A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 2. szám
SOMKUTI Bálint

GYŐZELEM VAGY VERESÉG?

VICTORY OR DEFEAT?

A győzelem vagy vereség kérdése elválaszthatatlan a hadviseléstől. Ám ahogy a körülmények változnak, a siker
vagy kudarc mérésének módszere is változtatásra szorul. Egy létrejött politikai és katonai helyzet győzelemként
értékelhető egy nézőpontból, ugyanaz a helyzet, katasztrófaként a másikból. A XXI. században kevés klasszikus
háborúra, ám annál több nem-hagyományos összecsapásra számíthatunk, ahol a sikert nem megsemmisített
hadosztályokban, hanem a lakosság támogatásában mérik.

The question of winning or losing is inseparable from warfare. Yet as the circumstances in which wars are
fought change the old ways of measuring success in war are also in need of adjustment. An outcome could be
victory a point of view and a disaster from another. In the 21st century large scale conventional operations will
be rare. MOOTWs (military operations other than war), will be ubiquitous. Victory will not be measured in the
number of destroyed enemy divisions but in parameters of popular support.

„Ha ismered az ellenséged és ismered magad, nem kell félned száz csata kimenetelétől sem, [...] ha nem ismered sem
1
magad sem az ellenfeled, minden csatában alulmaradsz.” – Szun Ce III./18.
Az utóbbi évek vegyes eredményeket hozó biztonságpolitikai eseményei nyomán újra előtérbe került az örök kérdés: Mi
a győzelem és mi a vereség. Lord Byron nagyot csalódott, amikor a 19. századi görög szabadságharcosokban a
thermopülei hős „hopliták” helyett, „hátrafelé nyilazó” szkíta lovas íjászokat talált. A lord ugyanis a klasszikusokból kiin-
dulva azt feltételezte, hogy a modern görögök is az utolsó emberig harcolnak. Ám az őslakosok – helyesen felmérve az
erőviszonyokat – nem álltak ki szabályos ütközetre a török hadsereggel, hanem klasszikus rajtaütésekkel őrölték fel a
2
szultáni csapatok morálját. Hasonlóképpen az izraeli hadsereg is hiába végzi ki a Hamász vezetőit minimális veszte-
séggel és polgári áldozattal (targeted killing – célzott likvidálások), vagy rombolja le az öngyilkos merénylők házait, a
3
Gázai-övezet lakosságát nem tudja kizárólag erőszakkal rákényszeríteni a békére.
1982 (azaz az FM 100-5 Operations szabályzat megjelenése) után a címben szereplő kérdés viszonylag könnyen el-
dönthető volt, nem kis mértékben Brigadier General Huba Wass de Czege azaz czegei Wass Huba dandártábornok
(Wass Albert fiának) közreműködése nyomán. Az ő nevéhez köthető a megtépázott morálú US Army újjászervezése,
4
egész pontosan az Air-Land Battle koncepció létrehozása. Az elsősorban a Fulda-rés és az európai hadszíntér sajátos-
ságaira kidolgozott elmélet – melyet nyugodtan nevezhetünk a mozgáscentrikus hadikultúra első amerikai megjelenésé-
nek – helyreállította a szárazföldi erők önbecsülését. Elképzeléseit, illetve a technológiába vetett bizalmat visszaigazolta
az izraeli fegyveres erő (Israeli Defence Forces) 1982-es Bekaa-völgyi hadművelete (Operation Peace for Galilee),
5
melyben az akkori szovjet és amerikai csúcstechnológia és doktrínák csaptak össze, az utóbbi fényes győzelmével.
A gerillákról, partizánokról kialakult színes, romantikus (és hamis) kép ellenére a számunkra megszokott, általánosan
clausewitzinek nevezhető hadviselés nemcsak a katonai, hanem a civil életben is uralja felfogásunkat. Legyen szó az
anyag-, vagy mozgáscentrikus hadikultúráról (ún. ortodox hadikultúrák) a nyugati civilizációban a fő cél az ellenséges

1
Szun Ce: A hadviselés tudománya, 2004, Budapest, 35. old.
2
John Keegan: A hadviselés története, 2002, Szekszárd, 21. old.
3
A cikk írása közben lezajlott „Cast lead” hadművelet eredményeit ilyen rövid időn belül nem lehet megítélni.
4
Kőszegvári Tibor: Hadviselés a XXI. században, In: Hadtudomány, 1999/1
5
Rebecca Grant: The Bekaa Valley War, http://airbase.ru/alpha/b/bekaa1/eng/ 2010. 04. 02

1
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 2. szám
SOMKUTI Bálint

hadsereg legyőzése. Némi egyszerűsítéssel egy hagyományos háború a következő sémát követi: hivatalos hadüzenet,
6
majd a szembenálló hadseregek hadműveletei, ezekben csaták, ütközetek, békekötés.
Szakértők szerint azonban a jövő (sőt a közelmúlt is) sokkal inkább aszimmetrikus, gerilla, vagy kis háborúkról szólt/szól,
7
mint hagyományos hadműveletekről.

HADIKULTÚRÁK ÉS CÉLOK

Egy gyakran használt és frappáns megfogalmazás szerint a gerilla katonai szempontból „akkor is győz, ha nem veszít”.
8
A nyugati gondolkodás számára az ortodox hadikultúra az elfogadott, míg a gerilla hadikultúra nehezen megérthető.
Ennek több oka is van. Talán a legfontosabb az a felosztás, melyet clausewitzi háromságnak szoktak nevezni: polgár,
katona, állam. Az állam biztosítja a katonaság működésének hátterét, melyet a nem harcoló civil lakosság közreműködé-
sével valósít meg. Fő cél az ellenség haderejének, ez által katonai potenciáljának megsemmisítése. A hadműveletekben
sem az állam, sem a lakosság nem vesz közvetlenül részt. Ugyan cél a polgári áldozatok minél kisebb száma (egy mo-
dern eufemizmussal: a járulékos veszteség alacsony szinten tartása), a gyakorlatban egy aszimmetrikus háborúban, a
szétszórtan felvonuló ellenséges tömeghadseregek ellen kifejlesztett fegyverek, melyeket a légierő illetve a tüzérség al-
kalmaz ennek éppen az ellenkezőjét érik el.
Ezzel szemben a gerilla hadikultúrában ez a hármas felosztás nem érvényes. Egyrészt azért, mert legtöbbször a gerillák
saját állam (szervezet) létrehozásáért küzdenek, másrészt céljuk elsősorban politikai és nem katonai: a lakosság támo-
gatásának megszerzése, megtartása valamint az ellenfél lakosságának „kifárasztása.” A gerilláknak azonban ahhoz,
hogy harcoljanak, vagy legalábbis fenntartsák a küzdelem látszatát elég néhány látványos akciót végrehajtaniuk, legyen
szó akár improvizált robbanó eszközökről (Improvised Explosive Device), egy orvlövész legendájáról, vagy merész rajta-
9
ütésekről. Néhány ritka ám látványos akcióval és ezek megfelelő kommunikációjával fent tudják tartani azt a látszatot,
hogy ők ténylegesen harcolnak. Meglepő módon ez a jelenség nem korlátozódik a szárazföldre. Ez a „fleet-in-being” az-
10
az a flották már létezésükkel olyan fenyegetést jelentenek, melyet az ellenfél nem hagyhat figyelmen kívül.
Ráadásul nemcsak a saját, hanem a nemzetközi közvélemény, sőt az ortodox hadikultúrájú ország lakossága számára
is csak addig tekintendők legális hadicélnak, amíg a rajtaütésben – a gerilla hadikultúra tipikus harccselekményében –
vesznek részt, így különösen nehéz velük katonai eszközökkel szembeszállni.
Mindezeken felül megnyugtató megoldást a nemzetközi jog sem nyújt. A világon számos olyan terület található, ahol a
hagyomány, vagy a közbiztonság alacsony szintje miatt sokan viselnek fegyvert. A népi háború és az ellenállók proble-
matikáját, azaz a kombattánsok és a civilek megkülönböztetését először az 1907-es hágai konferencián, később az
1977-es genfi kiegészítő jegyzőkönyvben próbálták meg rendezni, sajnos sikertelenül. Olyan definíció, amely széles kör-
11
ben használható és alkalmazható sajnos nem született.
„We won. I saw it on CNN. (Nyertünk. Láttam a CNN-en.)” – ismeretlen amerikai tiszt.

6
Ágh Attila: Konfliktusok, háborúk, Budapest, 1989
7
Deák János: Napjaink és a jövõ háborúja, In: Hadtudomány, 2005/1, és Hammes, Thomas X., ’The Sling and the Stone: On War in the
21st Century’, Zenith Press, 2004
8
Porkoláb Imre: Aszimmetrikus hadviselés: Az ortodox és a gerilla hadikultúra összecsapásai
http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Porkolab.pdf 2010. 04.02.
9
IED támadás: http://www.indavideo.hu/video/Iraki_ied_robbantasok 2010. 04. 02.
Juba: http://www.juba-online.blogspot.com/ 2010. 04. 02.
Rajtaütés: http://www.liveleak.com/view?i=cb4_1174174085 2010. 04. 02.
10
N.A.M Rodger: The command of the ocean, London, 2004,. 145. old.
11
Ld. „A kombattánsok kötelesek fegyvereiket nyíltan viselni a katonai összecsapás, illetve az azt megelőző felfejlődés során.” Bokorné
Szegő Hanna: Nemzetközi jog, Budapest 2003 242. old.

2
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 2. szám
SOMKUTI Bálint

12
Az eleddig utolsó jelentősebb hagyományos katonai konfliktus az 1991-es második Öböl-háború volt, mely az első élő-
ben közvetített fegyveres konfliktussá is vált egyúttal. Bár ebben az esetben a média csak kiegészítő szerepet játszott. A
történelem során számos alkalommal a propaganda elengedhetetlen részét képezte a hadjáratoknak. A középkori mon-
golok például maguk terjesztettek tényleges kegyetlenségükről szóló híreket, mellyel sok esetben sikerrel csökkentették
a meghódítandó terület lakosságának ellenállását. Minden valószínűség szerint ismerték az ókori kínai teoretikus, Szun
Ce idevonatkozó maximáját: „[…] a legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül történő megtö-
13
résében rejlik.” Még ha el is tekintünk az egyértelműen elfogult Al-Dzsazíra által kifejtett hatástól a BBC vagy a CNN
által bemutatott képsorok is könnyen romba dönthetik bármilyen hagyományos, katonai (divatos szóval kinetic, azaz ki-
14
netikus) művelet eredményét. Mindezen hatásokat felerősítik az egyértelműen egyik vagy másik oldalra húzó médiu-
mok (ha volt valaha egyáltalán pártatlan tájékoztatás, ld. Hearst és szerepe az amerikai-spanyol háború kirobbantásá-
15
ban). A videó megosztó oldalakra feltöltött propaganda-videók hatása is hasonló lehet.
„A háború tehát az erőszak ténye, mellyel az ellenséget saját akaratunk teljesítésére kényszeríteni igyekszünk.” –
Clausewitz
Más szóval az a vesztes, aki beismeri vereségét. Ilyen mértékű vereséget népi vagy másképp kisháborúkban a XXI.
században nehéz elérni, ugyanis a korábbi korok brutális eszközei (mint például a herero törzs, vagy a búrok ellen al-
16 17
kalmazott megoldások) már egyáltalán nem, vagy alig használhatóak. Az úgynevezett „katonai horizont alatti” társa-
dalmak számára például nincs, ezért értelmezhetetlen, a különbség a férfi és a harcos között (vö. J. F. Cooper, és Karl
May könyvekben megismert indián törzsek), éppen ezért a gyarmati időkben széles körben használt módszerek letűnté-
vel más megoldásokat kell találni. Más okokból ugyan, de ez a helyzet Irakban és Afganisztánban, valamint ez lenne a
helyzet Irán megtámadása esetén is. Az USA (és szövetségesei) irányában, ezen országokban a lakosság elsősorban,
18
de nem kizárólag, George W. Bush ellentmondásos politikája nyomán általános ellenszenvvel viseltetik. Politikai célo-
kat manapság nem, vagy nagyon nehezen lehet elérni kizárólag katonai erő alkalmazásával.
Ennek a helyzetnek jellemző példája a 2006-os libanoni háború, melyben a Hizb’állah egyértelmű taktikai és stratégiai
veresége ellenére, érzékelhető veszteségeket okozott az IDF-nek. Azonban az izraeli hadsereg a lebombázott hidak, a
megsemmisített infrastruktúra és az okozott jelentős veszteségek ellenére sem tudta két célját elérni: a háború végéig
19
rendszeresen érte rakétatámadás Észak-Izraelt, és a két elrabolt katonát sem sikerült kiszabadítani. A siíta szervezet,
20
professzionális hadseregekhez méltó ellenállása, melyet az izraeli hadsereg, ha kelletlenül is, de elismert, szintén az
eltérő felfogások tipikus példája. Az elszenvedett veszteségek ellenére is győzelmet hirdettek ugyanis, bár a szervezet
21
vezetője később bevallotta, hogy a veszteségek súlyossága nem állt összhangban az elért nyereséggel. Ám a 2006-os
II. libanoni háború eredményeképpen Frank Hoffman: Conflict in the 21st Century: The rise of hybrid wars (XXI. századi
konfliktusok: a hibrid háborúk megjelenése) című művében a Hiz’bállahot mutatja be, mint új típusú hadviselő felet.
„A második világháború volt az ipari, államok közötti háborúk legjellemzőbb példája. Megdöbbentő, szörnyű és végső
felvonása paradigmájának.” – Sir Rupert Smith tábornok

12
Európai terminlógia szerint az 1980-88-as iráni-iraki volt az első Öböl-háború
13
Szun Ce, 31. oldal
14
A szerző itt természetesen nem az Abu Graib vagy a Guantánamóhoz hasonló durva jogsértésekre gondol.
15
IED támadás: http://www.indavideo.hu/video/Iraki_ied_robbantasok 2010. 04. 02.
Juba: http://www.juba-online.blogspot.com/ 2010. 04. 02.
Rajtaütés: http://www.liveleak.com/view?i=cb4_1174174085 2010. 04. 02.
16
A hererok egy részét szó szerint a sivatagba géppuskázta a császári német hadsereg 1904-ben, az angolok koncentrációs táborokba
zárták a búr telepeseket
17
azaz olyan társadalmak számára, melyeknél nem különül el a harcos és a férfi fogalma.
18
World View of US Role Goes From Bad to Worse, http://news.bbc.co.uk/2/shared/bsp/hi/pdfs/23_01_07_us_poll.pdf 2010. 04. 02.
19
Matt M. Matthews: We Were Caught Unprepared: The 2006 Hezbollah-Israeli War, Kansas, 2006,
20
Matthews 63-64. old.
21
http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/5291420.stm és http://index.hu/politika/kulfold/hezb0828/ 2010.04. 02.

3
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 2. szám
SOMKUTI Bálint

Az 1945 óta eltelt időben a konfliktusok túlnyomó többsége nem a vesztfáliai rendszer szabályozott, államok közötti há-
borúja volt, hanem az államokon belüli, ritkább esetben azokon átnyúló alacsony intenzitású konfliktus, ahol a hangsúly
sokkal inkább a percepción, azaz a lakosság támogatásán volt, mint a tényleges katonai műveleteken. Ennek fő oka a
hidegháború tömegpusztító fegyverek által biztosított egyensúlya volt, mely megakadályozta egy esetleges hagyomá-
22
nyos háború kirobbanását. A XXI. század hajnalára beérett változás szükségességét jól jelzi, hogy az Egyesült Álla-
mok felkelés-ellenes műveleteinek egyik fő tanácsadója, David J. Kilcullen alezredes teljes paradigmaváltást sürgetett
23
egyik sokat idézett cikkében. A közeljövőben a tömegpusztító fegyverek jelenlétén túl a globalizáció is korlátozza a ha-
gyományos konfliktusok kirobbanásának esélyét (ld. a befektetők kivonulása az orosz tőzsdéről, mely azonnal összeom-
24
lott amint a gazdasági válság komolyabbra fordult).

A FENTIEKBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETETÉSEK

1. A XXI. század nem-hagyományos összecsapásaiban, melyeknek még az elnevezéséről is vita folyik (kis-, hib-
rid-, irreguláris-, gerilla-háború, negyedik generációs konfliktus stb.) a győzelmet nem halott ellenséges kato-
nákban, vagy meghódított területben mérik, hanem a helyi lakosság támogatásában és egyéb szociológiai ka-
25
tegóriákban.
2. Olyan eufemizmusokkal, mint járulékos veszteség kizárólag magunkat csapjuk be. A rokonaikat, értékeiket el-
vesztő helyieket nem.
3. A hagyományos, kinetikus hadműveletekkel szemben előnyt élveznek a lakosság támogatására indított művele-
26
tek, CIMIC, PSYOPS támogatással.
4. Két teljesen eltérő politikai célokkal rendelkező, egymással ellenséges szervezet ugyanazt az eredményt min-
den további nélkül kommunikálhatja győzelemként.
5. A média általában döntő hatással van a lakosság (mind a helyi, mind az otthoni) hangulatára, támogatására, így
valamilyen szintű (ön) korlátozására szükség van.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy korunk új típusú konfliktusaiban, azok jellegzetességei miatt nem annyira maguk a
műveletek, hanem azok kommunikációja képezik a súlypontot, mely helyzetre talán egyetlen modern hadsereg sincs fel-
készülve.

Kulcsszavak: győzelem, vereség, XXI. századi hadviselés, felfogás, sikeresség meghatározása a békeműveletekben.

Keywords: victory, defeat, 21st century warfare, perception, measuring success, MOOTW, media.

FELHASZNÁLT IRODALOM

ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. -Budapest, 1989.

Bocs, nem háborút akartunk. http://index.hu/politika/kulfold/hezb0828/

BOKORNÉ SZEGŐ Hanna: Nemzetközi jog. -Budapest, 2003.

DEÁK János: Napjaink és a jövő háborúja. =Hadtudomány, 2005/1.

22
General Sir Rupert Smith: The utility of force, London, 2005, 151. old.
23
David J. Kilcullen: New Paradigms for 21st Century Conflict, http://www.america.gov/st/peacesec-
english/2008/May/20080522172835SrenoD0.8730585.html
24
pl. http://index.hu/gazdasag/blog/2008/10/07/ki_sem_nyitott_az_orosz_tozsde?main&rnd=658 2010. 04. 02.
25
Smith, 312. old.
26
Padányi József: A nemzetközi környezetben zajló katonai műveletek jellemzői, erkölcsi dilemmái. (Gligor János szerk.: Katonai etika)
Budapest, 2005. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. 275. old.

4
 A ZMNE KLHTK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE
Budapest, 2010.
3. évfolyam 2. szám
SOMKUTI Bálint

GRANT, Rebecca: The Bekaa Valley War. http://airbase.ru/alpha/b/bekaa1/eng/

HAMMES, Thomas X.,: „The Sling and the Stone: On War in the 21st Century”. Zenith Press, 2004.

KEEGAN, John: A hadviselés története. -Szekszárd, 2002.,

KILCULLEN, David J.: New Paradigms for 21st Century Conflict.

http://www.america.gov/st/peacesec-english/2008/May/20080522172835SrenoD0.8730585.html

Ki sem nyitott az orosz tőzsde. http://index.hu/gazdasag/blog/2008/10/07/ki_sem_nyitott_az_orosz_tozsde?main&rnd=658

KŐSZEGVÁRI Tibor: Hadviselés a XXI. században. = Hadtudomány, 1999/1. szám

N.A.M RODGER: The command of the ocean. -London, 2004.

Nasrallah sorry for scale of war. http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/5291420.stm

MATTHEWS, Matt M.: We Were Caught Unprepared: The 2006 Hezbollah-Israeli War. -Kansas, 2006.

PORKOLÁB Imre: Aszimmetrikus hadviselés: Az ortodox és a gerilla hadikultúra összecsapásai.

http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Porkolab.pdf

SMITH, Rupert: The utility of force. -London, 2005.

SZUN CE: A hadviselés tudománya. -Budapest, 2004.

World View of US Role Goes From Bad to Worse. http://news.bbc.co.uk/2/shared/bsp/hi/pdfs/23_01_07_us_poll.pdf

PADÁNYI József: A nemzetközi környezetben zajló katonai műveletek jellemzői, erkölcsi dilemmái.
-In: Gligor János szerk.: Katonai etika. -Budapest, 2005. -pp.271-279.