A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

A JÁVA-TENGERI CSATA – A JAPÁN HADITENGERÉSZET DÖNTŐ GYŐZELME

A SZÖVETSÉGESEK FELETT (2. RÉSZ)

VÉGZETES ÜTKÖZET A JÁVA-TENGEREN

THE BATTLE OF THE JAVA SEA – DECISIVE VICTORY OVER THE ALLIES BY THE JAPANESE NAVY
(PART 2.)

Amint az a dolgozat első részéből kiderült, a szövetségesek mindent megtettek, hogy megfékezzék a japán hódí-
tást Délkelet-Ázsiában, de erőfeszítéseik rendre kudarcba fulladtak, a hadi helyzet folyamatosan romlott. 1942.
február 27 és március 1. között az amerikai, brit, holland és ausztrál erők a Jáva tengeri ütközetben megkísérel-
ték feltartóztatni az ellenséget, de a japán haditengerészettől megsemmisítő vereséget szenvedtek.
A szerző célja, hogy a mű második részében részletes ismertetést nyújtson a hadműveletekről és feltárja a szö-
vetségesek vereségének az összetevőit. Bár a hiányos kiképzés, a rossz kommunikációs hírszerzés jelentős be-
folyást gyakorolt az eseményekre, a szövetségesek stratégiája, valamint az ellenfél elsöprő fölénye szárazon, le-
vegőben és vízen már korábban kizárta a győzelem lehetőségét a japán flotta ellenében.

As we could see from the first part of the paper the allies did their best to stop the Japanese expansion in
South-East Asia but their efforts constantly ended in failure and the overall strategically situation worsened. Be-
tween 27th February and the 1st of March 1942 the American- British-Dutch and Australian forces tried to hold
up the enemy in the battle of the Java see but their were disastrously defeated by the Japanese Navy.
In Part 2. the author’s aim to present the operations in detail and to reveal the real causes of the defeat of the Al-
lies. Although the inadequate training, the problems of the communication and the intelligence made its influ-
ences felt, the victory against the Japan fleet was excluded from the outset by the own strategy of the allies and
the overwhelming power of the Japanese.

Február 21-én Helfrich tengernagy érzékelve, hogy döntő jelentőségű összecsapás van kilátásban, a parancsnoksága
alatt álló flottának a következő üzenetet küldte: „…a helyzet kritikus. Szeretném hangsúlyozni önöknek minden erőfeszí-
tés szükségességét az ellenséggel szemben, hogy megakadályozzuk a partraszállást Jáván. Minden lehetőséget meg
1
kell ragadni offenzív akcióra és minden áldozatot meg kell hozni egészen a végsőkig.” Mint látni fogjuk, az admirális
maga is a fentiek szerint cselekedett, a végsőkig való harcot mindennél fontosabb feladatnak tartotta.
A légi felderítés viszont Jolo mellett kb. 80–100 hajóból álló japán csapatösszevonást vett észre, így az invázió mielőbbi
2
kezdetéhez kétség sem férhetett.
Három nappal később a makassari szoroson áthaladó hatalmas japán csapatszállító konvojról érkezett jelentés a főpa-
rancsnokságra, amelynek Jávára érkezését 27-ére lehetett becsülni. A holland hadvezetés a partraszállást a sziget
mindkét végén elképzelhetőnek tartotta akár egyidejűleg is, ezért a rendelkezésre álló védelmi erőket ennek megfelelően
helyezte el. A leglényegesebb azonban, hogy a szigeten állomásozó holland-brit csapatok, illetve a légierő gyengesége

1
Hermon, Gill G.: Official Histories – Second World War; Royal Australian Navy, Vol. 1. Australian War Memorial. 1957. p. 600. továb-
biakban Hermon
2
Hermon p.599.

20
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

folytán a védekezés oroszlánrésze a flottára hárult, amelynek egyenesen a fő inváziós erőket szállító konvojt kellet meg-
3
támadnia tekintet nélkül a japán hadiflotta alkotta védőernyőre.
Február 25-én Nishimura tengernagy kisebb erőket tett partra Bawean szigetén Surabaya-tól 85 mérföldre, melynek ha-
tására Helfrich tengernagy minden elérhető rombolót és cirkálót Doorman parancsnoksága alá rendelt, beleértve J. A.
Collins sorhajókapitány nyugati csapásmérő erejét is, hogy próbálják felderíteni a japánokat és semmisítsék meg az el-
lenséges partraszálló konvojokat. A hajóút azonban eredménytelenül végződött, harci érintkezésre nem került sor a két
flotta között. Ettől az időponttól számítva az eddigi Keleti Csapásmérő Erő az Egyesített Csapásmérő Erő nevet vette fel
4
Doorman tengernagy parancsnoksága alatt.
A következő nap újabb konvojokról érkezett jelentés, melyek behajózását Muntok közelében lehetett várni. Elfogására a
Hobart, Dragon és Danae cirkálók a Tenedos és Scoutsable kíséretében rögtön kihajóztak Bataviából, de másnap ered-
ménytelenül érkeztek vissza, ellenséggel nem találkoztak. A Nyugati Csapásmérő Erő ezt követően olyan parancsot ka-
pott, mely szerint, ha 28-án 4 óra 30 percig nem sikerül rátalálni a japánokra, hagyja abba a kutatást és induljon
Trincomaleeba a Szunda-szoroson keresztül. Mivel a japán konvojokkal ismételten nem sikerült kapcsolatba kerülni, a
5
szövetséges erőket a parancs szerint visszavonták, így március 5-én meg is érkeztek Colomboba.
Február 26-án Doorman tengernagy hajói szintén kifutottak az ellenséges konvojok elfogására, melyeket kettő cirkáló és
öt romboló biztosított. Légi támogatásra és felderítőgépek jelentésére egyáltalán nem támaszkodhatott, ezért az admirá-
lis biztonságosabbnak tartotta a part közelében való haladást a feltételezett japán partraszállás helyszíne közelében
(Pedig az utolsó vezérkari konferencián újra kifejezte reményét a surabayai bázis parancsnokának, hogy a szükséges
légi támogatást és felderítési adatokat ezúttal megkapja.). Ezt követően a szövetségesek rossz kommunikációjának le-
hetünk tanúi, amikor is néhány amerikai bombázó rábukkant a japán konvojokra, 25 mérföldre a Bawean-szigetektől,
helyzetjelentésüket megkapta a surabayai bázis és Helfrich tengernagy is, Doorman viszont csak nyolc órával később,
amikor az információ már teljesen értéktelenné vált. 27-én hajnalban az ellenségnek nem látván jelét, az ABDA erők a
bázis felé vették útjukat, miközben a Jupiter rombolót bombatámadás érte. A komolyabb csapások viszont mindeddig
6
megkímélték a hajórajt.
Takagi tengernagy, aki kettő cirkálóval és 14 rombolóval a Keleti Inváziós Erő védelmét látta el, a felderítőgépeknek kö-
szönhetően hamar tudomást szerzett az ABDA erők mozgásáról, így szükség esetén könnyen irányt változtatott észak
felé, nehogy az ellenség meglepje a partraszállásra készülő egységeket. Nyilvánvaló, hogy a japánok a teljes légi fölény
birtokában nyomon követhették ellenfelük mozgását, míg azok csupán a sötétben tapogatózhattak és vadászvédelemre
7
sem számíthattak.
Mielőtt rátérnénk a szövetséges hajók utolsó útjára, egy másik eseményről kell szólni, amely szintén jelzés értékű a had-
viselő felek erejét illetően. Helfrich tengernagy mindent elkövetett, hogy további erősítést szerezzen a légierő számára,
ezért az amerikai Langley repülő-gépszállító hajót fedélzetén 32 P 40-es vadászgéppel Jávára irányította leválasztva ez-
által az MS 5 konvojtól. Február 27-én azonban a japán 11. repülőflotta gépei három egymást követő bombatámadással
Tjilatjap-tól 75 mérföldre délre a tenger fenekére küldték a hajót, ezáltal megfosztva Jávát minden további légi erősítés-
8
től. (A Seawitch szállítóhajó 27 géppel ugyan elérte rendeltetési helyét február 28-án, de már túl későn érkezett, hogy
hasznát vegyék, így végül a repülők megsemmisítése elkerülhetetlenné vált.)

3
Kirby, S. Woodburn.: The War Against Japan., Vol 2. London 1958 p.435. továbbiakban Kirby
4
Kirby p.437.
5
U.a.
6
Kirby pp.437-438.
7
www.microworks.net/PACIFIC/battles/java_sea.htm Továbbiakban www.microworks/Java
8
Hermon pp.608-609.

21
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

Doorman tengernagy számára ekkor már a legénység teljes kimerültsége is további problémát jelentett, amelyhez társult
a helyzet reménytelenségének érzete is. Így az emberek morálja jelentősen lecsökkent. Másrészről viszont elsősorban a
9
hollandok példátlan elszántsággal készültek a végső összecsapásra, s ez alól a parancsnok sem volt kivétel.
Mivel a rombolók számára üzemanyagot kellett vételezni, Doorman hajói visszatértek Surabayara, az admirális jelenté-
sében a további hadműveletekről pedig úgy vélte: „Az akció sikere teljes mértékben függ attól, hogy még időben meg-
10
kapjam a szükséges hírszerzési adatokat, amely múlt éjjel nem történt meg.”
Február 27-én 13 óra 57 perckor azonban egy holland felderítő repülőgép rögzítette a Keleti Inváziós Erő pontos helyze-
tét, az információt pedig rögtön továbbította Surabayara. Doorman tengernagyhoz 14 óra 27 perckor jutott el a hír, aki
ennek hatására, illetve a főparancsnokságtól kapott parancsainak következtében azonnal elrendelte a kihajózást és a ja-
11
pán konvojok felkutatását.
Meg kell jegyezni, hogy az admirális döntésének helyességét elsősorban az amerikai források gyakran kétségbe vonták,
ugyanis szerintük mindenfajta tervezés nélkül és nagy sietséggel indult útjára a hajóraj. Azt azonban nem szabad figyel-
men kívül hagyni, hogy a japán konvoj helyzetét ismerve az ABDA erőknek rendkívül gyorsan kellett cselekedniük, ha
12
győzelmet akartak aratni az ellenség felett. Hosszas előkészületekre egyáltalán nem volt lehetőség.
Az Egyesített Csapásmérő Erő utolsó útján kettő nehézcirkálóból: Exeter (brit) illetve Houston (amerikai), valamint három
könnyű cirkálóból: De Ruyter, Java (holland) Perth (ausztrál), továbbá kilenc rombolóból tevődött össze: Electra,
Encounter, Jupiter (brit) Kortenaer Witte de With (holland) John D. Edwards, Alden, John D. Ford, Paul Jones (ameri-
13
kai). A cirkálók előtt haladt vonalban a három brit romboló, majd leghátul a négy amerikai romboló biztosította a flotta
védelmét, míg baloldalon a két holland romboló kísérte a cirkálók oszlopát. Bizonyos szerzők nem tartják helyesnek a
hajók pozícióját, mert szerintük ez az elrendezés nem felelt meg annak a követelménynek, hogy a rombolók védeni tud-
14
ják a cirkálókat és szükség esetén torpedótámadást is indítsanak. Az Exeter kapitánya szerint, bár elsődlegesen éjsza-
kai harchoz volt a legmegfelelőbb az alakzat, a feladatot, mely szerint a brit és holland rombolók biztosítsanak védelmet
15
az egységnek, miközben az amerikai rombolók támadást intézhetnek a konvojok ellen, így is teljesíteni lehetett.
15 óra 30 perckor, nem sokkal a kihajózást követően egy légitámadás szétszóródásra késztette a hajókat, de komolyabb
kárt nem okozott, így folytatták útjukat nyugat, észak-nyugati irányban. Doorman tengernagy az eset után sürgős va-
dászvédelmet kért, de kérését nem teljesíthették. (A surabayai légvédelmi parancsnokságnak szüksége volt a nyolc
16
megmaradt Brewster Buffalo vadászgépre négy zuhanóbombázó kíséretéhez).
Takagi admirális azonban a felderítőgépeknek köszönhetően kezdettől fogva ismerte az ABDA erők útját, így nem sokkal
15 óra után a csapatszállító konvojokat visszafordította északra, miközben a biztosító kötelékekkel a szövetségesek fel-
tartóztatására készült. Ehhez rendelkezésére állt kettő nehézcirkáló a Nachi és a Haguro, valamint két könnyű cirkáló, a
Jintsu és a Naka, amelyek a 2. és a 4. romboló flottillát vezették 14 romboló társaságában.
Látszólag tehát az erőviszonyokat kiegyenlítettnek lehet tekinteni a japánok és Doorman tengernagy négy cirkálóból és
kilenc rombolóból álló egysége között, de valójában a japánok számos téren fölényben voltak a szövetségesekkel szem-
ben. Amíg a japán hajók szinte teljes mértékben modernizáltak voltak, addig az ABDA erőknél számos hajó felújításra
szorult, a Houston hátsó lövegtornya pedig bombázás következtében működésképtelenné vált. Ráadásul ez a nemzet-

9
www.microworks/Java
10
www.ibiblio.org/hyperwar/USN/USN-CN-Java/USN-CN-JavaSea-12.html, továbbiakba Ibiblio.USN
11
Hermon p.609.
12
www.microworks/Java
13
www.en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_java_Sea
14
Walter G. Winslow: The Ghost that Died at Sunda Strait, Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 1984
15
www.britain-at-war.urg.uk/WW2/London_Gazette/Java_Sea/hatml/body_appedix.htm
16
Ibiblio USN

22
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

közi egység mindenféle előzetes kiképzés nélkül nagy sietséggel lett összeállítva, így elégséges idő hiányában egy ha-
tékonyan működő parancsnokságot sem sikerült létrehozni. Ehhez járultak még a technikai problémák is, melyek rész-
ben a fegyverzet, részben pedig a kommunikáció területén éreztették hatásukat. A légi támogatás hiányáról, illetve a le-
17
génység moráljáról és kimerültségéről pedig már esett szó.

1 ábra: I. szakasz

A fegyverzet vizsgálatakor látnunk kell, hogy a japánok tűzerőben fölényben voltak a szövetségesekhez képest, hiszen
nehézcirkálóik sokkal erősebb fegyverzettel rendelkeztek, ráadásul 20 db 8 inches ágyút tudtak szembeállítani 12-vel. A
könnyű cirkálóknál a szövetségesek 25 db 6 inches ágyúval rendelkeztek, míg ellenfelük 40 db 5,5-es löveggel. A legna-
gyobb fölény azonban a torpedóknál mutatkozott meg, ugyanis számszerűleg 132:98 vetőcső arányban múlták felül az
ABDA erőket. De nagyobb figyelmet érdemel az a tény is, hogy torpedói sokkal gyorsabbak, nagyobb hatótávúak voltak
18
és erősebb robbanó töltetet tartalmaztak, mint a szövetséges flottáé. A szembenálló felek fegyverzetéről a 1. melléklet
nyújt részletesebb felvilágosítást.
Nem sokkal a bombázás után, alig hogy a szövetséges erők újra alakzatba rendeződtek, a japán hadihajók is megjelen-
tek, így az ütközet 16 óra után kezdetét vette és kisebb megszakításokkal eltartott egészen éjfélig.
Először az Electra vette észre a Jintsut 16 óra 12 perckor, majd a japán hajó tüzet nyitott néhány perccel később, amely-
hez a Nachi 8 inches cirkáló is csatlakozott 28 ezer yard távolságról. A szövetségesek oldaláról 16 óra 28 perckor az
Exeter és a Houston válaszolt, jelentéseik szerint több találatot is elértek, ennek nyomait azonban biztosan nem lehet
megállapítani a japán források között. A japánok kétszer is eltalálták 8 inches lövedékeikkel a De Ruytert, de a lövedék
egyik esetben sem robbant fel, így nem tett kárt a holland zászlóshajóban. Doorman tengernagy viszont taktikailag ne-
héz helyzetben volt, hiszen ahhoz, hogy teljes tűzerejét kihasználja, közel kellett menni a japánokhoz és a 6 inches cir-
kálók lőtávolán belülre kellett kerülnie. Ezáltal viszont a japánoknak lehetőséget adna arra, hogy keresztezzék a „T”-
alakzatát, vagyis amíg az ellenség összes ágyúját használhatná ellene, addig ő csupán a 8 inches ágyúkkal válaszolhat-

17
Kirby p.438-439.
18
Hermon p.610.

23
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

na. Végül kompromisszumos megoldásként 20 fokos fordulatot hajtott végre bal felé, így elérte, hogy az összes 8 inches
19
ágyú az ellenségre irányuljon, habár a 6 inchesekkel továbbra is lőtávolon kívül maradtak.
Nihsimura tengernagy a 4. romboló flottilla parancsnoka úgy érezte, hogy a nagy távolságból indított tüzérségi párbaj
nem hozott megfelelő eredményt, ezért 16 óra 33 perckor torpedótámadást kezdeményezett. 16 óra 45 percig a hat
romboló, valamint a Naka és Haguro cirkálók több mint 40 torpedót lőttek ki, azonban a háború során először alkalmazott
japán tömeges torpedótámadás teljes kudarcot vallott, egyetlen találatot sem sikerült elérni. A szövetségesek pedig ész-
re sem vették a torpedótámadást, így kitérő mozdulatot sem tettek. A tüzérségi párbaj viszont folytatódott, melyben az
ABDA erők szerint a Haguro cirkálót többször is eltalálták Lényeges dolog, hogy a japánokat több felderítő repülőgép
20
segítette a célzásban, ezért elég pontos zárótüzet irányíthattak ellenfelükre. 16 óra 57 perckor három A 20-as bombá-
zógép, nyolc Brewster Buffalo-val légitámadást intézett a japán konvojok ellen, de a Zéro vadászgépeknek köszönhető-
en a japánok megsemmisítették a támadókat.
Doorman tengernagy pedig továbbra sem számíthatott légvédelemre, ebben szerepet játszott az a tény is, hogy brit be-
folyásra a légierő műveleteit teljesen elkülönítették a flotta mozgásától, így pedig összehangolt akcióról egyáltalán nem
21
lehetett szó.
5 óra körül a japánok nagy távolságból ismét torpedótámadást indítottak, amelyben a Jintsu vezetésével a 2. romboló
flottilla vett részt. 68 torpedó kilövése árán azonban csak a Kortenaer holland rombolót sikerült eltalálniuk, amely felrob-
bant és rögtön elsüllyedt. (A veszteségeket a 2. melléklet ismerteti) Az ABDA hajóraj azonban nem ismerte a japán 93-
típusú torpedót, ezért úgy vélték, hogy tengeralattjárók támadták meg őket. Ebben az időben a Nachi 8 inches lövedéke
eltalálta az Exetert a kazánházban, így a brit hajó balra dőlt és a sebessége is jelentősen lecsökkent. Mindezek hatására
a rossz kommunikáció illetve a hiányos kiképzés újra éreztette hatását, ugyanis a De Ruytert képtelenek voltak követni a
többiek, miközben a rombolók az Exetert füsttel vették körbe, hogy fedezéket biztosítsanak számára, így aztán a szövet-
22
séges flottán jelentős zavarodottság lett úrrá.
Takagi tengernagy a fenti események után úgy érezte, hogy a csatát megnyerte, ezért újra dél felé fordította a csapato-
kat szállító konvojokat. Optimizmusát az is alátámasztotta, hogy az eddigi harci cselekmények során veszteséget nem
23
szenvedtek, az ellenség, ha ért is el találatot, komolyabb károkat nem idézett elő.
17 óra 25 percre Doorman flottája újra alakzatba rendeződött, az admirális pedig parancsot adott a brit rombolóknak a
támadásra. A füst miatt a látási viszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak, de az Electra, a Jupiter és az Encounter teljesí-
tették a parancsot (az utóbbi két hajó az Exetert kísérte). Az összecsapás azonban megint a japánoknak kedvezett, hi-
16
szen az Electra a Jintsuval és az Asagumo rombolóval vívott párbaj után több találatot is kapott és végül 18 -kor elsüly-
24
lyedt. Japán részről egyedül az Asagumo szenvedett károkat.
17 óra 30 és 17 óra 45 perc között a szembenálló felek szem elől tévesztették egymást, de a japánok a felderítő gépek-
nek köszönhetően továbbra is ismerték a szövetségesek helyzetét, így pontos ágyútűzzel igyekeztek minél jelentősebb
kárt okozni ellenfelüknek. Doorman tengernagy 17 óra 40 perckor adott parancsot az Exeternek, hogy a Witte de With
kíséretében vonuljon vissza Surabayara. Ezzel egy időben a japán 4. romboló flottilla újabb torpedótámadást indított, de
a 24 kilőtt torpedó közül egy sem ért célba. A tüzérségi párbaj tovább folytatódott, ennek vált áldozatává az Electra és az
Asagumo. A holland főparancsnok ekkor támadásra utasította a négy amerikai rombolót, de csakhamar megváltoztatta a
25
parancsot, hogy csináljanak füstöt és fedezzék a cirkálók visszavonulását.

19
Kirby p.439.
20
Hermon p.611.
21
www.microworks/Java ill. Kirby p.440.
22
U.a.
23
www.microworks/Java
24
www.en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_java_Sea ,Hermon p.612.
25
Kirby p.440.

24
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

2. ábra: II. szakasz

A kommunikációs problémák ez esetben is súlyosbították a helyzetet, ugyanis a De Ruyter rádiója elromlott, így
Doorman tengernagy parancsait képtelen volt pontosan továbbítani a többi hajó felé, a Houston kommunikációs rendsze-
re szintén tönkrement, pedig az amerikai 58. romboló hajóraj vele állt összeköttetésben. Így az amerikaiak teljes sötét-
ségben tapogatóztak a főparancsnok szándékait illetően. Ahogy az egyik romboló parancsnoka megfogalmazta: „A kris-
tálygömb volt az egyetlen módszer, hogy kifürkésszük az Egyesített Csapásmérő Erő parancsnokának szándékait.” (Az
26
egyetlen módszer ezután a hajók közötti információ cserére már csak a jelzőlámpa kínálkozott.)
A kívánt mozdulatokat azonban sikerült végrehajtani, az amerikai rombolók így a cirkálók és a japánok közé kerültek, de
torpedótámadással elriasztották az ellenséget a további akciótól, habár találatot nem sikerült elérniük. Ezalatt a De
Ruyter miután újabb információkat kapott a főparancsnokságtól a japán konvojok hollétéről, folyamatos jelzéssel a köve-
tésére szólította fel a többi hajtót, így 18 óra 21-kor napnyugtakor már észak felé tartottak, hogy megkerülve az ellensé-
ges hadihajókat elérjék a konvojokat. (Az amerikai rombolóknak azonban további jelzések hiányában halvány fogalmuk
sem volt sem az ellenség helyzetéről, sem pedig Doorman tengernagy szándékairól.)
Takagi tengernagy aggódott a csapatszállító hajók biztonsága miatt, akiket újra dél felé fordított, rombolói számára pedig
üzemanyagot kellet vételezni, ezért észak felé a visszavonulást választotta. Mivel már Surabaya látótávolságba került,
27
ellenséges aknákra és tengeralattjárókra is számíthatott, ez a tényező pedig szintén szerepet játszhatott döntésében.
19 óra után Doorman továbbra is északra tartott, de felderítés hiányában az esti sötétségben a konvojok helyett újra a
japán 5. cirkáló hajórajjal és a 2. romboló flottillával találkozott. Rövid tűzpárbajon kívül egyéb esemény azonban nem
történt leszámítva, hogy a japán repülők végig figyelemmel kísérték a szövetségesek útját. Ebben a helyzetben az admi-
rális először kelet felé, majd délnek vette az irányt. Tettének pontos okát azonban nem ismerjük. Valószínűleg, mivel az
ellenséges konvoj pontos helyzetét nem ismerte, hiszen naprakész hírszerzési adatokat sosem kapott, ezért úgy vélte,

26
Ibiblio.USN
27
Hermon p.613.

25
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

biztonságosabb lesz később Jáva partjainál nyugat felé haladva megkísérelni az újabb támadást. A japán repülőgépek
28
látványa pedig szintén óvatosságra ösztönzött.

3. ábra: Végső szakasz

21 óra körül a De Ruyter, Perth, Houston, Java és Jupiter hajókból álló konvoj folytatta útját nyugat felé, miközben a
négy amerikai romboló üzemanyag és torpedók hiányában visszafordult Surabayara. A szakirodalom rendkívül mérték-
ben megosztott a kérdésben, hogy kinek az utasítására történt ez a lépés, hiszen nem valószínű, hogy Doorman tenger-
nagy jelenlegi helyzetében szándékosan megfosztotta volna magát az értékes biztosító feladatot ellátó hajóktól. Így az-
tán feltételezhető, hogy a romboló hajóraj parancsnoka Binford parancsnok rádiókapcsolat hiányában saját felelősségé-
re döntött a hajók visszavonásáról, mivel üzemanyag és torpedó készletük is fogytán volt. A döntést pedig később hagy-
29
ta jóvá Doorman tengernagy. A parancsnok saját szavai szintén ezt a feltételezést támasztják alá: „Felismerve, hogy
nincs több torpedóm és a további kapcsolat az ellenséggel teljesen hasztalan lenne … visszavonultam Surabayara,
30
amely 50 mérföldre volt tőlem.”
Az amerikai rombolók távozásával a hajóraj helyzete az eddigieknél is veszélyesebbé vált, hiszen a japán felderítőgépek
továbbra is követték minden lépését. Nem sokkal később 21 óra 25-kor azonban a Jupiter aknára futott, és 28-án 1 óra
30 perckor elsüllyedt. A helyzet tragikumát az adja, hogy a brit romboló arra a holland aknára futott rá, amit aznap fektet-
31
tek le a hollandok a Tuban öbölben a főparancsnokság utasítására.
Doorman admirális azonban továbbra sem adta fel célját, az ellenséges konvojok elfogását, így újra észak felé fordult,
amikor is 22 óra 17 perckor újra elérték a Jáva-tengernek azt a területét, ahol délután a Kortenair elsüllyedt. Mivel szá-
mos túlélőt találtak, az Encounter parancsot kapott, hogy vegye fel és vigye őket Surabayara. A kommunikáció hiánya itt

28
Kirby p.441.
29
www.microworks/Java
30
Ibiblio.USN
31
Hermon p.614.

26
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

újra felszínre került, hiszen az ausztrál Perth kapitányának tudomása sem volt arról, hogy korábban egy holland hajó el-
32
süllyedt.
A cirkálók minden további védelem nélkül is tovább haladtak. Doorman tengernagy pedig végig hű maradt az általa ki-
adott parancshoz: „Folytatniuk kell a támadást egészen az ellenség elpusztításáig.” Egy holland felderítő repülő három
cirkálót és nyolc rombolót vett észre 20 óra tájékán a Bawean szigetek mellett, de összetévesztette az ellenséget
Doorman hajóival, így nem tett jelentést az esetről. Később, 22 óra 35-kor a japán csapatszállító konvojokat is megtalál-
ta, ezt már jelentette is a bázisra, sajnos azonban Doorman admirális utolsó csatája során az egyetlen valóban napra-
33
kész és pontos felderítési információt már nem kaphatta meg.
Takagi tengernagy időközben szem elől tévesztette az ABDA erőket, ugyanis a felderítő gépeket 22 óra körül visszaren-
delték, hajóival pedig dél felé folytatta útját. Nem sokkal később azonban az ellenfelek ismét egymásra akadtak, amikor a
szövetséges hajók bal felől kb. nyolc mérföldre megpillantották a Nachi és Haguro cirkálókat, majd rögtön az összes
ágyúval tüzet nyitottak a japán hajókra. A japánok 23 óra 21 perckor viszonozták a tüzet egy újabb torpedó támadással,
amely ellentétben a korábbi kísérletekkel valóban végzetesnek bizonyult az Egyesített Csapásmérő Erő számára. Ösz-
szesen 12 torpedót indítottak, kb. 14 ezer yard távolságról, ezek közül egy 23 óra 32 perckor eltalálta a De Ruytert,
amely felrobbant és elsüllyedt. Doorman tengernagy és 334 főnyi legénység a vízben lelte halálát. Néhány perccel ké-
sőbb a Java is találatot kapott, a hajó viszont csak másfél órával később merült el. A főparancsnoknak lett volna lehető-
sége a menekülésre, ő azonban inkább a halált választotta, utolsó parancsában pedig utasításba adta a Perthnek és a
34
Houstonnak, hogy hagyják figyelmen kívül a túlélőket és térjenek vissza Bataviaba.
H. M. L. Waller kapitány, aki a Perth fedélzetén rangidős parancsnok szerepét töltötte be, reménytelennek ítélte a továb-
bi erőfeszítéseket a japán konvojok felkutatására, ezért kapott parancsaival megegyezően visszavonulást rendelt el. Vé-
35
gül február 28-án délután 2 órára biztonságban el is érték a Tanjong prioki kikötőt.
Helfrich tengernagy viszont az Admiralitásnak írott jelentésében más véleményen volt az esettel kapcsolatban: „Röviden
szólva a Perth és a Houston visszatérése ellentétben volt a 26-án 20 óra 55-kor kiadott parancsommal, mely szerint foly-
tatniuk kell a támadást az ellenség megsemmisítéséig.” Majd így folytatja: „Azt akartam, hogy az Egyesített Csapásmérő
Erő folytassa az akciót, bármilyen áron a keserű végig.” Az admirális szerint, mivel a cirkálókat nem érte komolyabb kár,
ezért ha nem vonulnak vissza, az ellenségnek még jelentős veszteséget okozhattak volna. Szerinte csak akkor lehet el-
fogadni Waller kapitány tettét, ha üzemanyag vagy lőszerhiány következtében hozta meg döntését. Kétségtelen, hogy az
utóbbi tényezők szintén szerepet játszottak a kapitány elhatározásában.
Egyértelmű, hogy jelen esetben Helfrich tengernagy tévesen mérte fel a helyzetet, a végsőkig való harc erőltetésével fi-
gyelmen kívül hagyta, hogy a hajók feláldozása teljesen értelmetlen lett volna. A japánok számára valószínű, hogy ko-
molyabb károkat nem idézett volna elő, ezzel szemben a szövetségesek részéről két további hadihajó elvesztése döntő
következményekkel járt volna. Összességében elmondható, hogy Waller kapitány helyesen döntött, s bár a két hajó 24
órával később szintén a tenger fenekére került, a japánoknak így is több kellemetlenséget okozott, mint korábban tehette
36
volna.
Doorman tengernagy erőinek önfeláldozó harca csupán egy nappal késleltette Jáván a japánok invázióját, de a szövet-
séges haditengerészet megpróbáltatásai még nem értek véget. Az Egyesített Csapásmérő Erő megmaradt három cirká-
lója és négy rombolója mindent elkövetett, hogy elmeneküljön Jáváról, de az ellenséges haditengerészet fölénye követ-
keztében ez aligha ígérkezett egyszerű feladatnak. A Perth és a Houston február 28-án 19 órakor hajózott ki a bázisról,

32
U.a.
33
Ibiblio.USN
34
www.microworks/Java
35
Kirby p.442.
36
Hermon p.616.

27
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

hogy a Sunda szoroson áthaladva Jilatjatba érkezzen. A téves hírszerzési jelentések miatt a hajók ellenségre nem szá-
mítottak, úgy várták, hogy a japán partraszálló konvojok csak jóval később érkeznek a Sunda szorosba, mikorra ők már
biztonságban elhagyták a helyszínt. A japánok azonban négy órával korábban jöttek, kettő cirkálónak tehát a japán invá-
ziós erő teljes biztosításával kellett megküzdenie ahhoz, hogy áthaladjon a szoroson. Konkrétan a Natori, és a Yura
könnyű cirkálók nyolc rombolóval a Mogami és Mikuma cirkálók Kurita ellentengernagy 7. cirkáló hajórajával kiegészülve
37
továbbá egy repülőgép-hordozó és északabbra számos romboló is a szövetségesek útjába került.
22 óra 15 perckor a Fubuki romboló észrevette a szövetséges hajókat, majd torpedótámadást indított ellenük, a Perth és
a Houston az összes létező fegyverével válaszolt, de a japán túlerő hamarosan éreztette hatását, hiszen egyre több el-
lenséges hajó kezdte lőni őket. Mindezek ellenére négy csapatszállító hajót sikerült elsüllyeszteni a szövetségeseknek,
mielőtt a torpedó és ágyúlövedékek következtében hullámsírba merültek. (A japánok összesen 85 torpedót lőttek ki a ha-
jókra.) Először a Perth süllyedt el 23 óra 42 perckor Waller kapitánnyal és 361 fő legénységgel együtt. Éjfélkor a Hous-
tont is elérte a végzet, több mint 690 főnyi legénység, köztük a kapitánnyal, nem érte túl a katasztrófát. Japán oldalon
38
négy romboló szenvedett komolyabb sérüléseket.
Az Evertsen holland romboló, amelynek eredetileg a fenti két cirkálóval kellett volna tartania, késve indult el, így már
utolérni nem tudta őket, kapcsolatot sem sikerült velük létesíteni. 1 óra 30-kor viszont a Sunda szorosban a Murakumo
és a Shirakumo japán cirkálók felfedezték és hét találattal süllyedő állapotban zátonyra futtatták egy Szumátra melletti
39
szigeten.
Eközben az Exeter miközben egy sürgősségi javításon átesett Surabayan, a Pope és Encounter rombolókkal együtt pa-
rancsot kapott, hogy a Sunda szoroson keresztül hajózzon Colomboba. Mivel az Exeter számára a sekély vizű Bali-
szoros járhatatlan volt, Palliser tengernagy a Jáván maradt brit haditengerészet parancsnoka a három hajót a Sunda
szoroson keresztül szerette volna biztonságban eljuttatni Ceylonra. 28-án este 7 órakor a rombolók el is hagyták
Surabayat, de a japán felderítő gépek végig követték nyomukat, így aligha meglepő, hogy március 1-jén 10 órakor négy
japán nehézcirkáló és három romboló állta útjukat. Habár a végsőkig küzdöttek, a túlerővel szemben esélyük sem volt.
Az Exeter 11 óra 50 perckor, az Encounter pedig néhány perccel később süllyedt el. A Pope időlegesen megmenekült,
de 1 óra körül zuhanó bombázók támadták meg és küldték a tenger fenekére. A Witte de With és a Bankert holland rom-
bolók Surabayan maradtak, mivel tartós javítás alatt álltak, de bombatámadás miatt további károkat szenvedtek és végül
40
a japánok kezébe kerültek.
Az Egyesített Csapásmérő Erő kötelékében lévő hajók közül csupán a négy amerikai romboló tudott elmenekülni Jává-
ról. Kevés üzemanyaggal, torpedók nélkül is sikerült átjutniuk a Bali-szoroson, ahol három japán rombolóval is harcba
41
keveredte, de végül március 4-én biztonságban megérkeztek Fremontle-ba.
Néhány kisebb hadihajó még Tjilatjap kikötőjében maradt, de miután az összes Jáván lévő haditengerészeti egység
számára visszavonulást rendeltek el Ceylonra vagy Ausztráliába, nekik is távozniuk kellett. Röviden szólva legtöbbjük
(pl. a brit Stronghold romboló) áldozatul esett a Kondo illetve Nagumo tengernagyok vezette japán flottának. Helfrich
tengernagy pedig látva, hogy a szövetséges haditengerészetből szinte hírmondó sem maradt, március 2-án eltávozott
Jáváról, hogy Colomboban állítsa fel új parancsnokságát, ahol kinevezték az összes Távol-keleten állomásozó holland
haderő főparancsnokának. A tisztség azonban inkább csak papíron létezett, a hadműveletekbe a továbbiakban már nem
42
volt beleszólása. Collins sorhajókapitány Palliser és Glassford admirálisokkal pedig Ausztráliába hajózott.

37
www.microworks.net/pacific/battles/sunda_strait.htm
38
U.a.
39
Kirby p.442. és www.microworks.net/pacific/battles/sunda_strait.htm
40
Hermon pp.622-623.
41
Kirby p.442.
42
U.a.

28
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

A Jáva-tengeri csata a súlyos áldozatok ellenére mindössze egy nappal késleltette a japán inváziót, a veszteségek
azonban egyúttal megpecsételték a sziget sorsát. A japán csapatok a partraszállást már február 28-án elkezdték a sziget
mindkét végpontján, a szövetségesek pedig megfelelő légierő és haditengerészet nélkül képtelenek voltak hosszú távú
ellenállásra. A japán 16. hadsereggel szemben a holland helyőrség 25 ezer katonája, néhány brit és ausztrál zászlóaljjal
együtt hősiesen védekezett, de március 8-án végül megadásra kényszerítette őket a túlerő.
A japán hódítás Dél-kelet Ázsiában elérte csúcspontját, hiszen az újonnan szerzett légi és tengeri bázisoknak köszönhe-
tően már Ausztráliára is komoly fenyegetést gyakorolhattak, egyúttal pedig a holland Kelet-Indiák meghódításával Japán
óriási gazdasági nyersanyagbázishoz jutott, amely lehetővé tette számára a háború folytatását. A haditengerészet pedig,
mivel jelentéktelen veszteségek árán súlyos vereséget mért a szövetségesekre, önbizalommal várta a további hadműve-
leteket akár az Indiai- akár a Csendes-óceán térségében, és joggal érezhette úgy, hogy a távoli brit illetve amerikai erők
számára komoly fenyegetést már nem jelentenek.
A szövetségesek szempontjából nézve a vereség súlyos, hosszú távú következményekkel járt, hiszen 10 hajó és meg-
közelítően 2 170 tengerész elvesztése szinte a teljes ABDA parancsnokság haditengerészetének pusztulását jelentette.
A veszteségek egyúttal késleltették a brit keleti flotta újjáalakulását, csökkentették Ausztrália önvédelmi képességét, az
Anzac erők pedig elvesztették minden nyugati támogatásukat. A holland kelet-indiai szigetvilág elvesztése pedig meg-
fosztotta a haditengerészetet, de elsősorban a szövetséges légierőt kulcsfontosságú bázisaitól, amelyekről csapást mér-
hetett volna a Japánhoz közeli területekre. Jelen esetben viszont kiindulópontként csupán Ausztrália illetve néhány
csendes-óceáni sziget jöhetett szóba. Mindezek ellenére viszont a legnagyobb csapást Hollandia szenvedte el, hiszen
gyarmatai elvesztése mellett megsemmisült szinte teljes haditengerészete, a szárazföldi és légierő nagy részével együtt,
és utánpótlás hiányában többé már nem tudott aktívan részt venni a Japán elleni háborúban. Így tehát a jáva-tengeri
csata következményeként a szövetségesek 1942-ben dél-kelet ázsiai vizeken jelentősebb hadműveletre már nem vállal-
kozhattak, a japán haditengerészet pedig uralta az óceánokat, így újabb hódítások felé indulhatott, amely azonban már
43
meghaladta erejét, amint azt az 1942. májusi korall-tengeri és főleg a június midway-i csata is bebizonyította.
Összegzésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy a szövetségesek kezdeti gyengesége, amely levegőben, szárazon és ví-
zen egyaránt megnyilvánult Dél-kelet Ázsiában, már előre behatárolta lehetőségeiket a Japán elleni küzdelemben. Habár
a Prince of Wales és a Repulse tragédiája előtérbe állította a légierő szerepét a hadihajókkal szemben, az ABDA erők
szűkös forrásainak köszönhetően mindvégig képtelenek voltak a szükséges légi támogatás biztosítására a flotta számá-
ra. Ez az alaphelyzet pedig a japán haditengerészeti és légi fölénnyel kiegészülve szinte esélytelenné tette a szövetsé-
ges erőket egy győztes tengeri csata megvívására. Természetesen nem szabad elfeledni, hogy az ABDA stratégiája,
mely szerint Jávát a végsőkig védeni kellett, nagymértékben járult hozzá a súlyos vereséghez, hiszen a szárazföldi és
légierő gyengesége miatt a haditengerészet bevetését elkerülhetetlennek tartották, még ha ez a flotta teljes pusztulását
idézi is elő. Magát a csatát tekintve pedig egyértelmű, hogy a hiányos kiképzés, a rossz kommunikáció, a gyengébb
fegyverzet, a rossz hírszerzés japán oldalon pedig mindennek az ellenkezője más eredményt nem hozhatott, mint egy
olyan döntő japán győzelmet, ami után Roskill kapitány szavaival élve: „Csak az emléke maradt annak az útnak, amely-
44
ben” a szövetséges hadihajók a végsőkig küzdöttek a túlerővel szembe.

43
Wikipedia ill. Kirby p.443.
44
Roskill p.184.

29
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

1. melléklet
A japán és a szövetséges erők fegyverzetének összehasonlító adatai45
Ágyuk Ágyúcsövek száma Percenként kibocsátott lőszermennyiség (font)
Japán ABDA Japán ABDA
8 inch 20 12 22240 10800
6/5,9 inch 0 25 - 12500
5,5 inch 14 - 11760 -
5 inch 89 8 45390 4800
4,7 inch 4 22 1800 10912
4 inch - 28 - 13020
Összesen 127 95 81190 52032
*
Torpedók Japán ABDA
24 inch 138 -
21 inch 6 100
Összesen 144 100
*Az itt közölt adatok forrásonként eltérőek lehetnek

A torpedók összehasonlító adatai

Nemzet Típus Robbanófej (Font) Hatótáv (yard) Sebesség (csomó)
Japán 610 mm 8.yr 759 20000 28
Japán 610 mm 93 1080 44000 36
Nagy Britannia 533 mm MkIX. 810 15000 35
Hollandia 533 mm 350 13000 28
USA 533 mm Mk8 212 14000 27

2. sz. melléklet
A japán és az ABDA haditengerészet veszteségei46
1942. február 27– március 1.
ABDA erők
Exeter
Nehéz cirkálók Elsüllyedt
Houston
De Ruyter
Könnyű cirkálók Perth Elsüllyedt
Java
Witte de With
Kortenaer
Electra
Jupiter
Encounter Elsüllyedt
Rombolók
Evertsen
Pope
Pillburg
Edsall
Bankert Súlyosan károsodott
Repülőgép szállító Langley Elsüllyedt
Tankert Pecos Elsüllyedt

45
www.microworks/Java
46
www.microworks.net/pacific/battles/sunda_strait.htm, www.en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_java_Sea,
www.ibiblio.org/hyperwar/AAF/USSBS/PTO-Campaigns/USSBS-PTO-3.html

30
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 1. szám
KLEMENSITS Péter

Japán erők
Nehéz cirkálók Haguro Felszíni károsodás
Jintsu
Sirakumo
Könnyű cirkálók Felszíni károsodás
Shikinami
Shirayuki
Asagumo Súlyosan károsodott
Rombolók Tokitsukaze Felszíni károsodás
Sakura Maru
Horai Maru
Csapatszállító hajók Elsüllyedt
Tatsunu Maru
Ryujo Maru

A szövetségeseknél megközelítően 2173 tengerész halt meg vagy került fogságba, japán oldalról nincsenek pontos információk.

Kulcsszavak: II. világháború, Távol-kelet, tengeri hadműveletek, Jáva-tengeri csata

Keywords: Second World War, Far East, naval operations, Battle of the Java Sea

FELHASZNÁLT IRODALOM

HERMON, G.ill G.: Official Histories – Second World War; Royal Australian Navy, Vol. 1. Australian War Memorial. 1957.

KIRBY, S. W.oodburn.: The War Against Japan.., Vol. 2. London 1958

ROSKILL, S. W..: The Navy at War 1939-1945. Collins, London, 1960

WINSLOW, Walter G.: The Ghost that Died at Sunda Strait. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 1984

www.ibiblio.org/hyperwar/USN/USN-CN-Java/USN-CN-JavaSea-12.html

www.microworks.net/PACIFIC/battles/java_sea.htm

www.en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_java_Sea

www.britain-at-war.urg.uk/WW2/London_Gazette/Java_Sea/hatml/body_appedix.htm

www.microworks.net/pacific/battles/sunda_strait.htm

31