresztyéneket,
hogy mindenki aszerint adjon, „ahogy telik tőle” (1 Kor 16:2).
F.z az ünnep az öröm és az ajándékozás ünnepe volt. Mivel az Úti „bőkezűen”
megáldotta az izraelieket, nekik is bőkezűeknek kellett lenniük, különösen társadal­
muk kevésbé jómódú tagjai iránt (vö. 5Móz 14:21; 16:14; 24; 19-21). Nem véletlen,
hogy a Szentlélek kitöltése az újszövetségi hívekre pünkösd ünnepén történt (ApCsel
2). Ez jelképezte az ószövetségi istentisztelet végét, és az Újszövetség kezdetét (lásd
magyarázat az ApCsel 2:4-nél). Rámutatott arra a tényre is, hogy Isten legnagyobb
áldása a hívő ember életében a Szentlélek ajándéka. (A tartsd meg cs teljesítsd
felszólítással kapcsolatban lásd magyarázat az 5Móz 31:12-nél.)

c. A sátoros ünnep (16:13-17)

16:13. A sátoros ünnepet azért hívták igy, mert miután elvégezték az őszi aratást
(3Móz 23:29), az izráclieknck egy hétig „sátrakban” kellett lakniuk (3Móz 23:42).
Ezek olyan ideiglenes szálláshelyek voltak, melyeket lombos faágakból készítettek
(3Móz 23:40). Ezt az időszakot a „betakarítás ünnepének” is nevezték (2Móz 23:16;
34:22). A hetedik hónap 15. napján kezdődött (3Móz 23:34, 39) tisri havában (szep­
tember-októberben). Az ünnep másik neve az volt, hogy „sátoros ünnep az ÚRnak”
(3Móz 23:34) vagy egyszerűen az, hogy „az ünnep” (Ez 45:25). Ez az elnevezés arra
utalhat, hogy az őszi ünnep lett a legfontosabb a három izraeli zarándokünnep közül.
16:14-15. Örvendezésnek (15. v.) kellett jellemeznie ezt az ünnepet épp úgy,
mint a hetek ünnepét (10-11, v,). Az emberek örvendezzenek Isten áldásai miatt, de
(a 3Móz 23:42-43 alapján) örülniük kellett az egyiptomi szabadulásnak is. Ezekben
az átmeneti szállásokban lakva eszükbe juthatott a pusztai vándorlás, miután a nem­
zet kijött Egyiptomból. így az őszi ünnep arra emlékeztette Izraelt, hogy Isten ke­
gyelmével és folyamatos támogatásával létrehozta Izráel nemzetét, és megtartotta
egészen az ünnep idejéig.
16:16-17. Mózes összefoglalásul emlékeztette az izraeli férfiakat arra a kötele­
zettségükre, hogy évenként háromszor jelenjenek meg... az ÚRnak a színe előtt.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiak családtagjai nem vehettek részt az
ünnepeken. Az volt az ideális, ha minden családtag - a szolgákkal, lévitákkal Jöve-

419
5Móz 16:18-17:1

vényekkel, árvákkal és özvegyekkel együtt - elment az ünnepségre (vÖ. 11, 14. v.).
Mindenkinek vinni kellett valami ajándékot, mert mindegyik ünnepben az volt a
lényeg, hogy örömmel fejezzék ki hálájukat Isten bőkezű lelki és anyagi áldásaiért,
melyeket megtapasztaltak a múltban és a jelenben. Az LJnnak adott ajándékok legye­
nek arányban a kapott áldásokkal (vő. 17.v.; 15:14).

8. A TEOKRÁCiA ESZKÖZEI (16:18-18:22)

Az előző szakaszok (12:1 -16:1 7) főleg azokkal a törvényekkel foglalkoztak, me­
lyek az Úr imádatához kapcsolódtak. Ez a szakasz (16:18-18:22) a hivatali emberek
felelősségével foglalkozik, akiknek fent kellett tartaniuk a tiszta istenimádatot az ígé­
ret földjén, és részrehajlás nélkül kellett igazságot szolgáltatniuk.

a, Bírák és elöljárók (16:18-17:13)

16:18-20. Mózes prédikációjának ezen a pontján nem tér ki arra, hogy hogyan
kell kijelölni a bírákat és elöljárókat. Korábban a pusztában Mózes volt a nép egyetlen
bírája. De amikor a törvénykezés terhe túl nagy lett számára, „főembereket” jelölt ki
mindegyik törzsből katonai „elöljáróknak” és bíráknak (1:15-18; vo. 2Móz 18). Ezek
a férfiak a törzsek vezetői lehettek. Ezért mindegyik város bírája valószínű, hogy a
város véneinek tanácsából került ki (a vének bíráskodtak is; vő. 5Móz 19:12).
Az „elöljárók” valószínűleg a bírák segédjei lehettek, akik adminisztrátori fel­
adatokat láttak el. Ezeknek a tisztségviselőknek az volt a dolguk, hogy ítéljék a né­
pet igaz ítélettel (szó szerint „igazságosan”; vő. 1:17; Péld 18:5; 24:23). ítéletüknek
meg kellett felelnie az Isten Igéjében adott igazságos mércének. (Isten Igéje abban az
időben Mózes Öt könyvét jelentette.) Nem ferdíthették el az ítéletet. Ez arra utal,
hogy Isten mennyei mintát adott az egymás iránti tetteikre. Ha cselekedeteik nem
feleltek meg ennek a mintának, akkor a cselekedeteket meg kellett változtatni vagy
büntetni. Bármi, ami nem felet meg az igazság mintájának, elferdítés volt.
Nem lehettek személy válogatók (szó szerint „ne ismetj fel arcokat”). A bírák­
nak úgy kellett bánni mindenkivel, mintha soha nem ismerték volna őket. A veszte­
getés elfogadása nyilvánvalóan helytelen volt, mert megakadályozta (elvakítja és
elferdíti), hogy a bírák igazságosan Ítéljenek a felek között.
Mózes egy hangsúlyos paranccsal foglalta össze a bírák és elöljárók iránti köve­
telményeket. A tiszta igazságot kövesd (szó szerint: „az igazságot, igazságot kö­
vesd!”). Ezekből a szavakból kiderül, hogy a részlehajiás nélküli igazságszolgáltatás
könnyen távoli céllá válhat az ember gyengesége miatt. Ezért feltétlenül szükséges
volt, hogy pontosan betartsák a törvényben lefektetett mércét Életük és jólétük (5Móz
16:20) függött a rcszlehajlás nélküli igazságszolgáltatás megvalósulásától az Ígéret
földjén.
16:21-17:1. A bírák első feladata a tisztátalan istentiszteleti gyakorlatok megelő­
zése volt az országban. Bármi, ami szinkretizmushoz (az Úr imádata és a pogány
vallási szokások egyeztetése) vezethetett, tiltott volt. Ide tartoztak a szent fák (Asera

420
 5Móz 17:2-13

oszlopok: Aserát termékenység-isten nőnek és Baál hitvesének tartották) vagy szent

oszlopok, a fcrfí termékenység szimbólumai (vő. 7:5; 12:3; 2Móz 34:13).
Ha hibás állatot vittek áldozatul az Uitnak (5Móz 17:1; vő. 15:21), az éppoly
idegen volt Isten imádatától, mint ahogy a szent fák cs szent oszlopok idegenek vol­
tak Isten tiszteletétől. Az ilyen áldozat utálatos az Úrnak. Amikor valaki nem a leg­
jobbat adja Istennek, ezzel „lebecsüli” nevét (Mai 1:6-8). A nem tökéletes áldozat
felajánlása valójában azt jelentette, hogy az áldozatot bemutató végső soron nem
ismerte cl, hogy Isten gondoskodik mindenről, ami a legjobb az életben. Ugyanakkor
az ilyen ember úgy tett, mintha nem venne tudomást az óriási szakadékról, mely a
tökéletes és szent Isten és a bűnös ember között tátong.
t

Általában a papok felelőssége volt a tiszta istentisztelet biztosítása a szent helyen

(vagyis az, hogy ne legyenek ott termékenységi szimbólumok vagy hibás áldozatok),
de a végső felelősség a bírákat terhelte. Ha a papok nem jó l látták el a feladatukat,
szükség volt a bírák közbeavatkozására.
17:2-7. A bíráknak kellett arról is gondoskodniuk, hogy a hamis istent imádókat
kivégezzék. Aki más isteneket szolgál, az megérdemelte a halálbüntetést, mert tetté­
vel magának a nemzetnek a letét fenyegette. A csillagimádat is tiltott volt (vö. 4:19),
mert élettelen teremtményt tisztelt az élő teremtő helyett. A kivégzés csak azután
történhetett meg, ha alapos kivizsgálás után bebizonyosodott a bűn elkövetése. Az
elhamarkodott kivégzés megelőzése érdekében két vagy három egymástól függet­
len tanú kellett az ilyen ítélethez. Egy tanú nem volt elég (vö. 19:15), mert ha hazu­
dott, akkor senki sem tudta megerősíteni vagy megcáfolni.
A tanúknak kellett megkezdeniük a kivégzést. így ha vallomásukról később
kiderült, hogy hamis volt, akkor valójában gyilkosságot követtek el, és maguknak
köszönhették saj át kivégzésüket. Az egész közösség (az egész nép) ezután bekapcso­
lódott a kivégzésbe, és ezzel kimutatta, hogy elutasít minden más isteni (17:3), és
elkötelezi magát az Úrnak. Az ilyen bálványimádás gonosz volt, amit ki kellett tisz­
títani a nép köréből (vö. 12. v.; lásd magyarázat a 13:6-nál).
Az újszövetségi gyülekezetek is felelősek azért, hogy tisztán tartsák magukat.
Azt a keresztyént, aki bűnt követ el, „ki kell közösíteni” a gyülekezeti közösségből,
ha alapos vizsgálat után bizonyítást nyer a bűne, és nem hajlandó megbánni. Ha iga­
zán hívő ember, akkor nem veszíti el az örök életét, de vesztesége lesz ezen a földön,
és kevesebb jutalmat kap a mennyben (Mt 18:15-20; IKor 3:10-15; 5; lT im 5 :1 9 ).
17:8-13. Mózes hasonló módon gondoskodott a későbbi bírákról az ígéret föld­
jén, mint a pusztai vándorlás idején (1:17). Ha egy bíró ügy érezte, hogy valamelyik
eset annyira bonyolult, hogy nem tud dönteni, akkor egy központi testület elé tár­
hatta, mely papokból és a hivatalban levő legfőbb bíróból állt, és ami a majdani
f _
központi szentélynél jött össze (azon a helyen, melyet kiválaszt az Ur ). Ennek a
központi bíróságnak az ítélete végleges volt. Bármilyen lázadás a központi bíróság­
gal szemben a „bíróság megsértésének” számított és halálos bűn volt. Ez gondosko­
dott arról, hogy igazság uralkodjon az országban, cs segített az anarchia megelőzésé­
ben.

421
5Móz 17:14-17

b. A király (17:14-20)
Miután Mózes és Józsué meghalt, a népet bírák és papok kormányozták. Ez a
rendszer azonban nem adott Izraelnek semmilyen erős központi kormányzatot. Csak
abban az esetben működhetett, ha a vezetők (a papok és a bírák) és a nép elkötelezet­
ten követték az Urat, A Bírák könyve feljegyzi a nép és a vezetők szomorú kudarcát.
Mózes számított erre a kudarcra, ezért adott törvényt a későbbi királyról. Fel lehet
tenni a kérdést, hogy miért engedte meg Isten a papok és a bírák kudarcát? Vagy miért
nem alapította meg Isten a királyságot azonnal? A válasz legalább részben az. hogy
Isten fel akarta készíteni a népet a királyság ajándékának értékelésére.
17:14-15. Miután Izrael nem tudja tovább eltűrni azt a sajátos helyzetet, hogy
nincs királya, királyt fog kérni és kapni. A 14-15. vers leírja, hogy milyen követel­
ményeknek kell megfelelnie a királynak. A 16-17. vers beszél a viselkedéséről, a 18-
20. vers pedig a neveléséről. A királynak két követelménynek kellett eleget tennie.
Először annak, hogy az Ú r válassza ki. Később világossá vált, hogy az isten nevében
szóló próféták hirdetik ki Isten döntését (pl. Sámuel támogatta Sault, 1Sám 9 :12 majd
Dávidot, ISám 16; Nátán támogatta Salamont, IKir 1). A nép biztos lehetett abban,
hogy Isten nem fog senkit a trónra emelni, akinek nincs adottsága arra, hogy király
legyen. Ha egy király tehát kudarcot vall, ennek oka nem abban kereshető, hogy
alkalmatlan a királyságra, hanem abban, hogy erkölcsileg milyen életet él. Másod­
szor a királynak izráeli származásúnak kellett lennie. Az az izraeli férfi, akit gyer­
mekkorától kezdve a hagyományok és Izrael Szentírása szerint neveltek, az idegen­
nél sokkal jobban megfelelt annak a célnak, hogy megvédje Izrael vallásának tiszta­
ságát.
17:16-17. A király viselkedéséből három dolgot emelt ki Mózes. Sok lovat nem
tarthatott, ami azt jelentette, hogy emberileg a király hadserege, mely főleg gyalog­
ságból állt, jelentősen gyengébb volt az ellenség hadseregénél, melyben sok volt a
harci kocsi és a lovasság. Mégis pontosan ez volt a cél. Az engedelmes izráeli király
nem katonai erejében, hanem egyedül az ÍÍR ban bízzon. Isten már bemutatta, hogy el
tud pusztítani hatalmas fölényben lévő harci kocsikból álló hadsereget (2Móz 14-
15). Csak úgy lehetett sok lovat tartani, ha a nép a lovakért Egyiptom ba ment, ahol
bőven volt ló. De gondolniuk sem volt szabad arra, hogy visszatérjenek a nemzetet
korábban rabszolgaságban tartó országba.
Aem lehetett sok felesége. Erre a parancsra azért volt szükség, mert sok király
külföldi nőket vett feleségül politikai szövetségek biztosítására, fia a király az Urat
követi, akkor nem lesz szüksége politikai szövetségesekre. A külföldi feleségek ugyan­
akkor arra késztethetik, hogy elhajoljon a szíve és bálványokat imádjon.
Sok ezüstöt és aranyat sem gyűjthetett, nehogy függetlennek érezze magát az
Úrtól, és anyagi gazdaságot kívánjon (vő. Péld 30:8-9). Mind a három tiltás tehát azt
a célt szolgálta, hogy a király teljesen kiszolgáltatott szolgája legyen mennyei Urá­
nak. Látható, hogy milyen tragédia lett ezeknek a parancsoknak a figyelmen kívül
hagyásából Salamon esetében, aki mindhárom törvényt megszegte (IK ir 10:14-15,
23,26-28; 11:1-6).

422
 5Móz 17:18-18:8

17:18-20. A király nevelése e törvény másolatának leírásából, olvasásából és

betartásából állt, vagyis Mózes ötödik könyvének (nem csupán a 14-20. versből álló
szakaszának) az ismeretéből. Ez gondoskodik arról, hogy a király alázatos és enge­
delmes legyen, hogy a családja hosszú ideig uralkodjon.

c. A papok és a léviták (18:1-8)

Lcvi törzse három családra tagolódott (Gérsón, Kehát cs Mcrári fiaira). Mind­
egyik családnak eredetileg eltérő feladata volt a szent sátorban (4Móz 3-4). A kehátiak
tovább tagozódtak azokra, akik Áron leszármazottai voltak és azokra, akik nem (Józs
21:4-5).
Csupán Áron leszármazottai lehettek papok (4Móz 3:10). Általában úgy utalnak
rájuk, hogy „a papok” vagy „Áron fiai” (4Móz 10:8). A törzs többi tagját, akik nem
papként szolgáltak, lévitának hivták. Tehát a papok kisebbséget alkottak Lévi törzsén
belül.
A léviták segítetek a papoknak (4Móz 18:1-7; IKrón 23:28-32), és általában a
törvény tanítói voltak Izraelben (5Móz 33:10a; 2Krón 17:8-9). A papok ellátták hiva­
talukat a szent sátorban, és voltak még más feladataik is: a bíráskodás (5Móz 17:8-9),
a törvény tekercsének őrzése (17:18; 31:9), a bőrbetegséggel kapcsolatos szabályok
tanítása (24:8) és scgédkezcs Mózesnek a szövetség megújításának szertartásában
(27:9).
18:1-2. A tizenegy másik törzstől eltérően a léviták közül senki sem kapott örök­
séget Izráelben, hogy letelepedjen és művelje a földet, így a papok sem. Mindazo­
náltal kijelöltek 48 várost a lévitáknak (4Móz 35:1-8; Józs 21:1-42). A papokat (és a
lévitákat, akik segítettek nekik a szent helyen) a nép tartotta el az ÚRnak szóló tűzál-
dozatokból. Azokat a lévitákat, akik nem a szent helyen szolgáltak, a nép adománya­
iból kellett fenntartani (5Móz 14:28-29; 16:10-11).
18:3-5. A nép felelős volt azért, hogy eltartsa a papokat, akik ellátták a szolgála­
tot a szent helyen. A papok megkapták az áldozati bikák és juhok egyes részeit és a
gabona, must és olaj első termését is, meg a juhok először lenyírt gyapját. Ez
azért volt így, mert Isten Áront és leszármazottad választotta ki... valamennyi törzs
közül, hogy ott álljon és szolgáljon az Úr nevével áldva, vagyis az ő nevében.
Az Újszövetség szerint minden hívő pap (lPt 2:9). Ennek az az oka, hogy Jézus
Krisztus szolgálata, halála és feltámadása miatt felette áll a régi (mózesi) szövetség ároni
papságának, és az Újszövetség főpapja lett (Zsid 2:17-18; 4:14-5:10; 6:19-7:28), Minden
hívő beleszületett Jézus családjába (Zsid 2:10-13), és ezért Jézus papi utódja.
18:6-8. Ha egy lévita el akart menni a szent helyre, hogy szolgáljon ott az Úr
nevében, megtehette, és ugyanolyan támogatást kellett kapnia, mint a többi lévitá­
nak. Ez nem azt jelenti, hogy ez a lévita papként szolgált, ahogy egyesek gondolják,
A léviták feladata az volt, hogy segítsenek a papoknak (IKrón 23:28-32). Ha egy
lévita atyai öröksége eladásából pénzhez jutott (vő. 3Móz 25:32-34), mielőtt Jeru­
zsálembe költözött volna, akkor is meg kellett fizetni munkáját a szent helyen. Pál

423
5Móz 18:9-19

újrafogalmazta ezt az alapél vet az újszövetségi gyülekezet számára (1 Kor 9:14; ITim
5:17-18).

d. A próféták (18:9-22)
18:9-14. Ezekben az igeversekben minden tiltott tevékenység - amit utálatos
dolgoknak nevez az Ige (vö. 12. v.), melyeket az országban lakó népek gyakorolnak
- a jövendőmondással vagy a varázslással kapcsolatos. Varázslással igyekeztek ma­
nipulálni vagy erőltetni az „isteneket” bizonyos cselekvésre, A gycrmekáldozatot is
itt említi Mózes, mert ezt is felhasználták jövendőmondásra vagy bizonyos esemé­
nyek mágikus befolyására.
Mindezeket a szokásokat Isten azért tiltja, mert elválasztják az életet az erkölcs­
től. Ezt több tényező is világossá teszi: (1) A jövőt az ember erkölcsi viselkedése
„határozza meg”, és nem a varázslás. (2) A mágia felhasználásával befolyásolt körül­
mények valójában hiábavaló kísérletezések az Úr etikai törvényei előli menekülésre,
melyek életet és áldást jelentenek. (3) A varázslás és a jelmagyarázás ( 10, 14. v.) az
Ú r szuverenitásának visszautasítását jelentette. (4) Aki ezekre a praktikákra hagyat­
kozott, az nem bízta életét az ÚRra. Az okkult világot és a démoni megszállottságot
ismerő emberek rámutatnak, hogy a 9-14. versben említett tevékenységek sokakat
sátáni megkötözöttségbe sodortak.
A varázslás (10, 14. v.) a qásam „szétválaszt” igéből jön, és azt jelenti, hogy
hamis próféciát mond vagy igyekszik az istenek akaratát kikutatni bizonyos jelek
megvizsgálásából és értelmezéséből. (A qásam szó szerepel még a Józs 13:22; lSám
6:2; 28:8; 2Kir 17:17; Ézs3:2; 44:25; Jer 27:9; 29:8; Ez 13:6, 9, 23; 21:21, 23, 29;
22:28; Mik 3:6-7, 11; Zak 10:2-ben is.) A jelmagyarázás ( ‘ánan, 5Móz 18:10, 14;
vö. 3Móz 19:26; 2Kir 21:6, Ézs 2:6; Mik 5:11, „megrontás”) arra való kísérlet, hogy
embereket vagy körülményeket gonosz szellemek (démonok) hatalmán keresztül irá­
nyítson valaki. A kuruzsló Je le k ” alapján mondja meg a jövőt, mint pl. madarak, tűz
vagy eső mozgásából. Az igéző (kásap) varázsigeket használ. Az átokmondó szó
szerint az, „aki csomókat köt” {habar), vagyis megkötöz másokat mágikus szavak­
kal, A szellemidéző úgy gondolja, hogy halottakkal kommunikál, de valójában dé­
monokkal teremt kapcsolatot. A hatottaktól tudakozódó szókapcsolat jelentheti a
szel lem idézőnek azt a kísérletét, hogy kapcsolatba kerüljön egy halottal, és tanácsot
vagy információt kérjen tőle a jövőre vonatkozóan, vagy segítséget a manipulációra.
Ezek... az utálatos dolgok is közrejátszottak abban, hogy az Úr felhasználta
Izraelt a kánaániak elpusztítására. Ezért érthetően utálatos volt izraelinek ezekkel
foglalkozni. Azok az izráeliek, akik kerülik az ilyen tevékenységeket, feddhetetle­
nek lesznek e borzasztó bűnök tekintetében.
18:15-19. Ellentétben a kánaáni jövendömondók, varázslók és szellcmidézők fe­
kete mágiájával, az izráeliek az Úr prófétáira... hallgassanak. Az izráeliek biztosak
lehetnek abban, hogy lesznek próféták Mózes után is, mert azt kérték a Hóreben (a
Sínai-hegyen), hogy Isten Mózesen mint közbenjárón keresztül szóljon hozzájuk (vö.

424
 SMóz 18:20-19:7

5:23-27). Minden próféta, akit Isten támaszt, izraeli lesz, és az igaz próféta csak az
Ur... szavát fogja mondani, ezért a nép köteles engedelmeskedni neki (őreá hall­
gassatok).
Isten Jézus Krisztusbn támasztott Mózeshez hasonló prófétát (18:15, 18), aki
Isten szavait adta tovább, és aki megszabadítja népét. Még Józsué sem hasonlítható
Mózeshez, mert Mózes óta „nem is támadt többé Tzráelbcn Mózeshez hasonló prófé­
ta” (34:10), aki olyan hatalommal bírt volna az emberek előtt és olyan közel járt
volna Istenhez. Akármilyen kiemelkedő szerepet játszott egy próféta Izrael későbbi
történelmében, egyik sem volt olyan, mint Mózes egészen addig, amíg el nem jött az
r

Újszövetség közbenjárója, Jézus Krisztus. Mózes meghatározta a mércét minden jö­

vőbeli próféta számára. Minden prófétának meg kellett tennie minden tőle telhetőt,
hogy megfeleljen Mózes példájának, amíg eljött az, aki bevezette az Újszövetséget.
AKr. u. I. században a zsidóság hivatalos vezetői még mindig várták Mózes jövendö­
lésének beteljesedését (vö. Jn 1:21). Péter azt mondta, hogy az Úr Jézus után már
nem volt kire várniuk (ApCsel 3:22-23). (Más korai és világos jövendölések a Mes­
siásról az IMóz 49:10-12; 4Móz 24:17-19-ben találhatók. )
18:20-22. Mivel a népnek feltétel nélkül engedelmeskednie kellett Isten prófétá­
jának (19. v.), a hamis próféta valójában Isten helyet bitorolta. Ezért az a próféta
haljon meg. Kétféleképpen lehetett eldönteni, hogy egy próféta az Úr szavát hirdeti-
e. Először is, a próféta üzenetének összhangban kellett lennie Istennel és Igéjével. Ha
a próféta más istenek nevében szól, akkor ellene mond az objektívan kijelentett
Igének, így hamis próféta (vö. 13:2-6). Másodszor meg kellett történnie annak, amit
mondott. Ha ezek a feltételek nem teljesültek, akkor függetlenül attól, hogy milyen
erős prófétának látszott ez az ember, a népnek nem kellett félnie tőle vagy fenyege­
téseitől.

9. A MENEDÉK VÁROSOK ÉS A BÜNTETŐJOG (19. RÉSZ)

a. Három menedék város emberölőknek (19:1-13)
19:1-3. Mózes korábban már kijelölt három várost a Jordánon túl (4:41-43).
Mivel tudta, hogy az Ur nem fogja átengedni a Jordánon, hogy bemenjen az ígéret
földjére Izraellel, ezért most utasította a nemzetet, hogy jelöljenek ki további három
menedékvárost Isten eredeti utasításával összhangban (4Móz 35:9-34). A menedék­
városoknak egyenletesen kellett megoszlaniuk az országban (Készíts hozzájuk utat,
és oszd három részre országod határát), hogy könnyen elérhetők legyenek min­
den gyilkos számára (Lásd A hat menedékváros c. térképet a 4Móz 35:6-34 közelé­
ben.) Az „öl” szóval fordított kifejezés {rásah\ vö. 2Móz 20:13) jelentése „élet jogta­
lan elvétele”. Utalhat szándékos gyilkosságra vagy gondatlanságból történt ember­
ölésre.
19:4-7. Ezeket a városokat azért,jelölték ki” (2. v.), hogy megakadályozzák a
további szerencsétlenségeket, melyek egy tragikus helyzetből adódhatnak. A gyilkos
csak abban az esetben... menekülhetett oda, hogy életben maradjon (5. v.), ha

425
5Móz 19:8-14

nem szándékosan ölte meg embertársát (4. v.). Hzek a városok védelmet nyújtot­
tak a vérbosszuló tói. A „vérbosszú ló”-nak fordított szó gó 'él. A gó 'él valójában „a
család védelmezője” volt, aki „közeli rokonaként (hagyományosan a legközelebbi
férfi rokon) kiváltotta (visszavásárolta) rokonát a rabszolgaságból (3Móz 25:48-49),
vagy kiváltotta rokonának birtokát (3Móz 25:26-33), vagy elvette rokonának özve­
gyét, hogy utódot támasszon az elhunyt nevében (Ruth 3:13; 4:5-10), vagy bosszút
állt rokona haláláért (4Móz 35:19-28). Aki nem szándékosan ölte meg embertársát
(pl. fejszével, amikor a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy
az meghal), annak a menedékvárosban kellett maradnia egészen az akkori főpap
haláláig. Annak a városnak a vénei feleltek azért, hogy megvédjék őt a vérbosszuló­
tói (4Móz 35:25). Ha az emberölésben vétkes személy elhagyta a várost a főpap
halála előtt, akkor a bosszúálló megölhette őt anélkül, hogy „terhelné a vér” (4Móz
35:27). A menedékvárosok megtanították Izraelnek, hogy milyen fontos az élet. Még
akkor is, ha baleset okozta valakinek a halálát, a gondatlan embernek hosszú ideig fel
kellett adnia mozgásszabadságát.
19:8-10. Ha az izraeliek hűségesen követték volna az Uuat, akkor kiszélesítette
volna határukat egészen az ábrahámi szövetségben megígért mértékig (lM óz 15:18-
21). (Mózes ötödik könyve többször is használja az atyáid kifejezést, ezzel kapcso­
latban lásd magyarázat az 5Móz 1:35-nél.) Abban az esetben még három várost,
összesen kilencet kellett volna kijelölni, hogy ne ontsanak ártatlan vért az ország­
ban.
A mindazokat a parancsolatokat (19:9) többes számú kifejezés szó szerint:
„mindezt a parancsot”. Mózes azért használt egyes számot, hogy a törvény egységét
hangsúlyozza, az egész valójában egy, és egységesen kell megtartani. Ugyanakkor
rámutatott a törvény alapvető követelményére: szeresd Istenedet, az Unat (ez a téma
többször ismétlődik Mózes ötödik könyvében, lásd magyarázat a 6:5-nél). A törvényt
azért adta Isten, hogy Izraelnek legyen módja kimutatni szcrctctct iránta. A keresz-
tyénség korában a hívők azzal mutathatják ki szcrctctüket az Úr iránt, ha engedel­
meskednek Jézus parancsainak (Jn 14:21).
19:11-13. A menedékváros nem nyújthatott védelmet a gyilkosnak. Őt vissza kellett
küldeni saját városába, és a vérbosszulónak meg kellett ölni (lásd magyarázat a 6.
versnél). Ha a nemzet azt akarta, hogy jól éljen, Isten áldásával, akkor nem szánakozha­
tott a gyilkoson. Az ártatlan vér kiontását ki kellett tisztítani a nemzetből.

h. A halár elmozdítása (19:14)

19:14. Nem világos, hogy Mózes miért cmlitctte a határról szóló törvényt a
menedékvárosokra vonatkozó törvények (1-13. v.) és a hamis tanúkról szóló törvé­
nyek között. (15-21. v.). A felebarát határkövének elmozdítása egyenlő volt a birtok­
lopással. Biblián kívüli adatok szerint ez elterjedt probléma volt az ókori Közel-Ke­
leten (vö. Jób 24:2). Úgy tűnik, hogy Izraelben is elharapódzott (5Móz 27:17; Péld
22:28; 23:10; Hós5:10).

426
 5Móz 19:15-20:1

c. A tanúskodás törvénye (19:15-21)

19:15. Mózes lefektette azt az alapclvct, hogy nem lehet elég egy tanú senkinek
a bűne... dolgában (vö. 17:6). Ez az alapelv biztosította, hogy senki se vádolja meg
társát hamisan veszekedés miatt vagy más hátsó szándékból. Egynél több tanút írt elő
a törvény - legalább kettőt vagy hármat - , így nagyobb pontosságot és objektivitást
követelt.
19:16-20. Bizonyos esetekben elkerülhetetlenül csak egy tanú van. Az egy tanú
is köteles volt vádat emelni a törvénysértő ellen. De az ilyen eseteket a központi
törvényszék elé vitték, mely papokból és bírákból állt (vö, 17:8-13). Ha a vizsgálat
megállapította, hogy a tanúság hamis volt, akkor a vádló (aki hazugságot vallott
embertársa ellen; 16, 18) kapta azt a büntetést, amit a bűnre kiszabtak volna. Ami­
kor a hamis tanú sorsa kitudódik Izraelben, kétszer is meggondolja majd valaki, hogy
hamis vallomást adjon izraeli törvényszéken. A kilencedik parancsolat megsértése
(2Móz 20:16) is gonoszság volt, amit ki kelleti tisztítani a nemzetből (vö. 5Móz
19:13 és lásd magyarázat a 13:6-nál). A modem társadalomtudományi elméletek,
melyek azt tartják, hogy a büntetés, különösen a halálbüntetés nem csökkenti a bűnö­
zést, ellentétesek az emberi természet bibliai felfogásával.
19:21. A szemet szemért törvénye, amit latinul lex tatianisnak ismernek, már
korábban elhangzott a 2Móz 21:23-25-ben és a 3Móz 24:17-22-ben. Ennek a tör­
vénynek az volt a rendeltetése, hogy a bűnöző megfelelő büntetést kapjon olyan ese­
tekben, amikor vagy arra lennének hajlamosak, hogy túl elnézően, vagy hogy túl
szigorúan ítélkezzenek. Az ókori Közel-Kelet törvényei kkelyei tényleg rendelkeztek
a bűnös testi csonkításáról (pk szemének kiszúrásáról, ajkának levágásáról stb.). Az
izráeli törvények egy kivétellel (5 Móz 25:11-12) nem engedtek meg ilyen csonkítást.
Ettől eltekintve tehát csak az életet életért szabályt alkalmazták, jelezve, hogy a
büntetésnek igazodnia kell az elkövetett bűnhöz. Például a rabszolga, aki elvesztette
szeme világát, felszabadult (2Móz 21:26). A lex taüonis visszatartó hatása érvénye­
sült olyan esetekben, ahol a büntető hajlamos volt a túlzásra a büntetés végrehajtása­
kor. Jézus nem tagadta meg ennek az alapclvnek az érvényességét a törvényszéken,
de megtiltotta használatát a személyes emberi kapcsolatokban (Mt 5:38-42). Nincs
helye a személyes bosszúállásnak.

10. A SZENT HÁBORÚ SZABÁLYAI (20. RÉSZ)

a. Ne féljenek az erősebb ellenségtől (20:1-4)
20:1. Hasonló alapelvek hangzottak el korábban a harcról és a törvénykezésről
szent háború esetén (2:24-3:11; 7), és Mózes újra visszatér majd erre a témára (21:10-
14; 23:10-15; 24:5; 25:17-19). Izraelnek sohasem kellett félnie az ellenség lovaitól
cs harci kocsijaitól..., mert a harc végkimenetelét sohasem csupán a katonai erő
határozza meg (vö. Ézs 31:1-3; Hós 14:3). Az a parancs, hogy ne félj tőlük, azon a
tényen alapult, hogy Isten hűséges hozzájuk. Már addig is hűségesnek bizonyult a
nemzethez, mert felhozta őket Egyiptomból. A nehézségek idején a mai hívőknek is

427
5Móz 20:2-15

emlékezniük kell Isten múltbeli hűségére irántuk, mert ez segít eloszlatni a félelmet a
jelenlegi körülmények között.
20:2-4. A papok szerepe az ütközetben nemcsak az volt, hogy a ládát vigyek,
mely az Úr jelenlétét jelképezte, hanem az is, hogy Isten Igéjével bátorítsák a harco­
sokat, hogy legyenek erősek a hitben. Ha nem bíznak abban, hogy isten képes harcol­
ni értük (vö. 1:30; 3:22), az kihatással lesz erejükre és akaratukra, vagyis könnyen
meglágyul a szívük. Ha a gyenge akaratot nem uralta a hit a legelső pillanattól fog­
va, akkor ez félelemhez, rémülethez, sőt az ellenség elöli megfutamodáshoz vezet­
hetett. Tehát ha a harcosok nem hallgattak a papra, akkor félni kezdtek és vereséget
szenvedtek.

b. Felmentés a katonai szolgálatból (20:5-9)

20:5, A papok feladata volt, hogy bíztassák a hadsereget Isten Igéjével (2-4. v.).
A felügyelők felelősek voltak azért, hogy a hadsereg megfelelő férfiakból álljon. De
a legmegfelelőbbek nem feltétlenül a legügyesebb harcosok voltak, hanem azok, akik
leginkább elkötelezték magukat az Úrnak, és akiknek semmi sem vonta el figyelmét
a harcról, és semmi sem lankasztotta harckészültségét. Ezért emberségességből és a
jó közszellem érdekében, ha volt olyan ember, aki új házat épített, és még nem
avatta fel (hónak, azaz még nem „használta”), felmentést kapott.
20:6. Ugyanez a felmentést járt az olyan embernek, aki szőlőt ültetett, de még
nem vette hasznát. Ez a felmentés öt évig lehetett érvényben (vö. 3Móz 19:23-25).
20:7. Az a férfi, aki eljegyzett egy leányt, szintén felmentést kapott a katonai
szolgálat alól. A frissen házasodott férfi felmentése egy évig szólt (24:5). Ezek a
felmentések (20:5-7) rámutatnak a szent háború egyik alapvető céljára. Bár az ilyen
harcot lzráel a kánaáni népek gonoszsága miatt vívta (lásd magyarázat a 7. résznél),
ugyanakkor azért is, hogy legyen hazája, ahol házat építhet, kertet ültethet, családot
alapíthat Isten uralma alatt, isten harcolt Izraelért, ezért nem volt szükség arra, hogy
a háború minden otthoni kötelesség elé kerüljön.
20:8-9. Míg az előző kivételeket a méltányosság magyarázta, a lágy szívű katona
a hadsereg morálja miatt kapott felmentést. Az volt a legjobb hadsereg, amely legin­
kább elkötelezte magát az Úrnak, ezért bárkit és bármit el kellett távolítani, aki vagy
ami rossz hatással volt az izraeli sereg hitére és bizalmára. A gyávaságot itt lelki
problémának nevezi az Ige, M ivei nem volt hadbíróság, a felügyelők távolították el a
lágy szívű harcost, mielőtt megfutamodott volna a harcban, és/vagy más harcosokat
is elcsüggesztett volna. Mózes utasította az elöljárókat, hogy rendeljenek csapat­
parancsnokokat a nép élére, ami arra utal, hogy még nem volt állandó izraeli hadse­
reg különböző rangú tisztekkel.

c. lzráel külpolitikája (20:10-18)

20:10-15. Mózes ezután utasításokat adott lzráel külpolitikájára (10-18. v,). Az
igen messze élő népek (15. v.) közé tartoztak a Kánaánon kívül, de az Ábrahámnak
és utódainak ígért kiterjedt területen lakó népek (lM óz 15:18-21). Az a parancs,

428
 5Móz 20:16-20

hogy szólítsd fel azt a várost békés megadásra, hűbéri szerződés felajánlását jelen­
tette. Ily módon a város elismerte Izrael Istenének és Izraelnek a fennhatóságát. Ha
egy város Izrácl vazallusa lett, akkor lakosai szolgák lettek (vő. Józs 9). Ha vissza­
utasították a felajánlott békét, akkor ki kelleti végezni a benne levő férfiakat mind.
Mindazt a zsákmányt, ami a városban van, maguknak vehették cl az izraeliek.
Úgy tűnik, hogy a nőknek és gyermekeknek lehetőségük volt megismerni Izrael
vallását (lásd magyarázat az 5Móz 20:16-18-nál a 3. bekezdésben).
20:16-18. De Kánaánon belül semmit sem lehetett megkímélni. A 17. vers hat
népet sorol fel a Kánaánban elő népek képviselőiként. A hettiták Anatóliából (Törö­
kországból) származtak, de egyes korai kivándorlóik letelepedtek Kánaán területén
(pl. a hettita Efrón az IMóz 23-ban). Az emóriak a dombvidéken laktak (vő. magya­
rázat az 1Móz 14:13-16-nát). Eredetük bizonytalan (az első írásos utalás rájuk Kr. e.
a harmadik évezredben keletkezett iratokban található). A kánaániak általános kife­
jezés Palesztina lakóival kapcsolatban. A perizziek talán falvakban éltek vagy no­
mádok lehettek. A hiw ick talán Észak-Palcsztinában, a libanoni hegyekben élhettek
(Józs 11:3; Bír 3:3). A jebúsziak a hegyvidéken éltek (4Móz 13:29), Jebúszban és
környékén, mely később Jeruzsálem néven lett ismert (Józs 15:8). Egy másik nemze­
tet nem említ itt Mózes, de az 5Móz 7:1-ben szerepel (lásd magyarázat ott). Ez a nép
a girgásiak, akiknek területi elhelyezkedése ismeretlen.
Ezek a népek úgy elfajultak és annyira átadták magukat a gonosznak, hogy ha az
izraeliek nem pusztítják ki teljesen őket, akkor könnyen ráveszik (megtanítják)
Isten népét arra, hogy utálatos bálványimádó életmódjukat kövessék (vő. 18:9-12).
A 20:10-15-ben említett népek asszonyai (vagyis az arámi kultúrából származók)
nem voltak olyan romlottak, mint a kánaáni kultúrában élők. Az arám asszonyok
ráadásul átvették férjük vallását. Ábrahám például ragaszkodott ahhoz, hogy szolgá­
ja arám és ne kánaáni feleséget vegyen Izsáknak ( IMóz 24). Ezért ezekből a népek­
ből az asszonyokat és a gyerekeket meg lehetett kímélni. Ugyanakkor elég Jezábel
hatására gondolni, aki behozta Baál tiszteletét férje, Akháb udvarába, és látható, hogy
milyen pusztító hatása volt a kánaáni feleséggel való házasságnak.

d. A gyümölcsfákat nem szabad elpusztítani (20:19-20)

20:19-20. Az ókori Közel-Keleten a katonai hatalmak azzal büntették ellensége­
iket, hogy teljesen kipusztították földjüket. Ennek a szokásnak semmi értelme sem
volt Kánaán viszonylatában, hiszen az a terület Izrael tulajdona lett. Miért vágja ki
Izrael azokat a fákat, melyek gyümölcsét elfogyaszthatja? És miért akarná a fákat
ostromolni, és nem az embert? Még a Kánaánon kívül levő területeknél is kerülni
kellett ezt a szokást, mert azt jelezte, hogy nem tisztelik Isten teremtett világát, és
hogy megrészegednek a pusztító hatalom kegyetlenségétől és túlzott használatától.

429
SMóz 21:1-14

11. EGYÉB RENDELKEZÉSEK (21-25. RÉSZ)

a, A megoldatlan gyilkosság (21:1-9)
21:1-9. Ha egy meggyilkolt embert találnak, akkor a központi törvényszék vénei
és bírái (17:8-13) kötelesek hívatni a meggyilkolthoz legközelebb eső város véneit.
A papok (valószínűleg ugyancsak a központi törvényszékről) előtt szegjék nyakát
egy fiatal üszőnek, és mondják ki ártatlanságukat.
Az üsző nyakának megszegése azt jelképezte, hogy a bűn halálbüntetést érdemel.
Amikor a város vénei megmosták kezüket az üsző fölött, ezzel kifejezték ártatlan­
ságukat a gyilkosságban. Ez a szertartás mutatta, hogy milyen óriási értéket tulajdo­
nít Isten az életnek. Hiszen annak ellenére, hogy nem találták meg a gyilkost, az
ártatlan vér kiontása bűnnel terhelte a földet és a népet. Az állatáldozat a vének
könyörgésével együtt bocsánatot (engesztelési) eredményezett, vagyis elfordította
Isten haragját a népről.

h. Családi tömények (21:10-21)

(1) Házasság egy fogoly növel (21:10-14). 21:10-11 . Az izraeli férfiaknak enge­
délyezett volt, hogy elvegyenek a foglyok közül egy szép termetű nőt egy adott
csata után. Ez a törvény feltételezi, hogy a kérdéses csata egy „igen messze eső”
várossal történi (20:15), nem pedig egy Palesztina határain belüli várossal. Tehát a
jövendő feleség nem kánaáni nő volt (vö. házassági tilalom kánaáni férfiakkal vagy
nőkkel, 7:1, 3-4).
Ha egy izrácíí katona őszintén megkívánta a fogoly nők egyikét, akkor csak há­
zasságkötésen keresztül tehette magáévá. Ez segített megvédeni a fogoly nő méltósá­
gát cs az izraeli harcos tisztaságát. Az izraeli katonák nem erőszakolhatták meg az
ellenség asszonyait, nem fosztogathattak, és nem bánthatták a foglyokat, mint az ókori
Közel-Kelet más hadseregei.
21:12-14, Az izraeli katona nem vehetett el rögtön egy idegen foglyot. A leendő
feleséget először lelkileg fel kellett készíteni izraeli asszonyként való új életére. Ez
úgy történt, hogy lenyírta a haját és levágta a körmét, majd ruhát váltott, cs egy
hónapig gyászolta szüleit. A gyász vagy azt jelezte, hogy apja és anyja meghalt a
harcban, vagy azt, hogy házassága miatt elvált tőlük. A többi szertartás is amiatti
gyászát jelképezhette, hogy elszakadt korábbi életétől.
A teljes hónap elég időt adott a házasságra készülő nőnek a gyászhoz és a leendő
férjnek, hogy átgondolja döntését arról, hogy feleségül veszi ezt a nőt. Leborotvált
hajjal bizonyára nem volt olyan vonzó.
A ha pedig később nem tetszik neked kifejezés lehet, hogy nem valamilyen kis
problémára utal a kapcsolatukban, hanem arra, hogy az új feleség nem hajlandó elfo­
gadni férje hitét. Ilyen esetben a férj megszakíthatta a házasságot, feladva minden
jogot az asszonyhoz. Ugyanakkor nem bánhatott vele úgy, mint egy rabszolgával.
Annak ellenére, hogy a válás miatt ez a nő megszégyenült, továbbra is megmaradt a

430
 5Móz 21:15-22:4

méltósága. Ez a törvény aláhúzta az emberi élet értékét, ellentétben állt azzal, ami­
lyen borzasztóan bántak az ókorban a hadifoglyokkal az egész Közel-Keleten.
(2) Az elsőszülött joga. 21:15-17. Mindig az egynejüség volt az Isten szerinti
ideális házasság az Ószövetségben (1 Móz 2:20-24)* Bár egyesek gyakorolták a poli-
gámiát, az Ószövetségben sohasem szerepel pozitív fényben. A Bibliában nem olva­
sunk valóban boldog többnejű családról. Ennek egyik oka az volt, hogy az egyik
feleséget a férj mindig jobban szerette a másiknál. Ilyen esetben a férj nem követ­
hette az érzéseit figyelmen kívül hagyva a törvényt. Elsőszülött fiának kétszeres
reszt kell adnia az örökségből akkor is, ha a gyűlölt feleség fia.
(3) Az engedetlen fiú. 21:18-21. Az ötödik parancsolat „Tiszteld apádat és anyá­
d a t../’ (5:16) szélsőséges megszegését halállal kellett büntetni. Itt nem esetenkénti
engedetlenségről volt szó, hanem az apa és anya elleni folyamatos lázadásról, még
azután is, hogy a szülök figyelmeztették fiukat a konokság következményeire. Az
ilyen fiú végső soron az Úr tekintélye ellen lázadt, és ezzel támadást intézett a szövet­
séges közösség alapjai ellen. Ez a rendelkezés nem volt kegyetlen, és nem is adott
jogot a szülőknek gyermekük bántalmazására.
A fiút vigyék ki a város véneihez a helység kapujába (ahol törvényt ültek; vö.
22:15; Józs 20:4; Jób 29:7). A véneknek részrehajlás nélkül kellett ítélniük. A fiút
nem azért kellett elítélni, mert dorbézoló és részeges, hanem azért, mert engedetlen.
Önző életmódja és részcgcskedcse csupán példák a szülői tekintély elleni lázadására.
A város férfiai mind (és nem a szülők) kövezték halálra, ha a vádak igaznak bizo­
nyultak. Újból említés történik a halálbüntetés elrettentő hatására: Az egész Izráel
hallja meg ezt, és féljen! (vö. 5Móz 13:12; 17:13) Semmilyen feljegyzés nem került
napvilágra a Bibliában vagy a Biblián kívüli iratokban, mely arra utalna, hogy ezt a
büntetést valaha is végrehajtották volna. A haláltól való félelem úgy tűnik elrettentet­
te a zsidó fiukat az ilyen konok lázadástól.

c. Különböző törvények (21:22-22:12)

(1) A felakasztott hulla. 21:22-23- A bűnözőt nem a halálbüntetés végrehajtása
céljából akasztották fára, hanem miután kivégezték főbenjáró vétek miatt, figyel­
meztetésül mindenkinek, hogy ne kövessen el hasonló bűnt. A bűnöző átkozott volt
Isten előtt, de nem azért, mert akasztott, hanem, mert megszegte Isten törvényét
halálbüntetést érdemlő bűntettel. Ezért nem maradhatott a holttest éjjelre a fán.
Pál apostol ezt az Igét használta fel (Gál 3:13) annak alátámasztására, hogy Krisztus
a mi bűneinkért halt meg. Mivel Krisztus Isten átka alá került (vö. magyarázat a Mk
15:34-nél)? megválthatott bennünket „a törvény átkától”.
(2) Egy másik izráeli jószága. 22:l-4< Az elveszett állatról szóló törvény konkrét
kifejeződése volt a „szeresd felebarátodat, mint magadat” örök erkölcsi alapelvnek
(3 Móz 19:18) és annak, hogy „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek csele­
kedjenek, ti is ugyanazt cselekedjetek velük” (Mt 7:12). Az 5Móz 22:1-4-ben szerep­
lő szabály elsődlegesen nem egy elveszett állat eltulajdonításáról szól, hanem arról,

431
5Móz 22:5-12

hogy ne menjünk el mellettük közömbösen, bár erre lennénk hajlamosak. Hiszen

időt cs fáradtságot igényelne az állat visszaterelése. Ha az állat tulajdonosa messze
lakik vagy ismeretlen, akkor a megtaláló hazavihette az állatot, amíg a tulajdonos
nem keresi. Ugyanígy kellett bánni az elveszett ruhával és más talált tárggyal.
Ugyanezt az alapelvct kellett alkalmazni a kidőlt állat esetén (4. v.). Ma ez a
törvény vonatkozik bármilyen esetre, amikor a hívő kísértést érez arra, hogy „ne bo­
nyolódjon bele” más bajába (vö. pl. Jak 2:15-16; IJn 3:17).
(3) A másik nem ruhájának viselése. 22:5. A másik nem ruhájának viselése
tiltott volt, mert elhomályosította a nemek közti különbséget, és ezzel megsértette a
teremtett rend egy alapvető szabályát (lM óz 1:27). Az is lehet, hogy ezt a szokást a
homoszexualitásra utaló vagy azt reklámozó jelnek tartották. Ugyanazt a héber szót,
melyet úgy fordítottak, hogy utálja (to ‘ébúh, szó szerint „utálatos dolog”) használja
az Ige, amikor Isten véleményéről ír a homoszexualilássál kapcsolatosan (3Móz 18:22;
20:13). Arra is vannak utalások, hogy az ellenkező nem ruhájának hordása kapcsola­
tos lehetett pogány istenségek imádatával. Ez a törvény a teremtés isteni rendjéhez
kötődött, és Isten utálja mindazokat, akik ilyet tesznek, ezért a mai hívőknek is
figyelembe kell venniük ezt a parancsot.
(4) Madarak a fészekben. 22:6-7. Sokak szerint ezt a törvényt azért adta Isten,
hogy könyörületre tanítsa az izraelieket, vagy a szülői kapcsolat tiszteletére az állat­
világból vett példával. De az a tény, hogy az izráeliek elvehettek a fiókákat, úgy
tűnik, hogy ellene mond ennek a nézetnek. Valószínűbb, hogy Mózes az élelemforrás
védelmét tanította az izraelieknek ezzel a törvénnyel. Az anyát eleresztették, hogy a
jövőben újabb fiókái lehessenek. Ha engedelmeskednek ennek a rendelkezésnek, sok
más rendelkezéshez hasonlóan, Isten megáldja őket (hogy jó dolgod legyen; vö. 4:40;
5:16; 6:3, 18; 12:25, 28; 19:13).
(5) Mellvéd. 22:8. Az ókori Közel-Keleten a háztetőt különböző célokra hasz­
nálták. A korlát megóvta az ott tartózkodót, nehogy leessen róla. Ez tehát lehetőség
volt annak betartására, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat” (3Móz 19:18),
mert a ház tulajdonosa gondoskodott a tetőn lévők biztonságáról. Ugyanakkor ez a
törvény újra hangsúlyozta az emberi élet értékességét.
(6) Keverékek tiltása. 22:9-11. Nem tudni, hogy mi volt az oka a kétféle... mag
egy földbe vetése, az együvé fogott ökörrel és szamárral történő szántás és a gyap­
júból és lenből szőtt ruha tiltásának. Lehet, hogy ez a törvény jelképesen tanított
valamit az izraelieknek a teremtett rendről, vagy az itt említett keverékek bizonyos
pogány kultikus szokásokat tükrözhettek.
(7) Bojtok. 22:12. A bojtokat itt nem magyarázza meg az Ige, de világossá teszi
a 4Móz 15:37-41. A bojtok emlékeztették Izraelt az Úr parancsolataira és kötelessé­
gükre, hogy betartsa azokat.

432
 5Móz 22:13-27

d. Házassági tör\’ényszegések (22:13-23:1)

22:13-21. Ennek a törvénynek az volt a rendeltetése, hogy betartassa a házasság
előtti szexuális tisztaságot, s arra biztassa a szülőket, hogy beoltsák gyermekeikbe a
szexuális tisztaság fontosságát. Ugyanakkor ezzel a törvénnyel is vissza lehetett élni,
ha egy lelkiismeretlen férj személyes indokokból felhasználta a felesége ellen vagy
talán azért, hogy visszaszerezze a jegyajándékot, amit eredetileg kifizetett a lány
apjának. Ha a férj azzal vádolta feleségét, hogy nem volt szűz, amikor összeháza­
sodtak, akkor a feleség apja és anyja kötelesek voltak bizonyítékot szolgáltatni lá­
nyuk szüzességére. A szüzesség bizonyítéka egy ruha, egy vérfoltos ruhadarab volt,
vagy egy lepedő a nászéjszakáról. Az ókori Közel-Kelet különböző kultúráiból fenn­
maradt feljegyzések utalnak az ilyenfajta bizonyíték nyilvánosságra hozatalára.
Ha a szülők ilyen bizonyítékot tudtak felmutatni lányuk házasság előtti szüzessé­
gére, akkor a hamis vádat terjesztő embert meg kellett ostorozni (valószínűleg ez a
jelentése a büntessék meg kifejezésnek a 18. versben), és száz ezüst bírságot kellett
fizetnie (több mint egy kg-ot). Úgy tűnik, hogy ez az eredeti jegyajándék kétszerese
volt (a 29. v. szerint úgy tűnik, hogy a jegyajándék általában ötven ezüst lehetett). A
bírságot a lány apjának adták, mert őt is rossz hírbe hozta ez a vád, megkérdőjelezte
vágyát vagy képességét arra, hogy továbbadja gyennekeinek Isten véleményét a nemi
tisztasággal kapcsolatban. Ugyanakkor a lánynak is rossz hírét terjesztette újdon­
sült férje. A feleség (és talán az elsőszülötí gyermekjoga) védelem alatt állt azzal,
hogy férjének nem volt szabad elbocsátania egész életében (19. v.).
Másfelől ha nem lehetett bebizonyítani, hogy a férj vádja hamis, akkor meg kel­
lett kövezni feleségét a lány apja házának a bejáratánál. Ezt a szigorú büntetést
nem csupán a paráznaság bűnével érdemelte ki (gyalázatot követett el), hanem azzal
is, hogy hazudott leendő férjének, és feltételezhetően az apját is belekeverte a megté­
vesztésbe. Ezt a gonoszt is ki kellett tisztítani a nemzetből (vő. 22,24. v.; lásd magya­
rázat a 13:6-nál).
22:22. Bár halálos ítélet járt a házasság utáni szexuális hűtlenségért (vö. 3Móz
20:10), a végrehajtás pontos módját nem határozták meg. Mezopotámiában a hűtlen
párt összekötözték, és bedobták a vízbe (Hammurapi törvénye, 129. cikkely), bár
nem találtak olyan törvényszéki feljegyzést Mezopotámiában, ami azt jelzi, hogy ezt
a büntetést valaha is kiszabták volna. A zsidó elöljárók Jézus idejében úgy értelmez­
ték a büntetést, hogy meg kell kövezni a vétkest (vo. Jn 8:5), de a későbbi rabbinikus
hagyomány megfojtást írt elő. Nem ismert, hogy milyen sűrűn alkalmazták ezt a bün­
tetést. (A házasságtörcs bűnének súlyosságával kapcsolatban lásd magyarázat az 5 Móz
5:18-nál.)
22:23-27. A jegyben járó szűz leánnyal éppen úgy kellett bánni, mint egy
asszonnyal. Feltételezték, hogy a városban történt szexuális egyesülés nem nemi
erőszak volt (23-25. v.), hanem paráznaság (mert a lány beleegyezését adta). Ha nemi
erőszak esete állt volna fenn, meghallották volna sikoltozását, amint segítségért kiált,
akár ki tudták volna menteni, akár nem. Ha a támadás a mezőn történt, akkor az

433
5Móz 22:28-23:3

eljegyzett lányról a legjobbat feltételezték, és csak a férfit ítélték halálra (25-27. v.).
A nemi erőszakot éppen olyan súlyos bűnnek tartották, mint a gyilkosságot, és ezért
halálos vétek volt.
22:28-29. Annak a férfinak, aki megerőszakolt egy nem eljegyzett szüzet, fele­
ségül kellett vennie a lányt (az ötven ezüst jegyajándék kifizetése után), és le kellett
mondania az elbocsátás jogáról. Ez bizonyos mértékben megvédte a lány becsületét,
és folyamatos megélhetést biztosított neki (valamint születendő gyermekének, ha az
erőszak miatt terhes lett). Ez a rendelkezés is elrettentésül szolgálhatott a nemi erő­
szaktól, mert a férfinak élete hátralevő részében együtt kellett élnie ezzel a nővel.
23:1. Ez a vers nem annyira a paráznaságra utal, mint inkább talán arra, amikor
egy férfi feleségül vette nevelőanyját, miután apja meghalt. Az ilyen házasságot vér-
fertőzőnek tartották (vö, 3Móz 18:8).

e. Kizárás az Úr gyülekezetéből (23:2-9)

r

23:2. Az Ur gyülekezete itt valószínűleg azokra utal, akik vallási célból gyüle­
keztek össze. Ezért ez a törvény és a 3-9. versben szereplő törvények az Izráel „isten-
tiszteletéről" való kizárással foglalkoznak. Úgy tűnik, hogy ezeknek a törvényeknek
bizonyos szertartási jellegük volt. A tisztátalansági törvényekhez hasonlóan (pl. 3Móz
12-15) nem azért rekesztettek ki valakit, mert egy konkrét erkölcsi bűnt követett el. A
szabályoknak inkább pedagógiai vagy jelképes szerepük volt. Továbbá az „istentisz­
teletről" való kizárás nem akadályozta meg az egyént abban, hogy higgyen az Úrban
és elfogadja az örök élet ajándékát.
Izrael történelme bizonyítja, hogy ezeket a törvényeket (az 5Móz 23:2-9-ben)
soha sem volt szabad szó szerint alkalmazni anélkül, hogy ne lennének tekintettel
azoknak az embereknek a sajátos körülményeire, akik szerettek volna együtt imád­
kozni Izraellel. A kimetszett férfi kizárása olyan személyre utalhat, aki szándékosan
kasztráltatta magát pogány vallási célból. Bárhogyan is volt, ez a szabály valószínű­
leg soha nem zárt ki egy cunuchot, aki elhatározta, hogy engedelmeskedik az Úrnak
(Ezs 56:3-5). Mindazonáltal egyesek azt állítják, hogy ez a törvény azt a célt szolgál­
ta, hogy kizárjon minden eunuchot, kasztrálása okától függetlenül. Ha ez így volt,
akkor a törvény valószinüícg azt a tényt tükrözte, hogy egy cunuch sohasem dönthe­
tett úgy, hogy gyerekei lesznek Isten segítségével. Isten képe rongálódott meg ebben
a férfiban. Ez a törvény tehát jelképesen azt tanította, hogy az imádkozóknak tökéle­
teseknek kell lenniük Isten előtt, mint ahogy az istennek felajánlott áldozatnak is testi
fogyatékosság nélkülinek kellett lennie.
23:3. A kevert vérű kifejezéssel fordított héber szó jelentése bizonytalan, (A
mamzér szó csak itt és a Zak 9:6-ban szerepel az Ószövetségben, ahol idegenekre utal
jelképesen.) Hagyományosan (az 5Móz 23:3-ban) a törvénytelen gyermekre való uta­
lásnak tartják. De az is lehetséges, hogy ez a kifejezés vérfertőző kapcsolatból szüle­
tett gyerekre utal, vagy egy kultikus prostimáit gyerekére vagy vegyes házasságból
született gyermekre (pl. ha egy izraeli összeházasodott egy ammóni, móábi, filiszteus

434
 5IMÓZ 23:4-17

vagy más nemzetiségű emberrel). Az ilyen emberre vonatkozó szigorú büntetés se­
gíthetett elrettenteni az izráeliekct attól, hogy ilyen házasságot kössenek.
23:4-7. Azammóni és móábí embereknek nem engedték meg, hogy részt vegye­
nek Izrael vallási összejövetelein azért, ahogy Izraellel a pusztai vándorlás idején
bántak. Nem adtak kenyeret és vizet Izraelnek, és a móábiak Bálákon keresztül fel­
bérelték... Bálámot..., hogy átkozza meg Izraelt (4Móz 22:2-6). (Izrael nem is
köthetett békét velük, 5Móz 23:7.) A móábiak és az ammóniák ráadásul a Lót és
lányai közötti vérfertőző kapcsolatból születtek (IM óz 19:30-38). Ezek a tények
megerősítik, hogy kezdettől fogva ellene voltak és továbbra is ellene lesznek az Un­
nak és népének. Mindazonáltal, ahogy Boáz és más betlehemi izraeliek Rúthtal bán­
tak, az azt igazolja, hogy ennek a törvénynek sohasem volt célja kizárni Isten népe
közül azt, aki kimondja, hogy „néped az cn népem, és Istened az én Istenem” (Ruth
t r f

1:16). Úgy tűnik, hogy Ezsaiás is hasonlóan gondolkodott (vő. Ezs 56:3, 6-8), de
talán ezek az Ezsaiásnál található igék csak az utolsó időkre vonatkoznak.
23:8-9. Az edómiakkal elnézőbben bántak, mert ők Hzsautől, Jákob bátyjától
származtak (IMóz 36:40-43). Nem torolták meg azt, hogy milyen keményen bántak
az egyiptomiak Izraellel, mert olyan sokáig eltek ott, és talán a kezdeti jó bánásmód
miatt is, amiben József cs családja részesült, amikor Egyiptomba mentek (IMóz 37-
50).

/. Tisztáíalanság a iáborban (23:10-15)

23:10-15. A 2-9. vers a vallási közösség tisztaságának fenntartásával foglalko­
zott. A 10-15. vers a harci tábor tisztaságát írja elő. A valamilyen éjszakai eset
(magömlés) bár önmagában erkölcsileg nem rossz, szertartási értelemben tisztátalan­
ná tette a férfit az egész következő nap. Hasonlóképpen a széklet eltemetésére vonat­
kozó parancs (14, v.) nem erkölcsi kérdéssel foglalkozott. Úgy tűnik, hogy ez a tör­
vény is szertartási jellegű volt. Az izraeli katonák, ha rendszeresen betartották ezeket
a szabályokat, megemlékeztek az Úr szentségéről és arról, hogy mindenütt jelen van.
Az ember legprivátabb pillanataiban is vele van a szent Isten, és figyeli.

g. Különböző törvények (23:16-25:19)

(1) Szökött rabszolga. 23:16-17. Az itt tárgyalt rabszolga nem izraeli volt, hanem
más országból származott, és menedéket keresett Izraelben. Az a parancs, hogy ne
küldd vissza urához, ellentétes volt az ókori Közel-Kelet általános gyakorlatával.
Sőt az ókori közel-keleti megállapodásokban szerepelt az a kitétel, hogy a szökött
rabszolgákat cs más szökevényeket vissza kellett szolgáltatni. Ezért ez a törvény
emlékeztethette Izraelt arra, hogy ők az Úrral kötöttek szövetséget, és nincs szüksé­
gük más politikai szövetségesre. Vagy az is lehetséges, hogy mivel a rabszolgát igaz­
ságtalanul elnyomták, ezért ez a törvény, hogy ne nyomorgassák a menekült rab­
szolgát, arra emlékeztette Izraelt, hogy ők is rabszolgák voltak valamikor Egyiptom­
ban.

435
5Móz 23:18-24:4

(2) Prostitúció (23:18-19). 23:18. A szent helyeken gyakorolt prostitúció jellem­

ző volt az ókori Közel-Kelet vallásaira. Ennek a tiltásnak valószínűleg az volt a célja,
hogy ne engedje, hogy az izraeliek külföldi vallásokat gyakoroljanak, cs hogy tisztán
tartsa az Úr imádatát a templomi prostitúció fertőzésétől. Izrael későbbi történelme
tele van példákkal arra. hogy mennyire nem tettek eleget ennek a parancsnak (vő. pl.
IKir 14:24; 15:12; 22:46; 2Kir 23:7; Hós4:14).
23:19, A prostituáltakkal kapcsolatos szavak itt azt jelzik, hogy általános prosti­
túcióról van szó, nem konkrétan a templomi prostitúcióról. A parázna nő a zonáh és
a parázna férfi a keleb (szó szerint „kutya”). Nem lehetett fogadalmat olyan pénz­
zel megfizetni, amelyet ilyen bűnös módon kerestek. A fogadalom kifizetése lehető­
vé tette az izráeli embernek, hogy kifejezze háláját Isten kegyelmes gondviseléséért
az életében. Ezért olyan pénzt felhasználni egy fogadalom kifizetésére, amelyről nem
Isten gondoskodott, nem őszinte, hanem képmutató dolog volt. Nem csoda, hogy az
ilyen szokás utálatos volt az ÚRnak. [Az utálatos cselekedetek közé tartozott a bál­
ványimádás, hibás áldozati állatok bemutatása és a tisztességtelenség; vő. az „utála­
tos” szót a 7:25-26; 12:31; 13:15; 14:3; 17:1,4; 18:9, 12(kctszer); 20:18; 24:4; 25:16;
32:16-ban; az „utál” szót a 22:5; 27:15-ben; és a „förtelmes” szót a 29:16-ban.]
(3) Kölcsönzés és kamat felszámolása (23:20-21). 23:20, A párhuzamos igcsza-
kaszok (2Móz 22:24; 3Móz 25:35-37) világossá teszik, hogy a kölcsönt felhasználó
atyádfia izráeli ember volt (vö. 5Móz 23:21), aki elszegényedett vagy nagy szükség­
bejutott. Nem azért kért kölcsönt, hogy azzal vállalkozásba fogjon. Kamatot venni
egy szegény honfitárstól csupán még rosszabbá teszi körülményeit, és a pénzsóvársá-
got táplálja abban, aki elég gazdag ahhoz, hogy kölcsönadjon neki.
23:21. Az idegentől vehettek kamatot, hiszen nem volt tagja a szövetségnek, s
nem is volt jövevény az ígéret földjén. Az „idegen” kifejezés valószínűleg olyan
kereskedőre utalt, aki üzleti célból kért kölcsönt.
(4) Fogadalmak, 23:22-24. Ez a törvény hangsúlyozza, hogy az izraelieknek tel­
jesen becsületeseknek kell lenniük Istenük előtt, és vigyázniuk kell arra, mit ígérnek
neki. Itt olyan fogadalomról van szó, amit önkéntesen tettek. Ha valaki fogadalmat
tett, akkor meg is kellett tartama (vö. Péld 20:25; Préd 5:4-5), amint az Úr is megtar­
totta ígéreteit Izraelnek.
(5) Más mezejének terméséből enni. 23:25-26. Ez a törvény a 22:1-4-ben leírtak­
hoz hasonlóan konkrétan bemutatta a „szeresd felebarátodat, mint magadat” atapelv
alkalmazását. Az utazó embernek joga volt felfrissíteni magát másnak a szőlőjéből
vagy gabonájából. De nem volt joga elvinni a szőlőt vagy learatni a mezöt. Mivel az
Úr kegyelmes volt és gondoskodott a gazdálkodó ember szükségleteiről, neki is ke­
gyelmesnek kellett lennie és gondoskodnia kellett az átutazó idegen szükségleteiről.
(6) Válás és újraházasodás. 24:1-4, A válás nagyon elterjedt volt az ókori Közel-
Keleten, Az Ószövetség azonban mindig tragédiának tartotta a válást (vö. Mai 2:16).
Az 5Móz 24:1-4-ben adott parancsok célja tehát az volt, hogy szabályozzanak egy
már létező szokást. Az a kitétel, hogy a férj valami ellenszenveset talál feleségében,
nem utalhat a házasságtörésre, mert annak büntetése halál volt (22:22). Nem utalhat

436
 5Móz 24:5-11

az ellenszenves dolog a feleség házasság előtti közösülésére egy másik férfival sem,
mert annak büntetése is halál volt (22:20*21). A kifejezés pontos jelentése ismeret­
len. Ha a férfi valami ellenszenveset talált, akkor válólevclct írt, és valószínűleg
odaadta az asszonynak, hogy törvényes védelmet adjon neki. Ha ez az asszony, miu­
tán elvált, újra megházasodott, de a másik férj is elvált tőle vagy meghalt, akkor
nem veheti újra feleségül az első férje..,* mert az ő számára tisztátalanná vált A
„tisztátalanná vált” kifejezést férfira is alkalmazták, ha házasságtörést követett el
(3Móz 18:20). Ezért ennek a szónak a használata egy olyan nő jellemzésére, aki
elvált és újra összeházasodott ugyanazzal a férfival, arra utal, hogy a válást rossz
szemmel nézték annak ellenére, hogy Mózes megengedte. Újra összeházasodása ko- w

rábbi férjével egyenértékű lenne a törvényes paráznasággal, ezért utálatos... az Ur

előtt (lásd magyarázat az „utálatos” és „utál” szavakkal kapcsolatban az 5Móz 23:19-
nél). Úgy tűnik, hogy e törvény célja a könnyelmű válás megakadályozása és magá­
nak a válásnak a leminösítésc. Jézus úgy értelmezte ezt az igeszakaszt, hogy a válás
(a többnejüséghez hasonlóan) ellene szól Isten elgondolásának a házasságról (lásd
magyarázat a Mt 19:3-9-ncl).
(7) Új házasság. 24:5. Az előző törvényhez hasonlóan (1-4. v.) ez is hangsúlyoz­
za a házasság cs a család fontosságát. Szívtelennek tartották hadba küldeni az új
házas férfit (vö. 20:7). Ha történetesen megölnék a harcban, akkor lehet, hogy nem
maradna utódja, hogy fenntartsa nevét Izraelben (ennek fontosságával kapcsolatban
lásd 25:5-10). Az újdonsült házas férfi mentes volt más kötelezettségek alól is, hogy
legyen ideje alkalmazkodni új körülményeihez cs örülni feleségével.
(8) Zálogok. 24:6. A malomkövet naponta használták a családokban a gabona
megőriésére az étel előkészítéséhez. Ha valaki zálogba vette az egyik vagy mindkét
malomkövet egy adósság miatt, akkor valójában megfosztotta az illetőt napi kenyeré­
től (életet venne zálogba), és ezzel rácáfolna a jószívűség lelkűidére, mely elvileg a
kölcsönadásra késztette.
(9) Emberrablás, 24:7. Úgy tűnik, hogy az emberrablás elterjedt volt az ókori
Közel-Kclctcn, mert a mezopotámiai és hettita törvények is megemlítik. Az ember­
rabló megfosztotta áldozatát szabadságától (azzal, hogy durván bánt vele, sőt elad­
ta rabszolgának). Az ilyen rablót halállal kellett büntetni, mintha elvette volna áldo­
zata életét. Ez is egyike volt a számos halálbüntetést érdemlő bűnnek. A gonosz
kitakarításával kapcsolatosan lásd magyarázatok a 13:ó-nál.
(10) Bőrbetegségek, 24:8-9. A poklos kiütésnek fordított héber szó sokféle bőr­
betegségre utalt, nem kizárólag a leprára. Mózes ahelyett hogy megismételte volna
az ilyen betegségekre vonatkozó törvényeket, eredeti utasítására hívta fel a nép fi­
gyelmét (amit megparancsoltam a lévita-papoknak) a 3Móz 13- 14-ben. Ezeknek a
szertartási törvényeknek a betartására késztetett Mirjám esete, akit Isten leprával
sújtott, mert ellene állt Mózesnek (4Móz 12).
(11) Zálog elvétele. (24:10-13) 24:10-11. A kölcsönt kérő ember méltóságát véd­
te a törvény, amely megtiltotta a kölcsönadónak, hogy bemenjen a kölcsönt kérő há­
zába, és elvigyen bármit, amit csak akar zálogul.

437
5Móz 24:12-25:3

24:12-13. Ha a kölcsön vevő olyan nyomorult volt, hogy csak ruháját tudta
felajánlani zálogul (köntösét, amely éjjel takaróként szolgált), akkor a hitelezőnek
vissza kellett adnia naplemente előtt (vö. 2Móz 22:25-26; Jób 22:6). Ha a hitelező
így cselekedett, ezzel kimutatta, hogy úgy szereti felebarátját, mint önmagát.
( 12) A munkások kifizetése. 24:14-15. A nyomorult és szegény napszámosnak
szüksége volt arra, hogy kifizessék a munkáját még aznap, nem hetente vagy havon­
ta. Az indoklás, hogy sóvárog utána, úgy tűnik azt jelzi, hogy naponkénti fizetésre
volt szüksége amindennapi élelem biztosításához magának és családjának. A gazdag
munkaadónak könnyű lehetett volna visszatartani a szegény ember bérét. De meg
kellett emlékeznie arról, hogy valamikor Izraelt elnyomta a fáraó, amíg nem kiáltot­
tak az Úrhoz (vö. 2Móz 2:23; 3:9). Hasonlóképpen, ha a szegény ember kiáltana az
F

ÜRhoz, akkor lehet, hogy a munkaadó is olyan büntetésben részesül, mint a fáraó.
(13) A családon belüli bűnért való felelősség, 24:16. Bár az ókori Közel-Kelet
törvénykönyveiben a személyes felelősség volt az általános, bizonyos esetekben meg­
engedték, hogy a fiú haljon meg apja helyett (pl. Hammurapi törvénye, 230. cik­
kely). De megint csak az a helyzet (vö. magyarázat a 22:22-nél), hogy egyetlen tör­
vényszék sem jegyzi fel, hogy ezt a törvényt valaha is alkalmazták volna. Mózes
tiltotta az ilyen gyakorlatot: Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia (vö.
magyarázat a 4Móz 14:26-35-nél). Ugyanakkor igaz volt az, hogy az Úr ellen lázadó
apa hatással lehetett gyermekeire, hogy ugyanezt tegyék (lásd magyarázat az 5Móz
5:9-nél).
(14) A jövevény, árva és özvegy (24:17-22). 24:17-18. A törvényszékek és a
gazdagok könnyen elnyomhatták a jövevényeket, az árvákat és az özvegyeket (vö.
19-21. v.). De Izraelben a szükségben levő emberrel szeretettel és jogainak figye­
lembevételével kellett bánni (vö. 10:18-19; 27:19), különösen annak fényében, hogy
a fáraó is elnyomta Izraelt, de Isten megszabadította népét Egyiptomból (15:15; 24:22),
Ha a nemzet nem hajlandó igazságosan cselekedni ebben a tekintetben, akkor Isten
éppen úgy megítélheti őket, ahogy a fáraót. Azzal kapcsolatban, hogy ne vedd zálog­
ba az özvegy ruháját, lásd magyarázat a 12-13. versnél.
24:19-22. A gabonából (árpa és búza), az olajfák terméséből és a szőlőből a
törvény szerint ott kellett hagyni a mezön, hogy a jövevények, az árvák és az özve­
gyek szedegethessenek a betakarítás idején (vö, 3Móz 23:22), Ezzel a szükségben
levőket nem alacsony ították le koldu ssorsra vagy arra, hogy mások könyörül étéből
ft

éljenek. Ok is dolgozhattak saját élelmük megszerzéséért. Ugyanakkor a gazdáknak

ez alkalmat adott az Úr iránti hálájuk kimutatására bőséges gondoskodásáért cs a
szövetséges közösség szegényebb tagjai iránti szeretetccrt.
(15) A bűnözők büntetése. 25:1-3. Ha viszály támadt két ember közölt, és nem
tudták lerendezni egymással, akkor bíróknak kellett ítélkezni fölöttük, hogy az iga­
zat fölmentsék, a bűnöst pedig elmarasztalják. E törvény elsődleges célja a testi
fenyítés szabályozása. Ha a bűnös verést érdemelt, akkor az őt elítélő bíró... jelen­
létében kellett megtörténnie a verésnek. A bírónak gondoskodnia kellett arról, hogy
a büntetést igazságosan hajtsák végre. A bűnös méltóságát védte az a szabály, hogy

438
 5Móz 25:4-12

csak negyvenet verethetett rá a végrehajtó, többet nem (valószínűleg bottal; vö.

2Móz 21:20). Hammnrapi törvénykönyve (202. cikkely) 60 ütést engedélyezett, és
később az asszíriai törvények maximum 40-50 ütésre adtak engedélyt. Az újszövet­
ségi időkre a zsidók megállapodtak a 39 botütésnél, ami biztosította, hogy ne lépjék
túl a negyvenet (2Kor 11:24). Gyakran mondják, hogy Jézus megkorbácsolása 39
korbácsütcsből állt, de mivel a rómaiak korbácsolták meg és nem a zsidók, nem tud­
juk, hogy hány ütést kapott. Esetenként a rómaiak különösen kegyetlenül korbácsol­
ták meg az embereket,
( 16) A dolgozó ökrök. 25:4. Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! (Ezeket az
ökröket a gabona kicséplésére hajtották rá a gabonára.) Ez a törvény fi gye lm ességet
és jogosságot hangsúlyoz az állatokkal szemben, amelyek segitettek az embernek,
hogy meglegyen a mindennapi kenyere. Amikor Pál ezt az igeverset használta (lK or
9:9), nem arra utalt, hogy Isten nem visel gondot az ökrökre. Pál arról írt, hogy ha
Isten gondot visel a nyomtató ökörre, mennyivel inkább gondoskodik a munkás em­
berekről, különösen azokról, akik országában dolgoznak (lásd magyarázat az IKor
9:9-10-nél).
(17) A sógorházasság (25:5-10). 25:5-6. Csupán egyetlen esetben engedélyezték
a közeli rokonnal való házasságkötést. Az elvált vagy megözvegyült sógornővel való
házasság tilos volt (3Móz 18:16), kivéve ha az alábbi feltételek teljesültek. A testvé­
reknek... együtt kellett lakniuk, (vagyis közösen örökölték apjuk birtokát) és az
egyiknek... fiúgyermek nélkül kellett meghalnia. Ha mindkét feltétel teljesült, ak­
kor sógorházasságot kellett kötni. Ha a sógorházasság fiú örököst eredményezett, az
később el tudta látni idős szüleit, és megakadályozta a családi birtok elvesztését.
Továbbá a sógorházasságból született első fiúnak a meghalt testvér nevét kellett
adni, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izraelből. Ily módon még ha egy férfi meg
is halt, mielőtt az Űr betelj esi tette volna az Ábrahámnak és leszármazottjainak adott
szövetséges ígéreteit (lM óz 15:5, 18-21; 17:19; 22:17-18; 28:13-14; 35:12), bizo­
nyos értelemben mégis részesült Izrael dicsőséges jövőjében leszármazottjain ke­
resztül.
25:7-10. Ha egy özvegyasszony sógora visszautasította kötelessége teljesítését -
akár önzésből (mert nem akarta megosztani családi birtokát a sógornőjével), akár
azért, mert nem szerette sógornőjét - , akkor a sógornője menjen el a vénekhez a
kapuba, és mondja meg nekik. Az asszony ezután húzza le a sarut a férfi lábáról,
és köpje szembe. Mindezzel kimutatja, mennyire ellenzi a férfi visszautasítását. Ez a
szegyen a megbélyegzéssel együtt, hogy nem teljesítette kötelességét illusztrálja, hogy
mennyire kihasználta Isten a társadalmi nyomást, hogy engedelmességre késztessen.
(18) Verekedés leállítása. 25:11-12. Ez az egyetlen eset a törvényben, ahol cson­
kítással büntettek egy kihágást (lásd magyarázat a 19:21-nel), Izráel visszafogottsága
ebben ellentétes az ősi Közel-Kelet más rendelkezéseivel, melyek a csonkítás széles
skáláját használták az elkövetett bűntől függően (pl. az asszíriai törvény szerint ha
egy férfi megcsókolt egy nőt az utcán, aki nem volt a felesége, akkor karddal kivág­
ták az ajkát). A 25:11 - 12-ben leírt parancs valószínűleg egyaránt szolgálta a nő erköl-

439
5Möz 25:13-26:4

csenek és a férfi utódnemzési képességének védelmét. Ez a második cél talán meg­

magyarázza, hogy miért került ide ez a törvény rögtön a sógorházasság után (5-10.
v.). Ez a negyedik alkalom Mózes ötödik könyvében, amikor Mózes azt mondta a
népnek, hogy irgalom nélkül kell végrehajtani az ítéletet (vö. 13:9; 19:13,21).
(19) Eltérő súlyok, 25:13-16. Az izraelieknek teljesen becsületesnek kellett len­
niük az üzleti életben. Nyugodtan lehettek becsületesek, hiszen végső soron az Űr
az, aki visszatartja vagy megadja a jólétet. Tehát az üzleti becsületességgel hitüket
vallották meg, hogy az Úr képes eltartani őket és hosszú életet adni nekik. A pontos
és pontatlan súlymérték..., véka és mérleg témája gyakori az Ószövetségben (Péld
11:1; 16:11; 20:10, 23; Ám 8:5, Mik 6:11; lásd magyarázat a Hős 12:7-nél). Azzal
kapcsolatban, hogy hosszú ideig élhetnek... a földön, lásd 5Móz 5:16; 6:2; 11:9;
32:47.
(20) Amálck elpusztítása. 25:17-19. Amálék népe nomád sivatagi törzs volt,
amely a Sínai-hegy és Fclsö-Arábía között vándorolt (vö. 1Sám 15:7; 27:8). Nemzet­
ségüket Amálékra, Elifáz fiára és Ézsau unokájára vezették vissza (lM óz 36:12).
„Az amálékiak egész mezejére” történő utalás (lM óz 14:7) szándékosan anakronisz­
tikus. Mózes öt könyve két konkrét csatát említ Árnál ékkai (2Móz 17:8-16; 4Móz
14:39-45), de úgy tűnik, hogy az 5Móz 25:17-19 az ellenségeskedések egész soroza­
tára utal, melyekről máshol nem olvasunk. Amikor az amálékiak anélkül, hogy pro­
vokálták volna őket, megtámadták a gyenge, beteg és kiszolgáltatott izraelieket, akik
hátramaradtak, ezzel bizonyították kegyetlenségüket és gyávaságukat, valamint azt,
hogy nem féltek Izráel Istenétől. Mivel az amálékiak nem voltak könyörületesek
Izraellel, ők sem részesülnek irgalomban. Izráel azt a parancsot kapta, hogy töröljék
el Amálék emlékét is az ég alól. Több mint négyszáz évvel később Dávid legyőzte
az amálékiakat (2Sám 1:1), de nem pusztították őket ki teljesen egészen 300 évvel
később Ezékiás idejéig (IKrón 4:41-43). A határozott parancs, hogy El ne felejtsd!,
az utolsó a kilenc ilyen parancs közül Mózes ötödik köny vében (vö. magyarázat az
5Móz 4:9-nél).

12. KÉT ÜNNEPI SZERTARTÁS (26:1-15)

a. Az első termés bemutatásának ünnepe (26:1-11)
26:1-4. Amikor Izrael birtokba veszi (vö. magyarázat az 1:8-nál) az ígéret föld­
jét, el kell végezni két ünnepi szertartást. A minden harmadik évben esedékes tized­
nek már megvolt a maga törvénye (14:28-29), ezért úgy tűnik, hogy ezt a két ünnepi
szertartást, melyek közül az egyik az első termés felajánlását kísérte (26:2-11), a
másik pedig a tizedét „a harmadik esztendőben” (12-15. v.), csupán egyszer kellett
megtartani. Az egyiket Izráel első aratása után, a másikat pedig azután, hogy már
három éve az Ígéret földjén laktak. Ezeknek az ünnepeknek az volt a céljuk, hogy
izráel megünnepelje a nomád életformából való áttérést a letelepedett mezőgazdasá­
gi közösségbe, amit az Úr áldása tett lehetővé.
Az első szertartásra a termés (vagyis az első aratás, vö. 3Móz 23:9-14) legjavát

440
 5Móz 26:5-15

elvitték a papnak a szentélybe. A felajánló kijelentette: Vallást teszek ma az Ú r

Isten előtt, hogy bejöttem a földre. Bizonyságot tett az Úr hűségéről, aki behozta a
nemzetet a megígért földre. Ily módon új életük legelején az egész nemzetnek alkal­
ma volt arra, hogy eljöjjön Isten elé egyénileg, és mcgvallja belé vetett hitét. A pap
elvette kezéből a kosarat (5Móz 26:4; vö. 2, v,), melyben az első zsenge volt, nyil­
ván mondott valamit, aztán visszaadta.
26:5-10. A szertartás második felében részletesebben megvallották az Úr hűsé­
gét (5-10a. v.), majd újból felmutatták a kosarat (10b. v.). A vallomás egyaránt ki­
emelte Isten hűségét és lzráel csodálatos megtartását.
f
A bolyongó arámi kifejezés Jákobra utalt, aki minden izraeli őse volt. Amikor
t

Abrahám elhagyta Ur városát, egy ideig Háránban telepedett le, a felső-mezopotámi­

ai arám városban (1 Móz 11:28-32). Ábrahám továbbköltözött Kánaánba, de rokona­
inak egy része ott maradt, és arámiak lettek. Mind Izsák, mind pedig Jákob a család­
nak ebből az arám ágából nősült. Ezért Jákobot aráminak is lehetett nevezni. A „bo­
lyongó” jelzőnek fordított szó általában azt jelentette, hogy „elmúló” vagy „beteg”.
Jákob már 130 éves volt, amikor lement Egyiptomba, s ezután már csak 17 évet élt.
A kevesedmagával kifejezés hetventagú családjára utal (IMóz 46:27).
Bár az egyiptomiak... rosszul bántak lzráel népével, az mégis szaporodott. Is­
ten azzal válaszolt elnyomott népe kiáltására, hogy csodálatosan kiszabadította őket
Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral (lásd magyarázat az 5Móz 4:34-nél),
nagy félelmet keltő jeleket és csodákat is felhasznált (vö. 4:34; 6:22; 7:19; 26:8;
29:2).
Bár hatalmas népek éltek Kánaán földjén, lzráel mégis elfoglalhatta ezt a tejjel
és mézzel folyó földet (vö. 26:15 és lásd magyarázat a 2Móz 3:8-nál). Ez a hitvallás
röviden aláhúzta Isten csodálatos tetteit történelmük minden fordulópontjánál.
26:11. Az évszázados szenvedés és várakozás után helyénvaló volt, hogy minden
család minden szükségben lévő emberrel együtt Örvendezzen Izraelben a bőséges
áldásnak, melyet az É r biztosított.

b. A tized bemutatásának szertartása az első három év után (26:12-15)

26:12. Amint az 1-4. versnél mondtuk, ez különleges tized volt, melyet három
évvel azután mutattak be, hogy lzráel elfoglalta az országot.
26:13-15. A tized felajánlásával kapcsolatos hitvallásban volt egy kijelentés (13.
v.), egy tagadás (14. v.) és egy áldáskerő imádság (15. v.). Mivel ezt a tizedet szétosz­
tották a városokban, és nincs említés a szent helyről, ezért a hitvallást valószínűleg
ki-ki saját otthonában mondta el. A 14. versbeli tagadás háttere homályos, de lehet,
hogy kapcsolatban állt a kánaáni vallásos szokásokkal. A felajánlónak jeleznie kel­
lett, hogy nem evett belőle gyászában, nem tett félre belőle, míg tisztátalan volt, és
nem adott belőle halottnak.
Az áldáskérés (15. v.) a népre és a földre hangsúlyozta, hogy Izrael az Úrtól és
Isten kegyelmétől függ. Bár Isten a mennyben lakik, ugyanakkor olyan közel van

441
5Móz 26:16-19

népéhez, hogy meghallja imájukat a földön. (A tejjel és mézzel folyó földdel kap­
csolatban vő. 9. v., és lásd magyarázat a 2Móz 3:8-nál.)

D. Az elkötelezettség kinyilvánítása (26:16-19)

Ez a ncgy vers összefoglalja Mózes magyarázatát a törvényről (5:1-26:15). Tel-
t

jes elkötelezettségre hív fel az Ur és parancsai iránt, és megerősíti Isten elkötelezett­

ségét Izrael iránt. Ezt a szakaszt az Ur és Izráel közötti szövetség hivatalos ratifikálá­
sának is tekinthetjük, még akkor is, ha a „szövetség" szó nem is szerepel e négy
versben. Izráel elfogadta és megerősítette szövetségi kötelességeit, és az Ur megerő­
sítette ígéretét, hogy felmagasztalja az engedelmes Izraelt a fold nemzetei fölé.

1. IZRAEL FELELŐSSÉGE (26:16-17)

26:16-17- Izraelnek oda kellett szánnia magát teljes szívvel cs lélekkel az enge­
delmességre minden fenntartás nélkül (lásd magyarázat a ó:5-nél) az Űr rendelkezé­
seinek és döntéseinek. Az, hogy Te ma azt kívánod szakkifejezés volt az ókori
Közel-Kelet megállapodásaiban. Azt jelentette, hogy Izráel hivatalosan elfogadta az
Úr szövetségének tételeit, és elismerte felelősségét, hogy megtartsa azokat.

2. AZ ÚR FELELŐSSÉGE (26:18-19)
26:18-19. Ugyanezzel a szövetséges szakkifejezéssel (az Űr pedig azt kívánja;
vö, 17, v.) Isten hivatalosan elismerte elkötelezettségét Izrael felé arra, hogy Istene
legyen és legnagyrabecsültebb népévé tegye a földön, Izrael felelősségének megis­
métlése (megtartván minden parancsolatát) emlékeztette Izraeli arra, hogy külön­
leges megtiszteltetése attól függ, hogy cngedclmcs-c Istennek. Az Űr **, tulajdon
népének lenni (vö. 7:6; 14:2; Zsolt 135:4; Mai 3:17; lásd magyarázat a 2Móz 19:5-
nél) azt jelentette, hogy Isten felmagasztalja Izraelt az Összes nép fölé (vö. 5Móz
28:1), Az izraeliek egyik nemzedéke a másik után engedetlenségével és lázadásával
r

lemondott arról a jogáról, hogy a nemzetek fölé kerüljön. De Ezsaiás megírta, hogy
Izrael lázadása nem tart Örökké, mert az Úr hűséges izraeli nemzedéket támaszt majd,
akik élvezni fogják Isten kegyelmét az áldások aranykorában (Ézs 60-62). Ezt a kort
nevezik általában az ezeréves birodalomnak.

IV. Mózes harmadik beszéde: a szövetség megújításának parancsa,

valamint az áldások és az átkok kihirdetése (27-28. rész)
Az új beszéd kezdetét jelzi Mózes nevének harmadik személyű említése (27:1).
Mózest nem említette a szöveg harmadik személyben az 5:1 óta, amikor második
beszéde kezdődött (5:1-26:15). Mózes már elmagyarázta az Úr törvényének általá­
nos követelményeit (5-11. rész) és a törvény részleteit (12:1-26:15). Izrael történel­
mén keresztül újra és újra szükséges volt felhívni a nemzetet a szövetséges elkötele­
zettség és az engedelmesség megújítására. Ezek a megújulások a nép történelmének
jelentős pontjain történtek, pl. akkor, amikor felkészültek arra, hogy bemenjenek az

442
 5Móz 27:1-8

ígéret földjére (27. rész), Salamon templomának felszentelésekor (lK ir 8) és a veze­

tő megváltozásakor (Józs 24; 1Sám 12).
Mózes tehát útmutatást adott a szövetség megújításának szertartására az ígéret
földjén (5Móz 27). Ezután visszatért a Móáb mezején lévő népre, és eléjük tárta a
szövetség áldásait és átkait (28. rész). Az ősi Közel-Kelet szövetségeiben általában
áldások és átkok szerepeltek a hivatalos irat vége felé (lásd Szerkezet a Bevezetés­
ben). A szövetség hűséges betartása áldásokat vont maga után, megszegése pedig
átkokkal fenyegetett.

A. A szövetség megújításának parancsa (27. rész)

1. A TÖRVÉNY LEÍRÁSA ÉS ÁLDOZATOK BEMUTATÁSA (27:1-10)
a. A törvény leírása (27:1-4)
27:1. Az a tény, hogy a szöveg Mózest Izrael véneivel együtt említi, valószínű­
leg hangsúlyozza a vének vezető szerepét a szövetség megújításának szertartásában,
amikor a nemzet bemegy az ígéret földjére, mert Mózes már nem lesz velük, hogy
vezesse őket.
27:2-4. A törvények bemeszelt nagy kövekre való felírása általános volt Egyip­
tomban. Az ennek a törvénynek minden igéjét (vö. 8. v.) kifejezés jelentése egy
kicsit bizonytalan. De az egyiptomi szokás fényében itt valószínűleg Mózes ötödik
könyvének egészéről van szó, nem csupán egy részéről.
Ennek a cselekedetnek kettős jelentősége volt. Először emlékeztetett Isten hűsé­
gére, aki nekik adta... a földet (ahogyan megígérte néked az Úr, atyáid Istene).
(Az „atyáid Istene” kifejezés hatszor fordul elő Mózes ötödik könyvében; lásd ma­
gyarázat az 1:11 -nél.) Ezeket a köveket az Ébál hegyén kellett felállítani (Jeruzsá­
lemtől kb. 50 km-re északra), Sikem városának közelében. Sikem volt az a hely, ahol
az Úr először „jelent meg” Ábrahámnak, és Ábrahám ott építette az első oltárt az
Úrnak (IM óz 12:6-7), Ennek a helynek kiválasztása hangsúlyozta Isten hűséget az
eredeti. Ábrahámnak szóló ígéretekhez, és jelezte, hogy teljes beteljesedésük ideje
közel van, ha Izrael engedelmeskedik Istennek. Másodszor a törvény leírása akkor,
amikor bemennek az ígéret földjére, jelképezte a nemzet küldetését, hogy Kánaánt az
Űr Igéjének uralma alá vigye.

b. Az áldozatok (27:5-8)
27:5-8. A szövetséget nemcsak azzal kellett megújítani, hogy leírták a törvényt,
hanem áldozatok bemutatásával is. Oltárt kellett építeni faragatlan kövekből (vö.
2Móz 20:25). Talán azért, hogy a zsidóknak (akiknek nem volt vasuk), ne kelljen
függő kapcsolatba kerülniük a körülöttük lakó népek egyikével sem a vas miatt, és
így ne kockáztassák, hogy rossz hatások érik őket. Vagy a faragatlan kövek talán azt
jelképezték, hogy sem a törvényt, sem az áldozati rendszert embernek nem kell éke­
síteni.
Az égőáldozatok (melyeket teljesen elégettek az oltáron) kifejeztek a nép teljes

443
5Móz 27:9-14

függőségét az ÚRtói. A békeáldozatok (melyeket közösségi étkezés során fogyasz­

tottak el) kifejezték a nép háláját Isten iránt, és örömét gondviselése miatt.
Az utolsó emlékeztető (5Móz 27:8), hogy írd rá a törvényt tisztán és világosan,
hangsúlyozza Isten Igéje rendkívüli fontosságát az új országban.

c. Felhívás a szövetség betartására (27:9-10)

27:9-10. Bár ezeket a szavakat Mózes és a papok (vö. Mózes és a vének, 1. v.)
mondták cl Izraelnek a Móáb mezején (és ezért úgy tűnik, hogy megszakítják az 1-8.
v. cs a 11-26. v. egysegét), valószínűleg megismételték őket Sikcmben a szövetség
megújítási szertartásának keretén belül. Ezen a napon lettél Istenednek, az ÚRnak
népévé. Ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy Izrael nem volt Isten népe ezelőtt,
hanem azt, hogy ott Móáb mezején, történelmének jelentős fordulópontján Izráe!
újra odaszánta magát az ŰRnak. Megint elhangzott a parancs, hogy hallgass... az
Unnak szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit.

2. AZ ÁLDÁSOK ÉS ÁTKOK (27:11-26)

a. A törzsek és a léviták elhelyezkedése (27:11-14)
27:11-14. Erre a szertartásra Mózes már korábban parancsot adott (11:26-32).
Miután felállították az oltárt az Ébál hegyén (27:1-8), hat törzsnek kellett felállnia a
Garizim hegyén..., hogy megáldják a népet, és hat törzsnek az Ébál hegyén...,
hogy átkot mondjanak. Tulajdonképpen a népnek a hegyek előtt kellett megállnia
(Józs 8:33). E két hegy között völgy húzódik Samáriában, és a Garizim hegye Ébál
hegyétől délnyugatra található. Sikem a közelben, a völgyben helyezkedik el (lásd a
Kánaán a honfoglalás idején c. térképet a Józs 3 közelében).
A Garizim hegyénél álló hat törzs Jákob két feleségétől, Ráheltől és Leától szár­
mazott. Az Ébál hegyénél álló hat törzsből négy Jákob mellékfelcségeitől szárma­
zott, Bilhától és Zilpától. A másik két törzs közül az egyik Rúben volt, Jákob első­
szülöttje, aki eljátszotta elsőszülöttsegi jogát vérfertőzés miatt (1 Móz 35:22; 49:3-4),
a másik pedig Zebulon, Lea legkisebb fia.
A léviták a két hegy közötti völgyben álltak, és hangos szóval elmondták az
áldásokat és az átkokat. Valójában csak azok a léviták álltak középen, akik papok
voltak és felügyelték a szövetség ládáját (Józs 8:33), az összes többi lévita a Garizim
hegye közelében tartózkodott (5Móz 27:12), A 15-26. versben csak az átkok szere­
pelnek, és ennek oka nem világos. Más átkokat a 28:15-68-ban olvasunk. Azokról,
akik áthágtak bizonyos törvényeket csupán 12 kijelentés szól a 27:15-26-ban.

h. Az átkok (27:15-26)
Nehéz felfedezni itt közös témát vagy szabályosságot, bár az átkok közül sok
egyéni, titokban elkövetett cselekedetre vonatkozik. A tizenkettő közül nyolc a Tíz-
parancsolat megsértése: a 15. vers a második parancsolat (5:8-10), a 27:16 az ötödik

444
 5Móz 27:15-26

parancsolat (5:16), a 27:17 a nyolcadik parancsolat (5:19), a 27:20, 22-23 a hetedik

parancsolat (5:18), és a 27:24-25 a hatodik parancsolat (5:17) megsértésére utal.
27:15, Az itt említett törvénysértés (bálványimádás) jelentőségével kapcsolatban
lásd az 5:8-9-et és a az ottani magyarázatot. Még ha a törvénysértőnek sikerül a ké-
f

szített bálványt... titokban tartania, az Ur látja, és a bálványimádó átkozott lesz.

Az egész nép ámennel válaszolt, és ezzel elismerte, hogy megértette és elfogadta az
átok kihirdetését.
27:16-18. A 16. verssel kapcsolatban lásd magyarázat az 5:16-nál és a 21:18-21-
nél, cs a 27:17-tel kapcsolatban lásd magyarázat a 19:14-nél. Bár a vak (27:18) em­
ber nem tudja megmondani, hogy ki vezette félre - ami alávaló cselekedet - az Ur
tudja, hogy ki volt az, és átkot hoz rá. Ez az átok valószínűleg vonatkozott mindenki­
re, aki félrevezette a közösség gyenge és elnyomott tagjait (vö. 3Móz 19:14).
27:19. Az is könnyű lehetett az izraelieknek, hogy kihasználják ezeket az elsze­
gényedett embereket. De Isten megvédi őket (10:18; vö. 24:17, 19-21).
27:20-23. Ez a négy átok olyan ember ellen irányul, aki négyféle tiltott szexuális
bűn valamelyikét követi el. A hatodik átok (20. v.) talán arra az emberre vonatkozott,
aki mostohaanyjával vagy apja ágyasával hál még apja életében (pl. Rúben, lMóz
35:22), és arra is, ha elveszi mostohaanyját vagy apja ágyasát apja halála után.
A hetedik átok (5Móz 27:21) az állattal közösülő ember ellen irányult (vö. 2Móz
22:18; 3Móz 18:23; 20:15-16). Ha titokban történik is, az Úr mégis tudni fog róla.
A nyolcadik és kilencedik átok (5Móz 27:22-23) a vérfertőzés és közeli rokonok
házassága (vagy velük történő paráznaság) ellen szólt (vö. 3Möz 18:9, 17).
27:24-25. A tizedik és tizenegyedik átok a hatodik parancsolat (amely a gyilkos­
ságot tiltja; lásd magyarázat az 5:17-nél) titokban történő megszegésére irányul.
27:26. Ez az utolsó átok rávilágít, hogy a megelőző felsorolás reprezentatív volt.
Talán azért választották ki ezt a tizenegy példát, ahogy már megállapítottuk, mert
legtöbbet közülük titokban lehetett tenni, cs ezért a parancsolat megszegőit nem le­
hetett olyan könnyen utolérni, mint más törvények megsértőit. A tizenkettedik átok
összefoglaló jellege azonban azt jelzi, hogy Isten teljes szívű engedelmességet vár a
törvény iránt, mind nyilvánosan, mind pedig a magánéletben. Pál ezt az igeverset
használta fel annak tanítására, hogy senki sem nyerhet örök életet a törvény megtar­
tása által (Gál 3:10). Az örök életet csak Isten kegyelméből lehet elnyerni, ha valaki
hisz Jézus Krisztusban mint helyettesítő áldozatban (Róm 3:24-25; E f 2:8-9).

B. Áldások és átkok (28:1-68)

Mózes megparancsolta Izraelnek, hogy miután bemennek az ígéret földjére, újít­
sák meg a szövetséget Sikembcn. Ezután lzráel jelenlegi helyzetére irányította fi­
gyelmet Móáb mezején. Eléjük tárta annak a szövetségnek az áldásait és átkait, me­
lyet megújítani készültek. Az átkok szakasza (15-68. vers) kb. négyszer olyan hosszú,
mint az áldásoké (1-14. v.). Ez talán az ősi Közel-Kelet szövetségeinek mintájára
történt, amikben általában több átok, mint áldás szerepelt. De valószínűbb, hogy az

445
5Móz 28:1-14

átok szakasz azért volt hosszabb, hogy előrevetítse Izrael későbbi kudarcát a szövet­
ség megtartásában,

1. AZ ÁLDÁSOK (28:1-14)
a. Az áldás az engedelmesség függvénye (28:1-2)
28:1-2. Isten kegyelemmel hívta Izraelt, hogy kössön szövetséget vele. Azonban
az áldás a mózesi szövetségben a nép engedelmességéhez kötődött (vö. magyarázat a
megtart szóval kapcsolatban a 6:3-ban). A mózesi szövetséget Isten olyan néppel
kötötte, amelyet kegyelméből már kiszabadított Egyiptomból. A szövetséget Izrael
azért kapta, hogy közösségben legyen Istennel, és felkészüljön áldásai elfogadására.
Ezeknek az áldásoknak az egyike volt Izráel felmagasztalása minden más nép fölé
(vö. 26:19).

b. Az áldások (28:3-6)
28:3-6. Ha Izráel engedelmeskedik az Úrnak (1-2. v.), akkor életének minden
területe áldott lesz. Mind a kereskedő a városban, mind pedig a gazdálkodó a me­
zőn áldott lesz. Izrael számíthatott mind az ember, mind az állat termékenységére (4.
v.). Mindig lesz élelem az otthonaikban a mindennapi étkezésekhez. Mivel áldott
lesz kosara és sütőteknője (5. v.), ezért Izráelnek sohasem kell éhínségtől szenved­
nie, Minden hétköznapi munkában (jártodban-keltedben) élvezni fogják az izráelick
Isten áldásait. Az emberi boldogság az Úr parancsolatainak megtartásából ered.

a Az Ür ígéretei (28:7-14)
Az előző szakaszt (3-6. v.) valószínűleg hangosan felolvasták a szövetségmegújí­
tási szertartások során, hogy kihirdessék a szövetségi engedelmesség áldásait. Ez a
szakasz (7-14. v.) valószínűleg ezeknek az áldásoknak a kifejtése Mózes részéről,
28:7-14, Mózes az áldások három területét emelte ki. Az első terület a népekkel
kapcsolatos. Izráelnek természetfeletti katonai győzelmei lehetnek (7. v.) és olyan
anyagi jóléte, mely a többi nép fölé emeli (12b-13. v.). Kölcsönt ad, de sose kér
kölcsönt, mindig vezetőjük lesz (első), sohasem követőjük (utolsó). De az engedet­
lenség pontosan az ellenkező eredménnyel jár (43-44. v.),
A második terület a mezőgazdasági munkával kapcsolatos. Izráel megtapasztal­
hatja, hogy bővölködővé teszi... az Úr a földművelésben és a családi életben (8, 11-
12a. v.; vö. 4. v.). A kánaániak úgy hitték, hogy Iiaál, a termékenység istene küldi az
esőt az égből, de a zsidóknak tudniuk kell, hogy az Úr... ad esőt.
A harmadik terület a jó hírnév volt. Ha Izráel Isten engedelmes és szent népe les/
(vö. 26:19), akkor olyan közeli kapcsolatot fog élvezni Istennel, hogy bizonyság lesz
a föld valamennyi népe előtt, akik félnek majd vagy csodálják Izraelt (vö. 2:25;
11:25). Izráel áldást fog tapasztalni mindhárom területen (katonai és anyagi sikerek­
ben, a mezőgazdaságban és jó nevében), ha nem tér el se jobbra, se balra az Úr
igéitől, és nem jár más istenek után (28:14).

446
 5Móz 28:15-35

2. AZ ÁTKOK (28:15-68)
a. Konkrét átkok (28:15-19)
28:15-19. Ahogy az engedelmesség áldásokat eredményez, az engedetlenség át­
kokat hoz. (Lásd A szövetség fenyítései c. táblázatot az Ám 4:6 közelében.) Nem
volt középút. A 16-19. versben található négy átok pontosan ellentéte a 3-6. versben
idézett négy áldásnak (bár a második és a harmadik fordított sorrendben szerepel, és
az „állataid ivadéka” kifejezés a 4. versből nem szerepel a 18. versben).

b. Az Úr ítélete (28:20-68)
Ebben a szakaszban Mózes bővebben kifejti a 16-19. versben szereplő átkokat.
(Vö. 7-14. v., ahol Mózes az áldásokat dolgozta fel, melyek a 3-6. versben szerepel­
nek.) Mindegyik ítéletnek valójában egy célja volt: visszafordítani Izraelt az enge­
detlenségből.
(1) Borzasztó pusztulás. 28:20. Mózes fájdalmas pusztulással fenyegette Izraelt,
ha elhagyják az Urat. Isten Izrael ellenségeire is zűrzavart küldött, hogy kiszolgál­
tatottá tegye Őket a harcban, vagy fájdalmas betegségekkel sújtotta őket (vö. lSám
5:9; 14:20). Istent elhagyni gonosz tett.
(2) Betegség. 28:21-22. Az első három betegség, sorvadás, láz, és gyulladás
pontos jelentése ismeretlen. Az utolsó két betegség - aszály és gabonarozsda - a
növényeket sújtja. A másik két csapás, a forróság és a szárazság, bár nem betegsé­
gek, kihatnak mind az emberekre, mind a növényzetre, és végső soron halált hoznak.
(3) Szárazság. 28:23-24. A valamikor termékeny föld eső nélkül marad. Az ég
olyan lesz, mint az érc, vagyis a nap tüzforróan süt mindig, nem jönnek az esőfel­
hők. Az eső helyett por jön, hogy semmi se növekedhessen (a íöld olyanná válik,
mint a vas).
(4) Vereség. 28:25-26. Izrael megsemmisítő vereségeket fog szenvedni. Ahelyett,
hogy ellenségei menekülnének hét irányba (vö. 7. v.) rémületükben, Izráel fog me­
nekülni hét irányba. A vereség olyan nagy lesz, hogy senki sem marad az elesettek
eltemetésére.
(5) Egyiptomi testi és szellemi betegségek. 28:27-29. Amint az Úr egykor Egyip­
tomot fekélyekkel sújtotta (2Móz 9:8-12) és zűrzavart támasztott a fáraó seregében
(2Móz 14:23-28), úgy fogja Izraelt sújtani ezekkel (vö. „bajok” a 2Móz 15:26-ban,
az 5Móz 7:15-ben és 28:60-ban; lásd még a 28:35-öt). A testi és szellemi csapások
olyan nagyok lesznek, hogy az izraelieknek nem lesz elegendő erejük vagy értelmi
kapacitásuk feladataik elvégzéséhez (nem leszel szerencsés utaidon), nem is tudják
megvédeni magukat az elnyomóktól.
(6) Elnyomott és kirabolt. 28:30-35. Az itt említett csapások a katonai vereség
eredményei. A 20:5-7-bcn cmlitett mentségek a katonáskodás alól visszájukra for­
dulnak Isten védelme nélkül (28:30). Örökre elveszítik állataikat és gyermekeiket
(31-32. v.). Idegen hadseregek aratják le a gazdálkodók kemény munkájának eredme-

447
5Móz 28:36-57

nyét (33. v.). A pusztító veszteség őrültséget (34. v.) és rosszindulatú fekélyeket
(35. v.; vő. 27. v.) eredményez.
(7) Száműzetés, 28:36-37. Ha Izráel nem hajlandó az élő Istent szolgálni, akkor
elűzik idegen földre, hogy élettelen isteneket szolgáljon. Ahelyett, hogy a nemzetek
fejévé lenne (13. v.), ő lesz a légvisszataszítóbb nép a földön, akiről gúnyosan be­
szélnek fogvatartói.
(8) Rossz termés és gazdasági csőd (28:38-44). 28:38-42. Akármilyen keményen
dolgoznak az izráelick a termésért, mindig kudarcot vallanak. A sáska és a féreg
engedelmeskedik a szuverén Úrnak, még ha Izrael nem is. Ezért Izráel minden termé­
s e - a gabona, szőlőskertek és olajfák - elpusztul. Gyermekeik sem segítenek nekik,
hogy legyőzzek az átkot, mert fogságba kell menniük. Ez a szakasz sáskákkal
kezdődik, és férgekkel fejeződik be (38, 42. v.).
28:43-44. A csapások alatt az Úr különbséget tett az egyiptomiak cs az izraeliek
között, és megvédte Izraelt az Egyiptomot ért katasztrófáktól. Ennek pontosan az
ellenkezője történik ebben az ítéletben, mert a jövevény fog gazdagodni Izráel kárán,
és Izráel vezetője lesz (első; vő. 13. v.).
(9) Az átkok oka. 28:45-48. Mózes beszédének ezen a pontján úgy tűnik, feltéte­
lezte, hogy Izráel biztosan megtapasztalja mindezeket az átkokat. Már nem azt
mondja, hogy „ha nem engedelmeskedsz”, hanem hogy nem hallgattál Istenednek,
r

az Unnak a szavára (45. v.) és nem szolgáltál Istenednek (47. v.). Ezek az átkok
tehát bizonyosak voltak: rád szállnak mindezek (45. v.). Mindazonáltal tanító sze­
repük lesz, intő jelként figyelmeztetnek Isten csodálatos ítéletére. Az átkok olyan
borzasztóak és átfogóak lesznek, hogy csoda gyanánt hívják fel a jövőbeli izráeliek
ügyeimét magukra. Az átkok igazolják az Úr bosszúálló igazságát is. Ha Izrael nem
hajlandó szolgálni az Urat örömmel..., amikor bőven volt mindene, azt fogja ta­
pasztalni, hogy kegyetlen urat kell szolgálnia nélkülözve. Megint rabszolgaként él
majd mint ellenségei alattvalója, mintha ökör lenne vasigával... a nyakán (vő. Jer
28:14). Az igákat vagy jármokat általában fából készítették, a vas járom nehezebb és
keményebb.
(10) Az ostromok borzalma, (28:49-57) 28:49-52. A két legrosszabb lehetséges
átok megmaradt a beszéd végére, majd konkrét illusztrációt kapott: az ostrom (49-
57. v.) és a fogság (58-68. v.). Az idegen nemzet gyors és erős lesz (mint a saskese­
lyű; a Hab 1:6, 8-ban a babiloni sereget többek között lecsapó sasokhoz hasonlitja az
Ige), kegyetlen (vad tekintetű, amely nem kegyelmez), romboló (elpusztítja a ga­
bonát, a szőlőskerteket és olajfákat és megöli állataik ivadékát). Alapos munkát
végez (ostrom alá veszi Izráel minden városát). Nem csoda, ha Izráel teljesen tönk­
remegy (5Móz 28:51).
28:53-57. Az ostrom szörnyűsége a kannibalizmusban éri el tetőpontját (vö. 3Móz
26:27-29; Jer 19:9). A leggyengédebb és legelkényeztetettebb szülők is annyira
éheznek az ostrom alatt, hogy megeszik saját fiaikat. Míg az ellenség Izrael állatait
és gabonáját eszi (5Móz 28:51), az izraeliek „méhük gyümölcsét” {4. v.) falják fel,
Isten ajándékát. Ez az átok szó szerint beteljesedett, amikor az arámok ostromolták

448
 5Móz 28:58-69

Samáriát (2Kir 6:24-29), és amikor a babilóniaiak ostromolták Jeruzsálemet (JSir

2:20; 4:10), Ez a legnagyobb példák egyike volt a romlottság mélységére, ahová az
Isten elleni engedetlenség vezet.
(11) A nép elpusztítása betegséggel és fogsággal. 28:58-68. Amikor Isten végre­
hajtja az átkokat az engedetlen Izraelen, ezzel megsemmisíti az összes korábbi ál­
dást, melyet bőven ontott rájuk. Míg korábban Izráel megmenekült Egyiptom min­
den bajától és csodálatos csapásaitól (vő. 7:15; 28:27, 35; 2Móz 15:26), ekkor
P

isten ráhozza mindezeket Izraelre (vö. Am 4:10). Más betegséget is hoz Izraelre,
amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben (5Móz 28:61).
Bár korábban Isten úgy megsokasitotta őket, mint égen a csillag (vő. lMóz 15:5;
22:17; 26:4), mégis kevesen maradnak (5Móz 28:62). És bár korábban biztonságban
eltek a földön, elvesztik identitásukat, mert kigyomlálják őket, és szétszóródnak az
összes népek közé (63-64. v.). Izráel eddig az URat szolgálhatta, de most kényszerí­
tik a bálványok szolgálatára (64, v.). Egykor biztonságban élt, de ekkor rémületben
cs kétségbeesésben fog élni, és hajszálon függ majd az élete..., és nem bízhat ab­
ban, hogy életben marad (65-66. v.). Menekülni akar a nyomorúságból cs azt kíván­
ja, hogy bárcsak este volna, de este a nappal után vágyakozik. Isten megszabadítot­
ta az egyiptomi szolgaságból, de a nép most önként visszatér ebbe a nyomorúságba.
De úgy meg lesznek alázva, hogy egyetlen egyiptominak sem jut eszébe megvenni
őket rabszolgául.

C. Mózes harmadik beszédének befejezése (28:69)

28:69. Egyesek ebben az igeversben Mózes negyedik beszédének bevezetését
látják. A negyedik beszéd a 29. rész első versével kezdődik. De valószínűbb, hogy a
28:69 befejezése a szövetségmegújítási szertartásnak Móáb földjén. Ezt a nézetet
tükrözi a héber szöveg is, amelynek versszámozását követi a magyar fordítás. Mózes
r

szövetséget kötött az Un parancsára Izráel fiaival... Móáb földjén, azon a szö­

vetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük. Egyesek egy másik szövetség
létére következtetnek ennek az igeversnek az alapján, (vagyis egy palesztinai szövet­
ségre) a mózesi szövetségen ki vük De ezek a szavak nem egy új szövetséget tükröz­
nek, hanem a mózesi, a Hóreben kötött szövetség megújítására utalnak. Mózes ne­
gyedik beszéde nem tartalmaz olyan új szövetségi feltételeket, amiket nem fejtett
volna ki korábbi beszédeiben. Ezért az 5Móz 29-30 megismétli a korábbi fejezetek­
ben lefektetett részleteket.

449
5Móz 29:1-17

V. Mózes negyedik beszéde: a szövetség követelményeinek összefog­

lalása (29-30, rész)

A. Felhívás a szövetségi engedelmességre (29. rész)

L AZ ÚR HŰSÉGÉNEK TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE (29:1-7)
29:1-7, Ennek az áttekintésnek a fontosságával kapcsolatban lásd az 1-3. rész és
a 8:1-5 magyarázatát* Ebben az ismétlésben az az új elem, hogy Mózes megerősíti,
hogy csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr máig
sem (29:3), Ez nem azt jelenti, hogy mivel Izrael engedetlen volt, nem tudta megérte­
ni történelme csodálatos elemeinek) elentését. A „máig’'meghatározás arra utal, hogy
lzráel még nem értette meg megváltását. Engedetlensége és lázadása gondolkodás­
módjából fakadt, mely nem tudta teljesen felfogni Isten megváltó tettének következ­
ményeit* Istentől eredő megvilágosítás nélkül az emberek mindig érzéketlenek ma­
radnak Isten munkájára (vö. ahogy Pál használta ezt a szöveget a Róm 11:8-ban).

2. A SZÖVETSÉG MEGÚJÍTÁSÁNAK LÉNYEGE (29:8-14)

29:8-14, Amilyen mértékben engedelmeskedik Izrael a szövetség,,. igéinek, olyan
mértékben boldogul. Azok a szavak, hogy mindnyájan,,, álltok (9* v*; vö* 11, 14,
v.), héberül valamilyen hivatalos szertartást jeleznek a szövetség megújítására. A ma
idöhatározó négyszer fordul elő [9, 12, 14* v. (kétszer)] és a mai napon egyszer (11.
v*)* Tehát a jelenen volt a hangsúly, mely azt jelentette, hogy az izraeliek nem új
szövetségre léptek, hanem újból odaszánták magukat a mózesi szövetség megtartá­
sára. Ebben a szövetségmegújításban annyira odaszánták magukat arra, hogy enge-
delmeskednek az Unnak, hogy Isten megerősítette, hogy a maga népévé (12. v.)
emeli őket, és Istenük lesz. Ez azért volt fontos, mert Isten azt ígérte a patríarchák-
nak (Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak; vő. 1:8; 6:10; 9:5, 27; 30:20; 34:4),
hogy leszármazottjaiknak adja a földet.
A szövetség megújításába beletartoztak a jövő nemzedékek is (akik ma nincse­
nek itt velünk, 29:14), Ezért az akkori nemzedék engedelmessége nagymértékben
kihatott azokra, akik még meg sem születtek.

3. AZ ENGEDETLENSÉG ÁTKAI (29:15-28)

29:15-17. Mózes emlékeztette az izraelieket, hogy nem voltak tudatlanok a bál­
ványimádással kapcsolatban. Látták Egyiptomban, és bálványimádásba estek az úton
az ígéret földje félé (2Móz 32; 4Móz 25). Látták a pogányok förtelmes bálványait.
Tudták, hogy egy bálványimádó férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs hogyan tud
megrontani sokakat a bálványimádás mérgével (vö. Zsid 12:15), Az üröm keserűsé-
f

géről volt ismer, s gyakran méregkent azonosították (vö* Am 5:7; 6:12; Jer 9:15;
23:15)* Ezért Mózes azt mondta nekik, hogy legyenek különösen éberek e bűnnel
szemben, amikor bemennek Kánaán földjére cs a bálványimádás új kísértésével ta­
lálják szembe magukat.

450
 5Móz 29:18-30:5

29:18-20. A bálványimádás „meggyökerezhet” (vö. 17. v.) Izraelben egyetlen

emberen keresztül is, aki a névtelenség köntösébe burkolózva azt gondolhatta, hogy
r

jó sora lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel él, hiszen az Ur azt mondta, hogy
Izrael az ö népe. De a bálványimádás gyökere általános hitszegéssé fog kivirágzani,
mely Isten Ítéletét vonja maga után. Minden izraelinek szenvednie kell az ítélettől
(emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt). Aki bálványimádásra
vezette Izraelt, nem menekülhetett meg bűne következményeitől. Minden átok, ami
Mózes ötödik könyvében meg van írva, rászáll, és nem lesz fiú örököse, hogy fenn­
tartsa nevét, mert az Ur eltörli azt. Egyetlen bűn sem ismeretlen a mindentudó Úr
előtt (vö. Zsid 4:13).
29:21-27. De az ítélet nemcsak azt fogja sújtani, aki a bálványimádást kezdemé­
nyezte, hanem az egész népet, mert engedték, hogy elsodorja őket a hamis istentisz­
telet. Olyan szigorú lesz a jövőbeli ítélet (csapások és betegségek... a földön; vö.
28:22b, 59-61), hogy Sodorna és Gomora, Adnia és Cebóím ítéletéhez hasonlítja
Mózes. E két utóbbi város Sodorna és Gomora közelében volt, cs szövetségesek vol­
tak (1 Móz 14:2). A földet elborítja a kénkő és só, ezért terméketlen lesz. Ez az átfogó
ítélet biztosan az asszíríai és babilóniai inváziókra utal.
Olyan nagy tesz a pusztulás, hogy a népek megkérdezik, hogy Izráel Istene mi­
ért engedte meg haragjában, hogy ez megtörténjen (5Móz 29:23). így felelnek majd
rá: Izráel elhagyta a mózesi szövetséget, és bálványokat imádott. Még hamis isten­
tiszteletük is Isten igéjének igazát fogja bizonyítani, mert az ebben a könyvben lévő
átkok rájuk törnek, ahogy az Úr megígérte. Mivel eltávolodtak tőle és hamis istene­
ket kezdtek tisztelni (vö. 30:17), Isten haragjában gyökerestől kiszaggatja őket, cs
fogságba viszi népét. Ott majd fogva tartóikat fogják tisztelni.
29:28. A titkok az Úróí. Ez a megállapítás valószínűleg azokra a jövőbeli részle­
tekre vonatkozik, amiket Isten nem nyilatkoztatott ki. De amiket kinyilatkoztatott
(pl. a jövőbeli ítéletet az engedetlenségért, a jövőbeli áldást az engedelmességért, a
szentség követelményeit stb.), az elég volt arra, hogy bátorítsa az izráelieket a tör­
vény minden igéjének megtartására.

B, Áldások ígérete Izráel megtérése után (30:1-10)

1. VISSZATÉRÉS AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE (30:1-5)
r

30:1-2. Mózes felindultan unszolta a népet, hogy hallgassanak az Ú R r a és pa­

rancsolataira, és eléjük adta az áldásnak és az átoknak... igéit, hogy ösztönözze
őket. De elég jól ismerte az ingatag és makacs népet ahhoz, hogy tudja, kikerülhetet­
len a hitszegésük, és a legrosszabb átkok is be fognak teljesedni rajtuk: fogság és
szétszóródás a népek közé. De még az átkok között is előre látta Isten áldását. Mert
Izrael észhez tér, és teljes szívvel... hallgat Isten szavára.
30:3-5. Izráel megtérése viszont nem lesz elégséges ahhoz, hogy visszájára for­
dítsa az átkokat, mert továbbra is idegen uralom alatt fognak nyögni. Bűnbánatukra
válaszul maga Isten avatkozik közbe, könyörül, és beviszi őket földjükre. Isten

451
5Móz 30:6-14

jóra fordítja Izrael sorsát. Ez a téma gyakori a prófétáknál (vö. pl. Jer 30:18; 32:44;
33:11, 26, Jócl 3:1). A próféták világosan hirdették, hogy ez a visszatérés a földre
nem fog bekövetkezni egészen a Messiás második eljöveteléig, pontosan azelőtt, hogy
elkezdené ezeréves uralmát a földön (pl. Ézs 59:20-62:12; vö* Jézus tanítását az össze­
gyűjtésről a Mt 24:31-ben és a M k I3:27-bcn). Ez olyan lelki és anyagi jólét ideje
lesz, amit a nép még sohasem látott (5M óz 30:5)*

2. ÚJ SZÍV ÉS BŐSÉGES JÓLÉT ÍGÉRETE (30:6-10)

r

30:6. Az az ígéret, hogy szívedet,,, körülmetéli Istened, az Ur (vö, 10: 16), azt
jelenti, hogy Isten kegyelmesen új akaratot ad a népnek, hogy engedelmeskedjenek
neki korábbi lelki érzéketlenségük cs makacsságuk helyett. M iután visszatérnek az
ígéret földjére új szívvel, megmaradnak az Ur mellett, és megtapasztalják a bőséges
áldást (élni fogsz). Teljes szívből fogják szeretni (vö. 30:16, 20; lásd magyarázat a
ó:5-nél), és nem fognak visszaesni a hitszegésbe, mint korábban* Az új szív alapvető
jellem zője az új szövetségnek (vö. Ez 36:24-32), amely nem lesz igaz Izráel népére
egészen Jézus Krisztus visszajövcteléig (vö* Jer 31:31-34).
30:7-10. A z itt leírt gazdagság (vö. 28:4) bekövetkezik Izraelben, mert az új szö­
vetségben a nép végre képes lesz hallgatni... az U ltra teljes szívből (vö. teljes szív­
vel és teljes lélekkel a 30:6-ban és a 6:5-ben).

C. Befejező intelmek, hogy válasszák az életet (30:11-29)

1* A TÖRVÉNY EGYÉRTELMŰSÉGE ÉS ELÉRHETŐSÉGE (30:11-14)
30:11-14. A törvény nem volt felfoghatatlan (megfoghatatlan) vagy elérhetetlen
(nincs távol tőled). Bár a törvény mennyei eredetű. Isten világosan kinyilatkoztatta
azt Izraelnek, ezért nem volt szükség arra, hogy bárki felmenjen a mennybe, hogy
lehozza, és nem kellett senkinek átkelnie az óceánon, hagy elhozza. Izraelnek még
egy különleges törvényéltelm ezöre sem volt szüksége ahhoz, hogy teljesíthesse, A
törvény már írásban volt, és Izráel megismerte követelm ényeit a pusztában* Ezért
mondhatta Mózes, hogy nagyon közel van hozzád az ige. El tudták mondani {a
szádban) és ismerték (a szívedben van).
Pál felhasználja a 14* verset a Rom 10:6-8-ban azon az alapon, hogy Krisztus
betöltötte a törvényt, és ő az egyetlen, aki tökéletesen a törvény szerint élt (Rom
10:4-5). Éppen úgy, ahogy a törvény isten igazságosságának kegyelmes kijelentése
volt, Krisztus, aki tökéletesen megtestesítette mindazt, ami a törvényben van, az Atya
kegyelmes adománya. Ezért ez az ige Krisztusról közel van („közel van hozzád’',
Róm 10:8), senkinek sem kell lehoznia Krisztust a mennyből vagy fel a halottak
közül, mert már megtestesült és mennybe ment*

452
 5Móz 30:15-31:6

2. AZ ENGEDELMESSÉG ÉLETET EREDMÉNYEZ (30:15-20)

30:15-16. Mózes sohasem tanította az izraelieknek azt, hogy a törvény betartásán
keresztül igazulnak meg. Első könyve elején kimondta, hogy Abrahám az Úrba vetett
hite által igazult meg (lM óz 15:6). Az 5Móz 30:15-20-ban Mózes a hívő népnek a
közösségről és nem a mcgigazulásról beszélt. Egyszerűen az volt a mondanivalója,
hogy az élet teljes élvezete attól függ, hogy engedelmeskednck-c isten igéjének. Ha
egy hivő izraelita őszintén akar tetszeni az Útinak - és természetes volt az ilyen
embernek, hogy szeresse és útjain járjon - , akkor Isten áldásával élni fog. Bár a
törvény által senki sem igazul meg, a hívő áldott lehet általa.
30:17-20. De ha a hívő kezdi figyelmen kívül hagyni a törvényt, akkor könnyen
eltántorodik, és más istenek előtt borul le (vő. 29:17), ami katasztrofális ítéletet
hoz az életére. Menthetetlenül elvész (megölik), és/vagy elkerül a földről, mert
meghal vagy fogságba viszik.
Ezért a nép életének az Úr iránti engedelmességből kellett állnia. Ezt az engedel­
mességet tovább lehetett adni egyik nemzedékről a másikra, mert az istenfélő szülök
általában istenfélő utódokat nevelnek fel. Tehát azok a szülök, akik eldöntötték,
hogy engedelmeskednek az Úrnak, jelentős döntést hoztak utódaik számára is. Mivel
az Úr az életük, nem csoda, hogy Mózes azzal fejezte be beszédét, hogy meg egyszer
sürgette a népet: szeresd az Urtat (vő. 6, 16. v.), hallgass szavára (vagyis engedel­
meskedj), és ragaszkodj hozzá (vő. 10:20; 11:22; 13:5).

VI. Mózes átadja a vezetést Józsuának (31-34. rész)

Mózes gondoskodott a szövetség folyamatosságáról, amikor maga helyett Józsué
lett a vezető. Ennek a szakasznak bizonyos jellemzői megtalálhatók voltak az ősi
Közel-Kelet hűbéri szerződéseiben is: az egyezség írásos dokumentumát szent he­
lyen kellett tartam (31:24-26) és gondoskodni kellett az utódlásról (31:7-8), a szövet­
ség felolvasásáról és más szövetségi szertartásokról (vő. 31:9-13).

A. Józsué kinevezése és a törvény elhelyezése (31:1-29)

1. MÓZES MEGBÍZZA JÓZSUÉT (31:1-8)
31:1-6. Mózesnek halála idején „nem homályosodott meg a szeme, cs nem hagy­
ta el életereje” (34:7). Mégis kora miatt (százhúsz esztendős) nem volt ereje ahhoz,
hogy a népet a harcban vezesse. Az Ú r meg is tiltotta neki, hogy bemenjen Kánaán
földjére korábbi hitetlensége miatt (4Móz 20:1-13). Azonban Isten terve a néppel
nem függött emberi vezetőtől. Csupán Isten hatalmától függött, hogy beteljesítse sa­
ját szövetséges ígéreteit. Ő fogj a kipusztítani majd a kánaáni népeket, amikor Izráel
megkezdi a támadást Józsué vezetése alatt. E tény fényében és Isten múltbeli hűsége
alapján (ahogyan elbánt Szíhónnal és Oggal, 5Móz 31:4), Mózes felszólította a
nemzetet, hogy engedelmeskedjenek (úgy bánjatok el velük, ahogyan megparan­
csoltam nektek, 5. v.), és ne féljenek (legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne

453
5Móz 31:7-14

rettegjetek, 6. v.; vö. 1:21, 29). Vigasztalást meríthettek abból a tényből, hogy az Úr
mindig velük lesz.
31:7-8, Miután Mózes beszélt a néphez (1-6. v.), megbízta Józsuát, amint az Úr
mondta (3:28). Mózes korábban már emlékeztette a népet Isten döntésére, hogyJózsuc
fogja felváltani őt (1:38), de az itteni ismétlés az egész Izrael előtt hangsúlyozta,
hogy Isten és Mózes egyaránt elfogadja Józsuét. Ez segítette az átmenetet. Mózes
ezután szinte ugyanarra szólította fel Józsuét, mint a népet: Légy erős és bátor (vö.
31:23; Józs 1:6, 9), és ne félj..., és ne rettegj (vö. Józs 1:9; 8:1),

2. A TÖRVÉNY FFXOLVASÁSA (31:9-13)

31:9-13, Amint az ókori Közel-Kelet hűbéri megállapodásai tartalmaztak kitéte­
leket a megállapodás nyilvános felolvasására, ugyanígy volt ez a mózesi szövetség­
gel is. Az ezt a törvényt (9. v.) meghatározás valószínűleg Mózes ötödik könyvének
egészére utal, bár ennek a kifejezésnek a fordítása vitatott. Mózes rábízta a papokra
a törvényt és annak nyilvános felolvasását. A papok egyik feladata az volt, hogy
tanítsák a törvényt... a népnek. A papoknak nyilvánosan fel kellett olvasniuk a
törvényt a sátoros ünnepen (szeptember-októberben; lásd magyarázat a 16:13-lő­
nél), minden hetedik esztendő végén, az adósság-elengedés évében (lásd magyará­
zat a 15:1-11 -nél). A törvény csak a férfiaktól követelte meg, hogy a fő ünnepeken
elzarándokoljanak a szent helyhez (vö. 16:16), de a családtagok gyakran elkísérték a
családfőt. Minden hetedik évben a nőknek és a gyermekeknek is részt kellett venni­
ük ezen a különleges szertartáson.
Ez az élmény két okból volt fontos. Először is ritkán fordult elő, hogy valaki
rendelkezett volna a Szentírás másolatával. Az emberek úgy ismerték meg a Szent­
írást, hogy szüleik cs a papok tanították őket, és hogy meghallgatták az ilyen felolva­
sásokat. Ezért a törvény felolvasása nagyon fontos volt.
Másodszor a szent helyre való zarándoklás által - ami azt jelentette, hogy rábíz­
ták Istenre hátrahagyott otthonukat és az előttük álló utat - újra átélték azt, ami az
egyiptomi kivonulásnál történt. Ez ideális időpont volt arra, hogy hívő lélekkel fo­
gadják az Igét, és megtanulják, és féljék... az URat (lásd magyarázat a 4:10-nel),
megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét. A „megtartván és
teljesítvén” kifejezés gyakran előfordul c könyv utolsó részeiben (16:12; 17:19; 19:9;
24:8; 28:1, 13, 15, 58; 29:8; 31:12). Ez az ismétlés mutatja, hogy Mózes mennyire
fontosnak tartotta a pontos engedelmességet. Fiaik is hasznát látják ennek, mert a
törvényt hallva megtanulják félni az URat.

3. AZ ÚR MEGBÍZZA JÓZSUÉT (31:14-23)

31:14. Józsiié hivatalos megbízásáról itt valamint a szakasz végén olvasunk (23.
v,), ami keretet biztosít arra, hogy az Úr előre jelezze ízráel lázadását (15-22. v.). Ez
viszont bevezetésül szolgál Mózes énekéhez (3 1:30-32:43). Míg Mózes nyilvánosan
bízta meg Józsuét (31:7-8), Isten megbízása nem volt nyilvános, mert csak Mózes és
Józsué jelent meg az Úr előtt a kijelentés sátrában, azaz a szent sátorban.

454
 5Móz 31:15-30

31:15-22. Miután Mózes egész életén át a népet szolgálta, szomorú hírt kellett
hallania az ÚríóI:... Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen
isteneivel, amelyre most bemegy. Annak ellenére, hogy Mózes már többször is fi­
gyelmeztette őket a bálványimádás veszélyeire és arra, hogy engedelmeskedjenek a
szövetség rendelkezéseinek, az Úr tudta, hogy megadják magukat a kísértésnek. Áru­
lásuk miatt Isten haragjában (vö. 29:19, 23) elrejti arcát (jelenlétét) előlük. Ennek
az lesz az eredménye, hogy sok baj és nyomorúság szakad majd a népre, és nem
találnak menekvést (31:17-18). Mindazonáltal még lázadásukban is találkozni fog­
nak Isten kegyelmével. Abban az énekben, amelyre Mózes fogja megtanítani őket,
megtalálják ítéletük okát és a megtérés útját (19-22. v.). Az ének a hitszegés bünteté­
sének bekövetkezésére is figyelmeztetni fogja őket. Isten teljesen tudatában van az
emberi szív hajlamosságának arra, hogy eltérjen tőle: ismertem szándékát, amelyet
már most készít.
3 1:23. A megjövendölt lázadás ellenére az Ur hivatalosan megbízta Józsuát (Légy
erős és bátor; vö. 7. v.; Józs 1:6, 8), és biztosította a sikerről azzal az ígérettel, hogy
Én veled leszek.

4. A TÖRVÉNYT A SZÖVETSÉG LÁDÁJA MELLETT KELLETT TARTANI (31:24-

29)
31:24-29. A könyv, amelybe Mózes leírta... ennek a törvénynek az igéit (24.
v.; vő. törvény könyv, 26. v.), Mózes ötödik könyvére utal. Ezt a szövetség ládája
mellé kellett tenni, nem bele. Csak a Tízparancsolatot tették a ládába (vö. 2Móz 25:16-
ot a 2Móz 31:18-cal; lásd meg IKir 8:9). Mózes haragos szavai a néphez (5Móz
3 1:27-29) egyaránt tükrözik jogos felháborodását és csalódását a népben, miután
hallotta Isten kijelentését hitszegésükről (16. v.). Mivel Mózes tapasztalatból tudta,
hogy lázadók és kemény nyakúak (vö. 9:6,13; 10:16), tudta azt is, hogy halála után
is lázadók lesznek, és nagyon el fognak romlani (valószínűleg bálványimádás mi­
att; vö. 4 :16, 25; 9:12). Ennek az lesz az eredménye, hogy utoléri őket a veszedelem,
amit Isten hoz rájuk.

B. Mózes éneke (31:30-32:43)

1. PRÓZAI BEVEZETÉS (31:30)
31:30. Mózes énekét (vö. 19, 21. v.) meg kellett tanítani Izráelnek, hogy fel­
használják a szövetség megújításának szertartásában. Ezért szerves része, s nem csu­
pán függeléke Mózes ötödik könyvének (mely a szövetség móábi megújításával fog­
lalkozik). Bár az ének nem profetikus, mégis vannak jóslatszerű felhangjai. ízráel
jövőjét elég sötét kifejezésekkel írja le, mert újonnan megszerzett gazdagsága hitsze-
r

gésre viszi. De miután az Ur szigorúan megbünteti, könyörülettel megszabadítja né­

pét, és bosszút áll ellenségein. Tehát amikor az izráclick ezt az éneket énekelték, két
t

dolgot ismertek el: (a) kötelezettségüket, hogy engedelmeskedjenek az Urnák és (b)

ítéletük igazságosságát, ha hitszegésre vetemednek.

455
5Móz 32:1-14

2. KÖLTŐI BEVEZETÉS (32:1-3)

32:1-3. Az egekre és a földre való hivatkozás azt jelenti, hogy az ének jelentő­
ségteljes az egész teremtett világ számára. Aki követi Mózesnek ebben az énekben és
az egész könyvben foglalt tanítását, gyümölcsöző, sikeres lesz, ahogy az cső és a
harmat felfrissíti a zsenge füvet és a pázsitot. Ez a tanítás az Úr nevének kihirde­
tése, vagyis jellemének és munkájának leírása. így minden izraeli, aki komolyan
megfontolta Isten jellemét és munkáját és ezzel bizonyította, hogy bízik benne, el­
várhatta, hogy áldott élete legyen.

3. A HŰSÉGES ISTEN ÉS A ROMLOTT NÉP (32:4-9)

32:4. Isten jellemzése ebben a versben élesen ellentétes népének leírásával a kö­
vetkező versekben (5-9. v.). Kőszikla ő (vö. 15, 18, 30-3 1. v.; 2Sám 22:2-3; Zsolt
18:3; Hab 1:12). Ez azt jelenti, hogy Isten szilárd és állandó. Tehát az egyetlen biztos
pontot az életben az jelenti, ha valaki hozzá, a nagy sziklába kapaszkodik. Cselekvé­
se tökéletes (vö. 2Sám 22:31), cs mindig igazságos az emberiséghez. Az ókori Kö­
zel-Kelet isteneivel ellentétben, akiknek követői úgy hitték, hogy gyakran erkölcste-
t

lenek és szeszélyesek, az Orra mindig lehetett számítani. Hűséges (vö. 5Móz 7:9) és
mindig azt teszi, ami erkölcsileg helyes (nem hitszegő).
32:5-9, Ellentétben Isten hűségével cs igazságával, népe annyira elromlott, hogy
semmiben sem emlékeztetett atyjára. Szinte mindig lehetett számítani arra, hogy
rosszat tesznek. Az ellentét nagyságát hangsúlyozza a nép emlékeztetése arra, hogy
az Űr (Jahvc) teremtette őket (6. v.), vagyis ő tette a népet nemzette a kivonuláskor
(vö. 9. v.).
Izrael kétszeresen esztelen nép, mert nagyon elromlott (vö. 31:29). Először is
semmibe vették Istenük kegyelmét, másodszor pedig megfeledkeztek hatalmáról.
Hiszen ha nemzetté tudta tenni őket, képes arra is, hogy elpusztítsa nemzetüket. Ha a
nép kételkedett abban, hogy ö a teremtőjük, akkor csak vissza kellett tekinteniük
történelmükre (Emlékezz az ősidőkre, 7. v.). Mózes ötödik könyvében tizenhat fel­
hívás található az emlékezésre a 4:10-től kezdődően egészen idáig.
A vének elmondhatták, hogy Isten megszabta.., Izrael határait, amikor Izráclt
népévé és örökségévé tette (vagyis Őa tulajdonosuk), és abszolút király minden nép
felett.

4 . AZ ÚR JÓSÁGA IZRAEL MEGALKOTÁSÁBAN (32:10-14)

32:10-14. Ezek az igeversek tovább részletezik azt a leírást, mely szerint az Úr
Izrael „atyja” és „alkotója” (6. v.). A puszta föld valószínűleg Egyiptomra utal és
nem a pusztai vándorlásra. Egyiptom kietlen, vad sivatag volta nép tapasztalatában.
Összehasonlítva a tejjel és mézzel folyó Ígéret földjével, Egyiptom olyan volt, mint a
puszta. Ott „a pusztában” a fáraó megpróbálta megölni Izrael elsőszülötteit, de Isten
körülvette, gondja volt rá. Isten úgy vigyázott Izraelre, mint az ember automatiku­
san vigyáz a szeme fényére (vo. Zsolt 17:8; Péld 7:2; Zak 2:8).

456
 5Móz 32:15-22

A sas metaforája Isten bölcs és szerető szülői gondoskodásátjuttatja eszünkbe.

Amint a sasnak ki kell löknie fiókáit a fészekből, mikor repülni és magukról gondos-
r

kodni tanulnak, ugyanúgy az Un vezette népét az egyiptomi szolgaság kemény sorá­

ba, majd a pusztai vándorláson át, hogy megerősödjenek. És az Úr, mint egy sas,
készenlétben állt, hogy „elkapja őket”, amikor szükséges. A következő két vers pro­
fetikus lett a honfoglalással kapcsolatban. Izrael eljutott a főid magaslataira, és él­
vezte az ígéret földjének gazdagságát (5Móz 32:13b-14). Isten mézzel táplálta őket
a sziklából, olajjal a kősziklából. Még a legkietlenebb helyek is termékennyé vál­
hatnak. Isten jóságát különösen jól lehetett látni abban, hogy változatos és tápláló
élelemről cs italról gondoskodott, így vajról..., tejről..., bárányokról..,, básáni
kosokról és bakokról (Basán termékeny terület a Kmneret- vagy későbbi nevén
Galileai-tó keleti oldalán), búzáról és borról.

5. IZRÁRLT JÓLÉTE VEZETTE HITSZEGÉ SÉHEZ (32:15-18)

32:15. Sok hívő rájön, hogy a jólét veszélyesebb próba, mint a nyomor. Nehéz
körülmények között a hívő megemlékezik arról, mennyire rá van utalva Isten segítsé­
gére. De a jólétben könnyen elfeledkezik Istenről. Mózes gúnyosan Jesurunnak („az
igaz”; vő. 33:5, 26) nevezi Izraelt. Elhagyták az Urat, szabadításuk egyetlen remé­
nyét, amikor jólétbe kerültek (meghízott). A gazdája ellen rúgódzó áltat metaforája
Izrael Isten elleni lázadásának értelmetlenségét hangsúlyozza, hiszen ő kősziklája
(vő. magyarázat a 32:4-nél).
32:16-17. A nemzet hitszegésc idegen istenek tiszteletében nyilvánul meg (vö.
21. v.), mely azt jelenti, hogy valójában szellemeknek áldoztak (vö. Zsolt 106:37).
A démoni uralom vagy hatás tényleg segíthet megmagyarázni azt az erős köteléket,
amit a bálványimádás jelentett az ősi Közel-Kelet népein, és különösen Izraelen tör­
ténelme különböző időszakaiban. Pál apostol lehet, hogy az 5Móz 32:16-17-re gon­
dolt, amikor ezt irta: „Amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem
Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben” (1 Kor
10:20). Istent ingerelték (vö. 5Móz 4:24; 5:9; 6:15; 32:21) olyan értelemben, hogy
kész volt mindenáron megvédeni azt a tiszteletet, ami egyedül őt illeti meg. Nem

.
hajlandó osztozni népe imádatában más istenekkel.
32:18 Mózes metaforája aláhúzta Izráel hitszegésének romlottságát, az Urat egy
apához (aki nemzett) és egy anyához (aki világra hozott) hasonlította. Csak a leg-
romlottabb ember feledkezhet el apja és anyja szeretetéről, tehát Izráel nyilvánvaló­
an megromlott.

6. AZ ÚR ÍTÉLETE IZRÁELEN (32:19-27)

32:19-22. Izráel hitszegése (15-18. v.) nagy haragra ingerelte Istent (19-22. v.),
ami magyarázatot ad arra, hogy miért ítélte el Izraelt. Jahve haragja fiai és leányai
hitszegése miatt (19. v.) nem önző, megsértődött harag volt, hogy kevés figyelemre
méltatták. Ehelyett a szent és kegyelmes Isten jogos felháborodása a hűség nélküli és

457
5Móz 32:23-38

állhatatlan nemzedékkel szemben (20. v.), amely semmit érő isteneket követ (21 -
v .; v ö . 16 .v .) .
isten jogos felháborodásában megvonta áldó jelenlétet (Elrejtem arcomat elő­
lük, 20. v.)7 és idegen nép által ítélte meg Izraelt, semmit érő néppel (21, v.). Ez
jelentheti azt, hogy olyan nép fogja legyőzni Izraelt, mely nem győzhette volna le, ha
Izráel követte volna az Urat, Izrael fclingerelte (féltékennyé tette, 21. v.; vö. magya­
rázat a 16. versnél) és felbosszantotta Isten t ezért ő is felingerli és bosszantja őket.
A tű z metaforája (22. v.) rámutat Isten ítéletének borzasztó következményeire és
átfogó jellegére.
32:23-27. A 19-22. vers elsősorban az Űr haragjával foglalkozik, és csak általános­
ságokban utal az ítéletre, a 23-27. vers leírja az ítélet részleteit is. Ez a pusztító ítélet az
élet minden területére kihat, Izrael megtapasztalja az éhséget.*., lázat..., keserű halált,
vérengző vadakat és mérges kígyókat (24. v.), sőt még borzasztó háborúkat is (25. v,),
amikor mindenféle kori; embert megöl a fegyver ( vö. Ez 5:17; 14:21). Ezeknek olyan
nagy lesz apusztítása, hogy Izrael majdnem telj esen kiirtatik (5Móz 32:26)+Bár a nemzet
megérdemli, hogy az Úr eltörölje, ö mégsem engedi ezt meg, mert a nép ellenségei
megkérdőjeleznék az Úr mindenek feletti hatalmát (27. v.).

7. IZRÁEL BOLONDSÁGA (32:28-33)

32:28-33. Isten ítélete Izráelen borzasztó méreteket ölt, mert a nép értelmetlen
(28. v.). Nem képesek megérteni, hogy mi lesz a lázadás vége (29. v.). De Isten
természetfeletti ítéletének bizonyítéka világos lesz (30. v.). A z ember nem tud le-
győzni ezer harcost egyedül vagy tízezret másodmagával, hacsak az Ur, Kősziklá­
juk (vö. magyarázat a 4. versnél) nem segít neki. Ezt az ítéletet nem lehet Izrael
ellenségei (31. v.) isteneinek tulajdonítani. Valójában az ellenségek, akik végrehajt­
ják Isten ítéletét Izraelen, olyan gonoszok, mint Sodorna és Gomora, ami jobban
aláhúzza a gonoszság és a szégyen mélységét, melybe Izrael jutott (32-33. v.). Izráel
ellenségei (beleértve az asszírokat cs a babilóniaiakat) olyan gonoszok lesznek, hogy
jelképesen szólva még szőlőfürtjeik is mérges fürtök, és kígyóméreg az ő boruk.

8. ISTEN KÖNYÖRÜLETE ÉS BOSSZÚJA (32:34-43)

32:34-35. Bár az Úr megengedi, hogy ellenségei végrehajtsák ítéletét Izraelen,
számon kéri gonoszságukat és megfizet nekik (vö. 41, 43. v.). Azt hiszik, hogy biz­
tonságban lehetnek Isten ítéletétől, hiszen legyőzték Isten népét. De Isten útjai és
hatalma meghaladják ismeretüket. Isten lepecsételte sorsukat.
32:36-38. Amikor Isten megítéli Izráel ellenségeit, megkönyörül Izraelen. Az
ítél az Ú r népe ügyében megállapítás azt jelenti, hogy ítéletet hoz az érdekükben
(vagyis bosszút áll értük). De Izráel nem fogja megtapasztalni Isten könyörületét
mindaddig, amíg teljesen le nem mondanak arról, hogy önmagukban bízzanak (er­
nyedt a kéz). Népe ezután már nem bízik isteneikben..., akikben bíztak. Mózes
gúnyosan felhívta Izraelt, hogy forduljon segítségért a hamis istenekhez, de term é­
szetesen tudta, hogy azok képtelenek segíteni.

458
 5Móz 32:39-33:1

32:39-43. Isten nem azért ítélte meg Izráclt, hogy kipusztítsa őket, hanem hogy
megértsék, hogy nincsen Isten rajta kívül. Egyedül neki van hatalma a halál és az
élet felett (39. v.). Kezem az égre emelem, állítja Isten annak jeléül, hogy esküt
mond (vő. lMóz 14:22; 2Móz 6:8; Neh 9:15; Zsolt 106:26, Ez 20:5). Amikor Izrael
ezt felismeri, isten bosszút áll ellenfelein (5Móz 32:41, 43; vő. 35. v.). Isten egy
másik népet használ majd fel, hogy legyőzze Izrael ellenségeit, ezért azt mondja,
hogy kardjuk az ő kardja (41-42. v.). Ebben a megtorlásban Isten megbocsát... nép­
ének (megszabadítja őket).

C. Felkészülés Mózes halálára (32:44-52)

1. MÓZES UTOLSÓ SZAVAI A NÉPHEZ (32:44-47)
32:44-47. Miután Mózes elmondta ennek az éneknek minden szavát (1-43. v.),
felhívta a nép figyelmét, hogy komolyan fontolják meg (szívleljék meg) az ének
szavait. Ha belegondolnak annak az ítéletnek a bizonyosságába és keménységébe,
amit az Úr küld rájuk hitszegésükért, akkor Mózes éneke elriaszthatja őket a lázadás­
tól. Az Úr megtorló igazságosságának fenyegetése lelki egészségük érdekében hang­
zott el. Az énekben bemutatott ítélettől való egészséges félelem arra is képessé teszi
őket, hogy megtanítsák fiaiknak..., hogy tartsák meg... ennek a törvénynek min­
den igéjét. Mózes még egyszer emlékeztette őket, hogy létük, gazdagságuk és hosszú
életük (vő. 5:16; 6:2; 11:9; 25:15) Isten parancsainak megtartásától függ.

2. ISTEN PARANCSA MÓZESNEK, HOGY MENJEN FEL NEBÓ HEGYÉRE (32:48-

52)
32:48-52. A JNebó hegye az Abárim hegység egyik kiemelkedő csúcsa volt
Móábban; onnan rá lehetett látni a Holt-tenger északi végére. Itt, az ígéret földjén
kívül halt meg Mózes, bár Isten kegyelmesen megengedte, hogy messziről meglás­
sa... a földet (52. v.), mielőtt meghalt. Ennek a büntetésnek az oka a 4Móz 20:1-13-
ban található. Isten megparancsolta Mózesnek, hogy szóljon egy sziklához, így fa-
kadjon víz az ö ellene és Áron ellen zúgolódó nép számára, Mózes nem engedelmes-
kedett az Urnák, mert kétszer megütötte a sziklát, ahelyett, hogy szólt volna (4Móz
20:11), és öntelten azt állította, hogy ő és Áron, nem az Úr volt az, aki vizet fakasz­
tott a sziklából. Ezért a hitetlenségért, és mert nem Istennek adták a dicsőséget (nem
tekintettetek szentnek) a nép előtt, Mózes elvesztette jogát arra, hogy ő vezesse be
a népet az ígéret földjére.

D. Mózes áldása (33. rész)

E PRÓZAI BEVEZETÉS (33:1)
33:1. Mózes áldása, melyet itt halála előtt olvasunk (34:1-8), jól illik a szöveg­
környezetbe. Szokás volt, hogy az apa áldást osszon nem sokkal halála előtt (vő.
Jákob áldása, lMóz 49). Mózes, a kivonulás vezetőié és a Sínai szövetség közbenjá­
rója bizonyos értelemben Izráel „atyja” volt. Lévit gyakran kihagyják az ószövetségi

459
5Móz 33:2-7

törzsi felsorolások. Itt Simeon törzse marad ki. melyet később Júda magába olvasz­
tott (Józs 19:1-9). Mózes előző énekéhez hasonlóan (5Móz 32:1-43) áldását is költői
formában adta. A 33, rész egyes helyeit nehéz értelmezni, mert sok ritkán használt
szó szerepe] benne, valamim sok a szokatlan mondattani eszköz és a szövegproblé­
ma. A következő magyarázat a fordítást követi, és nem tárgyalja a mélyebb szakmai
kérdéseket.

2. MÓZES DICSŐÍTI AZ URAT (33:2-5)

33:2-5. Mózes úgy kezdi dicsérni Istent, hogy leírja az Úr megjelenését a Sínain,
amikor a törvényt adta a népnek... Mózesen keresztül. Lényeges esemény volt ez
Izráel történelmében. Ahhoz, hogy nemzetté váljanak, egységes néppé kellett lenni­
ük (5. v.) egységes alkotmánnyal (a törvénnyel, 4. v.) és egységes országgal. Az egyip­
tomi tartózkodás egységes néppé formálta Jákob leszármazottjait, és a Sínai-hegyen
adott törvény az egységes alkotmány lett. Amikor Isten megjelent Mózesnek a Sínai-
hegyen, az olyan volt, mintha Széírről (Edómból) jött volna északkeletről és a Pá­
rán hegyéről (vö. Hab 3:3), valószínűleg a Párán-pusztából, mely a Sínai-hegytől
északra esett Széír felé. Dicsőségének lenyűgöző megnyilvánulásakor a Sínai-he­
gyen (2Móz 19:16-19; 24:15-18) angyalok (szent serege) is jelen voltak. Úgy tűnik,
hogy Mózes szavai az 5Móz 33:3-5-ben a nép reagálását tükrözik, ahogy az Urat
dicsőítettek. Elismerték, hogy az Úr szereti őket mint népét, és látták, hogy angyalok
(„szentjei”) közvetítik a törvényt (vö. ApCsel 7:38, 53; Gál 3:19; Zsíd 2:2). Az Úr
királyságának kihirdetése Jesurún fölött (ez Izráel egyik neve; vö. 5Móz 32:15; 33:26)
visszatekintett a nép Egyiptomból való megszabadítására és a törvényadásra (ami­
kor összegyűltek a nép vezetői és a törzsek, hogy megkapják Isten parancsait).
Amikor az Urat Mózes úgy „Jesurún királyáénak nevezi, ezzel előrevetíti várakozá­
sát, hogy nekik adja Kánaán földjét.

3. MÓZES MEGÁLDJA A TÖRZSEKET (33:6-25)

a. Rúben (33:6)
33:6. Rúben törzsének azt kívánta, hogy éljen, amiből arra lehetett következtet­
ni, hogy különleges nehézségbe fog ütközni vagy olyan jellemhibája van, amely ka­
tasztrófát okozhat. Valószínűleg az utóbbi igaz a törzs jelleméből adódóan, mely ki­
tűnik a Bír 5:15-16-ból és Jákob megállapításából Rúbennel kapcsolatban: „Nem
maradsz az első” (1 Móz 49:4). A 33:6 utolsó tagmondatát úgy is lehet fordítani, hogy
„legyen kevés a férfiak száma”, vagy úgy, hogy „ne legyen kevés... a száma”.

b. Júda (33:7)
33:7. Mivel Jú d a menetelt a törzsek élén (4Móz 2:9), ő volt az első a harcban.
Ezért ez az áldás valójában imádság Júda katonai sikeréért Isten segítségével.

460
 5Móz 33:8-19

6-. Lévi (33:8-11)

33:8-11. A tummim és úrim valószínűleg két drágakő volt, melyeket a sorsvc-
tésnél használták, amikor isteni választ kértek nehéz kérdésekre (vő. 2Móz 28:30 és
lásd az ottani magyarázatot; 3Móz 8:8; 4Móz 27:21; lSám 28:6; Ezsd 2:63; Neh
7:65). Ezekre a papi közbenjáróknak kellett vigyázni, vagyis a Lévi törzséből szár­
mazó papoknak. Az áldás először Lévi hűségét dicsérte meg, mert Mózes képviselte,
aki hűséges volt Masszában, amit Meríbának is neveztek (vö. 2Móz 17:1-7). Ez­
után az egész törzset dicséri (5Móz 33:9), mert részrehajlás nélkül végrehajtották
Isten ítéletét az aranyborjú esetekor (2Móz 32:25-29). A Lévi törzséből való papok
tanították Isten döntéseit és a törvényt... Jákobnak (ez szinonimája Izraelnek; vö.
5Móz 33:28), és ellátták az istentisztelet teendőit a szent sátorban (11. v.). A 11.
versben olvasható áldás természetfeletti képesítést kért arra, hogy a léviták keze
munkája sikeres legyen Isten előtt. Nem tudjuk, hogy kik voltak Lévi támadói.

d. Benjámin (33:12)
33:12. Mózes úgy imádkozott Benjámin biztonságáért és békességéért, mint amely
r

törzs az Un szerelmese, és ő oltalmazza. Ez tükrözi Benjámin kiemelt helyzetét Jákob

legifjabb és legszeretettebb fiaként (lMóz 44:20).

e. József (33:13-17)
33:13-16. Mózes először József anyagi jólétéért imádkozott. Termése nőni fog
(áldott lesz földje), mert az ég harmata hull rá, és a lent elterülő vizek Öntözik. A
„lent elterülő vizek” kifejezés utalhat kutakra, forrásokra és folyókra, melyek a told
alatti vizekből erednek. A nap és a hold (szó szerint: hold hónapok, vagyis évszakok)
szinten szükségesek voltak a termés növekedéséhez. Az ősi hegyek javai és az örök
halmok ajándékai valószínűleg az erdők fájára utal, melyet házépítésre használtak.
A jó termést, amit ez a törzs élvezett, Mózes a föld bőséges ajándékának nevezte,
amely a csipkebokorban lakó Isten ajándéka volt (2Móz 3).
33:17. Mózes ezután József katonai sikeréért imádkozott, és azt mondta, József
olyan, mint egy bika, a szarvai bölény szarvak, népeket teper le velük. Ez a törzs
két újabb törzsre tagolódott: Manasséra, József elsőszülöttjére és Efraimra, fiata­
labb fiára. Ök lettek a legnagyobbak az északi törzsek közül. Bár Manassé volt az
idősebb, Jákob Líraimnak adta az elsöszülöttnek járó áldást (lMóz 48:17-20). Ezért
említette Mózes is először Efraimot, és tízezreket tulajdonított neki, míg Manassénak
csupán ezreket.

f. Zebulon és Issakár (33:18-19)

33:18-19. Zcbulont és Issakárt itt együtt említik, mint Jákob áldásánál (lMóz
49:13-15), és Debóra énekében is (Bír 5:14-15). A ha útra kelsz és ha sátradban
vagy kifejezések valószínűleg a nép hétköznapi életére utalnak, és így megfelelnek a
„munkádban és otthon” kifejezésnek. A parancs, hogy örvendezz, jelzi, hogy ez a

461
5Möz 33:20-29

két törzs Isten áldására számíthatott a mindennapi életben. Hogy melyik hegyről van
szó, az bizonytalan (lehetséges, hogy a Tábor-hegyre utal, mely a két törzs között
húzódik). De jólétük forrása egyértelműen a tenger bősége (az IMóz 49:13-15-ben
csak Zebulon nevével kapcsolatban olvasunk a tengerről). Bár e két törzs közül egyik
sem volt határos a Földközi-tengerrel, Issakár területe közel esett a Kinn eret-tó hoz
(Galileai-tó), és Zebulon csupán néhány km-re volt a Földközi-tengertől; a kereske­
dők valószinüleg mindkét törzs területét keresztezték tengeri termékekkel.

g. Gád (33:20-21)
33:20-21. Itt néhány sor fordítása bizonytalan, de úgy tűnik az a lényeg, hogy bár
Gád területe a Jordántól keletre esett, kiszemelte a föld legjavát (3:12-17), és mégis
merészen harcolt (mint az oroszlán) Kánaán elfoglalásakor (vö. Józs 22:1-6). Tehát
a gádiak az Úr igazsága szerint jártak el.

h. Dán (33:22)
33:22 Dán összehasonlítása egy oroszlán köt vökkel nagy erő lehetőségére utal­
hat. Több modem bibliamagyarázó inkább úgy fordítja a Básánnak megfelelő héber
szót, hogy „kígyó”. My módon ez a mellékmondat úgy hangzik, hogy „kígyótól ugrik
el”. Bár Dán erős lehetett volna, mégis félt egy kígyótól. Ha ez a helyes fordítás,
akkor az áldás tükrözheti Jákob korábbi kijelentését: „Dán kígyó lesz” ( IMóz 49:17).

/. Naftáii (33:23)
33:23. Ez az áldás Naftáii földrajzi helyzetét jellemezte, mert az övé lesz nyugat
és dél, valószínűleg a Kinneret-tó (Galileai-tó) vidéke, mely termékeny terület. Jó­
zsef fiaihoz, Efraimhoz és Manasséhoz hasonlóan (16. v.) és Ásérhoz hasonlóan (24.
r

v.) ez a törzs is az Ur áldásával teljes.

/. Ásér (33:24-25)
r

33:24-25. Az Asér név azt jelenti, hogy „áldott, boldog”. Ha valaki olajban
füröszti lábát ahelyett, hogy egyszerűen csak megkenné, az pazarlás. Tehát Ásér
törzse bőséges termékenységet és jólétet fog tapasztalni. A vas- és rézzárak a törzs
katonai biztonságát jelzik.

4. BEFEJEZÉSÜL MÓZES DICSŐÍTI AZ URAT (33:26-29)

33:26-29. A Jesurún (szó szerint: „az igaz”; vö. 5. v.; 32:15) Izrael egyik neve
volt. izrácl népének Istene páratlan hatalmú, az égen át száguld, és a fellegeken
(33:26). Akármilyen ellenséggel fog találkozni Izrael, az Úr képes azonnal ott terem­
ni szabadító hatalmával. Mivel Isten örök cs hajlék (menedék) népének, ezért jelké­
pesen értendő örökkévaló karjai megvédik Izraelt a nehézségek idején, és kiűzik
ellenségét (27. v.). Az a nép, amelynek ilyen csodálatos és hatalmas Istene van, biz­
tos lehet Kánaán elfoglalásában és abban, hogy egy darabig bizton lakhat ott és

462
 5Móz 34:1-9

jólétben (28. v.). Ha Izráel szolgálná páratlan Istenét, akkor páratlan nép lehetne
(Izrael, van-e hasonló hozzád?). Egyedülálló módon részesülhetne Isten áldásában
(Ő a te segítő pajzsod), és legyőzhetetlen lehetne ellenségei előtt (29. v.).

E. Mózes halála (34. rész)

1. MÓZES MEGLÁTJA AZ ÍGÉRET FÖLDJÉT (34:1-4)
34:1-4. Mózes felment a Nebó hegyére, amint az Ú r megmondta neki (3:27;
32:48-50). A Piszgá csúcsa valószínűleg egy hegy oromra utal a Nebó hegyén. Amit
Mózes látott, északról dél felé az óramutató járásával ellenkező irányba halad. Bár
általában nem lehet látni a nyugati tengert (a Földközi-tengert) a Nebó hegyéről,
talán az Úr engedte meg Mózesnek, hogy megpillantsa (az Ú r megmutatta neki az
egész országot). Cóar (vő, 1Móz 14:2; 19:22-23) a Holt-tenger déli csücskénél lehe­
tett. Amikor Isten esküjére hivatkozott, emlékeztette Mózest arra, hogy bár ő nem
vezethette be a népet az ígéret földjére, Isten mégis hűséges az ősatyáknak (Ábra-
hámnak, Izsáknak és Jákobnak; vő. 5Móz 1:8; 6:10; 9:5, 27; 29:12; 30:20) tett
ígéreteihez, és beviszi Izraelt új földjére.

2. MÓZES HALÁLA ÉS JÓZSUÉ UTÓDLÁSA (34:5-9)

34:5-8. Bár Mózes büntetésben részesült hitetlen cselekedete miatt (4Móz 20:1-
13) azáltal, hogy nem mehetett be az Ígéret földjére, mégis hitben halt meg és mint
r

az Lík tisztelt szolgája. Mózes nagy tiszteletben részesült abban is, hogy maga az
Ú r ... temette el. Lehetséges csupán úgy fordítani ezt a kijelentést, hogy „eltemet­
ték’' (vagyis emberek és nem az Úr temette el). De a következő mondat már azt állít­
ja, hogy senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja, ami arra utal, hogy az
Úr vagy egyedül vagy angyalai közreműködésével temette el Mózest. Júdás is (9. v.)
megerősíteni látszik ezt az értelmezést. Bár Mózes temetési helye ismeretlen, mégis
valahol Móáb földjén, Bét-Peórral szemben volt. Ebben a völgyben táborozott Izráel,
amikor Mózes az 5Móz 5-33-bán leírt utasításokat és áldásokat elmondta (vő, 3:29;
4:46).
Mózes olyan különleges ember volt, hogy földi életének utolsó pillanatait az Is­
tennel való meghitt közösségben töltötte, aki azután nem engedett egyetlen embert
sem részt venni a temetésén. A Mózes egészségére vonatkozó megjegyzéssel kapcso­
latban lásd magyarázat a 31:2-nél. Mózes százhúsz éves korában történt halála után
Izráel fiai harminc napig gyászolták. A gyász ideje általában hét nap volt (vö. lMóz
50:10). Évszázadokkal később Mózes Illéssel együtt megjelent Krisztus megdicsőü­
lésekor (Mt 17:1-3).
34:9. Ezután Józsué... megtelt bölcs lélekkel. Ez akkor történt, amikor Mózes
f

megbízta a szolgálattal (31:7). A „bölcs lélek” utalhat a Szentlélekre (vö. Ezs 11:2)
vagy Józsué lelkűiét éré. Mindkét értelmezés szerint Isten természetfeletti képességet
adott Józsuénak Izráel fiainak vezetésére.

463
5Móz 34:10-12

3. MÓZES SÍRFELIRATA HELYETT (34:10-12)

34:10-12. Mózes egyedülálló próféta volt, mert rendkívül közeli kapcsolatba került
r r

az ÜRral (akivel szemtől szembe érintkezett... az Ur mint barátjával; vö. 2Móz

33:11; 4Móz 12:8), cs mert őt küldte el az Ú r ... a jeleknek és csodáknak és min­
den nagy és félelmes dolog véghezvitelére (5Móz 34:11-12). Új fejezetet nyitott
Isten népe történelmében, a törvény korát. Az izraeliek várták, hogy Isten újból tá­
masszon Mózeshez hasonló prófétát (18:15). A könyv tehát prófétai megjegyzéssel
zárul, előretekint arra a napra, amikor „egy másik Mózes” adatik Izraelnek. Ez a nap
akkor érkezett el, amikor eljött az Úr Jézus Krisztus mint szolga, de egyben mint
Isten Fia, aki még Mózesnél is nagyobb vott (Zsid 3:1-6). Ő is új korszakot nyitott
Izrael történelmében, a kegyelem korát. Sok évszázad lázadásokkal teli történelme
érte el tetőpontját, amikor Izrael elutasította a kegyelmet. Mindazonáltal Mózes éne­
ke még mindig előremutat arra a napra, amikor majd elfogadják a kegyelmet, és Isten
meggyógyítja népét, ellenségeit pedig megbünteti (5Móz 32:36, 43).

BIBLIOGRÁFIA
Craigie, Peter C. The Boák o f Deuteronomy. The New International Commentary
on the Old Testament, Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publíshing Co., 1976.
_____ _______ . The Problem ofWar in the Old Testament. Grand Rapids: Wm. B.
Eerdmans Publishing Co., 1978.
Driver, S.R. A Critical and Exegetical Commentary on Deuteronomy. 3rd ed. The
International Critical Commentary. 1902. Reprint. Greenwood, S.C.: Attic Press,
1978.
Kitchen, K.A. Ancient Orient and Old Testament. Chicago: InterVarsity Press,
1966.
Kimé, Meredith G. Treaty of the Great King. Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans
Publishing Co., 1963.
Manlev, G.T. The Book o f the L aw . London: Tyndale Press, 1957.
Maves, A.D.H. Deuteronomy. New Century Bibié Commentary. Grand Rapids:
Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 1981.
Reider, Joseph. Deuteronomy. Philadelphia: Jewish Publication Society of
America, 1937.
Schultz, Sámuel J. Deuteronomy: The Gospel o f Lőve. Everyman’s Bibié
Commentary. Chicago: Moody Press, 1971.
Thompson, J.A. Deutei'onomy: An Introduction and Commentary. The Tyndale Old
Testament Commentaries. Downers Grove, 111.; InterVarsity Press, 1974.
von Rád, Gcrhard. Deuteronomy. Translated by Dorothea Barton. Philadelphia:
Westminster Press, 1966.

464