See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/270533246

Sématerápia

Article  in  Magyar Pszichológiai Szemle · March 2011

DOI: 10.1556/MPSzle.66.2011.1.3

CITATIONS READS

0 5,896

1 author:

Zsolt Unoka
Semmelweis University
82 PUBLICATIONS   888 CITATIONS   

SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

m-RESIST Mobile Therapeutic Attention for Patients with Treatment-Resistant Schizophrenia Programme H2020-PHC-26-2014 View project

shame and mental disorders View project

All content following this page was uploaded by Zsolt Unoka on 23 March 2015.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

 Magyar Pszichológiai Szemle, 2011, 66. 1. 31–45.
DOI: 10. 1556/MPSzle. 66. 2011. 1. 3.

SÉMATERÁPIA
———

UNOKA ZSOLT
Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
E-mail: unoka@psych.sote.hu

Beérkezett: 2010. 06. 30. – Elfogadva: 2010. 08. 30.

Elméleti összefoglalómban a kognitív terápiás irányzaton belül kialakult terápiás irányzat, a sématerá-
pia bemutatására vállalkozom. A sématerápia súlyos kapcsolati problémákkal küzdő, személyiségzavar-
ban vagy krónikus első tengely zavarban szenvedő páciensek számára kidolgozott hosszú (heti két alka-
lom, két éven át) egyéni vagy csoportos terápia. Először bemutatom a sématerápia kognitív, viselkedés-
terápiás, tárgykapcsolati és kötődéselméletet, Gestalt-terápiás elemeket integráló elméletét. A tanulmány
második felében áttekintem a sématerápia hatékonyságára és a korai maladaptív sémaelmélet egyes
elemeit alátámasztó kutatási eredményeket. Végül összefoglalom a sématerápia főbb szakaszait és speci-
fikus terápiás technikáit: kognitív, viselkedésmintákat megtörő, élményalapú és a terápiás kapcsolatra
fókuszáló technikákat.

Kulcsszavak: korai maladaptív sémák, sématerápia, személyiségzavarok

A sématerápiát Jeffrey E. Young és munkatársai dolgozták ki az 1990-es évek

elején személyiségzavarban vagy krónikus első tengely zavarban szenvedő pácien-
sek számára (YOUNG, 1999; YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR, 2003, 2010). A séma-
terápia elméleti és technikai szempontból is integratív módszer. Elmélete integrál-
ja a kognitív viselkedésterápiás modellnek, kötődéselméletnek, pszichodinamikus
tárgykapcsolat-elméleteknek, az én-állapotok elméletének és a Gestalt-terápia el-
méletének bizonyos komponenseit. Gyakorlati szempontból a sématerapeuták
viselkedésterápiás, kognitív terápiás, élményalapú (imaginatív, dramatikus) tech-
nikákat használnak, és a pszichodinamikus gyakorlatból kiindulva, nagy hang-
súlyt helyeznek a terápiás kapcsolatra, más néven az áttétel és a viszontáttétel
interszubjektív konstruálásának folyamatára.
Tanulmányunkban bemutatjuk a sématerápia elméleti alapjait és főbb terápiás
modalitásait.

31
32 Unoka Zsolt

A KORAI MALADAPTÍV SÉMÁK FOGALMA

Az elme működéséről szóló filozófiai értekezésekben és pszichológiai elméletek-

ben ismételten megfogalmazódott az a gondolat, hogy a tapasztalat elemei sémák-
ba rendeződve kapnak jelentést. Sokat tárgyalták mind a sémák információfeldol-
gozást elősegítő előnyeit, mind az információk szelektálásából származó torzító
hatásuk hátrányait. A sémák szerepet játszanak az emlékezés folyamatában (befo-
lyásolják, hogy mi jut eszünkben, és mi kerül gátlás alá), a gondolkozásban (az
információk absztrakciójában és értelmezésében), az érzelmekben (érzések aktivá-
lásában és elkerülésében), a motivációkban (szükségleteink, vágyaink érvényesíté-
sében vagy gátlásában) és cselekedeteink szervezésében és kontrollálásának képes-
ségében (FREEMAN, MARTIN, 2004).
A pszichopatológia kognitív modellje szerint a mentális zavarok kialakulásában
és/vagy fenntartásában jelentős szerepet játszanak a diszfunkcionális sémák
(BECK, 1967; SEGAL, 1988; BECK, EMERY, 1999; SALKOVKIS, 2001; TRINGER,
1986; PERCZEL FORINTOS, 1999, 2000). A diszfunkcionális séma kognitív terápiás
elméletéből, tárgykapcsolat-elméletekből és a Bowlby kötődéselméletében megfo-
galmazott internalizált munkamodell (BOWLBY, 1973, 1980) fogalmából kiindulva
J. Young kidolgozta a korai maladaptív séma fogalmát.
A korai maladaptív séma főbb jellemzői az alábbiak: a) gyermek- és serdülő-
korban alakulnak ki, a személy szükségletei szempontjából hátrányos helyzethez
való alkalmazkodás eredményeképpen, b) célzott beavatkozás nélkül az egész élet
során fennmaradhatnak, c) jelentős mértékben torzítják a személy önmagáról,
másokról alkotott képét, és mások róla alkotott véleményére vonatkozó elképzelé-
seit, d) az egyes specifikus sémák az emlékeket, az érzelmeket, a kogníciókat és a
testi érzéseket az adott sémának megfelelő téma szerint emelik ki a tapasztalatból,
a témába nem illő élményeket pedig háttérbe tartják, e) az egyes, specifikus sémák
témáik szerint leírhatók, kérdőíves, vagy interjúmódszerekkel azonosíthatók,
megnevezhetőek, f) jelentős mértékben diszfunkcionálisak (YOUNG, KLOSKO,
WEISHAAR, 2003).
Az elhagyatottság–instabilitás korai maladaptív séma primitívájának a példáján
keresztül mutatjuk be, hogy a szükségletekre adott ismétlődő elutasító, megszé-
gyenítő, büntető reakciók sematizálódása milyen kognitív sémákat alakít ki a szük-
ségletek érvényesíthetőségével kapcsolatban. A korai maladaptív sémákat a válto-
zók, az üres helyek és az ezek értékei közötti különböző relációk alkotják. A szük-
ségletekhez kapcsolódó korai maladaptív séma az adott szükséglet felléptével
együtt aktiválódik és a sémának megfelelő jóslatokat jelenít meg arra vonatkozó-
an, hogy a környezet hogyan fog reagálni a szükséglet kifejezésére (1. ábra).

Igény: Biztonságos kötődés (stabil, kiszámítható kapcsolat a másikkal:

gondoskodás, empátia, védelem)
Alany: Felébred az igénye a tartós, stabil kapcsolat után
Másik: Elhagyja, nem vállalja a stabil kapcsolat nyújtását
1. ábra. Az elhagyatottság–instabilitás séma kognitív primitívája

32
 Sématerápia 33

Kialakulásuk után a sémák önfenntartóak. Ez egyrészt a kognitív szűrő funkció-

juknak, másrészt a sémákra adott önsorsrontó cselekvési válaszoknak köszönhető.
A séma szűrő funkciója a sémába illő információkat kiemeli, hatásukat fokozza, a
sémának ellentmondó tapasztalatokat pedig kiszűri, hatásukat érvényteleníti. Az
egyének többnyire elkerülik az olyan helyzeteket, viselkedésmintázatokat, amelyek
a sémáknak ellentmondó tapasztalatokkal járnának, és gyakran úgy viselkednek,
hogy a sémák érvényességét tetteikkel megerősítik. Ugyanakkor fontos megje-
gyezni, hogy Young elmélete szerint a maladaptív viselkedések nem részei a sémák-
nak, hanem azokra adott válaszoknak tekinthetők (YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR,
2003).

A KORAI MALADAPTÍV SÉMÁK KIALAKULÁSA

Young fejlődéspatológiai elmélete nagyban támaszkodik a kötődéselméletekre.

A korai maladaptív sémák kialakulását elősegítik azok a korai interakciók, ame-
lyekben a gyermek alapvető szükségleteit gondozói ismételten kielégítetlenül hagy-
ják. Young öt alapvető érzelmi szükségletet különít el: 1. biztonságos kötődés
(idetartozik a biztonságra, állandóságra, gondoskodásra és elfogadásra való
igény), 2. az autonómia, a kompetencia és az én-azonosság érzésének szükséglete,
3. a szükségletek és érzelmek szabad kifejezésének a szükséglete, 4. a spontaneitás
és a játékosság iránti szükséglet, 5. a keretek és az önkontroll elsajátítása iránti
szükséglet. Az egyének temperamentumvonásai veleszületetten meghatározzák,
hogy melyik szükségletük milyen erős, és e tekintetben jelentős különbségek talál-
hatóak. A korai maladaptív sémák az alapvető szükségletek kielégíthetőségére vo-
natkozó ismeretek/előrejelzések.
Young a lelki egészséget úgy határozza meg, hogy az válik egészségessé, aki
adaptívan ki tudja elégíteni ezeket a lelki szükségleteket. A lelki szükségletek ki-
elégítésének a készségét a kötődési helyzetekben a szülőkkel (gondozókkal) való
interakciók során sajátítják el a személyek (YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR, 2003).
A gondozók feladata, hogy felismerjék, elismerjék és megfelelő kereteket nyújtva
kielégítsék vagy megtanítsák kielégíteni és késleltetni a fenti szükségleteket, illetve
mintát nyújtva megtanítsák a gyermeküket mások szükségleteivel való hasonló
bánásmódra. Young terápiás elképzelései szerint a sématerapeuta hasonló felada-
tokat lát el páciense kezelése során.

A KORAI MALADAPTÍV SÉMÁK ELŐFORDULÁSA

KÜLÖNFÉLE KÓRKÉPEKBEN

A korai maladaptív sémák és az egyes diagnosztikai kategóriák közötti kapcsolatra

vonatkozóan vizsgálatok történtek a major depresszióval (RISO DU TOIT és munka-
társai, 2003; RISO, FROMAN és munkatársai, 2006; CSUKLI, UNOKA és munkatár-
sai, 2011), az evészavarokkal (LEUNG, WALLER, THOMAS, 1999; WALLER, DICKSON,
OHANIAN, 2002; GONGORA, DERKSEN, VAN DER STAAK, 2004; HINRICHSEN,

33
34 Unoka Zsolt

WALLER, EMANUELLI, 2004; UNOKA, CZOBOR, TÖLGYES, 2007; UNOKA, CZOBOR

és munkatársai, 2010), a pánikzavarral és az agorafóbiával (HOFFART, VERSLAND,
SEXTON, 2002; HOFFART, SEXTON és munkatársai, 2005), a szociális fóbiával
(HINRICHSEN, WALLER, EMANUELLI, 2004; PINTO-GOUVEIA, CASTILHO és munka-
társai, 2006), a pszichoaktív szerhasználat zavaraival (BALL, CECERO, 2001;
BROTCHIE, MEYER és munkatársai, 2004), a személyiségzavarokkal (LEE, TAYLOR,
DUNN, 1999; BALL, CECERO, 2001; JOVEV, JACKSON, 2004; GIESEN-BLOO, VAN
DYCK és munkatársai, 2007), transszexuálisokkal (SIMON, UNOKA és munkatársai,
2011) és a normál és vegyes betegmintával (UNOKA, RÓZSA és munkatársai, 2004;
RIJKEBOER, VAN DEN BERGH, 2006) kapcsolatban.
A Séma Kérdőív jó diszkriminatív erővel bírt az egyes mentális zavarok egy-
mástól való elkülönítése és a normál kontrolloktól való elkülönítés tekintetében
(LEUNG, WALLER, THOMAS, 1999; SHAH, WALLER, 2000; SIMEON, GURALNIK és
munkatársai, 2002; WALLER, OHANIAN és munkatársai, 2000; WALLER, MEYER,
OHANIAN, 2001; WALLER, SHAH és munkatársai, 2001; UNOKA, RÓZSA és munka-
társai, 2004; UNOKA, CZOBOR, TÖLGYES, 2007; UNOKA, CZOBOR és munkatársai,
2010). A korai maladaptív sémák csoportterápiás helyzetben előre jelezték az
egyes csoporttagok viselkedését és más csoporttagokra tett hatásukat (INCZÉDY-
FARKAS, SIMON és munkatársai, 2007). A korai maladaptív sémák mint tartós sze-
mélyiségvonások stabilitását igazolták depressziósok körében. RISO, DU TOIT és
munkatársai (2003) vizsgálatában a krónikus depressziós és a major depressziós cso-
port minden sématartományban egyaránt szignifikánsan magasabb értéket ért el
a normál kontrollcsoportnál. A két depressziós csoportot összehasonlítva a krónikus
depressziós csoport minden sématartományban szignifikánsan magasabb értéket ért
el, mint a major depressziós csoport. A depressziós tünetsúlyosságra és a személyi-
ségzavar-tünetekre korrigált számolás után is a fokozott éberség, a károsodott autonó-
mia sématartományokban szignifikáns volt a különbség a két csoport között.
CSUKLI, UNOKA és munkatársai (2011) vizsgálatában depressziós mintán a korai
maladaptív sémák egyes faktorai szoros összefüggést mutattak az öröm, a szomo-
rúság és a félelem arckifejezéseinek felismerési zavaraival. Minél nagyobb mér-
tékben álltak fenn a sémák az érzelmi arckifejezésekben megnyilvánuló szociális
ingereket annál kevésbé ismerték fel helyesen a vizsgálati alanyok. Az elhagyatott-
ságot, izoláltságot, dependenciát, alávetettséget képviselő sémafaktoron minél
magasabb értéket értek el, annál kevésbé voltak képesek felismerni az öröm arcki-
fejezését. A feljogosítottságot, grandiozitást, impulzivitást kifejező sémafaktor ér-
tékének emelkedésével csökkent a szomorúság arckifejezésének kategorizálási
képessége. A félelemérzést kifejező arcok megfelelő azonosítása annál nehezebben
ment, minél magasabb pontot értek el a kóros másokra irányulás sémafaktorán a
depressziós személyek (CSUKLI, UNOKA és munkatársai, 2011). Depressziós páci-
ensek affektív mentalizációs zavara szoros és differenciált összefüggést mutatott a
sémafaktorokkal.
WALLER, MEYER és OHANIAN (2001) vizsgálatában a bulimiában szenvedő nők
csak a feljogosítottság-grandiozitás tekintetében nem különböztek a normál kontroll-
tól, LEUNG, WALLER és THOMAS (1999) vizsgálatában anorexiás és bulimiás nők
minden korai maladaptív séma tekintetében különböztek a normál kontrolltól.

34
 Sématerápia 35

Leung vizsgálatában az anorexiás és a bulimiás csoport az utóbbinál megfigyelhető

szignifikánsan magasabb elégtelen önkontroll/önfegyelem séma tekintetében külön-
böztek. Unoka vizsgálatában a restriktív anorexiások, falás-purgáló anorexiások és
bulimiások elkülöníthetőek voltak sémafaktorok segítségével (UNOKA, CZOBOR,
TÖLGYES, 2007), és szoros kapcsolat volt kimutatható az egyes evészavaros visel-
kedések és a korai maladaptív sémák csoportjai között (UNOKA, CZOBOR és mun-
katársai, 2010).
HOFFART, SEXTON és munkatársai (2005) vizsgálatukban egyrészt agorafóbiás
és C kluszterbe tartozó személyiségzavaros csoportot hasonlítottak össze normál
kontrollcsoporttal, másrészt depressziós, korábban depressziós, de jelenleg tünetmen-
tes és korábban depresszióban soha nem szenvedő, tünetmentes csoportot hason-
lított össze. Regressziós elemzésben az agorafóbiás elkerülő magatartás és az elkerü-
lő, ill. a dependens személyiségzavar vonások legjobb prediktora a károsodott autonómia
sématartomány, a kényszeres személyiségzavar tünetek legjobb prediktora a könyörte-
len mércék-hiperkritikusság séma volt. Depressziós mintán Beck Depresszió Kérdőív
összesített értékének regresszió elemzés szerinti legjobb prediktora a károsodott
autonómia és az elszakítottság/elutasítottság sématartomány volt. A korábban depresszi-
ós, jelenleg tünetmentes csoport a károsodott autonómia és az elszakítottság/elutasított-
ság sématartomány tekintetében szignifikánsan magasabb értékeket ért el a tü-
netmentes és a soha nem volt depressziós csoportnál (HOFFART, SEXTON és munka-
társai, 2005). A séma kérdőív 131 tételes változatával végzett vizsgálatban a szociá-
lis fóbiában szenvedő csoportot hasonlították össze a pánik-agorafóbiában vagy kény-
szerbetegségben szenvedő és normál kontrollcsoporttal. A szociális fóbiában szenve-
dők a normál csoportnál szignifikánsan magasabb értéket értek el a könyörtelen
mércék séma kivételével minden korai maladaptív séma terén. A szociális fóbiában
szenvedők a pánik-agorafóbiás és kényszeres vegyes csoportnál szignifikánsan maga-
sabb értéket értek el a korai maladaptív sémákon az érzelmi depriváció, a kudarcra
ítéltség, a társas elutasítottság, a behódolás/önalávetés, a csökkentértékűség/szégyen séma
kivételével (PINTO-GOUVEIA, CASTILHO és munkatársai, 2006).
JOVEV és JACKSON (2004) borderline, elkerülő és kényszeres személyiségzavaros cso-
portot hasonlított össze. A borderline csoport a kényszeres csoporthoz képest szigni-
fikánsan magasabb értékeket ért el az elhagyatottság-instabilitás, a dependencia/inkom-
petencia, a behódolás-önalávetés sémák tekintetében, és az elkerülő személyiségzavaros
csoporthoz képest a dependencia/inkompetencia séma tekintetében. A kényszeres szemé-
lyiségzavaros csoport szignifikánsan alacsonyabb értékeket ért el az elhagyatottság-
instabilitás és a behódolás/önalávetés sémák tekintetében, és szignifikánsan magasabb
értéket a könyörtelen mércék sémák tekintetében összehasonlítva az elkerülő szemé-
lyiségzavaros csoporttal. BALL és CECERO (2001) eredményei azt mutatták, hogy a
fentiek mellett a magas bizalmatlanság-abúzus és sérülékenység-veszélyeztetettség séma
jellemző a borderline személyiségzavarra.

35
36 Unoka Zsolt

1. táblázat. Sématartományok és korai maladaptív sémák

(YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR, 2010)

I. Elszakítottság és elutasítottság sématartomány

Elhagyatottság- Fontos érzelmi kapcsolatait instabilnak, megbízhatatlannak éli meg,
instabilitás mert a számára fontos személyekről azt feltételezi, hogy érzelmileg
labilisak, kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok.
Érzelmi depriváció, A személy azt feltételezi, hogy az elfogadható mértékű érzelmi tá-
érzelemmegvonás mogatást nem fogja megkapni a környezetétől. Az érzelemmegvo-
nás három formája: a támogatás, az együttérzés, a védelem megvo-
nása.
Bizalmatlanság- Azt feltételezi, hogy a másik szándékosan ki fogja használni, meg
abúzus fogja csalni, meg fogja alázni.
Csökkentértékűség- A személy azt feltételezi, hogy a különféle belső (önzés, dühös im-
szégyen pulzusok, szexuális vágyak) és külső (fizikai megjelenés, viselkedés)
hibái miatt csökkentértékű, és ha valakit közel enged magához, az a
hibáit majd fel fogja fedezni, és hibái miatt azonnal elhagyja őt.
Társas izoláció- A személy úgy érzi, hogy különbözik a többi embertől, és nem tar-
elidegenedettség tozik egyetlen csoporthoz, közösséghez sem.
Társas elutasított- A személy azt gondolja, hogy nem vonzó a külseje, nem rendelke-
ság zik megfelelő szociális készségekkel, ezért mások nem szívesen fo-
gadnák be őt a társaságukba.
II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány
Dependencia- A személy azt hiszi, hogy mások jelentősebb segítsége nélkül képte-
inkompetencia len a mindennapi kötelezettségeit hozzáértően ellátni.
Sérülékenység- A személy túlzott mértékben retteg attól, hogy bármely pillanatban
veszélyeztetettség egy olyan katasztrófa következhet be, amellyel nem lesz képes
megbirkózni: például egészség terén (például szívroham, AIDS),
érzelmek terén (megőrül, elveszti a kontrollt), a külvilágra vonat-
kozóan (például baleset, bűncselekmény, természeti katasztrófa).
Összeolvadtság- Az érzelmi bevonódás és a közelségre törekvés olyan mértékű, hogy
éretlenség az önállóság rovására megy. Gyakran jár azzal a hittel, hogy az ösz-
szegabalyodott személyek egyike képtelen a túlélésre vagy a bol-
dogságra a másik állandó támogatása nélkül. Azzal az érzéssel jár-
hat, hogy a személynek nincs saját önálló egyénisége. Gyakran
üresnek, szétesettnek, irányvesztettnek, szélsőséges esetekben még
a saját létezésében is bizonytalannak érzi magát.
Kudarcra ítéltség Az egyén meg van győződve arról, hogy kudarcot vallott, és a jövő-
ben is kudarcra van ítélve, vagy a teljesítőképesség terén esélytelen
a többiekkel szemben. Azt érzi, hogy buta, ügyetlen, tehetségtelen,
alacsonyrendű stb.

36
 Sématerápia 37

III. A károsodott határok sématartomány

Feljogosítottság- A séma azzal a meggyőződéssel jár, hogy a személy felsőbbrendű,
grandiozitás és ezért különleges jogok illetik meg, és nem kötik a kölcsönösség
szabályai. Ragaszkodik ahhoz, hogy megtehesse, amit akar, tekintet
nélkül a többiekre. Gyakran követelőző, uralni akarja a helyzetet,
és híján van az együttérzésnek.
Elégtelen önkont- Az egyénnek alacsony a frusztráció toleranciaszintje, és nem tud
roll-önfegyelem vagy nem akar céljai eléréséhez szükséges önkontrollt gyakorolni.
Akár az önmegvalósításának az árán is kerüli a fájdalmat, a ké-
nyelmetlenségeket, a fáradozást, a konfliktusokat, a felelősséget.
IV. Kóros másokra irányultság sématartomány
Behódolás Az egyén az irányítást a másik kezébe adja, mert kényszerítve érzi
magát. Az alárendelődés célja, az, hogy a másik ne haragudjon, ne
álljon bosszút, vagy ne hagyja el a személyt. A behódolás két fő for-
mája: a vágyak feladása, az érzelmek (elsősorban a düh) elnyomása.
Önfeláldozás Az egyén önként mások szükségleteit helyezi előtérbe, feladva saját
vágyai kielégülését. Mindezt azért teszi, mert nem akar fájdalmat
okozni másoknak, nem akar bűntudatot érezni amiatt, mert önző,
és meg akarja őrizni a kapcsolatot azokkal, akikről azt gondolja,
hogy rászorulnak. Néha azt eredményezi, hogy a személy a saját
szükségleteinek elhanyagolását éli meg, és emiatt neheztel a gond-
jaira bízottakra. Az önfeláldozás séma átfedést mutat a kodepen-
dencia jelenségével.
Elismerés- Az egyén túlzottan törekszik mások helyeslésének, elfogadásának és
hajszolás figyelmének elnyerésére, a valódi és biztonságos szelfélmény kiala-
kulásának rovására. A személy önbecsülése elsősorban mások reak-
cióitól függ, nem pedig saját értékítéletétől.
V. Aggályosság és gátlás sématartomány
Negativizmus- Jellemző a mindent átható, élethosszig tartó figyelem az élet nega-
pesszimizmus tív aspektusaira, miközben a személy bagatellizálja vagy figyelmen
kívül hagyja az élet pozitív vagy optimista aspektusait.
Érzelmi gátoltság A spontán cselekvések, a kommunikáció vagy az érzések spontán
kifejezése gátlás alatt áll. Általában azért, mert a személy azt feltéte-
lezi, hogy csak így kerülheti el mások rosszallását, a szégyenérzetet
vagy a kontrollvesztés érzését. A gátoltság legfontosabb területei: 1.
a harag és az agresszió gátlása, 2. a pozitív érzelmek kifejezésének
gátlása, 3. saját sérülékenységének letagadása, 4. a racionalitás túl-
zott hangsúlyozása.
Könyörtelen mércék- Azzal a szilárd meggyőződéssel jár, hogy csak nagyon magas belső-
hiperkritikusság vé tett mércéknek megfelelve tudja csak elkerülni mások kritikáját,
és a megszégyenülést. Másokkal és magukkal szemben egyaránt
hiperkritikusak. Az ilyen személyek állandóan nyomás alatt érzik

37
38 Unoka Zsolt

(Könyörtelen mércék- magukat, képtelenek lazítani, pihenni, örömet lelni a párkapcsola-

hiperkritikusság) tokban. Szinte soha nem éreznek megelégedettségérzést. Tipikus
megnyilvánulási formái: 1. perfekcionizmus, 2. merev szabályok,
„kell” állítások, 3. a figyelemnek állandóan az időre és a teljesít-
ményre irányuló fókusza.
Büntető készenlét A személynek az a meggyőződése, hogy aki hibázik, azt szigorúan
meg kell büntetni. Rendszerint nehezére esik saját és mások hibái-
nak a megbocsátása. Nem tudja elfogadni az enyhítő körülménye-
ket. Nem képes empatikusan gondolkozni. Nem fogadja el ment-
ségként azt az érvet, hogy „minden ember esendő”.

MALADAPTÍV MEGKÜZDÉSI MECHANIZMUSOK

Young (YOUNG, 1990; YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR, 2003) bizonyos tüneteket ma-
ladaptív megküzdési mechanizmusoknak tekint. Három megküzdési mechaniz-
must különít el: sémaelfogadás, sémaelkerülés és sématúlkompenzálás. Ezeket
kapcsolatba hozza három, az evolúció során kialakult, a legtöbb állatnál megtalál-
ható túlélő mechanizmussal: lemerevedés, menekülés és harc.
A sémaelfogadás esetében az egyén a sémát beigazoló élethelyzeteket választja.
Például az elhagyatottság séma esetén, ismerten csapodár partnert választ. Séma-
elkerülés esetén elkerüli a sémákat aktiváló helyzeteket, vagy a sémák által kivál-
tott érzelmekről eltereli a figyelmét. Például az elhagyatottság séma esetén kerüli
a komoly párkapcsolatokat, illetve ha mégis van ilyen kapcsolata, és aktiválódik a
séma, nyugtatókat szed, iszik, alvásba menekül, sok szénhidrátot fogyaszt. Séma-
túlkompenzáció esetén a sémával ellentétes módon viselkedik, azaz az egészséges
reakciót adja, csak egy túlzó, oda nem illő módon. Például az elhagyatottság séma
esetén állandóan a partnerén csüng, nem hagy neki mozgásteret, mindig együtt
kell lenniük, így akadályozva meg az elhagyatását, mely a séma szerint minden
pillanatban bekövetkezhet.
Az alábbi forgatókönyv szerint történik az egyes sémamegküzdési stratégiák
aktiválódása: 1. külső vagy belső esemény egy alapvető szükségletet felébreszt,
2. ehhez kapcsolódik egy maladaptív séma (amely a valóságos helyzetet torzítva az
adott szükséglet kielégíthetetlenségére utal), 3. a szükséglet kielégíthetetlenségére
vonatkozó séma frusztrációt okoz, és negatív érzéseket vált ki, 4. egy adott séma-
megküzdési stratégia aktiválódik, amelynek célja a séma által torzított valósággal
való megbirkózás, 5. a sémához tartozó negatív érzések enyhülnek. A megküzdési
stílus nem sémaspecifikus.
Időnként nehéz felismerni a maladaptív megküzdési stílusokat, mert egészsé-
gesnek tűnnek: például egy elkerülő megküzdési stílussal rendelkező személy
nyugodt közönye emlékeztethet egy egészséges felnőtt viselkedésére, de valójában
az érzelmek diszfunkcionális kezelését jelzi.

38
 Sématerápia 39

A SÉMATERÁPIA MENETE

A felmérés szakasza

A sématerápiás esetkonceptualizáció nem DSM–IV diagnosztikai kategóriákra

koncentrál, hanem sémákra, sémamegküzdési mechanizmusokra, sémamódokra,
sémák aktiválódásával járó érzelmekre. A különböző betegségkategóriákba eső
tüneteket azonos funkciójú megküzdési stratégiaként konceptualizálhatjuk: pél-
dául a falást, a maszturbációt, az önsértést, a benzodiazepin túladagolást elaltatás
céljából, a számítógép-függőséget mind sémaelkerülésnek tekinthetjük, vagy a
maladaptív megküzdési módok közül az elidegenedett védelmező, önlenyugtató moda-
litásba soroljuk. Fontos része a diagnosztikai interjúnak, hogy az egyes tünetek
funkcióját tisztázzuk abból a szempontból, hogy a páciens melyik alapvető szük-
ségletének kielégítését szolgálja vagy akadályozza az adott tünet. Másik fontos
szempont, hogy azonos tüneti kép hátterében egyénenként más és más sémák áll-
hatnak: például pánikroham hátterében egyik páciensnél a sérülékenység-veszé-
lyeztetettség séma aktiválódása, egy másiknál elemi szeparációs szorongást beindí-
tó elhagyatottság séma aktiválódása állhat.
A tüneteket a sématkonceptualizációban társas történeti keretben helyezzük el,
mivel az a feltevésünk, hogy a tünetek nagy része társas interakciók során elsajátí-
tott sémaként és megküzdési módként értelmezhető. A korai tapasztalatok felmé-
rése segít a pácienseknek a tüneteiket egy tanulási és alkalmazkodási folyamat
eredményeként felfogni. Amennyiben ezt sikerül elérni náluk, ez már önmagában
terápiás értékű, mivel legtöbben sémáikat, megküzdési stílusukat személyiségük
lényegi tulajdonságának tartják.
A páciens állapotának felmérésekor és az esetkonceptualizációban fontos sze-
repet kap a Young Szülői Kérdőív átbeszélése. Az egész terápiás folyamat szem-
pontjából ennek az a jelentősége, hogy segítségével a páciensnek a saját legbel-
sőbb vonásaiként megélt sémáit könnyebben vissza tudjuk helyezni azokba a korai
tapasztalatokba, amelyek során a szülei „megtanították” őt, hogy a sémáinak meg-
felelően lássa önmagát és a világot. A terapeuta a korai traumák szisztematikus
feltárása során megnyitja annak lehetőségét, hogy a páciens a korai élményeit
megnevezze, átgondolja és a terapeuta segítségével reflektáljon rájuk, így elindul-
hasson a traumatikus élmények során elsajátított önképtől való eltávolodás mun-
kája.

Sématerápiás mérőeszközök

Young Sémakérdőív (YOUNG, 1999): tizenkilenc maladaptív sémát mér, hosszú

változata 244, a rövid változat 95 kérdést tartalmaz, hatfokú skálán kell megbe-
csülni, hogy az egyes állítások mennyire jellemzőek az adott személyre (UNOKA,
RÓZSA és munkatársai, 2004; PERCZEL FORINTOS, AJTAY, KISS, 2007).
Young Szülői Kérdőív (YPI; YOUNG, 2000a): a korai maladaptív sémák kiala-
kulásában szerepet játszó szülői magatartások mérése céljából készítették. Az

39
40 Unoka Zsolt

egyes tételeket a páciensek beszámolói és saját elméleti megfontolásai alapján

választották ki. Önkitöltős kérdőív, 72 állításból áll, melyek a vizsgált személy szü-
leinek (vagy az őt gondozó más személynek) a viselkedését írja le (például „oda-
adó és gyengéd volt velem”, „nagyon sokat kritizált”). A szülők viselkedését a vizs-
gált személynek saját gyerekkorára visszaemlékezve kell kitöltenie. Külön kérdő-
ívet kell kitölteni mindegyik gondozó személyére vonatkozóan (apa, anya stb.)
Minden állítás olyan szülői magatartást ír le, amely feltételezhetően kapcsolatban
áll az adott maladaptív séma kialakulásával, 17 sémához kapcsolódó szülői maga-
tartást ír le. (A kérdőív magyarul a cikk szerzőjénél hozzáférhető.)
Young–Rygh Sémaelkerülő Kérdőív (YOUNG, 2000b): 40 sémaelkerülő maga-
tartást mér, a Young Sémakompenzáló Kérdőív (YOUNG, 2000c) 48 sémakom-
penzáló magatartást vizsgál hatfokú skálán. (A kérdőív magyarul a cikk szerzőjé-
nél hozzáférhető.)
Young–Atkinson Sémamód Kérdőív (YOUNG, 2000d): 11 sémamódot mér,
minden sémamódra vonatkozóan 12–20 tétel van, amelyeket a gyakoriság és a
súlyosság szempontjából kell megítélni egy hatfokú skálán. (A kérdőív magyarul a
cikk szerzőjénél hozzáférhető.)

ESETKONCEPTUALIZÁLÁS

Az esetkonceptualizációt a Young által megfogalmazott öt alapvető érzelmi szük-

séglet (a biztonságos kötődés, az autonómia, a szükségletek és az érzelmek szabad
kifejezésének, a spontaneitásnak és a játékosságnak és a keretek, valamint az ön-
kontroll elsajátításának a szükségletei) témája köré szervezzük. A terapeuta felada-
ta, hogy felismerje, elismerje és megfelelő kereteket nyújtva kielégítse, illetve első-
sorban megtanítsa a pácienst kielégíteni és késleltetni az alapvető érzelmi szükség-
leteit, illetve mintát nyújtva megtanítsa a pácienst mások szükségleteivel való ha-
sonló bánásmódra, más néven a gondoskodásra. Ezen alapelvnek megfelelően a
sémakonceptualizáció során mindig az egyes alapszükségletekből indulunk ki. Azt
vizsgáljuk, hogy az adott séma, maladaptív megbirkózási stratégia, tünet hogyan
akadályozza meg az adott alapszükséglet megfelelő formában való kielégülését. A
páciens problémáit a terapeuta a szükségletek megvalósulását akadályozó jelen-
ségnek fogja fel. Intervencióival fejleszti a páciens azon képességét, hogy felismer-
je és jogosnak tartsa saját alapvető szükségleteit. A saját szükségleteinek felismeré-
si képességét elősegíti a belső lelki folyamatok megfigyelési készsége. A befelé
irányuló figyelem fejlesztése fontos szerepet játszik a sématerápiában.
Ha a páciens élettörténetében, kapcsolati életében vagy akár a terápiás kapcso-
latban megfigyelhető, hogy egymásnak látszólag ellentmondó módon viselkedik
hasonló helyzetekben, akkor felmerül, hogy a sémamódok fogalmi keretében ér-
demes konceptualizálni a problémáit. Önmagukat többnyire dezintegráltan meg-
élő személyiségzavaros betegek szelfintegrációját jelentősen elősegíti az eset-
konceptualizáció írásos összefoglalása.

40
 Sématerápia 41

TERÁPIÁS TECHNIKÁK

A sématerápiában Young több terápiás stratégiát különít el: kognitív stratégiák,

viselkedési minták megszakítása, élményalapú stratégiák, terápiás kapcsolat fel-
használása, sémamód munka. Ezek alkalmazása a páciens igényeihez és a terápiás
helyzet adta lehetőségekhez illesztve rugalmasan történik. Young elkülöníti a
sématerápiás módszert a sémamód módszertől. Kevésbé súlyos esetekben tisztán a
sématerápiás módszert használja, a súlyosabb esetekben a sémamód terápiával
kombinálja, vagy tisztán a sémamód technikákat használja.
A kognitív módszerek célja a maladaptív sémák valóságtorzító hatásának felismer-
tetése. A páciensnél azonosított, gyakran működésbe lépő sémákat megnevezzük,
rövid leírásukat esetleg írásba foglaljuk és azokat a páciensnek átadjuk. Az első
terápiás hatás abból következik, ha sikerül elérni, hogy a páciens elgondolkozzon
azon, hogy amit átél, esetleg nem a valóság, hanem az adott séma által torzított
valóság. Majd képes nem abszolút igazságként, hanem olyan feltevésként tekinte-
ni élményeire, amit meg kell vizsgálni, próbára kell tenni, logikai és tapasztalati
úton egyaránt. A sématerápia során az alábbi kognitív terápiás módszereket
használjuk:
1. A séma érvényességének tesztelése,
2. a sémát alátámasztó bizonyítékok újrafogalmazása,
3. a páciens megküzdési stratégiáinak előny-hátrány elemzése,
4. párbeszéd a „sémarész” és az „egészséges rész” között,
5. Sématerápiás Segédkártyák használata (YOUNG, KLOSKO, WEISHAAR, 2003,
2010; BECK, 2002).
Mivel ezek az eljárások egymásra épülnek, a terapeuta a terápiás folyamat során a
fent részletezett sorrendben vezeti végig a pácienst az egyes lépéseken.
Az élményalapú technikákat új tapasztalatok szerzése céljából alkalmazzuk.
Imaginatív és dramatikus eszközöket kombinálnak az élményalapú technikák so-
rán. A terapeuta gyakran belép az imaginációba, és a segít a páciensnek új módon
reagálni a sémák kialakulásában feltehetőleg fontos szerepet játszó kapcsolati
helyzetekben. Ezen technikák célja elsősorban olyan új élmények kialakítása a
páciensben, amelyekre építve hitelesen tud adaptívabb sémákat kialakítani. Külö-
nösen fontos ezen technikák alkalmazása olyan pácienseknél, akik a kognitív
technikákat nem találják hasznosnak.
A viselkedési minták megtörése nélkül nő a visszaesés esélye, mert nem jut új
élményekhez a páciens. A sémamegküzdési stratégiák nem módosítják a sémát,
hanem a séma által torzított valósággal segítenek megküzdeni. Egyik káros követ-
kezményük, hogy a sémák fennmaradásában fontos szerepet töltenek be. A nem
megfelelően konceptualizált esetekben gyakran előfordul, hogy a terápiában azon
dolgoznak, hogy a séma által torzított valósággal hogyan lehetne jobban megbir-
kózni, és nem azon, hogy az adott sémát miként lehetne megváltoztatni. A séma-
terápia egyik legfontosabb célja, hogy a páciens képes legyen olyan viselkedés-
repertoárt kialakítani, amely az alapvető szükségletek adaptív érvényesítését elő-
segíti.

41
42 Unoka Zsolt

A terápiás kapcsolat

A terápiás kapcsolat elsődleges fókuszt kap a sématerápiában. A terapeuta elsődle-

ges feladata, hogy a páciens alapvető szükségleteit monitorozza, intervencióit az
alapvető szükségletek elismerésével indítsa, és az egyes tüneteket, diszfunkcionális
hiedelmeket, sémákat, sémamódokat a jogos szükségleteket akadályozó jelensé-
gekként konceptualizálja. Young ezt a terápiás hozzáállást korlátozott szülői újra-
gondoskodásnak (limited reparenting) nevezi. A páciensek sok esetben nincsenek
tisztában szükségletük jogosságával, ezért a terapeuta feladata, hogy ezekre meg-
tanítsa őket, és ismételten elismerje az órán a szükségletek jogosságát. A terapeuta
a terápiás kapcsolat jelenében tudja ezt a leghitelesebben közvetíteni. Már az első
interjútól kezdve reflektál a terápiás kapcsolatban megjelenő nehézségekre. Az
egyik leggyakoribb hiba, ha a páciens óra alatt felmerülő rossz érzéseit megkérdő-
jelezzük, még mielőtt elismernénk azok szubjektív kínzó voltát, és azonosítanánk
azt a jogos szükségletet, aminek sérülése áll a rossz érzés kialakulása mögött. Em-
patikus konfrontációnak nevezi Young a terapeuta azon technikáját, hogy először a
páciens szubjektív élményét elismerjük, majd csak ezt követi a páciens maladaptív
viselkedésének elemzése.
A terapeuta saját sémáinak és megküzdési stílusának az ismerete, elismerése és
ezek aktiválódásának folyamatos monitorozása elengedhetetlen feltétele a terape-
uta munkájának. A személyiségzavarban szenvedő páciensek folyamatos kihívás
elé helyezik a terapeutát súlyos kapcsolati problémáik miatt. Személyiségzavarok-
ban szenvedő páciensek kezelésével foglalkozó szakembereknek érdemes rendsze-
res szupervíziós segítséget kérni, vagy szupervíziós csoportban részt venni. A sé-
ma-szupervíziós tevékenység során azonosítjuk a terapeuta korai maladaptív sé-
máit, esetleges sémamódjait, jellegzetes megbirkózási stratégiáit, és megvizsgáljuk,
hogy ezek milyen interakcióba lépnek a páciens sémaműködéseivel. A szupervízi-
ós munka jelentős segítséget nyújt a terapeutáknak abban, hogy a terápiát hátrál-
tató kapcsolati zavarokat meg tudják oldani.

SÉMATERÁPIA MAGYARORSZÁGON

A pszichoterapeuta képzésben a Viselkedés és Kognitív Terápiás Egyesület kogni-

tív terápiás képzése részben integrálta a sématerápia bizonyos elemeit (UNOKA,
2010). A klinikai gyakorlatban a VIKOTE-ben végzett terapeuták egyre jelentő-
sebb csoportja alkalmazza a sématerápiás technikákat. A Semmelweis Egyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Pszichoterápiás osztályán csoportos formá-
ban is alkalmazzák a sématerápia technikáit (TÖLGYES, UNOKA, 2008, 2009). Tu-
dományos kutatásokban és publikációkban egyre gyakrabban alkalmazzák a séma-
terápiához kapcsolódó kérdőíveket (UNOKA, CZOBOR, TÖLGYES, 2007; UNOKA,
CZOBOR és munkatársai, 2010; INCZÉDY-FARKAS, SIMON és munkatársai, 2007;
CSUKLI, UNOKA és munkatársai, 2011; SIMON, UNOKA és munkatársai, 2011).

42
 Sématerápia 43

IRODALOM

BALL, S. A., CECERO, J. J. (2001) Addicted patients with personality disorders: Symptoms,
schemas, and traits. Journal of Personality Disorders, 15 (1), 72–83.
BECK, A. T., (1967) Depression. Clinical, experimental and theoretical aspects. Harper and Row,
New York
BECK, A. T., EMERY, G. (1999) A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula,
Budapest
BECK, J. (2002) Kognitív terápia. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egye-
sület, Budapest
BOWLBY, J. (1973) Attachment and loss: Vol. 2. Separation. Basic Books, New York
BOWLBY, J. (1980) Attachment and loss: Vol. 3. Loss. Lippincott New Scale, Philadelphia
BROTCHIE, J., MEYER, C., COPELLO, A., KIDNEY, R., WALLER, G. (2004) Cognitive represen-
tations in alcohol and opiate abuse: The role of core beliefs. British Journal of Clinical
Psychology, 43 (3), 337–342.
CSUKLI, G., UNOKA, ZS., FILIPOVICS, D., SIMON, L. (2011) What is the relationship between
the recognition of emotions and core beliefs: Associations between the recognition of
emotions in facial expressions and the maladaptive schemas in depressed patients. Jour-
nal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 42 (1), 129–137.
FREEMAN, A., MARTIN, D. M. (2004) A Psychosocial Approach for Conceptualizing Sche-
matic Development. In FREEMAN, A., MAHONEY, M. J., DEVITO, P., MARTIN, D. (eds)
Cognition and Psychotherapy. 2nd Edition. 221–256. Springer Publishing Company, Inc.,
New York
GIESEN-BLOO, J., VAN DYCK, R., SPINHOVEN, P., VAN TILBURG, W., DIRKSEN, C., VAN ASSELT,
T., KREMERS, I., NADORT, M., ARNTZ, A. (2006) Outpatient psychotherapy for border-
line personality disorder: randomized trial of schema-focused therapy vs. transference-
focused psychotherapy. Archives of General Psychiatry, 63 (6), 649–658.
GONGORA, C. V., DERKSEN, J. J. L., VAN DER STAAK, C. P. F. (2004) The role of core beliefs
in the specific cognitions of bulimic patients. Journal of Nervous and Mental Disease, 192
(4), 297–303.
HINRICHSEN, H., WALLER, G., EMANUELLI, F. (2004) Social anxiety and agoraphobia in the
eating disorders: Associations with core beliefs. Journal of Nervous and Mental Disease, 192
(11), 784–787.
HOFFART, A., SEXTON, H., HEDLEY, L. M., WANG, C. E., HOLTHE, H., HAUGUM, J. A., NOR-
DAHL, H. M., HOVLAND, O. J., HOLTE, A. (2005) The Structure of Maladaptive Sche-
mas: A Confirmatory Factor Analysis and a Psychometric Evaluation of Factor-Derived
Scales. Cognitive Therapy and Research, 29 (6), 627–644.
HOFFART, A., VERSLAND, S., SEXTON, H. (2002) Self-understanding, empathy, guided-
discovery, and schema belief in schema-focused cognitive therapy of personality disor-
ders: A process-outcome study. Cognitive Therapy and Research, 26 (3), 199–219.
INCZÉDY-FARKAS G., SIMON L., UNOKA ZS., CZOBOR P. (2007) Csoporttagok kognitív sémái-
nak hatása a kölcsönös érzelmi választásban. Pszichoterápia, 16 (4), 46–52.
JOVEV, M., JACKSON, H. J. (2004) Early maladaptive schemas in personality disordered
individuals. Journal of Personality Disorders, 18 (5), 467–478.
LEE, C. W., TAYLOR, G., DUNN, J. (1999) Factor structure of the Schema-Questionnaire in a
large clinical sample. Cognitive Therapy and Research, 23 (4), 441–451.

43
44 Unoka Zsolt

LEUNG, N., WALLER, G., THOMAS, G. (1999) Core beliefs in anorexic and bulimic women.
Journal of Nervous and Mental Disease, 187 (12), 736–741.
PERCZEL FORINTOS D. (2001) Hangulatzavarok kognitív viselkedésterápiája. In SZÁDÓCKY
E. (szerk.) Hangulatzavarok. 354–374. Medicina, Budapest
PERCZEL FORINTOS D., AJTAY GY., KISS ZS. (2007) Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológi-
ában. OPNI belső kiadvány, Budapest
PERCZEL-FORINTOS D. (1999) Szociális fóbia. Magyar Pszichológiai Szemle, 54 (4), 607–624.
PINTO-GOUVEIA, J., CASTILHO, P., GALHARDO, A., CUNHA, M. (2006) Early Maladaptive
Schemas and Social Phobia. Cognitive Therapy and Research, 30 (5), 571–584.
RIJKEBOER, M. M., VAN DEN BERGH, H. (2006) Multiple Group Confirmatory Factor Analy-
sis of the Young Schema-Questionnaire in a Dutch Clinical versus Non-clinical Popula-
tion. Cognitive Therapy and Research, 30 (3), 263–278.
RISO, L. P., DU TOIT, P. L., BLANDINO, J. A., PENNA, S., DACEY, S., DUIN, J. S. (2003) Cogni-
tive aspects of chronic depression. Journal of Abnormal Psychology, 112 (1), 72–80.
RISO, L. P., FROMAN, S. E., RAOUF, M., GABLE, P., MADDUX, R. E., TURINI-SANTORELLI,
N., PENNA, S., BLANDINO, J. A., JACOBS, C. H., CHERRY, M. (2006) The Long-Term Sta-
bility of Early Maladaptive Schemas. Cognitive Therapy and Research, 30 (4), 515–529.
SALKOVSKIS, P. M. (2001) A kognitív terápia térhódítása. Animula, Budapest
SEGAL, Z. V. (1988) Appraisal of the self-schemata construct in cognitive models of depres-
sion. Psychological Bulletin, 103 (2), 147–162.
SHAH, R., WALLER, G. (2000) Parental style and vulnerability to depression: The role of
core beliefs. Journal of Nervous and Mental Disease, 188 (1), 19–25.
SIMEON, D., GURALNIK, O., KNUTELSKA, M., SCHMEIDLER, J. (2002) Personality factors
associated with dissociation: Temperament, defenses, and cognitive schemata. American
Journal of Psychiatry, 159 (3), 489–491.
SIMON, L., UNOKA, ZS., FOGD, D., CZOBOR, P. (2011) Dysfunctional core beliefs, perceived
parenting behavior and psychopathology in Gender Identity Disorder: a comparison of
Male-to-Female, Female-to-Male transsexual and nontranssexual control subjects. Jour-
nal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 42 (1), 38–45.
TÖLGYES T., UNOKA ZS. (2008) Az evészavarok kognitív megközelítése: sémák és személyi-
ség. In TÚRY F., PÁSZTHY B. (szerk.) Evészavarok és testképzavarok. 223–235. Pro Die Ki-
adó, Budapest
TÖLGYES T., UNOKA ZS. (2009) Kognitív viselkedésterápia evészavarokban. Psychiatria Hun-
garica, 24 (5), 352–364.
TRINGER L. (1984) A depressziók kognitív szemlélete. Psychiatria Hungarica, 1, 29–38.
UNOKA ZS. (2010) Személyiségzavarok sématerápiája. In PERCZEL FORINTOS D., MÓROTZ K.
(szerk.) Kognitív viselkedésterápia. 689–737. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest
UNOKA ZS., RÓZSA S., FÁBIÁN Á., MERVÓ B., SIMON L. (2004) A Young-féle Séma kérdőív:
A korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata.
Psychiatria Hungarica, 20 (3), 235–243.
UNOKA, ZS., CZOBOR, P., SIMON, L., TÖLGYES, T. (2010) Eating disorder behavior and early
maladaptive schemas in subgroups of eating disorders. Journal of Nervous and Mental
Disease, 198 (6), 425–435.
UNOKA, ZS., CZOBOR, P., TÖLGYES, T. (2007) Early maladaptive schemas and body mass
index in subgroups of eating disorders: a differential association. Comprehensive Psychia-
try, 48 (2), 199–204.

44
 Sématerápia 45
WALLER, G., DICKSON, C., OHANIAN, V. (2002) Cognitive content in bulimic disorders: Core
beliefs and eating attitudes. Eating Behaviors, 3 (2), 171–178.
WALLER, G., MEYER, C., OHANIAN, V. (2001) Psychometric properties of the long and short
versions of the Young Schema-Questionnaire: Core beliefs among bulimic and com-
parison women. Cognitive Therapy and Research, 25 (2), 137–147.
WALLER, G., OHANIAN, V., MEYER, C., OSMAN, S. (2000) Cognitive content among bulimic
women: The role of core beliefs. International Journal of Eating Disorder, 28 (2), 235–241.
WALLER, G., SHAH, R., OHANIAN, V., ELLIOTT, P. (2001) Core beliefs in bulimia nervosa and
depression: The discriminant validity of Young’s Schema-Questionnaire. Behavior Ther-
apy, 32 (1), 139–153.
YOUNG, J. E. (1999) Cognitive therapy for personality disorders: A schema-focused approach (revised
edition). Professional Resource Press, Sarasota, Florida
YOUNG, J. E. (2000a) Young Parenting Inventory (YPI) (On-line). Cognitive Therapy Cen-
tre, New York (Available: http://www.schematherapy.com, magyarul a szerzőtől).
YOUNG, J. E. (2000b) Young-Rygh Avoidance Inventory (YRAI) (On-line). Cognitive Ther-
apy Centre, New York (Available: http://www.schematherapy.com, magyarul a szerző-
től).
YOUNG, J. E. (2000c) Young Compensation Inventory (YCI) (On-line). Cognitive Therapy
Centre, New York (Available: http://www.schematherapy.com, magyarul a szerzőtől).
YOUNG, J. E. (2000d) Young Atkinson Mode Inventory (YAMI) (On-line). Cognitive Ther-
apy Centre, New York (Available: http://www.schematherapy.com, magyarul a szerző-
től).
YOUNG, J. E., KLOSKO, J. S., WEISHAAR, M. (2003) Schema Therapy. A Practitioner’s Guide.
Guilford Publications, New York
YOUNG, J. E., KLOSKO, J. S., WEISHAAR, M. (2010) Sématerápia. A gyakorló terapeuták kéziköny-
ve. VIKOTE, Budapest

SCHEMA THERAPY

UNOKA, ZSOLT

In this theoretical review schema therapy, a recently developed approach within the cognitive-
behavioral tradition will be introduced. Schema therapy approach is a long-term (twice a week, two
years), individual or group therapy for patients suffering from severe interpersonal problems, personal-
ity disorders, or chronic first axis disorders. In the first part of the paper the theoretical background of
this highly integrative therapeutic approach is introduced, including its roots in cognitive behavior
therapy, object relational and attachment theory, Gestalt therapy. In the second part, this review inves-
tigates the empirical evidences of schema therapy and early maladaptive schema theory. In the third
part, the structure of schema therapy is summarized, and its specific techniques: cognitive, behavioral
pattern breaking, experiential techniques and techniques focusing on the therapeutic relationship.

Key words: early maladaptive schema, schema therapy, personality disorders

45

View publication stats