„"A tudatos férfi kizárólagosan szereti a nőjét. Amikor egy tudatos férfi elköteleződik melletted ...

azt
észreveszed. Biztonságban érzed magad, védett vagy, szeretve vagy. Egy szépséges, okos, szexi
nőkkel teli szobában ő hozzád megy. Teljesen megbízhatsz benne, mert ő tartja a szavát. A tudatos
férfiaknak végtelen lehetőségei vannak arra, hogy megcsaljanak, ám mégsem teszik. Már túljutottak
azon, hogy a nőket hajkurásszák és játszmázzanak. Céltudatosak és szándékkal rendelkeznek – és
ehhez megtalálták a megfelelő nőt.

Amikor megízleled a tudatos férfit, a világ többé már nem ízlik ugyanúgy."

"A conscious man loves his woman exclusively. When a conscious man commits to you ... you're it.
You're safe, you're protected, you're loved. In a room full of beautiful, intelligent, sexy women he's
coming home to you. You can trust him completely because he's a man of his word. Conscious men
have endless opportunity to cheat and they don't. They have moved past chasing pussy and playing
games. They are purposeful and intentional and have chosen the woman for them.

When you get a taste of a conscious man, the rest of the world never really tastes the same."

Jenn – Broken Open

#szilasimárti #anahitatemple #nők #nőkegyütt #nőikör

#nőigyógyulás #párkapcsolat #férfiak #healing #women #goddess #awekeninggoddess #womencircle

#relationship #men”

"A tudatos férfi kizárólagosan szereti a nőjét. Amikor egy tudatos férfi elköteleződik melletted ... azt
észreveszed. Biztonságban érzed magad, védett vagy, szeretve vagy. Egy szépséges, okos, szexi
nőkkel teli szobában ő hozzád megy. Teljesen megbízhatsz benne, mert ő tartja a szavát. A tudatos
férfiaknak végtelen lehetőségei vannak arra, hogy megcsaljanak, ám mégsem teszik. Már túljutottak
azon, hogy a nőket hajkurásszák és játszmázzanak. Céltudatosak és szándékkal rendelkeznek – és
ehhez megtalálták a megfelelő nőt.

Amikor megízleled a tudatos férfit, a világ többé már nem ízlik ugyanúgy."

Beáta Marton fényképe.

Lehet, hogy te az Egység része vagy, de attól még ugyanolyan büdöset kakilsz, mint az, aki ezt nem
tudja magáról...
Lehet valamilyen nagyon mély egységélményed, bepillantásod, tisztánlátásod, de aztán megint itt
leszel. Ebben a testben, ezekkel a vágyakkal, ezekkel az igényekkel. Vannak köztük szépek is meg
csúnyák is. Néha meg kell etetni a testet, néha szexelnie kell, néha el kell menni pisilni, máskor meg
nyaralni. Nem fogsz tudni örökre elbújni a mostani önmagad elől valamilyen spirituális énképbe.
Éppen elég spirituális élményem volt már ahhoz, hogy tudjam: megérthetsz, megláthatsz, átélhetsz
bármit, végül visszakerülsz szépen a testedbe és bemész dolgozni. Onnan jött az írás legelső
mondata, hogy egy régi mesterem mondta mindig, hogy ha valakiről azt gondolod, hogy meg van
világosodva, akkor ülj be mellé a WC-re és látni fogod, hogy ő sem az, aki majd csak úgy "kitantrázza"
magából a dolgokat a toaletten!

Akkor mit tehetsz?

Ne menekülj önmagad elől! ÉLJ! Ne gondold túl az életet, ne a fejedben csináld, hanem tényleg
CSINÁLD! Ha valamit nem tudsz elfogadni, akkor fogadd el, hogy nem tudod elfogadni és változtass!
Éppen attól nem mennek jól a dolgaid, hogy várod a csodát, közben pedig te magad vagy a csoda.
Használd az erőt, amit kaptál. Nem gondolkodni, megérteni, megvilágosodni kell, hanem tapasztalni,
élni! Én magam eddig egy dologból szereztem egyes egyedül valódi tudást: az életből.

Itt, a kettősségek világában, mindenkinek van tiszta és együttérző oldala és van önző és negatív is!
Nincs veled baj, ugyanazokkal a belső konfliktusokkal küzdesz, mint bárki más!

Nincs valamilyen teszt, amin meg kell felelned és nem lesz egy spirituális bíróság, aki majd elítél.
Bármerre elindulhatsz, csak indulj tényleg el!

Nem kell megvilágosodnod, mert valójában itt akarsz lenni. Ez a világ a végtelen lehetőségekkel és
ezekkel a csodálatos emberekkel már régen az, amit keresel. Már most is szabad vagy, csak el kellene
hinned végre!

Diószegi Ádám

Cigarettafüstben

a kanapémra fekve

ránehezedtem az egész életemre,

hogy tudjam mennyit bírok még.

Mi az, mi túl sok már,

s mi az, ami épp elég.

A szobában valaki

hozzám szólt éppen,

a másik csak néma csend:

s eltűnt a szélben.

Az egyik az hívott,

a másik meg féltett

és ő volt az,

aki igazán értett.

Tudja, hogy tudok élni

azért, ami éltet,

és százszor belehalok,

ha mások másra kérnek...

Papp Ádám

"Részemről úgy határoztam, hogy mindennek a magas szintjét kívánom megélni játékos, vagány és
válogatott gyönyörűségek között.

Ha van kedvetek, dönthettek úgy ti is, hogy az ősök (és a pillanatnyilag fizikai testen kívül állomásozó
lélektestvérek) iránti tiszteletből megélitek az anyag világának minden és bármely gyönyörét,
kihasználjátok a testben történő létezés minden kincset érő lehetőségét, megízlelitek az édes
cseppeket.

Igen, dönthetünk úgy, hogy például sz@runk a turáni átokra és mostantól az Ősök (és a Turul) iránti
tiszteletből a boldog derű emeletén tartózkodunk életvitelszerűen.

Szégyentelen módon. Bűntudat nélkül.

A példa játékáért gondolhatok arra, hogy itt és most befejeztem azt a gyakorlatot, hogy a
szenvedésemet, az aszkézisemet, a lemondást, a szegénységet és a sok hasonló limlomot ajánlom fel
"áldozatképpen" a számomra fontos lelkekért vagy ideákért. Ugyanezzel a mozdulattal, egyetlen
tudatos döntéssel átugorhatok oda, hogy a boldog pillanataimat, a kacagásomat, a vágypillanatok
sóhajtásait ajánlom szeretettel és tisztelettel az őseimnek (és a lélektestvéreimnek) , hogy lássák:
értelme van annak, amin eleddig közösen átmentünk. Hogy igenis van fejlődés, van (lehet) közösség;
hogy képesek vagyunk tanulni a múlt fájdalmaiból és jobban, mindig jobban csinálni.
És hogy lehet is, szabad is boldognak lenni Terrán. Hogy a láthatatlan világok immár az öröm, a derű
és a könnyed elengedettség energiáiból táplálkozhassanak.

Hogy rányílhasson végre a szemünk arra, hogy a "Siralomvölgy" táblát már qrva régen leszedték a
bejárati ajtóról.

Talán ki se volt téve soha.

Áldás az Érkezőnek, békesség a Távozónak!"

forrás: Asztrozofia - hétköznapok csillagtükörben

Müller Péter: "A szeretkezés lealjasítása az élet elleni bűntény"

life.hu

"Ha a lány veled szerelembe esve megadja magát, úgy térdelj elébe, mintha imádkoznál. Mert istenek
teremtő műhelye az ő teste! Teremtés titkaiba vonatsz be az ő lába között."

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától.

Minden harcos csalt és hazudott már életében.

Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.

Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt.

Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos.

Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben.

Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani.

Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.

Éppen ezért a fény harcosa:

... mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott
pillanatban.

(Paulo Coelho)

forrás: Csillag Ősforrás

bejegyzést.

2017. november 5. 20:36

"A masszázsra szüksége van a világnak, mert a szeretet eltűnt. Egyszer a szeretők érintése elég volt.
Az anya megérintette a gyereket, játszott a testével, és az is egy masszázs volt. A A férj játszott a
felesége testével, az is masszázs volt; elég volt, több mint elég. Egy mély meditáció volt, része a
szerelemnek. De ez eltűnt a világból. Szép lassan elfelejtettük, hol érintsünk, hogyan érintsünk,
milyen mélyen érintsünk. Igazából az érintés a legelfeledettebb nyelv."

Müller P.”

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor
szeretett. És szerették.

AZONOSULÁSOK CSAPDÁJÁBAN

Mit is jelent az azonosulás? Azt, hogy azonosulunk egy olyan formával (pl. a nevünkkel), ami
eredetileg nem tartozott hozzánk (mindannyian név nélkül születtünk), de az azonosulás útján az
adott forma a részünké vált.

Amikor azonosulunk egy formával, akkor megjelenik az Ego, a kis én. Az én mindig valamivel való
azonosulást, önmeghatározást jelent (férfi vagyok, apa vagyok, angol vagyok, keresztény vagyok stb.)
Az Ego alapját tehát ezek, a számunkra fontos dolgokkal való azonosulások adják.

Erre az állapotra pedig az a jellemző, hogy mindig korlátozott és kirekesztő. Az azonosulást ugyanis
mindig választás előzi meg: ez a dolog, ez a forma fontos számomra amaz pedig nem. És általában mi
az általunk szépnek, jónak és értékesnek tartott formákat választjuk, azokkal azonosulunk, azért,
mert úgy gondoljuk, hogy így leszünk mi magunk is szépek, jók és értékes emberek. A választással
pedig mindig együtt jár a szorongás, a félelem attól, hogy elveszítjük a számunkra fontos dolgokat és
így azzal együtt önmagunkat is.

Az Egóval való azonosulás lesz aztán minden illúzió és ezzel együtt minden problémánk és
szenvedésünk forrása. Mivel mindenki körülöttünk az Egót tekinti élete legfontosabb
középpontjának, ezért bennünket is úgy neveltek a szüleink, hogy felnőttként lehetőleg egy erős
középponttal, egy erős Egóval rendelkezzünk. Erre azért is van szükség, mert a társadalom és a
kultúra körülöttünk az erős Egóval rendelkezőket isteníti, azoknak kedvez.

Csak azért, mert spirituális keresők lettünk, az azonosulás folyamata nem áll le. Csak most már más
válik fontossá számunkra, például a kitágult tudatállapot, vagy az asztrális projekció élményének a
megtapasztalása. Ekkor ezekkel az élményekkel azonosulunk, ezek válnak fontossá számunkra, ezek
adják a spirituális Egónk önazonosságát. Semmi nem változott, csak a formák, amelyekkel
azonosultunk.

Mindannyiunk életében adódnak azonban olyan pillanatok, amikor egy rövid időre fellazulhat a
formákkal való azonosulásunk és mi ekkor egy teljesen más tudatállapotot tapasztalhatunk meg.

Amikor megszűnik egy formával való azonosulásunk, akkor mintegy tér keletkezik köztünk és az adott
forma között és meglátjuk, felismerjük, hogy mi nem vagyunk azonosak a formával. Az azonosulás
feloldódásával együtt pedig eltűnik az ego, az én is. Az egóval együtt pedig eltűnt minden olyan
dolog, amit eddig nagyon fontosnak tartottunk. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy élünk, a létünk
nem tűnt el az egoval együtt.

Amit megtapasztalunk azt Vanság-nak nevezhetnénk. Csak a létezés van, melyben szemtanúként
szemléljük a körülöttünk lévő formák táncát. Nem azonosulunk semmivel, egy választás nélküli
tudatosság vagyunk. Függetlenek és szabadok vagyunk a formáktól és a velük való azonosulásoktól,
eltűnt minden szenvedésünk és problémánk, nyugalom és béke ölel körül minket.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből.

forras: ebresztohivas.blogspot.hu

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot.

Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott.

Tudom, hogy közhely, de a szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt
mondom, légy fülig szerelmes. Olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. Hogy találhatsz
rá? Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre. Mert most nem dörömböl. Az az igazság, kicsim, hogy
enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor, egyáltalán nem is éltél. De
meg kell próbálnod. Ha nem próbálod meg, nem is éltél.

"A vad férfi shakti sötét ősi folyamának semmi köze a ma ismert torz férfi minőséghez – az igazi férfi
shakti nagyon nagyon vad és hatalmas. Nagyon erős és játékos. Nagyon közvetlen és átható. Csak a
szeretetet szolgálja. A legtöbb férfi sosem engedte meg magának, hogy hozzáférjen ehhez az
oldalához.

A férfi shakti közvetlenül fejeződik ki a világba. Ez a harcos energia, ami az emeriség felemelkedését
inspirálja, és radikális változásokat eredményez. Ez a vad férfi shakti csak nyitott szívvel, és a női
minőséggel teljes kapcsolatban kelhet életre."

Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi

stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem
volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fogkefe, a kis női hókuszpókuszok a
hálószobában, a széthagyott harisnyák, lehettem volna az eldobált fülbevalók, és az előszobában
lerúgott magassarkúk, és lehettem volna én a drágám, megjöttem. Lehettem volna otthon, női kezek,
gondoskodás, megnyugvás, simító kéz a nap végén, ölelés, amibe belezuhansz. Lehettem volna
virágok a kopott balkonládában, közös képek a falon, lehettem volna reszkető aláírás az anyakönyvi
hivatalban. Lehettem volna a mindened. király eszter

Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad
elengedni. Egy napon valóság lesz

Az élet alapvetően játék. Soha senki nem fog nyugalmat lelni aki véresen komolyan veszi. Aki
komolyan veszi magát, az Egot bebetonozza és végleg trónra ülteti. Az aki a halandósaga hitében
nem mer játszani az élettel, az a halálban hisz és rettegi azt. Az álszentség, a nélkülözhetetlenség
démona, a változástól való félelem, a tökéletesség, a rugalmatlanság, a te épìtett korlátaid, mert bele
akarsz halni az életedbe, már most. Az életben semmi sem túl komoly. Ami komoly az csinált és nem
természetes. Ha komolyan meg akarsz világosodni csak egy szép szavakat kifelé mormoló álszent
leszel. Ha komolyan akarsz venni bármit az magában hordozza az elmúlást, hisz csak egy olyan álarc
ez ami bármikor leeshet. A fák nem halnak bele abba hogy elejtik a leveleik. Nem gondolnak rá. Majd
újra kinő, tavasszal. Minden kinő tavasszal és mindenkinek új és új tavasz ébred. Csak ne vegyétek
olyan komolyan!

Barna Berni: Füveskönyv

bejegyzést.

2017. október 14. 14:31

Hmm.. ☺️😇😈💋

"Amikor valaki mélyen beleveti magát a szexbe, az ego elvész, és ahogy ez a pillanat egyre közeledik,
a félelem megragad. Az emberek szeretkeznek, szexelnek, de nem mélyen, nem igazán. Csak egy
felszínen zajló show-t csinálnak, de ha _igazából_ szeretkezel, akkor minden civilizáltságot magad
mögött kell hagynod. Az elmédet félre kell tenni – a vallásod, filozófiád, mindent. Hirtelen úgy érzed,
hogy egy vadállat életre kelt benned. Üvöltés száll feléd. Talán te is vadállatként üvöltesz – sikítás.
morgás.És ha megengeded, a nyelv eltűnik. Hangok lesznek, olyanok, amit a madarak vagy az állatok
adnak ki.És ekkor a több millió éves civilizáció oda. Úgy állsz ott, mint egy állat, a vad világban."

Sacred Tantra

„"Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a
valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz."”

szerethettél volna

évi 365 napon át

reggel és délben és este

és éjszaka

ott voltam

és sírhattál is volna

belém

minden hajlatomba

és nevethettél volna

minden hajszálamba

és sóhajthattál

mesélhettél

kérhettél

volna

akármit

akárhogyan

megtettem

odaadtam volna

de nem tudtam

kettő lenni

egymagam

tisza kata

Állj Fel!

A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Igazi természeted isteni és
erős. Amikor újszülöttként bömböltél, ételt, törődést követeltél, amikor pici babatestedet
megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré
növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erős. Később lettél gyenge, amikor elvesztetted a
hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erődet, és
meggyengítsenek, akkor lettél gyenge. Rossz gondolataid, téves érzéseid és a körülményeid hatalma
gyengített el.
Tudd, hogy atomerővel születtél. Hatalmas energiával és óriási kezdeti bátorsággal! Elfelejtetted!
Rossz varázslat alá kerültél, és elhitted, hogy gyenge vagy. Ez jusson eszedbe, ha gyengének érzed
magad. Törpék országában előbb-utóbb Gulliver is törpének érzi magát. Hagyja magát lekötözni.
Mindaddig, míg magára nem ébred. És akkor letépi magáról a kötélnek érzett, valójában cérnavékony
kötelékeit. És föláll!

Müller Péter

"Ne egy zárdában, kolostorban tessenek szentnek maradni, hanem a kupleráj közepén" /Popper
Péter

A „PÁRKAPCSOLATI ASZTAL” NÉGY LÁBA

Füst Milán mindig azt mondta, hogy a férfi-női kapcsolat egy négylábú asztal.

Az első láb, hogy két ember életstílusának közel kell lennie egymáshoz. Nem jó, ha az egyik a meleg
tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret… Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni.

A második láb, hogy egymást is szeressék. Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor
adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta, „Péter, most láttam
egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól. Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem
akarnak egymástól semmit, csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!” A professzor
nagyon okosat mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet azt jelenti: hogy a másik létezése
öröm a számomra.

A harmadik láb: szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember
érzelmileg kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Pedig a dolog enélkül sem fog
menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja megmondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák,
az erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.

És a negyedik lába az asztalnak, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat. Csak az olvasókönyvben van,
hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.

A férfi-nő kapcsolat tehát egy négylábú asztal, és ha bármelyik lábbal baj van, akkor az asztal döcögni
kezd, felborul, összetörik.

(Popper Péter: Őszinteség, hazugság és titkok a párkapcsolatban)

A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni
a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat ...
Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett.
Mert a szívünkbe kellene beírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!" Popper Péte
Engedélyt kaptam a betekintésre. Elmondom mit Látok.

Veled váltam NŐvé. A te életeken át nekem edzett FÉRFI ERŐd bontotta ki bennem a szunnyadó
dédelgetett lágyan ringatózó de dinamikus intenzív Női energiákat és nyitotta meg,keltette életre a
hozott vállalásokat. Az én lelkem küldetése erre a fordulóra; elvezetni téged abba a nyitott Szív
világba, ahol saját ősi Férfi Erőd kiteljesedve megszelídül, megnyílik és teremtő ereje teljébe kerül (
és itt most nem feltétlenül anyagi teremtéseket értek) Elvezetni oda, és megtartani ott. Levetve
minden védekezést félelmet gátat ami a szívet körbebástyázza. Láttatni, hogy a szakrális egység
megélése a kettőből eggyé válás a legtöbb mit fizikai szinthez is kötve még elérhetünk. Megtartani itt
úgy, hogy szeretve és biztonságba érezve magad mégse váljék magától értetődővé a jelenlét, hanem
megmaradjon a minden percben megélt hála érzésében. Úgy válni naggyá Istenemberként hogy
Istenasszonyod iránti Imádat egy pillanatra meg ne szűnjön,a feléd áramló valódi Női rajongásból
táplálkozva. Ez az én Vállalásom. Ezért az erős Hívás. És mivel pillanatokra órákra napokra
megérkeztél ide hozzám HAZA, teljes odaadásoddal és jeleneddel, így már tudom, hogy ez
létállapotunk csúcsa a MOST ban. De nem sikerült ott téged megtartanom. Ösztönös vezetéssel
hívással elvittelek és megnyitottad magad,hagytad áradni az érzelmeidet és megragadtál minden
módot, hogy ezt töltsd és tudasd éreztesd velem – ám ennek megszűnése „hétköznapivá” válása,
magától értetődővé degradálása az Imádat, a teljes jelenlét és ennek a minden szintű
kapcsolódásának elemi erejétől való visszavonulás kudarcként érintette Lényem. Ott kezdődött az én
kanosszajárásom a kapcsolatunkban. Lassan elvesztettem a kapcsolódást az Erőmhöz, megindultak
félelmeim, nem találtam az eszközöket az utat mely visszavisz a megéléshez. Szerelmeskedéseinkben
mikor teljes volt a feloldódás, mikor az elme a személyiség és ego a haláltáncát járta mikor a Lélek a
Szikra a Lényem életre kelt odabenn akkor megint ott voltam. Veled voltam ott ..MI voltunk… de ezt
már nem tudtam elhozni onnan, és megtartani a mindennapokban. Nem értettem, hogy ha egyszer
megéltük és képesek voltunk ezt megtapasztalni akkor hogyan adhatod vagy hívhatod ezt vissza csak
hogy a jól megszokott gyakorlati, mindennapi „jobb” működést visszaszerezd, és ne a Szerelem
eufórikus áradásának erejét válaszd..nem értettem , nem „akartam”! És nem tudtam mit tegyek. –
Mára elfogadtam. –
Próbáltam erről beszélni, elmondani de még nem láttam az egészet így nem tudtam átadni. Nem jól
sült el. Gondolom emlékszel… Így aztán a mélyben működő erőt tudatlanul a felszínen „akarássá”
változtattam….
Így „vesztem el”.- mint NŐ. – és avanzsálódtam vissza nővé.

Azon a ponton, mikor „visszavonultál” némileg, tudom túl kellett volna lendülnöm az ijedségen, hogy
elvesztem a Csodát.. csak arra figyelnem, hogy Magamban, Erőmben maradjak, és mutassam,
tartsam a teret a lehetőséget a biztonságot a meleget és - talán csak átmenetileg - a hétköznapokban
kissé a felszín alatt is életben tartsam óvjam, árasszam amire vágyom, és közben körbevegyelek a
biztonság és a szabadság a Szerelem édes keveredésével. Úgy érzem, feléd talán ezt még némileg
tudtam is adni még ha nem is 100% ban, de működött hogy érezd amit érzek…. Ösztönösen mélyről
működött, ahova nem jutott el a bizonytalanság. És bár én most is máshogy gondolom,már látom, és
értem, hogy miért váltottál …

Viszont magam felé! Ó Istenem! Mintha sose indultam volna el az úton. Szinte rémült lettem, feszült
és elégedetlen. De igazán fel sem ismertem. A bennem megjelenő hiánnyal bizonytalansággal
azonosultam. Már látom a gyökerét, az okát és érzem a terheit… ez vezetett hát idáig….valahol itt van
az én felelősségem..

megértem amire mostanra jutottál… elfogadom. Nem kell már mondanod róla semmit.

Kénytelen vagyok akkor így elmondani amit szeretnék. Sokkal nehezebb, egy sor félreértésre ad majd
okot, szóban tisztább egyszerűbb méltóbb lett volna.

Veled váltam NŐvé. A te életeken át nekem edzett FÉRFI ERŐd bontotta ki bennem a szunnyadó
dédelgetett lágyan ringatózó de dinamikus intenzív Női energiákat és nyitotta meg,keltette életre a
hozott vállalásokat. Az én lelkem küldetése erre a fordulóra; elvezetni téged abba a nyitott Szív
világba, ahol saját ősi Férfi Erőd kiteljesedve megszelídül, megnyílik és teremtő ereje teljébe kerül (
és itt most nem feltétlenül anyagi teremtéseket értek) Elvezetni oda, és megtartani ott. Levetve
minden védekezést félelmet gátat ami a szívet körbebástyázza. Láttatni, hogy a szakrális egység
megélése a kettőből eggyé válás a legtöbb mit fizikai szinthez is kötve még elérhetünk. Megtartani itt
úgy, hogy szeretve és biztonságba érezve magad mégse váljék magától értetődővé a jelenlét, hanem
megmaradjon a minden percben megélt hála érzésében. Úgy válni naggyá Istenemberként hogy
Istenasszonyod iránti Imádat egy pillanatra meg ne szűnjön,a feléd áramló valódi Női rajongásból
táplálkozva. Ez az én Vállalásom. Ezért az erős Hívás. És mivel pillanatokra órákra napokra
megérkeztél ide hozzám HAZA, teljes odaadásoddal és jeleneddel, így már tudom, hogy ez
létállapotunk csúcsa a MOST ban. De nem sikerült ott téged megtartanom. Ösztönös vezetéssel
hívással elvittelek és megnyitottad magad,hagytad áradni az érzelmeidet és megragadtál minden
módot, hogy ezt töltsd és tudasd éreztesd velem – ám ennek megszűnése „hétköznapivá” válása,
magától értetődővé degradálása az Imádat, a teljes jelenlét és ennek a minden szintű
kapcsolódásának elemi erejétől való visszavonulás kudarcként érintette Lényem. Ott kezdődött az én
kanosszajárásom a kapcsolatunkban. Lassan elvesztettem a kapcsolódást az Erőmhöz, megindultak
félelmeim, nem találtam az eszközöket az utat mely visszavisz a megéléshez. Szerelmeskedéseinkben
mikor teljes volt a feloldódás, mikor az elme a személyiség és ego a haláltáncát járta mikor a Lélek a
Szikra a Lényem életre kelt odabenn akkor megint ott voltam. Veled voltam ott ..MI voltunk… de ezt
már nem tudtam elhozni onnan, és megtartani a mindennapokban. Nem értettem, hogy ha egyszer
megéltük és képesek voltunk ezt megtapasztalni akkor hogyan adhatod vagy hívhatod ezt vissza csak
hogy a jól megszokott gyakorlati, mindennapi „jobb” működést visszaszerezd, és ne a Szerelem
eufórikus áradásának erejét válaszd..nem értettem , nem „akartam”! És nem tudtam mit tegyek. –
Mára elfogadtam. –
Próbáltam erről beszélni, elmondani de még nem láttam az egészet így nem tudtam átadni. Nem jól
sült el. Gondolom emlékszel… Így aztán a mélyben működő erőt tudatlanul a felszínen „akarássá”
változtattam….
Így „vesztem el”.- mint NŐ. – és avanzsálódtam vissza nővé.

Azon a ponton, mikor „visszavonultál” némileg, tudom túl kellett volna lendülnöm az ijedségen, hogy
elvesztem a Csodát.. csak arra figyelnem, hogy Magamban, Erőmben maradjak, és mutassam,
tartsam a teret a lehetőséget a biztonságot a meleget és - talán csak átmenetileg - a hétköznapokban
kissé a felszín alatt is életben tartsam óvjam, árasszam amire vágyom, és közben körbevegyelek a
biztonság és a szabadság a Szerelem édes keveredésével. Úgy érzem, feléd talán ezt még némileg
tudtam is adni még ha nem is 100% ban, de működött hogy érezd amit érzek…. Ösztönösen mélyről
működött, ahova nem jutott el a bizonytalanság. És bár én most is máshogy gondolom,már látom, és
értem, hogy miért váltottál …

Viszont magam felé! Ó Istenem! Mintha sose indultam volna el az úton. Szinte rémült lettem, feszült
és elégedetlen. De igazán fel sem ismertem. A bennem megjelenő hiánnyal bizonytalansággal
azonosultam. Már látom a gyökerét, az okát és érzem a terheit… ez vezetett hát idáig….valahol itt van
az én felelősségem..

És akkor most nézzünk tovább. Sajnos részemről ezt is muszáj. Sok "mindenkivel" bezsélgettem az
utóbbi napokban a másik oldalról, rengeteg segítséget és rálátást kaptam. Ahhoz, hogy ne jussunk
vissza már mégegyszer milliószodszor is ugyanide - mert nekem már nincs szándékomban ezt a poklot
többet bejárni - el kell mondanom rá kell mutatnom neked is egy pár dologra, ami valószínűleg erről
az oldalról látható csak így, mégis fontos hogy ezt a nézőpontot is ismerd. Szóban kellett volna, hogy
a szeretet is biztosan megmutatkozzon a mondatokban, de mindent el fogok követni hogy ez így is
megvaósuljon. Fontos, hogy próbáld meg ezt egy Szintel fentebbről olvasni és értelmezni. Ez nem
kritika, nem mutogatás, hanem meg kell mutatnom hogy lásd ezt az oldalt is, hogy ki kerülj végre
ebből a körből.

Édesem, a nem beszélek veled egy gyerekes szint képviselete. Az önsajnálat nem megoldás, nem
vezet sehova. Ha saját magad akarod kitalálni amit most nem értesz, akkor nem az igazsághoz jutsz
el, aminek a másik fele nálam van, és ugye csak az egyik nálad, hanem csupán magyarázathoz jó
esetben. Pedig mint tudjuk, semmi nincs véletlenül. A mi szerelmünk és egymásra találásunk pedig
végképp nem. Mindkettőnk életútjának és sorsfeladatának jelentős részét képviselik ezek az
érzelmek, bármennyire is nem szeretnéd.Vállalom a felelősséget a saját hibáimért és kudarcaimért de
nem egyedül jutottam el addig a csütörtök estéig. Csalódtál bennem? Megkérdőjelezed az
őszinteségét az érzéseimnek, a viselkedésemnek? Komolyan gondolod ezt? Nézz mélen magadba.
Tényleg úgy érzed hogy nem voltam őszinte? Hogy nem raktam ki nem adtam át mindenem? Hogy
csalódtál, hogy óriási a csapás és a veszteség az igaz. Én is ezt érzem. Úgy láttad, hogy az
összeomlásom nem volt teljes azon az estén? Nem volt őszinte? A nő akit szeretsz eljutott a teljes
összeomlásig úgy, hogy ez téged teljes mértékben meglepett. Abban az állapotban, mikor
megengedted magadnak, hogy teljesen szabadon engedd a szerelem megélését, amikor egyáltalán
nem esett nehezedre ezt szavakba önteni kifejezni, amikor egy rövid időre bár sokkal nehezebben
ment hogy más úgymond világi dolgok lekössék a figyelmedet és a munkádra 1000 százalékkal tudj
koncentrálni mégis érezhetted hogy valóban élsz, hogy olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja, és
teljesnek éreztük magunkat - na abban az állapotban ez nem tudott volna megtörténni. Mert minden
rezdülésünket érezte tudta a másik, mert valóban figyeltünk egymásra nem csak akkor mikor nem
volt más, "fontosabb" dolgunk és nem csak akkor mikor együtt voltunk. Sokszor próbáltam jelezni.
Tudtad ismersz ősidők óta, hogy mikor vagyok egész, mikor vagyok Önmagamban, hogyan nevetek
amikor felszabadult vagyok, hogyan repdesek körülötted, és veszlek körbe mindennel ami én vagyok.
Mikor láttál ilyennek utoljára? Nem hiányzott?
Akkor mikor először jeleztem neked hogy elveszett valami. Amikor azt mondtad akkor kergessek
vágyálmokat, meg a pillanatot a múltból egész életemben. Na, ott indult el. Mert akkor nem tudtam
eléggé átadni a fontosságát, a nélklözhetetlenségét ennek az érzésnek. Így megpróbáltam onnantól
egyedül visszalopni a csodát a kapcsolatunkba. A Szerelmet a szerelem helyett. És ezt most ha akarod
el bagatelizálhatod, nevezheted álmodozásnak, illúziónak, és naivitásnak vagy bárminek, de ha
tényleg ennyire nem fontos ez az életben, ha tényleg nem EZ a fontos akkor miért is szenvedünk
most ennyire? Miért érezzük azt hogy minden értelem elveszett ? Érezzük ezt akkor ha üzleti anyagi
veszteségér? Ha az anyagi birodalom inog meg? Szóval próbáltam. Volt több erőtlen kísérletem arra
is, hogy elmondjam, hogy beszéljek róla, hogy jelezzem. Nem igazán sikerült. És most visszatérünk az
én felelősségemre. Itt már elindultak a félelmek, a tehetetlenség apró csírája. Ahelyett, hogy amikor
te nem beszéltél ezekről és bevaldiszéltem volna egyre többet és többet én is egyre kevésbé tettem.
EGyre kevesebbet beszéltem a mély érzelmekről a Vágyról, a valódi kapcsolódásról. És mivel nekem
lételemem hogy ezekről beszéljek, gogy elmondjam, hogy szavakba öntsem, így egyre frusztráltabb
feszültebb lettem. Egyre inkább a különbségeket és a hibákat kereste az elmém. Egyre kevésbé
voltam felszabadult és önmagam. Érdekes megállapítás volt a férjem részéről idő közben, hogy a
házasságunk elcsúszásának és a távolkerülésnek egyik fő oka volt, hogy nem beszéltemsoha az
érzésimről és a vágyaimról. hmm.. itt megszólalt a vészharang bennem, de ahelyett hogy tisztábban
láttam volna csak még inkább összekeveredtem. Így a fő szeretetnyelvem hiányától teljesen
kibillenve már addigra mindent magamra vettem (elme szintjén) . A találkozások egyre ritkábbnak
tűntek, egyre kevésbé éreztem magam fontosnak neked, és mivel fennt írtam, hogy a
szerelmeskedéseink alatt éreztem már igazán a kapcsolódást a csütörtöki csak feküdjünk egymás
mellett mert neked akkor így volt teljes és jó - amivel természetesen nincs semmi baj, és alapvetően
boldog vagyok tőle ha így érzed mellettem magad - szóval ezt már teljes elutasításnak éltem meg.

Még akkor sem elhagyni akartalak. Nem azt akartam hogy vége legyen. Pont ellenkezőleg. Soha nem
vágytam annyira ránk és a lényünk összeolvadására mint akkor abban a pillanatban. és utána is még
hiba volt. Hiba volt még megpróbálnom írásban átadni amit érzek, mert nem láttam még az egészet.
más ment át, mást értettél akkor is mint amit mondan akartam... aztán az idő, a távolabb kerülés.
(nem fizikailag) aztán a nem beszélünk, a nem beszélünk az érzéseinkről .... ismerős? ezen csúszott el
minden közben és most utoljára megint ez van. Nem beszélünk.

Csak egy mondat erejéig visszatérnék rá, hogy mikor valódi Önmagad élted, beszéltél. És nem esett
nehezedre. Csodásan beszéltél.

Hát ennyi. Nem volt jó, hogy ezt leírni kellett. Egy csomó minden megint félre megy majd. akár meg is
haragszol majd, és utálsz meg teljesenelfordulsz. Tudom, így ez is benne van a pakliban.

Az igazság? ha nem lenne valódi a szeretetem a Szerelmem, akkor nem írtam volna le ezeket. Akkor
nem lenne fontos elmondani, beszélni, megérteni. Minden pillanatom őszinte volt és semmi más
nem hajtott mint a vágy a veled való valódi szárnyalásra és boldogságra. Hogy ezt elhiszed e? nem
tudom. Hogy megkérdőjelezel e ? Lehet. Szerettem volna ezt személyesen, mert nagyobb esélyét
láttam annak, hogy kisegítjük egymást ebből az állandóan már életek óta visszatérő ésjelenekben is
meg meg élt körből. Hagy nem válik értelmetlenné és hétköznapivá amit megéltünk.