A Hölgy Vagy A Tigris PDF

RAVMOND SMULLVAN
Ahölgyvagy
a tigris?
és egyéblogikaifeladatok
J, 1
■
i ,.../
1
}
lJ
"'
,, .1
-=t-L s,10
~tele8pé!4ánr. s Cg
A mü eredeti címe:
'Aa. ÁAOg_E>
Raymond Smullyan: The La.dy or the Tiger?
and Other Logical Puzzles
Copyright© 1982 by Raymond Smullyan
This tra.nslation published by a.rrangement with
Alúed A. Knopf, Inc.
Fordította: Török Judit

Lektorálta: Halmos Iatd:aaé
© Hungarian translation Török Judit, 1991
ETO: 7557 5
ISBN: 963 7546 01 4
E U.,. megjeleaWt a MIYe13dmMhdutérbun

..,.0-.ialogaUL
Tartalom
Előszó 5
Első rész A hölgy vagy a tigris 9
1. Fejtörők
- régiek és újak 11
Megoldások 17
2. Hölgyek vagy tigrisek? 22
Megoldások 32
3. Kátrány doktor és Toll professzor
elmegyógyintézete 37
Megoldások 43
4. Craig felügyelő Erdélybe látogat 53
Megoldások 61
Második rész Rejtvények
és metarejt vények 69
5. Kérdezők szigete 71
Mego_ldások 77
6. Álmok szigete 86
Megoldások 91
7. Metarejtvények 99
Megoldások 103
Harmadik rész A monte-carlói zár
rejtélye 109
8. A monte-carlói zár rejtélye 111
9. Egy különös gép 11·7
Megoldások 125
10. Craig törvénye 132
Megoldások 146
11. Fergusson törvénye 152
Megoldások 159
12. Közjáték: általánosítsunk! 163
Megoldá!iok 166
13. A kulcs 168
Megoldások 171
Negyedik rész Megoldható
vagy .megoldhatatlan? 177
14. Fergusson logikai gépe 179
Megoldások 188
15. Bizonyíthatóság fos igazság 190
Megoldások 199
16. Gépek, amelyek önmagukról
beszélnek 203
Megoldások 211
17. Halandó
és halhatatlan számok 218
Megoldások 222
18. A gép, amely sosem készült el 226
Megoldások 230
19. Leibniz álma 232
Előszó
A sok izgalmas levél közül, amelyeket első rejtvényköny-

vem után kaptam (aminek a címe sosem jut eszembe), az
egyiket egy tízéves fiú írta, akinek az apja osztálytársam
yolt, most pedig híres matematikus. A fiú nagy élvezettel
olvasta könyvemet és levelében leírt egy szép és eredeti
rejtvényt, amit a könyvem ihletett. Rögtön felhívtam az
apát, hogy gratuláljak neki a fiához. Ő, mielőtt odahívta
volna a fiút a telefonhoz, halkan, mint egy összeesküvő,
ezt súgta nekem: ,,A gyerek olvassa a könyvedet, és szere-
ti! De ha beszélsz vele, el ne áruld neki, hogy amit csinál
az matematika, mert a matekot utálja! Ha megtudná,
hogy ez valójában matematika, azonnal abbahagyná az
olvasást!"
Mindezt azért meséltem el, mert furcsa, de általános
jelenséget szemléltet: egy csomó emberrel találkoztam,
akik azt állították, hogy utálják a matematikát, mégis
nagy· érdeklődést mutattak azok iránt a logikai és mate-
matikai problémák iránt, amiket feladtam nekik, ha azo-
kat rejtvény formájában tálaltam. Egyáltalán nem lennék
meglepve, ha a jó rejtvénykönyvek biwnyulnának a leg-
hatásosabb gyógyszernek az úgynevezett „matekundor"
ellen. Sőt, akármilyen matematikai értekezést meg lehet-
ne rejtvénykönyv formájában írni! Néha elgondolkozom
azon, hogy milyen lett volna, ha Euklidész ilyen formában
írta volna meg klasszikus műveit, az Elemeket. Például
ahelyett, hogy tételként kimondja, hogy az egyenlőszárú
háromszög alapon fekvő szögei egyenlők, és aztán bebi-
zonyítja, írhatta volna ezt: ,,Feladat: Adott egy három-
szög, amelynek két oldala egyenlő, igaz-e, hogy van két
egyenlő szöge is? Miért vagy miért nem? ( Megoldás a ...
6
oldalon.)" És az összes többi tételt hasonlóan. Egy ilyen

könyv a történelem egyik legnépszerűbb rejtvénygyüjte-
ménye lehetett volna!
Általában az én rejtvénykönyveim abban különböz-
nek a többitől, hogy elsősorban olyan rejtvényekkel fog-
lalkozom, amelyek a logikának és a matematikának igen
fontos és mély eredményeihez kapcsolódnak. Első logika-
könyvem valódi célja az volt, hogy bepillantást adjak a
nagyközönség számára Gödel híres tételének mibenlété-
be. Az a könyv, amelyet most kezükben tartanak, még
tovább lép ebben az irányban. A kéziratát felhasználtam
egy „Rejtvények és paradoxonok" című elöadássorozat-
hoz, ahol az egyik hallgató megjegyezte: ,,Tudja, ez az
egész könyv - különösen a harmadik és negyedik rész
- olyan, mint egy matematikai regény. Sohasem láttam
még hasonlót!"
Azt hiszem, a „matematikai regény" kifejezés meg-
lehetősen találó. A könyv nagy része valóban elbeszélő
stílusban íródott, és az is lehetne a címe, hogy „A monte-
carlói zár rejtélye", hiszen a harmadik részben egy olyan
esetről van szó, amelynek során Craig felügyelő, aki a
Scotland Yardon dolgozik, meg szeretné fejteni Monte-
Carlóban egy széf zárjának kombinációját, hogy mega-
kadályozzon egy tragédiát. Amikor kezdeti erőfeszítései
sikertelennek bizonyulnak, a felügyelő visszatér London-
ba, ahol szerencsére felújítja ismeretségét egy éleselméjü,
de különös feltalálóval, aki számokat átalakító gépekkel
foglakozik. Később c6atlakozik hozzájuk egy matemati-
kus, akinek a logika a szakterülete. Hamarosan mind-
hárman egy egyre mélyülő folyamban találják magukat,
amely egyenesen Gödel nagy felfedezésének lényege felé
sodorja őket. A monte-carlói zár természetesen „gödeli"
zárnak bizonyul, modus operandija gyönyörűen tükrözi
Gödel alapgondolatát, amdy számos, az önreprodukció
jelenségével foglalkozó tudományos elméletet átsző.
Előszó 7
Egy megjegyzésre érdemes adalék, hogy Craig és ba-

rátai vizsgálódásaik során eljutnak néhány, a továbbha-
ladáshoz szükséges felfedezéshez, amelyek mind ez ideig
ismeretlenek voltak mind a nagyközönség, mind pedig
a szakma számára. Ezek az eredmények, vagyis "Craig
törvéJ1ye" és „Fergusson törvénye" most jelennek meg elő
ször nyomtatásban. Ezek egyformán érdekesek lehetnek a
laikus~ a logikával foglalkozó, a nyelvész és a számítógépes
szakember számára. ·
Jó mulatság volt megírni ezt a könyvet, és remélhe-
tőleg épp ilyen jó mulatság lesz olvasni. Több folytatást
is tervezek. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani szer-
kesztöimnek, Ann Close-nak és Malvin Rosenthalnak a
csodálatos segítségért, amit tőlük kaptam.
Raymond Smullyan
Elka Park, N.Y.

1982. február
Elsörész
A hölgy vagy a tigris?

1. Fejtörők - régiek és újak
Egy csokor vegyes aritmetikai és logikai rejtvénnyel sze-

retném kezdeni - néhányuk új, néhányuk régi.
1. Mennyit?
Tegyük fel, hogy önnek és nekem ugyanannyi pénzünk
van. Mennyit kell önnek adnom ahhoz, hogy tíz dollárral
többje legyen, mint nekem?
2. Politikai rejtvény
Egy gyűlésen száz politikus vett részt. Minden politikus
vagy tisztességtelen, vagy tisztességes. A következőket
tudjuk:
a) Volt köztük legalább egy tisztességes politikus.
b) Bármelyik kettő közül legalább az egyik tisztességte-
len volt.
Meg lehet-e mondani ezek alapján, hogy hány politi-
kus volt tisztességes, és hány volt tisztességtelen?
3. Régi bor nem túl új palackban
Egy palack bor tíz dollárba kerül. A bor kilenc dollárral
többe kerül, mint a palack. Mennyit ér a palack?
4. Mekkora a nyereség?
Az az érdekessége ennek a feladatnak, hogy az emberek
mindig összevesznek a válaszon! Igen, különböző embe-
rek különbözőképpen okoskodnak, különböző eredményre
jutnak, és mindenki ragaszkodik a saját megoldásához. A
rejtvény a következő:
Egy kereskedő vásárolt valamit 7 dollárért, eladta 8
dollárért, visszavásárolta 9 dollárért, majd újra eladta 10
dollárért. Mekkora volt a nyeresége?
12 A hölgy vagy a tigris?
5. Háziállatok etetése
Tanulságos vonása ennek a rejtvénynek, hogy bár könnyen
megoldható elemi algebrai módszerekkel, megoldható
egyenletek nélkül is, pusztán józan ésszel. Sőt, mi több, az
utóbbi megoldás véleményem szerint sokkal érdekesebb,
tartalmasabb, és persze kreatívabb, mint az algebrai meg-
oldás.
Ötvenhat kekszet osztanak szét tíz háziállat között.
Az állatok mindegyike vagy kutya, vagy macska. Minden
kutya hat kekszet kap, a macskák pedig ötöt.
Hány kutyával és hány macskával van dolgunk?
Algebrában jártas olvasó könnyen megkaphatja az
eredményt. Ezen kívül a feladat szisztematikus próbálga-
tással is megoldható: a macskák számára nézve tizenegy
lehetőség van (nulla és tíz között), így minden lehetőséget
kipróbálhatunk, amíg meg nem találjuk a helyes választ.
De ha megfelelő megvilágításban nézzük a feladatot, van
egy meglepően egyszerű megoldása, ami sem algebrát,
sem próbálgatást nem tartalmaz. Ezért azt javaslom,
hogy még azok is nézzék meg az én megoldásomat, akik
egyébként saját eszközeikkel megoldották a feladatot.
6. Nagy madarak és kis madarak
Íme még egy feladat, amely akár algebrával, akár józan
ésszel megoldható, és nekem most is jobban tetszik a
józan ésszel történő megoldás.
Egy állatkereskedésben kis és nagy madarak kapha-
tók. A nagy madarak ára kétszerese a kis madarak árá-
nak. Bejön egy hölgy, aki öt nagy madarat és három kicsit
vásárol. Ha ehelyett három nagy madarat és öt kicsit
vásárolt volna, 20 dollárral kevesebbet költött volna.
Mennyibe kerültek a madarak?
1. Fejtörők - régiek &, újak 13
7. A szórakozottság hátrányai
A következő eset való~an megtörtént:
Közismert tény, hogy egy legalább 23 emberből álló
társaság esetén 50 százaléknál nagyobb az esélye annak,
hogy van közülük legalább kettő, akinek ugyanarra a nap-
ra esik a születésnapja. Egyszer egy egyetemi matemati-
kus évfolyamot tanítottam Princetonban. Vettem velük
egy kis elemi valószínűségszámítást is. Elmagyaráztam,
hogy ha 23 helyett 30 emberrel számolunk, akkor igen
nagy lesz annak esélye, hogy legalább kettőnek egyszerre
van a születésnapja.
„Itt és most - folytattam-, mivel csak tizenkilenc
hallgató van az évfolyamon, ötven százaléknál sokkal ki-
sebb az esélye annak, hogy van önök között két ember,
akinek ugyanazon a napon van a születésnapja."
Ekkor az egyik hallgató jelentkezett, és ezt mondta:
,,Én fogadni mernék, hogy van köztünk legalább két em-
ber, akinek ugyanakkor van a ·születésnap ja."
„Nem lenne tisztességes, ha fogadnék - válaszoltam
- hifzen a valószínűségek erősen nekem kedveznek."
,,Nem számít - mondta a hallgató. - Akkor is fo-
gadjunk!"
„Rendben van" - mondtam, arra gondolva., hogy
most kap az illető egy jó kis leckét. Aztán sorban meg-
kértem a hallgatókat, hogy mondják meg, mikor van a
születésnapjuk. Körülbelül .a felénél tartottunk, amikor
belőlem is és az évfolyamból is kitört a nevetés, butasá-
gom láttán.
A fiú, aki olyan magabiztosan ajánlott fogadást, asa-
játján kívül egy jelenlevőnek sem tudta a születésnapját.
Rájön -e, mitől volt az illető olyan magabiztos?
8. Republikánusok és demokraták
Egy társaságnak minden tagja vagy republikánus, vagy
demokrata volt. Egy napon az egyik demokrata elhatá-
rozta, hogy republikánussá válik. Miután ez megtörtént,
a republikánusok száma megegyezett a demokratákéval.
Néhány héttel később ez az új republikánus elhatározta,
hogy mégis inkább demokrata lesz, így visszaállt az ere-
deti állapot. Később egy másik republikánus is úgy dön-
tött, hogy demokratává válik, aminek következtében a
demokraták száma kétszerese lett a republikánusokénak.
Hány tagú volt a társaság?
9. Egy régi rejtvény új megfogalmazásban
Három ember - A, B és C - mindegyike tökéletes
logikával gondolkozik. Mindnyájan le tudják vonni az
összes lehetséges következtetést bármilyen premisszából.
Mindnyájan tisztában vannak azzal is, hogy a többiek is
hibátlanul okoskodnak. Megmutatnak nekik hét bélyeget:
két pirosat, két sárgát és három zöldet. Ezután bekötik a
szemüket, és a homlokukra ragasztanak egy-egy bélyeget;
a megmaradt négy bélyeget pedig eldugják egy fiókba.
Miután eltávolítják a szemükről a kötést, megkérdezik
A-tól: ,,Tud mondani egy olyan színt, ami biztosan, nem
az öné?" A válasza: ,,Nem" Ezután felteszik ugyanezt a
kérdést B-nek, és ő is „Nem"-et válaszol.
Meg lehet mondani ezek alapján, hogy milyen színű
volt-A bélyege, vagy B-é, vagy C-é?
10. Azok számára, akik tudnak sakkozni
Szeretném felhívni a figyelmüket sakkfeladványok egy ér-
dekes csoportjára, amely a hagyományos sakkrejtvények-
kel ellentétben - ahol világos lép és valahány lépésben
mattot ad - az állás előtörténetének elemzését igényli:
azaz hogyan jöhetett létre ez az állás.
1. Fejtörők - régiek és újak 15
Craig felügyelő* a Scotland Yardról, akinek érdeklő

dése a.z ilyen típusú rejtvények iránt éppen oly nagy volt,
mint Sherlock Holmesé**, egyszer egy barátjával elláto-
gatott egy sakk-klubba, ahol egy ottfelejtett sakktáblára
bukkantak.
„Akárki is játszott ezen a táblán - mondta a barát
- az _illető nem ismerte a szabályokat. Ilyen állás nem
fordulhat elő!"
,,Miért?" - kérdezte Craig.

„Azért - válaszolta a barát - , mert sötét most
sakkban áll a világos bástyától is és a világos futótól is.
Hogyan érhette el ezt világos? Ha utoljára a bástyával
lépett volna, akkor a sötét király már előzőleg sakkban
állt volna a futótól, ha pedig utoljára a futóval lépett
volna, akkor a király már előzőleg sakkban állt volna a
bástyától. Szóval, ilyen állás nem lehetséges."
* Craig felügyelő a Mi a címe ennek a könyvnek? című előző,

logikai rejtvényekről szóló könyvem egyik szereplője.
** A The Chess Mysteries of Sherlock Holmes (Sherlock
Holmes sakkfeladványai) című könyvem sok hasonló típusú
rejtvényt tartalmaz.
Craig egy darabig tanulmányozta az állást. ,,Nem így

va.n- sz6lalt meg végül-, ez az állás, bármennyire szo-
katlan, a. szabályok adta. lehetőségek keretén belül van."
Craignek teljesen igaza. volt! Minden ellenkező látszat
ellenére az állás létrejöhetett, és azt is meg lehet mondani,
hogy mi volt világos utolsó lépése. Nos, mi volt?
MEGOLDÁSOK
1.
A szokásos rossz válasz: 10 dollár. Tegyük fel mármost,
hogy mindkettőnknek 50 dollárja volt. Ha én ekkor 10
dollárt adtam volna önnek, akkor most 60 dollárja lenne,
nekem pedig csak 40, így önnek nem 10, hanem 20 dol-
lárral lenne többje. A helyes válasz 5 dollár.
2.
Egy meglehetősen gyakori válasz, hogy 50 tisztességes és
50 tisztességtelen. Egy másik elég gyakori válasz, hogy 51
tisztességes és 49 tisztességtelen. Mindkét válasz rossz!
Nézzük most a helyes megoldást:
Tudjuk, hogy van legalább egy tisztességes embe-
rünk. Válasszunk ki egy tisztességes embert a társaság-
ból, akinek a neve, mondjuk Frank. Ezután válasszunk ki
egy másik valakit a maradék 99 ember közül, mondjuk
Johnt. A második feltétel szerint a két ember - Frank
és John - közül legalább az egyik tisztességtelen. Mivel
Frank nem tisztességtelen, ez csak John lehet. Mivel John
bárki lehet a maradék 99 ember közül, mind a 99-nek
tisztességtelennek kell lennie. Vagyis az a válasz, hogy
egy tisztességes és 99 tisztességtelen.
Egy másik bizonyítás: Az az állítás, hogy bármelyik
kettő közül legalább az egyik tisztességtelen, sem többet,
sem kevesebbet nem mond, mint hogy két adott ember
esetén nem lehet mindkettő tisztességes. Más szavakkal:
nincs két tisztességes ember. Ez azt jelenti, hogy legfel-
jebb az egyik ember tisztességes . Azt is tudjuk ( első fel-
tétel), hogy legalább egy ember tis .~ Tehát pon-
tosan egy tisztességes. .::::,~
t. ~·, .
Melyik bizonyítás tetszik job !!1?@ ~

~.
~,l'
.\,....
~
~
t '•,
S-lCo~.2_
3.
A szokásos rossz válasz 1 dollár. Ha a palack tényleg 1
dollár lenne, akkor a bor, mivel 9 dollárral kerül többe,
mint a palack, 10 dollárt érne. Ekkor a bor és a palack
együttesen 11 dollárba kerülne. A helyes válasz az, hogy
a palack fél dollár, a bor pedig 9,5 dollár. Ezek összege
10 dollár.
4.
Vannak, akik így okoskodnak: Miután 7 dollárért megvet-
te és 8 dolláráért eladta, volt 1 dollár nyeresége. Ezután,
mivel 9 dollárért vásárolta vissza azt, amit 8-ért adott
el, vesztett egy dollárt, így ekkor éppen a pénzénél van.
Ekkor viszont azzal, hogy 10 dollárért adta el azt, amit
9-ért vásárolt, megint 1 dollár haszonra tett szert, tehát
összesen 1 dollár volt volt a nyeresége.
Egy másik gondolatmenet szerint a kereskedönek sem
haszna, sem kára nem volt az üzleten. Amikor 8 dollárért
adta el azt, amit 7-ért vett, szert tett 1 dollár haszon-
ra. Ezután viszont 2 dollárt veszített, amikor 9 dollárért
vásárolta vissza azt, ami eredetileg 7 dollárba került, így
ekkor 1 dollár vesztesége volt. Ezt az egy dollárt kapta
vissza, amikor 10 dollárért adta el azt, amiért ö utoljára
9 dollárt fizetett; így végül a pénzénél maradt.
Mindkét okoskodás rossz, a helyes válasz az, hogy a
kereskedönek 2 dollár nyeresége volt. Ezt sokféleképpen
beláthatjuk, egy lehetőség a következő: Először is, miután
8 dollárért adta el azt, amit 7-ért vett, nyilvánvalóan
volt 1 dollár nyeresége. Most képzeljük el, ahelye\t, hogy
ugyanazt az árut vásárolta volna meg 9, majd adta volna
el 10 dollárért, valami mást vett meg 9 dollárért, és azt
adta el 10-ért. Különbözne ez az eset bármiben is az
eredetitöl, ha tisztán csak gazdaságossági szempontból
nézzük? Természetesen nem! Ekkor viszont a második áru
megvételéböl és eladásából nyilvánvalóan újabb 1 dollár
nyeresége lett volna. Vagyis 2 dollár nyeresége volt.
Egy másik, nagyon egyszerű bizonyítás: A kereske--

dö összkiadása 7+9=16 dollár volt, összbevétele pedig
8+10=18 dollár, ami 2 dollár nyereséget jelent.
Azoknak, akiket nem gyöztek meg az előbbi érvek:
Tegyük fel, hogy a bolt nyitásakor a kereskedőnek volt
bizonyos mennyiségű pénze - mondjuk 100 dollárja-,
és hogy aznap más üzletet nem bonyolított le. Mennyi
pénze volt záráskor? Először kifizetett az áruért 7 dollárt,
maradt 93 dollárja. Ezután eladta az árut 8 dollárért, így
lett 101 dollárja. Ezt követően visszavásárolta 9 dollárért,
maradt 92 dollárja, végül eladta 10 dollárért, így 102
dollárral zárt. Vagyis 100 dollárral kezdte és 102 dollárral
fejezte be a napot. Hogyan lehetne más a nyeresége, mint
2 dollár?
5.
A megoldás, amire gondoltam, a következő: Először ad-
junk öt kekszet mind a tíz állatnak, akkor hat kekszünk
marad. A macskák viszont már megkapták az adagjukat!
A hat megmaradt keksz tehát a kutyáké, és mivel min-
den kutyának még egy keksz jár, hat kutya van, és négy
macska.
Ellenőrizhetjük is megoldásunkat: Ha a hat kutya
mindegyike kap hat kekszet, az harminchat kekszet jelent,
a négy macska fejenként öt keksze további húszat. Az
összeg 36+20 ami 56, amennyinek lennie kell.
6.
Mivel minden nagy madár annyit ér, mint két kis madár,
az öt nagy madár annyi, mint tíz kis madár. Így az öt
nagy madár plusz a három kis madár annyit ér, mint
tizenhárom kis madár. Másrészt három nagy madár plusz
üt kis madár annyi, mint tizenegy kis madár. Öt nagy és
három kis madár ára és három nagy és és öt kis madár
ára között ugyanannyi a különbség, mint tizenhárom kis
madár és tizenegy kis madár ára között, vagyis két kis
madár ára. Tudjuk, hogy ez a különbség 20 dollár, ami

azt jelenti, hogy egy kis madár 10 dollárb a kerül.
Ellenőrizzük: Egy kis madár 10, egy nagy mad ár 20
dollárba kerül. Emiatt a hölgy 130 dollárt fizetett az öt
nagy és három kis madárért. Ha három nagy és öt kis
madarat vett volna, 110 dollárt költött volna, ami tényleg
20 dollárral kevesebb.
7.
Amikor elfogadtam a hallgató által ajánlott fogadást,
teljesen megfeledkeztem arról, hogy két hallgató, akik
mindig egymás mellett ülnek, egypetéjű ikerpár.
8.
A társaságban tizenketten voltak, hét demokrata, és öt
republikánus.
9.
Az egyetlen bélyeg, aminek meg tudjuk mondani a szí-
nét, C-é. Ha C bélyege piros lett volna, akkor B tudta
volna, hogy az övé nem piros, ugyanis a következőképpen
okoskodhatott volna: ,,Ha az én bélyegem is piros lenne,
akkor A két piros bélyeget látna, így tudná, hogy az övé
nem piros. A viszont nem tudja, hogy az övé nem piros.
Tehát az enyém nem piros."
Ezzel megmutattuk, hogy ha C bélyege piro s lett
volna, akkor B is tudta volna, hogy az övé nem piros.
De B nem tudta, hogy az övé nem piros, t ehát C bélyege
nem lehet piros.
Ha az előbbi gondolatmenetben a piros szót kiciserél-
jük a sárga szóra, beláthatjuk, hogy C bélyege sárga sem
lehet. Így tehát C bélyege csak zöld lehet.
10.
Nem tudjuk, hogy a tábla melyik oldaláról indult világos,
és melyikről sötét. Lehet, hogy úgy tűnik, mintha világos
alulról felfelé haladna, de ha tényleg így volna, akkor ez
az állás lehetetlen lenne! Az igazság az, hogy világosnak

felülről lefelé kell haladnia, és az utolsó lépés előtt az állás
csak a következő lehetett:
A bal alsó négyzetben levő pont valamilyen sötét

figurát jelöl (vezért, bástyát, futót vagy huszárt, nem
tudhatjuk, melyiket). A világos gyalog leüti ezt a figurát,
és bástyává változik, így alakul ki az állás.
Persze megkérdezheti valaki: ,,Miért bástyává ala-
kul át .a világos gyalog vezér helyett, nem nagyon va-
lószínűtlen ez?" A válasz az, hogy ez tényleg nagyon
11alószínűtlen, de bármilyen más utolsó lépés nem csu-
pán valószínűtlen, hanem lehetetlen lenpe, és mint azt
Sherlock Holmes oly bölcsen mondta Watsonnak: ,,Bár-
milyen valószínűtlen is az, ami a lehetetlen kizárása után
marad, annak kell lennie az igazságnak."
2. Hölgyek vagy tigrisek?
Bizonyára többen is ismerik önök közül Frank Stockton

„A hölgy vagy a tigris?" című történetét, amelyben egy
rabnak két szoba között kell választania, az egyikben
egy hölgy, a másikban egy tigris található. Ha az előbbit
választja, akkor feleségül veheti a hölgyet, ha az utóbbit,
akkor ( valószínűleg) felfalja öt a tigris.
Egy bizonyos ország királya szintén olvasta a törté-
netet, amitől támadt egy ötlete. ,,Ez a legjobb módszer,
amivel próbára tehetem a rabjaimat! - mondta egyik
nap a miniszterének. - Csak éppen nem bízom a dol-
got a véletlenre. Feliratokat teszek a szobák ajtajára és
minden esetben elárulok bizonyos tényeket a raboknak a
feliratokkal kapcsolatban. Ha egy rab elég okos, és logiku-
san gondolkodik, megmenekülhet a haláltól, és ráadásul
elnyerheti egy szépséges hölgy kezét!"
,,Nagyszerű ötlet!" - mondta a miniszter.
Az első nap
Az első napon három rabot tettek próbára. Mindhármuk-
nak elmagyarázta a király, hogy a két szoba mindegyiké-
ben vagy egy hölgy, vagy egy tigris található. Az is lehet,
hogy mindkettőben tigris van, az is, hogy mindkettőben
hölgy, és persze az is, hogy az egyikben hölgy, a másikban
tigris.
11. Az első rab
,,Tegyük fel, hogy mindkét szobában tigris található -
mondta a rab. - Akkor mi van?"
,,Akkor peched van!" - válaszolta a király.
,,És ha mindkettőben hölgy?" - kérdezte a rab.

,,Akkor természetesen szerencséd van - felelte a ki-
rály. - Ezt igazán kitalálhattad volna magadtól is!"
„Na és ha az egyik szobában hölgy van, a másikban
pedig tigris - érdeklődött a rab-, akkor mi történik?"
,,Az teljesen attól függ, melyiket választod, nem?"
,,Honnan tudjam, hogy melyiket válasszam?" - kér-
dezte a rab.
A király rámutatott a szobák ajtaján levő feliratokra:
I. II.
EBBEN A EGYIK SZOBÁBAN
SZOBÁBAN HÖLGY HÖLGY VAN, A
VAN, A MÁSIKBAN MÁSIKBAN PEDIG
PEDIG TIGRIS TIGRIS
,;És ezek a feliratok igazak?" - kérdezte a rab.

„Az egyik igaz, de a másik hamis" - válaszolta a
király.
Melyik ajtót nyitná ki, ha ön volna a rab (feltéve
persze, hogy jobban szeretne a hölggyel találkozni, mint
a tigrissel)?
12. A második rab
Így aztán az első rab megmenekült, és távmott a hölggyel.
Az ajtókon megváltoztatták a feliratokat, és a siobákba
t•nnek megfelelően új lakókat költöztettek. A feliratok
t-zúttal a következőket mondták:
1. II.
LEGALÁBB AZ A MÁSIK SZOBÁBAN
EGYIK SZOBÁBAN TIGRIS VAN
HÖLGY VAN
,,Igazak a feliratok?" - kérdezte a második rab.

,,Vagy mindkettő igaz, vagy mindkettő hamis" - vá-
laszolta a király.
Melyik szobát válassza a rab?
13. A harmadik rab
Ezúttal, ahogy azt a király elmagyarázta, megint vagy
mindkét felirat igaz, vagy mindkettő hamis. Íme a felira-
tok:
1. II.
EBBEN A SZOBÁBAN A MÁSIK
TIGRIS VAN, VAGY A SZOBÁBAN
MÁSIK SZOBÁBAN HÖLGY VAN
HÖLGY VAN
Az első szobában hölgy vagy tigris van? És mi a

helyzet a második szobával?
A második nap
,,A tegnapi nap fiaskó volt - mondta a király miniszte-
rének. - Mindhárom rab megoldotta a maga rejtvényét!
No de sebaj, ma öt rabot teszünk próbára. Megpróbálom
az ö dolgukat egy kicsit megnehezíteni."
Ezen a napon a király mindenkinek elmagyarázta,

hogy ha a bal oldali szobában (1. szoba) hölgy van, akkor
az ajtaján levő felirat igaz, ha viszont ott tigris van, akkor
a felirat hamis. A jobb oldali szobával (11. szoba) éppen
ellenkező a helyzet, ha hölgy van a szobában, akkor az
azt jelenti, hogy a felirat hamis, ha tigris van a szobában,
akkor az azt jelenti, hogy a felirat igaz. Most is lehetséges,
hogy mindkét szobában hölgy van, az is, hogy mindket-
tőben tigris, és az is, hogy az egyikben hölgy, a másikban
tigris.
14. A negyedik rab
Miután elmagyarázta a király az előbbi szabályokat a
rabnak, megmutatta a feliratokat:
1. II.
MINDKÉT MINDKÉT
SZOBÁBAN HÖLGY SZOBÁBAN HÖLGY
VAN VAN
Melyik szobát válassza a rab?

15. Az ötödik rab
A szabályok ugyanazok, a feliratok:
1. II.
LEGALÁBB AZ A MÁSIK SZOBÁBAN
EGYIK SZOBÁBAN HÖLGY VAN
HÖLGY VAN
•
16. A hatodik rab

A király különösen kedvelte ezt és a következő rejtvényt.
A feliratok:
1. II.
MINDEGY, MELYIK A MÁSIK SZOBÁBAN
SZOBÁT HÖLGY VAN
VÁLASZTOD
Mitévő legyen a rab?

17. A hetedik rab
A feliratok:
1. II.
NEM MINDEGY, JOBBAN JÁRSZ, HA A
MELYIK SZOBÁT MÁSIK SZOBÁT
VÁLASZTOD VÁLASZTOD
Mitévö legyen a rab?

18. A nyolcadik rab
„Hiszen nincsenek is feliratok az ajtókon!" - kiáltott fel
a rab.
,,Teljesen igazad van - mondta a király. - A•felira-
tok épp most készültek el, és még nem volt időm felrakni
öket."
,,Akkor hogyan várhatod tölem, hogy válasszak?" -
kérdezte a rab.
„Ami azt illeti, itt vannak a feliratok" - válaszolta
a király:
1.
EBBEN A
SZOBÁBAN
TIGRIS VAN
II.
MINDKÉT
SZOBÁBAN
TIGRIS VAN
„Ez mind nagyon szép és jó - mondta idegesen a rab

-, de melyik felirat melyik ajtóra való?"
A király elgondolkozott egy kicsit. ,,Ezt nem kell el-
árulnom - mondta végül -, enélkül is megoldható a
feladat."
„Csak ne felejtsd el - tette hozzá - , hogy ha hölgy
van a bal oldali szobában, akkor az ajtaján levő felirat
igaz, ha tigris, akkor hamis, és hogy a jobb oldali szobára
pedig ennek az ellenkezője teljesül."
Mi a megoldás?
A harmadik nap
„Az ördög vigye el! - mondta a király. - Megint minden
rab nyert! Azt hiszem, holnap három szoba lesz kettő
hdyett. Az egyikbe hölgyet fogok költöztetni, a másik
kettőbe pedig tigrist. Aztán majd meglátjuk, hogyan bol-
dogulnak a rabok!"
,,Nagyszerű ötlet!" - válaszolta a miniszter.
"A válaszaid bár hízelgőek, kissé egyhangúak" -- je-

gyezte meg a király.
,,Nagyszerű megjegyzés!" - mondta a miniszter.
19. A kilencedik rab

Nos, a harmadik napon a király a terveknek megfelelően
cselekedett. Három szobát mutatott a rabnak, hogy vá-
lasszon közülük, és elmagyarázta, hogy az egyikben hölgy
van, a másik kettőben tigris . A feliratok:
1. II. III.
EBBEN A EBBEN A A MÁSODIK
SZOBÁBAN SZOBÁBAN SZOBÁBAN
TIGRIS VAN HÖLGY VAN TIGRIS VAN
A király elmondta, hogy a három felirat közül legfel-

jebb egy igaz.
Melyik szobában van a hölgy?
20. A tizedik rab
Megint csak egy hölggyel és két tigrissel van dolgunk. A
király elmagyarázta a rabnak, hogy annak a szobának a
felirata, amelyikben a hölgy van, igaz, a másik két felirat
közül pedig legalább az egyik hamis.
A feliratok:
1. II. III.
AII. EBBEN A AZ 1.
SZOBÁBAN SZOBÁBAN SZOBÁBAN
TIGRIS VAN TIGRIS VAN TIGRIS VAN
Mitévő legyen a rab?

2. Hölgyek vagy tígrisek? 29
21. Legjobb, közepes és legrosszabb szoba

A király elmagyarázta a rabnak, hogy a változatosság
kedvéért ezúttal a három szoba egyikében hölgy van, egy
másikban tigris, a harmadik szoba viszont üres. A hölgy
szobájának ajtaján igaz a felirat, a tigrisén hamis, az üres
swba ajtaján pedig lehet, hogy igaz, lehet, hogy hamis.
A feliratok:
I. II. III.
A III. AZ I. EZA
SZOBA SZOBÁBAN SZOBA
ÜRES TIGRIS VAN ÜRES
A rab történetesen ismerte a szóban forgó hölgyet,

<'Sszerette volna feleségül venni. Így aztán, bár az üres
sLoba vonzó lehetőségnek számított a tigriseshez képest,
legjobban azt a szobát szerette volna választani, amelyik-
ben a hölgy volt.
Melyik szobában található a hölgy, és melyikben a
tigris? Ha erre a két kérdésre sikerül válaszolnia, akkor
a.nnak eldöntése sem okozhat nehézséget, hogy melyik az
ii res szoba.
A negyedik nap
„Rémes! - mondta a király. - Úgy tűnik, neJ:1!.tudok

Pl<~gnehéz rejtvényeket kitalálni ahhoz, hogy csapdába
Pjtsem ezeket a fickókat! Már csak egy rab yan hátra, de
Í>l most majd tényleg megdolgoztatom az életéért!"
22. Logikai labirintus

A király tartotta szavát. Három szoba helyett kilenc
közül kellett választania a rabnak. Amint azt a király
elmagyarázta, csak egy szobában van hölgy, a maradék
nyolc mindegyikében vagy tigris van, vagy üres. Hozzá-
tette még, hogy a hölgy szobájának ajtaján igaz a felirat,
azoknak a szobáknak az ajtaján, amelyekban tigris van,
hamis a felirat, az üres szobák ajtaján levő feliratok pedig
igazak is, hamisak is lehetnek.
A feliratok:
1. II. III.
A HÖLGY EZA AZV.
EGY SZOBA FELIRAT
PÁRATLAN ÜRES IGAZ, VAGY
SORSZÁMÚ A VII.
SZOBÁBAN FELIRAT
VAN HAMIS
IV. V. VI.
AZ 1. A 11, VAGY A A Ill.
FELIRAT IV. FELIRAT FELIRAT
HAMIS IGAZ HAMIS
VII. VIII. IX.

A HÖLGY EBBEN A EBBEN A
NEM AZ I. SZOBÁBAN SZOBÁBAN
SZOBÁBAN TIGRIS VAN, TIGRIS VAN.
VAN ÉS A IX. ÉS A VI.
SZOBA ÜRES FELIRAT
HAMIS
A rab jó darabig tanulmányozta a feliratokat.

,,A feladat megoldhatatlan! - kiáltott fel végül. -
Ez nem tisztességes!"
,,Tudom" - nevetett a király.
„Nagyon vicces! - monta dühösen a rab. - Legalább
annyit árulj el nagy kegyesen, hogy a nyolcadik szoba
üres, vagy nem!"
A király volt oly kegyes, és megmondta, hogy a nyol-
cadik szoba üres vagy nem, és így a rab ki tudta követ-
keztetni, hogy hol van a hölgy.
Melyik szobában van a hölgy?
MEGOLDÁSOK
11.
Tudjuk, hogy az egyik felirat igaz, a másik hamis. Lehet-
séges, hogy az első igaz, a második hamis? Természetesen
nem, mert ha az első igaz lenne, akkor a második is igaz
lenne, hiszen ha az első szobában hölgy van, és a máso-
dik szobában tigris, akkor nyilvánvaló, hogy az egyikben
hölgy van, a másikban tigris. Mivel nem lehetséges, hogy
az első felirat igaz, és a második hamis, a másodiknak
kell igaznak és az elsőnek hamisnak lennie. Ha viszont
a második felirat igaz, akkor tényleg hölgy van az egyik
szobában, tigris a másikban. De mivel az első felirat ha-
mis, a tigris van az első, és a hölgy a második szobában.
Így a rabnak ajánlatos a második szobát választania.
12.
Ha a második felirat hamis lenne, akkor az első szobában
hölgy volna, vagyis legalább az egyik szobában hölgy vol-
na, ami azt jelentené, hogy az első felirat igaz. Az t.ehát
nem lehetséges, hogy mindkét felirat hamis. Ezek szerint
mindkét felirat igaz (mivel tudjuk, hogy vagy mindkettő
igaz, vagy mindkettő hamis). Tehát az első szobában tig-
ris van, a második szobában hölgy, így a rabnak megint
a második szobát kell választania.
13.
A király bizonyára igen nagylelkű hangulatban volt, mert
ezúttal mindkét szobában hölgy van! Ezt a következőkép
pen bizonyíthatjuk:
Az első felirat lényegében azt mondja, hogy a követ-
kező két lehetőség közül legalább az egyik teljesül: a) az
egyik szobában tigris van, b) a második szobában hölgy
MEGOLDÁSOK 33
van. ( A felirat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mind-

kettő teljesüljön.)
Ha most a második felirat hamis volna, akkor az első
szobában tigris lenne, ami azt jelentené, hogy az első
felirat igaz (mivel az első lehetőség teljesül). De tudjuk,
a.z nem lehet, hogy az egyik felirat igaz és a másik hamis.
Így a második felirat csak igaz lehet, tehát mindkét felirat
igaz. Mivel a második felirat igaz, az első szobában hölgy
van. Ez azt jelenti, hogy az első felirat első része hamis,
de mivel a két lehetőség közül legalább az egyiknek telje-
sülnie kell, a felirat második része igaz. Vagyis a második
:;zobában is hölgy van.
14.
Mivel mindkét felirat ugyanazt mondja, vagy mindkettő
igaz, vagy mindkettő hamis. Tegyük fel, hogy igazak,
<'kkor mindkét szobában hölgy van. Ez azt jelenti, hogy
a második szobában hölgy van. Azt viszont tudjuk, hogy
ha a második szobában hölgy van, akkor annak felirata
hamis. Ez ellentmondás, vagyis a feliratok nem igazak,
tehát mindkettő hamis. Emiatt az első szobában tigris, a
második szobában hölgy van.
15.
Ha az első szobában tigris lenne, akkor ellentmondásra
jutnánk. Ha ugyanis ott tigris van, akkor az első felirat
hamis, ami azt jelenti, hogy egyik szol;>ában sincs hölgy,
vagyis mindkettőben tigris van. De tudjuk, hogy ha a
második szobában tigris van, akkor annak felirata igaz,
vagyis a másik szobában hölgy van, ellentétben azzal a
feltevésünkkel, hogy az első szobában tigris \'an. Nem
lehetséges tehát, hogy az első szobában tigris van, ott
hölgynek kell lennie. Emiatt a második felirat igazat
mond, és a második szobában tigris van. Tehát az első
szobában hölgy, a másodikban tigris van.
16.
Az első felirat lényegében azt mondja, hogy vagy mindkét
szobában hölgy van, vagy mindkettőben tigris - csak
ebben az esetben mindegy, melyiket választjuk.
Tegyük fel, hogy az első szobában hölgy van. Ekkor
az első felirat igaz, ami azt jelenti, hogy a második szobá-
ban is hölgy van. Tegyük fel most, hogy az első szobában
tigris van. Ekkor az első felirat hamis, ami azt jelenti,
hogy a szobák lakói nem egyformák, így a második szo-
bában megint hölgy van. Ezzel bebizonyítottuk, hogy a
második szobában hölgy van, függetlenül attól, mi van az
első szobában. Ha viszont a második szobában hölgy van,
akkor a második felirat hamis , és ezért az első szobában
tigrisnek kell lennie.
17.
Az első felirat lényegében azt mondja, hogy a szobák
lakói különbözőek (az egyik hölgy, a másik tigris), de azt
nem mondja meg, hogy melyik szobában mi van. Ha az
első szobában hölgy van, akkor a felirat igaz, így a másik
szobában tigris van. Másrészt, ha az első szobában tigris
van, akkor az első felirat hamis, ami azt jelenti, hogy a
szobák lakói valójában nem különbözőek, így a második
szobában is tigris van. A második szobában tehát min -
denképp tigris van. Ez azt jelenti, hogy a második felirat
igaz, így az első szobában biztosan hölgy van.
18.
Tegyük fel, hogy a felső felirat - EBBEN A SZOBÁ -
BAN TIGRIS VAN - az első szoba ajtajára való. Ha
a szobában hölgy volna, akkor a felirat hamis lenne, így
ellentmondásra jutnánk a király által elmondott feltéte-
lekkel. Ha tigris volna a szobában, akkor a felirat igaz
lenne, így megint ellentmondásra jutnánk a király felté-
teleivel. A fölső felirat tehát nem lehet az első ajtón, így
MEGOLDÁSOK 35
a második ajtóra való. Ezek szerint a másik felirat való

az elsö ajtóra.
Az elsö ajtó felirata tehát: MINDKÉT SZOBÁBAN
TIGRIS VAN. Emiatt az első szobában nem lehet hölgy,
mert akkor igaz lenne a felirat, ami azt jelentené, hogy
mindkét szobában tigris van, ez nyilvánvalóan ellentmon-
dás. Tehát az elsö szobában tigris van. Ebből következik,
hogy a felirat hamis, így a második szobában hölgy van.
19.
A második és a harmadik felirat ellentmond egymásnak,
emiatt az egyik igaz. Mivel a három felirat közül legfel-
jebb egy lehet igaz, az elsőnek hamisnak kell lennie, ezért
az elsö szobában van a hölgy.
20.
Mivel a hölgy szobájának felirata igaz, a hölgy nem lehet
a második szobában. Ha a harmadik szobában lenne, ak-
kor mindhárom feliratnak igaznak kellene lennie, ami el-
lentmondana annak a feltételnek, hogy legalább az egyik
felirat hamis. A hölgy tehát az első szobában van (és a
második felirat igaz, a harmadik hamis).
21.
Mivel a hölgy szobájának ajtaján levő felirat igaz, a hölgy
nem lehet a harmadik szobában.
Tegyük fel, hogy a második szobáöan van. Ekkor a
második felirat igaz, így az első szobában tigris van, és az
iires szoba a harmadik. Ez viszont azt jelenti, hogy a tigris
s.wbáján levő felirat igaz, ami nem lehetséges. A hölgy
l<•hát az első szobában van, ekkor a harmadik szobának
iiresnek kell lennie, a második szobában tigris van.
22.
11a a király azt mondta volna a rabnak, hogy a nyolcadik
swba üres, akkor az ennek alapján nem tudta volna meg-
találni a hölgyet. De mivel a rab ki tudta következtetni,
hogy hol van a hölgy, a király csak azt mondhatta neki,

hogy a nyolcadik szoba nem üres, és a rab a következő
képpen gondolkodott:
,,Az nem lehet, hogy a nyolcadik szobában hölgy van,
mert ha az lenne, akkor a nyolcadik felirat igaz lenne,
de a felirat azt mondja, hogy a szobában tigris van, ami
ellentmondás. Tehát a nyolcadik szobában nincs hölgy. A
nyolcadik szoba nem is Üres, így ott tigrisnek kell len-
nie. Ha viszont ott tigris van, akkor a felirata hamis. Ha
mármost a kilencedik szoba üres lenne, akkor a nyolcadik
felirat igaz volna, tehát a kilencedik szoba nem lehet üres.
Vagyis a kilencedik szoba sem üres. A hölgy nem
lehet ott, mert akkor a felirata igaz lenne, ami azt je-
lentené, hogy tigris van benne, ami viszont azt jelenti,
hogy a kilencedik felirat hamis. Ha most a hatodik felirat
hamis lenne, akkor a kilencedik felirat igaz lenne, ami
nem lehetséges. A hatodik felirat tehát igaz.
Mivel a hatodik felirat igaz, a harmadik felirat hamis.
Az egyetlen lehetőség arra, hogy a harmadik felirat hamis
lehessen, az, hogy az ötödik felirat hamis, és a hetedik
felirat igaz. Ha viszont az ötödik felirat hamis, akkor a
második és a negyedik felirat is hamis. De ha a negyedik
felirat hamis, akkor az első feliratnak igaznak kell lennie.
Most már tudom, hogy mely feliratok igazak, és me-
lyek hamisak. Nevezetesen:
1. - igaz IV. - hamis VII. - igaz
II. - hamis V. - hamis VIII. - hamis
III. - hamis VI. - igaz IX. -hamis
Azt is tudom, hogy a hölgy vagy az első, vagy a
hatodik, vagy a hetedik szobában van, mert az összes
többinek hamis a felirata. De mivel az első felirat igaz,
a hölgy nem lehet a hatodik szobában. Mivel a hetedik
felirat is igaz, a hölgy nem lehet az első szobában sem. A
hölgy tehát a hetedik szobában van.
3. Kátrány doktor és Toll professzor
elmegyógyintézete
Craig felügyelőt a Scotland Yardról egyszer meghívták

Franciaországba, hogy végezzen nyomozást tizenegy el-
megyógyintézetben, ahol azt gyanították, hogy valami
nincs rendjén. Ezeknek az intézeteknek minden lakója
vagy ápolt volt, vagy orvos - a teljes személyzet orvo-
sokból állt. Minden intézet minden lakója vagy egészséges
volt, vagy örült. Ráadásul az egészségesek teljesen egész-
ségesek voltak, hiedelmeik száz százalékosan megfeleltek
a valóságnak, minden igaz állításról tudták, hogy igaz, és
minden hamis állításról tudták, hogy hamis. Az örültek
viszont teljesen hamis hiedelmek rabjai voltak, minden
igaz állítást hamisnak, és minden hamis állítást igaznak
hittek. Azt is feltételezzük, hogy minden lakó mindig
ííszinte volt, vagyis bármit is mondott, azt tényleg úgy
hitte.
23. Az elsö intézet
/\z első intézetben, ahová Craig ellátogatott, két lakóval
heszélgetett, akinek neve Jones, ill. Smith volt.
"Mondja - kérdezte Craig Jonestól-, mit tud Mr.
Smi thröl?"
"Smith doktornak kellett volna neveznie - válaszolta
.Jones -, ö itt az egyik orvos."
Valamivel később Craig találkawtt Smith-szel, és
megkérdezte: ,,Mit tud ön Jonesról? Ápolt vagy orvos?"
,,Ápolt" - felelte Smith.
A felügyelő némi töprengés után rájött, hogy valami
1.Pnylegnincs rendben az intézettel, vagy örült az egyik
orvos, és akkor nem kellene ott dolgoznia, vagy ami még
rosszabb, egészséges az egyik ápolt, és akkor végképp nem

kellene ott lennie.
Honnan tudta ezt Craig?
24. A második intézet
A következő intézetben, ahová Craig ellátogatott, az egyik
lakó olyan kijelentést tett, amiből Craig meg tudta álla-
pítani, hogy az illető egészséges ápolt, akinek ott semmi
keresnivalója nincs. Craig ezután megtette a szükséges
lépéseket, hogy kiengedjék az illetőt.
Tudna rekonstruálni egy ilyen kijelentést?
25. A harmadik intézet
A következő intézetben az egyik lakó olyan kijelentést
tett, amiből Craig meg tudta állapítani, hogy az illető
egy örült orvos.
Tudna rekonstruálni egy ilyen kijelentést?
26. A negyedik intézet
A következő intézetben Craig megkérdezte az egyik lakót:
,,Ön ápolt?" ,,Igen" - válaszolta az illető.
Biztos, hogy valami nincs rendben az intézettel?
27. Az ötödik intézet
A következő intézetben Craig megkérdezte az egyik lakót:
,,Ön ápolt?" ,,Azt hiszem" - válaszolta az illető.
28. A hatodik intézet
A következő intézetben, ahová Craig ellátogatott, meg-
kérdezte az egyik lakót: ,,Azt hiszi, hogy ön ápolt?" ,,Úgy
hiszem, hogy azt hiszem" - válaszolta az illető.
3. Kátrány doktor és Toll professzor elmegyógyintézete 39
29. A hetedik intézet

Craig igen érdekesnek találta a következő intézetet. Két
lakóval találkozott, A-val és B-vel, akikről kiderült, hogy
A azt hitte, hogy B örült, B pedig azt, hogy A orvos.
Craig intézkedett, hogy az egyiket bocsássák el. Melyiket,
és miért?
30. A nyolcadik intézet
A következő intézet kemény diónak bizonyult, de Craig-
nek sikerült a dolgok végére járni. Rájött, hogy a követ-
kező megállapítások érvényesek:
a) Tetszőleges két lakó - A és B - esetén A vagy
megbízik B-ben, vagy nem.
b) Bizonyos lakók a tanárai más lakóknak. Minden
lakónak van legalább egy tanára.
e) Egy A lakó csak akkor hajlandó B tanára lenni,
ha hisz abban, hogy B megbízik saját magában.
d) Tetszőleges A lakóhoz van olyan B lakó, aki azok-
han és csakis azokban a lakókban bízik meg, akiknek van
legalább egy olyan tanáruk, akiben A megbízik. (Más
szavakkal: tetszőleges X lakó esetén B megbízik X-ben,
ha A megbízik X valamelyik tanárában, és B nem bízik
meg X-ben, ha A nem bízik meg X egyik tanárában sem.)
e) Van egy olyan lakó, aki megbízik az összes ápolt-
han, de nem bízik meg egy orvosban sem.
Craig felügyelő hosszas gondolkodás után be tudta
bizonyítani, hogy vagy az egyik ápolt egészséges, vagy az
Pp;yikorvos örült. Ön is be tudja bizonyítani?
31. A kilencedik intézet
l•'.bben az intézetben Craig négy lakóval beszélt, A-val,
B-vel, C-vel és D-vel. A azt hitte, hogy B és C elmeá]-
la.pota egyforma. B azt hitte, hogy A és D elmeállapota
"gyforma. Craig megkérdezte C-től: ,,Ön és D mindketten
orvosok?" ,,Nem" - válaszolta C.
Van valami baj ezzel az intézettel?
32. A tizedik intézet

Craig felügyelő különösen érdekes, bár nehezen megfejt-
hető esetnek tartotta ezt. Az első dolog, amit felfedezett,
az volt, hogy az intézet lakói különféle bizottságokat ala-
kítottak. Mint megtudta, orvosok és ápoltak, egészsége-
sek és örültek egyaránt a tagjai lehettek ugyanannak a
bizottságnak. Ezután Craig a következőkre jött rá:
aJAz összes ápolt egy bizottságot alkot.
b) Az összes orvos egy bizottságot alkot.
cJ Minden lakónak vannak barátai az intézetben,
akik közül az egyik az ö legjobb barátja. Hasonlóan, min-
den lakónak vannak ellenségei az intézetben, akik közül
az egyik az ö legnagyobb ellensége.
dJEgy tetszőleges B bizottság esetén azok a lakók,
akiknek a legjobb barátja B-ben van, egy bizottságot
alkotnak, és azok a lakók, akiknek a legnagyobb ellensége
D-ben van, szintén egy bizottságot alkotnak.
e) Tetszőleges két bizottság - l. Bizottság és 2. Bi-
zottság - esetén van legalább egy olyan D lakó, akinek a
legjobb barátja azt hiszi, hogy D tagja az l. Bizottságnak,
a legnagyobb ellensége pedig azt hiszi, hogy D tagja a 2.
Bizottságnak.
Összerakva ezeket a tényeket, Craig talált egy szelle-
mes bizonyítást arra, hogy hogy vagy az egyik orvos örült,
vagy az egyik ápolt egészséges. Hogyan gondolkodott?
33. Egy ráadás rejtvény
Craig még egy darabig elidőzött ebben az intézetben,
mert néhány más kérdés is felkeltette elméleti érdeklő
dését. Szerette volna: tudni például, hogy vajon a~ összes
egészséges lakó bizottságot alkot-e, és hogy az összes ö-
rült lakó bizottságot alkot-e. Az előző feladatban felsorolt
aJ,bJ,cJ,dJés eJmegfigyelésből nem tudott válaszolni
ezekre a kérdésekre, de azt be tudta bizonyítani - még-
hozzá mindössze a cJ,dJés eJpont felhasználásával-,
3. Kátrány doktor és Toll professzor elmegyógyintézete 41
hogy az nem lehetséges, hogy mindkét csoport bizottságot

alkosson. Ezt hogyan bizonyíthatta?
34. Még egy rejtvény ugyanerről az intézetről
Craignak sikerült még valamit bebizonyítania erről az in-
tézetről. Ezt igen lényeges eredménynek tartotta, aminek
felhasználásával az előző két feladat megoldása. is egy-
szerűbb. Arról van szó nevezetesen, hogy két tetszöleges
hizottság - 1. és 2. Bizottság - esetén mindig van olyan
E és F lakó, akik a következőket hiszik: E azt , hogy F
tagja az 1. Bizottságnak, F pedig azt, hogy E tagja a 2.
Bizottságnak. Hogyan bizonyíthatta ezt Craig?
35. Kátrány doktor és Toll professzor intézete
Craig a meglátogatott intézetek közül az utolsót talál-
ta a legkülönösebbnek. Két orvos, dr. Kátrány és Toll
professzor vezette az intézetet, de a személyzetben más
orvosok is voltak. Különösnek neveztek egy lakót, ha az
ápoltnak hitte magát. Különlegesnek neveztek egy lakót,
ha minden ápolt azt hitte, hogy ő különös, de egy orvo s
sem hitte róla azt, hogy különös. Craig felügyelő felfedez-
i.e, hogy legalább egy lakó egészséges, és hogy a következö
feltétel teljesül:
C feltétel: Minden lakónak van egy legjobb barátja az
intézetben, és tetszőleges két lakó- A és B - esetén, ha
A azt hiszi, hogy B különleges, akkor A legjobb barátja.
a.zt hiszi, hogy B ápolt.
Miután ezt felfedezte, Craignek hamarosan alkalma
nyílt magánbeszélgetést folytatnia dr. Kátránnyal és Toll
professzorral. Íme a dr. Kátránnyal folytatott beszélgetés:
Craig: Mondja, dr. Kátrány, az intézet összes orvosa
egészséges?
Kátrány: Természetesen!
Craig: És mi a helyzet az ápoltakkal? Ők mind örül-
tek?
Kátrány: Legalább egyikük az.
Kátrány: Legalább egyikük az.

Craiget megdöbbentette a második válaszból kitűnő
meglepően szerény igény. Ha persze minden ápolt örült,
akkor igaz, hogy legalább egyikük az, de akkor vajon
miért volt Kátrány doktor ilyen óvatos? Craig ezután Toll
professzorral beszélgetett, ami a következőképpen zajlott
le:
Craig: Dr. Kátrány azt mondta, hogy van az ápoltak
között legalább egy örült. Ez ugye igaz?
Toll professzor: Hát persze, hogy igaz! Intézetünk
minden betege örült! Mégis, mit gondol, miféle intézet a
miénk?
Craig: És mi a helyzet az orvosokkal? Ök mindnyájan
egészségesek?
Toll professzor: Legalább egyikük az.
Craig: És Kátrány doktor? Ö egészséges?
Toll professzor: Hát persze, hogy az! Hogyan meré-
szel ilyesmit kérdezni?
Ezen a ponton Craig rádöbbent, hogy valójában mi-
lyen borzalmas a helyzet. Miért?
(Azok, akik olvasták Edgar Allan Poe „Kátrány dok-
tor és Toll professzor módszere" című elbeszélését, való-
színűleg kitalálják a választ anélkül is, hogy végiggondol-
nák a feladat helyes megoldását. L. a megoldást követő
megjegyzést.)
MEGOLDÁSOK 43
,
MEGOLDASOK
23.
Be fogjuk bizonyítani, hogy Jones vagy Smith (nem tud-
juk, melyikük) vagy örült orvos, vagy egészséges ápolt
(ezt most sem tudjuk, hogy melyik).
Jones vagy egészséges, vagy örült. Tegyük fel, hogy
egészséges. Ekkor amit hisz, az igaz, vagyis Smith tényleg
orvos. Ha Smith örült, akkor ö őrült orvos. Ha Smith
egészséges, akkor amit hisz, az igaz, ami azt jelenti, hogy
Jones ápolt, méghozzá egészséges ápolt (hiszen feltettük,
hogy Jones egészséges). Ezzel beláttuk, hogy ha Jones
egészséges, akkor vagy ő egészséges ápolt, vagy Smith
örült orvos.
Tegyük fel, hogy Jones örült. Ekkor hiedelme hamis,
vagyis Smith valójában ápolt. Ha Smith egészséges, akkor
ő egészséges ápolt. Ha Smith őrült, akkor hiedelme hamis,
vagyis Jones valójában orvos, méghozzá örült orvos. Ezzel
belát'tuk, hogy ha Jones örült, akkor vagy ö örült orvos,
vagy Smith egészséges ápolt.
Összefoglalva, ha Jones egészséges, akkor vagy ö
egészséges ápolt, vagy Smith őrült orvos, ha pedig Jones
örült, akkor vagy ő örült orvos, vagy Smith egészséges
ápolt.
24.
Sok megoldás lehetséges. Azt hiszem, a legegyszerűbb az,
ha azt mondja: ,,Nem vagyok egészséges orvos". Ekkor a
következőképp bizonyíthatjuk, hogy az illető egy egészsé-
ges ápolt:
Örült orvos nem hiheti azt az igazságot, hogy ö nem
egészséges orvos. Egészséges orvos nem hiheti azt a va-
•1 1 /\ h11lgy vagy a tigris?
lútlanságot, hogy ö nem egészséges orvos. Örült ápolt

nem hiheti azt az igazságot, hogy ö nem egészséges orvos
(hiszen egy őrült ápolt tényleg nem egészséges orvo s).
Így az illető egészséges ápolt volt, és hiedelme, miszerint
ő nem egészséges orvos, megfelelt a valóságnak.
25.
Egy megfelelő kijelentés: ,, Őrült ápolt vagyok". Egészsé-
ges ápolt nem hiheti azt a valótlanságot, hogy ö örült
ápolt. Örült ápolt nem hiheti azt az igazságot, hogy ö
örült ápolt. Ezek szerint az illető nem ápolt volt, ha.nem
orvos. Egészséges orvos azonban nem hihetné azt, hogy ö
örült ápolt. Az illető tehát örült orvos, aki abban a hamis
tényben hisz, hogy ö örült ápolt.
26.
Az illető azt hiszi, hogy ápolt. Ha egészséges, akkor igaz,
hogy az, vagyis ö egészséges ápolt, így nem kellene az
intézetben lennie. Ha örült, akkor valótlant hisz, vagyis ö
nem ápolt, hanem orvos, de mivel örült orvos, nem kel-
lene a személyzethez tartoznia. Azt nem lehet eldönt eni,
hogy az illető egészséges ápolt vagy örült orvos, de egyik
esetben sincs az intézetben megfelelő helyen.
27.
Most teljesen más a helyzet! Pusztán abból, hogy az illető
azt mondja, hogy ö azt hiszi, hogy ápolt, nem szükségkép-
pen következik, hogy tényleg azt hiszi, hogy ápolt! Mivel
azt mondja, hogy ö azt hiszi, hogy ápolt, és mivel őszinte,
ö azt hiszi, hogy azt hiszi, hogy ápolt. Tegyük fel, hogy az
illető örült. Ekkor minden hiedelme hamis - még az is,
amit saját hiedelmeiröl hisz - , így abban való hite, hogy
ő azt hiszi, hogy ápolt, azt jelenti, hogy hamisan hiszi,
hogy azt hiszi, hogy ápolt, vagyis valójában azt hiszi,
hogy ő orvos. De mivel az illető örült, és azt hiszi, hog y
ö orvos, csak ápolt lehet. Tehát, ha az illető örült, akkor
MEGOLDÁSOK 45
Í>rült ápolt. Most tegyük fel, hogy az illetö egészséges.

Mivel azt hiszi, hogy azt hiszi, hogy ö ápolt, igaz, hogy
azt hiszi, hogy ö ápolt. És mivel azt hiszi, hogy ö ápolt,
tényleg á.polt. Vagyis ha az illetö egészséges, akkor megint
csak ápoltnak kell lennie. Láthatjuk tehát, hogy az is
lehetséges, hogy az illetö egészséges ápolt, és az is, hogy
örült ápolt, így nem vehetjük biztosra, hogy valami nincs
rendben az intézettel.
Érdemes általánosabban is megfogalmazni eredmé-
nyünket: Ha az intézet egy lakója hisz valamiben. akkoi
ez a valami attól függöen igaz vagy hamis, hogy az illetö
egészséges vagy örült. De ha egy lakó azt hiszi, hogy hisz
valamiben, akkor ennek a valaminek igaznak kell lennie,
függetlenül attól, hogy az illető egészséges vagy őrült. (Ha
örült, akkor a kétszeres hit kioltja egymást, hasonlóan
ahhoz, ahogy egy állítás tagadásának tagadása az eredeti
állítást adja.)
28.
Ebben az esetben az illetö sem azt nem állítja, hogy ö
ápolt, sem azt, hogy azt hiszi, hogy ápolt, hanem azt,
hogy úgy hiszi, hogy azt hiszi, hogy ö ápolt. Az első két
hit kioltja egymást (1. az előző feladat megoldását), az
illető valójában azt hiszi, hogy ö ápolt. Ezzel a feladatot
visszavezettük a negyedik intézetről szóló feladatra, amit
már megoldottunk (az illetö vagy egészséges ápolt, vagy
örült orvos).
29.
Craig A-t távolíttatta el. Az ok: tegyük fel, hogy A
egészséges. Ekkor A hiedelme, miszerint örült, megfelel
a valóságnak. Ha viszont B örült, akkor az a hiedelme,
hogy A orvos, hamis, így A egy egészséges ápolt, akinek
semmi keresnivalója az intézetben. Másrészt tegyük fel,
hogy A örült. Ekkor hiedelme, miszerint B örült, hamis,
tehát B egészséges. Ekkor viszont B hiedelme, hogy A
orvos, megfelel a valóságnak, vagyis ebben az esetben A

egy őrült orvos, akit el kell távolítani.
B-ről viszont semmit sem tudunk megállapítani.
30.
Az e) megállapítás szerint van egy olyan lakó - ne-
vezzük Arthurnak -, aki megbízik az összes ápoltban,
de nem bízik meg egy orvosban sem. A d) megállapítás
szerint van olyan lakó - nevezzük Billnek-, aki éppen
azokban a lakókban bízik meg, akiknek van legalább egy
olyan tanáruk, akiben Arthur megbízik. Ez azt jelenti,
hogy tetszőleges X lakó esetén, ha Bill megbízik X-ben,
akkor Arthur megbízik X-nek legalább egy tanárában, és
ha Bill nem bízik meg X-ben, akkor J\_rthur nem bízik
meg X egyetlen tanárában sem. Mivel az, hogy Arthur
megbízik valakiben, ugyanazt jelenti, mint az, hogy az il-
lető ápolt (az e) megállapítás szerint), az előző mondatot
átfogalmazhatjuk a következőképpen: tetszőleges X lakó
esetén, ha Bill megbízik X-ben, akkor X-nek legalább az
egyik tanára ápolt, ha pedig Bill nem bízik meg X-ben,
akkor X-nek egyik tanára sem ápolt. Mivel az előbbiek
minden X lakóra igazak, akkor is teljesülnek, ha magát
Billt tekintjük X-nek. Így a következőket tudjuk:
1. Ha Bill megbízik saját magában, akkor Billnek van
legalább egy olyan tanára, aki ápolt.
2. Ha Bill nem bízik meg saját magában, akkor Bill-
nek egyik tanára sem ápolt.
Két lehetőségünk van: Bill vagy megbízik magában,
vagy nem. Nézzük, mi következik az egyes lehetőségekből.
1. eset - Bill megbízik magában: Ekkor Billnek van
legalább egy tanára - nevezzük öt Peternek -, aki á-
polt. Mivel Peter a tanára Billnek, Peter hisz abban, hogy
Bill megbízik saját magában (a e) megállapítás szerint).
És mivel Bill tényleg megbízik saját magában, Peter he-
MEGOLDÁSOK 47
lyesen hiszi ezt, tehát egészséges. Vagyis Peter egészséges

ápolt, így nem kéne az intézetben lennie.
2. eset - Bill nem bízik meg magában: Ebben az
<•setben Billnek egyik tanára sem ápolt. De mint minden
lakónak, Billnek is van legalább egy tanára - nevezzük öt
llichardnak. Tudjuk, hogy Richard orvos. Mivel Richard
a tanára Billnek, hisz abban, hogy Bill megbízik saját
magában. De hiedelme hamis, tehát Richard örült. Vagyis
llichard örült orvos, így nem lenne szabad az intézetben
dolgoznia.
Összefoglalva: Ha Bill megbízik magában, akkor leg-
alább az egyik ápolt egészséges. Ha Bill nem bízik ma-
gában, akkor legalább az egyik orvos örült. Mivel nem
tudjuk, hogy Bill bízik-e saját magában, vagy nem, azt
sem tudjuk, hogy pontosan mi a baj az intézettel - az,
hogy az egyik ápolt egészséges, vagy az egyik orvos örült.
31.
li'.löször bebizonyítjuk, hogy C és D elmeállapota egyfor-
ma.
Tegyük fel, hogy A és B mindketten egészségesek.
l•~kkorB és C tényleg egyforma, és A és D is egyforma.
l•:bböl az következik, hogy mind a négyen egészségesek,
így C is és D is egészséges, tehát egyformák. Most te-
p;yük fel, hogy A és B mindketten örültek. Ekkor B és
C különbözőek, és A és D is különbözőek. Vagyis C és
1) mindketten egészségesek, így megint csak egyformák.
['együk fel, hogy A egészséges, és B örült. Ekkor B és C
<•gyforma, így C örült, A és D pedig különbözőek, ami
azt jelenti, hogy D szintén örült. Végül tegyük fel, hogy
A örült és B egészséges. Ekkor B és C különbözőek, így
C örült, A és D pedig egyforma, vagyis D is örült.
Összefoglalva: Ha A és B egyforma, akkor C és D
mindketten egészségesek, ha pedig A és B különbözőek,
akkor C és D egyaránt örültek.
Megállapítottuk tehát, hogy C és Dvagy mindketten

egészségesek, vagy mindketten örültek. Tegyük fel, hogy
mindketten egészségesek. Ekkor C állítása - miszerint
ö és D nem mindketten orvosok - igaz, ami azt jelen-
ti, hogy legalább az egyikük ápolt, méghozzá egészséges
ápolt. Ha C és D mindketten örültek, akkor C állítása
hamis, ami azt jelenti, hogy mindketten orvosok, még-
hozzá örült orvosok. Az intézetben tehát van legalább
egy egészséges ápolt, vagy legalább két örült orvos.
32., 33., 34.
Érdemes a 32. feladat előtt megnézni a 33. és 34. felada-
tot, mert a 32. feladatot legegyszerűbben a 34. feladatra
támaszkodva oldhatjuk meg.
Mielőtt belekezdenénk a megoldásba, tennénk egy
hasznos észrevételt: tegyük fel, hogy van két állításunk,
X és Y, amelyekről tudjuk, hogy vagy mindkettő igaz,
vagy mindkettő hamis. Ekkor az intézet minden lakójára
igaz, hogy ha az illető hisz az egyik állításban, akkor
a másikban is hinnie kell. Indoklás: Ha mindkét állítás
igaz, akkor aki hisz az egyikben, az egészséges, és így a
másikban is hinnie kell, mert az is igaz. Ha mindkét állítás
hamis, akkor aki hisz az egyikben, az nyilván örült, és
hisz a másikban is, mert az is hamis.
Oldjuk meg a 34. feladatot: Vegyünk két tetszölegés
bizottságot, az 1. Bizottságot és a 2. Bizottságot. Legyen
U azoknak a lakóknak a csoportja, akiknek a legnagyobb
ellensége tagja az 1. Bizottságnak, és legyen V azoknak a
lakóknak a csoportja, akiknek a legjobb barátja tagja a 2.
Bizottságnak. A dJtény szerint U is egy bizottság, és V is
egy bizottság. Van tehát - az e) tény szerint - egy olyan
lakó- nevezzük Dannek -, akinek a legjobb barátja -
nevezzük Edwardnak - azt hiszi, hogy Dan tagja U-nak,
és akinek a legnagyobb ellensége - nevezzük Frednek -
azt hiszi, hogy Dan tagja V-nek. Vagyis Edward azt hiszi,
MEGOLDÁSOK 49
hogy Dan tagja az U bizottságnak, Fred pedig azt hiszi,

hogy Dan tagja a V bizottságnak. U definíciója miatt,
ha azt mondjuk, hogy Dan tagja U-nak, az ugyanaz,
mint ha azt mondanánk, hogy az ő legnagyobb ellensége,
Fred, az 1. Bizottság tagja. Más szavakkal, a „Dan tagja
U-nak" és a „Fred tagja az l. Bizottságnak" állítások
vagy mindketten igazak, vagy mindketten hamisak. Mivel
Edward hisz az egyikben - abban, hogy Dan tagja U-nak
-, hinnie kell a másikban is - abban, hogy Fred tagja az
1. Bizottságnak ( előzetes észrevételünk!). Edward tehát
azt hiszi, hogy Fred tagja az l. Bizottságnak.
Másrészt, Fred azt hiszi, hogy Dan tagja a V bi-
wttságnak. Dan viszont csak akkor tagja V-nek, ha az
ö legjobb barátja, Edward, tagja a 2. Bizottságnak (V
definíciója szerint). Más szavakkal, a két dolog közül vagy
mindkettő igaz, vagy mindkettő hamis. Ekkor mivel Fred
azt hiszi, hogy Dan tagja V-nek, abban is hinnie kell,
hogy Edward tagja a 2. Bizottságnak.
Így tehát van két lakó, akik a következőket hiszik:
Edward azt, hogy Fred tagja az l. Bizottságnak, Fred
pedig azt, hogy Edward tagja a 2. Bizottságnak. Ezzel a
:J4.feladatot megoldottuk.
A 32. feladat megoldásához nevezzük l. Bizottság-
nak az ápoltak csoportját, 2. Bizottságnak az orvosok
csoportját, vagyis az a) ill. b) ténynek megfelelő bizott-
ságokat. A 34. feladat megoldása szerint van két lakó -
Edward és Fred -, akik a következőket hiszik: Edward
azt, hogy Fred tagja az 1. Bizottságnak, vagyis az ápoltak
bizottságának, Fred pedig azt, hogy Edward tagja a 2.
Bizottságnak, vagyis az orvosok bizottságának. Más sza-
vakkal, Edward azt hiszi, hogy Fred egy ápolt, Fred pedig
azt hiszi, hogy Edward orvos. Ekkor az l. feladat szerint
( Jones és Smith helyett most az Edward és Fred neveket
használva) Edward és Fred közül az egyik (nem tudjuk,
1
melyik) vagy örült orvos, vagy egészséges ápolt. Így aztán

valami biztosan nincs rendjén ezzel az intézettel.
Ami a 33. feladatot illeti, tegyük fel, hogy az egész-
séges lakók csoportja is bizottság, legyenek ezek az 1. és
a 2. Bizottság , ilyen sorrendben. Ekkor a 34. feladatnak
megfelelően az Edward, ill. Fred nevű lakók a következő
ket hinnék: a) Edward azt, hogy Fred egészséges - más
szavakkal, hogy az 1. Bizottság tagja; b) Fred azt, hogy
Edward örült - azaz a 2. Bizottság tagja. Ez viszont
lehetetlen, mert ha Edward egészséges, akkor amit hisz,
az igaz, ami azt jelenti, hogy Fred is egészséges, vagyis
amit Fred hisz, az is igaz, ami viszont azt jelenti, hogy
Edward őrült. Vagyis, hogyha Edward egészséges, akkor
örült, ami lehetetlen. Másrészt, ha Edward örült, akkor
amit Fredröl hisz, az hamis, ami azt jelenti, hogy Fred
örült, ekkor amit Fred hisz Edwardról, az hami~, ami
viszont azt jelenti, hogy Edward egészséges. Vagyis ha
Edward őrült, akkor egészséges, ami megint csak lehetet-
len. Tehát az a feltevés, hogy az egészséges lakók cso-
portja is bizottság, ellentmondáshoz vezet. Vagyis nem
lehetséges, hogy mindkét csoport bizottságot alkosson.
35.
Craiget az döbbentette meg, hogy ebben az intézetben
az összes orvos örült, és az összes ápolt egészséges! A
következőképpen jött rá erre:
Még mielőtt elbeszélgetett volna Kátrány doktorral
és Toll professzorral, tudta, hogy van legalább egy egész-
séges lakó az intézetben, mondjuk A. Legyen B a legjobb
barátja. Ekkor a C feltétel szerint, ha A azt hiszi, hogy
B különleges, akkor A legjobb barátja azt hiszi, hogy B
ápolt. Mivel A legjobb barátja B, ha A azt hiszi, hogy B
különleges, akkor B azt hiszi, hogy B ápolt. Más szavak-
kal, ha A azt hiszi, hogy B különleges, akkor B különös.
Mivel A egészséges, az, hogy ö azt hiszi, hogy B különle-
j
MEGOLDÁSOK 51
ges, egyenértékű azzal, hogy B tényleg különleges. Ezzel

a következő kulcsmegállapításhoz jutottunk:
Ha B különleges, akkor B különös.
Mármost B vagy különös, vagy nem. Ha különös,
akkor ápoltnak hiszi magát, így (1.a 26. feladatot) vagy ö-
rült orvos, vagy egészséges ápolt, és egyik esetben sincs az
intézetben a megfelelö helyen. De tegyük fel, hogy B nem
különös, ekkor vajon mi a helyzet? Ha B nem különös,
akkor nem is különleges, hiszen ,,kulcsmegállapításunk"
szerint csak úgy lehet különleges, ha különös is. Vagyis B
nem különös, és nem is különleges. Mivel nem különleges,
nem lehet egyszerre igaz az is, hogy egy doktor sem hiszi
öt különösnek, ami azt jelenti, hogy a különlegességnek
legalább az egyik feltétele hamis B-re alkalmazva. Tegyük
fel, hogy az első feltétel hamis. Ekkor van legalább egy
ápolt, C, aki nem hiszi azt, hogy B különös. Ha C örült
volna, akkor különösnek hinné B-t (hiszen B nem az),
tehát C egészséges. Vagyis C egészséges ápolt. Ha pedig
a második feltétel hamis, akkor van legalább egy orvos,
D, aki azt hiszi, hogy B különös . Ekkor D biztosan örült
( hiszen B nem különös), vagyis D örült orvos.
Ősszefoglalva: Ha B különös, akkor ö vagy egészséges
,í.polt, vagy örült orvos. Ha B nem különös, akkor vagy
van egy egészséges C ápolt, aki nem hiszi B-t különösnek,
vagy van egy őrült B orvos, aki különösnek hiszi B-t. Az
intézetben tehát mindenképpen van egy egészséges ápolt,
vagy egy örült orvos.
Amint mondtam, Craig rájött minderre, még mielőtt
beszélt volna Kátrány doktorral és Toll professzorral. Az
már a beszélgetésekből derült ki, hogy dr. Kátrány azt
hiszi, hogy az összes orvos egészséges, Toll professzor pe-
dig azt hiszi, hogy az összes ápolt őrült. Mindkettőjüknek
nem lehet igaza (mint ezt már bizonyítottuk), tehát leg-
alább az egyikük örült. Ráadásul Toll professzor abban
is hisz, hogy dr. Kátrány egészséges. Ha Toll professzor
egészséges lenne, akkor igaza lenne, így Kátrány dok-

tornak is egészségesnek kellene lennie, de mint tudjuk,
ez nem lehetséges. Toll professzor tehát örült. Emiatt
az a hiedeleme, miszerint Dr. Kátrány egészéges, hamis,
így Dr. Kátrány is örült. Ezzel bebizonyítottuk, hogy
Dr. Kátrány és Toll professzor mindketten örültek.
Mivel Dr. Kátrány őrült, és. azt hiszi, hogy legalább
az egyik ápolt őrült, a valóságban minden ápolt egészsé-
ges. Mivel Toll professzor őrült, és azt hiszi, hogy legalább
az egyik orvos egészséges, az igazság az, hogy az összes
orvos örült. Ezzel bebizonyítottuk, hogy az összes ápolt
egészséges és az összes orvos örült.
Megjegyzés: Ezt a rejtvényt természetesen Edgar
Allan Poe „Kátrány doktor és Toll professzor módszere"
című elbeszélése ihlette, amelyben egy élmegyógyintézet
ápoltjai megtámadták és legyőzték az orvosokat és a teljes
személyzetet. Foglyaikat kátrányba és tollba hemperget-
ték, majd bezárták a betegek celláiba, ők maguk pedig
ettől kezdve ápolóknak adták ki magukat.
4. Craig felügyelő Erdélybe látogat
Mindeme kalandok után egy héttel Craig felügyelő éppen

visszatérni készült Londonba, amikor váratlanul távira-
tot kapott az erdélyi kormánytól, amelyben arra kérték,
hogy sürgősen utazzon Erdélybe, és segítsen megoldani
néhány rejtélyes, vámpírokkal kapcsolatos esetet. Mint
azt már előző logikai rejtvény könyvemben (Mi a címe
<'nnek a könyvnek?) elmagyaráztam, Erdélyben emberek
<'Svámpírok laknak, a vámpírok mindig hazudnak, az em-
berek mindig igazat mondanak. Csak éppen az emberek
<>Sa vámpírok fele is tökéletesen örült, kényszerképzeteik
vannak (pontosan olyanok, mint Kátrány doktor és Toll
professzor elmegyógyintézetének örült lakói) - minden •
igaz állítást hamisnak, és minden hamis állítást igaznak
hisznek. A lakosság másik fele teljesen egészséges, ponto-
san tudja, melyik állítás igaz, melyik hamis (éppen úgy,
mint az elözö fejezet intézetének egészséges lakói).
Az erdélyi logika persze sokkal bonyolultabb, mint az
dmegyógyintézeteké, hiszen ez utóbbiak lakói legalább
iiszinték, és hamis állításokat csak kényszerképzeteik mi-
att mondanak, sohasem rosszindulatból. Ha viszont egy
<'rdélyi mond hazugságokat, az egyaránt lehet őrültsé
gének, ill. rosszindulatának jele. Egészséges emberek és
füült vámpírok egyaránt csak igazat mondanak, örült em-
herek és egészséges vámpírok pedig mindig hazudnak. Ha
például megkérdezzük egy erdélyitöl, hogy gömbölyű-e a
Föld (mint a lapos ellentéte), akkor az egészséges ember
tudja, hogy a Föld gömbölyű, és őszintén ezt is válaszolja.
Az örült ember azt hiszi, hogy a Föld nem gömbölyű, és
iiszintén elmondva, amit hisz, azt válaszolja, hogy nem
J?:Ömbölyű. Az egészséges vámpír tudja, hogJ a Föld göm-
bölyű, de hazudik, és azt válaszolja, hogy nem az. Az ő-
rült vámpír viszont azt hiszi, hogy a Föld nem gömbölyű,

de hazudik, és azt válaszolja, hogy gömbölyű. Vagyis az
örült vámpír ugyanazt válaszolja minden kérdésre, mint
az egészséges ember, az örült ember pedig ugyanazt, amit
az egészséges vámpír.
Szerencsére Craig a vámp(rizmusban éppoly jártas,
mint a logikában (mindent egybevetve, Craig szerte-
ágazó érdeklődése és tudása rendkívül figyelemreméltó).
Amikor megérkezett Erdélybe, a hatóságok elmondták
neki ( csupa egészséges ember), hogy tíz esetben volna
szükségük segítségre, és megkérték, hogy vállalja el ezek
kinyomozását.
Az első öt eset
Ezekben az esetekben mindig két lakos szerepel, és tud-
juk, hogy az egyik vámpír, a másik ember, de azt nem
tudjuk, hogy melyikük micsoda lény (vagy lehet, hogy
inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy melyikük a cso-
dalény). Az 5. eset (40. feladat) kivételével nem tudunk
semmit az elmeállapotukról sem.
36. Lucy és Minna esete
Az első esetben két nővér szerepel, Lucy és Minna, és
Craignek ki kell derítenie, hogy melyikük a vámpír. Mint
már említettem, egyikük elmeállapotáról sem tudunk sem-
mit. Íme a nyomozás·jegyzökönyve:
Craig (Lucynak ): Mondjon valamit magukról!
Lucy: Mindketten örültek vagyunk.
Craig (Minnának): Igaz ez?
Minna: Természetesen nem!
Ebből Craig mindenkit kielégítő módon be tudta bi-
wnyíta.ni, hogy melyikük a vámpír. Melyikük?
37. A Lugosi testvérek esete

A következő eset szereplöi a Lugosi tesvérek. Mindkettö-
jük keresztneve Béla, egyikük megint vámpír, a másikuk
nem. A következőket mondják:
Az idősebb Béla: Én ember vagyok.
A fiatalabb Béla: Én ember vagyok.
Az idősebb Béla: Az öcsém egészséges.
Melyikük a vámpír?
38. Michael és Peter Karloff esete
A következő eset szereplöi a Karloff testvérek, Michael és
Peter. Ezt mondják:
Michael Karloff: Én vámpír vagyok.
Peter Karloff: Én ember vagyok.
Michael Karloff: A testvéremnek és nekem egyforma
az elmeállapotunk.
39. A Turgeniefek esete
A következő eset szereplöi apa és fia, akiknek a vezeték-
neve Turgenief. Íme a kihallgatásuk jegyzökönyve:
Craig (az apának): Önök mindketten egészségesek,
vagy mindketten őrültek, vagy ebből a szempontból kü-
lönbözőek?
Apa: Legalább egyikünk örült.
Fiú: Ez pontosan így igaz!
Apa: Én természetesen nem vagyok vámpír.
40. Karl és Martha Drakula esete
Feladatcsoportunk utolsó esetének szereplői ikrek, Karl
~s Martha Drakula (biztosíthatom Önöket, nincsenek ro-
konságban Drakula gróffal). Az eset érdekessége, hogy
nem csak azt lehet tudni, hogy az egyikük ember, és a
másikuk vámpír, hanem azt is, hogy az egyikük egész-

séges, a másikuk pedig örült, bár Craignek fogalma sem
volt, hogy melyikük melyik. Ezeket mondják:
Karl: A húgom vámpír.
Martha: A fivérem örült!
Ot házaspár
A következö öt eset szereplői házaspárok. Mint tudjuk
(ha Ön eddig nem tudta volna, akkor most megtudja),
Erdélyben tilos embereknek vámpírokkal összeházasodni-
uk, így minden házaspárban vagy mindketten emberek,
vagy mindketten vámpírok. Az első négy feladathoz ha-
sonlóan a szereplők elmeállapotáról semmit nem tudunk.
41. Sylvan és Sylvia Nitrate esete
Feladatcsoportunk első esetének szereplői Sylvan és
Sylvia Nitrate. Mint azt már elmagyaráztam, vagy mind-
ketten emberek, vagy mindketten vámpírok. Íme Craig
kihallgatási jegyzőkönyve:
Craig (Mrs. Nitrate-nek): Mondjon valamit maguk-
ról!
Sylvia: A férjem ember.
Sylvan: A feleségem vámpír .
Sylvia: Egyikünk egészséges, a másikunk nem.
Emberek vagy vámpírok?
42. George és Gloria Globule esete
A következő eset szereplői a Globule-ok.
Craig: Mondjanak valamit magukról!
Gloria: Akármit is mond a férjem, az igaz.
George: A feleségem örült .
Craig úgy érezte, hogy a férj megjegyzése nem volt

túl udvarias, de ettől függetlenül a házaspár vallomása
elegendőnek bizonyult az eset megoldásához.
Emberpárról vagy vámpírpárról van szó?
43. Borisz és Dorothy Vampyre esete
,,Fontos - mondta Craignek az erdélyi rendőrfőnök-,
hogy ne befolyásolja Önt a gyanúsítottak vezetékneve."
Ezeket mondták:
Borisz Vampyre: Mindketten vámpírok vagyunk.
Dorothy Vampyre: Igen, ez így van.
Borisz Vampyre: Ami az elmeállapotunkat illeti, ab-
ban egyformák vagyunk.
Miféle házaspárral van dolgunk?
44. Arthur és Lillian Sweet esete
A következő feladatban egy külföldi (mármint Erdély-
hez képest külföldi) házaspár szerepel, Arthur és Lillian
Sweet. Íme a vallomásuk:
Arthur: Mindketten örültek vagyunk.
Lillian: Ez igaz.
Miféle Arthur és Lillia.n?
45. Luigi és Manuella Byrdcliffe esete
Íme a Byrdcliffe-ék vallomása:
Luigi: Legalább egyikünk örült.
Manuella: Ez nem igaz!
Luigi: Mindketten emberek vagyunk.
Miféle Luigi és Manuella?
Két váratlan rejtvény
46. A és B esete
Craj.g, miután a végére járt ezeknek a kellemetlen esetek-
nek, megkönnyebbülten kezdte összecsomagolni a holmi-
ját, hogy visszatérjen Londonba, amikor váratlanul be-
rontott hozzá egy erdélyi tisztviselő, könyörögve, hogy
legalább csak egy napig maradjon, és segítsen megoldani
egy frissen felmerült esetet. Craig nem volt különösebben
elragadtatva az ötlettől, de úgy érezte, hogy kötelessége
segíteni, ha tud, így beleegyezett.
Kiderült, hogy az erdélyi rendőrség elkapott két gya-
nús külsejű egyént. Mivel mindketten jelentős személyisé-
gek voltak, Craiget megkérté~, hogy az illetőknek sem a
nevét, sem a nemét ne hozza nyilvánosságra, így én is csak
A-nak és B-nek fogom őket nevezni. Az első tíz esettel
ellentétben most semmiféle kapcsolatról nem tudunk köz-
tük, lehet, hogy mindketten vámpírok, vagy hogy mind-
ketten emberek, és az is lehet, hogy az egyikük vámpír,
a másikuk ember. Lehet, hogy mindketten egészségesek,
vagy hogy mindketten örültek, és az is lehet, hogy egyikük
egészséges, a másikuk örült.
A bírósági tárgyaláson A azt állította, hogy B egész-
séges, B pedig azt, hogy A örült. Ezután A azt állította,
hogy B vámpír, B pedig azt jelentette ki, hogy A ember .
Mit mondhatunk A-ról és B-röl?
4 7. Két erdélyi filozófus
Miután végre ez a hátborzongató bírósági tárgyalás is
végetért, Craig boldogan várakozott egy-erdélyi pályaud-
varon a vonatára, ami kiviszi öt az országból. Már annyi- '
ra szeretett volna megint Londonban lenni! Várakozás
közben felfigyelt két erdélyi filozófus beszélgetésére, akik
hevesen vitatkoztak a következő problémán:
Tegyük fel, hogy van egy egypetéjű erdélyi ikerpár,

ahol az ikrek egyike egészséges ember, másika örült vám-
pír. Találkozunk az egyikükkel, és szeretnénk kitalálni,
hogy ö melyik. Vannak-e olyan igennel és nemmel meg-
válaszolható kérdések, amelyek segítségével ez kideríthe-
tő? Az első filozófus azt állította, hogy ilyen kérdések
nem létezhetnek, mert akárhány kérdést is teszünk fel,
az egyik iker pontosan ugyanazt fogja rájuk válaszolni,
mint a másik. Vagyis tetszőleges kérdés esetén, ha a he-
lyes válasz igen, akkor az egészséges ember tudja, hogy a
válasz igen, és őszintén igent fog válaszolni, míg az örült
vámpír azt hiszi, hogy a válasz nem, de hazudik, és igent
mond. Hasonlóképpen, ha a helyes válasz a kérdésre nem,
akkor az egészséges ember nemet fog válaszolni, az örült
vámpír pedig azt hiszi, hogy a válasz igen, de hazudni fog,
így szintén nemet mond. Az ikrek tehát megkülönböz-
tethetetlenek annak alapján, hogy mit mondanak, annak
ellenére, hogy a fejükben nagyon is különbözőképpen szü-
letnek meg a válaszok. Ezek szerint - így érvelt az első
filozófus - semmilyen kérdés nem alkalmas arra, hogy
megkülönböztesse őket, kivéve talán, ha hazugságvizsgáló
készüléket is alkalmazunk.
A második filozófus nem értett ezzel egyet. Érvekkel
nem támasztotta alá álláspontját, mindössze ennyit mon-
dott: ,,Hadd beszélgessek csak el az egyik ikerrel, és meg
fogom tudni mondani, hogy ö melyikük!"
Craig szívesen meghallgatta volna, hogyan végződik
a vita, de akkor begördült a vonata, ám a filozófusok nem
szálltak fel.
A vonaton ülve Craig egy darabig eltöprengett azon,
hogy melyik filozófusnak volt igaza. Végül rájött, hogy a
másodiknak: ha összetalálkozunk az egyik ikerrel, tényleg
ki lehet találni igen- nem kérdések segítségével, hogy me-
lyikükkel beszélünk, és hazugságvizsgáló készülékre sincs
szükség.
Két kérdés vetődik fel:

a) Mi az a legkevesebb számú kérdés, amit fell kell
tennünk?
b) És ami még érdekesebb: Mi a hiba az első filozófus
gondolatmenetében?
,,
MEGOLDASOK
Elöljáróban egy észrevétel, amelyet több feladat megol-

dásában is alkalmazni fogunk, nevezetesen, hogyha egy
erdélyi azt mondja, hogy ö ember, akkor az illető biz-
tosan egészséges, ha pedig azt mondja, hogy ö vámpír,
akkor örült. Az indoklás a következő: Tegyük fel, hogy
azt mondja, hogy ö ember. Ekkor állítása vagy igaz, vagy
hamis. Ha igaz, akkor tényleg ember, de mivel azok az
emberek, akik igazat mondanak, egészségesek, ebben az
esetben az illető egészséges. Másrészt, ha állítása hamis,
akkor ö valójában vámpír, de mivel azok a vámpírok, akik
hazudnak, egészségesek (az örült vámpírok éppúgy igazat
mondanak, mint az egészséges emberek), az illető megint
csak egészséges. Ezzel beláttuk, hogy ha embernek vallja
magát egy erdélyi, akkor az illető egészséges, függetlenül
attól, hogy tényleg ember, vagy nem.
Tegyük most fel, hogy egy erdélyi azt állítja, hogy
ö vámpír. Mi következik ebből? Ha állítása igaz, akkor
ö tényleg vámpír, de azok a vámpírok, akik igazat mon-
danak, azok az őrült vámpírok. Ha állítása hamis, akkor
ö valójában ember, de azok az emberek, akik hazudnak,
azok az örült emberek, vagyis az illető abban az esetben
is örült. Tehát, ha egy erdélyi vámpírnak vallja magát,
akkor az örült.
Az olvasóra bízom annak igazolását, hogy ha egy er-
délyi azt állítja, hogy ö egészséges, akkor az illető ember,
ha pedig egy erdélyi azt állítja magáról, hogy örült, akkor
ö vámpír.
Most pedig nézzük a feladatok megoldását.
36.
Lucy állítása vagy igaz, vagy hamis. Ha igaz, akkor tény-
leg mindketten örültek, így Lucy is örült, és az örült er-
délyiek közül csak a vámpírok mondanak igazat. Vagyis,
ha Lucy állítása igaz, akkor Lucy vámpír.
Tegyük most fel, hogy Lucy állítása hamis. Ekkor leg-
alább egyikük egészséges. Ha Lucy egészséges, akkor, rri.i-
vel hazudott, biztosan vámpír (hiszen az egészséges em-
berek mindig igazat mondanak). Tegyük fel, hogy Lucy
örült. Ekkor Minna az, aki egészséges. De ekkor Minna -
ellentmondva Lucy hamis állításának - igazat mondott.
Minna tehát egészsé~es és igazat mondott, így ö ember,
Lucy pedig megint csak vámpír.
Ezzel beláttuk, hogy függetlenül attól, hogy állítása .
igaz, vagy hamis, Lucy a vámpír.
37.
Már megállapítottuk, hogy ha egy erdélyi azt mondja,
hogy ö ember, akkor egészséges, ha pedig azt mondja,
hogy ö vámpír, akkor örült (1. a megoldások előtti észrevé-
telt). Most a Lugosi testvérek közül mindketten embernek
vallják magukat, tehát mindketten egészségesek. Emiatt
az idősebb Béla igazat állít, amikor azt mondja, hogy az
öccse egészséges. Így az idősebb Béla egészséges, és igazat
mond, ezért ö ember. Tehát a fiatalabb Béla a vámpír.
38.
Mivel Michael vámpí_rnak vallja magát, ö örült, éi mivel
Peter embernek vallja magát, ö egészséges. Tehát Michael
örült, Peter pedig egészséges, így a testvérek elmeállapota
nem egyforma. Vagyis Michael második állítása hamis, és
mivel Michael örült, neki embernek kell lennie ( az örült
vámpírok nem tesznek hamis kijelentéseket). Tehát Peter
a vámpír.
MEGOLDÁSOK 63
39.
Apa és fia azonosan válaszolnak az elmeállapotukról fel-
tett kérdésre. Ez azt jelenti, hogy vagy mindketten igazat
mondanak, vagy mindketten hazudnak. De mivel csak
c1,zegyikük ember, a másikuk vámpír, az elmeállapotuk
különböző. Ha mindketten egészségesek lennének, akkor
kettőjük közül az, aki ember, igazat mondana, aki vám-
pír, hazudna, és sosem értenének egyet. Ha mindketten i 1
örültek lennének, akkor az ember állítása hamis lenne, a

vámpíré igaz, és megint csak nem értenének egyet. Emiatt
egyikük örült, másikuk egészséges, így igaz az, hogy leg-
alább egyikük örült. Ebből következik, hogy mindketten
igazat mondanak. De akkor, mivel az apa azt mondja
magáról, hogy nem vámpír, ö tényleg nem az. Tehát a fiú
a vámpír.
40.
Tegyük fel, hogy Martha a vámpír. Ekkor Karl ember,
és igazat mond, ezért ebben az esetben Karl egészséges
ember. Ekkor Martha örült vámpír, hiszen mint tudjuk,
Karl és Martha elmeállapota különböző. Ekkor viszont
Martha, az örült vámpír hamisan állítja azt, hogy Karl
örült, márpedig ilyet egy örült vámpír nem tehet. Vagyis
az a feltevés, hogy Martha vámpír, ellentmondáshoz ve-
zet, így Karl a vámpír.
Az elmeállapotukat is meg tudjuk határozni; mert
Karl hazudott, így, mivel vámpír, egészséges. Martha
szintén hazudott, de mivel ö ember, ő örült. Így a teljes
válasz az, hogy Karl egészséges vámpír, Martha pedig
örült ember. Karl hazudik, amikor azt mondja, hogy a
húga vámpír, Martha pedig kényszerképzeteinek hisz,
amikor azt mondja, hogy a fivére örült. (Szép kis pár,
még erdélyinek is!)
41.
Most az a helyzet, hogy vagy mindketten vámpírok, vagy
mindketten emberek. Emiatt az első két állítás nem lehet
sem egyszerre igaz, sem egyszerre hamis (mert ha mind-
kettő hamis lenne, é..kkorSylvan vámpír, Sylvia pedig em-
ber lenne). Vagy.is az első két állítás közül az egyik igaz,
a másik hamis. Ez azt jelenti, hogy a két szereplő közül
az egyik egészséges, a másik örült (mert ha mindketten
egészségesek lennének, akkor ha emberek, mindkettőjük
állítása igaz lenne, ha vámpírok, é..kkor mindkettőjük ál-
lítása hamis lenne). Emiatt Sylviának igaza volt abban,
hogy az egyikük egészséges, a másikuk örült. Ezek szerint
Sylvia igazmondó. Igaz tehát az az állítása, hogy a férje
ember. Ez azt jelenti, hogy mindketten emberek (mellé-
kesen Sylvia egészséges, Sylvan örült).
42.
Amikor Gloria azt mondja, hogy bármit is mond a férje,
az igaz, jóváhagyja férjének azt az állítását, miszerint ö
örült. Más szavakkal, Gloria közvetett módon örültnek
vallja magát. Ezt viszont csak vámpírok tudják megtenni
(ahogy ezt a megoldásokat megelőzően bizonyítottuk),
így Gloria vámpír. Tehát mindketten vámpírok.
43.
Tegyük fel, hogy emberek. Ekkor az az állításuk, misze-
rint mindketten vámpírok, hamis, ami azt jelenti, hogy
örült emberek. Ez viszont azt jelentené, hogy az elmeál -
lapotuk tényleg egyforma, vagyis Borisz második állítása
igaz, ami nem lehetséges, ha ö örült ember. Emiatt nem
lehetnek emberek, tehát vámpírok ( méghozzá örült vám-
pírok).
44.
Tegyük fel, hogy emberek. Egészséges ember viszont nem
mondhatja azt magáról és még valakiről, hogy örült, ezért
MEGOLDÁSOK 65
csak őrült emberek lehetnének. Ekkor viszont olyan őrült

emberekkel volna dolgunk, akik azt az igazságot állítják,
hogy ők örültek, ami nem lehetséges. Emiatt nem lehet-
nek emberek, tehát vámpírok. (Lehetnének é:.káregészsé-
ges vámpírok, akik hazudnak, amikor azt mondják, hogy
ök örültek, akár őrült vámpírok, akik igazat mondanak,
amikor őrültnek vallják magukat. Ne felejtsük el, hogy az
örült vámpírok mindig igazat mondanak, bár nem szán-
dékosan!)
45.
Luigi és Manuella ellentmond egymásnak, így egyikük
biztos igazat mond, a másikuk nem. Mivel vagy mindket-
ten emberek, vagy mindketten vámpírok, igaz, hogy leg-
alább az egyikük őrült, mert ha mindketten egészségesek
lennének, akkor ha emberek, mindkettőjük állítása igaz
lenne, ha vámpírok, mindkettőjük állítása hamis lenne.
Luiginak tehát igaza van abban, hogy legalább az egyikük
örült. Vagyis Luigi igazmondó, ezért abban is igaza van,
hogy mindketten emberek. Ezzel beláttuk, hogy mind-
ketten emberek (mellesleg azt is, hogy Luigi egészséges,
Manuella pedig örült).
46.
Nevezzünk egy erdélyit megbízhatónak, ha állításai iga-
zak, és megbízhatatlannak, ha állításai hamisak. A meg-
bízható erdélyiek az egészéges emberek és az örült vám-
pírok, a megbízhatatlan erdélyiek pedig az örült emberek
és az egészséges vámpírok. Feladatunkban A azt állítja,
hogy B egészséges és vámpír. A két állítás közül vagy
mindkettő igaz, vagy mindkettő hamis. Ha mindkettő
igaz, akkor B egészséges vámpír, ami azt jelenti, hogy
megbízhatatlan. Másrészt, ha A állításai hamisak, akkor
őrült ember, ami megint csak azt jelenti, hogy B megbíz-
hatatlan. Vagyis B mindenképpen megbízhatatlan ( akár
igazak, akár hamisak A állításai). Emiatt B-nek mindkét
állítása hamis, így A nem örült és nem ember, tehát A

egészséges vámpír. Ez azt jelenti, hogy A megbízhatatlan,
így mindkét állítása hamis, vagyis B örült ember. A válasz
tehát az, hogy A egy egészséges vámpír, B pedig egy örült
ember.
Mellesleg ez a feladat csak egy abból a tizenhatból,
amit úgy kaphatunk, hogy A-nak két, B-röl szóló állítását
( ahol egyikben B elmeállapotáról nyilatkozik, a másikban
arról, hogy B ember vagy vámpír) összekombináljuk B
két A-ról szóló állításával (az egyikben A elmeállapotá-
ról nyilatkozik, a másikban pedig arról, hogy A ember
vagy vámpír). E négy állítás megfogalmazására tizenhat
lehetőségünk van, amelyek mindegyikében pontosan meg-
határozható A és B természete. Ha pl. A azt mondja,
hogy B ember, és azt is, hogy B egészséges, B pedig azt
mondja, hogy A vámpír, és azt is, hogy A örült, akkor
az a megoldás, hogy B egészséges ember, A pedig örült
vámpír. Ha pedig A azt mondja, hogy B egészséges, és
azt is, hogy B vámpír, B pedig azt mondja, hogy A örült,
és azt is, hogy A vámpír, akkor miféle A és B? Válasz: A
egészséges ember, B egészséges vámpír.
Ön is belátja, hogyan lehet megoldani ezt a tizenhat
rejtvényt, és hogy miért van egyértelmű, egymástól kü-
lönböző megoldásuk? Ha nem, akkor nézzük meg együtt!
A négy lehetséges állításpárt mondhat B-röl, mégpedig:
1. B egészséges, B ember; 2. B egészséges, B vámpír; 3. B
örült, B ember; 4- B őrült, B vámpír. A négy eset mind-
egyikében el tudjuk dönteni, hogy B megbízható-e vagy
nem. Az 1. esetben megbízható, függetlenül attól, hogy A
mindkét állítása igaz, vagy mindkettő hamis. Hiszen ha
mindkettő igaz, akkor B egészséges ember, és mint ilyen,
megbízható; ha pedig mindkettő hamis, akkor B örült
vámpír, így megint csak megbízható. Ehhez hasonlóan
B a 4- esetben is megbízható, míg a 2. és 3. esetben
B szükségképpen megbízhatatlan. Vagyis A állításaiból
MEGOLDÁSOK 67
mindig el tudjuk dönteni, hogy B megbízható vagy nem.

Ugyanúgy B állításaiból meghatározható, hogy A meg-
bízható, vagy nem. Ha pedig már mindent tudunk A és
B megbízhatóságáról, akkor azt is tudjuk, hogy a négy
állítás közül melyek igazak, és melyek hamisak, és ezzel
megoldottuk a feladatot.
Hozzátenném, hogy ha ahelyett, hogy A is és B is
két kijelentést tesz a másikról, mindketten a két állítás
konjunkcióját mondanák, akkor a feladat megoldhatatlan
lenne. Ha pl. a következő két állítás - ,,B egészséges"
és „B vámpír" - helyett A ezt mondaná „B egészséges
vámpír", ebből semmit sem tudnánk meg B megbízható-
ságáról, hiszen ha A állítása igaz, akkor B tényleg egész-
séges vámpír, de ha A állítása hamis, akkor B lehet örült
vámpír, egészséges ember és örült ember is.
47.
Egyetlen kérdés is elég! Mindössze ennyit kell kérdez-
nünk: ,,Ön ember?" (vagy „Egészséges Ön?", vagy akár
azt, hogy „Ön egy egészséges ember?"). Szóval, tegyük
fel, hogy azt kérdezzük tőle: ,,Ön ember?" Ha ezt az
egészséges embertől kérdezzük, akkor az nyilván „Igen"-t
válaszol. De tegyük fel, hogy az íllető az örült vámpír.
Mivel örült, tévesen azt hiszi, hogy ember, és mivel vám-
pír, hazudni fog, és „Nem"-et mond. Va'gyis az egészséges
ember „Igen"-t, az őrült vámpír nemet fog válaszolni. Ha
tehát „Igen" választ kapunk, akkor tudni fogjuk, hogy
az illető az egészséges ember, ha „Nem" választ kapunk,
akkor pedig tudni fogjuk, hogy ö az örült vámpír.
Érdekesebb, hogy mi volt a hiba az első filozófus gon-
dolatmenetében? Abban nyilván igaza volt, hogy ha fel-
tesszük ugyanazt a kérdést mindkét ikernek, é..kkormind-
kettőjüktől ugyanazt a választ fogjuk kapni. Azt viszont
nem vette észre, hogy ha megkérdezzük míndkettőjük
t.öl, hogy „Ön ember?", akkor valójában nem ugyanazt a
kérdést tesszük fel kétszer, hanem két különböző kérdést.

Hiszen a kérdésben szereplő ön szó jelentése függ attól,
hogy kinek tesszük fel a kérdést! Vagyis annak ellenére,
hogy szóról szóra ugyanaz hangzik el, ha két különböző
erdélyinek tesszük fel a kérdést, akkor is két különböző
kérdésről van szó.
Másképp fogalmazva: Tegyük fel, hogy tudjuk az ik-
rek nevét, mondjuk John az egészséges ember, és Jim az
örült vámpír. Ha megkérdezzük valamelyiküktöl: ,,John
ember?", akkor erre mindketten „lgen"-t válaszolnak,
mert most ugyanezt kérdezzük mindkettőjüktől. Ugyan-
így, ha azt kérdezzük: ,,Jim ember?", akkor erre mind-
ketten „Nem"-et válaszolnak. De ha azt kérdezzük meg
mindkettőjüktől, hogy „Ön ember?", akkor valójában két
különböző kérdést teszünk fel, mást kérdezünk az egyik-
től, mint a másiktól.
Másodikrész
Rejtvények és metarejtvények
5. Kérdezők szigete
Van valahol nagyon messze, még az Óperenciás tengeren

is túl egy igen különös sziget, a Kérdezők szigete. A nevét
arról kapta, hogy lakói sohasem mondanak állításokat,
mindig csak kérdeznek. Hogy akkor hogyan tudják egy-
mással megosztani gondolataikat? Ez majd a későbbiek
során kiderül.
A sziget lakói csak olyan kérdéseket tesznek fel, ame-
lyekre „Igen" -nel vagy „Nem" -mel lehet válaszolni. Két
típusba sorolhatók, az A típusú lakók csak olyan kérdé-
seket tesznek fel, amelyekre a helyes válasz „Igen", a B tí-
pusúak olyanokat, amelyekre a helyes válasz „Nem". Egy
A típusú lakó megkérdezheti például, hogy „Kettő meg
kettő az négy?", de azt nem kérdezheti meg, hogy kettő
meg kettő az öt-e. Egy B típusú lakó nem kérdezheti meg,
hogy kettő meg kettő az négy-e, de azt megkérdezheti,
hogy kettő meg kettő az öt-e, vagy hogy kettő meg kettő
az hat-e.
48.
Tegyük fel, hogy Ön találkozik a sziget egyik lakójával,
aki ezt kérdezi: ,,B típusú vagyok?".
Mire következtethetünk ebből?
49.
Tegyük fel, hogy azt kérdezte, A típusú-e.
Ebből mire következtethetünk?
50.
Egyszer ellátogattam erre a szigetre, és egy házaspárral
találkoztam, akiket Ethan és Violet Russelnek hívtak.
Hallottam, hogy Ethan megkérdezte valakitől: ,,Violet és
fo egyaránt B típusúak vagyunk?"
Milyen típusú Violet?
72 Rejtvények és metarejtvények
51.
Egy másik alkalommal egy testvérpárra] találkoztam,
akiknek keresztneve Arthur, ill. Robert volt. Arthur egy-
szer megkérdezte Roberttől: ,,Igaz, hogy legalább az egyi-
künk B típusú?"
Milyen típusú Arthur, és milyen Robert?
52.
Legközelebb a Gordon házaspárral találkoztam.
Mr. Gordon ezt kérdezte a feleségétől: ,,Mondd ked- ,
vesem, mi különböző típusúak vagyunk?"
Mi derül ki ebből róluk?
53.
Ezután egy Zorn nevű lakossal találkoztam. Ezt kérdez-
te: ,,Olyan típusú vagyok, aki megkérdezheti, hogy ö B
típusú-e?"
Kiderül-e ebből valami Zornról, vagy olyan helyzetet
írtam le, ami lehetetlen?
54.
A következő történet a komolytalanság határát súrolja.
Találkoztam egy lakossal, aki megkérdezte: ,,Olyan típusú
vagyok-e, aki megkérdezheti azt, amit most kérdezek?"
Kideríthető ebből valami az illetőről?
55.
Legközelebb a Klink házaspárral találkoztam. Mrs. Klink
ezt kérdezte a férjétől: ,,Olyan típusú vagy-e, aki megkér-
dezheti, hogy én A típusú vagyok-e?"
Mi deríthető ki Mr. és Mrs. Klinkröl?
56.
Ezután egy John és Betty Black nevű házaspárral talál-
koztam. Betty megkérdezte Johntól: ,,Olyan típusú vagy,
aki megkérdezheti, hogy legalább egyikünk B típusú-e?"
Miféle John és Betty?
Af<"gjegyzés:Az utolsó két feladat egy régen hallott dal

rím ére emlékeztet engem. Pszichoanalízisröl írt gúnydal-
ra gondolok, amelynek címe: ,,Nem tudok alkalmazkodni
hozzád, ha te alkalmazkodsz hozzám".
57.
A következő eset igazi logikai gubanc! Három növérrel
találkoztam, akiknek neve Alice, Betty és Cynthia. Alice
PZl kérdezte Bettytöl: ,,Olyan típusú vagy, aki megkérdez-
heti Cynthiától, hogy Ö olyan típusú-e, aki megkérdezheti
tőled, hogy ti ketten különböző típusúak vagytok-e?"
Ahogy továbbsétáltam, megpróbáltam megfejteni ezt
a. rejtvényt. Végül rájöttem, hogy a három lány közül csak
az egyiknek a típusa deríthető ki. Melyiküké, és milyen
típusú az illető?
Különös találkozás
A következő három beszélgetés volt a legfurcsább azok
közül, amelyeknek a Kérdezők szigetén a tanúja voltam.
A 3. fejezet egyik elmegyógyintézetéből megszökött há-
rom ápolt, aki elhatározta, hogy ellátogat a szigetre.
Emlékezzünk vissza, hogy ezeknek az elmegyógyintéze-
t.eknek minden ápoltja lehet egészséges is és őrült is. Az
1~gészségeseknek minden hiedelme tökéletesen megfelel a
valóságnak, az örültek pedig teljesen hamis hiedelmek
rabjai. Arról se feledkezzünk meg, hogy ezek az ápoltak,
függetlenül attól, hogy egészségesek vagy örültek, mindig
éiszinték, sohasem állítanak olyasmit, amit nem hisznek
igaznak.
58.
A szigetre érkezésük utáni napon az egyik ápolt, akit
Arnoldnak hívtak, összetalálkozott egy szigetlakóval. Az
ezt kérdezte tőle: ,,Azt hiszi ön, hogy én B típusú va-

gyok?"
Mi deríthető ebből ki a szigetlakóról, és mi Arnold-
ról?
59.
A következő napon egy másik ápolt, Thomas, hosszasan
elbeszélgetett az egyik szigetlakóval (ha ezt egyáltalán
beszélgetésnek lehet nevezni, ui. Thomas egyfolytában
csak kijelentéseket tett, a szigetlakó pedig egyfolytában
csak kérdezett!). Egy ponton a szigetlakó megkérdezte
Thomastól: ,,Azt hiszi, olyan típusú vagyok, aki megkér-
dezheti, hogy ön örült-e?"
Mi deríthető ki a szigetlakóról, és mi Thomasról?
60.
Néhány nappal később elbeszélgettem a harmadik ápolt-
tal, akit Williamnek hívtak. William elmondta, hogy az
előző napon kihallgatott egy beszélgetést Thomas és egy
Hal nevű szigetlakó között, amelynek során Thomas ezt
mondta Halnek: ,,Ön olyan típusú, aki megkérdezheti,
hogy én azt hiszem-e, hogy ön B típusú?"
Kideríthető ebből valami Thomasról, Halröl vagy
Williamröl?
Ki a varázsló?
Kalandjaimnak ezen a pontján még mindig nem tud-
tam, hogy Thomas egészséges-e vagy örült, és nem is
volt rá időm, hogy kiderítsem, ugyanis a következő napon
mindhárom ápolt elhagyta a szigetet. Az utolsó hírem az
volt róluk, hogy önként visszatértek abba az intézetbe,
ahonnan megszöktek. Nyilván jól is érezték ott magukat,
hiszen abban mindnyájan egyetértettek, hogy az intéze-
ten kívül még örültebb az élet, mint az intézeten belül.
Mindenesetre megkönnyebbülést jelentett, hogy a

dolgok a Kérdezők szigetén visszatértek a rendes kerék-
vágásba. Ekkor olyan pletyka jutott el hozzám, amely
PrŐsen felkeltette az érdeklődésemet, nevezetesen, hogy
varázsló van a szigeten. A varázslók gyerekkorom óta
izgattak, így nagyon megörültem, hogy találkozhatom
1•gyigazi varázslóval, ha a pletyka igaz. Azon tűnődtem,
hogyan deríthetném ki, vajon igaz-e.
01.
Szerencsére egyik nap egy szigetlakó olyan kérdést tett
fel nekem, amiből megtudtam, hogy tényleg van varázsló
a szigeten.
Tudna mondani egy ilyen kérdést?
Az olvasó joggal lehet kíváncsi, hogy hogyan hallhat-
tam a szigeten levő varázslóról szóló pletykát, vagy ami
azt illeti, hogyan hallhattam bármit is a szigettel kapcso-
latban, hiszen a szigetlakók sohasem állítanak semmit,
csak kérdeznek . Ha netalán az olvasó nem jött volna rá
magától is a válaszra, ennek a feladatnak a megoldásából
pontosan kiderül, hogyan tudják a szigetlakók épp oly
szabadon (legfeljebb kissé körülményesebben) megosztani
i-gymassal gondolataikat, mint bárki más.
Elképzelhetik, mennyire örültem annak, hogy kide-
riilt, hogy tényleg van varázsló a szigeten. Azt is meg-
tudtam, hogy ö a sziget egyetlen varázslója. Viszont fo-
~almam sem volt, hogy ki ö. Ekkor felfedeztem, hogy
tetemes díjat tűztek ki annak a látogatónak, aki kitalálja
a. varázsló nevét. Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy
aki hibásan tippel, azt kivégzik.
Másnap reggel korán felkeltem, és sétálni indultam,
remélve, hogy a szigetlakók elég sok kérdést fel fognak
11ekem tenni ahhoz, hogy biztosan kideríthessem, ki a
varázsló. A következők történtek:
62.
Az első szigetlakót, akivel találkoztam, Arthur Goodnak
hívták. Megkérdezte tőlem: ,,Én vagyok a varázsló?"
Elegendő ez ahhoz, hogy megtudjuk, ki a varázsló?
63.
A következő lakót Bemard Gr~ennek hívták. Megkérdez-
te tőlem: ,,Olyan típusú vagyok, aki megkérdezheti, igaz-e
az, hogy nem én vagyok a varázsló?"
Most már eleget tudunk?
64.
A következő lakos, Charles Mansfield, ezt kérdezte:
„Olyan típusú vagyok, aki megkérdezheti, hogy a varázsló
olyan típusú-e, aki megkérdezheti, hogy én vagyok-e a
varázsló?"
65.
A következő lakost Daniel Mottnak hívták. Megkérdezte:
,,B típusú-e a varázsló?"
66.
A következő lakost Edwin Droodnak hívták. Ezt kérdez-
te: ,,Vajon a varázsló és én egyforma típusúak vagyunk-
e ?"
Heuréka! Most már eleget tudtam ahhoz, hogy meg-
oldjam a rejtélyt!
Ki a varázsló?
67. Ráadás
Milyen detektív Ön? Emlékezzen vissza Thomasra, a szi-
getre látogató ápoltak egyikére. Egészséges vagy örült?
MEGOLDÁSOK 77
MEGOLDÁSOK
48.
Lehetetlen, hogy a sziget valamelyik lakója ezt kérdezze.
Ha egy A típusú lakos kérdezi, hogy „B típusú vagyok?",
akkor a helyes válasz a „Nem" (mivel ö nem B típusú), de
egy A típusú nem tehet fel olyan kérdést, amire a helyes
válasz a „Nem". Tehát A típusú lakos ezt nem kérdezheti.
Ha egy B típusú kérdezi, akkor a helyes válasz az „Igen"
(mivel ö B típusú), de egy B típusú nem tehet fel olyan
kérdést, amire a helyes válasz az „Igen". Tehát B típusú
sem kérdezheti.
49.
Ebből semmire sem következtethetünk. A sziget bárme-
lyik lakója megkérdezheti, hogy ö A típusú-e, hiszen az
illető vagy A típusú, vagy B típusú. Ha A típusú, akkor
a helyes válasz az „A típusú vagyok?" kérdésre az, hogy
,,Igen"', és bármelyik A típusú feltehet olyan kérdést,
amire a helyes válasz az „Igen". Másrészt, ha az illető
B típusú, akkor a kérdésre adott helyes válasz az, hogy
,,Nem", és bármelyik B típusú felteliet olyan kérdést,
amire a helyes válasz a „Nem".
50.
Először Ethan típusát kell kitalálnunk. Tegyük fel, hogy
A típusú. Ekkor kérdésére „Igen" a válasz (mivel az A
típusúak kérdésére „Igen" a helyes válasz), ami azt je-
lenti, hogy Ethan és Violet egyaránt B típusúak. Ebből
az következik, hogy Ethan B típusú, ami ellentmondás,
tehát Ethan nem lehet A típusú, vagyis B típusú. Ha
viszont ő B típusú, akkor a kérdésre adott válasz „Nem",
tehát nem igaz, hogy ő és Violet egyaránt B típusúak. Ez

azt jelenti, hogy Violet A típusú.
51.
Tegyük fel, hogy Arthur B típusú. Ekkor igaz lenne, hogy
legalább az egyik testvér B típusú, így az „Igen" lenne a
helyes válasz a kérdésre, ami azt jelentené, hogy a kérdező
A típusú. Ez ellentmondás, ezért Arthur nem lehet B
típusú, csak A típusú. Ekkor viszont a kérdésére a helyes
válasz az „Igen", ami azt jelenti, hogy legalább az egyikük
B típusú. Mivel Arthur nem B típusú, ez csak Robert
lehet. Vagyis Arthur A, Robert pedig B típusú.
52.
Mr. Gordonról semmi nem derül ki, de Mrs. Gordon csak
B típusú lehet. Az indoklás:
Mr. Gordon vagy A, vagy B típusú. Tegyük fel, hogy
A típusú. Ekkor a kérdésére a helyes válasz az „Igen",
ami azt jelenti, hogy ők ketten különböző típusúak. Ekkor
viszont Mrs. Gordon B típusú (hiszen különböző típusú-
ak, és a férje A típusú). Vagyis ha Mr. Gordon A típusú,
akkor Mrs. Gordon B típusú.
Most tegyük fel, hogy Mr. Gordon B típusú. Ekkor
kérdésére a helyes válasz „Nem", ami azt jelenti, hogy ők
ketten nem különböző típusúak, hanem egyformák. Ez
viszont azt jelenti, hogy Mrs. Gordon is B típusú. Vagyis
ha Mr. Gordon B típusú, akkor Mrs. Gordon is az.
Ezzel beláttuk, hogy függetlenül attól, hogy
Mr. Gordon A vagy B típusú, Mrs. Gordon csak B "típusú
lehet.
Egy sokkal egyszerűbb, bár kevésbé kézenfekvő bizo-
nyítás a következő:
A 48. feladatból tudjuk, hogy a sziget egyik lakója
sem kérdezheti meg, hogy ő B típusú-e. Ha most Mrs.
Gordon A típusú lenne, akkor ha egy lakos megkérdezné,
MEGOLDÁSOK 79
hogy Ö különböző típusú-e, mint Mrs. Gordon, az ekviva-

lens lenne azzal, mint ha azt kérdezné, hogy ö B típusú-e,
amit viszont nem kérdezhet meg. Tehát Mrs. Gordon nem
lehet A típusú.
53.
Ez a kérdés egyáltalán nem lehetetlen, és Zorn csak B
típusú lehet. Ezt úgy láthatjuk be a legegyszerűbben ,
ha felhasználjuk, hogy a sziget egy lakója sem kérdez-
heti meg, hogy ö B típusú-e ( 48. feladat). Emiatt Zorn
kérdésére, miszerint ö olyan típusú-e, aki megkérdezheti,
hogy B típusú-e, a helyes válasz a „Nem" (mivel semelyik
szigetlakó nem kérdezheti meg, hogy ö B típusú-e) . Ha
viszont a helyes válasz „Nem", akkor Zorn B típusú.
54.
Mivel az illető megkérdezte, nyilvánvaló, hogy megkérde z-
hette. Vagyis a helyes válasz a kérdésre „Igen", és az illető
A típusú.
55.
Mrs. Klinkröl semmi sem derül ki, de Mr. Klink csak A
típusú lehet. Indoklás: Tegyük fel, hogy Mrs. Klink A
típusú. Ekkor kérdésére a helyes válasz az „Igen", ami
azt jelenti, Mr. Klink megkérdezheti, hogy Mrs. Klink A
típusú-e. És mivel Mrs . Klink A típusú, a helyes válas z
erre a kérdésre „Igen", így Mr. Klink A típusú. Vagyis
ha Mrs. Klink A típusú, akkor a férje is az. Most tegyük
fel, hogy Mrs. Klink B típusú. Ekkor kérdésére a helyes
válasz a „Nem", ami azt jelenti, Mr. Klink nem olyan
típusú, aki megkérdezheti, hogy Mrs. Klink A típusú-e.
Mivel Ö olyan kérdést nem tehet fel, amire a helyes válasz
,,Nem", csak A típusú lehet. Vagyis Mr. h.link A típusú,
függetlenül attól, hogy Mrs. Klink milyen típusú.
56.
Tegyük fel, hogy Betty A típusú. Ekkor kérdésére a he-
lyes válasz az „Igen", vagyis John megkérdezheti, hogy B
típusú-e legalább az egyikük. Ez viszont ellentmondáshoz
vezet: ha John A típusú, akkor nem igaz, hogy legalább az
egyikük B típusú. Így kérdésére a helyes válasz a „Nem"
lenne, ami nem lehetséges egy A típusú kérdező esetében.
Ha John B típusú,. akkor igaz, hogy legalább az egyikük B
típusú. Így a helyes válasz „Igen" lenne, de egy B típusú
nem tehet fel olyan kérdést, amire a helyes válasz „Igen".
Tehát az a feltevésünk, hogy Betty A típusú, ellentmon-
dáshoz vezet, ezért B típusú.
Ha viszont Betty B típusú, akkor kérdésére a helyes
válasz a „Nem". Ez azt jelenti, hogy John nem kérdezheti
meg, hogy B típusú-e legalább az egyikük {nevezetesen
Betty). Mivel ezt nem kérdezheti meg, ő is csak B típusú
lehet.
Vagyis a helyes válasz az, hogy mindketten B típu-
súak.
57.
Legegyszerűbb, ha kisebb lépésekre bontjuk a feladat
megoldását. Először is, könnyen igazolható a következő
két megállapítás:
1. megállapítás: Egy tetszőleges A típusú X lakostól
a sziget egyik lakója sem kérdezheti meg, hogy ő és X
különböző típusú-e.
2. megállapítás: Egy tetszőleges B típusú X lakostól
a sziget bármelyik lakója megkérdezheti, hogy ö és X
különböző típusúak-e.
Az első megállapítást már bizonyítottuk az 52. fel-
adat megoldása során, amikor beláttuk, hogy ha Mrs.
Gordon A típusú lett volna, akkor Mr. Gordon nem kér-
dezhette volna meg, hogy ő és Mrs. Gordon különböző
típusúak-e.
MEGOLDÁSOK 81
Ami a második megállapítást illeti, be fogom bizo-

nyítani, hogy Alice kérdésére a helyes válasz a ,,Nem",
így Alice csak B típusú lehet. Más szavakkal, be fogom
bizonyítani, hogy Betty nem kérdezheti meg Cynthiától,
hogy ő olyan típusú-e, aki megkérdezheti Bettytől, hogy
Cynthia és Betty különböző típusúak-e .
Tegyük fel, Betty megkérdezi Cynthiától, hogy
Cynthia megkérdezheti-e, hogy Cynthia és Betty külön-
böző típusúak-e. Ebből a következő ellentmondást kap-
juk: Betty vagy A, vagy B típusú. Tegyük fel, hogy A tí-
pusú, ekkor megállapításunk szerint Cynthia nem kérdez-
heti meg, hogy ő és Betty különböző típusúak-e, így Betty
kérdésére a válasz „Nem", ami lehetetlen, hiszen Betty A
típusú! Másrészt, tegyük fel, hogy Betty B típusú. Ekkor
a 2. megállapítás szerint Cynthia megkérdezheti, hogy ő és
Betty különböző típusúak-e, ami azt jelenti, hogy Betty
kérdésére a helyes válasz „Igen", ez pedig nem lehetséges,
hiszen Betty B típusú.
Ezzel beláttuk, hogy Betty nem teheti fel azt a kér-
dést Cynthiának, amiről Alice már megkérdezte Betty-
től, hogy felteheti-e. Így Alice kérdésére a helyes válasz
„Nem", Alice B típusú. Betty és Cynthia típusáról nem
tudunk semmit.
58.
Számomra ez a fejezet legmókásabb feladata, ugyanis a
szigetlakóról, aki feltette a kérdést, semmi nem derül ki,
viszont Arnold, aki ki sem nyitotta a száját (legalábbis
nem tudunk róla), csak örült lehet! Az igazság az, hogy
egy szigetlakó sem kérdezheti meg egy egészséges ember-
től, hogy az azt hiszi-e, hogy a kérdező B típusú, mert
ha azt kérdezik egy egészséges embertől, hogy azt hiszi-e,
hogy ez-és-ez a helyzet, akkor az egyenértékű azzal, mint-
ha azt kérdeznék, hogy ez-és-ez-e a helyzet, viszont egy
szigetlakó sem kérdezheti, hogy ő B típusú-e. Vagyis nincs
olyan X szigetlakó, aki megkérdezhetné egy egészséges

embertől, hogy az azt hiszi-e, hogy X B típusú.
Másrészt (erre szükségünk lesz egy következő feladat-
hoz), bármelyik X szigetlakó megkérdezheti egy őrülttől,
hogy az azt hiszi-e, hogy X B típusú, mivel ezt kérdezni
egy őrülttől egyenértékű azzal, mintha X azt kérdezné,
hogy ö A típusú-e, amiről már beláttuk, hogy bárki meg-
k~rdezheti.
59.
Thomasról nem derül ki semmi, de a szigetlakó biztosan B
típusú. Ha ugyanis A típusú lenne, akkor kérdésére a he-
lyes válasz az „Igen" lenne, ami azt jelenti, hogy Thomas
azt hiszi, hogy az illető megkérdezheti tőle, hogy örült-e.
Viszont Thomas vagy egészséges, vagy örült. Tegyük fel,
hogy egészséges. Ekkor amit hisz, az az igazság, vagyis a
szigetlakó megkérdezheti, hogy Thomas örült-e. De fgy A
típusú csak olyan kérdést tehet fel, amire „Igen" a helyes
válasz. Ez pedig azt jelenti, hogy Thomas örült, így abból
a feltételezésből, hogy Thomas egészséges, az követke-
zik, hogy Thomas örült, ami ellentmondás. Tegyük most
fel, hogy Thomas örült. Ekkor Thomasnak az a hiedel-
me, hogy a szigetlakó megkérdezheti tőle, hogy örült-e,
nem felel meg a valóságnak, így a szigetlakó valójában
nem kérdezheti meg Thomastól, hogy örült-e. (Thomas
,,Nem"-et válaszolna, de a szigetlakó nem kérdezhet olyat,
amire „Nem" a válasz, hiszen abból indultunk ki, hogy
A típusú.) De mivel tudjuk, hogy Thomas örült, a szi-
getlakó pedig A típusú, a Kérdezők szigetének szabályai
szerint az illető megkérdezheti Thomastól, hogy örült-e
(mivel erre a helyes válasz „Igen"). Vagyis az a feltevés
is ellentmondáshoz vezet, hogy Thomas örült.
Az ellentmondás feloldásának egyetlen módja, ha a-
helyett, hogy a szigetlakó A típusú, azt tesszük fel, hogy
az illető B típusú. Ekkor már nem jutunk ellentmondásra
akár örült Thomas, akár egészséges.
MEGOLDÁSOK 83
60.
Bebizonyítom, hogy amit William elmesélt, az valójában
nem történhetett meg, így William csak örült lehet, ha
azt hiszi, hogy megtörtént.
Tegyük fel, hogy William története igaz, ekkor a kö-
vetkező ellentmondásra jutunk: Ha Thomas egészséges,
akkor állítása igaz, ami azt jelenti, hogy Hal megkérdez-
heti Thomastól, azt hiszi-e, hogy Hal B típusú. De az
58. feladat megoldása szerint ebből az következik, hogy
Thomas örült! Tehát az a feltevés, hogy Thomas egész-
séges, ellentmondáshoz vezet. Tegyük fel, hogy Thomas
örült. Ekkor állítása hamis, így Hal nem kérdezheti meg
Thomastól, azt hiszi-e, hogy Hal B típusú. De amint azt
az 58. feladat megoldásakor láttuk, egy őrülttől bármelyik
szigetlakó megkérdezheti, azt hiszi-e, hogy a kérdező B
típusú; így ismét ellentmondásra jutottunk.
Az ellentmondás feloldása csak úgy lehetséges, hogy
Thomas sosem mondja azt egy szigetlakónak, amit
William kihallgatni vélt, Williám csak képzelte.
61.
Sok ilyen kérdés van, a kedvencem: ,,Olyan típusú va-
gyok-e, aki megkérdezheti, hogy van-e varázsló a szige-
ten?"
Tegyük fel, hogy a kérdező A típusú Ekkor kérdésére
a helyes válasz az „Igen"; az illető megkérdezheti, hogy
van-e varázsló a szigeten. De mivel A típusú, csak akkor
kérdezheti meg, hogy van-e varázsló a szigeten, ha tényleg
van varázsló a szigeten (mert ekkor lesz „Igen" a válasz).
Vagyis, ha a kérdező A típusú, akkor biztos van varázsló
a szigeten.
Tegyük fel, hogy a kérdező B típusú. Ekkor kérdésére
a helyes válasz a „Nem", ami azt jelenti, hogy az illető
nem kérdezheti meg, van-e varázsló a szigeten. Ha viszont
nem volna varázsló a szigeten, akkor az illető megkér-
dezhetné, hogy van-e varázsló a szigeten (mivel ekkor a
helyes válasz „Nem", és az illető B típusú). Ha tehát az

illető nem kérdezheti meg (és amint láttuk, nem), akkor
kell, hogy legyen varázsló a szigeten. Vagyis, ha a kérdező
B típusú, akkor van varázsló a szigeten. Így tehát függet-
lenül attól, hogy a kérdező A vagy B típusú, biztosan van
varázsló a szigeten.
62.
Természetesen nem!
63.
Ebből csak annyit tudhatunk, hogy Bemard Green nem
varázsló ( ugyanazzal a gondolatmenettel, mint a 61. fel-
adat megoldásánál).
64.
Csak annyit tudunk, hogy a varázsló olyan típusú, aki
megkérdezheti, hogy Charles Mansfield-e a varázsló. (Ne
felejtsük el, hogy amint azt a 61. feladat megoldásánál
láttuk, ha egy szigetlakó azt kérdezi, hogy „Olyan típusú
vagyok-e, aki megkérdezheti ezt-és-ezt?", akkor az ez-és-
ez biztosan igaz!)
65.
Csak annyit tudunk, hogy a varázsló nem Daniel Mott
(mivel a varázsló nem kérdezheti meg, hogy a varázsló
B típusú-e, hiszen senki nem kérdezheti meg, hogy ő B
típusú-e).
66.
Egyedül Edwin Drood kérdése nem mutatja meg, hogy
ki a varázsló, de a korábbi kérdé.sekkel együtt már teljes
mértékben tisztázza a helyzetet!
Edwin Drood kérdéséből az következik, hogy a va-
rázsló A típusú. Tegyük fel ugyanis, hogy Edwin A tí-
pusú. Ekkor kérdésére a helyes válasz az „Igen", így ő
és a varázsló egyforma típusúak, vagyis a varázsló is A
MEGOLDÁSOK 85
típusú. Másrészt tegyük fel, hogy Edwin B típusú . Ekkor

kérdésére a helyes vála sz a „Nem", ami azt jelenti, hogy
Ö és a varáz sló nem egyforma típusúak. Mivel Edwin B
típusú , és a varázsló nem ug_y anolyan típusú, mint Edwin,
a varázsló most is A típusú.
Ezzel beláttuk, hogy a varázsló A típusú. Így, amint
ezt a 64. feladat megoldásánál láttuk, a varázs ló meg-
kérdezheti, hogy Charles Mansfield-e a varázsló . Mivel
a varázsló A típusú, erre a kérdésre a helyes válasz az
,,Igen", így Charles Mansfield a varázsló!
67.
Mint említettem, Arnold, Thomas és William egyetértett
abban, hogy az intézeten kívül még örültebb az élet, mint
az intézeten belül. De ha Thomas egyetért Arnolddal és
Williammel, akik örültek, akkor ö is örült.
,
6. Almok szigete
Azt álmodtam egyszer, hogy van egy sziget, amelynek

a neve Álmok szigete. A sziget lakosainak álmai telje-
sen életszerűek, a gondolkodásuk éppolyan élénk, amikor
alszanak, mint amikor ébren vannak. Ráadásul álombe-
li életük éppúgy folytatódik éjszakáról éjszakára, mint
ahogy éber életük napról napra. Ennek eredményeképpen
néhány lakosnak idönként nagy nehézséget okoz annak
eldöntése, hogy éppen ébren van vagy alszik.
A sziget lakosai két típusba sorolhatók, minden lakos
vagy nappali, vagy éjszakai típusú. A nappali lakosokat
az jellemzi, hogy minden, amit ébren hisznek, az igaz,
és minden, amit álmukban hisznek, az hamis. Az éjszakai
lakosok ennek ellentétei, minden, amit álmukban hisznek,
az igaz, és minden, amit ébren hisznek, az hamis.
68.
Egy bizonyos idöpontban az egyik lakos azt hitte, hogy ö
nappali típusú.
Eldönthetö, hogy helyesen hitte-e ezt? Eldönthetö,
hogy ébren volt, vagy aludt?
69.
Egy másik alkalommal az egyik lakos azt hitte, hogy
alszik. Eldönthető, hogy helyesen hitte-e ezt? Eldörtthetö,
hogy milyen típusú az illető?
70.
a) Igaz-e, hogy egy szigetlakó véleménye sohasem vál-
tozik arról, hogy Ö nappali vagy éjszakai típusú?
b) Igaz-e, hogy egy szigetlakó véleménye sohasem vál-
tozik arról, hogy ö ébren van vagy alszik?
71.
Egyszer egy lakos azt hitte, hogy ö alszik, vagy éjszakai
típusú, vagy mindkettő ( a vagy azt jelenti, hogy legalább
az egyik, de lehetséges, hogy mindkettő).
Eldönthető, hogy ébren volt, vagy aludt? Eldönthető,
hogy milyen típusú?
72.
Egyszer egy lakos azt hitte, hogy ö alszik, és nappali
típusú. Mi a helyzet valójában?
73.
Van egy házaspár a szigeten, a vezetéknevük Kulp. Mr.
Kulp egyszer azt hitte, hogy ö és a felesége mindketten
éjszakai típusúak. Ugyanakkor Mrs. Kulp azt hitte, hogy
nem mind a ketten éjszakaiak. Amikor ez történt, egyikük
ébren volt, a másikuk aludt. Melyikük volt ébren?
74.
A sziget egy másik házaspárjának a vezetékneve Byron.
Egyikük éjszakai, a másikuk nappali típusú. Egyszer a
feleség azt hitte, hogy vagy mindketten alszanak, vagy
mindketten ébren vannak. Ugyanakkor a férj azt hitte,
hogy nem alszanak mindketten, de nincs is ébren mind a
kettőjük.
Melyiküknek volt igaza?
75.
Ez egy különösen érdekes eset: egyszer egy Edward nevű
lakos meglepő módon azt hitte, hogy ő és a nővére, Elanie
mindketten éjszakai típusúak, és ugyanakkor azt is hitte,
hogy ö nem éjszakai típusú.
Hogyan lehetséges ez? Éjszakai vagy nappali típusú?
És mi a helyzet a nővérével? Ébren volt Edward vagy
aludt, amikor ez történt?
76. A királyi család

A szigetnek volt királya, királynéja és egy hercegnője is.
Egyszer a hercegnő azt hitte, hogy a szülei különböző tí-
pusúak. Tizenkét órával később megváltozott az állapota
(vagy felébredt az alvásból, vagy elaludt), és akkor azt ,
hitte, hogy apja nappali, anyja pedig éjszakai típusú.
Milyen típusú a király, és milyen a királyné?
77. És mi a helyzet a boszorkánymesterrel?
Egy sziget sem az igazi varázsló, kuruzsló, boszorkány-
mester vagy valami ilyesmi nélkül. Ezen a szigeten törté-
netesen boszorkánymester volt, méghozzá pontosan egy.
Vele kapcsolatos a következő izgalmas rejtvény.
Egyszer egy Ork nevű lakos azon gondolkodott, hogy
vajon nem ö maga-e a boszorkánymester. Arra jutott,
hogyha Ö nappali típusú, és ébren van, akkor ő a boszor-
kánymester. Ugyanakkor egy másik lakos, akit Borknak
hívtak, azt hitte, hogyha ő nappali típusú és ébren van,
vagy éjszakai típusú és alszik, akkor ő (Bork) a boszor-
kánymester. Amikor ez történt, mindketten ébren voltak,
vagy mindketten aludtak.
Nappali vagy éjszakai típusú a boszorkánymester?
78. Egy metarejtvény
Egyszer a következő rejtvényt adtam fel egy barátomnak
erről a szigetről:
"Egy lakos egyszer azt hitte, hogy ö nappali típusú
és ébren van. Miféle volt az illető?"
A barátom gondolkodott egy darabig, aztán ezt vá-
laszolta: ,,De hisz' nyilvánvaló, hogy ennyiből nem lehet
eldönteni!'' Ebben persze igaza volt a barátomnak. Meg-
kérdezte: ,, Te tudod, hogy milyen típusú volt az illető, és
hogy ébren volt, vagy aludt?"
„Hogyne - válaszoltam. - Történetesen jól ismerem
az illetőt, azt is tudom, hogy milyen típusú, és azt is, hogy
éppen milyen állapotban volt."
Ekkor a barátom egy igen ravasz kérdést tett fel: ,,Ki

lehetne deríteni, hogy az illető ébren volt, vagy aludt, ha
elárulnád, hogy nappali vagy éjszakai típusú?" Válaszol-
tam a kérdésére (,,Igen"-nel vagy „Nem"-mel), és azután
már meg tudta oldani a rejtvényt.
Nappali vagy éjszakai típusú volt a szigetlakó, és éb-
ren volt-e vagy aludt?
79. Egy nehezebb metarejtvény
Másik alkalommal a következő rejtvényt adtam fel a szi-
getről egy barátomnak:
„Egyszer egy szigeten lakó hölgy azt hitte, hogy ö
alszik, és éjszakai típusú. Miféle volt valójában?"
A barátom rögtön észrevette, hogy ennyi információ
nem elég.
„El tudnám dönteni, hogy az illető hölgy aludt vagy
ébren volt, ha elárulnád, hogy éjszakai, vagy nappali tí-
pusú?" - kérdezte.
Válaszoltam neki, de nem tudta így sem megoldani
a rejtvényt ( még mindig kevés információ állt a rendel-
kezésére).
N.éhány nappal később feladtam ugyanezt a rejtvényt
egy másik barátomnak ( anélkül, hogy említést tettem
volna neki az előző barátomról). Ez a második barátom is
észrevette, hogy ennyi információ nem elég, és a következő
kérdést tette fel: ,,El tudnám dönteni, hogy az illető hölgy
nappali vagy éjszakai típusú, ha elárulnád, hogy ébren
volt-e, vagy aludt?"
Válaszoltam neki, de nem tudta megoldani a felada-
tot (neki is kevés volt ennyi információ).
Önnek_viszont ezen a ponton már elegendő informá-
ció áll a rend~lkezésére a rejtvény megoldásához!
Nappali vagy éjszakai típusú volt a hölgy, és ébren
volt-e vagy aludt?
80. Epilógus
Tegyük fel, hogy tényleg létezik egy olyan sziget, ami-
lyenről ez a fejezet szól, és hogy én is ennek a szigetnek
vagyok a lakója. Nappali vagy éjszakai típusú vagyok-
e? Azok alapján, amiket ebben a fejezetben elmondtam,
megválaszolható a kérdés!
MEGOLDÁSOK 91
,
MEGOLDASOK
68., 69., 70.

Először is vegyük észre, hogy a következő törvényszerű
ségek teljesülnek:
1. törvény: Az a lakos, aki ébren van, azt hiszi, hogy
ö nappali típusú.
2. törvény: Az a lakos, aki alszik, azt hiszi, hogy ő
éjszakai típusú.
3. törvény: A nappali típusú lakosok mindig azt hi-
szik, hogy ébren vannak.
4. törvény: Az éjszakai típusú lakosok mindig azt
hiszik, hogy alszanak.
Az 1. törvény bizonyítása: Tegyük fel, hogy X olyan
lakos, aki éppen ébren van. Ha X nappali típusú, akkor ö
olyan nappali típusú, aki ébren van, így hiedelmei ekkor
megfelelnek a valóságnak, és azt hiszi, helyesen, hogy
nappali típusú. Másrészt, tegyük fel, hogy X éjszakai tí-
pusú. Ekkor, mivel ö olyan éjszakai típusú, a,ki ébren van,
hiedelmei hamisak, í-gy azt hiszi, tévesen, hogy nappali
típusú. Összefoglalva, ha X ébren van; akkor ha nappali
típusú, akkor azt hiszi (helyesen), hogy nappali típusú,
ha pedig éjszakai típusú, azt hiszi (tévesen), hogy nappali
típusú.
A 2. törvény bizonyítása hasonló: Ha X alszik, akkor
ha Ö éjszakai típusú, azt hiszi (helyesen), hogy éjszakai
típusú, ha pedig nappali típusú, azt hiszi (tévesen), hogy
éjszakai típusú.
A 3. törvény bizonyításához tegyük fel, hogy X nap-
pali típusú. Mialatt ébren van, hiedelmei megfelelnek a
valóságnak, így ekkor jól tudja, hogy ébren van. De mi-
alatt alszik, hiedelmei hamisak, így ekkor azt hiszi (té-

vesen), hogy ébren van. Vagyis amikor ébren van, azt
hiszi (helyesen), hogy ébren van, amikor alszik, azt hiszi
(tévesen), hogy ébren van.
A 4. törvény bizonyítása hasonló a 3. törvényéhez, és
az olvasóra bízom.
Ami a 68. feladat megoldását illeti, az nem dönthető
el, hogy hiedelme helyes volt-e. Viszont ébren kellett len-
nie, mert ha aludt volna, akkor ( a 2. törvény szerint) azt
hitte volna, hogy ő éjszakai típusú, nem azt, hogy nappali.
Ami a 69. feladatot illeti, az most nem dönthető
el, hogy hiedelme helyes volt-e, de csak éjszakai típusú
lehetett, mert ha nappali típusú lett volna, akkor (a 3.
törvény szerint) azt hitte volna, hogy ébren van, nem azt,
hogy alszik.
Ami a 70. feladatot illeti, az a) kérdésre a válasz
„Nem" (mivel az 1. és a 2. törvény szerint a szigetlakók
véleménye arról, hogy nappali vagy éjszakai típusúak,
attól rúgg, hogy milyen állapotban vannak éppen, így
elalváskor, ill. felébredéskor változik), de a b) kérdésre a
válasz „Igen" ( a 3. és 4. törvény miatt).
71.
A feladat megoldható úgy, hogy szisztematikusan meg-
vizsgáljuk a négy lehetséges esetet:
a) Az illető éjszakai típusú, és aludt.
b) Éjszakai típusú, és ébren volt.
e) Nappali típusú, és aludt.
d) Nappali típusú, és ébren volt.
Végig lehet nézni, hogy melyik lehetőség felel meg
ezek közül a feladat feltételeinek, én viszont jobban sze-
retem a következő gondolatmenetet:
Először is, lehet-e hiedelme téves? Ha az volna, akkor 1
az illető nem is aludt, és nem is éjszakai típusú, ami azt

jelenti, hogy ébren volt, és nappali típusú. Ez viszont
MEGOLDÁSOK 93
ellentmondás, hiszen egy ébren levő nappali típusú la-

kosnak nem lehetnek téves hiedelmei. Ha viszont nem
lehetett hiedelme téves, akkor igaza volt abban, amit hitt.
Ez azt jelenti, hogy az illető aludt, és éjszakai típusú.
72.
Ez is megoldható a négy lehetséges eset végignézésével,
de nekem most is jobban tetszik a következő ötletesebb
megoldás.
Lehetséges-e, hogy hiedelme helyes volt? Ha igen, ak-
kor az illető tényleg aludt és nappali típusú, de egy alvó
nappali típusú lakosnak nem lehetnek helyes hiedelmei.
Tehát hiedelme téves volt. Téves hiedelme viszont csak
akkor lehet egy lakosnak, ha ő vagy alszik és nappali
típusú vagy ébren van és éjszakai típusú. Ha az illető alvó
nappali típusú lakos lett volna, akkor hiedelme megf eleit
volna a valóságnak (hiszen éppen ezt hitte). Tehát az
illető ébren volt, és éjszakai típusú.
73.
Ha szisztematikusan akarnánk megoldani ezt a rejtvényt,
akkor tizenhat esetet kellene végignéznünk! (Négy lehet-
séges eset van a férjet illetően, és ezek mindegyikében
négy lehetőséget jelent a feleség.) Szerencsére sokkal egy-
szerűbben is megoldhatjuk a feladatot.
Először is, mivel egyikük aludt, a másikuk ébren volt,
és ellentétes dolgot hisznek, azonos típusúak ( azaz vagy
mindketten nappali, vagy mindketten éjszakai típusúak).
Hiszen ha különböző típusúak lennének, akkor hiedelmeik
olyankor lennének ellentétesek, amikor mindketten alsza-
nak, vagy mindketten ébren vannak, és olyankor viszont,
amikor az egyikük alszik, a másikuk ébren van, ugyanazt
hinnék. Mivel nem ugyanazt hiszik, amikor az egyikük
alszik, a másikuk ébren van, azonos típusúak.
Tudjuk tehát, hogy vagy mindketten éjszakai, vagy
mindketten nappali típusúak. Tegyük fel, hogy mindket-
94 Rejtvények és metarejtvény ek
ten éjszakaia.k. Ekkor a férj hiedelme megfelel a valóság-

nak, és mivel éjszakai típusú, biztosan aludt. Tegyük most
fel, hogy mindketten nappali típusúak. Ekkor a férj nyil-
vánvalóan hamisan hiszi azt, hogy mindketten éjszakai
típusúak, és mivel ő nappali típusú, és hiedelme hamis,
aludnia kellett, amikor ez történt. Vagyis akár nappali,
akár éjszakai típusúak, a férj aludt, a felesége volt ébren.
74.
Ez még egyszerűbb; Mivel a férj és a feleség különböző tí-
pusúak, amikor egyforma állapotban vannak ( azaz mind -
ketten ébren vannak, vagy mindketten alszanak), akkor
ellentétesek a hiedelmeik, és amikor különböző állapot-
ban vannak (egyikük alszik, a másikuk -ébren van), akkor
ugyanazt hiszik. Ezúttal hiedelmeik ellentétesek voltak;
ezért egyforma állapotban kellett lenniük - vagy mind-
ketten aludtak, vagy mindketten ébren voltak. Tehát a
feleségnek volt igaza.
75.
Nyilvánvaló, hogy Edward megbízhatatlan elmeállapot-
ban volt, amikor két, logikailag összeegyeztethetetlen do-
logban hitt! Így Edward mindkét hiedelme hamis volt.
Mivel azt hitte, hogy ő és Elanie mindketten éjszakai tí-
pusúak, valójában nem mindketten éjszakai típusúak. És
miv€l azt hitte, hogy ő nem éjszakai típusú, ő valójában éj-
szakai típusú. Tehát ő éjszakai típusú, de nem mindketten
azok, így Elanie nappali típusú. Mivel Edward éjszakai
típusú, és hiedelmei tévesek voltak, ébren kellett lennie.
Vagyis a válasz az, hogy Edward éjszakai típusú, a nővére
nappali típusú, és Edward ébren volt.
76.
Mivel a hercegnő állapota időközben megváltozott, két
hiedelme közül az egyik helyes, a másik téves. Ez azt
MEGOLDÁSOK 95
jelenti, hogy a következő két állítás közül az egyik igaz,

a másik hamis:
a) A király és a királyné különböző típusúak.
b) A király nappali, a királyné éjszakai típusú.
Ha b) igaz lenne, akkor a) is igaz lenne, de tudjuk,
hogy a) és b) nem lehet egyszerre igaz. Emiatt b) csak
hamis lehet, a) pedig igaz. Vagyis a király és a király-
né tényleg különböző típusúak, de az nem lehet, hogy a
király nappali, a királyné éjszakai típusú. Tehát a király
éjszakai, a királyné pedig nappali típusú.
77.
Tegyük fel, hogy Ork nappali típusú, és ébren volt; kö-
vetkezne-e ebből, hogy Ork a boszorkánymester? Igen,
ebből következne, és ezt a következőképp láthatjuk be:
Tegyük fel, hogy Ork tényleg nappali típusú, és ébren
volt. Ekkor hiedelme megfelel a valóságnak, ami azt je-
lenti, hogy ha nappali típusú, és ébren volt, akkor ő a
boszorkánymester. De ( feltételezésünk szerint) ö nappali
típusú, és ébren volt, tehát ö a boszorkánymester (feltéve
persze, hogy nappali típusú, és ébren volt). Vagyis az a
feltételezés, hogy ő nappali típusú, és ébren volt, arra
a következtetésre vezet, hogy ö a boszorkánymester. Ez
persze nem bizonyítja sem azt, hogy feltételezésünk he-
lyes volt, sem azt, hogy ö a boszorkánymester, csak azt,
hogy ha nappali típusú, és ébren volt, akkor ö a boszor-
kánymester. Egy feltételes kijelentés helyességét láttuk
be, miszerint ha Ork nappali típusú, és ébren van, akkor Ö
a boszorkánymester. De hiszen ez pontosan az a feltételes
kijelentés, amit Ork hitt, tehát Ork hiedelme helyes volt!
Ezek szerint Ork vagy nappali típusú és ébren volt, vagy
éjszakai típusú és aludt, de azt (még) nem tudjuk, hogy
melyik. Tehát nem feltétlenül igaz, hogy Ork a boszor-
kánymester, hiszen az is lehet, hogy éjszakai típusú, és
aludt, amikor ez történt.
Hasonló gondolatmenettel látható be, hogy Bork hie-

delme is helyes volt: Ha Bork vagy nappali típusú és ébren
volt, vagy éjszakai típusú és aludt, a kettő közül bármelyik
is volt a helyzet, akkor hiedelme helyes volt, vagyis ekkor
ö a boszorkánymester. De ez pontosan az, amit Bork hitt,
tehát Bork hiedelme helyes volt. Ha viszont Bork hiedel-
me helyes volt, akkor ő vagy nappali típusú, aki ébren
volt, vagy éjszakai típusú, aki aludt. Mindkét esetben ö
a boszorkánymester.
Mivel Bork a boszorkánymester, Ork nem az. Emi-
att Ork nem lehetett ébren levő nappali típusú, hiszen
megmutattuk, hogy ha az lett volna, akkor ő lenne a bo-
szorkánymester. Így Ork aludt, és éjszakai típusú. Emiatt
Bork is aludt, és mivel Bork hiedelme h~lyes, éjszakai
típusú. Tehát a boszorkánymester éjsza'kai típusú.
78.
Abból, hogy az illető azt hitte, hogy ő nappali típusú és
ébren volt, mindössze csak annyi következik, hogy ö nem
éjszakai típusú, aki aludt. Így három lehetőség van:
a) Az illető éjszakai típusú, és ébren volt (és hiedelme
hamis).
b) Az illető nappali típusú, és aludt (és hiedelme
hamis).
e) Az illető nappali típusú, és ébren volt (és hiedelme
helyes).
Most tegyük fel, hogy megmondtam a barátomnak,
hogy az illető nappali, vagy éjszakai típusú; lehetséges,
hogy ezután már meg tudta volna oldani a rejtvényt? '
Nos, ez attól függene, hogy mit mondtam neki. Ha azt
mondtam volna neki, hogy éjszakai típusú, akkor ebből
tudhatta volna, hogy az a) eset az egyetlen lehetőség,
vagyis az illető ébren volt. Ha viszont azt mondtam volna'
neki, hogy az illető nappali típusú, akkor ez az a) lehe-
tőséget kizárja, de marad a b) és e) eset, és a barátom
MEGOLDÁSOK 97
semmiképp nem tudhatta volna, hogy a kettő közül me-

lyik teljesül, Így nem tudta volna megoldani a feladatot.
A barátom viszont nem is azt kérdezte, hogy az il-
lető nappali vagy éjszakai típusú, hanem azt, hogy meg
lehetne-e oldani a feladatot, ha elárulnám, hogy az illető
nappali vagy éjszakai típusú. Ha az illető nappali típusú
lenne, akkor „Nem"-mel kell válaszolnom a barátom kér-
désére {hiszen amint láttuk, ha megmondanám, hogy az
illetö nappali típusú, akkor viszont nem lehet megoldani
a feladatot), de ha az illető éjszakai típusú, akkor „Igen" -
t kell válaszolnom a kérdésére (hiszen amint láttuk, ha
azt mondanám, hogy az illető éjszakai típusú, akkor meg
lehetne oldani a feladatot). Tehát mivel a barátom rá-
jött, hogy az illető éjszakai típusú, és ébren volt , nyilván
,,Igen" -t válaszoltam.
79.
Abból, hogy az illető azt hitte, éjszakai típusú és alszik,
mindössze annyi következik, hogy ő nem nappali típusú,
aki ébren volt, így három lehetőség maradt:
a) Az illető éjszakai típusú, és aludt.
b) Az illető éjszakai típusú, és ébren volt.
e) Az illető nappali típusú és aludt.
Ha „lgen"-t válaszoltam volna az első barátom kérdé-
sére, akkor ő ebből tudta volna, hogy a e) eset az egyet-
len lehetőség (hasonló gondolatmenet alapján, mint az
előző feladatban). De mivel nem oldotta meg a rejtvényt,
nyilván „Nem"-et válaszoltam. Ez kizárja a e) esetet, így
marad az a) és b).
Most nézzük a második barátomat. Ha „lgen"-t vá-
laszoltam volna neki, akkor rájöhetett volna, hogy a b)
az egyetlen lehetőség (hiszen csak ab) esetben van ébren,
míg az a) és a e) esetben egyaránt alszik). Mivel ez a má-
sodik barátom sem tudta megoldani a rejtvényt, nyilván
neki is „Nem"-et válaszoltam, ami kizárja ab) esetet. Így
csak az a) eset teljesülhet, vagyis az illető éjszakai típusú,

és aludt, amint azt helyesen hitte is.
Röviden összefoglalva, az, hogy az első barátom nem
tudta megoldani a feladatot, kizárja a e) esetet, az pedig,
hogy a második barátom nem tudta megoldani, kizárja a
b) esetet. Marad az a) eset: az illető éjszakai típusú, és
aludt.
80.
Úgy kezdtem a fejezetet, hogy azt álmodtam, hogy van
egy ilyen sziget. Ha tényleg van egy ilyen sziget, akkor
igazat álmodtam, tehát ha én is ennek a szigetnek vagyok
a lakója, akkor éjszakai típusú vagyok.
7. M etarejtvények
Az előző fejezet két utolsó rejtvénye ( az epilógust nem

számítva) ízelítőt nyújtott egy izgalmas rejtvénytípus-
ból, amit metarejtvényeknek - vagy rejtvényekről szóló
rejtvényeknek - szoktam nevezni. Adott egy rejtvény,
amelynek megoldásához kevés az adat, és tudjuk, hogy
valaki meg tudta, vagy nem tudta megoldani. Tudjuk,
hogy ezután az illető további információkat kap, de azt
többnyire nem, hogy mik ezek. Az viszont, hogy lesz-
nek ilyenek, számunkra is jelenthet annyi tájékoztatást,
hogy meg tudjuk oldani a rejtvényt. Ez a figyelemreméltó
rejtvénytípus sajnálatosan ritka az irodalomban. Most öt
rejtvény következik ebből a családból, nagyon egyszerűek
kel kezdve és fokozatosan nehezedve, egészen az utolsóig,
ami felteszi a koronát erre és az előző fejezetre.
81. John esete
Ez az eset egy ikerpárral kapcsolatos nyomozásról szól.
Tudjuk, hogy az ikrek közül legalább az egyik sosem
mond igazat, de nem tudjuk, hogy melyikük. Egyiküket
Johnnak hívják, és ő az, aki elkövet egy büntettet. ( John
nem szükségképpen az, aki mindig hazudik.) A nyomozás
célja az volt, hogy kitalálják, melyikük John.
,,Ön John?" - kérdezte meg a bíró az első ikert.
,,Igen, én vagyok" - hangzott a válasz.
,,Ön John?" - kérdezte most a bíró a másiktól.
A második iker „lgen"-nel vagy „Nem"-mel válaszolt,
és a bíró ebből megtudta, hogy melyikük John.
Az első vagy a második iker volt John?
82. Egy erdélyi metarejtvény

A 4. fejezetből megtudhattuk, hogy az erdélyiek négy
típusba sorolhatók: a) egészséges ember; b) örült em-
ber; e) egészséges vámpír; dJörült vámpír. Az egészésges
emberek mindig igazat mondanak (helyesen látják a va-
lóságot és őszinték), az örült emberek állításai hamisak
(nem szándékosan hazudnak, hanem kényszerképzeteik
miatt); az egészséges vámpírok állításai is mindig hami-
sak (nincsenek kényszerképzeteik, de hazudnak); az örült
vámpírok mindig igazat mondanak (hamisnak hiszik az
állításokat, de hazudnak, és azt mondják, hogy igazak).
Három matematikus beszélgetett egyszer Erdélyről,
ahol külön-külön mindannyian jártak már.
„Amikor ott jártam - mondta az első matematikus
-, találkoztam egy Igor nevű erdélyivel. Megkérdeztem
tőle, hogy egészséges ember-e. Igor válaszolt (,,Igen" -nel
vagy „Nem"-mel), de a válaszából nem tudtam meg, hogy
miféle."
,,Érdekes egybeesés - szólalt meg a második mate-
matikus - , hogy ugyanezzel az Igorral én is találkoztam,
saját utam során. Megkérdeztem tőle, hogy egészséges
vámpír-e, és Ö válaszolt (,,lgen"-nel vagy „Nem"-mel), de
nem tudtam kitalálni, hogy miféle."
„Többszörös egybeesésről van szó! - kiáltott fel a
harmadik matematikus. - Én is találkoztam Igorral, és
megkérdeztem, hogy örült vámpír-e. Válaszolt (,,Igen" -
nel vagy „Nem"-mel), de nem tudtam rájönni, hogy mi-
féle, én sem."
Egészséges-e Igor vagy örült? Ember vagy vámpír?
83. Egy lovag-lókötő metarejtvény
Mi a címe ennek a könyvnek? című könyvemben egy sor
rejtvény szól egy szigetről, amelynek minden lakója vagy
lovag, vagy lókötő. A lovagok mindig igazat mondanak,
7. Metarejtvények 101
a lókötők mindig hazudnak. Íme egy lovag-lókötő meta-

rejtvény:
Egy matematikus egyszer ellátogatott erre a sziget-
re, ahol két lakossal, A-val és B-vel találkozott. Megkér-
dezte A-tól: ,,Önök mindketten lovagok?" A „Igen" -nel
vagy „Nem"-mel válaszolt. A matematikus gondolkodott
egy kicsit, de ennyiből nem tudta megállapítani, hogy
mifélék. Megkérdezte A-tól: ,, Önök egyforma típusúak?"
(Az egyforma típus azt jelenti, hogy mindketten lovagok,
vagy mindketten lókötők.) A „Igen"-nel vagy „Nem"-mel
válaszolt, és a matematikus már tudta, hogy melyikük
milyen típusú.
Melyikük milyen típusú?
84. Lovagok, lókötök és normálisak
A lovagok, lókötők és normálisak szigetén a lovagok min-
dig igazat mondanak, a lókötők mindig hazudnak, és
az úgynevezett normálisak hazudhatnak is, és igazat is
mondhatnak (és váltogathatják tetszésük szerint).
Egyszer ellátogattam a szigetre, ahol két lakossal ta-
lálkoztam, A-val és B-vel. Azt már tudtam, hogy egyikük
lovag, a másikuk normális, de nem tudtam, hogy me-
lyikük melyik. Megkérdeztem A-tól, hogy B normális-e,
és A „Igen"-nel vagy „Nem"-mel válaszolt. Ezután már
tudtam, hogy melyikük melyik.
Melyikük normális?
85. Vajon ki a kém?
Elérkeztünk a legbonyolultabb metarejtvényhez:
Ez az eset három vádlott, A, B és C bírósági tár-
gyalásáról szól. Már a tárgyalás kezdetén tudni lehetett,
hogy hármuk közül az egyik lovag (mindig igazat mond),
a másik lókötő (mindig hazudik), a harmadik pedig kém,
aki normális (időnként igazat mond, időnként pedig ha-
zudik). A tárgyalás azt szerette volna kideríteni, hogy ki
a kém.
Először A-t szólították fel, hogy tegyen vallomást.

A vagy azt mondta, hogy C lókötő, vagy azt, hogy C a
kém, nem tudjuk, hogy a kettő közül melyiket. Ezután
B következett, aki vagy azt mondta, hogy A lovag, vagy
azt, hogy A lókötő, vagy azt, hogy A a kém, nem tudjuk,
melyiket. Ezután C vallott B-ről, és vagy azt mondta,
hogy B lovag, vagy azt, hogy B lókötő, vagy azt, hogy B
a kém, nem tudjuk, hogy melyiket. A bíró viszont meg
tudta állapítani, hogy ki volt a kém, és vádat is emelt
ellene.
Elmesélték ezt az esetet egy matematikusnak, aki
gondolkodott rajta egy darabig, aztán így szólt: ,,Kevés
az információm ahhoz, hogy meg tudjam mondani, ki a
kém." Ezután elárulták neki, hogy mit mondott A, és
ekkor már ki tudta találni, hogy ki volt a kém.
Melyikük a kém, A, B vagy C?
MEGOLDÁSOK 103
,,
MEGOLDASOK
81.
Ha a második iker is „lgen"-t válaszolt volna, akkor a
bíró nyilván nem tudhatta volna, hogy melyikük John,
tehát a második iker „Nem" -mel válaszolt. Ez viszont
azt jelenti, hogy vagy mindketten igazat mondtak, vagy
mindketten hazudtak. De nem mondhattak mindketten
igazat, hiszen tudjuk, hogy legalább egyikük mindig ha -
zudik. Ezek szerint mindketten hazudtak, ami azt jelenti,
hogy a második iker John. (Azt nem tudjuk eldönteni,
hogy melyikük az, aki mindig hazudik.)
82.
Az első matematikus azt kérdezte lgortól, hogy egész-
séges ember-e. Ha Igor egészséges ember, alvkor „lgen"-t
válaszolt; ha örült ember, akkor is „lgen"-t válaszolt (hi-
szen örült lévén tévesen azt hiszi, hogy igaz az, hogy
ö egészséges ember, és őszintén azt mondja, amit hisz);
ha Igor egészséges vámpír, akkor is „Igen"-t válaszolt
(hiszen mivel egészséges, tudja, hogy Ö nem egészséges
ember, de hazudik, és azt mondJa, hogy az); de ha Igor
örült vámpír, akkor „Nem" -et válaszolt (hiszen, ha ö örült
vámpír, akkor azt hiszi, hogy igaz az, hogy ö egészséges
ember, de hazudik, és nem azt mondja, amit hisz). Vagyis
az örült vámpírok „Nem"-mel válaszolnak erre a kérdés-
re, a másik három típus „lgen"-nel. Ha Igor „Nem"-mel
válaszolt volna, akkor az első matematikus ebből tudta
volna, hogy Igor örült vámpír. De az első matematikus
nem tudta meg, hogy Igor miféle, ezért a kapott válasz
nyilván „Igen" volt. Ebből mindössze arra következtethe -
tünk, hogy Igor nem örült vámpír.
Ami a második matematikus kérdését - ,,Egészséges

vámpír-e Ön?" - illeti, erre egy örült ember „lgen"-t
válaszol, a másik három típus mindegyike „Nem"-et. (En-
nek igazolását az olvasóra bízzuk.) Mivel a második ma-
tematikus sem tudta kitalálni Igor válaszából, hogy az
mifél~, a válasz nyilván „Nem" volt, ami azt jelenti, hogy
Igor nem örült ember.
A harmadik matematikus kérdésére - ,, Örült vám-
pír-e Ön?" - egy egészséges ember „Nem"-et válaszol, a
másik három típus mindegyike ,,lgen"-t. Mivel a harma-
dik matematikus sem tudott rájönni, hogy Igor miféle,
„Igen" választ kellett kapnia, ami azt jelenti, hogy Igor
nem egészséges ember.
Ha viszont Igor nem örült vámpír, nem örült ember,
és nem is egészséges ember, akkor csak egészséges vámpír
lehet.
83.
Négy eset lehetséges:
a) eset: A és B mindketten lovagok.
b) eset: A lovag és B lókötő.
e) eset: A lókötő és B lovag.
d) eset: A és B mindketten lókötők.
A matematikus először azt kérdezte A-tól, hogy va-
jon mindketten lovagok-e. Ha az a), vagy e), vagy dJeset ' j
teljesült, akkor A „lgen"-t válaszolt, ha ab) eset teljesült,
akkor „Nem"-et. (Ennek igazolását az olvasóra bízzuk.)
Mivel a matematikus nem tudta A válaszából megálla-
pítani, hogy mifélék, A nyilván „lgen"-t válaszolt. Ebből
a matematikus mindössze annyit tudott meg, hogy a b)
eset kizárható. Ezután azt kérdezte A-tól a matematikus,
hogy egyforma típusúak-e. Az a) és e) esetben A „lgen"-t
válaszolt, ab) és d) esetben „Nem"-et. (Ennek igazolását
is az olvasóra bízom.) Vagyis, ha a matematikus „Igen"
választ kapott volna, akkor tudta volna, hogy az a) vagy
MEGOLDÁSOK 105
e) eset teljesül, de azt nem, hogy melyik. Ezért „Nem"

választ kellett kapnia. Ebből tudhatta, hogy a b) vagy
d} eset teljesül, de a b) esetet már korábban kizárta.
Vagyis tudta, hogy a d} esetnek kell teljesülnie. Így A és
B mindketten lókötők.
84.
Ha A „Igen"-t válaszolt volna, akkor lehetséges lett volna,
hogy A lovag, és az is, hogy A normális (aki hazudik), és
nem tudhattam volna, hogy melyik. Ha „Nem"-et vála-
szolt, akkor A nem lehetett lovag (mert akkor B lenne
a normális, és A hazudott volna); így A normális. Csak
akkor tudhattam, hogy melyikük melyik, ha A „Nem"-et
válaszolt. Emiatt A a normális.
85.
Természetesen feltételezzük, hogy a bíró tökéletesen hi-
bátlanul gondolkozott, és hogy a matematikus, akinek
elmesélték az esetet, szintén.
Két lehetőség van: vagy azt mondták a matematikus-
nak, hogy A azt mondta, hogy C lókötő, vagy azt, hogy A
azt mondta, hogy C a kém. Meg kell vizsgálnunk mindkét
lehetőséget.
I. lehetőség: A azt mondta, hogy C lókötő.
Most három eset lehetséges, aszerint, hogy mit mon-
dott B, és mindegyiket meg kell vizsgálnunk:
a) eset: B azt mondta, hogy A lovag. Ekkor: J. ha
A lovag, akkor C lókötő ( mert A azt mondta, hogy C
lókötő), így B a kém; 2. ha A lókötő, akkor B állítása
hamis, ami azt jelenti, hogy B a kém (B nem lehet a
lókötő, mert A az), így C lovag; 3. ha A a kém, akkor B
állítása hamis, ami azt jelenti, hogy B a lókötő, így C a
lovag. Tehát a következők lehetségesek:
1. A lovag, B kém, C lókötő.
2. A lókötő, B kém, C lovag.
3. A kém, B lókötő, C lovag.
Most tegyük fel, hogy C azt mondja, hogy B a kém.

Ekkor az 1. és 3. kizárható. (Mert ha az 1. teljesülne,
akkor C, a lókötő, nem állíthatná, hogy B kém, mert B
tényleg az, ha pedig a 3. teljesülne, akkor C, a lovag,
nem állíthatná, hogy B kém, mert nem az.) Így csak a 2.
maradt, tehát ebben az esetben a bíró tudná, hogy B a
kém.
Tegyük fel, hogy C azt mondta, hogy B lovag. Ekkor
csak az 1. teljesülhet, amit a bíró is tudna, és megint csak
B-t vádolná.
Tegyük fel, C azt mondta, hogy B lókötő. Ekkor a
bíró nem tudhatta volna, hogy az 1. vagy a 3. teljesül.
Így nem tudhatta volna, hogy A vagy B a kém, ezért nem
emelhetett volna vádat. Emiatt C nem mondhatta volna
azt, hogy B lókötő. (Legalábbis az általunk pillanatnyilag
feltételezett a) esetben, vagyis ha B azt mondta, hogy A
lovag.)
Vagyis ha az a) eset teljesül, akkor a bíró csak B-t
vádolhatta.
b) eset: B azt mondta, hogy A a kém. Az olvasóra
bízzuk annak igazolását, hogy csak a következő három
lehetőség teljesülhet:
3. A kém, B lovag, C lókötő.
Ha C azt mondta, hogy B a kém, akár a 2., akár a
3. teljesülhet, és ·a bíró ekkor nem tudhatta volna, hogy
ki a bűnös. Ha C azt mondta, hogy B lovag, akkor csak
az 1. teljesülhet, és a bíró B ellen emel vádat. Ha C azt
mondta, hogy B lókötő, akár az 1., akár a 3. teljesülhet,
és ekkor a bíró nem emelhetett volna vádat. Emiatt C-nek
azt kellett mondania, hogy B lovag, és B volt az, aki ellen
vádat emeltek.
Vagyis a b} esetben is B volt az, aki ellen vádat
emeltek.
MEGOLDÁSOK 107
e) eset: B azt mondta, hogy A lókötő. Ebben az eset-

ben négy lehetőség van (amint ezt az olvasó igazolhatja):
3. A lókötő, B lovag, C kém.
4. A kém, B lókötő, C lovag.
Ha C azt mondta, hogy B a kém, akár a 2., akár a 3.
teljesülhet, és a bíró nem tudta volna eldönteni, hogy ki a
bűnös. Ha C azt mondta, hogy B lovag, akár az 1., akár
a 3. teljesülhet, és a bíró most sem tudott volna vádat
emelni. Ha C azt mondta, hogy B lókötő, akkor akár az
1., akár a 3., akár a 4. teljesülhet, és akkor a bíró megint
csak nem tudta volna eldönteni, hogy ki a bűnös.
Ezzel a e) esetet kizártuk. Vagyis tudjuk, hogy vagy
az a), vagy a b) eset teljesült, és mindkét esetben B ellen
emelt vádat a bíró.
Vagyis ha az J. lehetőség áll fenn (ha A azt mondta,
hogy C lókötő), akkor csak B lehet a kém. Tehát ha azt
mondták a matematikusnak, hogy A azt mondta, hogy C
lókötő, akkor megoldhatta a feladatot, és tudhatta, hogy
B volt a kém.
II . lehetőség: Most tegyük fel, hogy azt mondták a
matematikusnak, A azt mondta, hogy C a kém. Meg
fogom mutatni, hogy ekkor a matematikus nem tudta
volna megoldani a feladatot, mert lehetséges lenne, hogy
a bíró A-t vádolta, és az is, hogy a bíró B-t vádolta, és a
matematikus nem tudhatta, melyiket.
Ennek bizonyításához tegyük fel, A azt mondta, hogy
C a kém. Megmutatom, hogy ekk..or lehetséges, hogy a
bíró A-t vádolta, a következők~ppen: Tegyük fel, B azt
mondta, hogy A lovag, C pedig azt, hogy B lókötő. Ha A
a kém, akkor B lehet lókötő ( aki hamisan állította, hogy
A lovag), és C lehet lovag ( aki az igazságnak megfelelően
állította, hogy B lókötő). A kém (A) állíthatta hamisan,
hogy C a kém. Vagyis tényleg lehetséges, hogy A, B és
C ezeket állították, és A a kém. Ha most B volna a kém,

akkor A-nak lókötönek kellene lennie ahhoz, hogy azt
mondhassa, C a kém, és C-nek is lókötönek kell lennie,
hogy azt mondhassa, B lókötő; így ez nem lehetséges.
Ha C volna a kém, akkor A-nak lovagnak kellene lennie,
hogy az igazságnak megfelelően azt mondhassa, C kém,
és B-nek is lovagnak kellene lennie, hogy az igazságnak
megfelelően azt állíthassa, A lovag; így ez sem lehetséges.
Tehát csak A lehet a kém (ha B azt mondta, hogy A lovag,
C pedig azt mondta, hogy B lókötő). Vagyis lehetséges,
hogy A-i vádolták.
Most megmutatom, miként lehetséges, hogy B-t vá-
dolták: Tegyük fel, B azt mondta, hogy A lovag, C pedig
azt, hogy B a kém. (Azt továbbra is fe1tesszük, hogy A
azt mondta, hogy C a kém.) Ha A a kém, akkor B lókötő,
hiszen azt állította, hogy A lovag, és C is lókötő, hiszen
azt állította, hogy B a kém; így ez nem lehetséges. Ha
C a kém, akkor A lovag (mert azt mondta, hogy C a
kém), és B is lovag, hiszen azt mondta, hogy A lovag;
így ez sem lehetséges. De ha B a kém, akkor nem jutunk
ellentmondásra (A lehet lókötő, aki azt mondja, hogy C
a kém; C lehet lovag, aki azt mondja, hogy B a kém; és
B mondhatta, hogy A lovag). Vagyis lehetséges, hogy A,
B, és C ezeket állították, és ebben az esetben a bíró B-t
vádolta.
Ezzel megmutattam, hogy ha A azt mondta, hogy
C a kém, akkor lehetséges, hogy a bíró A-t vádolta, és
az is lehetséges, hogy a bíró B-t vádolta, és nem tlldhat-
juk, hogy melyiküket.' Emiatt, ha a matematikusnak azt
mondták volna, hogy A azt mondta, hogy C a kém, akkor
a matematikus semmiképp nem tudta volna megoldani
a feladatot. De tudjuk, hogy megoldotta, így csak azt
mondhatták neki, hogy A azt mondta, C lókötő. Ekkor
(amint láttuk) a bíró csak B-t vádolhatta. Vagyis B a
kém.
Harmadikrész
A monte-carlói zár rejtélye

8. A monte-carlói zár rejtélye
Craig felügyelőtől utoljára akkor váltunk el, amikor a ha-

zatérés gondolatától megkönnyebbülve kényelmesen elhe-
lyezkedett az ,Erdélyből kifelé tartó vonaton. ,,Elég volt a
vámpírokból! - mondta magában . - Micsoda öröm lesz
visszatérni Londonba, ahol normálisan folynak a dolgok!"
Craig ekkor még nem sejtette, hogy hazatérése előtt
újabb kaland vár rá, egy olyan feladat, ami nagyon is
különbözik azoktól, amiket eddig megoldott, olyan, ami a
kombinatorikus rejtvények kedvelőinek való. A következő
történt:
A felügyelő Párizsban megszakította útját, hogy utá-
nanézzen néhány dolognak. Amikor ezekkel végzett, fel-
szállt egy Calais-ba menő vonatra, azt tervezve, hogy
majd a La Manche-csatornán átkelve folytatja az útját
Dover felé. Ám alighogy leszállt a vonatról Calais-ban,
egy francia rendőr lépett oda hozzá átnyújtva egy Mon-
te-Carlóból érkezett táviratot, könyörögve, hogy Craig
azonnal menjen vele, és segítsen megoldani egy „jelentős
problémát".
,,Szent egek! - gondolta Craig. - Sosem jutok haza,
ha ez így megy tovább!"
A kötelesség azonban kötelesség, Craig teljesen meg-
változtatta terveit, és elutazott Monte-Carlóba, ahol egy
Martinez nevű tiszviselő várta a pályaudvaron, aki azon-
nal el is kísérte öt az egyik bankhoz.
„Az a problémánk - magyarázta Martin ez - , hogy
elveszett a legnagyobb széfünk kombinációja, felrobban-
tani pedig megengedhetetlenüJ drága lenne!"
,,Ez hogyan történhetett meg?" - kérdezte Craig.
112 A monte-carlói zár rejtélye
,,A kombináció mindössze egyetlen helyen volt felírva,

egy cédulára, amit az egyik alkalmazott óvatlanul bent-
felejtett a széfben, mikor bezárta."
„Szent ég! - kiáltott fel Craig. - És senki nem
emlékszik a kombinációra?"
„Abszolúte senki - sóhajtotta Martinez. - És ami a
legrosszabb az egészben, ha valaki rossz kombinációval kí-
sérletezik, akkor a zár teljesen tönkremegy. Akkor tényleg
nem marad más hátra, mint felrobbantani a széfet, ami-
nek, mint mondtam, nem szabad megtörténnie. Nemcsak
a zárszerkezet magas ára miatt, hanem a széfben tárolt
rendkívül értékes és törékeny dolgok miatt sem."
,,Egy pillanat! - szólt közbe Craig. - Hogyan hasz-
nálhatnak olyan zárszerkezetet, amit egy rossz kombiná-
ció rögtön tönkretesz?"
„Személy szerint én nagyon is a zár felszerelése ellen
voltam - válaszolta Martinez -, de az igazgatótanács
leszavazott. Kijelentették, hogy a szerkezet olyan kivéte-
lesen jó tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek bőségesen
kiegyenlítik azt a hátrányát, hogy esetleg egy rossz kom-
bináció hatására elromlik."
,,Ez a legnevetségesebb helyzet, amiről valaha is hal-
lottam!" - mondta Craig.
„Szívből egyetértek! - kiáltott fel Martinez. - De
most mitévők legyünk?"
„Őszintén szólva fogalmam sincs - válaszolta Craig
-, és nem is hiszem, hogy én segíthetnék, hiszen nincs
semmi nyom, amin elindulhatnék. Tartok tőle, hogy hiába
tettem meg ezt az utat!"
„De hiszen vannak nyomok! - mondta Martinez, egy
kicsit felvidulva. - Különben a világért sem fárasztottam
volna önt ide."
,,Igen?" - várt Craig.
„Igen - folytatta Martinez. - Volt régebben egy
igen figyelemreméltó, bár kissé bogaras alkalmazottunk,
egy matematikus, akit főképp a kombinatorikus rejtvé-

nyek érdekeltek. Különösen kedvelte a kombinációs zára-
kat, és nagy gonddal tanulmányozta ennek a széfnek a
zárszerkezetét. Kijelentette, hogy ez a legszokatlanabb és
a legügyesebb zárszerkezet, amit valaha is látott. Állan-
dóan rejtvényeket talált ki, ezekkel sokunkat elszórakoz-
tatott. Írt egyszer egy listát, amelyben a zárszerkezetünk
néhány tulajdonságát sorolta fel, azt állítva, hogy ezekből
a tulajdonságokból kikövetkeztethető az a kombináció,
amely kinyitja a széfet. Ö ezt egy nekünk készített szóra-
koztató rejtvénynek szánta, de túl nehéz volt ahhoz, hogy
bármelyikünk is meg tudja oldani, így aztán hamarosan
elfeledkeztünk róla."
„És hol van ez a lista? - kérdezte Craig. - Csak
nincs ez is bezárva a széfbe a kombinációval együtt?"
„Szerencsére nincs - válaszolta Martinez, miközben
előhúzta a kézírásos papírt íróasztala fiókjából-, ezt itt
tartottam."
Craig felügyelő gondosan tanulmányozta a papírt.
„Nem csodálom, hogy egyikük sem tudta megoldani
a rejtvényt, borzasztó bonyolultnak tűnik! Nem lenne
egyszerűbb érintkezésbe lépni a szerzővel? Ö biztosan em-
lékszik a kombinációra, vagy rekonstruálni tudja ebből.
Nem gondolja?"
,,Martin Farkus néven dolgozott nálunk, de az va-
lószínűleg álnév volt - válaszolta Martinez. - Minden
erőfeszítésünk csődöt mondott, hogy megtaláljuk öt."
„Hm - jegyezte meg Craig. - Ebben az esetben
azt hiszem, hogy az egyetlen lehetőségünk, hogy meg-
próbáljuk megoldani ezt a rejtvényt, de ez hetekig, sőt
hónapokig tarthat."
„Még valamit el kell mondanom önnek - mondta
Martinez. - Június elsejéig feltétlenül ki kell nyitni a
széfet, mert olyan állami dokumentumok vannak benne,
a.melyeket június másodikán reggel be kell mutatnunk. Ha

nem találjuk ki addigra a kombinációt, akkor kerül, a.mibe
kerül, kénytelenek leszünk felrobbantani a széfet. Maguk
a dokumentumok nem fognak megsérülni a robbanástól,
mert igen erős belső páncélkazettában vannak, a lehető
legtávolabb a széf külső ajtajától. Ami pedig a többi
anyagot illeti - nos, ezek a dokumentumok az elsődlege
sek. Mindenesetre takaros összeget érne meg nekünk, ha
nem kellene ezt a lehetőséget választanunk!"
„Meglátom, mit tehetek - mondta Cra.ig távozásra
készen. -Nem ígérhetek semmit, de természetesen min-
dent megteszek, ami tőlem telik."
Most pedig hadd számoljak be Farkus listájának tar-
talmáról. Először is, a kombinációk nem számokat, hanem
betűket tartalmaztak. Így egy kombiná ción egy tetszőle
ges, nagybetükböl álló sorozatot fogunk érteni. Bármilyen
hosszú lehet, és akármelyik betűt akárhányszor tartal-
mazhatja. Például BABXL is egy kombináció és XEG-
GEXY is. Egy önmagában álló betű is (egy 1 hosszúságú)
kombinációnak számít. Mármost bizonyos kombinációk
kinyitják a zárat, bizonyosak tönkreteszik, a többinek
pedig semmiféle hatása nincs a szerkezetre. Azokat, a.me-
lyek nincsenek hatással a zárra, semlegesnek nevezzük.
A kis x és y betűket használjuk tetszőleges kombinációk
jelölésére, xy azt jelenti, hogy az x kombinációt követi
az y kombináció. Például, ha x a GAQ kombináció, y a
DZBF kombináció, akkor xy a GAQDZBF kombináció.
Egy kombináció fordítottján azt értjük, hogy az eredeti
kombinációt visszafelé írjuk le. Például a BQFR kom-
bináció fordítottja RFQB . Egy x kombináció ismétlésén
az xx kombinációt értjük, vagyis egy olyan kombinációt,
amelyben az x-et saját maga követi. Például a BQFR
ismétlése BQFRBQFR.
Farkus ( vagy akármi is volt az igazi neve) bizonyos
kombinációkat más kombinációktól (vagy saját maguk-
tói) spe,ciálisan függőnek nevezett, de sohasem definiálta

ezt a kifejezést. Mindenesetre elég sok tulajdonságát fel-
sorolta ennek a „speciális függés"-nek (akármit is jelent)
ahhoz, hogy ha valaki elég ügyes, akkor találhasson egy
olyan kombinációt, ami kinyitja a zárat! A következő öt
alaptulajdonság szerepelt a listán ( amelyek szerinte tet-
szőleges x, ill. y kombinációra teljesülnek):
Q tulajdonság: Tetszőleges x kombináció esetén QxQ
speciálisan függ x-től. (Például QCRFQ speciálisan függ
CFR-töl.)
L tulajdonság: Ha x speciálisan függ y-tól, akkor Lx
speciálisan függ Qy-tól. (Például mivel QCFRQ speciáli-
san függ CFR-töl, LQCFRQ speciálisan függ QCFR-től.)
V tulajdonság (megfordítási tulajdonság): Ha x spe-
ciálisan függ y-tól, akkor V x speciálisan függ y fordított-
jától. (Például mivel QCFRQ speciálisan függ CFR-től,
VQCFRQ speciálisan függ RFC-töl.)
R tulajdonság (ismétlési tulajdonság): Ha x speciáli-
san függ y-tól, akkor Rx speciálisan függ yy-tól (y ismét -
lésétől). Például, mivel QCFRQ speciálisan függ CFR-től,
RQCFRQ speciálisan függ CFRCFR-től. Hasonlóan, mi-
vel VQCFRQ speciálisan függ RFC-től - ahogy ezt a V
tulajdonságot szemléltető példánál láttuk, - RVQCFRQ
speciálisan függ RFCRFC-töl.)
Sp tulajdonság: Ha x speciálisan függ y-tól, akkor
ha x tönkreteszi a zárat, akkor y semleges, ha pedig x
semleges, akkor y tönkreteszi a zárat. (Például láttuk,
hogy RVQCFRQ speciálisan függ RFCRFC-től. Emiatt,
ha RVQCFRQ tönkretenné a zárat, akkor RFCRFC-
nek semmilyen hatása nem lenne a szerkezetre, ha pedig
RVQCFRQ semmilyen hatással nem lenne a zárra, akkor
RFCRFC tönkretenné azt.)
A felsorolt öt feltétel segítségével tényleg található
olyan kombináció, ami kinyitja a zárat. (A legrövidebb,
amit ismerek, tíz betűből áll, de nem csak ez az egy jó

kombináció van.)
Aligha feltételezhető az Olvasóról, hogy most rög-
tön megoldja ezt a rejtvényt, amelynek hátterében egy
teljes elméletkör húzódik meg, amit lépésenként fogunk
megközelíteni a következő néhány fejezet során. Ez az
elméletkör a matematika és a logika néhány igen fontos
felfedezéséhez kapcsolódik, amint ez majd a későbbiekből
kitűnik.
Az igazsághoz tartozik, hogy a Martinezzel folytatott
beszélgetés után Craig napokig dolgozott ezen a rejtvé-
nyen, de nem tudta megoldani.
„Nincs értelme, hogy tovább maradjak - gondolta
Craig. - Fogalmam. sincs, mennyi ideig tart a feladat
megoldása, és ezzel az erővel akár otthon is dolgozhatom
rajta."
Így hát Craig visszatért Londonba. Az, hogy végül
egyáltalán megoldódott a rejtvény, nemcsak Craig és két
barátja ( akikkel hamarosan találkozunk) leleményességén
múlt, hanem a körülmények szerencsés egybeesésén is.
9. Egy különös gép
Miután Craig visszatért Londonba, egy csomó időt töltött

a monte-carlói zár rejtvényével. Aztán, mivel semmire
sem jutott vele, úgy döntött, hogy a legjobb lesz egy
kis pihenőt tartani, és elment meglátogatni egy Norman
McCulloch nevű régi barátját, akit már évek óta nem
látott. Craig és McCulloch annak idején együtt tanul-
tak Oxfordban és Craig úgy emlékezett, hogy akkoriban
McCulloch egy kellemes, bár kissé különös fickó volt, aki
állandóan mindenféle különös szerkezeteket talált fel. Ez
a történet még a modern számítógépek feltalálása előtt
játszódik, de McCulloch egyfajta kezdetleges mechanikus
komputert is összeeszkábált.
„Ezzel a géppel szoktam játszani, remek mulatság
- magyarázta McCulloch. - Még semmilyen gyakorlati
hasznát nem fedeztem fel, de tud néhány érdekes dolgot."
,,Mit tud?" - kérdezte Craig.
„Ha bead egy számot a gépnek - felelte McCulloch
-, akkor egy idő után a gép kiad egy számot."
,,Ugyanazt, vagy egy másikat?" - kérdezte Craig.
„Ez attól függ, mit adott be neki.' 1
,,Értem" - válaszolta Craig.
,,Továbbá - folytatta McCulloch -, a gép nem fo-
gad el akármilyen számot, csak bizonyosakat. Azokat,
amiket elfogad, elfogadható számoknak hívom."
„Ez az elnevezés teljesen logikusnak tűnik- mondta
Craig - , de érdekelne, hogy mely számok elfogadhatóak,
és melyek nem. Van erre valami szabály? És arra van-e
szabály, hogy melyik számot fogja kiadni, ha már eldön-
töttem, hogy melyik elfogadható számot adtam be neki?"
„Nem - válaszolta McCulloch -, eldönteni nem

elég, be is kell adnia a számot."
„Jó, jó, hát persze! - mondta Craig. - Úgy értettem
a kérdést, hogy ha már egyszer beadtam egy számot,
akkor teljes mértékben meghatározott-e, hogy milyen szá-
mot ad ki."
„Természetesen! - felelte McCulloch. - Ez a gép
nem a véletlenen alapul! Szigorúan meghatározott szabá-
lyok szerint működik."
,,Hadd magyarázzam meg a szabályokat - folytatta.
- Először is számon most pozitív egész számot értek, a
gép - jelenlegi formájában - nem foglalkozik negatív
számokkal vagy törtekkel. Az N számot a szokásos mó-
don, a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, számjégyekböl képezett
sorozattal írjuk le. A gép azonban csak olyan számokkal
dolgozik, amelyekben a O nem fordul elő, mint például a
23 vagy az 5492, de olyanokkal nem, mint az 502 vagy
a 3250607. Ha adott két szám, N és M, akkor NM most
nem az N-szer M-et jelenti! NM-en azt a számot értem,
amelyet úgy kapunk, hogy először leírjuk N számjegyeit a
megfelelő sorrendben, azután mögé írjuk M számjegyeit.
Ha például N 53, M pedig 728, akkor NM-en az 53728-as
számot értem. Vagy ha az N 4, az M pedig 39, akkor az
NM a 439-et jelenti."
,,Milyen különös művelet!" - kiáltott fel meglepeté-
sében Craig.
,,Tudom - felelte McCulloch-, de ez az a m.üvelet,
amit a gép a legjobban megért. De hadd magyarázzam
el a működési szabályokat. Ha azt mondom, hogy egy
X szám előállítja az Y számot, az azt jelenti, hogy X
elfogadható, és ha beadjuk X-et a gépnek, akkor az Y-t
adja ki. A számokra a következő szabályok érvényesek:
1. szabály: Tetszőleges X szám esetén a 2X szám ( ami
nem a 2-szer X-et jelenti, hanem azt a számot, amelyet
9. Egy különös gép 119
úgy kapunk, hogy a 2 mögé írjuk az X-et!) elfogadható,

és a 2X előállítja az X-et.
Például a 253 előállítja az 53-at, a 27482 előállítja a
7482-t, a 23985 előállítja a 3985-öt és így tovább. Más
szavakkal, ha egy 2X alakú számot adunk be a gépnek,
akkor az törli a 2-est a szám elejéről, és kiadja, ami ma-
radt, vagyis az X-et."
,,Ezt értem, hiszen elég egyszerű - mondta Craig. -
És a további szabályok?"
„Ezenkívül csak egy szabály van még - válaszolta
McCulloch -, de előbb hadd mondjak el valamit. Egy
tetszőleges X szám esetén, az X2X szám kitüntetett sze-
repet játszik, az X2X számot az X szám asszociáltjának
nevezem. Így például a 7 asszociáltja a 727, az 594 asszo-
ciáltja pedig az 5942594.
2. szabály: Tetszőleges X és Y szám esetén, ha X
előállítja Y-t, akkor 3X előállítja Y asszociáltját.
Például az 1. szabály szerint a 27 előállítja a 7-et,
így a 327 előállítja a 7 asszociáltját, ami 727. Vagyis a
327 előállítja a 727-et. Hasonlóan, a 2586 előállítja az
586-ot, ezért a 32586 előállítja az 586 asszociáltját, vagyis
az 5862586-ot."
Ekkor McCulloch beadta a gépnek a 32586-ot, és
nagy nyikorgások és csikorgások után végül kijött az
5862586.
„Ráférne a gépre egy kis olajozás - jegyezte meg
McCulloch. - De most nézzünk meg még egy vagy két
példát, hogy meggyőződjünk róla, hogy teljesen megér-
tette a szabályokat. Tegyük fel, hogy beadom a 3327-et.
Mi fog kijönni? Azt már tudjuk, hogy a 327 előáWtja a
727-et, így a 3327-nek a 727 asszociáltját kell előállítania,
ami 7272727. És mit állít elő a 33327? Nos, mivel a 3327
előállítja a 7272727-et (ahogy azt épp az imént láttuk),
a 33327-nek a 7272727 asszociáltját kell előállítania, ami
7272727272727'2:l. Még egy példa: a 259 előállítja az 59-et,

a 3259 előállítja az 59259-et, a 33259 az 59259259259-et
állítja elő, a 333259 pedig az 59259259259259259259259-
et."
,,Ezt értem - mondta Craig -, de az eddig említet-
tek közül az összes szám, ami ,előállítani' látszik bármit
is, 2-vel vagy 3-mal kezdődött. Mi a helyzet például a
4-gyel kezdődő számokkal?"
„Hát egyelőre csak 2-vel és 3-mal kezdődő számok
lehetnek elfogadhatók, még azok sem mind, de majd
szeretnék egyszer egy nagyobb gépet építeni, ami több
számot is elfogad."
,,Melyek azok a 2-vel vagy 3-mal kezdődő számok,
amelyek nem elfogadhatók?" - kérdezte Craig.
„ Önmagában egy 2-es nem elfogadható, hiszen sem
az 1., sem a 2. szabály hatásköre nem terjed ki rá, de a
több jegyű, 2-vel kezdődő számok mind elfogadhatók. A
csupa 3-asból álló számok közül egyik sem elfogadható. A
32 nem fogadható el, a 332 sem, és semelyik olyan szám,
amelyekben egy 3-asokból álló sorozatot egyetlen kettes
zár le. De tetszőleges X szám esetén a 2X elfogadható,
32X is elfogadható, a 332X is és a 3332X is és így tovább.
Röviden, az elfogadható számok mind 2X, vagy 32X, vagy
332X, vagy 3332X, vagy akárhány 3-ast követően 2X ala-
kúak. A 2X az X-et állítja elő, a 32X az X asszociáltját, a
332X az X asszociáltjának az asszociáltját - amit kényel-
mesebb X kétszeres asszociáltjának nevezni-, a 3332X
az X asszociáltja asszociáltjának az asszociáltját - amit
az X háromszoros asszociáltjának hívok - állítja elő és
így tovább."
„Ezt már tökéletesen értem - mondta Craig. - És
most az érdekelne, hogy amikor azt mondta, tud néhány
érdekes dolgot a gép, mire utalt."
„Arra - felelte McCulloch -, hogy felvet egy sor

érdekes kombinatorikai rejtvényt, mindjárt meg is mutat-
nék néhányat!"
86.
,,Hogy egy egyszerű példával kezdjem - mondta McCul-
loch -, van egy olyan N szám, amely saját magát állítja
elő; vagyis ha beadjuk a gépnek N-et, az ugyanazt az N-et
adja ki. Tud ilyen számot mondani?"
87.
,,Nagyon jó- mondta McCulloch, amikor Craig megmu-
tatta neki megoldását. - És most nézzük a gép egy másik
érdekes tulajdonságát; van egy olyan N szám, amely a
saját asszociáltját állítja elő. Más szavakkal, ha beadjuk
a gépnek N-et, akkor a gép az N2N számot adja ki. Tud
ilyen számot mondani?"
Craig ezt a rejtvényt nehezebbnek találta, de azért
meg tudta oldani. És ön?
88.
,,Nagyszerü! - mondta McCulloch. Azt azért tudni sze-
retném, hogy hogyan kereste meg ezt a számot. Csak pró-
bálgatással, vagy volt valamilyen módszere? És az a szám,
amit talált, az egyetlen olyan, ami a saját asszociáltját
állítja elő, vagy vannak mások is?"
Craig elmagyarázta, hogy hogyan találta meg az elő
ző feladatban szereplő N számot, és válaszolt McCulloch-
nak arra a kérdésére is, hogy van-e más megoldás. Az
Olvasó figyelmébe ajánlom Craig erről szóló gondolatme-
netét, már csak azért is, mert megkönnyíti e fejezet sok
más feladatának megoldását.
89.
„Erről jut eszembe - mondta McCulloch -, hogyan
oldotta meg az első feladatot? Van-e több olyan szám,
amely saját magát állítja elő?"
Craig válaszát megtaláljuk a megoldások közt.
90.
„Most pedig - mondta McCulloch - egy olyan N számot
keressen, amely a 7N-et (azaz a 7-es szám után írva az
N) állítja elő. Megtalálja ezt a számot?"
91.
,,Most nézzünk egy másik kérdést - mondta McCulloch.
- Van-e olyan N szám, amire a 3N az N asszociáltját
állítja elő?"
92.
„És olyan N van-e -kérdezte McCulloch -, amely a 3N
asszociáltját állítja elő?"
93.
„Egy különösen érdekes tulajdonsága a gépnek - mondta
McCulloch -, hogy tetszőleges A számhoz létezik egy
olyan Y, amely AY-t állítja elő. Hogyan bizonyítja ezt , és
ha adott egy A szám, hogyan talál hozzá ilyen Y-t?"
Megjegyzés: Ez az észrevétel, bármilyen egyszerű is,
sokkal jelentősebb, mint amilyennek ekkor McCulloch
gondolta! Többször felbukkan majd a könyv folyamán,
nevezzük McCulloch törvényének.
94.
,,Ha pedig adott egy A szám - folytatta McCulloch -,
biztosan létezik-e hozzá olyan Y, amely AY asszociált-
ját állítja elő? Van-e például olyan ·szám, amely az 56Y
asszociáltját állítja elő, és ha igen, mi az?" ·
95.
,,Egy másik érdekes kérdés - mondta McCulloch -,
hogy van egy olyan N szám, amely a saját kétszeres
asszociáltját állítja elő. Megtalálja?"
96.
,,Ráadásul - mondta McCulloch - tetszőleges A szám-
hoz létezik olyan X szám, amely AX kétszeres asszociált-
ját állítja elő. Látja, hogyan lehet ilyen X-et találni az A
számhoz? Tud olyan X-et mondani például, amely a 78X
kétszeres asszociáltját állítja elő?"
Most néhány további feladat következik azok közül,
amiket McCulloch feladott még Craignek. (Az utolsó ki-
vételével elméleti jelentőségük nincs, de az Olvasó talán
szívesen eljátszadozik velük.)
97.
Keressen olyan N számot, hogy a 3N a 3N-et állítsa elő!
98.
99.
100.
Van-e olyan N szám, amire az NNN2 és a 3N2 ugyanazt
a számot állítja elő?
101.
Van-e olyan N szám, aminek az asszociáltja az NN-et
állítja elő? Van-e több ilyen N is?
102.
Van-e olyan N, amire NN az N asszociáltját állítja elő?
103.
Keressen olyan N-et, hogy N asszociáltja az N kétszeres
asszociáltját állítsa elő!
104.
Keressen olyan N-et, amely az N23-at állítja elő!
105. Egy negatív eredmény

„Tudja - mondta McCulloch -, már jó ideje szeretnék
egy olyan N számot találni, amely az N2 számot állítja
elő, de eddig még minden kísérletem csődöt mondott. Jó
lenne tudni, hogy azért-e, mert nincs ilyen szám, vagy
csak azért, mert nem voltam elég ügyes."
Ez a feladat rögtön felkeltette Craig érdeklődését. ',
Papírt és ceruzát vett elő, és munkához látott. Egy idő
múlva azt mondta: ,,Ne is vesztegesse továb.b ilyen szám
keresésére az időt, ilyen szám egyszerűen nem létezhet!"
Honnan tudta ezt Craig?
MEGOLDÁSOK 125
,
MEGOLDASOK
86.
Egy ilyen szám a 323. Mivel a 23 a 3-at állítja elő ( az
1. szabály szerint), a 2. szabály szerint a 323-nak a 3
asszociáltját kell előállítania, ami 323 - vagyis é°ppen
saját maga!
Vannak-e vajon más ilyen számok is? Craig válasza
erre a kérdésre a 89. feladat megoldásánál található.
87.
Craig a 33233-as számot találta ilyennek. Egy tetszőle
ges 332X alakú szám az X kétszeres asszociáltját állítja
elő, így a 33233 a 33 kétszeres asszociáltját, vagyis a 33
asszociáltjának asszociáltját állítja elő. A 33 asszociáltja
az eredeti 33233-as szám, ezért a 33 kétszeres asszociáltja
ugyanaz, mint a 33233 asszociáltja. A 33233 tehát a 33233
asszociáltját, vagyis saját asszociáltját állítja elö.
Hogyan lehetett megtalálni ezt a számot, és vajon
ez-e az egyetlen megoldás? Craig a következő feladat meg-
oldásában válaszol ezekre a kérdésekre.
88.
Most pedig nézzük, hogyan talált Craig megoldást a 87.
feladatra, és hogyan tisztázta azt a kérdést, hogy van-e
más megoldás. Magyarázatát úgy írom le, ahogy ö el-
mondta:
,,Az volt a feladatom, hogy egy olyan N számot talál-
jak, ami az N2N-et állítja elő: Ez a szám csak 2X, vagy
32X, vagy 332X, vagy 3332X stb. alakú lehet, ahol az X-et
keressük. Lehet-e jó egy 2X alakú szám? Nyilván nem,
hiszen a 2X az X-et állítja elö, ami biztos, hogy rövidebb
(kevesebb számjegyből áll), mint a 2X asszociáltja. Vagyis

2X alakú szám nem jöhet szóba.
Mi a helyzet egy 32X alakú számmal? Az ilyenek is
túl rövid számokat állítanak elő, a 32X az X asszociált-
ját állítja elő, ami nyilvánvalóan rövidebb, mint a 32X
asszociált ja.
És mi a helyzet a 332X alakú számokkal? Az ilye-
nek az X kétszeres asszociáltját, vagyis a X2X2X2X-et
állítják 'elő, míg a feladat a 332X asszociáltjának, vagyis
332X2332X-nek az előállítását követeli meg. Lehet-e az
X2X2X2X ugyanaz a szám, mint a 332X2332X? Hason-
lítsuk össze a hosszukat! Ha az X egy h jegyü szám,
akkor az X2X2X2X számnak 4h + 3 számjegye van ( mi-
vel négyszer szerepel benne az X, és hái:omszor a 2), a
332X332X-nek pedig 2h +7 számjegye van. Lehetséges-e,
hogy 4h + 3 = 2h + 7? Igen, ha h = 2, de másmilyen h
esetén nem. Vagyis a hosszúságok alapján egy 332X alakú
szám lehet megoldás, de csak akkor, ha X kétjegyü.
Van-e más lehetőség? Mi a helyzet a 3332X alakú szá-
mokkal? Az ilyenek az X háromszoros asszociáltját, vagy-
is az X2X2X2X2X2X2X2X-et állítják elő, míg a feladat a
3332X asszociáltjának, vagyis a 3332X23332X-nek az elő
állítását követeli meg. Lehet-e ez a két szám azonos?
Ha megint h-val jelöljük X hosszát, akkor az
X2X2X2X2X2X2X2X számnak 8h + 7 számjegye van, a
3332X23332X-nek pedig 2h+9 számjegye van. A 8h+ 7 =
2h + 9 egyenlet egyetlen megoldása a h = 1/3, vagyis
nincs olyan h egész szám, amire 8h + 7 = 2h + 9 tehát
3332X alakú szám nem lehet jó.
Mi a helyzet a 33332X alakú számokkal? Az ilyenek
az X négyszeres asszociáltját állítják elö, aminek a hossza
16h + 15, míg a 33332X asszociáltjának a hossza 2h + 11.
Tetszőleges h pozitív egész esetén a 16h + 15 biztosan
nagyobb, mint a 2h + 11, vagyis amit egy 33332X alakú
szám előállít, az nekünk túl hosszú.
MEGOLDÁSOK 127
Ha most négy hármas helyett egy öt hármassal kez-

dödö számot veszünk, akkor az elöállítani kívánt szám és
az általa ténylegesen elöállítható szám hosszának különb-
sége még nagyobb lesz, ha pedig hat vagy még több hár-
massal kezdödö számból indulunk ki, akkor ez a különb-
ség még tovább nö. Vagyis visszajutottunk a 332X-hez,
mint a feladat egyetlen lehetséges megoldásához, ahol az
X-nek kétjegyű számnak kell lennie. Tehát a keresett N
szám 332ab alakú, ahol az a és b számjegyeket kell meg-
határoznunk. A 332ab száma.zab kétszeres asszociáltját,
vagyis ab2ab2ab2ab-t állítja elö. A feladat azt kívánja,
hogy a 332ab a 332ab asszociáltját, vagyis a 332ab2332ab-
t állítsa elö. Lehet ez a két szám azonos? Hasonlítsuk
össze őket jegyről jegyre!
ab2ab2ab2ab·
332ab2332ab
Az elsö jegyek összehasonlításából látszik, hogy a
csak 3 lehet. A második jegyek összehasonlításából adó-
dik, hogy b is 3. Így csak a.z N =33233 lehet a megoldás,
és ez tényleg megoldás."
89.
,,Őszintén szólva - mondta Craig -, az első (86.) fela-
datot intuícióval oldottam meg, a 323-at nem valamiféle
szisztematikus eljárással kaptam meg. Azon pedig még
nem is gondolkoztam, hogy van-e más szám is, amely
önmagát állítja elő.
Bár nem hiszem, hogy ezt túl nehéz lenne tisztázni.
Nézzük csak, lehet-e jó egy 332X alakú szám? Az ilye-
nek a.z X kétszeres asszociáltját, vagyis az X2X2X2X-et
állítják elö, aminek a hossza 4h + 3, ahol h az X hossza.
A feladat viszont a 332X előállítását kívánja, aminek a
hossza h + 3. A 4h + 3 nyilvánvalóan nagyobb, mint a
h + 3, ha h pozitív szám; vagyis a 332X egy túl hosszú
számot állít elő. Vajon mi a helyzet a 3332X-szel, ill. a
négy vagy még több hármassal kezdődő számokkal? A

hosszak közti különbségek még nagyobbak lesznek, tehát
az egyetlen lehetőség egy 32X alakú szám (egy 2X alakú
szám nyilván nem lehet jó, nem tudja előállítani a 2X-et,
hiszen az X-et állítja elő). A 32X pedig az X2X-et állítja
elő, a feladat viszont azt kívánja, hogy saját magát, vagy-
is a 32X-et állítsa elő. Vagyis a 32X-nek meg kell egyeznie
az X2X-szel. Legyen h az X hossza, ekkor a 32X hossza
h+2, az X2X hossza pedig 2h+l. Így 2h+l = h+2, ami
azt jelenti, hogy h csak 1 lehet. Vagyis X egyjegyű. Vajon
mi lehet az a számjegy, ha a2a = 32a? Nyilvánvaló, hogy
az a 3. Tehát a 323 az egyetlen megoldás."
90.
Legyen N a 3273. Ez a 73 asszociáltját, vagyis a 73273-at
állítja elő, ami éppen 7N. Vagyis a 3273 egy megoldás.
(Az előző két feladatban látott hossz-összehasonlftásos
módszerrel belátható, hogy az egyetlen megoldás.)
91.
Mivel a 323 saját magát állítja elő, a 3323-nak a 323
assZ9ciáltját kell előállítania. Vagyis ha N =323, akkor 3N
az N asszociáltját állítja elő. (Ez az egyetlen megoldás.)
92.
A megoldás a 332333. Ellenőrizzük: legyen N a 332333.
Ez a szám a 333 kétszeres asszociáltját állítja elő, ami
nem más, mint a 3332333 asszociáltja, más szavakkal a
3N asszociáltja.
93.
Ez a feladat nyilvánvalóan a 90. feladat általánosítása:
láttuk, hogy ha N=3273, akkor N a 7N-et állítja elő. A
7-nek nincsen semmi olyan speciális tulajdonsága, amitől
ez más számra ne működne; tetszőleges A szám esetén,
ha Y-t 32A3-nak választjuk, akkor Y előállítja az AY-t
(mivel a 32A3 az A3 asszociáltját, vagyis az A32A3-at
MEGOLDÁSOK 129
állítja elö, ami éppen AY). Vagyis, ha például egy olyan

Y-t szeretnénk, ami a 837Y-t állítja elö, akkor válasszuk
Y-t 328373-nak.
Ennek a ténynek, amint azt sorozatosan látni fogjuk,
fontos elméleti szerepe lesz a késöbbiekben!
94.
A válasz „Igen", válasszuk Y-t 332A33-nak. Ez a szám
az A33 kétszeres asszociáltját állítja elö, ami nem más,
mint az A332A33 asszociáltja. De az A332A33 éppen AY,
így Y az AY asszociáltját állítja elö.
Ami a McCulloch által említett konkrét példát illeti
- keressünk olyan Y számot, ami az 56Y asszociáltját
állítja elö -, a megoldás az Y=3325633.
95.
A megoldás a 3332333. Ez a szám a 333 háromszoros
asszociáltját állítja elö, vagyis a 333 asszociáltjának a két-
szeres asszociáltját. A 333 asszociáltja viszont a 3332333,
így a 3332333 a 3332333 kétszeres asszociáltját állítja elö.
Vegyük észre a következő általános szabályt: a 323
saját magát állítja elö; a 33233 saját asszociáltját, a
3332333 saját kétszeres asszociáltját. Hasonlóan, a
333323333 a saját háromszoros asszociáltját, a
33333233333 a saját négyszeres asszociáltját állítja elő és
így tovább ( amint azt az Olvasó maga is ellenörizheti ).
96.
A megoldás az X=3332A333. Ez a szám az A333 há-
romszoros asszociáltját állítja elő, ami nem más, mint az
A333 asszociáltjának a kétszeres asszociáltja. Az A333
asszociáltja viszont A3332A333, ami éppen AX. Vagyis
X az AX kétszeres asszociáltját állítja elő.
Konkrét példánkban A=78, így a megoldás
333278333.
97.
A válasz nyilvánvalóan a 23. (Már láttuk, hogy a 323 a
323-at állítja elő, így ha N=23, akkor a 3N a 3N-et állítja
elő.)
98.
A válasz: 22.
99.
A válasz: 232.
100.
Természetesen, az N =2.
101.
Bármelyik csupa kettesből álló szám ilyen.
102.
Igen, a 32 ·ilyen.
103.
Ilyen az N=33.
104.
Ilyen az N=32323.
105.
Mint arról az Olvasó maga is könnyen meggyőződhet,
azok az N számok, amelyek két vagy több hármassal
kezdődnek, N2-nél hosszabb számot állítanak elő (ha pl.
az N egy 332X alakú szám, és az X hossza h, akkor N az X
kétszeres asszociáltját állítja elő, amelynek hossza 4h + 3,
míg N2 hosssza h+4). Az is belátható, hogy N nem lehet
2X alakú, így ha egy N szám az N2 számot állítja elő,
akkor 32X alakúnak kell lennie. A 32X viszont az X2X-et
állítja elő, míg a feladat a 32X2 előállítását kívánja meg.
Ha X2X ugyanaz a szám, mint a 32X2, akkor"h-val jelölve
X hosszát, a 2h+ 1 = h+3 összefüggésnek teljesülnie kell,
ami azt jelenti, hogy h = 2. Vagyis csak olyan szám jöhet
MEGOLDÁSOK 131
szóba (ha egyáltalán van ilyen), ami 32ab alakú, ahol az a

és b számjegyeket keressük. A 32ab az ab2ab-t állítja elő,
a feladat pedig a 32ab2 előállítását kívánja meg. Lehet-e
az ab2ab ugyanaz a szám, mint a 32ab2? Hasonlítsuk őket
össze jegyről jegyre!
ab2ab
32ab2
Az első jegyek összehasonlításából a = 3-at kapjuk, a
harmadik jegyek összehasonlításából pedig a = 2 adódik,
vagyis a feladat megoldhatatlan, tehát nincs olyan N, ami
N2-t állítja elő!
10. Craig törvénye
Néhány héttel később Craig ismét meglátogatta McCul-

lochot.
,,Hallottam, hogy továbbfejlesztette a gépét - mond-
ta Craig - , és néhány közös barátunk szerint az új gép
tud néhány nagyon érdekes dolgot. Igaz ez?
„Ó, igen! - válaszolta McCulloch egy árnyalatnyi
büszkeséggel a hangjában. - Az• új gép megtartotta a
régi gép működésének 1. és 2. szabályát, de további két
új szabályt is tud. De épp most forrt fel a víz, teázzunk
egyet, mielőtt megmutatnám az új szabályokat."
A nagyszerű tea után, amit csodálatos, még forró
vajassütemények egészítettek ki, McCulloch belevágott:
,,Egy szám fordítottján a számjegyek fordított sor-
rendjével felírt számot értem, például az 5934 fordítottja
a 4395. Az új szabályok a következők:
3. szabály: Tetszőleges X és Y számok esetén, ha X
előállítja Y-t, akkor 4X az Y fordítottját állítja elő."
,,Hadd szemléltessem egy példán - mondta McCul-
loch -, mondjon egy akármilyen Y számot!"
,,Rendben van - válaszolta Craig -, mondjuk le-
gyen a 7695."
„N agyszerü - mondta McCulloch. - Vegyünk egy
olyan X-et, ami előállítja a 7695-öt - a 27695 ilye4 -, és
adjuk be a gépnek a 427695-öt. Figyeljük, mi történik."
Ekkor McCulloch beadta a 427695-öt a gépnek, és
valóban az 5967 jött ki a gépből, ami a 7695 fordítottja.
„Mielőtt elárulnám a következő szabályt - mondta
McCulloch-, hadd mutassak néhány dolgot, ami ezzel a
szabállyal jön ki, felhasználva persze az l. és a 2. szabályt
is."
106.
„Bizonyára emlékszik rá - mondta McCulloch - , hogy
a 323 saját magát állítja elő, és hogy a régi gépen -
amibe a 3. szabály még nem volt beépítve, csak az 1. és
a 2. szabály - a 323 volt az egyetlen olyan szám, amely
saját magát állította elő. Ezzel a géppel már teljesen más
a helyzet. Tud másik olyan számot mondani, amely saját
magát állítja elő? És hány ilyen szám van?"
Craignek nem tartott sokáig a feladat megoldása. És
önnek? ( A válasz Craig megfogalmazásában megtalálható
a megoldásoknál.)
107.
„Ez igen! - mondta McCulloch, miután Craig befejezte
magyarázatát. - Hadd mondjak most egy másik fela-
datot. Szimmetrikusnak nevezek egy számot, ha elölről
hátra olvasva ugyanazt kapom, mint hátulról előre, vagyis
ha megegyezik a saját fordítottjával. Az olyan számok,
mint pl. az 58385 vagy a 744 7, szimmetrikusak. Azokat
a számokat, amelyek nem szimmetrikusak - mint pél-
dául a 46733 vagy a 3251 -, aszimmetrikusnak fogom
nevezni. Nyilvánvaló, hogy van olyan szám, amely a saját
fordítottját állítja elő - mégpedig a 323 --, hiszen a 323
egyrészt saját magát állítja elő, másrészt szimmetrikus.
Az első gépen, ami még nem tudta a 3. szabályt, nem
volt olyan aszimmetrikus szám, amely a saját fordítottját
é.Ulította volna elő. A 3. szabály felhasználásával viszont
már van - méghozzá több is. Talál ilyet?
108.
„Vannak továbbá olyan számok - folytatta McCulloch
-, amelyek a fordítottjuk asszociáltját állítják elő. Talál
ilyet?
„Most pedig - mondta McCulloch - következhet a
másik új szabály:
4. szabály: Ha X előállítja Y-t, akkor 5X az YY-t

állítja elő.
Az YY számot az Y ismétlésének fogom nevezni."
Ezután McCulloch a következő feladatokat adta
Craignek:
109.
Keressen olyan számot, amely a saját ismétlését állítja
elő!
110.
Keressen olyan számot, amely a saját ismétlésének a for-
dítottját állítja elő!
111.
,,Különös - mondta McCulloch, miután Craig megoldot-
ta a 110. feladatot-, az én megoldásom más, viszont az
is hétjegyű."
Tényleg két olyan hétjegyű szám van, amely a saját
ismétlésének a fordítottját állítja elő. Meg tudja találni a
másikat is?
112.
„Tetszőleges X szám esetén - mondta McCulloch - az
52X nyilvánvalóan az X ismétlését állítja elő. Tud olyan X
számot mondani, amire az 5X állítja elő az X ismétlését?"
Craig gondolkodott egy kicsit, majd hirtelen nevetés-
ben tört ki, annyira kézenfekvő volt a megoldás!
113.
„Olyan szám is van --folytatta McCulloch -, amt!ly a
saját asszociáltjának az ismétlését állítja elő. Megtalál-
ja?"
114.
„És olyan is - folytatta tovább McCulloch -, amely a
saját ismétlésének az asszociáltját állítja elő. Megtalál-
ja?"
Műveleti számok
„Képzelje - szólalt meg váratlanul Craig -, épp most
jöttem rá, hogy ezek közül a feladatok közül majdnem
·mindegyik megoldható egy általános elv segítségével! Van
a gépének egy roppant kellemes tulajdonsága, amit ha
egyszer felfedez az ember, akkor ennek alapján egy egész
sereg más feladat is megoldható, nem csak azok, amiket
feladott nekem!
Például - folytatta Craig - kell lennie egy olyan
számnak, amely előállítja saját asszociáltja fordítottjának
az ismétlését, meg egy olyan számnak, amely előállítja
saját fordítottja ismétlésének az asszociáltját, meg egy
olyannak, amely ... "
,,Milyen érdekes! -vágott közbe McCulloch. - Ma-
gam is próbáltam ilyen számokat keresni, de nem talál-
tam. Melyek ezek?"
,,Pillanatokon belül meg fogja őket találni, ha elmon-
dom a felfedezésemet!"
„De mi ez a felfedezés?" - próbált a lényegre térni
McCulloch.
„Szóval - folytatta Craig, aki igencsak élvezte
McCulloch ugratását -, még olyan X számot is mondha-
tok önnek, amely előállítja X kétszeres asszociáltja fordí-
tottjának az ismétlését, vagy egy olyan Y számot, amely
előállítja az YYYY kétszeres asszociáltjának a fordított-
ját, vagy egy olyan Z számot, amely ... "
„Elég ebből! - kiáltotta McCulloch. - Miért nem
mondja el először a törvényét, és hagyja azutánra az
alkalmazásokat?"
,,A kérdés jogos!" - válaszolta Craig.
Ezen a ponton a felügyelő az asztalon heverő jegyzet-
tömbért nyúlt, ceruzát vett elő, majd maga mellé ültette
McCullochot, hogy barátja jól láthassa, amit ír.
„Elöször is - mondta Craig - , bizonyára jól ismeri a

számokkal végezhető művelet fogalmát; például azt a mű
veletet, hogy hozzáadunk egyet egy számhoz, vagy meg-
szorzunk hárommal egy számot, vagy négyzetre emelünk
egy számot, vagy anú a gépe szempontjából érdekesebb,
vesszük egy szám fordítottját, vagy egy szám ismétlését,
vagy egy szám asszociáltját; vagy például egy összetet-
tebb művelet, ha egy szám asszociáltja ismétlésének a
fordítottját vesszük. A továbbiakban F betűvel fogok
jelölni egy tetszőleges műveletet, és bármelyik X szám
esetén F(X)-en - anút úgy mondok, hogy az X-nek az
F-je - azt az eredményt értem, anút úgy kapok, hogy az
F műveletet végrehajtom az X számon. Ez, mint nyilván
tudja, szokásos jelölés a matematikában. Így például, ha
F a megfordítás művelete, akkor F(X) az X fordítottja,
ha F az ismétlés művelete, akkor F(X) az X ismétlése és
így tovább.
Vannak bizonyos számok- tulajdonképpen az összes
olyan szám, amely 3-as, 4-es, illetve 5-ös számjegyekből
tevődik össze-, amelyeket műveleti számoknak fogok ne-
vezni, hiszen olyan műveleteket határoznak meg, amiket
a gép hajt végre: legyen M egy olyan szám, ami 3-as, 4-es,
ill. 5-ös számjegyekből áll, F pedig legyen egy művelet.
Ha azt mondom, hogy M meghatározza az F műveletet,
akkor ezen azt értem, hogy tetszőleges X és Y számok
esetén, ahol X elöállíthatja Y-t, az MX szám előállítja
F(X)-et. Ha például X előállítja Y-t, akkor 4X - a har-
madik szabály szerint - elöállítja Y fordítottját, így azt
mondom, hogy a 4-es szám meghatározza vagy képviseli a
megfordítás műveletét. Hasonlóan, a 4. szabály alapján,
az 5-ös szám az ismétlés műveletét határozza meg, a 3-as
pedig az asszociálás műveletét, vagyis azt a műveletet,
miszerint vesszük egy szám asszociáltját. Most tegyük fel,
hogy F az a művelet, anút ha alkalmazunk valamilyen X
számra, akkor X ismétlésének az asszociáltját eredménye-
zi. Más szavakkal F(X) az X ismétlésének az asszociáltja.

Van-e olyan M szám, amely képviseli ezt a műveletet, és
ha igen, melyik ez a szám?"
„Persze, a 35 - válaszolta McCulloch - , mert ha
X előállítja Y-t, akkor 5X az Y ismétlését állítja elő; így
a 35X előállítja Y ismétlésének az asszociáltját. Vagyis
a 35 képviseli azt a műveletet, hogy vesszük egy szám
ismétlésének az asszociáltját."
,,Pompás! - mondta Craig. - Az előbb definiáltam,
mit jelent az, hogy egy M műveleti szám képvisel egy mű
veletet. A továbbiakban az ilyen műveletet M-műveletnek
fogom nevezni. Így például a 4-müvelet a megfordítás mű
velete, az 5-művelet az ismétlés művelete, a 35-művelet
pedig az ismétlés assszociáltja képzésének művelete és így
tovább ...
Felmerül egy kérdés - folytatta. - Lehetséges-e,
hogy két különböző szám ugyanazt a műveletet képviseli?
Vagyis vannak-e olyan M és N műveleti számok, hogy M
és N különböző, de az M-müvelet mégis ugyanaz, mint az
N-müvelet?"
McCulloch gondolkodott egy kicsit. ,,Hát persze! -
mondta végül. - A 45 és 54 különböző számok, de
ugyanazt a műveletet határozzák meg, hiszen egy szám
ismétlésének a fordítottja megegyezik a fordítottjának az
ismétlésével."
„Jó - válaszolta Craig -, bár én egy másik példára
gondoltam. Először is: melyik műveletet képviseli a 44?"
„Hát - mondta McCulloch -, ha a 44-müveletet
alkalmazzuk X-re, akkor az X fordítottjának a fordítottját
kapjuk, ami maga az X. Nem tudom, hogyan nevezzem
azt a műveletet, amit ha egy X számra alkalmazunk,
egyszerűen magát az X-et kapjuk."
,,A matematikában ezt általában identikus művelet
nek hívják - jegyezte meg Craig -, így a 44 az iden-
tikus műveletet határozza meg. De ezt teszi a 4444 is,
sőt bármelyik szám, amely páros számú 4-esekböl áll.

Emiatt végtelen sok olyan különböző szám van, amely
az identikus műveletet képviseli. Még általánosabban, ha
adott egy tetszőleges M műveleti szám, akkor az a szám,
amelyet úgy kapunk, hogy az M elé vagy mögé írunk páros
számú 4-est ( vagy elé is és mögé is), ugyanazt a műveletet
fogja képviselni, mint maga az M."
,,Ezt értem" - mondta McCulloch.
„Most pedig - mondta Craig -, ha adott egy M
műveleti szám és egy tetszőleges X szám, akkor szeretnék
· egy kényelmes jelölést bevezetni arra az értékre, amit
úgy kapunk, hogy az M műveletet alkalmazzuk az X
számra. Ezt M(X)-szel fogom jelölni. Például ·3(X) az X
asszociáltja, 4(X) az X fordítottja, 5(X) az X ismétlése,
435(X)pedig az X ismétlése asszociáltjának a fordítottja.
Világos ez a jelölés?"
,,Hogyne" - felelte McCulloch.
„Remélem, nem fogja összekeverni az M(X) jelölést
az MX-szel. Az előbbi azt az értéket jelenti, amit akkor
kapunk, amikor műveletet alkalmazunk X-re, az utóbbi
pedig azt a számot jelöli, amit úgy kapunk, hogy az M
szám mögé írjuk az X számot, és ez két nagyon is külön-
böző dolog! Például a 3( 5) nem 35, hanem 525."
„Ezt értem - szólt közbe McCulloch -, de nem
történhet-e meg - bármilyen véletlen egybeesés folytán
- , hogy az M(X) ugyanaz, mint az MX?"
,,Jó kérdés! - válaszolta Craig. - Ezen gondolkod-
nom kell egy kicsit."
„Előbb igyunk még egy csésze teát!" - javasolta
McCulloch.
,,Pompás ötlet!" - felelte Craig.
Amíg a két barát a teával van elfoglalva, szeretnék
feladni néhány, a műveleti számokkal kapcsolatos rejt-
vényt, amelyek alkalmasak az M(X) jelölés begyakorlásá-
ra, ami igen fontos szerepet játszik a későbbiekben.
115.
McCulloch utolsó kérdésére igen a válasz, van olyan M
műveleti szám és X szám, amelyekre M(X)=MX. Megta-
lálja őket?
116.
Van-e olyan M műveleti szám, amelyre M(M)=M?
117.
Keressünk olyan műveleti számot és X számot, amelyekre
M(X)=XXX!
118.
Keressünk olyan műveleti számot és X számot, amelyekre
M(X)=M+2!
119.
Keressünk olyan M-et és X-et, amelyekre M(X) az MX
ismétlése!
120.
Keressünk olyan M és N műveleti számokat, amelyekre
M(N) megegyezik N(M) ismétlésével!
121.
Keressünk olyan M és N különböző műveleti számokat,
amelyekre M(N)=N(M)!
122.
Keressen olyan M és N műveleti számokat, amelyekre
M{N)=N(M)+39!
123.
És van-e olyan M, N műveleti szám, amelyekre M(N)=
=N(M)+492?
124.
Keressünk olyan különböző M és N műveleti számokat,
amelyekre M(N)=MM és N(M)=NN!
Craig törvénye
„Még mindig nem mondta el, hogy mi az az elv, amit
állítólag felfedezett - mondta McCulloch, miután a te-
ával végeztek. - Jól gondolom, hogy ezt készítette elő,
amikor műveleti számokról és műveletekről beszélt?"
,,Igen, persze - válaszolta Craig - , és azt hiszem,
ezek után könnyen megérti majd, hogy miről van szó.
Emlékszik néhány korábbi feladatára? Például, hogy ke-
ressek olyan X számot, amely saját ismétlését állítja elő.
Más szavakkal, olyan X számot keresünk, amely S(X)-et
állítja elő. Vagy amikor olyan X számot keresünk, amely
a saját asszociáltját állítja elő, akkor olyan X-et szeret-
nénk, amely a 3(X)-et állítja elő. Ha pedig az X olyan,
hogy a saját fordítottját állítja elő, akkor a 4(X)-et ál-
lítja elő. De mindezek csak speciális esetei egy általános
elvnek, nevezetesen, hogy bármelyik M müveleti számhoz
léteznie kell olyan X-nek, amely M(X)-et állítja elő! Más
szavakkal, ha adott egy tetszőleges F müvelet, amit az
Őn gépe végre tud hajtani - vagyis egy olyan F müvelet,
amit valamilyen M műveleti szám meghatároz-, akkor
léteznie kell olyan X-nek, ami F(X)-et állítja elő.
„Sőt, mi több - folytatta Craig -, ha adQtt egy
M műveleti szám, akkor roppant egyszerű eljárással meg
tudjuk találni az X-et, ami M(X)-et állítja elő. Ha már
ismeri ezt az eljárást, akkor könnyen megkeresheti pél-
dául azt az X-et, amely az 543(X)-et állítja elő, és ezzel
megoldódik az a feladat, amelyben olyan X-et keresünk,
amely X asszociáltja fordítottjának az ismétlését állítja
elő. Azt az X-et is megtalálhatjuk, amely a 354(X)-et
állítja elő, és ez annak a feladatnak a megoldását jelenti,

amelyben olyan számot keresünk, amely a saját fordított-
ja ismétlésének az asszociáltját állítja elő. Vagy, amint
már mondtam, meg tudom találni azt az X számot, amely
X kétszeres asszociáltja fordítottjának az ismétlését állít-
ja elő; más szavakkal, azt az X-et, amely az 5433(X)-et
állítja elő. E nélkül az eljárás nélkül, amire gondolok, az
ilyen típusú feladatok rendkívül nehezek is lehetnek, de az
eljárás ismeretében mindegyiket gyerekjáték megoldani!"
„Csupa fül vagyok - mondta McCulloch. - És mi
ez a figyelemreméltó eljárás?"
„Mindjárt elmondom - felelte Craig -, de először
teljes mértékben tisztáznunk kell egy alapvető tényt, ne-
vezetesen, hogy tetszőleges M műveleti szám és tetszőle
ges Y és Z számok esetén, ha Y előállítja Z-t, akkor MY az
M(Z)-t állítja elő. Ha Y előállítja Z-t, akkor 3Y a 3(Z)-t,
vagyis Z asszociáltját állítja elő, 4Y a 4{Z)-t, vagyis a
Z fordítottját állítja elő, és 5Y az 5(Z)-t, 34Y a 34{Z)-t
állítja elő. Ugyanígy, tetszőleges M műveleti szám esetén,
ha Y ~lőállitja Z-t, akkor MY az M(Z)-t állítja elő. Mivel
a 2Z egy jó konkrét példa olyan Y-ra, amely Z-t állítja
elő, az M2Z mindig előállítja az M(Z)-t . Például a 32Z a
3(Z)-t, vagyis Z asszociáltját állítja elő, a 42Z a 4(Z)-t, és
bármilyen M műveleti szám esetén az M2Z az M{Z)-t ál-
lítja elő. Tulajdonképpen akár úgy is definiálhattuk volna
az M(Z)-t, hogy ez az a szám, amelyet az M2Z előállít."
,,Ezt mind értem" ·- mondta McCulloch.
„Akkor jó - válaszolt Craig - , de könnyű erről
megfeledkezni, ezért hadd ismételjem meg, és fel is írnám
pontosan, hogy jól emlékezzünk rá!
1. tény: Tetszőleges M műveleti szám és tetszőleges
Y és Z számok esetén, ha Y előállítja Z-t, akkor MY az
M(Z)-t állítja elő. Konkrétan, az M2Z az M(Y)-t állítja
elő.
Ebből a tényből - folytatta Craig - és abból, amit

ön fedezett fel, még az első gépnél, de amit ez a gépe is
tud, egyszerűen következik, hogy ha adott egy M műveleti
szám, akkorlennie kell olyan X számnak, amely M(X)-et
állítja elö, vagyis X előállítja azt a számot, amelyet az
M művelet az X-en végrehajtva eredményez. És ha adott
az M, egy egyszerű, általános eijárás segítségével meg is
találhatunk egy ilyen X-et."
125.
Craig egy alapvető fontosságú elvet fedezett fel, amit
ezért Craig törvényének fogunk nevezni, nevezetesen,
hogy egy tetszőleges M műveleti számhoz léteznie kell
olyan számnak, amely M(X) -et állítja .elö. Ön hogyan
bizonyítja Craig törvényét, és ha adott egy M, hogyan
talál hozzá ilyen X-et? Például melyik X állítja elö az
543(X)-et? Más szavakkal, melyik X állítja elő az X asszo-
ciáltja fordítottjának az ismétlését? És melyik X állítja
elö az X fordítottja ismétlésének az asszociáltját, vagyis
a 354(X)-et?
,,Van még néhány feladatom, amit szeretném, ha meg-
nézne - mondta McCulloch -, de már egészen későre
jár. Miért nem marad itt éjszakára? Akkor holnap meg-
mutatnám a feladatokat."
Mivel Craig éppen szabadságon volt, boldogan fogad-
ta el McCulloch meghívását.
Néhány variáció Craig törvényére

Másnap reggel egy kiadós reggeli után McCulloch ( aki
nagyszerű házigazdának bizonyult!) a következő felada-
tokat adta Craignek:
126.
Keressen egy olyan X számot, amely a 7X7X-et állítja elő!
127.
Keressen egy olyan X számot, amely a 9X fordítottját
állítja elö!
128.
Keressen egy olyan X számot, amely a 89X asszociáltját
állítja elő!
,,Nagyon ravasz! - kiáltott fel Craig, miután meg-
oldotta ezeket a feladatokat. - Ezek közül a feladatok
közül egyiket sem lehet azzal a módszerrel megoldani,
amit tegnap mondtam el önnek."
,,Úgyvan!" - nevetett McCulloch.
„Mégis - mondta Craig - mindhárom megoldható
egy általános elv segítségével: elöször is, a 7, a 9 és a 89
elég önkényes számok. Márpedig ha adott egy tetszó1eges
A szám, akkor létezik olyan X, ami az AX ismétlését
állítja elő, és olyan X is van, ami az AX fordítottját
állítja elő, de olyan X is, ami az AX asszociáltját. Olyan
X is van, ami az AX fordítottjának az ismétlését, vagy az
AX asszociáltjának a fordítottját állítja elő - akármilyen
M műveleti szám és akármilyen A szám esetén lennie
kell olyan X-nek, ami az M(AX)-et állítja elő, vagyis azt
a számot, amelyet úgy kapunk, hogy az M műveletet
végrehajtjuk az AX számon."
129.
Craignek persze igaza volt, ha adott egy tetszőleges M
műveleti szám és egy tetszőleges A szám, akkor léteznie
kell egy olyan X-nek, ami az M(AX)-et állítja elö. Ne-
vezzük ezt az elvet Cmig második törvényének. Hogyan
bizonyítja ön ezt a törvényt, és ha adott egy M műveleti
szám és egy A szám, hogyan talál olyan X-et, amely az
M(AX)-et állítja elő?
130.
„Épp most gondoltam ki egy másik kérdést - mondta
-
McCulloch. - Tetszőleges X szám esetén jelöljük X - -
szel az X fordítottját. Talál-e olyan X-et, ami az X 67-et
állítja elő? (Azaz van-e olyan X, ami azt a számot állítja
elő, amit úgy kapunk, hogy az X fordítottja mögé írjuk a
67-et?) Igaz-e ál~lában, hogy tetszőleges A számhoz van
olyan X, amely X A-t állítja elő?"
131.
-
,,Egy újabb kérdés jutott az eszembe - mondta McCul-
loch. - Van-e olyan X szám, amely az X 67 ismétlését
állítja elő? Igaz-e általában, hogy tetszőleges A-hoz van
olyan X, amely az X A ismétlését állítja elő? Vagy még
általánosabban, igaz-e, hogy tetszőleges A szám és tetsző
-
leges M műveleti szám esetén léteznie kell olyan X-nek,
amely az M X A-t állítja elő?"
Diszkusszió: Nemcsak McCulloch második gépére ér-
vényes Craig törvénye, hanem az elsőre is, sőt valójában
minden elképzelhető gépre, amely tudja az 1. és a 2. sza-
bályt. Ezek szerint akárhogy is fejlesztjük tovább új sza-
bályok bevezetésével McCulloch első gépét, az így kapott
gépezet mindig engedelmeskedni fog Craig törvényének
(sőt Craig mindkét törvényének).
Craig első törvénye összefügg a kiszámítható függvé-

nyek elméletének egy híres eredményével, amit rekurzió-
tételként (vagy néha fixpont-tételként) emlegetnek. Azok
közül, amiket valaha is láttam, talán McCulloch 1. és 2.
szabálya biztosítja ennek a tételnek a leggazdaságosabb
feltételrendszerét. Van ezeknek a szabályoknak még egy
meglepő tulajdonsága ( ami a kiszámítható függvények el-
méletének a kétszeres rekurzió tételeként ismert másik hí-
res eredményével függ össze), amit a következő fejezetben
fejtünk ki. Mindez összefügg az önreprodukáló automaták

és a klónozás elméletével.
,
MEGOLDASOK
106.
„Ennél a gépnél végtelen sok különböző szám van, amely
önmagát állítja elő" - mondta Craig.
„Úgy van! - helyeselt McCuiloch. - És ezt hogyan
bizonyítja?"
„Nos- válaszolta Craig-, nevezzünk egy S számot
A típusúnak, ha rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy
tetszőleges X és Y számok esetén, ha X előállítja Y-t,
akkor SX az Y asszociáltját állítja elő. Az új szabály
beépítése előtt a 3 volt az egyetlen A típusú szám, Ezen
a gépen viszont végtelen sok A típusú szám van, és tet-
szőleges A típusú S szám esetén az S2S szám saját magát
állítja elő, hiszen S2S az S asszociáltját állítja elő, ami
éppen S2S."
„Honnan tudta, hogy végtelen sok A típusú szám
van?" - kérdezte McCulloch.
„Először is-felelte Craig-, azt ugye elismeri, hogy
tetszőleges X és Y számok esetén, ha X előállítja Y-t,
akkor a 44X is Y-t állítja elő?"
,,Elmés észrevétel! - válaszolta McCulloch. - Ter-
mészetesen igaza van: ha X előállítja Y-t, akkor a 4X az
Y fordítottját állítja elő, így a 44X az Y fordítottjának a
fordítottját, ami maga az Y."
„Pontosan - mondta Craig. - Tehát, ha X előállítja
Y-t, akkor 44X szintén az Y-t állítja elő, ezért a 344X az
Y asszociáltját állítja elő. Emiatt a 344 is egy A típusú
szám. És mivel a 344 egy A típusú szám, a 3442344 saját
magát állítja elő."
MEGOLDÁSOK 147
„N agyszerü! - mondta McCulloch. - Így most már

két olyan számunk is van - a 323 és a 3442344 -, amely
önmagát állítja elő. Hogyan lesz ebből végtelen sok ilyen
szám?"
„Egyszerűen - válaszolta Craig. - Ugyanis, ha S
egy A típusú szám, akkor S44 is az, hiszen tetszőleges X
és Y számok esetén, ha X előállítja Y-t, akkor 44X is az
Y-t állítja elő, és mivel az S e~y A típusú szám, az S44X
az Y asszociáltját állítja elő. lgy, mivel a 3 egy A típusú
szám, ezért a 344 is az, emiatt viszont a 34444 is az, és
általában minden olyan szám A típusú, amiben egy 3-ast
páros számú 4-es követ . Tehát saját magát állítja elő a
323 is, a 3442344 is, a 34444234444 is és így tovább. Így
aztán végtelen sok megoldásunk van.
„Megjegyezném - tette hozzá Craig - , hogy nem
csak ezek megoldások, a 443 és a 44443 is A típusú szá-
mok, sőt mindazok a számok A típusúak, amelyekben
páros számú 4-es után egy 3-as, majd ismét páros számú
4-es következik, így például a 4434444 is egy A típusú
szám. És bármelyik ilyen S számra az S2S saját magát
állítja elő."
107.
Egy jó megoldás a 43243. Mivel a 243 a 43-at állítja elő,
a 3243 a 43 asszociáltját. Emiatt a 43243 a 43 asszociált-
jának a fordítottját, más szavakkal, a 43243 fordítottját
állítja elő (hiszen a 43243 a 43 asszociáltja). Vagyis a
43243 a saját fordítottját állítja elő.
Ezen a ponton az Olvasó méltán lehet kíváncsi arra,
hogy hogyan találtam meg ezt a 43243-as számot. Vajon a
hosszak összehasonlításának módszerével? A válasz: nem,
a hosszak összehasonlításának módszere ennél a gépnél
igen nehezen és körülményesen alkalmazható. A megol-
dást Craig törvényének segítségével találtam meg, amint
azt később látni fogjuk.
108.
Egy jó megoldás a 3432343. Az Olvasóra bízom, győződ
jön meg róla, hogy az a szám, amelyet a 3432343 előállít,
tényleg a 3432343 fordítottjának az asszociáltja. (Ezt a
számot szintén Craig törvényével lehet megtalálni.)
109.
Az 53253 ilyen szám. (A megoldás megint Craig tőrvé
nyéböl adódik.)
110.
A 4532453 egy jó megoldás.
111.
Az 5432543 egy másik jó megoldás.
112.
Ha már tudjuk, hogy bizonyos számok saját magukat
állítják elö, akkor tényleg kézenfekvő a megoldás. Hiszen
ha az X az X-et állítja elö, akkor az 5X nyilván az X
ismétlését állítja elö. Így például az 5323 a 323 ismétlését
állítja elő.
113.
Egy jó megoldás az 5332533. (Megint Craig törvénye
alapján.)
114.
Egy jó megoldás a 3532353, ezt is Craig törvényének
segítségével lehet megtalálni. (Remélem, sikerült eJ!,ykis
étvágyat csinálnom az'Olvasónak Craig törvényének meg-
ismerésére!)
115.
5(5)=55, hiszen 5(5) az 5 ismétlését jelenti. Vagyis az
M-et is és az X-et is 5-nek választjuk. (Sosem mondtam,
hogy az M-nek és az X-nek különbözőnek kell lennie!)
MEGOLDÁSOK 149
116.
4( 4 )=4, hiszen 4( 4) a 4 fordítottját jelenti, ami 4. Vagyis
az M=4 egy megoldás. (Történetesen minden olyan szám
jó, ami csupa 4-esböl áll.)
117.
Próbálja ki az M=3, X=2-t! Láthatólag 3{2)=222.
118.
4(6)=6, és 6=4+2, így 4(6)=4+2. Vagyis M=4 és X=6.
119.
M=55 és X=55 egy megoldás.
120.
M=4 és N =44 egy megoldás.
121.
122.
M=5 és N=4 egy megoldás.
123.
M=3 és N=5 egy megoldás.
124.
125.
Legyen M egy tetszöleges műveleti szám. Tudjuk (1.
tény), hogy tetszöleges Y és Z számok esetén, ha Y elő
állítja Z-t, akkor MY az M(Z)-t állítja elő. Emiatt (Z-t
MY-nak véve) ha Y előállítja az MY-t, akkor MY az
M(MY)-t állítja elő. Így ha X-nek vesszük az MY-t, az
X szám az M(X)-et fogja előállítani! Ezzel a feladatot
visszavezettük olyan Y keresésére, amely MY-t állítja elö.
De ezt a feladatot már az előző fejezetben megoldottuk
(McCulloch törvénye), és a válasz az volt, hogy válasszuk
Y-t 32M3-nak! Így ha az X-et M32M3-nak választjuk,

akkor az X elő fogja állítani az M(X)-et.
Ellenőrizzük: Legyen X=M32M3. Mivel a 2M3 az
M3-at állítja elő, a 32M3 az M32M3-at állítja elő ( a 2.
szabály miatt), így az M32M3 az M(M32M3)-at állítja
elö, vagyis X elöállitja M(X)-et, ha X=M32M3 .
Nézzünk néhány alkalmazást: Ahhoz, hogy olyan X-
et találjunk, amely az X ismétlését állítja elő, legyen az
M=5, és ekkor a megoldás (pontosabban egy megoldás)
az 53253. Ahhoz, hogy olyan X-et találjunk, amely a
saját fordítottját állítja elö, vegyük az M-et 4-nek, és
akkor X=43243. Ha olyan X-et keresünk, amely az X
fordítottjának asszociáltját állítja elö, akkor M=34, így
egy megoldás a 3432343.
Ami az eredeti kérdéseket illeti, az elsőnél - ahol
olyan X-et keresünk, amely X asszociáltja fordítottjának
az ismétlését állítja elö - 543-nak vesszük az M-et ( 5 az
ismétlés, 4 a megfordítás, 3 az asszociálás), a megoldás
pedig az 543325433. (Az Olvasó közvetlenül is igazolhat-
ja, hogy az 543325433 előállítja az 543325433 asszociált-
ja fordítottjának az ismétlését.) Ami pedig a második
kérdést illeti - ahol olyan X-et keresünk, amely az X
fordítottja ismétlésének az asszociáltját állítja elő - , ott
354 lesz az M, és a 354323543-at kapjuk megoldásnak.
Ugye tényleg nagyszerű dolog Craig törvénye?
126., 127., 128., 129.
Mivel a 126., 127. és a 128. feladat mind speciális e~ete a
129. feladatnak, oldjulc meg először azt.
Adott egy M műveleti szám és egy tetszőleges A
szám. Szeretnénk olyan X-et találni, amely M(AX)-et
állítja elö. A trükk most az lesz, hogy megadunk egy
olyan Y-t, amely nem MY-t, hanem AMY-t állítja elő:
válasszuk most az Y-t 32AM3-nak . Mivel ez az Y előál
lítja az AMY-t, az 1. tény szerint MY-nak az M(AMY)-t
MEGOLDÁSOK 151
kell előállítania. Ekor MY-t X-nek véve, az X előállítja az

M(AX)-et. Mivel 32AM3-nak választottuk az Y-t, az X-
ünk most M32AM3. Vagyis M32AM3 a kívánt megoldás.
A 126. feladatra alkalmazva ezt, először is vegyük
észre, hogy a 7X7X egyszerűen a 7X ismétlése, így olyan
X-et szeretnénk, amely a 7X - vagyis az AX, ahol A=7
- ismétlését állítja elő. Ekkor A=7, M pedig nyilván 5
(mivel az 5 képviseli az ismétlés műveletét), így a meg-
oldás az 532753. (Az Olvasó közvetlenül is igazolhatja,
hogy az 532753 tényleg a 7532753 ismétlését állítja elő.)
A 127. feladatban A=9, M=4, a megoldás a 432943. A
128. feladatban A=89, M=3, így a megoldás a 3328933.
130.
Igen, tetszőleges A számhoz van olyan X, ami X A-t
ja elő,
- -
mégpedig a·432A43. (A konkrét feladatban, ahol
A=67, A =76, így a megoldás a 4327643.)
állít-
131.
A legáltalánosabb eset trükkje az, ha észrevesszük, hogy
+-- +-- , +-- +--
xA
- -
éppen az A X fordítottja. lgy M( X A)=M4( A X).
Craig második törvénye szerint egy M432 A M43 alakú X
az M4( A X)-et állítja elő, így ez a megoldás. Konkrétan,
ha M=5, és A=67, akkor az 543276543 egy olyan X,
amely az X 67 ismétlését állítja elő ( amint erről az Olvasó
közvetlenül is meggyőződhet).
11. Fergusson törvénye
Elérkeztünk egy másik érdekes fejleményhez McCulloch

gépével kapcsolatban. Körülbelül két héttel az előzőek
ben ismertetett események után McCulloch a következő
levelet kapta Craigtől:
Kedves McCullochom!
Erősen foglalkoztatnak a gépei, és barátomat, Mal-
colm Fergussont is. Nem ismeri véletelenül Fergussont?
Főképp a tiszta logika kutatásával foglalkozik, maga is
épített különféle logikai gépeket. Érdeklődése azonban
széles körű, kiterjed például a visszafejtéses elemzés né-
ven ismert sakkfeladványok körére. Tisztán kombinatori-
kus problémák iránt is élénken érdeklődik - olyanokra
gondolok, amilyeneket az Ön gépe készségesen szolgáltat.
A múlt héten meglátogattam őt, és megmutattam neki
az Ön feladatait, amelyek teljesen lenyűgözték. Három
nappal később ismét találkoztam vele, amikor is tett né-
hány megjegyzést, amiből kiderült, azt gyanítja, hogy
mindkét gépnek van néhány további érdekes tulajdonsá-
ga, amelyeket még maga a feltaláló sem ismert fel! Kicsit
bizonytalan volt mindezzel kapcsolatban, de azt mondta,
szüksége van még egy kis időre, hogy végiggondolhassa a
dolgot.
Fergusson velem fog vacsorázni jövő pénteken. Nem
tartana velünli? Biztos vagyok benne, hogy lesz miről be-
széle;etniük, és érdekes lenne megtudni, hogy mit gondol
az On gépeiről.
Abban a reményben, hogy jövő pénteken találkozunk,
maradok őszinte híve:
L. Craig
McCulloch rögtön válaszolt:
Kedves Craig!
Még nem találkoztam Malcolm Fergussonnal, de már
sokat hallottam róla közös barátainktól. Nem a kiváló
logikatudós, Gottlob Frege tanítványa volt? Úgy tudom,
igen fontos, a matematika alapjait érintő kérdéseken dol-
gozik, és természetesen nagyon örülök a lehetőségnek,
hogy megismerkedhetem vele. Mondanom sem kell, igen-
csak izgat, hogy mit gondol a gépemről. Köszönöm a
meghívást, amit boldogan el is fogadok.
Üdvözlettel:
McCulloch
Megérkezett a két vendég. A pompás vacsora után

( amit Craig háziasszonya, Mrs. Hoffmann készített) végre
a matematikára terelődött a szó.
"Úgy hallottam, hogy ön is épített néhány logikai
gépet - mondta McCulloch. - Szeretnék többet is meg-
tudni ezekről. El tudná magyarázni, miről van szó?"
„Hosszú történet - válaszolta Fergusson. - És még
mindig nem oldottam meg egy alapvető kérdést a műkö
désükkel kapcsolatban. Meglátogathatna egyszer
Craiggel együtt a műhelyemben, és akkor elmesélhetném
az egészet. Ma este azonban jobban szeretnék az ön gépe-
iről beszélgetni. Mint azt néhány nappal ezelőtt Craignek
már említettem, van néhány tulajdonságuk, amelyekről,
azt hiszem, még ön sem tud."
,,Mikezek a tulajdonságok?" - kérdezte McCulloch.
132.
,,Kezdjük egy konkrét példával - felelte Fergusson -
a második géppel kapcsolatban: létezik olyan X és Y
szám, amelyek közül X az Y fordítottját, Y pedig az X
ismétlését állítja elő. Megtalálja őket?"
Craig és McCulloch érdeklődését rögtön felkeltette ez

a feladat, és azonnal munkához is láttak, hogy megoldják.
Egyiküknek sem sikerült. A feladat persze megoldható, és
alkalmas arra, hogy a vállalkozó kedvű olvasók próbára
tegyék magukat vele. A dolog hátterében egy alapvető
fontosságú elv húzódik meg (ami még ebben a fejezetben
kifejtésre kerül), amelyet, ha megismer az Olvasó, meg
fog lepődni, milyen egyszerű dologról van szó.
133.
,,Teljesen össze vagyok zavarodva - mondta Craig, mi-
után Fergusson megmutatta nek!k a megoldást. - Azt
látom, hogy a megoldása jó, de hogyan tudott erre egyál-
talán rájönni? Csak úgy véletlenül bukkant rá erre az X,
illetve Y számra, vagy volt valamilyen ésszerű terve, ami-
nek alapján megtalálta őket? Számomra olyan az egész,
mint egy bűvésztrükk!"
„Tényleg olyan - szólt közbe McCulloch -, mint
amikor a nyulat előhúzzák a cilinderből!"
„Igen - nevetett Fergusson, aki roppantul élvezte a
többiek zavarát - , csak éppen úgy tűnik, hogy én két
nyulat húztam elő a cilinderből, amelyek sajátos hatással
vannak egymásra."
„Ez persze igaz - felelte Craig - , de azért arra
kíváncsi lennék, honnan tudta, hogy melyik nyulat kell
kihúznia?"
,,Jó kérdés, igazán jó! - válaszolta Fergusson dia-
dalmasabban, mint valaha. - De itt egy másik feladat,
meg lehet próbálkozqi ezzel is: olyan X és Y szá.mokat
keresünk, hogy X az Y ismétlését, Y pedig az X asszoci-
áltjának a fordítottját állítsa elő!"
,,Jaj, ne!" - kiáltott fel McCulloch.
,,Egy pillanat! - mondta Craig. - Azt hiszem, kez-
dem már kapiskálni. Csak nem azt akarja mondani, hogy
tetszőleges két művelet esetén, amit a gép végre tud haj-
tani - azaz ha adott M és N, két tetszőleges műveleti
szám - , akkor léteznie kell olyan X és Y számoknak,

amikre X az M{Y)-t, Y pedig az N(X)-et állítja elő?"
„De igen, pontosan! - lelkesedett Fergusson. -És
így aztán találhatunk például olyan X és Y számokat,
hogy X az Y kétszeres asszociáltját, Y pedig az X for-
dítottjának az ismétlését állítsa elő, vagy bármilyen más
kombinációt, ami csak eszünkbe jut."
,,Ez már valami! - kiáltotta McCulloch. - Az utób-
bi néhány napban olyan gép építésével kísérleteztem, ami
rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, fogalmam sem volt
arról, hogy már a meglevő is ilyen!"
,,Márpedig erről biztosíthatom" - tette hozzá Fer-
gusson.
,,És hogyan bizonyítja ezt? -- kérdezte McCulloch.
,,Hadd építsem fel lépésről lépésre a bizonyítást -
mondta Fergusson. - A dolog mélyén az ön 1. és 2.
szabálya rejlik. Így először az első géppel kapcsolatban
tennék egy észrevételt, ami éppen ezeket a szabályokat
használja. Egy egyszerű feladattal kezdeném: csak az l. és
a 2. szabályt használva, talál -e olyan X és Y két különböző
számot, amelyekre X az Y-t, Y pedig az X-et állítja elő?"
Craig is és McCulloch is azonnal munkához látott.
,,Hát persze! - nevetett fel Craig. - Ez nyilván-
valóan következik valamiből, amit néhány héttel ezelőtt
mutatott nekem McCulloch."
Talál Ön ilyen X-et és Y-t?
134.
„Az is igaz - folytatta Fergusson -, hogy tetszőleges A
számhoz léteznek olyan X és Y számok, hogy az X az Y-t,
az Y pedig az AX-et állítja elő. Hogyan lehet ilyen X-et
és Y-t találni, ha adott az A? Talál -e például olyan X és
Y számokat, hogy az X az Y-t, az Y pedig 7X-et állítja
elő?"
,,Még mindig csak az 1. és 2. szabállyal dolgozzunk,

vagy használhatjuk a 3. és 4. szabályt is?" - kérdezte
Craig.
„Csak az 1. és 2. szabályra van szükség" - felelte
Fergusson.
Craig és McCulloch nekilátott a feladat megoldásá-
nak.
,,Van egy megoldásom!" -szólt Craig.
135.
,,Érdekes - mondta McCulloch, miután Craig megmu-
tatta megoldását-, én egy mábik megoldást találtam!"
Tényleg van egy másik megoldás. Megtalálja?
136.
,,Most pedig - mondta Fergusson - egy valóban alapve~
tő tulajdonsághoz érkeztünk: az 1. és 2. szabályból követ-
kezik, hogy két tetszőleges A és B számhoz létezik olyan
X és Y, hogy az X az AY-t, az Ypedig a BX-et állítja elő.
Létezik például olyan X és Y, hogy X a 7Y-t, Y pedig a
8X-et állítja elő. Megtalálja őket?"
137.
„Egyszerűen következik - mondta Fergusson - az előző
feladatból - vagy talán még egyszerűbben Craig má-
sodik törvényéből-, hogy tetszőleges M és N műveleti
számok esetén van olyan X és Y, hogy X az M(Y)-t, Y
pedig az N(X)-et állítja elő. Ez nemcsak az ön jelenlegi
gépére igaz, hanem bármilyen gépre, aminek a szabályai
között szerepel az 1: és a 2. szabály. A jelenlegi gépnél
létezik például olyan X és Y, hogy X az Y fordítottját, Y
pedig az X asszociáltját állítja elő. Megtalálja őket?"
138.
,,Hát ez roppant érdekes - mondta McCulloch Fergus-
sonnak, miután Craiggel együtt megoldották az előző fel-
adatot. - A következő kérdés jutott az eszembe: vajon
tudja-e a gépem Craig második törvényének "kétszeres"

megfelelőjét? Vagyis, ha adott két műveleti szám, M és
N, és két szám, A és B, szükségszerű-e, hogy léteznie kell
olyan X és Y számoknak, hogy X az M(AY)-t, Y pedig
az N(BX)-et állítja elő?"
„Hogyne - válaszolta Fergusson. - Van például
olyan X és Y, hogy X a 7X ismétlését, Y pedig a 89X
fordítottját állítja elő."
Talál ilyen számokat?
139.
,,Eszembe jutott egy másik kérdés - mondta Craig. -
Adott egy M műveleti szám és egy B szám, szükségszerű
e, hogy van olyan X és Y, hogy X az M(Y)-t, Y pedig a
BX-et állítja elő? Van-e például olyan X és Y, hogy X az
Y asszociáltját, Y pedig a 78X-et állítja elö?"
Van?
140.
„Az a helyzet - mondta Fergusson - , hogy sok más
kombináció is lehetséges. Ha adott két tetszőleges műve
leti szám, M és N, és két tetszőleges szám, A és B, ak-
kor a következő követelmények mindegyikéhez található
megfelelő X és Y:
a) X az M(AY)-t, Y pedig az N(X)-et állítsa elő.
b) X az M(AY)-t, Y pedig a BX-e't állítsa elő.
e) X az M(Y)-t, Y pedig az X-et állítsa elő.
dJX az M(AY)-t, Y pedig az X-et állítsa elő.
Hogyan bizonyítja ezt?
141. Háromszorosok, és ami ezen túl van
,,Azt hiszem, lassan kimerítjük az összes lehetőséget" -
mondta Craig.
„Nem igazán - válaszolta Fergusson. - Amit eddig
mutattam, az csak a kezdet. Azt tudják például, hogy
vannak olyan X, Y és Z számok, amelyek közül X az Y
fordítottját, Y a Z ismétlését, Z pedig az X asszociáltját

állítja elő?"
,,Nem!" - kiáltott fel McCulloch.
„De igen - folytatta Fergusson -, ha adott három
tetszőleges műveleti szám, M, N és P, akkor léteznie kell
olyan X-nek, Y-nak és Z-nek, hogy X az M(Y)-t, Y az
N(Z)-t, Z pedig a P(X)-et állítja elő."
Tudja az Olvasó, hogyan lehet ezt bizonyítani? Konk-
rétan: mely X, Y és Z számokra teljesül, hogy X az Y
fordítottját, Y a Z ismétlését, és Z az X asszociáltját
állítja elő?
„Hát persze - mondta Fergusson, miután Craig és
McCulloch megoldották a feladatot. -Ennek a "három-
szoros" törvénynek mindenféle variációja lehetséges. Pél-
dául, ha adott három tetszőleges műveleti szám, M, N és
P, és tetszőleges három szám; A, B és C, akkor van olyan
X, Y és Z szám, hogy X az M(AY)-t, Y az N(BZ)-t, Z
pedig a P(CX)-et állítja elő. Ez akkor is igaz, ha a három
szám, A, B és C közül egyet vagy kettőt kihagyunk. Olyan
X, Y és Z is található, ahol X az AY-t, Y az M(Z)-t, Z
pedig az N(BX)-et állítja elő- mindenféle variáció lehet-
séges. Ha kedvük és idejük engedi, végignézhetik ezeket.
Az is igaz -folytatta-, hogy négy vagy több műve
leti szám esetén ugyanígy megy a dolog. Található például
négy olyan szám, X, Y, Z és W, amelyek közül X a 78Y-t,
Y a Z ismétlését, Z a W fordítottját, W pedig a 62X
asszociáltját állítja elő. A lehetőségek száma korlátlan. És
ennek az egésznek a gyökere az 1. és a 2. szabály meglepő
erejében van."
MEGOLDÁSOK
132.
Egy megoldás az X=4325243, Y =524325243. Mivel a
25243 az 5243-at állítja elő, a 325243 az 5243 asszoci-
áltját, az 524325243-at, vagyis az Y-t állítja elő. De ha a
325243 az Y-t állítja elö, akkor a 4325243 az Y fordítottját
állítja elő, de a 4325243 éppen az X. Így X az Y fordított-
ját állítja elő. Az is nyilvánvaló, hogy Y az X ismétlését
állítja elő (hiszen Y =52X, és mivel a 2X az X-et állítja
elő, az 52X az X ismétlését fogja előállítani). Vagyis az X
az Y fordítottját, Y pedig az X ismétlését állítja elő.
133.
Craig McCulloch törvényére utalt, miszerint tetszőleges
A számhoz létezik olyan X (nevezetesen a 32A3), amely
az AX-et állítja elő. Ha most A-t 2-nek választjuk, akkor
van olyan X (mégpedig a 3223), amely a 2X-et állítja elő.
Viszont a 2X nyilván az X-et állítja elö. Vagyis a 3223 és
23223 egy megfelelő számpár, a 3223 a 23223-at, a 23223
pedig a 3223-at állítja elő.
134.
Craig a következőképpen oldotta meg a teladatot: Rájött,
hogy mindössze olyan X-et kell találnia, amely a 27X-
et állítja elö. Ekkor ha Y =27X, akkor az X az Y-t, Y
pedig a 7X-et állítja elő. Azt is tudta, hogy van olyan
X, amely előállítja a 27X-et, mégpedig a 32273. Vagyis
Craig megoldása: X=32273, Y =2732273.
Természetesen nem csak a 7, hanem tetszőleges A
szám esetén is hasonlóan járhatunk el, ha X=322A3, és
Y=2A322A3, akkor X az Y-t, Y pedig az AX-et állítja
elő.
135.
McCulloch viszont a következő módon közelítette meg a
kérdést: rájött, hogy mindössze olyan Y-t kell találnia,
amely a 72Y-t állítja elő. Ekkor ha X=2Y, akkor X elő
állíthatja Y-t, Y pedig a 7X-et. Azt is tudjuk, hogyan
lehet ilyen Y-t találni: legyen Y =32723. Így McCulloch
megoldása: X=232723, Y =32723.
136.
Mindössze olyan X-et kell találnunk, amely A2BX-et ál-
lítja elő. Ekkor ha Y=2BX, akkor X az AY-t, Y pedig a
BX-et állítja elő. Egy olyan X, amely A2BX-et állítja elő,
a 32A2B3. Így a megoldás: X=32A2B3, Y =2B32A2B3.
(Abban a speciális esetben, amikor A=7 és B=8, a meg-
oldás: X=327283, Y =28327283.)
137.
Oldjuk meg a feladatot először Craig 2. törvényének se-
gítségével, ami azt mondja, hogy tetszőleges M műveleti
szám és A szám esetén van olyan X szám ( nevezetesen az
M32AM3), amely az M(AX)-et állítja elő. Vegyünk most
két tetszőleges műveleti számot, M-et és N-t. Ekkor Craig
második törvénye szerint ( az N2 számot tekintve A-nak)
van olyan X szám (mégpedig az M32N2M3), amely az
M(N2X)-et állítja elő. Az N2X pedig nyilván az N(X)-et
állítja elő. Így ha az Y-t N2X-nek választjuk, akkor X az
M(Y)-t, Y pedig az N(X)-et állítja elő. A megoldás tehát:
X=M32N2M3, Y=N2M32N2M3. (Ami pedig Fergusson
konkrét feladatát illeti, ott M=4 és N=3, így a megoldás:
X=4323243, Y=324323243. Az Olvasó közvetlenül is el-
lenőrizheti, hogy ekkor X az Y fordítottját, Y pedig az
X asszociáltját állítja elő - különösen az utóbbi teljesen
nyilvánvaló.)
A következőképpen is megközelíthettük volna a fel-
adatot: a 136. feladat megoldásából tudjuk, hogy van
olyan Z és W szám, amelyek közül Z az NW-t, W pe-

dig az MZ-t állítja elő (nevezetesen, ha Z=32N2M3, és
W=2M32N2M3). Ekkor az előző fejezet 1. ténye szerint
MZ az M(NW)-t, NW pedig az N(MZ)-t állítja elő, így ha
X-et MZ-nek, Y-t pedig NW-nek választjuk, akkor X az
M(Y)-t, Y az N(X)-et állítja elő. Ezek szerint a megoldás:
X=M32N2M3, Y =N2M32N2M3.
138.
Olyan X-re van most szükségünk, amely az M(AN2BX)-
et állítja elő. Craig második törvénye szerint az
M32AN2BM3 egy ilyen X, az Y pedig legyen N2BX.
Ekkor X az M(AY)-t, Y pedig (N2BX) nyilvánvalóan az
N(BX)-et állítja elő. Így az általános megoldás (legaláb-
bis az egyik): X=M32AN2BM3, Y=N2BM32AN2BM3.
A konkrét feladatban M=5, N=4, A=7, B=89.
139.
Craig második törvénye szerint van olyan X, amely az
M(2BX)-et állítja elő, nevezetesen, az X=M322BM3. Le-
gyen Y=2BX. Ekkor az X az M(Y)-t, Y pedig a BX-et
állítja elő. A konkrét feladatban, ahol M=3 és B=78,
a következő megoldást kapjuk: X=33227833, Y =
=27833227833.
140.
a) Válasszunk egy olyan X-et, amely az M(AN2X)-et
állítja elő, és legyen Y =N2X. (Ilyen lesz az
X=M32AN2M3, Y =N2M32AN2M3.) Ekkor az X az
M(AY)-t, az Y az N(X)-et állítja elő.
b) Most olyannak válasszuk az X-et, hogy az
M( A2BX)-et állítsa elő, Y pedig legyen 2BX. (Így a meg-
oldás most: X=M32A2BM3, Y =2BM32A2BM3.)
e) Egy megoldáshoz jutunk, ha találunk olyan X-et,
amely az M(2X)-et állítja elő, Y-t pedig 2X-nek választ-
juk. Vagyis legyen X=M322M3, Y =2M322M3.
d) Egy megoldáshoz jutunk, ha találunk olyan X-et,

amely az M(AY)-t állítja elő, ahol Y =2X. Vagyis legyen
X=M32A2M3, Y =2M32A2M3.
141.
Craíg második törvénye szerint van olyan X, amely az
M(N2P2X)-et állítja elő, nevezetesen az X=M32N2P2M3.
Legyen Y=N2P2X, így X előállítja M(Y)-t. Legyen
Z=P2X. Ekkor Z=N2Z, így Y előállítja N(Z)-t, Z pedig
P(X)-et állítja elő.
Ennek alapján a megoldás: X=M32N2P2M3,
Y =N2P2M32N2P2M3, Z=P2M32N2P2M3.
A konkrét feladat megoldása: X=432523243,
Y =5232432523243, Z=32432523243.
Az Olvasó közvetlenül is beláthatja, hogy X az Y
fordítottját, Y a Z ismétlését, Z pedig az X asszociáltját
állítja elő.
Történetesen az is igaz, hogy ha adott három tet-
szőleges szám, A, B és C, akkor találhatunk olyan U, V
és W számokat, ahol U az AV-t, V a BW-t, W pedig a
CU-t állítja elő: csak olyan U-t kell találnunk, amely az
A2B2CU-t állítja elő (ha Craíg 2. törvényét alkalmazzuk,
akkor U=32A2B2C3). Legyen V=2B2CU és W=2CU.
Ekkor U az AV-t, V a BW-t, W pedig a CU-t állítja
elő. Ha A, B és C most műveleti számok, és X=AV,
Y=BW, Z=CU, akkor X az A(Y)-t, Y a B(Z)-t, Z pedig a
C(X)-et fogja előállítani; így más módon is megoldottuk
a feladatot.
12. Közjáték: általánosítsunk!
Két nappal később hirtelen és teljesen váratlanul Norvé-

giába küldte Craiget a Scotland Yard egy olyan eset kap-
csán, ami bár érdekes, minket nem érint. Kihasználnám a
lehetőséget, és amíg távol van, elmondanám néhány gon-
dolatomat McCulloch gépével kapcsolatban. Ha az Olva-
só már nagyon kíváncsi a monte-carlói zár rejtvényének
megfejtésére, későbbre is halaszthatja ezt a fejezetet.
A matematikusok imádnak általánosítani! Tipikus
eset, hogy X matematikus bizonyít egy tételt, majd hat
hónappal a tétel publikálása után Y matematikus, aki
végigolvasta, így gondolkodik: "Aha, nagyon szép kis té-
telt bizonyított be X, de én be tudok bizonyítani egy
még általánosabb dolgot!" Így aztán megjelentet egy cik-
ket "X tételének egy általánosítása" címmel. Vagy az
is lehet, hogy Y egy kicsit ravaszabb, és a következőt
csinálja: először csak saját magának általánosítja X té-
telét, aztán megtalálja saját általánosításának egy olyan
speciális esetét, ami már annyira különbözőnek tűnik X
tételétől, hogy Y új eredményként publikálhatja. Aztán
persze jön egy másik matematikus, Z, akinek az az érzése
támad, hogy valahol van valami közös X és Y tételében,
és hosszú munka után talál egy általános elvet. Ezután Z
megjelentet egy cikket, amelyben közli és bizonyítja ezt
az új általános elvet, majd hozzáteszi: ,,Tételem speciális
eseteként megkapható X és Y tétele is, a következő mó-
don ... "
Nos, én sem vagyok kivétel, így aztán szeretnék elő
ször is rámutatni McCulloch gépeinek néhány olyan tu-
lajdonságára, amelyeket kétlem, hogy McCulloch, Craig
vagy Fergusson felismert volna, azután tennék néhány
általánosítást.
Az első dolog, ami feltűnt nekem, amikor átnéztem

a McCulloch második gépéről szóló beszélgetést, az az
volt, hogy ha már egyszer bevezettük a 4. (ismétlési)
szabályt, akkor a továbbiakban nincs szükség a 2. ( asszo-
ciálási) szabályra ahhoz, hogy Craigéhez és Fergussoné-
hoz hasonló törvényeket kapjunk! Tekinsünk ugyanis egy
olyan gépet, ami csak az 1. és 4. szabályt használja. Egy
ilyen gépnél is találhatunk olyan X számot, amely saját
magát állítja elő. Bármilyen A esetén találhatunk olyan
X-et, amely AX-et állítja elő, olyan X-et is, amely AX
ismétlését, vagy AX ismétlésének az ismétlését állítja elő.
Ezenkívül - még mindig feltételezve, hogy a 2. szabályt
töröltük McCulloch gépéből- olyan X-et is találhatunk,
amely a saját fordítottját állítja elő, vagy olyan X-et,
amely a fordítottjának az ismétlését, vagy az AX fordí-
tottját, vagy akár olyan X-et is, amely az AX fordított-
jának az ismétlését állítja elő. Hasonló a helyzet akkor
is, ha olyan gépet feltételezünk, ami az 1., 2. és 4. Mc-
Culloch-féle szabály alapján működik (a 3. megfordítási
szabályt kihagyva). Ekkor két különböző módon is készít-
hetünk olyan számot, amely a saját asszociáltját állítja
elő, kétféleképpen készíthetünk olyan számot, amely a
saját ismétlését állítja elő, és kétféleképpen készíthetünk
olyan számot is, amely az ismétlésének az asszociáltját,
vagy az asszociáltjának az ismétlését állítja elő.
Végül ha adott egy tetszó1eges gép, ami legalább az
1. és a 4. szabálynak eleget tesz, akkor mind Craig, mind
Fergusson törvénye teljesül. Emiatt az utolsó két fejezet
legtöbb feladatára más megoldást is adhattunk volna, ha
a 2. szabály helyett a 4. szabályt használjuk. (Látja az
Olvasó, hogy ez hogyan tehető meg? Ha nem, később
mindent elmagyarázok.)
Sokkal többet is mondhatnék, de hogy rövidre fog-
jam, három tényben foglalom össze főbb megfigyelései-
met:
12. Közjáték: általánosítsunk! 165
1. tény: Éppúgy, ahogy minden olyan gépre, ami az l.

és 2. szabálynak eleget tesz, érvényes McCulloch törvénye
(miszerint tetszőleges A-hoz létezik olyan X, amely az
AX-et állítja elő), minden olyan gépre is érvényes, ami az
l. és a 4. szabálynak eleget tesz.
2. tény: Minden olyan gépre, amire érvényes McCul-
loch törvénye, érvényes Cra.ig két törvénye is.
3. tény: Minden olyan gépre, amire érvényes Cra.ig
második törvénye, és ami engedelmeskedik az 1. szabály-
nak, érvényes Fergusson összes törvénye.
Látja az Olvasó, hogyan lehet mindezt bizonyítani?
,
MEGOLDASOK
Nézzünk először egy olyan gépet, ami eleget tesz az 1.

és a 4. szabálynak: tetszőleges X esetén az 52X az XX-et
állítja elő, így ha 52-nek választjuk az X-et, akkor látható,
hogy az 5252 az 5252-t állítja elő. Vagyis olyan számunk
már van, amely önmagát állítja elő. Az 552552 pedig
saját ismétlését állítja elő. Ha adott egy A, és olyan X-et
keresünk, amely AX-et állítja elő, akkor válasszuk az X-
et 52A52-nek (ez az A52 ismétlését, vagyis az A52A52-t
állítja elő, ami éppen AX). Ezzel beláttuk az 1. tényt. (Ha
olyan X-et szeretnénk, amely az AX ismétlését állítja elő,
válasszuk X-et 552A552-nek.)
Most nézzünk egy olyan gépet, ami eleget tesz Mc-
Culloch 1., 3. és 4. szabályának. A 452452 egy olyan szám,
amely saját fordítottját állítja elő ( a 452 ismétlésének a
fordítottját, más szavakkal a 452452 fordítottját állítja
elő). (Érdemes összehasonlítani a korábbi megoldással,
ami 43243.) Az 54525452 egy olyan szám, amely saját
fordítottjának az ismétlését állítja elő. ( Összehasonlítha-
tó a korábbi megoldással, ami 5432543.)
Most nézzünk egy tetszőleges gépet, ami legalább az
1. és 4. szabályát tudja McCulloch gépének. Ha adott
egy M műveleti szám, akkor az M52M52 egy olyan X,
amely az M(X)-et állítja elő. (Hasonlítsuk össze a :OOrábbi
megoldással, ami M32M3; akkor a 4. szabály helyett a
2. szabályt használtuk.) Ha pedig adott egy M művele
ti szám és egy A szám, akkor az M52AM52 egy olyan
X, amely az M( AX)-et állítja elő. (Hasonlítsuk össze a
korábbi megoldással, ami M32AM3.) Ezek szerint az 1.
és 4. szabályból Craig mindkét törvényét megkaphatjuk.
Mindazonáltal én azt az általánosabb kijelentést tettem
MEGOLDÁSOK 167
(2. tény), hogy McCulloch törvénye önmagában is ele-

gendö ahhoz, hogy Craig törvényei teljesüljenek, és ezt
a 10. fejezetben látottakhoz hasonlóan lehet bizonyítani,
vagyis ha adott egy M müveleti szám, akkor van olyan Y,
ami MY-t állítja elö, és ekkor MY az M(MY)-t állítja elö.
Így ha X=MY, akkor X az M(X)-et állítja elö. Továbbá
tetszőleges A esetén, ha létezik olyan Y, amely az AMY-t
állítja elő, akkor MY az M(AMY)-t állítja elő, így X=MY
esetén az X az M(AX)-et állítja elő. '
Ami a 3. tény illeti, azt az előző fejezetben látot-
takhoz hasonlóan bizonyíthatjuk. Adottak például az M
és N műveleti számok, ekkor ha Craig második törvénye
teljesül, akkor van olyan X, amely M(N2X)-et állítja elő,
és ha Y-t N2X-nek választjuk, akkor X az M(Y) -t, Y
pedig az N(X)-et állítja elő.
13. A kulcs
Craig norvégiai kalandja kevesebb időt vett igénybe a

vártnál, elutazásának napja után pontosan három héttel
visszatért. Hazatérve egy üzenet várta McCullochtól:
Kedves Craig,
Ha haza.érne május 12-ére, péntekre, nagyon örülnék,
ha eljönne hozzám vacsorára. Fergussont is meghívtam.
Üdvözlettel:
Norman McCulloch
„Nagyszerű! - mondta magában Craig. - Éppen

időben érkeztem!"
Amikor Craig megérkezett McCullochhoz, Fergusson
már vagy negyedórája ott volt.
,,Isten hozta újra itthon!" - üdvözölte McCulloch.
„Amíg távol volt - mondta Fergusson - , McCulloch
feltalált egy új gépet!"
,,Csak nem?" - felelte Craig.
,,Nem teljesen magam találtam fel- mondta McCul-
loch. - Fergusson is részt vett benne. Viszont rendkívül
érdekes ez a gép, a következő négy szabálya van:
M-1.: Tetszőleges X szám esetén a 2X2 az X-et állítja
elő.
M-Il.: Ha X előállítja Y-t, akkor 6X a 2Y-t állítja elő.
M-Ill.: Ha X előállítja Y-t, akkor 4X az Y-t állítja

elő (mint a régi gép).
M-IV.: Ha X előállítja Y-t, akkor 5X az YY-t állítja
elő ( mint a régi gép).
„Ez a gép - mondta McCulloch - rendelkezik az
előző gépem összes kellemes tulajdonságával, engedelmes-
13. A kulcs 169
kedik az ön mindkét törvényének, és a Fergusson-féle

kétszeres változatokat is tudja.."
Craig egy darabig szokatlan elmélyültséggel tanulmá-
nyozta. a szabályokat.
,,Még elindulni sem tudok - jegyezte meg végül. -
Még olyan számot sem találok, amely önmagát állítja elő.
Van egyáltalán?"
„Hát igen - válaszolt McCulloch -, csak sokkal
nehezebb megtalálni, mint az előző gépnél. Az az igazság,
hogy még én sem oldottam meg ezt a feladatot, csak Fer-
gusson. A legrövidebb szám, amit találtunk, és önmagát
állítja elö, tízjegyű."
Craig ismét gondolataiba merült. ,,Az első két sza-
bály biztos nem elég ahhoz, hogy egy ilyen számot kap-
junk. Vagy igen?"
„Tényleg nem! - felelte McCulloch. - Mind a négy
szabályra szükség van ahhoz, hogy egy ilyen számot ta-
láljunk."
„Ez igazán érdekes!" - jegyezte meg Craig, majd
megint csak belemerült a feladat tanulmányozásába.
,,Te jó Isten! - kiáltott fel hirtelen, felugorva széké-
ről. - Hisz~n ez megoldja a záras rejtvényt!"
,,Tulajdonképpen miről beszél?" - kérdezte Fergus-
son.
„Elnézést" - mentegetőzött Craig, majd elmesélte
nekik a monte-carlói eseményeket.
,,Remélem, mindezt bizalmasan fogják kezelni - tet-
te hozzá végül Craig. - Most pedig, ha mutatnak egy
számot, amely önmagát állítja elő, akkor rögtön meg tu-
dok adni egy olyan kombinációt, ami kinyitja a zárat."
Így aztán a következő három rejtvény vár az Olvasó-
ra:
142.
Milyen X szám állítja elő saját magát ezen az új gépen?
143.
Milyen kombináció nyitja ki a zárat?
144.
Hogyan függ össze az első két kérdés?
Epilógus
Másnap reggel Craig egy megbízható futárt küldött Mon-
te-Carlóba, hogy juttassa el a kombinációt Martineznek.
A futár időben megérkezett, így baj nélkül sikerült ki-
nyitni a széfet.
Híven Martinez ígéretéhez, az igazgatótanács csinos
jutalmat küldött Craignek, aki ragaszkodott hozzá, hogy
ebből McCulloch és Fergusson is megkapja a részét. Az
esemény megünneplésére a három barát egy csodálatos
estét töltött az Oroszlánhoz címzett fogadóban.
„Hát igen - mondta Craig egy pohár kitűnő sherry
után-, ez volt a legérdekesebb esetem, amivel valaha
is találkoztam! És nem érdekes, hogy ezekről a gépekről,
amiket pusztán a tudományos kíváncsiság hozott létre,
kiderült, hogy ilyen váratlan gyakorlati hasznuk van?"
MEGOLDÁSOK 171
MEGOLDÁSOK
142., 143., 144.

Először a monte-carlói zár rejtvényével kapcsolatban
mondanék el néhány dolgot.
Farkus utolsó feltétele semmit nem mond arról, hogy
az y kombinációnak különböznie kellene az x-től. Ha pe-
dig x-et és y-t egyformának választjuk, akkor a feltétel
szerint: ,,Ha x speciálisan függ x-től, akkor ha x tönk-
reteszi a zárat, akkor x semleges, ha pedig x semleges,
akkor x tönkreteszi a zárat." Az viszont lehetetlen, hogy
x egyszerre tönkre is tegye a zárat és semleges is legyen,
ezért ha x speciálisan függ x-től, akkor x nem is teheti
tönkre a zárat, és semleges sem lehet, tehát ki kell nyitnia
a zárat! Vagyis ha találunk egy olyan x kombinációt,
amely speciálisan függ saját magától, akkor ez az x ki
fogja. nyitni a zárat.
Craig természetesen rájött erre, még mielőtt vissza-
tért volna Londonba. De hogyan lehet olyan x kombináci-
ót találni, amely speciálisan függ saját magától? Ez az a
kérdés, amire Craig egészen addig nem tudott válaszolni,
amíg jó szerencséje össze nem hozta MoCulloch harmadik
gépével.
Amint látni fogjuk, az a feladat, hogy találjunk olyan
kombinációt, amelyről kimutatható, hogy Farkus felté-
telei szerint speciálisan függ saját magától, lényegében
azonos azzal a feladattal, hogy találjunk olyan számot,
amely McCulloch utolsó gépén saját magát állítja elő. Az
egyetlen lényeges különbség, hogy a kombinációk betűk
sorozatai, míg az említett gépek számjegyek sorozataival
dolgoznak, de a kétféle feladatot könnyen átalakíthatjuk
egymásba, a következő egyszerű módon:
Először is, csak azokat a kombinációkat kell figyelem-

be vennünk, amelyekben a Q, L, V, ill. R hetük szerepel-
tek (nyilvánvaló, hogy ezek a hetük játszanak különleges
szerepet). Tegyük most fel, hogy ezek helyett a hetük
helyett rendre a következő számjegyeket használtuk: 2, 6,
4, 5 (vagyis 2-t a Q, 6-ot az L, 4-et a V, 5-öt az R helyett).
Hogy könnyebb legyen észben tartani:
Q L V R
2 6 4 5
Nézzük, hogyan fest Farkus első négy feltétele, ha átté-

rünk a betűs jelölésről a számjegyes jelölésre:
1. Tetszőleges X szám esetén 2X2 speciálisan függ
X-től.
2. Ha X speciálisan függ Y-tól, akkor 6X speciálisan
függ 2Y-tól.
függ Y-tó1.
függ YY-tól.
Rögtön látható, hogy ezek éppen az utolsó gép szabá-
lyai, azzal a különbséggel, hogy itt a speciálisan függ vala-
mitől kifejezés szerepel az előállít valamit helyett. ( Akár
már a 8. fejezetben, amikor elmondtam a feltételeket,
használhattam volna az előállítja kifejezést a speciálisan
függ helyett, de nem akartam mindjárt ilyen sok segít-
séget adni az Olvasónak!) Így most már tudjuk, hogyan
alakítható át egyik feladat a másikká.
Hadd mondjam el azért még egyszer, ezúttal ponto-
sabban. A -Q, L, V, R hetük tetszőleges kombinációja
esetén legyen x az a szám, amit úgy kapunk, hogy a
Q-t 2-vel, az L-et 6-tal, a V-t 4-gyel, az R-et pedig 5-tel
MEGOLDÁSOK 173
helyettesítjük. Ha például x a VQRLQ kombináció, akkor

xa 42562 szám. Nevezzük x-et az x kódszámának! (Az
az ötlet egyébként, hogy különböző kifejezéseknek felel-
tessünk meg számokat, Kurt Gödel matematikus nevé-
hez fűződik, és Gödel-számozásként ismeretes. Igen fontos
szerepet játszik, amint ezt majd a 4. részben látni fogjuk.)
A fejezet fö mondanivalójat pontosan így fogalmaz-
hatjuk meg: A Q, L, V, R hetük tetszőleges x ~s y kom-
binációja esetén, ha x McCulloch utolsó gépének négy
szabálya (M-L ... M-IV.) alapján előállítja y-t, akkor x
speciálisan függ y-tól Farkus eli.ő négy feltétele alapján,
és viszont. Így ha találunk egy olyan számot, amely a leg-
újabb gépen önmagát állítja elő, akkor ez a kódszáma egy
olyan kombinációnak, ami speciálisan függ saját magától,
ez a kombináció pedig ki fogja nyitni a zárat.
De hogyan találjunk olyan számot, amely saját ma-
gát állítja elő ezen az új gépen? Keressünk először egy
olyan H számot, amelyre teljesül, hogy tetszőleges X és Y
számok esetén, ha X előállítja Y-t, akkor HX az Y2Y2-t
állítja elő. Ha már találtunk ilyen H-t, akkor tetszőleges
Y-ra a H2Y2 az Y2Y2-t fogja előállítani (hiszen 2Y2
előállítja Y-t, M-I. szerint), ezért a H2H2 a H2H2-t fogja
előállítani, így megtaláltuk a kívánt N számot. De hogyan
találunk ilyen H-t?
A feladatot visszavezethetjük a következőre: egy
adott Y-ból kiindulva, hogyan tudjuk elérni az Y2Y2-t,
egymás után alkalmazva azokat a műveleteket, amelyeket
a gép végre tud hajtani? Nos, a következőképpen kaphat-
juk meg az Y2Y2-t az Y-ból: először fordítsuk meg az Y-t,
így megkapjuk Y-t; ezután tegyünk egy 2-est az Y bal
szélére, így2 +--
Y-tkapjuk; fordítsuk meg a 2 -Y-t,
így Y2-t
kapjuk; végül ismételjük meg az Y2-t, így megkapjuk az
Y2Y2-t. A végrehajtott műveleteket rendre a 4, 6, 4 és 5
műveleti számok képviselik, így II legyen 5464.
Ellenőrizzük, hogy tényleg jó-e ez a H: tegyük fel,

hogy X előállítja Y-t, és azt akarjuk ellenőrizni, hogy
-
ekkor az 5464X előállítja-e az Y2Y2-t. Ha X előállítja
Y-t, akkor a 4X az Y-t állítja elő (M-III. szerint), ezért
a 64X a 2 Y-t állítja elő (M-II. szerint), így a 464X az
Y2-t állítja elő (M-III. szerint), és az 5464X az Y2Y2-t
állítja elő. Vagyis, ha X előállítja Y-t, akkor HX tényleg
az Y2Y2-t állítja elő.
Most, hogy megtaláltuk a H-t, válasszuk N-et H2H2-
nek, és az így kapott 5464254642..szám saját magát állítja
elő (mint erről az Olvasó közvetlenül is meggyőződhet).
Most, hogy tudjuk, hogy az 5464254642 önmagát

állítja elö, azt is tudjuk, hogy ez egy olyan kombiná-
ció kódszáma, ami nyitja a zárat. Ez a kombináció az
RVLVQRVLVQ.
Természetesen közvetlenül is meg lehetett volna ol-
dani a monte-carlói zár rejtélyét, anélkül, hogy átala-
kítottuk volna gépekkel kapcsolatos feladattá. Én azért
választottam mégis az utóbbit, mert egyrészt történetileg
úgy alakult, hogy Craig ily módon találta meg a meg-
oldást, másrészt pedig úgy éreztem, az Olvasó számára
érdekes lehet egy példa arra, hogyan lehet két különböző
tartalmú matematikai problémának azonos az absztrakt
megfogalmazása.
Ahhoz, hogy közvetlenül igazoljuk, hogy az
RVLVQRVLVQspeciálisan függ saját magától (és emi-
att nyitja a zárat), a következőképpen okoskodhatunk: a
QRVLVQ speciálisan függ az RVLV-töl (Q tulajdonság),
így a VQRVLVQ speciálisan függ az RVLV fordítottjá-
tól, ami VLVR (V tulajdonság). Emiatt az LVQRVLVQ
speciálisan függ a QVLVR-től (L tulajdonság), és ezért
a VLVQRVLVQ speciálisan függ a QVLVR fordított-
MEGOLDÁSOK 175
jától, ami RVLVQ. Így (az R tulajdonság alapján) az

RVLVQRVLVQ speciálisan függ az RVLVQ ismétlésétől,
ami RVLVQRVLVQ. Vagyis az RVLVQRVLVQ speciáli-
san függ saját magától.
11
Negyedikrész
Megoldható vagy
megoldhatatlan?
14.Fergusson logikai gépe
Néhány hónappal a monte-carlói zár rejtélyének dicső

séges megoldása után Craig és McCulloch meglátogat-
ta Fergussont, hogy megismerkedjenek Fergusson logikai
gépével. Kis idő elteltével a bizonyíthatóság fogalmára
terelődött a szó.
"El kell mondanom egy érdekes és idevágó esetet -
mondta Fergusson. - Egy hallgatótól írásbeli geometria
vizsgán a Pitagorasz-tétel bizonyítását kérték. Dolgoza-
tát a tanár nullás osztályzat és a következő megjegyzés
kíséretében adta vissza: ,Ez nem bizonyítás!' Később a
srác felkereste a tanárt, és ezt mondta neki: ,Hogy mond-
hatja azt, uram, hogy amit beadtam, az nem bizonyí-
tás? Ön a félév során soha nem definiálta, mi az, hogy
bizonyítás! Ön tiszteletreméltóan precíz volt olyan dol-
gok definiálásában, mint háromszögek, négyzetek, körök,
párhuzamosok, merőlegesek és más geometriai fogalmak,
de azt egyszer sem mondta meg pontosan, mit ért azon
a szón, hogy ,bizonyítás'. Hogyan bizonyítja, hogy nem
bizonyítás?"
„Ragyogó! - kiáltott fel Craig tapsolva. - Ez a
gyerek még sokra viszi. És mit válaszolt a tanár?"
,,Sajnos - válaszolt Fergusson -, a tanár az a szá-
raz, pedáns fajta volt, akinek sem humorérzéke, sem kép-
zelőereje nincs. Tovább rontotta a fiú minősítését azon az
alapon, hogy szemtelen volt."
„Milyen kár! - botránkozott meg Craig. - Ha én
lettem volna a tanár, a legnagyobb elismeréssel adóztam
volna egy ilyen éles elméjű megfigyelésnek!"
„Hát persze! - válaszolta Fergusson. - Én is. De
sajnos tudja, hogy túlságosan is sok tanár hogy van ez-
180 Megoldható vagy megoldhatatlan?
zel: nincs bennük semmi kreativitás, és félnek azpktól a

hallgatóktól, akik képesek önállóan gondolkodni."
,,El kell ismernem -- szólalt meg McCulloch -,
hogyha én lettem volna a tanár, én sem tudtam volna
válaszolni a fiú kérdésére. Természetesen megdícsértem
volna ezért a kérdésért, de fogalmam sincs, mit válaszol-
hattam volna. Mert mi is a bizonyítás? Valahogy úgy
tűnik, hogy felismerek egy jó bizonyítást, amikor látom,
és általában megtalálom a hibát egy rossz gondolatme -
netben, de ha arra kérnének, hogy definiáljam, mi az,
hogy bizonyítás, az fájdalmasan érintene!"
„A gyakorló matematikusok legnagyobb része is így
van ezzel~ válaszolta Fergusson. - Több mint kilenc-
venkilenc százalékuk felismeri, hogy ió egy bizonyítás,
vagy megtalálja a hibát egy rossz bizonyításban, bár azt
nem tudják definiálni, hogy mit értenek bizonyításon. Ez
az egyik olyan dolog, ami minket, logikával foglalkozókat
érdekel: elemezzük a ,bizonyítás' fogalmát, hogy éppolyan
szigorúan körülhatároljuk, mint a matematika más fogal-
mait."
„De ha a legtöbb matematikus tudja, mi az, hogy
bizonyítás, még ha definiálni nem is tudja - mondta
Craig -, akkor miért olyan fontos, hogy definiáljuk a
fogalmat?"
„Ennek több oka van - felelte Fergusson. - De ha
nem így lenne, akkor is szeretném ismerni a definíciót,
már csak önmagáért is. Gyakran előfordult a matemati-
ka történetében, hogy bizonyos alapfogalmakat --.- mint
például a folytonosságot - intuitívan már sokkal előbb
használtak, mint hogy szigorúan definiálták volna őket.
Akárhogy is, a definiált fogalom egy másik dimenziót
jelent, tényeket tudunk megállapítani róla, amiket rend-
kívül nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen volna felfedezni
egy bizonyos kritérium nélkül, ami megmondja, hogy a
fogalom mire vonatkozik és mire nem. A ,bizonyítás' fo-
galma sem kivétel. Előfordul néha, hogy egy bizonyítás

valamilyen új elvet használ fel - olyat, mint például a
kiválasztási axióma -, és vita alakul ki arról, hogy az
elv használata megengedett-e. A ,bizonyítás' precíz de-
finíciója pontosan rögzíti, hogy mely matematikai elvek
használhatók, és melyek nem.
Másrészt a ,bizonyítás' pontos fogalmának a megléte
különösen kritikus kérdéssé válik, ha valaki azt szeret-
né megindokolni, hogy egy adott axiómarendszerben egy
adott matematikai állítás nem bizonyítható. Az euklidé-
szi geometria körzös és vonalzós szerkesztéseivel hasonló
a helyzet. Ahhoz, hogy megmutassuk, nem végezhető el
egy bizonyos szerkesztés, mint például a szögharmado-
lás, a kör négyszögesítése, vagy egy olyan kocka élének
a megszerkesztése, amelynek a térfogata kétszerese egy
adott kockáénak, a ,szerkesztés' fogalmát sokkal ponto-
sabban körül kell írnunk, mint az ,ez-és-ez a szerkesz-
tés elvégezhető körzővel és vonalzóval' formájú pozitív
eredményekhez. Ugyanígy van ez a bizonyíthatósággal:
ahho:z;, hogy megmutassuk, egy adott állítás egy adott
axiómarendszer alapján nem bizonyítható, a ,bizonyítás'
fogalmát sokkal pontosabban körül kell írnunk, mint egy
pozitív eredményhez, ami azt állítja, hogy egy adott állí-
tás bizonyítható az axiómákból."
Egy gödeli rejtvény

,,Ha adott egy axiómarendszer - folytatta Fergusson - ,
akkor egy bizonyítás a rendszerben nagyon szigorú sza-
bályok alapján konstruált mondatok végés sorozatából
áll. Egyszerűen, teljesen mechanikusan eldönthető, hogy
mondatok egy adott sorozata bizonyítás-e a rendszerben,
vagy nem, könnyen lehet akár olyan gépet is készíte-
ni, amely ezt eldönti. Teljesen más clolog azonban olyan
gépet építeni, a.mely egy axióma.rendszer esetén eldön-

ti, hogy mely mondatok bizonyíthatóak, és melyek nem .
Hogy ez egyáltalán lehetséges-e, a.z a.zt gyanítom, hogy
a.z axióma.rendszerektől függ ...
Engem pillanatnyilag a mechanikus tételbizonyítás
foglalkoztat, vagyis a.z olyan gépek, amelyek különféle
matematikai igazságokat bizohyíta.nak. Íme a legújabb
gépem - mondta. Fergusson büszkén mutatva rá egy
rendkívül furcsa. kinézetű szerkezetre."
Cra.ig és McCulloch hosszú percekig állt a gép előtt,
azon töprengve, hogy vajon mire való.
,,Na. és mit tud?" - kérdezte meg végül Cra.ig.
,,A pozitív egyész számokról bizonyít be különféle
tényeket - vála.swlta. Fergusson. - F;gy olyan nyelvvel
dolgozom, a.mely tartalmazza különböző számhalmazok
nevét, például a. pozitív egészekét. Végtelenül sok szám-
halmaz nevezhetp meg ezen a nyelven. Va.n például ne-
vünk a. páros számok halma.zára., a páratlan számok hal-
ma.zára., a. prímszámok halma.zára., a 3-mal osztható szá-
mok halma.zára.; lényegében minden olyan halmaznak va.n
neve ebben a. nyelvben, a.mi számelméleti szempontból
érdekes. Viswnt bár végtelen sok megnevezhető halmaz
van, nincs belőlük több, mint ahány pozitív egész van.
És minden n pozitív egészhez tartozik egy bizonyos An
megnevezhető halmaz. Így a.z összes megnevezheto hal-
mazt a.z A 1, A2, . .. , An, ... végtelen sorozatba rendezve
is elképzelhetjük. (Ha tetszik, képzeljünk el egy könyvet,
amelynek végtelen sok lapja van, és minden lapján pozi-
tív egészek egy halmazának a leírása szerepel. Ebben az
esetben a.z An az a halmaz, a.melynek a leírása a könyv
n-edik oldalán van.)
Az E matematikai szimbólumot is használom, ez a
,hozzátartozik' vagy ,eleme' kifejezésnek felel meg. Tet-
szőleges x és y számok esetén van olyan mondatunk, hogy
x E Ay, ami a.zt jelenti, hogy ,x eleme a.z Ay halmaznak'.
llij
14. Fergusson logikai gépe 183 1
Ez az egyetlen mondattípus, amivel a gép foglalkozik; az

a feladata, hogy próbálja ki és állapítsa meg, melyik szám
melyik megnevezhető halmazhoz tartmik.
Mármost minden x E Ay mondatnak van egy kód-
száma, mégpedig az a szám, amelyet a szokásos 10-es
számrendszerben úgy kapunk, hogy x darab l-es után
y darab O-t írunk. Például a 3 E A2 mondat kódszáma
11100; az 1 E A5 kódszáma pedig 100000. Tetszőleges x
és y esetén x * y-on az x E Ay mondat kódszámát fogom
érteni, így x * y egy olyan szám, amiben x darab 1-est y
darab O követ.
A gép a következőképpen működik - folytatta Fer-
gusson. - Ha megállapítja, hogy egy x szám eleme az Ay
halmaznak, akkor kiírja az x * y számot, azaz az x E Ay
mondat kódszámát. Ekkor azt mondjuk, hogy a gép bi-
zonyította az x E Ay mondatot. És azt mondjuk, hogy az
x E Ay mondat bizonyítható ( a gép számára), ha a gép
ki tudja írni az x * y számot.
Tudom, hogy a gép megbízható abban az értelemben,
hogy minden olyan mondat, amely a gép szerint bizonyít-
ható, az igaz.
„Egy pillanat - szakította félbe Craig -, mit ért
azon, hogy igaz? Miben különbözik az igaz a bizonyítha-
tótól?" .
„Két teljesen különböző dologról van szó - folytatta
Fergusson. - Egy x E Ay mondatot igaznak nevezünk,
ha x tényleg eleme az Ay halmaznak. Ez teljesen más,
mint amikor azt mondom, hogy a gép ki tudja írni az
x * y számot. Ha az utóbbi teljesül, akkor mondom, hogy
az x E Ay mondat bizonyítható a gépemmel."
,,Azt hiszem, most már értem - mondta Craig.-
Más szavakkal, amikor azt mondja, hogy a gép megbíz-
ható - vagyis minden olyan mondat, ami a gép szerint
bizonyítható, az igaz -, akkor ezt úgy érti, hogy a gép
soha nem ír ki egy x * y számot, csak ha x tényleg eleme

az Ay halmaznak. Így van?"
,,Pontosan!" - válaszolta Fergusson.
„És mondja csak - kérdezte Craig - , azt honnan
tudja, hogy a gépe megbízható?"
„Ahhoz, hogy erre válaszoljak - felelte Fergusson
- részletesen. el kell mondanom mindent a gépről. Bi-
zonyos, az egész számokkal kapcsolatos axiómák alapján
működik. Ezek az axiómák a gép számára egyfajta előre
beprogramozott utasítások. Maguk az axiómák jól ismert
matematikai igazságok. A gép nem tud olyan állítást bizo-
nyítani, ami nem logikai következménye az axiómáknak.
Mivel az axiómák mind igazak, és az igaz állítások logikai
következménye is igaz, a gép képtelen arra, hogy bebizo-
nyítson egy hamis állítást. Ha akarják, elmondhatom az
axiómákat, és akkor maguk is látni fogják, hogy a gép
csak igaz mondatokat tud bizonyítani."
„Mielőtt elmondaná az axiómákat - szólt közbe
McCulloch -, szeretnék még valamit kérdezni. Tegyük
fel, egyelőre elfogadom, hogy minden mondat, ami a gép
szerint bizonyítható, igaz. De mi a helyzet ennek a meg-
fordításával? Vajon minden x E Ay alakú igaz mondat
bizonyítható-e a géppel? Más szavakkal, képes-e arra a
gép, hogy bebizonyítsa az összes x E Ay alakú igaz mon-
datot, vagy csak némelyeket?"
„Ez egy nagyon fontos kérdés - válaszolta Fergusson
-, de sajnos nem tudom rá a választ! Pontosan ez az
az alapprobléma, amit eddig képtelen voltam megoldani!
Hónapok óta foglalkoztat, de nem jutottam vele semmire.
Azt biztosan tű.dom, hogy minden x E Ay állítás, amit
a gép be tud bizonyítani, logikai következménye az axió-
máknak, de azt nem tudom, hogy elegendő-e ennyi axió-
ma, amennyit beprogramoztam. A szóban forgó axiómák
lényegében mindazt tükrözik, amit a matematikusok a
pozitív egészek struktúrájáról tudnak, de lehetséges, hogy
ez nem elég annak pontos tisztázásához, hogy melyik x

szám milyen Ay megnevezhető halmazokhoz tartozik hoz- ,
1
zá. Eddig minden olyan x E A11 mondat, amit megvizs- 1

,i
gáltam, és valamilyen tisztán matematikai gondolatmenet
alapján igaznak találtam, az axiómák logikai következmé-
nyének bizonyult, így ezeket a gép is bizonyítani tudja.
De pusztán az, hogy eddig képtelen voltam olyan igaz
mondatot találni, amit a gép nem tud bizonyítani, nem
jelenti azt, hogy nincs is ilyen, lehet, hogy csak én nem
találtam meg. És persze az is lehet, hogy a gép be tudja
bizonyítani az összes igaz mondatot, csak én nem tudtam
ezt eddig belátni. Szóval, fogalmam sincs!"
Hogy rövidre fogjam a történetet: ezen a ponton
Fergusson elmondta Craignek és McCullochnak az összes '
axiómát, amit a gép használ, és azokat a tisztán logikai 1·
1
szabályokat, amelyek segítségével új mondatot tud bizo-
nyítani a már meglevökböl. Mihelyst Craig és McCulloch
megtudta ezeket a részleteket a gép működéséről, rögtön r
láthatta, hogy a gép tényleg megbízható, vagyis csak igaz rl
állításokat bizonyít be. De az a kérdés még mindig megvá- I

laszolatlan maradt, hogy vajon minden igaz mondatot be 1
1
tud-e bizonyítani a gép, vagy csak néhányat. A következő

néhány hónap során gyakran összejött a három barát, las-
san, de biztosan közeledve a kérdés megoldásához, amíg
végül megtalálták a választ.
Pozitív egészek egy A halmazának A komplemen-
terén azoknak a pozitív egészeknek a halmazát értjük,
amelyek nincsenek benne A-ban. (Például ha A a páros
számok halmaza, akkor a komplementere (A) a páratlan
számok halmaza; ha A az 5-tel osztható számok halma-
za, akkor a komplementere (A) azoknak a számoknak a
halmaza, amelyek nem oszthatók 5-tel.)
Pozitív egészek egy A halmazánál az A*-on azon x
pozitív egészek halmazát értjük, amelyekre az x * x eleme
A-nak. Vagyis tetszőleges x esetén az, hogy az x az A* -

ban van, ekvivalens azzal, hogy az x * x az A-ban van.
Most pedig az a három kulcsfontosságú tulajdonság
következik, amit Craig és McCulloch fedezett fel a géppel
kapcsolatban:
1. tulajdonság: Az As halmaz azoknak a számoknak
a halmaza, amiket ki tud írni a gép.
2. tulajdonság: Tetszőleges n pozitív egész esetén az
A3n az An komplementere. ( A 3n 3-szor n-et jelent.)
3. tulajdonság:- Tetszőleges n pozitív egész esetén az
A3n+ 1 halmaz éppen az A! ( azoknak az x számoknak a
halmaza, amelyekre az x * x az An-hez tartozik).
145.
Az előző három tulajdonságból minden kétséget kizáróan
levezethető, hogy Fergusson gépe nem képes arra 1 hogy
minden igaz mondatot bebizonyítson! Az Olvasó feladata,
hogy találjon olyan mondatot, amely igaz, de a géppel
nem bizonyítható. Vagyis olyan n és m számokat kere-
sünk (lehetnek azonosak is, különbözőek is), amelyekre
az n eleme az Am halmaznak, de az n E Am mondat
kódszámát, az n * m-et, nem írhatja ki a gép.
146.
A 145. feladatra adott megoldásomban n is és mis kisebb
volt 100-nál. Van egy másik olyan megoldás is, amelyben
n is és mis kisebb, mint 100 (most sem árulom el, hogy
n és m azonos, vagy különböző). Megtalálja az Olvasó?
147.
Ha nincs semmiféle megkötésünk n és m nagyságára, ak-
kor hány megoldás van? Vagyis hány olyan mondat van,
ami igaz, de Fergusson gépével nem bizonyítható?
Epilógus
Fergusson nem könnyen adta fel azt a szándékát, hogy
olyan gépet építsen, ami minden számelméleti igazságot
be tud bizonyítani, anélkül, hogy akár egyetlen hamis
mondatot is. bebizonyíta.na, ezért még sok-sok logikai gé-
pet épített.* De mindegyik gépénél vagy ö, vagy Craig,
vagy McCulloch felfedezett előbb-utóbb egy igaz mon-
datot, amelyet a gép nem tudott bizonyítani. Így végül
lemondott arról, hogy olyan tisztán mechanikus eszközt
konstruáljon, ami megbízható, és minden igaz számelmé-
leti mondatot be tud bizonyítani.
Annak, hogy Fergusson hősies kísérletei csődöt mond-
tak, a legkevésbé sem tehetségtelensége volt az oka. Nem
szabad elfelejtenünk, hogy több évtizeddel korábban élt,
mint hogy ismeretesek lettek volna olyan logikatudósok,
mint Gödel, Tarski, Kleene, Turing, Post, Church és má-
sok eredményei, akiknek munkásságáról hamarosan még
szó lesz. Ha láthatta. volna ezeknek az embereknek a.
munkáit, akkor rájött volna., hogy próbálkozása.inak si-
kertelensége kizárólag azon a. tényen múlt, hogy a.mit
megkísérelt, az eleve lehetetlen volt! Így most vegyünk
tiszteletteljes búcsút Fergussontól és kollégáitól, Cra.igtól
és McCullochtól, és ugorjunk előre három vagy négy év-
tizedet, egy pillantást vetve a. kritikus 1931-es évre.
* Ezek közül néhány igen érdekes volt, egy másik könyvben

szeretnék bővebben is beszámolni róluk.
,
MEGOLDASOK
145.
Egy megoldás a 75 E A75 mondat, ami igaz, de a géppel
nem bizonyítható. Ezt a következőképpen láthatjuk be:
Tegyük fel, hogy a 75 E A75 mondat hamis. Ekkor a
75 nem eleme az A75 halmaznak. Emiatt a 75 biztosan
eleme az A25-nek (mert a 2. tulajdonság szerint A75 az
A25 komplementere). Ebből következik ( a 3. tulajdonság
miatt), hogy a 75 * 75 eleme A8-nak, hiszen 25 = 3 · 8 + 1,
így a 75 * 75-öt ki tudja írni a gép, vagy ,más szavakkal, a
75 E A75 bizonyítható. De tudjuk, hogy a gép megbízható
és sohasem bizonyít be hamis mondatot, ezért a 75 E A75
mondat nem lehet hamis, tehát igaz.
Ha viszont a 75 E A75 mondat igaz, akkor a 75 eleme
az A75 halmaznak. Emiatt a 75 nem lehet eleme az A25
halmaznak (2. tulajdonság), és így a 75 * 75 nem lehet
A8-ban, hiszen ha a 75 * 75 eleme lenne A8-nak, akkor a
3. tulajdonság miatt a 75 eleme lenne A25-nek. De ha
a 75 * 75 nem eleme A8-nak, akkor a 75 E A75 nem
bizonyítható a géppel. Tehát a 75 E A75 mondat igaz,
de a géppel nem bizonyítható.
146.
Mielőtt további megoldásokat keresnénk, vegyük észre a
következő tényt: a megoldás kulcsa egy olyan K halmaz,
amelynek mindazok az x számok az elemei, amelyekre
az x E Ax mondat nem bizonyítható a géppel, vagy ami
ugyanazt jelenti, azon x számok halmaza, amelyekre az
x * x-et nem tudja kiírni a gép. Ez a K halmaz most az
A75, mert az, hogy x eleme az A75-nek, ekviv,;1,lensazzal,
hogy x nem eleme az A25-nek, ami viszont ekvivalens
MEGOLDÁSOK 189
azzal, hogy x * x nem eleme As-nak, vagyis azon számok

halmazának, amelyeket a gép ki tud írni. Tehát A75 = K.
De A73 is egyenlő K-val, hiszen az, hogy egy x szám eleme
A73-nak, ekvivalens azzal, hogy az X*X eleme A24-nek (a
3. tulajdonság miatt, hiszen 73 = 3 · 24 + 1), ami viszont
ekvivalens azzal, hogy az x * x nem eleme As-nak (2.
tulajdonság). Vagyis az A73 azoknak az x számoknak a
halmaza, amelyekre az x * x nem eleme As-nak, vagy
ami ugyanazt jelenti, amelyekre az x E Ax mondat uem
bizonyítható a géppel. Vagyis A73 ugyanaz a halmaz,
mint A75, hiszen mindkettő megegyezik K-val. Ráadásul,
ha adott egy tetszőleges n szám, amire An = K, akkor
az n E An mondat mindig olyan lesz, ami igaz, de a
géppel nem bizonyítható, amint ez az n = 75 speciális
esetnél látott gondolatmenethez hasonló módou belátha-
tó (a következö fejezetben ennek a gondolatmenetnek egy
még általánosabb formájával találkozunk majd). Emiatt
a 73 E A73 egy másik példa olyan igaz mondatra, amely-
nek kódszámát a gép nem tudja kiírni.
147.
Tetszéileges n esetén az Agn halmaznak meg kell egyeznie
az An halmazzal, hiszen az Agn az A3n komplementere,
az A3n pedig az An komplementere, így az Agn ugyanaz
a halmaz, mint az An. Emiatt az A675 ugyanaz a halmaz,
mint az A75, így a 675 E A675 is egy megoldás. Megoldás
a 6075 E A6075 is. Valójában végtelen sok olyan igaz
mondat van, amit Fergusson gépe nem tud bizonyítani:
tetszőleges n esetén, ahol az n a kilenc valamelyik hat-
ványának 75-szöröse vagy 73-szorosa, az n E An mondat
igaz, de a géppel nem bizonyítható.
15. Bizonyíthatóság és igazság
Az 1931-es év határkő volt a matematikai logika történe-

tében; ebben az évben jelent meg Gödel híres nemteljes-
ségi tétele. Hadd idézzem Gödel korszakalkotó cikkének
elejét:*
A matematika fejlődése a nagyfokú precízség irányá-
ban lehetővé tette teljes témakörök formális megfogalma-
zását, aminek eredményeképpen néhány mechanikus sza-
bály alkalmazásával bizonyításokat kaphatunk. Pillanat-
nyilag a legáltalánosabb formális rendszer egyrészt Whi-
tehead és Russell Principia Mathematica-ja, másrészt
a halmazelmélet Zermelo - Fraenkel-féle axiómarendszere.
Mindkét rendszer olyan széleskörűen átfogó, hogy a mate-
matikában manapság használatos bizonyítási módszerek
mindegyike formálisan megfogalmazható bennük, vagyis
visszavezethető néhány axiómára és következteté'si sza-
bályra. Ésszerűnek látszana ennek alapján az a feltevés,
hogy ezek az axiómák és következtetési szabályok elegen-
dőek minden olyan matematikai kérdés eldöntéséhez, ami
a szóban forgó rendszerben megfogalmazható. Mint ezt a
későbbiekben megmutatom, nem ez a helyzet, hanem az,
hogy mindkét említett rendszerben léteznek viszonylag
egyszerű számelméleti problémák, amelyek az axiómák
alapján eldönthetetlenek. .,.
* Über formai unentscheidbare Siitze der Principia M athe-

matica und verwandter Systeme I (A Principia Mathemati-
ca és a vele Összefüggő rendszerek formálisan eldönthetetlen
állításairól 1). Monatshefte für Mathematik und Physik. 38,
173-198. p.
** Nem szó szerinti idézet.
15. Bizonyíthatóság és igazság 191
Gödel ezek után elmagyarázza, hogy a dolog nem

a két említett rendszer speciális tulajdonságain múlik,
hanem matematikai rendszerek széles körében hasonló a
helyzet.
Hogy mi ez a „széles kör"? Ennek sokféle megfogal-
mazása ismeretes, és ezeknek megfelelően a Gödel-tétel-
nek többféle általánosítása van. Különös módon az egyik
legközvetlenebb és a nagyközönség számára legkönnyeb-
ben emészthető tűnik egyben a legkevésbé ismertnek.
Ami még különösebbé teszi a dolgot, a szóban forgó eset
éppen az, amit maga Gödel említ meg eredeti cikkének
bevezető részében! Foglalkozzunk most ezzel!
Nézzünk egy olyan axiómarendszert, amely a követ-
kező tulajdonságokkal rendelkezik: először is vannak elne-
vezéseink a (pozitív egész) számok különböző halmazaira,
és ezek a megnevezhető halmazok az A 1, A2, ... An, ...
végtelen sorozatba rendezhetők (épp úgy, mint az előző
fejezetben Fergusson rendszerénél). Az n számot az A
halmaz indexének nevezzük, ha A= An. (Ha például az
A2, A7 és A 13 halmazok véletlenül egybeesnek, akkor a
2, 7 és 13 mind ugyanannak a halmaznak az indexei.)
Ugyanúgy, mint Fergusson rendszerében, minden x és y
számnak megfelel egy bizonyos (x E Ay alakba írható)
mondat, amit igaznak tekintünk, ha x eleme Ay-nak, és
hamisnak, ha x nem eleme Ay-nak. Azt viszont most már
nem tételezzük fel, hogy a rendszerben csak x E Ay alakú
mondatok vannak, lehetnek mások is, de minden mondat
besorolható vagy az igazak, vagy a hamisak közé.
A rendszer minden mondatához tartozik egy kód-
szám, amelyet mostantól a mondat Gödel-számának ne-
vezünk, és x * y-nal jelöljük az x E Ay mondat Gödel-szá-
mát. (Azt a továbbiakban nem szükséges feltételeznünk,
hogy az x * y x darab 1-esből és azt követő y darab
O-ból áll, Gödel egyáltalán nem ilyen kódszámot használt.
Sok különböző kódszámozás van, ami jó, és hogy melyik
a legkellemesebb, az az éppen vizsgált rendszertől függ.

Mindenesetre az általános tételhez, amit most szeretnénk
bizonyítani, nem szükséges az eredeti Göd.el-számozást
ismerni.)
Bizonyos kiválasztott mondatok a rendszer axiómái,
és vannak bizonyos szabályok, amelyek segítségével kü-
lönféle mondatok bizonyíthatók az axiómákból. Így az,
hogy egy mondat bizonyítható a rendszerben, egy jól de-
finiált tulajdonsága a mondatoknak. Feltételezzük, hogy
a rendszer megbízható abban az értelemben, hogy minden
olyan mondat, amely bizonyítható a rendszerben, az igaz,
így valahányszor egy x E Ay mondat bizonyítható a rend-
szerben, mindannyiszor x tényleg eleme az Ay halmaznak.
Legyen B a rendszerben bizonyítható mondatok
Gödel-számainak halmaza. Tetszőleges A halmaz esetén 1
jelöljük most is A-sal az A komplementerét (ami azoknak

a számoknak a halmaza, amelyek nem elemei A-nak), és
A*-gal azoknak az x számoknak a halmazát, amelyekre az
X*X eleme A-nak. Olyan rendszerekkel fogunk foglalkozni,
amelyekre a következő G 1, G2 és G3 feltételek teljesülnek.
Gl: AB halmaz megnevezhető a rendszerben. Más-
képp fogalmazva: létezik legalább egy olyan b, amely-
re Ab a bizonyítható mondatok Gödel-számainak hal-
maza. (Fergusson rendszerében a 8 egy ilyen b volt.)
G2.: Bármelyik megnevezhető halmaz komplemente-
re is megnevezhető a rendszerben. Másképp fogal-
mazva, tetszőleges x számhoz létezik olyan x =t-szám,
hogy A x + az Ax komplementere. (Fergusson rendsze-
rében a 3 · x volt egy ilyen x +.)
G3: Tetszőleges A megnevezhető halmaz esetén az A*
is megnevezhető a rendszerben. Másképp fogalmazva:
tetszőleges x számhoz létezik olyan x* szám, amelyre
Ax• azoknak az n számoknak a halmaza, amelyekre
n*n eleme Ax-nek. (Fergusson rendszerében a 3·x+ 1 .
volt egy ilyen x* .)
Látható, hogy a Fergusson gépét jellemző három tu-

lajdonság, az Fl, F2 és F3 nem más, mint a Gl, G2
és G3 feltételhármas speciális esete. Ez utóbbi általános
feltételek különösen fontosak, mert matematikai rendsze-
rek széles körére teljesülnek, beleértve a Gödel-cikkben
tárgyalt két rendszert is. Ezekben a rendszerekben a
megnevezhető halmazok egy A 1, A2, ... , An, ... végtelen
sorozatba rendezhetők, és megadható a mondatok egy
olyan Gödel-számozása, hogy a Gl, G2 és G3 feltételek
teljesüljenek. Így aztán sok fontos rendszerre alkalmaz-
ható mindaz, amit a Gl, G2 és G3 feltételnek eleget tevő
rendszerekről be tudunk bizonyítani.
Most pedig elérkeztünk Gödel tételéhez, amelyet a
következő formában mondunk ki, majd bizonyítunk:
G-tétel: Ha adott egy tetszőleges megbízható rend-
szer, amely kielégíti a Gl, G2 és G3 feltételt, akkor van
olyan mondat a rendszerben, ami igaz, de nem bizonyít-
ható.
A G-tétel bizonyítása egyszerüen annak a bizonyí-
tásnak az általánosítása, amit az Olvasó már Fergusson
rendszerénél megismert: Legyen K azoknak az x számok-
nak a halmaza, amelyekre az x * x nem eleme a B hal-
maznak. Mivel B megnevezhető ( G 1 szerint), a komple-
mentere, B is az ( G2 szerint), így a 1r is az ( G3 sze-
rint), de a B* éppen a K halmaz (hiszen B* azoknak
az x számoknak a halmaza, amelyekre az x * x eleme
B-nek, vagy ami ugyanazt jelenti, azoknak az x-eknek a
halmaza, amikre az x * x nem eleme B-nek). Emiatt a
K halmaz megnevezhető a rendszerben, ami azt jelenti,
hogy van legalább egy olyan k szám, amelyre /( = Ak.
(Fergusson rendszerében ilyen k szám volt a 73 és a 75
is.) Így tetszőleges x szám esetén az, hogy az x E Ak
mondat igaz, egyenértékű azzal az állítással, hogy az x •x
nem eleme B-nek, ami viszont egyenértékü azzal, hogy
az x E Ax mondat nem bizonyítható (a rendszerben).

Vagyis ha x-et k-nak választjuk, akkor a k E Ak mondat
egyenértékű saját bizonyíthatatlanságával a rendszerben,
ami azt jelenti, hogy vagy igaz, de nem bizonyítható
a rendszerben, vagy hamis, és bizonyítható. Az utóbbi
lehetőséget kizárhatjuk, hiszen tudjuk, hogy a rendszer
megbízható, ezért az elsőnek kell teljesülnie: a mondat
igaz, de nem bizonyítható a rendszerben.
Diszkusszió: A Mi a címe ennek a könyvnek? című
könyvben hasonló helyzetet ismertettem. Ott egy sziget-
ről volt szó, amelynek minden lakosa vagy lovag, aki min-
dig igazat mond, vagy lókötő, aki mindig hazudik. Bizo-
nyos lovagokat megalapozott lovagoknak, bizonyos lókötö-
ket pedig megalapozott lókötőknek neveztek. ( A lovagok
felelnek meg az igaz mondatoknak, a megalapozott lova-
gÖk pedig azoknak a mondatoknak, amelyek nemcsak iga-
zak, hanem bizonyíthatóak is.) Ezen a szigeten lehetetlen,
hogy bármelyik lakó is azt állítsa: ,,Én nem vagyok lovag",
hiszen egy lovag nem hazudhat, így nem állíthatja, hogy
ő nem lovag; egy lókötő pedig nem vallhatja őszintén be,
hogy ő lókötő. Tehát a sziget egyik lakója sem állíthatja
azt, hogy ő nem lovag. Az viszont lehetséges, hogy valaki
azt állítsa, ,,Én nem vagyok megalapozott lovag". Ha va-
laki ezt mondja, az nem vezet semmiféle ellentmondásra,
viszont egy érdekes dolog következik belőle, mégpedig
az, hogy az illető valójában lovag, de nem megalapozott
lovag. Egy lókötő ugyanis nem ismerhetné őszintén be,
hogy ö nem m~galapozott lovag (mert tényleg nem az),
tehát az illető lovag. Ha viszont lovag, akkor állítása igaz,
vagyis lovag, de mint mondja, nem megalapozott lovag -
éppúgy, mint a k E Ak mondat, amely saját bizonyítha-
tatlanságát állítja a rendszerben: biztos, hogy igaz, de a
rendszerben nem bizonyítható.
Gödeli mondatok és Tarski tétele

Vizsgáljunk most egy olyan rendszert, amely legalább a
G2 és G3 feltételt kielégíti (ezúttal a G 1 feltétel nem
érdekes). Az előbb úgy definiáltuk a B halmazt, miut
a rendszerben bizonyítható mondatok Gödel-számainak
halmazát, most definiáljunk úgy egy T halmazt, mint
a rendszer igaz mondataihoz tartozó Gödel-számoknak
a halmazát. 1933-bau Alfred Tarski a következő kérdést
vetette fel és válaszolta meg: Megnevezhető-e a T hal-
maz a rendszerben, vagy nem? A válasz pusztán a G2
és G3 fe!tétel alapján megadható. Hamarosan válaszolni
is fogok erre a kérdésre, de előbb foglalkozzunk azzal a
még alapvetőbb kérdéssel, hogy mit mondhatunk az olyan
rendszerekről, amelyekről csak azt tudjuk, hogy legalább
a G3 feltételt kielégítik.
Ha adott egy tetszőleges X mondat, és a pozitív egész
számok egy A halmaza, akkor azt mondjuk, hogy X egy 'il1
gödeli mondat az A halmazon, ha vagy az teljesül, hogy
X igaz és a Gödel-száma eleme A-nak, vagy az, hogy X !1
hamis és a Gödel-száma nem eleme A-nak. (Egy olyan

mondatra gondolhatunk például, amely azt állítja, hogy
a saját Gödel-száma eleme A-nak; ha ez a mondat igaz,
akkor a Gödel-száma tényleg A-ban vani ha hamis, akkor
a Gödel-száma nincs benne A-ban.) Egy rendszert gödeli-
nek fogunk nevezni, ha a rendszer minden megnevezhető
A halmazához tartozik legalább egy gödeli moudat.
A következő alapvető tényt állapíthatjuk meg:
F-tétel: Ha egy rendszer kielégíti a G3 feltételt, akkor
gödeli.
148.
Bizonyítandó az F-tétel.
149.
Tekintsük speciális esetként Fergusson rendszerét. Keres-
sen az A100 halmazhoz tartozó gödeli mondatot!
150.
Tegyük fel, hogy egy rendszer gödeli (ehhez nem feltét-
lenül kell kielégítenie a G3 feltételt). Ha a rendszer meg-
bízható, és kielégíti a Gl és G2 feltételt, akkor szükség-
szerű-e, hogy van benne olyan mondat, ami igaz, de nem
bizonyítható?
151.
Legyen T az igaz mondatok Gödel-számainak halma-
za. Van-e T-hez tartozó gödeli mondat? Van-e T-hez, azaz
T komplementeréhez tartozó gödeli mondat?
Elérkezett az ideje, hogy válaszoljunk Tarski kérdé-
seire. Tarski tételének összefoglalt változata a következő:
T-tétel: Ha adott egy tetszőleges rendszer, amely kie-
légíti a G2 és G3 feltételt, akkor az igaz mondatok Gödel-
számainak T halmaza nem megnevezhető a rendszerben.
Megjegyzés: Néha a megnevezhető helyett a definiál-
ható kifejezést használják, a T- tételt pedig a következő
megfogalmazásban említik: elegendően sokatmondó rend-
szerek esetén a rendszerbeli igazság nem definiálható a
rendszeren belül.
152.
Bizonyítandó a T- tétel.
153.
Tanulságos észrevenni, hogy ha már bebizonyítottuk a
T-tételt, akkor annak következményeként azonnal adódik
a G-tétel. Világos az Olvasónak, hogyan?
Gödel gondolatmenetének egy duális alakja

Azokra a rendszerekre, amelyekről Gödel gondolatmenete
bebizonyította, hogy neni teljesek , az is jellemző, hogy
minden X mondathoz hozzárendelhető egy X' mondat,
amelyet az X tagadásának nevezünk, és ami akkor és csak
akkor igaz, ha X hamis. Egy X mondatra azt mondjuk,
hogy cáfolható a rendszerben, ha a tagadása, X', bizo-
nyítható a rendszerben. Feltesszük, hogy a rendszer meg-
bízható, vagyis egyetlen hamis mondat sem bizonyítható
és egyetlen igaz mondat sem cáfolható a rendszerben.
Láttuk, hogy a Gl, G2 és G3 feltételből következik,
hogy létezik olyan G gödeli mondat, amely a B halmazhoz
tartozik, és hogy az ilyen G mondat igaz, de nem bizonyít-
ható a rendszerben (feltéve, hogy a rendszer megbízható).
Ha viszont a G igaz, akkor nem lehet cáfolható (a megbíz-
hatóság miatt). Vagyis a G mondat nem is bizonyítható,
és nem is cáfolható a rendszerben. (Az ilyen mondatokra
azt mondják, hogy eldönthetetlenek a rendszerben.)
,,A formális rendszerek elmélete" (1960) című monog-
ráfiámban Göd.el gondolatmenetének egy „duális" meg-
fogalmazásával foglalkoztam: egy olyan mondat helyett,
amely a saját bizonyíthatatlanságát állítja, nem lehetne-e
olyan mondatot konstruálni, amely a saját cáfolhatatlan-
ságát állítja? Pontosabban: legyen C a cáfolható monda-
tok Gödel-számainak halmaza. Tegyük fel, hogy X egy,
a C halmazhoz tartozó gödeli mondat. Mi a helyzet az X
mondattal? A következő feladatban ezt járjuk körül.
154.
Nézzünk egy olyan megbízható rendszert, amely a G3
feltételt kielégíti, a G 1 és G2 feltételt viszont egyetlen
feltétellel helyettesítjük:
Gl': A C halmaz megnevezhető a rendszerben. (Vagy-
is feltételezzük, hogy a rendszer megbízható, és kielégíti
a Gl' és G3 feltételt.)
a) Bizonyítandó, hogy van olyan mondat, amely nem

is bizonyítható, és nem is cáfolható a rendszerben.
b} Speciális esetként tegyük fel, tudjuk, hogy a C
halmaz most az A 10, és tetszőleges n szám esetén az
A5n azoknak az x-eknek a halmaza, amelyekre az x * x
eleme An-nek (ez a G3 speciális esete). A feladat most
az, hogy ténylegesen adjunk meg olyan mondatot, amely
nem is bizonyítható, és nem is cáfolható a rendszerben,
és döntsük el, hogy ez a mondat igaz, vagy hamis.
Megjegyzések: 1. Gödel módszerével úgy kaphatunk
eldönthetetlen mondatot, hogy megadunk egy, a B hal-
mazhoz, azaz a B komplementeréhez tartozó gödeli mon-
datot. Egy ilyen mondat (olyannak képzelhetjük el ezt
a mondatot, amely a saját bizonyíthatatlanságát állít-
ja) biztosan igaz, de nem bizonyítható a rendszerben. A
„duális" módszer lényege pedig a B halmaz helyett a C
halmazhoz tartozó gödeli mondat megkonstruálása. Egy
ilyen mondat (olyannak képzelhetjük el, amely a saját
cáfolhatóságát állítja) biztosan hamis, de nem cáfolható.
(Mivel hamis, nem is bizonyítható, tehát eldönthetetlen a
rendszerben.) Megjegyzem, azok a rendszerek, amelyek-
kel Gödel eredeti cikke foglalkozik, a Gl, G2, G3 és Gl'
feltétel közül mind a négyet kielégítik, így ezekben mind-
két módszer alkalmas arra, hogy eldönthetetlen monda-
tokat kapjunk.
2. Ugyanúgy, ahogy egy olyan mondatnak, amely
a saját bizonyíthatatlanságát állítja, megfelel a lovag-
lókötő sziget egy olyan lakója, aki azt állítja, hogy ö nem
megalapozott lovag, egy olyan mondatnak, amely a saját
cáfolhatóságát állítja, megfelel a sziget egy olyan lakója,
aki azt állítja, hogy ő egy megalapozott lókötő - ez a
lakó tényleg lókötő, de nem megalapozott. ( A bizonyítást
az Olvasóra bízom.)
MEGOLDÁSOK 199
,
MEGOLDASOK
148.
Tegyük fel, hogy a rendszer kielégíti a G3 feltételt. Le-
gyen H a rendszer egy tetszőleges megnevezhető halmaza.
Ekkor G3 szerint a H* halmaz is megnevezhető a rend-
szerben, így van olyan b szám, amelyre H* = Ab. Egy x
szám pontosan akkor eleme H*-nak, ha az x * x eleme
H-nak. Vagyis x pontosan akkor eleme Ab-nek, ha x * x
eleme H-nak. Ha most x-et éppen b-nek választjuk, akkor
ezek szerint b pontosan akkor eleme Ab-nek, ha b*b eleme
H-nak. De b akkor és csak akkor eleme Ab-nek, ha ab E Ab
mondat igaz. Vagyis b E Ab akkor és csak akkor igaz,
ha a b * b eleme H-nak. A b * b viszont éppen a b E Ab
mondat Gödel-száma. Így azt kaptuk, hogy a b E Ab
mondat akkor és csak akkor igaz, ha a Gödel-száma H-
ban van. Vagyis ha a b E Ab igaz, akkor a Gödel-száma
eleme H-nak, ha pedig hamis, akkor a Gödel-száma nem
eleme H-nak. Így ab E Ab mondat egy gödeli mondat a
H-halmazon.
149.
Fergusson rendszerében tetszőleges n-re az A~ halmaz
éppen az Aan+l · Így az Afo 0 most az A301 halmaz.
Használjuk fel az előző feladat eredményét, és válasszuk
b-t 301-nek. Ekkor a 301 E A301 mondat az A100 hal-
mazhoz tartozó gödeli mondat. Általában tetszőleges n
szám esetén ha a b-t 3n+ 1-nek választjuk, akkor ab E Ab
mondat egy An-hez tartozó gödeli mondat lesz Fergusson
rendszerében.
150.
Igen, az. Tegyük fel, hogy a rendszer gödeli, és kielégíti
a G 1 és G2 feltételt, továbbá azt is, hogy megbízható.
Gl szerint a B halmaz megnevezhető, így G2 szerint a
B komplementere, a B halmaz is megnevezhető. Ekkor
viszont, mivel a rendszer gödeli, tartozik egy X gödeli
mondat a B-hez. Ez azt jelenti, hogy X akkor és csak
akkor igaz, ha X Gödel-száma benne van B-ben. De
ahelyett, hogy X Gödel-száma benne van B-ben, azt is
mondhatjuk, hogy nincs benne B-ben, ami viszont ugyan-
az, mintha azt mondanánk, hogy X nem bizonyítható.
Így egy B-hez tartozó gödeli mondat nem több, de nem
kevesebb egy olyan mondatnál, amely akkor és csak akkor
igaz, ha nem bizonyítható a rendszerben, és (mint láttuk)
egy ilyen mondat biztosan igaz, de nem bizonyítható a
rendszerben (feltéve, hogy a rendszer megbízható),
Valójában Gödel gondolatmenetének lényege egy B-
hez tartozó gödeli mondat szerkesztése.
151.
Minden X mondat nyilvánvalóan gödeli a T halmazon,
hiszen ha X igaz, akkor a Gödel-száma T-ben van, ha
pedig hamis, akkor a Gödel-száma nincs benne T-ben.
Emiatt egy gödeli mondat nem tartozhat T-hez, mert az
sem lehetséges, hogy X igaz és a Gödel-száma T-ben van,
és az sem, hogy X hamis, és a Gödel-száma nincs benne
T-ben.
Az Olvasó számára tanulságos lehet az az észrevétel,
hogy számok egy tetszőleges A halmaza és egy tetszőleges
X mondat esetén X vagy A-hoz tartozó vagy A-hoz tar-
tozó gödeli mondat, de sohasem tartozik mindkettőhöz.
152.
Nézzünk egy tetszőleges, a G3 feltételt kielégítő rend-
szert. A 148. feladat szerint a rendszer minden megnevez-
hető halmazához tartozik gödeli mondat, az előző feladat
MEGOLDÁSOK 201
szerint a T halmazhoz viszont nem tartozik gödeli mon-

dat. Ha tehát a rendszer kielégíti a G3 feltételt, akkor a T
halmaz nem megnevezhető a rendszerben. Ha a rendszer
a G2 feltételt is kielégíti, akkor T sem megnevezhető
a rendszerben, hiszen ha az volna, akkor G2 szerint a
komplementere, T is megnevezhető lenne, de nem az. 1
Ezzel beláttuk, hogy a G2 és G3 feltételnek eleget tevő li

rendszerekben a T halmaz nem megnevezhető.
Összegezve: a) Ha G3 teljesül, akkor T nem megne-
vezhető; b) ha G2 és G3 mindegyike teljesül, akkor sem
T, sem T nem megnevezhető a rendszerben.
153.
Ha először a T-tételt bizonyítjuk, akkor a G-tételt a kö-
vetkezőképpen kapjuk meg:
Tegyük fel, hogy van egy megbízható rendszerünk,
amely kielégíti a Gl, G2, G3 feltételt. A G2 és G3 feltétel
teljesülése miatt a T-tételből tudjuk, hogy a T halmaz
nem megnevezhető a rendszerben. Viszont G 1 miatt a B
halmaz megnevezhető a rendszerben. Mivel B megnevez -
hető, T pedig nem, B és T különböző halmazok. Azonban
B minden eleme benne van T-ben is, hiszen tudjuk, hogy
a rendszer megbízható, így minden bizonyítható mondata
igaz. Ekkor viszont, mivel a T nem ugyanaz a halmaz,
mint B, lennie kell a T-ben legalább egy olyan n számnak,
amely nincs benne B-ben. Ha viszont az n eleme a T-nek,
akkor az egy olyan X mondat Gödel-száma, amely igaz.
De ha az n nem eleme a B-nek, akkor X nem bizonyítha-
tó a rendszerben. Vagyis X igaz, de nem bizonyítható a
rendszerben. Tehát a G-tétel teljesül.
154. 1_ ·,,1
Adott a G 1' és a G3 feltétel. i!'

a) G 1' szerint a C halmaz megnevezhető a rend-
szerben. Ekkor G3 szerint a C* halmaz is megnevezhe-
tő a rendszerben. Emiatt létezik olyan h szám, amire
C* = Ah. C* definíciója szerint egy x szám akkor és

csak akkor elem~ C* -nek, ha az x * x eleme C-nek. Így
tetszőleges x-re x akkor és csak akkor eleme Ah-nak, ha
x * x eleme C-nek. Ha most x-et h-nak választjuk, akkor
azt kapjuk, hogy h akkor és csak akkor eleme Ah-nak,
ha h * h eleme C-nek. A h E Ah mondat pedig akkor és
csak akkor igaz, ha h benne van az Ah-ban. De mivel a
h * h a h E Ah mondat Gödel-száma, a h * h akkor és
csak akkor eleme C-nek, ha a h E Ah mondat cáfolható.
Ezek szerint a h E Ah mondat akkor és csak akkor igaz,
ha cáfolható. Ez azt jelenti, hogy a mondat vagy igaz és
cáfolható, vagy hamis és nem cáfolható. Mivel tudjuk,
hogy a rendszer megbízható, igaz és cáfolható nem lehet,
tehát biztos, hogy hamis, de nem cáfolható. De ha hamis,
akkor bizonyítani sem lehet (mert a rendszer megbízha-
tó). Tehát ah E Ah mondat nem is bizonyítható és nem
is cáfolható (és azt is tudjuk, hogy hamis).
b) Tudjuk, hogy a C halmaz most az A 10, és hogy tet-
szőleges n szám esetén az A~ halmaz most az A5n. Tehát
a C* halmaz most az A50- Így az a) feladat megoldása
szerint, ha a b-t 50-nek választjuk, akkor az 50 E A50
mondat nem is bizonyítható és nem is cáfolható. Azt is
tudjuk, hogy ez a mondat hamis.
'
16. Gépek, amelyek önmagukról
beszélnek
Most egy kissé más nézőpontból fogjuk áttekinteni Gödel

gondolatmenetét. Ez a tárgyalási mód figyelemreméltóan
tisztán világít rá a gondolatmenet alapötletére.
A következő négy szimbólummal fogunk dolgozni:
K,N ,A,-; és tekintsük ezek összes lehetséges kombináci-
óit. Egy kifejezésen ezeknek a szimbólumoknak egy tet-
szőleges kombinációját értjük. Egy kombináció például a
K-- NA-K vagy a -KN-- A- K-. Bizonyos kifejezések-
nek jelentést is tulajdoníthatunk, az ilyeneket mondatok-
nak fogjuk nevezni.
Tegyük fel, hogy van egy gépünk, amely néhány ki-
fejezést ki tud írni, másokat nem. Kiírhatónak nevezünk
egy kifejezést, ha a gép ki tudja írni. Feltételezzük, hogy
minden olyan kifejezést, amelyet a gép ki tud írni, előbb
utóbb ki is ír. Tetszőleges X kifejezés esetén azt az állí-
tást,-hogy X kiírható, úgy fejezhetjük ki, hogy K- X. Így
például a K-ANN azt állítja, hogy az ANN kiírható. (Ez
persze lehet, hogy igaz, lehet, hogy hamis, de a jelölés ezt
mondja!) Ha azt akarjuk kifejezni, how X nem kiírható,
akkor ezt így írjuk: NK- X. (Az N szimbólum a nem szó
rövidítés e, éppúgy, ahogy a K szimbólum a kiírható szót
jelöli. Így az NK-X elolvasva így hangzik: ,,Nem írható ki
az X", vagy magyarosabban: ,,Az X nem írható ki".)
Az X kifejezés asszociáltján az X-X kifejezést érjük.
Az A szimbólumot az „asszociáltja" helyett használjuk,
így ha tetszőleges X esetén azt akarjuk kifejezni 1 hogy X
asszociáltja kiírható, akkor ezt így írjuk: KA-X (elolvas-
va: ,,Kiírható az asszociáltja az X-nek" vagy magyaro-
sabban: ,,Az X asszociáltja kiírható"). Ha azt szeretnénk
kifejezni, hogy az X asszociáltja nem kiírható, akkor ezt

írjuk: NKA-X (elolvasva: ,,Nem kiírható az asszociáltja
az X-nek" vagy magyarosabban: ,,Az X asszociáltja nem
kiírható").
Az 01 vasó talán csodálkozik azon, miért használjuk
szimbólumaink között a kötőjelet, miért nem írjuk a K-X
helyett egyszerűen azt, hogy KXJ ha azt akarjuk kifejezni,
hogy X kiírható? A válasz az, hogy ha elhagynánk a kö-
tőjelet, akkor ugyanaz a kifejezés többféleképpen lehetne
értelmezhető. Mert például mit jelentene a KAN? Azt,
hogy az N asszociáltja kiírható, vagy azt, hogy az AN
kifejezés kiírható? A kötőjel hasz:nálatával elkerülhetők az
ilyen kétértelműségek. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy az
• N asszociáltja kiírható, akkor ezt írjuk: KA-N, ha pedig
azt, hogy az AN kiírható, akkor azt, hogy K-AN. Es ha,
tegyük fel, azt akarjuk kifejezni, hogy -X kiírható, akkor
vajon azt írjuk-e, hogy K-X? Nem, az azt jelentené, hogy
X kiírható. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy -X kiírható,
akkor azt kell írnunk, hogy K-- X.
Talán jól jön néhány további példa: K- - azt je-
lenti, hogy a - kiírható; KA-- azt, hogy a --- (a -
asszociáltja) kiírható; K---- azt, hogy a --- kiírható;
NKA-- K-A azt, hogy a -K-A asszociáltja nem kiír-
ható, más szavakkal: a -K-A-- K-A nem kiírható. Az
NK-- K-A-- K-A ugyanezt jelenti.
Mondatnak nevezünk egy tetszőleges kifejezést, ha
alakja a következő négy valamelyike: K-X, NK- X, KA-X
és NKA-X, ahol X bármiféle kifejezés lehet. Azt mond-
juk, hogy K-X igaz, •ha X kiírható, hamis, ha X nem
írható ki. Azt mondjuk, hogy NK-X igaz, ha X nem ki-
írható, hamis, ha X kiírható. Azt mondjuk, hogy
KA-X igaz, ha az X asszociáltja kiírható, hamis, ha az
X asszociáltja nem kiírható. És végül, azt mondjuk, hogy
NA-X igaz, ha az X asszociáltja nem kiírható, hamis, ha
az X asszociáltja kiírható. Ezzel mind a négy típus esetén
16. Gépek, amelyek Önmagukrólbeszélnek 205
pontosan definiáltuk mondatok igazságát és hamisságát.

Ennek alapján tetszőleges X kifejezés esetén igazak a kö-
vetkező törvények:
1. törvény: K-X akkor és csak akkor igaz ha X kiír-
ható (a gép számára).
2. törvény: KA-X akkor és csak akkor igaz, ha X-X
kiírható.
3. törvény: NK-X akkor és csak akkor igaz, ha X nem
kiírható.
,1. törvény: NKA-X akkor és csak akkor igaz, ha X-X
nem kiírható.
Egy sajátos hurokhoz jutottunk! A gép olyan monda-
tokat ír ki, amelyek arról szóló állítások, hogy a gép mit
tud, és mit nem tud kiírni! Ebben az értelemben a gép
saját magáról beszél (pontosabban saját magáról szóló
mondatokat ír ki).
Azt is tudjuk, hogy a gép száz százalékosan megbíz-
ható, vagyis soha nem ír ki hamis mondatot, csak igazat.
Ennek a ténynek számos következménye van, például ha
egyszer kiírja a K-X kifejezést, akkor az X kifejezést is ki
kell írnia, hiszen ha kiírja a K-X kifejezést, akkor a K-X
biztosan igaz, ami azt jelenti, hogy az X kiírható, így a
'gépnek előbb-utóbb ki kell írnia.
Hasonló következmény, hogyha a gép kiírná a KA-X
kifejezést, akkor (mivel a KA-X biztosan igaz) az X-X
kifejezést is kiírná. Ha pedig az NK-X kifejezést írja ki a
gép, akkor nem írhatja ki a K-X kifejezést is, hiszen ez a
két mondat nem lehet egyszerre igaz; az első azt mondja,
hogy a gép nem írja ki az X kifejezést, a második pedig
azt mondja, hogy kiírja.
A következő feladat olyan tisztán világít rá a gödeli
gondolatra, mint ismereteim szerint egyetlen másik sem.
155. Egyszeresen gödeli kérdés
Keressen egy igaz mondatot, amit a gép nem tud kiírni!
156. Kétszeresen gödeli rejtvény

Továbbra is ugyanazokkal a feltételekkel dolgozunk, kü-
lönös tekintettel arra, hogy a gép megbízható.
Van egy olyan X és egy olyan Y mondat, ahol X
és Y közül valamelyik igaz, de nem kiírható, viszont az
1-4. törvényekben megfogalmazott feltételek alapján nem
lehet megmondani, hogy melyikük. Keressen ilyen X-et és
Y-t! (Segítségül olyan X-et és Y-t érdemes keresni, ahol
X azt mondja, hogy Y kiírható, Y pedig azt, hogy X nem
kiírható. Kétféle módon is találhatunk ilyet, és mindkettő
összefügg Fergusson törvényeivel!)
157. Háromszorosan gödeli feladat
Adjunk meg olyan X, Y és Z mondatokat, ahol X azt
mondja, hogy Y kiírható, Y azt mondja, hogy Z nem
kiírható, és Z azt mondja, hogy X kiírható. Mutassuk
meg, hogy a három mondat közül legalább az egyik (bár
nem lehet eldönteni, hogy melyik) igaz, de a gép számára
nem kiírható.
Két gép, amelyek saját magukról és egymás-

ról beszélnek •
Vezessünk be egy ötödik szimbólumot, a C-t. Így most
a K, C, N, A és - szimbólumaink vannak, és van két
gépünk, G 1 és G2, minkettö ebből az öt szimbólumból
álló különböző kifejezéseket ír ki. A K most azt jelenti,
hogy kiírható az elsö"géppel, a C pedig azt, hogy kiírható
a második géppel. Így a K-X most azt jelenti, hogy X
kiírható az első géppel, C-X pedig azt, hogy X kiírható a
második géppel. Ugyanígy a KA-X azt jelenti, hogy az X
asszociáltja kiírható az első géppel, CA-X pedig azt, hogy
az X asszociáltja kiírható a második géppel.Hasonlóan
NK-X,NC-X, NKA-X, NCA-X sorrendben a következő-
16. Gépek, amelyek önmagukrólbeszélnek 207
ket jelenti: X nem kiírható az első géppel; X nem kiírható

a második géppel; X-X nem kiírható az első géppel; X-X
nem kiírható a második géppel. Mondaton most olyan
kifejezést értünk, amelynek szerkezete a következő nyolc
típus valamelyike: K-X, C-X, NK-X, NC-X, KA-X,
CA-X, NKA-X, NCA-X, és tudjuk, hogy az első gép
csak igaz mondatokat, a második gép pedig csak hamis
mondatokat ír ki. Nevezzünk egy mondatot bizonyítható-
nak akkor és csak akkor, ha az első géppel kiírható, és
cáfolhatónak akkor és csak akkor, ha a második géppel
kiírható. Így a K-t úgy is olvasnatjuk, hogy „bizonyítha-
tó", a C-t pedig úgy is, hogy „cáfolható".
158.
Keressünk egy olyan mondatot, amely hamis, de nem
cáfolható.
159.
Van olyan X és Y mondat, ahol a kettő közül az egyik
(nem tudjuk, hogy melyik) vagy igaz, de nem bizonyít-
ható, vagy hamis, de nem cáfolható, de azt nem tudjuk,
hogy a két lehetőség melyike teljesül. Ez kétféleképen is
megoldható, ennek megfelelően a feladat kettős:
a) Keressen olyan X és Y mondatot, ahol X azt
mondja, hogy Y bizonyítható, Y pedig azt mondja, hogy
X cáfolható. Ezután mutassa meg, hogy X és Y közül az
egyik (nem tudjuk, eldönteni, hogy melyik) vagy igaz, de
nem bizonyítható, vagy hamis, de nem cáfolható.
b) Keressen olyan X és Y mondatot, ahol X azt mond-
ja, hogy Y nem bizonyítható, Y pedig azt mondja, hogy X
nem cáfolható. Ezután mutassa meg, hogy X és Y közül
az egyik (nem tudjuk eldönteni, hogy melyik) vagy igaz,
de nem bizonyítható, vagy hamis, de nem cáfolható.
160.
Próbálkozzunk most egy négyszeres lánccal! Keressen
olyan X, Y, Z és W mondatokat, ahol X azt mondja, hogy
Y bizonyítható, Y azt mondja, hogy hogy Z cáfolható,
Z azt mondja, hogy W cáfolható, W pedig azt mondja,
hogy X nem bizonyítható. Mutassa meg, hogy a négy
mondat közül az egyik vagy igaz, de nem bizonyítható,
vagy hamis, de nem cáfolható (bár nincs mód arra, hogy
megmondjuk, hogy a négy közül melyik!)
McCulloch gépe és a Gödel-tétel

Az Olvasó bizonyára észrevett néhány hasonlóságot az
előző feladatok némelyike és McCulloch első gépének bi-
zonyos tulajdonságai között. McCulloch gépe tényleg kap-
csolatba hozható Gödel tételével, a következőképpen:
161.
Tegyük fel, hogy van egy matematikai rendszerünk,
amelyben bizonyos mondatokat igaznak nevezünk, má-
sokat pedig bizonyíthatónak. Feltesszük, hogy a rendszer
megbízható, vagyis minden bizonyítható mondat igaz.
Minden N számhoz hozzárendelünk egy mondatot, amit
N-es mondatnak nevezünk. Tegyük fel, hogy a rendszer
kielégíti a következő két feltételt:
Mcl: Tetszőleges X és Y számok esetén, ha X előállít
ja Y-t McCulloch első gépén, akkor a 8X-es mondat
akkor és <;sak akkor igaz, ha az Y-os mondat bizo-
nyítható (ne felejtsük el, hogy 8X nem a 8-szor X-et
jelenti, hanem azt a számot, amit úgy kapunk, hogy
az X elé írunk egy 8-ast ).
Mc2: Tetszőleges X szám esetén, a 9X-es mondat
akkor és csak akkor igaz, ha az X-es mondat nem
igaz.
16. Gépek, amelyek önmagukrólbeszélnek 209
Keressen olyan N számot, hogy az N-es mondat igaz

legyen, de nem bizonyítható a rendszerben!
162.
Tegyük fel, hogy az előző feladat Mcl feltételében azt,
hogy „McCulloch első gépén" kicseréljük arra, hogy
,,McCulloch harmadik gépén". Találjon most olyan N szá-
mot, amelyre az N-es mondat igaz, de nem bizonyítható
a rendszerben!
163. Paradox?
Térjünk vissza a 155. feladathoz, a következő különbsé-
gekkel: A K szimbólum helyett a H szimbólumot fogjuk
használni (pszichológiai okokból, amelyek mibenléte ké-
sőbb kiderül majd). A mondatot ugyanúgy definiáljuk,
mint korábban, csak most H-t írunk a K helyett, így a
mondataink most H-X, NH-X, HA-X, ill. NHA-X ala-
kúak. A mondatokat éppúgy, mint eddig, két csoportba
soroljuk - igaz mondatok és hamis mondatok -, de
azt nem tudjuk, hogy melyik mondat milyen. Egy olyan
gép helyett, ami különböző mondatokat ír ki, most egy
matematikusunk van, aki bizonyos mondatokban hisz, 1
mások,ban nem. Amikor azt mondjuk, hogy a matemati-

kus nem hisz egy mondatban, akkor ezt nem úgy értjük, 1
1
hogy az ellenkezőjében hisz, hanem pusztán azt állapítjuk

meg, nem teljesül az, hogy hisz benne; más szavakkal,
lehet, hogy hamisnak hiszi, de az is lehet, hogy egyáltalán
nincs róla véleménye. A H szimbólum azt jelenti, hogy „a
matematikus hisz benne", és tudjuk, hogy tetszőleges X
kifejezés esetén most a következő négy feltétel teljesül:
Hl: H-X akkor és csak akkor igaz, ha a matematikus
hisz X-ben.
H2: NH-X akkor és csak akkor igaz, ha nem teljesül
az, hogy a matematikus hisz X-ben.
H3: HA-X akkor és csak akkor igaz, ha.a matemati-
kus hisz abban, hogy X-X.
H4: NHA-X akkor és csak akkor igaz, ha nem teljesül

az, hogy a matematikus hisz abban, hogy X- X.
Feltéve, hogy a matematikus megbízható, azaz nem
hisz egyetlen hamis mondatban sem, nyilván tudunk olyan
mondatot találni, ami igaz, de amiről a matematikus nem
tudja, hogy igaz; nevezetesen az NHA-NHA mondat pél-
dául ilyen (azt mondja, hogy a matematikus nem hisz az
NHA asszociáltjában, ami éppen NHA-NHA).
Most pedig valami érdekes következik. Tegyük fel,
hogy a matematikusról a következő tényeket tudjuk:
1. teny: A matematikus legalább annyira járatos a
logikában, mint önök vagy én; mi most azt fogjuk fel-
tételezni, hogy tökéletesen ért hozzá, vagyis tetszőleges
premisszákból is le tud vezetni minden olyan állítást, ami
logikailag következik belőlük.
2. tény: A matematikus tudja, hogy a Hl, H2, H3,
H4 feltételek mindegyike teljesül.
3. tény: A matematikus mindig megbízható, semmi-
lyen hamis állításban nem hisz.
Ha viszont a matematikus tudja, hogy a Hl, H2,
H3, H4 feltételek mindegyike teljesül, és képes épp olyan
logikusan gondolkodni, mint önök vagy én, akkor mi
akadályozza meg őt abban, hogy végiggondolja mindazt,
amit mi, amikor bebizonyítottuk, hogy az NHA-NHA
mondatnak igaznak kell lennie? Úgy tűnik, hogy ezt ő is
megtette, és ha megtette, akkor hinni fog az NHA-NHA
mondatban. De abban a pillanatban, ahogy hisz benne, a
mondat hamissá válik, hiszen a mondat azt állítja, hogy
őbenne nem hisz a. matematikus, a.mi végülis azt jelenti,
hogy a. matematikus megbízhatatlan!
Azt jelentené ez, hogy ha feltételezzük az 1., 2. és
3. tényt, akkor paradoxonhoz jutunk? A válasz az, hogy
nem; szándékosan egy hiányos gondolatmenetet írtam le!
Megtalálja a rést?
MEGOLDÁSOK 211
,
MEGOLDASOK
155.
Tetszőleges X kifejezés esetén az NKA-X mondat azt
állítja, hogy X asszociáltja nem kiírható. Konkrétan az
NKA-NKA mondat azt állítja, hogy az NKA asszoci-
áltja nem kiírható. De az NKA asszociáltja éppen az
NKA-NKA mondat! Így az NKA-NKA mondat saját ki-
írhatatla:aságát állítja; más szavakkal, ez a mondat akkor
és csak akkor igaz, ha nem kiírható. Ez azt jelenti, hogy
vagy igaz, de nem kiírható, vagy nem igaz, de kiírható.
Az utóbbi nem lehetséges, mert a gép megbízható. Így az
előbbinek kell teljesülnie, vagyis a mondat igaz, de nem
kiírható a gép számára.
156.
Legyen X a K-NKA-K-NKA mondat, Y pedig az
NKA-K-NKA mondat. Az X mondat (ami K-Y) azt
mondja, hogy Y kiírható. Az Y mondat ( ami nem túl szép
magyarsággal így olvasható: ,,Nem kiírható az asszod-
áltja a K-NKA mondatnak") azt mondja, hogy
a K-NKA asszociáltja nem kiírható. De•a K-NKA asszo-
ciáltja éppen X, vagyis Y azt mondja, hogy X nem kiír-
ható. (Történetesen másképp is megadhatunk ilyen X-et
és Y-t: legyen X a KA-NK-KA mondat, Y pedig az
NK-KA-NK-KA mondat.)
Van tehát két olyan mondatunk, X és Y, ahol X azt
jelenti, hog-YY kiírható, Y azt, hogy X nem kiírható.
Tegyük fel, hogy X kiírható. Ekkor igaz lenne, ami
azt jelentené, hogy Y kiírható. Ekkor Y igaz lenne, ami
viszont azt jel~tené, hogy X nem kiírható. Ez ellentmon-
dás, hiszen X egyszerre lenne kiírható és nem kiírható, 1
1
1
ezért X nem lehet kiírható. Mivel X nem kiírható, és Y

azt mondja, hogy X nem kiírható, az Y az igaz. Tudjuk
tehát, hogy
1. X nem kiírható;
2. Y igaz.
Mármost X vagy igaz, vagy nem. Ha X igaz, akkor 1.
miatt X igaz, de nem kiírható. Ha X hamis, akkor Y nem
kiírható, hiszen X azt mondja, hogy Y kiírható; így abban
az esetben Y igaz ( 2. miatt), és nem kiírható. Tehát vagy
X igaz, de nem kiírható, vagy Y igaz, de nem kiírható,
azt viszont nem lehet megmondani, hogy melyik.
Diszkusszió: Az előbbi szituációnak felel meg az, ami-
kor egy lovag-lókötő szigeten van két lakos, X és Y; X azt
állítja, hogy Y megalapozott lovag, Y pedig azt, hogy X
nem megalapozott lovag. Ebből mindössze annyi követ-
kezik, hogy legalább az egyikük megalapozatlan lovag, de
nem lehet megmondani, hogy melyikük.
Ezt a szituációt ismertetem a Mi a címe ennek a
könyvnek? utolsó fejezetében, a Kétszeresen gödeli szi-
getek című részben.
157.
Legyen Z=KA-K-NK-KA;
Y=NK-Z (vagyis NK-KA-K-NK-KA);
X=K-Y (vagyis K-NK-KA-K-NK-KA).
Az rögtön látszik, hogy X azt mondja, hogy Y kiír-
ható, Y pedig azt mondja, hogy Z nem kiírható.
Ami pedig Z-t illeti, Z azt mondja, hogy a K-NK-KA
asszoci.;iltjakiírható, de a K-NK-KA asszociáltjaéppen a
K-NK-KA-K-NK-KA, vagyis az X! Tehát Z azt·mondja,
hogy az X kiírható.
Így X azt mondja, hogy Y kiírható, Y azt mondja,
hogy Z nem kiírható, Z pedig azt mondja, hogy X kiírha-
tó. Nézzük, mi következik ebből:
MEGOLDÁSOK 213
Tegyük fel, hogy Z kiírható. Ekkor Z igaz, ami azt

jelenti, hogy X kiírható, ezért igaz, ami azt jelenti, hogy
Y kiírható, így igaz, ami viszont azt jelenti, hogy Z nem
kiírható. Vagyis ha Z kiírható, akkor nem kiírható, ami
ellentmondás. Z tehát nem kiírható, és emiatt az Y igaz.
Vagyis tudjuk, hogy
1. Z nem kiírható;
2. Y igaz.
Mármost X vagy igaz, vagy hamis. Tegyük fel, hogy
igaz. Ha Z hamis, akkor X nem kiírható, ami azt jelenti,
hogy X igaz, de nem kiírható. Ha Z igaz, akkor mivel 1.
miatt nem kiírható, Z igaz, de nem kiírható. Vagyis, ha
X igaz, akkor vagy X, vagy Z igaz, de nem kiírható. Ha X
hamis, akkor Y nem kiírható, így ekkor Y igaz ( 2. miatt)
és nem kiírható.
Összefoglalva, ha X igaz, akkor X és Z közül legalább
az egyik mondat igaz, de nem kiírható. Ha X hamis, akkor
az Y igaz, de nem kiírható.
158.
Legyen M a CA-CA mondat. Ez azt mondja, hogy a CA
asszociáltja - ami maga az M - cáfolható, így M akkor
és csak akkor igaz, ha cáfolható. Mivel igaz és cáfolható
nem lehet, hamis, de nem cáfolható.
159.
a) Legyen az X a K-CA-K-CA mondat, az Y pe-
dig a CA-K-CA mondat. Ekkor világos, hogy az X azt
mondja, hogy az Y bizonyítható, Y pedig azt, hogy a
K-CA asszociáltja (ami éppen az X) cáfolható. Vagyis X
azt mondja, hogy Y bizonyítható, Y pedig azt mondja,
hogy X cáfolható. (Ha KA-C-KA-nak választottuk volna
az X-et, és C-KA-C-KA-nak az Y-t, akkor egy másik
megoldást kaptunk volna.)
Ha most Y bizonyítható, akkor igaz, ami azt jelenti,
hogy X cáfolható, így hamis, ami viszont azt jelenti, hogy
Y nem bizonyítható. Vagyis abból a feltevésből, hogy

Y bizonyítható, ellentmondásra jutottunk, ezért Y nem
bizonyítható. Ha viszont Y nem bizonyítható, akkor X
hamis. Tudjuk tehát, hogy
1. X hamis;
2. Y nem bizonyítható.
Ha Y igaz, akkor Y igaz, de nem bizonyítható. Ha
Y hamis, a}{kor X nem cáfolható {hiszen Y azt mondja,
hogy X cáfolható), így ebben az esetben X hamis, de nem
cáfolható. Tehát vagy Y igaz, de nem bizonyítható, vagy
X hamis, de nem cáfolható.
b} Legyen X az NK-NCA-NK-NCA mondat,
Y pedig az NCA-NK-NCA mondat (vagy egy másik
megoldás, ha az X az NKA-NC-NKA, Y pedig az
NC-NKA-NC-NKA mondat), és akkor, mint azt az Ol-
vasó ellenőrizheti, X azt mondja, hogy Y nem bizonyítha-
tó, Y pedig azt, hogy X nem cáfolható. Ha X cáfolható,
akkor hamis, ekkor viszont Y bizonyítható, így igaz, és
emiatt X nem cáfolható. X tehát nem cáfolható, és így Y
igaz. Ha X hamis, akkor hamis, de nem cáfolható. Ha X
igaz, akkor Y nem bizonyítható, így ebben az esetben Y
igaz, de nem bizonyítható.
Diszkusszió: Hasonló szituációt kapunk, ha feltesszük,
hogy van két lakos a lovag-lókötő szigeten, X és Y, ahol
X azt állítja, hogy Y megalapozott lovag, Y pedig azt
állítja, hogy X megalapozott lókötő. Ebből mindössze
annyi következik, hogy egyikük ( nem tudjuk, melyikük)
vagy megalapozatlan lovag, vagy megalapozatlan lókötő.
Ugyanaz a helyzet akkor is, ha X azt állítja, hogy Y
nem megalapozott lovag, Y pedig azt állítja, hogy X nem
megalapozott lókötő.
160.
Legyen W=NKA-K-C-C-NKA;
Z=C-W (vagyis C-NKA-K-C - C-NKA);
MEGOLDÁSOK 215
Y=C-Z (vagyis C-C-NKA-K-C-C-NKA);

X=K - Y (vagyis K-C-C - NKA-K-C-C-NKA).
X azt mondja, hogy Y bizonyítható, Y azt mondja,

hogy Z cáfolható, Z azt mondja, hogy W cáfolható, W
pedig azt mondja, hogy X nem bizonyítható (W tulajdon-
képpen azt mondja, hogy a K-C-C-NKA asszociá.ltja,
ami éppen X, nem bizonyítható).
Ha W cáfolható, akkor hamis, azért X bizonyítható,
így igaz, emiatt Y bizonyítható, így igaz, akkor Z cáfol-
ható, tehát hamis, ezért W nem cáfolható. Tehát nem
lehetséges az, hogy W cáfolható . Így W nem cáfolható,
és emiatt Z hamis.
Ha most W hamis, akkor ha.mis, de nem cáfolható.
Tegyük fel, hogy W igaz. Ekkor X nem bizonyítható. Ha
X igaz, akkor X igaz, de nem bizonyítható. Tegyük fel,
hogy X hamis. Ekkor Y nem bizonyítható. Ha Y igaz,
akkor Y igaz, de nem bizonyftható. Tegyük fel, hogy Y
hamis. Ekkor Z nem cáfolható, így ebben az esetben Z
hamis, de nem cáfolható.
Ezek ~erint vagy W hamis és nem cáfolható, vagy X
igaz és nelíl bizonyítható, vagy Y igaz és nem bizonyít-
ható, vagy Z hamis, és nem cáfolható.
161.
Ez a feladat - a jelölésektől eltekintve - alig tér el a
156. feladattól!
Tudjuk, hogy a 32983 előállítja a 9832983-at (Mc-
Culloch első gépén), így Mcl szerint a 832983-as mondat
akkor és csak akkor igaz, ha a 9832983-as mondat bizo-
nyítható. Mc2 szerint pedig a 9832983-as mondat akkor
és csak akkor igaz, ha a 832983-as mondat nem igaz. Így
összeillesztve ezt a két tényt azt kapjuk, hogy a 9832983-
as mondat akkor és csak akkor igaz, ha nem bizonyítható.
A megoldás tehát a 9832983.
Összehasonlítva a 155. feladattal, könnyen belátható,

hogy a 9 játssza az N szerepét, a 8 a K-ét, a 3 az A-ét, a
2 pedig a kötő jelét. És tényleg, ha a K, N, A, - szimbólu-
mokat rendre helyettesítjük a 8, 9, 3, 2 számokkal, akkor
az NKA-NKA mondatból (ami a 155. feladat megoldása)
megkapjuk a 9832983 számot (ami ennek a feladatnak a
megoldása!).
162.
Először is, McCulloch harmadik gépe is engedelmeskedik
McCulloch törvényének, vagyis tetszőleges A számhoz
léteznie kell olyan X-nek, amely az AX-et állítja elő. Ezt
a következőképpen bizonyítjuk: A 13. fefejezetböl tudjuk,
hogy van egy olyan H szám, - nevezetesen az 5464 -,
amelyre tetszőleges X esetén a H2X2 az X2X2-t állítja -
elő. (Emlékeztetőül: a H2H2 ekkor saját magát állítja elő,
de ez a mi szempontunkból most nem érdekes.) Vegyünk
most egy tetszőleges A számot, és legyen X=H2AH2.
Ekkor az X az AH2AH2-t állítja elő, ami éppen AX.
Vagyis az X előállítja az AX-et. Így tetszőleges A szám
esetén az 54642A54642 egy olyan X, ami az AX-et állítja
elő.
Olyan X-re van szükségünk, amely a 98X-et állítja
elő.Tegyük fel ugyanis, hogy X előállítja a 98X-et. Ekkor
a 8X-es mondat akkor és csak akkor igaz, ha a 98X-es
mondat bizonyítható (Mcl szerint); így a 98X-es mondat
akkor és csak akkor igaz, ha a 98X-es mondat nem bizo-
nyítható (Mc2 szerint.). Tehát a 98X-es mondat i§az, de
nem bizonyítható (hiszen a rendszer megbízható).
Ha most az előző bekezdésben szereplő A-t 98-nak
választjuk, akkor azt kapjuk, hogy az 546429854642 egy
olyan X, ami a 98X-et állítja elő.
Emiatt a 98546429854642-es mondat igaz, de nem
bizonyítható a rendszerben.
MEGOLDÁSOK 217
163.
Azt állítottam, hogy a matematikus megbízható, de azt
sehol sem mondtam, hogy tudja, hogy megbízható! Ha
tudná, hogy ö megbízható, akkor ez pamdoxonhoz ve-
zetne! Emiatt az 1., 2. és 3. tényből nem az következik,
hogy ellentmondásra jutunk, hanem egyszerűen az, hogy
a matematikus, bár megbízható, nem tudhatja, hogy ö
megbízható.
A helyzet nem teljesen független Gödel egy másik
tételétől, a második teljességi tételtől, ami (durván megfo-
galmazva.) azt állítja, hogy elegendöen gazdag rendszerek
esetén (és a Göd el eredeti cikkében tárgyalt rendszerek
ilyenek), ha a rendszer ellentmondásmentes, akkor sem
tudjuk bizonyítani a rendszer saját ellentniondásmentes-
ségét. Ez egy igen mély gondolat, amelynek a részletesebb
tárgyalását ennek a könyvnek a folytatásában tervezem.
17. Halandó és halhatatlan számok
Amióta Craig utoljára látta McCullochot és Fergussont,

eltelt egy kis idő, és amikor egyik nap, késő délután, tel-
jesen váratlanul összetalálkozott velük, rögtön úgy dön -
töttek, hogy hármasban együtt vacsoráznak.
,,Képzeljék - szólalt meg McCulloch a vacsora vég-
eztével-, van egy kérdés, amivel már jó ideje nem bol-
dogulok."
,,És mi az?" - kérdezte Fergusson.
,,Az a helyzet - felelte McCulloch -, hogy meg-
vizsgáltam egy sereg gépet, és mindegyiknél ugyanebbe a
kérdé sbe ütköztem: Minden gépnél bizonyos számok elfo-
gadhatók, mások nem. Tegyük fel, hogy egy elfogadható
X számot beadok a gépnek. Az az Y szám, amit az X
előállít, vagy elfogadhatatlan, vagy elfogadható. Ha elfo-
gadhatatlan, akkor a folyamatnak vége, ha Y elfogadható,
akkor beadom a gépnek, és megnézem, hogy milyen Z-t
állít elő. Ha Z elfogadhatatlan, akkor a folyamatnak vége;
ha ha Z elfogadható, akkor megint visszaadom a gépnek,
legalább egy lépéssel megnyújtva ezzel a folyamatot. Ezt
ismétlem újra és újra. Két lehetőség van, az egyik az,
hogy végül kapok egy elfogadhatatlan számot, a másik
az, hogy a dolog vég nélkül folytatódik. Az első esetben
az X számot halandónak hívom a szóbanforgó gép szem-
pontjából, a másik esetben halhatatlan számnak nevezem
az X-et. Lehetséges persze, hogy egy adott szám egyik
gépnél halandó, egy másiknál halhatatlan."
,,Nézzük az Ön első gépét - mondta Craig. - Ha-
landó számot egy csomót tudnék mondani, de tudna-e
példát mondani halhatatlan számra?"
17. Halandó és halhatatlan számok 219
,,Hát a 323 nyilván ilyen - válaszolta McCulloch. -

A 323 saját magát állítja elő, így ha a 323-at beadom
a gépnek, akkor kijön a 323. Megint beadom a 323-at,
megint kijön a 323. Ebben az esetben nyilván soha.sem ér
véget a dolog."
„Hát persze! - nevetett Craig. - És vannak más
halhatatlan számok is?"
164.
,,Mit szólnának - felelte McCulloch - a 3223-hoz? Ha-
landó vagy nem?"
165.
,,És mi a helyzet a 32223-mal? - kérdezte Fergusson. -
Halandó, vagy halhatatlan az Ön első gépén?"
McCulloch gondolkodott egy kicsit. ,,De hiszen ezt
nem is olyan nehéz eldönteni - válaszolta végül. - Azt
hiszem, érdemes lenne maguknak is megpróbálkozni ve-
le."
166.
,,Kipróbálhatnák a 3232-t is - mondta McCulloch. -
Halandó szám vagy halhatatlan?"
167.
,,És mi a a helyzet a 32323-mal? - ~érdezte Craig. -
Halandó vagy halhatatlan?"
168.
„Ezek mind kellemes feladatok - mondta McCulloch
-, de még nem mondtam el, hogy mi a fö kérdés. Egy
barátom készített egy meglehetősen gondosan kimunkált
gépet, amiről azt állítja, hogy mindazt tudja, amit bár-
melyik másik gép; univerzális gépnek hívja. Van már-
most egy csomó szám, a.miről sem ő, sem én nem tudjuk
megmondani, hogy halandó vagy halhatatlan. Szeretnék
valamilyen tisztán mechanikus próbát kieszelni, amely
eldönti, hogy melyik szám milyen, de eddig nem jártam si-

kerrel. Konkrétan, olyan H számot próbálok találni, amire
tetszőleges elfogadható X szám esetén, ha X halhatatlan,
akkor HX halandó, ha pedig X halandó, akkor HX halha-
tatlan. Ha találnék egy ilyen H számot, akkor tetszőleges
X elfogadható számról el tudnám dönteni, hogy halandó
vagy halhatatlan"
,,Hogyan segítene ebben egy ilyen H szám?" - kér-
dezte Craig.
„Ha volna egy ilyen H számom - felelte McCulloch
- , akkor először is megépíteném a barátom gépének a ,
másodpéldányát. Ekkor egy tetszőleges X elfogadható f
szám esetén beadnám X-et az egyik gépnek, és ugyanak-
kor a barátom beadná HX-et a másik gépnek. Az egyik
és csak az egyik folyamat előbb-utóbb véget érne; ha az
elsőnek lenne vége, akkor tudnám, hogy X halandó, ha a
másodiknak lenne vége, akkor tudnám, hogy X halhatat-
lan."
,,Ehhez nem is kell egy második gépet építeni -
mondta Fergusson. - Felváltva is elvégezheti a két fo-
lyamat lépéseit."
„Ez igaz - válaszolta McCulloch - , de hát mindez
csak feltételezés, hiszen nem sikerült ilyen H számot ta-
lálnom. Lehet, hogy a gép nem is tudja megoldani saját
halandósági kérdéseit, vagyis lehet, hogy nincs ilyen H
szám. És persze az is lehet, hogy csak nem voltam elég
ügyes, hogy megtaláljam. Ez az a kérdés ura im, amiről
beszélni szerettem volna Önökkel."
„Ehhez - mondta Fergusson - tudnunk kell a gép
szabályait. Mik ezek?"
„Huszonöt szabály van - kezdte McCulloch. - Az
első kettő ugyanaz, mint az én első gépemnél."
,,Egy pillanat!- szólt közbe Fergusson. - Azt akar-
ja mondani, hogy a barátjának a gépe engedelmeskedik
az Ön 1. és 2. szabályának?"
17. Halandó és halhatatlan számok 221
,,Igen" - válaszolta McCulloch.

,,Nos, ez eldönti a dolgot! - felelte Fergusson. -
Egyetlen olyan gép sem tudhatja megoldani saját ha-
landósági kérdését, amelyik engedelmeskedik az 1. és 2.
szabálynak!"
,,Hogyan jutott ilyen gyorsan erre az eredményre?"
- kérdezte Craig.
,,Ó, ez nem újdonság számomra - mondta Fergus-
son. - Egy hasonló kérdéssel találkoztam nemrégiben a
saját munkám során."
Honnan tudta Fergusson, hogy egyetlen olyan gép
'
f sem tudja megoldani saját halandósági kérdéseit, amelyik
engedelmeskedik az 1. és 2. szabálynak?
,
MEGOLDASOK
164.
Emlékezzünk vissza, hogy a 3223 a 23223-at állítja elő,
a 23223 pedig a 3223-at. Így két olyan számunk van, a
3223 és a 23223, amelyek mindegyike a másikat állítja
elő. Emiatt mindketten halhatatlanok: beadjuk az elsőt a
gépnek, kijön a második, beadjuk a másodikat a gépnek,
kijön az első. A folyamat nyilván sohasem ér véget.
165.
Tetszőleges két szám, X és Y esetén azt mondjuk, hogy
X elvezet Y-hoz, ha X előállítja Y-t, vagy X előállít egy
olyan számot, amely előállítja Y-t, vagy X előállít egy
olyan számot, amely előállít egy olyan számot, amely
előállítja Y-t, vagy X előállít egy olyan számot, amely elő
állít egy olyan számot, amely ... amely előállít egy olyan
számot, amely előállítja Y-t. Másképp megfogalmazva,
ha egy X-szel kezdődő folyamat során egyik vagy másik
lépésben megkapjuk az Y-t, akkor azt mondjuk, hogy
X elvezet Y-hoz. Például a 22222278 elvezet a 78-hoz,
mégpedig hat lépésben. Valamivel általánosabban, ha T
egy csupa 2-esből álló szám, akkor tetszőleges X esetén
TX elvezet X-hez.
A 32223 nem állítja elő saját magát, de elveze\ saját
magához, hiszen a 2232223-at állítja elő, amely a kö-
vetkező lépésben a 232223-at állítja elő, amely pedig a
következő lépésben előállítja a 32223-at. Mivel a 32223
elvezet saját magához, halhatatlannak kell lennie.
MEGOLDÁSOK 223
Talán észrevette az Olvasó a következő általánosabb

tényt is: tetszőleges, csupán 2-esből álló T szám esetén a
3T3 szám biztosan elvezet saját magához, így halhatat-
lan.
166.
Az egyetlen módszer, amit ennek a feladatnak a megoldá-
sára ismerek, azon az általánosabb tényen alapszik, hogy
tetszőleges, csupa 2-esből álló T szám esetén a 3T32 szám
halhatatlan, így ennek speciális eseteként a 3232 is az. Ez
a tény jól szemléltet egy még általánosabb elvet, aminek a
következő fel adat megoldásában is hasznát fogjuk venni.
Tegyük fel, hogy számoknak egy olyan osztályával
van dolgunk ( nem érdekes, hogy ez az osztály véges vagy
végtelen), ahol az osztály minden eleme elvezet az osz-
tály valamelyik eleméhez ( vagy saját magához, vagy egy
másik elemhez). Ekkor az osztály minden eleme biztosan
halhatatlan.
Alkalmazzuk ezt az elvet feladatunkra és vizsgáljuk
meg a 3T32 alakú számok osztályát, ahol T egy csupa
2-esből álló szám. Meg fogjuk mutatni, hogy a 3T32 biz-
tosan elvezet ennek az osztálynak egy másik eleméhez.
Nézzük meg először a szóban forgó 3232 számot. Ez a
32232-t állítja elő, amely eleme az osztálynak. Mi a hely-
zet a 32232-vel? A 2322232-t állítja elő, ami a következő
lépésben előállítja a 322232-t, ami eleme az osztálynak.
És mi a helyzet a 322232-vel? A 223222232-t állítja elő,
ami a 2322232-t állítja elő, ami a 3222232-t állítja elő,
így megint visszajutottunk az osztályba. Általánosabban
megfogalmazva, tetszőleges, csupa 2-esből álló T szám
esetén a 32T32 a T322T32-t állítja elő, ami elvezet a
322T32-höz, ami viszont szintén eleme ennek az osztály-
nak. Tehát az osztály minden eleme halhatatlan.
167.
A 32323 a 3232323-at állítja elő, ami a 32323232323-at
állítja elő, ami pedig a 3232323232323232323-at. Nyilván-
való a szabályszerűség: minden olyan szám, amelyb en a
32 ismétlődik valahányszor és ezt egy 3-as követi, ugyani-
lyen alakú (persze hosszabb) számot állít elő, így minden
ilyen szám halhatatlan.
168.
Gondoljuk meg először a következőt: tegyük fel, hogy X
és Y olyan számok, ahol X előállítja Y-t. Ekkor ha Y
halandó, akkor X-nek is halandónak kell lennie, hiszen
ha Y n lépésben vezet el egy elfogadhatatlan Z számhoz,
akkor n + 1 lépésben X is el fog vezetni Z-hez. Ha pedig
Y halhatatlan, akkor sohasem vezet el egyetlen elfogad-
hatatlan számhoz sem; így X sem vezethet elfogadhatat-
lan számhoz, hiszen X bármilyen számhoz is csak Y-on
keresztül vezethet el. Ha tehát X előállítja Y-t, akkor X
halandósága ugyanolyan, mint Y-é ( azaz vagy mindkettő
halandó, vagy mindkettő halhatatlan).
Nézzük most meg, hogy mi a helyzet egy olyan gép-
pel, amelyik legalább az 1. és a 2. szabálynak engedel-
meskedik (és persze lehet, hogy másoknak is). Legyen H
egy tetszőleges szám. Tudjuk, hogy az 1. és a 2. szabály
következtében van olyan X, amely a HX-et állítja elö (és
tényleg, ha emlékszünk rá, a 32H3 egy ilyen szám). De
ha X előállítja HX-et, akkor X és HX vagy mindketten
halandóak, vagy mindketten halhatatlanok ( amint ezt az
előzőekben megmutattuk). Emiatt nem létezhet olyan H
szám, amire te'tszőleges X esetén az X és a HX közül az
egyik szám halandó, a másik halhatatlan, hiszen ha az X
éppen H32H3, akkor nem teljesül, hogy X és HX közül
az egyik szám halandó, a másik halhatatlan. Emiatt egy
gép sem tudja megoldani saját halandósági kérdéseit, ha
engedelmeskedik az 1. és 2 szabálynak.
MEGOLDÁ~OK 225
Megjegyezném, hogy ugyanez a helyzet az.okkal a

gépekkel is, amelyek a,z l. és 4. szabálynak engedelmes-
kednek, sőt mindazokkal a gépekkel, amelyekre telje,;;ül
McCulloch törvénye. (Ez az egész kérdéskör egyébkéfit
szorosan összefügg a Turing-gépek híres megállási problé-
májával, amelynek e..tedménye szintén negatív.)
18. A gép, amely sosem készült el
Nem sokkal az elözö fejezetben leírtak után, egyik nap,

kora
délután, Craig békésen üldögélt a dolgozószobájában,
amikor halkan kopogtak az ajtaján.
„Jöjjön be kérem, Mrs. Hoffmann" - mondta Craig
a háziasi-zonyának.
„Egy különös kinézetű, vad gentleman szeretné látni
önt, Uram - mondta Mrs. Hoffmann. - Az állítja, hogy
eljutott minden idők legnagyobb matematikai felfedezé-
sének a küszöbéhez! Azt mondja, hogy ez borzasztóan
érdekelni fogja önt, és ragaszkodik hozzá, hogy azonnal
fogadja. Mit csináljak?"
„Hát, akár be is küldheti - felelte Craig beletörődve
-, van mintegy félórányi szabad időm."
Néhány másodperccel később felpattant Craig dol-
gozószobájának ajtaja, és egy megkergült, örült feltaláló
(mert hogy feltaláló volt az illető) robbant be a szobába,
aki táskáját a közeli heverőre hajítva, vadul hadonászva
körbetáncolta a szobát, miközben ezt ordibálta: ,,Heuré-
ka! Heuréka! Már majdnem megvan! Én leszek minden
idők legnagyobb matematikusa! Euklidész, Arkhimédész
és Gauss neve az ismeretlenség homályába süllyed! New-
ton, Lobacsevszkij, Bolyai, Riemann neve ... "
„Várjon csak! - szakította félbe Craig nyugodt, de
határozott hangon. - Tulajdonképpen mi is az, amit
feltalált?"
„Még nem egészen találtam fel - felelte az idegen
egy árnyalatnyival szelídebben. - De már közel vagyok
hozzá, és ha meglesz, akkor én leszek a legnagyobb ma-
tematikus, aki valaha is élt! Galois, Cauchy, Dirichlet,
Cantor neve ... "
„Ebből elég! - szólt közbe Craig. - Azt mondja

el kérem, hogy tulajdonképpen mi az, amit megpróbált
feltalálni?"
,,Próbáltam? - kérdezte az idegen kissé sértődötten.
- Mondom, hogy már majdnem feltaláltam! Egy univer-
zális gép, amely minden matematikai feladatot meg tud
oldani! Ezzel a géppel mindentudó leszek! Képes leszek
arra, hogy ... "
„Ó szóval Leibniz álma!- mondta Craig. - Leibniz
is álmodozott erről, de kétlem, hogy ez az álom valóra
váltható."
,,Leibniz! - mondta megvetően az idegen. - Leib-
niz! Azt sem tudta, hogy mi fán terem az ilyen! De nekem
úgyszólván van egy ilyen gépem! Mindössze néhány rész-
letkérdést kell még tisztázni - de nézze, hadd mondjam
el, hogy konkrétan miről van szó:
Egy olyan G gép után kutatok - magyarázta az
idegen (akinek a neve, mint kiderült, Walton volt) -,
amely rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal. Először is,
beadunk a gépnek egy x pozitív egész számot, majd egy y
pozitív egész számot, aztán a gép működésének eredmé-
nyeképpen kijön egy pozitív egész szám, amit G(x, y)-nal
jelölünk. Vagyis a G outputja a G(x,y), ha az input az x
első szám és az y második szám volt."'
,,Eddig értem" - mondta Craig.
,,Amikor azt mondom, hogy szám - folytatta Wal-
ton - , akkor ezen mindig pozitív egészet értek, ugyanis
csak olyan számokkal kívánok foglalkozni, amelyek pozi-
tív egészek. Mint ezt nyilván tudja, akkor mondják, hogy
két pozitív egész szám paritása azonos, ha vagy mind-
kettő páros, vagy mindkettő páratlan; és akkor mondják,
hogy különböző paritásúak, ha az egyik páros, a másik
páratlan.
Tetszőleges x esetén, jelöljük x# -tel a G( x, x) szá-

mot. Azt szeretném, hogy a következő három tulajdon-
sággal rendelkezzen a gépem:
1. tulajdonság: Tetszőleges a számhoz szeretném, ha
lenne olyan b szám, hogy minden x-re a G(x,b)-nek
ugyanaz legyen a paritása, mint a G(x#,a)-nak.
2. tulajdonság: Tetszőleges b számhoz szeretném, ha
lenne olyan a szám, hogy minden x-re a G(x,a) paritása
különbözzék a G(x, b)-étől.
3. tulajdonság. Szeretném, ha lenne egy olyan h szám,
hogy minden x-re a G(x, h )-nak ugyanaz legyen a pari tá-
sa, mint az x-nek.
Ez az a három tulajdonság, amit szeretném, ha tudna
a gépem" - fejezte be Walton.
Craig felügyelő egy darabig elgondolkodott a hallot-
takon.
,,És mi a probléma?" - kérdezte végül.
„Hát az - felelte Walton -, hogy építettem egy
gépet, ami rendelkezik az 1. és a 2. tulajdonsággal, aztán
egy másikat, ami az 1. és a 3. tulajdonsággal, aztán egy
harmadikat, ami a 2. és a 3. tulajdonsággal. Mindhárom
gép tökéletesen működik - itt vannak a táskámban a
részletes tervrajzok-, de ha megpróbálom egy gépben
összekapcsolni a három tulajdonságot, akkor valami baj
van."
,,És mi az, amivel baj van?" - kérdezte Craig.
,,Hát hogy egyáltalán nem működik a gép! - kiáltot-
ta Walton némi kétségbeeséssel a hangjában. - Amikor
beadok egy (x,y) számpárt, akkor ahelyett, hogy meg-
kapnám az ~redményt, egy furcsa, búgó hangot hallok,
olyasmit, mintha zárlatos lenne a gép! Van valamilyen
elképzelése arról, hogy mi lehet ez?"
„Nem igazán - mondta Craig. - Gondolkodnom
kell rajta. Most ki kell mennem egy esethez, de ha itt-
hagyja a névjegyét - vagy ha nincs, akkor a nevét és
a címét -, akkor jelentkezni fogok, mihelyst jutottam

valamire."
Néhány nappal később Craig felügyelő levelet írt
Waltonnak:
Kedves Mr. Walton,

Köszönöm, hogy meglátogatott, és felhívta a figyel-
memet a gépre, amit megpróbált felépíteni. Hogy teljesen
őszinte legyek, nem egészen értem, még ha fel is épült
volna egy ilyen gép, hogyan lenne képes minden matema-
tikai probléma megoldására, de Ön nyilván jobban átlátja
ezt nálam. Hogy a tárgyra térjek, azt kell mondanom,
az Ön terve éppen olyan, mintha örökmozgót szeretne
építeni: egyszerűen lehetetlen! Sőt, az Ön helyzete még
rosszabb, mivel az örökmozgó - bár fizikai világunkban
nem lehetséges - nem logikailag lehetetlen, ám az Ön
által javasolt gép nemcsak fizikailag, hanem logikailag is
lehetetlen, mivel a három, Ön által említett tulajdonság
mélyén egy logikai ellentmondás rejlik.
Craig levelének folytatása aztán elmagyarázza, miért
logikai lehetetlenség egy ilyen gép létezése. Ön tudja?
Segíteni fog, ha három lépésre bontjuk a megoldást:
169.
Mutassa meg, hogy tetszőleges, az 1. tulajdonsággal ren-
delkező gép esetén minden a számhoz létezik legalább
egy olyan x szám, amelyre a G(x,a) ugyanolyan paritású,
mint az x!
170.
Mutassa meg, hogy tetszőleges, az 1. és 2. tulajdonsággal
rendelkező gép esetén minden b számhoz létezik olyan x
szám, amelyre a G(x,b) paritása különbözik x-étöl!
171.
Egy gép sem rendelkezhet az 1., 2. és 3. tulajdonságok
mindegyikével.
,
MEGOLDASOK
169.
Tekintsünk egy 1. tulajdonságú gépet. Legyen a egy tet-
szőleges szám. Az 1. tulajdonság miatt van olyan b szám,
hogy minden x-re a G(x,b)-nek ugyanaz a paritása, mint
a G(x#,a)-nak. Ha most az x-et b-nek választjuk, akkor
a G(b,b) paritása ugyanaz, mint a G(b#,a)-é. A G(b,b)
viszont éppen ab# szám, így ab# paritása megegyezik
a G(b#,a)-éval. Vagyis ha x = b#, ak,kor látható, hogy
G(x,a) ugyanolyan paritású, mint x.
170.
Most nézzünk egy olyan gépet, amely rendelkezik az l.
és 2. tulajdonsággal. Legyen b egy tetszőleges szám. A
2. tulajdonság miatt van olyan a, hogy G(x,a) paritása
minden x-re különbözik a G(x,b)-étől. Az 1. tulajdonság
miatt pedig van legalább egy olyan x, amire a G(x,a)
ugyanolyan paritású, mint az x, ahogy ezt a 169. fela-
datban bizonyítottuk. Ennek az x-nek különböző pari-
tásúnak kell lennie, mint a G(x,b), hiszen ugyanolyan
paritású, mint a G(x,a), aminek a paritása különbözik a
G( X' b)-étöl.
171.
Most is nézzünk egy olyan gépet, amely rendelkezik az
1. és 2. tulajdonsággal. Legyen h egy tetszőleges szám.
A 170. feladat szerint ( de b-t h-nak olvasva) van legalább
egy olyan x, amire a G( x, h) paritása különbözik az x-étől.
Emiatt nem lehetséges, hogy a G( x, h )-nak minden x-re
ugyanaz legyen a paritása, mint az x-nek; más szavakkal,
a 3. tulajdonság nem teljesülhet. Így az 1., 2. és 3. tulaj-
MEGOLDÁSOK 231
donság „összesülhetetlen" (hogy Ambrose Bierce kedvenc

kifejezésével éljek).
Megjegyzés: Walton gépének lehetetlensége szorosan
összefügg Tarski tételével (15. fejezet), és nem nehéz a
tételt és a gép lehetetlenségét egy közös gondolatmenettel
bizonyítani.
19. Leibniz álma
Fergusson (éppúgy, mint a maga sajátos módján Wal-

ton) olyasvalamivel próbálkozott, ami, ha sikerül, Leib~
niz egyik legmerészebb álmát váltja valóra. Leibniz egy
olyan gépről álmodozott, amely meg tud oldani minden
matematikai problémát, sőt minden filozófiai problémát
is. A filozófiai kérdéseket félretéve úgy tűnik, hogy még
a matematikaiakat illetően sem megvalósítható Leibniz
álma. Ez Gödel, Rosser, Church, Kleene, Turing és Post
eredményeiből következik, és ez a fejezet az ö munkáikra
támaszkodik.
Van a gépeknek egy típusa, amely pozitív egészekkel
végzett műveletek eredményét számítja ki. Ha egy ilyen
gépnek beadunk egy x számot (input), kijön egy y szám
(output). Könnyen tervezhetünk például egy olyan gépet
(igaz, hogy nem a legérdekesebbet), aminek ha beadunk
egy x számot, akkor az x+ 1 számot adja ki. Azt mondhat-
juk, hogy ez a gép elvégzi az „1 hozzáadása" műveletet.
Olyan gépünk is lehet, amely két számmal végez műve
letet, például összead. Ennek a gépnek beadunk először
egy x számot, aztán egy y számot, majd megnyomunk
egy gombot, és egy idö után kijön az x + y szám. (Neve
is van persze az ilyen gépeknek a szakmában, összeadó
gépeknek hívják őket.)
A gépek egy másik típusát előállító vagy sOf'barakó
gépnek nevezhetnénk, és ez a típus fontosabb szerepet
játszik az általunk követett felépítésben ( ami Post téte-
leihez igazodik). Az ilyen gépnek nincs inputja; arra van
beprogramozva, hogy pozitív egész számok egy halmazát
állítsa elö. Lehet pl. egy olyan gépünk, amely a páros
számok halmazát állítja elö, egy másik, amely a páratlan
számok halmazát, megint egy másik, amely a prímszámok
halmazát stb. Annak a programnak, amely szerint a gép

páros számokat állít elő, a szokásos menete a következő:
Két utasítást adunk a gépnek: 1. írja ki a 2-t; 2.
valahányszor kiírt egy n számot, akkor írja ki az n + 2-t
is. (Természetesen meg kell még adni azokat a kiegészítő
szabályokat, amelyek a gép számára rendszerbe, foglalják
az utasításokat, hogy amit végre tud hajtani, azt hajt-
sa is végre.) A gép az 1. utasításnak engedelmeskedve
előbb-utóbb kiírja a 2-t, ha kiírta a 2-t, akkor előbb
utóbb a 2. utasítás miatt kiírja a 4-et, majd megint a
2. utasítás miatt előbb-utóbb kiírja a 6-ot, aztán a 8-at,
a 10-et stb. A gép előállítja a páros számok halmazát.
(További utasítások nélkül sosem fog felbukkanni az 1, a
3, az 5, vagy akármelyik páratlan szám.) Ha arra szeret-
nénk beprogramozni egy gépet, hogy a páratlan számok
halmazát állítsa elő, akkor nyilván csak az első utasítást
kell megváltoztatnunk „Írd ki az 1-et"-re. Néha összekap-
csolnak két vagy több gépet úgy, hogy az egyik gép out-
putját fel tudja használni valamelyik másik gép. Tegyük
fel például, hogy van két gépünk, E és F, amelyeket a
következőképpen programoztak: E számára a következő
két utasítást adták: 1. ,,Írd ki az 1-et"; 2. ,,Ha az F gép
kiírja az n-et, akkor írd ki az n + 1-et". Az F gép csak
egy utasítást kapott: ,,Ha az E gép kiírja az n-et, akkor
írd ki az n + 1-et". Milyen halmazt fog előállítani az E,
és milyet az F? A válasz az, hogy E a páratlan számok,
F a páros számok halmazát állítja elő.
Képzeljük most el, hogy az ilyen előállító gépek prog-
ramjai nem hétköznapi nyelven vannak megfogalmazva,
hanem pozitív egész számokkal kódolták őket ( amelyek
számjegyek sorozataiként kezelhetők), és hogy ez az egész
úgy készült, hogy minden pozitív egész a kódszáma le-
gyen valamilyen programnak. Legyen Gn az a gép, aminek
a programjának a kódszáma n. Ekkor az előállító gépek
összességét a G1, G2, ... , Gn .. . végtelen sorozatba ren -
dezve képzelhetjük el. (G1 az a gép, aminek a program-

jának a kódszáma az 1, G2 az, aminek a programjának a
kódszáma a 2 stb.)
Tetszőleges A számhalmaz ( ez most pozitív egészek
halmazát jelenti), és tetszőleges G gép esetén azt fogjuk
mondani, hogy G előállítja A-t, vagy másképpen, hogy G
felsorolja A-t, ha G előbb-utóbb A minden elemét kiírja,
de A-n kívüli számokat sohasem ír ki. Azt mondjuk, hogy
A effektíve felsorolható ( más szakkifejezéssel rekurzíve
felsorolható), ha van olyan Gi gép, amely felsorolja A-t.
Azt mondjuk, hogy A megold.'!ató (más szakkifejezéssel
rekurzív), ha van egy olyan Gi gép, amely felsorolja A-t,
és egy olyan Gj gép, amely felsorolja az A-n kívüli számok
halmazát. Vagyis A me@ldható akkor és csak akkor, ha
A és a komplementere, A, effektíve felsorolható.
Tegyük fel, hogy A megoldható, és van egy Gi gé-
pünk, amely előállítja A-t, valamint egy Gj gépünk, amely
előállítja A komplementerét. Ekkor a következő eljárással
biztosan el tudjuk dönteni egy tetszőleges n számról, hogy
A-ban van-e, vagy A-n kívül: tegyük fel például, azt sze-
retnénk tudni, hogy a 10 benne van-e A-ban vagy nincs.
Elindítjuk mindkét gépet, a Gi-t is és a Gj-t is, hagyjuk,
hogy párhuzamosan fussanak, és várunk. Ha a 10 eleme
A-nak, akkor előbb-utóbb a Gi ki fogja írni a 10-et, és
ebből tudni fogjuk, hogy a 10 benne van A-ban. Ha a
10 nem eleme az A-nak, akkor előbb-utóbb a Gj fogja
kiírni a 10-et, és ebből tudni fogjuk, hogy 10 nincs benne
az A-ban. Így végül :tnindenképp tudni fogjuk, hogy 10
benne van-e A-ban, vagy nincs. (Természetesen azt nem
tudhatjuk előre, hogy milyen so1{áigkell várnunk, mind-
össze annyit tudunk, hogy véges időn belül tudni fogjuk
a választ.)
Tegyük most fel, hogy A effektíve felsorolható , de
nem megoldható. Ekkor van egy Gi gépünk, ami előállítja
A-t, de olyan gépünk nincs, ami A komplementerét állíta-
ná elő. Ha most megint tudni szeretnénk, hogy egy adott

szám - mondjuk a 10 - benne van-e A-ban, vagy nincs,
akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy elindítjuk a Gi gé-
pet, és reméljük a legjobbakat! Most csak 50 százalék az
esélyünk arra, hogy valaha is megtudjuk a választ. Ha a
10 benne van A-ban, akkor ezt előbb-utóbb tudni fogjuk,
hiszen G, előbb-utóbb ki fogja írni a 10-et. Ha viszont 10
nincs benne az A-ban, akkor a Gi sohasem írja ki a 10-et,
de akármilyen sokáig is vártunk, sohasem tudhatjuk biz-
tosan, hogy esetleg nem fogja-e valamikor később kiírni.
Vagyis ha 10 eleme az A-nak, akkor ezt előbb-utóbb tudni
fogjuk, de ha nem eleme, akkor nincs olyan időpont, ami-
kor ezt biztosan tudhatnánk (legalábbis pusztán a Gi gép
megfigyelése alapján). Az ilyen halmazokat alkalmasint
félig megoldhatónak is nevezhetjük.
Az első fontos sajátsága ezeknek az előállító gépeknek
az, hogy tervezhető egy U, úgynevezett univerzális gép,
amelynek az a feladata, hogy szisztematikusan figyelje az
összes G1, G2, ... , Gn, ... gép viselkedését, és valahány-
szor egy Gx gép kiír egy y számot, az U jelentse ezt a
tényt .. Hogy hogyan jelenti? Úgy, hogy kiír egy számot:
tetszőleges x és y esetén x * y legyen megint az a szám,
amely x darab 1-esböl és ezt követő y darab O-ból áll. Az
U-nak adott utasítás lényege: ,,Ha Gx ki.írja y-t, akkor írd
ki X *y-t".
Tegyük fel például, hogy Ga a páratlan számok előál
lítására van beprogramozva, Gb pedig a páros számokéra.
Ekkor U az a*l, M3, a*5, M7 stb. számok mindegyikét ki
fogja írni, és a b*2, b*4, b*6, b*8 stb. számok mindegyikét
is, de sosem fogja kiírni az a* 4-et (hiszen Ga sosem írja
ki a 4-et), vagy ab* 3-at (hiszen G1,sosem írja ki a 3-at).
De az U gépnek magának is van egy programja, így
egyike a G1, G2, ... , Gn, . . . programmal rendelkező
gépeknek. Emiatt van olyan k szám, amelyre Gk éppen
az "0 gép! (Részletesebb szakmai leírás esetén azt is meg

tudnám mondani, hogy melyik ez a k száín.)
Megjegyzem, hogy ez az univerzális Gk gép a saját
viselkedését éppúgy megfigyeli, mint az összes többi gé-
pét. Ha tehát a Gk kiír egy n számot, akkor ki kell írnia
a k * n-et is, akkor viszont a k * (k * n)-et is, emiatt a
k * (k * (/. * n))-et is stb.
A második fontos tulajdonsága ezeknek a gépeknek,
hogy t@1Uőleges G 0 gép esetén be tudunk programoz-
ni egy Gb gépet arra, hogy azokat és csak azokat az x
számokat írja ki, amelyekre a G 0 kiírja az x * x-et. ( Gb
hogy úgy mondjam „rajta tartja a szemét" G 0 -n, és az az
utasítása, hogy,írjaki az x-et, ha a Ga kiírja az X*x-et.) A
programok kódolása megoldható úgy, hogy minden a-hoz
a 2a legyen ez a b szám, vagyis hogy tetszőleges a esetén a
G2 0 azokat és csak azokat az x számokat írja ki, amelyekre
a G 0 kiírja az x * x-et. Tegyük fel, hogy a kódolás így
történt, és rögzítsük azt a két alapvető tényt, amelyekre
a továbbiakban támaszkodni fogunk:
1. tény: Az U univerzális gép azokat és csak azokat az
x * y számokat írja ki, amelyekre a Gx kiírja az
y-t.
2. tény: Tetszőleges a szám esetén a G20 gép azokat és
csak azokat az x számokat írja ki, amelyekre a
Ga kiírja az x * x-et.
És most rátérhetünk a lényegre: Bármelyik formális
matematikai probléma lefordítható arra a kérdésre, hogy
egy G 0 gép kiír vagy nem ír ki egy b számot. Vagyis ha
adott egy formális axiómarendszer, akkor a rendszer min-
den mondatához hozzárendelhetünk egy Gödel-számot,
és találhatunk egy olyan a számot, amelyre a G 0 gép
kiírja a rendszer bizonyítható mondatainak a Gödel-szá-
mait, más számokat nem. Ha tudni szeretnénk, hogy egy
adott mondat bizonyítható-e a rendszerben vagy nem,
akkor ha a mondat Gödel-száma b, az a kérdés, hogy a
G 0 gép kiírja-e b-t vagy nem. Ha most volna valamilyen

hatékony eljárásunk annak eldöntésére, hogy melyik gép
\ milyen számokat ír ki, akkor így ténylegesen el tudnánk
dönteni, hogy mely axiómarendszerben mely mondatok
bizonyíthatók. Ez Leibniz álmának valóra váltását je-
lentené. Ráadásul az a kérdés, hogy melyik gép milyen
számokat ír ki, visszavezethető arra a kérdésre, hogy az
U univerzális gép milyen számokat ír ki, hiszen az, hogy a
G 0 gép kiírja-e b-t vagy nem, ekvivalens azzal a kérdéssel,
hogy U kiírja-e az a * b számot vagy nem. Így aztán az U
teljes ismerete maga után vonná az összes gép, és ebböl
következően az összes matematikai rendszer teljes ismere-
tét. Megfordítva pedig, bármelyik olyan kérdés, hogy egy
adott gép kiír-e egy adott számot, visszavezethetö arra
a kérdésre, hogy egy bizonyos matematikai rendszerben
egy bizonyos mondat bizonyítható; így az összes formá-
lis matematikai rendszer teljes ismeretéböl következne az
univerzális gép teljes ismerete.
A kulcskérdés ezért a következő: Legyen V az U uni-
verzális gép által kiírt számok halmaza (ezt a V halmazt
néha univerzális halmaznak hívják). Megoldható-e a V
halmaz, vagy nem? Ha igen, akkor Leibniz álma valóra
vált; ha nem, akkor sohasem váltható valóra. Mivel V
effektíve felsorolható ( előállítja az U gép), a kérdés valójá-
ban az, hogy van-e, vagy nincs olyan Ga gép, amely kiírja
a V komplementerét, a V-t, vagyis van-e olyan Ga gép,
amely azokat és csak azokat a számokat írja ki, amelyeket
U nem ír ki. Ez a kérdés teljes mértékben tisztázható az
1. és 2. ténybe~ megfogalmazott feltételek alapján.
L-tétel: A V halmaz nem effektíve felsorolható: tet-
szőleges Ga gép esetén vagy van olyan szám V-ben, ame-
lyet Ga nem ír ki, vagy kiír legalább egy olyan számot,
amely V-ben van, nem V-ben.
Tudja az Olvasó, hogyan lehetne bebizonyítani az
L-tételt? Nézzünk egy speciális esetet! Tegyük fel, valaki
azt állítja, hogy a G5 gép felsorolja V-t. Ahhoz, hogy

megcáfoljuk ezt az állítást, elég lenne egy olyan n számot
használni, amelyről belátható, hogy vagy eleme V-nek,
de a G5 nem írja ki, vagy eleme V-nek, de a G5 mégis
kiírja. Meg tudna adni egy ilyen n számot?
A megoldást inkább most adnám meg, nem a fejezet
végén. Valójában megint a gödeli gondolatmenet adja
meg a választ:
Legyen a egy tetszőleges szám. A 2. tény miatt tet-
szőleges x szám esetén a Ga akkor és csak akkor írja ki az
x * x-et, ha a G2a kiírja x-et. De az l. tény miatt a G2 a
akkor és csak akkor írja ki x-et, ha az U univerzális gép
kiírja a 2a*x-et, vagy ami ugyanezt jelenti, akkor és csak
akkor írja ki az X*X-et, ha a 2a*x eleme V-nek. Konkrétan
a 2a * 2a számot (2a-nak választva az x'..et) akkor és csak
akkor írja ki a Ga, ha a 2a*2a eleme a V-nek. Vagyis vagy
1. a Ga kiírja a 2a * 2a-t és a 2a * 2a eleme a V-nels_ vagy
2. a Ga nem írja ki a 2a * 2a-t, és a 2a * 2a eleme V-nek.
Ha 1. teljesül, akkor a Ga kiírja a 2a * 2a számot, amely
nem V-ben, hanem V-ben van, ami azt jel en ti, hogy a
Ga nem generálja a V halmazt, hiszen kiír legalább egy
olyan számot (a 2a*2a-t), amely nem eleme V-nek . Ha 2.
teljesül, akkor Ga megint csak nem generálja a V halmazt,
hiszen a 2a * 2a szám eleme V-nek, mégsem í!:i__a ki a Ga.
Vagyis a Ga egyik esetben sem generálja a V halmazt.
És mivel egy gép sem generálhatja V-t, a V halmaz nem
effektíve felsorolható.
Az a= 5 speciális esetben a keresett n szám nyilván
a 10 * 10.
És mit jelent mindez Leibniz álmának szempont-
jából? Szigorú értelemben sem bizonyítani, sem cáfolni
nem tudjuk annak megvalósíthatóságát, amiben Leibniz
reménykedett, mert nem fogalmazta meg pontosan. A
„számoló gép" vagy az „előállító gép" pontos fogalma
nem is létezett Leibniz idejében; szigorú értel emb en csak
ebben a században definiálták ezeket. Sokféle különbö-

ző definíció született rájuk (Gödel, Herbrand, Kleene,
Church, Turing, Post, Smullyan, Markov, és még sokan
mások definiálták), de ezek a definíciók, amint kiderült,
ekvivalensek egymással. Ha azon, hogy „megoldható", azt
értjük, hogy e definíciók valamelyike szerint megoldható,
akkor Leibniz álma nem teljesíthető, amiatt az egyszerű
tény miatt, hogy a gépeket meg lehet úgy számozni, hogy
az 1. és a 2. tény teljesüljön. Ekkor pedig az L-tétel
szerint az univerzális gép által generált V halmaz nem
megoldható, csak félig megoldható. Emiatt nincs olyan
tisztán „mechanikus" eljárás, amellyel eldönthető lenne,
hogy mely axiómarendszerekben milyen mondatok bizo-
nyíthatóak, és milyenek nem. Így minden kísérlet, amely
egy olyan ügyes „mechanizmus" feltalálására irányul, ami
majd megold nekünk minden matematikai problémát,
eleve kudarcra van ítélve.
Emil Post logikatudós látnoki szavai szerint (1944) ez
azt jelenti, hogy a matematikai gondolkodás alapvetően
kreatív dolog, és az is marad. Paul Rosenbloom mate-
matikus szellemes megjegyzése szerint pedig azt, hogy az
ember nem tudja elkerülni, hogy a saját intelligenciáját
használja, bármilyen ügyesen próbálkozik is .
. "' //. -r'~
.I ----~
Kiadónk nagyon szeretne hibátlan könyveket megjelen-
tetni, de félünk, hogy ez lehetetlen. Mindenesetre fela-
jánljuk:
Mindenkinek, aki bármelyik könyvünkben elsönek fedez

fel valamilyen hibát, visszafizetjük a könyv vételárát!
A „felfedezéseket" jelezni lehet levélben, személyesen vagy

telefonon a
Typo'JEX Kft. Elektronikus Kiadóban:

1015 Budapest, Batthyány u. 14. mfszt.
Tel.: 201-3317
Eredetiben olvashatja
a matematika klasszikusait
a Typo TEXkülönleges könyvsorozatában!
Kétnyelvű könyveink sorát Poincaré, Hardy, Klein,

Hilbert, Sam Lloyd műveivel szeretnénk kezdeni.
Előkészületben:
König Dénes: Mathematikai mulatságok
Ha érdeklik ezek a könyvek, vagy általában a matema-

tika, fizika és az elméleti számítástechnika, írja meg ne-
vét, címét és érdeklődési körét, hogy kiadói terveinkről és
megjelent könyveinkről értesíthessük.
Matematika-, fizikakönyvre van szüksége'?
Új és régi könyvek legnagyobb választékát találja a
Typo'JEX Kiadó boltjában,
az I. Batthyány u. 14. magasföldszintjén.

Nyitva: s30-16 30-ig
Ha megírja, milyen téma, milyen szinten érdekli,

listát küldünk a nálunk kapható könyvekről.
Postán, utánvéttel is szállítunk,
viszonteladókat is kiszolgálunk.
TERMÉSZET VILÁGA
A magyar reálértelmiség örökifjú folyóirata. Célunk 122 éve,

alapításunktól változatlan: a természettudományok és a mü-
szaki tudományok különböző területei között segítjük az infor-
mációcserét.
Tájékoztatunk e tudományok legújabb eredményeiről, bemu-
tatjuk a tudományt művelő embert, a múlt és a jelen kiváló
alkotóit.
Cikkíróink között egykor és ma is megtalálható a magyar ter-
mészettudósok színe-java. Néhány kiragadott név a sok száz
közül: Beke Manó, Bíró Lajos, Entz Géza, Eötvös Loránd,
König Gyula, Lengyel Béla, Szent-Györgyi Albert, Than Ká-
roly, Vermes Miklós, Wartha Vince, s a maiak: Bay Zoltán,
Czeizel Endre, Császár Ákos, Gyarmati István, Juhász-Nagy
Pál, Lovász László, Simonyi Károly, Vekerdi László ...
Lapunkat zömmel kutatók, mérnökök, orvo;;ok, tanárok, egye-
temi hallgatók és a természettudományos-műszaki pályákra
készülő középiskolás diákok olvassák.
A 48 oldalas, színes borítóval készülő folyóiratunk 39 Ft-

ha kerül.
Arra kérjük Önt, olvassa rendszeresen a Természet Világát, fi-
zessen elő folyóiratunkra. Ezt megteheti bármely postahivatal-
nál, a kézbesítökne1 és a Pcsta Hírlapelőfizetési és Lapellátási
Irodánál (HELIR, Budapest, XIII. Lehel u. 10/ A. 1900) köz-
vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR
215-96 192 pénzforgalmi jelzöszámrá.
A kulturális lapok ma a fennmaradásért élethalálharcot vív-
nak. A természettudományos ismeretterjesztő lapok közöttük
is hátrányos helyzetben vannak.
Kérjük, döntsön mellettünk!
A Természet Világa Szerkesztőségének

kollektívája
, ,
HAROM AZ IGAZSAG
Dienes professzor játékai
Színes logikai játék

kicsiknek és nagyoknak!
Játszható egyedül vagy csoportosan!
Fejleszti a logikai készséget,
tanít és szórakoztat!
Kapható:
QUALICOOP GMK
1028 Budapest, Noén1i u. 26/b
Ára 100 Ft
---...
.--------- .......
FELADATOK SZÁMOKRÓL,
-- ~- "
PARA.l:>OXONOK, METAREJTVÉNYEK,
ÉS MÉG SOK MINDEN MÁS
Raymond Smullyan, a „Mi a címe ennek a
könyvnek?" című könyv szerzője, ebben a
könyvében is játékos és szórakoztató feladatok
során át a matematika igen mély kérdéseihez
vezet el minket.
A könyvben egyaránt találunk'jól bevált régi
1
és eredeti ötletekre épülő új rejtvényeket; egy-
szer-ijbb, ill. komoly fejtörést igénylő összetet-
tebb kérdéseket .. A feladatokban ismét szere-
pet kaptak lovagok és lókötők, örült és egész-
séges vámrjrok, remeték, királyok, varázslók,
elmegyógyászok, ápoltak és álmodozók.
Újra találkozhatunk Cra:ig felügyelővel is, aki a
világ első ;,matematikai regényében" egy kom-
binációs zár titka. kódját szeretné barátainak
segítségével megfejteni. Eközben olyan új és
' meglepő matematikai felfedezéseket tesz (az r
Olvasóval együtt) Gödel híres eldönthetetlen-
ségi tételével kapcsolatban, melyek nemcsak
a nagyközönség_, hanem a tudományos világ
előtt is ismeretlenek voltak eddig.
„Pompás rejtvények és paradoxonok

újabb ragyogó gyűjteménye,
a legszórakoztatóbb matematikustól,
aki valaha is élt"
Martin Gardn:J
- : 150 Ft
al r.

A Hölgy Vagy A Tigris PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Hölgy Vagy A Tigris PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

RAVMOND SMULLVAN

Fordította: Török Judit

© Hungarian translation Török Judit, 1991

E U.,. megjeleaWt a MIYe13dmMhdutérbun

A sok izgalmas levél közül, amelyeket első rejtvényköny-

oldalon.)" És az összes többi tételt hasonlóan. Egy ilyen

Egy megjegyzésre érdemes adalék, hogy Craig és ba-

Elka Park, N.Y.

A hölgy vagy a tigris?

Egy csokor vegyes aritmetikai és logikai rejtvénnyel sze-

Craig felügyelő* a Scotland Yardról, akinek érdeklő­

,,Miért?" - kérdezte Craig.

* Craig felügyelő a Mi a címe ennek a könyvnek? című előző,

Craig egy darabig tanulmányozta az állást. ,,Nem így

Melyik bizonyítás tetszik job !!1?@ ~

Egy másik, nagyon egyszerű bizonyítás: A kereske--

madár ára. Tudjuk, hogy ez a különbség 20 dollár, ami

az állás lehetetlen lenne! Az igazság az, hogy világosnak

A bal alsó négyzetben levő pont valamilyen sötét

2. Hölgyek vagy tigrisek?

Bizonyára többen is ismerik önök közül Frank Stockton

,,És ha mindkettőben hölgy?" - kérdezte a rab.

,;És ezek a feliratok igazak?" - kérdezte a rab.

,,Igazak a feliratok?" - kérdezte a második rab.

Az első szobában hölgy vagy tigris van? És mi a

Ezen a napon a király mindenkinek elmagyarázta,

Melyik szobát válassza a rab?

16. A hatodik rab

Mitévő legyen a rab?

Mitévö legyen a rab?

„Ez mind nagyon szép és jó - mondta idegesen a rab

"A válaszaid bár hízelgőek, kissé egyhangúak" -- je-

19. A kilencedik rab

A király elmondta, hogy a három felirat közül legfel-

Mitévő legyen a rab?

21. Legjobb, közepes és legrosszabb szoba

A rab történetesen ismerte a szóban forgó hölgyet,

„Rémes! - mondta a király. - Úgy tűnik, neJ:1!.tudok

22. Logikai labirintus

VII. VIII. IX.

A rab jó darabig tanulmányozta a feliratokat.

van. ( A felirat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mind-

a második ajtóra való. Ezek szerint a másik felirat való

hogy hol van a hölgy, a király csak azt mondhatta neki,

Craig felügyelőt a Scotland Yardról egyszer meghívták

rosszabb, egészséges az egyik ápolt, és akkor végképp nem

29. A hetedik intézet

32. A tizedik intézet

hogy az nem lehetséges, hogy mindkét csoport bizottságot

Kátrány: Legalább egyikük az.

lútlanságot, hogy ö nem egészséges orvos. Örült ápolt

Í>rült ápolt. Most tegyük fel, hogy az illetö egészséges.

orvos, megfelel a valóságnak, vagyis ebben az esetben A

lyesen hiszi ezt, tehát egészséges. Vagyis Peter egészséges

Megállapítottuk tehát, hogy C és Dvagy mindketten

hogy Dan tagja az U bizottságnak, Fred pedig azt hiszi,

melyik) vagy örült orvos, vagy egészséges ápolt. Így aztán

ges, egyenértékű azzal, hogy B tényleg különleges. Ezzel

egészséges lenne, akkor igaza lenne, így Kátrány dok-

Mindeme kalandok után egy héttel Craig felügyelő éppen

rült vámpír viszont azt hiszi, hogy a Föld nem gömbölyű,

37. A Lugosi testvérek esete

másikuk vámpír, hanem azt is, hogy az egyikük egész-

Craig felügyelő* a Scotland Yardról, akinek érdeklő