{\rtf1{\info{\title ac_GYILKOSS?G MEZOPOT?MI?

BAN}{\author
User}}\ansi\ansicpg1252\deff0\deflang1033
{\fonttbl{\f0\froman\fprq2\fcharset128 Times New Roman;}
{\f1\froman\fprq2\fcharset128 Times New Roman;}{\f2\fswiss\fprq2\fcharset128
Arial;}{\f3\fnil\fprq2\fcharset128 Arial;}{\f4\fnil\fprq2\fcharset128 MS Mincho;}
{\f5\fnil\fprq2\fcharset128 Tahoma;}{\f6\fnil\fprq0\fcharset128 Tahoma;}}
{\stylesheet{\ql \li0\ri0\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\rin0\lin0\itap0
\rtlch\fcs1 \af25\afs24\alang1033 \ltrch\fcs0
\fs24\lang1033\langfe255\cgrid\langnp1033\langfenp255 \snext0 Normal;}
{\s1\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel0\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\af0\afs32\alang1033 \ltrch\fcs0
\b\fs32\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033\langfenp255
\sbasedon15 \snext16 \slink21 heading 1;}
{\s2\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel1\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\ai\af0\afs28\alang1033 \ltrch\fcs0
\b\i\fs28\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033\langfenp25
5 \sbasedon15 \snext16 \slink22 heading 2;}
{\s3\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel2\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\af0\afs28\alang1033 \ltrch\fcs0
\b\fs28\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033\langfenp255
\sbasedon15 \snext16 \slink23 heading 3;}
{\s4\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel3\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\ai\af0\afs23\alang1033
\ltrch\fcs0\b\i\fs23\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033
\langfenp255 \sbasedon15 \snext16 \slink24 heading 4;}
{\s5\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel4\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\af0\afs23\alang1033 \ltrch\fcs0
\b\fs23\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033\langfenp255
\sbasedon15 \snext16 \slink25 heading 5;}
{\s6\ql
\li0\ri0\sb240\sa120\keepn\nowidctlpar\wrapdefault\faauto\outlinelevel5\rin0\lin0\i
tap0 \rtlch\fcs1 \ab\af0\afs21\alang1033 \ltrch\fcs0
\b\fs21\lang1033\langfe255\loch\f1\hich\af1\dbch\af26\cgrid\langnp1033\langfenp255
\sbasedon15 \snext16 \slink26 heading 6;}}
{\s1 \afs32
{\b
AGATHA CHRISTIE\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {\s2 \afs28
{\b
GYILKOSS\u193?G MEZOPOT\u193?MI\u193?BAN
{\line }
EUR\u211?PA K\u214?NYVKIAD\u211? BUDAPEST,
1992\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} AGATHA CHRISTIE
{\line }
MURDER IN MESOPOTAMIA
{\line }
DELL PUBLISHING CO., INC., NEW YORK. 1971
{\line }
COPYRIGHT\u169? 1935,1936 by AGATHA CHRISTIE
{\line }
HUNGARIAN TRANSLATION \u169? SZIL\u193?GYI TIBOR, 1975
{\line }
HARMADIK KIAD\u193?S HU ISSN 0865-980X {\b
{\s3 \afs28
Tartalomjegyz\u233?k\par\pard\plain\hyphpar} }{
{\ul
EL\u336?SZ\u211? \u8211? \u237?rta: Dr. Giles Reilly seb\u233?sz f\u337?
orvos......................................4}
{\line }
{\ul
ELS\u336? FEJEZET \u8211? Prol\u243?
gus......................................................................5}
{\line }
{\ul
M\u193?SODIK FEJEZET \u8211? Amy Leathcran bemutatkozik.........................6}
{\line }
{\ul
HARMADIK FEJEZET \u8211?
Pletyka..........................................................10}
{\line }
{\ul
NEGYEDIK FEJEZET \u8211? Meg\u233?rkezem Hasszanj\u233?
be............................13}
{\line }
{\ul
\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? Tell
Jarimdzsa....................................................20}
{\line }
{\ul
HATODIK FEJEZET \u8211? Az els\u337?
este.......................................................23}
{\line }
{\ul
HETEDIK FEJEZET \u8211? Egy f\u233?rfi az ablak
alatt....................................31}
{\line }
{\ul
NYOLCADIK FEJEZET \u201?jszakai
riadalom.........................................38}
{\line }
{\ul
KILENCEDIK FEJEZET \u8211? Mrs. Leidner t\u246?rt\u233?
nete.............................43}
{\line }
{\ul
TIZEDIK FEJEZET \u8211? Szombat d\u233?lut\u225?
n................................................50}
{\line }
{\ul
TIZENEGYEDIK FEJEZET \u8211? K\u252?l\u246?n\u246?s hist\u243?
ria..................................53}
{\line }
{\ul
TIZENKETTEDIK FEJEZET \u8211? \u8222?Nem hiszem
el\u8230?\u8221?...........................57}
{\line }
{\ul
TIZENHARMADIK FEJEZET \u8211? Hercule Poirot meg\u233?rkezik............61}
{\line }
{\ul
TIZENNEGYEDIK FEJEZET \u8211? K\u246?z\u252?l\u252?nk
valaki?.............................68}
{\line }
{\ul
TIZEN\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? Poirot feltev\u233?
se.......................................74}
{\line }
{\ul
TIZENHATODIK FEJEZET \u8211? A gyan\u250?s\u237?
tottak...................................79}
{\line }
{\ul
TIZENHETEDIK FEJEZET \u8211? Folt a mosd\u243? el\u337?
tt................................84}
{\line }
{\ul
TIZENNYOLCADIK FEJEZET \u8211? Tea dr. Reillyn\u233?
l............................90}
{\line }
{\ul
TIZENKILENCEDIK FEJEZET \u8211? \u218?j
gyan\u250?........................................98}
{\line }
{\ul
HUSZADIK FEJEZET \u8211? Miss Johnson, Mrs. Mercado, Mr. Reiter 105}
{\line }
{\ul
HUSZONEGYEDIK FEJEZET \u8211? Mr. Mercado, Richard Carey......114}
{\line }
{\ul
HUSZONKETTEDIK FEJEZET \u8211? David Emmott, Lavigny atya \u8211? \u233?s} {\ul
egy felfedez\u233?
s..................................................................................
.........120}
{\line }
{\ul
HUSZONHARMADIK FEJEZET \u8211? M\u233?diumot j\u225?tszom....................129}
{\line }
{\ul
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET \u8211? A gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?
lik......136}
{\line }
{\ul
HUSZON\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? \u214?ngyilkoss\u225?g vagy gyilkoss\u225?
g?......139}
{\line }
{\ul
HUSZONHATODIK FEJEZET \u8211? \u201?n leszek a k\u246?
vetkez\u337?!.................145}
{\line }
{\ul
HUSZONHETEDIK FEJEZET \u8211? Egy utaz\u225?s kezdete........................150}
{\line }
{\ul
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET \u8211? Az \u250?t v\u233?
ge................................168}
{\line }
{\ul
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET \u8211? Epil\u243?
gus..................................174}\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
EL\u336?SZ\u211? \u8211? {\i
\u237?rta: Dr. Giles Reilly seb\u233?sz f\u337?
orvos}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Azok az esem\u233?nyek, amelyekr\u337?l ez az elbesz\u233?l\u233?s besz\u225?mol,
mintegy n\u233?gy \u233?vvel ezel\u337?tt zajlottak le. A k\u246?r\u252?lm\u233?
nyek v\u233?lem\u233?nyem szerint sz\u252?ks\u233?gess\u233? teszik, hogy a
nagyk\u246?z\u246?ns\u233?g ny\u237?lt \u233?s \u337?szinte besz\u225?mol\u243?t
kapjon r\u243?luk, mert a legvadabb \u233?s legnevets\u233?gesebb h\u237?
resztel\u233?sek keltek sz\u225?rnyra \u8211? hogy fontos bizony\u237?t\u233?kokat
t\u252?ntetlek el, \u233?s egy\u233?b hasonl\u243? ostobas\u225?gok. Ezek a
kital\u225?ci\u243?k f\u337?leg az amerikai sajt\u243?ban jelentek
meg.\par\pard\plain\hyphpar} {
Nyilv\u225?nval\u243? okokb\u243?l k\u237?v\u225?natosnak t\u369?nt, hogy a
besz\u225?mol\u243? ne sz\u225?rmazzon az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagj\u225?
nak toll\u225?b\u243?l, akir\u337?l joggal fel lehetne t\u233?telezni, hogy
elfogult.\par\pard\plain\hyphpar} {
Ez\u233?rt javasoltam Amy Leatheran kisasszonynak, hogy v\u225?llalja el \u337? ezt
a feladatot. Nyilv\u225?nval\u243?an \u337? a legalkalmasabb erre. Hivat\u225?
sb\u233?li etik\u225?ja feddhetetlen, teljesen elfogulatlan, hiszen el\u337?z\u337?
leg semmif\u233?le kapcsolatban nem \u225?llt a Pittstowni Egyetem iraki
exped\u237?ci\u243?j\u225?val, \u233?s szemtan\u250?ja volt az esem\u233?nyeknek,
m\u233?gpedig figyelmes \u233?s intelligens szemtan\u250?
ja.\par\pard\plain\hyphpar} {
Nem volt k\u246?nny\u369? Leatheran kisasszonyt r\u225?besz\u233?lni arra, hogy
v\u225?llalja el a feladatot, s\u337?t, \u225?ll\u237?thatom, hogy szakmai p\u225?
lyafut\u225?som egyik legnehezebb esete volt \u8211? s miut\u225?n elk\u233?
sz\u252?lt, vonakodott nekem megmutatni a k\u233?ziratot, mint r\u225?j\u246?ttem,
r\u233?szben bizonyos b\u237?r\u225?l\u243? megjegyz\u233?sek miatt, amelyeket
Sheila l\u225?nyommal kapcsolatban tett. Ebb\u233?li agg\u225?lyait hamarosan
eloszlattam: meggy\u337?ztem r\u243?la, hogy a gyerekek manaps\u225?g oly szabad
sz\u225?j\u250?an b\u237?r\u225?lgatj\u225?k nyomtat\u225?sban a sz\u252?leiket,
hogy a sz\u252?l\u337?k csak boldogok lehetnek, ha csemet\u233?ik is megkapj\u225?k
r\u233?sz\u252?ket a szidalmakb\u243?l! M\u225?sik kifog\u225?s\u225?nak
rendk\u237?v\u252?li szer\u233?nys\u233?ge volt az oka. Szerinte nincs irodalmi
st\u237?lusa, s azt rem\u233?lte, hogy majd \u233?n \u8222?kiigaz\u237?tom a
nyelvtani hib\u225?kat meg ilyesmiket\u8221?. \u201?n ezzel szemben egy \u225?rva
sz\u243?t sem voltam hajland\u243? v\u225?ltoztatni a k\u233?ziraton. V\u233?
lem\u233?nyem szerint Leatheran kisasszonynak eleven, egy\u233?ni \u233?s t\u246?
k\u233?letesen t\u225?rgyszer\u369? st\u237?lusa van. Ha az egyik bekezd\u233?
sben \u8222?Poirot-nak\u8221? nevezi Hercule Poirot-t, a k\u246?vetkez\u337?ben
pedig \u8222?Mr. vagy M. Poirot-nak\u8221?, \u250?gy ez a v\u225?ltozatoss\u225?g
nemcsak \u233?rdekes, hanem szuggeszt\u237?v is. Egyik pillanatban, hogy \u250?gy
mondjam, \u8222?esz\u233?be jut a j\u243? modor\u8221? (az \u225?pol\u243?n\u337?k
igencsak ragaszkodnak az etiketthez), de a k\u246?vetkez\u337? pillanatban m\u225?r
elragadja a tiszt\u225?n emberi \u233?rdekl\u337?d\u233?s az ir\u225?nt, amit
elmes\u233?l \u8211? \u233?s megfeledkezik a fityul\u225?r\u243?l meg a kem\u233?
ny\u237?tett k\u233?zel\u337?r\u337?l!\par\pard\plain\hyphpar} {
Mind\u246?ssze annyit tettem, hogy b\u225?torkodtam meg\u237?rni az els\u337?
fejezetet
{\line }
\u8211? egy lev\u233?l seg\u237?ts\u233?g\u233?vel, amelyet Leatheran kisasszony
bar\u225?tn\u337?je volt sz\u237?ves eljuttatni hozz\u225?m. Ezt amolyan fed\u233?
lrajznak sz\u225?ntam \u8211? v\u225?zlatot ad az elbesz\u233?l\u337?r\u337?
l.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
ELS\u336? FEJEZET \u8211? {\i
Prol\u243?gus}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} Bagdadban, a Tigris
Palace Hotelban egy \u225?pol\u243?n\u337? levelet \u237?rt. T\u246?lt\u337?tolla
sebesen sz\u225?ntotta a papirost. {
{\i
\u8230?Nos, dr\u225?g\u225?m, azt hiszem, tulajdonk\u233?ppen ez minden \u250?
js\u225?g. Mondhatom, nagyon kellemes volt egy kicsit vil\u225?got l\u225?tni
\u8211? de k\u246?sz\u246?n\u246?m sz\u233?pen, \u233?n csak megmaradok Angli\u225?
n\u225?l! Ez a szenny, ez a mocsok Bagdadban, el se hinn\u233?d \u8211? \u233?s
egy\u225?ltal\u225?n nem romantikus, ahogy az Ezeregy \u233?jszak\u225?b\u243?l
gondoln\u225?d! Persze k\u246?zvetlen\u252?l a foly\u243?n\u225?l nagyon sz\u233?p,
de maga a v\u225?ros egyszer\u369?en r\u233?mes \u8211? \u233?s egy\u225?ltal\u225?
n, m\u233?g egy rendes \u252?zlet sincs. Kelsey \u337?rnagy v\u233?gigvitt a
baz\u225?ron, \u233?s az persze tagadhatatlan, hogy \u233?rdekes \u8211? de h\u225?
t csak egy csom\u243? limlom van benne, \u233?s ahogy kalap\u225?lnak azokon a
r\u233?zserpeny\u337?k\u246?n, az embernek belef\u225?jdul a feje \u8211? \u233?s
k\u252?l\u246?nben se sz\u237?vesen haszn\u225?ln\u233?k ilyesmit, csak ha biztos
voln\u233?k benne, hogy mindig tiszt\u225?n tartj\u225?k. A r\u233?zed\u233?nnyel
az embernek annyira kell vigy\u225?znia.}\par\pard\plain\hyphpar} {
Ha lesz valami abb\u243?l az \u225?ll\u225?sb\u243?l, amir\u337?l dr. Reilly
besz\u233?lt, majd \u237?rok, \u233?s tudatom veled. Dr. Reilly azt mondta, hogy az
az amerikai \u250?r most Bagdadban van, \u233?s ma d\u233?lut\u225?n esetleg
elj\u246?n \u233?s megl\u225?togat. A feles\u233?g\u233?r\u337?l van sz\u243?
\u8211? \u8222?k\u233?pzelg\u233?sei\u8221? vannak, ahogy dr. Reilly mondja.
T\u246?bbet nem mondott, de az ember persze tudja, hogy ez rendszerint mit jelent
(de az\u233?rt rem\u233?lem, hogy nem delirium tremens!). Dr. Reilly term\u233?
szetesen nem mondott semmit, de \u8211? ahogy n\u233?zett! \u8211? \u233?rted, hogy
mire gondolok. Ez a dr. Leidner archeol\u243?gus, valami amerikai m\u250?zeumnak
\u225?sat f\u246?l egy dombot, valahol a sivatagban.\par\pard\plain\hyphpar}
H\u225?t, dr\u225?g\u225?m, most m\u225?r befejezem. Szerintem egyszer\u369?en
\u337?rj\u237?t\u337?, amit a kis Stubbinsr\u243?l \u237?rt\u225?l! A f\u337?
n\u337?v\u233?r mit sz\u243?lt? No el\u233?g!
{\line }
\u220?dv\u246?z\u246?l Amy Leatheran {
A levelet bor\u237?t\u233?kba tette, \u233?s megc\u237?mezte: {\i
Curshaw n\u337?v\u233?rnek, London, Szent Krist\u243?f K\u243?rh\u225?z.}
{\line }
\u201?ppen felcsavarta a kupakot a t\u246?lt\u337?toll\u225?ra, amikor odal\u233?
pett hozz\u225? egy bennsz\u252?l\u246?tt sz\u225?llodai inas.
{\line }
\u8211? Egy \u250?r keresi. Doktor Leidner.
{\line }
Leatheran n\u337?v\u233?r h\u225?trafordult. K\u246?z\u233?pmagas, kiss\u233?
g\u246?rnyedt v\u225?ll\u250?, barna szak\u225?ll\u250?, szel\u237?d, f\u225?radt
szem\u369? f\u233?rfit l\u225?tott.
{\line }
Doktor Leidner pedig egy harminck\u233?t \u233?ves, egyenes tart\u225?s\u250?,
magabiztos viselked\u233?s\u369? n\u337?t pillantott meg. J\u243?indulat\u250?
arcot l\u225?tott, enyh\u233?n kid\u252?lled\u337? k\u233?k szemeket, f\u233?nyes
barna hajat. Pont olyan, gondolta, amilyennek egy ideges beteg \u225?pol\u243?
n\u337?j\u233?nek lennie kell. Vid\u225?m, eg\u233?szs\u233?ges, f\u252?rge
esz\u369? \u233?s gyakorlatias.
{\line }
Leatheran n\u337?v\u233?r \u233?ppen j\u243? lesz,
gondolta.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
M\u193?SODIK FEJEZET \u8211? {\i
Amy Leathcran bemutatkozik}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Eszem \u225?g\u225?ban sincs \u250?gy csin\u225?lni, mintha \u237?r\u243?
voln\u233?k, vagy fikarcnyit is \u233?rten\u233?k az \u237?r\u225?shoz. Puszt\u225?
n az\u233?rt csin\u225?lom, mert dr. Reilly megk\u233?rt r\u225?, \u233?s amikor
dr. Reilly megk\u233?ri az embert valamire, az ember valahogy nem sz\u237?vesen
mond neki nemet.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? De doktor \u250?r \u8211? mondtam neki \u8211?, \u233?n nem vagyok
irodalm\u225?r, nincs is \u237?r\u243?i v\u233?n\u225?m.
{\line }
\u8211? Szam\u225?rs\u225?g! \u8211? mondta. \u8211? Ha akarja, \u237?rja meg
\u250?gy, mintha k\u243?rle\u237?r\u225?s lenne.
{\line }
Nos, h\u225?t persze{\i
\u237?gy} is lehet n\u233?zni a dolgot.
{\line }
Dr. Reilly tov\u225?bb er\u337?sk\u246?d\u246?tt. Azt mondta, igen nagy sz\u252?
ks\u233?g lenne egy egyszer\u369?, cicom\u225?tlan besz\u225?mol\u243?ra err\u337?l
a Tell Jarimdzsa-i \u252?gyr\u337?l.
{\line }
\u8211? Ha az \u233?rdekeltek k\u246?z\u252?l \u237?rn\u225? meg valaki, nem lenne
meggy\u337?z\u337?. Azt mondan\u225?k r\u225?, hogy \u237?gy vagy \u250?gy, de
elfogult.
{\line }
\u201?s term\u233?szetesen ez is igaz volt. \u201?n v\u233?gig benne voltam az
eg\u233?szben, \u233?s m\u233?gis, hogy \u250?gy mondjam, k\u237?v\u252?l\u225?
ll\u243? maradtam.
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt nem \u237?rja meg maga, doktor \u250?r? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? \u201?n nem voltam ott a helysz\u237?nen, maga igen. Amellett \u8211?
tette hozz\u225? fels\u243?hajtva \u8211?, a l\u225?nyom nem engedn\u233?.
{\line }
Ahogy a doktor meghuny\u225?szkodik az el\u337?tt a csitri l\u225?nya el\u337?tt,
h\u225?t az egyszer\u369?en sz\u233?gyenletes. Ezt m\u225?r-m\u225?r meg is akartam
neki mondani, amikor l\u225?ttam, hogy r\u225?m hunyor\u237?t. Ez a legrosszabb dr.
Reillyn\u233?l. Az ember soha nem tudja, hogy tr\u233?f\u225?l-e vagy sem. Mindig
mindent ugyanazon a lass\u250?, m\u233?lab\u250?s hangon mond, de minden m\u225?
sodik mondata m\u246?g\u246?tt ott ez a kacsint\u225?s.
{\line }
\u8211? H\u225?t \u8211? mondtam kiss\u233? k\u233?telkedve \u8211?, azt hiszem,
meg tudn\u225?m csin\u225?lni.
{\line }
\u8211? Persze hogy meg.
{\line }
\u8211? Csak azt nem tudom, hogy fogjak hozz\u225?.
{\line }
\u8211? Erre pomp\u225?s p\u233?ld\u225?k vannak. Kezdje az elej\u233?n, menjen
rajta v\u233?gig, azt\u225?n fejezze be.
{\line }
\u8211? M\u233?g azt se tudom pontosan, hogy hol is volt az eleje \u8211? mondtam
bizonytalanul.
{\line }
\u8211? Higgye el, n\u337?v\u233?r, elkezdeni nem is neh\u233?z. Tudja, mi a
neh\u233?z? Tudni, hogy hol kell abbahagyni. Legal\u225?bbis velem mindig \u237?gy
van, ha besz\u233?det kell tartanom. Valakinek meg kell markolnia a kab\u225?tom
sz\u225?rny\u225?t, \u233?s er\u337?szakkal ler\u225?ngatnia.
{\line }
\u8211? \u211?, maga viccel velem, doktor \u250?r.
{\line }
\u8211? Hal\u225?losan komolyan besz\u233?lek. Nos, mit sz\u243?l hozz\u225??
{\line }
M\u233?g valami aggasztott. Egy-k\u233?t pillanatnyi haboz\u225?s ut\u225?n
kimondtam:
{\line }
\u8211? Tudja, doktor \u250?r, att\u243?l tartok, hajlamos lenn\u233?k\u8230?
sz\u243?val\u8230? id\u337?nk\u233?nt egy kis szem\u233?lyesked\u233?sre.
{\line }
 \u8211? Az Isten \u225?ldja meg, n\u337?v\u233?rke, min\u233?l szem\u233?lyesebb,
ann\u225?l jobb! Ez a t\u246?rt\u233?net emberekr\u337?l sz\u243?l, nem kirakat
bab\u225?kr\u243?l! Legyen szem\u233?lyesked\u337?, legyen elfogult, legyen gonosz,
amit csak akar! \u237?rja meg a maga m\u243?dj\u225?n. A becs\u252?lets\u233?
rt\u233?seket ut\u243?lag m\u233?g kigyoml\u225?lhatjuk bel\u337?le! V\u225?gjon
bele! Maga \u233?rtelmes n\u337?, \u233?rtelmesen \u233?s j\u243?zanul fog
besz\u225?molni az \u252?gyr\u337?l.
{\line }
Sz\u243?val \u237?gy volt, \u233?s \u233?n meg\u237?g\u233?rtem, hogy megteszem,
ami t\u337?lem Telik.
{\line }
Ezennel el is kezdem, de mint a doktornak is mondtam, nem nagyon tudom, hol is
kezdjem el.
{\line }
Azt hiszem, kellene egy-k\u233?t sz\u243?t mondanom magamr\u243?l. Harminck\u233?t
\u233?ves vagyok, Amy Leatherannek h\u237?vnak. A Szent Krist\u243?fban j\u225?rtam
k\u233?pz\u337?be, s ut\u225?na k\u233?t \u233?vig sz\u252?l\u233?szeten dolgoztam.
Egy darabig mag\u225?nbetegeket \u225?poltam, azt\u225?n n\u233?gy \u233?vig voltam
Miss Bendix szanat\u243?rium\u225?ban, a Devonshire Place-en. Egy bizonyos Mrs.
Kelseyvel j\u246?ttem Irakba. \u201?n \u225?poltam, amikor kisbab\u225?ja sz\u252?
letett. Bagdadba k\u233?sz\u252?lt a f\u233?rj\u233?vel, \u233?s m\u225?r
felfogadott egy gyermekgondoz\u243?n\u337?t, aki \u233?vek \u243?ta dolgozott Mrs.
Kelsey itteni bar\u225?tain\u225?l. Az \u337? gyerekeik \u233?ppen hazak\u233?
sz\u252?ltek, int\u233?zetbe, \u233?s a gyermekgondoz\u243?n\u337? elv\u225?llalta,
hogy ha elmennek, \u225?tmegy Mrs. Kelsey-hez. Mrs. Kelsey gyeng\u233?cske
teremt\u233?s, \u233?s nagyon ideges volt, hogy ilyen pici bab\u225?val kell
utaznia, \u237?gy Kelsey \u337?rnagy \u250?gy rendelkezett, hogy j\u246?jjek \u233?
n is vele, \u233?s vigy\u225?zzak r\u225? meg a bab\u225?ra, azt\u225?n, ha nem
tal\u225?lunk valakit, akinek a hazafel\u233? val\u243? \u250?ton \u225?pol\u243?
n\u337?re van sz\u252?ks\u233?ge, visszafel\u233? is megfizetik a haj\u243?utat.
{\line }
Kelsey\u233?ket nem is kellene le\u237?rnom \u8211? a baba b\u369?b\u225?jos kis
j\u243?sz\u225?g volt, \u233?s Mrs. Kelsey is eg\u233?szen kedves, noha el\u233?
gg\u233? ideges teremt\u233?s. Nagyon \u233?lveztem az utaz\u225?st, m\u233?g soha
nem voltam hosszabb tengeri \u250?ton.
{\line }
Dr. Reilly is ugyanazon a haj\u243?n j\u246?tt. Dr. Reilly hossz\u250? arc\u250?,
fekete haj\u250? f\u233?rfi, aki halk, szomor\u250? hangj\u225?n mindenf\u233?le
vicces dolgokat mond. Azt hiszem, \u233?lvezte, hogy ugrathat, csupa fantasztikus
dolgot mondott, hogy l\u225?ssa, beveszem-e. Polg\u225?ri seb\u233?sz f\u337?orvos
volt valami Hasszanje nev\u369? helyen, m\u225?sf\u233?l napi \u250?tra
Bagdadt\u243?l.
{\line }
K\u246?r\u252?lbel\u252?l egy hete voltam Bagdadban, amikor \u246?sszetal\u225?
lkoztam vele, \u233?s megk\u233?rdezte, mikor megyek el Kelsey\u233?kt\u337?l.
Fura, hogy ezt k\u233?rdezi, mondtam neki, mert az a helyzet, hogy Wright\u233?k
(az a m\u225?sik csal\u225?d, akikr\u337?l besz\u233?ltem) kor\u225?bban indulnak
haza, mint ahogy Eredetileg tervezt\u233?k, \u233?s a gyermekgondoz\u243?n\u337?
ak\u225?r m\u225?r most is j\u246?het.
{\line }
Erre azt mondta, hogy hallott a dologr\u243?l, az\u233?rt k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? Az a helyzet, n\u337?v\u233?r, hogy esetleg tudn\u233?k mag\u225?nak
\u225?ll\u225?st.
{\line }
\u8211? Beteg mell\u233??
{\line }
F\u246?lh\u250?zta a szem\u246?ld\u246?k\u233?t, mintha ezt meg kellene fontolnia.
{\line }
 \u8211? Betegnek aligha nevezhetn\u233?nk. Egyszer\u369?en egy h\u246?lgyr\u337?l
van sz\u243?, akinek\u8230? mondjuk\u8230? k\u233?pzelg\u233?sei vannak.
{\line }
\u8211? \u211?! \u8211? mondtam.
{\line }
(Az ember rendszerint tudja, hogy{\i
ez} mit jelent \u8211? ital vagy k\u225?b\u237?t\u243?szer.)
{\line }
Dr. Reilly nem magyar\u225?zkodott tov\u225?bb. Nagyon diszkr\u233?t volt.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta. \u8211? Egy bizonyos Mrs. Leidner. A f\u233?rje
amerikai\u8230? amerikai sv\u233?d, hogy pontos legyek. Egy nagy amerikai \u225?
sat\u225?s vezet\u337?je.
{\line }
Azt\u225?n elmagyar\u225?zta, hogy az exped\u237?ci\u243? egy nagy assz\u237?r
v\u225?ros maradv\u225?nyait t\u225?rja fel, valami olyasmit, mint Ninive. Az
exped\u237?ci\u243?-sz\u225?ll\u225?shelye tulajdonk\u233?ppen nincs messze
Hasszanj\u233?t\u337?l, de nagyon elhagyatott helyen van, \u233?s Leidnert m\u225?r
egy ideje aggasztja a feles\u233?ge eg\u233?szs\u233?gi \u225?llapota.
{\line }
\u8211? R\u233?szletekbe nemigen bocs\u225?tkozott, de \u250?gy l\u225?tszik, az
asszonynak vissza-visszat\u233?r\u337? szorong\u225?sos rohamai vannak.
{\line }
Eg\u233?sz nap egyed\u252?l hagyj\u225?k a bennsz\u252?l\u246?ttek k\u246?zt?
\u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? \u211?, nem, vannak ott b\u337?ven\u8230? heten vagy nyolcan. Nem hiszem,
hogy valaha is egyed\u252?l marad a h\u225?zban. De az k\u233?ts\u233?gtelennek
l\u225?tszik, hogy az asszony valamif\u233?le furcsa ideg\u225?llapotba hajszolta
mag\u225?t. Leidnernek rengeteg munka van a v\u225?ll\u225?n, de bolondul a
feles\u233?g\u233?\u233?rt, \u233?s nagyon aggasztja, hogy ilyen \u225?llapotban
van. \u218?gy \u233?rzi, nyugodtabb lenne, ha szemmel tartan\u225? valaki, egy
megb\u237?zhat\u243?, szakk\u233?pzett \u225?pol\u243?n\u337?.
{\line }
\u8211? \u201?s maga Mrs. Leidner mit sz\u243?l ehhez?
{\line }
\u8211? Mrs. Leidner roppant kedves h\u246?lgy \u8211? v\u225?laszolta dr. Reilly
komolyan. \u8211? Ritkas\u225?g, hogy valamir\u337?l k\u233?t napig egyfolyt\u225?
ban ugyanaz a v\u233?lem\u233?nye. De \u225?ltal\u225?ban kedvez\u337?en fogadta a
gondolatot. Furcsa asszony \u8211? tette hozz\u225?. \u8211? Nagyon szeret k\u233?
nyeskedni, \u233?s alighanem fel\u252?lm\u250?lhatatlanul tud hazudni\u8230? de a
jelek szerint Leidner \u337?szint\u233?n elhiszi neki, hogy hal\u225?losan retteg
valamit\u337?l.
{\line }
\u8211? \u201?s az asszony mit mondott mag\u225?nak, doktor \u250?r?
{\line }
\u8211? \u336? nem k\u233?rte ki a tan\u225?csomat. K\u252?l\u246?nben sem kedvel
engem\u8230? t\u246?bb okb\u243?l. Leidner j\u246?tt el hozz\u225?m, \u337? adta
el\u337? ezt a tervet. Nos, n\u337?v\u233?r, mit sz\u243?l az \u246?tlethez?
L\u225?tna valamit az orsz\u225?gb\u243?l, miel\u337?tt hazamegy\u8230? m\u233?g
legal\u225?bb k\u233?t h\u243?napig fognak \u225?sni. \u201?s az \u225?sat\u225?s
eg\u233?szen \u233?rdekes munka.
{\line }
Megh\u225?nytam-vetettem magamban a dolgot, azt\u225?n pillanatnyi haboz\u225?s
ut\u225?n azt mondtam: \u8211? H\u225?\u225?\u225?t\u8230? \u233?ppens\u233?ggel
megpr\u243?b\u225?lhatom.
{\line }
\u8211? Remek \u8211? mondta dr. Reilly, \u233?s f\u246?l\u225?llt. \u8211?
Leidner \u233?pp Bagdadban van. Megmondom neki, j\u246?jj\u246?n \u225?t, \u233?s
pr\u243?b\u225?ljon meg z\u246?ld \u225?gra verg\u337?dni mag\u225?val.
{\line }
Dr. Leidner m\u233?g aznap d\u233?lut\u225?n elj\u246?tt a sz\u225?llod\u225?ba.
Meglehet\u337?sen ideges, f\u233?lszeg, k\u246?z\u233?pkor\u250? f\u233?rfi volt,
s/e l\u237?d, gy\u246?ng\u233?d \u233?s szinte tehetetlen.
{\line }
L\u225?tszott rajta, hogy rajong a feles\u233?g\u233?\u233?rt, de arr\u243?l csak
nagyon hom\u225?lyosan besz\u233?lt, hogy mi a baj vele.
{\line }
\u8211? Tudja \u8211? mondta, zavartan h\u250?zogatva a szak\u225?ll\u225?t (mint
k\u233?s\u337?bb r\u225?j\u246?ttem, ez jellemz\u337? mozdulata volt) \u8211?, a
feles\u233?gem nagyon rossz ideg\u225?llapotban van. Agg\u243?dom miatta.
{\line }
\u8211? Egy\u233?bk\u233?nt j\u243? az eg\u233?szs\u233?ge? \u8211? k\u233?
rdeztem.
{\line }
\u8211? Igen\u8230? \u243?, igen\u8230? azt hiszem. Nem, nem hinn\u233?m, hogy
fizikailag b\u225?rmif\u233?le baja lenne. De\u8230? sz\u243?val k\u233?pzel\u337?
dik, tudja.
{\line }
\u8211? \u201?s miket k\u233?pzel? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
De err\u337?l r\u246?stellt besz\u233?lni, csak annyit motyogott zavartan:
{\line }
\u8211? Felizgatja mag\u225?t minden semmis\u233?gen. Szerintem igaz\u225?n semmi
alapja nincs a f\u233?lelmeinek.
{\line }
\u8211? Mit\u337?l f\u233?l, Leidner doktor?
{\line }
\u8211? \u211?, csak\u8230? csak ideges f\u233?lelmek, tudja \u8211? mondta
kit\u233?r\u337?en.
{\line }
T\u237?zet az egyhez, gondoltam magamban, hogy ez k\u225?b\u237?t\u243?szer.
\u201?s ez a f\u233?rfi nem j\u246?n r\u225?! Rengeteg f\u233?rfi nem j\u246?n
r\u225?. Csak spekul\u225?lnak, mit\u337?l olyan nyugtalan a feles\u233?g\u252?
k, \u233?s mit\u337?l vannak azok a rendk\u237?v\u252?li hangulatv\u225?ltoz\u225?
sai.
{\line }
Megk\u233?rdeztem, Mrs. Leidner beleegyezett-e, hogy odamenjek. Felder\u252?lt az
arca.
{\line }
\u8211? Igen. Meg voltam lepve. Azt mondta, kit\u369?n\u337? \u246?tlet. Azt
mondta, hogy sokkal nagyobb biztons\u225?gban \u233?rezn\u233? mag\u225?t.
{\line }
Furcs\u225?nak tal\u225?ltam ezt a sz\u243?t.{\i
Biztons\u225?gban.} R\u233?m fura, hogy valaki ezt a sz\u243?t haszn\u225?lja.
Kezdtem arra gyanakodni, hogy Mrs. Leidner tal\u225?n elmegy\u243?gy\u225?szati
eset. Leidner doktor kisfi\u250?s lelkesed\u233?ssel folytatta: \u8211? Biztos
vagyok benne, hogy nagyszer\u369?en ki fognak j\u246?nni egym\u225?ssal. A
feles\u233?gem igaz\u225?n elb\u369?v\u246?l\u337? asszony \u8211? mondta
lefegyverz\u337? mosollyal. \u8211? \u218?gy \u233?rzi, a maga jelenl\u233?te
roppant megnyugtat\u243? lesz sz\u225?m\u225?ra. \u201?n is ugyanezt \u233?reztem,
amint megl\u225?ttam. Ha nem haragszik, hogy ezt mondom, maga majd kicsattan az
eg\u233?szs\u233?gt\u337?l, \u233?s csak \u250?gy sug\u225?rzik mag\u225?b\u243?l a
j\u243?zan\u233?sz. Biztos vagyok benne, hogy maga pontosan Louise mell\u233?
val\u243?.
{\line }
\u8211? H\u225?t megpr\u243?b\u225?lhatjuk, Leidner doktor \u8211? mondtam
vid\u225?man. \u8211? Nagyon rem\u233?lem, hogy hasznoss\u225? tudom tenni magam a
feles\u233?ge mellett. Tal\u225?n a bennsz\u252?l\u246?ttek meg a sz\u237?nes
b\u337?r\u369?ek miatt idegeskedik?
{\line }
\u8211? \u211?, istenem, dehogyis. \u8211? R\u225?zta a fej\u233?t, mulatott az
\u246?tleten. \u8211? A feles\u233?gem nagyon szereti az arabokat\u8230? tetszik
neki az egyszer\u369?s\u233?g\u252?k \u233?s a humor\u233?rz\u233?k\u252?k. Csak a
m\u225?sodik \u225?sat\u225?si \u233?vadot t\u246?lti itt\u8230? m\u233?g k\u233?
t \u233?ve sincs, hogy \u246?sszeh\u225?zasodtunk\u8230? de m\u225?ris el\u233?g
j\u243?l besz\u233?l arabul.
{\line }
Egy-k\u233?t pillanatig hallgattam, azt\u225?n \u250?jra pr\u243?b\u225?lkoztam.
{\line }
\u8211? Egy\u225?ltal\u225?n nem tudja nekem megmondani, dr. Leidner, hogy
mit\u337?l f\u233?l a feles\u233?ge? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
Habozott. \u8211? Rem\u233?lem\u8230? \u8211? mondta azt\u225?n lassan \u8211? azt
hiszem\u8230? hogy ezt majd \u337? maga fogja elmondani mag\u225?nak.
{\line }
Enn\u233?l t\u246?bbet nem tudtam kiszedni bel\u337?le.\par\pard\plain\hyphpar}
{\s3 \afs28
{\b
HARMADIK FEJEZET \u8211? {\i
Pletyka}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
\u218?gy \u225?llapodtunk meg, hogy a k\u246?vetkez\u337? h\u233?ten megyek Tell
Jarimdzs\u225?ba. Mrs. Kelsey m\u233?g nem rendezkedett be Alvidzs\u225?ban, a
h\u225?z\u225?ban, \u233?s \u246?r\u252?ltem, hogy egyben-m\u225?sban seg\u237?
thetek neki.\par\pard\plain\hyphpar} {
Ez alatt az id\u337? alatt f\u252?lembe jutott n\u233?h\u225?ny megjegyz\u233?s a
Leidner-exped\u237?ci\u243?r\u243?l. Kelsey\u233?k egyik bar\u225?tja, egy fiatal
lovass\u225?gi sz\u225?zados, meglepetten f\u252?ttyentett.\par\pard\plain\hyphpar}
{
B\u369?b\u225?j Louise! \u8211? ki\u225?ltott fel. \u8211? Sz\u243?val ez a
leg\u250?jabb! \u8211? Fel\u233?m fordult.
{\line }
\u8211? Mi \u237?gy bec\u233?zz\u252?k, n\u337?v\u233?rke. Mindenki csak \u237?gy
emlegeti: B\u369?b\u225?j Louise!
{\line }
\u8211? Olyan nagyon csinos? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Ha a saj\u225?t \u233?rt\u233?kel\u233?s\u233?t vessz\u252?k alapul.{\i
\u336?} azt hiszi, hogy az!
{\line }
\u8211? Ne legyen m\u225?r ilyen gonosz, John \u8211? mondta Mrs. Kelsey. \u8211?
Tudja maga j\u243?l, hogy nemcsak \u337? hiszi ezt. Rengeteg f\u233?rfi
belebolondul.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n igaza van. Nem csitri m\u225?r, de van bizonyos vonz\u243?
ereje.
{\line }
\u8211? Maga is alaposan bele volt esve \u8211? nevetett Mrs. Kelsey.
{\line }
A sz\u225?zados elv\u246?r\u246?s\u246?d\u246?tt.
{\line }
\u8211? H\u225?t van abban a n\u337?ben valami \u8211? ismerte el sz\u233?
gyenkezve. \u8211? Ami meg Leidnert illeti, \u337? a l\u225?ba nyom\u225?t is
im\u225?dja\u8230? \u233?s ez\u233?rt az exped\u237?ci\u243? \u246?szszes t\u246?
bbi tagjainak is im\u225?dniuk kell! Elv\u225?rja t\u337?l\u252?k!
{\line }
\u8211? H\u225?nyan vannak \u246?sszesen? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Van ott mindenf\u233?le ember \u233?s mindenf\u233?le n\u225?ci\u243?,
n\u337?v\u233?rke \u8211? mondta a sz\u225?zados vid\u225?man. \u8211? Egy angol
\u233?p\u237?t\u233?sz, egy francia szerzetes Karth\u225?g\u243?b\u243?l\u8230?
\u337? foglalkozik a feliratokkal, az agyagt\u225?bl\u225?kkal meg ilyesmikkel,
tudja. Azt\u225?n ott van Miss Johnson. \u336? is angol\u8230? aff\u233?le
mindenes. Azt\u225?n van egy k\u246?pc\u246?s kis emberke, a fotogr\u225?fus\u8230?
\u337? amerikai. Azt\u225?n Mercad\u243?ek, isten tudja, mif\u233?le n\u225?
ci\u243?. Az asszony eg\u233?sz fiatal\u8230? van benne valami k\u237?gy\u243?
szer\u369?\u8230? \u233?s \u243?, hogy gy\u369?l\u246?li B\u369?b\u225?j Louise-t!
Azt\u225?n van m\u233?g egyp\u225?r k\u246?ly\u246?k, \u233?s azzal k\u233?sz. Akad
egyp\u225?r fura bog\u225?r k\u246?zt\u252?k, de eg\u233?sz\u233?ben kellemes
t\u225?rsas\u225?g\u8230? nem gondolod, Pennyman?
{\line }
A k\u233?rd\u233?ssel egy id\u337?sebb f\u233?rfihoz fordult, aki elgondolkodva
\u252?ld\u246?g\u233?lt, \u233?s a cvikker\u233?vel j\u225?tszadozott. Pennyman
\u246?sszerezzent, \u233?s feln\u233?zett.
{\line }
\u8211? De\u8230? de\u8230? csakugyan nagyon kellemesek. M\u225?rmint k\u252?
l\u246?n-k\u252?l\u246?n. Mercado persze el\u233?g fura alak\u8230?
{\line }
\u8211? Olyan{\i
muris} a szak\u225?lla \u8211? sz\u243?lt k\u246?zbe Mrs. Kelsey. \u8211? Olyan
furcsa, puha \u233?s l\u246?ttyedt.
{\line }
Pennyman \u337?rnagy folytatta, \u233?szre sem vette a k\u246?zbesz\u243?l\u225?
st.
{\line }
\u8211? A fiatalok mind a ketten nagyon kedvesek. Az amerikai meglehet\u337?sen
hallgatag, az angol fi\u250? meg egy kicsit sokat besz\u233?l. Vicces, mert
rendszerint ford\u237?tva szokott lenni. Maga Leidner elragad\u243?
fick\u243?\u8230? roppant szer\u233?ny, nincs benne semmi nagyk\u233?p\u369?s\u233?
g. Igen, k\u252?l\u246?n-k\u252?l\u246?n mind kellemes emberek. De\u8230? lehet,
hogy k\u233?pzel\u337?d\u246?m, de valahogy\u8230? amikor legut\u243?bb kimentem
megl\u225?togatni \u337?ket, az a furcsa \u233?rz\u233?sem volt, hogy valami baj
van. Nem tudom pontosan, hogy mi. Mintha senki sem lett volna eg\u233?szen
term\u233?szetes. Valami furcsa fesz\u252?lts\u233?g volt a leveg\u337?ben. Hogy is
magyar\u225?zzam meg? Valamennyien t\u250?l udvariasan ny\u250?jtott\u225?k
egym\u225?snak a s\u243?tart\u243?t.
{\line }
\u8211? Ha az emberek \u246?ssze vannak z\u225?rva, az valahogy az idegeikre megy
{\line }
\u8211? mondtam. \u8211? Tudom, magam is tapasztaltam ezt a k\u243?rh\u225?
zban. \u8211? Kiss\u233? elpirultam, mert nemigen szeretem hangoztatni a v\u233?
lem\u233?nyemet.
{\line }
\u8211? Ez igaz \u8211? mondta Kelsey \u337?rnagy \u8211?, de m\u233?g az \u225?
sat\u225?si \u233?vad elej\u233?n vannak, m\u233?g aligha j\u246?tt el az ideje az
ilyenf\u233?le inger\u252?lts\u233?gnek.
{\line }
\u8211? Egy ilyen exped\u237?ci\u243? val\u243?sz\u237?n\u369?leg olyan, mint a mi
itteni \u233?let\u252?nk kicsiben \u8211? mondta Pennyman \u337?rnagy. \u8211?
Klikkek, vet\u233?lked\u233?s, f\u233?lt\u233?kenyked\u233?s.
{\line }
\u8211? \u218?gy hangzik, mintha j\u243? csom\u243? \u250?jonc lenne k\u246?
zt\u252?k az id\u233?n \u8211? mondta Kelsey \u337?rnagy.
{\line }
\u8211? L\u225?ssuk csak. \u8211? A sz\u225?zados sz\u225?molgatni kezdett az
ujj\u225?n. \u8211? Az a Coleman nev\u369? fiatalember \u250?jonc, Reiter is az.
Emmott m\u225?r tavaly is kinn volt, Mercad\u243?\u233?k is. Lavigny atya \u250?j
ember. Byrd doktor hely\u233?re j\u246?tt, aki beteg, az id\u233?n nem j\u246?
hetett. Carey persze r\u233?gi b\u250?tordarab. Elej\u233?t\u337?l fogva itt van
\u246?t \u233?ve. \u201?s Miss Johnson is majdnem olyan r\u233?g\u243?ta, mint
Carey.
{\line }
\u8211? \u201?n mindig azt hittem, hogy azok ott Tell Jarimdzs\u225?ban
remek\u252?l kij\u246?nnek egym\u225?ssal \u8211? jegyezte meg Kelsey \u337?
rnagy. \u8211? Olyanok voltak, mint egy szeret\u337? csal\u225?d\u8230? ami
igaz\u225?n meglep\u337?, ha meggondoljuk, milyen az emberi term\u233?szet! Biztos
vagyok benne, hogy Leatheran n\u337?v\u233?r egyet\u233?rt velem.
{\line }
\u8211? H\u225?t\u8230? nem mondom, hogy nincs igaza. Micsoda veszeked\u233?seket
l\u225?ttam a k\u243?rh\u225?zban! \u201?s mi volt az ok? Gyakran csak annyi,
hogy \u246?sszekaptak egy kanna te\u225?n.
{\line }
\u8211? Igen, z\u225?rt k\u246?z\u246?ss\u233?gekben az ember hajlamos lesz a
kicsinyess\u233?gre
{\line }
\u8211? mondta Pennyman \u337?rnagy. \u8211? De \u250?gy \u233?rzem, ebben az
esetben t\u246?bbr\u337?l van sz\u243?. Leidner igen szel\u237?d ember, nem
bek\u233?pzelt, \u233?s igaz\u225?n rendk\u237?v\u252?l tapintatos. Eddig mindig
siker\u252?lt a j\u243? hangulatot fenntartania az exped\u237?ci\u243?j\u225?
ban, \u233?s meg\u337?riznie a tagok k\u246?z\u246?tt a j\u243? viszonyt. \u201?s a
m\u250?ltkor m\u233?gis tapasztalnom kellett azt a fesz\u252?lt hangulatot.
{\line }
Mrs. Kelsey elnevette mag\u225?t.
{\line }
\u8211? \u201?s nem j\u246?n r\u225? a magyar\u225?zat\u225?ra? Hiszen kisz\u250?
rja az ember szem\u233?t!
{\line }
\u8211? Mire gondol?
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen Mrs. Leidnerre.
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r, Mary \u8211? mondta a f\u233?rje \u8211?, olyan b\u225?jos
asszony\u8230? \u233?s egy\u225?ltal\u225?n nem veszeked\u233?s fajta.
{\line }
\u8211? \u201?n nem azt mondtam, hogy veszeked\u233?s. Veszeked\u233?st{\i
sz\u237?t!
{\line }
\u8211?} Hogyan? \u201?s mi\u233?rt csin\u225?ln\u225??
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt? Mi\u233?rt? Mert unatkozik. \u336? nem r\u233?g\u233?sz, csak
egy r\u233?g\u233?sz feles\u233?ge. Unatkozik, el van z\u225?rva minden sz\u243?
rakoz\u225?st\u243?l, \u237?gy azt\u225?n megrendezi a maga kis sz\u237?nj\u225?
t\u233?k\u225?t. Azzal sz\u243?rakozik, hogy egym\u225?snak ugrasztja az embereket.
{\line }
\u8211? Mary, err\u337?l te az \u233?gvil\u225?gon semmit sem tudsz. Te ezt csak
k\u233?pzeled.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze hogy k\u233?pzelem! De majd megl\u225?tod, hogy igazam
van. B\u369?b\u225?j Louise nemhi\u225?ba hasonl\u237?t a Mona Lis\u225?ra! Nem
akar \u337? semmi roszszat, csak szereti n\u233?zni, mi zajlik k\u246?r\u246?tte.
{\line }
\u8211? A rajong\u225?sig szereti Leidnert.
{\line }
\u8211? \u211?, azt \u233?n is tudom. Nem is holmi k\u246?z\u246?ns\u233?ges
fl\u246?rt\u246?lget\u233?sre c\u233?loztam. De ez a n\u337? egy {\i
allumeuse.{\ul
{\super
1}}
{\line }
\u8211?} Hogy a n\u337?k milyen kedvesek egym\u225?shoz! \u8211? mondta Kelsey
\u337?rnagy.
{\line }
\u8211? Tudom. Mint a d\u252?h\u246?s macsk\u225?k, ahogy a f\u233?rfiak
mondj\u225?k. De a saj\u225?t nem\u252?kkel kapcsolatban rendszerint igazuk van.
{\line }
\u8211? M\u233?g akkor is \u8211? mondta Pennyman \u337?rnagy elgondolkodva
\u8211?, m\u233?g ha elfogadjuk is, hogy Mrs. Kelsey k\u246?ny\u246?rtelen
feltev\u233?se igaz, akkor sem hiszem, hogy ez teljesen megmagyar\u225?zn\u225? azt
a furcsa fesz\u252?lts\u233?get\u8230? olyasmi volt ez, mint amit vihar el\u337?
tt \u233?rez az ember. Az volt az \u233?rz\u233?sem, hogy minden percben kit\u246?
rhet a vihar.
{\line }
\u8211? Ugyan, ne r\u233?misztgesse m\u225?r a n\u337?v\u233?rt \u8211? mondta
Mrs. Kelsey. \u8211? H\u225?rom nap m\u250?lva oda megy, maga meg teljesen elveszi
a kedv\u233?t!
{\line }
\u8211? \u211?, engem ugyan nem ijeszt meg \u8211? mondtam nevetve. De az\u233?rt
sokat gondolkodtam azon, amit hallottam.
{\line }
\u218?jra meg \u250?jra eszembe jutott, milyen furcs\u225?n haszn\u225?lta Leinder
doktor a{\i
biztons\u225?gban} sz\u243?t. Lehet, hogy a feles\u233?g\u233?nek ez a titkos,
kimondatlan vagy tal\u225?n ki is mondott f\u233?lelme a t\u225?rsas\u225?g t\u246?
bbi tagj\u225?ra is hatott? Vagy maga a fesz\u252?lts\u233?g (vagy tal\u225?n annak
ismeretlen oka) viselte meg az aszszony idegeit?
{\line }
Kikerestem a sz\u243?t\u225?rban az{\i
allumeuse} sz\u243?t, amit Mrs. Kelsey haszn\u225?lt, de nem lettem t\u337?le
okosabb.
{\line }
Noh\u225?t, gondoltam magamban, majd megl\u225?tjuk.\par\pard\plain\hyphpar}
{\super
1}{\b
Gy\u250?jtogat\u243? {\s3 \afs28
NEGYEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Meg\u233?rkezem Hasszanj\u233?be}\par\pard\plain\hyphpar}} {
H\u225?rom nap m\u250?lva elutaztam Bagdadb\u243?l.
{\line }
Szomor\u250?an b\u250?cs\u250?ztam Mrs. Kelseyt\u337?l meg a bab\u225?t\u243?l,
aki egy kis cukorfalat, \u233?s pomp\u225?san fejl\u337?dik. Kelsey \u337?rnagy
kivitt az \u225?llom\u225?sra. \u218?gy volt, hogy m\u225?snap reggel \u233?rkezem
Kirkukba, ahov\u225? valaki el\u233?m j\u246?n majd.
{\line }
Rosszul aludtam. Vonaton sosem alszom j\u243?l; \u233?s rosszat is \u225?lmodtam.
{\line }
M\u225?snap reggel azonban, amikor kin\u233?ztem az ablakon, pomp\u225?s id\u337?
volt, s Tell voltam \u233?rdekl\u337?d\u233?ssel \u233?s k\u237?v\u225?ncsis\u225?
ggal, milyenek lesznek azok az emberek, akiket meg fogok ismerni.
{\line }
Bizonytalanul \u225?lldog\u225?ltam a peronon, s ahogy k\u246?r\u252?ln\u233?ztem,
l\u225?ttam, hogy egy fiatalember j\u246?n fel\u233?m. Kerek, r\u243?zsasz\u237?n
k\u233?pe volt; tiszt\u225?ra mintha P. G. Wodehouse valamelyik k\u246?nyv\u233?
b\u337?l l\u233?pett volna ki.
{\line }
 \u8211? Hello, hello, hello \u8211? mondta. \u8211? Maga Leatheran n\u337?v\u233?
r? Aha, annak kell lennie\u8230? ennyit m\u233?g \u233?n is l\u225?tok. Hehehe.
Coleman vagyok. Doktor Leidner k\u252?ld\u246?tt maga el\u233?. Hogy \u233?rzi
mag\u225?t? Pocs\u233?k utaz\u225?s meg minden? Ismerem \u233?n ezek\u233?t a
vonatokat! Noh\u225?t akkor\u8230? Reggelizett? Ez a cucca? Nah\u225?t, csak ennyi
az eg\u233?sz? Mrs. Leidnernek n\u233?gy b\u337?r\u246?ndje volt meg egy \u250?
til\u225?d\u225?ja\u8230? \u233?s akkor hol van m\u233?g a kalapdoboz, a felf\u250?
jhat\u243? \u250?tip\u225?rna, meg ez, meg az, meg amaz. Nem besz\u233?lek t\u250?l
sokat? J\u246?jj\u246?n, ezzel a v\u233?n tragaccsal megy\u252?nk.
{\line }
Az \u225?llom\u225?s el\u337?tt \u225?llt egy kocsi, k\u233?s\u337?bb hallottam,
hogy furgonnak h\u237?vj\u225?k. Egy kicsit aut\u243?buszra, egy kicsit
teheraut\u243?ra \u233?s egy kicsit szem\u233?lyaut\u243?ra hasonl\u237?tott. Mr.
Coleman beseg\u237?tett; elmagyar\u225?zta, hogy jobb, ha a sof\u337?r
mell\u233? \u252?l\u246?k, mert ott kev\u233?sb\u233? r\u225?z.
{\line }
Hogy r\u225?z?! Csak azt csod\u225?ltam, hogy az eg\u233?sz j\u225?rg\u225?ny nem
esik darabokra! \u201?s \u250?tnak nyoma sem volt \u8211? csak egy ker\u233?
kv\u225?g\u225?s, csupa hepehupa meg g\u246?d\u246?r. M\u233?g hogy a Kelet
var\u225?zsa! Amikor a mi pomp\u225?s angliai \u250?th\u225?l\u243?zatunkra
gondoltam, eg\u233?szen beteg lettem a honv\u225?gyt\u243?l.
{\line }
Mr. Coleman el\u337?rehajolt a h\u225?tam m\u246?g\u246?tt az \u252?l\u233?sen,
\u233?s a f\u252?lembe ord\u237?tozott, m\u233?ghozz\u225? j\u243? sokat.
{\line }
\u8211? Eg\u233?sz j\u243? \u225?llapotban van az \u246?sv\u233?ny! \u8211? \u252?
v\u246?lt\u246?tte \u233?ppen akkor, amikor mindny\u225?jan \u250?gy kirep\u252?
lt\u252?nk az \u252?l\u233?sr\u337?l, hogy majd belevert\u252?k a fej\u252?nket a
tet\u337?be.
{\line }
\u201?s a jelek szerint komolyan besz\u233?lt.
{\line }
\u8211? Nagyon eg\u233?szs\u233?ges\u8230? megmozgatja a m\u225?jat. Ezt mag\u225?
nak tudnia kellene, n\u337?v\u233?r.
{\line }
\u8211? Nem sok hasznom lesz a j\u243? m\u225?jm\u369?k\u246?d\u233?sb\u337?l, ha
bet\u246?r\u246?m a fejem \u8211? jegyeztem meg cs\u237?p\u337?sen.
{\line }
\u8211? J\u246?jj\u246?n el egyszer majd es\u337? ut\u225?n! Az a cs\u250?
szk\u225?l\u225?s, az csud\u225?latos! Az ember t\u246?bbet megy oldalv\u225?st,
mint el\u337?re.
{\line }
Erre m\u225?r nem is v\u225?laszoltam.
{\line }
Hamarosan \u225?t kellett keln\u252?nk a foly\u243?n, m\u233?ghozz\u225? a
legrozog\u225?bb kompon, amit csak el lehet k\u233?pzelni. Szerintem csak Isten
irgalm\u225?nak k\u246?sz\u246?nhetj\u252?k, hogy \u225?tjutottunk, de a t\u246?
bbiek szemmel l\u225?that\u243?an \u252?gyet sem vetettek az eg\u233?szre.
{\line }
K\u246?r\u252?lbel\u252?l n\u233?gy \u243?r\u225?ba telt, am\u237?g eljutottunk
Hasszanj\u233?be. Meglepet\u233?semre eg\u233?sz nagy helys\u233?g volt, sz\u233?
pnek is l\u225?tszott, am\u237?g \u225?t nem kelt\u252?nk a foly\u243?n \u8211?
h\u243?feh\u233?r \u233?p\u252?letek \u233?s t\u252?nd\u233?rsz\u233?p minaretek.
Csak akkor v\u225?ltozott kiss\u233? a k\u233?p, amikor \u225?tment\u252?nk a
h\u237?don, \u233?s meg\u233?rkezt\u252?nk mag\u225?ba a v\u225?rosba. Az a b\u369?
z, \u233?s minden \u252?t\u246?tt-kopott \u233?s roskatag, \u233?s minden\u252?tt
mocsok meg \u246?sszevisszas\u225?g!
{\line }
Mr. Coleman elvitt dr. Reilly h\u225?z\u225?ba, ahol, mint mondta, a doktor
eb\u233?dre v\u225?r.
{\line }
Dr. Reilly kedves volt, mint mindig, \u233?s a h\u225?za is nagyon kellemes,
f\u252?rd\u337?szoba meg minden, \u233?s ragyog a tisztas\u225?gt\u243?l.
Pomp\u225?san megf\u252?r\u246?dtem, s mire visszab\u250?jtam az uniformisomba
\u233?s lementem, m\u225?r remek\u252?l \u233?reztem magam.
{\line }
Az eb\u233?d k\u233?szen volt, bement\u252?nk az eb\u233?dl\u337?be. A doktor
menteget\u337?dz\u246?tt a l\u225?nya miatt, aki, mint mondta, mindenhonnan
elk\u233?sik.
{\line }
\u201?ppen nekil\u225?ttunk a pomp\u225?s kaszin\u243?toj\u225?snak, amikor a
l\u225?ny megj\u246?tt.
{\line }
\u8211? N\u337?v\u233?r, bemutatom Sheila l\u225?nyomat \u8211? mondta dr. Reilly.
{\line }
A l\u225?ny kezet ny\u250?jtott, megk\u233?rdezte, j\u243?l utaztam-e, ledobta a
kalapj\u225?t, h\u369?v\u246?sen odab\u243?lintott Mr. Coleman-nek, \u233?s
le\u252?lt.
{\line }
\u8211? Na, Bill \u8211? mondta \u8211?, mi van?
{\line }
A fi\u250? valami est\u233?lyr\u337?l kezdett mes\u233?lni, amit a klubban fognak
rendezni. K\u246?zben \u233?n alaposan szem\u252?gyre vettem a le\u225?nyz\u243?t.
{\line }
Nem mondhatn\u225?m, hogy t\u250?ls\u225?gosan rokonszenvesnek tal\u225?ltam.
Az \u233?n gusztusomnak t\u250?l hideg teremt\u233?s, gondoltam. Amolyan f\u246?
l\u233?nyesked\u337? fajta, pedig j\u243?k\u233?p\u369?: fekete haj, k\u233?k szem,
s\u225?padt arc \u233?s a szok\u225?sos festett sz\u225?j. H\u369?v\u246?s,
gunyoros modora bosszantott. Egy \u225?pol\u243?n\u337?jel\u246?lt volt egyszer
hozz\u225?m beosztva, az volt ilyen, mint \u337? \u8211? rendes munk\u225?t v\u233?
gzett, azt el kell ismerni, de a modora ideges\u237?tett.
{\line }
\u218?gy l\u225?ttam, mintha Mr. Coleman igencsak bel\u233? volna esve. Dadogott
egy kicsit, \u233?s ha ez egy\u225?ltal\u225?n lehets\u233?ges, m\u233?g nagyobb
h\u252?lyes\u233?geket mondott, mint el\u337?z\u337?leg! Nagy, buta kuty\u225?ra
eml\u233?keztetett, amint pitizve pr\u243?b\u225?lja megkedveltetni mag\u225?t.
{\line }
Eb\u233?d ut\u225?n dr. Reilly visszament a k\u243?rh\u225?zba, Mr. Colemann\u233?
k pedig elint\u233?znival\u243?i voltak a v\u225?rosban. Miss Reilly megk\u233?
rdezte, szeretn\u233?k-e k\u246?r\u252?ln\u233?zni a v\u225?rosban, vagy ink\u225?
bb otthon maradn\u233?k. Mint mondta, Mr. Coleman k\u246?r\u252?lbel\u252?l egy
\u243?ra m\u250?lva j\u246?n vissza \u233?rtem.
{\line }
\u8211? Van valami l\u225?tnival\u243?? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Van egy-k\u233?t fest\u337?i zug \u8211? mondta Miss Reilly. \u8211? De
nem tudom, hogy mag\u225?nak volna-e hozz\u225?juk kedve. Iszony\u250?an piszkosak.
{\line }
Meglehet\u337?sen felbosszantott azzal, ahogyan ezt mondta. Soha nem l\u225?ttam
be, mi\u233?rt volna ments\u233?g a piszokra a fest\u337?is\u233?g.
{\line }
V\u233?g\u252?l azt\u225?n elvitt a klubba. El\u233?g kellemes hely volt, a
foly\u243?ra n\u233?zett, \u233?s angol \u250?js\u225?gok meg k\u233?peslapok is
voltak.
{\line }
Amikor visszament\u252?nk a h\u225?zba, Mr. Coleman m\u233?g nem \u233?rkezett
meg, \u237?gy h\u225?t le\u252?lt\u252?nk, \u233?s besz\u233?lgett\u252?nk egy
kicsit. Valahogy nem ment k\u246?nnyen.
{\line }
Miss Reilly megk\u233?rdezte, tal\u225?lkoztam-e m\u225?r Mrs. Leidnerrel.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? feleltem. \u8211? Csak a f\u233?rj\u233?vel.
{\line }
\u8211? K\u237?v\u225?ncsi vagyok, mi lesz a v\u233?lem\u233?nye r\u243?la.
{\line }
Erre nem v\u225?laszoltam semmit, mire folytatta: \u8211? Nagyon szeretem dr.
Leidnert. Mindenki szereti.
{\line }
Ez annyi, mintha azt mondan\u225?d, gondoltam, hogy nem szereted a feles\u233?
g\u233?t.
{\line }
M\u233?g akkor sem sz\u243?ltam semmit, mire hirtelen megk\u233?rdezte: \u8211?
Tulajdonk\u233?ppen mi baja? Leidner doktor nem mondta el mag\u225?nak?
{\line }
Eszem \u225?g\u225?ban sem volt pletyk\u225?lkodni egy p\u225?ciensr\u337?l, akit
m\u233?g csak nem is l\u225?ttam, \u237?gy h\u225?t kit\u233?r\u337? v\u225?laszt
adtam.
{\line }
\u218?gy tudom, hogy kiss\u233? ki van mer\u252?lve, \u233?s gondoskod\u225?sra
szorul.
{\line }
Miss Reilly kurt\u225?n, kem\u233?nyen f\u246?lnevetett \u8211? komisz nevet\u233?
s volt.
{\line }
\u8211? Atyaisten \u8211? mondta \u8211?, az a kilenc ember, aki eddig
{\line }
gondoskodott r\u243?la, tal\u225?n nem el\u233?g?
{\line }
\u8211? Gondolom, azoknak megvan a maguk dolga \u8211? v\u225?laszoltam.
{\line }
\u8211? Persze hogy megvan a maguk dolga. De Louise az els\u337?\u8230?{\i
\u337?} azt\u225?n gondoskodik err\u337?l, m\u233?ghozz\u225? alaposan.
{\line }
Nem, mondtam magamban. Nem szereted te azt a n\u337?t.
{\line }
\u8211? No mindegy \u8211? folytatta Miss Reilly \u8211?, akkor sem \u233?rtem,
hogy mit akar egy hivat\u225?sos \u225?pol\u243?n\u337?vel. Azt hittem volna, hogy
az amat\u337?r seg\u237?ts\u233?g jobban fekszik neki, mint valaki, aki h\u337?
m\u233?r\u337?t dug a sz\u225?j\u225?ba, sz\u225?molja a pulzus\u225?t, \u233?s
mindent k\u233?zzelfoghat\u243? t\u233?nyekre vezet vissza.
{\line }
H\u225?t\u8230? be kell ismernem, hogy k\u237?v\u225?ncsi lettem.
{\line }
\u8211? Maga szerint nincs semmi baja? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Persze hogy nincs semmi baja! Az a n\u337? er\u337?s, mint a bivaly.
\u8222?Szeg\u233?ny Louise nem tudott aludni.\u8221? \u8222?Fekete karik\u225?k
vannak a szeme alatt.\u8221? Igen\u8230? \u337? rajzolta oda szemceruz\u225?val!
Mindenre k\u233?pes, csak hogy felh\u237?vja mag\u225?ra a figyelmet, hogy mindenki
k\u246?r\u252?l\u246?tte ugr\u225?ljon, vele t\u246?r\u337?dj\u233?k!
{\line }
Ebben persze volt valami. Sok-sok hipochonderrel tal\u225?lkoztam m\u225?r (melyik
\u225?pol\u243?n\u337? nem?), akinek az a f\u337? gy\u246?ny\u246?r\u369?s\u233?ge,
ha az eg\u233?sz h\u225?zat maga k\u246?r\u252?l t\u225?ncoltathatja. \u201?s ha
egy orvos vagy egy \u225?pol\u243?n\u337? azt mondan\u225? neki, hogy \u8222?
Mag\u225?nak az \u233?gvil\u225?gon semmi baja nincs!\u8221? \u8211? nos, akkor
el\u337?sz\u246?r nem hinn\u233? el, azt\u225?n pedig m\u233?lys\u233?gesen
felh\u225?borodna.
{\line }
Term\u233?szetesen egy\u225?ltal\u225?n nem lehetetlen, hogy Mrs. Leidner is
ilyesf\u233?le eset. Az is term\u233?szetes, hogy legels\u337?sorban a f\u233?
rj\u233?t t\u233?veszten\u233? meg. \u218?gy tapasztaltam, hogy a f\u233?rj
igencsak hisz\u233?keny \u225?llatfajta, ha betegs\u233?gr\u337?l van sz\u243?. De
az\u233?rt valahogy mindez nem eg\u233?szen v\u225?gott egybe azzal, amit el\u337?
z\u337?leg hallottam. P\u233?ld\u225?ul nem lehetett \u246?sszeegyeztetni azzal a
sz\u243?val, hogy{\i
biztons\u225?gban.}
{\line }
Fura, hogy ez a sz\u243? mennyire sz\u246?get \u252?t\u246?tt a fejembe.
{\line }
Ezen t\u246?prengve k\u233?rdeztem meg: \u8211? Ideges asszony Mrs. Leidner?
Ideges\u237?ti p\u233?ld\u225?ul, hogy ilyen elhagyott helyen \u233?l, t\u225?vol
mindent\u337?l?
{\line }
\u8211? Ugyan, mit\u337?l kellene ott idegeskednie? Uramisten, hiszen t\u237?zen
vannak! \u201?s \u337?rs\u233?g is van, a r\u233?gis\u233?gek miatt. \u211?, nem,
dehogyis ideges\u8230? illetve\u8230?
{\line }
Mintha hirtelen esz\u233?be jutott volna valami. Elhallgatott, \u233?s csak
egyk\u233?t pillanat m\u250?lva folytatta, lassan: \u8211? K\u252?l\u246?n\u246?s,
hogy ezt mondja.
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt?
{\line }
\u8211? Valamelyik nap \u225?tlovagoltam hozz\u225?juk Jervis rep\u252?l\u337?
hadnaggyal. D\u233?lel\u337?tt volt, a legt\u246?bben kint voltak az \u225?
sat\u225?sn\u225?l. Azt hiszem, Louise nem hallotta, hogy j\u246?v\u252?nk, az
asztaln\u225?l \u252?lt, \u233?s levelet \u237?rt. Az inas, aki be szokott vezetni
minket, nem volt sehol, \u233?s egyenesen felment\u252?nk a verand\u225?ra.
Alighanem Jervis \u225?rny\u233?k\u225?t l\u225?thatta meg a falon\u8230? val\u243?
s\u225?ggal felsikoltott! Azt\u225?n persze menteget\u337?dz\u246?tt: azt hitte,
idegen f\u233?rfi j\u246?n. Ez egy kicsit furcsa. \u218?gy \u233?rtem, m\u233?g ha
idegen f\u233?rfi is, mi\u233?rt kell ett\u337?l annyira kiborulni?
{\line }
Elgondolkodva b\u243?logattam.
{\line }
Miss Reilly is hallgatott, azt\u225?n hirtelen kit\u246?rt.
{\line }
\u8211? Nem tudom, mi van vel\u252?k az id\u233?n! Mind olyan idegesek. Miss
Johnson mogorv\u225?n j\u225?r-kel, a sz\u225?j\u225?t se nyitja ki. David, ha
teheti, egy sz\u243?t sem sz\u243?l. Billnek persze soha be nem \u225?ll a sz\u225?
ja, de a locsog\u225?sa valahogy mintha m\u233?g rosszabb\u225? tenn\u233? a
t\u246?bbiek hallgat\u225?s\u225?t. Carey olyan arcot v\u225?g, mintha b\u225?
rmelyik pillanatban a fej\u252?kre d\u337?lhetne a h\u225?z. \u201?s mind \u250?gy
lesik egym\u225?st, mintha\u8230? mintha\u8230? Nem tudom, de az eg\u233?sz
nagyon{\i
furcsa.}
{\line }
H\u225?t ez t\u233?nyleg k\u252?l\u246?n\u246?s, gondoltam, hogy k\u233?t olyan
k\u252?l\u246?nb\u246?z\u337? embernek, mint Miss Reilly \u233?s Pennyman \u337?
rnagy, ugyanaz legyen a benyom\u225?sa.
{\line }
Ebben a pillanatban nagy sebbel-lobbal beloholt Mr. Coleman. Beloholt, ez a pontos
sz\u243?: nem lettem volna meglepve, ha kil\u243?gatja a nyelv\u233?t, \u233?s
hirtelen pitizni kezd.
{\line }
 \u8211? Hello, hello \u8211? mondta. \u8211? \u237?me a vil\u225?g
verhetetlen\u252?l legjobb bev\u225?s\u225?rl\u243?ja: m\u225?rmint \u233?n.
Megmutatta a n\u337?v\u233?rk\u233?nek a v\u225?ros sz\u233?ps\u233?geit?
{\line }
\u8211? Nem volt meghatva t\u337?l\u252?k \u8211? mondta Miss Reilly sz\u225?
razon.
{\line }
\u8211? Nem csod\u225?lom \u8211? helyeselt Mr. Coleman lelkesen. \u8211? \u211?
cska, d\u252?ledez\u337? s\u225?rf\u233?szek!
{\line }
\u8211? Maga nem rajong t\u250?ls\u225?gosan sem a fest\u337?is\u233?g\u233?rt,
sem a r\u233?gis\u233?gek\u233?rt, ugye, Bill? El nem tudom k\u233?pzelni, mi\u233?
rt lett r\u233?g\u233?sz.
{\line }
\u8211? Ne engem okoljon. Mindennek a gy\u225?mom az oka. \u336? a tud\u243?s
bagoly\u8230? c\u237?mzetes egyetemi tan\u225?r\u8230? papucsban b\u246?ng\u233?
szgeti a k\u246?nyveit\u8230? sz\u243?val ilyenf\u233?le ember. Egy kicsit
rosszallja, hogy olyan gy\u225?mfia van, mint \u233?n.
{\line }
\u8211? Szerintem iszony\u250? h\u252?lyes\u233?g, hogy hagyja mag\u225?t olyan
foglalkoz\u225?sra k\u233?nyszer\u237?teni, amihez nincs kedve \u8211? mondta a
l\u225?ny \u233?lesen.
{\line }
\u8211? Nem k\u233?nyszer\u237?tett, Sheila, t\u252?nd\u233?rem, nem k\u233?
nyszer\u237?tett. Az \u246?reg csak azt k\u233?rdezte, gondolok-e valami
meghat\u225?rozott foglalkoz\u225?sra, mire \u233?n azt mondtam, hogy nem, erre
ki\u252?gyeskedte, hogy elt\u246?lthessek itt egy \u233?vadot.
{\line }
\u8211? De h\u225?t akkor tulajdonk\u233?ppen fogalma sincs r\u243?la, hogy{\i
mit} szeretne csin\u225?lni?{\i
Kell,} hogy gondoljon valamire!
{\line }
\u8211? Persze hogy gondolok. \u201?n \u250?gy k\u233?pzelem, meglenn\u233?k munka
n\u233?lk\u252?l is. Tudja, mit szeretn\u233?k csin\u225?lni? Szeretn\u233?m, ha
sok p\u233?nzem lenne, \u233?s aut\u243?versenyz\u337? lehetn\u233?k.
{\line }
\u8211? Maga lehetetlen alak! \u8211? mondta Miss Reilly.
{\line }
Hat\u225?rozottan d\u252?h\u246?s volt a hangja.
{\line }
\u8211? \u211?, tudom \u233?n, hogy ez sz\u243?ba sem j\u246?het \u8211? mondta
Mr. Coleman vid\u225?man. \u8211? \u237?gy h\u225?t, ha m\u225?r valamit csin\u225?
lnom kell, nem sokat t\u246?r\u337?d\u246?m vele, hogy mi az, ha nem kell eg\u233?
sz nap holmi irod\u225?ban g\u246?rnyednem. Cs\u246?ppet se b\u225?ntam, hogy
vil\u225?got l\u225?thatok. \u8222?Gyer\u252?nk\u8221?, mondtam, \u233?s j\u246?
ttem.
{\line }
\u8211? Sok haszn\u225?t vehetik, azt hiszem!
{\line }
\u8211? Ebben persze t\u233?ved. \u201?n is tudok \u250?gy \u225?csorogni az
\u225?sat\u225?son, \u233?s kiab\u225?lni, hogy ,,Y\u8217?Allah\u8221?, mint
ak\u225?rki. \u201?s ami azt illeti, rajzolni is eg\u233?sz t\u369?rhet\u337?en
tudok. Az eg\u233?sz iskol\u225?ban \u233?n tudtam legjobban k\u233?z\u237?r\u225?
st ut\u225?nozni, ez volt a specialit\u225?som. Els\u337?rend\u369? hamis\u237?
t\u243? lenne bel\u337?lem. Hoh\u243?, erre m\u233?g sor ker\u252?lhet! Ha a Rolls-
Royce-om beveri majd s\u225?rral, mikor a buszmeg\u225?ll\u243?n\u225?l \u225?
csorog, tudni fogja, hogy a b\u369?n \u250?tj\u225?ra l\u233?ptem.
{\line }
\u8211? Nem gondolja, hogy a sok fecseg\u233?s helyett ideje volna m\u225?r
indulni? \u8211? k\u233?rdezte Miss Reilly h\u369?v\u246?sen.
{\line }
\u8211? Ez \u225?m a vend\u233?gszeretet, mi, n\u337?v\u233?rke?
{\line }
\u8211? Biztos vagyok benne, hogy Leatheran n\u337?v\u233?r m\u225?r nagyon
szeretne oda\u233?rni.
{\line }
\u8211? Maga mindig mindenben biztos \u8211? v\u225?gott vissza Mr. Coleman
vigyorogva.
{\line }
H\u225?t ez nagy igazs\u225?g, gondoltam. Bek\u233?pzelt persz\u243?na!
{\line }
\u8211? Tal\u225?n jobb lesz, ha indulunk, Mr. Coleman \u8211? mondtam sz\u225?
razon.
{\line }
\u8211? Igaza van, n\u337?v\u233?rke.
{\line }
Kezet fogtam Miss Reilly vel, megk\u246?sz\u246?ntem a vend\u233?gl\u225?t\u225?
st, azt\u225?n elindultunk.
{\line }
\u8211? \u193?tkozottul vonz\u243? egy l\u225?ny ez a Sheila \u8211? mondta Mr.
Coleman. \u8211? Csak mindig lesz\u250?rja az embert.
{\line }
A v\u225?rosb\u243?l ki\u233?rve hamarosan z\u246?ldell\u337? vet\u233?sek k\u246?
z\u233? jutottunk, valami f\u246?ld\u250?tf\u233?les\u233?gre. Iszony\u250?
hepehup\u225?s volt, tele k\u225?ty\u250?val.
{\line }
K\u246?r\u252?lbel\u252?l f\u233?l\u243?ra m\u250?lva Mr. Coleman r\u225?mutatott
a foly\u243?parton el\u337?tt\u252?nk magasod\u243? nagy dombra. \u8211? Ez Tell
Jarimdzsa.
{\line }
L\u225?ttam, hogy hangyaszer\u369? kis fekete alakok mozognak rajta.
{\line }
M\u233?g jav\u225?ban b\u225?m\u233?szkodtam, amikor hirtelen valamennyien
elkezdtek lefel\u233? szaladni a domboldalon.
{\line }
\u8211? Arab napsz\u225?mosok \u8211? mondta Mr. Coleman. \u8211? F\u225?jront
van. Naplemente el\u337?tt egy \u243?r\u225?val f\u225?jrontot csin\u225?lnak.
{\line }
Az exped\u237?ci\u243? h\u225?za a foly\u243?t\u243?l kiss\u233? t\u225?volabb
\u225?llt.
{\line }
A sof\u337?r megker\u252?lte a h\u225?zat, \u225?td\u246?c\u246?gt\u252?nk egy
keskeny bolt\u237?v alatt, \u233?s meg\u233?rkezt\u252?nk.
{\line }
A h\u225?z t\u225?gas udvar k\u246?r\u233? \u233?p\u252?lt. Eredetileg csak az
udvar d\u233?li r\u233?sz\u233?t foglalta el, a keleti oldalon n\u233?h\u225?ny
roskatag mell\u233?k\u233?p\u252?lettel. Az exped\u237?ci\u243? kib\u337?v\u237?
tette az \u233?p\u252?letet, a m\u225?sik k\u233?t oldalt is ki\u233?p\u237?
tett\u233?k. Mivel a h\u225?z alaprajz\u225?nak k\u233?s\u337?bb k\u252?l\u246?
nleges jelent\u337?s\u233?ge lesz, mell\u233?kelek r\u243?la egy v\u225?zlatot.
{\line }
Valamennyi szoba ajtaja az udvarra ny\u237?lt, \u233?s az ablakok legnagyobb
r\u233?sze is \u8211? az eredeti, d\u233?li \u233?p\u252?letsz\u225?rny kiv\u233?
tel\u233?vel, amelynek kifel\u233? is voltak ablakai. Ezeket az ablakokat azonban
k\u237?v\u252?lr\u337?l r\u225?cs v\u233?dte. A d\u233?lnyugati sarokb\u243?l
l\u233?pcs\u337? vitt fel a hossz\u250?, lapos tet\u337?re. Az \u233?p\u252?let
d\u233?li sz\u225?rnya magasabb volt a t\u246?bbin\u233?l, \u233?s a tet\u337?t
eg\u233?sz hossz\u225?ban p\u225?rk\u225?ny szeg\u233?
lyezte.\par\pard\plain\hyphpar}

{\*\shppict{\pict\picw529\pich376\jpegblip
ffd8ffe000104a46494600010100000100010000ffdb004300080606070605080707070909080a0c140
d0c0b0b0c1912130f141d1a1f1e1d1a1c1c20242e2720
222c231c1c2837292c30313434341f27393d38323c2e333432ffdb0043010909090c0b0c180d0d18322
11c213232323232323232323232323232323232323232
323232323232323232323232323232323232323232323232323232323232ffc00011080178021103012
200021101031101ffc4001f0000010501010101010100
000000000000000102030405060708090a0bffc400b5100002010303020403050504040000017d01020
300041105122131410613516107227114328191a10823
42b1c11552d1f02433627282090a161718191a25262728292a3435363738393a434445464748494a535
455565758595a636465666768696a737475767778797a
838485868788898a92939495969798999aa2a3a4a5a6a7a8a9aab2b3b4b5b6b7b8b9bac2c3c4c5c6c7c
8c9cad2d3d4d5d6d7d8d9dae1e2e3e4e5e6e7e8e9eaf1
f2f3f4f5f6f7f8f9faffc4001f0100030101010101010101010000000000000102030405060708090a0
bffc400b5110002010204040304070504040001027700
0102031104052131061241510761711322328108144291a1b1c109233352f0156272d10a162434e125f
11718191a262728292a35363738393a43444546474849
4a535455565758595a636465666768696a737475767778797a82838485868788898a929394959697989
99aa2a3a4a5a6a7a8a9aab2b3b4b5b6b7b8b9bac2c3c4
c5c6c7c8c9cad2d3d4d5d6d7d8d9dae2e3e4e5e6e7e8e9eaf2f3f4f5f6f7f8f9faffda000c030100021
10311003f00f4df899ae5df877c1177a8593059959537
1ec09c5785785bc1de2bf1ec12ead0ea4d1c61caab3b1e4f7af67f8cb03cdf0bf54084654c6dcf7f9d4
7f5acef80cdbbe1ca295c6cb99173ebd0ff005a97d069
9c7afc1cf18c91b2c9ae28cf182e718a88fc16f184436c7acc4e3feba30af69d57c5363a55e359b2c93
5d2c5e698a2196db9c54d75e20d32c1216bdba4b669a2
32aacbc1da064fe59a63e6678637c22f1b69cb23d85fc7963f37933b216faf4aa63e19fc4a19f2e4941
c6d3fe9d8e3f3afa316f6d9e381c4c9b6e31e51271bf2
33c7e145ddf5ad92c66ea78e112388d4bb63731e807bd30e66780ffc2b7f890f6db4dfbe5136853787e
61fddac6b8f84bf116e8af9f1f988a73b5ef55b07f135
f4e9740c14b00c79033c9a7d02e63e4af10f81bc69e1ad265d4f54778ad4611cadcee3c9e0601aa5e18
f07f8b3c636b2dce8c5e68e17daed25cecc375ee6bdd3
e3ba2b7c35989620adcc447bf26b23f677ff00914351383837bd7fe00bc7f9f5a4f4b05cf3ff00f8549
f12446630a4460938fb68c7e59a72fc20f88be528384d
a4e13ed80e3df838e6bea4c518a6173e551f07fe22fcaa20182777fc7e28c1fce95fc0ff0015a291635
4d49962f910ade02a00e98f9ba57d538a31405cf958f8
33e2d0f97cbd502e781f6dc8cffdf543f82fe2e3bb3326ac49e49fb7f5ff00c7ebea9c518a02e7cb03c
11f170b1c0d570077d4873ff8fd483c01f15de225cde8
21b015afc1273dfef62bea3c518a02e7cae7c1bf1681c2c7aa0c7717a3ff008aaced6b40f895a369b2d
feac7528ad20c6f90de860b9381d189ea715f5cd701f1
9f1ff0aab59c807fd4ff00e8d4a12bb11f3a68da778dbc66ed3e94d7d7af6b852e6e71b33d39661e95d
05cf823e2958592cde56a6d83b42c177bdc67d95b38ae
fbf6748517c3daaca00dcd72aa4fd17ffaf5ed6692d467c911e83f144967583c42a73c80f2039fa66a6
8b4cf8b11e5953c44a49ce7cc939fd6beb1029714c2e7
ca2fff000b7671e432f89ca9f5328fd691f4df8b136e668fc400818f9a47071edcd7d5f8a31405cf924
691f14e1955a287c4209f972b24840cfaf38150cda47c
4f85f63db7890807b195867ea38afaf3146050173e2fd4f51f1a694aaba8dfeb96b83c09a4963e7f1ae
87c056be3ff00126a6b7ba2ea374ab1b65ae6e25668b7
01d0e739fa60d7a07ed1d6e5b40d1ee07012e590f3eab9fe95b7f012274f874acd8c3dcc8cbfa0fe949
e96038abfd57e355a5c35b88ee58a9dbbe0b78d94e79c
e71ef547c49e26f8b3e14d2a16d66f9e18ee1be59552366071f74951c57d2d815e55f1f84dff000af13
c9ced17b1f9b81fc386feb8a684796787f5ef8a3e28b7
bd6d1f50bdb98d70243bd4119f427a7e15a1a1dc7c61d43555b78a6d46230b94696ea3c44083ce49186
fd6badfd9f25f2bc2ba9bcd85805ce4484e06768c8fe5
f9d7b4a1465dc9821b9c8ef493b8cf97f50ff85c10eab2dbbc9ae4877e37c01bca6ebc8238c5755796b
f17e3f07c1fe904cc8db9962606e0ae0601e31c7b1cf3
5ef181e94b8a6173e70d017e2f9bd91a1fed2ded11563a83e231df2a1b8cfb8a8eeef7e35c172d038d4
99b38dd1c4857f060315f49e28c50173e69f1578dfe28
7866cac2df579c59bcb1e5244442ee475dc464679ed50d978cfe2cea56b0fd8e3d42500091645b21891
7b1cede45745fb472b04f0f382bb434e08c73fc1dff00
3af61f0c22c7e16d294678b4880cf5fba2a5e8d20b9e0b378bfe346dda6cb5140a792ba6027ff40a63f
89be34dd00e969aaaaa8da76e9a172477fb95f4ae07a5
2e2a82e7ccd73e2ff8cd6b1857b6d51003f78e9aa49ffc72a945e2ff008bb236d2fab00c41ff008f119
fc3e4afa94a83d40a3031d280b9f2f378afe2f09194a6
b3f28f987d83040ffbe2a59f5cf8c9045f689a1d6b60e41fb27f40b5f4e6d1e82971405cf97c6b5f186
6b452b0ebdb07cc08b33cff00e3b9c5578bc5ff0015f4
b8e4b72356563f3913d9ee61db8dcb9c715f53d26d1e9401f2cafc43f8a33f98a26d432a3e70964b95f
f00c76a11e29f8aca1e512eb1b1b8cf9048fe5c57d562
350490a013ed4eda318c50173e4d6f167c51122c6d3eb01a53f28f2482d8f4e2893c63f14ad5f74d71a
c27438780e3f957d61b178f9471d294aa9eaa0d0173e5
48fc53f16658c795fdb72a0e7725a31fcc85a54f16fc5567085f5ac70180b5391ff8ed7d53b141ced14
eda3d050173e4ebef881f1234890cb7b79a85b24e7e43
710ed071e808fe54b1f8d3e284a22ba8e6d5e48881223a5a928e3ae785c11fa57aafed070ab7806da40
a995bf419239c147e95db7805623f0fbc3fb002bfd9f0
ff00e80287d02e7811f89bf145db67fa56e62080b60a3ff65a924f887f165d7cb10de7caa32534d191e
849db5f4e6c41fc23f2a76d1e82811f32c9f10be2e3a0
d96d7ca0704ae9a0ff00ec95049f12be2adbda4b3ccf751c298df3369e984fa9d9815f50e07a5731e3f
b749fc01afa12a87ec52b063c72aa48fe54203e76b5f8
a7f12b5089dadafee2e123c07315a21db9e99216a61f107e2b492794b36a0cc8a1b02c97207a9f96bb7
fd9cad8ff0065eb73b03b5a644c76e013fd6bdc762e73
b467e9493b81f2d1f881f166dc32bb6a49b87064b01fa6529f0fc43f8909a7b5e49737ec77ec52f6836
9cf18fbbd6bea228a7aa8a0c49b76ec5c7a62981f2b8f
8c5e3ed2e2d977393bc82ad736c01e3ae3815f417807c4d278b3c1d65ab4d1ac73c80acaaa303703824
7b579f7ed116b17fc22fa64e11432dd140470795271fa
5747f0465127c32b04007eede45ce319f989feb49e8d0cf47a28a2988f3bf8d2ccbf0d2f8ab951be3ce
d38c8dc38a8be08bc6ff0e2dfcb40a44d206207de39eb
ef50fc76b8307c3895467f7b711a9fcf3fd293e04321f8711056048b89377b54bfb23363c53e18d4756
be6b8b3302487688e7c90f101d7ebf4ac9f19784757d5
ef30b0477b1c964b6f148f26dfb3480e59f1efc7e54baa78e2e742f88f71a34920b98eea38becd131da
22639ce4d6ceb7f1134df0feb56ba65f236f9b6e5d181
0a4fb53ea0ae6178c7c3f73fdafe1abbfb25edec76ea61992d58a80df2ed6c67007decd6678ef4af15d
d78e74bbab15b992cedbca92da2d9be31267e6ddd8103
f88fe15bb27c60d0adb5ab8d36eadeea268663119301978382dc1e0569dcfc46d2adf597d30da5fbcd1
4a9148c90655377dd24fa1a2dd0353135fb4bd1f16747
ba79f54fb335b8f296dd331a49bbe6562785054727aff4e8f42d7fc47a86af25aea7e176d3ad5412b73
f6b5901c741803bd4d6fe38f0f5df88a4f0fc3a821d4a
3628d11047cc33900e3048c74ae9a803c77f6879993c13631ab15df7c3700786011b83fa1fc2affc05b
7117c3a597ca01a6b9918b6d00b7419cf7e959dfb4490
3c23a6827ade74f5f94d6a7c06545f86d1157dccd7121618fba73d29be823d42b80bbf8b5e1dd3f5d9b
49bc5bd8a58a6f21e5687e40df51cfe95df8af2cd1bc0
172df12f56f106af64a50cc64b3904c0a90415c14c75c60e7b7bd2607a6acf13bf96aea5f19db9e71f4
a863bfb39afa6b38ae636ba80299620d9640dd323df15
e65a7f81f57b6f1bdb6a3f6710886fa69ee35017196b989b3b50afb6ec7e1c555b6f0fea9a7fc5ed72e
ed74bbcd97685ed6f9e46f2118c793b87f17ce70076a0
763d4adb57b1bcd46eac2da7124f69813a283f213d067a67dab46bc5fc1d1788edf5b0c9a7eab15c35b
4c7577b90424f71fc0d196e09ed91c631507c378fc776
9aceb971a841a95c7fa3130c5a848d1a3cd904004e474cf238a02c7b7d15cef86351f116a11ce75fd16
2d35948f2bcb9c49bc77ce3a57454c402bcb7e3ccb2a7
c369447bf63dcc6b26d3818c93cfa8c815ea42bcc3e3b1ff008b6d2ae1ce6e63e42e40e4f5f41ffd6a1
6e0617c0cb8b7d2fe1beadaa3c6f2345752349e5c6379
5545381ebd4fe75eafa26b116bba2dbea70452c30dc26f459800c0762704d7917c1286e6ff00e166bb6
368544f2dc4b1c46438505a25009e0f1f857530699e32
8bc0eda24b65a5bb5bd92db4789dd8cc4600272176fca0f1ce4e39152b719da6b1af69fa169a750bd9b
6db6f542ea370058e074f7356bfb42d0dab5d0b98bc85
1969378da3ea6bc7745f0178821f057897449e10ed3cd0b5adbcd72a46158337ddc85ce2a7b6f87dae4
f63ab797630e9b6b3dd5bcd1e90d3874758c7ceacc338
dc79a770b1ead71abe9d6b689753df5bc76ef8092bcaa15b3e87bd247ace9b2d99bb8efed9adc1c1944
a36e7d335e677fe02d667f0349a7c7a6d9bcd2ea5f6b4
b269be4b68f39d8ad8f6ed81f31ab5e26f86cda8787adec346b0b6b25926373750a4a46242981b09040
19ebc0f6a1303d3d196440e8c194f2083906a4af33d27
c13e2db5f0d69563178a9f4c92d6131c91c50aca18ee241c9c76c0af40b28a5b7b0821b8b86b89638d5
5e665da64603962074cf5a623c8bf68b661e15d2d4062
a6ec938e99da71fccd747f04d224f863a798f196790be136f3b88e7d78039ae77f68b6c785f4a04f5bb
3c7fc04d6dfc0b93ccf86b6a9bd0ec9a55017aafcd9e7
df9cfe349f403d2db254e3ae38af923c7fad78af4ed5f59f0f6b57ef7114b309086e558672a57d074e2
beb9af08fda27c3f19b1d3bc411a812ac9f65948ea410
597f2c37e62a901e3f6badeaba8e8967e15b21b636b8dc123e0ccec70377ae2bec0f0e584ba6786f4eb
0b87f326b7b748ddbd48500d7807c02f0b0d43c433ebd
3a0682c90a4591ff002d5bbfe033f98afa58546ec028a28aa00a28a2803e78fda2e56fedad0a20e4af9
2edb33c6770e71eb5ef3a6143a65a9895163f2976aa0f
940c718f6af03fda2c1ff848b44608c3fd1d86eec7e6e95eefa1333787f4f66c6e36d193818fe11532d
d01a74514d2428c9200f535403a8a68656e841fa53a80
0a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2803c6ff68695d7c29a64593b1ef72c376338538e3bf53
5e9fe1d820b6f0e69d0dbaaac296d1850ab818da3b579
57ed1a4ffc237a30ec6edb3ff7cd7a8784ce7c23a3b139cd94273ff00152f7406d5145154002b94f88f
1a49f0ef5e0ee500b391810d8c903207e278fc6bab15c
7fc508649fe1aeba91edddf6627e6f40413fca85b81cafecff00146be019a40803bdebee3dce02e2bd6
abc73f678777f066a11b12635bd3b73db28b91fe7d6bd
8ea500514515407867ed1c5d748d142c876b5c3931e78242f5c7e27f3aecfe0caa27c30d2762aa93e61
6da0727cc6eb8ef5c97ed1b017f0f693384244772c0b6
38195ffeb5747f035b77c31b11b81db2ca31e9f393fd694bec81e9545145303cb7e3c903e1e8dc9b81b
a4fc3834cf80854f805f68c7fa5b93f90a9fe3bb6df86
d39c67f7f1ff003a4f810a07c3a8d826ddd7121faf4a997d903b0d43c1fa1ea97b25e5de9f149712001
a423e6e3a7359b7bf0d7c337da9437f3d9334f115653e
61c12bd323bd76345505cf3fd6fe11f86b5bbd7bc649edae2472f23c12637b139c9ce6b5342f0545a1e
b375a8c7a9dedcbdd22a4cb70cac1b68c29e9d8715d65
14ac877679ad8fc25b6b3f882de2b1aa4ae5ae64b836cd10c6e6c9fbd9ec4fa76af4aa28a623c77f687
27fe10cd3d76a906f41c91c8f91ba7e75b9f0476ffc2b
4b2da31fbc933ff7d1ae7ff68a603c27a60cf26f3ff6535a3f005b77c3d3f367177271e9d2897403d56
bcf351f8a767a778fd3c2874e9e4919d23f3d5971b980
2303d39af43ae5dfe1ff00861f5e1ad1d2a2fed0f33cdf3b737dff005c6719fc28039ed3fe265e5e78c
64d0e5f0f982284334f39bb5630a8cf2c00c64e07cb9c
f35ada47c43d375bba6b4b7b5bc826781ee2d4dd46112e11782ca73d33eb8a7c1f0dbc3106b926b11e9
ecb7924ad333199ca976ce4ed271dcf6ef4cd2fe1de91
a46aa6fa39af272229218a29e5ca428e725500030393ea690ccff0e7c51d3753b247d56da7d3ae8c524
d89223e5c8899cb46dfc4315b1e17f881e1ff00185ccd
6da45cbbcd0aee6578ca9db9c6466b325f85fa7ce424fa85f4b0436f25bda44ecb8b657183b480093f5
268f047c32b3f056ab3dfc17d2dc4b342b095640aa00e
f81f4a623bea28a280015e6ff1c541f8637848ce26888f6f9abd2057957c71d674e4f01dde9c6f6dfed
af246c906f05c80dc9c76a16e067fecf6117c11a83440
b4df6c62ca7804ec5c735b1e1cf88778da1eb7a96bf15bc71e9f24b8114a0c870e46ddbe832003deb1b
f6755ff008a3f527ddc1be231e9845ff1af421e09f0f2
dc5fce34c8849a8294b9209f9c1e4f7e39e78a85b7cc0f3bf0fea6be1bbcf1a6b72697707570c97535a
35d29510b648dad8c71f376e381f5e813c71e21d47c3b
a95d43e17b9b4956d44b6d234c8c086070d93c1c75c7e15bf0f80f40b6d32f74f5b591a1bd004e5e776
6703a0dc4e703b0cd5e87c33a6dbf86ce811c720b0319
8f6f9adb829edbb39fd6a96e330b4bf16cd07837c35a85ea7da2e3527820958305c3baf2de9d474f7ae
7f59f8c32694b208b4349de2b9b8b7940bc002988af39
dbce43a9aecac7c0de1fd3f4193448ec77d848db9e296467e7d412723a76aab27c33f07cb0ac274483c
b572e155997e62002783ec28403bc0be2f97c5b617b25
c587d8ee2d2e1ade48bccde370f7aeb8d62787fc33a47862da58349b5fb3c52bf98ebbd9b2dd33c935b
2485193c01de9899e3bfb4529ff0084374f7c7ca2f42e
73dca311c7e06acfecfa777c3f981420adeb8048ea36aff89acff8f17f61aaf812d5ecafede7f235150
cb1481bf81c76ef573f67a9de4f035d46c842c77acaad
d8fcaa7fad27d00f5fae7fc5de18b5f17f876e347ba668d262a448a0164208208fcb1f426ba0a2981cd
7837c1f61e0bd1469b64f2480b1779243cb31ea7dba57
4b4514005145140051451401f39fed1136df13e8c9bdbe5b62fb7b72e7fc2bde7419fed3a069f3e31e6
5bc6d8faa8af02fda2d7fe2a9d20e579b5231dfef1af7
7f0b2345e14d251bef2da440fd768a996e80d9ae4fe255c9b4f875adccac430b72148f52401fcebaca8
a58a39e231ca8ae8c30cac3208aa03e65d2bc6179e0d7
d4af2022da792c2dfecb6aeef2c533b15cc9cf7dbbbf1e3b57a8fc25f1eea3e31d2b5093576895ed1d4
09557602083d7b76aef67d1f4cba8962b8d3ed658d576
857855801e9823a553baf0ae8b71a25d692ba7c16f67749b254b74116e1ff01c734ac33c965f156bfa5
af8c2e21d7a1492db524f9e4532288c83811a9c819f94
7e07bd58f0ef8e3c43e23f861e25bf935589b51b64c21583cb312e39395c724671e86bd03c31f0f742f
0bd9dd5a4113dd25d38694dde242d8e80f18e327f3ade
b7d1f4cb482482dac2da1865ff00591c712aab7d4018a00f08bdf8b3e24d17c23a73c3796ba8cd3655e
ecdbb6232029d99380cd86e4d6ebfc58d76dfc07a36b6
2d34f69eeae1ada559b70dc47465008c0e39cf7af577f0fe8f2d90b17d2ac9ad036f101817606f5db8c
556d43c23e1fd56d6ded6f34ab6960b7cf931ecc2a67a
e00e9d2985cf38f107c52f13f85b49b7fed7d12c9750b995bc978a4dd0bc631c8c1279cfad656a9f1f2
fed6c6c6e2df46833736e5cf9ae701c3b29c63a8f96bd
8352f0ce8dab69f0d8dfe9f04f6d0e0448e9c2606063d2a85ef807c2da8476f1dd68b6ae9047e544bb3
1b1739c0c7bff0033eb406852f869e339bc6fe197d46e
a08a1b88ee1a1758b3b780181e7d98576b593a1e81a5787ad64b6d26ce3b581dcc8c88382dd33fa56b5
2420a28a2981e2ffb45a03e17d24ed248bb201cf4f96b
9cf04fc51f13452e95a22595a5cd959c4a93f971b798b02000b6edd8c803d39fcaba7fda1d5c78534b9
b831adf6d209ea4a311ff00a09ad8f85fe10d32c7c3b1
ea76770668b51b65dca531b491f360f5ebfca937b0cd1d3fe235add1d25a78046ba90b868cc72798408
8fa019248ec2a28be32783249845f6f950e486325bba8
5c7ae4565e99f0ab50d3b53d3ee13c459834c9a56b38becdf752407702777279eb56f45f8571d9e9bac
e9faaea0ba85bea4e64cb5baabc6e7f88364f3420d0a9
6df16e1d435bd5ad2d2da31656da6b5e413cdb90b118fbc08e8770ff0026b9b4f19ebbe2ef87fe2bb7d
565b3b69e0b4de91c50b24853a96218f42300115d15b7
c1dc5ecb25eeb735d41269e2c7608446ca831b7041edb47515475cf095bf85fc31e26bfbcd7bedda94f
a77d906fda8446070bb4753d39a61a1e5fe11f1ff0088
7c21a65b697a3c562eb74fe77ef226662c5b6e0fcc31f77f957ab41f157515b4b89efec61b536fa85b5
9cf1156668f782646383d3e53b4fd2b8ff817e1cb5d66
e65d525b8b85b8d3e40a221b4c6e8c338208cf5e7ad7a6f887e15e9bafea37778da96a3686edd249a08
1d446ce830ad823ae07ad2029eb1f167fb2f58bed3a1f
0dea17925890d3b215004671b5c75e0820ff008560c5f15757d5bc63a1bdb5afd87c3d7aef12f9ec85a
72bd4faae091c577967f0fb4ab3f153788d6e2f1af9d7
6b869728e36ede4639e2b364f845e193ad2ea71addc4eb3199628e72235627270bd87b0a0343c43c51e
23d4f54d1b53b8bfd4afe5d3b50b82fa72485594ed7e5
5bba607402bd4ff67a95e4f015d23748ef9d57fef843fd6b94f8d7e0ed0bc37a6417da6e9fe5cb79705
58890ec8ce32485ce066baefd9f377fc2057196257eda
f807b7cab43e823d6a8a28a60797fc7899e2f86f2aa28224b88d5bd8726a7f81bff24ced38c7efa4fe7
507c7997cbf872e319dd7318fe7567e09491bfc35b211
9fbb2481bebbaa5f419e8f4514550828a2aadfdf5be99633deddc8b15bc285e476e8a05003352d52c74
8b37bcd42e62b6b74fbd248d802bcf25f8b33ea57260f
0a786750d5c062a6e4a948bafae3f9e2a9e87a53fc4cd44f88f5c918e8b1cac2c34e270ac15b01db9e7
fcf6e0fa95b436d6702416d1c7144830a8800007b0148
67847c43d33e22f8eadece09bc2eb6b6f0bb3aac7708c4920727e6ff003cd7a57c2cf0ede7863c0f6b6
17f1ac7745da491171f2e4f0091d4e315d8bcf046373c
b1a81dd980a209e19e30f04a9221e8c8c083f9537a889a8a28a0028a28a0028a28a0028a28a00e17e24
78d3fe113d144565b64d6af4f95670e32d92402d8f6cf
e2715e0ff10bc0f2f86342d3f53d4af249b58d465679d4b02178cfd49c9eb5ea5e15862f1a7c5dd7f5d
bd8f7c3a39167668c32010cc377d7863ff02ac0fda3ed
883a1dc6d4c112213ceee307f2e4d0b7036bf67653ff00088ea2d8f94de707df68cff4af65af23fd9f5
94f806e00ea2f9f3c63f857f3af5ca943614514550828
a28a002bc67e20eadacf8bfc5a9e09f0d4ef1c512e7529e33803383827d00c7d49c76af47f18eb9ff08
e784753d546374109299e9b8f0bfa915ca7c18d23ecde
0c5d62e1bcdbed5657b89a561f31f988009fc09ff81526ec07cffade876da3699ae5a334b35d69faaa5
a8981210aed93391eb94af6dfd9ea3d9e01b960c5b7df
bb63d3e441fd2bccfe214f6ee9e2e8e389d5cf88226c8195e22941e7d49c9af47fd9e26dfe09be8b712
52f5b83db28b4a4b6f503d8a8a28aa00a28a2800a28a2
800a28a2803e6cfda2d89f16e943b0b4e3fefb35eefe10666f0768acd8c9b2849c7fb82bc3ff0068e55
1e21d15801936ce09ff008157b9784c93e12d209ff9f4
8bff00411532dd01b545264138cd2d50051451400514514005145140051451400521381934b5c07c59f
13c9e1bf07c896b9fb75fbfd9adcaff00096ea7f2fd48
a00c3f16fc5d687517d0fc2364753d49490f22a9645ff740fbdfcbeb47c2ef88baf7897c41a8687afdb
44b736d1993722142a4305208fc7f4ae8be1cf80ecfc1
fa1c7b9164d46750f71311ce4f3b47b0ae2be1c386f8dbe3338da43cc98cf612ff00f5a93dae865bfda
1e6dbe0fd322c81baf83e3b9c230ffd9abb6f869324ff
000ef437470c05aaae40f4e3fa579f7ed1d9fec0d14678fb4bf1ff0001ae9be09ddc127c33d3e113c4d
244f22baab72a4bb100fbe08a4fa08f48a29323d45216
001248c5501e71f147c7b3f866ce1d2b47fdeebb7c4089557718d09c6ec77248c01f5f4af1ff001c7c3
cd4fc3fe0e8fc43ad6a324daa5dddaacb1972c06e566e
4f73f2d765e0655f18fc6ef106b972565874f674b5e78e1b62301fee827ea6b5bf688690781f4f451fb
b3a82963e8446f8feb496b2b0ccefd9ce155d1b589f70
ded708a57d005ebfa9fcabdc6bc47f675409a0ead319b01ae1544678c10bd7f1cfe95ed7e745ff003d5
3fefa1497506495e53e31f881ab5c6b8de16f055b8b9d
4d722e6e40cac07d013f2e7d49e9d3af4e9fe23f893fe11af03dfdf43304b97510c04119dcdc647d064
fe1597f0a7c290e85e1582fa505f51d4545c5c4afcb12
df301f867f3cd36ec23e6ef18ddf88e3d5aeb4cd7efe7b99e09773abc85d55c81d3b0e3d2bddff0067a
590780ee999f2a6f9f68f4f912bc9be264f3378afc4b1
ed4f2bfb410b1180721481fa135eb9fb3eeeff00857f3671b7edb2638ff656896e867ad514514c47957
c7d467f87a08380b7484fe46bcd3e1e7887c5fa4e86b1
68764f7366642785c8dddebd4fe3b007e1adc67af9f1e3f3a8be0925bd87c36b79a69d009a691f2d818
e71fd2937b21a662c9e3cf888a427f61e0819c88f39a7
c5e3ff008881dbccf0e16503b446bd910c6ea1d305586411dea296eed609638e69a28e494e1159802df
4f5a63bf91e353fc57f1569d266ff004408afc20f2987
22b1f59f8bf7bab6917161a8e831cb6b32949065973e98f7afa09a189fef229fa8a6359dab8c35bc447
ba8a02ebb1f20c3abdac5708d6d67a843103931437647
d3b5599b50b29a1914daf889e67562886ef2aa7b67e4e474afad52ced9482b04608f451530017a00280
723e1ab986ea38f2c9730c24f570704d5dd13c45e26d2
e368b45d42fe28b76592076db93dc815ed7fb45cc22d0b4781700cb70ee401d76a8ffe2bf5a9ff00676
45ff8453537da371bb0a4f73851fa73fce87a584792db
fc45f1e799fbad62fdd81c918ddfa62ac37c4df8811c618eab780313826218f7ea2beb708a0e55403f4
a36a9fe11408f91d7e29fc43704c7abddbaf4cf9087ff
0065aba9f1bfc76aa14ddc0c7ded866beab08a060281f8553fec6d337eff00ecfb5dd9ceef25739fca8
03e606f8dfe39041fb5c2bff6ecb834c4f8e1e394c137
f03007bdbaf35f504da26973aa0974eb470872a1a153b7e9c542de18d05b19d1ac0e3a7fa3aff85007c
d47e3c78d493fbfb6e49e96e38a745f1dbc648cc249ad
a552a460c0060fae457d25ff0008b787ff00e809a77fe03273fa5407c15e16241ff84734ac8391fe871
ff8500713f032d2e93c2777a8dd42236beba6955bbb8e
85bf3cfe55cefed16fba0d1233048c14cade601f2ff08c7d6bdca285208d6389151146155460014cba8
2dee6129730c52c7d76c8a187e46947403e3ff0e7c41f
10f84ed64b5d16e8a5b3fcde5c9106018f522ba5b5f8ebe36b672675b39c7f765b7200fc8835f49c7a4
69a8cae9a7daab01852215040f4e94eb8d2ac2ed0a5c5
95bcaa4e489230dfce981f3b9fda07c592b2c51697a709381c452127f0dd4a7f683f15a0647d2b4d0e3
3c98a418ffc7abe844d174a8a71347a75aa4a0603ac0a
08fc714d9b40d22e24679f4cb491dbab342a49fd2803e785fda17c571e7ccb0d2db3d3f72e31ff008fd
4577f1f7c51776b35bb59e9c8b2a94dc8922b007b821f
20d7d107c2fa0375d134f63ea6d90ff4a3fe116d03713fd89a6e4f736a99fe5401f2e788be2bebfe24f
0eff615d436b1d9fc9bcc6ae5d829046599893c806be8
4f84e08f867a282a41f29bef0ff68d6fff00c22fe1fc11fd85a6e0ff00d3a47fe15a51431c112c5122a
46a30aaa3000fa52b01f1dfc45bb9e3f1b788acb2e90b
ea0ee50f425490adf913f9d757f077e23e97e105bbd3b5532882ea45749638f210e307777f4e99af7ad
53c0fe19d6eea4bad4744b49ee24c6f95970cd8181923
af00557b5f86fe0fb2904b0f87ac7783905a3dd83f8e69bd40c4bcf8dde0cb3bb5b7fb5dc4a0e37491c
24aafd7bfe956aefe30782ad6c85cff006b89770cac71
c6c5ff002c71f8d6a5f7c3df09ea77a2f2ef42b4927ce4b6cc6efa81c1a9ef3c13e19bfb25b3b8d0ac9
a051b555620bb47b11823f0a00e62cbe37f826ef87be9
edcf3812c0dfcc66991fc73f05c97461fb45d28071e6180ed3efeb5d1597c3cf0969eaab6fa0d98db9c
178f79e7ddb34c4f86be0d4bafb42f87ecfcc0dbbee71
9fa74a00c2b8f8e3e0db7be92d4dc5cb04c7ef9613b1be9dff004a96efe347836d74f4ba4be9a72dd22
8e13bff005c015d2dd7827c317b70d7173a069f2ccdd5
de0524d3e6f077872e2de0b79745b27860cf94862184cf5c50061e99f15bc29aae9179a94379247159a
869d248887504e01c0ce79f4cd3745f8b5e13d77518ec
6d6ee559e404a89222a0e3deb7adbc1fe1db4b6b9b68346b28e0b9004d1ac430e074cd334ff05786b49
bc8eeec346b4b7b88c10b2227233d6803e74f8d5e29d2
fc51e24b29b4aba69e2b780c4e4a90036e278cff009e2ba8d0be3fdbe97a35969f3e872486de1588c89
3e33b4633823dbd6bd4b58f863e12d6e19967d1ede296
5258cd0288dc13df22b9b1f007c1e14826f893dfcee9fa50f5039f1fb4858e4eef0f4c17b30b904fe5b
7fad3dff68cb5685da2f0fcbbc2fcbbae4609ff00be6b
a983e07781a189124d3a69997abb5c382df5c102a57f827e057607fb29d71c605cc9ff00c55007091fe
d20e40dfe1a53c73b6f3bff00df15227ed219621bc340
8f6bcffec2bbbb6f835e06b672e346f3323189279081ff008f55aff8551e0839ff008a7edc67afccc7f
99a0679d1fda3ce38f0d027febf3ffb0a7ffc347c2578
f0eb06cffcfd6463fef9af423f09bc1040c68300f5f9df9ffc7aa55f85fe0c558c2e8169fbb39195273
f5e79a00f336fda40e70be1d5f7cdd7ff006352dbfed1
d198f371e1d60c7a6cbae3f55af453f0afc14599bfb02d72c72700ff008d577f843e0737066fec4504a
e36acae17eb807ad0079eb7ed1b209140f0ea81fc59ba
3ffc4d5093f688d57fb459e3d22d7ec7c6222e778ff8174fd2bd3e3f839e088db77f646e3fed4ce7fad
588be13f82210447a041cf5dceedfcda80b9e667f68eb
84186f0f445bdae4ff00f135cf5f7c446f885e3af0cadfd92dad9db5da8f2d5cb6e2cc3af1ec074f5af
6e93e157826598cada05be4f500b01f90352e9bf0d3c2
3a46a51dfd86891457319ca39776da7d4062450f60bea758a0040074c57cc179e3abbf03fc53f135d59
d94570f3ddba389411c6ec9c7e35f51563bf863429351
97509348b27bc971be6781599b1ee452e9611f3378d7e275e78f34c82c6ef4b8e0f224322b464939c63
15c868a9706f1563d49f4ec1056505c0dddb95e9f5ed5
f6845a26950b168b4db4427a958147f4a6be87a5bc1240da6da18a5043a792b8607ae78a63d0f93af2f
b5d4b5695bc6e5c20fb915ecdb8fb0e066b2c78abc476
a1264f115f3363007da5c903df26be93f881e1bf0a58781751b8b8d1a18ede28d7e6b3851255cb000a9
c7a91f866acf857c1de11b9f0e6997d6fa0da32cd6885
5ae2dd0c854a8fbdc75f5a00f33f833e2ff0f787348be6d55e78afee6e32d2881e40cb81819507bee3f
8d58f8d7e30d1fc4be19b2b2d22e8dcba5c899c089d4a
80ac3b81fdeaf74b1b0b4d3ad63b6b2b68ade08c61238902aa8f602a57b7864043c68d918391da92d04
7c2b6f71776ea5219278c375d848cd38ea1a8e39bbb90
0703f78d5f7041a5d85ac612dece089074548c003f2a71d36cb7effb2c1bb0467cb19e6981f15e9c355
d62f6d34a79aea449e65554766600938ce3f1afb5acad
a3b4b182d631848a35451ec06284b1b48d8325b44ac39caa006ad54db503e28f1e5cdcdcf8eb5d92e03
8637d28c118e0310bfa62bdf7f67d047806638e3ed8f8
f7f956aafed096f6d1782ed6e059c46e24be48ccfb06e51b1ce33d79c55cfd9fd157e1f3b0392d76f9f
c85396e981eb145145303cd3e394b147f0dae11f39927
8d5703be735cefc3ad3ae74df0f6913de5bc975a74f6526238c6edaed213fa838adaf8f8acdf0ef2070
b77193f930feb57be0bdfb5ff00c38b30e3fd43bc43e8
0e7fad4be83459d68ea96d2436b60b710402cf16d1c2b9c4dd831f4e950f8ad6e253e196b8d3ee26bdb
5bb8a79de08b728001dc33ee715e82403da8c03da9d82
e798f88f53f165bf8ce38f4e497ec9298440bb0ec6c9f9f771c75359daf6b3e298f59d41ed26d69424e
521b68ac731100a8077e0f07e6fd2bd7f00f6a303d051
60b9e5f0eb5e22bff1cd88b38f524b1695d2ee1ba8b6c6b185e083b40049e47393c561db7fc256d7969
3d8cbe217326b2cab15c8711259a9e37e47048c724f63
8aee3c41e3eb5d37515d2349b39357d61bfe5d603809eecd820563cb65f14f5960e753d2b4485b831c3
1f9cebef920827e8698ce77f68d65fec0d190eeded70e
c00e980a33fcea7fd9d524ff0084575362a3cb3778539e721467f98aade2bf84be34f11881ef3c556fa
83c01822cf11882e719c6dcf271fa575df0a3c11a9782
344bbb4d4a785e49e7f342c59217803afe14a4af624f43a28a298051451400514514005145140051462
8a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a002
8a28a0085a78966585a45123825509e481d4e2a6af24d2ae2e2e3e206bd733eab7112dadc7911dcbc91
18923c83e56d233c938c8f415eb2a72a0d4df5b00ea28
a2a8028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a
00e13e2ceac9a57c3dd4247b58ee4cdb6058a507692cc
393820f0327ea05747e19f37fe118d33ceb78ede5fb347ba28feea1da381ed5c67c6fbbb8b4f87923c0
fb33770eee33901b70fd541a34bf8cfe0d934c84ddeaa
61b84897cd5681fef639c6073cd0d6c07a5d15e7f37c67f02c29b86b46427a2a5bc99fd56ba8f0ef88b
4df14e929a96973192dd98af230411d411401b14561f8
9bc53a5f84b4a3a86a9318e2ced55519676f402b8f83e39f822683cc92f2e616ef1bdbb123f2c8a00f4
ca2bce4fc6ef03827fe2613ed03ef7d9dff00c2ab3fc7
8f0509762dcdd918fbff0067207ebcfe940193fb454abff086e9b0ef219af83818ea0230ff00d985697
c04b6960f874b24806d9ae6474c7a703f9835c07c64f1
de83e31d074f8f49b87792dee59991d0a9c15eb5e9bf04e4127c2fd3708176b4a38eff00bc6a4fa01e8
b45145303cc3e3ca86f86d212d82b73191efd693e0390
7e1bc5818ff48907d79a97e39aa37c35b8ddf784f1edfae6bcc7e1b7c538fc29a11d2e5b092740e5c32
7a9a97d0695cfa671462bc793e3d69ec70da4dc834a7e
3e696a7074bb9ffbe8550f959ebf8ae2fe276bf27873c1377736ee63b994882271fc25ba9fcb3f8e2b9
bb3f8f1a04c5c5cd9ddc454f185073fad45ad7c5af03e
b5612586a36579756cc5494f2c60907fde1d28b8acce97c1765e1bf0ee8d19b7d46ca5ba95435cdd34c
a5e573d4939e99ed5d30f1068cd2041aad933b70144eb
93fad78c4be2ef84f29407c3d384e995800fd375577f16fc2281a3c786ee49c7def2871ff8fd24368f7
19f5bd2acf1f69d52ce1cf4f32755fe66a6b2d42cf518
3cfb2ba82e22ce37c2e1d73f515f2778fb52f076a36d69278534db8b3915cf9fe6700820638c9e739af
4cfd9ccb9d1359dc58a79e9804f1f74f41437624f70a2
8a298051451400514514005145140051451400514514005145140051451400514514005145140051451
401803c19e1d1aa3ea7fd916c6f1dfcc695932777f7b9
ef5bf50b4f0c72ac4f2a2c8df754b004fd054d400514514005145140051451400514514005145140051
451400514514005145140051451400514514005145140
1e43fb4299d7c0d6863942c46f95645eedf2391fcab85f835f0f744f1769da8dd6b30bcc22915235590
ae38c9e95ddfed0ece3c03681572a7504dc71d3f77255
9f83f2693a478234480111deeac6693804f98c8c41e7a0c281c7d7de949e88626b1f063c196ba25fcf6
f652452a40ec9234eec1485383827b55df81f6eb07c35
b42a41f326958ffdf447f4aea6fafad35af0e6a4b6b3c6434734199385dc01539cf6cd7947c32f895e1
7f0d78156c353bc786f2091cf92b13b34993918c023db
9349f411b7f1c0ff006958e81e1e818b5ddf6a0acb129e59402a723d32e3f2addb5f83de0686dd51b43
490e396925724ff00e3d585e0dd2755f16f8d1bc79ae5
b1b68110a6996ce7944c11bb1f427ea4e7a62bd6c517bb03893f093c0a548ff847e100fa4927ff00155
037c1df0318dd46871aeefe212be47d39aef68aa03e72
f8d3e03d03c2da2585f691646da4927f25b0e4a91b49e87bff00857a3fc1103fe157e9c4752f2e7fefb
35ce7ed17281e16d2a2e32f764fe487fc7f4ae87e0700
3e1858019ff592e7fefb34a5a580f48a28a2981e69f1cbfe49bdc610b1f3e3fc39acdf83de1fd1dfc01
6d7d796b03cb248f992403d715b3f1b091f0c2fc81cf9
917fe862b0bc210ce7e0b68c96c8d231bc56654193b44e4b7e80d4be83e87a2af86bc3f392e9a75a3f6
242034dff00843fc3a24f30e9167b877310ae3ae2ef5b
d034ad7eeed2d267b96be05514642c381f328f5ab90eb3aaeb7f0cafef2ee39ad2ed55c2809f3381d38
f7e94ee1a9b737c3ef09cf2895b43b40dfec26d07f014
e5f87fe13570c342b3cffd73a66ab77733f82bed5a55c9b57088de63a1ca282377079ce3358fadf89f5
1b0d2b473a74eb74975bc497ec81577281b41cf0371cf
e5c501a9b337c3df094e55a4d02c89539188f155a6f85fe0c9882da05b000630bb867f2355f5ed6b548
27d0ec9353b7d3aeefd08973079a036074e477e2addd7
8cf47f0c69d1c3afeb76d25fc6804a22e5d8faec1c8a60791fc6df09786fc2fa369ada4698b6b3cf330
6747620a81d0e49f5ae83f677b455f0cea775b3065ba0
0367a80a38fd4fe75cc7c65f1a685e30d1f4f8f4b9a669ade66621e22b9056baefd9dd987832fe33d05
f161d7ba28fe949f411ec745145300a28a2800a28a280
0a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a8e491228cc9238545192c4e00
152579a7c62bad7ff00e1198b4cd0ad2693edccc97334
63fd5c631c13d81cf5f406803c1bc77e34b8f10f8eae354827758a097cbb52ac46114f047a67afe35f5
a6897c9a968b65791b8759a1570c3be457c75ae78692c
f55b6d374cbd4d4ae5edc3cc21c6124e4b203df0057b57c01d6f53b9d2af747bb8a536b6a43c333670b
93ca67f5fce93dee07b5d14514c028a28a0028a28a002
8a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a00427da968a2800a28a2800a28a2803cabe3f385f8791a
9466dd7b1f2074f95ab3fc0be1d6d7bc0de0e9a26687e
c5e7cc2e91c0689fcde176f70c370357bf6801ff0016f633ff004f883f46ac7f873e29b8f0f7827c2fe
643bf48ba9a78aeae194ffa336ff90939c05393d6a5f4
1a34f53f046af7761a3db5ce9f6f79e46a3753dd01208fcc8e490b6323fdece3fd915d7699f0e7c25a5
4c27b6d0ed44c0e433a6f2a7db39c559d53c4d0e85a7c
571a9344d2cd33a44b048aa19412472ec0676819e7af4aad71e341269ba4de691a6c97e353729121956
22080490777b2b7e54fcc353ac50154050001d853b35c
5dd78b7558d228a0d0c1bf16e6e67b69ae42944048c2900ee271c556f137c4193c39ab5840da5b4b653
ecf36712fcd1ee381f28073f98a6163bdcd19af39f147
8af5686e11f4df221b4b4d4e0b7b877907992072b91b31f770e39ce78cf6ad287c55aa4fae88d6c203a
61bd7b0e24fdf2ba824c8474d9f2fd7041a02c71ffb45
471b782f4f9083e62df00bc7aa367f90ae87e0a803e15e9183de5ffd1ad589fb43c8c9e01b203186d41
339ff00ae7256efc188953e17e9582486f30f3ff5d1aa
65f6447a0d1498a2a80f3cf8d614fc32bf0c71978f1ff7d0aadf036e0cff000e20898710cd220fa673f
d6a6f8dd1f99f0daebfd99a33fad50f80f342be0265f3
06e172d904f4e054be83e87aa1553d40a36ae36e063d280ca7a303f8d1b97fbc3f3aa106d0063031e94
9b142e3680053f359fad2dc3e85a825996176d6f20876
9c1dfb4edc7e38a00e167d7b51f1ceb373a5787665b4d32cd8c777a832e5998e46d8c7e7cfff005b3bf
a47803c35a32218b4d867b81c9b8b941248c7b9c9fe95
c77830f8cbc2fa0c1a72783a2940662d22dca46cc73d5b9e4f6fa015d09f1378e04853fe1055618fbc3
538c0fe5490cebdf4eb2921313dac0d1918da630463e9
45969f69a74261b3b686de3273b61408b9fa0af2ef11fc56f12f856dede6d5bc182dd2662158df0607d
b85e0fd6b6fe1c7c498fc76b791b590b4b9b6c36c0fbc
329ef9c0e6981e8545145020a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2803135
7f1269da15d585bea123466fa5f2617d84aefe30a4f6c
e78ab3a6eaf67ab432c96aec52299a06dea57e653861cf5e4115cd78f7c2b75e2c1a75bc68a2085ddde
5f30ab46c570aca31ce0f35ce6afe1a9f4ef02e936370
ca7c4f1dd34b6d710a336f94c8598b103a107273e9f852633d615958654823d8d3ab27c3fa57f636876
d64cfe6ca8b9964fefb9e58fe2734ed7b4eb8d5b4996d
2d7519f4f99f1b6e20fbcb4211a0ee91465dd82a019249c002be73d735ef157c5af12dd693e1f91a1d1
e16d8406daa573f79cf7ce3815dceade02f1bdce91776
83c712dc42632a913db806418fbacd9cf3eb5e4bf0b2e758b5f145d69161acc7a44f70b8679e10fb994
fddc1efc9a1e8ae319e21f86977a078b74bd06cf5449a
f6f23dfb88d9b1b27fc2bb9f86be3bd5f42f132f82fc4c87707f2a2775f9d5fb027b83d8fbd73de23d1
75f83e336976d77ada5c6a5379724777e500b1f5fe1e9
c60f154fc4b6badde7c5fb2b15d66defb568a58912f12dc46a8c0ee19519cedfc7fa50fc80faa28af2b
b9f0ffc5b9ad9e38fc57a6af7565802b7e7b2baaf04d8
f8a6c348962f14ea105ede7984c7245d97d09dabdfda988eaab88f893e2cbff0768d65a8d9a45223dda
c332ba16254827e5c11cf15dbd60f88bc3569e258ed23
bc96754b59c4e8b1b60330181b86391c9a0087c1faadf6b9a045aaddb5ae2eb2f0c7003fbb5ecac49e5
bd7a735d25607873c316be1882e21b29ee1e19e432f97
2b82b193d768c0c0f6adfa48028a28a6014514500145145001451450014514500145145001451450014
5145007947ed01208fe1e459272f7d1a0c74fbae79fca
b07e1278abc3965e0ab5b5d635586da5b69640b0c8f80c18e791deb77f68123fe15ec2086ff8fe8ce47
41f2bf5fceb93f825e0fd1359f0dea1a9ea7a74577347
70523328c800283f4ef49f41a3b4b8f17fc37955637d690b453c9711c8a5d8c6ee4962a7071924f1d39
aa7ac78f7e1a5cb69ed73aadc4a6c24df0792b28c37f7
8e00cf4ef51e8ba6e8daad8e8724be0fd3619ae7ce5bb85edb63ee45dc3667b1e3afad3f44b7f0c6b93
ef4f87cd0daef900b86452be62672a403c0c8233d3346
831faa7c48f865aecb19d499a7108dc8cf6ef83edc751ec78aad73f10fe17ea17693dda4acc81546e81
f680bf77e51c1f6e2a6f05af84bc63aa5fda1f03c3a73
d9853fbf504b0248e9818e9ef5d91f873e0e6208f0f589c1ec9408e32f3e23fc2fd46f0cf79079b2e07
ef1ed4f38e9f954f0fc5cf879f6e6bc45923b9c60ca6d
b0481ef5d33fc2ef063819d02d7839e01ff1a593e17f8326037e816bc7a023f91a61a1e55f17fe20f86
bc5be0b82d74abc796e63bd593618ca900230279edf35
77ff0004a769fe1969e1893b1e5519f4ded5e7df1afc09e1bf0d787acf51d26c7ecb3c97220608cc411
b59b3827af02bd03e07e3fe15769d8ff9e9367fefe352
7d047a3d14514c0f3df8d0db7e1a5ffbbc7ffa10af13f04f853c59ace8cf77a1dcb436e642a42b91923
ad7aefc779648be1e3246c42c97281f0072393fcf1583
f0f2fdf4bf016816f68e637bcba9bcdc1e5b19e7dbb5293b2452764554f02fc468a30a9aab7247598d5
697c0df12a398343a84847722e4d76f7df11e5d0b529b
4d92d7edde515fdf2381f7ba03ef502fc63b79645483479e42cbbb87031c64ff002341577d8e3e4f0ef
c53b129e4cf7721739629720e31f535625d3be30453a3
79d70c08c7c93c647f3af467f88560b045702cee6487c88a7b891002205906573dcf7e9e957752f11dc
d978934cd3adec1ee61ba89a491d5803180ca37727a0d
dcd026df63c90699f17a1930af7cf97ce3ed2847e64f4a5bbb6f8d52b0900b9450fc2acd1678ef807a5
7a3f873c5da86a9e2cd6f4b96c1dedad6ecc51dc2ed01
001d1b9e7a678f5aecae6e60b485a6b99a38635eaf230503f13412d9f2bf8eff00e13d4d32da4f17897
ecbe6116e2464fbf8e781cf4f5aea3f674576d675972c
30204183d7ef1a5fda135bb4d41744b4b2ba82e113cd92531386c13b42f4ff008155bfd9cb4b654d675
375e1bcb850e4fb96ff00d9694b64173df28a28aa1051
451400514514005145140051451400514514005145140051451400534a8241201c53a8a0028a28a002b
c6bc7bf06a4d5f55b8d73c3f7090deccc6492094e14b7
aa903827debd968a00f8d359b0f164de35b6d2b53926fed9063862df28c8cfddf9876f7af7ef871f0b0
784ae24d5354b95bdd5655037632b17ae09e49f7af3cb
b66d47f6988d2eb122c374022e7a054caf4f43cd7d1e293dec02d14514c028a28a0028a28a0028a28a0
028a28a0028a28cf38a0028a28a0028a28a0028a28a00
28a28a0028a28a00f26fda0fcb1f0f21de3e6fb747b3ebb5ff00a6699f00e046f8793a925965ba9038f
4f95463f2aaff00b45b30f07698b9f90df0c8f7d8d8fe
b5aff02e18e3f86968e8b86926959ce4fcc77119fc80fca93e8076a741b02964a51c2d8a18e02246caa
95da7273cf1ebf5ae6b4b9bc29a05af8834a87ce482c7
0d7d14ccee30ebd40249c1f6aef6b84bef075c5cff006cdec6d0a6a57f27964e7e49210e36ee18fbc10
1191ebf8d0c68d9d0fc2fa1e88f2dce996c627b940199
e4676dbd80dc4e07b549e1bf0e59f85ece7b6b5b89e6f3a669dde79373166ae62f7c2baa5f78ba59ef3
cf96d9ee219a0ba49c21b644e4c6075e48e71d73d6ab5
a7821b54f19eb579acd85dc5135ca4d6772b7780caa00c6d56e338ee01a00f4ea2bca351d0be2acde22
b86b1f10da43a77985a1ca28da9b8e171b49240c0e4d7
a85b0905b44b3b0698280e546016c734c478ff00ed14e478434c4c1c1bddd9fa2371fafe95d37c16884
5f0b34920e4b9958ffdfc61fd2b90fda2e471a5687019
0ac0d3c8cea00e5828da7f005bf3aedfe11ac71fc33d1d2304011b1209cf25d8ff005a52e8077145145
303cc7e3aff00c93d638c81731e7f5aadf066ced354f8
776ff6a8564686e24d848e57e957fe3847e67c38b8007cc27888ff00beaab7c081b7c04ea4f4ba7fe95
32fb252d8ee5fc31a3491346f610956c6ef97938f7acd
5f879e1845655d2e35dc7258120fe75d5d19aa26e73373e09d16e638e330bc7122246638dcaabaa1255
5877033572ffc3f63a85d5adc4865492d86d53148532b
9ced38ea32071ed5b55cef8db51bcd27c17aa5f69ebbaea287f77c74c9033f8039fc281dce1353bd171
e3bba87c1360971ac3c7b6eaf8cff00b8833c124776e3
f4e86af27c2287522d3f8935bd4351b977dec164d91a9ee00e7fa564fc32f15784f40f0b2477576b69a
848c5aebcc8d8b33678e40e95dbff00c2cef07ffd06a3
ff00bf327ff13496a1af4331fe0c782248446fa5b920e77f9ee18fe39aea3c3de1ad2fc2da68b0d26d8
41003b8aee2c49f524f26b026f8b9e088412dad2f19e0
41273ff8ed6b7877c69a178a777f655e79acbd5594a9fc8d30d4e8a8a28a04145145001451450014514
500145145001451450014514500145145001451450014
514500145145007cd31dc2cbfb4b33c71938bf642a063a21527f99afa5874af99b4c59bfe1a52478c33
6350989214f0a55bfc6be991d297560145145300a28a2
800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a28038ef1ef81
2d3c79a5c16773732db3c127991c91e0f6c1041eb5cc6
97f0d7c57e15d3becde1cf17ed8812de4dc5b2952df5e715a5f10be2adb780f52b6b17d325bb9a68bcd
24384555c91d7072783c7d2b06c3e3e5aea08a20f0ede
4936402a8ea7afa50173462f1ef897c2d789078e7488d2ce46daba8d902635ff007864ff004fa577f26
bfa4c5a647a9cba8db258c80324ed200ac0f4c1ae16ef
e22ff6958c96975e08d6e68a78c874f25597691df9af3ff8757b75aadd49a19bb8e01a34ed7160b7aa0
819254a38cfa1edd0d263dcf7793c49a1dbdac17336af
631dbdc710caf3aaac9f424f355bc43e2dd2bc3ba6497975711b11119921571be5518e5477ea3f3ae17
c4fe096d7f47d3ec63d4b49b65862712c311db12bbb06
2c801cf5f5e39cd68ea7e139a5d356db4ed5b4f5b89b4b4d3a76b85dfb9541f9930782727f4f4a6075d
ff094e8c96f6325c6a16d6ed7a8af04734a159b70c8e2
b68104641c8af29d43c09777f6b0d9aea5a63bcf6b05b5e3ba92f1f95de1e78ce7a1feb5e976c61b5b2
8e21306489426e2de83b9a9570b1e29fb4903f63f0f91
8dbbe7ddeb9c263fad775f07d99be19691bd369dafb79ce4072335c37ed16cb2e99a2323230f3641907
3d85773f0719dbe1768fbc01812018ee3cc6aa7d0477b
451450079b7c700dff000ad6eca9e93464fe75e33e01f1ef897c3ba54967a4d87daa02e5ce509c13f4a
f6bf8d9ff0024c350ff007e3ffd085729f09b58d2f4df
075859c568d75a85c34b23a22648507ad26f44526535f8bbe330a73a18248c8cc4d40f8c5e317c91a0c
630391e53d7b1a6a7a48b68259da1b6328caa4d856fca
9d75a968da749e5dd5cda40e46edaec01c7ad0175d8f208be37eb76c812fb438ccc4e4001978fa5327f
8f7799688f87e0907460666c7fe835eb4dab78666b948
9ef34f799bee296524fd3f3a9dff00b091b6c9f600c180c36cc827a530baec78a0f8e84107fe110b3dc
3827cec63ff001ca63fc7553264f852c98f4399393f8e
daf707f0e68b21dcfa4d8be7fbd6ea7fa544de13f0e3a6d6d074b2be9f648f1fca80ba3e61f1dfc40b6
f1769f0db2f87ed6c268a4de6689f25b8e9f74574dfb3
b48efe28d46325b6ada6e03b0f980ff0ad9f8f7a4e8fa5681a60b1d2ad2d6e27b93992081532aaa7838
03d47e5583fb3b67fe132d44e063ec2475ff6d294b615
cfa5e8a28a620a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a28
00a28a82e25fb3db493052de5a96dabd4e074a00af169
5a7c1a8497f1595ba5e4a30f3ac603b0f73d4d5fae1f42f88f6dacde69f04da65dd8aea41cd9cb3152b
2edea383c1aee2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a
2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2800a28a2803e77fda4212354d0a7dbc3c3
2a038fee9527ff4215cd787fe1e6957be0bb5f126a9e2
2974f8ae67fb380b0060adb8a8c9dc38e3f0aeabf6903fe99a073c797371e9caff009fc2b7fe1f786a2
f13fc1dd16c6e16236ff6b925995b3f32891fa11d0f23
9f6a1f4047212fc26d0ec8ead2dc78bae628b4c0be739b4c64b26f014eff0098e08e05697fc287d35f4
f5d50f8b648ad64412f9d340a8002320925b8eb5de5df
c3ef23c35af695a7a433adf6cf212e09fdded40b9ddc9cf0483eb55f58f0af89358f8616de1e920b05b
b85238994cac43a22800823a36403ce454eb71e87187e
08681f608ef478d156d49dad3b6c31b1f407701fad5fb6fd9ff4e92d56483c493c81fe649562565231c
1033cfe745cfc2af104df0ef4dd042d8497304f2cd266
564da5beee180e71ce723d315ea7e0fd1a6d03c27a6e9772eb24f6d084765e99ef8a680f2e5fd9d6d51
83af89ae777fd7b0ffe2aa14fd9e64590a3789a436edc
b016f839ff00beabdd68a623e4df88df0f6fbc0f636c6e7585bcb49a6610c7ca91c649c722bdd3e0da1
4f861a402fbb2aedd318cbb715c5fed1cacda568ad8f9
3ce9013ef818feb5d87c172e7e18e9824ce54c8013dc6f6fff0057e1532d1a03d0a8a28aa03cfbe33b1
5f863a89001f9e3ce7fdf15c47c1cd0ee2f3c3706b1a7
cd1c57904b2dbb6f19054e0ff5aed3e36384f85ba967bbc43ff222d607ecf0cc7c1fa829e82f4e07a7c
a2a5f41a35bc69f0eb54f14dd594c35245f26208f95ea
73926b5ef7c1f7177e28d3750956d66b5b7b516f2a48992def5db514ec173c87c4ff00079f53f108bbd
2eea2b5b37da648c83953bb9db8ed8ab5a8f822c352f8
8da7adbdacd15ad940af7276911c8ca46c00f73cf3ec2bd4eb2b5fd6adbc3da1dd6ab764f9302e768ea
c7a003ea71435704da135bf11e91e1cb4171aa5ec56c8
7ee866f99be83a9af3b93e2e6adab5c98bc2fe12bcbe8b381712e554fe4303f1350f83fc3b3fc419d3c
5be287f3e0666fb1d895fdd8507193ea339e2bd722863
82258e245445185503000a61b1e03e31d2fe26f8fede1b2bdf0cdb41141279b19491530718c659eb47e
0efc3af117863c4b77a96af68b6b11b730aa99158b12c
a78da4f036f7f5af72a2935710514514c028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a002
8a28a0028a28a0028a28a002abdd42d3da4d0c6db1a44
650d8e848eb5628a00f36f0ffc3ad434fbdd11f53d5a3b9b7d155c5a471445725fa9624f3dbf2af49a2
8a5600a28a29805145140051451400514514005145140
0514514005145140051451400514514005145140051451401f3b7ed1f29fed7d163078103b7d0eeaef3
e09bb2fc2eb6755dcc249485ce390c78fd2b81fda2229
e6f1268eb1c32b2fd9980214904eee83dea6f01f89e0d3fc15168971aa49a16a3657065592e62252504
9ca91dc7cdd3e87b54cb74347a8687e3fb4bef0c1d735
78574b8bce6842bcbe61665383b703279078c76ab1aa78fb43d2ad74bbc967f32c2fe4645b943958f68
27e6efd463eb5ce587852cb52f0969b0e81afdadcdee9
f74d7697485644691d8b30651d07cc7dc55d87c017905969512ea50bcd6b7cf7b3b496fb9642f9caa8c
fca393ebeb40686b1f891e1156446d72dd7cc4f3149dd
82bf5c75f6eb57b52f17f87f4ab4b3babcd56de2b7bce6de4dd9590707231db91cfbd79b27c28f103dd
c69717fa5496708b858c35b96204a493c7a8278e78ad3
d63e17de6a3e0ed1f434bbb367b089919ee2263966eea41c8c7e5d3d29f503bbbbf156856096cf77ab5
a44b72a1a12f281bd4f423db91cd407c6fe18498c2dae
58ac81fca286600eef4c571dac7c31bfb9b6b782caf6d086d3e2b0b96b987276a7464c7dd3552f7e14d
f5f49ae24925814bd8e08ade764632c4232b939f5201c
faf146a1a143f68d63ff0008ee8d8e86e58e47fbb5d4fc159bcdf861a6a9ff00966d2aff00e3ec7fad7
1bfb44298741d013248595c7fe3a2bacf8208abf0cac8
0ce3cd94e71fed9344bec88f49a28a2981e73f1ba3924f85ba9845c80d1337b0122d79c7c18f1ee8fe1
6d1aeac35491a369a7f315f1918c63fa57a4fc69ba5b6
f861a8862bba578d141eff00383fc85795fc22f00d8f8c74cbcbbd47788e294469b4f538c9fe943b590
d799ec09f163c24fd750dbf55a9d7e27f84d8e06a8bff
007c9ac0ff00851de1774c3f9e5bfbc1eacc7f067c351e029b80076df40fdd37a0f889e14b84674d6ad
82a9c1dcd8accf146a9e0ff00167876e748b9f10d9451
cc57122dc286560410464f3d2b266f81be1c90b6cb8bd8f775c383dfe9512fc09d057fe5f6f0fa1c8ff
0a03dd29e8c1b43d3069ba67c4cd2d6d22c8855ede362
bed9dd9a5935fbf9719f8ada4a11f2feeeda31cfaf24e6adcbf01f41950a36a37e01ea54ae7f95427e0
0787f8c6a57f90319caff008520ba38af1b78a7c43a56
9d05c597c48835491a40ad0d9c6b195183f31dbdb8ad1f825e37d7b5af175ce9fab6ab2dcc0f6cd2224
dc9de197a1edc6ee2b17e297c32d1fc13a0417d69a85c
4b3cf7022f2a50395da49231e9c7e7507c00b7f37c7b2ccd11221b4721b3f749207f2cd12d15c47d454
514531051451400514514005145140051451400514514
00514514005145140051451400514514005145140051451400514514005145140051451400514514005
145140051451400d2704719cd3a8a2800a28a2800a28a
2800a28a2800a28a2802278637657740597ee923a54375656979098ae6da29a3604159143020f5e0d78
b7c7df136a1a65c69561a7ea57169be379645b794a337
cc0292476e0d79cf87edfe22788eecd9e9da86aee5635958c976eaa15ba1249efdbd71401ec7e29f049
f0a993c57e0d51657168864b9b243fbab88c72dc76206
7a7e1cd75fe0bf19d878d3454beb362b22e16785bef46de9f4f7af134f87bf1561793fe266d26f8cab4
725f97041ea304e2a2d17e1b7c47d0e4920d375086cde
4f9dd21bb009c7a81498f73e99a2be714d0be283dcdd5b8f182c73d9a07b88cdfbe635209c9c03d866a
d69be1af89fabe9b6f7fa678d16e2de65de856f255247
b82a3f5a2e163e83a5af9d4f82be2e7da8a9d6ae2757fbce350240fccd4c7e1d7c57da1c788a4638e14
ea121c7e7c53068d9fda2995bc3ba4a6c62e6e58861d0
7cb5d17c0e607e18592edc1596553c75f9c9feb5e1ff0010b49f18e876f6569e26bd3731333b405a7f3
09381b8f3cfa57b97c12666f86965b90a8f324da4ff00
17cc7915327aa03d1e8a28aa11e69f1ce2f33e1a5c9c676cf19fd6a87ecff0a27806795460c97af9fc1
56b63e3411ff0ad2f41e8648c7fe3d59ff0178f87ce87
aadec83f45a97d06b6367c39e379f5dd6efb4dfb3c28f6973246e771e514e323d4e6af49e3fd0927787
cd98b296552b1122465fbc14f722aad8fc3db3d3b591a
9c37b70b2f9cf2900f0dbbaa9f6a07c3db25d405d477530488c8f6f0f1b62771cb0fceaba8686869de3
8d0354dab6d7b92c8ceaac84160bd71f4a64be39d15ac
27b9b1ba4bc923b696e5614c82ca832c3a707eb595a07c3e3a1dc696ff006f13c5a6a4a21431609327d
ee73d29ba0f83483e22bbb9b65b1b8d54c90a2ae1bca8
cae323ea4938a5a8591aba7f8fbc3fa8e9525f8bf489608565b856073103d8f1cf3c715a7a1788b4af1
2591bad26f63ba894ed6299054fa107915cd6a9e0092f
b4e7b68b541048fa7a58bbac03e70a41c9e780704607af5a77c3cf00ff00c20b05fa9be5b96bb756f96
3d813683c753ea696b60d0e53f68885a4f0a699201f2a
de15cfb9438fe46b94fd9d801e25d509620fd986171d7e6aebbf68720783b4ec390c2f810bebf237f88
ae2ff006789c8f18ea3132312f645b70e830ebd7f3a72
f8508fa5a8a28a601451450014514500145145001451450014514500145145001451450014514500145
145001451450014514500145145001451450014514500
14514500145145001451450014514500145145001451450014514500145145007cd7fb43321f1969c8f
21dc2c14aa803805df927f0fd2ba9f87967e2ab5b33aa
5869967716f79a7410dbb3dd050a63520161827924e4572ffb445ac87c61a75cac5214360a85c2f1912
39c67d79aec3e18fc49f0ad878434cd1af7505b3ba823
dafe7a9552724e7774a52dd0d158f817c66ff112df57b898cf0b4e933cf14c142280329b4f38ebc0c83
52d97827c4b6bf14e2f101b60b6ef74e6764b81b4c454
85f97a9ed9ed9af5fb7b882ea159ade649a361957460411f5156286ae173cba4f096a567f1035ad46c7
48b696d750898addb4d86898c58650bdf73739f7ac7d2
fe1feb7a758dbdbd8d98b0b8974896deeae12e73fbf66041c7d140c8e06e3f8fb0c5776f3b948a78e47
5eaaac0915e5b7d71e21d47e23ea7a358f89efeca2444
92d95ad15a266c02e9bb6f403f9f5e3918157c17e07f17f87f4ed516d2f7ec3713f94225ba2b2ae4677
90aa481cf43e9fa7a7e8306ab6da4c516b57515d5f0ce
f9a24d8a79e38af2587c55e2c8bc7cd6175793bd90ba96de54587055003871f2e00ee0e4e6a4f017893
c43a96ada4bcfa8dfdc5bcb777114d14b6ff2ac41331b
16c75271ce7be3eab60b14bf6914060f0f499e86e063fefdd77df085153e1868a173828e79f77635c2f
ed1d196d3f407dc30924c36f73909cfe9fad779f08cb3
7c31d17cc00111b818f4ded4e5f64477145145303cf3e34151f0d2ff00774df1ff00e8559df019c3f80
640b9e2f1f3c77c2fff005ab5fe3108cfc32d53cc1919
8f1f5deb591f00ca7fc2bf982f6be933ff007ca5296c87d0f54a28a298828a2b93f889afb786fc177f7
d103e7b2f93111fc2cdc67f0ebf850066f8a3e2559689
78748d2ede6d575a63b56da042c11bfda23f90fd2b9a97c3df13bc5c892ea9aadb68f007122450821d0
8e846dfead5bbf0d7c37a6787f445d424bb867d435002
5967671900f451ec3f9d779fda167ff3f5075c7fac1493b8cf1dd7be0df89b58b2486e3c692df046deb
1ddc6c5431e339dc7b7b568fc2df8537fe08d62e752d4
6fa1964788c291c1b8a90483b8938f4e98af535bcb67fbb71137d1c1a995d5ba303f434c43a8a28a002
8a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a
0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a002
8a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a0028a28a
0063aa1fbe07e358da8785bc3faca6dbfd26cee030c0668973f81eb5e1df1f75bd4edbc516f611dfcd1
5afd9164586272a092cc096c75e82b2fc1de12f891ab6
9d6775a56af3d9e9d2ab18e5376ca1473fc239e48f4a00ecb5cf0c5e7c39d7acefb40d6e5b0d1af6631
4d14ce19216c12080dc11c1f7ad1f09f8bbc45a8dce92
d77a8dbdfc7a8595c4de44308468da3c01f30ee4923d88af3a3e1df1878aae2d6d7fe1288ef48ccf6a2
e9a542fb4e0b26f401b073d09ae8a2f05fc578b0b6fad
c798b818b81c8c0f6e948a46d7816330f88274d396d3ed975a634cf3456ec3ec72923f76f9273cfaf27
6d69683e34f115fe91ad5f4d690efd22d9e399244da64
b952493907ee85dbc75cf7ae6edfc25f176dc34c3564f35f04813afa639e2a21e19f8c6f04a06a6b1fc
db88f390173f80fe745809bc31e2dd6f4af08789279a5
b26beb731ddadc4f279a2532e7e53b5b86c2f41d3d2bd27c1177e20beb07bad6e4d3268265492d65b10
402a464e73e95e527c1ff0016e781ade49ad96076c3a6
e8b07df18c5583e1df8c96b65f63b6bc892df618c470bc48147a8c0183f4a2c2659fda309fb068277e1
3cc9b200ea70b8e7f3fcebbbf843b3fe15868de59caec
7fcf7b67f5cd7cede36d13c61a2dbda5af8a6699ed83b1b62d3f98b9382d8e7dc57d05f0627337c30d2
d48c796644071d7e763fd693dd0743d028a28aa11e7ff
001a119be176aa57f84c47ff00222d791fc37f8991f82bc3f2d8cb6de72c9399720f4c8031fa57affc6
3cffc2add670a5be58b81ff005d56bcfbe0a783345f10
784ae6fb54b349e4176d1aeeec02a9fea694b6435e66affc341e9c5b6ae972b71cfcd5657e3de93d1f4
db807af0c2bad1f0b7c2009234887269b71f0d7c190db
c924fa4dbac6a3733124600fc698686041f1e3c30f1ee9a1bc8dff00ba2307fad52d7fe28f81bc49a4b
e95a8497d1dbcdb4b32c7f32f7cf7ae6e1f0468de3cf1
50ff00847b4e363a25a9db7173cfef8fa283dffc9af436f831e0c6520e9f2f23b4ed48af74f1c361f0c
51cbff6eeb0dcfcbfb91c8e7355eeb4bf86f9530f8975
36c9c106d33b7f957af3fc09f07b0f956f539c8db3fe9c8a60f80fe13cb12d7c770c60cc38f7e9d680b
a3c675db3f015ae8324ba2eb9a8dd6acbb42878ca2372
33db8c0cf7ae87e04f892e93c64fa6dd5f48d6f736ec238e4724175c118fc3757a07fc281f08970c65d
471ce479cb83ff8ed723a6780c7857e3a69965a645335
9a446e55e46c9d9b4ab1278ee71f88a1ec4ee7d0b451453105145140051451400514514005145140051
451400514514005145140051451400514514005145140
051451400514514005145140051451400514514005145140051451400514514005145140098e734b451
4005145140051451401f31fed13c78f6c883d74e8f3ff
007f24af5df856255f851a6085732f90fb039e09c9c7e15e3dfb43f3f10adb1db4e8ff001f9e4af66f8
44c1be1968e067e58d8648c7f11a996e80c8f0ef867c4
0b71a10d4ace3b787438268d5d67123dd971b7f018e793dea0f87de0b974a966d4b52b0bfd3ef6d6690
a2fdafcc8e68cf41804f41faf35a9a06bda4e9baff89d
ef35a3e61d416148269f71fba30117afde2c30076aa5a07c4dd4358f1ccba23690b15a6e78d5cbe1d76
e70c41ea0e3a01c67bd033aaf0878a7fe12db0b8bd1a7
5cd92c53b42a938c1603f8bfa7b106ba7af3fd0fc4b77fda9e2e378448da7b2ba4314db91408f242e40
232473ef9ae7ee3c71e26b4d5ef2fda7d29ed534a5bc4
b11704ae3773860b9dd8cf1c8e9426163d828af365f8957b63a6dfddeb3a2887ecd6b0dcaa5bcfe66f5
918a804903183d7ad3348f8aada9784b57d69f45955f4
c601e1127cae0fa311d40e48c53b858e57f68f8c1b1d064207caf30ce7a6427f80fcabb2f8268e9f0bf
4d2e00def2918f4de47f4af2df8cde269bc41a468c6e3
47bbd3a505a55323078dd180c6d61c13ea3b57a77c0f933f0bf4f5ce764928fcdc9feb4a5d00f48a28a
2a84715f15d1a4f867ad05ea2207f2615c77ecf1725bc
2fa95a93feaee83ffdf4a07fecb595e26f8c7a7ebfe17d474d86da42f3c4501c70335cefc26f1cdb783
935086fada6649d9594a8e98cd296c8691f4d12101248
007249af16f889e31bcf10dca78774356fb1cd72b6b35c8e8d216c6d06ab78b3e2f47ab59c765a6413c
104ad89e56186d9dc0ae274ff0012c5a37d9c5adac922
c1aa0bd1e6756400000fbf5fce937d8a8c4e934c6f147873c0c534dd6634823d45acd1420ceedc4e771
e83a9ae874fd43c793789f54d1ceb90abd85b2c924cd6
e181c8046171d706b8f97c6f6b71e104b16888b81ab7daca28c0316edd8cfae4915a1a7fc4fd223f17f
88b56b886611dfdbac50a85073b5768dc33ec292b8da6
5b83c5be3f6d2746ba8755b691b54bd6b550f6eb9420f527a63ad47adf887e222eabafe9d0ebe83fb12
117133adb22175c0231f2fa1cd733a478dac2cb4af0ed
9c90ca4e9ba8b5d4cc403b918f41efd6b4b55f88fa51d63c653c56d70c9ad58a416e1d470c23084b73c
7527f0a69ea2b1ecdf0e754d4f5af0369ba86aae1eee6
562582e372862013ee40af3cf19eb71f853e34da6b7a85e13642c88f2623b9c0c11b76f6c939e6b9b6f
8ae21f0d787b44d22f2e74f5821f2b509c42ac474194e
7fde3dba8e6b2f43bcd06efe2d585c426eafb4f93fd749a8a899e47c1cb1183df18a77d3527a9ecff0f
f00c7f7de39b8be76d11acf4f8788ae0c85b79cf4e839
c7a74af41acdbed42c744d224bdb97482ce04dcc7180a3b003fa579e9f8f9e12591d0c1a8e15b01844b
823d7ef5311ea9457940f8fbe123205f2752da481bfc9
5c0f5fe2cd5b7f8e9e0c41917176df480d0163d328af315f8efe0c66c192f157b3180e0d2bfc76f05a4
9b05c5d30db9dc2038fa5007a6e68cd79abfc72f05a44
1c5cdcb123ee880e4551b9f8ff00e128b3e4c57f39edb620a0fe6681d8f58cd15e4cdfb407851634616
da8b313ca88d78ffc7aab49fb44786d49dba66a4cbeb8
41ff00b350163d8a8af1f97f687f0ca91e5e9da9b8ee4a20c7fe3d56a0f8fde11951d9d2fe12bd15e20
4b7e44d023d5a8af2c4f8fbe0e738ff004f4ff7e11fd0
9a71f8f5e0e0b9ff004eddfdd108c9fd6803d473466bcb0fc7cf079525135176feeac033ff00a15357e
3ef84324345a88fa42a7ff66a0763d56b17c43e26d2bc
2f62b7babdd0b785dc46adb4925b04e3039ec6b85ff85fbe0fd85bcbd4bdbf70bcff00e3d5e7ff00143
e28685e32d3b4fb5d3edee89b7baf31c4ca1432e318e0
9eb40ac7a937c69f02a0cff6bb9fa5bc87fa5227c6af03c98dbaac9ce7adb483fa578f4fe34f871048a
b69e0559a1e18b4b3956ddf4e78fc6ba3f05ebde02f11
eb86d0f8212de49118a903ce538e4f18e3a52b8ec7a537c5cf032004ebf0f271c46e7ff65a3fe16df81
8827fb7e2e3fe9949ff00c4d78d5e78b3e18c7a8cb147
e0892445723cc32905bdf6e78ae8f5b3f0c343f0f69babc9e1591df518cbc3065d48031924938efef4c
48f426f8b7e0654ddfdbd11e3381149ff00c4d28f8b7e
062a18f882100fac527ff135e61e19d4be1878975883495f07cf04b7076a3162eb9f7c364537c45aa7c
2df0eeb5369a3c2335ccb031591959942b0e38cb73fca
81d91ea23e2cf81cc6d20d7a1dabd7e47cfe5b69a9f16fc0ecc146bf0927d51c7f315c55a5bfc3697c1
93f8b0785278eda193ca689c12ccdc631f3631c8e6b90
4f16fc3996658ffe10690c6ed82524cb0fa0cd0163d8e6f8bbe078473aec479c616276fe42a06f8cfe0
45048d618e3b0b693ff0089ae27c6f6be02f053582378
2cdd7db23f349f3590274e3273cfb547e0bff857de38d51b4f1e0b7b67da650c64774e3d581047f2a04
7a358fc53f05dfa9f2f5fb742aa0913068fff0042033f
8535be2cf82376d3e20814e71f71cff215e7fe30d3fc05e13d456df50f025e1b50ff00bab98e46092b6
32403bb9e3b1f4ae1aef5cf86373673409e15d46d25c9
f2e58ae8b303dbef123f43401f50e99ab586b366b77a75d45736edc09226c8cfa55eaf95fe1c7c50b4f
02d85fdabd8dcdc89e60f181201b4631cfbf4aedffe1a
32c9b1b340b8ebce661fe148763dc73466bc5e2fda1b4b92324e8977b81e8245a8e4fda2b4c00795a1d
e31c721a451cd30b1ed98a315e2a9fb4469a7064d0aec
2fa89569ff00f0d0ba5640fec3bddd93c6f5a02ccf67a335e2527ed11a783b63d06e4b67a34a071f954
ebfb42e86106fd26f83ed1b8065203771d7a7bfe94058
f66c518af1c6fda1f40500ff0063ea673d384ffe2a9dff000d07a091b974ad408238c6dce7df9a02ccf
61cd19af1b9bf686d0921ca6957e64ce0ab6d03f3cd44
bfb44e8a5413a3de83dfe65a02c7b4e68cd78b0fda2346ce3fb1ef0f3c6197a5324fda2b4a595447a25
e321fbcc5d411f850163db28af38f87ff00156d3c79a9
5d58a583da4f0c7e6a82fb832e403e9cf22bd02e2e62b4b792e27758e1894bbbb1c05503249a04703e3
bf853a5f8e2fe1bf96eae2d6e9004678f0c1d0678c1ef
cf5fe759c9f0b359d0ec2287c2fe2ebfb7f2892b0dce1a3fc80e3f2a867fda03c2b15f792b6da849082
419d6318fa804e6a53fb40783f606d9a872718f24647e
b43190e85e3248bc5c3c3fe34d16cacf580c3ecf7b1c7f24cdd01048c8cf639ebc715e949a1e949aa9d
512c2dd6f99769b81180e47d7ad7cf7f13be23f873c5b
1e91369b15ca5cdadcef791d36304f620fa8aefa3f8ffe10589015bf2d8e7108e3f5a5d40f42b5f0ee8
d677f2df5b69b6d0dd4a089258e300b67ae71f4accbdf
879e12bf70f3e8769b867944d9d7fddc57263e3f7840b63cbbfc773e48c0fd6947c7cf069ddff21118f
f00a6039fa7cdfe14c353b74f09684904f08d3e2f2ee2
158255393bd146141fa0aa90fc3ff0dc1a14da247a7016133f99247e6be59bd49ce7f5ae4ffe17ff008
3b763cbd4bdb302ff00f15427c7cf08b3040ba8027a96
80607e4680b3396f8efa659689e18f0f69b65194821791625662c40c0e324e7bd767f030b1f86769b97
0be749b4fa8ddfe39af34f8bfe3ed0bc65a3693fd9723
99a1959da3953054118fa76f5ae97e0e7c44d0ed341d37c2f7523c17de63aab32fc8c598b019f539c52
7d00f71a29bb87a8a295d08f1ef839e0cd1eebc0d6da8
ddda2cb7170ee58c833c062063f2af485f0a686bd34db7ff00be6b9af833289be18e9640c6df317f273
5df8a16c33217c31a2aaed1a6db63fdc141f0be86739d
2ed0e7d6206b628aa15cc17f06f879f3bb47b3e7afee8540fe01f0a480eed06cb918e2203f9574b9a33
40eece663f00785225c2e8363ff00028837f3a73780bc
2ae30fa0d8b7d6215d25140ae79f78a3c0de1ab0f086af7165e1fb049e2b396443e5742149e3be78af2
efd9f2d217f16ea33c8a4cb15ae139f9402c33c7af1fc
ebe88bcb58afac67b59c6e8e68da371ea08c1af9cfe155ec7e10f8a379a25f39413eeb405b233206f97
f3c11f8d27b0cf4bf8e37f2d9fc3996de3552b7b7515b
bb1fe1192f9fcd00fc6be798f4d8d7c7567a65cc31ac46ee28e5488900a92338ce7a8af7ff008f2a0f8
0606db92b7f1b29fee9dae33f9135e23e29864d37e250
31c00c8b73115049dbbb0bc67eb4deda01f4c3f803c2725a180f87b4e1191fc36eaa47d08191551be15
f829b04e836f907230587f5ae8def16cf4b3797a7608e
3df2ec0582f1ce30324552d13c5ba1f891e54d26f85c98865caa3281f89029740d4c94f85be0c489906
836e43752c599bf3278a727c2ff0006248aeba0da92a0
819048fe75d7ee04e0114ea6238d93e17783657766d06d417186da081f80cf155e4f847e0870b9d0a20
477591d7f91aeaec355b1d504ff0062ba8ae3c894c32f
96d9d8e3aa9f7157e80b9c43fc24f0348a43e830b67d2475c7fdf2c2bccbe337c3fd03c33e19b7d4745
d396d99ee96290891db82ac47049f4afa12bca3f68100
fc3a88f3917f1f7ff65e85b8199f07bc0fe1cd57c0515fea1a5dbdddc4f2bee7990315c1c617d2bb6bc
f859e0abd0a24d02d5368c2f940c7ff00a0919ac6f815
3acdf0da0400feea79149c633ce7fad7a6d4ad80e187c22f0385006850ff00df4dfe34f6f849e086c67
4283839e19bfc6bb6a2a80e453e18f83114a8d02d304e
7a1ff1a7c3f0e7c1d08217c3b627249f9a3cff003aeae8a00e607c3cf080007fc23ba77fdf9140f87be
0f46de3c37a60239cfd997fc2ba7a439c1c75a00f8ebc
25649ad7c51b0b4b8b285165bedd2dba00230012c54039f978e9e95f5ad9689a5e9c4b58e9d696ac460
982154c8fc057ca5f0dc993e2de972400e0dd31009ce1
707fa57d7d49fc4c0c86f0ce84f2b4ada358348c725cdb26e27d738a9b50d1b4dd52d16dafec6dae605
e4473c41d41f606b409c0c9aaa2fad4aa3adcc455db6a
10e304fa0f7a6055b1f0ee8ba549e6e9fa5595ac98c6f8605438fa814eb9d0749bd9cdc5d6996734c46
0c9242acc47a648e95a74668029a69f651d9359a5ac42
d9810620a36907af1d2a083c3fa35a387b6d2ace1607398e0553fa0ad3a2802a5ee9d677f184bcb5867
453902540c07e745a69f67629b2d2d61817d2340a3f4a
91678a495e24910c898dca1812b9f5153d00413dbc5709b2689245eb8750457c8da6dbdb6b1f1852def
a14fb3cfaab078a350148de7e5c7a76fa57d7e6be47f0
f308fe365b6fc36756651b7a125c81fce93d9823e955f00f8496329ff08de94549cf368879fcaa75f06
78615428f0e69200edf628ffc2b7074a5a60619f07786
8a853e1fd2f00e40fb2271fa53dbc27e1e660c743d3723fe9d53fc2b668a00c73e18d099403a3d86d1c
002dd401f862a58b40d1e062d1e9766ac7ab081727f4a
d3a280333fe11fd1b76efecab2cfaf90bfe15f36fc64d3ed93e27c3636b6d0dba49145b842817733139
27df9afa96be66f8c5028f8c362432af9896e58e718f9
b1cd1d18d1ef169e0ff0edbd8c36eba2e9f22c6a00692d5198f1d4923935663f0be8119263d134e8c91
83b2d51723f0157eda78668808664936800ec6071566a
56c2325bc33a13fded1ec4f3bb9817afe54cff008457c3fc7fc48f4de3b7d9531f962b55644762aae09
5ea01e9525501869e10f0dc7233a685a6866ea45aa7f8
5677887c37a1db787b52b98345d356e21b495a266b65c060a48cf1eb5d506562406048e0807a565f8a0
91e15d58a805bec92e01eff0029a16e07cfff00b3d422
5f19ea3724e192d08001fef30edf857b4fc4ad57fb1fe1eeb374046cc6030a893a12ff0027fecd5e35f
b3a63fe129d5410377d9460ff00c0ab6be32788e6f106
b763e08d1984af2c8a6e363646f27e553e98ea692dd8177e167c32f0deabe07b6d4b59d323bbbbba669
033b30dab9c003047a67f1aed53e12f8190e46816e4fb
963fd6ba3d03498b43d0acb4c87012da158f8ee40e4fe35a942db5038d7f85be0b75c1d02d719cf008f
eb4eff855de0b0a47fc23d678ff0074ff008d76145303
8e4f85be0b41c787ed7fe0409feb539f871e0e2a17fe11db1c0ffa675d551405ce467f869e0db860cfe
1eb2c8feea63f95472fc2df054e7749e1eb5ce73f2965
fe445765450173cf26f82de09967328d31e307f81266dbfa9af9efc75a65a7873e245d5859c7e45bda4
b18411b1dc06d56ce4f7e735f63d7c99f191636f8bba8
0dc003e46e20671fbb4edde8e8c0fa3bec6dff00414b8ffc73ff0089a2ab7d92d3fe7e24ff00be28ae2
e665191f051f7fc31d3f8c61e41f5f9cd7a28af37f81e
73f0c6c7feba4bff00a19af416b88567580c8a25619099e48aeb5b0993d14515420a29b919c6467d29d
40051451400578a7c61f875737d743c55a244c6ee100d
c4710f9db6f471ee303a7a57b5d1401f2d7887e25cde29f025ae8ba85bb1d421bc476947dc911411cfb
f3595e3b95ae3e29dc4458345f6b431a2b7cb83b7f2af
a2b55f869e13d6750fb6dd693189c9dce6325039ff00680e0d7cdfe3b861b4f8b179042852186ed1147
5c01b7f4a56d067d62eff0060d2c3436d24c228c6d862
00b360741935e5de1c835a8fc1fe25d2ae340d42dee2e1ae6e6064c2025feea8208e738fc057adc1830
263a6d1526292e823c5f40f086b89e079f50827d66d75
f680c2d0dc5c1225f9874cf23e5c81d314969a4f8b26b3d4a4b38356b7d224bab664b19ee4fda1a251f
be0ac4ee5c9e9cf35ed58a2a8773c19f4cf15e91e13d7
1343d2f55b3b8bbd5fcd450d9944257ae4124f2003cf7eb5dffc2c3e20ff00844047e25175f6d499c29
ba07794ed9cf27bd775599ab6bba5e876e67d4f5082d6
3033fbc7009fa0ea7f0a04695796fc7ccffc2b938031f6b8f391cf7e945ffc5c96f2e041e13f0edf6b0
371569f632c63e9c7f3c571de369fe2478db466d32e3c
266da08e4131319e4e33c7279eb42766163aff0080591f0ece7381792003f05ff1af4a9f50b3b794453
dd431484642bc801c7ae0d707f06344d4b41f037d9b54
b692da77b97944727de0080391dba541e31d325baf883637ac882dedb4f632b49646e1645f3065063a3
609c7d7a73496886cf4b0eac7018138ce01aa5a8eaf63
a4fd9fedb7090fda2658210c7967638005795eb82f74ad725d574b9b51d3964d3a18acad52dcbf9cea4
e11860e38c71c1e6a8fc475f17cde34f0edd585bcb2f9
314722451c0ce89293f3ee38c7a73d850163dadee2189e3492544790e1559802c7dbd69e24477640ca5
97a807915e297716b3a878bf439b561a93ea16fab1dd1
2407ecf141fc2cac1707b64e7f957616d1a5afc5ed424449512e74e8c7cb11d8f28639c9e99da168b85
8eb62d674c9b5136115fdb3de2e7302caa5c63ae57a8e
b5a27906bc73c23a6ea363e3eb5bcfb2ccf737d1cc757df6c112d9813b76363904fa139ce7e9ec745f5
133e4df0328b7f8d96b140aaaab7d22803a0505bfa57d
655e2177f037515f14dc6b3a4f8816c8b4ed34044677c7b8938c8f4ce2b68689f15b4970f6de20d3f55
853ac53a6c6603b7ddfc3ad3eb719eaa402307a579969
1e1abb87e20ddd8dd596fd16d659352b39594902593680a3b617e7e3e9515afc5e6d3f525d3fc5fa0dc
e8b2b1c2cc72f19f7ce3a7b8cd7a369fa9596ad689756
17115c40e321e360452df411e53e17d73c6d75e3a6b2d53ed514199bed01a2cc6aa33b361da00e7be4e
68f08bf89b528b529db5fd605ce9d7126c82e6d4159e3
c1da390393fa7e35ec581e94606738a60786f87f5bf1c4906bd6fa9df5f328d39e7b7985be1a3981184
1f28e79e476ad1b3bef1a0b5992deeefee6e67d0fed99
b984288ae0380517e5fbd8ce07d0f7af60da3d28da3d2819e17a4cdaae9b71e2dd43481ac4973359432
c13de5b1323b0e1b820038edf8fa73d57c27d63c51ab4
3aa0f11f9e56178feccf3c3b19810738e064703f3af4ada3d2b9ff001278cf41f09428fabdf2405fee4
601676fa28e68b01d039c293ed5f18dadd3db7c478aed
090c9aa075f5c89322bdfdbe2db5fc7bb43f09eb1a8c6d90afe5ec56e3920807dbf3af20d2fe1bf8c2e
fc4f677771a1dcc71c970b348ee400a3764e4d27b023e
a29750b382782da6b98a39e604c713b80cc075c0ef8a7595fda6a36e2e2cae62b9849204913065c8ea3
22bcffe2768d77acdde836ba7a5ca5e44f24b1dcc7096
442aa301dbb026b92d621f19d9780fc3965a55b6a569772b4ef79f658ce55f76541dbc8ce4e3b51d80f
79a2bc4b5cbad51edbc1cbac5f6bb0dddddbc89776ba7
4cc92bb80361d808e724e7e955753fed1b74f0945e20bcd664d4278e7596d6ce62b2b0cfeec919fbd83
c9ebf95170b1eef9acfbad5b4fb1bdb6b4babd8219ee8
91044ee0348475c0efd45785eb5a77c5111e94914ba933436c0e6197b876c7998382db480739ce3eb5e
81e31d3b55bc9fc29731e992dedc58dda5cdc4916cf94
05f994648ea707f0eb45c2c7752de5b43770db4b3c693ce18c51b360bedc6ec0ef8c8fcebe66f8d1743
fe16c9f37694892118039c601e7f3af5ff14c1a92f8eb
c39acda695a85cc36e920b9114836a87000f9738c8e73eb81d7150f8dbe1169be34d661d59af66b29f6
85976206f300e9d4f06988a7e04d5a2d1adb5085347bf
79ef35591a258ad1d57c96236b166000503f2a6e9fa9f8e1fe20082edda2b217526e824858a35b9fba5
582e32318fbd924f22adb781bc6ba6ac7fd8de3991846
30915e5b065c7bb73fca86f18f8bbc2f201e29f0ff00daecf81f6ed301603dd94f4fd3f1a9b590c8fc3
faad85bfc43f1225ac5731dc5f88cda878245477543bb
39181f30ea7ae6aaf82359f195ef8bcc3aa190db2c6e6ea196360217ddc6d2540fa60918ef5e87a1ebf
a4f88ec85ee977114e9d0e3ef21f461d41ad601413803
34f711e59e181ace99e36f14ac91ea97733cb24d043261609461767ef08c06c6147600574526a5addff
86b5e1ade8434f8d6d641105b9594c8bb0e7a7435d0c5
aad9dc6ab3e9914bbeeedd15e540a7e50dd327a67be3e94df108cf8735303afd964ffd04d35b81f28fc
38d23c4babeb3749e19bc5b3b816e44b233edf909e80e
3e9d2be82f87df0decfc1f035c5cbadeead2b6e92e59395e3a2e790393cf7af2bfd9e71ff0986a639c8
b5eb9ff006857d29de96ed805155ae6e60b48ccb71347
0c60852d2305009381c9f5240a70b885a6308915a40a18aeee707be3d29813d14514005145140051451
4009dabe52f8d9091f152e98000c8909c8eff00281fd2
beaded5f2dfc794ff8b959da466da2e73d7ad1d181ef3f639fd24ffbe0d15a1f647f43ff007d9a2bcfb
1672df0554a7c36b156c71249ff00a1135b1a9c13a78f
34ebf16f23db45692abbaf40c48c0fe75ce7c099ccdf0ee304e765c38af4faee8ed625ee79078a7c55e
324f125b1d26c2e12cc15dd198f3b867926ba4d5a0f13
a78b2da0b2b995f49bc2af2c838306d39603ea315dc95527254669f4da0b9c14da87d8be2b4314b76ef
14f64620854e11b702067a73cd73d77e35d7b52f116a9
05b6a49a369b672c902dc4f6a1c33af18e7be73fa57ad1890b6e28a5bd715967c37a41be3786ca23316
f332471bbfbd8e99f7a02e79ff83fc43e25d4a6d23ed7
ac09e3d452e1593ec8aad014fbad903924e3af1cf7ab5e0abdf175df8d355b0d53535b8d3b4c63196f2
554cacdcaf20761fd2bd2fca4c7dd1d31d2b3b48d0b4e
d0e29934eb6102cf21964c3162cc7a92493405cd4a28a29882be46f88ea07c63d4001b7fd313a7fc079
afae6be48f89417fe1736a1b3247dae2e73df6a67f5a3
a303eb48f841ce78eb4fa8e1188507fb22a4a95b00514554d42ebec5a75cdd71fb989a4e7a703354079
e78f7c71aa47acdb785fc1ebe76b6ec1a77d819604f7c
f1dc127b0fad3b46f8516925c8d57c5d752eb7aa30f9bce72615e7380bdc0f7e3dab99f84fe22d02087
55d735ad5ad62d6350bb62fe6b80767518ee0649fc857
a7278f3c26f903c45a6641c106e1473f9d2dd81b96d6b6f6702416f0c70c4830a88a0051e800ab18ae6
9fc7fe1389991fc41a7865382be7826a9de7c50f06d8d
a4970faedb384ea9136f73f451c9a6076348403d4551d2f55b1d6ac23bed3ae63b8b690655d0e47ffae
afd0034a83d4034b81e94b450026d19ce05181e94b450
02607a52d14500145715ac7c53f08e83aa49a75fea652e623874585d829f4c818aaf0fc62f044d218ff
b5ca1c800bdbc801fc76d00761a869b63a9dab5bdf5ac
3730b0c1495030fd6bc735ef096bdf0cef1b5df064f34ba564bddd839de114724e0f518efd45778df15
3c16aa49d761c038c8563cfe02abcff0016bc0a310c9a
dc4fbf20810b903ebf2e280b1b7e10f1558f8c3428b52b22464ed9636fbd1b8ea0d7435f367c36f17e9
7e1cf895aa595bdcecd06fa565b7241da0eef90f4f424
7e35f4967232292ec02d14551d4e796df49bcb8b78da59e385d911464b3007007e34c0e07c67e3dd44e
ac7c2be0e816f35a2313cbc6db51f8f1bbebc0e3a9e28
f0efc26d3adf66a3e2766d6b576e6492762f1a9f400f5fa9fd2b8af861e36f0b785f4cbcb8d6ae673ad
5e5c3493b9b7676c6781903ea7f1af41b6f8c3e13bbf3
0c33de3221c6f16ae431f6c0a43b1de24491204450aaa30001802a4c570917c5af09b1612dddc5be064
79d6cebbbe8315487c68f09c9aeda6936b35c5c1b9711
79eb11088c4e0039c1fc85311e918a302901c8cd2d00539b4fb2b9ba8aea6b48649e2fb92b460b2fd0f
514e7b2b696e63b97b788cf18c2c8c80b28f63daad514
00628a28a0028a2bcefc7ff15b4ff035d4563f657bcbf751218836c55439e4b60f3c74a00f44cd3480c
304023debcb74ef8a9af6a7689756be02d4658245dd1c
8b2e030f51f2f22ad7fc2c4f1434c91afc3dd472c33cce31f9eda0761fe22f003d9ea3ff00090f849da
c75343ba5b78ced8ae0672415e99aaf047acd87c5abc9
654d665b3ba48cdb84606d87ca776fcf4c1e8073c9aaf7bf107c72cd25bdb7802e55b0479867fba7b11
f2e0fe747c1f4f1906d55fc4eb7a23675f23ed8497079
ce33ce3a7b526053d1aebc5d69e2e8a7bdd36ffec73acb1dd9452407dc4a9ce79c0c0c8c0c71da99a06
99ad4de1ed6b53d66fbc4104d6c973e5c17921f2a4899
0edca9ea475fad7b2d66ebc14f877530d8c1b59339e07dd3425a899f3e7ecea7fe2add4c6dc93699dde
9f30afa5bbd7cdbfb3b05ff0084a754fde00df65184c7
51b8739ff3d6be92ef496ec0e5bc7d64fa9f846e6c122b893ed124487ece9b9d4798a7701ed8cfe15ce
5f58ebfa745aa4c12eee6f22d0a1b686eadd3e7966579
0fca393fc4a4d755e34d6ee3c39e12bed5eda24966b65560b267691b8039c7b1356a4d5edec3c3e354d
56548235856499c676a938e077ea703bd0f719c3be9be
2487e1f5c5dd9eadaec9a8dd5ba1f2675532c3267e6c021481db1d7eb53f80f57d5f44f87571a9f8c1b
50f3ade5763f6a43e694e31c1e7ae7ad6f4be37d30f86
efb57b269a6fb229df0b42eaeafb72a197195078e718e6a67f14e9e9a169f7d7aac4ea10ac915b45134
ccf95dc4055049c0f6a34d046be95a943abe956da85b8
6586e231220718600fa8abd5e7fa27c4fd12e346b1b9d4d64d327b9691120689dc6518a90085e4fb75e
6b7ae3c67e1fb4b2b5bb9f538962bae626e791d0923a8
03be7a5501d1515cdeabe39f0e687e47f68ea9143e7a7991100b075f5040e6b674ed46d355b08afaca6
59ada65dc922f422802df7af983e3cb86f8976e8ca114
594592072df33f3fd3f0afa7fbd7cc7f1f633ff0b1ed012079963190cdd00dee3f9834ba303db7fb5d3
fdbfd68ae0becdff513b6ff00bec515c9c8bb946bfc02
2a7e1f1c7de172f9fd2bd54d792fecfe41f00cbc8c8bb7047a70b5eb46ba96c27b8514515420ae417e2
0e8ede316f0c15985e06f2c36dca96c671f9575f5cba7
817434f10b6b7e4b9bc3379c0973857e990293db4018be2bb97f155ee8b1e8d70eb6d12c82e048b862c
09031d81c601aa3a5fc46b6d4f5b7d206977715e42b2b
5c239188427a9e873db15d0dcf87ec2e75b8b57647fb6429b55c3100e338c8e87193f9d66e8fe15fb2d
d6ad7da8cd1dcde6a6424ae916c0b18180a393ea79f7f
6a0665782fe2869fe34d6aeb4cb7b29ade586332299181dca0807a743922bbf35c8f873e1e787fc2daa
49a8e9b04a2e9e331179252df2920e00fc0575c698987
6af92fe23bb41f1b2f9dd49db770b000f6da86beb4ed5f277c569c37c66bd6de1c24d00e3b61138a7d1
81f56c273121f502a4a8e2e2351ed52542d802a296249
a268a450c8c08653d08352d15407390f81bc2d0aa84f0f69bf21254b5b2923f3148fe03f0a3b07ff008
47b4e0c3182b6ea3f90ae928a00e6dbc07e1467776f0f
e9ccd272c4dbaf3fa579bfc66f07f86f45f00c977a76916b65702e2350f6f1053ce7838ed5ed95e6df1
c911fe195e6f1d2688afd77535b8195fb3d24abe04ba6
93ee35f394e7b6c41fcf35ebd5e57f00994fc3ac05c15ba9013ebd2bd52a1005145154014514500141e
94507a5007cb5e038adf54f8e332df44b768f7172d894
0604fcd8273d715f489f0ee8a473a55974c7fa85e9f957cd1f0ee20df1d623b880b7972781d7e57afaa
e97da6063ff00c22be1fc63fb0f4dff00c054ff000a8d
fc1de1a90e5f40d2d8ff00b56887fa56e514c0c4ff00844fc3be7c13ae87a724b036e8992d914a9f518
15b7451400514514019e9a36991b9912c2d55c92c5844
b9c9ea738ab7141140bb628d507a28c54b4500579ecedae40f3e08e4c74dea0e2be47d4a05b7f8d7344
102226b842201c05f3be5e3d318afb02be46f109327c7
29c6ff00f98c22827b7ce07e943f8581f5ba7dc1f4a75353ee0fa53aa5005145154014514500257ccdf
b43201f1034f21012da7479f7fdec95f4cd7ccffb42b6
7e2069e32dc69d1e703fe9ac9d285d40fa27468a38745b18e24da8b020518c606d157f03d2a9e97ff20
ab4e54fee5395e87e51d2ae54ad900b8a31451540159b
af286f0f6a4add0dacb9ff00be4d6956478a08ff00844f58cbed1f629b2de8361e68407807eced1a1f1
76a4d8cb2d99c1c74f9d6be95ef5f36fecea49f166a83
9ff8f4cffe3e2be92ef52b76332b5fd0edbc47a2dc69576f2a5bdc00ae6260ad8041e0907d2b1a5f02d
8dde9d75637da8ea57b05c42b0817130263552186dc28
e72a0e4e738aebe8aa11c8c3e0a8ecfc357ba2dade9885d82ad3476d12150463015540f5e4f3c9e7a62
187c133c7a36996a35b9c5fe98192daf561405632a14a
15c608c28f7c806bb4a2a6c80f3fb2f87771a7cfa61875b7921d3dee1d126b70eccd364b12d9f524f4e
a4d54bff8530dde93a75b2ea27ed1691c9134b2440ac8
1db7125411c839c735e97453b05ce16fbc0b2cba8f87ae2d2f618e0d1e3f296196d83f98ac007c9c8e4
8031c7079aec6d2d2decad92ded608e085061638d02a8
fa01d2acd14c04af99ff006842c3e2069e4afca34f8f073d7f79257d315f37fed127fe2afd2188e05a6
31eb8727fad0ba81d3ff6b1ff009e307fdf228aa3fda5
63ff003ea3f4a2b9394a2e7eceb3cade1dd4e1646112dc86463d092a01fe42bdb2bc97f67e653e02980
2bb85dbe71d7a0eb5eb55d284c28a28aa105145140051
451400514514009dabe4ef8ccab6ff0016750962186fdcb920f7f2d6beb1e82be42f18daddea1f17352
d3a59d04b77a808448470a1d805fc81145ec981ef1a67
c69f065dadbc72ea4d6f34800659616014e3bb6315b16bf12fc1d76f22a6bf6a863ebe6931e7e9b80cf
e15e3575fb3beb91c2ef69aad94ae31b55c32647d79c5
237c06f1520454bad35c63925d873e9f7692d80f6f6f1ff8451727c49a66338e2e54ff005a913c71e14
93eef88b4beb8e6e9073f9d7847fc33e78a1e5726fb4d
45c6466473cffdf353afecf7e25f2c0fed6d341ff81f1ff8ed303dc9bc6de1656c1f10e959ce3fe3ed3
fc69ade3bf09a8c9f126958ff00afb4ff001af101fb3b
ebeeca1f57b151dca863fd2a61fb3aeaaa481addae3b1f2db9a00f647f1ff8453af88b4ce99c8b8523f
9d709f18bc4fa26adf0f67b4d3f54b5b99de68d956294
31201eb5c8ff00c33cebc09c6af6583fecb538fecf7af0007f6bd9b67a921b8fa71493b0f4377e0b78a
fc3fa27829ed350d5adedae0dcb398e56c1c1000fe55e
9d6de39f0b5d2931f8834ee0e0eeb855fe66bc647ece9a99dae75cb60ddc794c6a07fd9db5f593f75ad
5895c7560ebfa00684ac23dc1fc6fe158f3bbc45a58c7
5ff4a4ff001a865f1ff846204bf8934b18ebfe9287fad7891fd9dbc4257fe431a7673d32ff00fc4d21f
d9cf5f18ff89c69e49ff7ff00c2981eda3e2178419558
78934c218e062e579fd693fe161f83c923fe123d378eb89c5789ff00c33af8840e358d3b03b1dffe153
47fb3beb8a0efd5ec371eea1ce3f41401ec87e22f83c1
3ff150d89c0cf1266953e21f841e3dc3c416401e9ba4c7f3af1c8ff676d5f20b6b368a0fdec231e3daa
56fd9e3531701575bb7fb3e7ef188ee1f850070fe11d6
2cf4bf8b70ead75384b2fb64ac64c7015b7007e9c8afa424f899e0d89c237882cf248190f91cfbd794c
9fb3aea521dc7c416d9038fdcb531bf673bff00298ff6
f40d201f28313609f73daa7adc0f675f1bf859e411af88b4b2e7b0bb4ff1a69f1d7850123fe121d378f
4b9523f9d78aafecf5af4415a3d5f4fde3be1f1fca957
f67ad714b06d66cb079caab1e7f21543b23d99bc7de1356d9ff0905813feccc0e3f2a51e3df0a1ce35f
b038193898715e3f17ecf9aa00c4eb36aa7b011b107de
a55fd9daf4a36ef10c419bae203fe340591eb7ff0009ef8538c6bf627232312839a85be23f8411829d7
ecb24e3efd7972fecf17891ec5f12a8c74ff45ffeca86
fd9da7306dff0084894be7afd978c7fdf540591e9edf12bc1ca71fdbf664fb3e6aab7c58f03ae54f882
0dc3b0473fc96bcee2fd9d1bcb1e77893e7cf3b2d78c7
fdf54f4fd9ca20db8f889d4f6db6c3ff008aa02c8f49b3f895e10bede22d76d54a633e63edebf5af983
5ed523bbf89179ab5b3af94da899524078237e739fd6b
d4aeff0067695587d8bc43907ef79b063f91aadff0ce97e46d3af5b807bf904e3f5a3a5847a7a7c52f0
68b6491f5b83254121431c7e94d1f16fc0c58aff6f45b
8751e5bfff00135e707f6739446813c4437ff1eeb6e3f0f9a85fd9c242d96f1201f4b4ff00ece90f43d
113e2f781a442c35d418cf061901ffd06923f8c3e0394
1235e55c1c7cd6f28ffd96b858bf67285572fe25937fb598c7fe874bff000ce76bff004314c463902d8
0ff00d98d30b23b393e34f816272bfdaec71dd6da4c1f
fc769b17c6cf034a71fdab22f19f9ada4ffe26b948bf675d3947ef75cb9620e4110a8feb520fd9df4a0
d193acdc903ef7eed79fa7a5023a593e36f81e390a36a
33e40c9ff4593fc2bc27e2ef892d7c51e36fb7585cadc59ac11c70b282303924107be49af4e9bf676d3
a4208d76eb39e73129c8ace4fd9c1c4dcf89408c36462
cf923fefbe2803add1fe3078334ff0f69f0dceaae658a048dc0b772430519ed56a4f8dfe0654dc3519d
bd85bb7f515ca7fc339d9e1d5bc4131dc383f660369ff
00beb9a7c5fb396968a049addd3fa91128e3f3a406fc9f1dfc1b1b20592edc3756587eefd6a293e3ef8
391b023d49c67ef240b8fd5856637ece9a19dbb758be1
83cfcabc8a47fd9d743c011eb37ea73c965439fa714c65f7fda0bc2401f2ed355661dbca419ffc7eb1b
5df8f7a0ea7a0ea1636da76a11cb736b244ad22a614b2
9009e4f1cd5c6fd9df43e36eaf7c391bb2abc8fcabcc3e2af80adfc0daad8c765712cd6d750ee066605
83a9c1e8071c8a046f7ecf0e478c6fd4630d6449e3fdb
5ef5f4c76af977e0978ab46f0ceaba93eaf7cb6ab3c4aa9b9721883ea0715ee56df13bc1770cc13c456
6bb464f985907e6c066a56ec6cec28ae5bfe162f83719
ff00849b4dc7af9eb4e7f887e0e4c6ef1369633ff4f2bfe35423a7a2b97ff8589e0ee73e25d3063d6e1
6a093e26f83237287c436448eeaf91f98a00ebe8ae25b
e2d781d573fdbd0119c70adfe14adf167c0ea483af41d33f75bfc2803b5a2b87ff0085bbe06ffa0ec67
9c71139ff00d96aacbf1a7c0d0e41d59d8838f96de439
fd2803d0abe6cfda29c378bf4d45da4ad8827079e5dffc2bd613e2f781de3593fb6d06e00e0c6f91f51
8af06f8c5e23d2bc4be34b7bfd1e7334296a913c9b480
58331efecc29a0394ceb3fdcbdfc9a8aef3fe13f9ffe9dff00efdd1595fc8ab1cbf87fc59e22f0a5acd
6ba7ee8d19b730f7ad9ff0085a7e3055ddf6a6cf5a28a
b29451661f8afe366000b8624f19c0a966f893e37785996fe40a31d00a28a0ae54471fc61f1bc4be49b
b52cbc1dd1293fca9cdf197c6cbf30bf45fadba11fca8
a280e5444bf187c732b39fed4daa7a62da3ffe26a093e2cf8dd79fed9941e84796831fa5145026915a5
f8a3e3824a36b73e4fa003fa5563f11fc68c9b5b5dbdd
8c7b3e0fe068a2810dbdf1578f225d977a8eb31acb92a26775dd9ee33593a3e9dacea5e28b38ede39a5
d424983ae49dc4839c93f867345147420fb5e1dde526e
186da32339a968a29210514515401451450014514500145145001451450014514500145145001451450
014514500145145001451450014514500145145001451
4500145145001451450014514500145145001451450015c17c45f86f078f6ded9bed6f6b796a1842f8d
c843632187e1da8a2803cfadbf6706f3835cf88f8eac2
3b5fd325aa6bcfd9c51957ecde236c83d25b6e00fc1a8a280215fd9bc98d7778930fcee02d38ff00d0e
9ff00f0ce0995c788d80cfcdfe8d9ff00d9a8a2819647
ece763b554ebf3ff00b47ece0e7e9f371511fd9bad776478965c6781f641d3fefba28a00993f673d3c2
b8935fb9763f70ac0171f5e4d357f671b00e4b6bf7047
6020031f8e68a280b8dff8670b6031ff000914c7feddc0ff00d9aac45fb39e921ff7badddb2fa045068
a2802093f671b232164f104e89b89506dc3151d87dee6
b325fd9cef53534116b70b58e72ced111263d319c7eb451408efff00e14cf863fe7849ff007d1a28a29
01fffd9
}}

{
Mr. Coleman k\u246?r\u252?lvezetett az udvar keleti oldal\u225?n, a d\u233?li
sz\u225?rny k\u246?zep\u233?t elfoglal\u243? nagy, nyitott verand\u225?hoz.
Benyitott az egyik oldalajt\u243?n, \u233?s bel\u233?pt\u252?nk egy szob\u225?ba,
ihol t\u246?bben \u252?ld\u246?g\u233?ltek a te\u225?z\u243?asztal k\u246?r\u252?l.
{\line }
\u8211? Hipp-hopp! \u8211? mondta Mr. Coleman. \u8211? Meghoztam H\u243?feh\u233?
rk\u233?t! Az asztalf\u337?n \u252?l\u337? h\u246?lgy fel\u225?llt, \u233?s
el\u233?m j\u246?tt, hogy \u252?dv\u246?z\u246?lj\u246?n. Bkkor l\u225?ttam
el\u337?sz\u246?r Louise Leidnert.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? {\i
Tell Jarimdzsa}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
K\u233?szs\u233?gesen bevallom, hogy amikor Mrs. Leidnert megl\u225?ttam, el\u337?
sz\u246?r nagyon meglep\u337?dtem. Amikor besz\u233?lnek valakir\u337?l, az ember
megpr\u243?b\u225?lja elk\u233?pzelni az illet\u337?t. Er\u337?sen a fejembe
vettem, hogy Mrs. Leidner fekete haj\u250?, s\u246?t\u233?t b\u337?r\u369? asszony,
amolyan csupa ideg, el\u233?gedetlenked\u337? fajta. \u201?s azt\u225?n \u8211?
\u337?szint\u233?n sz\u243?lva \u8211? azt v\u225?rtam, hogy\u8230? sz\u243?
val\u8230? hogy kiss\u233? k\u246?z\u246?ns\u233?ges lesz.\par\pard\plain\hyphpar}
{
Szikr\u225?nyit se volt olyan, amilyennek elk\u233?pzeltem! El\u337?sz\u246?r is
ez\u252?stsz\u337?ke volt. Nem volt sv\u233?d, mint a f\u233?rje, de k\u252?
ls\u337?re ak\u225?r az is lehetett volna. Sz\u337?kes\u233?ge az az ez\u252?
st\u246?s skandin\u225?v sz\u337?kes\u233?g volt, amit ritk\u225?n l\u225?t az
ember. Nem volt fiatal; azt mondan\u225?m, hogy k\u246?z\u233?p\u252?tt lehetett a
harminc \u233?s a negyven k\u246?zt. El\u233?g megviselt volt az arca, s sz\u337?ke
haj\u225?ba n\u233?h\u225?ny \u337?sz tincs is keveredett. De nagyon sz\u233?p volt
a szeme. \u201?letemben az els\u337? szemp\u225?r volt, amelyre igaz\u225?n azt
lehetett mondani, hogy ibolyasz\u237?n\u369?. Igen nagy volt a szeme, \u233?s
halv\u225?ny \u225?rny\u233?kok \u252?ltek alatta. Roppant karcs\u250?nak \u233?s
t\u246?r\u233?kenynek l\u225?tszott, \u233?s butas\u225?gnak hangzik, ha azt
mondom, hogy m\u233?lys\u233?ges f\u225?radts\u225?g \u233?s egyszersmind nagy
elevens\u233?g sug\u225?rzott bel\u337?le \u8211? de m\u233?gis pontosan ezt \u233?
reztem. \u201?s azt is \u233?reztem, hogy \u237?zig-v\u233?rig \u250?rih\u246?lgy.
Ez pedig m\u233?g manaps\u225?g is jelent valamit!\par\pard\plain\hyphpar} {
Kiny\u250?jtotta a kez\u233?t, \u233?s r\u225?m mosolygott. Halk, l\u225?gy
hangj\u225?n enyhe amerikai \u237?z \u233?rz\u337?d\u246?tt.
{\line }
\u8211? \u218?gy \u246?r\u252?l\u246?k, hogy megj\u246?tt, n\u337?v\u233?r. Iszik
egy kis te\u225?t? Vagy szeretne el\u337?bb ink\u225?bb a szob\u225?j\u225?ba
menni?
{\line }
Mondtam, hogy el\u337?bb k\u233?rek egy kis te\u225?t, mire bemutatott az asztal
k\u246?r\u252?l \u252?l\u337?knek.
{\line }
\u8211? Miss Johnson\u8230? \u233?s Mr. Reiter. Mrs. Mercado. Mr. Emmott. Lavigny
atya. Foglaljon helyet, itt Lavigny atya \u233?s Miss Johnson k\u246?zt.
{\line }
Engedelmeskedtem a felsz\u243?l\u237?t\u225?snak, \u233?s Miss Johnson t\u252?
st\u233?nt besz\u233?dbe elegyedett velem, megk\u233?rdezte, milyen volt az \u250?
t, \u233?s a t\u246?bbi.
{\line }
Nekem rokonszenves volt. Az egyik f\u337?n\u337?v\u233?rre eml\u233?keztetett
gyakornok koromb\u243?l, akit mindny\u225?jan csod\u225?ltunk, \u233?s a
kedv\u233?\u233?rt nagyon t\u246?rt\u252?k magunkat.
{\line }
Azt hiszem, nem j\u225?rhatott messze az \u246?tvent\u337?l, \u233?s
meglehet\u337?sen f\u233?rfias k\u252?lseje volt azzal a r\u246?vidre v\u225?
gott, \u337?szes, ac\u233?lsz\u252?rke haj\u225?val. El\u233?g m\u233?ly volt a
hangja is, \u233?rdes, de nem kellemetlen. Cs\u250?f, viharvert arc\u225?b\u243?l
szinte nevets\u233?gesen pisze orr meredt az \u233?gre, s ha valami nyugtalan\u237?
totta vagy zavarba ejtette, akkor mindig inger\u252?lten d\u246?rzs\u246?lte az
orr\u225?t. F\u233?rfias szab\u225?s\u250? tweedkab\u225?tot viselt \u233?s
szokny\u225?t. Hamarosan azt is el\u225?rulta nekem, hogy Yorkshire sz\u252?l\u246?
tte.
{\line }
Lavigny aty\u225?t egy kicsit ijeszt\u337?nek tal\u225?ltam. H\u243?rihorgas
f\u233?rfi volt, nagy, fekete szak\u225?llal, cs\u237?ptet\u337?vel. Mrs.
Kelseyt\u337?l m\u225?r hallottam, hogy van itt egy francia szerzetes, most
azt\u225?n l\u225?ttam, hogy Lavigny atya valami feh\u233?r, gyapj\u250?szer\u369?
anyagb\u243?l k\u233?sz\u252?lt bar\u225?tcsuh\u225?t visel. Kiss\u233? meg is
lepett, mert mindig \u250?gy tudtam, hogy a bar\u225?tok kolostorba vonulnak,
\u233?s t\u246?bb\u233? ki sem j\u246?nnek onnan.
{\line }
Mrs. Leidnerrel franci\u225?ul besz\u233?lt, de hozz\u225?m eg\u233?sz I\u369?
rhet\u337? angols\u225?ggal sz\u243?lt. \u201?szrevettem, hogy milyen nivasz,
figyelmes szeme van, \u233?s hogy sz\u246?kell egyik arcr\u243?l a m\u225?sikra.
{\line }
Velem szemben h\u225?rman \u252?ltek, Mr. Reiter k\u246?v\u233?r, sz\u337?ke,
szem\u252?veges fiatalember volt, hossz\u250?, g\u246?nd\u246?r, sz\u337?ke
hajjal \u233?s kerek, k\u233?k szemekkel. Alighanem nagyon sz\u233?p kisgyerek
lehetett, de most m\u225?r nem volt rajta sok l\u225?tnival\u243?. Engem kismalacra
eml\u233?keztetett. A m\u225?sik fiatalember eg\u233?szen r\u246?vidre ny\u237?rt
kefefrizur\u225?t hord\u243?i l. Hossz\u250?, mulats\u225?gos arca volt, \u233?s
nagyon sz\u233?p foga, nagyon vonz\u243? volt, amikor mosolygott. Viszont alig
k\u246?z\u246?lt valamit, ha sz\u243?ltak hozz\u225?, csak b\u243?lintott vagy
sim\u225?n v\u225?laszolt. \u336? is amerikai volt, ak\u225?rcsak Mr. Reiter. No
\u233?s v\u233?g\u252?l Mrs. Mercado, de \u337?t nem tudtam ttndesen megn\u233?zni,
mert valah\u225?nyszor fel\u233?je pillantottam, mindig azon kaptam, hogy engem
b\u225?mul, m\u233?gpedig olyan moh\u243? tekintettel, hogy, enyh\u233?n sz\u243?
lva, egy kiss\u233? zavarba j\u246?ttem. \u218?gy b\u225?mult, mintha egy k\u243?
rh\u225?zi \u225?pol\u243?n\u337? holmi egzotikus \u225?llat volna. Micsoda
modortalans\u225?g! K\u252?l\u246?nben el\u233?g fiatal volt \u8211? huszon\u246?
t\u233?ves-forma, nem t\u246?bb \u8211?, s\u246?t\u233?t, alattomos tekintet\u369?
fajta, ha tudj\u225?k, hogy mire gondolok. Am\u250?gy eg\u233?szen csinos volt, de
ahogy az any\u225?m szokta mondani, \u8222?mintha v\u233?gigh\u250?zt\u225?k volna
rajta a k\u225?tr\u225?nyos ecsetet\u8221?. Rik\u237?t\u243? sz\u237?n\u369?
pul\u243?vert viselt, \u233?s a k\u246?rm\u233?t ugyanolyan sz\u237?n\u369?re
festette. Keskeny, moh\u243?, mad\u225?rszer\u369? arca volt, nagy szeme \u233?s
er\u337?sen \u246?sszeszor\u237?tott, gyanakv\u243? sz\u225?ja.
{\line }
A tea pomp\u225?s volt \u8211? remek, er\u337?s \u8211?, eg\u233?szen m\u225?s,
mint amit Mrs. Kelseyn\u233?l f\u337?ztek, azt a gyenge k\u237?nai l\u246?tty\u246?
t gy\u246?trelem volt meginni.
{\line }
Volt pir\u237?t\u243?s, dzsem, egy nagy t\u225?l bri\u243?s, m\u233?g torta is.
Mr. Emmott roppant udvariasan adogatta nekem a t\u225?lakat. Cs\u246?ndesen \u252?
ld\u246?g\u233?lt, de mintha mindig \u233?szrevette volna, mikor \u252?r\u252?l ki
a t\u225?ny\u233?rom.
{\line }
Hamarosan beloholt Mr. Coleman, \u233?s helyet foglalt Miss Johnson mellett. Az{\i
\u337?} idegeivel a jelek szerint nem volt semmi baj. Besz\u233?lt, besz\u233?lt,
be nem \u225?llt a sz\u225?ja.
{\line }
Mrs. Leidner egyszer fels\u243?hajtott, \u233?s f\u225?radt pillant\u225?st vetett
fel\u233?je, de teljesen hat\u225?stalanul. Mint ahogy annak sem volt r\u225?
hat\u225?sa, hogy Mrs. Mercado, akire sz\u243?zuhatag\u225?nak nagy r\u233?sz\u233?
t \u246?nt\u246?tte, j\u243?form\u225?n csak engem b\u225?mult, \u233?s csak \u237?
mmel-\u225?mmal v\u225?laszolgatott neki.
{\line }
\u201?ppen befejezt\u252?k a te\u225?z\u225?st, amikor bej\u246?tt az \u225?
sat\u225?sr\u243?l dr. Leidner \u233?s Mr. Mercado.
{\line }
Dr. Leidner szokott kedves, szel\u237?d modor\u225?ban \u252?dv\u246?z\u246?lt.
L\u225?ttam, hogy gyors, agg\u243?d\u243? pillant\u225?st vet a feles\u233?g\u233?
re, azt\u225?n mintha megk\u246?nnyebb\u252?lt volna att\u243?l, amit l\u225?tott.
Le\u252?lt az asztal m\u225?sik v\u233?g\u233?n, Mr. Mercado pedig a Mrs. Leidner
melletti \u252?res helyet foglalta el. Mr. Mercado magas, sov\u225?ny, bor\u250?s
kedv\u369? f\u233?rfi volt, j\u243?val id\u337?sebb a feles\u233?g\u233?n\u233?l.
Fak\u243?, s\u225?padt arc\u225?t furcsa, puha, form\u225?tlan szak\u225?ll k\u246?
r\u237?tette. \u214?r\u252?ltem, hogy megj\u246?tt, mert a feles\u233?ge ett\u337?l
kezdve m\u225?r nem engem b\u225?mult, hanem fel\u233?je ford\u237?totta a
figyelm\u233?t. Meglehet\u337?sen k\u252?l\u246?n\u246?snek tal\u225?ltam azt a
t\u252?relmetlen aggodalmat, amellyel a f\u233?rj\u233?t figyelte. A f\u233?rfi
\u225?lmodozva kavargatta a te\u225?j\u225?t, \u233?s egy \u225?rva sz\u243?t sem
sz\u243?lt. A tortaszelet is \u233?rintetlen\u252?l hevert a t\u225?ny\u233?
rj\u225?n.
{\line }
M\u233?g maradt egy \u252?res hely, de hamarosan ny\u237?lt az ajt\u243?, is
bel\u233?pett egy f\u233?rfi.
{\line }
Abban a pillanatban, amikor Richard Careyt megpillantottam, \u250?gy \u233?reztem,
hogy r\u233?g nem l\u225?ttam ilyen j\u243?k\u233?p\u369? f\u233?rfit \u8211? pedig
most m\u225?r k\u233?telkedem benne, hogy Igaz\u225?n az volt-e. Azt mondani egy
f\u233?rfir\u243?l, hogy j\u243?k\u233?p\u369?, \u233?s ugyanakkor, hogy olyan az
arca, mint egy hal\u225?lfej, k\u233?ptelen ellentmond\u225?snak hangzik, pedig
\u237?gy volt. A Beje olyan volt, mintha a b\u337?r\u233?t r\u225?fesz\u237?
tett\u233?k volna a csontokra \u8211? de ezek a csontok gy\u246?ny\u246?r\u369?ek
voltak. Az \u225?ll, a hal\u225?nt\u233?k \u233?s a homlok karcs\u250? vonala olyan
\u233?lesen rajzol\u243?dott ki, hogy engem bronzszoborra eml\u233?keztetett.
Ebb\u337?l a v\u233?kony, barna arcb\u243?l olyan ragyog\u243?, m\u233?lys\u233?ges
m\u233?ly k\u233?k szemp\u225?r n\u233?zett r\u225?m, hogy m\u233?g \u233?letemben
nem l\u225?ttam olyat. K\u246?r\u252?lbel\u252?l sz\u225?znyolcvan\u246?t magas
lehetett, \u233?s azt hiszem, kis h\u237?j\u225?n negyven\u233?ves.
{\line }
\u8211? \u336? Mr. Carey, n\u337?v\u233?r, az \u233?p\u237?t\u233?sz\u252?nk
\u8211? mondta dr. Leinder.
{\line }
Mr. Carey kellemes angol hanghordoz\u225?ssal motyogott valamit, azt\u225?n
le\u252?lt Mrs. Mercado mell\u233?.
{\line }
\u8211? Sajnos, a tea kih\u369?lt egy kicsit, Mr. Carey \u8211? mondta Mrs.
Leidner.
{\line }
\u211?, nem tesz semmit, Mrs. Leidner. Az \u233?n b\u369?n\u246?m, ami\u233?rt
elk\u233?stem. Be akartam fejezni azoknak a falaknak a lem\u233?r\u233?s\u233?t.
{\line }
\u8211? Dzsemet, Mr. Carey? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Mercado.
{\line }
Mr. Reiter odatolta a pir\u237?t\u243?st.
{\line }
Ekkor jutott eszembe, amit Pennyman \u337?rnagy mondott: \u8222?Hogy is
magyar\u225?zzam meg? Valamennyien t\u250?l udvariasan ny\u250?jtott\u225?k
egym\u225?snak a s\u243?tart\u243?t.\u8221?
{\line }
Igen, hat\u225?rozottan volt ebben valami furcsa. Kiss\u233? t\u250?l
szertart\u225?sos. Azt gondolhatta volna az ember, hogy itt vadidegenek ker\u252?
ltek egy asztalhoz \u8211? nem olyan emberek, akik ismerik egym\u225?st, m\u233?
gpedig egyesek m\u225?r \u233?vek \u243?ta.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HATODIK FEJEZET \u8211? {\i
Az els\u337? este}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} Tea ut\u225?n
Mrs. Leidner kik\u237?s\u233?rt, \u233?s megmutatta a szob\u225?mat. {
Tal\u225?n az lesz a legjobb, ha most r\u246?viden le\u237?rom a szob\u225?k
elrendez\u233?s\u233?t. Ez nagyon egyszer\u369?, \u233?s a v\u225?zlatot megn\u233?
zve k\u246?nny\u369? meg\u233?rteni.
{\line }
A nagy, nyitott veranda mindk\u233?t oldal\u225?r\u243?l ajt\u243? vezetett a
k\u246?z\u246?s haszn\u225?latra szolg\u225?l\u243? k\u233?t nagy szob\u225?hoz. A
jobb oldali ajt\u243? az eb\u233?dl\u337?be ny\u237?lt, ahol te\u225?ztunk. A
m\u225?sikon egy pontosan ugyanolyan szob\u225?ba lehetett jutni (\u233?n
nappalinak neveztem el), melyet t\u225?rsalg\u243?nak \u233?s aff\u233?le
munkaszob\u225?nak haszn\u225?ltak \u8211? itt k\u233?sz\u252?lt a rajzok egy
r\u233?sze (a szigor\u250?an vett \u233?p\u237?t\u233?szeti rajzok nem), ide
hozt\u225?k be \u233?s itt rakosgatt\u225?k \u246?ssze a finomabb cser\u233?
ped\u233?nyt\u246?red\u233?keket. A nappalin \u225?t jutott az ember abba a
szob\u225?ba, ahol a r\u233?gis\u233?geket t\u225?rolt\u225?k. Ide hoztak be minden
leletet, amit az \u225?sat\u225?son tal\u225?ltak, ezeket azt\u225?n polcokon
\u233?s rekeszekben t\u225?rolt\u225?k, vagy nagy asztalokra \u233?s padokra
rakt\u225?k ki. Ennek a lelett\u225?rnak csak a nappalib\u243?l volt bej\u225?rata.
{\line }
A lelett\u225?r mellett volt Mrs. Leidner szob\u225?ja, de ebbe csak az
udvarr\u243?l lehetett bemenni. Mint a h\u225?znak ezen az oldal\u225?n minden
szob\u225?nak, Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?nak is r\u225?ccsal biztos\u237?tott
k\u233?t ablaka ny\u237?lt kifel\u233?, a f\u246?ldekre. A sarokban, Mrs. Leidner
szob\u225?ja mellett ny\u237?lt dr. Leidner szob\u225?ja, de \u246?szszek\u246?
t\u337? ajt\u243? nem volt k\u246?z\u246?tt\u252?k. Az \u233?p\u252?let keleti
sz\u225?rny\u225?n ez volt az els\u337? szoba. Emellett volt az \u233?n szob\u225?
m. Miss Johnson lakott mellettem, ut\u225?na Mr. \u233?s Mrs. Mercado szob\u225?i
k\u246?vetkeztek. Ezek ut\u225?n j\u246?tt a k\u233?t \u250?gynevezett f\u252?
rd\u337?szoba.
{\line }
 (Amikor egy \u237?zben dr. Reilly f\u252?le hallat\u225?ra haszn\u225?ltam az
ut\u243?bbi kifejez\u233?st, \u337? kinevetett, \u233?s azt mondta, hogy egy
helyis\u233?g vagy f\u252?rd\u337?szoba vagy nem! De ha az ember hozz\u225?szokott
a csapokhoz \u233?s a tisztess\u233?ges csatorn\u225?z\u225?shoz, akkor
mulats\u225?gos dolog{\i
f\u252?rd\u337?szob\u225?nak} nevezni k\u233?t f\u246?ldes szob\u225?t, amelyekben
egy-egy \u252?l\u337?k\u225?d van, \u233?s petr\u243?leumoskann\u225?kban
hordj\u225?k bel\u233?j\u252?k az iszapos vizet!)
{\line }
Az \u233?p\u252?letnek ezt a sz\u225?rny\u225?t dr. Leidner \u233?p\u237?ttette
hozz\u225? az eredeti arab h\u225?zhoz. A h\u225?l\u243?szob\u225?k mind
egyform\u225?k voltak, ajtajuk \u233?s egyetlen ablakuk az udvarra ny\u237?lt.
{\line }
Az \u233?szaki oldalon volt a rajzterem, a laborat\u243?rium, a fot\u243?sszoba
\u233?s a s\u246?t\u233?tkamra.
{\line }
A verand\u225?r\u243?l kiindulva a m\u225?sik oldalon nagyj\u225?b\u243?l
ugyanilyen volt a szob\u225?k elrendez\u233?se. Az els\u337? az eb\u233?dl\u337?,
ebb\u337?l ny\u237?lt az iroda, ahol az iratokat tartott\u225?k, a katal\u243?gust
vezett\u233?k \u233?s g\u233?peltek. Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?nak Lavigny atya
szob\u225?ja felelt meg, \u337? kapta a legnagyobb h\u225?l\u243?szob\u225?t; ott
dolgozott az agyagt\u225?bl\u225?k megfejt\u233?s\u233?n\u8230? vagy hogy is
mondj\u225?k ezt.
{\line }
A d\u233?lnyugati sarokb\u243?l z\u225?rt l\u233?pcs\u337? vezetett f\u246?l a
tet\u337?re. A nyugati sz\u225?rnyon ezut\u225?n a konyha k\u246?vetkezett, majd a
n\u233?gy fiatalember \u8211? Carey, Emmott, Reiter \u233?s Coleman \u8211? n\u233?
gy szob\u225?csk\u225?ja.
{\line }
Az \u233?szaknyugati sarokban volt a fot\u243?sszoba, a bel\u337?le ny\u237?
l\u243? s\u246?t\u233?tkamr\u225?val, mellette pedig a laborat\u243?rium.
{\line }
Ezut\u225?n j\u246?tt az egyetlen bej\u225?rat \u8211? az a nagy, bolt\u237?ves
kapualj, amelyen bej\u246?tt\u252?nk. A bennsz\u252?l\u246?tt szolg\u225?k h\u225?
l\u243?helye, a katon\u225?k \u337?rszob\u225?ja, a v\u237?zhord\u243? lovak
ist\u225?ll\u243?ja stb. mind a kapun k\u237?v\u252?l volt. A kapualjt\u243?l jobb
k\u233?zre, az \u233?szaki sz\u225?rny tov\u225?bbi r\u233?sz\u233?t a rajzterem
foglalta el.
{\line }
Az\u233?rt \u237?rtam le el\u233?gg\u233? r\u233?szletesen a h\u225?z
elrendez\u233?s\u233?t, mert nem akarok k\u233?s\u337?bb megint v\u233?gigmenni
rajta.
{\line }
Amint mondtam, maga Mrs. Leidner vezetett k\u246?r\u252?l az \u233?p\u252?letben.
Besz\u225?ll\u225?solt a h\u225?l\u243?szob\u225?mba, \u233?s azt mondta, rem\u233?
li, k\u233?nyelmesen fogom magam \u233?rezni, csak sz\u243?ljak, ha valamire
sz\u252?ks\u233?gem van.
{\line }
A szoba berendez\u233?se egyszer\u369? volt, de rendes \u8211? \u225?gy, fi\u243?
kos szekr\u233?ny, mosd\u243? meg egy sz\u233?k.
{\line }
\u8211? Eb\u233?d \u233?s vacsora el\u337?tt az inasok hoznak meleg
vizet\u8230? \u233?s persze reggel is. Ha m\u225?skor is sz\u252?ks\u233?ge van
meleg v\u237?zre, csak menjen az ajt\u243? el\u233?, tapsoljon, \u233?s amikor az
inas el\u337?j\u246?n, mondja neki azt, hogy{\i
Dzsib mai\u8217?har.} Mit gondol, meg tudja jegyezni?
{\line }
Mondtam, hogy gondolom, igen, \u233?s kiss\u233? tart\u243?zkod\u243?an
megism\u233?teltem.
{\line }
\u8211? Nagyon j\u243?. Csak f\u246?lt\u233?tlen\u252?l kiab\u225?lva mondja. Amit
k\u246?z\u246?ns\u233?ges \u8222?angol\u8221? hangon mondanak, abb\u243?l az arabok
egy kukkot sem \u233?rtenek.
{\line }
\u8211? Vicces dolgok ezek a nyelvek \u8211? mondtam. \u8211? Olyan furcsa, hogy
annyif\u233?le nyelv van.
{\line }
Mrs. Leidner elmosolyodott.
{\line }
\u8211? Palesztin\u225?ban van egy templom, ahol a Miaty\u225?nk kilencven\u8230?
azt hiszem, kilencven\u8230? k\u252?l\u246?nf\u233?le nyelven van f\u246?l\u237?
rva.
{\line }
\u8211? Nah\u225?t! \u8211? ki\u225?ltottam fel. \u8211? Ezt meg kell \u237?rnom a
n\u233?nik\u233?mnek. Hogy fogja \u233?rdekelni!
{\line }
Mrs. Leidner sz\u243?rakozottan megtapogatta a mosd\u243?t\u225?lat meg a
kancs\u243?t, azt\u225?n egy kicsit arr\u233?bb tolta a szappantart\u243?t.
{\line }
\u8211? Rem\u233?lem, j\u243?l fogja itt \u233?rezni mag\u225?t \u8211? mondta.
\u8211? \u201?s nem fog nagyon unatkozni.
{\line }
\u8211? Nemigen szoktam \u233?n unatkozni \u8211? nyugtattam meg. \u8211? Ahhoz
nagyon is r\u246?vid az \u233?let.
{\line }
Erre nem v\u225?laszolt, csak babr\u225?lt tov\u225?bb sz\u243?rakozottan a
mosd\u243?\u225?llv\u225?ny k\u246?r\u252?l. Hirtelen arcomra sz\u246?gezte s\u246?
t\u233?t ibolyasz\u237?n\u369? szem\u233?t.
{\line }
\u8211? Mondja csak, n\u337?v\u233?r, pontosan mit mondott mag\u225?nak a f\u233?
rjem?
{\line }
Nos, az ember az eff\u233?le k\u233?rd\u233?sre rendszerint ugyanazt szokta
mondani.
{\line }
\u8211? \u218?gy \u233?rtettem, Mrs. Leidner, hogy maga egy kicsit kimer\u252?lt,
meg ilyesmik \u8211? f\u252?llentettem sim\u225?n. \u8211? \u201?s hogy
szeretn\u233?, ha lenne maga mellett valaki, aki gondoskodik mag\u225?r\u243?l,
\u233?s leveszi a v\u225?ll\u225?r\u243?l a gondokat.
{\line }
Lassan, elgondolkodva lehajtotta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta. \u8211? Igen\u8230? ez \u237?gy nagyon j\u243? lesz.
{\line }
Ez ugyan egy kiss\u233? rejt\u233?lyesen hangzott, de nem akartam k\u233?
rdez\u337?sk\u246?dni. Ehelyett azt mondtam: \u8211? Rem\u233?lem, megengedi, hogy
seg\u237?ts\u233?g\u233?re legyek a h\u225?z k\u246?r\u252?li tennival\u243?kban.
Ne engedjen lust\u225?lkodni.
{\line }
Szel\u237?den r\u225?m mosolygott: \u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m sz\u233?pen,
n\u337?v\u233?r.
{\line }
Azt\u225?n le\u252?lt az \u225?gyra, \u233?s nagy meglepet\u233?semre t\u246?
vir\u337?l hegyire kik\u233?rdezett. Az\u233?rt mondom, hogy nagy meglepet\u233?
semre, mert att\u243?l a perct\u337?l fogva, amikor megpillantottam, biztos voltam
benne, hogy Mrs. Leidner \u237?zig-v\u233?rig \u250?rih\u246?lgy. M\u225?rpedig egy
\u250?rih\u246?lgy az \u233?n tapasztalataim szerint igen ritk\u225?n \u233?
rdekl\u337?dik az ember mag\u225?n\u252?gyei fel\u337?l.
{\line }
De Mrs. Leidner a jelek szerint borzaszt\u243?an szeretett volna mindent tudni,
amit csak r\u243?lam tudni lehet. Hol j\u225?rtam k\u233?pz\u337?be, \u233?s mikor?
Mi hozott Keletre? Hogyan ker\u252?lt r\u225? sor, hogy dr. Reilly beaj\u225?nljon?
M\u233?g azt is megk\u233?rdezte, j\u225?rtam-e valaha Amerik\u225?ban, \u233?s
vannak-e ott rokonaim. Egyk\u233?t k\u233?rd\u233?st akkor teljesen c\u233?
ltalannak \u233?reztem, k\u233?s\u337?bb persze megfejtettem az \u233?rtelm\u252?
ket.
{\line }
Azt\u225?n, mintegy vill\u225?mcsap\u225?sra, megv\u225?ltozott a modora.
Elmosolyodott \u8211? meleg, sug\u225?rz\u243? mosollyal \u8211?, \u233?s azt
mondta, igen kedvesen, nagyon \u246?r\u252?l, hogy elj\u246?ttem, \u233?s biztos
benne, hogy nagyon j\u243? lesz, ha mellette leszek.
{\line }
Fel\u225?llt. \u8211? Nem volna kedve felj\u246?nni a tet\u337?re, megn\u233?zni a
naplement\u233?t? \u8211? k\u233?rdezte. \u8211? Nagyon sz\u233?p ilyenkor.
{\line }
K\u233?szs\u233?gesen vele mentem.
{\line }
Amint kil\u233?pt\u252?nk a h\u225?zb\u243?l, megint k\u233?rdezett valamit.
\u8211? Sokan j\u246?ttek Bagdadb\u243?l a vonaton? F\u233?rfi volt k\u246?zt\u252?
k?
{\line }
Azt feleltem, hogy az \u233?n figyelmemet senki sem vonta mag\u225?ra k\u252?
l\u246?n\u246?sebben. El\u337?z\u337? este csak k\u233?t francia f\u233?rfit
l\u225?ttam az \u233?tkez\u337?kocsiban. \u211?, igen, \u233?s egy h\u225?
romtag\u250? t\u225?rsas\u225?got, akiknek a besz\u233?lget\u233?s\u233?b\u337?l
kivettem, hogy az olajvezet\u233?kkel van valami dolguk.
{\line }
B\u243?lintott, s valami halk hangot hallatott. Mintha megk\u246?nnyebb\u252?lten
s\u243?hajtott volna.
{\line }
Felment\u252?nk a tet\u337?re.
{\line }
Mrs. Mercado odaf\u246?nn \u252?ld\u246?g\u233?lt a p\u225?rk\u225?nyon, dr.
Leidner pedig guggolva b\u225?multa a f\u246?ld\u246?n sorba rakott nagy csom\u243?
k\u246?vet \u233?s t\u246?r\u246?tt cser\u233?ped\u233?nyt. Voltak eg\u233?sz nagy
darabok, ezekre dr. Leidner azt mondta, hogy k\u233?zimalmok, azt\u225?n mozs\u225?
rt\u246?r\u337?k, bronzszersz\u225?mok \u233?s k\u337?balt\u225?k, meg m\u233?g egy
csom\u243? mindenf\u233?le t\u246?r\u246?tt cser\u233?p. Annyi fura mint\u225?t,
mint ezeken, \u233?n m\u233?g soha \u233?letemben egyszerre nem l\u225?ttam.
{\line }
\u8211? J\u246?jj\u246?n csak ide \u8211? sz\u243?l\u237?tott meg Mrs. Mercado.
\u8211? N\u233?zze, h\u225?t nem gy\u246?ny\u246?r\u369??
{\line }
A naplemente k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l gy\u246?ny\u246?r\u369? volt.
Hasszanje a t\u225?volban, m\u246?g\u246?tte a lenyugv\u243? nappal, teljesen
meseszer\u369? volt. A sz\u233?les t\u246?lt\u233?sei k\u246?z\u246?tt h\u246?
mp\u246?lyg\u337? Tigris is ink\u225?bb \u225?lomb\u233?li foly\u243?nak l\u225?
tszott, semmint val\u243?s\u225?gnak.
{\line }
\u8211? Ugye, milyen sz\u233?p, Eric? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Leidner.
{\line }
A f\u233?rje sz\u243?rakozott tekintettel n\u233?zett f\u246?l.
{\line }
\u8211? Sz\u233?p, nagyon sz\u233?p \u8211? mormolta oda se figyelve, azt\u225?n
tov\u225?bb rakosgatta a t\u246?r\u246?tt cserepeit.
{\line }
Mrs. Leidner elmosolyodott.
{\line }
\u8211? A r\u233?g\u233?szek csak azt n\u233?zik meg, ami a l\u225?buk el\u337?tt
hever. Az \u233?g \u233?s a mennyorsz\u225?g nem l\u233?tezik sz\u225?mukra.
{\line }
Mrs. Mercado f\u246?lkacagott.
{\line }
\u8211? \u211?, a r\u233?g\u233?szek nagyon furcsa emberek, erre hamarosan r\u225?
fog j\u246?nni, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta. Kis sz\u252?netet tartott,
azt\u225?n hozz\u225?tette: \u8211? Mindny\u225?jan{\i
anynyira} \u246?r\u252?l\u252?nk, hogy itt van, n\u337?v\u233?r. \u218?gy
agg\u243?dtunk a mi dr\u225?ga Mrs. Leidner\u252?nk\u233?rt, igaz, Louise?
{\line }
\u8211? Csakugyan? \u8211? Mrs. Leidner hangja cs\u246?ppet sem volt biztat\u243?.
{\line }
\u8211? \u211?, igen. Tudja, igaz\u225?n{\i
nagyon} rossz \u225?llapotban volt, n\u337?v\u233?r. Mindenf\u233?le riadalmai
voltak. Tudja, mikor azt mondj\u225?k valakir\u337?l, hogy \u8222?\u211?, ez csak
idegess\u233?g\u8221?, mindig megk\u233?rdezem: \u8222?H\u225?t van ann\u225?l
rosszabb?\u8221? Az ember eg\u233?sz l\u233?ny\u233?nek az idegrendszer a magva
\u233?s a k\u246?zpontja, nem? \u220?res fecseg\u233?s, gondoltam.
{\line }
\u8211? Noh\u225?t, most m\u225?r nem kell t\u246?bb\u233? agg\u243?dnod miattam,
Marie \u8211? mondta Mrs. Leidner sz\u225?razon. -A n\u337?v\u233?r majd vigy\u225?
z r\u225?m.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze-mondtam vid\u225?man.
{\line }
\u8211? Biztos vagyok benne, hogy ezut\u225?n minden m\u225?sk\u233?pp lesz
\u8211? mondta Mrs. Mercado. -Mindny\u225?jan \u250?gy \u233?rezt\u252?k, hogy
orvoshoz kellene mennie, vagy tennie valamit. T\u233?nyleg teljesen t\u246?
nkrementek az idegei, nem \u237?gy volt, Louise dr\u225?g\u225?m?
{\line }
\u8211? Annyira \u237?gy volt, hogy m\u225?r mintha a ti idegeitekre kezdett volna
menni \u8211? mondta Mrs. Leidner. \u8211? Nem besz\u233?ln\u233?nk valami \u233?
rdekesebbr\u337?l, mint az \u233?n siralmas nyavaly\u225?im?
{\line }
Ekkor j\u246?ttem r\u225?, hogy Mrs. Leidner az a fajta n\u337?, aki k\u246?nnyen
szerez ellens\u233?geket. H\u369?v\u246?s gorombas\u225?g volt a hangj\u225?ban
(nem mintha hib\u225?ztattam volna \u233?rte); Mrs. Mercado meglehet\u337?sen
s\u225?padt arca elpirult t\u337?le. Dadogott valamit, de Mrs. Leidner m\u225?r
fel\u225?llt, \u233?s odament a f\u233?rj\u233?hez, a tet\u337? m\u225?sik v\u233?
g\u233?re. Alig hinn\u233?m, hogy a f\u233?rfi meghallotta, hogy j\u246?n, am\u237?
g a v\u225?ll\u225?ra nem tette a kez\u233?t. Akkor hirtelen feln\u233?zett:
szeretet \u233?s valamif\u233?le v\u225?gyakoz\u243? k\u233?rd\u233?s t\u252?
kr\u246?z\u337?d\u246?tt az arc\u225?n.
{\line }
Mrs. Leidner finoman b\u243?lintott. Ezut\u225?n lassan, karonfogva v\u233?
gigmentek a m\u225?sik oldalon, a mellv\u233?d mellett, majd lementek a l\u233?
pcs\u337?n.
{\line }
\u8211? Rajong a feles\u233?g\u233?\u233?rt, ugye? \u8211? k\u233?rdezte Mrs.
Mercado.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondtam. \u8211? Olyan j\u243? ilyet l\u225?tni.
{\line }
Fur\u225?n, k\u237?v\u225?ncsian sand\u237?tott r\u225?m. \u8211? Mit gondol,
n\u337?v\u233?r, tulajdonk\u233?ppen mi baja lehet? \u8211? k\u233?rdezte,
kiss\u233? halkabbra fogva a hangj\u225?t.
{\line }
 \u8211? \u211?, azt hiszem, semmi k\u252?l\u246?n\u246?s \u8211? mondtam vid\u225?
man. \u8211? Bizony\u225?ra csak egy kis kimer\u252?lts\u233?g.
{\line }
Ugyanazzal a kutat\u243? pillant\u225?ssal f\u250?rta bel\u233?m a szem\u233?t,
mint a te\u225?n\u225?l.
{\line }
\u8211? Maga elmebetegeket \u225?pol? \u8211? k\u233?rdezte hirtelen.
{\line }
\u8211? \u211?, dehogyis! Nem! Mib\u337?l gondolja?
{\line }
Egy pillanatig hallgatott, azt\u225?n azt mondta: \u8211? Tud r\u243?la, hogy
Louise milyen furcs\u225?n viselkedik? Elmondta Leidner doktor?
{\line }
Nem szeretek a betegeimr\u337?l pletyk\u225?lkodni. Viszont az a tapasztalatom,
hogy a hozz\u225?tartoz\u243?kb\u243?l sokszor nagyon neh\u233?z kiszedni az
igazs\u225?got, \u233?s am\u237?g az ember nem ismeri az igazs\u225?got, addig csak
s\u246?t\u233?tben tapogat\u243?dzik, \u233?s nem sokat \u233?r, amit csin\u225?l.
M\u225?s eset persze, ha orvos kez\u233?ben van a dolog. Akkor \u337? megmondja,
amit az embernek tudnia kell. De ebben az esetben nem volt felel\u337?s orvos, dr.
Reilly orvosi szolg\u225?latait nem vett\u233?k ig\u233?nybe. Ami pedig engem
illet, \u233?n egy\u225?ltal\u225?n nem voltam biztos benne, hogy dr. Leidner
mindent elmondott-e nekem. A f\u233?rjek gyakorta \u246?szt\u246?nszer\u369?leg
tart\u243?zkod\u243?ak \u8211? \u233?s ez szerintem becs\u252?let\u252?kre v\u225?
lik. No de ennek ellen\u233?re, min\u233?l t\u246?bbet tudok, ann\u225?l jobban
tudom magam mihez tartani. Mrs. Mercado (akit gondolatban rosszindulat\u250? kis
vadmacsk\u225?nak k\u246?nyveltem el) szemmel l\u225?that\u243?lag belehalt volna,
ha nem besz\u233?lhet. \u201?s \u337?szint\u233?n sz\u243?lva, szerettem volna
hallani a mond\u243?k\u225?j\u225?t, emberi \u233?s szakmai szempontb\u243?l
egyar\u225?nt. Ha akarj\u225?k, \u225?m tarts\u225?k egyszer\u369?en h\u233?
tk\u246?znapi k\u237?v\u225?ncsis\u225?gnak.
{\line }
\u8211? \u218?gy veszem ki\u8217?, Mrs. Leidner az ut\u243?bbi id\u337?ben nem
volt eg\u233?szen olyan, amilyen norm\u225?lisan szokott lenni \u8211? mondtam.
{\line }
Mis. Mercado g\u250?nyosan f\u246?lnevetett.
{\line }
\u8211? Norm\u225?lisan? De nem \u225?m! Hal\u225?lra r\u233?misztett minket.
Egyik \u233?jjel kocogtattak az ablak\u225?n. Azt\u225?n egy kar n\u233?lk\u252?li
kezet l\u225?tott. De amikor \u250?gy l\u225?tta, hogy egy s\u225?rga arc
nyom\u243?dik az ablaknak \u8211? azt\u225?n odarohant, \u233?s semmi nem volt
ott \u8211?, h\u225?t att\u243?l egy kicsit libab\u337?r\u246?s lett a h\u225?tunk.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n ijesztgetni pr\u243?b\u225?lta valaki \u8211? vetettem fel.
{\line }
\u8211? \u211?, nem, csak k\u233?pzelte az eg\u233?szet. H\u225?rom nappal
ezel\u337?tt vacsor\u225?n\u225?l \u252?lt\u252?nk, \u233?s a faluban\u8230? innen
majd egym\u233?rf\u246?ldnyire\u8230? eld\u246?rrent egyp\u225?r l\u246?v\u233?s,
mire \u337? felugrott, \u233?s sikoltozni kezdett\u8230? mindny\u225?junkat
hal\u225?lra r\u233?m\u237?tett. Ami meg dr. Leidnert illeti, h\u225?t teljesen
nevets\u233?gesen viselkedett. Odarohant hozz\u225?, \u233?s egyre azt hajtogatta,
hogy \u8222?Nem t\u246?rt\u233?nt semmi, dr\u225?g\u225?m, a vil\u225?gon
semmi!\u8221? Tudja, n\u337?v\u233?r, \u233?n azt hiszem, a f\u233?rfiak n\u233?ha
egyenesen {\i
biztatj\u225?k} a n\u337?ket az ilyen hiszt\u233?rikus k\u233?pzelg\u233?sre. Nagy
k\u225?r, mert ez teljesen helytelen. Nem szabad meger\u337?s\u237?teni az ilyen
t\u233?veszm\u233?ket.
{\line }
\u8211? Ha t\u233?veszme, akkor nem \u8211? mondtam sz\u225?razon.
{\line }
 \u8211? Mi m\u225?s lehetne?
{\line }
Nem v\u225?laszoltam, mert nem tudtam, mit mondjak. Fura hist\u243?ria. Hogy
valaki sikoltozik, ha l\u246?v\u246?ld\u246?znek, az el\u233?g term\u233?szetes
\u8211? m\u225?rmint ha valaki rossz ideg\u225?llapotban van. Eg\u233?szen m\u225?s
a helyzet viszont ezzel a furcsa t\u246?rt\u233?nettel a szellemarcr\u243?l meg a
szellemk\u233?zr\u337?l. \u201?n \u250?gy l\u225?ttam, hogy itt k\u233?t
dologr\u243?l lehet sz\u243? \u8211? vagy Mrs. Leidner tal\u225?lta ki az eg\u233?
szet (pontosan \u250?gy, ahogy egy gyerek pr\u243?b\u225?l felt\u369?n\u233?st
kelteni: \u246?sszevissza hazudozik, hogy felh\u237?vja mag\u225?ra a figyelmet),
vagy pedig, amint az el\u337?bb f\u246?lvetettem, sz\u225?nd\u233?kos ugrat\u225?
sr\u243?l van sz\u243?. Pontosan olyasmi ez, gondoltam, amit egy olyan k\u233?
pzel\u337?tehets\u233?g n\u233?lk\u252?li, ked\u233?lyesked\u337? fiatalember, mint
Mr. Coleman, roppant mulats\u225?gosnak v\u233?lne. Elhat\u225?roztam, hogy
alaposan szemmel fogom tartani. Ideges betegeket holtra lehet r\u233?m\u237?teni
egy ostoba tr\u233?f\u225?val.
{\line }
Mrs. Mercado \u250?jra r\u225?m sand\u237?tott. \u8211? Romantikus teremt\u233?
snek l\u225?tszik, ugye, n\u337?v\u233?r? Az a fajta n\u337?, akivel mindenf\u233?
le t\u246?rt\u233?nik.
{\line }
\u8211? Annyi minden t\u246?rt\u233?nt vele? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Az els\u337? f\u233?rje meghalt a h\u225?bor\u250?ban. Louise akkor
m\u233?g csak h\u250?sz\u233?ves volt. Szerintem ez iszony\u250?an patetikus \u233?
s romantikus, nem?
{\line }
\u8211? H\u225?t lehet \u233?ppen egy lib\u225?t is hatty\u250?nak nevezni.
{\line }
\u8211? \u211?, n\u337?v\u233?r, de furcs\u225?kat mond!
{\line }
Pedig val\u243?ban ez az igazs\u225?g. H\u225?ny n\u337?t\u337?l hallja az
ember: \u8222?Hiszen ha Donald \u8211? vagy Arthur \u8211? vagy hogy h\u237?
vt\u225?k \u8211? nem hal meg!\u8221? \u201?s \u233?n ilyenkor arra gondolok, hogy
az illet\u337?b\u337?l val\u243?sz\u237?n\u369?leg k\u246?v\u233?r, teljesen
romantikamentes, indulatos, k\u246?z\u233?pkor\u250? f\u233?rj lett volna.
{\line }
S\u246?t\u233?tedett, \u237?gy azt aj\u225?nlottam, menj\u252?nk le. Mrs. Mercado
helyeselt, azt\u225?n megk\u233?rdezte, nem volna-e kedvem megn\u233?zni a
laborat\u243?riumot. \u8211? A f\u233?rjem biztos ott van\u8230? dolgozik.
{\line }
Beleegyez\u337? v\u225?laszom ut\u225?n bement\u252?nk. A szob\u225?ban \u233?gett
a l\u225?mpa, de \u252?res volt. Mrs. Mercado megmutogatott nekem ezt-azt, m\u369?
szereket, \u233?ppen kezel\u233?s alatt \u225?ll\u243? r\u233?zd\u237?sz\u237?
tm\u233?nyeket, meg holmi viasszal bevont csontokat.
{\line }
\u8211? Hol lehet Joseph? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Mercado.
{\line }
Ben\u233?ztem a rajzterembe, ahol Carey dolgozott. Amikor bel\u233?pt\u252?nk,
\u233?pp csak hogy feln\u233?zett, s meg voltam d\u246?bbenve, milyen rendk\u237?
v\u252?li fesz\u252?lts\u233?g \u252?l az arc\u225?n. Hirtelen bel\u233?m villant:
Ez az ember olyan, mint a t\u250?lfesz\u252?lt h\u250?r. El fog pattanni, m\u233?
gpedig nagyon hamar! \u201?s az is eszembe jutott, hogy valaki m\u225?s is \u233?
szrevette rajta ezt a fesz\u252?lts\u233?get.
{\line }
Amikor kiment\u252?nk, fel\u233?je ford\u237?tottam a fejemet, hogy m\u233?g egy
utols\u243? pillant\u225?st vessek r\u225?. A rajzlap f\u246?l\u233? hajolt,
kem\u233?nyen \u246?sszeszor\u237?totta az ajk\u225?t, s nagyon er\u337?sen
kidomborodott kopony\u225?j\u225?nak az a bizonyos \u8222?hal\u225?lfej\u8221?-
jellege. Tal\u225?n k\u252?l\u246?n\u246?snek hangzik, de az jutott eszembe, hogy
olyan, mint egy csat\u225?ba indul\u243? k\u246?z\u233?pkori lovag, aki tudja, hogy
meg fogj\u225?k \u246?lni.
{\line }
\u201?s \u250?jra \u233?reztem a bel\u337?le \u225?rad\u243? rendk\u237?v\u252?li,
b\u225?r egy\u225?ltal\u225?n nem tudatos vonz\u243?er\u337?t.
{\line }
Mr. Mercad\u243?t a nappaliban tal\u225?ltuk meg. Valami \u250?j elj\u225?r\u225?s
alapgondolat\u225?t magyar\u225?zta Mrs. Leidnernek, aki egyenes h\u225?t\u250?,
kem\u233?nyfa sz\u233?ken \u252?lt, \u233?s finom selyemfonallal vir\u225?gokat
h\u237?mezgetett. K\u252?l\u246?n\u246?s, t\u246?r\u233?keny, f\u246?ld\u246?
nt\u250?li megjelen\u233?se \u250?jra megd\u246?bbentett. Ink\u225?bb t\u252?
nd\u233?rnek l\u225?tszott, semmint h\u250?s-v\u233?r embernek.
{\line }
\u8211? \u211?, Joseph, h\u225?t te{\i
itt} vagy? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Mercado. Magas \u233?s \u233?les volt a
hangja. \u8211? Azt hitt\u252?k, a laborat\u243?riumban leszel.
{\line }
A f\u233?rfi riadtan \u233?s zavartan ugrott fel, mintha az asszony bel\u233?
p\u233?se megt\u246?rte volna a var\u225?zst. \u8211? Nekem\u8230? nekem most
mennem kell \u8211? dadogta.
{\line }
\u8211? A kell\u337?s k\u246?zep\u233?n. .. a kell\u337?s k\u246?zep\u233?n\u8230?
\u8211? Be sem fejezte a mondatot, m\u225?r indult is az ajt\u243? fel\u233?.
{\line }
\u8211? Egyszer majd befejezi, ugye? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Leidner, l\u225?
gyan \u233?s vontatottan. \u8211? Nagyon \u233?rdekes volt.
{\line }
Feln\u233?zett r\u225?nk; kedvesen, de valahogy t\u225?volian elmosolyodott,
azt\u225?n \u250?jra a h\u237?mz\u233?se f\u246?l\u233? hajolt. Egy-k\u233?t perc
m\u250?lva megsz\u243?lalt: \u8211? Vannak ott k\u246?nyvek, n\u337?v\u233?r.
Eg\u233?sz j\u243? kis k\u246?nyvt\u225?runk van. Keressen valami olvasnival\u243?
t, \u233?s foglaljon helyet!
{\line }
Odamentem a k\u246?nyvespolchoz. Mrs. Mercado m\u233?g egy-k\u233?t percig a
szob\u225?ban maradt, azt\u225?n hirtelen sarkon fordult, \u233?s kiment. Amikor
elment mellettem, megpillantottam az arc\u225?t, \u233?s nagyon nem tetszett az
arckifejez\u233?se. S\u252?t\u246?tt r\u243?la a d\u252?h.
{\line }
Akaratom ellen\u233?re is eszembe jutott egy \u233?s m\u225?s, amit Mrs. Kelsey
mondott Mrs. Leidnerr\u337?l, meg amire c\u233?lozgatott. Nem sz\u237?vesen hittem
volna el, hogy ez mind igaz, mert Mrs. Leidner rokonszenves volt nekem, de az\u233?
rt elt\u246?prengtem, nincs-e benne egy szemernyi igazs\u225?g.
{\line }
Azt persze nem gondoltam, hogy mindenr\u337?l \u337? tehet, de az t\u233?ny, hogy
ami a sz\u233?ps\u233?get \u233?s a vonz\u243?er\u337?t illeti, sem a kedves,
cs\u250?nya Miss Johnsont, sem Mrs. Merca-d\u243?t, ezt a k\u246?z\u246?ns\u233?ges
kis pukkancsot nem lehetett vele egy napon eml\u237?teni. \u201?s h\u225?t v\u233?
g\u252?l is a f\u233?rfiak a vil\u225?gon minden\u252?tt f\u233?rfiak. Erre hamar
r\u225?j\u246?n az ember az \u233?n szakm\u225?mban.
{\line }
Szeg\u233?ny Mercado jelent\u233?ktelen emberke volt, \u233?s nem hinn\u233?m,
hogy Mrs. Leidnert fikarcnyit is \u233?rdekelte volna a rajong\u225?sa \u8211? de a
feles\u233?g\u233?t \u233?rdekelte \u225?m! Ha nem t\u233?vedek, nagyon is \u233?
rdekelte, \u233?s ha m\u243?dj\u225?ban \u225?ll, sz\u237?vesen t\u246?rt volna
borsot Mrs. Leidner orra al\u225?.
{\line }
Eln\u233?ztem Mrs. Leidnert, ahogy ott \u252?lt, t\u225?volian \u233?s mag\u225?
nyosan, \u233?s h\u237?mezgette a vir\u225?gait. \u218?gy \u233?reztem, valahogyan
figyelmeztetnem kellene. \u218?gy \u233?reztem, hogy tal\u225?n nem is tudja,
milyen ostoba, \u233?rtelmetlen \u233?s er\u337?szakos lehet a f\u233?lt\u233?
kenys\u233?g meg a gy\u369?l\u246?let \u8211? \u233?s milyen kev\u233?s kell ahhoz,
hogy fell\u225?ngoljon.
{\line }
Azt\u225?n azt mondtam magamnak: \u8222?Amy Leatheran, bolond vagy. Mrs. Leidner
nem mai csirke. Testv\u233?rek k\u246?z\u246?tt is megvan negyven\u233?ves, \u233?s
amit az \u233?letr\u337?l tudni lehet, azt biztosan tudja.\u8221?
{\line }
De az\u233?rt \u250?gy \u233?reztem, hogy tal\u225?n m\u233?gsem tudja.
{\line }
Olyan furcs\u225?n\u8230? \u225?rtatlannak l\u225?tszott.
{\line }
Elt\u246?prengtem, vajon milyen lehetett az \u233?lete. Azt tudtam, hogy csak
k\u233?t \u233?ve ment hozz\u225? Leidner doktorhoz. \u201?s Mrs. Mercado szerint
az els\u337? f\u233?rje m\u225?r majd h\u250?sz \u233?ve meghalt.
{\line }
Odamentem hozz\u225?, \u233?s le\u252?ltem mell\u233? a k\u246?nyvemmel, de
azt\u225?n hamarosan kimentem kezet mosni a vacsor\u225?hoz. Az \u233?tel
pomp\u225?s volt, a currym\u225?rt\u225?s valami eg\u233?szen kit\u369?n\u337?.
Valamennyien kor\u225?n elmentek lefek\u252?dni, \u233?n meg csak \u246?r\u252?ltem
neki, mert f\u225?radt voltam.
{\line }
Dr. Leidner elk\u237?s\u233?rt a szob\u225?mba, megn\u233?zni, hogy megvan-e
mindenem.
{\line }
Meleg k\u233?zszor\u237?t\u225?ssal b\u250?cs\u250?zott el t\u337?lem. \u8211?
Maga rokonszenves Louise-nak, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta lelkesen.
{\line }
T\u252?st\u233?nt megkedvelte mag\u225?t. \u218?gy \u246?r\u252?l\u246?k! \u201?
rzem, hogy most m\u225?r nem lesz semmi baj!
{\line }
Szinte kisfi\u250?s volt, ahogy lelkesedett.
{\line }
\u201?n is \u250?gy \u233?reztem, hogy Mrs. Leidner megkedvelt, \u246?r\u252?ltem
is neki.
{\line }
De dr. Leidner bizakod\u225?s\u225?ban nem osztoztam teljesen. Valahogy \u250?
gy \u233?reztem, sok minden lappang itt, amir\u337?l tal\u225?n \u337? sem tud.
{\line }
{\i
Valami} volt ott \u8211? valami, amit nem tudtam megfogalmazni. De ott \u233?reztem
a leveg\u337?ben.
{\line }
Az \u225?gyam k\u233?nyelmes volt, m\u233?gsem aludtam j\u243?l. T\u250?l sokat
\u225?lmodtam.
{\line }
Egyre egy Keats-vers sorai motoszk\u225?ltak a fejemben, amit gyerekkoromban meg
kellett tanulnom. Folyton elt\u233?vesztettem, \u233?s ez nagyon ideges\u237?tett.
Mindig gy\u369?l\u246?ltem ezt a verset \u8211? azt hiszem, az\u233?rt, mert ha
akartam, ha nem, meg kellett tanulnom. De amikor f\u246?l\u233?bredtem, ott a
s\u246?t\u233?tben, \u233?letemben el\u337?sz\u246?r meg\u233?reztem benne
valamif\u233?le sz\u233?ps\u233?get.
{\line }
\u8211? \u8221?Mi lelhetett, szeg\u233?ny lovag? hogy arcod\u8230?\u8221? \u8211?
hogy is volt? \u8211? \u8222?b\u225?nattal csat\u225?s\u8230?\u8221?{\ul
{\super
2}\u201?letemben el\u337?sz\u246?r l\u225?ttam lelki szemeimmel a lovag arc\u225?
t.} Mr. Carey arca volt \u8211? komor, fesz\u252?lt, bronzsz\u237?n\u369? arc;
kisl\u225?nykoromban, a h\u225?bor\u250? alatt l\u225?ttam fiatalembereket, akiknek
ilyen volt az arca. Nagyon megsajn\u225?ltam \u8211? azt\u225?n \u250?jra
elaludtam, \u233?s akkor l\u225?ttam, hogy Mrs. Leidner {\i
La Belle Dame sans Merd,} oldalv\u225?st, n\u337?i m\u243?don \u252?l a lovon,
\u233?s vir\u225?gos h\u237?mz\u233?st tart a kez\u233?ben \u8211? azt\u225?n a
l\u243? megbotlott, \u233?s minden\u252?tt viasszal bevont csontok hevertek.
Dideregve, libab\u337?r\u246?sen \u233?bredtem fel, \u233?s azt mondtam magamban,
hogy mindig meg\u225?rtott, ha curryt ettem vacsor\u225?ra.\par\pard\plain\hyphpar}
{\s3 \afs28
{\b
HETEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Egy f\u233?rfi az ablak alatt}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Azt hiszem, legjobb lesz, ha most mindj\u225?rt tiszt\u225?zom, hogy ebben a
t\u246?rt\u233?netben nem lesz semmif\u233?le{\i
couleur locale.} Az \u233?gvil\u225?gon semmit nem kony\u237?tok a r\u233?g\u233?
szethez, \u233?s azt hiszem, nem is igen lenne hozz\u225? kedvem. Szerintem nincs
sok \u233?rtelme r\u233?ges-r\u233?g eltemetett \u233?s elporladt emberekkel \u233?
s v\u225?rosokkal bajl\u243?dni. Mr. Carey egyre mondogatta nekem, hogy nincs
bennem semmi r\u233?g\u233?szhajlam, \u233?s nem k\u233?ts\u233?ges, hogy teljesen
igaza volt.\par\pard\plain\hyphpar} {
Mr. Carey mindj\u225?rt a meg\u233?rkez\u233?sem ut\u225?ni reggel megk\u233?
rdezte, van-e kedvem kimenni, \u233?s megn\u233?zni azt a palot\u225?t, amelynek
\u233?ppen a tervrajz\u225?t csin\u225?lja \u8211? azt hiszem, \u237?gy mondta.
\u193?mb\u225?r fogalmam sincs, hogy lehet megtervezni valamit, ami r\u233?ges-
r\u233?g volt! Sz\u243?val, mondtam neki, hogy sz\u237?vesen megyek, \u233?s \u337?
szint\u233?n sz\u243?lva m\u233?g izgatott is egy kicsit a dolog. Azt mondt\u225?k,
ez a palota majdnem h\u225?romezer \u233?ves. K\u237?v\u225?ncsi voltam, milyenek
voltak a palot\u225?k akkoriban, olyanok-e, mint azon a filmen, amit Tutanhamon
s\u237?rj\u225?nak berendez\u233?s\u233?r\u337?l l\u225?ttam. De ak\u225?r hiszik,
ak\u225?r nem, nem volt ott m\u225?s l\u225?tnival\u243?, csak{\i
v\u225?lyog\} K\u233?t l\u225?b magas, poros v\u225?lyogfalak \u8211? annyi volt
az eg\u233?sz. Mr. Carey odavitt, \u233?s magyar\u225?zott mindenf\u233?l\u233?t:
hogy ez volt a nagy d\u237?szterem, itt kisebb szob\u225?k voltak, itt emelet is
volt, innen meg mindenf\u233?le helyis\u233?gek ny\u237?ltak a k\u246?zponti
udvarra. De \u233?n egyre csak azt gondoltam: {\i
Ezt vajon honnan tudja? \u8211?} b\u225?r persze ann\u225?l udvariasabb voltam,
hogy ki is mondjam. Mondhatom, nagy csal\u243?d\u225?s volt! \u201?n \u250?gy
l\u225?ttam, hogy az eg\u233?sz \u225?sat\u225?s csupa-csupa v\u225?lyog \u8211? se
m\u225?rv\u225?ny, se arany, se semmi, ami sz\u233?p \u8211?, a n\u233?nik\u233?m
cricklewoodi h\u225?z\u225?nak sokkal impoz\u225?nsabbak lenn\u233?nek a romjai!
\u201?s azok a r\u233?gi assz\u237?rok, vagy hogy h\u237?vt\u225?k \u337?ket,
m\u233?g{\i
kir\u225?lynak} nevezt\u233?k magukat! Miut\u225?n Mr. Carey megmutatta nekem
az \u337? \u337?si \u8222?palot\u225?j\u225?t\u8221?, Lavigny atya gondjaira
b\u237?zott, aki azt\u225?n v\u233?gigvezetett az \u225?sat\u225?s t\u246?bbi
r\u233?sz\u233?n. Kiss\u233? f\u233?ltem Lavigny aty\u225?t\u243?l, mivel szerzetes
meg k\u252?lf\u246?ldi, \u233?s olyan m\u233?ly hangja van, meg minden, de nagyon
kedves volt \u8211? b\u225?r egy kiss\u233? hom\u225?lyosan besz\u233?lt. N\u233?ha
\u250?gy \u233?reztem, \u337? se tartja sokkal val\u243?s\u225?gosabbnak az
eg\u233?szet, mint \u233?n.\par\pard\plain\hyphpar} {\super
2}{\b
J. Keats:{\i
La Belle Dame sans Merd. }(Babits Mih\u225?ly ford\u237?t\u225?sa)} {
Mrs. Leidner ezt k\u233?s\u337?bb megmagyar\u225?zta nekem. Elmondta, hogy Lavigny
aty\u225?t csak az \u8222?\u237?r\u225?sos dokumentumok\u8221? \u233?rdeklik. Ezek
a n\u233?pek mindent agyagra \u237?rtak, m\u233?ghozz\u225? fura, pog\u225?ny
jelekkel, de eg\u233?szen \u233?rtelmesen. M\u233?g iskolai t\u225?bl\u225?
csk\u225?ik is voltak \u8211? egyik oldalukon a lecke, amit a tan\u237?t\u243?
feladott, a m\u225?sikon meg, amit a di\u225?k kiizzadt. Bevallom, ez nagyon \u233?
rdekelt, olyan{\i
emberi} volt, ha \u233?rtik, hogy mire gondolok.\par\pard\plain\hyphpar} {
Lavigny atya k\u246?r\u252?lvitt az \u225?sat\u225?son, megmutatta, hol \u225?lltak
a templomok \u233?s a palot\u225?k, hol a mag\u225?nh\u225?zak, azt\u225?n mutatott
egy helyet, azt mondta, ott egy korai akk\u225?d temet\u337? volt. Fur\u225?n,
kapkodva besz\u233?lt, megpend\u237?tett valamit, azt\u225?n mindj\u225?rt m\u225?s
t\u233?m\u225?ra t\u233?rt \u225?t.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? K\u252?l\u246?n\u246?s, hogy maga idej\u246?tt \u8211? mondta. \u8211? Mrs.
Leidner teh\u225?t csakugyan beteg?
{\line }
\u8211? Nem eg\u233?szen \u8211? mondtam \u243?vatosan.
{\line }
\u8211? K\u252?l\u246?n\u246?s asszony \u8211? mondta. \u8211? \u201?n azt hiszem,
veszedelmes n\u337?.
{\line }
\u8211? H\u225?t ezt hogy \u233?rti? \u8211? k\u233?rdeztem. \u8211? Veszedelmes?
Hogyhogy veszedelmes?
{\line }
Elgondolkodva cs\u243?v\u225?lta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, nincs benne k\u246?ny\u246?r\u252?let \u8211? mondta. \u8211?
Igen, alighanem t\u246?k\u233?letesen k\u246?ny\u246?rtelen tud lenni.
{\line }
\u8211? M\u225?r bocs\u225?sson meg \u8211? mondtam \u8211?, de azt hiszem, ennek
nincs sok teteje.
{\line }
Csak a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Maga nem ismeri \u250?gy a n\u337?ket, ahogy \u233?n.
{\line }
H\u225?t ez m\u225?r m\u233?giscsak furcs\u225?n hangzik, gondoltam, egy szerzetes
sz\u225?j\u225?b\u243?l. De h\u225?t persze, gondolom, sok mindent hallhatott a
gyontat\u243?sz\u233?kben. Ez viszont kiss\u233? zavarba ejtett, mert nem voltam
benne biztos, hogy szerzetesek gy\u243?ntathatnak-e. Lehet, hogy csak a papok?
M\u225?rpedig \u337? nyilv\u225?n szerzetes, abban a hossz\u250? gyapj\u250?
katufr\u233?kj\u225?ban \u8211? minden port fels\u246?p\u246?rt vele
{\line }
\u8211?, a r\u243?zsaf\u252?z\u233?rrel, meg minden!
{\line }
\u8211? Igen, k\u246?ny\u246?rtelen tudna lenni \u8211? mondta t\u369?n\u337?
dve. \u8211? Ebben eg\u233?szen biztos vagyok. \u201?s m\u233?gis\u8230? pedig
kem\u233?ny asszony, kem\u233?ny, mint a k\u337?, mint a m\u225?rv\u225?ny\u8230?
m\u233?gis f\u233?l? Vajon mit\u337?l f\u233?l?
{\line }
Ez az, gondoltam, amit mindny\u225?jan szeretn\u233?nk tudni!
{\line }
Az tal\u225?n lehets\u233?ges, hogy a f\u233?rje tudja, gondoltam, de m\u225?s
aligha.
{\line }
Lavigny atya hirtelen r\u225?m sz\u246?gezte s\u246?t\u233?t, csillog\u243?
szem\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem fura itt min\u225?lunk? Nem tal\u225?lja k\u252?l\u246?n\u246?snek?
Vagy term\u233?szetes?
{\line }
\u8211? Nem eg\u233?szen term\u233?szetes \u8211? mondtam elgondolkodva. \u8211?
K\u233?nyelmesnek el\u233?g k\u233?nyelmes, m\u225?r ami a k\u246?r\u252?lm\u233?
nyeket illeti\u8230? de a k\u246?z\u233?rzet valahogy nem eg\u233?szen kellemes.
{\line }
 \u8211?{\i
Nekem} nagyon k\u233?nyelmetlen \u233?rz\u233?s. Az a r\u246?geszm\u233?m \u8211?
besz\u233?de hirtelen k\u252?lf\u246?ldiesebb lett \u8211?, hogy itt k\u233?
sz\u252?l\u337?ben van valami. Doktor Leidner sem eg\u233?szen a r\u233?gi.
Valami \u337?t is aggasztja.
{\line }
\u8211? A feles\u233?ge eg\u233?szs\u233?gi \u225?llapota?
{\line }
\u8211? Tal\u225?n az. De t\u246?bbr\u337?l van sz\u243?. Van valami\u8230? hogy
is mondjam\u8230? valami nyugtalan\u237?t\u243? a leveg\u337?ben.
{\line }
Pontosan err\u337?l volt sz\u243? \u8211? valami nyugtalans\u225?g volt a
leveg\u337?ben.
{\line }
Akkor nem is besz\u233?lt\u252?nk tov\u225?bb err\u337?l, mert odaj\u246?tt
hozz\u225?nk dr. Leidner. Megmutatta nekem egy gyermek s\u237?rj\u225?t, amelyet
\u233?ppen akkor t\u225?rtak f\u246?l. El\u233?g sz\u225?nalmas l\u225?tv\u225?ny
volt \u8211? azok a kis csontok, meg egy-k\u233?t ed\u233?ny, \u233?s holmi kis
m\u252?ty\u252?r\u246?k; dr. Leidner azt mondta, egy nyakl\u225?nc szemei.
{\line }
A munk\u225?sokon musz\u225?j volt nevetni. Sose l\u225?ttam egy csom\u243?ban
ennyi mad\u225?rijeszt\u337?t \u8211? mind hossz\u250? lebernyegekbe \u233?s
rongyokba \u246?lt\u246?zve, a fej\u252?k meg bek\u246?tve, mintha a foguk f\u225?
jna. Kosarakban ide-oda cipelt\u233?k a f\u246?ldet, \u233?s id\u337?nk\u233?nt
\u233?nekeltek \u8211? \u337?k legal\u225?bbis azt hitt\u233?k, hogy \u233?nekelnek
\u8211?, valami furcsa, monoton k\u225?nt\u225?l\u225?st csaptak, nem volt se
v\u233?ge, se hossza, \u233?s mindig egyforma volt. Megfigyeltem, hogy a legt\u246?
bbnek r\u233?mes \u225?llapotban van a szeme \u8211? csupa v\u225?lad\u233?k,
egyik-m\u225?sik szinte f\u233?lvaknak l\u225?tszott. \u201?ppen azon t\u369?
n\u337?dtem, hogy micsoda nyomor\u250?s\u225?gos gy\u252?lekezet ez, amikor dr.
Leidner megsz\u243?lalt. \u8211? Milyen j\u243? ki\u225?ll\u225?s\u250? f\u233?
rfiak, ugye? \u8211? Fura vil\u225?g ez, gondoltam, hogy k\u233?t ember ugyanazt a
dolgot pont ford\u237?tva l\u225?tja. Ezt nem tudtam valami j\u243?l megfogalmazni,
de sejthetik, mire gondolok.
{\line }
Kis id\u337? m\u250?lva dr. Leidner azt mondta, hogy visszamegy a h\u225?zba egy
cs\u233?sze te\u225?ra. \u237?gy azt\u225?n egy\u252?tt s\u233?t\u225?ltunk vissza,
\u233?s k\u246?zben magyar\u225?zott nekem egyet-m\u225?st. Milyen m\u225?s lett
minden, amikor o magyar\u225?zta! Szinte{\i
l\u225?ttam} az eg\u233?szet \u8211? ahogy valamikor volt \u8211?, az utc\u225?
kat, a h\u225?zakat. Megmutatta a kemenc\u233?ket, ahol a kenyeret s\u252?t\u246?
tt\u233?k, \u233?s azt mondta, hogy az arabok m\u233?g most is majdnem ugyanilyen
kemenc\u233?t haszn\u225?lnak.
{\line }
Mire visszat\u233?rt\u252?nk a h\u225?zba, Mrs. Leidner m\u225?r felkelt. Aznap
jobb sz\u237?nben volt, nem volt olyan ny\u250?zott \u233?s megviselt. T\u252?
st\u233?nt hozt\u225?k is a te\u225?t, \u233?s dr. Leidner elmes\u233?lte neki, mi
ker\u252?lt el\u337? aznap az \u225?sat\u225?son. Azt\u225?n viszszament dolgozni,
Mrs. Leidner pedig megk\u233?rdezte, volna-e kedvem megn\u233?zni az addig el\u337?
ker\u252?lt leleteket. Term\u233?szetesen igent mondtam, \u237?gy h\u225?t \u225?
tvezetett a lelett\u225?rba. Rengeteg holmi hevert ott szanasz\u233?t \u8211?
\u233?n \u250?gy l\u225?ttam, f\u337?leg t\u246?r\u246?tt cserepek, no meg olyanok,
amiket m\u225?r megrepar\u225?ltak \u233?s \u246?sszeragasztottak. \u201?nszerintem
nyugodtan kihaj\u237?thatt\u225?k volna az eg\u233?szet.
{\line }
\u8211? Nah\u225?t, nah\u225?t \u8211? mondtam \u8211?, milyen k\u225?r, hogy mind
{\line }
\u237?gy \u246?ssze vannak t\u246?rve, nem? Igaz\u225?n, \u233?rdemes ezeket
{\line }
 \u337?rizgetni?
{\line }
Mrs. Leidner elmosolyodott egy picit, \u233?s azt mondta:
{\line }
\u8211? Nehogy Eric meghallja, mikor ilyet mond. A vil\u225?gon semmi nem \u233?
rdekli annyira, mint a cser\u233?ped\u233?nyek, \u233?s ezek k\u246?z\u246?tt itt
vannak a vil\u225?g leg\u337?sibb ed\u233?nyei, amelyek r\u225?nk maradtak\u8230?
van k\u246?zt\u252?k tal\u225?n h\u233?tezer \u233?ves is.
{\line }
\u8211? Azzal elmagyar\u225?zta, hogy egyes darabok egy nagyon mely bev\u225?
g\u225?sb\u243?l ker\u252?ltek el\u337?, a domb alja t\u225?j\u225?r\u243?l, \u233?
s hogy amikor \u233?vezredekkel ezel\u337?tt elt\u246?rtek, hogyan ragasztott\u225?
k meg \u337?ket bitumennel, amib\u337?l kider\u252?lt, hogy az emberek annak
idej\u233?n \u233?pp\u250?gy megbecs\u252?lt\u233?k a holmijukat, mint manaps\u225?
g.
{\line }
\u8211? \u201?s most \u8211? mondta \u8211? mutatok mag\u225?nak valami
izgalmasabbat.
{\line }
Levett a polcr\u243?l egy t\u225?lc\u225?t, \u233?s egy gy\u246?ny\u246?r\u369?
sz\u233?p aranyt\u337?rt mutatott; s\u246?t\u233?tk\u233?k k\u246?vek voltak a
markolat\u225?n.
{\line }
Felki\u225?ltottam elragadtat\u225?somban.
{\line }
Mrs. Leidner csak nevetett.
{\line }
\u8211? Igen, az aranyat mindenki szereti!\u8230? kiv\u233?ve a f\u233?rjemet.
{\line }
\u8211? \u201?s doktor Leidner mi\u233?rt nem szereti?
{\line }
\u8211? H\u225?t el\u337?sz\u246?r is, dr\u225?ga mulats\u225?g. A munk\u225?
soknak, akik megtal\u225?lj\u225?k, ki kell fizetni a s\u250?ly\u225?t, tiszta
aranyban.
{\line }
\u8211? Uramisten! \u8211? ki\u225?ltottam fel. \u8211? De mi\u233?rt?
{\line }
\u8211? \u211?, ez a szok\u225?s. El\u337?sz\u246?r is, \u237?gy nem lopj\u225?k
el. Tudja, ha ellopn\u225?k, nem a r\u233?g\u233?szeti, hanem az anyagi \u233?
rt\u233?ke miatt lopn\u225?k el. Beolvasztan\u225?k. \u237?gy megk\u246?nny\u237?
tj\u252?k nekik, hogy becs\u252?letesek legyenek.
{\line }
Levett egy m\u225?sik t\u225?lc\u225?t, \u233?s megmutatott egy igaz\u225?n
gy\u246?ny\u246?r\u369? arany iv\u243?kup\u225?t, amelyet kosfej d\u237?sz\u237?
tett. Megint felki\u225?ltottam.
{\line }
\u8211? Igen, ez gy\u246?ny\u246?r\u369?, ugye? Egy herceg s\u237?rj\u225?b\u243?l
ker\u252?lt el\u337?. Tal\u225?ltunk m\u225?s kir\u225?lys\u237?rokat is, de a
legt\u246?bbet m\u225?r r\u233?ges-r\u233?g kifosztott\u225?k. Ez a kupa a legszebb
lelet\u252?nk. Egyike a legszebbeknek, amelyeket valaha tal\u225?ltak. Korai
akk\u225?d munka. Unikum.
{\line }
Mrs. Leidner hirtelen \u246?sszer\u225?ncolta a homlok\u225?t, eg\u233?szen
k\u246?zel vitte a szem\u233?hez a kup\u225?t, \u233?s \u243?vatosan megkapargatta.
{\line }
\u8211? H\u225?t ez elk\u233?peszt\u337?! Ez bizony viasz rajta. Valaki biztosan
gyerty\u225?val \u252?gyetlenkedett itt.
{\line }
Lekaparta a kis viaszpikkelyt, \u233?s visszatette a kup\u225?t a hely\u233?re.
{\line }
Ezut\u225?n mutatott m\u233?g n\u233?h\u225?ny k\u252?l\u246?n\u246?s kis
terrakottafigur\u225?t \u8211? noh\u225?t, ezek majdnem mind sz\u246?rnyen
illetlenek voltak. Sz\u233?p dolgokon j\u225?rt az esz\u252?k azoknak a r\u233?
gieknek, mondhatom!
{\line }
Amikor visszament\u252?nk a verand\u225?ra, ott \u252?ld\u246?g\u233?lt Mrs.
Mercado, \u233?s a k\u246?rm\u233?t lakkozta. Azt\u225?n maga el\u233? tartotta a
kez\u233?t, \u233?s csod\u225?lta a hat\u225?st. \u201?n azonban \u250?gy v\u233?
ltem, hogy neh\u233?z volna cs\u250?fabbat elk\u233?pzelni enn\u233?l a
narancsv\u246?r\u246?sn\u233?l.
{\line }
Mrs. Leidner a lelett\u225?rb\u243?l mag\u225?val hozott egy darabokra t\u246?rt,
de nagyon finom kis t\u225?ny\u233?rk\u225?t, s most elkezdte \u246?sszeragasztani.
Egy-k\u233?t percig csak figyeltem, azt\u225?n megk\u233?rdeztem, nem seg\u237?
thetn\u233?k-e.
{\line }
\u8211? O, dehogynem, van itt m\u233?g b\u337?ven. \u8211? Kihozott egy nagy halom
t\u246?r\u246?tt holmit, \u233?s munk\u225?hoz l\u225?ttunk. Hamarosan belej\u246?
ttem; meg is dics\u233?rt, hogy milyen \u252?gyesen csin\u225?lom. Azt hiszem,
az \u225?pol\u243?n\u337?k \u225?ltal\u225?ban \u252?gyes kez\u369?ek.
{\line }
\u8211? Milyen szorgos itt mindenki \u8211? mondta Mrs. Mercado. \u8211? Ett\u337?
l sz\u246?rny\u369? lust\u225?nak \u233?rzem magamat. Persze, lusta is vagyok.
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt ne lust\u225?lkodn\u225?l, ha ahhoz van kedved? \u8211? mondta
Mrs. Leidner.
{\line }
Semmi \u233?rdekl\u337?d\u233?s nem volt a hangj\u225?ban.
{\line }
Tizenk\u233?t \u243?rakor t\u225?lalt\u225?k az eb\u233?det. Ut\u225?na dr.
Leidner \u233?s Mr. Mercado holmi cserepeket kezdtek el tisztogatni. Miut\u225?n
meglocsolt\u225?k vizes kl\u243?rsavoldattal, az egyik ed\u233?ny sz\u233?p
szilvasz\u237?n\u369? lett, egy m\u225?sikon bikaszarvminta bukkant el\u337?. Olyan
volt ez, mint valami var\u225?zslat. Az a sok r\u225?sz\u225?radt s\u225?r, amit
soha le nem lehetett volna mosni, el\u337?sz\u246?r valahogy elkezdett habosodni,
azt\u225?n egyszer\u369?en elp\u225?rolgott.
{\line }
Mr. Carey \u233?s Mr. Coleman kimentek az \u225?sat\u225?shoz, Mr. Reiter pedig
elvonult a fot\u243?sszob\u225?ba.
{\line }
\u8211? Mit fogsz csin\u225?lni, Louise? \u8211? k\u233?rdezte dr. Leidner a
feles\u233?g\u233?t\u337?l. \u8211? Gondolom, led\u337?lsz egy kicsit.
{\line }
Ebb\u337?l arra k\u246?vetkeztettem, hogy Mrs. Leidner minden d\u233?lut\u225?n
lepihen.
{\line }
\u8211? Pihenek egy \u243?r\u225?csk\u225?t. Azt\u225?n tal\u225?n kimegyek egy
kicsit s\u233?t\u225?lni.
{\line }
\u8211? A n\u337?v\u233?r majd veled megy, j\u243??
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Nem, nem \u8211? mondta Mrs. Leidner. \u8211? Szeretek egyed\u252?l
s\u233?t\u225?lni. \u201?s a n\u337?v\u233?r se \u233?rezze mag\u225?t annyira
szolg\u225?latban, hogy ne t\u369?nhessek el egy kicsit a szeme el\u337?l.
{\line }
\u8211? \u211?, \u233?n igaz\u225?n sz\u237?vesen menn\u233?k \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Nem, igaz\u225?n jobb szeretn\u233?m, ha nem j\u246?nne. \u8211? hat\u225?
rozott volt, szinte ellentmond\u225?st nem t\u369?r\u337?. \u8211? Id\u337?nk\u233?
nt musz\u225?j egy kicsit egyed\u252?l lennem. Sz\u252?ks\u233?gem van r\u225?.
{\line }
Term\u233?szetesen nem er\u337?sk\u246?dtem tov\u225?bb. De amikor \u233?n is
elmentem szund\u237?tani egyet, eszembe jutott, milyen k\u252?l\u246?n\u246?s, hogy
Mrs. Leidnernek ideges f\u233?lelmei vannak, de sz\u237?vesen s\u233?t\u225?l
egyed\u252?l, mindenf\u233?le v\u233?delem n\u233?lk\u252?l.
{\line }
Amikor f\u233?l n\u233?gykor kil\u233?ptem a szob\u225?mb\u243?l, az udvar
teljesen elhagyatott volt. Csak egy kisfi\u250? mosta egy nagy r\u233?zk\u225?dban
a cser\u233?ped\u233?nyeket, Mr. Emmott pedig sz\u233?tv\u225?logatta \u233?s
rendezgette \u337?ket. Mrs. Leidner \u233?ppen akkor j\u246?tt be a bolt\u237?ves
kapualjb\u243?l, amint elindultam fel\u233?j\u252?k. Ilyen elevennek eddig m\u233?g
nem l\u225?ttam. Csillogott a szeme, \u233?s j\u243?kedv\u369?nek l\u225?tszott,
majdnem vid\u225?mnak.
{\line }
Dr. Leidner kij\u246?tt a laborat\u243?riumb\u243?l, \u233?s odament hozz\u225?.
Egy nagy t\u225?lat mutatott neki, amelyet bikaszarv minta d\u237?sz\u237?tett.
{\line }
\u8211? A t\u246?rt\u233?nelem el\u337?tti szintek rendk\u237?v\u252?l gazdagok
\u8211? mondta. \u8211? Eddig igaz\u225?n j\u243? \u233?vadunk volt. Igaz\u225?n
szerencse, hogy azt a s\u237?rt mindj\u225?rt a legelej\u233?n megtal\u225?ltuk.
Panaszra csak Lavigny aty\u225?nak van oka. Agyagt\u225?bl\u225?kat eddig m\u233?g
alig tal\u225?ltunk.
{\line }
\u8211? Azzal a n\u233?h\u225?nnyal se csin\u225?lt sokat, ami el\u337?ker\u252?lt
\u8211? mondta Mrs. Leidner sz\u225?razon. \u8211? Lehet, hogy pomp\u225?s
epigr\u225?fus, de hihetetlen\u252?l lusta. Mindig v\u233?gigalussza a d\u233?
lut\u225?nt.
{\line }
\u8211? Byrd nagyon hi\u225?nyzik \u8211? mondta dr. Leidner. \u8211? Az aty\u225?
nak nem valami ortodoxak a m\u243?dszerei, b\u225?r persze ezt \u233?n nem vagyok
hivatott meg\u237?t\u233?lni. De egy-k\u233?t ford\u237?t\u225?sa enyh\u233?n
sz\u243?lva meglep\u337? volt. Szinte el sem tudom hinni p\u233?ld\u225?ul, hogy
azzal a feliratos t\u233?gl\u225?val kapcsolatban igaza lehet, pedig h\u225?t neki
tudnia kell.
{\line }
Tea ut\u225?n Mrs. Leidner megk\u233?rdezte, nincs-e kedvem les\u233?t\u225?lni a
foly\u243?hoz. Gondoltam, tal\u225?n att\u243?l f\u233?l, hogy megb\u225?ntott,
amikor kora d\u233?lut\u225?n nem engedte, hogy elk\u237?s\u233?rjem.
{\line }
\u201?rt\u233?s\u233?re akartam adni, hogy nem vagyok \u233?rz\u233?keny lelek,
\u237?gy h\u225?t azonnal beleegyeztem.
{\line }
Sz\u233?p este volt. Az \u246?sv\u233?ny el\u337?sz\u246?r \u225?rpaf\u246?ldek,
azt\u225?n vir\u225?gz\u243? gy\u252?m\u246?lcsf\u225?k k\u246?z\u246?tt vezetett,
m\u237?g v\u233?g\u252?l le\u233?rt\u252?nk a Tigris partj\u225?ra. Mindj\u225?rt
t\u337?l\u252?nk balra volt a Tell, a furcsa, monoton dan\u225?jukat k\u225?
nt\u225?l\u243? munk\u225?sokkal. T\u337?l\u252?nk kiss\u233? jobbra nagy v\u237?
zker\u233?k \u225?llt, ami k\u252?l\u246?n\u246?s, ny\u246?sz\u246?rg\u337? hangot
adott. El\u337?sz\u246?r v\u233?gigfutott t\u337?le a h\u225?tamon a hideg, de
v\u233?g\u252?l szinte megszerettem, furcs\u225?n megnyugtat\u243? hat\u225?ssal
volt r\u225?m. A v\u237?zker\u233?ken t\u250?l fek\u252?dt a falu, onnan j\u225?rt
ki a munk\u225?sok legnagyobb r\u233?sze az \u225?sat\u225?sra dolgozni.
{\line }
\u8211? Ugye, gy\u246?ny\u246?r\u369?? \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Leidner.
{\line }
 \u8211? Olyan b\u233?k\u233?s l\u225?tv\u225?ny \u8211? mondtam. \u8211? Fura,
hogy az ember olyan t\u225?vol van mindent\u337?l.
{\line }
\u8211? T\u225?vol van mindent\u337?l \u8211? ism\u233?telte meg Mrs. Leidner.
\u8211? Igen. Itt legal\u225?bb rem\u233?lheti az ember, hogy biztons\u225?gban
van.
{\line }
\u201?les pillant\u225?st vetettem r\u225?, de azt hiszem, ink\u225?bb \u246?
nmag\u225?nak mondta, amit mondott, mint nekem. Nem hinn\u233?m, hogy \u233?
szrevette volna, mir\u337?l \u225?rulkodnak a szavai.
{\line }
Elindultunk vissza, a h\u225?z fel\u233?.
{\line }
Egyszer csak Mrs. Leidner olyan er\u337?sen belemarkolt a karomba, hogy majd
f\u246?lsikoltottam.
{\line }
\u8211? Ki az, n\u337?v\u233?r? Mit csin\u225?l ez itt?
{\line }
Nem messzire el\u337?tt\u252?nk, \u233?pp ott, ahol az \u246?sv\u233?ny elhalad az
exped\u237?ci\u243? lak\u243?h\u225?za mellett, egy f\u233?rfi \u225?llt. iur\u243?
pai ruh\u225?t viselt, s l\u225?bujjhegyen \u225?llva mintha \u233?ppen az. egyik
ablakon pr\u243?b\u225?lt volna belesni.
{\line }
Ahogy ott figyelt\u252?k, egyszer csak k\u246?r\u252?ln\u233?zett, megpillantott
minket, \u233?s azonnal elindult fel\u233?nk az \u246?sv\u233?nyen. \u201?reztem,
hogy Mrs. Leidner m\u233?g er\u337?sebben kapaszkodik bel\u233?m.
{\line }
\u8211? N\u337?v\u233?r \u8211? suttogta. \u8211? N\u337?v\u233?r\u8230?
{\line }
\u8211? Nincs semmi baj, kedves, nincs semmi baj \u8211? nyugtatgattam.
{\line }
A f\u233?rfi k\u246?zben oda\u233?rt, \u233?s elhaladt mellett\u252?nk. Iraki
volt. Amint k\u246?zelr\u337?l is l\u225?tta, Mrs. Leidner fels\u243?hajtott,
\u233?s nyomban megnyugodott.
{\line }
\u8211? Hiszen csak egy iraki \u8211? mondta.
{\line }
Tov\u225?bbment\u252?nk. Amikor elment mellett\u252?nk, f\u246?ln\u233?ztem az
ablakokra. Nemcsak r\u225?cs v\u233?dte \u337?ket, de magasan is voltak ahhoz, hogy
valaki ben\u233?zhessen, mert idekinn alacsonyabb volt a talaj szintje, mint benn
az udvaron.
{\line }
\u8211? Biztos csak k\u237?v\u225?ncsiskodott \u8211? mondtam. Mrs. Leidner
b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze. De egy pillanatig azt hittem\u8230? F\u233?lbehagyta a
mondatot.
{\line }
\u8222?Mit hitt\u233?l? \u8211? gondoltam magamban. \u8211? Ezt szeretn\u233?m
\u233?n tudni. Mit hitt\u233?l?\u8221?
{\line }
De egy dolgot most m\u225?r tudtam \u8211? Mrs. Leidner egy meghat\u225?rozott,
h\u250?s-v\u233?r szem\u233?lyt\u337?l f\u233?l.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3
\afs28
{\b
NYOLCADIK FEJEZET{\i
\u201?jszakai riadalom}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
El\u233?g neh\u233?z pontosan eld\u246?nteni, hogy mir\u337?l is ejtsek sz\u243?t,
ami a Tell Jarimdzs\u225?ba val\u243? \u233?rkez\u233?sem ut\u225?ni h\u233?ten
figyelemre m\u233?lt\u243? volt.
{\line }
Ha a mostani tud\u225?sommal n\u233?zek vissza r\u225?, most m\u225?r sz\u225?
mtalan apr\u243? jelet \u233?s figyelmeztet\u233?st l\u225?tok, amelyek mellett
akkor vakon elmentem.
{\line }
Hogy azonban annak rendje \u233?s m\u243?dja szerint mes\u233?ljem el a t\u246?
rt\u233?netet, meg kell pr\u243?b\u225?lnom \u250?jra belehelyezkedni akkori
n\u233?z\u337?pontomba \u8211? \u233?rtetlenkedtem, feszengtem, \u233?s egyre
ink\u225?bb tudat\u225?ban voltam, hogy valami baj van.
{\line }
Mert egy biztos volt: az a furcsa, fesz\u252?lt k\u246?z\u233?rzet, az a k\u233?
nyszeredetts\u233?g nem k\u233?pzel\u337?d\u233?s. Az val\u243?di volt. M\u233?g az
\u233?rz\u233?ketlen Bill Coleman is megjegyz\u233?st tett r\u225?.
{\line }
\u8211? Ez a hely az idegeimre megy \u8211? mondta, a f\u252?lem hallat\u225?
ra. \u8211? Mindig ilyen mogorva ez a banda?
{\line }
Ezt David Emmottnak mondta, a m\u225?sik seg\u233?der\u337?nek. \u201?n
meglehet\u337?sen megkedveltem Mr. Emmottot; hallgatags\u225?g\u225?ban nem volt
semmi bar\u225?ts\u225?gtalan. Volt benne valami rend\u237?thetetlens\u233?g,
\u233?s ez nagyon megnyugtatott, amikor senki sem lehetett benne biztos, hogy a
t\u246?bbiek mit \u233?reznek \u233?s mit gondolnak.
{\line }
\u8211? Ugyan, dehogy \u8211? v\u225?laszolta Mr. Colemannek. \u8211? Tavaly nem
volt ilyen.
{\line }
De nem bocs\u225?tkozott m\u233?lyebben a t\u233?m\u225?ba, nem mondott t\u246?
bbet.
{\line }
\u8211? Csak az nem f\u233?r a fejembe, hogy mit\u337?l van az eg\u233?sz \u8211?
mondta Mr. Coleman s\u233?rt\u337?d\u246?tten.
{\line }
Emmott v\u225?llat vont, de nem v\u225?laszolt.
{\line }
Sok mindenre f\u233?nyt der\u237?tett Miss Johnsonnal folytatott besz\u233?
lget\u233?sem. \u336?t nagyon megszerettem. Talpraesett volt, gyakorlatias \u233?s
intelligens, \u233?s szemmel l\u225?that\u243?an b\u225?lv\u225?nyozta dr.
Leidnert.
{\line }
E besz\u233?lget\u233?s alkalm\u225?val elmes\u233?lte nekem dr. Leidner \u233?
let\u233?nek t\u246?rt\u233?net\u233?t, fiatal kor\u225?t\u243?l kezdve. Ismert
minden terepet, ahol dr. Leidner valaha \u225?sott, \u233?s pontosan tudta minden
egyes \u225?sat\u225?s eredm\u233?ny\u233?t. Szinte meg mertem volna r\u225?
esk\u252?dni, hogy id\u233?zni tudott volna minden egyes el\u337?ad\u225?sb\u243?l,
amit dr. Leidner valaha tartott. Kijelentette, hogy a vil\u225?g legjobb
kutat\u243? r\u233?g\u233?sz\u233?nek tartja.
{\line }
\u8211? \u201?s olyan egyszer\u369? ember. Annyira nem err\u337?l a vil\u225?
gr\u243?l val\u243?. Azt se tudja, mi az, hogy b\u252?szkes\u233?g. Csak igaz\u225?
n nagy ember tud ilyen egyszer\u369? lenni.
{\line }
\u8211? H\u225?t az m\u225?r igaz \u8211? mondtam. \u8211? Nagy embereknek nincs
sz\u252?ks\u233?g\u252?k r\u225?, hogy m\u225?sokat lehengereljenek.
{\line }
\u8211? \u201?s olyan vid\u225?m is. El se tudom mag\u225?nak mondani, mennyit
sz\u243?rakoztunk egy\u252?tt\u8230? \u337? meg Richard Carey meg \u233?n\u8230? az
els\u337? \u233?vekben, amikor ide kij\u246?tt\u252?nk. Remek\u252?l \u233?
rezt\u252?k magunkat egy\u252?tt. Richard Carey persze m\u225?r Palesztin\u225?ban
is vele dolgozott. \u336?k m\u225?r vagy t\u237?z \u233?ve bar\u225?tok. De m\u225?
r \u233?n is h\u233?t \u233?ve ismerem.
{\line }
\u8211? Csuda j\u243?k\u233?p\u369? f\u233?rfi ez a Mr. Carey \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Igen\u8230? azt hiszem, az.
{\line }
Ezt meglehet\u337?sen kurt\u225?n mondta.
{\line }
\u8211? Csak egy picik\u233?t t\u250?l cs\u246?ndes, nem gondolja?
{\line }
\u8211? Azel\u337?tt nem volt ilyen \u8211? v\u225?gott k\u246?zbe gyorsan Miss
Johnson. \u8211? Csak az\u243?ta, hogy\u8230?
{\line }
Hirtelen elhallgatott.
{\line }
\u8211? Csak az\u243?ta, hogy? \u8211? adtam meg neki a v\u233?gsz\u243?t.
{\line }
\u8211? \u211?, h\u225?t sz\u243?val\u8230? \u8211? Miss Johnsonnak volt egy
jellegzetes mozdulata, ahogy megr\u225?nd\u237?totta a v\u225?ll\u225?t. \u8211?
Sok minden megv\u225?ltozott mostan\u225?ban.
{\line }
Erre nem v\u225?laszoltam. Rem\u233?ltem, hogy folytatni fogja \u8211? folytatta
is
{\line }
\u8211?, de el\u337?bb kuncogott egy kicsit, mintha ezzel cs\u246?kkenteni
akarn\u225? mond\u243?k\u225?j\u225?nak a jelent\u337?s\u233?g\u233?t.
{\line }
\u8211? Att\u243?l tartok, \u233?n meglehet\u337?sen konzervat\u237?v v\u233?n
skatulya vagyok, de n\u233?ha \u250?gy gondolom, hogy ha egy r\u233?g\u233?sz
feles\u233?g\u233?t tulajdonk\u233?ppen nem \u233?rdekli a r\u233?g\u233?szet,
akkor okosabb volna, ha nem menne el az exped\u237?ci\u243?ra. Ez gyakran s\u250?
rl\u243?d\u225?sokhoz vezet.
{\line }
\u8211? Mrs. Mercado? \u8211? vetettem fel.
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r! \u8211? s\u246?p\u246?rte f\u233?lre Miss Johnson az
elk\u233?pzel\u233?semet. \u8211? \u201?n Mrs. Leidnerre gondolok. B\u369?b\u225?
jos asszony\u8230? teljesen meg lehet \u233?rteni, hogy Leidner doktor mi\u233?
rt \u8222?esett bele\u8221?, ahogy mondani szokt\u225?k. De nem tehetek r\u243?
la, \u250?gy \u233?rzem, nem ide val\u243?. Valahogy\u8230? felbor\u237?tja a
dolgokat.
{\line }
Miss Johnson teh\u225?t egyet\u233?rtett Mrs. Kelseyvel abban, hogy a fesz\u252?lt
l\u233?gk\u246?r\u233?rt Mrs. Leidner a felel\u337?s. De h\u225?t akkor honnan
sz\u225?rmaznak Mrs. Leidner szorong\u225?sai?
{\line }
\u8211? A f\u233?rj\u233?t is nyugtalan\u237?tja \u8211? mondta Miss Johnson
hal\u225?los komolyan.
{\line }
\u8211? Persze \u233?n\u8230? \u233?n olyan vagyok, mint egy \u246?reg kutya:
h\u369?s\u233?ges, de f\u233?lt\u233?keny. Rosszulesik, amikor l\u225?tom, milyen
megviselt, \u233?s mennyire agg\u243?dik. Neki sz\u237?vvel-l\u233?lekkel a
munk\u225?j\u225?val kellene t\u246?r\u337?dnie\u8230? nem a feles\u233?g\u233?vel
meg a csacska f\u233?lelmeivel! Ha Louise ideges, ami\u233?rt egy ilyen isten
h\u225?ta m\u246?g\u246?tti helyre kellett j\u246?nnie, maradt volna Amerik\u225?
ban. Nem \u225?llhatom azokat, akik elmennek valahova, azt\u225?n sz\u252?
ntelen\u252?l csak nyafognak miatta!
{\line }
 Azt\u225?n, mivel l\u225?tszott, hogy f\u233?l, ami\u233?rt egy kicsivel t\u246?
bbet mondott, mint amennyit akart, \u237?gy folytatta: -Persze, \u233?n az\u233?rt
csod\u225?lom Louise-t. B\u369?b\u225?jos asszony, \u233?s elb\u369?v\u246?l\u337?
a modora, amikor j\u243?kedv\u233?ben van.
{\line }
Ezzel el is ejtett\u252?k a t\u233?m\u225?t.
{\line }
Mindig \u237?gy van ez, gondoltam magamban \u8211? valah\u225?nyszor n\u337?k
ker\u252?lnek \u246?ssze, \u243?hatatlan a f\u233?lt\u233?kenyked\u233?s. Miss
Johnson szemmel l\u225?that\u243?lag nem kedveli f\u337?n\u246?ke feles\u233?
g\u233?t (ami tal\u225?n term\u233?szetes), Mrs. Mercado pedig-hacsak nem t\u233?
vedek nagyot \u8211? \u233?ppens\u233?ggel gy\u369?l\u246?li.
{\line }
Volt m\u233?g valaki, aki nem szerette Mrs. Leidnert: Sheila Reilly. Egyp\u225?
rszor kij\u246?tt az \u225?sat\u225?shoz, egyszer kocsin, k\u233?tszer meg egy
fiatalember k\u237?s\u233?ret\u233?ben, l\u243?h\u225?ton. Nekem az motoszk\u225?lt
a fejemben, hogy alighanem a fiatal, hallgatag amerikai, Mr. Emmott lehet a
gy\u246?nge. Valah\u225?nyszor kinn tal\u225?lta Emmottot az \u225?sat\u225?
sn\u225?l, mindig meg\u225?llt besz\u233?lgetni vele, s az is eszembe jutott, hogy
a fiatalember alighanem csod\u225?lja a l\u225?nyt.
{\line }
Mrs. Leidner egyik nap, szerintem meglehet\u337?sen meggondolatlanul,
megjegyz\u233?st is tett erre eb\u233?dn\u233?l.
{\line }
\u8211? Ez a Reilly l\u225?ny m\u233?g mindig Davidre vad\u225?szik \u8211? mondta
nevetve. \u8211? Szeg\u233?ny David, m\u233?g az \u225?sat\u225?son se hagyja
b\u233?k\u233?n! Milyen but\u225?k is a l\u225?nyok!
{\line }
Mr. Emmott nem v\u225?laszolt, de napbarn\u237?tott arca elv\u246?r\u246?s\u246?
d\u246?tt. F\u246?lemelte a fej\u233?t, \u233?s igencsak furcsa pillant\u225?ssal
n\u233?zett egyenesen Mrs. Leidner szem\u233?be \u8211? kem\u233?ny, rezzenetlen
tekintettel, amiben volt valamif\u233?le kih\u237?v\u225?s is.
{\line }
Mrs. Leidner halv\u225?nyan elmosolyodott, \u233?s elford\u237?totta a
tekintet\u233?t.
{\line }
Hallottam, hogy Lavigny atya motyog valamit, de amikor r\u225?k\u233?rdeztem,
hogy: \u8211? Tess\u233?k? \u8211?, csak a fej\u233?t r\u225?zta, \u233?s nem
ism\u233?telte meg a megjegyz\u233?s\u233?t.
{\line }
Aznap d\u233?lut\u225?n Mr. Coleman azt mondta nekem: -Ami azt illeti, \u233?n
eleinte nem szerettem valami t\u250?ls\u225?gosan Mrs. Leidnert. Valah\u225?nyszor
csak kinyitottam a sz\u225?mat, t\u252?st\u233?nt letorkolt. De most m\u225?r
jobban meg\u233?rtem. Kedvesebb n\u337?vel alig tal\u225?lkoztam \u233?letemben. Az
ember, mire \u233?szbe kap, m\u225?r minden marhas\u225?got elmes\u233?lt neki,
amibe csak belekeveredett \u233?let\u233?ben. Most j\u243?l megadta Sheila
Reillynek, tudom, de h\u225?t Sheila egyszer-k\u233?tszer \u225?tkozottul goromba
volt hozz\u225?. Ez a legrosszabb Sheil\u225?ban\u8230? nincs modora. \u201?s ha
d\u252?hbe gurul, olyan, mint az \u246?rd\u246?g.
{\line }
Ezt k\u246?nnyen elhittem. Dr. Reilly alaposan f\u233?lrenevelte.
{\line }
\u8211? Persze \u243?hatatlanul r\u225?tarti is, hiszen \u337? az egyetlen fiatal
l\u225?ny errefel\u233?. De ez nem ments\u233?g r\u225?, hogy \u250?gy besz\u233?l
Mrs. Leidnerrel, mintha az a d\u233?d nagyn\u233?nik\u233?je volna. Mrs. Leidner
nem mai csirke, de \u225?tkozottul csinos asszony. Olyan, mint a lid\u233?rc, aki
maga ut\u225?n csalogatja az embert a mocs\u225?rba. \u8211? Azt\u225?n keser\u369?
en tette hozz\u225?: \u8211? Sheila ugyan nem csalogatja az embert. M\u225?st se
csin\u225?l, csak elp\u246?ck\u246?li.
{\line }
Ezeken k\u237?v\u252?l m\u233?g k\u233?t incidensre eml\u233?kszem, aminek volt
valami jelent\u337?s\u233?ge.
{\line }
Az egyik akkor t\u246?rt\u233?nt, amikor bementem a laborat\u243?riumba egy kis
aceton\u233?rt, hogy leszedjem a kezemr\u337?l a cserepek ragaszt\u225?sakor
r\u225?tapadt ragacsot. Mr. Mer-cado a sarokban \u252?lt, fej\u233?t a karj\u225?ra
hajtotta, \u233?n azt hittem, alszik. Fogtam a keresett \u252?veget, \u233?s
kimentem vele.
{\line }
Aznap este, nagy meglepet\u233?semre, megsz\u243?lalt Mrs. Mercado.
{\line }
\u8211? Maga vitt el egy \u252?veg acetont a laborat\u243?riumb\u243?l?
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondtam \u233?n.
{\line }
\u8211? Maga pontosan tudta, hogy a lelett\u225?rban mindig van egy kis \u252?
veggel.
{\line }
Mindezt el\u233?g d\u252?h\u246?sen mondta.
{\line }
\u8211? Igaz\u225?n? Nem tudtam.
{\line }
\u8211? Szerintem tudta! Maga egyszer\u369?en csak k\u233?mkedni akart. Tudom
\u233?n, milyenek az \u225?pol\u243?n\u337?k.
{\line }
Csak b\u225?multam.
{\line }
\u8211? Nem tudom, mir\u337?l besz\u233?l, Mrs. Mercado \u8211? mondtam m\u233?
lt\u243?s\u225?gteljesen. \u8211? \u201?n azt\u225?n nem k\u233?mkedek senki
ut\u225?n.
{\line }
\u8211? Nem-e? \u211?, persze hogy nem. Azt hiszi, nem tudom, mi\u233?rt van itt?
{\line }
Egy-k\u233?t percig azt hittem, hogy ivott. Sz\u243? n\u233?lk\u252?l otthagytam.
De\u8221? nagyon furcs\u225?nak tartottam a dolgot.
{\line }
A m\u225?sik \u252?gy sem volt nagy dolog. Megpr\u243?b\u225?ltam egy falat
keny\u233?rrel magamhoz csalogatni egy korcs k\u246?ly\u246?kkuty\u225?t. De nagyon
f\u233?l\u233?nk volt \u8211? mint az arab kuty\u225?k \u225?ltal\u225?ban \u8211?,
\u233?s gyanakodott, hogy rosszat akarok neki. Elkullogott, \u233?n ut\u225?
namentem \u8211? \u225?t a bolt\u237?ves kapualjon, azt\u225?n befordultam a
h\u225?z sark\u225?n. Olyan hirtelen fordultam be, hogy mire \u233?szbe kaptam,
m\u225?r bele is \u252?tk\u246?ztem Lavigny aty\u225?ba. Egy f\u233?rfival \u225?
lldog\u225?lt ott \u8211? s \u233?n nyomban r\u225?j\u246?ttem, hogy ez ugyanaz a
f\u233?rfi, akit Mrs. Leidner meg \u233?n rajtakaptunk, hogy leselkedik az ablak
alatt.
{\line }
Bocs\u225?natot k\u233?rtem, Lavigny atya mosolygott, valamit mondott a m\u225?sik
f\u233?rfinak b\u250?cs\u250?z\u243?ul, azt\u225?n velem egy\u252?tt visszat\u233?
rt a h\u225?zba.
{\line }
\u8211? Tudja \u8211? mondta \u8211?, borzaszt\u243?an sz\u233?gyellem, hogy a
keleti nyelvek b\u250?v\u225?ra vagyok, \u233?s a munk\u225?sok k\u246?z\u246?tt
m\u233?gsem \u233?rt meg senki. Megal\u225?z\u243? dolog, nem gondolja? Kipr\u243?
b\u225?ltam arabtud\u225?somat ezen az emberen, hogy l\u225?ssam, vele t\u246?bbre
jutok-e\u8230? de nagy sikert nem arattam. Leidner azt mondja, hogy az \u233?n
arabs\u225?gom t\u250?ls\u225?gosan tiszta.
{\line }
 Ennyi volt az eg\u233?sz. De \u225?tfutott az agyamon, milyen furcsa, hogy az az
ember most is itt \u243?l\u225?lkodik a h\u225?z k\u246?r\u252?l.
{\line }
Aznap \u233?jjel nagy riadalmunk volt.
{\line }
Hajnali k\u233?t \u243?ra k\u246?r\u252?l lehetett. \u201?n nagyon \u233?beren
alszom, \u225?pol\u243?n\u337?kn\u233?l ez sz\u252?ks\u233?gszer\u369?. Mire a
szob\u225?m ajtaja kiny\u237?lt, m\u225?r \u233?bren \u252?ltem az \u225?gyban.
{\line }
\u8211? N\u337?v\u233?r, n\u337?v\u233?r!
{\line }
Mrs. Leidner sz\u243?lt be, halkan \u233?s s\u252?rget\u337?en. Megkerestem a
gyuf\u225?t, \u233?s gyerty\u225?t gy\u250?jtottam. Mrs. Leidner hossz\u250?,
k\u233?k pongyol\u225?ban \u225?llt az ajt\u243?ban, szinte k\u337?v\u233? dermedve
a r\u233?m\u252?lett\u337?l.
{\line }
\u8211? Valaki\u8230? valaki van\u8230? a mellettem lev\u337? szob\u225?ban.
Hallottam\u8230? kapar\u225?szott a falon.
{\line }
Kiugrottam az \u225?gyb\u243?l, \u233?s odamentem hozz\u225?.
{\line }
\u8211? Nincs semmi baj \u8211? mondtam. \u8211? Itt vagyok. Ne f\u233?ljen,
kedvesem.
{\line }
\u8211? H\u237?vja Ericet \u8211? suttogta.
{\line }
B\u243?lintottam, kirohantam \u233?s bekopogtam dr. Leidner ajtaj\u225?n. Egy perc
m\u250?lva m\u225?r ott volt vel\u252?nk. Mrs. Leidner az \u225?gyamon \u252?lt,
lihegve kapkodta a leveg\u337?t.
{\line }
\u8211? Hallottam \u8211? mondta \u8211?, hallottam\u8230? kapar\u225?szott a
falon.
{\line }
\u8211? Valaki van a lelett\u225?rban? \u8211? ki\u225?ltott fel dr. Leidner.
{\line }
Vill\u225?mgyorsan kirohant \u8211? \u225?tvillant az agyamon, milyen k\u252?
l\u246?nb\u246?z\u337?k\u233?ppen reag\u225?ltak ezek ketten a dologra. Mrs.
Leidner f\u233?lelme teljesen szem\u233?lyes jelleg\u369? volt, de dr. Leidnernek
t\u252?st\u233?nt az \u337? dr\u225?gal\u225?tos kincsei jutottak az esz\u233?be.
{\line }
\u8211? A lelett\u225?r! \u8211? suttogta Mrs. Leidner. \u8211? H\u225?t persze!
Milyen buta vagyok!
{\line }
Azzal f\u246?l\u225?llt, maga k\u246?r\u233? kanyar\u237?totta a pongyol\u225?
j\u225?t, \u233?s megk\u233?rt, hogy menjek vele. P\u225?ni f\u233?lelme
nyomtalanul elt\u369?nt. A lelett\u225?rba \u233?rve ott tal\u225?ltuk dr. Leidnert
\u233?s Lavigny aty\u225?t. Az atya valami zajt hallott, f\u246?lkelt, hogy
ut\u225?nan\u233?zzen, \u233?s \u250?gy v\u233?lte, f\u233?nyt l\u225?t a
lelett\u225?rban. Papucsot h\u250?zott, \u233?s f\u246?lkattintotta a zsebl\u225?
mp\u225?j\u225?t, de mire oda\u233?rt, m\u225?r nem tal\u225?lt ott senkit.
Ezenk\u237?v\u252?l az ajt\u243? is rendesen be volt z\u225?rva, \u233?jszak\u225?
ra elvileg mindig z\u225?rva is kellett lennie.
{\line }
Amikor dr. Leidner bement hozz\u225?, \u233?ppen arr\u243?l iparkodott meggy\u337?
z\u337?dni, nem vittek-e el valamit.
{\line }
T\u246?bbet nem lehetett kider\u237?teni. A k\u252?ls\u337? kapu be volt z\u225?
rva, az \u337?rs\u233?g megesk\u252?d\u246?tt, hogy k\u237?v\u252?lr\u337?l senki
sem juthatott be, de mivel val\u243?sz\u237?n\u369?leg aludtak, mint a bunda, ez
sem volt teljesen biztos. Bet\u246?r\u337?nek nyom\u225?t sem tal\u225?ltuk, \u233?
s semmi sem hi\u225?nyzott.
{\line }
Lehets\u233?ges, hogy Mrs. Leidnert az a zaj ijesztette meg, amit Lavigny atya
csapott, amikor leszedegette a dobozokat a polcokr\u243?l, hogy meggy\u337?z\u337?
dj\u246?n r\u243?la, rendben van-e minden.
{\line }
M\u225?sr\u233?szt viszont Lavigny atya hat\u225?rozottan \u225?ll\u237?totta,
hogy{\i
a)} l\u233?pteket hallott az ablaka alatt,{\i
b)} f\u233?nyt l\u225?tott felvillanni, tal\u225?n egy zsebl\u225?mp\u225?\u233?t,
a lelett\u225?rban.
{\line }
Senki m\u225?s nem l\u225?tott \u233?s nem hallott semmit.
{\line }
Az esetnek az \u233?n t\u246?rt\u233?netemben az\u233?rt van jelent\u337?s\u233?
ge, mert ez vezette r\u225? m\u225?snap Mrs. Leidnert, hogy kit\u225?rulkozzon
el\u337?ttem.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
KILENCEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Mrs. Leidner t\u246?rt\u233?nete}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
\u201?ppen megeb\u233?delt\u252?nk. Mrs. Leidner, mint rendesen, a szob\u225?
j\u225?ba ment, lepihenni. Lefektettem, j\u243?csk\u225?n k\u246?r\u252?lraktam
p\u225?rn\u225?kkal, odaadtam a k\u246?nyv\u233?t, \u233?s \u233?ppen indultam
kifel\u233? a szob\u225?b\u243?l, amikor visszah\u237?vott.\par\pard\plain\hyphpar}
{
\u8211? Ne menjen el, n\u337?v\u233?r, szeretn\u233?k valamit mondani mag\u225?nak.
Visszal\u233?ptem a szob\u225?ba.
{\line }
\u8211? Csukja be az ajt\u243?t!\par\pard\plain\hyphpar} {
Engedelmeskedtem.
{\line }
F\u246?lkelt az \u225?gyb\u243?l, \u233?s elkezdett le-f\u246?l j\u225?rk\u225?lni
a szob\u225?ban. L\u225?ttam, hogy t\u246?ri a fej\u233?t valamin, \u233?s nem
akartam zavarni. Nyilv\u225?nval\u243?an nagyon hat\u225?rozatlan volt, nem tudott
d\u246?nteni.
{\line }
V\u233?g\u252?l azt\u225?n a jelek szerint kell\u337?en \u246?sszeszedte mag\u225?
t. Fel\u233?m fordult, \u233?s hirtelen r\u225?m sz\u243?lt: \u8211? \u220?lj\u246?
n le!
{\line }
Cs\u246?ndesen le\u252?ltem az asztalhoz. Idegesen kezdett bele: \u8211? Biztosan
t\u246?rte m\u225?r rajta a fej\u233?t, hogy mi ez az eg\u233?sz c\u233?c\u243??
{\line }
Nem sz\u243?ltam egy sz\u243?t sem, csak b\u243?lintottam.
{\line }
\u8211? Elsz\u225?ntam magamat, hogy elmondom mag\u225?nak\u8230? az eg\u233?szet!
Valakinek el kell mondanom, k\u252?l\u246?nben bele\u337?r\u252?l\u246?k.
{\line }
\u8211? H\u225?t \u8211? mondtam \u8211?, azt hiszem, csakugyan az volna a
legjobb. Az ember nem tudja, mit tegyen, mi lenne a legjobb, ha csak vakt\u225?ban
tapogat\u243?zik.
{\line }
Abbahagyta az ideges j\u225?rk\u225?l\u225?st, \u233?s szembefordult velem.
{\line }
\u8211? Tudja, mit\u337?l f\u233?lek?
{\line }
\u8211? Valami f\u233?rfit\u243?l \u8211? mondtam.
{\line }
 \u8211? Igen\u8230? de nem azt mondtam, hogy kit\u337?l\u8230? azt mondtam,
mit\u337?l.
{\line }
V\u225?rtam.
{\line }
\u8211? Att\u243?l f\u233?lek, hogy meg fognak \u246?lni!
{\line }
Noh\u225?t, v\u233?gre kib\u246?kte. Nem akartam k\u252?l\u246?n\u246?sebb r\u233?
szv\u233?tet mutatni. \u237?gy is el\u233?g k\u246?zel \u225?llt a hiszt\u233?
ri\u225?hoz.
{\line }
\u8211? Uramisten \u8211? mondtam. \u8211? Sz\u243?val err\u337?l van sz\u243??
{\line }
Ekkor elnevette mag\u225?t. Nevetett \u233?s nevetett \u8211? azt\u225?n k\u246?
nnyek futottak v\u233?gig az arc\u225?n.
{\line }
\u8211? Ahogy maga ezt mondta! \u8211? lihegte. \u8211? Ahogy maga ezt
mondta\u8230?
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r \u8211? sz\u243?ltam r\u225?. \u8211? Ezt nem szabad.
\u8211? \u201?les volt a hangom. Lenyomtam egy sz\u233?kre, odamentem a
mosd\u243?\u225?llv\u225?nyhoz, hideg v\u237?zbe m\u225?rtottam a szivacsot, \u233?
s lemostam a homlok\u225?t meg a csukl\u243?j\u225?t.
{\line }
\u8211? El\u233?g volt a csacsis\u225?gb\u243?l \u8211? mondtam. \u8211? Mondjon
el nekem mindent, nyugodtan \u233?s j\u243?zanul.
{\line }
Ez hatott r\u225?. Felegyenesedett \u252?lt\u233?ben, \u233?s eg\u233?szen
term\u233?szetes hangon sz\u243?lalt meg.
{\line }
\u8211? Maga igazi kincs, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta. \u8211? \u218?gy \u233?
rzem magam maga mellett, mintha hat\u233?ves voln\u233?k. Mindent elmondok.
{\line }
\u8211? \u205?gy m\u225?r jobb \u8211? mondtam. \u8211? Csak nyugodtan, nem kell
sietnie.
{\line }
Lassan \u233?s tagoltan kezdett el besz\u233?lni. \u8211? H\u250?sz\u233?ves
koromban mentem f\u233?rjhez. Egy fiatalemberhez; az egyik miniszt\u233?riumban
dolgozott. Ezerkilencsz\u225?ztizennyolcban.
{\line }
\u8211? Tudom \u8211? mondtam. \u8211? Mrs. Mercado elmes\u233?lte. A f\u233?rje
elesett a h\u225?bor\u250?ban.
{\line }
De Mrs. Leidner csak a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Ezt \u337? csak hiszi. Mindenki ezt hiszi. Az igazs\u225?g eg\u233?szen
m\u225?s. \u201?n fura l\u225?ny voltam, n\u337?v\u233?r, lelkes, hazafias, Tell
idealizmussal. N\u233?h\u225?ny h\u243?napos asszony voltam, amikor\u8230? egy
teljesen el\u337?rel\u225?thatatlan v\u233?letlen folyt\u225?n\u8230? r\u225?
j\u246?ttem, hogy a f\u233?rjem k\u233?m, \u233?s a n\u233?metek szolg\u225?
lat\u225?ban \u225?ll. Megtudtam, hogy az \u225?ltala szerzett inform\u225?ci\u243?
k egy amerikai csapatsz\u225?ll\u237?t\u243? haj\u243? els\u252?llyeszt\u233?
s\u233?re vezettek. Emberek sz\u225?zai vesztek oda. Nem tudom, m\u225?sok mit
csin\u225?ltak volna, de elmondom, hogy \u233?n mit csin\u225?ltam. Egyenesen
odamentem az ap\u225?mhoz, aki a had\u252?gyminiszt\u233?riumban szolg\u225?lt,
\u233?s elmondtam neki az igazat. Frederick csakugyan meghalt a h\u225?bor\u250?
ban\u8230? de Amerik\u225?ban halt meg\u8230? agyonl\u337?tt\u233?k, k\u233?
mked\u233?s\u233?rt.
{\line }
 \u8211? \u211?, Istenem! \u8211? t\u246?rt ki bel\u337?lem. \u8211? Ez rettenetes!
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta. \u8211? Rettenetes volt. Olyan kedves volt\u8230?
olyan gy\u246?ng\u233?d. \u201?s k\u246?zben eg\u233?sz id\u337? alatt\u8230? De
egy pillanatig sem haboztam. Tal\u225?n nem volt igazam.
{\line }
\u8211? Ezt nagyon neh\u233?z megmondani \u8211? mondtam. \u8211? \u201?n nem
tudom, mit csin\u225?ltam volna, annyi szent.
{\line }
\u8211? Amit elmondtam mag\u225?nak, az sosem volt k\u246?zismert, csak a
miniszt\u233?riumban tudt\u225?k. A nyilv\u225?noss\u225?g sz\u225?m\u225?ra a
f\u233?rjem a frontra ment \u233?s elesett. Engem meg el\u225?rasztottak r\u233?
szv\u233?ttel \u233?s rokonszenvvel, mint hadi\u246?zvegyet.
{\line }
Keser\u369? lett a hangja. Meg\u233?rt\u337?en b\u243?logattam.
{\line }
\u8211? Rengetegen k\u233?rtek meg, de \u233?n mindenkit kikosaraztam. T\u250?
ls\u225?gosan nagy volt a megr\u225?zk\u243?dtat\u225?s. \u218?gy \u233?reztem,
soha t\u246?bb\u233? nem tudok megint {\i
b\u237?zni} valakiben.
{\line }
\u8211? Igen, meg\u233?rtem.
{\line }
\u8211? Azt\u225?n nagyon megkedveltem egy bizonyos fiatalembert. Meginogtam.
\u201?s akkor megd\u246?bbent\u337? dolog t\u246?rt\u233?nt! Kaptam egy
levelet\u8230? Frederickt\u337?l\u8230? azt \u237?rta, hogy ha valaha f\u233?rjhez
megyek egy m\u225?sik f\u233?rfihoz, meg fog \u246?lni!
{\line }
\u8211? Frederickt\u337?l? A halott f\u233?rj\u233?t\u337?l?
{\line }
\u8211? Igen. Persze el\u337?sz\u246?r azt hittem, hogy meg\u337?r\u252?ltem
vagy \u225?lmodom. V\u233?g\u252?l elmentem az ap\u225?mhoz. \u336? azt\u225?n
elmondta az igazat. A f\u233?rjemet v\u233?g\u252?l m\u233?gsem l\u337?tt\u233?k
agyon. Megsz\u246?k\u246?tt\u8230? de nem sok haszna volt a sz\u246?k\u233?sb\u337?
l. N\u233?h\u225?ny h\u233?t m\u250?lva vas\u250?ti szerencs\u233?tlens\u233?g
\u225?ldozata lett, megtal\u225?lt\u225?k a holttest\u233?t a t\u246?bbi holttest
k\u246?z\u246?tt. Ap\u225?m eltitkolta el\u337?ttem a sz\u246?k\u233?s\u233?t,
ut\u225?na meg, mivel \u250?gyis meghalt, eg\u233?szen addig nem l\u225?tott
r\u225? okot, hogy elmondja nekem.
{\line }
De amikor megkaptam azt a levelet, teljesen \u250?j lehet\u337?s\u233?gek
mer\u252?ltek fel. Elk\u233?pzelhet\u337? lett, hogy a f\u233?rjem m\u233?g
mindig \u233?letben van.
{\line }
Ap\u225?m a lehet\u337? legnagyobb gonddal vizsg\u225?lta ki az \u252?gyet.
Azt\u225?n kijelentette, hogy amennyire err\u337?l emberileg meg lehet
bizonyosodni, a Frederick holttestek\u233?nt eltemetett halott csakugyan Frederick
volt. A tetem felismerhetetlenn\u233? v\u225?lt, \u237?gy ap\u225?m nem mondhatott
abszol\u250?t biztosat, de ism\u233?telten kijelentette, meg van r\u243?la gy\u337?
z\u337?dve, hogy Frederick meghalt, a lev\u233?l pedig nem m\u225?s, mint kegyetlen
\u233?s rosszindulat\u250? ugrat\u225?s.
{\line }
Ez a hist\u243?ria azt\u225?n \u250?jra meg \u250?jra megism\u233?tl\u337?d\u246?
tt. Valah\u225?nyszor \u250?gy t\u369?nt, hogy bizalmasabb viszonyba ker\u252?
l\u246?k egy f\u233?rfival, t\u252?st\u233?nt kaptam egy fenyeget\u337? levelet.
{\line }
\u8211? A f\u233?rje k\u233?z\u237?r\u225?s\u225?val?
{\line }
\u8211? Ezt neh\u233?z lenne megmondani \u8211? mondta lassan. \u8211? Nekem nem
maradt t\u337?le levelem. Csak az eml\u233?kezetemre t\u225?maszkodhattam.
{\line }
\u8211? Nem volt a levelekben semmi olyan c\u233?lz\u225?s vagy k\u252?l\u246?
nleges sz\u243?haszn\u225?lat, melynek alapj\u225?n biztos lehetett volna benne?
{\line }
\u8211? Nem. Voltak bizonyos szavaink\u8230? becenevek p\u233?ld\u225?ul\u8230?
amelyeket csak magunk k\u246?zt haszn\u225?ltunk\u8230? ha ezek k\u246?z\u252?l
el\u337?fordult volna valamelyik, akkor teljesen biztos lehettem volna.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondtam elgondolkozva. \u8211? Ez nagyon k\u252?l\u246?
n\u246?s. \u218?gy t\u369?nik, mintha{\i
nem} a f\u233?rje lett volna. De h\u225?t akkor ki m\u225?s \u237?rhatta volna a
leveleket?
{\line }
\u8211? Van egy lehet\u337?s\u233?g. Fredericknek volt egy \u246?ccse\u8230?
t\u237?z-tizenk\u233?t \u233?ves volt, amikor \u246?sszeh\u225?zasodtunk. Im\u225?
dta Fredericket, \u233?s Frederick is nagyon szerette. William-nek h\u237?vt\u225?
k. Hogy ezzel a fi\u250?val mi t\u246?rt\u233?nt, nem tudom. Rajong\u225?sig
szerette a b\u225?tyj\u225?t. Nem lehetetlen, hogy engem tartott felel\u337?snek a
b\u225?tyja hal\u225?l\u225?\u233?rt. Mindig f\u233?lt\u233?keny volt r\u225?m.
Lehet, hogy \u337? tal\u225?lta ki ezt a m\u243?dszert, hogy megb\u252?ntessen.
{\line }
\u8211? Nem lehetetlen \u8211? mondtam. \u8211? Megh\u246?kkent\u337?, hogy a
gyerekek mennyire nem felejtik el, ha valami megr\u225?zk\u243?dtat\u225?s \u233?
rte \u337?ket.
{\line }
\u8211? Tudom. Lehet, hogy ez a fi\u250? eg\u233?sz \u233?let\u233?t a bossz\u250?
nak szentelte.
{\line }
\u8211? K\u233?rem, folytassa!
{\line }
\u8211? Nemigen van m\u225?r mit mondanom. Erickel h\u225?rom \u233?vvel
ezel\u337?tt ismerkedtem meg. Nem akartam t\u246?bb\u233? f\u233?rjhez menni, de
Eric megv\u225?ltoztatta az elhat\u225?roz\u225?somat. Eg\u233?szen az esk\u252?
v\u337?nk napj\u225?ig v\u225?rtam, mikor j\u246?n a k\u246?vetkez\u337?
fenyeget\u337? lev\u233?l. Nem j\u246?tt. Arra lyukadtam ki, hogy ak\u225?rki volt
is az \u237?r\u243?juk, vagy meghalt, vagy belef\u225?radt ebbe a kegyetlen
tr\u233?f\u225?ba. \u201?s k\u233?t nappal az esk\u252?v\u337?nk ut\u225?n kaptam
ezt.
{\line }
Mag\u225?hoz h\u250?zta az asztalon fekv\u337? kis iratt\u225?sk\u225?t,
kinyitotta, kivett bel\u337?le egy levelet, \u233?s \u225?tny\u250?jtotta nekem.
{\line }
A tinta kiss\u233? megfakult m\u225?r. Meglehet\u337?sen n\u337?ies, jobbra
d\u337?l\u337? k\u233?z\u237?r\u225?ssal \u237?r\u243?dott.
{\line }
{\i
Nem engedelmeskedt\u233?l. Nem menek\u252?lhetsz. Te csak Frederick Bosner
feles\u233?ge lehetsz! M\u233?g kell halnod.}
{\line }
\u8211? Meg voltam r\u233?m\u252?lve\u8230? de nem annyira, mint eleinte. Eric
mellett biztons\u225?gban \u233?reztem magam. Azt\u225?n, egy h\u243?nap m\u250?
lva, megkaptam a m\u225?sodik levelet.
{\line }
{\i
Nem feledkeztem meg r\u243?lad. Tervem k\u233?sz- Meg kell halnod. Mi\u233?rt
volt\u225?l engedetlen?}\par\pard\plain\hyphpar} {
{\i
\u8211?} A f\u233?rje tud err\u337?l?
{\line }
\u8211? Tudja, hogy megfenyegettek \u8211? v\u225?laszolta n\u233?mi haboz\u225?s
ut\u225?n Mrs. Leidner. \u8211? Amikor a m\u225?sodik lev\u233?l j\u246?tt, mind a
kett\u337?t megmutattam neki. \u211? ugrat\u225?snak tartotta az eg\u233?szet. Arra
is gondolt, hogy valaki tal\u225?n zsarolni akar, az\u233?rt tesz \u250?gy, mintha
az els\u337? f\u233?rjem m\u233?g \u233?lne.\par\pard\plain\hyphpar} {
Kis sz\u252?netet tartott, azt\u225?n folytatta.
{\line }
\u8211? N\u233?h\u225?ny nappal azut\u225?n, hogy megkaptam a m\u225?sodik
levelet, csak hajsz\u225?l h\u237?j\u225?n menek\u252?lt\u252?nk meg a hal\u225?
lt\u243?l. M\u225?r aludtunk, amikor valaki behatolt a lak\u225?sunkba, \u233?s
kinyitotta a g\u225?zcsapot. Szerencs\u233?re f\u246?l\u233?bredtem, \u233?s
idej\u233?ben \u233?szrevettem a g\u225?zszagot. Akkor azt\u225?n az idegeim
felmondt\u225?k a szolg\u225?latot. Elmes\u233?ltem Ericnek, micsoda \u252?ld\u246?
ztet\u233?sben volt r\u233?szem soksok \u233?ven \u225?t, \u233?s megmondtam neki,
hogy biztos vagyok benne, ak\u225?rki is \u237?r, az \u337?r\u252?lt, csakugyan meg
akar \u246?lni. Azt hiszem, akkor gondoltam el\u337?sz\u246?r azt, hogy ez
csakugyan Frederick. A gy\u246?ng\u233?ds\u233?ge m\u246?g\u246?tt mindig volt egy
kis kegyetlens\u233?g.
{\line }
Azt hiszem, Eric akkor m\u233?g nem volt annyira megriadva, mint \u233?n. A
rend\u337?rs\u233?ghez akart fordulni. Term\u233?szetesen err\u337?l \u233?n
hallani sem akartam. V\u233?g\u252?l azt\u225?n meg\u225?llapodtunk abban, hogy
elk\u237?s\u233?rem ide, \u233?s az lesz a legokosabb, ha ny\u225?ron sem t\u233?
rek vissza Amerik\u225?ba, hanem Londonban \u233?s P\u225?rizsban maradok.
{\line }
Ezt a tervet v\u233?gre is hajtottuk, \u233?s minden j\u243?l is ment. \u218?gy
\u233?reztem, most m\u225?r biztosan minden rendben lesz. Hiszen v\u233?g\u252?l is
a f\u233?l f\u246?ldgoly\u243? van k\u246?zt\u252?nk meg az ellens\u233?gem k\u246?
zt.
{\line }
\u201?s akkor\u8230? valamivel t\u246?bb, mint h\u225?rom hete\u8230? megint
kaptam egy levelet\u8230? \u233?s iraki b\u233?lyeg volt a bor\u237?t\u233?kj\u225?
n.
{\line }
\u193?tny\u250?jtotta a harmadik levelet.
{\line }
{\i
Azt hitted, elmenek\u252?lhetsz. T\u233?vedt\u233?l. H\u369?tlen volt\u225?l
hozz\u225?m \u8211? ezt nem \u233?led t\u250?l. Mindig mondtam neked. Nyomodban a
hal\u225?l!}
{\line }
\u8211? \u201?s egy h\u233?ttel ezel\u337?tt\u8230? ezt! Egyszer csak itt
fek\u252?dt az asztalon. M\u233?g csak nem is post\u225?n j\u246?tt.
{\line }
Kivettem a kez\u233?b\u337?l a pap\u237?rt. Mind\u246?ssze egyetlen sz\u243? volt
r\u225?firkantva: {\i
Meg\u233?rkeztem!}
{\line }
\u8211? L\u225?tja? \u201?rti? Meg fog \u246?lni. Lehet, hogy Frederick\u8230?
lehet, hogy a kis William\u8230?{\i
de megfog \u246?lni!}
{\line }
F\u252?ls\u233?rt\u337?en magass\u225? v\u225?lt a hangja. Elkaptam a csukl\u243?
j\u225?t.
{\line }
\u8211? Ejnye\u8230? ejnye \u8211? mondtam rendreutas\u237?t\u243?an. \u8211? Ne
engedje \u237?gy el mag\u225?t. Majd mindj\u225?rt rendbe hozzuk. Van rep\u252?
l\u337? s\u243?ja?
{\line }
A mosd\u243?\u225?llv\u225?ny fel\u233? intett a fej\u233?vel. J\u243?kora adagot
adtam neki.
{\line }
\u8211? No, \u237?gy m\u225?r jobb \u8211? mondtam, amikor a sz\u237?n
visszat\u233?rt az arc\u225?ba.
{\line }
\u8211? Igen. M\u225?r jobban vagyok. De n\u337?v\u233?r, \u233?rti most m\u225?r,
mi\u233?rt vagyok ebben az \u225?llapotban? Amikor megl\u225?ttam azt az embert,
amint ben\u233?zett az ablakomon, mindj\u225?rt az jutott eszembe:{\i
Megj\u246?tt!} M\u233?g akkor is Tell voltam gyanakv\u225?ssal, amikor{\i
maga} meg\u233?rkezett. Arra gondoltam, h\u225?tha \u225?lruh\u225?s f\u233?
rfi\u8230?
{\line }
\u8211? Micsoda \u246?tlet!
{\line }
\u8211? \u211?, tudom, hogy k\u233?ptelen\u252?l hangzik. De arra gondoltam, hogy
maga tal\u225?n a sz\u246?vets\u233?gese\u8230? tal\u225?n nem is \u225?pol\u243?
n\u337?.
{\line }
\u8211? De hisz ez ostobas\u225?g!
{\line }
\u8211? Igen. Tal\u225?n az. De hol van m\u225?r az \u233?n j\u243?zan eszem!
{\line }
Hirtelen eszembe jutott valami. \u8211? Gondolom, csak{\i
megismern\u233?} a f\u233?rj\u233?t? Nem? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
Lassan t\u246?prengve v\u225?laszolt. \u8211? M\u233?g azt se tudom. T\u246?bb
mint tizen\u246?t \u233?ve\u8230? Lehet, hogy nem ismern\u233?m meg.
{\line }
Azt\u225?n megborzongott.
{\line }
\u8211? Egyik \u233?jjel l\u225?ttam\u8230? de az egy halott arca volt.
Megkocogtatt\u225?k az ablakot, azt\u225?n egy arcot l\u225?ttam, egy halott arcot,
k\u237?s\u233?rtetiesen vigyorgott az \u252?vegen \u225?t. Sikoltoztam, ahogy a
torkomon kif\u233?rt. \u201?s mindenki azt mondta, hogy nem volt ott senki \u233?s
semmi!
{\line }
Eszembe jutott Mrs. Mercado t\u246?rt\u233?nete.
{\line }
\u8211? Nem gondolja \u8211? k\u233?rdeztem habozva \u8211?, hogy csak{\i
\u225?lmodta!
{\line }
\u8211?} Biztos vagyok benne, hogy nem!
{\line }
\u201?n nem voltam ebben ilyen biztos. Az adott k\u246?r\u252?lm\u233?nyek k\u246?
z\u246?tt k\u246?nnyen el\u337?fordulhatnak ilyen lid\u233?rces \u225?lmok,
amelyeket k\u246?nny\u369? \u233?bren l\u225?tott jelens\u233?gnek tartani. \u201?n
azonban soha nem mondok ellent a betegnek. T\u337?lem telhet\u337?leg megnyugtattam
Mrs. Leidnert, azzal \u233?rvelve, hogy ha b\u225?rmif\u233?le idegen \u233?rkezne
a k\u246?rny\u233?kre, arr\u243?l holtbiztos\u225?n tudn\u225?nk.
{\line }
Azt hiszem, siker\u252?lt kiss\u233? megvigasztalnom. Mag\u225?ra hagytam h\u225?
t, kimentem, megkerestem dr. Leidnert, \u233?s besz\u225?moltam neki a besz\u233?
lget\u233?s\u252?nkr\u337?l.
{\line }
\u8211? \u214?r\u252?l\u246?k, hogy elmondta mag\u225?nak \u8211? mondta
egyszer\u369?en. \u8211? Iszony\u250?an aggasztott a dolog. Biztos vagyok benne,
hogy azok az arcok meg az a kocogtat\u225?s az ablakon mer\u337? k\u233?pzel\u337?
d\u233?s. \u201?n nem tudtam, hogy mit csin\u225?ljak, mi lenne a legjobb. Maga mit
gondol az eg\u233?szr\u337?l?
{\line }
K\u252?l\u246?n\u246?s hanghordoz\u225?s\u225?t ugyan nem eg\u233?szen \u233?
rtettem, de az\u233?rt k\u233?szs\u233?gesen v\u225?laszoltam.
{\line }
\u8211? Lehets\u233?ges, hogy ez a lev\u233?lsorozat tal\u225?n csak kegyetlen
\u233?s rosszindulat\u250? ugrat\u225?s.
{\line }
\u8211? Igen, ez meglehet\u337?sen val\u243?sz\u237?n\u369?. De mit tehet\u252?nk?
Az \u337?r\u252?letbe hajszolj\u225?k ezek a levelek. \u201?n m\u225?r nem tudom,
mit gondoljak.
{\line }
H\u225?t \u233?n se tudtam. Eszembe jutott, hogy esetleg egy n\u337? keze van a
dologban. Volt valami n\u337?ies azokban a levelekben. Mrs. Mercado motoszk\u225?lt
a fejemben.
{\line }
Tegy\u252?k fel, hogy valami v\u233?letlen folyt\u225?n megtudta az igazs\u225?got
Mrs. Leidner els\u337? h\u225?zass\u225?g\u225?r\u243?l. Lehet, hogy azzal \u233?li
ki a gy\u369?l\u246?lk\u246?d\u233?s\u233?t, hogy megf\u233?leml\u237?ti a m\u225?
sik asszonyt?
{\line }
Ezt az\u233?rt nem sz\u237?vesen pend\u237?tettem volna meg dr. Leidner el\u337?
tt. Neh\u233?z \u252?gy, az ember sose tudhatja, hogy fogadj\u225?k az emberek a
dolgokat.
{\line }
\u8211? Nagyon \u246?r\u252?l\u246?k, hogy elmondta mag\u225?nak \u8211? ism\u233?
telte meg dr. Leidner. \u8211? Ez j\u243? jel. Arra mutat, hogy szereti mag\u225?
t \u233?s b\u237?zik mag\u225?ban. \u201?n m\u225?r teljesen tan\u225?cstalan
voltam. Nem tudtam, mit csin\u225?ljak, mi lenne a legjobb.
{\line }
M\u225?r a nyelvem hegy\u233?n volt, hogy megk\u233?rdezzem, nem gondolt-e arra,
hogy diszkr\u233?ten figyelmeztesse a helyi rend\u337?rs\u233?get, de ut\u225?na
\u246?r\u252?ltem, hogy nem sz\u243?ltam el magamat.
{\line }
Ugyanis a k\u246?vetkez\u337? dolog t\u246?rt\u233?nt: Mr. Coleman m\u225?snap
Hasszanj\u233?be k\u233?sz\u252?lt, hogy kihozza a munk\u225?sok b\u233?r\u233?t.
Mag\u225?val viszi a leveleinket is, hogy m\u233?g el\u233?rj\u233?k a l\u233?
gipost\u225?t.
{\line }
A leveleket egy fadobozba szoktuk bedobni, amely az eb\u233?dl\u337? ablakp\u225?
rk\u225?ny\u225?n \u225?llt. Aznap k\u233?s\u337? este Mr. Coleman m\u233?g
kiszedte a dobozb\u243?l a leveleket, hogy sz\u233?tv\u225?logassa \u337?ket.
{\line }
Egyszer csak felki\u225?ltott.
{\line }
\u8211? Mi az? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
Vigyorogva tartott az orrom al\u225? egy levelet.
{\line }
\u8211? A mi B\u369?b\u225?j Louise-unk\u8230? t\u233?nyleg kezd bedilizni.
Megc\u237?mzett valakinek egy levelet: P\u225?rizs, Franciaorsz\u225?g \u8211?
Negyvenkettedik utca\u8230? Maga mit gondol? Ez nem lehet j\u243?, ugye? Lenne
sz\u237?ves odavinni neki, \u233?s megk\u233?r dezni t\u337?le, hogy gondolta
ezt? \u201?ppen most ment lefek\u252?dni.
{\line }
Elvettem t\u337?le a levelet, \u233?s elszaladtam vele Mrs. Leidnerhez, aki
kijav\u237?totta a c\u237?mz\u233?st.
{\line }
 Akkor l\u225?ttam el\u337?sz\u246?r Mrs. Leidner k\u233?z\u237?r\u225?s\u225?t,
\u233?s egyre azon j\u225?rt az eszem, hol l\u225?ttam \u233?n m\u225?r ezt az
\u237?r\u225?st, mert hat\u225?rozottan ismer\u337?s volt. Csak az \u233?jszaka
kell\u337?s k\u246?zep\u233?n jutott hirtelen eszembe. Bet\u369?i ugyan nagyobbak
voltak \u233?s kusz\u225?bbak, de{\i
hihetetlen\u252?l hasonl\u237?tottak a n\u233?vtelen levelek \u237?r\u225?s\u225?
ra.}
{\line }
\u218?j \u246?tletek villantak \u225?t az agyamon. Elk\u233?pzelhet\u337?, hogy
Mrs. Leidner {\i
maga} \u237?rta azokat a leveleket? \u201?s lehets\u233?ges, hogy dr. Leidner
f\u233?lig-meddig sejti ezt?\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Szombat d\u233?lut\u225?n}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Mrs. Leidner p\u233?nteken mes\u233?lte el nekem a t\u246?rt\u233?net\u233?t.
Szombaton reggel n\u233?mi hangulatv\u225?ltoz\u225?s \u233?rz\u337?d\u246?tt a
leveg\u337?ben.
{\line }
Mrs. Leidner nagyon f\u246?l\u233?nyes volt velem, \u233?s ker\u252?lte az
alkalmat, hogy n\u233?gyszemk\u246?zt maradjunk. H\u225?t ez azt\u225?n nem lepett
meg! H\u225?nyszor megt\u246?rt\u233?nt m\u225?r velem ugyanez! A h\u246?lgyekre
hirtelen r\u225?j\u246?n egy bizalmass\u225?gi roham, mindenf\u233?l\u233?t
elmondanak az \u225?pol\u243?n\u337?j\u252?knek. Azt\u225?n meg k\u233?
nyelmetlen\u252?l \u233?rzik magukat miatta, \u233?s azt k\u237?v\u225?nj\u225?k,
hogy b\u225?rcsak ne tett\u233?k volna! Ilyen az emberi term\u233?szet.
{\line }
Nagyon vigy\u225?ztam, hogy semmik\u233?ppen ne c\u233?lozzak arra, amit elmondott
nekem, m\u233?g csak ne is eml\u233?keztessem r\u225?. Sz\u225?nd\u233?kosan a
lehet\u337? legh\u233?tk\u246?znapibb t\u233?m\u225?kra tereltem a sz\u243?t.
{\line }
Mr. Coleman d\u233?lel\u337?tt elindult Hasszanj\u233?be. Maga vezette a furgont,
a leveleket h\u225?tizs\u225?kban vitte mag\u225?val. Kapott egy-k\u233?t
megb\u237?z\u225?st is, amit az exped\u237?ci\u243? tagjai sz\u225?m\u225?ra el
kellett int\u233?znie. B\u233?rfizet\u233?si nap volt, be kellett teh\u225?t mennie
a bankba is, \u233?s kihoznia a p\u233?nzt, m\u233?gpedig kis c\u237?mletekben.
Mindez sok id\u337?t vett ig\u233?nybe, nem is rem\u233?lte, hogy d\u233?lut\u225?
nn\u225?l el\u337?bb viszsza\u233?r. T\u246?bb\u233?-kev\u233?sb\u233? azt
gyan\u237?tottam, hogy alighanem Sheila Reillyvel fog eb\u233?delni.
{\line }
Fizet\u233?snapkor az \u225?sat\u225?son d\u233?lut\u225?n m\u225?r rendszerint
nem dolgoztak sokat, hiszen f\u233?l n\u233?gykor kezd\u337?d\u246?tt a b\u233?
rfizet\u233?s.
{\line }
Abdullah, az a kisfi\u250?, aki a cserepeket mosogatta, mint rendesen, az udvar
k\u246?zep\u233?n foglalatoskodott, s mint rendesen, sz\u252?net n\u233?lk\u252?l
k\u225?nt\u225?lta azokat a furcsa, orrhang\u250? n\u243?t\u225?kat. Dr. Leidner
\u233?s Mr. Emmott az ed\u233?nyekkel akartak dolgozni, am\u237?g Mr. Coleman
vissza nem j\u246?n, Mr. Carey pedig kiment az \u225?sat\u225?shoz.
{\line }
Mrs. Leidner a szob\u225?j\u225?ba ment lepihenni. Lefektettem, mint m\u225?skor,
azt\u225?n a szob\u225?mba mentem. Vittem magammal egy k\u246?nyvet, mert nem
voltam \u225?lmos. K\u246?r\u252?lbel\u252?l h\u225?romnegyed egy lehetett, s
eg\u233?sz kellemesen t\u246?lt\u246?ttem k\u233?t \u243?r\u225?t. Kiolvastam a{\i
Hal\u225?l a szanat\u243?riumban} c\u237?m\u369? ponyv\u225?t \u8211? igaz\u225?n
nagyon izgalmas volt, b\u225?r azt hiszem, a szerz\u337?nek fogalma sincs arr\u243?
l, hogyan is mennek a dolgok egy szanat\u243?riumban! Annyi szent, hogy \u233?n
m\u233?g ilyen szanat\u243?riumot nem l\u225?ttam! Nagy kedvem lett volna \u237?rni
neki, \u233?s n\u233?h\u225?ny k\u233?rd\u233?sben j\u243?l kioktatni.
{\line }
Amikor v\u233?g\u252?l letettem a k\u246?nyvet (a v\u246?r\u246?s haj\u250?
szobal\u225?ny volt a gyilkos, akire v\u233?gig nem gyanakodtam!), \u233?s az
\u243?r\u225?mra n\u233?ztem, nagy meglepet\u233?ssel l\u225?ttam, hogy \u246?t
perc m\u250?lva h\u225?romnegyed h\u225?rom.
{\line }
F\u246?lkeltem, rendbe szedtem az uniformisomat, \u233?s kimentem az udvarra.
{\line }
Abdullah m\u233?g jav\u225?ban sik\u225?lta a cserepeket, \u233?s danolta
nyomaszt\u243? n\u243?t\u225?j\u225?t. David Emmott ott \u225?llt mellette,
sz\u233?tv\u225?logatta a megsik\u225?lt ed\u233?nyeket, \u233?s a t\u246?r\u246?
tteket, amelyek ragaszt\u225?sra szorultak, k\u252?l\u246?n dobozokba rakta. \u201?
ppen indultam fel\u233?j\u252?k, amikor dr. Leidner lej\u246?tt a l\u233?pcs\u337?n
a tet\u337?r\u337?l.
{\line }
\u8211? Eg\u233?sz j\u243? d\u233?lut\u225?n volt \u8211? mondta vid\u225?man.
\u8211? Csin\u225?ltam egy kis rendet. Louise \u246?r\u252?lni fog. Az ut\u243?bbi
id\u337?ben panaszkodott, hogy m\u225?r l\u233?pni se lehet odaf\u246?nt. Megyek,
elmondom neki.
{\line }
Odament a feles\u233?ge ajtaj\u225?hoz, bekopogott, majd lel\u233?pett.
{\line }
Azt hiszem, vagy m\u225?sf\u233?l perc telhetett el, am\u237?g \u250?jra kij\u246?
tt. V\u233?letlen\u252?l \u233?ppen az ajt\u243?ra n\u233?ztem, amikor kil\u233?
pett Leidner doktor. Olyan volt, mint egy lid\u233?rces \u225?lom: bement egy
f\u252?rge, vid\u225?m f\u233?rfi, \u233?s kij\u246?tt egy r\u233?szeg \u8211?
t\u225?ntorgott, \u233?s valami furcsa, k\u225?bult kifejez\u233?s \u252?lt az
arc\u225?n.
{\line }
\u8211? N\u337?v\u233?r\u8230? \u8211? ki\u225?ltotta furcsa, rekedt hangon.
\u8211? N\u337?v\u233?r\u8230?
{\line }
T\u252?st\u233?nt l\u225?ttam, hogy baj van, \u233?s odarohantam hozz\u225?.
Iszonyatosan n\u233?zett ki \u8211? elsz\u252?rk\u252?lt, r\u225?ngat\u243?dzott az
arca. L\u225?ttam, hogy minden pillanatban \u246?sszeeshet.
{\line }
\u8211? A feles\u233?gem\u8230? \u8211? mondta. \u8211? A feles\u233?gem\u8230?
\u211?, \u233?des Istenem!
{\line }
Beoldalaztam mellette a szob\u225?ba. T\u252?st\u233?nt el is akadt a l\u233?
legzetem.
{\line }
Mrs. Leidner az \u225?gy el\u337?tt fek\u252?dt, mint valami sz\u246?rny\u369?,
odacsapott rongy csom\u243?.
{\line }
F\u246?l\u233?be hajoltam. Halott volt \u8211? legal\u225?bb egy \u243?r\u225?ja
meghalt. A hal\u225?l oka nyilv\u225?nval\u243? volt \u8211? iszonyatos \u252?
t\u233?st kapott a homlok\u225?ra, k\u246?zvetlen\u252?l a jobb hal\u225?nt\u233?ka
f\u246?l\u246?tt. Nyilv\u225?n f\u246?lkelt az \u225?gyb\u243?l, \u233?s \u225?llt,
amikor az \u252?t\u233?s \u233?rte.
{\line }
Nem ny\u250?ltam hozz\u225?, csak amennyire felt\u233?tlen\u252?l sz\u252?ks\u233?
ges volt.
{\line }
K\u246?r\u252?ln\u233?ztem a szob\u225?ban, nincs-e valami, ami nyomra vezethetne,
de a jelek szerint minden a hely\u233?n volt, nem ny\u250?ltak hozz\u225? semmihez.
Az ablakok be voltak csukva, \u233?s kilincsre z\u225?rva, \u233?s semmi olyan hely
nem volt a szob\u225?ban, ahol a gyilkos elrejt\u337?zhetett volna. Nyilv\u225?
nval\u243?an m\u225?r r\u233?ges-r\u233?gen elszelelt.
{\line }
Kimentem \u233?s becsuktam magam m\u246?g\u246?tt az ajt\u243?t.
{\line }
Dr. Leidner addigra m\u225?r teljesen \u246?sszeroskadt. David Emmott ott \u225?
llt mellette, \u233?s elfeh\u233?redett arccal, k\u233?rd\u337? tekintettel fordult
fel\u233?m.
{\line }
N\u233?h\u225?ny sz\u243?val elmondtam neki, mi t\u246?rt\u233?nt.
{\line }
Mindig sejtettem, hogy els\u337?rang\u250? ember, akire t\u225?maszkodni lehet, ha
baj van. T\u246?k\u233?letesen nyugodt maradt, meg\u337?rizte az \u246?nuralm\u225?
t. K\u233?k szeme kerekre t\u225?gult, de egy\u233?bk\u233?nt az izgalom semmi
jel\u233?t nem mutatta.
{\line }
N\u233?h\u225?ny pillanatig gondolkodott, azt\u225?n azt mondta: \u8211? Azt
hiszem, a lehet\u337? leggyorsabban \u233?rtes\u237?ten\u252?nk kell a rend\u337?
rs\u233?get. Billnek perceken bel\u252?l meg kell j\u246?nnie. Mit csin\u225?ljunk
Leidnerrel?
{\line }
\u8211? Seg\u237?tsen bet\u225?mogatni a szob\u225?j\u225?ba \u8211? mondtam.
B\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Jobb lesz, ha el\u337?bb bez\u225?rom ezt az ajt\u243?t \u8211? mondta.
R\u225?ford\u237?totta Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?nak az ajtaj\u225?ra a
kulcsot, azt\u225?n kivette a z\u225?rb\u243?l \u233?s \u225?tny\u250?jtotta nekem.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, a legjobb, ha mag\u225?n\u225?l lesz, n\u337?v\u233?r. No,
akkor gyer\u252?nk!
{\line }
Kettesben f\u246?lemelt\u252?k dr. Leidnert, bevitt\u252?k a szob\u225?j\u225?
ba \u233?s lefektett\u252?k az \u225?gyra. Mr. Emmott kiment konyak\u233?rt, \u233?
s Miss Johnson k\u237?s\u233?ret\u233?ben t\u233?rt vissza.
{\line }
Miss Johnsonnak fesz\u252?lt \u233?s agg\u243?d\u243? volt az arca, de
fegyelmezett \u233?s gyakorlatias maradt, nyugodtan a gondjaira b\u237?zhattam dr.
Leidnert.
{\line }
Kisiettem az udvarra. A furgon \u233?ppen akkor g\u246?rd\u252?lt be a
kapualjb\u243?l. Valamennyi\u252?nket megd\u246?bbentett Bill vid\u225?m, r\u243?
zsasz\u237?n arca, amint szokott \u8222?Hello, hello, hell\u243?\u8221?-j\u225?val
kiugrott a kocsib\u243?l. \u8211? Itt a doh\u225?ny \u8211? folytatta vid\u225?man.
\u8211? Az \u250?ton\u225?ll\u243?k szabadnaposak\u8230?
{\line }
Hirtelen megtorpant \u233?s elhallgatott. \u8211? Ejnye, valami baj van? Mi van
veletek? Mind \u250?gy n\u233?ztek, mintha a macska \u233?pp most kapta volna be a
kan\u225?ritokat.
{\line }
Mr. Emmott kurt\u225?n v\u225?laszolt neki. \u8211? Mrs. Leidner meghalt\u8230?
meg\u246?lt\u233?k.
{\line }
\u8211?{\i
Micsoda? \u8211?} Bill mosolyg\u243?s k\u233?pe nevets\u233?gesen elv\u225?
ltozott. D\u252?lledt szemmel meredt r\u225?nk. \u8211? Leidner mama meghalt? Ti
ugrattok engem!
{\line }
\u8211? Meghalt? \u8211? ki\u225?ltott fel valaki \u233?lesen. Megfordultam,
\u233?s Mrs. Mercad\u243?t pillantottam meg a h\u225?tam m\u246?g\u246?tt. \u8211?
Azt mondja, hogy {\i
meg\u246?lt\u233?k?
{\line }
\u8211?} Igen \u8211? mondtam. \u8211? Meggyilkolt\u225?k.
{\line }
\u8211? Nem! \u8211? t\u246?rt ki bel\u337?le. \u8211? \u211?, nem! Nem hiszem el!
Tal\u225?n \u246?ngyilkoss\u225?got k\u246?vetett el.
{\line }
\u8211? \u214?ngyilkosok nem v\u225?gj\u225?k fejbe magukat \u8211? mondtam
sz\u225?razon. \u8211? Ez gyilkoss\u225?g, abban hiba nincs, Mrs. Mercado.
{\line }
Mrs. Mercado t\u252?st\u233?nt lerogyott egy felford\u237?tott l\u225?d\u225?ra.
{\line }
\u8211? \u211?, de h\u225?t ez iszonyatos\u8230?{\i
iszonyatos \u8211?} suttogta. M\u233?g hogy iszonyatos\u8230? h\u225?t term\u233?
szetesen az! Ezt tudtuk magunkt\u243?l is. Az jutott eszembe, hogy tal\u225?n
n\u233?mi lelkiismeret-furdal\u225?st \u233?rez, a halott asszony ir\u225?nti
gy\u369?l\u246?lk\u246?d\u233?s\u233?\u233?rt meg az\u233?rt a sok komiszs\u225?
g\u233?rt, amit mondott r\u243?la.
{\line }
\u8211? Mit fognak csin\u225?lni? \u8211? k\u233?rdezte egy-k\u233?t perc m\u250?
lva szinte fulladozva.
{\line }
Mr. Emmott a maga cs\u246?ndes m\u243?dj\u225?n \u225?tvette a parancsnoks\u225?
got.
{\line }
\u8211? Bill, j\u243? lenne, ha min\u233?l gyorsabban visszamenn\u233?l
Hasszanj\u233?be. Nem nagyon tudom, mi az elj\u225?r\u225?s. Legjobb lesz, ha
megkeresed Maitland kapit\u225?nyt, azt hiszem, \u337? itt a rend\u337?rf\u337?
n\u246?k. De el\u337?sz\u246?r ker\u237?tsd el\u337? Reilly doktort. \u336? tudni
fogja, mit kell csin\u225?lni.
{\line }
Mr. Coleman b\u243?lintott. Tr\u233?f\u225?s kedve nyomban elsz\u225?llt:
egyszeriben nagyon fiatalnak l\u225?tszott, \u233?s nagyon meg volt r\u233?m\u252?
lve. Sz\u243? n\u233?lk\u252?l beugrott a furgonba, \u233?s elhajtott.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, hajt\u243?vad\u225?szatot kellene rendezn\u252?nk \u8211?
mondta Mr. Emmott, meglehet\u337?sen bizonytalanul. Emelt hangon elki\u225?ltotta
mag\u225?t: \u8211? Ibrahim!
{\line }
\u8211?{\i
Na\u8217?am.}
{\line }
A h\u225?ziszolga m\u225?r szaladt is. Mr. Emmott mondott neki valamit arabul,
mire \u233?l\u233?nk p\u225?rbesz\u233?d indult meg k\u246?zt\u252?k. A fi\u250? a
jelek szerint nyomat\u233?kosan tagadott valamit.
{\line }
V\u233?g\u252?l Mr. Emmott megr\u246?k\u246?ny\u246?dve \u237?gy sz\u243?lt:
\u8211? Azt mondja, eg\u233?sz d\u233?lut\u225?n nem j\u225?rt itt egy l\u233?lek
sem. Senki idegen. A fick\u243? alighanem \u233?szrev\u233?tlen\u252?l osont be.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze \u8211? mondta Mrs. Mercado. \u8211? Besompolygott, amikor
a fi\u250?k nem n\u233?ztek oda.
{\line }
\u8211? Igen\u8230? \u8211? mondta Mr. Emmott.
{\line }
N\u233?mi bizonytalans\u225?g volt a hangj\u225?ban, ez\u233?rt k\u233?rd\u337?en
n\u233?ztem r\u225?.
{\line }
Most a kis ed\u233?nymos\u243? fi\u250?hoz, Abdullahhoz fordult, \u233?s t\u337?le
k\u233?rdezett valamit.
{\line }
A gyerek hosszan \u233?s hevesen v\u225?laszolt.
{\line }
Mr. Emmott homlok\u225?n elm\u233?ly\u252?ltek a t\u246?preng\u337? r\u225?ncok.
{\line }
\u8211? Nem \u233?rtem \u8211? mormolta a bajsza alatt. \u8211? Egy\u225?
ltal\u225?n nem \u233?rtem.
{\line }
De azt nem mondta meg, hogy mit nem \u233?rt.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZENEGYEDIK FEJEZET \u8211? {\i
K\u252?l\u246?n\u246?s hist\u243?
ria}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
A lehet\u337?s\u233?ghez k\u233?pest ragaszkodom ahhoz, hogy csak szem\u233?lyes
tapasztalataimat mondjam el az \u252?gyr\u337?l. Ez\u233?rt \u225?tugrom a k\u246?
vetkez\u337? k\u233?t \u243?ra esem\u233?nyeit, Maitland kapit\u225?ny, a
rend\u337?rs\u233?g \u233?s dr. Reilly meg\u233?rkez\u233?s\u233?t. J\u243? nagy
z\u369?rzavar volt, kihallgat\u225?sok meg minden, gondolom, a szok\u225?sos
elj\u225?r\u225?s.\par\pard\plain\hyphpar} {
V\u233?lem\u233?nyem szerint \u246?t \u243?ra k\u246?r\u252?l t\u233?rt\u252?nk a
l\u233?nyegre, amikor dr. Reilly megk\u233?rt, hogy menjek be vele az Irod\u225?ba.
{\line }
Becsukta az ajt\u243?t, le\u252?lt dr. Leidner karossz\u233?k\u233?be, \u233?s
intett, hogy \u252?ljek le vele szemben. \u8211? No, n\u337?v\u233?r, l\u225?ssunk
hozz\u225? \u8211? mondta hat\u225?rozottan. \u8211? Itt valami \u225?tkozottul
k\u252?l\u246?n\u246?s dolog t\u246?rt\u233?nt.
{\line }
Megigaz\u237?tottam a k\u233?zel\u337?met, \u233?s k\u233?rd\u337?n n\u233?ztem a
doktorra.
{\line }
El\u337?vette a notesz\u225?t.
{\line }
\u8211? Ez a magam megnyugtat\u225?s\u225?ra szolg\u225?l. Sz\u243?val, pontosan
h\u225?ny \u243?ra volt, amikor doktor Leidner megtal\u225?lta a feles\u233?ge
holttest\u233?t?
{\line }
\u8211? Azt mondhatn\u225?m, hogy majdnem pontosan h\u225?romnegyed h\u225?rom
\u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? \u201?s ezt honnan tudja?
{\line }
\u8211? Megn\u233?ztem az \u243?r\u225?mat, amikor f\u246?lkeltem. Akkor h\u250?sz
perc h\u237?j\u225?n h\u225?rom \u243?ra volt.
{\line }
\u8211? Hadd n\u233?zzem csak meg az \u243?r\u225?j\u225?t.
{\line }
Levettem a csukl\u243?mr\u243?l \u233?s odaadtam neki.
{\line }
\u8211? Percre pontos. Pomp\u225?s n\u337? maga. Helyes, ezt teh\u225?t r\u246?
gz\u237?tett\u252?k. Nos, arr\u243?l mi a v\u233?lem\u233?nye, Mrs. Leidner
mi\u243?ta lehetett akkor halott?
{\line }
\u8211? \u211?, doktor \u250?r \u8211? mondtam. \u8211? Err\u337?l igaz\u225?n nem
sz\u237?vesen besz\u233?ln\u233?k.
{\line }
\u8211? Ne legyen m\u225?r ilyen hivatalos. Azt szeretn\u233?m tudni, hogy a maga
becsl\u233?se megegyezik-e az eny\u233?mmel.
{\line }
\u8211? H\u225?\u225?\u225?t, azt mondan\u225?m, hogy legal\u225?bb egy \u243?
r\u225?ja halott volt.
{\line }
\u8211? Pontosan. \u201?n f\u233?l \u246?tkor vizsg\u225?ltam meg a tetemet,
\u233?s hajlok arra, hogy a hal\u225?l id\u337?pontj\u225?t negyed kett\u337?
\u233?s h\u225?romnegyed kett\u337? k\u246?z\u233? tegyem. J\u243? k\u246?zel\u237?
t\u233?ssel azt mondhatjuk, hogy feltehet\u337?leg f\u233?l kett\u337?kor t\u246?
rt\u233?nt.
{\line }
Elhallgatott, \u233?s elgondolkodva dobolni kezdett az ujj\u225?val az asztalon.
{\line }
\u8211? \u193?tkozottul k\u252?l\u246?n\u246?s ez az eg\u233?sz hist\u243?ria
\u8211? mondta. \u8211? Tudna nekem mondani r\u243?la valamit? Azt mondja, maga
lepihent? Nem hallott valamit?
{\line }
\u8211? F\u233?l kett\u337?kor? Nem, doktor \u250?r. Nem hallottam semmit, se
f\u233?l kett\u337?kor, se m\u225?skor. H\u225?romnegyed egyt\u337?l majdnem
h\u225?romnegyed h\u225?romig az \u225?gyamon fek\u252?dtem, \u233?s nem hallottam
a vil\u225?gon semmit, csak annak az arab fi\u250?nak a d\u246?ngics\u233?l\u233?
s\u233?t meg azt, hogy Mr. Emmott id\u337?nk\u233?nt felkiab\u225?l doktor
Leidnernek a tet\u337?re.
{\line }
\u8211? Ja, az arab fi\u250?\u8230? igen.
{\line }
\u214?sszer\u225?ncolta a homlok\u225?t.
{\line }
Ebben a pillanatban kiny\u237?lt az ajt\u243?, \u233?s bej\u246?tt dr. Leidner meg
Maitland kapit\u225?ny. Maitland kapit\u225?ny ravasz, sz\u252?rke szem\u369?,
fontoskod\u243? emberke volt.
{\line }
Dr. Reilly f\u246?l\u225?llt, \u233?s lenyomta dr. Leidnert a sz\u233?kbe.
{\line }
\u8211? \u220?lj\u246?n le, ember, \u246?r\u252?l\u246?k, hogy bej\u246?tt.
Sz\u252?ks\u233?g\u252?nk lesz mag\u225?ra. Van ebben az \u252?gyben valami roppant
furcsa.
{\line }
Dr. Leidner lehajtotta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Tudom. \u8211? R\u225?m n\u233?zett. \u8211? A feles\u233?gem bevallotta
az igazat Leatheran n\u337?v\u233?rnek. Ilyen k\u246?r\u252?lm\u233?nyek k\u246?
z\u246?tt semmit sem szabad titokban tartanunk, n\u337?v\u233?r, ez\u233?rt k\u233?
rem, mondja el Maitland kapit\u225?nynak \u233?s Reilly doktornak, ami tegnap
maga \u233?\u8217?s a feles\u233?gem k\u246?z\u246?tt lezajlott.
{\line }
A lehet\u337?s\u233?ghez k\u233?pest sz\u243? szerint elism\u233?teltem a
besz\u233?lget\u233?st.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny id\u337?nk\u233?nt fel-felki\u225?ltott. Amikor befejeztem,
dr. Leidnerhez fordult.
{\line }
\u8211? \u201?s ez mind igaz, Leidner?
{\line }
\u8211? Amit Leatheran n\u337?v\u233?r elmondott mag\u225?nak, az sz\u243? szerint
igaz.
{\line }
\u8211? Micsoda fantasztikus t\u246?rt\u233?net \u8211? ingatta a fej\u233?t dr.
Reilly. \u8211? El\u337? tudja ker\u237?teni azokat a leveleket?
{\line }
K\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l ott vannak a feles\u233?gem holmija k\u246?zt.
{\line }
 \u8211? Az asztal\u225?n lev\u337? iratt\u225?sk\u225?b\u243?l vette el\u337?
\u337?ket \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Akkor val\u243?sz\u237?n\u369?leg most is ott vannak.
{\line }
Maitland kapit\u225?nyhoz fordult. Rendszerint szel\u237?d arca most kem\u233?ny
volt \u233?s szigor\u250?.
{\line }
\u8211? Maitland kapit\u225?ny, arr\u243?l sz\u243? sem lehet, hogy ezt az \u252?
gyet eltussoljuk. Egyetlen dologra van sz\u252?ks\u233?g: hogy azt az embert
elkapj\u225?k \u233?s megb\u252?ntess\u233?k.
{\line }
\u8211? Azt hiszi, hogy csakugyan Mrs. Leidner els\u337? f\u233?rje volt? \u8211?
k\u233?rdeztem.
{\line }
\u8211? Maga nem \u250?gy gondolja, n\u337?v\u233?r? \u8211? k\u233?rdezte
Maitland kapit\u225?ny.
{\line }
\u8211? H\u225?t szerintem sok k\u233?ts\u233?g f\u233?r hozz\u225? \u8211?
mondtam habozva.
{\line }
\u8211? Ak\u225?rhogy is \u8211? mondta dr. Leidner \u8211?, az az ember
gyilkos\u8230? \u233?s szerintem k\u246?zvesz\u233?lyes \u337?r\u252?lt is. Meg{\i
kell} tal\u225?lnia, Maitland kapit\u225?ny. Kell. Nem is lehet neh\u233?z.
{\line }
\u8211? Nehezebb lehet, mint ahogy gondolja \u8211? sz\u243?lt k\u246?zbe lassan
dr. Reilly. \u8211? Mi, Maitland?
{\line }
Maitland kapit\u225?ny nem v\u225?laszolt, csak a bajusz\u225?t cib\u225?lgatta.
Hirtelen \u246?sszerezzentem.
{\line }
\u8211? Bocs\u225?ssanak meg \u8211? mondtam \u8211?, de meg kell eml\u237?tenem
valamit, ami tal\u225?n fontos lehet.
{\line }
Elmes\u233?ltem az irakit, akit megl\u225?ttunk, amikor megpr\u243?b\u225?lt
belesni az ablakon, meg hogy k\u233?t nappal ezel\u337?tt is l\u225?ttam a h\u225?z
k\u246?r\u252?l l\u337?d\u246?r\u246?gni, akkor Lavigny aty\u225?b\u243?l pr\u243?
b\u225?lt kiszedni valamit.
{\line }
\u8211? Ez j\u243? \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Ezt jegyz\u337?
k\u246?nyvbe vessz\u252?k. Ez legal\u225?bb valami, amib\u337?l a rend\u337?
rs\u233?g kiindulhat. A fick\u243?nak tal\u225?n van valami szerepe az \u252?gyben.
{\line }
\u8211? Val\u243?sz\u237?n\u369?leg fizetett k\u233?m lehetett \u8211? vetettem
f\u246?l. \u8211? Hogy kiszagl\u225?ssza, mikor tiszta a leveg\u337?.
{\line }
Dr. Reilly nyugtalanul d\u246?rzs\u246?lgette az orr\u225?t.
{\line }
\u8211? Ez a pokoli a dologban \u8211? mondta. \u8211? \u201?s ha nem volt tiszta
a leveg\u337?\u8230? akkor mi van?
{\line }
\u201?rtelmetlen\u252?l b\u225?multam r\u225?.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny dr. Leidnerhez fordult.
{\line }
\u8211? Szeretn\u233?m, ha nagyon figyelne r\u225?m, dr. Leidner. \u214?
sszefoglalom az eddig ismert, bizony\u237?tott t\u233?nyeket. Az eb\u233?det
tizenk\u233?t \u243?rakor szolg\u225?lt\u225?k fel, \u233?s \u246?t perccel f\u233?
l egy ut\u225?n fejezt\u233?k be. Ut\u225?na a feles\u233?ge Leatheran n\u337?
v\u233?r k\u237?s\u233?ret\u233?ben a szob\u225?j\u225?ba ment, \u233?s a n\u337?
v\u233?r k\u233?nyelembe helyezte. Maga f\u246?lment a tet\u337?re, \u233?s ott
t\u246?lt\u246?tte a k\u246?vetkez\u337? k\u233?t \u243?r\u225?t. \u237?gy volt?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Lej\u246?tt maga ez alatt az id\u337? alatt a tet\u337?r\u337?l?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? \u201?s mag\u225?hoz f\u246?lment valaki?
{\line }
\u8211? Igen, Emmott. El\u233?g gyakran. Ide-oda j\u225?rk\u225?lt k\u246?ztem meg
a fi\u250? k\u246?zt, aki odalenn az ed\u233?nyeket mosogatta.
{\line }
\u8211? Len\u233?zett maga k\u246?zben az udvarra?
{\line }
\u8211? Egyszer-k\u233?tszer, mikor Emmottnak lesz\u243?ltam valami\u233?rt.
{\line }
\u8211? A gyerek minden alkalommal az udvar k\u246?zep\u233?n \u252?lt, \u233?s
mosogatott?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Mennyi volt a leghosszabb id\u337?, amit Emmott mag\u225?val t\u246?
lt\u246?tt, teh\u225?t amikor nem volt az udvaron?
{\line }
Dr. Leidner gondolkodott.
{\line }
\u8211? Ezt neh\u233?z megmondani\u8230? tal\u225?n t\u237?z perc. \u201?n
szem\u233?ly szerint azt mondan\u225?m, hogy k\u233?t-h\u225?rom perc, de
tapasztalatb\u243?l tudom, hogy nem valami j\u243? az id\u337?\u233?rz\u233?kem,
amikor \u233?ppen el vagyok mer\u252?lve abban, amit csin\u225?lok.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny dr. Reillyre n\u233?zett, aki b\u243?lintott. \u8211?
Legjobb lesz, ha belev\u225?gunk \u8211? mondta.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny el\u337?vett egy kis noteszt \u233?s kinyitotta.
{\line }
\u8211? Ide figyeljen, Leidner, felolvasom mag\u225?nak, hogy az exped\u237?
ci\u243?j\u225?nak minden egyes tagja pontosan mit csin\u225?lt ma d\u233?lut\u225?
n egy \u233?s kett\u337? k\u246?z\u246?tt.
{\line }
\u8211? De h\u225?t ez\u8230?
{\line }
\u8211? V\u225?rjon. T\u252?st\u233?nt meg fogja l\u225?tni, mire akarok
kilyukadni. El\u337?sz\u246?r is Mr. \u233?s Mrs. Mercado. Mr. Mercado azt mondja,
hogy a laborat\u243?riumban dolgozott. Mrs. Mercado azt mondja, hogy a szob\u225?
j\u225?ban volt, \u233?s hajat mosott. Miss Johnson azt mondja, \u337? a nappaliban
volt, \u233?s hengerpecs\u233?t-lenyomatokat k\u233?sz\u237?tett. Mr. Reiter azt
mondja, a s\u246?t\u233?tkamr\u225?ban volt, lemezeket h\u237?vott el\u337?.
Lavigny atya azt mondja, a szob\u225?j\u225?ban dolgozott. Ami az exped\u237?
ci\u243? k\u233?t fennmarad\u243? tagj\u225?t, Careyt \u233?s Colemant illeti, az
el\u337?bbi kinn volt az \u225?sat\u225?son, az ut\u243?bbi pedig bement
Hasszanj\u233?be. Ennyit az exped\u237?ci\u243? tagjair\u243?l. Vegy\u252?k most a
szolg\u225?kat. A szak\u225?cs \u8211? a maguk indusa \u8211? a kapu el\u337?tt
\u252?lt, az \u337?r\u246?kkel besz\u233?lgetett, \u233?s baromfit kopasztott.
Ibrahim \u233?s Manszur, a k\u233?t inas, negyed kett\u337? k\u246?r\u252?l kiment
a szak\u225?cshoz. Mind a ketten ott nevetg\u233?ltek \u233?s fecsegtek f\u233?l
h\u225?romig\u8230?{\i
amikor a maga feles\u233?ge m\u225?r halott volt.}
{\line }
Dr. Leidner el\u337?rehajolt.
{\line }
\u8211? Nem \u233?rtem\u8230? maga rejtv\u233?nyeket ad fel nekem. Mire c\u233?
loz?
{\line }
\u8211? A feles\u233?ge szob\u225?j\u225?ba m\u225?sk\u233?pp is be lehet jutni,
mint az udvarra vezet\u337? ajt\u243?n?
{\line }
\u8211? Nem. Van k\u233?t ablak, de er\u337?s r\u225?cs van rajtuk\u8230? \u233?s
amellett, azt hiszem, be is voltak csukva.
{\line }
K\u233?rd\u337?en n\u233?zett r\u225?m.
{\line }
\u8211? Csukva \u233?s kilincsre z\u225?rva \u8211? mondtam k\u233?szs\u233?gesen.
{\line }
\u8211? Ak\u225?rhogy is volt \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny \u8211?,
m\u233?g ha nyitva lettek volna is, akkor sem hatolhatott volna be vagy t\u225?
vozhatott volna rajtuk kereszt\u252?l senki. Err\u337?l az embereim meg \u233?n
megbizonyosodtunk. Ugyanez a helyzet a kifel\u233?, a f\u246?ldekre ny\u237?l\u243?
\u246?sszes t\u246?bbi ablakokkal. Valamennyin vasr\u225?cs van, \u233?s a r\u225?
csok j\u243? \u225?llapotban vannak. Ahhoz, hogy egy idegen a feles\u233?ge
szob\u225?j\u225?ba jusson, a bolt\u237?ves kapualjon \u225?t kellett bej\u246?nnie
az udvarra. De az \u337?rs\u233?g, a szak\u225?cs \u233?s az inasok
egybehangz\u243?an bizony\u237?tj\u225?k, hogy{\i
senki sem j\u246?tt be.} Dr. Leidner felpattant.
{\line }
\u8211? Mit akar ezzel mondani? Mit akar ezzel mondani?
{\line }
\u8211? Szedje \u246?ssze mag\u225?t, ember \u8211? mondta dr. Reilly cs\u246?
ndesen. \u8211? Tudom, hogy ez megr\u225?zk\u243?dtat\u225?s mag\u225?nak, de
szembe kell n\u233?zni vele.{\i
A gyilkos nem k\u237?v\u252?lr\u337?l j\u246?tt\u8230?} \u237?gy h\u225?t{\i
bel\u252?lr\u337?l} kellett j\u246?nnie. Igen val\u243?sz\u237?n\u369?, hogy Mrs.
Leidnert{\i
az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja} gyilkolta meg.\par\pard\plain\hyphpar}
{\s3 \afs28
{\b
TIZENKETTEDIK FEJEZET \u8211? {\i
\u8222?Nem hiszem el\u8230?}\u8221?\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar}
{
\u8211? Nem! Nem!
{\line }
Dr. Leidner f\u246?lugrott, \u233?s izgatottan elkezdett le-f\u246?l j\u225?
rk\u225?lni.
{\line }
\u8211? Amit maga mond, az lehetetlen, Reilly. Teljesen\par\pard\plain\hyphpar}
lehetetlen.{\i
K\u246?z\u252?l\u252?nk} valaki? Hiszen az exped\u237?ci\u243? min
{\line }
den tagja im\u225?dta Louise-t! {
Dr. Reilly fura kis grimaszra h\u250?zta a sz\u225?ja sark\u225?t. Az adott k\u246?
r\u252?lm\u233?nyek k\u246?z\u246?tt neh\u233?z lett volna b\u225?rmit is mondania,
de ha hallgat\u225?s valaha \u233?kesen sz\u243?l\u243? volt, akkor az \u246?
v\u233? most az volt.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? Teljesen lehetetlen \u8211? ism\u233?telte meg dr. Leidner. \u8211?
Valamennyien rajongtak \u233?rte. Louise-ban csod\u225?latos var\u225?zser\u337?
volt. Mindenki \u233?rezte.
{\line }
Dr. Reilly k\u246?hintett.
{\line }
\u8211? Bocs\u225?sson meg, Leidner, de h\u225?t ez v\u233?g\u252?l is csak a maga
v\u233?lem\u233?nye. Ha az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja nem szerette a
feles\u233?g\u233?t, ezt term\u233?szetesen nem verte nagy dobra.
{\line }
Dr. Leidner ett\u337?l kiss\u233? elkeseredett.
{\line }
\u8211? Igaz\u8230? teljesen igaz. De akkor is, Reilly, szerintem maga t\u233?ved.
\u201?n biztos vagyok benne, hogy Louise-t mindenki szerette. \u8211? Egy-k\u233?t
percig hallgatott, azt\u225?n kit\u246?rt: \u8211? Alantas elk\u233?pzel\u233?s ez,
Reilly. Teljesen\u8230? teljesen hihetetlen.
{\line }
\u8211? Az ember nem t\u233?rhet ki a\u8230? \u246?\u246?\u246?\u8230? t\u233?nyek
el\u337?l \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny.
{\line }
\u8211? T\u233?nyek? T\u233?nyek? Hazugs\u225?gok, egy indus szak\u225?cs meg
k\u233?t arab szolga hazudoz\u225?sa. Maga \u233?pp\u250?gy ismeri ezeket a
fick\u243?kat, Reilly, mint \u233?n, \u233?s maga is, Maitland. Az igazs\u225?g,
mint olyan, semmit se jelent nekik. Csupa udvariass\u225?gb\u243?l azt mondj\u225?
k, amit az ember hallani szeretne.
{\line }
\u8211? Ebben az esetben \u8211? mondta dr. Reilly sz\u225?razon \u8211? azt
mondj\u225?k, amit a legkev\u233?sb\u233? szeretn\u233?nk hallani. Amellett \u233?n
el\u233?g j\u243?l ismerem a maga h\u225?z\u225?ban d\u237?v\u243? szok\u225?sokat.
A kapu el\u337?tt aff\u233?le klub alakul ki. Valah\u225?nyszor \u233?n d\u233?
lut\u225?n kij\u246?ttem ide, mindig ott tal\u225?ltam a szem\u233?lyzet legnagyobb
r\u233?sz\u233?t. Ott \u233?rzik magukat a legotthonosabban.
{\line }
\u8211? No, mindegy, \u233?n akkor is azt hiszem, hogy mag\u225?t elragadja a
fant\u225?zi\u225?ja. Mi\u233?rt ne juthatott volna be ide, \u233?s rejt\u337?
zhetett volna el valahol az az ember\u8230? az a s\u225?t\u225?n?
{\line }
\u8211? Elismerem, hogy ez nem teljesen lehetetlen \u8211? mondta dr. Reilly
h\u369?v\u246?sen. \u8211? T\u233?telezz\u252?k fel, hogy egy idegen valahogy
besurranhatott, \u233?szrev\u233?tlen\u252?l. De eg\u233?szen a kedvez\u337?
pillanatig el kellett volna b\u250?jnia (\u233?s Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?ban
k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l nem b\u250?jhatott el, ott nincs rejtekhely),
azt\u225?n v\u225?llalnia a kock\u225?zatot, hogy megl\u225?tj\u225?k, amikor
bemegy a szob\u225?ba vagy amikor kij\u246?n\u8230? hiszen Emmott meg a gyerek
szinte eg\u233?sz id\u337? alatt ott voltak az udvaron.
{\line }
\u8211? A gyerek. Megfeledkeztem a gyerekr\u337?l \u8211? mondta dr. Leidner.
\u8211? Okos kisfi\u250?. De h\u225?t Maitland, a gyereknek csak l\u225?tnia
kellett a gyilkost, amikor bement a feles\u233?gem szob\u225?j\u225?ba?
{\line }
\u8211? Ezt tiszt\u225?ztuk. A fi\u250? eg\u233?sz d\u233?lut\u225?n az ed\u233?
nyeket mosogatta, kiv\u233?ve egy kis id\u337?k\u246?zt. Valamikor f\u233?l
kett\u337? k\u246?r\u252?l \u8211? Emmott nem tudta enn\u233?l pontosabban
megmondani \u8211? Emmott f\u246?lment a tet\u337?re, \u233?s t\u237?z percig ott
maradt mag\u225?val. \u237?gy volt?
{\line }
\u8211? Igen. \u201?n nem tudtam megmondani mag\u225?nak, hogy pontosan mikor
volt, de olyant\u225?jban kellett lennie.
{\line }
\u8211? Helyes. Nos, ez alatt a t\u237?z perc alatt a fi\u250? kapott az alkalmon,
\u233?s kis\u233?t\u225?lt a t\u246?bbiekhez a kapu el\u233?, fecsegni egy kicsit.
Amikor Emmott lej\u246?tt, l\u225?tta, hogy a fi\u250? nincs a hely\u233?n, m\u233?
rgesen ut\u225?nakiab\u225?lt, \u233?s megk\u233?rdezte t\u337?le, hogy k\u233?
pzeli, hogy csak \u250?gy otthagyja a munk\u225?t. \u201?n \u250?gy l\u225?tom,
hogy {\i
a gyilkosnak ez alatt a t\u237?z perc alatt kellett meg\u246?lnie Mrs. Leidnert.}
{\line }
Dr. Leidner felny\u246?g\u246?tt, \u233?s a kez\u233?be temette az arc\u225?t.
Most dr. Reilly vette \u225?t a sz\u243?t. Halk \u233?s t\u225?rgyilagos volt a
hangja.
{\line }
\u8211? Az id\u337?pont megfelel az \u233?n vizsg\u225?latom eredm\u233?ny\u233?
nek \u8211? mondta. \u8211? Amikor megvizsg\u225?ltam, Louise k\u246?r\u252?
lbel\u252?l h\u225?rom \u243?r\u225?ja volt halott. Az egyetlen k\u233?rd\u233?s,
hogy kitette.
{\line }
Cs\u246?nd lett. Dr. Leidner f\u246?legyenesedett a sz\u233?k\u233?ben, \u233?s
v\u233?gigsim\u237?tott a homlok\u225?n.
{\line }
\u8211? Elismerem, meggy\u337?z\u337?en hangzik, amit mond, Reilly \u8211? mondta
halkan. \u8211? K\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l \u250?gy t\u369?nik, mintha itt
\u250?gynevezett \u8222?bels\u337? munk\u225?val\u8221? volna dolgunk.
{\line }
De meg vagyok r\u243?la gy\u337?z\u337?dve, hogy itt valahol valami hiba van.
K\u233?zenfekv\u337?; de kell, hogy valami hiba legyen benne. El\u337?sz\u246?r is,
amit maga f\u246?lt\u233?telez, az k\u233?t dolog megd\u246?bbent\u337?, v\u233?
letlen egybees\u233?se lenne.
{\line }
\u8211? Fura, hogy \u233?ppen \u237?gy fogalmazza meg \u8211? mondta dr. Reilly.
{\line }
Dr. Leidner \u252?gyet sem vetett r\u225?. \u8211? A feles\u233?gem fenyeget\u337?
leveleket kap \u8211? folytatta. \u8211? Okkal f\u233?l valakit\u337?l, egy
bizonyos f\u233?rfit\u243?l. Azt\u225?n\u8230? azt\u225?n meggyilkolj\u225?k.
\u201?s maga azt akarja velem elhitetni, hogy\u8230? hogy nem az a f\u233?rfi,
hanem valaki eg\u233?szen m\u225?s \u246?lte meg! Szerintem ez nevets\u233?ges.
{\line }
\u8211? Annak l\u225?tszik, igen \u8211? mondta dr. Reilly t\u369?n\u337?dve.
{\line }
Maitland kapit\u225?nyra n\u233?zett. \u8211? V\u233?letlenek \u246?sszej\u225?
tsz\u225?sa, mi? Mit sz\u243?l ehhez, Maitland? Helyesli az \u246?tletemet?
Vess\u252?k fel Leidnernek?
{\line }
Maitland kapit\u225?ny b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Rajta \u8211? mondta kurt\u225?n.
{\line }
\u8211? Hallott maga valaha egy Hercule Poirot nev\u369? emberr\u337?l, Leidner?
{\line }
Dr. Leidner \u233?rtetlen\u252?l b\u225?mult r\u225?.
{\line }
\u8211? Igen, azt hiszem, hallottam a nev\u233?t \u8211? mondta bizonytalanul.
\u8211? Egy bizonyos Mr. Van Aldin besz\u233?lt r\u243?la egyszer, \u233?gig
dics\u233?rte. Mag\u225?ndetekt\u237?v, ugye?
{\line }
\u8211? Igen,\u337? az.
{\line }
\u8211? De hiszen az Londonban \u233?l, hogy seg\u237?thetne rajtunk?
{\line }
\u8211? Londonban \u233?l, az igaz \u8211? mondta Reilly \u8211?, de \u233?ppen
itt van a v\u233?letlen. Most nem Londonban van, hanem Sz\u237?ri\u225?ban. Bagdad
fel\u233? tart, \u233?r holnap fog \u225?tutazni Hassz\u225?nj\u225?n!
{\line }
\u8211? Ki mondta ezt mag\u225?nak?
{\line }
\u8211? Jean Berat, a francia konzul. Tegnap este n\u225?lunk; vacsor\u225?
zott, \u233?s \u337? mes\u233?lt Poirot-r\u243?l. Valami katonai botr\u225?nyt
tiszt\u225?zott Sz\u237?ri\u225?ban. \u193?tutazik itt, mert el akar l\u225?togatni
Bagdadba, azt\u225?n Sz\u237?ri\u225?n \u225?t t\u233?r vissza London \u8211? ba.
Mi ez, ha nem a v\u233?letlenek egybees\u233?se?
{\line }
Dr. Leidner egy pillanatig habozott, azt\u225?n bocs\u225?natk\u233?r\u337?en
n\u233?zett Maitland kapit\u225?nyra.
{\line }
\u8211? Maga mit gondol, Maitland?
{\line }
\u8211? \u214?r\u252?ln\u233?k a seg\u237?ts\u233?gnek \u8211? v\u225?gta r\u225?
Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Az embereim kit\u369?n\u337? kop\u243?k, ha
arr\u243?l van sz\u243?, hogy \u225?t kell f\u233?s\u252?lni a vid\u233?ket, \u233?
s v\u233?rbossz\u250?\u252?gyeket kell kinyomozni, de \u337?szint\u233?n sz\u243?
lva, Leidner, ez az \u252?gy a maga feles\u233?g\u233?vel, ez meghaladja az \u233?n
k\u233?pess\u233?geimet. \u193?tkozottul kacif\u225?ntosnak l\u225?tszik az
eg\u233?sz. Nagyon \u246?r\u252?ln\u233?k, ha ez a fick\u243? belekukkantana a
dologba.
{\line }
\u8211? Azt aj\u225?nlja, hogy forduljak Poirot-hoz seg\u237?ts\u233?g\u233?rt?
\u8211? k\u233?rdezte dr. Leidner. \u8211? \u201?s ha elutas\u237?t?
{\line }
\u8211? Nem fogja elutas\u237?tani \u8211? mondta dr. Reilly.
{\line }
\u8211? Honnan tudja?
{\line }
\u8211? Mert \u233?n is szakember vagyok, ha m\u225?s szakm\u225?ban is. Ha egy
igaz\u225?n bonyolult eset\u8230? mondjuk egy sz\u246?v\u337?dm\u233?nyes
agyh\u225?rtyagyullad\u225?s ker\u252?l az utamba, \u233?s h\u237?vnak, hogy
seg\u237?tsek, k\u233?ptelen lenn\u233?k visszautas\u237?tani. Ez nem k\u246?
z\u246?ns\u233?ges b\u369?ncselekm\u233?ny, Leidner.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta dr. Leidner, \u233?s hirtelen f\u225?jdalmasan
megr\u225?ndult az ajka. \u8211? Akkor lenne sz\u237?ves az \u233?n nevemben
megkeresni azt a Hercule Poirot-t, Reilly?
{\line }
\u8211? Sz\u237?vesen.
{\line }
Dr. Leidner csak egy k\u233?zmozdulattal mondott k\u246?sz\u246?netet.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta lassan \u8211?, m\u233?g most sem tudom, felfogni, hogy
Louise meghalt.
{\line }
Nem b\u237?rtam tov\u225?bb.
{\line }
\u8211? \u211?, doktor Leidner \u8211? t\u246?rt ki bel\u337?lem. \u8211? El sem
tudom mondani, milyen sz\u246?rnyen \u233?rzem magam! Olyan cs\u250?nya kudarcot
vallottam, nem teljes\u237?tettem a k\u246?teless\u233?gemet. Az volt a dolgom,
hogy vigy\u225?zzak Mrs. Leidnerre\u8230? hogy meg\u243?vjam a bajt\u243?l! Dr.
Leidner komoran r\u225?zta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem, n\u337?v\u233?r, nem, nincs mi\u233?rt szemreh\u225?ny\u225?st tennie
mag\u225?nak \u8211? mondta lassan. \u8211? Az{\i
\u233?n} hib\u225?m. Isten bocs\u225?ssa meg nekem. Nem hittem el\u8230? eg\u233?
sz id\u337? alatt nem hittem el\u8230? egy pillanatig sem, nem is \u225?lmodtam,
hogy{\i
igaz\u225?n} vesz\u233?lyben van. \u8211? F\u246?l\u225?llt, r\u225?ngat\u243?
dzott az arca. \u8211? Hagytam a hal\u225?lba menni! Igen, hagytam a hal\u225?lba
menni, mert nem hittem el\u8230?
{\line }
Kit\u225?molygott a szob\u225?b\u243?l. Dr. Reilly r\u225?m n\u233?zett.
{\line }
\u8211? \u201?n is meglehet\u337?sen b\u369?n\u246?snek \u233?rzem magam \u8211?
mondta. \u8211? \u201?n azt hittem, a der\u233?k h\u246?lgy csak a f\u233?rje
idegeivel j\u225?tszik.
{\line }
\u8211? \u201?n sem vettem igaz\u225?n komolyan \u8211? vallottam be.
{\line }
\u8211? Mind a h\u225?rman t\u233?vedt\u252?nk \u8211? mondta dr. Reilly komoran.
{\line }
\u8211? \u218?gy l\u225?tszik \u8211? b\u243?lintott Maitland kapit\u225?
ny.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZENHARMADIK FEJEZET \u8211? {\i
Hercule Poirot meg\u233?rkezik}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Nem hiszem, hogy valaha is elfelejten\u233?m azt a percet, amikor megl\u225?ttam
Hercule Poirot-t. Persze k\u233?s\u337?bb azt\u225?n megszoktam, de az els\u337?
pillanatban nagyon megh\u246?kkentett, \u233?s azt hiszem, mindenki ugyanezt \u233?
rezhette!\par\pard\plain\hyphpar} {
\u201?n nem is tudom, mit k\u233?pzeltem \u8211? valami Sherlock Holmes-szer\u369?
t: magas, karcs\u250? termetet, mark\u225?ns, intelligens arcot. Azt persze tudtam,
hogy Poirot k\u252?lf\u246?ldi, de azt az\u233?rt nem v\u225?rtam, hogy{\i
annyira} idegenszer\u369? legyen, ha tudj\u225?k, hogy mire
gondolok.\par\pard\plain\hyphpar} {
Az embernek egyszer\u369?en nevetni lett volna kedve, amikor megl\u225?tta! Ilyet
csak sz\u237?npadon vagy moziban l\u225?t az ember. El\u337?sz\u246?r is szerintem
aligha lehetett magasabb sz\u225?zhatvan\u246?tn\u233?l \u8211? fura kis k\u246?
pc\u246?s emberke, el\u233?g \u246?reg, no, \u233?s az a toj\u225?sfej meg az a
hatalmas bajusz! Olyan volt, mint egy fodr\u225?sz valami boh\u243?
zatban!\par\pard\plain\hyphpar} {
\u201?s ennek az embernek kell kider\u237?tenie, hogy ki \u246?lte meg Mrs.
Leidnert!
{\line }
Azt hiszem, fanyalg\u225?somb\u243?l megl\u225?tszott valami az arcomon, mert Mr.
Poirot fura hunyor\u237?t\u225?ssal szinte azonnal megsz\u243?l\u237?tott: \u8211?
Maga nincs t\u337?lem elragadtatva, ugye,{\i
ma soeur?} Ne felejtse el: a puding csak akkor igazolja mag\u225?t, amikor
megeszik.
{\line }
Gondolom, azt akarta mondani, a puding pr\u243?b\u225?ja, hogy ehet\u337?.
{\line }
H\u225?t ez a mond\u225?s nagyon is igaz, de azt nem mondhatn\u225?m, hogy \u233?n
t\u250?ls\u225?gosan bizakodtam volna!
{\line }
Dr. Reilly hozta ki a kocsij\u225?n, vas\u225?rnap, nem sokkal eb\u233?d ut\u225?
n, \u233?s els\u337? dolga volt, hogy megk\u233?rt minket, gy\u369?lj\u252?nk
valamennyien \u246?ssze.
{\line }
Meg is jelent\u252?nk mind az eb\u233?dl\u337?ben, \u233?s k\u246?r\u252?l\u252?
lt\u252?k az asztalt. Mr. Poirot \u252?lt az asztalf\u337?n, egyik oldal\u225?n dr.
Leidner, a m\u225?sikon dr. Reilly.
{\line }
Amikor m\u225?r mind \u246?sszever\u337?dt\u252?nk, dr. Leidner megk\u246?sz\u246?
r\u252?lte a tork\u225?t, \u233?s a maga szel\u237?d, t\u233?tova modor\u225?ban
megsz\u243?lalt:
{\line }
\u8211? Azt hiszem, valamennyien hallottak m\u225?r M. Hercule Poirot-r\u243?l. A
mai napon \u233?rkezett \u225?tutaz\u243?ban Hasszanj\u233?be, \u233?s volt
sz\u237?ves megszak\u237?tani az \u250?tj\u225?t, hogy seg\u237?ts\u233?g\u252?nkre
legyen. Az iraki rend\u337?rs\u233?g \u233?s Maitland mindent megtesz, amit csak
tud, ebben biztos vagyok, ile\u8230? de az \u252?gynek vannak olyan k\u246?r\u252?
lm\u233?nyei\u8230? \u8211? itt egy kiss\u233? belezavarodott, \u233?s seg\u233?
lyk\u233?r\u337? pillant\u225?st vetett dr. Reillyre \u8211?, sz\u243?val \u250?gy
l\u225?tszik, esetleg neh\u233?zs\u233?gek mer\u252?lhetnek fel.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t nem minden tiszta \u233?s vil\u225?gos\u8230? \u237?gy van?
\u8211? k\u233?rdezte az asztalf\u337?n \u252?l\u337? emberke. Noh\u225?t, hisz ez
m\u233?g angolul sem tud tisztess\u233?gesen!
{\line }
\u8211? \u211?, el kell \u337?t kapnunk! \u8211? ki\u225?ltott fel Mrs.
Mercado. \u8211? Elviselhetetlen lenne, ha meg\u250?szn\u225?!
{\line }
\u201?szrevettem, hogy a kis idegen alaposan megn\u233?zi Mrs. Mercad\u243?t.
{\line }
\u8211? \u336?t? Ki az az \u337?, {\i
madame! \u8211? }k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? \u211?, h\u225?t term\u233?szetesen a gyilkos.
{\line }
\u8211? Aha! A gyilkost \u8211? b\u243?lintott Hercule Poirot.
{\line }
\u218?gy besz\u233?lt, mintha a gyilkos teljesen \u233?rdektelen volna!
{\line }
\u8211? Azt hiszem \u8211? mondta \u8211?, \u246?n\u246?k k\u246?z\u252?l
val\u243?sz\u237?n\u369?leg m\u233?g senki nem ker\u252?lt kapcsolatba
gyilkoss\u225?gi \u252?ggyel, \u237?gy van?
{\line }
Ezt \u225?ltal\u225?nosan elismert\u252?k. Hercule Poirot elmosolyodott.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t vil\u225?gos, hogy m\u233?g az \u225?b\u233?c\u233?j\u233?t
se \u233?rtik a helyzetnek. Kellemetlens\u233?gek vannak ilyenkor! Igen, egy
csom\u243? kellemetlens\u233?g. El\u337?sz\u246?r is ott van a{\i
gyan\u250?.
{\line }
\u8211?} Gyan\u250??
{\line }
Miss Johnson volt a k\u246?zbesz\u243?l\u243?. Mr. Poirot elgondolkodva m\u233?rte
v\u233?gig. \u218?gy v\u233?ltem, elismer\u233?st l\u225?tok a tekintet\u233?
ben. \u218?gy n\u233?zett r\u225?, mintha azt mondan\u225?: \u8222?No, v\u233?gre
egy \u233?rtelmes, intelligens ember!\u8221?
{\line }
\u8211? Igen,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta. \u8211? Gyan\u250?! Mondjuk ki kereken. Maguk itt
ebben a h\u225?zban mindny\u225?jan gyan\u250?sak. A szak\u225?cs, az inas, a
konyhaleg\u233?ny, az ed\u233?nymos\u243? gyerek\u8230? igen, \u233?s az
exped\u237?ci\u243? valamennyi tagja is.
{\line }
Mrs. Mercado f\u246?lpattant, r\u225?ngat\u243?dzott az arca.
{\line }
\u8211? Hogy mer\u233?szel! Hogy mer ilyet mondani! Ez f\u246?rtelmes\u8230? ez
elviselhetetlen! Doktor Leidner\u8230? maga csak \u252?l itt, \u233?s hagyja\u8230?
hagyja, hogy ez az ember\u8230?
{\line }
\u8211? K\u233?rem, pr\u243?b\u225?ljon meg nyugodtan viselkedni, Marie! \u8211?
mondta dr. Leidner f\u225?radtan.
{\line }
De Mr. Mercado is f\u246?l\u225?llt. Reszketett a keze, \u233?s v\u233?reres volt
a szeme.
{\line }
\u8211? Nekem is ez a v\u233?lem\u233?nyem. Ez f\u246?lh\u225?bor\u237?
t\u243?\u8230? s\u233?rt\u233?s\u8230?
{\line }
\u8211? Nem, nem \u8211? mondta Mr. Poirot. \u8211? Dehogy s\u233?rtegetem \u233?n
\u246?n\u246?ket. \u201?n csup\u225?n azt k\u233?rem, n\u233?zzenek szembe a
t\u233?nyekkel. Annak a h\u225?znak, amelyben gyilkoss\u225?got k\u246?vettek el,
minden lak\u243?ja bizonyos m\u233?rt\u233?kig gyan\u250?ba ker\u252?l. K\u233?
rdezem \u246?n\u246?ket, mif\u233?le bizony\u237?t\u233?k van arra egy\u225?
ltal\u225?n, hogy a gyilkos k\u237?v\u252?lr\u337?l j\u246?tt?
{\line }
\u8211? De h\u225?t az csak term\u233?szetes! \u8211? ki\u225?ltotta Mrs. Mercado.
\u8211? Az a logikus! Hiszen\u8230? \u8211? elhallgatott, azt\u225?n halkabban
folytatta: \u8211? Minden m\u225?s hihetetlen volna! \u8211? Kegyednek k\u233?
ts\u233?gk\u237?v\u252?l teljesen igaza van,{\i
madame \u8211?} hajolt meg fel\u233?je Poirot. \u8211? \u201?n csup\u225?n azt
szeretn\u233?m megmagyar\u225?zni, hogy hogyan kell hozz\u225?fogni a dologhoz.
El\u337?sz\u246?r meg kell bizonyosodnom r\u243?la, hogy ebben a szob\u225?ban
mindenki \u225?rtatlan. Ut\u225?na keresem m\u225?sutt a gyilkost. \u8211? Nem
lehets\u233?ges, hogy akkor m\u225?r egy kicsit k\u233?s\u337? lesz? \u8211?
k\u233?rdezte ny\u225?jasan Lavigny atya. \u8211? A tekn\u337?sb\u233?ka,{\i
monp\u233?re,} megel\u337?zte a nyulat. Lavigny atya v\u225?llat vont.
{\line }
\u8211? A kez\u233?ben vagyunk \u8211? mondta belet\u246?r\u337?d\u337?\u233?n.
\u8211? Gy\u337?z\u337?dj\u233?k meg h\u225?t r\u243?la min\u233?l hamarabb,
hogy \u225?rtatlanok vagyunk ebben az iszonyatos \u252?gyben.
{\line }
\u8211? A lehet\u337? leggyorsabban. K\u246?teless\u233?gem volt vil\u225?
goss\u225? tenni \u246?n\u246?k el\u337?tt a helyzetet, hogy ne s\u233?rt\u337?
djenek meg, ha esetleg holmi szemtelen k\u233?rd\u233?seket teszek f\u246?l.
{\line }
Tal\u225?n az egyh\u225?z lenne sz\u237?ves j\u243? p\u233?ld\u225?val el\u337?l
j\u225?rni,{\i
mon pere?
{\line }
\u8211?} K\u233?rdezzen t\u337?lem, amit csak \u243?hajt \u8211? mondta Lavigny
atya komoran.
{\line }
\u8211? Ez az els\u337? id\u233?ny, amelyet itt t\u246?lt?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? \u201?s mikor \u233?rkezett?
{\line }
\u8211? Majdnem pontosan h\u225?rom hete, azaz febru\u225?r huszonhetedik\u233?n.
{\line }
\u8211? Honnan?
{\line }
\u8211? Karth\u225?g\u243?b\u243?l, a karmelit\u225?k kolostor\u225?b\u243?l.
{\line }
\u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m,{\i
mon pere.} Ismerte Mrs. Leidnert, miel\u337?tt idej\u246?tt?
{\line }
 \u8211? Nem, soha nem l\u225?ttam, am\u237?g itt meg nem ismerkedtem vele.
{\line }
\u8211? Lenne sz\u237?ves elmondani, hogy mit csin\u225?lt a trag\u233?dia
id\u337?pontj\u225?ban?
{\line }
\u8211? \u201?k\u237?r\u225?sos agyagt\u225?bl\u225?kkal dolgoztam a szob\u225?
mban. \u201?szrevettem, hogy Poirot-nak ott van a k\u246?ny\u246?ke mellett az
\u233?p\u252?let v\u225?zlatos alaprajza.
{\line }
\u8211? Ez a d\u233?lnyugati sarokban lev\u337? szoba, amely megfelel a m\u225?sik
oldalon Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?nak?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Mikor ment be a szob\u225?j\u225?ba?
{\line }
\u8211? Eb\u233?d ut\u225?n. K\u246?r\u252?lbel\u252?l \u246?t perccel h\u225?
romnegyed egy el\u337?tt.
{\line }
\u8211? \u201?s ott is maradt\u8230? meddig?
{\line }
\u8211? Valamivel h\u225?rom \u243?ra el\u337?ttig. Hallottam, hogy a furgon
megj\u246?tt\u8230? azt\u225?n hallottam, hogy \u250?jra elhajt. K\u237?v\u225?ncsi
lettem, hogy mi\u233?rt, \u233?s kij\u246?ttem megn\u233?zni.
{\line }
\u8211? Ez alatt az id\u337? alatt elhagyta a szob\u225?j\u225?t?
{\line }
\u8211? Nem, egyszer sem.
{\line }
\u8211? \u201?s nem l\u225?tott vagy hallott valamit, ami kapcsolatban lehet a
trag\u233?di\u225?val?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Az \u246?n szob\u225?j\u225?b\u243?l nem ny\u237?lik ablak az udvarra?
{\line }
\u8211? Nem, mind a k\u233?t ablak kifel\u233? ny\u237?lik, a f\u246?ldekre.
{\line }
\u8211? Hallott abb\u243?l egy\u225?ltal\u225?n valamit, ami az udvaron t\u246?
rt\u233?nt?
{\line }
\u8211? Nem sokat. Azt hallottam, amikor Emmott elment a szob\u225?m ajtaja
el\u337?tt, \u233?s f\u246?lment a tet\u337?re. Ez egyszer vagy k\u233?tszer
fordult el\u337?.
{\line }
\u8211? Vissza tudna r\u225? eml\u233?kezni, hogy mikor?
{\line }
\u8211? Nem, sajnos, nem. Elmer\u252?ltem a munk\u225?mban.
{\line }
Kis sz\u252?net k\u246?vetkezett, azt\u225?n Poirot azt mondta: \u8211? Tudna
mondani valamit, ami f\u233?nyt der\u237?thetne az \u252?gyre? Nem vett \u233?szre
p\u233?ld\u225?ul valamit a gyilkoss\u225?got megel\u337?z\u337? napokban?
{\line }
\u218?gy l\u225?tszott, mintha Lavigny atya kiss\u233? k\u233?nyelmetlen\u252?l
\u233?rezn\u233? mag\u225?t. F\u233?lig-meddig k\u233?rd\u337? tekintetet vetett
dr. Leidnerre.
{\line }
\u8211? Ez meglehet\u337?sen neh\u233?z k\u233?rd\u233?s,{\i
monsieur \u8211?} mondta komoran. \u8211? Ha m\u225?r megk\u233?rdezi, azt az
\u337?szinte v\u225?laszt kell adnom, hogy v\u233?lem\u233?nyem szerint Mrs.
Leidner nyilv\u225?nval\u243?an nagyon f\u233?lt valakit\u337?l vagy valamit\u337?
l. Minden idegen hat\u225?rozottan ideges\u237?tette. \u218?gy k\u233?pzelem,
kellett hogy valami oka legyen az idegess\u233?g\u233?nek\u8230?de{\i
tudni} nem tudok semmit. Mrs. Leidner nem fogadott a bizalm\u225?ba.
{\line }
Poirot megk\u246?sz\u246?r\u252?lte tork\u225?t, \u233?s a kez\u233?ben tartott
jegyzeteket tanulm\u225?nyozta.
{\line }
\u8211? \u218?gy hallottam, k\u233?t nappal ezel\u337?tt volt valami riadalom,
valami bet\u246?r\u233?s?
{\line }
Lavigny atya igenl\u337?en v\u225?laszolt, \u233?s r\u233?szletesen elism\u233?
telte a t\u246?rt\u233?netet, hogy f\u233?nyt l\u225?tott a lelett\u225?rban, de
ut\u225?nnaazt\u225?n hi\u225?ba kerest\u233?k a bet\u246?r\u337?t.
{\line }
\u8211? Azt hiszi, nemde\u8230? hogy illet\u233?ktelen szem\u233?ly tart\u243?
zkodott a helyis\u233?gben?
{\line }
\u8211? Nem tudom, mit gondoljak \u8211? mondta Lavigny atya \u337?szint\u233?
n. \u8211? Semmi sem hi\u225?nyzott, semmit sem mozd\u237?tottak el a hely\u233?
r\u337?l. Lehet, hogy valamelyik inas volt\u8230?
{\line }
\u8211? Vagy az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja?
{\line }
\u8211? Vagy az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja. De ebben az esetben az
illet\u337?nek semmi oka nem lehetett r\u225?, hogy ezt eltitkolja.
{\line }
\u8211? De \u233?pp\u250?gy lehetett idegen is, k\u237?v\u252?lr\u337?l?
{\line }
\u8211? Alighanem.
{\line }
\u8211? Ha f\u246?ltessz\u252?k, hogy val\u243?ban idegen j\u225?rt a helyis\u233?
gben, siker\u252?lhetett volna-e m\u225?snap eg\u233?sz nap, a k\u246?vetkez\u337?
nap d\u233?lut\u225?nj\u225?ig elrejt\u337?znie?
{\line }
Ezt a k\u233?rd\u233?st f\u233?lig Lavigny aty\u225?hoz, f\u233?lig dr. Leidner-
hez int\u233?zte. Mindketten alaposan \u225?tgondolt\u225?k a dolgot.
{\line }
\u8211? Alig hinn\u233?m, hogy ez lehets\u233?ges \u8211? mondta v\u233?g\u252?l
kiss\u233? vonakodva dr. Leidner. \u8211? El sem tudom k\u233?pzelni, hol
rejt\u337?zhetett volna el. \u201?s maga, Lavigny atya?
{\line }
\u8211? Nem, \u233?n sem.
{\line }
A jelek szerint mindkett\u337?j\u252?knek nehez\u233?re esett elvetni a
gondolatot.
{\line }
Poirot Miss Johnsonhoz fordult.
{\line }
\u8211? \u201?s kegyed,{\i
mademoiselle?} Kegyed elk\u233?pzelhet\u337?nek tart egy ilyesf\u233?le felt\u233?
telez\u233?st?
{\line }
Miss Johnson pillanatnyi gondolkod\u225?s ut\u225?n megr\u225?zta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta. \u8211? Nem. Hol tudna itt valaki elb\u250?jni?..
Minden szob\u225?ban lakik valaki, \u233?s k\u252?l\u246?nben is, alig van
benn\u252?k b\u250?tor. A s\u246?t\u233?tkamr\u225?ban, a rajzteremben, a
laborat\u243?riumban dolgoztak m\u225?snap\u8230? \u233?s ezekben ai szob\u225?kban
is j\u225?rtunk. Nincsenek eldugott sarkok, se be\u233?p\u237?tett szekr\u233?nyek.
Tal\u225?n a szem\u233?lyzettel \u246?sszej\u225?tszva\u8230?
{\line }
\u8211? Ez lehets\u233?ges, de val\u243?sz\u237?n\u369?tlen \u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u218?jra Lavigny aty\u225?hoz fordult.
{\line }
\u8211? F\u246?lmer\u252?l m\u233?g egy k\u233?rd\u233?s. Leatheran n\u337?v\u233?
r valamelyik nap l\u225?tta \u246?nt odakint egy f\u233?rfival besz\u233?lgetni.
M\u225?r el\u337?z\u337?leg \u233?szrevette, hogy ugyanaz a f\u233?rfi megpr\u243?
b\u225?l beleselkedni az egyik ablakon. Val\u243?sz\u237?n\u369?nek l\u225?tszik,
hogy az a f\u233?rfi sz\u225?nd\u233?kosan \u243?l\u225?lkodott a h\u225?z k\u246?
r\u252?l.
{\line }
\u8211? Ez term\u233?szetesen lehets\u233?ges \u8211? mondta Lavigny atya
elgondolkodva.
{\line }
\u8211? \u214?n sz\u243?l\u237?totta meg azt az embert, vagy \u337? sz\u243?
l\u237?totta meg \u246?nt?
{\line }
Lavigny atya ezen egy-k\u233?t percig gondolkodott.
{\line }
\u8211? Azt hiszem\u8230? igen, biztos vagyok benne, hogy \u337? sz\u243?l\u237?
tott meg.
{\line }
\u8211? Mit mondott?
{\line }
Lavigny atya er\u337?lk\u246?dve pr\u243?b\u225?lt visszaeml\u233?kezni.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, valami olyasmit k\u233?rdezett, hogy ez-e az amerikai
exped\u237?ci\u243? h\u225?za. Azt\u225?n valami olyasmit mondott, hogy az
amerikaiak sok embernek munk\u225?t adnak. Igaz\u225?b\u243?l nem \u233?rtettem
valami j\u243?l, de megpr\u243?b\u225?ltam sz\u243?ba elegyedni vele, hogy
fejlesszem arabtud\u225?somat. Gondoltam, ez a v\u225?rosi ember tal\u225?n jobban
meg fog \u233?rteni, mint az \u225?sat\u225?son dolgoz\u243? munk\u225?sok.
{\line }
\u8211? Besz\u233?lgettek m\u233?g m\u225?sr\u243?l is?
{\line }
\u8211? Amennyire eml\u233?kszem r\u225?, azt mondtam, hogy Hasszanje nagy v\u225?
ros\u8230? azt\u225?n megegyezt\u252?nk abban, hogy Bagdad m\u233?g
nagyobb\u8230? \u233?s azt hiszem, megk\u233?rdez te, hogy \u246?rm\u233?ny vagy
sz\u237?r katolikus vagyok-e\u8230? valami ilyesmit.
{\line }
Poirot b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Le tudn\u225? \u237?rni azt az embert?
{\line }
Lavigny atya \u250?jra t\u246?prengve r\u225?ncolta a homlok\u225?t.
{\line }
\u8211? El\u233?g alacsony volt \u8211? mondta v\u233?g\u252?l \u8211?, \u233?s
k\u246?pc\u246?s.
{\line }
Felt\u369?n\u337?\u233?n kancs\u237?tott, \u233?s el\u233?g vil\u225?gos volt az
arcb\u337?re. Mr. Poirot hoz\u225?m fordult. \u8211? Kegyed is \u237?gy \u237?
rn\u225? le?- k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? Nem eg\u233?szen \u8211? mondtam habozva. \u8211? \u201?n azt mondan\u225?
m, hogy ink\u225?bb magas, mint alacsony, \u233?s nagyon s\u246?t\u233?t b\u337?
r\u369?. Amellett nekem ink\u225?bb karcs\u250?nak t\u369?nt. Nem vettem \u233?
szre, hogy kancsal lett volna.
{\line }
Mr. Poirot lemond\u243?an vonta meg a v\u225?ll\u225?t.
{\line }
\u8211? Ez mindig \u237?gy van! Ha a rend\u337?rs\u233?gen dolgozn\u225?nak,
\u246?n\u246?k is tudn\u225?k! Ha k\u233?t k\u252?l\u246?nb\u246?z\u337? szem\u233?
ly \u237?rja le ugyanazt az embert\u8230? sose egyezik. Minden r\u233?szlet\u233?
ben ellentmond.
{\line }
\u8211? A kancsals\u225?gban meglehet\u337?sen biztos vagyok \u8211? mondta
Lavigny atya. \u8211? A t\u246?bbiben lehet, hogy Leatheran n\u337?v\u233?rnek van
igaza. Mellesleg, amikor azt mondtam, hogy vil\u225?gos b\u337?r\u369?, \u250?gy
\u233?rtettem, hogy irakinak vil\u225?gos. A n\u337?v\u233?r ezt alighanem s\u246?
t\u233?t b\u337?r\u369?nek nevezn\u233?.
{\line }
\u8211? Nagyon s\u246?t\u233?t b\u337?r\u369? volt \u8211? mondtam makacsul.
\u8211? Olyan piszkos s\u246?t\u233?ts\u225?rga sz\u237?n\u369?.
{\line }
L\u225?ttam, hogy dr. Reilly az ajk\u225?ba harap, \u233?s elmosolyodik. Poirot
mindk\u233?t kez\u233?t a magasba emelte.
{\line }
\u8211?{\i
Passons! \u8211?} mondta. \u8211? Ez az \u243?l\u225?lkod\u243? idegen\u8230?
lehet, hogy fontos, lehet, hogy nem. Mindenesetre el\u337? kell ker\u237?teni.
Folytassuk a vizsg\u225?l\u243?d\u225?st.
{\line }
Egy pillanatig habozott, tanulm\u225?nyozta az asztal k\u246?r\u252?l fel\u233?je
fordul\u243? arcokat, azt\u225?n gyors f\u337?b\u243?lint\u225?ssal kiv\u225?
lasztotta mag\u225?nak Mr. Reitert.
{\line }
\u8211? Nosza, bar\u225?tom \u8211? mondta. \u8211? Sz\u225?moljon be nek\u252?nk,
mit csin\u225?lt tegnap d\u233?lut\u225?n.
{\line }
Mr. Reiter k\u246?v\u233?rk\u233?s, r\u243?zsasz\u237?n arca b\u237?borpirosra
gy\u250?lt.
{\line }
\u8211? \u201?n?
{\line }
\u8211? Igen, maga. El\u337?sz\u246?r is, a neve? \u201?letkora?
{\line }
\u8211? Carl Reiter, huszonnyolc \u233?ves vagyok.
{\line }
\u8211? Amerikai\u8230? igen?
{\line }
\u8211? Igen, Chicag\u243?b\u243?l j\u246?ttem.
{\line }
\u8211? Ez az els\u337? \u233?vadja itt?
{\line }
\u8211? Igen. \u201?n vagyok a fot\u243?s.
{\line }
\u8211? Aha, igen. Es tegnap d\u233?lut\u225?n? Mivel foglalatoskodott?
{\line }
\u8211? H\u225?t\u8230? legnagyobbr\u233?szt a s\u246?t\u233?tkamr\u225?ban
voltam.
{\line }
\u8211?{\i
Legnagyobbr\u233?szt?
{\line }
 \u8211?} Igen. El\u337?sz\u246?r el\u337?h\u237?vtam egyp\u225?r lemezt. Ut\u225?
na meg be\u225?ll\u237?tottam egyp\u225?r t\u225?rgyat, hogy lef\u233?nyk\u233?
pezzem.
{\line }
\u8211? Odakinn?
{\line }
\u8211? \u211?, nem, a fot\u243?sszob\u225?ban.
{\line }
\u8211? A s\u246?t\u233?tkamra a fot\u243?sszob\u225?b\u243?l ny\u237?lik?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? \u205?gy h\u225?t ki se j\u246?tt a fot\u243?sszob\u225?b\u243?l?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? \u201?szrevett valamit abb\u243?l, ami az udvaron zajlott?
{\line }
A fiatalember a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Nem vettem \u233?n \u233?szre semmit \u8211? magyar\u225?zta. \u8211? El
voltam foglalva. Hallottam, amikor visszaj\u246?tt a kocsi, \u233?s amint abba
tudtam hagyni, amit \u233?ppen csin\u225?ltam, kimentem megn\u233?zni, nem j\u246?
tt-e post\u225?m. Akkor\u8230? akkor hallottam.
{\line }
\u8211? \u201?s mikor kezdett el a fot\u243?sszob\u225?ban dolgozni?
{\line }
\u8211? Egy \u243?ra el\u337?tt t\u237?z perccel.
{\line }
\u8211? Ismerte Mrs. Leidnert, miel\u337?tt csatlakozott ehhez az exped\u237?
ci\u243?hoz?
{\line }
A fiatalember a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Nem, uram. Soha \u233?letemben nem l\u225?ttam, am\u237?g ide nem j\u246?
ttem.
{\line }
\u8211? Tudna mondani{\i
valamit,} valami olyan mozzanatot, ak\u225?rmilyen csek\u233?lys\u233?get is, ami
esetleg seg\u237?thetne?
{\line }
Carl Reiter a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, a vil\u225?gon semmit sem tudok, uram \u8211? mondta
tehetetlen\u252?l.
{\line }
\u8211? Mr. Emmott?
{\line }
David Emmott kellemes, l\u225?gy amerikai hangj\u225?n vil\u225?gosan \u233?s
t\u246?m\u246?ren adta el\u337? mond\u243?k\u225?j\u225?t. \u8211? Az ed\u233?
nyekkel dolgoztam h\u225?romnegyed egyt\u337?l h\u225?romnegyed h\u225?romig\u8230?
fel\u252?gyeltem az ed\u233?nymos\u243? fi\u250?ra, Abdullahra, oszt\u225?lyoztam
az ed\u233?nyeket, \u233?s id\u337?nk\u233?nt f\u246?lmentem a tet\u337?re, dr.
Leidnernek seg\u237?teni.
{\line }
\u8211? H\u225?nyszor ment f\u246?l a tet\u337?re?
{\line }
\u8211? Azt hiszem, n\u233?gyszer.
{\line }
 \u8211? \u201?s mennyi id\u337?re?
{\line }
\u8211? \u193?ltal\u225?ban csak p\u225?r percre. De egyik alkalommal, amikor
m\u225?r t\u246?bb mint f\u233?l\u243?r\u225?ja dolgoztam, tov\u225?bb maradtam,
\u250?gy t\u237?z percig\u8230? megbesz\u233?lt\u252?k, mit tartsunk meg, \u233?s
mit haj\u237?tsunk ki.
{\line }
\u8211? \u201?s \u250?gy hallottam, hogy amikor lej\u246?tt, a fi\u250? nem volt a
hely\u233?n.
{\line }
\u8211? \u205?gy van. M\u233?rgesen ut\u225?na kiab\u225?ltam, \u233?s vissza is
j\u246?tt, a kapualjb\u243?l. Kiment fecsegni a t\u246?bbiekkel.
{\line }
\u8211? Ez volt az egyetlen alkalom, amikor otthagyta a munk\u225?j\u225?t?
{\line }
\u8211? Egyszer-k\u233?tszer felk\u252?ldtem a tet\u337?re, ed\u233?nyekkel.
{\line }
\u8211? Azt a k\u233?rd\u233?st aligha sz\u252?ks\u233?ges feltennem mag\u225?nak,
Mr. Emmott \u8211? mondta Poirot komoran \u8211?, hogy l\u225?tott-e ez alatt az
id\u337? alatt valakit Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?ba bemenni vagy onnan
kij\u246?nni?
{\line }
Mr. Emmott haboz\u225?s n\u233?lk\u252?l v\u225?laszolt. \u8211? Nem l\u225?ttam
az \u233?gvil\u225?gon senkit. M\u233?g csak az udvarra se j\u246?tt ki senki az
alatt a k\u233?t \u243?ra alatt, am\u237?g dolgoztam.
{\line }
\u8211? \u201?s legjobb tudom\u225?som szerint f\u233?l kett\u337? volt, amikor
mind maga, mind a fi\u250? elhagyt\u225?k a hely\u252?ket, \u233?s az udvar \u252?
res lett?
{\line }
\u8211? Olyant\u225?jt lehetett. Pontosan persze nem tudn\u225?m megmondani.
{\line }
Poirot Reilly doktorhoz fordult.
{\line }
\u8211? Ez megegyezik azzal az id\u337?ponttal, amikorra \u246?n a hal\u225?l
bek\u246?vetkezt\u233?t teszi?
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta dr. Reilly.
{\line }
Mr. Poirot megsimogatta hatalmas, kunkori bajusz\u225?t.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, elfogadhatjuk \u8211? mondta komoran \u8211?, hogy Mrs.
Leidnert ez alatt a t\u237?z perc alatt \u233?rte a hal\u225?
l.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZENNEGYEDIK FEJEZET \u8211? {\i
K\u246?z\u252?l\u252?nk valaki?}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Egy pillanatra cs\u246?nd lett \u8211? s mintha a borzad\u225?ly hull\u225?ma
futott volna v\u233?gig a szob\u225?n.
{\line }
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor hinni kezdtem dr. Reilly elm\u233?
let\u233?nek helyess\u233?g\u233?ben.
{\line }
\u201?reztem, hogy a gyilkos k\u246?zt\u252?nk van, ott, a szob\u225?ban. Ott
\u252?l k\u246?zt\u252?nk
{\line }
\u8211? \u233?s figyel.{\i
K\u246?z\u252?l\u252?nk valaki.}
{\line }
 Tal\u225?n Mrs. Mercado is ezt \u233?rezte. Mert hirtelen \u233?lesen, kurt\u225?n
felsikoltott.
{\line }
\u8211? Nem tehetek r\u243?la \u8211? zokogta. \u8211? \u201?n\u8230? ez olyan{\i
iszonyatos!}
{\line }
\u8211? B\u225?tors\u225?g, Marie \u8211? mondta a f\u233?rje.
{\line }
Bocs\u225?natk\u233?r\u337?en n\u233?zett r\u225?nk.
{\line }
\u8211? Marie olyan \u233?rz\u233?keny. Annyira sz\u237?v\u233?re veszi a
dolgokat.
{\line }
\u8211? \u201?n\u8230? \u233?n \u250?gy szerettem Louise-t \u8211? zokogta Mrs.
Mercado. Nem tudom, hogy az \u233?rz\u233?seim megl\u225?tszottak-e az arcomon, de
egyszer csak r\u225?j\u246?ttem, hogy Mr. Poirot r\u225?m n\u233?z, \u233?s finoman
elmosolyodik.
{\line }
H\u369?v\u246?s pillant\u225?st vetettem r\u225?, mire t\u252?st\u233?nt folytatta
a k\u233?rdez\u337?sk\u246?d\u233?st.
{\line }
\u8211? Elmondan\u225? nekem,{\i
madame \u8211?} fordult Mrs. Mercad\u243?hoz \u8211?, hogy hogyan t\u246?lt\u246?
tte a tegnap d\u233?lut\u225?nt?
{\line }
\u8211? Hajat mostam \u8211? szipogta Mrs. Mercado. \u8211? Olyan sz\u246?
rny\u369?. Az eg\u233?szr\u337?l nem tudtam semmit. J\u243?kedvem volt, \u233?s
teljesen lek\u246?t\u246?tt, amit csin\u225?ltam.
{\line }
\u8211? A szob\u225?j\u225?ban volt?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? \u201?s ki se l\u233?pett onnan?
{\line }
\u8211? Nem. Am\u237?g meg nem hallottam, hogy megj\u246?tt a kocsi, addig nem.
Akkor kimentem, \u233?s hallottam, hogy mi t\u246?rt\u233?nt. \u211?, {\i
sz\u246?rny\u369?} volt!
{\line }
\u8211? Meglepte a dolog kegyedet?
{\line }
Mrs. Mercado abbahagyta a s\u237?r\u225?st. S\u233?rt\u337?d\u246?tten ny\u237?lt
kerekre a szeme.
{\line }
\u8211? Hogy \u233?rti ezt, M. Poirot? Csak nem azt akarja mondani\u8230?
{\line }
\u8211? Hogy kellene \u233?rtenem,{\i
madame?} \u201?pp az el\u337?bb mondta el nek\u252?nk, mennyire szerette Mrs.
Leidnert. Esetleg mondhatott valamit kegyednek, bizalmasan.
{\line }
\u8211? \u211?, \u233?rtem. Nem\u8230? nem, szeg\u233?ny Louise soha nem mondott
el nekem semmit\u8230? m\u225?rmint nem mondott semmit{\i
konkr\u233?tan.} Azt persze l\u225?ttam, hogy nagyon ideges, \u233?s iszony\u250?
an agg\u243?dik. \u201?s azt\u225?n furcsa dolgok t\u246?rt\u233?ntek\u8230? az a
k\u233?z, ami kocogtatott az ablak\u225?n, meg minden.
{\line }
\u8211? \u218?gy eml\u233?kszem, erre azt mondta, hogy k\u233?pzel\u337?d\u233?
s \u8211? v\u225?gtam k\u246?zbe. K\u233?ptelen voltam befogni a sz\u225?mat.
{\line }
 \u214?r\u246?mmel l\u225?ttam, hogy egy pillanatra mintha megzavarodott volna.
{\line }
Megint \u233?szrevettem, hogy Mr. Poirot fel\u233?m pillant, s a tekintet\u233?n
l\u225?tszott, hogy mulat a dolgon.
{\line }
Poirot t\u225?rgyilagosan \u246?sszefoglalta az elhangzottakat.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t arr\u243?l van sz\u243?,{\i
madame,} hogy kegyed hajat mosott\u8230? nem l\u225?tott semmit, \u233?s nem
hallott semmit. Van esetleg valami, amir\u337?l \u250?gy gondolja, hogy a seg\u237?
ts\u233?g\u252?nkre lehet?
{\line }
Mrs. Mercado gondolkod\u225?s n\u233?lk\u252?l v\u225?laszolt.
{\line }
\u8211? Nincs, egy\u225?ltal\u225?n nincs. Teljesen rejt\u233?lyes az eg\u233?sz!
De szerintem nem k\u233?ts\u233?ges\u8230? egy\u225?ltal\u225?n nem k\u233?ts\u233?
ges, hogy a gyilkos k\u237?v\u252?lr\u337?l j\u246?tt. Hiszen ez logikus!
{\line }
Poirot most a f\u233?rjhez fordult.
{\line }
\u8211? \u201?s \u246?nnek, {\i
monsieur, }\u246?nnek mi mondanival\u243?ja van?
{\line }
Mr. Mercado idegesen kezdett a mond\u243?k\u225?j\u225?ba. Tan\u225?cstalanul
cib\u225?lgatta a szak\u225?ll\u225?t.
{\line }
\u8211? \u205?gy kellett lennie. \u237?gy kellett lennie \u8211? mondta. \u8211?
Hiszen hogyan akart volna valaki neki rosszat? Olyan kedves volt\u8230? olyan
finom\u8230? \u8211? Megr\u225?zta a fej\u233?t. \u8211? Ak\u225?rki \u246?lte meg,
csak valami m\u225?ni\u225?kus \u337?r\u252?lt lehetett\u8230? igen, egy m\u225?
ni\u225?kus!
{\line }
\u8211? \u201?s \u246?n, {\i
monsieur, }\u246?n mivel t\u246?lt\u246?tte tegnap a d\u233?lut\u225?nt?
{\line }
\u8211? \u201?n? \u8211? b\u225?mult r\u225? \u252?res tekintettel Mr. Mercado.
{\line }
\u8211? A laborat\u243?riumban volt\u225?l, Joseph \u8211? igaz\u237?totta el a
feles\u233?ge.
{\line }
\u8211? Ja, igen, ott voltam\u8230? ott voltam. A szok\u225?sos leend\u337?immel.
{\line }
\u8211? H\u225?ny \u243?rakor ment oda?
{\line }
Erre megint csak tehetetlen\u252?l, k\u233?rd\u337?en n\u233?zett Mrs.
Mercad\u243?ra.
{\line }
\u8211? T\u237?z perccel egy \u243?ra el\u337?tt, Joseph.
{\line }
\u8211? \u211?, igen, t\u237?z perccel egy \u243?ra el\u337?tt.
{\line }
\u8211? Kij\u246?tt k\u246?zben egy\u225?ltal\u225?n az udvarra?
{\line }
\u8211? Nem\u8230? nem hinn\u233?m. \u8211? Elgondolkodott. \u8211? Nem, biztos
vagyok benne, hogy nem.
{\line }
\u8211? Mikor \u233?rtes\u252?lt a trag\u233?di\u225?r\u243?l?
{\line }
\u8211? Amikor a feles\u233?gem bej\u246?tt, \u233?s elmondta. Iszonyatos
volt\u8230? megd\u246?bbent\u337?. Alig tudtam elhinni. M\u233?g most is alig tudom
elhinni. \u8211? Hirtelen elfogta a remeg\u233?s. \u8211? Borzaszt\u243?\u8230?
borzaszt\u243?\u8230?
{\line }
Mrs. Mercado gyorsan odal\u233?pett mell\u233?.
{\line }
\u8211? Igen, igen, Joseph, mindny\u225?jan ezt \u233?rezz\u252?k. De nem szabad
elengedn\u252?nk magunkat. Ez nagyon megnehez\u237?ti szeg\u233?ny doktor
Leidnernek a dolgot.
{\line }
L\u225?ttam, hogy dr. Leidner arc\u225?t g\u246?rcsbe r\u225?ntja a f\u225?jdalom,
\u233?s sejtettem, hogy nem k\u246?nny\u369? ezt az \u233?rzelg\u337?s hangot
elviselnie. A szeme sark\u225?b\u243?l mintegy k\u246?ny\u246?rg\u337?en pillantott
Poirot-ra. Poirot gyorsan vette a lapot.
{\line }
\u8211? Miss Johnson? \u8211? mondta.
{\line }
\u8211? \u201?n, sajnos, nagyon keveset tudok mondani \u8211? felelte Miss
Johnson. Kultur\u225?lt, j\u243?l nevelt hangja megnyugtat\u243? volt Mrs. Mercado
f\u252?lhasogat\u243? szopr\u225?nja ut\u225?n. \u8211? \u201?n a nappaliban
dolgoztam\u8230? plasztilinlenyomatot k\u233?sz\u237?tettem n\u233?h\u225?ny
pecs\u233?thengerr\u337?l.
{\line }
\u8211? \u201?s nem l\u225?tott \u233?s nem hallott semmit?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
Poirot gyors pillant\u225?ssal m\u233?rte v\u233?gig. Az \u337? f\u252?l\u233?t is
meg\u252?t\u246?tte valami, ami az eny\u233?met is \u8211? valami enyhe
bizonytalans\u225?g.
{\line }
\u8211? Eg\u233?szen bizonyos ebben,{\i
mademoiselle?} Nincsen valami, amire csak hom\u225?lyosan eml\u233?kszik?
{\line }
\u8211? Nincs\u8230? tulajdonk\u233?ppen nincs\u8230?
{\line }
\u8211? Valami, amit, mondjuk, \u250?gy a szeme sark\u225?b\u243?l l\u225?tott,
\u233?s szinte alig vett r\u243?la tudom\u225?st?
{\line }
\u8211? Nem, eg\u233?szen biztosan nincs \u8211? v\u225?laszolta Miss Johnson
hat\u225?rozottan.
{\line }
\u8211? Akkor valami, amit hallott. Aha, igen, nem eg\u233?szen biztos benne, hogy
hallotta-e vagy sem?
{\line }
Miss Johnson kurt\u225?n, bossz\u250?san f\u246?lnevetett.
{\line }
Sarokba szor\u237?t, M. Poirot. Arra biztat, hogy elmondjak valamit, amit
tal\u225?n csak k\u233?pzeltem.
{\line }
\u8211? Akkor teh\u225?t volt valami, amit kegyed \u8211? mondjuk \u237?gy \u8211?
k\u233?pzelt?
{\line }
Miss Johnson lassan, szavait t\u225?rgyilagosan m\u233?rlegelve sz\u243?lalt
meg. \u8211? \u218?gy k\u233?pzelem \u8211? az\u243?ta \u8211?, hogy valamikor a
d\u233?lut\u225?n folyam\u225?n, egyszer egy nagyon halk ki\u225?lt\u225?st
hallottam. Jobban mondva, azt merem \u225?ll\u237?tani, hogy hallottam. De h\u225?t
a nappaliban minden ablak nyitva volt, \u233?s az ember mindenf\u233?le hangokat
hallhat, az emberek ott dolgoztak kinn az \u225?rpaf\u246?ldeken. De tudja\u8230?
az\u243?ta\u8230? nem tudom kiverni a fejemb\u337?l a gondolatot, hogy\u8230? hogy
Mrs. Leidnert hallottam. \u201?s ett\u337?l meglehet\u337?sen rosszul \u233?rzem
magamat. Mert ha felugr\u243?m \u233?s \u225?trohanok a szob\u225?j\u225?ba\u8230?
sz\u243?val, ki tudja? Lehet, hogy idej\u233?ben \u233?rkeztem volna\u8230?
{\line }
Dr. Reilly ellentmond\u225?st nem t\u369?r\u337?en v\u225?gott k\u246?zbe.
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r, nehogy ilyesmit vegyen a fej\u233?be. Nekem semmi k\u233?
ts\u233?gem nincs afel\u337?l, hogy Mrs. Leidnert (m\u225?r bocs\u225?sson meg,
Leidner) szinte azonnal le\u252?t\u246?tt\u233?k, amint az az ember behatolt a
szob\u225?j\u225?ba, \u233?s hogy az az \u252?t\u233?s meg\u246?lte. Nem volt
m\u225?sodik \u252?t\u233?s. K\u252?l\u246?nben lett volna ideje seg\u237?ts\u233?
g\u233?rt ki\u225?ltani.
{\line }
\u8211? Akkor is, elcs\u237?phettem volna a gyilkost \u8211? mondta Miss Johnson.
{\line }
\u8211? Mikor volt ez,{\i
mademoiselle? \u8211? }k\u233?rdezte Poirot. \u8211? F\u233?l kett\u337? k\u246?
r\u252?l?
{\line }
\u8211? Akkort\u225?jt lehetett\u8230? igen \u8211? mondta Miss Johnson n\u233?mi
gondolkod\u225?s ut\u225?n.
{\line }
\u8211? Ez akkor elk\u233?pzelhet\u337? lenne \u8211? mondta Poirot elgondolkodva.
\u8211? Semmi m\u225?st nem hallott\u8230? p\u233?ld\u225?ul ajt\u243?ny\u237?
l\u225?st vagy ajt\u243?csuk\u243?d\u225?st?
{\line }
Miss Johnson csak a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Nem. Semmi ilyesmire nem eml\u233?kszem.
{\line }
\u8211? Gondolom, az asztal mellett \u252?lt. Merrefel\u233? n\u233?zett? Az
udvarra? A lelett\u225?r fel\u233?? A verand\u225?ra? Vagy kifel\u233?, a f\u246?
ldekre?
{\line }
\u8211? Szemben \u252?ltem az udvarral.
{\line }
\u8211? Onnan, ahol \u252?lt, l\u225?tta Abdullaht, az ed\u233?nymos\u243?
fi\u250?t?
{\line }
\u8211? \u211?, igen, ha f\u246?ln\u233?ztem, l\u225?ttam, de h\u225?t persze
nagyon lek\u246?t\u246?tt a munk\u225?m. Csak arra figyeltem.
{\line }
\u8211? De az\u233?rt, ha valaki elment volna az udvarra ny\u237?l\u243? ablak
el\u337?tt, azt \u233?szrevette volna?
{\line }
\u8211? \u211?, igen, ebben majdnem biztos vagyok.
{\line }
\u8211? \u201?s senki nem ment el el\u337?tte?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? De ha valaki, mondjuk az udvar k\u246?zep\u233?n ment volna \u225?t, azt
is \u233?szrevette volna?
{\line }
\u8211? Azt hiszem\u8230? val\u243?sz\u237?n\u369?leg nem\u8230? hacsak, ahogy az
el\u337?bb mondtam, v\u233?letlen\u252?l \u233?ppen nem n\u233?zek ki az ablakon.
{\line }
\u8211? \u201?szrevette, amikor az Abdullah gyerek otthagyta a munk\u225?j\u225?t,
\u233?s kiment a t\u246?bbi szolg\u225?hoz?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? T\u237?z perc \u8211? t\u369?n\u337?d\u246?tt Poirot. \u8211? Az a v\u233?
gzetes t\u237?z perc.
{\line }
Egy pillanatra mindenki elhallgatott. Azt\u225?n Miss
{\line }
Johnson hirtelen f\u246?lkapta a fej\u233?t. \u8211? Tudja, M. Poirot \u8211?
mondta \u8211?, \u233?n azt hiszem, hogy akaratlanul f\u233?lrevezettem mag\u225?t.
Ha meggondolom, nem hiszem, hogy onnan, ahol \u233?n voltam, meghallhattam volna a
Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?ban felhangz\u243? ki\u225?lt\u225?st. K\u246?
zt\u252?nk volt a lelett\u225?r\u8230? \u233?s \u250?gy tudom, csukva tal\u225?
lt\u225?k n\u225?la az ablakokat.
{\line }
\u8211? Semmi esetre se tegyen mag\u225?nak szemreh\u225?ny\u225?st,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta Poirot kedvesen.- Igaz\u225?b\u243?l nincs nagy
jelent\u337?s\u233?ge.
{\line }
\u8211? Nincs, persze hogy nincs. \u201?n ezt meg\u233?rtem. De tudja, sz\u225?
momra van jelent\u337?s\u233?ge, mert \u250?gy \u233?rzem, tehettem volna valamit.
{\line }
\u8211? Dr\u225?ga Anne, ne izgassa f\u246?l mag\u225?t \u8211? nyugtatgatta
szeretettel dr. Leidner is. \u8211? Gondolkodjon csak j\u243?zanul. Val\u243?
sz\u237?n\u369?leg csak azt hallotta, amint egyik arab kiab\u225?lta m\u225?siknak,
odakinn a f\u246?ldeken.
{\line }
Dr. Leidner hangj\u225?nak kedvess\u233?g\u233?t\u337?l Miss Johnson kiss\u233?
elpirult. \u201?n \u250?gy l\u225?ttam, hogy m\u233?g k\u246?nny is sz\u246?k\u246?
tt a szem\u233?be. Elford\u237?totta a fej\u233?t, \u233?s m\u233?g a szok\u225?
sosn\u225?l is \u233?rdesebben d\u246?rm\u246?gte:
{\line }
\u8211? Val\u243?sz\u237?n\u369?leg. A szok\u225?sos hist\u243?ria\u8230? tragikus
dolgok ut\u225?n az ember elkezd k\u233?pzel\u337?dni.
{\line }
Poirot megint a notesz\u225?t tanulm\u225?nyozta.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, nem sok maradt h\u225?tra. Mr. Carey?
{\line }
Richard Carey lassan, sz\u237?ntelen, g\u233?pies hangon v\u225?laszolt.
{\line }
\u8211? Sajnos semmi hasznosat nem mondhatok. \u201?n voltam az \u252?gyeletes,
kinn az \u225?sat\u225?son. Oda hozt\u225?k a h\u237?rt.
{\line }
\u8211? \u201?s nem tud semmit, vagy nem jut esz\u233?be semmi, ami a seg\u237?
ts\u233?g\u252?nkre lehet? Ami a gyilkoss\u225?got k\u246?zvetlen\u252?l
megel\u337?z\u337? napokban t\u246?rt\u233?nt?
{\line }
\u8211? A vil\u225?gon semmi.
{\line }
\u8211? Mr. Coleman?
{\line }
\u8211? \u201?n kimaradtam az eg\u233?szb\u337?l \u8211? mondta Mr. Coleman.
Mintha egy leheletnyi sajn\u225?lkoz\u225?s lett volna a hangj\u225?ban. \u8211?
Tegnap d\u233?lel\u337?tt bementem Hasszanj\u233?be, a p\u233?nz\u233?rt, hogy
b\u233?rt fizethess\u252?nk az embereknek. Amikor visszaj\u246?ttem, Emmott
elmondta, mi t\u246?rt\u233?nt, \u233?n meg vissza\u252?ltem a j\u225?rg\u225?nyba,
hogy kihozzam a rend\u337?rs\u233?get \u233?s dr. Reillyt.
{\line }
\u8211? \u201?s el\u337?tte?
{\line }
\u8211? H\u225?t, uram\u8230? volt egy kis idegesked\u233?s\u8230? de h\u225?t ezt
m\u225?r \u250?gyis tudja. Volt az a riadalom a lelett\u225?rban, meg el\u337?tte
is egy-k\u233?t z\u369?r\u8230? kezek meg arcok az ablakn\u225?l\u8230? eml\u233?
kszik, uram \u8211? fordult dr. Leidnerhez, aki b\u243?lint\u225?ssal ismerte el a
mondottakat. \u8211? Tudja, \u233?n azt hiszem, r\u225? fog j\u246?nni, hogy
m\u233?gis k\u237?v\u252?lr\u337?l j\u246?tt be a pasi. Rafin\u225?lt egy
csib\u233?sz lehetett. Poirot egy-k\u233?t percig n\u233?m\u225?n b\u225?mult
r\u225?.
{\line }
\u8211? \u214?n angol, Mr. Coleman? \u8211? k\u233?rdezte v\u233?g\u252?l.
{\line }
\u8211? Igen, uram. Sz\u237?nangol. N\u233?zze meg a v\u233?djegyet! Made in
England.
{\line }
\u8211? Ez az els\u337? \u233?vadja itt?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Szenved\u233?lyesen \u233?rdekli a r\u233?g\u233?szet?
{\line }
Ez a k\u233?rd\u233?s mintha kiss\u233? zavarba hozta volna Mr.
{\line }
Colemant. Elpirult, \u233?s egy rajtacs\u237?pett iskol\u225?s fi\u250?
pillant\u225?s\u225?val n\u233?zett dr. Leidnerre.
{\line }
\u8211? Hogyne, persze\u8230? r\u233?m \u233?rdekes az eg\u233?sz \u8211? dadogta.
\u8211? \u218?gy \u233?rtem\u8230? \u233?n nem vagyok \u233?ppen \u233?szkomb\u225?
jn\u8230?
{\line }
Itt meglehet\u337?sen sut\u225?n elakadt. Poirot nem er\u337?ltette tov\u225?bb a
dolgot.
{\line }
Elgondolkodva kocogtatta az asztalt a ceruz\u225?ja v\u233?g\u233?vel, azt\u225?n
gondosan megigaz\u237?totta a vele szemben \u225?ll\u243? tintatart\u243?t.
{\line }
\u8211? \u218?gy t\u369?nik \u8211? mondta \u8211?, hogy pillanatnyilag enn\u233?l
tov\u225?bb nem tudunk jutni. Ha valamelyik\u252?knek esz\u233?be jutna valami, ami
most kiesett az eml\u233?kezet\u233?b\u337?l, k\u233?rem, haboz\u225?s n\u233?
lk\u252?l forduljon hozz\u225?m. Azt hiszem, most az
{\line }
lesz a legjobb, ha n\u233?h\u225?ny sz\u243?t v\u225?ltok doktor Leidnerrel \u233?
s Reilly doktorral.
{\line }
Ezzel fel is oszlatta a t\u225?rsas\u225?got. Valamennyien f\u246?l\u225?
lltunk, \u233?s kics\u337?d\u252?lt\u252?nk az ajt\u243?n. F\u233?lig m\u225?r kinn
voltam, amikor egy hang visszah\u237?vott.
{\line }
\u8211? Leatheran n\u337?v\u233?r, tal\u225?n lenne sz\u237?ves itt maradni
\u8211? mondta Mr. Poirot. \u8211? Azt hiszem, a seg\u237?ts\u233?ge \u233?rt\u233?
kes lesz sz\u225?munkra.
{\line }
Visszamentem, \u233?s vissza\u252?ltem a helyemre az
asztalhoz.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZEN\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? {\i
Poirot feltev\u233?se}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Dr. Reilly fel\u225?llt. Amikor mindenki kiment, gondosan becsukta az ajt\u243?t.
K\u233?rd\u337? pillant\u225?st vetett Poirot-ra, majd becsukta az udvarra n\u233?
z\u337? ablakot is. A t\u246?bbi ablak m\u225?r am\u250?gy is csukva volt.
Azt\u225?n vissza\u252?lt az asztalhoz, a hely\u233?re.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? {\i
Bien! \u8211?} mondta Poirot. \u8211? Most magunk k\u246?z\u246?tt vagyunk, \u233?
s senki nem zavarhat. Szabadon besz\u233?lhet\u252?nk. Sorra meghallgattuk az
exped\u237?ci\u243? tagjainak a mondanival\u243?j\u225?t, \u233?s\u8230? Nos, {\i
ma soeur, }\u246?n mit gondol?\par\pard\plain\hyphpar} {
M\u233?lyen elpirultam. A fura kis emberk\u233?nek tagadhatatlanul \u233?les volt a
szeme. \u201?szrevette az agyamon \u225?tfut\u243? gondolatokat \u8211? az arcomon
alighanem kiss\u233? t\u250?ls\u225?gosan is megl\u225?tszott, hogy mit
gondolok!\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? \u211?, semmit\u8230?- mondtam habozva.
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta dr. Reilly. \u8211? Ne
v\u225?rakoztassa a specialist\u225?t\u8230?
{\line }
\u8211? Tulajdonk\u233?ppen semmi az eg\u233?sz \u8211? mondtam sietve. \u8211?
Csak, hogy \u250?gy mondjam, \u225?tfutott az agyamon, hogy ha valaki tudna vagy
sejtene is valamit, tal\u225?n nem lett volna k\u246?nny\u369? mindenki el\u337?tt
el\u337?hozakodnia vele\u8230? s\u337?t tal\u225?n m\u233?g doktor Leidner el\u337?
tt sem.\par\pard\plain\hyphpar} {
Nagy meglepet\u233?semre M. Poirot erre \u233?l\u233?nk helyesl\u233?ssel b\u243?
logatott.
{\line }
\u8211? Pontosan. Pontosan. Amit mond, az nagyon is igaz. De meg fogom
magyar\u225?zni. Ennek az el\u337?bbi kis \u246?sszej\u246?vetel\u252?nknek megvolt
a c\u233?lja. \u214?n\u246?kn\u233?l Angli\u225?ban verseny el\u337?tt felvezetik a
lovakat, ugye? V\u233?gigvonulnak a f\u337?b\u369?n el\u337?tt, hogy mindenkinek
m\u243?dja legyen szem\u252?gyre venni \u233?s meg\u237?t\u233?lni \u337?ket. Ez
volt a c\u233?lja az \u233?n kis gy\u369?l\u233?semnek. A l\u243?versenyz\u337?k
nyelv\u233?n sz\u243?lva megszeml\u233?ltem az indul\u243?kat.
{\line }
\u8211? \u201?n egy percig sem hiszem el, hogy az exped\u237?ci\u243?m b\u225?
rmelyik tagj\u225?nak r\u233?sze lenne a b\u369?nt\u233?nyben! \u8211? ki\u225?
ltott fel hevesen dr. Leidner.
{\line }
Azt\u225?n hozz\u225?m fordult, \u233?s parancsol\u243?an felsz\u243?l\u237?
tott: \u8211? N\u337?v\u233?r, roppantul lek\u246?telezne, ha most r\u246?gt\u246?n
elmondan\u225? M. Poirot-nak, ami maga \u233?s a feles\u233?gem k\u246?z\u246?tt
k\u233?t nappal ezel\u337?tt lezajlott.
{\line }
Erre a s\u252?rget\u233?sre egyenesen belev\u225?gtam a t\u246?rt\u233?netbe.
Megpr\u243?b\u225?ltam lehet\u337?leg pontosan id\u233?zni Mrs. Leidner szavait
\u233?s kifejez\u233?seit.
{\line }
Amikor befejeztem, M. Poirot megdics\u233?rt. \u8211? Nagyon j\u243?. Nagyon
j\u243?. Mag\u225?nak rendezetten \u233?s m\u243?dszeresen j\u225?r az agya. Nagy
seg\u237?ts\u233?gemre lesz.
{\line }
Dr. Leidnerhez fordult.
{\line }
\u8211? Megvannak azok a levelek?
{\line }
\u8211? Itt vannak n\u225?lam. Gondoltam, hogy azonnal l\u225?tni akarja majd
\u337?ket. Poirot \u225?tvette t\u337?le a leveleket, \u233?s nagyon figyelmesen
elolvasta valamennyit. Kiss\u233? csal\u243?dott voltam, hogy nem sz\u243?r r\u225?
juk valami csodaport, nem vizsg\u225?lja meg \u337?ket mikroszk\u243?ppal, vagy
valami ilyesmi \u8211? de azt\u225?n eszembe jutott, hogy hiszen m\u225?r nem
fiatal ember, val\u243?sz\u237?n\u369?leg a m\u243?dszerei sem lehetnek t\u250?
ls\u225?gosan korszer\u369?ek. Egyszer\u369?en csak elolvasta a leveleket, ahogy
ak\u225?rki m\u225?s elolvasta volna.
{\line }
Amikor befejezte az olvas\u225?st, letette a leveleket, \u233?s megk\u246?sz\u246?
r\u252?lte a tork\u225?t.
{\line }
\u8211? Nom\u225?rmost \u8211? mondta \u8211?, folytassuk, de szedj\u252?k
vil\u225?gos rendbe a t\u233?nyeket! Az els\u337? levelet r\u246?viddel az
esk\u252?v\u337?j\u252?k ut\u225?n kapta a feles\u233?ge, Amerik\u225?ban. Voltak
kor\u225?bbi levelek is, de azokat megsemmis\u237?tette. Az els\u337? levelet
m\u233?g egy k\u246?vette. K\u246?zvetlen\u252?l a m\u225?sodik lev\u233?l ut\u225?
n hajsz\u225?l h\u237?ja volt, hogy megmenek\u252?ltek a g\u225?zm\u233?rgez\u233?
st\u337?l. Ekkor k\u252?lf\u246?ldre utaztak, \u233?s majd k\u233?t \u233?vig
nem \u233?rkezett \u250?jabb lev\u233?l. Akkor kezd\u337?d\u246?tt \u250?jra,
amikor az id\u233?n megkezdt\u233?k itt az \u233?vadot\u8230? azaz az utols\u243?
h\u225?rom h\u233?tben. Pontos ez \u237?gy?
{\line }
\u8211? T\u246?k\u233?letesen.
{\line }
\u8211? A feles\u233?g\u233?n a p\u225?nik jelei mutatkoztak, \u233?s \u246?n,
miut\u225?n megtan\u225?cskozta a dolgot dr. Reillyvel, szerz\u337?dtette Leatheran
n\u337?v\u233?rt, hogy legyen a feles\u233?ge mellett, \u233?s oszlassa el a
f\u233?lelmeit?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Bizonyos incidensekre ker\u252?lt sor\u8230? egy k\u233?z kopogott az
ablakon\u8230? megjelent egy szellemarc\u8230? zajok hallatszottak a lelett\u225?
rb\u243?l. Ezek k\u246?z\u252?l a jelens\u233?gek k\u246?z\u252?l \u246?n egyiknek
sem volt tan\u250?ja?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Mrs. Leidneren k\u237?v\u252?l teh\u225?t val\u243?j\u225?ban senki
m\u225?s nem?
{\line }
\u8211? Lavigny atya f\u233?nyt l\u225?tott a lelett\u225?rban.
{\line }
\u8211? Igaz, err\u337?l megfeledkeztem. \u8211? Egy-k\u233?t percig hallgatott,
azt\u225?n folytatta a k\u233?rd\u233?seket: \u8211? Volt a feles\u233?g\u233?nek
v\u233?grendelete?
{\line }
\u8211? Nem hiszem.
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt?
{\line }
\u8211? Nem lett volna sok \u233?rtelme.
{\line }
\u8211? De hiszen igen gazdag asszony volt, nem?
{\line }
\u8211? Igen, am\u237?g \u233?lt. Apja tekint\u233?lyes j\u225?rad\u233?kot
hagyott r\u225?, de a t\u337?k\u233?hez nem ny\u250?lhatott. Hal\u225?la ut\u225?n
ez a gyerekeire sz\u225?llt, ha lettek volna\u8230? \u233?s gyerekek h\u237?j\u225?
n a Pittstowni M\u250?zeumra.
{\line }
Poirot elgondolkodva dobolt az asztalon.
{\line }
 \u8211? Akkor, azt hiszem, egy ind\u237?t\u233?kot kiz\u225?rhatunk az \u252?
gyb\u337?l. Tudja, el\u337?sz\u246?r mindig ennek n\u233?zek ut\u225?na. Kinek van
haszna az elhunyt hal\u225?l\u225?b\u243?l? Ebben az esetben egy m\u250?zeumnak. Ha
arr\u243?l lett volna sz\u243?, hogy Mrs. Leidner v\u233?grendelet n\u233?lk\u252?l
hal meg, de jelent\u337?s vagyona van, akkor \u233?rdekes probl\u233?m\u225?t
vetett volna fel, hogy ki \u246?r\u246?kli a p\u233?nzt\u8230? \u246?n vagy az
els\u337? f\u233?rje. De akkor meg egy m\u225?sik neh\u233?zs\u233?g mer\u252?l
fel; az el\u337?z\u337? f\u233?rjnek, hogy jogot form\u225?lhasson r\u225?, fel
kell t\u225?madnia, akkor pedig, azt hiszem, letart\u243?ztat\u225?s
fenyegetn\u233?, b\u225?r azt alig hinn\u233?m, hogy a hal\u225?lb\u252?ntet\u233?
st a h\u225?bor\u250? ut\u225?n ennyi id\u337?vel m\u233?g v\u233?grehajtan\u225?k
rajta. De h\u225?t erre a tal\u225?lgat\u225?sra nincs semmi sz\u252?ks\u233?g.
Amint mondtam, \u233?n el\u337?sz\u246?r a p\u233?nzk\u233?rd\u233?seket
tiszt\u225?zom. K\u246?vetkez\u337? l\u233?p\u233?sk\u233?nt mindig az elhunyt
f\u233?rj\u233?t vagy feles\u233?g\u233?t veszem gyan\u250?ba! Ebben az esetben
el\u337?sz\u246?r is bizony\u237?tott t\u233?ny, hogy \u246?n tegnap d\u233?
lut\u225?n k\u246?zel\u233?be sem ment a feles\u233?ge szob\u225?j\u225?nak,
m\u225?sodszor, hogy \u246?n anyagilag nem nyert, hanem vesz\u237?tett a
feles\u233?ge hal\u225?l\u225?val, harmadszor pedig\u8230? Elhallgatott.
{\line }
\u8211? Nos? \u8211? k\u233?rdezte dr. Leidner.
{\line }
\u8211? Harmadszor \u8211? mondta lassan Poirot \u8211?, azt hiszem, felismerem a
rajong\u225?st, amikor tal\u225?lkozom vele. \u201?n azt hiszem, doktor Leidner,
hogy a maga \u233?let\u233?nek uralkod\u243? szenved\u233?lye a feles\u233?ge
ir\u225?nti szerelme volt. \u237?gy van?
{\line }
Dr. Leidner nagyon egyszer\u369? v\u225?laszt adott: \u8211? Igen. Poirot b\u243?
lintott.
{\line }
\u8211? Akkor h\u225?t tov\u225?bbmehet\u252?nk \u8211? mondta.
{\line }
\u8211? Halljuk, halljuk, t\u233?rj\u252?nk m\u225?r a t\u225?rgyra \u8211? mondta
dr. Reilly, kiss\u233? t\u252?relmetlen\u252?l.
{\line }
Poirot szemreh\u225?ny\u243? pillant\u225?st vetett r\u225?.
{\line }
\u8211? Ne legyen t\u252?relmetlen,{\i
mon ami.} Az eff\u233?le \u252?gyben mindent rendszeresen \u233?s m\u243?dszeresen
kell megk\u246?zel\u237?teni. N\u225?lam tulajdonk\u233?ppen minden \u252?gyben ez
a szab\u225?ly. Miut\u225?n kiz\u225?rtunk bizonyos lehet\u337?s\u233?geket, most
el\u233?rkezt\u252?nk egy nagyon fontos ponthoz. L\u233?tfontoss\u225?g\u250?, hogy
semmit ne hallgassanak el\u8230? ahogy \u246?n\u246?k, angolok mondj\u225?k, minden
k\u225?rty\u225?t ter\u237?tsenek ki az asztalra!
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen \u8211? mondta dr. Reilly.
{\line }
\u8211? Ez\u233?rt a teljes igazs\u225?got k\u246?vetelem \u8211? folytatta
Poirot.
{\line }
Dr. Leidner meglepetten n\u233?zett r\u225?.
{\line }
\u8211? Biztos\u237?thatom, M. Poirot, hogy \u233?n semmit sem hallgattam el.
Mindent elmondtam mag\u225?nak, amit csak tudok, fenntart\u225?s n\u233?lk\u252?l.
{\line }
\u8211?{\i
Tout de m\u233?rne, }nem mondott el{\i
mindent.
{\line }
 \u8211?} De igen. Elk\u233?pzelni sem tudok olyan r\u233?szletet, ami elker\u252?
lte volna a figyelmemet.
{\line }
Eg\u233?szen les\u250?jtottnak l\u225?tszott. Poirot szel\u237?den cs\u243?v\u225?
lta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta. \u8211? Nem mondta el nekem p\u233?ld\u225?ul,
mi\u233?rt hozta a h\u225?zhoz Leather an n\u337?v\u233?rt.
{\line }
Dr. Leidner megr\u246?k\u246?ny\u246?d\u246?tt.
{\line }
\u8211? De hiszen ezt elmagyar\u225?ztam. Ez csak nyilv\u225?nval\u243?. A
feles\u233?gem idegess\u233?ge\u8230? a szorong\u225?sai\u8230?
{\line }
Poirot el\u337?rehajolt. Lassan \u233?s nyomat\u233?kosan nemet intett az
ujj\u225?val.
{\line }
\u8211? Nem, nem, nem. Valami itt nem vil\u225?gos. A feles\u233?ge vesz\u233?
lyben van, igen\u8230? hal\u225?llal fenyegetik, igen. \u214?n pedig\u8230? nem a
rend\u337?rs\u233?ghez fordul\u8230? nem mag\u225?ndetekt\u237?vet h\u237?v,
hanem{\i
\u225?pol\u243?n\u337?t!} Ennek valahogy nincs \u233?rtelme!
{\line }
\u8211? \u201?n\u8230? \u233?n\u8230? \u8211? Dr. Leidner elhallgatott \u233?s
elv\u246?r\u246?s\u246?d\u246?tt. \u8211? \u201?n azt hittem\u8230?
{\line }
Itt azt\u225?n elakadt.
{\line }
\u8211? No, most eljutottunk valahov\u225? \u8211? biztatta Poirot. \u8211? Azt
hitte\u8230? mit hitt?
{\line }
Dr. Leidner n\u233?ma maradt. Kelletlennek \u233?s zavartnak l\u225?tszott.
{\line }
\u8211? L\u225?tja \u8211? mondta Poirot, megnyer\u337? \u233?s ugyanakkor k\u233?
rd\u337? hangon \u8211?, mindaz, amit nekem elmondott, igaznak hangzik, kiv\u233?ve
ezt. Mi\u233?rt{\i
\u225?pol\u243?n\u337?t?} Van erre v\u225?lasz, igenis van. S\u337?t, csak
egyetlen lehets\u233?ges v\u225?lasz van. \u214?n nem hitt abban, hogy a
feles\u233?ge vesz\u233?lyben van!
{\line }
Erre dr. Leidner megt\u246?rt, majdnem els\u237?rta mag\u225?t.
{\line }
\u8211? Isten bocs\u225?ssa meg nekem \u8211? mondta elcsukl\u243? hangon. \u8211?
Nem hittem. Nem hittem.
{\line }
Poirot most m\u225?r olyan figyelmesen leste, mint macska az eg\u233?rlyukat
{\line }
\u8211? csak dugja ki a fej\u233?t az eg\u233?r, m\u225?r oda is csap.
{\line }
\u8211? H\u225?t akkor mit hitt? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? Nem tudom. Nem tudom.
{\line }
\u8211? Dehogynem tudja. Pontosan tudja. Tal\u225?n a seg\u237?ts\u233?g\u233?re
lehetek\u8230? hadd tal\u225?lgassak! Mondja csak, doktor Leidner, nem
gyanakodott \u246?n arra, hogy ezeket a leveleket a feles\u233?ge maga \u237?rta?
{\line }
Nem volt sz\u252?ks\u233?g semmif\u233?le v\u225?laszra. Poirot sejt\u233?se
nyilv\u225?nval\u243?an igazol\u243?dott. Ahogyan dr. Leidner iszonyodva f\u246?
lemelte a kez\u233?t, mintha irgalom\u233?rt k\u246?ny\u246?r\u246?gne, az \u246?
nmag\u225?\u233?rt besz\u233?lt.
{\line }
M\u233?ly l\u233?legzetet vettem. Sz\u243?val az \u233?n f\u233?lig-meddig
kialakult sejt\u233?sem igazol\u243?dott! Eszembe jutott, milyen furcsa volt dr.
Leidner hangja, amikor megk\u233?rdezte, mit gondolok a dologr\u243?l. Lassan
\u233?s elgondolkodva b\u243?logattam, s arra riadtam fel, hogy M. Poirot r\u225?m
sz\u246?gezi a szem\u233?t.
{\line }
\u8211? Maga is ezt gondolta, n\u337?v\u233?r?
{\line }
\u8211? \u193?tfutott az agyamon a gondolat \u8211? mondtam az igazs\u225?ghoz
h\u237?ven.
{\line }
\u8211? \u201?s mi\u233?rt?
{\line }
Elmagyar\u225?ztam, mennyire hasonl\u243? k\u233?z\u237?r\u225?st l\u225?ttam azon
a lev\u233?len, amelyet Mr. Coleman mutatott nekem.
{\line }
Poirot dr. Leidnerhez fordult.
{\line }
\u8211? \u214?n is \u233?szrevette ezt a hasonl\u243?s\u225?got?
{\line }
Dr. Leidner b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Igen, \u233?szrevettem. Apr\u243? bet\u369?s, g\u246?rcs\u246?s \u237?
r\u225?s volt\u8230? nem olyan k\u246?nynyed \u233?s nagy bet\u369?s, mind
Louise-\u233?, de n\u233?h\u225?ny bet\u369?forma azonos volt. Megmutatom.
{\line }
Kab\u225?tja bels\u337? zseb\u233?b\u337?l el\u337?szedett n\u233?h\u225?ny
levelet, kiv\u225?lasztott k\u246?z\u252?l\u252?k egyet, \u233?s \u225?tny\u250?
jtotta Poirot-nak. Egy lev\u233?l egyik lapja volt, amelyet a feles\u233?ge \u237?
rt neki. Poirot gondosan \u246?sszehasonl\u237?totta a n\u233?vtelen levelekkel.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mormolta. \u8211? Igen. Sz\u225?mos hasonlatoss\u225?g
van\u8230? ez a furcsa \u8222?s\u8221? bet\u369?, ez a jellegzetes \u8222?e\u8221?.
\u201?n nem vagyok \u237?r\u225?sszak\u233?rt\u337?\u8230? hat\u225?rozottan nem
tudom \u225?ll\u237?tani\u8230? (ami azt illeti, m\u233?g soha nem tal\u225?
lkoztam{\i
k\u233?t} olyan \u237?r\u225?sszak\u233?rt\u337?vel, akik b\u225?rmiben meg tudtak
volna egyez ni), de annyit mindenesetre mondhatunk, hogy a k\u233?t \u237?r\u225?s
k\u246?z\u246?tt kifejezett hasonlatoss\u225?g van. Er\u337?sen val\u243?sz\u237?
n\u369?nek t\u369?nik, hogy mindkett\u337?t ugyanaz a szem\u233?ly \u237?rta. De ez
nem{\i
bizonyos. }Minden eshet\u337?s\u233?get szem el\u337?tt kell tartanunk.
{\line }
Elgondolkodva d\u337?lt h\u225?tra a sz\u233?kben. \u8211? H\u225?rom lehet\u337?
s\u233?g van \u8211? mondta. \u8211? Egy, hogy az \u237?r\u225?s hasonl\u243?
s\u225?ga v\u233?letlen. Kett\u337?, hogy ezeket a fenyeget\u337? leveleket maga
Mrs. Leidner \u237?rta, valamely hom\u225?lyos c\u233?lb\u243?l. H\u225?rom, hogy
aki \u237?rta \u337?ket,{\i
sz\u225?nd\u233?kosan ut\u225?nozta az \u337? k\u233?z\u237?r\u225?s\u225?t.}
Mi\u233?rt? Ennek l\u225?tsz\u243?lag nem lett volna semmi \u233?rtelme. De a
h\u225?rom lehet\u337?s\u233?g k\u246?z\u252?l az egyiknek igaznak kell lennie.
{\line }
Egy-k\u233?t percig elt\u369?n\u337?d\u246?tt ezen, azt\u225?n dr. Leidnerhez
fordult. \u8211? Amikor esz\u233?be jutott az a lehet\u337?s\u233?g \u8211? k\u233?
rdezte \u250?jra a szok\u225?sos \u233?l\u233?nk modor\u225?ban \u8211?, hogy maga
Mrs. Leidner \u237?rta ezeket a leveleket, mi volt az elk\u233?pzel\u233?se?
{\line }
Dr. Leidner megr\u225?zta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? A lehet\u337? leggyorsabban kivertem a fejemb\u337?l a
{\line }
gondolatot. Iszonyatosnak \u233?reztem.
{\line }
\u8211? \u201?s nem keresett r\u225? semmif\u233?le magyar\u225?zatot?
{\line }
\u8211? H\u225?\u225?\u225?t\u8230? \u8211? dr. Leidner kiss\u233? habozott.
\u8211? Az jutott eszembe, hogy vajon a sok aggodalom meg t\u246?preng\u233?s a
m\u250?lton nem zavarta-e meg kiss\u233? a feles\u233?gem elm\u233?j\u233?t. Arra
gondoltam, esetleg \u250?gy \u237?rta saj\u225?t mag\u225?nak ezeket a leveleket,
hogy nem is volt tudat\u225?ban, mit csin\u225?l.
{\line }
\u8211? Ez lehets\u233?ges, nem? \u8211? fordult dr. Reillyhez.
{\line }
Dr. Reilly \u246?sszecs\u252?cs\u246?r\u237?tette a sz\u225?j\u225?t.
{\line }
\u8211? Az emberi elme szinte mindenre k\u233?pes \u8211? felelte kit\u233?r\u337?
en.
{\line }
De gyors oldalpillant\u225?st vetett Poirot-ra, aki \u8211? mintegy engedelmesen
{\line }
\u8211? elejtette a t\u225?rgyat.
{\line }
\u8211? A levelek nagyon \u233?rdekes t\u233?m\u225?t vetnek fel \u8211?
mondta. \u8211? De nek\u252?nk az \u252?gy eg\u233?sz\u233?re kell koncentr\u225?
lnunk. Ahogy \u233?n l\u225?tom, h\u225?romf\u233?le megold\u225?s lehets\u233?ges.
{\line }
\u8211? H\u225?rom?
{\line }
\u8211? Igen. Az els\u337? a legegyszer\u369?bb. A feles\u233?ge els\u337? f\u233?
rje m\u233?g \u233?l. El\u337?sz\u246?r megfenyegeti, azt\u225?n v\u233?gre is
hajtja a fenyeget\u233?s\u233?t. Ha ezt a megold\u225?st fogadjuk el, az a
probl\u233?ma, hogy r\u225? kell j\u246?nn\u252?nk, hogyan juthatott ide be vagy
innen ki, \u233?szrev\u233?tlen\u252?l.
{\line }
A m\u225?sodik megold\u225?si lehet\u337?s\u233?g: Mrs. Leidner valamif\u233?le
okb\u243?l (hogy mif\u233?le okb\u243?l, azt egy orvos k\u246?nnyebben meg\u233?
rti, mint egy laikus) fenyeget\u337? leveleket \u237?r mag\u225?nak. \u336? rendezi
azt a g\u225?zm\u233?rgez\u233?si \u252?gyet is (eml\u233?kezzen csak r\u225?,{\i
\u337?} keltette f\u246?l mag\u225?t azzal, hogy g\u225?zszagot \u233?rez). De:
{\i
ha Mrs. Leidner maga \u237?rta \u246?nmag\u225?nak a leveleket, akkor nem lehetett
vesz\u233?lyben az \u225?ll\u237?t\u243?lagos \u237?r\u243?juk miatt.} A gyilkost
teh\u225?t m\u225?sutt kell keresn\u252?nk. M\u233?gpedig az exped\u237?ci\u243?
tagjai k\u246?z\u246?tt. Igen \u8211? v\u225?laszolta dr. Leidner mormog\u243?
tiltakoz\u225?s\u225?ra \u8211?, ez az egyetlen logikus k\u246?vetkeztet\u233?s.
Valamelyik\u252?k meg\u246?lte, hogy megbosszuljon valami szem\u233?lyes s\u233?
relmet. Az illet\u337?, szerintem val\u243?sz\u237?n\u369?leg tudott a
levelekr\u337?l\u8230? legal\u225?bb annyit tudott, hogy Mrs. Leidner f\u233?l
valakit\u337?l, vagy \u250?gy tesz, mintha f\u233?lne valakit\u337?l. A gyilkos
\u250?gy v\u233?lhette, hogy ez a t\u233?ny teljesen vesz\u233?lytelenn\u233? teszi
sz\u225?m\u225?ra a gyilkoss\u225?got. Biztos volt benne, hogy azt a bizonyos
rejt\u233?lyes k\u237?v\u252?l\u225?ll\u243?t, a levelek \u237?r\u243?j\u225?t
fogj\u225?k gyan\u250?s\u237?tani.
{\line }
Ennek a megold\u225?snak egyik lehets\u233?ges v\u225?ltozata, hogy a gyilkos maga
\u237?rta a leveleket, ismerve Mrs. Leidner r\u233?gi hist\u243?ri\u225?j\u225?t.
De ebben az esetben nem eg\u233?szen vil\u225?gos,{\i
mi\u233?rt} ut\u225?nozta a tettes Mrs. Leidner k\u233?z\u237?r\u225?s\u225?t,
hiszen, ahogy \u233?n l\u225?tom, sokkal el\u337?ny\u246?sebb lett volna sz\u225?
m\u225?ra, ha azt a l\u225?tszatot kelti, hogy a leveleket k\u237?v\u252?l\u225?
ll\u243? \u237?rta.
{\line }
Sz\u225?momra a leg\u233?rdekesebb a harmadik megold\u225?s. \u201?n f\u246?
lt\u233?telezem, hogy a levelek val\u243?diak. Az \u237?r\u243?juk pedig Mrs.
Leidner els\u337? f\u233?rje (vagy az \u246?ccse), aki ennek az exped\u237?ci\u243?
nak a tagja.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZENHATODIK FEJEZET \u8211? {\i
A gyan\u250?s\u237?tottak}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Dr. Leidner f\u246?lugrott.
{\line }
\u8211? Az lehetetlen! Teljesen lehetetlen! Abszurd gondolat!
{\line }
Mr. Poirot nagy nyugalommal n\u233?zett r\u225?, de nem sz\u243?lt semmit.
{\line }
\u8211? Azt akarja mondani, hogy a feles\u233?gem volt f\u233?rje az exped\u237?
ci\u243? tagja,\par\pard\plain\hyphpar} {
{\i
\u233?s \u337? nem ismerte fel?
{\line }
\u8211?} Pontosan. Gondolja csak \u225?t egy kicsit a t\u233?nyeket! Majd h\u250?
sz \u233?vvel
{\line }
ezel\u337?tt a feles\u233?ge n\u233?h\u225?ny h\u243?napig ezzel (i f\u233?
rfival \u233?lt. Vajon megismern\u233?-e,
{\line }
ha ennyi id\u337? ut\u225?n \u246?sszetal\u225?lkozna vele? \u201?n azt hiszem,
nem. Az arca megv\u225?ltozott, az alakja megv\u225?ltozott\u8230? a hangja
tal\u225?n nem v\u225?ltozott annyit, de
{\line }
ez olyan r\u233?szlet, amelyen az illet\u337? tud m\u243?dos\u237?tani. \u201?s ne
feledje el:{\i
a feles\u233?ge nem keresi a saj\u225?t k\u246?rnyezet\u233?ben.} \u218?gy k\u233?
pzeli, valahol{\i
k\u237?v\u252?l} van\u8230?
{\line }
idegen. Nem, \u233?n nem hiszem, hogy f\u246?lismern\u233?. \u201?s van m\u233?g
egy lehet\u337?s\u233?g.
{\line }
Az \u246?ccse\u8230? az a gyerek, aki olyan szenved\u233?lyesen im\u225?dta a
b\u225?tyj\u225?t. Most
{\line }
m\u225?r feln\u337?tt f\u233?rfi. Felismern\u233?-e a majd harminc\u233?ves
f\u233?rfiban az akkori t\u237?z-tizenk\u233?t \u233?ves kisfi\u250?t? Igenis,
sz\u225?molnunk kell ezzel a fiatalemberrel, ezzel a
{\line }
William Bosnerrel. Ne feledkezzen meg r\u243?la, hogy az \u337? szem\u233?ben a
b\u225?tyja
{\line }
nem \u225?rul\u243?, hanem hazafi, aki m\u225?rt\u237?rhal\u225?lt halt a
haz\u225?j\u225?\u233?rt\u8230? N\u233?metorsz\u225?g\u233?rt. Az \u337? szem\u233?
ben{\i
Mrs. Leidner} \u225?rul\u243?\u8230? sz\u246?rnyeteg, aki a hal\u225?lba k\u252?
ldte
{\line }
az \u337? im\u225?dott b\u225?tyj\u225?t! Egy fog\u233?kony gyerek k\u246?nnyen
hajlamos a h\u337?skultuszra, \u233?s a fiatal l\u233?lekben k\u246?nnyen gy\u246?
keret verhet egy feln\u337?ttkorban is kitart\u243?
{\line }
r\u246?geszme.
{\line }
\u8211? Igaz \u8211? mondta dr. Reilly. \u8211? Az a k\u246?zkelet\u369? n\u233?
zet, hogy a gyerekek
{\line }
k\u246?nnyen felejtenek, nem felel meg a val\u243?s\u225?gnak. Sok embert eg\u233?
sz \u233?let\u233?ben fogva tart egy eszme, amelyet zsenge gyermekkor\u225?ban
pl\u225?nt\u225?ltak bel\u233?.
{\line }
\u8211?{\i
Bien.} Ez a k\u233?t lehet\u337?s\u233?g\u252?nk van: Frederick Bosner, aki
most \u246?tven
{\line }
k\u246?r\u252?l lehet, \u233?s William Bosner, aki valamivel harminc alatt.
Vizsg\u225?ljuk
{\line }
meg az exped\u237?ci\u243? tagjait ebb\u337?l a k\u233?t szempontb\u243?l!
{\line }
\u8211? Ez elk\u233?peszt\u337? \u8211? mormolta dr. Leidner. \u8211? Az{\i
\u233?n} embereim! A saj\u225?t
{\line }
exped\u237?ci\u243?m tagjai!
{\line }
\u8211? Amib\u337?l k\u246?vetkezik, hogy gyan\u250?n fel\u252?l \u225?llnak
\u8211? mondta Poirot sz\u225?razon. \u8211? Roppant hasznos szempont.{\i
Commencons!} Ki az, aki hat\u225?rozottan
{\line }
nem lehet se Frederick, se William?
{\line }
\u8211? A n\u337?k.
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen. Miss Johnsont \u233?s Mrs. Mercad\u243?t f kih\u250?
zhatjuk. \u201?s
{\line }
m\u233?g ki?
{\line }
\u8211? Carey. \u201?vek \u243?ta egy\u252?tt dolgoztunk, miel\u337?tt m\u233?g
megismerkedtem
{\line }
Louise-zal\u8230?
{\line }
\u8211? \u201?s korban sem megfelel\u337?. Ahogy \u233?n l\u225?ttam, olyan
harmincnyolcharminckilenc \u233?ves lehet, Fredericknek fiatal, Williamnek \u246?
reg. No l\u225?ssuk
{\line }
a t\u246?bbit! Ott van Lavigny atya \u233?s Mr. Mercado. Ak\u225?rmelyik\u252?k
lehetne Frederick Bosner.
{\line }
\u8211? De kedves uram \u8211? ki\u225?ltott fel dr. Leidner \u8211? f\u233?lig
inger\u252?lten, f\u233?lig
{\line }
nevetve \u8211?, Lavigny atya vil\u225?gszerte ismert epigr\u225?fus, Mercado
pedig \u233?vekig dolgozott egy h\u237?res New York-i m\u250?zeumban! Lehetetlen,
hogy b\u225?rmelyik\u252?k az az ember legyen, akire maga gondol!
{\line }
Poirot erre k\u246?nnyed\u233?n legyintett.
{\line }
\u8211? Lehetetlen\u8230? lehetetlen\u8230? \u233?nnekem ez a sz\u243? nem jelent
semmit. \u201?n
{\line }
mindig nagyon alaposan megvizsg\u225?lom a lehetetlent! De egyel\u337?re
menj\u252?nk
{\line }
tov\u225?bb! Ki van m\u233?g? Carl Reiter, az a n\u233?met nev\u369? fiatalember,
David Emmott\u8230?
{\line }
\u8211? Ne felejtse el, \u337? m\u225?r k\u233?t \u233?vadot v\u233?gigcsin\u225?
lt n\u225?lam.
{\line }
\u8211? Abban a fiatalemberben megvan a t\u252?relem adom\u225?nya. Ha \u337?
b\u369?ncselekm\u233?nyt k\u246?vetne el, sem sietn\u233? el. Mindent j\u243?l
el\u337?k\u233?sz\u237?tene. Dr. Leidner elkeseredetten legyintett.
{\line }
\u8211? \u201?s v\u233?g\u252?l, William Coleman \u8211? folytatta Poirot.
{\line }
\u8211? \u336? meg angol.
{\line }
\u8211?{\i
Pourquoipas?} Nem azt mondta Mrs. Leidner, hogy a fi\u250? elhagyta
{\line }
Amerik\u225?t, \u233?s nem lehetett a nyom\u225?ra bukkanni? K\u246?nnyen
lehets\u233?ges, hogy
{\line }
Angli\u225?ban nevelkedett.
{\line }
\u8211? Mag\u225?nak mindenre van v\u225?lasza \u8211? mondta dr. Leidner.
Er\u337?sen t\u246?rni kezdtem a fejemet. Kezdett\u337?l fogva az volt az \u233?
rz\u233?sem,
{\line }
hogy Mr. Coleman modora sokkal ink\u225?bb eml\u233?keztet egy P. G. Wodehouse
figur\u225?ra, mint egy eleven, h\u250?s-v\u233?r fiatalemberre. Lehet, hogy
eg\u233?sz
{\line }
id\u337? alatt csak szerepet j\u225?tszik? Poirot be\u237?rt valamit egy kis
k\u246?nyvecsk\u233?be.
{\line }
\u8211? Haladjunk csak rendben \u233?s m\u243?dszeresen \u8211? mondta. \u8211? Az
els\u337? pontn\u225?l teh\u225?t k\u233?t nev\u252?nk van: Lavigny atya \u233?s
Mr. Mercado. A m\u225?sodikn\u225?l pedig Coleman, Emmott \u233?s Reiter.
{\line }
Most t\u233?rj\u252?nk \u225?t a dolog m\u225?sik oldal\u225?ra\u8230? a m\u243?
dra \u233?s az alkalomra.
{\line }
Kinek volt az exped\u237?ci\u243?b\u243?l m\u243?dja \u233?s alkalma a
gyilkoss\u225?g elk\u246?vet\u233?s\u233?re?
{\line }
Carey kinn volt az \u225?sat\u225?son, Coleman Hasszanj\u233?ben volt, maga pedig
f\u246?nn
{\line }
a tet\u337?n. Marad teh\u225?t Lavigny atya, Mr. Mercado, Mrs. Mercado, David
{\line }
Emmott, Carl Reiter, Miss Johnson \u233?s Leatheran n\u337?v\u233?r.
{\line }
 \u8211? \u211?! \u8211? ki\u225?ltottam f\u246?l, \u246?sszerezzenve.
{\line }
Mr. Poirot r\u225?m n\u233?zett \u233?s hunyor\u237?tott.
{\line }
\u8211? Igen, att\u243?l tartok,{\i
ma soeur,} hogy mag\u225?t sem hagyhatjuk ki. A
{\line }
maga sz\u225?m\u225?ra eg\u233?sz k\u246?nny\u369? lett volna bemenni, \u233?s
meg\u246?lni Mrs. Leidnert,
{\line }
amikor \u252?res volt az udvar. Mag\u225?ban j\u243?csk\u225?n van er\u337?,
\u233?s Mrs. Leidner gyan\u250?tlan lett volna, eg\u233?szen addig a pillanatig,
am\u237?g le nem s\u250?jt r\u225? a csap\u225?s. Annyira ideges lettem, hogy egy
sz\u243?t sem tudtam kiny\u246?gni. Azt viszont \u233?szrevettem, hogy dr. Reilly
mulat a dolgon.
{\line }
\u8211? \u201?rdekes eset \u8211? mormolta. \u8211? Egy \u225?pol\u243?n\u337?,
aki sorra gyilkolja a p\u225?cienseit.
{\line }
Huhu, hogy n\u233?ztem r\u225?!
{\line }
Dr. Leidnernek eg\u233?szen m\u225?sk\u233?ppen j\u225?rt az eszd kereke.
{\line }
\u8211? Emmott nem lehetett, M. Poirot \u8211? tiltakozott. \u8211? \u336?t nem
sorolhatja
{\line }
ide. Eml\u233?kezzen csak r\u225?, \u337? az alatt a bizonyos t\u237?z perc alatt
velem volt a tet\u337?n.
{\line }
\u8211? Ennek ellen\u233?re sem hagyhatjuk sz\u225?m\u237?t\u225?son k\u237?
v\u252?l. Sz\u233?pen lemehetett, egyenesen Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?ba,
meg\u246?lhette, \u233?s{\i
azt\u225?n} h\u237?vta vissza a
{\line }
gyereket. Vagy meg\u246?lhette esetleg akkor is, amikor felk\u252?ldte mag\u225?
hoz
{\line }
azt a fi\u250?t.
{\line }
Dr. Leidner csak a fej\u233?t r\u225?zta. \u8211? Ez az eg\u233?sz egy lid\u233?
rces \u225?lom \u8211? mormolta. \u8211? Olyan\u8230? olyan k\u233?ptelen. Nagy
meglepet\u233?semre Poirot egyet\u233?rtett
{\line }
vele.
{\line }
\u8211? Igen, ez igaz. Ez k\u233?ptelen b\u369?nt\u233?ny. Az ember ritk\u225?n
tal\u225?lkozik
{\line }
ilyesmivel. A gyilkoss\u225?g rendszerint nagyon mocskos dolog\u8230? \u233?s
nagyon
{\line }
egyszer\u369?. De ez rendk\u237?v\u252?li gyilkoss\u225?g. Az az \u233?rz\u233?
sem, doktor Leidner,
{\line }
hogy az \u246?n feles\u233?ge rendk\u237?v\u252?li asszony volt.
{\line }
Annyira fej\u233?n tal\u225?lta a sz\u246?get, hogy val\u243?s\u225?ggal f\u246?
lugrottam.
{\line }
 \u8211? Igazam van, n\u337?v\u233?r? \u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? Mondja el neki, milyen volt Louise, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta halkan
dr. Leidner. \u8211? Maga elfogulatlan.
{\line }
Amit mondtam, teljesen \u337?szint\u233?n mondtam.
{\line }
\u8211? B\u369?b\u225?jos volt. Nem lehetett nem csod\u225?lni, az ember ak\u225?
rmit megtett
{\line }
volna \u233?rte. Soha \u233?letemben nem tal\u225?lkoztam m\u233?g hasonl\u243?
val.
{\line }
\u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m \u8211? mondta dr. Leidner, \u233?s r\u225?m
mosolygott.
{\line }
\u8211? Rendk\u237?v\u252?l \u233?rt\u233?kes a tan\u250?skod\u225?sa \u8211?
mondta Poirot udvariasan \u8211?, hiszen maga k\u237?v\u252?l\u225?ll\u243?. No,
menj\u252?nk akkor tov\u225?bb! \u8222?M\u243?d \u233?s alkalom\u8221? c\u237?
msz\u243?
{\line }
alatt h\u233?t nevet sz\u225?moltunk \u246?ssze: Leatheran n\u337?v\u233?r, Miss
Johnson, Mrs.
{\line }
Mercado, Mr. Mercado, Mr. Reiter, Mr. Emmott \u233?s Lavigny atya. Megint a
tork\u225?t k\u246?sz\u246?r\u252?lte. M\u225?r r\u233?gen megfigyeltem, hogy a
k\u252?lf\u246?ldiek a legfurcs\u225?bb hangokat k\u233?pesek kiadni.
{\line }
\u8211? Pillanatnyilag t\u233?telezz\u252?k fel, hogy harmadik elm\u233?let\u252?
nk a helyes.
{\line }
Teh\u225?t, hogy a gyilkos Frederick vagy William Bosner, \u233?s hogy Frederick
{\line }
vagy William az exped\u237?ci\u243? tagjai k\u246?z\u246?tt van. Ha a k\u233?t
n\u233?vsort \u246?sszehasonl\u237?tjuk, gyan\u250?s\u237?tottjaink sz\u225?ma
n\u233?gyre cs\u246?kken. Lavigny atya, Mr. Mercado,
{\line }
Carl Reiter \u233?s David Emmott.
{\line }
\u8211? Lavigny atya sz\u243?ba sem j\u246?het \u8211? mondta dr. Leidner
hat\u225?rozottan. \u8211?
{\line }
Hiszen a karmelita rend tagja Karth\u225?g\u243?ban.
{\line }
\u8211? \u201?s a szak\u225?lla is val\u243?di \u8211? tettem hozz\u225?.
{\line }
\u8211?{\i
Ma soeur \u8211?} mondta Poirot \u8211?, els\u337?rang\u250? gyilkos sohasem visel
\u225?lszak\u225?llt.
{\line }
\u8211? Honnan tudja, hogy ez a gyilkos els\u337?rang\u250?? \u8211? l\u225?
zadoztam.
{\line }
\u8211? Mert ha nem az volna, akkor m\u225?r ebben a pillanatban nyilv\u225?
nval\u243?
{\line }
volna sz\u225?momra a teljes igazs\u225?g\u8230? m\u225?rpedig nem az.
{\line }
Ez azt\u225?n \u246?nhitts\u233?g, gondoltam.
{\line }
\u8211? Egy\u233?bk\u233?nt is \u8211? t\u233?rtem vissza a szak\u225?llra
\u8211?, j\u243? sok id\u337?be telhetett,
{\line }
am\u237?g \u237?gy megn\u337?tt.
{\line }
\u8211? Ez m\u225?r gyakorlatias megfigyel\u233?s \u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u8211? De h\u225?t ez nevets\u233?ges \u8211? mondta dr. Leidner inger\u252?
lten \u8211?, teljesen
{\line }
nevets\u233?ges. \u336? is, Mercado is k\u246?zismert emberek. H\u237?rb\u337?l
\u233?vek \u243?ta ismerem
{\line }
\u337?ket.
{\line }
Poirot fel\u233?je fordult.
{\line }
\u8211? \u214?nben nincs igazi fant\u225?zia. Egy fontos k\u233?rd\u233?st nem
vesz figyelembe. Ha Frederick Bosner nem halt meg\u8230? akkor vajon mit csin\u225?
lt az elm\u250?lt
{\line }
\u233?vek alatt? M\u225?s nevet kellett f\u246?lvennie. Be kellett futnia
valamilyen p\u225?ly\u225?t.
{\line }
\u8211? Mint karmelita szerzetes? \u8211? k\u233?rdezte dr. Reilly szkeptikusan.
{\line }
\u8211? Ez kiss\u233? hihetetlen\u252?l hangzik, igaz \u8211? vallotta be
Poirot. \u8211? De az\u233?rt
{\line }
nem z\u225?rhatjuk ki kategorikusan. \u201?s amellett m\u225?s lehet\u337?s\u233?
gek is vannak.
{\line }
\u8211? A fiatalok? \u8211? k\u233?rdezte dr. Reilly. \u8211? Ha k\u237?v\u225?
ncsi a v\u233?lem\u233?nyemre, a
{\line }
maga gyan\u250?s\u237?tottjai k\u246?z\u246?tt egyetlenegy van, aki egy\u225?
ltal\u225?n sz\u243?ba j\u246?het.
{\line }
\u8211? M\u233?gpedig?
{\line }
\u8211? Carl Reiter. Konkr\u233?tan semmi sem sz\u243?l ellene, de ha ut\u225?
nagondol,
{\line }
el kell ismernie n\u233?h\u225?ny dolgot\u8230? \u233?letkorban stimmel, n\u233?
met neve van,
{\line }
\u250?jonc, id\u233?n van itt el\u337?sz\u246?r, \u233?s megfelel\u337? alkalma is
volt. Csak ki kellett l\u233?pnie abb\u243?l a fot\u243?s micsod\u225?b\u243?l,
\u225?tv\u225?gnia az udvaron, elv\u233?gezni a piszkos
{\line }
munk\u225?t, azt\u225?n visszasurranni, am\u237?g tiszta a leveg\u337?. Ha t\u246?
rt\u233?netesen ben\u233?z
{\line }
valaki k\u246?zben a fot\u243?sszob\u225?ba, amikor odakinn van, k\u233?s\u337?bb
m\u233?g mindig
{\line }
mondhatja, hogy a s\u246?t\u233?tkamr\u225?ban volt. \u201?n nem azt mondom,
hogy \u337? a
{\line }
maga embere, de ha m\u225?r gyan\u250?s\u237?tani akar valakit, akkor
utcahosszal \u337? a
{\line }
legval\u243?sz\u237?n\u369?bb.
{\line }
M. Poirot mintha nem eg\u233?szen \u233?rtett volna ezzel egyet. Komoran, de
{\line }
k\u233?telkedve b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta. \u8211? O a legk\u233?zenfekv\u337?bb, de a dolog
bizony\u225?ra nem
{\line }
ilyen egyszer\u369?. Pillanatnyilag ne is mondjunk t\u246?bbet! Ha szabadna, akkor
{\line }
most szeretn\u233?m megvizsg\u225?lni azt a szob\u225?t, ahol a b\u369?ntettet
elk\u246?vett\u233?k.
{\line }
\u8211? Hogyne. \u8211? Dr. Leidner kotor\u225?szni kezdett a zseb\u233?ben,
azt\u225?n dr. Reillyre n\u233?zett.
{\line }
\u8211? Maitland kapit\u225?ny elvitte \u8211? mondta.
{\line }
\u8211? Maitland ideadta nekem \u8211? mondta Reilly. \u8211? Neki el kellett
mennie,
{\line }
abban a kurd \u252?gyben.
{\line }
El\u337?vette a kulcsot.
{\line }
\u8211? Nem veszi zokon\u8230? \u8211? mondta dr. Leidner habozva, ha \u233?n
nem\u8230?
{\line }
Tal\u225?n a n\u337?v\u233?r\u8230?
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen, term\u233?szetesen \u8211? mondta Poirot. -Teljesen
meg\u233?rtem. Nem is volt sz\u225?nd\u233?komban sz\u252?ks\u233?gtelen f\u225?
jdalmat okozni \u246?nnek. Ha
{\line }
lenne sz\u237?ves elk\u237?s\u233?rni,{\i
ma soeur.
{\line }
\u8211?} Hogyne \u8211? mondtam.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
TIZENHETEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Folt a mosd\u243? el\u337?tt}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Mrs. Leidner holttest\u233?t bevitt\u233?k Hasszanj\u233?be boncol\u225?sra, de
egy\u233?bk\u233?nt minden pontosan \u250?gy maradt a szob\u225?ban, ahogy volt.
Olyan kev\u233?s holmi volt benne, hogy nem tartott sok\u225?ig, am\u237?g a
rend\u337?rs\u233?g \u225?tvizsg\u225?lta.\par\pard\plain\hyphpar} {
Ahogy az ember bement, az ajt\u243?t\u243?l jobb k\u233?z fel\u337?l \u225?llt
az \u225?gy. Az ajt\u243?val szemben volt a f\u246?ldekre ny\u237?l\u243?, k\u233?t
r\u225?csos ablak. K\u246?zt\u252?k \u225?llt az az egyszer\u369?, k\u233?tfi\u243?
kos t\u246?lgyfa asztal, amelyet Mrs. Leidner \u246?lt\u246?z\u337?asztalk\u225?nak
haszn\u225?lt. A keleti falba egy sor kamp\u243?t vertek, ezeken l\u243?gtak
akaszt\u243?kon a ruh\u225?k, a por ellen v\u225?szonzs\u225?kba burkolva, alattuk
feny\u337?deszk\u225?b\u243?l \u246?sszet\u225?kolt subl\u243?t. Az ajt\u243?
t\u243?l k\u246?zvetlen\u252?l balra volt a mosd\u243?. A szoba k\u246?zep\u233?t
j\u243?kora, sima t\u246?lgyfa asztal foglalta el, rajta \u237?r\u243?mappa,
tintatart\u243? meg egy kis iratt\u225?ska; az, amiben Mrs. Leidner a n\u233?vtelen
leveleket tartotta. A keskeny kis f\u252?gg\u246?ny\u246?k helyi h\u225?zisz\u337?
ttes anyagb\u243?l k\u233?sz\u252?ltek \u8211? feh\u233?r alapon narancss\u225?rga
cs\u237?kokkal. A k\u337?padl\u243?ra n\u233?h\u225?ny kecskesz\u337?r sz\u337?
nyeget ter\u237?tettek \u8211? volt h\u225?rom keskeny, feh\u233?r cs\u237?kos
barna, a k\u233?t ablak meg a mosd\u243? el\u337?tt, meg egy nagyobb \u233?s jobb
min\u337?s\u233?g\u369? feh\u233?r, barna cs\u237?kokkal, ez az \u225?gy \u233?s az
\u237?r\u243?asztal k\u246?z\u246?tt.\par\pard\plain\hyphpar} {
A szob\u225?ban nem volt se szekr\u233?ny, se beny\u237?l\u243?, se hossz\u250?
f\u252?gg\u246?ny\u246?k \u8211? itt ugyan senki el nem rejt\u337?zhetett. Az
\u225?gy egyszer\u369? vas\u225?gy volt, rajta mint\u225?s kartonter\u237?t\u337?.
Az eg\u233?sz szob\u225?ban csak h\u225?rom p\u225?rna vallott f\u233?ny\u369?
z\u233?sre: a legfinomabb, puha, ruganyos pehellyel voltak megt\u246?ltve. Mrs.
Leidneren k\u237?v\u252?l senkinek nem volt ilyen p\u225?rn\u225?
ja.\par\pard\plain\hyphpar} {
Dr. Reilly n\u233?h\u225?ny r\u246?vid, sz\u225?raz sz\u243?ban elmagyar\u225?zta,
hol tal\u225?ltak r\u225? Mrs. Leidner holttest\u233?re \u8211? az \u225?gy
el\u337?tt esett \u246?ssze, a sz\u337?nyegen.
{\line }
Magyar\u225?zat\u225?t illusztr\u225?land\u243? intett, hogy menjek k\u246?zelebb.
{\line }
\u8211? Ugye, nincs ellene kifog\u225?sa, n\u337?v\u233?r? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? \u201?n nem vagyok k\u233?nyes.
{\line }
Lefek\u252?dtem a f\u246?ldre, \u233?s amennyire t\u337?lem telt, igyekeztem abba
a p\u243?zba helyezkedni, amelyben Mrs. Leidner holttest\u233?t tal\u225?lt\u225?k.
{\line }
\u8211? Leidner f\u246?lemelte a fej\u233?t, amikor r\u225?tal\u225?lt \u8211?
mondta a doktor. \u8211? De alaposan kik\u233?rdeztem, \u233?s nyilv\u225?
nval\u243?, hogy nem v\u225?ltoztatott a holttest helyzet\u233?n.
{\line }
\u8211? Eg\u233?szen egyszer\u369?nek l\u225?tszik \u8211? mondta Poirot. \u8211?
Fekszik az \u225?gyon, alszik vagy pihen\u8230? valaki benyit az ajt\u243?n, \u337?
f\u246?ln\u233?z, f\u246?lkel\u8230?
{\line }
\u8211? \u201?s akkor a m\u225?sik le\u252?ti \u8211? fejezte be a doktor a
mondatot. \u8211? Az \u252?t\u233?st\u337?l elvesz\u237?ti az eszm\u233?let\u233?t,
\u233?s igen r\u246?vid id\u337? m\u250?lva be\u225?ll a hal\u225?l. Tudja\u8230?
{\line }
R\u233?szletesen, orvosi szaknyelven ismertette a s\u233?r\u252?l\u233?st.
{\line }
\u8211? V\u233?rz\u233?s teh\u225?t alig volt? \u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? Nem, csak bels\u337? v\u233?rz\u233?s, az agyban.
{\line }
\u8211?{\i
Eh bien \u8211?} mondta Poirot \u8211?, ez is el\u233?g egyszer\u369?nek l\u225?
tszik\u8230? egy dolgot kiv\u233?ve. Ha az a f\u233?rfi, aki bel\u233?pett, idegen
volt, mi\u233?rt nem ki\u225?ltott Mrs. Leidner azonnal seg\u237?ts\u233?g\u233?rt?
Bizony\u225?ra meghallott\u225?k volna a sikolt\u225?s\u225?t. Hallotta volna
Leatheran n\u337?v\u233?r, de Emmott meg az ed\u233?nymos\u243? gyerek is.
{\line }
\u8211? Erre k\u246?nny\u369? a v\u225?lasz \u8211? mondta dr. Reilly sz\u225?
razon. \u8211? Mert nem volt idegen.
{\line }
Poirot b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta t\u369?n\u337?dve. \u8211? Lehet, hogy az asszony meg
volt lepve, amikor megl\u225?tta az illet\u337?t\u8230? de nem f\u233?lt. Amikor
azt\u225?n az le\u252?t\u246?tte, akkor {\i
tal\u225?n} halkan felsikoltott\u8230? de m\u225?r k\u233?s\u337?n.
{\line }
\u8211? Ez lett volna az a sikoly, amelyet Miss Johnson hallott?
{\line }
\u8211? Igen, ha ugyan hallotta. Nagyj\u225?ban \u233?s eg\u233?sz\u233?ben \u233?
n k\u233?telkedem ebben. Ezek a v\u225?lyogfalak j\u243? vastagok, az ablakok pedig
be voltak csukva.
{\line }
Odal\u233?pett az \u225?gyhoz.
{\line }
\u8211? Maga akkor ment ki t\u337?le, amikor \u233?ppen lefek\u252?dt? \u8211?
k\u233?rdezte.
{\line }
Pontosan elmondtam, hogy mit csin\u225?ltam.
{\line }
\u8211? Aludni akart, vagy olvasni szeretett volna?
{\line }
\u8211? Odaadtam neki k\u233?t k\u246?nyvet: egy sz\u243?rakoztat\u243? reg\u233?
nyt meg egy \u246?n\u233?letrajzi k\u246?tetet. Rendszerint olvasott egy darabig,
azt\u225?n n\u233?ha elszund\u237?tott, \u233?s aludt egy kicsit.
{\line }
\u8211? \u201?s \u8211? hogy is mondjam \u8211? olyan volt, mint m\u225?skor?
{\line }
Ezen elgondolkodtam egy kicsit.
{\line }
\u8211? Igen. Teljesen norm\u225?lisnak l\u225?tszott, \u233?s j\u243?kedve volt.
Tal\u225?n egy leheletnyit f\u246?l\u233?nyesked\u337?, de ezt annak tulajdon\u237?
tottam, hogy el\u337?z\u337? nap \u250?gy kiadta mag\u225?t nekem. Ez ut\u243?lag
n\u233?ha k\u233?nyelmetlen az embernek.
{\line }
Poirot-nak f\u246?lcsillant a szeme.
{\line }
\u8211? Aha, igen, ezt \u233?n is nagyon j\u243?l ismerem.
{\line }
K\u246?r\u252?ln\u233?zett a szob\u225?ban.
{\line }
\u8211? \u201?s amikor a gyilkoss\u225?g ut\u225?n bej\u246?tt ide, minden
ugyan\u250?gy volt, mint el\u337?z\u337?leg?
{\line }
\u201?n is k\u246?r\u252?ln\u233?ztem.
{\line }
\u8211? Igen, azt hiszem. Nem eml\u233?kszem semmi k\u252?l\u246?nbs\u233?gre.
{\line }
\u8211? Annak a fegyvernek, amivel le\u252?t\u246?tt\u233?k, nem volt semmi nyoma?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
Poirot dr. Reillyre n\u233?zett.
{\line }
\u8211? Az \u246?n v\u233?lem\u233?nye szerint mi lehetett? A doktor haboz\u225?s
n\u233?lk\u252?l V\u225?laszolt.
{\line }
\u8211? Valami j\u243? nagy, neh\u233?z t\u225?rgy, aminek nem volt se \u233?le,
se sarka. Mondjuk, egy szobornak a kerek talpazata\u8230? valami ilyesmi.
Vigy\u225?zzon, nem azt akarom mondani, hogy az volt. De valami olyasmi. Az \u252?
t\u233?s nagy er\u337?vel s\u250?jtott le.
{\line }
 \u8211? Teh\u225?t er\u337?s k\u233?z kellett hozz\u225?? F\u233?rfik\u233?z?
{\line }
\u8211? Igen\u8230? hacsak\u8230?
{\line }
\u8211? Hacsak\u8230? mi?
{\line }
\u8211? Nincs kiz\u225?rva \u8211? mondta lassan dr. Reilly \u8211?, hogy Mrs.
Leidner t\u233?rdelt\u8230? \u233?s ha egy s\u250?lyos t\u225?rggyal, magasb\u243?l
\u233?rte az \u252?t\u233?s, akkor nem is volt sz\u252?ks\u233?g olyan nagy
er\u337?re.
{\line }
\u8211?{\i
T\u233?rdelt \u8211? }t\u369?n\u337?d\u246?tt Poirot. \u8211? Lehet ebben az
\u246?tletben valami.
{\line }
\u8211? Vigy\u225?zzon, ez csak \u246?tlet \u8211? sietett hangs\u250?lyozni a
doktor. \u8211? A vil\u225?gon semmi nem mutat erre.
{\line }
\u8211? De lehets\u233?ges.
{\line }
\u8211? Igen. \u201?s v\u233?g\u252?l is, a k\u246?r\u252?lm\u233?nyeket
figyelembe v\u233?ve, nem is olyan elk\u233?pzelhetetlen. Lehet, hogy f\u233?
lelm\u233?ben ink\u225?bb t\u233?rdre borulva k\u246?ny\u246?rg\u246?tt, ahelyett
hogy sikoltozni kezdett volna\u8230? amikor \u246?szt\u246?nszer\u369?leg \u233?
rezte, hogy m\u225?r k\u233?s\u337?\u8230? hogy m\u225?r senki sem \u233?rhet oda
idej\u233?ben.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta Poirot elgondolkodva. \u8211? Ebben az \u246?tletben
lehet valami.
{\line }
Szerintem gy\u246?ng\u233?cske kis \u246?tlet volt. Egy pillanatra sem tudtam
elk\u233?pzelni, hogy Mrs. Leidner t\u233?rdre boruljon valaki el\u337?tt.
{\line }
Poirot lassan k\u246?r\u252?lj\u225?rt a szob\u225?ban. Kinyitotta az ablakokat,
megvizsg\u225?lta a r\u225?csokat, kidugta k\u246?zt\u252?k a lej\u233?t, \u233?s
megbizonyosodott r\u243?la, hogy a v\u225?ll\u225?t m\u225?r semmik\u233?ppen nem
tudja kipr\u233?selni.
{\line }
\u8211? Amikor megtal\u225?lt\u225?k, az ablakok be voltak csukva \u8211?
mondta. \u8211? Akkor is csukva volt az ablak, amikor itt hagyta a n\u337?v\u233?r,
h\u225?romnegyed egykor?
{\line }
\u8211? Igen, d\u233?lut\u225?n mindig becsukta. Ezen a k\u233?t ablakon nincs
sz\u250?nyogh\u225?l\u243?, mint az eb\u233?dl\u337?ben meg a nappaliban. Be kell
csukni, hogy be ne j\u246?jjenek a legyek.
{\line }
\u8211? \u201?s egy\u233?bk\u233?nt is, ezen az \u250?ton senki sem juthatott be
{\line }
\u8211? morfond\u237?rozott Poirot. \u8211? A fal vastag \u233?s t\u246?m\u246?
r\u8230? v\u225?lyogt\u233?gla\u8230? nincs se rejtekajt\u243?\u8230? se tet\u337?
ablak\u8230? Nem, ebbe a szob\u225?ba csak egy m\u243?don lehet bejutni\u8230? az
ajt\u243?n. \u201?s az ajt\u243?hoz is csak egy \u250?t vezet\u8230? az udvaron
\u225?t. Az
{\line }
udvarnak pedig csak egyetlen bej\u225?rata van\u8230? az a boltozatos kapualj.
\u201?s odakinn, a kapu el\u337?tt \u246?t ember \u225?csorgott, \u233?s mind
ugyanazt mondja. \u201?n nem hiszem, hogy hazudnak. Nem, nem hazudnak. Senki se
vesztegette meg \u337?ket, hogy hallgassanak. A gyilkos{\i
itt} volt.
{\line }
Nem sz\u243?ltam semmit. H\u225?t nem ugyanezt \u233?reztem az el\u337?bb, amikor
mindny\u225?jan ott szorongtunk az asztal k\u246?r\u252?l?
{\line }
Poirot lassan k\u246?r\u252?lj\u225?rt a szob\u225?ban. A subl\u243?tr\u243?l
f\u246?l-emelt egy f\u233?nyk\u233?pet, amely feh\u233?r kecskeszak\u225?llas,
id\u337?sebb f\u233?rfit \u225?br\u225?zolt. K\u233?rd\u337?en n\u233?zett r\u225?
m.
{\line }
\u8211? Mrs. Leidner apja \u8211? mondtam. \u8211? Megmutatta nekem.
{\line }
Hely\u233?re tette a f\u233?nyk\u233?pet, azt\u225?n v\u233?gign\u233?zte az
\u246?lt\u246?z\u337?asztalk\u225?n \u225?ll\u243? holmikat. Mrs. Leidnernek
tekn\u337?ch\u233?jb\u243?l k\u233?sz\u252?lt toalettk\u233?szlete volt \u8211?
egyszer\u369?, de sz\u233?p. Azt\u225?n v\u233?gign\u233?zte a k\u246?nyvespolcon
sorakoz\u243? k\u246?nyveket, hangosan olvasgatva a c\u237?meket.
{\line }
\u8211?{\i
Kik voltak a g\u246?r\u246?g\u246?k?; Bevezet\u233?s a relativit\u225?selm\u233?
letbe; Lady Hester Stanhope \u233?lete; Vissza Matuzs\u225?lemhez; Linda Condon.}
Igen, ezek az\u233?rt tal\u225?n mondanak nek\u252?nk valamit. Ez a maguk Mrs.
Leidnere nem volt buta n\u337?. Volt esze.
{\line }
\u8211? \u211?, roppant okos asszony volt! \u8211? mondtam lelkesen.
{\line }
\u8211? Sokat olvasott, mindenr\u337?l t\u225?j\u233?kozott volt; nem mindennapi
teremt\u233?s.
{\line }
Poirot mosolyogva n\u233?zett r\u225?m.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta. \u8211? Erre m\u225?r \u233?n is r\u225?j\u246?ttem.
{\line }
Tov\u225?bbl\u233?pett. N\u233?h\u225?ny pillanatra meg\u225?llt a mosd\u243?
el\u337?tt, ahol \u252?vegek \u233?s t\u233?gelyek l\u233?gi\u243?ja sorakozott.
{\line }
Azt\u225?n hirtelen let\u233?rdelt, \u233?s a sz\u337?nyeget kezdte vizsg\u225?
lgatni.
{\line }
Dr. Reilly meg \u233?n gyorsan odament\u252?nk hozz\u225?. Poirot egy apr\u243?,
s\u246?t\u233?tbarna foltot vizsg\u225?lgatott, alig lehetett l\u225?tni a barna
sz\u337?nyegen. Tulajdonk\u233?ppen csak ott lehetett \u233?szrevenni, ahol az
egyik feh\u233?r cs\u237?kot \u233?rintette.
{\line }
\u8211? Mit sz\u243?l hozz\u225?, doktor? \u8211? k\u233?rdezte Poirot. \u8211?
V\u233?r?
{\line }
Dr. Reilly let\u233?rdelt.
{\line }
\u8211? Nem lehetetlen \u8211? mondta. \u8211? Ha akarja, meggy\u337?z\u337?
d\u246?m r\u243?la.
{\line }
\u8211? Legyen sz\u237?ves.
{\line }
Mr. Poirot megvizsg\u225?lta a kancs\u243?t meg a mosd\u243?t\u225?lat. A
kancs\u243? oldalt \u225?llt a mosd\u243?n. A t\u225?l \u252?res volt, de a
mosd\u243? mellett piszkos v\u237?z volt az \u243?cska petr\u243?leumoskann\u225?
ban.
{\line }
Poirot hozz\u225?m fordult.
{\line }
\u8211? Nem eml\u233?kszik, n\u337?v\u233?r? Ez a kancs\u243?{\i
benn} \u225?llt a mosd\u243?t\u225?lban, vagy \u237?gy,{\i
kinn, }amikor maga h\u225?romnegyed egykor itt hagyta Mrs. Leidnert?
{\line }
\u8211? Nem vagyok benne biztos \u8211? mondtam n\u233?mi gondolkod\u225?s
ut\u225?n. \u8211? De azt hiszem, a mosd\u243?t\u225?lban volt.
{\line }
\u8211? \u218?gy?
{\line }
\u8211? De tudja, csak az\u233?rt gondolom \u237?gy \u8211? mondtam sietve
\u8211?, mert rendszerint ott volt. Eb\u233?d ut\u225?n az inasok oda szokt\u225?k
tenni. Valahogy \u250?gy \u233?rzem, ha nem lett volna ott, azt \u233?szrevettem
volna.
{\line }
Meg\u233?rt\u337?en b\u243?logatott.
{\line }
\u8211? Igen, \u233?rtem. Ez a k\u243?rh\u225?zi beidegz\u337?d\u233?s. Ha valami
nincs a hely\u233?n a szob\u225?ban, maga szinte \u246?ntudatlanul megigaz\u237?
tja, szinte an\u233?lk\u252?l, hogy \u233?szrevenn\u233?, mit is csin\u225?l.
\u201?s a gyilkoss\u225?g ut\u225?n? \u218?gy volt minden, mint most? Csak a
fejemet r\u225?ztam.
{\line }
\u8211? Akkor nem figyeltem meg. Semmi m\u225?st nem n\u233?ztem, csak azt, hogy
van-e valami hely, ahol valaki elb\u250?jhatott, \u233?s hogy a gyilkos nem
hagyott-e valami nyomot.
{\line }
\u8211? Ez v\u233?r, ahhoz nem f\u233?r k\u233?ts\u233?g \u8211? mondta dr.
Reilly, \u233?s f\u246?l\u225?llt. -Fontos?
{\line }
Poirot zavartan r\u225?ncolta a homlok\u225?t. Inger\u252?lten t\u225?rta sz\u233?
t a kez\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem tudom. Honnan tudjam? Lehet, hogy semmit sem jelent. Ha akarom,
mondhatom azt, hogy a gyilkos meg\u233?rintette az asszonyt\u8230? hogy v\u233?res
lett a keze\u8230? nagyon kicsit, de az\u233?rt m\u233?giscsak v\u233?res\u8230?
az\u233?rt idej\u246?tt, \u233?s kezet mosott. Igen, tal\u225?n \u237?gy volt. De
nem vonhatok le elhamarkodott k\u246?vetkeztet\u233?seket, \u233?s nem mondhatom,
hogy igenis \u237?gy volt. Lehet, hogy ennek a foltnak az \u233?gvil\u225?gon semmi
jelent\u337?s\u233?ge nincs.
{\line }
\u8211? Alig l\u233?phetett fel v\u233?rz\u233?s \u8211? mondta Reilly k\u233?
telkedve. \u8211? Arr\u243?l sz\u243? sem lehet, hogy odafr\u246?ccsent volna, vagy
valami ilyesmi. \u201?ppen csak sziv\u225?roghatott egy kicsit a sebb\u337?l.
Persze, ha a gyilkos hozz\u225?ny\u250?lt\u8230?
{\line }
Megborzongtam. Igencsak cs\u250?f k\u233?p bukkant fel az agyamban, val\u243?
s\u225?gos v\u237?zi\u243?: valaki \u8211? tal\u225?n \u233?ppen a kedves,
malack\u233?p\u369? fotogr\u225?fusgyerek \u8211? le\u252?ti ezt a b\u369?b\u225?
jos asszonyt, azt\u225?n iszonyatos k\u225?r\u246?r\u246?mmel f\u246?l\u233?be
hajol, \u233?s megtapogatja a sebet\u8230? az arca meg teljesen elv\u225?ltozik-
eltorzul\u8230?
{\line }
Dr. Reilly \u233?szrevette a borzong\u225?somat.
{\line }
\u8211? Mi a baj, n\u337?v\u233?r? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? Semmi, csak\u8230? bors\u243?dzik a h\u225?tam-mondtam.
{\line }
 M. Poirot megfordult, \u233?s r\u225?m n\u233?zett.
{\line }
\u8211? Tudom \u233?n, mire van mag\u225?nak sz\u252?ks\u233?ge,{\i
ma soeur \u8211?} mondta. \u8211? Itt hamarosan v\u233?gz\u252?nk, \u233?s mikor a
doktorral visszamegyek Hasszanj\u233?be, magunkkal vissz\u252?k. Megh\u237?vja
Leatheran n\u337?v\u233?rt egy cs\u233?sze te\u225?ra, ugye, doktor?
{\line }
\u8211? Boldogan.
{\line }
\u8211? \u211?, nem, doktor \u250?r \u8211? tiltakoztam. \u8211? Gondolni se tudok
ilyesmire.
{\line }
M. Poirot bar\u225?ts\u225?gosan megveregette a v\u225?llamat. Eg\u233?szen
angolosan, nem olyan k\u252?lf\u246?ldi m\u243?dra.
{\line }
\u8211? Maga,{\i
ma soeur,} azt csin\u225?lja, amit mondanak. Amellett nekem is nagyon el\u337?
ny\u246?s lesz. M\u233?g sok mindent szeretn\u233?k megbesz\u233?lni, amir\u337?l
itt tapintatb\u243?l nem besz\u233?lhet\u252?nk. Ez a der\u233?k doktor Leidner
im\u225?dta a feles\u233?g\u233?t, \u233?s biztos benne\u8230? \u243?, de milyen
biztos\u8230? hogy mindenki m\u225?s is \u237?gy volt vele! De ez, az \u233?n
v\u233?lem\u233?nyem szerint, ellent\u233?tes lenne az emberi term\u233?szettel!
Nem, nek\u252?nk el\u337? kell venn\u252?nk Mrs. Leidnert, de\u8230? hogy is
mondj\u225?k maguk angolok?\u8230? nem keszty\u369?s k\u233?zzel\u8230? Akkor
h\u225?t ebben meg\u225?llapodtunk. Amint itt v\u233?gezt\u252?nk, magunkkal
vissz\u252?k mag\u225?t Hasszanj\u233?be.
{\line }
\u8211? Azt hiszem \u8211? mondtam bizonytalanul \u8211?, hogy k\u252?l\u246?nben
is el kellene mennem innen. El\u233?g k\u237?nos helyzet.
{\line }
\u8211? Egy-k\u233?t napig ne csin\u225?ljon semmit! \u8211? mondta dr. Reilly.
\u8211? A temet\u233?s el\u337?tt \u250?gyse nagyon mehetne el.
{\line }
\u8211? Ez mind nagyon sz\u233?p, \u233?s ha, tegy\u252?k fel, engem is
meggyilkolnak, doktor \u250?r?
{\line }
Ezt m\u225?r f\u233?lig-meddig tr\u233?f\u225?san mondtam. Dr. Reilly is tr\u233?
f\u225?ra vette, \u233?s azt hiszem, hasonl\u243?an tr\u233?f\u225?san v\u225?
laszolt volna. De M. Poirot, nagy megd\u246?bben\u233?semre, szinte k\u337?v\u233?
dermedt a szoba k\u246?zep\u233?n, \u233?s fej\u233?t a k\u233?t tenyere k\u246?
z\u233? szor\u237?totta.
{\line }
\u8211? Ah! Hiszen ez lehets\u233?ges \u8211? mormolta. \u8211? Fenn\u225?ll a
vesz\u233?ly\u8230? igen\u8230? nagy vesz\u233?ly\u8230? \u233?s mit tehet\u252?nk?
Hogyan v\u233?dekezhet\u252?nk ellene?
{\line }
\u8211? Ugyan, M. Poirot \u8211? mondtam \u8211?, hiszen csak tr\u233?f\u225?ltam!
Szeretn\u233?m tudni, ugyan ki akarna engem meggyilkolni?
{\line }
\u8211? Mag\u225?t\u8230? vagy valaki m\u225?st \u8211? mondta Poirot, \u233?s
egy\u225?ltal\u225?n nem tetszett nekem, ahogy ezt mondta. Hat\u225?rozottan
h\u225?tborzongat\u243? volt.
{\line }
\u8211? De mi\u233?rt?-makacskodtam.
{\line }
Ekkor azt\u225?n er\u337?sen a szemembe n\u233?zett.
{\line }
\u8211? \u201?n is szeretem a tr\u233?f\u225?t,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta \u8211? meg a nevet\u233?st. De vannak dolgok,
amikkel nem szabad tr\u233?f\u225?lni. Engem a mesters\u233?gem megtan\u237?tott
bizonyos dolgokra. Az egyik, a legiszonyatosabb, ez:{\i
A gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?lik\u8230?}\par\pard\plain\hyphpar}
{\s3 \afs28
{\b
TIZENNYOLCADIK FEJEZET \u8211? {\i
Tea dr. Reillyn\u233?l}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Miel\u337?tt elindultunk, Poirot m\u233?g k\u246?rbej\u225?rta a h\u225?zat \u233?s
a mell\u233?k\u233?p\u252?leteket. A szolg\u225?knak is feltett n\u233?h\u225?ny
k\u233?rd\u233?st, dr. Reilly k\u246?zvet\u237?t\u233?s\u233?vel, aki angolb\u243?l
arabra \u233?s visszaford\u237?totta a k\u233?rd\u233?seket \u233?s a v\u225?
laszokat.\par\pard\plain\hyphpar} {
A k\u233?rd\u233?sek f\u337?leg annak az idegennek a megjelen\u233?s\u233?re
vonatkoztak, akit Mrs. Leidner meg \u233?n l\u225?ttunk, amikor ben\u233?zett az
ablakon, \u233?s akivel Lavigny atya m\u225?snap sz\u243?ba
elegyedett.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? Csakugyan \u250?gy gondolja, hogy annak a fick\u243?nak valami k\u246?ze
lehet hozz\u225?? \u8211? k\u233?rdezte dr. Reilly, amikor Hasszanje fel\u233?
d\u246?c\u246?gt\u252?nk a kocsij\u225?n.
{\line }
\u8211? Szeretek \u246?sszegy\u369?jteni minden inform\u225?ci\u243?t, amit csak
lehet \u8211? felelte Poirot.
{\line }
\u201?s val\u243?ban, ez nagyon j\u243?l jellemezte a m\u243?dszer\u233?t. K\u233?
s\u337?bb r\u225?j\u246?ttem, hogy nem volt az a jelent\u233?ktelen apr\u243?
s\u225?g \u8211? lett l\u233?gyen a legutols\u243? kis \u233?rdektelen pletyka-
foszl\u225?ny \u8211?, ami ne \u233?rdekelte volna. Ritka az ilyen pletyka\u233?hes
f\u233?rfi!
{\line }
Be kell vallanom, hogy mire dr. Reilly h\u225?z\u225?ba \u233?rt\u252?nk, m\u225?r
nagyon \u246?r\u252?ltem a cs\u233?sze te\u225?mnak. \u201?szrevettem, hogy M.
Poirot \u246?t kockacukrot tett a mag\u225?\u233?ba.
{\line }
\u211?vatosan megkavargatta a kiskanal\u225?val, azt\u225?n megsz\u243?lalt:
\u8211? No, most m\u225?r besz\u233?lhet\u252?nk, ugye? Tiszt\u225?zhatjuk
magunkban, hogy val\u243?sz\u237?n\u369?leg ki k\u246?vethette el a b\u369?nt\u233?
nyt.
{\line }
\u8211? Lavigny, Mercado, Emmott vagy Reiter? \u8211? k\u233?rdezte dr. Reilly.
{\line }
\u8211? Nem, nem\u8230? ez a h\u225?rmas sz\u225?m\u250? elm\u233?let. Azt
szeretn\u233?m, ha most a kettes sz\u225?m\u250? elm\u233?letre koncentr\u225?
ln\u225?nk\u8230? f\u233?lret\u233?ve a m\u250?ltb\u243?l el\u337?bukkan\u243?
rejt\u233?lyes f\u233?rj vagy s\u243?gor k\u233?rd\u233?s\u233?t. Besz\u233?
lj\u252?k meg egyszer\u369?en azt, hogy az exped\u237?ci\u243? mely tagjainak volt
m\u243?dja \u233?s alkalma meg\u246?lni Mrs. Leidnert, \u233?s hogy val\u243?
sz\u237?n\u369?leg ki tehette.
{\line }
\u8211? Azt hittem, err\u337?l az elm\u233?letr\u337?l nincs valami nagy v\u233?
lem\u233?nnyel.
{\line }
\u8211? Sz\u243? sincs r\u243?la. De van bennem n\u233?mi term\u233?szetes
j\u243?\u233?rz\u233?s \u8211? mondta Poirot szemreh\u225?ny\u243?an. \u8211?
H\u225?t besz\u233?lhetek \u233?n dr. Leidner jelenl\u233?t\u233?ben azokr\u243?l
az ind\u237?t\u233?kokr\u243?l, amelyek a feles\u233?g\u233?nek a meggyilkol\u225?
s\u225?ra vezethetlek az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagj\u225?t? Ez igaz\u225?n
nem lett volna tapintatos. El kellett fogadnom azt a fikci\u243?t, hogy a
feles\u233?ge im\u225?dnival\u243? volt, \u233?s mindenki im\u225?dta is!
{\line }
 Holott egy\u225?ltal\u225?n nem \u237?gy volt. Most m\u225?r lehet\u252?nk k\u237?
m\u233?letlenek, \u233?s fenntart\u225?s n\u233?lk\u252?l kimondhatjuk, amit
gondolunk. Nem kell tekintettel lenn\u252?nk m\u225?sok \u233?rzelmeire. \u201?s
itt lesz Leatheran n\u337?v\u233?r nagy seg\u237?ts\u233?g\u252?nkre, mert biztos
vagyok benne, hogy kit\u369?n\u337? megfigyel\u337?.
{\line }
\u8211? \u211?, h\u225?t \u233?n nem is tudom\u8230? \u8211? mondtam.
{\line }
Dr. Reilly fel\u233?m ny\u250?jtotta a friss l\u225?ngossal Tell t\u225?lat.
\u8211? Ebb\u337?l er\u337?t mer\u237?thet \u8211? mondta. A l\u225?ngos csakugyan
nagyon finom volt.
{\line }
\u8211? Noh\u225?t, most el fogja mondani nekem,{\i
ma soeur }mondta M. Poirot bar\u225?ts\u225?gos, cseveg\u337? hangon \u8211?, hogy
az exped\u237?ci\u243? egyes tagjai milyen \u233?rzelmekkel viseltettek Mrs.
Leidner ir\u225?nt.
{\line }
\u8211? \u201?n csak egy hete vagyok itt, M. Poirot \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Olyan intelligens n\u337?nek, mint maga, ennyi \u233?ppen el\u233?g.
Egy \u225?pol\u243?n\u337? gyorsan felm\u233?ri a helyzetet. Kialakul a v\u233?
lem\u233?nye, azt\u225?n ahhoz tartja mag\u225?t. No, kezdj\u252?k el valahol!
Lavigny atya, p\u233?ld\u225?ul?
{\line }
\u8211? H\u225?t ezt igaz\u225?n nem tudn\u225?m megmondani. \u218?gy l\u225?
tszott, sz\u237?vesen elbesz\u233?lgetnek, \u337? meg Mrs. Leidner. De rendszerint
franci\u225?ul besz\u233?ltek, \u233?n meg nem sokat tudok franci\u225?ul, pedig
tanultam, gyerekkoromban, az iskol\u225?ban. Az az \u233?rz\u233?sem, hogy f\u337?
leg k\u246?nyvekr\u337?l csevegtek.
{\line }
\u8211? Hogy is mondj\u225?k maguk angolok\u8230? \u8222?j\u243?l kij\u246?
ttek\u8221? egym\u225?ssal?
{\line }
\u8211? Igen, azt lehet mondani. De az\u233?rt azt hiszem, Lavigny atya sz\u225?
m\u225?ra rejt\u233?ly volt Mrs. Leidner, \u233?s\u8230? \u233?s ez mintha valahogy
bosszantotta volna, ha \u233?rti, hogy mire gondolok.
{\line }
Elmes\u233?ltem neki az els\u337? napon, az \u225?sat\u225?son folytatott
besz\u233?lget\u233?s\u252?nket, amikor \u8222?veszedelmes n\u337?nek\u8221?
nevezte Mrs. Leidnert.
{\line }
\u8211? No, ez nagyon \u233?rdekes \u8211? mondta M. Poirot. \u8211? \u201?s Mrs.
Leidner\u8230? maga szerint neki mi volt a v\u233?lem\u233?nyei Lavigny aty\u225?
r\u243?l?
{\line }
\u8211? Ezt is el\u233?g neh\u233?z megmondani. Nem volt k\u246?nny\u369?
kiismerni, hogy mi a v\u233?lem\u233?nye az emberekr\u337?l. Az az \u233?rz\u233?
sem, hogy n\u233?ha \u337? sem tudott az aty\u225?n eligazodni. Eml\u233?kszem,
egyszer azt mondta doktor Leidnernek, hogy egy\u225?ltal\u225?n nem hasonl\u237?t
egyetlen papra sem, akit eddig ismert.
{\line }
\u8211? Akkor megrendelj\u252?k Lavigny aty\u225?nak a kenderk\u246?telet? \u8211?
komolytalankodott dr. Reilly.
{\line }
\u8211? Kedves bar\u225?tom \u8211? mondta Poirot \u8211?, nem kell mag\u225?nak a
p\u225?ciensei ut\u225?n n\u233?znie? A vil\u225?g\u233?rt sem tartan\u225?m vissza
hivat\u225?sb\u233?li k\u246?teless\u233?geit\u337?l.
{\line }
\u8211? Van bel\u337?l\u252?k egy eg\u233?sz k\u243?rh\u225?zra val\u243? \u8211?
mondta dr. Reilly.
{\line }
Azzal f\u246?l\u225?llt; azt mondta, a vak l\u243?nak el\u233?g kacsintani, a
b\u243?lint\u225?st \u250?gyse l\u225?tja, azt\u225?n nevetve kiment.
{\line }
\u8211? \u205?gy m\u225?r jobb \u8211? mondta Poirot. \u8211? Most lesz igaz\u225?
n \u233?rdekes a besz\u233?lget\u233?s\u252?nk,{\ul
{\i
t\u233?te-\u225?-t\u233?te.{\super
3}}}De az\u233?rt ne feledkezzen meg a te\u225?r\u243?l, \u233?s egy\u233?k.
{\line }
Fel\u233?m ny\u250?jtott egy t\u225?l szendvicset, \u233?s f\u246?laj\u225?nlotta,
hogy t\u246?lt nekem m\u233?g egy cs\u233?sze te\u225?t. Igaz\u225?n nagyon
kellemes, figyelmes modora volt.
{\line }
\u8211? No most \u8211? mondta azt\u225?n \u8211?, folytassuk, mondja el a
benyom\u225?sait! A maga v\u233?lem\u233?nye szerint ki{\i
nem} szerette Mrs. Leidnert?
{\line }
\u8211? H\u225?t \u8211? mondtam \u8211? ez csak az \u233?n v\u233?lem\u233?nyem,
ugye, \u233?s nem szeretn\u233?m, ha \u250?gy ker\u252?lne tov\u225?bb, hogy
t\u337?lem sz\u225?rmazik.
{\line }
\u8211? Na, persze, persze.
{\line }
\u8211? De v\u233?lem\u233?nyem szerint a kis Mrs. Mercado igencsak gy\u369?
l\u246?lte!
{\line }
\u8211? Ah! \u201?s Mr. Mercado?
{\line }
\u8211? \u336? egy kicsit bel\u233? volt habarodva. Nem hinn\u233?m, hogy valaha
is k\u252?l\u246?n\u246?sebben felfigyeltek volna r\u225? a n\u337?k, m\u225?rmint
a feles\u233?g\u233?n k\u237?v\u252?l, Mrs. Leidner pedig olyan kedvesen, finoman
tudott \u233?rdekl\u337?d\u233?st mutatni az emberek ir\u225?nt, meg azok ir\u225?
nt a dolgok ir\u225?nt, amir\u337?l besz\u233?ltek neki. Azt hiszem, ett\u337?l az
a szeg\u233?ny fick\u243? egy kicsit megsz\u233?d\u252?lt.
{\line }
\u8211? \u201?s Mrs. Mercado\u8230? nem volt elragadtatva?
{\line }
\u8211? Egyszer\u369?en csak f\u233?lt\u233?keny volt\u8230? ez az igazs\u225?g.
Az a helyzet, hogy mikor h\u225?zasokr\u243?l van sz\u243?, nagyon \u243?vatosnak
kell lenni. Meglep\u337? dolgokat tudn\u233?k mes\u233?lni mag\u225?nak. Fogalma
sincs r\u243?la, milyen fantasztikus dolgokat tudnak a n\u337?k a fej\u252?kbe
venni, amikor a f\u233?rj\u252?kr\u337?l van sz\u243?.
{\line }
\u8211? Nem k\u233?tlem, hogy amit mond, teljesen igaz. Sz\u243?val Mrs. Mercado
f\u233?lt\u233?keny volt? \u201?s gy\u369?l\u246?lte Mrs. Leidnert?
{\line }
\u8211? L\u225?ttam, amikor \u250?gy n\u233?zett r\u225?, mintha szerette volna
t\u252?st\u233?nt meg\u246?lni\u8230? J\u233?zusom! \u8211? \u214?sszeszedtem
magamat. \u8211? M. Poirot, \u233?n igaz\u225?n nem azt akartam mondani\u8230?
\u250?gy \u233?rtem, hogy egy pillanatig sem\u8230?
{\line }
\u8211? Nem, nem, teljesen meg\u233?rtem. Az a sz\u243? csak \u250?gy kics\u250?
szott a sz\u225?j\u225?n. Eg\u233?szen term\u233?szetes. \u201?s Mrs. Leidner?
Agg\u243?dott Mrs. Mercado ellens\u233?gess\u233?ge miatt?
{\line }
\u8211? H\u225?\u225?t \u8211? mondtam t\u369?n\u337?dve \u8211? \u233?n nem
hinn\u233?m, hogy egy szikr\u225?nyit is agg\u243?dott. S\u337?t m\u233?g azt se
tudom \u233?szrevette-e egy\u225?ltal\u225?n. Gondoltam r\u225?, hogy egyszer majd
c\u233?lz\u225?st teszek r\u225?, de valahogy nem volt kedve hozz\u225?. Ne
sz\u243?lj sz\u225?m, nem f\u225?j fejem, azt szokta mondani.
{\line }
\u8211? Nagyon b\u246?lcsen. Tudna valami p\u233?ld\u225?t mondani r\u225? hogy
Mrs. Mercado hogyan mutatta ki az \u233?rz\u233?seit?
{\line }
Elmes\u233?ltem neki a tet\u337?n folytatott besz\u233?lget\u233?s\u252?ket.
{\line }
\u8211? Sz\u243?val megeml\u237?tette Mrs. Leidner els\u337? h\u225?zass\u225?
g\u225?t \u8211? mondta Poirot elgondolkodva. \u8211? Nem eml\u233?kszik\u8230?
amikor sz\u243?ba hozta\u8230? hogy n\u233?zett mag\u225?ra? Mint aki azon t\u369?
n\u337?dik, nem hallotta-e m\u225?r maga m\u225?s verzi\u243?ban a dolgot?
{\line }
\u8211? Arra gondol, hogy tal\u225?n tudta az igazs\u225?got?
{\line }
\u8211? Nem lehetetlen. Tal\u225?n \u337? \u237?rta azokat a leveleket\u8230?
\u233?s az \u337? mesterked\u233?se volt a kopogtat\u243? k\u233?z meg a t\u246?
bbi.
{\line }
\u8211? Nekem is eszembe jutott ilyesmi. Hogy kitelhet t\u337?le ilyesf\u233?le
kicsinyes bossz\u250?\u225?ll\u225?s.
{\line }
\u8211? Igen, tal\u225?n egy kis kegyetlens\u233?g is. De az\u233?rt aligha az a
v\u233?rm\u233?rs\u233?klet, aki hidegv\u233?r\u369?, brut\u225?lis gyilkoss\u225?
gra k\u233?pes, persze, hacsak\u8230? \u8211? Elhallgatott, azt\u225?n azt
mondta: \u8211? Fura, hogy milyen k\u252?l\u246?n\u246?s dolgot mondott mag\u225?
nak: \u8222?Azt hiszi, nem tudom, mi\u233?rt van itt?\u8221? Mit akarhatott ezzel
mondani?
{\line }
\u8211? El se tudom k\u233?pzelni \u8211? vallottam be \u337?szint\u233?n.
{\line }
\u8211? \u218?gy gondolta, hogy maga valami rejtett c\u233?llal ment oda, nem
az\u233?rt, amit mondtak. De mi\u233?rt? \u201?s mi\u233?rt izgatta ez \u337?t? Az
is furcsa, amit mes\u233?lt, hogy folyton b\u225?multa mag\u225?t tea k\u246?zben,
aznap, amikor meg\u233?rkezett.
{\line }
\u8211? H\u225?t\u8230? Mrs. Mercado nem \u250?rih\u246?lgy, M. Poirot \u8211?
mondtam kim\u233?rten.
{\line }
\u8211?{\i
Ma soeur, }ez ments\u233?g, de nem magyar\u225?zat.
{\line }
Pillanatnyilag nem voltam benne teljesen biztos, hogy mire is gondol, de m\u225?
ris gyorsan tov\u225?bbment.
{\line }
\u8211? \u201?s az exped\u237?ci\u243? t\u246?bbi tagja?
{\line }
Elgondolkodtam.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, Miss Johnson se szerette t\u250?ls\u225?gosan Mrs. Leidnert.
De ebb\u337?l nem csin\u225?lt titkot. Majdnem, hogy bevallotta, hogy \u337? bizony
elfogult. Tudja, im\u225?dja doktor Leidnert, \u233?s \u233?veken \u225?t egy\u252?
tt dolgozott vele. \u201?s h\u225?la a h\u225?zass\u225?g term\u233?szetesen
megv\u225?ltoztat dolgokat\u8230?
{\line }
Ezt nem lehet tagadni.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta Poirot. \u8211? Es Miss Johnson szemsz\u246?g\u233?
b\u337?l n\u233?zve ez a h\u225?zass\u225?g nem lehetett megfelel\u337?. Igaz\u225?
n sokkal megfelel\u337?bb lett volna, ha doktor Leidner{\i
\u337?t} veszi feles\u233?g\u252?l.
{\line }
\u8211? T\u233?nyleg az lett volna \u8211? helyeseltem. \u8211? De h\u225?t a
f\u233?rfiak m\u225?r csak ilyenek. Sz\u225?z k\u246?z\u246?tt egy se akad, aki
arra is gondol, hogy \u246?sszeillenek-e. \u201?s doktor Leidnert az ember
igaz\u225?n nem hib\u225?ztathatja. Miss Johnson, szeg\u233?nyk\u233?m, h\u225?t
nem egy l\u225?tv\u225?nyoss\u225?g, Mrs. Leidner pedig igaz\u225?n gy\u246?
ny\u246?r\u369? volt\u8230? persze, nem fiatal\u8230? de, \u243?! b\u225?rcsak
ismerte volna! Volt benne valami\u8230? eml\u233?kszem, Mr. Coleman mondta egyszer,
hogy olyan, mint a lid\u233?rc, becsalogatja az embereket a mocs\u225?rba. H\u225?t
ezt nem valami j\u243?l adtam el\u337?, de\u8230? \u243?, sz\u243?val\u8230? ki fog
nevetni, de volt benne valami\u8230? valami nem e vil\u225?gi.
{\line }
\u8211? Var\u225?zst \u225?rasztott maga k\u246?r\u252?l\u8230? \u233?rtem \u8211?
mondta Poirot.
{\line }
\u8211? Azt\u225?n azt se hinn\u233?m, hogy Mr. Careyvel valami j\u243?l kij\u246?
tt volna \u8211? folytattam. \u8211? \u218?gy gondoltam, hogy Mr. Carey f\u233?
lt\u233?keny, ak\u225?rcsak Miss Johnson. Mindig nagyon mereven viselkedett Mrs.
Leidnerrel, \u233?s \u337? is vele. Tudja\u8230? odany\u250?jtotta a t\u225?lat az
asztaln\u225?l, \u233?s iszony\u250? udvarias volt, \u233?s szertart\u225?sosan Mr.
Careynek sz\u243?l\u237?totta. Persze r\u233?gi bar\u225?tja volt a f\u233?rj\u233?
nek, \u233?s vannak n\u337?k, akik ki nem \u225?llhatj\u225?k a f\u233?rj\u252?k
r\u233?gi bar\u225?tait. Nem szeretnek arra gondolni, hogy m\u225?r el\u337?
tt\u252?k is ismerte valaki\u8230? el\u233?g zavarosan siker\u252?lt
megfogalmaznom.
{\line }
\u8211? T\u246?k\u233?letesen \u233?rtem. \u201?s a h\u225?rom fiatalember?
Coleman, ahogy mondja, szinte k\u246?lt\u337?i sz\u225?rnyal\u225?sba kezdett,
amikor r\u243?la besz\u233?lt.
{\line }
Nem tudtam visszafojtani a nevet\u233?st.
{\line }
\u8211? Ez olyan vicces volt, M. Poirot \u8211? mondtam. -Coleman olyan f\u246?
ldh\u246?zragadtan pr\u243?zai fiatalember.
{\line }
\u8211? \u201?s a m\u225?sik kett\u337??
{\line }
\u8211? Mr. Emmottot igaz\u225?b\u243?l nem ismerem. Mindig olyan cs\u246?ndes,
alig sz\u243?l valamit. Mrs. Leidner mindig nagyon kedves volt hozz\u225?.
Tudja\u8230? olyan bar\u225?ti\u8230? Davidnek sz\u243?l\u237?totta, ugratta Miss
Reillyvel, meg ilyesmi.
{\line }
\u8211? Ah\u225?. \u201?s \u337?? \u201?lvezte a dolgot?
{\line }
\u8211? H\u225?t nem tudom \u8211? mondtam t\u369?n\u337?dve. \u8211? Csak n\u233?
zett r\u225?. El\u233?g fur\u225?n. Nem lehetett tudni, hogy mit gondol.
{\line }
\u8211? \u201?s Mr. Reiter?
{\line }
\u8211? Hozz\u225? nem volt mindig t\u250?ls\u225?gosan kedves \u8211? mondtam
lassan. \u8211? Azt hiszem, az idegeire ment az a fi\u250?. N\u233?ha eg\u233?szen
er\u337?s dolgokat mondott neki.
{\line }
\u8211? \u201?s \u337?, mellre sz\u237?vta?
{\line }
\u8211? Borzaszt\u243?an el szokott pirulni, szeg\u233?ny fi\u250?. Persze Mrs.
Leidner nem akarta sz\u225?nd\u233?kosan megb\u225?ntani.
{\line }
Azt\u225?n, mivel n\u233?mi sajn\u225?latot \u233?reztem a fi\u250? ir\u225?nt,
eg\u233?szen hirtelen az j\u246?tt r\u225?m, hogy de hiszen k\u246?nnyen lehet,
hogy hidegv\u233?rrel gyilkolt, \u233?s eg\u233?sz id\u337? alatt csak szerepet
j\u225?tszott.
{\line }
\u8211? \u211?, M. Poirot! \u8211? ki\u225?ltottam fel. \u8211? Mit gondol, mi
t\u246?rt\u233?nt val\u243?j\u225?ban?
{\line }
Lassan \u233?s elgondolkozva r\u225?zta a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Mondja csak \u8211? k\u233?rdezte \u8211?, nem f\u233?l ma \u233?jjelre
visszamenni?
{\line }
\u8211? \u211?, nem \u8211? mondtam. \u8211? Persze nem felejtettem el, amit
mondott, de h\u225?t ki akarna meggyilkolni{\i
engem?
{\line }
\u8211?} Nem hiszem, hogy valaki meg tudn\u225? \u8211? mondta lassan. \u8211?
R\u233?szben ez\u233?rt akartam annyira hallani, hogy mit mondhat nekem. Nem, azt
hiszem\u8230? biztos vagyok benne\u8230? hogy maga teljes biztons\u225?gban van.
{\line }
\u8211? Ha ezt valaki Bagdadban mondta volna nekem\u8230? \u8211? kezdtem, de
azt\u225?n elhallgattam.
{\line }
\u8211? Hallott valami pletyk\u225?t Leidner\u233?kr\u337?l \u233?s az exped\u237?
ci\u243?r\u243?l, miel\u337?tt idej\u246?tt? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
Elmondtam neki Mrs. Leidner helyi becenev\u233?t, meg ezt-azt abb\u243?l, amit
Mrs. Kelsey mondott r\u243?la.
{\line }
\u201?ppen a kell\u337?s k\u246?zep\u233?n tartottam, amikor ny\u237?lt az
ajt\u243?, \u233?s bej\u246?tt Miss Reilly. Nyilv\u225?n teniszezett, az \u252?
t\u337? m\u233?g ott volt a kez\u233?ben.
{\line }
\u218?gy vettem ki, hogy Poirot m\u225?r tal\u225?lkozott vele, amikor meg\u233?
rkezett Hasszanj\u233?be.
{\line }
Miss Reilly a szok\u225?sos leereszked\u337? modor\u225?ban \u252?dv\u246?z\u246?
lt benn\u252?nket, azt\u225?n f\u246?lkapott egy szendvicset.
{\line }
\u8211? No, M. Poirot \u8211? k\u233?rdezte \u8211?, hogy halad a mi kis helyi
rejt\u233?ly\u252?nkkel?
{\line }
\u8211? Nem t\u250?l gyorsan,{\i
mademoiselle.
{\line }
\u8211?} L\u225?tom, a n\u337?v\u233?rt kimentette a roncsok k\u246?z\u252?l.
{\line }
\u8211? Leatheran n\u337?v\u233?rt\u337?l fontos inform\u225?ci\u243?kat kaptam az
exped\u237?ci\u243? tagjaira vonatkoz\u243?lag. T\u246?rt\u233?netesen sok mindent
megtudtam\u8230? az \u225?ldozatr\u243?l. \u201?s a rejt\u233?ly kulcsa,{\i
mademoiselle,} nagyon gyakran maga az \u225?ldozat.
{\line }
\u8211? Ez nagyon szellemes volt, M. Poirot \u8211? mondta Miss Reilly. \u8211?
Mert az m\u225?r igaz: ha asszony valaha meg\u233?rdemelte, hogy meggyilkolj\u225?
k, h\u225?t az Mrs. Leidner volt!
{\line }
 \u8211? No de Miss Reilly! \u8211? ki\u225?ltottam f\u246?l megbotr\u225?nkozva.
{\line }
Kurt\u225?n, rosszindulat\u250?an f\u246?lnevetett.
{\line }
\u8211? Aha! \u8211? mondta. \u8211? Gondoltam, hogy amit hallott, az nem felel
meg eg\u233?szen az igazs\u225?gnak. Att\u243?l tartok, Leatheran n\u337?v\u233?r
teljesen bed\u337?lt neki, mint annyi m\u225?s ember. Tudja, M. Poirot, \u233?n
nagyon rem\u233?lem, hogy ezt az \u252?gyet nem fogja a sikerei k\u246?z\u246?tt
elk\u246?nyvelni. Cs\u246?ppet sem b\u225?nn\u225?m, ha Louise Leidner gyilkosa
meg\u250?szn\u225? a dolgot. S\u337?t az ellen se lett volna sok kifog\u225?som,
haj nekem kell eltennem l\u225?b al\u243?l.
{\line }
Egyszer\u369?en undorodtam ett\u337?l a l\u225?nyt\u243?l. Mr. Poirot-nak, meg
kell mondanom, a szempill\u225?ja sem rebbent. Csak meghajolt, majd eg\u233?sz
kellemes hangon jelenteti ki: \u8211? Rem\u233?lem, hogy ebben az esetben van
alibije tegnap d\u233?lut\u225?nra.
{\line }
Erre pillanatnyi n\u233?mas\u225?g k\u246?vetkezett, \u233?s Miss Reilly
tenisz\u252?t\u337?je nagyot csattanva hullott a f\u246?ldre. Nem bajl\u243?dott
azzal, hogy f\u246?lvegye. Lusta \u233?s rendetlen, ez a fajta mind ilyen!
\u8211? \u211?, igen \u8211? mondta kiss\u233? elf\u250?l\u243? hangon
{\line }
\u8211?, teniszeztem a klubban. De komolyan, M. Poirot, k\u237?v\u225?ncsi
lenn\u233?k, tud-e maga egy\u225?ltal\u225?n valamit Mrs. Leidnerr\u337?l meg
arr\u243?l, hogy mif\u233?le n\u337? volt?
{\line }
Poirot erre megint meghajolt kiss\u233?, az \u337? fura m\u243?dj\u225?n,
azt\u225?n azt mondta: \u8211? K\u233?rem, vil\u225?gos\u237?tson fel,{\i
mademoiselle.}
{\line }
Sheila habozott egy kicsit, azt\u225?n olyan durv\u225?n \u233?s tapintatlanul
kezdett besz\u233?lni, hogy majd f\u246?lfordult t\u337?le B gyomrom.
{\line }
\u8211? Azt szok\u225?s mondani, hogy a halottakr\u243?l j\u243?t vagy semmit.
Szerintem ez ostobas\u225?g. Az igazs\u225?g mindig igazs\u225?g marad. Mindent
egybevetve akkor m\u225?r jobb, ha az ember az \u233?l\u337?kr\u337?l fogja be a
sz\u225?j\u225?t. \u336?ket esetleg megs\u233?rtheti az ember. A halottak t\u250?l
vannak ezen. De a z\u369?r, amit okoztak, t\u250?l\u233?lheti \u337?ket. Ez ugyan
nem Shakespeare-id\u233?zet, de majdnem! Elmondta mag\u225?nak a n\u337?v\u233?r,
hogy milyen furcsa volt a l\u233?gk\u246?r Tell Jarimdzs\u225?ban? Kimondta, hogy
milyen inger\u252?ltek voltak valamennyien? \u201?s hogy-hogy b\u225?multak
egym\u225?sra, mintha ellens\u233?gek lenn\u233?nek? Ez Louise Leidner m\u369?ve
volt. Amikor h\u225?rom \u233?vvel ezel\u337?tt kinn j\u225?rtam n\u225?luk, el se
lehetett k\u233?pzelni n\u225?luk kellemesebb, vid\u225?mabb band\u225?t. M\u233?g
tavaly is eg\u233?sz j\u243?l megvoltak. De az id\u233?n mintha a pestis esett
volna bel\u233?j\u252?k\u8230? \u233?s ez az{\i
\u337?} m\u369?ve volt. Az a fajta n\u337? volt, aki nem b\u237?rja elviselni,
hogy m\u225?s j\u243?l \u233?rezze mag\u225?t! Vannak ilyen n\u337?k; \u337? is
ilyen volt. \u214?r\u246?k\u246?sen meg akarta keverni a dolgokat. A hecc
kedv\u233?\u233?rt\u8230? vagy, hogy a halaimat \u233?reztesse\u8230? vagy
tal\u225?n egyszer\u369?en ilyen volt a term\u233?szete. \u201?s az a fajta n\u337?
volt, akinek musz\u225?j minden f\u233?rfit megbolond\u237?tania, aki a k\u246?
zel\u233?ben van!
{\line }
\u8211? Miss Reilly! \u8211? ki\u225?ltottam r\u225?. \u8211? \u201?n nem hiszem
el, hogy ez igaz. Tudom, hogy nem igaz!
{\line }
R\u225?m se heder\u237?tett; csak folytatta.
{\line }
 \u8211? Nem volt neki el\u233?g, hogy a f\u233?rje im\u225?dta. Bolondot kellett
csin\u225?lnia abb\u243?l a h\u252?lye, g\u243?lyal\u225?b\u250?, csoszog\u243?
Mercad\u243?b\u243?l is. Azt\u225?n Billnek csavarta el a fej\u233?t. Bill \u233?
rtelmes fi\u250?, m\u233?gis teljesen megkeverte \u233?s \u246?sszezavarta. Carl
Reitert csak sz\u243?rakoz\u225?sb\u243?l k\u237?nozta. Nem volt nagy m\u369?
v\u233?szet, \u233?rz\u233?keny fi\u250?. \u201?s alaposan r\u225?hajtott Davidre
is.
{\line }
Davidben ember\u233?re tal\u225?lt, mert \u337? ellen\u225?llt. \u201?rezte Louise
b\u225?j\u225?t\u8230? de \u337? maga egy szikr\u225?nyit se b\u225?jolgott vele.
Azt hiszem, az\u233?rt, mert volt annyi esze, hogy tudja, az a n\u337? igaz\u225?
b\u243?l f\u252?ty\u252?l r\u225?. \u201?s ez\u233?rt gy\u369?l\u246?l\u246?m
ennyire. Nem volt \u233?rz\u233?ki, esze \u225?g\u225?ban sem volt viszonyokat
kezdeni. Csupa hidegv\u233?r\u369? k\u237?s\u233?rletez\u233?s volt az eg\u233?
sz, \u233?lvezte, hogy megkavarja az embereket, \u233?s egym\u225?snak ugrasztja
\u337?ket. Ez volt az \u233?leteleme. Az a fajta n\u337? volt, aki soha \u233?
let\u233?ben nem veszett \u246?ssze senkivel\u8230? de ahol csak volt, ott \u246?
r\u246?kk\u233? veszeked\u233?s t\u246?rt ki! \u336? v\u225?ltotta ki. Mint
valamif\u233?le n\u337?i J\u225?g\u243?! Nem b\u237?rta ki dr\u225?ma n\u233?
lk\u252?l, de azt nem akarta, hogy{\i
neki} is szerepe legyen benne. Mindig k\u237?v\u252?lr\u337?l r\u225?ngatta a
dr\u243?tokat\u8230? n\u233?zte\u8230? \u233?s \u233?lvezte. \u211?, \u233?rti maga
egy\u225?ltal\u225?n, hogy mit akarok mondani?
{\line }
\u8211? Tal\u225?n jobban \u233?rtem, mint ahogy gondoln\u225?,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta Poirot.
{\line }
Nem tudtam eligazodni a hangj\u225?n. Nem olyan volt, mintha m\u233?ltatlankodna.
Olyan volt, mintha\u8230? \u243?, k\u233?ptelen vagyok megmagyar\u225?zni.
{\line }
Sheila Reilly a jelek szerint meg\u233?rtette, mert v\u246?r\u246?s lett, mint a
pipacs.
{\line }
\u8211? Gondoljon, amit akar \u8211? mondta. \u8211? De Louise-zal kapcsolatban
nekem van igazam. Okos n\u337? volt, unatkozott, \u233?s k\u237?s\u233?rletezett az
emberekkel\u8230? ahogy m\u225?sok vegyszerekkel k\u237?s\u233?rleteznek. \u201?
lvezte, hogy elj\u225?tszadozhat a szeg\u233?ny \u246?reg Johnson \u233?rzelmeivel,
n\u233?zheti, hogy nyeli az \u246?regl\u225?ny a m\u233?rg\u233?t, \u233?s hogy
fegyelmezi mag\u225?t, hiszen olyan der\u233?k, rendes teremt\u233?s. Szerette
addig ugratni a kis Mercad\u243?n\u233?t, am\u237?g az majd sz\u233?trobbant a
d\u252?ht\u337?l. Bel\u233?m is szeretett bel\u233?m marni\u8230? minden
lehet\u337? alkalommal. Szeretett mindenf\u233?l\u233?t kiszagl\u225?szni az
emberekr\u337?l, azt\u225?n sakkban tartani \u337?ket. O, nem durva zsarol\u225?sra
gondolok\u8230? csak arra, hogy \u233?rt\u233?s\u252?kre adta, hogy{\i
tudja\u8230?} azt\u225?n teljes bizonytalans\u225?gban tartotta \u337?ket
afel\u337?l, hogy mit akar csin\u225?lni. Atyaisten, ez a n\u337? az\u233?rt
m\u369?v\u233?sz volt! Semmi durvas\u225?g nem volt a m\u243?dszereiben!
{\line }
\u8211? \u201?s a f\u233?rje? \u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? \u336?t soha nem akarta b\u225?ntani \u8211? mondta Miss Reilly lassan.
\u8211? Amenynyire tudom, hozz\u225? mindig b\u369?b\u225?jos volt. Azt hiszem,
szerethette. Kedves ember\u8230? teljesen elmer\u252?l a saj\u225?t vil\u225?
g\u225?ban\u8230? az \u225?sat\u225?saiban meg az elm\u233?leteiben. \u201?s
im\u225?dta Louise-t, azt hitte, \u337? maga a t\u246?k\u233?ly. Vannak n\u337?k,
akiket ez tal\u225?n ideges\u237?tett volna. \u336?t nem ideges\u237?tette. Leidner
bizonyos \u233?rteleben \u225?lomvil\u225?gban \u233?lt\u8230? \u233?s ugyanakkor
m\u233?gse, mert sz\u225?m\u225?ra Louise pontosan az volt, aminek \u337? tartotta.
B\u225?r ezt is neh\u233?z \u246?sszeegyeztetni azzal\u8230?
{\line }
Elhallgatott.
{\line }
\u8211? Folytassa,{\i
mademoiselle \u8211? }mondta Poirot.
{\line }
Sheila hirtelen hozz\u225?m fordult.
{\line }
\u8211? Mit mes\u233?lt Richard Careyr\u337?l?
{\line }
\u8211? Mr. Careyr\u337?l? \u8211? k\u233?rdeztem meglep\u337?dve.
{\line }
\u8211? Louise-r\u243?l \u233?s Careyr\u337?l?
{\line }
\u8211? H\u225?t eml\u237?tettem, hogy nem nagyon j\u246?ttek ki egym\u225?
ssal\u8230?
{\line }
Sheila, nagy meglepet\u233?semre, hars\u225?ny nevet\u233?sben t\u246?rt ki.
{\line }
\u8211? M\u233?g hogy nem j\u246?ttek ki egym\u225?ssal! Maga bolond! Carey
f\u252?lig szerelmes bel\u233?. \u201?s majd bele\u337?r\u252?l a dologba\u8230?
mert Leidnert is isten\u237?ti. Hossz\u250? \u233?vek \u243?ta bar\u225?tok. Ez
persze Louise-nak teljesen el\u233?g volt. Preszt\u237?zsk\u233?rd\u233?st
csin\u225?lt bel\u337?le, hogy k\u246?z\u233?b\u252?k \u225?lljon. No mindegy,
m\u233?gis az volt az \u233?rz\u233?sem\u8230?
{\line }
\u8211?{\i
Eh bien?
{\line }
\u8211?} Az volt az \u233?rz\u233?sem, hogy Louise ez egyszer t\u369?i messzire
ment\u8230? nemcsak sebzett, sebet is kapott! Carey vonz\u243? f\u233?rfi. Fene
vonz\u243?. Louise frigid bestia volt\u8230? de azt hiszem, vele szemben alighanem
elvesz\u237?tette a hidegs\u233?g\u233?t.
{\line }
\u8211? Szerintem egyszer\u369?en botr\u225?nyos, amit maga mond! \u8211? ki\u225?
ltottam r\u225?.
{\line }
\u8211? Hiszen sz\u243?lni is alig sz\u243?ltak egym\u225?shoz!
{\line }
\u8211? \u211?, igaz\u225?n? \u8211? fordult fel\u233?m. \u8211? Maga azt\u225?n
fene sokat tud err\u337?l. A h\u225?zban a \u8222?Mr. Carey\u8221? meg a \u8222?
Mrs. Leidner\u8221? j\u225?rta, csakhogy h\u225?zon k\u237?v\u252?l szoktak \u225?m
tal\u225?lkozni! Louise les\u233?t\u225?lt az \u246?sv\u233?nyen a foly\u243?hoz,
Carey meg otthagyta az \u225?sat\u225?st egy \u243?r\u225?csk\u225?ra. A gy\u252?
m\u246?lcs\u246?sben randev\u250?zgattak.
{\line }
Egyszer megl\u225?ttam \u337?ket, amikor \u233?ppen elb\u250?cs\u250?ztak. Richard
ment vissza az \u225?sat\u225?sra, \u337? meg ott \u225?llt, \u233?s n\u233?zet
ut\u225?na. Gondolom, d\u246?g voltam, de n\u225?lam volt a t\u225?vcs\u337?
el\u337?vettem, \u233?s j\u243?l megn\u233?ztem a n\u337? arc\u225?t. H\u225?t, ha
k\u237?v\u225?ncsiak a v\u233?lem\u233?nyemre, szerintem pokolian odavolt Richard
Carey\u233?rt.
{\line }
Abbahagyta a sz\u243?noklatot, \u233?s Poirot-ra n\u233?zett.
{\line }
\u8211? M\u225?r bocs\u225?sson meg, hogy \u237?gy bele\u252?t\u246?m az orromat
az \u252?gybe \u8211? mondta hirtelen, torz fintorral \u8211?, de gondoltam,
szeretn\u233? tiszt\u225?n l\u225?tni a{\i
couleur locale-t.}
{\line }
Ezzel kimas\u237?rozott a szob\u225?b\u243?l.
{\line }
\u8211? M. Poirot \u8211? ki\u225?ltottam fel \u8211?, \u233?n egy \u225?rva
sz\u243?t nem hiszek az eg\u233?szb\u337?l!
{\line }
R\u225?m n\u233?zett, elmosolyodott. Nagyon furcs\u225?nak tartottam, amit
mondott: \u8211? Azt nem tagadhatja, n\u337?v\u233?r, hogy Miss Reilly
bizonyos\u8230? bizonyos f\u233?nyt der\u237?tett az \u252?
gyre.\par\pard\plain\hyphpar} {\super
3}{\b
N\u233?gyszemk\u246?zt {\s3 \afs28
TIZENKILENCEDIK FEJEZET \u8211? {\i
\u218?j gyan\u250?}\par\pard\plain\hyphpar}} {
Egyel\u337?re nem is tudtunk tov\u225?bb besz\u233?lgetni, mert megj\u246?tt dr.
Reilly, \u233?s tr\u233?f\u225?san kijelentette, hogy a legf\u225?raszt\u243?bb
p\u225?cienseit id\u337?k\u246?zben nagyr\u233?szt meg\u246?
lte.\par\pard\plain\hyphpar} {
Ut\u225?na \u337? meg Mr. Poirot neki\u225?lltak, \u233?s t\u246?bb\u233?-kev\u233?
sb\u233? orvosi alapon megvitatt\u225?k a n\u233?vtelen lev\u233?l\u237?r\u243?k
lelki alkat\u225?t \u233?s elme\u225?llapot\u225?t. A doktor t\u246?bb esetre is
hivatkozott, amelyekkel hivat\u225?sa sor\u225?n tal\u225?lkozott, \u233?s Mr.
Poirot is k\u252?l\u246?nf\u233?le t\u246?rt\u233?neteket mes\u233?lt \u233?
lm\u233?nyeib\u337?l.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? Nem olyan egyszer\u369? ez, mint amilyennek l\u225?tszik \u8211? fejezte be
a mond\u243?k\u225?j\u225?t. \u8211? Van benne hatalomv\u225?gy is, de nagyon
gyakran er\u337?s kisebbrend\u369?s\u233?gi komplexus is.\par\pard\plain\hyphpar} {
Dr. Reilly b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Ez\u233?rt van az, hogy az ember gyakran abban a szem\u233?lyben tal\u225?
l r\u225? a n\u233?vtelen levelek \u237?r\u243?j\u225?ra, akire a k\u246?
rnyezetb\u337?l a legkev\u233?sb\u233? gyanakodott. Valami cs\u246?ndes, \u225?
rtatlan l\u233?lekben\u8230? aki l\u225?tsz\u243?lag a l\u233?gynek sem v\u233?
t\u8230? k\u237?v\u252?lr\u337?l csupa kedvess\u233?g \u233?s kereszt\u233?nyi
szel\u237?ds\u233?g\u8230? \u233?s k\u246?zben a pokol d\u252?he fortyog benne!
{\line }
\u8211? Maga szerint Mrs. Leidner hajlamos volt kisebbrend\u369?s\u233?gi \u233?
rz\u233?sre?
{\line }
\u8211? k\u233?rdezte elgondolkodva Poirot.
{\line }
Dr. Reilly kuncogva kaparta ki a pip\u225?j\u225?b\u243?l a hamut.
{\line }
\u8211? A legutols\u243? n\u337? volt a f\u246?ld kerek\u233?n, akire ezt
mondan\u225?m. Nem volt benne semmi elfojt\u225?s. \u201?let, \u233?let \u233?s
m\u233?g t\u246?bb \u233?let\u8230? ez kellett neki\u8230? \u233?s el is \u233?rte!
{\line }
\u8211? Lehets\u233?gesnek tartan\u225?, m\u225?r pszichol\u243?giai
szempontb\u243?l, hogy \u337? maga \u237?rta azokat a leveleket?
{\line }
\u8211? Igen, azt igen. De ha igen, akkor az volt az oka, hogy szerette
dramatiz\u225?lni \u246?nmag\u225?t. Mrs. Leidner val\u243?s\u225?gos filmszt\u225?
r volt, csak \u233?ppen a mag\u225?n\u233?letben! Musz\u225?j volt neki a k\u246?
z\u233?ppontban lenni\u8230? a reflektorf\u233?nyben. Az ellent\u233?tek vonz\u225?
s\u225?nak t\u246?rv\u233?nye hozta \u246?ssze Leidner-rel, aki a
legvisszavonultabb, legszer\u233?nyebb ember, akit csak ismerek. Leidner im\u225?
dta\u8230? de a h\u225?zi t\u369?zhely melletti im\u225?dat nem volt el\u233?g
Louise-nak. El kellett j\u225?tszania az \u252?ld\u246?z\u246?tt h\u337?sn\u337?t
is.
{\line }
\u8211? Sz\u243?val \u8211? k\u233?rdezte Poirot mosolyogva \u8211? nem sokat tart
Leidner elm\u233?let\u233?r\u337?l, hogy a feles\u233?ge maga \u237?rta a
leveleket, de azt\u225?n ez teljesen kiesett az eml\u233?kezet\u233?b\u337?l?
{\line }
\u8211? Nem, egy\u225?ltal\u225?n nem. Nem akartam szemt\u337?l szemben elvetni az
\u246?tlet\u233?t. Az ember nem nagyon tudja megmondani valakinek, aki \u233?ppen
elvesz\u237?tette im\u225?dott feles\u233?g\u233?t, hogy ugyanaz a feles\u233?g
sz\u233?gyentelen exhibicionista volt, aki, hogy kiel\u233?g\u237?tse a dr\u225?mai
\u233?rz\u233?k\u233?t addig hajszolta \u337?t, am\u237?g majd bele\u337?r\u252?lt
az aggodalomba Ami azt illeti, nincs az a f\u233?rfi, akinek biztons\u225?gos dolog
lenne megmondani a feles\u233?g\u233?r\u337?l az igazat! Mulats\u225?gos dolog, de
a n\u337?kben jobban megb\u237?zom. Nekik meg lehet mondani a f\u233?rj\u252?
kr\u337?l az igazat. A n\u337?k szemrebben\u233?s n\u233?lk\u252?l hajland\u243?k
elfogadni azt a t\u233?nyt, hogy a f\u233?rj\u252?k bitang, svindler, k\u225?
b\u237?t\u243?szert szed \u233?s megr\u246?gz\u246?tt hazudoz\u243?, \u225?
ltal\u225?ban utols\u243? diszn\u243?\u8230? an\u233?lk\u252?l, hogy ez a
legcsek\u233?lyebb m\u233?rt\u233?kben is befoly\u225?soln\u225? a csib\u233?sz
ir\u225?nti \u233?rzelmeiket. Csod\u225?latos, hogy a n\u337?k mennyire
realist\u225?k.
{\line }
\u8211? Mondja csak, doktor Reilly, de \u337?szint\u233?n, pontosan mi volt a maga
v\u233?lem\u233?nye Mrs. Leidnerr\u337?l?
{\line }
Dr. Reilly h\u225?trad\u337?lt a sz\u233?kben \u233?s lassan p\u246?f\u233?kelt.
{\line }
\u8211? \u336?szint\u233?n sz\u243?lva\u8230? ezt neh\u233?z megmondani! Nem
ismertem el\u233?g j\u243?l. B\u225?j az volt benne\u8230? amennyit csak akar.
\u201?sz, egy\u252?tt\u233?rz\u233?s. Mi m\u233?g? Nem volt se \u233?rz\u233?ki, se
lusta, m\u233?g csak k\u252?l\u246?n\u246?sebben hi\u250? sem. Mindig \u250?gy
\u233?reztem (de nem volt r\u225? semmi bizony\u237?t\u233?kom), hogy virtu\u243?z
hazudoz\u243?. Amit nem tudok (\u233?s amit szeretn\u233?k tudni), hogy \u246?
nmag\u225?nak is hazudott-e, vagy csak m\u225?soknak. J\u243?magam meglehet\u337?
sen elfogult vagyok a hazugok jav\u225?ra. Annak a n\u337?nek, aki nem hazudik,
nincs k\u233?pzel\u337?tehets\u233?ge, \u233?s nincs benne egy\u252?tt\u233?
rz\u233?s. Azt nem hinn\u233?m, hogy t\u233?nyleg vad\u225?szott volna a f\u233?
rfiakra\u8230? egyszer\u369?en szerette a sportot, \u8222?\u237?jjal \u233?s
ny\u237?llal\u8221? ter\u237?tette le \u337?ket. Ha a l\u225?nyomat hallan\u225?
err\u337?l a t\u233?m\u225?r\u243?l\u8230?
{\line }
\u8211? Volt r\u233?szem ebben a szerencs\u233?ben \u8211? mondta Poirot
halv\u225?ny mosollyal.
{\line }
\u8211? Hmmm \u8211? mondta dr. Reilly. \u8211? Sheila nem vesztegette az id\u337?
t! Gondolom, j\u243? alaposan megforgatta Louise-ban a k\u233?st, nem k\u237?
m\u233?lte! Az ifjabb gener\u225?ci\u243?ban nincs semmif\u233?le tisztelet a
halottak ir\u225?nt. Nagy k\u225?r, hogy a fiatalok mind olyan er\u233?nycs\u337?
sz\u246?k! El\u237?t\u233?lik a r\u233?gi erk\u246?lcs\u246?t, azt\u225?n
fogj\u225?k magukat, \u233?s megalkotj\u225?k a maguk sokkal kem\u233?nyebb \u233?s
szigor\u250?bb erk\u246?lcsi k\u243?dex\u233?t. Ha Mrs. Leidnernek lett volna vagy
f\u233?l tucat viszonya, azt Sheila val\u243?sz\u237?n\u369?leg helyeselte volna,
mert \u8222?teljes \u233?letet \u233?l\u8221?\u8230? vagy \u8222?k\u246?veti az
\u246?szt\u246?n\u246?k szav\u225?t\u8221?.
{\line }
Csak azt nem veszi \u233?szre, hogy Mrs. Leidner a fajt\u225?nak megfelel\u337?
viselked\u233?st tan\u250?s\u237?totta\u8230? m\u225?rmint a saj\u225?t fajt\u225?
j\u225?nak. A macska csak \u246?szt\u246?neinek engedelmeskedik, amikor j\u225?
tszik az eg\u233?rrel! Ilyennek teremtett\u233?k. A f\u233?rfiak nem kisfi\u250?k,
akiket \u243?vni \u233?s v\u233?delmezni kell. Tal\u225?lkozniuk kell
macskaterm\u233?szet\u369? n\u337?kkel\u8230? \u233?s h\u369?s\u233?ges sp\u225?
nielekkel, mindhal\u225?lig-csak-t\u233?ged-im\u225?dlak n\u337?kkel, \u233?s
zs\u233?mbes, k\u225?rp\u225?l\u243?, cs\u237?p\u337?s kotl\u243?sty\u250?k-n\u337?
kkel\u8230? \u233?s mindenf\u233?le n\u337?vel, amilyen csak van! Az \u233?let
csatat\u233?r\u8230? nem maj\u225?lis! Szeretn\u233?m, ha Sheila el\u233?g \u337?
szinte lenne ahhoz, hogy lesz\u225?lljon a magas l\u243?r\u243?l, \u233?s
beismerje, hogy j\u243?, \u246?reg, hamis\u237?tatlanul szem\u233?lyes okb\u243?l
gy\u369?l\u246?lte Mrs. Leidnert. Sheila nagyj\u225?b\u243?l az egyetlen fiatal
l\u225?ny a k\u246?rny\u233?ken, \u233?s term\u233?szetszer\u369?leg azt k\u233?
pzeli, hogy azt csin\u225?lhat minden fiatalemberrel, amit akar. H\u225?t persze
hogy bosszantja, amikor egyszer csak j\u246?n egy asszony, aki az \u337? szem\u233?
ben k\u246?z\u233?pkor\u250?, \u233?s m\u225?r k\u233?t f\u233?rjet is szerzett,
\u233?s a saj\u225?t p\u225?ly\u225?j\u225?n t\u246?nkreveri. Sheila kedves gyerek,
eg\u233?szs\u233?ges, t\u369?rhet\u337?en csinos, \u233?s amenynyire kell,
vonz\u243? a m\u225?sik nem sz\u225?m\u225?ra. De Mrs. Leidner ebben a tekintetben
eg\u233?szen rendk\u237?v\u252?li jelens\u233?g volt. Az a fajta k\u225?rt\u233?
kony var\u225?zser\u337? volt benne, ami bajt kever\u8230? aff\u233?le{\i
La Belle Dame sans Merd }volt.
{\line }
Majdnem felugrottam \u252?lt\u337? helyemb\u337?l. Micsoda fura v\u233?letlen,
hogy pont ezt mondja!
{\line }
\u8211? A l\u225?nya\u8230? ha nem vagyok indiszkr\u233?t\u8230? nincs benne
tal\u225?n n\u233?mi {\i
tendresse} valamelyik r\u233?g\u233?sz fiatalember ir\u225?nt?\u8217?
{\line }
\u8211? \u211?, azt nem hiszem. Emmott \u233?s Coleman k\u246?r\u252?lugr\u225?
lj\u225?k, de ezt term\u233?szetesnek veszi. Azt nem tudom, hogy melyik \u233?
rdekli jobban. Legyeskedik k\u246?r\u252?l\u246?tte! n\u233?h\u225?ny pil\u243?ta
is. Azt hiszem, jelenleg csupa apr\u243? hal, akit \u233?ppen a h\u225?l\u243?
j\u225?ba ker\u237?thet. Nem, \u233?n azt hiszem, az bosszantja annyira, hogy
valaki id\u337?sebb kor\u225?ban nem-l csak szembe mer sz\u225?llni a fiatals\u225?
ggal, de le is gy\u337?zi. Nem ismeri annyira a vil\u225?got, mint \u233?n. Az
ember akkor becs\u252?li igaz\u225?n a kisl\u225?nyos arcb\u337?rt, a r\u225?
nctalan szemet \u233?s a fiatal, ruganyos testet, amikor m\u225?r az \u233?n
koromban van. De egy harminc \u233?ven fel\u252?li n\u337? \u225?tszellem\u252?lten
tud hallgatni, \u233?s \u252?gyesen be tud dobni itt-ott egy-egy sz\u243?t, hogy
megmutassa annak, aki sz\u243?nokol neki, hogy micsoda pomp\u225?s
fick\u243?\u8230? \u233?s ennek kev\u233?s fiatalember tud ellen\u225?llni! Sheila
csinos l\u225?ny\u8230? de Louise Leidner gy\u246?ny\u246?r\u369? volt. Csod\u225?
latos volt a szeme, \u233?s k\u225?pr\u225?ztat\u243? az aranyos sz\u337?kes\u233?
ge. Igen, gy\u246?ny\u246?r\u369? asszony volt.
{\line }
Igen, gondoltam, igaza van. A sz\u233?ps\u233?g csod\u225?latos dolog. Mrs.
Leidner pedig gy\u246?ny\u246?r\u369? volt. Nem az a sz\u233?ps\u233?g, akire
f\u233?lt\u233?keny az ember\u8230? az ember csak \u252?l \u233?s csod\u225?lja. Az
els\u337? nap, amikor megismerkedt\u252?nk, \u250?gy \u233?reztem, hogy {\i
ak\u225?rmit} megtenn\u233?k \u233?rte!
{\line }
Az\u233?rt, amikor este visszavittek Tell Jarimdzs\u225?ba (dr. Reilly ott tartott
vacsor\u225?ra), m\u233?gis \u250?jra eszembe jutott egy-k\u233?t dolog, amit\u337?
l meglehet\u337?sen k\u233?nyelmetlen\u252?l \u233?reztem magam. Amikor hallottam,
egy sz\u243?t se hittem el Sheila Reilly sz\u243?zuhatag\u225?b\u243?l. Tiszt\u225?
ra gy\u369?l\u246?lk\u246?d\u233?snek \u233?s rosszindulatnak tartottam az eg\u233?
szet.
{\line }
De most hirtelen eszembe jutott, milyen makacsul ragaszkodott hozz\u225? Mrs.
Leidner akkor d\u233?lut\u225?n, hogy egyed\u252?l menjen s\u233?t\u225?lni, \u233?
s mennyire nem akart hallani ha arr\u243?l, hogy vele menjek. \u211?hatatlanul azon
kezdtem t\u246?rni a fejemet, hogy h\u225?tha m\u233?gis Mr. Careyvel ment
randev\u250?zni. \u201?s h\u225?t persze{\i
t\u233?nyleg} furcsa volt egy kicsit, hogy olyan merev udvariass\u225?ggal
besz\u233?ltek egym\u225?ssal. A t\u246?bbieket Mrs. Leidner nagyr\u233?szt
keresztnev\u252?k\u246?n sz\u243?l\u237?totta.
{\line }
Az is eszembe jutott, hogy Carey szinte soha nem n\u233?zett r\u225?. Tal\u225?n
az\u233?rt, mert nem szerette \u8211? de tal\u225?n \u233?ppen ellenkez\u337?leg.
{\line }
J\u243?l megr\u225?ztam magam. Itt \u252?l\u246?k \u233?s fant\u225?zi\u225?lok
\u233?s mindenf\u233?l\u233?t k\u233?pzelek \u8211? \u233?s mindezt annak a l\u225?
nynak a gy\u369?l\u246?lk\u246?d\u337? kirohan\u225?sa miatt! Az eg\u233?sz csak
azt mutatja, milyen gonosz \u233?s veszedelmes dolog, ha valaki fogja mag\u225?
t, \u233?s elkezd ilyeneket mondani.
{\line }
Mrs. Leidner egy\u225?ltal\u225?n nem ilyen volt.
{\line }
Persze \u8211? Sheila Reillyt{\i
\u337?} sem szerette. Igaz\u225?n\u8230? majdnem hogy komisz volt Mr. Emmott-tal,
ott az eb\u233?dn\u233?l, Sheila miatt.
{\line }
De fura! Ahogy Emmott akkor n\u233?zett r\u225?! Valahogy \u250?gy, hogy
egyszer\u369?en nem lehetett megmondani, mit is gondol. De az ember sose tudja,
hogy Mr. Emmott mit gondol. Olyan cs\u246?ndes. De nagyon kedves. Kedves,
megb\u237?zhat\u243? ember.
{\line }
No de viszont Mr. Coleman! Ha l\u225?ttak m\u225?r \u252?t\u337?d\u246?tt
fiatalembert, h\u225?t \u337? az!
{\line }
Id\u225?ig jutottam elm\u233?lked\u233?semben, amikor meg\u233?rkezt\u252?nk.
Pontosan kilenc \u243?ra volt, a nagy kaput m\u225?r bez\u225?rt\u225?k, r\u225?
tett\u233?k a keresztvasakat is.
{\line }
Ibrahim futva j\u246?tt a nagy kulccsal, \u233?s beengedett.
{\line }
Tell Jarimdzs\u225?ban valamennyien kor\u225?n \u225?gyba b\u250?jtunk. M\u225?r a
nappaliban sem \u233?gett a l\u225?mpa. A rajzteremben \u233?s dr. Leidner
szob\u225?j\u225?ban m\u233?g vil\u225?gos volt, de aj t\u246?bbi ablakok m\u225?r
szinte mind els\u246?t\u233?tedtek. \u218?gy l\u225?tszik, a t\u225?rsas\u225?g
m\u233?g a szokottn\u225?l is kor\u225?bban elvonult lefek\u252?dni.
{\line }
Ahogy a szob\u225?m fel\u233? menet elmentem a rajztere el\u337?tt, ben\u233?ztem.
Mr. Carey ingujjban dolgozott egy nagy tervrajzon.
{\line }
Iszonyatosan rosszul n\u233?z ki, gondoltam. Olyan elk\u237?nzott \u233?s
megviselt. A sz\u237?vem sajgott \u233?rte. Nem is tudom, mi lehetett Mr.
Careyben \u8211? nem az, amit mondott, me alig sz\u243?lt valamit, \u233?s akkor is
t\u246?bbnyire a legh\u233?tk\u246?znapibb dolgokat, \u233?s nem is az, amit{\i
csin\u225?lt,} mert csin\u225?lni s\u237? csin\u225?lt sokat, \u233?s m\u233?
gis \u8211? az ember \u243?hatatlanul felfigyel r\u225?, \u233?s valahogy mintha
minden, ami r\u225? vonatkozott, t\u246?bbet nyomott volna a latban, mintha ugyanaz
m\u225?ssal lett volna kapcsolatos. Egyszer\u369?en{\i
sz\u225?m\u237?tott,} ha \u233?rtik, hogy mire gondolok.
{\line }
Az ablak fel\u233? ford\u237?totta a fej\u233?t, \u233?s megl\u225?tott. Kivette
pip\u225?t a sz\u225?j\u225?b\u243?l, \u233?s azt mondta: \u8211? Na, n\u337?
v\u233?r, visszaj\u246?tt Hassz\u225?nj\u225?b\u243?l?
{\line }
\u8211? Igen, Mr. Carey. Maga ilyen sok\u225?ig dolgozik? \u218?gy l\u225?tszik,
m\u225?r mindenki lefek\u252?dt.
{\line }
\u8211? Gondoltam, nem \u225?rt, ha megnyomom egy kicsit a dolgot. Kicsit le
voltam maradva. \u201?s holnap eg\u233?sz nap kinn leszek az \u225?sat\u225?son.
\u218?jra elkezdt\u252?k a munk\u225?t.
{\line }
\u8211? M\u225?ris? \u8211? k\u233?rdeztem megbotr\u225?nkozva.
{\line }
Erre el\u233?g furcs\u225?n n\u233?zett r\u225?m.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, ez lesz a legjobb. \u201?n besz\u233?ltem r\u225? Leidnert.
\u336? holnap eg\u233?sz nap Hasszanj\u233?ben lesz, int\u233?zi az \u252?gyeket.
De mi t\u246?bbiek folytatjuk. Tudja, nem lenne k\u246?nny\u369? most itt \u252?
lni, \u233?s b\u225?mulni egym\u225?st.
{\line }
Term\u233?szetesen teljesen igaza volt. K\u252?l\u246?n\u246?sen, hogy olyan
ideges, inger\u252?lt \u225?llapotban volt mindenki.
{\line }
\u8211? H\u225?\u225?t, persze, bizonyos szempontb\u243?l igaza van \u8211?
mondtam. \u8211? Az legal\u225?bb lek\u246?ti az ember gondolatait, ha valami
tennival\u243?ja van.
{\line }
Azt tudtam, hogy a temet\u233?s k\u233?t nap m\u250?lva lesz. Mr. Carey \u250?jra
a tervrajz f\u246?l\u233? hajolt. Nem is tudom mi\u233?rt, de egyszer\u369?en
f\u225?jt \u233?rte a sz\u237?vem. Biztos voltam benne, hogy a szem\u233?t se fogja
lehunyni.
{\line }
\u8211? Ha esetleg szeretne egy altat\u243?t, Mr. Carey\u8230? \u8211? mondtam
bizonytalanul.
{\line }
Mosolyogva r\u225?zta meg a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Megleszek n\u233?lk\u252?le, n\u337?v\u233?r. Az altat\u243? csak rossz
szok\u225?s.
{\line }
\u8211? H\u225?t akkor j\u243? \u233?jszak\u225?t, Mr. Carey \u8211? mondtam.
\u8211? Ha b\u225?rmire, amit \u233?n\u8230?
{\line }
\u8211? \u211?, nem, k\u246?sz\u246?n\u246?m, n\u337?v\u233?r. J\u243? \u233?
jszak\u225?t!
{\line }
\u8211? Iszony\u250?an sajn\u225?lom \u8211? mondtam, alighanem t\u250?ls\u225?
gosan hevesen.
{\line }
\u8211? Sajn\u225?l? \u8211? n\u233?zett fel meglepetten. \u8211? Kit?
{\line }
\u8211? H\u225?t\u8230? h\u225?t mindenkit. Olyan iszonyatos az eg\u233?sz. De
k\u252?l\u246?n\u246?sen mag\u225?t.
{\line }
\u8211? Engem? Mi\u233?rt engem?
{\line }
\u8211? H\u225?t maga olyan r\u233?gi bar\u225?tja volt mindkett\u337?j\u252?knek.
{\line }
\u8211? R\u233?gi bar\u225?tja vagyok Leidnernek. Louise-zal nem voltam k\u252?
l\u246?n\u246?sebb bar\u225?ts\u225?gban.
{\line }
\u218?gy besz\u233?lt, mintha egyenesen ut\u225?lta volna. Igaza szerettem volna,
ha Miss Reilly is hallja!
{\line }
 \u8211? Noh\u225?t, j\u243? \u233?jszak\u225?t \u8211? mondtam, \u233?s besiettem
a szob\u225?mba.
{\line }
Egy darabig m\u233?g tettem-vettem, miel\u337?tt levetk\u337?ztem volna. Kimostam
egyp\u225?r zsebkend\u337?t meg egy moshat\u243? szarvasb\u337?r keszty\u369?t,
azt\u225?n napl\u243?t \u237?rtam. Miel\u337?tt lefek\u252?dtem volna, az\u233?rt
m\u233?g egyszer kin\u233?ztem az ajt\u243?n.{\i
A} rajzteremben \u233?s a d\u233?li \u233?p\u252?letsz\u225?rnyban m\u233?g
akkor \u233?gett a l\u225?mpa.
{\line }
Arra gondoltam, hogy dr. Leidner van m\u233?g f\u246?nn dolgozik az irod\u225?
j\u225?ban. Eszembe jutott, nem kellene odamenni, j\u243? \u233?jszak\u225?t
k\u237?v\u225?nni neki. Haboztam \u8211? ne akartam t\u250?lbuzg\u243?nak l\u225?
tszani. Lehet, hogy el van foglalva, \u233?s nem szeretn\u233?, ha zavarn\u225?k.
Azt\u225?n valami k\u233?nyei metlen \u233?rz\u233?s m\u233?gis odahajtott. V\u233?
g\u252?l is mit \u225?rthat\u243?\u8217? vele? Csak j\u243? \u233?jszak\u225?t
k\u237?v\u225?nok, megk\u233?rdezem, nincs-sz\u252?ks\u233?ge valamire, azt\u225?n
m\u225?r j\u246?v\u246?k is vissza.
{\line }
De dr. Leidner nem volt ott. Az iroda ki volt vil\u225?g\u237?tva, de senki nem
volt ott, csak Miss Johnson. Az \u237?r\u243?asztalra hajtotta a fej\u233?t, \u233?
s zokogott, mintha a sz\u237?ve szakadn meg.
{\line }
Ez teljesen kibor\u237?tott. Ez a nyugodt, fegyelmezett n\u337?. N\u233?zni is
sz\u225?nalmas volt.
{\line }
\u8211? Mi t\u246?rt\u233?nt, kedves? \u8211? ki\u225?ltottam f\u246?l. \u193?
t\u246?leltem megsimogattam. \u8211? Noo, ejnye m\u225?r, ezt nem szabad. Nem
szabad itt \u252?lni egyed\u252?l, \u233?s s\u237?rni.
{\line }
Nem v\u225?laszolt, \u233?s \u233?reztem, hogy csak \u250?gy r\u225?zza
iszonyatos, g\u246?rcs\u246?s zokog\u225?s.
{\line }
\u8211? Ne, kedves, ezt nem szabad \u8211? mondtam. \u8211? Szedj\u246?ssze
mag\u225?t. Megyek, \u233?s f\u337?z\u246?k egy cs\u233?sze finom te\u225?t.
{\line }
Erre m\u225?r f\u246?lemelte a fej\u233?t.
{\line }
\u8211? Nem, nem, nincs semmi baj, n\u337?v\u233?r. Ostoba vagyok.
{\line }
\u8211? Mi izgatta f\u246?l ennyire, kedves? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
El\u337?sz\u246?r nem v\u225?laszolt, azt\u225?n azt mondta: \u8211? Ez
egyszer\u369?en iszonyatos.
{\line }
\u8211? Most ne kezdje el ezen t\u246?rni a fej\u233?t \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Ami t\u246?rt\u233?nt, megt\u246?rt\u233?nt, nem lehet rajta seg\u237?
teni.
{\line }
Nincs \u233?rtelme r\u225?g\u243?dni rajta.
{\line }
Kih\u250?zta mag\u225?t, \u233?s elkezdte igazgatni a haj\u225?t.
{\line }
\u8211? Csak bolondot csin\u225?lok magamb\u243?l \u8211? mondta, szok\u225?sos
\u233?rdes hangj\u225?n. \u8211? Kitakar\u237?tottam, \u233?s rendet raktam az
irod\u225?ban. Gondoltam, legjobb lesz, ha csin\u225?lok valamit. \u201?s
akkor\u8230? egyszerre, hirtelen r\u225?m t\u246?rt az eg\u233?sz\u8230?
{\line }
 \u8211? Igen, igen \u8211? mondtam sietve. \u8211? Tudom. Tudja, mi kell most
mag\u225?nak? Egy j\u243? cs\u233?sze forr\u243? tea meg egy forr\u243? vizes
palack az \u225?gy\u225?ba.
{\line }
Meg is kapta \u337?ket. Nem t\u246?r\u337?dtem vele, hi\u225?ba tiltakozott.
{\line }
\u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m sz\u233?pen, n\u337?v\u233?r \u8211? mondta,
amikor m\u225?r \u225?gyba dugtam, kortyolgatta a te\u225?j\u225?t, \u233?s a
l\u225?b\u225?n\u225?l ott volt a meleg vizes palack. \u8211? Maga nagyon
kedves, \u233?s nagyon j\u243?zan n\u337?. Ritk\u225?n fordul el\u337?, hogy ekkora
bolondot csin\u225?lok magamb\u243?l.
{\line }
\u8211? \u211?, ilyenkor ak\u225?rkivel el\u337?fordulhat \u8211? mondtam \u8211?
mikor ennyi minden \u246?sszej\u246?n. Az a fesz\u252?lts\u233?g, azt\u225?n az a
megr\u225?zk\u243?dtat\u225?s, a rend\u337?rs\u233?g, amint mindenbe bele\u252?ti
az orr\u225?t. Hiszen \u233?n magam is folyton \u246?sszerezzenek.
{\line }
\u8211? Teljesen igaz, amit odabenn mondott \u8211? mondta nagyon lassan, \u233?s
valahogy el\u233?g furcsa hangon. \u8211? Ami t\u246?rt\u233?nt, megt\u246?rt\u233?
nt, \u233?s nem lehet rajta seg\u237?teni. \u8211? Egy-k\u233?t percig hallgatott,
azt\u225?n valami furcs\u225?t mondott, legal\u225?bbis \u233?n annak gondoltam.
\u8211? Soha nem volt rendes asszony!
{\line }
H\u225?t ezzel nem sz\u225?lltam vit\u225?ba. Mindig term\u233?szetesnek \u233?
reztem, hogy Miss Johnson \u233?s Mrs. Leidner nem kebelbar\u225?tn\u337?k.
{\line }
Az jutott eszembe, hogy Miss Johnson tal\u225?n titokban \u250?gy \u233?rezte,
hogy \u246?r\u252?l Mrs. Leidner hal\u225?l\u225?nak, azt\u225?n meg sz\u233?
gyellte mag\u225?t a gondolat miatt.
{\line }
\u8211? Most aludjon sz\u233?pen \u8211? mondtam \u8211?, \u233?s ne izgassa
mag\u225?t f\u246?l\u246?slegesen.
{\line }
\u201?ppen csak \u246?sszeszedtem egyp\u225?r holmit, hogy rendbe tegyem a
szob\u225?t. A harisny\u225?t egy sz\u233?k h\u225?t\u225?ra akasztottam, a
kab\u225?tot meg a szokny\u225?t akaszt\u243?ra. A padl\u243?n megl\u225?ttam egy
kis \u246?sszegy\u369?rt pap\u237?r gomb\u243?cot, ami biztos valamelyik zseb\u233?
b\u337?l esett ki.
{\line }
\u201?ppen kisim\u237?tottam volna, hogy l\u225?ssam, nyugodtan el lehet-e dobni,
amikor Miss Johnson r\u225?m reccsentett.
{\line }
\u8211? Azt adja ide!
{\line }
\u8211? Odaadtam \u8211? kiss\u233? megh\u246?kkenve, ami\u233?rt ilyen
ellentmond\u225?st nem t\u369?r\u337?en sz\u243?lt r\u225?m. Kir\u225?ntotta
\u8211? majdhogynem kit\u233?pte \u8211? a kezemb\u337?l, azt\u225?n a gyertya
l\u225?ngj\u225?ba tartotta, m\u237?g hamuv\u225? nem \u233?gett.
{\line }
Mondom, meg voltam h\u246?kkenve \u8211? csak b\u225?multam.
{\line }
Azt se volt id\u337?m megn\u233?zni, mif\u233?le pap\u237?r lehet \u8211? olyan
gyorsan kir\u225?ntotta a kezemb\u337?l. Azt\u225?n furcsam\u243?d, ahogy \u233?
gett, fel\u233?m p\u246?nd\u246?r\u246?d\u246?tt, \u233?s akkor l\u225?ttam, hogy
tint\u225?val \u237?rott szavak \u225?llnak rajta.
{\line }
Csak akkor j\u246?ttem r\u225?, amikor m\u225?r \u225?gyba b\u250?jtam, hogy
mi\u233?rt volt az az \u237?r\u225?s olyan ismer\u337?s.
{\line }
 Ugyanaz a k\u233?z\u237?r\u225?s volt, mint a n\u233?vtelen levelek\u233?.
{\line }
{\i
Ez} lett volna az, ami\u233?rt Miss Johnsonon kit\u246?rt a g\u246?rcs\u246?s
lelkiismeretfurdal\u225?s? Lehet, hogy \u337? \u237?rta a n\u233?vtelen
leveleket?\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZADIK FEJEZET \u8211? {\i
Miss Johnson, Mrs. Mercado, Mr.
Reiter}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Nem sz\u233?gyellem bevallani, hogy ez a gondolat m\u233?lyen felkavart. Soha nem
jutott volna eszembe, hogy Miss Johnsont kapcsolatba hozzam a levelekkel. Mrs.
Mercadot tal\u225?n. De Miss Johnson igaz\u225?n \u250?rih\u246?lgy volt, j\u243?
zan \u233?s csupa \u246?nuralom.\par\pard\plain\hyphpar} {
De h\u225?t, jutott eszembe a Mr. Poirot \u233?s dr. Reilly k\u246?z\u246?tti esti
besz\u233?lget\u233?s, lehet, hogy \u233?ppen {\i
ez\u233?rt.}
{\line }
Ha Miss Johnson \u237?rta azokat a leveleket, az sok mindent megmagyar\u225?z.
Vigy\u225?zat, az egy pillanatra se jutott eszembe, hogy Miss Johnsonnak b\u225?
rmif\u233?le k\u246?ze lehet a gyilkoss\u225?ghoz. Azt azonban l\u225?ttam, hogy
Mrs. Leidner ir\u225?nti ellenszenv\u233?ben tal\u225?n engedhetett a k\u237?
s\u233?rt\u233?snek, hogy \u8211? k\u246?z\u246?ns\u233?gesen sz\u243?lva \u8211?
begyullassza.
{\line }
Tal\u225?n abban rem\u233?nykedett, hogy elijesztheti Mrs. Leidnert az \u225?
sat\u225?sr\u243?l.
{\line }
De azt\u225?n Mrs. Leidnert meggyilkolt\u225?k, \u233?s Miss Johnson iszony\u250?
lelkiismeret-furdal\u225?st \u233?rzett \u8211? el\u337?sz\u246?r is a kegyetlen
ugrat\u225?s\u233?rt, azt\u225?n meg tal\u225?n az\u233?rt is, mert r\u225?j\u246?
tt, hogy levelei kit\u369?n\u337? v\u233?d\u337?pajzsot jelentenek az igazi
gyilkosnak. Nem csoda, ha annyira \u246?ssze volt t\u246?rve. Sz\u237?ve m\u233?
ly\u233?n j\u243? l\u233?lek volt, ez k\u233?ts\u233?gtelen. \u201?s ez azt is
megmagyar\u225?zta, mi\u233?rt kapott olyan moh\u243?n az \u233?n vigasztal\u243?
szavaimon, hogy \u8222?ami t\u246?rt\u233?nt, megt\u246?rt\u233?nt, nem lehet rajta
seg\u237?teni\u8221?.
{\line }
\u201?s azt\u225?n az a rejt\u233?lyes megjegyz\u233?se \u8211? mer\u337? \u246?
nigazol\u225?s: \u8211? \u8222?Soha nem volt rendes asszony.\u8221?
{\line }
Most m\u225?r az volt a k\u233?rd\u233?s, hogy {\i
\u233?n }mit csin\u225?ljak.
{\line }
J\u243? darabig forgol\u243?dtam, h\u225?nykol\u243?dtam, v\u233?g\u252?l
azt\u225?n elhat\u225?roztam, hogy az els\u337? adand\u243? alkalommal tudatom
Poirot-val.
{\line }
Poirot m\u225?snap kij\u246?tt, de nem volt alkalmam bizalmasan besz\u233?lni
vele.
{\line }
Mind\u246?ssze egy pillanatig maradtunk n\u233?gyszemk\u246?zt, \u233?s mire
\u246?sszeszedtem magam, hogy eld\u246?ntsem, hogyan is fogjak hozz\u225?, m\u225?r
oda is hajolt hozz\u225?m, \u233?s utas\u237?t\u225?sokat sugdosott a f\u252?lembe.
{\line }
\u8211? \u201?s most besz\u233?lni fogok Miss Johnsonnal\u8230? tal\u225?n m\u225?
sokkal is, a nappaliban. M\u233?g mag\u225?n\u225?l van Mrs. Leidner szob\u225?
j\u225?nak a kulcsa?
{\line }
 \u8211? Igen \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211?{\i
Tr\u233?s bien.} Menjen be, csukja be az ajt\u243?t maga m\u246?g\u246?tt, \u233?s
ki\u225?ltson f\u246?l\u8230? ne sikoltson\u8230? ki\u225?ltson. \u201?rti, hogy
mire gondolok, ugye\u8230? azt akarom, hogy riadalmat\u8230? meglepet\u233?st
fejezzen ki, ne t\u233?bolyult f\u233?lelmet. Hogy mit mondjon, ha meghallj\u225?
k\u8230? azt mag\u225?ra b\u237?zom.. . beverte a l\u225?ba ujj\u225?t, vagy amit
akar.
{\line }
T\u246?bbre m\u225?r nem volt id\u337?nk, mert Miss Johnson abban a pillanatban
kij\u246?tt az udvarra.
{\line }
T\u246?k\u233?letesen \u233?rtettem, mire k\u237?v\u225?ncsi Poirot. Amint bement
Miss Johnsonnal a nappaliba, \u233?n t\u252?st\u233?nt odamentem Mrs. Leidner
szob\u225?j\u225?hoz, kinyitottam az ajt\u243?t, bementem, azt\u225?n becsuktam
magam m\u246?g\u246?tt.
{\line }
Nem mondom, egy kicsit ostob\u225?n \u233?reztem magam. Ott \u225?llok az \u252?
res szob\u225?ban, \u233?s minden ok n\u233?lk\u252?l vony\u237?tsak fel. Amellett
azt se volt k\u246?nny\u369? eld\u246?ntenem, hogy milyen hangosan csin\u225?ljam.
El\u337?sz\u246?r egy el\u233?g hangos \u243? \u8211? val pr\u243?b\u225?lkoztam,
azt\u225?n kipr\u243?b\u225?ltam egy kicsit magasabban \u233?s egy kicsit m\u233?
lyebben is.
{\line }
Azt\u225?n \u250?jb\u243?l kij\u246?ttem, az el\u337?k\u233?sz\u237?tett \u252?
r\u252?ggyel, hogy be\u252?t\u246?ttem valamibe a l\u225?bam ujj\u225?t.
{\line }
De hamarosan kider\u252?lt, hogy nincs semmi sz\u252?ks\u233?g \u252?r\u252?gyre.
Poirot \u233?s Miss Johnson nagyon komolyan] besz\u233?lgettek, nyilv\u225?
nval\u243?an semmi nem zavarta meg \u337?ket.
{\line }
Nah\u225?t, gondoltam, ez eld\u246?nti a dolgot. Miss Johnson vagy csak k\u233?
pzelte, hogy ki\u225?lt\u225?st hall, vagy valami eg\u233?sz m\u225?sr\u243?l volt
sz\u243?.
{\line }
Nem akartam bemenni, h\u225?tha zavarn\u225?m \u337?ket. A verand\u225?n volt egy
nyug\u225?gy, abba \u252?ltem le. A hangjuk kisz\u369?r\u337?d\u246?tt hozz\u225?m.
{\line }
\u8211? K\u233?nyes a helyzet, ezt meg\u233?rti, ugye \u8211? mondta Poirot.
\u8211? Doktor Leidner nyilv\u225?nval\u243?an im\u225?dta a feles\u233?g\u233?
t\u8230?
{\line }
\u8211? Isten\u237?tette \u8211? mondta Miss Johnson.
{\line }
\u8211? Term\u233?szetes, ha nekem azt mondja, hogy az eg\u233?sz exped\u237?
ci\u243? szerette! Ami meg \u337?ket illeti, mit mondhatn\u225?nak? Term\u233?
szetesen ugyanazt mondj\u225?k. Ezt k\u237?v\u225?nja az udvariass\u225?g. A
tapintat. Lehet, hogy ez az igazs\u225?g! De az is lehet, hogy nem! Meg vagyok
gy\u337?z\u337?dve r\u243?la,{\i
mademoiselle,} hogy a rejt\u233?ly kulcsa Mrs. Leidner jellem\u233?nek teljes
megismer\u233?s\u233?ben rejlik. Ha hallan\u225?m az exped\u237?ci\u243? minden
tagj\u225?nak a v\u233?lem\u233?ny\u233?t\u8230? \u337?szinte v\u233?lem\u233?
ny\u233?t\u8230? ebb\u337?l, egy\u252?ttesen, ki tudn\u233?k alak\u237?tani egy
k\u233?pet. \u336?szint\u233?n sz\u243?va ez\u233?rt vagyok ma itt. Tudom, hogy
doktor Leidner Hasszanj\u233?ben van. Ez megk\u246?nny\u237?ti sz\u225?momra, hogy
sorban mindny\u225?jukkal besz\u233?ljek, \u233?s a seg\u237?ts\u233?g\u252?ket
k\u233?rjem.
{\line }
 \u8211? Ez mind rendben van\u8230? \u8211? kezdte Miss Johnson, azt\u225?n
elhallgatott.
{\line }
\u8211? Ne j\u246?jj\u246?n nekem a maguk angol{\i
cliche\u8217?-ivel!} -k\u246?ny\u246?rg\u246?tt Poirot. \u8211? Ne mondja nekem,
hogy ilyet a krikettben vagy a futballban nem illik csin\u225?lni, hogy a
holtakr\u243?l j\u243?t vagy semmit\u8230? hogy\u8230?{\i
enfin\u8230?} lojalit\u225?s is van a vil\u225?gon! A lojalit\u225?s az maga a
pestis egy b\u369?n\u252?gyben. \u218?jra \u233?s \u250?jra elhom\u225?lyos\u237?
tja az igazs\u225?got.
{\line }
\u8211? \u201?n nem vagyok k\u252?l\u246?n\u246?sebben loj\u225?lis Mrs.
Leidner \u8211? mondta Miss Johnson sz\u225?razon. S\u337?t mintha valami \u233?les
\u233?s mar\u243? is lett volna a hangj\u225?ban. \u8211? De doktor Leidnerrel
m\u225?s a helyzet. \u201?s v\u233?g\u252?l is az \u337? feles\u233?g\u233?r\u337?l
van sz\u243?.
{\line }
\u8211? Pontosan\u8230? pontosan. \u201?n meg\u233?rtem, hogy nem akar a f\u337?
n\u246?ke feles\u233?ge ellen besz\u233?lni. De itt most nem holmi aj\u225?nl\u243?
lev\u233?lr\u337?l van sz\u243?, hanem egy hirtelen, rejt\u233?lyes hal\u225?
lesetr\u337?l. \u201?s ha azt akarj\u225?k velem elhitetni, hogy akit itt meg\u246?
ltek, az angyal volt, \u233?s m\u225?rt\u237?rhal\u225?lt halt, akkor nem k\u246?
nny\u237?tik meg a feladatomat.
{\line }
\u8211? H\u225?t angyalnak igaz\u225?n nem nevezn\u233?m \u8211? mondta Miss
Johnson m\u233?g cs\u237?p\u337?sebb hangon.
{\line }
\u8211? Mondja el nekem a v\u233?lem\u233?ny\u233?t, de \u337?szint\u233?n, Mrs.
Leidnerr\u337?l\u8230? mint n\u337?r\u337?l.
{\line }
\u8211? Hmmm. H\u225?t mindenekel\u337?tt figyelmeztetem r\u225?, M. Poirot,
hogy \u233?n elfogult vagyok. \u201?n\u8230? mi mindny\u225?jan rajongtunk doktor
Leidner\u233?rt. \u201?s amikor Mrs. Leidner a sz\u237?nre l\u233?pett, alighanem
f\u233?lt\u233?kenyek lett\u252?nk. Nem tetszett, hogy olyan sok idej\u233?t \u233?
s figyelm\u233?t rabolja el. Irrit\u225?lt minket, ahogy doktor Leidner
rajongott \u233?rte. \u336?szint\u233?n sz\u243?lva, M. Poirot, ez nem t\u250?l
kellemes nekem, de engem bosszantott a jelenl\u233?te\u8230? igenis, bosszantott,
b\u225?r persze megpr\u243?b\u225?ltam ezt soha nem mutatni. Tudja, valahogy
megv\u225?ltoztatta k\u246?zt\u252?nk a dolgokat.
{\line }
\u8211? K\u246?zt\u252?nk? Azt mondja, k\u246?zt\u252?nk?
{\line }
\u8211? Mr. Careyre gondolok meg magamra. Mi ketten{\super
;}\u337?stagok vagyunk, tudja. \u201?s a dolgok \u250?j rendje ne t\u250?ls\u225?
gosan tetszett nek\u252?nk. Azt hiszem, ez term\u233?szetes, b\u225?r tal\u225?n
kicsinyess\u233?g volt t\u337?l\u252?nk. De igenis megv\u225?ltoz\u243? tatt\u225?
a dolgokat.
{\line }
\u8211? Mi v\u225?ltozott meg?
{\line }
\u8211? \u211?, minden. Azel\u337?tt olyan kellemesen telt egy\u252?tt az
id\u337?. Rengeteget viccel\u337?dt\u252?nk, tudja, meglehet\u337?sen buta vicceink
voltak, ahogy munkat\u225?rsak k\u246?z\u246?tt lenni szokott. Doktor Leidner
nagyon vid\u225?m volt\u8230? eg\u233?szei kisfi\u250?s.
{\line }
\u8211? \u201?s amikor Mrs. Leidner idej\u246?tt, mindezt megv\u225?ltoztatta?
{\line }
\u8211? H\u225?t, azt hiszem, nem az \u337? hib\u225?ja volt. Tavaly m\u233?g nem
volt ilyen r\u233?mes. \u201?s k\u233?rem, higgye el, M. Poirot, nem arr\u243?l
volt sz\u243?, hogy{\i
csin\u225?lt} valamit. Hozz\u225?m mindig elb\u369?v\u246?l\u337? volt\u8230?
eg\u233?szen elb\u369?v\u246?l\u337?. N\u233?ha sz\u233?gyelltem is magam ez\u233?
rt. Nem az \u337? hib\u225?ja volt, hogy azok az apr\u243?s\u225?gok, amiket
mondott vagy csin\u225?lt, felbosszantottak. Igaz\u225?n nem is lehetett volna
kedvesebb.
{\line }
\u8211? De ennek ellen\u233?re ebben az \u233?vadban megv\u225?ltoztak a dolgok?
Megv\u225?ltozott a l\u233?gk\u246?r?
{\line }
\u8211? \u211?, teljesen. \u201?n igaz\u225?n nem is tudom, mi volt ez. Mintha
minden f\u233?lrecs\u250?szott volna\u8230? nem a munk\u225?ban\u8230? \u250?gy
\u233?rtem, k\u246?zt\u252?nk. A ked\u233?ly\u252?nk, az idegeink pattan\u225?sig
fesz\u252?ltek. Majdnem ugyanaz az \u233?rz\u233?s volt, mint amikor vihar k\u246?
zeledik.
{\line }
\u8211? \u201?s \u246?n ezt Mrs. Leidner befoly\u225?s\u225?nak tulajdon\u237?
totta?
{\line }
\u8211? H\u225?t am\u237?g \u337? ide nem j\u246?tt, soha ilyen nem volt \u8211?
mondta Miss Johnson sz\u225?razon. \u8211? \u211?, \u233?n egy morg\u243?s, v\u233?
n kutya vagyok! \u201?s konzervat\u237?v\u8230? szeretem, ha a dolgok mindig
ugyanolyanok maradnak. Ne is figyeljen r\u225?m, M. Poirot.
{\line }
\u8211? Hogy \u237?rn\u225? le nekem Mrs. Leidner jellem\u233?t \u233?s v\u233?
rm\u233?rs\u233?klet\u233?t?
{\line }
Miss Johnson egy pillanatig habozott. \u8211? H\u225?t, term\u233?szetesen,
temperamentumos n\u337? volt \u8211? mondta azt\u225?n lassan. \u8211? Hol f\u246?
l, hol le. Egyik nap kedves volt az emberekhez, m\u225?snap esetleg sz\u243?ba
se \u225?llt vel\u252?k. Nagyon sz\u237?v\u233?lyes volt, azt hiszem. \u201?s
mindig tekintettel volt m\u225?sokra. De az\u233?rt az ember l\u225?tta, hogy
vil\u225?g\u233?let\u233?ben k\u233?nyeztett\u233?k, \u233?s teljesen
elrontott\u225?k. Term\u233?szetesnek vette, hogy doktor Leidner k\u246?r\u252?
lugr\u225?lja. \u201?s azt hiszem, soha nem \u233?rt\u233?kelte igaz\u225?n, hogy
egy kiemelked\u337?\u8230? egy igaz\u225?n nagy emberhez ment feles\u233?g\u252?l.
Ez n\u233?ha igencsak bosszantott. \u201?s persze iszony\u250?an felajzott volt,
\u233?s ideges. Hogy miket k\u233?pzelt, \u233?s milyen \u225?llapotba ker\u252?lt,
de h\u225?nyszor! Nagyon h\u225?l\u225?s voltam, amikor doktor Leidner idehozta
Leatheran n\u337?v\u233?rt. Sok volt m\u225?r ez neki, a munk\u225?ja, meg a
feles\u233?ge szorong\u225?sai.
{\line }
\u8211? Mi a v\u233?lem\u233?nye azokr\u243?l a n\u233?vtelen levelekr\u337?l,
amelyeket kapott?
{\line }
Meg kellett tennem. El\u337?rehajoltam a nyug\u225?gyban, m\u237?g meg nem
pillantottam Miss Johnson profilj\u225?t, \u201?ppen Poirot fel\u233? fordult,
v\u225?laszolt a k\u233?rd\u233?sre.
{\line }
Teljesen nyugodtnak \u233?s \u246?sszeszedettnek l\u225?tszott.
{\line }
\u8211? \u201?n azt hiszem, lehetett valaki Amerik\u225?ban, aki bossz\u250?t
forralt ellene, \u233?s megpr\u243?b\u225?lta megf\u233?leml\u237?teni vagy f\u246?
lzaklatni.
{\line }
\u8211?{\i
{\ul
Pas plus s\u233?rieux que qa?{\super
4}}
{\line }
\u8211?} Nekem ez a v\u233?lem\u233?nyem. Nagyon csinos asszony volt, tudja,
k\u246?nynyen szerezhetett ellens\u233?geket. Szerintem azokat a leveleket egy
n\u337? \u237?rta, aki bossz\u250?t akart rajta \u225?llni. Mrs. Leidner meg ideges
term\u233?szet\u369? volt, \u233?s] komolyan vette \u337?ket.
{\line }
\u8211? Ez k\u233?ts\u233?gtelen \u8211? mondta Poirot. \u8211? De ne felejtse
el\u8230? az utols\u243? lev\u233?l nem post\u225?n \u233?rkezett.
{\line }
\u8211? H\u225?t \u233?n azt hiszem, ezt is meg lehetett oldani, hal valaki
igaz\u225?n elsz\u225?nta mag\u225?t. A n\u337?k nem ismernek,; lehetetlent, csak
kiel\u233?g\u237?thess\u233?k a bossz\u250?v\u225?gyukat, M, Poirot.
{\line }
De mennyire nem, gondoltam.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n igaza van,{\i
mademoiselle.} Mint mondja, Mrs. Leidner csinos asszony volt. Mellesleg ismeri
Sheill Reillyt, a doktor l\u225?ny\u225?t?
{\line }
\u8211? Sheila Reillyt? H\u225?t persze.
{\line }
Poirot roppant bizalmas, pletyk\u225?lkod\u243? hangra v\u225?ltott \u225?t.
{\line }
\u8211? Hallottam valami pletyk\u225?t (a doktort term\u233?szetesen nem akarom
megk\u233?rdezni), hogy volt holmi{\i
tendresse} k\u246?zte \u233?s dr. Leidner exped\u237?ci\u243?j\u225?nak egyik
tagja k\u246?zt. \u214?n mit tud, igaz ez?
{\line }
Miss Johnson a jelek szerint ezen csak mulatott.
{\line }
\u8211? \u211?, a kis Coleman \u233?s David Emmott, mind a ketten k\u246?r\u252?
lugr\u225?lj\u225?k. Azt hiszem, egy kis verseng\u233?s is volt k\u246?zt\u252?k,
hogy ki legyen Sheila partnere valami klubesten. Szombat est\u233?nk\u233?nt mind a
k\u233?t fi\u250? rendszeresen bej\u225?rt a klubba. De hogy Sheila r\u233?sz\u233?
r\u337?l is volt-e valami, azt nem tudom. \u336? az egyetlen fiatal l\u225?ny a
k\u246?rny\u233?ken, tudja, \u237?gy h\u225?t azt\u225?n mellesleg \u337? a helyi
sz\u233?ps\u233?gkir\u225?lyn\u337? is. Az eg\u233?sz l\u233?gier\u337? is folyton
k\u246?r\u252?l\u246?tte ugr\u225?l.\par\pard\plain\hyphpar} {\super
4}{\b
Csak ennyi?} {
\u8211? Sz\u243?val maga szerint semmi sincs ebben a pletyk\u225?ban?
{\line }
\u8211? H\u225?t\u8230? \u233?n nem is tudom \u8211? gondolkodott el Miss Johnson.
\u8211? Az igaz, hogy el\u233?g gyakran kij\u225?rogat ide. Ki az \u225?sat\u225?
sra, s a t\u246?bbi. S\u337?t Mrs. Leidner valamelyik nap ugratta is vele David
Emmottot\u8230? azt mondta neki, hogy a l\u225?ny szalad ut\u225?na. Ami szerintem
el\u233?g gonosz dolog volt, \u233?s nem hinn\u233?m, hogy David \u246?r\u252?lt
neki. Igen, Sheila el\u233?g sokat van itt. Azon a sz\u246?rny\u369? d\u233?
lut\u225?non is l\u225?ttam, amint az \u225?sat\u225?s fel\u233? lovagolt. -A
nyitott ablak fel\u233? intett a fej\u233?vel. \u8211? De aznap d\u233?lut\u225?n
se David Emmott, se Coleman nem volt odakinn. Richard Carey volt az \u252?gyeletes.
Igen, az lehet, hogy valamelyik fi\u250? tetszik neki, de h\u225?t aff\u233?le
modern l\u225?ny, semmi szentimentalizmus nincs benne, az ember nem tudhatja,
mennyire kell komolyan venni. Fogalmam sincs r\u243?la, melyik tetszik neki. Bill
kedves fi\u250?, \u233?s kor\u225?ntsem akkora szam\u225?r, mint amilyennek mutatja
mag\u225?t. David Emmott nagyon rendes\u8230? \u233?s sok minden van benne. Az a
cs\u246?ndes, m\u233?lyen \u233?rz\u337? fajta.\par\pard\plain\hyphpar} {
Azt\u225?n kutat\u243? pillant\u225?st vetett Poirot-ra. \u8211? De mi k\u246?ze
van mindennek a b\u369?ntetthez, M. Poirot?
{\line }
Poirot igazi franci\u225?s m\u243?don t\u225?rta sz\u233?t a k\u233?t kez\u233?t.
{\line }
\u8211? Maga r\u225?m pir\u237?t,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta. \u8211? Leleplezi, hogy micsoda pletyk\u225?s
v\u233?nasszony vagyok. De h\u225?t mit akar? Mindig \u233?rdekeltek a fiatalok
szerelmi \u252?gyei.
{\line }
\u8211? Igen \u8211? s\u243?hajtott fel Miss Johnson. \u8211? Sz\u233?p az igaz
szerelem, ha minden sim\u225?n megy.
{\line }
V\u225?laszul Poirot is s\u243?hajtott egyet. K\u237?v\u225?ncsi lettem volna,
vajon Miss Johnsonnak nem valami saj\u225?t r\u233?gi szerelme jutott-e esz\u233?
be. Meg eszembe jutott, vajon Poirot-nak van-e feles\u233?ge, \u233?s \u250?gy
viselkedik-e, ahogy az ember folyton hallja a k\u252?lf\u246?ldiekr\u337?l\u8230?
szeret\u337?k meg ilyesmik. De olyan komikus volt a k\u252?lseje, hogy el sem
tudtam r\u243?la k\u233?pzelni.
{\line }
\u8211? Sheila Reilly er\u337?s jellem \u8211? mondta Miss Johnson. \u8211? Fiatal
m\u233?g \u233?s goromba, de nem rosszf\u233?le.
{\line }
\u8211? Ha maga mondja, akkor elhiszem,{\i
mademoiselle \u8211? }mondta Poirot.
{\line }
F\u246?l\u225?llt, majd megk\u233?rdezte: \u8211? Ki van m\u233?g az exped\u237?
ci\u243? tagjai k\u246?z\u252?l itt a h\u225?zban?
{\line }
\u8211? Marie Mercado itt van valahol. A f\u233?rfiak ma mind kimentek az \u225?
sat\u225?sra. Azt hiszem, nem akar\u243?dzott nekik itthon maradni. Nem is veszem
t\u337?l\u252?k rossz n\u233?ven. Ha esetleg ki akar menni az \u225?sat\u225?
shoz\u8230?
{\line }
Kij\u246?tt a verand\u225?ra, \u233?s r\u225?m mosolygott. \u8211? Leatheran
n\u337?v\u233?r biztosan sz\u237?vesen kimegy mag\u225?val.
{\line }
\u8211? \u211?, h\u225?t hogyne, Miss Johnson \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? \u201?s ugye visszaj\u246?n eb\u233?dre, M.
Poirot?\par\pard\plain\hyphpar} \u8211? \u214?r\u246?mest,{\i
mademoiselle.} {
Miss Johnson visszament a nappaliba, \u233?s \u250?jra nyakig mer\u252?lt a
katalogiz\u225?l\u225?sba.
{\line }
\u8211? Mrs. Mercado a tet\u337?n van \u8211? mondtam. \u8211? Akar el\u337?bb
besz\u233?lni vele?
{\line }
\u8211? Nem \u225?rtana, azt hiszem. Menj\u252?nk f\u246?l.
{\line }
\u8211? Megcsin\u225?ltam, amit mondott \u8211? mondtam, mik\u246?zben f\u246?
lment\u252?nk a l\u233?pcs\u337?n. \u8211? Hallott valamit?
{\line }
\u8211? A vil\u225?gon semmit.
{\line }
\u8211? No, legal\u225?bb ez a k\u337? leesik Miss Johnson sz\u237?v\u233?r\u337?l
\u8211? mondtam. \u8211? Azon izgatta mag\u225?t, hogy tal\u225?n seg\u237?thetett
volna valamit.
{\line }
Mrs. Mercado a p\u225?rk\u225?nyon \u252?lt, lehajtott fejjel \u233?s annyira
elmer\u252?lt a gondolataiban, hogy se nem l\u225?tott, sem nem hallott minket,
am\u237?g Poirot el\u233?be nem \u225?llt, \u233?s j\u243? reggelt nem k\u237?
v\u225?nt neki.
{\line }
\u214?sszerezzenve n\u233?zett f\u246?l.
{\line }
Milyen rosszul n\u233?z ki ma reggel, gondoltam, beesett, \u246?sszeaszott az az
apr\u243? kis arca, a szeme alatt meg nagy fekete karik\u225?k.
{\line }
\u8211?{\i
Encore moi \u8211? }mondta Poirot. \u8211? Ma k\u252?l\u246?nleges c\u233?lb\u243?
l j\u246?ttem ki.
{\line }
Azt\u225?n elmondta nagyj\u225?b\u243?l ugyanazt, amit Miss Johnsonnak:
megmagyar\u225?zta, milyen nagy sz\u252?ks\u233?ge van r\u225?, hogy re\u225?lis
k\u233?pet kapjon Mrs. Leidnerr\u337?l.
{\line }
Mrs. Mercado azonban kor\u225?ntsem volt olyan \u337?szinte, mint Miss Johnson.
Elkezdett dicshimnuszokat zengedezni, amelyek \u8211? ebben biztos voltam \u8211?
kor\u225?ntsem feleltek meg val\u243?di \u233?rzelmeinek.
{\line }
\u8211? \u211?, a kedves,{\i
dr\u225?ga} Louise! Olyan neh\u233?z \u337?t le\u237?rni valakinek, aki nem
ismerte. Olyan{\i
egzotikus} teremt\u233?s volt. Eg\u233?szen m\u225?s, mint m\u225?sok, eg\u233?
szen rendk\u237?v\u252?li. Maga is ezt \u233?rezte, ugye, n\u337?v\u233?r? Persze
sokat szenvedett az idegeit\u337?l, \u233?s Tell volt k\u233?pzelg\u233?ssel, de az
ember t\u337?le olyasmit is elfogadott, amit senki m\u225?st\u243?l nem nyelt volna
le. \u201?s olyan{\i
b\u369?b\u225?jos} volt, mindenkihez, ugye, n\u337?v\u233?r? \u201?s olyan{\i
szer\u233?ny\u8230?} \u250?gy \u233?rtem, semmit nem \u233?rtett az archeol\u243?
gi\u225?hoz, de annyira szeretett volna tanulni! Folyton azokr\u243?l a k\u233?miai
elj\u225?r\u225?sokr\u243?l faggatta a f\u233?rjemet, amelyekkel a f\u233?mt\u225?
rgyakat kezelik, \u233?s seg\u237?tett Miss Johnsonnak ed\u233?nyeket
ragasztani. \u211?, mindny\u225?jan rajongtunk \u233?rte!
{\line }
\u8211? Teh\u225?t nem igaz, amit hallottam,{\i
madame\u8230?} hogy valami fesz\u252?lts\u233?g volt a leveg\u337?ben\u8230?
\u233?s hogy kellemetlen volt a l\u233?gkor?
{\line }
Mrs. Mercado t\u225?gra meresztette azt a f\u225?tyolos fekete szem\u233?t.
{\line }
\u8211? \u211?! Ki mondhatott ilyet mag\u225?nak? A n\u337?v\u233?r? Doktor
Leidner? Abban biztos vagyok, hogy{\i
\u337?} soha nem venne \u233?szre semmi ilyesmit, szeg\u233?ny ember.
{\line }
\u201?s igencsak bar\u225?ts\u225?gtalan pillant\u225?st vetett r\u225?m. Poirot
k\u246?nnyed\u233?n elmosolyodott.
{\line }
\u8211? Megvannak a k\u233?meim,{\i
madame \u8211?} jelentette ki vid\u225?man. \u201?s egy pillanatra \u250?gy
v\u233?ltem, megrebbent a szemh\u233?ja, \u233?s kacsintott egyet.
{\line }
\u8211? Nem gondolja \u8211? k\u233?rdezte Mrs. Mercado m\u233?zesm\u225?zosan
\u8211?, hogy egy ilyen eset ut\u225?n mindenki sok mindent k\u233?pzel, amir\u337?
l soha sz\u243? sem volt? Tudja\u8230? fesz\u252?lts\u233?g, l\u233?gk\u246?r, az
az \u233?rz\u233?s, hogy \u8222?valami t\u246?rt\u233?nni fog\u8221?? \u201?n azt
hiszem, az emberek ut\u243?lag egyszer\u369?en kital\u225?lj\u225?k ezeket a
dolgokat.
{\line }
 \u8211? Sok igazs\u225?g van abban, amit mond,{\i
madame} \u8211? b\u243?logatott Poirot.
{\line }
\u8211? \u201?s val\u243?j\u225?ban egy sz\u243? sem igaz bel\u337?le! Olyanok
voltunk itt, mint egy boldog csal\u225?d.
{\line }
\u8211? Ez a n\u337? akkora hazug, amekkor\u225?t \u233?n m\u233?g \u233?letemben
nem l\u225?ttam \u8211? h\u225?borogtam Poirot-nak, miut\u225?n elhagytuk a h\u225?
zat, \u233?s elindultunk kettesben az \u246?sv\u233?nyen az \u225?sat\u225?s
fel\u233?. \u8211? Biztos vagyok benne, hogy egyszer\u369?en gy\u369?l\u246?lte
Mrs. Leidnert!
{\line }
\u8211? Aligha az a t\u237?pus, akit\u337?l az ember azt v\u225?rhatja, hogy
igazat mondjon \u8211? helyeselt Poirot.
{\line }
\u8211? Id\u337?pocs\u233?kol\u225?s besz\u233?lni vele \u8211? fortyogtam.
{\line }
\u8211? Sz\u243? sincs r\u243?la\u8230? sz\u243? sincs r\u243?la. Ha valaki
hazudik a sz\u225?j\u225?val, n\u233?ha el\u225?rulja az igazat a szem\u233?vel.
Mit\u337?l f\u233?l vajon ez a kis Mrs. Mercado? F\u233?lelmet l\u225?ttam a
szem\u233?ben. Igen\u8230? hat\u225?rozottan f\u233?l valamit\u337?l. Ez roppant
\u233?rdekes.
{\line }
\u8211? El kell mag\u225?nak mondanom valamit, M. Poirot.
{\line }
Azt\u225?n elmes\u233?ltem neki el\u337?z\u337? esti hazat\u233?r\u233?semet,
\u233?s hogy er\u337?sen azt hiszem, hogy azokat a n\u233?vtelen leveleket Miss
Johnson \u237?rta.
{\line }
\u8211? Sz\u243?val{\i
\u337?} is hazudik! \u8211? mondtam. \u8211? \u201?s milyen hidegv\u233?rrel
v\u225?laszolgatott mag\u225?nak d\u233?lel\u337?tt azokr\u243?l a levelekr\u337?l!
{\line }
\u8211? Igen \u8211? mondta Poirot. \u8211? Nagyon \u233?rdekes volt. Mert
el\u225?rulta azt a t\u233?nyt, hogy mindent tudott azokr\u243?l a levelekr\u337?l.
M\u225?rpedig az exped\u237?ci\u243? tagjainak jelenl\u233?t\u233?ben mindeddig nem
esett sz\u243? r\u243?luk. Az persze lehets\u233?ges, hogy doktor Leidner tegnap
mes\u233?lt neki r\u243?luk. \u336?k ketten r\u233?gi bar\u225?tok. De ha
nem\u8230? nos, akkor ez a dolog furcsa \u233?s \u233?rdekes, nem?
{\line }
Megn\u246?vekedett tisztelettel n\u233?ztem r\u225?. \u220?gyesen ugratta be Miss
Johnsont, hogy hozza sz\u243?ba a leveleket.
{\line }
\u8211? Fej\u233?re fogja olvasni? \u8211? k\u233?rdeztem.
{\line }
Mr. Poirot-t val\u243?s\u225?ggal megbotr\u225?nkoztatta a gondolat.
{\line }
\u8211? Nem, dehogy. Sohasem b\u246?lcs dolog, ha az ember fitogtatja, amit
tud. \u201?n az utols\u243? pillanatig mindent itt tartok \u8211? kocogtatta meg a
homlok\u225?t.
{\line }
\u8211? A megfelel\u337? pillanatban azt\u225?n\u8230? lecsapok\u8230? mint a
p\u225?rduc\u8230? \u233?s{\i
mon Dieu!} Akkor van \u225?m konstern\u225?ci\u243?!
{\line }
Akaratlanul is elnevettem magam. A kis M. Poirot a p\u225?rduc szerep\u233?ben!
{\line }
\u201?ppen ki\u233?rt\u252?nk az \u225?sat\u225?shoz. Az els\u337? ember, akit
megl\u225?ttunk, Mr. Reiter volt; holmi falmaradv\u225?nyokat f\u233?nyk\u233?
pezett buzg\u243?n.
{\line }
V\u233?lem\u233?nyem szerint a munk\u225?sok, akik ott \u225?stak, egyszer\u369?en
sz\u233?tvert\u233?k a falakat, valah\u225?nyszor arra szottyant kedv\u252?k.
Legal\u225?bbis \u237?gy n\u233?zett ki. Mr. Carey azt\u225?n elmagyar\u225?zta,
hogy cs\u225?k\u225?nnyal a kez\u233?ben az ember t\u252?st\u233?nt \u233?rzi a
k\u252?l\u246?nbs\u233?get, meg is pr\u243?b\u225?lta megmutatni nekem \u8211?
de \u233?n bizony nem \u233?reztem semmit. Amikor egy munk\u225?s azt ki\u225?
ltotta, hogy{\i
libn \u8211?} v\u225?lyogt\u233?gla \u8211?, amennyire \u233?n l\u225?ttam, nem
volt biz az m\u225?s, csak k\u246?z\u246?ns\u233?ges sz\u225?raz agyag.
{\line }
Mr. Reiter befejezte a f\u233?nyk\u233?pez\u233?st, \u233?s odaadta a g\u233?pet
meg a lemezeket az egyik fi\u250?nak, azzal, hogy vigye vissza a h\u225?zba.
{\line }
Poirot f\u246?ltett neki egy-k\u233?t k\u233?rd\u233?st, expoz\u237?ci\u243?s
id\u337?kr\u337?l, filmkazett\u225?kr\u243?l, ilyesmikr\u337?l, ezekre igen k\u233?
szs\u233?gesen v\u225?laszolgatott. L\u225?that\u243?lag \u246?r\u252?lt, hogy a
munk\u225?j\u225?r\u243?l k\u233?rdezgetik.
{\line }
\u201?ppen \u252?r\u252?gyet kezdett keresni, amivel fak\u233?pn\u233?l hagyhat
minket, amikor Poirot megint belev\u225?gott betanult besz\u233?d\u233?be. Ami azt
illeti, nem volt ez az\u233?rt persze teljesen k\u233?sz sz\u246?veg, egy kicsit
mindig v\u225?ltoztatott rajta, annak sz\u225?ja \u237?ze szerint, akivel
besz\u233?lt. De nem fogom \u250?jra meg \u250?jra le\u237?rni. \u201?rtelmes
emberekkel, p\u233?ld\u225?ul Miss Johnsonnal szemben egyenesen a t\u225?rgyra
t\u233?rt, m\u225?sokn\u225?l egy kicsit t\u246?bbet kellett k\u246?nt\u246?
rfalaznia. De v\u233?g\u252?l mindig ugyanoda lyukadt ki.
{\line }
\u8211? Igen, igen, \u233?rtem m\u225?r, mire gondol \u8211? mondta Mr. Reiter.
\u8211? De igaz\u225?n nem tudom, mennyiben lehetn\u233?k a seg\u237?ts\u233?
g\u233?re. \u218?jonc vagyok, ez az els\u337? \u233?vadom itt, \u233?s nem sokat
besz\u233?ltem Mrs. Leidnerrel. Sajn\u225?lom, de csakugyan nem tudok semmit sem
mondani.
{\line }
Volt valami kiss\u233? merev \u233?s idegenszer\u369? a besz\u233?dmodor\u225?ban,
noha nem volt akcentusa \u8211? kiv\u233?ve, persze, az amerikait.
{\line }
\u8211? De annyit csak meg tud mondani, hogy maga kedvelte-e vagy sem?
{\line }
\u8211? k\u233?rdezte mosolyogva Poirot.
{\line }
Mr. Reiter elv\u246?r\u246?s\u246?d\u246?tt \u233?s dadogni kezdett. \u8211?
B\u225?jos asszony volt\u8230? nagyon b\u225?jos. \u201?s intelligens. Remek
j\u243? esze volt\u8230? igen.
{\line }
\u8211?{\i
Bien!} Sz\u243?val kedvelte. \u201?s \u337? mag\u225?t?
{\line }
Erre Mr. Reiter m\u233?g v\u246?r\u246?sebb lett.
{\line }
\u8211? \u211?, \u233?n\u8230? \u233?n igaz\u225?n nem tudom, alig vett \u233?
szre. \u201?s egyszer-k\u233?tszer kifejezetten pechem volt. Mindig pechem volt,
ah\u225?nyszor csak megpr\u243?b\u225?ltam valami sz\u237?vess\u233?get tenni neki.
Att\u243?l tartok, bosszantotta az \u252?gyetlens\u233?gem. Pedig teljesen sz\u225?
nd\u233?ktalan volt\u8230? ak\u225?r mit megtettem volna\u8230?
{\line }
Poirot megsz\u225?nta, l\u225?tva, hogy milyen zavarba j\u246?tt.
{\line }
 \u8211? Aha, igen, igen. No, t\u233?rj\u252?nk \u225?t valami m\u225?sra. Kellemes
volt a h\u225?zban a l\u233?gk\u246?r?
{\line }
\u8211? Tess\u233?k?
{\line }
\u8211? J\u243?l \u233?rezt\u233?k magukat egy\u252?tt? Nevetg\u233?ltek,
besz\u233?lgettek?
{\line }
\u8211? Nem\u8230? nem, h\u225?t nem eg\u233?szen. Volt valami kis\u8230?
merevs\u233?g a leveg\u337?ben. \u8211? Elhallgatott, l\u225?tszott, hogy
bels\u337? harc d\u250?l benne, azt\u225?n m\u233?g annyit mondott: \u8211? Tudja,
t\u225?rsas\u225?gban \u233?n nem sokat \u233?rek. Esetlen vagyok. F\u233?lszeg
vagyok. Doktor Leidner mindig nagyon kedves volt hozz\u225?m. De\u8230? ostoba
dolog\u8230? nem tudom legy\u369?rni a f\u233?lszegs\u233?gemet. Mindig azt mondom,
amit nem kellene. F\u246?lbor\u237?tom a vizeskancs\u243?t. Nincs szerencs\u233?m.
{\line }
Igaz\u225?n olyan volt, mint egy nagyra n\u337?tt, f\u233?lszeg gyerek.
{\line }
\u8211? Mindny\u225?jan ilyenek vagyunk fiatal korunkban \u8211? mondta Poirot
mosolyogva. \u8211? A magabiztoss\u225?g, a{\i
savoir fair\u233?} csak k\u233?s\u337?bb j\u246?n meg.
{\line }
Azt\u225?n elk\u246?sz\u246?nt\u252?nk \u233?s tov\u225?bbment\u252?nk.
{\line }
\u8211?{\i
Ma soeur \u8211?} mondta Poirot \u8211?, ez a fiatalember vagy rendk\u237?v\u252?l
egy\u252?gy\u369?, vagy figyelemre m\u233?lt\u243? sz\u237?n\u233?szi tehets\u233?
g.
{\line }
Nem v\u225?laszoltam. Megint \u250?gy \u233?reztem, fantasztikus elk\u233?
pzel\u233?s, hogy ezek k\u246?z\u252?l az emberek k\u246?z\u252?l valaki
veszedelmes, meg\u225?talkodott gyilkos legyen. Ezen a gy\u246?ny\u246?r\u369?,
cs\u246?ndes, naps\u252?t\u233?ses d\u233?lel\u337?tt\u246?n ez valahogy teljesen
lehetetlennek l\u225?tszott.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZONEGYEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Mr. Mercado, Richard Carey}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} \u8211?
L\u225?tom, k\u233?t k\u252?l\u246?nb\u246?z\u337? helyen dolgoznak \u8211? torpant
meg Poirot. {
Mr. Reiter a k\u246?zponti \u225?sat\u225?s sz\u233?l\u233?n f\u233?nyk\u233?
pezgetett. T\u337?l\u252?nk kiss\u233? t\u225?volabb egy m\u225?sik munk\u225?
scsapat is s\u252?rg\u246?tt-forgott a kosaraival.
{\line }
\u8211? Ezt h\u237?vj\u225?k m\u233?ly felt\u225?r\u225?snak \u8211? magyar\u225?
ztam. \u8211? Nemigen tal\u225?lnak itt semmit, csak szem\u233?tre val\u243?
t\u246?r\u246?tt cserepeket, de doktor Leidner folyton azt mondja, hogy ez
roppant \u233?rdekes, \u237?gy h\u225?t, gondolom, annak kell lennie.
{\line }
\u8211? Menj\u252?nk oda.
{\line }
Lassan baktattunk, mert forr\u243?n s\u252?t\u246?tt a nap. Itt Mr. Mercado
ir\u225?ny\u237?tott. Odalenn l\u225?ttuk meg, \u233?ppen az el\u337?munk\u225?snak
mondott valamit, egy \u246?regembernek, aki olyan volt, mint egy tekn\u337?sb\u233?
ka, \u233?s vastag tweedkab\u225?tot viselt a hossz\u250?, cs\u237?kos
gyapotklepetusa f\u246?l\u246?tt.
{\line }
Nem minden neh\u233?zs\u233?g n\u233?lk\u252?l ment\u252?nk le, mert csak egy
keskeny \u246?sv\u233?ny, amolyan l\u233?pcs\u337?f\u233?le vezetett lefel\u233?
amelyen folyton le-f\u246?l j\u225?rtak a kos\u225?rcipel\u337? fi\u250?k, m\u233?
ghozz\u225? vakon, mint a denev\u233?r, soha esz\u252?kbe nem jutott, hogy
kit\u233?rjenek az \u250?tb\u243?l.
{\line }
Amint ott mentem Poirot nyom\u225?ban lefel\u233?, egyszer csak h\u225?trasz\u243?
lt a v\u225?lla f\u246?l\u246?tt: \u8211? Mr. Mercado jobbkezes vagy balkezes? No,
ez m\u225?r azt\u225?n furcsa k\u233?rd\u233?s! Egy kicsit el is gondolkodtam
rajta. \u8211? Jobbkezes \u8211? mondtam azt\u225?n hat\u225?rozottan.
{\line }
Poirot nem ereszkedett le od\u225?ig, hogy magyar\u225?zkodjon. Csak ment
tov\u225?bb, \u233?n meg ut\u225?na.
{\line }
Mr. Mercado mintha meg\u246?r\u252?lt volna, amikor megl\u225?tott minket.
Eg\u233?szen f\u246?lder\u252?lt az a hossz\u250?, m\u233?lab\u250?s k\u233?pe. Mr.
Poirot \u250?gy tett, mintha \u233?rdekl\u337?dne a r\u233?g\u233?szet ir\u225?nt.
Biztos vagyok benne, hogy err\u337?l val\u243?j\u225?ban sz\u243? sem volt. De Mr.
Mercado t\u252?st\u233?nt belemelegedett a t\u233?m\u225?ba.
{\line }
Elmagyar\u225?zta, hogy itt m\u225?r tizenk\u233?t szintet t\u225?rtak fel,
lak\u243?h\u225?zakat egym\u225?s tetej\u233?n. Mutogatta a k\u252?l\u246?nf\u233?
le hamur\u233?tegeket. (Hogy reszketett a keze! Arra gondoltam, h\u225?tha esetleg
mal\u225?ri\u225?ja van.) Elmagyar\u225?zta, hogyan v\u225?ltozik a cser\u233?
ped\u233?nyek jellege, mes\u233?lt a temetkez\u233?sekr\u337?l \u8211? az egyik
r\u233?teg szinte teljes eg\u233?sz\u233?ben egy gyermektemet\u337?b\u337?l \u225?
llt \u8211? szeg\u233?ny kis apr\u243?s\u225?gok! \u8211?, hajl\u237?tott
testhelyzetet \u233?s t\u225?jol\u225?st emlegetett, ami mintha olyasmit jelentett
volna, hogy hogyan is fekszenek a csontok.
{\line }
Azt\u225?n, amikor \u233?ppen lehajolt, hogy f\u246?lemeljen egy kovak\u337?
k\u233?st, ami mindenf\u233?le ed\u233?nyek mellett hevert egy sarokban, egyszer
csak hirtelen, vad \u252?v\u246?lt\u233?ssel f\u246?lugrott
{\line }
Amint szembefordult vel\u252?nk, Poirot is, \u233?n is d\u246?bbenne n n\u233?
zt\u252?nk r\u225?.
{\line }
R\u225?szor\u237?totta kez\u233?t a bal karj\u225?ra.
{\line }
\u8211? Valami megcs\u237?pett\u8230? mintha egy izz\u243? t\u369?t sz\u250?rtak
volna bel\u233?m.
{\line }
Poirot azonnal Tell lett energi\u225?val.
{\line }
\u8211? Hamar,{\i
mon cher, }hadd l\u225?ssuk. Leatheran n\u337?v\u233?r!
{\line }
M\u225?r ugrottam is.
{\line }
Megragadta Mr. Mercado karj\u225?t, \u233?s \u252?gyesen v\u225?llig felg\u246?
ngy\u246?lte khaki ing\u233?nek az ujj\u225?t.
{\line }
\u8211? Itt \u8211? mutatta Mr. Mercado.
{\line }
Vagy t\u237?z centivel a v\u225?lla alatt apr\u243? sz\u250?r\u225?s l\u225?
tszott, sziv\u225?rgott bel\u337?le a v\u233?r.
{\line }
\u8211? K\u252?l\u246?n\u246?s \u8211? mondta Poirot. Belekukucsk\u225?lt az ing
felhajtott ujj\u225?ba. \u8211? Nem l\u225?tok semmit. Tal\u225?n egy hangya
lehetett?
{\line }
\u8211? Jobb lesz, ha tesz\u252?nk r\u225? egy kis j\u243?dot \u8211? mondtam.
{\line }
Mindig hordok magamn\u225?l j\u243?d rudat, m\u225?ris el\u337?szedtem, \u233?s
bed\u246?rzs\u246?ltem vele. De kiss\u233? sz\u243?rakozottan, mert figyelmemet
valami eg\u233?szen m\u225?s k\u246?t\u246?tte le. Mr. Mercado karja, az
alkarj\u225?t\u243?l a k\u246?ny\u246?k\u233?ig, Tell volt apr\u243? sebhelyekkel.
Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent: injekci\u243?s t\u369? nyoma.
{\line }
Mr. Mercado let\u369?rte az ingujj\u225?t, \u233?s folytatta a magyar\u225?zatot.
Mr. Poirot figyelmesen hallgatta, de nem isi pr\u243?b\u225?lta a besz\u233?
lget\u233?st a Leidner h\u225?zasp\u225?rra terelni. S\u337?t egy\u225?ltal\u225?n
semmit sem k\u233?rdezett.
{\line }
Nemsok\u225?ra el is b\u250?cs\u250?ztunk Mr. Mercad\u243?t\u243?l, \u233?s \u250?
jra f\u246?lkapaszkodtunk az \u246?sv\u233?nyen.
{\line }
\u8211? Ez \u252?gyes volt, nem gondolja? \u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? \u220?gyes?
{\line }
M. Poirot el\u337?szedett a kab\u225?thajt\u243?k\u225?ja al\u243?l valamit,
\u233?l szeretettel n\u233?zegette. Nagy meglepet\u233?semre l\u225?ttam, hogy nem
m\u225?s, mint egy hossz\u250?, hegyes stoppol\u243?t\u369?, a v\u233?g\u233?n egy
pecs\u233?tviaszp\u246?ttyel, amit\u337?l olyan lett, mint egy gombost\u369?.
{\line }
\u8211? M. Poirot \u8211? ki\u225?ltottam fel \u8211?, ez a{\i
maga }m\u369?ve volt?
{\line }
\u8211? Igen, \u233?n voltam a sz\u250?r\u243?s rovar\u8230? igen. \u201?s
nagyon \u252?gyesen csin\u225?ltam, nem gondolja? Maga se vette \u233?szre.
{\line }
H\u225?t az m\u225?r igaz. Nem l\u225?ttam, mikor csin\u225?lta. \u201?s biztos
vagyok benne, hogy Mr. Mercado sem sejtett semmit. Vill\u225?mgyorsan csin\u225?
lta.
{\line }
\u8211? De mi\u233?rt, M. Poirot, mi\u233?rt? \u8211? k\u233?rdeztem. A k\u233?
rd\u233?sre k\u233?rd\u233?ssel v\u225?laszolt.
{\line }
\u8211? Nem vett \u233?szre semmit, n\u337?v\u233?r? Lassan b\u243?lintottam.
{\line }
\u8211? Injekci\u243?st\u369? \u8211? nyomokat \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t most m\u225?r tudunk valamit Mr. Mercad\u243?r\u243?l \u8211?
mondta Poirot. \u8211? Gyan\u237?tottam\u8230? de eddig nem{\i
tudtam.} Pedig az embernek mindig mindent {\i
tudnia} kell!
{\line }
\u201?s f\u252?ty\u252?lsz r\u225?, hogy, hogy tudod meg! Ezt csak gondoltam, de
nem mondtam. Poirot hirtelen a zseb\u233?hez kapott.
{\line }
\u8211? Sajnos, elejtettem a zsebkend\u337?met odalenn. Abba dugtam el a t\u369?t.
{\line }
\u8211? Mindj\u225?rt megkeresem \u8211? mondtam, \u233?s visszasiettem.
{\line }
Addigra, tudj\u225?k, m\u225?r \u250?gy \u233?reztem, mintha Poirot lenne a
kezel\u337?orvos, \u233?n meg az \u225?pol\u243?n\u337?. Vagy m\u233?g ink\u225?bb,
mintha egy oper\u225?ci\u243?n\u225?l \u337? lenne a seb\u233?sz. Tal\u225?n ezt
nem is volna szabad mondanom, de furcsa m\u243?don kezdtem \u233?lvezni a dolgot.
{\line }
Eml\u233?kszem, mindj\u225?rt azut\u225?n, hogy megkaptam a diplom\u225?mat,
kimentem egy beteghez, mag\u225?nh\u225?zhoz. Azonnali m\u369?t\u233?tre volt
sz\u252?ks\u233?g, \u233?s a p\u225?ciens f\u233?rje irt\u243?zott a k\u243?
rh\u225?zakt\u243?l. Egyszer\u369?en hallani sem akart r\u243?la, hogy a
feles\u233?g\u233?t bevigy\u233?k. Azt mondta, a h\u225?zn\u225?l kell elv\u233?
gezni a m\u369?t\u233?tet.
{\line }
Noh\u225?t, persze csud\u225?ra \u233?lveztem a dolgot! Senki nem \u252?ti bele az
orr\u225?t! \u201?n vagyok a felel\u337?s minden\u233?rt! Persze iszony\u250?an
ideges voltam \u8211? \u246?sszeszedtem mindent, amit csak a doktornak elk\u233?
pzelhet\u337?leg sz\u252?ks\u233?ge lehetett, de az\u233?rt m\u233?gis f\u233?ltem,
hogy esetleg megfeledkeztem valamir\u337?l. Orvosokn\u225?l sose tudhatja az ember.
N\u233?ha csak az isten tudja, mit nem jut esz\u252?kbe k\u233?rni! De minden
pomp\u225?san ment! Minden ott volt a keze \u252?gy\u233?ben, amit csak k\u233?
rt, \u233?s amikor t\u250?l voltunk rajta, sz\u243? szerint azt mondta, hogy
els\u337?rend\u369? voltam \u8211? m\u225?rpedig a legt\u246?bb orvos egyszer\u369?
en nem veszi mag\u225?nak a f\u225?rads\u225?got, hogy ilyesmit mondjon! A h\u225?
ziorvos is nagyon rendes volt. \u201?s egyed\u252?l csin\u225?ltam v\u233?gig az
eg\u233?szet!
{\line }
A p\u225?ciens is meggy\u243?gyult, \u237?gy azt\u225?n mindenki \u246?r\u252?lt.
{\line }
H\u225?t most is valami ilyesmit \u233?reztem. M. Poirot valahogy arra a seb\u233?
szre eml\u233?keztetett. Az is ilyen kis ember volt. Cs\u250?f kis ember, az arca
tiszt\u225?ra majompofa, de nagyszer\u369? seb\u233?sz. \u214?szt\u246?n\u246?sen
tudta, hogy mit kell csin\u225?lni. J\u243? n\u233?h\u225?ny seb\u233?szt l\u225?
ttam, \u233?s tudom, hogy ez milyen sokat sz\u225?m\u237?t.
{\line }
Fokr\u243?l fokra egyre ink\u225?bb megb\u237?ztam M. Poirot-ban. \u218?gy \u233?
reztem, hogy ak\u225?rcsak az a seb\u233?sz, \u337? is mindig pontosan tudja, mit
csin\u225?l. \u201?s egyre jobban \u233?reztem, az a dolgom, hogy seg\u237?tsek
neki \u8211? hogy \u250?gy mondjam, a keze \u252?gy\u233?ben tartsam a csipeszeket,
a tampont meg mindent, amikor sz\u252?ks\u233?ge van r\u225?. Ez\u233?rt volt
sz\u225?momra \u233?ppolyan term\u233?szetes, hogy fussak \u233?s megkeressem a
zsebkend\u337?j\u233?t, mint amilyen term\u233?szetesen f\u246?lemeltem volna egy
t\u246?r\u252?lk\u246?z\u337?t, ha az orvos ledobta a f\u246?ldre.
{\line }
Amikor megtal\u225?ltam a zsebkend\u337?t, \u233?s visszamentem, el\u337?sz\u246?r
nem l\u225?ttam sehol M. Poirot-t. V\u233?g\u252?l megpillantottam: a munkag\u246?
d\u246?rt\u337?l egy kicsit t\u225?volabb \u252?ld\u246?g\u233?lt, \u233?l Mr.
Careyvel besz\u233?lgetett. Mr. Carey seg\u233?dje is ott \u225?csorgott
mellett\u252?nk, azzal a nagy r\u250?ddal, amin m\u233?terbeoszt\u225?s van, de Mr.
Carey \u233?ppen abban a pillanatban mondott valamit a fi\u250?nak, mire az elvitte
onnan a rudat. \u218?gy l\u225?tszik, egyel\u337?re befejezt\u233?k a m\u233?
ricsk\u233?l\u233?st.
{\line }
Szeretn\u233?m, ha ezt a k\u246?vetkez\u337? r\u233?szt eg\u233?szen vil\u225?
goss\u225? tudn\u225?m tenni. Tudj\u225?k, nem voltam benne eg\u233?szen biztos,
hogy mit csin\u225?ljak, mit k\u237?v\u225?n t\u337?lem M. Poirot. \u218?gy \u233?
rtem, lehet, hogy{\i
sz\u225?nd\u233?kosan} k\u252?ld\u246?tt el az\u233?rt a zsebkend\u337?\u233?rt.
Hogy ne legyek l\u225?b alatt.
{\line }
Megint pont olyan volt az eg\u233?sz, mint egy m\u369?t\u233?tn\u233?l. Az
embernek nagyon kell vigy\u225?znia, hogy azt adja a seb\u233?sz kez\u233?be, amit
akar, \u233?s ne azt, amire nincs sz\u252?ks\u233?ge. Hogy mire gondolok? H\u225?t
tegy\u252?k fel, hogy rosszkor adom oda neki az \u233?rfog\u243?t, vagy amikor
kellene, elk\u233?sem vele! H\u225?l\u8217? istennek, a m\u369?t\u337?ben \u233?
rtem a dolgomat. Ott nemigen k\u246?vetek el hib\u225?t. De ebben az \u252?gyben
olyan voltam, mint a legz\u246?ldf\u252?l\u369?bb, kezd\u337? kisn\u337?v\u233?
r. \u205?gy azt\u225?n nagyon kellett vigy\u225?znom, hogy ne k\u246?vessek el buta
hib\u225?kat.
{\line }
Az persze egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy M. Poirot azt akarja, hogy ne
halljam, mir\u337?l besz\u233?l Mr. Careyvel. De tal\u225?n \u250?gy gondolta, hogy
k\u246?nnyebben sz\u243?ra b\u237?rja Mr. Careyt, ha \u233?n nem vagyok ott.
{\line }
M\u225?rmost nem szeretn\u233?m, ha b\u225?rki azt venn\u233? a fej\u233?be,
hogy \u233?n az a fajta n\u337? vagyok, aki neki\u225?ll hallgat\u243?zni, amikor
m\u225?sok bizalmasan besz\u233?lgetnek. \u201?n ilyet soha nem tenn\u233?k. Egy
pillanatra se. Ak\u225?rmennyire szeretn\u233?m.
{\line }
Sz\u243?val arra akarok kilyukadni, hogy ha ez{\i
t\u233?nyleg} mag\u225?nbesz\u233?lget\u233?s lett volna, egy pillanatra se
csin\u225?lom azt, amit v\u233?g\u252?l csin\u225?ltam.
{\line }
\u201?n \u250?gy gondoltam, hogy kiv\u233?teles helyzetben vagyok. V\u233?g\u252?l
is az ember annyi mindent hall, amikor egy beteg mag\u225?hoz t\u233?r altat\u225?s
ut\u225?n. H\u250?, de mennyire nem szeretn\u233? a beteg, hogy az ember hallja
\u8211? rendszerint nem is sejti, hogy az ember hallotta \u8211?, pedig m\u233?
giscsak hallotta.
{\line }
Egyszer\u369?en \u250?gy fogtam fel, hogy most Mr. Carey beteg. Semmi baja nem
lesz t\u337?le, hiszen \u250?gyse tudja meg. \u201?s ha azt gondolj\u225?k, hogy
egyszer\u369?en k\u237?v\u225?ncsi voltam, no, beismerem \u8211? k\u237?v\u225?ncsi
voltam. Lehet\u337?leg semmib\u337?l sem akartam kimaradni.
{\line }
Sz\u225?z sz\u243?nak is egy a v\u233?ge, elfordultam, \u233?s ker\u252?l\u337?
\u250?ton a nagy t\u246?rmel\u233?khalom m\u246?g\u246?tt osontam. V\u233?g\u252?l
alig egyl\u225?bnyira voltam t\u337?l\u252?k, csak a t\u246?rmel\u233?khalom egyik
sarka takart el. \u201?s ha valaki azt mondja, hogy ez nem volt tisztess\u233?ges
dolog, h\u225?t bizony nincs igaza. Az \u252?gyeletes n\u337?v\u233?r el\u337?tt
{\i
semmit} sem szabad eltitkolni, b\u225?r azt persze mindig az orvos mondja meg, hogy
mit kell csin\u225?lnia.
{\line }
Azt term\u233?szetesen nem tudom, hogy M. Poirot hogyan k\u246?zel\u237?tette meg
a t\u233?m\u225?t, de mire oda\u233?rtem, m\u225?r hogy \u250?gy mondjam \u8211?
szarv\u225?n ragadta a bik\u225?t.
{\line }
\u8211? Senki nem tiszteli n\u225?lam jobban doktor Leidnernek a feles\u233?ge
ir\u225?nti rajong\u225?s\u225?t \u8211? mondta \u233?ppen. \u8211? De gyakori
eset, hogy az ember az ellens\u233?geit\u337?l t\u246?bbet tud meg valakir\u337?l,
mint a bar\u225?tait\u243?l.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t \u250?gy gondolja, hogy a hib\u225?ik fontosabbak, mint az
er\u233?nyeik?
{\line }
\u8211? k\u233?rdezte Mr. Carey. Sz\u225?raz \u233?s ironikus volt a hangja.
{\line }
\u8211? K\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l\u8230? m\u225?r amikor gyilkoss\u225?
gr\u243?l van sz\u243?. Tal\u225?n furcs\u225?nak t\u369?nik, de \u233?n m\u233?g
eddig nem ismertem soha senkit, akit az\u233?rt gyilkoltak meg, mert t\u250?
ls\u225?gosan t\u246?k\u233?letes volt a jelleme! Pedig a t\u246?k\u233?
letess\u233?g igencsak bosszant\u243? tulajdons\u225?g!
{\line }
\u8211? \u201?n aligha vagyok alkalmas r\u225?, hogy seg\u237?tsek mag\u225?nak
\u8211? mondta Mr. Carey. \u8211? Hogy teljesen \u337?szinte legyek, Mrs.
Leidner \u233?s \u233?n nem j\u246?tt\u252?nk ki k\u252?l\u246?n\u246?sebben
j\u243?l egym\u225?ssal. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a sz\u243? b\u225?
rmif\u233?le \u233?rtelm\u233?ben ellens\u233?gek lett\u252?nk volna, de nem
voltunk kifejezetten bar\u225?tok. Mrs. Leidner tal\u225?n egy leheletnyit f\u233?
lt\u233?keny volt a f\u233?rj\u233?vel val\u243? r\u233?gi bar\u225?ts\u225?gunkra.
Engem, b\u225?r \u233?n kifejezetten csod\u225?ltam, \u233?s rendk\u237?v\u252?l
vonz\u243? n\u337?nek tartottam, kiss\u233? bosszantott a Leidnerre gyakorolt
befoly\u225?sa. Ennek azt\u225?n az volt az eredm\u233?nye, hogy nagyon udvariasak
voltunk egym\u225?shoz, de nem melegedt\u252?nk \u246?ssze.
{\line }
\u8211? Csod\u225?latosan megmagyar\u225?zta \u8211? mondta Poirot.
{\line }
Csak a fej\u252?ket l\u225?ttam, de \u233?szrevettem, hogy Mr. Carey hirtelen
f\u233?lreford\u237?tja a fej\u233?t, mintha kellemetlen\u252?l \u233?rinten\u233?
Poirot h\u369?v\u246?s, szem\u233?lytelen t\u243?nusa.
{\line }
\u8211? Doktor Leidnert nem b\u225?ntotta \u8211? folytatta Poirot \u8211?,
hogy \u246?n meg a feles\u233?ge nem j\u246?ttek ki jobban egym\u225?ssal?
{\line }
Erre Carey egy pillanatig habozott \u8211? \u201?n\u8230? igaz\u225?n nem is
tudom. Soha nem hozta sz\u243?ba. Mindig rem\u233?ltem, hogy nem veszi \u233?szre.
Nagyon elmer\u252?lt a munk\u225?j\u225?ban, tudja.
{\line }
\u8211? \u214?n teh\u225?t azt \u225?ll\u237?tja, hogy igaz\u225?b\u243?l nem
kedvelte Mis. Leidnert?
{\line }
Carey v\u225?llat vont.
{\line }
\u8211? Val\u243?sz\u237?n\u369?leg nagyon szerettem volna, ha nem Leidner
feles\u233?ge.
{\line }
F\u246?lnevetett, mintha mulatna a saj\u225?t kijelent\u233?s\u233?n.
{\line }
Poirot a kupacba rakott cser\u233?pdarabk\u225?kat rendezgette. \u193?lmatag,
t\u225?voli hangon sz\u243?lalt meg. \u8211? Ma reggel besz\u233?ltem Miss
Johnsonnal. Elismerte, hogy elfogult volt Mrs. Leidnerrel szemben, \u233?s nem
kedvelte t\u250?ls\u225?gosan, b\u225?r sietve hozz\u225?tette, hogy Mrs. Leidner
mindig b\u369?b\u225?jos volt hozz\u225?.
{\line }
\u8211? Hadd mondjam meg, hogy ez teljesen igaz \u8211? mondta Carey.
{\line }
\u8211? \u201?n is \u237?gy v\u233?ltem. Azt\u225?n besz\u233?lget\u233?st
folytattam Mrs. Mercad\u243?val. Hosszasan mes\u233?lte nekem, mennyire rajongott
Mrs. Leidner\u233?rt, \u233?s mennyire csod\u225?lta.
{\line }
Carey nem v\u225?laszolt. Poirot egy-k\u233?t pillanatig v\u225?rt, azt\u225?n
folytatta.
{\line }
\u8211? Ezt\u8230? ezt nem hittem el! Azt\u225?n \u246?nh\u246?z j\u246?ttem,
\u233?s amit \u246?n mondott\u8230? nos, azt megint csak\u8230? {\i
nem hiszem el!}
{\line }
Carey megmerevedett. Kihallottam a hangj\u225?b\u243?l d\u252?h\u246?t \u8211? az
elfojtott haragot.
{\line }
\u8211? Hogy maga mit hisz vagy mit nem, arr\u243?l \u233?n igaz\u225?n nem
tehetek, M. Poirot. Hallotta az igazat, \u233?s fel\u337?lem azt kezd vele, amit
akar.
{\line }
Poirot nem gurult d\u252?hbe. Ink\u225?bb k\u252?l\u246?n\u246?sen szel\u237?d
\u233?s szomor\u250? volt a hangja.
{\line }
\u8211? H\u225?t{\i
\u233?n} tehetek r\u243?la, hogy mit hiszek\u8230? vagy mit nem hiszek? \u201?
rz\u233?keny f\u252?lem van, tudja. \u201?s azt\u225?n\u8230? nos, mindig rengeteg
t\u246?rt\u233?net kering\u8230? pletyk\u225?k sz\u225?llongnak a leveg\u337?ben.
Az ember meghallja \u337?ket\u8230? \u233?s tal\u225?n\u8230? tal\u225?n megtud
valamit! Igen, vannak ilyen t\u246?rt\u233?netek.
{\line }
Carey talpra ugrott. Tiszt\u225?n l\u225?ttam, ahogy l\u252?ktet az \u233?lj a
hal\u225?nt\u233?k\u225?n. Nagyszer\u369? l\u225?tv\u225?ny volt! Olyan
karcs\u250?, olyan barna \u8211? \u233?s az a csod\u225?latos, kem\u233?ny,
sz\u246?gletes \u225?lla! Nem csod\u225?lom, hogy bolondultak ut\u225?na a n\u337?
k.
{\line }
\u8211? Mif\u233?le t\u246?rt\u233?netek? \u8211? k\u233?rdezte vadul.
{\line }
Poirot oldalv\u225?st n\u233?zett r\u225?.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n maga is sejti. A szok\u225?sos hist\u243?ri\u225?k\u8230?
mag\u225?r\u243?l \u233?s Mrs. Leidnerr\u337?l\u8230?
{\line }
\u8211? Hogy az embereknek milyen mocskos a fant\u225?zi\u225?juk!
{\line }
\u8211?{\i
N\u8217?est-cepas?{\ul
{\super
5}}}Olyanok, mint a kuty\u225?k. Ak\u225?rmilyen m\u233?lyre \u225?s el az ember
valami kellemetlent, a kutya mindig kikaparja.
{\line }
\u8211? \u201?s maga hisz ezeknek a hist\u243?ri\u225?knak?
{\line }
\u8211? En hagyom magamat meggy\u337?zni\u8230? de csak az igazs\u225?ggal!
\u8211? mondta Poirot komoran.
{\line }
\u8211? Szerintem, ha hallan\u225?, se ismern\u233? f\u246?l az igazs\u225?got
\u8211? nevetett fel goromb\u225?n Carey.
{\line }
\u8211? Pr\u243?b\u225?lja ki, majd megl\u225?tja \u8211? mondta Poirot, \u233?s
k\u246?zben er\u337?sen figyelte Careyt.
{\line }
\u8211? Akkor kipr\u243?b\u225?lom! Hallani fogja az igazs\u225?got! Gy\u369?
l\u246?ltem Louise Leidnert\u8230? itt van mag\u225?nak az igazs\u225?g. Gy\u369?
l\u246?ltem, mint a b\u369?nt!\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZONKETTEDIK FEJEZET \u8211? {\i
David Emmott, Lavigny atya \u8211? \u233?s egy felfedez\u233?
s}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Carey hirtelen sarkon fordult, \u233?s hossz\u250?, d\u252?h\u246?s l\u233?ptekkel
elv\u225?gtatott. Poirot \u252?lve maradt, csak b\u225?mult ut\u225?na, azt\u225?n
nemsok\u225?ra azt mormolta: \u8211? Igen\u8230? \u233?rtem. \u8211? Azt\u225?n
valamivel hangosabban sz\u243?lalt meg, de meg se ford\u237?totta a fej\u233?t.
\u8211? Nem menne \u225?t a m\u225?sik oldalra egy pillanatra, n\u337?v\u233?r?
H\u225?tha h\u225?tran\u233?z. \u237?gy, most j\u243?. Megvan a zsebkend\u337?m?
Nagyon k\u246?sz\u246?n\u246?m. Maga igaz\u225?n nagyon
kedves.\par\pard\plain\hyphpar} {
Egy \u225?rva sz\u243?val sem c\u233?lzott r\u225?, hogy hallgat\u243?ztam
\u8211? \u233?s el se tudom k\u233?pzelni, honnan tudta. Egyetlenegyszer sem
pillantott abba az ir\u225?nyba, ahol \u225?lltam. Meglehet\u337?sen megk\u246?
nnyebb\u252?ltem, hogy nem sz\u243?lt semmit. Azt akarom ezzel mondani, hogy{\i
nekem} ugyan tiszta volt a lelkiismeretem, de az\u233?rt kiss\u233? k\u237?nos
lett volna magyar\u225?zkodnom. Sz\u243?val \u237?gy volt ez j\u243?, hogy nem
k\u233?rt semmif\u233?le magyar\u225?zatot.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? Mit gondol, t\u233?nyleg gy\u369?l\u246?lte, M. Poirot? \u8211? k\u233?
rdeztem. Furcsa arckifejez\u233?ssel, lassan r\u225?b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Igen\u8230? azt hiszem, gy\u369?l\u246?lte.\par\pard\plain\hyphpar}
Azt\u225?n f\u252?rg\u233?n f\u246?l\u225?llt, \u233?s elindult arrafel\u233?, ahol
a munk\u225?sok a domb te{\super
5}{\b
Ugye?} {
tej\u233?n dolgoztak, \u233?n meg ut\u225?na. El\u337?sz\u246?r az arabokon k\u237?
v\u252?l nem l\u225?ttunk senkit, de v\u233?g\u252?l megtal\u225?ltuk Mr. Emmottot.
Hason fek\u252?dt, \u233?ppen egy frissiben felt\u225?rt csontv\u225?zr\u243?l
f\u250?jta le a port.\par\pard\plain\hyphpar} {
Amikor megl\u225?tott, a szokott kellemes, higgadt mosoly\u225?val \u252?dv\u246?
z\u246?lt minket.
{\line }
\u8211? Kij\u246?ttek k\u246?r\u252?ln\u233?zni? Egy perc, mindj\u225?rt k\u233?sz
vagyok.
{\line }
F\u246?l\u252?lt, fogta a k\u233?s\u233?t, \u233?s elkezdte finoman kapargatni a
f\u246?ldet a csontok k\u246?r\u252?l, k\u246?zben meg folyton f\u250?jdog\u225?lta
\u337?ket, hol egy f\u250?jtat\u243?val, hol csak \u250?gy, sz\u225?jjal. Roppant
eg\u233?szs\u233?gtelen elj\u225?r\u225?s, gondoltam. M\u225?rmint az ut\u243?bbi.
{\line }
\u8211? \u205?gy \u246?ssze fog szedni egy csom\u243? cs\u250?nya bacit, Mr,
Emmott \u8211? k\u246?z\u246?ltem.
{\line }
\u8211? A cs\u250?nya baci nekem mindennapi eledelem, n\u337?v\u233?r \u8211?
mondta nagy komolyan. \u8211? Nincs az a baci, amelyik \u225?rtani tudna egy
r\u233?g\u233?sznek\u8230? \u250?gy elment a kedv\u252?k, hogy m\u225?r meg se
pr\u243?b\u225?lj\u225?k.
{\line }
M\u233?g egy kicsit kapirg\u225?lt a combcsont k\u246?r\u252?l. Azt\u225?n
megbesz\u233?lte a tov\u225?bbiakat a mellette \u225?ll\u243? el\u337?munk\u225?
ssal, \u233?s pontos utas\u237?t\u225?sokat adott, hogy mit hogyan csin\u225?
ljanak.
{\line }
\u8211? Noh\u225?t \u8211? mondta, \u233?s f\u246?l\u225?llt. \u8211? Ez el van
int\u233?zve, Reiter eb\u233?d ut\u225?n m\u225?r f\u233?nyk\u233?pezheti is.
Eg\u233?sz rendes holmi volt itt mellette.
{\line }
Egy kis z\u246?ldrozsd\u225?s r\u233?zt\u225?lk\u225?t mutatott nek\u252?nk, meg
egyp\u225?r t\u369?t, azt\u225?n egy csom\u243? arany \u233?s k\u233?k micsod\u225?
t \u8211? abb\u243?l volt a halott nyakl\u225?nca.
{\line }
A csontokat meg a t\u246?bbi t\u225?rgyat leporolt\u225?k, k\u233?ss\u233?
megtisztogatt\u225?k, de azt\u225?n mindent az eredeti hely\u233?n hagytak a
f\u233?nyk\u233?pez\u233?sig.
{\line }
\u8211? Ez ki? \u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? Els\u337? \u233?vezred. Nem is eg\u233?szen \u233?rdektelen h\u246?lgy.
Van valami fura a kopony\u225?j\u225?n\u8230? el\u337? kell ker\u237?tenem
Mercad\u243?t, hogy n\u233?zze meg. \u218?gy n\u233?z ki, hogy nem term\u233?szetes
\u250?ton halt meg.
{\line }
 \u8211? Egy k\u233?tezer \u233?vvel ezel\u337?tti Mrs. Leidner? \u8211? k\u233?
rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n \u8211? felelte Mr. Emmott.
{\line }
Bill Coleman egy faldarabon matatott valamit a cs\u225?k\u225?ny\u225?val.
{\line }
David Emmott odasz\u243?lt neki; hogy mit, azt nem \u233?rtettem, azt\u225?n
k\u246?r\u252?lvezette Poirot-t.
{\line }
Amikor befejezt\u233?k a r\u246?vid, magyar\u225?zatokkal f\u369?szerezett k\u246?
rs\u233?t\u225?t, Emmott megn\u233?zte az \u243?r\u225?j\u225?t.
{\line }
\u8211? T\u237?z perc m\u250?lva eb\u233?did\u337?. Ne menj\u252?nk vissza a
h\u225?zba?
{\line }
\u8211? Pomp\u225?s gondolat-mondta Poirot.
{\line }
Lassan s\u233?t\u225?ltunk v\u233?gig a kitaposott \u246?sv\u233?nyen.
{\line }
\u8211? Gondolom, \u246?r\u252?lnek, hogy visszat\u233?rhettek a munk\u225?
jukhoz \u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u8211? Igen, ez a legjobb \u8211? felelte Emmott komoran. \u8211? Nem volt
k\u246?nny\u369? ott l\u337?d\u246?r\u246?gni a h\u225?z k\u246?r\u252?l \u233?s
t\u225?rsalogni.
{\line }
\u8211? \u201?s eg\u233?sz id\u337? alatt tudni, hogy {\i
maguk k\u246?z\u252?l valaki a gyilkos.}
{\line }
Emmott erre nem v\u225?laszolt. De nem tett semmif\u233?le tiltakoz\u243?
mozdulatot sem. Most m\u225?r tudtam, hogy kezdet kezdet\u233?t\u337?l fogva
gyan\u237?totta az igazs\u225?got, m\u225?r akkor, amikor kik\u233?rdezte az
ed\u233?nymos\u243? fi\u250?t.
{\line }
N\u233?h\u225?ny perc m\u250?lva halkan megk\u233?rdezte: \u8211? Jutott m\u225?r
valamire, M. Poirot?
{\line }
\u8211? Hajland\u243? lenne nekem seg\u237?teni, hogy jussak valamire? \u8211?
k\u233?rdezte Poirot komolyan.
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen.
{\line }
\u8211? Az \u252?gy tengely\u233?ben Mrs. Leidner \u225?ll \u8211? mondta Poirot,
s k\u246?zben \u233?beren figyelte Emmott arc\u225?t. \u8211? R\u243?la
szeretn\u233?k egyet-m\u225?st megtudni.
{\line }
\u8211? Hogy \u233?rti azt \u8211? k\u233?rdezte David Emmott lassan \u8211?, hogy
egyet-m\u225?st megtudni r\u243?la?
{\line }
\u8211? Nem arra gondolok, hogy hol sz\u252?letett \u233?s mi volt a l\u225?nykori
neve. Nem is arra, hogy milyen volt az arca, vagy milyen sz\u237?n\u369? volt a
szeme. Arra gondolok, hogy milyen volt\u8230? \u337? maga.
{\line }
\u8211? Gondolja, hogy ez sokat sz\u225?m\u237?t az \u252?gyben?
{\line }
\u8211? Eg\u233?szen biztos vagyok benne.
{\line }
Emmott egy-k\u233?t pillanatig hallgatott. Azt\u225?n azt mondta: \u8211? Lehet,
hogy igaza van.
{\line }
\u8211? \u201?s ez az, amiben a seg\u237?ts\u233?gemre lehet. \u214?n meg tudja
mondani nekem, hogy mif\u233?le n\u337? volt Mrs. Leidner.
{\line }
\u8211? \u201?n? Hiszen \u233?n is gyakran t\u246?rtem ezen a fejemet.
{\line }
\u8211? \u201?s nem tudott hat\u225?rozott d\u246?nt\u233?sre jutni?
{\line }
\u8211? De azt hiszem, v\u233?g\u252?l siker\u252?lt.
{\line }
\u8211?{\i
Eh bien?}
{\line }
De Mr. Emmott egy darabig csak hallgatott, azt\u225?n kit\u233?r\u337? v\u225?
lasszal pr\u243?b\u225?lkozott: \u8211? A n\u337?v\u233?rnek mi a v\u233?lem\u233?
nye r\u243?la? Azt mondj\u225?k, a n\u337?k gyorsan meg tudnak \u237?t\u233?lni egy
m\u225?sik n\u337?t, \u233?s egy \u225?pol\u243?n\u337?nek nagy tapasztalata van
mindenf\u233?le t\u237?pus\u250? emberekkel.
{\line }
M\u233?g ha akartam volna is mondani valamit, Poirot nem adott r\u225? alkalmat,
vill\u225?mgyorsan k\u246?zbesz\u243?lt. \u8211? \u201?n azt akarom tudni, hogy
egy{\i
f\u233?rfinak} mi volt a v\u233?lem\u233?nye r\u243?la.
{\line }
Emmott kiss\u233? elmosolyodott.
{\line }
\u8211? Azt hiszem, minden f\u233?rfinak nagyj\u225?b\u243?l ugyanaz. \u8211? Kis
sz\u252?netet tartott. \u8211? Nem volt fiatal, de azt hiszem, a legszebb n\u337?
volt, akivel csak \u233?letemben tal\u225?lkoztam.
{\line }
\u8211? Ez nem v\u225?lasz, Mr. Emmott.
{\line }
\u8211? De majdnem az, Mr. Poirot.
{\line }
Egy-k\u233?t pillanatig hallgatott, azt\u225?n folytatta: \u8211? Volt valami
t\u252?nd\u233?rmese, gyermekkoromban olvastam, valami skandin\u225?v mese, a
H\u243?kir\u225?lyn\u337?r\u337?l meg a kis Kayr\u243?l. Azt hiszem, Mrs. Leidner
valami ilyesmi volt\u8230? mag\u225?val ragadta a kis Kayt.
{\line }
\u8211? Aha, igen, Andersen-mese, ugye? \u201?s egy kisl\u225?ny is volt benne. A
kis Gerda, ugye, \u250?gy h\u237?vt\u225?k?
{\line }
\u8211? Lehet. Nem sokra eml\u233?kszem m\u225?r bel\u337?le.
{\line }
\u8211? Nem tudna enn\u233?l egy kicsit t\u246?bbet mondani, Mr. Emmott?
{\line }
David Emmott a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? M\u233?g azt sem tudom, hogy egy\u225?ltal\u225?n j\u243?l \u237?t\u233?
ltem-e meg. Nem volt k\u246?nny\u369? kiismerni. Egyik nap pokoli dolgokat mondott,
m\u225?snap meg igaz\u225?n kedves tudott lenni. De azt hiszem, mag\u225?nak
nagyj\u225?b\u243?l igaza van, amikor azt mondja, hogy \u337? \u225?ll az \u252?gy
tengely\u233?ben. Mindig is ott akart lenni\u8230? a dolgok k\u246?z\u233?
ppontj\u225?ban. \u201?s szerette a karma k\u246?z\u233? kaparintani az
embereket\u8230? \u250?gy \u233?rtem, nem \u233?rte be azzal, hogy sz\u233?pen
ny\u250?jts\u225?k \u225?t neki a pir\u237?t\u243?st meg a vajat, azt akarta, hogy
az ember a sz\u237?v\u233?t-lelk\u233?t is kit\u225?rja el\u337?tte, hadd n\u233?
zegesse kedv\u233?re.
{\line }
\u8211? \u201?s ha valaki nem szerezte meg neki ezt az \u246?r\u246?m\u246?t?
\u8211? k\u233?rdezte Poirot.
{\line }
\u8211? Akkor nagyon komisz tudott lenni!
{\line }
L\u225?ttam, hogy leszegi az \u225?ll\u225?t, \u233?s elsz\u225?ntan \u246?
sszeharapja az ajk\u225?t.
{\line }
\u8211? Gondolom, Mr. Emmott, nem sok kedve lenne ak\u225?r nem hivatalosan is
v\u233?lem\u233?nyt mondani arr\u243?l, hogy ki gyilkolta meg?
{\line }
\u8211? Nem tudom \u8211? mondta Emmott. \u8211? Igaz\u225?n, halv\u225?ny
fogalmam sincs r\u243?la. Gondolom, ha Carl hely\u233?ben vagyok\u8230? Carl
Reiterre gondolok\u8230? \u233?n alighanem megpr\u243?b\u225?ltam volna.
Egyszer\u369?en \u246?rd\u246?gi volt, amit vele m\u369?velt. De h\u225?t,
persze, \u337? val\u243?s\u225?ggal kih\u237?vja az ilyesmit, olyan \u225?tkozottul
\u233?rz\u233?keny. Egyenesen arra ingerli az embereket, hogy r\u250?gj\u225?k
fen\u233?kbe.
{\line }
\u8211? \u201?s Mrs. Leidner\u8230? fen\u233?kbe r\u250?gta?
{\line }
Emmott hirtelen elvigyorodott.
{\line }
\u8211? Nem. \u220?gyesen megszurk\u225?lta a h\u237?mz\u337?t\u369?j\u233?
vel\u8230? ez volt a m\u243?dszere. Persze Carl nagyon ideges\u237?t\u337?. Mint
valami pityerg\u337?, cs\u252?ggedt kisgyerek. De a t\u369? f\u225?jdalmas fegyver.
{\line }
Lopva Poirot-ra pillantottam. Mintha kiss\u233? megremegett volna az ajka. \u8211?
De azt nem hiszi komolyan, hogy Carl Reiter \u246?lte meg? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? Nem. Nem hiszem, hogy valaki meg\u246?l egy n\u337?t az\u233?rt, mert az
sorozatosan, minden \u233?tkez\u233?sn\u233?l bolondot csin\u225?l bel\u337?le.
{\line }
Poirot elgondolkodva cs\u243?v\u225?lta a fej\u233?t.
{\line }
Persze Mr. Emmott el\u337?ad\u225?sa alapj\u225?n Mrs. Leidner teljesen
embertelennek t\u369?nt. Meg kell n\u233?zni a dolgok m\u225?sik oldal\u225?t is.
{\line }
Mr. Reiter magatart\u225?s\u225?ban volt valami iszony\u250?an bosszant\u243?.
\u214?sszerezzent, ha az ember megsz\u243?l\u237?totta, \u233?s eg\u233?szen ostoba
dolgai voltak, p\u233?ld\u225?ul \u250?jra meg \u250?jra odak\u237?n\u225?lta Mrs.
Leidnernek a narancsdzsemet, pedig tudta, hogy nem vesz bel\u337?le. \u201?n magam
is hajlamos lettem volna, hogy n\u233?ha letoljam egy kicsit.
{\line }
A f\u233?rfiak k\u233?ptelenek meg\u233?rteni, hogy modoross\u225?guk egy n\u337?
nek mennyire az idegeire mehet, v\u233?g\u252?l m\u225?r musz\u225?j kirobbannia.
{\line }
Arra gondoltam, hogy ezt egyszer majd megeml\u237?tem M. Poirot-nak.
{\line }
K\u246?zben meg is \u233?rkezt\u252?nk. Mr. Emmott megk\u233?rdezte Poirot-t\u243?
l, nem akar-e kezet mosni, majd bevezette a, szob\u225?j\u225?ba.
{\line }
\u201?n is sietve v\u225?gtam \u225?t az udvaron a szob\u225?m fel\u233?.
{\line }
Ugyanakkor j\u246?ttem ki, amikor \u337?k, \u233?s mindny\u225?jan elindultunk az
eb\u233?dl\u337? fel\u233?, amikor Lavigny atya megjelent a szob\u225?ja
ajtaj\u225?ban, \u233?s beh\u237?vta Poirot-t.
{\line }
 Mr. Emmott tov\u225?bbj\u246?tt, egy\u252?tt l\u233?pt\u252?nk be az eb\u233?
dl\u337?be. Miss Johnson \u233?s Mrs. Mercado m\u225?r ott voltak, s n\u233?h\u225?
ny perc m\u250?lva megj\u246?tt Mr. Mercado, Mr. Reiter \u233?s Bill Coleman is.
{\line }
\u201?ppen asztalhoz \u252?lt\u252?nk, \u233?s Mercado odasz\u243?lt az arab
inasnak, sz\u243?ljon Lavigny aty\u225?nak, hogy az eb\u233?d t\u225?lalva van,
amikor valamennyi\u252?nket \u246?szszerezzentett egy t\u225?voli, elfojtott
ki\u225?lt\u225?s.
{\line }
Azt hiszem, m\u233?g nem voltak teljesen rendben az idegeink, mert valamennyien
f\u246?lugrottunk. Miss Johnson els\u225?padt, \u233?s f\u246?lki\u225?ltott:
\u8211? Mi volt ez? Mi t\u246?rt\u233?nt?
{\line }
Mrs. Mercado csak b\u225?mult r\u225?. \u8211? Dr\u225?g\u225?m \u8211? mondta
\u8211?, mi van veled? H\u225?t valami l\u225?rma, kinn a f\u246?ldeken.
{\line }
De abban a pillanatban m\u225?r j\u246?tt is Poirot Lavigny aty\u225?val.
{\line }
\u8211? Ezer pardon-bocs\u225?nat,{\i
mademoiselle! \u8211?} ki\u225?ltotta Poirot. \u8211? Az \u233?n hib\u225?m.
Lavigny atya magyar\u225?zgatta nekem a t\u225?bl\u225?csk\u225?it, \u233?n
odavittem egyet az ablakhoz, hogy jobban l\u225?ssam, \u233?s{\i
ma foi,} nem n\u233?ztem oda, hogy hov\u225? l\u233?pek, \u233?s bevertem a
l\u225?bam ujj\u225?t. Egy pillanatig nagyon f\u225?jt, \u233?s felki\u225?ltottam.
{\line }
\u8211? M\u225?r azt hitt\u252?k, \u250?jabb gyilkoss\u225?g \u8211? nevetett Mrs.
Mercado.
{\line }
\u8211? Marie! \u8211? sz\u243?lt r\u225? a f\u233?rje.
{\line }
Rendreutas\u237?t\u243? hangj\u225?t\u243?l az asszony elpirult, \u233?s az
ajk\u225?ba harapott.
{\line }
Miss Johnson sietve az \u225?sat\u225?sra terelte a sz\u243?t, meg arra, hogy
milyen \u233?rdekes t\u225?rgyak bukkantak el\u337? aznap d\u233?lel\u337?tt. A
t\u225?rsalg\u225?s az eg\u233?sz eb\u233?d alatt szigor\u250?an a r\u233?g\u233?
szet keretei k\u246?z\u246?tt maradt.
{\line }
Azt hiszem, mindny\u225?jan \u233?rezt\u252?k, hogy ez lesz a legbiztosabb.
{\line }
Megittuk a k\u225?v\u233?t, \u233?s \u225?tment\u252?nk a nappaliba. Ut\u225?na a
f\u233?rfiak Lavigny atya kiv\u233?tel\u233?vel visszamentek az \u225?sat\u225?sra.
{\line }
Lavigny atya bevezette Poirot-t a lelett\u225?rba. \u201?n is vel\u252?k mentem.
Addigra m\u225?r el\u233?g j\u243?l ismertem a holmikat, \u233?s val\u243?s\u225?
ggal b\u252?szke voltam \u8211? mintha csak az eny\u233?m lett volna, amikor
Lavigny atya el\u337?vette az aranykup\u225?t, \u233?s Poirot elragadtatva ki\u225?
ltott fel:
{\line }
\u8211? Milyen gy\u246?ny\u246?r\u369?! Micsoda mesterm\u369?!
{\line }
Lavigny atya buzg\u243?n helyeselt, azt\u225?n lelkesen \u233?s nagy szak\u233?
rtelemmel elkezdte magyar\u225?zni a kupa sz\u233?ps\u233?geit.
{\line }
\u8211? Most nincs rajta viasz se \u8211? mondtam.
{\line }
\u8211? Viasz? \u8211? b\u225?mult r\u225?m Poirot.
{\line }
\u8211? Viasz? \u8211? b\u225?mult r\u225?m Lavigny atya is. Elmagyar\u225?ztam
nekik a dolgot.
{\line }
\u8211? Aha,{\i
{\ul
je comprends{\super
6}}\u8211?} mondta Lavigny atya. \u8211? Igen, igen, gyertyafaggy\u250?.
{\line }
Ez azt\u225?n egyenesen elvezetett az \u233?jszakai l\u225?togat\u243? k\u233?
rd\u233?s\u233?hez. Teljesen megfeledkeztek a jelenl\u233?temr\u337?l, \u233?s
elkezdtek franci\u225?ul besz\u233?lni, mire otthagytam \u337?ket, \u233?s
visszamentem a nappaliba.
{\line }
Mrs. Mercado a f\u233?rje zoknij\u225?t stoppolgatta, Miss Johnson pedig olvasott,
ami meglehet\u337?sen szokatlan dolog volt t\u337?le. \u193?ltal\u225?ban mindig
volt valami elfoglalts\u225?ga.
{\line }
Egy id\u337? m\u250?lva Lavigny atya \u233?s Poirot j\u246?ttek. Az atya eln\u233?
z\u233?st k\u233?rt, hogy \u337?t v\u225?rja a munk\u225?ja, de Poirot le\u252?lt
k\u246?z\u233?nk.
{\line }
\u8211? Rendk\u237?v\u252?l \u233?rdekes ember \u8211? mondta, azt\u225?n
megk\u233?rdezte, sok munk\u225?ja volt-e Lavigny aty\u225?nak.
{\line }
Miss Johnson elmagyar\u225?zta, hogy az eddigi agyagt\u225?bla-leletanyag
meglehet\u337?sen szeg\u233?nyes, feliratos t\u233?gl\u225?t \u233?s pecs\u233?
thengert is nagyon keveset tal\u225?ltak. Lavigny atya viszont kivette a r\u233?
sz\u233?t az \u225?sat\u225?si munk\u225?b\u243?l, \u233?s gyorsan fejlesztette
arab k\u246?znyelvi tud\u225?s\u225?t.
{\line }
Err\u337?l azt\u225?n a pecs\u233?thengerekre terel\u337?d\u246?tt a sz\u243?.
Miss Johnson hamarosan el\u337? is hozott a szekr\u233?nyb\u337?l n\u233?h\u225?ny
plasztilinnyomatot.
{\line }
F\u246?l\u233?b\u252?k hajoltunk, megcsod\u225?ltuk a lend\u252?letes d\u237?
sz\u237?tm\u233?nyeket. Akkor j\u246?ttem r\u225?, hogy nyilv\u225?n ezekkel
dolgozott Miss Johnson azon a v\u233?gzetes d\u233?lut\u225?non.
{\line }
Besz\u233?lget\u233?s k\u246?zben \u233?szrevettem, hogy Poirot egy kis
plasztilingoly\u243?csk\u225?t gy\u250?rogat.
{\line }
\u8211? Sok plasztilint haszn\u225?lnak,{\i
mademoiselle? \u8211? }k\u233?rdezte.
{\line }
\u8211? El\u233?g sokat. Az id\u233?n m\u225?r j\u243? csom\u243? elfogyott\u8230?
el se tudom k\u233?pzelni, hogy hogyan, de mintha m\u225?r a fele k\u233?
szlet\u252?nk odalenne.
{\line }
\u8211? Hol tartj\u225?k, {\i
mademoiselle?
{\line }
\u8211?} Itt\u8230? ebben a szekr\u233?nyben.
{\line }
Visszatette a pecs\u233?tlenyomatokat, s k\u246?zben megmutatta azt a polcot, ahol
a plasztilinrudak, a fix\u225?l\u243?lakk, a f\u233?nyk\u233?pragaszt\u243?k \u233?
s egy\u233?b irodaszerek \u225?lltak.
{\line }
Poirot lehajolt.
{\line }
\u8211? H\u225?t ez\u8230? h\u225?t ez mi,{\i
 mademoiselle?}
{\line }
Jobb kez\u233?vel j\u243? m\u233?lyen h\u225?trany\u250?lt, \u233?s el\u337?
h\u250?zott valami furcsa, gy\u369?r\u246?tt j\u243?sz\u225?got.
{\line }
Amikor kisim\u237?totta, l\u225?ttuk, hogy valamif\u233?le \u225?larc. A szemet
\u233?s a sz\u225?jat tussal m\u225?zolt\u225?k r\u225?, \u233?s az eg\u233?sz
durv\u225?n \u246?sszevissza volt kenve plasztilinnal.
{\line }
\u8211? Nah\u225?t, ez fantasztikus! \u8211? ki\u225?ltott fel Miss Johnson.
\u8211? Sose vettem \u233?szre. Hogy ker\u252?lhetett ide? \u201?s micsoda?
{\line }
\u8211? Ami azt illeti, hogy hogy ker\u252?lhetett ide, h\u225?t egyik
rejtekhely \u233?pp\u250?gy megteszi, mint a m\u225?sik. F\u246?lteszem, hogy ezt a
szekr\u233?nyt az \u233?vad v\u233?g\u233?ig nem r\u225?molt\u225?k volna ki. Ami
meg azt illeti, hogy micsoda\u8230? h\u225?t gondolom, azt se neh\u233?z
megmondani.{\i
Ez az az arc, amelyt\u337?l Mrs. Leidner megr\u233?m\u252?lt.} Az a k\u237?s\u233?
rteties arc, amelyet a f\u233?lhom\u225?lyban, az ablaka el\u337?tt l\u225?
tott\u8230? amelynek nem volt teste.
{\line }
Mrs. Mercado halkan felsikoltott.
{\line }
Miss Johnsonnak m\u233?g a sz\u225?ja is elfeh\u233?redett. \u8211? Sz\u243?val{\i
nem} k\u233?pzel\u337?d\u233?s volt \u8211? mormolta. \u8211? Hanem tr\u252?
kk\u8230? gonosz tr\u252?kk! De ki csin\u225?lhatta?
{\line }
\u8211? Igen \u8211? ki\u225?ltotta Mrs. Mercado. \u8211? Ki csin\u225?lhatott
ilyen gonosz\u8230? ilyen gonosz dolgot?
{\line }
Poirot nem is pr\u243?b\u225?lt v\u225?laszolni. Nagyon komor volt az arca, amikor
\u225?tment a m\u225?sik szob\u225?ba. Egy kartondobozzal a kez\u233?ben j\u246?tt
vissza, beletette a gy\u369?r\u246?tt \u225?larcot. \u8211? Ezt l\u225?tnia kell a
rend\u337?rs\u233?gnek \u8211? magyar\u225?zta.
{\line }
\u8211? Iszonyatos \u8211? mondta halkan Miss Johnson. \u8211? Iszonyatos!
{\line }
\u8211? Gondolja, hogy minden itt van valahol elrejtve? \u8211? sip\u237?tozott
Mrs. Mercado. \u8211? Mit gondol, tal\u225?n a fegyver is\u8230? az a bunk\u243?,
amivel meg\u246?lt\u233?k\u8230? tal\u225?n m\u233?g most is csupa v\u233?r\u8230?
Jaj, \u250?gy f\u233?lek\u8230? \u250?gy f\u233?lek!
{\line }
Miss Johnson megmarkolta a v\u225?ll\u225?t.
{\line }
\u8211? Maradj cs\u246?ndben \u8211? sz\u243?lt r\u225? er\u233?lyesen. \u8211?
Itt van doktor Leidner. Nem szabad felizgatnunk.
{\line }
Val\u243?ban, a kocsi ebben a pillanatban hajtott be az udvarra. Dr. Leidner
kisz\u225?llt, egyenesen kereszt\u252?lv\u225?gott az udvaron, \u233?s odaj\u246?tt
a nappali ajtaj\u225?hoz. Arc\u225?ra r\u225?ncokat v\u233?sett a f\u225?
radts\u225?g, k\u233?tszer annyi id\u337?snek l\u225?tszott, mint k\u233?t nappal
azel\u337?tt.
{\line }
Eg\u233?sz nyugodt volt a hangja. \u8211? Holnap tizenegykor lesz a temet\u233?s.
Deane \u337?rnagy v\u233?gzi a szertart\u225?st.
{\line }
Mrs. Mercado dadogott valamit, azt\u225?n kisurrant a szob\u225?b\u243?l.
{\line }
\u8211? Elj\u246?n, Anne? \u8211? k\u233?rdezte dr. Leidner Miss Johnsont\u243?l.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze, kedves, mind elmegy\u252?nk. Term\u233?szetesen.
{\line }
T\u246?bbet nem mondott, de az arca biztosan kimondta, amire a nyelve nem volt
k\u233?pes, mert dr. Leidnernek f\u246?lder\u252?lt az arca, szeretet \u233?s
pillanatnyi megk\u246?nnyebb\u252?l\u233?s sug\u225?rzott r\u243?la.
{\line }
\u8211? Dr\u225?ga Anne \u8211? mondta. \u8211? Maga olyan csod\u225?latos
vigasztal\u225?s \u233?s seg\u237?ts\u233?g nekem. Dr\u225?ga, \u246?reg bar\u225?
tn\u337?m.
{\line }
Megsimogatta a karj\u225?t, \u233?s l\u225?ttam, hogy Miss Johnson m\u233?lyen
elv\u246?r\u246?s\u246?dik. \u201?rdes hangj\u225?n azonban csak annyit d\u246?
rm\u246?g\u246?tt, hogy: \u8211? J\u243?l van m\u225?r, no.
{\line }
De nekem el\u233?g volt egy pillant\u225?s az arc\u225?ra, \u233?s tudtam, hogy
Anne Johnson egy r\u246?pke pillanatig t\u246?k\u233?letesen boldog volt.
{\line }
\u201?s egy m\u225?sik gondolat is \u225?tvillant az agyamon. Ez a f\u233?rfi a
r\u233?gi bar\u225?tn\u337?h\u246?z fordul r\u233?szv\u233?t\u233?rt, s a dolgok
term\u233?szetes foly\u225?sa tal\u225?n hamarosan egy \u250?j, boldog \u225?
llapothoz vezethet.
{\line }
Nem mintha az a fajta lenn\u233?k, aki \u246?r\u246?kk\u233? \u246?ssze akarja
boron\u225?lni az embereket, \u233?s persze illetlens\u233?g ilyesmire gondolni,
mikor szeg\u233?ny Louiset m\u233?g el se temett\u233?k. De h\u225?t v\u233?g\u252?
l is\u8230? m\u233?giscsak szerencs\u233?s megold\u225?s lenne. A f\u233?rfi
kedveli, \u337? k\u233?ts\u233?gtelen\u252?l rajong Leidner\u233?rt, boldog lenne,
ha \u233?lete h\u225?tralev\u337? r\u233?sz\u233?t neki szentelhetn\u233?. M\u225?
rmint ha el b\u237?rn\u225? viselni, hogy folyton dicshimnuszokat kell hallgatnia
Louise t\u246?k\u233?letess\u233?g\u233?r\u337?l. De h\u225?t a n\u337?k sok
mindennel ki tudnak b\u233?k\u252?lni, ha megkapj\u225?k, amit akarnak.
{\line }
Dr. Leidner ezut\u225?n \u252?dv\u246?z\u246?lte Poirot-t, \u233?s megk\u233?
rdezte, mennyire haladt.
{\line }
Miss Johnson dr. Leidner h\u225?ta m\u246?g\u246?tt \u225?llt, meredten b\u225?
multa a Poirot kez\u233?ben lev\u337? dobozt, \u233?s a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
R\u225?j\u246?ttem, hogy k\u246?ny\u246?r\u246?g Poirot-nak, ne besz\u233?ljen dr.
Leidnernek az \u225?larcr\u243?l. Alighanem \u250?gy \u233?rezte, hogy szeg\u233?
nynek ezen a napon m\u225?r \u233?ppen eleget kellett elviselnie. Poirot
teljes\u237?tette a k\u237?v\u225?ns\u225?g\u225?t.
{\line }
\u8211? Ezek a dolgok lassan haladnak,{\i
monsieur- }mondta.
{\line }
Azt\u225?n n\u233?h\u225?ny semmitmond\u243? fr\u225?zis ut\u225?n el is b\u250?
cs\u250?zott.
{\line }
Kik\u237?s\u233?rtem a kocsij\u225?hoz.
{\line }
Sok mindent szerettem volna megk\u233?rdezni t\u337?le, de azt\u225?n, amikor
megfordult \u233?s r\u225?m n\u233?zett, valahogy m\u233?gse k\u233?rdeztem semmit.
Olyan lett volna, mintha megk\u233?rdezn\u233?m a seb\u233?szt\u337?l, hogy mit
gondol, j\u243?l csin\u225?lta-e a m\u369?t\u233?tet. Csak \u225?lltam j\u225?
mboran, v\u225?rtam az utas\u237?t\u225?sait.
{\line }
Meglehet\u337?sen meglepett, amit mondott. \u8211? Vigy\u225?zzon mag\u225?ra,
gyermekem. \u8211? Azt\u225?n m\u233?g hozz\u225?tette: \u8211? Nem tudom, j\u243?-
e az, hogy maga itt marad.
{\line }
\u8211? Meg kell besz\u233?lnem doktor Leidnerrel, mikor menjek el \u8211?
mondtam. \u8211? De \u250?gy gondoltam, megv\u225?rom a temet\u233?st.
{\line }
Helyesl\u337?en b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Addig is \u8211? mondta \u8211?, ne pr\u243?b\u225?lkozzon, ne akarjon
t\u250?l sokat megtudni! \u201?rtse meg, nem akarom, hogy maga t\u250?l okos
legyen. \u8211? Azt\u225?n elmosolyodott, \u233?s hozz\u225?tette: \u8211? A maga
dolga az, hogy adja a tampont, az eny\u233?m, hogy elv\u233?gezzem a m\u369?t\u233?
tet.
{\line }
H\u225?t nem fura, hogy sz\u243? szerint ezt mondta? Azt\u225?n csak \u250?gy
mellesleg megjegyezte: \u8211? \u201?rdekes{\i
\} ember ez a Lavigny atya.
{\line }
\u8211? Nekem olyan furcsa, hogy egy bar\u225?t archeol\u243?gus legyen \u8211?
mondtam.
{\line }
\u8211? Ja, igen, maga protest\u225?ns. \u201?n viszont j\u243? katolikus vagyok.
Tudok egyet-m\u225?st a papokr\u243?l meg a szerzetesekr\u337?l.
{\line }
Habozott, a homlok\u225?t r\u225?ncolta, azt\u225?n kib\u246?kte: Egyet ne
felejtsen el: el\u233?g okos ember ahhoz, hogy ha akarja, mindent kiszedjen
mag\u225?b\u243?l.
{\line }
H\u225?t ha ezzel arra akart figyelmeztetni, hogy ne fecsegjek, akkor szerintem
nem volt semmi sz\u252?ks\u233?g a figyelmeztet\u233?sre!
{\line }
Felbosszantott vele, \u237?gy h\u225?t, b\u225?r nem volt kedvem megk\u233?rdezni
azt, ami igaz\u225?n \u233?rdekelt volna, nem l\u225?ttam be, mi\u233?rt ne d\u246?
rg\u246?ljek \u233?n is az orra al\u225? valamit, s felh\u237?vtam a figyelm\u233?t
egy kiejt\u233?si hib\u225?j\u225?ra.
{\line }
\u8211? Aha. K\u246?sz\u246?n\u246?m,{\i
ma soeur.
{\line }
\u8211?} Sz\u243?ra se \u233?rdemes. De h\u225?t ha lehet, mi\u233?rt ne mondja
helyesen.
{\line }
\u8211? Nem fogom elfelejteni \u8211? mondta, szokatlanul szel\u237?den.
{\line }
Besz\u225?llt a kocsij\u225?ba, \u233?s elhajtott, \u233?n meg lassan
visszafel\u233? indultam az udvaron. Volt min t\u246?prengenem.
{\line }
Az injekci\u243?st\u369? \u8211? sz\u250?r\u225?sok Mr. Mercado karj\u225?n. Vajon
milyen k\u225?b\u237?t\u243?szert haszn\u225?l? Azt\u225?n az a r\u233?mes, s\u225?
rg\u225?ra m\u225?zolt \u225?larc. \u201?s milyen k\u252?l\u246?n\u246?s, hogy
d\u233?lel\u337?tt Poirot \u233?s Miss Johnson a nappaliban nem hallott\u225?k
az \u233?n ki\u225?lt\u225?somat, de Poirot ki\u225?lt\u225?s\u225?t mindny\u225?
jan j\u243?l hallottuk az eb\u233?dl\u337?ben\u8230? holott Lavigny atya szob\u225?
ja \u233?s Mrs. Leidner szob\u225?ja pontosan ugyanolyan t\u225?vols\u225?gra van a
nappalit\u243?l, illetve az eb\u233?dl\u337?t\u337?l.
{\line }
Azt\u225?n nagy el\u233?gedetts\u233?get \u233?reztem, ami\u233?rt megtan\u237?
tottam egy angol sz\u243? helyes kiejt\u233?s\u233?re{\i
doktor} Poirot-t!
{\line }
M\u233?g ha csakugyan olyan nagy detekt\u237?v is, akkor is r\u225? kell j\u246?
nnie, hogy \u337? sem tud mindent!\par\pard\plain\hyphpar} {\super
6}{\b
\u201?rtem {\s3 \afs28
HUSZONHARMADIK FEJEZET \u8211? {\i
M\u233?diumot j\u225?tszom}\par\pard\plain\hyphpar}} {
A temet\u233?s szerintem nagyon megind\u237?t\u243? volt. Rajtunk k\u237?v\u252?l
megjelent az \u246?sszes Hasszanj\u233?ben \u233?l\u337? angol is. M\u233?g Sheila
Reilly is elj\u246?tt, fekete koszt\u252?mben. Nagyon cs\u246?ndes volt, mintha
megszel\u237?d\u252?lt volna. Rem\u233?ltem, hogy n\u233?mi lelkiismeret-
furdal\u225?st \u233?rez az\u233?rt a sok komiszs\u225?g\u233?rt, amit
mondott.\par\pard\plain\hyphpar} {
Amikor visszat\u233?rt\u252?nk a h\u225?zba, dr. Leidner ut\u225?n mentem az
irod\u225?ba, \u233?s megpend\u237?tettem t\u225?voz\u225?som k\u233?rd\u233?
s\u233?t. Nagyon rendes volt, k\u246?sz\u246?netet mondott az\u233?rt, amit tettem
(m\u233?g hogy tettem! semmi hasznomat nem vett\u233?k, s\u337?t!), \u233?s
ragaszkodott hozz\u225?, hogy fogadjak el k\u252?l\u246?n egyheti fizet\u233?
st.\par\pard\plain\hyphpar} {
Tiltakoztam, mert \u337?szint\u233?n \u250?gy \u233?reztem, hogy semmivel nem
\u233?rdemeltem ki.
{\line }
\u8211? Igaz\u225?n, doktor Leidner, jobb szeretn\u233?m, ha egy\u225?ltal\u225?n
nem kapn\u233?k fizet\u233?st. Semmi m\u225?st nem k\u233?rek, csak az \u250?
tik\u246?lts\u233?gemet t\u233?r\u237?tse meg.
{\line }
De err\u337?l hallani sem akart.
{\line }
\u8211? Tudja \u8211? mondtam \u8211?, \u250?gy \u233?rzem, nem \u233?rdemlem meg.
Arra gondolok, hogy\u8230? sz\u243?val\u8230? kudarcot vallottam. Nem\u8230? nem
mentette meg, hogy idej\u246?ttem.
{\line }
\u8211? Ugyan m\u225?r, verje ezt ki a fej\u233?b\u337?l, n\u337?v\u233?r \u8211?
sz\u243?lt r\u225?m komolyan. \u8211? V\u233?g\u252?l is \u233?n nem detekt\u237?
vnek alkalmaztam mag\u225?t. \u193?lmomban sem jutott eszembe, hogy a feles\u233?
gem \u233?lete vesz\u233?lyben van. Meg voltam r\u243?la gy\u337?z\u337?dve, hogy
puszta idegess\u233?g az eg\u233?sz, \u233?s hogy \u337? maga hajszolta bele
mag\u225?t valami furcsa lelki\u225?llapotba. Maga mindent megtett, amit ember
megtehet. Louise szerette mag\u225?t, b\u237?zott mag\u225?ban, \u233?s azt hiszem,
az utols\u243? napokban jobban \u233?s biztons\u225?gosabban \u233?rezte mag\u225?
t; mert maga itt volt. Igaz\u225?n semmi\u233?rt nem tehet mag\u225?nak
szemreh\u225?ny\u225?st.
{\line }
Kiss\u233? megremegett a hangja, \u233?s tudtam, hogy mire gondol. Hogy{\i
\u337?} a hib\u225?s, mert nem vette komolyan Mrs. Leidner f\u233?lelmeit.
{\line }
\u8211? Leidner doktor \u8211? k\u233?rdeztem k\u237?v\u225?ncsian \u8211?, nem
jutott valami k\u246?vetkeztet\u233?sre azokkal a n\u233?vtelen levelekkel
kapcsolatban?
{\line }
Fels\u243?hajtott. \u8211? Nem tudom, mit higgyek. M. Poirot jutott valami
hat\u225?rozott k\u246?vetkeztet\u233?sre?
{\line }
\u8211? Tegnap m\u233?g nem \u8211? mondtam, szerintem \u252?gyesen lav\u237?rozva
igazs\u225?g \u233?s kital\u225?ci\u243? k\u246?zt. V\u233?g\u252?l is nem jutott
semmire, am\u237?g el nem mes\u233?ltem neki Miss Johnsont.
{\line }
Motoszk\u225?lni kezdett a fejemben, hogy j\u243? lenne megereszteni egy c\u233?
lz\u225?st, hadd l\u225?ssam, reag\u225?l-e r\u225?. El\u337?z\u337? nap, mikor
l\u225?ttam, milyen sz\u233?pen \u246?szszej\u246?nnek Miss Johnsonnal, mennyire
szereti \u337?t dr. Leidner, \u233?s menynyire megb\u237?zik benne, \u246?r\u246?
m\u246?mben teljesen megfeledkeztem a levelekr\u337?l. M\u233?g most is \u250?gy
\u233?reztem, hogy tal\u225?n kiss\u233? alantas dolog lenne el\u337?hozakodni
vel\u252?k. Hiszen ha Miss Johnson \u237?rta is azokat a leveleket, Mrs. Leidner
hal\u225?la ut\u225?n borzaszt\u243?an szenvedett miattuk. De az\u233?rt szerettem
volna l\u225?tni, esz\u233?be jutott-e valaha dr. Leidnernek ez a lehet\u337?
s\u233?g.
{\line }
\u8211? A n\u233?vtelen levelek m\u246?g\u246?tt rendszerint n\u337?i k\u233?z van
\u8211? mondtam. L\u225?tni akartam, hogy fogadja.
{\line }
\u8211? Tal\u225?n igen \u8211? s\u243?hajtott fel. \u8211? De maga elfelejti,
n\u337?v\u233?r, hogy ezek hitelesek is lehetnek. Lehet, hogy val\u243?ban
Frederick Bosner \u237?rta \u337?ket.
{\line }
\u8211? Nem, nem felejtem el. De valahogy nem tudom elhinni, hogy ez lenne az
igazi magyar\u225?zat.
{\line }
\u8211? \u201?n igen \u8211? mondta. \u8211? Az persze ostobas\u225?g, hogy az
exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja. Ez csak M. Poirot szellemes te\u243?ri\u225?
ja. Szerintem az igazs\u225?g sokkal egyszer\u369?bb.
{\line }
A fick\u243? persze \u337?r\u252?lt. Itt \u243?l\u225?lkodott valahol\u8230?
tal\u225?n valamif\u233?le \u225?l\u246?lt\u246?zetben. \u201?s azon a v\u233?
gzetes d\u233?lut\u225?non valahogy beosont. A szolg\u225?k hazudhatnak is\u8230?
lehet, hogy megvesztegette \u337?ket.
{\line }
\u8211? H\u225?t ez nem lehetetlen \u8211? mondtam k\u233?telkedve.
{\line }
Dr. Leidner kiss\u233? inger\u252?lten folytatta.
{\line }
\u8211? Fel\u337?lem M. Poirot gyan\u250?s\u237?thatja az exped\u237?ci\u243?m
tagjait. \u201?n abszol\u250?t biztos vagyok benne, hogy egyik\u252?knek sincs
semmi k\u246?ze a dologhoz! R\u233?g\u243?ta dolgozom vel\u252?k, \u233?s
ismerem \u337?ket!
{\line }
Elhallgatott, azt\u225?n hirtelen azt k\u233?rdezte: \u8211? Ezt maga
tapasztalatb\u243?l tudja, n\u337?v\u233?r? Hogy rendszerint n\u337?k \u237?
rj\u225?k a n\u233?vtelen leveleket?
{\line }
\u8211? H\u225?t nem mindig \u8211? mondtam. \u8211? De van egyfajta n\u337?i
bossz\u250?v\u225?gy, amely \u237?gy keres kiel\u233?g\u252?l\u233?st.
{\line }
\u8211? Mrs. Mercad\u243?ra gondol? \u8211? k\u233?rdezte. Azt\u225?n megr\u225?
zta a fej\u233?t. \u8211? M\u233?g ha olyan rosszindulat\u250? lett volna is, hogy
b\u225?ntani akarta volna Louise-t, akkor sem tudott volna ehhez eleget.
{\line }
Eszembe jutottak az iratt\u225?sk\u225?ban lev\u337? r\u233?gebbi levelek.
{\line }
Ha Mrs. Leidner nem z\u225?rta el \u337?ket, \u233?s Mrs. Mercado egy sz\u233?p
napon egyed\u252?l maradt a h\u225?zban, \u233?s turk\u225?lt egy kicsit, k\u246?
nnyen megtal\u225?lhatta \u233?s elolvashatta \u337?ket. A f\u233?rfiak sose
gondolnak a legegyszer\u369?bb lehet\u337?s\u233?gekre!
{\line }
\u8211? \u201?s rajta k\u237?v\u252?l Miss Johnson az egyetlen n\u337? \u8211?
mondtam, \u233?s k\u246?zben er\u337?sen figyeltem.
{\line }
\u8211? Az meg teljesen nevets\u233?ges!
{\line }
Az a kis mosoly, amellyel ezt mondta, perd\u246?nt\u337? volt. Soha esz\u233?be
sem jutott, hogy esetleg Miss Johnson lehet a levelek \u237?r\u243?ja! Egy
pillanatig haboztam \u8211? de nem mondtam semmit! Az ember nem sz\u237?vesen ad ki
egy m\u225?sik n\u337?t, \u233?s amellett tan\u250?ja voltam Miss Johnson \u337?
szinte \u233?s megind\u237?t\u243? b\u369?nb\u225?nat\u225?nak. Ami megt\u246?
rt\u233?nt, megt\u246?rt\u233?nt. Egy\u233?b bajai tetej\u233?be mi\u233?rt tegyem
ki Dr. Leidnert \u250?jabb csal\u243?d\u225?snak?
{\line }
\u218?gy egyezt\u252?nk meg, hogy m\u225?snap megyek el. Dr. Reilly r\u233?v\u233?
n elint\u233?ztem, hogy k\u233?t-h\u225?rom napra megsz\u225?llhassak a helyi
k\u243?rh\u225?z f\u337?n\u337?v\u233?r\u233?n\u233?l, am\u237?g elint\u233?zem a
hazautaz\u225?somat Angli\u225?ba, vagy Bagdadon \u225?t, vagy egyenesen
Nisszibinb\u337?l, kocsin \u233?s vonaton.
{\line }
Dr. Leidner nagyon kedves volt. Azt mondta, szeretn\u233?, ha v\u225?lasztan\u233?
k valami eml\u233?ket a feles\u233?ge holmija k\u246?z\u252?l.
{\line }
\u8211? \u211?, nem, igaz\u225?n, Leidner doktor \u8211? mondtam. \u8211? Nem
tehetem. Ennyi sz\u237?vess\u233?get nem fogadhatok el.
{\line }
De \u337? csak er\u337?sk\u246?d\u246?tt.
{\line }
\u8211? Szeretn\u233?m, ha elfogadna valamit. \u201?n biztos vagyok benne, hogy
Louise is ezt akarta volna.
{\line }
Azt\u225?n azt aj\u225?nlotta, hogy fogadjam el a tekn\u337?ch\u233?j
toalettk\u233?szletet.
{\line }
\u8211? \u211?, nem, sz\u243? se lehet r\u243?la, Leidner doktor! Hiszen az egy{\i
dr\u225?ga} k\u233?szlet!
{\line }
\u8211? Nincs h\u250?ga, tudja\u8230? senki, aki haszn\u225?t vehetn\u233? ennek a
holminak. Senki sincs, akinek odaadhatn\u225?m.
{\line }
K\u246?nnyen el tudtam k\u233?pzelni, hogy nem szeretn\u233?, ha a k\u233?szlet
Mrs. Mercado kapzsi kis kezei k\u246?z\u233? jutna. \u201?s azt se hinn\u233?m,
hogy Miss Johnsonnak akarta volna f\u246?lk\u237?n\u225?lni.
{\line }
\u8211? No h\u225?t gondolja meg \u8211? mondta kedvesen. \u8211? Aprop\u243?, itt
van Louise \u233?kszeres l\u225?dik\u225?j\u225?nak a kulcsa. Tal\u225?n tal\u225?l
benne valamit, amit sz\u237?vesen megtartana. \u201?s nagyon h\u225?l\u225?s
lenn\u233?k, ha mindent \u246?sszecsomagolna\u8230? minden\u8230? minden ruh\u225?
j\u225?t. Reilly biztosan tal\u225?l Hasszanj\u233?ben valami szeg\u233?ny
csal\u225?dot, ahol hasznukat tudj\u225?k venni.
{\line }
\u214?r\u252?ltem, hogy a seg\u237?ts\u233?g\u233?re lehetek, \u233?s t\u252?
st\u233?nt neki is fogtam a munk\u225?nak.
{\line }
Mrs. Leidner csak nagyon egyszer\u369? ruhat\u225?rat hozott mag\u225?val,
hamarosan el is rendeztem, \u233?s becsomagoltam n\u233?h\u225?ny b\u337?r\u246?
ndbe. Az iratai mind a kis aktat\u225?sk\u225?ban voltak. Az \u233?kszeres
kazett\u225?ban is csak n\u233?h\u225?ny egyszer\u369? csecsebecse volt \u8211? egy
gy\u246?ngy\u246?s gy\u369?r\u369?, egy gy\u233?m\u225?ntos mellt\u369?, egy kis
gy\u246?ngysor, egy-k\u233?t egyszer\u369?, sima aranyt\u369?, no meg egy nagy
szem\u369? borosty\u225?n nyakl\u225?nc.
{\line }
A gy\u246?ngy\u246?t vagy a gy\u233?m\u225?ntot term\u233?szetesen eszembe se
jutott volna elk\u233?rni, de a borosty\u225?n nyakl\u225?nc meg a toalettk\u233?
szlet k\u246?z\u246?tt haboztam egy kicsit. V\u233?g\u252?l azonban semmi okot nem
l\u225?ttam r\u225?, hogy mi\u233?rt ne fogadjam el az ut\u243?bbit. Igen kedves
gondolat volt dr. Leidnert\u337?l, \u233?s biztos vagyok benne, hogy a
gesztus\u225?ban nem volt semmi leereszked\u233?s. Elfogadom, abban a szellemben,
amelyben felaj\u225?nlotta, mindenf\u233?le hamis b\u252?szkes\u233?g n\u233?
lk\u252?l. V\u233?g\u252?l is \u233?n {\i
igaz\u225?n }szerettem Mrs. Leidnert.
{\line }
Sz\u243?val mindent elint\u233?ztem. Becsomagoltam a b\u337?r\u246?nd\u246?ket,
\u250?jra lez\u225?rtam az \u233?kszeres dobozt, \u233?s k\u252?l\u246?n tettem,
hogy Mrs. Leidner \u233?desapj\u225?nak f\u233?nyk\u233?p\u233?vel \u233?s egy-
k\u233?t szem\u233?lyes apr\u243?s\u225?ggal egy\u252?tt odaadjam dr. Leidnernek.
{\line }
A ki\u252?r\u237?tett szoba kop\u225?rnak \u233?s elhagyatottnak l\u225?tszott,
mire v\u233?geztem a csomagol\u225?ssal. Nem volt t\u246?bb tennival\u243?m \u8211?
\u233?s valahogy m\u233?gse volt kedvem kimenni. Mintha csin\u225?lnom kellett
volna m\u233?g valamit \u8211?{\i
l\u225?tnom} kellett volna valamit, vagy meg kellett volna{\i
tudnom} valamit.
{\line }
Nem vagyok babon\u225?s, de valahogy az kezdett motoszk\u225?lni a fejemben, hogy
Mrs. Leidner szelleme tal\u225?n a szob\u225?ban van, \u233?s h\u225?tha
megpr\u243?b\u225?l velem kapcsolatba l\u233?pni.
{\line }
Eml\u233?kszem, egyszer a k\u243?rh\u225?zban az egyik l\u225?ny asztalt t\u225?
ncoltatott, \u233?s az asztal igaz\u225?n figyelemre m\u233?lt\u243? dolgokat
kopogott.
{\line }
Tal\u225?n \u8211? b\u225?r m\u233?g soha nem gondoltam ilyesmire \u8211? \u233?n
is lehetn\u233?k m\u233?dium.
{\line }
Tudj\u225?k, az ember n\u233?ha \u250?gy belelovalja mag\u225?t valamibe, hogy
mindenf\u233?le szam\u225?rs\u225?got k\u233?pzel.
{\line }
K\u233?nyelmetlen \u233?rz\u233?ssel j\u225?rk\u225?ltam k\u246?rbe a szob\u225?
ban, megfogtam a t\u225?rgyakat, babr\u225?ltam ezzel-azzal. De h\u225?t persze a
szob\u225?ban nem volt semmi, csak a csupasz b\u250?torok. Semmi nem cs\u250?szott
egy fi\u243?k m\u246?g\u233?, semmi nem volt eldugva. Nem is rem\u233?lhettem
ilyesmit.
{\line }
V\u233?g\u252?l azt\u225?n (iszony\u250? h\u252?ly\u233?n hangzik, de h\u225?t,
ahogy mondom, az ember n\u233?ha belelovalja mag\u225?t) valami r\u233?m
furcs\u225?t csin\u225?ltam.
{\line }
Odamentem az \u225?gyhoz, v\u233?gigfek\u252?dtem rajta, \u233?s behunytam a
szememet.
{\line }
Er\u337?nek erej\u233?vel megpr\u243?b\u225?ltam elfelejteni, ki \u233?s mi
vagyok. Megpr\u243?b\u225?ltam visszak\u233?pzelni magam arra a v\u233?gzetes
d\u233?lut\u225?nra. \u201?n voltam Mrs. Leidner, b\u233?k\u233?sen \u233?s
gyan\u250?tlanul fek\u252?dtem, pihentem.
{\line }
Hogy az ember hogy bele tudja lovalni mag\u225?t valamibe!
{\line }
Teljesen h\u233?tk\u246?znapi, f\u246?ldh\u246?zragadt ember vagyok \u8211?
szikr\u225?nyi \u233?rz\u233?kem sincs a term\u233?szetf\u246?l\u246?tti dolgokhoz,
de \u233?n mondom maguknak, m\u233?g \u246?t perce sem fek\u252?dtem ott, m\u225?
ris \u233?reztem a szellemek jelenl\u233?t\u233?t.
{\line }
 Nem pr\u243?b\u225?ltam ellen\u225?llni. S\u337?t sz\u225?nd\u233?kosan er\u337?
s\u237?tettem magamban ezt az \u233?rz\u233?st.
{\line }
Azt mondogattam magamban: \u8222?\u201?n vagyok Mrs. Leidner. Itt fekszem\u8230?
f\u233?l\u225?lomban. Mindj\u225?rt\u8230? most m\u225?r hamarosan\u8230? ki fog
ny\u237?lni az ajt\u243?.\u8221?
{\line }
Mondogattam, mondogattam \u8211? mintha csak hipnotiz\u225?ln\u225?m magamat.
{\line }
\u8222?F\u233?l kett\u337? k\u246?r\u252?l j\u225?r\u8230? pont az az
id\u337?\u8230? Ki fog ny\u237?lni az ajt\u243?\u8230?{\i
ki fog ny\u237?lni az ajt\u243?\u8230?} l\u225?tni fogom, ki j\u246?n
be\u8230?\u8221?
{\line }
Le sem vettem a szememet az ajt\u243?r\u243?l. Mindj\u225?rt kiny\u237?lik.
L\u225?tnom kell, amikor ny\u237?lik. L\u225?tnom kell, ki nyitja ki.
{\line }
Nyilv\u225?n kiss\u233? t\u250?lfesz\u237?tettek voltak az idegeim azon a d\u233?
lut\u225?non, hogy azt k\u233?pzeltem, ezzel meg tudn\u225?m oldani a rejt\u233?
lyt.
{\line }
De akkor hittem benne. V\u233?gigfutott a h\u225?tamon a hideg, a l\u225?bam is
eg\u233?szen fagyos lett, elzsibbadt\u8230? szinte megb\u233?nult.
{\line }
\u8211? Transzba fogsz esni \u8211? mondtam. \u8211? \u201?s a transzban l\u225?
tni fogod\u8230?
{\line }
\u201?s megint elkezdtem ism\u233?telni, monoton hangon: \u8211? Ki fog ny\u237?
lni az ajt\u243?\u8230? ki fog ny\u237?lni az ajt\u243?\u8230?
{\line }
A hideg, zsibbadt \u233?rz\u233?s egyre er\u337?sebb lett.
{\line }
\u201?s akkor {\i
l\u225?ttam, hogy lassan ny\u237?lik az ajt\u243?.} Iszonyatos volt.
{\line }
Se azel\u337?tt, se az\u243?ta \u233?n m\u233?g \u233?letemben ilyen iszonyatosat
nem l\u225?ttam.
{\line }
Meg voltam b\u233?nulva \u8211? dermedt volt az eg\u233?sz testem. Meg se tudtam
moccanni. Az \u233?letem \u225?r\u225?n se b\u237?rtam volna megmozdulni.
{\line }
\u201?s meg voltam r\u233?m\u252?lve. A r\u233?m\u252?let megvak\u237?tott,
megs\u252?ket\u237?tett, megb\u233?n\u237?tott.
{\line }
Az a lassan ny\u237?l\u243? ajt\u243?.
{\line }
Egy hang n\u233?lk\u252?l.
{\line }
Lassan\u8230? lassan\u8230? egyre sz\u233?lesebbre \u233?s sz\u233?lesebbre.
{\line }
Cs\u246?ndesen bej\u246?tt Bill Coleman.
{\line }
\u336? se d\u246?bbent m\u233?g \u237?gy meg \u233?let\u233?ben!
{\line }
R\u233?m\u252?lt sikollyal dobtam le magam az \u225?gyr\u243?l. Egy ugr\u225?ssal
a szoba t\u250?ls\u243? v\u233?g\u233?ben voltam.
{\line }
K\u337?v\u233? meredten \u225?llt, r\u243?zsasz\u237?n malack\u233?pe m\u233?g
r\u243?zs\u225?sabbra gy\u250?lt, t\u225?totta a sz\u225?j\u225?t meglepet\u233?
s\u233?ben.
{\line }
\u8211? Hello, hello, hello \u8211? mondta. \u8211? Mi van, n\u337?v\u233?rke?
{\line }
Visszahuppantam a h\u233?tk\u246?znapi val\u243?s\u225?gba.
{\line }
\u8211? Atyaisten, Mr. Coleman \u8211? mondtam. \u8211? Hogy maga hogy
megijesztett!
{\line }
\u8211? Ne haragudjon \u8211? vigyorodott el.
{\line }
Akkor l\u225?ttam, hogy egy kis csokor piros bogl\u225?rk\u225?t tart a kez\u233?
ben. Nagyon sz\u233?p, apr\u243? vir\u225?g, vadon n\u337?tt a Tell oldal\u225?ban.
Mrs. Leidner nagyon szerette.
{\line }
Elpirult, majdhogynem pipacsv\u246?r\u246?s lett.
{\line }
\u8211? Hasszanj\u233?-ben semmit se lehet kapni \u8211? mondta \u8211?, m\u233?g
vir\u225?got se. Olyan rohadt dolog, hogy nem tudtam vir\u225?got vinni a s\u237?
rj\u225?ra. Gondoltam, beosonok ide, teszek egy kis csokr\u233?t\u225?t abba a
micsod\u225?ba, ibrikbe, amiben mindig vir\u225?g \u225?llt az asztal\u225?n. Csak
hogy l\u225?ssa, hogy nem felejtett\u252?k el\u8230? mi? Szam\u225?rs\u225?g,
tudom, de\u8230? sz\u243?val azt akarom mondani\u8230?
{\line }
Ez igaz\u225?n nagyon rendes t\u337?le, gondoltam. F\u252?lig v\u246?r\u246?
s\u246?d\u246?tt zavar\u225?ban, mint minden angol f\u233?rfi, amikor valami
szentiment\u225?lis dolgot csin\u225?l. Nagyon kedvesnek tartottam az \u246?tletet.
{\line }
\u8211? \u211?, ez nagyon sz\u233?p gondolat, Mr. Coleman \u8211? mondtam.
{\line }
Fogtam a kis cser\u233?ped\u233?nyt, kimentem, hoztam bele vizet, azt\u225?n
beletettem a vir\u225?got.
{\line }
Igaz\u225?n megjavult a v\u233?lem\u233?nyem Mr. Colemanr\u337?l ez\u233?rt az
\u246?tlet\u233?rt. Kider\u252?lt, hogy van benne sz\u237?v \u233?s j\u243?\u233?
rz\u233?s.
{\line }
Nem k\u233?rdezte meg, hogy mit\u337?l sik\u237?tottam akkor\u225?t, h\u225?
l\u225?s is voltam \u233?rte. Ostoba dolog lett volna magyar\u225?zkodni.
{\line }
\u8222?A j\u246?v\u337?ben tarts ki a j\u243?zan \u233?sz mellett, \u246?
regl\u225?ny \u8211? mondtam magamnak, mik\u246?zben megigaz\u237?tottam a k\u233?
zel\u337?met \u233?s lesim\u237?tottam a k\u246?t\u233?nyemet.
{\line }
\u8211? Ezek a spiritiszta micsod\u225?k nem neked val\u243?k!\u8221?
{\line }
Nagy sebbel-lobbal elkezdtem csomagolni a holmimat, \u233?s a nap h\u225?
tralev\u337? r\u233?sz\u233?ben elfoglaltam magamat.
{\line }
Lavigny atya r\u233?m kedves volt, azt mondta, nagyon elszomor\u237?tja, hogy
elmegyek. Azt mondta, az \u233?n vid\u225?ms\u225?gom \u233?s j\u243?zan eszem nagy
seg\u237?ts\u233?g mindenkinek. M\u233?g hogy j\u243?zan \u233?sz! H\u369?, de
\u246?r\u252?l\u246?k, hogy nem tudta, milyen but\u225?n viselkedtem Mrs. Leidner
szob\u225?j\u225?ban!
{\line }
\u8211? Ma eg\u233?sz nap nem l\u225?ttuk M. Poirot-t \u8211? mondta.
{\line }
Elmes\u233?ltem neki, hogy Poirot azt mondta, eg\u233?sz nap el lesz foglalva,
t\u225?viratokat k\u252?ld sz\u233?t. Lavigny atya f\u246?lh\u250?zta a szem\u246?
ld\u246?k\u233?t.
{\line }
\u8211? T\u225?viratokat? Amerik\u225?ba?
{\line }
\u8211? Gondolom, igen. \u336? azt mondta, hogy \u8222?vil\u225?gszerte!\u8221?,
de azt hiszem, ez ink\u225?bb csak aff\u233?le k\u252?lf\u246?ldies t\u250?lz\u225?
s volt.
{\line }
Mindj\u225?rt el is v\u246?r\u246?s\u246?dtem, eszembe jutott, hogy hiszen Lavigny
atya is k\u252?lf\u246?ldi. De \u250?gy l\u225?tszik, nem s\u233?rt\u337?d\u246?tt
meg, j\u243?kedv\u369?en nevetett, \u233?s megk\u233?rdezte, nincs-e valami h\u237?
r arr\u243?l a kancsal irakir\u243?l.
{\line }
Mondtam, hogy nem tudom, \u233?n nem hallottam semmit.
{\line }
Ezut\u225?n Lavigny atya \u250?jra arr\u243?l kezdett k\u233?rdez\u337?sk\u246?
dni, hogy is volt az, amikor Mrs. Leidner \u233?s \u233?n \u233?szrevett\u252?k azt
a f\u233?rfit, aki l\u225?bujjhegyen \u225?llva megpr\u243?b\u225?lt belesni az
ablakon.
{\line }
\u8211? Nyilv\u225?nval\u243?nak t\u369?nik, hogy azt az embert borzaszt\u243?
an \u233?rdekelte Mrs. Leidner \u8211? mondta elgondolkodva. \u8211? Az\u243?ta
eszembe jutott, nem lehetett-e esetleg egy eur\u243?pai, aki irakinak \u225?
lc\u225?zta mag\u225?t?
{\line }
Ez \u250?j gondolat volt sz\u225?momra, gondosan megfontoltam. Addig mag\u225?
t\u243?l \u233?rtet\u337?d\u337?en bennsz\u252?l\u246?ttnek tartottam, de h\u225?t
persze, ha az ember ut\u225?nagondol, tulajdonk\u233?ppen csak a ruh\u225?ja
szab\u225?s\u225?b\u243?l meg a s\u225?rg\u225?s b\u337?r\u233?b\u337?l indultam
ki.
{\line }
Lavigny atya kijelentette, az a sz\u225?nd\u233?ka, hogy kimegy, \u233?s megkeresi
azt a helyet, ahol Mrs. Leidner meg \u233?n azt az embert leselkedni l\u225?ttuk.
{\line }
\u8211? Sose lehet tudni, h\u225?tha elejtett valamit. A detekt\u237?vreg\u233?
nyekben a b\u369?n\u246?z\u337? mindig elejt valamit.
{\line }
\u8211? En azt hiszem, az igazi b\u369?n\u246?z\u337?k, az \u233?letben, sokkal
\u243?vatosabbak.
{\line }
\u214?sszeszedtem n\u233?h\u225?ny p\u225?r megstoppolt zoknit, bevittem a
nappaliba, \u233?s letettem az asztalra. Mikor a f\u233?rfiak megj\u246?nnek, majd
ki-ki kiv\u225?logatja a mag\u225?\u233?t. Azt\u225?n, mivel m\u225?r nemigen volt
dolgom, f\u246?lmentem a tet\u337?re.
{\line }
Miss Johnson odaf\u246?nn \u225?llt, de nem hallotta, hogy j\u246?v\u246?k. Csak
akkor vett \u233?szre, amikor m\u225?r ott \u225?lltam el\u337?tte.
{\line }
De akkor \u233?n m\u225?r r\u233?gen l\u225?ttam, hogy valami nagy baj van.
{\line }
A tet\u337? kell\u337?s k\u246?zep\u233?n \u225?llt, maga el\u233? meredt, \u233?s
valami iszonyatos kifejez\u233?s \u252?lt az arc\u225?n. Mint aki l\u225?tott
valamit, amit egyszer\u369?en k\u233?ptelen elhinni.
{\line }
Teljesen megd\u246?bbentett. Ne felejts\u233?k el, l\u225?ttam m\u225?r \u233?n
\u337?t felindultnak, akkor este, de ez most eg\u233?szen m\u225?s volt.
{\line }
\u8211? Mi baj van, dr\u225?g\u225?m? \u8211? siettem oda hozz\u225?.
{\line }
 Fel\u233?m ford\u237?totta a fej\u233?t \u233?s r\u225?m n\u233?zett \u8211? de
\u250?gy, mintha nem is l\u225?tna.
{\line }
\u8211? Mi t\u246?rt\u233?nt? \u8211? makacskodtam.
{\line }
Erre fura grimaszt v\u225?gott \u8211? mint aki nyelni pr\u243?b\u225?l, de
sz\u225?raz a torka.
{\line }
\u8211? Csak l\u225?ttam valamit \u8211? mondta rekedten.
{\line }
\u8211? Mit l\u225?tott? Mondja el nekem! Mi lehetett az? \u218?gy n\u233?z, mint
aki k\u237?s\u233?rtetet l\u225?tott.
{\line }
Er\u337?lk\u246?dve pr\u243?b\u225?lta \u246?sszeszedni mag\u225?t, de m\u233?g
akkor is el\u233?g r\u233?mesen n\u233?zett ki.
{\line }
A hangja is eg\u233?szen rekedt volt, amikor megsz\u243?lalt. \u8211?{\i
L\u225?ttam, hogyan j\u246?het be valaki k\u237?v\u252?lr\u337?l\u8230? soha
m\u233?g csak nem is sejten\u233? senki.}
{\line }
K\u246?vettem a tekintet\u233?t, de nem l\u225?ttam semmit.
{\line }
Mr. Reiter a fot\u243?sszoba ajtaj\u225?ban \u225?llt, Lavigny atya pedig \u233?
ppen \u225?tv\u225?gott az udvaron \u8211? de nem volt semmi m\u225?s l\u225?
tnival\u243?.
{\line }
\u201?rtetlen\u252?l fordultam vissza. Szemembe n\u233?zett, \u233?s valami
eg\u233?szen k\u252?l\u246?n\u246?s volt a tekintet\u233?ben.
{\line }
\u8211? No igaz\u225?n \u8211? mondtam. \u8211? Nem \u233?rtem, mire gondol. Nem
magyar\u225?zn\u225? meg?
{\line }
De \u337? csak a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Most nem. Majd k\u233?s\u337?bb. L\u225?tnunk kellett volna. \u211?,
l\u225?tnunk kellett volna!
{\line }
\u8211? De h\u225?t mi\u233?rt nem mondja el? De csak a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? El\u337?bb \u225?t kell gondolnom.
{\line }
Elment mellettem, \u233?s lebotork\u225?lt a l\u233?pcs\u337?n.
{\line }
Nem mentem ut\u225?na, hiszen nyilv\u225?nval\u243?an nem v\u225?gyott a t\u225?
rsas\u225?gomra. Le\u252?ltem a p\u225?rk\u225?nyra, \u233?s megpr\u243?b\u225?ltam
kispekul\u225?lni a dolgot, de nem jutottam semmire. Az udvarra egyetlen bej\u225?
rat vezetett \u8211? a nagy, bolt\u237?ves kapualj. L\u225?ttam a v\u237?
zhord\u243? fi\u250?t, k\u246?zvetlen\u252?l a kapu el\u337?tt besz\u233?lgetett az
indiai szak\u225?ccsal. Senki \u250?gy el nem mehetett mellett\u252?k, senki \u250?
gy be nem j\u246?hetett, hogy ne l\u225?tt\u225?k volna.
{\line }
\u201?rtetlen\u252?l cs\u243?v\u225?ltam a fejemet, azt\u225?n
lementem.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET \u8211? {\i
A gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?
lik}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
Aznap este mindny\u225?jan kor\u225?n lefek\u252?dt\u252?nk. Vacsor\u225?d n\u225?l
Miss Johnson is ott volt, \u233?s t\u246?bb\u233?-kev\u233?sb\u233? \u250?gy
viselkedett, mint m\u225?skor. Valahogy k\u225?bult volt azonban a tekintete,
\u233?s egyszer vagy k\u233?tszer az is el\u337?fordult, hogy mintha nem \u233?
rtette volna, amit mondtak neki.\par\pard\plain\hyphpar} {
Valahogy nem volt t\u250?ls\u225?gosan kellemes a vacsora., Gondolom, azt
mondj\u225?k majd, hogy ez el\u233?g term\u233?szetes abban a h\u225?zban, ahol
aznap temet\u233?s volt. De \u233?n tudom, hogy mire
gondolok.\par\pard\plain\hyphpar} {
Az ut\u243?bbi id\u337?ben minden \u233?tkez\u233?s\u252?nk cs\u246?ndes \u233?s
siet\u337?s volt, de valamennyien \u233?rezt\u252?k, hogy \u246?sszetartozunk.
R\u233?szv\u233?tet \u233?rezt\u252?nk dr. Leidner ir\u225?nt a gy\u225?sz\u225?
ban, s ezt az az \u233?rz\u233?s k\u237?s\u233?rte, hogy mindny\u225?jan egy
cip\u337?ben j\u225?runk.\par\pard\plain\hyphpar} {
De ez az este engem az els\u337? ottani \u233?tkez\u233?semre eml\u233?keztetett
\u8211? amikor Mrs. Mercado sz\u252?ntelen\u252?l figyelt, \u233?s az a k\u252?
l\u246?n\u246?s \u233?rz\u233?s volt a leveg\u337?ben, mintha b\u225?rmely
pillanatban kirobbanhatna valami.\par\pard\plain\hyphpar} {
Ugyanezt \u233?reztem akkor is \u8211? csak m\u233?g sokkal er\u337?sebben \u8211?,
amikor Poirot le\u252?lt az asztalf\u337?re, \u233?s k\u246?r\u252?l\u252?lt\u252?k
az eb\u233?dl\u337?asztalt.
{\line }
Ezen az est\u233?n k\u252?l\u246?n\u246?sen er\u337?s volt ez az \u233?rz\u233?s.
Mindenki ideges volt \u8211? fesz\u252?lt \u8211?, mindenki t\u369?k\u246?n \u252?
lt. Biztos vagyok benne, hogy ha leejtek valamit, valaki felsikoltott volna.
{\line }
Amint mondom, ut\u225?na gyorsan sz\u233?toszlottunk. \u201?n \u250?gysz\u243?
lv\u225?n t\u252?st\u233?nt lefek\u252?dtem. Az utols\u243? dolog, amit elalv\u225?
s el\u337?tt m\u233?g hallottam, az volt, hogy Mrs. Mercado az ajt\u243?m el\u337?
tt j\u243? \u233?jszak\u225?t k\u237?v\u225?n Miss Johnsonnak.
{\line }
Azonnal elaludtam \u8211? kif\u225?rasztott a csomagol\u225?s, de m\u233?g jobban
a Mrs. Leidner szob\u225?j\u225?ban szerzett ostoba \u233?lm\u233?nyem. \u211?
r\u225?kon \u225?t m\u233?lyen, \u225?lomtalanul aludtam.
{\line }
Amikor fel\u233?bredtem, azzal az \u233?rz\u233?ssel riadtam fel, hogy a
katasztr\u243?fa a leveg\u337?ben l\u243?g. Valami hangra \u233?bredtem. Fel\u252?
ltem az \u225?gyon, hallgat\u243?ztam, \u233?s \u250?jra hallottam.
{\line }
Valami sz\u246?rny\u369?, gy\u246?tr\u337?, fulladoz\u243? ny\u246?sz\u246?
rg\u233?s volt.
{\line }
Gyerty\u225?t gy\u250?jtottam, \u233?s egy szempillant\u225?s alatt kiugrottam
az \u225?gyb\u243?l. Felkaptam a zsebl\u225?mp\u225?mat is, ha net\u225?n a gyertya
kialudna, kil\u233?ptem az ajt\u243?n, \u233?s odakinn tov\u225?bb hallgat\u243?
ztam. Tudtam, hogy a hang nem j\u246?hetett messzir\u337?l. \u218?jra
felhangzott \u8211? az eny\u233?mmel k\u246?zvetlen\u252?l szomsz\u233?dos
szob\u225?b\u243?l, Miss Johnson szob\u225?j\u225?b\u243?l j\u246?tt.
{\line }
Berohantam. Miss Johnson az \u225?gy\u225?ban fek\u252?dt, eg\u233?sz test\u233?t
g\u246?rcsbe r\u225?ntotta a f\u225?jdalom. Amikor letettem a gyerty\u225?t \u233?s
f\u246?l\u233?be hajoltam, mozgott az ajka, besz\u233?lni pr\u243?b\u225?lt \u8211?
de csak sz\u246?rny\u369?, rekedt suttog\u225?s j\u246?tt ki bel\u337?le. L\u225?
ttam, hogy a sz\u225?ja sark\u225?ban meg az \u225?ll\u225?n sz\u252?rk\u233?
sfeh\u233?r a b\u337?r, kimarta valami.
{\line }
Elford\u237?totta r\u243?lam a tekintet\u233?t, \u233?s a f\u246?ld\u246?n
fekv\u337? poh\u225?r fel\u233? n\u233?zett \u8211? a poh\u225?r nyilv\u225?n
kiesett a kez\u233?b\u337?l. Ahov\u225? esett, ott \u233?l\u233?nk piros folt
\u233?ktelenkedett a sz\u337?nyegen. Felkaptam, beledugtam az ujjamat, de \u233?les
ki\u225?lt\u225?ssal vissza is h\u250?ztam. Ut\u225?na bel\u252?lr\u337?l is
megvizsg\u225?ltam szeg\u233?ny Miss Johnson sz\u225?j\u225?t.
{\line }
A legcsek\u233?lyebb k\u233?ts\u233?gem sem volt, hogy mir\u337?l van sz\u243?.
Valahogyan, sz\u225?nd\u233?kosan vagy v\u233?letlen\u252?l, mar\u243? savat
ivott \u8211? ox\u225?lsavra vagy s\u243?savra gyanakodtam.
{\line }
Kirohantam \u233?s besz\u243?ltam dr. Leidnernek, \u337? felk\u246?lt\u246?tte a
t\u246?bbieket, s mindny\u225?jan megpr\u243?b\u225?ltunk seg\u237?teni, amit csak
tudtunk, de eg\u233?sz id\u337? alatt az a sz\u246?rny\u369? \u233?rz\u233?sem
volt, hogy hi\u225?ba. Megpr\u243?b\u225?lkoztunk er\u337?s sz\u243?dabikarb\u243?
na-oldattal \u233?s ut\u225?na ol\u237?vaolajjal. Hogy enyh\u237?tsem a f\u225?
jdalm\u225?t, morfinszulf\u225?t-injekci\u243?t adtam neki.
{\line }
David Emmott bement Hasszanj\u233?be dr. Reilly\u233?rt, de] m\u225?r k\u233?
s\u337?n \u233?rkeztek.
{\line }
Nem akarok kit\u233?rni a r\u233?szletekre. Bebizonyosodott, hogy Miss Johnsont
t\u246?m\u233?ny s\u243?savoldat m\u233?rgezte meg: enn\u233?l nem sok gy\u246?
trelmesebb hal\u225?l van.
{\line }
Amikor f\u246?l\u233?be hajoltam, hogy beadjam neki a morfiumot, k\u237?s\u233?
rteties er\u337?fesz\u237?t\u233?ssel mondani pr\u243?b\u225?lt valamit. De csak
iszonyatos, elf\u250?l\u243? suttog\u225?s j\u246?tt ki a tork\u225?n.
{\line }
\u8211? Az ablak \u8211? mondta. \u8211? N\u337?v\u233?r, az ablak\u8230?
{\line }
De ez volt minden, nem b\u237?rta folytatni. Elvesztette az eszm\u233?let\u233?t.
{\line }
Azt az \u233?jszak\u225?t sose fogom elfelejteni. Megj\u246?tt dr. Reilly.
Megj\u246?tt Maitland kapit\u225?ny. \u201?s v\u233?g\u252?l, hajnalban, Hercule
Poirot.
{\line }
\u336? volt az, aki azt\u225?n gy\u246?ng\u233?den karon fogott, betuszkolt az
eb\u233?dl\u337?be, le\u252?ltetett, \u233?s megitatott velem egy cs\u233?sze
j\u243?, er\u337?s te\u225?t.
{\line }
\u8211? No,{\i
mon enfant \u8211?} mondta \u8211?, ugye, most m\u225?r jobb egy kicsit? Maga
nagyon ki van mer\u252?lve.
{\line }
Erre kit\u246?rt bel\u337?lem a s\u237?r\u225?s.
{\line }
\u8211? Olyan sz\u246?rny\u369? \u8211? zokogtam. \u8211? Olyan volt, mint egy
lid\u233?rces \u225?lom. Az a sz\u246?rny\u369? k\u237?nl\u243?d\u225?s! \u201?s a
szeme\u8230? \u243?, M. Poirot\u8230? a szeme\u8230?
{\line }
Megveregette a v\u225?llamat. N\u337? se lehetett volna kedvesebb.
{\line }
\u8211? Igen, igen\u8230? de ne gondoljon r\u225?! Maga megtette, amit csak
tudott.
{\line }
\u8211? Mar\u243? sav volt, roncsolt.
{\line }
\u8211? T\u246?m\u233?ny s\u243?savoldat volt.
{\line }
\u8211? Amit a cserepek tiszt\u237?t\u225?s\u225?hoz haszn\u225?lnak?
{\line }
\u8211? Igen. Miss Johnson val\u243?sz\u237?n\u369?leg nem volt m\u233?g
teljesen \u233?bren, mikor megitta. M\u225?rmint\u8230? hacsak nem sz\u225?nd\u233?
kosan csin\u225?lta.
{\line }
\u8211? \u211?, M. Poirot, ez sz\u246?rny\u369? gondolat!
{\line }
\u8211? V\u233?g\u252?l is nem lehetetlen. Mag\u225?nak mi a v\u233?lem\u233?nye?
{\line }
Egy pillanatig gondolkoztam csak, azt\u225?n hat\u225?rozottan megr\u225?ztam a
fejemet.
{\line }
\u8211? \u201?n nem hiszem. Nem, egy pillanatig sem hiszem el.
{\line }
Haboztam, azt\u225?n kib\u246?ktem: \u8211? Azt hiszem, tegnap d\u233?lut\u225?n
r\u225?j\u246?tt valamire.
{\line }
\u8211? Mit mond? Hogy r\u225?j\u246?tt valamire?
{\line }
Elism\u233?teltem neki azt a furcsa d\u233?lut\u225?ni besz\u233?lget\u233?s\u252?
nket.
{\line }
Poirot halkan f\u252?ttyentett egyet.
{\line }
\u8211?{\i
La pauvre femme!{\ul
{\super
7}\u8211?}} mondta. \u8211? Azt mondta, \u225?t akarja gondolni\u8230? mi? Ezzel
\u237?rta al\u225? a hal\u225?los \u237?t\u233?let\u233?t. Hiszen b\u225?rcsak
kimondta volna\u8230? akkor\u8230? t\u252?st\u233?nt! Mondja el m\u233?g egyszer,
pontosan az \u337? szavaival.
{\line }
Elism\u233?teltem, amit Miss Johnson mondott.
{\line }
\u8211? L\u225?tta, hogy hogyan j\u246?het be valaki kintr\u337?l, an\u233?
lk\u252?l, hogy b\u225?rki tudna r\u243?la? J\u246?jj\u246?n,{\i
ma soeur,} menj\u252?nk fel a tet\u337?re, \u233?s mutassa meg nekem, hol \u225?
llt Miss Johnson.
{\line }
F\u246?lment\u252?nk a tet\u337?re, \u233?s pontosan megmutattam Poirot-nak, hogy
hol \u225?llt.
{\line }
\u8211? \u205?gy \u225?llt? \u8211? k\u233?rdezte Poirot. \u8211? No, most mit
l\u225?tok? L\u225?tom az udvar fel\u233?t\u8230? \u233?s a kapubej\u225?
ratot\u8230? \u233?s a rajzterem, a fot\u243?sszoba \u233?s a laborat\u243?rium
ajtaj\u225?t. Volt valaki az udvaron?
{\line }
\u8211? Lavigny atya \u233?ppen a kapu fel\u233? ment, Mr. Reiter pedig a
fot\u243?sszoba ajtaj\u225?ban \u225?llt.
{\line }
\u8211? \u201?n nem l\u225?tom, hogy j\u246?hetett be k\u237?v\u252?lr\u337?l
valaki, hogy maguk k\u246?z\u252?l senki ne tudjon r\u243?la. De{\i
\u337? }l\u225?tta\u8230?
{\line }
V\u233?g\u252?l azt\u225?n fejcs\u243?v\u225?lva feladta a t\u246?preng\u233?st.
{\line }
\u8211?{\ul
{\i
Sacr\u233? nom d\u8217?un chien\u8230? va!{\super
8}}}Ugyan mit l\u225?thatott?
{\line }
\u201?ppen felkelt a nap. Az eg\u233?sz keleti \u233?gbolt r\u243?zsasz\u237?n,
narancs- \u233?s halv\u225?ny gy\u246?ngysz\u252?rke sz\u237?nben \u250?szott.
{\line }
\u8211? Milyen gy\u246?ny\u246?r\u369? napkelte \u8211? mondta Poirot szel\u237?
den.
{\line }
A foly\u243? t\u337?l\u252?nk balra kanyargott, a Tell k\u246?rvonalai
aranysz\u237?nben rajzol\u243?dtak ki. D\u233?l fel\u233? vir\u225?gz\u243?
gy\u252?m\u246?lcsf\u225?k \u233?s b\u233?k\u233?s sz\u225?nt\u243?f\u246?ldek. A
t\u225?volban halk, s\u237?ri hangon nyikorgott a v\u237?zker\u233?k\u8230? \u201?
szakra Hasszanje karcs\u250? minaretjei \u233?s t\u252?nd\u233?ri feh\u233?r
tornyai magasodtak.
{\line }
Hihetetlen\u252?l gy\u246?ny\u246?r\u369? volt.
{\line }
Azt\u225?n eg\u233?szen k\u246?zelr\u337?l hallottam Poirot hossz\u250?, m\u233?ly
s\u243?haj\u225?t.
{\line }
\u8211? Hogy \u233?n micsoda bolond voltam \u8211? mormolta. \u8211? Mikor az
igazs\u225?g olyan vil\u225?gos\u8230? olyan vil\u225?gos.\par\pard\plain\hyphpar}
{\super
7}{\b
Szeg\u233?ny n\u337? {\s3 \afs28
HUSZON\u214?T\u214?DIK FEJEZET \u8211? {\i
\u214?ngyilkoss\u225?g vagy gyilkoss\u225?g?}\par\pard\plain\hyphpar}} {
Nem volt id\u337?m megk\u233?rdezni Poirot-t\u243?l, mire gondolt, mert Maitland
kapit\u225?ny f\u246?lkiab\u225?lt hozz\u225?nk, \u233?s k\u233?rte, hogy
menj\u252?nk le.
{\line }
Sietve lement\u252?nk a l\u233?pcs\u337?n.
{\line }
\u8211? Ide figyeljen, Poirot \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny. \u8211?
\u218?jabb komplik\u225?ci\u243?. Az a bar\u225?t vagy micsoda elt\u369?nt.
{\line }
\u8211? Lavigny atya?
{\line }
\u8211? Igen. Eddig senki sem vette \u233?szre. Azt\u225?n valakinek lassan
derengeni kezdett, hogy \u337? a t\u225?rsas\u225?g egyetlen tagja, aki nem
ker\u252?lt el\u337?, \u233?s bement a szob\u225?j\u225?ba. Nem aludt az \u225?
gy\u225?ban, \u233?s se h\u237?re, se pora.\par\pard\plain\hyphpar} {\super
8}{\b
A kutya teremt\u233?sit!} {
Az eg\u233?sz olyan volt, mint egy rossz \u225?lom. El\u337?sz\u246?r Miss Johnson
hal\u225?la, most meg Lavigny atya elt\u369?n\u233?se.
{\line }
H\u237?vt\u225?k a szolg\u225?kat, \u233?s kik\u233?rdezt\u233?k \u337?ket, de
semmi t\u233?ny nem der\u252?lt a rejt\u233?lyre. Utolj\u225?ra este nyolc \u243?ra
k\u246?r\u252?l l\u225?tt\u225?k. Akkor azt mondta, lefekv\u233?s el\u337?tt elmegy
egy kicsit s\u233?t\u225?lni.
{\line }
Senki sem l\u225?tta visszaj\u246?nni.
{\line }
A nagy kaput kilenc \u243?rakor bez\u225?rt\u225?k, \u233?s f\u246?ltett\u233?k
r\u225? a keresztvasakat, mint rendesen. Arra azonban senki sem eml\u233?kezett,
hogy ki szedte le a kapur\u243?l a keresztvasat.
{\line }
Mindk\u233?t h\u225?ziszolga k\u246?lcs\u246?n\u246?sen azt hitte, hogy biztosan a
m\u225?sik.
{\line }
Visszat\u233?rt-e egy\u225?ltal\u225?n el\u337?z\u337? este Lavigny atya? Lehet,
hogy el\u337?z\u337? s\u233?t\u225?ja sor\u225?n felfedezett valami gyan\u250?sat,
k\u233?s\u337?bb \u250?jra kiment ut\u225?nan\u233?zni, \u233?s \u337? lett a
harmadik \u225?ldozat?
{\line }
Bej\u246?tt dr. Reilly, m\u246?g\u246?tte Mr. Mercado. Maitland kapit\u225?ny
sarkon fordult.
{\line }
\u8211? Hello, Reilly! Tal\u225?lt valamit?
{\line }
\u8211? Igen. A m\u233?reg az itteni laborat\u243?riumb\u243?l sz\u225?rmazik.
\u201?ppen most ellen\u337?rizt\u252?k a k\u233?szletet Mercad\u243?val. S\u243?
sav. .. a laborat\u243?riumb\u243?l.
{\line }
\u8211? A laborat\u243?riumb\u243?l\u8230? mi? Z\u225?r alatt tartott\u225?k?
{\line }
Mr. Mercado a fej\u233?t r\u225?zta. A keze remegett, az arca r\u225?ngat\u243?
dzott; val\u243?s\u225?gos emberroncsnak l\u225?tszott.
{\line }
\u8211? Nem volt szok\u225?s \u8211? dadogta. \u8211? Tudja\u8230? mostan\u225?
ban\u8230? folyton haszn\u225?ljuk. \u201?n\u8230? soha senki nem is \u225?lmodott
r\u243?la\u8230?
{\line }
\u8211? \u201?jszaka bez\u225?rj\u225?k a helyis\u233?get?
{\line }
\u8211? Igen\u8230? minden szob\u225?t. A kulcsok benn l\u243?gnak a nappaliban.
{\line }
\u8211? Sz\u243?val, ha valakinek kulcsa van, mindenhez hozz\u225?f\u233?rhet.
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Sima, k\u246?z\u246?ns\u233?ges kulcs?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Semmi sem mutat arra, hogy Miss Johnson esetleg maga vitte el a savat a
laborat\u243?riumb\u243?l?
{\line }
\u8211? Sz\u243? sincs r\u243?la \u8211? mondtam hangosan \u233?s hat\u225?
rozottan.
{\line }
Figyelmeztet\u337? szor\u237?t\u225?st \u233?reztem a karomon. Poirot k\u246?
zvetlen\u252?l m\u246?g\u246?ttem \u225?llt.
{\line }
\u201?s akkor valami k\u237?s\u233?rteties dolog t\u246?rt\u233?nt.
{\line }
\u214?nmag\u225?ban nem volt k\u237?s\u233?rteties-csak att\u243?l lett olyan
r\u233?mes, hogy annyira nem illett a helyzethez.
{\line }
Behajtott az udvarra egy kocsi, \u233?s kiugrott bel\u337?le egy kis ember.
Tr\u243?pusi sisakot \u233?s kurta viharkab\u225?tot viselt.
{\line }
Egyenesen odament dr. Leidnerhez, aki dr. Reilly mellett \u225?llt, \u233?s
melegen megr\u225?zta a kez\u233?t.
{\line }
\u8211?{\i
Vous voil\u225?, mon cher \u8211?} ki\u225?ltotta. \u8211? \u214?r\u252?l\u246?k,
hogy l\u225?tom. Szombat d\u233?lut\u225?n erre j\u225?rtam\u8230? \u250?tban
Fugim\u225?ba, az olaszokhoz. Kimentem az \u225?sat\u225?sra, de nem volt ott egy
sz\u225?l eur\u243?pai se, arabul meg, sajnos, nem tudok. Nem volt id\u337?m
felj\u246?nni. Ma reggel \u246?tkor elindultam Fugim\u225?b\u243?l\u8230? k\u233?
t \u243?r\u225?m van, addig mag\u225?val lehetek\u8230? azt\u225?n utol\u233?rem a
kocsioszlopot.{\i
Eh bien,} hogy megy, milyen a szezon?
{\line }
Pokoli volt.
{\line }
Ez a vid\u225?m hang, ez a term\u233?szetes modor, a kellemes, norm\u225?lis,
h\u233?tk\u246?znapi vil\u225?g leveg\u337?je, amelyt\u337?l mi olyan messzire
szakadtunk! Egyszer\u369?en csak betoppant, nem tudott semmir\u337?l, \u233?s nem
vett \u233?szre semmit \u8211? Tell volt vid\u225?ms\u225?ggal \u233?s j\u243?
ked\u233?llyel.
{\line }
Nem csoda, ha dr. Leidner artikul\u225?latlanul felh\u246?rd\u252?lt, \u233?s
n\u233?m\u225?n, k\u246?ny\u246?r\u246?gve n\u233?zett dr. Reillyre.
{\line }
A doktor a helyzet magaslat\u225?n \u225?llt. F\u233?lrevonta a kis embert (egy
Verrier nev\u369? francia r\u233?g\u233?sz volt, aki, mint k\u233?s\u337?bb
hallottam, a g\u246?r\u246?g szigeteken \u225?sott), \u233?s elmagyar\u225?zta
neki, mi t\u246?rt\u233?nt. Verrier meg volt d\u246?bbenve. Az utols\u243? n\u233?
h\u225?ny napot egy olasz \u225?sat\u225?son t\u246?lt\u246?tte, t\u225?vol a
civiliz\u225?ci\u243?t\u243?l, \u233?s nem hallott semmit.
{\line }
D\u337?lt bel\u337?le a r\u233?szv\u233?tnyilv\u225?n\u237?t\u225?s meg a
menteget\u337?z\u233?s. V\u233?g\u252?l azt\u225?n odament dr. Leidnerhez, \u233?s
melegen, k\u233?t k\u233?zzel szorongatni kezdte a kez\u233?t.
{\line }
\u8211? Micsoda trag\u233?dia! Atyaisten, micsoda trag\u233?dia.
{\line }
Nem tal\u225?lok r\u225? szavakat.{\ul
{\i
Monpauvre coll\u233?gue.{\super
9}}}
{\line }
A kis ember v\u233?gs\u337?, medd\u337? er\u337?fesz\u237?t\u233?st tett, hogy
kifejezze az \u233?rz\u233?seit. Fejcs\u243?v\u225?lva be\u252?lt a kocsij\u225?ba,
{\i
\u233?s} elhajtott.
{\line }
Ahogy mondtam, a trag\u233?di\u225?nak ez a r\u246?vid, komikus{\super
;}k\u246?zj\u225?t\u233?ka sz\u246?rny\u369?bbnek t\u369?nt, mint mindaz, ami
t\u246?rt\u233?nt.
{\line }
\u8211? Most pedig reggelizz\u252?nk \u8211? mondta dr. Reilly hat\u225?
rozottan. \u8211? Igenis, ragaszkodom hozz\u225?. J\u246?jj\u246?n, Leidner, ennie
kell!
{\line }
Szeg\u233?ny dr. Leidner teljesen odavolt. Vel\u252?nk j\u246?tt az eb\u233?
dl\u337?be, ahol felszolg\u225?lt\u225?k az igencsak gy\u225?szos reggelit. A
forr\u243? k\u225?v\u233? meg a t\u252?k\u246?rtoj\u225?s az\u233?rt, azt hiszem,
mindny\u225?junknak j\u243?t tett, b\u225?r senkinek nem volt kedve enni. Dr.
Leidner ivott egy kis k\u225?v\u233?t, azt\u225?n csak \u252?lt, \u233?s aj
kenyeret morzsolgatta. Az arca sz\u252?rke volt, elny\u369?tt aj f\u225?
jdalomt\u243?l \u233?s a megd\u246?bben\u233?st\u337?l.
{\line }
Reggeli ut\u225?n Maitland kapit\u225?ny munk\u225?hoz l\u225?tott.
{\line }
Elmes\u233?ltem, hogy \u233?bredtem f\u246?l, mert meghallottam azt a furcsa
hangot, s hogy azt\u225?n bementem Miss Johnson szob\u225?j\u225?ba.
{\line }
\u8211? Azt mondja, egy poh\u225?r volt a f\u246?ld\u246?n?
{\line }
\u8211? Igen. Biztosan elejtette, miut\u225?n ivott bel\u337?le.
{\line }
\u8211? Elt\u246?rt?
{\line }
\u8211? Nem, a sz\u337?nyegre esett. (Mellesleg, att\u243?l tartok, a sav t\u246?
nkretette a sz\u337?nyeget.) F\u246?lvettem a poharat, \u233?s] visszatettem az
asztalra.
{\line }
\u8211? \u214?r\u252?l\u246?k, hogy ezt elmondta. Csak k\u233?tf\u233?le
ujjlenyomat van rajta, \u233?s az egyik k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l Miss
Johnson\u233?. m\u225?sik akkor biztosan a mag\u225?\u233?.
{\line }
Egy pillanatig hallgatott, azt\u225?n r\u225?m sz\u243?lt: \u8211? K\u233?rem,
folytassa!
{\line }
Gondosan le\u237?rtam, mit csin\u225?ltam, milyen m\u243?dszerekkel pr\u243?
b\u225?lkoztam, \u233?s k\u246?zben agg\u243?dva n\u233?ztem dr. Reilly- re, hogy
helyesli-e. B\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Maga mindent megpr\u243?b\u225?lt, ami esetleg egy\u225?ltal\u225?n
haszn\u225?lhatott \u8211? mondta. \u201?s b\u225?r ebben el\u233?g biztos voltam,
m\u233?gis megk\u246?nnyebb\u252?l\u233?st jelentett az elismer\u233?se.
{\line }
\u8211? Tudta, hogy pontosan mit ivott?
{\line }
\u8211? Nem, de azt persze l\u225?ttam, hogy valami mar\u243? savat.
{\line }
\u8211? Mi a v\u233?lem\u233?nye, n\u337?v\u233?r \u8211? k\u233?rdezte Maitland
kapit\u225?ny nagyon komolyan \u8211?, lehet, hogy Miss Johnson sz\u225?nd\u233?
kosan itta meg?
{\line }
\u8211? \u211?, nem! \u8211? ki\u225?ltottam fel. \u8211? Soha eszembe se jutna
ilyesmi!
{\line }
Nem tudom, mi\u233?rt voltam ebben ilyen biztos. Azt hiszem, r\u233?szben M.
Poirot c\u233?lz\u225?sai miatt. M\u233?lyen bel\u233?m r\u246?gz\u337?d\u246?tt az
a mond\u225?sa, hogy \u8222?a gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?lik\u8221?.
\u201?s azut\u225?n az ember nem egyk\u246?nnyen hiszi el, hogy valaki az \u246?
ngyilkoss\u225?g ilyen iszonyatosan f\u225?jdalmas m\u243?dj\u225?t v\u225?lasztja.
{\line }
Ezt meg is mondtam, \u233?s Maitland kapit\u225?ny elgondolkodva b\u243?logatott
r\u225?.
{\line }
\u8211? Azzal egyet\u233?rtek, hogy ez nem az a m\u243?dszer, amit az ember
v\u225?lasztana \u8211? mondta. \u8211? De ha valaki nagy lelki felindul\u225?sban
van, \u233?s ehhez a m\u233?reghez k\u246?nnyen hozz\u225?f\u233?rhet, akkor
esetleg beveszi.
{\line }
\u8211? \u201?s Miss Johnson nagy lelki felindul\u225?sban volt? \u8211? k\u233?
rdeztem k\u233?telkedve.
{\line }
\u8211? Mrs. Mercado szerint igen. Azt mondja, Miss Johnson tegnap este a
vacsor\u225?n\u225?l teljesen ki volt kelve \u246?nmag\u225?b\u243?l\u8230? alig
v\u225?laszolt, ha sz\u243?ltak hozz\u225?. Mrs. Mercado eg\u233?szen bizonyos
benne, hogy Miss Johnson borzaszt\u243?an el volt valami miatt keseredve, \u233?s
hogy m\u225?r biztosan esz\u233?be jutott, hogy v\u233?gezzen mag\u225?val.
{\line }
\u8211? H\u225?t \u233?n ebben egy pillanatig sem hiszek \u8211? mondtam ki
kereken.
{\line }
Mrs. Mercado, nah\u225?t! Gonosz, alattomos kis macska!
{\line }
\u8211? Akkor maga mire gondol?
{\line }
\u8211? Szerintem meggyilkolt\u225?k. \u8211? Megint nem k\u246?nt\u246?rfalaztam.
\u201?lesen ropogott a k\u246?vetkez\u337? k\u233?rd\u233?se. Szinte a rend-\u337?
r\u337?rszob\u225?n \u233?reztem magam.
{\line }
\u8211? \u201?s mi\u233?rt?
{\line }
\u8211? Sz\u225?momra ez t\u369?nik messze a legval\u243?sz\u237?n\u369?bb
megold\u225?snak.
{\line }
\u8211? Ez csak a maga mag\u225?nv\u233?lem\u233?nye. Nem volt r\u225? semmi ok,
ami\u233?rt meggyilkolj\u225?k.
{\line }
\u8211? Bocs\u225?sson meg \u8211? mondtam \u8211?, de volt. R\u225?j\u246?tt
valamire.
{\line }
\u8211? R\u225?j\u246?tt valamire? Mire j\u246?tt r\u225??
{\line }
Sz\u243?r\u243?l sz\u243?ra elism\u233?teltem a tet\u337?n folytatott besz\u233?
lget\u233?s\u252?nket.
{\line }
\u8211? \u201?s nem volt hajland\u243? megmondani, mire j\u246?tt r\u225??
{\line }
\u8211? Nem. Azt mondta, id\u337?re van sz\u252?ks\u233?ge, \u225?t akarja
gondolni.
{\line }
\u8211? De nagyon izgatott volt miatta?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211?{\i
A m\u243?dszer, amivel k\u237?v\u252?lr\u337?l be lehet jutni \u8211?} t\u246?
prengett \u246?sszer\u225?ncolt homlokkal Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Fogalma
sincs r\u243?la, hogy mire c\u233?lzott?
{\line }
\u8211? Halv\u225?ny fogalmam sincs. T\u246?rtem \u233?s t\u246?rtem rajta a
fejemet, de nem jutottam semmire.
{\line }
\u8211? Maga mit gondol, M. Poirot? \u8211? k\u233?rdezte Maitland kapit\u225?ny.
{\line }
\u8211? Szerintem r\u225?tal\u225?ltunk egy lehets\u233?ges ind\u237?t\u243?
okra \u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u8211? M\u225?rmint gyilkoss\u225?ghoz?
{\line }
\u8211? Gyilkoss\u225?ghoz.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny fintorgott.
{\line }
\u8211? Semmit sem tudott mondani, miel\u337?tt meghalt?
{\line }
\u8211? Csak k\u233?t sz\u243?t siker\u252?lt kiny\u246?gnie.
{\line }
\u8211? Mit?
{\line }
\u8211?{\i
Az ablak.
{\line }
\u8211?} Az ablak? \u8211? ism\u233?telte meg Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Maga
\u233?rtette, hogy mit akar mondani?
{\line }
Megr\u225?ztam a fejemet.
{\line }
\u8211? H\u225?ny ablak van a h\u225?l\u243?szob\u225?j\u225?ban?
{\line }
\u8211? Csak egy.
{\line }
\u8211? \u201?s az az udvarra ny\u237?lik?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Nyitva volt vagy csukva? \u218?gy eml\u233?kszem, nyitva. Vagy tal\u225?n
maga nyitotta ki?
{\line }
\u8211? Nem, eg\u233?sz id\u337? alatt nyitva volt. Eszembe is jutott\u8230?
{\line }
Elhallgattam.
{\line }
\u8211? Folytassa, n\u337?v\u233?r!
{\line }
\u8211? Term\u233?szetesen megvizsg\u225?ltam az ablakot, de semmi szokatlant nem
l\u225?ttam. Az jutott eszembe, hogy tal\u225?n az ablakon \u225?t cser\u233?lte ki
valaki a pohar\u225?t.
{\line }
\u8211? Hogy elcser\u233?lt\u233?k a pohar\u225?t?
{\line }
\u8211? Igen. Tudja, Miss Johnson lefekv\u233?skor mindig vitt mag\u225?val egy
poh\u225?r vizet. Azt hiszem, ezzel a poh\u225?rral csin\u225?ltak valamit, egy
poh\u225?r savat tettek a hely\u233?re.
{\line }
\u8211? Maga mit sz\u243?l ehhez, Reilly?
{\line }
\u8211? Ha gyilkoss\u225?gr\u243?l van sz\u243?, akkor val\u243?sz\u237?n\u369?leg
\u237?gy t\u246?rt\u233?nt \u8211? mondta dr. Reilly haboz\u225?s n\u233?lk\u252?l.
\u8211? Nincs az a norm\u225?lis, \u225?tlagos megfigyel\u337?k\u233?pess\u233?
g\u369? ember, aki \u246?sszet\u233?vesztene egy poh\u225?r savat egy poh\u225?r
v\u237?zzel \u233?s lehajtan\u225?\u8230? ha \u233?ber \u233?rz\u233?kei
birtok\u225?ban van. De ha valaki hozz\u225?szokott, hogy \u233?jszaka megiszik egy
poh\u225?r vizet, azzal bizony k\u246?nnyen el\u337?fordulhat, hogy kiny\u250?jtja
a karj\u225?t, a szokott hely\u233?n megtal\u225?lja a poharat, \u233?s mire \u233?
szrevenn\u233?, hogy mi t\u246?rt\u233?nt, f\u233?l\u225?lm\u225?ban m\u225?r
v\u233?gzetes mennyis\u233?get hajtott f\u246?l bel\u337?le.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny ezen egy kicsit elgondolkodott.
{\line }
\u8211? Vissza kell mennem megn\u233?zni azt az ablakot. Milyen messzi van az
\u225?gy fej\u233?t\u337?l?
{\line }
Gondolkodtam.
{\line }
\u8211? Ha valaki nagyot ny\u250?jt\u243?zik, \u233?ppen el\u233?rheti az \u225?gy
fej\u233?n\u233?l \u225?ll\u243? kisasztalt.
{\line }
\u8211? Azt az asztalt, amelyiken a vizespoh\u225?r \u225?llt?
{\line }
\u8211? Igen.
{\line }
\u8211? Az ajt\u243? be volt z\u225?rva?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Sz\u243?val, ak\u225?rki volt is, arra is bemehetett \u233?s kicser\u233?
lhette a poharakat?
{\line }
\u8211? \u211?,igen.
{\line }
\u8211? Az kock\u225?zatosabb lett volna \u8211? mondta dr. Reilly. \u8211?
L\u233?p\u233?sek zaj\u225?ra gyakran eg\u233?szen m\u233?lyen alv\u243? emberek is
f\u246?l\u233?brednek. Ha az asztalt az ablakb\u243?l el lehet \u233?rni, az lett
volna a biztons\u225?gosabb.
{\line }
\u8211? \u201?n nem csak a poh\u225?rra gondolok \u8211? mondta Mait-land
kapit\u225?ny sz\u243?rakozottan.
{\line }
Azt\u225?n \u246?sszeszedte mag\u225?t, \u233?s \u250?jra hozz\u225?m fordult.
{\line }
\u8211? Teh\u225?t mag\u225?nak az a v\u233?lem\u233?nye, hogy amikor szeg\u233?ny
h\u246?lgy \u233?rezte, hogy haldoklik, tudatni akarta mag\u225?val, hogy valaki a
nyitott ablakon \u225?t kicser\u233?lte a vizet savra? De h\u225?t enn\u233?l
sokkal fontosabb lett volna az illet\u337? {\i
neve,} nem?
{\line }
\u8211? Lehet, hogy nem tudta a nev\u233?t \u8211? mutattam r\u225?.
{\line }
\u8211? Vagy m\u233?g c\u233?lszer\u369?bb lett volna, ha arra tesz valami c\u233?
lz\u225?st, hogy mi volt az, amit el\u337?z\u337? nap felfedezett?
{\line }
\u8211? Maitland, ha az ember haldoklik, nem mindig \u337?rzi meg az ar\u225?
ny\u233?rz\u233?k\u233?t \u8211? mondta dr. Reilly. \u8211? Val\u243?sz\u237?
n\u369?leg egy bizonyos t\u233?ny t\u246?lti be az agy\u225?t. Lehet, hogy abban a
percben, r\u246?geszmeszer\u369?en az foglalkoztatta, mint legfontosabb t\u233?ny,
hogy a gyilkos k\u233?z beny\u250?lt az ablakon. Tal\u225?n fontosnak tartotta,
hogy az emberek ezt tudj\u225?k. V\u233?lem\u233?nyem szerint nem is t\u233?vedett.
Ez{\i
val\u243?ban} fontos!
{\line }
Val\u243?sz\u237?n\u369?leg arra a k\u246?vetkeztet\u233?sre jutott, bogy \u246?
n^yil koss\u225?gnak fogj\u225?k tartani. Ha tudott volna besz\u233?lni, val\u243?
sz\u237?n\u369?leg azt mondja: \u8222?Nem \u246?ngyilkoss\u225?g volt. Nem
magamt\u243?l vettem be. Valaki m\u225?s tette az \u225?gyam mell\u233?,{\i
az ablakon kereszt\u252?l.}\u8221?
{\line }
Maitland kapit\u225?ny egy-k\u233?t percig nem v\u225?laszolt, csak n\u233?m\u225?
n dobolt az ujjaival. Azt\u225?n kijelentette: \u8211? H\u225?t az biztos, hogy
k\u233?tf\u233?lek\u233?ppen lehet \u233?rtelmezni. Vagy \u246?ngyilkoss\u225?g
vagy gyilkoss\u225?g. Maga szerint melyik, doktor Leidner?
{\line }
Dr. Leidner n\u233?h\u225?ny pillanatig hallgatott, azt\u225?n cs\u246?ndesen, de
hat\u225?rozottan v\u225?laszolt. \u8211? Gyilkoss\u225?g. Anne Johnson nem az a
n\u337? volt, aki \u246?ngyilkoss\u225?got k\u246?vet el.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? ismerte el Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Norm\u225?lis
k\u246?r\u252?lm\u233?nyek k\u246?z\u246?tt nem. De lehetnek olyan k\u246?r\u252?
lm\u233?nyek, amikor ez a term\u233?szetes.
{\line }
\u8211? Mint p\u233?ld\u225?ul?
{\line }
Maitland kapit\u225?ny lehajolt, \u233?s felvett egy kis batyut. M\u225?r el\u337?
z\u337?leg \u233?szrevettem, amikor letette a sz\u233?ke mell\u233?. N\u233?mi
er\u337?lk\u246?d\u233?ssel f\u246?ll\u243?d\u237?totta az asztalra.
{\line }
\u8211? Van itt valami, amir\u337?l egyik\u252?k se tud \u8211? mondta. \u8211?
Miss Johnson \u225?gya alatt tal\u225?ltuk.
{\line }
Bogozgatta a bugyor csom\u243?j\u225?t, azt\u225?n sz\u233?tnyitotta, \u233?s
el\u337?bukkant egy nagy, s\u250?lyos \u337?rl\u337?k\u337?.
{\line }
\u214?nmag\u225?ban ebben semmi sem lett volna \u8211? az \u225?sat\u225?s
sor\u225?n m\u225?r vagy egy tucat ilyet tal\u225?ltak.
{\line }
Ez a p\u233?ld\u225?ny azzal Billncselte le a figyelm\u252?nket, hogy nagy,
s\u246?t\u233?t folt \u233?ktelenkedett rajta, \u233?s m\u233?g valami \u8211?
mintha haj lett volna.
{\line }
\u8211? Ez a maga dolga lesz, Reilly \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny.
\u8211? De azt mondom, nem sok k\u233?ts\u233?g f\u233?r hozz\u225?, hogy ez volt
az az eszk\u246?z, amellyel Mrs. Leidnert meg\u246?lt\u233?
k!\par\pard\plain\hyphpar} {\super
9}{\b
Szeg\u233?ny koll\u233?g\u225?m {\s3 \afs28
HUSZONHATODIK FEJEZET \u8211? {\i
\u201?n leszek a k\u246?vetkez\u337?!}\par\pard\plain\hyphpar}} {
H\u225?t ez el\u233?g sz\u246?rny\u369? volt. Dr. Leidner mintha t\u252?st\u233?nt
el akart volna \u225?julni, nekem is felkavarodott kicsit a gyomrom.
{\line }
Dr. Reilly nagy szakmai \u233?rdekl\u337?d\u233?ssel kezdte vizsg\u225?lgatni
az \u337?rl\u337?k\u246?vet.
{\line }
\u8211? Gondolom, semmi ujjlenyomat? \u8211? vetette oda.
{\line }
\u8211? Semmi.
{\line }
Dr. Reilly el\u337?vette a csipesz\u233?t, \u233?s \u243?vatosan piszk\u225?lgatni
kezdte a k\u246?vet.
{\line }
\u8211? Hmmm\u8230? egy kis emberi sz\u246?vetdarabka\u8230? \u233?s haj\u8230?
vil\u225?gossz\u337?ke haj. Ez persze nem hivatalos v\u233?lem\u233?ny. Term\u233?
szetesen el kell v\u233?geznem a megfelel\u337? vizsg\u225?latokat, v\u233?rcsoport
s a t\u246?bbi, de sok k\u233?ts\u233?gem nincsen. Miss Johnson \u225?gya alatt
tal\u225?lt\u225?k? Aha, aha\u8230? sz\u243?val \u237?gy \u225?llunk. \u336?
k\u246?vette el a gyilkoss\u225?got, azt\u225?n, Isten nyugosztalja, mardosni
kezdte a lelkiismeret, \u233?s v\u233?gzett mag\u225?val. H\u225?t ez is egy
elm\u233?let\u8230? eg\u233?sz sz\u233?p elm\u233?let.
{\line }
Dr. Leidner csak r\u225?zta a fej\u233?t, tehetetlen\u252?l.
{\line }
\u8211? Nem, Anne nem\u8230? Anne nem \u8211? mormolta.
{\line }
\u8211? El\u337?sz\u246?r is nem tudom, hol rejthette el \u8211? mondta Maitland
kapit\u225?ny.
{\line }
\u8211? Az els\u337? gyilkoss\u225?g ut\u225?n minden szob\u225?t v\u233?
gigkutattunk.
{\line }
Valami felvillant az agyamban. Az \u237?r\u243?szeres szekr\u233?nyben, gondoltam,
de nem sz\u243?ltam semmit.
{\line }
\u8211? Ak\u225?rhol is tartotta, nem volt megel\u233?gedve a rejtekhellyel,
\u233?s bevitte a szob\u225?j\u225?ba, amelyet annak idej\u233?n a t\u246?bbivel
egy\u252?tt \u225?tkutattunk. Vagy tal\u225?n akkor csin\u225?lta, amikor m\u225?r
elsz\u225?nta mag\u225?t az \u246?ngyilkoss\u225?gra.
{\line }
\u8211? \u201?n nem hiszem \u8211? mondtam ki, ez\u250?ttal hangosai
{\line }
Valahogyan k\u233?ptelen voltam elhinni, hogy Miss Johnson, ez a kedves, rendes
n\u337? loccsantotta ki Mrs. Leidner agyvelej\u233?t. Egyszer\u369?en nem tudtam
magam el\u233? k\u233?pzelni! Pedig egyes dolgokkal j\u243?l egybev\u225?gott
\u8211? azzal a s\u237?r\u243?g\u246?rccsel p\u233?ld\u225?ul akkor este. V\u233?
g\u252?l is \u233?n magam is azt mondtam r\u225?, hogy \u8222?lelkiismeret-
furdal\u225?s\u8221? \u8211?, csakhogy soha eszembe se jutott, hogy valami m\u225?
s\u233?rt, nem egy kisebb \u233?s sokkal jelent\u233?ktelenebb b\u369?n\u233?rt.
{\line }
\u8211? Nem tudom, mit higgyek \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Itt
van ennek a francia aty\u225?nak az elt\u369?n\u233?se is, azt is tiszt\u225?zni
kell. Az embereim \u225?tf\u233?s\u252?lik a vid\u233?ket, h\u225?tha kup\u225?n
v\u225?gt\u225?k, \u233?s bedobt\u225?k a holttestet egy alkalmatos \u246?nt\u246?
z\u337?\u225?rokba.
{\line }
\u8211? \u211?, most jut eszembe\u8230?- kezdtem.
{\line }
Mindenki k\u233?rd\u337?en n\u233?zett r\u225?m.
{\line }
\u8211? Tegnap d\u233?lut\u225?n t\u246?rt\u233?nt \u8211? mondtam. \u8211?
Keresztk\u233?rd\u233?seket tett fel nekem arr\u243?l a kancsal emberr\u337?l, aki
akkor d\u233?lut\u225?n belesett az ablakon. Megk\u233?rdezte, pontosan hol \u225?
llt az \u246?sv\u233?nyen, \u233?s azt mondta, kimegy k\u246?r\u252?ln\u233?zni.
Azt mondta, a detekt\u237?vreg\u233?nyekben a b\u369?n\u246?z\u337? mindig elejt
valamit, ami k\u233?nyelmesen nyomra vezet.
{\line }
\u8211? A fen\u233?be is, az \u233?n b\u369?n\u246?z\u337?im soha \u8211? mondta
Maitland kapit\u225?ny. \u8211? Sz\u243?val ennek ment ut\u225?na, mi? A
kutyaf\u225?j\u225?t, k\u237?v\u225?ncsi vagyok, tal\u225?lt-e valamit. Furcsa
v\u233?letlen lenne, ha \u337? meg Miss Johnson szinte egyidej\u369?leg tal\u225?
ltak volna valami kulcsot a gyilkos szem\u233?lyazonoss\u225?g\u225?hoz.
{\line }
\u8211? Kancsal ember? \u8211? tette hozz\u225? inger\u252?lten. \u8211? Kancsal
ember? Ezzel a kancsal fick\u243?val nem stimmel valami. Nem \u233?rtem, hogy az
\u246?rd\u246?gbe nem b\u237?rj\u225?k elkapni az embereim.
{\line }
\u8211? Val\u243?sz\u237?n\u369?leg az\u233?rt, mert nem kancsal \u8211? mondta
cs\u246?ndesen Poirot.
{\line }
- Azt akarja mondani, hogy csak sz\u237?nlelte? Nem tudtam, hogy lehet
kancsals\u225?got sz\u237?nlelni.
{\line }
Poirot erre csak annyit mondott: \u8211? A kancs\u237?t\u225?s nagyon hasznos
lehet.
{\line }
 \u8211? Az \u246?rd\u246?gbe is, de mennyire! Sok\u233?rt nem adn\u225?m, ha
tudn\u225?m, hol van most az a fick\u243?, ha kancsi, ha nem!
{\line }
\u8211? Feltehet\u337?leg m\u225?r \u225?tjutott a sz\u237?riai hat\u225?ron
\u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u8211? Figyelmeztett\u252?k Tell Kocseket \u233?s Abu Kemalt\u8230? igazs\u225?g
szerint az \u246?sszes hat\u225?r\u225?llom\u225?st.
{\line }
\u8211? \u201?n \u250?gy k\u233?pzelem, hogy a hegyeken \u225?t vezet\u337? utat
v\u225?lasztotta. Azt, amelyen a teheraut\u243?k mennek n\u233?ha, amikor
csemp\u233?sz\u225?rut visznek.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny f\u246?lmordult.
{\line }
\u8211? Ne t\u225?viratozzunk akkor Deir ez Zorba?
{\line }
\u8211? \u201?n m\u225?r tegnap t\u225?viratoztam\u8230? figyelmeztettem \u337?
ket, hogy lessenek egy kocsira, amelyben k\u233?t f\u233?rfi \u252?l akiknek
makul\u225?tlan rendben van az \u250?tlevele.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny erre nagyot b\u225?mult.
{\line }
\u8211? T\u225?viratozott? \u201?s{\i
k\u233?t} f\u233?rfi\u8230??
{\line }
Poirot b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? Ebben a dologban ketten vannak.
{\line }
\u8211? Nekem \u250?gy t\u369?nik, M. Poirot, hogy maga sok\u225? mindent suba
alatt tartott az \u252?gyben.
{\line }
Poirot a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta. \u8211? Tulajdonk\u233?ppen nem. Csak ma reggel
j\u246?ttem r\u225? az igazs\u225?gra, amikor a napkelt\u233?t n\u233?ztem.
Gy\u246?ny\u246?r\u369? napkelte volt.
{\line }
Azt hiszem, egyik\u252?nk se vette \u233?szre, hogy Mrs. Mercado a szob\u225?ban
van. Biztos akkor lop\u243?dzott be, amikor valamennyien teljesen meg voltunk
r\u246?k\u246?ny\u246?dve, mert el\u337?ker\u252?lt az a r\u233?mes, nagy, v\u233?
rfoltos k\u337?.
{\line }
De most minden el\u337?zetes figyelmeztet\u233?s n\u233?lk\u252?l \u250?gy
elkezdett vis\u237?tozni, mint a diszn\u243?, amikor torkon sz\u250?rj\u225?k.
{\line }
\u8211? O, atyaisten! -sikoltotta. \u8211? M\u225?i \u233?rtem. M\u225?r ertem az
eg\u233?szet!{\i
Lavigny atya volt!} \u336?r\u252?lt\u8230? vall\u225?si t\u233?bolya van! Azt
hiszi, a n\u337?k b\u369?n\u246?s teremtm\u233?nyek.{\i
Sorra gyilkolja \u337?ket.} El\u337?sz\u246?r Mrs. Leidnert\u8230? azt\u225?n Miss
Johnsont. \u201?s \u233?n leszek a k\u246?vetkez\u337?!
{\line }
Vadul sikoltozva kereszt\u252?lrohant a szob\u225?n, \u233?s belekapaszkodott dr.
Reilly kab\u225?tj\u225?ba.
{\line }
\u8211? \u201?n nem maradok itt, azt megmondhatom! Egy napig se maradok itt
tov\u225?bb. Vesz\u233?lyes. Csupa veszedelem itt minden. Ott rejt\u337?zik, kinn
valahol\u8230? csak az alkalomra les. R\u225?m fogja vetni mag\u225?t!
{\line }
T\u225?gra ny\u237?lt a sz\u225?ja, \u233?s megint sikoltozni kezdett.
{\line }
Odasiettem dr. Reillyhez, aki a k\u233?t csukl\u243?j\u225?n\u225?l fogva
tartotta. Jobbr\u243?l-balr\u243?l lekentem a n\u337?nek egy pofont, azt\u225?n dr.
Reilly seg\u237?ts\u233?g\u233?vel le\u252?ltettem egy sz\u233?kre.
{\line }
\u8211? Senki sem fogja meg\u246?lni mag\u225?t \u8211? mondtam. \u8211? Mi majd
vigy\u225?zunk mag\u225?ra. \u220?lj\u246?n le, \u233?s szedje \u246?ssze mag\u225?
t!
{\line }
Abbahagyta a sikoltoz\u225?st, \u233?s becsukta a sz\u225?j\u225?t. Csak \u252?lt,
\u233?s r\u233?m\u252?lt, ostoba szemekkel n\u233?zett r\u225?m.
{\line }
Azt\u225?n \u250?jra megzavartak minket. Ny\u237?lt az ajt\u243?, \u233?s
bej\u246?tt Sheila Reilly.
{\line }
S\u225?padt \u233?s komoly volt az arca. Egyenesen Poirot-hoz l\u233?pett.
{\line }
\u8211? Kor\u225?n reggel bementem a post\u225?ra, M. Poirot \u8211? mondta.
\u8211? J\u246?tt mag\u225?nak egy t\u225?virat\u8230? elhoztam magammal.
{\line }
\u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m,{\i
mademoiselle.}
{\line }
\u193?tvette t\u337?le, \u233?s felt\u233?pte. A l\u225?ny k\u246?zben az
arc\u225?t figyelte.
{\line }
H\u225?t neki azt\u225?n arcizma sem rezd\u252?lt. Elolvasta a t\u225?viratot,
kisim\u237?totta, sz\u233?pen, rendesen \u246?sszehajtogatta, \u233?s zsebre dugta.
{\line }
Mrs. Mercado is \u337?t figyelte. Fulladoz\u243? hangon k\u233?rdezte: \u8211?
Amerik\u225?b\u243?l j\u246?tt?
{\line }
Poirot a fej\u233?t r\u225?zta.
{\line }
\u8211? Nem,{\i
madame \u8211? }mondta. \u8211? Tuniszb\u243?l.
{\line }
Mrs. Mercado egy pillanatig r\u225?meredt, mintha nem \u233?rten\u233?, azt\u225?n
nagyot s\u243?hajtott, \u233?s h\u225?trad\u337?lt a sz\u233?ken.
{\line }
\u8211? Lavigny atya \u8211? mondta. \u8211? Igazam volt. Mindig tudtam, hogy van
benne valami furcsa. Egyszer olyan dolgokat mondott nekem\u8230? \u233?n azt
hiszem, \u337?r\u252?lt\u8230? \u8211? Elhallgatott, azt\u225?n m\u225?r csak
annyit mondott: \u8211? Megnyugodtam, nem lesz velem semmi baj. De innen el{\i
kell} mennem. Joseph meg \u233?n megsz\u225?llhatunk a v\u225?rosi vend\u233?
gh\u225?zban.
{\line }
\u8211? T\u252?relem,{\i
madame \u8211?} mondta Poirot. \u8211? Mindent meg fogok magyar\u225?zni.
{\line }
Maitland kapit\u225?ny k\u237?v\u225?ncsian n\u233?zett r\u225?.
{\line }
\u8211? \u218?gy v\u233?li, v\u233?g\u233?rv\u233?nyesen r\u225?j\u246?tt a dolog
nyitj\u225?ra? \u8211? k\u233?rdezte. Poirot meghajolt.
{\line }
Iszony\u250?an sz\u237?npadias meghajl\u225?s volt. Azt hiszem, meglehet\u337?sen
bosszantotta Maitland kapit\u225?nyt.
{\line }
\u8211? Nos? \u8211? reccsent r\u225? Poirot-ra. \u8211? Ki vele, ember!
{\line }
De Hercule Poirot nem \u237?gy int\u233?zte a dolgait. Most m\u225?r tiszt\u225?n
l\u225?ttam, hogy alaposan meg akarja adni a m\u243?dj\u225?t. K\u237?v\u225?ncsi
voltam, t\u233?nyleg tudja-e az igazs\u225?got, vagy csak henceg.
{\line }
Dr. Reillyhez fordult.
{\line }
\u8211? Lenne olyan kedves, doktor Reilly, \u246?sszeh\u237?vni a t\u246?bbieket?
{\line }
Dr. Reilly k\u233?szs\u233?gesen felugrott, \u233?s m\u225?r indult is. Egy-
k\u233?t perc m\u250?lva az exped\u237?ci\u243? t\u246?bbi tagja is \u246?
sszegy\u369?lt a szob\u225?ban. El\u337?sz\u246?r Reiter \u233?s Emmott. Azt\u225?n
Bill Coleman. Azt\u225?n Richard Carey \u233?s v\u233?g\u252?l Mr. Mercado.
{\line }
Szeg\u233?ny ember, igaz\u225?n \u250?gy n\u233?zett ki, mint a hal\u225?l. Azt
hiszem, iszony\u250?an f\u233?lt, hogy r\u225?h\u250?zz\u225?k a vizes leped\u337?t
a gondatlans\u225?g\u225?\u233?rt, ami\u233?rt szanasz\u233?t hagyta a vesz\u233?
lyes vegyszereket.
{\line }
Mindenki helyet foglalt a nagy asztal k\u246?r\u252?l, nagyj\u225?b\u243?l \u250?
gy, mint akkor, amikor M. Poirot meg\u233?rkezett. Mind Bill Coleman, mind David
Emmott t\u233?tova pillant\u225?sokat vetett Sheila Reilly fel\u233?, miel\u337?tt
le\u252?ltek. Sheila h\u225?ttal \u225?llt nekik, \u233?s kin\u233?zett az ablakon.
{\line }
\u8211? Itt a sz\u233?k, Sheila \u8211? mondta Bill.
{\line }
\u8211? Nem foglal helyet? \u8211? k\u233?rdezte David Emmott, a maga kellemes,
halk, lass\u250? modor\u225?ban.
{\line }
Sheila fel\u233?j\u252?k fordult, s egy pillanatig csak n\u233?zett r\u225?juk.
Mind a ketten kih\u250?ztak neki egy-egy sz\u233?ket. K\u237?v\u225?ncsi voltam,
melyiket fogja v\u225?lasztani.
{\line }
V\u233?g\u252?l egyiket se fogadta el.
{\line }
\u8211? \u201?n ide \u252?l\u246?k \u8211? mondta hetyk\u233?n. Azzal le\u252?lt
az ablakn\u225?l \u225?ll\u243? asztal sz\u233?l\u233?re.
{\line }
\u8211? M\u225?rmint, ha Maitland kapit\u225?nynak nincs ellene kifog\u225?sa
\u8211? tette hozz\u225? \u8211?, hogy itt maradok.
{\line }
Nem vagyok benne biztos, hogy Maitland kapit\u225?ny mit mondott volna, ha Poirot
el\u233?be nem v\u225?g.
{\line }
\u8211? Felt\u233?tlen\u252?l maradjon,{\i
mademoiselle \u8211?} mondta. \u8211? S\u337?t sz\u252?ks\u233?ges is, hogy
maradjon.
{\line }
Sheila felh\u250?zta a szem\u246?ld\u246?k\u233?t.
{\line }
\u8211? Sz\u252?ks\u233?ges?
{\line }
\u8211? Ezt a sz\u243?t haszn\u225?ltam,{\i
mademoiselle.} Bizonyos k\u233?rd\u233?seket kell feltennem mag\u225?nak.
{\line }
Sheila erre megint felh\u250?zta a szem\u246?ld\u246?k\u233?t, de nem sz\u243?lt
semmit. Az ablak fel\u233? ford\u237?totta az arc\u225?t, mint aki elhat\u225?
rozta, hogy f\u252?ty\u252?l mindenre, ami a szob\u225?ban a h\u225?ta m\u246?
g\u246?tt t\u246?rt\u233?nik.
{\line }
\u8211? \u201?s most \u8211? mondta Maitland kapit\u225?ny \u8211?, tal\u225?n
l\u225?ssuk a medv\u233?t!
{\line }
Meglehet\u337?sen t\u252?relmetlen volt a hangja. Alapvet\u337?en a cselekv\u233?s
embere volt. Biztosan \u233?reztem abban a pillanatban, hogy ideges, szeretne
odakinn lenni \u233?s csin\u225?lni valamit \u8211? ir\u225?ny\u237?tani a Lavigny
atya holtteste ut\u225?ni kutat\u225?st, vagy esetleg \u337?rj\u225?ratokat
kik\u252?ldeni az elfogat\u225?s\u225?ra \u233?s letart\u243?ztat\u225?s\u225?ra.
{\line }
Ahogy Poirot-ra n\u233?zett, azt csak ellenszenvnek lehet nevezni.
{\line }
\u8222?Ha van valami mondanival\u243?ja a nyavaly\u225?snak, mi\u233?rt nem
b\u246?ki ki?\u8221? Szinte l\u225?ttam a szavakat a nyelve hegy\u233?n.
{\line }
Poirot lass\u250?, kutat\u243? pillant\u225?ssal m\u233?rt v\u233?gig benn\u252?
nket, azt\u225?n fel\u225?llt.
{\line }
Nem tudom, mit v\u225?rtam, hogy mit fog mondani \u8211? biztosan valami sz\u237?
npadias\u225?t. Egyszer\u369?en ilyen ember volt.
{\line }
De azt nem v\u225?rtam, hogy egy arab mond\u225?ssal fogja kezdeni.
{\line }
Pedig ez t\u246?rt\u233?nt. Lassan \u233?s \u252?nnep\u233?lyesen ejtette ki a
szavakat \u8211? szinte vall\u225?sos \u225?h\u237?tattal, ha \u233?rtik, hogy mire
gondolok.
{\line }
\u8211?{\i
Biszmillahi ar rahman ar rahim.}
{\line }
Azt\u225?n angolul is elmondta.
{\line }
\u8211? Allahnak, az Irgalmasnak, az Egy\u252?tt\u233?rz\u337?nek nev\u233?
ben.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZONHETEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Egy utaz\u225?s kezdete}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} {
\u8211? {\i
Biszmillahi ar rahman ar rahim.} Ezt az arabok akkor mondj\u225?k, amikor
utaz\u225?sra indulnak.{\i
Eh bien,}most mi is utaz\u225?sra indulunk. Elutazunk a m\u250?ltba. Elutazunk az
emberi l\u233?lek k\u252?l\u246?n\u246?s t\u225?jaira.\par\pard\plain\hyphpar} {
Azt hiszem, eg\u233?szen addig a pillanatig soha semmit nem \u233?reztem a Kelet
\u250?gynevezett \u8222?var\u225?zs\u225?b\u243?l\u8221?. \u336?szint\u233?n
sz\u243?lva, nekem csak a mocsok t\u369?nt a szemembe minden\u252?tt. De M. Poirot
szavai hirtelen mintha valami furcsa l\u225?tom\u225?st id\u233?ztek volna fel a
szemem el\u337?tt. Olyan szavak jutottak eszembe, hogy Szamarkand \u233?s
Iszpah\u225?n\u8230? hossz\u250? szak\u225?ll\u250? keresked\u337?k\u8230? t\u233?
rdel\u337? tev\u233?k\u8230? teher alatt t\u225?ntorg\u243? teherhord\u243?k, akik
a homlokukon \u225?tvetett k\u246?t\u233?llel tartj\u225?k a h\u225?tukon cipelt
hatalmas b\u225?l\u225?kat\u8230? henn\u225?val festett haj\u250?, tetov\u225?lt
arc\u250? n\u337?k, amint a Tigris partj\u225?n t\u233?rdepelnek \u233?s
mosnak\u8230? hallotam furcsa, sir\u225?nkoz\u243? k\u225?nt\u225?l\u225?sukat,
hallottam a v\u237?zker\u233?k t\u225?voli ny\u246?sz\u246?rg\u233?s\u233?
t.\par\pard\plain\hyphpar} {
Nagyr\u233?szt olyasmi volt mindez, amit m\u225?r l\u225?ttam \u233?s hallottam
ugyan, de nem sok benyom\u225?st tett r\u225?m. De most valahogy{\i
m\u225?s sz\u237?nben} t\u369?nt fel \u8211? mint egy darab \u243?cska, r\u233?gi
kelme, amikor az ember a f\u233?ny el\u233? tartja, \u233?s hirtelen megl\u225?tja
rajta a gazdag, r\u233?gi h\u237?mz\u233?s d\u250?s sz\u237?
neit.\par\pard\plain\hyphpar} {
K\u246?r\u252?ln\u233?ztem a szob\u225?ban, ahol \u252?lt\u252?nk, \u233?s az a
furcsa \u233?rz\u233?sem t\u225?madt, hogy amit M. Poirot mond, teljesen igaz
\u8211? val\u243?ban mindny\u225?jan utaz\u225?sra indulunk. Itt \u233?s most
egy\u252?tt vagyunk, de azt\u225?n ki-ki megy majd a maga k\u252?l\u246?n \u250?
tj\u225?ra.\par\pard\plain\hyphpar} {
\u218?gy n\u233?ztem v\u233?gig mindenkit, mintha valahogy most l\u225?tn\u225?m
el\u337?sz\u246?r
{\line }
\u8211? {\i
\u233?s} utolj\u225?ra \u8211?, ami butas\u225?gnak hangzik, de m\u233?gis ezt
\u233?reztem.
{\line }
Mr. Mercado idegesen t\u246?rdelte a kez\u233?t \u8211? kit\u225?gult pupill\u225?
j\u250?, furcs\u225?n vil\u225?gos szem\u233?t Poirot-ra meresztette. Mrs. Mercado
a f\u233?rj\u233?t n\u233?zte. K\u252?l\u246?n\u246?s volt ez a vigy\u225?z\u243?
pillant\u225?s; olyan volt, mint az ugr\u225?sra k\u233?sz\u252?l\u337? n\u337?
st\u233?ny tigris\u233?. Dr. Leidner furcsam\u243?d mintha \u246?sszeaszott volna.
Ez az utols\u243? csap\u225?s teljesen \u246?sszet\u246?rte. Szinte azt mondhatta
volna az ember, hogy jelen sincs a szob\u225?ban, hanem valahol t\u225?vol, a
saj\u225?t gondolatai vil\u225?g\u225?ban. Mr. Coleman egyenesen Poirot-ra n\u233?
zett, kiss\u233? elt\u225?totta a sz\u225?j\u225?t, a szeme kid\u252?lledt.
Majdhogynem gy\u246?ngeelm\u233?j\u369?nek l\u225?tszott. Mr. Emmott a l\u225?
b\u225?t b\u225?multa, lehajtotta a fej\u233?t, \u237?gy nem l\u225?ttam j\u243?l
az arc\u225?t. Mr. Reiter meg volt r\u246?k\u246?ny\u246?dve. \u214?sszecs\u252?
cs\u246?r\u237?tette a sz\u225?j\u225?t, s ett\u337?l m\u233?g ink\u225?bb olyan
lett, mint egy kedves, tiszta kismalac. Miss Reilly mozdulatlanul b\u225?mult ki az
ablakon. Sejtelmem sincs, mit gondolt vagy mit \u233?rzett. Azt\u225?n Mr. Careyre
n\u233?ztem, de valahogy szinte f\u225?jt az arc\u225?t l\u225?tni, elford\u237?
tottam r\u243?la a tekintetemet. Itt vagyunk h\u225?t mindny\u225?jan. \u201?s
valahogy \u250?gy \u233?reztem, hogy mire M. Poirot befejezi, mind m\u225?s emberek
lesz\u252?nk.
{\line }
Furcsa \u233?rz\u233?s volt.
{\line }
Poirot hangja nyugodtan cs\u246?rgedezett, mint valami foly\u243?, amely
egykedv\u369?en folydog\u225?l partjai k\u246?zt a tenger fel\u233?.
{\line }
\u8211? Kezdett\u337?l fogva \u233?reztem, hogy ennek az \u252?gynek a meg\u233?
rt\u233?s\u233?hez nem k\u252?ls\u337? jelek \u233?s nyomok ut\u225?n kell kutatni,
hanem a szem\u233?lyis\u233?gek \u246?szsze\u252?tk\u246?z\u233?s\u233?ben, a
sz\u237?vek titkaiban kell keresni az igazi nyitj\u225?t.
{\line }
\u201?s hadd mondjam meg, hogy b\u225?r most eljutottam ahhoz, amit az \u252?gy
hiteles megold\u225?s\u225?nak tartok,{\i
nincs r\u225? semmif\u233?le t\u225?rgyi bizony\u237?t\u233?kom. Tudom,} hogy
\u237?gy t\u246?rt\u233?nt, mert \u237?gy{\i
kellett} t\u246?rt\u233?nnie, mert{\i
semmi m\u225?s m\u243?don} nem lehet mindenegyes ismert \u233?s rendezett t\u233?
nyt a hely\u233?re illeszteni. \u201?s az \u233?n sz\u225?momra ez a legkiel\u233?
g\u237?t\u337?bb megold\u225?s, ami csak l\u233?tezik.
{\line }
Kis sz\u252?netet tartott, azt\u225?n folytatta.
{\line }
\u8211? Utaz\u225?somat azzal a pillanattal fogom kezdeni, amikor \u233?n magam
beleker\u252?ltem az \u252?gybe\u8230? amikor mint befejezett t\u246?rt\u233?
n\u233?s felmer\u252?lt el\u337?ttem. M\u225?rmost, v\u233?lem\u233?nyem szerint,
minden \u252?gynek hat\u225?rozott{\i
alakja} \u233?s{\i
form\u225?ja} van. Ennek az \u252?gynek a mint\u225?zata az \u233?n meg\u237?
t\u233?l\u233?sem szerint teljes eg\u233?sz\u233?ben Mrs. Leidner szem\u233?
lyis\u233?ge k\u246?r\u233? rendez\u337?d\u246?tt. Am\u237?g nem tudtam pontosan,
{\i
mif\u233?le asszony volt Mrs. Leidner,} azt sem \u225?llt m\u243?domban megtudni,
hogy ki gyilkolta meg \u233?s mi\u233?rt.
{\line }
\u8230?Ez volt teh\u225?t az \u233?n kiindul\u243?pontom\u8230? Mrs. Leidner
szem\u233?lyis\u233?ge.
{\line }
Volt az \u252?gynek egy m\u225?sik \u233?rdekes pszichol\u243?giai vonatkoz\u225?
sa is\u8230? az a k\u252?l\u246?n\u246?s fesz\u252?lts\u233?g, amely a le\u237?
r\u225?sok szerint az exped\u237?ci\u243? tagjai k\u246?z\u246?tt f\u246?nn\u225?
llt. Ezt t\u246?bb tan\u250? is bizony\u237?totta\u8230? k\u246?z\u246?tt\u252?k
k\u237?v\u252?l\u225?ll\u243?k is\u8230? meg is jegyeztem magamnak, hogy b\u225?r
ez kiindul\u243?pontul aligha szolg\u225?lhat, vizsg\u225?latom sor\u225?n m\u233?
gis szem el\u337?tt kell tartanom.
{\line }
A jelek szerint erre az volt az \u225?ltal\u225?nosan elfogadott magyar\u225?zat,
hogy ez annak a befoly\u225?snak az egyenes k\u246?vetkezm\u233?nye volt, amelyet
Mrs. Leidner az exped\u237?ci\u243? tagjaira gyakorolt, de k\u252?l\u246?nf\u233?le
okok miatt, amelyeket k\u233?s\u337?bb fogok kifejteni, ez a magyar\u225?zat
sz\u225?momra nem t\u369?nt teljesen elfogadhat\u243?nak.
{\line }
Kezdetben teh\u225?t, amint mondtam, kiz\u225?r\u243?lag \u233?s teljes eg\u233?
sz\u233?ben Mrs. Leidner szem\u233?lyis\u233?g\u233?re koncentr\u225?ltam. K\u252?
l\u246?nf\u233?le eszk\u246?zeim voltak ahhoz, hogy f\u246?lm\u233?rjem ezt a
szem\u233?lyis\u233?get. Ott voltak azok a reakci\u243?k, amelyeket k\u252?l\u246?
nf\u233?le, er\u337?sen k\u252?l\u246?nb\u246?z\u337? jellem\u369? \u233?s
temperamentum\u250? emberekb\u337?l kiv\u225?ltott, azt\u225?n ott voltak a
saj\u225?t megfigyel\u233?seim. Ez ut\u243?bbiak k\u246?re term\u233?szetesen
korl\u225?tozott volt. De az\u233?rt bizonyos t\u233?nyeket megtudtam.
{\line }
Mrs. Leidnernek egyszer\u369?, s\u337?t majdnem purit\u225?n \u237?zl\u233?se
volt. Nyilv\u225?nval\u243?an nem hajlott a f\u233?ny\u369?z\u233?sre. Ugyanakkor
viszont sz\u233?p, rendk\u237?v\u252?l finom h\u237?mz\u233?seket k\u233?sz\u237?
tett. Ez k\u233?nyes, m\u369?v\u233?szi \u237?zl\u233?s\u369? asszonyra vallott. A
h\u225?l\u243?szob\u225?j\u225?ban lev\u337? k\u246?nyvek alapj\u225?n tov\u225?bb
finomodott a k\u233?p. Eszes aszszony volt, \u233?s\u8230? \u250?gy k\u233?
pzelem\u8230? l\u233?nyegileg \u246?nz\u337?.
{\line }
Azt is mondt\u225?k nekem, hogy Mrs. Leidner legf\u337?bb foglalatoss\u225?ga az
volt, hogy felh\u237?vja mag\u225?ra a m\u225?sik nem figyelm\u233?t\u8230? s\u337?
t, hogy \u233?rz\u233?ki aszszony volt. \u201?n nem hittem, hogy err\u337?l lett
volna sz\u243?.
{\line }
A h\u225?l\u243?szob\u225?j\u225?ban a k\u246?nyvespolcon a k\u246?vetkez\u337?
k\u246?nyveket l\u225?ttam: {\i
Kik voltak a g\u246?r\u246?g\u246?k?; Bevezet\u233?s a relativit\u225?selm\u233?
letbe; Lady Hester Stanhope \u233?lete; Vissza Matuzs\u225?lemhez; Linda Condon.}
{\line }
Teh\u225?t el\u337?sz\u246?r is \u233?rdekelte a kult\u250?ra \u233?s a modern
tudom\u225?ny\u8230? kifejezetten intellektu\u225?lis hajlamai voltak. A reg\u233?
ny, a{\i
Linda Condon,} arra mutatott, hogy Mrs. Leidner rokonszenvez\u337? \u233?
rdekl\u337?d\u233?st tan\u250?s\u237?tott a f\u252?ggetlen n\u337?k ir\u225?
nt\u8230? akiknek nem zavarja meg az \u233?let\u233?t, akiket nem ejt csapd\u225?ba
f\u233?rfi. Nyilv\u225?nval\u243?an \u233?rdekelte tov\u225?bb\u225? Lady Hester
Stanhope egy\u233?nis\u233?ge. A{\i
Linda Condon} finom tanulm\u225?ny egy n\u337?r\u337?l, aki szerelmes a saj\u225?t
sz\u233?ps\u233?g\u233?be. A{\i
Vissza Matuzs\u225?lemhez} az intellektu\u225?lis magatart\u225?s mellett \u225?ll
ki, az \u233?rzelmivel szemben. \u218?gy \u233?reztem, kezdem meg\u233?rteni ezt a
halott asszonyt.
{\line }
Ezut\u225?n tanulm\u225?nyoztam azoknak az embereknek a reakci\u243?it, akik Mrs.
Leidner k\u246?zvetlen k\u246?rnyezet\u233?t alkott\u225?k\u8230? \u233?s a
halottr\u243?l alkotott k\u233?pem egyre teljesebb lett.
{\line }
Dr. Reilly \u233?s m\u225?sok besz\u225?mol\u243?ib\u243?l vil\u225?gos lett
sz\u225?momra, hogy Mrs. Leidner azok k\u246?z\u233? a n\u337?k k\u246?z\u233?
tartozott, akiket a term\u233?szet nemcsak sz\u233?ps\u233?ggel ruh\u225?zott fel,
hanem azzal a bajkever\u337? var\u225?zzsal is, amely n\u233?ha a sz\u233?ps\u233?
get k\u237?s\u233?ri, b\u225?r att\u243?l f\u252?ggetlen\u252?l is el\u337?fordul.
Az ilyen n\u337?k rendszerint er\u337?szakos esem\u233?nyek hossz\u250? sor\u225?t
id\u233?zik el\u337?. Pusztul\u225?st hoznak\u8230? n\u233?ha m\u225?sokra\u8230?
n\u233?ha \u246?nmagukra.
{\line }
Meggy\u337?z\u337?dtem r\u243?la, hogy Mrs. Leidner olyan n\u337? volt, aki
im\u225?dta {\i
\u246?nmag\u225?t,} \u233?s mindenekfelett \u233?lvezte a{\i
hatalom} \u233?rz\u233?s\u233?t. Ak\u225?rhol volt, neki kellett a vil\u225?
gegyetem k\u246?zpontj\u225?ban \u225?llnia. \u201?s k\u246?r\u252?l\u246?tte
mindenkinek, f\u233?rfinak, n\u337?nek engednie kellett az \u337? vonz\u243?
erej\u233?nek. Egyesekn\u233?l ez k\u246?nnyen ment. Leatheran n\u337?v\u233?r
p\u233?ld\u225?ul, aki romantikus k\u233?pzelet\u369?, nagylelk\u369? term\u233?
szet, azonnal a rabj\u225?ul esett, \u233?s fenntart\u225?s n\u233?lk\u252?l,
teljes m\u233?rt\u233?kben csod\u225?lta. De volt egy m\u225?sik \u250?t is,
amelyen \u225?t Mrs. Leidner kifejtette a vonz\u243?erej\u233?t\u8230? a f\u233?
lelem \u250?tj\u225?n. Ha k\u246?nny\u369? volt a h\u243?d\u237?t\u225?s,
szabadj\u225?ra engedte term\u233?szete kegyetlenebb oldal\u225?t. De szeretn\u233?
m nyomat\u233?kosan hangs\u250?lyozni, hogy nem arr\u243?l volt sz\u243?, amit{\i
tudatos kegyetlens\u233?gnek} nevezhetn\u233?nk. Olyan term\u233?szetes \u233?s
gondolkod\u225?s n\u233?lk\u252?li dolog volt ez, ahogy a macska b\u225?nik az
eg\u233?rrel. Ahol a tudatoss\u225?g szerepet kapott, ott l\u233?nyeg\u233?ben
kedves volt, gyakran egyenesen t\u246?rte mag\u225?t, hogy kedves \u233?s figyelmes
legyen m\u225?sokhoz.
{\line }
Nom\u225?rmost, term\u233?szetesen az els\u337? \u233?s legfontosabb
megoldand\u243? probl\u233?ma a n\u233?vtelen levelek probl\u233?m\u225?ja volt. Ki
\u237?rta \u337?ket \u233?s mi\u233?rt? F\u246?ltettem magamnak a k\u233?rd\u233?
st, nem Mrs. Leidner \u237?rta-e \u337?ket{\i
saj\u225?t mag\u225?nak?}
{\line }
Hogy erre a k\u233?rd\u233?sre v\u225?laszolni tudjunk, messzire vissza kell
menni\u8230? eg\u233?szen Mrs. Leidner els\u337? h\u225?zass\u225?g\u225?nak
idej\u233?be. Itt indulunk a mi tulajdonk\u233?ppeni utaz\u225?sunkra. V\u233?
gigmegy\u252?nk Mrs. Leidner \u233?let\u250?tj\u225?n.
{\line }
Itt mindenekel\u337?tt azt kell felismern\u252?nk, hogy Louise Leidner azokban
az \u233?vekben l\u233?nyeg\u233?ben ugyanaz a Louise Leidner volt, mint
mostan\u225?ban.
{\line }
Akkor fiatal volt, felt\u369?n\u337? sz\u233?ps\u233?g\u8230? az a leny\u369?
g\u246?z\u337? sz\u233?ps\u233?g, aki olyan hat\u225?ssal van a f\u233?rfiak
szellem\u233?re \u233?s \u233?rz\u233?keire, amilyenre a puszta testi sz\u233?
ps\u233?g soha nem k\u233?pes\u8230? \u233?s m\u225?r akkor is \u246?nz\u337? volt.
{\line }
Az ilyen n\u337?k term\u233?szetszer\u369?leg irt\u243?znak a h\u225?zass\u225?g
gondolat\u225?t\u243?l. A f\u233?rfiak esetleg vonzz\u225?k \u337?ket, de jobban
szeretnek megmaradni a maguk ur\u225?nak. \u336?k a legenda igazi{\i
La Belle Dame sans Merci-jei.} Mrs. Leidner ennek ellen\u233?re f\u233?rjhez
ment\u8230? \u233?s f\u246?lt\u233?telezhetj\u252?k, hogy a f\u233?rje er\u337?s
jellem lehetett.
{\line }
Ekkor kider\u252?l a f\u233?rfi haza\u225?rul\u225?sa, \u233?s Mrs. Leidner \u250?
gy j\u225?r el, ahogy Leatheran n\u337?v\u233?rnek elmondta. T\u225?j\u233?koztatja
a korm\u225?nyszerveket.
{\line }
M\u225?rmost, \u233?n felt\u233?telezem, hogy tett\u233?nek pszichol\u243?giai
indoka volt. Leatheran n\u337?v\u233?rnek azt mondta, hogy roppant hazafias,
idealista l\u225?ny volt, \u233?s ez az \u233?rz\u233?s volt cselekv\u233?s\u233?
nek ind\u237?t\u233?ka. De j\u243?l ismert t\u233?ny, hogy tetteink ind\u237?
t\u233?kait illet\u337?leg mindny\u225?jan hajlamosak vagyunk becsapni \u246?
nmagunkat. \u214?szt\u246?n\u246?sen azt az ind\u237?t\u233?kot v\u225?lasztjuk ki,
amelyik a legjobban hangzik! Mrs. Leidner tal\u225?n maga is azt hitte, hogy a
hazafias \u233?rz\u233?s sarkallta, de \u233?n a magam r\u233?sz\u233?r\u337?l azt
hiszem, hogy tett\u233?ben a f\u233?rj\u233?t\u337?l val\u243? szabadul\u225?s soha
el nem ismert v\u225?gya nyilv\u225?nult meg! Nem szerette, ha uralkodnak
felette\u8230? nem szerette \u250?gy \u233?rezni, hogy valaki m\u225?s\u233?\u8230?
tulajdonk\u233?ppen nem szeretett m\u225?sodik heged\u369?t j\u225?tszani. A
hazafis\u225?g \u250?tj\u225?t v\u225?lasztotta, hogy visszanyerje a szabads\u225?
g\u225?t.
{\line }
De tudat alatt mardosta a b\u369?ntudat, amely azt\u225?n nagy szerepet j\u225?
tszott k\u233?s\u337?bbi sors\u225?ban.
{\line }
Most m\u225?r eljutunk a levelek k\u233?rd\u233?s\u233?hez. Mrs. Leidner er\u337?
sen vonzotta a f\u233?rfiakat. T\u246?bb alkalommal maga is vonz\u243?dott
valakihez\u8230? de minden egyes esetben j\u246?tt egy fenyeget\u337? lev\u233?l
\u233?s elj\u225?tszotta a szerep\u233?t\u8230? az \u252?gyb\u337?l nem lett semmi.
{\line }
Ki \u237?rta ezeket a leveleket? Frederick Bosner, az \u246?ccse, William vagy {\i
maga Mrs. Leidner?}
{\line }
Mindh\u225?rom elm\u233?let mellett kit\u369?n\u337? \u233?rvek sz\u243?lnak. Az
vil\u225?gosnak t\u369?nik el\u337?ttem, hogy Mrs. Leidner olyanfajta n\u337? volt,
aki puszt\u237?t\u243? rajong\u225?st tud \u233?breszteni a f\u233?rfiakban, olyan
rajong\u225?st, amely r\u246?geszm\u233?v\u233? v\u225?lhat. Teljesen elk\u233?
pzelhet\u337?nek tartok egy olyan Frederick Bosnert, akinek a sz\u225?m\u225?ra
Louise, a feles\u233?ge, a vil\u225?gon mindenn\u233?l t\u246?bbet jelentett! Az
asszony egyszer m\u225?r el\u225?rulta, nem mert h\u225?t ny\u237?ltan k\u246?
zel\u237?teni hozz\u225?, de arra mindenesetre el volt sz\u225?nva, hogy vagy az
\u246?v\u233? lesz, vagy senki\u233?. Ink\u225?bb haljon meg, de nem lehet m\u225?s
f\u233?rfi\u233?.
{\line }
M\u225?sr\u233?szt viszont, ha Mrs. Leidner sz\u237?ve m\u233?ly\u233?n nem akart
h\u225?zass\u225?gi kapcsolatra l\u233?pni, akkor lehets\u233?ges, hogy ezt a
m\u243?dot v\u225?lasztotta arra, hogy neh\u233?z helyzetekb\u337?l kiv\u225?gja
mag\u225?t. Olyan vad\u225?sz volt, akit t\u246?bb\u233? m\u225?r nem \u233?rdekelt
az elejtett zs\u225?km\u225?ny. Dramatiz\u225?lni akarta az \u233?let\u233?t,
kital\u225?lt h\u225?t egy nagyon kiel\u233?g\u237?t\u337? dr\u225?m\u225?t\u8230?
egy felt\u225?madt f\u233?rjet, aki lehetetlenn\u233? teszi a h\u225?zass\u225?got!
Ezzel a legm\u233?lyebb \u246?szt\u246?neit el\u233?g\u237?tette ki. Romantikus
figura lett bel\u337?le, tragikus h\u337?sn\u337?, \u233?s nem kellett \u250?jra
f\u233?rjhez mennie.
{\line }
Ez az \u225?llapot sok-sok \u233?vig tartott. Valah\u225?nyszor felbukkant a
h\u225?zass\u225?g lehet\u337?s\u233?ge, j\u246?tt egy fenyeget\u337? lev\u233?l.
{\line }
{\i
De most \u233?r\u252?nk az igaz\u225?n \u233?rdekes ponthoz!} Megjelent a sz\u237?
nen doktor Leidner\u8230? \u233?s nem j\u246?tt tilt\u243? lev\u233?l! Semmi sem
\u225?llt az \u250?tj\u225?ba, hogy Mrs. Leidner lehessen. Lev\u233?l csak a
h\u225?zass\u225?gk\u246?t\u233?s{\i
ut\u225?n} j\u246?tt.
{\line }
T\u252?st\u233?nt feltessz\u252?k magunknak a k\u233?rd\u233?st: mi\u233?rt?
{\line }
Vegy\u252?k sorra mindegyik elm\u233?letet.
{\line }
Ha Mrs. Leidner \u237?rta a leveleket \u246?nmag\u225?nak, akkor egyszer\u369? a
magyar\u225?zat. Mrs. Leidner igaz\u225?n hozz\u225? akart menni doktor Leidnerhez.
\u205?gy h\u225?t hozz\u225? is ment. De ebben az esetben{\i
mi\u233?rt \u237?rt mag\u225?nak ut\u225?na megint levelet?} Olyan er\u337?s volt
benne a dr\u225?ma ir\u225?nti v\u225?gy, hogy k\u233?ptelen lett volna
elfojtani? \u201?s mi\u233?rt csak azt a k\u233?t levelet? Hiszen azut\u225?n csak
m\u225?sf\u233?l \u233?v m\u250?lva j\u246?tt \u250?jabb lev\u233?l.
{\line }
No, most vegy\u252?k a m\u225?sik elm\u233?letet, hogy a leveleket els\u337?
f\u233?rje, Frederick Bosner (vagy az \u246?ccse) \u237?rta. Akkor mi\u233?rt
\u233?rkezett a fenyeget\u337? lev\u233?l a h\u225?zass\u225?gk\u246?t\u233?s{\i
ut\u225?n?} Frederick feltehet\u337?leg nem akarhatta, hogy hozz\u225?menjen
Leidnerhez. Akkor meg mi\u233?rt nem akad\u225?lyozta meg a h\u225?zass\u225?got?
Hiszen az el\u337?z\u337? alkalmakkor t\u246?bbsz\u246?r is siker\u252?lt. \u201?
s{\i
ha m\u225?r v\u225?rt a h\u225?zass\u225?g megk\u246?t\u233?s\u233?ig,} akkor
mi\u233?rt \u250?j\u237?totta meg fenyeget\u233?seit?
{\line }
Erre az a v\u225?lasz, ha nem is kiel\u233?g\u237?t\u337?, hogy valahogy nem
\u225?llt m\u243?dj\u225?ban hamarabb tiltakozni. Esetleg b\u246?rt\u246?nben volt,
esetleg k\u252?lf\u246?ld\u246?n.
{\line }
Vegy\u252?k most szem\u252?gyre azt a g\u225?zm\u233?rgez\u233?si k\u237?s\u233?
rletet. Rendk\u237?v\u252?l val\u243?sz\u237?n\u369?tlennek l\u225?tszik, hogy ez
k\u252?ls\u337? k\u233?z m\u369?ve lett volna. Legval\u243?sz\u237?n\u369?bben maga
doktor Leidner vagy Mrs. Leidner rendezhette. Mivel semmi elk\u233?pzelhet\u337?
okot nem l\u225?tunk, mi\u233?rt csin\u225?lt volna ilyesmit doktor Leidner, arra a
k\u246?vetkeztet\u233?sre jutunk, hogy maga Mrs. Leidner tervelte ki \u233?s
hajtotta v\u233?gre a dolgot.
{\line }
Mi\u233?rt? M\u233?g t\u246?bb dr\u225?m\u225?t akart?
{\line }
Ezut\u225?n a Leidner h\u225?zasp\u225?r k\u252?lf\u246?ldre megy, \u233?s m\u225?
sf\u233?l \u233?vig boldogan, b\u233?k\u233?sen \u233?lnek, nem zavarja \u337?ket
semmif\u233?le hal\u225?los fenyeget\u233?s. \u336?k ezt annak tulajdon\u237?
tj\u225?k, hogy siker\u252?lt elt\u252?ntetni\u252?k a nyomaikat, de ez a
magyar\u225?zat teljes k\u233?ptelens\u233?g. Manaps\u225?g egy k\u252?lf\u246?ldi
utaz\u225?ssal ezt a c\u233?lt nem lehet el\u233?rni. \u201?s k\u252?l\u246?n\u246?
sen nem Leidner\u233?k eset\u233?ben. Leidner egy m\u250?zeumi exped\u237?ci\u243?
vezet\u337?je. Frederick Bosnernek csak \u233?rdekl\u337?dnie kell a m\u250?
zeumn\u225?l, \u233?s megkaphatja a pontos c\u237?m\u233?t. Ha felt\u233?
telezz\u252?k is, hogy szer\u233?ny k\u246?r\u252?lm\u233?nyei miatt nem \u225?llt
m\u243?dj\u225?ban a h\u225?zasp\u225?rt \u252?ld\u246?zni, annak nem volt semmi
akad\u225?lya, hogy tov\u225?bbra is k\u252?ldje a fenyeget\u337? leveleket. \u201?
s nekem \u250?gy t\u369?nik, hogy egy r\u246?geszm\u233?s ember felt\u233?
tlen\u252?l meg is tette volna.
{\line }
Ehelyett mit sem hallani fel\u337?le, majd k\u233?t \u233?vig, amikor megint
\u233?rkezni kezdenek a levelek.
{\line }
{\i
Mi\u233?rt} jelentek meg \u250?jra a levelek?
{\line }
Nagyon neh\u233?z k\u233?rd\u233?s\u8230? a legk\u246?nnyebb v\u225?lasz, ha azt
mondjuk, hogy Mrs. Leidner unatkozott, \u233?s \u250?jabb dr\u225?m\u225?t akart.
De ez engem nem el\u233?g\u237?t ki eg\u233?szen. Az \u233?n szememben a dr\u225?
m\u225?nak ez a form\u225?ja t\u250?ls\u225?gosan durv\u225?nak \u233?s k\u246?
z\u246?ns\u233?gesnek t\u369?nik; nem illik az \u337? finny\u225?s egy\u233?
nis\u233?g\u233?hez.
{\line }
H\u225?rom lehet\u337?s\u233?g volt. Egy: a leveleket maga Mrs. Leidner \u237?rta;
kett\u337?: Frederick Bosner vagy a fiatal William Bosner \u237?rta \u337?ket;
h\u225?rom:{\i
eredetileg} vagy Mrs. Leidner, vagy az els\u337? f\u233?rje \u237?rta \u337?ket,
de az \u250?jabbak{\i
hamis\u237?tv\u225?nyok\u8230?} egy harmadik szem\u233?ly kez\u233?t\u337?l
sz\u225?rmaznak, aki tudott a kor\u225?bbi levelekr\u337?l.
{\line }
Most t\u233?rj\u252?nk \u225?t Mrs. Leidner k\u246?zvetlen k\u246?rnyezet\u233?re.
{\line }
El\u337?sz\u246?r megvizsg\u225?ltam, hogy az exped\u237?ci\u243? egyes tagjainak
milyen t\u233?nyleges lehet\u337?s\u233?g\u252?k volt a gyilkoss\u225?g elk\u246?
vet\u233?s\u233?re.
{\line }
Fel\u252?letesen n\u233?zve nagyj\u225?b\u243?l b\u225?rki elk\u246?vethette,
m\u225?r ami az alkalmat illeti, h\u225?rom szem\u233?ly kiv\u233?tel\u233?vel.
{\line }
Doktor Leidner egybehangz\u243? tan\u250?vallom\u225?sok szerint egy pillanatra
sem j\u246?tt le a tet\u337?r\u337?l. Mr. Carey \u252?gyeletes volt az \u225?
sat\u225?son. Mr. Coleman Hasszanj\u233?ben volt.
{\line }
De ezek az alibik, bar\u225?taim, nem voltak{\i
eg\u233?szen} olyan j\u243?k, amilyennek l\u225?tszottak. Doktor Leidnerre ez
nem \u225?ll. Semmi k\u233?ts\u233?g nem f\u233?r hozz\u225?, hogy \u337? eg\u233?
sz id\u337? alatt a tet\u337?n volt, \u233?s csak egy \u233?s negyed \u243?r\u225?
val a gyilkoss\u225?g ut\u225?n j\u246?tt le.
{\line }
De eg\u233?szen bizonyos, hogy Mr. Carey eg\u233?sz id\u337? alatt az \u225?
sat\u225?son volt?
{\line }
\u201?s Mr. Coleman{\i
csakugyan Hasszanj\u233?ben volt} a gyilkoss\u225?g elk\u246?vet\u233?s\u233?nek
id\u337?pontj\u225?ban?
{\line }
Bill Coleman elv\u246?r\u246?s\u246?d\u246?tt, m\u225?r nyitotta a sz\u225?j\u225?
t, azt\u225?n becsukta, \u233?s feszengve n\u233?zett k\u246?r\u252?l.
{\line }
Mr. Carey arckifejez\u233?se nem v\u225?ltozott.
{\line }
Poirot zavartalanul folytatta.
{\line }
\u8211? Sz\u225?m\u237?t\u225?sba vettem m\u233?g egy szem\u233?lyt, aki, mint
meggy\u337?z\u337?dtem r\u243?la, k\u233?pes lenne gyilkoss\u225?gra,{\i
ha el\u233?g er\u337?s felindul\u225?st \u233?rezne.} Miss Reillynek van esze, van
b\u225?tors\u225?ga, \u233?s van benne n\u233?mi k\u246?ny\u246?rtelens\u233?g.
Amikor Miss Reillyvel a halottr\u243?l besz\u233?lgett\u252?nk, tr\u233?f\u225?san
azt mondtam neki, hogy rem\u233?lem, van alibije. Azt hiszem, Miss Reilly akkor
tudat\u225?ban volt annak, hogy legal\u225?bbis sz\u237?ve m\u233?ly\u233?n
szeretett volna \u246?lni. Mindenesetre azonnal mondott egy roppant csacska \u233?s
teljes c\u233?ltalan hazugs\u225?got. Azt mondta, hogy aznap d\u233?lut\u225?n
teniszezett. M\u225?snap azt\u225?n, a Miss Johnsonnal folytatott cseveg\u233?
sb\u337?l megtudtam, hogy dehogyis teniszezett,{\i
s\u337?t a gyilkoss\u225?g id\u337?pontj\u225?ban ott j\u225?rt a h\u225?z k\u246?
zel\u233?ben.} Eszembe jutott, hogy Miss Reilly, ha nem \u337? a b\u369?n\u246?s,
tal\u225?n tudna nekem valami hasznosat mondani.
{\line }
Meg\u225?llt, azt\u225?n nagyon halkan folytatta: -Miss Reilly, lenne sz\u237?ves
elmondani nek\u252?nk, mit l\u225?tott akkor d\u233?lut\u225?n?
{\line }
A l\u225?ny nem v\u225?laszolt t\u252?st\u233?nt, csak n\u233?zett ki az ablakon,
a fej\u233?t se ford\u237?totta el. Azt\u225?n kim\u233?rt, t\u225?rgyilagos hangon
sz\u243?lalt meg.
{\line }
\u8211? Eb\u233?d ut\u225?n kilovagoltam az \u225?sat\u225?shoz. H\u225?romnegyed
kett\u337? lehetett, amikor oda\u233?rtem.
{\line }
\u8211? Tal\u225?lt kinn valakit a bar\u225?tai k\u246?z\u252?l az \u225?sat\u225?
son?
{\line }
\u8211? Nem; nem volt ott m\u225?s, csak az arab el\u337?munk\u225?s.
{\line }
\u8211? Mr. Careyt nem l\u225?tta?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Furcsa \u8211? mondta Poirot. \u8211? Mint ahogy M. Verrier sem, aki
szint\u233?n aznap d\u233?lut\u225?n j\u225?rt ott.
{\line }
Biztat\u243?an n\u233?zett Careyre, de \u337? nem mozdult, nem is sz\u243?lt.
{\line }
\u8211? Van valami magyar\u225?zata erre, Mr. Carey?
{\line }
\u8211? Elmentem s\u233?t\u225?lni. Semmi \u233?rdekes nem ker\u252?lt el\u337?.
{\line }
\u8211? Melyik ir\u225?nyba ment?
{\line }
\u8211? Le a foly\u243?hoz.
{\line }
\u8211? Nem vissza, a h\u225?z fel\u233??
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Gondolom, v\u225?rt valakit, aki nem j\u246?tt-mondta Miss Reilly.
{\line }
Carey r\u225?n\u233?zett, de nem v\u225?laszolt.
{\line }
Poirot nem er\u337?ltette a dolgot. \u218?jra a l\u225?nyhoz fordult.
{\line }
\u8211? L\u225?tott valami m\u225?st is, {\i
mademoiselle?
{\line }
\u8211?} Igen. Nem voltam messze az exped\u237?ci\u243? h\u225?z\u225?t\u243?l,
amikor \u233?szrevettem az exped\u237?ci\u243? furgonj\u225?t, egy v\u237?
zmos\u225?sban. Furcs\u225?nak tartottam a dolgot. Azt\u225?n megl\u225?ttam Mr.
Colemant. Lehajtott fejjel j\u225?rk\u225?lt, mintha keresne valamit.
{\line }
\u8211? Ide figyeljen \u8211? t\u246?rt ki Mr. Coleman. \u8211? \u201?n\u8230?
{\line }
Poirot egyetlen ellentmond\u225?st nem t\u369?r\u337? k\u233?zmozdulattal
elhallgattatta.
{\line }
\u8211? V\u225?rjon. Megsz\u243?l\u237?totta, Miss Reilly?
{\line }
\u8211? Nem.
{\line }
\u8211? Mi\u233?rt?
{\line }
\u8211? Mert id\u337?nk\u233?nt \u246?sszerezzent \u8211? mondta a l\u225?ny
lassan \u8211?, \u233?s valami eg\u233?szen k\u252?l\u246?n\u246?s, riadt
pillant\u225?ssal n\u233?zett k\u246?r\u252?l. Ett\u337?l\u8230? valahogy olyan
kellemetlen \u233?rz\u233?sem lett. Megford\u237?tottam a lovam fej\u233?t, \u233?s
ellovagoltam. Nem hinn\u233?m, hogy megl\u225?tott. Nem voltam t\u250?ls\u225?gosan
k\u246?zel, \u337? meg teljesen elmer\u252?lt abban, amit csin\u225?lt.
{\line }
\u8211? Ide figyeljen\u8230? \u8211? Mr. Colemant nem lehetett t\u246?bb\u233?
elcsit\u237?tani. -T\u246?k\u233?letesen meg tudom magyar\u225?zni, hogy mi\u233?
rt\u8230? Elismerem\u8230? kicsit gyan\u250?snak l\u225?tszik. Az a helyzet, hogy
el\u337?z\u337? nap zsebre dugtam egy csudasz\u233?p pecs\u233?thengert, ahelyett
hogy betettem volna a lelett\u225?rba\u8230? \u233?s teljesen megfeledkeztem
r\u243?la. Azt\u225?n eszembe jutott, \u233?s r\u225?j\u246?ttem, hogy kiesett a
zsebemb\u337?l\u8230? valahol kiejtettem. Nem akartam, hogy veszeked\u233?s legyen
miatta, ez\u233?rt \u250?gy d\u246?nt\u246?ttem, hogy sz\u233?p cs\u246?ndesen
megkeresem. Abban biztos voltam, hogy valahol \u250?tk\u246?zben, a h\u225?z \u233?
s az \u225?sat\u225?s k\u246?z\u246?tt vesz\u237?tettem el. Sietve elint\u233?ztem
{\line }
Hasszanj\u233?ben a dolgomat, v\u225?s\u225?rolni elk\u252?ldtem egy arabot,
\u233?s kor\u225?n vissza\u233?rtem. Le\u225?ll\u237?tottam a furgont egy olyan
helyen, ahol nem l\u225?tni, \u233?s egy j\u243? \u243?ra hosszat kutattam. \u201?s
m\u233?g csak meg sem tal\u225?ltam azt a nyavaly\u225?s vacakot! Azt\u225?n
besz\u225?lltam a j\u225?rg\u225?nyba, \u233?s a h\u225?zhoz hajtottam. Term\u233?
szetesen mindenki azt hitte, hogy akkor \u233?rkeztem meg.
{\line }
\u8211? Maga meg nem vil\u225?gos\u237?totta fel \u337?ket a t\u233?ved\u233?
s\u252?kr\u337?l, igaz? \u8211? k\u233?rdezte Poirot ny\u225?jasan.
{\line }
\u8211? H\u225?t az adott k\u246?r\u252?lm\u233?nyek k\u246?zt ez el\u233?g
term\u233?szetes, nem gondolja?
{\line }
\u8211? Ezzel aligha tudok egyet\u233?rteni \u8211? mondta Poirot.
{\line }
\u8211? Ugyan, menjen m\u225?r\u8230? az ember ne keresse a bajt\u8230? ez az
\u233?n jelszavam! De \u233?nr\u225?m nem tud semmit r\u225?m h\u250?zni. K\u246?
zel\u233?be se mentem az udvarnak, \u233?s senkit sem fog tal\u225?lni, aki azt
mondan\u225?, hogy ott j\u225?rtam.
{\line }
\u8211? Persze, \u233?ppen ez volt a probl\u233?ma \u8211? mondta Poirot. \u8211?
A szem\u233?lyzet tan\u250?skod\u225?sa, hogy{\i
senki nem j\u246?tt be k\u237?v\u252?lr\u337?l az udvarra.} De amikor ut\u225?
nagondoltam, eszembe jutott, hogy tulajdonk\u233?ppen{\i
nem} ezt mondt\u225?k. Arra esk\u252?dtek meg, hogy{\i
senki idegen} nem j\u246?tt be. Azt nem k\u233?rdezt\u233?k meg t\u337?l\u252?k,
hogy {\i
az exped\u237?ci\u243? tagjai k\u246?z\u252?l nem j\u246?tt-e be valaki.
{\line }
\u8211?} H\u225?t k\u233?rdezze meg \u337?ket \u8211? mondta Coleman. \u8211?
Megeszem a kalapomat, ha l\u225?ttak bej\u246?nni, ak\u225?r engem, ak\u225?r
Careyt.
{\line }
\u8211? Aha! Csakhogy ez felvet egy \u233?rdekes k\u233?rd\u233?st. Egy{\i
idegenre} k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l felfigyeltek volna\u8230? de vajon
egy\u225?ltal\u225?n{\i
\u233?szrevett\u233?k} volna-e az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagj\u225?t?
Hiszen maguk eg\u233?sz nap ki-be j\u225?rk\u225?ltak. A szolg\u225?k aligha
figyelt\u233?k, hogy mikor mennek, mikor j\u246?nnek. Szerintem ez lehets\u233?ges,
ak\u225?r Mr. Carey, ak\u225?r Mr. Coleman bej\u246?hetett \u250?gy, hogy a
szolg\u225?k egy\u225?ltal\u225?n nem eml\u233?keznek r\u225?.
{\line }
\u8211? Humbug! \u8211? mondta Mr. Coleman.
{\line }
Poirot nyugodtan folytatta. \u8211? Kett\u337?j\u252?k k\u246?z\u252?l, azt
hiszem, Mr. Carey volt az, akinek a j\u246?v\u233?smen\u233?st val\u243?sz\u237?
n\u369?leg nem vett\u233?k volna \u233?szre. Mr. Coleman kocsin indult aznap reggel
Hasszanj\u233?be, teh\u225?t kocsin v\u225?rt\u225?k viszsza. Ha gyalog j\u246?n,
felt\u369?nt volna.
{\line }
\u8211? H\u225?t persze! \u8211? mondta Mr. Coleman.
{\line }
Richard Carey f\u246?lemelte a fej\u233?t. M\u233?lyk\u233?k szeme egyenesen
Poirot-ra n\u233?zett.
{\line }
\u8211? Gyilkoss\u225?ggal v\u225?dol, M. Poirot? \u8211? k\u233?rdezte.
{\line }
Teljesen nyugodt volt a modora, de a hangj\u225?b\u243?l vesz\u233?lyes felhang
csend\u252?lt ki. Poirot meghajolt fel\u233?.
{\line }
\u8211? Egyel\u337?re mind\u246?ssze utaz\u225?sra viszem \u246?n\u246?ket\u8230?
az igazs\u225?g fel\u233? vezet\u337? utaz\u225?sra. Meg\u225?llap\u237?tottam
teh\u225?t egy t\u233?nyt\u8230? azt, hogy az exped\u237?ci\u243? valamennyi
tagj\u225?nak, s\u337?t Leatheran n\u337?v\u233?rnek is,{\i
t\u233?nylegesen} m\u243?dj\u225?ban \u225?llt elk\u246?vetni a gyilkoss\u225?got.
Hogy egyesekn\u233?l nagyon kicsi volt az elk\u246?vet\u233?s val\u243?sz\u237?
n\u369?s\u233?ge, az m\u225?s k\u233?rd\u233?s.
{\line }
Megvizsg\u225?ltam a{\i
m\u243?dot} \u233?s a{\i
lehet\u337?s\u233?get.} Ezut\u225?n \u225?tt\u233?rtem az{\i
ind\u237?t\u233?kra. }R\u225?j\u246?ttem, hogy {\i
kiv\u233?tel n\u233?lk\u252?l valamennyi\u252?kn\u233?l lehet tal\u225?lni
ind\u237?t\u233?kot!
{\line }
\u8211?} \u211?, M. Poirot! \u8211? ki\u225?ltottam f\u246?l. \u8211?{\i
N\u225?lam} nem! Hiszen \u233?n idegen voltam. Akkor ker\u252?ltem ide!
{\line }
\u8211?{\i
Eh bien, ma soeur,} \u233?s{\i
nem pont ett\u337?l f\u233?lt Mrs. Leidner?} Egy{\i
k\u237?v\u252?lr\u337?l j\u246?v\u337? idegent\u337?l?
{\line }
\u8211?} De\u8230? de\u8230? Hiszen doktor Reilly mindent tud r\u243?
lam!\u8230? \u337? javasolta, hogy j\u246?jjek ide!
{\line }
\u8211? Tulajdonk\u233?ppen igaz\u225?ban mit tud mag\u225?r\u243?l? F\u337?leg
azt.{\i
amit maga mondott neki.} Volt m\u225?r r\u225? eset, hogy sz\u233?lh\u225?mosok
\u225?pol\u243?n\u337?nek adt\u225?k ki magukat.
{\line }
\u8211? \u205?rjon csak a Szent Krist\u243?fba\u8230? \u8211? kezdtem.
{\line }
\u8211? Lenne sz\u237?ves egy kis id\u337?re elhallgatni? K\u233?ptelens\u233?g
folytatni, am\u237?g maga itt folyton vitatkozik. \u201?n nem mondom, hogy{\i
most} gyan\u250?s\u237?tom mag\u225?t. Mind\u246?ssze azt mondom, hogy
elfogulatlanul n\u233?zve a dolgot, maga k\u246?nnyen eg\u233?szen m\u225?s is
lehetett, mint akinek kiadta mag\u225?t. Sok sikeres n\u337?imit\u225?tor van
\u225?m, tudja. Az ifj\u250? William Bosner is lehetett az.
{\line }
M\u225?r-m\u225?r nyitottam a sz\u225?mat, hogy megadjam neki a magam\u233?t.
M\u233?g hogy n\u337?imit\u225?tor! De Poirot f\u246?lemelte a hangj\u225?t, \u233?
s olyan elsz\u225?ntan \u233?s siet\u337?sen folytatta, hogy meggondoltam magam.
{\line }
\u8211? Megvizsg\u225?ltam, \u233?s sorra vettem itt minden lelket. Hogy doktor
Leidnerrel kezdjem, hamarosan meggy\u337?z\u337?dtem r\u243?la, hogy l\u233?t\u233?
nek mozgat\u243?rug\u243?ja a feles\u233?ge ir\u225?nti szerelme volt. Teljesen
\u246?sszet\u246?rte a gy\u225?sz. Leatheran n\u337?v\u233?rt m\u225?r eml\u237?
tettem. Ha n\u337?imit\u225?tor, akkor megh\u246?kkent\u337? \u252?gyess\u233?ggel
csin\u225?lta, \u233?s hajlamos voltam elhinni neki, hogy val\u243?ban az, akinek
mondja mag\u225?t\u8230? kit\u369?n\u337?, szakk\u233?pzett \u225?pol\u243?n\u337?.
{\line }
\u8211? Ez igaz\u225?n kedves! \u8211? v\u225?gtam k\u246?zbe.
{\line }
\u8211? Figyelmemet azonnal mag\u225?ra vonta Mr. \u233?s Mrs. Mercado. Mindketten
nyilv\u225?nval\u243?an nagyon nyugtalanok \u233?s izgatottak voltak. El\u337?
sz\u246?r Mrs. Mercad\u243?val foglalkoztam. K\u233?pes-e gyilkoss\u225?gra, \u233?
s ha igen, milyen okb\u243?l?
{\line }
Mrs. Mercado t\u246?r\u233?keny alkat\u250? n\u337?. Els\u337? l\u225?t\u225?sra
lehetetlennek l\u225?tszott, hogy akkora fizikai er\u337? legyen benne, hogy egy
s\u250?lyos k\u337?eszk\u246?zzel le\u252?ss\u246?n egy olyan n\u337?t, mint Mrs.
Leidner. Ha azonban Mrs. Leidner{\i
t\u233?rdelt} a] gyilkoss\u225?g pillanat\u225?ban, akkor a dolog, legal\u225?
bbis{\i
fizikailag,} lehets\u233?ges. Megvan annak a m\u243?dja, hogy egy n\u337? r\u225?
vegyen egy m\u225?sik n\u337?t, hogy t\u233?rdepeljen le. \u211?, nem \u233?
rzelmek! P\u233?ld\u225?ul f\u246?l akarja szegni a szokny\u225?j\u225?t, \u233?s]
megk\u233?ri a m\u225?sikat, hogy t\u369?zze meg neki. Erre a m\u225?sik n\u337?
gyan\u250?tlanul let\u233?rdel.
{\line }
De az ind\u237?t\u233?k? Leatheran n\u337?v\u233?r elmondta nekem, hogy l\u225?
tta, amint Mrs. Mercado d\u252?h\u246?dt pillant\u225?sokat vet Mrs. Leidnerre. Mr.
Mercado nyilv\u225?nval\u243?an k\u246?nnyen Mrs. Leidner b\u369?verej\u233?nek
hat\u225?sa al\u225? ker\u252?lt. De abban nem hittem, hogy az ok puszta f\u233?
lt\u233?kenys\u233?g lenne. Biztos voltam benne, hogy Mrs. Leidnert val\u243?
j\u225?ban cs\u246?ppet sem \u233?rdekelte Mr. Mercado\u8230? \u233?s ezzel a
t\u233?nnyel Mrs. Mercado k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l tiszt\u225?ban volt.
Lehet, hogy pillanatnyilag d\u252?h\u246?s volt r\u225?, de gyilkoss\u225?ghoz
er\u337?sebb provok\u225?ci\u243?ra lett volna sz\u252?ks\u233?g. De Mrs. Mercado
igazi, lelkes anyat\u237?pus. Abb\u243?l, ahogy a f\u233?rj\u233?re n\u233?zett,
r\u225?j\u246?ttem, nemcsak hogy szereti, de foggal \u233?s k\u246?r\u246?mmel
harcolna is \u233?rte\u8230? s\u337?t mi t\u246?bb\u8230?{\i
sz\u225?molt a lehet\u337?s\u233?ggel, hogy ezt kell tennie.} \u214?r\u246?k\u246?
sen {\i
en garde} \u225?llt, \u233?s folyton szorongott. Nem \u246?nmag\u225?\u233?
rt\u8230? a f\u233?rj\u233?\u233?rt. \u201?s amikor elkezdtem Mr. Mercad\u243?t
tanulm\u225?nyozni, k\u246?nnyen megsejthettem, hogy mi a baj. M\u243?dot tal\u225?
ltam, hogy meggy\u337?z\u337?djem r\u243?la, igaz-e, amit sejtek. Mr. Mercado
k\u225?b\u237?t\u243?szerek rabja\u8230? m\u233?gpedig a szenved\u233?ly el\u337?
rehaladott st\u225?dium\u225?ban.
{\line }
Nom\u225?rmost, val\u243?sz\u237?n\u369?leg nem is kell mondanom, hogy aki
hossz\u250? id\u337?n \u225?t k\u225?b\u237?t\u243?szerrel \u233?l, annak
jelent\u337?sen eltompul az erk\u246?lcsi \u233?rz\u233?ke.
{\line }
A k\u225?b\u237?t\u243?szer befoly\u225?sa alatt \u225?ll\u243? ember olyan
tetteket k\u246?vet el, amelyek n\u233?h\u225?ny \u233?vvel el\u337?bb, amikor
m\u233?g nem szokott r\u225?, \u225?lm\u225?ban sem jutottak volna esz\u233?be.
Volt r\u225? eset, hogy ilyen ember gyilkoss\u225?got k\u246?vetett el\u8230?
\u233?s neh\u233?z megmondani, hogy teljes m\u233?rt\u233?kben felel\u337?s volt-e
a tett\u233?\u233?rt vagy sem. E tekintetben a jogi meg\u237?t\u233?l\u233?s
orsz\u225?gonk\u233?nt is k\u252?l\u246?nb\u246?zik n\u233?mileg. A k\u225?b\u237?
t\u243?szer-\u233?lvez\u337? b\u369?n\u246?z\u337? alapvet\u337? jellemvon\u225?sa
a k\u243?rosan t\u250?lteng\u337?, elbizakodott hit a saj\u225?t \u252?gyess\u233?
g\u233?ben.
{\line }
Lehets\u233?gesnek tartottam, hogy Mr. Mercado m\u250?ltj\u225?ban van valami
sz\u233?gyenletes, esetleg t\u246?rv\u233?nybe \u252?tk\u246?z\u337? incidens,
amelyet a feles\u233?g\u233?nek siker\u252?lt \u237?gy vagy \u250?gy eltussolnia.
P\u225?ly\u225?ja ennek ellen\u233?re hajsz\u225?lon cs\u252?ng. Ha ebb\u337?l a
m\u250?ltb\u233?li incidensb\u337?l valami kisziv\u225?rog, Mr. Mercad\u243?nak
v\u233?ge. Feles\u233?ge ez\u233?rt \u225?lland\u243?an \u233?beren \u337?rk\u246?
d\u246?tt. De sz\u225?molnia kellett Mrs. Leidnerrel, aki \u233?les esz\u369?,
intelligens asszony volt, \u233?s im\u225?dta a hatalmat. M\u233?g arra is r\u225?
vehette volna a szerencs\u233?tlen f\u233?rfit, hogy t\u225?rulkozzon ki el\u337?
tte. Nagyon is illett volna az \u337? saj\u225?tos v\u233?rm\u233?rs\u233?
klet\u233?hez, ha \u233?rezhette volna, hogy tud egy titkot, amelyet b\u225?rmelyik
percben kikottyanthat, \u233?s katasztr\u243?f\u225?t robbanthat ki vele.
{\line }
Mercad\u243?\u233?k r\u233?sz\u233?r\u337?l itt volt teh\u225?t egy lehets\u233?
ges ind\u237?t\u233?k a gyilkoss\u225?gra. Mrs. Mercado a p\u225?rja v\u233?
delm\u233?ben semmit\u337?l sem riadt volna vissza, ezt biztosra vettem. Mind neki,
mind a f\u233?rj\u233?nek lett volna alkalma\u8230? az alatt a t\u237?z perc alatt,
amikor \u252?res volt az udvar.
{\line }
\u8211? Ez nem igaz! \u8211? sikoltott fel Mrs. Mercado.
{\line }
Poirot \u252?gyet sem vetett r\u225?.
{\line }
\u8211? Ezut\u225?n Miss Johnsont vettem sorra. \u336? k\u233?pes lett volna a
gyilkoss\u225?gra? \u218?gy v\u233?ltem, hogy igen. Er\u337?s akarat\u250?,
ac\u233?losan fegyelmezett n\u337? volt. Az ilyen emberek \u225?lland\u243?an
f\u233?kezik magukat\u8230? \u233?s egy sz\u233?p napon \u225?tszakad a g\u225?t!
De ha a b\u369?ntettet Miss Johnson k\u246?vette el, az csak valamilyen dr.
Leidnerrel kapcsolatos okb\u243?l t\u246?rt\u233?nhetett. Ha Miss Johnson
valamilyen okb\u243?l meggy\u337?z\u337?d\u246?tt volna r\u243?la, hogy Mrs.
Leidner t\u246?nkreteszi a f\u233?rje \u233?let\u233?t, akkor sz\u237?ve m\u233?
ly\u233?n rejl\u337?, \u246?nmaga el\u337?tt is titkolt m\u233?lys\u233?ges f\u233?
lt\u233?kenys\u233?ge kapva kap a k\u233?zenfekv\u337? indokon, \u233?s teljes
er\u337?vel el\u337?t\u246?r.
{\line }
Igen, Miss Johnson hat\u225?rozott lehet\u337?s\u233?get jelentett.
{\line }
Azt\u225?n ott volt a h\u225?rom fiatalember.
{\line }
El\u337?sz\u246?r is Carl Reiter. Ha az exped\u237?ci\u243? valamelyik tagja
t\u246?rt\u233?netesen William Bosner, akkor legval\u243?sz\u237?n\u369?bben Carl
Reiter az. De ha \u337? William Bosner, akkor k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l
pomp\u225?s sz\u237?n\u233?sznek kell lennie! Ha viszont \u337? csak Carl Reiter,
akkor volt-e valami oka a gyilkoss\u225?gra?
{\line }
Mrs. Leidner szempontj\u225?b\u243?l n\u233?zve Carl Reiter nem volt ellenf\u233?
l. K\u246?nny\u369? \u225?ldozat volt. T\u252?st\u233?nt hasra esett el\u337?tte
\u233?s im\u225?dni kezdte. Mrs. Leidner megvetette a felt\u233?tel n\u233?lk\u252?
li im\u225?datot\u8230? \u233?s azt a l\u225?bt\u246?rl\u337?-viselked\u233?st,
amely a n\u337?kb\u337?l mindig a legrosszabb tulajdons\u225?gaikat v\u225?ltja ki.
Carl Reiterrel val\u243? viselked\u233?s\u233?ben Mrs. Leidner sz\u225?nd\u233?kos
kegyetlens\u233?get tan\u250?s\u237?tott. Hol itt b\u246?k\u246?tt rajta, hol ott
sz\u250?rt bel\u233?. Pokoll\u225? tette szeg\u233?ny fiatalember \u233?let\u233?t.
{\line }
Poirot hirtelen abbahagyta az elemz\u233?st, \u233?s bizalmas, szem\u233?lyes
hangon, k\u246?zvetlen\u252?l Reiterhez fordult.
{\line }
\u8211?{\i
Mon ami,} legyen ez tanuls\u225?gos lecke mag\u225?nak. Maga f\u233?rfi;
viselkedj\u233?k{\i
f\u233?rfi} m\u243?dra! Term\u233?szet ellen val\u243? dolog, ha egy f\u233?rfi
cs\u250?szik-m\u225?szik. Erre a n\u337? \u233?s a term\u233?szet teljesen
egyform\u225?n reag\u225?lnak! Ne feledje el: jobb, ha kapja a keze \u252?gy\u233?
be es\u337? legnagyobb t\u225?ny\u233?rt, \u233?s a n\u337? fej\u233?hez v\u225?
gja, mint ha f\u233?regk\u233?nt vonaglik, valah\u225?nyszor a n\u337? mag\u225?ra
n\u233?z!
{\line }
Felhagyott a szem\u233?lyes hanggal, \u233?s visszat\u233?rt az el\u337?ad\u243?i
st\u237?lushoz.
{\line }
\u8211? Lehets\u233?ges, hogy Carl Reitert od\u225?ig vitte a k\u237?nz\u225?s,
hogy k\u237?nz\u243?ja ellen fordult \u233?s meg\u246?lte? A szenved\u233?s k\u252?
l\u246?n\u246?s dolgokat m\u369?vel az emberrel. Nem lehettem{\i
biztos} benne, hogy{\i
nem} \u237?gy volt!
{\line }
A k\u246?vetkez\u337? William Coleman. Viselked\u233?se, ahogyan Miss Reilly
besz\u225?molt r\u243?la, k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l gyan\u250?s. De \u337?
csak akkor lehet a tettes, ha vid\u225?m egy\u233?nis\u233?ge m\u246?g\u246?tt
William Bosner rejt\u337?zik. \u201?s nem hiszem, hogy William Colemanben, mint
William Colemanben, gyilkos temperamentum lakozna. Ha vannak hib\u225?i, azok
alighanem eg\u233?szen m\u225?s ir\u225?nyban keresend\u337?k. Leatheran n\u337?
v\u233?r tal\u225?n sejti is, hogy mir\u337?l lehet sz\u243??
{\line }
{\i
Hogy} csin\u225?lta ez az ember? Biztos vagyok benne, nem l\u225?tszhatott meg
rajtam, hogy b\u225?rmire is gondolok.
{\line }
\u8211? Tulajdonk\u233?ppen semmis\u233?g az eg\u233?sz \u8211? mondtam
habozva. \u8211? Csak, hogy kimondjam a teljes igazs\u225?got, Mr. Coleman egyszer
maga mondta, hogy kit\u369?n\u337? hamis\u237?t\u243? lenne bel\u337?le.
{\line }
 \u8211? Remek \u8211? mondta Poirot. \u8211? Teh\u225?t ha kez\u233?be ker\u252?lt
volna n\u233?h\u225?ny r\u233?gebbi fenyeget\u337? lev\u233?l, minden neh\u233?
zs\u233?g n\u233?lk\u252?l ut\u225?nozhatta volna az \u237?r\u225?st.
{\line }
\u8211? Juj-juj-juj! \u8211? ki\u225?ltott fel Mr. Coleman. \u8211? Ezt j\u243?l
kif\u337?zte nekem!
{\line }
Poirot sodr\u243? iramban folytatta. \u8211? Hogy William Bosner-e vagy sem,
arr\u243?l nagyon neh\u233?z meggy\u337?z\u337?dni. De Mr. Coleman a{\i
gy\u225?mj\u225?r\u243?l} besz\u233?lt\u8230? nem az apj\u225?r\u243?l\u8230?
teh\u225?t semmi nincs, ami hat\u225?rozottan kiz\u225?rn\u225? a gondolatot.
{\line }
\u8211? Marhas\u225?g \u8211? mondta Mr. Coleman. \u8211? Nem b\u237?rom meg\u233?
rteni, mi\u233?rt hallgatj\u225?k ezt az embert.
{\line }
\u8211? Marad a h\u225?rom fiatalember k\u246?z\u252?l Mr. Emmott \u8211?
folytatta Poirot. \u8211? Esetleg az \u337? szem\u233?lye m\u246?g\u246?tt
rejt\u337?zhet William Bosner. Arra hamarosan r\u225?j\u246?ttem, hogy ha volt
valami szem\u233?lyes oka, ami\u233?rt Mrs. Leidnert eltegye l\u225?b al\u243?l,
azt ugyan semmi m\u243?don nem fogom megtudni t\u337?le. Figyelemrem\u233?lt\u243?
an meg tudja tartani mag\u225?nak a gondolatait, semmi es\u233?lyem nem volt
r\u225?, hogy kiprovok\u225?ljam vagy beugrassam, hogy b\u225?rmivel is el\u225?
rulja mag\u225?t. A jelek szerint az eg\u233?sz exped\u237?ci\u243?b\u243?l
\u337? \u237?t\u233?lte meg a legjobban \u233?s a legszenved\u233?lymentesebben
Mrs. Leidner egy\u233?nis\u233?g\u233?t. Azt hiszem, mindig pontosan olyannak
tartotta, amilyen volt\u8230? de arra k\u233?ptelen voltam r\u225?j\u246?nni, hogy
milyen hat\u225?st tett r\u225? Mrs. Leidner egy\u233?nis\u233?ge. \u218?gy k\u233?
pzelem, Mrs. Leidnert ingerelhette \u233?s bosszanthatta a magatart\u225?sa.
{\line }
Mondhatom, ami a jellemet \u233?s a k\u233?pess\u233?geket illeti, az eg\u233?sz
exped\u237?ci\u243?b\u243?l Mr. Emmott t\u369?nt nekem legink\u225?bb alkalmasnak
arra, hogy egy \u252?gyes \u233?s j\u243?l id\u337?z\u237?tett b\u369?ntettet
kiel\u233?g\u237?t\u337?en v\u233?gre tudjon hajtani.
{\line }
Mr. Emmott most emelte fel a tekintet\u233?t el\u337?sz\u246?r a cip\u337?j\u233?
r\u337?l.
{\line }
\u8211? K\u246?sz\u246?n\u246?m \u8211? mondta.
{\line }
A hangj\u225?b\u243?l \u250?gy \u233?reztem, mintha kiss\u233? mulatna a dolgon.
{\line }
\u8211? A k\u233?t utols\u243? n\u233?v a list\u225?mon Richard Carey \u233?s
Lavigny atya volt. Leatheran n\u337?v\u233?r \u233?s m\u225?sok tan\u250?s\u225?ga
szerint Mr. Carey \u233?s Mrs. Leidner nem kedvelt\u233?k egym\u225?st. Udvariasak
voltak egym\u225?shoz, de ez er\u337?fesz\u237?t\u233?s\u252?kbe ker\u252?lt.
M\u225?svalaki, nevezetesen Miss Reilly, viszont eg\u233?szen m\u225?s elm\u233?
letet vetett fel h\u369?v\u246?s\u233?n udvarias magatart\u225?suk magyar\u225?
zat\u225?ul.
{\line }
Hamarosan nem sok k\u233?ts\u233?gem maradt afel\u337?l, hogy Miss Reilly
magyar\u225?zata a helyes. A bizonyoss\u225?got egyszer\u369? m\u243?don szereztem
meg: felingereltem Mr. Careyt, aki meggondolatlan, vigy\u225?zatlan dolgokat
mondott. Nem volt neh\u233?z dolog. Hanem \u233?szrevettem, hogy er\u337?s
idegfesz\u252?lts\u233?gben van. S\u337?t\u8230? k\u246?zel \u225?llt\u8230? \u233?
s \u225?ll\u8230? a teljes ideg\u246?sszeoml\u225?shoz. Az a f\u233?rfi, aki
elviselhetetlen\u252?l szenved, nem k\u233?pes az ellen\u225?ll\u225?sra.
{\line }
Mr. Carey v\u233?delmi vonala szinte azonnal \u225?tszakadt. Egy pillanatig sem
k\u233?telkedtem az \u337?szintes\u233?g\u233?ben, amikor azt mondta, hogy gy\u369?
l\u246?lte Mrs. Leidnert.
{\line }
\u201?s k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l igazat is mondott. Gy\u369?l\u246?lte.
De{\i
mi\u233?rt?}
{\line }
Besz\u233?ltem m\u225?r azokr\u243?l az asszonyokr\u243?l, akikben bajt hoz\u243?
var\u225?zser\u337? van. De a f\u233?rfiakban is van ilyen var\u225?zser\u337?.
Vannak f\u233?rfiak, akik minden er\u337?fesz\u237?t\u233?s n\u233?lk\u252?l
csak \u250?gy vonzz\u225?k magukhoz a n\u337?ket. Ezt h\u237?vj\u225?k manaps\u225?
g {\i
szexepilnek!} Mr. Careyben nagyon er\u337?s ez a tulajdons\u225?g. Kezdetben
rajongott a bar\u225?tj\u225?\u233?rt \u233?s f\u337?n\u246?k\u233?\u233?rt, \u233?
s k\u246?z\u246?mb\u246?s volt a feles\u233?ge ir\u225?nt. Mrs. Leidner-nek ez nem
felelt meg. Neki uralkodni{\i
kellett\u8230?} nekifogott, hogy rabul ejtse Richard Careyt. Itt azonban, azt
hiszem, valami teljesen el\u337?re l\u225?thatatlan dolog t\u246?rt\u233?nt.
Tal\u225?n \u233?let\u233?ben el\u337?sz\u246?r, \u337? maga esett \u225?
ldozat\u225?ul egy mindent els\u246?pr\u337? szenved\u233?lynek. Szerelmes
lett\u8230? igaz\u225?n szerelmes\u8230? Richard Careybe.
{\line }
\u201?s Carey\u8230? k\u233?ptelen volt ellen\u225?llni neki. Ez az igazs\u225?g.
Ez volt az az iszonyatos idegfesz\u252?lts\u233?g, amelyet ki kellett \u225?llnia.
K\u233?t ellent\u233?tes szenved\u233?ly szaggatta. Szerette Louise Leidnert\u8230?
de ugyanakkor gy\u369?l\u246?lte is. Gy\u369?l\u246?lte, mert al\u225?akn\u225?zta
a bar\u225?tja ir\u225?nti h\u369?s\u233?g\u233?t. Nincs m\u233?g egy olyan
er\u337?s gy\u369?l\u246?let, mint annak a f\u233?rfinak a gy\u369?l\u246?lete, aki
akarata ellen\u233?re k\u233?nyszer\u252?l szerelemre.
{\line }
Itt azt\u225?n volt ind\u237?t\u233?k, amennyi csak kellett. Meg voltam r\u243?la
gy\u337?z\u337?dve, hogy{\i
bizonyos pillanatokban} Richard Carey sz\u225?m\u225?ra mi sem lett volna
term\u233?szetesebb, mint teljes erej\u233?b\u337?l les\u250?jtani arra a gy\u246?
ny\u246?r\u369? arcra, amely var\u225?zs\u225?val rabul ejtette.
{\line }
Eg\u233?sz id\u337? alatt biztos voltam benne, hogy Louise Leidner
meggyilkol\u225?sa{\i
crime passionel.}{\ul
{\super
{\i
10}}Ehhez a b\u369?ntett-t\u237?pushoz Mr. Careyben tal\u225?ltam} r\u225? az
ide\u225?lis gyilkosra.
{\line }
M\u225?r csak egy jel\u246?lt maradt a gyilkos c\u237?m\u233?re\u8230? Lavigny
atya. A der\u233?k aty\u225?ra az h\u237?vta fel a figyelmemet, hogy bizonyos
ellentmond\u225?s volt a k\u246?z\u246?tt, ahogyan \u337? le\u237?rta, \u233?s
ahogyan Leatheran n\u337?v\u233?r jellemezte az ablakon leselked\u337? idegent.
K\u252?l\u246?nb\u246?z\u337? tan\u250?k besz\u225?mol\u243?i k\u246?z\u246?tt
mindig van {\i
n\u233?mi} ellentmond\u225?s, de itt{\i
ki\u225?lt\u243?} ellentmond\u225?s volt. Ezenfel\u252?l Lavigny atya makacsul
ragaszkodott egy olyan von\u225?shoz\u8230? a kancsals\u225?ghoz\u8230? amely az
azonos\u237?t\u225?st sokkal k\u246?nnyebb\u233? tette volna.
{\line }
De hamarosan nyilv\u225?nval\u243? lett, hogy m\u237?g Leatheran n\u337?v\u233?r
le\u237?r\u225?sa l\u233?nyeg\u233?ben pontos, Lavigny aty\u225?n\u225?l err\u337?l
sz\u243? sincs. Szinte olyb\u225? t\u369?nt, mintha Lavigny atya sz\u225?nd\u233?
kosan f\u233?lrevezetne minket\u8230? mintha{\i
nem akarn\u225?, hogy azt az embert elkapj\u225?k.}
{\line }
De ebben az esetben{\i
tudnia kell valamit arr\u243?l a furcsa szerzetr\u337?l.} L\u225?tt\u225?k vele
besz\u233?lgetni, de azt csak t\u337?le tudjuk, hogy mir\u337?l besz\u233?ltek.
{\line }
Mit csin\u225?lt az az iraki, amikor Leatheran n\u337?v\u233?r \u233?s Mrs.
Leidner megl\u225?tta? Megpr\u243?b\u225?lt belesni az ablakon\u8230? \u337?k azt
hitt\u233?k, hogy Mrs. Leidner ablak\u225?n, de amikor odamentem, \u233?s oda\u225?
lltam, ahol \u337?k \u225?lltak, akkor r\u225?j\u246?ttem, hogy ugyan\u250?gy
lehetett a{\i
lelett\u225?r ablaka} is.
{\line }
Aznap \u233?jjel volt az a riadalom. Valaki j\u225?rt a lelett\u225?rban. Nem
bizonyosodott be azonban, hogy b\u225?rmit is elvittek volna. Sz\u225?momra az
\u233?rdekes szempont itt az, hogy amikor doktor Leidner bement,{\i
m\u225?r ott tal\u225?lta Lavigny aty\u225?t.} Lavigny atya el\u337?adta a
mes\u233?j\u233?t, hogy f\u233?nyt l\u225?tott odabenn. De itt{\i
megint csak az \u337? szava \u225?ll rendelkez\u233?s\u252?nkre.}
{\line }
Lavigny atya felkeltette a k\u237?v\u225?ncsis\u225?gomat. M\u225?snap, amikor
f\u246?lvetettem, hogy Lavigny atya esetleg azonos lehet Frederick Bosnerrel,
doktor Leidner majdnem kinevetett. Azt mondta, Lavigny atya k\u246?zismert ember.
Felmer\u252?l itt az a f\u246?ltev\u233?s, hogy Frederick Bosner, akinek majd
h\u250?sz \u233?v \u225?llt rendelkez\u233?s\u233?re, hogy \u250?j n\u233?ven
karriert csin\u225?ljon, k\u246?nnyen{\i
lehetne} mostan\u225?ra k\u246?zismert ember! Ennek ellen\u233?re nem hiszem, hogy
a k\u246?zbees\u337? id\u337?t egy vall\u225?sos k\u246?z\u246?ss\u233?gben t\u246?
lt\u246?tte. Enn\u233?l sokkal egyszer\u369?bb megold\u225?s k\u237?n\u225?lkozik.
{\line }
Ismerte valaki az exped\u237?ci\u243?b\u243?l Lavigny aty\u225?t, miel\u337?tt
idej\u246?tt? A jelek szerint nem. Mi\u233?rt ne lenne h\u225?t{\i
valaki, aki a der\u233?k atya szerep\u233?t j\u225?tssza?} Kider\u237?tettem, hogy
t\u225?viratot k\u252?ldtek Karth\u225?g\u243?ba, mert doktor Byrd, akinek
csatlakoznia kellett volna az exped\u237?ci\u243?hoz, hirtelen megbetegedett. Mi
sem k\u246?nnyebb, mint elcs\u237?pni egy t\u225?viratot. Ami a munk\u225?t illeti,
az exped\u237?ci\u243?ban m\u225?s epigr\u225?fus nem volt. Egy \u252?gyes ember,
m\u225?kszemnyi tud\u225?ssal \u233?s \u252?gyes bl\u246?ffel v\u233?gigcsin\u225?
lhatta a dolgot. Eddig nagyon kev\u233?s agyagt\u225?bla \u233?s felirat ker\u252?
lt el\u337?, \u233?s arra m\u225?ris r\u225?j\u246?ttem, hogy Lavigny atya
megfejt\u233?seit kiss\u233? szokatlannak \u233?rezt\u233?k.
{\line }
Eg\u233?szen \u250?gy l\u225?tszott, mintha Lavigny atya nem az volna, akinek
mondja mag\u225?t.
{\line }
De vajon \u337?-e Frederick Bosner?
{\line }
A dolgok valahogy nem ebbe az ir\u225?nyba mutattak. Az igazs\u225?got val\u243?
sz\u237?n\u369?leg eg\u233?szen m\u225?sutt kell keresni.
{\line }
Hosszas besz\u233?lget\u233?st folytattam Lavigny aty\u225?val. Katolikus vagyok;
sok papot \u233?s sok szerzetest ismerek. Az volt az \u233?rz\u233?sem, hogy
Lavigny atya hangja valahogy hamisan cseng. M\u225?sr\u233?szr\u337?l viszont
ismer\u337?sen csengett, csak eg\u233?szen m\u225?s min\u337?s\u233?gben. Ezzel az
embert\u237?pussal el\u233?g gyakran tal\u225?lkoztam\u8230? de nem vall\u225?sos
k\u246?z\u246?ss\u233?gek tagjak\u233?nt. Kor\u225?ntsem!
{\line }
T\u225?viratokat k\u252?ldtem sz\u233?t.
{\line }
Azt\u225?n Leatheran n\u337?v\u233?r, teljesen \u246?ntudatlanul, nagyon \u233?
rt\u233?kes nyomra vezetett. Az aranyd\u237?szeket n\u233?zegett\u252?k a
lelett\u225?rban, amikor megeml\u237?tette, hogy egy aranykup\u225?n r\u225?tapadt
viasznyomokat tal\u225?ltak. \u8222?Viasz?\u8221?, mondom \u233?n. \u8222?
Viasz?\u8221?, mondja Lavigny atya, \u233?s a hanghordoz\u225?sa nekem el\u233?g
volt. Egy pillanat alatt pontosan tudtam, hogy mit keres itt.
{\line }
Poirot elhallgatott; azt\u225?n dr. Leidnerhez int\u233?zte szavait.
{\line }
\u8211? Sajn\u225?lattal kell k\u246?z\u246?ln\u246?m \u246?nnel,{\i
monsieur,} hogy a lelett\u225?rban az aranykupa, az aranyt\u337?r, a hajd\u237?
szek \u233?s egy\u233?b t\u225?rgyak{\i
nem val\u243?diak; nem azok, amelyeket \u246?n\u246?k tal\u225?ltak,} hanem
roppant \u252?gyes galvanot\u237?pi\u225?k. \u201?ppen most tudtam meg, az egyik
t\u225?viratomra \u233?rkezett v\u225?laszb\u243?l, hogy Lavigny atya nem m\u225?s,
mint Raoul Menier, egyike a leg\u252?gyesebb tolvajoknak, akiket csak a francia
rend\u337?rs\u233?g ismer. Szakter\u252?lete: a m\u369?t\u225?rgyak; m\u250?zeumi
lop\u225?sokra specializ\u225?lta mag\u225?t. A b\u369?nt\u225?rsa Ali Juszuf, egy
f\u233?lt\u246?r\u246?k, aki els\u337?rang\u250? \u246?tv\u246?s \u233?s \u233?
kszer\u233?sz. Menier-r\u337?l akkor hallottunk el\u337?sz\u246?r, amikor a Louvre-
ban bizonyos t\u225?rgyakr\u243?l kider\u252?lt, hogy nem val\u243?diak\u8230?
\u233?s minden esetben kider\u252?lt az is, hogy nemr\u233?giben j\u225?rt a
Louvre-ban egy neves r\u233?g\u233?sz, {\i
akit azonban az igazgat\u243? addig szem\u233?lyesen nem ismert, }\u233?s az \u337?
kez\u233?ben voltak a gyan\u250?s t\u225?rgyak. A vizsg\u225?lat sor\u225?n az
\u246?sszes kit\u369?n\u337? szakemberek tagadt\u225?k, hogy a nevezett id\u337?ben
ell\u225?togattak a Louvre-ba!
{\line }
Megtudtam, hogy Meiner Tuniszban volt; amikor az \u246?n\u246?k t\u225?virata
meg\u233?rkezett, \u233?ppen a karmelita aty\u225?kt\u243?l k\u233?sz\u252?lt
ellopni valamit. Lavigny atya rossz eg\u233?szs\u233?gi \u225?llapota miatt k\u233?
nytelen volt elutas\u237?tani a felk\u233?r\u233?s\u252?ket, de Menier-nek
siker\u252?lt elcs\u237?pnie a t\u225?virat\u225?t, \u233?s egy m\u225?sikat
k\u252?ldeni, amelyben elfogadta az aj\u225?nlatot. Ezt teljes biztons\u225?ggal
megtehette. Ha a bar\u225?tok azt olvass\u225?k valamelyik \u250?js\u225?gban
(ami \u246?nmag\u225?ban is val\u243?sz\u237?n\u369?tlen), hogy Lavigny atya
Irakban van, legfeljebb azt gondolj\u225?k, hogy az \u250?js\u225?gok, mint
annyiszor, \u225?lh\u237?rt, f\u233?ligazs\u225?got k\u246?z\u246?ltek.
{\line }
Meg\u233?rkezik Menier \u233?s a b\u369?nt\u225?rsa. Az ut\u243?bbit megl\u225?
tj\u225?k, amikor k\u237?v\u252?lr\u337?l felder\u237?ti a lelett\u225?rat. A terv
az, hogy Lavigny atya viaszlenyomatokat csin\u225?l, ut\u225?na Ali elk\u233?
sz\u237?ti az \u252?gyes m\u225?solatokat. Mindig vannak gy\u369?jt\u337?k, akik
k\u233?szek j\u243? \u225?rat adni eredeti r\u233?gis\u233?gek\u233?rt, \u233?s nem
tesznek fel kellemetlen k\u233?rd\u233?seket. Lavigny atya majd a val\u243?di
m\u369?t\u225?rgyak hely\u233?be csemp\u233?szi a hamis\u237?tv\u225?nyokat\u8230?
lehet\u337?leg \u233?jjel.
{\line }
K\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l \u233?ppen ezzel foglalatoskodott, amikor Mrs.
Leidner meghallotta a mocorg\u225?st, \u233?s riasztott mindenkit. Mit tehetett
volna? Sietve kital\u225?lt egy mes\u233?t, hogy f\u233?nyt l\u225?tott a
lelett\u225?rban.
{\line }
Ezt \u246?n\u246?k, ahogy maguk angolok mondj\u225?k, \u8222?megett\u233?k\u8221?.
De Mrs. Leidnert nem ejtett\u233?k a feje l\u225?gy\u225?ra. K\u246?nnyen esz\u233?
be juthat az a viasznyom, amit l\u225?tott, \u233?s akkor k\u246?nnyen r\u225?
j\u246?het a turpiss\u225?gra. \u201?s ha r\u225?j\u246?n, akkor vajon mit fog
csin\u225?lni? Nem v\u225?gna-e{\ul
{\i
dans son caract\u233?-re,{\super
11}}}ha akkor r\u246?gt\u246?n semmit nem csin\u225?lna, csak elsz\u243?rakozna{\i
azza\,} hogy elejtett c\u233?lz\u225?saival zavarba ejtse Lavigny aty\u225?t?
Ha \u233?rt\u233?s\u233?re adn\u225?, hogy mire gyanakszik\u8230? de nem
mutatn\u225? ki, hogy{\i
tudja.} Tal\u225?n vesz\u233?lyes j\u225?t\u233?k, de Mrs. Leidner \u233?lvezte a
vesz\u233?lyes j\u225?t\u233?kokat.
{\line }
\u201?s tal\u225?n t\u250?l sok\u225?ig j\u225?tssza ezt a j\u225?t\u233?kot.
Lavigny atya \u225?tl\u225?tja a helyzetet, \u233?s lecsap, miel\u337?tt m\u233?g
Mrs. Leidner r\u225?j\u246?nne, hogy mire k\u233?sz\u252?l.
{\line }
Lavigny atya nem m\u225?s, mint Raoul Menier\u8230? tolvaj. De vajon egyben\u8230?
{\i
gyilkos is?}
{\line }
Poirot j\u225?rk\u225?lni kezdett a szob\u225?ban. El\u337?vette a zsebkend\u337?
j\u233?t, megt\u246?r\u246?lte a homlok\u225?t, azt\u225?n folytatta. \u8211?
\u237?gy \u225?lltam ma reggel. Nyolc hat\u225?rozott lehet\u337?s\u233?gem volt,
de nem tudtam, hogy ezek k\u246?z\u252?l melyik a helyes. M\u233?g mindig nem
tudtam,{\i
ki a gyilkos.}
{\line }
De a gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?lik. Az a f\u233?rfi vagy az a
n\u337?, aki egyszer \u246?lt, \u250?jra \u246?lni fog.
{\line }
\u201?s ez a m\u225?sodik gyilkoss\u225?g a kezembe adta a gyilkost.
{\line }
Eg\u233?sz id\u337? alatt ott motoszk\u225?lt az agyamban, hogy ezek k\u246?
z\u252?l az emberek k\u246?z\u252?l valaki tal\u225?n tud valamit, amit nem mond
meg\u8230? \u233?s ami terhel\u337? a gyilkosra.
{\line }
Ha ez \u237?gy van, akkor az illet\u337? vesz\u233?lyben van.
{\line }
F\u337?leg Leatheran n\u337?v\u233?r miatt agg\u243?dtam. Energikus egy\u233?
nis\u233?g, \u233?s f\u252?rge, k\u237?v\u225?ncsi agya van. Nagyon f\u233?ltem,
hogy t\u246?bbre fog r\u225?j\u246?nni, mint amennyit biztons\u225?gosan tudnia
szabad.
{\line }
Mint mindny\u225?jan tudj\u225?k, m\u233?g egy gyilkoss\u225?g t\u246?rt\u233?nt.
De az \u225?ldozat nem Leatheran n\u337?v\u233?r volt\u8230? hanem Miss Johnson.
{\line }
Szeretn\u233?m azt hinni, hogy tiszt\u225?n logikai \u250?ton is r\u225?j\u246?
ttem volna a helyes megold\u225?sra, de az biztos, hogy Miss Johnson
meggyilkol\u225?sa hozz\u225?seg\u237?tett, nagyon meggyors\u237?totta a dolgot.
{\line }
El\u337?sz\u246?r is egy gyan\u250?s\u237?tott kiesett\u8230? maga Miss
Johnson.. . mert \u233?n egy pillanatig sem hittem az \u246?ngyilkoss\u225?gi
elm\u233?letben.
{\line }
Vizsg\u225?ljuk most meg ennek a m\u225?sodik gyilkoss\u225?gnak a t\u233?nyeit.
{\line }
Egy: vas\u225?rnap este Leatheran n\u337?v\u233?r k\u246?nnyek k\u246?zt tal\u225?
lja Miss Johnsont, \u233?s Miss Johnson ugyanazon az est\u233?n el\u233?get egy
lev\u233?lt\u246?red\u233?ket, amelyr\u337?l a n\u337?v\u233?r azt hiszi, hogy
ugyanaz a k\u233?z \u237?rta, mint a n\u233?vtelen leveleket.
{\line }
Kett\u337?: Leatheran n\u337?v\u233?r a tet\u337?n tal\u225?lja Miss Johnsont a
hal\u225?la el\u337?tti est\u233?n. \u193?llapot\u225?t a n\u337?v\u233?r
hitetlenked\u337? iszonyod\u225?sk\u233?nt jellemzi. Amikor a n\u337?v\u233?r
k\u233?rdezgeti, azt mondja: \u8222?L\u225?ttam, hogyan j\u246?het be valaki
k\u237?v\u252?lr\u337?l\u8230? soha m\u233?g csak nem is sejten\u233? senki.\u8221?
T\u246?bbet nem hajland\u243? mondani. Lavigny atya \u225?tmegy az udvaron, Mr.
Reiter pedig a fot\u243?sszoba ajtaj\u225?ban \u225?ll.
{\line }
H\u225?rom: Miss Johnsont haldokolva tal\u225?lj\u225?k. Mind\u246?ssze annyit tud
kiny\u246?gni, hogy \u8222?az ablak\u8230? az ablak\u8230?\u8221?
{\line }
Ezek a t\u233?nyek, \u233?s most a k\u246?vetkez\u337? probl\u233?m\u225?kkal kell
szemben\u233?zni. Mi az igazs\u225?g a levelekkel? Mit l\u225?tott Miss Johnson a
tet\u337?r\u337?l? Mit akart azzal mondani, hogy \u8222?az ablak\u8230? az
ablak\u8221??
{\line }
{\i
Eh bien,} vegy\u252?k el\u337?sz\u246?r a m\u225?sodik probl\u233?m\u225?t, mint
amit a legk\u246?nynyebb megoldani. Felmentem Leatheran n\u337?v\u233?rrel a
tet\u337?re, \u233?s oda \u225?lltam, ahol Miss Johnson \u225?llt. Mit l\u225?
thatott onnan? Az udvart, a bolt\u237?ves kapualjat, az \u233?p\u252?let \u233?
szaki sz\u225?rny\u225?t \u233?s az exped\u237?ci\u243? k\u233?t tagj\u225?t.
Annak, amit mondott, volt valami k\u246?ze Mr. Reiterhez vagy Lavigny aty\u225?hoz?
{\line }
Szinte azonnal eszembe jutott egy lehets\u233?ges magyar\u225?zat. Ha{\i
k\u237?v\u252?lr\u337?l} j\u246?tt be egy idegen, azt csak \u225?lruh\u225?ban
tehette. \u201?s csup\u225?n egyetlen ember volt, akinek a megjelen\u233?se az
ilyen megszem\u233?lyes\u237?t\u233?st lehet\u337?v\u233? tette. Lavigny atya!
Tr\u243?pusi sisakban, napszem\u252?veggel, fekete szak\u225?llal, hossz\u250?
gyapj\u250? bar\u225?tcsuh\u225?ban egy idegen bejuthatott \u250?gy, hogy a
szolg\u225?k{\i
\u233?szre se vett\u233?k,} hogy idegen.
{\line }
{\i
Erre} gondolt Miss Johnson? Vagy tov\u225?bbment enn\u233?l? R\u225?j\u246?tt
tal\u225?n, hogy Lavigny atya eg\u233?sz{\i
szem\u233?lyis\u233?ge} \u225?l\u246?lt\u246?zet? Hogy m\u225?s, mint akinek
kiadja mag\u225?t?
{\line }
Annak alapj\u225?n, amit Lavigny aty\u225?r\u243?l tudtam, hajlamos voltam a
rejt\u233?lyt megoldottnak nyilv\u225?n\u237?tani. Raoul Menier volt a gyilkos.
Meg\u246?lte Mrs. Leidnert, hogy elhallgattassa, miel\u337?tt leleplezn\u233?.{\i
Most m\u225?svalaki adja \u233?rt\u233?s\u233?re, hogy leleplezte a titk\u225?
t.} \u336?t is el kell tennie l\u225?b al\u243?l.
{\line }
Ez mindent megmagyar\u225?z! A m\u225?sodik gyilkoss\u225?got, Lavigny atya
sz\u246?k\u233?s\u233?t\u8230? persze szak\u225?ll \u233?s csuha n\u233?lk\u252?l.
(\u336? meg a bar\u225?tja k\u233?ts\u233?gk\u237?v\u252?l kit\u369?n\u337? \u250?
tlevelekkel felszerelve v\u225?gnak \u225?t Sz\u237?ri\u225?n, mint kereskedelmi
utaz\u243?k.) \u336? teszi Miss Johnson \u225?gya al\u225? a v\u233?rfoltos \u337?
rl\u337?k\u246?vet is.
{\line }
Mint mondom, majdnem el\u233?gedett voltam, de min eg\u233?szen. Mert a t\u246?
k\u233?letes megold\u225?snak{\i
mindem} meg kell magyar\u225?znia, ez pedig nem magyar\u225?z meg minden!.
{\line }
Nem magyar\u225?zza meg p\u233?ld\u225?ul, mi\u233?rt mondta Miss Johnson, hogy
\u8222?az ablak\u8230? az ablak\u8230?\u8221?, amikor haldokolt. Nem magyar\u225?
zza meg a lev\u233?l miatti s\u237?r\u243?g\u246?rcs\u233?t. Nem magyar\u225?zza
meg a tet\u337?n tan\u250?s\u237?tott magatart\u225?s\u225?t\u8230?
hitetlenked\u337? iszonyod\u225?s\u225?t, \u233?s azt, hogy mi\u233?rt nem volt
hajland\u243? Leatheran n\u337?v\u233?rnek megmondani, mi az, amit{\i
 gyan\u237?t vagy tud.}
{\line }
A{\i
k\u252?ls\u337?} t\u233?nyek beilleszkedtek ebbe a megold\u225?sba, de nem
el\u233?g\u237?tette ki{\i
a pszichol\u243?giai} k\u246?vetelm\u233?nyeket.
{\line }
\u201?s akkor, amint ott \u225?lltam a tet\u337?n \u233?s az eszem egyre a k\u246?
r\u252?l a h\u225?rom dolog k\u246?r\u252?l\u8230? a levelek, a tet\u337? \u233?s
ablak k\u246?r\u252?l forgott\u8230? egyszerre{\i
l\u225?ttam\u8230?} ahogy Miss Johnson is l\u225?tta!
{\line }
{\i
\u201?s amit l\u225?ttam, az mindent megmagyar\u225?zott!}\par\pard\plain\hyphpar}
{\super
10}{\b
Szerelmi b\u369?ntett}
{\line }
{\super
11}{\b
A jellem\u233?hez {\s3 \afs28
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET \u8211? {\i
Az \u250?t v\u233?ge}\par\pard\plain\hyphpar}} {
Poirot k\u246?r\u252?ln\u233?zett. Minden szem r\u225?szegez\u337?d\u246?tt.
El\u337?z\u337?leg n\u233?mi enyh\u252?l\u233?st \u233?rezt\u252?nk \u8211?
cs\u246?kkent a fesz\u252?lts\u233?g. Most a fesz\u252?lts\u233?g hirtelen \u250?
jra visszat\u233?rt.\par\pard\plain\hyphpar} {
Valami volt a leveg\u337?ben\u8230? valami\u8230?
{\line }
Poirot hangja halkan \u233?s szenvtelen\u252?l sz\u243?lalt meg \u250?jra. -A
levelek, a tet\u337?, \u8222?az ablak\u8221?\u8230? igen, minden magyar\u225?zatot
kapott\u8230? minden r\u233?szlet a hely\u233?re illeszkedett.
{\line }
Az el\u337?bb azt mondtam, hogy a b\u369?ntett id\u337?pontj\u225?ra h\u225?rom
f\u233?rfinak volt alibije. Ezek k\u246?z\u252?l kett\u337? \u233?rt\u233?ktelennek
bizonyult. Most m\u225?r l\u225?ttam, milyen \u243?ri\u225?si\u8230? milyen
megh\u246?kkent\u337? hib\u225?t k\u246?vettem el. A harmadik alibi is \u233?
rt\u233?ktelen. Doktor Leidner nemcsak hogy{\i
elk\u246?vethette} a gyilkoss\u225?got\u8230? de meggy\u337?z\u337?dtem r\u243?la,
hogy {\i
\u337? }k\u246?vette el.
{\line }
Cs\u246?nd lett, d\u246?bbent, \u233?rtetlen cs\u246?nd. Doktor Leidner nem
sz\u243?lt semmit. Mintha elveszett volna a maga t\u225?voli vil\u225?g\u225?ban.
David Emmott azoban k\u233?nyelmetlen\u252?l feszengett, \u233?s megsz\u243?lalt.
{\line }
\u8211? Nem tudom, mire akar ezzel utalni, M. Poirot. Megmondtam mag\u225?nak,
hogy doktor Leidner egy pillanatra se j\u246?tt le a tet\u337?r\u337?l, legal\u225?
bbis h\u225?romnegyed h\u225?romig. Ez a teljes igazs\u225?g. \u220?nnep\u233?
lyesen megesk\u252?sz\u246?m r\u225?. \u201?s nem hazudok. Es teljesen lehetetlen,
hogy \u250?gy j\u246?tt volna le, hogy \u233?n ne l\u225?ssam.
{\line }
Poirot b\u243?lintott.
{\line }
\u8211? \u211?, \u233?n hiszek mag\u225?nak.{\i
Doktor Leidner nem j\u246?tt le a tet\u337?r\u337?l.} Ez vitathatatlan t\u233?ny.
De amit l\u225?ttam\u8230? \u233?s amit Miss Johnson l\u225?tott\u8230? az az volt,
hogy{\i
doktor Leidner meggyilkolhatta a feles\u233?g\u233?t an\u233?lk\u252?l, hogy
lej\u246?tt volna a tet\u337?r\u337?l.}
{\line }
Valamennyien meredten b\u225?multunk r\u225?.
{\line }
\u8211?{\i
Az ablak! \u8211?} ki\u225?ltotta Poirot. \u8211? Mrs. Leidner ablaka! Ez az,
amire r\u225?j\u246?ttem\u8230? ahogy Miss Johnson is r\u225?j\u246?tt. Az ablaka
k\u246?zvetlen\u252?l alattunk volt, az udvarral \u225?tellenes oldalon. Doktor
Leidner egyed\u252?l volt odaf\u246?nn, tett\u233?nek nem volt tan\u250?ja. \u201?s
az a sok, s\u250?lyos \u337?rl\u337?k\u337? \u233?s mozs\u225?rt\u246?r\u337? mind
ott volt k\u233?zn\u233?l. Olyan egyszer\u369?, olyan v\u233?gtelen\u252?l
egyszer\u369?, egyetlen felt\u233?tele van\u8230?{\i
hogy a gyilkosnak alkalma legyen megv\u225?ltoztatni a holttesthely zet\u233?t,
miel\u337?tt valaki m\u225?s megl\u225?tn\u225?.} \u211?, ez gy\u246?ny\u246?
r\u369?\u8230? ez a hihetetlen egyszer\u369?s\u233?g!
{\line }
Ide figyeljenek\u8230? \u237?gy t\u246?rt\u233?nt:
{\line }
Doktor Leidner odaf\u246?nn a tet\u337?n a cserepekkel dolgozik. F\u246?lh\u237?
vja mag\u225?t, Mr. Emmott, lek\u246?ti a besz\u233?lget\u233?ssel, am\u237?g
\u233?szreveszi, hogy a kisfi\u250?, mint rendesen, kihaszn\u225?lva a maga t\u225?
voll\u233?t\u233?t, otthagyja a munk\u225?j\u225?t, \u233?s kimegy az udvarr\u243?
l. T\u237?z percig tart\u243?ztatja mag\u225?t, azt\u225?n elengedi, \u233?s amint
maga le\u233?r, \u233?s kiab\u225?lni kezd a fi\u250? ut\u225?n, megval\u243?
s\u237?tja a terv\u233?t.
{\line }
El\u337?veszi zseb\u233?b\u337?l a plasztilinnel bem\u225?zolt \u225?larcot,
amellyel egy el\u337?z\u337? alkalommal m\u225?r r\u225?ijesztett a feles\u233?
g\u233?re, \u233?s addig l\u243?b\u225?lja a p\u225?rk\u225?ny sz\u233?le f\u246?
l\u246?tt, am\u237?g oda nem koccan a feles\u233?ge ablak\u225?hoz.
{\line }
Ez az ablak, eml\u233?kezzenek csak r\u225?, a szabadba, a sz\u225?nt\u243?f\u246?
ldekre ny\u237?lik, az udvarral \u225?tellenes ir\u225?nyban.
{\line }
Mrs. Leidner f\u233?l\u225?lomban fekszik az \u225?gy\u225?n, b\u233?k\u233?sen
\u233?s boldogan. Az \u225?larc hirtelen kocogtatni kezd az ablak\u225?ban,
mag\u225?ra vonja a figyelm\u233?t. De most nincs f\u233?lhom\u225?ly\u8230?
f\u233?nyes nappal van\u8230? semmi r\u233?m\u237?t\u337? nincs ebben. R\u225?
j\u246?n, hogy mi az\u8230? durva ugrat\u225?s! Nem ijed meg, hanem f\u246?l van
h\u225?borodva. Azt teszi, amit minden m\u225?s asszony tenne az \u337? hely\u233?
ben: f\u246?lugrik az \u225?gyb\u243?l, kinyitja az ablakot, kidugja a fej\u233?t a
r\u225?cson, \u233?s f\u246?lfel\u233? ford\u237?tja az arc\u225?t, hogy l\u225?
ssa, ki j\u225?tssza vele ezt az aljas j\u225?t\u233?kot.
{\line }
Doktor Leidner v\u225?r. K\u233?szenl\u233?tben egyens\u250?lyozza a s\u250?
lyos \u337?rl\u337?k\u246?vet. \u201?s a megfelel\u337? pszichol\u243?giai
pillanatban{\i
leejti.}
{\line }
Mrs. Leidner halkan felki\u225?lt (ezt hallotta Miss Johnson), \u233?s \u246?
sszeesik az ablak el\u337?tt a sz\u337?nyegen.
{\line }
Nom\u225?rmost, az \u337?rl\u337?k\u337?ben lyuk van, amelyen doktor Leidner
el\u337?z\u337?leg \u225?tf\u369?z\u246?tt egy zsineget. Most a zsinegn\u233?l
fogva csak fel kell h\u250?znia a k\u246?vet, azt\u225?n sz\u233?pen, rendesen, a
v\u233?res oldal\u225?val lefel\u233?, odatenni a tet\u337?n hever\u337? t\u246?bbi
\u337?rl\u337?k\u337? k\u246?z\u233?.
{\line }
Ezut\u225?n egy \u243?ra hosszat vagy m\u233?g tov\u225?bb folytatja munk\u225?
j\u225?t, m\u237?g \u250?gy nem v\u233?li, hogy el\u233?rkezett a m\u225?sodik
felvon\u225?s ideje. Lemegy a l\u233?pcs\u337?n, besz\u233?l Mr. Emmott-tal \u233?s
Leatheran n\u337?v\u233?rrel, azt\u225?n benyit a feles\u233?ge szob\u225?j\u225?
ba. Hogy ott mit csin\u225?l, arr\u243?l a k\u246?vetkez\u337? magyar\u225?zatot
adja:
{\line }
{\i
Megl\u225?ttam a feles\u233?gem \u246?sszeroskadt test\u233?t az \u225?gy el\u337?
tt. Egy-k\u233?t pillanatig \u250?gy \u233?reztem, mintha megb\u233?nultam volna,
mozdulni se b\u237?rtam. Azt\u225?n v\u233?g\u252?l odamentem hozz\u225?, let\u233?
rdeltem mell\u233?, \u233?s f\u246?lemeltem a fej\u233?t. L\u225?ttam, hogy
meghalt\u8230? V\u233?g\u252?l f\u246?l\u225?lltam. Sz\u233?delegtem, \u250?gy
\u233?reztem, mintha be lenn\u233?k r\u250?gva. Siker\u252?lt eljutnom az ajt\u243?
hoz, \u233?s kikiab\u225?lnom.}
{\line }
T\u246?k\u233?letesen val\u243?szer\u369? besz\u225?mol\u243? egy gy\u225?sz
s\u250?jtotta ember cselekedeteir\u337?l. No most hallgass\u225?k meg, hogy
szerintem mi az igazs\u225?g. Doktor Leidner bel\u233?p a szob\u225?ba, az ablakhoz
siet, keszty\u369?t h\u250?z, azt\u225?n becsukja \u233?s bereteszeli az ablakot,
majd f\u246?lemeli a feles\u233?ge holttest\u233?t, \u233?s \u225?tviszi az \u225?
gy \u233?s az ajt\u243? k\u246?z\u233?. Akkor veszi \u233?szre az ablak el\u337?tti
sz\u337?nyegen azt a kis foltot. Az \u225?gy el\u337?tti sz\u337?nyeggel nem
cser\u233?lheti ki, mert nem egyforma nagyok, \u237?gy a k\u246?vetkez\u337?
megold\u225?st v\u225?lasztja. A v\u233?rfoltos sz\u337?nyeget a mosd\u243?
el\u233? teszi, a mosd\u243? el\u337?ttit az ablak el\u233?. \u237?gy, ha \u233?
szreveszik a foltot, a mosd\u243?val fogj\u225?k kapcsolatba hozni\u8230? nem pedig
az ablakkal\u8230? ami nagyon fontos szempont. Semminek sem szabad arra utalnia,
hogy az ablaknak b\u225?rmif\u233?le k\u246?ze volt az \u252?gyh\u246?z. Ut\u225?na
odamegy az ajt\u243?hoz, \u233?s elj\u225?tssza a les\u250?jtott f\u233?rj
szerep\u233?t, \u233?s ez, azt hiszem, nem is esik nehez\u233?re. Mert{\i
val\u243?ban} szerette a feles\u233?g\u233?t.
{\line }
\u8211? De ember \u8211? ki\u225?ltott dr. Reilly t\u252?relmetlen\u252?l \u8211?,
ha szerette, mi\u233?rt \u246?lte meg? Hol az ind\u237?t\u233?k? Nem tud besz\u233?
lni, Leidner? Mondja meg neki, hogy \u337?r\u252?lt.
{\line }
Dr. Leidner nem sz\u243?lt, \u233?s nem is mozdult.
{\line }
\u8211? Nem mondtam maguknak eg\u233?sz id\u337? alatt, hogy ez{\i
crime passionel? \u8211?} mondta Poirot. \u8211? Mi\u233?rt fenyegette Frederick
Bosner, az els\u337? f\u233?rje, hogy meg\u246?li? Mert szerette. \u201?s v\u233?
g\u252?l, l\u225?tj\u225?k, bev\u225?ltotta a fenyeget\u337?z\u233?s\u233?t.{\i
Mais oui\u8230? mais oui\u8230?} amint r\u225?j\u246?ttem, hogy doktor Leidner
\u246?lte meg, minden r\u233?szlet azonnal a hely\u233?re illeszkedett.
{\line }
Imm\u225?r m\u225?sod\u237?zben kezdem el\u246?lr\u337?l utaz\u225?somat, a
kezdetekt\u337?l, Mrs. Leidner els\u337? h\u225?zass\u225?g\u225?t\u243?l, a
fenyeget\u337? leveleken \u225?t a m\u225?sodik h\u225?zass\u225?g\u225?ig. A
levelek nem engedt\u233?k, hogy m\u225?s f\u233?rfi feles\u233?ge legyen\u8230? de
azt nem tiltott\u225?k meg, hogy hozz\u225?menjen dr. Leidnerhez. Milyen
egyszer\u369?\u8230?{\i
ha doktor Leidner val\u243?j\u225?ban Frederick Bosner.}
{\line }
Kezdj\u252?k el m\u233?g egyszer utaz\u225?sunkat\u8230? ez\u250?ttal az ifj\u250?
Frederick Bosner szempontj\u225?b\u243?l.
{\line }
Mindenekel\u337?tt olyan mindent els\u246?pr\u337? szenved\u233?llyel szereti
Louise-t, a feles\u233?g\u233?t, amilyet csak ilyen asszony k\u233?pes felid\u233?
zni. Az asszony el\u225?rulja, \u337?t hal\u225?lra \u237?t\u233?lik. Megsz\u246?
kik. Vas\u250?ti szerencs\u233?tlens\u233?gbe bonyol\u243?dik, de siker\u252?l
\u250?j szem\u233?lyis\u233?get \u246?ltenie, \u233?s megmenek\u252?lnie\u8230?{\i
mint Eric Leidner, fiatal sv\u233?d archeol\u243?gus,} akinek a holtteste cs\u250?
ny\u225?n \u246?sszeroncsol\u243?dott, \u233?s akit, mindenki sz\u225?m\u225?ra
k\u233?nyelmes m\u243?don, Frederick Bosnerk\u233?nt temetnek el.
{\line }
Milyen lesz az \u250?j Eric Leidner magatart\u225?sa azzal az asszonnyal szemben,
aki hajland\u243? \u337?t a hal\u225?lba k\u252?ldeni? El\u337?sz\u246?r is, ami a
legfontosabb, {\i
m\u233?g akkor is szereti.} Munk\u225?hoz l\u225?t, hogy f\u246?l\u233?p\u237?
tse \u250?j \u233?let\u233?t. Igen tehets\u233?ges ember, \u250?j foglalkoz\u225?sa
kedv\u233?re val\u243?, sikereket \u233?r el.{\i
De soha nem feledkezik meg \u233?lete uralkod\u243? szenved\u233?ly\u233?r\u337?
l.} Folyamatosan t\u225?j\u233?koz\u243?dik a feles\u233?ge \u252?gyeir\u337?l. Egy
dologra hidegv\u233?rrel el van sz\u225?nva (eml\u233?kezzenek r\u225?, hogyan
jellemezte Mrs. Leidner Leatheran n\u337?v\u233?rnek\u8230? gy\u246?ng\u233?d
\u233?s kedves, de k\u246?ny\u246?rtelen):{\i
az asszony nem lesz m\u225?s f\u233?rfi\u233?.} Valah\u225?nyszor sz\u252?ks\u233?
gesnek l\u225?tja, \u237?r neki egy levelet. Ut\u225?nozza feles\u233?ge \u237?
r\u225?s\u225?nak egyes jellegzetes von\u225?sait, arra az esetre, ha az asszonynak
esz\u233?be jutna a levelekkel a rend\u337?rs\u233?ghez fordulni. Hogy egyes
n\u337?k szenz\u225?ci\u243?s n\u233?vtelen leveleket \u237?rogatnak \u246?
nmaguknak, az annyira \u225?ltal\u225?nos jelens\u233?g, hogy a rend\u337?rs\u233?
g, az \u237?r\u225?s hasonlatoss\u225?g\u225?b\u243?l kiindulva, biztosan erre a
k\u246?vetkeztet\u233?sre jutna. Ugyanakkor k\u233?ts\u233?gben hagyja az asszonyt
afel\u337?l is, hogy tulajdonk\u233?ppen \u233?l-e vagy sem.
{\line }
V\u233?g\u252?l, sok-sok \u233?v ut\u225?n, \u250?gy \u237?t\u233?li meg, hogy
el\u233?rkezett az id\u337?, \u233?s viszszat\u233?r az asszony \u233?let\u233?be.
Minden j\u243?l megy. Feles\u233?g\u233?nek \u225?lm\u225?ban sem jut esz\u233?be a
val\u243?di szem\u233?lyazonoss\u225?g. Eric Leidner k\u246?zismert ember. A
d\u233?lceg, j\u243?k\u233?p\u369? fiatalemberb\u337?l addigra k\u246?z\u233?
pkor\u250?, szak\u225?llas, g\u246?rnyedt v\u225?ll\u250? f\u233?rfi lett. \u201?
s \u237?me, l\u225?tjuk, hogy a t\u246?rt\u233?nelem megism\u233?tli \u246?
nmag\u225?t. Mint m\u225?r r\u233?gebben is, Frederick most is uralkodni tud
Louise-on. Az asszony m\u225?sodszor is beleegyezik, hogy hozz\u225?megy
feles\u233?g\u252?l.{\i
\u201?s nem j\u246?n semmif\u233?le lev\u233?l, amely h\u225?zass\u225?gi
akad\u225?lyt jelentene.}
{\line }
De ut\u225?na m\u233?gis j\u246?n egy lev\u233?l. Mi\u233?rt?
{\line }
Azt hiszem, doktor Leidner semmit sem b\u237?zott v\u233?letlenre. A meghitt
h\u225?zast\u225?rsi kapcsolat esetleg f\u246?l\u233?breszt valami eml\u233?ket.
Egyszer \u233?s mindenkorra azt a benyom\u225?st akarja kelteni a feles\u233?
g\u233?ben, hogy Eric Leidner \u233?s Frederick Bosner k\u233?t k\u252?l\u246?
nb\u246?z\u337? szem\u233?ly. Annyira, hogy az el\u337?bbi miatt fenyeget\u337?
lev\u233?l \u233?rkezik az ut\u243?bbit\u243?l. K\u246?vetkezik a meglehet\u337?sen
gyerekes g\u225?zm\u233?rgez\u233?si hist\u243?ria\u8230? amelyet term\u233?
szetesen doktor Leidner rendezett meg, tov\u225?bbra is ugyanezt a c\u233?lt tartva
szem el\u337?tt.
{\line }
Ut\u225?na m\u225?r meg van el\u233?gedve. Nincs sz\u252?ks\u233?g tov\u225?bbi
levelekre. Meg\u225?llapodott, nyugodt, boldog h\u225?zas\u233?letet \u233?lhetnek.
{\line }
\u201?s azt\u225?n, majd k\u233?t \u233?v m\u250?lva,{\i
a levelek \u250?jra jelentkeznek.}
{\line }
Mi\u233?rt?{\i
 Eh bien,} \u233?n azt hiszem, hogy tudom.{\i
Mert a levelek m\u246?g\u246?tt rejl\u337? fenyeget\u233?s mindig val\u243?di
fenyeget\u233?s volt.} (Ez\u233?rt r\u233?m\u252?lt meg t\u337?l\u252?k Mrs.
Leidner mindig annyira.{\i
Ismerte} az \u337? Frederickj\u233?nek gy\u246?ng\u233?d, de k\u246?ny\u246?rtelen
term\u233?szet\u233?t.){\i
Ha rajta k\u237?v\u252?l m\u225?s f\u233?rfi\u233? lesz, meg fogja \u246?lni.
\u336? pedig odaadta mag\u225?t Richard Carey-nek.}
{\line }
\u205?gy azt\u225?n, amikor erre r\u225?j\u246?n, doktor Leidner nyugodtan,
hidegv\u233?rrel el\u337?k\u233?sz\u237?ti a sz\u237?nteret a gyilkoss\u225?ghoz.
{\line }
L\u225?tj\u225?k most m\u225?r, milyen fontos szerepet j\u225?tszott Leatheran
n\u337?v\u233?r? Megmagyar\u225?zza doktor Leidner meglehet\u337?sen furcsa
viselked\u233?s\u233?t (ami nekem kezdett\u337?l fogva rejt\u233?ly volt). Mi\u233?
rt vett fel a feles\u233?ge mell\u233? \u225?pol\u243?n\u337?t? Mert l\u233?
tfontoss\u225?g\u250? volt, hogy megb\u237?zhat\u243?, szakk\u233?pzett
szemtan\u250? bizony\u237?tsa t\u225?madhatatlanul, hogy Mrs. Leidner{\i
m\u225?r t\u246?bb mint egy \u243?r\u225?ja} halott volt, amikor a holttest\u233?t
megtal\u225?lt\u225?k\u8230? teh\u225?t abban az id\u337?pontban \u246?lt\u233?k
meg, amikor{\i
mindenki esk\u252?szik r\u225?, hogy f\u233?rje a tet\u337?n volt.} F\u246?
lmer\u252?lhetett{\i
volna} az a gyan\u250?, hogy akkor \u246?lte meg, amikor bement a szob\u225?
j\u225?ba, \u233?s megtal\u225?lta a holttest\u233?t\u8230? de err\u337?l sz\u243?
sem lehetett, amikor egy szakk\u233?pzett k\u243?rh\u225?zi \u225?pol\u243?n\u337?
hat\u225?rozottan azt \u225?ll\u237?tja, hogy m\u225?r egy \u243?r\u225?ja meghalt.
{\line }
Ez m\u233?g egy dolgot megmagyar\u225?z; azt a k\u252?l\u246?n\u246?s, fesz\u252?
lt ideg\u225?llapotot, amelybe az exped\u237?ci\u243? az id\u233?n ker\u252?lt.
Kezdett\u337?l fogva nem hittem benne, hogy ezt kiz\u225?r\u243?lag Mrs. Leidner
befoly\u225?s\u225?nak lehet tulajdon\u237?tani. Ez az exped\u237?ci\u243? \u233?
veken \u225?t h\u237?res volt a tagjai k\u246?z\u246?tti kellemes, j\u243?
kapcsolatr\u243?l. V\u233?lem\u233?nyem szerint egy k\u246?z\u246?ss\u233?g
lelki\u225?llapota k\u246?zvetlen\u252?l a vezet\u337?t\u337?l f\u252?gg. Doktor
Leidner, b\u225?r cs\u246?ndes ember, er\u337?s egy\u233?nis\u233?g. Az \u337?
tapintat\u225?nak, az \u337? \u237?t\u233?l\u337?k\u233?pess\u233?g\u233?nek, az
\u337? rokonszenves ir\u225?ny\u237?t\u225?s\u225?nak k\u246?sz\u246?nhet\u337?,
hogy mindig olyan kellemes volt a l\u233?gk\u246?r.
{\line }
Ez\u233?rt, ha ez megv\u225?ltozott, a v\u225?ltoz\u225?st is a vezet\u337?nek,
teh\u225?t doktor Leidnernek kell tulajdon\u237?tani. Nem
{\line }
Mrs. Leidner, hanem doktor Leidner volt felel\u337?s a fesz\u252?lts\u233?g\u233?
rt \u233?s a rossz k\u246?z\u233?rzet\u233?rt. Nem csoda, ha a tagok \u233?
rezt\u233?k, de nem \u233?rtett\u233?k a v\u225?ltoz\u225?st. A kedves, j\u243?
ked\u233?ly\u369? doktor Leidner k\u252?ls\u337?leg nem v\u225?ltozott, de csak
j\u225?tszotta \u246?nmaga szerep\u233?t. Az igazi doktor Leidner m\u225?r
megsz\u225?llott, r\u246?geszm\u233?s fanatikus volt, \u233?s gyilkoss\u225?got
tervezett.
{\line }
\u201?s most \u225?tt\u233?r\u252?nk a m\u225?sodik gyilkoss\u225?gra\u8230? Miss
Johnson\u233?ra. Amikor rendet csin\u225?lt az irod\u225?ban doktor Leidner
pap\u237?rjai k\u246?zt (k\u233?retlen\u252?l fogott a munk\u225?hoz, \u250?gy
\u233?rezte, csin\u225?lnia kell valamit), nyilv\u225?n r\u225?bukkant valamelyik
n\u233?vtelen lev\u233?l befejezetlen fogalmazv\u225?ny\u225?ra.
{\line }
Ez teljesen \u233?rthetetlen volt sz\u225?m\u225?ra, \u233?s rettenetesen
felkavarta. Doktor Leidner sz\u225?nd\u233?kosan r\u233?m\u237?tgette a feles\u233?
g\u233?t! Nem b\u237?rta meg\u233?rteni\u8230? de cs\u250?ny\u225?n felizgatta a
dolog. Ebben a lelki\u225?llapotban tal\u225?lt r\u225? Leatheran n\u337?v\u233?r.
{\line }
Ebben a pillanatban szerintem m\u233?g nem gyanakszik arra, hogy doktor Leidner a
gyilkos, de nem ker\u252?lik el a figyelm\u233?t Mrs. Leidner \u233?s Lavigny atya
szob\u225?iban v\u233?gzett hangk\u237?s\u233?rleteim. R\u225?j\u246?n, hogy ha{\i
val\u243?ban} Mrs. Leidner ki\u225?lt\u225?s\u225?t hallotta,{\i
akkor a szob\u225?j\u225?ban nyitva kellett lennie az ablaknak, nem pedig csukva.}
Pillanatnyilag ez semmi fontosat nem jelent sz\u225?m\u225?ra,{\i
de nem felejti el.}
{\line }
Egyre dolgozik az agya\u8230? t\u246?ri az utat az igazs\u225?g fel\u233?.
Tal\u225?n tesz valami c\u233?lz\u225?st a levelekre. Doktor Leidner meg\u233?
rti, \u233?s megv\u225?ltozik a modora. Miss Johnson l\u225?tja, hogy a f\u337?
n\u246?ke hirtelen f\u233?lni kezd.
{\line }
De doktor Leidner nem \u246?lhette meg a feles\u233?g\u233?t! Hiszen eg\u233?sz
id\u337? alatt a{\i
tet\u337?n} volt!
{\line }
\u201?s akkor egyik este maga Miss Johnson is ott \u225?ll a tet\u337?n, t\u246?ri
a fej\u233?t, \u233?s vill\u225?mcsap\u225?sszer\u369?en r\u225?j\u246?n az
igazs\u225?gra. Mrs. Leidnert{\i
f\u246?ntr\u337?l} \u246?lt\u233?k meg, a nyitott ablakon \u225?t.
{\line }
Ebben a pillanatban tal\u225?l r\u225? Leatheran n\u337?v\u233?r Miss Johnsonra.
{\line }
F\u337?n\u246?ke ir\u225?nti r\u233?gi szeretete t\u252?st\u233?nt visszat\u233?r,
\u233?s gyors \u225?lc\u225?z\u243? hadm\u369?veletbe kezd. Leatheran n\u337?
v\u233?rnek nem szabad sejtenie, milyen iszonyatos felfedez\u233?sre jutott az
el\u337?bb.
{\line }
Sz\u225?nd\u233?kosan az ellenkez\u337? ir\u225?nyba (az udvar fel\u233?) n\u233?
z. A megjegyz\u233?st, amit tesz, Lavigny atya megjelen\u233?se sugallja neki,
aki \u233?ppen \u225?tv\u225?g az udvaron.
{\line }
Nem hajland\u243? t\u246?bbet mondani. \u8222?\u193?t kell gondolnia a
dolgokat.\u8221?
{\line }
\u201?s doktor Leidner, aki m\u225?r egy ideje agg\u243?dva figyeli,{\i
r\u225?j\u246?n, hogy Miss Johnson tudja az igazs\u225?got.} Nem az a n\u337?, aki
el tudn\u225? rejteni el\u337?le iszonyod\u225?s\u225?t \u233?s elkesered\u233?
s\u233?t.
{\line }
Igaz, hogy eddig m\u233?g nem leplezte le\u8230? de meddig b\u237?zhat m\u233?g
benne?
{\line }
A gyilkoss\u225?g szok\u225?ss\u225? v\u225?lik. Aznap \u233?jjel kicser\u233?li
Miss Johnson vizespohar\u225?t egy poh\u225?r savra. Van r\u225? n\u233?mi es\u233?
ly, hogy azt fogj\u225?k hinni, sz\u225?nd\u233?kosan m\u233?rgezte meg mag\u225?t.
M\u233?g arra is van es\u233?ly, hogy \u337?t tartj\u225?k az els\u337?
gyilkoss\u225?g tettes\u233?nek, aki nem b\u237?rta elviselni a lelkiismeret-
furdal\u225?st. Az ut\u243?bbi gondolat meger\u337?s\u237?t\u233?s\u233?re lehozza
a tet\u337?r\u337?l az \u337?rl\u337?k\u246?vet, \u233?s Miss Johnson \u225?gya
al\u225? teszi.
{\line }
Nem csoda, hogy szeg\u233?ny Miss Johnson hal\u225?ltus\u225?j\u225?ban egyebet se
pr\u243?b\u225?l k\u233?ts\u233?gbeesetten, mint tov\u225?bbadni az \u233?lete
\u225?r\u225?n szerzett inform\u225?ci\u243?t. \u8222?Az ablak\u8221? \u8211?{\i
 \u237?gy} \u246?lt\u233?k meg Mrs. Leidnert, nem az{\i
ajt\u243?n} kereszt\u252?l\u8230? az ablakon kereszt\u252?l.
{\line }
Ezzel azt\u225?n minden megmagyar\u225?z\u243?dik, minden r\u233?szlet a
hely\u233?re ker\u252?l. Pszichol\u243?giailag t\u246?k\u233?letesen.
{\line }
De nincsen r\u225? semmif\u233?le bizony\u237?t\u233?k. A vil\u225?gon semmi.
{\line }
Senki nem sz\u243?lalt meg. El\u225?rasztott minket a borzalom. Igen, \u233?s
nemcsak a borzalom, a sz\u225?nalom is.
{\line }
Doktor Leidner nem mozdult, \u233?s nem sz\u243?lt. Ugyan\u250?gy \u252?lt,
ahogyan eddig. F\u225?radt, megviselt \u246?regember volt.
{\line }
V\u233?g\u252?l azt\u225?n megmoccant. Szel\u237?d, f\u225?radt szeme Poirot-ra
n\u233?zett.
{\line }
\u8211? Nem \u8211? mondta \u8211?, bizony\u237?t\u233?k nincs. De az nem
{\line }
sz\u225?m\u237?t. Tudja, hogy nem fogom tagadni az igazs\u225?got. Soha nem
tagadtam az igazs\u225?got; azt hiszem\u8230? tulajdonk\u233?ppen\u8230? ink\u225?
bb \u246?r\u252?l\u246?k. Olyan f\u225?radt vagyok\u8230?
{\line }
Azt\u225?n egyszer\u369?en csak ennyit mondott: \u8211? Anne-t nagyon sajn\u225?
lom. Gonoszs\u225?g volt\u8230? \u233?rtelmetlen\u8230? nem{\i
\u233?n} voltam! \u201?s hogy szenvedett szeg\u233?ny. Igen, az nem \u233?n
voltam. A f\u233?lelem volt.
{\line }
F\u225?jdalomt\u243?l eltorzult ajk\u225?n halv\u225?ny mosoly t\u369?nt f\u246?l.
{\line }
\u8211? Mag\u225?b\u243?l j\u243? r\u233?g\u233?sz lett volna, M. Poirot. Megvan
mag\u225?ban a tehets\u233?g ahhoz, hogy \u250?jrateremtse a m\u250?ltat.
Nagyj\u225?b\u243?l minden pontosan \u250?gy t\u246?rt\u233?nt, ahogy elmondta.
Szerettem Louise-t \u233?s meg\u246?ltem. Ha ismerte volna Louise-t, meg\u233?
rten\u233?\u8230? Nem, azt hiszem, \u237?gy is meg\u233?
rti.\par\pard\plain\hyphpar} {\s3 \afs28
{\b
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET \u8211? {\i
Epil\u243?gus}\par\pard\plain\hyphpar}\par\pard\plain\hyphpar} Tulajdonk\u233?ppen
nincs is t\u246?bb mondanival\u243?m. {
Lavigny \u8222?aty\u225?t\u8221? meg a m\u225?sik embert akkor fogt\u225?k el,
amikor Bejr\u250?tban \u233?ppen haj\u243?ra akartak sz\u225?llni.
{\line }
Sheila Reilly hozz\u225?ment David Emmotthoz. Azt hiszem, j\u243?t fog neki tenni.
David nem papucsf\u233?rj \u8211? kord\u225?ban fogja tartani Sheil\u225?t.
Szeg\u233?ny Bill Colemant ugyancsak megt\u225?ncoltatta volna.
{\line }
Billt k\u252?l\u246?nben \u233?n \u225?poltam, amikor egy \u233?vvel ezel\u337?tt
vakb\u233?lgyullad\u225?sa volt. Eg\u233?szen megszerettem. A gy\u225?mja kik\u252?
ldte D\u233?l-Afrik\u225?ba, gazd\u225?lkodni.
{\line }
Sose ker\u252?ltem t\u246?bbet Keletre. Furcsa \u8211? n\u233?ha azt k\u237?
v\u225?nom, b\u225?rcsak \u250?jra mehetn\u233?k. Eszembe jut a v\u237?zker\u233?k
hangja, a mos\u243?asszonyok, az a furcsa, huncut pillant\u225?s, amivel a
tev\u233?k n\u233?znek az emberre \u8211? \u233?s majdnem honv\u225?gyam van.
V\u233?g\u252?l is tal\u225?n nem is olyan eg\u233?szs\u233?gtelen a piszok, mint
ahogy belenevelt\u233?k az emberbe!
{\line }
Dr. Reilly rendszerint felkeres, amikor Angli\u225?ban j\u225?r, \u233?s mint
mondtam, \u337? vett r\u225? erre az irk\u225?l\u225?sra. \u8211? Eszi, nem eszi,
nem kap m\u225?st \u8211? mondtam neki. \u8211? Tudom, hogy Tell van nyelvtani
hib\u225?val, \u233?s nincs rendesen meg\u237?rva, meg minden\u8230? de h\u225?t ez
van.
{\line }
Dr. Reilly ette. Nem is csin\u225?lt titkot bel\u337?le. Furcsa \u233?rz\u233?s
lesz, ha valaha megjelenik nyomtat\u225?sban.
{\line }
M. Poirot visszament Sz\u237?ri\u225?ba, k\u246?r\u252?lbel\u252?l egy h\u233?t
m\u250?lva indult haza az Orient expresszel, \u233?s mindj\u225?rt belekeveredett
egy m\u225?sik gyilkoss\u225?gba. Okos ember, azt nem tagadom, de nem egyhamar
fogom megbocs\u225?tani neki az ugrat\u225?s\u225?t. \u218?gy tenni, mintha azt
gondoln\u225?, hogy esetleg \u233?n is bele vagyok keverve a b\u369?nt\u233?
nybe, \u233?s nem is vagyok igaz\u225?b\u243?l \u225?pol\u243?n\u337?!
{\line }
Az orvosok is ilyenek n\u233?ha. El akarj\u225?k s\u252?tni a kis tr\u233?f\u225?
jukat, legal\u225?bbis egyesek, \u233?s f\u252?ty\u252?lnek az ember \u233?rz\u233?
seire!
{\line }
Sokat gondolkodtam Mrs. Leidnerr\u337?l, hogy milyen is volt igaz\u225?ban.
N\u233?ha \u250?gy \u233?reztem, egyszer\u369?en iszonyatos n\u337? volt \u8211?
m\u225?skor meg eszembe jut, milyen kedves tudott lenni hozz\u225?m, \u233?s milyen
l\u225?gy volt a hangja \u8211? \u233?s az a gy\u246?ny\u246?r\u369? sz\u337?ke
haja, meg minden \u8211?, \u233?s \u250?gy \u233?rzem, v\u233?g\u252?l is ink\u225?
bb sajn\u225?lni kell, mint k\u225?rhoztatni.
{\line }
\u201?s nem tehetek r\u243?la, de sajn\u225?lom doktor Leidnert is. Tudom, hogy
k\u233?tszeres gyilkos, de ez valahogy sz\u225?momra nem v\u225?ltoztat semmin.
Olyan borzaszt\u243?an szerette! Sz\u246?rny\u369? dolog ilyesvalakit szeretni.
{\line }
Valahogy min\u233?l \u246?regebb leszek, \u233?s min\u233?l t\u246?bbet l\u225?
tok, embereket, szomor\u250?s\u225?got, betegs\u233?get, meg mindent, ann\u225?l
jobban sajn\u225?lok mindenkit. Mondhatom, n\u233?ha nem tudom, mi lett azokb\u243?
l a j\u243? \u246?reg, szigor\u250? elvekb\u337?l, amelyekre a n\u233?nik\u233?m
nevelt. Igen vall\u225?sos asszony volt \u233?s m\u243?dfelett k\u233?nyes. Nem
volt olyan szomsz\u233?dunk, akinek ne tudta volna oda-vissza az \u246?sszes
hib\u225?it.
{\line }
\u211?, aty\u225?m, teljesen igaz, amit dr. Reilly mondott. Hogy kell abbahagyni
az \u237?r\u225?st? Hiszen csak tal\u225?ln\u233?k valami j\u243?, befejez\u337?
mond\u225?st.
{\line }
Meg kell k\u233?rdeznem dr. Reillyt, nem tud-e egy j\u243? arab mond\u225?st.
{\line }
Olyasmit, amilyet Mr. Poirot mondott.
{\line }
Allahnak, az Irgalmasnak, az Egy\u252?tt\u233?rz\u337?nek nev\u233?ben\u8230?
{\line }
Valami ilyesmit.\par\pard\plain\hyphpar} {\page } }