Szeretve Szeretni

Útikalauz a szív birodalmába

Elmés csapdák – egós játszmák

Kukkants bele a könyve, olvass el 3 ajándék-fejezetet, és fedezd fel önmagad a sorok között!
Kedves Olvasó!
Miben és hol ismersz magadra? Ez a könyv, ezek a részletek rólad szólnak.
3 ajándék-fejezetet találsz itt, melyeken át új szemszögből láthatsz rá gondolataidra, érzéseidre a
legmélyebb gödreidben vagy a legszenvedélyesebb szerelmeidben. Olyan világba kalauzolnak ezek az
írások, amelyek őszintén, ám mégis szeretettel tartanak tükröt és segítséget eléd.

A könyv fejezeteinek végén találsz tanácsokat, technikákat, útmutatásokat is, amelyekkel könnyebben
visszanyerheted boldog, békés önmagadat! A rövid kérdések által pedig a saját életedre és megéléseidre
is lefordíthatod a tartalmat, így még mélyebb felismerésekre juthatsz önmagaddal és érzelmi
működéseiddel kapcsolatban is.

Az alábbi 3 fejezet vár rád:

Bizonytalanságban tart a kedvesed? …………………………………………………………………………………………..3. oldal

Az erős nők is vágynak a szeretetre …………………………………………………………………………………………….8. oldal

Amikor a férfi szenved ……………………………………………………………………………………………………………….12. oldal

A könyv további 21 fejezete, és 22 idézete, valamint a 2. kötet 27 fejezete és idézetei segítenek

önmagadra találni a szeretet, szerelem teljességének élményében, a gondok közötti kiutak keresésében,
döntéseid felvállalásában, az elengedés folyamataiban, valamint nőiséged vagy férfiasságod
megélésében.

Rátalálhatsz az ész és a szív békés összhangjára, harmonikus egyensúlyára! Ráláthatsz arra, miként élj
szeretetben, békében, egységben önmagaddal és másokkal.

A boldogság, amit keresel Te magad vagy. Egyszerűen csak éld meg önmagad! Éld meg azt, aki vagy!
BIZONYTALANSÁGBAN TART A KEDVESED?
A kapcsolat különös energiákkal indult. Berobbant az életedbe, mint egy villámcsapás, és úgy ragadott
magával az érzés, mint a mesékben. A legszebb, legteljesebb pillanatokat éltétek meg együtt, és bizton
tudtad, hogy mindez nem csak csalfa illúzió volt, ami megtévesztett, hanem kölcsönösen izzó,
varázslatos láng. Hatalmas élmény, egy valód csoda.

Azonban a csoda alighogy megmutatta magát, egyik pillanatról a másikra hirtelen rémálommá vált. Épp,
mire kezdted volna elhinni, mire ráeszméltél, hogy része lehet az életednek és mire szervezni, tervezni
kezdted, ő egyre inkább elmaradozott.

A mindennapok egyre üresebbé váltak, és a kérdések zakatolni kezdtek a fejedben: "Elveszítem?", "Ennyi
volt?", vagy: "Hát ő nem érzi azt, amit én?", "Csak hazugság lett volna?".

Egyre inkább átadod magad a várakozásnak, miközben a múlt emlékein révedezel, és félsz, hogy kisétál
az életedből a nagy betűs boldogság, amit ő hozott magával. Amikor nem bírod a várakozást tovább, írsz
neki, és kéred, legyen őszinte, mondja meg, mi változott. Mondja meg, hogy akarja-e ezt a kapcsolatot,
és adjon valami egyértelmű választ arra, hogy a folytatást tervezi, vagy akár arra, hogy itt a vége, csak
történjen végre valami! Ez a várakozás borzasztó, a veszteség érzése bénító. Mert minden egyes nappal
önmagadból veszítesz: hitet, reményt, erőt, önbizalmat, önbecsülést.

Ő néha válaszol, és azt írja: "A türelmedet kérem.", "Még ne sétálj ki az életemből!", vagy: "Ne
butáskodj!". Ezek egyike sem válasz a kérdéseidre, de mégis valami, egy pici kis "morzsa" hullott tőle és
ez reményt ad neked arra, hogy talán valami változni fog. Ezekkel a félmondattokkal erőt kapsz a nagy
kétségbeesésben ahhoz, hogy újra kitarts pár napig, talán pár hétig.

De aztán mégsem történik semmi, még sincs változás. Időnként felbukkan, akkor újra izzik a levegő, újra
érzed az egységet, szenvedélyesen működik a kémia, aztán újra napokig üresség és csend.

Nem értesz már semmit. Szomorúan és csalódottan teszed fel a kérdéseket magadnak: "Akkor ez most
kapcsolat vagy sem?", "Talán megijedt és menekül? De mi elől, ki elől?", "Talán nem jelentek neki
semmit, talán csak kihasznál?", "Tovább álljak, vagy maradjak?"

Újabb kérdések záporoznak, és már nem tudod eldönteni, hogy mi a fájóbb: tovább lépni, vagy maradni
és attól szenvedni, hogy nem vagy elég fontos neki.

Amikor ő belépett az életedbe…

Amikor a szerelem belépett az életedbe, Te épp egészen remekül érezted magad a bőrödben. Vágytál a
szerelemre, de lazán és könnyedén élted a mindennapokat. Ő így tudott megérkezni. Ilyenkor van nyitva
a szíved, és épp attól sugárzol, hogy a szeretet-energiád árad belőled kifelé. A fényed pedig hat másokra.
Ebben a pillanatban önmagaddal is békében vagy, hiszen a szíved kapuja csak akkor tud kinyílni, ha
önmagaddal is elégedett tudsz lenn. Ezt a vonzást érzik meg mások. Azt, hogy árad belőled az energia,
az ÉLET, a FÉNY. Az nem biztos, hogy te minden érdeklődő tekintetet észrevettél, de őt igen. A
nyitottságod hozta őt neked. Aztán Ő nyitotta még nagyobbra a kaput, és őrá áradt ki a szívedből a
hatalmas szeretet, a szerelem fénye.

És ezt a boldogságérzést, eufórikus élményt vele kezdte azonosítani az elméd - mert hát az elmédnek
mindig okokat kell keresnie a történésekre. Az elme mindent azonnal meg akar érteni, elemezni akar,
keretekbe akarja azt foglalni. Úgy azonosította, hogy a szerelmes mámor kiváltó oka és "felelőse" ez az
ember, vagyis őt kell marasztalni, megszerezni, hogy a boldogság tartóssá válhasson az életedben.

Gyorsan elhitette veled az elméd, hogy vele az élet boldogság lesz, míg nélküle csak "fél" maradhatsz.
Ezzel elindult a „hajsza”, hogy őt: a szerelem zálogát megszerezhesd. És mire erre rádöbbensz, ő is
rádöbben, és egészen másképp reagáltok a felismerésre.

Te úgy véled, bátran és elszántan készen állsz arra, hogy ő megszerezzen téged, és ezzel te is megszerezd
őt. Benne viszont felsejlik valami félelem. Félelem a kötődéstől, az elköteleződéstől, a párkapcsolati
egyezségekről, és hátrálni kezd. Nem akar, nem mer kötődni, elköteleződni. Félti a szabadságát, a jól
megszokott létét. Beéri azzal, hogy légy a közelében, légy elérhető, állj a háttérben, adj erőt, és
támogatást, de ne akarj "rendes kapcsolatot", mert az biztosan elmúlik, az biztosan béklyókat aggat a
lábaira.

A folyamat egy spirállá válik. Ahogyan ő hátrál, te egyre inkább rá figyelsz. Ő újra hátrál, Te pedig újra
jobban rajta tartod a fókuszt. Lesed az üzeneteket, vágysz, ábrándozol, és közben szomorkodsz.

Önmagadról lassan minden fényt, figyelmet és fókuszt átteszel ő rá. Neki ez egyrészt jó, hiszen így
energiát kap tőled, figyelmet, ugyanakkor rossz is, mert érzi, hogy viszonzást érdemelnél. Erre azonban
ő nincs készen. Legalább is nem olyan formában, ahogy Te azt elvárod. Ő nem tud, vagy nem akar ennyit
viszonozni. Így aztán tovább hátrál.
Nincs benne rossz szándék. Nem akar neked rosszat, nem azért lebegtet. Nem is tudja talán, hogy Te
ekkora bizonytalanságban őrlődsz nap, mint nap. Szerinte Te többet érdemelsz nála, és nem is érti, miért
ácsorogsz őrá várva.

Egyszerűen az egótok más keretrendszerekben gondolkodik. Máshogyan keretezi a kapcsolatot.

Miért okoz ez benned szenvedést? Mi erre a magyarázat?

Szóval kicsit önző? Igen, de ki nem az? És kicsit bizonytalan is, de ha Te szereted, akkor eszében sincs
elüldözni téged.

Egyszerűen csak mást képzeltek el kereteknek, szabályoknak. Ne hagyd, hogy az egód feleméssze a
benned élő szerelmet a közös szabályrendszerek kialakítása közben. A szerelem sosem szenvedés.

A szenvedés ilyenkor azért töltheti ki a napjaidat, mert nem tudod megszerezni őt, és így a vágyad
beteljesületlen marad. Az egód birtokolni akarja őt. Mert hozzá párosította a boldogságodat, és úgy
hiszi, ha nem lesz maradéktalanul a tiéd, akkor a boldogság is veszélybe kerül. De a birtoklás és
megszerzés nem szerelem. Ilyenkor az egód csapdájában vagy. Hisz nem érzed az eufóriát, nem érzed a
lelkesedést, a kiáradó boldogságot, a szerelem mámorát.

Vedd észre, hogy másra vágytok! Te szerelemre - amit szerinted csak ő adhat - és párkapcsolatra, amiben
egymással közösen keretezitek az érzéseiteket.

Ő pedig csak arra vágyik, hogy légy mellette, elérhető közelségben, légy támogató, légy odaadó, élj meg
vele néha fantasztikus pillanatokat, de nem akarja, hogy megszerezd, nem akar nagybetűs
párkapcsolatot. Neki ez a „semmi” most épp elég. Ahogyan nem tudod kényszeríteni nagyobb
odaadásra, azt sem tudod erőből elérni, hogy ez a helyzet változzon. Tőle most ennyi várható, ennyit
tud adni. Hiába vársz, követelsz többet, most nem tud többet, vagy nem akar többet adni.

Akkor hát mi lehet a megoldás? Hogyan érezd magad jobban végre?

A legfontosabb, hogy ne helyezd ennyire őrá a figyelmet! Ne lesd, ne várakozz egész nap arra, hogy ő
mit lép, merre jár, mert ez neki is teher. Hidd el, valahol pontosan érzi, hogy ő teszi ki minden
gondolatodat! És ez neki nyomasztó felelősség. Inkább önmagadra figyelj!

Élj! Legyél újra egységben magaddal! Lásd meg, hogy a szerelem érzése benned él!

Te vagy a szerelem. Ő csak egy tükör volt, egy tükör, aki ezt megmutatta neked. Megmutatta, hogy Te
így tudsz áradni, így tudsz szeretni, és így tudsz elfogadni. A Te érzéseid Te magad vagy, ez mind benned
él és benned fakad fel. Csupán az egód akarta őt hozzárendelni a fényedhez, hogy kapaszkodót találjon.
Egyszerűen figyelj önmagadra: arra, amit szeretsz, arra, ami jó neked! Csináld azt, ami örömmel tölt el!

Ő is meg fogja érezni, amint a figyelmed alábbhagy. Érezni fogja, hogy hirtelen űr támadt, és talán
hiányozni is fog neki a tápláló figyelem.
Eddig Te csatlakoztál ő hozzá, ha ő jónak látta. Eztán itt az idő, hogy ő csatlakozzon hozzád.

Csinálj örömteli dolgokat, amiket szeretsz! Így visszanyerheted a régi fényedet, és így újra vonzóvá
válhatsz. Visszaadod magadnak azt az energiát, amit miatta elveszítettél magadból azzal, hogy nem
figyeltél másra, csak őrá. Tudod, ahol a figyelem, ott az energia! Te is megérdemled azt a figyelmet, amit
adni tudsz. Ne te legyél az, akinek nem jut a saját figyelmedből!

Ha sikerül levenned a fókuszt róla, mert sikerül elfogadnod, hogy ő ennyit képes adni, akkor újra tudsz
a jelenben lenni és nem függeni tőle. Megélheted azt a szabadságot, amivel élvezni tudod az életet,
függetlenül attól, hogy ő éppen ott van-e, vagy sem. Az előbbi esetben épp vele, az utóbbiban egyedül
vagy másokkal is.

Ha pedig netán valaki megint felfedezi, hogy a szíved újra árasztja az életet, akkor akár egy új szerelem
is rád találhat.

"Az kizárt, hogy új szerelem jöjjön! Úgy érzem, senkit se tudnék így szeretni, így elfogadni!" – gondolhatod
most.

Azonban ne feledd, ezt csak az egód hiteti el veled! Az ugyanis, hogy a kapcsolat által így meg tudtál
nyílni, ennyire tudtál szeretni, és ennyire tudsz elfogadó lenni, nem az ő érdeme. Ezeket mind Te vagy
képes áramoltatni, megélni, így élvezni, és éltetni is.

Amikor újra megengeded magadnak, hogy nyiss, akkor újra besétálhat valaki az életedbe, akit talán még
nagyobb szerelemmel, még nagyobb energiákkal és még nagyobb elfogadással ajándékozhatsz meg.

Lásd meg, hogy Te magad vagy az, akiben ez születik, él és áramlik. A lehetőség, így a képesség is a Tiéd.
Élj vele szabadon! Ne hagyd, hogy az egód becsapjon, és a kedvesednek tulajdonítson olyasmit, ami
valójában te vagy!

Engedd el azt, hogy párkapcsolatot erőltess olyasvalakire, aki ettől retteg, aki erre most nem áll készen!

A saját életedet könnyíted azzal, ha önmagadra figyelsz és ezt a várakozós kapcsolatot annak kezeled, ami.

Éld meg a pillanatot akkor is, ha ő éppen itt van, és akkor is, ha nincs. Mert a Te világodnak Te vagy a
középpontja. A boldogságodnak Te vagy a forrása.
Segíts magadnak azzal, hogy a kérdések útján felfedezed a benned lévő válaszokat is:

Mit társítasz a párodhoz és jelenlegi kapcsolatodhoz? Mi az, amit vele és csak vele éltél meg eddig?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Hogyan gondolkodtál önmagadról, milyen érzelmi állapotban voltál akkor, amikor megismerkedtetek?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….

Mit adott neked ez a kapcsolat, mit tanulhattál és fedezhettél fel önmagadról általa?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Mit tehetsz most azért, hogy jó kedved legyen? Mit tehetsz azért, hogy jól érezhesd magad a bőrödben
tőle függetlenül is?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
AZ ERŐS NŐK IS VÁGYNAK A SZERETETRE
Te is egy önálló, határozott, egyedül is boldogulni képes nő vagy? Aki minden önállósága ellenére vágyja
a szeretetet, a szerelmet, az összetartozást?

A legtöbbször azonban olyan társ kerül melléd, aki bizonytalan? Úgy tűnik, hogy menekül, vagy
egyszerűen határozatlan, kiismerhetetlen? Tényleg félnek a férfiak az erős nőktől? Hogyan is élsz, mire
vágysz, milyen kettősség dúl benned? Milyennek lát téged a férfi, és mit váltasz ki belőle?

Az erős nő

Azért tartod magad erős nőnek, mert egyedül és önállóan is jól boldogulsz, gyors döntéseket hozol, talán
vállalkozó is vagy, esetleg vezető beosztásban dolgozol. Képes vagy kiállni magadért, van elképzelésed,
vagy véleményed arról, hogyan folyjanak helyes mederben a dolgaid, és legtöbbször nem is nagyon
hagysz beleszólást az életedbe.

Erős kontrollt gyakorolsz az életed felett, ugyanakkor élvezed, hogy nem tartozol erről elszámolni
senkinek. Vannak kialakult szokásaid, vannak elveid, van pontos jövőképed, és van erőd és képességed,
hogy mindezt urald és működtesd. Azért lettél ilyen, mert egyszerűen így edzett az élet, mert volt jó pár
olyan tapasztalásod, amik bebizonyították, hogy csak akkor vagy biztonságban, ha kézben tartod az
irányítást. Talán korábban becsaptak, talán a hátad mögött leértékeltek, talán sok volt a kudarc, amit
úgy hiszel, mások miatt szenvedtél el, így önmagadba kapaszkodva megerősödtél, talán kicsit meg is
keményedtél!
Az már biztos, hogy egyedül is jól boldogulsz, és talpraesettségben, gyorsaságban és
szervezőkészségben felveszed a versenyt a másik nemmel is.

Ugyanakkor mégis hiányzik valami

Hiányzik egy társ, aki figyel rád, aki erős és határozott, aki gyengéden átölel, és azt mondja: „Minden
rendben lesz, nem kell egyedül helyt állnod, nem kell mindent egyedül megoldanod!” Hiányzik néha az,
aki erős annyira, hogy te gyenge lehess, aki dönt helyetted, hogy épp most ne neked kelljen. Hiányzik,
aki kézen fog, és megmutatja a saját világát, aki elvarázsol, aki helyetted is irányít és uralja az életét. Egy
erős férfira vágysz, aki erősebb, határozottabb nálad, és aki mellett egy finom, törékeny nő lehetsz, és
aki tulajdonképpen mindenben jobb nálad, hogy végre egyszer felnézhess valakire.

Ha már ennyi mindent elértél, miért is adnád fel magad, miért is ne választanál olyan társat magad mellé,
aki a sok-sok elvárásodnak megfelel? Hisz felnézni szeretnél rá, és ezért jogosnak tűnő vágyad, hogy
legalább olyan önálló, sikeres, határozott is legyen, mint te magad. De még jobb, ha még nálad is
sikeresebb, önállóbb és határozottabb. Igaz?

Azonban ez a férfi nem jön, vagy ha mégis, kiismerhetetlenné válik, bizonytalanságban tart, vagy
időnként eltűnik. De miért van ez így? Olyan ez, mintha egy buta mese közepébe csöppennél: jön egy
herceg, látszólag tökéletes, aztán az eltöltött pár hét vagy hónap boldogság után lelép, eltűnik,
elmenekül, hiteget. Vagy egyszerűen csak gyengébbnek és határozatlanabbak tűnik, mint hitted. És néha
olyan érzésed van, hogy neked kell őt megmentened.

Hogy lehet, hogy te nem találod azt a társat, akire vágysz?

Hogy lehet, hogy rajtad kívül mindenki másnak is jut egy Adonisz? Hogy lehet, hogy egyes nők tudnak
olyan bújósan cicásak lenni, hogy levegyék a lábairól a férfit? Vajon tényleg félnek a férfiak az erős
nőktől? Tényleg a férfiakból hiányzik valami?

Az igazság félúton van. Pontosabban középen a nők és férfiak között, de most mi csak azon az ösvényen
indulunk el, ahonnan te láthatod önmagad.

Így látszódsz kívülről a férfi szemében, és ha őszinte tudsz lenni magadhoz, ezt elég könnyen be is láthatod:

Túl sokszor vagy kemény, még magaddal is. Szinte hibázni se engeded magad, hisz akkor hogyan és ki
fogja rendbe hozni az életedet. Ha te nem hibázol, aligha engeded ezt másoknak: dühít, ha egy férfi
béna, ha egy nő túl gyenge és nyafka. Neked nincs időd elgyengülni, betegnek lenni, hiszen egyedül
tartod kézben a szálakat. Ha kiesnél a „forgalomból” hogyan maradnál talpon? Ezért aligha engeded
magadnak a pihenéssel tölthető spontán helyzeteket.

Hozzászoktál, hogy irányítasz, hogy előre látod, mi hogyan történhet, és nehezen is adod át a gyeplőt
más kezébe. Szeretnél gyenge lenni, és nem irányítani. Ezt mondod legalábbis, de, amikor eljön az ideje,
mégsem mered hagyni, hogy a férfi „behatoljon” a megszokott kis életedbe. Csak mondod, hogy fejet
hajtanál, csak mondod, hogy helyet szorítanál neki, csak mondod, hogy rábíznád magad. Valójában
azonban rémiszt minden olyan, amiben át kell adnod teljesen magad. Olyan ez, mintha nem lenne
biztonságos, miközben ez minden vágyad. Fut a program a buksidban, hogy: "egyedül is jó vagyok,
egyedül is megoldom, az a biztos, ha én csinálom, és nem fogok másokra várni, hadd haladjak, nem
kérek segítséget”.
A férfi is ezt az ellentmondást látja.

Egyszer engedsz, rajongsz, elgyengülsz, bújsz. Ilyenkor van számára hely az életedben. Aztán máskor
szorosan ragaszkodsz a saját életedhez, saját teredhez, saját szokásokhoz, és ami a legnehezebben
kezelhető: a saját elképzeléseidhez. Szinte beton-biztosan tudod, mi a jó neked és mi a jó a kapcsolatban.
Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon erős elvárásaid vannak. Most ne ijedj meg, ne tiltakozz! Ez se nem jó,
se nem rossz. Egyszerűen csak vedd észre!

A férfi érzi, hogy gyengédségre vágysz, de látja, hogy nem tudod magad átadni ennek, és érzi, hogy
közben felé emiatt elképesztően szoros elvárásaid lettek. Olyan ez egy férfinak, mintha tőle várnád, hogy
találja ki, mikor akarsz bújós cica lenni, sőt: teremtsen hozzá ő teret és lehetőséget, de lehetőleg úgy,
hogy jó időben, helyen és épp a megfelelő módon tegye, különben elvész a pillanat szépsége. Olvasson
a gondolataid között, találja ki, hogy most épp egyedül akarsz-e boldogulni, vagy felajánlhatja-e a
segítségét. Vajon lekorholod-e azért, mert nem néz ki belőled egy egészséges probléma-kezelést, vagy
épp könnyek között meghatódva köszönöd a segítségét? Legyen féltékeny egy adott helyzetben - mert
azzal biztosít az érzései felől - vagy nehogy féltékeny legyen, mert azzal korlátozva érzed magad? Hívjon
fel naponta háromszor, mert épp gyengéd figyelemre vágysz, vagy ne tegye, mert épp tele vagy a
feladataiddal és nincs időd a "csipogásra"?

Olyan ez neki, mint egy hullámvasút, ahol a kettős elvárások között, ő – a szerencsére (és nagyon jó
értelemben véve) egyszerűbben működő, szerelmes férfi – egyszerűen elveszíti az irányokat. Ami eleinte
tetszik neki: az önállóságod, a függetlenséged, a kreativitásod, energiád, talpraesettséged, egy idő után
elképesztő teherré válik, de csupán azért, mert te nem tudsz ezekkel mit kezdeni. Lehet, hogy ő sem
tökéletes, de ha te nem tudod a saját kettőségedet elfogadni, akkor szinte lehetetlen tőle ugyanezt
elvárni. Így hát persze, hogy elbizonytalanodik, eltűnik, elmenekül.

Ő valójában a Te tükröd ebben a játékban.

De akkor mégis mit tehetsz?

A legtöbbször fordítva élik az emberek az önismeretet: felfedeznek magukban egy zavart, és a

külvilágban keresik a megoldást. Igen, az is külvilág, hogy jósnőhöz, asztrológushoz, utaztatásra futsz, és
az is, hogy egy tanácsadó mondja meg, mit kell észre venned. Természetesen, ha úgy érzed, menj és kérj
segítséget. Ezzel nincs semmi baj.

De mindig magadra, magadba figyelj igazán! Ha figyelsz, és tudatosan figyelsz, akkor a valódi "fejlődés"
épp fordítva van: amikor azt látod, hogy a dolgok nem mennek, hogy a külvilágod nem harmonikus,
akkor befelé keresd a megoldást, hiszen épp azt veszed észre kint, ahogyan bent éled a világodat a
gondolataid között.

Egy ilyen zavaros kettősséget mutató kapcsolat bizony tükör neked. Nem a férfi esetlenségét kell
meglátnod, hanem azt, hogy miért reagál úgy, ahogyan: mi a te kiáramlásod, tetted, amire ő ilyenné
válik. Fedezd fel magadban a kettősséget, és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Nem kell
megváltoznod. A változás magától fog megtörténni, amikor igazán elfogadtad magad.
Ha épp jól érzed magad, amikor önálló vagy, akkor örülj, hogy olyan vagy! Ha épp gátol ez, akkor fedezd
fel a működésedben és dönts úgy, hogy megengeded magadnak a gyenge pillanatokat! Egyik miatt se
érezz lelkifurdalást! Egyiket se véld hibádnak! Élvezd, hogy ilyen is, olyan is vagy!

Fontos azonban, hogy kommunikálj! Hogy a párod is tudja, hogy épp melyik ÉN-ed fordul felé, légy
egyértelmű abban, hogy most mit szeretnél!

Ne várj tőle gondolatolvasást, vagy megértést, ha te nem jelzed felé, hogy épp melyik működésedet
szeretnéd élni!

Soha nem egy másik ember a felelős a rossz kedvedért, a csalódásodért, hanem te magad! Ha valami
téged zavar, akkor a zavar benned van, vagyis benned is kell kezelni.

Ilyenkor bátran nézz magadba és keresd azokat a pontokat, amikkel még nem kötöttél békét! Ismerd fel
a tulajdonságaidat, működéseidet, és szokásaidat! Légy bátor, és ismerd
Segíts magadnak azzal, hogy a kérdések útján felfedezed a benned lévő válaszokat is:

Ha nő vagy - erős nőnek tartod magad? Fogalmazd meg, miben látod az erődet? Milyen képességekben,
tulajdonságokban éled meg azt?

Ha férfi vagy – mit gondolsz az erős nőkről, mi vonz téged bennük?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Mit tudsz nyújtani egy párkapcsolatban? Mit tapasztalhat meg általad és belőled egy társ? (Az előnyökre
koncentrálj!)

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Mit szeretnél megkapni és megtapasztalni egy párkapcsolatban a társadtól? Milyen igényeid, milyen
elvárásaid vannak?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Miben legyen ő jó és miben legyen ő erős?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….

Miben és milyen esetekben szeretnél gyenge nő lenni – ha nő vagy? Mit értesz Te a gyengeség alatt?

Miben látod egy nő gyengeségét, ha férfi vagy, és hogyan tudod abban megélni önmagad?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
AMIKOR A FÉRFI SZENVED
Bármily meglepő, de a férfiak is szenvednek, ha elhagyják őket. Szenvednek, ha a nő nem tudja elfogadni
őket. Félnek, hogy nem tudnak eleget nyújtani, nem tudnak megfelelni, és összetörnek, ha úgy érzik,
hogy nem szeretik őket. Azonban egészen máshogyan értelmezik mindazt, amit a nő sugároz, közvetít
feléjük. A legtöbbször a nő nem is sejti, hogy egy-egy gesztusa, elvárása, mondata, milyen más értelmet
nyer a férfi olvasatában. Erről pedig viccek tucatja szól. Mégis, "éles helyzetben" valahogy alábbhagy a
humorérzék, és elfelejtjük egymás szemével látni a világot.

Az alábbiakban magyarázatot találhatsz olyan kérdésekre, melyek megválaszolásával kettőtök

kapcsolatát harmonikusabban élhetitek meg. Előre szólunk, nem minden férfi „egyforma”. Ez nem egy
"használati utasítás", hanem egyszerűen egy körkép ahhoz, hogy jobban értsd a férfit, a párodat, és
ezáltal kapcsolataidat.

Azt hiszed, hogy ha a férfi akar valamit, akkor azért tűzön-vízen átkel?

Igen, vannak ilyen "lovagok" is. A többségük azonban erre egyre inkább rácáfol. Ők is „csak” emberek,
és nem mind egyformák. Többségük nem verseng, nem harcol meg. Ha elhitetted ugyanis a férfival,
hogy ő "kevés" neked, akkor többségük szomorúan elenged. Fájó szívvel fogja végig nézni, ahogy kilépsz
az életéből, és talán hosszú ideig bánni fogja, hogy ő ezt hagyta.

A férfi, aki nem "kötődik"

Ült a kanapén, és törölgette a szemét. Én is meghatódtam, ahogyan a 45 éves, sármos férfi elgyengült.
Azt mondta:
- Nem tudok kötődni.

- Ezt ki mondta neked? - kérdeztem.

- A barátnőm, aki három hónapja elhagyott. - válaszolta.

Ránéztem és visszakérdeztem: - Szerinted te nem tudsz kötődni? Te? Aki 3 hónappal a szakítás után itt
ülsz és törölgeted a könnyeidet egy lány miatt, aki talán árkon-bokron túl jár már?

Erre kikerekedett a szeme.

Azt hiszem, ő is belátta, hogy olyasmit hitt el, ami nincs is. Aztán azon dolgoztunk, hogy tulajdonképpen
mit is szeretne. Visszakapni az elvesztett boldogságot, a nőt?

(Nagyon érdekes, hogy a legtöbb nő többnyire azzal a problémával jön, hogy el tudjon engedni egy
ragaszkodást, egy birtoklást egy férfi iránt, és tudjon szabadon, fájdalom nélkül szeretni. Ezzel szemben
a férfiak többnyire azzal jönnek, hogyan hódíthatnák vissza az elveszített kedvest.)

A férfi, aki nem hív, nem keres, mert "kevés" lett neked

A férfi ült velem szemben és azt mondta:

- Egy hónapig nem volt köztünk semmi kommunikáció. Befordultam, nagyon szenvedtem.

- Akkor miért nem kerested a párodat?

- Mert azt hittem, vissza fog utasítani, és ha újra elküld, azt már nem viselném el.

- De hiszen most sincs kapcsolat köztetek, akkor hogyan lehetne ez rosszabb?

- Tudom, de így már kezdem kiheverni. Ráadásul úgy hiszem, ha én jelentkezem az olyan lesz, mintha
beismerném, hogy gyenge vagyok.

- Vajon miért hiszed, hogy elutasítana?

- Azt hiszem, nem vagyok szerethető, nem vagyok elég intelligens vagy érdekes neki.

- Ezt ő mondta neked?

- Nem, ezt én látom így.

Valójában csendben várni a semmit, vagy az elmúlást, egyenlő azzal, hogy az ember bezárja magát.

Az sosem a gyengeség jele, hogy az ember odaáll a másik elé, vállalva önmagát és az érzéseit, és azt
mondja: "szeretlek".

Az a gyengeség, ha így enged a félelmeinek és botorkál a sötétben a pofonoktól tartva, miközben valahol
csókkal várnák. Nem azt mondom, hogy elébe kell menni az arcul csapásoknak, hanem azt, hogy ha nem
tesz semmit, azzal nem-semmit-tett, hanem csak süllyed. Van olyan, amikor a szinten maradáshoz is
tettekre van szükség, méghozzá olyanokra, amikben a félelmeink felvállalásával bele állunk a
szerepünkbe, amit magunknak osztottunk.

A férfi úgy hiszi, tökéletes meggyőződése, hogy ő kevés lesz a nőnek hosszú távon. Ezért nem akar
mélyebben bonyolódni a kapcsolatba. Talán eddig is távol tartotta magát puszta önvédelemből, nehogy
a fejéhez vágják újra és újra, hogy ő nem elég jó. Persze épp így lesz kevés valójában, amit adni tud. Ezt
a párhuzamot azonban nem mindig látja. A nő ilyenkor úgy hiszi: a férfi gyáva, fél vállalni önmagát, fél
beleállni az életébe, menekül - és könnyen lehet, hogy ebben igaza van.

A nő ugyanis épp arra vár, hogy a férfi elé álljon, és vállalva mindent, elmondja valódi érzéseit.

A férfi pedig ezt - amire a nő vágyik - gyengeségként értékeli.

A férfi-léthez hozzátartozik, hogy nem igazán beszélnek az érzéseikről, hogy a problémákat csendben és
egyedül emésztik, és hogy nem terhelnek a saját bajukkal egy nőt. A férfi megpróbál ésszel döntést
hozni, és mélyre temeti magában az érzéseit. Elfojtja azokat. Sok esetben magába fordul, de nem azért,
hogy feldolgozza az őt ért hatásokat, hanem épp fordítva: azért, hogy kizárja azokat.

Csakhogy a saját érzései elől a férfi sem tud menekülni. Sem bezárni, elfojtani, sem kizárni nem tudja
azokat.

Egy szakítás, vita vagy csalódás után a nő és a férfi egészen másképp viselkednek. A nő azonnal romjaivá
lesz, összetörik, zokog, sír, kibeszéli a barátnőivel, álmatlanul forgolódik, szenved. Aztán, ahogyan a
feszültséget lassan kiadja és egyre inkább szabadul fel az életenergiája, úgy kezd nyitni. Új frizura, új
ruhák, új hobbik, új célok felé.

A férfi a szakítás után közvetlenül bezárja magába a fájdalmat. Úgy hiszi, az a probléma, ami nincs szem
előtt, nem is létezik. Bulizik, csajozik, iszik-eszik, él. Majd, ahogyan az elfojtások a mélyben egyre
gyötrőbbé duzzadva kitörnek, ő is összeomlik.

A nő már épp talpra áll, amikor a férfi valójában összeomlik. Ezért szoktuk azt látni, hogy a férfi akkor
búslakodik, amikor már késő, és amikor a nő már rég egy másik kapcsolatról szövögeti az álmait.

Természetesen sok példa van arra is, hogy ilyenkor még van visszaút, újra egymásra találhatnak. Ehhez
az kell azonban, hogy mind a két fél félre tegye a saját félelmeit a párkapcsolatban. A saját vélt igazától
hátrébb lépve kíváncsi legyen a másik fél igazára és érzéseire is. Mert a szeretet és az elfogadás kéz a
kézben járnak.

A férfi, aki szembe néz veled, és nem fojtja el az érzéseit

Vannak olyan férfiak is, akik vállalják, ha sajog a szívük, és olyan nehezen viselik ezt, hogy azonnal
akarnak gyógyírt rá. Ők megjelennek, törekszenek, küzdenek, ígérnek, tesznek, letérdelnek, virágot
szórnak eléd. Korántsem biztos azonban, hogy nagyobb szeretet vagy mélyebb érzés munkál bennük,
mint azokban, akikről korábban szó volt. Egyszerűen csak látványosabb és gyorsabb náluk a törekvés a
dolgok helyreállítására. Ők egyszerűen ilyenek, mások meg mások.

Egyik férfi sem jobb, vagy rosszabb, egyik sem szeret kevésbé vagy jobban, csak mások.

Az, hogy a te kedvesed milyen, mindig tükör lehet számodra. A férfi, akit megbélyegzel azzal, hogy nem
tud kötődni, tükröd lehet abban, hogy te vajon mennyire tudod elfogadni őt.
Ha ő nem meri átadni magát a kapcsolatnak, akkor nézz magadba, vajon te mennyire is teszed rá a
kapcsolat terheit, és te mennyire tőle várod a nagy változásokat? És vajon te önmagadban hiszel-e
eléggé?

A barátzóna

„Legyünk eztán barátok!” A nő gyakran felajánlja ezt a lehetőséget, de nem azért, mert nem szereti a
férfit, hanem épp ellenkezőleg: ő szereti, és csak azzal, hogy a párkapcsolat megfeneklik, még az érzések
nem hűlnek ki. Aki a szakítás után nem érez szeretetet a párja iránt, annak érdemes elgondolkodnia
azon, hogy addig vajon kit szeretett és tudott-e szeretni igazán. A szeretet ugyanis csak úgy nem száll el,
nem szűnik meg, csak a minősége, intenzitása és a hozzá társított elvárások változnak meg.

Van sok olyan férfi, aki a "barátzónába" örömmel belemegy, mert ő is szívesen marad így a nő közelében.
Érdekli, mi történik a nővel, és így közelről barátként többet adhatnak egymásnak, mint a távolból a
semmit.

És vannak olyan férfiak is, akik azt mondják: "Nem leszek a barátja. Ha nem lehet az enyém, akkor ne is
maradjon kapcsolatban velem!"

Én rád bízom, kedves olvasó, hogy te ezt hogyan értékeled. Egy tanulság mindenképpen van: A férfi is
az érzelmei szerint él. Az elme, az ész gyakrabban szorítja ki nála a szívteret, de előbb-utóbb ő is
fontosnak érzi a szíve szavát, a valódi érzéseit. A férfi nehezebben jut el ide, mert neki más a szerepe,
neki mást tanítottak. Neki vezetni, tervezni, alkotni, teremteni kell. Arra, hogy a melegséget, az
érzelmeket, a szeretet áramoltassa, arra a nő jobban hivatott. A nő segítse hát a férfit ebben!

A segítség pedig soha nem a kiokosítás, a számonkérés, vagy a hiszti legyen, mert ezekből olyan érzelmi
háborúk lesznek, amiktől a férfi elmenekül. A nő azzal tud segíteni, ha a nőiségét használja, ha elfogadó,
ha szeret, ha kérdez, és ha az érzelmek áramoltatásában a mintát mutatja, melyet a férfi követhet.
Segíts magadnak azzal, hogy a kérdések útján felfedezed a benned lévő válaszokat is:

Mit tartasz férfias értékeknek? Milyen tulajdonságokkal, képességekkel vagy szokásokkal tudnád leírni a
férfias férfit?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Ha férfi vagy – hogyan kezelsz egy nehéz érzelmi helyzetet? Kihez fordulsz, kérsz-e segítséget, milyen
módon szerzed vissza az erődet?

Ha nő vagy – milyennek látod a férfit, amikor gondjai vannak? Milyen gondolatokat ébreszt benned egy
megtört vagy szomorú férfi látványa?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Szerinted mit tesz egy igazi nő akkor, amikor a férfi „kevésnek érzi magát”? … és mitől érzi magát egy
férfi kevésnek?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Ha tetszett a 3 ajándék-fejezet, és úgy érzed, hogy csak kíváncsibb lettél

önmagadra, és a benned zajló érzelmi folyamatokra, akkor ne állj itt meg!

… mert, amit igazán élvezni fogsz és hasznosítani tudsz minden érzelmi viharod
kapcsán, csak most következik…
 Hogyan szeress szenvedés nélkül?

Mire tanít a szerelem és hogyan engedd el

mindazt, ami fáj?
Talán épp egy csalódás ért, Netán egy szerelmi háromszög Csak várakozol, vágyakozol és
vagy ettől is rosszabb: egy egyik reményvesztett szereplője nem érted a benned zajló
fájdalmas szakítás pillanatait lettél, és már nem is látod a folyamatokat!
éled? boldog jövő ígéretét?

Megfogalmazod kérdéseidet, hisz már magadat sem érted:

 Hogy veszíthetted el magad ennyire?

 Miért tartasz ki olyan helyzetekben, kapcsolatokban, ahol valójában nem teljesülnek az
igényeid?
 Hogyan lehet kikapcsolni a szerelmet és szeretet, ha már minden elromlott? Lehet-e ilyet? Talán
már csak ez segíthetne?...

A szenvedés és fájdalom, melyet megélsz a szerelem és szeretet élményéhez kötve, mindent felülír.
Talán már nem is hiszel abban, hogy boldog lehettél, sőt, abban sem, hogy valaha az leszel.

Pedig valójában minden teljesen másképp van, csak „beleszorultál” egy fura
keretbe!
Van kiút, és meg is fogod látni, ha megadod magadnak a lehetőséget, hogy megismerd a benned zajló
érzelmeket, folyamatokat és megoldásokat!

A szeretet és boldogság útján haladhatsz végig,

és nem leszel ebben (sem) egyedül…
 Szeretve szeretni… avagy Szenvedéllyel vagy szenvedéssel akarsz
élni?

Ez a 2 könyv megadja a válaszokat - megadja a tükröt önmagad megismeréséhez és a boldogsághoz

A kötetek külön-külön is rendelhetők és bármelyikkel kezdheted az olvasást!

Ha keresed az utadat, vagy egyszerűen csak szeretnéd megérteni és szeretettel elfogadni magad, akkor
ebben a 2 könyvben sok valódi, konkrét segítségre és technikára találsz.

Olyan "kapaszkodók" kísérnek a könyvekben az

olvasás során, melyekkel könnyebb...
 megértened a saját érzéseidet és működéseidet a nehéz pillanatokban, és
hasonlóan megérteni a párodat is
  másképp látni egy vitát, egy csalódást,

 kijönni egy "gödörből", ha szenvedsz, ha valami mélyen megérint és fáj

 gyengédebb elfogadással és szeretettel figyelned önmagad

 vagy átírni a jelent boldogabbra új nézőpontokkal, ha a kedvesed épp teljesen mást tesz, mint
ami számodra jó volna.

 a könyv segít túllépni egy szakításon, felállni és újra visszakapni a saját erődet

 elengedni azt, ami már nem szolgál, nem épít téged...

 vagy egyszerűen segít másképp nézni magadra, ha féltékeny vagy, ha szomorkodsz,

ha megsértettek, ha bánatod van.

 A könyv segít megélni a nőiségedet vagy férfiasságodat, és segít megérteni a másik nemet.

Egyszerűen jobban fogod érezni magad,

amikor olvasol...
...és mivel a könyvek fejezetei nem követik egymást sorrendben, így mindig épp OTT fognak kinyílni
neked, ahol számodra érdekes, izgalmas megoldást rejthetnek.

Bármelyik könyvet vedd is a kezedbe, saját magadat fogod meglátni benne. Önmagad felé fordítja a
figyelmedet, hogy türelmes, megengedő szeretettel vehesd körbe önmagad.

Igazán az életről szólnak, a kapcsolataidról, a benned létező valódi én-edről, a

szeretetről, szerelemről, az egos működésedről és mindarról, ami most próbára
teszi az érzelmeidet…
1. Kötet: 2. Kötet:
SZERETVE SZERETNI SZENVEDÉLLYEL VAGY
Útikalauz a szív birodalmába - elmés SZENVEDÉSSEL?
csapdák, egós játszmák Szeretve szeretni 2. - A szerelem
mámorában, az egó viharaiban

Az 1. kötet 24 fejezeten, 22 idézeten és 13 kedves Tartalmaz 27 önálló fejezetet, 24 idézetet és 12 mókás

grafikán át kalauzol önmagad rejtekébe, grafikát rólad és a szerelemről, párkapcsolatról,
felismertetve magaddal a szerelem élményét, a szerelmi háromszögekről, elengedésről, boldogságról.
párkapcsolat buktatóit, közben pedig kapaszkodót ad
a szakításban, elengedésben és békés
hazatalálásban…

Terjedelme: 200 oldal, mérete A5 formátum, amit

könnyedén magaddal vihetsz utazásaid során is, hisz Terjedelme: 272 oldal, mérete A5 formátum.
kényelmesen elfér egy nagyobbacska női táskában is.

Fedezd fel magad a könyvek segítségével –

ismerd fel a téged működtető sémáidat!
Ez a 2 könyv valóban a társad és segítséged marad a nehéz pillanataidban!
Nézd is meg, milyen ajándékokat és egyéb önismereti felfedező-eszközöket
készítettünk össze neked a könyvekhez!
Így már biztosan fantasztikus kaland lesz önmagad megélésének útja, és egyre teljesebb, egyre
boldogabb lehetsz! >>> Kattints >>>