Dean R.

Koontz - A Sötétség
Szeme
A mû eredeti címe: The Eyes of Darkness Copyright ©1996 by Nkui, Inc.

Magyar kiadá s ©Animus Kiadó 2007

A fordítá s a Berkley Books 1996-os kiadá sa alapjá n készü lt

Fordította: Danyi Andrea Szerkesztette: Kukucska Zsó fia Borító terv: Beleznai Kornél ISBN
978-963-9715-17-2

Kiadta az Animus Kiadó 2007-ben 1301 Budapest, Pf.: 33

Felelõ s kiadó : a kiadó igazgató ja

info@animus.hu

Az 1795-ben alapított

Magyar Kö nyvkiadó k és Kö nyvterjesztõ k Egyesü lésének tagja

December 30. Kedd

Egy
4

Kedden éjjel, valamivel éjfél utá n Tina Evans éppen hazafelé tartott ú j tá ncbe-mutató já nak
késõ esti pró bá ja utá n, amikor egy idegen autó ban megpillantotta má r tö bb mint egy éve
halott kisfiá t, Dannyt.

Há zá tó l alig kétsaroknyira megá llt egy éjjel-nappal nyitva tartó ü zletnél, hogy egy doboz
tejet és kenyeret vegyen. Autó já val leparkolt egy krémszínû Chevrolet kombi mellett, és bá r
a szélvédõ t csendes esõ á ztatta, mégis jó l lá tta a vezetõ melletti ü lésen nyugodtan vá rakozó
fiú t. Tina csupá n a kisfiú arcá nak egyik oldalá t tudta kivenni, mégis belehasított a fá jdalmas
felismerés.

Danny.

A kocsiban ü ldö gélõ fiú tizenkét éves lehetett: Danny is épp ennyi lenne, ha élne.

Haja is ugyanolyan sû rû és sö tét volt, mint a

halott gyermeknek, sõ t Tiná t az orra és finoman ívelt á lla is a fiá ra emlékeztette.

Tina csak halkan merte maga elé suttogni a fia nevét, mintha attó l félne, a szeretett lény
kísértete azonnal eltû nik, ha hangosabban mondja ki.

A fiú nak fogalma sem volt arró l, hogy valaki figyeli, így egyik kezét a szá ja elé vette, és
rá gcsá lni kezdte a hü velykujjá t. Dannynek pont ugyanez vá lt szoká sá vá ú gy egy évvel a
halá la elõ tt. Tina pró bá lta õ t leszoktatni ró la, de nem já rt sikerrel.

Most, ahogy a fiú t figyelte, ú gy érezte, a hasonló sá g kö zte és Danny kö zö tt nem puszta
véletlen. Tina szá ja hirtelen kiszá radt, szíve a torká ban lü ktetett. Még most sem tudott
hozzá szokni egyetlen fia elvesztéséhez, talá n mert nem is akarta elfogadni. Most, hogy
meglá tott egy kisfiú t,

aki nagyon hasonlít Dannyre, hirtelen ú gy érezte, mégsem érte õ t akkora veszteség.

Lehetséges, hogy... ez a fiú talá n mégis Danny? Miért ne? Minél tová bb gondolkodott ezen,
anná l kevésbé tû nt õ rü lt-ségnek az elképzelés. Végü l is Danny holttestét sosem lá tta. A
rendõ rség és a temetkezési vá llalkozó taná csá ra nem nézte meg fiá t, mert azt mondtá k
neki, hogy Danny teste csú nyá n szétroncsoló dott, jobb, ha nem nézi meg. Tina lesú jtva
fogadta meg a taná csot, ezért csak a fia lezá rt koporsó já t lá thatta a temetésért. Pedig
elõ fordulhatott, hogy a ható sá gok hibá t kö vettek el: nem jó l azonosítottá k a holttestet, és
Danny talá n nem is halt meg a balesetben! Lehet, hogy csak fejsérü lést szenvedett, amelytõ l
amnéziá t kapott. Igen! Amnéziá ja van! Elkó borolt az ö sszetö rt busztó l, és a baleset
helyszínétõ l tö bb kilométerre talá ltak rá , de nem tudta elmondani, ki õ és honnan
csatangolt el. Végü l is elõ fordulhat, hogy így tö rtént. Tina sok

ilyen fordulatot lá tott má r a filmekben. Igen, biztosan ez tö rténhetett. Ha való ban ez a

helyzet, lehet, hogy a fiá t nevelõ intézetbe vitték, ú j életet kezdett, ú j kö zö sségben él. Most
pedig a sors akaratá bó l itt ü lt, alig karnyú jtá snyira tõ le a krémszínû Chevrolet-ben.

A kö lyö k ekkor hirtelen megérezte magá n a nõ tekintetét, és felé fordult. Tina lélegz-
etvisszafojtva figyelt, amikor rá nézett. Egy darabig fü rkészték egymá st a lá mpá k sá rgá s
fényében, majd az anya gyorsan kijó zan-odott, mert rá jö tt, hogy mégsem Dannyt lá tja a
má sik autó ban.

Hirtelen elkapta tekintetét a fiú ró l, és dü hö sen meredt maga elé.

• A francba! - szó lalt meg. Haragudott magá ra. Mindig is kemény, hatá rozott,
kiegyensú lyozott nõ nek tartotta magá t, aki az élet minden

nehézségével meg tud birkó zni, fia halá lá t azonban képtelen volt feldolgozni.

A kezdeti dö bbenet és a temetés utá n csak lassan tudott tú ljutni a traumá n. Fokozatosan
képessé vá lt elfogadni, hogy Danny nincs tö bbé, és elszá ntan igyekezett tú ltenni magá t a
halá la miatt érzett mélységes gyá szon, bû ntudaton és keserû ségen. Az elmú lt évben
bá natá t kemény munká ba fo-jtotta, és kezdte ú gy érezni, hogy a seb végre behegedt.
Nemrég elõ is léptették a munkahelyén.

Néhá ny héttel ezelõ tt azonban ú jra az a szö rnyû hangulat kerítette hatalmá ba, ami
kö zvetlenü l a fia halá la is eluralkodott rajta.

Most ú gy érezte, hogy nem igaz a tö rténet a balesetrõ l, és a fia életben van. Pedig mindenki
azt mondta neki, hogy az idõ segít a fá jdalmas emléktõ l eltá volodnia, ehelyett azonban az
elmú lt napokban egyre

elviselhetetlenebb szomorú sá g gyû rte maga alá . Nem az elsõ alkalom volt, hogy valakiben
Dannyt vélte lá tni. Tö bbszö r is lá tta elveszített kisfiá t autó kban, iskolaudvarokon, az utcá n,
sõ t moziban is.

Mostaná ban éjszaka is egyre gyakrabban á lmodta, hogy a fia él, ébredés utá n pedig hosszú
ó rá kig képtelen volt a való sá ggal szembenézni. Félig-meddig még arró l is sikerü lt
meggyõ znie magá t, hogy az á lom egyfajta elõ érzet: azt jelenti, hogy Danny hamarosan
visszatér hozzá , mert mégis sikerü lt tú lélnie a balesetet, és nemsoká ra ú jra megö lelheti
majd.

Csodá s, szívet melengetõ fantazmagó ria volt ez, de soká ig nem élhetett benne. Hiá ba
utasította el mindig a keserû igazsá got, az á lom szinte minden éjjel visszatért. Tina lassan

kénytelen volt beismerni, hogy az éjszakai lá tomá sok mégsem jeleztek elõ re semmit, de

10

lelke mélyén tudta, hogyha megint á lmodik a fiá val, ugyanezek a reményteli érzések
tá madnak fel benne, amelyek eddig is.

Pedig ez nem helyes.

Beteg vagyok, mondogatta magá nak.

Ú jra a kombira pillantott, és lá tta, hogy a fiú még mindig õ t bá mulja. Idegesen markolá szta
a kormá nyt.

A szomorú sá g az õ rü letbe kergetheti az embert. Tina hallott má r ilyesmirõ l, és hitt is ebben,

csakhogy õ nem engedhette meg magá nak, hogy ez vele is megtö rténjen. Megpró bá lt
kemény lenni ö nmagá hoz, hogy ne szakadjon el a való sá gtó l, legyen bá rmilyen
elviselhetetlen is. Nem volt szabad re-ménykednie tö bbé!

Imá dta a kisfiá t, de Danny nincs tö bbé.

Tizennégy má sik kisfiú val együ tt egy

11

buszbalesetben lelte halá lá t, amely sorá n teste a felismerhetetlenségig ö sszeroncsoló -

dott. Meghalt a fia.

Kihû lt.

Teste oszlá snak indult a koporsó ban a fö ld alatt.

Elment, mindö rö kre.

Tina ajka megremegett. Sírni akart, de nem tudott.

A Chevyben ü lõ fiú má r elfordult, és nem õ t figyelte, hanem az éjjel-nappali bolt bejá ratá t.

Tina kiszá llt a Hondá já bó l. Az éjszaka kellemesen hû vö s volt, a sivatag felõ l szá raz szellõ
fú jdogá lt. Nagy levegõ t vett, és besétá lt az ü zletbe, ahol a légkondicioná ló nak
12

kö szö nhetõ en csontig hatoló hideget érzett, a villogó neonfények pedig bá ntottá k a szemét.

Negyed gallon alacsony zsírtartalmú tejet és teljes kiõ rlésû szeletelt kenyeret vett. Bá r má r
nem tá ncolt, hanem a színfalak mö gö tt dolgozott, mégis csak akkor érezte jó l magá t, ha
testsú lya nem haladta meg a tá ncos korá ban megszokott versenysú lyá t.

Azutá n visszaü lt autó já ba, és ö t perc mú lva má r otthon is volt az olajfá k és teafá k kö zö tt
szerényen megbú vó há zá ban.

A konyhá ban pirító st készített, a sze-leteket vékonyan megkente mogyoró vajjal.

Ö ntö tt

magá nak egy pohá r tejet, és leü lt az asztalhoz. A mogyoró vajas pirító s volt Danny
kedvence.

Tina lehunyta a szemét, és maga elõ tt lá tta fiá t há roméves korá ban, amikor a mogyoró vajat

13

szétkente az arcá n, aztá n vigyorogva kö vetelte a kö vetkezõ szeletet.

Tina riadtan nyitotta ki a szemét, mert az emlék tú l élénken élt a fejében, õ pedig nem akart
emlékezni.

De má r késõ volt. Szíve lü ktetett, ajkai megremegtek, és arcá n végigfolytak a kö nnyei.

***

Azon az éjszaká n Tina ismét arró l á lmodott, hogy Danny életben van valahol, és szü ksége
van rá .

Á lmá ban Danny egy feneketlen szakadék szélén, Tina pedig a tú loldalon á llt, vele szemben,
és a hatalmas ü res tér fö lö tt nézte

14

õ t. Danny egyre csak szó lítgatta anyjá t. A kisfiú

egyedü l volt, és félt, Tina pedig rettenetesen érezte magá t, mert nem tudott segíteni rajta.

A fejü k fö lö tt mind sö tétebb fellegek gyü lekeztek. Danny kiá ltá sa mind kö vetelõ zõ bb, Tina
vá laszai pedig egyre két-ségbeesettebbek lettek, mert tudtá k, hogyha az est leszá ll, és nem
sikerü l á tjutniuk a tú loldalra, hogy talá lkozzanak, mindö rö kre elvesztek. A kö zeledõ
éjszaká ban valami vá rt Dannyre, valami félelmetes, ami el fogja kapni õ t, ha egyedü l marad
a sö tétben. Az égen hirtelen villá mok ciká ztak keresztü l, hatalmas dö rrenés rá zta meg a
kö rnyéket, majd még nagyobb sö tétség telepedett rá juk.

Tina Evans hirtelen felü lt az á gyban, mert megeskü dö tt volna rá , hogy zajt hallott. Ez nem
az á lombéli dö rgés hangja volt, hanem valami, ami sokkal való sá gosabb.

15

Fü lelni kezdett, és felkészü lt arra, hogy ki is ugrik az á gybó l, ha kell, de csupá n a csend
ö lelte kö rü l.

Lassan hatalmá ba kerítette a kétségbeesés, mostaná ban szinte minden megijesztette. Nem
ez volt az elsõ éjszaka, hogy azt hitte, betö rõ van a há zban. Az elmú lt két hét alatt négy vagy
ö t alkalommal is elõ rá ntotta éjjeliszekrényébõ l a pisztolyá t, és á tkutatta a há zat, szobá ró l
szobá ra, de nem talá lt semmit. Tisztá ban volt vele, hogy elég nagy nyomá s nehezedik rá
mostaná ban, a magá néletben és a munká já ban is, ú gyhogy egy idõ utá n arra hajlott, hogy
mégis az á lombeli mennydö rgés hangjá t hallotta csupá n.

Pá r percen keresztü l még éberen figyelt, de minden olyan békés és mozdulatlan volt, hogy
kénytelen volt beismerni, való ban egyedü l van.

16

Az ilyen pillanatokban azt kívá nta, bá rcsak õ és Michael még mindig együ tt lehetnének.

Behunyta a szemét, és elképzelte, ahogy a férfi mellett fekszik, kinyú jtja felé a kezét a
sö tétben, õ pedig a karjaiba fészkeli magá t. Õ

biztosan meg tudná nyugtatni, és hamarosan ú jra elaludna.

Persze, ha õ és Michael most való ban egy á gyban lennének, a jelenet egyá ltalá n nem így

festene. Egymá shoz sem érnének, csak vitatkozná nak. A férfi ellená llna kedveskedésének,
és inká bb provoká lná õ t.

Biztosan kitalá lna valami apró sá got, amibõ l aztá n jó nagy há zastá rsi viszá lyt robbanthat ki.
Kö zö s életü k utolsó hó napjaiban mindig ez volt a menetrend. A férfi á llandó an kitalá lt
valamit, hogy aztá n haragjá t Tiná n vezesse le.

17

Tina az utolsó percig szerette Michaelt, és õ szintén szomorú volt, amikor a kapcsolatuk
végképp megszakadt. Végü l azonban kénytelen volt beismerni ö nmagá nak is, hogy
megkö nnyebbü lt, amikor véget ért.

Ugyanabban az évben veszítette el a fiá t és a férjét is. Elõ szö r a férjét, utá na a fiá t.
Há zassá guk tizenkét éve alatt Tiná bó l érettebb, Ö sszetettebb személyiség lett, Michael
azonban mit sem vá ltozott, sõ t nem tetszett neki az a nõ , akivé Tina lett. Kezdet-ben még
szerelmesek voltak, akik hétkö znapi életü k minden apró részletét megosztottá k egymá ssal
- a jó és rossz dolgokat, az ö rö mö t és a bá natot is -, de mire a vá lá st kimondtá k, idegenekké
vá ltak egymá s szá má ra. Bá r Michael még a vá rosban élt, Tiná tó l alig két kilométerre,
bizonyos szempontbó l éppen olyan elérhetetlen messzeségbe kerü lt tõ le, mint Danny.

18

A nõ kimerü lten só hajtott, és kinyitotta a szemét.

Egyá ltalá n nem érzett á lmossá got, bá r tudta, hogy pihennie kell, ha reggel munká ba akar
menni.

Má snap december 30-a volt, élete egyik legfontosabb napja. Korá bban ez a dá tum semmit
sem jelentett szá má ra, idén azonban nagyon sok minden mú lhatott rajta; mostantó l talá n
az egész élete megvá ltozik ennek kö szö nhetõ en.

Tina Evans tizenö t éve, azaz tizennyolc éves kora ó ta élt és dolgozott Las Vegasban.

Karrierjét tá ncosként kezdte a Lido de Par-isban, a Stardust Hotel gigantikus színpadi

showjá ban. A Lido olyan elképesztõ en pazar produkció volt, amilyet egyedü l Las Vegasban
lá that az ember, hiszen csak itt tudnak évrõ l évre tö bb millió dollá ros elõ adá sokat
színpadra á llítani anélkü l, hogy a profittal

19

tö rõ dnének. Akkora ö sszegeket kö ltö ttek a fényû zõ jelmezekre, a díszletre és a

szereplõ gá rdá ra, hogy a hotel má r annak is ö rü lt, ha a jegyekbõ l és az italeladá sokbó l a
produkció a rezsikö ltségeket fedezni tudja.

Az elõ adá s - aká rmilyen fantasztikusra is sikeredett - végü l is csupá n a mézesmadzag volt,
amire bejö ttek az emberek, és estérõ l estére megtö ltö tték a szá lloda szobá it. A
színhá zterem felé menet az embereknek á t kellett haladniuk a blackjack asztalok, a rulett
kerekek és a já ték automatá k fénylõ sora kö zö tt: ezek hoztá k a profitot. Tina szeretett a
Lidó ban tá ncolni; két és fél évig lépett fel itt. Ekkor kiderü lt, hogy gyermeket vá r.
Szabadsá gra ment, megszü lte Dannyt, és onnantó l kezdve csak a kisfiú gondozá sá val
foglalkozott hó napokon á t. Amikor Danny hat hó napos lett, Tina ú jra torná zni kezdett, hogy
visszanyerje alakjá t, és há romhó napnyi fá radsá gos felkészü lés utá n bekerü lt egy ú j Las
Vegas-i elõ adá s tá nckará ba. Egyszerre

20

volt jó tá ncos és jó anya, bá r nem volt mindig kö nnyû ö sszeegyeztetni a kettõ t. De imá dta
Dannyt, és élvezte a munká já t is, ezért nem bá nta, hogy kétfelé kell figyelnie.
Ö t évvel ezelõ tt azonban - amikor huszonnyolc éves lett - rá jö tt, hogy ha még szerencséje
van is, akkor is legfö ljebb tová bbi tíz évig tá ncolhat. Ezért ú gy dö ntö tt, bedol-gozza magá t
má shová , a szakma egy má sik terü letére, hogy ne talá lja magá t kínos helyzetben, ha

majd betö lti a harmincnyolcat. Egy revü koreográ fusa lett, amely a tö bbmillió s Lidó nak
csupá n olcsó utá nzata volt. Hamarosan õ lett a produkció jelmeztervezõ je is. Ezutá n má s-
odosztá lyú hotelek négyszá z-ö tszá z férõ helyes színpadain elõ adott revü kben kapott
hasonló megbízatá st, de itt jó val alacsonyabb volt a gá zsi. Idõ vel azonban má r nemcsak
rendezte a revü t, hanem az ú jabb és ú jabb felkérésekre producerként is beszá llt.

Neve hamarosan az egész belterjes Las

21

Vegas-i szó rakoztató iparban híres lett, joggal érezhette, hogy lassan szá má ra is bekö szö nt
az igazi siker.

Majdnem egy évvel ezelõ tt, nem sokkal Danny halá la utá n, felkérték Tiná t, hogy legyen egy
tízmillió dollá ros elõ adá s rendezõ je és tá rs producere, amelyet a Strip egyik legnagyobb és
legelõ kelõ bb szá llodá ja, a Golden Pyramid Hotel kö zel kétezer férõ helyes nagytermében
á llítanak színpadra. Eleinte egyá ltalá n nem lelkesedett az ö tletért, hisz éppen akkor
keresték meg a feladattal, amikor a fiá t gyá szolta. A sors való ban olyan érzéketlen és
kegyetlen lenne, hogy azt képzeli, ezzel az ajá nlattal Tina képes megfeledkezni bá natá ró l?
Bá r keser-

û séget és végtelen szomorú sá got, legbelü l pedig ü rességet érzett, mégis ú gy dö ntö tt, hogy
elfogadja az ajá nlatot.

Az ú j produkció címe Magyck! volt, mivel a nagyobb tá ncos részek kö zö tt bû vészek és

22

má gusok jö ttek a színpadra, és a mû sorban szá mos kü lö nleges effektust is haszná ltak, sõ t

maga a darab is természetfeletti témá kró l szó lt. Ellentétben a program, jelentõ s részével,

a cím kü lö nleges helyesírá sa nem Tina ö tlete volt, de alapvetõ en elégedett volt azzal, amit
ö sszehozott. Viszont á llandó an kimerü ltnek érezte magá t, mert az elmú lt évben mindennap
tizenkét-tizennégy ó rá t dolgozott, nem vett ki egyetlen nap szabadsá got, sõ t hétvégeken
sem pihent.

De bá rmennyire is belefeledkezett a Magyck. - be, Danny hiá nyá val csak nagy ne-hézségek
á rá n tudott szembenézni. Egy hó nappal ezelõ tt fordult meg a fejében elõ szö r, hogy talá n
végre kezd kilá balni a de-presszió bó l. Ekkoriban kezdett tudni anélkü l a fiá ra gondolni,
hogy elsírta volna magá t, és a sírjá t is meg tudta lá togatni. Mindent egybevetve, viszonylag
jó á llapotban volt,
23

érezte, hogy kezd visszatérni belé az élet.

Tudta, hogy sosem fogja elfelejteni Dannyt, édes kisfiá t, aki mindö rö kre élete része marad,
de nem élheti ú gy az életét, hogy folyton csak az á ltala hagyott û rrel foglalkozik. A seb
lassan gyó gyulni kezdett.

Legalá bbis egy hó napja még ezt hitte. Egykét héten á t szépen haladt az elfogadá s ú tjá n,
aztá n ú jra elkezdõ dtek az á lmok, de most sokkal rosszabbak voltak, mint az elején.

Ú gy gondolta, hogy azért erõ sö dtek fel a lá tomá sok, mert tú l ideges a Magyck!

fogadtatá sa miatt. A darab díszbemutató já t alig tizenhét ó ra mú lva, december 30-á n este
nyolckor tartjá k a Golden Pyramid Hotelben, má snap, szilveszter este pedig má r a
nagykö zö nség is megtekintheti a zenés elõ adá st. Ha a kö zö nség a vá rakozá soknak
megfelelõ en jó l reagá l majd, Tina jö võ je any-agilag rendben lesz, a szerzõ dés szerint
ugyanis két és fél szá zalékkal részesedik a teljes

24

bevételbõ l. Ha a Magyck! sikeres, és négy-ö t éven á t képes lesz telt há zat vonzani - ahogyan
a Las Vegas-i produkció kkal gyakorta elõ -

fordult -, Tiná bó l hamarosan tö bbszö rö s milliomos vá lhat. Ha azonban a darab meg-bukik,

és nem nyeri el a kö zö nség tetszését, Tina kénytelen lesz visszatérni a revü k kevés-bé
csillogó vilá gá ba.

Jó oka volt tehá t szorongani és ide-geskedni. Ugyanakkor má niá kusan rettegett attó l is,

hogy valaki betö r a há zá ba, a Dannyrõ l szó ló nyugtalanító á lmok miatt pedig ismét
rá telepedett a végtelen szomorú sá g. Szó val lehet, hogy az egészrõ l a Magyck! miatti
izgalom tehetett. Ha tényleg így van, kö nnyebb lesz minden a darab bemutató ja utá n. Csak
a kö vetkezõ néhá ny napot kell á tvészelnie, és az azt kö vetõ viszonylagos nyugalomban ma-
jd kigyó gyul a szorongá sbó l.

25

De addig is fontos, hogy eleget aludjon.

Délelõ tt tízkor talá lkozó ja volt két ü gynö kkel, akik a. Magyck! elsõ há rom hó napjá ra nyol-
cezer helyet akartak lefoglalni. Aztá n egykor a teljes szereplõ gá rda vá rja, hogy megtartsá k
az utolsó ruhapró bá t.

Megü tö gette pá rná já t, eligazgatta a pa-plant, és visszafekü dt. Megpró bá lt pihenni.

Behunyta a szemét, és igyekezett maga elé képzelni egy nyugodt, homokos partot, amelyet
gyengéden nyaldosnak a hullá mok.

Egyszer csak nagy puffaná st hallott.

Rémü lten ü lt fel az á gyban.

Mintha valami leesett volna valahol a há zban. Valami nagy tá rgy lehetett, mert jó hangosan
szó lt.

Aká rmi volt is, biztosan nem magá tó l esett le, inká bb valaki lelö khette. A nehéz tá rgyak

26

nem potyognak le csak ú gy maguktó l az ü res szobá ban.

Hallgató zott. Az elsõ hang utá n ú jabb, tompá bb zajt hallott. Tina nem tudta megá llapítani a
hang forrá sá t, de volt benne valami rémisztõ és titokzatos. Ezú ttal nem képzelõ dö tt. Valaki
egész biztosan volt a há zban.

Felkapcsolta az olvasó lá mpá t, és kihú zta az éjjeliszekrény fió kjá t. Egy pisztolyt vett elõ
onnan. A fegyver meg volt tö ltve, Tina pedig kibiztosította.

Egy ideig hallgató zott.

Ú gy képzelte, ha figyel, a betolakodó jelenlétét is megérzi.

Felkelt, belebú jt a papucsá ba. A fegyverrel a kezében lassan a há ló szoba ajtajá hoz lépdelt.

27

Azon tö prengett, felhívja-e a rendõ rséget, de nem akart bolondot csiná lni magá bó l. Ha
megjelennének itt villogó lá mpá ikkal és harsogó sziréná ikkal, vajon kit talá lná nak a
há zban? Ha az elmú lt két hétben minden alkalommal kihívta volna a rendõ rséget, amikor
ú gy képzelte, hogy betö rtek hozzá , biztosan mindenki bolondnak tartaná . Tina azonban tú l
bü szke volt, nem akarta, hogy néhá ny kemény fickó hisztérikusnak tartsa, és késõ bb
ká vézá s kö zben rajta rö hö gjenek.

Ú gy dö ntö tt tehá t, hogy õ maga fogja á tkutatni a há zat.

A pisztolyt a plafon felé fordította.

Nagyot só hajtott, mikö zben kinyitotta a há ló szoba ajtajá t, és kilépett a hallba.

Kettõ

28
Tina az egész há zat á tkutatta, csak Danny szobá já ba nem ment be - de sehol sem talá lta a
betö rõ t. Ú gy volt vele, hogy inká bb far-kasszemet néz a tá madó val, mintsem hogy
bemenjen a fia szobá já ba. Most azonban nem volt má s vá lasztá sa.

Nem sokkal a tízedik szü letésnapja utá n Danny nagyobb szobá t szeretett volna, ezért ú gy
egy évvel a halá la elõ tt ú gy dö ntö tt, hogy á tkö ltö zik a há z má sik végébe. A korá bbi
dolgozó szoba lett az õ birodalma.

Abban az idõ ben Tina biztos volt benne, hogy Danny tudja, Michael és õ milyen sokat
vitatkoznak esténként a há ló szobá jukban, amely kö zvetlenü l az ö vé mellett volt, és azért

akart a dolgozó szobá ba kö ltö zni, hogy ne legyen fü ltan ú j a veszekedéseiknek. Bá r Michael
és õ nem kiabá ltak egymá ssal, hanem normá lis hangon beszéltek, sõ t néha inká bb
suttogtak,

29

Danny való színû leg így is eleget hallott ahhoz, hogy tudja, szü leinek gondjaik vannak.

Tina sajná lta, hogy fia tudomá st szerzett errõ l, de sosem beszélt vele a témá ró l: nem
pró bá lta sem megmagyará zni, sem megnyugtatni a fiá t. Elsõ sorban azért nem, mert
fogalma sem volt, mit mondhatna. Semmiképpen nem mondhatta el neki, hogy õ milyennek
értékeli a helyzetet: Danny, édesem, nem kell aggódnod amiatt, amit hallottál. A papának
mostanában nagyon sok a gondja, ezért viselkedik olyan furcsán, de meglátod, hamar túljut
rajta. Ez volt a má sik ok, hogy ne kezdjen el magyará zkodni kettejü k problémá já ró l a
fiá nak - Tina azt gondolta, hogy elidegenedésü k csak á tmeneti. Szerette a férjét, és biztos
volt benne, hogy szeretete puszta erejével képes lesz ú jra felragyogtatni há zassá guk régi
fényét. Hat hó nappal késõ bb õ és Michael mégis kü lö n kö ltö ztek, alig ö t hó nap mú lva pedig
el is vá ltak.

30

Tina egyre idegesebb lett. Tudta, hogy be kell fejeznie a há z á tvizsgá lá sá t, ezért kinyitotta
Danny há ló szobá já nak ajtajá t. Villanyt gyú jtott, és belépett.

Senki.

A pisztolyt maga elõ tt tartva a beépített szekrényhez ment, majd némi habozá s utá n
elhú zta az ajtajá t. Senki nem rejtõ zö tt a szekrényben. Ú gy tû nt, a zajok mégsem voltak
való diak. Egyedü l volt a há zban.

Ahogy elnézte a sok holmit, ami a szekrényben volt - a fiú cipõ it, nadrá gjait, in-gjeit, pó ló it,
puló vereit, sapká it -, hatalmas gombó cot érzett a torká ban. Gyorsan visszazá rta az ajtó t,
majd nekitá maszkodott a bú tornak.

A temetés tö bb mint egy éve volt, Tina azonban még mindig nem tudta, mihez kezdjen
Danny személyes holmijaival. Az a
31

gondolat, hogy a fia ruhá it odaadja má soknak, még nagyobb szomorú sá ggal tö ltö tte el, mint
a temetés. Ú gy érezte, ha így tenne, azzal végleges dö ntést hozna.

Nemcsak a fia ruhá it, hanem az egész szobá t olyan á llapotban hagyta, ahogyan a fia
életében volt. Az á gy szépen bevetve á llt, a fe-jtá mlá n ott sorakoztak a sci-fi filmek hõ sei, a
polcokon pedig tö bb mint szá z kö nyv volt á bécérendben. Danny asztala a sarokban á llt.

Az egyik felén katoná s rendben sorakoztak a ragasztó tubusok, a színes lakkok és má s, a

modellkészítéshez haszná lt eszkö zö k. Az asztal má sik fele ü res volt, mintha azt vá rná , hogy
Danny leü ljö n és elkezdjen dolgozni. A vitrines szekrényben kilenc repü lõ modellje á llt,
há rom pedig a mennyezetrõ l ló gott. A falakat egymá stó l egyenlõ tá volsá gban poszterek
díszítették, melyekrõ l baseball-sztá rok és rémisztõ szö rnyek néztek vissza.

32

A vele, egyidõ s fiú kkal ellentétben Dannynek fontos volt a rend és a tisztasá g.

Tina azt

kérte Mrs. Neddlertõ l, a takarító nõ tõ l, aki hetente kétszer já rt hozzá juk, hogy por-szívó zzon
és tö rö lje le a port Danny szobá já ban is, mintha semmi sem tö rtént volna a fiú val. Most is
minden ragyogott a tisztasá gtó l.

Ahogy halott fia já tékait és kincseit nézte, Tina má r nem elõ szö r érezte, hogy sem
mú zeumnak, sem szentélynek nem szabad tekintenie Danny szobá já t. Ameddig érinte-
tlenü l hagyja a szobá t, addig tá plá lja ö nmagá ban a reményt, hogy fia nem halt meg, csak egy
idõ re elment valahová , és hamarosan visszatér, hogy ott folytassa az életét, ahol
abbahagyta. Megijesztette az a tény, hogy nem képes kiü ríteni a szobá t. Má r nem csupá n
lelki gyengeségnek érezte, hanem ko-molyabb betegségnek. Engednie kell, hogy a halottak
békében pihenjenek. Ha egyszer

33

végre má r nem á lmodik a fiú ró l, ha képes szomorú sá gá t kordá ban tartani, ebben a
szobá ban kell megkezdenie a gyó gyulá si folyamatot, és nem szabad tová bb õ rizgetnie
Danny holmijait.

Ú gy dö ntö tt, hogy csü tö rtö kö n, ú jév napjá n rendet tesz a szobá ban. Akkorra má r a
díszbemutató n és az elsõ elõ adá son is tú l lesz, így néhá ny napot pihenhet, talá n ki is vesz
egy pá r szabadnapot. A csü tö rtö k délutá nt ebben a szobá ban fogja tö lteni, és bedobozolja
fia ruhá it, já tékait és posztereit.

Amint ezt eldö ntö tte, szinte teljesen elszá llt minden korá bbi idegeskedése. Má r csak
kimerü ltséget érzett, és le akart fekü dni.
Amikor elindult az ajtó felé, megpillantotta a festõ á llvá nyt. Megá llt és megfordult.

Danny szeretett festeni. A festõ á llvá nyt egy doboz ceruza, tollak és festékek tá rsasá gá ban

34

a kilencedik szü letésnapjá ra kapta. Az egyik oldalá ra festeni lehetett, a má sikon pedig egy
iskolatá bla volt. Danny a szoba tú lsó felében a falnak tá masztva tartotta, és még akkor is ott
á llt, amikor Tina legutó bb a szobá ban já rt. Most azonban a fö ldö n hevert, a keret a falná l, a
tá bla pedig az iskolatá blá val lefelé, a já tékasztalra dobva. Eddig az elektronikus já ték
hadihajó fekü dt az asztalon, ahogy Danny hagyta, most azonban a festõ á llvá ny kerü lt az
asztalra, a hajó pedig a fö ldre esett.

Nyilvá nvaló an ennek a zajá t hallotta. Azt azonban el sem tudta képzelni, hogyan kerü lhetett
le a helyérõ l, hiszen magá tó l biztosan nem eshetett le.

Letette a pisztolyt, megkerü lte az á gyat, és a helyére á llította az á llvá nyt, majd a hajó t is
visszatette az asztalra.

Ahogy a fö ldrõ l szedegette fel a tö rö tt kréta darabjait és a tá blatö rlõ t, rá nézett a

35

tá blá ra. Há rom szó t pillantott meg a fekete felü leten:

NEM HALT MEG

Tina megdermedt az ü zenet lá ttá n.

Tudta, hogy a tá bla ü res volt, amikor Danny elutazott a cserkésztá borba. É s azó ta sem írt

rá senki.

Ujjaival ó vatosan megérintette a fehér betû ket, és szinte azonnal á tjá rta valami hû vö s
borzongá s. NEM HALT MEG. Az ü zenet Danny halá lá nak tagadá sa volt.

Dü hö s visszautasítá sa annak, hogy a borzalmas igazsá got elfogadja.

Elképzelhetõ , hogy egy elkeseredett pillanatban, anélkü l, hogy emlékezne rá , bejö tt Danny
szobá já ba, és õ maga írta e szavakat a tá blá ra?

36

Ha való ban õ tette, való színû leg emlékezetkiesésben szenved, de errõ l fogalma sem volt. Az
is lehet, hogy já rká l á lmá ban. Á m Tina nem volt hajlandó elfogadni egyik eshetõ séget sem.

Végü l arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy a szavak talá n mindvégig a tá blá n virítottak.
Biztosan Danny írta fel még halá la elõ tt.

Igaz, a fiú írá sa tiszta, á ttekinthetõ volt, nem olyan, mint a tá blá n lá tható betû k. Ennek
ellenére mégis kö nnyebb volt azt gondolnia, hogy a fia

mû ve.

De mit gondoljon arró l, hogy a szavak egyértelmû en Danny halá lá ra utalnak?

Csak a véletlen mû ve lehet. Danny biztosan má sra gondolt, amikor felírta a szavakat, most a
halá la utá n azonban a szavak jelentése tö kéletesen megvá ltozott.

37

Tina nem volt hajlandó egyéb lehet-

õ ségeket mérlegelni, mert azok tú l félel-metesek voltak.

Karjá t fá zó san fonta ö ssze maga kö rü l.

Vacogva tö rö lte le a szavakat, majd felvette pisztolyá t, és elhagyta a szobá t.

Teljesen felébredt a kutatá s kö zben, de muszá j volt néhá ny ó rá t aludnia. Sok dolga lesz még
reggel, hiszen holnap lesz a nagy nap.

A konyhá ban egy ü veg Wild Tü rkey whisky utá n nyú lt. Ez volt Michael kedvenc itala.
Tö ltö tt belõ le egy vizes pohá rba, és bá r nem ivott alkoholt rendszeresen, egy hajtá sra kiitta
a bourbont. Grimaszolva nyelte le a csípõ s, kesernyés italt, és elgondolkodott, vajon Michael
miért beszélt annyit az ital simasá gá ró l. Tina pró bá lt orvossá gként

38

gondolni a whiskyre, és gyorsan eltette az ü veget.

Visszafekü dt, lehunyta a szemét, és pró bá lta gondolatait elterelni a tá blá ró l. A kép azonban
minduntalan megjelent a szeme elõ tt. Végü l a bourbon megtette hatá sá t, és Tina elaludt.

Három

Kedden délutá n Tina a jelmezes fõ pró bá t a Golden Pyramid elõ adó termének kö zepérõ l
nézte végig.

A színhá z alaprajza egy hatalmas legyezõ re emlékeztette, amelyre magas, ku-polá s

mennyezet borult. A helyiség lépcsõ zetesen haladt lefelé a színpad irá nyá ba, oldalt pedig
szélesebb és keskenyebb karza-tok sorakoztak egymá s mellett. A szélesebb

39
szinteken hosszú asztalok á lltak, rajtuk fehér abrosz. A karzaton egy csaknem egy méter
széles folyosó vezetett végig, egyik oldalá n alacsony korlá t, a má sikon félkö r alakú ,
megemelt, kipá rná zott oldalú fü lkék á lltak. A székek a hatalmas színpad felé néztek. A pó -

dium ó riá si volt a Las Vegas-i elõ adá sokon megszokott méretekhez képest, de csak fele
akkora, mint a Broadway legnagyobb színpada. Olyan hatalmas volt, hogy egy DC-9-É s
utasszá llító repü lõ gép gond nélkü l rá gö rdü lhetett volna, és nem foglalta volna el a színpad
felét. A kabaré hangulatá t a kék bá rsony, a sö tét bõ r és a kristá lycsillá rok idézték elõ , a
puha kék szõ nyegek és a drá mai hatá sú fények pedig még hangsú lyosabbá tették a
csillogá st.

Tina idegesen kortyolgatta az á svá nyvizet, mikö zben figyelte a show-t.

A kosztü mö s fõ pró ba gond nélkü l lezajlott. Hét nagy produkció és ö t fõ varietészá m

40

ment le egymá s utá n, negyvenkét nõ i és negyvenkét férfi tá ncossal, tizenö t há ttértá ncossal,
két férfi és két nõ i énekessel, akik kö zü l az egyik igen szeszélyes volt. Az elõ adá sért
negyvenhét stá btag és technikus felelt, a zenét egy hú sztagú zenekar adta. A színpadon
elefá ntok, oroszlá nok, két fekete pá rduc, hat golden retriver és tizenkét fehér gerle is
megjelent. A logisztikai stá b embert pró bá ló feladatot vá llalt, de a programot
zö kkenõ mentesen bonyolította, ú gyhogy elsõ rá nézésre beérett az elmú lt egy év kemény
munká já nak gyü mö lcse.

A pró ba végén a szereplõ k és a stá b ö sszegyû lt a színpadon, megtapsoltá k magukat,

megö lelték, megcsó koltá k egymá st.

É rezhetõ volt a feszü ltség a levegõ ben, ugyanakkor mindenki izgatottan á hította a sikert.

Tina tá rs producere, Joel Bandiri az egyik elsõ emeleti pá holy VIP-sorá bó l figyelte az

41

elõ adá st, ahol a késõ bbiekben a hotel legnagyobb tá mogató i, tö rzsvendégei és bará tai ü lnek
majd minden este. Amint a pró ba befejezõ dö tt, Joel felpattant a székébõ l, á t a folyosó n a
harmadik emeletre rohant, hogy minél elõ bb beszélhessen Tiná val.

• Megcsiná ltuk! - kiabá lta. - Á tkozottul megcsiná ltuk, Tina!

Tina felemelkedett a helyérõ l.

• Nagy durraná s lesz, drá gá m! -

mondta Joel, erõ sen megö lelte a nõ t, majd cuppanó s csó kot nyomott az arcá ra.

Tina lelkesen szorította magá hoz.

• Tényleg azt hiszed?

• Hiszem? Tudom! Ó riá si siker lesz, meglá tod!

• Kö sz, Joel. Nagyon kö szö nö m.

42

• Nekem? Ugyan mit kö szö nsz nekem?

• Azt, hogy lehetõ séget adtá l... hogy bizonyíthassak. ..

• Nem tettem semmit, drá gá m.

Minden a te érdemed! Magadnak kö szö nheted ezt az egészet! Tudtam, hogy képes leszel rá !
Isteni csapat vagyunk. Ha bá rki má s akarta volna ezt a produkció t színre vinni, biztosan
kudarc lett volna. De te és én, mi megcsiná ltuk!

Joel furcsa ember volt: szá zhetven centiméter magas, kissé testes, de nem kö vér, és gö ndö r
barna haja ö rö kké kó cosnak tû nt. Arca olyan volt, mint egy bohó cé.

Á ltalá ban farmert viselt, olcsó ingeket, de az ujjá n legalá bb kétszá zezer dollá r értékû
gyû rû k csillogtak. Mindkét kezén hat gyû rû volt, gyémá nttal, smaragddal, rubinttal és
opá llal ékesített kariká k. Mint mindig, most is csupa lelkesedés volt, és majd szétvetette az
energia. Amikor Tina végre

43

kibontakozhatott az ö lelésébõ l, akkor sem tudott nyugodtan á llni. Egyfolytá ban a Magyck! -
rõl beszélt, nem tudta abbahagyni.

A negyvenhat éves férfit Las Vegas leg-sikeresebb producerének tartottá k, aki má r

szá mtalan sikeres elõ adá st vitt színre az elmú lt hú sz évben. A homlokzaton virító

„Joel Bandin be- mutatja" felirat egyet jelentett az elsõ rangú szó rakozá ssal. Jelentõ s
bevételeinek egy részét Las Vegas-i ingatlan-okba, egy má sik részét pedig hotelekbe,
autó kereskedésekbe és belvá rosi kaszinó kba fektette. Olyan gazdag volt, hogy bá rmikor
visszavonulhatott volna, hogy élete végéig fényû zõ en élhessen. Joel azonban erre sosem lett
volna hajlandó , mert imá dta a munká já t. Való színû leg a színpadon hal majd meg, mikö zben
egy fényes produkció kö rü l sü rö g-forog.

44

Korá bban lá tott má r a vá rosban néhá nyat Tina néhá ny munká ja kö zü l, és igencsak
meglepte a nõ t, amikor felajá nlotta neki a lehetõ séget, hogy legyen mellette a Magyck!
tá rs producere. Tina elõ szö r nem tudta, hogy elvá llalja-e a munká t, mert tisztá ban volt
azzal, hogy Bandiri nagy elismertségnek ö rvend, rá adá sul maximalista volt, aki minden
kollégá já tó l emberfeletti erõ feszítéseket kö vetel. Aggó dott azért is, hogy tízmillió dollá ros
kö ltségvetésért kell felelnie. Tudta, ha ekkora pénzbõ l kell dolgoznia, az nem csupá n
egyetlen lépést jelent felfelé a ranglétrá n, hanem hatalmas ugrá st a karrierjében.

Joel hamar meggyõ zte arró l, hogy nem lesznek nehézségei a tempó t és a színvonalat
illetõ en, mert Tina megfelelt az elvá rá sainak, és eleget tud tenni a kihívá snak is. Joel
segített neki abban, hogy ú j energiá kat és szakértelmet fedezzen fel magá ban. A

45

férfiban nem csupá n fontos ü zleti tá rsra, hanem jó bará tra, szinte bá tyra lelt.

Együ tt alakítottá k ki a sikert ígérõ produkció végsõ arculatá t is.

Ahogy ott á llt a gyö nyö rû színhá zterem-ben, és nézte a színpadon sü rgõ -forgó színes
jelmezes kö zremû kö dõ ket és Joel arcá t, Tina hosszú idõ ó ta végre igazá n boldognak érezte
magá t. Ha ma este a show elnyeri a díszbemutató vendégeinek tetszését, biztos, hogy
madarat lehet majd fogatni vele.

Hú sz perccel késõ bb, há romnegyed négykor kilépett a szá lloda fõ bejá ratá n, és á tadta
parkoló jegyét az õ rnek. A férfi elment Tina Hondá já ért, a nõ pedig mosolyogva, tü relmesen
á lldogá lt a langyos délutá ni napfényben.

Megfordult és visszanézett a Golden Pyramid Hotel Casinó ra. Jö võ je eltéphetetlenü l

46

ö sszekapcsoló dott e rikító , de tagadhatatlanul hatá sos épü lettel. A bejá rat nehéz bronzbó l
és ü vegbõ l készü lt, ajtajai csillogva forogtak, ahogy az emberek ki-be já rká ltak. A lenyû gö zõ
méretû és kü lsejû épü leten es-ténként tö bb szá z égõ gyulladt ki, hogy arany fénnyel
vilá gítsa meg a kö rnyéket. A Pyram-idot négyszá zmillió dollá rbó l építették, a tu-lajdonosok
lá tható an azt akartá k, hogy ezt a vendégek is észrevegyék. Tina ú gy gondolta, sokak szerint
a hotel tú l nagy, durva, ízléstelen, sõ t kifejezetten ronda épü let, õ azonban szerette ezt a
helyet, mert itt kapta meg élete nagy lehetõ ségét.

A mai napig, december 30-ig, minden nap zajosan, csupa izgalomban telt a Pyramidban.

A kará csonyi hét viszonylagos nyugalma utá n azonban ismét ö zö nleni kezdtek a vendégek.
Az elõ zetes helyfoglalá sokbó l ú gy tû nt, hogy szilveszter este rekordszá mú nézõ gyû lik
ö ssze Las Vegasban. A Pyramid

47

csaknem há romezer szobá já t jó elõ re le-foglaltá k, ú gy, mint a vá ros tö bbi szá llodá já ban.
Tizenegy ó ra utá n néhá ny perccel egy San Diegó -i titká rnõ ö t dollá rt dobott egy
automatá ba, és megü tö tte a négyszá zki-lencvenö tezer dollá ros fõ nyereményt. Az es-emény
híre még a színpad kulisszá i mö gé is eljutott. Valamivel déli tizenkét ó ra elõ tt két dallasi
tö rzsvendég ü lt le egy blackjack asztalhoz, és há rom ó ra alatt negyedmillió dollá rt vesztett.
Ennek ellenére nevetgélve és viccelõ dve hagytá k el az asztalt, hogy ú jabb já tékot
pró bá ljanak ki. Carol Hirson koktélos pincérnõ Tina jó bará tnõ je volt, és alig két perce
mesélt neki a két pó rul já rt texasiró l.

Carol csillogó szemmel mesélte a tö rténetet, mert a tö rzsvendégek zö ld zsetont adtak neki
borravaló ként, mintha nyertek volna. A lá ny tizenkét italt szolgá lt fel nekik, s ezzel
ezerkétszá z dollá r borravaló t keresett.

Sinatra is a vá rosban volt, a Caesar's Palace-ben, talá n életében utoljá ra. A

48

nyolcvanéves sztá r nagyobb izgalmat okozott Vegasban, mint bá rki má s Hollywoodbó l. A

Strip teljes hosszá ban és a vá ros kevésbé elõ kelõ , de zsú folt belvá rosi kaszinó iban is
felpö rö gtek az események, zajlott az élet.

A Magyck! bemutató já ig má r alig négy ó ra volt há tra.

A parkoló õ r végre elõ hozta Tina autó já t.

• Kéz- és lá btö rést ma estére, Tina -

mondta bú csú zó ul.

• Remélem, ú gy lesz, kö szö nö m!

Tina negyed ö tre ért haza. Két és fél ó rá t kellett eltö ltenie valahogy, mielõ tt ú jra visszaindul
a hotelbe.

Zuhanyozá sra, sminkelésre és ö ltö zkö désre nem kellett ennyi idõ , ezért ú gy dö ntö tt,
elkezdi Danny holmijá t ö ssze-pakolni. Ú gy érezte, most megfelelõ erre az

49

alkalom, mert olyan kitû nõ hangulatban volt, hogy még a szoba lá tvá nya sem tudja elszo-
morítani, mint amú gy mindig. Nem volt értelme csü tö rtö kig vá rni a pakolá ssal. Ha ma
nekilá t, talá n a ruhá it el tudja pakolni.

Amikor belépett Danny szobá já ba, azonnal észrevette, hogy a festõ á llvá ny-tá bla is-mét
felborult, ezért megigazította.

A palatá blá n ú jra ott virított a há rom szó : NEM HALT MEG

Rémü let futott végig Tiná n.

Tegnap éjjel, miutá n megitta a bourbont, talá n még egyszer visszajö tt ide, és...?

Nem, az nem lehet.

Nem volt emlékezetkiesése. Nem õ írta a szavakat. Nem õ rü lt meg! Õ nem olyan, aki
kö nnyen felhú zza magá t az ilyen dolgokon.

50

Kemény nõ nek tartotta magá t, s erre mindig bü szke is volt.

Felkapta a tö rlõ rongyot, és hatá rozott mozdulatokkal megtisztította a tá blá t.

Valaki beteges, aljas tréfá t û z vele! Valaki bejö tt a há zba, míg õ tá vol volt, és ismét felírta

a szavakat a tá blá ra. Aká rki is volt, ismét em-lékeztetni akarta õ t a tragédiá ra, amit minden
erejével el akart felejteni.

Az egyetlen ember, aki jogosan tette be a lá bá t a há zba, a takarító nõ je, Viviene Neddler volt.
Megbeszélték, hogy Viviene ma is jö n, de az asszony lemondta a délutá nt, és inká bb

abban á llapodtak meg, hogy este takarít, mi-alatt Tina a premieren van.

Ha Viviene a lemondá s ellenére mégis megjelent volna délutá n, a szö veget akkor

51

sem írhatta õ a tá blá ra. Kedves, idõ s hö lgy volt, bá tor és hatá rozott, aki. soha nem tenne
ilyet.

Tina egy ideig azon gondolkodott, ismerõ -

sei kö zü l vajon ki vetemedne ilyen szö rnyû ségre, de csak egyetlen név jutott az eszébe. Õ
volt az egyedü li lehetséges gy-anú sítottja: Michael, a volt férje. Nem utalt semmilyen jel
arra, hogy valaki betö rt volna a há zba, de Michaelnek még mindig volt kulcsa hozzá , mert
Tina nem cserélte ki a zá rat a vá lá s utá n.

Volt férjét annyira megdö bbentette fia hirtelen halá la, hogy teljesen érthetetlenü l
viselkedett Tiná val, még hó napokkal a temetés utá n is. Kizá ró lag õ t tette felelõ ssé Danny
halá la miatt. Az igaz, hogy Tina engedte meg Dannynek, hogy elmenjen a kirá ndulá sra,

ami Michael szerint má r ö nmagá ban hibá s dö ntés volt. Danny azonban mindennél

52

jobban szeretett volna részt venni a hegyi tú rá n, Mr. Jaborski, a cserkészvezetõ pedig
tapasztalt tú raszervezõ volt, aki tizenhat éve vezetett télen is tú lélõ tú rá kat a hegyekben.
Ezeken az utakon soha senki nem sérü lt meg, mert nem merészkedtek be a veszélyes ren-
getegbe, szinte alig tá volodtak el a kitaposott ö svénytõ l, és minden eshetõ ségre volt tervü k.
Tina ú gy gondolta, nem á rt, ha fia tapasztalatot szerez. Ú gy tû nt, minden biztonsá gos, és
kö rü ltekintõ en szervezték meg az utat. Mindenki igyekezett megnyugtatni Tiná t, hogy nem
lesz semmi baj, így Tiná nak eszébe sem jutott, hogy Jaborski tizenhetedik tú rá ja tragédiá val
végzõ dik. Michael mégis õ t hibá ztatta. Tina azt hitte, volt férje az elmú lt hó napok alatt
visszanyerte jó zansá gá t, de nyilvá nvaló an nem így volt.

Tina a tá blá ra meredt, és a felírt há rom szó ra gondolt. Egyre csak fortyogott benne a harag.
Michael ú gy viselkedik, mint egy rosszindulatú kö lyö k! Miért nem veszi észre,

53

hogy Danny halá la neki is ugyanú gy fá j? Mit pró bá l bizonyítani?

Dü hö sen ment le a konyhá ba, felkapta a telefont, és Michael szá má t tá rcsá zta. Az ö tö dik
csengetés utá n jö tt rá , hogy volt férje való színû leg még dolgozik, így letette.

Fejében egyre csak a há rom szó visszhangzott:

NEM HALT MEG

Ma este, mikor a bemutató és az azt kö vetõ parti utá n hazaér, majd felhívja Michaelt.
Biztosan jó késõ lesz má r, de az sem érdekelte, ha felébreszti.

Habozva á lldogá lt a konyha kö zepén, pró bá lta ö sszeszedni magá t, hogy visszamen-jen
Danny szobá já ba, és dobozba rakja a ruhá it, ahogy tervezte, de képtelen volt megtenni.
Nem volt bá torsá ga belépni. Ma

54

biztosan nem megy vissza. Majd talá n néhá ny nap mú lva.

A francba, Michael!

A hû tõ ben talá lt egy fél ü veg fehérbort.

Ö ntö tt magá nak egy pohá rnyit, majd bement a fü rdõ szobá ba.

Tú l sokat ivott. Tegnap a bourbon, ma meg a bor. Eddig sosem igyekezett alkohollal meg-
nyugtatni az idegeit, most azonban ú gy érezte, má s nem segíthet. Ha tú l lesz a premieren,
majd visszafogja magá t, de e pillanatban szü ksége volt az italra.

Soká ig á llt a zuhany alatt, hogy izmaiban feloldó djon a feszü ltség.

A zuhany utá n a hû vö s bor még jobban ellazította fizikailag, a fejébõ l azonban képtelen volt
kiverni a krétá val felírt szavakat:
55

NEM HALT MEG

Négy

Hét ó ra elõ tt Tina ismét a színhá zban volt, a színpad kulisszá i mö gö tt, ahol viszonylagos
csend honolt, csupá n a díszvendégek beszélgetése szû rõ dö tt be a nézõ térrõ l. A bá rsony-
fü ggö nyö n tú l azonban mindenki feszü lten vá rta a bemutató t.

Ezernyolcszá z vendéget hívtak meg, kö ztü k Las Vegas befolyá sos embereit, a kaszinó
tá mogató it és tö rzsvendégeit a vá ro-son kívü lrõ l. Tö bb mint ezerö tszá zá n jeleztek vissza,
hogy elfogadjá k a meghívá st.

A fehér kabá tos, ropogó sra vasalt egyenruhá jú pincérek és pincérnõ k hada má r elkezdte
felszolgá lni a vacsorá t. Az ü nnepi menü n kétféle étel kö zü l vá laszthattak: filét

56

mignont ehettek Bernaise má rtá ssal, vagy homá rt vajas má rtá sban, mert Las Vegas volt az
Egyesü lt Á llamokban az egyetlen hely, ahol az emberek félretették a koleszterin miatti
aggodalmaikat, legalá bbis egy idõ re. Az évszá zad utolsó egészségmá niá s évtizedében a
zsíros ételek fogyasztá sá t széles kö rben bû nnek tekintették, és szinte egy csoportban
emlegették a lustasá ggal, a lopá ssal és a há zassá gtö réssel.

Fél nyolcra a színpad mö gö tt is megélénkü lt az élet, a mû szaki személyzet még egyszer

ellenõ rizte a motorral mû kö dtetett díszletet, az á ramellá tá st és a hidraulikus pumpá kat,

amelyek a színpad egyes részeit emelik, illetve sü llyesztik. A kellékesek beá llítottá k a
díszletet, az ö ltö ztetõ k felvarrtá k az utolsó pillanatban kibomlott ö ltéseket. A fodrá szok és a
vilá gosító k izgatottan szaladgá ltak, a nyitó szá mban kö zremû kö dõ szmokingos,

57

magas, jó képû férfi tá ncosok pedig feszü lten á lldogá ltak.

Tö bb tucat elegá ns tá ncos és tá ncosnõ is megjelent a kulisszá k mö gö tt, sokan szatén és

csipke ruhá kban, de akadtak, akik bá r-sonnyal díszített és strasszal kirakott, má sok tollas,
flitteres vagy szõ rmébõ l készü lt jelmezt viseltek. A lá nyok egy része má r felö ltö zö tt, de
sokan

még a kö zö s ö ltö zõ ben voltak, néhá nyan pedig a folyosó n vagy a nagyszínpad szélénél
á lldogá lva beszélgettek egymá ssal.

Tina szívesen maradt volna az elõ adá s idején a kulisszá k mö gö tt, de sok tennivaló ja má r
nem akadt. A Magyck! mostantó l az elõ adó k és a mû szakisok kezében volt.

Huszonö t perccel a mû sor kezdete elõ tt végü l Tina lejö tt a színpadró l, és bement a

58

nézõ térre. Elindult a VIP-sor kö zépsõ fü lkéje felé, ahol Charles Mainway, a Golden Pyramid
Hotel vezérigazgató ja és fõ részvényese má r vá rt rá . Elõ szö r a Mainway melletti bok-sz elõ tt
á llt meg, hogy ü dvö zö lje Joel Bandir-it, aki feleségével, É vá val és két bará tjukkal ü ldö gélt
ott. A huszonkilenc éves Eva tizenhét évvel volt fiatalabb férjénél, akihez nyolc éve ment
feleségü l, rá adá sul tíz centiméterrel magasabb is volt ná la. Korá bban õ is tá ncosnõ volt,
szõ ke, karcsú és gyö nyö rû . Most lá gyan megszorította Tina kezét, és így szó lt:

• Ne aggó dj! Igazi tehetség vagy, a darab biztos siker!

• Ó riá si siker lesz! Meglá tod! - biztatta Joel is Tiná t.

A szomszédos fü lkében Charles Mainway meleg, mosollyal ü dvö zö lte Tiná t. Mainway
mindig ú gy já rt-kelt és viselkedett, mint egy arisztokrata, ezü stö s haja és tiszta kék szeme
csak erõ sítették ezt a benyomá st. Voná sai és

59

testalkata lá ttá n azonban mindenki szá má ra nyilvá nvaló volt, hogy nem arisztokrata vér
csö rgedezik az ereiben, sõ t beszédén is érezni lehetett az erõ teljes brooklyni hatá st.

Mikö zben Tina leü lt a fü lkében Mainway mellé, feltû nt egy szmokingos pincér, és Dom
Pérignont tö ltö tt a nõ pohará ba.

Charlie felesége, Helen Mainway, férje baljá n ü lt. Benne testesü lt meg minden, ami Charlie
lenni szeretett volna: csak ú gy á radt belõ le a kifogá stalan modor, a kifinomultsá g, a
kecsesség, a kö nnyedség és a magabiztossá g. A magas, karcsú nõ ö tvenö t éves kora ellenére
is meg tudta õ rizni szépségét, senki nem nézte tö bbnek negyvennél.

• Tina, kedvesem, szeretném, ha megismernéd az egyik bará tunkat -

mondta Helen. - Hadd mutassam be neked Elliot Strykert. Elliot, ez a

60

gyö nyö rû fiatal hö lgy itt Christina Evans, a Magyck! megalkotó ja.

• Csak az egyik - helyesbített Tina. -

Joel Bandirinek sokkal tö bb kö ze van a showhoz.

Stryker elmosolyodott.
• Ö rü lö k, hogy megismerhetem, Mrs.

Evans.

• Szó lítson csak Tiná nak, kérem -

mondta Tina.

• Akkor ö n engem Elliotnak.

É leterõ s, jó képû férfi volt, a negyvenes évei kö rü ljá rhatott. Mélyen ü lõ sö tét szemeibõ l
sugá rzott az értelem és a vidá msá g.

• Elliot az ü gyvédem - mondta Charlie Mainway.

• Azt hittem, hogy Harry Simpson... -

mondta Tina meglepõ dve.

61

• Harry a hotel jogá sza. Elliot a magá nü gyvédem.

• Ha bá rmikor ü gyvédre van szü kséged,

Tina, csak szó lj. Õ a legjobb Las Vegasban - mondta Helen.

• Ha bó kokra van szü ksége, bá r gondolom, magá nak jut belõ le éppen elég, forduljon
nyugodtan Helenhez. Senki sem kedveskedik jobban ná la a vá rosban - mondta Stryker.

• Lá tod, mit csiná l most is? - fordult Helen Tiná hoz. - Egyetlen mondat-ban sikerü lt néhá ny
bó kot elejtenie neked, nekem, és lenyû gö znie mindenkit a szerénységével. Csodá latos
ü gyvéd, nekem elhiheted.

• Gondolj csak bele, hogyan érvelhet a bíró sá gon! - szó lalt meg Charlie.

• Sima modorú alak, az má r igaz -

jegyezte meg Helen.

62

• De a Mainway csalá d mellett labdá ba sem tudok rú gni - mondta Stryker.

A kö vetkezõ negyedó rá ban a kellemes csevegéssel sikeresen elterelték Tina gondolatait a

bemutató ró l, a nõ pedig nagyra értékelte erõ feszítéseiket.
A hatalmas teremben is érezni lehetett az izgalmat. Egyre sû rû bb lett a fejek fö lö tt a
dohá nyfü st, mikö zben a pincérek és pincérnõ k ki-be szaladgá ltak, hogy felvegyék a
rendeléseket és kihozzá k az italokat. A jelenlevõ k egyre hangosabban beszélgettek és
nevetgéltek.

Bá r Tina elsõ sorban a meghívottak hangulatá t figyelte, pontosan tudta, hogy személye
mekkora hatá st gyakorolt Elliot Strykerre.

Igaz, hogy a férfi csupá n á tlagos érdeklõ dést mutatott irá nta, a nõ irá nti vonzalma
hatá rozottan ott csillogott a tekintetében. A férfi,

63

tartó zkodó és kissé hû vö s viselkedése ellenére lá tható an vonzó dott Tiná hoz.

Legalá bb má sfél év is eltelhetett azó ta, hogy egy férfi így nézett rá . Vagy talá n csak õ nem
vette észre az elmú lt hó napokban, hogy érdeklõ dnek utá na. Annyi minden já rt mostaná ban
a fejében - a harc Michaellel, a kü lö nélés, majd a vá lá s, Danny elvesztése és a produkció
munká latai -, hogy lehetõ sége sem volt a szerelemre gondolni.

Most azonban hirtelen forró sá g ö ntö tte el, ahogy Elliot pillantá sá t észrevette.

Istenem, már majdnem elfeledkeztem er-rõl az érzésrõl!

De most, hogy má r tö bb mint egy éve gyá szolta a fiá t, a tö nkrement há zassá gá t, és a
Magyck! bemutató já t is hamarosan a há ta mö gö tt tudhatja, végre marad ideje magá ra

64

is: arra, hogy ú jra nõ lehessen. Van mit pó tolnia.

Elképzelhetõ , hogy tá rsra lelhet Elliot Strykerben? Fogalma sem volt ró la, de nem akart
mindená ron az elsõ férfi karjaiba sza-ladni, mert ú gy vélte, nem lenne bö lcs dö ntés.
Má srészt azonban nagyon jó képû nek tartotta Elliotot, aki tagadhatatlanul kü lö nö s, régen
nem tapasztalt érzéseket keltett benne.

Remélte, hogy az este izgalmasabban alakul, mint ahogy korá bban képzelte.

Öt

Viviene Neddler leparkolta 1955-ö s Nash Ramblerjét az Evans-há z elõ tti já rda mellett.

Az autó a kora ellenére kitû nõ á llapotban volt. Viviene szerette, ha a kö rnyezetében levõ
tá rgyakat soká ig haszná lhatja, ezért

65
igyekezett mindent a lehetõ leghosszabb ideig megõ rizni, ezért vigyá zott annyira, az
autó já ra is.

Õ maga is betö ltö tte má r a hetvenet, de kitû nõ egészségnek ö rvendett. A kicsi asszony arca
olyan volt, mint egy Botticelli-festmény, já rá sa azonban inká bb egy õ rmesterére
emlékeztetett.

Kiszá llt az autó bó l, magá hoz vette a retikü ljét, és katoná s léptekkel elindult a há z felé.

Az utcai lá mpá k sá rgá s fénye nem vilá gította meg teljesen a há z elõ tti gyepet, ezért az elsõ
ajtó hoz vezetõ já rdá t és a há z oldalá t kü lö n lá mpasorral vilá gítottá k meg.

Viviene a konyhai bejá raton keresztü l lé-

pett a há zba, amelyhez sajá t kulcsa volt, mivel má r két éve takarított Tina Evansnél.

66

Az épü letben csend honolt, csupá n a hû tõ halk zú gá sa hallatszott.

Viviene a konyhá ban kezdte a takarítá st.

Letö rö lte a pultokat és a gépeket, a roló t, és feltö rö lte a rusztikus padló t. Mindig kivá ló
munká t végzett; hitt abban, hogy a kemény munka erkö lcsi tartá st ad az embernek, és
mindig megdolgozott a megbízó i pénzéért.

Rendszerint nappal végezte a munká já t, és nem este, ma délutá n azonban a Mirage Hotel
egyik automatá já n já tszott, és nem volt kedve abbahagyni, amíg sorra nyerte a men-eteket?
Munkaadó i tö bbnyire ragaszkodtak ahhoz, hogy mindig ugyanabban az idõ ben takarítson,
és nem vették szívesen, ha csak pá r percet is késett. Tina Evans azonban megértõ volt, mert
tudta, milyen fontos Vivienne-nek a já ték, ezért nem is bosszantotta, ha alkalmanként má s
idõ pontban érkezett.

67

Viviene ö tcentes hercegnõ volt. A kaszinó k alkalmazottai azokat a vá rosban lakó , idõ sebb
hö lgyeket illették ezzel az elnevezéssel, akiknek tá rsasá gi élete az egykarú rabló kra
koncentrá ló dott, bá r ö tcentes automatá k má r rég nem léteztek. Ezek az idõ s hö lgyek
mindig olcsó bedobó s gépeken já tszottak - amelyek régen ö tcentessel vagy tíz-centessel
mû kö dtek, ma pedig negyed-dollá rossal -, sosem az egy vagy ö tdollá rosokon.

Gyakran ó rá kon á t hú zogattá k a kart, és egy délutá nra elég volt nekik hú sz dollá r.

Já ték-

filozó fiá juk egyszerû volt: Nem számít, hogy nyer vagy veszít az ember, a lényeg, hogy
játékban maradjon. Ezzel a mó dszerrel, meg némi készpénzzel, képesek voltak jó val
hosszabb ideig a gépeknél ü lni, mint azok, akik egész vagyonokat tettek kocká ra,
tü relmü knek és kitartá suknak kö szö nhetõ en pedig e hercegnõ k tö bbszö r ü tö tték meg a

68

fõ nyereményt, mint a nyereményhajszoló turistá k. E hö lgyeket ma - az elektronikus

nyerõ gépek korá ban - arró l lehetett felis-merni, hogy fekete kesztyû t viseltek, hogy az
érméktõ l és a karok á llandó hú zogatá sá tó l ne legyen piszkos a kezü k. Mindig magas széken
ü lve já tszottak, idõ nként kart is vá ltottak, és azért, hogy ne kapjanak izomhú zó dá st, mindig
volt ná luk néhá ny tubus gyó gykenõ cs.

A tö bbnyire ö zvegy vagy egyedü lá lló hercegnõ k gyakran együ tt ebédeltek és vacsorá ztak.
É ljenezték egymá st, ha valamelyikü k való ban nagy nyereményt ü tö tt meg. Ha valaki
meghalt

kö zü lü k, szinte mindannyian ott voltak a temetésén. Kü lö nö s, de szoros kö zö sséget al-

kottak, amelyben erõ s volt az ö sszetartozá s érzése. Egy olyan orszá gban, ahol mindenki a
fiatalokat imá dta, a legtö bb idõ skorú amerikai vá gyott arra, hogy megtalá lja a megfelelõ
kö zö sséget, ahová tartozhatott, á m

69

ez a hercegnõ k kivételével csak keveseknek sikerü lt.

Viviene lá nya, veje és há rom unoká ja Sacramentó ban élt. A csalá d má r ö t éve, pontosan a
hatvanö tö dik szü letésnapja ó ta gyõ zkö dte õ t, hogy kö ltö zzö n hozzá juk.

Viviene tudta, hogy nem csupá n bû ntudatbó l vagy kö telességtudattó l vezérelve invitá ljá k,
hanem való ban szerették volna, ha velü k él, õ azonban nem akart Sacramentó ba menni.

Egyszer-kétszer má r já rt ott, és ú gy gondolta, ez a vilá g legunalmasabb vá rosa. Viviene

mindig szerette, ha tö rténik kö rü lö tte valami, élvezte a Las Vegas-i nyü zsgést és forgatagot.
Ha lá nyá hoz kö ltö zne, má r ö tcentes hercegnõ sem lehetne tö bbé, pedig ettõ l hatá rozottan
kü lö nlegesnek érezte magá t.

Nem lenne má s, csak egy idõ s asszony, aki a lá nya csalá djá val él, nagymamá t já tszik, és
szá molja a napokat, mikor jö n el érte végre a halá l.

70

Biztosan tudta, hogy így képtelen lenne élni.

Viviene élvezte a fü ggetlenséget. Mindig azért imá dkozott, hogy még soká ig egész-séges
legyen, hogy folytathassa a munká t, és képes legyen egyedü l élni addig, amíg való ban eljö n
az idõ , hogy lemondjon az élet élvezetérõ l.
É pp a konyha utolsó szegletét tö rö lte fel, mikö zben azon gondolkodott, milyen unalmas
lenne az élete a bará tok és a nyerõ automatá k nélkü l, amikor zajt hallott a há z tú lsó felébõ l.
A hangok valahonnan a nappali irá nyá bó l jö ttek.

Megdermedt a rémü lettõ l, és hallgató zni kezdett.

A hû tõ motorja nem zú gott, csak az ó ra lá gy ketyegését hallotta.

71

Hosszas csend utá n hirtelen csattogá s visszhangzott a há zban, ez viszont egy má sik
szobá bó l hallatszott. Viviene ö sszerezzent, de ekkor megint csend lett.

Odament a konyhapulthoz, és a legfelsõ fió kbó l elõ vette a legélesebb és legnagyobb

pengéjû kést.

Eszébe sem jutott, hogy hívja a rendõ rsé-

get. Ha felhívná õ ket, majd elhagyná a há zat, a rendõ rö k biztosan nem talá lná k meg a
betolakodó t, ró la pedig azt gondolná k, hogy szenilis vénasszony. Viviene Neddler azonban
nem akarta, hogy ezt higgyék ró la.

Az elmú lt huszonegy évben férje, Harry halá la ó ta megtanult vigyá zni magá ra.

Kilépett a konyhá bó l, és felkapcsolta a helyiségben a lá mpá t, de az étkezõ ben senkit sem

lá tott.

72

A nappaliban is kö rü lnézett, de az is ü res volt.

Má r éppen elindult volna a dolgozó szoba felé, amikor valami furcsasá got vett észre a falon
ló gó bekeretezett képeken. A kanapé fö lö tt korá bban mindig hat kép volt, most azonban
kettõ hiá nyzott. Nem is erre lett azonban elõ szö r figyelmes Viviene, hanem arra, hogy a
falon levõ négy kép himbá ló zott az õ ket tartó szö geken. A kö zelben senkit sem lá tott, két
kép azonban mégis a falnak csapó dott, majd lerepü lt a szö grõ l, és hangos csattaná ssal a
kanapé mö gé zuhant.

Ennek a hangjá t hallotta a konyhá bó l.

• Mi az ö rdö g? - szó lalt meg hangosan Viviene.

Ekkor még két fotó leesett a falró l. Az egyik a kanapé mö gé esett, a má sik pedig rá a
bú torra.

73
Viviene dö bbenten meredt a falra, pró bá lta megérteni, mi tö rténik. Fö ldrengés volna? Az
nem lehet, hiszen a há z nem remegett, és az ablakoknak sincs semmi bajuk.

A kanapéhoz lépett, és felemelte a pá rná kon heverõ fotó t. Jó l ismerte a képet, hiszen
korá bban sokszor tö rö lte le ró la a port. Danny Evanst á brá zolta a tö bbi ö thö z hasonló an,
amelyek kö rü lö tte ló gtak. Ezen a kisfiú tíz-tizenegy éves lehetett, és édesen mosolygott.

Vivienne-nek á tfutott az agyá n, hogy talá n nukleá ris robbantá st hajtottak végre a
kö rnyéken, ettõ l rá zkó dtak meg a képek. A nevadai sivatagban - amely Las Vegastó l alig
szá zhatvan kilométerre, északi irá nyban van

- évente tö bbszö r hajtottak végre fö ldalatti robbantá sokat. Amikor a katonasá g

felrobbantott egy ilyen tö ltetet, Las Vegas magas szá llodá i kilengtek oldalirá nyba, és
minden há z kissé megremegett.

74

Mindez azonban a mú lté: a hideghá ború nak vége, a sivatagban sem hajtanak má r végre
kísérleteket hosszú ideje. A há z kü lö nben sem mozdult meg, csak a képek viselkedtek
kü lö nö sen.

Viviene hitetlenkedve tette le a kést, és a kanapé egyik végét elhú zta a faltó l, hogy felszedje
a há ta mö gü l a leesett ö t képet.

Sorban visszaakasztotta a fotó kat a falra, ma-jd a helyére tolta a szó fá t.

Ebben a pillanatban magas, éles zaj tö ltö tte be a há zat, ami leginká bb a riasztó hangjá ra

emlékeztetett.

Viviene megfordult, de rajta kívü l senki nem volt a nappaliban.

Rá adá sul az Evans-há zba riasztó t sem szereltek be!

75

Viviene ö sszerá ndult, ahogy a vijjogá s egyre erõ sö dö tt. Az ablakok és a dohá nyzó asztal
ü veglapjai mozogni kezdtek.

Fogaiban és csontjaiban is érezte az erõ teljes rezgést.

Fogalma sem volt, honnan jö n a hang, de mintha a há z minden sarká bó l á radt volna a ricsaj.

• Mi a fene folyik itt? - kérdezte magá tó l hangosan.

Má r nem aggó dott amiatt, hogy nincs a kezében a kés, mert tudta, hogy nem egy á tlagos
behatoló val van dolga, hanem valami má ssal, valami sokkal kü lö nö sebbel.
A szobá n keresztü l á tment a hallba, ahonnan a há ló szobá k, a fü rdõ k és a dolgozó szoba
nyílt. Felkapcsolta a villanyt. A zaj sokkal er-

õ sebb volt itt a folyosó n, mint a nappaliban.

Az idegtépõ hang visszaverõ dö tt a keskeny

76

á tjá ró falá ró l, és egyre csak visszhangzott a fejében.

Viviene kö rü lnézett, majd elindult jobbra, a Danny régi szobá já ba nyíló zá rt ajtó felé.

A hallban sokkal hidegebb volt, mint a há z tö bbi részében. Viviene elõ szö r azt hitte, csak
képzeleg a hõ mérséklet-kü lö nbségrõ l, de minél kö zelebb jutott a folyosó végén levõ
ajtó hoz, anná l hidegebb lett. A zá rt ajtó elõ tt á llva má r libabõ rö s volt, és vacogott.

A kívá ncsisá g helyett hamarosan a félelem lett ú rrá rajta. Tudta, hogy valami nincs rendben
itt! Hatalmas nyomá st érzett a levegõ ben maga kö rü l.

A legbö lcsebb, amit tehetett, az volt, hogy visszafordul, és azonnal elhagyja a há zat, de
Viviene má r nem tudta irá nyítani tetteit. Ú gy érezte magá t, mintha alvajá ró lenne. Ideges

77

volt, de valami erõ mintha minden akarata ellenére Danny szobá ja felé vonzaná .

A vijjogá s pedig egyre csak erõ sö dö tt.

Viviene az ajtó gombja felé nyú lt, de visszahú zta a kezét, mielõ tt megérintette volna.

Alig hitt a szemének: a gombot vékony jé-

gréteg borította.

Végü l mégis ö sszeszedte bá torsá gá t, hogy megérintse. Jég! Tenyere majdnem rá ragadt a
gombra. Elhú zta a kezét, és elképedve pillantott vizes ujjaira.

Hogyan lehetséges ez? Miért jeges a kilincs egy jó l fû tö tt há zban egy olyan éjszaká n, amikor
a kinti hõ mérséklet sem esett mínusz ö t fok alá ?

A vijjogá s ü teme ekkor mintha felgyorsult volna.

78

Állj! - gondolta magában Viviene. - Tûnj el innen! Menj el innen, amíg nem késõ!
Á m Viviene nem hallgatott sajá t belsõ hangjá ra, hanem inká bb lehú zta blú za ujjá t a keze
fejére és tenyerére, majd megragadta a fém ajtó gombot. A gomb elfordult, de az ajtó nem
nyílt ki. A hidegtõ l mintha befagyott volna a zá r. Viviene aztá n az ajtó nak vetette a vá llá t,
így végü l sikerü lt benyomnia az ajtó t.
Hat
A Magyck! volt a legszó rakoztató bb Las Vegas-i show, amit Elliot Stryker életében lá tott.

A mû sor a „That Old Black Magic" lendü -

letes elõ adá sá val kezdõ dö tt. Gyö nyö rû jelmezes énekesek és tá ncosok tö ltö tték meg a
tü kö rrel díszített lépcsõ ket és a színpadot.

79

Amikor a színpadi fények idõ kö zö nként elhalvá nyultak, a forgó kristá lycsillá rok színes
fénye szó ró dott szét a félrehú zott fü ggö ny kö zö tti terü leten. A koreográ fia rendkívü l
ö sszetett volt, a két szó ló énekes erõ s, tiszta hangja pedig betö ltö tte a teret.

A nyitó szá mot egy fantasztikus bû vészmutatvá ny kö vette a behú zott fü ggö ny elõ tt. Alig tíz
perccel késõ bb, amikor a fü g-gö ny ú jra szétnyílt, a színpad korc-solyapá lyá vá alakult á t, így
a má sodik produkció t való di téli há ttér elõ tt adtá k elõ .

Bá r a Magyck! hatott a képzeletre és rabul ejtette a nézõ k tekintetét, Elliot idõ nként mé-

gis Christina Evansre pillantott, aki éppoly lenyû gö zõ volt, mint maga a show, amit alkotott.

A nõ izgatottan figyelte az elõ adó kat, észre sem vette a férfi pillantá sait. Aggodalmas ar-cá n
alkalmanként ó vatos mosoly suhant á t,

80

ilyenkor jó lesõ en nyugtá zta, hogy a kö zö nség elneveti magá t, tapsol, vagy a meglepetéstõ l
elakad a lélegzete.

Christina kü lö nleges szépség volt. Vá llig érõ mélybarna, csaknem fekete, csillogó haja
csodá san keretezte arcá t. Bá rmelyik festõ szívesen elkészítette volna portréjá t: arcá nak
finom voná sai, szép bõ re, telt ajka, kristá ly kék szeme vá szonra kívá nkozott. Elliotot
tö kéletesen rabul ejtette a nõ mediterrá n szépsége és hû vö s, északi pillantá sa.

A férfi ú gy gondolta, má sok bizonyá ra talá lná nak hibá t Tina arcá n, azt mondhatná k, hogy
tú l széles a szemö ldö ke, tú l egyenes az orra, vagy tú l szigorú , esetleg az ajkait talá lná k tú l
teltnek, vagy az á llá t tú l hegyesnek. Elliot azonban mindezeket tö ké-

letesnek talá lta.

De nem csupá n a nõ fizikai szépsége baboná zta meg, hanem elsõ sorban a

81
kreativitá sa nyû gö zte le. Alig telt el a mû sor negyede, Elliot má ris érezte, hogy az elõ adá s
ó riá si siker, és messze tú lszá rnyal mindent sajá t kategó riá já ban. A vegasi színpadi show-
kat gyakran az ará nytévesztés jellemezte.

Sokszor eltú loztá k a díszletet, tú l harsá nyra sikeredtek a jelmezek és tú l bonyolultra a

koreográ fia, esetleg nem sikerü lt végrehajtani valamely fontos elemet, így a produkció
inká bb kö zö nségessé, mint magá val ragadó színpadi show-vá vá lt a nézõ k szemében. A
csillogó fantá ziavilá g kö nnyedén alakult á t durva, ízléstelen ripacskodá ssá egy rossz
rendezõ kezében. Mindez azonban egyá ltalá n nem volt igaz a Magyck! - re, Elliot pedig
egyre inká bb szeretett volna minél tö bbet megtudni e titokzatos és tehetséges nõ rõ l.

Egyetlen nõ sem gyakorolt rá ilyen erõ s hatá st, amió ta felesége, Nancy, há rom évvel ezelõ tt
meghalt.

82

Ahogy a sö tét színhá zban ü ldö gélt, Elliot elmosolyodott. Meglepõ dve tapasztalta magá n a
fiatalos lelkesedést.

Hét

Az ajtó hangosan nyikorgott, mikor Viviene Neddler kinyitotta.

A vijjogá s egyre elviselhetetlenebbü l lü ktetett kö rü lö tte.

Hirtelen jeges á ramlat vá gó dott ki a sö tét szobá bó l a hall felé.

Viviene benyú lt, felkapcsolta a villanyt, és ó vatosan belépett. Senkit sem lá tott a
helyiségben.

A szoba falá ra tû zö tt poszterekrõ l base-balljá tékosok és horrorfilmek szö rnyei meredtek

rá , a mennyezetrõ l pedig há rom

83

repü lõ gépmodell ló gott. Mindent pontosan ú gy talá lt, ahogy Danny halá la elõ tt volt.

Az õ rjítõ hang egy pá r hangfalbó l jö tt, amelyek az á gy mellett a falra voltak szerelve.

Bá r

Viviene rá talá lt a rettenetes hang forrá sá ra, nem tudott rá jö nni, honnan jö n a csontig hatoló
hideg levegõ . Egyetlen ablak sem volt nyitva, igaz, a kinti levegõ sem lehet ennyire hideg.

Ahogy kezével a rá dió felé nyú lt, a kísérteties sivítá s hirtelen elhallgatott. Hatalmas erõ vel
zuhant rá a csend.
Fü le lassan hozzá szokott a némasá ghoz, á m ekkor Viviene meghallotta a hangfal ü res
zú gá sá t.

Bá tortalanul kö zelebb lépett, hogy meg-szemlélje a rá dió t, amelynek fémburkolatá t vékony

jégréteg borította. Az asszony

84

kívá ncsian megsimította, ekkor a jég az ujja végéhez tapadt, és leesett a fö ldre, de nem
olvadt el. Az egész szoba hideg volt, mint egy jégverem.

Az ablak befagyott, még a tü kö rben sem lá tta magá t a jégvirá goktó l.

Különös, gondolta Viviene, hiszen odakint valóban hûvös az éjszaka, de nem téliesen hideg.
Maximum mínusz öt fok lehet, esetleg tíz.

Viviene hirtelen vá ltozá st vett észre a rá dió digitá lis kijelzõ jén. A narancssá rga szá -

mok egyre gyorsabban emelkedtek a frekven-ciamutató n, egyik á llomá sró l a má sikra

vá gtá ztak. Hol zenefoszlá nyok, hol egy DJ

hangja hallatszott, néha egy hírolvasó komoly hangja szó lalt meg, vagy egy reklá m-szö veg
részletét lehetett elcsípni. A frekven-ciamutató elért a sá v szélére, majd elindult visszafelé.

85

Viviene remegve kapcsolta ki a rá dió t, de amikor elvette ujjá t a gombró l, a rá dió ú jra
bekapcsolt.

A frekvenciaszá mlá ló visszafelé kezdett vá gtatni, majd ismét bö mbö lõ , kaotikus hangok
á rasztottá k el a szobá t.

Viviene ú jra megnyomta a be-kikapcsoló gombot, de rö vid csend utá n a rá dió megint
megszó lalt.

• Õ rü let! - szó lalt meg az asszony reszketve.

Amikor harmadszor kapcsolta ki a rá dió t, ujjá t a gombon tartotta. Néhá ny má sod-percig

hatá rozottan ú gy érezte, hogy a gomb megmozdult az ujja hegye alatt.

A feje fö lö tt ekkor tá ncolni kezdett a há rom repü lõ gépmodell.

86

Csak a huzat, gondolta Viviene, bá r nem érzett légmozgá st.

A modellek ö sszevissza rá ngató zni kezdtek a damilon.

• Istenem, segíts! - fohá szkodott az asszony.

A modellek ezutá n egy irá nyba kezdtek mozogni, mintha való ban repü lnének, és ekkor má r
Viviene is biztosan tudta, hogy mindez nem lehet a véletlen mû ve.

De akkor mi ez? Szellemek? Talá n egy kopogtató szellem?

Viviene nem hitt a szellemek létezésében, csak a halá lban és az adó ban, no meg az egyszer
elkö vetkezõ fõ nyereményben, az Ú r Jézus létezésében, sõ t azt is elhitte, hogy az idegenek
embereket rabolnak el a Fö ldrõ l, és hogy a jeti létezik. De hogy a halottak

87

szellemei vissza-visszajá rnak, arró l egyá ltalá n nem volt meggyõ zõ dve.

A beépített szekrény toló ajtaja vá ratlanul megmozdult. Viviene Neddler lelki szemei elõ tt
má r lá tta, hogy valami szö rnyû séges dolog fog kijö nni a szekrény sö tétjébõ l, amelynek
vö rö s a szeme, és csikorgatja hegyes, éles fogait. É rezte, hogy nincs egyedü l, van a szobá ban
valami, ami õ t akarja, és Viviene rémü lten kiá ltott fel, amikor az ajtó teljesen kinyílt.

A szekrényben azonban nem rejtõ zö tt szö rny, csak ruhá kat lá tott benne.

Az ajtó azonban ekkor - anélkü l, hogy az asszony hozzá ért volna - becsukó dott, majd ú jra
kinyílt.

A repü lõ k tová bbra is csak kö rö ztek a feje fö lö tt.

88

A levegõ egyre hidegebb lett.

Hirtelen rá zkó dni kezdett az á gy. Az á gylá bak tíz-tizenö t centiméterre megemelkedtek a

padló tó l, és az á gy lebegni kezdett, rugó i pedig énekeltek, mintha valaki pengette volna
õ ket.

Viviene há trá lni kezdett, mikö zben megb-aboná zva figyelte a jelenetet.

Aztá n az egész rá zkó dá s olyan vá ratlanul ért véget, ahogyan kezdõ dö tt. A szekrény ajtaja
fü lsiketítõ csattaná ssal bezá rult, és ú gy is maradt. A repü lõ gép modellek egyre kisebb
kö rö ket írtak le, végü l teljesen megá lltak.

A szobá ra csend ü lt.

Semmi sem mozdult.

89
A levegõ lassan melegedni kezdett.

Viviene szívverése is visszatért a normá lis tempó ra, de még mindig reszketve kulcsolta
ö ssze karjá t maga elõ tt.

• Kell, hogy legyen erre valami logikus magyarázat! - gondolta, de el sem tudta képzelni, mi
lehetne az.

Ahogy a szoba felmelegedett, a vékony jég is gyorsan leolvadt az ajtó gombró l és a rá dió
borítá sá ró l, apró víztó csá kat hagyva a bú t-orokon és a szõ nyegen. A befagyott ablak és az
ö ltö ztetõ asztal tü kre is kitisztult.

Ú jra egy á tlagos szobá ban á llt: egy kisfiú éban, amely semmiben sem kü lö nbö zö tt a tö bbi
hasonló korú gyerek szobá já tó l. Talá n csak annyi volt a kü lö nbség, hogy a kisfiú , aki
korá bban itt aludt, má r egy éve halott. Lehet, hogy õ jö tt vissza, és most a há zban kísért?

90

Viviene ismételten emlékeztette magá t, hogy nem hisz a szellemekben, de talá n ideje lenne
má r, hogy Tina Evans megszabaduljon végre a fiú holmijá tó l.

Viviene nem volt képes ésszerû magyará zatot adni a tö rténtekre, egyet azonban
hatá rozottan tudott: senkinek nem fog be-szá molni arró l, amit ma este itt á télt. Bá rmilyen
meggyõ zõ en és õ szintén is mesélné el a kü lö nö s eseményeket, senki sem hinne neki.

Csak bó logatná nak, mosolyogná nak, és mind egyetértenének, hogy való ban kü lö nö s és
rémisztõ élmény lehetett, kö zben azonban azt gondolná k, hogy szegény ö reg Viviene
végérvényesen becsavarodott. A hírek elõ bb vagy utó bb mindenképpen eljutná nak a
lá nyá hoz Sacramentó ba, aztá n má r végképp nem tudná elkerü lni a kö ltö zkö dést, pedig
Viviene nem szívesen adná fel dédelgetett fü ggetlenségét.

91

Elhagyta a há ló szobá t, visszament a konyhá ba, és belekortyolt Tina Evans bourbon

viszkijébe, majd a rá jellemzõ sztoikus hatá rozottsá ggal visszatért a fiú há ló szobá já ba,

hogy feltö rö lje a vízfoltokat, és folytassa a takarítá st.

Nem volt hajlandó megadni magá t egy kopogó szellemnek.

Fogalma sem volt, helyesen teszi-e vagy sem, de ú gy dö ntö tt, vasá rnap elmegy a tem-
plomba. Má r régó ta nem volt misén, egy kis á hítat talá n még jó t is fog tenni. No, persze ez
nem jelenti azt, hogy mostantó l majd minden héten eljá r, mert az tú lzá s lenne, de havonta
egyszer vagy kétszer szívesen megtenné, sõ t aká r gyó nhatna is. Hosszú ideje nem lá tott
gyó ntató fü lkét belü lrõ l. Jobb késõ n, mint soha.
Nyolc
92

A show-biznisz vilá gá ban mindenki tudta, hogy a díszelõ adá s meghívott vendégei mindig a
legkritikusabb kö zö nség, mert az a tény, hogy ingyen tekinthetik meg a mû sort, még
egyá ltalá n nem garancia arra, hogy jó véleménnyel is lesznek ró la. Ha valaki fizet a jegyért,
való színû leg tisztá ban van vele, mire ü l be, és jobban értékeli az elõ adá st, mint az, akinek az
ö lébe hull egy tiszteletjegy.

A mai estére azonban a fenti elmélet nem volt igaz. A meghívottak mindegyike lá tható an és
hallható an lelkesedett a produkció ért.

A fü ggö ny végü l este tíz elõ tt nyolc perccel gö rdü lt le, az ová ció és a tapsvihar azonban
egészen tíz ó rá ig folytató dott. A Magyck!

szereplõ i, majd a kö zremû kö dõ k és a zenekar is tö bbszö r kijö tt meghajolni, azutá n pedig az

93

elégedett és lá rmá s elõ kelõ ségek sü rgetésére a

reflektorokat Joel Bandiri és Tina fü lkéjére irá nyítottá k, hogy dü bö rgõ tapssal kö szö nt-sék
õ ket.

Tina repesett az ö rö mtõ l, boldog volt, hogy a jelenlevõ k ilyen nagyra értékelik a munká já t.
Helen Mainway izgatottan beszélt a lá tvá nyos speciá lis effektusokró l, Elliot Stryker pedig
szá mtalan dicsérõ megjegyzést tett a technikai megvaló sítá sra. Charlie Mainway
felbontotta a harmadik ü veg Dom Perignont.

Amikor a fények ú jra kigyulladtak, a kö zö nség lassan elindult haza, kifelé menet azonban
mindenki megá llt Tina asztalá ná l, hogy gratulá ljon neki.

Fél tizenegyre a vendégek tö bbsége elment, bá r néhá nyan még a kijá ratná l vá rakoztak. Ma
este má r nem tartottak ú jabb

94

elõ adá st, a pincérek és pincérnõ k mégis buzgó n hozzá lá ttak az asztalok leszedéséhez, ú j
térítõ ket és evõ eszkö zö ket helyeztek el, hogy a má snap esti nyolcó rai elõ adá sra minden
idõ ben elkészü ljö n.

Amikor a fü lkéje elõ tti folyosó végre kiü rü lt, Tina felá llt, és odalépett az éppen feléje
igyekvõ Joelhez. Á tö lelte a férfit, és a boldogsá gtó l - legnagyobb meglepetésére -

elsírta magá t.
• Ugye, megmondtam, hogy hatalmas siker lesz? - kérdezte Joel.

Mire a színfalak mö gé értek, má r javá ban tartott a parti. A díszleteket és a kellékeket

kihordtá k a színpadró l, és a helyü kre nyolc ö sszecsukható asztalt á llítottak fel. A fehér
terítõ vel borított asztalok roskadoztak a finom falatok alatt: ö t meleg elõ étel, homá rsalá ta,
rá ksalá ta, tésztasalá ta, filét mignon, csirkemell tá rkonyos szó szban, sü lt

95

krumpli, torta, piték, gyü mö lcslepény, friss gyü mö lcs és kü lö nféle sajtok kö zü l
vá laszthattak a show kö zremû kö dõ i, valamint a hotel vezetõ sége, akik mind az asztalok
kö ré gyû ltek, hogy mindent megkó stoljanak. Philippe Chevalier, a hotel fõ szaká csa
személyesen felü gyelte a felszolgá lá st, a meghívottak és a tá ncosok pedig jó étvá ggyal
fogyasztottá k a finom falatokat. A hangulat kitû nõ volt, hiszen mindenki ö rü lt a bemutató
sikerének.

Tina boldogan ment oda a kö zremû kö dõ khö z, hogy megkö szö nje munká jukat és
részvételü ket a sikeres produkció ban. Az este folyamá n tö bbszö r is ö sszefutott Elliot
Strykerrel, aki rendkívü li érdeklõ dést mutatott a show szenzá ció s ef-fektjei irá nt, Tina
azonban nem maradhatott vele hosszabb ideig, amit nagyon sajná lt. De minden
talá lkozá skor kicsit tová bb maradt.

Amikor negyedszerre botlottak egymá sba, Tina má r nem is figyelte, milyen soká ig

96

marad vele, mert má ssal egyá ltalá n nem akart beszélgetni aznap este.

A színpad bal oldali pillérénél á lldogá ltak, valamivel tá volabb a tö bbiektõ l.

Sü teményü ket eszegették, a Magyck! - rõl beszélgettek, majd szó ba kerü lt a jog, Charlie és
Helen Mainway, a Las Vegas-i ingatlanü gyletek, végü l a szuperhõ sö krõ l szó ló filmek.

• Hogy lehet az, hogy Batman mindig gumi kezeslá bast visel, és még sincs egyetlen kiü tése
sem? - jegyezte meg Elliot.

• Azért szá mos elõ nye van annak, ha az ember gumiruhá t hord.

• Mint példá ul?

• Nem kell á tö ltö znie, ha az irodá bó l egyenesen mélytengeri bú vá rkodá sra megy - mondta
Tina.

• Há t igen. De nem kell aggó dnia amiatt sem, hogy leeszi magá t, ha a

97
já rgá nyá ban falatozik, mikö zben két-szá z kilométeres sebességgel hajt, mert egyszerû en
lemossa magá ró l a maradékot, és kész.

• Rá adá sul a gumiruha fekete, tehá t minden alkalomra megfelelõ .

Elliot elmosolyodott.

• Gondolom, a kö vetkezõ jó néhá ny es-tét itt kell tö ltenie a bemutató miatt.

• Nem, má r nincs szü kség rá m.

• Gondoltam, mint rendezõ nek...

• A rendezõ munká ja itt véget ér. Elég, ha néhá ny hetente benézek, hogy a hangsú lyok ne
toló djanak el az eredeti elképzeléshez képest.

• Maga a tá rs producer is.

• Igen, de mivel a produkció sikeresen elindult, rá m má r csupá n a PR- és a promó ció s

feladatok há rulnak. Meg talá n egy kis logisztika, hogy minden simá n menjen. Ezeket tudom

98

irá nyítani az irodá mbó l, nem kell itt lennem. Joel mindig azt mondja, hogy nem is
egészséges, ha egy producer minden este a kulisszá k mö gö tt ü csö rö g, mert ettõ l a
mû vészek és a mû szaki személyzet is idegesebb, és munka helyett azt figyelik, hogy a fõ nö k
éppen merre já r.

• Képes lesz ellená llni a csá bítá snak?

• Nem lesz kö nnyû , az biztos. De Joel-nek igaza van, ezért igyekszem nem sokat
nyugtalankodni.

• De az elsõ héten mindenképpen bent lesz, nem?

• Nem - felelte Tina. - Ha Joel igazat mond, má r pedig én hiszek neki, akkor a tá volmaradá st
má r az elsõ este el kell kezdeni.

• Má r holnap?

• Na, jó , lehet, hogy beugrom.

• Gondolom, meghívtá k valahová ó évbú csú ztató ra.

99

• Utá lom az ó évbú csú ztató kat.

Mindenki leissza magá t a sá rga fö ldig. Olyan unalmas má r!

• Akkor talá n marad ideje vacsorá zni.

• Maga most randevú ra hív?

• Majd igyekszem nem szü rcsö lni a levesemet.

• Szó val tényleg randira hív! - kiá ltott fel Tina.

• Igen. É s régen nem voltam má r ennyire zavarban.

• Miért?

• Való színû leg maga miatt.

• Miattam van zavarban? - kérdezte Tina.

• Ú gy érzem magam, mintha ú jra kamasz lennék.

• Ez aranyos.

• Pró bá lom lenyû gö zni magá t.

• Sikerü lt is - mondta Tina.

Elliot elmosolyodott.

100

• Most má r nem érzem olyan kínosnak a helyzetet.

• Akarja ú jra kezdeni?

• Velem vacsorá zna holnap este?

• Igen. Mit szó lna a fél nyolchoz?

• Remek. Kiö ltö zü nk vagy sem?

• Farmerben leszek.

• Reméltem, hogy ezt mondja.

• Megadom a címemet - mondta Tina, és kotorá szni kezdett a tá ská já ban egy toll utá n.

• Beugorhatunk ide, hogy megnézzü k a Magyck! elejét, aztá n mehetü nk az étterembe.

• Mehetü nk egybõ l az étterembe is!

• Nem akar beugrani elõ tte?

• Talá n egy percre, de aztá n azonnal indulhatunk az étterembe. De felkészü lhetü nk rá , hogy
a vacsora kö zepén hirtelen erõ s késztetés fog el, hogy felugorjak az asztal mellõ l, és
fejvesztve iderohanjak.

101

• Majd az étterem bejá rata elõ tt parkolok le, és já ratom a motort -

nevette el magá t a férfi.

Tina felírta Elliotnak a címét, és mintha régi jó bará tok lennének, végigcsevegték az este

há tralevõ részét. Elliot érdekes fickó volt, szeretett síelni és repü lõ t vezetni. Tina
kellemesen érezte magá t vele, férfiasan vonzó nak, hatá rozottnak mégis gyengédnek talá lta,
ugyanakkor a férfi mégis nyugtalanította.

Sikeres bemutató ... szá mtalan jogdíj...

végtelen ú j lehetõ ség nyílik meg elõ tte... sõ t talá n megjelenik életében egy ú j és izgalmas
szerelem is?

Ahogy Tina végiggondolta mindezt, hirtelen rá jö tt, mennyi minden megvá ltozhat az ember
életében egyetlen év alatt. Kilá balt a keserû ségbõ l, a fá jdalombó l, a kö nyö rtelen
szomorú sá gbó l, és remélte, hogy a jö võ sok

102

szépet ígér. Végre ú gy érezte, van értelme az életének, és most hitt abban, hogy nem jö het
kö zbe semmi rossz.
Kilenc
Az éjszaka sö tétje komoran nehezedett az Evans-há zra. Csak apró neszek zavartá k meg
néha a teljes csendet,

A hû tõ gép idõ nként be majd kikapcsolt, de amikor ment is, csak lá gyan zü mmö gö tt.

A meglazult ablakü vegek megcsö rrentek, amikor odakint feltá madt az erõ s szél, és
meghatá rozott idõ kö zö nként bekapcsolt a fû tésrendszer is, majd néhá ny perc utá n ú jra
elnémult.

É jfél elõ tt valamivel Danny szobá já ban hû lni kezdett a levegõ . Az ajtó gombon, a rá dió
fémborítá sá n és a tö bbi fémtá rgyon

103

nedvesség csapó dott ki a levegõ bõ l. A hõ mérséklet gyorsan csö kkent, a vízcseppek

megfagytak, sõ t befagyott az ablak is.

A rá dió magá tó l bekapcsolt.

A csendet néhá ny má sodpercre hangos vijjogá s tö rte meg, majd az éles hangnak hirtelen
vége szakadt. Ezutá n a digitá lis kijelzõ kezdett villogni, ahogy eszeveszett gyorsasá ggal
á llomá st vá ltott. Zene- és hangfoszlá nyok verõ dtek vissza a jéghideg szoba falairó l.

A há z azonban ü res volt. Nem lá tta és hallotta senki, mi tö rténik otthon.

A beépített szekrény ajtaja kinyílt, majd becsukó dott, aztá n ú jra kinyílt.

A szekrényben vadul tá ncoltak a felakasztott ruhá k, kö zü lü k tö bb a padló ra esett.

104

Az á gy is rá zkó dott.

A polcon sorakozó kilenc repü lõ gépmodell megremegett, ahogy a polc idõ nként á falnak
ü tõ dö tt. Az egyik modell lerepü lt a polcró l, azutá n még kettõ , majd há rom, végü l mind a
kilenc a fö ldö n hevert.

Az á gytó l balra levõ poszter, az, ame-lyiken, az Alien címû film egyik szö rnye pó zolt,
szétszakadt a kö zepén.

A rá dió kijelzõ je má r nem kereste az á llomá sokat, hanem megá llt egy ü res frekvenciá n,

ahonnan csupá n sziszegést és pattogá st lehetett hallani, majd egy hang hallatszott a
hangszó ró kbó l. Egy gyermek hangja, egy fiú é, aki hosszan, fá jdalmasan kiabá lt.
A hang egy perc mú lva elhalkult.

105

A szekrény ajtaja kivá gó dott, majd az ed-diginél sokkal, nagyobb erõ vel csapó dott vissza.

A szobá ban minden tá rgy megmozdult.

Legalá bb ö t percig ú gy tû nt, hogy a helyiség életre kelt.

Aztá n hirtelen minden ú jra mozdulatlan lett.

Visszatért a csend.

A levegõ ú jra felmelegedett, az ablakokró l leolvadt a jég.

December 31. Szerda
106

Tíz

Tina szerdá n hajnalban valamivel két ó ra elõ tt ért haza a bemutató utá ni partiró l.

Fá radt volt, és kicsit be is csípett, ezért azonnal lefekü dt, és mély á lomba zuhant.

Alig kétó rá nyi alvá s utá n egy ú jabb rémá lom riasztotta fel. Dannyrõ l á lmodott, aki egy mély
gö dö r aljá n esett fogsá gba. Tina hallotta a fiú rémü lt hangjá t, ahogy anyjá t hívja, de amikor
lenézett a nyílá s szélérõ l, lá tta, hogy fia tú l messze van tõ le, és az arca is csak egészen
halvá nyan lá tszott. Danny kétségbeesetten pró bá lt kijutni a mélybõ l, Tina pedig
anyatigrisként kü zdö tt, hogy megmentse, a fiú t azonban lelá ncoltá k, és nem tudott
megmozdulni, a gö dö r oldala pedig tú l meredek és sima volt, így Tina sem juthatott le
hozzá . Akkor az á rok tú lsó oldalá n egy tetõ tõ l talpig feketébe ö ltö zö tt

107

férfi jelent meg, akinek az arcá t á rnyék takarta. Az idegen fö ldet kezdett lapá tolni a
gö dö rbe. Danny sírá sa rémü lt sikoltozá ssá vá ltozott, hiszen észlelte, hogy a férfi élve akarja
eltemetni õ t. Tina hiá ba kiabá lt a fekete ruhá snak, az csak tová bb dobá lta a fö ldet Dannyre.
Tina ekkor feltá pá szkodott, megkerü lte a gö drö t, és pró bá lta elszá ntan megakadá lyozni a
férfit a lapá tolá sban. Á m ahogy Tina kö zeledett hozzá , a férfi folyamatosan há tralépdelt, így
mindig a gö dö r tú lsó oldalá n maradt, éppen Tiná val szemben.

Tina nem tudta elérni sem a férfit, sem Dannyt, a fö ld pedig má r a fiú térdéig ért, majd a
dereká ig, mostanra pedig a vá llá ig.

Danny hiá ba kö nyö rgö tt és sírt, a fö ld az á llá ig ért, a férfi azonban nem hagyta abba a
lapá tolá st. Tina végezni akart a gazemberrel, és legszívesebben sajá t lapá tjá val verte volna
agyon. Amikor a férfi rá nézett, Tina végre megpillanthatta visszataszító á brá zatá t: a fe-je
helyén csupá n egy koponya volt, amirõ l

108

szétrohadt hú scafatok ló gtak, szemei vö rö sen izzottak, vigyorgó szá já ban pedig elsá rgult
fogak meredeztek. Az élõ halott lá ttá n Tina má r nemcsak fia, hanem sajá t élete miatt is
rettegett. Danny kiá ltá sai tompá n, de egyre sü rgetõ bben hallatszottak, mert a fö ld má r a
szá já ig ért. Tina tudta, hogy le kell jutnia hozzá , mielõ tt megfullad, ezért leugrott a gö dö r
szélérõ l: zuhanni kezdett, egyre mélyebbre és mélyebbre.

Levegõ utá n kapkodva, remegve és verejtékben ú szva riadt fel.

Meg volt ró la gyõ zõ dve, hogy a fekete ruhá s férfi most is a szobá ban van, és mozdulatlanul
vigyorogva á lldogá l a sö tétben.

Idegesen tapogatta ki az olvasó lá mpa kapcsoló já t, de a fényben hunyorogva is lá tta, hogy a

szoba ü res.

• Jézusom - só hajtott fel Tina kimerü lten.

109

Letö rö lte arcá ró l a verítéket, majd pró bá lt megnyugodni, de a reszketése nem hagyott
alá bb.

Kiment a fü rdõ szobá ba, és megmosta az arcá t. A tü kö rbe nézve dö bbenten lá tta
sá padtsá gá t, kariká s, beesett szemeit, amelyekben félelem ü lt.

Ivott egy pohá r vizet, majd visszament az á gyba, de nem merte lekapcsolni a vilá gítá st.

A félelem miatt, amit érzett, most nagyon dü hö s volt, és hosszasan gyõ zkö dte magá t, hogy
végre oltsa má r le a lá mpá t.

Fenyegetõ nek érezte a rá telepedõ sö tétséget.

Nem tudta, hogy képes lesz-e ú jra elaludni, de meg kellett pró bá lnia. Még hajnali ö t ó ra sem
volt, tehá t alig há rom ó rá ja aludt el.

110

Reggel mindenképpen ki kell pakolnia Danny szobá já t, há tha attó l véget érnek az á lmok...

Megint eszébe jutott a há rom szó - NEM

HALT MEG -, amit kétszer is letö rö lt Danny tá blá já ró l, és ekkor rá jö tt, hogy elfelejtette
felhívni Michaelt. Õ szintén elé akarja tá rni a gyanú já t, és meg kell tõ le kérdeznie, hogy já rt-
e mostaná ban a há zban, Danny szobá já ban, az õ tudta és engedélye nélkü l.

Csak Michael lehetett az!

Aká r most is felhívhatná ! Biztosan alszik, de egyá ltalá n nem érezne bû ntudatot, ha
felébresztené. Most azonban még nem á ll készen a csatá ra, mert érzékeit eltompította a bor
és a kimerü ltség. Ha való ban Michael surrant be a há zba, és õ írta fel a tá blá ra az ü zenetet,
akkor volt férje haragja sokkal nagyobb, mint ahogy Tina képzelte. Sõ t lehet, hogy Michael
beteg? Tiszta fejre van

111
szü ksége ahhoz, hogy egy tá madó an fellépõ emberrel szembe tudjon szá llni, ezért ú gy
dö ntö tt, hogy inká bb reggel hívja fel, amikor ö sszeszedte magá t.

Hamarosan elaludt, de má r nem á lmodott, és amikor délelõ tt tízkor felébredt, frissnek és

feldobottnak érezte magá t, kö szö nhetõ en az elõ zõ esti sikernek.

Azonnal felhívta Michaelt, de nem talá lta otthon. Talá n mû szakot vá ltott az elmú lt fél év ó ta,
kü lö nben déli tizenkettõ ig biztosan otthon lenne. Ú gy dö ntö tt, fél ó ra mú lva ú jra
pró bá lkozik.

Behozta kintrõ l a reggeli ú jsá got, és elolvasta a Review Journal kritikusá nak írá sá t a

Magyck! bemutató já ró l, aki csak dicsérni tudta a show-t. Megfogalmazá sa olykor

112

annyira ö mlengõ volt, hogy Tina alaposan zavarba is jö tt az olvasá sakor.

Elfogyasztotta kö nnyû reggelijét, grépfuit-levet ivott és muff int evett, majd Danny
szobá já ba ment, hogy hozzá lá sson a pakolá shoz. Amikor kinyitotta az ajtó t, a lá tvá ny
megdö bbentette.

A szobá ban hatalmas volt a felfordulá s. A repü lõ gépmodellek má r nem a polcon

helyezkedtek el, hanem szétszó ró dva a fö ldö n, egy-kettõ ö ssze is tö rt. Danny kö nyvtá rá nak
darabjai is szanaszét hevertek.

Az asztalró l valamennyi tá rgy a fö ldre potyogott, a falon lévõ , szö rnyet á brá zoló poszter
szétszakadt, és tö bb darabban ló gott a falró l. A szekrény ajtaja nyitva volt, és a legtö bb ruha
leesett a fö ldre. A festõ á llvá ny a szõ nyegen hevert, tá blá val lefelé.

Tina remegett a dü htõ l. Lassan á tlépdelt a szobá n, ó vatosan haladva a szétszó ró dott

113

tá rgyak kö zö tt. A festõ á llvá ny elõ tt megá llt, ú jra felá llította, majd némi habozá s utá n maga
felé fordította a tá blá t. A há rom szó is-mét ott virított rajta.

NEM HALT MEG

• A fenébe! - kiá ltott fel dü hö sen.

Vivienne Neddler tegnap este takarított itt, õ azonban sosem hagyott volna ilyen ká oszt
maga utá n. Ha a szoba ilyen á llapotban lett volna, amikor Vivienne megérkezik, az idõ s
asszony egészen biztosan rendet tesz, és ü zenetet hagyott volna Tiná nak, hogy mit talá lt.
Vilá gos tehá t, hogy a behatoló késõ bb jö tt, azutá n, hogy Mrs. Neddler má r hazament.
Tina haragosan ment végig a há zon, fá radsá got nem kímélve leellenõ rizte az ö sszes ablakot
és ajtó t, de sehol nem lá tta nyomá t er-

õ szakos behatolá snak.

114

Visszatérve a konyhá ba ú jra felhívta Michaelt, de a férfi ezú ttal sem vette fel.

Dü hö sen vá gta le a telefont.

Elõ vette a telefonkö nyvet a fió kbó l, és felü tö tte a lakatosok címszó ná l. Felhívta a
legnagyobb felü leten hirdetõ céget.

• Anderlingen zá rszerviz. Segíthetek?

• Olvastam a hirdetésü ket a telefonkö nyvben. Igaz, hogy egy ó rá n belü l ki tudnak kü ldeni
valakit zá rcserére?

• Igen, sü rgõ sségi szolgá latunk is van, de az tö bbe kerü l.

• Nem szá mít, mennyibe kerü l -

mondta Tina.

• Ha most felveszem a nevét a listá ra, való színû leg ma délutá n négyig ki tudom kü ldeni az
egyik emberü nket, de legkésõ bb holnap reggelig. A hagyomá nyos szolgá ltatá sunk negyven
szá zalékkal olcsó bb.

115

• Mú lt éjjel vandá lok tö rtek be hozzá m

- szó lt kö zbe Tina.

• Ilyen vilá gban élü nk - mondta a nõ rezigná ltan a vonal tú lsó végén.

• Sok mindent tö nkre tettek...

• Igazá n sajná lom.

• ... ezért szeretném a zá rat azonnal kicseréltetni.

• Természetesen.

• Biztonsá gos zá rat akarok. A legjobbat, ami van ö nö knek.

• Ha megadja a nevét és címét, azonnal odakü ldö k valakit.

Mikor ezt elintézte, Tina visszament Danny szobá já ba, hogy ú jra megnézze, mekkora
pusztítá st rendezett a betö rõ .

Ahogy végignézett a szobá n, hangosan azt kérdezte:

• Mi a fenét akarsz tõ lem, Mike?

116

Nem hitte, hogy a férfi képes megvá laszolni a kérdést. Vajon miért csiná lta mindezt?

Milyen kifacsart logika képes igazolni e beteges viselkedést? Õ rü lt, gyû lö letes tett volt
Michaeltõ l.
Tizenegy
Tina tíz perccel kettõ elõ tt ért a Bally's Hotelhez szerda délutá n.

A Bally's - korá bbi nevén az MGM Grand -

a folytonosan megú juló Las Vegas Strip egyik régebbi épü lete volt, á m nagy népszer-

û ségnek ö rvendett a vá ros szá llodá i kö rében, így érthetõ , hogy az év utolsó napjá n is tele
volt. A focipá lya méretû kaszinó ban legalá bb két-há romszá z ember já tszott. Tö bb szá zan
ü ltek a félkö r alakú blackjack asztalokná l, a legkü lö nfélébb rendû , rangú és nemzetiségû

117

emberek toltá k elõ re a pénzt vagy a zsetonokat, és néha nyertek is, míg má sok mohó n
kaptá k fel az eléjü k kiosztott ká rtyá kat, majd megkö nnyebbü lten só hajtottak, vagy
morogtak, és rá ztá k a fejü ket. A já tékosok mö gö tt hatalmas tö megek á csorog-tak,
tü relmetlenü l figyelték õ ket, és arra vá rtak, hogy egy szék felszabaduljon.

A kockajá tékasztalokná l a fõ leg férfiakbó l á lló tö meg sokkal lá rmá sabb volt, mint a
blackjack rajongó i: kiabá ltak, éljeneztek, felhö rdü ltek, bá torítottá k a dobó t, és hangosan
imá dkoztak a kocká hoz. Baloldalon élénk színekkel kivilá gított já ték automatá k sorakoztak
a kaszinó teljes hosszá ban. Ezek a já tékosok sokkal zajosabbak voltak, mint a ká rtyá sok, de
a kockajá tékosokkal õ k sem kelhettek versenyre. Jobb oldalt, a kockajá tékasztalokon tú l, a
hatalmas terem kö zépsõ részén fehér má rvá ny és réz baccarat pult emelkedett ki, helyet
adva egy sokkal nagyobb létszá mú és nyugodtabb já tékos

118

csoportnak. A baccarat já tékban a terem-fõ nö k, a floorman és a ká rtyaosztó k is sz-

mokingot viseltek. Az ó riá si kaszinó ban mindenhol rö vid és mély dekoltá zsú egyenruhá t
viselõ pincérnõ k futkostak. A ruhá k sok mindent lá tni engedtek bá jaikbó l.

Tina á tverekedte magá t a nézelõ dõ k ezrein, akik teljesen megtö ltö tték a széles kö zponti

folyosó t, és szinte azonnal megtalá lta Michaelt, aki az egyik asztalná l osztotta a lapokat. A
minimá lis tét ö t dollá r volt, és mind a hét széknél ü lt valaki. Michael mosolygott, és
kedvesen elbeszélgetett a já tékosokkal. Voltak ká rtyaosztó k, akik egyetlen szó t sem szó ltak
a já ték alatt, Michael azonban ú gy érezte, gyorsabban telik az idõ , ha bará tsá gos az
emberekkel. Nem véletlen, hogy sokkal nagyobb borravaló t kapott a vendégektõ l.

119

Michael karcsú , magas, szõ ke hajú férfi volt, szeme olyan kék színû , mint Tiná é.

Kicsit
Robert Redfordra hasonlított, így az sem volt meglepõ , hogy a nõ i já tékosok sokkal
bõ kezû bben adtak neki borravaló t.

Amikor Tina befurakodott az asztalhoz, és Michael észrevette, a nõ meglepõ dö tt a férje

reakció já n. Azt vá rta, hogy megjelenése letö rli arcá ró l a mosolyt, de ennek épp az
ellenkezõ je tö rtént, a férfi még szélesebben mosolygott, sõ t szemében õ szinte ö rö m jelent
meg Tina lá ttá n.

Michael éppen a lapokat keverte, amikor Tina megérkezett, és így szó lt:

• Szia, Tina! Milyen jó l nézel ki!

Tina, aki nem készü lt fel ilyen kedves fogadtatá sra, õ szintén meglepõ dö tt.

120

• Szép a pulcsid. Mindig is jó l á llt neked a kék szín.

Tina zavartan elmosolyodott, és pró bá lta emlékeztetni magá t, hogy miért is jö tt való já ban.
Nem szabad megfeledkeznie ró la, hogy zaklatá s miatt akarta épp felelõ sségre vonni õ t.

• Michael, beszélnem kell veled!

A férfi az ó rá já ra nézett.

• Ö t perc mú lva szü netem lesz.

• Hol vá rjalak meg?

• Miért nem maradsz itt? Akkor lá thatná d, hogyan szednek el tõ lem egy vagyont ezek a
kedves emberek.

Az asztalná l ü lõ k felhö rdü ltek, és mindenki valami olyasmit motyogott, hogy elég kicsi az
esély arra, hogy bá rmit is elnyerjenek tõ le.

Michael mosolyogva kacsintott Tiná ra, aki nem viszonozta a kedvességet.

Tü relmetlenü l á lldogá lva vá rta, hogy leteljen az ö t perc. Sosem érezte jó l magá t a
kaszinó ban, ha ekkora tö meg volt. A hatalmas nyü zsgés és a vibrá ló feszü ltség feltupírozta
az idegeit.

Az ó riá si helyiségben való sá gos hangzavar uralkodott. A pénzbedobó s automatá k csilin-

geltek és sípoltak. A rulett keréken csattogtak a golyó k. A hangok kavalká djá hoz pedig még
egy kvintett is hozzá já rult muzsiká já val.

Rá adá sul olyan volt, mintha mindenki egyszerre beszélt volna.

Amikor Michael végre szü netre mehetett, a férfi á tadta helyét egy má sik ká rtyaosztó nak, és
odalépett Tiná hoz.

• Beszélni akarsz velem?

122

• Igen, de nem itt - mondta Tina félig kiabá lva. - Itt gondolkodni sem tudok!

• Menjü nk le az á rká dba.

• Rendben.

Az alsó szinten levõ bevá sá rló kö zponthoz mozgó lépcsõ n lehetett lejutni, ehhez azonban á t
kellett vá gniuk a kaszinó n. Michael haladt elö l, utat tö rt magá nak a tö megben, Tina pedig
igyekezett lépést tartani vele.

A terem felénél já rhattak, amikor meg kellett á llniuk, mert az egyik blackjack asztal elõ tt
egy kö zépkorú férfi á jultan fekü dt a há tá n, és mindenki kö ré gyû lt a kö zeli as-ztaloktó l. A
férfi

bézs színû ö ltö nyt, sö tétbarna inget és bézs mintá s nyakkendõ t viselt. Mellette a padló n egy

felborult szék is hevert, és kö rü lbelü l ö tszá z dollá rnyi zseton szó ró dott szét a szõ nyegen.

123

Két egyenruhá s biztonsá gi õ r pró bá lta elsõ segélyben részesíteni, meglazítottá k a

nyakkendõ jét, és megnézték a pulzusá t, míg egy harmadik igyekezett a kívá ncsiskodó kat
tá vol tartani.

• Szívroham, Pete? - kérdezte Michael.

• Hello, Mike - ü dvö zö lte az õ r. - Nem hinném. Inká bb a blackjack-á julá s és a bingó -hó lyag
kombiná ció ja. Az ü rge má r nyolc ó rá ja ü lt itt egyhuzamban.

A fö ldö n fekvõ férfi ekkor felnyö gö tt, szempillá i megrebbentek.

Michael elképedve ingatta a fejét, aztá n ú jra a tö megbe vetették magukat Tiná val.

Amikor végre eljutottak a kaszinó végénél levõ mozgó lépcsõ hö z, és elindultak lefelé, Tina
megkérdezte:

• Mi az a blackjack-á julá s?

124

• Elég furcsa jelenség - felelte Michael.

- Képzeld el a fickó t, aki leü l ká rtyá zni, és annyira belefeledkezik a já tékba, hogy teljesen
elveszíti az idõ érzékét. Ez jó , mert a kaszinó vezetõ i éppen ezt akarjá k. Ezért nincsenek sem
ablakok, sem ó rá k a kaszinó ban. Néha azonban elõ fordul, hogy valaki tényleg teljesen
elfeledkezik az idõ rõ l, ó rá kon á t egy helyben ü l, és csak já tszik, mint egy megszá llott.
Kö zben pedig sokat iszik. Amikor végre felá ll a székbõ l, tú l gyorsan kezd mozogni, és a vér
kiszalad a fejébõ l. Erre azonnal elvá gó dik. Há t ez a blackjack-á julá s.

Sok ilyet lá ttam má r.

• É s a bingó -hó lyag?

• Elõ fordul, hogy a já tékost annyira magá val ragadja a já ték, hogy szinte hipnotikus
á llapotba kerü l. Ekö zben rendszeresen fogyaszt italt, de olyan

125

mély transzban van, hogy teljesen hidegen hagyja a természet, hívó szava, amíg a hó lyagja
be nem gö rc-sö l. Sú lyos esetben a hú gycsõ elzá ró dik, és az illetõ nem is tud kö nnyíteni
magá n. Kó rhá zba kell vinni, hogy megkatéterezzék.

• Istenem, ezt most komolyan mondod?

• Teljesen komolyan.

Leléptek a mozgó lépcsõ rõ l, és a bevá sá rló kö zpont forgatagá ban talá ltá k magukat. Tele
voltak az ajá ndékboltok, a mû tá rgykereskedések, az ékszerboltok és a butikok, de kö zel
sem volt olyan tö meg, mint a felsõ szinten.

• Nem tudom, hol lehetne itt nyugodtan beszélgetni - jegyezte meg Tina bosszú san.

126

• Menjü nk el a fagylaltozó ba, együ nk egy pisztá cia fagyit. Mit szó lsz?

Mindig szeretted a pisztá ciá t.

• Nem kérek fagyit, Michael.

Tina kezdeti haragja má r elszá llt, most pedig attó l tartott, azt is elfelejti, miért jö tt ide. A
férfi mindent megtett, hogy kedves legyen Tiná val, pedig ez egyá ltalá n nem vallott
Michaelre. Legalá bbis nem arra a Michaelre, akit az elmú lt évekbõ l ismert.

Há zassá guk kezdetén a férfi maga volt a megtestesü lt humor, kedvesség és kö nnyedség, á m
e tulajdonsá gai hamar eltû ntek a színrõ l.

• Nem akarok má st, csak beszélni veled

- ismételte meg Tina.

• Jó l van, én viszont szeretnék egy gombó cot. Veszek egyet, aztá n lemegyü nk a parkoló ba
sétá lni. Szép az idõ .

127

• Milyen hosszú a szü neted?

• Hú sz perc, de kicsit fasírtban vagyok a fõ nö kkel. Biztosan rá m szá ll, ha nem érek vissza
idõ ben.

A fagylaltozó az á rká d tú lsó felén volt.

Séta kö zben Michael mesélt még néhá ny szokatlan

betegségrõ l Tiná nak, amelyekben a já tékosok szenvednek.

• Gyakran elõ fordul a jackpot roham.

Furcsá n jelentkezik, mert az emberek tö bbsége ú gy megy haza Vegasbó l, hogy

mindenkinek azt meséli, nyert.

Szó val hazudnak, ú gy tesznek, mintha nyertek volna. É s amikor egyszer csak való ban
megü tik a fõ nyereményt, kü lö nö sen, ha automatá n já tszanak, annyira meglepõ dnek, hogy
elá julnak. A szívroham sokkal gyakoribb az automatá k mellett, mint bá rhol má sutt a

128

kaszinó ban, és a legtö bb á ldozat olyan já tékos, aki a félkarú rabló val megü ti a
fõ nyereményt, és nyer egy kö teg pénzt.

• Aztá n ott van a Vegas-szindró ma -

folytatta Michael. - Az emberek elveszítik a fejü ket a já téktó l, egyik helyrõ l a má sikra
rohannak, és kö zben egész nap vagy még tová bb nem esznek semmit. Ezek a férfiak vagy
nõ k rá jö nnek, hogy éhesek, és az elsõ étteremben magukba tö mnek egy csomó kajá t.
Csakhogy erre a vér nagyon gyorsan a fejü kbõ l a gyom-rukba á ramlik, ú gyhogy még ott, az
étterem kö zepén terü lnek el.

Á ltalá ban nem veszélyes a dolog, bá r ha éppen tele szá jjal á jul el az illetõ , aká r meg is
fulladhat.

• A kedvencem az idõ zavar-kó r. Tudod, az emberek tö bbnyire unalmas kisvá rosokbó l

érkeznek Vegasba,

129
ezen a helyen pedig olyan jó l érzik magukat, mintha ez lenne Disneyland felnõ tt vá ltozata.
Sok minden tö rténik, rengeteg a lá tnivaló , jó l el lehet tö lteni az idõ t, és a nagy izgalomban
az emberek kiesnek a megszokott életritmusbó l. Hajnalban fek-szenek, délutá n kelnek, és
azt sem tudjá k, milyen nap van. Amikor a nagy izgalom végre elmú lik, és kijelentkeznek a
szá llodá bó l, akkor jö nnek rá , hogy a há romnapos hétvégébõ l valahogy ö t nap lett. Hirtelen
meg vannak ró la gyõ zõ dve, hogy be akarjá k õ ket csapni, és vit-atkozni kezdenek a
recepció ssal.

Aztá n valaki végre megmutatja nekik a naptá rat vagy egy napilapot, és akkor dö bbenten
szembesü lnek a való sá ggal. Idõ érzékü k teljesen meg-zavarodott, és elveszítettek néhá ny
napot.

130

Michael megvette a fagylaltot, és kiléptek a szá lloda há tsó bejá ratá n a langyos téli
napsü tésbe.

• Mirõ l akartá l beszélni? - fordult Tiná hoz.

Tina nem tudta, hogyan fogjon hozzá . Ere-detileg azzal akarta vá dolni Michaelt, hogy
feldú lta Danny szobá já t. Felkészü lt, hogy nagyon hatá rozott lesz, és kicsikarja volt fér-jébõ l
a vallomá st. Most azonban má r mindezt rosszindulatú vá daskodá snak tartotta, hiszen a
férfi olyan kedves volt vele, hogy egy percre hisztérikus há rpiá nak érezte magá t.

Végü l taktiká t vá ltoztatott.

• Furcsa dolgok tö rténtek mostaná ban a há zban - kezdte.

• Micsodá k?

• Azt hiszem, valaki betö rt.

• Csak hiszed?

• Nem, biztos vagyok benne.

131

• Mikor tö rtént?

• A mú lt héten há rom alkalommal -

felelte Tina, és eszébe jutottak a szavak, amit há romszor tö rö lt le a tá blá ró l.

Michael meglepõ dve á llt meg, és Tina felé fordult:

• Micsoda?
• Igen, tegnap este volt az utolsó .

• É s a rendõ rség mit mond?

• Nem szó ltam nekik.

• Miért nem? - kérdezte nyugtalanul Michael.

• Elõ szö r is, mert semmit nem vittek el.

• Valaki há romszor betö rt, de semmit nem lopott el?

Ha csak színleli az á rtatlansá got, Michael sokkal jobb színész, mint Tina gondolta, pedig
mindig azt hitte, hogy elég jó l ismeri.

132

Végü l is elég hosszú ideig élt vele, elõ szö r boldogsá gban, késõ bb szenvedésben, s ezal-att
alaposan megismerte a férfi já tékait.

Mindig tudta, mikor hazudik, de ezú ttal nem gondolta, hogy a volt férje csak já tszik. Volt a
szemében valami kü lö nö s, kissé spekulatív pillantá s, de nem volt alattomos. Õ szintének
tû nt, mint aki való ban elõ szö r hallja, mi tö rtént a há zban. Talá n való ban nincs kö ze a
felfordulá shoz.

De ha nem Michael forgatta fel Danny szobá já t, ha nem õ írta azokat a szavakat a tá blá ra,
akkor ki?

• Miért tö rne be valaki csak ú gy? -

kérdezte Michael.

• Azt hiszem, csak rá m akartak ijeszteni.

• Kinek á llna ez szá ndéká ban? -

kérdezte Michael õ szinte aggodalommal.

133

Tina nem tudta, mit feleljen.

• Neked sosem voltak ellenségeid -

mondta a férfi. - Elég nehéz téged utá lni.

• Neked sikerü lt - mondta erre Tina.

A férfi meglepõ dve nézett rá .

• Ó , nem, nem, Tina. Sosem utá ltalak.

Elkeseredve lá ttam, hogy mennyire megvá ltoztá l. Haragudtam rá d, és meg voltam bá ntva.
Ezt elismerem, és sok keserû séget éreztem, ez is igaz, de soha nem jutottam el odá ig, hogy
gyû lö ljelek.

Tina felsó hajtott.

Tehá t nem Michael dú lta fel Danny szobá já t, ebben most má r egészen biztos volt.

134

• Tina! - szó lalt meg Michael, felri-asztva a nõ t gondolataibó l.

• Ne haragudj, azt hiszem, nem kellett volna ezzel ideá llítanom. Nem is tudom, miért tettem
- fü llentett Tina. -

Azonnal a rendõ rséghez kellett volna fordulnom.

Michael egy darabig nézte a nõ t, aztá n elmosolyodott.

• Megértem. Elég nehéz belevá gni, te sem tudod, hogyan kell, ezért jö ttél ide ezzel a
tö rténettel.

• Micsoda?

• Nincs semmi baj.

• Michael! Ez nem kitalá ció !

• Nem kell, hogy zavarban légy!

• Nem vagyok zavarban! Miért kéne?

• Nyugi, Tina. Semmi baj - mondta a férfi gyengéden.

• Valaki való ban betö rt a há zba!

135

• Tudom, hogy érzed most magad -

mondta a férfi, de a mosoly az arcá n megvá ltozott, most má r ö nelégü lt volt.

• Michael!
• É rtelek, Tina - mondta és igyekezett megnyugtató nak tû nni, hangja azonban leereszkedõ
volt. - Nem kell ü rü gyet keresned, hogy megkérj arra, amiért való já ban jö ttél. É desem, nem
szü kséges tö rténeteket kitalá lnod ar-ró l, hogy valaki betö rt a há zba.

Megértelek, és melletted á llok. Hidd el. Szó val nyugodtan folytasd. Ne érezd kínosan magad,
csak vá gj bele és mondd el.

• Mégis mirõ l beszélsz most? -

kérdezte Tina zavartan.

• Engedtü k, hogy a há zassá gunk tö nkremenjen, pedig az elején olyan jó l alakult minden. De
még

136

helyrehozhatjuk, ha mindketten megpró bá ljuk.

Tina dö bbenten nézett volt férjére.

• Komolyan beszélsz?

• Sokat gondolkodtam ezen az elmú lt napokban. É s amikor meglá ttalak egy ó rá val ezelõ tt,
tudtam, hogy igazam van. Amint megpillantottalak, éreztem, hogy a dolgok ú gy fognak
alakulni, ahogy gondoltam.

• Szó val tényleg komolyan beszélsz -

á llapította meg Tina.

• Igen. - A férfi teljesen félreértelmezte a nõ lá togatá sá t. - Most, hogy má r megalapoztad a

karrieredet producerként, készen vagy megá llapodni.

Ez teljesen érthetõ , Tina.

Michael mindig is kö nnyelmû nek tartotta õ t, olyan nõ nek, akinek mindennél fontosabb,

137

hogy befusson, mint vegasi producer. Ez nagyon feldü hítette Tiná t, de inká bb nem szó lalt
meg. Attó l félt, nem bírja ki anélkü l, hogy fel ne emelné a hangjá t.

• Az élet sokkal tö bbet tartogat, mint a csillogó karrier - mondta Michael patetikusan. -
Otthont és csalá dot példá ul. Ezek mind az élet fontos részei, talá n a legfontosabbak. Most,
amikor a produkció d elindul, végre te is rá jö ssz, hogy ennél tö bbre van szü kséged az
életben. Olyan valamire, ami érzelmileg sokkal fontosabb, mint a színpadi show-mû sorok.
Részben csakugyan Tina ambíció i vezettek a há zassá guk felbomlá sá hoz, illetve az a
gyerekes magatartá s, ahogyan Michael viszonyult Tina elképzeléseihez. Õ t boldoggá tette a
munká ja a blackjack asztal mö gö tt,

138

elégedett volt a fizetésével és a szép borravaló val,

ennél tö bbre nem is vá gyott. Tiná t azonban mindez nem tette elégedetté. Megdolgozott
azért, hogy tá ncosbó l jelmeztervezõ , majd koreográ fus lehessen, azutá n
revü koordiná torbó l producerré léphessen elõ . Michael mindezt értetlenü l szemlélte, pedig
a nõ õ t és Dannyt soha nem hanyagolta el. Danny csodá latos gyerek volt, õ megértette
Tiná t, Michael azonban nem tudta, vagy nem akarta. Michael egyá ltalá n nem ö rü lt annak,
hogy Tina a csalá don kívü l az élet má s színterén is el akart érni valamit, és ehhez az
érzéshez hamarosan még valami tá rsult: Michael egyre féltékenyebben szemlélte Tina apró
sikereit. Tina pró bá lta õ t is bá torítani, hogy keressen feljebbjutá si lehetõ séget a sajá t
terü letén, õ t azonban nem érdekelte a karrier. Egyre csípõ sebb és ingerlékenyebb lett,
aztá n hamarosan má s nõ kkel kezdett talá lkozni. Tiná t elõ szö r megdö bbentették

139

férje lépései, majd mélységesen elszo-morítottá k. Egyetlen mó don tudta volna, megtartani
férjét, ha lemond ú j terveirõ l, erre azonban nem volt hajlandó .

Idõ vel Michael azt is vilá gossá tette elõ tte, hogy a való di Christiná t soha nem szerette.

Persze ezt nem szó ban fejtette ki, tettei azonban magukért beszéltek. Csak a tá ncosnõ t
imá dta, az édes kislá nyt, akiért má s férfiak is só vá rogtak, azt a csinos nõ t, akinek jelenléte
megnö velte ö nbizalmá t. Ha megmaradt volna tá ncosnak, az életét csupá n férjének szentelte
volna, és ha tová bbra is férjébe ka-paszkodik, akkor minden rendben lett volna.

De amint Tina egy kicsit is tö bb szeretett volna lenni, mint dekoratív ékszer a férje oldalá n,
Michael fellá zadt. A felfedezés borzasztó an fá jdalmas volt Tiná nak, de végü l megadta
férjének a szabadsá got, amire vá gyott.

140

Most pedig Michael azt hiszi, hogy Tina vissza akarja magá t kö nyö rö gni hozzá ! Talá n azért
mosolygott rá a blackjack asztalná l is!

Ezért viselkedett olyan elbû vö lõ en!

A férfi ö nelégü lt, lefegyverzõ mosollyal méregette Tiná t.

Istenem, régen mennyire szerette õ t, gondolta Tina, most azonban má r nem értette, mit
kedvelt benne annyira.
• Michael, ha esetleg még nem hallot-tad volna, a Magyck! igazi nagy siker.

Hatalmas

kasszasiker!

• Tudom - mondta Michael. - Tudom, bébi, és nagyon ö rü lö k. É s magunknak is ö rü lö k. Mert

most, hogy bebizonyítottad azt, amit akartá l, végre lazíthatsz.

141

• Michael, szeretnék tová bbra is producerként dolgozni. Nem á ll szá ndékomban...

• Nem is gondoltam, hogy abbahagyod

- felelte a férfi nagylelkû en.

• Tényleg?

• Nem, nem. Jó , ha van valami, amivel az ember eltö ltheti az idõ t. Most má r tudom, hogy ez
neked fontos. Vettem az ü zenetet. De most, hogy a Magyck! sikeresen fut, má r nem lesz
annyi dolgod. É s minden má s lesz, mint azelõ tt.

• Michael - kezdte Tina, mert el akarta mondani neki, hogy ú jabb show-t á llít színpadra
jö võ re, és nemcsak egy produkció ban akar részt venni, hanem New Yorkba és a
Broadwayre is szeretne eljutni egy nap.

De a férfi annyira elmerü lt sajá t fantá ziavilá gá ban, hogy fel sem fogta, a nõ nem kívá n ú jra
az élete része lenni. Michael

142

félbeszakította még azelõ tt, hogy belekezdett volna.

• Meg tudjuk csiná lni, Tina. É vekkel ezelõ tt egyszer má r sikerü lt. Lehet ú jra jó minden, mert
még fiatalok vagyunk. Lesz idõ nk arra is, hogy ú jra csalá dot alapítsunk: lehet aká r két fiunk
és két lá nyunk is! Mindig is ezt akartuk!

Amikor a férfi végre abbahagyta, Tina így szó lt:

• Michael, ugye, tudod, hogy nem így képzelem az életem?

• Oké, lehet, hogy igazad van. A nagyc-salá d talá n nem olyan jó ö tlet manapsá g, mert bajban
van a gazdasá g, meg nagy a zû r a vilá gban. De két gyereket kö nnyedén fel tudná nk nevelni,
és ha szerencsénk van, egy

143
fiunk és egy lá nyunk lesz. Persze vá rhatunk egy-két évet,

mert biztosan rengeteg a munka a Magyck! - kel a bemutató utá n is. De megvá rjuk, amíg
minden szépen megy magá tó l, és má r nem kell sok idõ t á ldoznod rá . Azutá n...

• Michael, hagyd abba! - szó lt rá Tina hatá rozottan.

A férfi ú gy meglepõ dö tt, mintha pofon vá gtá k volna.

• Ú gy érzem, teljesü ltek a vá gyaim -

mondta Tina. - Nem vá gyom az ot-thoni életre. Egy fikarcnyit sem értesz meg jobban, mint
amikor elvá ltunk.

Michael arcá ró l eltû nt a meglepõ dés, helyét az értetlenség foglalta el.

• Azt a tö rténetet a betö résrõ l pedig nem csupá n azért talá ltam ki, hogy

144

te, az erõ s férfi, segíthess a gyenge rémü lt nõ nek. Valaki tényleg betö rt, és azért jö ttem el,
mert azt hittem, hogy te... de most má r nem szá mít.

Tina megfordult, és elindult vissza a szá lloda bejá rata felé.

• Vá rj! - kiá ltotta Michael. - Tina, vá rj!

A nõ megá llt, és sajná lkozva méregette volt férjét.

• Sajná lom. Az én hibá m, Tina - szó lalt meg Michael. - É n szú rtam el a dolgot. Ö sszevissza
beszéltem, mint egy idió ta. Nem engedtelek szó hoz jutni.

Tudtam, hogy mit akarsz mondani, hagynom kellett volna, hogy te mondd el, de... tú l
izgatott voltam.

Jobb lett volna, ha befogom a szá mat, és engedem, hogy te mondd el elõ szö r. Ne haragudj,
édes. - Ú jra

145

visszatért a behízelgõ , kisfiú s mosolya. - Ne légy rá m mérges.

Mindketten ugyanazt akarjuk, a csalá dot, a boldog otthont! Ne dobjuk el ezt a lehetõ séget!

Tina némá n figyelte a férfit, majd így szó lt:

• Igazad van, való ban vá gyom a csalá di életre és a meleg otthonra, de minden má sban
tévedsz! Nemcsak azért akarok producer lenni, mert szü k-ségem van egy olyan
tevékenységre, amivel az idõ t tö lthetem! Michael, mekkora baromsá g ez! Senki nem képes
elindítani egy olyan show-t, mint a Magyck!, ha csak félgõ zzel, mint valami pó tcselekvést
csiná lja!

Nem hiszem el, hogy ezt mondod! Ez nem csak egy fellá ngolá s! Szellemileg és fizikailag is
nagyon megerõ ltetõ élmény volt, kemény munka, de

146

imá dtam! É s ha az ég is ú gy akarja, ú jra megteszem! Ú jra és ú jra! Olyan produkció kat fogok
rendezni, amelyek mellett a Magyck! amatõ r fércmû nek tû nik. É s egy napon talá n ú jra anya
leszek, á tkozottul jó anya!

Jó anya és jó producer! Rendelkezem annyi intelligenciá val és tehetséggel, hogy

mindkettõ t jó l csiná ljam! Tö bbre vagyok képes anná l, hogy csak a te csecsebecséd és
há zvezetõ nõ d legyek!

• Vá rj csak! - szó lalt meg Michael, és mérgesnek tû nt. - Egy pillanat! Szó v-al te nem...

Ezú ttal Tina szakította félbe. É veken á t tele volt fá jdalommal és keserû séggel, de sosem
merte kiadni a haragjá t, elõ szö r, mert nem akart Danny elõ tt jelenetet rendezni, és nem

akarta õ t az apja ellen hangolni. Késõ bb, Danny halá la utá n pedig elnyomta az

147

érzéseit, mert tudta, hogy Michael nem akarja nehezíteni a helyzetet. Most azonban végre
szabad folyá st engedhetett dü hének, ezért nem hagyta, hogy Michael befejezze
mondandó já t.

• Tévedsz, ha azt hiszed, hogy vissza akarom kö nyö rö gni magamat. Ugyan miért tenném?
Mit tudsz te adni nekem, amit má shol nem kaphatok meg? Sosem voltá l adakozó termész-
et, Michael. Csak akkor adtá l, ha tudtad, hogy tõ lem kétszeresen ka-pod vissza. Sokkal
jobban értettél ahhoz, hogy inká bb megfossz dolgoktó l!

É s mielõ tt belekezdenél egy ú jabb mézesmá zos beszédbe arró l, hogy mennyire szeretnél
csalá dot, hadd emlékeztesselek arra, hogy nem én voltam az, aki felrú gta a kapcsola-tunkat,
és az sem én voltam, aki egyik á gybó l a má sikba ugrá lt!

• Tina, vá rj...

148

• Te voltá l az, aki minden utadba ker-

ü lõ nõ vel á gyba bú jtá l, aztá n dic-sekedtél minden egyes kis afféroddal, hogy fá jdalmat
okozz nekem! Te voltá l az, aki nem jö ttél haza éjszaka.

Te voltá l az, aki leléptél a hétvégekre a bará tnõ iddel! Azok a hétvégék ö sszetö rték a
szívemet, Michael, de te pont ezt akartad! Vajon elgondolkodtá l valaha azon, hogyan hatot-
tak ezek az eltû nések Dannyre? Ha annyira odavagy a csalá di életért, miért nem tö ltö tted
azokat a hétvégeket a fiaddal?

Michael elvö rö sö dö tt, de szemében ott csillogott az ismerõ s ö nzõ ség.

• Szó val azt mondod, mindent elvettem tõ led? Há t a há zat ki adta neked? Ki a fenének
kellett má sik laká sba kö ltö zni, miutá n kü lö nvá ltunk? É s vajon ki tartotta meg a há zat?

149

Michael kétségbeesetten igyekezett megvá ltoztatni a vita irá nyá t. Tina azonban lá tta, miben
mesterkedik, és nem volt hajlandó eltérni a szá ndéká tó l.

• Ne légy szá nalmas, Michael - mondta Tina. - Tudod jó l, hogy a há z foglaló já t az én

pénzembõ l fizettü k ki. A te fizetésed mindig elment a sportkocsikra meg a jó ruhá kra, én
pedig fizettem a tö rlesztõ részleteket.

É s, ha jó l emlékszem, nem kértem tõ led tartá sdíjat sem! De ez mind lényegtelen. Térjü nk
vissza a csalá di életre és Dannyre.

• Akkor most figyelj rá m!

• Nem, Michael, te figyelj rá m! Elvi-hetted volna Dannyt a hétvégeken, ha má r engem nem

akartá l lá tni, elme-hettetek volna kempingezni, vagy néhá ny napra Disneylandbe, vagy a
Colorado folyó hoz horgá szni. De téged tú lsá gosan elfoglaltak a

150

nõ cskéid, mert mindená ron fá jdalmat akartá l nekem okozni, hogy bebizonyítsd, mekkora
csõ dö r vagy! Jó l érezhetted volna magad a fiaddal, nagyon hiá nyoztá l neki! De te nem
akartá l vele lenni, pedig Dannynek má r nem volt sok ideje há tra!

Michael arca falfehér lett, szá ja remegett.

Szemei haragosan villogtak. - Ugyanaz az á tkozott kurva vagy, aki mindig is voltá l!

Tina kimerü lten só hajtott. Befejezte a monoló gjá t, és ettõ l most kellemesen elfá radt,
mintha kiszívtá k volna belõ le az ideges energiá t.

• Ugyanaz a nagyszá jú , akaratos kurva!

- folytatta Michael.
• Nem akarom folytatni ezt a beszélgetést, Michael. Sajná lom, hogy megbá ntottalak azzal,
amit Dannyrõ l mondtam, bá r megérdemelted. De -

151

veled ellentétben - én nem akarok fá jdalmat okozni neked, sõ t furcsa mó don má r nem is
utá llak. Való já ban semmit sem érzek irá ntad, egyá ltalá n semmit.

Megfordult, és otthagyta a férfit a parkoló ban. Besétá lt a bevá sá rló kö zpontba, majd a
mozgó lépcsõ vel visszament a kaszinó szintjére, ahol ismét á tverekedte magá t a zajos
tö megen a bejá rati ajtó ig. A szá lloda egyik parkoló õ re azonnal hozta az autó já t, amellyel
végre kihajthatott a szá llodá bó l.

Elindult a Golden Pyramid felé, az irodá já ba, ahol vá rt rá a munka.

Alig egy sarkot haladt elõ re, amikor ú gy érezte, azonnal félre kell hú zó dnia az ú t szélére.
Nem lá tta, merre megy, mert legnagyobb meglepetésére hangosan zokogni kezdett.

152

Elõ szö r nem is értette, hogy miért sír.

Talá n csak az idegtépõ szomorú sá g hatal-masodott el rajta.

Hamarosan rá jö tt azonban, hogy Danny miatt hullanak a kö nnyei. Szegény, édes Danny!
Hiszen alig kezdte el az életét! De magá ért is, sõ t Michaelért is sírt, és siratta élete
elszalasztott lehetõ ségeit.

Néhá ny perc mú lva sikerü lt ö sszeszednie magá t, majd belenézett a visszapillantó tü kö rbe,
és bepú derezte arcá t. Ezutá n beindította a Hondá já t, és elindult a Pyramid felé.

Hamarosan eszébe jutott, hogy a betö rés rejtélyét még nem sikerü lt megoldania. Most má r
biztos volt benne, hogy nem Michael zú zta ö ssze Danny há ló szobá já t, de azt a kérdést még
nem sikerü lt megvá laszolnia, hogy ki tette. Senki má snak nem volt kulcsa a laká shoz. Csakis
egy tapasztalt betö rõ

153

lenne képes arra, hogy nyom nélkü l jusson be egy há zba, egy profi betö rõ azonban nem
tá vozna ü res kézzel. Vagy csak azért tö rt be, hogy Danny tá blá já ra felírja az ü zenetet?

Kü lö nö s.

Amikor Michaelt gyanú sította a betö réssel, zavart és nyugtalansá got érzett, de nem félt. Ha
azonban egy idegen most azt akarná , hogy még nagyobb fá jdalom ébredjen benne fia halá la
miatt, az alaposan elgondolkodtat-ná . Félelmetes az elképzelés is, mert semmi logika nincs
benne. Ezért gondolta, hogy csak idegen lehetett. Michael volt az egyetlen ember, aki fiuk
halá la miatt õ t okolta, rajta kívü l ez senkinek nem jutott volna eszébe. A tá blá n levõ szavak
azonban csakis olyan valakitõ l szá rmazhatnak, aki õ t teszi felelõ ssé a baleset miatt. Valaki,
akit nem is ismer. De miért érez bá rki ekkora haragot Danny halá la miatt?

154

Ahogy á thajtott a keresztezõ désen a Golden Pyramid bejá rata felé, Tina ú gy érezte, figyeli

valaki, aki bá ntani akarja.

Tizenkettõ

A szá lloda vezetése és adminisztratív személyzete a Golden Pyramid Hotel harmadik

emeletét foglalta el. Ugyanitt á lltak azok a mû szaki berendezések is, amelyek az effekteket
hoztá k létre. A folyosó kró l és az irodá kbó l hiá nyzott minden Las Vegas-i csillogá s és
pompa.

Tina irodá ja nagy, fehér falú , faborítá sú helyiség volt, kényelmes, modern bú torokkal
berendezve. Az egyik falat nehéz fü ggö ny takarta, hogy elzá rja az erõ s sivatagi napfény
ú tjá t. Az ablakok a Las Vegas Stripre néztek.

155

É jszaka a Strip csodá s lá tvá nyt nyú jtott, olyan volt, mint egy hullá mzó fényá radat,
amelyben vö rö s, kék, zö ld, sá rga, lila és ró z-saszín á rnyalatok á ramlottak. Ó riá si
neonreklá mok tornyosultak a magas épü -

letek fö lé, messzirõ l is lá ttatva a szá lloda nevét és a színes alakokat.

A vilá gossá g azonban kíméletlen volt a Striphez. Az erõ sen tû zõ napfényben a nagyméretû
reklá mok nem lá tszottak tú l csillogó nak, és a tö bb milliá rd dollá rnyi befektetés ellenére a
Strip elég hétkö znapinak tû nt.

A legendá s sugá rú t lá tvá nya Tiná t nem nagyon foglalkoztatta. Ritká n nézett ki az ablaká n,
de egyébként is alig volt bent éjszaka, a fü ggö nyö k pedig szinte mindig be voltak hú zva,
csakú gy, mint ma délutá n. Az iroda á rnyékba burkoló zott, csupá n az író asztalná l kapcsolta
fel a vilá gítá st.

156

Tina a Magyck! asztalosmunká inak szá m-lá it nézegette, amikor titká rnõ je, Angela lé-

pett be.

• Szü kséged van még valamire, mielõ tt hazamegyek?

Tina az ó rá já ra pillantott.
• Még csak há romnegyed négy van.

• Tudom, de ma négykor végzü nk. Szilveszter van.

• Ja, tényleg - vá laszolta Tina szó rako-zottan. - Teljesen kiment a fejembõ l.

• Ha akarod, maradhatok kicsit tová bb.

• Nem, nem - mondta Tina. - Menj csak haza a tö bbiekkel négykor.

• Segítsek még valamiben?

Tina há tradõ lt a székében, és azt mondta:

157

• Há t, tényleg lenne valami. Ú gy lá ttam, hogy elég sok tö rzsvendég nem tudott eljö nni a
Magyck! díszbemutató já ra. Szeretném, ha kigyû jtenéd a nevü ket a szá mító gé-

prõ l, és kérek egy listá t a csalá dosok há zassá gi évforduló já ró l is.

• Rendben - mondta Angela. - Mit for-gatsz a fejedben?

• É v kö zben meghívó kat szeretnék kü ldeni a há zasoknak, hogy felajá n-ljam nekik, tö ltsék
itt az évforduló t, és há rom napig minden kö ltségü ket a szá lloda fedezi. Majd kitalá lunk
valami jó szö veget, példá ul: „Tö ltse há zassá gi évforduló ja bû vö s éjszaká já t a Magyck!
elvará zsolt vilá gá ban!", vagy valami hasonló t.

Nagyon romantikus lesz. A mû sor alatt pedig pezsgõ t szolgá lunk fel nekik. Jó reklá m lenne,
nem

158

gondolod? „A Golden Pyramid -

szerelmesek mesés fészke."

• A hotelnek nagyon jó hírverés lenne -

felelte Angela. - Való színû leg a média érdeklõ dését is felkeltené.

• A kaszinó vezetõ inek is tetszene, mert sok tö rzsvendégü nk idén még egy utat betervezett
ide. Az á tlagos já tékos nem mondana le egy má r le-foglalt vegasi ú tró l, hanem inká bb
beiktatna még egyet a há zassá gi évforduló ja megü nneplésére. Emiatt pedig még tö bbet
fognak beszélni a produkció ró l.

• Nagyszerû ö tlet - mondta Angela. -

Azonnal elkészítem a listá t.

Tina ú jra elmerü lt a szá mlá k vilá gá ban, Angela pedig ö t perccel négy utá n letette elé a
harmincoldalas dokumentumot.

• Kö szö nö m, Angela.

• Szívesen.

159

• Fá zol? Ú gy lá tom, vacogsz.

• Igen - mondta a titká rnõ , és fá zó san fonta ö ssze karjá t. - Valami baj lehet a
légkondicioná ló val. Az elmú lt ö t percben iszonyú hideg lett az irodá mban.

• Itt elég meleg van - á llapította meg Tina.

• Lehet, hogy velem van a baj. Talá n bujká l bennem valami, bá r remélem, nem errõ l van szó ,
mert nagy terveim vannak ma estére.

• Parti?

• Igen. Nagy buli lesz a Rancho Circle-on.

• A milliomosok utcá já ban?

• A bará tom fõ nö ke ott lakik. De megyek is. Boldog ú jévet, Tina!

• Neked is, Angela.

• Hétfõ n talá lkozunk.

• Jaj, tényleg, hiszen négynapos a hétvége. Aztá n vigyá zz magadra!

160

• Ú gy lesz! Viszlá t!

Tina á tnézte a szá mlá kat, majd engedélyezte a kifizetést.

Egyedü l volt a harmadik emeleten. Á l-mosan ü ldö gélt asztalá ná l a sá rgá s lá m-pafényben.
Ö tig marad, az pont még egy ó ra, aztá n õ is hazamegy. Legalá bb két ó rá t akart hagyni
magá nak, hogy felkészü ljö n a randevú ra Elliot Strykerrel.

Elmosolyodott, amikor a férfira gondolt, majd maga elé hú zta a papírhalmot, és gyorsan
nekilá tott, hogy á tnézze.
A szá llodá nak elég sok informá ció ja volt a legkedvesebb ü gyfeleirõ l. Ha arra lett volna
kívá ncsi, mennyit kerestek ezek az emberek egy évben, a szá mító gép megmondta volna.

Feljegyzéseik voltak a lá togató k kedvenc it-alá ró l, a feleségek legkedveltebb virá gairó l és

illatszerérõ l, arró l, milyen autó t vezetnek,

161

tudtá k, mi a gyerekeik neve és há ny évesek, milyen egészségi á llapotban vannak, mi a

kedvenc ételü k, kedvenc színü k, milyen zenét szeretnek, és hogy milyen a politikai
érdeklõ désü k. Olyan vendégek voltak ezek, akikre a hotel vezetõ sége kü lö nö sen nagy
figyelmet fordított, de ehhez minél tö bbet kellett ró luk tudnia. Bá r kizá ró lag az ü gyfelek
jobb kiszolgá lá sa érdekében gyû jtö tték ö ssze ezeket az adatokat, Tina elgondolkodott,
vajon ö rü lnének-e az ü gyfelek, ha megtudná k, hogy a Golden Pyramid vaskos aktá kat vezet
ró luk.

Á tfutotta a meg nem jelent VIP-meghívottak névsorá t, és piros tollal bekariká zta azoknak a
nevét, akiknél évforduló s dá tumot lá tott. Pró bá lta megbecsü lni, mekkora reklá mra
szá míthat. Huszonkét nevet szá -

molt ö ssze, amikor vá ratlanul egy oda nem illõ ü zenetet lá tott a sorok kö zö tt.

162

A rémü lettõ l alig kapott levegõ t, de nem tudta tekintetét levenni a szö vegrõ l.

Két tö rzsvendég neve kö zé ékelõ dve a kö vetkezõ ö t gépelt sort lá tta: NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

Kezében megremegett a papír.

Elõ szö r otthon lá tta ezt, Danny há ló szobá já ban, most pedig itt is! Ki csiná lja ezt vele?

Talá n Angela?

163

Nem, az abszurd feltételezés lenne.

Angela kedves lá ny volt, aki semmilyen gonoszsá gra nem lenne képes. É szre sem vette,
hogy ez felkerü lt a kinyomtatott listá kra, mert nem volt ideje á tnézni.
Egyébként sem tudott volna betö rni a há zá ba. Angela nem volt betö rõ !

Tina gyorsan á tnézte a tö bbi oldalt is, és ú jabb huszonhat név utá n ismét kü lö nö s sorokat
talá lt.

DANNY É L

DANNY É L

SEGÍTSÉ G

SEGÍTSÉ G

SEGÍTSETEK

164

Az ereiben megfagyott a vér.

Tina hirtelen rá jö tt, mennyire egyedü l van. Rajta kívü l való színû leg senki nem volt az egész
harmadik emeleten.

Eszébe jutott a fekete ruhá s férfi, akit á lmá ban lá tott, akinek hú scafatok ló gtak az arcá ró l.
Egyre sö tétebbnek érezte az irodahá zat.

Tová bb olvasta a dokumentumot, és ú jabb vérfagyasztó mondatokat talá lt.

FÉ LEK

FÉ LEK

VIGYÉ L KI

VIGYÉ L KI INNEN

KÉ RLEK... KÉ RLEK

165

SEGÍTSÉ G

SEGÍTSÉ G

Ez volt az utolsó há tborzongató szö ve-grészlet, a lista innen má r teljesen normá lisan
folytató dott.

Tina a fö ldre dobta a kinyomtatott papírokat, és a kü lsõ irodá ba ment.

Villanyt gyú jtott, majd bekapcsolta Angela szá mító gépét.

Az asztal kö zépsõ fió kjá ban megtalá lta azt a kö nyvet, amelyben a hozzá féréshez szü k-séges
kó dszá mok voltak. A legtö bb bizalmas informá ció t ugyanis csak a há ló zat kö zponti
memó riá já ban tá roltá k. Rá talá lt a hotel leghû ségesebb vendégeinek listá já hoz szü k-séges
kó dra - 1001012 -, amellyel a „kü lö nleges vendégek” jelö lték, akiket má s szó val nagy
veszteseknek is lehetett nevezni. Õ k

166

voltak azok, akiknek sosem kellett fizetni a szobá ért vagy az étteremért, mert rendszeresen
kisebb vagyonokat veszítettek el a kaszinó ban.

Tina begépelte személyes hozzá férési szá má t - E013331555 -, amelyre azért volt szü kség,
mert a tö rzsvendégekrõ l tá rolt bizalmas informá ció k hatalmas értéket jelentenének a
versenytá rsaknak, ezért csak az arra jogosultak férhettek hozzá . Egyébként azokat is
rö gzítették, akik a listá kba betekin-tettek. Néhá ny má sodperc utá n a gép Tina nevét kérte,
majd engedélyezte a hozzá férést.

Ezutá n begépelte a „kü lö nleges vendégek"

listá já nak kó djá t.

A monitoron ekkor a kö vetkezõ felirat jelent meg:

FELDOLGOZÁ S FOLYAMATBAN

167

Tina keze remegett, és tenyere nedves lett az idegességtõ l. Ugyanazokat az informá -

ció kat kérte a géptõ l, mint Angela valamivel korá bban. A Magyck! nyitó elõ adá sá ró l
hiá nyzó k neveit, valamint a há zassá gi évforduló kat.

A lézernyomtató hamarosan nyomtatni kezdte az adatokat.

Tina minden egyes lapot á tnézett, de sehol nem lá tta a Dannyrõ l szó ló sorokat. A rendszert
talá n ú gy programoztá k, hogy csak egyszer nyomtassa ki ezeket, késõ bb má r ne.

Tö rö lte a nyomtatá st, és bezá rta a lekért adatokat. A nyomtató leá llt.

Néhá ny ó rá val ezelõ tt arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy az õ t zaklató csakis idegen lehet,
de hogyan férhet egy idegen a hotel szá mító gépéhez? Lehet, hogy mégis olyan valaki á ll az
ü gy mö gö tt, akit ismer?

168
Ki lehet az? É s miért csiná lja?

Milyen idegen gyû lö lheti õ t ennyire?

A rémü lettõ l vacogni kezdett, aztá n gyorsan rá jö tt, hogy azért fá zik annyira, mert a
szobá ban nagyon hideg volt.

Eszébe jutott, hogy Angela is panaszkodott a fû tésre, de akkor nem foglalkozott ezzel, most
azonban elgondolkodott rajta.

Amikor bejö tt ide, még meleg volt, most azonban kellemetlen hideget érzett. Hogyan tud a
hõ mérséklet egyik pillanatró l a má sikra ilyen nagyot esni? Nem hallotta a légkondicioná ló
zü mmö gését, a levegõ azonban való ban sokkal hidegebb lett.

A szá mító gép ekkor vá ratlan sípolá ssal jelezte, hogy ú jabb adatokat listá z, bá r Tina semmit
sem kért le. A printer ismét

169

nyomtatni kezdte a monitoron megjelenõ szavakat.

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NEM HALT MEG

NINCS A FÖ LDBEN

NEM HALT MEG

VIGYÉ L KI INNEN

VIGYÉ L KI

Az ü zenet egy darabig villogott, majd eltû nt a monitorró l. A nyomtató is leá llt.

A szoba egyre hidegebb lett. Talá n csak képzelõ dö tt?

170

Tiná t az a furcsa érzés kerítette hatalmá ba, hogy nincs egyedü l. A fekete ruhá s férfi! Tudta,
hogy csak az á lmá ban létezik, és nem lehet itt, most mintha mégis a szobá ban lenne. A
fekete ruhá s férfi. Az ö rdö gi, lá ngoló tekintetû alak, ahogy rá vigyorog rémes, sá rgá s színû
fogaival! Ott á ll mö gö tte! Nyú jtja felé a karjá t, nyá lká s, hideg ujjait! Tina megpö rdü lt a
forgó székkel, de rajta kívü l senki nem volt a szobá ban.
Persze, hogy nem, hiszen csak az á lmá ban lá tta a rettenetes szö rnyalakot! Hogyan is
gondolhatta!

É s mégis ú gy érezte, nincs egyedü l. Nem akart a monitorra nézni, de tekintetét odavonzotta
valami.

A szavak ismét megjelentek, majd eltû ntek.

171

Pró bá lt megszabadulni a rá telepedett bénító félelemtõ l, és ujjait a billentyû zetre helyezte.

Ki akarta deríteni, hogy a Dannyrõ l szó ló ü zenetet vajon valaki korá bban tá plá lta-e be a
gépbe, vagy esetleg az iroda egy má sik gépérõ l má sodpercekkel ezelõ tt kü ldték neki.

Hatodik érzéke azt sú gta, hogy e gonoszsá g elkö vetõ je most is az épü letben van, talá n
éppen a harmadik emeleten, ahol õ is.

Elképzelte, ahogy kilép irodá já bó l, végig-megy a folyosó n, minden irodá ba benéz, míg az
utolsó ajtó mö gö tt végre rá talá l a szá mító gép elõ tt ü lõ férfira, aki meglepetten fordul felé,
és Tina végre megtudná , kivel á ll szemben.

É s akkor mi lenne?

Vajon bá ntaná õ t a férfi? Meg akarná ö lni?

172

Lehet, hogy a férfi sokkal tö bbre vá gyik anná l, mint hogy csak megrémissze és kínozza az
ü zenetekkel!

Tina a billentyû k fö lö tt tartotta ujjait, nem tudta, mit tegyen. Való színû leg nem kapná meg a
szü kséges vá laszt, és csak felfedné jelenlétét a má sik gépnél ü lõ elõ tt. A férfi má r ú gyis
biztosan tudja, hogy Tina az irodá já ban van, teljesen egyedü l, így há t nincs vesztenivaló ja,
ha pró bá lja kö vetni az adatok ú tjá t. Á m amikor be akarta gépelni az utasítá st, nem tudta
lenyomni a billentyû ket.

A nyomtató berregni kezdett.

A szobá ban egyre jegesebb lett a levegõ .

A monitoron a kö vetkezõ szö veg jelent meg:

FÁ ZOM É S NAGYON FÁ J

173

MAMA? HALLASZ?
ANNYIRA FÁ ZOM

NAGYON FÁ J

VIGYÉ L KI INNEN

KÉ RLEK KÉ RLEK KÉ RLEK

NEM HALTAM MEG

Hirtelen ü res lett a képernyõ .

Tina ú jra pró bá lta begépelni a kérdést, de a billentyû k nem mozdultak.

Még mindig ú gy érezte, hogy valaki má s is van a szobá ban. A lá thatatlan és veszélyes tá rs
jelenléte egyre erõ sebb lett, ahogy a szobá ban mind jobban hû lt a levegõ .

De hogyan képes ennyire lehû teni valaki a szobá t anélkü l, hogy a légkondicioná ló

174

mû kö dne? Aká rki is csiná lja ezt, képes felü lírni Tina szá mító gépét az épü let egy má sik
pontjá ró l. Ezt még el is tudta képzelni, de hogyan tudja a levegõ t ennyire lehû teni?

Amikor a képernyõ n ú jra megjelent a korá bbi hét soros ü zenet, Tiná nak elege lett.

Kikapcsolta a gépet, de amint felá llt a szék-bõ l, a gép ú jra elindult.

FÁ ZOM, NAGYON FÁ J

VIGYÉ L KI INNEN

KÉ RLEK KÉ RLEK KÉ RLEK

• Honnan vigyelek ki? - kiá ltotta Tina.

- A sírbó l?

VIGYÉ L KI INNEN

Ö ssze kellett szednie magá t. Má r a szá mító géphez beszélt zavarodottsá gá ban, mintha
Danny lenne ott. Pedig nem õ gépelte

175

azokat a szavakat! A francba! Há t Danny meghalt!

Megint kikapcsolta a gépet, de az visszakapcsoló dott.

A tehetetlenségtõ l és a félelemtõ l kö nnybe lá badt a szeme. Kezdte elveszíteni a jó zan es-zét.
Hogyan képes ez a nyavalyá s gép vissza-kapcsolni ö nmagá t?

Megkerü lte az asztalt, hogy kihú zza a vezetéket a falbó l, amikor a printer zü mmö gve
dolgozni kezdett.

VIGYÉ L KI INNEN

VIGYÉ L KI

KI

KI

176

Tina lehajolt a konnektorhoz, és megragadta a falhoz csatlakozó két adatká -

belt, de azok mintha életre keltek volna az ujjai kö zö tt. Hatá rozott mozdulattal kirá ntotta a
falbó l mindkettõ t.

A monitor elsö tétedett, és elcsendesedett.

A szoba hamarosan melegebb lett.

• Há l' istennek! - mondta Tina reszketve, és visszaindult Angela asztalá hoz, hogy végre le-

ü lhessen.

Hirtelen kinyílt az iroda ajtaja, Tina pedig felsikoltott a rémü lettõ l.

Elliot Stryker á llt a kü szö bö n, és meglepõ dve nézte a nõ t.

Tina megkö nnyebbü lt a férfi lá ttá n.

• Tina? Mi a baj? Jó l van?

177

A nõ kö zelebb lépett hozzá , aztá n á tfutott az agyá n, hogy talá n õ az a férfi, aki abbó l a má sik
irodá bó l gépelte a szö vegeket.

• Tina! Istenem, olyan fehér, mint aki szellemet lá tott!

Elliot elindult felé, mire a nõ felkiá ltott:

• Á llj! Vá rjon!
A férfi taná cstalanul á llt meg.

• Mit csiná l maga itt? - kérdezte Tina remegõ hangon.

• Ü zleti ü gyben já rtam a hotelben -

mondta Elliot zavartan. - Gondoltam, megnézem, há tha még bent van. Csak kö szö nni
akartam.

• Szó rakozott valamelyik szá mító géppel?

• Micsoda? - kérdezte a férfi megrö kö nyö dve.

178

• Mit csiná lt a harmadikon? - kérte szá mon Tina. - Kivel akart talá lkozni?

Má r mindenki hazament! Egyedü l én vagyok itt!

Elliot még most sem értette igazá n, miért ennyire ingerü lt és tü relmetlen vele Tina.

• Nem a harmadikon volt a megbeszélésem, hanem Charlie Mainwayjel talá lkoztam,

megittunk egy ká vét az étteremben. Néhá ny perce fejeztü k be a munká t, és gondoltam,
feljö vö k, hogy megnézzem. Mi van magá val?

Tina firtató tekintettel nézett rá .

• Tina! Mi tö rtént?

Tina valamilyen á rulkodó jelet keresett a férfi arcá n, há tha rá jö n, hogy hazudik, de
megdö bbenése való dinak tû nt. Ha mégis hazudott, nem beszélt volna Charlie-ró l és a

179

ká vézá sró l, aminek Tina utá najá rhatott volna. Ennél jobb alibire lett volna szü ksége, de így
elhitte neki, hogy igazat mond.

• Ne haragudjon, Elliot. Olyan... furcsa... élményben volt részem az elõ bb.

• Mesélje el, kérem! - mondta Elliot, és odament Tiná hoz. Megnyugtatá sul á tö lelte a nõ t,
Tina pedig ú gy érezte, mintha má r régó ta ismerné a férfit, ezért boldogan simult a karjá ba.

Tizenhárom

Tina irodá já ban, az egyik sarokban á llt egy jó l felszerelt bá r azon ritka esetekre, ha egy
ü zleti partnert meg kell kíná lnia a hosszú munka utá n. Most viszont elsõ sorban sajá t
magá nak volt szü ksége egy erõ s italra.
180

Elliot Remy Martint tö ltö tt két pohá rba, s az egyiket odanyú jtotta Tiná nak, akinek még
most is remegett a keze.

Leü ltek a kanapéra.

• Nem is tudom, hol kezdjem - mondta Tina. - Mesélek magá nak Dannyrõ l.

Ugye, tudja, hogy volt egy kisfiam?

• Igen. Helen Mainway beszélt ró la, ú gy egy évvel ezelõ tt - felelte Elliot.

• Azt is elmondta, hogy mi tö rtént vele?

• Igen. Mr. Jaborski csoportjá val kirá ndulni voltak. Minden ú jsá g a címlapon hozta.

Bili Jaborski tapasztalt erdõ já ró , tú raszervezõ és cserkészvezetõ volt, aki tizenhat éve já rta
csoportjaival Nevada északi részét, hétnapos tú lélõ tú rá ikon eljutottak Renó n tú lra és a

Magas-Sierrá ba is.

181

• Személyiségerõ sítõ kirá ndulá snak tervezték - mondta Tina. - A fiú k egész évben
keményen dolgoztak, hogy kiharcoljá k maguknak a jogot a részvételre. Mindenki azt
mondta, hogy az ú t tö kéletesen biztonsá gos lesz. Bili Jaborski pedig a tíz legjobb téli tú lélõ
tú ra- szakértõ kö zö tt van az orszá gban, szó val igyekeztek megnyugtatni, hogy bá tran
elengedhetem Dannyt. A csoportban volt még egy felnõ tt, Tom Lincoln, aki á llító lag
majdnem olyan jó , mint Bili. É n persze ezt el is hittem, sõ t nyugodt voltam, hogy minden
rendben lesz -

mondta Tina elcsukló hangon.

• Ezért nem szabad hibá ztatnia magá t -

szó lalt meg Elliot.

Tina belekortyolt a konyakba. Az ital égette a torká t.

182

• Képzelje el, hogy éveken keresztü l vittek gyerekeket tú rá zni, és soha egyetlen karcolá s
sem esett rajtuk! -

folytatta Tina. - Az egy évvel ezelõ tti tú rá ra Jaborski tizennégy fiú t vá lasztott ki, mindegyik
tizenkettõ és tizennyolc év kö zö tti volt. Mindannyian kivá ló cserkészek voltak, és a végén
mind odavesztek Jaborskival és Tom Lincolnnal együ tt.
• A ható sá gok kiderítették, hogy mi volt a baleset oka? - kérdezte Eliot.

• Nem, és soha nem is fogjá k. Csak azt tudjá k, hogyan tö rtént. Egy olyan négykerék-
meghajtá sú mini busszal indultak a hegyekbe, amit kifejezetten havas, téli utakra terveztek.

Nagy gumikerekei voltak, hó lá nccal is ellá ttá k, sõ t még hó eke is volt az elején, pedig nem az
erdõ mélyére készü ltek, csak a szélére. Tizenkét éves kö lykö ket normá lisan

183

gondolkodó felnõ tt nem vinne a Sierra mélyébe, aká rmilyen felkészü lt és tapasztalt is.

Jaborski azonban valamiért ú gy dö ntö tt, hogy letérnek a fõ ú tró l egy régi, erdészek á ltal
haszná lt ú tra, ha a kö rü lmények lehet-

õ vé teszik. Ú gy tervezték, hogy innen indulnak majd há romnapos tú rá ra hó cipõ ben és

há tizsá kkal, egy nagy kö rt tesznek meg a busz kö rü l, majd a hét végén ugyanoda térnek
vissza.

• Mindenbõ l a legjobbat vitték magukkal: tú raruhá kbó l, bélelt há ló zsá kbó l, téli sá torbó l a
legjobb minõ ségû vel rendelkeztek, bõ ven volt ná luk faszén, melegítõ eszkö zö k, élelem, és
velü k volt két tapasztalt tú raszervezõ is. Mindent a lehetõ leg-jobban megszerveztek! De
akkor mi a csuda tö rténhetett?

184

Tina felá llt, és já rká lni kezdett a szobá ban.

Elliot szó tlanul figyelte.

• Mert valami baj egész biztosan tö rtént - folytatta Tina. - Ki tudja, miért, a busszal csaknem
ö t kilomé-

terre eltá volodtak a fõ ú ttó l. Ú gy hat kilométert haladtak az erdõ mélyén, mindig
magasabbra kapaszkodva az egyre sû rû bb felhõ k kö zö tt. Egy meredek erdészeti ú ton
haladtak felfelé, amely csupa hó és jég volt, és normá lis embernek eszébe sem jutna arra
menni, esetleg csak gyalog.

A busz lecsú szott az ö svényrõ l, mert nem volt korlá t, ami megfoghatta volna. Megcsú szott,
és harminc métert zuhant lefelé a sziklá kra. A benzintartá ly azonnal felrobbant, a busz
pedig még beljebb gurult a fá k kö zö tt.

185

• A gyerekek... mindegyik meghalt -

mondta Tina olyan fá jdalommal a hangjá ban, amely nyilvá nvaló vá tette Elliot szá má ra,
hogy a nõ egyá ltalá n nem jutott tú l a tragédiá n. - De miért? Miért csiná lt ekkora õ rü ltsé-

get Bili Jaborski?

Elliot megrá zta a fejét, de nem tudott megszó lalni.

Tina azonban nem is tõ le vá rta a vá laszt.

• Miért? Hiszen õ volt a legjobb! A legeslegjobb! Olyan jó , hogy tizenhat éven á t gond nélkü l
tudott tú rá kat vezetni a Sierrá ba, még télen is!

Jaborski ü gyes és okos vezetõ volt, tudta, hogy amit csiná l, nagyon veszélyes, de sosem volt
vakmerõ .

Akkor meg miért csiná lt ekkora õ rü ltséget?

186

Elliot együ tt érzõ en nézett az elõ tte á lló nõ re.

• Erre talá n sosem talá lja meg a vá laszt. El tudom képzelni, milyen borzalmas érzés lehet.

Tina visszaü lt a kanapéra, Elliot pedig kivette kezébõ l az ü res poharat, és felá llt, hogy
ú jratö ltse.

• Má r nem kérek - szó lalt meg Tina -, nem akarok berú gni.

• Ugyan má r! Két kis pohá r ital nem fog megá rtani, legfeljebb kicsit oldja a feszü ltséget.

• Kö szö nö m, Elliot - mondta Tina, amikor a férfi visszatért. - Kö szö nö m, hogy meghallgat.

Egy darabig csendben ü ltek, és italukat kortyolgattá k. Tina feszü ltsége lassan oldó dott.

187

• Borzasztó lehet elveszíteni egy gyermeket - szó lalt meg Elliot. - De azt hiszem, hogy
amikor bejö ttem, nem a fia emléke miatt volt olyan zaklatott.

• Bizonyos szempontbó l azért.

Tina elmesélte neki, milyen kü lö nö s dolgok tö rténtek vele mostaná ban: ü zenetek Danny

tá blá já n, a fiú feldú lt szobá ja, a gyû lö letesen gunyoros szavak, amelyeket a kinyomtatott
listá n és a monitoron lá tott.
Elliot á tfutotta a listá kat, és együ tt megnézték Angela irodá já ban a szá mító gépet is.
Visszadugtá k a vezetékeket a falba, re-mélve, hogy ú jra ú gy viselkedik majd, mint
korá bban, de nem volt szerencséjü k.

• Valaki biztosan beprogramozta, hogy kiírja azokat a mondatokat Dannyrõ l

- mondta Elliot. - De azt nem értem, hogyan sikerü lt neki utasítá st adni

188

arra, hogy a gép ö nmagá tó l bekapcsoljon.

• Pedig megtö rtént - mondta Tina.

• Nem kétlem, csak nem értem, hogy volt erre képes.

• Ezzel egyidejû leg a levegõ is borzasztó an lehû lt.

• Biztos benne, hogy tényleg érzett hõ mérséklet-vá ltozá st?

• Arra gondol, hogy talá n képzelõ dtem? - nézett Tina komoran Elliotra.

• Annyira megrémü lt...

• Biztosan nem képzelõ dtem. Angela kezdett elõ szö r vacogni, amikor az elsõ listá t
kinyomtatta, abban is benne voltak azok a sorok Dannyrõ l.

Nem való színû , hogy mindketten képzelõ dtü nk.

• Ez igaz - mondta Elliot, és elgondolkodva nézte a szá mító gépet. -

189

Jö jjö n, menjü nk vissza az irodá ba.

Szü kségem van egy italra.

Az irodá ban a férfi felü lt az asztal a szélére.

• Mégis ki csiná lja ezt magá val?

• Fogalmam sincs.

• Biztosan van valami ö tlete.

• Bá rcsak lenne.
• Nyilvá nvaló an olyan valakirõ l lehet szó , aki enyhén szó lva nem kedveli magá t, és azt
akarja, hogy szenvedjen. Aki magá t okolja Danny halá lá ért, ami való színû leg szá má ra is
nagy veszteség, tehá t nem hinném, hogy idegen.

Tina zavarba jö tt a levont kö vetkeztetések miatt, hiszen korá bban õ is pontosan ide ly-
ukadt ki, de ez vakvá gá nynak bizonyult.

190

• Ma délutá n jö ttem rá , hogy csakis idegen lehet. Nem ismerek senkit, aki ilyesmire képes
lenne, még akkor sem, ha eléggé utá l ahhoz, hogy ez megforduljon a fejében. É s Michaelen
kívü l nem ismerek má st, aki kizá ró lag engem okolna Danny halá lá ért.

• Michael a volt férje? - kérdezte Elliot.

• Igen.

• É s magá t hibá ztatja Danny halá la miatt?

• Azt mondja, hogy nem lett volna szabad elengednem a fiunkat Jaborskival, de ez akkor
sem Michael mû ve.

• Pedig kivá ló jelö ltnek tû nik.

• Nem õ volt, tudom.

• Biztos?

• Teljesen. Valaki má s az.

• Nem á rtana segítséget kérnie, hogy elkapjá k a tettest.

• A rendõ rségre gondol?

191

• Nem vagyok biztos benne, hogy õ k tudná nak segíteni. Való színû leg nem tartaná k elég
komolynak az ü gyet, csak idõ pazarlá snak fogná k fel.

Egyébként sem fenyegették meg.

• Pedig én nagyon is ú gy érzem, hogy valaki fenyegetõ zik.

• Nem csoda, az egész olyan félel-metesnek hangzik. De az ilyen fenyegetésekkel a

rendõ rö k nem tudnak mit kezdeni. É s ahhoz, hogy a há zat megfigyeljék, sokkal tö bb
emberre lenne szü kségü k, mint amennyit nélkü lö zni tudnak.

• Akkor milyen segítséget kéne keresnem?

• Talá n egy magá nnyomozó t.

• Há t, nem is tudom. Aztá n lehet, hogy a végén engem kapná nak el - mondta Tina.

• Ezt meg hogy érti? - kérdezte Elliot.

192

• Eszembe jutott, hogy talá n én magam írtam azokat a szavakat a tá blá ra, és lehet, hogy én
magam tö rtem-zú ztam Danny szobá já ban is.

• Attó l tartok, elveszítettem a fonalat.

• Csiná lhattam példá ul á lmomban.

• Ez nevetséges, Tina!

• Gondolja? Szeptemberben még azt hittem, hogy kezdek tú ljutni Danny halá lá n. Egyre
jobban aludtam, akkor is tudtam má r má sra gondolni, ha egyedü l voltam. Ú gy tû nt, sikerü lt
a legnagyobb fá jdalmon tú ljutnom. Egy hó nappal ezelõ tt azonban megint Dannyrõ l
kezdtem á lmodni. Az elsõ héten kétszer, a má sodik héten má r négy éjszaka, az elmú lt két
hétben pedig minden á ldott éjjel ró la á lmodtam. Az éjszaká im egyre rosszabbak lettek,
mostanra má r való sá gos rémá lmok gyö tö rnek.

Elliot leü lt Tina mellé a kanapéra.

193

• Mirõ l szó lnak az á lmai?

• Mindig azt á lmodom, hogy a fiam él, de valahol fogsá gba esett, tö bbnyire egy mély
gö dö rben, szakadékban, kú tban vagy valahol a fö ld alatt.

Engem hív, kö nyö rö g, hogy mentsem meg, de nem tudom. Sosem tudom elérni. Aztá n a fö ld
ö sszezá ró dik kö rü lö tte. Ekkor á ltalá ban felébredek arra, hogy kiabá lok, és teljesen
kiizzadtam. Ilyenkor mindig nagyon erõ s bennem az érzés, hogy Danny nem halt meg. Nem
tart tú l soká ig, de amikor felébredek, mindig egészen biztos vagyok benne, hogy él.
Valahogy sikerü lt meggyõ znö m a tud-atomat arró l, hogy Danny meghalt, de alvá s kö zben,
amikor a tudatalat-timbó l kerü lnek elõ informá ció k, egyá ltalá n nem hiszem, hogy Danny
má r nincs tö bbé.

194

• Szó val ú gy gondolja, hogy á lmá ban já rká l? É s alvá s kö zben írja az ü zeneteket a tá blá ra?

• Nem gondolja, hogy ez lehetséges?

• Nem. Vagy há t talá n - mondta Elliot.

- De nem vagyok pszicholó gus. Nem is ismerem

még annyira, de szerintem nem viselkedne így. Maga olyan ember, Tina, aki szembe mer
nézni a problémá ival. Ha való ban ennyire sú lyos lenne ez a gond, Danny halá lá nak
elfogadá sa, nem temetné el a tudatalattijá ba. Megtanulná , hogyan kezelje a helyzetet.

Tina elmosolyodott.

• Milyen jó véleménnyel van ró lam!

• Igen - mondta a férfi -, való ban. Mert ha maga volt az, aki otthon a tá blá ra írt, és ö sszetö rte
a dolgokat a fia szobá já ban, akkor maga volt az is, aki

195

bejö tt ide éjjel, hogy á tprogramozza a szá lloda szá mító gépét. Való ban azt gondolja, hogy
olyan nagy a baj, hogy ilyesmiket kö vet el, és egyá ltalá n nem emlékszik rá ? Netá n azt hiszi,
hogy tö bb személyiség lakozik legbelü l magá ban, és az egyik nem tudja, mit csiná l a tö bbi?

• Nem - felelte Tina a fejét rá zva.

• Akkor jó .

• Szó val akkor sehová sem jutottunk?

• Ne csü ggedjen, mert valamennyit azért sikerü lt elõ bbre lépni.

• Tényleg?

• Igen - mondta a férfi. - Kizá rtunk néhá ny lehetõ séget. É pp most hú ztuk ki a maga nevét a
gyanú sítottak listá já ró l, Michaelével együ tt. Biztos vagyok benne, hogy ez idegen mû ve.

• É n is majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy nem bará t vagy ismerõ s mû veli ezt
velem. Akkor viszont csak

196

egyetlen dolog maradt - mondta Tina. - Elég vad elképzelés, talá n beteges is.

• Nem fogom bolondnak nézni - nyugtatta meg Elliot. - Ki vele!

Tina habozott egy kicsit, nem tudta, való ban hisz-e a gondolatban eléggé, hogy ki is merje
mondani, hiszen csak a vá gyait vetíti ki.

Aztá n mégis belevá gott. - Arra gondolok, hogy Danny talá n életben van.
Elliot felkapta a fejét, és mélyen Tina szemébe nézett.

• Hogy Danny élne?

• Sosem lá ttam a holttestét.

• Az meg hogy lehet?

• A halottkém és a temetkezési vá llalkozó is azt mondta, hogy a teste szö rnyen

ö sszeroncsoló dott, így

197

lebeszéltek arró l, hogy megnézzem.

Michael sem lá tta. Elfogadtuk a temetkezési vá llalkozó javaslatá t, és lezá rt koporsó ban
temették el.

• Hogyan azonosítottá k a holttesteket a ható sá gok?

• Kértek Dannyrõ l képeket, de fõ leg a fogak alapjá n azonosítottá k.

• Akkor egész biztosan tudtá k azonosítani.

• Igen, de lehet, hogy Danny mégsem halt meg abban a balesetben, hanem tú lélte. Talá n
valaki azt is tudja, hol van. Lehet, hogy valaki így akarja velem tudatni, hogy Danny él, és
nincs semmi fenyegetõ abban, ami velem tö rténik. Elképzelhetõ , hogy valaki jeleket kü ld,
hogy felnyissa a szememet, és Danny nem halt meg.

• Tú l sok a talá n és a lehet - mondta Elliot.

• É s ha mégis igaz?

198

Elliot a nõ vá llá ra tette a kezét, és gyengéden megszorította.

• Tina, tudja, hogy az elméletének nincs sok értelme. Danny meghalt.

• Lá tja? Mégis bolondnak tart.

• Nem, szerintem csak kétségbeesett, ami az adott helyzetben teljesen érthetõ .

• Egyá ltalá n nem gondolkodtatja el, hogy talá n mégis él?

• Hogyan élhetne?

• Nem tudom.
• Hogyan élhette volna tú l azt a balesetet? - kételkedett Elliot. - É s ha tú lélte, hol van?

• Fogalmam sincs.

• Ha élne - mondta Elliot tü relmesen -, valaki má r eljö tt volna, hogy megmondja. Biztosan
nem akarná nak titkoló zni.

• Lehet.

199

Elliot megérintette Tina arcá t, és gyengéden maga felé fordította.

• Tina, tudja, hogy lezá rult az ü gy. Jobban tudja, mint én, és ha Danny életben lenne, valaki
má r biztosan értesítette volna, de nem hinném, hogy ilyen drá mai mó don akarná a hírt a
tudomá sá ra hozni. Nincs igazam?

• Talá n.

• Danny meghalt.

Tina nem vá laszolt.

• Ha arró l gyõ zkö di magá t, hogy él -

mondta Elliot -, azzal csak ú jabb fá jdalmat okoz magá nak.

• Igaza van - mondta Tina felnézve.

• A kisfia meghalt.

• Igen - mondta a nõ halkan.

• Való ban elhiszi ezt?

• Igen.

200

• Akkor jó .

Tina felá llt a kanapéró l, és odament az ablakhoz, hogy széthú zza a fü ggö nyt, mert hirtelen
szerette volna lá tni a Stripet. Annyit be-széltek a halá lró l, hogy lá tni akarta az életet, az
utcai forgatagot, az emberek nyü zsgését.

A téli nap korá n lement, szü rkeség telepedett a vá rosra, de a vibrá ló fények má r
kigyulladtak, a tö meg pedig szakadatlanul á ramlott a já rdá kon kaszinó bó l kaszinó ba az év
utolsó napjá n is.
• Tudja, mit akarok tenni? - fordult Tina Elliot felé. - Szeretném felnyittatni a sírt.

• Exhumá ltatná Danny holttestét?

• Igen. Sosem lá ttam a testét, ezért olyan nehéz elfogadnom, hogy nincs tö bbé. Ezért vannak
rémá lmaim. Ha lá ttam volna a testét, akkor biztosan

201

tudná m, hogy mi a helyzet, és nem á lmodnék arró l, hogy Danny még él.

• De a test á llapota...

• Nem érdekel - mondta a nõ .

Elliot nem volt meggyõ zõ dve arró l, hogy az exhumá lá s a helyes dö ntés.

• A holttest való színû leg légmentesen lezá rt koporsó ban van, de nyilvá n rosszabb
á llapotban lesz most, mint egy éve, amikor azt taná csoltá k, hogy ne nézze meg.

• Akkor is lá tnom kell.

• Tú lsá gosan megrá zó élmény...

• Igen, ez a célom - szakította félbe Tina -, a sokkterá pia, há tha ettõ l megszû nnének a
kétségeim. Ha lá tom Danny maradvá nyait, má r elhiszem, hogy meghalt. Remélem, a
rémá lmok is megszû nnek.

• Vagy még rémesebb á lmai lesznek.

202

• Nem hinném - rá zta meg a fejét Tina

- ennél rosszabb nem lehet.

• Csakhogy a kihantolá s még nem ad vá laszt a legfõ bb kérdésre, hogy ki za-klatja magá t -
mondta Elliot.

• Igen - mondta Tina -, de bá rki legyen is, bá rmilyen motivá ció val, nem normá lis az illetõ .
Beteg. De ha megtudja, hogy ki akarom nyittatni a sírt, talá n felfedi magá t. Még ez is
elképzelhetõ .

• Lehet, hogy igaza van.

• É s ha ez sem segít abban, hogy megtalá ljam a gonosz tréfá k kiagyaló já t, legalá bb
megnyugtatom magamat Danny halá lá val kapcsolatban. Akkor képes leszek hatá rozot-
tabban fellépni az õ rü lt ellen. Szó val mindenképpen jó t fog tenni. - Tina ú jra leü lt a
kanapéra Elliot mellé. -

Szü kségem lesz egy ü gyvédre, aki segít nekem, ugye, tudja?

203

• Az exhumá lá shoz? Igen, való ban.

• Vá llalná a feladatot?

• Igen - Vá gta rá Elliot gondolkodá s nélkü l.

• Nagyon nehéz lesz?

Nos, nincs halaszthatatlan jogi indok arra, hogy kinyittassuk a sírt. Nincs semmi két-ségbe
vonható tény a halá l oká val kapcsolatban, nincs szü kség, tá rgyalá sra, amelyhez egy ú j
halottkém jelentésére lenne szü kség.

Ha ez lenne a helyzet, azonnal felnyittathat-ná nk a sírt, de enélkü l sem lesz olyan nehéz
dolgunk. Majd elõ adjuk a zaklatottanya-jelenetet, a bíró sá g pedig remélhetõ leg megértõ
lesz.

• Volt má r valaha ilyen ü gye?

• Igen, ö t évvel ezelõ tt. Egy nyolcéves kislá ny vá ratlanul meghalt valamilyen veleszü letett
vesebetegségben.

Egyetlen éjszaka alatt mindkét veséje felmondta a szolgá latot. Elõ szö r ú gy

204

tû nt, tudnak rajta segíteni, má snapra azonban influenzá s lett, a harmadik napon pedig
meghalt. Az anyja teljesen ö sszeroppant, képtelen volt megnézni a holttestet, bá r a kislá ny
nem szenvedett olyan jelentõ s fizikai ká rosodá st, mint Danny. Az anya a temetésre sem volt
képes elmenni.

Néhá ny héttel a temetés utá n azonban gyö tö rni kezdte a bû ntudat azért, mert nem adta
meg gyermekének a végsõ tisztességet.

Tiná nak mindez ismerõ sen hangzott.

• Igen, sejtem, mit érezhetett.

• A bû ntudatbó l lassan komoly érzelmi problémá k alakultak ki ná la. Mivel az anya nem
nézte meg a holttestet, képtelen volt elhinni, hogy a lá nya való ban halott. Az á llapota sokkal
rosszabb volt, mint a magá é.
Tö bbnyire hisztérikus rohamai

205

voltak, vagy teljesen magá ba roskadt, ezért megszerveztem, hogy a sírt nyissá k fel.
Mikö zben a kihantolá si kérelmet készítettem elõ , rá jö ttem, hogy az ü gyfelem reakció ja
tipikusnak mondható . Amikor egy kisgyerek meghal, a legrosszabb, amit egy szü lõ tehet, az,
ha nem nézi meg a koporsó ban fekvõ holttestet. Fontos, hogy az ember elég idõ t tö ltsö n az
elhunyttal, hogy elfogadja a halá lá t, hogy a testet nem lehet tö bbé életre kelteni.

• Segített az ü gyfelén az exhumá lá s?

• Igen, nagyon sokat.

• Akkor érti má r, mirõ l beszélek?

• Igen, de nem szabad elfelejteni, hogy a kislá ny holtteste nem roncsoló dott ö ssze.

Tina szomorú an bó lintott.

206

• É s ebben az ü gyben két hó nappal a temetés utá n nyitottuk fel a sírt, nem egy év mú lva.

A test még jó á llapotban volt, Dannynél azonban má s lesz a helyzet.

• Tudom - mondta Tina -, és nem is jó kedvemben talá ltam ki, de ú gy érzem, meg kell
tennem.

• Rendben. Intézkedni fogok.

• Mennyi idõ re lesz szü ksége? -

kérdezte Tina.

• Mit gondol, a férje tiltakozni fog?

Tiná nak eszébe jutott a Michael arcá n lá tott gyû lö letes kifejezés.

• Való színû leg - felelte.

Elliot a két ü res poharat a pulthoz vitte, és lá mpá t gyú jtott a mosogató fö lö tt. - Ha a fér-je
meg akarja akadá lyozni a kihantolá st,

207
akkor jobb, ha csendben és gyorsan cselekszü nk. Ha elég okosak vagyunk, tudomá st sem
szerez ró la, csak amikor tú ljutunk az egészen. De holnap sajnos ü nnep van, így péntekig
hivatalosan semmit sem tehetü nk.

• Négynapos hosszú hétvége lesz, talá n még akkor sem.

Elliot talá lt egy ü veg folyékony szappant és tö rö lgetõ ruhá t a mosogató alatt.

• Normá lis esetben azt mondaná m, hogy vá rjunk hétfõ ig, de véletlenü l ismerek egy nagyon
rendes bíró t, Harold Kennebeck a neve. Együ tt szolgá ltunk a katonai hírszerzésnél, õ volt a
felettesem. Ha...

• Micsoda? Maga kém volt?

• Ne gondoljon semmi nagy dologra.

• Karate, ciá nkapszula, ilyesmi? -

kérdezte Tina.

208

• Harcmû vészetet tanultunk, és még ma is edzek, mert jó l karbantart. De ne ú gy képzelje el,

mint a filmeken.

Semmi James Bond, semmi

sportkocsi. Tö bbnyire unalmas informá ció gyû jtésrõ l volt szó .

• Azért ennél talá n izgalmasabb volt.

• Ne higgye, csak elemeztü nk néhá ny dokumentumot, vizsgá ltuk a mû holdas megfigyelés

képeit, és ezekhez hasonló k. Á ltalá ban halá lra untuk magunkat. Szó val Kennebeck bíró val
régó ta ismerjü k egymá st. Jó ban vagyunk, és biztosan segít most is, ha tud. Holnap délutá n
talá lkozunk az ú jévi partin, majd beszélek vele.

Talá n hajlandó lesz beugrani a bíró sá gra pénteken, hogy á tnézze az exhumá lá si kérelmet,
és dö ntsö n is.

Mindö ssze néhá ny perc az egész, aztá n szombaton hajnalban remélhetõ leg fel tudjuk nyitni
a sírt.

209

Tina odasétá lt a pulthoz, és felü lt az egyik székre.

• Minél elõ bb, anná l jobb. Most, hogy má r rá szá ntam magam, szeretnék gyorsan tú l lenni
rajta.
• Ez érthetõ . Még egy nagy elõ nye van, ha ezen a hétvégén csiná ljuk: Michael nem jö n rá ,
miben mesterkedü nk.

Még ha kiszagolna is valamit, talá lnia kell egy má sik bíró t, akivel leá llíttath-atja az
exhumá lá st.

• Gondolja, hogy meg tudná akadá lyozni?

• Szerintem nem. Nem sok bíró tö lti munká val az ü nnepeket. Az ü gyeletes bírá k pedig
nyakig ü lnek a vá diratok-ban, vagy ó vadéki meghallgatá sokat vezetnek ittasan elkö vetett
szabá lysértésekben. Michael biztosan nem fog bíró t talá lni hétfõ reggelig, és akkor má r
késõ .

• Ravasz.

210

• Kö sz - mondta Elliot, mikö zben el-mosta az egyik poharat.

• Ö rü lö k, hogy maga lesz a jogi képviselõ m.

• Elõ szö r nézzü k meg, hogy való ban el tudom-e intézni.

• Ebben biztos vagyok. Ú gy lá tom, olyan ember, aki szembe mer nézni a problémá kkal.

• Ö rü lö k, hogy ilyen jó véleménnyel van ró lam - felelte Elliot.

Miutá n egész este a halá lró l és a félelem-rõ l beszélgettek, most valami kö nnyedebb témá t
hoztak szó ba.

• Egész ü gyesen mosogat - szó lalt meg Tina, ahogy Elliot a má sik poharat a szá rító ba tette.

• De ablakmosá st nem vá llalok!

• Szeretem, ha egy férfi há zias.

• Lá tnia kéne, hogy fõ zö k!

• Fõ zni is tud?

211

• Mint egy á lom.

• Mi a kedvence?

• Mindenben jó vagyok.
• Szerénységért nem megy a szomszéd-ba, lá tom.

• Minden szaká cs egoista, ha a sajá t mû vérõ l van szó .

• É s mi lenne, ha nekem nem ízlene a fõ ztje?

• Majd megenném én.

Tina élvezte, hogy annyi szomorú hó nap utá n végre együ tt tö ltheti az estét egy jó képû , jó
humorú férfival.

Elliot elpakolt a mosogatá s utá n, és kezét tö rö lve így szó lt:

• Miért nem hagyjuk a csudá ba az ét-termi vacsorá t? Engedje meg, hogy fõ zzek magá nak.

• Ilyen hirtelen?

212

• Gyorsan megtervezem a menü t, vará zsló vagyok! Segíthetne a zö ld-séghá mozá sban és a

hagymaszeletelésben.

• Haza kéne mennem, felfrissü lni -

mondta Tina.

• Má r így is tú l jó , Tina.

• Az autó m...

• Hozhatja magá val. Majd én megyek, elö l.

Lekapcsoltá k a villanyt, és elindultak.

Amikor á thaladtak a recepció n a folyosó felé, Tina még egyszer idegesen Angela
szá mító gépére pillantott. Attó l félt, ú jra bekapcsol magá tó l, de a gép sö tét és néma maradt.

Tizennégy

213

Elliot Stryker egy kellemesen berendezett, nagy, viszonylag ú j há zban lakott a Las Vegas
Country Club golfpá lyá já val szemben. A szobá kat kényelmes bú torokkal rendezték be, ahol
a J. Robert Scott á ltal tervezett modern bú torok kö zö tt á llt néhá ny antik darab is.

A padló t puha szõ nyegek borítottá k, a falon pedig egy gondosan ö sszevá logatott
festménygyû jtemény darabjai sorakoztak, Eyvind Earle, Jason Williamson, Larry W.
Dyke, Charlotte Armstrong, Carl J. Smith és má s mû vészek képei, akik az Amerikai Egyesü lt
Á llamok nyugati partjá n telepedtek le, és témaként tö bbnyire a nyugati terü -

leteket vá lasztottá k.

Elliot kö rbevezette Tiná t a há zon, és érdeklõ déssel figyelte a nõ reakció it.

• Igazá n szép otthona van - mondta Tina. - Ki volt a lakberendezõ je?

• Mindent én terveztem.

• Való ban?

214

• Korá bban, amikor még nem éltem ilyen jó mó dban, nagyon vá rtam azt a napot, amikor
végre sajá t, gyö nyö rû otthonom lesz, szép dolgokkal, és ú gy gondoltam, mindent a legjobb
lakberendezõ vel csiná ltatok. Aztá n, amikor má r volt pénzem, nem akartam, hogy idegen
rendezze be a há zamat. Ú gy gondoltam, idõ tö ltésnek is kellemes, ha magam talá lom ki, mi
hol legyen, így magá tó l értetõ dõ volt, hogy Nancyvel együ tt rendezzü k be az elsõ
otthonunkat. A projekt igazi feladattá vá lt a szá má ra, de én is szinte ugyanannyit dol-
goztam rajta, mint amennyi idõ t munká val tö ltö ttem. Rengeteget já rtuk a bú torü zleteket
Las Vegasban, Los Angelesben és San Franciscó ban, végignéztü k az antik boltokat,
galériá kat, mindent, a bolhapiacoktó l a legdrá gá bb ü zletekig. Istenien

215

szó rakoztunk. Aztá n Nancy meghalt... én pedig egy idõ elteltével ú gy éreztem, hogy
képtelen vagyok a há zban maradni, ahol minden egyes tá rgy rá emlékeztet. Fél év kellett,
hogy eldö ntsem, eljö vö k. Magammal hoztam néhá ny bú tordarabot, amelyekrõ l mindig õ jut
majd az eszembe, és kikö ltö ztem. Eladtam a há zat, megvettem ezt, és ú jrakezdtem a
berendezését.

• Nem tudtam, hogy a felesége meghalt

- szó lalt meg Tina. - Azt hittem, hogy elvá ltak.

• Há rom éve halt meg.

• Mi tö rtént?

• Rá kos volt.

• Õ szinte részvétem, Elliot.

• Minden gyorsan tö rtént.

Hasnyá lmirigyrá kja volt, rendkívü l gyorsan alakult ki, és á ttételessé vá lt.

216

Két hó nappal a diagnó zis utá n meg is halt.

• Hosszú ideje voltak há zasok?

• Tizenkét éve.

• Hatalmas û rt hagyhatott maga utá n.

Tizenkét év nagy idõ - mondta Tina, és a férfi karjá ra tette a kezét.

• Igen. Danny is tizenkét éves volt, ugye? - kérdezte Elliot.

• De én alig egy éve veszítettem el a fiam, azó ta vagyok egyedü l. Maga viszont há rom éve.
Elmú lik egyszer a fá jdalom?

• Igen, de hosszú idõ kell hozzá - felelte Elliot.

• Mert most még iszonyú an fá j.

• Majd talá n négy-ö t év, esetleg tíz mú lva. Akkor má r nem fog annyira fá jni, de sosem tû nik
el teljesen.

Elliot megmutatta a há z tö bbi részét is, mikö zben élénk beszélgetést folytattak az antik
bú torokró l és a festményekrõ l, majd a

217

kö rutat a hatalmas konyhá ban fejezték be. A rusztikus stílusú helyiséget a legmodernebb
eszkö zö kkel szerelték fel.

• Kisebb vagyont kö lthetett erre. Gondolom, nemcsak csip-csup, vá lá si ü gyei vannak.

• A Stryker, West, Dwyer, Coffey és Nichols egyik alapító tagja vagyok, talá n tudja, hogy ez a
vá ros egyik legnagyobb ü gyvédi irodá ja. De ebben nincs sok részem. Szerencsénk volt,
jó kor voltunk jó helyen. Owen West és én tizenkét éve nyitottuk meg az elsõ irodá nkat egy
olcsó utcai helyiségben, éppen akkor, amikor a vá ros hatalmas fejlõ désnek indult. Olyan
emberek képviseletét is vá llaltuk, akikét senki má s, vá llalkozó knak segítettü nk, akiknek
ö tlete ugyan sok volt, á m pénzü k semmi, hogy sajá t céget alapítsanak. Okos lépéseinknek
kö szö nhetõ en néhá ny ü gyfelü nk

218

feljutott a já tékipar és a Las Vegas-i ingatlanpiac csú csá ra, minket pedig vittek magukkal.
• É rdekes - jegyezte meg Tina.

• Micsoda?

• Az élete. Mindig olyan szerényen be-szél a munká já ró l, de elég nagyra tartja magá t, ha
fõ zésrõ l van szó .

Elliot felnevetett.

• Mert jobb szaká cs vagyok, mint ü gyvéd. De miért nem kever két koktélt, amíg én kibú jok
ebbõ l a kényel-metlen ö ltö nybõ l? Ö t perc mú lva itt vagyok, aztá n megmutatom, milyen is
egy igazi mesterszaká cs.

• Ha mégsem sikerü l, bá rmikor á tugorhatunk a McDonald'sbe egy hamburgerre.

***

219

Elliot elcsodá lkozott azon, milyen hatá ssal van rá Tina. Sosem volt még ilyen ü gyetlen a
konyhá ban, mint most. Minden kiesett a kezébõ l, mindent felborított, sikerü lt szét-fõ znie az
ételt, aztá n rosszul keverte be a salá taö ntetet, így ú jra kellett kezdenie. A nõ zavarba hozta,
ennek ellenére kifejezetten élvezte a helyzetet.

• Elliot, nem kellett volna az irodá ban annyi konyakot innia, nem gondolja?

• Egyá ltalá n nem.

• Akkor talá n az szá llt a fejébe, amit itt ittunk?

• Nem, én így fõ zö k - nevette el magá t a férfi.

• Hogy mindent kiont?

• Ettõ l lesz a konyhá m olyan, mint amit való ban haszná lnak.

• Biztos, hogy nem akar inká bb a McDonald's-be menni?

220

• Ott nagyobb a rend és a tisztasá g, ugye? De az étel nem feltétlenü l jobb.

• Miért van a mustá r a kezében? -

kérdezte vá ratlanul Tina, - Egy perccel ezelõ tt má r beletette a má rtá sba!

• Tényleg? Ó , a csudá ba! Ha most nem szó l, harmadszor is ú jra kellett volna kevernem.
Tina felnevetett. A nevetés pedig Elliotnak Nancyt juttatta eszébe.

Bá r Tina nem sokban hasonlított elhunyt feleségére, éppen olyan jó l érezte magá t a
tá rsasá gá ban. Kellemes beszélgetõ tá rs volt, vidá m, érzékeny és jó humorú .

Talá n elhamarkodottan ítélkezett, de ú gy érezte, a sors kegyesen egy má sodik esélyt is

adott neki a boldogsá gra.

***

221

Amikor befejezték a desszertet, Elliot ú jabb pohá r ká vét tö ltö tt maguknak.

• Még mindig á t akar ugrani a McDonald'sbe?

A gombasalá ta, a fettucine Alfredo és a za-baglione fantasztikus volt, ezt Tina is elismerte:

• Tényleg istenien fõ z!

• Ugye, megmondtam? - felelte nevetve Elliot.

Míg a konyhá ban nevetgéltek, Tiná nak á tfutott a fejében, hogy talá n együ tt tö ltik az
éjszaká t, sõ t mire befejezték a vacsorá t, má r egészen biztos volt benne, hogy így lesz. De
Elliot nem volt tolakodó , Tina pedig engedte, hogy az érzések irá nyítsá k. Mindketten
tudtá k, hogy kívá njá k egymá st, szü kségü k

222

van a má sikra, fizikailag, szellemileg és érzelmileg, így bá rmi is tö rténjen kö zö ttü k, az csak
jó lehet.

Együ ttlétü k elkerü lhetetlen volt.

Vacsora utá n azonban a rejtett szexuá lis feszü ltség egyre nyugtalanabbá tette Tiná t.

Az elmú lt tizennégy évben, tizenkilenc éves kora ó ta, Michaelen kívü l nem volt együ tt má s
férfival. Hirtelen ú gy tû nt neki, hogy nagy butasá got kö vetett el, amikor két évvel ezelõ tt
elrejtõ zö tt, mint egy apá ca. Természetesen az elsõ idõ ben még Michael felesége volt, és
mindenképpen hû akart maradni hozzá , bá r a kü lö nélés, majd a vá lá s má r folyamatban volt.
Késõ bb jö tt a színpadi show, aztá n Danny halá la nyomasztotta, így nem volt kedve a
romantiká hoz. Most ú gy érezte magá t, mint egy tapasztalatlan iskolá s lá ny. Kívá ncsi volt,
vajon tudná -e még, mit kell tennie. Attó l félt, hogy ü gyetlen és nevetséges lesz az á gyban,
hogy butá n fog

223
viselkedni. Egyre csak azt mondogatta magá nak, hogy a szex olyan, mint a biciklizés,
lehetetlen elfelejteni, de az analó gia frivolsá ga cseppet sem nö velte ö nbizalmá t.

Ahogy õ és Elliot fokozatosan, bá r némiképp felgyorsított ü temben, végighalad-tak az

udvarlá s lépcsõ in, a já ték egyre ismer-

õ sebbnek tû nt, ezért Tina is egyre magabiztosabb lett. Milyen kü lö nö s! Talá n való ban olyan
ez, mint a biciklizés?

Vacsora utá n á tvonultak a tá rsalgó ba, ahol Elliot tü zet rakott a fekete grá nit kan-dalló ban.
Bá r a sivatagban a téli napok gyakran olyan enyhék, mint má shol a tavasz, az éjszaká k
mindig hidegek, sõ t néha kifejezetten fagyosak voltak, így jó lesett nekik a tû z melege.

Tina levette a cipõ jét.

224

Egymá s mellett ü ltek a kanapén a tû zzel szemben, a lá ngokat figyelték, zenét hallgat-tak és
beszélgettek. Tina ú gy érezte, egész éjjel megá llá s nélkü l beszélgettek, mintha ó riá si
mennyiségû fontos informá ció t kellene á tadniuk egymá snak, mielõ tt elvá lná nak.

Minél tö bbet meséltek magukró l, anná l tö bb kö zö s tulajdonsá got fedeztek fel egymá sban.

Ahogy teltek az ó rá k, Tina rá jö tt, hogy egyre jobban kedveli Elliot Strykert.

Fogalma sem volt, ki kezdeményezte az elsõ csó kot. Talá n Elliot hajolt Tina felé, vagy
fordítva, de mielõ tt felfogta volna, hogy mi tö rténik, ajkaik lá gyan egymá shoz értek. Elliot
apró csó kokkal halmozta el Tina homloká t, szemét, arcá t, orrá t, szá já t, majd a nyaká t. A
férfi csó kjai ezutá n ú jra visszatértek Tina szá já hoz, aki mohó n viszonozta.

Kezü k végigsimította egymá s testét, majd mintha á lomban ringató zná nak, egymá st á tö lelve
mentek á t a há ló szobá ba. A szoba

225

ajtajá ban Elliot elengedte Tiná t, és felkapcsolta az

ö ltö zõ asztalon á lló lá mpá t, majd visszatért hozzá .

Tina megcsó kolta, és szorosan á tö lelte a férfit. Ú gy érezte, mintha nem is elõ szö r lennének
együ tt, hanem má r régó ta ismerné Elliot testét.

• Alig ismerlek - mondta Tina.

• Ú gy érzed?

• Nem.
• É n sem.

• Mintha mindig is ismertelek volna.

• Hosszú ideje.

• Pedig csak két napja.

• Tú l gyors vagyok? - kérdezte a férfi.

• Te mit gondolsz?

• Szerintem nem.

• Szerintem sem - felelte Tina.

• Biztos?

• Igen.

226

• Gyö nyö rû vagy.

Elliot felemelte Tiná t, aki á tö lelte a férfi nyaká t. Elliot odavitte az á gyhoz, és lassan
levetkõ ztette, majd gyorsan kibú jt sajá t ruhá ibó l is.

Lassan, tü relmesen fedezték fel egymá s testét.

Január 1. Csütörtök

Tizenöt

Tina Elliottal tö ltö tte az éjszaká t. A férfi má r csaknem elfelejtette, milyen kellemes, ha egy
olyan személlyel osztozhat az á gyá n, aki irá nt intenzív érzéseket tá plá l. Az elmú lt két évben
persze megfordult néhá ny nõ á gyá ban, sõ t egy-kettõ az egész éjszaká t ná la

227

tö ltö tte, de egyik jelenlétében sem érezte magá t ilyen nyugodtnak és elégedettnek. Cs-
odá latos volt a szex Tiná val, de nem ez volt a fõ ok, amiért maga mellett akarta tudni.

É rzékenysége és kedvessége teljesen levette a lá bá ró l. Ha Tina vele volt, egyá ltalá n nem
érezte magá nyosnak magá t.

Végü l elaludt, de hajnali négykor kiá ltozá sra ébredt.

Tina vá ratlanul felü lt mellette, szorította a paplanhuzatot és levegõ utá n kapkodott. Is-mét
a fekete ruhá s férfiró l á lmodott.

Elliot felkapcsolta az olvasó lá mpá t, hogy bebizonyítsa a nõ nek, senki sincs rajtuk kívü l a
szobá ban.

Tina mesélt neki az á lmairó l, de Elliot mostaná ig nem is sejtette, milyen nyomasztó ak
lehettek. A fia kihantolá sa mindenképpen jó t tesz majd a lelkiá llapotá nak, fü ggetlenü l

228

attó l a rémségtõ l, amit akkor kell á télnie, amikor a koporsó fedelét felnyitjá k. Ha a
maradvá nyok lá tvá nya véget vet e vérfagyasztó á lmoknak, a nõ biztosan képes lesz
felü lkerekedni a borzalmas élményen.

Eloltotta a lá mpá t, és meggyõ zte Tiná t is, hogy fekü djö n vissza, és a karjá ban tartotta
mindaddig, amíg reszketése meg nem szû nt.

***

Reggelinél Elliot megkérte Tiná t, hogy tartson vele a délutá ni partira, ahol Kennebeck bíró t
tervezte megkö rnyékezni az exhumá lá ssal kapcsolatban, Tina azonban inká bb haza akart
menni, hogy rendet tegyen Danny szobá já ban. Most ú gy érezte, hogy vé-

gre képes nekilá tni a feladatnak, és be akarta fejezni a pakolá st, mielõ tt az idegei megint
felmondjá k a szolgá latot.

229

• Talá lkozunk ma este, ugye? -

kérdezte Elliot.

• Igen.

• Majd fõ zö k vacsorá t.

• Rendben - felelte Tina, majd á thajolt az asztalon, és megcsó kolta a férfit.

A nõ illata, szemének élénk kékje, bõ rének tapintá sa erõ s érzelmi hullá mot indított el
Strykerben.

Elliot az autó já hoz kísérte a nõ t, majd be-hajolt hozzá a lehú zott ablakon, hogy
megbeszéljék az esti vacsora minden részletét.
Mikor Tina végre el tudott indulni, Elliot addig figyelte az autó já t, míg be nem fordult a
sarkon, és el nem tû nt a szeme elõ l. Azonnal tudta, miért nem akarta õ t elengedni; at-tó l
félt, hogy soha tö bbé nem lá tja õ t.

Pedig nem volt oka ilyen sö tét gondola-tokon rá gó dni. A Tiná t zaklató ismeretlen

230

férfinak való színû leg gonoszak voltak a szá ndékai, Tina azonban nem hitte, hogy komoly
veszélyben van, Elliot pedig hajlandó volt ezt elfogadni. A rosszindulatú zaklató azt akarta,
hogy Tina kínló djon és szenvedjen a lelki fá jdalomtó l viszont nem akarta megö lni õ t, mert
az tö nkretenné a szó rakozá sá t.

A félelem, amit Elliot érzett a nõ elindulá -

sakor, pusztá n babonasá gbó l fakadt. Ú gy érezte, azzal, hogy a nõ belépett az életébe, tú l sok
boldogsá g szakadt rá tú l gyorsan és tú l kö nnyedén. Attó l félt, hogy a sors megint egy ú jabb
kudarcot tartogat szá má ra, és Tina Evanst hamarosan elveszik tõ le, ahogyan Nancyt is.

Nem tudott megszabadulni ettõ l a komor megérzéstõ l akkor sem, amikor visszament a
há zba.

Má sfél ó rá t tö ltö tt há zá nak kö nyvtá rá ban a jogi eseteket tartalmazó kö nyvek

231

lapozgatá sá val, és pró bá lt precedenst talá lni a kihantolá sra, amelyet a bíró sá g kizá ró lag
humá nus okokra hivatkozva ítélt meg, tekintettel az elhunyt hozzá tartozó ira, bá r „a hulla
kihantolá sá ra nem volt halaszthatatlan jogi indok". Elliot nem tartott attó l, hogy Harold
Kennebeck megnehezítené a dolgá t, és attó l sem, hogy a bíró majd kéri a precedensek fel-
sorolá sá t egy ilyen viszonylag jelentéktelen ü gyben, mint Danny sírjá nak felnyitá sa, de
azért jobbnak érezte, ha felkészü l, anná l is inká bb, mert a hadsereg hírszerzésénél
Kennebeck igazsá gos, de mindig sokat kö vetelõ felettese volt.

Egy ó rakor Elliot ezü st Mercedes S600

sportkupéjá val elindult a Sunrise Mountain-ben rendezett partira. Az ég á ttetszõ en kék és

tiszta volt, és Elliot azt kívá nta, bá rcsak felszá llhatna Cessná já val néhá ny ó rá ra, hogy egy
ideig élvezhesse a gyö nyö rû lá tvá nyt.

232

Vasá rnap, ha má r tû i vannak az exhumá lá son, talá n rá tudja beszélni Tiná t, hogy repü ljö n el
vele Arizoná ba vagy Los Angelesbe egy napra.

A Sunrise Mountain drá ga és hivalkodó épü leteit szépen karbantartott kertek vették kö rü l,
ami a sivatag szomszédsá gá ban igen nagy erõ feszítést igényelhetett a tulajdono-soktó l.
Este a kilá tá s Las Vegasra való ban lélegzetelá llító an szép volt, Elliot azonban nem értette,
vajon mi okbó l dö nt valaki ú gy, hogy idekö ltö zik. Forró nyá ri napokon a kiszá radt,
homokos lejtõ k elhanyagoltnak lá tszottak, és legalá bb tíz évnek el kell még telnie, hogy
való ban dú s, zö ld nö vényzet borítsa be. Rá adá sul a kertekben és a ver-andá kon
mindennapos lá togató k volt a skorpió k, a tarantulá k és a csö rgõ kígyó k.

Az ú jévi fogadá st egy nagy toszká n stílusú épü letben tartottá k, félú ton felfelé a meredek
domboldalon. A há tsó kertben egy legyezõ

233

alakú sá trat á llítottá k fel a medence mellett, amelynek nyitott oldala a há z felé nézett. A
vidá m, csíkos vá szonépítmény há tsó végében tizennyolc tagú zenekar muzsiká lt, a há z
mö gö tt vagy kétszá z vendég tá ncolt és sétá lt, de a há zban is szó rakoztak legalá bb szá zan.

A legtö bb arc, ismerõ s volt Elliot szá má ra, mivel Kennebeck sok ü gyvédet és azok feleségeit
meghívta erre az estre. Az igazsá gü gy tisztasá gá nak és elfogulatlansá gá nak hívei ennek
való színû leg nem ö rü ltek volna, de itt most ü gyészek, védõ k, adó taná csadó k, bü ntetõ
jogá szok és vá llalati jogá szok sétá lgat-tak, és beszélgetve iszogattak azoknak a bírá knak a
tá rsasá gá ban, akik elõ tt nap, mint nap az eseteiket tá rgyaltá k.

Hú szpercnyi szorgos sétá lgatá s és be-szélgetés utá n Elliot végre megtalá lta Harold
Kennebecket. A bíró magas, szigorú kü lsejû férfi volt, gö ndö r, õ sz hajjal. Melegen ü d-vö zö lte
Elliotot, majd kö zö s kedvteléseikrõ l

234

kezdtek el beszélgetni: a fõ zésrõ l, a repü lés-rõ l és a vadvízi evezésrõ l.

Elliot nem akart tö bb tucat jogá sz fü le hallatá ra szívességet kérni Kennebecktõ l, most
azonban a há zban sehol sem tudtak bizal-masan beszélgetni. Kisétá ltak há t a kertbõ l, le az
utcá ra, a parti résztvevõ inek autó i mellett.

Kennebeck érdeklõ déssel hallgatta Elliot nem hivatalos beszá moló já t Danny sírjá nak
tervezett felnyitá sá ró l. Elliot nem beszélt a bíró nak a rosszindulatú zaklató ró l, mivel az
csak szü kségtelenü l kompliká lná a dolgokat.

Még mindig hitt abban, hogy amint Danny halá lá nak tényét az exhumá lá s megerõ síti, a
leggyorsabb és legbiztosabb mó dja annak, hogy a zaklatá snak véget vessenek az, ha
felbérelnek egy elsõ osztá lyú detektívet, aki ma-jd megtalá lja az elkö vetõ t. A bíró kedvéért,
és hogy minél érthetõ bben el tudja magyará zni, miért vá lt a kihantolá s hirtelen olyan

235

életbevá gó an fontossá , Elliot kissé eltú lozva adta elõ a zaklatottsá got és a zavart, amelyet
Tina á télt amiatt, hogy sosem lá tta a fia holttestét.
Harry Kennebeck rezzenéstelen arccal hallgatta Elliotot. Így a férfi nem tudta ki-olvasni a
tekintetébõ l, hogy a bíró vajon együ tt érez-e Tiná val. Ahogy a napsü tö tte utcá n sétá ltak,
Kennebeck csendben gondolkodott a problémá n egy darabig, majd így szó lt:

• Mi a helyzet az apá val?

• Tartottam tõ le, hogy meg fogod kérdezni. Való színû leg nem egyezne bele.

• Biztos?

• Igen.

• Vallá si okok miatt?

• Nem. A fiú halá la elõ tt nem sokkal vá ltak el. Michael Evans gyû lö li a volt feleségét.

236

• É rtem. Tehá t csupá n azért akadá lyozná az exhumá lá st, hogy volt feleségének fá jdalmat
okozzon?

• Így van - mondta Elliot. - Má s oka nem lehet.

• Akkor is mérlegelnem kell az apa kívá nsá gá t.

• Ha nem vallá si okokbó l ellenzik a kihantolá st, a tö rvény megelégszik az egyik szü lõ
beleegyezésével - mondta Elliot.

• Nekem pedig az a kö telességem, hogy mindenki érdekeit védjem ebben az ü gyben.

• Ha az apá nak mó dja van a tiltakozá sra - mondta Elliot -, való színû leg egy hú zd meg,
ereszd meg jogi csatá rozá s kö zepén talá ljuk magunkat. Az pedig rengeteg idõ t venne el.

• Annak nem ö rü lnék - mondta Kennebeck elgondolkodva. - A bíró sá g

237

naptá ra má r így is tele van. Nincs elég bírá nk, sem elég pénzü nk, a rendszer recseg-ropog.

• Amikor elü l a vihar - mondta Elliot -, az ü gyfelem egyébként is jogot szerezhetne a test
kihantoltatá sá ra.

• Való színû leg.

• Biztos - mondta Elliot. - A férje nem akarna má st, mint akadá lyozni a dolgokat. Mikö zben
minden megtesz azért, hogy bá ntsa a feleségét, tö bb napot is elvesztegetne a bíró sá g
idejébõ l, a vége pedig pontosan ugyanaz lenne, mintha sosem kapta volna meg a
lehetõ séget a beleszó lá sra.
A kö vetkezõ sarkon megá lltak. Kennebeck behunyta a szemét, és arcá t a nap felé fordította.

• Elliot, most arra kérsz, hogy kerü ljem meg a hivatalos utat - szó lalt meg végü l.

238

• Nem, csupá n arra, hogy az anya kérésére add ki az exhumá lá si engedélyt. A tö rvény ezt
lehetõ vé teszi.

• Feltételezem, hogy azonnal szü k-séged van az engedélyre.

• Holnap reggelre, ha lehetséges.

• Holnap délutá nra pedig a sírt is felnyittatod.

• Legkésõ bb szombatig.

• Nehogy az apa beszerezhesse a korlá tozó végzést egy má sik bíró tó l -

mondta Kennebeck.

• Ha nem jö n kö zbe semmi, az apa sosem jö n rá , hogy kinyitottá k a sírt.

• É rtem.

• Mindenki jó l já r. A bíró sá g idõ t spó rol meg, az ü gyfelem pedig megkíméli magá t a
szü kségtelen idegeskedéstõ l. A volt férjnek sem kell tö bbkö tegnyi pénzt á ldozni az ü gyvédi
kö ltségekre - mondta Elliot.

239

Egyetlen szó nélkü l sétá ltak vissza a há zhoz, ahol a hangulat má r a tetõ foká ra há gott. A há z
elõ tt Kennebeck végü l így szó lt:

• El kell gondolkodnom ezen, Elliot.

• Mennyi idõ re van szü kséged?

• Itt leszel egész délutá n?

• Nem hinném. Nem akarok soká ig tolongani.

• Innen egyenesen hazamész? -

kérdezte Kennebeck.

• Igen.
• Akkor még ma este felhívlak otthon.

• Azért megmondhatná d, hogy hajlasz-e a dologra?

• Csak a te kedvedért segítek.

• Tudod, hogy igazam van, Harry.

Kennebeck elmosolyodott.

• Meghallgattam az érveidet, Elliot, most maradjunk ennyiben. Ma este

240

felhívlak, ha má r végiggondoltam az ü gyet.

Elliot annak is ö rü lt, hogy Kennebeck nem utasította el a kérését, mindazoná ltal gyorsabb
vá laszt vá rt, hiszen végü l is nem tú l nagy szívességet kért a bíró tó l. Régó ta ismerték má r
egymá st, így Elliot tudta, hogy Kennebeck ó vatos ember, de azért meglepõ dö tt, hogy a bíró
ennyit hezitá l ebben a viszonylag egyszerû ü gyben. Nem tudott azonban má st tenni, meg
kellett vá rnia Kennebeck hívá sá t.

***

Elliot csak két ó rá t maradt a fogadá son, mert tú l sok volt a szakmabeli vendég, hogy az
ö sszejö vetel izgalmas legyen. Bá rhová lé-

pett is, mindenhol esetekrõ l, tá rgyalá sokró l, jelentésekrõ l, perekrõ l, fellebbezésekrõ l,

241

ó vadékró l és a legú jabb adó elkerü lési lehet-

õ ségekrõ l hallott. Csupa olyan téma, amilyet a munkahelyén napi nyolc-tíz ó rá ban hall, de
nem akart a szabad ideje alatt is errõ l csevegni.

Négy ó rá ra má r otthon volt, és a konyhá ban kezdett tevékenykedni. Tina hatra ígérte, hogy
jö n, és addig még egy-két dolgot be akart fejezni, hogy ne kelljen sokat dolgozniuk a
konyhá ban, mint tegnap. A mosogató ná l meghá mozott és felkocká zott egy kisebb hagymá t,
megtisztított hat zeller-szá rat és néhá ny szép répá t. É ppen egy ü veg balzsamecetet nyitott
ki, amikor mozgá st hallott a há ta mö gö tt.

Megfordult, és egy idegen férfit lá tott, aki az étkezõ felõ l lépett a konyhá ba. Szá zhetven
centiméter magas lehetett, keskeny arcú , kissé borostá s, szö kés férfi volt. Sö tét ö ltö nyt,
fehér inget és kék nyakkendõ t viselt,

242
kezében pedig orvosi tá ská t tartott. Idegesnek lá tszott.

• Mi a fene? - kiá ltott fel Elliot.

Ekkor egy má sik férfi jelent meg az elsõ há ta mö gö tt, neki lényegesen erõ teljesebb
testalkata volt: magas, durva arcvoná sú alak, hatalmas kezekkel. Frissen vasalt nadrá gjá v-
al, ropogó s kék ingével, mintá s nyakkendõ jével és szü rke sportzakó já val aká r hivatá sos
verõ ember is lehetett volna, aki éppen maffiabeli fõ nö ke unoká já nak a keresztelõ jére
készü l. Tá rsá val ellentétben õ egyá ltalá n nem tû nt idegesnek.

• Mit keresnek itt? - kérdezte Elliot.

A két idegen megá llt a hû tõ mellett Elliottó l há rom-négy méter tá volsá gra. Az alacsony
nyugtalanul topogott, a magasabb pedig cinikusan vigyorgott.

243

• Hogy jutottak be?

• Bobnak - mondta a magas kedélyesen, és a kis emberre mutatott

- kitû nõ szerszá mai vannak.

• Mit akarnak tõ lem?

• Csak nyugi - mondta a magas.

• Nem tartok itthon pénzt.

• Jaj, nem pénzrõ l van szó - felelte a magas.

Bob helyeslõ en bó logatott, és kicsit haragosan nézett. Mintha csaló dottsá got érezne, hogy
ö sszekeverik õ ket holmi á tlagos bû nö zõ kkel.

• Nyugodjon meg - ismételte a hosszú .

• Rossz helyre jö ttek - mondta Elliot.

• Nem, nem, magá hoz jö ttü nk. Nincs tévedés.

• Igen - szó lalt meg Bob is. - Nincs hi-ba, magá t keressü k.

244

Elliot egyre való színû tlenebbnek érezte a kö ztü k zajló pá rbeszédet. Letette az ecetes
ü veget, és felkapta a pultró l a kést.

• Takarodjanak innen!
• Nyugodjon meg, Mr. Stryker -

mondta a magasabb.

• Igen - visszhangozta Bob. - Nyugodjon meg.

Elliot kö zelebb lépett hozzá juk.

A magasabb ekkor egy hangtompító s pisztolyt hú zott elõ a vá lltokjá bó l, amelyet eltakart
szü rke sportzakó ja.

• Kérem, ne ugrá ljon annyit!

Elliot há tralépett a mosogató hoz.

• Így má r jobb - mondta a magas.

• Sokkal jobb - helyeselt Bob.

245

• Tegye le a kést, és minden rendben lesz.

• Csiná ljuk nyugodtan - mondta Bob.

• Le a késsel - mondta a colos erélyesebben.

• Gyerü nk!

Elliot végü l letette a kést.

• Lö kje ide, hogy ne tudja elérni!

Elliot megtette, amit kértek tõ le.

• Kik maguk? - kérdezte Elliot.

• Amíg együ ttmû kö dik, nem lesz bá ntó dá sa - nyugtatta meg a hosszú férfi.

• Kezdjü nk hozzá , Vince - szó lalt meg Bob.

Vince, a magasabb ekkor azt mondta:

246

• Csiná ljuk a reggelizõ térben, ott a sarokban.

Bob odament a kerek asztalhoz, letette rá a fekete orvosi tá ská t, kinyitotta, és egy kazettá s
magnó t vett elõ belõ le, aztá n folytatta a pakolá st; elõ kerü lt egy hosszú gumicsõ , egy
vérnyomá smérõ , két kis ü veg borostyá n színû folyadékkal és egy csomag eldobható
fecskendõ .

Elliot fejben végiggondolta az ö sszes jogi esetét, és pró bá lt valamilyen kapcsolatot talá lni az
esetek és a két behatoló kö zö tt, de nem sikerü lt.

A magas férfi egyre csak hadoná szott a fegyverével.

• Menjen oda az asztalhoz, és ü ljö n le!

• Majd, ha elmondjá k, mirõ l van szó !

• Itt most én adom a parancsokat!

• É n viszont nem teljesítem.

247

• Á tlyukasztom a bõ rét, ha nem mozdul meg végre!

• Nem fogja megtenni - mondta Elliot.

- Valami má s a tervü k, amit egy gyilkossá g tö nkretenne.

• Na, hú zzon az asztalhoz!

• Elõ szö r mondjá k el, mirõ l van szó .

Vince szigorú an bá mult rá .

Elliot elkapta a férfi tekintetét, és far-kasszemet nézett vele. Vince erre megszó lalt:

• Néhá ny kérdést kell feltennü nk.

Elliot nem akarta, hogy lá ssá k rajta a félelmet, ezért így felelt:

• Mit mondjak, elég furcsa eszkö zö kkel pró bá lnak rá venni, hogy vá laszoljak egy
kö zvélemény-kutatá s kérdéseire.

• Mozgá s!

• Mire kellenek a fecskendõ k?

248

• Induljon!
• Minek hoztá k?

• Biztosak akarunk lenni, hogy az igazat mondja - só hajtott Vince.

• A teljes igazsá got - mondta Bob.

• Drogot akarnak adni? - kérdezte Elliot.

• Hatá sos és megbízható a szer -

mondta Bob.

• É s ha megkapjá k a vá laszt, soha nem tudok normá lisan gondolkodni ú jra.

• Á , dehogy. Ezek a drogok nem okoznak maradandó fizikai vagy mentá lis ká rosodá st.

• Milyen kérdésekrõ l van szó ? - szó lalt meg ú jra Elliot.

• Kezdem elveszíteni a tü relmemet -

mondta Vince. - Mozgá s!

Elliot azonban nem volt hajlandó megmozdulni. Szá ndékosan nem nézte a fegyver csö vét,
mert nem akarta, hogy azt higgyék, fél. Belü l azonban rettegett.

249

• Mozduljon má r meg, maga szemét!

• Mégis milyen kérdéseket akarnak feltenni nekem?

Az ó riá s dü hö sen nézett rá .

• Az ég szerelmére, Vince, mondd má r el neki! - kérlelte Bob. - Ú gyis megtudja, ha végre

leü l. Fejezzü k ezt be, aztá n induljunk.

Vince hatalmas kezével megdö rzsö lte az á llá t, majd kabá tja belsõ zsebébe nyú lt, ahonnan
ö sszehajtogatott papírokat hú zott elõ .

Kezében megremegett a pisztoly, de ahhoz nem eléggé, hogy Elliot cselekedni tudjon.

• Errõ l a listá ró l minden kérdést fel kell tennem, de nem fog soká ig tartani, ha leü l oda, és
együ ttmû kö dik velü nk.

250

• Mirõ l kérdeznek? - szó lt Elliot.

• Christina Evansrõ l.

Elliot még csak nem is gyanította, hogy er-rõ l lesz szó .

• Tina Evansrõ l? Mi van vele?

• Ki kell derítenü nk, hogy miért akarja felnyittatni a fia sírjá t.

• Ezt meg honnan tudjá k? - dö bbent meg Elliot.

• Azzal ne foglalkozzon - felelte Vince.

• Így van - bó lintott Bob. - Ne tö rõ djö n azzal, hogy honnan tudjuk. A lényeg az, hogy tudjuk.

• Maguk azok a gazemberek, akik Tiná t zaklatjá k?

• Mi?

• Maguk kü ldö zgetik neki az ü zeneteket?

• Milyen ü zeneteket? - szó lt meglepetten Bob.

• Maguk dú ltá k fel a fiú szobá já t?

251

• Mi a fenérõ l beszél? - kérdezte Vince.

• Semmit sem tudunk errõ l!

• Valaki ü zeneteket kü ldö zget a fiú nak? - kérdezte Bob.

Õ szintén meglepettnek tû ntek a hír hallatá n, és Elliot is biztos volt abban, hogy nem õ k
pró bá ljá k megrémiszteni Tiná t. Egyéb-ként is kissé habó kosnak lá tta õ ket, nem ps-
zichopatá knak, akik abban lelik ö rö mü ket, hogy védtelen nõ ket riogatnak. Inká bb
valamelyik szervezet tagjai lehettek, bá r a testesebbik még gengszternek is beillett volna. A
ná luk lévõ szerszá mok azonban egyértelmû en azt mutattá k, hogy egy jelentõ s forrá sokkal
rendelkezõ szervezet tagjai.

• Milyen ü zeneteket kap a nõ ? -

kérdezte Vince, még mindig szemmel tartva Elliotot.

• Azt hiszem, erre a kérdésre nem fognak vá laszt kapni - felelte Elliot.

252

• De igen, megkapjuk a vá laszt -

mondta Vince hû vö sen.

• Minden vá laszt meg fogunk kapni -

helyeselt Bob.

• Nos - kezdte Vince -, ü gyvéd ú r, hajlandó lesz végre odasétá lni az asztalhoz, hogy leü ljö n a
seggére, vagy egy kicsit kénytelen leszek ö sztö nö zni magá t? - Vince ú jra hadoná szni
kezdett a pisztolyá val.

• Kennebeck! - kiá ltott fel Elliot hirtelen, mintha végre megértette volna.

- Csak tõ le hallhattak az exhumá lá s-ró l ilyen gyorsan!

A két férfi egymá sra pillantott. Nem tû ntek tú l boldognak, hogy a bíró nevét halljá k.

• Kicsoda? - kérdezte Vince, de má r tú l késõ volt leplezni elõ zõ beszédes pillantá sukat.

• Ezért akarnak kihallgatni! - mondta Elliot. - De miért érdekli

253

Kennebecket, hogy kinyitjá k-e Danny sírjá t vagy sem? É s magukat miért izgatja? Ki a fenék
maguk?

A magasabbik arcá ró l ekkorra má r eltû nt a tü relmetlenség, és inká bb dü hö sen nézett

Elliotra.

• Idefigyeljen, maga idió ta, nem hallgatom ezt tová bb! É s nem vá laszolok a kérdéseire, mert
tö kö n lö vö m, ha nem hú z azonnal az asztalhoz!

Elliot ú gy tett, mintha nem hallotta volna a fenyegetést. A pisztolytó l még mindig félt, de
most má s foglalta le gondolatait, ami még jobban megijesztette. A két férfi jelenléte egészen
ú j fényben tü ntette fel a balesetet, amelyben Danny az életét vesztette.

• Van valami kü lö nö s érzésem Danny és a tö bbi cserkész halá lá val

254

kapcsolatban. Nem ú gy tö rtént, ahogyan arró l beszá moltak, igaz? A buszbaleset és a tö bbi,
csupa hazug-sá g, ugye?

Egyik férfi sem vá laszolt.

• Az igazsá g ennél sokkal csú nyá bb -

mondta Elliot. - Valami borzalmas dolog tö rtént, amit néhá ny befolyá sos ember el akar
tussolni. Kennebeck...
aki egyszer ü gynö k volt, ö rö kre ü gyn-

ö k marad! Kinek dolgoznak, fiú k?

Nem hinném, hogy az FBI-nak, mert azok mind a borostyá n szö vetségbe tartoztak,
kifinomultak, jó l képzettek.

Hasonló an a CIA-hoz. Maguk viszont tú l nyersek. A CID sem lehet, mert magukra a katonai
fegyelem sem jellemzõ . Hadd talá ljam ki! Olyan szervezetnek dolgoznak, amelyrõ l a
nagykö zö nség még sosem hallott. Egy

255

titkos, de anná l mocskosabb szervezetnek!

Vince arca hirtelen elsö tétedett.

• A francba, azt mondtam, hogy magá nak kell vá laszolnia a kérdéseimre!

• Nyugi - mondta Elliot. - Tudom, mirõ l van itt szó . Magam is szolgá ltam a hadsereg
hírszerzésében, nem ismeretlen a já ték. Ismerem a szabá lyokat, a lépéseket. Nem kell, hogy
olyan kemények legyenek velem. Ki vele, mirõ l van itt szó ? Ha békén hagynak, jó fiú leszek.

Bob érezte, hogy Vince-ban egyre magasabbra szö kik az adrenalin, ezért gyorsan
megszó lalt:

256

• Figyeljen, Stryker, nem vá laszolha-tunk minden kérdésére, mert nem tudjuk a vá laszokat.
Igen, való ban egy kormá nyhivatalnak dolgozunk, amelyrõ l való ban nem hallott még, és
való színû leg sosem fog. Mi sem tudjuk, miért olyan fontos ez a kö lyö k.

Részleteket nem kö zö ltek velü nk, alig tudunk valamit, de nem is akarunk tudni ró la. Ugye,
érti, mire célzok?

Minél kevesebbet tudunk, anná l kevesebbért lehet lecsukatni minket.

Istenem, nem mi vagyunk a nagykutyá k a szervezetben! Felbéreltek minket, ezért csak a

legszü k-ségesebbeket kö zö lték. Szó val, nyu-godjon meg, és jö jjö n ide, ü ljö n le, hadd adjam
be az injekció t, felel néhá ny kérdésre, aztá n mindenki mehet tová bb a maga ú tjá n. Nem á ll-
hatunk itt ö rö kké!

257

• Ha való ban egy kormá nyhivatal hírszerzõ inek dolgoznak, akkor jö jjenek vissza a hivatalos
papírokkal -
mondta Elliot. - Mutassá k meg a kutatá si parancsot és az idézést.

• Maga mindent jobban tud - szó lt kö zbe Vince nyersen.

• Az ü gynö kség, amelynek dolgozunk, hivatalosan nem létezik - mondta Bob. - Egy nem
létezõ ü gynö kség pedig nem mehet a bíró sá gra idézésért, nemde? Nem gondolja komolyan,
ugye, Mr. Stryker?

• Ha megengedem, hogy beadjá k a drogot, mi tö rténik azutá n, hogy megkaptá k a

vá laszokat? - kérdezte Elliot.

• Semmi - mondta Vince.

• Egyá ltalá n semmi - bó lintott Bob.

• Hogyan bizonyosodhatnék meg er-rõ l? - kérdezte Elliot.

258

• Má r megmondtam - vá laszolta Vince elvö rö sö dve. - Ha megkapjuk, amit akarunk,

tá vozunk. Csak azt kell kiderítenü nk, hogy miért akarja Evans felnyittatni a fiú sírjá t. Meg
kell tudnunk, hogy valaki beszélt-e neki. Ha igen, akkor el kell kapnunk a grabancá t. Maga
ellen semmi kifogá sunk, nem akarunk

személyeskedni. Ha megtudjuk, amiért jö ttü nk, má r itt sem vagyunk.

• Engem pedig elengednek a rendõ rsé-

gre? - kérdezte Elliot.

• A zsaruktó l nem félü nk - mondta Vince nagyképû en. - Nem tudja elmondani nekik, hogy
kik vagyunk, és hol keressenek bennü nket. Nem talá lnak semmilyen nyomot. Vagy ha
mégis, majd gondunk lesz rá , hogy gyorsan el is felejtsék. Itt nemzetb-iztonsá gi ü gyrõ l van
szó , a

259

legfontosabbró l! A kormá nynak pedig joga van felü lbírá lni a tö rvényeket.

• A jogi egyetemen ezt nem egészen így tanítottá k - mondta Elliot.

• Na, ja, ott, az elefá ntcsonttoronyban -

mondta Bob idegesen.

• Igen, ez itt a való sá g. Most pedig ü ljö n le az asztalhoz, mint a jó gyerekek!

• Kérem, Mr. Stryker - mondta Bob.

• Nem.

Ha megkapjá k a vá laszokat, meg fogjá k ö lni. Ha életben akarná k hagyni, nem szó lítottá k
volna egymá st való di nevü kö n. É s nem pazaroltak volna annyi idõ t arra, hogy rá vegyék az
együ ttmû kö désre; habozá s nélkü l erõ szakot alkalmaztak volna. Azért akartá k így
meggyõ zni, hogy segítsen, mert nem akartak nyomot hagyni Ellioton; szá ndékuk szerint
halá lá t balesetnek kell feltü ntetni vagy ö ngyilkossá gnak. A

260

forgató kö nyv egyértelmû volt. Míg Elliot a drog hatá sa alatt á ll, megíratjá k vele a bú csú -

levelet, így alá írá sa és a szö veg is hiteles lesz.

Aztá n kiviszik a gará zsba, beteszik a Mercedesébe, és beindítjá k a motort. Annyira ká ba

lesz, hogy mozdulni sem tud, a szén-monoxid pedig majd megteszi a dolgá t. Egykét nap
mú lva aztá n valaki rá talá l, ahogy elkékü lt arccal, felpuffadva, kidü lledõ szemekkel mered
maga elé. Ha a testén nem talá lnak á rulkodó jeleket vagy sérü léseket, a halottkém gyorsan
megá llapítja, hogy ö ngyilkossá g tö rtént, a rendõ rség pedig nem nyomoz az ü gyben.

• Nem! - mondta Elliot hangosabban. -

Ha azt akarjá k, hogy ü ljek le az asztalhoz, maguknak kell odavonszolni!

Tizenhat
261

Tina ö sszepakolt Danny szobá já ban. Bec-somagolta fia holmijá t, hogy amint ideje engedi,
odaadhassa a Goodwill Industriesnak.

Mikö zben pakolta a fia holmijá t, tö bbszö r elfogta a sírá s. A ruhá k és a tá rgyak egy sor
emléket idéztek fel benne. De ö sszeszorította a fogá t, mert nem akarta félbehagyni a
munká t.

Nem sok minden maradt há tra, mikor a beépített szekrény há tsó részében levõ há rom
dobozhoz ért. Pró bá lta megemelni az egyiket, de tú l nehéz volt, ezért inká bb be-hú zta a
dobozt a há ló szobá ba. Amikor kinyitotta, Danny képregényeit talá lta benne.

Tö bbnyire horror regények voltak.

Tina sosem értette, fia miért lelkesedik ezekért a kö nyvekért, a szö rnyekrõ l szó ló filmekért
és a vá mpíros képregényekért. Kez-detben aggó dott a kö lyö k egyre erõ sö dõ lelkesedése
miatt a horror irá nt, de sosem

262

akart megtagadni tõ le semmit. Danny legtö bb bará tja is ugyanú gy rajongott a szellemekért
és a vá mpírokért, de mivel nem csupá n ez az egy téma foglalkoztatta õ ket, Tina ú gy dö ntö tt,
nem csiná l belõ le nagy ü gyet.

A dobozban két kö teg képregény volt, a címlapokon fej nélkü li, vérzõ alakokkal. Tina
beleborzongott a lá tvá nyba. Ha a fia ezeket a fü zeteket és kö nyveket olvasta lefekvés elõ tt,
hogyan tudott olyan jó l aludni?

Elõ hú zta a má sodik dobozt is a szekrény mélyébõ l, ami talá n még nehezebb volt, mint az
elõ zõ . Való színû leg azért - gondolta Tina -, mert abban még tö bb képregény volt.

Amikor levette a doboz fedelét, hogy belenézzen, a dö bbenettõ l elakadt a lélegzete.

A fekete ruhá s férfi nézett vissza rá az egyik borító ró l. Ugyanaz az arc meredt rá ,

263

mint aki rémes á lmaiban is megjelent. Koponyá ja kilá tszott a hú scafatok aló l, bõ re un-
dorító volt. Szeme helyén rettenetes vö rö s szemgolyó éktelenkedett, amelybõ l sü tö tt a
gyû lö let, vigyorgó szá já ban pedig ott meredeztek rothadó , sá rga fogai.

Hogyan lehetséges az, hogy éppen errõ l a rettenetes alakró l á lmodott az elmú lt éjjel, ma
pedig, alig néhá ny ó rá val késõ bb, a sajá t há zá ban szembe talá lja magá t vele?
Tina há tralépett a doboztó l, a lá ngoló vö rö s szemû férfiszö rnyeteg figurá ja azonban mintha
mindenhová kö vette volna tekintetével.

Biztosan lá tta má r a szö rnyû borító t, amikor Danny megvette az ú jsá got, és a lá tvá ny
annyira beleégett a tudatalattijá ba, hogy á lmaiban is megjelent.

264

Ez volt az egyetlen logikus magyará zat, bá r Tina pontosan tudta, hogy nem igaz, mert
sosem lá tta még a rajzot. Amikor Danny elõ szö r kezdett horror képregényeket venni sajá t
zsebpénzébõ l, alaposan megvizsgá lta a kö nyveket, hogy eldö ntse, nem ká rosak-e a fia
fejlõ désére. De miutá n me-gengedte neki, hogy gyû jteni kezdje ezeket a kiadvá nyokat, má r
nem foglalkozott velü k.

Ennek ellenére a fekete ruhá s férfi rendszeresen kísértette á lmá ban.

Most itt van, és széles vigyorral néz vissza rá .

Bá r rettegve nézett a borító ra, Tina érdeklõ dését felkeltette a kö nyv, ami valamivel
vastagabb volt, mint egy képregény.

Amikor ujja a fényes fedõ laphoz ért, megszó lalt a csengõ .

265

Tina ijedten kapta el a kezét.

A csengõ ekkor ú jra felhangzott, és rá eszmélt, hogy valaki van a bejá ratná l.

Dobogó szívvel ment az ajtó hoz.

Amikor odaért, ó vatosan kinézett a kukucská ló n. Egy fiatal, jó l ö ltö zö tt, kéksapká s férfit
lá tott, a sapká já n valamilyen emblémá t fedezett fel. Mosolyogva vá rta, hogy beengedjék.

Tina azonban nem nyitott ajtó t, csak kiszó lt:

• Tessék! Kit keres?

• A gá zmû vektõ l jö ttem, szerelõ vagyok. Ellenõ riznem kell a vezetékeket.

Tina elgondolkodott.

• Pont ú jév napjá n?

266

• Vészhelyzet van, asszonyom - felelte a férfi az ajtó tú loldalá ró l. - A kö rnyéken minden

há zat á tvizsgá lunk, mert szivá rgá stó l lehet tartani.
Tina elõ szö r habozott, majd mégis kinyitotta az ajtó t, de a biztonsá gi lá ncot zá rva hagyta.

• Miféle gá zszivá rgá sró l beszél?

• Nincs szó kö zvetlen veszélyrõ l -

mondta a férfi megnyugtató mosollyal az arcá n. - De csö kkent a nyomá s a vezetékekben, és

pró bá ljuk kider-

íteni, mi lehet az oka. Nincs szü kség arra, hogy bá rkit kikö ltö ztessü nk, viszont á t kell
vizsgá lnunk minden egyes há zat. A konyhá ban van gá ztû zhely?

• Nincs. Villannyal fõ zö k.

• É s mivel fû t?

• Gá zzal. Kazá nom van.

267

• Igen, azt hiszem, a kö rnyéken minden há zban gá zkazá n van. Jobb, ha megnézem,
leellenõ rzö m az illesztékeket és a bejö võ vezetéket.

Tina alaposan végigmérte a férfit, aki a gá zmû vek egyenruhá já t viselte, kezében pedig egy
szerszá moslá dá t tartott, amelyen szintén rajta volt a gá zmû vek emblémá ja.

• Lá thatná m az igazolvá nyá t? -

kérdezte Tina.

• Természetesen - felelte a férfi, és inge zsebébõ l elõ vette a laminá lt igazolvá nyt, amelyen
rajta volt a gá ztá rsasá g pecsétje, a férfi fényképe, neve és legfontosabb adatai.

Tina ú gy érezte magá t, mint egy bizalmat-lan ö reg hö lgy, ezért így szó lt:

• Ne haragudjon, igazá n nem tû nik veszélyes embernek, de azért...

268

• Semmi baj, nem kell mentegetõ znie.

Jobb, ha elkéri az igazolvá nyt, mert manapsá g sosem tudhatja az ember, hogy kinek nyit
ajtó t.

Tina ezutá n kiakasztotta a biztonsá gi lá ncot, és há tralépett az ajtó tó l.

• Fá radjon be.
• Hol van a kazá n? A gará zsban?

• Igen, ott.

• Ha gondolja, bemehetek kintrõ l is.

• Nem, nem, ne menjen kö rbe. Jö jjö n utá nam.

A férfi elindult Tina utá n, aki elõ bb visszazá rta az ajtó t.

• Igazá n szép helyen lakik.

• Kö szö nö m.

• Nagyon otthonos. Szép színeket vá lasztott, nekem is tetszenek ezek a meleg fö ldszínek.
Kicsit hasonlít a

269

miénkhez. A feleségemnek is jó szeme van az ilyesmihez.

• Megnyugtatja az embert - felelte Tina.

• Szerintem is.

• Erre van a gará zs - mutatta Tina.

A férfi kö vette õ t. Amint elhaladtak a konyha mellett, beléptek a rö vid elõ térbe, majd a
mosó kamrá ba és onnan a gará zsba.

Tina felkapcsolta a lá mpá t.

A gará zsban enyhe penészszag terjengett, de Tina nem érzett gá zszagot.

• Nem érzékelek szivá rgá st - jegyezte meg Tina hangosan.

• Való színû leg igaza van, de sosem lehet tudni. Talá n a fö ld alatt van a repedés, a gá z pedig
a vasbeton fö dém aló l szivá rog felfelé, amit sajnos nem lehet azonnal észrevenni,

270

de ettõ l még lehet olyan, mintha idõ zített bombá n ü lne.

• Annak nem ö rü lnék.

• Ettõ l izgalmasabb az élet. De ne ag-gó djon, ha bá rmi miatt félnie kéne, én sem á llnék itt
ilyen nyugodtan.
• Akkor jó , megnyugodtam.

• Csak rutinellenõ rzésrõ l van szó .

A férfi odament a kazá nhoz, letette szerszá moslá dá já t a fö ldre, lehajolt, és kinyitotta a
kazá n ajtajá t, hogy belá thasson. Tina kö r alakban apró , pulzá ló gá zlá ngokat lá tott, amelyek
fénye kék színû re festette a férfi arcá t.

• Nos? - kérdezte Tina.

A férfi felnézett.

• Ez eltart ú gy tizenö t-hú sz percig.

• Azt hittem, csak egy rö vid vizsgá latró l van szó .

271

• Jobb, ha alaposabban á tnézem.

• Csak nyugodtan.

• Ha valami dolga van, bá tran itt hagyhat. Nincs szü kségem semmire.

Tiná nak hirtelen eszébe jutott a fekete ruhá s férfi az ú jsá g borító já n. Kívá ncsi volt a
tö rténetre, amelyben a férfi szerepelt, mivel valahogy az a furcsa érzése tá madt, hogy kö ze
lehet Danny halá lá hoz. Bizarr feltételezés volt, és nem is értette, hogyan juthatott eszébe,
de nem tudta kiverni a fejébõ l.

• Nos - szó lalt meg Tina -, éppen a há t-só szobá t takarítottam. Ha való ban...

• Há t persze, menjen csak - mondta a férfi. - Végezze nyugodtan a dolgá t.

Ezzel otthagyta a férfit a homá lyos gará zsban.

Tizenhét

272

Amikor Elliot nem volt hajlandó á tmenni a mosogató tó l a szoba tú lsó sarká ban levõ
reggelizõ asztalhoz, az alacsonyabb termetû Bob habozva tett felé egy lépést.

• Vá rj - mondta Vince.

Bob megá llt, és lá tható megkö nnyebbü léssel vette tudomá sul, hogy hó rihorgas bará tja
veszi kezelésbe Elliotot.

• Ne á llj az utamba! - szó lt rá Vince. -

Hadd verjem szét ezt a szemetet!

Bob visszahú zó dott az asztalhoz, Elliot pedig a nagydarab férfi felé fordította a tekintetét.

Vince jobb kezében tartotta a pisztolyt, baljá t pedig ö kö lbe szorította.

273

• Komolyan azt hiszi, hogy ujjat hú zhat velem? Akkora az ö klö m, mint a maga feje, haver,
szó val elképzelheti, mekkorá t tudok ü tni vele!

Elliot nagyon is el tudta képzelni, milyen érzés lehet, ha a pasas lesú jt rá . Idegességében
izzadsá g csurgott végig a há tá n, de nem mozdult, és nem is reagá lt az idegen gú nyos
mondataira.

• Ne legyen ilyen csö kö nyö s - mondta Vince.

A két férfi elég soká ig pró bá lkozott, hogy ne kelljen fizikai erõ szakot alkalmazniuk, ami
csak megerõ sítette Elliot gyanakvá sá t, hogy semmiféle nyomot nem akarnak rajta hagyni
maguk utá n. Nem szeretnék, hogy a testén bá rmi sérü lés maradjon, ami
megkérdõ jelezhetné az ö ngyilkossá g tényét.

Az ó riá s Elliot felé cammogott.

274

• Gondolja á t még egyszer, és mû kö d-jö n együ tt velü nk!

Elliot azonban nem mozdult.

• Egy jó l irá nyzott ü tés a gyomorba -

mondta Vince -, és minden rendben lesz.

A magasabbik ú jabb lépést tett felé.

• Vagy megragadom a tö kénél fogva, és odará ngatom az asztalhoz.

Ú jabb lépés, majd a nagy ember megá llt, és má r alig egy karnyú jtá snyira volt tõ le.

Elliot Bobra pillantott, aki még mindig a reggelizõ asztalná l á llt, kezében a fecskendõ s
zacskó val.

• Ez az utolsó esélye - mondta Vince.

275
Elliot ebben a pillanatban megragadta a mérõ poharat, amibe alig néhá ny perce egy
deciliter ecetet ö ntö tt, és a tartalmá t egy jó l irá nyzott mozdulattal Vince arcá ba
loccsantotta.

A férfi felordított a meglepetéstõ l és a fá jdalomtó l, és egy idõ re a lá tá sá t is elveszítette.

Elliot eldobta a mérõ edényt, és ki akarta venni a pisztolyt Vince kezébõ l, de a férfi
automatikusan lõ tt egyet. A golyó Elliot arcá tó l nem messze hú zott el, és kiü tö tte a
mosogató mö gö tti ablakot. Elliot elhajolt egy ü tés elõ l, kö zelebb lépett, és nem engedte el a
má sik férfi kezében levõ pisztolyt. Meg-lendítette egyik karjá t, és az ü tés Vince torká t
talá lta el. A hatalmas ember feje há tra hanyatlott. Elliot ekkor tenyere élével a férfi
á dá mcsutká já ra mért egy hatalmas ü tést.

Térdét ellenfele á gyéká ba vá gta, és kiragadta a kezében levõ fegyvert. Vince ö klendezve
dõ lt elõ re, Elliot pedig fejbe vá gta a pisztollyal.

276

Elliot ekkor há tralépett.

Vince térdre rogyott, majd elõ redõ lt, és ú gy is maradt.

Az egész kü zdelem alig tartott tová bb tíz má sodpercnél.

A nagytestû férfi tú lsá gosan elbízta magá t, azt hitte, hogy magassá ga és testsú lya legyõ z-
hetetlenné teszi, Elliot azonban tú ljá rt az eszén.

Elliot ekkor a má sik betolakodó felé fordult, hogy rá fogja a pisztolyt.

Bob azonban má r az étkezõ ben volt, és futva igyekezett menekü lni a há z bejá ratá n á t. Ná la
nyilvá nvaló an nem volt fegyver, és való színû leg megdö bbentette, milyen gyorsan sikerü lt
Elliotnak kivonni a forgalombó l bará tjá t, ezért jobbnak lá tta, ha eltû nik a színhelyrõ l.

277

Elliot utá na indult, de haladá sá t akadá lyoztá k az étkezõ ben levõ székek, amelyeket a férfi
kifelé menet felborított. A nappaliban is feldö ntö tt tö bb bú tort, és mindenhol kö nyvek
hevertek a padló n, Elliotnak tehá t való sá gos akadá lypá lyá n kellett á tverekednie magá t.

Mire az ajtó hoz ért, Bob má r végigrohant a kocsi feljá ró n, és á tért az ú ttest tú loldalá ra, ahol
gyorsan beü lt egy jelzés nélkü li, sö tétzö ld Chevy szedá nba. Elliot még lá tta, ahogy a Chevy
csikorgó kerekekkel elindul, de a rendszá mot nem tudta leolvasni, mert a tá blá t sá rral
kentekbe.

Visszasietett a há zba, ahol az idegen még mindig élettelenü l hevert a konyhá ban, és re-
mélte, hogy még legalá bb tíz-tizenö t percig így is marad. Elliot megnézte a pulzusá t, és
visszahú zta a szemhéjá t. Vince tú l fogja élni a tá madá st, bá r lehet, hogy néhá ny napos
kó rhá zi kezelésre szorul. Mindenesetre a
278

kö vetkezõ néhá ny napban biztosan nem lesz fá jdalommentes szá má ra az evés.

Á tkutatta a férfi zsebeit, de csak némi apró t, egy fésû t, egy tá rcá t és egy gyû rö tt papírt talá lt
benne azokkal a kérdésekkel, amelyeket neki kellett volna feltenniü k.

Ezt a papírt Elliot zsebre vá gta.

Vince tá rcá já ban kilencvenkét dollá r volt, de hiá ba keresett hitelká rtyá t, jogosítvá nyt, vagy
má s személyazonosító dokumentumot, ilyesmikre nem lelt a tá madó zsebeiben.
Nyilvá nvaló an nem az FBI-tó l jö ttek, mert ü gynö keiknél mindig volt igazolvá ny, sõ t a CIA
embere sem lehetett, mert õ k is magukkal hordjá k igazolvá nyukat, bá r azokon tö bbnyire
hamis nevek szerepelnek.

Elliot ú gy gondolta, az igazolvá ny hiá nya sokkal gyanú sabb, mintha egyértelmû en hamis
papírok lettek volna ná luk, mivel a

279

tö kéletes névtelenség mö gö tt valamilyen titkosrendõ ri szervezetet bú jhat meg.

Titkosrendõ rség. A kifejezés gondolatá ra Elliot megborzongott. Biztosan nem amerikai

szervezet á ll emö gö tt. Talá n kínai vagy orosz, esetleg irá ni vagy iraki, vagy talá n valamelyik
dél-amerikai baná nkö ztá rsasá g. A vilá g egyik felének orszá gaiban még ma is mû kö dik
titkosrendõ rség, egyfajta modern kori Gestapo, amely azzal félemlíti meg az
á llampolgá rokat, hogy éjszaka csenget be hozzá juk, Ameriká ban azonban ilyesmi nem
fordulhat elõ !

Még ha a kormá ny létre is hozott egy titkos szervezetet, vajon miért igyekeznének ilyen
buzgó n eltussolni Danny halá lá nak való di kö rü lményeit? Mit pró bá lnak takar-gatni? Mi a
csuda tö rtént való já ban a Sierra hegyei kö zö tt?

Tina!

280

Hirtelen rá eszmélt, hogy a nõ ugyanolyan veszélyben van, mint õ . Ha ezek az emberek elég
elszá ntak, hogy aká r gyilkoljanak is, csak hogy megakadá lyozzá k az exhumá lá st, akkor
Tiná val is végezniü k kell, sõ t való színû leg õ az elsõ dleges célpont.

A konyhai telefonhoz rohant, felkapta a kagyló t, de rá jö tt, hogy nem is tudja Tina
telefonszá má t. Gyorsan felü tö tte a telefonkö nyvet, de abban nem szerepelt Christina Evans.

Ha titkos a szá ma, azt soha nem tudná meg a telefonkö zpontostó l. Persze még felhívhatná a
rendõ rséget, de mire elmagyará zza nekik a helyzetet, Tina talá n má r nem is élne.
Hirtelen fogalma sem volt, mit kellene tennie, mert szinte megbénította a gondolat, hogy
elveszítheti a nõ t. Lelki szemei elõ tt megjelent Tina mosolya, mélykék szeme, és

281

mellkasá ban hirtelen akkora nyomá st érzett, hogy alig kapott levegõ t.

Aztá n végre eszébe jutott a címe. Két nappal ezelõ tt adta meg neki, még a Magyck!

premierje utá ni partin. Nem lakott messze tõ le, ö t perc mú lva aká r ott is lehet.

Kezében még mindig a hangtompító s pisztolyt szorongatta, amikor kirohant a felhajtó n á lló
autó já hoz.
Tizennyolc
Tina magá ra hagyta a gá ztá rsasá g szerelõ jét a gará zsban, és visszatért Danny szobá já ba.
Kivette a dobozbó l a képregényt, és leü lt vele az á gy szélére.

A magazin fél tucat illusztrá lt horror tö rténetet tartalmazott. Az, amelyikrõ l a

282

borító n lá tott képet készítették, tizenhat oldalas volt. Tina elképedve és hitetlenkedve
pillantotta meg a tö rténet címét: A FIÚ , AKI NEM HALT MEG

Hirtelen eszébe jutottak a tá blá ra írt és a szá mító gép á ltal kinyomtatott szavak: Nem halt
meg, nem halt meg, nem halt meg...

Olyan erõ sen remegett a keze, hogy alig tudta rendesen tartani a lapot olvasá s kö zben.

A tö rténet a XIX. szá zad kö zepén já tszó dott, amikor az orvosok még elég kö dö sen
érzékelték csak az élet és a halá l kö zö tti vékony hatá rvonalat. A fõ hõ s egy Kevin nevû kisfiú
volt, aki leesett egy tetõ rõ l, beü tö tte a fejét, majd mély kó má ba zuhant. Mivel a fiú életjeleit
abban az idõ ben az orvostudomá ny még nem tudta mérni, ezért az orvos halottá
nyilvá nította, a gyá szoló szü lõ k pedig eltemették a kisfiú t. Abban az idõ ben a testeket nem
vizsgá ltá k meg tö bbszö r, nem is tartó sítottá k, ezért a fiú t élve temették el.

Kevin szü lei rö gtö n a temetés utá n elhagytá k a vá rost, hogy egy hó napot a vidéki
nyaraló jukban tö ltsenek, ahol tá vol lehetnek a sajtó tó l és a tá rsadalmi kö telezettségektõ l,
és nyugodtan gyá szolhatjá k elvesztett fiukat.

De Kevin anyjá nak má r az elsõ éjszaká n

284

kü lö nö s lá tomá sa volt: azt á lmodta, hogy Kevint élve temették el, és a kisfiú õ t szó lítgatta. A
lá tomá s olyan való sá gosnak tû nt és annyira felkavarta az asszonyt, hogy a há za-spá r még
azon az éjjelen visszautazott a vá rosba, hogy hajnalban felnyittassa a sírt. A Halá l azonban
ú gy dö ntö tt, hogy nem adja vissza Kevint, mert a temetés má r lezajlott, és a sírt is lezá rtá k.
Mindent megtett annak érdekében, hogy a szü lõ k ne juthassanak el a temetõ be, és ne
tudjá k megmenteni a fiú t. A tö rténet nagy részében arró l van szó , hogyan akadá lyozza a
Halá l az anyá t és az apá t két-ségbeesett

éjszakai

utazá suk

sorá n:
talá lkoznak

élõ halottakkal,

vá mpírokkal,

zombikkal, szellemekkel, de végü l gyõ znek.

Hajnalban megérkeznek a sírhoz, és amikor felnyitjá k, fiukat életben talá ljá k, aki kö zben
magá hoz tért a kó má bó l. A tö rténet végén a szü lõ k a fiú val együ tt kisétá lnak a temetõ bõ l, a
Halá l pedig tekintetével kö veti õ ket, mikö zben azt mondja:

285

• Csak á tmeneti gyõ zelmet arattatok!

Mind az enyémek lesztek elõ bb vagy utó bb. Egy nap visszatértek, én pedig vá rni fogok
rá tok!

Tina szá ja kiszá radt, és minden erõ elszá llt a tagjaibó l.

Fogalma sem volt, hogyan értelmezze a képregényt.

Csak egy buta fü zet volt, egy abszurd horror tö rténet, és mégis... kü lö nö s volt a pá rhuzam e
szö rnyû mese és az életében mostaná ban tapasztalt események kö zö tt.

Félretette a lapot, borító val lefelé, hogy ne kelljen néznie a Halá l rettenetes, vö rö s szemû
á brá zatá t.

A fiú, aki nem halt meg.

Milyen furcsa!

286

Õ is arró l á lmodott, hogy Danny életben van, az á lmaiba pedig beépített egy há tborzongató
szereplõ t egy horror képregény régi szá má bó l, amelyet most megtalá lt Danny
gyû jteményében. A tö rténetben szereplõ kisfiú , akit tévedésbõ l nyilvá nítanak halottá ,
nagyjá bó l annyi idõ s volt, mint Danny. É lve eltemették, majd kihantoltá k.

Csupá n a véletlen mû ve ez az egybeesés?

Igen, persze, legalá bb annyira véletlen, mint az, hogy napnyugta utá n napkelte kö vetkezik.

Tina ú gy érezte, mintha rémá lmai nem is a sajá t fejébõ l tö rtek volna elõ , hanem kívü lrõ l
kerítették hatalmukba: mintha valaki vagy valami belevetítette volna az á lmot, azért, hogy...

De vajon miért? Hogy így mondjá k el neki, hogy Dannyt élve temették el?
287

Lehetetlen. Nem temethették el élve! A fiú sú lyos sérü léseket, zú zó dá sokat szenvedett a
balesetben, teste ö sszeégett, sõ t talá n meg is fagyott, de semmiképpen sem maradhatott
életben. Legalá bbis ezt mondtá k a ható sá gok és a szakértõ k. É s má r nem a XIX. szá zadban
élnek! Manapsá g az orvosok észreveszik a leggyengébb szívverést, a legerõ tlenebb lég-zést
és a leghalvá nyabb agytevékenységet is.

Danny biztosan halott volt, amikor eltemették.

Ha pedig valamilyen rendkívü li véletlen folytá n a fiú mégis élt volna, amikor el-hantoltá k,
miért tartott egy teljes évig, hogy Tiná nak lá tomá sai legyenek?

Az utolsó gondolat mélyen megrendítette.

A szellemek vilá gá bó l érkezõ lá tomá s? Lá tnoki képességek? Tina sosem hitt a

természetfeletti erõ kben, legalá bbis mindig így gondolta.

288

Most viszont komolyan elmerengett azon, hogy á lmainak talá n mégis van valami kapc-
solata a tú lvilá ggal. Hiszen ez képtelenség!

Minden á lom gyö kerét a lélekben tá rolt élményekben kell keresni. Az á lmokat nem istenek
vagy démonok kü ldik, mint valami éteri tá viratokat! Sajá t vá ratlan hiszékenysége
megdö bbentette Tiná t, mert azt jelezte, hogy Danny holttestének kihantolá sa nem hozza
majd el szá má ra azt a megnyugtató hatá st, amelyben reménykedett.

Tina felkelt az á gyró l, az ablakhoz ment, és egy darabig a csendes, pá lmá kkal és olajfá kkal
szegélyezett utcá t figyelte.

A megkérdõ jelezhetetlen tényekre kell koncentrá lnia. Ki kell zá rnia azt a képtelenséget a
fejébõ l, hogy az á lmokat valami kü lsõ erõ kü ldi. Ezek az õ sajá t á lmai voltak, csak a sajá t
agya felelõ s értü k.

289

É s a horror tö rténet?

Csupá n egyetlen ésszerû magyará zatot tudna talá lni rá , azt, hogy biztosan lá tta a magazin

borító já t az ú jsá gosná l, amikor Danny megvette.

Csak az volt a bö kkenõ , hogy Tina egészen biztos volt abban, hogy soha életében nem lá tta
a címlapot.
De ha mégis megpillantotta volna a lap fedelét valahol, a tö rténetet egész biztosan nem
olvasta. Mindö ssze két magazint lapo-zott á t, csak az elsõ kettõ t, amikor bizonyossá got
akart szerezni arró l, hogy a lapok nem á rtalmasak a fiá nak. A megjelenés dá tuma alapjá n
pedig tudta, hogy ez a lap nem az elsõ két szá m egyike. Alig két évvel ezelõ tt adtá k ki, jó val
azutá n, hogy Tina engedélyezte Dannynek, hogy ilyen ké-

pregényeket vegyen.

290

Ugyanott volt há t, ahonnan elindult.

Á lmai ugyanazt a mintá t kö vették, mint amit a képregény fõ szereplõ i is á téltek. Csakhogy a
tö rténetet alig néhá ny perccel ezelõ tt olvasta el elõ szö r.

Tina egyre dü hö sebb lett magá ra, amiért képtelen volt megoldani ezt a rejtélyt.

Elfordult az ablaktó l, visszament az á gyhoz, hogy még egy pillantá st vessen a magazinra.

Ekkor meghallotta a gá zszerelõ hangjá t a há z elõ l.

A férfi a bejá ratná l á llt.

• Elkészü ltem - jelentette be. - Csak szó lni akartam, hogy elmegyek, most má r bezá rhatja az
ajtó t.

• Minden rendben van?

291

• Ó , igen. Nincs semmi baj. Most má r biztos, hogy a gá zszivá rgá s nem az ö n há zá ban van.

Tina megkö szö nte a fá radozá sá t, majd elkö szö ntek egymá stó l, azutá n pedig bezá rta az
ajtó t.

Visszament Danny szobá já ba, és kezébe vette a há tborzongató magazint. A Halá l a borító ró l
mélyen a szemébe nézett.

Az á gy szélén ü lve ú jra elolvasta a tö rténetet, remélve, hogy talá l benne valami fontosat,
amely felett esetleg az elsõ alkalommal á tsiklott.

Há rom-négy perc mú lva azonban ú jra csö ngettek. Egyszer, kétszer, sokszor, egyre
sü rgetõ bben.

Tina ú jsá ggal a kezében ment ajtó t nyitni.

292
• Mi a csuda lehet olyan fontos? -

kérdezte hangosan, á m legnagyobb meglepetésére Elliotot lá tta a kukucská ló ban.

Amikor kinyitotta az ajtó t, a férfi gyorsan bejö tt, kö rü lnézett, és idegesen kérdezte:

• Minden rendben? Jó l vagy?

• Igen, minden rendben. Mi tö rtént veled?

• Egyedü l vagy?

• Csak te vagy itt.

• Gyorsan pakolj be néhá ny holmit -

mondta Elliot, és bezá rta az ajtó t.

• Micsoda?

• Nem hinném, hogy itt biztonsá gban vagy.

• Elliot! Mi az a kezedben? Egy pisztoly?

• Igen, éppen...

• Igazi?

293

• Igen. Attó l a fickó tó l vettem el, aki megpró bá lt megö lni.

Tina azt hitte, hogy a férfi csak viccel.

• Milyen férfi? Mikor?

• Alig néhá ny perce. A sajá t há zamban.

• De...

• Figyelj, Tina, azért pró bá ltak megö lni, mert segíteni akarok neked Danny exhumá lá sá ban.

Tina elképedve nézett a férfira.

• Mirõ l beszélsz?
• Gyilkossá g. Ö sszeeskü vés. Valami á tkozottul furcsa dolog van a há t-térben. Szerintem
téged is meg akarnak ö lni. Tudom, hogy õ rü lt-ségnek hangzik, de ez az igazsá g. Be tudsz
gyorsan pakolni?

294

Tina elõ szö r azt hitte, hogy a férfi csak viccel, hogy szó rakoztassa, és el is akarta neki
mondani, hogy egyá ltalá n nem talá lja a viselkedését szó rakoztató nak, á m Elliot olyan
komoly tekintettel beszélt, hogy néhá ny má sodperc mú lva Tina má r egyá ltalá n nem
kételkedett a szavaiban.

• Istenem, Elliot! Valaki tényleg meg akart ö lni?

• Majd késõ bb elmesélem.

• Megsérü ltél?

• Nem, de jobb lenne elrejtõ zni, amíg ki nem derítjü k, mi folyik itt.

• Hívtad a rendõ rséget?

• Nem hiszem, hogy jó ö tlet.

• Miért nem?

• Mert talá n õ k is benne vannak.

• A zsaruk?

• Hol tartod a bõ rö ndö ket?

Tina má r szédü lt.

295

• Hová megyü nk?

• Még nem tudom, de jobb lenne, ha sietnél. Csomagolj és tû njü nk el innen, mielõ tt ezek a
fickó k ú jra megjelennek.

• A há ló szobai szekrényben vannak a bõ rö ndjeim.

A há ló ba siettek. Tina kö zben egyre zavar-odottabb lett, és félni kezdett.

• Já rt ma délutá n ná lad valaki? -

kérdezte Elliot.
• Nem.

• Senki sem szaglá szott? Senkit sem lá ttá l a há z kö rü l ó lá lkodni?

• Nem.

• Nem értem, miért értem jö ttek elõ szö r.

• Csak egy gá zszerelõ já rt itt - mondta Tina. - A gá zmû vektõ l kü ldték. De ne aggó dj,
megmutatta az igazolvá nyá t is.

296

• Ilyenkor? De ma ü nnepnap van! -

csattant fel Elliot idegesen.

• Vészhelyzet volt.

• Miféle vészhelyzet?

• Csö kkent a csö vekben a nyomá s, és ú gy gondoltá k, hogy ezen a kö rnyéken lehet valahol
szivá rgá s.

Elliot arcá n aggodalmas kifejezés jelent meg.

• É s mit nézett meg ez a szerelõ ?

• A kazá nt akarta lá tni.

• De nem engedted be, ugye?

• Miért ne engedtem volna? Lá ttam az arcképes igazolvá nyá t, megnézte a kazá nt, aztá n
elment.

• Mikor já rt itt?

• Néhá ny perccel elõ tted tá vozott.

• Mennyi ideig volt itt?

• Tizenö t-hú sz percig.

• Ilyen soká ig tartott a kazá n á tnézése?

• Alapos akart lenni.

297
• Végig vele voltá l?

• Nem, mert épp Danny szobá já ban pakoltam.

• Hol van a kazá n?

• A gará zsban.

• Mutasd meg.

• É s a bõ rö ndö k?

• Nincs má r elég idõ nk, attó l félek -

mondta Elliot elsá padva, és a homloká n verejtékcseppek jelentek meg.

Tina arcá bó l kiszaladt a vér.

• Istenem, csak nem gondolod, hogy...

• Hol a kazá n?

• Erre van!

Tina - kezében a képregénnyel - végigrohant a há zon a mosó konyhá ba. A gará zs ajtaja a
keskeny helyiség tá volabbi felében volt. Ahogy Tina az ajtó gomb utá n nyú lt, or-rá t azonnal
megcsapta a gá z szaga.

298

• Ne nyisd ki az ajtó t! - figyelmeztette Elliot. - A zá r szikrá t vethet! Tû njü nk el! Gyorsan!

Gyere!

Visszasiettek a bejá rathoz.

Tina elhaladt a nagy, zö ldleveles scheflera mellett, amelyet hosszú ideig nevelgetett, és
hirtelen kényszert érzett, hogy megá lljon és magá val vigye. Aká r még azt is vá llalta volna,
hogy a robbaná s a há zban érje. Á m ekkor megint megjelent szemei elõ tt a vö rö s szemû
Halá l képe, és inká bb tová bb rohant.

Egyre erõ sebben szorította a képregényt, mert ú gy érezte, nem szabad elhagynia.

Az elõ szobá ban Elliot kinyitotta a bejá rati ajtó t, és kiterelte Tiná t maga elõ tt.

• Ki az utcá ra! - sü rgette Elliot.

299
Tina lelki szemei elõ tt má r lá tta, ahogy egy ó riá si robbaná s utá n a há z a levegõ be repü l, és
fa-, ü veg és fémdarabok potyognak minden irá nyba.

Á trohant az ú ttesten, Elliot tú loldalon á lló Mercedeséhez, és alig két méterre volt az au-
tó tó l, amikor a há ta mö gö tt a detoná ció való ban darabokra szakította a há zá t. A
légnyomá stó l elõ rezuhant, egyenesen a sportautó oldalá nak.

Rémü lten perdü lt meg, és Elliotot szó lította. Szerencsére a férfinak nem esett baja, õ
szorosan Tina mö gö tt haladt, és a robbaná s erejétõ l a fö ldre zuhant.

Elõ szö r a gará zs repü lt a levegõ be, amelynek méretes ajtaja egy darabban szakadt ki a
tokjá bó l, majd a kocsifelhajtó n ért fö ldet, azutá n pedig a tetõ robbant darab-jaira, és
szó ró dott szét a kö rnyéken.

300

Hamarosan ú jabb robbaná s hangja hallatszott, és az épü let még megmaradt részei is
szétszakadtak.

Tina elképedve nézte a há zá bó l kicsapó dó lá ngokat.

Elliot ekkor félrelö kte õ t a kocsitó l, hogy ki tudja nyitni a vezetõ ü lés ajtajá t.

• Szá llj be! Gyorsan! - ordította.

• De ég a há zam!

• Má r ú gysem tudsz segíteni rajta!

• Meg kell vá rnunk a tû zoltó kat! - er-

õ skö dö tt Tina.

• Minél tová bb á lldogá lunk itt, anná l jobb célpontok leszü nk nekik -

mondta Elliot hatá rozottan, majd karon ragadta a nõ t, aki képtelen volt levenni szemét a
tû zijá tékró l, hogy minél tá volabb hú zza a há ztó l.

301

• Az ég szerelmére, Tina, szá llj be, és induljunk, mielõ tt lö vö ldö zni kezdenének!

Tina remegõ lá bakkal engedelmeskedett.

• Jó l vagy? - kérdezte Elliot.

A nõ némá n bó lintott.
• Legalá bb élü nk - szó lalt meg a férfi.

Az ö lébe tette a pisztolyt, és reszketõ kezeivel beindította a motort.

Tina a há tsó szélvédõ n á t hosszasan figyelte a há ztetõ n keresztü l kicsapó dó lá ngokat.

Tizenkilenc
302

Ahogy Elliot egyre tá volodott az égõ há ztó l, hirtelen azt érezte, hogy érzékei és ö sztö nei
éppoly élesek most, mint a katonasá gná l eltö ltö tt idõ alatt. Idegei megint azon a
hajszá lvékony vonalon tá ncoltak, amely elvá lasztja az á llati éberséget az esztelen
õ rjö ngéstõ l.

A visszapillantó tü kö rben lá tta, hogy egy fekete furgon indul el a já rda mellõ l alig egy
saroknyira mö gö ttü k.

• Valaki kö vet minket - szó lalt meg.

Tina megfordult, és kinézett a há tsó ablakon.

• Fogadni mernék, hogy az a szemétlá da az, aki megbabrá lta a kazá nomat.

• Való színû .

• Ha elkapná m az ü rgét, kikaparná m a szemeit.

303

Elliot meglepõ dö tt Tina haragjá n, ugyanakkor ö rü lt is neki. A nõ t megdö bbentette az õ t ért

vá ratlan tá madá s. Megrémü lt attó l, hogy elveszítette otthoná t, és talá lkozott a halá llal.
Olyan, mintha transzba esett volna, és ebbõ l az á llapotbó l csak most kezdett kijö nni.
Ú jdonsü lt hatá rozottsá ga és tettrekészsége Elliotot is ö sztö nö zte.

• Kapcsold be az ö vet - mondta. - Sietnü nk kell.

• Megpró bá lod lerá zni õ ket? - kérdezte Tina.

• Igen.

A kö rnyéken ó rá nként negyven kilométer volt a sebességhatá r, Elliot ennek ellenére a

gá zra taposott.

A mö gö ttü k haladó furgon és a kö ztü k levõ tá volsá g hirtelen megnõ tt. Má r csaknem ké-

tutcá nyi elõ nyre tettek szert, amikor a fekete já rmû is gyorsítani kezdett.

304

• Igyekszik lépést tartani velü nk -

mondta Elliot. - Nem akar tú lsá gosan lemaradni.

A kö rnyezõ há zakbó l mindenhonnan emberek jö ttek ki, tekintetü kkel a robbaná s irá nyá t
kutattá k, és hosszasan nézték a mellettü k elszá guldó Mercedest.

Elliot két sarokkal odébb behajtott egy utcá ba, majd hirtelen lefékezett, és visszafordult. A
kerekek éktelenü l csikorogtak az aszfalton.

• Szerinted rá nk lõ nek? - kérdezte Tina.

• Fogalmam sincs. Eddig azt a lá tszatot akartá k kelteni, hogy véletlen gá zrob-baná sban
haltá l meg, nekem pedig kiterveltek egy szép ö ngyilkossá got.

Most viszont má r tudjá k, hogy szembeszá llunk velü k, ezért biztos

305

pá nikba estek. Elképzelhetõ , hogy lõ ni is fognak rá nk.

Nem tudom, mi fog tö rténni, de az biztos, hogy nem engednek csak ú gy elsétá lni.

• De ki...

• Elmondom, amit tudok, de csak késõ bb.

• Mi kö zü k van Dannyhez?

• Késõ bb - mondta Elliot.

• Tiszta õ rü let ez az egész!

• Szerintem is.

Befordultak egy sarkon, majd még egyen, hogy eltû njenek a furgonban ü lõ k szeme elõ l, és
hogy ü ldö zõ iket megzavarjá k, de csak re-mélni tudtá k, hogy a tá madó k feladjá k a
kü zdelmet. Sajnos Elliot késõ n lá tta meg, hogy a negyedik keresztezõ désben zsá kutca-tá bla
van, és ekkor má r kénytelenek voltak behajtani ebbe az irá nyba.

• A francba!

306

• Tolass vissza - szó lalt meg Tina.

• Akkor egyenesen a karjaikba futná nk.

• Van fegyvered.

• Nekik való színû leg tö bb van.

Balra az ö tö dik há zban nyitva á llt a gará zs ajtaja, és nem á llt benne autó .

• Le kell térnü nk az ú tró l, hogy ne vegyenek észre - mondta Elliot.

Elliot merészen behajtott a nyitott gará zsajtó n á t. Lekapcsolta a motort, majd kiszá llt az
autó bó l, és a kapuhoz rohant. Az azonban nem akart leereszkedni. Elliot egy darabig
kü szkö dö tt vele, aztá n rá jö tt, hogy a rendszer automatikusan mû kö dik.

A há ta mö gö tt megszó lalt Tina:

• Á llj há trébb!

307

Tina kiszá llt az autó bó l, és megkereste a falon a gará zsajtó gombjá t.

Elliot végignézett az utcá n, de a furgont sehol sem lá tta.

Az ajtó végre hangosan zö rö gve legö rdü lt, és eltakarta õ ket az utcá tó l.

• Há t ez meleg helyzet volt - mondta Elliot, és odament Tiná hoz, aki megszorította a kezét.

• Szó val, ki a fene ü ldö z minket? -

kérdezte Tina.

• Talá lkoztam Harold Kennebeckkel, a bíró val, akirõ l beszéltem... - kezdte Elliot, ekkor
azonban kinyílt az ajtó , amelyik a gará zst kö tö tte ö ssze a há zzal.

Egy magas, nagy hasú férfi jelent meg az ajtó ban. Ó cska farmert, fehér pó ló t viselt, és
kívá ncsian nézett rá juk.

308

• Maguk meg kicsodá k? - kérdezte az ó riá si termetû férfi hozzá nem illõ , lá gy hangon.

Elliot attó l félt, hogy a férfi vá ratlanul megnyomja a gará zsajtó gombjá t, és az éppen arra
elhaladó furgon azonnal észreveszi õ ket.

• Ó , hello, Elliotnak hívnak, õ pedig Tina.

• É n Tom vagyok - mondta az ó riá s -, Tom Polumby.

Tom Polumbyt egyá ltalá n nem zaklatta fel, hogy Tina és Elliot vá ratlanul felbukkant a sajá t
gará zsá ban, mindö ssze meglepettnek tû nt. Egy ekkora testû férfit való színû leg nem tú l
kö nnyû megijeszteni.
• Szép autó juk van - mondta Tom tisztelettel a hangjá ban, és irigykedve pislogott a
Mercedes S600-ra.

309

Elliot majdnem felnevetett, olyan abszurd volt a helyzet. Behajtanak ennek a férfinak a
gará zsá ba, leeresztik a kaput, a tulajdonos pedig csak annyit mond: Szép autó juk van!

• Jó kis darab - mondta Tom bó logatva.

Tom nyilvá nvaló an nem gondolta, hogy aki ilyen autó val kö zlekedik, az betö rõ , ps-
zichopata gyilkos vagy má s szerencsétlen fló tá s, hiszen temérdek pénze lehetett.

Rendes embernek tartotta azt, aki ilyen autó val já r.

Elliot elgondolkodott, vajon hogyan re-agá lt volna Tom, ha egy ü tö tt-kopott Chevyvel á llnak
be a gará zsá ba.

• Szó val mit csiná lnak itt? - kérdezte Tom, de még mindig nem volt hangjá ban semmi
gyanakvá s vagy ellenségesség.

310

• Vá rnak minket - mondta Elliot.

• É n ugyan nem vá rok senkit!

• A hajó miatt jö ttü nk - mondta Elliot, bá r fogalma sem volt, hogy jö n ki ebbõ l a tö rténetbõ l.

• Miféle hajó miatt? - kérdezte Tom pislogva.

• A hat méter hosszú vitorlá s érdekelne.

• Nekem olyan nincs.

• Amiben Evinrude motor van.

• Olyan sincs.

• Biztosan téved - mondta Elliot.

• Szerintem maguk jö ttek rossz helyre -

mondta Tom, és kö zelebb lépett a fali kapcsoló hoz.

• Mr. Polumby, vá rjon - szó lalt meg Tina. - Itt tényleg valami félreértés lehet, mert
hatá rozottan ezt a címet kaptuk.
Tom keze megá llt félú ton.

311

• Nem ö nnel kell talá lkoznunk -

folytatta Tina. - Való színû leg elfelejtették megbeszélni ö nnel, hogy eljö vü nk a hajó ért.

Elliot elbû vö lve nézte Tiná t, aki hihetetlen természetességgel mesélte a rö gtö nzö tt
tö rténetet.

• Kivel van talá lká juk? - kérdezte Tom homloká t rá ncolva.

• Sol Fitzpatrickkal - vá gta rá Tina azonnal.

• Itt nem lakik ilyen nevû ember.

• Pedig ezt a címet adta meg. Azt mondta, a gará zsajtó nyitva lesz, és mi nyugodtan
behajthatunk - mondta Tina.

Elliot legszívesebben magá hoz ö lelte volna Tiná t.

312

• Igen, azt mondta, hogy engedjü k le magunk mö gö tt az ajtó t, és ne á lljuk el az utat, hogy õ
is leparkolhasson a hajó val, amikor ideér - helyeselt Elliot.

Tom taná cstalanul vakargatta a fejét.

• Fitzpatrick?

• Igen.

• Sosem hallottam ró la - mondta Tom.

• Miért hozza ide a hajó t?

• Hogy megvegyü k - felelte Tina.

• De miért pont itt? - rá zta meg Tom a fejét.

• Há t, mi azt hittü k, hogy itt lakik -

mondta Elliot.

• Pedig nem - vá laszolta Tom. - Mert itt én lakom. É n, a feleségem és a kislá nyunk. Ok most
nincsenek itthon. Fitzpatrick nevû ember pedig sosem lakott itt.
313

• Akkor miért mondta, hogy ez az õ címe?

• kérdezte Tina aggodalmas képpel.

• Hö lgyem, halvá ny elképzelésem sincs. Ha csak... Kifizették má r neki a hajó t?

• Nos...

• Vagy csak elõ leget fizettek? - kérdezte Tom.

• Kétezret adtunk á t elõ legként -

mondta Elliot.

• Amit vissza is kérhetü nk - mondta Tina.

• Igen, hogy tartsa a hajó t, amíg meg nem nézzü k, és dö ntü nk - mondta Elliot.

• Lehet, hogy az elõ leget mégsem fo-gjá k visszakapni - mondta Tom mosolyogva.

• Csak nem arra céloz, hogy Mr.

Fitzpatrick esetleg be akarna csapni

314

bennü nket? - kérdezte Tina meglepõ dést színlelve.

Az a tény, hogy két ember, aki Mer-cedesszel kö zlekedik, ilyen ostobá n besétá l a csapdá ba,
lá tható an szó rakoztatta Tomot.

• Ha odaadtá k neki az elõ leget, õ pedig ezt a címet adta maguknak, akkor nem való színû ,
hogy Sol Fitzpatrick-nak van hajó ja.

• A francba! - mondta Elliot.

• Becsaptak minket? - kérdezte Tina, hogy idõ t nyerjen.

Tom széles vigyorral így szó lt:

• Há t, így is mondhatjuk. Jó l csõ be hú zta magukat ez a Fitzpatrick, annyi szent.

• Becsaptak - mondta Tina hitetlenkedve, majd Elliothoz fordult. -

Te mit gondolsz?
315

Elliot a gará zsajtó ra pillantott, aztá n az ó rá já ra.

• Azt hiszem, most má r biztonsá gos elindulni.

• Biztonsá gos? - szó lalt meg Tom.

Tina ó vatosan elhaladt Tom Polumby mellett, és megnyomta a gombot. Rá mosolygott az

értetlenü l pislogó Tó mra, majd odalépett az autó hoz.

Polumby hol Tiná ra, hol Elliotra nézett, és lá tható an egyetlen szó t sem értett az egészbõ l.

• Hogyhogy biztonsá gos?

• Reméljü k, hogy az, Tom. Kö szö njü k a segítségét - mondta Elliot, majd be-szá llt az autó ba,
és kitolatott a gará zsbó l.

316

Odakint az utcá n aztá n elszá llt minden vidá msá guk, és Elliot egyre idegesebben markolta a
kormá nyt. Nem volt hozzá szokva az ilyen feszü lt helyzetekhez. Fizikailag nem volt gondja,
mentá lisan és érzelmileg azonban hatá rozottan gyengü lni kezdett. Hosszú idõ eltelt azó ta,
hogy a katonai hírszerzésnél dolgozott, amikor félelemmel teli éjszaká kat tö ltö tt el a Perzsa
ö bö lben, a Kö zel-Keleten és Á zsiá ban. Akkor még megvolt benne a fiatalok lendü lete,
tü relmetlensége, és kevésbé félt a halá ltó l. Azokban az idõ kben kö nnyû volt a vadá szt
já tszani, õ pedig kedvét lelte abban, ha embereket cserkészhetett be, sõ t néha még abban is,
ha õ t ü ldö zték, mivel ilyenkor bebizonyíthatta, hogy elég rá termett, és minden vadá szt le
tud rá zni. Csakhogy azó ta minden megvá ltozott, és má r nem volt a régi. Mostanra sikeres,
polgá ri életet élõ ü gyvéd lett belõ le. A hétkö znapjai kényelmesen teltek, nem gondolta
volna, hogy ú jra ringbe kell szá llnia. Á m most

317

megint vadá sztak rá , és nem tudta, meddig bírja.

Tina aggó dva nézett kö rü l az utcá n, ahogy Elliot kitolatott a gará zsbó l.

• Sehol sem lá tom a furgont - mondta.

• Egyelõ re.

Néhá ny utcá val arrébb lá ttá k, ahogy sû rû , sö tét fü st gomolyog az ég felé Tina egykori
há zá ná l.
Egyik utcá bó l a má sikba hajtottak, mikö zben egyre tá volodtak a robbaná s helyszínétõ l. Egy
forgalmas fõ ú tvonal felé tartottak. Tina idegesen harapdá lta ajká t, és folyamatosan
kö rbenézett.

Mire eljutottak a Charleston Boulevardra, lassan oldó dott bennü k a feszü ltség. Elég
messzire já rtak má r a kö rnyéktõ l, ahol Tina lakott. A vá ros pedig tú l nagy volt ahhoz,

318

hogy minden beugró ban és lyukban ott lapuljon az ellenség. Tö bb mint egymillió á llandó
lakosá val és az évente hú szmillió turistá val, Las Vegas szá mtalan sö tét, csendes zugot
rejtett magá ban, ahol két ember biztonsá gosan meghú zhatja magá t.

Legalá bbis Elliot ezt akarta hinni.

• Hová megyü nk most? - kérdezte Tina, amikor Elliot rá fordult a Charleston Boulevardra.

• Menjü nk erre néhá ny kilométert, kö zben pedig beszélgethetü nk. Sok mindent meg
kellene vitatnunk, és az is jó lenne, ha lennének terveink.

• Milyen tervekre gondolsz?

• Példá ul arra, hogy pró bá ljunk meg életben maradni.

Húsz

319

Elliot vezetés kö zben elmesélte Tiná nak, mi tö rtént a há zá ban: beszélt a két behatoló
gazemberrõ l, hogy milyen élénken érdeklõ dtek Danny sírjá nak felnyitá sa irá nt, hogy
való színû leg egy kormá nyhivatalnak dolgoztak, és hogy fecskendõ is volt ná luk.

• Talá n visszamehetnénk hozzá d -

mondta Tina. - Ha ez a Vince még ott van, beadhatná nk neki a ká bító szert.

Ha azt nem is tudja, hogy miért érdekli a szervezetet ennyire az exhumá lá s, azt biztosan
tudja, kik a fõ nö kei. Kiszedhetnénk belõ le néhá ny nevet, és sok má st is megtud-hatná nk
tõ le.

Megá lltak egy piros lá mpá ná l. Elliot megfogta Tina kezét, hogy erõ t merítsen a nõ
érintésébõ l.

• É n is szeretném kihallgatni Vince-ot, de nem lehet. Való színû leg má r nincs

320
is a há zban. Bizonyá ra má r magá hoz tért, és eltû nt. Vagy ha mégsem, néhá ny bará tja
biztosan elment érte, amíg én elrohantam hozzá d. Ha visszamennénk, egyenesen az
oroszlá n barlangjá ba sétá lná nk be, mert a há z-at biztosan figyelik.

A lá mpa zö ldre vá ltott, Elliotnak el kellett engednie Tina kezét.

• Csak ú gy tudnak elkapni minket -

mondta Elliot -, ha megadjuk magunkat. Aká rkik legyenek ezek az emberek, nem
mindenható ak, és nem olvasnak a gondolatainkban. Soká ig bujká lhatunk elõ lü k, ha kell. Ha
nem talá lnak meg, megö lni sem tudnak.

• Korá bban azt mondtad, nem mehet-

ü nk a rendõ rségre - szó lt Tina.

• Igen.

• Miért nem?

321

• Lehet, hogy a zsaruk is benne vannak, legalá bbis feltételezem, hogy Vince fõ nö kei erre

kényszerítik õ ket. Egyébként is valamilyen kormá nyü gynö kséggel á llunk szemben, és ezek
a szervezetek mindig kapcsolatban á llnak egymá ssal.

• Lassan ü ldö zési má niá m lesz.

• Nem csoda, mindenhonnan figyelnek. Ha képesek egy bíró t lefizetni, ugyan miért ne
tennék meg néhá ny rendõ rrel is?

• Nem azt mondtad, hogy tiszteled Kennebecket? Hogy jó bíró nak tartod?

• De igen, mert az is. Igazsá gos és rendkívü li já rtassá ggal bír egy csomó jogi kérdésben.

• Akkor miért mû kö dik együ tt ezekkel a gyilkosokkal? Miért szegné meg a hivatali eskü jét?

322

• Egy ü gynö k mindig ü gynö k marad -

mondta Elliot. - A legtö bb esetben ez a mondá s való ban igaz, mert akadnak kö ztü k olyanok,
akik csak a hírszerzéshez tudnak hû ségesek maradni. Kennebeck soká ig dolgozott
kü lö nbö zõ hírszerzési ü gynö k-ségeknek. Harminc éven á t szoros kapcsolatban á llt azzal a
miliõ vel. Tíz évvel ezelõ tt vonult vissza, de akkor még mindig csak ö tvenhá rom éves volt,
kellett valami, amivel elü theti az idejét. Volt jogi diplomá ja, de nem akart ló ti-futi jogi
praxist, ezért megpá lyá zott egy á llá st a bíró sá gon, és az ö vé is lett. Azt hiszem, komolyan
veszi a munká já t, de korá bban mé-

giscsak ü gynö k volt, sokkal hosszabb ideig, mint amió ta bíró . A vér pedig nem vá lik vízzé.
De az is elõ fordulhat, hogy sosem vonult vissza igazá n. Lehet, hogy még mindig hasznot hú z

323

néhá ny piszkos ü zletbõ l, és az egész visszavonulá sa csak színjá ték volt. A bíró i á llá st is csak
azért pá lyá zta meg itt Vegasban, hogy a fõ nö keinek ne legyen kínos a bíró sá g jelenléte a
vá rosban.

• Gondolod? Hogyan lehettek ilyen biztosak abban, hogy elnyeri a bíró i tisztet?

• Talá n mindent elintéztek neki hozzá .

• Ezt most komolyan mondod?

• Emlékszel arra, amikor tíz évvel ezelõ tt egy texasi vá lasztá si szakértõ feltá rta, hogyan
rendezték el Lyndon Johnson elsõ helyi vá lasztá sá t? A fickó azt mondta, hogy a
lelkiismeretén akart kö nnyíteni annyi év utá n. De aká r csendben is maradhatott volna,
mert az embereknek a szemü k sem rebbent.

Néha megesik az ilyesmi. É s egy ilyen kis ü gyben, mint amilyen Kennebeck

324

bíró vá vá lasztá sa, minden sokkal kö nnyebben megy, ha elég pénzt és kormá nyzati
tá mogatá st tudsz magad mö gö tt.

• Miért akartá k Kennebecket egy vegasi bíró sá gon tudni? Washington vagy New York
sokkal fontosabb hely.

• Ne gondold. Vegas nagyon is fontos hely - mondta Elliot. - Ha ki akarod mosni a koszos
szennyest, arra ez a legalkalmasabb vá ros. Ha hamis ú t-levelet vagy jogosítvá nyt akarsz
venni, itt talá lod a legjobb doku-mentumhamisító mû vészeket a vilá gon. Ha egy szabadú szó
geng-sztert keresel, valakit, aki illegá lis fegyverekkel kereskedik, vagy olyan zsoldost, aki
egy tengerentú li hadmû velethez ö ssze tud hozni egy egész haderõ t, itt megtalá lod.
Nevadá ban

325

kevesebb az á llami tö rvény, mint bá rmely á llamban. Az adó k is alac-sonyak, á llami

jö vedelemadó pedig egyá ltalá n nincs. A bankokra, ingatlanü gynö kségekre is sokkal
kevésbé szigorú tö rvények vonatkoznak - a kaszinó k kivételével -, mint má s á llamban, ami
nagy terhet vesz le az emberek vá llá ró l. É s épp ez teszi kü lö nö sen vonzó vá a helyet az
olyanok szá má ra, akik el akarjá k kö lteni, vagy be akarjá k fektetni az illegá lisan szerzett
pénzeiket. Nevada sokkal nagyobb személyes szabadsá got biztosít, ami jó , de ahol nagy a
személyes szabadsá g, ott a liberá lis jogi szervezetet is jobban ki-haszná ljá k. Vegas az
amerikai ü zleti hírszerzés egyik legfontosabb kö zpontja.

• Tehá t tényleg mindenhol figyelnek?

• Bizonyos értelemben igen.

326

• Ha Kennebeck fõ nö kei ilyen befolyá ssal bírnak a vegasi rendõ rségre, lehet, hogy azt is
megengedik a rendõ rö knek, hogy megö ljenek bennü nket? Hajlandó ak lennének ilyen
messzire elmenni?

• Gondolom, nem tudná nak elég védelmet biztosítani, hogy

megakadá lyozzá k.

• Milyen kormá nyü gynö kségnek lehet akkora hatalma, hogy megkerü lje a tö rvényeket?
Milyen ü gynö kség rendelkezik olyan felhatalmazá ssal, hogy á rtatlan civileket ö ljenek meg,
akik ú tban vannak?

• Ezt még nem tudom, de a gondolat engem is nagyon megrémít.

Ú jra piros lá mpá t kaptak.

• Szó val azt mondod - kérdezte Tina -, hogy magunknak kell ebben az ü gyben
cselekednü nk?

327

• Legalá bbis egy ideig biztosan.

• Elég hiá bavaló vá llalkozá s! Hogy lehetü nk képesek arra, hogy végigcsiná ljuk?

• Nem reménytelen.

• Két ember egy egész szervezet ellen?

Elliot a visszapillantó tü kö rbe nézett, de nem kö vette õ ket senki sem.

• Nem reménytelen - ismételte Elliot. -

Csak kell egy kis idõ , hogy gon-dolkodjunk, és kidolgozzuk a tervet.

Remélhetõ leg talá lunk valakit, aki segíthet nekü nk.

• Mint példá ul?

A lá mpa zö ldre vá ltott.

• Mondjuk a sajtó t. Bizonyítékunk van arra, hogy valami szokatlan dolog tö rténik: ná lam
van Vince hangtompító s pisztolya, a há zadat a levegõ be repítették... Biztos vagyok benne,
hogy talá lunk egy riportert, aki

328

megírja a tö rténetet arró l, hogy egy csapat névtelen, arctalan ember meg akarja
akadá lyozni, hogy felnyissuk Danny sírjá t, és hogy kü lö nö s hazug-sá g lappang a Sierra-beli
tragédia mélyén. Aztá n majd egyre tö bben fo-gjá k kö vetelni az ö sszes gyerek kihantolá sá t,
akik részt vettek azon a kirá ndulá son. Há tha ú j hullaszemlét és nyomozá st kényszerítenek
majd ki.

Kennebeck fõ nö kei nyilvá n meg akarnak á llítani, mielõ tt elü ltethetjü k a kételkedés magvait
a hivatalos magyará zattal kapcsolatban. Ha azonban idõ ben cselekszü nk, a cserkészek
szü lei, sõ t az egész vá ros kö vetelni fogja a nyomozá st, Kennebeck emberei pedig nem
juthatnak elõ bbre azzal, ha eltesznek mindenkit lá b aló l. Nem reménytelen a helyzet, Tina,
és mi nem adjuk fel kö nnyedén.

Tina felsó hajtott.

329

• Soha nem adom fel.

• Akkor jó .

• Nem á llok meg addig, amíg ki nem derítem, hogy mi tö rtént Dannyvel való já ban.

• Végre! Ez az a Christina Evans, akit szeretek!

• Tudod, az elmú lt évben azzal kü szkö dtem, hogy elfogadjam, Danny meghalt abban az
értelmetlen balesetben. Most pedig, amikor má r ú gy gondolom, hogy képes vagyok
szembenézni ezzel, és magam mö gö tt hagyni ezt a szomorú idõ szakot, rá jö vö k, hogy talá n
nem is véletlenü l halt meg. Hirtelen minden a feje tetejére á llt.

• Meg fog oldó dni, majd meglá tod.

• Remélem.

Elliot megint a tü kö rbe pillantott. Semmi gyanú s.

330

• Tudod, furcsa mó don még élvezem is ezt

- mondta Tina.

• Mit? - kérdezte Elliot.

• Ezt a menekü lõ sdit.

• Jaj, ne, én egyá ltalá n nem ö rü lö k annak, hogy elvettem egy ó riá s fegyverét.

• Igazad van, de én nem is errõ l beszéltem.

• Természetesen én se azt vá lasztaná m, hogy az eddigi kellemes és békés életem

tö kéletesen a feje tetejére á lljon. Inká bb élném a derék és becsü -

letes polgá rok egyhangú életét, mintsem menekü lnö m kelljen - mondta Elliot.

• Nem arró l beszéltem, hogy te mit vá lasztaná l, ha rajtad mú lna. De most, hogy mégis így
alakultak a dolgok, nem vagyok boldogtalan. É s

331

szerintem te sem. Mélyen, legbelü l, te is lelkesedéssel reagá lsz a kihívá sra.

• Baromsá g.

• Ú j energiá kat kaptá l, amelyek reggel még hiá nyoztak belõ led.

• Az egyetlen ú jdonsá g, amit érzek, hogy ma reggel még nem voltam berezelve, most pedig
má r igen.

• A félelem is része a já téknak -

mondta Tina. - Valld be, hogy má r hiá nyzott.

Elliot elmosolyodott.

• Hogy hiá nyozná nak a régi szép idõ k?

Amikor az egész életem maga volt a kémkedés? Sajná lom, de tévedsz.

Egyá ltalá n nem kívá nom vissza azt az idõ szakot, mert nem lételemem a harc és az akció zá s.

• Akkor is ö rü lö k, hogy mellettem vagy

- mondta Tina, majd elõ rehajolt, és

332

felvett valamit a padló ró l. - De ezt még meg akartam mutatni.

• Mit talá ltá l?

• Otthonró l hoztam magammal -

felelte Tina.

Elliot odafordította a fejét, de az autó ban nem volt elég fény, hogy lá ssa, mi van a nõ
kezében.

• Nem tudom kivenni, mi van rajta.

• Ez egy horror képregény - mondta Tina.

- Akkor talá ltam, amikor Danny szobá já t takarítottam. Egy dobozban volt a tö bbivel együ tt.

• É s?

• Emlékszel a rémá lmokra, amikrõ l beszéltem?

• Igen.

• A fekete ruhá s szö rnyeteg az á lmaim-bó l itt van ennek a magazinnak a címlapjá n. Egy az
egyben õ az.

333

• Biztosan lá ttad má r az ú jsá got korá bban, és csak ...

• Nem, még sosem lá ttam. É n is ezzel á ltattam magamat egy darabig, de megeskü szö m,
hogy ma lá ttam életemben elõ szö r.

• Akkor talá n...

• Vá rj, a legrosszabbat még el sem mondtam.

A forgalom ritkulni kezdett, ahogy egyre kijjebb jutottak a vá roskö zpontbó l, ezért egy kicsit
gyorsabban tudtak haladni.

Tina beszá molt Elliotnak A fiú, aki nem halt meg címû képregény tö rténetérõ l.

A hasonló sá g a képregény és a sajá t ter-veik kö zö tt megrémítette Elliotot.

• Ahogy a képregényben a Halá l megpró bá lta megá llítani a szü lõ ket, most valaki engem is
meg akar akadá lyozni

334

abban, hogy felnyittassam a fiam sírjá t.

Egyre tá volabb kerü ltek a vá rostó l, amikor Elliot ú gy dö ntö tt, hogy visszafordulnak.

• Való ban sok a hasonló sá g - mondta a férfi.

• Talá n tú l sok is.

• De van egy nagy kü lö nbség is. A tö rténetben a fiú t még élve temették el, Danny azonban
halott. Csak egyet nem tudunk. Azt, hogy hogyan halt meg.

• Ez igaz, de ez az egyetlen eltérés. A NEM HALT MEG felirat a tá blá n a képregény címére
utal, és a tö rténet-beli fiú is annyi idõ s, mint Danny. Tú l sok az egybeesés - mondta Tina.

Egy darabig egyikü k sem szó lalt meg, végü l Elliot tö rte meg a csendet:

335

• Igazad van, nem lehet puszta véletlen.

• Hogy magyará zná d ezt meg?

• Nem tudom. Sehogy.

Az ú t szélén Elliot egy éttermet pillantott meg, ezért ú gy dö ntö ttek, megá llnak. Be-hajtottak
a gyéren megvilá gított parkoló ba.

Elliot megá llt az étterem mö gö tt. Ez volt a lehetõ legsö tétebb hely, egy Toyota Celica és egy
kis lakó busz kö zö tt, ahol az ú tró l egyá ltalá n nem lá thatjá k õ ket.

• É hes vagy? - kérdezte Elliot Tiná t.

• Mint a farkas. De mielõ tt be-megyü nk, fussuk á t azt a listá t.

• Majd odabent megnézzü k - mondta Elliot. - Itt nincs fény. Kü lö nben sinc-senek bent
sokan, így nyugodtan tudunk beszélgetni. Hozd az ú jsá got is, meg akarom nézni a
tö rténetet.

336

Amikor Elliot kiszá llt az autó bó l, felfigyelt a lakó busz oldalablaká ra. Benézett, de nem lá tott
semmit, mert bent sö tét volt. Á m valahogy mégis olyan érzése tá madt, mintha valaki
rejtõ zkö dne odabent, és figyelné õ t.

Azt mondta Tiná nak, hogy Kennebeck fõ nö kei nem mindenható ak, és ezt nem szabad
elfelejtenie. Õ és Tina való színû leg egy erõ s, tö rvényeket figyelmen kívü l hagyó ,
veszedelmes szervezettel á llnak szemben, amely mindenre képes, hogy a Sierra Nevada-i
tragédia titká t megõ rizze. De még ez a szervezet is hétkö znapi emberekbõ l á ll, akik nem
rendelkeznek a mindentudá s és a gondolatolvasá s képességével.
Ahogy á tsétá ltak a parkoló n az étterem felé, Elliot képtelen volt elhessegetni magá tó l a
gondolatot, hogy valaki vagy valami figyeli õ ket. Mintha nem is ember lenne, hanem valami
kü lö nö s, rémisztõ lény, amely egyszerre emberi is, meg nem is. Elég bizarr

337

gondolat volt, amit Elliot szeretett volna minél elõ bb elfelejteni.

Tina megá llt, amikor az egyik erõ sebben vilá gító lá mpa alá értek, és amikor visszanézett az
autó ra, arcá n kívá ncsi kifejezés jelent meg.

• Mi a baj? - kérdezte Elliot.

• Nem is tudom.

• Lá ttá l valamit?

• Nem.

Egy kis ideig a mozdulatlan parkoló á rnyékait figyelték.

• Te is érzed? - kérdezte végü l Tina.

• Mit?

• Valami nincs rendben.

A férfi nem vá laszolt.

• Szó val érzed - á llapította meg Tina.

338

• Igen.

• Mintha valaki lenne itt.

• Igen, és mintha tekintetek szegezõ d-nének rá nk - mondta Elliot.

Tina megborzongott.

• Pedig nincs is itt senki.

• Szerintem sincs.

Egy ideig még vizslattá k a sö tétséget, há tha lá tnak valami mozgá st.

• Nem gondolod, hogy az idegeink kezdik felmondani a szolgá latot? -

kérdezte Tina.

• Csak egy kicsit vagyunk idegesebbek a szoká sosná l - felelte Elliot, bá r nem volt egészen
meggyõ zõ dve arró l, hogy mindez tényleg csupá n a képzeletü k já téka.

• Nagyon erõ s érzés - mondta Tina. -

Tudod, mire emlékeztet?

339

Ugyanolyan, mint amikor Angela irodá já ban magá tó l mû kö dni kezdett a szá mító gép.
Nemcsak azt érzem, hogy valaki figyel, hanem mintha valami kü lö nö s dolog lenne jelen...

mintha valami, amit nem lá tok, itt á llna mellettem. Szinte érzem a sú lyá t, a nyomá sá t a
levegõ ben, ahogy fö lénk magasodik.

Elliot pontosan értette Tina szavait, de nem akart erre gondolni, mert nem tudta, miért
tö rténnek a dolgok. Jobban kedvelte a való s szá mokat, az adatokat, ezért volt jó ü gyvéd, és
ezekre építve nyerte meg az ü gyeit is.

• Mindketten kimerü ltek vagyunk -

mondta inká bb Elliot.

• Attó l én még kü lö nö sen érzem magam.

• Együ nk valamit.

340

Tina kicsit há tra maradt, és a sö tétet fü rkészte.

• Tina! - szó lt utá na Elliot.

• Mintha az éjszaka is bennü nket figyelne - mondta Tina rekedt hangon. - Olyanok az
á rnyékok, mintha a sö tétségnek szeme lenne.

Végü l bementek az étterembe, és nem mertek visszanézni.

Huszonegy
A hosszú L-alakú étterem csillogott-villogott. Mindent fényes kró m, ü veg, mû anyag és vö rö s
vinyl borított. A zenegép Garth Brooks egyik countrydallamá t já tszotta, a levegõ t pedig
megtö ltö tte a rá ntotta, a sü lt szalonna és kolbá sz ínycsiklandozó illata.

341

Tina szá já ban ö sszefutott a nyá l, amint beléptek.

Tizenegy vendég ü lt az L alakú helyiség hosszú szá rá nak a végében, a bejá rat kö zelében,
ö ten a pultná l, hatan pedig a piros fü lkékben. Elliot és Tina mindenkitõ l tá vol foglaltak
helyet, az étterem rö videbb szá rnyá nak utolsó fü lkéjében.

A vö rö s hajú pincérnõ t Elvirá nak hívtá k.

Kerek arcú , csillogó szemû nõ volt, aki széles mosollyal vette fel rendelésü ket: sajtburgert,
sü lt krumplit, ká posztasalá tá t és Coors sö rt kértek.

Amikor Elvira otthagyta õ ket, és végre egyedü l maradtak, Tina megszó lalt:

• Nézzü k á t a listá t.

Elliot elõ bá nyá szta a papírokat a nadrá gz-sebébõ l, és kihajtogatta õ ket az asztalon.

342

Há rom papír volt, mindegyiken tíz-tizenkét gépelt kérdés, amelyeket a papír fö lé hajolva,
kö zö sen olvastak el.

1. Mió ta ismeri Christina Evanst?

2. Miért kérte meg Christina Evans éppen ö nt arra, hogy foglalkozzon a fia testének
exhumá lá sá val?

3. Milyen oka lehet Christina Evansnek arra, hogy kétségbe vonja fia halá lá nak hivatalos
verzió já t?

4. Van-e Christina Evansnek bizonyítéka arra, hogy fia halá lá nak hivatalos vá ltozata hamis?

5. Ha igen, mi az?

6. Honnan szerezte a bizonyítékot?

7. Hallott má r ö n a Pandora-tervrõ l?

343
8. Kapott-e ö n vagy Mrs. Evans bá rmilyen anyagot a Sierre Nevada- hegységben lévõ
katonai kutatá si létesítményre vonatkozó an?

Elliot felnézett.

• Hallottá l má r a Pandora tervrõ l?

• Nem.

• Sem a Sierra Nevadá ban épített titkos laborató riumokró l?

• Ó , há t persze, Mrs. Neddler má r mesélt ró luk.

• Az kicsoda?

• A takarító nõ m.

• Ezt most csak vicc, ugye?

• Igen.

• Na, jó . Ezek nyilvá nvaló an azt hiszik, hogy a Pandora-terv kiagyaló i kö zü l valaki
informá ció kat szivá rogtatott ki nekü nk.

• Talá n ez a valaki já rt Danny szobá já ban is? Esetleg épp kö zü lü k

344

valaki írt a tá blá ra, aztá n a szá mító géppel is ugyanõ szó rakozott?

• Elképzelhetõ - mondta Elliot.

• De te nem hiszed.

• Nos, ha valakinek rossz a lelkiismerete, miért nem keres fel személyesen?

• Lehet, hogy fél. Talá n jó oka van rá .

• Igen, de szerintem ennél ö sszetettebb az ü gy. Persze ez csak megérzés.

Gyorsan végigolvastá k a tö bbi kérdést is, de nem tudtak meg semmi ú jat. A legtö bb arra
vonatkozott, hogy mennyit tud Tina a hegyi tragédia való di részleteirõ l, mennyit mondott
el Elliotnak, Michaelnek, és egyá ltalá n há ny emberrel beszélt ró la. A Pandora-tervhez
hasonló , egyéb titokzatos finomsá got má r nem talá ltak kö zö ttü k.

Elvira ekkor kihozta a két ü veg jeges Coorst, és letett eléjü k két poharat.

345
A zenegép egy szomorká s Alan Jackson-szá mot kezdett já tszani.

Elliot kortyolgatta sö rét, és kö zben á t-lapozta Danny képregényét.

• Elképesztõ - mondta, amikor a végére ért.

• Még elképesztõ bbnek tartaná d, ha rémá lmaid is lennének - mondta Tina. - Most mi
legyen?

• Dannynek le volt zá rva a koporsó ja a temetésen, de mi van a tö bbi tizenhá rom

cserkésszel?

• Tö bb mint a felét ú gy temették el, hogy a szü lõ k nem lá thattá k a gyerekeket - vá laszolt
Tina.

• Nem engedték megnézni?

• Nem. A tö bbieket viszont megkérték, hogy azonosítsá k a gyerekeiket, bá r némelyik olyan

rémes á llapotban volt, hogy a temetésen má r nem engedték megnézni. Michaelnek és

346

nekem kü lö n javasoltá k, hogy ne nézzü k meg, mert Danny teste tú lsá -

gosan... ö sszeroncsoló dott.

Tina alig tudta visszatartani kö nnyeit, ahogy a fiá ró l beszélt.

• A francba! - szó lalt meg Elliot.

• Mi tö rtént?

• Azt gondoltam, hogy talá n ö ssze-foghatunk néhá ny szü lõ vel. Ha nem lá ttá k a gyerekek
holttestét, lehet, hogy bennü k is ugyanolyan kétségek ébredtek, mint benned az elmú lt
évben, és talá n kö nnyen meggyõ zhetjü k õ ket, hogy csatlakozzanak hozzá nk, és kö veteljü k
együ tt az ö sszes sír felnyitá sá t. Ha ilyen sokan emelik fel a hangjukat, Vince fõ nö kei nem
tudnak mindenkit elhallgattatni, és mi is biztonsá gban lehetnénk. De ha a tö bbieknek volt
mó djuk megnézni a holttesteket, és senkiben

347

nem merü ltek fel kétségek, akkor talá n sikerü lt elfogadniuk a megvá ltoztathatatlant. Ha
most á llí-

tunk be hozzá juk a titkos ö sszeeskü vésrõ l szó ló elméletü nkkel, má r meg sem hallgatnak.

• Akkor egyedü l vagyunk.

• Igen.

• Azt is mondtad, hogy egy ú jsá gíró talá n segíthet magunkra vonni a mé-

dia figyelmét. Kire gondoltá l?

• Ismerek néhá ny helyi firká szt -

mondta Elliot. - De talá n mégsem olyan jó ö tlet ez. Vince fõ nö kei lehet, hogy épp ezt vá rjá k
tõ lü nk. Vá rnak, figyelnek, aztá n lepuffantanak, még mielõ tt egyetlen mondatot elmond-
hattunk volna. Azt hiszem, a sztorit ki kell vinnü nk a vá rosbó l, de mielõ tt ezt megtesszü k,
még szü kségem van néhá ny informá ció ra.

348

• Azt hittem, ú gy gondolod, hogy elég érdekes adattal tudunk szolgá lni.

Végü l is elvettél egy pisztolyt attó l a férfitó l, felrobbantottá k a há zam...

• Való színû leg elég is, legalá bb is a Las Vegas-i lapoknak feltétlenü l. A vá rosban még
emlékeznek a Jaborski-csapatra és a Sierra beli balesetre, de mégiscsak helyi tragédia volt.
Los Angelesben vagy New Yorkban viszont az ú jsá gíró k nem mutatnak tú l nagy érdeklõ dést
addig, amíg nem talá lnak valamit, ami kiemeli a hírt a helyi hírek kategó riá já bó l. Nem
biztos, hogy ennyi informá ció meggyõ zné õ ket, hogy ez tényleg nagy ü gy. Pedig nagyon
fontos lenne, hogy sok részlet ö sszeá lljon, mielõ tt kiá llná nk vele a nyilvá nossá g elé.

Szeretnék egy szép kerek tö rténetet letenni az ú jsá gíró k elé arró l, hogy mi tö rtént azokkal a
cserkészekkel.

349

Valami szenzá ció ssal kell elõ rukkolnunk, amire rá harapnak.

• Mint példá ul?

• Még nem gondolkodtam rajta, de egyre erõ sebb a gyanú m, hogy a cserkészek és a
vezetõ ik valami olyat lá ttak, amit nem lett volna szabad.

• Tudsz valamit a Pandora-tervrõ l?

• Valamilyen titkos katonai akció lehet

- mondta Elliot. - Nem hinném, hogy bá rmi má s miatt akció ba lendü lt volna Vince-ék
szervezete. Egy hírszerzõ ü gynö kség biztosan nem foglalkozna, csip-csup ü gyekkel.

• De ez annyira megfoghatatlan.
• Lehet, hogy nem tudtad, de amikor a vilá ghá ború befejezõ dö tt, Kaliforniá tó l megvontá k a
védelmi ö sszegek jelentõ s részét, a pénzekét pedig á tcsoportosítottá k Nevadá ba, ahol
sokkal tö bb Pentagon á ltal tá -

mogatott ipará g és létesítmény van

350

ma is, mint az Amerikai Egyesü lt Á llamok bá rmely má sik á llamá ban. É s most nemcsak a
kö zismert helyekrõ l beszélek, mint a Nellis Légi bá zis vagy a nukleá ris kísérleti terü let. Az
á llam kivá ló an megfelelt titkos, félti-tkos vagy szuperbiztonsá gos fegyverkutató kö zpontok
építésére.

Nevadá ban tö bb ezer négyzetkilo-méternyi tá vol esõ , gyéren lakott ter-

ü let talá lható a sivatagokban és a hegyek belsõ részein. Ezeket a terü -

leteket a szö vetségi kormá ny bir-tokolja. Ha titkos létesítményt akarsz elhelyezni egy
lakatlan terü let kö zepén, elég kö nnyedén fent lehet tartani a biztonsá got.

• Szó val szerinted Mr. Jaborski, Mr.

Lincoln és a gyerekek egy ilyen helyre bukkantak a Sierra Nevadá ban? -

kérdezte Tina, és izgalmá ban a sö rö s poharat szorongatta.

351

• Lehetséges.

• Talá n lá ttak valamit, amit nem kellett volna.

• Igen.

• É s aztá n? Talá n csak nem ezért ö lték meg õ ket?

• Ez az elmélet biztosan felpiszká lna egy jó ú jsá gíró t.

Tina megrá zta a fejét.

• Nem akarom elhinni, hogy a kormá ny képes lenne megö letni egy csapat iskolá st csak
azért, mert véletlenü l megpillantottak egy ú j fegyvert.

• Nem? Akkor gondolj csak Wacó ra, a halott gyerekekre. Vagy Ruby Ridge-re, a tizennégy
éves fiú ra, akit há tba lõ tt egy FBI-ü gynö k. Vince Fostert egy washingtoni parkban talá ltá k
meg holtan, a hivatalos vá ltozat szerint ö ngyilkossá got kö vetett el, bá r a

352
legtö bb bizonyíték gyilkossá gra utalt.

Lehet, hogy a kormá nyok alapvetõ en jó k, de egy ekkora gépezetben mindig akad egy-két
vérengzõ cá pa. Fura idõ ket élü nk, Tina.

• De vajon mit lá thattak a gyerekek? Az elõ bb mondtad, hogy egy erdõ kö zepén kö nnyû
fenntartani a biztonsá got, tehá t a fiú k nem juthattak tú l kö zel egy jó l õ rzö tt helyhez. Biztos,
hogy egy pillantá sná l tö bbet nem vethettek rá .

• Talá n az is elég volt, hogy megpec-sételje a sorsukat.

• A gyerekek nem a legjobb megfigyelõ k - folytatta Tina. - Tú lsá gosan is hatnak rá juk a
pillanatnyi benyomá sok, mindjá rt izgatottak lesznek, és hajlamosak a tú lzá sokra.

Ha tényleg lá ttak volna valamit, biztosan mind má shogy mesélte volna el, egyik leírá s se lett
volna

353

pontos. Egy csapat kö lyö k nem jelen-thet tú l nagy veszélyt egy titkos létesítmény
biztonsá gá ra.

• Való színû leg igazad van, de a biztonsá giak nem így gondolhattá k.

• Elég hü lyék voltak, ha azt gondoltá k, csak a szemtanú k megö lése lehet a megoldá s.
Megö lték õ ket, és balesetnek pró bá ltá k á lcá zni. Szerintem ez sokkal veszélyesebb, mint ha a
gyerekek hazatérnek a kusza meséikkel.

• Ne feledd, hogy két felnõ tt is volt velü k. A legtö bben talá n tényleg nem foglalkoztak volna
azzal, amit a gyerekek beszélnek, Jaborskinak és Lincolnnak azonban hittek volna.

Talá n tú l sok minden forgott kocká n, ezért a létesítmény biztonsá gi emberei ú gy

dö nthettek, hogy a két felnõ ttnek meg kell halnia, és csak azutá n hatá roztak a gyerekek

354

megö lésérõ l is, hogy egyetlen szemtanú se maradjon.

• Ez borzasztó !

• Mindenesetre elég hihetõ .

• Nem is tudom... titkos létesít-mények... hadititkok... az egész olyan való színû tlen - mondta
Tina.
• Nekem nem - felelte Elliot. - Teljesen hihetõ nek tartom. Persze nem azt mondom, hogy ez
való ban meg is tö rtént. Csupá n elmélet az egész. De erre má r biztosan ugrana egy ambi-
ció zus ú jsá gíró , mert ez nagy sztori.

Nagy sztori lehet, ha elégséges haszná lható ténnyel á llunk elõ , amely sok kérdést
megmagyará z.

• É s mi van Kennebeck bíró val? Õ

talá n tudja a vá laszt a kérdéseinkre.

• Ö ngyilkossá g volna visszamenni Kennebeck há zá ba - mondta Elliot. -

Vince bará tai biztosan vá rná nak rá nk.

355

• Nincs valami mó dja, hogy kicselezzü k õ ket, és a há tuk mö gö tt jussunk el a bíró hoz?

• Lehetetlen - rá zta meg a fejét Elliot. -

Egyébként pedig szerintem Kennebeck nem ismeri a teljes tö rténetet.

Õ is olyan, mint az a kettõ , akik meglá togattak. Neki is megmondtá k, hogy mit kell
megtudnia.

A pincérnõ megérkezett a rendelésü kkel.

Amíg ettek, egyikü k sem beszélt a problémá kró l. Inká bb hallgattá k csendben a
countryzenét, és a Charleston Boulevard-t figyelték az ablakon á t.

Vacsora utá n elõ szö r Tina szó lalt meg:

• Azt mondtad, hogy még tö bb bizonyítékra van szü kségü nk, mielõ tt a sajtó hoz fordulná nk.

• Így van.

356

• De hogyan szerezzü k meg? Honnan?

Kitõ l?

• Ezen tö rö m én is a fejem. A legjobb, amit tehetü nk, hogy felnyittatjuk a sírt. Ha a testet
kihantoljá k, és egy kivá ló patoló gus meg is vizsgá lja, biztosan talá lunk bizonyítékot, hogy a
halá l oka nem az, amit a ható sá gok mondtak.

• De nem nyithatjuk fel mi magunk! -

mondta Tina. - Nem surranhatunk be á só kkal a temetõ be az éjszaka kö zepén, hogy
megmozgassunk egy tonna fö ldet! Kü lö nben is magá nkézben van, magas fal veszi kö rü l,
biztosan van riasztó rendszere is a vandá lok ellen.

• Kennebeck haverjai pedig odaá llítottá k az õ reiket. Na, jó , ha a holttestet nem

vizsgá lhatjuk meg, akkor van egy má sik javaslatom. Beszélnü nk

357

kell azzal az emberrel, aki utoljá ra lá tta a testet.

• Ki az?

• Azt hiszem... a halottkém.

• Az orvos szakértõ Renó bó l?

• Ott á llítottá k ki a halotti bizonyítvá nyt?

• Igen. A holttesteket egyenesen Renó ba vitték a hegyekbõ l.

• Ha jobban belegondolok... ezt a lépést talá n ki is hagyhatná nk -

mondta Elliot. - Neki kellett kijelen-tenie, hogy Danny balesetben halt meg, ezért gondolom,
hogy Kennebeck emberei õ t is beszervezhették.

Egy biztos, nem a mi oldalunkon á ll, tehá t nem lenne bö lcs dolog kérdõ re vonni. Talá n a
végén mégis kell majd vele beszélnü nk, de elõ szö r a temetkezési vá llalkozó t keressü k meg,
aki lá tta a holttestet. Õ biztosan

358

sok mindenrõ l tud mesélni. Itt van Vegasban?

• Nem. Egy renó i temetkezési vá llalkozó készítette elõ a holttestet, és õ szá llította ide a
temetésre. A koporsó le volt zá rva, mi pedig nem nyitottuk fel.

A pincérnõ ekkor megá llt az asztaluk mellett, és megkérdezte, kérnek-e még valamit.

Mivel nem kértek, letette az asztalra a szá m-lá t, és elvitt néhá ny ü res tá nyért.

• Emlékszel a temetkezési vá llalkozó nevére?

• Igen. Bellicosti. Luciano Bellicosti a neve.

Elliot kiitta az utolsó korty sö rt a pohará bó l, majd így szó lt:

• Akkor Renó ba megyü nk.

• Nem elég csak felhívni Bellicostit?

359

• Manapsá g mindenkinek lehallgatjá k a telefonjá t. De ha szemtõ l szembe talá lkozunk vele,

azonnal lá tjuk, hogy igazat mond-e vagy sem. Jobb ezt személyesen elintézni, hidd el.

Tina keze megremegett, ahogy felemelte a pohará t.

• Mi a baj? - kérdezte Elliot.

Tina nem tudta pontosan, mi a baj. Ú jra feltö rt benne a félelem, sokkal intenzívebben, mint
az elmú lt néhá ny ó rá ban.

• É n azt hiszem... félek odamenni.

Elliot megfogta a kezét.

• Minden rendben lesz. Ott kevesebb dologtó l kell tartanunk, mint itt. Ne feledd, itt
vadá sznak rá nk.

360

• Tudom, de mégis félek azoktó l a gazemberektõ l. É s még jobban félek attó l, hogy...
megtudom az igazsá got Danny halá lá ró l. Ú gy érzem, Renó ban megtalá ljuk a megoldá st.

• Azt hittem, mindennél jobban szeretnéd tudni.

• Így is van, ugyanakkor félek is tõ le, mert biztosan rossz hír lesz. Az igazsá g pedig sokszor
annyira fá jdalmas.

• Nem biztos.

• De igen.

• Még nyugodtan mondhatod, hogy nem csiná lod végig, hogy feladod, és sosem tudod meg,
mi is tö rtént.

• Az még rosszabb lenne - ismerte el Tina.

• Ki kell derítenü nk, mi tö rtént való já ban a Sierrá ban. Ha tudjuk az igazsá got,
felhaszná lhatjuk arra, hogy megmenekü ljü nk. Ez az egyetlen re-ményü nk az életben
maradá sra.

361

• Mikor indulunk Renó ba? - kérdezte Tina.

• Ma éjjel, most azonnal. Majd a Cessna Skylane repü lõ mmel megyü nk. Helyes kis gép,
meglá tod.

• É s ha megtudjá k, mire készü lü nk?

• Nem fogjá k, nem volt idejü k tú l sok mindent kideríteni ró lam, hiszen csak egy napja
ismerlek. De ígérem, hogy ó vatosan kö zelítjü k meg a repteret.

• A Cessná val mennyi idõ alatt érü nk Renó ba?

• Néhá ny ó ra alatt. Azt hiszem, néhá ny napot majd ott maradunk, miutá n beszéltü nk
Bellicostival, amíg kitalá ljuk, hogyan má sszunk ki ebbõ l a zû rzavarbó l. Mindenki Vegasban
fog keresni, mi pedig kicsit fellélegezhetü nk Renó ban.

• Nem is csomagoltam be semmit -

mondta Tina. - Jó lenne egy vá ltá s

362

ruha, egy fogkefe és még néhá ny holmi. Kabá tunk sincs, pedig Renó ban á tkozottul hideg
van ilyenkor.

• Mielõ tt elindulunk, megvesszü k, ami szü kséges.

• Nincs ná lam egy cent sem.

• Ná lam van - mondta Elliot. - Pá r szá z dollá r, és a hitelká rtyá im. Aká r az egész vilá got
kö rbeutazhatná nk. A ká rtyá k alapjá n természetesen rá jö hetnek, hogy hol vagyunk, de az
még eltarthat pá r napig.

• Ü nnep van - szó lalt meg Tina aggó dva.

• Ez itt Las Vegas, drá gá m - felelte Elliot.

• Néhá ny ü zlet mindig nyitva tart. A szá llodá kban egész biztosan, mert ez az év
legforgalmasabb idõ szaka. Most azonnal megveszü nk mindent -

363

mondta, és nagy borravaló t tett az asztalra a pincérnõ nek, majd felá llt.

• Gyere! Minél elõ bb kijutunk a vá rosbó l, anná l nagyobb biztonsá gban érezhetjü k
magunkat.

A bejá rat melletti pénztá rhoz siettek.

A kasszá ná l egy õ sz hajú , bagolyszemü veges férfi ü lt. Rá juk mosolygott, és megkérdezte,
ízlett-e a vacsora, mire Elliot azt vá laszolta, hogy igen. Az ü regú r lassan beü tö tte az
ö sszeget.

Az étterem hosszú szá rnyá ban sokan ü ldö géltek a vacsorá juk mellett. Mindenki élénken
csevegett és nevetgélt, a vendégek jó l érezték magukat, és ö rü ltek, hogy még há rom teljes
szabadnapjuk van, mielõ tt ú jra dolgozni kell menniü k.

Tina hirtelen irigyelni kezdte ezeket a gondtalan embereket. Kö zéjü k akart tartozni,

364

élvezni akarta a vacsorá t, a kellemes estét.

Hétkö znapi életet akart élni, mint õ k, és boldogan nézni elõ re a jö võ be. Irigyelte õ ket, mert
egyikü knek sem kellett hivatá sos gyilkosok miatt aggó dniuk, nem tö rték a fe-jü ket bizarr
ö sszeeskü véseken, nem csen-getett be hozzá juk á lruhá s gá zszerelõ , sem hangtompító s
fegyverrel felszerelt gazember.

Ezek az emberek nem is tudtá k, milyen szerencsések, Tina pedig ú gy érezte, á thatolhata-
tlan szakadék vá lasztja el õ ket ezektõ l az emberektõ l, és nem tudta, vajon képes lesz-e
valaha ú jra olyan felszabadultan és nyugodtan élni, ahogy õ k.

Hirtelen éles, hideg fuvallat bizsergette végig a nyaká t.

Megfordult, hogy megnézze, kijö tt be, de az ajtó zá rva volt, a levegõ azonban hû lni kezdett.
A zenegépbõ l egy népszerû ballada szó lt:

365

Baby, Baby, még most is szeretlek Szerelmünk örökké élni fog És egy dologban biztos lehetsz
Hogy szerelmünk nem halt meg Nem halt meg

Nem halt meg

A lemezjá tszó tû je beragadt. Tina elképedve nézte a zenegépet.

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

366

Elliot elfordult a kasszá tó l, és Tina vá llá ra tette a kezét.

• Mi a fene...?

Tina képtelen volt megszó lalni, sõ t mozdulni sem bírt.

A levegõ hõ mérséklete egyre jobban vissz-aesett, és a nõ megborzongott.

A vendégek abbahagytá k a beszélgetést, és az elakadt zenegép felé fordultak.

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

Tina fejében a Halá l, rothadó arcá nak képe villant fel.

367

• Elég - mondta halkan maga elé.

• Lõ jék le a zongoristá t! - kiá ltotta valaki a vendégek kö zü l.

• Rú gjá k má r oldalba! - szó lt egy má sik.

Elliot odalépett a géphez, és ó vatosan megrá zta. A há rom szó má r nem ismétlõ dö tt.

A dal lassan tová bb haladt, de csak egy versszakon á t. Amikor Elliot elfordult, a kísérteties
ismétlõ dés ú jra elkezdõ dö tt: Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

Tina legszívesebben végigment volna az éttermen, hogy minden egyes vendéget torkon
ragadjon, és addig rá zzon, amíg be nem vallja valamelyik, hogy õ babrá lt a lemezekkel.
Tudta azonban, hogy ez teljesen

368

esztelen dolog lenne, hiszen a magyará zat nem ilyen egyszerû . A gépet biztos, hogy nem
piszká lta meg senki. Alig egy perccel korá bban még irigyelte ezeket az embereket a
hétkö znapi életü kért, most pedig nevetséges mó don azzal gyanú sította õ ket, hogy egy
titkos szervezet tagjai, akik a há zá t is felrobbantottá k, pedig õ k most is ugyanazok az á t-
lagemberek, akik az elõ bb voltak.

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

Elliot ú jra megrá zta a gépet, de ezú ttal nem tudta elhallgattatni.

A levegõ egyre hidegebb lett, és Tina hallotta, hogy ezt néhá ny vendég szó vá is teszi.

369

Elliot most sokkal erõ sebben rá zta a gé-

pet, de az egyre csak ismételte a kísérteties sorokat.

Az õ sz hajú pénztá ros kijö tt a pult mö gü l.

• Azonnal megoldjuk a problémá t, emberek - mondta, és odaszó lt az egyik pincérnõ nek:

• Jenny, nézd meg a termosztá tot.

Nem hû teni, hanem fû teni kéne ma este.

Elliot ellépett a géptõ l.

Bá r a zenegéphez senki nem nyú lt, a hangerõ nõ ni kezdett, s hamarosan má r az

ablakü vegek és az evõ eszkö zö k is rezegtek.

Nem halt meg

Nem halt meg

Nem halt meg

370

Az emberek a fü lü kre tették a kezü ket.

Az ö regnek kiabá lnia kellett, hogy tú lordítsa a gép hangerejét:

• Van egy gomb há tul, amivel ki lehet venni a lemezt.

Tina képtelen volt befogni a fü lét, mert karjai tehetetlenü l ló gtak, és nem volt ereje
felemelni. Sikítani szeretett volna, de egyetlen hang sem jö tt ki a torká n.

Egyre fagyosabb lett a levegõ .

Megint érezte a kü lö nö s, szellemszerû lény jelenlétét, aki Angela irodá já ban is ott volt.
Mintha most is figyelte volna valaki, ahogy korá bban a parkoló ban.

Az idõ s férfi leguggolt a gép mellé, és tö bbszö r is megnyomta a gombot, de a zene nem
hallgatott el.

371

• Ki kell hú zni! - mondta.

A hangerõ tová bb emelkedett. A hangfalak elképesztõ erõ vel harsogtá k a szavakat az

étterem minden sarká ban.

Elliot elhú zta a zenegépet a faltó l, hogy az ö reg elérje a vezetéket.

Abban a pillanatban Tina megértette, hogy nem kell félnie attó l a valamitõ l, ami ezt a
kísérteties jelenetet elõ idézi. Nem bá ntani akarta õ t - éppen ellenkezõ leg. Hirtelen felfogta,
mi a titok, és ettõ l visszatért karjaiba az erõ , vá llá bó l, nyaká bó l elszá llt a feszü ltség, és
lassan a szívdobogá sa is normalizá ló dni kezdett.

Amikor az õ sz hajú férfi rá ngatni kezdte a zenegép vezetékét, Tina majdnem rá szó lt, hogy
hagyja abba. Lá tni akarta, hogy mi tö rténik, ha senki sem avatkozik kö zbe. De

372

mielõ tt erre sor kerü lhetett volna, az ö reg ki-hú zta a vezetéket.

A fü lsiketítõ monoton zene utá n a hirtelen beá llt csend mindenkit meglepett, majd egy
má sodperc mú lva az étteremben levõ vendégek megtapsoltá k az ö reget.

Jenny, a pincérnõ , odaszó lt neki a pult mö gü l:

• Hé, Al, nem én nyú ltam a termosztá thoz! Most is huszonegy fokot mutat. Jobb, ha
megnézeted egy szerelõ vel!

• Biztosan csiná ltá l vele valamit -

morogta Al. - Na, végre, má r kezd melegedni.

• Nem értem hozzá , mondom! - er-

õ skö dö tt Jenny.

373

Al nem hitt neki, Tina azonban igen. Elliot elfordult a zenegéptõ l, és aggó dva nézett Tiná ra.

• Minden rendben?
• Igen! Istenem, igen! Régen nem éreztem ilyen jó l magam.

Elliot semmit sem értett.

• Tudom, mi ez, Elliot! Pontosan tudom! Gyere! - mondta izgatottan. -

Siessü nk!

Elliot ö sszezavarodott Tina megvá ltozott viselkedése lá ttá n, de a nõ nem akarta odabent
elmagyará zni neki, mi tö rtént.

Kinyitotta az ajtó t, és kiment.

Huszonkettõ

374

É lénk szél fú jt kelet felõ l, amikor Elliot és Tina kiléptek az étterembõ l. Feléjü k hordta a
sivatag porá t és homokjá t, ezért lehajtott fejjel haladtak keresztü l a parkoló n az autó ig.

Beü ltek a sö tét autó ba, és a biztonsá g kedvéért lezá rtá k a kö zponti zá rat is.

• Nem csoda, hogy nem jö ttü nk rá ! -

mondta Tina élénken.

• Hogy lehetsz...

• Teljesen félreértettü k az egészet! ennyire feldobva, amikor...

• Rossz irá nybó l kö zelítettü k meg!

Nem csoda, hogy nem talá ltunk rá a megoldá sra!

• Mirõ l beszélsz? Te is lá ttad, mi tö rtént odabent, ugye? Hallottad a zenegépet is? Nem
fogom fel, hogyan tudtá l ettõ l ennyire belelkesedni!

Nekem megfagyott a vér az ereimben, olyan hihetetlen volt az egész.

375

• Figyelj - szó lalt meg Tina izgatottan -, eddig azt hittü k, hogy valaki merõ rosszindulatbó l
kü ldö zgeti nekem az ü zeneteket arró l, hogy Danny életben van, talá n mert az arcomba
akarja vá gni, hogy a fiam meghalt, vagy esetleg azért, hogy felnyissa a szememet Danny
halá la ü gyében. Ezek az ü zenetek azonban nem egy szadista õ rü lttõ l szá rmaztak, sõ t nem is
olyan valakitõ l, aki a napvilá gra akarja hozni a Sierra-beli baleset részleteit.
Nem Michael kü ldi, sõ t nem is idegen. Legalá bbis egyre vilá gosabban érzem, hogy nem így
van.

• Akkor szerinted mirõ l van itt szó ?

• Szerintem ezek segélykiá ltá sok, és Dannytõ l jö nnek!

Elliot megdö bbenve, ugyanakkor részvét-teljesen nézett Tiná ra.

376

• Azt akarod mondani, hogy Danny szó l hozzá d a sírjá bó l, és õ okozta azt a zû rzavart is az
étteremben?

Való ban azt hiszed, hogy a fiad szelleme kísértett a zenegépben?

• Nem egészen. Azt akarom mondani, hogy Danny nem halt meg.

• Na, vá rj egy pillanatra!

• Danny él! Egészen biztos vagyok benne!

• De hiszen ezt egyszer má r megvitat-tuk, és el is vetettü k - mondta Elliot.

• Rosszul gondoltuk. Lehet, hogy Jaborski, Lincoln és a tö bbi fiú meghalt a Sierrá ban, Danny
azonban nem. Tudom! É rzem, hogy így van!

Olyan ez, mintha végre tisztá n lá tnék, olyan, mint egy lá tomá s. Talá n tényleg volt baleset,
de egyá ltalá n nem ú gy, mint ahogyan elmondtá k. Valami rendkívü l furcsa dolog
tö rténhetett.

377

• Ez nyilvá nvaló , de...

• A kormá ny kénytelen volt eltussolni, ezért megbízá st adtak annak a szervezetnek,

amelynek Kennebeck is dolgozik, hogy mindená ron tartsá k titokban a dolgot.

• Ezt értem is - mondta Elliot -, mert logikus. De mibõ l gondolod, hogy Danny él? Az
elõ zõ ekbõ l nem felté-

tlenü l kö vetkezik.

• Csak azt mondom, amit érzek -

mondta Tina. - Az étteremben hirtelen hatalmas béke szá llt meg, mintha bizonyossá got
szereztem volna, mielõ tt végleg elhallgattattá tok a zenegépet. De nemcsak belü l éreztem a
békét, hanem kívü lrõ l is.
Talá n nem tudom elég érthetõ en elmagyará zni, de azt tudom, hogy akkor és ott mit
éreztem. Azt, hogy Danny pró bá l megnyugtatni, és azt akarja kö zö lni, hogy még él! Tudom!

378

Danny tú lélte a balesetet, de nem engedték haza, mert mindenkinek elmondaná , hogy a
kormá ny a felelõ s a tö bbiek halá lá ért, ami azonnal elindítaná a laviná t.

• Tina, tudod jó l, hogy ezek csak szal-maszá lak, amibe kapaszkodni pró bá lsz.

• Nem, egyá ltalá n nem - mondta Tina.

• Akkor hol van Danny?

• Valahol fogva tartjá k, de azt nem tudom, miért nem ö lték meg. Nem tudom, meddig tudjá k
ilyen kö rü lmények kö zö tt tartani, de ezt teszik. A pontos kö rü lményeket nem ismerem, de
azt hiszem, kö zel já rok az igazsá ghoz.

• Tina... - kezdte Elliot, de a nõ nem engedte beszélni, félbeszakította.

• A titkos rendõ ri erõ k, akik Kennebeck mö gö tt á llnak, azt hiszik, hogy a Pandora-terv egyik

379

résztvevõ je elá rulta õ ket, és beszá -

molt nekem arró l, hogy mi tö rtént Dannyvel. Pedig tévednek, mert nem ez tö rtént, hanem
az, hogy Danny valahogy... nem tudom, hogyan... de ü zent nekem. - Tina minden igyekezetét
ö sszeszedte, hogy elmagyará zza Elliotnak, mit érzett az étteremben. -

Valahogy... képes volt... kapcsolatba lépni velem... a gondolatai segít-ségével. Õ írta az

ü zeneteket is a tá blá ra, a gondolataival.

• De erre való já ban nincs bizonyíték, csupá n az, hogy te éreztél valamit.

Szerintem lá tomá sod volt.

• Nem az volt...

• Aká rminek nevezed, akkor sem elég jó bizonyíték,

• Nekem igen - mondta Tina hatá rozottan. - É s neked is elég lenne, ha á télted volna azt az
élményt, amit én.

Danny szó lt hozzá m akkor is, amikor

380
az irodá ban voltam, megtalá lt ott is, és a hotel szá mító gépe segítségével kü ldö tt nekem
ü zenetet. Most pedig a zenegéppel. Biztosan van valamilyen kü lö nleges képessége! Igen. É s
ez segít neki, hogy kö zö lje velem, hogy él! Azt akarja, hogy felkutassam és megmentsem! A
fogva tartó i pedig nem tudjá k, hogy képes ilyen mó don kommuniká lni! Azt hiszik, hogy
kö ztü k van a tégla, valaki a Pandora-terv munkatá rsai kö zö tt!

• Tina, ez igazá n fantá ziadú s tö rténet, de...

• Lehet, hogy te annak tartod, de nem csupá n egy elmélet, hanem az igazsá g. Ezek a tények!
É rzem minden porciká mban!

• Elõ szö r is - mondta Elliot -, mielõ tt kirá ndulni mentek a hegyekbe Jaborskival, te tudtad
má r Dannyrõ l, hogy rendelkezik ilyen képességgel?

381

• Nem - felelte Tina elkomorodva.

• Akkor hirtelen honnan kerü ltek elõ ezek az elképesztõ képességek?

• Vá rj csak! Most, hogy errõ l be-szélü nk, való ban volt egy-két furcsa dolga egészen
kisgyerek korá ban is!

• Mint példá ul?

• Példá ul egy idõ ben pontosan tudni akarta, hogy mivel keresi apja a pén-zét. Nyolc-kilenc
éves lehetett, és minden részletre kívá ncsi volt az apja munká já val kapcsolatban. Michael
ü lt a konyhaasztalná l Dannyvel, és blackjack ká rtyá t osztott. Danny aligha értette a
szabá lyokat, hiszen sosem ká rtyá zott. Nem emlékezhetett a kiosztott ká rtyá kra sem, és
nem tudta kikalkulá lni a nyerési esélyeit sem, ahogy a legjobb já tékosok teszik, mégis
simá n nyert. Michael egy nagy ü veg mogyoró val

382

helyettesítette a zsetonokat, Danny pedig mindet elnyerte tõ le.

• Biztosan manipulá ltá k a já tékot -

mondta Elliot. - Michael engedte, hogy nyerjen.

• Elõ szö r én is erre gondoltam, Michael azonban eskü dö zö tt, hogy nem így volt. Õ szintén
megdö bbent Danny sikerén. Egyébként pedig Michael sosem volt valami nagy ká rtyazseni.

Nem tudja a paklit elég jó l kezelni, hogy ü gyeskedjen is, mikö zben keveri a lapokat. Aztá n
ott volt még Elmer is.

• Az kicsoda?
• A kutyá nk volt, egy helyes kis kever-

ék. Egy nap, ú gy két évvel ezelõ tt épp a konyhá ban voltam, és almá s pitét sü tö ttem, amikor
Danny bejö tt, és elmondta, hogy nem talá lja Elmert sehol a kertben. A kutyus nyilvá nvaló an
kisurrant a kapun, amikor a

383

kertészek megérkeztek. Danny azt mondta, biztos, hogy Elmer nem fog visszajö nni, mert
elü tö tte egy kamion. Mondtam neki, hogy ne aggó djon, mert megtalá ljuk a kutyá t, de nem
így lett. Sosem lá ttuk tö bbet.

• Ez még nem bizonyítja, hogy egy kamion ü tö tte el.

• Danny hetekig gyá szolta.

Elliot felsó hajtott.

• Néhá ny já tszmá t nyerni a blackjack-en nem tö bb mint szerencse, ahogy te is mondtad. É s

egy eltû nt kutyá ró l azt mondani, hogy elü tö tte egy autó , nos, szerintem, ez sem tú lsá gosan
el-rugaszkodott feltételezés az adott kö rü lmények kö zö tt. Lehet, hogy ezek való ban Danny
lá tnoki képess-

égeit bizonyítjá k, az ilyen apró trü kkö k azonban fényévre vannak

384

attó l a tudá stó l, amit most a fiadnak tulajdonítasz.

• Igen, talá n. Ú gy tû nik, hogy képess-

égei rendkívü li mó don felerõ sö dtek, talá n a kö rü lmények miatt. A félel-emnek és a

feszü ltségnek kö szö nhetõ en.

• Ha ettõ l megerõ sö dö tt a gondolatá tviteli ereje, miért nem lépett kapcsolatba veled má r
hó napokkal korá bban?

• Talá n ez az egy év hozta ki belõ le a képességet. Fogalmam sincs. - Tina hirtelen mérges
lett. - Jézusom, honnan a fenébõ l tudhatná m a vá laszt? -

csattant fel.

• Nyugodj meg - mondta Elliot. - É n csak kételkedem kissé, és pró bá lom megérteni, amit
mondasz.

• Hatá rozottan érzem, hogy Danny él, valahol fogva tartjá k - folytatta Tina

-, és gondolataival pró bá l kapcsolatba

385

kerü lni velem. Telepatikus ú ton.

Nem, azt hiszem, ez nem is telepá tia, hiszen tá rgyak elmozdítá sá ra is képes pusztá n azzal,
hogy rá juk koncentrá l.

Hogy hívjá k ezt? Nem jut eszembe a szó .

• Telekinézis - mondta Elliot.

• Igen, ez az! Telekinetikus képességei vannak! Vagy van valami jobb magyará zatod arra,
ami az étteremben tö rtént?

• Há t... nincs.

• Szerinted véletlen volt, hogy a lemez épp anná l a sorná l akadt meg?

• Nem - mondta Elliot. - Nem lehetett véletlen. Az azonban még anná l is való színû tlenebb
elképzelés, hogy ezt maga Danny csiná lta.

• Szó val, elismered, hogy igazam van.

• Azt azért nem - felelte a férfi. - Jobb magyará zatot nem tudok, de a tiédet sem tudom

386

elfogadni. Sosem hittem az ilyen természetfeletti dolgokban.

Egy-két percig egyikü k sem szó lalt meg. A sö tét parkoló t figyelték, és az azon tú l elter-

ü lõ részt, ahol sok kétszá z literes tartá ly á llt.

Végü l Tina így szó lt:

• Igazam van, Elliot, hidd el. Az elmé-

letem magyará zat mindenre, még a rémá lmokra is, mert Danny á ll azok mö gö tt is. Az
elmú lt két hétben rémá lmokat kü ldö tt rá m, ezért em-lékszem olyan élénken rá juk, és ezért
kü lö nbö znek annyira a tö bbi á lmomtó l.

Elliot az ú jabb feltételezést még sokkal elképesztõ bbnek talá lta.

• Vá rj egy kicsit. Most egy ú jabb kü lö nleges képességrõ l beszélsz, ugye?

387

• Miért ne rendelkezhetne tö bbel is?

• Ú gy lá tom, hamarosan má r egyenesen istenként fogsz beszélni ró la.

• Nem, eddig csak a telekinézisrõ l és az á lmaim befolyá solá sá ró l tudok. Ez megmagyará zza,
hogy miért á lmodom egyfolytá ban arró l a rettenetes Halá l-figurá ró l. Azért gondolom, hogy
ezeket az ü zeneteket Danny kü ldi, mert megpró bá lja olyan figurá k alakjá t haszná lni az
á lmokban, akiket jó l ismer. Ilyen a kedvenc horror tö rténetének fõ szereplõ je is.

• De ha képes á lmokat kö zvetíteni feléd - mondta Elliot -, miért nem kü ld egyértelmû , tiszta
ü zeneteket, amikben megmondja, hogy mi tö rtént vele, és hol van? így gyorsabban
megérkezne hozzá a segítség.

Miért nem így ü zen? Vilá gos mentá lis

388

ü zeneteket is kü ldhetné, hogy kö nnyebben megértsd.

• Ne légy cinikus - mondta Tina.

• Nem vagyok. Csak pró bá lok rá mutatni arra, hogy van egy-két hiá nyossá g az
elméletedben.

• Ez nem hiá nyossá g - jelentette ki Tina -, hanem igenis jó magyará zat.

Danny nyilvá n nem tö kéletes tele-pata, hanem telekinetikus képess-

éggel bír, amely révén gondolatai segítségével képes tá rgyakat elmozdítani a helyü krõ l. É s
bizonyos mértékig az á lmokat is képes befolyá solni. Nem valami magas szintû telepá tiá ró l
van szó , mert a gondolatait nem tudja pontosan kö zvetíteni, és nem képes értelmes
mentá lis ü zenetek kü ldésére sem, hiszen ehhez nincs meg sem az ereje, sem a tudá sa, ezért
ú gy pró bá l elérni, ahogy tud.

389

• Figyelnél rá m egy kicsit? - kérdezte Elliot.

• Azt teszem - felelte Tina.

• Olyanok vagyunk, mint két dü hö ngõ õ rü lt egy pá rná zott szobá ban.

• Ne tú lozz.

• Ha má r szellemi képességekrõ l be-szélü nk... nos, nem egészen egyértelmû a dolog -

mondta Elliot.

• Akkor magyará zd meg, mi tö rtént az étteremben.

• Nem tudom megmagyará zni! -

mondta Elliot, és olyan volt a hangja, mint egy papé, akinek épp most rendü lt meg a
vallá sba vetett hite.

• Pró bá lj meg most az egyszer nem jogá szként gondolkodni - kérte Tina.

- Ne logikai alapon kö zelíts a tö rténtekhez!

• Nem lesz kö nnyû .

390

• Tudom, de a vilá g tele van logiká tlan, á m igaz dolgokkal. Most pontosan egy ilyennel van
dolgunk.

• Ha Danny való ban rendelkezik ezzel a hihetetlen energiá val, miért csak te kapsz tõ le
ü zeneteket? Miért nem lép kapcsolatba Michaellel is?

• Õ t talá n nem érzi olyan kö zel magá hoz. A há zassá gunk utolsó néhá ny évében Michael

á llandó an má s nõ k utá n futkosott, alig volt otthon, így Danny joggal érezte, hogy
elhanyagolja. É n azonban sosem fordítottam õ t Michael ellen, sõ t inká bb pró bá ltam
igazolá st keresni Michael tetteire, mert nem akartam, hogy Danny megutá lja az apjá t. Õ
azonban meg volt bá ntva, ezért gondolom, hogy természetes, ha csak velem akart
kapcsolatba lépni, az apjá val viszont nem.

391

• Elég meggyõ zõ en hangzik - ismerte el Elliot.

• Kö szö nö m, ü gyvéd ú r - mondta Tina.

• De még most sem hiszem, hogy igazad lenne. Tudom, hogy sok intelligens ember hisz a
gondolatá tvitelben, de én nem tartozom kö zéjü k, képtelen vagyok elfogadni. Inká bb valami
kevésbé kü lö nleges magyará z-at felé hajlok.

• Ha talá lsz egyet, ígérem, hogy komolyan megfontolom.

• Csak azért vitatkozom veled - mondta Elliot, és Tina vá llá ra tette a kezét -, mert aggó dom
miattad.

• Az épelméjû ségemet félted?

• Nem, nem. Ez az egész spirituá lis magyará zat fõ leg azért zavar, mert reményt ad, hogy azt
hidd, Danny még életben van, ami nagyon veszélyes. Attó l félek, sok fá jda-lomnak teszed ki
magad.

392
• Nem így van. Hiszem, hogy Danny él.

• É s ha mégsem?

• Hidd el.

• Ha azonban az ellenkezõ je bizonyos-odik be, a veszteség érzése sokkal nagyobb lesz.

Olyan, mintha má sod-szorra is elveszítenéd.

• Nem halott - hajtogatta Tina. - É rzem minden porciká mban, tudom, hogy él, Elliot!

• De ha nem? - kérdezte Elliot.

• Azt is helyre tudom majd tenni magamban - felelte Tina habozva.

• Biztos vagy benne?

• Igen.

Hosszasan nézték egymá st, majd Elliot kö zelebb hajolt, és megcsó kolta Tiná t.

• Nem akarom, hogy szomorú légy -

mondta Elliot.

• Nem leszek.

393

• Nem sokat tehetek ellene, mert a dolgokat nem én irá nyítom. Ú gy tû nik, mintha
sodró dná nk az eseményekkel.

Elliot végü l beindította a motort.

• Jobb, ha indulunk, még vá sá rolnunk is kell. Szü kségü nk lesz néhá ny holmira.

Bá r Tina tová bbra is rendíthetetlenü l hitte, hogy Danny még él, a félelem ismét eluralkodott
rajta, mikö zben felhajtottak a Charleston Boulevard-ra. Attó l viszont má r nem tartott, hogy
szembe kell néznie a szö rnyû igazsá ggal, amely Renó ban vá rt rá .

Lehet, hogy ami Dannyvel tö rtént, való ban borzalmas, de nem hitte, hogy olyan nehéz lesz
elfogadnia, mint annak idején a halá l-hírét. Csupá n attó l félt, hogy megtalá ljá k Dannyt, de
nem tudjá k megmenteni. Az is lehet, hogy a keresés kö zben õ vagy Elliot meghal. Ha élve
talá ljá k meg Dannyt, és õ k

394
nem élik tú l, az a sors, borzasztó fintora lenne. Tina tapasztalatbó l tudta, hogy a sors
kegyetlen já tékot tud û zni bá rkivel, ezért most mégis jobban rettegett, mint valaha.

Huszonhárom

Willis Bruckster épp a kenó szelvényét tanulmá nyozta, há tha megtalá lja rajta a
nyerõ szá mokat, amelyek most jelentek meg a kaszinó mennyezetérõ l leló gó elektronikus
tá blá n. Pró bá lt rendkívü l érdeklõ dõ nek mutatkozni a já ték végkimenetele irá nt, pedig
egyá ltalá n nem izgatta. A kezében tartott jegy érdektelen volt, nem vitte oda a
fogadó ablakhoz, sõ t nem pazarolt rá egyetlen centet sem. A kenó t csupá n á lcá zá snak
haszná lta.

Nem akarta magá ra vonni a kaszinó biztonsá gi embereinek a figyelmét, ezért ú gy

395

kellett tennie, mintha idetartozna, ezért viselt olcsó , zö ld színû vá szonnadrá got, fekete
mokaszin cipõ t és fehér zoknit. Két kedvezményre jogosító kuponfü zet is volt ná la,
amelyekkel a kaszinó k igyekeznek minél tö bb já tékost idevonzani, a nyaká ban pedig
fényképezõ gép ló gott. A kenó olyan já ték, ami sem a szerencsejá tékosokat, sem a csaló kat
nem csá bítja, pedig a biztonsá giak kü lö nö sen irá ntuk mutattak érdeklõ dést.

Willis Bruckster egészen biztos volt abban, hogy unalmas á tlagembernek nézik, és azon
sem lepõ dö tt volna meg, ha a biztonsá gi õ r á sítva sétá lna el mellette.

Szerette volna, ha sikeresen hajtja végre a megbízá st, mert ez aká r mérfö ldkõ is lehetne az
életében. A Há ló zat elszá ntan igyekezett likvidá lni mindenkit, aki Danny Evans
holttestének kihantolá sá t akarta, az Elliot Stryker és Christina Evans ellen kikü ldö tt
ü gynö kö k azonban mindeddig nem já rtak sikerrel, még nem tudtá k megö lni a pá rt. Az

396

õ tehetségtelenségü k juttatta lehetõ séghez Willis Bruckstert. Ha sikeres akció t hajt vé-

gre itt a zsú folt kaszinó ban, biztos, hogy elõ léptetik.

Bruckster a mozgó lépcsõ tetején á llt, amely a bevá sá rló kö zpont alsó szintjérõ l a Bally's
Hotel kaszinó já hoz vezetett. A fá radt osztó k idõ nként felá lltak a ká rtyaasztalok mellõ l, hogy
kinyú jtó ztassá k végtagjaikat, és a mozgó lépcsõ alsó vége melletti pihenõ ben tö ltö tték
idejü ket. Valamivel ezelõ tt egy kisebb csoport tért be ide egy rö vid pihenõ re, amely
hamarosan lejá r, ezért vissza kell térniü k az asztalok mellé. Bruckster az egyik osztó t,
Michael Evanst vá rta.

Nem is remélte, hogy rá talá l a munkahelyén a férfira, mert szinte biztos volt benne, hogy a
felrobbantott há z kö rü l leskelõ dik, amint a tû zoltó k á tkutatjá k a pará zsló tö rmeléket a nõ
maradvá nyai utá n.
Amikor Bruckster fél ó rá val ezelõ tt

397

megérkezett a hotelba, meglepetten lá tta, hogy Evans kö nnyedén cseveg a blackjack asztal
kö rü l ü lõ vendégekkel, és ú gy vigyorog, mintha nem tö rtént volna semmi kü lö nö s az
életében.

Lehet, hogy Evans még nem szerzett tudomá st ró la, hogy a korá bbi há zá t romba dö ntö tte
egy robbaná s? Bá r az is lehet, hogy tudta, mi tö rtént, de a legkevésbé sem izgatja a volt
felesége.

Bruckster nem tudott Evans kö zelébe jutni, amikor a férfi a szü net elején otthagyta az
asztalá t, ezért igyekezett a mozgó lépcsõ kö rnyékén maradni. Biztos volt benne, hogy el
tudja kapni Evanst, amikor kijö n a pihenõ bõ l, és visszafelé tart a helyére.

Az utolsó kenó szá mok is a kivetítõ n villogtak. Willis Bruckster egy darabig nézte õ ket,
majd jó l lá tható bosszú sá ggal gyû rte ö ssze

398

szelvényét, mintha éppen most veszített volna el néhá ny nehezen megkeresett dollá rt.

A mozgó lépcsõ felé pillantott, ahol má r jö ttek felfelé a ká rtyaosztó k.

Bruckster tá volabb sétá lt a lépcsõ tõ l, és ú jra kihajtogatta kenó szelvényét, majd még
egyszer ö sszehasonlította szá mait a kijelzõ n levõ kkel, mintha azon fohá szkodna, bá rcsak az
elsõ alkalommal valamit elnézett volna.

Michael Evans eléggé lemaradt a cso-porttó l. A jó képû , kö nnyed férfi lassan andal-gott a
tö bbiek utá n. Megá llt, hogy vá ltson néhá ny szó t a lélegzetelá llító an szép pincérnõ vel, aki
rá mosolygott, a tö bbiek pedig má r régen tová bbhaladtak, amikor vé-

gre Evans is elindult.

Bruckster néhá ny lépés tá volsá gbó l kö vette célpontjá t a zsú folt kaszinó n keresztü l. Benyú lt
nadrá gja zsebébe, és

399

elõ vett egy apró aeroszolos sprayt, amely elfért a tenyerében.

Hamarosan egy csapat nevetgélõ ember á llta el az utat. A vidá m tá rsasá gbó l senki sem
vette észre, hogy akadá lyozzá k a fõ folyosó n való haladá st, Bruckster pedig ki-haszná lta a
zû rzavart, és megérintette Evans vá llá t.

Evans há trafordult, mire Bruckster így szó lt:

• Azt hiszem, ezt elejtette.

• Tessék?

Bruckster szá ndékosan lent tartotta a kezét, hogy Evansnak le kelljen néznie, vajon mit
mutat az idegen.

A spray finom permete éppen telibe talá lta az arcá t, és azonnal belélegezte.

400

Evans ú gy reagá lt, ahogy bá rki má s tette volna. Meglepetésében levegõ utá n kapkodott,
amikor rá jö tt, hogy valamivel lefú jtá k.

A gyors lélegzetvétel még feljebb vitte or-rjá rataiba a halá los pá rá t, ahol az aktív méreg -
egy kü lö nö sen gyors hatá sú neuro-toxin - azonnal felszívó dott az orrü reg
nyá lkahá rtyá já ban.

Két má sodperc mú lva a vérá ramba kerü lt, és az elsõ roham má r el is érte a szívét.

Evans meglepett arckifejezése eltû nt, helyét rémü let foglalta el, majd hirtelen eltorzult az
arca, ahogy az iszonyatos fá jdalom végighaladt a testén. Ö klendezni kezdett, és habos nyá l
jelent meg a szá ja csü c-skében. Szemei kifordultak, és ö sszeesett.

Bruckster eltette az apró aeroszolt, és hangosan megszó lalt:

401

• Ez az ú r itt rosszul lett!

Az emberek egyszerre fordultak felé.

• Menjenek tá volabb! - mondta Bruckster. - Az isten szerelmére, valaki hív-jon orvost!

Senki sem lá thatta a gyilkossá got, hiszen zsú folt helyen, nagy tö megben kö vették el.

Ha valaki mégis figyelné a termet a kamer-

á kon á t, sok mindent õ sem lá thatott.

Willis Bruckster gyorsan letérdelt Michael Evans mellé, és megnézte a pulzusá t, de nem
érezte a szívverését.

Vékony réteg nedvesség borította az á ldozat orrá t, ajká t és á llá t, ez azonban csak az
á rtalmatlan vivõ anyag volt, amely a toxint szá llította. Maga a méreg má r á tjá rta az á ldozat
testét, elvégezte a dolgá t, és kezdett le-bomlani a szervezetben elõ forduló

402
vegyü letekké, amelyek nem keltenek gyanú t késõ bb sem, amikor a halottkém a tö r-
vényszéki vizsgá lat eredményeit ellenõ rzi.

Néhá ny má sodperc mú lva a vivõ anyag is elpá rolog, és nem marad utá na semmi, ami
felkelthetné az orvos figyelmét, aki elõ szö r vizsgá lja majd meg a halottat.

Ekkor egy egyenruhá s biztonsá gi õ r verekedte á t magá t a kívá ncsiskodó k tö megén, hogy
megnézze, mi tö rtént.

• Ú risten, hiszen ez Mike Evans! Mi tö rtént?

• Nem vagyok orvos - mondta Bruckster -, de ú gy tû nik, szívinfarktusa van. Ú gy dõ lt el, mint
egy zsá k.

Az õ r is megtapogatta a csukló já t, de nem érezte a pulzust. Elkezdte az élesztést, de

hamarosan feladta.

• Azt hiszem, reménytelen.

403

• Hogy lehet szívinfarktusa valakinek ilyen fiatalon? - kérdezte Bruckster. -

Jézusom, sosem tudhatja az ember, mi tö rténik vele egyik pillanatró l a má sikra.

• Így igaz - bó lintott az õ r.

A szá lloda orvosa szívrohamot fog megá llapítani, nagy való színû séggel a halottkém is, és ez
fog á llni a halotti bizonyítvá nyban is a halá l okaként.

Végrehajtotta a tö kéletes gyilkossá got.

Willis Bruckster elmosolyodott.

Huszonnégy

Harold Kennebeck bíró nak az volt a hob-bija, hogy ü vegpalackokba épített néhá ny
rendkívü l finoman kidolgozott hajó t. Dolgozó szobá já nak falá n mindenhol ilyen

404

palackokat lehetett lá tni. Volt kö zö ttü k XVII.

szá zadi holland naszá d, nagy négyá rbocos szkú ner, valamint egy XVI. szá zadi svéd carvel.
Mind- egyiket kü lö nleges gonddal és kézü gyességgel

hozta létre, s nagy figyelmet fordított a palackok alakjá ra és színére is, így há t minden
alkotá sa való di mû remek volt a maga nemében.
Kennebeck az egyik vitrin elõ tt á lldogá lt, és egy XVIII. szá zad végérõ l szá rmazó francia
fregattot nézegetett. Á m nem a hajó tö rténetén elmélkedett kö zben, hanem az Evans-ü gy
legú jabb fejleményein. Az a lá tvá ny, amit hajó i nyú jtottak a lezá rt ü ve-gekben, mindig
megnyugtatta; szívesen nézegette õ ket, ha gondja volt, vagy a szoká sosná l idegesebb
hangulat lett ú rrá rajta. A modellek megnyugtattá k, és ez az á llapot lehetõ vé tette szá má ra,
hogy mindig a lehetõ legjobb teljesítményt nyú jtsa.

405

Minél tová bb gondolkodott, anná l kevésbé volt meggyõ zõ dve arró l, hogy az Evans nevû nõ
tudja az igazsá got a fiá ró l. Ha a Pandora-terv egyik résztvevõ je beszá molt volna neki arró l,
hogy mi tö rtént a busznyi cserkészfiú v-al, biztosan nem ilyen hidegvérrel reagá lt volna a
hírre, hanem rémü letében és elsõ dü hében azonnal a rendõ rségre rohant volna.

Ehelyett azonban Elliot Strykerhez ment.

Volt ebben valami kü lö nö s paradoxon. A nõ ú gy viselkedett, mintha nem tudná az

igazsá got, má srészt viszont Strykert megbízta azzal, hogy nyittassa fel a fiú sírjá t, ami arra
utalt, hogy valamit mégis tud.

Ha Strykernek hinni lehetett, a nõ cseleke-deteit pusztá n az érzelmei mozgatjá k. Az ü gyvéd

szerint Mrs. Evansnek bû ntudata volt amiatt, hogy nem volt bá torsá ga megnézni a fia
megcsonkított holttestét a temetés elõ tt.

406

Ú gy érezte, elá rulta a fiú t, mert nem adta meg neki a halottaknak já ró végtisztességet.

Bû ntudata fokozatosan komoly lelki problémá vá alakult, á llandó an ideges volt, és szö rnyû
á lmok gyö tö rték minden éjszaka.

Legalá bbis Stryker ezt á llította.

Kennebeck pedig hajlott rá , hogy higgyen neki. A tö rténetben természetesen szerephez

jutott a véletlen is, de nem minden véletlen-nek kell jelentõ séget tulajdonítani. Ez
olyasvalami volt, amit az ember hajlamos elfelejteni, ha az egész életét a hírszerzésnél
tö ltö tte. Christina Evans való színû leg egyá ltalá n nem kételkedett a baleset hivatalos
magyará zatá ban; feltehetõ en semmit sem tudott a Pandora-tervrõ l, amikor az exhumá lá st
kérte, idõ zítése azonban a lehetõ legrosszabb volt.

Ha a nõ tényleg nem ismerte az akció részleteit, a Há ló zat felhaszná lhatta volna a volt férjét
és a jogrendszert, hogy késleltesse

407

a sír felnyitá sá t. Idõ kö zben a Há ló zat ü gyn-

ö kei kerestek volna egy fiú holttestet, amelyik épp olyan á llapotban volt, mint Dannyé, ha
egy éven á t koporsó ba zá rva fekszik. É jszaka titokban felnyitottá k volna a sírt, amikor a
temetõ zá rva van, hogy kicseréljék a koporsó ban levõ kö veket a fiú maradvá nyaira, aztá n
megengedték volna a bû ntudattó l szenvedõ anyá nak, hogy egyetlen, megkésett pillantá st
vessen fia holttestére.

Igen ö sszetett mû velet lett volna, kö nnyen felfedezhették volna õ ket, viszont nem já rt volna
emberá ldozattal.

Sajnos azonban George Alexander, a Há ló zat nevadai irodá já nak vezetõ je nem volt
tü relmes ember, sõ t nem rendelkezett olyan képességekkel sem, hogy megá llapítsa a nõ
való di indítékait. Mindig a legrosszabbat feltételezte, és ebbõ l kiindulva cselekedett.
Amikor Kennebeck beszá molt Alexandernek Elliot Stryker exhumá lá si

408

kérvényérõ l, az iroda vezetõ je rendkívü l in-dulatosan reagá lt. Azonnal megtervezte, hogy
tegyék el ú gy Strykert lá b aló l, hogy ö ngyilkossá gnak tû njö n. A nõ nek pedig balesetnek
á lcá zott gyilkossá got tervelt ki, a férjet pedig szívinfarktus fogja elvinni. A sietve
megszervezett gyilkossá gi akció k kö zü l azonban kettõ kudarccal végzõ dö tt, Stryker és a nõ
eltû nt. Most az egész Há ló zat nyakig ü l a slamasztiká ban.

Kennebeck elfordult a francia fregattó l, és azon kezdett gondolkodni, hogyan tudna

megszabadulni a Há ló zattó l, mielõ tt az végképp ö sszeomlik. Ekkor azonban George
Alexander lépett be a dolgozó szobá ba a fö ld-szinti elõ térbe nyíló ajtó n á t. Az iroda vezetõ je
karcsú , elegá ns, á polt és jó l ö ltö zö tt fér-fi volt. Gucci cipõ t, drá ga ö ltö nyt, selyemin-get és
arany Rolex karó rá t viselt. Barna haja a halá ntéká n má r õ szü lt. Hideg zö ld szemei -

ha az ember alaposan megfigyeli - igencsak fenyegetõ ek voltak.

409

Kennebeck ö t éve ismerte Alexandert, elsõ pillanattó l kezdve megvetette a férfit, és azt
gyanította, hogy ez az érzés kö lcsö nö s.

A kö ztü k feszü lõ ellenszenv részben abbó l fakadt, hogy teljesen eltérõ volt a csalá di
há tterü k, de mindketten bü szkék voltak szá rmazá sukra, és megvetették a má sikét.

Harry Kennebeck szegény csalá dbó l szá rmazott, és sajá t erejébõ l jutott el oda, ahol most
tart. Alexander egy elõ kelõ pennsylvaniai csalá d ivadéka volt, akik má r szá zö tven éve
gazdagsá gban és hatalomban éltek. Kennebeck ö nerejébõ l emelkedett fel a szegénységbõ l
kemény munká já nak és hatalmas elszá ntsá gá nak kö szö nhetõ en, Alexander azonban
semmit sem tudott a kemény munká ró l; ú gy emelkedett fel, hogy kö zben a kisujj á t sem
kellett megmozdítania.
Kennebecket leginká bb Alexander képmutatá sa bosszantotta. Az egész csalá dban mindenki
á lszentként viselkedett. A

410

tá rsadalmilag fontos szerepet betö ltõ Alexanderek bü szkék voltak a kö zszolgá latá ért
végzett tevékenységü kre. Kö zü lü k tö bben is elindultak az elnö kségért, magas pozíció t
tö ltö ttek be a szö vetségi kormá nyzatban; néhá nyan az elnö k kabinetjében is dolgoztak, bá r
egyikü k sem tett semmit azért, hogy vá lasztott pozíció t szerezzenek. A híres pennsylvaniai
Alexandereket mindig a kisebbségi jogok élharcosá nak ismerték, akik kü zdö ttek az egyenlõ
jogokért és a halá lbü ntetés megszü ntetéséért. A csalá d jó néhá ny tagja azonban titokban az
FBI-nak, a CIA-nak, vagy má s hírszerzõ és rendészeti ü gyn-

ö kségeknek dolgozott, gyakran ugyanannak a szervezetnek, amelyet nyilvá nosan bírá ltak
és ó csá roltak. Ma George Alexander volt az orszá g elsõ titkosrendõ rségének nevadai fõ nö ke
- á m e tény cseppet sem okozott zavart liberá lis lelkiismerete szá má ra.

Kennebeck ezzel szemben szélsõ séges politikai nézeteket vallott. Meggyõ zõ déses

411

fasiszta volt, és ezt nem is szégyellte. Fi-atalemberként, amikor elindult karrierje a

hírszerzõ szolgá latokná l, Harry meglepõ dve tapasztalta, hogy a kémiparban nem mindenki
osztozott az ultrakonzervatív politikai nézetein. Õ ugyanis azt vá rta tá rsaitó l, hogy
hazá jukhoz hû séges jobboldaliak legyenek, de minden kémszervezetben vannak
baloldaliak is. Harry végü l rá jö tt, hogy a szélsõ jobb és a szélsõ bal nézeteket valló knak van
két, alapvetõ en azonos céljuk: rendet kívá ntak tenni a tá rsadalomban, és central-izá lni
akartá k a lakossá g irá nyítá sá t, az élen egy erõ s kormá nyzattal. Bizonyos részletek-ben
természetesen eltértek a nézeteik, de a lényegi dolgokban egyetértettek.

Nekem legalább õszinték az indítékaim, gondolta Kennebeck, ahogy Alexandert figyelte.

Nyilvánosan is ugyanazt mondom, amit gondolok, õ azonban erre nem képes.

Nem vagyok képmutató. Egyáltalán nem

412

hasonlítok Alexanderre. Micsoda egy po-jáca! Egy Janus-arcú szemét!

• É pp most beszéltem azokkal, akik Stryker há zá t figyelik - mondta Alexander. - A férfi még
nem kerü lt elõ .

• Megmondtam, hogy nem megy vissza.

• Elõ bb vagy utó bb megteszi.

• Nem hinném, csak akkor fog visszatérni, ha a felhajtá snak vége. Addig pedig elrejtõ zik
valahol.

• Való színû leg felkeresi a rendõ rséget, és akkor el tudjuk kapni.

• Ha biztos lenne abban, hogy szá míthat a rendõ rö k segítségére, má r régen bekopogtatott
volna hozzá juk - mondta Kennebeck -, de eddig még nem tette, és szerintem nem is fogja.

Alexander az ó rá já ra pillantott.

413

• Nos, azért lehet, hogy ide még beu-grik. Biztosan van egy pá r kérdés, amit szívesen
feltenne neked.

• Egyetértü nk, a fejemet akarja - felelte Kennebeck. - De ma este má r biztosan nem jö n. Arra
még egy ideig nem kerü l sor. Tudja, hogy vá runk rá , és ismeri a já tékszabá lyokat is, hiszen
régen õ maga is benne volt.

• Az régen volt - mondta Alexander tü relmetlenü l. - Má r tizenö t éve civil, nincs edzésben.
Lehet, hogy akkor nagyon sikeresen mû kö dö tt, de má ra biztosan berozsdá sodott.

• É n is ezt pró bá ltam elmagyará zni neked - mondta Kennebeck há trasö pö rve õ sz hajá t. -
Elliot nem hü lye. Õ volt a legjobb és legtehet-ségesebb fiatal tiszt, aki valaha alat-tam
szolgá lt. Szü letett hírszerzõ volt má r akkor is, amikor még fiatal és viszonylag
tapasztalatlan volt. Lehet,

414

hogy má r nem olyan fiatal, de attó l még ugyanolyan briliá ns lehet, sõ t talá n még jobb is.

Alexander nem akarta ezt hallgatni. Bá r két talá lata az elõ bb nem ért célba, igyekezett
magabiztosnak lá tszani. Meg volt gyõ zõ dve ró la, hogy végü l mégis õ nyer.

Mindig olyan átkozottul magabiztos, gondolta Kennebeck. Pedig erre rendszerint semmi oka
nincs. Ha tisztában lenne a saját hibáival, a rohadékot összenyomná a saját hatalmas
egójának a súlya!

Alexander odasétá lt a nagy juharfa asztalhoz, és leü lt mö gé, Kennebeck székébe.

A bíró kívá ncsian figyelte.

Alexander ú gy tett, mintha nem lá tná Kennebeck zavará t.

415
• Még az éjszaka megtalá ljuk Strykert és a nõ t, ebben egészen biztos vagyok. Mindent az
ellenõ rzésü nk alatt tartunk. Minden hotelbe és motelbe kü ldtü nk embereket.

• Micsoda idõ pazarlá s! - mondta Kennebeck. - Elliot tú l okos, hogy be-sétá ljon egy
szá llodá ba, és beírja nevét a vendégkö nyvbe. Egyébként is annyi szá lloda van Las Vegasban,
mint égen a csillag.

• Tisztá ban vagyok a feladat nehéz-ségeivel - szó lalt meg Alexander -, de talá n szerencsénk
lesz. Kö zben ellenõ rizzü k Stryker munkatá rsait is a cégnél, a bará tait, bará tnõ it, bá rkit,
akinél meghú zhatja magá t.

• Nincs elég embered - mondta a bíró . -

Miért nem lá tod be? Sokkal megfon-toltabban kéne haszná lnod az embereket. Felapró zod
magadat.

Helyesebb volna...

416

• Itt én, hozom a dö ntéseket - szó lt kö zbe Alexander hû vö sen.

• É s a reptér?

• Ellenõ rizzü k - igyekezett megnyugtatni Alexander. - Minden induló já rat utas listá já t
megnézzü k. - Alexander felemelt az asztalró l egy elefá ntcsontnyelû levélnyitó t, és forgatni
kezdte a kezében. - Egyébként sem szá mít, ha egy kicsit felapró zó dunk, mert má r tudom,
hol kapjuk el Strykert. Itt. Itt, ebben a há zban.

Ezért vagyok én is még mindig itt.

Tudom, hogy szerinted nem fog idejö nni, de régen mégis csak te voltá l a mentora, akit
tisztelhetett, akitõ l olyan sokat tanult, és aki most elá rulta.

Meg fog lá togatni, hogy szembenézzen veled, bá r tudja, hogy veszélyes. Szerintem így lesz.

417

• Nevetséges - mondta Kennebeck keserû en. - A kapcsolatunk sosem volt olyan...

• Ismerem az emberi természetet -

mondta Alexander, bá r õ volt a legfelü letesebb és legkevésbé elemzõ természetû ember,

akit Kennebeck ismert.

Mostanában nincsenek kiemelkedõ tehetségek a hírszerzés világában, gondolta kedvetlenül.

Kennebeck dü hö sen fordult ú jra a francia fregattot tartalmazó palack felé. Hirtelen valami
fontos jutott eszébe Elliot Strykerrõ l.

• Elliot repü lõ t is vezet. Sajá t gépe van.

Alexander arca elkomorult.

• A kis gépeket is ellenõ rzik a reptéri emberek? - kérdezte Kennebeck.

418

• Nem. Csak a menetrendszerinti és charter já ratokat.

• Az baj.

• Biztosan sö tétben szá ll fel - mondta Alexander. - Gondolod, hogy erre is van jogosítvá nya?
A legtö bb ü zletem-ber és hobbipiló ta csak nappali repü lésre kapott engedélyt.

• Nem tudom, de jobb, ha kapcsolatba lépsz a reptériekkel - felelte Kennebeck. - Má r elõ re

sejtem, mit fognak mondani. Fogadni mernék, hogy Elliot megló gott elõ lü k.

***

A Cessna Turbo Skylane RG két mérfö ld-del a Nevadai-sivatag fö lö tt hasított a sö tét

égbolton.

419

• Elliot, ne haragudj, hogy belerá ngat-talak ebbe - mondta Tina.

• Nem kedveled a tá rsasá gomat? -

kérdezte férfi.

• Tudod, mire gondolok. Annyira sajná lom.

• Egyébként nem rá ngattá l bele semmibe. Magamtó l dö ntö ttem ú gy, hogy segítek a
kihantolá sban, és ekkor zav-arodtak ö ssze a dolgok. Nem a te hibá d.

• Mégis, menekü lnö d kell, miattam.

• Ugyan! Nem tudhattad, hogy így alakulnak a dolgok, miutá n Kennebeckkel beszéltem.

• Akkor is lelkiismeret-furdalá som van.

• Ha nem engem bízol meg, talá lsz egy má sik ü gyvédet, aki talá n nem bá nt volna el Vince-
szal. Akkor pedig most mindketten halottak lennétek. Ha te-há t innen nézzü k a helyzetet,
végü l is elég jó l alakultak a dolgok.
420

• Ez igaz, és én annyira ö rü lö k, hogy téged vá lasztottalak, és nem má st -

mondta Tina.

A Cessna ekkor légö rvénybe kerü lt, és hirtelen szá z métert zuhant, majd lassan visszatért a
megfelelõ magassá gba.

• Mit mondjak? Szaká csnak elég jó vagy, de piló tá nak! - szó lalt meg kis idõ mú lva Tina.

• Ezért nem én vagyok a felelõ s.

• Mikor érü nk Renó ba?

• Kb. nyolcvan perc mú lva.

***

George Alexander letette a telefont. Még mindig Kennebeck székében ü lt. - Stryker és a nõ
tö bb mint két ó rá val ezelõ tt szá lltak fel a McCarran nemzetkö zi repü lõ térrõ l.

421

A Cessná val mentek, és Flagstaff irá nyá ba indultak.

• Arizoná ba? - torpant meg a bíró já rká lá s kö zben.

• Csak ezt az egy ilyen nevû helyet ismerem. De mi a fenének mennének Arizoná ba?

• Való színû leg nem oda mentek -

mondta Kennebeck. - Azt hiszem, Elliot hamis ú ti célt adott meg, hogy megtévesszen
minket. - Kennebeck hatá rozott bü szkeséget érzett Stryker furfangossá ga miatt.

• Ha való ban Flagstaff felé indultak -

mondta Alexander -, mostanra má r le kellett szá llniuk. Felhívom az ottani repü lõ tér
éjszakai szolgá latá t, há tha tudnak valamit mondani. Majd azt mondom, hogy az FBI-tó l
vagyok.

Mivel a Há ló zat hivatalosan nem létezett, nem haszná lhatta nyíltan a hatalmá t

422

informá ció szerzésre, ezért ü gynö keik rendszeresen az FBI embereiként mutatkoztak be,
sõ t még hamisított igazolvá nyaik is voltak.
Amíg Kennebeck arra vá rt, hogy Alexander befejezze a reptéri ü gyelettel folytatott
beszélgetést, egy ú jabb palack elé lépett.

É letében elõ szö r fordult elõ vele, hogy a hajó modellek lá tvá nya nem nyugtatta meg.

Tizenö t perc mú lva Alexander letette a telefont.

• Stryker nem érkezett meg a flagstaffi reptérre, sõ t a légtérben sem azonosítottak hozzá
hasonló piló tá t.

• A megadott ú ti cél tehá t hamis volt.

• Hacsak nem zuhant le ú tkö zben -

mondta Alexander reménykedve.

Kennebeck elmosolyodott.

423

• Nem zuhant le, erre fogadni mernék.

De akkor hová mehetett?

• Talá n az ellenkezõ irá nyba - felelte Alexander. - Dél-Kalifornia felé.

• Igen. Los Angelesbe?

• Vagy Santa Barbará ba. De mehetett aká r Burbankbe, Long Beachre, Ontarió ba, Grange
Countyba. Elég sok reptér van arrafelé, ahová egy kis Cessná val is el lehet jutni.

Egy darabig szó tlanul gondolkodtak, majd Kennebeck így szó lt:

• Szerintem Renó ba mentek.

• Az elõ bb még olyan biztos voltá l abban, hogy nem tudnak semmit a Sierra-beli
laborató riumokró l -

mondta Alexander. - Meggondoltad magad?

• Nem, de azt hiszem, elkerü lhetted volna a likvidá lá si parancsok ki-adá sá t. Nem a
hegyekbe mennek,

424

mert nem tudjá k, hol vannak a laborok. Nem tudnak tö bbet a Pandora-tervrõ l, mint akkor,
amikor elolvastá k a Vince Immelmanntó l elvett kérdések listá já t.
• É s miért pont Reno?

• Mivel megpró bá ltuk megö lni õ ket, má r tudjá k, hogy a hegyi balesetrõ l kö zö lt tö rténet
nem igaz. Tudjá k, hogy valami nincs rendben a kisfiú holttestével. Tudjá k, hogy ezért nem
engedtü k, hogy megnézzék, így má r csak azért is meg akarjá k nézni. Talá n engedély nélkü l
is készek lennének kihantolni, de mivel figyeljü k a temetõ t, nem tudnak elég kö zel jutni
hozzá . Stryker pedig tudja, hogy figyeljü k. Ha tehá t nem képesek kinyitni a sírt, hogy
megnézzék Danny Evans holttestét, vajon mi lesz a kö vetkezõ lépésü k? Beszélnek azzal az
emberrel, aki feltehetõ leg utoljá ra

425

lá tta a fiú t még a koporsó lezá rá sa elõ tt, és megkérik, hogy részletesen mondjon el mindent
a fiú á llapotá ró l.

• Renó ban Richá rd Pannafin a halottkém. Õ adta ki a halotti bizonyítvá nyt is - mondta
Alexander.

• Nem fogjá k felkeresni, mert ú gy gondoljá k, hogy õ is benne van az ü gyben.

• Ami igaz is.

• Ezért inká bb a temetkezési vá llalkozó hoz mennek, aki a fiú holttestét készítette elõ a
temetésre.

• Bellicostihoz.

• Szó val ez a neve?

• Igen, Luciano Bellicosti - mondta Alexander. - Ha való ban az a szá ndékuk, hogy
meglá togatjá k, akkor lá tható an meg sem pró bá lnak bujká lni, és nem a sebeiket nyalog-
atjá k, mint ahogy hittü k, hanem ellentá madá st indítanak!

426

• Ennyit arró l, hogy Stryker katonai hírszerzõ i képességei elhalvá nyultak -

jegyezte meg Kennebeck. - Errõ l be-széltem az elõ bb. Hidd el, hogy nem lesz kö nnyû
elkapni. Az egész Há ló zatot is képes lenne tö nkretenni, ha lehetõ sége lenne rá , és
nyilvá nvaló an a nõ sem szalad el a probléma elõ l.

Sokkal ó vatosabban kell utá nuk menni. Mi a helyzet Bellicostival?

Tartani fogja a szá já t?

• Nem tudom - vá laszolt Alexander zavartan. - A kezü nkben van. Olasz emigrá ns, má r
nyolc-kilenc éve itt élt, amikor á llampolgá rsá gért folyamodott. Még nem kapta meg a
papírjait, amikor rá jö ttü nk, hogy szü kségü nk van egy együ ttmû kö dõ temetkezési
vá llalkozó ra. Befagy-asztottuk a Bevá ndorlá si Hivatalhoz benyú jtott kérelmét, és
megfenye-gettü k, hogy kitoloncoltatjuk, ha nem

427

teszi, amit mondunk. Ez persze nem tetszett neki, de az á llampolgá rsá g elég nagydolog
ahhoz, hogy ezzel zsaroljuk. Ezzel együ tt nem hiszem, hogy

megbízhatná nk benne.

• Pedig ez most igen fontos ü gy -

mondta Kennebeck. - Ú gy tû nik, Bellicosti tú l sokat tud ró la.

• Akkor végeznü nk kell vele - szó lt Alexander.

• Majd, még ne most. Ha tú l sokan halnak meg egyszerre, azzal fö lö slegesen magunkra
vonná nk a figyelmet...

• Nem szabad vá llalnunk a rizikó t -

jelentette ki Alexander hatá rozottan.

- El kell intéznü nk õ t is és a halottké-

met is, hogy eltü ntessü k a nyomokat.

- Alexander a telefon utá n nyú lt.

• Nem kéne ilyen drasztikus lépéseket tennü nk, amíg nem tudjuk biztosan, hogy Stryker

428

való ban Reno felé tart. Ez pedig csak akkor derü l ki, ha a gép ott szá ll le.

• De ha vá runk, ú jabb lehetõ séget kapnak, hogy még elõ bbre jussanak -

á llapította meg Alexander a telefon-nal a kezében.

• Azért van mó d arra, hogy kiderítsü k, való ban Reno felé tartanak-e. Amikor odaérnek,
autó t kell bérelniü k, amit nyilvá nvaló an elõ re megrendeltek, és a reptéren veszik á t -
mondta Kennebeck.

Alexander bó lintott.

• Akkor végigtelefoná ljuk az autó bérléssel foglalkozó cégeket a renó i reptéren.

• Nem szü kséges telefoná lni. A szá mító gépesek kö zö tt biztosan akad egy-két ü gyes
kó dfeltö rõ , aki be tud jutni az adatá llomá nyaikba.

429

Alexander felhívott egy szá mot, és kiadta az utasítá st.

Tizenö t perc mú lva a szá mító gépes ü gy-osztá lyró l hívá s érkezett. Jelentésü k szerint Elliot
Stryker bérelt egy autó t a renó i reptéren, amit késõ éjjel fog á tvenni. A gépe valamivel éjfél
elõ tt fog leszá llni.

• Ezt egy kicsit elkapkodta - jegyezte meg Kennebeck -, pedig eddig kifejezetten ü gyes volt.

• Mert azt hiszi, hogy Arizoná val vagyunk elfoglalva, nem Renová l.

• Akkor sem volt kö rü ltekintõ - á llapította meg Kennebeck

elkeseredve. - Kettõ s elterelést kellett volna beépítenie, hogy védje magá t.

• Ugye, megmondtam? - szó lt Alexander gonosz mosollyal az arcá n. - Má r nem olyan

á tgondolt, mint régen.

430

• Ne kezdjü nk el idõ elõ tt ká rogni -

mondta Kennebeck. - Még nem kaptuk el.

• De el fogjuk - jelentette ki Alexander, aki idõ kö zben visszanyerte az ö nbizalmá t. - A renó i

embereknek gyorsan kell cselekedniü k, de meg tudjá k oldani. Nem hiszem, hogy jó ö tlet
lenne pont egy olyan zsú folt helyen lecsapni rá juk, mint amilyen a reptér.

Sõ t azt sem tartom helyesnek, ha azonnal rá juk tapadunk, amint odaérnek. Stryker persze
szá mítani fog erre, de ha mégsem kö veti senki, talá n bá trabb lesz, és elkö vet valamilyen
hibá t.

• Oda kell érnü nk a kö lcsö nzõ be, mielõ tt Elliot á tvenné az autó t, ez a lényeg. Tegyenek az
autó ra egy jeladó t, amivel tá volró l is lehet kö vetni

- szó lalt meg Kennebeck.

431

• Megpró bá ljuk - mondta Alexander. -

Má r nincs egy ó rá nk sem, nem tudom lesz-e erre idõ nk. De ha nem sikerü l a jeladó t
elhelyezni, akkor sincs baj, mert tudjuk, hová mennek, így csak kiiktatjuk Bellicostit, és
csapdá t á llítunk nekik a temetõ nél.
Alexander felkapta a telefont, és a Há ló zat renó i irodá já t hívta.

Huszonöt

Renó ban, amely a vilá g legnagyobb kisvá rosá nak nevezte magá t, így éjféltá jt mínusz hat fok
kö rü li hõ mérséklet volt. A szélben hó pelyhek tá ncoltak.

Elliot ö rü lt, hogy vastagabb kabá tokat is vettek, mielõ tt Las Vegasbó l elindultak, bá r

432

kesztyû re is szü ksége lett volna, mert nagyon fá zott a keze.

Bedobta kö zö s bõ rö ndjü ket a bérelt Chevrolet csomagtartó já ba, aztá n lecsukta a

csomagtartó fedelét, és kö rü lnézett a havas parkoló ban. A parkoló autó kban nem lá tott
senkit, és most nem is érezte ú gy, hogy valaki figyeli.

Amikor a Cessná val leszá lltak, szokatlan zsú foltsá got tapasztalt a kifutó pá lyá n, és a
magá ngépek parkoló já ná l is - gyanú s kü lsejû já rmû veket és szokatlanul nagyszá mú fö ldi
személyzetet lá ttak -, de ezenkívü l semmi rendkívü lit nem vett észre. Aztá n, amikor alá írta
a bérelt autó papírjait, és felvette a kulcsokat az éjszakai ü gyeletesnél, mégis ú gy dö ntö tt,
hogy az egyik kezét inká bb a kabá tja zsebében tartja, és megmarkolta a Vince-tõ i Las
Vegasban elvett fegyvert. Azonban nem tö rtént semmi.

433

Remélte, hogy a hamis ú ti cél megadá sá v-al elterelte magukró l ü ldö zõ ik figyelmét.

Most odalépett a vezetõ ü lés ajtajá hoz, és be-szá llt a Chevybe, ahol Tina éppen a fû tést
kapcsolta be.

• Mindjá rt megfagyok - jelentette ki Tina.

Elliot a ventilá tornyílá s elé tartotta a kezét.

• Há l' istennek, má r kezd melegedni.

Kivette kabá tja zsebébõ l a pisztolyt, és a két ü lés kö zé tette.

• Gondolod, hogy ilyen késõ n is elmehetü nk Bellicostihoz? - kérdezte Tina.

• Persze. Nincs még olyan késõ .

Egy reptéri telefonfü lkében Tina kikereste Luciano Bellicosti címét és telefonszá má t. Az

434
autó kö lcsö nzõ ben az ü gyeletes pontosan tudta, hogy hol van a hely, és készséggel ú t-
baigazította õ ket, sõ t be is jelö lte a legrö videbb utat a vá rosi térképen.

Elliot felkapcsolta a belsõ vilá gítá st, és megnézte a térképet, majd á tadta Tiná nak.

• Azt hiszem, kö nnyedén odatalá lok.

Ha mégis eltévednék, te leszel a navigá tor.

• Igenis, kapitá ny.

A férfi kikapcsolta a vilá gítá st, és a sebességvá ltó felé nyú lt.

Ebben a pillanatban a vilá gítá s ú jra felkapcsoló dott. Elliot és Tina egymá sra néztek. A férfi
ú jra lekapcsolta a lá mpá t, amely szinte azonnal visszakapcsoló dott.

• Kezdõ dik - mondta Tina.

435

Megszó lalt a rá dió , amelynek digitá lis á llomá skeresõ je vá gtá zni kezdett a frekvenciá k
kö zö tt. Zene, reklá mok és DJ-k hangja hallatszott a hangfalakbó l iszonyatos hangerõ vel.

• Danny az! - szó lalt meg Tina.

Beindultak az ablaktö rlõ k, elképesztõ sebességgel vá gó dtak jobbró l balra, és vissza.

Az autó reflektorai olyan gyorsan kapcsol-tak ki és be, mint egy diszkó ban a stroboszkó p, s
kö zben a levegõ egyre hû vö sebb lett, és percrõ l percre tová bb hû lt.

Elliot egyik kezét a fû tés kivezetõ je elé tette. Erezte, hogy a meleg még á ramlik rajta kifelé,
a levegõ hõ mérséklete azonban egyre csak esett.

Kivá gó dott a kesztyû tartó fedele, majd a hamutartó is kicsú szott a helyérõ l.

436

Tina tiszta szívbõ l nevetni kezdett.

Elliot megdö bbent a nevetés hangjá tó l, de kénytelen volt elismerni, hogy nem érzett
semmiféle veszélyt a szellem jelenlétében.

É pp ellenkezõ leg. Õ is érezte, hogy most egy vidá m bemutató , egy meleg ü dvö zlés tanú ja, és
hogy a gyermek-szellem izgatott fogadtatá sá t élvezik. Kellemes borzongá st érzett.

• Jö vü nk, Danny! - mondta Tina lelkesen. - Remélem, hallasz, kicsim!

Eljö ttü nk érted!

A rá dió és a belsõ vilá gítá s kikapcsoló dott.

Az ablaktö rlõ mozgá sa leá llt, és a reflektorok fénye sem vilá gított má r. Nyugalom szá llta
meg a Chevy belsejét. Csend.

Az autó ban ú jra melegedni kezdett a levegõ .

437

• Miért lesz mindig hideg, amikor haszná lja a képességét? - kérdezte Elliot.

• Fogalmam sincs. Lehet, hogy ú gy tud tá rgyakat mozgatni, hogy a hõ energiá t hasznosítja,
de lehet, hogy egész má sró l van szó . Talá n sosem tudjuk meg. Sõ t lehet, hogy õ maga sem
érti, de nem is lényeges. Csak az szá mít, hogy az én Dannym él! Most má r nincs kétségem

felõ le. A kérdésedbõ l ú gy érzem, hogy má r te is elhiszed, amit gondolok.

• Igen - mondta Elliot, igaz, meglepõ dö tt sajá t á talakulá sá tó l. - Igen, elhiszem, hogy van
igazsá g abban, amit mondasz.

• Ö rü lö k.

• Való színû leg tényleg valami rendkívü li tö rtént azzal a cserkészc-sapattal, a fiad pedig
talá n még anná l is há tborzongató bbat élt á t.

438

• De legalá bb nem halt meg - mondta Tina.

Elliot ö rö mkö nnyeket lá tott Tina szemeiben.

• Tina, jobb, ha egyelõ re nem éled bele magad tú lzottan ebbe a dologba.

Nagyon hosszú utat kell még megtennü nk addig. Azt sem tudjuk, hol van Danny, és milyen
á llapotban lehet.

Egy csomó akadá lyon á t kell verekednü nk magunkat, hogy megtalá ljuk és visszahozzuk õ t.
Még az is lehet, hogy nem jutunk el hozzá élve.

Maguk mö gö tt hagytá k a repteret, és amennyire meg tudtá k á llapítani, senki sem kö vette
õ ket.
Huszonhat
439

Dr. Carlton Dombeyt idõ nként hatalmá ba kerítette a klausztrofó bia, ahogyan most is.

Ú gy érezte, hogy élve nyeli el a pokol sö tét bugyra.

Mélyen, egy Sierrá ban épített titkos létesítmény gyomrá ban, há rom emelettel a fö ld felszíne
alatt ü ldö gélt egy zsú folt helyiségben, ami csak erõ sítette a rossz érzését.

Az alacsony mennyezetet szivacsos, sá rgá s hangszigetelõ anyag borította, amitõ l a terem

olyan volt, mintha egy élõ lény gyomrá ban lenne. Neoncsö vek hideg fénye vilá gította meg a
szá mító gépeket és az ú jsá gokkal, ak-tá kkal teli munkaasztalokat.

A nyugati fal kö zepét, a helyiség bejá ratá v-al szemben egy 2x1 méteres ablak tö rte meg,
amelynek tú loldalá n egy má sik, kisebb helyiség volt. A nyílá s légmentesen zá ró dott, és ú gy
tervezték, hogy mindent kibírjon, a lö véstõ l a fö ldrengésig, így gyakorlatilag sérthetetlen
volt.

440

Mivel a kinti helyiségben dolgozó k szá má ra fontos volt, hogy zavartalan belá tá suk legyen a
belsõ terembe, mindkét szobá ban mennyezeti ventilá torok kavartá k a levegõ t. A
szellõ zõ rendszer azonban ebben a pillanatban nyilvá nvaló an nem mû kö dö tt, mert az ablak
nagy részét jég borította.

A gö ndö r hajú , dú s bajuszú dr. Carlton Dombey ennél az ablakná l á llt, és izgatottan nézett
az ü vegen. Bá r klausztrofó biá s roham-mal kü szkö dö tt, pró bá lta elhinni, hogy a mennyezet
nem akarja ö sszenyomni. Sajá t pá nikrohama sokkal kevésbé aggasztotta, mint az, ami az
ablak tú lsó oldalá n tö rtént.

A barna hajú dr. Aaron Zachariah, aki valamivel fiatalabb volt Dombeyná l, most izgatottan
hajolt az egyik szá mító gép fö lé, hogy leolvassa a monitoron vá gtá zó adatokat.

441

• A hõ mérséklet má sfél fokkal csö kkent az elmú lt percben - mondta Zachariah aggó dva. - Ez
nem tehet jó t a fiú nak.

• Tö bbszö r megtö rtént má r, de sosem zavarta - mondta Dombey.

• Tudom, de...

• Ellenõ rizd az életjeleit.

Zachariah egy má sik szá mító géphez lé-

pett, amely Danny Evans szívritmusá t, vérnyomá sá t, testhõ mérsékletét és agyhullá m-

tevékenységét mutatta.

• A szívritmus normá lis, talá n kicsit lassú bb, mint korá bban. A vérnyomá s rendben. A
testhõ mérséklete vá ltozatlan, de az EEG-n van valami furcsa.

• A hideg idõ szakok alatt mindig tö rténik valami - mondta Dombey. -

A komputer mindig furcsa agyhullá m-tevékenységet mutat

442

ilyenkor, de semmi nem utal arra, hogy baj lenne.

• Ha bent hosszú idõ re lehû l a levegõ , be kell mennü nk, hogy á tkö ltö ztessü k egy má sik
kamrá ba - mondta Zachariah.

• Nincs má sik helyiség - felelte Dombey -, a tö bbi tele van kísérleti á llatokkal, és minden
kísérletü nk a felénél tart.

• Akkor az á llatokat kö ltö ztetjü k ki, most a kö lyö k sokkal fontosabb. Tö bb adatra lesz
szü kségü nk ró la.

Õ azért fontosabb, mert ember, nem azért, mert adatokat szolgáltat, gondolta Dombey
dü hö sen, de hangosan nem mondta ki, mert akkor á ruló nak bélyegeznék, aki po-tenciá lis
veszélyt jelent a kü ldetésre.

• Nem kell má shová vinnü nk - mondta hangosan Dombey. - A lehû léses idõ szak nem tart
soká ig. -

443

Bepillantott a kis szobá ba, ahol a fiú mozdulatlanul fekü dt kó rhá zi á gyá n a sá rga pléd alatt,
és minden irá nybó l vezetékek ló gtak ki belõ le. Dombey sokkal nyugtalanabb volt a fiú , mint
sajá t félelmei miatt: jelen pillanatban kevésbé riasztotta, hogy esetleg fogsá gba esik a fö ld
alatt, és élve temetik el, ezért pá nikrohama lassan alá bbhagyott. - Legalá bbis eddig sem
tartott soká ig. A hõ mérséklet hirtelen leesik, két-há rom percig alacsonyan marad, majd
visszatér a normá lis szintre.

• Mi a fene van a szerelõ kkel? Miért nem javítjá k ki a hibá t?

• Azt á llítjá k, hogy a rendszer tö ké-

letesen mû kö dik - felelte Dombey.

• Egy frá szt!

• Azt mondjá k, nincs hiba.

• Pedig a bolond is lá tja, hogy van -

mondta Zachariah, aki az ablakhoz

444

ment, és bekukucská lt. - Amikor egy hó nappal ezelõ tt elkezdõ dö tt, még nem volt ekkora
baj, mert csak néhá ny fokot esett a hõ mérséklet.

Minden este egyszer, de soha nem tö rtént ilyesmi napkö zben. Az elmú lt néhá ny napban
azonban minden irá nyíthatatlanná vá lt. Ú jra meg ú jra elõ fordulnak ezek a komoly
hõ mérséklet-csö kkenések. Mi ez, ha nem rendszerhiba? Az istenit!

• Ú gy hallom, hogy idehozzá k az eredeti tervezõ csoportot - mondta Dombey. - Azok majd
egy perc alatt megtalá ljá k a probléma oká t. Egyéb-ként sem értem, miért bosszankodsz?

Nem az a feladatunk, hogy a fiú t egészen addig teszteljü k, amíg bírja?

Akkor meg mi ez az aggodalom az egészsége miatt?

• Ezt te sem gondolhatod komolyan -

mondta Zachariah. - Amikor végü l

445

meghal, biztosan akarjuk tudni, hogy az injekció ö lte-e meg. Ha á llandó an ki van téve a
hirtelen hõ mérséklet-in-gadozá snak, sosem tudjuk kideríteni, hogy ezeknek volt-e
valamilyen kö zü k a halá lá hoz. Nem lesz tiszta a kutatá s.

Carlton Dombey felnevetett. Bá r elég veszélyes lett volna, ha a kollégá i elõ tt hangot adna

kétségeinek, Dombey nem tudott uralkodni magá n:

• Tiszta? Hisz ez az egész sosem volt tiszta! Piszkos ü zlet volt má r az elejétõ l fogva.

• Tudod, hogy nem az erkö lcsi oldalá ró l beszélek - mondta Zachariah.

• É n igen.

• A klinikai szabvá nyokra utaltam.

446
• Nem hiszem, hogy hallani akarom a véleményedet bá rmelyikrõ l is -

mondta Dombey.

• Szétreped a fejem.

• Csak pró bá lok lelkiismeretes lenni -

á llította Zachariah. - Ne engem okolj a mocskos meló miatt. Nincs sok mondanivaló m az
itteni kutatá si mó dszerekrõ l.

• Nem is kell, hogy legyen - felelte Dombey.

• Nekem sincs. Nagyon kis pontok vagyunk a gépezetben, ezért ü lü nk itt éjszakai
mû szakban, hogy egy gyerekre vigyá zzunk.

• Ha én lennék a felelõ s a mó dszerek kidolgozá sá ért - mondta Zachariah -, én is ugyan- azt

az utat kö vetném, mint dr. Tamaguchi. A fenébe is, muszá j volt folytatni ezt a kutatá st!

Nem volt má s vá lasztá sa, mint hogy a létesítményt a cél szolgá latá ba á llítsa,

447

amikor kiderü lt, hogy a kínaiak má r jó cská n elõ rehaladtak a témá ban. Az oroszok pedig
segítenek nekik, hogy egy kis valutá t szerezhessenek. Ú j bará taink az oroszok! Jó vicc! Isten
hozott a hideghá ború ban! Ne feledd, hogy ez a kínaiak koszos kis projektje miatt van. Mi
csak eljá tsszuk, hogy utolértü k õ ket. Ha keresni akarsz valakit, akit okolhatsz a bû ntudatod
miatt, nyugodtan haragudj a kínai-akra, de ne rá m.

• Tudom, tudom - bó logatott Dombey kimerü lten. Tisztá ban volt vele, hogy Zachariah
részletesen beszá mol majd fõ nö keiknek a beszélgetésü krõ l, neki pedig ö ssze kell szednie
magá t. -

Engem is megijeszt ez az egész. Ha van a fö ldö n olyan kormá ny, amelyik képes egy ilyen
fegyvert haszná lni, azok a kínaiak, az észak-koreaiak, vagy az irakiak. Ná luk mindig akad

448

egy rezsim, amely hajlandó bevetni mindent. Nekü nk pedig nincs má s vá lasztá sunk, mint
fenntartani az er-

õ s védelmet. Ezt elhiszem, de néha...

elgondolkodom. Mikö zben olyan keményen dolgozunk azon, hogy le-hagyjuk az

ellenségeinket, nem vá lunk-e mi is olyanokká , mint õ k?

Nem vá lunk mi is totalitá rius á llammá , amelyet annyira megvetü nk?

• Talá n.

• Talá n - mondta Dombey is, bá r ebben egészen biztos volt.

• Milyen vá lasztá som van?

• Azt hiszem, semmilyen.

• Nézd! - szó lt lelkesen Zachariah. - Az ablak kezd kitisztulni. Biztos, hogy melegszik a
levegõ odabent.

A két tudó s ú jra az ablak felé fordult, és benézett az izolá ció s kamrá ba.

449

A lesová nyodott fiú ekkor megmozdult, fe-jét feléjü k fordította, és rá juk nézett.

• Ez az á tkozott tekintet - jegyezte meg Zachariah.

• Á tható tekintete van.

• Kü lö nö s a nézése...megijeszt. Van benne valami kísérteties.

• Csak bû ntudatod van - mondta Dombey.

• Nem, ennél tö bbrõ l van szó . Kü lö nö s szemei vannak. Megvá ltozott a nézése azó ta, hogy
egy éve idehoztá k.

• Fá jdalom van a tekintetében - á llapította meg Dombey szomorú an. -

Nagy fá jdalom és

magá ny.

• Anná l tö bb is - tö prengett Zachariah.

- Valami olyat lá tok benne, amit sza-vakkal nem tudok kifejezni.

450

Zachariah elsétá lt az ablaktó l, és visszament a szá mító géphez, ahol végre biztonsá gban
érezte magá t.

Január 2. Péntek

Huszonhét
Renó utcá i a frissen leesett hó ellenére tisztá k maradtak, bá r itt-ott vékony, alig lá tható
jégréteg borította az ú ttestet. Elliot ezért ó vatosan vezetett, és szemét le sem vette az ú tró l.

• Mindjá rt megérkezü nk - mondta Tina.

Még fél kilométert autó ztak, mielõ tt megérkeztek Luciano Bellicosti otthoná hoz, amely a
férfi munkahelye is volt egyben. A

451

há z elõ tt fekete tá bla tudatta mindenkivel, milyen szolgá ltatá st nyú jtanak e helyü tt:
TEMETKEZÉ SI VÁ LLALKOZÓ É S

KEGYELETI TANÁ CSADÓ SZOLGÁ LAT

Bellicosti egy hatalmas, koló niá i stílusú épü letben élt és dolgozott, amely egy domb tetejére
épü lt, egy négyholdas birtokra, kö zvetlenü l a temetõ szomszédsá gá ba. Az utcá ró l hosszú
felhajtó kanyargott a lá m-pá kkal megvilá gított bejá rathoz. A há z elsõ emeletén tö bb
ablakbó l is meleg fény szû rõ dö tt ki.

Elliot elõ szö r a bejá rat elé akart fordulni, aztá n ú gy dö ntö tt, inká bb tová bbhajt.

• Ez volt az a há z - szó lt Tina.

• Tudom.

• Miért nem á lltá l meg?

452

• Nagy butasá g lenne a bejá ratná l megá llni, és Bellicostinak szegezni a kérdéseinket.

• Gondolod, hogy vá rnak rá nk? Hiszen nem is tudjá k, hogy Renó ban vagyunk.

• Sose becsü ld alá az ellenfeledet. Õ k mostaná ig rosszul ítéltek meg minket, ezért sikerü lt
eddig eljut-nunk. Mi nem kö vethetjü k el ugyanazt a hibá t, és nem rohanhatunk fejjel a
falnak.

A temetõ utá n Elliot balra fordult egy kis utcá ba, majd a kanyarban megá llt, és leá llította a
motort.

• É s most? - kérdezte Tina.

• Visszamegyek a ravatalozó hoz.

Keresztü lvá gok a temetõ n, kö rbe-já rom, és há tulró l kö zelítem meg a há zat.

453
• É s velem mi lesz? - dö bbent meg a nõ .

• Te itt maradsz - felelte Elliot.

• Szó sem lehet ró la.

Elliot érezte, hogy csak elvesztheti ezt a szó csatá t, mégis azt mondta:

• Gondolkodj, ha valami baj tö rténik, neked is bajod eshet.

• Ugyan má r, Elliot, olyan nõ vagyok, akinek baja esik?

• Tíz centis hó borít mindent, rajtad pedig nincs csizma.

• Rajtad sincs.

• Lehet, hogy má r vá rnak rá nk, és csapdá t á llítottak a temetkezési vá llalkozó ná l...

• É s akkor segítségre lesz szü kséged -

folytatta Tina. - Ha pedig nincs csap-da, mindenképpen ott kell lennem, amikor kikérdezed
Bellicostit.

454

• Tina, csak vesztegetjü k az idõ t ezzel a...

• Pontosan. Ö rü lö k, hogy te is így lá tod

- mondta Tina, azzal kinyitotta az ajtó t, és kiszá llt.

Elliot megadó an só hajtott, majd a hangtompító s pisztolyt bedugta a kabá tzsebébe, és õ is

kiszá llt a Chevybõ l. Nem zá rta be az ajtó kat, mert tartott tõ le, hogy gyorsan kell elhagyniuk
a terepet.

A temetõ ben leesett hó Elliot fél lá bszá rá ig ért, elá ztatta a nadrá gjá t, á titatta a zoknijá t és a
cipõ jét.

Tina gumitalpú edzõ cipõ t viselt, és legalá bb olyan rossz helyzetben volt, mint õ , de lépést
tartott vele, és nem panaszkodott.

A temetõ t egy alacsony kõ fal és egy magasabb lucfenyõ sor vá lasztotta el Luciano Bellicosti
birtoká tó l. Elliot és Tina á tmá sztak

455

a falon, és megá lltak a fá k mellett, hogy megnézzék, hogyan tudjá k a legnagyobb titokban
megkö zelíteni a há zat.
Tina fá zó san fonta ö ssze karjá t, és csendben figyelt.

Elliot borzasztó an aggó dott miatta, féltette, ugyanakkor boldog is volt, hogy mellette van.

Bellicosti há za alig szá z méterre á llt tõ lü k.

Elliot még a halvá ny fényben is lá tta a hosszú há tsó torná c ereszérõ l leló gó jégcsapokat. A
há z kö zelében volt néhá ny ö rö kzö ld bokor, de nem elég nagyok, hogy bá rki elbú jhasson
mö gö ttü k. A há tsó ablakok sö tétek voltak, de lehet, hogy mindegyik mö gö tt õ rszem lapult,
aki õ ket figyeli.

Elliot nem lá tott sem mozgá st, sem má s gyanú s dolgot. Ú gy tû nt, egyelõ re nem á llítottak
nekik csapdá t. A fegyveresek

456

való színû leg szembõ l vá rtá k volna õ ket, tehá t fõ leg a há z elü lsõ részét tartaná k szemmel.

Elliot kilépett a fá k lombkoroná ja aló l, Tina pedig kö vette. Az erõ s szél szinte arcon csapta
õ ket. A férfi meztelennek érezte magá t a fénylõ hó mezõ n, és má r bá nta, hogy sö tét ruhá t
visel. Ha valaki most kinézne a há z há tsó ablakain, azonnal észrevenné õ ket.

Idegesen haladtak elõ re a talpuk alatt ropogó hó ban, de gond nélkü l a há zhoz értek.

Elliot elõ vette a pisztolyt, má sik kezével pedig kibiztosította. Ú gy érezte, kezei teljesen
lefagytak a hidegben, és elgondolkodott, vajon képes lesz-e kezelni a fegyvert, ha szü kség
lesz rá .

Megkerü lték az épü letet, és a há z fõ be-já ratá hoz lopakodtak.

457

Elliot megá llt az elsõ kivilá gított ablak elõ tt, és intett Tiná nak, hogy maradjon mö gö tte, és

lapuljon a há z falá hoz. Elõ rehajolt, és benézett a kissé nyitott redõ nyö k kö zö tt, és majdnem
felkiá ltott a dö bbenettõ l.

Egy halott férfit lá tott, aki meztelenü l ü lt a véres vízzel teli fü rdõ ká dban. Egyik karja
kiló gott a ká dbó l, és mellette egy elejtett borotva hevert.

Elliot azonnal tudta, hogy a férfi nem lehet má s, mint Luciano Bellicosti, abban pedig
egészen biztos volt, hogy a férfi nem ö ngyilkossá g á ldozata lett.

Elliot legszívesebben karon ragadta volna Tiná t, hogy visszavigye az autó hoz, de Tina
mintha megérezte volna, hogy a férfi valami fontosat lá tott, és nem volt hajlandó egyetlen
lépést sem megtenni, amíg meg nem tudja, hogy mi tö rtént. Tina Elliot elé furakodott,
458

aki egyik kezét a nõ vá llá n tartotta, amikor az elõ rehajolt. É rezte, ahogy Tina izmai meg-
dermednek, amint megpillantotta a hullá t.

Amikor Elliotra nézett, má r készen á llt arra, hogy kérdés és vita nélkü l minél messzebbre
kerü ljö n az elá tkozott helytõ l.

Alig néhá ny lépést tettek meg, amikor Elliot észrevette, hogy a hó megmozdul tõ lü k ö t-hat
méterre. De nem az á ttetszõ , kö nnyû hó pelyhek kavargá sa volt ez, hanem valami
természetellenesen nagyméretû dolog mozgá sa. Elliot ö sztö nö sen maga elé rá ntotta a
pisztolyt, és kilõ tt néhá ny lö vedéket. A hangtompító olyan jó l mû kö dö tt, hogy a zú gó
szélben egyetlen hangot sem lehetett hallani.

Elliot ö sszegö rnyedve odarohant, ahol az elõ bb a mozgá st lá tta, és egy fehér síruhá ba
ö ltö zö tt férfit talá lt a hó ban fekve. Õ ket tartotta szemmel, amíg Elliot el nem talá lta a
mellkasá n és a torká n.

459

Legalá bb még egy gyilkosnak kell lennie a há zban Bellicosti hullá ja mellett, de az is lehet,
hogy tö bben vannak.

Vajon ö sszesen há nyan lehetnek?

É s fõ leg hol vannak?

Elliot kö rü lnézett, és attó l félt, hogy a kert mindjá rt megelevenedik, és tizenö t-hú sz fe-hér
ruhá s gazember tá mad rá juk egyszerre.

De minden nyugodt volt.

Elliot ú gy érezte, teljesen lebénult, és megdö bbent attó l, hogy képes volt ilyen gyorsan
reagá lni a vá ratlan tá madá sra.

Elégedettséget érzett, ugyanakkor kü lö nö s érzése tá madt. Nyakizmai megkeményedtek,

szá já ban hirtelen kesernyés ízt érzett. Megfordult, és még egyszer az imént lelõ tt férfira
pillantott.

Tina sá padtan á llt a kö zelben.

460

• Tudjá k, hogy itt vagyunk - suttogta. -

Azt is tudtá k, hogy ide akarunk jö nni.

• De azt hitték, hogy a fõ bejá raton megyü nk be - mondta Elliot -, így jobb, ha most azonnal
eltû nü nk. -

Megragadta Tina karjá t.

Sietve elindultak ugyanazon az ú ton visszafelé. Elliot egyfolytá ban attó l tartott, hogy rá juk
lõ nek, és egy egész hadsereg tá madja meg õ ket.

Segített Tiná nak á tmá szni a temetõ falá n, aztá n, amikor õ is utá na lendü lt, megeskü dö tt
volna, hogy valaki megragadta a kabá tjá t há tulró l. Gyorsan á tdobta magá t a falon, de
amikor visszanézett, nem lá tott senkit sem.

A há zban tartó zkodó knak való színû leg fogalmuk sem volt arró l, hogy a há z elõ tti õ rszem
má r nem él, és tü relmesen vá rtá k, hogy a zsá kmá ny besétá ljon a csapdá ba.

461

Elliot és Tina végigfutottak a temetõ sírkö -

vei kö zö tt. Má r majdnem félú ton já rtak, amikor a férfi intett, hogy lassíthatnak, mert nem
kö vetik õ ket. Elliot egy magas emlék-mû nek tá masztotta a há tá t, hogy megpihen-jen. Lelki
szemei elõ tt megjelent a torkon lõ tt, fehér ruhá s tá madó , és hirtelen há nyingere lett.

• Jó l vagy? - kérdezte Tina, és vá llá ra tette e kezét.

• Megö ltem.

• Ha nem tetted volna meg, õ ö l meg minket.

• Tudom, de akkor is... rosszul vagyok tõ le.

• Azt hittem... amikor a seregben szolgá ltá l...

• Igen, de az a hadsereg volt, katona voltam, meg kellett tennem. Most viszont gyilkossá got
kö vettem el -

mondta Elliot, és megrá zta a fejét. -

462

De semmi baj, mindjá rt jó l leszek. -

Eltette a pisztolyt, és megö lelte Tiná t.

• Ha tudtá k, hogy Renó ba repü lü nk -

szó lalt meg Tina -, miért nem kö vettek a reptértõ l? Akkor rá jö ttek volna, hogy há tulró l
kö zelítü nk Bellicosti há zá hoz.
• Tudtá k, hogy észrevenném, ha rá nk á llítaná nak valakit. Szerintem biztosak voltak benne,
hogy idejö vü nk, ezért nem bajló dtak azzal, hogy figyeltessenek. Csak erre az egy helyre
jö hettü nk Renó ban.

• Menjü nk vissza, mindjá rt megfagyok.

• É n is. Jobb, ha minél tá volabb kerü lü nk a há ztó l, mielõ tt rá talá lnak a bejá ratná l fekvõ
holttestre.

Sajá t lá bnyomaikat kö vetve hagytá k el a temetõ t, hogy beszá lljanak a lá mpa alatt parkoló
Chevrolet-ba.

463

Amikor Elliot kinyitotta az ajtó t, szeme sarká bó l mintha mozgá st észlelt volna. Felnézett, és
egy fehér Ford Sedant lá tott bekan-yarodni a sarkon. Az autó lassan haladt, ma-jd a
já rdá hoz hú zó dott, és hirtelen fékezett.

Két ajtaja kivá gó dott, és két magas, sö tétruhá s férfi szá llt ki belõ le.

Elliot má r tudta, kivel á llnak szemben, ezért beszá lltak az autó ba, és azonnal bedugta a
kulcsot.

• Szó val mégis kö vettek - mondta Tina.

• Igen - felelte Elliot, és beindította az autó t. - Jeladó segítségével, és csak most sikerü lt rá nk
talá lniuk.

Nem hallottak semmilyen lö vést, Elliot mö gö tt mégis betö rt a há tsó szélvédõ , és egy golyó
az elsõ ü lés há ttá mlá já ba vá gó dott.

• Hú zd le a fejed! - kiá ltotta Elliot, és há trafordult.

464

A két férfi feléjü k rohant a havas já rdá n.

Elliot a gá zra taposott, a Chevy pedig a kerekek éktelen csikorgá sa kö zepette elindult a
já rda mellõ l.

Az autó ró l két ú jabb golyó vá gó dott vissza.

Elliot a kormá nyra hajolt, és hirtelen mozdulattal balra rá ntotta.

Tina ó vatosan felemelte a fejét, há trafordult, de csak az ü res utcá t lá tta mö gö ttü k, majd
Elliotra nézett:
• Mi az a jeladó ? Valamit rá nk ra-gasztottak? Szó val ott kell hagynunk valahol az autó t? -
kérdezte idegesen.

• Csak akkor, ha lerá ztuk azt a két bo-hó cot - mondta Elliot. - Még tú l kö zel vagyunk,
utolérhetnek. Gyalog nem jutná nk messzire.

465

Ú jabb keresztezõ déshez értek, ahol Elliot jobbra kanyarodott.

• A kö vetkezõ sarkon befordulok, megá llunk, én pedig kiszá llok. Te á tü lsz a helyemre, és
vezeted tová bb az autó t.

• Hová mész?

• Beugrom a bokorba, és megvá rom õ ket. Te csak szép lassan haladj tová bb az ú ttesten, az
sem baj, ha meglá tnak, amikor befordulnak az utcá ba. Téged fognak figyelni, nem engem.

• Nem kéne szétvá lnunk.

• Sikerü lni fog.

• É s ha elkapnak?

• Nem fognak elkapni.

• Akkor teljesen egyedü l maradok.

• Nem kapnak el, de gyorsan kell á tvenned a kormá nyt. Ha hosszabb idõ re megá llunk, azt
kijelzi az adó vevõ , és gyanú t fognak.

466

Elliot jobbra fordult a keresztezõ désben, és az ú t kö zepén megá llt.

• Elliot, ne...! - kiá ltott utá na Tina.

• Nincs má s lehetõ ség! - mondta, azzal kinyitotta az ajtó t, és kimá szott a kocsibó l. - Siess,
Tina!

Elliot becsukta az ajtó t, és a kö zeli bokrok-hoz rohant, egy alacsony téglaépü let elé.

Leguggolt a sö vény mö gö tt, elõ vette zsebébõ l a pisztolyt, és kö zben figyelte az autó val
elhajtó Tiná t.

Ahogy a Chevy hangja elhalt, hirtelen meghallotta a má sik autó egyre erõ sö dõ za-já t.
Néhá ny má sodperc mú lva a fehér Sedan is megjelent a keresztezõ désben.
Elliot felá llt, és a kinyú jtott kezében tartott pisztolybó l há rom sorozatot lõ tt ki. Az elsõ két
lö vedék belefú ró dott a fémbe, a

467

harmadik azonban kilyukasztotta a jobb elsõ kereket.

A Ford tú l gyorsan vette be a kanyart, rá adá sul a lö véstõ l irá nyíthatatlanná is vá lt.

Keresztü lpö rdü lt az utcá n, felugrott a já rda szélére, beleü tkö zö tt a sö vénybe, majd megá llt
a hó borította gyep kö zepén.

Elliot a Chevy utá n rohant, amit Tina szá z méterre leá llított. Gyorsan beugrott a nyitott
ajtó n, becsukta, aztá n így szó lt:

• Taposs bele!

Tina a padló ig nyomta a gá zpedá lt, az autó gyorsan elõ relendü lt.

Két utcá t haladtak, amikor Elliot megszó lalt:

• Fordulj jobbra a kö vetkezõ sarkon.

468

Ú jabb két sarok és há rom utca utá n Elliot azt mondta:

• Hú zó dj le! Meg akarom talá lni a jeladó t.

• De má r nem tudnak kö vetni - vélte Tina.

• Az adó vevõ jü k még megvan. Azon lá tjá k a mozgá sunkat, még akkor is, ha egyelõ re nem
tudnak kö vetni.

Nem akarom, hogy tudjá k, merre já runk.

Tina leá llította az autó t, Elliot pedig kiszá llt. Végigtapogatott minden helyet, ahol egy
jeladó t gyorsan és kö nnyedén el lehetett helyezni, de jó darabig semmit sem talá lt.

Végü l a há tsó lö khá rító alsó részén rá talá lt a cigarettá sdoboz méretû csomagra. Levette, és
a fö ldö n tö bbszö r rá taposott.

469

Elliot visszaszá llt az autó ba, bezá rkó ztak, és a já ró motor zü mmö gését hallgatva ü ldö géltek
a melegben.

• Istenem, nagyon gyorsan megtalá ltak, ugye? - szó lalt meg Tina egy idõ mú lva.
• De mi gyorsabbak vagyunk - felelte Elliot.

• Bellicostitó l szereztü k volna meg azokat az informá ció kat, amelyekkel felkelthetnénk a
riporterek érdeklõ dését az ü gy irá nt.

• Há t, errõ l sajnos lemaradtunk -

mondta Elliot.

• Most honnan szerzü nk adatokat? -

kérdezte Tina.

• Nem tudom.

• Hogyan tudjuk így ö sszeszedni az informá ció kat?

• Majd kitalá lunk valamit.

• Nincs kihez fordulni.

• Nem adhatjuk fel a reményt, Tina.

470

• Nem adom fel, de jó lenne tudni, hogyan tová bb.

• Ma este má r nem tehetü nk sokat -

mondta Elliot fá radtan. - Kimerü ltek vagyunk, kétségbeesve cselekszü nk, ami veszélyes. A
legjobb dö ntés az, ha most nem hozunk dö ntést. Pihenésre van szü kségü nk, és reggel
tisztá bb fejjel tudunk majd gondolkodni.

• Te tudsz aludni? - kérdezte Tina.

• Nagyon is. Nehéz napunk volt.

• Hol lehetü nk biztonsá gban ilyen kö rü lmények kö zö tt?

• Kipró bá lhatunk egy régi trü kkö t -

mondta Elliot. - Ahelyett, hogy egy szolid és eldugott motelt keresnénk, besétá lhatná nk
egyenesen a vá ros legnagyobb szá llodá já ba.

• A Harrah's-ba?

• Pontosan. Biztosan nem vá rnak tõ lü nk ilyen merészséget, és ott nem keresnének.

471

• Nem tú l veszélyes?

• Van jobb ö tleted?

• Nincs.

• Mindenhol veszélyes.

• Rendben. Akkor menjü nk.

Tina behajtott a vá roskö zpontba. A Chevrolet-ét egy parkoló ban hagytá k a Harrah's-tó l
négy sarokra.

• Bá rcsak megtarthatná nk az autó t -

mondta Tina, amikor kiemelte egyetlen bõ rö ndjü ket a csomagtartó bó l.

• Keresni fogjá k.

Kanyargó s, neonnal kivilá gított utcá kon jutottak el a Harrah's Hotelig. Hajnali
há romnegyed kettõ volt, de a kaszinó k be-já ratá ná l mindenhol hangos zene szó lt,
kiszû rõ dö tt a vendégek nevetgélése és az automatá k zaja.

472

Bá r Renó ban kö zel sem volt akkora éjszakai élet, mint Las Vegasban, és a legtö bb turista
má r nyugovó ra tért, a Harrah's kaszinó já ban mégis viszonylag sokan já tszottak.

Az ehhez hasonló ü nnepi hétvégeken a szá lloda hivatalosan tele volt, Elliot azonban tudta,
hogy mindig akad egy-két ü res szoba.

A kaszinó igazgató já nak kérésére minden szá lloda fenntartott néhá ny szobá t arra az esetre,
ha tö rzsvendégek érkeznének vá ratlanul, elõ zetes bejelentés nélkü l, akiknek zsebe dagad a
dollá rkö tegektõ l, á m nincs hol aludniuk. Elõ fordul olyan is, hogy a foglalá st az utolsó
pillanatban visszamondjá k, vagy csak egyszerû en nem foglaljá k el a szobá t. Ha az ember
egy szépen ö sszehajtogatott hú sz-dollá rost csú sztat a recepció s tenyerébe, szá míthat rá ,
hogy azonnal kap szobá t.

Amikor Elliot megtudta, hogy az egyik szoba két éjszaká ra szabad, „Hank Thomas"

á lnéven beírta magá t a vendégkö nyvbe, majd

473
egy hamis seattle-i címet adott meg. A recepció s személyazonossá git vagy hitelká rtyá t kért,
ekkor azonban Elliot elõ adott egy jó l hangzó tö rténetet arró l, hogy a repü lõ téren
kiraboltá k. Mivel nem tudta magá t igazolni, elõ re kellett fizetnie a szobá ért.

Egy tá gas, szépen berendezett szobá t kaptak a kilencedik emeleten.

Miutá n a hordá r elment, Elliot beak-asztotta a lá ncot, rá fordította a zá rat, és a kilincs alá
egy nehéz széket tá masztott.

• Mint a bö rtö nben - á llapította meg Tina.

• Csak most mi vagyunk bezá rva, a gyilkosok pedig szabadlá bon futká roznak odakint -
mondta Elliot.

Valamivel késõ bb egymá st á tö lelve fekü dtek az á gyban, megnyugodva egymá s érintésétõ l, a
má sik testének kö zelségétõ l.

474

• Igazad volt - szó lalt meg Elliot.

• Miben?

• Vegasban azt mondtad, hogy én tulajdonképpen élvezem ezt az egészet.

• Igen, hogy legbelü l tetszik neked. É s ez igaz is.

• Tényleg így van - mondta Elliot. -

Most má r tudom, de elõ szö r nem akartam elhinni.

• Miért nem? Egyá ltalá n nem tartom helytelennek.

• Tudom, de kö zben mégiscsak eltelt tizenö t év, én pedig teljesen normá lis életet éltem.
Biztos voltam benne, hogy soha tö bbé nem kell éreznem ezt a fajta izgalmat.

• Nem hiszem, hogy akarná d érezni -

vélekedett Tina. - De most hosszú évek ó ta elõ szö r megint való di veszélyben vagy, és
vá laszolsz a ki-hívá sra. É s bü szke vagy arra, hogy azok a régi reflexek ú jra mû kö dnek.

475

• Tö bbrõ l van szó - tö prengett Elliot. -

Mintha valahol legbelü l való ban izgalmat éreztem volna, amikor megö ltem azt az embert.
• Ezen ká r tö prengni, inká bb ö rü lj, hogy tú l vagyunk rajta - mondta Tina, és megszorította a
férfi kezét.

• Gondolod?

• Ha nekem kéne elkapnom azokat a fickó kat, akik meg akarjá k akadá lyozni, hogy Dannyt
megtalá ljam, szemernyi bû ntudatot sem éreznék amiatt, ha ö lnö m kéne. Talá n még jó l is
esne. Anyatigris vagyok, akitõ l elvették a kö lykét. Ilyen helyzetben az ö lés a
legtermészetesebb dolog.

• Szó val mindannyiunkban ott lapul a vadá llat? É s ettõ l az egészet fel is foghatjuk ú gy,
mintha normá lis dolog lenne?

476

• Nincs mit elfogadni - folytatta Tina. -

Ilyennek teremtettek bennü nket. Ilyennek kell lennü nk, tehá t senki nem mondhatja, hogy
nem cselekszü nk helyesen.

• Talá n.

• Ha az ember pusztá n élvezetbõ l ö l, vagy valamilyen õ rü lt elképzelés érdekében, az

való ban kegyetlenség, õ rü ltség. Amit mi teszü nk, az egészen má s. A létfenntartá s az egyik
legerõ sebb ö sztö nü nk. Belénk van kó -

dolva a tú lélés, még akkor is, ha ezért valakit meg kell ö lnü nk.

Hosszú ideig nem szó laltak meg, végü l Elliot tö rte meg a csendet:

• Kö szö nö m.

• Mit?

• Hogy meghallgattá l.
Huszonnyolc
477

Kurt Hensen, George Alexander jobb keze végigaludta az egész utat Las Vegastó l Renó ig. A
tíz férõ helyes kis gép a Há ló zaté volt, és a hatalmas erejû szél ú gy dobá lta, mint egy
já tékszert. Az erõ teljes testalkatú , õ szes-szõ kés hajú Hensen félt a repü léstõ l, de ebbõ l mit
sem érzett, mert csak ú gy tudott gépre ü lni, ha elõ tte bevett egy altató t, s mint má skor,
percekkel a felszá llá s utá n most is mély á lomba szenderü lt.

A gépen rajta kívü l csak George Alexander utazott. Azt, hogy meg tudta szerezni a gépet,
Alexander há roméves vezetõ i idõ szaka legfontosabb teljesítményének tartotta. Bá r
munkaideje tö bb mint felét a Las Vegas-i irodá ban tö ltö tte, gyakran kellett repü lnie
Renó ba, Elkó ba, sõ t Texasba, Kaliforniá ba, Arizoná ba, Ú j-Mexikó ba és Utahba is. Az elsõ
évben menetrend szerinti já ratokon utazott, vagy piló tá t bérelt, aki vezetni tudta

478

az elõ dje á ltal vá sá rolt hagyomá nyos kétmot-oros gépet. Alexander azonban rendkívü l ab-
szurdnak és szû klá tó kö rû nek tartotta az igazgató kat, akik arra kényszerítenek egy olyan
magas beosztá sú vezetõ t, mint õ , hogy egy ilyen primitív já rmû vö n utazzon. Az õ ideje
rendkívü li értékekkel bírt az orszá g szá má ra; munká ja kü lö nö sen fontos volt, és sokszor
kellett azonnali dö ntést hoznia tá voli helyeken elérhetõ informá ció k alapos vizsgá lata utá n.
Miutá n hosszasan lobbizott az igazgató ná l, Alexander végü l megkapta a kis gé-

pet, amihez azonnal két teljes munkaidõ ben szolgá ló piló tá t is kért, volt katoná kat, akik
szintén a nevadai iroda létszá má t gyarapítottá k.

A Há ló zat néha indokolatlanul szorosra hú zta a nadrá gszíjat, és igyekezett takarékoskodni.

George Lincoln Stanhope Alexandernek azonban - aki nemcsak a pennsylvaniai
Alexanderek, hanem a delaware-i Stanhopeok vagyoná nak is

479

vá romá nyosa - nem volt tü relme az ilyen já tszmá khoz.

Az persze igaz volt, hogy minden dollá rral el kellett szá molni, mivel a Há ló zat kö lt-
ségvetését nehéz volt ö sszeszedni. A szervezet létezését titokban kellett tartani, ezért má s
kormá nyü gynö kségeknek szá nt, kormá nyzati kö ltségvetésbõ l á tirá nyított juttatá sokbó l
tartottá k fenn magukat. A Há ló zat éves kö lt-ségvetésének legnagyobb része -
há rommilliá rd dollá r - az egészségü gyi és jó léti minisztériumtó l jö tt, ahol a Há ló zatnak volt
egy beépített ü gynö ke, Jacklin, aki a legma-gasabb dö ntéshozó i pozíció ban ü lt. Jacklin
feladata az volt, hogy egyre ú jabb és ú jabb jó léti programokat talá ljon ki, meggyõ zze a
minisztert, hogy ezekre szü kség van, majd való sá gosnak tû nõ , bü rokratikus és fiktív
tá rsasá gokat hozzon létre a programok hamis voltá nak eltussolá sá ra. Amikor a szö vetségi
pénzek ö mleni kezdtek a hamis pro-gramokba, a pénzt észrevétlenü l a

480

Há ló zathoz irá nyítottá k. A finanszírozá sban az volt a legkevésbé veszélyes mû velet, hogy az
egészségü gytõ l csíptek le há rommilliá rdot, mivel a tá rca olyan hatalmas kö ltségvetéssel
dolgozott, hogy egy ilyen kis ö sszeg hiá nya senkinek nem tû nt fel. A védelmi minisztéri-um
kisebb falat volt, mint az egészségü gyi, de innen is évente legalá bb egymilliá rdot szereztek.
Csekélyebb ö sszegeket - egymillió és félmilliá rd kö zö tt - vontak el titokban az energiaü gyi
és az oktatá si minisztériumtó l, és má s kormá nyhivataloktó l is éves rendszerességgel.

A Há ló zat finanszírozá sa tehá t nem volt egyszerû , á m tagadhatatlanul sikeres és

jö vedelmezõ vá llalkozá snak bizonyult. Így Alexander egyá ltalá n nem tartotta kü lö nc-
ségnek, sem tú lzá snak, hogy a nevadai iroda vezetõ je magá ngéppel rendelkezzen, sõ t ú gy
gondolta, az elmú lt év kiemelkedõ teljesít-ménye a washingtoni fejeseket is meggyõ zte
arró l, hogy a pénzeket jó l kö ltik el.

481

Alexander bü szke volt fontos beosztá sá ra, de azt fö lö ttébb idegesítõ nek talá lta, hogy ennek
csak kevesen voltak tudatá ban.

Idõ nként irigyelte apjá t és bá csiká it, mert sokan kö zü lü k nyilvá nosan szolgá ltá k az or-
szá got, kifejezetten lá tvá nyos mó don, így az orszá g minden polgá ra csodá lhatta ö nzetlen
jó szívû ségü ket. Az egyik védelmi miniszter volt, a má sik á llamtitká r, a harmadik az
Amerikai Egyesü lt Á llamok franciaorszá gi nagykö vete - csupa olyan pozíció , amelyet
mindenki nagyra becsü lt és tisztelt.

George azonban nem tö ltö tt be ilyen jelentõ s hatalommal bíró pozíció t harmin-chat éves
korá ig. Hú szas éveiben és harmincas éveinek elején kü lö nféle kisebb beosztá sokban
dolgozott kormá nyhivatalokban.

Ezek a diplomata vagy hírszerzõ megbíza-tá sok sosem tettek ká rt a csalá d hírnevében, a
kö vetségekkel ö sszevetve azonban mindig

482

jelentéktelennek minõ sü ltek, amelyek sosem kerü ltek volna a New York Times címlapjá ra.

Hat évvel ezelõ tt azonban megalakult a Há ló zat, az elnö k pedig azt a feladatot adta George-
nak, hogy hozza létre az ú j hivatal jó l mû kö dõ dél-amerikai irodá já t. Ez végre izgalmas,
kihívá sokkal teli és fontos feladatot jelentett George-nak, aki kö zvetlenü l felelt a tízmillió
dollá ros kö ltségvetésért, végü l egy tucat orszá gban tö bb szá z ü gynö kért. Há rom év mú lva
az elnö k kijelentette, hogy elégedett a dél-amerikai iroda teljesítményével, és megkérte
George-ot, hogy irá nyítsa a Há ló zat egyik belfö ldi, nevadai irodá já t, ahol a vezetés
problémá kkal kü szkö dö tt. Ez volt a Há ló zat vezetõ i hierarchiá já nak egyik leger-

õ sebb pozíció ja. George-ot lelkesen tá -

mogatta az elnö k, így el is hitte, hogy hamarosan õ lehet a teljes nyugati orszá grész
vezetõ je, azutá n pedig a hatá r a csillagos ég, ha a nyugati divízió kat is olyan simá n képes
mû kö dtetni, mint a dél-amerikai és a

483

nevadai irodá kat. Idõ vel elfoglalhatja az igazgató i széket Washingtonban, és teljes
felelõ sséggel rendelkezhet minden bel- és kü lfö ldi hírszerzõ mû velet felett. Ha ezt a cí-

met elnyeri, az egyik legbefolyá sosabb ember lehet az Amerikai Egyesü lt Á llamokban, akire
ugyanolyan elismeréssel tekintenek majd, mint az á llamminiszterre vagy a védelmi
miniszterre.

Nagy bá natá ra azonban senkinek szem szá molhatott be az elért eredményekrõ l.

Sosem remélhetett olyan nyilvá nos elismer-

ést és tiszteletet, mint csalá dja tö bbi férfi tagja. A Há ló zat titkos volt; és a lá tszatot fenn is
kellett tartani, ha tová bbra is mû kö dtetni akartá k. A Há ló zatná l dolgozó k legalá bb fele nem
is tudott a szervezet létezésérõ l; sokan ú gy gondoltá k, hogy az FBI vagy a CIA alkalmazza
õ ket, má sok azt hitték, hogy a pénzü gyminisztériumnak vagy a titkosszolgá latnak
dolgoznak, mert így egyikü k sem tudta kompromittá lni a

484

Há ló zatot. Csak az irodavezetõ k, a kö zvetlen munkatá rsaik, a nagyvá rosok Há ló zatainak

vezetõ i, valamint a magas rangú tisztek -

akik má r bizonyítottá k hû ségü ket - ismerték való já ban a munkaadó ikat és a munka jel-
legét. Abban a pillanatban, hogy a média tudomá st szerez a Há ló zat létezésérõ l, minden
elveszik.

Ahogy ott ü ldö gélt a halvá nyan megvilá gított kabinban, és a felhõ ket figyelte, Alexander
azon tö prengett, vajon mit mondana az apja és bá csiká i, ha megtudná k, hogy gyakran
halá lparancsot ad ki, hogy véd-je az orszá g érdekeit. Még ennél is jobban megdö bbennének,
ha megtudná k, hogy Dél-Ameriká ban há romszor is õ maga hú zta meg a ravaszt. Annyira
élvezte azokat a gyilkossá gokat, hogy fél tucat egyéb megbíza-tá sban is magá ra vá llalta a
hó hér szerepét.

Vajon mit gondolná nak az idõ sebb Alexanderek, a híres á llamférfiak, hogy George vérrel
szennyezte be a kezét? Mivel ez is a
485

munká já hoz tartozott, ú gy gondolta, a csalá dja megértené. Az Alexanderek ideal-istá k

voltak, amikor arró l beszéltek, hogyan kellene itt a dolgoknak menniü k, de kemény-fejû
pragmatikusnak bizonyultak, amikor konkrét esetek jö ttek szó ba. Tudtá k, hogy a nemzeti
katonai biztonsá g és a nemzetkö zi hírszerzés nem gyerekeknek való , ezért George abban a
hitben ringatta magá t, hogy talá n meg is bocsá taná nak neki, ha kiderü l-ne, hogy meghú zta
a ravaszt.

Végü l is, igazá n értékes embert sosem ö lt meg. Célpontjai mindig kémek és á ruló k voltak,
akik maguk is hidegfejû gyilkosok. Csak a sö predéket takarította el. Nem volt valami szép
munka, de megvolt benne a való di méltó sá g és hõ siesség. Legalá bbis George így lá tta;
hõ sként gondolt magá ra. Igen, biztos volt benne, hogy apja és bá csiká i is á ldá sukat adná k
rá , ha beszélhetne nekik a munká já ró l.

486

A gép ekkor erõ s turbulenciá ba kerü lt, soká ig bukdá csolt, ugrá lt és remegett.

Kurt Hensen felhorkant á lmá ban, de nem ébredt fel.

Amikor a gép ú jra simá n haladt, Alexander kinézett az ablakon, és Christina Evansre
gondolt. Csinos nõ volt. Mappá ja a szomszéd ü lésen fekü dt. Felvette, kinyitotta, és a fotó já t
kezdte nézegetni. Igazá n csinos. Ú gy dö ntö tt, õ maga ö li meg, ha eljö n az ideje, és má r a
gondolattó l is izgalomba jö tt.

Alexander élvezte a gyilkolá st. Magá nak ezt bemerte vallani, a vilá g elõ l azonban elti-tkolta.
Egész életében, fogalma sem volt, hogy miért, lenyû gö zõ nek talá lta a halá lt, annak minden
vá ltozatá t. Sajá t magá t a halá l hírnö kének tartotta, és a gyilkolá s gondolata sokkal inká bb
felizgatta, mint a szex. Erõ szakos hajlamá t való színû leg nem soká ig tû rték volna az FBI-ná l,
sem a tö bbi, a kongresszus

487

á ltal ellenõ rzö tt szervezetnél. Á m egy ismeretlen, titkos szervezetben bá tran kiélhette a
vá gyait.

Behunyta a szemét, és Christina Evansre gondolt.

Huszonkilenc
Tina á lmá ban lá tta Dannyt: egy hosszú alagú t tú lsó végén á llt. A fiú t lá ncra verték, és a kicsi,
de jó l kivilá gított barlang kö zepén ü lt, á m az oda vezetõ ú t csupa á rnyék volt, tele
veszéllyel. Danny ú jra meg ú jra az anyjá t szó lította, kö nyö rgö tt neki, hogy mentse meg,
mielõ tt a fö ldalatti bö rtö n mennyezete beomlik, és élve maga alá temeti. Tina elszá ntan
indult el fia felé az alagú tban, eldö ntö tte, hogy mindenképpen kihozza onnan, á m ekkor
valami kinyú lt érte a falbó l egy keskeny résen keresztü l. Tina mintha a

488

tudatá ban lett volna annak, hogy a nyílá son tú lró l erõ s vö rö s fény szû rõ dik be, és mintha
egy titokzatos alakot is lá tott volna a vö rö ses há ttér elõ tt. Megfordult, és hirtelen a Halá l
vigyorgó arcá t pillantotta meg maga elõ tt, mintha a Pokol gyomrá bó l kukucská lt volna rá .
Vö rö s szemei lá ngoltak, hú sa ö sszeaszott, arcá t szétrá gtá k a férgek. Tina felsikoltott, de
akkor észrevette, hogy a Halá l nem tudja elérni. A falban levõ lyuk nem volt elég széles
ahhoz, hogy á t tudjon lépni rajta az alagú tba, ahol Tina is á llt. Csupá n az egyik karjá t tudta
á tdugni a résen, hosszú , csontos ujjai pedig alig néhá ny centiméterre megá lltak a nõ
karjá tó l. Danny ú jra Tiná t hívta, õ pedig folytatta az utat a sö tét alagú tban a fia felé.

Tö bbszö r is elhaladt a rések mellett a falban, ahonnan mindig a Halá l nézett rá , á tkozó dva
és dü hö dten acsarkodva, de egyik lyuk sem volt elég nagy ahhoz, hogy á tférjen rajtuk.

Tina végre odaért Dannyhez, és amikor megérintette, a lá ncok - mintha megbû vö lte

489

volna õ ket valaki - azonnal lehullottak a karjá ró l és lá bá ró l.

• Annyira féltem - mondta Tina, mire Danny így szó lt:

• Anyu, én szû kítettem le azokat a ly-ukakat a falban, hogy ne tudjon elérni és bá ntani
téged.

Pénteken reggel fél kilenckor Tina jó kedvû izgalommal ébredt. Addig rá zta Elliotot, amíg a
férfi fel nem ébredt.

Elliot hunyorogva felü lt.

• Mi a baj?

• Danny ú jabb á lmot kü ldö tt.

• Ezek szerint nem rémá lom volt -

mondta a férfi széles mosollyal.

• Egyá ltalá n nem. Danny azt akarja, hogy menjü nk el érte. Azt szeretné,

490

ha elmennénk oda, ahol fogva tartjá k, és elhozná nk onnan.

• Szerintem nem jutunk el oda élve.

Nem vá gtathatunk be oda, mintha mi lennénk az orszá g lovassá ga. A média és a bíró sá g
segítségére lesz szü k-ségü nk, hogy kihozzuk õ t onnan.

• Nem hinném.

• Ketten nem vehetjü k fel a harcot egy hatalmas szervezettel, amely mö gö tt ott van
Kennebeck, és egy titkos katonai kutató kö zpont teljes személyzete.

• Danny majd segít, hogy biztonsá gban legyü nk - mondta Tina magab-iztosan. - Õ majd
bejuttat minket oda az ereje segítségével.

• Ez nem lehetséges.

• Azt mondtad, má r te is elhiszed, hogy Danny van emö gö tt.

• É s való ban így is van - mondta Elliot á sítá s és nyú jtó zkodá s kö zben. -

491

Elhiszem, hogy Danny az, de... hogyan tudna segíteni nekü nk? Hogyan tudja garantá lni a
biztonsá gunkat?

• Fogalmam sincs, de ezt mondta nekem az á lomban, ezért biztos vagyok benne.

Tina részletesen elmesélte Elliotnak az á lmá t, a férfi pedig elismerte, hogy az á lom
értelmezése nem erõ ltetett.

• De még ha sikerü lne is Dannynek, hogy bevigyen - mondta a férfi -, nem tudjuk, hogy
pontosan hol tartjá k fogva. Ez a titkos létesítmény bá rhol lehet, ha egyá ltalá n létezik. De ha
mé-

gis van ilyen hely, Dannyt talá n nem is ott tartjá k fogva.

• Hidd el, hogy létezik a hely, és õ is ott van - mondta Tina, és pró bá lt sokkal
magabiztosabbnak tû nni, mint amilyen való já ban volt.

492

Ú gy érezte, csak karnyú jtá snyi tá volsá gra van a fiá tó l, és szinte a karjá ban tartja õ t.
• Rendben van - mondta Elliot a szemét dö rzsö lgetve. - Tételezzü k fel, hogy ez a hely
való ban létezik, ami persze nem sokat lendít az ü gyö n, mert bá rhol lehet a hegyekben.

• Szerintem néhá ny kilométerre lehet attó l a helytõ l - mondta Tina -, ahová Jaborski vinni
akarta a cserkészeket.

• Jó l van, ez aká r igaz is lehet. De még így is elég nagy a terü let, a kö rnyéket pedig nem
tudjuk á tkutatni.

Tina ö nbizalmá t azonban nem lehetett megrendíteni.

• Danny majd elvezet odá ig.

• Danny fogja elmondani, hogy hol van?

• Legalá bbis megpró bá lja, azt hiszem.

Ezt éreztem az á lmomban.

• Hogyan fogja csiná lni?

• Fogalmam sincs, de érzem, hogy ha megtalá lná nk a mó djá t... ha ö sszpon-tosítani tudja az
energiá it, akkor ...

• Akkor? - kérdezte Elliot.

Tina a gyû rö tt á gynemû huzatot bá multa, há tha a gyû rõ désekbõ l kiolvas valami okosat,
aztá n megszó lalt:

• Térkép! - mondta felvillanyozó dva.

• Micsoda?

• Biztosan vannak térképek a hegyvidéki terü letekrõ l is, nem?

494

Amikkel a há tizsá kos turistá k és he-gymá szó k is já rjá k a hegyeket. Nem tú l részletes
térképek, mert csak azt mutatjá k, hogy milyen a terü let, hol vannak dombok, vö lgyek,
merre folyik a folyó , és hol vannak patakok, gyalogö svények, elhagyott fakiter-melõ
terü letek, és ehhez hasonló k.

Szerintem Jaborskinak is voltak térképei, sõ t egészen biztos. Lá ttam ná la egy szü lõ -

cserkész talá lkozó n, amikor elmagyará zta, miért nem kell tartanunk az ú ttó l.

• Feltételezem, hogy Renó ban bá rmelyik tú raszakü zletben be tudunk szerezni egy ilyen
térképet a Sierra Renó hoz kö zeli terü leteirõ l.
• Ha megvan a térkép, kihajtjuk, és Danny majd megtalá lja a mó djá t, hogyan mutassa meg
pontosan a hozzá vezetõ utat.

• Szerinted hogyan?

495

• Még nem tudom - mondta Tina, majd kimá szott az á gybó l. - Elõ szö r keressü nk egy
térképet, majd azutá n aggó dhatunk a tö bbi miatt. Gyere, gyorsan zuhanyozzunk le, és
ö ltö zzü nk fel. Az ü zletek egy ó ra mú lva nyitnak.

***

A Bellicosti há zá ban végrehajtott csapnivaló akció miatt George Alexander pénteken reggel
csak fél hatkor kerü lt á gyba.

Még mindig dü hö s volt, amiért beosztottai ismét futni hagytá k Strykert és a nõ t, ezért nem
tudott elaludni, de végü l hét ó rakor á lomba szenderü lt.

Tíz ó rakor a telefon csö rgése ébresztette fel. Az igazgató hívta Washingtonbó l.

Elektronikus zavaró t haszná ltak, ezért

496

nyugodtan tudtak beszélni. Az ö reg rettentõ en haragos volt, és rá jellemzõ mó -

don nagyon nyers.

Ahogy Alexander az igazgató vá -

daskodá sá t és kö vetelõ zését hallgatta, rá jö tt, hogy sajá t karrierje forog veszélyben a
Há ló zatná l. Ha nem sikerü l megá llítania Strykert és Christina Evanst, minden á lma
szertefoszlik arró l, hogy egyszer õ foglalhatja el az igazgató i széket.

Amikor az ö reg letette a telefont, Alexander felhívta sajá t irodá já t, és remélte, hogy nem azt
hallja majd, hogy Elliot Stryker és Christina Evans még mindig szabadon já rká l, de
munkatá rsai pontosan ezzel a hírrel fogadtá k. Kiadta az utasítá st, hogy csoportosítsá k á t az
emberek nagy részét erre a munká ra, és parancsot adott az ü ldö zésre.

• Azt akarom, hogy egy nap alatt megtalá ljá k õ ket! - kiabá lta

497

Alexander. - Az a rohadék megö lte az egyik emberü nket! Ezt nem ú szhatja meg szá razon!
Azt akarom, hogy likvidá ljá k, és vele együ tt azt a nõ t is!

Mindkettõ t ö ljék meg!

Harminc
A szá lloda kö zelében két sportszerbolt és két fegyverkereskedés is volt. Az elsõ sport-
boltban nem talá ltak térképeket, és bá r a má sodikban rendszerint tartottak ilyesmit, most
éppen elfogyott. Elliot és Tina végü l egy fegyverkereskedésben talá lta meg, amire
szü kségü k volt: tizenkét térképet egy csomagban a Sierrá ró l, amelyet kimondottan
tú rá zó knak és vadá szoknak készítettek.

Visszamentek a szá llodá ba, és azonnal kiterítették az egyik térképet az á gyra, majd Elliot
megszó lalt:

498

• Most mi lesz?

Egy pillanatig Tina eltû nõ dö tt a problémá n, azutá n odament az asztalhoz, kinyitotta a

fió kot, és elõ vette a szá lloda mappá já t. A mappá ban talá lt egy olcsó golyó stollat, amivel
visszatért az á gyhoz, aztá n tollal a kezében leü lt a nyitott térkép mellé.

• Azok az emberek, akik hisznek az okkult tudomá nyokban, értenek az ú gynevezett

„automatikus írá shoz" is.

Hallottá l má r ró la?

• Igen, szellemírá snak is hívjá k. Egy szellem irá nyítja a kezedet, és ü zenetet kö zvetít a
tú lvilá gró l. Sosem hittem az ilyesmiben.

• Aká r hiszel benne, aká r nem, megpró bá lkozom vele. Csak nekem nincs szü kségem
szellemre, aki irá nyítja a kezemet, mert remélem, Danny segít.

499

• Ehhez nem kell transzba esni, mint ahogy a médiumok szoktá k a szeá nszokon?

• Pró bá lok tö kéletesen nyugodt lenni, nyitott és befogadó . A térkép fö lö tt tartom a tollat, és
Danny talá n megrajzolja nekü nk az utat.

Elliot egy széket hú zott az á gy mellé, és leü lt.

• Egyetlen percig sem hiszem, hogy sikerü lni fog. Teljes baromsá g az egész, de megígérem,
hogy néma csendben maradok.

Tina a térképet figyelte, és igyekezett semmire sem gondolni, csak a térkép színeire
koncentrá lt, amelyek a kü lö nbö zõ alakza-tokat jelö lték.

Eltelt egy perc, majd még egy és még egy, de nem tö rtént semmi.
500

Tina behunyta a szemét.

Eltelt ú jabb néhá ny perc. Semmi.

Megfordította a térképet, és most a má sik oldala felõ l pró bá lkozott - eredménytelenü l.

• Adj egy má sik térképet - kérte Elliotot.

Elliot elõ vett egy ú jabb térképet, és á t-nyú jtotta Tiná nak. A nõ ö sszehajtotta az elõ zõ t, és
kiterítette az ú jabbat.

Fél ó rá val és ö t térképpel késõ bb Tina keze hirtelen megcsú szott a papíron, mintha valaki

megrá ntotta volna a karjá t.

Kü lö nleges érzés volt, mintha belü lrõ l hú zta volna a kezét valaki. Szinte lebénult a
meglepetéstõ l, á m ekkor a furcsa erõ visszahú zó dott.

501

• Mi volt ez? - kérdezte Elliot.

• Danny volt. Pró bá lkozik.

• Biztos vagy benne?

• Tö kéletesen. De megijesztett, és ez elég volt, hogy visszahú zó djon. De legalá bb tudjuk,

hogy ez a jó térkép.

Megpró bá lom ú jra.

Tina ú jra a térkép szélére helyezte a tollat, és a semmibe meredt.

A levegõ hõ mérséklete hirtelen esni kezdett.

Tina pró bá lt nem gondolni arra, hogy milyen hideg van. Igyekezett minden gondolatot
kiû zni a fejébõ l.

Tollat tartó jobb keze sokkal jobban le-hû lt, mint a tö bbi testrésze. Megint érezte a
kellemetlen belsõ hú zá st. Ujjai má r fá jtak a hidegtõ l. Keze hirtelen á tlendü lt a térképen,
majd vissza, utá na pedig néhá ny kö rt írt le,

502

de csupá n semmitmondó firká k maradtak a papíron. Fél perc mú lva érezte, hogy kezébõ l
kiszá ll az erõ .
• Nem sikerü lt - mondta Tina.

A térkép ekkor felszá llt a levegõ be, mintha valaki haragjá ban lö kdö sne.

Elliot felugrott a székrõ l, és pró bá lta elkapni a lebegõ térképet, de az még magasabbra
lendü lt. Azutá n zajosan a szoba tú lsó felébe csapó dott, majd vissza, végü l, mint egy halott
madá r leesett Elliot lá ba elé.

• Jézusom - mondta halkan Elliot. -

Legkö zelebb, ha arró l olvasok az ú jsá gban, hogy valakit elvittek a fö ldö nkívü liek, hogy
kö rbeutazzá k a vilá gegyetemet, má r nem fogok hangosan nevetni.

503

Tina felkelt az á gyró l, és megdö rzsö lte jobb kezét.

• Azt hiszem, tú l nagy bennem az ellená llá s. De olyan furcsa érzés, amikor á tveszi az
irá nyítá st...

egyszerû en megbénulok. Azt hiszem, igazad volt, hogy ehhez transzban kell lenni.

• Sajnos, ebben nem segíthetek. Jó szaká cs vagyok, de a hipnó zishoz nem értek.

• Ez az! - kiá ltott fel Tina. - Hipnó zisra van szü kségem! Há t, persze! Akkor biztosan sikerü l.

• Talá n, de hol talá lunk ilyenkor egy hipnotizõ rt?

• Billy Sandstone! - mondta Tina.

• Az meg ki?

• Egy hipnotizõ r, aki itt lakik Renó ban.

Van egy csodá s színpadi mû sora, és szerettem volna, ha õ is fellép a

504

Magyck! - ben, de exkluzív szerzõ dés kö ti a Reno-Tahoe szá llodá khoz.

Billynek biztosan sikerü lne hipnotikus á llapotba hoznia, és akkor talá n eléggé ellazul-nék
ahhoz, hogy sikeres legyen az automatikus írá s.

• Tudod a telefonszá má t?

• Nem, és való színû leg nincs benne a telefonkö nyvben sem, viszont megvan az ü gynö kének
a szá ma. Rajta keresztü l eljuthatunk hozzá .
Tina a telefonhoz sietett.
Harmincegy
Billy Sandstone harmincas éveinek végén já rt, karcsú és tö rékeny volt, mint egy zsoké, és
ha az ember egyetlen szó val akarta volna

505

jellemezni, ez a szó egész biztosan a makulá tlan lett volna. Cipõ je ú gy fénylett, mint a tü kö r,
nadrá gja élre vasalva, kék sportinge kikeményítve és gondosan kivasalva. Hajá t és bajuszá t
lá tható mû gonddal vá gtá k.

Billy étkezõ je is ragyogott a tisztasá gtó l.

Az asztal, a székek és a tá laló szekrény mind csillogtak a bú torfénytõ l, amellyel a fá t

kezelték. A kristá lyvá zá ban az asztal kö zepén friss ró zsá k á lltak. A fü ggö ny tö kéletesen
megtervezett redõ kben hullott alá .

Elliot és Tina kiterítették a térképet az asztalra, és leü ltek egymá ssal szemben.

• Christina, tudnod kell, hogy az automatikus írá s csak egy humbug -

mondta Billy.

• Tudom, Billy, nagyon is.

• Nos, akkor...

• De azért szeretném, ha mégis hipnotizá lná l.

506

• Te mindig olyan jó zan voltá l, Tina -

mondta Billy. - Ez egyá ltalá n nem vall rá d.

• Tudom - felelte Tina.

• Ha elmagyará zná d, miért, talá n kö nnyebben tudnék neked segíteni.

• Billy - kezdett bele Tina -, ha megpró bá lná m elmagyará zni, egész délutá n itt lehetnénk.

• Vagy talá n még tová bb - szó lalt meg Elliot.

• É s annyi idõ nk most nincs - mondta Tina. - Nagyon sok minden forog kocká n, Billy. Sokkal
tö bb, mint képzeled.
Egyetlen szó t sem mondtak neki Dannyrõ l. Sandstone-nak halvá ny fogalma sem volt, miért
jö ttek Renó ba, és mit keresnek a hegyekben.

• Ez az egész biztosan nevetségesnek tû nhet, Billy - szó lalt meg Elliot -, és

507

maga most joggal gondolja azt, hogy mindketten meghá borodtunk, vagy esetleg én
befolyá solom Tiná t ebbe az irá nyba.

• De errõ l egyá ltalá n nincs szó -

mondta Tina.

• Ez a gondolat má r jó val azelõ tt be-fészkelte magá t a fejébe, hogy velem megismerkedett

volna - mondta Elliot mosolyogva.

A tréfa hallatá n Sandstone valamelyest ellazult, ahogyan Elliot remélte.

• Biztosíthatom, Billy, hogy megvan mind a négy kerekü nk. De itt most életrõ l és halá lró l
van szó , ehhez kell a maga segítsége - mondta Elliot.

• Ez az igazsá g, Billy - mondta Tina.

• Rendben van, nem kell, hogy most elmondjá k, mirõ l van szó - mondta Billy -, de majd egy
napon, amikor

508

nem kell olyan nagyon sietniü k, azért szívesen meghallgatná m a tö rténetet.

• Megígérem - felelte Tina. - Mindent el fogok mondani, de most légy szíves, minél elõ bb
lá ss neki a hipnó zishoz.

• Jó l van - mondta Billy Sandstone.

A hipnotizõ r arany pecsétgyû rû t viselt, amit ekkor ú gy fordított meg az ujjá n, hogy a felsõ
része legyen alul, a tenyere felõ l, és kezét Tina szeme elé emelte.

• Tartsd a szemedet a gyû rû n, és csak a hangomra figyelj.

• Vá rj egy pillanatot - mondta Tina.

Levette a kupakot a filctollró l, amit Elliot vá sá rolt az ú jsá gosná l, mielõ tt elindultak
Sandstone-hoz. Elliot javasolta, hogy pró bá ljon ki má s színû tintá t, hogy jobban
lá tszó djanak a kü lö nbö zõ vonalak a térképen.

509
Tina a toll hegyét a térképre tette, majd így szó lt:

• Rendben van, Billy, készen á llok.

Elliot nem tudta, mikor jutott el Tina a hipnotikus á llapotba, sõ t azt sem értette, mivel érte
el ezt az á llapotot Billy, mivel Sandstone nem tett má st, csak lassan mozgatta a kezét Tina
arca elõ tt elõ re és há tra, és ezzel egy idõ ben lá gy, ritmikus hangon beszélt hozzá , és
gyakran ismételte a nõ nevét.

Kis híjá n maga Elliot is transzba esett. Õ is kö vette szemével Sandstone kezének mozgá sá t,
és rá hangoló dott a férfi dallamos hangszínére, amikor észrevette, hogy lassan õ is a hatá sa
alá kerü l.

Tina tekintete a semmibe meredt.

510

A hipnotizõ r leengedte kezét, és megfelelõ á llá sba fordította a gyû rû jét.

• Most mélyen alszol, Tina.

• Igen.

• A szemed nyitva van, de nagyon mély á lomban vagy.

• Igen.

• Mély á lomban maradsz mindaddig, amíg azt nem mondom, hogy ébredj fel. Megértetted?

• Igen.

• Nyugodt vagy, és mindenre nyitott.

• Igen.

• Semmi sem lendít ki ebbõ l az á llapotbó l.

• Nem.

• Nem vagy részese az eseményeknek.

Csak az á tviteli eszkö z vagy, olyan, mint egy telefon.

• Mint egy telefon - mondta Tina akadozva.

511
• Passzív maradsz mindaddig, amíg nem érzed a késztetést, hogy haszná ld a kezedben levõ
tollat.

• Rendben van.

• Amikor érzed ezt a késztetést, nem fogsz ellená llni ennek. Engedj a késztetésnek.
Megértetted?

• Igen.

• Nem zavar meg semmi, amit én vagy Elliot mondunk. Csak akkor vá laszolsz nekem,
amikor egyenesen hozzá d beszélek. Megértetted?

• Igen.

• Most tehá t... nyisd meg magad annak, ami rajtad keresztü l ü zenni akar.

Vá rakoztak.

Eltelt egy perc, majd még egy. Billy Sandstone egy ideig figyelte Tiná t, majd tü relmetlenü l
fészkelõ dni kezdett a székében. Elliotra nézett, és azt mondta:

512

• Nem hinném, hogy ez a szellemírá s-dolog...

A térkép ekkor suhogni kezdett.

Odakaptá k fejü ket, s lá ttá k, hogy a papír sarkai lassan felpö ndö rö dtek, majd vissza.

Kicsit olyan volt, mintha egy élõ lény lélegzését lá tná k. A levegõ vá ratlanul lehû lt.

A térkép má r nem mozgott, a suhogá s is megszû nt.

Tina tekintetét a térkép felé fordította, majd keze mozogni kezdett. Ezú ttal nem csapkodott,
és nem ugrá lt fel-le, hanem lassan, gondosan haladt végig a papíron, és hosszú vö rö s
vonalakat rajzolt.

Sandstone egyre csak dö rzsö lte a kezét és a karjá t, hogy ne érezze a szobá t megtö ltõ
hideget. Aggodalmas tekintettel pislogott a légkondicioná ló kivezetéseire, és fel akart á llni,
hogy megnézze, mi a baj.

513

Elliot azonban megszó lalt:

• Fö lö sleges megnézni a légkondicioná ló t, biztos, hogy nem kapcsolt be. A fû tõ rendszer is

rendben van, higgye el.
• Akkor meg mi ez?

• Ez a hideg amiatt van, ami most Tiná val tö rténik - mondta Elliot, mert nem akart
belekezdeni a Dannyrõ l szó ló való di tö rténetbe.

• Tényleg?

• Igen.

• Kinek a szelleme?

• Bá rkié lehet.

• Komolyan mondja?

• Nagyon is.

Elliot ekkor a térképre mutatott.

• Lá tja?

514

Ahogy Tina keze lassan haladt a papíron, a térkép sarkai ismét felhajlottak, majd vissza.

• Hogy csiná lja ezt? - kérdezte Sandstone hitetlenkedve.

• Nem õ csiná lja.

• Hanem a szellem?

• Igen.

Fá jdalmas kifejezés jelent meg Billy arcá n, mintha való di fizikai kínoktó l szenvedne, most,
hogy ú gy lá tja, Elliot is valami furcsa, természetfö lö tti hatalom hatá sa alá kerü lt.

Billy nyilvá nvaló an ugyanolyan tisztá nak és zavarmentesnek szerette a vilá got, ahogy
minden má st is maga kö rü l. Ha õ is hinni kezdene a szellemek létezésében, ú jra kéne
gondolnia véleményét sok má s dologró l, és akkor élete, elviselhetetlenü l zavarossá vá lna.

Elliot együ tt érzett a hipnotizõ rrel, mert ebben a pillanatban neki is hiá nyzott ü gyvédi

515

irodá já nak szabá lyos munkarendje, az eset-tanulmá nyokat tartalmazó kö nyvek para-
grafusai és a tá rgyaló terem idõ tlen szabá lyozottsá ga.

Tina elejtette a tollat, majd felemelte a fe-jét, tekintete azonban még zavaros volt.
• Befejezted? - kérdezte Billy.

• Igen.

• Biztos vagy benne?

• Igen.

Ezutá n néhá ny mondattal, majd egy hangos tapssal Billy visszahozta Tiná t a transzbó l.

Tina zavartam pislogott, és lenézett a von-alra, amit a térképre rajzolt. Elliotra mosolyogva
így szó lt:

• Sikerü lt! Istenem, sikerü lt!

• Nagyon ú gy tû nik.

516

Tina a vö rö s vonal végéhez mutatott.

• Tehá t itt van! Ezen a helyen tartjá k õ t.

• Nem lesz kö nnyû eljutni odá ig -

mondta Elliot.

• De meg tudjuk csiná lni, csak szü k-ségü nk lesz sok meleg, bélelt ruhá ra és csizmá kra. Sõ t
hó talpak is kellenek, mert lehet, hogy sokat kell gyalogolnunk nyílt terepen. Tudod, hogyan
kell a hó talpat haszná lni?

Nem hiszem, hogy tú l nehéz volna -

csapongott Tina.

• Vá rj - szó lt rá Elliot. - É n még most sem vagyok meggyõ zõ dve arró l, hogy az á lmod
való ban azt jelenti, amire gondolsz. Ha abbó l indulunk ki, amit elmeséltél, nem értem,
hogyan jutottá l arra a kö vetkeztetésre, hogy Danny majd eljuttat minket a létesít-ményhez.
Lehet, hogy való ban

517

eljutunk oda, de nem tudunk á tjutni a védelmen.

Billy Sandstone Tiná ró l Elliotra nézett, és semmit sem értett az egészbõ l.

• Danny? A te fiad? Tina! De õ ...

Tina így folytatta:

• Elliot, nem csak az á lombeli tö rténések miatt jutottam erre a kö vetkeztetésre. Amit az
á lomban éreztem, az sokkal fontosabb, de azt a részét nem tudom elmagyará zni.

Csak ú gy tudná d megérteni, ha magad is á télnéd az á lmot. Ezért vagyok olyan biztos benne,
hogy azt mondta, tud segíteni abban, hogy eljussunk hozzá .

Elliot a térkép felé fordult, és alaposabban á ttanulmá nyozta.

518

Az asztal végén ekkor ismét megszó lalt Billy:

• De, ugye, nem Danny...

• Figyelj, Elliot, mondtam, hogy meg fogja mutatni, hol van, és õ ra-jzoltatta meg velem az
ú tvonalat. Azt is érzem, hogy segíteni fog, hogy eljussunk oda, nem tudom, miért kell ebben
kételkedned.

• Csak mert... attó l tartok, hogy egyenesen a karjukba fogunk sétá lni -

mondta Elliot.

• Kinek a karjá ba? - kérdezte Sandstone.

• Elliot, mi tö rténne, ha itt maradná nk és elrejtõ znénk, amíg ki nem talá lunk valami má s
lehetõ séget? Mennyi idõ nk is lehet még? Nem sok. Elõ bb vagy utó bb megtalá lnak minket,
aztá n pedig egész biztosan megö lnek.

• Ez az a szó , amit egyá ltalá n nem szeretek - mondta Billy Sandstone.

519

• Azért jutottunk el idá ig, mert á llandó an mozgá sban voltunk, és mertü nk kezdeményezni -
mondta Tina. -

Ha most vá ltoztatunk a taktiká nkon, és hirtelen ó vatosabbak leszü nk, akkor elbukunk.

• Ú gy beszélsz, mintha há ború ba készü lnél - mondta Elliot. - Egy dolgot megtanultam a
seregben, azt, hogy idõ nként meg kell á llni, és á tcsoportosítani az erõ ket, de ha tú l soká ig
á llsz, jö n az á r, és azonnal elmos. Szó val mire lesz még szü k-ségü nk a meleg ruhá n, csizmá n
és hó talpakon kívü l?

• Egy terepjá ró ra - bó lintott Tina.

• Az tú l nagy feladat - mondta Elliot.

• Akkor talá n egy tank is jó lesz? -

szó lalt meg Billy.

• Ne butá skodj, Billy. Csak egy terepjá ró ra van szü kségü nk - ingatta a fejét Tina.

520

• Csak pró bá ltam segíteni, egyébként, pedig kö szi, hogy nem felejtetted el, hogy én is itt
vagyok, drá gá m -

mondta Billy.

• Egy Jeep vagy egy Explorer kellene -

folytatta Tina. - Bá rmilyen négykerék-meghajtá sú já rmû . Nem kellene tú l sokat

gyalogolnunk, ha nem muszá j. Biztosan van valami ú t arrafelé, ami a létesítményhez visz,
még akkor is, ha el van rejtve. Ha szerencsénk van, velü nk lesz Danny, amikor kijö vü nk, de
biztosan nem lesz olyan á llapotban, hogy le tudjon jö nni a hegyekbõ l.

• Nekem van egy Explorerem - em-lítette meg Billy.

• Azt hiszem, á t tudnék utalni némi pénzt a vegasi bankombó l - mondta Elliot. - De mi van
akkor, ha figyelik a szá mlá mat? Az gyorsan elvezetné õ ket ide. É s mivel a bankok zá rva

521

vannak az ü nnepek miatt, jö võ hétig nem tehetü nk semmit, addigra pedig rá nk talá lnak.

• Mi van az American Express ká rtyá ddal?

• kérdezte Tina.

• Azt mondod, hogy vegyek hitelbe egy Jeepet?

• Nincs felvételi korlá t rajta, ugye?

• Nincs, de...

• Egyszer olvastam egy lapban egy férfiró l, aki vett egy Rolls-Royce-ot a ká rtyá já val. Ezt te
is megtehetnéd, mert a kö vetkezõ hó napban ú gyis vis-szafizeted a hitelt.

• Elég õ rü lt ö tlet - mondta Elliot -, de azt hiszem, megpró bá lkozhatunk vele.

• Nekem van egy Explorerem - szó lalt meg ismét Billy Sandstone.

522
• Keressü k meg a helyi autó kereskedõ t

- mondta Tina. - Ott majd elvá lik, hogy elfogadja-e a ká rtyá t.

• Nekem van egy Explorerem! -

mondta Billy most má r kiabá lva.

Mindketten dö bbenten fordultak felé.

• Minden télen néhá ny hétre a Tahoe-tó hoz szoktam menni a mû sorommal

- mondta Billy.

• Tudjá k, milyen idõ van télen arrafelé? A hó az ember ü lepéig ér, de utá lok repü lõ re ü lni
ilyen rö vidtá vra, mert ezek a gépek nagyon kicsik, ezért inká bb elõ zõ nap leautó zom. Az
Explorer kimondottan nagy segítség a téli idõ szakban.

• Készü lsz mostaná ban Tahoe-ba, Billy? - kérdezte Tina.

• Nem, a fellépés csak a hó nap végén lesz.

523

• Szü ksége lesz az Explorerre a kö vetkezõ néhá ny napban? - kérdezte Elliot.

• Nem.

• Kö lcsö nkérhetnénk?

• Nos... azt hiszem, igen.

Tina á thajolt az asztalon, megragadta Billy kezét, az arcá hoz hú zta, majd megcsó kolta.

• Megmentetted az életü nket, Billy. Szó szerint.

• Remélhetõ leg mostantó l jó l alakulnak majd a dolgok - mondta Elliot. -

Talá n Dannyt is kihozhatjuk onnan.

• Sikerü lni fog - mondta Tina. - Tudom. Ebben a pillanatban a kristá lyvá zá ban a ró zsá k
tá ncra perdü ltek, mint karcsú tá ncosok.

Billy Sandstone ijedtében felugrott, és felborította a széket.

524

A fü ggö nyö k ritmikusan szétnyíltak, majd ö sszezá ró dtak.

A csillá r himbá ló zni kezdett ide-oda, a csilingelõ kristá lydíszek kü lö nö s fényjá tékot
vetítettek a falra.

Billy tá tott szá jjal bá multa a kü lö nö s jelenséget, Elliot pedig lá tta a férfin, hogy teljesen
ö sszezavarodott.

Alig egy perc mú lva a furcsa mozgá s vá ratlanul megá llt, és a szobá ban emelkedni kezdett a
hõ mérséklet.

• Hogyan csiná ltá k ezt? - kérdezte Billy izgatottan.

• Nem mi voltunk - felelte Tina.

• De szellem sem lehetett - mondta Billy hajthatatlanul.

• Nem az volt - ismerte el Elliot.

• Kö lcsö nvehetik az Explorert, de elõ szö r mondjá k el, mi a fene folyik

525

itt. Nem érdekel, hogy milyen sietõ s a dolguk! Legalá bb nagy vonalakban meséljék el,
kü lö nben itt fogok meghalni a kívá ncsisá gtó l - kérte Billy.

Tina Elliotra nézett.

• Mit csiná ljunk?

• Billy, ne haragudjon, de talá n jobb, ha nem tud semmit - mondta Elliot.

• Nem tudom elhinni, hogy ezt mû velik velem!

• Veszélyes emberekkel á llunk szemben. Ha pedig megtudjá k, hogy tudsz ró luk...- szó lalt
meg Tina.

• Figyeljenek! - mondta ekkor Billy. -

É n nem csak a hipnó zishoz értek, vilá g életemben inká bb bû vész szerettem volna lenni, de
nem volt meg hozzá a tehetségem, ezért talá ltam ki ezt a hipnó zisra épü lõ elõ adá st. De
sokkal jobban szeretem a vará zslá st.

526

Tudni szeretném, mi folyik itt való já ban: hogyan csiná ltá k azt a trü kkö t a térkép sarká val!
Tudnom kell!
Reggel az jutott Elliot eszébe, hogy kizá ró lag õ és Tina ismeri a teljes igazsá got a Sierra
Nevadá ban tö rtént balesetrõ l. Ha õ ket megö lik, az igazsá got velü k együ tt temetik el, és
folytató dik a való sá g elkendõ zése.

Figyelembe véve, hogy milyen nagy á rat fizettek má r eddig is azért a szá nalmasan kevés
informá ció ért, ami a birtokukban van, Elliot nem tudta elviselni a tudatot, hogy az ö sszes
fá jdalom, félelem és szorongá s a semmiért volt.

• Billy, van egy magnetofonja? -

kérdezte Elliot.

• Természetesen - felelte a férfi. - Nem valami drá ga darab, de mindig magamná l tartom,
hogy fel tudjam venni, ha valami eszembe jut.

527

• Az a lényeg, hogy mû kö djö n - felelte Elliot. - Rá mondjuk, a tö rténet rö vid ö sszefoglalt

vá ltozatá t, mikö zben autó zunk, a kazettá t pedig elkü ldö m a cégtá rsaimnak. Nem valami
nagy biztosíték, de jobb a semminél.

• Má ris hozom - mondta Billy, és kisi-etett az étkezõ bõ l.

Tina ö sszehajtogatta a térképet.

• Ö rü lö k, hogy ú jra mosolyogni lá tlak -

szó lalt meg Elliot.

• Biztosan azt hiszed, hogy megbolon-dultam - mondta Tina -, mert még annyi veszély á ll
elõ ttü nk. Meg kell kü zdenü nk egy csapat gonosztevõ vel, és azt sem tudjuk, kivel
talá lkozunk a hegyekben. Akkor meg miért érzem ilyen jó l magamat hirtelen?

• Azért, mert má r nem kell menekü l-nü nk - mondta Elliot. - Mert ellentá madá sba fogunk
lendü lni, és

528

talá n tú lsá gosan vakmerõ en hangzik, de ez sokat segít az ember ö nbecsü lésének.

• Szerinted van esélyü nk arra, hogy nyerjü nk egy szervezettel szemben, amely olyan erõ s,
mint az orszá g kormá nya? - kérdezte Tina.

• Azt hiszem - mondta Elliot -, hogy az egyének sokkal alkalmasabbak a felelõ sségteljes és
morá lis cselekvésre, mint az intézmények, ezért á llunk az igazsá g oldalá n. É s azt gondolom,
hogy az egyének sokkal ér-telmesebbek és jobban alkalmazkod-nak a tú léléshez, legalá bbis
hosszú tá von, mint bá rmelyik intézmény.
Reménykedjü nk benne, hogy nem derü l ki a filozó fiá mró l, mekkora képtelenség.

Fél kettõ kor Kurt Hensen belépett George Alexander Renó ban levõ irodá já ba.

529

• Megtalá ltá k az autó t, amit Stryker bérelt. Innen há rom há ztö mbnyire á ll egy parkoló ban.

• Haszná ltá k mostaná ban? - kérdezte Alexander.

• Nem. A motor hideg. Az ablakot vastag jégréteg borítja. Való színû leg egész éjjel ott
parkolt.

• Stryker nem hü lye - mondta Alexander. - Szá ndékosan hagyta ott.

• Azért figyeltessü k? - kérdezte Hensen.

• Igen - mondta Alexander. - Elõ bb vagy utó bb csak elkö vetnek valami hibá t, és talá n
visszamennek az autó hoz. Nem hinném, hogy megteszik, de sosem lehet tudni.

Hensen elhagyta a szobá t.

Alexander kivett egy vá liumot a kabá tja zsebében tartott pléh dobozká bó l, majd lenyelte, és
forró ká vét ivott rá . Ez má r a

530

má sodik tabletta volt, amit bevett azó ta, hogy há rom és fél

ó rá val ezelõ tt felkelt, de még mindig ideges volt.

Stryker és a nõ méltó ellenfeleknek bizonyultak.

Alexander azonban nem kedvelte a méltó ellenfeleket. Jobban szerette, ha nem nehezítik
meg a dolgá t.

Hol a fenében lehetnek?

Harminckettõ

A kopá r lombhullató fá k és az ö rö kzö ld fenyõ fá k és lucfenyõ k á gait vastagon borította a hó ,

a szél pedig lehordta a jeges havat az Explorer szélvédõ jére.

531

Tina néma á hítattal bá multa az erdõ t, mikö zben északi irá nyban haladtak az erdei ú ton. A
lá tvá nyt akkor is titokzatosnak és nyugtalanító nak talá lta volna, ha nem tudná , hogy az
erdõ titkokat rejt Danny és a tö bbi cserkész halá lá nak kö rü lményeirõ l.
Õ és Elliot negyedó rá val ezelõ tt fordultak le a 80-as orszá gú tró l, kö vetve a Danny á ltal
berajzolt ú tvonalat. A vonal egészen a térkép szélén haladt, és errõ l a kétsá vos ú tró l
hamarosan letérnek majd egy alacsonyabb rendû má sikra, amely a térkép szerint jó l
já rható .

Miutá n elhagytá k Billy Sandstone há zá t az Explorerrel, má r nem mentek vissza a hotelbe.

Mindketten ú gy érezték, hogy hívatlan lá togató kba botlaná nak a szobá ban.

Elõ szö r egy sportszerü zletbe tértek be, ahol beszereztek két termo béléses síruhá t,
csizmá kat, hó taposó t, néhá ny élelmiszerkonzervet és egyéb tú léléshez

532

fontos felszerelést. Ha a mentõ akció simá n lezajlik, ahogy Tina á lma jö vendö lte, nem lesz
szü kségü k ezekre a holmikra, de mégis fel akartak készü lni minden eshetõ ségre, ha az
Explorer véletlenü l lerobbanna a hegyekben, vagy má s baj tö rténne.

Elliot tö ltényt is vett a pisztolyba. Nem mintha ez biztosítékot jelentett volna bá rmire is, de
jobbnak lá ttá k, ha arra is szá mítanak, hogy komolyra fordulhatnak a dolgok.

A bevá sá rlá s utá n azonnal elindultak a vá rosbó l, nyugat felé a hegyekbe, egy ú tszéli étterem
mosdó já ban pedig felvették az ú jon-nan vá sá rolt meleg holmikat. Elliot zö ld, Tina pedig
fehér alapon zö ld és fekete csíkos kezeslá bast ö ltö tt magá ra. Pontosan olyan benyomá st
keltettek, mint két síelõ , akik most indulnak a hegyekbe.

533

Amikor beértek a hegyek kö zé, csak akkor jö ttek rá , hogy hamarosan leszá ll a sö tétség a
vö lgyekbe és szakadékokba, ezért jobbnak lá ttá k, ha megvitatjá k, hogyan haladjanak
tová bb. Tisztá ban voltak vele, hogy a legbö lcsebb, amit ebben a helyzetben tehetnek, az,
hogy visszafordulnak Renó ba, keresnek egy má sik szá llodá t, és reggel kipihenten indulnak
az ú tra, ezt a lehetõ séget azonban egyikü k sem tá mogatta. Minél elõ bb a kü ldetés végére
akartak já rni. Elképzelhetõ , hogy a késõ i ó ra és a szü rkü let ellenü k dolgozik, vagy éppen
ellenkezõ leg, kedvezni fog nekik.

Egyetlen dologban voltak csupá n biztosak, hogy helyzeti elõ nyt élveznek. Mindketten
érezték ezt, és nem akartá k kihívni maguk ellen a sorsot azzal, hogy elhalasztjá k az
indulá st.

Egy keskeny hegyi ú ton haladtak, egyre feljebb jutva, ahogy a vö lgy lassan emelkedett
északi irá nyba. Hó ekék takarítottá k el a

534

havat az aszfaltró l, az ú t szélén má sfél-két méter magas hó falat emelve.

• Most má r hamarosan itt kell lennie -

mondta Tina, amint a térdén heverõ térképre pillantott.

• Milyen zord vidék! - mondta Elliot.

• Olyan érzése van az embernek, hogy a civilizá ció aká r el is pusztulhatna, itt mit sem
tudná nk ró la.

Legalá bb há rom kilométert tettek meg an-

élkü l, hogy egyetlen há zat vagy má s, ember alkotta építményt lá ttak volna, rá adá sul jó ideje
autó val sem talá lkoztak.

Az alkony lassan leereszkedett a havas tá jra, Elliot ezért bekapcsolta a vilá gítá st.

Elõ ttü k balra hamarosan egy nyílá st pillantottak meg a hó falban. Amikor az Explorer
kö zelebb ért, Elliot behajtott a leá gazá sba, és megá llt. Egy keskeny és

535

veszélyesnek lá tszó ú t vezetett innen az er-dõ be, amelyet lá tható an nemrégiben tisztított
meg egy hó eke, mégsem tû nt tú lsá -

gosan bizalomgerjesztõ nek. Mindö ssze egy sá v széles lehetett, s fö lö tte a fá k koroná ja
szinte sö tét alagutat alkotott, így tizenö t-hú sz méternél messzebb nem is lá ttak a korá n
bekö szö ntö tt sö tétségben. Való ban tiszta és já rható ú t volt, amelyet idõ rõ l idõ re
lebitumeneztek.

• A térkép szerint pontosan egy ilyen utat kell keresnü nk - mondta Tina.

• Akkor jó irá nyban haladunk.

Megtalá ltuk.

• Mi lehet ez? Vajon az erdészet haszná lhatja ezt az utat?

• Inká bb olyan itt a semmi kö zepén, mintha Drakula kastélyá hoz vezetne -

mondta Elliot.

• Talá ló megjegyzés - felelte Tina. -

Tényleg olyan.

536

Rá fordultak a mellékú tra, és a fejü k fö lö tt ö sszeboruló ö rö kzö ld á gak alatt elindultak még
beljebb az erdõ be.
Harminchárom

Há rom emelet mélyen a fö ld alatt, a négyszö g alakú helyiségben megá llá s nélkü l
zü mmö gtek a szá mító gépek.

Az alig hú sz perce érkezett ü gyeletes, dr.

Carlton Dombey az egyik asztalná l ü ldö gélt a fal mellett. Az EEG-ket, a digitá lisan feler-

õ sített hangjeleket és a rö ntgenfelvételeket tanulmá nyozta.

Kis idõ mú lva megszó lalt:

• Lá ttad a ma reggeli képeket a fiú agyá ró l?

537

Dr. Aaron Zachariah elfordult a videó kijelzõ ktõ l.

• Nem tudtam, hogy készü ltek ilyen felvételek.

• Egy teljesen ú j sorozat.

• Van rajtuk valami érdekes?

• Igen - mondta Dombey. - A folt, ami a fiú falcsonti lebenyén jelent meg ú gy hathéttel
ezelõ tt.

• Mi van vele?

• Egyre nagyobb és sö tétebb.

• Tehá t rosszindulatú a tumor?

• Ez még nem biztos.

• Talá n jó indulatú ?

• Ezt sem á llítaná m biztosan. A folt nem mutatja a tumor spektografikus jellemzõ it.

• Akkor talá n hegszö vet?

• Nem hinném.

• Véralvadék?

• Semmiképpen.
• Tudunk ró la valami haszná lható t?

538

• Talá n - felelte Dombey homloká t rá ncolva. - Bá r azt nem tudom, hogy hasznos-e,
mindenesetre nagyon kü lö nö s.

• Ne feszítsd má r tová bb a hú rt -

mondta Zachariah, és õ is odament, hogy megvizsgá lja a teszteket.

• A szá mító gépes elemzés szerint -

mondta Dombey - a kinö vés ö sszetétele megegyezik a normá lis agyszö vetével.

• Micsoda? - nézett rá Zachariah elképedve.

• Talá n egy ú j agyszö veti kezdemény -

mondta Dombey.

• De az nem lehetséges!

• Tudom.

• Az agy nem kezd csak ú gy ú j csomó kat nö veszteni!

• Tudom.

539

• Jó lenne, ha valaki elvégezne egy karbantartó szkennelést a szá mító gépen, mert lehet,
hogy megbolondult.

• É pp ma délutá n ellenõ rizték - felelte Dombey. - Á llító lag minden tö ké-

letesen mû kö dik.

• Mint a fû tésrendszer az izolá ció s kamrá ban, ugye? - kérdezte Zachariah.

Dombey ekkor bajuszá t simogatva így szó lt:

• Figyelj, a falcsonton kialakult folt ilyen gyors nö vekedése egyenesen ará nyos a fiú nak
adott injekció k szá má val. Emlékszem, hogy az elsõ sorozat utá n jelent meg hat-héttel
ezelõ tt. Minél gyakrabban fertõ zzü k ú jra a kö lykö t, anná l gyorsabban nö vekszik ez a folt.

• Akkor egész biztosan daganat -

mondta Zachariah.

540

• Elképzelhetõ , éppen ezért reggel elvégeznek egy feltá ró mû tétet, hogy szö vetmintá t
vegyenek a biopsziá hoz.

Zachariah az izolá ció s kamra megfigyelõ ablaka felé pillantott.

• Istenem! Megint kezdõ dik!

Dombey is észrevette, hogy az ü veg ú jra kezd bepá rá sodni.

Zachariah az ablakhoz sietett.

Dombey elgondolkodva figyelte az egyre jobban befagyó ablakot.

• Van egy ö tletem! Szerintem az ab-lakkal az a gond... bá r lehet, hogy tévedek... szó val
ugyanabban az idõ ben kezdõ dtek ezek a befagyá sok is, amikor a parietá lis foltot elõ szö r
észrevettü k a rö ntgenen.

541

• Mit akarsz ezzel mondani? - fordult felé Zachariah.

• Talá n csak véletlen egybeesés.

• Igazad van, szerintem is véletlen csupá n. Nem lá tok semmilyen ö sszefü ggést.

• Nem gondolod, hogy a folt és a fagyá s kö zö tt valamiféle kö zvetlen kapcsolat lehet? -

kérdezte Dombey bizonytalanul.

• Hogy a fiú lenne a felelõ s a levegõ hõ mérsékletének a vá ltozá sá ért?

• Azért elképzelhetõ , nem?

• Hogyan?

• Fogalmam sincs.

• Há t, te vetetted fel a problémá t.

• Akkor sem tudom - mondta Dombey.

• Nincs semmi értelme - mondta Zachariah. - Szerintem semmi kö zü k egymá shoz. Ha még
egyszer ilyen elképesztõ ö tlettel jö ssz elõ , meg kell

542
kérnem a karbantartó kat, hogy téged is vizsgá ljanak á t, Carl.

Harmincnégy

A fõ ú tró l leá gazó csapá s az erdõ mélyébe vezetett. É rdekes mó don sem keréknyom, sem
gö drö k nem nehezítették a haladá st.

A fá k á gai mélyen beló gtak, némelyik hangosan végigkarcolta az autó tetejét.

Tina és Elliot épp néhá ny ú tjelzõ mellett haladt el, amelyek azt tudattá k velü k, hogy az utat,
amelyen utaznak, csak szö vetségi és á llami vadvédelmi õ rö k és kutató k haszná lhatjá k.

Kizá ró lag engedéllyel lehet behajtani, erre figyelmeztették õ ket a tá blá k.

543

• Lehet, hogy a titkos létesítményt vadvédelmi kutató kö zpontnak á lcá zzá k?

- gondolkodott hangosan Elliot.

• Nem hinném - mondta Tina. - A térkép szerint az még legalá bb tizenö t kilométerre van
innen ezen az ú ton, Danny ú tvonala azonban korá bban fordul észak felé, és kö rü lbelü l
nyolc kilométer mú lva letér errõ l az ú tró l.

• Má r majdnem megtettü nk annyit, amió ta letértü nk a hegyi autó ú tró l -

á llapította meg Elliot. - Hamarosan le kell fordulnunk.

Ahogy az ablaktö rlõ k a havat sö pö rték a szélvédõ rõ l, Tina elõ rehajolt, és hunyorogva nézett
elõ re a reflektorok fényébe.

• Lassíts! Azt hiszem, ez az, amit keresü nk.

Elliot ó rá nként alig tizenö t-hú sz kilomé-

teres sebességgel haladt, de Tina késõ n szó lt,

544

így elvétette a kanyart. Megá llt, és vis-szatolatott ö t métert, amíg meg nem pillantotta a
csapá s bejá ratá t.

• Itt nem takarítottá k el a havat -

jegyezte meg Elliot.

• De nézd, mennyi keréknyom van a hó ban.

• Ú gy tû nik, elég sok já rmû haladt el itt mostaná ban.

• Biztosan ez az - mondta Tina lelkesen. - Danny azt akarja, hogy erre menjü nk.

• Há lá t adok az égnek, hogy négykerék-meghajtá sú az autó nk.

Elliot ezzel lefordult a megtisztított ö s-vényrõ l, és rá tért a havas ú tra. Az Explorer kerekeire
erõ s hó lá ncot szereltek, így gond nélkü l tudott tová bbhaladni.

A keskeny leá gazá s szá z métert haladt egyenesen, majd emelkedni kezdett, és

545

hirtelen jobbra kanyarodott a hegygerincen.

Amikor a kanyarbó l kijutottak, a fá k eltû ntek a szemü k elõ l, és hosszú ideje elõ szö r
pillantottá k meg az égboltot a fejü k felett.

A szü rkü let helyét a teljes sö tétség foglalta el.

A hó elég erõ sen esett, de kü lö nö s mó don maguk elõ tt egyetlen hó pelyhet sem lá ttak. A
havas ú tró l hamarosan egy kikö vezett sza-kaszra jutottak, amelybõ l pá ra szá llt fel, és az ú t
felü lete tö kéletesen szá raz volt.

• Milyen kü lö nö s! Ú gy lá tom, fû tõ szá lakat építettek az ú t felü letébe

- mondta Elliot.

• Elég furcsa ez itt, a semmi kö zepén.

Elliot megá llította az Explorert, és magá hoz vette a pisztolyt az ü lések kö zü l. Az ü res tá rat
má r korá bban kivette belõ le, és

546

most behelyezett egy ú jabbat, hogy szü kség esetén azonnal haszná lni tudja.

• Még visszafordulhatunk - mondta Tina.

• Való ban ezt akarod?

• Nem.

• Mert én sem.

Szá zö tven méterrel arrébb ú jabb éles kan-yarhoz érkeztek. Az ú t egy vízmosá shoz ért,
balra fordult, majd ismét emelkedni kezdett.
A kanyar utá n hú sz méterre az utat egy kapu zá rta el elõ ttü k. A kapu mindkét oldalá n
há romméteres kerítés magasodott, amely kissé kifelé dõ lt, a tetején pedig szú ró s
szö gesdró t meredezett. A kapu tetejére is szö gesdró tot helyeztek.

Az ú t jobb oldalá n nagyméretû tá bla á llt:

547

MAGÁ NTERÜ LET BELÉ PÉ S CSAK

MÁ GNESKÁ RTYÁ VAL AZ Á TJÁ RÁ S

SZIGORÚ AN TILOS

• Ú gy hangzik, mintha tényleg csak egy vadá szhá z lenne a kö zelben - mondta Tina.

• Nyilvá n ez volt a szá ndékuk. É s most hogyan tová bb? Ná lad van a má gneská rtyá d, ugye? -
kérdezte Elliot, hogy kicsit oldja a feszü ltséget.

• Danny segíteni fog - mondta Tina. -

Megá lmodtam.

• Meddig vá rjunk itt?

• Ú gy lá tom, nem kell soká ig - felelte Tina, mert a kapu hirtelen nyílni kezdett befelé.

• Nem hiszek a szememnek!

A fû tö tt ú t vége a sö tétbe veszett elõ ttü k.

• Danny, jö vü nk má r - suttogta Tina maga elé.

548

• É s ha valaki má s nyitotta ki a kaput?

- kérdezte Elliot. - Ha Dannynek semmi kö ze nincs ahhoz, hogy kinyílt? Lehet, hogy csak
azért engedtek be, hogy csapdá ba csaljanak!

• Hidd el, hogy Danny volt.

• Milyen biztos vagy benne!

• Igen.

Elliot felsó hajtott, majd á thajtott a kapun, ami hamarosan be is zá ró dott az Explorer
mö gö tt.
Az ú t a kerítésen belü l meredeken emelkedni kezdett, az egyetlen sá v pedig bizonyos
helyeken olyan széles lett, mintha kettõ lenne. Az Explorer egyre magasabbra kapaszkodott
fel a hegyen.

A má sodik kapu az elsõ tõ l két és fél kilométerre á llt, egy rö vid egyenes szakaszon,
valamivel a domb tetején tú l. Nem is csupá n

549

kapu volt, hanem egy ellenõ rzõ pont. Az õ r-bó dé az ú t jobb oldalá n á llt, innen nyitottá k és
csuktá k a kaput.

Elliot megá llította az autó t, és kezébe fogta a pisztolyt.

Alig két-há rom méterre lehettek a kivilá gított bó détó l, elég kö zel ahhoz, hogy lá ssá k az õ r
arcá t, amint a nagy ablakon á t aggodalmasan tekint rá juk.

• Pró bá lja kitalá lni, vajon kik lehetü nk

- mondta Elliot halkan. - Gondolom, elég furcsá nak talá lja, hogy egyszer csak megjelentü nk
a nagy semmibõ l.

A bó déban ekkor az õ r levette a telefon kézi beszélõ jét a falró l.

• A francba! - kiá ltott fel Elliot. -

Muszá j lesz elintéznem.

550

Amikor azonban Elliot ki akarta nyitni az ajtó t, Tina észrevett valamit, és megragadta a férfi
karjá t.

• Nézd, a telefon nem mû kö dik!

Az õ r dü hö sen vá gta le a kagyló t. Felugrott, magá ra kapta a kabá tjá t, és kilépett a bó débó l.
Kezében géppisztolyt tartott.

Ekkor kinyílt a kapu.

Az õ r megá llt félú ton a kapu és az Explorer kö zö tt, és visszafordult, amikor meghallotta,
hogy nyílik a kapu. Nem akart hinni a szemének.

Elliot keményen lenyomta a gá zpedá lt, az Explorer pedig elõ relendü lt.

Az õ r, lö vésre emelte a puská t, Tina pedig ö nkéntelenü l a magasba rá ntotta kezeit a

kocsiban, hogy megvédje magá t a
551

lö vedékektõ l, de a lö vések legnagyobb meglepetésü kre elmaradtak.

Egyetlen hangot sem hallottak, nem tö rt be a szélvédõ , semmi nem tö rtént.

Az Explorer végigvá gtatott a rö vid egyenes szakaszon, majd elindult felfelé a meredek ú ton.

Lö véseket tová bbra sem hallottak.

A kanyarban Elliot erõ sen markolta a kormá nyt, Tina pedig szinte lá tta az autó elõ tt a mély,
sö téten tá tongó szakadékot.

Sikerü lt tú ljutniuk a kanyaron, és kikerü l-niü k az õ r puská já nak ható tá volsá gá bó l. Két-szá z
méterrel arrébb az ú t ismét nagy ívet írt le, de ekkor má r semmi fenyegetõ t nem lá ttak a
kö zelben.

Elliot végre lelassíthatta az Explorert.

552

• Gondolod, hogy ez mind Danny mû ve? - kérdezte Tiná t.

• Igen.

• Elrontotta az õ r telefonjá t, kinyitotta a kaput, és haszná lhatatlanná tette a géppisztolyt?

Micsoda fiad van!

Ahogy egyre messzebbre jutottak a ren-getegben, a hó má r nagyon sû rû n esett.

• Nem is tudom, hogy mit gondoljak ró la - szó lalt meg Tina aggó dva. -

Nem tudom, mi tö rtént vele, és fogalmam sincs, mi lett belõ le.

Tiná t kü lö nö sen nyugtalanította ez a gondolat. Egyre jobban izgatta, hogy vajon milyen
kisfiú t talá lnak majd a hegytetõ n.

Harmincöt

553

George Alexander emberei Christina Evansrõ l és Elliot Strykerrõ l készü lt képeikkel já rtá k
végig Reno belvá rosá nak szá llodá it, és beszéltek minden recepció ssal, hordá rral és a tö bbi
szá llodai alkalmazottal.

Fél ö t kö rü l végre a Harrah's egyik szobalá nya megerõ sítette, hogy lá tta a két embert.
A 918-as szobá ban a Há ló zat emberei talá ltak egy olcsó bõ rö ndö t, némi szennyest,
fogkeféket, illatszereket és egy csomó térké-

pet, amelyeket a nagy sietségben Elliot és Tina ott felejtett.

Alexandert ö t ó ra ö t perckor tá jékoztattá k a felfedezésrõ l, ö t ó ra negyvenre pedig mindent,

amit a szobá ban talá ltak, á t-szá llítottak Alexander irodá já ba.

Amikor a férfi meglá tta a térképeket, és rá jö tt, hogy az egyik hiá nyzik, kiderü lt, hogy éppen
erre a térképre van szü kségü k, hogy

554

rá talá ljanak a Pandora-terv laborató riu-maira. Alexander ordítani szeretett volna

haragjá ban.

Kurt Hensen Alexander író asztala elõ tt á llt, és a hotelbõ l á thozott holmikat vizsgá lgatta.

• Mi a baj? - kérdezte.

• A hegyekbe mentek, hogy bejussanak a laborba - mondta Alexander. - Kell, hogy legyen
valaki a Pandora-ter-vben, egy aljas á ruló , aki beszélt nekik a létesítményrõ l, arró l, hogy hol
van, így kö nnyedén odatalá lnak!

Õ k pedig fogtá k magukat, és vettek néhá ny térképet! Az istenit!

Alexandert mélységesen felbõ szítette a hideg gyakorlatiassá g, amivel Tina és Elliot

cselekedett. Ki ez a két ember? Miért nem hú ztá k meg magukat valamilyen sö tét re-
jtekhelyen? Miért nem ijedtek meg

555

semmitõ l? Végü l is Christina Evans egy teljesen á tlagos nõ , egy kiö regedett tá ncosnõ !

Alexander nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy tá ncosnõ intelligens is lehet, és bá r
Strykernek volt katonai mú ltja, mindez évekkel korá bban tö rtént! Honnan van ekkora
erejü k, kitartá suk? Alexandernek ú gy tû nt, olyasvalami birtoká ban vannak, amirõ l õ mit
sem sejt. Biztosan van valami, amirõ l nem tud. De mi lehet az? Honnan tudtak szert tenni
ekkora elõ nyre?

Hensen felvette az egyik térképet, és meg-forgatta a kezében.

• Egyá ltalá n nem lá tok okot arra, hogy ennyire felhú zd magadat ezen. Lehet, hogy
megtalá ljá k a fõ kaput, de anná l tová bb biztosan nem jutnak. A ker-

ítésen tú l tö bb ezer hektá ros terü let van, az objektum pedig annak a kö zepén bú jik meg.
Nem jutnak kö zel
556

hozzá , bemenni pedig végképp nem tudnak.

Alexander hirtelen megértette, mibõ l mer-

íti Tina és Elliot az erejét. A hirtelen felismeréstõ l ugrott egyet a székében.

• Nem tudnak bejutni, csak akkor, ha van odabent egy emberü k.

• Micsoda?

• Igen, errõ l van szó ! - pattant fel Alexander. - Nem egyszerû en csak beszélt nekik a fiú ró l
valaki, az a szemét á ruló még mindig ott van a laborban, ebben a pillanatban is, készen arra,
hogy kinyissa nekik a kaput és az ajtó kat! Valaki há tba tá madott bennü nket! Segíteni fog
annak a kurvá nak, hogy kihozza a fiá t!

Alexander felhívta a Sierra-beli laborató ri-um katonai biztonsá gi irodá já t, de a vonal csak

557

sziszegõ hangot adott, nem csengett ki.

Tö bbszö r ú jra pró bá lkozott, de mindhiá ba.

Ezutá n azonnal a labor igazgató já nak az irodá já t tá rcsá zta, de dr. Tamaguchi tele-fonja sem
felelt.

• Valami tö rténhetett odafent - á llapította meg Alexander, és visszatette a kagyló t. - Minden

vonal sü ket.

• Biztosan a vihar miatt van - mondta Hensen. - Az idõ já rá s-jelentés ú jabb vihart jelzett.

• Haszná ld a fejedet, Kurt! A vonalak a fö ld alatt vannak, és mobil ö sszekö ttetéssel is

rendelkezü nk. Nem létezik olyan vihar, amely az egész kommuniká ció s rendszert ki tudná
iktatni. Kerítsd elõ Jack Morgant, és mondd meg neki, hogy azonnal készítsen fel az ú tra egy
helikoptert!

Talá lkozunk a repü lõ téren!

558

• Legalá bb fél ó rá ba is beletelik, míg elkészü l - mondta Hensen.

• Egyetlen perccel sem kap tö bbet.

• De lehet, hogy nem akar menni, mert odafent elég randa idõ van.
• Nem érdekel, aká rmi is potyog az égbõ l

- mondta Alexander. - Mindenképpen felmegyü nk oda a helikopterrel.

Nincs idõ autó ká zni! Valami nagy baj lehet odafent! É rzem!

Hensen elgondolkodva mondta:

• De egy helikopterrel odamenni az éjszaka kellõ s kö zepén... ekkora viharban...

• Morgan a legjobb piló ta.

• Nem lesz kö nnyû dolga.

• Ha Morgannek nem tetszik ez a munka, nyugodtan elmehet Disneylandbe turistá kat

furiká zni -

mondta Alexander.

559

• Akkor is ö ngyilkos vá llalkozá snak tû nik.

• Ha a kö nnyebbik végén akarod meg-fogni a dolgokat, akkor nem kellett volna ú gy

dö ntened, hogy nekem dol-gozol! Ez itt nem a nõ egylet, Kurt!

• Azonnal hívom Morgant - mondta Hensen elvö rö sö dve.

• Má r éppen ideje!
Harminchat
Az Explorer felkapaszkodott a legutolsó kaptató n, amelynek tetején sík terepre értek.

Elliot lefékezett, majd teljesen megá llította az autó t, és aggodalmas tekintettel nézett kö rü l.

A fennsík szinte teljes egészében a természet mû ve volt, ugyanakkor az emberi kéz

560

munká ja is lá tszott rajta. Há romszá z méter széles és kétszá z méter hosszú , csaknem
szabá lyos téglalap alakú terü let volt. A talajt teljesen elsimítottá k, majd lebetonoztá k.

Egyetlen fa vagy má s tereptá rgy sem maradt a terü leten, ahol az ember elrejtõ zhetne.
Magas reflektoroszlopok szegélyezték a jel-legtelen síksá got, lá mpá ik fényét pedig er-

õ teljesen letompítottá k, nehogy a magasbó l észrevegyék a szoká sos ú tvonalukró l kissé

letérõ repü lõ gépek vagy a hegyekben kirá nduló k. A lá mpá k gyér fénye azonban
való színû leg elég volt ahhoz, hogy a biztonsá gi kamerá k tiszta képet kapjanak az egész
terü letrõ l, mivel minden lá mpaoszlopra er-

õ sítettek egyet, s így egyetlen négyz-etcentiméternyi terü let sem maradt ellenõ rizetlenü l.

• A biztonsá giak á rgus szemekkel figyelnek minket a monitoraikon -

mondta Elliot rosszkedvû en.

561

• Hacsak Danny nem rontotta el a kamerá kat - felelte Tina. - É s ha képes arra, hogy egy
géppisztolyt haszná lhatatlanná tegyen, miért ne tudná ö sszezavarni a zá rtlá ncú televízió
képeit?

• Való színû leg igazad van.

A lebetonozott terü let tá volabbi végében egy harminc méter hosszú , ablaktalan, egysz-
intes, lejtõ s tetejû épü let á llt.

• Biztosan ott tarjá k Dannyt - mondta Elliot.

• Ennél sokkal nagyobb épü letre gondoltam - mondta Tina.

• Való színû leg jó val nagyobb is, de most csak az elejét lá tjuk. Az épü letet a hegy gyomrá ba
építették, és a jó ég tudja, milyen messzire és há ny emelet mélyre nyú lik be a sziklá ba.

562
Elliot levette lá bá t a fékrõ l, és elindult elõ re.

Jeepek, Land Roverek és má s terepjá ró k sorakoztak egymá s mellett a lapos épü let elõ tt.

• Nem ú gy tû nik, mintha sokan lennének bent - mondta Tina. - Azt hittem, nagy létszá mmal
mû kö dik a hely.

• Bizonyá ra így is van - mondta Elliot. -

A kormá ny nem bajló dott volna azzal, hogy megépítse és á lcá zza a helyet, ha csak maroknyi
ember dolgozna itt. A legtö bb való színû leg het-eken, hó napokon á t itt lakik, mert nem
akarjá k, hogy tú l sok já rmû kö zlekedjen naponta egy olyan ú ton, amelyet hivatalosan csak
az á llami vadõ rö k haszná lhatnak, mert azzal magukra vonná k a figyelmet. Talá n néhá ny
nagykutya eljö n ide néha

563

helikopteren, de ha ez itt való ban egy katonai bá zis, a személyzet legnagyobb része
ugyanolyan feltételek kö zö tt él, mint egy tengeralattjá ró n.

Engedélyt kapnak, hogy bemenjenek Renó ba egyszer-egyszer, de tö bbnyire ezek kö zö tt a

falak kö zö tt kell tö lteni a napjaikat.

Elliot leparkolt egy Jeep mellé, eloltotta az autó lá mpá it, majd leá llította a motort.

A fennsík megmagyará zhatatlanul csendes volt.

Senki nem lépett ki az épü letbõ l, hogy megkérdezze, kicsodá k, ami azt jelentette, hogy
Danny ismét bele tudott nyú lni a videó s biztonsá gi rendszerbe.

Az a tény, hogy ilyen messzire eljutottak minden bá ntó dá s nélkü l, kellemes érzéssel tö ltö tte
el Elliotot. De vajon milyen soká ig

564

képes még Danny segíteni nekik? A fiú nak való ban elképesztõ ereje van, de mégsem
mindenható .

Elõ bb vagy utó bb biztosan hibá zik, és az a végü ket fogja jelenteni.

• Nos - szó lalt meg Tina, és igyekezett sajá t idegességét palá stolni -, há l'

istennek mégsem volt szü kség a hó talpakra.

• De ez a kö tél még jó szolgá latot tehet

- mondta Elliot, azzal megfordult, be-hajolt a há tsó ü léshez, és gyorsan felkapta a

kö télcsomó t. - Biztosan Ö sszefutunk legalá bb egy-két biztonsá gival, bá rmilyen okos is
Danny. Fel kell készü lnü nk arra, hogy végezzü nk velü k, vagy valahogy kivonjuk õ ket a
forgalombó l.

• Ha lehetne vá lasztani - mondta Tina

-, inká bb a kö telet vá lasztaná m, mint a fegyvert.

565

• Egyetértü nk - mondta Elliot, de azért magá hoz vette a pisztolyt. - Nézzü k meg, hogy be
tudunk-e jutni.

Kiszá lltak az Explorerbõ l, és azonnal arcul csapta õ ket a csípõ s szél.

Az elõ ttü k á lló épü let csupasz falain mindö ssze egyetlen széles acélajtó t lá ttak, amelyen
sem kulcslyuk, sem szá mbillentyû z-et, de még egy nyílá s sem volt, amibe a zá rat kinyitó
ká rtyá t helyezhették. Az ajtó t nyilvá nvaló an belü lrõ l mû kö dtették, miutá n a kapu fö lö tt
ló gó kamera beazonosította a lá togató t.

Amint Elliot és Tina feltekintett a kamera lencséibe, a nehéz ajtó félrecsú szott.

Megint Danny volt, aki kinyitotta? Vagy talá n egy bent vigyorgó és a tenyerét dö rzsö lgetõ
õ r, aki alig vá rja, hogy elkaphassa õ ket?

- tanakodott magá ban Elliot.

566

Egy acélfalú teremben talá ltá k magukat, amely olyan volt, mint egy hatalmas liftkabin. A
helyiség fényá rban ú szott, és senki nem volt benne.

Az ajtó bezá rult mö gö ttü k.

A terem bal oldalá n a falra egy videó kamerá t és egy monitort szereltek, a monitoron
azonban csupá n idegesen ugrá ló vonalak lá tszottak, mintha meghibá sodott volna a
rendszer.

A monitor mellett észrevettek egy megvilá gított ü veglapot, amelyre a lá togató k a jobb
kezü ket helyezték tenyérrel lefelé, hogy a szá mító gép azonosíthassa õ ket.

Bá r Elliot és Tina nem tették rá a kezü ket, a terem belsõ ajtaja mégis kinyílt, így
szerencsésen bejutottak a kö vetkezõ terembe is, ahol két férfi izgatottan nyomogatta
szá mító gépe billentyû zetén a gombokat. A

567

falra szerelt videó k kijelzõ in most is csupá n rá ngató zó vízszintes vonalak lá tszottak.
A fiatalabb férfi azonban meghallotta, hogy nyílik az ajtó , és amikor megfordult, dö bbenten
meredt rá juk.

Elliot rá szegezte a pisztolyá t:

• Ne mozduljon!

A fiatal õ r lá tható an a hõ s típushoz tartozott, mert azonnal elõ kapott egy hatalmas re-
volvert, és meghú zta a ravaszt, á m Danny megint idõ ben lépett, mert a pisztoly nem sü lt el.

Elliot nem akart lõ ni.

• A fegyvere haszná lhatatlan - mondta az õ rnek, s kö zben azon imá dkozott, hogy Danny ne
most hagyja cserben

568

õ ket. - Intézzü k el nyugodtan a dolgot.

Amikor az õ r észrevette, hogy a fegyvere nem mû kö dik, idegesen Elliot felé hajította.

Elliot megpró bá lt kitérni elõ le, de nem volt elég gyors. A pisztoly a fejét talá lta el oldalt, s az
ü téstõ l há ttal az acélajtó nak esett.

Tina felkiá ltott.

Bá r Elliot fejébe éles fá jdalom hasított, még lá tta, hogy az õ r felé rohan, ezért rá lõ tt.

A golyó a férfi bal vá llá t talá lta el. Az õ r megpö rdü lt az ü téstõ l, nekiment az író asztal-nak, a
fö ldre lö kö tt egy nagy halom papírt, majd õ maga is rá juk zuhant.

Elliot az idõ sebb õ r felé fordította pisztolyá t, de mostanra má r az is elõ vette revolver-

ét. Az sem mû kö dö tt.

569

• Tegye le a fegyvert, ü ljö n le, és ne pró bá lkozzon semmivel!

• Hogyan jutottak be ide? - kérdezte a férfi, amikor megadó an eldobta fegyverét. - Kik
maguk?

• Azzal ne foglalkozzon - mondta Elliot. - Csak ü ljö n nyugodtan.

• De mégis kik maguk? - pró bá lkozott tová bb az õ r.

• Mi vagyunk az igazsá gszolgá ltatá s -

felelte Tina.

***

Renó tó l ö t percre nyugatra, a helikopter hó viharba keveredett, és a sû rû hó esésben alig

lehetett kilá tni a gép plexiü vegén.

Jack Morgan, a piló ta éjszakai szemü vegét viselte, amivel a sö tétben is lá tott. George
Alexanderre pillantott, és így szó lt:

570

• Hajmeresztõ utazá s lesz, efelõ l biztosíthatom.

• Egy kis hó tó l még nem kell megijedni

- felelte Alexander.

• Ez aztá n nem kis hó , hanem igazi hó vihar! - javította ki Morgan.

• Repü lt má r hó ban korá bban is, nem?

• Igen, de itt a hegyekben a leszá lló és a keresztá ramlatok gyilkos erejû ek.

• Sikerü lni fog - mondta Alexander eltö kélten.

• Talá n igen, talá n nem - mondta Morgan, és elvigyorodott. - De az biztos, hogy unatkozni
nem fogunk.

• Maga õ rü lt - szó lalt meg Hensen a piló ta mö gö tti ü lésrõ l.

Hensen egy géppisztolyt tartott az ö lében.

Mivel rettegett a repü léstõ l, ideges volt, ezért inká bb behunyta a szemét, és gondolatban
minduntalan szét-, majd ö sszeszerelte a fegyvert. Gyomra há borgott, és igyekezett nem
gondolni arra, hogy helikopteren repü l,

571

odakint ítéletidõ tombol, és hogy egyetlen szempillantá s alatt egy szakadékban talá lhatjá k
magukat a sziklá k kö zö tt.

Harminchét

A fiatal õ r zihá lt a fá jdalomtó l, de amennyire Tina meg tudta á llapítani, sérü lése nem volt
halá los, mert a golyó csak kissé roncsolta a hú st, ahogy á thaladt rajta. A férfi vá llá n ejtett
lyuk megnyugtató an tisztá nak lá tszott, és nem is vérzett tú lsá gosan.
• Nyugi, tú l fogja élni - mondta Elliot.

• Meghalok, Jézusom! - nyö szö rö gte a férfi.

• Nem fog. Lehet, hogy nagyon fá j, de nem komoly a sérü lése. A golyó nem sértett meg
fontos vérereket.

572

• Honnan a francbó l tudja? - kérdezte a fiatal õ r a fá jdalomtó l eltorzult arccal.

• Ha nyugodtan fekszik, semmi baj nem lesz, de ha megmozdul, lehet, hogy felszakad egy
sérü lt ér, és akkor való ban elvérzik.

• A rohadt életbe!

• Megértette? - kérdezte Elliot. A férfi bó lintott. Arca sá padt volt, és erõ sen verejtékezett.

Elliot az idõ sebb õ r kezét szorosan egy székhez kö tö tte. A sérü lt férfi kezét azonban nem
akarta megkö tö zni, ezért inká bb ó vatosan a készletraktá rhoz vitték, és bezá rtá k oda.

• Hogy van a fejed? - kérdezte Tina Elliotot, és ó vatosan megérintette a csú nya dudort a
halá ntéká n, ahol a pisztoly eltalá lta.

573

Elliot felszisszent.

• Be fog kékü lni - á llapította meg Tina.

• Nem lesz semmi baj - mondta Elliot.

• Szédü lsz?

• Nem.

• Nincs kettõ s lá tá sod?

• Nincs - felelte Elliot. - Jó l vagyok, nem talá lt el erõ sen. Nincs agyrá zkó dá som, csak
megfá jdult a fejem. Gyere, keressü k meg Dannyt, és vigyü k ki innen minél elõ bb.

Á tvá gtak a helyiségen, és elhaladtak a székhez kikö tö tt õ r mellett. Tina magá val vitte a
megmaradt kö telet, Elliot pedig a fegyvert hozta.

Az ajtó val szemben, ahol beléptek a helyiségbe, volt egy má sik, sokkal á tlagosabb kü lsejû
ajtó , amely két folyosó talá lkozá sá ra nyílt. Ezt Tina fedezte fel néhá ny perccel azutá n, hogy
Elliot lelõ tte az õ rt. Még jó ,
574

hogy akkor kinézett az ajtó n, há tha valaki meghallotta a lö vést.

A folyosó k azonban akkor is és most is ü resek volt. Teljes csend honolt mindenü tt.

Az épü let minden falá t fehérre festették, és a padló t is hó fehér já ró lap borította. Az er-

õ s fény bá ntotta a szemü ket.

Az egyik folyosó tizenö t méter hosszú volt mindkét irá nyban, és két oldalá n zá rt ajtó k
sorakoztak, valamint a jobb oldalá n négy liftajtó t is lá ttak. A keresztezõ désbõ l kö zvetlenü l
elõ ttü k indult a má sik folyosó , amely legalá bb szá zhú sz méter mélyen benyú lt a hegy
gyomrá ba. Itt is mindkét oldalon ajtó k voltak, de tová bbi folyosó k is nyíltak innen.

• Gondolod, hogy Danny ezen az emeleten van? - kérdezte Tina.

• Fogalmam sincs - felelte Elliot.

• Hol kezdjü k?

575

• Nem mehetü nk végig, hogy megnézzü nk minden egyes ajtó t.

• Lehet, hogy emberek vannak a Szobá kban.

• É s minél kevesebb emberrel talá lkozunk...

• ... anná l jobbak az esélyeink, hogy élve kikerü lü nk innen.

Nem tudtá k eldö nteni, hogy merre indul-janak. Taná cstalanul nézegettek kö rbe, á m ekkor
vá ratlanul kinyílt az egyik lift ajtaja.

Tina azonnal a falhoz lapult, Elliot pedig a lift felé fordította a pisztolyt, a fü lkébõ l azonban
nem szá llt ki senki.

Nem mertek cselekedni, mert olyan rossz helyen á lltak, hogy egyá ltalá n nem lá thattá k, van-
e benn valaki.

Az ajtó k hamarosan visszazá ró dtak.

576

Tina egyre rosszabbul érezte magá t, mert attó l félt, valaki lejö tt a lifttel, de amikor
megérezte, hogy õ k ott vannak, má shogy dö ntö tt, és elment segítségért.
Még mielõ tt Elliot leengedhette volna a pisztolyt, ugyanaz a lift ú jra kinyílt, majd
bezá ró dott, tö bbszö r egymá s utá n, a levegõ pedig egyre hidegebb lett.

Tina megkö nnyebbü lt só hajjal nyugtá zta, hogy ismét Danny irá nyítja a dolgokat.

• Mutatja nekü nk az utat.

Lassan odalépdeltek a lifthez, és ó vatosan benéztek. A fü lke ü res volt, így beszá lltak, majd
az ajtó ö sszezá ró dott mö gö tt.

Az ajtó felett vilá gító emeletjelzések szerint a négy szint kö zü l a negyediken voltak. Az elsõ
emelet az építmény felszíni részén volt, a legmélyebb pedig a fö ld alatt.

577

Normá lis kö rü lmények kö zö tt a lift nem mû kö dö tt, amíg egy elfogadható azonosító ká rtyá t
bele nem dugott valaki a nyílá sba, Tiná nak és Elliotnak azonban nem volt szü k-sége
szá mító gépes azonosítá sra ahhoz, hogy a liftet haszná lhassá k, mert Danny velü k volt.
Elindultak lefelé, és kö zben a liftben olyan hideg lett, hogy Tina lá tta a leheletét a
levegõ ben. Az ajtó há rom emelettel a felszín alatt, az utolsó elõ tti szinten nyílt ki ú jra.

Kiléptek az elõ zõ hö z kísértetiesen hasonlító folyosó ra.

A lift ajtaja bezá rult mö gö ttü k, s kö rü lö t-tü k ismét melegedni kezdett a levegõ .

Tõ lü k két méterre nyitva volt egy ajtó , és a szobá bó l élénk beszélgetés szû rõ dö tt ki. Férfiak
és nõ k hangjá t lehetett hallani, és a hangokbó l ítélve legalá bb hatan vagy heten lehettek.
Jó kedvû ek voltak, nevetgéltek.

578

Tina tudta, hogy neki és Elliotnak vége, ha valakik kilépnek a helyiségbõ l, és szembe
talá lkoznak velü k. Danny lá tható an csodá kra volt képes az élettelen tá rgyakkal, embereket
azonban nem tud irá nyítani, ahogyan a fenti õ rö ket sem sikerü lt, ezért kellett Elliotnak
rá juk lõ ni. Ha felfedeznék õ ket, és nekik rontana egy nagy csapat biztonsá gi õ r, Elliot
egyetlen pisztolya nem lenne elég, hogy szembeszá lljon velü k. Még ha Danny el is tudná
rontani az ellenség fegyvereit, õ k ketten nem tudná nak elmenekü lni, csak ha kifelé menet
gyilkolá sba kezdenek, de Tina tudta, hogy ehhez egyikü knek sem volt gyomra, még akkor
sem, ha ö nvédelemrõ l van szó .

A kö zelben levõ szobá bó l ismét nevetés hallatszott, Elliot pedig halkan megkérdezte:

• Merre induljunk?

• Nem tudom - suttogta Tina.

579
Ez a szint is akkora lehetett, mint a komplexum legfelsõ emeletén levõ : tö bb mint szá zhú sz
méter hosszú , és harminc méter széles, tehá t legalá bb négyezer négyzetméternyi terü letet
kellene á tnézniü k. Vajon há ny helyiség lehet ekkora terü leten?

Negyven? Vagy talá n hatvan is?

Amikor Tina má r csaknem teljesen két-ségbeesett, a levegõ ismét hû lni kezdett.

Kö rü lnézett, és vá rta fiá tó l a jelet, amely hamarosan meg is érkezett. Fejü k fö lö tt ki-aludt a
neonlá mpa, majd egy pillanat mú lva ú jra felkapcsoló dott. Ekkor az ettõ l balra levõ neonégõ
kezdett villogni, majd egy harmadik is, az elõ zõ tõ l szintén balra.

Elindultak a villogó fényeket kö vetve a rö videbb folyosó végéig, ahol a liftek voltak.

A folyosó legvégén egy légmentesen zá ró dó acélajtó t lá ttak.

580

Amikor Tina és Elliot megérkezett az ajtó hoz, a kerekes zá r forogni kezdett benne, majd az
ajtó kinyílt. Mivel Elliotnak volt fegyvere, elõ szö r õ lépett be, Tina pedig szorosan a
nyomá ban maradt.

Egy hatvan négyzetméter alapterü letû helyiségben talá ltá k magukat. Velü k szemben egy
ablakot lá ttak, amelynek az ü vege teljesen be volt fagyva. Az ablak jobb oldalá n ú jabb
légmentesen zá ró dó ajtó volt, balra pedig szá mító gépek és egyéb felszerelések hú zó dtak a
fal mentén. Rengeteg monitor volt a helyiségben, amelyeken adatok, grafikonok és szá mok
villogtak. A negyedik falná l asztalok sorakoztak tele kö nyvvel, irat-tartó kkal és szá mos
olyan eszkö zzel, amelyet Tina nem ismert fel.

Az egyik asztalná l egy gö ndö r hajú , tö mö tt bajuszú férfi ü lt. Magas, széles vá llú ember volt,
ú gy ö tven kö rü l lehetett, és fehér orvosi kö penyt viselt. É ppen egy kö nyvben

581

lapozgatott, amikor Tina és Elliot beléptek.

Egy má sik, fiatalabb fehér kö penyes férfi is volt a szobá ban, az egyik szá mító gépnél ü lt, és a
kijelzõ n villogó informá ció t olvasta.

Mindketten felnéztek, és nem jutottak szó hoz a meglepetéstõ l.

Elliot megmutatta nekik a hangtompító s pisztolyt, majd így szó lt Tiná hoz:

• Csukd be az ajtó t, ha tudod, zá rd is be. Ha a biztonsá giak észre is veszik, hogy itt vagyunk,
nem fognak tudni bejö nni egy darabig.

Tina becsukta az acélajtó t, amely hatalmas méretei ellenére kö nnyedén megmozdult.

Rá fordította a zá rat, és lenyomta azt a gombot, amely megakadá lyozza, hogy kintrõ l
elfordítsá k a kereket.

• Készen vagyok - mondta Tina.

582

A szá mító gépnél ü lõ férfi hirtelen a billentyû khö z fordult, és elkezdett gépelni.

• Azonnal hagyja abba! - utasította Elliot, a férfi azonban mindená ron be akarta indítani a
riasztó berendezést.

Remélte, hogy Danny meg tudja akadá lyozni, hogy a riasztó megszó laljon, de nem volt
biztos benne, ezért inká bb megeresztett egy lö vést, és a monitor azonnal felrobbant.

A férfi rémü lten ordított fel, ellö kte székét az asztaltó l, és felugrott.

• Ki a fene maga?

• Szerintem elég annyit tudnia, hogy fegyver van ná lam - mondta Elliot hatá rozottan. - Ha
ez nem elég jó indok, aká r le is lõ hetem, ahogy az á tkozott monitorral is tettem. Most pedig
tegye le a há tsó já t arra a

583

székre, mielõ tt szétloccsantom a fejét!

Tina még sosem hallotta Elliotot így be-szélni, és megrémü lt a hangjá tó l. A férfi most
kegyetlennek tû nt, és ú gy lá tszott, mindenre képes.

Ú gy tû nt, hogy a fiatalember is hasonló an megrettent, mert elsá padt, és azonnal leü lt.

• Rendben van - mondta Elliot a két férfinak. - Ha együ ttmû kö dnek, nem esik bá ntó dá suk. -
Meglengette az idõ sebb elõ tt a pisztolyt. - Magá t hogy hívjá k?

• Carl Dombey.

• Mit csiná l itt?

• Itt dolgozom - mondta Dombey, aki meglepõ dö tt Elliot kérdésén.

• É s mi a munká ja?

• Kutató vagyok.

• Milyen terü leten kutat?

584
• Bioló giá bó l és biokémiá bó l szereztem diplomá t.

Elliot ekkor a má sik felé bö kö tt.

• É s maga?

• Mi van velem? - kérdezte a fiatalabb bará tsá gtalanul.

Elliot kinyú jtotta a karjá t, és fegyvere csö vét a férfi homloká nak szegezte.

• Dr. Zachariah vagyok - mondta a fiatal férfi.

• Szintén bioló gus?

• Igen, bakterioló gia és viroló gia a szakterü letem.

Elliot lejjebb engedte a pisztolyt, de tová bbra is rajtuk tartotta a szemét.

585

• Volna néhá ny kérdésü nk, maguk ketten pedig biztosan tudnak rá juk vá laszolni.

Dombey nem akart hõ st csiná lni magá bó l, ezért nyugodtan ü lve a székében így szó lt:

• Milyen kérdésekrõ l van szó ?

Tina Elliot mellé lépett, és Dombeyhoz kezdett beszélni:

• Azt akarjuk tudni, hol van a fiam, és mit csiná ltak vele.

• Kirõ l beszél?

• A fiamró l, Danny Evansrõ l.

A név hallatá n a két férfi dö bbenten nézett egymá sra.

• Uramisten! - mondta Dombey.

586

• Hogy kerü ltek ide? - kérdezte Zachariah. - Ide nem lehet csak ú gy bejutni! Ez egyszerû en
lehetetlen!

• Nekik mégis sikerü lt - mondta Dombey. - Való já ban mindez elkerü lhetetlen volt. Az elsõ
perctõ l kezdve tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel. - A férfi só hajtott,
mintha hatalmas terhet emeltek volna le a vá llá ró l. - É n minden kérdésére vá laszolok, Mrs.
Evans.
Zachariah ekkor fenyegetõ en fordult felé.

• Ezt nem teheted!

• Miért nem? - kérdezett vissza Dombey. - Ha tényleg azt hiszed, hogy nem fogom megtenni,
há t csak figyelj! Nagyon meg fogsz lepõ dni!

• Hû ségeskü t tettél! - emlékeztette Zachariah. - Titoktartá st fogadtá l! Ha errõ l az egészrõ l

egyetlen szó t is szó lsz... botrá ny lesz... hatalmas

587

felhá borodá s... katonai titkokat sz-ivá rogtatsz ki... El akarod á rulni a sajá t hazá dat?

• Nem - felelte Dombey. - Csak ehhez az intézményhez leszek hû tlen, és lehet, hogy a
kollégá im is á ruló nak fognak tartani, de a hazá m semmiképpen nem. Az orszá gom messze
nem tö kéletes, de amit Danny Evansszel teszü nk, azzal még az or-szá gunk sem érthet egyet.
A teljes Danny Evans-projekt csupá n néhá ny megalomá niá s õ rü lt agyszü leménye.

• Dr. Tamaguchi nem megalomá niá s -

mondta dr. Zachariah, mintha a védelmébe akarná venni fõ nö két.

• De igen, az - mondta Dombey. - Azt hiszi, hogy igazi tudó s, való di tehetség, akinek a
halhatatlanok kö zö tt a helye, de õ és a kö rü lö tte levõ k is, akik védeni pró bá ljá k, a kutató k és
a terv biztonsá gá ért felelõ s személyek

588

mind-mind megalomá niá sok. Csakhogy amit Danny Evansszel tettek, az nem tartozik a
nagy tettek kö zé, ezzel nem fognak maguknak halhatatlansá got szerezni. Beteges dolog,
amit tesznek, és én mosom kezeimet.

- Dombey ismét Tiná ra nézett. -

Tegye csak fel nyugodtan a kérdéseit.

• Nem! - mondta Zachariah. - Te á tkozott bolond!

Elliot elvette Tiná tó l a kö telet, és á tadta neki a pisztolyt.

• Dr. Zachariah, meg kell kö tö znö m magá t, és a szá já t is be fogom ra-gasztani, hogy
nyugodtan meghallgathassuk dr. Dombey tö rténetét. Ha bá rmelyikü k megmoc-can,
puffantsd le!

• Ne aggó dj - mondta Tina. - Nem fogok habozni.

589
• Nem hagyom, hogy megkö tö zzö n! -

mondta Zachariah.

Elliot mosolyogva indult a férfi felé a kö téllel kezében.

***

A helikopter hideg levegõ falba ü tkö zö tt, és hirtelen elkezdett lefelé zuhanni. Jack Morgan
megkü zdö tt a széllel, majd ú jra sta-bilizá lta a gép helyzetét.

• Olyan ez, mintha egy vadlovat kéne betö rnö m! - mondta Morgan lelkesen a tö bbieknek.

• Azért ez elég rémes - szó lalt meg Hensen. - Ekkora viharban kész életveszély repü lni.

590

Alexander ú gy tett, mintha meg se hallaná Hensent:

• Morgan, maga még ezt is képes megcsiná lni!

• Remélem - mondta a piló ta. - Bá rcsak olyan biztos lehetnék ebben, mint maga, de csak
reménykedem, hogy nem lesz baj. Most azt fogjuk csiná lni, hogy nem egybõ l fordulok rá a
síksá gra, hanem szélirá nybó l.

Megkerü lö m a kö vetkezõ vö lgyet és a létesítményt, és kö zben pró bá lom elkerü lni a gyilkos
keresztá ramla-tokat, így egy kicsit talá n tová bb tart majd a manõ ver, de legalá bb lesz es-

élyü nk arra, hogy lekü zdjü k az ele-meket. Remélem, a rotorok nem fagynak be kö zben.
Harmincnyolc
591

Zachariah a padló n ü lt megkö tö zve, be-ragasztott szá jjal, szemében megvetés és harag
tü krö zõ dö tt.

• Elõ szö r biztosan a fiá t szeretné lá tni -

mondta Dombey. - Azutá n

elmesélem, hogy kerü lt ide.

• Hol van most? - kérdezte Tina remegve.

• Az izolá ció s kamrá ban - mutatott Dombey a helyiség tú lsó végén levõ ablakra. - Jö jjö n. -
Odalépett a nagy ablakhoz, amelyen má r alig néhá ny jégfolt maradt.

Tina egy percig nem tudott megmozdulni, félt odamenni, mert rettegett attó l, hogy lá tnia
kell, mit tettek fiá val.

Elliot megérintette a vá llá t.

592

• Ne vá rasd meg Dannyt. Má r olyan régó ta szeretne lá tni, olyan régó ta hív.

Tina lassan odalépdelt az ablakhoz, és megá llt Dombey mellett.

A kó rhá zi á gy az izolá ció s kamra kö zepén á llt, kö rü lö tte mindenféle orvosi mû szerek, és
titokzatos elektronikus monitorok villogtak.

Danny az á gyon fekü dt, feje az ablak felé fordulva egy pá rná n nyugodott, és az á gy
oldalrá csain keresztü l nézett anyjá ra.

• Danny - szó lalt meg halkan Tina, és attó l félt, hogy ha hangosabban mondja a nevét,
megtö rik a vará zs, és fia mindö rö kre eltû nik.

A kisfiú arca sá padt és beesett volt.

Mintha nem is tizenkét éves lett volna,

593

hanem jó val tö bb. Tina egy idõ s arcot lá tott maga elõ tt.

Dombey érezte Tina megdö bbenését, ezért így szó lt:

• Nagyon lesová nyodott, mert az elmú lt má sfél hó napban csupá n folyadékot tudott a
gyomrá ban tartani, és abbó l sem tú l sokat.

Danny szemei kü lö nö sen csillogtak, és mélyen ü lõ , fekete szemei alatt sö tét kariká k
éktelenkedtek. A nõ nem tudta megmagyará zni, mitõ l talá lta fia tekintetét olyan furcsá nak,
valahogy egészen má snak, mint ahogy korá bban megszokta. Ú gy érezte, mintha Danny
tekintete á thatolna rajta, és végtelen szomorú sá got érzett, amiért ilyen á llapotban kell
lá tnia.

A fiú hunyorgott, majd lá tható an hatalmas erõ feszítés és fá jdalom á rá n kidugta egyik

594

kezét a paplan aló l, és kinyú jtotta anyja felé.

Csupa csont és bõ r volt a karja, és ahogy kidugta az á gy rá csain, kö nyö rö gve kinyitotta a
kezét, mintha meg akarná érinteni anyjá t.

• Szeretnék a fiammal lenni, magam-hoz akarom szorítani õ t - mondta Tina Dombeynak

elcsukló hangon.

• Miért tartjá k izolá ció s kamrá ban?

Talá n beteg? - kérdezte Elliot, amikor mindhá rman odaléptek a kamra légmentesen zá ró dó
ajtaja elé.

• Má r nem - mondta Dombey, és lá tható an kínosan érintette, amit el kell mondania. -

Pillanatnyilag az éhhalá l kü szö bén á ll, mert má r nagyon régó ta nem tud szilá rd élelmet
magá hoz venni, de nem fertõ zõ . Egy ideig nagyon rossz volt az á llapota, de ezen má r tú l
vagyunk. Kü lö nleges betegsége volt, egy mesterségesen létrehozott vírus okozta, amit itt a
laborban á llítottunk elõ . Õ volt az

595

egyetlen, aki képes volt tú lélni a fertõ zést, mert egy olyan antitest van a vérében, amely
segít neki lekü zdeni ezt a vírust. Ez volt az, ami dr.

Tamaguchit, ennek a létesítménynek a vezetõ jét annyira lenyû gö zte. Dr.

Tamaguchi nagyon keményen fogott bennü nket, amíg végre sikerü lt izolá lnunk az
antitestet, és rá jö ttü nk, miért olyan hatá sos a betegség lekü zdésében. Amikor azonban a
kutatá st befejeztü k, Dannynek má r nem vette haszná t tudomá nyos szempontbó l, sõ t
való já ban egyá ltalá n nem szá mított, hogy él-e vagy sem.

Ezért dö ntö tt ú gy Tamaguchi, hogy addig végez teszteket Dannyn, amíg a szervezete bírja.
Majdnem két hó napon á t ú jra meg ú jra megfertõ zték a testét, hagytá k, hogy a vírus meg-
betegítse, és figyelték, hogy a fiú képes-e ú rrá lenni rajta. É s tessék,
596

lá tható an nincs á llandó immunitá s a betegségre, mert olyan ez is, mint a torokfá já s vagy a
hétkö znapi megfá zá s, vagy aká r a rá k, mert az ember ú jra meg ú jra elkapja, de egy idõ
mú lva ki is gyó gyul belõ le... ha elég szerencsés, hogy az elsõ alkalommal lekü zdje a
kó rokozó t. Danny má r tizennegyedszer kü zd meg vele.

Tina elborzadva nézett rá .

• Bá r lá tható an mindennap egyre gyengébb lesz, valami okná l fogva minden fertõ zés utá n
gyorsabban gyó gyul fel a betegségbõ l - folytatta Dombey. - A gyõ zelem azonban leszívja az
energiá it, és lassan, bá r nem kö zvetlenü l, meg is ö li. Ú gy végez vele, hogy elszívja az erejét.

Most éppen tiszta és fertõ zésmentes, holnap azonban ú jabb fertõ zö tt tû t akarnak
belenyomni.

597

• Uramisten! - só hajtott fel Elliot.

Tina dü hö sen pillantott Dombeyra.

• Nem hiszem el, amit most mondott.

• Jobb, ha hisz nekem, mert a legrosszabbat még nem is hallotta -

felelte Dombey szomorú an.

A férfi ekkor elfordította a nyílá s kerekét, és betolta az ajtó t.

Percekkel korá bban, amikor Tina elõ szö r nézett á t az ablakon, és elõ szö r pillantotta meg
kó rosan lefogyott kisfiá t, megfogadta, hogy nem fog sírni, mert semmi szü kség arra, hogy
Dannyt felzaklassa vele. Most azonban, amikor az á gya felé kö zeledett, minden erejét ö ssze
kellett szednie, hogy fogadalmá t képes legyen megtartani.

Danny lá tható an izgatott lett, amikor észrevette, hogy anyja jö n az á gyá hoz, és

598

szö rnyû á llapota ellenére remegõ végtagjaiv-al sikerü lt magá t felkü zdenie ü lõ helyzetbe.

Egyik kezével megkapaszkodott az á gyrá c-sban, a má sikat pedig Tina felé nyú jtotta.

Az utolsó néhá ny lépést Tina reszketve tette meg, szíve majd kiugrott a helyébõ l az
izgatottsá gtó l és a rettegéstõ l, ugyanakkor hihetetlen boldogsá got is érzett, hogy ú jra
lá thatja a fiá t.
Amikor megfogta Danny kezét, a kisfiú vékony ujjai szorosan kulcsoló dtak az ö véi kö ré.
Tina érezte, hogy fiá nak minden erejét ö ssze kellett szednie, hogy erre képes legyen.

• Danny! - szó lalt meg Tina elérzékenyü lve. - Drá ga Danny!

A kisfiú ekkor a fá jdalom és a félelem ellenére halvá nyan elmosolyodott. Ajkai remegtek, és
a lá tvá nytó l Tina szíve majdnem megszakadt.

599

• Anya! - szó lalt meg Danny.

Tina alig értette a szó t, annyira rekedt volt a hangja.

• Anya! - mondta ú jra.

• Minden rendben van - felelte Tina.

Danny megborzongott.

• Vége van, kicsim, nincs má r semmi baj.

• Anya... anyuká m... - mondta a kisfiú , arca rá ngató zni kezdett, eltû nt ró la a mosoly, és
torká bó l fá jdalmas hö rgés szakadt fel. - Ó ó ó ó ó , anya...

Tina letolta az á gykeretet, és leü lt az á gy szélére, hogy kö zelebb vonhassa magá hoz Dannyt.
Olyan tö rékeny volt a teste, mint egy rongybabá nak, és egyá ltalá n nem hasonlított a régi,
életerõ s, vidá m Dannyhez. Elõ szö r nem is merte á tö lelni, mert attó l félt,

600

ö lelésével ö sszeroppantja a csontjait, de a kisfiú akkora erõ vel szorította magá hoz, olyan
reszketve bú jt anyjá hoz, hogy érezte bõ rén a forró kö nnyeit. Tina nem tudta magá t tová bb
tartani, engedte, hogy foly-janak a kö nnyei. Szorosan magá hoz vonta fiá t, és ekkor érezte,
milyen sová ny is Danny: bordá i és csigolyá i annyira kitü remkedtek, hogy ú gy érezte, egy
csontvá zat tart a karjá ban. Amikor az ö lébe vette, lá bá ró l lecsú szott a kó rhá zi kö ntö s, és
Tina észrevette, hogy végtagjai teljesen lesová nyodtak, hú s szinte má r egyá ltalá n nem volt
rajtuk. Tina sírva ringatta Dannyt, és egyre csak azt ismételgette, hogy mennyire szereti.

Boldog volt, mert Danny élt!

Harminckilenc
601

Jack Morgan repü lési stratégiá ja sikeres-nek bizonyult. Alexander biztos volt benne, hogy

sértetlenü l eljutnak a létesítményhez, és tisztá ban volt vele, hogy még a repü léstõ l rettegõ
Kurt Hensen is nyugodtabb most, mint tíz perccel ezelõ tt.

A helikopter kö rberepü lt a vö lgy aljá n, majd észak felé fordult a befagyott folyó fö lö tt. Még
mindig kénytelen volt a hó fü g-gö nyö n keresztü lrepü lni, amelytõ l szinte semmit sem lá ttak,
á m ez legalá bb megvédte õ ket a viharos turbulenciá tó l a folyó t szegélyezõ hatalmas
ö rö kzö ldek kö zelében. A jéggel borított folyó ezü stö s csíkjá t kö nnyen tudtá k kö vetni.
Alkalmanként azonban a szél megtalá lta, és vadul dobá lni kezdte a helikoptert, de a
há nykoló dá son kívü l egyelõ re nem fenyegette az a veszély, hogy a szél nekivá gja
valaminek, vagy lezuhan.

602

• Milyen messze lehetü nk? - kérdezte Alexander.

• Még tíz perc vagy talá n tizenö t -

felelte Morgan -, ha minden jó l megy.

• Mi baj lehetne?

• Mondjuk, a lapá tokra hó rakó dik, vagy a rotor illesztékei befagynak.

• Erre van esély? - kérdezte Alexander.

• Legalá bbis nem á rt szá mítani az ilyesmikre is - mondta Morgan. - Annak pedig mindig
megvan az esélye, hogy elszá mítom a leszá lló helyet a sö tétben, és egyenesen egy
domboldalnak ü tkö zü nk.

• Ez nem fog megtö rténni - szó lalt meg Alexander. - Maga tú lsá gosan jó piló ta ahhoz.

• Lehet, hogy egyszer én is elszú rok valamit - felelte Morgan -, de ez teszi az egészet olyan
izgalmassá .

***

603

Tina felkészítette Dannyt az ú tra. Egyen-ként elkezdte leszedni ró la a tizennyolc elektró dá t,

amelyeket a fejéhez és a testéhez erõ sítettek. Amikor ó vatosan felemelte az elsõ ragtapaszt,
Danny felszisszent, és Tina elszö rnyedve lá tta, hogy a tapasz alatt kilá tszik a hú sa. Fogva
tartó i nem tettek semmit azért, hogy megakadá lyozzá k ná la a felfekvést!

Míg Tina Dannyvel volt elfoglalva, Elliot tová bb folytatta a beszélgetést Carl Dombeyval.

• Mi folyik ezen a helyen? Ez valami katonai kísérlet?

• Igen - felelte Dombey.

• Bioló giai fegyverekkel?

• Bioló giai, vegyi és DNS-kísérleteket folytatunk. Rendszerint harminc-

604

negyven projekten dolgozunk egyszerre.

• Azt hittem, az USA má r régen kiszá llt a bioló giai és a vegyi

fegyverversenybõ l.

• A kö zvélemény szá má ra való ban ezt kommuniká ljá k - mondta Dombey -, mert az jobb
színben tü ntette fel a politikusokat, a való sá gban azonban a munka tová bb folytató dik. É s
kell is, hogy folytató djon. Egyébként ná lunk ez az egyetlen létesítmény, ahol ilyen
tevékenység zajlik, a kínai-aknak példá ul há rom is van belõ le.

Az oroszoknak pedig... nos, õ k á llító lag a bará taink, de azért folytatjá k a bakterioló giai
fegyverekre irá nyuló fejlesztéseket. Egyre vir-ulensebb vírustö rzseket hoznak létre abbó l a
kevés pénzbõ l, mert ez sokkal olcsó bb, mintha vegyi fegyverekkel kísérleteznének. Iraknak
van egy

605

hatalmas bioló giai és vegyi fejlesztésekre irá nyuló hadi programja, és ott van még Líbia,
meg a tö bbiek.

A vilá gon rengeteg ember hisz a vegyi és bioló giai hadviselésben, és tulajdonképpen én sem
lá tok semmi kiv-etnivaló t benne, mert ha ezek az or-szá gok kifejlesztenének egy
fantasztikus, ú j vírust, amirõ l mi nem tudunk, és amivel szemben nem tudná nk mit bevetni,
õ k biztosan nyugodt szívvel haszná lná k.

• De ha a kínaiakkal, az oroszokkal vagy az irakiakkal lépést akarunk tartani, az olyan

helyzetet teremthet, mint amivel most itt is szembe kell néznü nk, ahol egy á rtatlan
gyereket dará lnak be a gépbe. Nem vá lunk így mi is szö rnyetegekké? Nekem ú gy tû nik,
hogy az ellenségtõ l való félelmü nkben épp olyanok leszü nk, mint õ k. Ez pedig

606
olyan, mintha elveszítettü k volna a há ború t - mondta Elliot.

Dombey bó lintott, és beszéd kö zben a szaká llá t babrá lta.

• Ugyanolyan probléma ez, mint amivel Danny megjelenése ó ta én is kü szkö dö m. Az a gond,

hogy néhá ny bomlott agyú ember hatá rozottan vonzó dik az ilyen fajta munká hoz a
titokzatossá g miatt, és azért, mert való ban azt az érzést tá plá lja bennü k, mintha lenne
hatalmuk, hiszen a fegyverek tervezésével aká r tö bb millió ember életét is kiolthatja. Tehá t
megjelentek a Tamaguchihoz hasonló megalomá niá sok, de Aaron Zachariah is kö zéjü k
tartozik. Visszaélnek a hatalmukkal, rosszul értelmezik a kö telezettségeiket. Nincs mó d
arra, hogy ezeket idõ ben kiszû rjü k. Ha pedig bezá rná nk a boltot, és

607

befejeznénk a kutatá sokat, csak mert félü nk a Tamaguchi féléktõ l, akik ler-

á zzá k magukró l a felelõ sséget, azzal akkora teret hagyná nk az ellen-feleinknek, hogy nem
ú szná nk meg soká ig élve. Azt hiszem, meg kell tan-ulnunk ezzel a kisebb rosszal együ tt
élnü nk.

Tina eltá volított egy elektró dá t Danny nyaká bó l, és ó vatosan leszedte a ragtapaszt is.

A kisfiú még mindig az anyja kezét szorította, beesett szemei azonban Dombeyra
szegezõ dtek.

• Nem érdekel a bioló giai hadviselés filozó fiai vagy erkö lcsi aspektusa -

mondta Tina. - Pillanatnyilag csak arra lennék kívá ncsi, hogyan kerü lt ide a fiam.

608

• Ahhoz, hogy ezt megérthesse - kezdte Dombey -, vissza kell mennü nk az idõ ben hú sz
hó napot. Akkor tö rtént, hogy egy Li Chen nevû kínai tudó s emigrá lt az USA-ba, és magá val
hozott egy lemezt Kína legfontosabb és legveszélyesebb ú j bioló giai fegyver-

érõ l, amelyet az elmú lt egy évtized-ben á llítottak elõ . A neve Wuhan-400, mert Wuhan
vá rosá ban á llítottá k elõ , és ez volt a laborató ri-umi kö rü lmények kö zö tt elõ á llított
mikroorganizmus négyszá zadik életképes tö rzse.

• A Wuhan-400 tö kéletes fegyver -

folytatta Dombey. - Kizá ró lag em-berekre hat, má s élõ lények nem képesek hordozni, és
mint a szifilisz, a Wuhan-400 sem él az emberi testen kívü l egy percnél hosszabb ideig, ami
azt jelenti, hogy nem tud á llandó ra megfertõ zni tá rgyakat vagy

609
tereket, ahogy példá ul a lépfene vagy má s virulens mikroorganizmusok.

Amikor a hordozó meghal, a Wuhan-400 is elpusztul egy kis idõ mú lva, ahogy a test
hõ mérséklete 20

Celsius-fok alá esik. Ugye, érti, miben rejlik az elõ nye?

Tina tú lsá gosan el volt foglalva Dannyvel ahhoz, hogy végiggondolja, mirõ l beszélt a tudó s,
Elliot azonban pontosan kö vette.

• Ha jó l értettem, a kínaiak képesek lennének a Wuhan-400-at arra is felhaszná lni, hogy egy
egész vá ros vagy orszá g lakossá gá t kiirtsá k, anélkü l, hogy valami trü kkö s és kö ltséges
tisztító hadmû veletet kéne végre-hajtaniuk, mielõ tt bevonulnak és á tveszik az uralmat a
terü let felett.

• Pontosan - bó lintott Dombey. - É s a Wuhan-400-nak van egy má sik, legalá bb ilyen fontos
elõ nye a legtö bb

610

bioló giai á genshez képest. Elõ szö r is alig négy ó rá val, a vírussal tö rténõ érintkezés utá n
má r bá rki a hordozó já vá vá lhat, ami elképesztõ en rö vid lappangá si idõ szak. Ha pedig má r
megfertõ zõ dö tt az ember, á ltalá ban nem él huszonnégy ó rá ná l tová bb, sõ t a legtö bben
tizenkét ó rá n belü l meghalnak. Rosszabb, mint az Ebola-vírus Afriká ban, sokkal rosszabb. A
Wuhan-400 halá lozá si rá tá ja szá z szá zalék, senki sem éli tú l.

Ezt a kínaiak rengeteg politikai fogly-on le is tesztelték, és sosem talá ltak olyan antitestet
vagy antibiotikumot, amely hatá sos ellenszere lehetett volna. A vírus felvá ndorol az
agytö rz-sbe, és ott kezdi kivá lasztani a mérget, amely mohó n felfalja az agyszö vetet. Az
agynak azt a részét rombolja szét, amely a test automatikus funkció it irá nyítja. Az

611

á ldozatnak egyszerû en nem lesz pulzusa, szerveinek mû kö dése leá ll, és nem tud lélegezni.

• É s ezt a betegséget élte tú l Danny -

mondta Elliot.

• Igen - mondta Dombey. - Amennyire tudom, õ az egyetlen tú lélõ , akivel ilyen tö rtént.

Tina lehú zta az á gyró l a plédet, és fél-behajtotta, hogy Danny kö ré tudja tekerni az
utazá shoz. Most felnézett, és azt mondta Dombeynak:

• De hogyan fertõ zõ dö tt meg tulajdonképpen?

• Baleset volt - vá laszolta Dombey.

• Ezt má r hallottam valahol.

• Ez az igazsá g - mondta Dombey. -

Azutá n, hogy Li Chen emigrá lt a Wuhan-400-zal, ide hoztá k. Azonnal elkezdtü nk vele
dolgozni, és pró bá ltuk létrehozni a vírus pontos má sá t,

612

ami viszonylag rö vid idõ alatt sikerü lt is. Azutá n elkezdtü k tanulmá nyozni a vírust, hogy
talá ljunk rajta valami fo-gá st, amit a kínaiak nem vettek észre.

• De valaki ó vatlan volt - mondta Elliot.

• Még anná l is rosszabb - mondta Dombey. - Valaki nemcsak ó vatlan, hanem esztelen is volt.
Majdnem tizenhá rom hó nappal ezelõ tt, amikor Danny és a csapat tö bbi tagja errefelé
kirá ndult, Larry Bollinger, az egyik tudó sunk, egy felelõ tlen szemétlá da, véletlenü l
beszennyezte magá t, mikö zben egyedü l dolgozott az egyik laborban.

Danny szorosabban kapaszkodott anyja kezébe, aki megsimogatta a fejét, hogy

megnyugtassa.

• Feltételezem, hogy vannak biztonsá gi intézkedéseik, amelyeket be kell

613

tartaniuk - mondta Dombey-nak Tina.

• Természetesen - felelte a tudó s. -

Folyamatosan képeznek bennü nket, attó l a perctõ l kezdve, hogy elkezdü nk itt dolgozni.
Amikor valamilyen baleset kö vetkeztében szennyezõ dés lép fel, azonnal jeleznü nk kell a
riasztó n. Azonnal.

Azutá n le kell zá rni a szobá t, ahol éppen dolgozunk. Ha van benne izolá -

ció s kamra, be kell menni, és bezá rkó zni. Ezutá n megérkezik a fertõ tlenítõ csapat, és
gyorsan megtisztítja a helyiséget. Ha olyan szertõ l fertõ zõ dü nk meg, amelynek van
ellenszere, akkor kezelést kapunk, ha azonban nem... akkor izolá ció ban tartanak, és
kezelnek, amíg meg nem halunk. Ez az egyik oka annak, hogy a fizetésü nk olyan magas.
Veszélyes

614

munkakö rben dolgozunk, a veszély a munká nk része.

• Larry Bollinger azonban nem így gondolta - mondta Tina keserû en.
Nagyon nehezen tudta Dannyt betekerni a pléddel, mert a kisfiú nem volt hajlandó
elengedni a kezét.

Végü l hosszas unszolá sra mégis beleegyezett, hogy karjait ö sszefonva bedugja a pléd alá .

• Bollinger elveszítette a fejét, és egyszerû en tú llõ tt a célon - mondta Dombey, lá tható an

zavarban attó l a ténytõ l, hogy egyik kollégá ja elveszítette ö nkontrolljá t egy ilyen vá lsá gos
helyzetben. - Bollinger pontosan tudta, milyen gyorsan végez á ldozatá val a Wuhan-400, és
pá nikba esett. Begolyó zott. Nyilvá nvaló an meggyõ zte magá t arró l, hogy el tud menekü lni a
fertõ zéstõ l, és Isten tudja, miért, de ezt meg is pró bá lta.

615

Nem kapcsolta be a vészjelzõ t, hanem egyszerû en kisétá lt a laborbó l, elment a szá llá sá ra,
á tö ltö zö tt, és elhagyta a komplexumot. Gyalog vá gott neki az erdõ nek, még az õ rnek is csak
annyit mondott, hogy elmegy hó talppal sétá lni néhá ny ó rá ra. Ez teljesen természetes, a téli
hó napokban mindenki ezt teszi, mert jó lesik a testmozgá s, és legalá bb az ember kiszabadul
a megszokott rutinbó l. Bollingert azonban egyá ltalá n nem érdekelte a testmozgá s, mert a
hó na alá csapta a hó talpakat, és elindult lefelé a hegyi ú ton, azon, amelyen maguk is
feljö ttek a kapuhoz. De nem a fõ kapuná l ment ki, hanem felmá szott a hegy-oldalon, a
hó talpakkal megkerü lte az õ rbó dét, majd visszatért az ú tra, és eldobta a hó talpat. A
biztonsá gi õ rö k hamarosan rá talá ltak. Bollinger való színû leg az alsó kapuná l volt két

616

és fél ó rá val azutá n, hogy kisétá lt az épü letbõ l, és há rom ó rá val azutá n, hogy
megfertõ zõ dö tt. Ugyanebben az idõ ben egy má sik kutató lépett a laborjá ba, észrevette,
hogy a Wuhan-400 kultú rá k a padló n hevernek nyitva, és azonnal bekapcsolta a riasztó t.
Ekö zben Bollinger á t-má szott a szö gesdró tos kerítésen is, majd elindult azon az ú ton,
amely az erdészeti kutató kö zponthoz tartozik.

Az erdõ bõ l az orszá gú t felé haladt, amely kö rü lbelü l nyolc kilométerre van a laborokhoz
vezetõ leá gazá stó l, de alig ö t kilométer utá n...

• Egyenesen Mr. Jaborski és a cserkészek karjá ba futott - fejezte be a mondatot Elliot.

• É s így á tadta nekik a fertõ zést -

mondta Tina, aki kö zben befejezte Danny elõ készítését az ú tra.

617

• Így van - felelte Dombey. -

Való színû leg megfertõ zõ dése utá n ö t vagy hat ó rá val talá lkozott a cserkészekkel, és akkor
má r nagyon kimerü lt lehetett, mert a szö késsel elhaszná lta minden fizikai tartaléká t, és
lassan kezdte érezni a Wuhan-400
elsõ hatá sait is. Egyre jobban szédü lt, és há nyingere volt. A cserkészek vezetõ je a mini
buszt kb. két és fél kilométerre innen á llította le az erdõ ben, a kis csapat pedig még egy
kilométert gyalogolt befelé az erdõ be, mielõ tt Bollingerrel talá lkoztak. É ppen le akartak
térni az ú tró l az erdõ be, a fá k kö zé, hogy tá vol legyenek a civilizá -

ció tó l, és felá llítsá k a sá tortá bort az elsõ vadonban tö ltö tt éjszaká ra.

Amikor Bollinger megtudta, hogy já rmû vü k is van, pró bá lta rá beszélni õ ket, hogy vigyék be
Renó ba. Amikor erre nem voltak hajlandó ak, kitalá lt

618

egy tö rténetet arró l, hogy egy bará tja a hegyekben rekedt, mert eltö rte a lá bá t. Jaborski
nem hitt Bollingernek, de végü l felajá nlotta, hogy elviszi az erdészeti kö zpontba, ahonnan
mentõ csapatot tudnak in-dítani. Ez azonban nem tetszett Bollingernek, ezért egyre
hisztérikusabban viselkedett. Jaborski és cserkészvezetõ tá rsa is érezte, hogy veszélyes
alakkal hozta ö ssze õ ket a sors, á m ekkor megérkezett a biztonsá giak csoportja. Bollinger
megpró bá lt menekü lni elõ lü k, majd le akarta tépni az egyik õ r védõ ruhá já t, ezért
kénytelenek voltak lelõ ni.

• Û rhajó sok - mondta Danny, mire mindhá rman felé fordultak.

A fiú az emlék hatá sá ra ö sszerá ndult a sá rga pléd alatt.

619

• Û rhajó sok jö ttek, és elvittek minket.

• Igen - mondta Dombey -, való színû leg kissé tényleg hasonlítottak az û rhajó sokhoz
azokban a védõ ruhá kban. Mindenkit idehoztak és elszigetelték õ ket, és ahogy vá rható volt,
egy nap mú lva mindannyian meghaltak... Danny kivételével.

- Dombey felsó hajtott. - A tö bbit má r tudjá k.

Negyven
A helikopter tová bbra is a befagyott folyó vonalá t kö vette északi irá nyban, a hó borította
vö lgyben.

A tompá n fénylõ téli tá j a temetõ ket juttatta George Alexander eszébe, mert egyik kedvenc
idõ tö ltése az volt, amikor a sírok kö zö tt sétá lgathatott. Amió ta az eszét tudta,

620

vonzotta a halá l, és szerette volna tudni, milyen lehet a má sik oldalon, anélkü l persze, hogy
csupá n egyetlen ú tra is elkö telezné magá t. Nem akart meghalni, csak tudni akarta, milyen
lehet halottnak lenni. Minden alkalommal, hogy megö lt valakit, ú gy érezte, mintha ú jabb
kö teléket hozott volna létre a tú lvilá ggal, és remélte, hogy egyszer, ha má r elég ehhez
hasonló kö teléket gyû jtö tt ö ssze, megadatik neki, hogy megnézhesse, milyen a vilá g a
tú loldalró l. Egy napon, amikor az egyik á ldozata sírja elõ tt á ll, a megö lt személy majd
hirtelen kinyú jtja kezét a sír-bó l, és elviszi oda, ahol megtapasztalhatja, milyen a halá l.

• Mindjá rt ott vagyunk - szó lalt meg Jack Morgan.

Alexander nyugtalanul tekintett ki a szélvédõ n a szakadó hó esésre, amelyben a helikopter

vadul há nykoló dott. Megérintette

621

fegyverét, és megint Christina Evans jutott eszébe.

Alexander ezutá n így szó lt Kurt Hensenhez:

• Azonnal ö ld meg Strykert, amikor megpillantod. Rá nincs má r szü k-ségü nk, de a nõ t ne

bá ntsd. Õ majd beszá mol ró la, hogy ki az á ruló a ben-tiek kö zü l. El fogja mondani, ki segített
nekik bejutni a laborba, akkor is, ha ehhez minden ujjá t egy-enként kell eltö rnö m.

***

Amikor Dombey befejezte a mesélést az izolá ció s kamrá ban, Tina megszó lalt:

622

• Danny nagyon rosszul néz ki. Lehet, hogy má r nem beteg, de rendbe fog jö nni?

• Azt hiszem, igen - felelte Dombey. -

Csak egy kicsit meg kell híznia. Semmit nem tudott a gyomrá ban tartani, mert nemrégiben
ú jra megfertõ zték, teszteknek vetették alá , és a végsõ kig ezzel akartá k kínozni. De ha
egyszer kijut innen, biztosan gyorsan visszaszedi a kiló kat. De van még valami...
Tina idegesen pillantott fel a Dombey hangjá ban érezhetõ aggodalomtó l.

• Micsoda? Mi a baj?

• Az á llandó ú jrafertõ zõ déstõ l keletkez-ett az agyá ban, a falcsonti lebenyen egy folt.

• Jaj, ne! - kiá ltott fel Tina.

• Nyilvá nvaló an nem életveszélyes -

folytatta Dombey -, mert amennyire

623

meg tudjuk ítélni, nem daganatró l van szó . Nem rosszindulatú , de nem is jó , legalá bbis nem
hordozza a tu-morokra jellemzõ voná sokat. Sõ t nem is hegszö vet vagy is vérrö g.

• Akkor meg micsoda? - kérdezte Elliot.

Dombey egyik kezével gondterhelten a hajá ba tú rt.

• A legfrissebb elemzés szerint az ú j kinö vés ö sszetétele megegyezik a normá lis

agyszö vetével, ami elég kü lö nö sen hangzik, de mivel tö bb szá zszor megvizsgá ltuk az
adatokat, biztos, hogy nem hibá ztunk a diagnó zissal. Amit a rö ntgenfelvételeken lá ttunk,
még nem fordult elõ a prax-isunkban. Szó val, amikor kijutnak innen, azonnal vigyék el
Dannyt egy agyspecialistá hoz, sõ t aká r tö bbhö z is, amíg végre meg nem mondjá k, mi

624

a baj. Lá tható an nem veszélyezteti az életét ez a folt, de azért jobb, ha odafigyelnek rá .

Tina és Elliot egymá sra néztek, és Tina lá tta, hogy ugyanaz a gondolat já r mindkette-jü k
fejében. Lehet, hogy ennek a foltnak kö ze van Danny rendkívü li képességéhez? Ezt a lá tens
telekinetikus képességet talá n éppen az a vírus hozta a felszínre, amivel megfertõ zték?
Eléggé õ rü lt ö tletnek hangzik, de nem való színû tlenebb, mint az, hogy Danny a Pandora-
terv á ldozatá ul esett. Amennyire Tina lá tta, ez volt az egyedü li magyará zat Danny
fenomená lis, ú j képességére.

Elliot nem akarta ebbe az irá nyba terelni a beszélgetést, sem Dombey elõ tt felfedni a
hihetetlen igazsá got, ezért az ó rá já ra nézett, és annyit mondott:

• Ideje indulnunk.

625

• Amikor elindulnak - mondta Dombey

-, vigyék magukkal a Dannyrõ l szó ló dokumentumokat. A kü lsõ ajtó melletti asztalon
vannak, egy fekete dobozban, ami tele van diszkekkel.

Ezek segítenek alá tá masztani a tö rténetet, ha a sajtó nak be akarnak ró la szá molni. É s az ég
szerelmére, olyan gyorsan cselekedjenek, ahogy tudnak, mert amíg egyedü l maguknak
sikerü l kivinni innen az informá ció kat, mindenki vadá szni fog magukra.

• Ezzel sajnos mi is tisztá ban vagyunk -

mondta Elliot.

• Elliot, neked kell Dannyt kivinned.

Nem tud a lá bá ra á llni, nekem pedig tú l nehéz, bá rmilyen sová ny is szegény - szó lalt meg
Tina.

Elliot á tadta Tiná nak a pisztolyt, és elindult az á gy felé.

626

• Megtenne nekem egy szívességet? -

kérdezte ekkor Dombey.

• Mi lenne az?

• Vigyü k be oda dr. Zachariah-t, és ve-gyü k ki a szá já bó l a pecket. Azutá n kö tö zzö n meg,
tegyen a szá mba pecket, és hagyjon a kü lsõ szobá ban. Azt kell hinniü k, hogy õ volt az, aki
együ ttmû kö dö tt magukkal. Amikor a sajtó nak beszá molnak a tö rténetrõ l, aká r kicsit
errefelé is terelhetnék a tö rténetet.

Tina értetlenü l rá zta meg a fejét.

• Miért akar még mindig itt maradni azok utá n, amit Zachariah-nak mondott arró l, hogy ezt
a helyet megalomá niá sok irá nyítjá k? Elég nyilvá nvaló vá tette elõ tte, hogy nem ért egyet
mindennel, ami itt folyik.

• Tetszik nekem ez a remete lét, és a fizetés sem rossz - mondta Dombey. -

627

Ha nem maradok itt, hanem kisétá lok, és szerzek egy munká t egy polgá ri
kutató kö zpontban, akkor ezen a helyen eggyel kevesebb lesz a figyelõ tekintet. Elég sok
ember van itt, akibe még szorult némi szociá lis felelõ sségérzet ezzel a munká val
kapcsolatban, de ha mindenki elmegy, á tveszik a hatalmat a Tamaguchi és Zachariah féle
emberek, és nem lesz, aki fenntartsa itt az egyensú lyt. Akkor vajon milyen kutatá sokra
vetemednének?
• De ha a lapok lehozzá k a tö rténetü nket - mondta Tina -, való színû leg ezt a helyet bezá rjá k.

• Azt nem hiszem - felelte Dombey -, mert a munká t el kell végezni. Fenn kell tartani az
erõ egyensú lyt a Kíná hoz hasonló totalitá rius á llam-okkal szemben. Talá n ú gy tesznek majd,
mintha való ban bezá rná k a

628

létesítményt, de való já ban nem fo-gjá k. Tamaguchit és kö zeli bará tait biztosan kirú gjá k, és
elég nagy lesz a felhajtá s kö rü lö ttü k, ami jó . Ha siker-

ü l elhitetnem velü k, hogy Zachariah volt az á ruló , aki maguknak mindent elmondott, ha
meg tudom védeni a pozíció mat itt, talá n elõ is léptetnek, és nagyobb lesz a befolyá som. -

Dombey elmosolyodott. - Sõ t aká r fizetésemelést is kaphatok.

• Rendben van - mondta Elliot. -

Megtesszü k, amit kér, de igyekeznü nk kell.

Bevitték Zachariah-t az izolá ció s kamrá ba, és kivették szá já bó l a pecket. Az orvos feszegetni
kezdte a kö telet, és Elliotot á tkozta, azutá n pedig Tiná t, Dannyt és Dombeyt is. Amikor
Dannyt kivitték a kis helyiségbõ l, má r nem hallottá k, mit ordibá l Zachariah a kamra
szigetelt falai mö gö tt.

629

Elliot meghú zta a kö telet Dombey testén, ekkor azonban a kutató így szó lt:

• Azért egy dologra kívá ncsi lennék.

• Mi volna az?

• Kitõ l tudtá k meg, hogy a fiú itt van?

Ki engedte be magukat az épü letbe?

Tina idegesen pislogott, és nem is tudta, mit mondjon.

• Rendben van, lá tom, nem akarjá k elá rulni, de azt talá n megkérdezhet-em, hogy a
biztonsá giak kö zü l volt valaki? Vagy esetleg az orvosok kö zü l? Ö rü lnék, ha egy orvos tette
volna, valaki kö zü lü nk, mert helyesen cselekedett.

Tina Elliotra pillantott.

Elliot nemet intett a fejével.

630
Tina egyetértett vele, hogy nem lenne bö lcs dolog elmondani bá rkinek, milyen csodá s
képességekkel bír Danny. Az egész vilá g kü lö ncnek tartaná , mindenki talá lkozni akarna
vele. Ha pedig a létesítményben dolgozó k tudomá st szereznének arró l, hogy Danny
ú jdonsü lt telepatikus ereje a falcsonti lebenyén kialakult foltnak kö szö nhetõ , amely attó l
alakult ki, hogy a fiú t á llandó an ú jrafertõ zték Wuhan-400-zal, biztosan ú jra teszteket
akarná nak rajta elvégezni, azt pedig nem engedi. Nem, senkinek nem á rulja ezt el. Még nem.
Majd talá n azutá n, hogy Elliot és õ megfejti, milyen hatá ssal lehet e felfedezés a fiú életére.

• Az orvosok kö zü l volt valaki -

hazudta Elliot. - Egy orvos volt, aki beengedett.

• Pompá s - mondta Dombey. - Ennek ö rü lö k, bá rcsak nekem is lett volna bá torsá gom hozzá !
Má r régen meg kellett volna tennem.

631

Elliot bedugott egy ö sszegyû rt zsebkendõ t Dombey szá já ba.

Tina kinyitotta a légmentesen zá ró dó kü lsõ ajtó t.

Elliot felemelte Dannyt.

• Alig van sú lyod, kö lyö k. Egyenesen egy McDonald'sbe viszü nk, és feltankolunk
hamburgerrel meg sü lt krumplival.

Danny elmosolyodott.

Pisztollyal a kezében Tina haladt elö l a folyosó n. A lift melletti helyiségben még mindig
emberek já rká ltak és nevetgéltek, de senki nem jö tt ki a folyosó ra.

Danny kinyitotta a biztonsá gi liftet, amivel a legfelsõ szintre mentek. Homloka

ö sszerá ncoló dott, ahogy erõ sen koncentrá lt, de ez volt

632

az egyetlen jele annak, hogy kö ze van a lift mozgá sá hoz.

Az elõ tér a legfelsõ emeleten ü res volt.

Az õ rö k szobá já ban a két biztonsá gi õ r kö zü l az egyik még mindig megkö tö zve, kipeckelt
szá jjal ü lt a székében. Haragosan, ugyanakkor félelemmel a szemében figyelte minden
mozdulatukat.

Tina, Elliot és Danny keresztü lhaladtak az elõ téren, majd kiléptek a hideg, havas éjszaká ba.
A szél sü vítésén kívü l Tina még hallott valamit, de beletelt némi idõ be, amíg rá jö tt, hogy mi
az.

Egy helikopter!

Hunyorogva felnézett az égre, és abban a percben megpillantotta a nyugat felõ l

633

kö zeledõ helikoptert. Milyen õ rü lt ü l ilyen ítéletidõ ben helikopterre?

• Gyorsan, az Explorerhez! - kiá ltotta Elliot.

Odarohantak az autó hoz, ahol Tina á tvette Dannyt, és befektette a há tsó ü lésre, majd õ is
beszá llt mellé.

Elliot a kormá ny mö gé ü lt, és bedugta a slusszkulcsot, de az autó nem akart azonnal

beindulni.

A helikopter má r majdnem a fejü k fö lé ért.

• Ki van a helikopterben? - kérdezte Danny, és az Explorer ablaká n á t kívá ncsian figyelte a

gépet.

• Nem tudom - felelte Tina -, de nem lehetnek jó emberek, kicsim. Olyanok, mint a szö rnyek
a

634

képregényekben. Tudod, akirõ l á lmokat kü ldtél nekem. Nem akarjá k, hogy kiszabadítsunk.

Danny a levegõ t kavaró helikopterre nézett, és ú jra rá ncok jelentek meg a homloká n, mire
az Explorer motorja azonnal beindult.

• Há la az égnek! - mondta Elliot, a vonalak azonban nem tû ntek el Danny homloká ró l.

Tina rá jö tt, hogy fia mire készü l, és rá szó lt:

• Vá rj egy kicsit, Danny!

***

635

George Alexander elõ rehajolt az ü lésén, hogy lenézzen az alattuk levõ Explorerre, majd így
szó lt:

• Tegye le a gépet, pontosan eléjü k, Jack.

• Azon vagyok - felelte Morgan.

Alexander ekkor így szó lt a géppisztolyt markoló Hensennek:

• Ne felejtsd el, hogy csak Strykert kell lelõ nö d, a nõ t nem!

A helikoptert ekkor hirtelen mintha valami feljebb rá ntotta volna, majd veszedelmesen
zuhanni kezdett a fö ld felé.

• Mi a fene folyik itt? - kiá ltotta el magá t Alexander.

• Beragadt a kormá ny! - mondta Morgan, és hangjá ban meglepõ mó don

636

félelem csengett. - Egyá ltalá n nem tudom irá nyítani a gépet! Befagyott!

A helikopter teljesen irá nyíthatatlanná vá lt, egyre feljebb és feljebb repü lt a havas
sö tétségbe, majd hirtelen leá llt a motor.

• Mi tö rtént? - kiá ltotta Morgan.

Hensen félelmében felordított.

Alexander má r tudta, hogy a halá l vá gtat felé, és tudta, hogy hamarosan sajá t szemével
lá thatja a tú lvilá got, amire mindig is annyira kívá ncsi volt.

***

Ahogy a fennsíkró l hajtottak lefelé, elhaladtak a helikopter, égõ roncsai mellett, és Danny
megszó lalt:

637

• Rossz emberek voltak, nincs semmi baj, anya. Nagyon rossz emberek.

Mindennek megvan a maga ideje, em-lékeztette magá t Tina. Ideje a gyilkolá snak, ideje a
gyó gyulá snak.

Szorosan magá hoz ö lelte Dannyt, mélyen a szemébe nézett, de nem tudta magá t
megnyugtatni e bibliai gondolattal. Danny szemében tú l sok fá jdalmat lá tott, mert fia tú l
sok rosszat tapasztalt az elmú lt hó napokban. Még mindig az õ édes kicsi fia volt, de minden
megvá ltozott. A jö võ jü kre gondolt, és arra, ami még rá juk vá r.

638

Digitalizálta - LadyAni