Kommentár a társadalombiztosítás ellátásaira és a

magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások

fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényhez

Kiss Sándor

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény célja (Tbj. 1. §)

Tbj. 1. §-ához:

1. Jogtörténeti áttekintés
1998. január 1-jétől a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt,
amely egységes keretét adta a nyugdíj- és egészségbiztosítási ellátásokra
vonatkozó törvényi szintű anyagi- és eljárásjogi szabályoknak - összefüggésben
a felosztó-kirovó (másképpen: folyó finanszírozású, vagy a külföldi
szakirodalomban: pay-as-you-go) társadalombiztosítási nyugdíjrendszer akkor
szándékolt, meghatározott korosztályok számára kötelező (tőkefedezeti jellegű)
magánnyugdíjjal történő kiegészítésével is -, négy új törvény váltotta fel:
1. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a
továbbiakban: Tbj.);
2. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tny.);
3. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.); valamint
4. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
(a továbbiakban: Ebtv.)
A jogalkotó szándéka szerint a nyugdíj- és egészségbiztosítási ellátások,
valamint a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások jogosultsági, megállapítási,
folyósítási és egyéb törvényi szintű részletszabályait külön-külön törvények
(Tny., Ebtv. és az Mpt.) adják meg. Ugyanakkor az említett ellátások fajtáit, az
ellátásokra jogosultak körét, az ellátások igénybevételét megalapozó fizetési
kötelezettség alapját, mértékét, megállapítási, bevallási, befizetési és
elszámolási szabályait, valamint a társadalombiztosítási nyilvántartás és
ellenőrzés előírásait egységesen a Tbj. rögzíti. [Említést érdemel, hogy a
párhuzamosságok elkerülése érdekében a fizetési kötelezettségekre, az
ellenőrzésre, a késedelem és mulasztás jogkövetkezményeire, valamint a
végrehajtásra az eredeti jogalkotói szándék szerint szintén egységesen az
adózás rendjéről szóló törvény jelentette volna a mögöttes joganyagot.
Azonban az 1998 óta eltelt időszakban az említett kérdések egyre részletesebb
szabályozást nyertek a Tny.-ben és az Ebtv.-ben is, illetve a járulékok
tekintetében a járulékvertikum integrációját követően közvetlenül
alkalmazandóak az adózás rendjéről szóló törvény előírásai.]

2. Társadalombiztosítási alapelvek Magyarország Alaptörvényében

Magyarország Alaptörvénye Szabadság és felelősség címet viselő fejezete
XIX. cikkében a jogalkotó kifejezésre juttatta Magyarország azon törekvését,
hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.
Minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult
anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül
bekövetkezett munkanélküliség esetén. Ezen és más rászorulók esetén a
szociális biztonság a szociális intézmények, és intézkedések rendszerével
valósul meg. A jogalkotó lehetőséget kapott arra, hogy törvénnyel a szociális
intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő
személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazítsa.
„Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson
alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen
létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.
Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott
védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.”
Az Alaptörvényben megfogalmazott alkotmányos elvek érvényesülését a
korábban már megállapított ellátások további, más jogcímen történő
folyósítása, a jogszerzés szabályozott lezárása, és az úgynevezett szerzett
jogok érvényesítésének lehetősége biztosítja.
A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény VI.
fejezetében rögzíti az állami nyugdíjrendszer alapvető szabályait: az
alapelveket, valamint a fedezeti rendszer meghatározását. Az ellátási
jogosultságot (reálértékét megőrző öregségi nyugdíjat, illetve hozzátartozói
nyugellátást) nyugdíjjárulék fizetés ellenében garantáló állami nyugdíjrendszer
időskorra, illetőleg a közeli hozzátartozó halála esetére alapozza meg a
jövedelmi biztonságot. Ugyanakkor az időskori jövedelembiztonság
megteremtése céljából az állami nyugdíjrendszer mellett - önkéntes részvétel
alapján, az egyéni felelősséget és az öngondoskodást érvényre juttatva -
kiegészítő nyugdíjintézmények is működhetnek.
Az Alaptörvénnyel és a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a
korhatár előtti ellátásról, és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvénnyel, és a Tny.-nyel összhangban a Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény az állami nyugdíjak fedezete
kapcsán rögzítette, hogy
- öregségi nyugdíjat csak annak lehet megállapítani, aki a reá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és e mellett megfelel a vonatkozó
törvényben (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben) előírt
egyéb kritériumoknak is, továbbá
- törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a nők a
nyugdíjkorhatár betöltése előtt is jogosulttá válhatnak öregségi nyugdíjra.
Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.)
19. cikkének (5) bekezdése az Alkotmány 2011. december 31-én hatályos 70/E.
§ (3) bekezdésének harmadik (utolsó) mondatát a 2011. december 31-én
hatályos szabályok szerint nyugellátásnak minősülő ellátásokra azok
feltételeinek, jellegének és összegének megváltoztatása, más ellátássá
alakításuk vagy megszüntetésük tekintetében 2012. december 31-éig
alkalmazni rendelte. Tehát az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését
megelőzően folyósított nyugellátás csökkenthetőségére, szociális ellátássá
alakíthatóságára, illetve megszüntethetőségére vonatkozó szabályok 2012.
december 31-éig továbbra is alkalmazhatóak.
A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény
deklarálja, hogy a nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap
garantálja, amelynek bevételeit
 - a befizetett nyugdíjjárulékok,
- a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek,
- a központi költségvetésből biztosított források, és
- a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényben meghatározott
egyéb bevételek képezik.
A Tbj.-ben alapelvi szinten továbbra is rögzítésre került a
társadalombiztosítás kockázatközösségében való kötelező részvétel elve, illetve
az, hogy a biztosítottaknak járó társadalombiztosítási ellátásokra való
jogosultságot az egyéni befizetéseik teremtik meg. Főszabályként - amelytől
való eltérés törvényi szabályozást igényel - a pénzbeli társadalombiztosítási
ellátások továbbra is arányban állnak a biztosított járulékalapot képező
jövedelmével.

3. Nyugdíjrendszerek
A Tbj. korábbi szabályozásához képest lényeges eltérés, hogy addig, amíg a
biztosítottak 2011. november 30-áig a társadalombiztosítás valamennyi
ellátására jogosultságot szerezhettek, ezt követően csak azok a biztosítottak
szerezhetnek jogosultságot a társadalombiztosítás valamennyi ellátására,
akiknek esetében valamely törvényi előírás eltérően nem rendelkezik.
Ezzel kapcsolatban a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi
CXCIV. törvény rögzíti, hogy
- az állami nyugdíjrendszerben az ellátási jogosultság nyugdíjjárulék fizetésen
alapul, és
- természetes személy nyugellátás fedezetére törvényi kötelezettség alapján
fizetett járuléka kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg.
A Tbj. 19. § (2) bekezdésének 2011. december 1-jétől hatályos előírása
értelmében „a biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas
vállalkozó által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.” (A
nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség tekintetében nincs többé jelentősége a
biztosított magán-nyugdíjpénztári tagságának.)
Ezen előírással együtt a magán-nyugdíjpénztári rendszer szabályait
alapvetően felülírja, hogy az Mpt. 26. §-a 2012. január 1-jétől azt rögzíti, hogy
„a tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet
működtetésére a pénztártagok által önkéntesen vállalt, rendszeresen fizetett
pénzbeli hozzájárulás. A tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb
mértékét (a továbbiakban: egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza
meg.” Tehát 2012. január 1-jétől nincs kötelező törvényi előírás a
magánnyugdíjpénztári tagdíj mértékére nézve.
Előbbiekkel összefüggésben azt Mpt. 24. §-ának a Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvénnyel megállapított (15)-(19)
bekezdései 2012. január 1-jétől kezdődően 2012. március 31-éig újabb
visszalépési lehetőséget adtak a magán-nyugdíjpénztári tagok számára az
állami nyugdíjrendszerbe. (A visszalépést a magán-nyugdíjpénztári tag annál a
magán-nyugdíjpénztárnál kezdeményezhette amelynek tagja volt.)
2011. december 31-étől hatályon kívül helyezésre került a Tny. 2. §-ának
2010. december 22-étől hatályban volt (6) bekezdése.
Ezzel a jogalkotó „felülírta” a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a
szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes
törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény által kialakított rendszert,
amelynek értelmében a magán-nyugdíjpénztári tagok 2011. december 1-jétől
kezdődően az állami nyugdíjrendszerbe nem fizettek volna nyugdíjjárulékot, és
ekkortól további szolgálati időt sem szereztek volna, és az ezt követően
megszerzett kerestük, jövedelmük az állami nyugdíjrendszerben igénybe
vehető ellátások megállapítása során nem lett volna figyelembe vehető.

4. Szociális hozzájárulási adó

Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés rendszerét egészíti ki az, hogy a foglalkoztató
(adójogi terminológiával: munkáltató, kifizető) a társadalmi szolidaritás
érvényre juttatásaként az ellátásokhoz olyan hozzájárulást fizet, amely a
biztosítottak számára közvetlen ellátási jogosultságot nem keletkeztet.
A Tbj. ezen alapelvi szintű előírása képezi az alapját a foglalkoztatókat és a
biztosított egyéni vállalkozókat terhelő társadalombiztosítási járulék 2012.
január 1-jétől történt megszüntetésének, és a szociális hozzájárulási adó
bevezetésének. (A társadalombiztosítási járulék jogrendszerből történt
kivezetése természetesen egyidejűleg a nyugdíjbiztosítási járulék
megszüntetését is jelenti. A szociális hozzájárulási adó jellegét tekintve az
egészségügyi hozzájárulással esik egy tekintet alá, amelyet a kötelezettek
szintén anélkül, hogy az egyéni ellátási jogosultságot megalapozna, az
egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai
pénzügyi fedezetének biztosítása és az arányos közteherviselés elvének
érvényesítése érdekében fizetnek.
A szociális hozzájárulási adó szabályait (az adó alanyai, az adó alapja, az adó
mértéke és annak fizetendő összege, vonatkozó adókedvezmények stb.) az
egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2011. évi CLVI. törvény IX. fejezete tartalmazza. Tekintettel arra, hogy nem
járulékról, hanem adóról van szó, a szociális hozzájárulási adó alapja nem a
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyból származó, járulékalapot képező
jövedelem, hanem a törvény külön - felsorolva az adófizetési kötelezettségeket
keletkeztető jogviszonyokat, és az adó alapjául szolgáló (vagy nem szolgáló)
juttatásokat - meghatározza az adó alapját.
A szociális hozzájárulási adó megállapítására, bevallására és megfizetésre „az
adózás rendjéről” szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A szociális hozzájárulási adó 2012. január 1-jétől történt bevezetése kapcsán
említést érdemel, hogy a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi
CXCIV. törvény - 2013. január 1-jén hatályba lépő - 36. § (3) bekezdése
deklarálja, hogy az olyan fizetési kötelezettség, ami természetes személy
munkával megszerzett jövedelme után, annak alapulvételével a munkáltató,
kifizető által teljesítendő,
- a természetes személyt társadalombiztosítási ellátásra sem közvetve, sem
közvetlenül nem teszi jogosulttá, és
- az ilyen fizetési kötelezettség mértékétől a természetes személy által
igénybe vehető társadalombiztosítási ellátások mértéke nem függhet.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.)
Magyarország Alaptörvénye
Alkotmány
2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról, és a szolgálati járandóságról
2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2010. évi CLIV. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a
szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes
törvénymódosításokról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1990. évi XCI. törvény az adózás rendjéről
1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról

Alapelvek (Tbj. 2-3. §)

Tbj. 2. §-ához:

A Tbj. 2011. december 1-jétől hatályos módosításával alapelvi szinten

továbbra is rögzítésre került a társadalombiztosítás kockázatközösségében való
kötelező részvétel elve, illetve az, hogy a biztosítottaknak járó
társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságot egyéni befizetéseik
teremtik meg (egyéni felelősség elve).
Főszabályként - amelytől való eltérés törvényi szabályozást igényel - a
pénzbeli társadalombiztosítási ellátások továbbra is arányban állnak a
biztosított járulékalapot képező jövedelmével (arányosság elve).
Lényeges eltérés, hogy addig, amíg a biztosítottak korábban a
társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhettek, a
módosítást követően csak azok a biztosítottak szerezhetnek jogosultságot a
társadalombiztosítás valamennyi ellátására, akiknek esetében valamely
törvényi előírás eltérően nem rendelkezik (korlátozott biztosítás elve).
A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény
erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót
bejelentési, nyilvántartási, járulékmegállapítási és levonási, járulékfizetési,
valamint bevallási kötelezettség terheli (együttműködési kötelezettség elve).
2011. január 1-jétől kezdődően a kötelezettség kiterjed arra a külföldi
foglalkoztatóra is, aki Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszony keretében foglalkoztat munkavállalót, továbbá arra a külföldi
foglalkoztatóra, aki Magyarország területén kívül foglalkoztat olyan
munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló
közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik.
Az egyéni járulékfizetés rendszerét kiegészítendő - a Tbj. 2. §-ának 2011.
december 1-jétől hatályos (6a) bekezdése alapján - a foglalkoztató (adójogi
terminológiával: munkáltató, kifizető) a társadalmi szolidaritás érvényre
juttatásaként nem járulékot, hanem az ellátásokhoz olyan hozzájárulást fizet,
amely a biztosítottak számára társadalombiztosítási ellátásra való
jogosultságot nem keletkeztet (szolidaritás elve). A 2. § (6a) bekezdése mellett
továbbra is hatályban maradt a foglalkoztató fizetési kötelezettségeit deklaráló,
a (6) bekezdésben foglalt alapelv.
2011. december 31-ei hatállyal
- a Tbj. 2. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezésre került, és így a Tbj. nem
tartalmaz előírást a magánnyugdíjpénztári tagdíj fizetésére nézve, és ezzel
összefüggésben
- az Mpt. 26. §-a tagdíjat a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a
pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által önkéntesen vállalt,
rendszeresen fizetett olyan pénzbeli hozzájárulásként határozza meg amelynek
minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét a pénztár alapszabálya
határozza meg.
 A módosítások következtében a Tbj.-ben a fedezeti rendszernek csupán a
biztosítottakra vonatkozó járulékfizetési kötelezettségeket meghatározó
szabályai találhatóak.
A foglalkoztatókat és a biztosítottakat terhelő eseti, illetve rendszeres
bejelentési, adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeken alapuló - a Tbj. 40.
§-a szerinti, különböző adatkezelők felelőssége alá eső - társadalombiztosítási
nyilvántartások egységes rendszerként biztosítják mind az ellátások valós
adatokon alapuló megállapítását, mind pedig a közteherviselés hatékony
érvényre juttatását (egységes társadalombiztosítási nyilvántartás elve).
Az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények
módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jei hatállyal a
Tbj. 2. § (1) bekezdésébe iktatott pontosító jellegű módosítás egyértelművé
teszi, hogy a Tbj. hatálya - annak külön rendelkezése alapján - Magyarország
állampolgárai mellett a Magyarországon munkát végző más természetes
személyekre is kiterjed.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról

Tbj. 3. §-ához:

A társadalombiztosítás ellátórendszerének működtetése, és annak a

nemzetgazdasági lehetőségektől függő fejlesztése állami feladat. Az állam
mögöttes felelősként köteles fedezni a társadalombiztosítás kiadásait abban az
esetben, amikor a társadalombiztosítási bevételek nem fedezik a kiadásokat
(állami gondoskodás elve).
2012. január 1-jétől a Tbj. 3. § (1) bekezdés b) és c) pontjainak
megfogalmazása is a társadalombiztosítási rendszerben fennálló egyéni
járulékfizetés, valamint a munkáltatókat a szolidaritási elv alapján terhelő,
közvetlen ellátási jogosultságot nem keletkeztető fizetési kötelezettségek új
rendszerét követi.

II. Fejezet

Fogalmak és értelmező rendelkezések (Tbj. 4. §)

Tbj. 4. §-ához:

1. A fogalmakról és értelmező rendelkezésekről általánosságban

A Tbj. II. fejezetével - amely annak 4. §-ában a)-tól zs) pontig terjedő
felsorolását adja a társadalombiztosítás egyes tételes jogi fogalmainak,
illetőleg az értelmező rendelkezéseknek - a jogalkotó a társadalombiztosítási
jog területén is követte az újabb, korszerűbb szerkezeti felépítésű (pl. adó)
törvények megoldásait. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
ugyanis nem tartalmazott a különféle fogalmakat, értelmező rendelkezéseket
egy helyütt felsoroló külön fejezetet, hanem szükség esetén konkrét
jogszabályhelyekre történő visszahivatkozásokkal élt. A társadalombiztosításról
szóló 1975. évi II. törvényben - annak adott szerkezeti keretei között - a
jogalkotó folyamatosan igyekezett lekövetni más jogterületek változó
jogintézményeit. Az 1980-as évek végén, illetőleg az 1990-es évek elején
történt gazdasági változások nyomon követése azonban már „szétfeszítette” a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény kereteit. Az előbb említett
jogkövetésnek köszönhetően azonban - eredetileg - a Tbj. fogalmak és
értelmező rendelkezések fejezete az egy helyütt történt csoportosítás nóvuma
és előnye mellett, lényegileg a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II.
törvényben foglaltakkal megegyező szabályokat tartalmazott. A fogalmak és
értelmező rendelkezések folyamatosan igyekeznek a társadalombiztosítás
területén kellő időben követni más jogterületek (pl.: cégjog, egyéni
vállalkozókra vonatkozó szabályok, adójog, nemzetközi jog) változásait.

2. Egyes fogalmakról és értelmező rendelkezésekről

A foglalkoztató fogalma [Tbj. 4. § a) pont]
A társadalombiztosítási jogviszonynak három alanya lehet: a foglalkoztató, a
társadalombiztosítási igazgatási szerv és a (társadalom)biztosítási
kötelezettség alá eső természetes személy - a biztosított. A foglalkoztatók a
társadalombiztosítás rendszerének hatékony működése érdekében a
foglalkozatókat számos kötelezettség (nyilvántartás, rendszeres, illetve soron
kívüli adatszolgáltatás, bevallás, befizetés stb.) számos kötelezettség terheli. A
társadalombiztosítási igazgatási szervek a foglalkoztatókkal szemben tipikusan
hatóságként, közhatalmi funkciót érvényesítve járnak el, lépnek fel.
A Tbj. 4. § a) pontjának felsorolása adja meg, hogy milyen
- biztosítottak [Tbj. 4. § a) pontjának 1-3. és 7-8. alpontjai], illetve
- ellátásban részesülők [Tbj. 4. § a) pont 4-5. alpont], valamint
- munkáltatók [Tbj. 4. § a) pont 6. alpont]
esetén, ki az, aki - az említett társadalombiztosítási kötelezettségekkel terhelt -
foglalkozatónak minősül.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével
összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012.
évi LXXXVI. törvény iktatta be 2012. július 1-jétől a Tbj. 4. § a) pontjába a 8.
alpontot, amely arra az esetre nézve rendezi, hogy melyik munkáltatót kell
foglalkoztatónak tekinteni, amikor a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.
törvény 195. §-a alapján több munkáltató köt munkaszerződést a
munkavállalóval. Ilyen esetben a munkáltatók a munkaszerződésben kötelesek
maguk közül a munkaszerződésben kijelölni azt, aki az adó- és
járulékkötelezettségeket teljesíti. E munkáltató minősül a Tbj. tekintetében
foglalkoztatónak.
Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével
összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 2014. március 15-ei
hatálybalépéssel átvezette a Tbj. 4. § a) pontjának 1. alpontján azt, hogy a
Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény - eltérően a gazdasági
társaságokra vonatkozó korábbi törvényi előírásoktól [gazdasági társaságokról
szóló 1988. évi VI. törvény, 1997. évi CXLIV. törvény, 2006. évi IV. törvény] -
nem tesz különbséget jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel
nem rendelkező gazdasági társaságok között. A Polgári Törvénykönyvről szóló
2013. évi V. törvény 3:88. § (1) bekezdése értelmében minden gazdasági
társaság [közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság
vagy részvénytársaság] jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás.
Szintén az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével
összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény módosította - 2014.
március 15-ei hatálybalépéssel - a tanulószerződés alapján szakképző iskolai
tanulmányokat folytató tanuló esetére nézve a foglalkoztató Tbj. 4. § a) pontja
2. alpontja szerinti fogalmát, de a módosítás a szakképzésről szóló 2011. évi
CLXXXVII. törvény fogalomhasználatának [tanulószerződés megkötésére
jogosult szervezet] való megfelelést szolgálja.
A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől
történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási
támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást
segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés
gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől
átvezetésre került a Tbj. 4. § a) pont 5. alpontján.
Az egyéni vállalkozó fogalma [Tbj. 4. § b) pont]
Társadalombiztosítási szempontból az ún. önfoglalkoztatók legnagyobb körét
hagyományosan az egyéni vállalkozók jelentik. [Ezzel kapcsolatban érdemes
megjegyezni, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv.
rendelkezései értelmében 1996. december 31-éig - társadalombiztosítási
szempontból egyéni vállalkozónak minősülve - voltak biztosításra kötelezettek
a mezőgazdasági kistermelést folytató természetes személyek is. A
mezőgazdasági őstermelők 2007. január 1-jétől önálló - szintén önfoglalkoztató
- kategóriaként kerültek be a biztosítottak körébe.]
Az egyéni vállalkozó fogalma nem homogén, mivel az egyéni vállalkozóról és
az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényben szabályozott egyéni
vállalkozón kívül még számos önfoglalkoztatást felölel. Ezeket sorolja fel a Tbj.
4. § b) pontja.
A Tbj. 4. § b) pontjának 2. alpontjában a „magán-állatorvos” megnevezés
helyébe - a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltató
tevékenység végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvényben foglaltak
átvezetéseként - 2012. szeptember 1-jétől a „szolgáltató állatorvos”
megnevezés lépett.
A kezdő egyéni vállalkozó fogalma [Tbj. 4. § ba) pont]
A Tbj. 4. § ba) pontjának 2012. január 1-jével történt hatályon kívül helyezése
következtében megszűnt a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozók külön
kategóriája, amely 2003. január 1-jétől 2011. december 31-éig biztosított a
főszabályhoz képest kedvezőbb járulékfizetési szabályokat a járulékfizetési
kötelezettség első napjától, az e napot magában foglaló naptári év végéig.
Tehát 2012. január 1-jétől kezdődően a kezdő egyéni vállalkozók is az egyéni
vállalkozókra vonatkozó általános szabályok szerinti járulékfizetésre
kötelezettek.
A társas vállalkozás fogalma [Tbj. 4. § c) pont]
A Tbj. 4. § c) pontja alatt taxatíve felsorolja a jogalkotó, hogy melyek azok a
vállalkozások, amelyek társadalombiztosítási szempontból társas
vállalkozásnak minősülnek. Általános elvként ragadható meg, hogy olyan
vállalkozásokról van szó, amelyekben a tag (tulajdonos) maga is - díjazás
ellenében - ténylegesen személyesen közreműködik/közreműködhet.
A társas vállalkozó fogalma [Tbj. 4. § d) pont]
A Tbj. 4. § d) pontjának 1. alpontjában felsorolt társas vállalkozásnak
minősülő gazdasági társaságok esetében a társas vállalkozóként való biztosítás
feltétele a tagság tényén kívül az is, hogy az érintett személy a társaság
(előtársaság) tevékenységében ténylegesen és személyesen - nem
munkaviszonyban és nem megbízási jogviszony keretében - közreműködik.
Ebben az esetben a biztosítási kötelezettség a tagsági jogviszonyhoz kötődik.
A Tbj. 4. § d) pontjának 2. alpontjában szereplő társas vállalkozások esetében
a társas vállalkozásban a tag csupán tagi jogviszonya alapján működhet közre,
a társas vállalkozással sem munkaviszonyt, sem pedig megbízási jogviszonyt
nem létesíthet.
A Tbj. 4. § d) pontjának 3. és 4. alpontjaiban meghatározott társas
vállalkozások tagja esetében a biztosítási kötelezettséget a tagság puszta
ténye megalapozza.
2012. január 1-jétől a Tbj. 4. § d) pontja új 5. alponttal egészült ki. Az új
„kisegítő jellegű” előírás egyértelműen a biztosítási kötelezettség kiterjesztését
célozta, és - azáltal, hogy társas vállalkozónak minősítette őket - kiterjesztette
a minimális járulékalap utáni járulékfizetés kötelezettségét azokra, akik 2011.
december 31-éig megbízás alapján látták el cégükben az ügyvezetői
feladatokat.
Tekintettel arra, hogy az ügyvezetői feladatok ellátása nem minősül
személyes közreműködésnek, az új előírásra figyelemmel az alábbi esetek
jöhetnek számításba az ügyvezetés, valamint a személyes közreműködés
terén:
- Nem kell átminősíteni a jogviszonyt azon tagok esetében, akik gazdasági
társaságuk ügyvezetését munkaviszonyban látják el. Természetesen e mellett a
társaság tevékenységében személyesen is közreműködhetnek akár
megbízással, akár munkaviszony keretében, akár a Tbj. 4. § d) pontjának 1.
alpontja szerinti társas vállalkozóként.
- A jogviszonyokat 2012. január 1-jétől átminősítő előírás alól kivételt képez
az is, amennyiben az ügyvezetői feladatokat megbízással ellátó tag a társaság
tevékenységében ténylegesen és személyesen, nem munkaviszony és nem
megbízási jogviszony keretében közreműködik, azaz a Tbj. 4. § d) pontjának 1.
alpontja szerint társas vállalkozónak minősül. Ez esetben a megbízással ellátott
ügyvezetés - a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerinti - vezető tisztségviselői
jogviszonynak minősül. Gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő
vezető tisztségviselője pedig e jogviszonyában akkor biztosításra kötelezett,
amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri
minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad
részét.
- Társas vállalkozónak minősül az a tag, aki az ügyvezetést megbízással látja
el, és e mellett a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen más
jogviszonyban nem működik közre.
- Társas vállalkozónak minősül az a tag is, aki az ügyvezetést megbízással
látja el, és e mellett a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen
munkaviszonyban, vagy megbízással működik közre.
Annak, hogy az ügyvezetést ellátó tag egyidejűleg más foglalkoztatónál
munkaviszonyban áll, vagy egyéb jogviszonyban munkát végez, avagy más
gazdasági társaságban társas vállalkozónak minősül csak a tag járulékfizetési
kötelezettsége (egyidejűleg fennálló több biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszony) szempontjából van jelentősége, nem érinti a megbízással ellátott
ügyvezetés megítélését.
Az ismertetett új előírás természetesen nem zárja ki azt, hogy a gazdasági
társaságon kívüli természetes személyek az ügyvezetést megbízási jogviszony
keretében lássák el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Harmadik Könyve első
részében a jogi személy általános szabályainál - a jogi személy ügyvezetése
körében, az ügyvezetés fogalma és a vezető tisztségviselői megbízatás
keletkezése kapcsán a 3:21. § (1) bekezdésében - rögzíti, hogy „a jogi személy
irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem
tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető
tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.” A
vonatkozó részletes indokolás szerint az ügyvezetés a jogi személy ügyeiben
való olyan döntések meghozatalát jelenti, amelyek egyrészt nem tartoznak az
alapítók vagy a tagok döntési jogkörébe, másrészt viszont a jogi személy
irányításával függenek össze. Egy jogi személy tevékenysége során számtalan
döntés születhet, de azokat nem lehet teljes mértékben az ügyvezetés körébe
sorolni, hiszen akkor az ügyvezetésre hivatott személyek nem lennének
képesek megfelelni feladatuknak, nem tudnák személyesen ellátni a rájuk rótt
kötelezettségeket. Annak eldöntése, hogy melyek az irányítás körbe tartozó
döntések, különösen a felelősségi kérdéseknél jutnak jelentőséghez. Olyan
tevékenység elmulasztásáért vagy hibájáért, amely nem sorolható az
ügyvezetés körébe, nem vonhatók felelősségre az ügyvezetésre hivatottak.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Harmadik Könyve
harmadik részében - a gazdasági társaságok közös szabályait tartalmazó X. cím
alatt a XX. fejezetben - adja meg a gazdasági társaság szervezetére vonatkozó
speciális előírásokat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:112. § (1) bekezdése
értelmében a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság ügyvezetését -- a
gazdasági társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban
vagy munkaviszonyban láthatja el. Tehát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.
évi V. törvény a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 22. § (3)
bekezdésének megfelelő [a vezető tisztség munkaviszonyban történő ellátása
társasági szerződésben történő szabályozását megkövetelő] szabályt nem
tartalmaz.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:112. § (1) bekezdéshez
fűzött indokolás szerint a törvény a gazdasági társaságok ügyvezetését a
vezető tisztségviselők önálló tevékenységeként írja le, amely tevékenységért a
vezető tisztségviselő a társasággal szemben felelősséggel tartozik. A vezető
tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy
munkajogviszonyban látja el feladatát. Kétségtelen, hogy a munkajogviszony
általában a munkáltató és a munkavállaló közötti alá-, fölérendeltségi viszonyt
feltételez, azonban a munkajogi szabályok alkalmazása se zárja ki azt, hogy
egy vezető nagy önállósággal és teljes felelősséggel lássa el a munkakörébe
tartozó feladatokat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:113. §-ára figyelemmel
a vezető tisztségviselőtől meg kell különböztetni a cégvezetőt/cégvezetőket,
akit/akiket a gazdasági társaság legfőbb szerve - a vezető tisztviselő
munkájának segítése érdekében - nevezhet ki. A cégvezető/cégvezetők a
gazdasági társasággal minden esetben munkaviszonyban állnak.
A kiegészítő tevékenységet folytató fogalma [Tbj. 4. § e) pont]
E fogalom a sajátjogú nyugdíjban, illetve az - irányadó öregségi
nyugdíjkorhatár betöltött - özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni, illetve társas
vállalkozók általánoshoz képest kedvezőbb járulékfizetési kötelezettsége
meghatározáshoz szükséges. A Tbj. 4. § f) pontjának 3. alpontja értelmében az
egyéni, illetve társas vállalkozók abban az esetben is kiegészítő tevékenységet
folytatónak minősülnek, ha a Tbj. 4. § f) pontjának 1-2. alpontjai szerinti
ellátásuk folyósítása szünetel.
Saját jogú nyugdíjas fogalma [Tbj. 4. § f) pont]
A Tbj. 4. § f) pontjának 1-2. alpontjában nevesíti a jogalkotó azokat az
ellátásokat, amelyekben részesülő személy saját jogú nyugdíjasnak minősül.
Ennek az egyéni, illetve társas vállalkozók kiegészítő tevékenysége [Tbj. 4. § e)
pont] szempontjából van jelentősége.
2012. január 1-jétől módosultak a Tbj. 4. § f) pontjának 1. és 2. alpontjai. A
módosítás a saját jogú nyugdíjas személy Tbj.-ben rögzített fogalmának a
korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról
és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvénnyel, valamint a
megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények
módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel való összhangja megteremtését
szolgálta, elhagyva a felsorolásból azokat az ellátásokat, amelyek 2012. január
1-jétől az említett új törvények alapján korhatár előtti ellátásnak, szolgálati
járandóságnak, illetve rehabilitációs ellátásnak vagy rokkantsági ellátásnak
minősülnek.
2013. augusztus 1-jétől a Tbj. 4. § f) pontjának 1. alpontjában a
„Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti” (...
nyugdíjban részesül) szövegrész helyébe az „egyházi jogi személytől” (...
nyugdíjban részesül) szövegrész lépett. A módosítás a vallási közösségek
jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény
negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII.
törvény rendelkezéseinek a Tbj.-én való átvezetését szolgálja. A 2013. évi
CXXXIII. törvény - ugyancsak 2013. augusztus 1-jétől hatályosan - módosította
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.
törvényt. Az e törvénybe bekerült új előírások közül a Tbj. rendelkezésein az
egyházi jogi személy, valamint az egyházi személy fogalmait kellett átvezetni.
A 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1-jétől hatályos 10. §-a értelmében
egyházi jogi személy a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye is.
(A 2011. évi CCVI. törvény mellékletében felsorolt bevett egyházak az azonos
hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező
autonóm szervezetek, amelyeknek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a
közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja.) Az
egyházi személy pedig a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az
egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi
szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő
természetes személy [2011. évi CCVI. tv. 13. § (1) bek.].
A segítő családtag fogalma [Tbj. 4. § g) pont]
A Tbj. 4. § g) pontja. 2012. január 1-jétől hatályát vesztette. Ezzel megszűnt a
segítő családtag, mint hagyományos - „kisegítő jellegű” - társadalombiztosítási
kategória.
A segítő családtag kategóriája 2011. december 31-éig az egyéni vállalkozó,
az egyéni cég, valamint a közkereseti társaság és a betéti társaság
természetes személy tagjának azon közeli hozzátartozója számára teremtett
biztosítási lehetőséget, aki az említett vállalkozásban munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszony keretében személyesen, díjazás ellenében munkát végzett,
feltéve, hogy nem részesült sajátjogú nyugdíjban, illetve nem a reá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött özvegyi nyugdíjas volt.
A fogvatartott fogalma [Tbj. 4. § g) pont]
A büntető jogszabályokkal való összhang biztosítása érdekében 2014. január
1-jétől a Tbj. 4. § g) pontjaként megfogalmazást nyert a fogvatartott fogalma.
Ezzel összhangban - szintén 2014. január 1-jétől - technikai pontosítást nyert a
Tbj. 15. § (2) bekezdése c) pontjában szereplő - baleseti egészségügyi
szolgáltatásra jogosultakra - vonatkozó felsorolás. A felsorolt jogosulti kör nem
változott, azaz - egyebek mellett - baleseti egészségügyi szolgáltatásra
jogosult, aki őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, illetve
szabadságvesztés-büntetést töltő személy. Ugyanakkor 2014. január 1-jétől
nem az előbbiek, hanem a Tbj. 4. § g) pontjában felsorolt - szélesebb - személyi
kör tartozik a fogvatartott fogalma alá.
A megbízási jogviszony, munkaviszony fogalma [Tbj. 4. § h) pont]
 2010. január 1-jétől kezdődően nem csupán a Polgári Törvénykönyv szerinti
megbízási jogviszonyt, illetve a munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyt
jelölik a Tbj. alkalmazásában ezen fogalmak, hanem értendő alattuk a külföldi
jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony, illetve munkaviszony is,
amely alapján a munkát Magyarország területén végzik. A Tbj. 4. § h) pontjának
2012. január 1-jétől történt módosítása a Tbj. 5. § (3) bekezdésében
meghatározott biztosítási kötelezettséggel összefüggő pontosítás, arra az
esetre nézve, ha külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási vagy
munkaviszonyról van szó, amely alapján a munka végzése a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet (a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, illetve a
végrehajtására vonatkozó 987/2009/EK rendelet) hatálya alá tartozó másik
tagállam területén történik. Egyébként erre - ha a Tbj. szabályai szerint történt
a biztosítási kötelezettség elbírálása - a Tbj. 13. §-a alapján 2012. január 1-je
előtt is figyelemmel kellett lenni.
A foglalkoztatott fogalma [Tbj. 4. § i) pont]
A foglalkoztatott fogalma szűkebb, mint a biztosítottaké, mivel nem terjed ki
az önfoglalkoztatókra (egyéni és társas vállalkozók, mezőgazdasági őstermelő)
és azokra, akik ellátásukra tekintettel minősülnek biztosítottnak.
A külföldi fogalma [Tbj. 4. § j) pont]
A Tbj. külföldinek tekint mindenkit, akire nem terjed ki a belföldi [Tbj. 4. § u)
pont] fogalma.
A járulékalapot képező jövedelem fogalma [Tbj. 4. § k) pont]
A Tbj. 4. § k) pontjának 1. alpontja a járulékalapot képező jövedelmek körét a
személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezéseivel
összhangban adja meg.
A Tbj. 5. § (1) bekezdése - a munkaviszony jellegű jogviszony alapján
biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyok felsorolását tartalmazó - a)
pontjában 2014. január 1-jétől a „hivatásos nevelőszülői jogviszonyban”
szövegrész helyébe a „nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban” szövegrész
lépett.
Ennek alapját a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
1997. évi XXXI. törvényben 2014. január 1-jétől történt módosítások adják. Az
ekkortól hatályos előírások szerint a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony
egyrészről a működtető, másrészről pedig a nevelőszülő között az ideiglenes
hatállyal elhelyezett, vagy nevelésbe vett gyermek otthont nyújtó ellátása
céljából írásbeli keretmegállapodással létrejövő foglalkoztatási jogviszony,
amelyre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény előírásait csak
akkor kell alkalmazni, ha azt maga a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény előírja.
A nevelőszülőt a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett
tevékenységért e jogviszony fennállása alatt az említett írásbeli keret-
megállapodásban és az azt kiegészítő megállapodásban meghatározott -
alapdíjból, kiegészítő díjból és többletdíjból álló - díjazás illeti.
A foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt - függetlenül attól, hogy történt-e
nála „gyermekelhelyezés” - alapdíjként havonta legalább a kötelező legkisebb
munkabér 30%-a illeti meg a nevelőszülőt.
Előbbiekre figyelemmel 2014. január 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 4. §-
ának a járulékalapot képező jövedelem fogalmát megadó k) pontja 1.
alpontjában „a hivatásos nevelőszülői díj” szövegrész.
A Tbj. 4. § k) pontjának 1. alpontjában „a tanulószerződésben meghatározott
díj” helyébe „a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj” lépett 2014.
január 1-jétől.
A Tbj. 2013. december 31-ig hatályos előírása értelmében tanulószerződés
alapján tanulmányokat folytató tanuló esetében a járulékalapot képező
jövedelem a tanulószerződésben meghatározott díj. A szakképzésről szóló
2011. évi CLXXXVII. törvény 63. § (5) bekezdése és a 64. § (1) bekezdés első
fordulata szerint a tanulószerződéses díj csökkenthető igazolatlan hiányzás
esetén a mulasztás időtartamának figyelembevételével, illetve egyáltalán nem
jár díjazás a tanítási év utolsó tanítási napját követő naptól abban az esetben,
ha a tanuló a befejező szakképzési évfolyamon az évfolyamra előírt tanulmányi
követelményeket nem teljesíti. Ezekben az esetekben nem indokolt a tanulóval
a rögzített járulékalap figyelembevételével megfizettetni a járulékokat, így csak
a ténylegesen kifizetett díj képez járulékalapot.
A Tbj. 4. § k) pontjának 2. alpontja az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában
a munkaszerződésben meghatározott alapbért, illetve amennyiben a munkát
nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében végzik, úgy a szerződésben meghatározott díjat jelöli meg
járulékalapot képező jövedelemként.
Tehát mindazokban az esetekben, amikor kettős adózás elkerüléséről szóló
nemzetközi egyezmény alapján a jövedelem külföldön adóztatható,
Magyarországon a járulékalap
- munkaviszony esetén az alapbér,
- más jogviszony keretében történő foglalkoztatás esetén pedig a
szerződésben meghatározott díj havi összege.
2015. január 1-jétől kezdődően a szabályozás - mivel a munkaszerződésben
meghatározott alapbér alapvetően a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.
törvény hatálya alá tartozó fogalom - külön rendelkezik a járulékalapot képező
jövedelem fogalmáról azokra az esetekre nézve, amikor a munkát külföldi jog
hatálya alá tartozó munkaszerződés alapján végzik. Ez esetben járulékalapot
képező jövedelemként a szerződésben meghatározott díj havi összegét kell
számításba venni.
A járulék fogalma [Tbj. 4. § l) pont]
E pontban sorolja fel a jogalkotó a társadalombiztosítás ellátásainak
fedezetére előírt azon kötelező befizetéseket, amelyeket összevontan „járulék”
megnevezéssel jelöl. Érdemes megemlíteni, hogy a Tbj. ezen felsorolásától az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. § 15. pontjában található
járulék definíció csupán azzal tér el, hogy járuléknak tekinti a végrehajtás
tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és
- a társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátásokat, valamint
a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező
járulékbefizetéseket, ideértve a jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is.
A Tbj. 4. § l) pontjának 2012. január 1-jén hatályba lépett módosítása
egyrészt a társadalombiztosítási járulék megszűntetése, másrészt pedig a
magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása miatt volt indokolt.
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van,
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
- egyrészt a 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt];
- másrészt a 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj. 4. § l) pontjában a
korkedvezmény-biztosítási járulék szövegrész, amely a jogalkotónak a korhatár
előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a
szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényben megfogalmazott
eredeti koncepciója szerint 2013. január 1-jétől hatályát vesztette volna.
Tekintettel arra, hogy az egyes nyugdíjbiztosítási és szociális tárgyú
kormányrendeletek módosításáról szóló 425/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
értelmében nem lépett hatályba a korhatár előtti ellátás, a szolgálati
járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék
eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek
módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 40. § (2) bekezdése,
2012. december 31-ét követően is hatályban maradt
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés
eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő
mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás
szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól szóló 34/2007. (XII. 21.) SZMM
rendelet.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.
A magánnyugdíjpénztár tagjának fogalma [Tbj. 4. § m) pont]
A magánnyugdíjpénztár tagjának fogalma 2010. november 3-ától kezdődően
csak a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozókra terjed ki.
Tagságra kötelezett pályakezdő [Tbj. 4. § n) pont]
A tagságra kötelezett pályakezdő fogalma - a magánnyugdíjrendszer
átalakítása kapcsán - 2010. november 3-ától hatályon kívül helyezésre került.
A magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó fogalma [Tbj. 4. §
o) pont]
2011. december 31-étől kezdődően a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes
döntéssel csatlakozó fogalma az 1998. január 1-je és 2005. december 31-e
között hatályos rendelkezések értelmében önkéntes döntéssel taggá vált
tagságra kötelezett pályakezdőnek nem minősülő személyek [Tbj. 4. § n) pont
1. alpont] mellett mindazokat jelenti, akik önkéntes döntésük alapján
pénztártaggá válnak. [A Tbj. 4. § n) pont 2. alpontjában hivatkozott Mpt. 3. §
ugyanis - egyéb feltételek meghatározása nélkül - azt rögzíti, hogy
„Természetes személy önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat.”]
A tanulószerződés fogalma [Tbj. 4. § p) pont]
A szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulók biztosítási kötelezettsége
csak akkor áll fenn, amennyiben tanulmányaikat tanulószerződés keretében
folytatják. E tanulószerződés szabályait 2012. január 1-jétől - a szakképzésről
szóló 1993. évi LXXVI. törvényt felváltó - a szakképzésről szóló 2011. évi
CLXXXVII. törvény XIII. fejezete tartalmazza. Az új szakképzési törvény szerinti
tanulószerződés 2012. január 1-jétől kezdődően csak az e törvényben foglalt
szabályok szerint köthető. A gyakorlati képzést szervezőnek 2012. január 31-
éig felül kellett vizsgálnia a fennálló tanulószerződések tartalmát abból a
szempontból, hogy azok megfelelnek-e a 2011. évi CLXXXVII. törvényben előírt
tartalmi feltételeknek, és amennyiben a megfelelés érdekében szükséges volt,
úgy 2012. február 29-éig kezdeményeznie kellett a tanulószerződés
módosítását. A jogalkotó ennek ellenére a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI.
törvényre történő hivatkozást csupán 2013. január 1-jétől helyezte hatályon
kívül. ekkortól a Tbj. 4. § p) pontjában konkrét törvény megjelölése nélkül
általános visszahivatkozás történik a szakképzésről szóló törvényre.
 A tevékenységre jellemző kereset fogalma [Tbj. 4. § q) pont]
A 2010. január 1-jétől főszabály szerint az egyéni és társas vállalkozók
járulékfizetése alapjául szolgáló tevékenységre jellemző kereset fogalmát -
összhangban a járulékfizetési szabályok módosításával - a jogalkotó 2011.
január 1-jétől hatályon kívül helyezte.
Az igazgatási szerv fogalma [Tbj. 4. § r) pont]
A Tbj. 1998. január 1-jén történ hatálybalépése óta bekövetkezett hatás- és
feladatköri változások teszik indokolttá a jogalkotó számára annak nevesítését,
hogy a Tbj.-ben rögzített egyes előírások tekintetében mikor a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal, mikor a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíjbiztosítási szerv, és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek, és mikor az
egészségbiztosítási szerv jár el.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 289/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet értelmében nyugdíjbiztosítási szervek: a Nyugdíjbiztosítási Alap
kezeléséért felelős Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a
Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, valamint a kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási
igazgatóságai. [A 2011. január 1-jétől létrehozott Központi Nyugdíjnyilvántartó
és Informatikai Igazgatóság 2013. március 31-ével az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal, mint általános jogutóddal történő
egyesítés (beolvadás) révén megszűnt. Ezt követően az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, mint általános és egyetemes jogutód látja el
a beolvadó Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság
közfeladatait.] Abban a tekintetben, hogy mikor melyik nyugdíjbiztosítási
igazgatási szerv jár el a Tbj. végrehajtása tárgyában kiadott 195/1997. (XI. 5.)
Korm. rendelet tartalmaz előírásokat.
Az egészségbiztosítási szervekről szóló 319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet
értelmében egészségbiztosítási szervek: az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár, valamint a fővárosi/megyei kormányhivatalok egészségbiztosítási
pénztári szakigazgatási szervei. E kormányrendelet meghatározza, hogy mikor
minősül egészségbiztosítási szervnek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár,
és mikor a fővárosi/megyei kormányhivatalok egészségbiztosítási pénztári
szakigazgatási szervei. A Tbj. végrehajtása tárgyában kiadott 195/1997. (XI. 5.)
Korm. rendelet szintén tartalmaz gyakorlati végrehajtási szabályokat az
egészségbiztosítási szervek eljárására.
2012. január 1-jétől a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakításával
összefüggésben a Tbj. 4. § r) pontjának 1. alpontja szövegéből hatályát
vesztette a magán-nyugdíjpénztári tagdíjra utaló „és tagdíj” szövegrész,
valamint a Tbj. 4. § r) pontja új 4. alponttal egészült ki. Ennek következtében a
Tbj. alkalmazásában igazgatási szervnek minősülők köre a rehabilitációs
hatósággal bővült.
A rehabilitációs hatóság 2012. július 1-jével - a fővárosi és megyei
kormányhivatalok szakigazgatási szerveként történő - létrehozásáról az
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat szól. Ezen időpontig - a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendeletben foglalt kijelölés alapján a rehabilitációs
hatóságnak
- az ellátás megállapításával, megszüntetésével, visszafizetésével,
megtérítésével kapcsolatos feladatait a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv (a
Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság, illetve a fővárosi és
megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő nyugdíjbiztosítási
igazgatóságok);
- a komplex minősítéssel kapcsolatos feladatait - szakhatóságként - a Nemzeti
Rehabilitációs és Szociális Hivatal (első fokon kirendeltségei, másodfokon pedig
regionális igazgatóságai útján);
- a rehabilitációs szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatait a munkaügyi
központ a jogosult lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes kirendeltsége;
- a megváltozott munkaképességű személyek pénzbeli ellátásának
folyósításával, emelésével, szüneteltetésével és meghosszabbításával
kapcsolatos feladatait pedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
látta el.
2012. július 1-jétől létrejöttek a megyei kormányhivatalok rehabilitációs
szakigazgatási szervei. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról,
valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatásai szervek
feladat és hatáskörét a 95/2012. (V.15.) Korm. rendelet szabályozza.
A minimálbér fogalma [Tbj. 4. § s) pont]
A Tbj. 4. § s) pontjának 1. alpontjában 2012. július 1-jétől került
minimálbérként meghatározásra a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes
munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér
kötelező legkisebb havi összege. (Az alapbér megnevezés a definícióban 2011.
január 1-jétől szereplő személyi alapbért a munka törvénykönyvéről szóló
2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről
és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény értelmében váltotta
fel.) Korábban - 2008. január 1-jétől a Tbj. 4. § s) pontjában, 2006. szeptember
1-jétől pedig a Tbj. 5. § (1) bekezdésének g) pontjában - minimálbérként a
tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben
foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező
legkisebb havi összege volt definiálva. [2006. szeptember 1-jét megelőzően a
Tbj. nem tartalmazott minimálbér fogalmat, minden esetben külön
meghatározásra került, hogy aktuálisan mikor érvényes minimálbért kell
figyelembe venni.]
A Tbj. 4. § s) pontjának 2. alpontja - a legalább középfokú iskolai végzettséget
vagy középfokú szakképzettséget igénylő főtevékenységét személyesen végző
biztosított egyéni, illetve társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló
rendelkezések alkalmazása érdekében - 2011. január 1-jétől lépett hatályba.
Kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés fogalma [Tbj. 4. § t) pont]
A kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés meghatározása a Tbj.
fogalmak és értelmező rendelkezések című fejezetéből 2011. január 1-jétől
került ki.
A belföldi fogalma [Tbj. 4. § u) pont]
Az Európai Unióhoz történt csatlakozás óta a belföldi és külföldi fogalmának
meghatározása terén lényeges változás következett be. Az illetékes hatóságok
által kiállított érvényes személyazonosító igazolvánnyal való rendelkezéshez,
rendelkezési joghoz kötött korábbi belföldi - külföldi (még korábban:
devizabelföldi - devizakülföldi) fogalom meghatározást felváltva a Tbj. a belföldi
személyek körét taxatíve - részben más törvényekre történő
visszahivatkozással - meghatározza, és minden olyan személyt, aki nem
tartozik ebbe a körbe, külföldinek [Tbj. 4. § j) pont] tekint.
A Tbj. 4. § u) pont 1. alpontjában 2016. január 1-jétől a „menekültként
elismert” szövegrész helyébe a „menekültként vagy oltalmazottként elismert”
szövegrész lépett - egyértelművé téve, hogy a belföldi státusz a menekültek
mellett az oltalmazottakat is megilleti.
Az EGT-állam fogalma [Tbj. 4. § v) pont]
A Tbj. 4. § v) pontja értelmében EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az
Európai Gazdasági Térségről (a továbbiakban: EGT) szóló megállapodásban
részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgári az Európai
Közösség és tagállamai, valamint az EGT megállapodásban nem részes állam
között létrejött nemzetközi szerződés alapján az EGT megállapodásban részes
állam állampolgárával azonos jogállást élveznek.
Az EGT valamennyi olyan államot felöleli, amely csatlakozott az EGT
megállapodáshoz. Így az EGT-nek tagja
- az Európai Unió 28 tagállama (Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus,
Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország,
Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország,
Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) és
- az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai közül: Izland, Norvégia, és
Liechtenstein. (Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás negyedik tagja Svájc.)
A svájci állampolgárok a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az
Európai Közösség és tagállamai, valamint Svájc (mint az EGT megállapodásban
nem részes állam) között kötött nemzetközi szerződés alapján élveznek az EGT
államok állampolgáraival azonos jogállást.
A mezőgazdasági őstermelő fogalma [Tbj. 4. § w) pont]
Mezőgazdasági őstermelőn társadalombiztosítási szempontból a személyi
jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 18. pontja szerinti személyt
kell érteni.
Ennek 2012. január 1-jétől kezdődő hatállyal történt módosítása értelmében
mezőgazdasági őstermelőnek minősül az a 16. életévét betöltött, nem egyéni
vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a személyi jövedelemadó
törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló
tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal
rendelkezik, ideértve a termőföldről szóló törvény szerint családi
gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi
gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is.
Tehát - a társadalombiztosítási kötelezettség szempontjából is - kikerült a
mezőgazdasági őstermelők köréből a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott
(regisztrált) mezőgazdasági termelő. Ennek értelmében a regisztrált
mezőgazdasági őstermelő 2012. január 1-jétől akkor biztosításra kötelezett, ha
rendelkezik érvényes értékesítési betétlappal, vagy családi gazdálkodó.
A kezdő mezőgazdasági őstermelő fogalma [Tbj. 4. § x) pont]
A kezdő mezőgazdasági őstermelő meghatározása a mezőgazdasági
őstermelő járulékfizetése szempontjából bír jelentőséggel. (Lásd a Tbj. 30/A. §-
ához írt magyarázatot.)
A harmadik állam fogalma [Tbj. 4. § z) pont]
Mindazon államok, amelyek nem tartoznak az EGT és Magyarország által
kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá ún.
harmadik államnak tekintendők. [Lásd: az EGT-re vonatkozóan a Tbj. 4. § v)
pontjához, a Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonsági
egyezményekre vonatkozóan pedig a Tbj. 13. § b) pontjához írott
magyarázatot.]
A hajléktalan fogalma [Tbj. 4. § zs) pont]
A hajléktalan meghatározása a Tbj. fogalmak és értelmező rendelkezések
című fejezetéből 2011. január 1-jétől került ki.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2005. 1372. A társadalombiztosítási jogviszony a vállalkozói igazolvány
birtoklása alapján fennáll; ebből következően fennáll a járulékfizetési
kötelezettség is.
BH2011. 234. A felszámoló nem minősül a biztosított foglalkoztatójának, ezért
a foglalkoztatót terhelő mulasztási bírság megfizetésére nem kötelezhető.
BH2004. 297. Szervezett társadalmi munka szervezője a megtérítési
kötelezettség szempontjából nem minősül foglalkoztatónak.
BH2003. 434. A törvényi mértéken felül fizetett végkielégítés nemcsak a
foglalkoztató tekintetében járulékköteles.
BH2001. 440. A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de a felszámoló
által a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő társadalombiztosítási
járulékot felszámolási költségként kell besorolni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi CCV. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
szóló 1997. évi XXXI. törvénynek és egyes kapcsolódó törvényeknek a
nevelőszülői jogviszony és a speciális ellátás átalakításával összefüggő
módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CXXXIII. törvény a vallási közösségek jogállásával és működésével
kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő
módosításáról
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2012. évi CCXV. törvény az egyes szakképzési és felnőttképzési törvények
módosításáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról
2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról
2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező
személyek beutazásáról és tartózkodásáról
2006. évi XCVIII. törvény a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és
gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint gyógyszerforgalmazás általános
szabályairól
 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
2003. évi XLIX. törvény az európai gazdasági egyesülésről, valamint a
gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, és a
cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló
1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról
1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
1998. évi XI. törvény az ügyvédekről
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
1995. évi XCIV. törvény a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-
állatorvosi tevékenység gyakorlásáról
1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek
ellátásairól
1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
90/2013. (III. 28.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról szóló 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról
95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális
Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs
szakigazgatásai szervek feladat és hatásköréről
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról
52/2011. (III. 31.) Korm. rendelet a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány
által folyósított ellátásokról
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről
289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat a rehabilitációs hatóság létrehozásáról

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK
rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról
A Tanács 1985. július 25-i 2137/85/EGK rendelete az európai gazdasági
egyesülésről
A Tanács 1972. március 21-i 574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról
A Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról
 III. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásai és ellátásra jogosultak

A biztosítottak (Tbj. 5-13. §)

Tbj. 5. §-ához:

1. A biztosítottak köréről általánosságban:

Mint ahogy a Tbj. 4. §-ához a foglalkoztató [Tbj. 4. § a) pont], illetve az
igazgatási szerv [Tbj. 4. § r) pont] fogalma kapcsán fűzött magyarázatokban
már említésre került, a társadalombiztosítási jogviszonynak három alanya
lehet: a foglalkoztató, a társadalombiztosítási igazgatási szerv és a
(társadalom)biztosítási kötelezettség alá eső természetes személy - a
biztosított. A Tbj., az Ebtv., a Tny. és más társadalombiztosítási jogszabályok a
biztosított fogalmát azon természetes személyekre terjesztik ki, akik - a Tbj.
vagy társadalombiztosítási ellátást megállapító törvény eltérő rendelkezése
hiányában - egyéni járulékfizetésükkel a társadalombiztosítás valamennyi
ellátására jogot szerezhetnek. A biztosítási kötelezettség fennállása mind a
társadalombiztosítási kötelezettségek mind a társadalombiztosítási
jogosultságok szempontjából alapvető kérdés.
A biztosítás minden esetben az annak alapjául szolgáló -
társadalombiztosítási kötelezettséggel járó - jogviszonnyal összefüggésben jön
létre. A biztosítási jogviszony létrejötte, a biztosítási kötelezettség beállta nem
függ a jogviszonyt létesítő felek akaratától, hanem a törvény erejénél fogva
beáll. A Tbj. 5. §-ában a jogalkotó a biztosítottak körét a társadalombiztosítási
kötelezettséggel járó jogviszonyok felsorolásával definiálja.

2. Az egyes társadalombiztosítási kötelezettséggel járó

jogviszonyokról
Munkaviszonyban álló biztosítása [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont]
E pont alatt a jogalkotó a munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyt és
mellette mindazokat az egyéb jogviszonyokat is érti, amelyekben a
foglalkoztatottak biztosítási kötelezettsége teljes vagy részmunkaidős
foglalkoztatásuk esetén egyaránt - a jogviszony kezdetétől annak
megszűnéséig - fennáll.
A Tbj. szerint munkaviszonyban állóként biztosított
- az országgyűlési képviselő,
- nemzetiségi szószóló (az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény
értelmében az országgyűlési képviselők következő általános választását
követően megalakuló Országgyűlés alakuló ülésének napjától, azaz 2014.
május 6-ától),
- a közalkalmazotti jogviszonyban álló személy,
- a közszolgálati jogviszonyban álló személy,
- kormányzati szolgálati viszonyban álló személy,
- az ügyészségi szolgálati jogviszonyban álló személy,
- a bírósági jogviszonyban álló személy,
- az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban álló személy,
- a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
- az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
- a közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
- a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja,
 - a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja,
- az Országgyűlési Örség hivatásos állományú tagja,
- a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja,
- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja,
- a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja,
- a Független Rendészeti Panasztestület tagja, és
- a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona is.
A Tbj. 4. § h) pontja értelmében biztosítási kötelezettséget keletkeztet az is,
amikor a külföldi jog hatálya alá tartozó munkaviszony alapján a munkát
Magyarország területén végzik.
2014. január 1-jétől a Tbj. 5. § (1) bekezdése a) pontjában a „hivatásos
nevelőszülői jogviszonyban” szövegrész helyébe a „nevelőszülői foglalkoztatási
jogviszonyban” szövegrész lépett.
Az említett módosítás alapját a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben 2014. január 1-jétől történt
módosítások adják. Az ekkortól hatályos előírások szerint a nevelőszülői
foglalkoztatási jogviszony egyrészről a működtető, másrészről pedig a
nevelőszülő között az ideiglenes hatállyal elhelyezett, vagy nevelésbe vett
gyermek otthont nyújtó ellátása céljából írásbeli keretmegállapodással
létrejövő foglalkoztatási jogviszony, amelyre a munka törvénykönyvéről szóló
2012. évi I. törvény előírásait csak akkor kell alkalmazni, ha azt maga a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény előírja.
A nevelőszülőt a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett
tevékenységért e jogviszony fennállása alatt az említett írásbeli keret-
megállapodásban és az azt kiegészítő megállapodásban meghatározott -
alapdíjból, kiegészítő díjból és többletdíjból álló - díjazás illeti.
A foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt - függetlenül attól, hogy történt-e
nála „gyermekelhelyezés” - alapdíjként havonta legalább a kötelező legkisebb
munkabér (minimálbér) 30%-a illeti meg a nevelőszülőt.
Előbbiekre figyelemmel 2014. január 1-jétől hatályát vesztette
- a Tbj. 4. §-ának a járulékalapot képező jövedelem fogalmát megadó k)
pontja 1. alpontjában „a hivatásos nevelőszülői díj” szövegrész, valamint
- a Tbj. 16. § (1) bekezdésének s) pontja, amely azon - nem biztosított, és
egészségügyi szolgáltatásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról
és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy nemzetközi egyezmény
alapján sem jogosult - nevelőszülő számára adta meg az egészségügyi
szolgáltatás (természetbeni ellátás) igénybevételéhez való jogot, akinek a
nevelőszülői tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező
jövedelme nem érte el a minimálbér 30%-át, illetve naptári napokra annak
harmincad részét.
[Amint azt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.
évi XXXI. törvény módosításához fűzött részletes indokolás is kiemeli, a
nevelőszülők 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítás minden pénzbeli és
természetbeni ellátására jogosultak.]
Szövetkezet tagjának biztosítása [Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pont]
A szövetkezet tagja csupán a szövetkezetben fennálló tagsága alapján nem
kötelezett biztosításra. (Pl. nem biztosított a mezőgazdasági szövetkezetnek a
szövetkezet rendelkezésére bocsátott termőföldje után különféle juttatásokban
részesülő tagja, de nem esik biztosítási kötelezettség alá a takarékszövetkezet
tagja sem pusztán abból kifolyólag, hogy a takarékszövetkezetben pénzt
helyezett el.)
 A biztosítási kötelezettség csak a szövetkezet tevékenységében történő
személyes közreműködéshez kötődik. A szövetkezet tevékenységében a tag
személyes közreműködésre nem kötelezett, és a szövetkezetet sem terheli
foglalkoztatási kötelezettség, ugyanakkor a szövetkezeti törvény lehetővé teszi
a szövetkezeti tagok számára a szövetkezet tevékenységében való személyes
közreműködést, amelynek formája munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási
jogviszony lehet. Ezen esetekben a biztosítási kötelezettséget a Tbj.-nek a
munkaviszonyra, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyra vonatkozó előírásai
alapján kell megítélni.
A szövetkezet vezető tisztségviselőjének - mint munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszonyban álló személynek - a biztosítási kötelezettsége a Tbj. 3. §
(2) bekezdése alapján ítélendő meg. Így csak abban az esetben esik biztosítási
kötelezettség alá, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő
tiszteletdíja (díjazása) eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári
napokra annak harmincad részét.
Nem minősülnek biztosítottnak az iskolaszövetkezet azon tagjai, akik nappali
rendszerű oktatás keretében tanulói, hallgatói jogviszonyban állnak. [Az ebből
az előírásból következő „járulékmentesség” jelenti az iskolaszövetkezetek
(közkeletű elnevezéssel: diákszövetkezetek) piaci versenyképességének
alapját.]
Az atipikus és rugalmas foglalkoztatási formának tekinthető
iskolaszövetkezetek célja, hogy tagjaiknak munkalehetőséget biztosítsanak. [A
több tízezer magyarországi diák és hallgató munkavállaló túlnyomó többsége
iskolaszövetkezetekben dolgozik.] Ez összhangban áll azzal a törekvéssel,
amely a fiatal munkavállalók elhelyezkedését állami eszközökkel, (pl.:
járulékkedvezményeket biztosító jogszabályok megalkotásával) igyekszik
elősegíteni. Ezért került sor a diákok iskolaszövetkezeti munkavállalásának, és
a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-kölcsönzés keretében
történő foglalkoztatásának elősegítéséről szóló 2015. évi LXXIV. törvény
megalkotására is. A törvénnyel a jogalkotó - számos törvényt módosítva - a
nappali tagozatos hallgatói jogviszonyukat szüneteltető hallgatók számára
iskolaszövetkezeteken keresztül történő munkavégzésük esetére ugyanazokat
a kedvezményeket biztosítja, melyeket az aktív jogviszonnyal rendelkező
hallgatók megkapnak. Ennek érdekében az egyes adótörvények és azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 455. §
(2) bekezdés b) pontjának módosítása kimondja, hogy a szociális hozzájárulási
adó megfizetése alóli mentesség szabálya a tanulói vagy hallgatói jogviszony
fennállásához kötődik, amelybe beletartozik a tanuló vagy hallgató 25.
életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének
időtartama is.
A jogalkotói szándék megjelent a Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pontjának 2015.
június19-től hatályos módosításában is, rögzítve, hogy a társadalombiztosítási
ellátásokkal kapcsolatos jogosultsági szabályok a tanulói vagy hallgatói
jogviszony fennállásához kötődnek, amelybe beletartozik a tanuló vagy
hallgató 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya
szünetelésének időtartama is. [Tehát a nappali rendszerű oktatás keretében
tanulmányokat folytató 25. életévét be nem töltött szövetkezeti tag nem
minősül biztosítottnak abban az esetben sem, ha a tanulói, hallgatói
jogviszonya egyébként szünetel.]
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény által a Tbj. 5. § b) pontján 2013. május 3-ai hatállyal átvezetett
módosítás értelmében nem minősülnek biztosítottnak a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző szociális
szövetkezeti tagok sem.
A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. számon beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában - a
jogalkotó a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-tól
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik könyvének negyedik
része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.
Tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló
biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek. c) pont]
A Tbj. ezen rendelkezése alapján a biztosítási kötelezettség a szakképzésről
szóló 1993. évi LXXVI. törvény III. fejezetében foglalt előírásoknak megfelelő
tanulószerződést kötött szakképző iskolai tanulókra terjed csak ki.
A Tbj. e tekintetben mind a biztosítási, mind pedig a járulékfizetési
kötelezettség szempontjából szakított a korábbi szabályozással, hiszen 1997-
ben „kifutottak” az utolsó régi rendszer szerint indított szakmunkás osztályok.
A szakképzésben bármely más formában (pl. a szakképző iskola maga
biztosítja a gyakorlati képzés feltételeit, illetve a szakképző iskola köt a
gazdálkodó szervezettel vagy egyéni vállalkozóval képzési szerződést) részt
vevő szakképző iskolai tanulók nem minősülnek biztosítottnak.
A tanulószerződés alapján biztosított szakképző iskolai tanulók esetében a
járulékfizetés az általános szabályok szerint kell, hogy történjen, mivel a Tbj. 4.
§ k) pontjának 1. alpontja értelmében külön nevesített járulékalapot képező
jövedelem a „tanulószerződésben meghatározott díj”. Természetesen az egyéb
- a tanuló képzését a tanulószerződés keretében biztosító - gazdálkodó
szervezettől, illetve egyéni vállalkozótól, mint foglalkoztatótól [Tbj. 4. § a) pont
2. alpont] származó, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
szerint az összevont adóalapba tartozóként minősített kifizetés után is fennáll
az általános szabályok szerinti járulékfizetési kötelezettség. A szakképzésben
nem tanulószerződés alapján részt vevők esetében nem merül fel
járulékfizetési kötelezettség.
Álláskeresési támogatásban részesülő személy biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek.
d) pont]
A Tbj. ezen pontja hagyományosan a munka világából kikerült, vagy egyéb -
meghatározott - munka nélküli, és a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásairól szóló 1991. évi IV. törvény mindenkori szabályozása
szerint erre tekintettel ellátásban részesülő személyek számára nyújt a
biztosítotti minőség deklarálásával védelmet. (Az álláskeresési támogatás
2005. november 1-jétől történt bevezetését megelőzően a jogalkotó e helyütt a
keresetpótló juttatásra, munkanélküli-járadékra, vállalkozói járadékra, nyugdíj
előtti munkanélküli segélyre, valamint álláskeresést ösztönző juttatásra
jogosultakat sorolta a biztosítottak körébe.)
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény alapján az álláskeresési támogatásban részesülő személy
biztosított, és mint ilyen egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni ellátásra)
való jogosultságot és nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez. Az ellátásra
jogosultságot az álláskeresési támogatás alapulvételével a folyósító szervet -
mint foglalkoztatót - terhelő társadalombiztosítási, illetőleg az álláskeresési
támogatásban részesülő személyt terhelő nyugdíjjárulék fizetése alapozza
meg. (Tehát annak ellenére, hogy az álláskeresési támogatásban részesülő
személyeket a Tbj. a biztosítottak körébe sorolja, mind a hozzájuk kapcsolódó
járulékfizetésre, mind pedig az őket megillető ellátásokra speciális - az
általánosnál szűkebb terjedelmű kötelezettséget meghatározó, illetve
jogosultságot biztosító - előírások vonatkoznak.)
Kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó
biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek. e) pont]
Az egyéni vállalkozók közül csak a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem
minősülő egyéni vállalkozók tartoznak a biztosítottak körébe. Őket a
szakirodalom és a köznyelv egyaránt másképpen főfoglalkozású egyéni
vállalkozóknak is nevezi, de ez a megnevezés nem nyert definiálást a tételes
jogban.
A biztosított egyéni vállalkozó Tbj.-beli meghatározásának egyes elemeit a
„fogalmak és értelmező rendelkezések” között
- az egyéni vállalkozó [4. § b) pont] és
- a kiegészítő tevékenységet folytató [4. § e) pont]
fogalmának magyarázatánál mutatjuk be.
Kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó
biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek. f) pont]
A társas vállalkozók közül szintén csak a kiegészítő tevékenységet folytatónak
nem minősülő társas vállalkozók kötelezettek biztosításra. Őket a szakirodalom
és a köznyelv az egyéni vállalkozókhoz hasonlóan főfoglalkozásúnak nevezi.
A biztosított társas vállalkozók Tbj.-beli meghatározásának egyes elemeit a
„fogalmak és értelmező rendelkezések” között
- a társas vállalkozás [4. § c) pont],
- a társas vállalkozó [4. § d) pont] és
- a kiegészítő tevékenységet folytató [4. § e) pont]
fogalmánál magyarázzuk.
Díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében
munkát végző személy biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek. g) pont]
Díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében
személyesen munkát végző személy
- megbízási szerződés alapján, illetve
- egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban,
akkor esik biztosítási kötelezettség alá, amennyiben az e tevékenységéből
származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér
harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A Tbj. a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében munkát végző személyként biztosítási kötelezettség alá tartozók
közül kiveszi a külön törvényben (2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű
önkéntes tevékenységről) meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet
végző személyeket.
A megbízási szerződés alapján, illetve az egyéni vállalkozásnak nem minősülő
vállalkozási jogviszonyban történő személyes munkavégzésre a Polgári
Törvénykönyvnek a vállalkozásra mint eredménykötelemre, illetve a
megbízásra mint gondossági kötelemre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.
A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjának 2011. december 31-éig hatályban volt
szövegéből kimaradt a „segítő családtagként” szövegrész. A módosítás
következtében megszűnt a segítő családtag, mint önálló társadalombiztosítási
kategória. Tehát e jogcímen nem lehet biztosított sem az egyéni vállalkozónak,
sem az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági
társaság tagjának azon közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen
és díjazás ellenében - nem munkaviszony keretében - munkát végez. (Az
egyéni vállalkozó vállalkozásában - az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
szóló 2009. évi CXV. törvény értelmében - közreműködőként segítő családtagot
foglalkoztathat, azonban önmagában ez nem jelent biztosítási kötelezettséget.)
A módosításhoz fűzött részletes indokolás értelmében azokra az esetekre,
amikor nincs szükség teljes munkaidős alkalmazottra, megfelelő alternatívát
nyújt a 2010 augusztusában megújított egyszerűsített foglalkoztatás, melynek
keretében egyszerűsített adminisztráció és alacsony közteher mellett akár
közeli hozzátartozó foglalkoztatására is sor kerülhet.
A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjában - az egyes adótörvények és az azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény
által 2013. január 1-jétől hatályba léptetett módosítás következtében - hatályát
vesztette a „bedolgozói” szövegrész. A hatályon kívül helyezés oka, hogy a
munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében a bedolgozói
jogviszony is munkaviszony, így társadalombiztosítási szempontból is a
munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell megítélni. [A 2012. évi I.
törvény 198. § (1) bekezdése értelmében a bedolgozói munkaviszony olyan
önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért
kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg.]
Egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy biztosítása [Tbj. 5. § (1)
bek. h) pont]
2013. augusztus 1-jétől a Tbj. 5. § (1) bekezdésének h) pontjában - a
biztosítottak körét tartalmazó felsorolás elemeként - az egyházi szolgálatot
teljesítő egyházi személy kifejezés helyébe az egyházi szolgálati viszonyban
álló egyházi személy kifejezés lépett. A módosítás a vallási közösségek
jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény
negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII.
törvény rendelkezéseinek a Tbj.-én való átvezetését szolgálja. A 2013. évi
CXXXIII. törvény - ugyancsak 2013. augusztus 1-jétől hatályosan - módosította
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.
törvényt. Az e törvénybe bekerült új előírások közül a Tbj. rendelkezésein az
egyházi jogi személy, valamint az egyházi személy fogalmait kellett átvezetni.
A 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1-jétől hatályos 10. §-a értelmében
egyházi jogi személy a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye is.
(A 2011. évi CCVI. törvény mellékletében felsorolt bevett egyházak az azonos
hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező
autonóm szervezetek, amelyeknek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a
közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja.) Az
egyházi személy pedig a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az
egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi
szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő
természetes személy [2011. évi CCVI. tv. 13. § (1) bek.].
A saját jogú nyugdíjas [4. § f) pont] egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi
személy nem biztosított, ezért esetében járulékfizetési kötelezettség sem
keletkezik.
Mezőgazdasági őstermelő biztosítása [Tbj. 5. § (1) bek. i) pont]
A mezőgazdasági őstermelőkre hosszú ideig hagyományosan nem terjedt ki a
biztosítási kötelezettség. (A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv.
rendelkezései értelmében - társadalombiztosítási szempontból egyéni
vállalkozónak minősülve - 1996. december 31-éig voltak biztosításra
kötelezettek a mezőgazdasági kistermelést folytató természetes személyek.)
Ezzel a szabályozási koncepcióval szakított az egyes pénzügyi tárgyú törvények
módosításáról szóló 2006. évi LXI. tv., amely - 2007. január 1-jei
hatálybalépéssel - a Tbj.-ben meghatározta a mezőgazdasági őstermelők
biztosítási és járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó alapvető szabályokat.
Ekkortól biztosításra kötelezett a mezőgazdasági őstermelő, kivéve, ha az
alábbi biztosítást kizáró körülmények valamelyike fennáll:
- a közös őstermelői igazolvány alapján őstermelő személy kiskorú;
- a gazdálkodó család tagja kiskorú;
- a mezőgazdasági őstermelő egyéb jogcímen - ide nem értve a „díjazás
ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt” [Tbj. 5. § (1) bek. g)
pont] alapján, illetve „tiszteletdíjasként” [Tbj. 5. § (2) bek.] szerint - biztosított;
- a mezőgazdasági őstermelő saját jogú nyugdíjas;
- a mezőgazdasági őstermelő olyan özvegyi nyugdíjban részesülő személy,
aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A mezőgazdasági őstermelőnek biztosítottá válásához egy további feltételnek
is meg kell felelnie: a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő időnek és a már
(egyéb jogviszonyaiban) általa megszerzett szolgálati időnek együttesen
legalább 20 évnek kell lennie.[E szabályt 2007. december 31-éig nem a Tbj.,
hanem a 2006. évi LXI. törvény 251. § (8) bekezdése rögzítette.] Az említett
feltétel teljesülése esetén áll fenn ugyanis annak a lehetősége, hogy az
említett mezőgazdasági őstermelő öregségi teljes nyugdíjra jogot szerezzen. A
kellőképpen megalapozott eljárás érdekében a mezőgazdasági őstermelő 2011.
január 1-jét megelőzően is életkorától függetlenül kérhette a nyugdíjbiztosítási
igazgatási szervtől meglévő szolgálati idejének megállapítását.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző egyéb
személyek [Tbj. 5. § (2) bek.]
A Tbj.-ben itt felsorolt választott, illetve vezető tisztségviselők, települési
önkormányzati képviselők, valamint a társadalmi megbízatású polgármester
csak akkor esnek biztosítási kötelezettség alá, amennyiben járulékalapot
képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíjuk (díjazásuk) eléri a minimálbér
harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
2012. január 1-jén történt hatályba lépésével a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerint
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző
személyként biztosítottnak minősülők körébe bekerültek a gazdasági
társaságok társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselői.
A jogviszonyokat a Tbj. 4. § d) pontjának 5. alpontja alapján 2012. január 1-
jétől átminősítő előírás alól kivételt képez az, amennyiben az ügyvezetői
feladatokat megbízással ellátó tag a társaság tevékenységében ténylegesen és
személyesen, nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében
közreműködik, azaz a Tbj. 4. § d) pontjának 1. alpontja szerint társas
vállalkozónak minősül. Ez esetben a megbízással ellátott ügyvezetés - a Tbj. 5.
§ (2) bekezdése szerinti - vezető tisztségviselői jogviszonynak minősül.
Gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője
pedig e jogviszonyában - szintén - akkor biztosításra kötelezett, amennyiben
járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri minimálbér harminc
százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépésével összefüggésben - ugyancsak 2014. március 15-ei
hatállyal - átfogalmazást igényelt a Tbj. 5. §-ának teljes (2) bekezdése. E
mellett e bekezdésben 2014. év folyamán még egy olyan módosulás
következett be, amely más törvényben használ megnevezés változásához
kapcsolódott. 2014. december 20-ától „az európai területi együttműködési
csoportosulás” szövegrész helyébe az „európai területi társulás” szöveg lépett.
Az európai területi társulásról szóló 2014. évi LXXV. törvényhez fűzött indokolás
értelmében „az Európai Parlament és Tanács az európai területi
együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendelettel
(továbbiakban: Rendelet) létrehozta az európai területi társulások
jogintézményét azzal a céllal, hogy lehetővé tegye két vagy több tagállam
régiói és helyi hatóságai között a hatékony határokon átnyúló, transznacionális
és/vagy interregionális együttműködést, és ezen keresztül a gazdasági és
társadalmi kohézió megerősítését az érintett területeken. A Rendelet
felülvizsgálatára 2013-ban került sor. A felülvizsgálat eredményeképpen
született meg az Európai Parlament és a Tanács a csoportosulások
létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és
javítása tekintetében történő módosításáról szóló 1302/2013/EU rendelete,
amely a szabályozás több pontján is jelentős változásokat és könnyítéseket
vezetett be a felülvizsgált rendelethez képest. A felülvizsgálat célja a Rendelet
egyszerűsítése, és átláthatóbbá tétele volt. Az európai területi együttműködési
csoportosulásról szóló 2007. évi XCIX. törvény hatályon kívül helyezésével egy
új európai területi társulásokról szóló törvényt fogadott el a jogalkotó.
Mivel a törvény 1. § (2) bekezdése a „european grouping for territorial
cooperation” magyar elnevezéseként az európai területi társulás megnevezést
vezeti be, ezért mindazokban a jogszabályokban, ahol erre az intézményre
„európai területi együttműködési csoportosulás”-ként történik hivatkozás,
szükségessé válik a terminológia cseréje.”
A külföldi foglalkoztató számára külföldön folytatott, a Tbj. hatálya alá tartozó
biztosítási kötelezettséggel járó tevékenység [Tbj. 5. § (3) bek.]
2011. január 1-jétől biztosítottnak minősül az a természetes személy is, aki a
munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján
a Tbj. hatálya alá tartozik. [A 2005. szeptember 1-jétől 2010. december 31-éig
hatályban volt szabályozás szerint biztosítottnak minősültek azok a
természetes személyek, akik, valamely foglalkoztatóhoz fűződő - a Tbj. 5. § (1)-
(2) bekezdése szerinti - biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyukra
tekintettel, vagy azzal összefüggésben külföldi illetőségű jogi vagy természetes
személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől járulékalapot képező
jövedelmet szereztek. A szabályozás ilyen megközelítése a Tbj. 2. § (5)
bekezdésébe 2011. január 1-jétől beiktatott - a bejelentési, nyilvántartási,
járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási
kötelezettséget Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszony keretében munkavállalót foglalkoztató, illetve Magyarország
területén kívül a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi
rendelet alapján a Tbj. hatálya alá tartozó munkavállalót foglalkoztató külföldi
foglalkoztatóra kiterjesztő - szabály miatt vált okafogyottá. A Tbj. 5. § (3)
bekezdésének szóban forgó módosítása a szociális biztonsági rendszerek
koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 13. cikk (5) bekezdésének és a
987/2009/EK rendelet 21. cikkének végrehajtásához volt szükséges.]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2005. 1358. A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a táppénzre
jogosultság nem áll fenn, a jogalap nélkül felvett ellátás felróhatóság miatt 30
napon túl is visszakövetelhető.
KGD2009. 12. A jogutódlás az egyéni céggel együtt megszünteti az egyéni
vállalkozói minőséget is, tényleges egyéni vállalkozói tevékenység hiányában
biztosítási jogviszony nem állapítható meg.
KGD2008. 143. Tanulószerződés hiányában társadalombiztosítási jogviszony
nem jön létre, azt az oktatási intézmény és gazdasági társaság gyakorlati
képzésre vonatkozó együttműködési megállapodása sem pótolja.
KGD2007. 277. Az a színlelt munkaszerződés, amely nem a tényleges
munkavégzésre irányul, hanem magasabb összegű társadalombiztosítási
pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzését célozza, a biztosítási
jogviszony törlését eredményezheti.
KGD2007. 59. Tényleges munkaviszony hiányában nem jön létre a biztosítási
jogviszony sem.
BH2011. 208. A foglalkoztatót terhelő táppénz egyharmadának hozzájárulás
címén történő megfizetési kötelezettsége fennáll a biztosított többes
jogviszonya esetén figyelemmel arra, hogy a biztosított gazdasági társaság
tagja.
BH2004. 297. Szervezett társadalmi munka szervezője a megtérítési
kötelezettség szempontjából nem minősül foglalkoztatónak.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi LXXIV. törvény a diákok iskolaszövetkezeti munkavállalásának, és a
megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-kölcsönzés keretében
történő foglalkoztatásának elősegítéséről
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2014. évi LXXV. törvény az európai területi társulásról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi CCV. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
szóló 1997. évi XXXI. törvénynek és egyes kapcsolódó törvényeknek a
nevelőszülői jogviszony és a speciális ellátás átalakításával összefüggő
módosításáról
2013. évi CXXXIII. törvény a vallási közösségek jogállásával és működésével
kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő
módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról
2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről
1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek
ellátásairól
1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet a bedolgozók foglakoztatásáról
 14/1995. (III. 31.) NM rendelet a szociális foglalkoztatóban alkalmazott
bedolgozók foglalkoztatásáról

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK
rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról

Tbj. 6. §-ához:

2012. január 1-jétől a biztosítottak nem „automatikusan”, hanem csak akkor

jogosultak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, ha törvény ettől
eltérően nem rendelkezik. (A módosítás a Tbj. alapelveiben történt
módosításokból következik.)
A biztosítottak - az említett feltétellel - az
- egészségbiztosítási ellátások közül egészségügyi szolgáltatásra
(természetbeni ellátásra), pénzbeli ellátásokra, valamint baleseti ellátásokra,
- a nyugdíjbiztosítási ellátások közül pedig saját jogú társadalombiztosítási
nyugellátásra, hozzátartozóik hozzátartozói nyugellátásra és rehabilitációs
járadékra szereznek jogosultságot.
A társadalombiztosítás ellátásai közül baleseti ellátásra és egészségügyi
szolgáltatásra (természetbeni ellátásra) jogosult az a saját jogú nyugdíjas, aki
egyidejűleg
- munkaviszonyban (ideértve az azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat is)
áll,
- szövetkezeti tagként a szövetkezet tevékenységében munkaviszonyban,
vállalkozási jellegű jogviszonyban vagy megbízási jogviszony keretében
közreműködik, továbbá
- aki díjazás (tiszteletdíj) ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni
vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő
családtagként, választott vagy vezető tisztségviselőként, települési
önkormányzati képviselőként, valamint társadalmi megbízatású
polgármesterként) végez munkát, amennyiben jövedelme eléri a törvény által
megkívánt összeget.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Tbj. 7. §-ához:

A Tbj. generális szabályként úgy rendelkezik, hogy a biztosítás az alapját

képező jogviszony kezdetétől, annak megszűnéséig áll fenn. Ettől való eltérést
a jogalkotó csak abban az esetben tesz lehetővé, ha arról maga a Tbj.
rendelkezik.
A Tbj. 7. § (2) bekezdését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.
törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és
törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 2012. július 1-jétől
azért helyezte hatályon kívül, hogy biztosítsa a Tbj., valamint a munka
törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény összhangját. Ennek következtében
a biztosítási jogviszony kezdete és a munkaviszony kezdete nem válik el
egymástól.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2005. 1358. A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a táppénzre
jogosultság nem áll fenn, a jogalap nélkül felvett ellátás felróhatóság miatt 30
napon túl is visszakövetelhető.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről

Tbj. 8. §-ához:

A biztosítás szünetelésére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony

fennállása alatt kerülhet sor. Szünetel a biztosítás
- a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha
= a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj,
gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás vagy
gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra (A munka törvénykönyvéről
szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti
rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény
értelmében 2012. július 1-jétől került be a felsorolásba a terhességi-
gyermekágyi segély, amelyet az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási
tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-
gyermekágyi segély csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez
kapcsolódó technikai módosításként 2015. január 1-jei hatállyal
csecsemőgondozási díjra „cserélt” a jogalkotó. A családok támogatásról szóló
1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől történt módosítása a
családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási támogatások körébe
sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást segítő ellátásnak
nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés gyermekgondozást
segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől átvezetésre került a
Tbj. 8. § a) pont aa) alpontján.), vagy
= a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek
ápolása címén veszik igénybe,
= a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat
teljesítése céljából veszik igénybe.
A biztosítás fizetés nélküli szabadság ideje alatti szünetelése alól 2014. január
1-jétől képez kivételt az az eset, amennyiben a fizetés nélküli szabadságot
önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe.[A Tbj.
8. § a) pontjának említett tartalmú ac) alpontját az indokolja, hogy a fizetés
nélküli szabadság idejére behívott önkéntes tartalékos katonát a későbbi
társadalombiztosítási jogosultságok (pl. táppénz mértéke) tekintetében ne érje
hátrány.]

Szünetel továbbá a biztosítás

- az igazolatlan távollét időtartama alatt,
- a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje
alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra
vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény),
átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt,
- az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt, kivéve, ha a
letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a
büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság
jogerősen felmentette.
Az ügyvédek esetében - figyelemmel az ügyvédekről szóló 1998. évi XI.
törvény előírásaira - a jogalkotó 2014. január 1-jétől nem a kamarai tagság
szüneteltetéséhez, hanem az ügyvédi tevékenység szüneteltetéséhez köti a
biztosítás szüneteltetését. A közjegyző és a szabadalmi ügyvivő biztosítása
továbbra is kamarai tagságának szüneteltetése alatt szünetel. [Tbj. 8. § e)
pont.]
2010. január 1-jétől szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység
szünetelésének ideje alatt is. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló
2009. évi CXV. törvényben ekkortól került felelevenítésre az egyéni
vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépése előtti időszakban,
kisiparosi körben jól ismert jogintézmény, az egyéni vállalkozói tevékenység
szüneteltetése.
A törvényjavaslathoz fűzött részletes indokolás szerint az új törvény
kidolgozása során az érintett érdekképviseletek valamennyien fontosnak
tartották a szünetelés jogintézményének bevezetését annak érdekében, hogy a
tevékenységet csak átmenetileg megszüntetni kívánó (pl. hozzátartozó
gondozása, idényjellegű tevékenység, hosszabb külföldi tartózkodás stb.)
egyéni vállalkozóknak vállalkozásukat ne kelljen megszüntetniük. Annak
ellenére, hogy a részletes indokolás tartalmaz néhány példát a szünetelésre, a
jogalkotó sem példálózó, sem pedig taxatív jelleggel nem határozott meg
szünetelési okokat. Tehát az egyéni vállalkozóknak jogukban áll indokolás
nélkül élni a szünetelés jogintézményével.
A szünetelés alatt az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége szünetel,
és értelemszerűen ezen időtartam alatt egyéni vállalkozóként jogokat és
kötelezettségeket nem szerezhet vagy vállalhat, de a szünetelés előtt vállalt,
esedékessé váló fizetési kötelezettségének a szünetelés alatt is köteles eleget
tenni. A szünetelés tényét mérlegelés nélkül nyilvántartásba kell venni, annak
megszűntével pedig az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törölni kell.
A szünetelés legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig tarthat. Abban az
esetben, ha a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó az öt év elteltével
sem intézkedik a szünetelés megszüntetése iránt, a körzetközponti jegyző az
egyéni vállalkozói tevékenységtől határozatával eltiltja. De ez az eltiltás nem
akadálya annak, hogy később ugyanaz a természetes személy szabályszerű
bejelentését követően egyéni vállalkozói tevékenységet folytasson.
A Tbj. 8. §-ának 2014. január 1-jétől hatályos g) pontjában törvényi szintre
emelkedik az a kormányrendeleti szinten korábbról meglévő előírás, hogy
szünetel a biztosítás az állat-egészségügyi szolgáltatási tevékenységet végző
állatorvos tevékenységének szüneteltetése alatt.
A jogalkotó kiegészítette a biztosítás szünetelésének eseteit azokkal az
esetekkel, amikor a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony szünetel. Ezen
esetek közül a Tbj. 8. § h) pontjában a tanulószerződés szünetelésének
időtartamát külön is nevesíti, a többi esetre pedig az i) pontban utal.
A biztosítás szünetelése esetén figyelni kell arra, hogy felmerülhet a
magánszemélyek - Tbj. 39. § (2) bekezdése szerinti - egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettsége.

Kapcsolódó joggyakorlat
 EBH2004. 1166. A biztosítási jogviszony szünetelése szabadságvesztés
időtartama alatt nem zárja ki a rokkantsági nyugdíj megszüntetését.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
1998. évi XI. törvény az ügyvédekről
1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről

Tbj. 9. §-ához:

A természetes személy egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyt is

létesíthet. Ilyen esetben a biztosítás fennállását mindegyik jogviszonyában - az
adott jogviszonyra előírt feltételek vizsgálatával - önállóan kell elbírálni.
A díjazás (tiszteletdíj) ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében [bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni
vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő
családtagként, választott vagy vezető tisztségviselőként, települési
önkormányzati képviselőként, valamint társadalmi megbízatású
polgármesterként a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja, illetve (2) bekezdése
alapján] munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és ennek
során az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot
képező jövedelmeket össze kell számítani.
A díjazás (tiszteletdíj) ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében [megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak
nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként,
választott vagy vezető tisztségviselőként, települési önkormányzati
képviselőként, valamint társadalmi megbízatású polgármesterként a Tbj. 5. §
(1) bekezdés g) pontja, illetve (2) bekezdése alapján] munkát végző személy
biztosítása, a biztosítási jogviszony alapját képező jogviszony kezdetétől annak
megszűnéséig terjedő időszakon belül akkor is fennáll, ha táppénzben, baleseti
táppénzben, csecsemőgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási díjban,
gyermekgondozási segélyben, ápolási díjban vagy gyermeknevelési
támogatásban részesül.
A Tbj. 9. § (3) bekezdés a) pontjában a terhességi-gyermekágyi segélyt az
egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról
szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-gyermekágyi segély
csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez kapcsolódó technikai
módosításként 2015. január 1-jei hatállyal csecsemőgondozási díjra „cserélte”
a jogalkotó. A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016.
január 1-jétől történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a
gyermekgondozási támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt
gyermekgondozást segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély
megnevezés gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016.
január 1-jétől átvezetésre került a Tbj. 9. § (3) bekezdés b) pontján.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

Tbj. 10. §-ához:

Az egyéni vállalkozók biztosítási kötelezettsége a Tbj. 10. § (1) bekezdésében

részletezett időbeli terjedelmén belül figyelemmel kell lenni arra is, hogy az
ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő és a közjegyző kamarai tagságának
szüneteltetése alatt, valamint az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése
alatt a biztosítás szünetel.
A társas vállalkozók biztosítási kötelezettségének a Tbj. 10. § (2)
bekezdésében részletezett időbeli terjedelme bemutatása szempontjából a
bekezdés a) és b) pontjában foglalt eseteket - az egyéni cég tagja biztosítási
kötelezettsége meghatározásának „átcsoportosításával” - praktikusabban
rendszerezve, rögzíthetjük, hogy a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:
- a gazdasági társaság, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a
szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes
közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,
- egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni
cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig, egyéb esetben pedig a társas
vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak
megszűnése napjáig, illetve
- a vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése
napjáig
tart.
A Tbj. 10. § (2) bekezdés b) pontjának 2012. január 1-jétől történt módosítása
azzal függ össze, hogy az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 2012. január 1-jén
történt hatálybalépésével a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerint munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyként biztosítottnak
minősülők körébe bekerültek a gazdasági társaságok társas vállalkozónak nem
minősülő vezető tisztségviselői.
A jogviszonyokat a Tbj. 4. § d) pontjának 5. alpontja alapján 2012. január 1-
jétől átminősítő előírás alól kivételt képez az, amikor az ügyvezetői feladatokat
megbízással ellátó tag a társaság tevékenységében ténylegesen és
személyesen, nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében
közreműködik, azaz a Tbj. 4. § d) pontjának 1. alpontja szerint társas
vállalkozónak minősül. Ez esetben a megbízással ellátott ügyvezetés - a Tbj. 5.
§ (2) bekezdése szerinti - vezető tisztségviselői jogviszonynak minősül.
Gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője
pedig e jogviszonyában akkor biztosításra kötelezett, amennyiben járulékalapot
képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri a minimálbér harminc százalékát,
illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. Ebben az esetben a társas
vállalkozó biztosítási kötelezettsége a vezető tisztségviselői jogviszony
létrejötte napjától annak megszűnése napjáig áll fenn.
A napi gyakorlatban a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő
társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettség kezdete és annak megszűnése
szempontjából a felsorolás első pontjában szereplő társas vállalkozások
esetében - figyelemmel az ún. minimum járulékalapra is - különös jelentőséggel
bír, hogy az adott társas vállalkozás releváns dokumentumában (társasági
szerződés, alapító okirat stb.) egyértelműen kerüljön rögzítésre a társas
vállalkozó személyes közreműködésének kezdete, és annak vége.
A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége időbeli terjedelemének
a Tbj. 10. § (3) bekezdésében bemutatott valamennyi lehetséges esete kapcsán
figyelemmel kell lenni azokra a Tbj. 5. § (1) bekezdése i) pontjának 1-3.
alpontjaiban foglalt szempontokra, amelyek alapján eldönthető, hogy egy
konkrét mezőgazdasági őstermelő biztosításra kötelezett-e, vagy sem.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2005. 1372. A társadalombiztosítási jogviszony a vállalkozói igazolvány
birtoklása alapján fennáll; ebből következően fennáll a járulékfizetési
kötelezettség is.
KGD2009. 12. A jogutódlás az egyéni céggel együtt megszünteti az egyéni
vállalkozói minőséget is, tényleges egyéni vállalkozói tevékenység hiányában
biztosítási jogviszony nem állapítható meg.
KGD2005. 176. A táppénzigénylés jogossága tekintetében figyelembe kell
venni, hogy a felszámolás alatt álló betéti társaság beltagja (üzletvezetője)
továbbra is köteles ellátni személyes közreműködés keretében a társasági
szerződés alapján reá háruló feladatokat (vagyonleltár, zárómérleg-készítés).

Kapcsolódó jogi szabályozás

2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
1998. évi XI. törvény az ügyvédekről
1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről

Tbj. 11. §-ához:

A Tbj. 11. §-a azok meghatározását tartalmazza, akikre a magyar

társadalombiztosítás nem terjed ki:
Diplomaták, külföldi alkalmazottaik, családtagjaik, valamint nemzetközi
szervezet mentességet élvező tagjai (alkalmazottai) [Tbj. 11. § a) pont]
E pontban a diplomáciai kapcsolatokról szóló - 1961-ben Bécsben kötött, és
Magyarországon az 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett -
nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó személyekre, valamint a diplomáciai
mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére,
illetve munkatársaira, ezek külföldi állampolgárságú alkalmazottaira és
Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú
házastársukra és gyermekeikre vonatkozó, hagyományos és nemzetközileg
elfogadott kivételek szerepelnek.
A Tbj. 11. § a) pontjának 2008. január 1-jétől hatályos szövegét
áttekinthetőbben csoportosítva megállapítható, hogy a jogalkotó szándéka
szerint nem terjed ki a biztosítási kötelezettség:
1. a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli
képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára (a továbbiakban:
képviselet tagja),
2. a külföldi állampolgárságú háztartási alkalmazottra, aki kizárólag a
képviselet tagjának alkalmazásában áll - de csak abban az esetben, ha kiterjed
rá a küldő állam, vagy más állam társadalombiztosítása,
3. a képviselet tagjával közös háztartásban élő külföldi állampolgárságú
családtagjára (házastárs, gyermek) - de csak abban az esetben, ha a
családtagra kiterjed a küldő állam, vagy más állam társadalombiztosítása,
4. a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező
tisztviselőjére (alkalmazottjára) és vele közös háztartásban élő családtagjára
(házastárs, gyermek) - de csak abban az esetben, ha kiterjed rájuk a
nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere.
Fenti 2. és 3. pont alapján - mivel a magyar társadalombiztosítási joghatóság
alóli kivétel feltétele nevezetteknek a küldő vagy más állam
társadalombiztosítási joghatósága alá való tartozása, a korábbi szabályozáshoz
képest 2008. január 1-jétől szűkült azon külföldi állampolgárok köre, akikre nem
terjed ki a magyar társadalombiztosítási kötelezettség.
Ugyanakkor, a 4. pont alatti előírás alapján - a kettős járulékfizetés elkerülése
érdekében -, azok a magyar állampolgárok sem lesznek magyar biztosítottak,
akik olyan nemzetközi szerv (pl. az Európai Közösségek, ENSZ, OECD)
tisztviselői, amelynek saját szociális biztonsági rendszere van.
Harmadik állam polgára [Tbj. 11. § b) pont]
Harmadik állam külföldinek minősülő azon polgárára nem terjed ki a magyar
társadalombiztosítási joghatóság, akit a magyar jogszabályok szerint be nem
jegyzett külföldi munkáltató kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés
keretében Magyarország területén foglalkoztat, feltéve, hogy e munkavégzés a
két évet nem haladja meg.
A szabályozás megkerülése érdekében a mentesség ugyanazon
munkavállalóra csak akkor alkalmazható ismételten, amennyiben az előző
magyarországi munkavégzés befejezésétől legalább három év eltelt.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
szóló 2011. évi CLVI. törvény a Tbj.-t 65. §-sal kiegészítve rögzítette, hogy a Tbj.
11. § b) pontjában foglaltak alkalmazandók a 2012. január 1-je előtt
megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal,
hogy ezekben az esetekben az említett kétéves időtartamot 2012. január 1-
jétől kell számítani. A Tbj. 65. § (1) bekezdése - az egyes adótörvények és
azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról
szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló a 2013. évi CC. törvénnyel -
2013. november 30-ai hatállyal történt módosítását követően - a kettős
járulékfizetés elkerülése érdekében 2015. január 1-jéig kitolta a harmadik
állambeli kiküldöttek tekintetében a biztosítási, valamint egyéni járulékfizetési,
illetve szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség létrejöttének kezdő
időpontját. E határidőt a Tbj. 65. § (1) bekezdésének 2015. január 1-jétől
történt módosítása ismételten kitolta - ezúttal 2015. július 1-jéig. [Tehát a Tbj.
11. § b) pontjában foglaltak alkalmazandók a 2013. július 1-je előtt megkezdett
kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal az eltéréssel,
hogy a két éves időtartamot 2013. július 1-jétől kell számítani és így a
biztosítási kötelezettség legkorábban 2015. július 1-jével jön létre.]
A 2012. január 1-jétől hatályos módosítást megelőző szabály alapján a
harmadik országbeliek kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén
korlátlan ideig mentességet élveztek a járulékfizetési kötelezettség alól.
Európai parlamenti képviselő [Tbj. 11. § c) pont]
A 2009. évi XXXV. törvény 38. § (7) bekezdése értelmében - összhangban a
többi uniós ország szabályozásával - a 2009-ben kezdődő európai parlamenti
ciklusra megválasztott magyar európai parlamenti képviselők a parlamenti
ciklus első napjától kikerültek a magyar társadalombiztosítási joghatóság alól.
Európai parlamenti tiszteletdíjukat és annak közterheit ekkortól nem a
magyar Országgyűlés, hanem az Európai Parlament fizeti meg. [Az Európai
Parlament 2009-ben kezdődő parlamenti ciklusának első napja - az Európai
Parlament Eljárási Szabályzata alapján - 2009. július 14. napja.]
Hallgatói munkaszerződés alapján foglalkoztatottak biztosítás alóli
mentessége [Tbj. 11. § d) pont]
A 2013. december 31-ig hatályos előírások értelmében - figyelemmel a
nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. §-ára is - amennyiben
a hallgatók hallgatói munkaszerződés alapján hat hétnél hosszabb szakmai
gyakorlaton vesznek részt, vagy ennél rövidebb szakmai gyakorlat tartamára
díjazásban részesülnek, kiterjed rájuk a biztosítás, mivel hallgatói
munkaszerződésük alapján munkaviszonyban álló dolgozónak minősülnek.
Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a
Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról
szóló 2013. évi CC. törvény által a Tbj. 11. §-ába iktatott új d) pont értelmében
2014. január 1-jétől a biztosítás nem terjed ki a hallgatói munkaszerződés
alapján képzési program keretében, vagy a képzés részeként megszervezett
szakmai gyakorlat, vagy gyakorlati képzés keretében foglalkoztatott hallgatóra.
Ennek megfelelően az említett hallgatót nem terheli járulékfizetési
kötelezettség a hallgatói munkaszerződés alapján kapott díjazás után.
A foglalkoztató szociális hozzájárulási adó fizetése alóli mentességét pedig
ezen jogviszonyok esetében az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 455. § (3) bekezdésének
szintén 2014. január 1-jétől hatályos d) pontja rögzíti.
A mentességi szabályok révén a jogalkotó a hallgatói munkaszerződések
szélesebb körű elterjedését kívánja szolgálni.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1/B. § hatálya alá
tartozó természetes személy biztosítás alóli mentessége [Tbj. 11. § e) pont]
A 2015. január 1-jétől hatályos előírás értelmében mentesül a biztosítási
kötelezettség alól a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
említett pontja szerinti adózási módot választó külföldi illetékességű
előadóművész.
Az említett külföldi illetőségű előadóművész választhatja, hogy az
előadóművészi minőségében Magyarországon kifejtett tevékenységével
összefüggésben megszerzett, kifizetőnek nem minősülő személytől származó,
nemzetközi egyezmény alapján, vagy nemzetközi egyezmény hiányában
belföldön adóztatható jövedelme után keletkező adókötelezettségét e §
rendelkezései szerint teljesíti. A választás feltétele, hogy a magánszemély
bármely 12 hónapos időszakban 183 napot meg nem haladóan tartózkodik
Magyarországon és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint nem
belföldi.
Az előbbiek szerinti bevételből - ideértve a tevékenységgel összefüggésben
fizetett költségtérítést és a biztosított szállás ellenértékét is - a magánszemély
a jövedelmet 30 százalék átalányköltség levonásával állapítja meg. Ez a
jövedelem nem tartozik az összevont adóalapba.
Ha ez a bevétel nem önálló tevékenységre tekintettel illeti meg a
magánszemélyt, és annak összege másként nem állapítható meg, a
magánszemély azt - választása szerint - tevékenysége szokásos díjazásának a
Magyarországon végzett tevékenysége napjaival arányos részeként is
megállapíthatja.
Az említett külföldi illetőségű előadóművész az adót az adóhatóság által
rendszeresített, magyar és angol nyelvű nyomtatványon - természetes
azonosítóinak, illetőségének, valamint személyének azonosítására alkalmas
hatósági igazolványa típusa és száma feltüntetésével - a Magyarországról
történő távozását megelőzően - ha bevallási kötelezettségének
meghatalmazottja, megbízottja útján tesz eleget, a távozását követő 90. napig
- vallja be, és az említett napig fizeti meg. A bevallásban fel kell tüntetni:
- a magánszemély jövedelmének összegét,
- a magánszemélyt terhelő adót, és
- a jövedelmet juttató személy(ek) nevét és címét (székhelyét).
Főszabálytól eltérően nem kell a bevételből jövedelmet megállapítani, ha a
bevétel összege bármely 12 hónapos időszakban a 200 ezer forintot nem
haladja meg. Az említett értékhatár átlépése esetén választható a fent
ismertetett rendelkezések alkalmazása azzal, hogy a bevallási és megfizetési
kötelezettséget első esetben a jövedelem egészére kell teljesíteni, ismétlődő
esetben pedig arra a részére, amely tekintetében arra még nem került sor.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1/B. §-a
alkalmazásában előadóművésznek minősül a Központi Statisztikai Hivatal
elnökének 7/2010. (IV. 23.) KSH közleményével kiadott Foglalkozások Egységes
Osztályozási Rendszere alapján az alábbiakban meghatározott foglalkozást
végző magánszemély, függetlenül attól, hogy azt a magánszemély önálló
tevékenység (ideértve az egyéni vállalkozói tevékenységet is) vagy nem önálló
tevékenység keretében végzi:
a) 2724 Zeneszerző, zenész, énekes foglalkozásból a zenész, énekes,
b) 2726 Színész, bábművész,
c) 2727 Táncművész, koreográfus foglalkozásból a táncművész,
d) 2728 Cirkuszi és hasonló előadóművész, és
e) 3711 Segédszínész, statiszta.
Az említett külföldi illetőségű előadóművészre 2014. december 31-ig is csak
speciális helyzetben terjedt ki biztosítás, a fentebb ismertetett - 2015. január 1-
jétől hatályos - előírások viszont kifejezetten kizárják azt. [Viszont az
egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2015. január 1-jétől
hatályos 3/B. §-a az említett külföldi illetőségű előadóművészre - adóévenként
450 ezer forintos felső határig - 14 százalékos mértékű egészségügyi
hozzájárulást ró.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2009. évi XXXV. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
1965. évi 22. törvényerejű rendelet a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben
1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről

Tbj. 11/A. §-ához:

 A Tbj. 11. § b) pontja értelmében a biztosítás nem terjed ki a magyar
jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország
területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és
külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre
- kiküldetés,
- kirendelés vagy
- munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor,
feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg.

Ez a rendelkezés ismételten nem alkalmazható ugyanarra a munkavállalóra,

akinek az előző belföldi munkavégzése befejezésétől számítva három év még
nem telt el.

A 2014. január 1-jétől a Tbj.-be iktatott 11/A. § értelmében az előbbiektől [a

Tbj. 11. § b) pontjában foglaltaktól] eltérően, két évnél hosszabb munkavégzés
esetén akkor mentesül a munkavállaló a biztosítási és járulékfizetési
kötelezettség alól, ha
a) a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem
látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi
munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá
válik, és
b) az a) pontban említett körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét
követő legalább egy év után következik be, amelyet a munkavállaló 8 napon
belül bejelent az állami adóhatóságnak.

A munkavállalót előzőek szerint mentesítő rendelkezés nem érinti az e

jogviszony alapján létrejött - külön törvényben meghatározott - szociális
hozzájárulási adófizetési kötelezettséget.

Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a

Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról
szóló 2013. évi CC. törvény T/12792. számon előterjesztett törvényjavaslata e
részéhez fűzött általános indokolás magyarázata szerint „a módosítás háttere,
hogy amennyiben a kiküldetés 2 évnél rövidebb időtartama meghosszabbításra
kerül 2 évnél hosszabb időre és emiatt visszamenőlegesen járulékfizetési
kötelezettsége keletkezne a kiküldött munkavállalónak, akkor a
járulékfizetésért járó egészségügyi ellátások igénybevétele visszamenőlegesen
„de facto” lehetetlen. A módosítás az ebből adódó anomáliát oldja fel azáltal,
hogy ilyen speciális esetben a kiküldöttet mentesíti az egyéni járulékok alól.”
A Tbj. 2013. november 30-ai hatállyal módosított 65. § (1) bekezdésében - a
kettős járulékfizetés elkerülése érdekében - rögzítésre került az is, hogy 2015.
január 1-jéig a harmadik állambeli kiküldöttek tekintetében nem jön létre
biztosítási, valamint egyéni járulékfizetési, illetve szociális hozzájárulási
adófizetési kötelezettség. E határidőt a Tbj. 65. § (1) bekezdésének 2015.
január 1-jétől történt módosítása ismételten kitolta - ezúttal 2015. július 1-jéig.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról

Tbj. 12. §-ához:

A jogalkotó lehetővé teszi a magyar társadalombiztosítási joghatóság alól

kivett (biztosítási kötelezettség alá nem eső), a Tbj. 11. §-ában meghatározott
körbe tartozók társadalombiztosítási ellátására a Tbj. 34-35. §-ainak
rendelkezései szerint megállapodás kötését.
Mind a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező
jövedelem szerzése céljából, mind pedig egészségügyi szolgáltatás
biztosítására vonatkozó megállapodásoknál figyelemmel kell lenni a
megállapodás megkötéséhez szükséges, a Tbj. 34-35. §-aiban rögzített - egyéb
- feltételekre is. [Ezekre figyelemmel a Tbj. 11. §-a értelmében „nem
biztosított” személyek esetében elsődlegesen az egészségügyi szolgáltatás
biztosítására vonatkozó megállapodás kötése merülhet fel.]

Tbj. 13. §-ához:

A jogalkotó rögzítette, hogy a Tbj. előírásainak alkalmazásánál figyelembe kell

venni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak
végrehajtásáról szóló európai uniós rendeleteket, valamint a nemzetközi
egyezmény hatálya alá tartozó személyek esetén az adott egyezményben
foglaltakat, tehát a jogalkalmazás során mind az uniós rendeletek, mind pedig
a kétoldalú egyezmények szabályai megelőzik a hazai jog előírásait.
Szociális biztonsági rendszerek koordinálásról és annak végrehajtásáról szóló
európai uniós rendeletek [Tbj. 13. § a) pont]
Magyarország csatlakozásakor az Európai Unióban a szociális biztonsági
rendszerek koordinációját a szociális biztonsági rendszereknek a közösségen
belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló
1408/71/EGK rendelet, és az ennek végrehajtásáról szóló 574/72/EGK rendelet
szabályozta.
Az említett rendeletek előírásait „a 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet
rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán
állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről”
szóló 859/2003/EK rendelet értelmében 2003. június 1-jétől harmadik államok
olyan állampolgáraira is alkalmazni kell, akik jogszerű lakóhellyel rendelkeznek
egy tagállam területén, és foglalkoztatásukban több tagállam érintett.
2010. május 1-jétől kezdődően kell alkalmazni az Európai Parlament és a
Tanács a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
rendeletét, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendeletet.
A 883/2004/EK rendelet személyi hatálya csak az Európai Unió
állampolgáraira terjed ki. Ezért az 1408/71/EGK rendelet és a végrehajtása
tárgyában kiadott 574/72/EGK rendelet a szociális biztonsági rendszereknek a
közösségén belül migráló munkavállalókra és családtagjaikra történő
alkalmazásáról szóló szabályait kell 2010. április 30-át követően is alkalmazni
Izland, Norvégia, Liechtenstein és Svájc állampolgárai, továbbá (a 859/2003/EK
rendelet előírásaira figyelemmel) az úgynevezett „harmadik államok”
állampolgárai tekintetében.
Nemzetközi egyezmények [Tbj. 13. § b) pont]
Jelenleg a Magyarország által kötött hatályos kétoldalú társadalombiztosítási
tárgyú nemzetközi egyezmények között az újabb keletű szociális biztonsági
egyezmények mellett még alkalmazunk szociálpolitikai egyezményeket is.
 Szociálpolitikai egyezmények
Magyar-jugoszláv egyezmény állampolgáraik szociális biztonságával
kapcsolatos kérdésekről:
- kihirdette: az 1959. évi 20. tvr., 1959. május 9-én;
- hatálybalépésének időpontja: kihirdetése napja, de rendelkezéseit 1958.
július 1-jétől kell alkalmazni;
- végrehajtási rendelete: a 11/1959. (IX. 13.) MüM rendelet.
Jelenleg a jugoszláv utódállamok közül már csak Macedóniára kell alkalmazni,
mert nem tagja az Európai Uniónak, és a Magyarországnak nincs még vele
hatályos kétoldalú szociális biztonsági egyezménye.[Megjegyzés: a 1330/2014.
(VI. 3.) Korm. határozat rendelkezik a Magyarország és a Macedón Köztársaság
között a társadalombiztosításról és a szociális biztonságról szóló Egyezmény
szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról]
Magyar-szovjet egyezmény a szociális ellátás területén való
együttműködésről
- kihirdette: az 1963. évi 16. tvr., 1963. július 14-én,
- hatálybalépésének időpontja: kihirdetése napja, de rendelkezéseit 1963.
június 1-jétől kell alkalmazni,
- végrehajtási rendelete: a 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet.
- az egyezmény rendelkezéseit - a Belarusz Köztársaság, Moldovai
Köztársaság, Azerbajdzsán és Üzbegisztán kivételével - a Független Államok
Közösségének tagállamaival kapcsolatban kell alkalmazni.
Szociális biztonsági egyezmények
Magyar-kanadai szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és Kanada között a szociális biztonságról szóló, 2002.
március 4-én Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2003. évi LXIX.
törvény,
- kihirdetve: 2003. október 1-jén, a Magyar Közlöny 113. számában,
- hatálybalépésének időpontja: 2003. október 1-je,
- az egyezmény végrehajtásáról szóló Igazgatási Megállapodást a 107/2005.
(VI. 23.) Korm. rendelet hirdette ki.
Magyar-horvát szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális
biztonságról szóló, Budapesten 2005. február 8-án aláírt Egyezmény
kihirdetéséről szóló 2005. évi CXXV. törvény,
- kihirdetve: 2005. november 23-án, a Magyar Közlöny 152. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a 3/2006. (II. 8.) KüM határozat értelmében
2006. március 1-je,
- az egyezmény végrehajtására szolgáló megállapodást a 250/2005. (XI. 23.)
Korm. rendelet hirdette ki.
A magyar-québeci szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és Québec Kormánya között a szociális biztonságról
szóló, 2004. május 12-én Ottawában aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló
2006. évi XVII. törvény,
- kihirdetve: 2006. február 16-án, a Magyar Közlöny 17. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a 15/2006. (VI. 30.) KüM határozat értelmében
2006. július 1-je,
- az egyezmény végrehajtásáról szóló Igazgatási Megállapodást a 34/2006. (II.
16.) Korm. rendelet hirdette ki.
Magyar-koreai szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és a Koreai Köztársaság között a szociális biztonságról
szóló, Budapesten 2006. május 12-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló
2006. évi LXXIX. törvény,
- kihirdetve: 2006. október 20-án, a Magyar Közlöny 129. számában,
- hatálybalépésének időpontja: az 1/2007. (I. 10.) KüM határozat értelmében
2007. március 1-je.
- az egyezmény végrehajtásáról szóló Igazgatási Megállapodást a 21/2007. (II.
21.) Korm. rendelet hirdette ki.
Magyar-montenegrói szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a
társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló,
Budapesten 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2008. évi
LXXII. törvény,
- kihirdetve: 2008. november 1-én, a Magyar Közlöny 164. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a 6/2009. (I. 10.) KüM határozat értelmében
2009. április 1-je,
- az egyezmény végrehajtásáról szóló Igazgatási Megállapodást a 274/2008.
(XI. 21.) Korm. rendelet hirdette ki.
Magyar-bosznia és hercegovinai szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és Bosznia és Hercegovina között a
társadalombiztosításról és a szociális biztonságról szóló Egyezmény
kihirdetéséről szóló 2009. évi II. törvény,
- kihirdetve: 2009. március 6-án, a Magyar Közlöny 27. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a 18/2009. (IV. 28.) KüM határozat értelmében
2009. augusztus 1-je,
- az egyezmény végrehajtásáról szóló Igazgatási Megállapodást a 63/2009.
(III. 31.) Korm. rendelet hirdette ki.
Magyar-mongol szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és Mongólia között a szociális biztonságról szóló
Egyezmény kihirdetéséről, valamint a 29/1974. (VII. 10.) MT rendelet által
kihirdetett, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Mongol Népköztársaság
Kormánya között az 1972. évi december hó 20. napján, Budapesten aláírt
egészségügyi együttműködési egyezmény megszüntetéséről szóló 2011. évi
CXVIII. törvény,
- kihirdetve: 2011. szeptember 20-án, a Magyar Közlöny 108. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külügyminiszter 18/2012. (III. 30.) KüM
közleménye alapján 2012. június 1. napja.
Magyar-ausztrál szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a szociális biztonságról szóló
Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi CXVII. törvény,
- kihirdetve: 2011. szeptember 20-án, a Magyar Közlöny 108. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külügyminiszter 39/2012. (VIII. 14.) KüM
közleménye alapján 2012. október 1. napja.
Magyar-indiai szociális biztonsági egyezmény
- a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a szociális biztonságról
szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2010. évi XXIX. törvény,
- kihirdetve: 2010. március 5-én, a Magyar Közlöny 32. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külügyminiszter 12/2013. (IV. 24.) KüM
közleménye alapján 2013. április 1. napja.
Magyar-japán szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország és Japán között a szociális biztonságról szóló Egyezmény
kihirdetéséről szóló 2013. évi CLII. törvény,
- kihirdetve: 2013. október 8-án, a Magyar Közlöny 166. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külügyminiszter 48/2013. (XII. 31.) KüM
közleménye alapján 2014. január 1. napja.
Magyar-moldovai szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország és Moldovai Köztársaság között a szociális biztonságról
szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2013. évi CCXXXIII. törvény,
- kihirdetve: 2013. december 21-én, a Magyar Közlöny 216. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külgazdasági és külügyminiszter 7/2014. (IX.
15.) KKM közleménye alapján 2014. november 1. napja.
Magyar-szerb szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország és a Szerb Köztársaság között a szociális biztonságról szóló
Egyezmény kihirdetéséről szóló 2013. évi CCXXXIV. törvény,
- kihirdetve: 2013. december 21-én, a Magyar Közlöny 216. számában,
- hatálybalépésének időpontja: a külgazdasági és külügyminiszter 14/2014.
(XI. 13.) KKM közleménye alapján 2014. december 1. napja.
Magyar-albán szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország és az Albán Köztársaság között a szociális biztonságról szóló
Egyezmény kihirdetéséről szóló 2015. évi XVIII. törvény,
- kihirdetve: 2015. március 26-án a Magyar Közlöny 41. számában.
Magyar-macedón szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország és a Macedón Köztársaság között a társadalombiztosításról
és a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2015. évi XXIII.
törvény,
- kihirdetve: 2015. március 26-án a Magyar Közlöny 41. számában.
Magyar-Amerikai Egyesült Államok szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya
között a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2015. évi
XXIX. törvény,
- kihirdetve: 2015. április 7-én a Magyar Közlöny 47. számában.
Magyar-török szociális biztonsági egyezmény
- a Magyarország Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a
szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2015. évi XXX.
törvény,
- kihirdetve: 2015. április 7-én a Magyar Közlöny 47. számában.

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról
A Tanács 1972. március 21-i 574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról
A Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról

Társadalombiztosítási ellátások (Tbj. 14. §)

Tbj. 14. §-ához:

A Tbj. 14. §-ában a jogalkotó a társadalombiztosítási ellátásokat a

társadalombiztosítás két nagy ága szerint csoportosítva, mint
egészségbiztosítási ellátásokat, és mint nyugdíjbiztosítási ellátásokat sorolja
fel.
A Tbj. hatálybalépésétől 2011. december 31-éig mind az egészségbiztosítási,
mind pedig a nyugdíjbiztosítási ellátások körében csupán egy-egy módosulásra
került sor:
- az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak köre 2000. január 1-jétől bővült
a gyermekgondozási díjjal,
- a nyugdíjbiztosítási ellátások körébe pedig 2008. január 1-jétől bekerült a
rehabilitációs járadék.
2012. január 1-jétől - a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer átalakításával
összefüggésben - az egészségbiztosítási ellátások kiegészültek a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásaival (rokkantsági ellátás, rehabilitációs
ellátás), a nyugdíjbiztosítási ellátások köréből pedig hatályon kívül helyezésre
került a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj.
A jogosultsági, megállapítási, folyósítási és egyéb törvényi szintű
részletszabályokat
- az egészségbiztosítási ellátások esetében az Ebtv., valamint a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásai tekintetében a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi CXCI. törvény,
- a nyugdíjbiztosítási ellátások esetében pedig a Tny., valamint a
rehabilitációs járadék tekintetében a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi
LXXXIV. törvény előírásai adják meg.
A Tbj. 14. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában a terhességi-gyermekágyi
segélyt az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények
módosításáról szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-gyermekágyi segély
csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez kapcsolódó technikai
módosításként 2015. január 1-jei hatállyal csecsemőgondozási díjra „cserélte”
a jogalkotó. Tehát ekkortól az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai a
csecsemőgondozási díj, a gyermekgondozási díj, és a táppénz. [Lásd: az Ebtv.
5/C. § (1) bekezdésének c) pontját is.]

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2003. 499. A családi pótlékot és a gyermekgondozási segélyt a kár
összegének a megállapításánál a kártérítés címén járadékra jogosult gyermek
terhére nem lehet figyelembe venni; ezek a járulékok ugyanis nem a
gondozásra szoruló gyermeket, hanem - a gyermekneveléssel kapcsolatos
terhek enyhítése érdekében - az őt ellátó szülőt illetik meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak

 Baleseti ellátásra jogosultak (Tbj. 15. §)
Tbj. 15. §-ához:

A biztosítottak körén [Tbj. 5. § (1)-(3) bek.] kívül üzemi baleset, vagy

foglalkozási megbetegedés esetére nézve
- az egészségbiztosítás ellátásai közül baleseti ellátásra (ezen belül baleseti
egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre, és baleseti járadékra),
- a nyugdíjbiztosítás ellátásai közül pedig baleseti hozzátartozói nyugellátásra
(özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra, szülői nyugdíjra)
szereznek jogot
- a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni, illetve társas
vállalkozók, és
- a saját jogú nyugdíjasként a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b), g) vagy 5. § (2)
bekezdése szerinti jogviszonyban álló személyek.
2012. január 1-jétől a baleseti ellátásra jogosultság nem terjed ki a baleseti
rokkantsági nyugdíjra. A „baleseti rokkantsági nyugdíjra” szövegrésznek a Tbj.
15. § (1) bekezdésében foglalt felsorolásból 2012. január 1-jétől történt
elhagyása a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes
törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel a megváltozott
munkaképességű személyek számára bevezetett új ellátásokkal való összhang
megteremtését szolgálta.
A baleseti ellátások közül azok szűkebb körére - csupán baleseti egészségügyi
szolgáltatásra - jogosultakat a Tbj. 15. § (2) bekezdése sorolja fel.
A büntető jogszabályokkal való összhang biztosítása érdekében 2014. január
1-jétől a Tbj. 4. § g) pontjaként megfogalmazást nyert a fogvatartott fogalma.
Ezzel összhangban - szintén 2014. január 1-jétől - technikai pontosítást nyert a
Tbj. 15. § (2) bekezdése c) pontjában szereplő - baleseti egészségügyi
szolgáltatásra jogosultakra - vonatkozó felsorolás. A felsorolt jogosulti kör nem
változott, azaz - egyebek mellett - baleseti egészségügyi szolgáltatásra
jogosult, aki őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, illetve
szabadságvesztés-büntetést töltő személy. Ugyanakkor 2014. január 1-jétől
nem az előbbiek, hanem a Tbj. 4. § g) pontjában felsorolt - szélesebb - személyi
kör tartozik a fogvatartott fogalma alá.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló, 2010. augusztus 1-jétől kezdődően
hatályos 2010. évi LXXV. törvény keretében végzett, a munkáltató tételes
összegű közteherviselési kötelezettségével járó mezőgazdasági, továbbá
turisztikai idénymunka, vagy alkalmi munka esetén a munkavállaló nem
minősül a Tbj. szerinti biztosítottnak, de álláskeresési ellátásra, valamint a
társadalombiztosítás ellátásai közül nyugellátásra és baleseti egészségügyi
szolgáltatásra jogot szerez.
Baleseti egészségügyi szolgáltatás keretében az üzemi balesetből vagy
foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett
gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás teljesen ingyenes.
A baleseti ellátások részletszabályait az Ebtv. tartalmazza - azzal, hogy a
baleseti járadék iránti igényt az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez
kell benyújtani, továbbá annak elbírálására és a folyósításra az eljárásra
hatáskörrel rendelkező nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a Tny.-nek a
nyugellátások megállapításra és folyósításra vonatkozó szabályait alkalmazzák.
A baleseti hozzátartozói nyugellátás jogosultsági, megállapítási, folyósítási és
egyéb törvényi szintű részletszabályait a Tny. tartalmazza.
 Kapcsolódó jogi szabályozás
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak (Tbj. 16. §)

Tbj. 16. §-ához:

Azok taxatív felsorolását, akik a biztosítottakon, valamint az Európai Unió

szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló
rendeletei, továbbá nemzetközi egyezmény [Tbj. 13. a)-b) pont] alapján
jogosult személyeken kívül egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni
ellátásra) jogosultak a Tbj. 16. § (1) bekezdésének a)-w) pontjai tartalmazzák.
Az egyszerre csak egy jogcímre tekintettel megállapítható egészségügyi
szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultság jogosultsági sorrendjében
- az Európai Unió szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak
végrehajtásáról szóló rendeletei, továbbá nemzetközi egyezmény alapján
jogosult személy esetében ezen rendelet, illetve nemzetközi egyezmény
alapján fennálló jogosultsága megelőzi az egyéb jogosultságokat, egyéb
esetben pedig
- az a)-w) pontok egyben jogosultsági sorrendet is jelentenek.
A Tbj. 16. § a)-w) pontjaiban felsorolt jogosultak esetében a jogalkotó azt is
rendezi, hogy az Egészségbiztosítási Alap számára milyen módon kerül
fedezésre az igénybevett egészségügyi ellátás:
- a központi költségvetés az a)-o), s)-v) pontokban felsorolt személyek
egészségügyi szolgáltatásának fedezetére az egészségügyi hozzájárulás
bevételeit utalja át [Tbj. 39. § (1) bek.];
- a központi költségvetés a b) pontban meghatározott - foglalkoztatottnak
vagy kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő - (saját jogú
nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban vagy rehabilitációs járadékban
részesülő) személyek, a gyermekgondozási díjban részesülők, valamint a c)-f),
h)-o), s)-v) pontokban meghatározott személyek után havonta 5790 forint
egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet [Tbj. 26. § (5) bek.];
- a p) pontban szereplő személy az egészségügyi szolgáltatás megszerzésére
a Tbj. 34. § (10) bekezdése szerinti megállapodás alapján, ugyanezen
paragrafus (11) bekezdése szerinti járulékot fizet;
- az r) pontban meghatározott személy a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján
egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett;
- a w) pontban meghatározott - a szociális szövetkezetben a szövetkezetekről
szóló 2006. évi X. törvény szerinti tagi munkavégzési jogviszonyban álló -
személy után (az említett jogviszony szünetelésének időtartamát kivéve) a
szociális szövetkezet az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére
kötelezett [Tbj. 19. § (4) bek.].
2012. január 1-jétől módosult
- a Tbj. 16. § (1) bekezdés c) pontja. A felsorolás módosítása a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel a megváltozott munkaképességű személyek
számára bevezetett új ellátásokkal való összhang megteremtését szolgálta.
- a Tbj. 16. § (1) bekezdés e) pontja. A módosítás az átmeneti
bányászjáradék, mint új típusú - a korhatár előtti ellátástól és az öregségi
nyugdíjtól egyaránt különböző, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvénnyel 2012. január 1-jei hatállyal a bányászatról szóló
1993. évi XLVIII. törvénybe iktatott - ellátás jogosultjainak az egészségügyi
szolgáltatásra (természetbeni ellátásra) jogosultak körébe sorolása miatt volt
indokolt. (Az átmeneti bányászjáradék ugyan nem minősül nyugdíjnak, de az
ezen ellátásban részesülőket - a nyugdíjasokhoz hasonlóan - megilleti az
egészségügyi szolgáltatás.)
- a Tbj. 16. § (1) bekezdés g) pontja. A módosítás a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló 52/2011. (III. 31.) Korm.
rendelet alapján korábban folyósított ellátásokban 2012. január 1-jétől
bekövetkezett változásokat vezette át az egészségügyi szolgáltatásra
jogosultak körén. [A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított
ellátásokról szóló 52/2011. (III. 31.) Korm. rendeletet a korhatár előtti ellátás, a
szolgálati járandóság a balettművészeti életjáradék és az átmeneti
bányászjáradék eljárási szabályairól, valamint egyes nyugdíjtárgyú
kormányrendeletek módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet
módosította.]
- a Tbj. 16. § (1) bekezdés j) pontja. A módosítás a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel a megváltozott munkaképességű személyek
számára bevezetett új ellátásokat megalapozó komplex minősítés
megállapításaival való összhang megteremtését szolgálta.
- a Tbj. 16. § (1) bekezdés l) pontja. E jogtechnikai jellegű módosítást
követően könnyebben értelmezhető az itt szabályozott magyar
állampolgárságú, illetve nem magyar állampolgárságú kiskorú személyek
esete.
A Tbj. 16. § (1) bekezdése 2012. január 1-jétől
- új u) ponttal egészült ki. A módosítás azért volt indokolt, mert ugyan sem a
korhatár előtti ellátás sem pedig a szolgálati járandóság nem minősül
nyugdíjnak, de ezen ellátások jogosultjait megilleti az egészségügyi
szolgáltatás.
- új v) ponttal egészült ki. A módosítás a balettművészeti életjáradék, mint új
típusú - a korhatár előtti ellátástól és az öregségi nyugdíjtól egyaránt
különböző, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár
előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvénnyel
2012. január 1-jei hatállyal az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és
sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvénybe iktatott -
ellátás jogosultjainak az egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni ellátásra)
jogosultak körébe sorolása miatt volt indokolt. (A balettművészeti életjáradék
ugyan nem minősül nyugdíjnak, de az ezen ellátásban részesülőket - a
nyugdíjasokhoz hasonlóan - megilleti az egészségügyi szolgáltatás.)
2013. május 3-ától kezdődően a Tbj. 16. § (1) bekezdésének w) pontban
meghatározott - a szociális szövetkezetben tagi munkavégzési jogviszonyban
álló - személy (az említett jogviszony szünetelésének időtartamát kivéve)
egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény által a Tbj. 5. § b) pontján 2013. május 3-ai hatállyal átvezetett
módosítás értelmében nem minősülnek biztosítottnak a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző szociális
szövetkezeti tagok.
A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. számon beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában - a
jogalkotó a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-tól
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik könyvének negyedik
része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.
2013. július 1-jétől az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló
2013. évi XCIII. törvény a Tbj. 16. § (1) bekezdésének i), valamint l)-m) pontjait
részben szövegpontosítás jelleggel (a nemzeti köznevelésről szóló törvény és
annak fogalmai), részben pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében
New Yorkban 1954. szeptember 28-án létrejött, a Hontalan Személyek
Jogállásáról szóló Egyezmény (kihirdette a 2002. évi II. törvény) rendelkezései
érvényre juttatása érdekében módosította.
2013. augusztus 1-jétől a Tbj. 16. § (1) bekezdés g) pontjában a
„Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől” (... nyugdíjban
részesül) szövegrész helyébe az „egyházi jogi személytől” (... nyugdíjban
részesül) szövegrész lépett. A módosítás a vallási közösségek jogállásával és
működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik
módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény
rendelkezéseinek a Tbj.-én való átvezetését szolgálja. A 2013. évi CXXXIII.
törvény - ugyancsak 2013. augusztus 1-jétől hatályosan - módosította a
lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.
törvényt. Az e törvénybe bekerült új előírások közül a Tbj. rendelkezésein az
egyházi jogi személy, valamint az egyházi személy fogalmait kellett átvezetni.
A 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1-jétől hatályos 10. §-a értelmében
egyházi jogi személy a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye is.
(A 2011. évi CCVI. törvény mellékletében felsorolt bevett egyházak az azonos
hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező
autonóm szervezetek, amelyeknek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a
közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja.) Az
egyházi személy pedig a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az
egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi
szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő
természetes személy [2011. évi CCVI. tv. 13. § (1) bek.].
A Tbj. 16. § (1) bekezdés a)-k), továbbá o), s), u), és v) pontja esetében - az
(1) bekezdés i) pontjában meghatározott ösztöndíjas kivételével - az érintett
személy csak akkor jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ha belföldinek
minősül. Azok köre, akiknek esetében az egészségügyi szolgáltatásra való
jogosultság feltétele a belföldinek minősülés, 2012. június 20-ától kibővült a
korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban és a balettművészeti
életjáradékban részesülő személyekkel.
2013. július 1-jétől az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló
2013. évi XCIII. törvény a Tbj. 16. § (3) bekezdését azért módosította, hogy
„visszaállítsa” a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény által 2013. május 3-ától - tévesen - történt
módosítást megelőző állapotot. Ugyanis a Tbj. 16. § (1) bekezdés w) pontjában
meghatározott - a szociális szövetkezetben a szövetkezetekről szóló 2006. évi
X. törvény szerinti tagi munkavégzési jogviszonyban álló - személy
egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága feltételeként indokolatlan előírni
belföldinek minősülését.
A biztosítottak körében, a Tbj. 5. § (1) bekezdése - a munkaviszony jellegű
jogviszony alapján biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyok felsorolását
tartalmazó - a) pontjában 2014. január 1-jétől a „hivatásos nevelőszülői
jogviszonyban” szövegrész helyébe a „nevelőszülői foglalkoztatási
jogviszonyban” szövegrész lépett.
Az említett módosítás alapját a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben 2014. január 1-jétől történt
módosítások adják. Az ekkortól hatályos előírások szerint a nevelőszülői
foglalkoztatási jogviszony egyrészről a működtető, másrészről pedig a
nevelőszülő között az ideiglenes hatállyal elhelyezett, vagy nevelésbe vett
gyermek otthont nyújtó ellátása céljából írásbeli keretmegállapodással
létrejövő foglalkoztatási jogviszony, amelyre a munka törvénykönyvéről szóló
2012. évi I. törvény előírásait csak akkor kell alkalmazni, ha azt maga a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény előírja.
A nevelőszülőt a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett
tevékenységért e jogviszony fennállása alatt az említett írásbeli keret-
megállapodásban és az azt kiegészítő megállapodásban meghatározott -
alapdíjból, kiegészítő díjból és többletdíjból álló - díjazás illeti.
A foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt - függetlenül attól, hogy történt-e
nála „gyermekelhelyezés” - alapdíjként havonta legalább a kötelező legkisebb
munkabér (minimálbér) 30%-a illeti meg a nevelőszülőt.
Előbbiekre figyelemmel 2014. január 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 16. § (1)
bekezdésének s) pontja, amely azon - nem biztosított, és egészségügyi
szolgáltatásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak
végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy nemzetközi egyezmény alapján
sem jogosult - nevelőszülő számára adta meg az egészségügyi szolgáltatás
(természetbeni ellátás) igénybevételéhez való jogot, akinek a nevelőszülői
tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem érte
el a minimálbér 30%-át, illetve naptári napokra annak harmincad részét.
[Amint azt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.
évi XXXI. törvény módosításához fűzött részletes indokolás is kiemeli, a
nevelőszülők 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítás minden pénzbeli és
természetbeni ellátására jogosultak.]
A Tbj. 16. § (1) bekezdés a) pontjában a terhességi-gyermekágyi segélyt az
egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról
szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-gyermekágyi segély
csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez kapcsolódó technikai
módosításként 2015. január 1-jei hatállyal csecsemőgondozási díjra „cserélte”
a jogalkotó.
2015. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a Tbj. 16. § (1) bekezdés
a) pontjában szereplő felsorolásból a táppénzben részesülőre történő utalás.
Ennek csupán technikai oka van, nem okozza az egészségügyi szolgáltatásra
jogosultak körének tényleges szűkítését, hiszen passzív jogon nem lehet
táppénzben részesülni, egyébként pedig a táppénz folyósítása alatt fennálló
biztosítás megalapozza az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való
jogosultságot.[Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló
2011. évi LXXXI. törvény előírása 2011. július 1-jétől szűntette meg annak
lehetőségét, hogy táppénzt vehessen igénybe az, aki biztosítási jogviszony
megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné
válik.]
A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől
történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási
támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást
segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés
gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől
átvezetésre került a Tbj. 16. § (1) bekezdés f) pontjában.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi CCV. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
szóló 1997. évi XXXI. törvénynek és egyes kapcsolódó törvényeknek a
nevelőszülői jogviszony és a speciális ellátás átalakításával összefüggő
módosításáról
2013. évi CXXXIII. törvény a vallási közösségek jogállásával és működésével
kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő
módosításáról
2013. évi XCIII. törvény az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2008. évi XCX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és
sajátos foglalkoztatási szabályairól
2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról
1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról
1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a korhatár előtti ellátás, a szolgálati
járandóság a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék
eljárási szabályairól, valamint egyes nyugdíjtárgyú kormányrendeletek
módosításáról
52/2011. (III. 31.) Korm. rendelet a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány
által folyósított ellátásokról

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK
rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról
A Tanács 1972. március 21-i 574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról
A Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról

Tbj. 16/A. §-ához:

A jogalkotó e helyütt rendezi, hogy a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontjában

említett tanuló és hallgató mettől meddig jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés

(Tbj. 17. §)
Tbj. 17. §-ához:

A biztosítottat, illetve a kedvezményezettet a magánnyugdíjrendszer

keretében megillető nyugdíjjáradék, illetve egyösszegű kifizetés
feltételrendszere tekintetében a jogalkotó az Mpt.-ben foglalt
részletszabályokra való visszahivatkozással él.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

IV. Fejezet

Az ellátások fedezete

Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok (Tbj. 18-19. §)

Tbj. 18. §-ához:

A Tbj. „Az ellátások fedezete” című IV. fejezete 2010. január 1-jétől - az
áttekinthetőség érdekében - „Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok”
és „Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok” alcímekkel bővült.
A járulékok fizetése az ellátások mellett 2010. január 1-jétől a munkaerő-piaci
célok fedezetét is szolgálja. A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
fizetendő járulékok rendszerében 2006. szeptember 1-jétől mind a
társadalombiztosítási járulékon belül fizetendő egészségbiztosítási járulék,
mind pedig a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási járulék különvált
természetbeni egészségbiztosítási járulékra és pénzbeli egészségbiztosítási
járulékra. Ugyancsak ekkortól a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és
társas vállalkozók baleseti járulékát, valamint a magánszemélyek
egészségbiztosítási járulékfizetését egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési
kötelezettség váltotta fel.
2007. január 1-jétől került bevezetésre a korkedvezmény-biztosítási
járulék. 2010. január 1-jétől pedig a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásairól szóló 1991. évi IV. törvényben
szabályozott munkaadói, munkavállalói és vállalkozói járulék mint
önálló járulék megszűnt, és az egészségbiztosítási járulékba
integrálódott.
A Tbj. 18. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a Tbj. 4. § l) pontja szerinti
egyes járulékok fizetésének kötelezettsége kit terhel, és az egészségbiztosítási
hozzájárulás fizetésére kötelezettek tekintetében utal a vonatkozó külön
törvényre (1998. évi LXVI. törvény).
2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a Tbj. 18. § (1)
bekezdésének b) pontja. A módosítást a társadalombiztosítási járuléknak a
fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta.
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van,
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
 - egyrészt 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt],
- másrészt 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj. 18. § (1)
bekezdésének - a korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére vonatkozó - e)
pontja, amely a jogalkotónak a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvényben megfogalmazott eredeti koncepciója szerint 2013.
január 1-jétől hatályát vesztette volna.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.
2011. december 1-jétől kezdődően a Tbj. nem tartalmazza a
magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetés kötelezettségét, és annak mértékét. [Lásd:
a Tbj. 2. §-ához írott magyarázatot is.]
2012. január 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 18. § (3) bekezdése. A hatályon
kívül helyezés - Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes
törvények módosításához is kapcsolódóan - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvényben, valamint a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI.
törvényben meghatározott - új ellátásokkal való összhang megteremtését
célozta.
A Tbj. 18. § (5) bekezdése tartalmazza a járulékok megfizetésének két fő
szabályát, amelyek szerint a járulékokat
- a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó mértékek szerint
kell megfizetni, illetve
- a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően
kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.
A külön törvényben foglalt szolgálati nyugellátás és szolgálati rokkantsági
nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségei tekintetében a
Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap számára a Tbj. 18. § (6)
bekezdésében a 2011. január 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakra
előírt fizetési kötelezettség - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvényben, valamint a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI.
törvényben előírtakra is figyelemmel - szükségtelenné vált, és 2012. január 1-
jétől hatályon kívül helyezésre került.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról

Tbj. 19. §-ához:

A jogalkotó itt határozza meg az egyes járulékok meghatározott kötelezettek

által fizetendő mértékét.
2012. január 1-jétől - a társadalombiztosítási járuléknak a fizetési
kötelezettségek köréből történt kivezetése miatt - hatályát vesztette a Tbj. 19.
§ (1) bekezdése.
A nyugdíjrendszer finanszírozási reformja keretében 2012. január 1-jétől a
korábbi rokkantsági ellátások a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényben
meghatározottak szerint átalakultak, és finanszírozásuk átkerült a
Nyugdíjbiztosítási Alapból az Egészségbiztosítási Alapba. Mivel a 2011.
december 31-éig hatályban volt szabályozás alapján a rokkantsági kockázatnak
nem volt meg az önálló járulékfedezete, ezért indokolt volt az említett
finanszírozási intézkedéssel párhuzamosan megteremteni az új
egészségkárosodással összefüggő pénzbeli ellátások pénzügyi forrását. Így a
7,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 2012. január 1-
jétől 8,5 százalékra emelkedett, ezen belül pedig a pénzbeli egészségbiztosítási
járulék mértéke emelkedett 1 százalékponttal [Tbj. 19. § (3) bek.].
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, illetve a kiegészítő
tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a
Tbj. 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő
egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 2012. január 1-jétől a korábbi
években megszokott emelésekhez (2008-ban 4350 forint, 2009-ben 4500
forint, 2010-ben 4950 forint, 2011-ben 5100 forint) képest drasztikusan 6390
forintra emelkedett.
Az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények
módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvényhez előterjesztett T/8750.
törvényjavaslat részletes indokolása értelmében az egészségügyi szolgáltatási
járulék jelzett emelkedése az infláció mértékével megegyező mértékű.
Az említett személyi kör után fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék
összege 2013. január 1-jétől a 2012. előtt megszokott „csekélyebb” összegű
emeléssel havi 6660 forintra (napi 222 forint), 2014. január 1-jétől havi 6810
forintra (napi 227 forint) 2015. január 1-jétől havi 6930 forintra (napi 231 forint)
2016. január 1-jétől pedig havi 7050 forintra (napi 235 forint) emelkedett. [Tbj.
19. § (4) bekezdése].
2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a Tbj. 19. § (7)
bekezdése. Az itt rögzített szabály okafogyottá vált, mert a magán-
nyugdíjpénztári tagok után a 2010. november 1-je és 2011. december 31-e
közötti időszakban esedékes fizetendő nyugdíjjárulék mértékét írta elő.
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. számú törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van;
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
- egyrészt a 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt];
- másrészt 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj. 19. §-ának - a
foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási
járulék mértékére vonatkozó - (6) bekezdése, amely a jogalkotónak a korhatár
előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a
szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényben megfogalmazott
eredeti koncepciója szerint 2013. január 1-jétől hatályát vesztette volna.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.
2013. május 3-ától kezdődően a szociális szövetkezetekkel összefüggésben
egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény módosította a Tbj. 19. § (2) és (4)
bekezdéseit
- egyrészt 10%-ban meghatározva a szociális szövetkezetben a
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény szerinti tagi munkavégzési
jogviszonyban álló szociális szövetkezeti tag által fizetendő nyugdíjjárulék
mértékét,
- másrészt pedig rögzítve az említett szociális szövetkezeti tag után a
szociális szövetkezet által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék
összegét.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény által a Tbj. 5. § b) pontján 2013. május 3-ai hatállyal átvezetett
módosítás értelmében nem minősülnek biztosítottnak a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző szociális
szövetkezeti tagok.
A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. számon beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában - a
jogalkotó a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-tól
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik könyvének negyedik
része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2011. 229. A felszámolás időtartama alatt a munkavállaló táppénzes
időszakában keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési
kötelezettség felszámolási költségnek minősül az 1991. évi XLIX. törvény 57. §
(2) bekezdés b) pontja szerint.
BH2011. 208. A foglalkoztatót terhelő táppénz egyharmadának hozzájárulás
címén történő megfizetési kötelezettsége fennáll a biztosított többes
jogviszonya esetén figyelemmel arra, hogy a biztosított gazdasági társaság
tagja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi LXXXI. törvény az adózással összefüggő egyes törvények
módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról

Tbj. 20. §-ához:

A Tbj. 20. §-át, annak korábbi alcímével („A társadalombiztosítási járulék”)

együtt a 2011. évi CLVI. törvény 218. § (2) bekezdés 6. pontja 2012. január 1-
jétől helyezte hatályon kívül.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2001. 440. A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de a felszámoló
által a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő társadalombiztosítási
járulékot felszámolási költségként kell besorolni.

Korkedvezmény-biztosítási járulék (Tbj. 20/A. §)

Tbj. 20/A. §-ához:

Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény

megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van,
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
- egyrészt 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt],
- másrészt 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj.-nek - a
korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetésére vonatkozó - 20/A. §-a [annak
korábbi alcímével („Korkedvezmény-biztosítási járulék”) együtt], amely a
jogalkotónak a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár
előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényben
megfogalmazott eredeti koncepciója szerint 2013. január 1-jétől hatályát
vesztette volna.
Tekintettel arra, hogy az egyes nyugdíjbiztosítási és szociális tárgyú
kormányrendeletek módosításáról szóló 425/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
értelmében nem lépett hatályba a korhatár előtti ellátás, a szolgálati
járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék
eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek
módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 40. § (2) bekezdése,
2012. december 31-ét követően is hatályban maradt
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés
eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő
mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás
szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól szóló 34/2007. (XII. 21.) SZMM
rendelet.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.

Kapcsoló jogi szabályozás

2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról

Járulékalapot nem képező jövedelem (Tbj. 21-23. §)

Tbj. 21. §-ához:

A Tbj. „pozitív” oldalról a 4. § k) pontjában, „negatív” oldalról pedig a 21. §-

ban határozza meg a járulékalapot képező jövedelem terjedelmét.
A 21. §-a azt rögzíti, hogy melyek azok a jövedelmek, amelyek nem képezik
- a nyugdíjjárulék, és
- az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék
alapját.
A felsorolásból - a Tbj. 2. §-ában foglalt alapelveknél, valamint a Tbj. 18. §-
ában található általános járulékfizetési előírásoknál már említettekkel
összefüggésben - 2011. december 1-jétől kimaradt a magán-nyugdíjpénztári
tagdíj, 2012. január 1-jétől pedig a társadalombiztosítási járulék.
A járulékalapot nem képező jövedelmek köre a Tbj. hatálybalépése óta több
ízben is változott, követve részben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény aktuális változásait, részben pedig a társadalombiztosítási
szabályozás koncepcióváltásait.
A Tbj. 21. § a)-e) pontjaiban felsorolt járulékalapot nem képező jövedelmek
közül egyedül az a) pontban meghatározott „a foglalkoztató által megállapított
és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem
a foglalkoztatót terhelő összege” szerepel a Tbj.-ben annak 1998. január 1-jével
történt hatálybalépése óta. [E jövedelem - mint amely nem képezi
társadalombiztosítási járulék alapját - 1997. január 1-jétől a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben is megjelent.]
A járulékalapot nem képező jövedelmek között a személyi jövedelemadóról
szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás
szerepeltetése [21. § b) pontja] a személyi jövedelemadó változásai követésére
szolgált példaként. [E rendelkezést a jogalkotó technikai jellegű módosítással
azért helyezte 2015. január 1-jétől hatályon kívül, mivel az említett körbe
tartozó juttatások már nem tartoznak a Tbj. 4. § k) pontja szerinti járulékalapot
képező jövedelmek közé.]
A járulékalapot nem képező jövedelmek között a jövedelmet pótló kártérítés
(keresetpótló juttatás) [21. § c) pontja], a szerzői jogi védelem alá eső mű
felhasználásából és egyéb szellemi alkotásokból származó jövedelmek [21. § d)
pontja], valamint a késedelmi kamat szerepeltetése [21. § e) pontja] pedig a
társadalombiztosítási szabályozás koncepcióváltásaira lehet példa.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Tbj. 22. §-ához:

A Tbj. 22. §-át a 2011. évi CLVI. törvény 218. § (2) bekezdés 8. pontja 2012.
január 1-jétől helyezte hatályon kívül. (A hatályon kívül helyezést a
társadalombiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt
kivezetése indokolta.)

Tbj. 23. §-ához:

A Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági

szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a hivatásos állományú tagjaik, és a
Magyar Honvédség a szerződéses állományú tagjai részére
társadalombiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzeli juttatásokat az általuk
fizetendő járulék terhére elszámolhatják.

Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, valamint a

nyugdíjjárulék (Tbj. 24. §)
Tbj. 24. §-ához:

A foglalkoztatott [Tbj. 4. § i) pontja] által fizetendő egészségbiztosítási- és

munkaerő-piaci járulék, valamint nyugdíjjárulék alapja a Tbj. 4. § k) pontja
szerinti jövedelme, kivéve a Tbj. 21. § szerinti járulékalapot nem képező
jövedelmeket.
A Tbj. 21. §-ában meghatározott járulékalapot nem képező jövedelmeken túl,
a jogalkotó meghatározta azt is, hogy mely jövedelmek után nem kell a
foglalkoztatottnak
- egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíjjárulékot
[Tbj. 24. § (1) bekezdés a) pontja], illetve
 - pénzbeli egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot [Tbj. 24. § (1)
bekezdés b) pontja]
fizetni.
A Tbj. 24. § (1) bekezdésének bevezető szövege és b) pontja 2012. január 1-
jétől módosult. A foglalkoztatottat terhelő járulékok alapjának újradefiniálását a
- korábban e tekintetben visszahivatkozott - társadalombiztosítási járuléknak a
fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta. A bevezető
szövegből a magán-nyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozó szövegrész elhagyását -
csakúgy, mint a Tbj. 24. § (2) bekezdése esetében - a magán-nyugdíjpénztári
rendszer megváltoztatása is indokolta.
A 2011. december 31-éig hatályban volt előírás szerint a foglalkoztatott nem
fizetett egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot a jubileumi jutalom,
végkielégítés, újrakezdési támogatás, szabadságmegváltás után, valamint a
határozott időtartamú jogviszony megszüntetése alapján kifizetett összeg után.
2012. január 1-jétől a foglalkoztatott az említett ún. nem rendszeres
jövedelmek után a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék mellett a 8,5
százalékos mértékű egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék
megfizetésére is kötelezett.
A Tbj. 24. § (2)-(3) bekezdésének az egyes adótörvények és az azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII.
törvénnyel 2013. január 1-jétől történt hatályon kívül helyezésével
megszüntetésre került az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ (az ún.
nyugdíjjárulék-plafon). Ezzel összefüggésben került sor a Tbj. 24. § (4)
bekezdésének módosítására is.
A 2001. január 1-jétől 2012. december 31-éig hatályban volt előírások
értelmében a járulékfizetési felső határ csupán a nyugdíjjárulék fizetése
szempontjából érvényesült. [2000. december 31-éig az egyéni
egészségbiztosítási járulékfizetésnek is volt felső határa.]
Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ban
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső
határra vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell
alkalmazni a 2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi
járulékalapot képező olyan jövedelmekre, amelyeket a 2012.
december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani.
A Tbj. 2012. december 31-éig hatályban volt 24. § (2) bekezdése szerinti
járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a központi
költségvetéséről szóló törvény állapította meg.
A jogalkotó törvényi szinten rendezte a járulékfizetési felső határ
számításával, valamint a biztosítottól levont többletjárulék visszafizetésével
kapcsolatos kérdéseket [a Tbj. 24. § (3)-(4) bekezdései 2012. december 31-éig
hatályban volt előírásaiban] is.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2004. évi CXXII. törvény a prémiumévek programról és a különleges
foglalkoztatási állományról
1992. évi XXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
 Családi járulékkedvezmény (Tbj. 24/A-24/C. §)
Tbj. 24/A-24/C. §-ához:

Családi járulékkedvezmény (Tbj. 24/A-24/C. §)

A Tbj.-t 2014. január 1-jei hatállyal módosító rendelkezések nem csupán
terjedelmében, hanem jelentőségében, kihatásában is a legnagyobb részét
teszik ki a családi járulékkedvezmény jogintézményét megteremtő előírások.[A
Tbj. 2014. január 1-jétől hatályos 24/A-24/C. §-ai „Családi járulékkedvezmény”
alcím alatt az új jogintézmény alapvető előírásait, 51., 51/A. és 51/B. §-ai pedig
a családi járulékkedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabályokat rögzítik.]

A családi járulékkedvezmény lényege az alábbi két pontban foglalható össze:

1. Az új szabályozás lehetővé teszi az alacsonyabb keresetű, a személyi
jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti családi kedvezményre
jogosult, biztosított személyek számára az általuk igénybe nem vett családi
kedvezmény személyi jövedelemadó tartalmának megfelelő összeg levonását
az általuk fizetendő egyéni járulékokból.
2. A családi járulékkedvezmény érvényesítése nem érinti a biztosított
társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságát, és a biztosítottnak járó
társadalombiztosítási ellátások összegét.

Családi járulékkedvezmény igénybevételére - amely a biztosított által

fizetendő 4%-os mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulék, 3%-os
mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék és 10%-os mértékű nyugdíjjárulék
együttes összegét csökkenti - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény szerinti családi kedvezmény érvényesítésére jogosult biztosított
és biztosított házastársa, illetve élettársa jogosult.
A biztosítottat terhelő egyéni járulékok fenti felsorolása egyben azt a levonási
sorrendet is megadja, amelyre a családi járulékkedvezmény érvényesítése
során figyelemmel kell lenni. Tehát a személyi jövedelemadó tekintetében nem
érvényesített családi kedvezmény
- elsődlegesen: a természetbeni egészségbiztosítási járulék,
- másodlagosan: a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, és
- végezetül a nyugdíjjárulék
terhére számolható el.
A családi járulékkedvezmény havi összege a biztosítottat megillető, a
személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti családi
kedvezményből a biztosított és biztosított házastársa, illetve élettársa által
érvényesített családi kedvezménnyel csökkentett összeg 15%-a. [A családi
járulékkedvezmény havi összege érvényesítésének joga nem illeti meg azt, aki
nem minősül a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti
családi kedvezményre jogosultnak.] A személyi jövedelemadó-kulcs 2016.
január 1-jétől kezdődően 16%-ról 15%-ra történt csökkentése miatt
jogtechnikai jellegű módosításra volt szükség a családi járulékkedvezmény
szabályozásában is. A Tbj. 24/A. § (3) bekezdésének az adózással összefüggő
egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXXI. törvénnyel történt -
2016. január 1-jétől hatályos - módosítása szerint a magánszemélyt egyébként
megillető, de a személyi jövedelemadóból elegendő jövedelem hiányában nem
érvényesített családi kedvezmény 15 százalékának megfelelő összeg, de
legfeljebb a magánszemély által fizetendő járulékok együttes összege vehető
figyelembe családi járulékkedvezmény címén.
 A biztosított és biztosított házastársa, illetve élettársa dönthet úgy, hogy a
családi járulékkedvezményt közösen veszik igénybe. Természetesen ez a közös
igénybevétel is csak egyszeres mértékű lehet. A közös igénybevétel feltétele
akkor teljesül, ha az érintett jogosultak az adóbevallásban, munkáltatói
adómegállapításban közösen - egymás adóazonosító jelét is feltüntetve -
nyilatkoznak, és e nyilatkozat tartalmazza a kedvezmény felosztására
vonatkozó döntésüket is.

Nem csökkenthető a családi járulékkedvezménnyel az a járulékkötelezettség,

amelyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint
adómentes vagy bevételnek nem minősülő járulékalap után kell megfizetni.
Előbbi tilalom alól kivételt képez a munkavállalói érdekképviseletet ellátó
szervezet részére az adóévben levont, befizetett tagdíj összege.
Egyéni és társas vállalkozók esetében a családi járulékkedvezményt
- a kivétet,
- az átalányban megállapított jövedelmet, vagy
- a személyes közreműködői díjat
terhelő járulékok erejéig lehet érvényesíteni.
Előfordulhat, hogy valamely jogosult úgy él a családi járulékkedvezménnyel,
hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény értelmében őt
megillető családi kedvezményt nem vette teljes egészében igénybe.
„Amennyiben a biztosított a családi járulékkedvezményt havonta vagy
negyedévente érvényesítette, és az éves bevallásában az összevont adóalapja
után személyi jövedelemadó-kötelezettséget állapít meg, a biztosított a családi
járulékkedvezmény összegét nem állapítja meg újra, nem fizeti vissza.”
A Tbj. idézett 24/C. §-ához fűzött részletes indokolás értelmében „ha a
magánszemély már év közben érvényesített családi járulékkedvezményt, de év
végén a bevallásban megállapítja, hogy személyi jövedelemadó-fizetési
kötelezettsége is fennmaradt, akkor e rendelkezés biztosítja, hogy a
magánszemélynek ne kelljen visszafizetnie a családi járulékkedvezményt,
hanem a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget kelljen teljesítenie. A
rendelkezés célja, hogy a jellemzően kis összegű személyi jövedelemadó-
fizetési kötelezettségre tekintettel a magánszemélynek a családi kedvezmény
és családi járulékkedvezmény összegét ne kelljen újraszámolnia három
adónemre vonatkozóan.”
Ugyanakkor az ismertetett megoldás nem befolyásolja a családi
járulékkedvezmény jogosulatlan igénybevétele esetére a Tbj. 2014. január 1-
jétől hatályos 51/B. § (3) bekezdése szerinti visszafizetési és különbözeti bírság
fizetési kötelezettséget.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi LXXXI. törvény az adózással összefüggő egyes törvények
módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Tbj. 24/B. §-ához

A kapcsolódó kommentár a 24/A. §-ához fűzött magyarázó szövegben

található.
 Tbj. 24/C. §-ához

A kapcsolódó kommentár a 24/A. §-ához fűzött magyarázó szövegben

található.

Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok (Tbj. 25-26. §)

Tbj. 25. §-ához:

A Tbj. „Az ellátások fedezete” című IV. fejezetét 2010. január 1-jétől tagolják a
„Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok” és a „Járulékfizetésre
vonatkozó különös szabályok” alcímek.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személyek járulékalapot képező
jövedelmük után
- 1999. december 31-éig sem egészségbiztosítási járulékot, sem pedig
nyugdíjjárulékot nem fizettek,
- 2000. január 1-jétől a nyugdíj folyósításának szünetelése esetén
egészségbiztosítási járulék megfizetésére váltak kötelezetté,
- 2006. szeptember 1-jétől természetbeni egészségbiztosítási járulék, és a
nyugdíj folyósításának szünetelése esetén pénzbeli egészségbiztosítási járulék
fizetésére lettek kötelesek,
- a 2007. január 1-jétől hatályos szabályozás szerint természetbeni
egészségbiztosítási járulék, és a nyugdíj folyósításának szünetelése esetén
pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére, és a 2007. április 1-jét követő
időszakra nyugdíjjárulék fizetésére is kötelezettek. [A 2007. január 1-jétől
március 31-éig terjedő időszakra a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott
személyek önként vállalhatták a nyugdíjjárulék megfizetését. A saját jogú
nyugdíjas foglalkoztatott személyek számára a nyugdíjjárulék-fizetés
ellentételezéseként vezette be a jogalkotó - szintén 2007. január 1-jétől - a Tny.
22/A. §-a szerinti 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelést.]

Tbj. 25/A. §-ához:

A 2010. január 1-jétől a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek

ellátásairól szóló 1991. évi IV. törvényben szabályozott munkaadói,
munkavállalói és vállalkozói járulék - mint önálló járulék - megszűnt, és az
egészségbiztosítási járulékba integrálódott. Ekkortól mind a
társadalombiztosítási járulékon belül, mind pedig az egyéni járulékok körében
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékról beszélünk.
Azon biztosítottak, illetve biztosítási kötelezettséggel nem rendelkező
járulékfizetésre kötelezett természetes személyek esetében, akiknél munkaerő-
piaci ellátás nem merülhet fel (pl. éppen álláskeresési támogatásban
részesülnek, saját jogú nyugdíjasok) indokolatlan az egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulék munkaerő-piaci járulék részének megfizettetése. Ezeket
az eseteket adják meg a Tbj. 25/A. § a)-c) pontjai. [Ugyanakkor azokban az
esetekben, amikor a felsorolásban jogviszonnyal kapcsolatban
társadalombiztosítási járulékot is kell fizetni, annak részét képezi a munkaerő-
piaci járulékrész.]

Tbj. 26. §-ához:

A Tbj. 26. §-a

- egyes ellátásokban részesülők nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségét, illetve
lehetőségét [26. § (1) és (2) bekezdése],
- az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy utáni járulékfizetés
szabályait [26. § (3) bekezdése],
- a központi költségvetést terhelő fix összegű egészségügyi szolgáltatási
járulék megfizetését [26. § (5) bekezdése],
- a felszolgálási díj után a foglalkoztatót terhelő, valamint a vendéglátó üzlet
felszolgálója által a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után választása
szerint fizethető - az általánostól eltérő mértékű nyugdíjjárulékot [26. § (7)
bekezdése],
szabályozza.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást fizetőkre vonatkozó sajátos
járulékfizetési szabályok tekintetében a Tbj. 26. § (9) bekezdése visszautal a
vonatkozó külön törvényre [2005. évi CXX. törvény].
2012. január 1-jétől módosult
- a Tbj. 26. § (1) bekezdése. A módosítás, amelynek keretében egyrészt a
nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettek köre kiegészült a rehabilitációs ellátásban
részesülő személlyel, másrészt pedig a folyósító szervhez benyújtott
nyilatkozattal - a gyermekgondozási segély, ápolási díj, valamint
munkarehabilitációs díj után - nyugdíjjárulék fizetésének vállalására jogosultak
köréből kimaradtak a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők,
a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények
módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényben meghatározott - új ellátásokkal
való összhang megteremtését célozta. (A családok támogatásról szóló 1998.
évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől történt módosítása a családtámogatási
ellátások közül a gyermekgondozási támogatások körébe sorolt
gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást segítő ellátásnak nevezte át. A
gyermekgondozási segély megnevezés gyermekgondozást segítő ellátásra
történő módosítása 2016. január 1-jétől átvezetésre került a Tbj. 26. § (1)
bekezdésében.) A tagdíjra utaló szövegrész elhagyását pedig a magán-
nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása indokolta.
- a Tbj. 26. § (3) bekezdése. Az egyházat terhelő járulékfizetési kötelezettség
módosítását részben a társadalombiztosítási járuléknak a fizetési
kötelezettségek köréből történt kivezetése, részben pedig (a tagdíjra utaló
szövegrész elhagyását) a magán-nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása
indokolta.
- a Tbj. 26. § (5) bekezdése. A Magyarország 2012. évi költségvetését
megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXVI. törvény
2012. január 1-jétől az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak bizonyos
csoportjai után a központi költségvetés által megfizetett egészségügyi
szolgáltatási járulék összegét a 2011. évben havonta fizetett 9300 forinthoz
képest lényegesen - 5850 forintra - csökkentette. 2013. január 1-jétől a Tbj. 26.
§ (5) bekezdésében meghatározott személyek után a központi költségvetést
terhelő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 5790 forintra módosult.
- a Tbj. 26. § (7) bekezdése. A felszolgálási díj után a foglalkoztatót terhelő,
illetve a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után a vendéglátó üzlet
felszolgálója által választható járulékfizetési kötelezettség módosítását
egyrészt a társadalombiztosítási járuléknak (és azon belül a nyugdíjbiztosítási
járuléknak) a fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta. A
tagdíjra utaló szövegrész elhagyásának pedig a magán-nyugdíjpénztári
rendszer megváltoztatása az oka.
- a Tbj. 26. § (9) bekezdése. A módosítást egyrészt a társadalombiztosítási
járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta. A
tagdíjra utaló szövegrész elhagyásának pedig a magán-nyugdíjpénztári
rendszer megváltoztatása az oka.
2012. január 1-jétől hatályát vesztette
- a Tbj. 26. § (4) bekezdése. A hatályon kívül helyezést a társadalombiztosítási
járulék részét képező nyugdíjbiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek
köréből történt kivezetése indokolta.
- a Tbj. 26. § (6) bekezdése. A hatályon kívül helyezés a fedezeti rendszer
átalakításával függ össze.
- a Tbj. 26. § (8) bekezdése. A hatályon kívül helyezést a társadalombiztosítási
járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta
- a Tbj. 26. § (10) bekezdése. A hatályon kívül helyezést a
társadalombiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt
kivezetése indokolta. .[Az „üres” bekezdés helyére a Tbj. 26. §-ába 2016. január
1-jétől került beiktatásra új (10) bekezdés. Ennek jogtechnikai jellegű utaló
szabálya az egységes jogalkalmazás érdekében rögzíti, hogy a
közteherfizetésre az adott személyi kör tekintetében a kisadózó vállalkozások
tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény előírásait
(és nem a Tbj.-t) kell alkalmazni.]
- a Tbj. 26. § (11) bekezdése. A 2011. január 1-je és 2011. december 31-e
közötti időszakra vonatkozó átmeneti szabályt Magyarország 2012. évi
költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CLXVI. törvény helyezte hatályon kívül.
Azok köre, akik után a központi költségvetés egészségügyi szolgáltatási
járulékot fizet 2012. június 20-ától kibővült a korhatár előtti ellátásban,
szolgálati járandóságban és a balettművészeti életjáradékban részesülő
személyekkel [Tbj. 26. § (5) bekezdés]. A Tbj. 16. §-ának 2012. január 1-jétől
hatályos előírásai - külön járulékfizetés nélkül - biztosítják a korhatár előtti
ellátásban, szolgálati járandóságban és a balettművészeti életjáradékban
részesülők számára az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét. Ugyanakkor
2012. június 20-tól történt csak meg a Tbj. 39. § (1)-(2) bekezdéseinek,
valamint a Tbj. 39/A. § (1) bekezdésének ezzel összhangban álló módosítása.
Ezzel összefüggésben indokolt volt a központi költségvetés fizetési
kötelezettségének kiterjesztése is.
2013. augusztus 1-jétől a Tbj. 26. § (3) bekezdésében az „egyházi személy
után az egyház” (…járulékot fizet) szövegrész helyébe az „egyházi szolgálati
viszonyban álló egyházi személy után az egyházi jogi személy” (…járulékot
fizet) szövegrész lépett. A módosítás a vallási közösségek jogállásával és
működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik
módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény
rendelkezéseinek a Tbj.-én való átvezetését szolgálja. A 2013. évi CXXXIII.
törvény - ugyancsak 2013. augusztus 1-jétől hatályosan - módosította a
lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.
törvényt. Az e törvénybe bekerült új előírások közül a Tbj. rendelkezésein az
egyházi jogi személy, valamint az egyházi személy fogalmait kellett átvezetni.
A 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1-jétől hatályos 10. §-a értelmében
egyházi jogi személy a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye is.
(A 2011. évi CCVI. törvény mellékletében felsorolt bevett egyházak az azonos
hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező
autonóm szervezetek, amelyeknek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a
közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja.) Az
egyházi személy pedig a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az
egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi
szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő
természetes személy.[2011. évi CCVI. törvény 13. § (1) bekezdése]
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012.
évi CXLVII. törvény 10. § (1) bekezdése rögzíti a főállású kisadózóra e
jogállásának időtartama alatt vonatkozó biztosítási és ellátási szabályokat. Az
ott rögzített feltételekkel a főállású kisadózó a Tbj.-ben és a foglalkoztatás
elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben
meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. A 2016. január 1-
jétől beiktatott Tbj. 26. § (10) bekezdés jogtechnikai jellegű utaló szabálya az
egységes jogalkalmazás érdekében rögzíti, hogy a közteherfizetésre az adott
személyi kör tekintetében a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a
kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény előírásait (és nem a Tbj.-t) kell
alkalmazni.

Kapcsolódó jogszabályok
2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2015. évi CLXXXVII. törvény az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
és egyes adótörvények módosításáról
2013. évi CXXXIII. törvény a vallási közösségek jogállásával és működésével
kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő
módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény az egyes adótörvények és azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról
2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a
kisvállalati adóról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2011. évi CLXVI. törvény Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó
egyes törvények módosításáról
2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
2008. évi XCX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és
sajátos foglalkoztatási szabályairól
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek
ellátásairól

A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetése (Tbj. 27-

28. §)
Tbj. 27. §-ához:

A 2011. január 1-jétől a minimumjárulék alapjának meghatározásával - több

kitérő után - a jogalkotó gyakorlatilag a 2006. szeptember 1-jét megelőző
szabályozási koncepcióhoz tért vissza.
 A 2006. szeptember 1-jétől ugyanis az „elvárt” minimum járulékalap
összegszerű meghatározása révén előírásra került egy minimális járulékfizetési
kötelezettség. Ezzel a jogalkotó a járulékalapot képező jövedelmek [Tbj. 4. § k)
pontja] körének érintése, a járulékalap szélesítése, és a járulékkulcsok emelése
nélkül célozta meg a járulékbevételek növelését.
2008. január 1-jétől - a szabályozás tartalmi lényegéhez igazodva -, a
minimum járulékalap megnevezést, és annak összegszerű meghatározását a
minimálbér kétszerese meghatározás váltotta fel, majd 2010. január 1-jétől
kezdődően a minimálbér kétszereséhez igazított „elvárt” járulékalap helyett a
társas (és az egyéni) vállalkozók esetében bevezetésre került a tevékenységre
jellemző kereset fogalma. [A Tbj. 2010. január 1-jétől 2010. december 31-éig
hatályban volt 4. § q) pontja értelmében: „Tevékenységre jellemző kereset: a
természetes személy főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak
megfelelő díjazás.”]
A tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés az Alkotmánybíróság
elé került, amely azt alkotmányosnak találta.
A jogalkotó annak ellenére a főállású társas (és egyéni) vállalkozókra
irányadó tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés megszüntetéséről
döntött, hogy az Alkotmánybíróság 898/B/2009. AB határozata értelmében az
nem minősült alkotmányellenesnek.
Figyelemmel arra, hogy 2011. január 1-jétől kezdődően megszűnt a
tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés, a jogalkotó - átmeneti
rendelkezésként - a Tbj. 62. § (2) bekezdésébe iktatott előírással kimondta,
hogy azokkal a járulékfizetésre kötelezettekkel szemben, akik nem megfelelően
alkalmazták a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés szabályait,
az állami adóhatóság emiatt nem alkalmazhat sem mulasztási bírság, sem
pedig adóbírság szankciót.
A Tbj. 27. § (1) bekezdésének 2012. január 1-jétől történt hatályon kívül
helyezését a társadalombiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből
történt kivezetése indokolta. Ezzel összefüggésben - az egyéni járulékok alapját
meghatározandó - módosításra került a Tbj. 27. § (2) bekezdése. A módosítások
értelmében a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított
társas vállalkozó a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék mellett 8,5 százalékos
mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék fizetésére kötelezett.
A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség 2012. december 31-éig legfeljebb a
járulékfizetési felső határig [Tbj. 2012. december 31-éig hatályban volt 24. § (2)
bekezdése] - ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem
állt fenn, úgy arányosítva - állt fenn.
A Tbj. 27. § (2) bekezdése harmadik mondatának, valamint (3) bekezdésének
hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy az egyes adótörvények és az azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII.
törvénnyel 2013. január 1-jétől megszüntetésre került az egyéni nyugdíjjárulék-
fizetési felső határ.
Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ban
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012 decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
A „főállású” társas vállalkozóknál 2012. január 1-jétől elválik egymástól a
nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék legkisebb
alapja, így
- előbbinél legalább a minimálbér,
- utóbbinál a minimálbér másfélszerese
alapján kell a fizetési kötelezettségnek eleget tenni. (A minimum járulékalapok
közötti eltérés oka annak biztosítása, hogy a vállalkozók az egészségügyi
ellátások fedezetéhez arányosabban járuljanak hozzá. Minimálbéren a garantált
minimálbért is érteni kell.)
Megszűnt a minimális járulékalap „havi átlagos” számítással kapcsolatos
szabály, így a járulékfizetési kötelezettséget már nem „göngyölítve” havi
átlagban, hanem havonta kell megállapítani.
A tagdíjra utaló szövegrész e bekezdésből történő elhagyását a magán-
nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása indokolta.
A személyes közreműködés díjazását meghatározó, a Tbj. 27. § (4)
bekezdésében foglalt módosítás azért volt szükséges, mert a Tbj. 4. § d)
pontjának 5. alpontja 2012. január 1-jétől - azáltal, hogy társas vállalkozónak
minősítette őket - kiterjesztette a minimális járulékalap utáni járulékfizetés
kötelezettségét azokra, akik 2011. december 31-éig megbízás alapján látták el
cégükben az ügyvezetői feladatokat.
Társas vállalkozónak minősül az a tag, aki az ügyvezetést megbízással látja
el, és e mellett a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen más
jogviszonyban nem működik közre. Társas vállalkozónak minősül az a tag is, aki
az ügyvezetést megbízással látja el, és e mellett a társaság tevékenységében
ténylegesen és személyesen munkaviszonyban, vagy megbízással működik
közre.
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van,
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
- egyrészt 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt],
- másrészt 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj. 27. §-ának - a társas
vállalkozás korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére vonatkozó - (5)
bekezdése, amely a jogalkotónak a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvényben megfogalmazott eredeti koncepciója szerint 2013.
január 1-jétől hatályát vesztette volna.
Tekintettel arra, hogy az egyes nyugdíjbiztosítási és szociális tárgyú
kormányrendeletek módosításáról szóló 425/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
értelmében nem lépett hatályba a korhatár előtti ellátás, a szolgálati
járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék
eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek
módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 40. § (2) bekezdése,
2012. december 31-ét követően is hatályban maradt
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés
eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő
mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás
szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól szóló 34/2007. (XII. 21.) SZMM
rendelet.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.

Kapcsolódó joggyakorlat
898/B/2009. AB határozat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII.
törvény 3. § 9. e) és 86. pontja, 16. § (5)-(6) bekezdése, valamint 25. § (5), (6)
és (7) bekezdése, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi
LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja és (4) bekezdése, valamint
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § q) pontja
alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Tbj. 28. §-ához:

Meghatározásra került, hogy melyek azok az időtartamok, amelyekre a

minimum járulékalap (minimálbér) alapulvételével nem köteles
- a társas vállalkozás társadalombiztosítási járulékot, illetve
- a társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci
járulékot fizetni [Tbj. 28. § (1) bekezdés a)-d) pont].
Szintén szabályozta a jogalkotó, hogy abban az esetben hogyan kell eljárni a
járulékfizetési alsó határ kiszámításánál, illetve a járulékfizetési felső határ
csökkentésénél, amikor a hivatkozott körülmények nem állnak fenn a naptári
hónap teljes tartama alatt, illetve amennyiben a társas vállalkozó biztosítási
jogviszonyának kezdete, vagy megszűnése hóközi időpontra esik. [A Tbj. 28. §
(2) bekezdésében 2015. január 1-jétől történt technikai jellegű módosítást az
indokolta, hogy a visszahivatkozás a Tbj. 27. § (1) bekezdésére történt, amely
bekezdés 2012. január 1-je óta - a társadalombiztosítási járulék kivezetésével
összefüggésben - rendelkezést nem tartalmaz. A visszahivatkozás - 2015.
január 1-jétől - helyesen a Tbj. 27. § (2) bekezdésére történik.]
A Tbj. 28. § (2) bekezdése második mondatának hatályon kívül helyezését az
indokolta, hogy az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-
jétől megszüntetésre került az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ.
Az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ában
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
2013. július 1-jétől az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi
közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII.
törvény - annak indokolása szerint a saját háztartásukban nevelt legalább
három gyermekükre tekintettel gyermeknevelési támogatásban részesülő
főállású anyák önfoglalkoztatási lehetőségének segítése érdekében - a Tbj. 28.
§ (1) bekezdésének a) pontját módosítva hatályon kívül helyezte azt a szabályt,
amely előírta, hogy az említett személyek gyermeknevelési támogatás
folyósítása melletti munkavégzésük esetén társas vállalkozóként a minimum
járulékalap után kötelesek a járulékokat megfizetni. (A családok támogatásáról
szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 24. §-a értelmében a gyermeknevelési
támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet heti harminc órát meg
nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a
munkavégzés otthonában történik.)
A Tbj. 28. § (1) bekezdés a) pontjában a terhességi-gyermekágyi segélyt az
egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról
szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-gyermekágyi segély
csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez kapcsolódó technikai
módosításként 2015. január 1-jei hatállyal csecsemőgondozási díjra „cserélte”
a jogalkotó.
A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől
történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási
támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást
segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés
gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől
átvezetésre került a Tbj. 28. § (1) bekezdés a) pontján.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról

Az egyéni vállalkozók járulékfizetése (Tbj. 29-30. §)

Tbj. 29. §-ához:

A biztosított egyéni vállalkozó a biztosítási kötelezettsége keletkezésének

napjától annak megszűnése napjáig köteles járulékot fizetni.
A biztosított egyéni vállalkozót terhelő járulékok alapjának „történeti”
alakulása („elvárt”minimum járulékalap, minimálbér kétszerese, tevékenységre
jellemző kereset, majd 2011. január 1-je óta ismét minimum járulékalap)
megegyezik a társas vállalkozót terhelő járulékok kapcsán a Tbj. 27. §-ánál
ismertetettekkel.
 Az egyéni vállalkozó fizetési kötelezettségei köréből 2012. január 1-jétől
szintén kivezetésre került a társadalombiztosítási járulék. [A jogalkotó ekkortól
hatályon kívül helyezte a Tbj. 29. § (1) bekezdését.]
A társadalombiztosítási járulék kivezetését követően újra kellett definiálni az
ún. egyéni járulékok alapját, amely 2011. december 31-éig azonos volt a
társadalombiztosítási járulék alapjával. A módosítások értelmében 2012. január
1-jétől a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított egyéni
vállalkozó a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék mellett 8,5 százalékos
mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék fizetésére kötelezett. A
tagdíjra utaló szövegrész elhagyását a magán-nyugdíjpénztári rendszer
megváltoztatása indokolta.
A „főállású” egyéni vállalkozóknál is elválik egymástól a nyugdíjjárulék és az
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék legkisebb alapja
- előbbinél legalább a minimálbér,
- utóbbinál a minimálbér másfélszerese
alapján kell a fizetési kötelezettségnek eleget tenni [Tbj. 29. § (3) bekezdés].
A minimum járulékalapok közötti eltérés oka annak biztosítása, hogy a
vállalkozók az egészségügyi ellátások fedezetéhez arányosabban járuljanak
hozzá. Minimálbéren a garantált minimálbért is érteni kell.
Megszűnt a minimális járulékalap „havi átlagos” számítással kapcsolatos
szabály, így a járulékfizetési kötelezettséget már nem „göngyölítve” havi
átlagban, hanem havonta kell megállapítani.
Meghatározásra került, hogy melyek azok az időtartamok, amelyekre a
biztosított egyéni vállalkozó nem köteles nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási
és munkaerő-piaci járulékot fizetni [Tbj. 29. § (4) bekezdés], illetve hogyan kell
eljárni a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál, illetve a járulékfizetési felső
határ csökkentésénél, amikor a hivatkozott körülmények nem állnak fenn a
naptári hónap teljes tartama alatt, illetve amennyiben az egyéni vállalkozó
biztosítási jogviszonyának kezdete, vagy megszűnése hóközi időpontra esik
[Tbj. 29. § (5) bekezdés].
A biztosított egyéni vállalkozót terhelő nyugdíjjárulék tekintetében szintén
2012. december 31-éig érvényesült a járulékfizetési felső határ.
A Tbj. 29. § (3) bekezdése harmadik mondatának és (5) bekezdése második
mondatának hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől megszüntetésre került az
egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ.
Az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ában
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
2012. január 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 29. § (7) bekezdése, mert
ekkortól megszűnt a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozók külön kategóriája.
[A Tbj. 4. § ba) pontja hatályon kívül helyezésre került.]
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény 2012. december 31-étől hatályos 68-70. §-ai két évvel
kitolták a korkedvezményre való jogosultság megszerzésének a 2012. január 1-
jét megelőző szabályok szerinti lehetőségét.
A T/9401. számú törvényjavaslathoz benyújtott 11. számú módosító javaslat
indokolása szerint „a korkedvezményes rendszer átalakításának első
lépéseként tiszta képet kell kapni arról, hogy a kedvezményre jogosító
munkakörökben pontosan mely elháríthatatlan ártalmak vannak jelen, amelyek
a kedvezményt megalapozzák. Az új rendszer a jelenlegi felülvizsgálata után
vezethető be. A felülvizsgálatra két év szükséges, addig a jelenlegi szabályozás
hatályban tartása indokolt.”
A 2012. december 31-étől hatályos módosítás következtében a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja
értelmében - egyebek mellett - 2011. december 31-ét követő kezdő naptól
korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig,
de legkésőbb 2014. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos
szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett.
Ezzel összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről,
a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII.
törvény 7. §-ának 2012. december 31-étől hatályos (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy az előbbiek szerinti esetben a jogosult a korhatár előtti
ellátást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány
év korkedvezményt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint:
a) a korhatár előtti ellátás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a
korhatár előtti ellátás kezdő napja 2012. január 1-je és 2014. december 31-e
között van,
b) az a) pontban nem említett esetben 2014. december 31-éig szerzett.
A korkedvezményre való jogosultság megszerzésére biztosított lehetőség - az
ellátások fedezetének biztosítása érdekében - megkívánta a korkedvezmény-
biztosítási járulék fizetésének fenntartását is.
Ezt technikailag úgy oldotta meg a jogalkotó, hogy az egyes törvényeknek a
központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint
egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
- egyrészt 69. §-ával hatályon kívül helyezte a korhatár előtti öregségi
nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 23. § (2) bekezdését [amely 64. §
(2) bekezdése és 104. § (2) bekezdése 2013. január 1-jén történő
hatálybalépéséről szólt],
- másrészt 70. §-ában rögzítette, hogy nem lép hatályba a korhatár előtti
öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 64. § (2) bekezdése és 104. § (2)
bekezdése.
Előbbiek értelmében továbbra is hatályban maradt a Tbj. 29. § (8) bekezdése
- a biztosított egyéni vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére
vonatkozóan -, amely a jogalkotónak a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvényben megfogalmazott eredeti koncepciója szerint 2013.
január 1-jétől hatályát vesztette volna.
Tekintettel arra, hogy az egyes nyugdíjbiztosítási és szociális tárgyú
kormányrendeletek módosításáról szóló 425/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
értelmében nem lépett hatályba a korhatár előtti ellátás, a szolgálati
járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék
eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek
módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 40. § (2) bekezdése,
2012. december 31-ét követően is hatályban maradt
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés
eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint
- a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő
mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás
szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól szóló 34/2007. (XII. 21.) SZMM
rendelet.
A 2012. évi CCVIII. törvény átmeneti jelleggel - annak indokolása értelmében
a kedvezményre jogosító munkakörökben jelen lévő, kedvezményt megalapozó
elháríthatatlan ártalmak és a korkedvezmény meglévő rendszere
felülvizsgálatáig - 2014. december 31-éig terjesztette csak ki a korkedvezmény
szerzésének lehetőségét. A jogalkotó azonban az átmeneti időszak letelte után
- 2015. január 1-jétől - a korkedvezmény rendszerét úgy vezette ki a
jogrendszerből, hogy annak helyébe a korkedvezményre jogosító munkakörök
felmérésén alapuló elháríthatatlan ártalmakat ellentételező új rendszert
meghatározott volna. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló
ellátásra való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is
kivezetésre került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan
rendelkezését hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási
járulékkal összefüggött. Fontos tudni, hogy 2014. december 31-ét követően
csak és kizárólag a korkedvezményre való jogosultság szerzésének lehetősége
szűnt meg, az addig megszerzett korkedvezményre való jogosultságot az
érintett biztosítottak - a szerzett jogok védelme értelmében - időbeli korlátozás
nélkül érvényesíthetik.
2013. július 1-jétől az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi
közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII.
törvény - annak indokolása szerint a saját háztartásukban nevelt legalább
három gyermekükre tekintettel gyermeknevelési támogatásban részesülő
főállású anyák önfoglalkoztatási lehetőségének segítése érdekében - a Tbj. 29.
§ (4) bekezdésének a) pontját módosítva hatályon kívül helyezte azt a szabályt,
amely előírta, hogy az említett személyek gyermeknevelési támogatás
folyósítása melletti munkavégzésük esetén egyéni vállalkozóként a minimum
járulékalap után kötelesek a járulékokat megfizetni. (A családok támogatásáról
szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 24. §-a értelmében a gyermeknevelési
támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet heti harminc órát meg
nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a
munkavégzés otthonában történik.)
A Tbj. 29. § (4) bekezdés a) pontjában a terhességi-gyermekágyi segélyt az
egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról
szóló 2014. évi CXI. törvénynek a terhességi-gyermekágyi segély
csecsemőgondozási díjra történő átnevezéséhez kapcsolódó technikai
módosításként 2015. január 1-jei hatállyal csecsemőgondozási díjra „cserélte”
a jogalkotó.
A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől
történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási
támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást
segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés
gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől
átvezetésre került a Tbj. 29. § (4) bekezdés a) pontján

Kapcsolódó joggyakorlat
898/B/2009. AB határozat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII.
törvény 3. § 9. e) és 86. pontja, 16. § (5)-(6) bekezdése, valamint 25. § (5), (6)
és (7) bekezdése, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi
LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja és (4) bekezdése, valamint
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § q) pontja
alkotmányellenességének vizsgálatáról.
KGD2009. 12. A jogutódlás az egyéni céggel együtt megszünteti az egyéni
vállalkozói minőséget is, tényleges egyéni vállalkozói tevékenység hiányában
biztosítási jogviszony nem állapítható meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2013. évi XXXVII. törvény az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos
nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény e korhatár előtti ellátásról és a szolgálati
járandóságról
2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Tbj. 29/A. §-ához:

A Tbj. 29/A. §-a az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó biztosított
egyéni vállalkozó általánostól eltérő járulékfizetési szabályait rögzíti. Ennek két
központi eleme van.
Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó biztosított egyéni
vállalkozó
- egyrészt a biztosított egyéni vállalkozókra vonatkozó fő szabálytól eltérően
a nyugdíjjárulékot a minimálbér [Tbj. 4. § s) pontja], az egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulékot pedig a minimálbér másfélszeres összege után
köteles megfizetni,
- másrészt a Tbj. 29/A. § (3) és (4) bekezdése szerint az állami adóhatósághoz
benyújtott - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint
végrehajtható okiratnak minősülő - egyoldalú nyilatkozatával választhatja,
hogy a járulékokat a minimálbérnél magasabb járulékalap után fizeti meg.
Az egészségügyi ellátásokhoz fedezetéhez való arányosabb hozzájárulás
érdekében került 2012. január 1-jétől bevezetésre az egészségbiztosítási és
munkaerő-piaci járulék tekintetében a tárgyév első napján érvényes
minimálbér másfélszeresében meghatározott új járulékalap az egyszerűsített
vállalkozói adó hatálya alá tartozó biztosított egyéni vállalkozóknál is. A
járulékfizetési felső határig történő nyugdíjjárulék befizetésének alapja
továbbra is a minimálbér. (A minimum járulékalapok közötti eltérés oka, annak
biztosítása, hogy a vállalkozók az egészségügyi ellátások fedezetéhez
arányosabban járuljanak hozzá. Minimálbéren a garantált minimálbért is érteni
kell.)
Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó biztosított egyéni
vállalkozók kötelezettségei közül is kivezetésre került 2012. január 1-jétől a
társadalombiztosítási járulék.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2010. 101. Külön nyilatkozattal vállalható magasabb járulékfizetéssel
magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás megszerzésére a törvény csak
2003. január 1-jétől ad lehetőséget.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

Tbj. 30. §-ához:

A Tbj. 30. §-át a 2010. évi CXXIII. törvény 169. § i) pontja 2011. január 1-jétől
helyezte hatályon kívül.

A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése (Tbj. 30/A. §)

Tbj. 30/A. §-ához:

2007. január 1-jétől a Tbj. 5. § (1) bekezdésének i) pontja mondja meg, hogy
a mezőgazdasági őstermelő [Tbj. 4. § w) pontja, személyi jövedelemadóról
szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 18. pontja] mikor esik biztosítási
kötelezettség alá.
A Tbj. 30/A. §-a a biztosított mezőgazdasági őstermelő három típusát
különbözteti meg:
1. tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelő [Tbj. 4. § x)
pontja],
2. tevékenységét nem a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelő, akinek
az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele - a
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított,
egyébként bevételnek számító támogatást figyelmen kívül hagyva -
meghaladja a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 19.
pontjában a mezőgazdasági kistermelőre vonatkozóan meghatározott bevételi
értékhatárt,
3. tevékenységét nem a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelő, akinek
az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele - a
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított,
egyébként bevételnek számító támogatást figyelmen kívül hagyva - nem
haladja meg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 19.
pontjában a mezőgazdasági kistermelőre vonatkozóan meghatározott bevételi
értékhatárt.
Az 1. és 2. pontban meghatározott mezőgazdasági őstermelők a minimálbér
[Tbj. 4. § s) pontja] alapulvételével kötelesek járulékfizetésre. A Tbj. 30/A. § (1)
bekezdésben rögzített szabályból kitűnik, hogy az említett pontok szerinti
mezőgazdasági őstermelőket a nyugdíjjárulék, a természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulék az általános szabályok szerinti mértékben terheli,
ugyanakkor munkaerő-piaci járulék fizetésére nem kötelezettek.
A 3. pontban meghatározott mezőgazdasági őstermelő a minimálbéren [Tbj.
4. § s) pontja] alapuló járulékfizetési kötelezettől eltérően az őstermelői
tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 20 százaléka
után 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10
százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet. [Tbj. 30/A. § (2) bekezdése]
Munkaerő-piaci járulék fizetésére a 3. pont szerinti mezőgazdasági őstermelő
sem kötelezett. [Az egészségbiztosítási járulék fizetését a természetbeni
egészségbiztosítási járulékra korlátozó szabályból következik, hogy a 3.
pontban meghatározott mezőgazdasági őstermelők egészségügyi
szolgáltatásra (természetbeni ellátásra) jogosultak, azonban az
egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira (terhességi-gyermekágyi segély,
gyermekgondozási díj, táppénz) nem szereznek jogot.]
Magasabb összegű nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási ellátások biztosítása
érdekében mindhárom típusba tartozó mezőgazdasági őstermelő a tárgyév első
negyedévére vonatkozó adóbevallásában tett - az adózás rendjéről szóló 2003.
évi XCII. törvény szerint végrehajtható okiratnak minősülő - nyilatkozattal
vállalhatja, hogy az általa fizetendő járulékokat a reá vonatkozóan kötelezően
előírt járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg [Tbj. 30/A. § (3)
bekezdése].
A biztosított mezőgazdasági őstermelő ugyanazon időtartamokra nem köteles
járulékfizetésre, mint amely időszakokat az egyéni vállalkozó esetében a
jogalkotó a Tbj. 29. § (4) bekezdésében a járulékfizetési kötelezettség alól
kivett.
A Tbj. 30/A. § (1)-(3) bekezdései 2012. január 1-jétől történt módosításait a
társadalombiztosítási járulék részét képező nyugdíjbiztosítási járulék,
természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék a fizetési kötelezettségek
köréből történt kivezetése indokolta. A tagdíjra utaló szövegrész e
bekezdésekből történő elhagyásának pedig a magán-nyugdíjpénztári rendszer
megváltoztatása az alapja.
A Tbj. 30/A. § (5) bekezdése 2012. január 1-jétől történt hatályon kívül
helyezésére pedig azért került sor, mert a magán-nyugdíjpénztári tag
őstermelők után a 2011. január 1-je és 2011. december 31-e közötti
időszakban esedékes fizetendő tagdíj, illetve nyugdíjjárulék mértékét írta elő.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony

egyidejű fennállása esetén (Tbj. 31-33. §)
Tbj. 31. §-ához:

A több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

érvényesülő általános szabályokat a 31. § (1) bekezdése, a speciális -
biztosítási jogviszonytól függő - szabályokat pedig (4)-(6) bekezdései
tartalmazzák.
Általános elv, hogy
- a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a
nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot,
ugyanakkor
- a nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban [Tbj. 5.
§] és meghatározott ellátások [Tbj. 26. § (1) bekezdés] után - a 2012. december
31-éig hatályban volt előírások értelmében - együttesen legfeljebb a
járulékfizetési felső határig kellett megfizetni.
A nyugdíjjárulék levonására, és a foglalkoztatónak a nyugdíjjárulék-túlfizetés
esetére a vonatkozó visszafizetési kötelezettségét 2012. december 31-éig a
Tbj. 31. § (2) bekezdése rögzítette.
Az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ában
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
Speciális előírás vonatkozik arra, ha
- az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozó legalább heti 36 órás
foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, úgy a természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot a ténylegesen elért
járulékalapot képező jövedelem, egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint
adózó egyéni vállalkozó esetében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló
2002. évi XLIII. törvény szerinti adóalap 4 százaléka után kell megfizetni.
Munkaerő-piaci járulékot e körbe tartozók nem kötelesek fizetni [Tbj. 31. § (4)
bekezdés a) pont];
- az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási
intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, úgy
a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a
nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem,
egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó
esetében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény
szerinti adóalap 4 százaléka, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében pedig az
átalányban megállapított jövedelem. Munkaerő-piaci járulékot e körbe tartozók
sem kötelesek fizetni [Tbj. 31. § (4) bekezdés b) pont];
- annak jelentősége van, ott a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az
egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidő összeszámítandó
[Tbj. 31. § (4) bekezdés],
- a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen
közreműködő tagja, úgy a Tbj. 27. § (2) bekezdésében előírt legkisebb összegű
járulékot - évente egy alkalommal, a tárgyév január 31-éig a társaság felé tett
nyilatkozatával - történő választása szerint egy gazdasági társaságnál kell csak
figyelembe venni, a többi társaság esetében a járulékfizetés alapja az e
tevékenységből ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem [Tbj. 31. §
(5) bekezdés];
- az egyéni vállalkozó egyben társas vállalkozóként is biztosított,
járulékfizetési kötelezettsége főszabály szerint „főfoglalkozású” egyéni
vállalkozóként [Tbj. 29. § (3) bekezdés, illetőleg 29/A. § (1) bekezdés] szerint áll
fenn. Ilyen esetben a társas vállalkozásnál (további társas vállalkozásoknál)
fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot
képező jövedelem. A szabályozás azonban rugalmas, mert a Tbj. 31. § (6)
bekezdése szerint az egyéni vállalkozó azt is választhatja, hogy a
minimumjárulék fizetési kötelezettségnek társas vállalkozóként tesz eleget.
2012. január 1-jétől módosult
- a Tbj. 31. § (1) bekezdése. A módosítást a társadalombiztosítási járuléknak a
fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta. A tagdíjra utaló
szövegrész e bekezdésből történő elhagyását pedig a magán-nyugdíjpénztári
rendszer megváltoztatása indokolta.
- a Tbj. 31. § (4) bekezdése. A módosítás a társadalombiztosítási járuléknak a
fizetési kötelezettségek közül történő kivezetésével, illetőleg azzal van
összefüggésben, hogy megszűnt a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó
munkaviszonnyal rendelkező biztosítottak az egyidejűleg fennálló biztosítási
kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya esetére szóló pénzbeli
egészségbiztosítási járulék alóli mentessége. A tagdíjra utaló szövegrész e
bekezdésből történő elhagyását pedig a magán-nyugdíjpénztári rendszer
megváltoztatása indokolta.
- a Tbj. 31. § (5) bekezdése. A módosítást részben a társadalombiztosítási
járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése, részben pedig
a társas vállalkozó új - ügyvezetői minőségen alapuló Tbj. 4. § d) pont 5.
alpontja szerinti - kategóriája indokolta.
- a Tbj. 31. § (6) bekezdése. A Tbj. 29. § (3) bekezdésére, illetve 29/A. § (1)
bekezdésére történő visszahivatkozás oka, hogy a „főállású” egyéni illetve
társas vállalkozóknál elválik egymástól a nyugdíjjárulék és az
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék legkisebb alapja.
2012. január 31-jétől hatályon kívül helyezésre került
- a Tbj. 31. § (3) bekezdése. A hatályon kívül helyezés a járulékalap
szélesítésére irányult. Eredményeképpen megszűnt a legalább heti 36 órás
foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkező biztosítottak az egyidejűleg
fennálló biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya esetére
szóló pénzbeli egészségbiztosítási járulék alóli mentessége. A Tbj. 31. § (3)
bekezdése hatályon kívül helyezéséből, és a Tbj. 31. § (1) bekezdésének új
előírásából az következik, hogy a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a több
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló biztosítottnak minden
jogviszonya után meg kell fizetnie (illetve azt tőle le kell vonni).
- a Tbj. 31. § (7) bekezdése. A hatályon kívül helyezés a járulékalap
szélesítésére irányult. Eredményeképpen megszűnt a Magyar Honvédség, a
rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Adó-
és Vámhivatal hivatásos állományú tagjának a további jogviszonyából
származó jövedelme utáni nyugdíjjárulék fizetés alóli mentessége, tehát -
főszabály szerint - a járulékalap után az említetteknek is mindegyik
jogviszonyban meg kell fizetniük a nyugdíjjárulékot, és az egészségbiztosítási-
és munkaerő-piaci járulékot. A tagdíjra utaló szövegrész e bekezdésből történő
elhagyását pedig a magán-nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása indokolta.
Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási
együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 64. § c)
pontja értelmében 2013. július 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 31. § (4)
bekezdésének a) pontjában az „- átalányadózónak nem minősülő -” szövegrész.
A Tbj. ezen módosítását az indokolta, hogy a személyi jövedelemadóról szóló
1995. évi CXVII. törvény 2013. január 1-jétől történt változásai következtében
az átalányadózó egyéni vállalkozó a korábbi előírásoktól eltérően állhat
munkaviszonyban. Tehát a Tbj.-ben szükségesé vált egy olyan módosítás, ami
rögzíti, hogy a heti 36 órás munkaviszonyban álló átalányadózó vállalkozókra
sem terjed ki a minimum járulékalap utáni fizetési kötelezettség, és így „csak”
a tényleges vállalkozói jövedelmük képezi a járulékfizetési kötelezettség
alapját.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi XXXVII. törvény az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos
nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról

Tbj. 32. §-ához:

A Tbj. 32. §-át a 2005. évi CXIX. törvény 202. § (2) bekezdés a) pontja 2006.
január 1-jétől helyezte hatályon kívül.

Tbj. 33. §-ához:

A Tbj. 33. §-át korábbi alcímével („A magánnyugdíjrendszer keretében

fizetendő tagdíj”) együtt a 2011. évi CXCIV. törvény 48. § (2) bekezdés g)
pontja 2011. december 31-étől helyezte hatályon kívül.

Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra (Tbj. 34-35. §)

Ezen alcím előírásai alapján a társadalombiztosítás ellátásai közül
nyugellátásra, illetve egészségügyi szolgáltatásra szerezhető jogosultság -
megállapodás alapján - a jogszerző, vagy annak javára más személy vagy szerv
által történő járulékfizetés ellenében.

Tbj. 34. §-ához:

1. A megállapodások fajtái
A nyugdíjbiztosítási ágazat hatáskörébe tartozó Tbj. 34. § (1)-(9), továbbá
(14)-(15) bekezdései szerinti jogszerzési lehetőségeknek a következő
csoportosítása adható:
Nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem
szerzésére (elismerésére) köthető megállapodások; úgymint megállapodások a
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem
szerzésére [Tbj. 34. § (1) bekezdés].
Annak következtében, hogy az egyes törvényeknek és törvényi
rendelkezéseknek a jogrendszer túlszabályozottságának megszüntetése
érdekében szükséges technikai deregulációjáról szóló 2012. évi LXXVI. törvény
2013. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a Tbj. módosításáról szóló 1998. évi
LXVII. törvényt, megszűnt a speciális - visszamenőleges jellegű -
megállapodások kötésének lehetősége az 1996. december 31-e és 1998.
január 1-je között a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosítottak
szolgálati idejének elismerésére és a majdani nyugellátás alapjául szolgáló
kereset figyelembevételére. [A szolgálati idő és nyugdíjalapot képező
jövedelem szerzésére köthető megállapodások általános szabályaitól való
eltérés lehetőségét 2012. december 31-éig az 1998. évi LXVII. törvény 22. § (6)
bekezdése biztosította. Ezt követően annak ellenére nincs ilyen megállapodás
kötésére lehetőség, hogy a jogalkotó a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm.
rendeletnek az említett megállapodások részletszabályait rögzítő 29. §-át nem
helyezte hatályon kívül.]

2. A szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzésére

köthető megállapodások
Szolgálati idő szerzésére köthető megállapodások, azaz
1. a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz (társadalombiztosítási
öregségi nyugdíjhoz), szükséges húsz évből, illetve az öregségi résznyugdíjhoz
előírt tizenöt év szolgálati időből hiányzó (maximum öt év) szolgálati időre
köthető megállapodások [Tbj. 34. § (5) bekezdés b) pont];
2. a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok és
a doktoranduszképzés idejének megfelelő időtartam szolgálati időként történő
elismerésére köthető megállapodások [Tbj. 34. § (5) bekezdés a) pont];
3. a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére
köthető megállapodás 1998. évre [Tbj. 34. § (8) bekezdés a) pont].
A Tbj. 34. § (1) bekezdése szerint nyugellátásra jogosító szolgálati idő és
nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából azok a nagykorú belföldi
személyek köthetnek megállapodást, akik nem sajátjogú nyugdíjasok és nem
állnak biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban (pl.: nem állnak
munkaviszonyban, nem kiegészítő tevékenységűnek minősülő egyéni vagy
társas vállalkozók), továbbá akikre a társadalombiztosítási kötelezettség az
Európai Unió koordinációs rendeletei és nemzetközi szerződés értelmében sem
terjed ki.
A Tbj. 34. § (1) bekezdésnek az egyes adótörvények és az azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel történt
módosítás értelmében 2013. január 1-jétől nyugellátásra jogosító szolgálati idő
és nyugdíjalapot képező jövedelem - nyugdíjjárulék fizetése ellenében történő -
szerzésére a magán-nyugdíjpénztári tagok a nem pénztártagokkal megegyező
feltételekkel köthetnek megállapodást. [A magán-nyugdíjpénztári rendszer
2010. évben megkezdett átalakításával összefüggésben a magán-
nyugdíjpénztári tagok - a tagdíj mértékével csökkentett mértékű nyugdíjjárulék
fizetése ellenében történő - megállapodás kötési lehetősége 2011. december 1-
jével megszűnt. Ugyanakkor 2011. december 31-étől kezdődően - magán-
nyugdíjpénztári tagságtól függetlenül - a biztosítottak nyugdíjjárulék fizetési
kötelezettsége egységes mértékben áll fenn. A jogalkotó erre figyelemmel nem
látta indokoltnak a magán-nyugdíjpénztári tagok kizárását a megállapodás
kötés keretében történő jogszerzésből.]
A megállapodás keretében a mindenkori nyugdíjjárulékot havonta kell
megfizetni. A megállapodás ezen fajtájával a jogszerzés a jövőre nézve
történik. A havi fizetési kötelezettség elmulasztása a megállapodás
megszűnését vonja maga után.
A Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás keretében történő
járulékfizetés alapja a megállapodást kötő által megjelölt jövedelem, azzal,
hogy alsó határa a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér
összege.
A Tbj. 34. § (4) bekezdésben meghatározott „járulékalap”felső határa 2012.
december 31-éig a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felső
határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított
összeg volt. A Tbj. 34. § (4) bekezdésének módosítását az indokolta, hogy az
egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől megszüntetésre került
az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ, így a Tbj. 34. § (1) bekezdése
szerinti megállapodás alapján történő járulékfizetés esetén sem indokolt felső
határ érvényesítése.

3. Egyéb szabályok
A Tbj. 34. § (5) bekezdésének b) pontja alapján társadalombiztosítási öregségi
teljes nyugdíjhoz meghatározott húsz év szolgálati idő, vagy - az igénylőre
irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén
- az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében
kizárólag az említett öregségi résznyugdíjra, illetőleg öregségi teljes nyugdíjra
jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idő, legfeljebb azonban öt naptári
év szolgálati idő megszerzésére irányuló megállapodás megkötése a
nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat elleni
jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető. A nyugdíjjárulékot
a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben kell
megfizetni. E határidő indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal
meghosszabbítható.
A Tbj. 34. § (5) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti megállapodás
megkötésére magán-nyugdíjpénztári tagok 2013. január 1-jétől ismételten
jogosultak. Esetükben a tagdíj mértékével csökkentett mértékű nyugdíjjárulék
fizetése ellenében történő megállapodás kötési lehetőség szintén 2011.
december 1-jével szűnt meg. A 2013. január 1-jétől történt módosítás indoka
megegyezik a Tbj. 34. § (1) bekezdésénél kifejtettekkel.
Jogszabály értelmezés alapján a Tbj. 34. § (5) bekezdés a) pontja szerinti
megállapodás megkötésére magán-nyugdíjpénztári tagok abban az esetben a
2011. december 1-jétől 2012. december 31-éig terjedő időszakban is
jogosultak voltak, amennyiben annak tárgya 2011. december 1-jét megelőző
tanulmányok idejének szolgálati időként egyösszegű befizetéssel történő
megfizetése volt.
2012. január 1-jétől a nyugdíjbiztosítási vonatkozású megállapodások több
ponton módosultak.
A módosítások egyrészt abból következtek, hogy a társadalombiztosítási
járulékkal együtt az annak részét képező nyugdíjbiztosítási járulék is
kivezetésre került 2012. január 1-jétől kezdődően a jogrendszerből [Tbj. 34. §
(1), (4), (5), (6) és (7) bekezdés]. Természetesen az 1998. évi LXVII. törvény 22.
§ (6) bekezdése alapján a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított
1997. évre és/vagy 1998. évre vonatkozó szolgálati idő és nyugdíjalapot képező
jövedelem szerzésére kötött megállapodás keretében továbbra is az adott
időszakban érvényes mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék utólagos
megfizetésére kerülhet sor.
A Tbj. 34. § (8) bekezdés b) pontjának 2012. január 1-jétől történt hatályon
kívül helyezést a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénnyel
való összhang megteremtése indokolta. Ehhez kapcsolódó jogtechnikai jellegű
pontosításként - 2016. január 1-jétől - hatályon kívül helyezésre került a Tbj.
34. § (9) bekezdésének - az ilyen megállapodások alapján fizetendő
megváltozott összegű nyugdíjjárulék esedékességét szabályozó - második
bekezdése.
Az egészségbiztosítás ellátásai közül a Tbj. 34. § (10)-(12) bekezdései csupán
egészségügyi szolgáltatásra történő megállapodás kötésének lehetőségét
biztosítják.
A hatályos szabályozás csak azok számára teszi lehetővé, hogy önkéntes
döntésük alapján az egészségügyi szolgáltatás biztosítására megállapodás
alapján történő egészségbiztosítási járulékfizetéssel szerezzenek jogot, akik a
Tbj. 11. §-a és 13. §-a alapján nem biztosítottak, illetve a Tbj. 16. § (1)-(4)
bekezdései alapján egészségügyi szolgáltatásra egyébként nem jogosultak.
[2005. november 23-án - a 2005. évi CXIX. tv. kihirdetését követő 8. napon -
hatályát vesztette a Tbj. 34. § (3) bekezdésében foglalt azon lehetőség, amely
alapján a biztosítottnak, illetve biztosított eltartott hozzátartozójának nem
minősülő, illetve az egészségügyi szolgáltatásra egyébként nem jogosult
belföldi személyek a pénzbeli ellátásokat (terhességi-gyermekágyi segély,
gyermekgondozási díj, táppénz) is magában foglaló egészségbiztosítási
ellátásokat szerezhettek megállapodás keretében vállalt, 15%-os mértékű
egészségbiztosítási járulék megfizetésével. A 2005. évi CXIX. tv. 202. § (4)
bekezdése értelmében a 2005. november 23-áig hatályos rendelkezés alapján
megkötött megállapodások 2006. május 1-jével megszűntek, de a szerzett
jogokra figyelemmel a Tbj. 34. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése
nem érintette a korábbi - megállapodás keretében történt egészségbiztosítási
járulékfizetéssel történt - jogszerzés alapján folyamatban lévő ellátásokat.]
A Tbj. 34. § (12) bekezdése - a (10) bekezdésben foglalt általános szabályhoz
képest - kedvezőbb járulékmértékkel biztosít lehetőséget a Magyarország
területén oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében
tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására
irányuló megállapodás kötésére.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jei hatállyal beiktatott Tbj.
34. § (14) és (15) bekezdések - új jogintézményként - a köztársasági elnök saját
jogú nyugdíjasnak [Tbj. 4. § f) pont] nem minősülő házastársa tekintetében
fogalmaznak meg az általánostól eltérő quasi megállapodási szabályokat,
amelyek közül 2015. április 1-jétől hatályon kívül helyezésre került azon
rendelkezés, hogy „a járulékokat a Köztársasági Elnöki Hivatal fizeti meg és
vallja be, továbbá teljesíti a biztosítotti bejelentést”.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2012. évi LXXVI. törvény egyes törvényeknek és törvényi rendelkezéseknek a
jogrendszer túlszabályozottságának megszüntetése érdekében szükséges
technikai deregulációjáról
1998. évi LXVII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény módosításáról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Tbj. 35. §-ához:

A jogalkotó rendezte a megállapodások tartalmi elemeit [Tbj. 35. § (1)

bekezdése], azok létrejöttének időpontját, a járulékfizetés határidejét, a fizetési
késedelem jogkövetkezményeit [Tbj. 35. § (2)-(3) bekezdése], és az
egészségügyi szolgáltatás igénybevételének - általánostól eltérő - szabályait
[Tbj. 35. § (5) bekezdése].
Fontos - garanciális - elem, hogy a megállapodások alapján szerzett nyugdíj-,
illetve egészségbiztosítási jogosultságokra a Tny., illetve az Ebtv. szabályai
vonatkoznak. Ezen szabály alól csak maga a Tbj. határozhat meg eltérést. Ilyen
a fentebb hivatkozott Tbj. 35. § (5) bekezdésében az egészségügyi szolgáltatás
igénybevételére meghatározott legalább hat havi járulékfizetés
megtörténtének kikötése.
2012. január 1-jétől módosult a Tbj. 35. § (3) bekezdése. A módosítás
érvényre juttatta a - társadalombiztosítási járulék részét képező -
nyugdíjbiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt
kivezetését.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése

(Tbj. 36-39/B. §)
Az alcím a Tbj. járulékfizetési rendszerének 2006. szeptember 1-jei hatállyal
történt átalakításakor került beiktatásra.
Ezen alcím alatt
- a kiegészítő tevékenységet folytató társas és egyéni vállalkozók (a korábban
fizetendő baleseti járulékot felváltó) egészségügyi szolgáltatási járulék és
nyugdíjjárulék,
- a magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint
- a központi költségvetés egészségügyi szolgáltatási járulék, továbbá
egészségügyi hozzájárulás
fizetésére vonatkozó szabályokat találjuk.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék az a fizetési kötelezettség, amely
mindhárom fenti kötelezetti kör esetében megjelenik. 2006. szeptember 1-jétől
- az akkor - új kötelezettség kétféle korábbi járulékfizetés helyébe lépett:
- egyrészt a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók 5
százalékos mértékű baleseti járulékfizetési kötelezettségét,
- másrészt pedig a Tbj. 39. § akkor hatályos (2) bekezdésében meghatározott
(biztosítottnak, vagy biztosított eltartott hozzátartozójának sem minősülő, és
egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. egyéb rendelkezései alapján sem jogosult)
személyek 11 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét
váltotta fel a magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési
kötelezettsége.
Az új kötelezettséget először százalékos mértékben határozta meg a
jogalkotó. Sőt, a kötelezettség mértéke 2006. szeptember 1-jétől 2006.
december 31-éig kétféle volt:
- a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók esetében -
az egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó vállalkozói kivét
(átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem), illetve a társas
vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (elszámolt)
járulékalapot képező jövedelem alapulvételével - 10 százalékos mértékű,
- a magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége
esetében - a minimálbér alapulvételével - pedig 15 százalékos mértékű.
2007. január 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas
vállalkozók, valamint a magánszemélyek esetében fennálló százalékos mértékű
egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés - a korábbi járulékalapok
változatlansága mellett - egységesen 16 százalékban, majd 2007. április 1-jétől
9 százalékban került meghatározásra.
2007. április 1-jétől a magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetésére kötelezettek körének jelentős növekedését okozta, hogy
ekkortól megszűnt az egészségügyi szolgáltatás eltartott hozzátartozóként
történő igénybevételének lehetősége. [2007. március 31-éig külön
egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés nélkül - eltartott hozzátartozóként -
volt jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére a biztosítottnak
minősülő személyek, valamint a Tbj. akkor hatályos 16. § (1) bekezdésének a)-
j) pontjaiban meghatározott személyek a Polgári Törvénykönyv 685. § b) pont
szerinti eltartott közeli hozzátartozója és élettársa, akinek jövedelme havonta
nem haladta meg a minimálbér 30 százalékát.]
2008. január 1-jétől kezdődően az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési
kötelezettség - mind a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas
vállalkozók, mind pedig a magánszemélyek esetében - fix összegű
kötelezettség, amelynek havi és napi összege azóta is évről évre változik.
2008. január 1-jétől az addigi kétféle jogcím mellett megjelent egy speciális
harmadik is, amelynek alapján egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésére
kerül sor. Ennek keretében - a Tbj. 16. §-ában meghatározott egyes
egészségügyi szolgáltatásra jogosulti kategóriába tartozó minden személy után
egységes összegben - a központi költségvetés havonta egészségügyi
szolgáltatási járulékot fizet. [A korábbi szabályok szerint a központi
költségvetés - a nemzeti kockázatközösség keretében - az egyes jogosulti
csoportok szerint differenciált járulékalap (pl. minimálbér, folyósított ellátás
összege) után fizette meg a 9 százalékos mértékű természetbeni
egészségbiztosítási járulékot.] A központi költségvetést terhelő egészségügyi
szolgáltatási járulék havi összege 2008. és 2009. években megegyezett a
kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók, illetve a
magánszemélyek után fizetendő fix összegű kötelezettséggel.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozókat terhelő
nyugdíjjárulék 2007. január 1-jétől március 31-éig terjedő időszakra
választható, majd 2007. április 1-jétől kötelező jelleggel fizetendő.
[Összhangban a Tny. 22/A. §-a szerinti 0,5%-os mértékű nyugdíjnöveléssel.]

Tbj. 36. §-ához:

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a fix összegű

egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének kötelezettsége a társas
vállalkozást terheli.
A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó nyugdíjjárulékot fizet,
melynek alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján
kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem.
A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének
megszűnése után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó
járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni a járulékot.
2015. január 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytató, vezető
tisztségviselői feladatokat ellátó, és a Tbj. 4. § d) pont 5. alpontja alapján ilyen
minőségében társas vállalkozónak minősülő személy nyugdíjjárulék-alapjának
pontosítása érdekében történt meg a Tbj. 36. § (1) és (2) bekezdései
szövegének kiegészítése az ügyvezetői díjazással.
A nyugdíjjárulék tekintetében 2012. december 31-ig érvényesült a
járulékfizetési felső határ. [A Tbj. 36. § (3) bekezdésének hatályon kívül
helyezését az indokolta, hogy az egyes adótörvények és az azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013.
január 1-jétől megszüntetésre került az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső
határ.]
Az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ban
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012 decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról

Tbj. 37. §-ához:

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót az egészségügyi

szolgáltatási járulék ugyancsak fix összegben terheli.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében a
nyugdíjjárulék alapja az e tevékenységéből származó vállalkozói kivét,
átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem.
A nyugdíjjárulék tekintetében 2012. december 31-éig érvényesült a
járulékfizetési felső határ. [A Tbj. 37. § (4) bekezdésének hatályon kívül
helyezését az indokolta, hogy az egyes adótörvények és az azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013.
január 1-jétől megszüntetésre került az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső
határ.]
Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ban
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet
folytató egyéni vállalkozót - előbbiektől eltérően - a nyugdíjjárulék
megfizetésének kötelezettsége az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002.
évi XLIII. törvényben meghatározott adóalap 10 százaléka után terheli.

Kapcsolódó jogi szabályozás

 2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról

Tbj. 37/A. §-ához:

Nem áll fenn az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének

kötelezettsége arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet
folytató vállalkozó
- keresőképtelen, gyermekgondozást segítő ellátásban részesül,
- fogvatartott,
- ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként fennálló kamarai
tagsága szünetel,
- egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel.
2014. január 1-jétől kezdődően a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni,
illetve társas vállalkozó után nem áll fenn az egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettség - egyéb esetek mellett - akkor sem, ha a
munkaviszonyában, vagy az egyidejűleg fennálló több munkaviszonyában
foglalkoztatása együttesen eléri a heti 36 órát.
Ezáltal az említett személyi körnek a „főfoglalkozású” vállalkozókhoz
hasonlóan nem keletkezik tényleges jövedelem hiányában járulékfizetési
kötelezettsége legalább heti 36 órás foglalkoztatás esetén. [Tbj. 2014. január 1-
jétől hatályos 37/A. § f) pontja.]
A kiegészítő tevékenységet folytató egyén, illetve társas vállalkozók esetében
a járulékfizetési kötelezettség alól kivett időtartamok a kiegészítő
tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni, illetve társas vállalkozók
tekintetében ekként meghatározott időtartamoktól egyrészt életkoruk okán
(katonai szolgálatot már nem teljesítenek), másrészt pedig azért különböznek,
mert egyes pénzbeli ellátásokra nem szerezhetnek jogot.
A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől
történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a gyermekgondozási
támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt gyermekgondozást
segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély megnevezés
gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016. január 1-jétől
átvezetésre került a Tbj. 37/A. § a) pontján.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIII. törvény egyes szociális, gyermekvédelmi,
családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról

Tbj. 38. §-ához:

Több kiegészítő tevékenységű jogviszony egyidejű fennállása esetén a

kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási
járulékot mindig csak egy jogviszonyban kell megfizetni [Tbj. 38. § (1)
bekezdése].
Arra nézve, hogy ez a jogviszony milyen esetben melyik, a Tbj. 38. § (2)-(4)
bekezdései rendelkeznek.
 Tbj. 39-39/B. §-ához:

A központi költségvetés a Tbj. 16. § (1) bekezdésének meghatározott

pontjaiban említett személyek egészségügyi szolgáltatásának fedezetét
- az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával és/vagy
- személyenként havonta fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulék
átutalásával
biztosítja.

1. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság feltételei

A központi költségvetést terhelő egészségügyi szolgáltatási járulék havi
összege 2008. és 2009. években megegyezett a kiegészítő tevékenységet
folytató egyéni és társas vállalkozók, illetve a magánszemélyek után fizetendő
fix összegű kötelezettséggel. 2010-2011-ben pedig a kötelezettség havi
összege 9300 forint volt, 2012. január 1-jétől pedig 5850 forint [Tbj. 39. § (1)
bekezdés és a Tbj. 26. § (5) bekezdés].
A Tbj. 39. § (2) bekezdése értelmében az a belföldi magánszemély is fix
összegű egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére kötelezett, aki
- nem biztosított és
- egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. 16. § (1) bekezdés a)-p) és s)-w) pontja,
valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak
végrehajtásáról szóló európai uniós rendeletek vagy nemzetközi egyezmény
alapján sem jogosult.
A magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége
az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnését követő naptól a
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony első napjáig, illetőleg a Tbj. 16. § (1)
bekezdés a)-p) és s)-w) pontjában meghatározott jogosultsági feltételek
bekövetkezésének napjáig áll fenn [Tbj. 39/A. § (1) bekezdés].
A Tbj. 16. §-ának 2012. január 1-jétől hatályos előírásai - külön járulékfizetés
nélkül - biztosítják a korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban és a
balettművészeti életjáradékban részesülők számára az egészségügyi
szolgáltatás igénybevételét. Ugyanakkor 2012. június 20-tól történt csak meg a
Tbj. 39. § (1)-(2) bekezdéseinek, valamint a Tbj. 39/A. § (1) bekezdésének ezzel
összhangban álló módosítása. A módosítások - a Tbj. ugyancsak 2012. június
20-tól hatályos 65/B. §-a értelmében - 2012. január 1-jétől alkalmazhatók.

2. Egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság passzív jogon

Az Ebtv. 29. § (9) bekezdése érelmében az egészségügyi szolgáltatás
igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszonynak, illetve a Tbj. 16. §
(1) bekezdés a)-o) és s) pontjában meghatározott jogosultsági feltételnek a
megszűnését követően ún. passzív jogon
- 45 napig marad fenn, amennyiben a jogosultsági feltétel a megszűnést
megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt,
- amennyiben a jogosultsági feltétel fennállásának az időtartama 45 napnál
rövidebb volt, akkor ezen időtartammal hosszabbodik meg,
- 45 napig marad fenn, ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően
fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál hosszabb ideig állt fenn és az
utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de a két
jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el.
Fontos, hogy ezek az előírások - az Ebtv. 29. § (10) bekezdése alapján - a
biztosítás szünetelése esetére nem vonatkoznak. A kötelezettség fennállása
meghatározásából következően a magánszemélyek egészségügyi
járulékfizetési kötelezettsége sem keletkeztet passzív jogon igénybe vehető
egészségügyi ellátási jogosultságot. [A kötelezettség a biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszony első napjáig, illetőleg a Tbj. 16. § (1) bekezdés
a)-o) és s)-w) pontjában meghatározott jogosultsági feltételek
bekövetkezésének napjáig áll fenn. Ezek pedig egészségügyi ellátásra
jogosítanak.]

3. Eljárás járulékfizetési kötelezettség megszűnése esetén

A magánszemély az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségét
és annak megszűnését - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 20. §
(6) bekezdése alapján - 15 napon belül köteles bejelenteni a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal felé. A bejelentés alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az adóévre
vonatkozó havi járulékfizetési kötelezettséget az adószámlán előírja, és a
befizetéseket nyilvántartja. (Ennek érdekében az adóazonosító jellel nem
rendelkező magánszemély részére adóazonosító jelet állapít meg.)
A magánszemély - a főszabálytól eltérően - az egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettség megszűnését nem köteles a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal felé bejelenteni, ha e fizetési kötelezettség biztosítással járó olyan
jogviszony létesítése miatt szűnik meg, amelyet a Nemzeti Adó- és
Vámhivatalhoz bejelentettek. Ilyen esetben az érintett magánszemélyt
egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége megszűnéséről a
Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatalból értesíti [2003. évi XCII. törvény 20. § (7)
bekezdés].
Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség megállapítására utólag kerül
sor, a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt megfizetett
egészségügyi szolgáltatási járulékot a magánszemély visszaigényelheti a
Nemzeti Adó- és Vámhivataltól. Ennek érdekében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
felé be kell nyújtania a biztosítási jogviszony fennállásáról a foglalkoztató által
kiállított igazolást [Tbj. 39/A. § (2) bekezdés].
2015. január 1-jétől hatályos előírás, hogy az állami adóhatóság kérelemre,
visszamenőleges hatállyal törli a külföldön élő magánszemély Tbj. 39. § (2)
bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettségét, ha a magánszemély hitelt
érdemlően - különösen a tartózkodást, illetve az egészségbiztosítási jogviszonyt
igazoló okirattal - igazolja, hogy
- huzamos ideje, életvitelszerűen Magyarország területén kívül tartózkodik, és
- tartózkodási helyén annak jogszabályai szerinti egészségbiztosítási rendszer
hatálya alatt áll [2003. évi XCII. törvény 20. § (7c) bekezdés].
2009. július 1-jétől a magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettségének további feltétele, hogy a természetes személy
a bejelentkezését megelőzően megszakítás nélkül legalább egy éve a polgárok
személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint
bejelentett lakóhellyel rendelkezik Magyarország területén. 2013. július 1-jétől -
az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi XCIII.
törvénynek az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban 1954.
szeptember 28-án létrejött, a Hontalan Személyek Jogállásáról szóló
Egyezmény (kihirdette a 2002. évi II. törvény) rendelkezései érvényre juttatása
érdekében tett módosítása következtében - a feltételrendszer a tartózkodási
engedéllyel rendelkező hontalan személy esetén a harmadik országbeli
állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti
Magyarország területén bejelentett szálláshellyel egészült ki. Az egyéves
időtartamba beszámít az a legfeljebb kilencven napos időszak is, amely alatt a
belföldi személy nem rendelkezett Magyarország területén bejelentett
lakóhellyel. Ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az említett egy éves időtartamra
vonatkozóan a saját nyilvántartásában nem rendelkezik adattal, a
járulékfizetési kötelezettség elbírálása céljából megkeresi a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervet [a 276/2006.
(XII. 23.) Korm. rendeletben foglalt kijelölés alapján a Közigazgatási és
Elektronikus Közszolgáltatások központi Hivatalát], a lakcímre vonatkozó
adatok közlése érdekében [Tbj. 39. § (3) bekezdés].

4. Egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés átvállalása

A magánszemélyt terhelő egészségügyi szolgáltatási járulékfizetést a
kötelezett - mint kedvezményezett - helyett más személy vagy szerv is
teljesítheti. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés átvállalásához
szükséges
- mind a kötelezett hozzájárulása, mind pedig
- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jóváhagyása.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé a járulékfizetés átvállalásáról a
kötelezettnek 15 napon belül kell bejelentést tennie. A Nemzeti Adó- és
Vámhivatal járulékbeszedési tevékenységét könnyíti meg az a szabály,
miszerint ha „a járulékfizetést átvállaló személy vagy szerv nem teljesít, az
egészségügyi szolgáltatási járulékot a kötelezett köteles megfizetni” [Tbj. 39. §
(4)-(5) bekezdés].
A magánszemélyek egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési
kötelezettségének ellenőrzése érdekében a jogalkotó lehetővé teszi a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal és az egészségbiztosítási szervek között az adatok
átadását.
Ennek keretében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
- az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett által hozzá
bejelentett adatokról, illetve
- a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony létesítésére tekintettel hozzá
érkezett beérkezett bejelentés figyelembevételével a megszűnt egészségügyi
szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségről
- a bejelentést követő 10 napon belül elektronikus úton adatot szolgáltat az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé [Tbj. 39. § (6) bekezdés, 2003. évi
XCII. törvény 20. § (7) bekezdés].
A biztosítási kötelezettséggel nem rendelkező járulékfizetésre kötelezettek
körét a Tbj. 39. § (2) bekezdésben, illetve a Tbj. 39/A. § (1) bekezdésében
meghatározó hivatkozások a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény következtében 2013. május 3-ától
egyaránt kibővültek a Tbj. 16. § (1) bekezdés w) pontja szerinti - a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzési jogviszonyban álló személlyel.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény által a Tbj. 5. § b) pontján 2013. május 3-ai hatállyal átvezetett
módosítás értelmében nem minősülnek biztosítottnak a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző szociális
szövetkezeti tagok.
A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. számon beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában - a
jogalkotó a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-tól
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik Könyvének Negyedik
Része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi XCIII. törvény az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2008. évi XCX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és
sajátos foglalkoztatási szabályairól
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról
276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Közigazgatási és Elektronikus
Közszolgáltatások központi Hivatala létrehozásáról, feladatairól és hatásköréről

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK
rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról
A Tanács 1972. március 21-i 574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról
A Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági
rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról

Tbj. 39/A. §-ához:

A kapcsolódó kommentár a 39. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

Tbj. 39/B. §-ához:

1. Járulékfizetés tagi munkavégzés esetén

A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény T/10241. törvényjavaslata részletes indokolásában kifejtettek
szerint „a törvényjavaslat lehetővé kívánja tenni, hogy a szociális szövetkezet
tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja egészségbiztosítási és
nyugdíjbiztosítási jogviszonnyal rendelkezzen. Ez természetesen együtt jár
bizonyos fizetési kötelezettséggel, e kötelezettségek megállapításánál azonban
figyelemmel kell lenni a szociális szövetkezet jövedelemtermelő képességére
és tagjai hátrányos helyzetére”.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény a fentiek elérése érdekében - 2013. május 3-ai
hatálybalépéssel - a Tbj. előírásait több ponton is módosította.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók
nem minősülnek biztosítottnak, és mint ilyenek, nem jogosultak a
társadalombiztosítás valamennyi ellátására. A Tbj. 5. § (1) bekezdése b)
pontjának a szövetkezeti tagok biztosítására vonatkozó előírása a módosítást
követően azt rögzíti, hogy a Tbj. alapján biztosított „a szövetkezet tagja, aki a
szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási
jogviszony keretében személyesen közreműködik, kivéve az iskolaszövetkezet
nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató
tagját és a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát
végző tagot”.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók
járulékfizetésére vonatkozó előírások a Tbj. „biztosítási kötelezettséggel nem
rendelkezők járulékfizetése” címénél nyertek elhelyezést.
A Tbj. 2013. május 3-ától hatályos 39/B. § (1) bekezdése értelmében a
szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tag
esetén
- a szociális szövetkezet e tagjai után egészségügyi szolgáltatási járulékot,
- a tag pedig az e tevékenysége ellenértékeként kapott pénzbeli juttatás után
nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
Tehát a szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban
álló tag járulékfizetési kötelezettsége csak a nyugdíjjárulékra korlátozódik, és
azt csak és kizárólag személyes közreműködése pénzbeli ellentételezése után
köteles megfizetni.
A szociális szövetkezet által a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló
tag után fix havi, illetve napi összegű egészségügyi szolgáltatási járulék
fizetendő. A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló szociális
szövetkezeti tagot terhelő nyugdíjjárulék mértéke 10% [Tbj. 19. § (2) és (4)
bekezdés].
A fenti járulékok megfizetése ellenében a tagi munkavégzésre irányuló
jogviszonyban álló személy egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni
ellátásra), valamint társadalombiztosítási sajátjogú nyugellátásra szerez jogot
[Tbj. 16. § (1) bekezdés w) pont].

2. Mentességek a járulékfizetés alól

Azon időtartam alatt, amikor a szociális szövetkezet tagi munkavégzésre
irányuló jogviszonyban álló tagja közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, a
járulékfizetés ez utóbbi jogviszony alapján történik. A közfoglalkoztatási
jogviszonyban állók biztosítottak, és a társadalombiztosítás valamennyi
ellátására jogosultak [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont és a Tbj. 39/B. § (2)
bekezdés].
A szövetkezet nem köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni azon
időtartam alatt, amikor a tagi jogviszony szünetel [Tbj. 39/B. § (2) bekezdés].
A szociális szövetkezet számára a tagi munkavégzési jogviszonyban álló
tagjával fennálló jogviszonya nem eredményez szociális hozzájárulási
adófizetési kötelezettséget. [Az egyes adótörvények és az azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 455. § (3)
bekezdésének a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvénnyel beiktatott c) pontja.]
 3. Járulékfizetési kedvezmények
A szociális szövetkezet számára lényeges kedvezményt jelent, hogy a tagi
munkavégzési jogviszonyban álló tagja után a tagi munkavégzési jogviszony
létrejöttét követő első évben nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot
fizetni, majd pedig a második évben az egészségügyi szolgáltatási járulék 25
százalékát, a harmadik évben 50 százalékát, a negyedik évben pedig 75
százalékát kell megfizetni. Tehát az egészségügyi szolgáltatási járulék teljes
összegben történő megfizetésének kötelezettsége csak a tagi munkavégzési
jogviszony létrejöttét követő ötödik évtől kezdődően terheli a szociális
szövetkezetet.
E kedvezményt ugyanazon személy után egy időben csak egy szociális
szövetkezet, továbbá ugyanaz a szociális szövetkezet ugyanazon tagja után
csak egy alkalommal veheti igénybe.
Abban az esetben, amennyiben a tagi munkavégzési jogviszony négy évnél
rövidebb időtartamú, úgy a kedvezmény a négy évből fennmaradó időszakra
másik jogviszonyban érvényesíthető. Ilyen esetben a kedvezmény mértékének
megállapításánál figyelembe kell venni a korábbi tagi jogviszonyban
érvényesített kedvezmény időtartamát.
A kedvezmény igénybevétele érdekében a tagnak nyilatkoznia kell arról, hogy
- utána másik szociális szövetkezet nem érvényesít kedvezményt, vagy
- a megelőző négy év időtartamban mennyi időre érvényesítettek utána
kedvezményt.
A jogszerűtlen nyilatkozatból adódó adóhiányt, bírságot és pótlékot a tag
köteles megfizetni. [Tbj. 39/B. § (3)-(6) bekezdés]

4. A szociális szövetkezetre vonatkozó speciális szabályok

A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. törvényjavaslat általános indokolásában - a jogalkotó a szociális
szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-tól
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik Könyvének Negyedik
Része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
 Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról

V. Fejezet

Társadalombiztosítási nyilvántartások (Tbj. 40-41. §)

Tbj. 40. §-ához:

A Tbj. 40. §-ában a korábban - elméletileg - egységes társadalombiztosítási

nyilvántartást deklaráló rendelkezés helyett a tényleges helyzetet (több,
egymás mellett fennálló társadalombiztosítási nyilvántartás) 2006. január 1-
jétől kezdődő hatállyal juttatja kifejezésre a jogalkotó. A társadalombiztosítási
rendszerek hatékony működésének biztosítása céljából a társadalombiztosítási
nyilvántartások tartalmazzák:
 - a befizetések nyilvántartását,
- beszedését és
- az ellátások megállapításához szükséges adatokat.
A társadalombiztosítási nyilvántartások közül
- a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás adatkezelője az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság,
- az egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezelője - a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás kivételével -
az Országos Egészségbiztosítási Pénztár,
- a járulék bevallását, befizetését, végrehajtását tartalmazó nyilvántartás
adatkezelője pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
- a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos
nyilvántartás adatkezelője pedig a Nemzeti Szociális és Rehabilitációs Hivatal.
A korábbi három társadalombiztosítási nyilvántartás mellett a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás
elkülönítésére - a megváltozott munkaképességű személyek új
ellátórendszerére vonatkozó előírásokkal összefüggésben - az egyes szociális
tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII.
törvény értelmében 2012. július 26-ai hatállyal került sor.

Kapcsolódó jogi szabályozás

95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális
Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs
szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről
289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról

Tbj. 40/A. §-ához:

A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb

védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény hatálya alá tartozó nyugdíj-biztosítási
nyilvántartás és egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezelőjének a
nyilvántartással kapcsolatos adatfeldolgozási feladatok ellátására irányuló
megbízás terén fennálló kötöttségére, illetve a mentesülés lehetőségére
vonatkozó rendelkezést 2011. június 25-ei hatállyal az egyes törvényeknek a
nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának
szabályaival összefüggő módosításáról szóló 2011. évi LXIX. törvény iktatta a
Tbj.-be. Az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények
módosításáról szóló 2012. évi CXVIII. törvény értelmében 2012. július 26-ai
hatállyal a szabályozás kiterjed a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás adatkezelőjére is.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi LXIX. törvény egyes törvényeknek a nemzeti adatvagyon körébe
tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának szabályaival összefüggő
módosításáról
2010. évi CLVII. törvény a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami
nyilvántartások fokozottabb védelméről

Tbj. 41. §-ához:

 1. A nyilvántartás adatai
A Tbj. 40. §-a szerinti nyilvántartások négy fő adatcsoportjának némileg
részletesebb tartalmát is megadja a jogalkotó. A nyilvántartásoknak
tartalmazniuk kell a foglalkoztatók és a biztosítottak törvényben előírt
kötelezettségei teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből
biztosítottanként megállapítható
- a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási-, munkaerő-piaci és
nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem,
- a biztosított után megfizetett, illetőleg a tőle levont egészségbiztosítási
járulék és nyugdíjjárulék összege,
- a biztosítási jogviszony időtartama, valamint
- a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adat [Tbj. 41.
§ (1) bekezdés].
Az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes
közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények
módosításáról szóló 2013. évi LXXXIV. törvény 2013. július 1-jétől hatályos
módosítása révén a Tbj. 41. §-ába iktatott (1a) bekezdés értelmében a Tbj. 40.
§-ában nevesített nyilvántartások mindegyike a Tbj. 41. § (1) bekezdése szerinti
- fentebb részletezett - adatok tekintetében közhiteles hatósági
nyilvántartásnak minősül. A Tbj. 41. § (1a) bekezdésében foglalt előírást az
indokolta, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésével
összefüggő törvények, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2012. évi CCX. törvény 2013. július 1-ei hatállyal
módosította a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek a hatósági nyilvántartásokra
vonatkozó előírásait. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2013. július 1-jétől módosított 86. §
(1) bekezdése értelmében szabályozása a közhiteles hatósági nyilvántartásokra
szűkült le, tehát a hatóságok által ezen időpontot követően kezelt egyéb
nyilvántartások nem minősülnek hatósági nyilvántartásnak, és így azok
vezetése nem minősül hatósági ügynek.
Ezzel összefüggésben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - 2013. július 1-jei hatállyal
beiktatott - 86. § (1a) bekezdése rendelkezik a közhitelességről. A közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény - szintén 2013. július 1-jétől hatályba lépett - 86. § (1b) bekezdése
pedig a közhiteles hatósági nyilvántartások vonatkozásában - a hatósági
nyilvántartásba való bejegyzésre, valamint az onnan való törlésre irányuló
eljárás során - kötött bizonyítási rendet ír elő. (A hatóság csak törvényben és
kormányrendeletben e célból meghatározott bizonyítási eszközt használhat fel.
Adatvédelmi szempontból lényeges, hogy
- az állami adóhatóság a jogosulatlan társadalombiztosítási ellátások
igénybevételének megakadályozása, illetőleg az ellátások összegének
megállapítása érdekében az adatokat a biztosítottak adóazonosító jelének
feltüntetésével szolgáltatja;
- az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az
átadott nyilvántartás adatait a saját nyilvántartásának adataival a
személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról, és az azonosító kódok
használatáról szóló 1996. évi XX. törvény szabályai szerint - kapcsolati kód
alkalmazásával - veti egybe; valamint
- az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a
jogosulatlan ellátások igénybe vevőiről adóazonosító jel feltüntetésével köteles
tájékoztatni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes igazgatóságát [Tbj. 41. § (2)
bekezdés]; továbbá
- nem ütközik az adótitokba az OEP, mint az Egészségbiztosítási Alap, illetve
az ONYF, mint a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelőjének az általuk kezelt alap
javára történő befizetéssel összefüggő tájékoztatása [2003. évi XCII. törvény
54. § (3) bekezdés, illetve a Tbj. 44. § (4) bekezdés utolsó mondata].

2. Adatszolgáltatás
A társadalombiztosítási ellátások megállapítása és jogszerű igénybevételének
ellenőrzése érdekében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bekezdésében foglaltak szerint adatot
szolgáltat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a rehabilitációs
hatóság és az egészségbiztosítási szerv részére. [Tbj. 41. § (3) bekezdés]
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatszolgáltatása címzettjeinek köre 2012.
január 1-jétől kezdődően a rehabilitációs hatósággal a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi CXCI. törvény előírásaival összefüggésben bővült.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatszolgáltatása címzettjei közül 2013. január
1-jétől kikerültek a magán-nyugdíjpénztárak. Ugyanis a magán-nyugdíjpénztári
rendszer átalakítására (ezen belül különösen a magán-nyugdíjpénztári
tagdíjfizetés kötelező jellegének megszűnésére) figyelemmel indokolatlan volt
az állami adóhatóságot a magán-nyugdíjpénztárak felé terhelő
adatszolgáltatási kötelezettség fenntartása. [2012. január 1-jétől nincs kötelező
törvényi előírás a magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértékére nézve, azt nem
jogszabály, hanem az egyes magán-nyugdíjpénztárak alapszabálya határozza
meg.]
Az említett adatszolgáltatásoknak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a
kötelezettek által felé teljesített
- bejelentési,
- bevallási és
- befizetési
kötelezettségek alapján tesz eleget.
A társadalombiztosítási célú adatok szolgáltatása a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal részéről -történhet
- egyedi megkeresésre [2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bekezdés a) pont aa)
alpont]., illetve
- hivatalból [2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bekezdés b)-i) pont].
Az állami adóhatóság által hivatalból teljesítendő adatszolgáltatások részletes
szabályait (ideértve különösen az adatátadás határidejét és gyakoriságát) az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 175. §-ába 2013. január 1-jei
hatállyal beiktatott (29) bekezdésben kapott felhatalmazás alapján a
Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az
egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs hatóság, az állami foglalkoztatási
szerv és a munkaügyi hatóság részére az állami adóhatóság által teljesített
adatátadás részletes szabályairól szóló 424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
szabályozza.
A „biztosított centrikus” adatokon kívül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a
társadalombiztosítási igazgatási szerveknek átadja az adózó
(társadalombiztosítási terminológiával: nyilvántartásra kötelezett) tekintetében
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (3) bekezdésében
felsorolt adatokat is. Amennyiben a felhasználás során a felhasználó igazgatási
szervnek eltérő tény, adat jut tudomására, erről köteles az állami adóhatóságot
értesíteni. [Tbj. 41. § (6) bekezdés]
A mezőgazdasági igazgatási szerv a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé -
közöttük megállapodásban rendezett tartalommal és módon - a járulékfizetési
kötelezettség ellenőrzése érdekében negyedévenként, a negyedévet követő
hónap 20. napjáig adatszolgáltatást teljesít a mezőgazdasági őstermelő
biztosítási kötelezettségét érintő, nyilvántartásában szereplő új adatokról, az
adatok változásáról [Tbj. 41. § (7) bekezdés]. A mezőgazdasági igazgatási szerv
ezen adatszolgáltatását indokolja például a mezőgazdasági őstermelő Tbj. 44. §
(2) bekezdése szerinti nyilatkozattételi kötelezettsége.
2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a Tbj. 41. § (4)
bekezdése. A más szervezetek - személyes és közérdekű - adatok kezelésével
történő megbízását az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a
magán-nyugdíjpénztárak számára lehetővé tevő korábbi rendelkezést az
információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi
CXII. törvény helyezte hatályon kívül.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi LXXXIV. törvény egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági
eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő,
valamint egyéb törvények módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1996. évi XX. törvény a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási
módokról, és az azonosító kódok használatáról
1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű
adatok nyilvánosságáról
424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért
felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs
hatóság, az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az
állami adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokróL
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat a rehabilitációs hatóság létrehozásáról

VI. Fejezet

Az adatszolgáltatási kötelezettség terjedelme, adatvédelmi

rendelkezések (Tbj. 42-43/C. §)
Tbj. 42-43. §-ához:

Az igazgatási szervek által kezelhető személyes adatok körét a Tbj. 42. § (1)
bekezdése határozza meg, az azokból történő adatigénylési szabályokat pedig
a Tbj. 42. § (3)-(4) bekezdései valamint a Tbj. 43. §-a rögzíti. Nyugdíjbiztosítási
téren ezekkel a szabályokkal összhangban állnak a Tny. 96. §-ának előírásai.
Egészségbiztosítási téren az Ebtv. 79. §-a, a rehabilitációs hatóság tekintetében
pedig a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes
törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 21. §-a rögzíti a
kapcsolódó ágazati előírásokat.
2012. január 1-jétől módosult a Tbj. 42. § (1) bekezdés e) pontja, illetve a Tbj.
43. § (1) bekezdés b) pontja. A módosítás (a „rokkantság fokára” szövegrésznek
a felsorolásból való elhagyása) mindkét esetben a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel a megváltozott munkaképességű személyek
számára bevezetett új ellátásokkal való összhang megteremtését szolgálta.
Az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló
2012. évi CXVIII. törvény értelmében 2012. július 26-ai hatállyal a Tbj. 43. § (1)
bekezdése új j) ponttal egészült ki, amely az állami foglalkoztatási szerv által
rehabilitációs szolgáltatás nyújtása, illetve rehabilitációs célú
munkaközvetítésben való közreműködés érdekében a társadalombiztosítási
nyilvántartásból igényelhető adatok körét szabályozza.
Az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló
kormányrendeletben meghatározott - körzetközponti feladatokat ellátó -
települési (fővárosi kerületi) önkormányzatok jegyzőinek a Tbj. 43. § (1)
bekezdés e) pontjában rögzített társadalombiztosítási nyilvántartásból való
adatigénylési jogosítványai - a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel
összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény értelmében -
2013. január 1-jével a járási hivatalokhoz kerültek.
Az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXI.
törvénnyel a Tbj. 43. § (1) bekezdésébe iktatott új k) pont 2012. január 1-jétől a
szakmai kamarákat is feljogosította a társadalombiztosítási nyilvántartásból
adatok igénylésére.
Az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes
közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények
módosításáról szóló 2013. évi LXXXIV. törvénnyel 2013. július 1-jei hatállyal
beiktatott Tbj. 42. § (5) bekezdés a szociális biztonsági rendszerek
koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, valamint a
Magyarország által kötött nemzetközi egyezmények alapján egészségbiztosítási
jogosultságokat igazoló nyilvántartást - azon adat kivételével, amelyet
jogszabály más nyilvántartás részeként közhitelesnek minősít - közhiteles
hatósági nyilvántartásként deklarálja.
A Tbj. 42. § (5) bekezdésében foglalt előírást az indokolta, hogy a fővárosi és
megyei kormányhivatalok működésével összefüggő törvények, valamint a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.
évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi
CCX. törvény 2013. július 1-ei hatállyal módosította a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek a
hatósági nyilvántartásokra vonatkozó előírásait. A közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2013.
július 1-jétől módosított 86. § (1) bekezdése értelmében szabályozása a
közhiteles hatósági nyilvántartásokra szűkült le, tehát a hatóságok által ezen
időpontot követően kezelt egyéb nyilvántartások nem minősülnek hatósági
nyilvántartásnak, és így azok vezetése nem minősül hatósági ügynek.
Ezzel összefüggésben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - 2013. július 1-jei hatállyal
beiktatott - 86. § (1a) bekezdése rendelkezik a közhitelességről. A közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény - szintén 2013. július 1-jétől hatályba lépett - 86. § (1b) bekezdése
pedig a közhiteles hatósági nyilvántartások vonatkozásában - a hatósági
nyilvántartásba való bejegyzésre, valamint az onnan való törlésre irányuló
eljárás során - kötött bizonyítási rendet ír elő. (A hatóság csak törvényben és
kormányrendeletben e célból meghatározott bizonyítási eszközt használhat fel.)
A 2016. január 1-jétől hatályos Tbj. 43. § (2a) bekezdés értelmében a Tbj. 42.
§ (1) bekezdése szerinti adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai
célú felhasználásra a Központi Statisztikai Hivatal részére személyazonosításra
alkalmas módon átadhatók.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények
módosításáról 2015. évi CLXXXVII. törvénnyel a Tbj.-be iktatott
személyazonosításra alkalmas módon történő átadáshoz a jogalkotó azt az
indokolást fűzte, hogy az Európai statisztikákról szóló 223/2009/EK rendelet
módosításáról szóló 2015/759 Európai Parlamenti rendelet alapján a KSH
jogosult a közigazgatási nyilvántartásokhoz való azonnali és ingyenes
hozzáférésre, a nyilvántartásokból származó adatok felhasználására,
statisztikába történő beépítésre. A KSH feladatellátáshoz szükséges, hogy a
nyilvántartásból származó adatok egyedi azonosításra alkalmasak legyen,
egyrészt az adatszolgáltatói kör teljességének biztosításához, valamint az
adatminőség ellenőrzéséhez és javításához.
2015. január 1-jétől az állami adóhatóság, valamint a vámhatóság által az
ellenőrzési feladatok ellátása érdekében a Tbj. 43. § (1) bekezdés a) pontja
értelmében a társadalombiztosítási nyilvántartásokból igényelhető adatok köre
kibővült a társadalombiztosítási azonosító jellel. [Az egyes adótörvények és
azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról
szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvénynek
a módosítást a Tbj.-be iktató 262. §-ához fűzött indokolás szerint „az állami
adóhatóság az adóellenőrzés eredményeként tett megállapításait az Art. 31. §
(2) bekezdése szerinti adattartalmú, ún. „R” funkciókódú bevallásban rögzíti. A
bevallás kötelező adata a magánszemély társadalombiztosítási jele (TAJ szám).
Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adott magánszemély TAJ számát
nem ismeri, akkor az ellenőrzéssel kapcsolatos adatokat nem tudja rögzíteni.
Az ún. „R” funkciókódú bevallás biztosítási jogviszonyt érintő adatairól az állami
adóhatóság köteles adatot szolgáltatni az egészségbiztosítási szervnek, az
egészségbiztosítási szerv azonban a TAJ szám ismeretének hiányában az
ellenőrzés során megállapított biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt
(vagy a biztosítási jogviszonyt érintő adatokat) a nyilvántartásában nem tudja
rögzíteni. Ezért szükséges az átadásra kerülő adatok között a TAJ szám
szerepeltetése is.”]
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek az egyes egészségügyi és
egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi CCXXIV.
törvénnyel 2016. január 1-jétől történt módosítása következtében az
Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér keretében az egészségügyi ellátás
nyújtásához szükséges megfelelő infrastrukturális háttér kerül létrehozásra,
ezen keresztül az egészségügyi ellátáshoz, valamint az ellátás
monitorozásához, fejlesztéséhez szükséges, rendszerezett adatok, elemzések,
tudományos bizonyítékokon alapuló döntés-előkészítő anyagok hozzáférhetővé
tételének kialakítására került sor az egészségügyi szakemberek, az
egészségpolitikai döntéshozók számára. Az Elektronikus Egészségügyi
Szolgáltatási Tér főszabályként nem valósít meg új, az egészségügyi
rendszerben eddig meg nem jelent adatkezelést a szolgáltatások kapcsán. Az
adatkezelési tevékenységeket továbbra is az egyes egészségügyi ellátást
nyújtó szervek és természetes személyek, valamint az egészségbiztosítás és az
állami felügyelet szervei végzik a rájuk vonatkozó szabályok alapján.
A Tbj. 43. § (1) bekezdésének 2016. január 1-jétől új l) ponttal történt
kiegészítése az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér működésével
összefüggően szükséges adatigényelések jogalapját teremtette meg.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2002. 833. A társadalombiztosítási igazgatási szerv által vezetett
nyilvántartási rendszerből való adatközléssel kapcsolatos ügy
társadalombiztosítási ügy.
BH2003. 306. Munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a társadalombiztosítási
szerv által vezetett nyilvántartásból való adatközléssel kapcsolatos per
elbírálása.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCXXIV. törvény az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási
tárgyú törvények módosításáról
2015. évi CLXXXVII. törvény az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
és egyes adótörvények módosításáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi LXXXIV. törvény egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági
eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő,
valamint egyéb törvények módosításáról
2012. évi CCXI. törvény egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról
2012. évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel
összefüggő törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes
adatok kezeléséről és védelméről
95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális
Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs
szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról
256/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet az okmányirodák kijelöléséről és
illetékességi területéről
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat a rehabilitációs hatóság létrehozásáról

Tbj. 43. §-ához:

A kapcsolódó kommentár a 42. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

Tbj. 43/A. §-ához:

A Tbj.-be 2011. január 1-jétől beiktatott 43/A. § az adózás rendjéről szóló

2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bekezdés b)-i) pontjaiban meghatározott
hivatalból történő adatszolgáltatást egészíti ki a Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi
vállalkozás járulékbevallásának adataival. [A Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi
vállalkozás a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé a biztosítási és járulékfizetési
kötelezettséggel kapcsolatban fennálló havi bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségeiről is a Tbj.-ben - az 56/A. § (5) bekezdésében - rendelkezett a
jogalkotó.]
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatszolgáltatásának címzettjei körébe 2012.
január 1-jétől bekerült a 2011. évi CXCI. törvényben meghatározott
rehabilitációs hatóság is.
A Tbj. 43/A. §-ának 2012. december 31-eig hatályos előírásai értelmében az
állami adóhatóság a külföldi vállalkozás által felé szolgáltatott - a Tbj. 56/A. §
(6) bekezdésében meghatározott - adatokat az állami foglalkoztatási szerv, az
egészségbiztosítási szerv, valamint a rehabilitációs hatóság részére a bevallás
benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, a Nyugdíjbiztosítási
Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére pedig éves szinten
összesítve a tárgyévet követő augusztus 31-éig volt köteles átadni. A Tbj. 43/A.
§-ának - az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények
módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel meghatározott - 2013.
január 1-jétől hatályos szövegéből kimaradtak az adatátadási határidők, és a
nyugdíjjogosultság és a nyugdíj megállapítása céljából a Nyugdíjbiztosítási Alap
kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére történő adatátadásnak nem
előfeltétele az adatok éves szintű összesítése.
Az új rendelkezés az állami adóhatóságot az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény alapján terhelő - szintén az egyes adótörvények és az azzal
összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény
értelmében - módosult hivatalbóli adatszolgáltatási kötelezettségekkel való
összhang megteremtése érdekében vált szükségessé. A T/8750/93. számú
bizottsági módosító javaslat értelmében „az adatszolgáltatás technikai
fejlődése indokolttá tette az állami adóhatóság által teljesítendő
adatszolgáltatásokra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatát,
amelynek eredményeképpen továbbra is az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény rendelkezik az adatszolgáltatás céljának, jogosultjainak és
adatkörének általános meghatározásáról, azonban az adatátadás részletes
szabályait, így különösen az átadott adatok - az adózás rendjéről szóló 2003.
évi XCII. törvény által meghatározott törvényes keretek között megállapított -
pontos körét, az adatátadás határidejét és gyakoriságát kormányrendelet
szabályozza. A módosítás célja, hogy a konkrét adatokat tartalmazó
adatszolgáltatási struktúra rendeleti szintű szabályozásával a hatóságok közötti
pontosabb adatszolgáltatás valósuljon meg, illetve a hatóságok jogszabályban
rögzített feladataihoz igazoldó adatstruktúra kerüljön kialakításra.” Az állami
adóhatóság által teljesítendő adatszolgáltatások részletes szabályainak
(ideértve különösen az adatátadás határidejét és gyakoriságát) megalkotására
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 175. §-ába 2013. január 1-jei
hatállyal beiktatott (29) bekezdés révén a Kormány kapott felhatalmazást. A
felhatalmazás alapján megfogalmazott előírásokat a Nyugdíjbiztosítási Alap
kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a
rehabilitációs hatóság, az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság
részére az állami adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól
szóló 424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet tartalmazza.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért
felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs
hatóság, az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az
állami adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről
289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat a rehabilitációs hatóság létrehozásáról

Tbj. 43/B. §-ához:

A Tbj. 43/B. §-a 2012. január 1-jétől került beiktatásra. Az egyes egészségügyi
tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXVI. törvény által beiktatott
előírás az uniós rendeletek szerinti hozzáférési pontot működtető
egészségügyért felelős miniszter speciális adatkezelési jogosultságát
szabályozza.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CLXXVI. törvény egyes egészségügyi tárgyú törvények
módosításáról

Tbj. 43/C. §-ához:

A Tbj. 2016. január 1-jétől hatályos 43/C. §-a rögzíti, hogy a
társadalombiztosítási adatszolgáltatást az ezzel kapcsolatos külön
megállapodásban rögzítettek szerint teljesíti a nemzetbiztonsági szolgálat.
Ezzel a jogalkotó megteremtette az összhangot a Tbj-ben rögzített
társadalombiztosítási adatszolgáltatási szabályok, valamint a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény e tekintetben már korábban is a
kötelezettség megállapodás keretében történő teljesítését meghatározó 28. §
(5) bekezdése között. [A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagjaira vonatkozóan hasonló adatszolgáltatási előírások kerültek be
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 99. § (3)
bekezdésébe, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény 52. § (7a)
bekezdésébe.]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2002. 833. A társadalombiztosítási igazgatási szerv által vezetett
nyilvántartási rendszerből való adatközléssel kapcsolatos ügy
társadalombiztosítási ügy.
BH2003. 306. Munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a társadalombiztosítási
szerv által vezetett nyilvántartásból való adatközléssel kapcsolatos per
elbírálása.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi CCIII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos
állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más
kapcsolódó törvények módosításáról

VII. Fejezet

A járulék kötelezettség teljesítésének eljárási szabályai

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése (Tbj. 44-

45. §)
Tbj. 44. §-ához:

1. Nyilvántartásra kötelezettek kötelezettségei

A Tbj. 44. § (1) bekezdése 2006. január 1-jétől tartalmazza a nyilvántartásra
kötelezett fogalmát. Az időközben történt módosításokat követően
nyilvántartásra kötelezettnek minősül
- a foglalkoztató [Tbj. 4. § a) pont],
- az egyéni vállalkozó [Tbj. 4. § b) pont],
- a mezőgazdasági őstermelő [Tbj. 4. § w) pont], és
- a Tbj. 56/A. §-a szerinti munkavállaló, illetve foglalkoztatott.
A nyilvántartásra kötelezettek
- egyrészt vezetik a számukra jogszabályban előírt nyilvántartást (pl.:
társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás),
- másrészt - a rájuk egyébként vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül -
kötelesek havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton
személyenkénti bevallást teljesíteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdése 1-31.
pontjaiban felsorolt adatokról.
Főszabály szerint a nyilvántartásra kötelezetteket a társadalombiztosítási
igazgatási szervek [Tbj. 4. § r) pont] felé nem terheli adatszolgáltatási,
bejelentési kötelezettség. Ennek alapja
- a Tbj. 44. § (1) bekezdésében hivatkozott havi bevallási kötelezettség, és
ennek alapján
- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által egyedi megkeresésre [2003. évi XCII. tv.
52. § (7) bek. a) pont aa) alpont], illetve hivatalból [2003. évi XCII. tv. 52. § (7)
bek. b)-i) pont], valamint a Tbj. 41. § (6) bekezdésére figyelemmel a
társadalombiztosítási igazgatási szervek felé teljesített adatszolgáltatása.
A mezőgazdasági őstermelő speciális, több szemponttól függő biztosítási
kötelezettségére [Tbj. 5. § (1) bekezdés i) pontja] figyelemmel szabályozza a
Tbj. 44. § (2) bekezdése a mezőgazdasági őstermelőt a mezőgazdasági
igazgatási szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé terhelő
nyilatkozattételi és bejelentési kötelezettséget. [A mezőgazdasági igazgatási
szervnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé fennálló adatszolgáltatásáról a Tbj.
41. § (7) bekezdése szól.]

2. A bejelentési kötelezettség
A Tbj 44. § (3) bekezdése értelmében a biztosítottakra vonatkozó bejelentési
kötelezettségeket 2007. január 1-je óta kell az állami adóhatóság felé
teljesíteni. Ennek keretében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
16. § (4)-(12) bekezdéseinek előírásai alapján a munkáltató és a kifizető
(ideértve a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni
vállalkozót és a biztosított mezőgazdasági őstermelőt, valamint a Tbj. 56/A. §
szerinti - külföldi vállalkozás kapcsán - kötelezettet) az illetékes első fokú állami
adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon köteles bejelenteni az általa foglalkoztatott biztosított
természetes személy
- azonosító adatait,
- állampolgárságát,
- adóazonosító jelét,
- biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését,
- biztosítása szünetelésének időtartamát,
- heti munkaidejét, és
- FEOR-számát.
Főszabály szerint a bejelentést
- a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját
megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás
megkezdése előtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító
határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül, illetőleg, ha a biztosítás
elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség
megállapítását követő napon,
- a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését követő 8
napon belül kell teljesíteni.

3. Speciális szabályok
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. §-a speciális szabályokat
rögzít
- a foglalkoztató személyében bekövetkezett jogutódlás esetére,
- arra az esetre, amikor az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi
LXXV. törvényben foglalt kedvezményes korlátok túllépése miatt az általános
adózási és járulékfizetési előírásokat kell alkalmazni,
- a kincstári körbe, a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása, valamint a
központi illetményszámfejtés hatálya alá tartozó munkáltatók és kifizetők
tekintetében,
- a magánszemélyek felé - megbízási jogviszony keretében - alkalomszerűen
teljesített társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztető kifizetésekre,
- az előtársaságokra, és
- az iskolaszövetkezetekre, valamint
- a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék
fizetésére kötelezett magánszemélyekre.
A biztosítottakra vonatkozó adatok úgy kerülnek be az egészségbiztosítás
biztosítotti nyilvántartásába, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a bejelentési
kötelezettségek keretében hozzá bejelentett adatok közül
- az elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követően
haladéktalanul elektronikus úton,
- a rendszeresített nyomtatványon bejelentett adatokat soron kívüli
feldolgozásukat követően elektronikus dokumentum formájában megküldi
[2003. évi XCII. tv. 16. § (5) bek.].
A Tbj. 44. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatban foglaltakból következik,
hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek az adatszolgáltatásra
kötelezettől nem kérhetik olyan adat ismételt közlését, amely a nyilvántartásra
kötelezett bejelentésében, bevallásában már szerepelt. Az ellátások
határidőben történő megállapítása érdekében - a Tbj. 44. § (4) bekezdésének
második mondata értelmében - nem esik korlátozás alá, ha az
egészségbiztosítási szerv a pénzbeli ellátás megállapításához az igénylő
adatait a foglalkoztatótól, és általában a társadalombiztosítási igazgatási
szervek a járulék fizetésére kötelezett jövedelemadatait a Nemzeti Adó- és
Vámhivataltól kérik. A Tbj. 44. § (4) bekezdésének utolsó mondatában az
adótitok megismerésére adott felhatalmazás összhangban van az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 54. § (3) bekezdésének előírásával.
2014. január 1-jétől kiiktatásra került a Tbj. 44. § (4) bekezdéséből a rég
okafogyott hivatkozás a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére.
A Tbj. 44. § (5) bekezdése a biztosítottak, valamint az egyéb jogcímen
egészségügyi szolgáltatásra jogosultak számára jelent garanciát a bejelentés
megtörténtéről.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

Tbj. 44/A. §-ához:

1. Bejelentés az OEP felé

2008. január 1-jétől kezdődő hatállyal - részben megváltozott tartalommal -
kormányrendeleti szintről a Tbj. 44/A. §-ába kerültek azok az előírások, amelyek
az egészségügyi szolgáltatásra jogosult (nem biztosított) személyek
egészségbiztosítási szerv felé történő bejelentésére vonatkoznak.
Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak egy része esetében a
kötelezettnek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, egy része esetében
pedig a egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv - mint
egészségbiztosítási szerv - felé kell teljesítenie a bejelentést.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé történik a bejelentés az alábbi
egészségügyi szolgáltatásra jogosultakról:
1.1. Gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban,
fogyatékossági támogatásban részesülő személyek. Bejelentésre kötelezett:
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ. Határidő: az ellátást
megállapító határozat jogerőre emelkedését, és az ellátás megszűnését követő
10 napon belül [A családok támogatásról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016.
január 1-jétől történt módosítása a családtámogatási ellátások közül a
gyermekgondozási támogatások körébe sorolt gyermekgondozási segélyt
gyermekgondozást segítő ellátásnak nevezte át. A gyermekgondozási segély
megnevezés gyermekgondozást segítő ellátásra történő módosítása 2016.
január 1-jétől átvezetésre került a Tbj. 44/A. § (1) bekezdésén.]
1.2. Egyházi nyugdíjban részesülők. Bejelentésre kötelezett: az egyházi
nyugdíjat folyósító szerv. Határidő: a jogosultság kezdetét és megszűnését
követő 10 napon belül [Tbj. 44/A. § (3) bekezdés a) pont].
1.3. Bányászati keresetkiegészítésben részesülők. Bejelentésre kötelezett: a
keresetkiegészítést folyósító szerv. Határidő: a jogosultság kezdetét és
megszűnését követő 10 napon belül [Tbj. 44/A. § (3) bekezdés b) pont].
1.4. Személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos intézményben elhelyezett
személyek (az egyházi, felekezeti nyugdíjban, illetve a nyugdíjbiztosítási
ellátásban részesülök kivételével). Bejelentésre kötelezett: az intézmény
vezetője. Határidő: a jogosultság kezdetét és megszűnését követő 10 napon
belül [Tbj. 44/A. § (3) bekezdés d) pont].
1.5. A közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú
nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó
felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében
tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgárok, valamint azok a
külföldi állampolgárok, akik nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős
miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói
jogviszonyban állnak. Bejelentésre kötelezett: a közoktatási, illetve a
felsőoktatási információs rendszer működtetője. Határidő: a jogosultság
kezdetét és megszűnését követő 10 napon belül [Tbj. 44/A. § (3) bekezdés e)
pont].
1.6. Fogvatartottak. Bejelentésre kötelezett: a fogvatartást foganatosító
szerv. Határidő: a jogosultság kezdetét és megszűnését követő 10 napon belül
[Tbj. 44/A. § (3) bekezdés f) pont].
1.7. Rehabilitációs ellátásban, rokkantsági ellátásban részesülők. Bejelentésre
kötelezett: az ellátást folyósító szerv. Határidő: a jogosultság kezdetét és
megszűnését követő 10 napon belül [Tbj. 44/A. § (3) bekezdés g) pont].
1.8. Nyugdíj-biztosítási ellátásban (ideértve a saját jogú és a hozzátartozói
nyugellátásban részesülőket), rehabilitációs járadékban, korhatár előtti
ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban, átmeneti
bányászjáradékban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított
ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított ellátásban,
mezőgazdasági járadékban (öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban,
növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban), bányászati
keresetkiegészítésben, rokkantsági járadékban, baleseti járadékban,
polgármesterek közszolgálati járadékában, házastársi pótlékban, házastársi
jövedelempótlékban, nemzeti gondozási díjban, pótlékban részesülők (de
bejelentést kell tenni a hadigondozotti pénzellátás folyósításának beszüntetése
esetén is). Bejelentésre kötelezett: a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Határidő:
legkésőbb az ellátás folyósításának megkezdését, illetve megszüntetését
követő napon [Tbj. 44/A. § (4) bekezdés].
1.9. Hajléktalan személyek. Bejelentésre kötelezett: a hajléktalanok otthona,
hajléktalanok átmeneti szállása, hajléktalanok rehabilitációs intézménye,
hajléktalanok éjjeli menedékhelye, illetve hajléktalanok nappali melegedőjének
vezetője. Határidő: a jogosultság kezdetét és megszűnését követő 10 napon
belül [Tbj. 44/A. § (10) bekezdés].
Az 1.1. ponthoz:
2015. április 1-jétől kezdődően újabb - addig a fővárosi és megyei
kormányhivatalok (a továbbiakban: kormányhivatalok) szervezetétől
függetlenül működő területi államigazgatási szervek teljes (szervezeti), illetve
részleges (egyes feladataikra kiterjedő) integrációjára került sor. Az említett
külső integráció mellett 2015. április 1-jétől kezdődően a kormányhivatalok
2011. január 1-jétől kialakult felépítésében, belső feladatmegosztásában is
lényeges változások történtek (belső integráció).
A közigazgatás iskolateremtő tudósáról, Magyary Zoltánról elnevezett
Közigazgatás-fejlesztési Programban megfogalmazottak szerint elsődlegesen
gazdasági érdek, hogy az állami apparátus a lehető legkisebb mértékben
terhelje meg a nemzetgazdaság jövedelemtermelő részét. Ugyanakkor ezzel
egyidejűleg a gazdaság hatékony közigazgatási szolgáltatásokat igényel.
A 2010-2014. közötti kormányzati reformok ennek megfelelően a
közigazgatás intézményi kapacitását és teljesítményét az állami újraelosztás
lehető legalacsonyabb szinten tartásával, a kiadások csökkentésével
párhuzamosan valósították meg.
Stratégiai cél a „Jó Állam” létrehozása, amely azért működik hatékonyan,
mert a jogsértések szankcionálása helyett az egyre jobb szolgáltatások
nyújtására összpontosítja erőforrásait.
A központi államigazgatás szintjét tekintve, előbbiekre figyelemmel a
csúcsminisztériumi rendszer kialakítása, az alapítványok, közalapítványok
konszolidációja, a kormányhivatalok, központi hivatalok és háttérintézmények
rendszerének egyszerűsítése említendő a megvalósult intézkedések közül.
A területi közigazgatás átalakítása keretében:
- 2010-ben létrehozásra kerültek a fővárosi és megyei közigazgatási
hivatalok,
- 2011. január 1-jével - a területi szakigazgatásban működő 33 szakigazgatási
szervből 14-et integrálva - megalakultak a fővárosi és megyei
kormányhivatalok,
- 2011. január 3-án - az egyablakos ügyintézési rendszer kialakításának első
állomásaként - megkezdték tevékenységüket a kormányhivatalok integrált
ügyfélszolgálati irodái a kormányablakok,
- 2013. január 1-jével különválasztásra kerültek az államigazgatási és
önkormányzati feladatok, és az ekkor létrejött 175 járási, továbbá 23 fővárosi
kerületi hivatal átvette az államigazgatási ügyek intézését,
- 2013. és 2014. években - az okmányirodák bázisán - 73 helyszínen
létesültek újabb, okmányirodai feladatokat is ellátó kormányablakok, és az ott
elintézendő, elindítandó ügyek száma 29 féle ügyből 256 féle ügyre bővült.
- 2010-től kezdődően megújult a védelmi igazgatás szervezeti rendszere, és
az a közigazgatás részévé vált.
Mind a központi államigazgatást, mind pedig a területi közigazgatást érintette
a 1007/2013. (I. 10.) Korm. határozattal - az államigazgatási szervezetrendszer
átalakításával párhuzamosan elrendelt létszám-koordináció.
A területi szinten megvalósult horizontális és működési integráció biztosította
az erőforrások egységes szervezetekben, egy költségvetési szervben való, a
korábbiaknál hatékonyabb felhasználását.
A kialakult szervezetrendszert a kettős irányítás jellemezte. Ennek keretében
a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, majd a Miniszterelnökség
gyakorolta az irányítást az ún. funkcionális, valamint a szervezeti kérdésekben,
míg az ágazati minisztériumok jellemzően a központi hivatalok révén szakmai
irányítást végeztek.
2015. március 31-ig a kormányhivatalok a kormánymegbízott által
közvetlenül vezetett szervezeti egységekből (ún. törzshivatalokból),
szakigazgatási szervekből és járási (fővárosi kerületi) hivatalokból álltak. A
fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei
kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény lehetővé tette, hogy a
szakigazgatási szervek önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti
egységekkel rendelkezzenek.
A kormányhivatalt vezető kormánymegbízott 2015. március 31-ig a
szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezésére és felmentésére vonatkozó
hatáskörét a szakmai irányító szerv vezetőjének egyeztetésével gyakorolhatta.
2011-2014. között a területi integráció eredményeként
- költségvetési megtakarítás keletkezett a funkcionális integráció
következtében (pl.: az elhelyezés, a gépjárművek vezénylésének
ésszerűsítéséből),
- a kormányhivatalok működési költsége tisztán megjelent a költségvetési
törvényben, így átláthatóvá vált a költségvetési tervezésük,
- kialakult a területi közigazgatás egységes, megyei kormányhivatali arculata,
- a kormányablakok révén a korábbinál egységesebb ügyfélszolgálatok
jelentek meg,
- hatékonyabbá vált a kormányzati döntések végrehajtása, és
- átláthatóbb humánerőforrás gazdálkodás alakult ki.
Az elért eredményekre is figyelemmel körvonalazódott a szolgáltató állam
modellje.
A szolgáltató állam modelljének működését a következő célok elérése
biztosítja:
- a professzionális, megbízható működés,
- költséghatékony, költségtakarékos, az ügyfelek és adófizetők számára -
nemzetközi összehasonlításban is - „versenyképes” szolgáltatás biztosítása, és
- szervezett, ügyfélközpontú működés.
A célok elérésének egyik eszköze a közigazgatás által ellátandó - pontosan
definiált - feladatok ellátásához igazodó átlátható és egységes
szervezetrendszer megteremtése.
Ezt támogatja - a kormányhivatali rendszerben meglévő potenciális
lehetőségek kiaknázásával - a külső és belső integráció.
A külső integrációt megelőzően a kormányhivatali szervezetrendszertől
függetlenül az alábbi szervek működtek
a) területi államigazgatási szervek
1. Vízügyi Igazgatóságok;
2. Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségek;
3. Nemzeti Park Igazgatóságok;
4. Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi hivatalai;
5. Magyar Bányászati és Földtani Hivatal bányakapitányságai;
6. Magyar Államkincstár megyei igazgatóságai;
7. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megyei kirendeltségei;
8. Országos Meteorológiai Szolgálat Regionális Központjai;
9. Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságai;
10. Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet
területi kihelyezett szervezeti egységei;
11. Klebelsberg Intézményfenntartó Központ területi szervei (tankerületek);
12. Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság területi szervei;
13. Nemzeti Adó- és Vámhivatal regionális főigazgatóságai.
b) rendvédelmi szervek
1. Megyei rendőr-főkapitányságok
2. Megyei büntetés-végrehajtási intézetek
3.Megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok
4. Alkotmányvédelmi Hivatal megyei kirendeltségei
A 2015. március 31-éig hatályban volt, a fővárosi és megyei
kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet értelmében a
kormányhivatalok szervezeti egységeként a következő szakigazgatási szervek
működtek:
1. szociális és gyámhivatal a szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti, és
gyámügyi feladatok ellátására,
2. építésügyi és örökségvédelmi hivatal az állami főépítészi feladatok, az
építésfelügyeleti hatósági feladatok, az egyes jogszabályban meghatározott
építésügyi hatósági feladatok, és a kulturális örökségvédelmi hatósági
feladatok ellátására,
3. igazságügyi szolgálat a büntetés-végrehajtással összefüggő pártfogó
felügyelői feladatok kivételével a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtási, és
áldozatsegítési feladatok ellátására,
4. növény- és talajvédelmi igazgatóság a növényvédelmi, talajvédelmi,
növénytermesztési és növényi termékek esetében élelmiszer-biztonsági
hatósági és zöldség-gyümölcs ellenőrzési feladatok ellátására,
5. erdészeti igazgatóság az erdészeti igazgatási feladatok ellátására,
6. a földművelésügyi igazgatóság a mezőgazdasági igazgatási, vadászati és
halgazdálkodási hatósági feladatok ellátására,
7. élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság az élelmiszer-
biztonsági, élelmiszerminőség-ellenőrzési, takarmányellenőrzési élelmiszerlánc-
felügyeleti, és állategészségügyi, illetve egyes állattenyésztési és borászati
feladatok ellátására,
8. földhivatal az ingatlanügyi feladatok ellátására,
9. egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv az egészségbiztosítási
pénztári feladatok ellátására,
10. nyugdíjbiztosítási igazgatóság a nyugdíjbiztosítási és a hatáskörébe
tartozó más pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos feladatok ellátására,
11. munkaügyi központ a foglalkoztatási, munkaerő-piaci feladatok ellátására,
12. munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerv a munkaügyi
ellenőrzési és a munkavédelmi feladatok ellátására,
13. fogyasztóvédelmi felügyelőség a fogyasztóvédelmi feladatok ellátására,
14. népegészségügyi szakigazgatási szerv a népegészségügyi feladatok
ellátására,
15. a mérésügyi és műszaki biztonsági hatóság mérésügyi és műszaki
biztonsági feladatok ellátására,
16. közlekedési felügyelőség a közlekedési hatósági feladatok ellátására, és
17. rehabilitációs szakigazgatási szerv a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival, a rehabilitációval és a hatáskörébe tartozó más
ellátásokkal kapcsolatos feladatok ellátására.
A külső integráció céljaként fogalmazódott meg
- a jellemzően hatósági-igazgatási feladatok integrálása, és
- új feladatok telepítése révén a kormányhivatalok és járási hivatalok
szolgáltatási körének bővítése.
A belső integráció fő célkitűzése az egységes kormányhivatal megteremtése
lett, amelyben valamennyi funkcionális és szakmai feladatért a
kormánymegbízott, illetve a járási (kerületi) hivatalvezető felel, és a hatáskörök
címzettje a kormányhivatal, illetve a járási (kerületi) hivatal.
E megoldás következménye a szakigazgatási szervek szakmai önállóságának
megszűnése, és az hogy az egyes szakmai irányítók felé a szakmai
feladatellátást a kormánymegbízott biztosítja.
E megoldás következtében megmaradt a szakmai és funkcionális jogok
megoszlása, ugyanakkor megszűnt a kormányhivatalon belüli irányítás
kettőssége.
Az Államreform Bizottság felállításáról szóló 1602/2014. (XI. 4.) Korm.
határozatban a Kormány egyetértett - egyebek mellett - a területi közigazgatás
átalakításának folytatásával, így
- a szakigazgatási szervek működési és szervezeti kereteinek hatékonyabbá
tételével,
- a kormányhivatali szervezetrendszeren kívül eső területi államigazgatási
szervek - ide nem értve a rendvédelmi és adóigazgatási szerveket -
kormányhivatalokba történő integrálásával.
A Magyar Közlöny 2014. évi 176. számában került közzétételre a területi
államigazgatási szervezetrendszer átalakításához kapcsolódó újabb
intézkedésekről szóló 1744/2014. (XII. 15.) Korm. határozat, amelynek 1. pontja
deklarálja, hogy a Kormány - a területi államigazgatás hatékony szervezeti
kereteinek kialakítása érdekében - szükségesnek tartja az integrált területi
államigazgatási szervezetrendszer kialakítása érdekében a fővárosi és megyei
kormányhivatalok bővítését, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok
szakigazgatási szerveinek átalakítását a hatékonyabb, takarékosabb,
átláthatóbb és ellenőrizhetőbb államigazgatási működés feltételeinek
megteremtése érdekében.
A kormányhatározat 3. pontja a szervezeti integráció következő körében részt
vevő, a fővárosi és megyei kormányhivatalokba beépülő területi
államigazgatási szervek körébe (az ún. külső integrációba)
1. a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségeket, és
2. a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal bányakapitányságait vonta be.
A Kormány a részleges külső integráció részeként egyetértett azzal, hogy
- a Magyar Államkincstár megyei igazgatóságainak családtámogatási és
szociális ellátási, valamint lakáscélú állami támogatással összefüggő
feladataiban - a feladatok ellátásához szükséges személyi, dologi és
infrastrukturális feltételek biztosítása mellett - a fővárosi és megyei
kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalai járjanak el (a
kormányhatározat 4. pontja),
- a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal anyakönyvezéssel összefüggő
feladataiban - a feladatok ellátásához szükséges személyi, dologi és
infrastrukturális feltételek biztosítása mellett - a fővárosi és megyei
kormányhivatalok járjanak el (a kormányhatározat 5. pontja),
- az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi hivatalainak
= baleseti megtérítési eljárással kapcsolatos hatósági eljárások
lefolytatásával és az ahhoz kapcsolódó követeléskezeléssel,
= az anyatej-elszámolások fogadásával, ellenőrzésével, feldolgozásával,
= az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő
egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati
segédeszköz és ellátási térítési díjak utólagos megtérítésével kapcsolatos
eljárásokkal,
= az üzemi balesettel,
= a hadigondozottak ellátásával kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésével,
valamint
= az egészségügyi szakellenőrzési területen a keresőképesség, a
keresőképtelenség ellenőrzésével, elbírálásával és a jelentésekkel
kapcsolatos feladatok
ellátásával összefüggésben - a feladatok ellátásához szükséges személyi,
dologi és infrastrukturális feltételek biztosítása mellett - a fővárosi és
megyei kormányhivatalok járjanak el (a kormányhatározat 6. pontja).
A Kormány határozata értelmében az annak 3. pontjában meghatározott
területi államigazgatási szervek és a 4-6. pontjában meghatározott feladatok a
fővárosi és megyei kormányhivatalokba történő integrálásának időpontjaként
2015. március 1-je került meghatározásra.
A területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításához kapcsolódó újabb
intézkedésekről szóló 1744/2014. (XII. 15.) Korm. határozat értelmében került
az Országgyűlés elé az „egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról”
szóló T/2329. törvényjavaslat, amelynek általános indokolásából képet
formálhattunk az átalakítás néhány tervezett részlete tekintetében is: „a
Kormány - szervezetalakítási szabadságával élve - határozati javaslatban
döntött az egyes területi államigazgatási szerveknek a fővárosi és megyei
kormányhivatalokba történő integrálásáról. Ennek alapján integrálásra kerülnek
a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, a
bányakapitányságok, továbbá átkerülnek a Magyar Államkincstárból a
családtámogatási eljárások, amelyek a megyeszékhelyekről a járási (fővárosi
kerületi) hivatalok feladatkörébe kerülnek, biztosítva az állampolgárok számára
a szolgáltatások még könnyebb elérhetőségét. Átvételre kerül a
kormányhivatalokba továbbá a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy
része is. Ezzel együtt a Kormány területi feladatai ellátása hatékonyságának és
eredményességének növelése érdekében szükséges a fővárosi és megyei
kormányhivatalok belsőintegrációja is. A kormányhivatalokban a szakigazgatási
szervre és törzshivatalra történő felosztás megszűnik.
A belső integráció jelentős szervezeti módosulást okoz, mert a vezetői szintek
számának csökkentése és a szorosabb szakmai együttműködés érdekében az
önálló szakigazgatási szervek és a törzshivatali szervezeti egységek integrált
funkcionális és szakmai szervezeti egységekbe olvadnak össze . Mindezzel
biztosítható a kormányhivatalok részéről az egységes feladatellátás, a vezetői
szintek csökkentése, a gyorsabb döntéshozatal és az olcsóbb működés. A
törvénymódosítással biztosításra kerül, hogy a törvényi szinten meglévő
szervezeti megnevezések, valamint a jelenleg még szakigazgatási szervekre
telepített hatáskörök illeszkedjenek a területi államigazgatás átalakításához, az
egységes fővárosi és megyei kormányhivatali szervezethez.
Az átalakításoknak köszönhetően egy hatékonyabban működő, gyorsabb
reagálású kormányhivatali rendszer jön létre, amely biztosítja, hogy akár
váratlan események esetén azonnal átcsoportosíthatók a kormányhivatali
erőforrások, és kiemelten kezelhetők a sürgős feladatok.”
A 2015. április 1-jétől ténylegesen megtörtént integráció alapján
megállapítható, hogy az eredeti elképzelésekhez képest a családtámogatási
feladatok nem járási (fővárosi kerületi), hanem megyei kormányhivatali szinten
kerültek integrálásra.
A T/2329. törvényjavaslat az egyes közigazgatási tárgyú törvények
módosításáról szóló 2015. évi VI. törvényként nyert elfogadást, és került
kihirdetésre - mint elsődlegesen a külső és belső integrációhoz szükséges
szervezeti változásokat megalapozó törvény. A területi államigazgatás
szervezetrendszere átalakításával összefüggésben azon módosításokat,
amelyek a szervezeti átalakítást támogatandó a hatósági eljárásokra vonatkozó
szabályozás egyszerűsítését, és az eljárások gyorsítását célozzák, a területi
államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények
módosításáról szóló 2015. évi VIII. törvény vezette át az érintett törvényeken. A
2015. április 1-jétől hatályos módosítás - a családtámogatási feladatok
integrációjával összefüggésben - kiterjedt a Tbj. 44/A. § (1) bekezdésére is, és
ott a „kincstár” szövegrészek helyébe a „családtámogatási igazgatási
eljárásban, illetve a fogyatékossági támogatás ügyében másodfokon eljáró
hatóság” szöveg lépett.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.) Korm.
rendelet - szintén 2015. április 1-jétől hatályos - 5. § (4) bekezdése értelmében
az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ látja el a
családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos fellebbezések elbírálására jogosult
hatóság és a fogyatékossági támogatás ügyében másodfokon eljáró hatóság
számára jogszabályban meghatározott feladatokat. Tehát a Tbj. 44/A. § (1)
bekezdése szerinti adatszolgáltatási kötelezettség 2015. április 1-jétől
kezdődően az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központot terheli, és
az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ köt az adatátadás
módjáról megállapodást az egészségbiztosítási szervvel.
 2015. április 1-jétől kezdődően a kormányhivatalok a kormánymegbízott által
közvetlenül vezetett szervezeti egységekből és járási, illetve fővárosi kerületi
hivatalokból állnak.
A járási (fővárosi kerületi) hivatalok jogszabály szerinti hatáskörüket önállóan
gyakorolják és az általuk ellátott egyedi ügyekben a kormányhivatalnak nincs
utasítási joga.
Kormányhivatalon belüli önálló szervezeti egységek
- a főosztályok,
- a járási (fővárosi kerületi) hivatalok, amelyek főosztályi jogállásúak, és
- az önálló osztályok (pl.: belső ellenőrzési osztály, kormánymegbízotti
kabinet, főigazgatói titkárság, védelmi bizottság titkársága).
Nem tekinthetőek önálló szervezeti egységnek az egyes főosztályi
szervezeteken belül működő osztályok, és a járási (fővárosi kerületi) hivatalok
osztályai.
A vezetői létszámgazdálkodás kapcsán említendő, hogy a járási (fővárosi
kerületi) hivatalvezető-helyettes egyben a járási (fővárosi kerületi) hivatal, a
főosztályvezető-helyettes pedig egyben a kormányhivatal valamely
osztályának a vezetője (is).
A külső és belső integrációra egyidejű példaként említhetők a megyei
kormányhivatalokban 2015. április 1-jével megalakult családtámogatási és
társadalombiztosítási főosztályok, amelyek a külső integráció jegyében
integrálták a Magyar Államkincstár megyei igazgatóságaitól átkerült
családtámogatási ás lakáscélú állami támogatási feladatokat, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár területi hivatalaitól átkerült feladatokat, a belső
integráció jegyében pedig a megszűnt szakigazgatási szervek
egészségbiztosítási pénztárai, nyugdíjbiztosítási, valamint rehabilitációs
igazgatási feladatait.
Azt, hogy a kormányhivatalok „milyen szervként” járnak el, az egyes ágazati
kormányrendeletek nevesítik.
Így pl.:
- az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.)
Korm. rendelet 8. § (2) bekezdés a) pontja értelmében első fokon eljáró
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerveként (a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság
mellett),
- a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm.
rendelet 5. § (1) bekezdése a) pontja értelmében első fokon eljáró rehabilitációs
hatóságként, rehabilitációs szakértői szervként és orvosszakértői szervként,
- az egészségbiztosítási szervekről szóló 319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 1.
§-a értelmében egészségbiztosítási pénztári feladatkörben
egyaránt a kormányhivatalok járnak el.

2. Bejelentés egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv felé

Az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv felé történik a bejelentés
az alábbi egészségügyi szolgáltatásra jogosultakról:
1. Aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli
ellátásban, ápolási díjban, időskorúak járadékában és hadigondozotti
pénzellátásban részesülők, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociális rászorultak. Bejelentésre
kötelezett: az illetékes járási hivatal. [A kötelezettek körét 2013. január 1-jei
hatállyal a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények
módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény bővítette ki a járási hivatallal.
2015. január 1-jétől - összefüggésben a hatásköri szabályok változásával - a
Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló
2014. évi XCIX. törvény értelmében - kikerült a bejelentésre kötelezettek
köréből az illetékes települési önkormányzat jegyzője] Határidő: az ellátást
megállapító határozat jogerőre emelkedését és az ellátás megszűnését, illetve
a szünetelés kezdő és befejező időpontját követő 10 napon belül [Tbj. 44/A. §
(2) bekezdés].
2. Megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett
személyek amennyiben munkaképesség-változásuk mértéke az 50 százalékot,
illetve egészségkárosodásuk mértéke a 40 százalékot eléri, vagy egészségi
állapotuk 50 százalékos vagy ennél kisebb mértékű és az ezt igazoló
dokumentummal rendelkeznek. Bejelentésre kötelezett: az érintett személy. [A
területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes
törvények módosításáról szóló 2015. évi VIII. törvény 2015. április 1-jétől a Tbj.
44/A. § (5) bekezdését is módosította. Ennek következtében a jogalkotó a Tbj.-
ben is nevesíti - felsorolva a szakvéleményt, a szakhatósági állásfoglalást, a
hatósági bizonyítványt és a határozatot - mindazokat a dokumentumokat,
amelyek alkalmasak ara, hogy a Tbj. 16. § (1) bekezdés j) pontja szerinti
megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett személy
az előírt bejelentési kötelezettsége teljesítésével egyidejűleg az egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultsága érdekében munkaképessége csökkenésének,
illetve egészségkárosodásának mértékét az egészségbiztosítási szerv felé
igazolja. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális
Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 16. § (3) bekezdése rögzíti,
hogy a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal, továbbá a 2015. április 1-jét
megelőzően működő rehabilitációs szakigazgatási szervek, valamint jogelődjeik
által kiadott szakvélemények, szakhatósági állásfoglalások, hatósági
bizonyítványok és határozatok - időbeli hatályuk alatt - 2015. március 31-ét
követően is felhasználhatók, azokat a felhasználás időpontjában hatályos
jogszabályokban meghatározott bizonyítási eszköznek kell tekinteni.]
3. Akik a reájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték és nyilatkozatuk szerint
havi jövedelmük nem éri el a minimálbér 30 százalékát. Bejelentésre
kötelezett: az érintett személy [Tbj. 44/A. § (6) bekezdés].
4. Akik nevelőszülői tevékenységet folytatnak, és az e tevékenységükből
származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük a nyilatkozatuk szerint
nem éri el a minimálbér 30 százalékát, illetve naptári napokra annak
harmincad részét. Bejelentésre kötelezett: az érintett személy [Tbj. 44/A. § (6)
bekezdés].

3. A bírságolás szabályai
2008. január 1-jétől az egészségbiztosítási szervek az egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultság ellenőrzése kapcsán a jogalkotótól új, nevesített
bírságolási lehetőséget kaptak. A biztosítottak [2003. évi XCII. törvény 16. § (4)-
(12) bekezdés], valamint az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak
bejelentésére [Tbj. 44/A. § (1)-(6), illetve (10) bekezdés], illetve az erre
vonatkozó igazolás kiadására [Tbj. 44. § (5) bekezdés] kötelezettet a
bejelentés, illetve az igazolás kiállításának elmulasztása, hibás vagy
késedelmes teljesítése miatt mulasztási bírsággal sújtható.
A Tbj. 44/A. § (7)-(8) bekezdései különválasztják az igazolás kiadásának
elmulasztása, illetőleg a bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve annak
nem előírásszerű teljesítése miatti szankciókat.
A szankció alkalmazásánál az egészségbiztosítási szerv mérlegeli az eset
összes körülményét, a kötelezett jogellenes magatartásának vagy
mulasztásának súlyát és gyakoriságát, melynek alapján a mulasztás súlyához
igazodó bírságot szab ki, de a bírság kiszabását mellőzheti is [Tbj. 44/A. § (9)
bekezdés].
2012. január 1-jétől hatályát vesztette a Tbj. 44/A. § (3) bekezdésének c)
pontja. A hatályon kívül helyezés oka, hogy a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány által az új előírások alapján folyósított ellátások esetén az
ellátások folyósításának megkezdéséről és megszűnéséről - az egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultság érdekében a nyugdíjfolyósító szerv tesz
bejelentést az egészségbiztosítási szerv felé.
A Tbj. 44/A. § (3) bekezdése 2012. január 1-jétől új g) ponttal egészült ki. A
módosítás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes
törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényben meghatározott
rehabilitációs hatóságnak a Tbj. rendelkezései közé való beiktatását szolgálja.
2012. január 1-jétől módosult
- a Tbj. 44/A. § (4) bekezdése. A Tbj. 44/A. § (4) bekezdésében két módosítás
történt. Az „átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, bányászati
dolgozók egészségkárosodási járadékában” szövegrésznek a felsorolásból való
elhagyása a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes
törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel a megváltozott
munkaképességű személyek számára bevezetett új ellátásokkal való összhang
megteremtését szolgálta. A „korengedményes nyugdíjban” szövegrésznek „a
korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti
életjáradékban, átmeneti bányászjáradékban, a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján járó
ellátásban” szövegrésszel való felváltása a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
2011. évi CLXVII. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálta. (Ezen
ellátások folyósításának megkezdéséről és megszűnéséről - az egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultság érdekében a nyugdíjfolyósító szerv tesz
bejelentést az egészségbiztosítási szerv felé.)
- a Tbj. 44/A. § (5) bekezdése. A módosítás a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI.
törvényben meghatározott rehabilitációs hatóságnak a Tbj. rendelkezései közé
való beiktatását szolgálja.

4. A szociális szövetkezetekre vonatkozó szabályok

2013. május 3-ától a Tbj. 44/A. § (3a) bekezdésébe kerültek beépítésre a
szociális szövetkezetet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja
tekintetében az illetékes fővárosi/megyei kormányhivatal egészségbiztosítási
pénztári szakigazgatási szerve felé terhelő bejelentési kötelezettségek.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvénnyel beiktatott előírás értelmében a szociális szövetkezet az
említett tagja
- jogviszonyának kezdetét legkésőbb a jogviszony első napján, a
munkavégzés megkezdése előtt,
- jogviszonyának megszűnését, illetve szüneteltetésének kezdetét és
befejezését 8 napon belül
köteles bejelenteni.
A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény által a Tbj. 5. § b) pontján 2013. május 3-ai hatállyal átvezetett
módosítás értelmében nem minősülnek biztosítottnak a szociális
szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző szociális
szövetkezeti tagok.
A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségének szélesítését, a
hátrányos helyzetben lévők esetében az önfenntartás, az öngondoskodás és a
közös munkában megnyilvánuló felelősségvállalás elősegítését jelölte meg - a
T/10241. számon beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában - a
jogalkotó a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvény céljaként.
A szociális szövetkezet célja, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára
munkafeltételeket teremtsen, és szociális helyzetük javítását egyéb módon
elősegítse.
A kizárólag a szociális szövetkezeteknél (ide nem értve az
iskolaszövetkezeteket) alkalmazható tagi munkavégzés - 2013. május 3-ától
hatályos - előírásait a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény a szövetkezetekről szóló 2006. évi X.
törvény rendelkezései között helyezte el.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
történt hatálybalépése kihatással volt a szociális szövetkezetekre vonatkozó
szabályozásra, illetve a Tbj.-nek a szociális szövetkezet tagja tagi
munkavégzéséhez kapcsolódó előírásaira.
A szövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én történt hatálybalépése óta úgy
épül fel, hogy a szövetkezetekre vonatkozó alapvető és általános előírásokat a
Polgári Törvénykönyv „A jogi személy” című Harmadik Könyvének Negyedik
Része, a részletszabályokat pedig a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
szabályozza. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény I. fejezete
általánosságában adja meg a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó
rendelkezéseket, II. fejezete pedig az egyes sajátos szövetkezetek tekintetében
rögzíti, hogy „az e törvényben szabályozott sajátos szövetkezetekre az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell a Ptk. szövetkezetekre vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni.”
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben szabályozott sajátos
szövetkezetek egyike a szociális szövetkezet, amely közhasznú jogállású lehet,
és amelynek a nevében viselnie kell a „szociális szövetkezet” megnevezést.
A szociális szövetkezetben tag lehet:
- természetes személy,
- helyi önkormányzat vagy nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi
személyiségű társulása, továbbá
- jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú
jogállású szervezet.
A nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a szociális
szövetkezet taglétszámának huszonöt százalékát.
A szociális szövetkezetnek nem lehet olyan természetes személy tagja, aki a
szövetkezetben személyes közreműködést nem vállalt.
A karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagsági
jogviszonya megszűnik a szociális szövetkezetben, ha e tag közhasznú
jogállása megszűnik. [Ezért a szociális szövetkezet karitatív tevékenységet
ellátó közhasznú jogállású szervezet tagja a közhasznú jogállásának
megszűnéséről köteles haladéktalanul tájékoztatni a szociális szövetkezet
vezető tisztségviselőjét.]
A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább
ötszáz természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi
önkormányzat a tagja.
A foglalkoztatási szövetkezet a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a
munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerő-kölcsönzés, valamint
munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg, amelyre a munkaerő-
kölcsönzésre, a közhasznú kölcsönzőre vonatkozó, valamint a magán-
munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltételeit szabályozó jogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a saját tagjai tekintetében
munkaerő-kölcsönzési tevékenységet láthat el.
A szociális szövetkezetben a tagi munkavégzésre irányuló jogviszony a
személyes közreműködés sajátos formájaként a közös termelésben való -
tagsági viszonyon alapuló - közvetlen közreműködést jelenti. A jogviszonyban
az elvégzett munka ellentételezése a tagi munkavégzés arányában részben
vagy egészben a közösen megtermelt javak természetben történő átadásával
is történhet.
A tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogalkotó önálló (sui generis)
jogviszonyként definiálta - más munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó
törvény hatálya nem terjed ki rá.
A szociális szövetkezettel tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
tv. szerint regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatási jogviszonyban álló
személy létesíthet és tarthat fenn.
A jogviszony alanyaival, és egyéb sajátosságaival összefüggő speciális
előírás, hogy amennyiben a szociális szövetkezet tagi munkavégzési
jogviszonyban lévő tagja munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy
tart fenn, úgy a másik jogviszony fennállása alatt a tagi munkavégzési
jogviszony szünetel.
Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok esetén a szociális
szövetkezet alapszabályának rögzítenie kell:
- a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagok által teljesítendő
munkafeladatok meghatározását, és azok elvégzésének dokumentálását,
- a munkafeladat teljesítéséhez kapcsolódóan a szövetkezet által megtermelt
javakból történő részesedés módjának és mértékének (ellenértékének)
meghatározását.
Az ellenértéknek a tag teljesítményéhez igazodva kell meghatároznia a
termelt javakból való részesedése mértékét.
A már működő szociális szövetkezetek számára a szociális szövetkezetekkel
összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. törvény 2013. szeptember
30-áig szabott határidőt, hogy alapszabályukat az új előírásokhoz igazítsák. [A
szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 109. §.]
A szociális szövetkezés elterjedését, illetve annak sikerességét a
közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is támogatja, azzal, hogy
- amennyiben több hátrányos helyzetű személy egy közfoglalkoztatónál
legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, és
- a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a
továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni,
úgy a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk
megalapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszonkölcsön-
szerződés alapján ingyenesen használatba veheti.
Az ingyenes használatbavételhez korábban követelményként meghatározott
legalább kétéves időtartamban fennálló közfoglalkoztatási jogviszony - ideértve
a 2013. szeptember 1-jét megelőzően létesített közfoglalkoztatási
jogviszonyokat is - azért csökkent 2013. szeptember 1-jétől egy évre, mert a
szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XLI. törvény következtében közfoglalkoztatottak is alakíthatnak szociális
szövetkezetet.
2013. augusztus 1-jétől a Tbj. 44/A. § (3) bekezdése a) pontjában az „egyházi,
felekezeti nyugdíjban részesülők esetén az egyházi, felekezeti nyugdíjat” (...
folyósító szerv) szövegrész helyébe az „egyházi nyugdíjban részesülők esetén
az egyházi nyugdíjat” (... folyósító szerv) szövegrész lépett. A módosítás a
vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az
Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi
CXXXIII. törvény rendelkezéseinek a Tbj.-én való átvezetését szolgálja. A 2013.
évi CXXXIII. törvény - ugyancsak 2013. augusztus 1-jétől hatályosan -
módosította a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.
törvényt. Az e törvénybe bekerült új előírások közül a Tbj. rendelkezésein az
egyházi jogi személy, valamint az egyházi személy fogalmait kellett átvezetni.
A 2013. augusztus 1-jétől hatályos 2011. évi CCVI. törvény 10. §-a értelmében
egyházi jogi személy a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye is.
(A 2011. évi CCVI. törvény mellékletében felsorolt bevett egyházak az azonos
hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező
autonóm szervezetek, amelyeknek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a
közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja.) Az
egyházi személy pedig a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az
egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi
szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő
természetes személy [2011. évi CCVI. törvény 13. § (1) bekezdés].

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi VIII. törvény a területi államigazgatási szervezetrendszer
átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról
2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv
hatálybalépésével összefüggő módosításáról
2013. évi CXXXIII. törvény a vallási közösségek jogállásával és működésével
kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő
módosításáról
2013. évi XLI. törvény a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes
törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
2012. évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel
összefüggő törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális
Hivatalról
73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról
70/2015.(III. 30.) Korm. rendelet a területi államigazgatási szervezetrendszer
átalakításával összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról
66/2015.(III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról,
valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról
327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról
52/2011. (III. 31.) Korm. rendelet a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány
által folyósított ellátásokról
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről
223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a családok támogatásáról szóló 1998. évi
LXXXIV. törvény végrehajtásáról
1502/2011. (XII. 29.) Korm. határozat a rehabilitációs hatóság létrehozásáról

Tbj. 44/B. §-ához:

Az egészségbiztosítási szerv 2008. január 1-jétől kezdődően - külön

megállapodásban foglaltak szerint - a bejelentési- és járulékfizetési
kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
felé
- havonta adatot szolgáltat az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő, de az
egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában nem szereplő
személyekről, illetve
- adatot szolgáltathat az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak
nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen egészségügyi
szolgáltatásra jogosultként nem szereplő személyekről.
Az adatszolgáltatás mindkét esetkörben kiterjedhet az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény 20. § (1) bekezdésében meghatározott természetes
azonosító adatokra is [Tbj. 44/B. § (1)-(3) bekezdései].
Ugyancsak a megszigorított jogviszony ellenőrzés jegyében születtek meg a
Tbj. 44/B. §-ának - 2009. január 1-jétől hatályos - (5)-(6) bekezdései.
A Tbj. 44/B. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Nemzeti Adó-
és Vámhivatal az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, és a biztosítottak
nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen jogosultként nem
szereplő, a Tbj. 44/B. §-a vagy 44/C. §-a alapján felé átadott személyek adatait
összeveti
- az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdésében
előírt bevallások magánszemélyenkénti adataival,
- a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulékot
fizetőkről vezetett nyilvántartása adataival, illetőleg
- az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bekezdése alapján
a foglalkoztatókról és az általuk foglalkoztatott biztosított személyekről vezetett
nyilvántartás adataival.
A Tbj. 44/B. § (5) bekezdésében foglalt előírás értelmében - a vállalkozások
megszűnése kapcsán - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár biztosítotti nyilvántartása bevonásával tisztázhatja,
hogy kik azok a természetes személyek, akiknek saját maguk után kell(ene) a
biztosítási jogviszony megszűnését követően egészségügyi szolgáltatási
járulékot fizetni.
A Tbj. 44/B. § (6) bekezdésében megfogalmazott szabály révén pedig
megállapítható, hogy kik azok a természetes személyek akiknek a Tbj. 39. § (2)
bekezdése szerinti egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre történt
bejelentkezését el kell utasítani.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről

Tbj. 44/C. §-ához:

Az egészségbiztosítási szerv a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség

teljesítésének ellenőrzése céljából egyedileg továbbítja a Tbj. 44/B. § (3)
bekezdése szerinti természetes azonosító adatokat a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal felé, azon - a jogosultsága fennállását hatósági eljárás keretében
okirattal valószínűsítő - személy esetében, akiről az egészségügyi szolgáltatás
igénybevétele során az egészségügyi szolgáltató azt állapítja meg, hogy nem
szerepel az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában. Ezekben
az esetekben az egészségbiztosítási szerv az ellenőrzési célú megkereséshez a
jogosultság fennállásának igazolására az érintett által becsatolt okirat
másolatát is megküldi a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé [Tbj. 44/C. § (1)-(3)
bekezdései].

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről

Tbj. 45. §-ához:

A Tbj. 45. §-a előírásai közül 2012. december 31-én egyedül hatályban volt (1)
bekezdés - a magán-nyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy
[Tbj. 4. § o) pontja] kötelezettségét rögzítő - rendelkezéseinek az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől történt hatályon kívül
helyezését az indokolta, hogy 2012. évre megszűnt a magán-nyugdíjpénztári
tagdíjfizetés kötelező jellege, és így a hozzá kapcsolódó egyéb kötelezettségek
(pl.: bejelentés, nyilvántartás) fenntartása is indokolatlanná vált.
2015. január 1-jei hatállyal a Tbj. - újra - 45. §-al egészült ki. A kisadózó
vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII.
törvény 10. § (1) bekezdése rögzíti a főállású kisadózóra e jogállásának
időtartama alatt vonatkozó biztosítási és ellátási szabályokat. Az ott rögzített
feltételekkel a főállású kisadózó a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és
a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott
valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. A Tbj. 45. §-ába 2016. január 1-
jétől beiktatott jogtechnikai jellegű utaló szabály az egységes jogalkalmazás
érdekében rögzíti, hogy a bejelentési kötelezettségre az adott személyi kör
tekintetében a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
szóló 2012. évi CXLVII. törvény előírásait (és nem a Tbj.-t) kell alkalmazni.
 Kapcsolódó jogszabályok
2015. évi CLXXXVII. törvény az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
és egyes adótörvények módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény az egyes adótörvények és azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról
2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a
kisvállalati adóról
1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról

Társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás (Tbj. 46-49. §)

Tbj. 46. §-ához:

A foglalkoztató a biztosítottak nyilvántartásba vételének elmaradása esetén

az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezései alapján sújtható
mulasztási bírsággal. Amennyiben a foglalkoztatóval szemben a Tbj. 46. § (1)
bekezdése alapján mulasztási bírság kerül alkalmazásra, úgy annak összegét a
nyilvántartásba venni elmulasztott személyenként kell meghatározni.
A Tbj. 46. § (2) bekezdése a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó által
vezetendő nyilvántartás kötelező adattartalmát megadva rögzíti azt is, hogy
munkaerő-kölcsönzés esetén a foglalkoztatottat a kölcsönbeadónak kell
nyilvántartásba vennie. A Tbj. 46. § (2) bekezdésének az egyes adótörvények
és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi
CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől történt módosítását (a „magán-
nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot” szövegrész hatályon kívül
helyezését) az indokolta, hogy 2012. évre megszűnt a magán-nyugdíjpénztári
tagdíjfizetés kötelező jellege, és így a hozzá kapcsolódó egyéb kötelezettségek
(pl.: bejelentés, nyilvántartás) fenntartása is indokolatlanná vált.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

Tbj. 47. §-ához:

A Tbj. 46. § (2) bekezdésben említett - havonta lezárt, archivált - nyilvántartás

alapján kell a nyilvántartásra kötelezetteknek - a rájuk egyébként vonatkozó
bevallási gyakoriságtól függetlenül havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig
elektronikus úton személyenkénti bevallást teljesíteni a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal felé az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2)
bekezdése 1-31. pontjaiban felsorolt adatokról.
A Tbj. 47. § (1) bekezdésében említett másik - a nyilvántartásra
kötelezetteket a Tny. 97. § (2) bekezdése szerint terhelő éves rendszerű
nyugdíj-biztosítási adatszolgáltatási - kötelezettséget (az ún. NYENYI-t) utoljára
2009. évről kellett 2010. április 30-áig, illetve augusztus 31-ig teljesíteni.
A Tny. éves rendszerű nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatási kötelezettséget
meghatározó 97. § (2) bekezdését a 2009. évi CXVI. törvény 139. § (3)
bekezdése 2011. január 1-jétől helyezte hatályon kívül. Ugyanakkor a 2009. évi
CXVI. törvény 148. § (6) bekezdése rögzíti, hogy „a 2010. január 1-jét megelőző
időszak tekintetében a Tny. 97. § (3) bekezdésének - 2010. december 31-én
hatályos - b) pontjában foglaltak 2010. december 31-ét követően is
alkalmazhatók.”
Tehát a 2010. január 1-jét megelőző visszamenőleges (2009. évi, illetőleg
annál korábbi) időtartamra vonatkozó és az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény szerinti elévülési időn túli időszakra vonatkozó
adatszolgáltatásokat közvetlenül a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervhez kell
benyújtani. (A nyugdíj-biztosítási adatszolgáltatás akkor visszamenőleges, ha
azt az adatszolgáltatásra kötelezett az előírt határidőig nem teljesítette.)
Előbbiekkel nincs összhangban a Tbj. 47. § (4) bekezdésében a - továbbra is a
nyugdíj-biztosítási igazgatási szervhez benyújtandó - visszamenőleges
adatszolgáltatások kezdő időpontjaként meghatározott „2008. évet megelőző”
időszak.
A Tbj. 47. § (3) bekezdése a biztosítottak felé évente kiadandó igazolás
szabályait adja meg. A tárgyévet követő év január 31-ig kiadandó igazolásban
a 2014. január 1-jétől hatályos előírások értelmében szerepeltetni kell az egyes
járulékokból érvényesített családi járulékkedvezményre vonatkozó adatokat is.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2009. évi CXVI. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló
2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő
törvénymódosításokról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Tbj. 48. §-ához:

A Tbj.-nek a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények,
továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2013. évi XLI. törvénnyel beiktatott 48. §-a következtében a szociális
szövetkezeti tagoknak a Tbj. 39/B. § (6) bekezdése szerinti - a szövetkezet
számára biztosított egészségügyi szolgáltatási járulék-kedvezmény
igénybevételéhez szükséges - felelős nyilatkozattételét segíti elő az, hogy a
szociális szövetkezet a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagja
részére igazolást köteles kiállítani, amely tartalmazza
- a jogviszony időtartamát,
- a nyugdíjjárulék alapját és összegét, valamint
- az egészségügyi szolgáltatási járulékot és az abból a szövetkezet által
érvényesített kedvezményt.
Az igazolást főszabály szerint a tárgyévet követő év január 31-éig, a
jogviszony év közbeni megszűnése esetén pedig soron kívül kell kiadni. [A Tbj.
„korábbi” 48. §-át a 2005. évi CXIX. törvény 202. § (2) bekezdés a) pontja 2006.
január 1-jétől helyezte hatályon kívül.]

Tbj. 49. §-ához:

A Tbj. 49. §-át a megelőző címmel („A bejelentés szabályai”) együtt az 1999.
évi XCIX. törvény 207. § (1) bekezdés b) pontja 2000. január 1-jétől helyezte
hatályon kívül.

A járulék megállapítása, bevallása, megfizetése (Tbj. 50. §)

 Tbj. 50. §-ához:

A Tbj. 50. §-a 2007. január 1-jétől szabályozza egységesen a foglalkoztatók,

az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők járulékkötelezettségének
teljesítésével kapcsolatos eljárási szabályokat. Az előtte levő alcímből 2011.
december 31-ei hatállyal került ki a magán-nyugdíjpénztári tagdíj
megállapítására utalás.
A Tbj. 50. § (1)-(2) bekezdése a foglalkoztatót és az egyéni vállalkozót terhelő
havi bevallási, befizetési kötelezettséget az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény 31. § (2) bekezdése 1-31. pontjaiban meghatározott bevallási,
illetve 2. számú mellékletének I. Határidők 5. pontjában rögzített befizetési
szabályokkal összhangban adja meg.
Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó
esetében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvényre
utal vissza a Tbj. 50. § (2) bekezdése, a mezőgazdasági őstermelő esetében
pedig a Tbj. 50. § (4) bekezdése tartalmazza a bevallási és befizetési határidőt.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény adóelőleg
elszámolásával kapcsolatos rendelkezéseivel összhangban rögzíti a Tbj. 50. §
(5) bekezdése, hogy amennyiben az egyéni járulék bármely okból nem vonható
le, azt a foglalkoztató köteles megelőlegezni, és a munkavállalóval szembeni
követelésként nyilvántartásba venni.
A foglalkoztatót a biztosított felé terhelő havi írásos tájékoztatási
kötelezettség köréből a biztosított jövedelméből levont magán-nyugdíjpénztári
tagdíj 2011. december 31-ei hatállyal került ki [Tbj. 50. § (6) bek.].
A 2014. január 1-jétől hatályos előírások alapján a foglalkoztató által - a
tárgyhavi jövedelme kifizetésével kapcsolatosan a levont járulékokról a Tbj. 50.
§ (6) bekezdése alapján - a foglalkoztatottnak adott írásos tájékoztatóban
szerepeltetni kell az egyes járulékokból érvényesített családi
járulékkedvezményre vonatkozó adatokat is.
Egyaránt 2011. december 31-ével került hatályon kívül helyezésre
- az Mpt. 24. § (4)-(5) bekezdésében foglalt megállapodás alapján történő
tagdíj és tagdíj-kiegészítés közvetlenül az érintett magánnyugdíjpénztár felé
történő megfizetését rögzítő előírás [Tbj. 50. § (9) bek.], valamint
- a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló
2004. évi CXXII. törvény rendelkezései alapján megállapított
magánnyugdíjpénztári tagdíjkülönbözet megfizetésére, és a hozzá kapcsolódó
adatszolgáltatásra vonatkozó szabály [Tbj. 50. § (10) bek.].
2012. január 1-jétől a Tbj. 50. § (1), (2) és (4) bekezdéseinek szövegében a
jogalkotó érvényre jutatta
- egyrészt azt, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer teljes egészében (az
adminisztráció szintjén is) elkülönítésre került az állami (társadalombiztosítási)
nyugdíjrendszertől, és így a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat nem az állami
adóhatóság felé kell bevallani és befizetni,
- másrészt a társadalombiztosítási járuléknak a fizetési kötelezettségek
köréből történt kivezetését.
A Tbj. 50. § (1) bekezdésének az egyes adótörvények és az azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013.
január 1-jétől történt módosítását (az „- ideértve a magán-nyugdíjpénztári
tagsággal összefüggő túlfizetést is -” szövegrész hatályon kívül helyezését) az
indokolta, hogy 2012. évre megszűnt a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés
kötelező jellege, és így a hozzá kapcsolódó egyéb kötelezettségek (pl.:
bejelentés, nyilvántartás) fenntartása is indokolatlanná vált.
 A Tbj. 50. § (7) bekezdése a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nevén, de
magánnyugdíjpénztáranként megnyitott
- tagdíjbeszedési,
- késedelmi pótlék,
- önellenőrzési pótlék
számlákra történő utalást szabályozta, amely a magán-nyugdíjpénztári
rendszer átalakításával 2012. január 1-jétől okafogyottá vált és így ekkortól
hatályon kívül helyezésre került.
A 2006. szeptember 1-jétől 2009. december 31-éig hatályban volt „elvárt”
minimum járulékalappal (a minimálbér kétszeresével), illetve a 2011. évben
hatályban volt tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetéssel
összefüggő, 2011. január 1-jétől oka fogyottá vált rendelkezést tartalmazott a
Tbj. 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezett 50. § (8) bekezdése.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

A családi járulékkedvezmény érvényesítése (Tbj. 51-52. §)

Tbj. 51-51/B. §-ához:

A Tbj.-t 2014. január 1-jei hatállyal módosító rendelkezések nem csupán

terjedelmében, hanem jelentőségében, kihatásában is a legnagyobb részét
teszik ki a családi járulékkedvezmény jogintézményét megteremtő előírások. [A
Tbj. 2014. január 1-jétől hatályos 24/A-24/C. §-ai „Családi járulékkedvezmény”
alcím alatt az új jogintézmény alapvető előírásait, 51-51/B. §-ai pedig a családi
járulékkedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabályokat rögzítik.]

A családi járulékkedvezmény lényege az alábbi két pontban foglalható össze:

1. Az új szabályozás lehetővé teszi az alacsonyabb keresetű, a személyi

jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti családi kedvezményre
jogosult, biztosított személyek számára az általuk igénybe nem vett családi
kedvezmény személyi jövedelemadó tartalmának megfelelő összeg levonását
az általuk fizetendő egyéni járulékokból.

2. A családi járulékkedvezmény érvényesítése nem érinti a biztosított

társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságát, és a biztosítottnak járó
társadalombiztosítási ellátások összegét.
A családi járulékkedvezmény érvényesítésére az adóelőleg-nyilatkozat
alapján 2015. január 1-jétől nem csak abban az esetben köteles a foglalkoztató,
ha a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint
adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül, hanem akkor is, ha a olyan
kifizető, amely a magánszemély részére az összevont adóalapba tartozó
rendszeres jövedelmet (pl.: megbízási díjat) juttat.
 A foglalkoztató a családi járulékkedvezmény havi összegét úgy érvényesíti,
hogy az annak megfelelő összeget a természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulékként és - ha a természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulék nem nyújt teljes fedezetet a járulékkedvezményre -
nyugdíjjárulékként nem vonja le, és nem fizeti meg az állami adóhatóságnak. A
családi járulékkedvezmény havi összegét a foglalkoztatónak az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdés szerinti bevallásában
kell bevallania.

A biztosított az adóelőleg-nyilatkozatban rendelkezhet arról is, hogy nem kéri

a családi járulékkedvezmény havi összegének érvényesítését.

A foglalkoztató által
- tárgyhavi jövedelme kifizetésével kapcsolatosan a levont járulékokról a Tbj.
50. § (6) bekezdése alapján a foglalkoztatottnak adott írásos tájékoztatóban,
valamint
- a jövedelemigazoláshoz csatoltan, a tárgyévet követő év január 31-éig a Tbj.
47. § (3) bekezdése alapján adott igazolásban
egyaránt szerepeltetni kell az egyes járulékokból érvényesített családi
járulékkedvezményre vonatkozó adatokat is.

Az egyéni és társas vállalkozók esetében a családi járulékkedvezményt a

kivétet, az átalányban megállapított jövedelmet, vagy a személyes
közreműködői díjat terhelő járulékok erejéig lehet érvényesíteni. Tehát
amennyiben az egyéni vállalkozó kivétje, átalányban megállapított jövedelme
vagy a társas vállalkozó személyes közreműködői díja nem éri el a Tbj. 29. § (3)
bekezdése vagy a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerint elvárt járulékalapot, akkor a
családi járulékkedvezményt a kivétet, az átalányban meghatározott jövedelmet
vagy a személyes közreműködői díjat terhelő járulékok erejéig lehet
érvényesíteni.

Mivel nem minősülnek biztosítottnak, nem érvényesíthető családi

járulékkedvezmény a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas
vállalkozók esetében.
A biztosított egyéni vállalkozó által érvényesíthető családi járulékkedvezmény
havi összege a családi kedvezmény havi összege (közös igénybevétel esetén a
biztosított egyéni vállalkozóra jutó összege) és a vállalkozói kivét vagy az
átalányban megállapított jövedelem havi összege után megállapított személyi
jövedelemadó adóelőleg-alap különbözetének - ha az pozitív - 15 százaléka, de
legfeljebb a biztosítottat a tárgyhónapban terhelő természetbeni
egészségbiztosítási járulék és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, és
nyugdíjjárulék összege.
A biztosított őstermelő által érvényesíthető családi járulékkedvezmény
negyedéves összege a családi kedvezmény negyedévre eső összege (közös
igénybevétel esetén a biztosított mezőgazdasági őstermelőre jutó összege) és
a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelem vagy az átalányban
megállapított jövedelem negyedéves összege után megállapított személyi
jövedelemadó adóelőleg-alap különbözetének - ha az pozitív - 15 százaléka, de
legfeljebb a biztosítottat a tárgyhónapban terhelő természetbeni
egészségbiztosítási járulék és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, és
nyugdíjjárulék összege.
A személyi jövedelemadó-kulcs 2016. január 1-jétől kezdődően 16%-ról 15%-
ra történt csökkentése miatt jogtechnikai jellegű módosításra volt szükség a
családi járulékkedvezmény szabályozásában is. A Tbj. 51. § (2) bekezdésének
valamint 51/A. § (2) és (3) bekezdéseinek az adózással összefüggő egyes
törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXXI. törvénnyel történt - 2016.
január 1-jétől hatályos - módosítása szerint a magánszemélyt egyébként
megillető, de a személyi jövedelemadóból elegendő jövedelem hiányában nem
érvényesített családi kedvezmény 15 százalékának megfelelő összeg, de
legfeljebb a magánszemély által fizetendő járulékok együttes összege vehető
figyelembe családi járulékkedvezmény címén.

A biztosított egyéni vállalkozó a havi, a biztosított mezőgazdasági őstermelő

a negyedéves családi járulékkedvezményét úgy érvényesíti, hogy az annak
megfelelő összeget
- természetbeni egészségbiztosítási járulékként, vagy
- ha a természetbeni egészségbiztosítási járulék nem nyújt teljes fedezetet a
járulékkedvezményre pénzbeli egészségbiztosítási járulékként, vagy
- ha a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék sem nyújt teljes
fedezetet a járulékkedvezményre nyugdíjjárulékként
nem fizeti meg az állami adóhatóságnak.

A biztosított egyéni vállalkozónak és mezőgazdasági őstermelőnek az általa

megállapított családi járulékkedvezmény havi, illetve negyedéves összegét a
járulékokról szóló - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerinti -
bevallásában kell bevallania.

A családi járulékkedvezmény érvényesítése nem érinti a biztosított

társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságát, és a biztosítottnak járó
társadalombiztosítási ellátások összegét. Tehát annak ellenére, hogy a családi
járulékkedvezménynek megfelelő összeg a biztosítottat terhelő természetbeni
és pénzbeli egészségbiztosítási járulékként és - ha a természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulék nem nyújt teljes fedezetet a járulékkedvezményre -
nyugdíjjárulékként nem kerül levonásra, és nem kerül megfizetésre az állami
adóhatóság felé, a biztosított az általános szabályok szerint lesz jogosult a
társadalombiztosítás valamennyi ellátására. [Szolgálati időt, nyugdíjalapot
képező jövedelmet szerez, jogot szerez nyugdíjbiztosítási ellátásokra,
egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni ellátásra), pénzbeli ellátásra,
baleseti ellátásra, továbbá a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásaira.]

A jogalkotó annak ellenére csorbítatlan összegben garantálja a

nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási ellátásokat, hogy a családi
járulékkedvezmény érvényesítése miatt a biztosítottat terhelő egyéni járulékok
nem, vagy nem teljes körűen kerülnek az Egészségbiztosítási Alapba és a
Nyugdíjbiztosítási Alapba.
Az állami adóhatóság a felé az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
31. § (2) bekezdés szerinti bevallásban a munkáltatók, kifizetők által bevallott
adatok közül a társadalombiztosítási ellátások megállapítása és jogszerű
igénybevételének ellenőrzése érdekében az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény 52. § (7) bekezdésében foglaltak szerint szolgáltat adatot a
Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, a
rehabilitációs hatóság és az egészségbiztosítási szerv részére [Tbj. 41. § (3)
bek.].
 Az adatszolgáltatással érintett adatok körét, az adatátadás részletes
szabályait (határidők, gyakoriság), „a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs hatóság,
az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az állami
adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól” szóló 424/2012.
(XII. 29.) Korm. rendelet adja meg.

Ezen adatszolgáltatások - és az adatszolgáltatások alapján vezetett

társadalombiztosítási nyilvántartások - a családi adókedvezmény érvényesítése
esetén is az általános szabályok szerinti társadalombiztosítási ellátásokra való
jogosultságot, és a biztosítottnak járó csorbítatlan összegű
társadalombiztosítási ellátásokat támasztják alá.
Ha a biztosított a családi járulékkedvezmény havi vagy negyedéves összegét
úgy érvényesítette, hogy arra nem volt jogosult, az igénybe vett családi
járulékkedvezményt az adóbevallás benyújtására előírt határidőig vissza kell
fizetnie.
A 2015. január 1-jétől hatályos előírás [Tbj. 51/B. § (4) bekezdés] értelmében
az éves elszámoláskor a természetes személynek elegendő egy adónemre (a
személyi jövedelemadóra) teljesíteni a visszafizetési kötelezettségét, illetve ha
az éves bevallásban több családi járulékkedvezmény jár neki, mint amit az év
folyamán igényelt, azt a személyi jövedelemadóból igényelheti. Jelzett
módosítás az adminisztráció csökkentését szolgálja.
A biztosítottat a visszafizetési kötelezettség mellett a befizetési kötelezettség
12%-ának megfelelő különbözeti bírság is terheli. Nem kell e rendelkezést
alkalmazni, ha a befizetési kötelezettség a 10 ezer forintot nem haladja meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi LXXXI. törvény az adózással összefüggő egyes törvények
módosításáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Tbj. 51/A. §-ához

A kapcsolódó kommentár az 51. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

Tbj. 51/B. §-ához

A kapcsolódó kommentár az 51. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

Tbj. 52. §-ához:

A tárgyhavi összesítő bevalláson való feltüntetés, és a járulékokkal együtt

történő bevallás és megfizetés helyett a társadalombiztosítási kifizetőhelyet
működtető (és a vele egy tekintet alá eső) foglalkoztatónak 2000. január 1-jétől
kezdődően az általa folyósított társadalombiztosítási ellátások elszámolásán
kell feltüntetnie a táppénz hozzájárulást [Tbj. 52. § (1) bekezdése].
 A társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztató esetében
hagyományosan az egészségbiztosítási szerv (megyei/fővárosi/regionális
egészségbiztosítási pénztár, megyei/fővárosi kormányhivatal
egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerve)
- állapítja meg, és folyósítja a biztosított számára a táppénzt, illetve
- érvényesíti a - Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz befizetendő - táppénz-
hozzájárulás összegét a foglalkoztatóval szemben [Tbj. 52. § (2) bekezdése].
A Tbj. 52. § (3) bekezdése a segítő családtagi jogviszony sajátosságaira
figyelemmel szabályozta a járuléklevonás (előlegezés), -elszámolás és
-befizetés szabályait. A rendelkezés a segítő családtag önálló
társadalombiztosítási kategóriája 2012. január 1-jétől történt hatályon kívül
helyezésével együtt vált szükségtelenné, és került hatályon kívül helyezésre.
A Tbj. 52. § (4) bekezdése a biztosított társas vállalkozó sajátosságaira
figyelemmel adja meg a járuléklevonás (előlegezés), -elszámolás és -befizetés
szabályait. Átvezetést nyert, hogy 2012. január 1-jétől „főállású” társas
vállalkozóknál elválik egymástól a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulék legkisebb alapja.
A társadalombiztosítási jog hagyományos elve, hogy a foglalkoztató által
levont járulék a biztosítottól akkor sem követelhető, ha azt a foglalkoztató
bevallani és/vagy befizetni elmulasztotta, és a vele szemben foganatosított
hatósági intézkedések nem vezettek eredményre. A Tbj. 52. § (7)
bekezdésének szabálya 2011. december 30-éig kiterjedt a magán-
nyugdíjpénztári tagdíjra is.

A befizetések elszámolása (Tbj. 53-53/A. §)

Tbj. 53. §-ához:

A Tbj. 53. § (4) bekezdését a 2011. évi CXCIV. törvény 48. § (2) bekezdés o)
pontja 2011. december 31-jétől, a Tbj. 53. § (1)-(3) bekezdéseit pedig a 2011.
évi CLVI. törvény 218. § (2) bekezdés 31. pontja 2012. január 1-jétől - egyaránt
a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakításával összefüggésben - helyezte
hatályon kívül.

Tbj. 53/A. §-ához:

Az 53/A. §-nak 2010. január 1-jétől a Tbj.-be való beiktatását a munkaerő-

piaci járuléknak az egészségbiztosítási járulékba (egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulék együttes néven) integrálása tette indokolttá. A
rendelkezés rögzítette az e jogcímen történt befizetések százalékos
megoszlását az Egészségbiztosítási Alap és a Munkaerő-piaci Alap között,
illetve a Munkaerő-piaci alap felé fennálló napi átutalás kötelezettségét.
2012. január 1-jétől a Munkaerő-piaci Alap megnevezését a Magyarország
2012. évi költségvetését megalapozó törvények módosításról szóló 2011. évi
CLXVI. törvény Nemzeti Foglalkoztatási Alapra módosította.
2012. február 1-jétől a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulék jogcímen történt befizetésekből
- az Egészségbiztosítási Alapnak a korábbi 76,19% helyett 82,35%-ot,
- a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak pedig a korábbi 23,81% helyett 17,65%-
ot
utal át.
Az átutalásra kerülő járulékoknak az érintett alapok közötti - 2012. február 1-
jétől hatályos - százalékos megoszlása az egészségbiztosítási járulék 2012.
január 1-jétől kezdődően történt 1 százalékos mértékű emelése miatt
módosult.

Ellenőrzés (Tbj. 54-55. §)

Tbj. 54. §-ához:

A Tbj.-nek az adózás rendjéről szóló törvényt számos területen - így az

ellenőrzési feladatok ellátása során is - mögöttes joganyagként kezelő eredeti
koncepciója értemében a Tbj. „Ellenőrzés” alcíme általános, keretjellegű
előírásokat fogalmazott meg.
A járulékvertikumnak az állami adóhatóság hatás- és feladatkörébe történt
integrációját, az adózás rendjéről szóló törvény tárgyi hatályának a járulékokra
történt kiterjesztését követően, 2000. január 1-jei hatállyal az 54. § előírásai
csak a Tbj. 46. § (1) és (2) bekezdése szerinti nyilvántartások ellenőrzésére és a
biztosítási kötelezettség elbírálására terjednek ki [Tbj. 54. § (1) bekezdése].
A biztosítási kötelezettség és az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság
megállapítása, illetve törlése határozattal történik.
Az említett határozat meghozatalára, amennyiben az járulék utólagos
megállapításával jár, az állami adóhatóság jogosult csak. Járulék utólagos
megállapítása nélkül az egészségbiztosítási szerv is jogosult a biztosítási
jogviszony, illetve az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság tárgyában
való határozathozatalra. A határozattal kapcsolatos jogorvoslatra attól függően,
hogy azt az állami adóhatóság, vagy az egészségbiztosítási szerv hozta - a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.
évi XCL. törvény előírásai mellett - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII.
törvény, illetve az Eb. tv. szabályait kell alkalmazni [Tbj. 54. § (2) bekezdése].
Figyelemmel arra, hogy 2005. január 1-jétől a nyugdíjbiztosítási igazgatási
szervek kikerültek a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontja alapján a biztosítási
jogviszony tárgyában a járulék utólagos megállapítása nélkül
határozathozatalra jogosultak köréből, a jogorvoslat kapcsán a Tny-re történt
visszahivatkozás okafogyottá vált.
A társadalombiztosítási igazgatási szervek, amennyiben igényelbírálási
eljárásuk során lefolytatott ellenőrzésük a járulékfizetési kötelezettséggel
kapcsolatos mulasztást tár fel, arról értesítik az állami adóhatóságot [Tbj. 54. §
(3) bekezdése].

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2007. 277. Az a színlelt munkaszerződés, amely nem a tényleges
munkavégzésre irányul, hanem magasabb összegű társadalombiztosítási
pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzését célozza, a biztosítási
jogviszony törlését eredményezheti.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Tbj. 55. §-ához:

2014. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a törvény színlelt

biztosítotti bejelentéseket szankcionáló 55. §-a. A jogalkotó döntését azzal
támasztotta alá, hogy a biztosított számára ellátási alapul szolgáló egyéni
járulék befizetését nem indokolt büntetés jelleggel alkalmazni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi CC. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2007. 277. Az a színlelt munkaszerződés, amely nem a tényleges
munkavégzésre irányul, hanem magasabb összegű társadalombiztosítási
pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzését célozza, a biztosítási
jogviszony törlését eredményezheti.

Késedelem mulasztás következményei (Tbj. 56. §)

Tbj. 56. §-ához:

A Tbj. 56. §-át eredetileg a jogalkotó kapocsnak szánta az Ebtv., a Tny., az

Mpt., a Tbj., és - az egyes kérdésekben - az adózás rendjéről szóló törvény
között. Ugyan időközben egyrészt a társadalombiztosítási törvényekben önálló,
illetve részletes szabályozást nyertek olyan jogintézmények, amelyeket
korábban az adózás rendjéről szóló törvényre történt visszahivatkozással
lehetett alkalmazni (pl.: mulasztási bírság, mérséklés, elengedés, fizetési
könnyítés), másrészt pedig a társadalombiztosítási törvényekben és az adózás
rendjéről szóló törvényben oda-vissza hivatkozások jelentek meg, mégis
maradtak olyan kérdések, amelyekben a Tbj. 56. §-ában foglalt
visszahivatkozás révén biztosított az eljárás [Tbj. 56. § (1) bekezdése].
A Tbj. 56. § (1)-(2) bekezdéseinek szövegéből
- 2011. december 31-jétől - a magán-nyugdíjpénztári rendszer
megváltoztatása miatt - a tagdíjra,
- 2012. január 1-jétől pedig - a társadalombiztosítási járuléknak a fizetési
kötelezettségek köréből történt kivezetése miatt - a társadalombiztosítási
járulékra
utaló szöveg került hatályon kívül helyezésre.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Különös szabályok a járulékkötelezettségek teljesítésére

vonatkozóan (Tbj. 56/A-56/B. §)
A Tbj. 56/A. §-ának a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett
külföldi foglalkoztatók, valamint a Tbj. 56/B. §-ának a kincstárnak mint a
központi költségvetési szervek képviselőjének járulékkötelezettségeinek
teljesítésére vonatkozó különös szabályokat tartalmazó rendelkezései előtt
2011. január 1-jétől helyezte el a jogalkotó az alcímet.
 Tbj. 56/A. §-ához:

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet

végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i
987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 21. cikke a munkáltató
kötelezettségeit definiálja. Ezek között rögzíti, hogy annak a munkáltatónak,
amelynek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye nem az illetékes tagállam
területén található, a munkavállalóira vonatkozó jogszabályok szerinti
valamennyi kötelezettségét úgy kell teljesítenie, mintha bejegyzett székhelye
vagy üzletviteli helye az illetékes tagállamban lenne. A végrehajtási rendelet
külön kiemeli az említett jogszabályok által előírt járulékfizetési kötelezettség
teljesítését.
Az a munkáltató pedig, amely nem rendelkezik telephellyel az alkalmazandó
jogszabályok szerinti tagállamban, megállapodhat az érintett munkavállalóval,
hogy a munkavállaló a munkáltató járulékfizetési kötelezettségeit annak
nevében teljesíti. Ez nem érinti a munkáltató alapkötelezettségeit. A
munkáltató az ilyen megállapodásról értesítést küld az érintett tagállam
illetékes intézményének.
A jogharmonizáció érdekében ez esetben szükséges - járulékkötelezettségek
teljesítésére vonatkozó különös rendelkezéseket - a hazai jogalkotó a Tbj. 56/A.
§-ában helyezte el. A 2011. január 1-jétől hatályos előírások a magyar
jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztatónak (a
továbbiakban: külföldi vállalkozás) a Magyarország területén biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző vagy kiküldetésben
lévő munkavállalója (foglalkoztatottja) biztosítási jogviszonyával kapcsolatos
jogok és kötelezettségek tekintetében meghatározott korábbi képviseleti
szabályokat váltja fel.
2012. január 1-jétől módosult
- a Tbj. 56/A. § (1) bekezdése. A módosítást részben a társadalombiztosítási
járuléknak a fizetési kötelezettségek köréből történt kivezetése indokolta. A
tagdíjra utaló szövegrész elhagyását pedig a magán-nyugdíjpénztári rendszer
megváltoztatása indokolta.
- a Tbj. 56/A. § (6) bekezdés d) pontja. A tagdíjra utaló szövegrész e pontból
történő elhagyását a magán-nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása
indokolta.
- a Tbj. 56/A. § (7) bekezdése. Az átutalásra kerülő járulékoknak az érintett
alapok közötti százalékos megoszlása az egészségbiztosítási járulék 2012.
január 1-jétől kezdődően történt 1 százalékos mértékű emelése miatt
módosult. A Munkaerő-piaci Alap elnevezését Magyarország 2012. évi
költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CLXVI. törvény 2012. január 1-jétől Nemzeti Foglalkoztatási Alapra módosította.
A Tbj. 56/A. § (6) bekezdésének módosítását az indokolta, hogy az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől megszüntetésre került az
egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ.
Az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2013. január 1-jétől történt
megszüntetése miatt szükséges átmeneti szabályt a Tbj.-be az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől beiktatott 65/C. §-ban
fogalmazta meg a jogalkotó. Ennek értelmében a nyugdíjjárulék
megállapításakor a Tbj.-nek az egyéni nyugdíjjárulék fizetési felső határra
vonatkozó 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a
2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan
jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kell bevallani.
A Tbj. 56/A. §-ába az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági
eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő,
valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2013. évi LXXXIV. törvénnyel
2013. július 1-jei hatállyal beiktatott (2a) bekezdés az állami adóhatóság által a
külföldi vállalkozásokról vezetett a Tbj. 56/A. § (2) bekezdése szerinti
nyilvántartást - azon adat kivételével, amelyet jogszabály más nyilvántartás
részeként közhitelesnek minősít - közhiteles hatósági nyilvántartásként
határozza meg.
A Tbj. 56/A. § (2a) bekezdésében foglalt előírást az indokolta, hogy a fővárosi
és megyei kormányhivatalok működésével összefüggő törvények, valamint a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.
évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi
CCX. törvény 2013. július 1-ei hatállyal módosította a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek a
hatósági nyilvántartásokra vonatkozó előírásait. A közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2013.
július 1-jétől módosított 86. § (1) bekezdése értelmében szabályozása a
közhiteles hatósági nyilvántartásokra szűkült le, tehát a hatóságok által ezen
időpontot követően kezelt egyéb nyilvántartások nem minősülnek hatósági
nyilvántartásnak, és így azok vezetése nem minősül hatósági ügynek.
Ezzel összefüggésben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - 2013. július 1-jei hatállyal
beiktatott - 86. § (1a) bekezdése rendelkezik a közhitelességről. A közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény - szintén 2013. július 1-jétől hatályba lépett - 86. § (1b) bekezdése
pedig a közhiteles hatósági nyilvántartások vonatkozásában - a hatósági
nyilvántartásba való bejegyzésre, valamint az onnan való törlésre irányuló
eljárás során - kötött bizonyítási rendet ír elő. (A hatóság csak törvényben és
kormányrendeletben e célból meghatározott bizonyítási eszközt használhat fel.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi LXXXIV. törvény egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági
eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő,
valamint egyéb törvények módosításáról
2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

Tbj. 56/B. §-ához:

A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosítások

keretében 2010. január 1-jétől a jogalkotó egyértelművé tette, hogy a központi
költségvetési szervek helyett a kincstár képviselőként teljesíti az
adatszolgáltatási kötelezettségeket.

Különös eljárási szabályok a magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre

és a tagdíjak elszámolására vonatkozóan (Tbj. 56/C-56/J. §)
A „Különös eljárási szabályok a magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre és a
tagdíjak elszámolására vonatkozóan” alcímet és a Tbj. 56/C-56/I. §-ait a
szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény
2011. július 27-ei hatállyal iktatta be, annak érdekében, hogy a visszalépő volt
magán-nyugdíjpénztári tagok tagdíjával kapcsolatban
- arra az esetre nézve meghatározza az elszámolás szabályait, amikor a
foglalkoztató a tag visszalépését megelőzően a tagdíjat hibásan állapította
meg, illetve vallotta be, valamint
- rendezze a folyamatban lévő végrehajtási és ellenőrzési eljárásokban a
tagdíjhátralékok (a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett
tagdíj, bírság, pótlék) érvényesítésének eljárási szabályait.
A magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre és a tagdíjak elszámolására
vonatkozó - 2011. július 27-től hatályba lépett - különös eljárási szabályok közül
néhány már 2011. november 30-ai hatállyal módosult, illetve kiegészült.

Tbj. 56/C. §-ához:

2011. november 30-ától módosult a Tbj. 56/C. §-a, mert 2011. július 27-étől
hatályba lépett előírásainak végrehajtása nem volt biztosítható. A
visszaigénylésekkel összefüggő utalásokat ugyanis a magán-nyugdíjpénztári
számlák terhére kellett volna teljesíteni, az utaláshoz szükséges fedezet
azonban az érintett költségvetési számlákon nem állhat rendelkezésre, mivel a
magán-nyugdíjpénztári adónemekhez kapcsolódó költségvetési számlák
egyenlegét a Magyar Államkincstárnak naponta át kell utalnia a
magánnyugdíjpénztárak felé. A 2011. november 30-ától hatályos módosítás
szerint a túlfizetés visszaigénylésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap
biztosítja. A téves befizetéseket a pénztár - amennyiben azokat nem tudja
bevallás alapján pénztártagra lekönyvelni - havonta köteles átutalni a
Nyugdíjbiztosítási Alap részére, mivel a foglalkoztatók a téves befizetésieket az
adóhatóságon keresztül a Nyugdíjbiztosítási Alap terhére kapják vissza.

Tbj. 56/D. §-ához:

A Tbj. 56/D. § (1) bekezdésének 2012. január 1-jétől történt módosítása -

jogszabály-szerkesztési okokból - a Tbj. 51. § (6) bekezdés negyedik mondata
2012. december 30-áig hatályban volt és a Tbj. 56/D. § (1) bekezdés 2011.
december 31-én hatályos szövegét vonta össze egy bekezdésbe.

Tbj. 56/E. §-ához:

A „Különös eljárási szabályok a magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre és a

tagdíjak elszámolására vonatkozóan” alcímet és a Tbj. 56/C-56/I. §-ait a
szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény
2011. július 27-ei hatállyal iktatta be. E rendelkezések közül a Tbj. 56/E. §-a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett volt magán-
nyugdíjpénztári tagok tagdíj-kiegészítésével kapcsolatos esetleges eltérések
egyeztetését és az egyeztetés eredményeként megállapított jogszerű tagdíj-
kiegészítés kiutalását az egyeztetéshez szükséges adatokkal rendelkező
magán-nyugdíjpénztárak feladataként rögzíti.

Tbj. 56/F. §-ához:

A Tbj. 56/F. § (1)-(2) bekezdésének a magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre

és a tagdíjak elszámolására vonatkozó eljárási szabályok körében a
szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény
2011. július 27-ei hatállyal meghatározott előírásai olyan időszakra vonatkozó
átmeneti szabályokat fogalmaztak meg, amely időszak az adózás rendjéről
szóló 2003. évi XCII. törvényben meghatározott elévülési időn túlnyúlik, így
ezen előírásokat a jogalkotó 2012. június 20-ától hatályon kívül helyezte.
Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény
megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.
évi CCVIII. törvény által a magán-nyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról
szóló 1997. évi LXXXII. törvénybe iktatott 131/A. § értelmében az Állami
Pénztárfelügyelet a Pénztárak Központi Nyilvántartása vezetése feladatának
megszűnésére tekintettel a Pénztárak Központi Nyilvántartása adatállományát
2013. január 15-éig átadta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
részére, amely azt jogszabályban foglalt feladatai ellátásához és a
társadalombiztosítási egyéni számla kialakításához használja fel. Ezzel
összefüggésben - a 2007. január 1-jét követő időszak tekintetében a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett magán-nyugdíjpénztári
tagra vonatkozóan benyújtott pótbevallások és helyesbítő bevallások adatainak
a társadalombiztosítási egyéni számlát vezető államigazgatási szervhez
kerülésnek biztosítása érdekében - módosította 2013. január 1-jétől az egyes
törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával
összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény
a Tbj. 56/F. § (3) bekezdését.
A társadalombiztosítási egyéni számlát 2013. június 1-jétől az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezeti.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CCVIII. törvény egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló
törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságról

Tbj. 56/G. §-ához:

A „Különös eljárási szabályok a magán-nyugdíjpénztári visszalépésekre és a

tagdíjak elszámolására vonatkozóan” alcímet és a Tbj. 56/C-56/I. §-ait a
szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény
2011. július 27-ei hatállyal iktatta be. E rendelkezések közül a Tbj. 56/G. §-a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett volt magán-
nyugdíjpénztári tagok tagdíjával kapcsolatban a folyamatban lévő végrehajtási
és ellenőrzési eljárásokban a tagdíjhátralékok (a pénztártagsági jogviszony
idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék) érvényesítésének eljárási
szabályait határozza meg. Ezen esetekben a társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe történt visszalépés miatt indokolt a végrehajtási eljárás
jogosultjaként a Nyugdíjbiztosítási Alap megjelölése.

Tbj. 56/H. §-ához:

A Tbj. a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett

magánnyugdíjpénztári tagokhoz kapcsolódó végrehajtási kérdéseket rendező
56/H. § (3)-(4) bekezdésekkel egészült ki. Annak érdekében, hogy a 2007. év
előtti biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódó, a társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe visszalépett tagokat érintő tagdíjhátralékok végrehajtása is
biztosított legyen, a 2011. november 30-án hatályba lépett előírás alapján a
magánnyugdíjpénztáraknak át kellett adniuk az adóhatóságnak a végrehajtási
eljárás lefolytatásához szükséges adatokat (azt, hogy melyik foglalkoztató,
mely tagok után, mennyi - elévülés alá nem eső - tagdíjjal, bírsággal, pótlékkal
tartozik).
Felszámolási eljárás esetére 2011. november 30-át megelőzően nem volt arra
jogszabályi előírás, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
visszalépett tag megtérült követelése pontosan kit illet meg.

Tbj. 56/I. §-ához:

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tag esetében nem

lehet alkalmazni a 2006. évi XLI. törvény 251. § (9) bekezdésében foglalt
következő előírásokat:
- 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni az ezen
időpontot megelőző bevallási időszak(ok)ra vonatkozó magán-nyugdíjpénztári
tagdíj megfizetésére, a bevallás pótlására, a bevallás önellenőrzéssel történő
helyesbítésére, valamint a tagdíjbevallás ellenőrzésére és a tagdíjtartozás
végrehajtására irányuló adóhatósági megkeresésekre,
- 2006. december 31-éig terjedő bevallási időszak(ok)ra vonatkozó és a
magánnyugdíjpénztárhoz 2007. január 1-jét követően érkező
tagdíjbefizetéseket a 2007. január 1-jétől kezdődő bevallási időszakra
vonatkozó, az adóhatósághoz érkező tagdíjbefizetésektől elkülönítetten kell a
Tbj. 53. § szerinti elszámolásnál figyelembe venni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2006. évi XLI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról

Tbj. 56/J. §-ához:

Az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények

módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2012. november 30-ai
hatállyal a Tbj.-be beiktatott új 56/J. §-ban megfogalmazott előírás oka, hogy
2012. évre megszűnt a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés kötelező jellege,
ezért indokolatlan volt tovább fenntartani a Magyar Államkincstár által
magánnyugdíjpénztáranként vezetett számlákat. A Tbj. 56/J. §-a - a
Nyugdíjbiztosítási Alap számlájára történő átutalás előírásával - rendezi az
említett kincstári számlák jogutódlása kérdését is.

VIII. Fejezet

Záró rendelkezések

Hatálybaléptetés (Tbj. 57. §)

Tbj. 57. §-ához:

A törvény hatálybalépéséről az Mpt. 132. § (1) bekezdése rendelkezett, mely

szerint a hatálybalépés napja 1998. január 1. A külön törvényben történő
hatálybaléptetés indoka az volt, hogy a nyugdíjreformmal összefüggő
törvények egységesen, azaz 1998. január 1-jével lépjenek hatályba [Tbj. 57. §
(1) bekezdése].
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény 2010. április
1-jétől kezdődő hatállyal iktatta a Tbj. 57. § (2) bekezdésébe, hogy a Tbj.
előírásait az egyszerűsített foglalkoztatásra az egyszerűsített foglalkoztatásról
szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mivel a jogalkotó a Tbj.
szövegében nem hivatkozott az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi
CLII .törvény számára, így a Tbj. ezen utaló szabálya az egyszerűsített
foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvényt 2010. augusztus 1-jei hatállyal
felváltó - ugyancsak „az egyszerűsített foglalkoztatásról” címet viselő 2010. évi
LXXV. törvényre is vonatkozik.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról
2009. évi CLII. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról

Felhatalmazások (Tbj. 58. §)

Tbj. 58. §-ához:

A törvény végrehajtásához szükséges - felhatalmazást adó - rendelkezéseket

tartalmazza, amelyek módosításaiban jól tükröződnek a Tbj. hatálybalépése óta
a társadalombiztosítás terén bekövetkezett változások.
2015. január 1-jétől a Tbj. 58. § (1) bekezdése g) ponttal egészült ki. Az
egyértelmű törvényi felhatalmazást a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet
5/D. §-ában említett eljárási szabályok indokolják.
2015. július 1-jétől a Tbj. 58. § (1) bekezdés g) pontjában „a fegyveres
szervek tagjainak” szövegrész helyébe „a rendvédelmi feladatokat ellátó
szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti
rendvédelmi feladatokat ellátó szerv hivatásos állománya tagjainak, valamint a
Magyar Honvédség és a katonai nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos és
szerződéses állományú tagjainak” szöveg lépett.
A Tbj. ezen módosításra azért volt szükség, mert ekkortól lépett hatályba a
rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati
jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
szóló 1996. évi XLIII. törvényt „felváltó”, a rendvédelmi feladatokat ellátó
szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII.
törvény megalkotása a három hivatásrend (a közszolgálati tisztviselők, a
katonai szolgálati jogviszonyban állók, valamint a rendvédelmi területen
szolgálati jogviszonyban állók) egységes életpályarendszere kialakítása
folyamatába illeszkedett. Ennek keretében került korábban megalkotásra a
közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény és a honvédek
jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény is.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi XLII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos
állományának szolgálati jogviszonyáról
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról
 319/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről
195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról

Tbj. 59-60. §-ához:

A Tbj. 59-60. §-ait azok korábbi alcímével („Módosuló jogszabályok”) együtt a

2007. évi LXXXII. törvény 2. § 315. pontja 2007. július 1-jétől helyezte hatályon
kívül.

Az Európai Unió jogának való megfelelés (Tbj. 61-61/A. §)

Tbj. 61. §-ához:

A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról

és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény a Tbj. 61. §-át és az azt megelőző
alcímet - az ott meghatározott európai jogi aktusoknak való megfelelést
deklarálva - 2007. július 1-jétől kezdődő hatállyal iktatta be.

Tbj. 61/A. §-ához:

A Tbj. 2012. január 1-jétől új 61/A. §-al egészült ki. Az „egyes egészségügyi
tárgyú törvények módosításáról” szóló 2011. évi CLXXVI. törvény által
beiktatott előírás 2010. május 1-jétől alkalmazandó uniós rendeletek
végrehajtásához szükséges Tbj. előírások meglétét deklarálja.
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-ei 883/2004/EK rendelete
(Celex száma: 32004R0883) alkalmazását a szociális biztonsági rendszerek
koordinálása terén csak végrehajtási rendelete elfogadását követően lehetett
megkezdeni.

Kapcsolódó európai uniós joszabályok

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK
rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról

Átmeneti rendelkezések (Tbj. 62-65/E. §)

Tbj. 62. §-ához:

A Tbj. 62. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a 2011. január 1-jétől hatályos
járulékfizetéssel kapcsolatos rendelkezéseket mikortól megszerzett
jövedelmekre kell alkalmazni, illetve meddig megszerzett jövedelmekre
vonatkoznak még a 2010. december 31-én hatályos járulékmértékek.
A Tbj. 62. § (2) bekezdése azokat mentesíti a mulasztási bírság és az
adóbírság alól, akik a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés 2010.
január 1-jétől 2010. december 31-éig hatályban volt szabályait nem
megfelelően alkalmazták. [Bővebben lásd: a Tbj. 27. §-ához írott
magyarázatot.]

Tbj. 63. §-ához:

 Az e paragrafusban foglalt átmeneti rendelkezés azt rögzítette, hogy a 2011.
február 1-jén, és azt követően megszerzett jövedelmek tekintetében terheli a
Tbj. 19. § (2) bekezdés b) pontja szerinti 2%-os mértékű nyugdíjjárulék-fizetési
kötelezettség azokat a biztosítottak, akik magánnyugdíjpénztári tagok. [Azzal,
hogy a Tbj. 19. § (7) bekezdése értelmében a 2010. november 1-je és 2011.
december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag után
fizetendő nyugdíjjárulék mértéke - a Tbj. 19. § (2) bekezdés b) pontjában
foglaltaktól eltérően - 10 százalék volt, illetve 2011. december 31-étől
kezdődően a nyugdíjjárulék mértéke szempontjából nem jelent különbséget a
magánnyugdíjpénztári tagság ténye, és a tagdíjnak nincs kötelező törvényi
mértéke. (A tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét a
magánnyugdíjpénztár alapszabálya határozza meg.)]

Tbj. 64. §-ához:

Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak között a Tbj. 16. § (1) bekezdés h)

pontját az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII.
törvény módosításáról szóló - 2011. április 1-jén hatályba lépett 2011. évi XXIII.
törvény állapította meg, azzal hogy a Tbj. általa megállapított 16. § (1)
bekezdés h) pontjában foglaltakat 2011. január 1-jére visszamenőlegesen
alkalmazni kell.

Tbj. 65. §-ához:

A Tbj.-be 2012. január 1-jétől beiktatott 65. § (1) bekezdése rögzítette, hogy a
Tbj. 11. § b) pontjában foglaltak alkalmazandók a 2012. január 1-je előtt
megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal,
hogy ezekben az esetekben az említett kétéves időtartamot 2012. január 1-
jétől kell számítani. [A Tbj. 11. § b) pontjának tartalmát - 2012. január 1-jei
hatállyal - az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói
kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs
kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények
módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 153. §-a állapította meg.]
A Tbj. 65. § (1) bekezdése - az egyes adótörvények és azokkal összefüggő
más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi
CXXII. törvény módosításáról szóló a 2013. évi CC. törvénnyel - 2013.
november 30-ai hatállyal történt módosítását követően - a kettős járulékfizetés
elkerülése érdekében 2015. január 1-jéig kitolta a harmadik állambeli
kiküldöttek tekintetében a biztosítási, valamint egyéni járulékfizetési, illetve
szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség létrejöttének kezdő időpontját.
E határidőt a Tbj. 65. § (1) bekezdésének 2015. január 1-jétől történt
módosítása ismételten kitolta - ezúttal 2015. július 1-jéig. [Tehát a Tbj. 11. § b)
pontjában foglaltak alkalmazandók a 2013. július 1-je előtt megkezdett
kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal az eltéréssel,
hogy a két éves időtartamot 2013. július 1-jétől kell számítani és így a
biztosítási kötelezettség legkorábban 2015. július 1-jével jön létre.]
A Tbj. 65. § (2) bekezdése a 2012. évi járulékfizetési előírások alkalmazásához
fogalmaz meg átmeneti rendelkezéseket.
A családi járulékkedvezményre vonatkozó előírásokat a - 2014. január 1-jétől
hatályos - Tbj. 65. § (3) bekezdése értelmében olyan jövedelmekre kell elsőként
alkalmazni, amelyeket a 2014. január hónapra vonatkozóan benyújtott
bevallásban kellett bevallani.
 Kapcsolódó jogi szabályozás
2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más
törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról

Tbj. 65/A. §-ához:

A 2011. december 31-étől hatályos rendelkezést a magán-nyugdíjpénztári

rendszer átalakítása indokolta.

Tbj. 65/B. §-ához:

A Tbj. 65/B. §-a rögzíti, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdésének az egészségügyi
szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek körét az adózást érintő egyes
törvények módosításról szóló 2012. évi LXIX. törvénnyel 2012. június 20-ától
meghatározó szabálya - visszamenőlegesen - 2012. január 1-jétől
alkalmazható. Ennek oka, hogy a Tbj. 16. §-ának 2012. január 1-jétől hatályos
előírásai - külön járulékfizetés nélkül - biztosítják a korhatár előtti ellátásban,
szolgálati járandóságban és a balettművészeti életjáradékban részesülők
számára az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét. Ugyanakkor 2012. június
20-ától történt csak meg a Tbj. 39. § (2) bekezdésének ezzel összhangban álló
módosítása.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak
megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2008. évi XCX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és
sajátos foglalkoztatási szabályairól

Tbj. 65/C. §-ához:

A Tbj.-be az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények

módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel 2013. január 1-jétől
beiktatott új paragrafusban az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ
(nyugdíjjárulék-plafon) - szintén 2013. január 1-jétől történt - megszüntetése
miatt szükséges átmeneti szabályt fogalmazta meg a jogalkotó.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról

Tbj. 65/D. §-ához:

A Tbj. 2013. január 1-jei hatállyal új 65/D. §-al egészült ki. Az egyes
adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2012. évi CLXXVIII. törvénnyel meghatározott új rendelkezés az állami
adóhatóságot az Art. alapján terhelő - szintén az egyes adótörvények és az
azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII.
törvény értelmében módosult - hivatalbeli adatszolgáltatási kötelezettségekkel
való összhang megteremtése érdekében vált szükségessé. A T/8750/93. számú
bizottsági módosító javaslat értelmében „az adatszolgáltatás technikai
fejlődése indokolttá tette az állami adóhatóság által teljesítendő
adatszolgáltatásokra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatát,
amelynek eredményeképpen továbbra is az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény rendelkezik az adatszolgáltatás céljának, jogosultjainak és
adatkörének általános meghatározásáról, azonban az adatátadás részletes
szabályait, így különösen az átadott adatok - az adózás rendjéről szóló 2003.
évi XCII. törvény által meghatározott törvényes keretek között megállapított -
pontos körét, az adatátadás határidejét és gyakoriságát kormányrendelet
szabályozza. A módosítás célja, hogy a konkrét adatokat tartalmazó
adatszolgáltatási struktúra rendeleti szintű szabályozásával a hatóságok közötti
pontosabb adatszolgáltatás valósuljon meg, illetve a hatóságok jogszabályban
rögzített feladataihoz igazodó adatstruktúra kerüljön kialakításra.” Ennek
értelmében 2013. január 1-jétől az Art. 52. § (7) bekezdés b) pontja ba), bb) és
bc) alpontjaiban [illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 52. §
(7) bekezdés d) pontjában] csak a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv, az egészségbiztosítási szerv és a
rehabilitációs hatóság, valamint az állami foglalkoztatási szerv felé hivatalból
elektronikus úton teljesítendő adatszolgáltatás törvényi keretszabályai kerülnek
meghatározásra. Az állami adóhatóság által teljesítendő - említett -
adatszolgáltatások részletes szabályainak (ideértve különösen az adatátadás
határidejét és gyakoriságát) megalkotására az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény 175. §-ába 2013. január 1-jei hatállyal beiktatott (29) bekezdés
révén a Kormány kapott felhatalmazást. Az adatátadás említett - 2013. január
1-jétől hatályos - részletszabályait a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs hatóság,
az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az állami
adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól szóló 424/2012.
(XII. 29.) Korm. rendelet tartalmazza. A Tbj. 65/D. §-ában foglalt átmeneti
szabályra, a Tbj. 41. § (3) bekezdésének és 43/A. §-ának, valamint az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bekezdésnek, és a 424/2012.
(XII. 29.) Korm. rendelet 2013. január 1-jétől hatályos előírásaira figyelemmel
pl. az állami adóhatóságnak a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felé történő adatátadási kötelezettsége
határidői a következők:
- a 2011. évi adatok tekintetében (a 2012. december 31-éig hatályban volt
előírás alapján) 2012. augusztus 31. napja,
- a 2012. évi adatok tekintetében 2013. május 31. napja,
- a 2013. január havi adatoktól kezdődően havonta az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására előírt
határidőt (a tárgyhónapot követő hónap 12. napja) követő hónap utolsó napja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CLXXVIII. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért
felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs
hatóság, az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az
állami adóhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól

Tbj. 65/E. §-ához:

A jogalkotó 2015. január 1-jétől a korkedvezmény rendszerét kivezette a
jogrendszerből. Ezzel összefüggésben a korkedvezményen alapuló ellátásra
való jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség is megszüntetésre
került. A jogalkotó 2015. január 1-jétől a Tbj. minden olyan rendelkezését
hatályon kívül helyezte, amely a korkedvezmény-biztosítási járulékkal
összefüggött. A Tbj. 65/E. §-ába beiktatott szabály az esedékességet követően
a 2015. január 1-jét megelőző időszakra kifizetett (juttatott) járulékalapot
képező jövedelmek tekintetében rögzíti a 2014. december 31-én hatályos
előírások alkalmazását.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi XCIX. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetésének
megalapozásáról