A kis gyufaárus lány

Az európai ember számára,Isten nagy ajándéka,hogy a Karácsony mindig hideg.Akár

hóval köszönt be,akár anélkül,éjszakáján és hajnalán,soha sem jó hontalan vándornak
lenni.Hontalan vándorok pedig mindig voltak és mindig lesznek.Kezdve Betlehem
éjszakájától,egészen az idők végezetéig.És mindig lesznek hozzánk hasonló emberek,akiknek
Karácsonyi játék után van hova hazzamennünk,akikre meleg lakás,meleg ételek és
becsomagolt ajándékok várnak.Megpróbáljuk ma megjeleniteni a túloldalt,a decemberi éjben
didergő,ajtókon kivül rekett Máriának és Józsefnek világát,akik kopogtatnak ajtókon,vagy már
nem is kopogtatnak.Akik nyomorúságukban,visszarettentő külső és belső valóságukban,mégis
hordoznak valamit az újszülött Jézusból,mint ahogy a kis gyufaárus lány is.

1840,december 24-én,az emberek az utcán mind a Karácsonyról beszéltek.A fenyőfáról,amit

délután feldiszitenek a szobában,a cukorról és a játékokról,amit egymásnak ajándékoznak.A
kisgyufaárus lány apukája,minden évben megigérte,hogy nekik is lesz karácsonyfájuk,de soha
sem volt.Egyik este is azt mondta,hogy másnap reggel elmegy dolgozni és a pénzből vesz egy
kis fenyőfát.De amikor napkeltekor fölkelt,és kiment,a kislánya utána sietett és látta,hogy
balra fordul a sarkon és nem jobbra.Arra pedig nem a munkahelye volt.Régebben,amikor a
lány kicsi volt,a nagymamája sokat mesélt neki.Elmondta Heródes király történetét meg a kicsi
Jézusét,aki megszületett,utána egyből menekülnie kellett a Szent Családnak. Nagyon jó volt
leülni a melegszobába és hallgatni őt. De aztán meghalt, és maradt az apukája, akitől minden
este szidást kapott. Aznap, igaz, hogy ünnep volt, mégis ugyanaz történt este, mint máskor.Az
apukája hazaért, kiabálni kezdett, mert otthon találta a lánykát. Elzavarta gyufát árulni. A
gyermek megszeppenve állt édesapja szigora előtt. Azt hitte, hogy Karácsony estélyén nem kell
kimennie a fagyba árulni. De az apa nem sajnálta. A szörnyű hideg ellenére is elküldte.

Esett a hó. A kislányon csak egy szakatt ruha, azon pedig egy foltozott kabát volt. Lábán két
hatalmas papucs. Nagyon szegények voltak. Alig járt valaki az utcákon. Az emberek mind
otthon voltak és ünnepeltek, csak neki kellett reggel óta kint lennie. Hiába. Egyetlen szál gyufát
sem tudott eladni. Ahogy az utcákat járta, egy suhanc gyerekkel találkozott, aki éppen akkor
szabadult ki a börtönből. Látta rajta, hogy fázik, ezért is kérdezte meg, nem akar-e gyufát
venni. Ám a fiú gúnyosan kinevette, majd elszaladt a kislány egyik papucsával. Utána szaladt
volna a kislány, de nem tudott, mert a másik papucs leesett a lábáról. Nagyon elszomorodott.
Kedves volt neki a lábbeli, mert csak ez az egy dolog volt, amit a nagymamájától, amire
emlékeztette. Egy ideig sirdogált, majd arra lett figyelmes, hogy elégge besötétedett és a szél
is fújt. Alig érezte a lábát, teljesen átfagyott. Hazament, bár az elveszitett papucsa miatt még
jobban félt a dorgálástól. Remélte, hogy apja nem zavarja vissza az utcára.
 Ahogy hazaért, szomorú látvány tárult elé. Az apja egy boros üveggel a kezében ült egy
széken. Amint meglátta a lánykát, azonnal veszekedni kezdett vele, amiért haza mert menni a
gyufákkal, ráadásul a papucsa is hiányzott. Visszakergette az utcárra. Éppen azon kesergett,
hogy már senki se jár az utcán, mert későre járt az idő,amikor egy hölgy és gyermeke halladtak
el mellette.Kinálta nekik is a gyufát,ám az anyuka undorral elküldte.Attól
tartott,csemetélye,elkaphat valamilyen betegséget a kis gyufaárustól.A kislány lekuporodott
egy kapuajba,hogy legalább a széltől óvja magát.Ahogy lehelgetve próbálta melegiteni apró
kezecskéit,eszébe jutottak a gyufák.Ha meggyújtana csak egy szálat,biztosan melegethetne a
lángjánál egy kicsit.Eleinte nem merte meggyújtani,hiszen azt elkellett volna még adnia.Ám a
kemény hideg kényszeritette.Amint fellobbant a lángocska,libasültet látott egy tálon.Szalatt
volna,hogy megkóstólja,de amint a gyufa kialutt,a kép is eltűnt.Remélve,hogy az övé lehet a
finom étel,meggyújtott még egy szál gyufát.Ám most mást látott.Egy gyönyörűszép
karácsonyfát.Alatta ajándékokat,körülötte táncoló gyerekeket.Szeretett volna közéjük állni.Ám
amint feléjük indult,a gyufalángja újból kialutt.Nem sokkal késöbb,meggyújtotta a harmadik
szál gyufát is.És lássatok csodát.Most a szeretett nagymamájának a képe jelent meg.Nagyon
megörült neki.Elmesélte,hogy amióta ő a Mennyországban van,otthon csak verést
kap.Kérte,hogy vigye magával.Ám ekkor a gyufaszál kialutt.Szomorúan nézegette az utolsú
megmaradt szál gyufát.Nem tudta hazamerjen-e vele menni.Ha az apja rájön,hogy nem
eladta,hanem elégette a gyufákat biztosan verést kap.Rágondolni is rossz volt.Miközben
tétovázott,egyszer csak csecsemősirásra lett figyelmes.Egy házaspár közeledett felé,apró
gyermekével.Azonnal megismerte őket.A Szent Család volt.Egy régi könyvben látta a
képüket,amiből a nagymamája a kis Jézus születésének a történetét mesélte el,minden
Karácsony este.Mária nagyon aggódott,hogy megfázik a kisded.Ezért megkérte a kislányt,hogy
gyújtsa meg az utolsó gyufaszálat,hadd melegedjenek egy kicsit.Amint fellobbant az apró
láng,újra megjelent a nagymama.A kislány szaladt volna felé,ám József visszatartotta.Elmondta
neki,hogy őket küldte a kislányért és ha akar,velük mehet.A kis gyufaárus lány nem
tétovázott.Levette hát kabátkáját és elindult a családdal a békét adó fény felé.

Reggel aztán keresni kezdték a kis gyufaárus lányt, de csak a foltozott nagy kabátot és a
leégett gyufaszálakat találták meg.Nem tudta senki,hogy milyen fényesség vette őt
körül,amikor Máriával és Józseffel együtt elhagyta ezt a világot...