Sárospataki Református Teológiai Akadémia

Gyakorlati Tudományok Intézete

Intézetvezető: Dr. Hős Csaba
Tantárgyfelelős: Szentimrei Márk

Felújítások, renoválások, pályázatok. „Bocsánat, de nem

kőművesnek tanultam”!

Készítette: Horváth Sándor

III. évfolyamos teológushallgató

Sárospatak, 2019. 11. 13.

Bevezetés

Rögtön a legelején a téma választás okával kezdeném. Véleményem szerint ez az a

téma, amiről a legkevesebb szó esik a teológián. Nekem ez a harmadik évem itt a teológia
falain belül és mégis eddig még semmi olyan tantárgyam nem volt, ami ezzel vagy valami
ehhez hasonlóval foglalkozott volna. Hallottunk ugyan a pályázat írásról, de senki nem
mutatta meg eddig, hogy mégis hogyan kellene megírni egyet? Építkezésről még ennél is
kevesebb szó esett eddigi tanulmányaim során, ha ez a szeminárium nem mondott volna el
valamit erről a dologról, akkor valószínűleg majd csak a hatodik évemen találkoztam volna a
témával vagy még attól is később. Ezért gondoltam azt, hogy ebből a témából szeretném
megírni ezt a dolgozatot.

Azért interjúkkal szerettem volna elkészíteni ezt a dolgozatot, mert úgy gondolom,
hogy egy lelkipásztor, aki már évek óta kint van a terepen sokkal frissebb és pontosabb
információt tud adni a témával kapcsolatban, mint mondjuk egy könyv vagy egy cikk, amit
évekkel ezelőtt írt valaki.

A két interjú elkészítése során fontosnak tartottam megkérdezni, hogy a

lelkipásztornak mi volt az elképzelése a pályázatokkal kapcsolatban, hogy ők is olyan
elveszettek voltak-e mint mi? Fontosnak tartottam még megtudni azt is, hogy milyen
nehézségekkel kell szembenézni egy építkezés és egy pályázat megírása során, illetve azt,
hogy egy gyülekezet mennyire tud a lelkipásztor ilyen jellegű terveiről, mennyire támogatják,
szeretik, ha ilyennel is foglalkozik. Azt is szerettem volna megtudni, hogy mikkel foglalkozott
eddig, és hogy vannak-e tervei a lelkipásztornak vagy inkább csak úgy jönnek a dolgok
maguktól. Most, hogy ezt leírtam következzenek az interjúk.

Interjúk

1. lelkipásztor

Nem: férfi

Szolgálati hely: Kárpátalja

Aktív szolgálati évek száma: 10

Mi volt az elképzelés a pályázatokkal kapcsolatban és mik voltak a tapasztalatok?

 Fogalmam sem volt, hogy kell egy ilyet megírni. Még a teológián tartott az egyik tanár
egy szemináriumot, a pályázat írásról, amin én meg még egy páran vettünk részt. Fiatalok
voltunk még és nem nagyon tudtuk a pályázatoknak a fontosságát látni, nem is akartuk
felvenni a tárgyat, meg a többi tanár is úgy volt vele, hogy miket akar már megint oktatni ez a
tanár, de közben meg az egyik leghasznosabb dolog volt. Mikor hazajöttem, akkor kezdtek
beindulni a pályázatok, de még nem olyan nagy szinten, mint most.

Na de az a kérdés, hogy hogyan? Általában úgy oldják meg, hogy megíratják pályázat
írókkal, aminek a hátránya az, hogy ennek van egy díja, általában 10% a veszteség ilyen
esetekben, de akkor még csak ez az egy lehetőség volt. Amikor kikerültem, a negyedik
felügyelő lelkészem volt az, aki tudott velem érdemben foglalkozni, mivel így alakultak a
dolgok. Az 1. szolgálati helyemen nem sokat lehetett tanulni, se ezzel se mással kapcsolatban
sem. Aztán amikor átjöttünk ide a szomszéd falu lelkésze lett a felügyelőm és az 1. éven
mondta, hogy lehet pályázni, igaz nem sokat lehet nyerni, de legalább be lehet fektetni
valamibe, nem fog beleszólni, de ha érdekel, menjek el és megmutatja, hogyan kell megírni.
Az első ilyen pályázatból csináltuk a gyerekhetet meg a gyülekezeti termet.

A lényeg, hogy amit akarsz pályázni, azt mindent bele kell írni a pályázatba, az utolsó
pontig, és meg is kell okolni. Nem nehéz, csak bele kell jönni. Úgy kell csinálni, hogy
elfogadható legyen és lássák, hogy értesz hozzá, és sok múlik azon is, hogy támogatják-e ezt
fentebb. Kell, hogy sok pályázat legyen bent, mert ha nincs, akkor azt látják, hogy nem
akarjuk felhasználni, ha látják az igényt, akkor adnak, ha nincs igény, nem adnak. Adnak
100%-ot Kárpátaljára, azt elosztják a különböző felekezeteknek (katolikus, református,
ortodox stb.) és abból lehet gazdálkodni.

Mik a nehézségek, gyakorlati dolgok?

Hát például a parókia egy érdekel dolog volt, azt nem én pályáztam, csak kiviteleztem.
Egy másik lelkész adta be a pályázatot és mire mi ide jöttünk, kellett várni még 2 évet, az egy
Németországi pályázat volt, amit kihirdetnek, 3 évig gyűjtenek, majd leküldik. Mikor megjött
az összeg, abból ment az építkezés. A pályázatoknál az elszámolás a nehéz, mert amikor
beadod, előre tudnod kell, hogy mit akarsz, amin nem tudsz változtatni utólag. A pályázat
beadása és megvalósítása között eltelik minimum 2 év, ezzel az a probléma, hogy a pénz
inflálódik és az árak is mennek felfelé. Például kiszámolod, hogy ennyi lesz, mondjuk a tető,
de mire oda jutsz, hogy belekezdhetsz, addigra már nem annyi a tető, hanem a másfélszerese.
Ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy eleve nagyobb összeget adunk meg, de még így is mindig
mínuszba jövünk ki. Nem sokkal nagyobb összeget, hanem valós számokat, mert ha túl nagy
összeget adsz meg elutasítják, mivel utána tudnak nézni az áraknak. Például az egyik faluban
5 millió forintért akartak kerítést építeni, és vissza is utasították a pályázatot. Én általában
megnézem a Magyarországi árakat, és ahhoz képpest egy kicsivel többet adok meg.

Minél részletesebben adsz be egy pályázatot, annál jobban látszik, hogy értesz hozzá,
de mindenről kell csinálni kimutatást, amit beleírtál a pályázatba és ezekre nagyon oda kell
figyelni, nem elég csak az, hogy kiadja és mennyiért, hanem benne kell legyen a telephelye a
cégnek, a kódnak, utca, házszám, irányítószám stb. Ha az elszámolási útmutatót betartod,
akkor minden rendben lesz. Általában szokott lenni egy 10%-os ingadozás, kérvénnyel átlehet
csoportosítani a tételeket, ha benne vagy az időkeretben. Új tételt nem adhatsz hozzá a
pályázathoz, de maradhatnak el tételek, mert nem mindig fog össze jönni minden.

Milyen tervei vannak?

A parókiával kapcsolatban a tető, a templom hátsó ajtajához járdát építeni, átrakni a 2

WC-t oda, lehetőleg kézmosóval, szeretném a fűtést megcsinálni a templomba, új motort az
orgonához, az udvart rendbe rakni. Amit nagyon szeretnék, hogy a nagyteremben legyen
ping-pong, dart, biliárd; ilyen kocsma alternatíva, hogy ne oda járjanak az emberek. Jó lenne
kezdeni valamit ezzel a nagy térrel, ami itt van a templom körül: padokat lerakni, kültéri edző
felszerelést, játszóteret stb. Az a baj, hogy az emberek nem nyitottak. Így is sokat haladtunk
már, többet, mint álmodtam volna, de még így is vannak terveim. A testvérfaluban van
például süti nap, amit itt is lehetne, nem kell rögtön valami nagyra gondolni egyből, majd
kinövi magát úgyis.

Mit szólnak a gyülekezeti tagok az építkezésekhez? Tudnak-e a terveiről?

Inkább kész tények elé állítom őket, mert nekem kell inkább látni a stratégiát. Régen
demokratikusabb voltam, ezzel nem haladtunk sehová, mert mindenki máshogy akarta. Nem
megfelelni kell, hanem megmutatni, hogy ezt szeretném. Nem szabad a ló túloldalára sem
esni, el kell fogadni a jó tanácsokat, de kell, hogy legyen elképzelésed arról, mit akarsz
csinálni. A gyülekezeti tagok általában elfogadják a dolgokat, de mindig van, aki morog.
Mikor csinálsz, valamit tudni kell dönteni, mert nem lehet mindenkinek megfelelni, mert még
ha rosszul döntesz is, legalább haladsz valahová, nem csak egyhelyben állsz.
 2. lelkipásztor

Nem: nő

Szolgálati hely: Magyarország

Aktív szolgálati évek száma: 7

Mi volt az elképzelés a pályázatokkal kapcsolatban és mik voltak a tapasztalatok? A

teológián hallott valamit erről?

A teológián nagyon keveset hallottunk a pályázatokról, szinte semmit nem mondtak

emiatt nagyon nehéz az elején. Én úgy gondolom, hogy az élet tanít meg arra, hogyan kell ezt
csinálni. Az első pályázat, mint már említettem nehéz volt, de nem teljesíthetetlen. A
felettesemmel írtuk meg ketten, aztán utána kezdet beindulni jobban ez a dolog. Az elején
kicsit ijesztő volt, de ahogy az ember belerázódik, azért sok mindent megtanul, sok dolgot
tapasztal.

Azért, hogy elkerüljük az ilyen váratlan helyzeteket, jó lenne a teológiákon valamiféle

tájékoztató a pályázatokkal kapcsolatban, valamint az is segítene, ha lennének egyházi
pályázatíróink egy fix árért, nem pedig ezek a pályázatírók, akik a 10%-al nagyon sok pénzt
elvesznek. Én ezt nem tartom helyénvalónak, ezért nem is használtam ezt a szolgáltatást.
Írattam pályázatot, de nem ilyen emberekkel, hanem baráti alapon az egyik ismerősömmel. A
teológián voltunk szobatársak és neki volt egy ilyen végzetsége, úgyhogy általában őt
szoktam segítségül hívni.

Mik a nehézségek, gyakorlati dolgok?

A terv elkészítése igényli a legtöbb munkát és utána járást, amíg megszületik a

kivitelezés és a kész anyag, illetve az engedélyek beszerzése és egyeztetés a szakemberekkel.
Van egy tervező ismerősöm is, általában őt is segítségül szoktam hívni.

Mit szólnak a gyülekezeti tagok az építkezésekhez? Mennyire avatja be őket a terveibe?

A gyülekezet támogatja az építkezéseket, benne vannak, ha valamit akarok és örülnek

neki, hogy csinálom. Ha anyagi támogatásra van szükség, amennyit tudnak adni, annyit
adnak. A gyülekezetnek nem szoktam mondani, ha valamit tervezek, a presbitériummal
egyeztetek, a gyülekezet majd csak menet közben értesül. A legnagyobb támaszom a
gondnokom ebben a dologban.

Milyen építkezésekkel foglalkozott eddig?

Amikor ide kerültem az első két dolog, amivel kezdtünk a templom és a parókia volt.
Mind a kettő elég rossz állapotban volt, ezért ráfért a felújítás és úgy gondolom jól is sikerült.
A parókián a festés be volt ázva három szobában plusz a konyha és még a tető is.
Bádogozásra volt szükség, új nyílászárókra, laminálásra és szereltünk be egy kazánt is. A
templom esetében a belsejét fel kellet újítani, a torony lépcsőt, előtető került az ajtókhoz,
hogy ne érje az eső, leburkoltuk és leszigeteltük a födémet, illetve szeretnénk még fűtést is
beszerelni.

Milyen tervei vannak?

Itt szeretnénk a közösségi termet teljesen felújítani, a közösség házat megcsinálni, a

gyülekezeti termet a duplájára növelni konyhával és mosdóval, a tetőt kicserélni, a garázst
megcsinálni. A közösségi házban nagyon rossz állapotok uralkodnak, nem is lehet használni,
döngölt föld aljzata van, még csak vályog sincs, nincsenek megcsinálva a vízvezetékek,
egyedül a villany van bekötve. A szomszéd faluban a templom műemlék, annak a felújítása
nagy vágyam lenne, ott a tetőt mindenképpen megkellene csinálni és a haranglábat, ami miatt
a gondnok már nagyon jajong, illetve a nyílászárókat a vizesedés miatt. Ha ez a két dolog
sikerülne ott, annak már nagyon örülnék.

A műemlék védelem alatt álló templomról mit tudna mondani?

A műemlékeket még nem nagyon ismerem, hogy mit hogyan csináljak, kezdek
megismerkedni a dologgal, de még csak most fogok csak belecseppenni a dologba. Műemlék
esetén a műemlék védelmi hatósággal kell egyeztetni, az ő engedélyükre van szükség ahhoz,
hogy belekezdhessünk az épületbe. Mivel pedig műemlék a felújítás költsége ötszörös a
normálhoz képest. Ebben a faluban szerencsés voltam, mert a templom nem műemlék, emiatt
nem volt vele annyi baj, de a szomszéd falu templománál mindennek úgy kell kinéznie, ahogy
az eredetileg kinézett, a legapróbb dolgokig, gondolok most itt a vakolatra, az ajtóra, a padló
burkolására, festésre stb. Ilyen esetekben teljesen be kell tartani minden szabályt, amit a
hatóság kiállít.

3. lelkipásztor
 A harmadik lelkipásztorral ugyan nem készítettem interjút, de fontosnak tartottam,
hogy leírjam azt, amit mondott, mert véleményem szerint mondott néhány jó dolgot. Ez a
lelkész Szanyi György kárpátaljai lelkipásztor, közel 20 év tapasztalattal, aki az októberi
csendes hétvégén tartott egy előadást, „én, mint lelkipásztor” címmel, és többek között a
beadandóm témájára is kitért pár mondatban. Az előadáson a következőket mondta:

Nem értek a pályázatokhoz, soha nem is értettem és szerintem nem is fogok. Volt
olyan, hogy öt éven keresztül nem nyert egyetlen pályázatom sem, ezért nekem, amikor
valami pályázatot kellett volna írni, azt mindig átadtam olyanoknak, akik értenek hozzá és
tudják, mit csinálnak.

Építkezéseket nagyon sokáig nem csináltam, egyszerűen nem foglalkoztam velük,

mert volt fontosabb dolgom is, de igaz az is, hogy nem sok kedvem volt építkezni. Amikor
felismertem, hogy már jó pár éve lelkész vagyok és eddig még nem építettem semmit egyfajta
bűntudat fogott el. Úgy gondoltam, hogy valamiben lemaradtam a kollégáimtól, mindenki
épített csak én nem. Aztán rájöttem, hogy nagyon sokan azért építenek annyit, mert ez
látványos. Lehet látni és az emberek azt mondják rá, hogy na, ez igen, ez a lelkész nem
tétlenkedik. De arra is rájöttem, hogy ugyan épületeket nem húztam fel, de mégis építettem,
mégpedig embereket. Azzal, amit csináltam konfirmandus heteken, vagy máshol sokakat
ösztönöztem, és bizonyos embereknek segítettem elindulni a tanulás útján, szóval nekem ők
az építményeim.

Most van az első olyan alkalom, hogy ténylegesen építkezek, mert azon a helyen ahol
szolgálok, már évek óta próbálják nagy nehezen és keservesen felújítani a parókiát. Még az
egyik elődöm kezdte meg és azóta nem tudták rendesen befejezni, úgyhogy ezt most
csinálom, de mint már mondtam, nem szeretek építkezni.

Utószó

A kettő (+1) interjú alapján azt tudom elmondani, hogy nagyon sok mindent tudtam
meg a pályázatokkal, építkezésekkel és felújításokkal kapcsolatban. Eltudom mondani azt,
hogy ha kikerülök majd egy gyülekezetbe a teológia elvégzése után, nem leszek teljesen
bizonytalan a munkámnak ebben a részében, hanem lesz valamiféle elképzelésem és úgy
gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog. A teológián az évek alatt sok dolgot megtanulunk,
amik kétségtelenül nagyon hasznosak és jól jönnek majd, de az élet ilyen gyakorlati részéről
nagyon keveset, majdhogynem semmit sem hallunk, ezért nagy örömmel foglalkoztam ezzel a
beadandóval, izgalmasnak találtam azt, amit hallottam. Különösen izgalmasnak tartottam a 3.
lelkipásztor véleményét, mivel egy olyan álláspontot fejtett ki, amivel az ember nem gyakran
találkozik, és én azt hittem, hogy nincs is olyan ember, aki erről a témáról így vélekedik.