Európai Bizottság

2014–2020-as programozási időszak

Monitoring és értékelés

EURÓPAI KOHÉZIÓS ALAP

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP

Koncepciók és ajánlások

Útmutató

2014. március
Regionális és Várospolitika

2014. március
JOGI NYILATKOZAT

Sem az Európai Bizottság, sem a nevében eljáró bármely személy nem vonható felelősségre a jelen
kiadványban foglalt információk felhasználásáért, sem azon hibákért, amelyek a gondos előkészítés és
ellenőrzés ellenére előfordulhatnak. A jelen kiadvány nem tükrözi szükségszerűen az Európai Unió
álláspontját.

Idézetek forrásmegjelölés mellett megengedettek.

Az Európai Unióval kapcsolatos további információk az interneten érhetők el (http://europa.eu).

Az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseivel forduljon a Europe Direct szolgálathoz.

Ingyenesen hívható telefonszám (*): 00 800 6 7 8 9 10 11

(*) Az információnyújtás ingyenes, ahogy a telefonhívások többsége is (bár egyes szolgáltatók, telefonfülkék
és szállodák díjat számíthatnak fel).

Fotók forrása: ©iStockphoto

© Európai Unió, 2015

A sokszorosítás a forrás megjelölése mellett engedélyezett.

Európai Bizottság, Regionális Politikai Főigazgatóság

Unit 02 - Communication

Avenue de Beaulieu 1, 1160 Bruxelles

e-mail: regio-publication@ec.europa.eu

ISBN: 978-92-79-45496-7

doi: 10.2776/969657

Készült Belgiumban

2014. március
Előszó

A kohéziós politika az egész Európai Unióban érvényesülő szolidaritás látható kifejeződése, és az Európai
Unió költségvetésének nagyon jelentős hányadát képviseli. A polgárok elvárják, hogy tudják, milyen
eredmények születtek a közpénzekből, és biztosak akarnak lenni abban, hogy a legjobb szakpolitikát
folytatjuk. A monitoring és az értékelés szerepet játszik abban, hogy megfeleljünk ezen elvárásoknak.

A jelen dokumentum tömör útmutatást nyújt a témák és a kontextusok széles körére kiterjedő programokhoz.
Tekintettel a tagállamoknak és a Bizottságnak az elmúlt években felgyülemlett gazdag tapasztalataira, úgy
véljük, ez a tömörség helyes. A dokumentum több fontos változást ismertet a monitoring és az értékelés
értelmezése és szervezése tekintetében. Ezek közül a legfontosabb a szakpolitikai célkitűzések világosabb
kiemelésére helyezett hangsúly. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy eredmény-vezérelt szakpolitikát valósítsunk
meg, és elmozduljunk a forrásfelszívás túlzott előtérbe helyezésétől. A második fő szempont a monitoring és
az értékelés feladatainak markánsabb megkülönböztetése. E dokumentum világosabban mutatja be az
értékelés különböző típusait, és fokozott módszertani szigort irányoz elő beavatkozásaink hatásainak
kimutatása során.

A programok végrehajtására vonatkozóan összegyűjtött információk összegzése céljából az útmutató 1.

melléklete ismerteti a minden program esetében értelemszerűen alkalmazandó közös kimeneti indikátorok
definícióit.

A dokumentum ezen kívül a munkánk szempontjából irányadó több fontos követelményt is megfogalmaz.
Az értékelés hitelességéhez szükséges alapot a megfelelő és szigorú módszerek biztosítják. Az átláthatóság,
amely az egész eljárás folyamán érvényesül, kezdve a feladatmeghatározástól egészen a jelentések
közzétételéig, a jó minőségű és pártatlan eredmények biztosításának további elengedhetetlen komponense.

A jelen dokumentum nem tartalmaz részletes útmutatást az értékelési módszerekre vagy a projektek
vizsgálatára vonatkozóan. A módszerekre vonatkozó útmutatás a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság
honlapján fenntartott és aktualizált EVALSED online portálon érhető el. A dokumentum ezen kívül nem tér
ki a feltételrendszerre és az eredményességmérési keretre vonatkozó javaslatokra sem. Ezekre vonatkozóan
külön iránymutatás áll rendelkezésre. Bár a Strukturális Alapokra ugyanazon általános rendelet irányadó, a
végrehajtás tekintetében bizonyos különbségek állnak fenn. Ennél fogva a jelen útmutató az Európai
Regionális Fejlesztési Alapra és a Kohéziós Alapra terjed ki. Az Európai Szociális Alap esetében külön
útmutató került kiadásra.

A kohéziós politika központi ismérve az irányítás megoszlása a tagállamok, a régiók és az európai szint
között. A monitoring és az értékelés sikere és relevanciája valamennyi szinten a szereplők elkötelezettségétől
függ. A Bizottság egyik fő feladatának tekinti a tagállamok közötti tapasztalatcseréket és a tudományos
közösség bevonását, annak érdekében, hogy a legjobb elgondolások álljanak rendelkezésre a szakpolitika
számára. Folyamatosan tanulunk, időnként kudarcot vallunk, de a célunk, hogy szisztematikusan javítsuk
szakpolitikánkat. Nyitottnak kell maradnunk az új gondolatok befogadása iránt, annak érdekében, hogy
megőrizzük szemléletünk és a rendelkezésre bocsájtott útmutatás relevanciáját.

***

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság értékelő részlege köszönetét fejezi ki a regionális politikai

értékelő hálózatba tartozó tagállamok és a tudományos közösség képviselőinek kritikus észrevételeikért és
nagylelkű tanácsaikért, elősegítendő, hogy a jelen dokumentum mind elméletileg megalapozott, mind a
gyakorlatban hasznosítható legyen. Külön köszönettel tatozunk Harvey Armstrongnak, Massimo Florionak,
Frans Leeuwnek, Alberto Martininek és Frank Vanclaynek.

2014. március
 Tartalom
1. KULCSFOGALMAK ................................................................................................................................... 5
1.1 A program beavatkozási logikája mint kiindulási pont. Eredmények és eredményindikátorok .................. 5
1.2 Monitoring és értékelés: az irányítás támogatása és a hatások kimutatása.................................................. 6
1.2.1 Monitoring ................................................................................................................................................ 6
1.2.2 Értékelés ................................................................................................................................................... 7
1.2.2.1 Hatásértékelés – a hatások kimutatása................................................................................................... 7
1.2.2.2 Végrehajtás-értékelés – az irányítási oldal ............................................................................................ 9
1.2.2.3 Az integrált programok értékelése ......................................................................................................... 9
2. ÉRTÉKELÉSI SZTENDERDEK .................................................................................................................. 9
3. A 2014-20-AS PROGRAMOZÁSI IDŐSZAK GYAKORLATI SZEMPONTJAI AZ EURÓPAI
REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP ÉS A KOHÉZIÓS ALAP VONATKOZÁSÁBAN ............................. 9
3.1 Programozás .............................................................................................................................................. 10
3.1.1 Világos célkitűzések és az eredményindikátorok kiválasztása ............................................................... 10
3.1.2 A kimeneti indikátorok szerepe .............................................................................................................. 11
3.1.3 Közös indikátorok .................................................................................................................................. 11
3.2 Az operatív programok előzetes értékelése ............................................................................................... 12
3.3. Monitoring – az éves végrehajtási jelentés ............................................................................................... 12
3.4 Értékelés a programozási időszak során .................................................................................................... 13
3.5 Az értékelési terv ....................................................................................................................................... 15
3.5.1 Az értékelési terv kidolgozása ................................................................................................................ 15
3.5.2 Az értékelési terv elemei ........................................................................................................................ 15
3.5.3 Az értékelési terv vizsgálata és módosítása ............................................................................................ 15
3.6 Az értékelések felhasználása ..................................................................................................................... 16
3.7 Utólagos értékelés ..................................................................................................................................... 16
3.8 Átláthatóság ............................................................................................................................................... 16
3.9 Az Európai Bizottság szerepe .................................................................................................................... 17
MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................ 19
Közös indikátorok listája ................................................................................................................................. 19
Példák az eredményindikátorok használatára .................................................................................................. 31
Az értékelési követelmények struktúrája ......................................................................................................... 37
Ajánlott irodalom............................................................................................................................................. 38

2014. március
1. KULCSFOGALMAK
A programozás, a monitoring és az értékelés kulcsfogalmainak és terminológiájának közös értelmezése kell,
hogy megalapozza gyakorlati alkalmazásukat a régiók, a tagállamok és a Bizottság szintjén. A jelen
dokumentum 1. fejezete e közös értelmezés megkönnyítését hivatott szolgálni1.

1.1 A program beavatkozási logikája mint kiindulási pont. Eredmények és eredményindikátorok2

Bármilyen állami beavatkozás tervezéséhez a kiindulópont a kezelendő probléma meghatározása. Mivel

valós és vélt szükségletek mindig tömegével állnak fenn, annak eldöntése, hogy mely kielégítetlen
szükségleteket vegyük célba, társadalmi döntéshozatali folyamat („politikai döntés”) eredménye. E folyamat
része a kívánt változás irányának és időnként az elérni kívánt helyzet (célállapot) meghatározása is. Az
állami beavatkozás gyakran több eredményre irányul. Például a vasúthálózatba történő beruházás célja lehet
valamely régió megközelíthetőségének javítása és a környezetterhelés csökkentése.

Eredmények és eredményindikátorok

A szándékolt eredmény az emberek jóllétének és haladásának azon specifikus dimenziója3, amely a

szakpolitikai intézkedést motiválja, vagyis a tervezett beavatkozások révén elérendő változás. Ennek egyik
példája a mobilitás, aminek javítására a közlekedési infrastruktúra, pl. egy új vasútvonal megépítése irányul.

Amennyiben kiválasztottuk az eredményt, annak megfelelő intézkedésekben kell kifejeződnie. Ez történhet

egy vagy több eredményindikátor meghatározásán keresztül. A fenti vasúti példához kapcsolódó indikátor az
utazási idő, a CO2 kibocsátás és a halálos kimenetelű közlekedési balesetek száma. A szakpolitika e
dimenziók csökkentését célozhatja meg.

Az eredményindikátorok olyan változók, amelyek a mérhető eredmények konkrét aspektusaira vonatkozóan

nyújtanak információkat.

Az egyértelmű eredményindikátorok kiválasztása megkönnyíti a probléma és a szakpolitikai szükséglet

megértését, és hozzájárul annak későbbi megítéléséhez, hogy teljesültek-e a célkitűzések. Ebben az
összefüggésben hasznos, ha az eredményindikátorokhoz célértékeket rendelünk.

A szükségletek és a kívánt eredmény meghatározása még nem jelenti azt, hogy az állami beavatkozást teljes
körűen meg is terveztük. Különböző tényezők segíthetik elő vagy nehezíthetik meg a szándékolt eredmény
elérését. A szakpolitikusnak elemeznie kell ezeket a tényezőket, és el kell döntenie, hogy melyek képezzék
az állami szakpolitika tárgyát. Más szóval, bizonyos beavatkozási logikán alapuló beavatkozást kell
kidolgozni. Például, ha egy program eredményindikátora a közlekedési balesetek száma, úgy feltételezhető,
hogy a közúti biztonság javítása, a forgalom vasútra terelése, vagy a járművezetői magatartás-javulás
változtathat a helyzeten. A programtervezőknek tisztázniuk kell, hogy e tényezők közül melyeket akarják
befolyásolni. A programok konkrét tevékenysége kimenetekhez vezet.

A kimenetek a programok közvetlen produktumai, céljuk az eredményekhez való hozzájárulás.

Egy adott régió, ágazat vagy embercsoport (potenciális kedvezményezettek) helyzetének megváltoztatására
irányuló szándék a program oka és célja. Azonban az állami beruházási programok gyakran nem
támogathatják a probléma által érintett összes embert, területet vagy vállalkozást. A legtöbb esetben csak
bizonyos potenciális kedvezményezettek lesznek ténylegesen kedvezményezettek.

1 Az 1. fejezet a monitoring és az értelmezés kulcsfogalmait általánosan tárgyalja. A strukturális alapokra irányadó rendeletek
speciális jogi kifejezéseit csak a további fejezetekben használjuk.
2 Ez a fejezet a „Kimeneti indikátorok és célértékek” [Outcome indicators and targets] című módszertani útmutatóra alapul, amelyet
az F. Barca és P. McCann által vezetett szakértői csoport készített a Regionális Politikai Főigazgatóság számára. A jelen
dokumentumban az „eredmény” jelentése azonos a Barca/McCann-féle dokumentumban használt „kimenet” [outcome] jelentésével.
A legtöbb nyelven mindkét kifejezésre csak egy szót használnak. Az ESZA-eredményindikátorok definíciójára vonatkozó további
információkat lásd a kiadás előtt álló ESZA értékelési és monitoring útmutatóban.
3 A változás fogalma magában foglalja a magatartási, társadalmi gyakorlatbeli, intézménybeli stb. változásokat. A kívánt
eredmények magukban foglalják a „horizontális” megközelítésen (pl. környezetvédelmi célkitűzéseken) keresztül elérendő
változásokat, mivel a kérdés változatlan: Mit változtassunk meg az állami beavatkozással?

2014. március
Hasznos lehet, ha a beavatkozást logikai keretmátrix segítségével grafikusan ábrázoljuk. E stilizált
programábrázolás azt hivatott tükrözni, hogy egy adott beavatkozás többféle eredményhez vezethet, és hogy
több kimenet is vezethet e változásokhoz. Ugyanígy hasznunkra lehet, ha az eredményeket az érintettek
csoportjai vagy az időhorizontok szerint differenciáljuk.

Az 1. ábra a kimeneteket, az eredményeket és a hatásokat ábrázolja a programozás, a monitoring és az

értékelés szempontjából egy egyszerű logikai keretmátrixban. Megjegyzendő, hogy a „hatás” használata és
helye a Regionális Politikai Főigazgatóság által kiadott előző útmutatóhoz képest módosult. A monitoringra
és az értékelésre vonatkozó részt, ezen belül a „hatás” kifejezés használatát, a lenti 1.2 fejezet fejti ki.

1. ábra: Kimenetek, eredmények és hatás a programozás, a monitoring és az értékelés vonatkozásában

Programozás Monitoring és értékelés

stratégia
szükségletek egyedi célkitűzés szándékolt eredmény tényleges eredmény más tényezők
műveletek allokált BEMENETEK tényleges BEMENETEK hozzájárulás (hatás)
megcélzott KIMENETEK elért KIMENETEK

1.2 Monitoring és értékelés: az irányítás támogatása és a hatások kimutatása

A nyilvánosság azt várja el az irányító hatóságoktól, hogy a program működtetése során két lényeges
feladatot teljesítsen:

– a program hatékony végrehajtása (programirányítás)

– annak mérése, hogy a program elérte-e a kívánt hatásokat.

Az alábbiakban azt fejtjük ki, hogy a monitoring elsősorban az irányítás célját szolgáló eszköz, míg az
értékelés mindkét feladathoz hozzájárul. Minden értékelés átfogó célja a tanulás.

1.2.1 Monitoring
A monitorozás nem más, mint megfigyelés. A kimenetek monitorozása azt jelenti, hogy megfigyeljük,
teljesülnek-e a szándékolt produktumok, és terv szerint halad-e a végrehajtás.

A kohéziós politikai programok a többszintű irányítás kontextusában valósulnak meg, a feladatkörök és a

felelősségi körök egyértelmű szétválasztása mellett. Ebben a rendszerben a szereplők – a végrehajtó
ügynökségek, az irányító hatóságok, a nemzeti és az uniós szint – a monitorozás tekintetében eltérő
információs igényekkel rendelkeznek. Az európai szint egyik feladata bizonyos információk összesítése
minden programra kiterjedően, annak érdekében, hogy el lehessen számolni a Tanácsnak, a Parlamentnek, a
Számvevőszéknek és általában az uniós polgároknak azzal, hogy mire költik a kohéziós politika forrásait.
Ezt szolgálják az uniós szinten meghatározott közös indikátorok.

A monitoring során emellett az eredményindikátorok változásait is megfigyeljük (szakpolitikai monitoring).

Az eredményindikátorok értékeinek nyomon követése lehetővé teszi annak megítélését, hogy az indikátorok
a kívánt irányban változnak-e. Ha nem, úgy el kell, hogy gondolkodjunk az intézkedések megfelelőségén és
eredményességén, illetve a kiválasztott eredményindikátorok megfelelőségén. Megjegyzendő, hogy a
szakpolitikai monitoring azt jelenti, a fejlődést valamennyi potenciális kedvezményezett – nem csak a
tényleges kedvezményezettek – esetében nyomon követjük.

Bizonyos esetekben az eredményindikátorok értékei – mind a bázisértékek, mind a későbbi időpontokban

mért értékek vonatkozásában – nemzeti vagy regionális statisztikákból nyerhetők ki. Más esetekben
felmérések végzése vagy közigazgatási – cégjegyzéki vagy munkanélkülijáradékos-nyilvántartási – adatok
felhasználása lehet szükséges.

2014. március
1.2.2 Értékelés
Az eredményindikátor változásai az állami beavatkozásnak, pl. az Alapokból társfinanszírozott
intézkedéseknek, valamint más tényezőknek köszönhetők. Más szóval, az állami beavatkozás előtti és utáni
helyzet közötti eltérés nem egyenlő az állami beavatkozás hatásával:

Az eredményindikátor változása = a beavatkozás hozzájárulása + más tényezők hozzájárulása.

Ennek az egyenletnek csak a bal oldala figyelhető meg.

A hatás az a változás, amely megbízhatóan tulajdonítható valamely beavatkozásnak. A „beavatkozás hatása”

vagy a „beavatkozás hozzájárulása” e gondolat alternatív kifejezései.

1.2.2.1 Hatásértékelés – a hatások kimutatása

A beavatkozás hatásainak elkülönítése más tényezők hozzájárulásától, és a program működésének megértése
a hatásértékelés feladata. Két külön kérdésre kell választ adni:

– Egyáltalán hatásos volt-e az állami beavatkozás, és ha igen, mekkora volt ez a – pozitív vagy negatív –
hatás? A kérdés így szól: Működik? Van-e ok-okozati összefüggés? Erre a kérdésre a tényellentétes
hatásértékelés igyekszik válaszolni.

– Miért váltja ki a beavatkozás a szándékolt (vagy a nem szándékolt) hatásokat? A cél annak
megválaszolása, hogy „Miért és hogyan működik?”. Erre a kérdésre az elméletalapú hatáselemzés keresi a
választ.

Megjegyzendő, hogy a két kérdés nem tehető fel egymástól teljesen elkülönülten: minden egyes értékelés,
amely a „Működik?" kérdést teszi fel, valamilyen változáselmélet alapelemeit (a hogyant és a miértet) is kell,
hogy előfeltételezze annak meghatározásához, hogy mely változást kell vizsgálni és valamilyen oknak
tulajdonítani. Hasonlóképpen, minden egyes értékelés, amely a „Miért működik?” kérdést teszi fel, – esetleg
burkoltan – valamilyen tényellentétes helyzetet előfeltételez. Ez az a koncepcionális szint, ahol a
hatásértékelés két ága közös ismérvekkel bír, jóllehet elsősorban a „Működik?” és a „Miért?” eltérő
kérdéseire ad választ.

Az elméletalapú hatásértékelések fontossága abból fakad, hogy a számszerűsíthető ok-okozati hatás mellett
számos más információ szintén hasznos a szakpolitikusok számára ahhoz, hogy eldöntsék, mely szakpolitikát
hajtsák végre, és hogy a polgárok felé elszámoljanak. Az a kérdés, hogy valamely intézkedéscsomag miért,
illetve hogyan, kinek és milyen feltételek mellett produkál – szándékolt vagy nem szándékolt – hatásokat,
éppen olyan fontos, releváns és kihívást támasztó, ha nem még inkább, mint a „Történt-e javulás?” kérdés.
Ez a szemlélet nem pusztán a hatás mennyiségi becslését eredményezi, hanem narratívát is produkál. Az
elméletalapú értékelések értékes és ritka produktummal: a dolgok miértjére és azok körülményeire való
rálátással szolgálnak. Az előtérben nem a tényellentétes összehasonlítás („hogyan alakultak volna a dolgok
ennek hiányában”), hanem a változáselmélet („az elvárt módon működtek-e a dolgok a kívánt hatás
produkálásához”) áll. A változáselmélet középpontba helyezése indokolja, miért nevezik e megközelítést
elméletalapú hatásértékelésnek.

Ennek tipikus módszerei a szakirodalmi áttekintés, a közigazgatási adatelemzés, az esettanulmányok,

interjúk és felmérések, amelyek a beavatkozási logika rekonstruálását és ellenőrzését szolgálják. Gyakran
említett megközelítés még a realista értékelés, az általános kizárásos módszertan, a hozzájárulás-elemzés és a
részvétel-alapú értékelés. Az ilyen típusú jó értékelés mindig nyitott a nem szándékolt hatások jelzésére. E
hatások és mechanizmusaik megértése éppen olyan fontos lehet, mint a szándékolt beavatkozási logika.

A tényellentétes hatásértékelés a statisztika- és az orvostudományból kölcsönzött technikák halmaza. Ezek

rendelkeznek a potenciállal, hogy hiteles választ adjanak a „Működik?” kérdésre. A tényellentétes
értékelések központi kérdése meglehetősen leszűkített – mekkora javulást okoz egy adott kezelés, és az erre
adott válaszok jellemzően számadatok, vagy gyakrabban eltérések, amelyek az empirikus bizonyítékok és az
előfeltevések alapján megalapozottan értelmezhetők ok-okozati összefüggésként. Vajon a beavatkozás
végrehajtását követően megfigyelt kimenetbeli különbséget maga a beavatkozás okozta vagy valami más? Az
ilyen típusú értékelések ok-okozati modelleken alapulnak, és megkövetelik a megfigyelt változást esetleg
magyarázó beavatkozástól eltérő tényezők kizárását.

2014. március
Ennek tipikus módjai az eltérés az eltérésen belül, a diszkontinuitási terv, a párosításon alapuló módszer, az
instrumentális változók és a randomizált ellenőrzött vizsgálatok. A támogatott és a nem támogatott
kedvezményezettek helyzetére vonatkozó kiindulási adatok és információk megléte az állami beavatkozást
követő adott időpontban elengedhetetlen előfeltétele a tényellentétes módszerek alkalmazhatóságának. A
gyakorlatban gyakran alkalmazott, a beavatkozás előtti és utáni naiv összehasonlítások előfeltételezik, hogy
más tényezők befolyása elhanyagolható. Ha ezzel az előfeltevéssel élünk, ennek kifejezettnek kell lennie, és
„tapasztalati szabályként” esetenként el is fogadható, pl. amikor háztartásokat rákötnek a szennyvízhálózatra.

Megjegyzendő, hogy a tényellentétes módszerek jellemzően csak bizonyos intézkedések (pl. képzés,
vállalkozások támogatása), azaz nagyszámú kedvezményezettre irányuló viszonylag homogén
beavatkozások esetében alkalmazhatók. Ha egy állami hatóság becsülni kívánja azon intézkedések hatását,
amelyekre a tényellentétes módszerek nem megfelelők (pl. jelentős infrastruktúra-fejlesztések esetében),
használható más módszer. Például egy út esetében ez lehet utólagos költség-haszon elemzés vagy egy
szektorális közlekedési modell.

Ideális esetben a tényellentétes és az elméletalapú módszereknek ki kell egymást egészíteniük. A

szakpolitikusok belátásuk szerint mindkét módszer eredményeit fel kell, hogy használják. Még ha
feltételezzük is, hogy a tényellentétes módszerek alapján egy adott beavatkozás bizonyíthatóan bevált, és ezt
akár még számszerűsíteni is tudjuk, ez a megállapítás még mindig csak egyetlen beavatkozásra vonatkozik és
csak adott körülmények között. Kvalitatív értékelési technikákra van szükség annak megértéséhez, hogy
mely beavatkozásokra terjeszthetők ki a megállapítások, és mi határozza meg a kiterjeszthetőség mértékét.

Mindkét típusú hatásértékelést elvégzik a programozási időszak során és azt követően is. Az előzetes
programértékelés olyan elméletalapú elemzésként is felfogható, amely a változáselmélet és a logikai
keretmátrix erősségét vizsgálja a program végrehajtása előtt. Ennek során fontos feladat a különböző
lehetséges beavatkozások vizsgálata, és azok kiválasztása, amelyektől leginkább várható, hogy a legkisebb
költség mellett érik el a program célkitűzéseit.

1. keretes rész: Létezik-e ideális értékelés, amely garantálja az érvényes válaszokat?

Mint a hatásértékelési példában illusztráltuk, valamennyi módszernek és megközelítésnek megvan az

erősségei és a hiányosságai. Minden értékelés esetében szükséges, hogy:

– igazodjon a megválaszolandó konkrét kérdéshez, a program tárgyához és annak kontextusához;

– amikor csak lehetséges, különböző szempontból és különböző módszerekkel megvizsgáljuk az értékelési

kérdéseket. Ez a háromszögelés elve.

– a lehetséges tudásgyarapodás indokolja az értékelési költségeket;

– amikor egy adott értékelésről döntünk, vegyük figyelembe, hogy mi az, amit már tudunk a
beavatkozásról.

Összegezve: A módszerek kiválasztását és kombinációját eseti alapon kell eldönteni. Számos módszer
áll rendelkezésre, és nincs minden körülményre alkalmazható egyetlen „legjobb” módszer.

A szakpolitikai ciklus lezárása

Mindkét típusú hatásértékelés elsősorban azt járja körül, hogy a vizsgált állami beavatkozás eredményez-e
javulást, és ha igen, hogyan, a kedvezményezettek számára. Azonban a jó értékelésnek a potenciális
kedvezményezettek egészét vizsgáló szakpolitikai monitoringgal (lásd 1.2.1 szakasz) is össze kell vetnie a
megállapításait (pl. a kedvezményezetteket érő hatást). Ennek oka az, hogy a régió, az ágazat vagy az adott
embercsoport vélt szükséglete volt az, amely elsősorban kiváltotta a beavatkozást. Ezért megfelelő
időtartamot követően a hatóságoknak fel kell tenniük a kérdést, hogy a kezdetben meghatározott probléma
megoldódott-e. Elég jelentős volt-e a beavatkozás ahhoz, hogy számítson? Más szóval, hasznos volt-e a
beavatkozás?

2014. március
1.2.2.2 Végrehajtás-értékelés – az irányítási oldal
A végrehajtási értékelések azt vizsgálják, hogy a programot hogyan valósítják meg és irányítják. Jellemző
kérdései többek között: tudnak-e a programról a potenciális kedvezményezettek és hozzáférnek-e, a lehető
legegyszerűbb-e a pályázati eljárás, világosak és relevánsak-e a projektkiválasztási szempontok, működik-e
dokumentált adatkezelési rendszer, és ténylegesem közzétették-e a program eredményeit.

Az ilyen típusú értékelések jellemzően a programozási időszak korai szakaszában zajlanak.

2. keretes rész: A hatásértékelésekre szükség van

A kohéziós politikai értékelések a mai napig jellemzően elsősorban a végrehajtási kérdésekre, semmint az
intézkedések hatásainak kimutatására irányultak. A 2014 utáni időszakra a Bizottság ezt az egyensúlyt
kívánja helyreállítani azáltal, hogy előtérbe helyezi azokat az uniós, nemzeti és regionális szintű
értékeléseket, amelyek a kohéziós politikai beavatkozásoknak a polgárok jóllétére gyakorolt gazdasági,
társadalmi vagy környezetvédelmi, vagy mindhárom együttes hatását tárják fel. Ez elengedhetetlen eleme a
szakpolitika megerősített eredmény-centrikusságának.

1.2.2.3 Az integrált programok értékelése

A legtöbb regionális politikai program jellegénél fogva integrált és összetett. Ez azt jelenti, hogy a
programok különböző részeit úgy tervezik meg, hogy működésük során egymással interakcióban legyenek,
egymást erősítsék. Az ilyen programok értékelése külön kihívást jelent.

Az egyik stratégia az, hogy először külön-külön értékeljük az integrált program komponenseit. A
komponensek eredményessége jellemzően szükséges feltétele a csomag hatékonyságának. Ha az
eredményességük kimutatható, könnyebb alátámasztani, hogy az egész program teljesíti a célkitűzéseket. A
következő lépésben azt értékelhetjük, hogy két vagy több beavatkozás kombinációja eredményesebb-e, mint
egyetlen intézkedés önmagában.

Az elméletalapú értékelések azt vizsgálhatják, hogy a különböző komponensek beavatkozási logikái

összeillenek-e, és várhatóan szinergiát alkotnak-e. Ez mind az előzetes értékelés, mind a programozási
időszak során elvégezhető.

Harmadsorban, vizsgálható az integrált program mint egész hatása. Ezt nagy programok esetében eddig
hagyományosan makrogazdasági modellekkel végezték. Más módszereket is kipróbálnak, pl. a tényellentétes
módszereket, amelyek összehasonlítják a támogatott és a nem támogatott régiók fejlődését4.

2. ÉRTÉKELÉSI SZTENDERDEK
Az értékelési tevékenység minőségének biztosítása érdekében a Bizottság azt javasolja a tagállamoknak és a
régióknak, hogy alapozzák munkájukat a maguk által kialakított világos sztenderdekre, vagy használják az
Európai Bizottság, illetve a nemzeti értékelési szövetségek, az OECD és más szervezetek sztenderdjeit. A
legtöbb sztenderd alapelvei azonosak, úgymint a tervezés szükségessége, az érintettek bevonása, az
átláthatóság, a szigorú módszerek alkalmazása, valamint a függetlenség és az eredmények terjesztése. A 3.
melléklet egy lehetséges struktúrát mutat be, magyarázatokkal ellátva.

3. A 2014-20-AS PROGRAMOZÁSI IDŐSZAK GYAKORLATI SZEMPONTJAI AZ EURÓPAI

REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP ÉS A KOHÉZIÓS ALAP VONATKOZÁSÁBAN
Ennek a fejezetnek az a célja, hogy ellássa a (jövőbeni) programirányítókat néhány gyakorlati ötlettel arra
vonatkozóan, mit követel meg a kohéziós politika monitorozása és értékelése. Körüljárja, mi a teendő,

4 Lásd pl.: Measuring the effects of European regional policy on economic growth: a regression discontinuity approach [Az európai
regionális politika gazdasági növekedésre gyakorolt hatásainak mérése: regressziós diszkontinuitási megközelítés]. Buscillo,
Muccigrosso, Pellegrini, Tarola, Terribile (2010). A gazdasági, társadalmi és területi kohézióról készül 5. jelentésben (2010) is
megjelent.

2014. március
amikor figyelembe vesszük a jelen dokumentum előző fejezetében taglalt és a jövőbeni programozási
időszakra vonatkozóan tervezett rendeletekben már ismertetett ötleteket és elveket.

3.1 Programozás
A szándékolt változások világos meghatározásával kidolgozott, a beavatkozások korlátozott számára
összpontosító programok elengedhetetlen feltételei a kézzelfogható eredmények elérésének. A pénzügyi
eszközök koncentrálása emellett elősegíti a jó minőségű programozási eljárást, amely során a korlátozott
adminisztratív erőforrásokat az intézkedések gondos előkészítésére fordíthatjuk.

3.1.1 Világos célkitűzések és az eredményindikátorok kiválasztása (CPR 27. cikk és 96. cikk)

A programok építőkövei a prioritási tengelyek. Az egyes prioritási tengelyek a tagállamok és a régiók által
speciális szükségleteiknek és adottságaiknak megfelelően kiválasztott egy vagy több beruházási prioritást
foglalnak magukban. Az egyedi célkitűzés annak kifejezése, hogy az egyes beruházási prioritások mit
kívánnak elérni (az egyedi célkitűzés jogi definícióját lásd CPR 2. cikk (34) bekezdés). Az egyedi célkitűzés
által elérni kívánt változás egyetlen (vagy nagyon kevés) eredményindikátorban fejeződik ki.

Az eredményindikátoroknak meg felelniük bizonyos minőségi kritériumoknak. Elvárás velük szemben (CPR
XI. melléklet), hogy:

a) reagáljanak a szakpolitikára: szorosan kapcsolódjanak a támogatott szakpolitikai beavatkozáshoz.

Mutassák ki az eredmény lényegét ésszerű érveléssel arra vonatkozóan, hogy mely jellemzőket jelenítheti
meg, és melyeket nem;

b) legyenek normatívak: legyen világos és normatív értelmezésük (azaz megegyezésnek kell lennie a
tekintetben, hogy egy adott irányban történő elmozdulás kedvező vagy kedvezőtlen eredmény-e);

c) legyen robosztus: megbízható és statisztikailag validált;

d) épüljenek az időben végzett adatgyűjtésre: akkor álljanak rendelkezésre, amikor szükséges, és szükséges
vagy indokolt esetben engedjenek teret a vitára és a felülvizsgálatra.

A 2. melléklet az eredményindikátorok működő példáit mutatja be.

Az egyes eredményindikátorok bázisértéket követelnek meg (ERFA rendelet 6. cikk, KA rendelet 5. cikk,
ETE rendelet 16. cikk). A bázisérték a programozási időszak elején meghatározott eredményindikátor értéke
(pl. az adott évben az új vállalkozások száma valamely prioritás esetében, amely az új vállalkozások számát
szándékozik növelni az adott régióban). Statisztikai vagy adminisztratív adatokból nyerhetők ki. Különösen a
kisebb intézkedések esetében lehet szükség a nem elérhető információk létrehozására, pl. felmérések útján.

Ha az ERFA és a KA esetében valamely program nem tudja meghatározni az eredményindikátor

bázisértékét, ez úgy minősül, hogy nem teljesíti az eredményindikátorokra vonatkozó előzetes
feltételrendszert. Ezért a programnak cselekvési tervet kell kidolgoznia, hogy minél hamarabb meghatározza
a bázisértéket (a követendő eljárás vonatkozásában lásd CPR 19. cikk (2) bekezdés).

3. keretes rész: Vigyázat, csapda: bázisérték mire vagy kire vonatkozóan?

A programozási fázisban, amikor a programról döntés születik, a jövőbeni irányító hatóság elemzi
valamennyi potenciális kedvezményezett helyzetét. Ez lehet pl. a KKV-k termelékenysége valamely
régióban a program végrehajtását megelőzően. Ez az a bázisérték, amelyet a rendelet előír.

Ezt meg kell különböztetni a tényellentétes értékelésekhez szükséges adatoktól, amelyek a legtöbb esetben
eltérőek. Ebben az esetben a támogatott szervezetekre és a nem támogatott összehasonlító szervezetekre
vonatkozó információkra van szükség. Ezek az információk gyakran nem állnak rendelkezésre a
statisztikákból, össze kell őket gyűjteni a tervezett értékelés céljából, például a támogatott KKV-k
monitoring rendszerén vagy a nem támogatott KKV-k más megfelelő eszközén keresztül. A példákat lásd a
2. mellékletben.

2014. március
A programoknak 2023-ra vonatkozó program-specifikus eredményindikátor-célértékeket kell
meghatározniuk, azonban ezek kvantitatív és kvalitatív módon is kifejezhetők (ERFA rendelet 6. cikk, KA
rendelet 5. cikk, ETE rendelet 16. cikk). Mint a jelen dokumentum 1. fejezetében kifejtjük, két kérdést kell
világosan megkülönböztetni:

– Az eredményindikátor jövőbeni értékének becslése. Ahogy a bázisérték is, ez az érték valamennyi

potenciális kedvezményezettre vonatkozik. Ezt az értéket a program és más tényezők befolyásolják. Ez az a
kifejezett cél, amelyre a jogszabály szövege utal.

– A program hozzájárulása az eredményindikátorban bekövetkező változáshoz (a program hatása). Erre a

kérdésre a hatásértékelések adhatnak választ.

A 2. melléklet példákat sorol fel arra, hogyan fejezhető ki az eredményindikátorhoz rendelt célérték. A
kvalitatív célok meghatározása azt jelentheti, hogy megjelöljük elvárt értéktartományt, a változás elvárt
irányát, valamint a változás elvárt mértékét. Ha ez nem határozható meg értelmezhető módon, a prioritásnak
meg kell jelölnie a végső cél eléréséhez vezető bizonyos közbülső lépéseket vagy leküzdendő korlátokat.

A beruházási prioritásokat projekteken keresztül valósítják meg. Az eredményindikátorok a beruházási

prioritás célkitűzéseit fejezik ki. Ebből következően az eredményindikátorok megalapozhatják a
projektkiválasztási szempontokra vonatkozó döntést, mivel a projekteknek ki kell tudniuk mutatni, miképpen
járulnak hozzá a prioritás célkitűzéseinek eléréséhez. Hangsúlyozandó, hogy a projektkiválasztás a
tagállamok feladata.

3.1.2 A kimeneti indikátorok szerepe

A kimeneti indikátorok valamely program összes beruházási prioritására vonatkoznak (CPR 27. cikk (4)
bekezdés, (b) pont, 96. cikk (2) bekezdés, (b) pont). Mint az 1.1 szakaszban kifejtjük, ezek a program
beavatkozási logikájából vezetendők le, amely annak cselekvéseit jeleníti meg. Előfordulhat, hogy a közös
indikátorok listájáról kiválasztott kimeneti indikátorok nem tükrözik elégségesen az adott program
cselekvéseit, mely esetben program-specifikus kimeneti indikátorokat kell meghatározni.

A programnak 2023-ra kumulatív célértékeket kell meghatároznia a kimeneti indikátorokhoz (ERFA rendelet
6. cikk, KA rendelet 5. cikk, ETE rendelet 16. cikk). A kimeneti indikátorok bázisértékei nem kötelezők
(más szóval a bázisérték 0).

4. keretes rész: Hogyan határozzuk meg a kimeneti indikátorokhoz rendelt célértékeket?

A kimeneti indikátorok célértékeinek meghatározásához tudnunk kell, hogy a beavatkozásnak milyen

produktumokat és milyen költségen kell támogatnia. Számos beavatkozás esetében a bázisérték korábbi
tapasztalatokon alapuló fajlagos költségszámítással állapítható meg, legyen szó a kohéziós politika által
vagy nemzeti programból társfinanszírozott vagy az ágazati normák használatán alapuló programról.

Ha egy beavatkozás teljesen új, nehézséget jelenthet a célértékek meghatározása. A programozási

időszakban a tervezésért felelős szerv csak legjobb becsléseire hagyatkozhat, amelyeket bizonyos
időpontban szükséges lehet felülvizsgálni.

Mindkét esetben az a fontos, hogy a nyilvánosság elegendő információt kapjon a becslések megértéséhez.
Ez a szemlélet javítja a demokratikus átláthatóságot, és lehetővé teszi a becslések bírálatát és javítását.

3.1.3 Közös indikátorok

A közös indikátorok célja valamely tagállamra vagy több tagállamra vonatkozó információk összesítése. Az
ERFA és a Kohéziós Alap gyakran használt beruházásait tükrözik. A közös indikátorok valamely program
vagy regionális politika cselekvéseit, nem pedig célkitűzéseit tükrözik. A közös indikátorokban
megnyilvánuló cselekvések nem fontosabbak másoknál.

2014. március
A tagállamoknak kötelessége értelemszerűen használni az indikátorokat a közös indikátorok listájáról (ERFA
rendelet 6. cikk, KA rendelet 5. cikk, ETE rendelet 16. cikk; lásd 1. melléklet). Az „értelemszerűen”
kifejezés jelentése például az, hogy ha egy program nem támogatja utak építését, úgy pl. a megfelelő „Új
utak hossza km-ben” közös indikátor nem alkalmazandó.

3.2 Az operatív programok előzetes értékelése (CPR 55. cikk)

Az operatív programok minőségének javítása érdekében az előzetes értékelés felméri:

- az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához való hozzájárulást,

tekintettel a kiválasztott tematikus célkitűzésekre és prioritásokra, és figyelembe véve a nemzeti és
regionális szükségleteket és fejlesztési potenciált, valamint a korábbi programozási időszakok során
levont következtetéseket;
- a javasolt program vagy tevékenység belső koherenciáját, valamint annak kapcsolatát más releváns
eszközökkel;
- a költségvetési források elosztása és a program célkitűzései közötti összhangot;
- a programok kiválasztott tematikus célkitűzései, prioritásai és az azoknak megfelelő célkitűzések
összhangját a közös stratégiai kerettel, a partnerségi megállapodással és az EUMSZ 121. cikke (2)
bekezdésének megfelelően elfogadott releváns országspecifikus és tanácsi ajánlásokkal;
- a programra vonatkozóan javasolt mutatók relevanciáját és egyértelműségét;
- hogy a várható kimenetek miként járulnak hozzá az eredményekhez;
- hogy a mutatók számszerűsített célértékei reálisak-e, tekintettel az ESB-alapokból előirányzott
támogatásra;
- a javasolt támogatási forma indokoltságát;
- a program irányításához szükséges emberi erőforrások és adminisztratív kapacitás megfelelőségét;
- a program monitoringját és az értékelések elvégzéséhez szükséges adatok gyűjtését végző eljárások
alkalmasságát;
- az eredményességmérési kerethez kiválasztott részcélok alkalmasságát;
- a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében
tervezett intézkedések megfelelőségét;
- a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét;
- a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében tervezett intézkedéseket.

Az előzetes értékelés segítségével megérthetők a tervezett értékelések adatszükségletei, továbbá

megállapíthatók az eredményindikátorok bázisértékei. Az előzetes értékelések ezen kívül támogathatják a
tagállamokat a statisztikai rendszerekkel és az eredményindikátorokkal összefüggő előzetes feltételrendszer
felmérésében (CPR XI. melléklet).

Az előzetes értékelést a program kialakítása során kell elvégezni, és azt az OP-val egyidejűleg, egy vezetői
összefoglalóval együtt, kell benyújtani a Bizottságnak. A tagállamok kötelesek adott esetben az előzetes
értékelésbe integrálni a stratégiai környezeti vizsgálatot.

A Bizottság részletes iránymutatást bocsájtott rendelkezésre az előzetes értékelésre vonatkozóan.

3.3. Monitoring – az éves végrehajtási jelentés (CPR 50. cikk, 111. cikk)

Az operatív program monitorozásának egyik elengedhetetlen elemét képezik az éves jelentések. A 2016-ra
készült jelentéstől kezdve minden végrehajtási jelentésbe kötelező belefoglalni bizonyos információkat:

– a program és prioritási tengelyeinek végrehajtása. A pénzügyi adatok mellett ez a kimeneti indikátorok

kumulatív értékeit követeli meg. Az értékek a kiválasztott és teljesen befejezett műveletekre vonatkoznak. A
fogalommeghatározást lásd a CPR 2. cikkének (14) bekezdésben.

„Kumulatív” jelentése az egyes évekre vonatkozóan olyan érték megadása, amely a korábbi évek
eredményeit is magában foglalja.

A kiválasztott projekteken alapuló információk különösen azon időszak első éveiben értékesek, amikor a
teljesített projektek szükséges információin alapuló tényleges értékek szükségszerűen alacsonyak.

– a program teljesítését befolyásoló bármilyen probléma, ideértve a célértékek teljesítését is;

2014. március
– a programok statisztikákból vagy a prioritáshoz kapcsolódó specifikus információforrásokból, pl.
felmérésekből, nyert eredményindikátor-értékei adott időpontokban. Megjegyzendő, hogy ezek az értékek
felölelik a program és más tényezők hozzájárulását is. Az összes potenciális kedvezményezettre vonatkoznak
(a bázisérték meghatározása szempontjából egyazon elemzési egységet képeznek).

– az előző pénzügyi évben során elérhetővé vált értékelési megállapítások szintézise.

A 2017-ben benyújtott jelentések ezen túlmenően az alábbiakat mérik fel:

– a program célkitűzéseinek elérése felé tett haladás;

– ezen belül a program hozzájárulása az eredményindikátorok változásához, amikor az értékelésekből nyert

bizonyítékok rendelkezésre állnak.

A 2019-ben benyújtott jelentés és a záró jelentés magában foglalja a fent említett elemeket, valamint az
intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló uniós stratégia végrehajtására vonatkozó
információkat, továbbá felméri az ehhez történő hozzájárulást.

Az éves jelentés előírásai mellett az irányító hatóságnak szüksége lehet további adatok gyűjtésére is. Pl. a
kedvezményezettek esetében az értékelésekhez az eredményindikátorok nyomon követésére lehet szükség
(lásd az értékelési tervre vonatkozó 3.5.2 szakaszt). Más esetben az operatív programok integrált területi
beruházást (ITB) foglalhatnak magukban, és a programirányítók az ITB-re vonatkozó speciális
eredményindikátorokat kívánják használni, jóllehet ezt a rendelet nem írja elő.

Elektronikus adattovábbítás

Az indikátorokra vonatkozó adatokat az éves jelentések részeként elektronikus úton kell továbbítani a
Bizottság felé. Ezzel a kérdéssel a végrehajtási rendelet foglalkozik részletesen (lásd CPR 111. cikk (5)
bekezdés).

5. keretes rész: Tipikus hibák a jelentéskészítés során

A látszólag apró hibák ronthatják a beszámolók értékét, különösen, amikor az információkat több
programra összesítik, amiképpen ez igaz a közös indikátorok esetében. Néhány tipikus hiba:

– téves mértékegység használata (pl. hektár helyett km2, mWh helyett mW, euró helyett nemzeti valuta);

– kumulatív értékek helyett éves értékek jelentése;

– a tizedes elválasztójel téves használata az elektronikus rendszerekben (pont helyett vessző [angol nyelvű
szövegben]);

– az összhang hiánya az éves végrehajtási jelentés és a strukturált adattovábbítás között az SFC-ben;

– gépelési hibák adatbevitel közben.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy elengedhetetlen a regionális és a nemzeti hatóságok által végzett
minőségellenőrzés. A monitoring rendszer súlyos hiányosságai a Bizottság részéről az időközi kifizetések
felfüggesztését eredményezhetik (CPR 142 cikk (1) bekezdés (d) pont).

3.4 Értékelés a programozási időszak során (CPR 56. cikk)

A programozási időszak során végzett értékelésnek meg kell jelenítenie a programok szükségleteit. Az
értékelések programokra, prioritásokra, programokon belüli témákra stb. terjedhetnek ki.

Minden típusú értékelés, ideértve a hatásértékelést és a végrehajtási értékelést is, szerepet játszik. A
végrehajtási értékelések, amelyek valamely program gördülékeny végrehajtását támogatják, nagyobb
valószínűséggel hasznosíthatók a végrehajtás korai fázisaiban. A prioritások hatásait kimutató és a

2014. március
változáselméletet vizsgáló értékelések későbbi szakaszban történnek. A jogszabályi rendelkezések nem
tiltják a tagállamoknak, hogy időközi értékeléseket végezzenek.

A Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy önként végezzék el a korábbi programozási időszak hasonló
beavatkozásainak hatásvizsgálatát. Ennek azért van értelme, mert számos beavatkozás (pl. nagy volumenű
infrastruktúra-fejlesztések, KTF projektek) esetében évekbe telik, mielőtt a hatások ténylegesen
érvényesülnek.

A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a közös stratégiai kerethez (KSK)
tartozó alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. Az
elméletalapú és a tényellentétes hatásértékelési módszerek megfelelő eszközök.

Az irányító hatóság feladata gondoskodni arról, hogy ezeket az értékeléseket elvégezzék. Ezen kívül az
irányító hatóság e kötelezettségeknek más követelményekhez kapcsolódó értékelések végzése során is eleget
tehet, pl. ha azt az ESB alapokból társfinanszírozott állami támogatási programokra vonatkozó bizottsági
határozatok előírják. Az értékelési tervben ki kell térni ezekre az értékelésekre, és a CPR-ben előírt módon
utókövetés tárgyává kell őket tenni, pl. a monitoring-bizottságnak kell őket vizsgálnia és megküldenie a
Bizottságnak.

2022. decemberében az irányító hatóságok minden egyes operatív programra vonatkozóan benyújtják a
Bizottsághoz a programozási időszak alatt elvégzett értékelések során tett megállapításokat összefoglaló
jelentést és az operatív program fő kimeneteit és eredményeit, valamint megjegyzéseket fűznek a jelentésben
szereplő információkhoz (CPR 114. cikk (2) bekezdés). Ennek egyik fő célja az lenne, hogy információkkal
segítse az Európai Bizottság által végzett utólagos értékelést.

Az értékeléseket és az utókövetésüket a monitoring-bizottság vizsgálja. A monitoring-bizottság ajánlásokat

adhat ki az irányító hatóság részére a program értékelésére vonatkozóan. A monitoring-bizottság az
észrevételei eredményeképpen hozott intézkedéseket monitoring alá vonja. (CPR 49. cikk (4) bekezdés). A
monitoring-bizottság által kijelölt irányító csoportok értékes részét képezhetik az értékelési folyamatnak.
Minden értékelést meg kell küldeni a Bizottságnak, lehetőség szerint elektronikus formában (CPR 56. cikk
(3) bekezdés).

Bár a rendelet nem írja elő, a programokon átívelő értékelések valamely partnerségi megállapodás keretében
a tagállam intézményi kontextusától függően nagyon hasznosak lehetnek.

Az értékelőknek funkcionálisan függetleneknek kell lenniük a jövőbeni program előkészítéséért és

végrehajtásáért felelős hatóságoktól (CPR 54. cikk). Ez a függetlenség elengedhetetlen a jó értékelés
támogatásához, amely során az értékelők konstruktívan bírálják, és szakértő módon véleményezik a program
különböző elemeit. A függetlenség mértékének olyan fokúnak kell lennie, hogy ne maradjon kétség azt
illetően, hogy a munkát objektíven végzik el, továbbá az értékelési ítéletalkotásoknak pártatlanoknak kell
lenniük, és nem függhetnek a programtervezésért felelős szolgálatok egyetértésétől. Megjegyzendő azonban,
hogy az értékelést úgy kell megszervezni, hogy az értékelők kellően megismerhessék az általuk vizsgálandó
beavatkozásokat. Ugyanígy szükséges, hogy az értékelések szervezése megkönnyítse a megállapítások
mérlegelését a programozásért és a végrehajtásért felelős hatóságok részéről.

A bizottsági szolgálatok legjobb gyakorlatnak minősítik azt, ha az értékeléssel külső szakértőt, vagy a
program végrehajtásáért felelős és a neki beszámoló közreműködő szervezettől eltérő szervezetet bíznak
meg. A funkcionális függetlenség kérdését illetően ez a megoldás nem támaszt semmilyen kétséget. A külső
szakértelem bevonása olyan ismereteket és kapacitásokat biztosít a programozó hatóság számára, amelyek az
közigazgatáson belül nem férhetők hozzá.

Jó gyakorlatnak minősül, ha a program végrehajtását és az értékelést más-más részlegre bízzák egyazon

szervezeten belül.

Ha az értékelést és a programtervezést az adott szervezeten belül ugyanazon osztályra vagy egységre bízzák–
például kisebb végrehajtási struktúrák esetén –, ez kétségeket támaszthat az értékelési funkció funkcionális
függetlenségét illetően. Ezért egyértelmű intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják a függetlenséget. A
jó gyakorlat a bizottsági szolgálatok megítélése szerint az alábbi intézkedéseket követeli meg:

2014. március
– egyértelmű (írásbeli) munkaköri leírás az értékelési funkciót végző személy, csoport vagy szektor részére;

– a fenti személy, csoport vagy szektor kizárása a programtervezésért/végrehajtásért felelős szolgálatok

jogköréből.

3.5 Az értékelési terv (CPR 114. cikk)

Az értékelési terv célja a programozási időszak során végrehajtott értékelések minőségének javítása.

3.5.1 Az értékelési terv kidolgozása

Az irányító hatóság vagy a tagállam egy vagy több operatív programra vonatkozóan értékelési tervet készít.
Az értékelési tervet az operatív program elfogadása után legfeljebb egy évvel el kell juttatni a monitoring-
bizottságnak (CPR 114. cikk (1) bekezdés). A monitoring-bizottság megvizsgálja és jóváhagyja az értékelési
tervet (CPR 110. cikk (2) bekezdés). A hazai erőforrások értékelését bele lehet foglalni az értékelési tervbe.

A Bizottság azt javasolja, hogy az értékelési terv összeállítását az operatív programmal együtt kezdjék meg.
Az előzetes értékelő ennek során értékes segítséget tud nyújtani.

3.5.2 Az értékelési terv elemei

Az értékelési tervnek az alábbi elemeket kell magában foglalnia:

– az elvégzendő értékelések indikatív felsorolása, azok tárgyával és indoklásával;

– az egyes értékelésekhez használandó módszerek és azok adatszükségletei;

– rendelkezések arra vonatkozóan, hogy az adott értékelésekhez szükséges adatok rendelkezésre álljanak
vagy összegyűjtésre kerüljenek;

– ütemterv;

– az értékelések felhasználásának és kommunikálásának biztosítását szolgáló stratégia;

– az érintett humán erőforrások;

– a terv végrehajtásához szükséges indikatív költségvetés;

– lehetőség szerint képzési terv.

A költségvetés, a humán erőforrások és lehetőség szerint a képzési terv belefoglalása az értékelési tervbe
hozzájárul a tagállam azon jogi kötelezettségének teljesítéséhez, hogy biztosítsa az értékelések elvégzéséhez
szükséges erőforrásokat (CPR 54. cikk (2) bekezdés).

A programozási időszak elején elvégzendő értékelések tervezése valószínűsíthetően pontosabb, mint a késői
időpontokra tervezett értékeléseké. Megjegyzendő azonban, hogy bizonyos értékelési technikák esetén az
adatokat már a programozási időszak elején létre kell hozni. E tekintetben a mulasztások a későbbi
időszakban nem orvosolhatók.

A tagállamok a nemzeti vagy regionális szintű, vagy a finanszírozási forrásokat átfogó értékeléshez igényeik
szerint koordinációs mechanizmusokat alakíthatnak ki.

3.5.3 Az értékelési terv vizsgálata és módosítása (CPR 110. cikk (2) bekezdés)

A monitoring-bizottság megvizsgálja az értékelési tervet, és jóváhagyja a szükséges módosításokat. A

Bizottság szükség esetén az értékelési terv évenkénti vizsgálatát és aktualizálását javasolja. Megjegyzendő,
hogy az értékelési terv megléte nem zárja ki további értékelések lehetőségét, amelyek sürgősen felmerülő
szükségletekre reagálnak.

2014. március
3.6 Az értékelések felhasználása
Az intézkedések hatását mérő robosztus értékelések megtervezése és megszervezése, mechanizmusaik
megmagyarázása és működési rendszerük megértése nem könnyű feladat. Mindazonáltal, még a jó minőségű
értékelések is következmény nélkül maradhatnak, ha felhasználásukat elvégzésük előtt, közben és után nem
gondolták át.

A teljesség igénye nélkül, a Bizottság javasolja bizonyos kérdések figyelembe vételét, az alábbiak szerint:

– Az értékelések hasznossága az értékelésre megbízást adó szervezet motiváltságától és tudatosságától függ.

Tudatosan törekszik-e és nyitott-e a szervezet a tanulásra? A régiók és a tagállamok dolgozzák ki és az
érintett szereplők felé kommunikálják az e kérdésekre vonatkozó koncepciójukat. Vagy az értékelést pusztán
úgy tekinti a szervezet, mint a Bizottság által szabott kötelezettséget?

– Az értékelés ne csak az irányító hatóságok feladata legyen. Különösen a beavatkozások széles körére
kiterjedő regionális programok esetében fontos feltenni a végrehajtó ügynökségek és az ágazati
minisztériumok számára releváns kérdéseket.

– Az értékelési folyamatot kezdettől fogva hasznosítani kell, és annak felhasználó-orientáltnak kell lennie.
Az értékelő és az értékelésekre megbízást adó szervezet közötti kommunikáció a célokat, a módszereket és a
felhasználást illetően még a tényleges munka megkezdése előtt meg kell, hogy kezdődjön.

– Az értékeléseket, azok folyamatát és a róluk készült jelentéseket szervezett módon kell kommunikálni. A
jelentéseket a jövőbeni olvasókhoz, illetve a különböző olvasói csoportokhoz kell igazítani.

– Az értékelések felhasználása gyakran már az értékelésre vonatkozó képzés idején megkezdődhet. Az

értékelőtől a kedvezményezettek vagy a megbízók felé történő visszajelzés javíthatja az értékelési eljárás
minőségét és felhasználását.

– A javaslatokat általában célszerűbb az értékelő és a megbízó közötti dialógus keretében kidolgozni, mivel a
megbízóknak gyakran világosabb fogalma van arról, hogy mi valósítható meg az adott intézményi vagy
politikai környezetben.

– A tudás – tanulás – létrehozása kumulatív folyamat. Időbe telik, továbbá számos értékelő erőfeszítését, a
megállapítások kicserélését és kritikai vita lefolytatását követeli meg. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy e
folyamat megszervezésében különösen a nemzeti központi közigazgatás játszik kiemelt szerepet.

3.7 Utólagos értékelés (CPR 57. cikk, 114. cikk)

Az utólagos értékelés célja az, hogy az egész programozási időszak áttekinthető legyen. Megvizsgálja az
Alapok eredményességét és hatékonyságát, valamint az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedésre vonatkozó prioritásaihoz való hozzájárulását.

Az utólagos értékeléseket a Bizottságnak kell elvégeznie szoros együttműködésben a tagállamokkal és az

irányító hatóságokkal 2024. december 31-ig. Az utólagos értékelést elősegítik a tagállamoknak és a
Bizottságnak a programozási időszak során végrehajtott értékelései, különösen a tagállamok által az
értékelésekről, valamint a fő kimenetekről és eredményekről készített és a Bizottsághoz 2022. december 31-
ig benyújtott összefoglalói.

A Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, végezzék el saját utólagos értékeléseiket.

3.8 Átláthatóság (CPR 54. cikk (4) bekezdés)

Minden értékelést közzé kell tenni, lehetőség szerint az interneten keresztül. Javasolt angol nyelvű kivonatok
közzététele is, ami lehetővé teszi az értékelési megállapítások európai szintű kicserélését.

A tagállamok tovább mehetnek ezeknél a jogi előírásoknál. Példaként említjük az interaktív elektronikus
térképeket, amelyek feltüntetik a projekteket és a kedvezményezettekre vonatkozó információkat, valamint
további információkat közölnek a bázisértékekről és az eredményindikátorok monitorozásáról.

2014. március
3.9 Az Európai Bizottság szerepe
A regionális politikára vonatkozó rendeletek előírják, hogy az Európai Bizottság európai szinten összegezze
az információk adott mennyiségét, pl. előrehaladási jelentések (CPR 52. cikk), valamint a Bizottság által
végzett értékelések útján (CPR 56. cikk (4) bekezdés). E kötelezettségeken túlmenően a Bizottság
együttműködik a tagállamokkal, és szükség esetén támogatja azokat.

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság célja, hogy:

– a régióknak és a tagállamoknak az értékelés területén szerzett tudását és tapasztalatait elérhetővé tegye

partnereik részére pl. szemináriumok útján, valamint azáltal, hogy az összes értékelési jelentést közzéteszi a
honlapján;

– támogassa a minőségbiztosítási rendszer kidolgozását pl. a szakértői értékelés (peer review) módszerének
alkalmazásával;

– a tagállamokkal együtt elősegítse a tagállamok közötti tapasztalatcserét pl. a DG REGIO hálózatán

keresztül;

– iránymutatást nyújtson az értékelési megközelítések és módszerek tekintetében pl. útmutatókkal és az

EVALSED továbbfejlesztésével;

– tanulást szolgáló rendezvények, pl. értékelési nyári iskolák, szervezésével.

2014. március
 Glosszárium

Bázisérték Az indikátor értéke az adott szakpolitikai beavatkozás előtt. Pl. a kimeneti

indikátorok bázisértéke 0. Az operatív programokban bemutatandó
eredményindikátorok bázisértéke a régió, vagy a személyek/vállalkozások stb.
populációjának helyzete a program-beavatkozás előtt, mely helyzeten változtatni
akarunk.

Közös indikátorok Az operatív programokban az adott esetben használandó egyeztetett definíciókat és

mértékegységeket tartalmazó indikátorok listája, amely lehetővé teszi a nemzeti és
uniós szinten történő összesítést.

Értékelés Az értékelés a programokra és projektekre, azok céljára és végrehajtására

vonatkozó információk szisztematikus gyűjtése és elemzése; ítéletalkotás céljából a
hatásukra vonatkozó ismeretek szűrhetők le belőlük. Az értékeléseket a jelenlegi és
jövőbeni programozási döntések hatékonyságának javítása és megalapozása
céljából használják.

Hatás Az a változás, amely bizonyíthatóan valamely intézkedésnek tulajdonítható.

Azonos a beavatkozás „hatásával” vagy „változáshoz való hozzájárulásával”.

Indikátor Olyan változó, amely valamely jelenségre vonatkozóan kvantitatív vagy kvalitatív
információkat nyújt. Általában valamilyen értéket vagy mértékegységet foglal
magában.

Módszer A módszerek különböző célokat szolgáló értékelési technikák és eszközök

csoportját jelentik. Általában olyan eljárásokat és protokollokat tartalmaznak,
amelyek biztosítják az értékelések szisztematikus és következetes végrehajtását. A
módszerek információk és adatok gyűjtésére vagy elemzésére irányulhatnak,
lehetnek kvantitatívak vagy kvalitatívak, és valamilyen intézkedés leírását,
magyarázatát, előrejelzését vagy megalapozását kísérelhetik meg. A módszerek
megválasztása a beavatkozás jellegétől, a feltett értékelési kérdésektől és a vizsgálat
módjából következik, amely lehetnek ok-okozati, feltáró, normatív stb.

Kimeneti indikátor Olyan indikátor, amely a szakpolitikai beavatkozáson keresztül történt erőforrás-
ráfordítás „fizikai” produktumát írja le. Példák: a megépített utak hossza,
szélessége vagy minősége, az intézkedés által biztosított többlet tanítási idő
óraszáma, állami támogatással végrehajtott nagyberuházás.

Eredmény Az emberek jóllétének azon specifikus dimenziója, amely a szakpolitikai

beavatkozást motiválja, azaz amelyet a tervezett és végrehajtott szakpolitikai
beavatkozások várhatóan módosítani fognak. Példák: mobilitás egy adott területen,
kompetencia egy adott tevékenységi szektorban.

Eredményindikátor Olyan indikátor, amely az eredmény specifikus aspektusát, mérhető ismérvét írja le.
Példái: W-ből Y-ba történő utazás ideje átlagos sebesség mellett mint a mobilitás
egyik aspektusa; adott témakörben végzett tesztek eredményei mint a kompetencia
egyik aspektusa; azon cégek aránya, amelyektől megtagadták a hitelnyújtást
bármilyen kamat mellett mint a banki hiteladagolás egyik aspektusa.

2014. március
 MELLÉKLETEK
1. melléklet

Közös indikátorok listája

A közös indikátorok jogszabályilag előírt és az ERFA, a Kohéziós Alap és az ETE rendeletek mellékleteiben felsorolt indikátorok. Az alábbi lista számozottan
felsorolja a közös indikátorokat, és megadja azok indikatív definícióit.

EGYSÉG ELNEVEZÉS Definíció/Megjegyzések

Termelő beruházás

1. vállalkozás Támogatásban részesülő Az ERFA-ból bármilyen formában támogatott vállalkozások száma (tekintet nélkül arra,
vállalkozások száma hogy a támogatás állami támogatásnak minősül-e).
Vállalkozás: a piaci igények kielégítését szolgáló termékeket vagy szolgáltatásokat előállító
nyereség-orientált szervezet. A vállalkozás cégformája eltérő lehet (egyéni vállalkozó,
társaság, stb.)
Megjegyzendő, hogy az 1-5. indikátor a vállalkozások számát méri, és a többszörös
beszámítást ki kell küszöbölni (azaz támogatásban egynél többször részesülő vállalkozás
továbbra is egy vállalkozás). Jó gyakorlat az egyes vállalkozások egyedi azonosítójának
regisztrálása a többszörös beszámítás elkerülése céljából.
Megjegyzendő, hogy a 2., 3. és 4. indikátor összege magasabb lehet, mint az 1. indikátor
értéke, ha a vállalkozások különböző típusú támogatásban vagy összevont támogatásban
részesülhetnek.
Ezt az indikátort a vállalkozáson belüli innováció esetében a 28. és 29. indikátorral együtt
kell használni. Erre az indikátorra van szükség akkor is, amikor a támogatást vállalkozáson
belüli energiahatékonysági intézkedésekre nyújtják.

2. vállalkozás Vissza nem térítendő Kizárólag a projekt befejezésének feltételéhez kötött nem visszafizetendő közvetlen
támogatásban részesülő pénzügyi támogatás különböző formáiban részesülő vállalkozások száma (vissza nem
vállalkozások száma térítendő támogatások).
A „Támogatásban részesülő vállalkozások száma” indikátor részhalmaza.

3. vállalkozás Vissza nem térítendő A vissza nem térítendő típusú – kölcsön, kamattámogatás, hitelgarancia, kockázati tőke vagy

2014. március
 támogatáson kívüli más
pénzügyi támogatásban
részesülő vállalkozások
száma
4. vállalkozás A nem pénzügyi
támogatásban részesülő
vállalkozások száma
5. vállalkozás A támogatott új
vállalkozások száma
6. EUR A vállalkozásoknak
közpénzből nyújtott
támogatáshoz illeszkedő
magánberuházás (vissza nem
térítendő támogatás)
7. EUR A vállalkozásoknak
közpénzből nyújtott
támogatáshoz illeszkedő
magánberuházás (a vissza
nem térítendő támogatástól
eltérő jellegű támogatás)
8. teljesmunkaidő- A foglalkoztatás növekedése
egyenérték a támogatott
vállalkozásoknál
egyéb finanszírozási eszköz formájában nyújtott – pénzügyi támogatásban részesülő
vállalkozások száma.
A „Támogatásban részesülő vállalkozások száma” indikátor részhalmaza
Közvetlen pénzátutalással nem járó (iránymutatás, tanácsadás, vállalkozási inkubátorok stb.
formájában nyújtott) támogatásban részesülő vállalkozások száma. A kockázati tőke
pénzügyi támogatásnak minősül.
A „Támogatásban részesülő vállalkozások száma” indikátor részhalmaza
Az ERFA vagy az ERFA-ból finanszírozott konstrukció terhére pénzügyi vagy egyéb
(tanácsadás, iránymutatás stb. formájában nyújtott) támogatásban részesülő létrehozott
vállalkozások száma. A létrehozott vállalkozás három évvel a projekt megkezdése előtt nem
létezett, azonban az irányító hatóság vagy nemzeti jogszabály ezt az időkritériumot rövidebb
időben is megállapíthatja. A vállalkozás nem minősül újnak, ha csak a cégformája változik.
A „Támogatásban részesülő vállalkozások száma” indikátor részhalmaza
Ezt az indikátort mind a vállalkozásfejlesztési, mind az innovációs intézkedések esetében
használni kell, ha a cél új vállalkozások (pl. kivált vállalkozások, induló technológiai
vállalkozások) létrehozása és támogatása.
Támogatott projektben a magán hozzájárulás teljes értéke, amely állami támogatásnak
minősül, amennyiben a támogatás formája vissza nem térítendő támogatás (lásd 2. közös
indikátor „Vissza nem térítendő támogatásban részesülő vállalkozások száma”), ideértve a
projekt nem támogatható részeit is.
Támogatott projektben a magán hozzájárulás teljes értéke, amely állami támogatásnak
minősül, amennyiben a támogatás formája a vissza nem térítendő támogatástól eltérő jellegű
támogatás (lásd 3. közös indikátor „Vissza nem térítendő támogatáson kívüli más pénzügyi
támogatásban részesülő vállalkozások száma”), ideértve a projekt nem támogatható részeit is.
A támogatott vállalkozásoknál az új munkahelyi pozíciók bruttó száma teljesmunkaidő-
egyenértékben számítva.
Lényegében egy „előtte-utána” indikátor, amely a foglalkoztatás-növekedés azon részét
2014. március

9. Fenntartható látogatás/év A természeti és kulturális
idegenforgalom örökségnek, illetve
látványosságnak minősülő
támogatott helyszíneken tett
látogatások várható
számának növekedése
IKT
10. IKT- háztartás Legalább 30 Mb/s
infrastruktúra sávszélességű hozzáféréssel
rendelkező további
mutatja ki, amely a projekt végrehajtásának közvetlen következménye (a projekt
végrehajtásához alkalmazott dolgozók nem számítanak bele). Az állásokat fel kell tölteni (a
betöltetlen állások nem számítanak), és a vállalkozásnál a munkahelyek teljes számának
növekedését kell figyelembe venni. Ha a teljes foglalkoztatás a vállalkozáson belül nem
növekszik, ennek értéke 0 – ez nem növekedésnek, hanem átcsoportosításnak minősül.
Védett stb. munkahelyek nem számítanak bele.
Bruttó: a munkahelyet betöltő személy eredete nem számít bele, feltéve, hogy ez közvetlenül
hozzájárul a szervezeten belüli munkahelyek teljes számának növekedéséhez. Az indikátort
akkor kell használni, ha a foglalkoztatás bizonyíthatóan a támogatásnak tulajdoníthatóan
emelkedik.
Teljesmunkaidő-egyenérték: a munkakörök lehetnek teljes munkaidős, részidős vagy
szezonális állások. A szezonális és a részidős munkaköröket az ILO/statisztikai/más
sztenderdek szerint kell teljesmunkaidő-egyenértékké alakítani.
Tartósság: a munkaköröknek állandóknak kell lenniük, azaz az ipari-technológiai jellemzők
függvényében ésszerűen hosszú időszakon át kell fennállniuk; a szezonális munkaköröknek
ismétlődőknek kell lenniük. A csődbe jutott vállalkozások adatait zéró foglalkoztatás-
növekedésként kell regisztrálni.
Időzítés: az adatokat a projekt megkezdése előtt és annak befejezése után kell gyűjteni; az
irányító hatóságok szabadon kiköthetik a pontos időzítést. A 6 havi vagy éves átlagos
foglalkoztatás előnyben részesül a konkrét időpontokban mért foglalkoztatási adatokkal
szemben.
A projekt befejezését követő évben az adott helyszínen tett látogatások számának előzetesen
becsült növekedése. Azon helyszínfejlesztésekre érvényes, amelyek célja látogatók vonzása
és fogadása a fenntartható idegenforgalom érdekében. Olyan helyszíneket foglal magában,
amelyek korábban rendelkeztek vagy nem rendelkeztek idegenforgalmi tevékenységgel (pl.
természetvédelmi parkok vagy múzeummá átalakított épületek). Egy látogató több látogatást
is tehet; a látogatói csoportok annyi látogatásnak minősülnek, ahány tagja van a csoportnak.
Az irányító hatóságok a keresletelemzés alapján várható szám becslésének módszerét maguk
határozhatják meg.
Legalább 30 Mb/s letöltési sebességű internet-hozzáféréssel rendelkező azon háztartások
száma, amelyek korábban csak korlátozottan vagy egyáltalán nem rendelkeztek
hozzáféréssel. A hozzáférési kapacitás a támogatás közvetlen következménye kell, hogy
2014. március
 háztartások száma legyen. Az indikátor azokat a háztartásokat méri, ahol lehetséges a hozzáférés, nem azt, hogy
az adott háztartásban élő személyek ténylegesen a kapcsolódás mellett döntenek-e.
A 30 Mb/s az EU 2020 stratégiával van összhangban, lásd COM(2010)245 „Európai digitális
menetrend”.

Közlekedés

11. Vasút kilométer Az új vasútvonalak teljes A projekt által épített vasútvonalak hossza ott, ahol korábban nem volt vasút.
hossza

11a. kilométer amelyből: TEN-T A TEN-T-n belül az új vasútvonal teljes hossza.

12. kilométer Az újraépített vagy felújított A jobb minőségű vagy nagyobb kapacitású vasútvonalak hossza. Ez magában foglalhatja a
vasútvonalak teljes hossza villamosítást, az egypályás vasútvonal kétpályásra bővítését, a megengedett pályasebesség
növelését, ezek bármilyen kombinációját, azonban kizárja a jelzőrendszerek telepítését
(ideértve az ERTMS-sel (Egységes Európai Vasúti Forgalomszabályozó Rendszer) való
kompatibilitás biztosítását).
Az itt választott módszer lényege a jelzőrendszerek kizárása, mivel azok torzítják az értékeket.
A jelzőrendszerek külön (program-specifikus) indikátorban kezelendők.

12a. kilométer amelyből: TEN-T A TEN-T hálózaton belül újraépített vagy felújított vasútvonal teljes hossza.

13. Közutak kilométer Az újonnan épített közutak A projekt által épített közutak hossza (km-ben) ott, ahol:
teljes hossza • korábban nem volt közút,
vagy
• a projekt végrehajtása folytán a korábban meglévő helyi/másodrendű út kapacitása vagy
minősége jelentősen javult, és magasabb (pl. országos főút vagy annak megfelelő) besorolást
kapott; ebben az esetben az út nem számítható be az „Az újraépített vagy felújított közutak
teljes hossza” indikátorba.

13a. kilométer amelyből: TEN-T A TEN-T hálózaton belül újonnan épített utak teljes hossza.

14. kilométer Az újraépített vagy felújított A közutak hossza olyan helyen, ahol a közút kapacitása vagy minősége (ideértve a
közutak teljes hossza biztonságot is) javult. Ha a felújítás elég jelentős mértékű ahhoz, hogy az út új útnak
minősüljön, az „Az újonnan épített közutak teljes hossza” indikátorba számítandó, nem ebbe
az indikátorba (lásd fent).

2014. március
14a. kilométer amelyből: TEN-T A TEN-T hálózaton belül újraépített vagy felújított utak teljes hossza.

15. Városi kilométer Az új vagy felújított Újonnan épített vagy felújított metró-, villamos- vagy helyiérdekű vasútvonalak hossza. A
közlekedés villamos- és metróvonalak projekt végrehajtása következtében a szolgáltatásnak jelentősen javulnia kell a felújított
teljes hossza vonalak mentén.
A jelen indikátor és a 11. és 12. indikátor esetében el kell kerülni a kettős beszámítást (pl.
helyiérdekű vasutak esetén). Az irányító hatóság dönti el, hogy az újonnan épített/felújított
vágányt mely indikátor alatt számítja be, azonban az csak egyszer számítható be.

16. Belvízi hajózási kilométer Az új vagy felújított belvízi Új vagy felújított hajózási kapacitással rendelkező belvízi hajózási útvonalak hossza. A
útvonalak hajózási útvonalak teljes felújítás szállítási kapacitási vagy biztonsági aspektusok javítását is érintheti.
hossza

Környezet-
védelem

17. Szilárd hulladék tonna/év További hulladék- Újonnan épített hulladék-újrahasznosító létesítmények éves kapacitása. A meglévő
újrahasznosítási kapacitás létesítmények bővítését is magában foglalja.

18. Vízellátás személy A jobb vízellátásban Az ivóvíz-hálózaton keresztül ivóvízzel ellátott, korábban hálózatra nem kötött, vagy rossz
részesülő lakosság minőségű vízellátásban részesülő emberek száma a projekt által bővített ivóvíz-termelő/-
növekedése ellátó kapacitás következményeként. Ez a szám magában foglalja az ivóvíz-minőség
javulását is. Az indikátor a vízellátó rendszerre ténylegesen (azaz nem potenciálisan) bekötött
háztartásokban élő személyekre terjed ki. Magában foglalja a felújítási projekteket, de kizárja
az öntözőrendszerek létrehozását/javítását célzó projekteket.

19. Szennyvíz- lakosság-egyenérték A jobb szennyvízkezelési Azon személyek száma, akiknek szennyvizét a szennyvízcsatorna hálózaton keresztül
kezelés szolgáltatásban részesülő szennyvíztisztító telepre szállítják a projekt által bővített szennyvízkezelő/-szállító kapacitás
lakosság növekedése eredményeként, és akik korábban nem voltak bekötve, vagy rossz minőségű
szennyvízkezelésben részesültek. Magában foglalja a szennyvízkezelés minőségének
javítását is. Az indikátor a szennyvízhálózatra ténylegesen (azaz nem potenciálisan) bekötött
háztartásokban élő emberekre terjed ki.

20. Kockázat- személy Árvízvédelmi intézkedéseket Azon emberek száma, akik árvízkockázatnak vannak kitéve olyan helyen, ahol a kitettség a
megelőzés és - élvező lakosság támogatott projekt közvetlen következményeként csökkent.
kezelés Más (az árvíz- vagy az erdőtűz-védelemtől eltérő) kockázat-megelőzési intézkedések a
program-specifikus indikátorok alatt kerülnek beszámításra.

2014. március
21. személy Erdőtűzvédelmi Azon emberek száma, akik erdőtűz veszélyének vannak kitéve olyan helyen, ahol a kitettség
intézkedéseket élvező a támogatott projekt közvetlen következményeként csökkent.
lakosság

22. Talaj- hektár A rehabilitált talaj Feljavított vagy rehabilitált szennyezett vagy leromlott talaj kiterjedése, amelyet (a nem
rehabilitáció összkiterjedése támogatható – pl. mezőgazdasági vagy erdészeti – tevékenységek kivételével) gazdasági
vagy közösségi tevékenység céljából bocsájtottak rendelkezésre.

23. Természet és hektár A jobb védettségi állapot A veszélyeztetett fajok jobb védettségi állapotának javítása céljából helyreállított területek
biológiai érdekében támogatott nagysága. A műveleteket mind a Natura 2000 területeken belül, mind azokon kívül végre
sokféleség élőhelyek területe lehet hajtani, melyek eredményeként a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-
szolgáltatások szempontjából javul a megcélzott fajok, élőhelyek és ökoszisztémák
védettségi állapota. Az ismételten támogatásban részesülő területeket csak egyszer lehet
beszámítani.

Kutatás,
innováció

24. teljesmunkaidő- Az új kutatók száma a Közvetlenül K+F tevékenységre irányuló új munkahelyi pozíciók bruttó száma (amelyek
egyenérték támogatott szervezeteknél korábban nem léteztek) teljesmunkaidő-egyenértékben számítva. A munkakörnek a projekt
végrehajtásának közvetlen következményeként kell keletkeznie, betöltöttnek kell lennie (a
betöltetlen állások nem számítanak), és növelnie kell a szervezetnél lévő kutatói munkakörök
teljes számát. A K+F támogató személyzet (azaz a K+F tevékenységekben közvetlenül nem
érintett munkakörök) nem számítanak bele. Az indikátor a munkaviszonyban lévő
állományra vonatkozik; a támogatott szervezet lehet új vagy már meglévő létesítmény.
Bruttó: a munkahelyet betöltő személy eredete nem számít bele, feltéve, hogy ez közvetlenül
hozzájárul a szervezeten belüli munkahelyek teljes számának növekedéséhez.
Teljesmunkaidő-egyenérték: a munkakörök lehetnek teljes munkaidős, részidős vagy
szezonális állások. A szezonális és a részidős munkaköröket az ILO/statisztikai/más
sztenderdek szerint kell teljesmunkaidő-egyenértékké alakítani. A KTF területén a
munkakörök időtartama jellemzően rövidebb („projekttámogatás”). A különböző projektekre
létrehozott munkaköröket össze kell adni (feltéve, hogy valamennyi projekt támogatásban
részesül); ez nem minősül többszörös beszámításnak.

25. teljesmunkaidő- A jobb kutatási A kutatási infrastruktúrával ellátott létesítményekben meglévő munkakörök, amelyekben (1)
egyenérték infrastruktúrával ellátott közvetlenül K+F tevékenységet végeznek, és amelyeket (2) a projekt közvetlenül érint. A
létesítményekben dolgozó munkaköröket be kell tölteni (üres álláshelyek nem számítanak be). A K+F támogató

2014. március
 kutatók száma személyzet (azaz a K+F tevékenységekben közvetlenül nem érintett munkakörök) nem
számítanak bele. Ha a projekt következményeként a kutató létesítményekben több kutatót
alkalmaznak, és ezért a kutatói munkakörök száma nő, az új munkakörök beszámítanak (lásd
még „Az új kutatók száma a támogatott szervezeteknél” indikátort). A létesítmények lehetnek
magán vagy állami szervezetek.
A projektnek javítania kell a létesítményeket vagy a berendezések minőségét, azaz
minőségjavulás hiányában a karbantartás vagy a pótlás nem számít be.
Teljesmunkaidő-egyenérték: a munkakörök lehetnek teljes munkaidős, részidős vagy
szezonális állások. A szezonális és a részidős munkaköröket az ILO/statisztikai/más
sztenderdek szerint kell teljesmunkaidő-egyenértékké alakítani.
A „kutatási infrastruktúra” kifejezés a materiális és immateriális eszközök nagyon heterogén
csoportjának jelölésére használatos, ezért nem mutatható ki korlátozott számú fizikai
indikátorral. Az itt választott módszer lényege, hogy a beruházás azon nem pénzügyi
dimenziójára (foglalkoztatás) összpontosít, amely még meg tudja jeleníteni az intézkedés
nagyságrendjét.

26. vállalkozás Kutatóintézetekkel Azon vállalkozások száma, amelyek kutatóintézetekkel működnek együtt K+F projektekben.
együttműködő vállalkozások A projektben legalább egy vállalkozás és egy kutatóintézet vesz részt. Egy vagy több
száma együttműködő fél (kutatóintézet és vállalkozás) részesülhet támogatásban, azonban ennek
feltétele az együttműködés. Az együttműködés lehet új, vagy már folyamatban lévő. Az
együttműködésnek legalább a projekt időtartamán keresztül kell tartania.
Vállalkozás: a piaci igények kielégítését szolgáló termékeket vagy szolgáltatásokat előállító
nyereség-orientált szervezet. A vállalkozás eredete (EU-n belüli vagy kívüli) nem számít. Ha
a vállalkozás formálisan irányít, és alvállalkozókat bíz meg, amelyek azonban kapcsolatban
állnak a kutatóintézettel, az összes vállalkozást be kell számítani. A különböző projektekben
együttműködő vállalkozások számát össze kell adni (azzal, hogy minden projekt
támogatásban részesül); ez nem minősül többszörös beszámításnak.
Kutatóintézet: olyan szervezet, amelynek elsődleges tevékenysége K+F.
Az együttműködés vagy a műveletek, vagy a résztvevők alapján számítható be. Ez az
indikátor a vállalkozásokra mint résztvevőkre irányul.

27. EUR Az innovációs és K+F A támogatott innovációs vagy K+F projektekhez történő magán hozzájárulás teljes értéke,
projekteknek közpénzből ideértve a projekt nem támogatható részeit is.
nyújtott támogatáshoz
illeszkedő magánberuházás

2014. március
28. vállalkozás Új termékek forgalomba
hozatala céljából támogatott
vállalkozások száma
29. vállalkozás Új termékek gyártása
céljából támogatott
vállalkozások
Az indikátor azt méri, kap-e támogatást egy vállalkozás arra, hogy új termékeket hozzon
forgalomba bármelyik saját piacán. Ez magában foglalja a technológiai innovációt is,
amennyiben a technológia hozzájárul a termék fejlesztéséhez. Kizárandók azok a projektek,
amelyeknek nem célja a tényleges termékfejlesztés. Ha egy vállalkozás több új terméket
vezet be, vagy több új projektre kap támogatást, továbbra is egy vállalkozásnak számít.
Kooperációs projektek esetében az indikátor valamennyi résztvevő vállalkozást mér.
Egy termék akkor új a piacon, ha azon a piacon nem férhető hozzá ugyanazt a funkcionalitást
nyújtó más termék, vagy a technológia, amelyet az új termék használ, alapvetően eltér a
meglévő termékek technológiájától. A termékek lehetnek materiálisak és immateriálisak
(ideértve a szolgáltatásokat is). Beszámítandók az új termékek forgalomba hozatalára
irányuló, de sikertelen támogatott projektek is. Ha egy termék új a piacon, és a cég is
újonnan gyártja, a vállalkozást mindkét vonatkozó indikátor alapján mérni kell (lásd 29.
indikátor „Új termékek gyártása céljából támogatott vállalkozások”).
A piac (földrajzi és egyéb értelemben vett) határait a támogatásban részesülő vállalkozás
üzleti tevékenysége alapján az irányító hatóság határozza meg.
Az 1. indikátort szintén használni kell, ha ezt az indikátort használják.
Kérjük, vegyék figyelembe a 29. indikátorral „Új termékek gyártása céljából támogatott
vállalkozások” való összefüggést. Bár a legtöbb esetben a klasszikus innováció olyan
terméket eredményez, amely a piac és a cég esetében is új, lehetséges, hogy a termék a
piacon új, de azt a cég nem újonnan gyártja, pl. amikor egy meglévő terméket a
funkcionalitás változása nélkül a piachoz igazítanak.
Az indikátor azt méri, kap-e támogatást egy vállalkozás új termékek gyártására. Magában
foglalja a technológiai innovációt is, amennyiben a technológia hozzájárul a termék
fejlesztéséhez. Kizárandók azok a projektek, amelyeknek nem célja a tényleges
termékfejlesztés. Ha egy vállalkozás több új terméket vezet be, vagy több új projektre kap
támogatást, továbbra is egy vállalkozásnak számít. Kooperációs projektek esetében az
indikátor valamennyi résztvevő vállalkozást mér.
Egy termék akkor új a cég számára, ha a vállalkozás nem gyártott ugyanilyen funkcionalitású
terméket, vagy a gyártótechnológia alapvetően eltér a már gyártott termékek
technológiájától. A termékek lehetnek materiálisak és immateriálisak (ideértve a
szolgáltatásokat is). Beszámítandók az új termékek gyártására irányuló, de sikertelen
támogatott projektek is. Ha egy termék új a piacon, és a cég is újonnan gyártja, a vállalkozást
mindkét vonatkozó indikátor alapján mérni kell (lásd 28. indikátor „Új termékek forgalomba
hozatala céljából támogatott vállalkozások száma”).
2014. március
 A piac (földrajzi és egyéb értelemben vett) határait a támogatásban részesülő vállalkozás
üzleti tevékenysége alapján az irányító hatóság határozza meg.
Az 1. indikátort szintén használni kell, ha ezt az indikátort használják.
Kérjük, vegyék figyelembe a 28. indikátorral „Új termékek forgalomba hozatala céljából
támogatott vállalkozások száma” való összefüggést. Bár a legtöbb esetben klasszikus
innováció olyan terméket eredményez, amely a piac és a cég esetében is új, lehetséges, hogy
a terméket a cég újonnan gyártja, de az nem új a piacon, pl. bizonyos technológia-
transzferek esetében.

Energia és
éghajlat-
változás

30. Megújuló MW A megújulóenergia-termelés A projekt által épített/felszerelt azon létesítmények energiatermelő kapacitásának növelése,
energiaforrások további kapacitása amelyek megújuló energiaforrásokat használnak. Magában foglalja a villamos energiát és a
hőenergiát is.
Megújuló energiaforrás: bármely energiaforrás, amely nem fosszilis vagy nukleáris
energiaforrás. Lásd 2009/28 rendelet 2. cikk (a) bekezdése.

31. Energia- háztartás A jobb energiafogyasztási Azon háztartások száma, amelyeket jobb energiafogyasztási osztályba soroltak – lásd
hatékonyság osztályba sorolt háztartások 2010/31/EU irányelv. A jobb osztályba sorolás a projekt végrehajtásának közvetlen
száma következménye kell, hogy legyen.
A besorolási rendszerre az irányelv (2010/31/EU) irányadó, a részletes szabályok
kidolgozásának határideje 2011. június 30., az átültetés/alkalmazás határideje legkésőbb
2013 közepe.

32. kWh/év A középületek éves elsődleges A számítások az épületek energetikai tanúsítványán alapulnak (lásd 2010/31/EU irányelv 12.
energiafogyasztásának cikke (1) bekezdésének (b) pontja). Az irányelvben előírt határidőkkel összhangban az
csökkentése indikátort a strukturális alapokból kapott támogatással felújított minden 500 m2 teljes
hasznos alapterületű középületre alkalmazni kell. Ha az építkezés 2015. július 09. után
kezdődik, a küszöbérték a középületek épületében 250 m2 teljes hasznos alapterületre
csökken. Az irányító hatóság beszámíthat 250 m2-nél (vagy 2015. július 09. előtt 500 m2-nél)
kisebb épületeket is.
Az értéket a felújítás előtt és után kiadott energetikai tanúsítványok alapján számítják ki. Az
indikátor az éves teljes fogyasztás csökkenését, nem az összes megtakarított fogyasztást
mutatja ki.

2014. március
33. felhasználó Az intelligens hálózatokhoz Intelligens hálózat: olyan villamosenergia-rendszer, amely a rendszer üzemeltetőjével vagy a
kapcsolódó további szállítóval történő digitális információcsere útján integrálja az energiafelhasználók
energiafelhasználók száma cselekvéseit. Az energiafelhasználó lehet fogyasztó, termelő vagy mindkettő. Vállalkozások
szintén lehetnek felhasználók.

34. Üvegházhatású tonna CO2-egyenérték Üvegházhatású gázok becsült Ezt az indikátort olyan intézkedések esetében számítják ki, amelyek közvetlen célja a
gázok éves csökkenése megújulóenergia-termelés növelése (lásd 30. indikátor) vagy az energiatakarékossági
csökkenése intézkedéseken keresztül történő energiafogyasztás csökkentése (lásd 31. és 32. indikátor),
így használata csak akkor kötelező, ha ezek az indikátorok relevánsak. Más, esetleges ÜHG-
hatással járó intézkedésekre történő alkalmazásuk választható, az irányító hatóság által
kidolgozott módszertannal. Az indikátor az időszak végére a becsült évi teljes csökkenést
mutatja meg, nem a teljes időszak során elért teljes csökkenést.
A megújulóenergia-termelés esetén a becslés a támogatott létesítmény által az adott évben
előállított elsődleges energia mennyiségén alapul (vagy egy évvel a projekt befejezését
követően, vagy a projekt lezárását követő naptári évben). A megújuló energiának ÜHG-
semlegesnek kell lennie, és ki kell váltania a nem megújuló energiatermelést. A nem
megújuló energia ÜHG-hatását a tagállamban mért nem megújuló energiatermelés egységére
vetített teljes ÜHG-kibocsátás alapján becsülik.
Energiatakarékossági intézkedések esetén a becslés az adott év során támogatott műveleteken
keresztül megtakarított elsődleges energia mennyiségén alapul (vagy a projektzárást
követően egy évvel, vagy a projektzárás utáni naptári évben). A megtakarított energiának ki
kell váltania a nem megújuló energiatermelést. A nem megújuló energia ÜHG-hatását a
tagállamban mért nem megújuló energiatermelés egységére vetített teljes ÜHG-kibocsátás
alapján becsülik.

Szociális infra-
struktúra

35. Gyermek- személy Támogatott Azon felhasználók száma, akik újonnan épített vagy felújított gyermekgondozási vagy
gondozás és gyermekgondozási és oktatási oktatási létesítményeket használhatnak.
oktatás intézmények kapacitása A „felhasználók” kifejezés ebben az összefüggésben gyerekeket, tanulókat, diákokat, nem
pedagógusokat, szülőket vagy más olyan személyeket jelent, akik szintén használhatják a
létesítményeket. Magában foglalja a projekt által biztosított új vagy felújított épületeket,
vagy új eszközöket. Névleges kapacitást mér (azaz a lehetséges felhasználók számát, amely
általában magasabb vagy ugyanakkora, mint a tényleges felhasználók száma).

2014. március
36. Egészségügy személy Jobb egészségügyi Bizonyos terület népessége, amely várhatóan a projekt által támogatott egészségügyi
szolgáltatásokban részesülő szolgáltatások előnyeit élvezi. Magában foglalja az új vagy felújított épületeket, vagy a
lakosság különböző egészségügyi ellátások (megelőzés, járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás, utókezelés)
különféle típusú új eszközeit.
Az indikátor kizárja a többszörös beszámítást, még akkor is, ha az intézkedés ugyanazon
személyekre irányuló több szolgáltatást támogat: egy személy akkor is egynek számít, ha a
strukturális alapokból támogatott több szolgáltatást vesz igénybe. Pl. egy utókezelő
létesítményt, amelyet egy 100 000 lakosú városban fejlesztenek ki. A város felét látja el, így
az indikátor értéke 50 000-rel emelkedik. Ha ugyanabban a városban később a teljes
lakosságot lefedő prevenciós ellátást fejlesztenek ki, az indikátor értéke újabb 50 000-rel nő.

A A városfejlesztési intézkedéseknél adott esetben szintén a „sztenderd” közös indikátorok

városfejlesztés használandók. Az alábbi indikátorok célja a városfejlesztési beavatkozások kimutatása.
konkrét
mutatói

37. személy Integrált városfejlesztési Azon lakosság, amely a 1301/2013 (ERFA) rendelet 7. cikke szerinti integrált
stratégiákat alkalmazó városfejlesztési stratégiával rendelkező területeken él. Az indikátort mindegyik terület
területeken élő lakosság esetében csak egyszer lehet alkalmazni.

38. négyzetméter Városi környezetben Felújított/újonnan kialakított nyilvánosan hozzáférhető nyitott terek nagysága. Nem foglalja
létrehozott vagy helyreállított magában a „sztenderd” közös indikátorok által lefedett fejlesztéseket (pl. utakat, rehabilitált
nyitott terek földterületet, iskolaudvarokat stb.).

39. négyzetméter Városi környezetben épített A felújított/újonnan kialakított köz- vagy kereskedelmi területek nagysága.
vagy helyreállított köz- vagy
kereskedelmi épületek

40. lakóegységek Helyreállított lakóegységek A városrehabilitáció részeként felújított/újonnan épített lakóegységek száma a
városi területeken lakónegyedekben.

ETE-
specifikus
indikátorok

41. Termelő vállalkozás A határokon átnyúló, A 26. indikátor „Kutatóintézetekkel együttműködő vállalkozások száma” variánsa, azzal a
beruházás transznacionális vagy különbséggel, hogy a kutatási projektnek határ mentinek, transznacionálisnak vagy
interregionális kutatási interregionálisnak kell minősülnie. Ha a résztvevő vállalkozásnak különböző helyeken

2014. március
 projektekben részt vevő
vállalatok száma
42. szervezet A határokon átnyúló,
transznacionális vagy
interregionális kutatási
projektekben részt vevő
kutatóintézetek száma
Munkaerőpiac
és képzés
43. személy A határokon átnyúló
mobilitási kezdeményezések
résztvevőinek száma
44. személy A közös helyi foglalkoztatási
kezdeményezések és közös
képzések résztvevőinek
száma
45. személy A határokon átnyúló, nemek
közötti egyenlőséget,
esélyegyenlőséget és
társadalmi befogadást
támogató projektek
résztvevőinek száma
46. személy A határokon átnyúló, a
fiatalok foglalkoztatását,
oktatási lehetőségeket,
felsőfokú oktatást és
szakképzést támogató közös
oktatási és képzési rendszerek
résztvevőinek száma
működnek részlegei, a határokon átnyúló projektként minősítéshez a résztvevő részleg(ek)
helyszínét kell figyelembe venni.
A 41. indikátor „A határokon átnyúló, transznacionális vagy interregionális kutatási
projektekben részt vevő vállalatok száma” variánsa, azzal a különbséggel, hogy
vállalkozások helyett kutatóintézeteket vesz számba. Ha a résztvevő szervezetnek különböző
helyeken működnek részlegei, a határokon átnyúló projektként minősítéshez a résztvevő
részleg(ek) helyszínét kell figyelembe venni.
Amennyiben releváns, a résztvevőkkel kapcsolatos információkat munkaerőpiaci helyzetük
szerint kell bontani, megjelölve, hogy besorolásuk „foglalkoztatott”, „munkanélküli”, „tartós
munkanélküli”, „inaktív” vagy „oktatásban vagy képzésben részt nem vevő inaktív”.
A határokon átnyúló mobilitási kezdeményezéseket az ETE rendelet 7. cikke (a)
bekezdésének (i) pontjában foglalt beruházási prioritások keretében támogatják. A résztvevők
azok, akik megkezdik az ilyen kezdeményezésekben való részvételt. Az irányító hatóságokat
arra bátorítjuk, hogy többszöri részvétel esetén zárják ki a kettős beszámítást.
A közös helyi foglalkoztatási kezdeményezéseket az ETE rendelet 7. cikke (a) bekezdésének
(i) pontjában foglalt beruházási prioritások keretében támogatják. A résztvevők azok, akik
megkezdik az ilyen kezdeményezésekben való részvételt. Az irányító hatóságokat arra
bátorítjuk, hogy többszöri részvétel esetén zárják ki a kettős beszámítást.
Az ETE rendelet 7. cikke (a) bekezdésének (ii) pontjában foglalt beruházási prioritások
keretében támogatott projektek. A résztvevők azok, akik megkezdik az ilyen
kezdeményezésekben való részvételt. Az irányító hatóságokat arra bátorítjuk, hogy többszöri
részvétel esetén zárják ki a kettős beszámítást.
A közös oktatási és képzési rendszereket az ETE rendelet 7. cikke (a) bekezdésének (iii)
pontjában foglalt beruházási prioritások keretében támogatják. A résztvevők azok, akik
megkezdik az ilyen kezdeményezésekben való részvételt. Az irányító hatóságokat arra
bátorítjuk, hogy többszöri részvétel esetén zárják ki a kettős beszámítást.
2014. március
 2. melléklet

Példák az eredményindikátorok használatára

1. példa: Vállalkozások támogatása kevésbé fejlett régiókban

Az egyedi célkitűzés leírása

X régió fokozni kívánja a területén működő KKV-k termelékenységét. Az eredményindikátor, amely e

célkitűzéshez kapcsolódik, az összes KKV átlaga alapján számított, egy munkavállalóra eső hozzáadott
érték. A szakpolitikai eszköz az ERFA-ból és a nemzeti társfinanszírozásból nyújtott vissza nem térítendő
támogatás.

Ezzel a módszerrel mérve, a KKV-k termelékenységének bázisértéke a régióban jelentősen elmarad a

nemzeti átlagtól. A bázisértéke a nemzeti átlag 80%-a. A bázisérték a nemzeti statisztikákból ismert.

Az eredményindikátorhoz rendelt célszám: A régió célja, hogy javítsa a régióban működő KKV-k
termelékenységét, és azt a nemzeti átlag 85%-ára emelje. Az ERFA-ból társfinanszírozott program e cél
elérésének egyik eszköze. Tekintettel a rendelkezésre álló költségvetésre, várhatóan a KKV-k maximum
15%-a részesül támogatásban a programból. Nem áll rendelkezésre korábbi értékelés, amely lehetővé tenné
annak számszerűsítését, hogy a beruházási támogatások milyen mértékben növelik a támogatott
vállalkozások termelékenységét.

Az eredményindikátor monitorozása

Az éves jelentések információkat nyújtanak a KKV-k termelékenységének alakulásáról a régióban. Az

információk a nemzeti statisztikákból férhetők hozzá, időeltolódással. A monitoring megállapítja, hogy a
régióban működő KKV-k termelékenysége még jobban elmarad a nemzeti átlaghoz képest.

Értékelés

Amellett, hogy dokumentálja, mely célszámot teljesített, a régió azt is tudni akarja, hogy a támogatási
program valóban eredményes-e. Ennek érdekében tényellentétes módszert szándékozik használni az
értékeléshez: a vizsgálat célja annak meghatározása, hogy a támogatás milyen hatással van a KKV-k
termelékenységére két évvel azután, hogy a beruházás megtörtént. Az értékelés tervezésekor abból a tényből
indulnak ki, hogy a hozzáférhető költségvetés korlátozott, és csak a támogatásra pályázó támogatható cégek
egy töredékének támogatását teszi lehetővé. A hatás becsült értékét a jogosultsági küszöbérték felett és alatt
közvetlenül elhelyezkedő cégek termelékenységének összehasonlításán keresztül állapítják meg.

Mire irányul a hatás? A szükséges adatok

(eredményindikátor)

Termelékenység A támogatott vállalkozások termelékenysége a támogatást követően

A nem támogatott vállalkozások termelékenysége a támogatást követően

Az értékeléshez felhasznált adatforrások

X régió szerencsés helyzetben van: a támogatott és a nem támogatott vállalkozásokra vonatkozó adatok
rendelkezésre állnak a vállalkozásoknak az adóhatóság által összegyűjtött mérlegkimutatásaiból. A régió
egyeztet arról, hogy az adóhatóságnál értékelés céljából betekinthessen az adatokba. Ennek a
hozzájárulásnak a megszerzése több hónapot vett igénybe.

Az X évben végrehajtott értékelés megállapítja, hogy a támogatott vállalkozások termelékenység

tekintetében javulnak a nem támogatott KKV-khoz képest.

2014. március
Kérdések a szakpolitikai vitához

A monitoring bizottság megtárgyalja az értékelés megállapításait. Azzal a helyzettel szembesül, hogy a

program pozitív hatással van a támogatott vállalkozásokra, miközben a KKV-k össztermelékenysége romlik.
A bizottságnak meg kell vitatnia ennek a fejleménynek az okait. Elképzelhető, hogy a programot további
finanszírozásban kell részesíteni annak érdekében, hogy a helyzet változzon, vagy pedig a régiónak a
program keretein kívüli egyéb reformokat kell kezdeményeznie.

2014. március
2. példa: Autópálya-hálózat építésének támogatása, ideértve a transzeurópai hálózathoz való hiányzó
kapcsolódásokat is

Az egyedi célkitűzés leírása

Jelentős infrastruktúra-fejlesztési programja részeként X tagállam autópálya-hálózatát kívánja bővíteni,

ideértve a transzeurópai hálózat utolsó hiányzó projektjének megépítését is. A program egy hasonló
közlekedési program folytatása a korábbi programozási időszakból. A tagállam célja, hogy javítsa a közúti
hálózathoz való hozzáférhetőséget, amelyet a közút-hozzáférhetőségi indexszel (eredményindikátor) mérnek.

A TEN-T projektek bővítésének bázisértéke az, hogy a tagállamot érintő 3 autópálya-projektből a tervezett
úthossz 70%-át kitevő 2 projekt már elkészült. Az infrastruktúra-fejlesztési program egészének bázisértéke a
közút-hozzáférhetőségi index X-ben megállapított értéke. A program kezdetekor az indexértéket úgy
számították ki, hogy a meglévő nemzeti közlekedési modellt alkalmazták. A tagállam célja, hogy a
programozási időszakon belül a három legelmaradottabb régió esetében mintegy 15%-kal csökkentse az
index értékét (eredményindikátorhoz rendelt célérték).

Az eredményindikátor monitorozása

A programozási időszak során a hozzáférhetőségi indexet a végrehajtás harmadik évétől kezdve kétévente
modellezik.

Értékelés

Az értékelési terv több elemből tevődik össze:

– utólagos költség-haszonelemzések az előző programozási időszak programjából társfinanszírozott kiemelt

projektek esetében;

– a hozzáférhetőségi index modellezése a meglévő közlekedési modell felhasználásával. A modellel

kiszűrhető az infrastruktúra-fejlesztési projektek keretében finanszírozott kiemelt projekteknek a
hozzáférhetőségi indexre gyakorolt hatása.

Mire irányul a hatás? A szükséges adatok

(eredményindikátorok)

Közút-hozzáférhetőségi index A nemzeti és a regionális felmérésekből gyűjtött közúti közlekedési

adatok

2014. március
3. példa: innováció fejlesztése a KKV-knál

Az egyedi célkitűzés leírása

X régió fokozni kívánja a KKV-k innovációs tevékenységét. A kezelendő probléma a belső innovációs
kapacitás elégtelensége. Ebből következően az eredményindikátor a belső innovációt végző KKV-k
százalékos arányának növelése. Ezt az indikátort az Európai Regionális Összesített Innovációs Index (RIS)
által használt indikátorkosárból választották. Ennek definíciója az alábbi:

belső innovációs tevékenységet végző KKV-k. Az innovatív cégek úgy definiálhatók, mint olyan
cégek, amelyek új termékeket és technológiákat vezettek be vagy (1) házon belül, vagy (2) más
cégekkel együtt. Az indikátor nem foglalja magában a más cégek által fejlesztett új termékeket és
technológiákat.

A szakpolitikai eszköz a vállalkozásoknak juttatott nem visszatérítendő támogatás. A régió becslése szerint a
program volumene a régióban működő KKV-k 10%-ának támogatását tesz lehetővé.

A bázisérték a belső innovációt végző KKV-k százalékos aránya a programot megelőző évben (25%).

A célérték az ilyen KKV-k magasabb százalékos aránya. A régió úgy ítéli meg, hogy az időszak végére
lehetséges a 30-35%-os érték elérése.

Az eredményindikátor monitorozása

A Regionális Összesített Innovációs Indexet kétévente aktualizálják. Elvben a kétévente végzett Közösségi
Innovációs Felmérésen keresztül gyűjtenek adatokat.

Értékelés

Az értékelés azokra a mechanizmusokra és korlátokra irányul, amelyek a KKV-kat ösztönzik, illetőleg

gátolják a belső innovációban. A KKV-k döntéseit befolyásoló potenciális és ezáltal vizsgálandó tényezők az
alábbiak:

– hitelhez való hozzáférés,

– képzett szakemberek vonzásának képessége,

– „innovatív környezet”, azaz a vállalkozások, egyetemek és közintézmények közötti együttműködés

mértéke.

A programozási időszak harmadik évében két felmérés – az egyik a vállalkozásokra, a másik a

szakpolitikusokra irányul – fogja szolgáltatni a szükséges inputot. Kiemelt szempont, hogy a megkérdezettek
a fenti tényezőket rangsorolják, és más tényezőket is értékeljenek. A felmérés eredményeit szakértői
értékelés és a kedvezményezettekkel és a szakpolitikusokkal folytatott vita keretében értelmezik.

Mire irányul a hatás? A szükséges adatok

(eredményindikátor)

Belső innovációkat végző A regionális innovációs felmérésből származó indikátorértékek

KKV-k százalékos aránya
Értékelési céllal végzett felmérések eredményei

2014. március
3a. példa: Példa egy pontosításra szoruló konkrét célkitűzésre – KKV-k K+F tevékenységének
fokozása egy fejlettebb régióban

Az egyedi célkitűzés leírása

Egy jövőbeni irányító hatóság ERFA-források igénybe vételét javasolja a régiójában működő KKV-k K+F
tevékenységének javítása céljából. A vállalati K+F költségek hozzávetőleges értékét választja
eredményindikátornak.

A bázisérték a régióban működő KKV-k K+F kiadásainak mértéke lenne a programot megelőző évben, egy
munkavállalóra eső éves K+F költségben kifejezve. Az érték a nemzeti vagy regionális statisztikákból ismert.

A célérték ennek a százalékos aránynak a megtartása lenne X euró tartományban. Ez az egy munkavállalóra
számított K+F költség az elmúlt években stabilnak bizonyult.

A javasolt szakpolitikai eszköz (intézkedés) a vállalkozásoknak juttatott nem visszatérítendő támogatás. A

régió becslése szerint a program volumene a KKV-k 0,2%-ának (kb. 80 vállalkozás) támogatását tenné
lehetővé a régióban. A régió úgy véli, a támogatás hatással lesz a támogatott vállalkozásokra, azonban nem
elegendő ahhoz, hogy a régióban működő vállalkozások K+F ráfordításaiban változást eredményezzen.

Az eredményindikátor monitorozása

A K+F kiadásokra vonatkozó regionális statisztikák kétévente állnak rendelkezésre.

Értékelés

Az értékelés eredményeképpen becsülhető lesz a támogatott vállalkozásokra gyakorolt hatás K+F

ráfordításban kifejezve. Az előirányzott módszer a „különbség a különbségen belül” megközelítés, amely
regresszió-elemzést foglal magában. A módszer „előtte és utána” megfigyeléseket igényel a támogatott és a
nem támogatott vállalkozások esetében. A szükséges adatokat nem monitoring útján, hanem egy
kereskedelmi adatbázisból szerzik be.

Egy megkérdőjelezett beavatkozás

Amikor az irányító hatóság a monitoring bizottság (partnerség) majdani tagjai és a Regionális Politikai
Főigazgatóság elé terjeszti az operatív program tervezetét, ezt a beavatkozást megkérdőjelezik: a partnerek
kételkednek annak relevanciájában, mivel túl kis összegű ahhoz, hogy valódi változást eredményezzen a
régióban működő KKV-k K+F kiadásaiban. Az irányító hatóságot felkérik az alábbiakra:

– Határozza meg újra a támogatható vállalkozások populációját. Ezt a támogatható KKV-populáció földrajzi,
ágazati vagy, legvalószínűbben, a támogatott KKV-k típusa szerinti, pl. bizonyos technológiai színvonal
alapján történő, szűkítésével teheti meg.

– Vizsgálja meg, miképpen állapítható meg a 2013-as bázisérték ésszerű költségek mellett az újradefiniált
támogatható populáció esetében.

2014. március
4. példa: Európai Területi Együttműködés

Az egyedi célkitűzés leírása

Két régió, amely egy határ menti együttműködési program alá esik, javítani kívánja a határ menti oktatási
szolgáltatásokat. A támogatás (vissza nem térítendő támogatás) oktatással összefüggő határ menti
tevékenységekre biztosított, az alábbi területeken: egyetemek, iskolák és képző szervek közötti
együttműködés, személyi állomány mobilitása, diplomák kölcsönös elismerése, nyelvi képzés és
csereprogramok.

A program két eredményindikátort határoz meg:

1. hozzáférés az oktatási szolgáltatásokhoz a határ túloldalán az ottani oktatási szolgáltatásokat igénybe vevő
személyek számában kifejezve;

2. határ menti oktatási szolgáltatások minősége az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő emberek
elégedettségének fokában mérve.

Alapértékek

1. A határ túloldalán lévő oktatási szolgáltatásokat igénybe vevők száma a program kezdetekor az igazgatási
adatok alapján ismert (2000 fő).

2. A határ túloldalán lévő oktatási szolgáltatásokat igénybe vevők elégedettségének mértéke a program
kezdetekor nem volt ismert. A program előkészítése során a régiók telefonos felmérést végeztek 1000
jelenlegi felhasználó körében. A felmérés megállapította, hogy a felhasználók 50%-a elégedett, 20% nagyon
elégedett az oktatási szolgáltatások minőségével, míg 30% nem találta kielégítőnek a helyzetet.

Az eredményindikátorokhoz rendelt célérték: A régiók célja, hogy az elégedett és a nagyon elégedett

felhasználók arányát az összes felhasználó 80%-ára emelje, míg a felhasználók számát legalább 100 fővel
kívánja növelni.

Az eredményindikátorok monitorozása

A határ túloldalán lévő oktatási szolgáltatásokat igénybe vevő személyek számát a közigazgatási statisztikák
útján lehet monitorozni. Az elégedettségi ráta alakulásának monitorozása céljából kétévente telefonos
felmérést végeznek.

Értékelés

A régiók olyan értékelési folyamatot terveznek kialakítani, amely szorosan bevonja a határ menti oktatási
szolgáltatások aktív és potenciális felhasználóit. A résztvevőkkel folytatott megbeszélések során az értékelők
afelől érdeklődnek, hogy a támogatott szolgáltatások közül melyeket tekintik különösen sikeresnek és miért,
továbbá mely szolgáltatásokat tekintik kevésbé sikeresnek. Emellett az értékelők azt is szeretnék megtudni a
nem felhasználóktól, hogy miért nem veszik (még) igénybe a határ menti oktatási lehetőségeket, és mi az,
amin szerintük változtatni kellene.

2014. március
 3. melléklet

Az értékelési követelmények struktúrája5

A) Az értékelési tevékenységeket megfelelően kell szervezni, és forrásokkal kell támogatni annak

érdekében, hogy megfeleljenek a céljaiknak.

1. A programok olyan értékelési funkciót vegyenek igénybe, amelynek az értékelési tevékenységek

koordinálásáért való felelőssége egyértelműen meghatározott.

2. Ezen értékelési funkció esetében egyértelműen meg kell határozni, és arányosan el kell osztani a humán és
pénzügyi erőforrásokat.

3. Az egyes programoknak világosan meg kell határozniuk az érdekelt felek bevonásának eljárását.

B) Az értékelési tevékenységeket átlátható módon kell megtervezni, annak érdekében, hogy az

értékelési eredmények kellő időben rendelkezésre álljanak.

1. Az értékelési funkciónak, az érintett felekkel egyeztetve, értékelési programot kell kidolgoznia.

2. Valamennyi tevékenységet az allokált források és a várható hatás arányában időszakonként értékelni kell.

3. Az értékelések időzítésének lehetővé kell tennie, hogy az eredmények felhasználhatók legyenek a

tevékenységek tervezésével és módosításával kapcsolatos döntésekhez.

C) Az értékelés tervezése során az értékelési folyamat irányításához meg kell jelölni a célkitűzéseket, a
megfelelő módszereket és eszközöket, továbbá az értékelés eredményeit is.

1. Az egyes értékelésekhez irányítócsoportot kell létrehozni, amely tájékoztat a feladatmeghatározásról,

támogatja az értékelési munkát, és részt vesz az értékelés minőségének vizsgálatában.

D) Az értékelési tevékenységeknek megbízható és robosztus eredményeket kell biztosítaniuk.

1. Az értékelést úgy kell elvégezni, hogy az eredményeket bizonyítékok és szigorú elemzések támasszák alá.

2. Az értékelési tevékenységben részt vevő valamennyi szereplőnek be kell tartania az összeférhetetlenségre

vonatkozó alapelveket és szabályokat.

3. Az értékelőknek korlátozás, kompromisszumok és beavatkozás nélkül kell tudniuk közzé tenni

eredményeiket.

4. A végleges értékelési jelentésnek tartalmaznia kell legalább a célt, a kontextust, a kérdéseket, az

információs forrásokat, az alkalmazott módszereket, a bizonyítékokat és a konklúziókat.

5. Az értékelés minőségét előre meghatározott kritériumok alapján kell vizsgálni.

Az alábbi források tanulmányozását javasoljuk:

• Az értékelési jelentés minősége: EVALSED, útmutató

• Az Európai Értékelési Társaság honlapja: a nemzeti értékelési társaságok követelményeihez biztosít

hozzáférést

• OECD, 2010. Quality standards for development evaluation [Minőségi szabványok az értékelés-
fejlesztéshez]
http://www.oecd.org/dataoecd/55/0/44798177.pdf

5 Átvéve innen: Evaluation standards of the European Commission. Communication to the Commission from Ms Grybauskaite in
agreement with the president. Responding to Strategic Needs: Reinforcing the use of evaluation. [Az Európai Bizottság értékelési
követelményei. Grybauskaite úrhölgynek az elnökkel egyeztetett közleménye a Bizottság felé. Válasz a stratégiai szükségletekre: az
értékelés használatának megerősítése. ] Brüsszel, 2007.

2014. március
 4. melléklet

Ajánlott irodalom

1. EVALSED. A társadalmi-gazdasági fejlődés értékelésére vonatkozó iránymutatás online forrása.

http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/guide/guide_evalsed.pdf
Az EVALSED rövid bevezetést nyújt a több értékelési technikába. Az EVALSED része egy, a regionális
politika keretében végzett értékelések irodalmából álló könyvtár is.

2. Impact Evaluation and Development. NONIE - Network of networks on impact

evaluation. [Hatásértékelés és fejlesztés. NONIE – Hálózatok hálózata a hatásértékelés területén]
http://www.worldbank.org/ieg/nonie/

3. Société Française de l'Evaluation. Evaluation des impacts des programmes et services

publics. 2011.
http://www.sfe-asso.fr/sfe-evaluation.php?mode=cahiersindiv&id_cahier=21

4. Addressing attribution of cause and effect in small impact evaluations: towards an

integrated framework. [Ok-okozati tulajdonítás kezelése kis hatású értékelések során: elmozdulás egy
integrált szemlélet felé] Howard White and Daniel Phillips, June 2012
http://www.3ieimpact.org/en/evaluation/working-papers/

5. Key evaluation checklist. [Kiemelt értékelési szempontok ellenőrző listája] Michael Scriven, 2005
http://www.wmich.edu/evalctr/archive_checklists/kec_feb07.pdf

6. Outcome indicators and targets. Methodological note produced for DG Regional Policy by
the High Level Group led by F. Barca and P. McCann. [Kimeneti indikátorok és célértékek. Módszertani
útmutató a Regionális Politikai Főigazgatóság részére]
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/performance_en.htm

7. Evaluation standards of the European Commission. Communication to the Commission from

Ms Grybauskaite in agreement with the president. Responding to Strategic Needs: Reinforcing the use of
evaluation. [Az Európai Bizottság értékelési követelményei. Grybauskaite úrhölgynek az elnökkel egyeztetett
közleménye a Bizottság felé. Válasz a stratégiai szükségletekre: az értékelés használatának megerősítése. ]
Brüsszel, 2007.
http://ec.europa.eu/dgs/information_society/evaluation/data/pdf/sec_2007_0213_en.pdf

2014. március