5.

IDŐBEN VÁLTOZÓ
ELEKTROMÁGNESES TÉR

A korábbiakban külön, egymástól függetlenül vizsgáltuk a nyugvó töltések elektromos terét

és az időben állandó áram elektromos és mágneses terét. Az elektromágneses tér pontosabb
modelljét kapjuk, ha az időbeli változásokat is figyelembe vesszük. A továbbiakban az
elektromos és mágneses tér térjellemzői nemcsak a hely, hanem az idő szerint is változnak.

5.1. Időben változó mágneses tér

5.1.1. Nyugalmi indukció

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy időben változó mágneses tér elektromos teret hoz
létre. A kísérleti eredmények általánosítását az indukció törvény fejezi ki. Tekintsünk egy
majdnem zárt vezető hurkot, amely időben változó mágneses teret fog körül, akkor a
tapasztalat szerint a vezető két vége között feszültség mérhető (5.1. ábra), amely arányos a
vezető hurok fluxusának időegység alatti megváltozásával. Az indukált feszültség iránya a
fluxus megváltozás irányához jobbcsavar szabály szerint kapcsolódik,
dΨ (t )
ui = − . (5.1)
dt
A negatív előjel azt jelenti, hogy a fluxus időbeli megváltozása és az indukált feszültség
iránya a jobbcsavar szerinti iránnyal ellentétes.

5.1. ábra. Az indukált feszültség fogalma 5.2. ábra. A háromszög szerint periodikusan változó
fluxus és az indukált feszültség kapcsolata

Figyelembe véve a vezető hurok keresztmetszetén átmenő indukció vonalakat, az indukált

feszültség a következő összefüggéssel állítható elő
r r
dΨ (t ) d r r r dB(r , t ) r
ui (t ) = − = − ∫ B(r , t ) ⋅ da = − ∫ ⋅ da .
dt dt a a dt
124 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Tekintsük az 5.2. ábrán látható háromszög szerint periodikusan változó fluxust. Az első
negyed periódusban, amikor a fluxus lineárisan nő, az indukált feszültség negatív állandó
értéket vesz fel. A második negyed periódusban, amikor a fluxus lineárisan csökken, az
indukált feszültség ugrásszerűen előjelet vált és mindaddig pozitív állandó lesz az értéke,
amíg a fluxus nem kezd el újra növekedni. Hasonló helyzet alakul ki, ha a fluxus szinuszosan
változik
Ψ (t ) =Ψ 0 sin ω t ,
ekkor az indukált feszültség nem ugrásszerűen, hanem folytonosan változik, (5.3. ábra)
ui = −Ψ 0ω cos ω t = −U 0 cos ω t ,

ahol U 0 = ωΨ 0 . Mint az ábrán látható az indukált feszültség időfüggvénye késik a fluxus

időfüggvényéhez képest.

5.3. ábra. Szinuszosan változó fluxus és az indukált 5.4. ábra. A Lenz törvény értelmezése
feszültség kapcsolata

5.1.2. Lenz törvény

Ha a majdnem zárt vezető hurkot bezárjuk, az indukált feszöltség hatására áram indul meg a
vezetőben. Az áram iránya azonban az indukált feszültség irányával ellentétes lesz
(5.4. ábra). Ez azzal magyarázható, hogy az indukált feszültség hatására töltés-szétválasztás
jön létre, és az áram a pozitív töltéstől a negatív töltés felé folyik. Az ábrán berajzoltuk az
áram irányát, amely az R ellenállású vezetőben folyik
u (t )
i (t ) = i .
R
r
Ez az áram azonban olyan B′ mágneses teret hoz létre, amely csökkenti az eredeti mágneses
tér értékét, azaz azzal ellenkező irányú teret gerjeszt. Ezt a törvényszerűséget, amely az
indukált feszültség törvényből következik, Lenz törvénynek nevezzük, és azt mondja ki, hogy
az indukált feszültség hatására a vezető hurokban folyó áram olyan mágneses teret hoz létre,
amely az őt létrehozó hatást csökkenteni akarja.

5.1.3. Faraday indukció törvény

Vegyük figyelembe a zárt, R ellenállású vezetőben folyó i (t ) áramot, amelyet az indukált

feszültség hatására jön létre,
r r r
ui (t ) = i (t )R = ∫ E (r , t ) ⋅ dl .
l
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 125
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Helyettesítsük az indukció törvény bal oldalát kapott eredménnyel,

r r
r r r dΨ (t ) dB(r , t ) r
∫ E (r , t ) ⋅ dl = − = −∫ ⋅ da (5.2)
l dt a dt

az indukció törvény általánosított alakját, a Farady indukció törvényt kapjuk, amely azt
mondja ki, hogy az időben változó mágneses tér elektromos teret gerjeszt.

5.2. A mozgási indukció

Ha egy időben állandó mágneses térben, arra merőlegesen, egy vezető darabot mozgatunk,
akkor a vezető két végpontja között feszültség mérhető (5.5. ábra). A jelenség a Lorentz
erőtörvény alapján magyarázható
( )
r r r r
F =Q E+v×B ,
r
ui. a v sebességgel mozgó vezetőben lévő szabad elektronokra az időben állandó mágneses
térben erő hat, amely a töltéseket szétválasztja,
( )
r r r r r r r
Ei = v × B, F = Q v × B = QEi .
A fenti térerősséget a vezető darabjára integrálva kapjuk a mozgási indukcióból származó
feszültséget
( )
r r r r r
uim (t ) = ∫ Ei ⋅ dl = ∫ v × B ⋅ dl . (5.3)
l l
r
A jelenség úgy is magyarázható, hogy a v sebességgel mozgó vezető l hosszúságú darabja
dt idő alatt da = l v dt felület
− dΨ = Blvdt
fluxus vonalait metszi, ahonnan az indukált feszültség
dΨ
− = Blv = ui .
dt

5.5. ábra. A mozgási indukció 5.6. ábra. Az önindukció jelensége és a tekercs feszültsége

Habár a nyugalmi és a mozgási indukció fizikai alapja más, a két jelenség egységesen
kezelhető abban az értelemben, hogy a vezető hurok fluxusának megváltozása, egyrészt a
mágneses indukció időszerinti megváltozása miatt, másrészt a vezető keresztmetszetének
megváltozása miatt jön létre, azaz
126 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
r r
dΨ (t ) d r r r dB(r , t ) r r r dar (t )
ui (t ) = − = − ∫ B(r , t ) ⋅ da (t ) = − ∫ da (t ) − ∫ B(r , t ) ,
dt dt a a dt a dt
ahol az egyenlet jobb oldalán az utolsó elötti tag a nyugalmi indukcióból, az második tag
mozgási indukcióból származó indukált feszültséget jelenti.

5.3. Időben változó áram mágneses tere

5.3.1. Önindukció jelensége

Tekintsük az 5.6. ábrán látható tekercset. Ha a tekercsben külső forrás hatására időben
változó áram folyik, az időben változó mágneses teret gerjeszt, amely indukált feszültséget
hoz létre a tekercs két végpontja között. Figyelembe véve, a tekercs L önindukció
együtthatóját, a tekercs fluxusa Ψ (t ) = L i(t ) , és így az indukció törvény értelmében az
indukált feszültség
dΨ d di(t )
ui (t ) = − = − Li(t ) = − L .
dt dt dt
A tekercs kapcsain azonban az
dΨ (t ) di (t )
u L (t ) = =L (5.4)
dt dt
tekercsfeszültséget szoktuk alkalmazni, amely éppen az indukált feszültséggel ellenkező
irányú, így
u L (t ) = −ui (t ) . (5.5)
A tekercsfeszültség ismeretében a tekercs fluxus meghatározható
t t0 t t
Ψ (t ) = ∫ u L (τ )dτ = ∫ u L (τ )dτ + ∫ u L (τ )dτ = Ψ (t0 ) + ∫ u L (τ )dτ ,
−∞ −∞ t0 t0

ahol Ψ (t 0 ) a tekercsen a t0 pillanat előtti fluxus változásból származó fluxus, a t 0

időpillanattól kezdődő vizsgálatok kezdeti feltétele.

5.3.2. Kölcsönös indukció jelensége

Korábban láttuk, hogy egy tekercs fluxusát nemcsak a saját árama, hanem a szomszéd
tekercsben folyó áram, a kölcsönös indukció együtthatón keresztül (5.7. ábra) megváltoztatja.
Két tekercsből álló rendszer esetén a tekercsek fluxusa (5.8. ábra)
Ψ1 = L1 i1 + M i2 , Ψ 2 = M i1 + L2 i2 , (5.6)
ahol L1 , L2 a tekercsek önindukció együtthatója, míg M a kölcsönös indukció együttható.
Mint ismeretes a kölcsönös indukció együttható a tekercsek helyzetétől és az áramok
referencia irányától függően lehet pozitív vagy negatív, amelyet az 5.8. ábrán a pontokkal
jelöltünk. Azaz, ha a két tekercsben az áramok a pontoktól folynak a nem pontos végek felé,
akkor a kölcsönös indukció együttható előjele pozitív, ellenkező esetben negatív. A referencia
irányok 5.8. ábrán való rögzítése mellett a tekercsek feszültségei a következők
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 127
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

d di di d di di
u1 = Ψ1 = L1 1 + L12 2 , u 2 = Ψ 2 = L21 1 + L2 2 . (5.7)
dt dt dt dt dt dt

5.7. ábra. A szomszéd tekercs fluxusa 5.8. ábra. Két tekercsből álló rendszer és modellje

5.3.3. Tekercsek soros és párhuzamos kapcsolása

(i) Vizsgáljuk meg két sorba kapcsolt tekercset, amelyek árama közös i1 = i2 = i
(5.9. ábra).

5.9. ábra. Sorba kapcsolt csatolt tekercsek és eredőjük

Az eredő feszültség a két feszültség összege, azaz

⎛ di di ⎞ ⎛ di di ⎞ di di
u = u1 + u 2 = ⎜ L1 1 ± M 2 ⎟ + ⎜ ± M 1 + L2 2 ⎟ = (L1 + L2 ± 2 M ) = Ls ,
⎝ dt dt ⎠ ⎝ dt dt ⎠ dt dt
ahonnan a két csatolt tekercs eredő soros induktivitása
Ls = L1 + L2 ± 2M .
A pozitív előjel a referencia pontoknak felel meg, a negatív előjel akkor lép életbe, ha az
egyik pont a tekercs másik végére kerül.
(ii) Vizsgáljuk meg az 5.10. ábrán látható párhuzamosan kapcsolt csatolt tekercseket,
amelyek feszültsége közös, u1 = u 2 = u .
Az egyes tekercsek feszültsége az áramokkal kifejezve
di1 di di di
u1 = L1 ± M 2 , u 2 = ± M 1 + L2 2 .
dt dt dt dt
Fejezzük ki az áramok deriváltjait
128 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

di1 L2 m M di2 L1 m M
= u, = u,
dt L1 L2 − M 2 dt L1 L2 − M 2
ahonnan az eredő áram a két áram összege, i = i1 + i2 ,
di di1 di2 L1 + L2 m 2M 1
= + = u= u.
dt dt dt L1 L2 − M 2 Lp

5.10. ábra. Párhuzamosan kapcsolt csatolt tekercsek és eredőjük

A párhuzamosan kapcsolt tekercsek eredő induktivitása

L1 L2 − M 2
Lp = .
L1 + L2 m 2M

5.4. A mágneses tér energiája

5.4.1. Tekercs energiája

Határozzuk meg egy L indukció együtthatójú tekercs energiáját, ha árama t 0 idő alatt
nulláról I értékre nő. Minthogy az áram változásával változik a tekercsben a fluxus, és az
tekercs pólusain mérhető feszültség is u L = dΨ dt , és így a tekercs dt idő alatt felvett
energiája
dΨ
dW = u L i dt = i dt = i dΨ .
dt
Ha a tekercs árama a t = 0 pillanatban nulla, akkor a t 0 idő alatt felvett energiája
Ψ0
W = ∫ i dΨ ,
0

ahol Ψ 0 a tekercs fluxusa a t 0 pillanatban. A fluxust az árammal kifejezve Ψ = L i és az

előző összefüggést kiértékelve
Ψ0 I 1 2
W = ∫ i dΨ = ∫ i Ldi = LI , (5.8)
0 0 2

azaz a tekercs energiája

5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 129
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

1 2 1 1 Ψ2
W= LI = ΨI = L . (5.9)
2 2 2 L

5.4.2. Csatolt tekercsek energiája

A csatolt tekercsek energiája az egyes tekercsek energiájának összege. Minthogy

1
W= (Ψ1I1 +Ψ 2 I 2 ) ,
2
és a tekercsek fluxusai Ψ1 = L11I1 + MI 2 , Ψ 2 = MI1 + L22 I 2 , a csatolt tekercs energiája
1 1
W= L11I12 + MI1I 2 + L22 I 22 . (5.10)
2 2

5.4.3. A mágneses tér energia sűrűsége

Tekintsük az 5.11. ábrán látható elemi térfogatot, amelyet mágneses erővonalak és az azokra
merőleges felületek határolnak. Az elemi térfogat energiája
1
dW = ΨI .
2
Az I áram a gerjesztési törvényből bármely mágneses erővonalra, és a fluxus az
erővonalakra merőleges felületre vonatkozó egyenletek alapján
r r r r
I = ∫ H ⋅ dl , Ψ = ∫ B ⋅ da ,
l a
r r
ahonnan az elemi térfogat energiája, figyelembe véve, hogy dv = da ⋅ dl
1 1 s r r r 1 rr r r 1 rr
dW = IΨ = ∫ H ⋅ dl ∫ B ⋅ da = ∫ ∫ HB da dl = ∫ HB dv .
2 2l a 2la v2

5.11. ábra. Az elemi térfogat energiája 5.12. ábra. hengeres vezető belső önindukció
együtthatója
Az elemi térfogat energiája az egységnyi térfogatra vonatkoztatott w energiasűrűségnek a
térfogatra vett integrálja,
1 rr
dW = ∫ HB dv = ∫ w dv
v2 v
130 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

ahonnan az elemi térfogat energiasűrűsége

w=
dW 1 r r W
= HB 3 .
dv 2 m
[ ] (5.11)

5.4.4. Belső indukció együttható

A mágneses energia és az induktivitás kapcsolatának ismeretében meghatározható a belső

indukció együttható,
1 1 r2
W = Lb I 2 = ∫ w dv = ∫ H µ dv , (5.12)
2 v v2

ahol
r2
1 r r 1 r 2 1 B
w = HB = H µ = . (5.13)
2 2 2 µ
Alkalmazzuk a fenti összefüggést egy l hosszúságú hengeres vezető belső indukció
együtthatójának meghatározására (5.12. ábra). A gerjesztési törvényt alkalmazva a hengeres
vezető belsejében egy erővonalra
r r I 2
∫ H ⋅ dl = ∑ I , H 2rπ = 2 r π ,
l r0 π
a mágnese térerősség a vezető belsejében
I
H (r ) = r , 0 < r < r0 .
2πr02
A dv = 2rπ l dr elemi térfogat és a mágneses energiasűrűség ismeretében a hengeres vezető
mágneses energiája
2
1 r0 ⎛⎜ I ⎞⎟
4
1 I 2l r0 1
W= π
∫ ⎜ 2 ⎟ r 2 r π l dr = µ = Lb I 2 ,
2 r = 0 2πr 2 2πr 4 4 2
⎝ 0 ⎠ 0

ahonnan a belső indukció együttható független a hengeres vezető sugarától, csak az anyag
mágneses permeabiltásától és a vezető hosszától függ.
µl
Lb = . (5.14)
8π

5.4.5. A mágneses erőhatás és a virtuális munka elve

Az elektrosztatikus térhez hasonlóan a mágneses térben fellépő erőhatások is számíthatók a

virtuális munka elve alapján. Habár az energiaegyensúlyi egyenlet nem változik,
r r
dW gen = dWbelső + F ⋅ ds ,
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 131
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

ahol a generátor által dt idő alatt a rendszerbe betáplált energia a rendszer fluxusát változtatja
meg,
dW gen = ∑ I k dΨ k ,
k

míg a rendszer belső energiáját az indukálás során fellépő áram megváltozása eredményezi,
azaz
dWbelső = ∑Ψ k dI k .
k

Ha a rendszerbe betáplált energia nem változik, azaz a rendszer fluxusa állandó, a virtuális
munka elve alapján az ds elmozdulás irányában fellépő erőhatás
dWbelső
Fs = − , Ψ k = állandó, k = 1,2,L, n . (5.15)
ds
Ha a virtuális elmozdulás során a hurok árama állandó, és a permeabilitás független az
indukciótól, akkor
dW gen
Fs = , I k = állandó, k = 1,2,L, n . (5.16)
ds

5.5. Időben változó elektromos tér

5.5.1. A folytonossági egyenlet

A töltésmegmaradás elve alapján stacionárius áramlás esetén azt tapasztaltuk, hogy egy
térfogatba beáramló töltések onnan el is távoznak. Időben változó elektromágneses tér esetén
azonban a v térfogatba dt idő alatt beáramló dQbe , és az onnan kiáramló dQki töltések
különbsége a v térfogatban ugyanazon idő alatt felhalmozódó dQ töltésmennyiséggel
egyenlő (5.13. ábra)
dQbe dQki dQ
− = .
dt dt dt

5.13. ábra. A folytonossági egyenlet értelmezése 5.14. ábra. Gerjesztési törvény stacionárius térben

Vegyük figyelembe hogy a dQbe dt = I be a térfogatba befolyó, dQki dt = I ki pedig a

kifolyó áram, ezzel a töltésmegmaradásra vonatkozó összefüggés a folytonossági egyenlet a
következő
132 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

dQ
I be − I ki = . (5.17)
dt
Az egyenlet baloldala felírható a v térfogatot határoló zárt felületen ki és belépő
áramsűrűségekkel, valamint az egyenlet jobb oldalán a v térfogatban elhelyezkedő töltések
összegével, azaz
r r r r
I be − I ki = − ∫ J (r , t ) ⋅ da , Q = ∫ ρ (r , t ) dv .
a v

A fenti összefüggést alkalmazva és figyelembe véve, hogy a térfogat időben nem változik a
folytonossági egyenlet a következő alakra hozható
r
r r r d r dρ (r , t )
− ∫ J (r , t ) ⋅ da = ∫ ρ (r , t ) dv = ∫ dv .
a dt v v dt

Némi rendezés után a folytonossági egyenlet szokásos alakjához jutunk

r
r r r dρ (r , t )
∫ J (r , t ) ⋅ d a + ∫ dv = 0 . (5.18)
a v dt

A folytonossági egyenlet a töltésmegmaradás elvét fejezi ki, és ezen keresztül, −minthogy a

töltés anyagi részecskék tulajdonsága− a fizika általános elvét, az anyagmegmaradás elvét
reprezentálja az elektromágneses terek esetében.

5.5.2. Az eltolási áram

Időben változó elektromágneses tér esetén a stacionárius állapotra vonatkozó gerjesztési

törvény és a folytonossági egyenlet ellentmondásra vezet,
r
r r r r r r r dρ (r , t )
∫ H ⋅ dl = ∫ J ⋅ da , ∫ J (r , t ) ⋅ d a + ∫ dv = 0 .
l a a v dt
r
A folytonossági egyenletet a v térfogatot határoló a felületre írjuk fel. Jelöljünk ki ezen a
r
felületen egy tetszőleges zárt l görbét, amely a felületet két részre osztja (5.14. ábra). Írjuk
r r r
fel a gerjesztési törvényt úgy, hogy a H mágneses térerősséget integráljuk az l görbére, a J
r r
áramsűrűséget pedig egyszer az a1 , majd az a 2 felületre, a felületi normálisok figyelembe
vételével
r r r r r r r r
∫ H ⋅ dl = ∫ J ⋅ da1 , ∫ H ⋅ dl = − ∫ J ⋅ da2 .
l a1 l a2

Minthogy a baloldalon álló kifejezés mindkét esetben ugyanaz, a jobboldalak egyenlőségéből

r
következik, hogy a J áramsűrűségnek egy zárt felületre vett összege, integrálja zérus
r r r
∫ J (r , t ) ⋅ da = 0 ,
a

a folytonossági egyenlet szerint viszont nem. Továbbá, vegyük figyelembe az elektrosztatika

Gauss tételét, amely szerint a térfogatban elhelyezkedő töltések az eltolási vektornak a
r r
térfogatot határoló felületre vett integráljával egyenlő, ∫ ρ dv = ∫ D ⋅ da
v a
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 133
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
r r
r r r d r d r r r dD(r , t ) r
∫ J (r , t ) ⋅ da = − ∫ ρ (r , t ) dv = − ∫ D(r , t ) ⋅ da = − ∫ ⋅ da ,
a dt v dt a a dt
ahonnan azt kapjuk, hogy az áramsűrűség és az eltolási vektor idő szerinti deriváltjának
összege zárt felületre vett integrálja ad nulla értéket
r r
⎛r r dD(r , t ) ⎞ r
∫ ⎜⎜ J (r , t ) + ⎟ ⋅ da = 0 , (5.19)
a⎝ dt ⎟⎠

és így az ellentmondás kiküszöbölése érdekében a gerjesztési törvény általános alakja a

következő lesz
r r
r r ⎛r r dD(r , t ) ⎞ r
∫ H ⋅ dl = ∫ ⎜⎜ J (r , t ) + ⎟ ⋅ da , (5.20)
l a⎝ dt ⎟⎠
r r r
ahol J v = J (r , t ) reprezentálja a vezetőben folyó vezetési áramot,
r r r
J e = dD(r , t ) dt (5.21)
pedig az elektromos tér időbeli megváltozásából származó un. eltolási áramot képviseli.
r r
Nézzük meg, hogy a gerjesztési törvény új alakja mit jelent. Ha dD(r , t ) dt = 0 , a
r r r
J v = J (r , t ) vezetési áram mágneses teret gerjeszt (5.15. ábra), ha azonban az eltolási áram
r r
nem nulla, dD(r , t ) dt ≠ 0 az is létrehoz egy mágneses teret és a két mágneses tér
összegeződik, szuperponálódik.

5.15. ábra. A vezetési és az eltolási áram mágneses tere 5.16. ábra. A kondenzátor árama

5.5.3. A kondenzátor árama

Kapcsoljunk időben változó u (t ) feszültséget egy C kapacitású kondenzátorra. A

kondenzátor elektródáin időben változó ± q (t ) töltés halmozódik fel
q (t ) = C u (t ) .
Ez úgy lehetséges, hogy az egyik elektródára i (t ) áram folyik be, a másikról ugyanakkora i (t )
áram folyik el.
Alkalmazzuk a kondenzátorra a folytonossági egyenletet. Vegyük körül a kondenzátort egy
r
zárt a1 felülettel (5. 15. ábra), a felületen i (t ) áram folyik ki és i (t ) áram folyik be
134 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

dq(t )
ibe (t ) − iki (t ) = 0 = ,
dt
azaz a kondenzátor elektródáin a töltések összege nem változik, ui. dt idő alatt az egyik
elektródán + dq , a másik elektródán − dq töltés halmozódik fel, ezek eredője azonban nulla.
Alkalmazzuk a folytonossági egyenletet most egy olyan térfogatra, amely csak az egyik
r
elektródát tartalmazza. Az a 2 felületen most i (t ) áram folyik be, amely arányos a
kondenzátor feszültségének idő szerinti deriváltjával
dq(t ) du (t )
i (t ) = =C . (5.22)
dt dt
A térfogat töltése az elektrosztatika Gauss tétele szerint kifejezhető az eltolási vektornak a
felületre vett integráljával. Némi átalakítás után azt kapjuk, hogy a kondenzátor lemezei
r
között az eltolási vektor időszerinti deriváltjának az a 2 felületre vett integrálja, azaz az
eltolási áramsűrűségnek az integrálja, az eltolási áram folyik
r r
dq(t ) d r r r dD(r , t ) r r r
i (t ) = = ∫ D(r , t ) ⋅ da2 = ∫ ⋅ da2 = ∫ J e (t ) ⋅ da2 = ie (t ) ,
dt dt a a dt a
2 2 2

ahol az eltolási áramsűrűség

r r
r dD(r , t )
J e (t ) = , (5.23)
dt
és az eltolási áram
r r
dD(r , t ) r
ie (t ) = ∫ ⋅ da2 . (5.24)
a dt
2

Tehát a kondenzátor elektródáihoz a töltéseket a vezetőben folyó i (t ) vezetési áram viszi, a

kondenzátor lemezei között az időben változó elektromos tér hatására az ie (t ) eltolási
áramban folytatódik. A kondenzátorban fellépő eltolási áram ugyanúgy mágneses teret hoz
létre, mint a vezetési áram.

5.6. Az elektromágneses tér alapaxiómái

5.6.1. Az elektromágneses tér energiaviszonyai

Valamely v térfogatban felhalmozott W (t ) elektromágneses energia két okból váozhat az

időben. Az egyik, a térfogatban fellépő P(t ) teljesítményű folyamatok, amelyek P(t ) > 0
esetén a térfogat elektromágneses energiáját csökkentik, P(t ) < 0 esetén a térfogat
r
elektromágneses energiáját növelik, másrészt a térfogatot határoló zárt a felületen átáramló,
vagy átsugárzott Ps (t ) teljesítmény csökkenti a tér energiáját. Az elektromágneses tér
energiamérlege ezek szerint
dW (t )
+ P(t ) + Ps (t ) = 0 . (5.25)
dt
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 135
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Az egyes mennyiségek kifejezhetők az elemi térfogatra, ill. felületre vonatkozó sűrűség

r
jellegű mennyiségekkel, így a térfogat W (t ) energiája a w(r , t ) energiasűrűséggel
r r ∆W J
W (t ) = ∫ w(r , t )dv, w(r , t ) = lim , [w] = 1 , (5.26)
v ∆v → 0 ∆v m3
r
a P(t ) teljesítmény a p (r , t ) teljesítmény sűrűséggel
∆P
r
P(t ) = ∫ p(r , t )dv,
r
p (r , t ) = lim , [ p] = 1 W3 , (5.27)
v ∆v → 0 ∆v m

míg a felületen kisugárzott Ps (t ) teljesítmény az egységnyi felületen kisugárzott teljesítmény

sűrűséggel, a Poynting vektorral jellemezhető
r r r r ∆Ps W
Ps (t ) = ∫ S (r , t ) ⋅ da , S (r , t ) = lim , [S ] = 1 . (5.28)
a ∆a → 0 ∆a m2

Az energia egyensúlyi egyenlet a sűrűségekkel a következő alakban írható fel

r
dw(r , t ) r r r r
∫ dv + ∫ p (r , t )dv + ∫ S (r , t ) ⋅ da = 0 . (5.29)
v dt v a

A statikus elektromos tér, a stacionárius elektromos és mágneses tér energia és teljesítmény

sűrűségeinek ismeretében az elektromágneses tér térváltozóival is felírható az
energiageynsúlyi egyenlet. Az elektromágneses térben az elektromos és a mágneses energia
megváltozása r r
r r
dw(r , t ) r r dD(r , t ) r r dB(r , t )
= E (r , t ) ⋅ + H (r , t ) ⋅ .
dt dt dt
Homogén, lineáris anyag esetén, amikor a szigetelőanyag ε permittivitása, és a mágneses
anyag µ permeabilitása nem változik sem a geometriai tér pontjaiban és nem függ az
r r r r
elektromos és mágneses tér nagyságától, D = ε E , B = µ H , az inverz művelet után az
elektromágneses tér energiasűrűsége
1 r r 1 r r
w = D⋅E + B⋅H . (5.30)
2 2
A térfogatban végbemenő energiaátalakukások következtében a térfogati teljesítmény sűrűség
r r r
p(r , t ) = J ⋅ E ,

( )
r r r
amely a J = σ E + Ei differenciális Ohm törvény figyelembe vételével
r
r r ⎛J r ⎞
p (r , t ) = J ⋅ ⎜⎜ − Ei ⎟⎟ (5.31)
⎝σ ⎠
alakban adható meg. Végül, bizonyítás nékül megadjuk a Poynting vektornak a térváltozóktól
való függését,
r r r r
S (r , t ) = E × H . (5.32)
Ezzel az energia egyensúlyi egyenlet a következő alakra hozható,
136 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
r r r
⎛ r dD r dB ⎞
( )
J2 r r r r r
∫ ⎜⎜ E ⋅ +H⋅ ⎟dv + ∫
⎟ dv − ∫ J ⋅ Ei dv + ∫ E × H da = 0 , (5.33)
v⎝ dt dt ⎠ v σ v a

ahol az egynelet baloldalán álló eső tag az elektromos és a mágneses tér energiájának
megváltozása, a második tag a vezető közegekben a Joule törvény szerint hővé váló
teljesítmény, a hatmadik tag a nem–villamos energia betáplálásnak a figyelembe vétele, míg
az utolsó tag a felületen kisugárzott teljesítmény.

5.6.2. A Maxwell egyenletek

r
Amint azt a korábbiakban láttuk, az elektromágneses teret gerjesztő mennyiségek a ρ (r , t )
r r
elektromos töltés és a J (r , t ) villamos áram. Ezek azonban nem függetlenek egymástól. A
köztük lévő kapcsolatot az anyag, ill. töltés-megmaradási tétel, a folytonossági egyenlet fejezi
ki
r r r d r
∫ J (r , t ) ⋅ da + ∫ ρ (r , t )dv = 0 . (5.34)
a dt v
r r
Az elektromágneses tér térjellemzői egyrészt a tér intenzitását kifejező E (r , t ) elektromos
r r
térerősség vektor és B(r , t ) mágneses indukció vektor, másrészt a tér gerjesztettségét
r r r r
meghatározó D(r , t ) eltolási vektor és H (r , t ) mágneses térerősség vektor.
Az elektromágneses tér térváltozóira a tapasztalati törvények általánosításával kapott
összefüggéseket Maxwell egyenletek néven foglaljuk össze.
Az I. Maxwell egyenlet az általánosított gerjesztési törvény,
r r
r r r ⎛r r dD(r , t ) ⎞ r
∫ H (r , t ) ⋅ dl = ∫ ⎜⎜ J (r , t ) + ⎟ ⋅ da ,
⎟ (5.35)
l a⎝ dt ⎠
amely azt mondja, hogy a mágneses térerősségnek egy zárt görbére vett integrálja (összege) a
görbe által kifeszített felületen áthaladó áramokat adja. Meg kell jegyezni, hogy a jobb
oldalon a totális áram, azaz a vezetési és az eltolási áram összege szerepel. A gerjesztési
törvényt úgy értelmezhetjük, hogy mind a vezetési áram, mind az eltolási áram mágneses teret
hoz létre.
A II. maxwell egyenlet a Faraday indukció törvény,
r r
r r r dB(r , t ) r
∫ E (r , t ) ⋅ dl = − ∫ ⋅ da , (5.36)
l a dt
r r
amely azt mondja, hogy az E (r , t ) elektromos térerősségnek egy zárt görbére vett integrálja
r r
(az indukált feszültség) a görbe által körülfogott felületen átmenő dB(r , t ) dt
indukcióvonalak idő szerinti megváltozásával egyenlő.
Az I. és a II. Maxwell egyenletek nem függetlenek egymástól, ui. a gerjesztési törvény
r r r r
jobb oldalán álló J (r , t ) vezetési áram létrehoz egy időben változó H (r , t ) mágneses teret,
r r
amely mágneses tér időbeli változása az indukció törvénynek megfelelően E (r ,t ) elektromos
teret gerjeszt, amely azonban az eltolási áramon keresztül modósitja az mágneses teret.
A III. Maxwell egyenlet a mágneses indukció forrásmentességét fogalmazza meg,
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 137
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
r r r
∫ (r , t ) ⋅ da = 0 .
B (5.37)
a

Azt mondja, hogy zárt felületen ugyanannyi mágneses erővonal lép be, mint ki, azaz
nincsennek mágneses töltések, a mágneses indukció vonalak sehol nem kezdődnek és sehol
nem végződnek, egyszerű esetben zárt gözbét alkotnak.
A IV. Maxwell egyenlet az elektrosztatika Gauss tétele,
r r
∫ D ⋅ da = ∫ ρ dv , (5.38)
a v
r r
amely szerint az D(r , t ) elektromos tér forrása a töltés. Az eltolási vektornak egy zárt felületre
r
vett integrálja a felület által határolt térfogatban elhelyezkedő ρ (r , t ) töltésekkel egyenlő.
Az V. Maxwell egyenlet a térváltozók és az anyagjellemzők kapcsolatát fogalmazza meg.
Homogén, lineáris anyag esetén a szigetelőanyagokat az ε permittivitással, a mágneses
anyagokat a µ permeabilitássak, vezető anyagokat a σ vezetőképességgel jellemezhetünk,

( ) ( ) ( )
r r r r r r r r r r r
D = ε E = ε 0 E + P , B = µ H = µ 0 H + M , J = σ E + Ei , (5.39)
v r
ahol P a szigetelőanyag polarizáció vektora, M a ferromágneses anyagok mágnesezettségi
r
vektora és Ei a beiktatott térerősség, amellyel a nem villamos eredető energiákat (töltés
szétválasztó erőt) modellezünk.
Végül a VI. Maxwell egyenlet az elektromágneses tér energiviszonyaira ad összefüggést,
amely szerint az elektromágneses tér egységnyi térfogatának teljesítménysűrűsége
r r r r r
r dw(r , t ) r r dD (r , t ) r r dB(r , t )
p (r , t ) = = E (r , t ) ⋅ + H (r , t ) ,
dt dt dt
amelyből homogén, lineáris közeg esetén az elektromágneses tér energiasűrűsége
1 r r 1 r r
w = D⋅E + B⋅H . (5.40)
2 2

5.7. Ellenőrző kérdések

[1] Ismertesse a Faraday indukció törvényt,

[2] Foglalja össze a mozgási indukció jelenségét,
[3] Ismertesse az általánosított gerjesztési törvény,
[4] Ismertesse a folytonossági egyenletet,
[5] Foglalja össze az elektromágneses tér alapaxiómáit.

5.8. Gyakorló feladatok

5.8.1. Feladat

Egy R ellenállású gyűrű alakú vezető időben változó, térben egyenletes eloszlású Ψ fluxust
vesz körül (5.17 ábra). Határozza meg mekkora feszültséget mérünk a vezető P − Q pontja
között, ha a voltmérőt a baloldali ábra szerint és ha a jobboldali ábra szerint kötjük be.
138 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Megoldás
dΨ u
A vezetőben az ui = − indukált feszültség hatására i = i áram folyik. A baloldali ábra
dt R
α
szerint a voltmérő a gyűrű P − Q pontjai közötti l1 szakaszának R1 = R ellenállásán
2π
α
fellépő u a = R1i = ui feszültséget méri.
2π
Ha azonban a jobboldali elrendezést vizsgáljuk, akkor a voltmérő az l2 szakasz
ellenállásán keletkezett feszültséget méri

⎛ α ⎞ ⎛ α ⎞
ub = ⎜ R − R ⎟i = ⎜1 − ⎟ui .
⎝ 2π ⎠ ⎝ 2π ⎠

5.17. ábra. A mért feszültség szomszéd tekercs fluxusa

5.8.2. Feladat

Egy r0 sugarú, d vastagságú, σ vezetőképességű fémtárcsa homogén mágneses térben a tér

irányára merőlegesen van elhelyezve (5.18. ábra). A mágneses indukció az időben
B(t ) = B0 cos (ω t )
függvény szerint változik. A vezető tárcsát ideális szigetelő veszi körül. Határozzuk meg az
indukció következtében fellépő áram hőteljesítményét.

Megoldás
A tárcsa r sugarú részén Φ (t ) = r 2πB(t ) mágneses fluxus halad át. Ennek időbeli változása az
r sugarú kör kerülete mentén érintő irányú E (r , t ) elektromos teret kelt, amely a
hengerszimmetria miatt az r sugár mentén állandó. Az indukció törvényt alkalmazva
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 139
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

r r dΦ
∫ E ⋅ dl = 2rπE (r , t ) = − = + r 2πB0ω sin (ω t ) ,
l dt
ahonnan az elektromos térerősség meghatározható
Bω
E (r , t ) = 0 r sin (ω t ) .
2
A differenciális Ohm törvény értelmében az áramsűrűség
Bω
J = σE = 0 σ r sin (ω t ) .
2
A hőteljesítmény a Joule törvény alapján számítható, ahol az elemi térfogatnak egy dr
szélességű gyűrüt tekintünk, dv = d 2rπ dr

J2 r0 B02ω 2 B02ω 2
P(t ) = ∫ dv = ∫ σ r 2 sin 2 (ω t )d 2πr dr = σ π r04 d sin 2 (ω t ) .
v σ 0 4 8
Az időben változó teljesítménynek egy periodusra vett átlaga
1 − cos(2ω t )
sin 2 (ω t ) =
2
összefüggés felhasználásával, és figyelembe véve, hogy cos(2ω t ) egy periodusra vett időbeli
átlaga nulla,
1 2 2
P= B ω σ π r04 d ,
16 0
vagyis az indukció és a körfrekvencia nágyzetével, és a sugár 4-dik hatványával arányos.
Ennek a hővé váló teljesítménynek a csökkentése érdekében a transzformátor vasmagját a
mágneses indukcióval párhuzamos irányban lemezelni szokás. Az indukció hatására
keletkező, a vezetőben záródó áramot örvényáramnak nevezzük.

5.18. ábra. A tárcsában keletkezett örvényáram 5.19. ábra. A mágneses térben forgó keret

Az áramsűrűség ismeretében meghatározható a tárcsában körbe folyó áramerősség

r0 r0
r r Bω 1
I = ∫ J ⋅ da = d ∫ J dr = d 0 σ sin (ω t ) ∫ r dr = B0ω σ d r02 sin (ω t ) .
a 0 2 0 4

5.8.3. Feladat
140 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

r
Az 5.19. ábrán látható keret homogén és időben állandó B indukciójú mágneses térben ω
szögsebességgel forog. Határozzuk meg a keretben indukálódó feszültséget, ha a keret hossza
d , szélessége h .Megoldás
(i) A keret fluxusa, miközben α = ω t szöget fordul el
Φ = Bhd cos α = Bhd cos ωt ,
így az indukált feszültség
dΦ d
ui = − = − Bhd cos ω t = Bhdω sin ω t .(ii) A mozgási indukcióalapján a d hosszúságú
dt dt
oldal sebessége v = ω h 2 , az indukált feszültség

( )
d r r r h
ui = 2 ∫ v × B dl = 2d ωB sin α = dhωB sin ω t ,az előző eredménnyel összhangban.
0 2

5.8.4. Feladat

Az l hosszúságú rúd homogén mágneses térre merőlegesen az egyik vége körül ω

szögsebességgel forog (5.20. ábra). Határozza meg mekkora feszültség indukálódik a rúd két
végpontja között.
Megoldás
Minthogy a rud a mágneses indukcióra merőleges irányban mozog, benne feszültség
indukálódik. Az r sugáron mozgó dr hosszúságú szakaszban
(r r r
)
dui = v × B ⋅ dl = v B dr = rω B dr ,
az egész rudon pedig
l l2
ui = ωB ∫ r dr = ω B
0 2
feszültség lép fel.

5.20. ábra. A homogén mágneses térben forgó rud 5.21. ábra. Homogén térben forgó tárcsa

5.8.5. Feladat

Homogén mágneses térre merőlegesen helyezünk el egy r0 sugarú fémtárcsát, amely tengelye
körül ω szögsebeséggel forog (5.21. ábra). Határozzuk meg mekkora feszültség indukálódik
a tárcsa tengelye és pereme között, ha B = 1 T , r0 = 0,5 m , n = 3000 fordulat perc .
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 141
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Megoldás
Képzeljük el, hogy a tárcsa végtelen sok küllőből áll. Egy küllőben az előző feladat szerint
r02
ui = ω B
2
feszültség indukálódik. Az egyes küllők párhuzamosan kapcsolódnak, ezért a feszültségük
ugyanekkora. A numerikus adatokat figyelembe véve
r2 0,25
ui = ωB 0 = 100π = 37,7 V
2 2
feszültség állítható elő.

5.8.6. Feladat

Mekkora feszültség indukálódik az 5.22. ábrán látható vezetőkböl álló elrendezésben, ha a

vezetők síkjára merőleges mágneses indukció B(t ) = B0 sin (ω t ) szerint változik és az l
hosszúságú vezetékdarab a két vezetővel párhúzamosan v ebességgel mozog.

Megoldás
(i) Az x helyen lévő vezető által körülzárt fluxus Ψ = l xB0 sin (ω t ) . Az időben változó
fluxus által indukált feszültség a megadott referencia irány szerint
dΨ
ui′ = − = −l xω B0 cos (ω t ) .
dt
Az l hosszuságú vezető v sebességgel mozog, így az általa indukált feszültség a referencia
iránnyal ellenkező irányú
ui′′ = vBl = lvB0 sin (ω t ) ,
és így az indukált feszültség
ui = ui′ − ui′′ = − B0l (v sin ωt + xω cos ωt ) .
Vegyük még figyelembe, hogy a mozgó rud x = vt távolságot tesz meg, így a keresett
indukált feszültség
ui = − B0lv(sin ωt + ωt cos ωt ).
(ii) Hasonló eredményt kapunk, ha a vezető keresztmetszete által bezárt fluxust
Ψ = l vt B0 sin ωt = B(t )a(t )
idő szerinti deriváljuk,
dΨ d dB(t ) da(t )
ui = − = − B(t )a(t ) = −a(t ) − B(t ) = − B0lv(ωt cos ωt + sin ωt ) .
dt dt dt dt
142 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

5.22. ábra. A keret és a mozgó rud 5.23. ábra. A két hengeres vezető erőhatásához

5.8.7. Feladat
Két párhuzamos, kör keresztmetszetű, végtelen hosszúnak tekinthető vezeték egymástól a
távolságra helyezkedik el (5.23. ábra). A vezetékben folyó áramok egyenlő nagyságuak és
ellenekző irányúak. Határozzuk meg az egyik vezető l hosszúságú szakaszára ható erőt.

Megoldás r r
r
(i) Számolhatunk a dF = I dl × B összefőggéssel. Az egyik áram által a másik helyén
létrehozott indukció
I
B = µ0 H = µ0 .
2π a
Ez az indukció a vezetőre merőleges, így az erő a jobbcsavar szabály alapján taszító jellegű
I 2l
F = µ0 .
2π a
(ii) A feladat megoldható a virtuális munka elve alapján is. Minthogy a vezetők árama
állandó az elmozdulás során megváltozik a vezető hurok induktivitása, és így az elmozdulás
irányában fellépő erő
dW 1 2 dL
Fs = = I .
ds 2 ds
Minthogy a kettősvezeték önindukció együtthatója
µ l a − r0
L = 0 ln ,
π r0
a két vezető tengelyét összekötő irányban fellépő erőhatás a tengelyek távolságát növelni
akarja
1 2 dL µ 0lI 2 1
Fa = I = .
2 da 2π a − r0
(iii) Az egyes vezetőkre még sugárirányú erő is hat
dW 1 2 dL µ 0lI 2 ⎛ 1 1⎞
Fr = = I = ⎜⎜ − ⎟⎟ .
dr0 2 dr0 2π ⎝ a − r0 r0 ⎠
5. Fejezet, Időben változó elektromágneses tér 143
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

Vegyük figyelembe, hogy a vezetők közti távolság jóval nagyobb, mint a vezetők sugara,
d >> r0 , így a sugár irányú erő közelíthető

µ l I2 1
Fr ≈ − 0 .
2π r0
A negatív előjel azt fejezi ki, hogy az erő a sugarat csökkenteni igyekszik. Nagy áramok
esetén a erőből számított nyomásnak az anyag szilárdsága áll ellen
Fr µ I2
p= = 0 .
2πr0l (2πr0 )2

5.8.8. Feladat

Határozzuk meg azt az erőhatást, amely az 5.24. ábrán látható végtelen hosszú egyenes
vezető és a vele egy síkban fekvő keret között lép fel, ha a vezetők I1 , I 2 árama az
elmozdulás során állandó.

5.24. ábra. Az egyenes vezető és a keret helyzete

Megoldás
Az elrendezés energiája kifejezhető az induktivitásokkal
1 1
W = L1I12 + L2 I 22 + L12 I1I 2 .
2 2
A keret bármilyen virtuális elmozdulásával csak a kölcsönös induktivitás változik
µ b+a
L12 = m ln ,
2π b
és így a virtuális munka elve alapján vonzóerő lép fel
dW µ ⎛ 1 1⎞
Fx = = I1I 2 m⎜ − ⎟.
db 2π ⎝ b + a b ⎠

5.9. További gyakorló feladatok

5.9.1. Feladatok

[1] Mekkora energiát tárol az L1 = 2 mH , L2 = 6 mH , L12 = 15 mH ön-, és kölcsönös

indukció együtthatóval rendelkező csatolt tekercs amelyet I1 = 12 A , I 2 = 8 A árammal
táplálunk.
144 A. Iványi, Fizika-I
−⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

[2] Mekkora árammal tápláltuk azt az L = 8,6 mH önindukció együtthatójú tekercset, amely
W = 12 mW mágneses energiát tárol.
[3] Mekkora mágneses energiát tárol az a µ r = 12 000 mágneses permeabilitású anyag
egységnyi térfogata, ha benne B = 1,8 T mágneses indukció van jelen.
[4] Mekkora a mágneses fluxusa annak az L = 5 mH önindukció együtthatójú tekercsnek,
amely W = 38 mW mágneses energiát tárol.
[5] M Egy elektromágneses teret sugárzó testtől nagy távolságban az elektromos és a
mágneses térerősség vektorok egymásra merőleges komponensei E x = 3 cos(ω t ) mV/m ,
H y = 5 cos(ω t ) µA/m . Határozza meg az egységnyi felületen átáramló teljesítmányt.

5.9.2. Megoldások

1 n n
[1] Minthogy a tekercsrendszer energiája W = ∑ ∑ Lkl I k I l , a jelen esetben a csatolt
2 k =1 l =1
1 1
tekercs energiája W = L1I12 + L12 I1I 2 + L2 I 22 = 1776 mW = 1,776 W .
2 2
1 2W
[2] Minthogy a tekercs energiája W = LI 2 , ahonnan I = = 1,6705 A .
2 L
1 B2
[3] Az egységnyi térfogatban az energiasűrűség w = BH = = 107,4296 Ws/m3 .
2 2µ0 µ r
1 2 2W
[4] A tekercs energiája W = LI , ahonnan a tekercs árama meghatározható I = ,
2 L
2W
így a tekercs fluxusa Ψ = LI = L = 2WL = 0,0195 Vs .
L
r r r
[5] Az egységnyi felületen átáramló teljesítmény a Poynting vektor, S = E × H , így
minthogy az elektromos tér x − itányú, a mágneses tér y − irányú, a vektori szorzatból a
Poynting vektor z − irányú lesz, S z = E x H y = 15 ⋅10 −9 W m 2 .