Tananyagegység

azonosítója megnevezése
2005-06/5 Banktan 2. (Lakossági bankügyletek)

A tananyagegység célja és tartalma

Tananyagegység célja:
A tantárgy oktatásának célja a háztartások részére nyújtott különféle megtakarítási és finanszírozási, valamint
pénzforgalmi szolgáltatásokról (hitelintézeti termékekről) rendszerező ismeretek átadása, összehangolva a
fogalmi/elméleti kereteket a gyakorlati megközelítésmóddal.

Tananyagegység tartalma hetekre bontva:

1. A lakossági bankszolgáltatások hazai trendjei. A hitelintézetek funkciói az aktuális piaci tendenciák

tükrében; a banki közvetítés jövedelmi és kockázati tényezői (a jövedelmezőség mérése a bankszektorban;
kockázatvállalás és kockázati faktorok.)
2. A lakossági bankpiac szereplői. A retail ügyfélkör megszerzése megtakarítási és hiteltermékekkel; a
kiemelt lakossági ügyfélkör körülhatárolása.
3. Banki megtakarítási termékek. Betét és takarékbetét gyűjtése (a betétszerződés tartalma, a hitelintézet
betétekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége); hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása;
betétbiztosítás és intézményvédelem.
4. A pénzforgalom. Számlanyitás és a bankszámlaszerződés lényeges tartalmi elemei; a fizetési megbízások
tartalma lakossági ügyfélkörben; a fizetési megbízások teljesítése.
5. Bank- és hitelkártyák.
6. Az elektronikus banki pénzforgalmi szolgáltatások, különös tekintettel a bankkártyás fizetésekre és az
internetes bankolásra.
7. E-banking.
8. On-line banking.
9. Hitelnyújtás és fogyasztóvédelem.
10. A hitelintézet hitelekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége; a Központi Hitelinformációs Rendszer
feltöltése és információtartalma.
11. Hiteltípusok lakossági ügyfélkörben.
12. Biztosíték nélküli hitelezés, személyi és tárgyi hitelbiztosítékok, ill. kifejezetten eszközalapú hitelezés;
rövid lejáratra történő hitelkihelyezések (folyószámla-hitelek, személyi kölcsönök, gépjármű lízing);
hosszú lejáratra történő hitelezés (ingatlanlízing, jelzálog alapú kölcsönök, egyéb hitelek).
13. Vagyonkezelési szolgáltatások.
14. Portfólió kezelési, befektetési alapkezelési, valamint letétkezelési szolgáltatások közvetítése; befektetési
tanácsadás.

1
A lakossági bankszolgáltatások hazai trendjei. A hitelintézetek funkciói az aktuális piaci tendenciák tükrében; a banki
közvetítés jövedelmi és kockázati tényezői (a jövedelmezőség mérése a bankszektorban; kockázatvállalás és kockázati
faktorok.)..............................................................................................................................................................................3
A lakossági bankpiac szereplői. A retail ügyfélkör megszerzése megtakarítási és hiteltermékekkel; a kiemelt lakossági
ügyfélkör körülhatárolása.....................................................................................................................................................3
Banki megtakarítási termékek. Betét és takarékbetét gyűjtése (a betétszerződés tartalma, a hitelintézet betétekkel
kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége); hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása; betétbiztosítás és
intézményvédelem................................................................................................................................................................7
Betét és takarékbetét gyűjtése..............................................................................................................................................7
A betétszerződés..............................................................................................................................................................7
A takarékbetét-szerződés.................................................................................................................................................8
Szerződésmódosítás:......................................................................................................................................................10
A betétes azonosítása.....................................................................................................................................................11
A hitelintézet - betétekkel kapcsolatos – tájékoztatási kötelezettsége...............................................................................12
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása.........................................................................................................13
A bankszámlaszerződés......................................................................................................................................................15
Számlanyitás..................................................................................................................................................................15
A bankszámlaszerződés lényeges tartalmi elemei.........................................................................................................15
Pénzforgalmi jelzőszám:....................................................................................................................................................16
A bankszámla feletti rendelkezés:......................................................................................................................................16
A pénzforgalmi megbízások megadása, teljesítése:...........................................................................................................17
Kamatok, díjak és jutalékok meghatározása:.....................................................................................................................18
A számlatulajdonos tájékoztatása:......................................................................................................................................18
A bankszámlaszerződés módosítása, megszüntetése:........................................................................................................19
Pénzforgalmi szolgáltatások...............................................................................................................................................19
A bankszámlák közötti fizetések teljesítése.......................................................................................................................20
Elektronikus banki pénzforgalmi szolgáltatások................................................................................................................23
Bankkártyás müveletek......................................................................................................................................................24
A bankkártyák különböző típusai..................................................................................................................................25
A bankkártya üzletág szereplői, érdekeltségük..................................................................................................................26
A bankkártyás fizetések engedélyezése, elszámolása és teljesítése, valamint a visszaterhelési eljárás........................27
On-line banking.............................................................................................................................................................27
Home banking................................................................................................................................................................28
Portfoliókezelés..................................................................................................................................................................58

2
PRIVATE BANKING
A priváté banking olyan bizalmi kapcsolatra épülő, diszkréción nyugvó banki szolgáltatás, amelyet jelentős vagyonnal
rendelkező magánügyfelek magas színvonalú kiszolgálására hoztak létre. A priváté banking szolgáltatás célja az, hogy a
tehetős ügyfél válláról a bank levegye vagyona kezelése és az ezzel járó mindennemű pénzügyi ügyintézés terheit. A
társadalom legfelső szűk rétegének sokszor a banki világon is túlmutató kiszolgálása három évszázados múltra tekinthet
vissza. Svájc
A svájci magánbankházak kialakulása a francia forradalom idejére tehető, amikor is a vagyonos családok arra
törekedtek, hogy minden mozdítható értéküket kijuttassák Franciaországból. Kezdetben a kereskedők nagy része pénz-
váltóvá, a zsoldosok megtakarításainak és járadékainak őrzőjévé vált, majd a befektetési tanácsadás és a vagyonkezelés
volt meghatározó. A II. világháborút követően a nyugat-európai szocialista kormányok intézkedései, az óriási margi-
nális adók és egyéb bizonytalanságot okozó tényezők miatt a vagyonosok keresték a lehetőségeket vagyonuk
kimentésére.
A múlt század második felétől a svájci bankházak vették át a vezető szerepet a priváté banking terén, amiben a
legnagyobb szerepet a legendássá váló svájci stabilitás játszotta. A külpolitikai semlegesség és a belső béke, a
diszkréciót szolgáló jogi szabályozás olyan biztonságos környezetet jelentett, hogy valósággal tódultak az országba a
nyugat-európai gazdagok, később pedig az arab vagyonosok hogy ott őriztessék meg pénzüket teljes titoktartás mellett.
A vagyon biztonságát a hagyományos priváté partnership jogi formája is védte: ennek értelmében a tulajdonosok (a
„partnerek") a náluk elhelyezett vagyonért korlátlan anyagi felelősséggel tartoztak ügyfeleiknek.
A svájci bankok egészen a XIX. századig partnership keretében működtek, ekkorra azonban a bankszektor olyan
mértékben fejlődött, hogy a felfokozott hiteligényt a partnership-rendszer már nem tudta fedezni.
Ekkor jöttek létre Svájcban az első korlátolt felelősségű, pénzkölcsönzéssel foglalkozó társaságok, melyek
felvirágzásával párhuzamosan a privát bankok száma csökkent. Az általuk kezelt vagyon jócskán megnövekedett, s ma
már sokan közülük (Bordier&Cie, Darier Hentsch&Cie) jelen vannak a világ legfontosabb pénzügyi központjaiban. A
svájci fogalomhasználat szerint a privát bankár szabad vállalkozó, független személy, akit a hagyományok őrzése, a
diszkréció, az érdeklődő megközelítés és a szakma mesteri ismerete jellemez.
Priváté banking szolgáltatást azonban a svájci hitelintézetek közül sem csak a privát bankok nyújtanak. A ma
működő intézmények legöregebbike, a Bank Leu (1755) eredetileg állami bank volt, majd privatizálták, s azóta magán
részvénytársaságként működik, a Credit Suisse-csoport tagja. Az UBS (United Bank of Switzerland) neve alatt 1997-
ben létrejött a világ legnagyobb priváté bankinggel és vagyonkezeléssel foglalkozó intézménye.
Brit gyökerek
Az 1761-től működő Coutts (jelenleg a Royal Bank of Scotland független tagja) máig az egyik legnagyobb brit
priváté banking szolgáltató.
A XVII-XVIII. században a Holland Köztársaság és Anglia voltak azok a területek, ahol a kereskedelem
megteremtette a keresletet a banki szolgáltatások iránt, a kereskedők igényelték az áruforgalom és annak finanszírozása
közötti különbség áthidalását, az arisztokraták pedig vagyonuk megőrzését szerették volna valakire rábízni. Ebben az
időszakban még nem alakultak ki a különféle üzletágak, az ügyfelek kizárólag tehetős magánszemélyek voltak - bár a
bankok már megpróbáltak ezen a csoporton belül specializálódni -, így ezek a szolgáltatások még mind Priváté
Bankingnek tekinthetők.
Londonban a XVIII. században kialakult két különböző célcsoport kiszolgálására hivatott banknegyed:
- A City-beli bankok a gazdag kereskedők, és a manufaktúrák tulajdonosainak kiszolgálásában jeleskedtek.
- A West End lett az arisztokraták ügyeit intéző Priváté Bankok központja.
A City-ben új vagyonkezelési technikák jelentek meg: ilyenek voltak a bankok mellett feltűnt trustok (olyan cégek,
amelyekben a tulajdonos-megbízó pénzét vagyonkezelőre bízza, aki azt előre meghatározott módon egy meghatározott
célra, illetve harmadik fél - leggyakrabban az örökös - javára fordítja.) A trustok később az üzleti információk
eltitkolásának, a hagyatékkal kapcsolatos törvények kijátszásának és a vagyoni kockázat csökkentésének tipikus esz-
közeivé váltak az angolszász világban.
A brit priváté banking hagyomány legfőbb ereje a tradicionális értékek (a személyes kontaktus, a hosszú távú
kapcsolatok, az ügyfél egyéni igényeinek figyelembe vétele) mellett a piac többi szereplőjével való együttműködésben
rejlik.
Amerikai hagyományok
Az amerikai priváté bankinget az angolnál is dinamikusabb működés jellemezte. Az Újvilág első priváté banking
ügyfelei közé a 19. századi Amerika legvagyonosabb családjai tartoztak: John D. Rockefeller, Andrew Vanderbilt,
John Jacob Astor, Dalé Carnegie és J. Pierpont Morgan képezték az igazán vagyonos befektetők első amerikai
generációját.

3
 Közülük sokan - hogy vagyonukat megőrizzék örököseiknek - szintén trustokat alapítottak melyek általában
holdingként működtek együtt privát bankokkal, befektetési társaságokkal. A kereskedelmi és a bankári tevékenység
számos amerikai magánbankháznál szorosan összekapcsolódott. Mivel lehetőséget nyújtottak külföldi befektetőknek,
hogy részt vegyenek amerikai vállalkozásokban, ők látták el azon feladatok jókora részét is, amelyek Európában a
közérdekű pénzintézeteknek jutottak. Az amerikai priváté banking egyik kimagasló személyisége, J. P. Morgan azzal
szerzett nevet a Wall Streeten a 19. és 20. század fordulóján, hogy kitűnő üzleteket biztosított európai ügyfeleinek.
Ezek a társaságok - a House of Morgan, a Brown Brothers Harriman, és a többiek - magáncégeknek, vagyonos
családoknak és magánszemélyeknek nyújtottak különféle szolgáltatásokat. Olyan új műfajt hoztak létre, amely, bár
megvoltak a gyökerei a klasszikus priváté bankingben, egyre inkább elkülönült attól. A „family office" - a család
különféle tárgyi formákban megtestesült vagyonának kezelésével, tervezésével, annak jogi ügyeivel foglalkozó csapat -
ismert volt Európa legvagyonosabb családjainak körében is, azonban Amerikában olyan fejlődésen ment keresztül,
hogy ma már az európai privát bankárok azt veszik alapul szolgáltatásaik megújításakor.
Az utóbbi két évtizedben világszerte elterjedt priváté bankingben - amelyre a három tradíció, a svájci, a brit és az
amerikai modell konvergenciája jellemző - a portfoliókat az ügyfél kockázatvállalása szerint alakítják ki, miközben a
legszélesebb körű, a befektetési és adótanácsadástól az ingatlan-értékbecslésen át a hagyatéki ügyintézésig mindenre
kiterjedő vagyonkezelésre (totál wealth management) vállalkoznak.

A PRIVÁTE BANKI ÜGYFÉLKÖR

A Priváté Banking klasszikus értelemben a kiemelt ügyfélkiszolgálás mellett az egyéni igényekre szabott termékeket és
szolgáltatásokat jelenti, s ugyanúgy része a vagyonkezelés, mint az adótanácsadás. A szolgáltatásban a leglényegesebb
a diszkréció, a személyes kapcsolat és az ügyfél-bank viszonyban kialakuló bizalom, a hosszú távú közös gondolkodás.
A ma nálunk Priváté Banking elnevezés alatt kínált pénzügyi szolgáltatás csak részben egyezik meg a fogalom
országhatárokon túli értelmezésével. Valamivel pontosabb lenne top retail vagy VIP tevékenységnek, másként kiemelt
lakossági szolgáltatásnak nevezni ezt a lehetőséget. A fejlett gazdaságokban magánvagyon-kezelés alatt lényegesen
szélesebb termék- és szolgáltatáscsomagot értenek, mint hazánkban, nevezetesen: a vagyon értékét megőrző (biztosítási
funkció), illetve növelő (hozam-maximalizálási funkció) tanácsadást, mondhatni adófizetést minimalizáló befektetési
művészetet.
A kereskedelmi bankok tevékenységét vizsgálva a lakossági üzletágon belül az ügyfelek vagyoni helyzetét,
megtakarítási szokásait szegmentációs kritériumként alkalmazva alapvetően három ügyfélcsoportot, illetve a nekik
nyújtott lakossági banki szolgáltatások három csoportját különböztetjük meg. Ez a három csoport a következő:
1. Az átlagos ügyfelek felé irányuló általános lakossági banki szolgáltatás {Retail Banking),
2. A fontosabb ügyfeleket megcélzó Personal Banking,
3. A kiemelkedő ügyfeleket kiszolgáló Priváté Banking.
Az ügyfélcsoportokra különböző bankhasználati szokások, eltérő ár-rugalmasság, termékválasztás, bankválasztási
szempontok jellemzőek. Ezen kívül gyakran életmódjukban, fogyasztási szokásaikban és egyéb tulajdonságaikat
tekintve is különböznek. A bankoknak minden esetben jól kell ismerniük a kiválasztott célcsoport jellemzőit és igényeit
ahhoz, hogy megfelelő termékskálával valamint vonzó szolgáltatásokkal azokat ki tudják elégíteni.
A priváté banki szolgáltatás lényeges sajátossága, hogy ügyfélköre nem a legszélesebb retail banki, de még csak
nem is a personal banki ügyfélkörből áll. A priváté banki üzletág a bankon belül sokszor szervezetileg is független;
ugyanis a priváté banking kiszolgálás speciális ügyfélkapcsolatot, önálló megjelenést, gyakorlatilag elkülönült
kulturális értékeket hordoz és követel meg.

A legáltalánosabb retail lakossági szolgáltatás ügyfelei azok, akik - megtakarításaik és vagyonuk mérsékelt
volumene következtében - nem keresik aktívan az új banki termékeket, befektetési konstrukciókat, tehát főképp a
hagyományos szolgáltatásokat (így a bankszámla, a lekötött betét, a bankkártya termékeket) veszik igénybe. Az ismert,
könnyen elérhető bankokat preferálják, költségérzékenyek, bankjukkal a kapcsolatot többnyire a fiókhálózaton (ritkán
interneten) keresztül tartják. A lakossági szolgáltatásnak ebben a módozatában egyéni igények figyelembe vételére
nincs lehetőség, a szolgáltatás termékalapú, a pénzforgalmi tevékenység dominál. Az ügyfél és bankja között egyre
kevésbé jellemző a személyes kapcsolat, a standard szolgáltatás bármelyik fiókban, bármelyik ügyintéző által,
telefonon vagy akár az Interneten keresztül is nyújtható, a folyamatok szinte teljesen automatizálhatóak.
A personal banking gyakorlatilag a lakossági ügyfélkör kiemelt, tehetősebb tagjainak nyújtott szolgáltatás. Az
ügyfelek részére belépési limiteket állapítanak meg, akik cserébe a hagyományos értelemben vett banki
szolgáltatásokat kedvezőbb, fix díjtételekkel vehetik igénybe, a termékek azonban még itt is standardizáltak. A
hitelintézetek szolgáltatásai az alábbi pontokon térnek el az átlagos ügyfeleket célzó retail banking által kínáltaktól:
 Személyes kiszolgálás

4
  Kényelmi szolgáltatások
 Kedvezményes kondíciók
Míg a retail és personal banking a lakossági üzletág standardizált szolgáltatásai, addig a külön üzletág által kezelt
priváté banking mind szervezetében és működésében, mind pedig szolgáltatásrendszerében rendszerint elkülönül a
lakossági üzletágtól. Az ügyfelek mindig ugyanazzal a banki tanácsadóval (ügyfélreferenssel) tartják a kapcsolatot. A
személyes kapcsolat által az ügyfél és a bank között olyan bizalmi viszony alakulhat ki, amely a legtöbb esetben hosszú
távú együttműködést tesz lehetővé. Az ügyfélreferensek fontos feladata az ügyfelek igényeinek teljes körű megismerése
és az igények ismeretében az ügyfél magas szintű kiszolgálása.
A teljes körű pénzügyi szolgáltatást megvalósítani kívánó szolgáltatás fő célja az ügyfelek által a bank kezelésébe
adott vagyonok hatékony kezelése, így a priváté banking részét képezi a befektetni kívánó ügyfelek részére értékpapír-
portfólió kialakítása és kezelése. A bank az ügyfél kockázatvállalási hajlandósága és a vagyonfelhasználás időtávjainak
ismeretében vállalja a befektetésre szánt vagyon pénzügyi kockázatának megosztását, a kialakított portfolió komplex
kezelését, valamint a befektetések folyamatos értékelését. A portfolió komplex kezelése magában foglalja a
portfolióban szereplő értékpapírok beszerzését, kamatok, osztalékok és egyéb hozadékok újrabefektetését, a folyamatos
portfoliófigyelést, a szükséges változtatásokat, rugalmas pénz ki- és bevonást, valamint a portfolió hozamának
rendszeres kimutatását.
A személyre szabott pénzügyi tanácsadás segítséget kínál az ügyfelek pénzeszközeinek optimális kezeléséhez.
Ennek keretein belül a lehető legjobban igyekszik megismerni az ügyfelek rövid és hosszú távú elképzeléseit, valamint
befektetői elvárásait. A tanácsadók folyamatosan tájékoztatják klienseiket az aktuális piaci tendenciákról, és a
rendelkezésükre álló információkkal hozzájárulnak döntéseik meghozatalához.
Amennyiben valamely területet illető tanácsadáshoz nincsenek meg a szükséges ismereteik, az ügyfélreferensek
szükség szerint jogi-, adó-, ingatlan- és műtárgy tanácsadás közvetítését is elvégzik.
A bankok az ügyfeleiknek likviditási problémáik áthidalására egyedi konstrukciójú betét-, értékpapír fedezetű,
valamint személyi hitelt kínálnak. Az esetenként eltérő kamat- és tőketörlesztésű, az ügyfél által meghatározott
futamidejű jelzáloghitel konstrukciókat mind lakásvásárlási, mind egyéb célra igénybe vehetik a különleges elbánásban
részesülő priváté banking ügyfelek. Speciális finanszírozási lehetőség a műkincs fedezete mellett nyújtott hitel,
valamint a lízing ügyletek, vagy a bankgarancia vállalása.
A befektetési és finanszírozási termékek mellett az ügyfelek megkapják a bankszámlavezetés lehetőségét, valamint
az ahhoz kapcsolódó lakossági banki szolgáltatások (betét, devizaszámla, bankkártya, hitelkártya, biztosítás, széfbérlet,
internet banking, Home banking, SMS banking) teljes spektrumát.
A tehetős magánemberek (angol szakkifejezéssel: high-net-worth-individuals) teljes körű kiszolgálásába a
fentieken túl olyan, nem kifejezetten banki szolgáltatások is beletartoznak, amelyek az ügyfelek közérzetét hivatottak
szolgálni. Ilyen, ha a hitelintézet több, az ügyfélkör szabadidős elfoglaltságába illeszkedő eseményeket szervez vagy
szponzorál, amelyre meglevő és leendő ügyfeleit is meghívja. (Az események között megtalálhatók patinás jazz-
klubok, koncertek, igényes divatbemutatók, vitorlás-, golf-, valamint tenisz-rendezvények, a tőkepiac aktuális
történéseiről szóló előadások, vagy éppen informális jellegű koktél partik.)

A PRIVÁTE BANKI SZOLGÁLTATÁSOK

A priváté banking célja a jelentős magánvagyonnal rendelkező ügyfelek kiszolgálása. Ennek során sokszor olyan
termékek, szolgáltatások kiajánlására is sor kerül, amelyek nem tartoznak a szolgáltató bankok tevékenységi köréhez,
így azokat külső forrásokból kell igénybe venni Mindezek mellett mégis kell egy kiindulási termékalap, ami alapján el
lehet kezdeni a tárgyalásokat; s a cél egy termékportfólió kialakítása.
(i) Hagyományos értelemben vett banki szolgáltatások:
- Bankszámlavezetés forintban és devizában;
-A bankszámlához kapcsolódó különböző szolgáltatások, mint például eseti/állandó átutalás, közüzemi díj
kiegyenlítése,'limitfigyelés, zárolás, stb.;
-Bankkártyák (Electron, Classic és Gold, esetleg American Express);
- Finanszírozási szolgáltatások (folyószámla-hitel, lombard hitel, jelzálog fedezete mellett nyújtott hitel,
műtárgy fedezete mellett nyújtott hitel, lízing ügyletek).
(ii) Befektetési szolgáltatások:
- Befektetési tanácsadás;
- Portfoliókezelés;

5
 - Egyéb tanácsadás, dogi-, adó-, ingatlan- és műtárgy tanácsadás közvetítése).
Azon bankok esetében lehet internet banking-ről beszélni, amelyek az információk közzétételén, marketingen, i l l .
reklámozáson túlmenően lehetővé teszik, hogy betéti-, hitel- és pénzforgalmi szolgáltatásaik az Interneten keresztül is
elérhetőek legyenek. A hitelintézetek által nyújtható szolgáltatások között az Internet banking szempontjából három tí-
pust különböztetünk meg:
- A legalapvetőbb szolgáltatások, amelyeket minden Internet banking konstrukció lehetővé tesz, s amik egyszerű,
mindennapi műveleteket tartalmaznak. Ilyenek például az egyszerű átutalásokra szóló megbízások, a számla
egyenlegének ellenőrzése, a számla pénzforgalmának lekérdezése vagy egy egyszerű jelszóváltoztatás.
- Banki járulékos szolgáltatások nyújtása, amelyek lényegében a pénzügyi befektetéseket jelentik. Ezek ritkábban
előforduló tranzakciókat takarnak, és kissé kockázatosabb is a világhálón való intézésük. (Pl.: értékpapír-
ügyletekre adott tőzsdei megbízások)
- Végül, a bankfiók felkeresésével, kizárólag hagyományos (személyes) ügyintézéssel igénybe vehető
szolgáltatások, vagyis azok a műveletek, amelyek már sokkal nagyobb kockázatot hordoznak magukban.
Az Internet banking használata mellett a bankok számára kitüntetett szerepe van egy bizonyos ellenőrzési rendszer
alkalmazásának, vagyis a kiépített és szabályszerűen működő kontroll folyamatoknak (megelőzés, kimutatás,
helyreigazítás), hiszen kockázati tényezőket ez a szolgáltatás is tartalmaz (pontosan az on-line kapcsolatból eredően).
Az Interneten keresztül nyújtott banki szolgáltatások tekintetében felmerülő főbb kockázati összetevők:
Kereskedelmi szempontból:
- az információ hiányosságából adódó kockázat
- biztosítási, kármegosztási kockázat
- illetéktelen hozzáférés
- elektronikus pénzhamisítás
- tranzakció ügyfél általi visszavonása, ügy fél kockázat stb.
Hitelezési szempontból:
- fizetésképtelenség kockázata
- likviditási kockázat (az elektronikus pénzkibocsátó likviditási problémája)
- kamatkockázat (az elektronikus forgalommal kapcsolatban lévő pénzügyi eszközök váratlan kamatlábváltozásai)
- árfolyam kockázat

6
BETÉT ÉS TAKARÉKBETÉT GYŰJTÉSE
A Hitelintézeti törvény értelmében a betétgyűjtés: pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő
gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt -kamattal, más előny
biztosításával vagy anélkül - visszafizetni. Betétnek minősül a Ptk. szerinti betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés
alapján fennálló tartozás, ideértve a bankszámlaszerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenleget is. Ez utóbbi esetben
arról van szó, hogy a bankszámlákat érintő pénzforgalom során a bankszámlán jóváírt összegek erejéig a
számlatulajdonosnak a hitelintézettel szemben betéti követelése keletkezik.

A BETÉTSZERZŐDÉS
A Ptk. szerint a betétszerződésben a hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződő fél által lekötött pénzeszközök
után kamatot fizet, és a betét összegét a szerződés szerint visszafizeti. A betétszerződés célja, hogy a megtakarító (a
betétes) a pénzét meghatározott időre, kamatfizetés ellenében a hitelintézetnél elhelyezze.
Jogi értelmezésben a betétszerződés, mint önálló szerződéstípus elemeiben hasonlóságot mutat részben a
kölcsönszerződéssel, részben pedig a letéti szerződéssel. A kölcsönszerződéssel való hasonlóság abból adódik, hogy a
betéti jogviszony egyik lényeges sajátosságaként a hitelintézetnek nem magát a betétet, hanem a betét összegét kell a
betétes részére visszafizetnie. Ez teszi lehetővé, hogy a hitelintézet a nála elhelyezett pénzösszegeket hitelként kihelyezze -
a pénz a hitelintézet tulajdonába került, a betétest pedig kötelmi jellegű hitelezői jogosultság illeti meg (azaz a
hitelintézettel szemben követelést szerzett). Másrészről, az ügyfélbetétek biztonsági elemeit hangsúlyozva, adódik a
hasonlóság a letéti szerződéssel, hiszen az ügyfelek azzal a céllal helyeznek el betétet a hitelintézeteknél, hogy pénzüket
nagyobb biztonságban érezzék. A letéti jogviszony esetén, ha a letéteményes fizetésképtelenné válik, akkor a hitelezők
kizárólag az ő vagyonára tarthatnak igényt, a letevők nála elhelyezett eszközeire nem.
A betétszerződés legfontosabb jellemzői az alábbiakban összegezhetők: (i) A szerződés alanya betétesként bárki lehet. Ezzel
szemben, az intézményi oldalon kizárólag hitelintézet állhat (megjegyzés: nem minden hitelintézeti típus, mert például
jelzáloghitelintézet nem gyűjthet betétet). (ii) Formailag a betétszerződés megköthető a bankszámla-szerződés
keretében, de -jellemző módon - önálló szerződésként is. A lakástakarék-pénztár esetében kizárólag önálló szerződés
lehet, mégpedig speciálisan lakáselőtakarékossági szerződés néven.
(iii) A betétes hitelintézettel szembeni pénzkövetelésének nyilvántartása jellemzően számlabetétként történik, de arra is
találunk példát, hogy a hitelintézet betéti okiratot állít ki. A számlabetét tartalmában betétszámla (ha önálló betéti
szerződésként kötötték), vagy bankszámla (amennyiben bankszámlaszerződés keretében kötötték).
(iv) A betételhelyezés a számlatulajdonos bankszámlájáról történő átvezetéssel, vagy közvetlen pénztári befizetéssel
történhet. A hitelintézet által nyújtott pénzügyi szolgáltatás lényege, hogy a hitelintézet a megkötött betéti szerződés
alapján köteles a betét összegét átvenni, kezelni, illetőleg a szerződésben megjelölt feltételek és az ügyfél rendelkezése
alapján visszafizetni. (v) A hitelintézet köteles a lekötött betét után kamatot fizetni. A kamat mértéke lehet fix vagy
változó, esetleg sávos (ezen belül a lekötés időtartamával arányosan idősávos, vagy a lekötött összeg nagyságával
arányos). A hitelintézetek rendszerint kikötik a szerződésben, hogy a betét lejárata után nem térítenek kamatot. A
gyakorlatban a betétlekötés lehet egyszeri vagy folyamatos. Egyszeri betétlekötésnél a hitelintézet a futamidő végén a
betét összegét a járó kamatokkal együtt jóváírja a betétes bankszámláján (és ezzel a betéti számla megszűnik). A betét
azonban az ügyfél rendelkezése szerint meg is hosszabbítható. Folyamatos lekötésnél a hitelintézet az eredeti futam-
idővel azonos időtartamra automatikusan leköti a betét összegét; a járó kamatokat pedig jóváírja a betétes bankszámláján
vagy hozzáírja a betét összegéhez (ez utóbbinál tőkésíti a kamatokat).
A betétszerződés tartalmi elemeiben a felek - az előbbi kereteken belül - szabadon állapodhatnak meg. Ez a
gyakorlatban sokkal inkább a hitelintézetek szerződéses szabadságaként értelmezhető, míg a betétesek -az általános
szerződési feltételek elfogadása mellett - lényegében csak a betét összegéről, illetve a lekötés időtartamáról dönthetnek.
Emellett a betétesek döntési szabadsága a hitelintézetek közötti választási lehetőségben nyilvánul meg.
Ma a hitelintézetek a betéteknek két jellemző típusát kínálják. Az egyik esetében a betét lejáratát a szerződéskötéskor
előre nem határozzák meg. A határozatlan futamidő azon ügyfeleknek kedvez, akik megtakarításaikat fokozatosan
gyarapítják, és ehhez a látra szólónál kedvezőbb kamatozású betéti formát keresnek. A bankok ennél a formánál
rendszerint lehetővé teszik, hogy a betétes havonta néhány alkalommal megbízást adjon betéti számlája terhére,
mégpedig kamatveszteség nélkül. A betétek másik típusánál a futamidő előre meghatározott (jellemzően 1, 2, 3, 6 vagy 12
hónap), mint ahogy a kamat is fix. Amennyiben az ügyfél akár csak részösszeget vesz fel a betéti számláról, az a betét
teljes felmondásának minősülhet; és a hitelintézet a betét után csökkentett kamatot fog fizetni.

7
A TAKARÉKBETÉT-SZERZŐDÉS
A Ptk. szerint a takarékbetét-szerződés alapján a hitelintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány
ellenében pénzt átvenni, és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni. A takarékbetét-szerződésre vonatkozó
szabályokat a Ptk. mellett külön jogszabály határozza meg.
A takarékbetét-szerződés létrejötte, alanyai:
A takarékbetét elfogadása Felügyeleti engedélyhez kötött, kizárólag hitelintézetek által végezhető pénzügyi szolgáltatási
tevékenység. A hitelintézet számára lényeges forrásgyűjtési mód, azonban - csakúgy, mint a betéteknél általában - a
hitelintézetet nem terheli szerződéskötési kötelezettség. Más kérdés, hogy nyilvánvaló gazdasági érdeke miatt minden
esetben szerződést fog kötni az általa megajánlott szerződési feltételek mellett.
A betétes kizárólag természetes személy lehet. Takarékbetét több személy által együttesen is elhelyezhető; ez azonban
nem jellemző, és a hitelintézet az üzletszabályzatában meghatározhatja, hogy elfogad-e ilyen betéteket. Az olyan betét,
amelynek több tulajdonosa, illetőleg kedvezményezettje van (több személy nevére szól), az un. közös betét.

A felek - a hitelintézet, ill. a betétes -jogai és kötelezettségei:

(i) a pénzösszeg betétként történő átvétele (a megkötött takarékbetét szerződésfeltételei szerint)
(ii) a takarékbetétkönyv kiállítása
A takarékbetét-szerződés alapján kötelező takarékbetétkönyvet (vagy más okiratot) kiállítani. A takarékbetétkönyv
formai követelményeire vonatkozóan nincs külön jogszabályi előírás, azonban a gyakorlat szempontjából
elengedhetetlen, hogy alkalmas legyen a betét felett rendelkezésre jogosult személy azonosítására, mégpedig
biztonságos és egyértelmű módon. A takarékbetétkönyvből ki kell hogy derüljön, mely hitelintézet állította ki, mi volt a
kiállítás időpontja, illetve miben határozták meg a betét lekötési idejét, a kamatozás módját és a kamat mértékét.
A takarékbetétkönyvben minden pénzmozgással kapcsolatos műveletet - így a pénzbefizetéseket, a kamatjóváírásokat,
illetve a pénzkifizetéseket - fel kell tüntetni; ugyanis ennek alapján állapítható meg összegszerűen a betétes követelése.
Előfordul, hogy a takarékbetétkönyv elvész vagy megsemmisül; ekkor az elveszett okiratok jogi megsemmisítésére
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Eszerint a megsemmisítési eljárás megindítását a takarékbetétkönyv tulajdonosa,
illetve kedvezményezettje kérheti. Magát az eljárást a kérelem alapján közjegyző folytatja le, aki a helyi bíróság hirdető-
tábláján kifüggesztett hirdetményben felhívja a betétkönyv tulajdonosát, hogy a hirdetményi határidőn belül a
takarékbetétkönyvet nála mutassa be, mert ellenkező esetben azt semmissé fogja nyilvánítani. A közjegyző - erre
vonatkozó kérelemre - felhívhatja a takarékbetétkönyv alapján fizetésre kötelezett hitelintézetet, hogy fizetést ne
teljesítsen, illetve hogy az időközben esedékessé váló összeget helyezze bírósági letétbe. A közjegyző a hirdetmény
kibocsátásáról tájékoztatja a hitelintézetet.
Ha az előbbi eljárásban a hirdetményi határidőn belül a takarékbetétkönyvet bemutatják a közjegyzőnél, akkor a
közjegyző az eljárást megszünteti, és egyben hatályon kívül helyezi a fizetés teljesítésével kapcsolatos meghagyását;
ellenkező esetben az okiratot semmissé nyilvánító végzést hoz. Ekkor a hitelintézetnek a megsemmisítő végzésben
megjelölt személy részére kell a betét összegét visszafizetnie.
Amennyiben a takarékbetétkönyv (kisebb mértékben) megrongálódik, úgy, hogy még megállapítható belőle a betétes
személye és a betéti követelés összege, valamint kiolvashatók a kifizetéshez szükséges egyéb adatok, akkor annak
alapján a takarékbetéti követelés kifizethető.
(iü) a takarékbetét feletti rendelkezés
A takarékbetétek névre szólóak, ezért a hitelintézet kizárólag a takarékbetétkönyv bemutatása mellett, az abban
megnevezett személy részére teljesíthet fizetést (ez a Ptk. fogalomrendszerében a rendelkezési jog fenntartása). A
takarékbetétkönyvben megjelölt személy maga a betétes, vagy az általa megjelölt kedvezményezett. A hitelintézetnek a
takarékbetétből történő minden egyes kifizetés alkalmával vizsgálnia kell a kifizetésre utasítást adó személy
rendelkezési jogosultságát.
Közös betét esetén a takarékbetét feletti rendelkezésre - eltérő megállapodás hiányában - valamennyi betétes
egyetemlegesen jogosult. (Ekkor a betétesek rendelkezési jogával kapcsolatos szerződési feltétel módosításához
valamennyi betétes egybehangzó nyilatkozata szükséges.)
A felek a takarékbetét-szerződésben megállapodhatnak arról, hogy a betétes a takarékbetéti követelés felett
meghatalmazott útján fog rendelkezni. A hitelintézet kikötheti, hogy a meghatalmazást közjegyzői okiratba vagy
közjegyző által hitelesített magánokiratba kell foglalni, és előírhatja annak minimális tartalmát is. A
meghatalmazásnak kötelezően tartalmaznia kell a meghatalmazott azonosításához szükséges személyi adatokat, a
képviseleti jog tartalmát, ül . terjedelmét, a keltezést, valamint a meghatalmazó aláírását.
A takarékbetét feletti rendelkezési jog különleges formája, hogy a betétes - halála esetére - kedvezményezettet jelölhet.
Fő szabály szerint a takarékbetét a betétes hagyatékához tartozik; azonban a nagykorú betétes erre vonatkozó
rendelkezésével mintegy kiemelheti a takarékbetétet a hagyatékból (az ilyen módon a takarékbetétben elhelyezett
pénzösz-szegre vonatkozó örökhagyói rendelkezés tartalmát tekintve ajándékozásnak minősül). A betétes több

8
kedvezményezettet is jelölhet; illetve közös betét esetén a betétesek külön-külön is jelölhetnek meg ked-
vezményezetteket. A halál esetére szóló kedvezményezett jelölése természetesen nem korlátozza a betétes egyéb -
takarékbetét feletti - rendelkezési jogát, vagyis például kérheti a hitelintézettől a betét összegének a visszafizetését,
megszüntetheti a takarékbetét-szerződést, vagy a takarékbetétjéről utóbb végintézkedést is tehet.
(iv) kamatfizetés
A hitelintézet a takarékbetét után a betételhelyezés idejére kamatot, illetőleg nyereménybetét esetén a sorsolás
eredményétől függően nyereményt köteles fizetni. A kamatozó takarékbetét és a nyereménybetét között az a lényeges
különbség, hogy a kamatozó takarékbetét után járó kamatot a hitelintézet az egyes betéteseknek közvetlenül fizeti meg,
míg a nyereménybetétek után járó kamatokból nyereményalapot képez, és a betétesek között nyeremény formájában
kisorsolja.
A kamatszámítás módjára vonatkozó jogszabályi rendelkezés, hogy amennyiben a hitelintézet és a betétes a
takarékbetét-szerződésben nem állapodik meg a kamatszámítás kezdő és utolsó napjáról, úgy a hitelintézet a befizetést
követő naptól a visszafizetést megelőző napig köteles kamatot számítani. A lekötési idő lejárata előtt felmondott
takarékbetét után a hitelintézet a tényleges betételhelyezés idejére járó kamatnak a kamatfeltételekben meghatározott
hányadát fizeti ki.
A takarékbetét után járó kamat lekötött betétek esetében a szerződés szerinti időpontokban esedékes. Látra szóló
betéteknél a kamat minden év december hó 31. napján esedékes; de nem kizárt, hogy a takarékbetét-szerződésben a
felek megállapodjanak a negyedévente vagy havonta történő kamatelszámolásban is. A kamat tőkésítésének szabálya
szerint az esedékes, de fel nem vett kamatot a takarékbetét összegéhez hozzá kell adni.
iv) a betét összegének visszafizetése
A látra szóló betét lényege, hogy a betétes bármikor, azonnali hatállyal kérheti a betét teljes összegének a visszafizetését;
ellentétben a meghatározott időre lekötött betétekkel, amelyek esetében a betétes a lekötési idő lejáratát megelőzően
csak kamatveszteség mellett kérheti a betét visszafizetését. A határozatlan időre lekötött, un. felmondásos betét olyan, a
lekötési idő meghatározása nélkül elhelyezett betét, amelyet a hitelintézetnek csak a betétszerződésben meghatározott
felmondási idő lejáratát követően kell visszafizetnie.
A fentiek szerint a lekötött betétek esetében is a betétes elvileg bármikor kérheti a betét összegének a visszafizetését,
azzal, hogy a lekötési idő lejárata előtti betétfeltörés kamatveszteséget eredményezhet. Ebben az esetben a
hitelintézetnek - a Ptk-ban megfogalmazott általános alapelv, névszerint a felek együttműködési kötelezettsége alapján -
fel kell hívnia ügyfele figyelmét a kamatveszteség tényére.
A hitelintézet a takarékbetét összegének visszafizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségét a szerződésben foglaltak
szerint, és kizárólag a betét feletti rendelkezésre jogosult személy részére köteles teljesíteni. Ezen a ponton kerül előtérbe a
felelősség kérdése. Ha a hitelintézet (pontosabban a hitelintézet alkalmazottja) nem kellő gondossággal jár el, és a betét
összegét nem a jogosultnak fizeti vissza- mert például nem közokiratba foglalt meghatalmazás alapján teljesít - a betétes
továbbra is követelheti a takarékbetét összegének a részére történő visszafizetését. Kivétel, ha a kár bekövetkezésében a
betétes magatartása közrehatott (például, ha a takarékbetétkönyv elvesztését a betétes elmulasztotta bejelenteni a
hitelintézetnek).
Különleges a takarékbetétek esetében az elévülési szabály: a takarékbetét összegének a visszafizetésére, és a kamat,
továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés ugyanis nem évül el.

SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁS:
A takarékbetét-szerződést mind a hitelintézet, mind pedig a betétes módosíthatja egyoldalúan is, de kizárólag a
szerződésben (az általános szerződési feltételekben) rögzített módon és körben.
A betétes egyoldalúan módosíthatja a takarékbetét-szerződést akként, hogy a takarékbetét lekötési idejét meghosszabbítja,
vagy például halála esetére kedvezményezettet jelöl meg.
A hitelintézet - meghatározott keretek között - jogosult arra, hogy egyoldalúan módosítsa például a takarékbetét után
fizetendő kamat mértékét, vagy a felszámított banki jutalékokat és díjakat. A takarékbetét után járó kamat mértékét
kizárólag abban az esetben módosíthatja, ha
- ezt a jogát a takarékbetét-szerződésben meghatározott feltételek esetére kifejezetten kikötötte, és e szerződésben
megjelölt feltételek valamelyike bekövetkezik, továbbá
- az új kamatmértéket legalább 15 nappal a hatálybalépést megelőzően közzétette (két országos napilapban, i l l .
hirdetményében).
A kamat mértékének fenti módosítása esetén a betétesnek felmondási joga van, azaz kérheti a hitelintézettől a betét
összegének visszafizetését. A felek eltérő szerződéses rendelkezése hiányában a felmondási idő 30 nap; de a hitelintézet

9
és a betétes a szerződésben megállapodhat az azonnali hatályú felmondásban is. A felmondási idő lejártáig a hitelintézet
az eredeti kamatmérték szerint járó kamatot kell, hogy a betét után kifizesse. A takarékbetét-szerződés megszűnése:
A takarékbetét-szerződés megszűnhet felmondással, vagy a szerződés lejártával.
A betétes halála esetén nem szűnik meg a takarékbetét-szerződés, de a szerződésben alanyváltozás történik: a betétes
helyébe örököse lép, aki majd jogosulttá válik a takarékbetét visszafizetésére, és az utánajáró kamat összegének
megfizetésére, illetve aki a betét felett majd rendelkezhet. Közös betét esetén az örökös az elhunyt betétest korábban
megillető jogokat szerzi meg. Ha több örökös van, ők a takarékbetét megfelelő hányada felett fognak rendelkezni.
Kivétel, ha a betétes - halála esetére - kedvezményezettet jelölt meg, mert ekkor nem az örököst, hanem a
kedvezményezettet il letik majd meg a betétesi jogok és kötelezettségek.

ADÓZÁSI SZABÁLYOK:
A takarékbetét összegében mentes mindennemű adó, elsősorban a személyi jövedelemadó alól. Az adómentesség a
betét tőkeösszegére vonatkozik, nem pedig a betét után járó kamat és a kisorsolt nyeremény összegére.
A takarékbetét (csakúgy, mint bármely hitelintézetnél elhelyezett betét-, folyószámla-, ill. bankkártya-számla követelés)
kamata a mindenkor hatályos kamatadó mértéke szerint adózik.
A nyereménybetétek esetében a hitelintézet által kifizetett nyeremény ajándéksorsolásból származó bevételnek minősül,
összevonás alá nem eső jövedelemnek tekintendő, utána a kifizetőnek kell az adót levonnia és befizetnie.
Az illetékekről szóló törvény értelmében a takarékbetét megszerzése mentes az öröklési, illetve az ajándékozási illeték
alól.

BIZTOSÍTÉKKÉNT TÖRTÉNŐ LEKÖTÉS, VÉGREHAJTÁS ALÁ VONHATÓSÁG:

A takarékbetétkönyv elsősorban mint óvadék köthető le biztosítékként (de az sem kizárt, hogy zálogjog terhelje).
A takarékbetétkönyv óvadékba adása azt a jogot biztosítja az óvadék jogosultja számára, hogy amennyiben az
alapügylet kötelezettje nem (vagy hibásan) teljesít, akkor a szerződésben meghatározott feltételek szerint a követelését
az óvadék tárgyából, azaz a betéti követelés összegéből közvetlenül kielégítheti.
Végül, a takarékbetét végrehajtás alá vonható:
- a vagyonelkobzást elrendelő vagy szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére kötelező jogerős
bírósági határozat végrehajtása érdekében;
- az ügyleti biztosíték céljára szolgáló takarékbetét az ügyletből eredő követelések fejében;
- bármilyen követelés fejében, ha a takarékbetétben elhelyezett összeg - a büntetőügyben eljáró bíróság jogerős
határozata szerint - bűncselekményből származik.

A BETÉTSZERZŐDÉS ÉS A TAKARÉKBETÉT-SZERZŐDÉS KÖZÖTTI HASONLÓSÁGOK ÉS

KÜLÖNBSÉGEK:
Lényeges, hogy a takarékbetétre vonatkozó rendelkezéseket - mögöttes jogszabályként - a magánszemélyek által a
bankszámla, illetőleg a betétszerződés keretében elhelyezett pénzeszközökre is alkalmazni kell. Az előbbiekben leírtak
alapján vannak nyilvánvaló eltérések a betétszerződés és a takarékbetét-szerződés között, így
- különbözik a betétesi kör (betétszerződés esetében bárki lehet betétes, míg takarékbetét-szerződésnél kizárólag
magánszemély);
- a hitelintézetnek a takarékbetét-szerződésnél takarékbetétkönyvet vagy más betéti okiratot kell kiállítania,
szemben a betétszerződéssel, ahol nem kötelező a betéti okirat kiállítása (az utóbbi jellemzően számlabetét);
- a hitelintézetet a takarékbetét után járó kamatok megállapításakor szigorú jogszabályi előírások kötik, a
betétszerződésnél valamivel szabadabban járhat el (természetesen a fogyasztóvédelmi előírásoknak megfelelően);
- a takarékbetét-szerződésnél a követelés megfizetése iránti igény nem évül el, míg a betétszerződés alapján fennálló
követelésnél az elévülési idő megegyezik a Ptk. szerinti általános elévülési idővel (ami 5 év).
Az előbbiektől eltekintve azonban lényegi, tartalmi sajátosságaikat tekintve a betétszerződés és a takarékbetét-szerződés -
különösen magánszemélyek esetében - hasonló, mindkettő a megtakarításoknak alacsony kockázat mellett, hitelintézetnél
történő elhelyezését szolgálja.

10
A BETÉTES AZONOSÍTÁSA
Bár a hazai gyakorlatban nem volt ismeretlen a bemutatóra szóló betét, 2001. december l-jétől már csak névre szólóan
helyezhető el betét a hitelintézeteknél. Ekkortól kezdve a korábban bemutatóra szóló betéteket is át kellett alakítani
névre szólóvá a betéti okirat első bemutatásakor.
A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény értelmében a hitelintézetek kötelesek
betéteseiket a szerződés megkötése során azonosítani. Ennek részletesebb szabályait a jegyzet II.2.8. fejezete tárgyalja.
A hitelintézeti törvény a betétbiztosítással kapcsolatosan is előírja a hitelintézetek felé, hogy kötelesek a betétesek
megfelelő azonosító adatait nyilvántartani, a kártalanításra való jogosultság egyértelmű megállapítása érdekében.
Természetes személy személyazonosító és lakcím adatai a következők: név, leánykori név, anyja neve, születési hely,
idő, állampolgárság, lakcím, postacím, személyi igazolvány (útlevél) száma, egyéb, a személyazonosság igazolására
alkalmas igazolvány száma. A céget azonosító adatok: név, rövidített név, székhely, telephely és fióktelep címe,
adószám, a képviseletre jogosultak neve és beosztása. Ezek közül legalább három adatot kell rögzíteni:
magánszemélynél és egyéni vállalkozónál a nevet és a lakcímet mindenképpen; vállalkozás esetében a nevet, a
székhelyet és az adószámot kötelezően.

A HITELINTÉZET - BETÉTEKKEL KAPCSOLATOS – TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE

A Hitelintézeti törvény a fogyasztóvédelem körében szabályozza a hitelintézet tájékoztatási kötelezettségét. A
betétügyletekkel kapcsolatosan a hitelintézetnek - rendszeresen, í 11. eseti jelleggel - tájékoztatnia kell ügyfeleit,
egyrészről a betétbiztosításról, másrészről a betétek szerződéses feltételeiről.
A hitelintézet a betétek biztosítottságát illetően előírt tájékoztatásnak a betétregiszter útján tud megfelelni, amely az
általa mindenkor forgalmazott betéttípusok (ill. kötvények és letéti jegyek) aktuális listáját tartalmazza. Ezt a
betétregisztert - csakúgy, mint az Országos Betétbiztosítási Alap tájékoztatóját - köteles az ügyféltérben kifüggeszteni.

BETÉTBIZTOSÍTÁSSAL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS

A hitelintézet csak akkor köthet betétszerződést, ha a betét biztosítva van, vagy, ha a betétre nem terjed ki az Alap által
nyújtott biztosítás, akkor a szerződésben a következő, feltűnően elhelyezett záradék szerepel: ..A jelen szerződés tárgyát
képező betét a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján nincs biztosítva."
A hitelintézet köteles az OBA-val kapcsolatos, a betétest érintő lényeges kérdésekről, így különösen az Alap által
biztosított betéttípusokról, a biztosítás mértékéről, továbbá - a betétek befagyása, illetve a hitelintézet felszámolása
esetén - a kártalanítási kifizetés feltételeiről, valamint a biztosítás igénybevételéhez szükséges eljárásról a betétest tájé-
koztatni. Rendkívüli esetben, ha a hitelintézetnek az Alapban való tagsága megszűnik, köteles erről a betéteseit
tájékoztatni. (A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a betéttulajdonos jogait, illetőleg e jogok érvényesítésének módját.)

A BETÉTÜGYLETEK SZERZŐDÉSES FELTÉTELEIRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁS

Köztudott, hogy a hitelintézet a betéti szerződés lényeges elemeit ügyfélcsoportonként azonos feltételekkel, az általános
szerződési feltételekben leírtak szerint határozza meg. Emiatt a hitelintézeti törvény előírja, a hitelintézet
betétügyleteinél alkalmazott - üzletszabályzatába foglalt, tehát bárki által megismerhető - általános szerződési feltételei
kötelezően kell, hogy tartalmazzák:
- a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,
- a kamatszámítás, illetőleg az átlagkamat-számítás módját, a kamat megváltoztatásának lehetőségét,
- azt a legkisebb összeget, amelyet a hitelintézet betétként elfogad,
- azt a legrövidebb időtartamot, amíg a betétet nem, illetve csak a kamat vagy annak egy része elvesztése árán
lehet kivenni,
- a fizetendő kamatból történő - a hitelintézet által eszközölt -esetleges levonásokat,
- a betét biztosítottságára vonatkozó információt,
- névre szóló betét esetében a hitelintézet által nyilvántartott személyi azonosító adatok körét.
Üzletszabályzatát a hitelintézetnek az ügyféltérben ki kell függesztenie, illetve azt az ügyfél kérésére át kell adnia.
(Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az üzletszabályzatot az ügyfél számára - folyamatosan és
könnyen elérhető módon - elektronikus úton is elérhe

11
tővé kell tennie.)
A betétszerződés feltételei közül a megtakarító számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy betéte után - a költségek
levonását követően - mekkora hozamot ír jóvá a hitelintézet. Az Egységesített Betéti Kamatláb Mutató (a továbbiakban:
EBKM) számításának és közzétételének célja, hogy meghatározott betéti szerződések tekintetében az ügyfelek megfelelő
tájékoztatást kapjanak, illetőleg biztosítva legyen a különböző betéti (és más megtakarítási célú) ajánlatok
összehasonlíthatósága.
 a kamatszámítás képletét,
 a kamatozás kezdő és utolsó napját,
 a kamatjóváírás időpontját v. időpontjait,
 a lejárat előtti felvét feltételeit,
 minden olyan tényt, információt, feltételt, amely kihatással van a kifizetett összegre a futamidő alatt, lejáratkor,
és a futamidő után,
 két tizedesjegy pontossággal az EBKM-et.
Előírás, hogy az EBKM számításánál a kamatösszegben csak a ténylegesen kifizetendő, ill. jóváírandó összeg vehető
figyelembe. Ha a kifizetendő kamatot bármilyen jogcímen (például jutalék, díj) levonás terheli, akkor a kamatösszeget a
levonás összegével csökkenteni kell.
Az EBKM mutató számításának van két lényeges korlátja: ha a betéti kamatláb változó mértékű, illetve ha a betét
határozatlan időre van lekötve. Ezen esetekben az EBKM értéke csak becsülhető. A szabály úgy szól, hogy a
határozatlan időre lekötött, vagy a le nem kötött betét esetén a lekötési időt egy évnek kell tekinteni; a hitelintézet
azonban jogosult az általa jellemzőnek tartott lekötési időre vonatkozóan kiszámított mutatót is közzétenni. Ha a betéti
kamatláb a szerződés alapján változó kamatláb, és annak mértéke az EBKM kiszámításakor nem határozható meg, a
számításkor az utolsó ismert kamatlábat kell alkalmazni a betéti szerződés lejáratáig.

12
HITELVISZONYT MEGTESTESÍTŐ ÉRTÉKPAPÍROK KIBOCSÁTÁSA
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok körében mind a kötvények, mind pedig a letéti jegyek a hitelintézetek
forrásgyűjtését szolgálják, nyilvános értékpapír-kibocsátások révén. Ez a funkciójuk azonos a betétekével, bár
nagyságrendjük nem éri el azokét.
Az újabb kibocsátású kötvények, letéti jegyek és jelzáloglevelek egyaránt névre szóló, dematerializált értékpapírok;
tekintettel arra, hogy a Tőkepiaci törvény alapján új kibocsátású sorozatpapír kizárólag névre szólóan állítható ki,
továbbá hogy nyilvánosan forgalomba hozni értékpapírt kizárólag dematerializált értékpapír formájában lehet.
A jelzáloglevél kibocsátója kizárólag jelzálog-hitelintézet lehet. A jelzálog-hitelintézet olyan szakosított hitelintézet,
amely az ingatlanra alapított jelzálogfedezet mellett történő hitelkihelyezéshez szükséges forrásait jelzáloglevél
kibocsátásával gyűjti (betétet nem fogadhat el).

KÖTVÉNY
Kötvény kibocsátására nemcsak a hitelintézetek, hanem általánosan a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó
szervezetek illetve a jogi személyiséggel rendelkező külföldi gazdálkodó szervezetek fióktelepei jogosultak, továbbá az
állam, az önkormányzatok, az MNB, a nemzetközi szervezetek, és minden olyan szervezet, amely a saját joga alapján
köt vény kibocsátására jogosult.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír; amelyben a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy a kötvényben megjelölt
pénzösszeget, továbbá a pénzösszegnek az előre meghatározott kamatát a kötvény mindenkori tulajdonosának a
kötvényben megjelölt időben és módon megfizeti. Ebben a jogviszonyban a kibocsátó mint adós, a kötvény tulajdonosa
pedig mint hitelező viselkedik.
A kötvény átruházható; az átruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, illetőleg a részleges átruházás semmisnek minősül.
Lehetőség van azonban arra, hogy a kötvény átruházását maga a kibocsátó korlátozza.
A kötvény futamidejére nincs jogszabályi előírás, a gyakorlatban a kötvények futamidejét néhány évben szokták
meghatározni. A kötvényen alapuló követelés nem évül el.
Klasszikusan kamatozó értékpapír, a kamat mértékét a kibocsátó határozza meg. Nincs kizárva azonban, hogy a
kibocsátó a kamaton felül valamilyen szolgáltatást vagy járulékot ígérjen.
A kötvény névértékében mentes az adók és illetékek alól; az illetékmentesség magánszemélyek esetében a kötvény után
járó kamatra is kiterjed.
A kötvény jogszabályi kellékei:
- a kibocsátáshoz szükséges felhatalmazás;
- a kötvény elnevezése és kibocsátásának célja;
- a kötvény névértéke, kódja és sorszáma (ez utóbbi a dematerializált értékpapíroknak már nem kelléke);
- a kibocsátó megnevezése;
- a kötvény tulajdonosának megnevezése és a pénzmosás megelőzését szolgáló jogszabályok szerinti azonosító
adatai;
- az átruházásra vonatkozó esetleges korlátozások;
- a kötvény futamideje, a kamatfizetési és a beváltási (törlesztési) időpontok és feltételek;
- a kötvény összegének visszafizetését és a kamat megfizetését biztosító kötelezettségvállalások;
- a kötvény kiállításának helye és napja;
- a kibocsátó aláírása.

LETÉTI JEGY
A letéti jegy annyiban speciális értékpapír, hogy kizárólag hitelintézetek bocsáthatják ki. Pénzkövetelésről szóló
értékpapír, amelyben a kibocsátó hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a letéti jegyben megjelölt (részére
befizetett) pénzösszeget, valamint annak előre meghatározott kamatát a letéti jegy mindenkori tulajdonosának a letéti
jegyben megjelölt időben és módon megfizeti.

13
Átruházható; az átruházáshoz fűzött bármilyen feltétel illetőleg a részleges átruházás semmisnek minősül.
Futamidejét meghatározó jogszabályi előírás, hogy a letéti jegy beváltását a kibocsátástól számított három éven belül be
kell fejezni. A letéti jegy a beváltásra előírt határidő lejártát követő 10 év alatt évül el.
A letéti jegy jogszabályban előírt kellékei:
- a kibocsátó megnevezése;
- a letéti jegy névértéke, kódja és sorszáma (ez utóbbi a dematerializált értékpapíroknak már nem kelléke);
- a letéti jegy tulajdonosának megnevezése és a pénzmosás megelőzését szolgáló jogszabályok szerinti azonosító
adatai;
- a kamat és a beváltási (törlesztési) feltételek;
- a kiállítás helye és napja;
- a kibocsátó aláírása.

AZ ÉRTÉKPAPÍROK HOZAMÁNAK KÖZZÉTÉTELE

A betéteknél ismertetett EBKM-hez hasonlóan az Egységesített Értékpapír Hozam Mutató (a továbbiakban: EHM)
számításának és közzétételének célja, hogy meghatározott értékpapír-ügyletek tekintetében az ügyfelek megfelelő
tájékoztatást kapjanak, illetőleg biztosítva legyen a különböző megtakarítási célú ajánlatok összehasonlíthatósága.
A hitelintézetnek (befektetési szolgáltatónak) az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségében ki kell függesztenie, azaz
közzé kell tennie:
 az értékpapír-hozam számításának képletét,
 a kamatfizetés időpontjait,
 minden olyan tényt, információt, feltételt, amely kihatással van az értékpapír alapján kifizetett összegre,
 két tizedesjegy pontossággal az EHM-et.

14
A BANKSZÁMLASZERZŐDÉS
A Polgári Törvénykönyv 529. §-a értelmében a bankszámla-szerződéssel a hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy
a számlatulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli, nyilvántartja, a szabályszerű be- ill. kifizetési, átutalási
megbízásokat teljesíti, és a számlatulajdonost a terhelésekről, jóváírásokról, továbbá a számla egyenlegéről értesíti. A
bankszámlaszerződés célja a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása, illetve, másodlagosan, a
számlatulajdonos pénzmegtakarításainak kezelése.

SZÁMLANYITÁS
A belföldi jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok kötelesek bankszámlaszerződést
kötni. E rendelkezést alkalmazni kell a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos pénzeszközei tekintetében az általános
forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyre, ideértve az egyéni vállalkozót is.
Különbséget kell tenni a bankszámla, a pénzforgalmi bankszámla, valamint a lakossági bankszámla fogalma
között.
A bankszámla: a Ptk. idézett 529. §-a szerinti bankszámlaszerződés alapján megnyitott bankszámla, továbbá -
elnevezésétől és pénznemétől függetlenül - minden olyan pénzkövetelés, amely a hitelintézet és ügyfele közötti
szerződésből következően, rendeltetésénél fogva, a számlatulajdonos fizetési megbízásainak a fizetési forgalom útján
történő teljesítését szolgálja.
A pénzforgalmi bankszámla: az a bankszámla, amelyet a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása
céljából az adózás rendjéről szóló törvény szerinti vállalkozási tevékenységével kapcsolatosan, kötelező módon nyit;
illetve az a bankszámla, amely a számlatulajdonos rendelkezésének megfelelően kifejezetten pénzforgalmi
bankszámlaként kerül megnyitásra.
A lakossági bankszámla fogalma kétféleképpen határozható meg. Egyrészről igaz az, hogy ha a
bankszámlaszerződésben nincs kifejezett utalás arra, hogy a bankszámlát pénzforgalmi bankszámlaként nyitották meg,
a bankszámlát lakossági bankszámlának kell tekinteni. Másrészről, lakossági bankszámla az, amely ellen azonnali
beszedési megbízást csak meghatározott, kivételes esetekben (ha a kötelezett ahhoz felhatalmazó levélben hozzájárult,
vagy végrehajtási eljárás keretében) lehet benyújtani.
A lakossági bankszámlát gyakran lakossági folyószámlának is nevezik. Árnyaltabban, a lakossági folyószámla egy
olyan lakossági bankszámla, amelyhez a hitelintézet által ügyfele részére egyedileg megállapított és rendelkezésre
tartott hitelkeret (folyószámla-hitelkeret) is kapcsolódik. Az ügyfél a lehívott folyószámlahitel után kamatot köteles
fizetni.
A SZÁMLANYITÁS FELTÉTELEI:
Főszabály szerint a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a magánszemélyek szabadon
választhatják meg, melyik - pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező -hitelintézettel kötnek
bankszámlaszerződést.
A hitelintézetek az üzletszabályzatukban rögzített feltételek szerint kötnek bankszámlaszerződést. így, lakossági
bankszámla nyitásának feltétele, hogy a szerződő fél cselekvőképes, nagykorú személy legyen (kivéve, ha a
korlátozottan cselekvőképes személy munkaviszonyban áll, és a munkáltatója a munkabéreket rendszeresen a
hitelintézetnél vezetett bankszámlákra utaltatja). A számlanyitás szükséges feltétele, hogy a szerződő fél bemutassa az
előírt, azonosítására alkalmas okmányok valamelyikét (személyi igazolvány, lakcímet igazoló hatósági igazolvány,
útlevél stb.).
(Megjegyzés: Amennyiben a hitelintézettel lakossági bankszámlaszerződést kötő fél írástudatlan vagy írásképtelen,
a bankszámlaszerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A továbbiakban a
számlatulajdonos - tekintettel arra, hogy a bankszámla feletti rendelkezési jogát személyesen nem képes gyakorolni - a
bankszámla felett kizárólag állandó meghatalmazott útján rendelkezhet.)

A BANKSZÁMLASZERZŐDÉS LÉNYEGES TARTALMI ELEMEI

A bankszámlaszerződés - egyebek mellett - mindenképpen tartalmazza az alábbiakat:
- a számlatulajdonos neve és azonosító adatai;
- a pénzforgalmi jelzőszám (amely a bankszámla azonosítására szolgál);
- a bankszámla feletti rendelkezés módjának és a rendelkezés feltételeinek a meghatározása;
- kamatok, díjak és jutalékok meghatározása;

15
 - a számlatulajdonos tájékoztatásának módja.
A számlatulajdonos azonosítása:
A számlavezető bank - a pénzmosás megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos jogszabályi előírásokkal
összhangban - köteles ügyfelét azonosítani. A számlatulajdonos köteles az általa megadott adatokban bekövetkezett
változást a banknak meghatározott időn (5 munkanapon) belül bejelenteni.

PÉNZFORGALMI JELZŐSZÁM:
A bankszámlát a belföldi pénzforgalomban elsődlegesen a pénzforgalmi jelzőszám és a bankszámla elnevezése
azonosítja.
A pénzforgalmi jelzőszám 16 (2x8) vagy 24 (3x8) numerikus karaktert tartalmazó számsor, amelyet az alábbi
szabályoknak megfelelően kell kialakítani:
a) Az első nyolc karakterből (irányítókód) az első három számjegy a számlavezető hitelintézetet, a következő négy
számjegy (fiókazonosító) pedig a hitelintézet fiókját vagy számlavezető helyét jelöli. A nyolcadik számjegy az
ellenőrző szám.
b) A 9-16. karakter vagy a 9-24. karakter a bankszámla tulajdonosának azonosító száma (ügyfélazonosító). 16 karakter
hosszúságú számsor esetében a 16. számjegy, 24 karakter hosszúságú számsor esetében a 24. számjegy az ellenőrző
szám. A 24 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzőszám 16. számjegye értelemszerűen szabadon felhasználható.
A NEMZETKÖZI BANKSZÁMLASZÁM (International Bank Account Number, IBAN) 28 alfanumerikus karaktert
tartalmazó számsor, amely nemzetközi fizetések esetében a bankszámlák jelölésére szolgálhat. A nemzetközi
bankszámlaszámot az alábbi szabályok alkalmazásával kell kialakítani:
a) az első két karakter Magyarország ISO 3166 szabvány szerinti országkódja: HU;
b) a 3-4. karakter az ellenőrzőszám;
c) az 5-28. karakter a belföldi pénzforgalmi jelzőszám (16 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzőszám esetében
az IBAN képzésekor az utolsó 8 karaktert nullával kell feltölteni).

A BANKSZÁMLA FELETTI RENDELKEZÉS:

A bankszámla feletti rendelkezés jelenti
- szűkebb értelemben a számlatulajdonos által a számlavezető hitelintézetnek adott pénzforgalmi (átutalási,
kifizetési, stb.) megbízásokat;
- tágabb értelemben a számlatulajdonos valamennyi, a bankszámlaszerződés keretében tett jognyilatkozatát
(pl. a szerződés módosítását, megszüntetését, stb.).
A bankszámla feletti rendelkezésre lakossági bankszámla esetén főszabály szerint a számlatulajdonos (illetőleg
meghatalmazottja), pénzforgalmi bankszámla esetén a bankszámla feletti rendelkezésre bejelentett személyek
jogosult(ak).
A bankszámlaszerződésben szükséges rendezni azt, hogy a számlatulajdonos a bankszámla felett írásban,
elektronikus úton vagy milyen más úton rendelkezhet. A hitelintézet a rendelkezés módjától függően másmás feltételek
mellett azonosítja a számlatulajdonost.
A bankszámla feletti rendelkezés a hitelintézettel kötött megállapodástól függően többféle módon is történhet:
írásban, bankkártyával vagy chípkártyával, telebankon keresztül, home banking vagy office banking útján, illetve
interneten keresztül.
A lakossági bankszámla felett természetes személy számlatulajdonos a bankszámlaszerződésben meghatározott
módon - önállóan vagy más személlyel együttesen vagy külön-külön - rendelkezhet. A lakossági bankszámla ugyanis
két vagy több személy nevére is szólhat. Ebben az esetben a számlatulajdonosok külön-külön önállóan, korlátozás
nélkül a teljes betétösszeg felett rendelkezhetnek. A számlatulajdonosok jogaikat és kötelezettségeiket egyetemlegesen
jogosultak gyakorolni, illetve kötelesek teljesíteni. Eltérő szerződési kikötés hiányában a számlakövetelésre fennálló
tulajdoni hányaduk egyenlő.
A bankszámla feletti rendelkezés meghatalmazott útján is történhet, mely lehet állandó vagy eseti jellegű. Állandó
meghatalmazott csak nagykorú természetes személy lehet. Bizonyos esetekre a meghatalmazás nem terjed ki: az
állandó meghatalmazott nem rendelkezhet a számla megszüntetéséről, fedezetként történő zárolásáról, hitelkeret és
bankkártya igényléséről, nem változtathatja meg a számla adatait, és nem nevezhet meg további meghatalmazottat.

16
 A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatban adhatja meg a
számlatulajdonos. A meghatalmazás visszavonásig érvényes, illetve bármelyik fél (meghatalmazott vagy
meghatalmazó) elhalálozásával hatályát veszti. A meghatalmazott köteles a meghatalmazó halálának tényét
haladéktalanul bejelenteni.
A bankszámlához kapcsolódó tranzakciók lebonyolítására eseti meghatalmazott is állítható, aki a
meghatalmazásban foglalt bármely tranzakciót elvégezheti, azonban tekintettel kell lenni arra, hogy a bank mely
esetekben kéri a meghatalmazás közokiratba történő foglalását.
Jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság számlatulajdonos bankszámla feletti rendelkezéséhez
a nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg bejegyzésre bejelentett teljes vagy rövidített név (cégnév) betű szerinti
használata, valamint a számlatulajdonos által a bankszámla feletti rendelkezésre bejelentett személy vagy személyek
aláírása szükséges.
A pénzforgalmi bankszámla felett elsősorban a gazdasági társaság vezető tisztségviselői rendelkezhetnek, a
Gazdasági társaságokról szóló törvény és a társasági szerződés adott cégformára irányadó szabályai szerint önállóan
vagy együttesen. A gazdasági társaság egyéb képviselői esetén a bankszámla feletti rendelkezéshez két, képviseleti
jogkörrel felruházott személy együttes aláírása szükséges.
Ismert, hogy a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság. A
cégjegyzés módja lehet önálló vagy együttes, azonban ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan vagy
mással együttesen -jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, de a korlátozás
harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A cégjegyzési jog egyik területe a bankszámla feletti rendelkezés,
amelynél - kivételes módon - a rendelkezési jog a hitelintézettel kötött megállapodástól függően korlátozható.
A cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon és formában kell aláírnia, ahogy azt a hiteles cégaláírási
nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza. A közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányon feltüntetik a cég nevét, a
cégjegyzésre jogosult nevét, lakóhelyét, a cégjegyzésre jogosult képviseleti jogcímét (pl. vezető tisztségviselő, mun-
kavállaló), a cégjegyzés módját, valamint a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját.

A PÉNZFORGALMI MEGBÍZÁSOK MEGADÁSA, TELJESÍTÉSE:

A hitelintézetnek a pénzforgalmi megbízásokat meghatározott határidőben teljesíteni kell (feltéve, hogy a
bankszámlán a fedezet rendelkezésre áll). Bankon belüli átutalások azonnal, bankon kívüli átutalások a következő banki
munkanapon (a hitelintézetek közötti országos elszámolásforgalmi rendszerhez közvetetten csatlakozó hitelintézet
esetén még egy munkanappal később) kerülnek jóváírásra a célszámlán. Mivel az átutalás költséggel jár, a
fedezetvizsgálat a tranzakció költségével, díjával növelt összegre történik.
Törvény vagy kormányrendelet, illetve a felek eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízás teljesítésének
időpontja az a nap, amikor a pénzösszeget az átutalás, illetve a beszedési megbízás jogosultjának bankszámláján
jóváírták. A bankszámlára történő készpénzbefizetés akkor teljesült, amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál vagy
a postán befizették.
Alkalmanként felmerülhet a hitelintézet felelőssége a nem vagy nem megfelelően teljesített pénzforgalmi
megbízások esetén; ekkor a hitelintézetnek - meghatározott esetekben - számlahelyesbítési kötelezettsége van. A
jogosulatlan számlaterhelést azonnal köteles helyesbíteni, és ezzel együtt meg kell téríteni minden olyan díjat és
jutalékot, amely a jogosulatlan számlaterheléssel kapcsolatban merült fel.
Amennyiben a hitelintézet a fizetési megbízást késedelmesen teljesíti, a késedelem idejére kamatot köteles a
megbízónak megfizetni, a hibás teljesítésért pedig helytállni tartozik.
A fizetési megbízások során alkalmazott általános alapelv az, hogy a hitelintézet a rendelkezésre jogosult azonosítása
során a tőle elvárható gondossággal köteles biztosítani, hogy a rendelkezési jogosultságot csak az arra jogosult
gyakorolhassa. Ha a rendelkezési jog gyakorlása írásban történik, a hitelintézet a tőle elvárható gondossággal köteles
ellenőrizni, hogy a megbízáson feltüntetett aláírás megegyezik-e a rendelkezésre jogosult hitelintézetnél bejelentett
aláírásával. A hitelintézet a tőle elvárható gondossággal köteles eljárni az elektronikus aláírás ellenőrzése során is.
A számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy rendelkezése ellenére a hitelintézet csak pénzfizetésre szóló
végrehajtható bírósági, illetve közigazgatási határozatok, továbbá a lejáratkor az egyenes váltóadós által megjelölt
hitelintézetnél fizetés végett bemutatott váltó alapján, valamint jogszabályban meghatározott más esetekben terheli
meg a bankszámlát.

17
KAMATOK, DÍJAK ÉS JUTALÉKOK MEGHATÁROZÁSA:
A hitelintézet a számlatulajdonos bankszámlán nyilvántartott követelései után látra szóló kamatot fizet. A kamat,
valamint a számlatulajdonos által fizetendő díjak, jutalékok mértékét és esedékességét - a felek eltérő
megállapodásának hiányában - a mindenkor hatályos hirdetmény tartalmazza.
A hitelintézet a kamat, a díjak és jutalékok megállapításánál az alábbiak szerint járhat el:
- a kamatok, díjak és jutalékok mértékét a hitelintézet csak akkor módosíthatja egyoldalúan, az ügyfél számára
kedvezőtlen irányban, ha ezt a szerződésben - meghatározott feltételek esetére - kikötötte, és ezen feltételek
valamelyike bekövetkezett, továbbá ha ezt a módosítást hirdetményében 15 nappal korábban közzétette (erre
különösen a pénzpiaci viszonyok, a jogszabályok vagy hatósági előírások, ill. a banki üzletpolitika megváltozása
esetén kerülhet sor);
- a bankszámlaszerződésben egyértelműen meg kell határoznia a kamatot, valamint a felszámítandó díjak és
jutalékok mértékét; illetőleg közölnie kell az Egységesített Betéti Kamatláb Mutató (EBKM) értékét is.
A számlatulajdonos bankszámláinak (és betéteinek) mindenkori egyenlege egyben a hitelintézettel szemben
fennálló fizetési kötelezettségeinek fedezeteként is szolgál. A hitelintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is
megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzügyi szolgáltatási tevékenysége körében keletkezett esedékes
követelésével (a meg nem fizetett kamatokkal, esedékessé vált díjakkal és jutalékokkal). A hitelintézet e jogát
befektetési szolgáltatási tevékenysége körében is gyakorolhatja.

A SZÁMLATULAJDONOS TÁJÉKOZTATÁSA:
A számlatulajdonos, illetőleg a bankszámla feletti rendelkezésre jogosult személy bármikor jogosult a
bankszámláról információt kérni. A rendelkezésre jogosultak azonban kizárólag a rendelkezési joguk fennállásáig, erre
az időszakra kérhetnek információt.
A hitelintézet tájékoztatási kötelezettsége kiterjed egyrészről a számlavezetés feltételeire, másrészről a fizetési
megbízások teljesítésére. Tájékoztatnia kell ügyfelét már a szerződés megkötésekor, és a későbbiekben folyamatosan;
meghatározott keretek között, azaz írásban, elektronikus adathordozó segítségével vagy hirdetménye útján.
A számlavezetés feltételeihez tartozik, hogy a hitelintézet tájékoztatni köteles ügyfelét az egyes fizetési
megbízásokról, az alábbiak vonatkozásában:
- a fizetési megbízásnak a kedvezményezett számláját vezető intézményhez való megérkezéséhez szükséges
időtartam és számításának kezdőpontja,
- a megbízó által fizetendő jutalék, díj és költség kiszámításának módja, ideértve az ennek során alkalmazott
árfolyamot is,
- a hitelintézet által alkalmazott értéknap,
- a megbízó által igénybe vehető reklamációs és jogorvoslati eljárás részletes szabályai és igénybevételének
rendje,
- a fizetési megbízás összegének átváltásánál alkalmazott árfolyam,
- az egyes fizetési megbízások teljesítésének költsége és határideje, amelyekről a hitelintézet előzetesen
köteles a megbízónak tájékoztatást adni.
A bankszámla forgalmáról és egyenlegéről a hitelintézet a számlatulajdonost a bankszámlakivonat útján
tájékoztatja. A bankszámla-kivonat a számlatulajdonossal kötött megállapodástól függően elektronikus úton is
továbbítható.
A pénzforgalmi bankszámlán történt terhelésről, illetőleg jóváírásról bankszámlakivonatot kell készíteni minden
olyan munkanapon, amelyen a pénzforgalmi bankszámlán terhelés vagy jóváírás történt, és azt - eltérő megállapodás
hiányában - a számlatulajdonos részére haladéktalanul továbbítani kell.
A lakossági bankszámlán történt terhelésről, illetőleg jóváírásról a hitelintézet a számlatulajdonost
bankszámlakivonattal a bankszámlaszerződésben meghatározott időszakonként, de legalább havonta egy alkalommal
kell, hogy értesítse. Kivétel, ha a meghatározott időszakban, illetőleg a hónapban nem történt terhelés, illetve jóváírás,
ekkor ugyanis elegendő, ha a hitelintézet a számlatulajdonost bankszámlakivonattal a legközelebbi terheléssel, illetőleg
jóváírással érintett időszakban értesíti.
A bankszámlakivonaton a számlatulajdonos számára a hitelintézet köteles a benyújtott és teljesített pénzforgalmi
megbízáson feltüntetett valamennyi felvételezett, illetve részére továbbított adatot, információt, valamint a megbízás
jellegét (pl. átutalás, készpénzfelvét) feltüntetni az alapadatok (dátum, nyitó egyenleg, a bankszámlakivonat halmozott
tartozik és követel forgalma, záró egyenleg, valamint a kivonatsorszám) mellett.

18
 A számlatulajdonos visszamenőleg is kérhet kimutatást a hitelintézettől, a kérést megelőző öt évre visszamenőleg.
Ezt a hitelintézet legkésőbb 90 napon belül köteles teljesíteni, mégpedig a számlatulajdonos költségére.

A BANKSZÁMLASZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA, MEGSZÜNTETÉSE:

A bankszámlaszerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó szabályok megegyeznek a betét- (takarékbetét)
szerződés hasonló tartalmú szabályaival. Ily módon a módosítás csak a hitelintézet és a vele szerződő fél közös
megegyezésével lehetséges, amelyet - az eredeti szerződéshez hasonlóan - írásba kell foglalni.
A számlakövetelés kimerülése (a bankszámla zérus egyenlege) önmagában a bankszámlaszerződést nem szünteti
meg, de ebben az esetben a hitelintézet valószínűleg a szerződést rendes felmondással megszünteti, annak érdekében,
hogy további, a számlakezeléssel kapcsolatos indokolatlan költségek ne merüljenek fel.
A bankszámlaszerződés megszűnésével egyidejűleg megszűnik valamennyi, a bankszámlához kapcsolódó
szolgáltatás, így különösen a bankkártya szolgáltatás. Ezzel szemben a bankkártya szolgáltatás megszűnése nem érinti
a bankszámlaszerződés érvényességét.
A lakossági bankszámlaszerződést ugyanígy nem szünteti meg a számlatulajdonos halála, mindössze a betéti
követelés tekintetében a számlatulajdonos helyébe annak örököse (esetleg kedvezményezettje) lép. A számlatulajdonos
pénzforgalmi megbízásai azonban - a megbízási szerződés szabályaiból következően - megszűnnek, mégpedig a hitel-
intézet tudomásszerzése időpontjában. A lakossági bankszámla feletti rendelkezésre adott eseti vagy állandó megbízás
megszűnik a számlatulajdonos halálával. A pénzforgalmi bankszámla-szerződés megszűnik a számlatulajdonos
jogutód nélküli megszűnésével.
A bankszámlaszerződés megszüntethető bármely fél felmondásával vagy a felek közös megegyezésével.
A szerződés többnyire határozatlan időre szól, és ezért akár a hitelintézet, akár a számlatulajdonos indoklás
nélkül, írásban, 30 napos felmondási idővel felmondhatja (ez rendes felmondásnak minősül). Ily módon
megszüntethető a teljes szerződés, vagy annak egyes szolgáltatások igénylésére irányuló részei (pl. a home banking
szolgáltatás). A bankszámlaszerződés ügyfél általi felmondásának feltétele, hogy a számlatulajdonos a hitelintézettel
szemben fennálló tartozásait rendezze, illetőleg ehhez elegendő fedezet álljon a bankszámlán rendelkezésre. Ezért a
hitelintézetek rendszerint kikötik maguknak azt a jogot, hogy a bankszámla terhére később elszámolandó költségek
fedezetét a szerződés felmondását követően zárolhassák.
Szintén rendes felmondás alapját képezi, ha a hitelintézet a bankszámlaszerződésben minimum számlaforgalmat
kötött ki, és azt a számlatulajdonos az adott időszakban és a hitelintézet írásos felszólításában megjelölt időtartam
lejártát követően sem teljesítette.
A hitelintézet azonnali hatállyal felmondhatja a bankszámla-szerződést a számlatulajdonos súlyos
szerződésszegése esetén. Rendkívüli, azonnali hatályú felmondással élhet például akkor, ha a számlatulajdonos nem
fizeti meg a díjakat, jutalékokat vagy egyéb tartozásait a hitelintézet ismételt felszólítása ellenére sem. De ugyanígy
súlyos szerződésszegésnek minősül, ha a számlatulajdonos a hitelintézettel kötött más (hitel- vagy betéti)
szerződését megszegi.

19
PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOK
A fizetési megbízások teljesítése
Fizetési megbízás alatt a következő banki műveleteket értjük:
1. a számlatulajdonos vagy a rendelkezésre jogosult utasítása a hitelintézetnek, meghatározott pénzösszegnek a
bankszámlájáról az általa megjelölt kedvezményezett bankszámlájára történő átutalására (a továbbiakban:
átutalási megbízás), illetve
2. a számlatulajdonos hitelintézetnek szóló megbízása pénzösszegnek az általa megjelölt kötelezett
bankszámlájáról, saját bankszámlájára történő beszedése iránt (a továbbiakban: beszedési megbízás),
3. bankszámlára készpénzben történő befizetés vagy az onnan készpénzben történő kifizetés.
Fő szabály szerint a felek a fizetés módjában szabadon állapodhatnak meg; kivéve, ha törvény vagy
kormányrendelet a pénztartozás megfizetésének módját (azaz a fizetési módot) kötelezően nem írja elő. Ha a
számlatulajdonosok a fizetés módjában nem állapodtak meg, a bankszámlák közötti fizetést egyszerű átutalással kell
teljesíteni.
Fizetési módok
A belföldi fizetési forgalomban alkalmazható fizetési módok a következők:
1. bankszámlák közötti fizetések:
a) átutalás
1. egyszerű átutalás,
2. csoportos átutalás,
b) beszedési megbízás
1. csoportos beszedési megbízás (csoportos inkasszó),
2. azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó),
3. határidős beszedési megbízás (határidős inkasszó),
c) okmányos meghitelezés (akkreditív);
2. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz
a) elektronikus fizetési eszköz
1. távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz (pl. bankkártya),
2. elektronikus pénzeszköz,
b) csekk;
3. készpénzfizetés, amely teljesíthető
a) a pénzösszeg közvetlen átadásával,
b) a jogosult bankszámlájára készpénzben teljesített befizetéssel,
c) készpénz-átutalási megbízással,
d) a jogosult részére kifizetési utalvánnyal történő kiutalással,
e) készpénzfelvételi utalvány útján történő kifizetéssel,
f) pénzforgalmi betétkönyv felhasználásával,
g) postai küldemény utánvételezésével,
h) esetenkénti egyszerű átutalással átutalt összegből készpénz felvételével.

20
A BANKSZÁMLÁK KÖZÖTTI FIZETÉSEK TELJESÍTÉSE
ÁTUTALÁS
Az egyszerű átutalási megbízással a fizetésre kötelezett megbízza a hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére
meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a jogosult bankszámlája javára. Az egyszerű átutalást a kötelezett
kezdeményezi azzal, hogy a megbízást az előírt formában benyújtja a bankszámláját vezető hitelintézethez. Mint a
legtöbb fizetési megbízás, az egyszerű átutalási megbízás is értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. A kötelezettnek
lehetősége van - a hitelintézettel történő megállapodás alapján - értéknap megjelölésére; ebben az esetben a terhelendő
bankszámlán történő könyvelés (terhelés) a megbízásban megjelölt értéknapon történik.
Abban az esetben, ha a kötelezett több jogosult bankszámlái javára indít fizetési megbízást (például egy cég kifizeti
alkalmazottai munkabérét), célszerű a csoportos átutalási megbízást alkalmaznia. Ekkor a kötelezett
számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott átutalási megbízások átadásával megbízza a számlavezető
hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája terhére és a jogosultak bankszámlái javára meghatározott összeget
utaljon át (számoljon el). A jóváíráshoz a jogosult semmiféle intézkedésére nincs szükség. Ha a megbízás nem
teljesíthető, a jogosult bankszámláját vezető hitelintézet a csoportos átutalási megbízás jóváírásának meghiúsulásáról,
illetve a nem teljesítés okáról a kötelezett számláját vezető hitelintézetet a megbízás visszaküldésével értesíti. A
csoportos átutalási megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható.
A csoportos átutalási megbízás mind lakossági, mind pedig pénzforgalmi bankszámla javára benyújtható, azonban
kizárólag pénzforgalmi bankszámla terhére. Ezzel szemben az alábbiakban tárgyalt csoportos beszedési megbízás
kizárólag pénzforgalmi bankszámla javára indítható (és természetesen mind lakossági, mind pedig pénzforgalmi
bankszámla terhére).
BESZEDÉSI MEGBÍZÁS
A csoportos beszedési megbízás (csoportos inkasszó) több kötelezettel szemben azonos jogcímen fennálló
követelések érvényesítésére szolgálhat. Erre látunk példát a közműdíjak vagy a telefonszámlák havi összegének -
szolgáltató általi - beszedésénél. A jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott beszedési
megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetét, hogy meghatározott összeget a bankszámlája javára és
a kötelezettek bankszámlái terhére szedjen be. A csoportos beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül
benyújtható.
A beszedési megbízásokon fel kell tüntetni a terhelés meghatározott időpontját is. A kötelezett bankszámláját vezető
hitelintézet e terhelési napon terheli meg a csoportos beszedési megbízás összegével a kötelezett bankszámláját. (Ha a
feltüntetett nap nem munkanap, a megbízást a következő munkanapon kell teljesíteni.)
Csoportos beszedési megbízás teljesítésének kizárólag akkor van helye, ha a kötelezett arra a bankszámláját vezető
hitelintézetet felhatalmazza. A hitelintézet a kötelezett bankszámláját a csoportos beszedési megbízás összegével csak a
felhatalmazásban szereplő feltételek megfelelősége (pl. fogyasztó azonosító kód egyezősége, teljesítési értékhatár alatti
összeg stb.) esetén terhelheti meg. Emellett szükséges az is, hogy a csoportos beszedési megbízás beadása előtt a
jogosult (pl. a szolgáltató közművállalat) a fizetésre kötelezettet a számla kiküldésével értesítse. A hitelintézet a
csoportos beszedési megbízásról - annak teljesítése előtt - nem köteles értesíteni a kötelezettet.
A kötelezett a terhelési napot megelőző munkanapig a csoportos beszedési megbízás teljesítése ellen, annak teljes
összegében, írásban kifogást tehet a bankszámláját vezető hitelintézetnél. Kifogásolás (letiltás) esetén a hitelintézet a
kifogásban foglaltak szerint jár el, azonban a kifogás indokoltságát és jogosságát nem vizsgálja.
A csoportos beszedési megbízás teljesítésének megtörténtéről, valamint a nemteljesítésről és annak okáról a
kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a jogosult bankszámláját vezető hitelintézetet (ez utóbbi pedig magát a
jogosultat) értesíti, mégpedig tételes jóváírás, illetve csoportos visszaigazoló jelentés formájában.

Az azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó) esetén a jogosult indítja a fizetést, oly módon, megbízza a
bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy bankszámlája javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott
összeget szedjen be. Az azonnali beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható.
Azonnali beszedési megbízásnak akkor van helye a bankszámla ellen, ha
a) törvény vagy kormányrendelet írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását,
b) a kötelezett az azonnali beszedési megbízással történő fizetésről szóló bejelentésben (felhatalmazó
levélben) engedi meg annak benyújtását,
c) a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt
hitelintézetnél bemutatják.
Az elsőként említett esetre példa a végrehajtható bírósági, közjegyzői vagy közigazgatási határozaton alapuló
azonnali beszedési megbízás; az utóbbiak a felek közötti polgári jogi szerződéses kapcsolatokban szokásosak.

21
 A felhatalmazó levélben a kötelezett bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azon számlatulajdonosok
megnevezését és bankszámlájuk pénzforgalmi jelzőszámát, akik (amelyek) jogosultak a bankszámlája terhére azonnali
beszedési megbízást benyújtani. A felhatalmazó levélben - ha a hitelintézettel kötött megállapodás azt lehetővé teszi -
teljesítési felső értékhatár és benyújtási gyakoriság is megadható. A felhatalmazás alapján teljesíthető azonnali
beszedési megbízást a hitelintézet addig fogadja be, illetve teljesíti, ameddig az erre vonatkozó felhatalmazást a
kötelezett számlatulajdonos írásban vissza nem vonja.
Ha az azonnali beszedési megbízás váltón alapuló követelés beszedésére irányul, akkor csatolni kell a váltót is
(eredetiben). A váltókezesekkel, illetve a megtérítési váltóadósokkal szemben a váltón alapuló követelés
érvényesítésére csak a felhatalmazó levél megléte esetén alkalmazható az azonnali beszedési megbízás.
Különbség van az egyes esetek között aszerint, hogy lakossági és/vagy pénzforgalmi bankszámlák közötti
fizetésekről van-e szó. A végrehajtás alapján benyújtott azonnali beszedési megbízás lakossági bankszámla javára is
benyújtható és csak pénzforgalmi bankszámla terhére teljesíthető. A felhatalmazó levél alapján benyújtott azonnali
beszedési megbízás lakossági bankszámla javára is benyújtható és lakossági bankszámla terhére is teljesíthető. A váltó
beszedésére irányuló azonnali beszedési megbízás csak pénzforgalmi számla javára nyújtható be és csak pénzforgalmi
számla terhére teljesíthető.
Az azonnali beszedési megbízáshoz a jogszabály25 szigorú kitételt füz: a hitelintézet az azonnali beszedési
megbízásról - annak teljesítése, illetőleg sorba állítása (függőben tartása) előtt - nem értesítheti a kötelezettet, és a
kötelezett külön rendelkezése (hozzájárulása) nélkül vagy esetleges rendelkezése (kifogása) ellenére kell megterhelnie
a bankszámlát. Az azonnali beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet.
A határidős beszedési megbízás (határidős inkasszó) meghatározott intézményi körben alkalmazható. A
jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy pénzforgalmi bankszámlája javára, kizárólag a Magyar
Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett terhére meghatározott összeget szedessen be, megállapodás alapján
történt fizetési kötelezettségvállalás érvényesítése céljából. A határidős beszedési megbízás értékhatárra tekintet
nélkül benyújtható.
A határidős beszedési megbízás lényeges eleme a kifogásolási határidő; eszerint a jogosultnak a kötelezett számára
a fizetés teljesítése elleni kifogás megtételére határidőt kell feltüntetnie. A kifogásolási határidő utolsó napjának
legkorábbi időpontja a megbízás jogosult által történő benyújtását követő tizedik munkanap lehet.
A határidős beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet. Az értesítéshez csatolni
kell a határidős beszedési megbízás alapjául szolgáló okmányokat is. A határidős beszedési megbízás benyújtásáról -
annak teljesítése előtt - a Magyar Államkincstár a kötelezettet előzetesen értesíti, és a megbízást a kötelezett
rendelkezése szerint teljesíti. (Ebből a szempontból rendelkezésnek minősül az is, ha a kötelezett a kifogásolási
határidőn belül nem él kifogásolási jogával.)

OKMÁNYOS MEGHITELEZÉS (AKKREDITÍV)

Az akkreditíves fizetést - hasonlóan az átutaláshoz - a kötelezett, pontosabban a kötelezett bankja kezdeményezi; a
kedvezményezett által benyújtott, az akkreditívben előírtaknak megfelelő okmányok ellenében. Lakossági bankszámla
javára, illetve terhére okmányos meghitelezés (akkreditív) alkalmazásának nincs helye.
Az okmányos meghitelezéssel a hitelintézet (nyitó hitelintézet) - az alapügyletben kötelezett megbízása alapján -
saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidőn belül a meghatározott
okmányokat hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben meghatározott összeget, az okmányok
megfelelősége esetén, részére megfizeti. A hitelintézet üzletszabályzatában határozza meg azt az összeghatárt, amely
felett okmányos meghitelezés megnyitására megbízást elfogad.
A kedvezményezett az okmányos meghitelezésben előírt okmányokat - megfelelő igénybejelentő levéllel -
közvetlenül vagy a számlavezető hitelintézete útján juttathatja el a nyitó hitelintézethez, amely az okmányos
meghitelezés összegét a kedvezményezett pénzforgalmi bankszámlájára átutalással fizeti meg. Az alapügyletbeli
kötelezett a nyitó hitelintézet részére az általa a kedvezményezettnek kifizetett összeget a megbízási szerződésben
foglaltak szerint fizeti, illetve téríti meg.
Tekintettel arra, hogy az akkreditív egyike a külkereskedelmi adásvételi szerződésekben leggyakrabban alkalmazott
fizetési módoknak, részletesebb ismertetésére a következő, V. 1.2.3. fejezetben kerül sor.

22
A KÉSZPÉNZ-HELYETTESÍTŐ FIZETÉSI MÓDOK
A csekk egy pénzkövetelésről szóló értékpapír; alapjogviszonya a csekkszámlaszerződés. A számlatulajdonos
csekket abban az esetben bocsáthat ki, ha a számlavezető hitelintézetével csekkszerződést kötött. A csekkszerződésben
a számlatulajdonos megállapodik a számlavezető hitelintézetével, hogy bankszámlája felett csekk útján fog rendelkezni.
Csekk kibocsátásával a számlatulajdonos utasítja bankját, hogy bankszámlájáról a csekken megjelölt személy részére,
az ott meghatározott feltételekkel (összeg szerint, készpénzben vagy átutalással) teljesítse a fizetést. A csekk egyedi
értékpapír, hiszen a kibocsátó aláírásával, az általa alkalmanként meghatározott tartalommal jön létre.
A csekk a bemutatási határidőn túl visszavonható; enélkül a címzett a határidő lejárata után is teljesíthet fizetést.
A hitelintézet a neki címzett csekket - eltérő megállapodás hiányában -csak a kibocsátó számlatulajdonos által a
csekken feltüntetett bankszámlán lévő fedezet erejéig váltja be (teljesíti).
A hitelintézet a csekkszerződésen kívül bankgaranciát vállalhat a csekket kibocsátó számlatulajdonosért. A
garancia valamennyi, a csekket fizetésül elfogadó személyre kiterjed. A garantált csekk beváltásánál a követendő
eljárást részletesen tartalmaznia kell a kibocsátó hitelintézet üzletszabályzatának, vagy a kibocsátó és az elfogadó
között létrejött megállapodásnak.

KÉSZPÉNZES FIZETÉS
Készpénzbefizetés bankszámlára: fő szabály szerint bankszámlára készpénz a számlavezető hitelintézet pénztárainál
és egyes, befizetési funkciót ellátó bankjegykiadó automatáinál fizethető be. A számlavezető hitelintézeten kívül
azonban bármely hitelintézet elfogadhat készpénzbefizetéseket a más hitelintézeteknél vezetett bankszámlára.
Befizetés hitelintézet pénztáránál: a hitelintézet bármely erre kijelölt pénztáránál lehet a hitelintézetnél vezetett
bankszámlákra hitelintézeti befizetési lappal készpénzt befizetni.
Befizetés postahelynél: a bankszámlák javára készpénz-átutalási megbízással is teljesíthető készpénzbefizetés, a
hitelintézetnek a Postával kötött külön szerződése alapján. A Posta a postahelyeknél befizetett (bevételezett) készpénz-
átutalási megbízások összegét a Posta Elszámoló Központ útján juttatja el a bankszámlát vezető hitelintézethez. A befi-
zetésből származó részletező adatokat a számlatulajdonos részére vagy a számlavezető hitelintézeten keresztül, vagy az
erre vonatkozó egyedi szerződések alapján közvetlenül adja át.
A nagy összegű készpénzforgalmat lebonyolító vállalkozások és intézmények pénzbefizetései különleges kezelést
igényelnek. Az ilyen számlatulajdonosok készpénzbevételüket - külön megállapodás alapján - a bankszámlájukat vezető
hitelintézetnél, illetve az erre kijelölt postahelyeknél az ún. zsákos (ideértve a dobozost és a kazettást is) pénzfeladással
is befizethetik a bankszámlájuk javára.
Készpénzfelvétel a bankszámláról: a számlatulajdonos a bankszámai a terhére kiállított készpénzfelvételi
utalvánnyal, illetve - a hitelintézettel kötött megállapodás alapján - levél útján készpénzt vehet fel a számlavezető
hitelintézet, illetve - külön megállapodás esetén - más hit:elintézet pénztáránál. Készpénzfelvételi utalvánnyal az erre
kijelölt postahelynél is felvehető készpénz.
A készpénzfelvételi utalványt nyolc (naptári) napon belül kell bemutatni a hitelintézet pénztáránál készpénzben való
kifizetés végett. A hitelintézeti pénztár az utalvány összegét a bemutató személynek fizeti ki, kivéve, ha kibocsátó
számlatulajdonos más természetes személyt nevezett meg a készpénzfelvételi utalvány előlapján (ekkor a
készpénzfelvétellel megbízott személy részére fizeti ki).
A beváltott készpénzfelvételi utalvány alapján a számlavezető hitelintézet a kifizetett összeggel a kibocsátó
számlatulajdonos - készpénzfelvételi utalványon megjelölt - bankszámláját megterheli. Ha a kellő időben bemutatott
készpénzfelvételi utalvány összegének kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezet a számlatulajdonos bankszámláján
nem áll rendelkezésre, a hitelintézet az utalványt a benyújtó részére teljesítetlenül visszaadja.
Készpénzfelvétel az esetenkénti egyszerű átutalással átutalt ösz-szegből: A számlatulajdonos a székhelyével
(központjával) nem azonos helységben kirendeltsége pénzellátására az ottani hitelintézeti fiókhoz esetenkénti egyszerű
átutalással juttathat el pénzt. Ez a megoldás akkor célszerű, ha a kirendeltség (telephely) pénzforgalma nem olyan
jelentős, hogy indokolná a helyi hitelintézeti szervnél bankszámla nyitását.
Készpénzkifizetés a bankszámláról postai úton: A számlatulajdonos kifizetési utalvány és feladójegyzék
kiállításával megbízza a hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget postai úton fizessen ki a
címzettnek. A megbízás - külön szerződés alapján - elektronikus úton is benyújtható. (Arra is van lehetőség, hogy a
számlatulajdonosok - külön megállapodás szerint - a kifizetési utalványok adatállományát a kifizetési utalványok
előállításához az erre kijelölt postahelyekhez, illetve közvetlenül a Posta Elszámoló Központjához számítógépes
adathordozón juttassák el.)

23
 Amennyiben a kifizetési utalványt benyújtó számlatulajdonos bankszámláján a szükséges pénzügyi fedezet
rendelkezésre áll, a hitelintézet az előírásoknak megfelelő megbízás összegével a bankszámlát megterheli. A kifizetési
utalvány a postai átvétel napjától számított 30 napig érvényes. A kifizető postahely az utalványozott összeget a címzett
részére egy összegben fizeti ki. A kifizető postahelynél valamely okból nem kézbesíthető vagy ki nem fizethető
kifizetési utalvány összegét a Posta Elszámoló Központ visszairányítja a számlavezető hitelintézethez, a kiutaló
számlatulajdonos bankszámláján való jóváírása céljából.
Pénzforgalmi betétkönyv: A pénzforgalmi betétkönyv az arra kijelölt postahely által vezetett különleges
keretnyilvántartó könyv, amely a nem a hitelintézet székhelyén működő számlatulajdonos, illetve annak kirendeltsége
számára a kijelölt postahelyen készpénz felvételére rendelkezésre álló keret kimutatására és igazolására szolgál. A
pénzforgalmi betétkönyvbe a számlatulajdonos kifizetési utalvány útján utalhat ellátmányt.

ELEKTRONIKUS BANKI PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOK

A kereskedelmi bankok ügyfélstratégiájának egyik lényeges kérdése, milyen csatornákon keresztül kínálják
szolgáltatásaikat: a hagyományos fiókhálózat működtetése legyen az elsődleges, vagy - ezt részben vagy egészben
kiváltva - elektronikus értékesítési csatornákat fejlesszenek ki. A kérdésfelvetést részben a világban tapasztalt
technológiai fejődés (és ezáltal az ügyfelek igényei), részben a bankok versenykörnyezete teszi indokolttá. A napjaink
által adott válasz az, hogy a tradicionális bankfiókok alapvető kapcsolódási pontot jelentenek az ügyfelek személyes ki-
szolgálásában; ugyanakkor a kényelmes távoli banki elérés mindinkább az ügyfelek valós igényévé kezd válni.
A távoli banki elérést a banki ügyfelek számára lehetővé tevő elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások közé a
bankkártyák, az internet, a számítógép ill. a mobiltelefon segítségével lebonyolított tranzakciókat sorolhatjuk.

BANKKÁRTYÁS MŰVELETEK
A fizetési kártyák története a század első évtizedében, az Egyesült Államokban kezdődött, amikor is éttermek és
szállodák kártyát bocsátottak ki visszatérő, megbízhatóan fizető ügyfeleik részére. A kártyakibocsátás kezdeti célja
természetesen nem a készpénzforgalom visszaszorítása volt, hanem, hogy kiemelt ügyfeleik számára az ország szinte
bármely pontján színvonalas éttermi és szállodai szolgáltatásokat garantáljanak. Hamarosan a nagyobb áruházláncok és
olajtársaságok is kártyával látták el ügyfeleiket, amelyet az adott cég hálózatán belül használhattak.
Újabb lépést jelentett egy új kártyatípus, az „utazási és szórakozási" (Travel and Entertainment) kártya megjelenése,
amely egyben új filozófiát is képviselt. A megbízható anyagi háttérrel rendelkező kártyabirtokos utazásai során a szál-
lodákban, éttermekben, utazási társaságoknál kedvezményes elbánásban, kényelmes és széleskörű szolgáltatásban
részesült. Az ügyfél díjat fizetett a kártya használatáért, a kereskedő pedig jutalékot fizetett a kártya kibocsátójának
azért, hogy az ő szolgáltatását vették igénybe. Az első hitelkártyák megjelenése a Diner's Club nevéhez fűződik, amely
1950-ben New York-ban kezdte meg kártyái kibocsátását. Csaknem ezzel egyidejűleg - 1951-ben -jelent meg az első
banki hitelkártya a Franklin National Bank kibocsátásában.
A piacon egymás után megjelenő, különböző kártyákat forgalmazó szervezetek kezdetben egymástól teljesen
függetlenül működtek. A kártyákkal történő visszaélések mind gyakoribbá válása, valamint az egymás termékeinek
kölcsönös elfogadására mind erőteljesebben jelentkező igény arra ösztönözte a kártyakibocsátó társaságokat és
bankokat, hogy egyre nagyobb szervezeti egységekbe tömörüljenek. Az így létrejött új szervezetek meghatározták saját
működési szabályzatukat, kialakították termékeikre vonatkozó szabványaikat és tevékenységüket világméretekben
kiterjesztették. E nemzetközi szervezetek telekommunikációs hálózata - mely a telefonos, műholdas rendszerek
összességét jelenti -teszi lehetővé, hogy a kártyabirtokos a kártyahasználata során e rendszerhez tartozó bármely
országban pár másodpercen belül engedélyt kapjon vásárlására.
Mindezek eredményeképpen alakultak ki a napjainkban ismert nemzetközi kártyatársaságok, amelyek közül az
alábbiak a legjelentősebbek:
- Visa International: a Bank of America 1960-ban hozta létre az International Bank Americard Corporation nevű
szervezetet, amely kiemelkedő szerepet játszott a bankkártyák széleskörű elterjedésében. (1970-ben már kb. 20 m i l l i ó
kártyabirtokos tartozott hozzá az Egyesült Államokban.) E szervezet jogutódjaként alakult meg 1976-ban a Visa
International nevű nemzetközi kártyatársaság, amely napjainkban is meg határozó szerepet tölt be.
- MasterCard International: a Bank Americard dinamikus fejlődése ellenében 17 más pénzügyi intézet 1966-ban
létrehozta az Interbank Credit Association nevű szervezetet. Céljuk egy olyan hálózat kialakítása volt, amely biztosítja
számukra a kölcsönös kártyaelfogadás és elszámolás hátterét. A szervezet 1969-től Master Charge néven folytatta
tevékenységét, majd tevékenységének nemzetközi szintérre való kiterjedésével 1979-től
MasterCard International néven ismert.

24
- Europay International: a Eurocard International nevű szervezet 1964-ben alakult kártyás fizetési rendszer
működtetésére. A Eurocheque International nevű társaság 1968-ban német kezdeményezésre, egy egységes európai
csekkrendszer kialakítása és működtetése céljából alakult meg. Később a csekkekhez bankkártyát is kibocsátottak,
amelyet 1984-től a Eurocard pénzjegykiadó automatáiban is használhattak a kártyabirtokosok. E két szervezet
összeolvadásával jött létre a Europay International 1992-ben. A Brüsszeli székhelyű szervezet szoros kapcsolatban áll a
MasterCard International-lal, a két társaság rendszere az EPSS (Europian Payment System Service) hálózatán keresztül
kapcsolódik egymáshoz. Ezáltal lehetővé válik az EC/MC lógóval ellátott kártyák mindkét szervezet hálózatán belüli
használata.
- JCB (Japán Cards Bureau) International: Japán bankok alapították 1960-ban. Részvényesei között ma már
számos egyéb nagy cég is megtalálható, többek között biztosító társaságok. Elsősorban a turizmus, az utazások szervezése,
valamint a szórakoztatás területén tevékenykedő szolgáltató egységekkel áll szerződéses viszonyban.
American Express: A szervezet által kibocsátott kártya alapvetően nem bankkártya, ugyanis a kibocsátó szervezet nem bank,
hanem egy utazási iroda, amely a kártyák forgalmazására és a számlavezetésre bankokkal köt szerződést. A kártya gyakorlatilag
költési limitek nélkül, „korlátlanul" használható, ugyanis az AmEx fedezetellenőrzési rendszere az ügyfél költési szokásaihoz
alkalmazkodik.
- Diner's Club International: 1950-ben alakult szervezet, amelynek jellegzetessége, hogy a rendszerhez csatlakozó szervezetekkel
úgynevezett „franchise" szerződést köt. Tagjai főként az utazási és szórakoztatási piacon működnek (szállodák, légitársaságok,
gépkocsikölcsönzők stb.).

A BANKKÁRTYÁK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI

A bankkártya lényegében nem más, mint egy készpénz-helyettesítő fizetési mód technikai eszköze. Széleskörű
elterjedésével azonban sokféle felhasználási lehetősége alakult ki, amelyek bizonyos csoportosíthatóságra adnak módot,
például az alábbiak szerint:
1. Kibocsátó szerinti tagolás
(i) Bankok által kibocsátott kártyák
- Hitelkártya (credit card)
Minden olyan kártya, amely képessé teszi használóját többszöri vásárlásra és hitel megszerzésére ott, ahol a
potenciális elfogadó szerződést kötött a kártya kibocsátójával. A kibocsátó az általa maximált, az ügyfele
hitelképességének megfelelően kialakított összeg erejéig, kamat felszámítása ellenében rulírozó jellegű hitelt
nyújt.
- Terhelési kártya (charge card)
A kártya birtokosa szinte korlátlan összeg erejéig vásárolhat a bankkártyájával. Ennek feltétele, hogy
számláját a kibocsátó által meghatározott időközönként (általában havonta) megküldött elszámolás
kézhezvételét követően azonnal ki kell egyenlítenie.
- Betéti kártya (debit card)
Olyan kártyák, amelyekhez valamilyen betéti számla kapcsolódik; ennek erejéig adhatók fizetési
megbízások. A fedezet túllépésére, hitelfelvételre (overdraft) általában van lehetőség, de erről külön meg
kell állapodni a kibocsátóval.
- Előre fizetett kártya (prepáid card)
Lényege, hogy a kártyabirtokos előre kifizeti a kártyával teljesíthető vásárlások és pénzfelvételek ellenértékét.
(ii) Egyéb szervezetek által kibocsátott kártyák:
- Vásárlási kártyák
Az áruházak havi hitelszámlát bocsátanak ügyfeleik rendelkezésére, melyek kamatmentesek vagy
alacsony kamatozásúak. Ezeknél általában nincs tagsági díj. A vásárlásokat követően az ügyfél dönthet
arról, hogy tartozását miiyen módon kívánja kiegyenlíteni.
- Utazási és szórakozási kártyák (travel and entertainment card)
Ezekt a kártyákat elsősorban szállodákban, légitársaságoknál,
és egyes üzletekben használják a felmerült költségek kiegyenlí
tésére.

25
2. Kártyát kiváltó személy szerinti tagolás
(i) Magánszemély által kiváltott kártya
A kártyabirtokosok természetes személyek, a kártya hátterében az ügyfelek folyószámlája ál l .
(ii) Cég által kiváltott kártya
Üzleti vagy vállalati kártyák, amelyeknél mindig a vállalat számlája szolgál a kártya fedezetéül. A bankkártyát az adott
cég rendszerint a vezetői számára igényli.

3. Fizikai megjelenés, gyártástechnológia szerinti tagolás

 Dombornyomásos kártya
 Mágnescsíkos kártya
 Optikailag leolvasható (hologramos vagy lézer-) kártyák
 Chipes kártya (chip card, smart card)
Egy chipet és egy mikroprocesszoros memóriát tartalmaz, melyek segítségével a kártya tartalma írható és
olvasható. Felhasználáskor maga a kártya rögzíti a tranzakció adatait. Ezáltal válik lehetővé, hogy a kártyára
befizessenek, azaz feltöltsék azt.
 Hibridkártya
A dombornyomása és a mágnescsíkos, illetve a mágnescsíkos és a chipes kártyák együttes alkalmazásából
született. Növeli az adott kártya elfogadottságát, mivel mindkét típusú leolvasó egységgel rendelkező
elfogadóhelyen alkalmazható.

A BANKKÁRTYA ÜZLETÁG SZEREPLŐI, ÉRDEKELTSÉGÜK

A kártyabirtokos
Azt az ügyfelet jelöli, aki a kibocsátó pénzintézettel bankkártya-szerződést köt. A kártyabirtokos jellemzően a
készpénztartás előnyeit és kockázatát mérlegeli akkor, amikor a bankkártyák igénylése, illetve fizetési célú használata
mellett dönt.
A kártyakibocsátó
Magyarországon hitelintézetek, kereskedelmi és szolgáltató szervezetek foglalkoznak kártyakibocsátással.
Amennyiben a kártyát nem csak zárt körű használatra bocsátják ki, akkor a kibocsátó banknak bejelentési kötelessége
van az MNB felé. A kibocsátó áll szerződésben azokkal a kártyatárságokkal, amelyek rendszerében a kártyát használni
kívánják.
A bankkártyák kibocsátása számos költséggel jár: a kártya igényléséhez szükséges nyomtatványok költsége, a kártya
megszemélyesítésének költségei, a tranzakciók továbbításának és feldolgozásának költségei, az üzletág humán és
technikai erőforrásainak költségei stb. A költségek nagy részét a hálózat kiépítése és fenntartása teszi ki; ezért sok
esetben a kibocsátók például inkább idegen ATM-ek bérletére kötnek szerződést, a saját ATM-hálózat üzemeltetése
helyett. A kibocsátó bankok a nemzetközi kártyatársaságoknak a védjegyükkel ellátott kártyák használata után jutalékot
fizetnek. A kártyatársaságok által megkövetelt fejlesztések szintén a bankot terhelik.
A kártyaelfogadó (elszámoló) bank
Az a bank, amely valamely kártyarendszerhez csatlakozva vállalja, hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló
kereskedőktől, illetve szolgáltatóktól a tranzakciók adatait begyűjti és a saját hálózatában (pénztárak, pénzjegykiadó
automaták) elfogadásra került tranzakciókkal együtt az elszámoló rendszer felé továbbítja.
Elfogadóhely
Egyfelől ide sorolhatjuk a készpénzfelvételi lehetőséget biztosító bankfiókokat és pénzjegykiadó automatákat (ATM),
másfelől pedig azokat a kereskedelmi vagy szolgáltató szervezeteket, amelyek valamely kártyaelfogadó bankkal szerződést
kötnek, aminek értelmében jogot szereznek arra, hogy egy vagy több kártyarendszerhez tartozó bankkártyát fizetőesz-
közként elfogadjanak. A kártyaelfogadó bankkal kötött szerződés biztosítja, hogy az elfogadók garantáltan hozzájutnak
pénzükhöz, amennyiben a szerződésben rögzített biztonsági előírásoknak eleget tesznek.

26
A BANKKÁRTYÁS FIZETÉSEK ENGEDÉLYEZÉSE, ELSZÁMOLÁSA ÉS TELJESÍTÉSE, VALAMINT A
VISSZATERHELÉSI ELJÁRÁS
Kereskedőnél történő fizetés esetén a POS terminál leolvassa a mágnescsík adatait és összeghatártól függően végez
fedezetellenőrzést. A fedezetellenőrzés szempontjából a bankkártya üzletágban a tranzakciós és a felhasználási limit
alkalmazása indokolt. Az előbbi, azaz a tranzakciós limit (másképpen a fizetés maximális összeghatára) az elfogadó bank
által meghatározott (floor) és a kibocsátó bank által meghatározott (issuer) limitként jelenik meg. A felhasználási limitet a
kibocsátó határozza meg termékhez kötötten, aszerint, mely típusú tranzakciókkal mekkora összeget költhet el a
kártyabirtokos naponta vagy hetente.
Amikor tehát a folyamat során a POS megismeri a kártyabirtokos számláján terhelendő összeget, nem letiltott kártya
esetén ezt összeveti a beépített floor limitekkel. Ha az összeg a floor limit alatt marad, a tranzakció felhatalmazás kérése
nélkül elfogadható. Ebben az esetben a kibocsátó banknak nincs tudomása a tranzakcióról, következésképp az elfogadó
nem tudja, van elégséges fedezet az ügyfél számláján, de mivel szabályosan járt el, ez nem is fontos, hiszen a kockázatot az
elfogadó bankja viseli. Ha az elköltendő összeg e limit felett van, a fizikai ellenőrzés után a POS terminál felhatalmazást
(autorizációt) fog kérni oly módon, hogy kapcsolatba lép az elfogadó bankon keresztül az adott kártyatípus - nemzetközi
kártyatársasága által üzemeltetett - autorizációs rendszerével. Az itt működő program eldönti, hogy e kérés összege
meghaladja-e a kibocsátó által meghatározott határértéket. Ha igen, a kártyatársaság továbbküldi a kibocsátó bank felé a
meghatalmazás kérést. Itt - és csak itt - a kártya menedzsment-rendszer elvégzi a fedezet ellenőrzését. Ha az ügyfél
rendelkezésére áll a kívánt összeg, a felhatalmazási kódot most már a kibocsátó bank adja ki az elfogadó hely POS
termináljának a részére, és ezzel a tranzakció lezárul.
A fentiekben leírtaktól eltérően az on-line POS terminálok minden esetben kérnek felhatalmazást a kibocsátó banktól.
Hasonló a banki ATM-automatáknál történő készpénzfelvétel, amelynél a kibocsátó hitelintézet szintén meghatároz limitet
a felvehető összeg maximumára.
Az elszámolás és a fizetés folyamatának része lehet a chargeback eljárás, amely általánosságban a már terhelésre
került tételek kifogásolását és visszaterhelését, illetve jóváírását jelenti. A folyamatot az elszámoló bank vagy a
kártyabirtokos kezdeményezheti. A nemzetközi kártyatársaságok mind kialakították ennek speciális eljárásrendjét; és a
csatlakozó kibocsátó/elfogadó szervezetektől megkövetelik a releváns előírások, szabályok betartását. E formalizált,
szigorú határidőkhöz kötött feldolgozás a kifogásolt tétel jogosságát bizonyító számla, bizonylat bekérésével kezdődik.
A reklamáció jogosságának elismerését követően a visszaterhelt tételt a kártyatársaság jóváírja a kibocsátó bank
számláján, az elfogadó számlájának terhelése mellett.

ON-LINE BANKING
CALL CENTER
A telefonos kiszolgálás (Call Center) lényege, hogy az ügyfél telefonon keresztül is részesülhet banki
ügyintézésben, megtakarítva ezzel azt az időt, amit egy helyi fiókiroda felkeresésére kellene fordítania. A rendszer a
telefonos kiszolgálást komplexen, központosított szolgáltatásként szervezi, azonban ha az ügyfél személyre szabott
szolgáltatást igényel, akkor beszélhet is a megfelelő banki ügyfélszolgálati munkatárssal. (Lehetőség van például
hiteligénylés intézésére.)
Észrevehető, hogy a Call Center-szolgáltatás csak egyik oldalról elektronikus (pl. ISDN-vonal), hiszen a
telefonvonal másik végén lényegében egy banki ügyintéző válaszol, ez tehát még off-line alkalmazásnak minősül.
Fontos, hogy míg a tevékenység visszaigazolása azonnal megtörténik, az elszámolását már nem rögtön a tranzakció
után végzik, hanem a bank nyitvatartási idejének végén (ennek oka, hogy csak egyszer, a nap végén van a számviteli
elszámolás). On-line kapcsolatról akkor beszélhetünk, ha olyan rendszert használunk, amellyel a számítógép által
közvetlenül vezérelt tevékenység végezhető. Az on-line banking szolgáltatás (mint azt a neve is igazolja) lehetővé teszi
a kétoldalú elektronikus on-line kapcsolatot az ügyfél és bankja között. Ilyen alkalmazás a home banking, a mobilbank,
illetőleg az internet banking.
A 90-es évek elején tűntek fel először a home banking rendszerek. Ezekkel a rendszerekkel már átutalási, vásárlási,
beszedési, stb. tranzakciókat lehet végrehajtani elektronikus úton. Újításuk, hogy olyan átutalások is érvényesíthetőek a
rendszeren keresztül, amelyeknek nemcsak a visszaigazolása, de az elszámolása és a teljesítése is rögtön, vis-
szavonhatatlanul megtörténik (VIBER átutalás). Ezek az ún. kvázi on-line elszámolási rendszerek lehetővé teszik a napi
több elszámolási ciklust is.

HOME BANKING
A home banking szolgáltatás az elektronikus banki tranzakciók megvalósítását lehetővé tevő, számítógépre telepített
szoftveren keresztül igénybe vehető elektronikus banki termék, és az általa nyújtott szolgáltatások összessége.
Amennyiben vállalkozások és egyéb gazdálkodó szervezetek által igénybe vett hasonló banki szolgáltatásról van szó, üzleti
terminálról beszélünk.
27
A szolgáltatás igénybe vételével a szerződés megkötését követően a hitelintézet az ügyfél rendelkezésére bocsátja a telepítendő
szoftvert, a titkos kulcsot tartalmazó mágneslemezt, illetve a felhasználó-azonosítót és a jelszót. A titkos kulcs a bank
számítástechnikai rendszere által generált kód, amely aszimmetrikus titkosítási eljárás felhasználásával lehetővé teszi a maximális
biztonság elérését az adatforgalom tekintetében, ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy egyértelműen azonosítsa az üzenet
küldőjét, ami által használata a banknál bejelentett aláírással egyenértékűnek tekinthető.
A home banking rendszer által biztosított főbb funkciók:
(i) Megbízások:
- forintátutalás,
- állandó forintátutalás,
- betétműveletek,
- devizakonverzió,
- deviza átutalás,
- átvezetés forintszámlák között,
- VÍBER átutalás,
- befektetési jegy vásárlása,
- azonnali beszedés,
- felhatalmazás azonnali beszedési megbízásra,
- megbízás import akkreditív kiegyenlítésére, stb.
(ii) Lekérdezések:
- számlaegyenleg,
- tranzakciók,
- számlakivonat,
- lekötött betétek,
- értékpapír-egyenleg,
- árfolyamok, stb.
(iii)Egyéb funkciók:
-jelszóváltoztatás,
- üzenetküldés/fogadás,
- bankkártya letiltás,
- partneradatbázis,
- - SMS üzenet kérése, stb.
A rendszer előnyei:
(i) kényelmes (a bank ügyfelei a home banking szolgáltatásokat a hét minden napján, a nap 24 órájában igénybe
vehetik);
(ii) felhasználóbarát és könnyen kezelhető számítógépes programot tartalmaz;
(iii)biztonságos (a felhasználó-azonosítás korszerű, nyilvános kulcsú rendszerrel történik, az ügyfél-törzsadatok
pedig kizárólag szerződés-módosítással változtathatók meg).
A home banking rendszerek a kereskedelmi bankoknak egy olyan termékcsoportját képezik, amely
elektronikus elérési csatornát teremt az ügyfél számára a pénzintézetek felé, külön számítógépre telepített szoftver
segítségével.

MOBILBANK
Folyószámlához, illetőleg bankkártyához kapcsolódó olyan banki szolgáltatáscsomag, amely az ügyfélkapcsolat
egyszerűsítését és folyamatossá tételét szolgálja. A mobilbanki szolgáltatások keretében
- a bank SMS-ben információt küld a bankszámlát érintő tranzakciókról,
- lekérdezhető a bankszámla-egyenleg,

28
 - a bank információt küld a bankkártyával végrehajtott ATM és POS
tranzakciókról,
- beállítható a bankkártyás vásárlási és készpénzfelvételi limit,
- lekérdezhetőek deviza és értékpapír árfolyamadatok, valamint
- különleges esetekben átutalások és átvezetések is indíthatók mobil
telefonról.

INTERNET BANKING
Az internet banking, vagyis az Interneten keresztül nyújtott banki szolgáltatás az elektronikus kereskedelem (Interneten
keresztül történő áruforgalom) egy különleges alkotórésze. Különleges, mert nem csupán termékek, szolgáltatások
cserélnek gazdát, hanem pénzügyi tranzakciók is lezajlanak. Ilyen speciális kereskedelemnek minősülnek még például
az Interneten intézett biztosítások, tőzsdei kereskedelem, befektetések, stb. A hitelintézetek számára azon lehetőség,
hogy a világháló segítségével interaktív banki szolgáltatásokat képesek nyújtani ügyfeleik részére, mostanra
elengedhetetlenné vált a versenyben maradáshoz. Az sem elhanyagolható előny, hogy az Internet tulajdonképpen egy
egész világra kiterjedő „háló", s ez bővíti a marketing-, illetőleg a reklám-lehetőségeket (mindamellett, hogy mindez
sokkal kevesebb költségráfordítást igényel).
Az internet banking szolgáltatás az elektronikus banki tranzakciók megvalósítását lehetővé tevő, az interneten
keresztül böngésző programmal igénybe vehető elektronikus banki termék, és az általa nyújtott szolgáltatások
összessége. A szolgáltatás igénybe vételévei a szerződés megkötését követően a hitelintézet az ügyfél rendelkezésére
bocsátja a felhasználó-azonosítót és a jelszót. (Lényeges tehát, hogy az ügyfél külön speciális szoftver telepítése nélkül
képes a banki műveleteit elvégezni, adatait lekérdezni, stb.)
A rendszer által biztosított főbb szolgáltatások:
(i) Megbízások:
- forintátutalás,
- állandó forintátutalás,
- betétmüve letek,
- devizakonverzió,
- deviza átutalás, stb. (ii) Lekérdezések:
- számlaegyenleg,
- számlatörténet,
- lekötött betétek,
- állandó forint átutalás,
- várakozó és visszautasított megbízások,
- árfolyamok, stb.

(iii)Egyéb funkciók:
- banki ügyfélszolgálat, -jelszóváltoztatás,
- üzenetküldés/fogadás,
- bankkártya letiltás,
- bankkártyás vásárlási és készpénzfelvételi limit beállítása,
- partneradatbázis, stb.
A rendszer előnyei:
- kényelmes (a bank ügyfelei az internet banking szolgáltatásokat a hét minden napján, a nap 24 órájában igénybe
vehetik);
-egyszerű és gazdaságos (az interneten keresztül kezdeményezett bankműveletek díja kedvezőbb, mint a bankfiókban
leadott megbízásoké);
- biztonságos (az ügyfél bankszámláihoz kizárólag egy titkos PIN-kóddal lehet hozzáférni, és a rendszer
használatához a bankok minden alkalommal egy egyszer használatos jelszót küldenek).

29
 - különböző devizákkal és valutákkal kapcsolatos tranzakciók kockázata, stb.
Jogi szempontból:
- ügyféladatok titkosságának megsértése
- hiteles nyilatkozat kockázata, stb.
Az Internet banking alkalmazások elsődlegesen a versenyképesség megtartásának, valamint a kor igényeinek,
színvonalának (a banki információ-technológia nagy mértékű előrehaladása okán) megfelelő szolgáltatás-tökéletesítés
céljából kerültek bevezetésre a bankszektorban. Csakhogy elterjedését már más tényezők befolyásolták. Elődjénél, a home
banking szolgáltatásnál nemcsak hogy rugalmasabb, kényelmesebb (például igénybevételéhez nem szükséges külön erre a
célra telepített szoftverrel rendelkezni), de olcsóbb, költségtakarékosabb megoldás is, továbbá a kért tranzakció gyorsabban
megvalósítható az ügyfél otthonából, saját PC-jéről. Ez a helybeli kötöttségeket feloldó lehetőség azért jelent nagy előnyt
az Internet banking előretörése szempontjából, mert kimutatott tény, hogy a potenciális ügyfél számára az egyik
legmeghatározóbb kritérium, amely alapján pénzintézetet választ, az a saját környezete és a leendő bankjának fiókjai közötti
távolság. Amennyiben tehát az általa igényelt szolgáltatások a lakásából is igénybe vehetők (azaz rendelkezik Internet-
hozzáféréssel), valószínű, hogy olyan bank mellett dönt, ahol már bevezették ezt a rendszert. Az ügyfél bárhol és bármikor
képes intézni banki ügyleteit (még a szervezet nyitvatartási idejéhez sem kell igazodnia).
Ezek a prioritások a bank oldaláról is megfigyelhetők. A rendszer alkalmazása sokkal eredményesebb ügyfélkezelést tesz
lehetővé, a működés pedig gyorsabbá válik azáltal, hogy az egyes igényelt folyamatok automatizálva vannak. Csökken
továbbá az emberi figyelmetlenségből, tévedésből adódó mulasztás, s azáltal, hogy az ügyfeleket pontosabb, teljesebb
tájékoztatásban tudják részesíteni, úgy nagyban javíthatják a róluk kialakult véleményt, növelhetik ügyfeleik számát, piaci
részesedésüket. A szolgáltatás mobilitásából adódóan a bankfiókok nagyobbik hányada szükségtelenné válik, valamint
kevesebb alkalmazott foglalkoztatása kívánatos, így a rendszer használata komoly ráfordítási előnyt jelent más bankokkal
szemben. A költséghatékonyság pedig díjcsökkentéseket tesz lehetővé más területeken, ami rendkívül fontos a bankszférában
fokozódó (ár)verseny miatt.

Összefoglalva az Internet banking bevezetésének, használatának előnyeit és hátráltató tényezőit:

Előnyök:
- időben és térben rugalmas;
- kényelmes;
- olcsóbb, költséghatékonyabb;
- gyors;
- alkalmazásához nem szükséges a teljes hardver eszköz cseréje;
- pontosabb.
Hátrányok:
- magas beruházási költségek;
- az Internet elterjedtsége nem teljes körű;
- ügyfelek (meg)szokásai;
- technikai problémák; -jogi szabályozatlanság.
A jövő útját azonban kétségtelenül az on-line bankolás jelenti alacsony költségével, egyszerű és gyors működésével.
Mindezt alátámasztja az a tény, hogy az Internet dinamikus fejlődésével egyidejűleg a felhasználói szokások is
megváltoznak, alkalmazkodnak az új lehetőségekhez. Egyre inkább előtérbe kerülnek a kereskedelmi felhasználások.
Az on-line banking terjedését igazolja a fejletlen piacok gyors felzárkózása, a globalizáció, valamint a technológia, s
ezzel együtt az információtechnológia fejlődésének gyors terjedése is. A világhálón kialakított banki szolgáltatás
lehetősége már nem egyszerű pluszszolgáltatás, a pénzintézetek az Internet banking alkalmazása, kiterjesztése miatt is
versenybe kerültek egymással, s a piac fejlődése megállíthatatlan.

30
HITELNYÚJTÁS ÉS HITELSZERŰ FINANSZÍROZÁS
Klasszikus felosztásban a hitelintézetek kihelyezési v. aktív bankügyletei tartalmazzák a pénzhitelek és a
kötelezettségvállalási hitelek nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A pénzhitelek esetén a hitelező
meghatározott pénzösszeget (hitelkeretet) tart ügyfele rendelkezésére, és hitelkeret terhére folyósít. A
kötelezettségvállalási hitelek esetében a hitelintézet részéről szerződésben vállalt kötelezettség - meghatározott
feltételek bekövetkezésekor - a hitelintézettel szemben helytállást, az adóssal szemben pedig adott összegű tartozást
keletkeztet. A Polgári Törvénykönyv szerint a bankhitelszerződéssel a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy
jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben
meghatározott feltételek esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. A kölcsön fogalma szűkebb
értelemben tehát az előbbi pénzkölcsön folyósítása, tágabb értelemben azonban magában foglalja a követelések
megvásárlását (azaz a faktoring és forfeit ügyleteket is, csakúgy, mint az értékpapírok azonnali vásárlásából és határidős
viszonteladásából álló összetett ügyleteket (azaz a repo ügyleteket). A hitel- (és kötelezettségvállalási) szerződések
tartalma lényegesen különbözik aszerint, hogy lakossági vagy vállalkozói ügyfélről, esetleg egy partnerbankról van szó;
de természetesen eltérő hitel- (kötelezettségvállalási) típusonként és hitelintézetenként is. A jegyzet ügyfél- és
partnerkör szerinti elhatárolásban - vállalkozói és intézményi (nem-banki), lakossági és bankközi hitelek - mutatja be az
egyes hiteltípusok sajátosságait.

VÁLLALKOZÓI ÉS INTÉZMÉNYI (NEM-BANKI) HITELEK

Hitelezési trendek
A hazai bankoknak a privátszektor hitelezésében vállalt szerepét napjainkban részben a pénzügyi szolgáltatók
piacának globális trendjei, részben az európai jogharmonizációs törekvések befolyásolják.
A banki közvetítők közelmúltbeli, kiemelkedően jó jövedelmezőségének hátterében a hitelintézetek
kockázatvállalási hajlandóságának növekedése, a magánszektornak nyújtott hitelek állományának bővülése állt. A
hitelintézeti szektor kihelyezéseinek dinamikája a vállalkozások nettó finanszírozási igényének növekedésével, illetőleg a
háztartások nettó finanszírozási képességének romlásával függött össze.
A vállalkozói ügyfélkörben a hitelintézetek szinte kizárólag a kis- és középvállalati szegmensben látnak növekedési lehetőséget, és ebben
erősödő versenyt folytatnak ügyfeleikért. A kis- és középvállalati szegmens megnövekedett hitelkeresletének oka a vállalati beruházások és
a követelésállomány növekedése, azaz konjunkturális tényezőkkel függ össze. A kis- és középvállalkozások, mint adósok fizetőképessége
ugyanakkor - a banki hitelezési vezetők véleménye szerint is -kedvezőtlen; nem ritka, hogy a hitelek visszafizetésében késedelem áll elő.
Az a tény, hogy a romló fizetőképesség ellenére bővült a kihelyezések állománya, azzal magyarázható, hogy a hitelintézetek enyhítettek
a hitelezési feltételeiken.
A címbeli megfogalmazás a hitelintézetek által a nem-bankoknak, ezen belül különösen a vállalkozásoknak nyújtott
hitelekre és hitelszerű kötelezettségvállalásokra utal. A kölcsön fogalmánál a fejezet bevezetőjében leírtak értelmében
mind a pénzkölcsön, mind pedig a hitelintézet egyéb - kölcsön jellegű - kötelezettségvállalása a vállalkozások és nem
pénzügyi intézmények működésének forrását képezheti. Pénzkölcsön nyújtása valósul meg a folyószámlahitel, a
forgóeszközhitel, valamint a fejlesztési hitelek kihelyezése esetén. A speciális, kölcsön jellegű finanszírozásra példa a
faktoring vagy a lízing.

FOLYÓSZÁMLAHITEL
A klasszikus folyószámlahitel jellemzője, hogy a hitelintézet a hitelkeret terhére teljesíti azokat a fizetési megbízásokat,
amelyekre a számlatulajdonos számlakövetelése nem nyújt fedezetet. A gyakorlatban a hitelintézet által elfogadott
minősítésű, megfelelő fedezettel rendelkező vállalkozások juthatnak ehhez a rugalmas, megújuló finanszírozáshoz.
A hitel célja lehet szezonális jelleggel fellépő finanszírozási szükséglet megoldása, vagy átmeneti likviditási hiány, a
vállalkozás által tervezettnél hamarabb esedékessé váló fizetési kötelezettségek finanszírozása. Rulírozó jellegű: a
folyószámlára érkező jóváírások a hitelkeretet automatikusan feltöltik.
A hitelkeret mértékét meghatározza a vállalkozás gazdálkodása, éves forgalmának nagysága, valamint - ha ebben a
hitelszerződésben megállapodtak - a fedezetként felajánlott hitelbiztosítékok értéke. A hitelszerződés rendszerint 12
hónapra szól, és - a hitelintézet további hitelképesség-vizsgálatától függően - meghosszabbítható.
A folyószámla-hitelkeret igénybe vétele oly módon történik, hogy a hitelintézet az ügyfele fizetési megbízásait a
folyószámla tartozik egyenlege terhére, illetve azon túlmenően a szerződött hitelkeret terhére annak mértékéig teljesíti.
A hitel közvetlenül az adós vállalkozás folyószámlájára érkező jóváírásokból kerül törlesztésre; ebből következően a
vállalkozás a számlaforgalmának hitelszerződésben előírt hányadát az adott hitelintézeten keresztül köteles bonyolítani.
A kamatfizetés havonta vagy negyedévente automatikusan történik a folyószámla terhelésével.

31
FORGÓESZKÖZHITEL
A klasszikus rövid lejáratú forgóeszközhitelt a hitelintézet az egyszeri, átmeneti forráscsökkenés, pénzügyi zavar
áthidalására nyújtja. A forgóeszközhitelt ebben az esetben célzottan folyósítja. Ha a forgóeszközhitel tartós
forgóeszköz megelőlegezését szolgálja, akkor a tartós forgalomnövekedést, konkrét termelési feladatokat kell
meghatározni, amely miatt a hitel tartósan szükségessé vált.
Az előbbiek értelmében a hitelkeret lehet eseti vagy rulírozó jellegű; és célja a vállalkozás működése során
felmerülő készletbeszerzések, nagyobb vevőkövetelések vagy megnövekedett készlet- és vevő forgási idők
finanszírozása. A hitel biztosítéka lehet készlet, vevőkövetelés, gép vagy egyéb berendezés, valamint ingatlan.
A kölcsön folyósítása és törlesztése a vállalkozás folyószámlájának jóváírásával, ill. terhelésével történik: egyösszegű
kölcsön formájában a vállalkozás folyószámláján jóváírva megállapodás szerinti törlesztéssel; illetőleg rulírozó
formában, a kölcsönösszegek futamidőn belüli tetszőleges lehívásával, ahol a visszatörlesztéseket követően a hitelkeret
újra rendelkezésre áll. A hitelkeret mértékét meghatározza a vállalkozás gazdálkodása, éves forgalmának nagysága,
valamint a fedezetként felajánlott hitelbiztosítékok értéke. A hitelkeret futamideje éven belüli vagy evén túli egyaránt
lehet.
Az olyan agrárvállalkozások vagy beszerzést/ raktározást/ értékesítést végző szövetkezetek vagy integrátorok,
amelyek közraktárba betárolható árut termelnek és forgalmaznak, közraktárjegy fedezete mellett forgó-eszközhitelhez
juthatnak.

A hitel biztosítéka az Árutőzsdén jegyzett, közraktárban elhelyezett áru ellenében kibocsátott közraktárjegy, vagy -
egyedi elbírálás alapján - tőzsdén nem jegyzett áruféleségek ellenében kibocsátott közraktárjegy. A résztvevő
hitelintézetek rendszerint a Magyarországon működő mindhárom közraktár (ÁTI DEPÓ Zrt., CONCORDIA Zrt.,
Hungária Közraktározási Zrt.) által kibocsátott közraktárjegyet elfogadják. A közraktári jegy üres forgatmánnyal
ellátott áru- és zálogjegy részét a hitelező részére óvadékba kell adni.
A kölcsön összege jellemzően a közraktárjegyen szereplő áruérték 85%-a, de egyedi esetekben ettől a hitelintézet
eltérhet. A tőke törlesztése a futamidő végén egyösszegben, a kamat megfizetése havonta esedékes. A hitel futamideje
a betárolt áru tartósságához igazodik, de általában nem haladja meg az egy évet.
A közraktárjegy fedezete melletti forgóeszközhitel előnye, hogy a vállalkozásnak a betakarított terményt nem
szükséges azonnal értékesítenie, hanem a közraktárba történő betárolást követően kivárhatja azt az időpontot, amikor a
legjobb árat kaphatja az áruért. A hitel felvételével finanszírozhatja forgóeszköz szükségletét arra az időtartamra is,
ameddig a betárolt áru ellenértékét a vevőtől megkapja. További előny, hogy a Földmüvelés- és Vidékfejlesztési
Minisztérium mindenkori támogatási rendszerén belül kamattámogatás vehető igénybe.
Végül, a forgóeszközhitelek egy speciális csoportját képezik az Eximbank által refinanszírozott exportcélú
hitelek, amelyek felhasználhatóak export-előfinanszírozásra és vevőfinanszírozásra. A hitelkeret rulírozó jellegű, és a
meglévő export szerződések teljesítését segíti elő. A hitel célja az exportra előállított termék gyártásának finanszírozása
(export árualap létrehozása), illetve export árbevétellel rendelkező vállalkozások halasztott fizetéssel teljesítő vevői
kintlévőségeinek finanszírozása. Külföldi megrendelések alapján végzett bérmunka szintén finanszírozható; azonban
előírás, hogy az exportszerződés tárgyának legalább 70%-ban magyar származású terméknek kell lennie.
Az exportcélú hiteleket a hitelintézetek devizában (euróban, US dollárban) folyósítják, célszerűen az export
árbevétel devizanemével megegyező devizában. A refinanszírozási forrású hitel kamata a futamidő alatt rögzített,
kedvező mértékű, és a vállalkozás méretének és az áru feldolgozottsági fokának függvényében 1-2% kamatkedvezmény
érhető el.

FEJLESZTÉSI HITEL
A fejlesztési hitelek a több év alatt megtérülő vállalati beruházásokat és a hozzájuk kapcsolódó tartós forgóeszköz
bővítést szolgálják, közép vagy hosszú lejáratúak. Olyan beruházások megvalósítására használhatók fel, amelyek
műszaki tartalma jól definiálható. A fejlesztési hitelnek van olyan formája is, amely nem konkrét beruházás
megvalósítását szolgálja, hanem a vagyonalap kiegészítésére, kapacitásbővítésre, a tárgyi eszköz állomány globális
növelésére irányul. Előfordul az is, hogy a hitel csak tartós forgóeszköz finanszírozását szolgálja.
A kölcsön összege a vállalkozás egyedi beruházási igényeihez igazodik, és a fejlesztés (beruházás, forgóeszköz-
beszerzés) megvalósulásának ütemében hívható le. A hitel biztosítéka maga a konkrét fejlesztés; es akár készlet,
vevőkövetelés, gép vagy ingatlan is lehet a vállalkozás igényeitől és lehetőségeitől függően.
Egyedi hitelbírálat függvénye a hitelből történő finanszírozás összege csakúgy, mint a kamatok és jutalékok
mértéke, a futamidő, a törlesztés ütemezése az esetleges türelmi idővel együtt. Hitellehívás a fejlesztéshez kapcsolódó
számlák ellenében, a saját erő felhasználását követően vagy lehívásonként forrásarányosan történhet.

32
 Amennyiben a hitelképesség-vizsgálat és a vállalkozás gazdálkodásának, pénzügyi helyzetének megítélése alapján
egy vállalkozás nem jutna hitelhez, alternatív megoldás lehet az ingatlanfedezet bevonása és a Hitelgarancia Zrt.
készfizető kezességvállalása mellett történő hitelfelvétel. Ebben az esetben a hitelintézet nem követeli meg a
hiteligénylőtől üzleti terv benyújtását.

PROJEKTFINANSZÍROZÁS
Maga a projekt egy komplex terv, melyet a feltételek összességének egyszerisége jellemez. A projektfinanszírozás egy
adott projekt finanszírozása, amelynél a hitel visszafizetésének forrása a projekt jövedelem-termelő képessége
(pénzáramlása).
A hitelintézetek szempontjából a projektfinanszírozás:
- közép-, ill. hosszúlejáratú kötelezettségvállalás (elsőrendűen pénz
kölcsön, de kiegészítheti lízing vagy bankgarancia is)
- komplex bankszolgáltatás, ideértve a pénzügyi tanácsadást és a treasury ügyleteket is.
A forrást bevonó vállalkozás szempontjából mérlegen kívüli finanszírozásra nyílik mód azáltal, hogy egy jogilag
önálló vállalkozás (a projekttársaság) veszi fel és törleszti a projekthitelt.
A hitelbírálat alapja ugyanakkor a forrásbevonó vállalkozás hiteiké- I pessége, jövedelemtermelő képessége;
mégpedig azért, mert ettől a vál- j lalkozástól származik a projekttársaság árbevétele. Ezt a rendszeres ár-bevételt a
felek hosszú távú (a hitelszerződés futamidejével azonos idejű) kereskedelmi szerződésekben rögzítik.
A lehetséges biztosítékok:
-Vagyont terhelő zálogjog, jelzálogjog, zálogjog a projekt-társaság I részvényein;
-A projekttársaság árbevételének engedményezése, biztosítási díjak engedményezése;
- Egyéb biztosítéki ígéretek (Támogató tulajdonosi nyilatkozat, Tudomásulvételi nyilatkozat)
- Óvadéki számla a költségtúllépések fedezetére.

A projektfinanszírozás fázisai:
(1) Megvalósíthatósági tanulmány
A beruházás piaci háttere, a műszaki tartalom definiálása, a lehetséges finanszírozási módok, ütemezhetőség.
(2) Tender
Pénzügyi információs memorandum készül, amely tartalmazza a projekt leírását, tulajdonosi szerkezetét; a
beruházás megvalósításához kapcsolódó szerződéseket, a biztosítékok megnevezését; a részletes finanszírozási
tervet, a megtérülési-fedezeti mutatók számított értékeit; a kockázati tényezők elemzését, illetőleg az érzé-
kenységvizsgálatokat.
(3) A projekttársaság megalapítása. Műszaki és pénzügyi szerződések
megkötése
Tervezési-építési, ill. üzemeltetési-fenntartási szerződés aláírása, műszaki tanácsadó megbízása, hitelszerződés
megkötése.
(4) Kivitelezés, üzemeltetés
Első hitellehívás.
Hiteltörlesztés.

33
 A fenti példában egy 53,33 mill ió euró összköltségű erőmű-beruházási projekt 75%-át bankhitel finanszírozta. Az erőmű
megvalósításához a Tiszai Vegyi Kombinát Zrt. stratégiai partnernek a régió áramszolgáltatóját, az Észak-magyarországi
Áramszolgáltató Zrt.-t választotta. 26/74%-os tulajdoni aránnyal megalapították a TVK Erőmű Kft.-t, amelynek
tevékenysége kizárólag az erőmű létrehozásához és működtetéséhez kapcsolódik.
A 40 millió euró összegű projektfinanszírozási hitelkeret futamideje 15 év, törlesztése a beruházás befejezését követő egy
év múlva kezdődött el. A projekthitelt egy 2 milliárd forint összegű ÁFA-hitel és egy 1 millió eurós többdevizás
működőtőke-hitel egészíti ki. A projekthitel árazása EURIBOR alapú, az ÁFA-hitel a jegybanki alapkamathoz kötött, míg a
két devizanemben lehívható működőtőke-hitel alapja devizanemtől függően EURIBOR, illetve BUBOR.
A projekttársaság által működtetett erőmű bevételei a tulajdonosokkal kötött hosszú távú hő- és villamos energia-
vásárlási, valamint kapacitás-lekötési szerződés alapján származnak. Ezek a bevételek képezik a hiteltörlesztés forrását, és
egyben teljesítésük pillanatában engedményezésre kerülnek a hitelező bankkonzorcium számára.

SZINDIKÁLT (KONZORCIÁLIS) HITELEZÉS

Szindikált hitelezésben rendszerint két vagy több hitelintézet vesz részt azonos feltételekkel és ugyanazon
dokumentáció felhasználásával egy közös főszervező, illetve főszervező csoport átfogó szervező tevékenysége mellett
úgy, hogy mindegyikük a hitel egy bizonyos részét bocsátja a hitelfelvevő rendelkezésére, amelynek hiteligénye
meghaladja egyetlen hitelintézet lehetőségeit (tekintettel a hitelintézetek nagykockázat-vállalási korlátaira). A szindikált
hitelek leggyakrabban közép- vagy hosszú lejáratú beruházásokat finanszíroznak.
A szindikált hitelek esetében a bankok részvételi összege általában nem azonos, annak ellenére, hogy közös
feltételrendszernek vetik alá magukat. Minden bank önállóan mérlegeli, hogy milyen pozíciót, milyen rangot kíván saját
maga számára kivívni a szindikátusban, és ennek megfelelően határozza meg azt az összeget, amellyel finanszírozza az
adóst. A hitelhez való hozzájutás érdekében az adós többnyire a hitel teljes összegére kér kötelező ajánlatot a
hitelintézetektől, megjelölve, hogy a legjobb ajánlatokat benyújtott hitelintézeteket szindikátus létrehozására fogja
felkérni.
Egy hitel szindikálásának folyamata alapvetően három fázisra osztható: a mandátum előtti fázis (mely során a
hitelügylet részleteinek kidolgozására és véglegesítésére kerül sor), a mandátum utáni fázis (amelyben a szindikátus
létrejön), illetőleg az aláírás utáni fázis (amely egészen a hitel futamidejének lejártáig tart).
A mandátum előtti fázis célja a hitelfelvevő igényeinek felmérése és döntés a hitel szindikálása mellett. Előfordulhat,
hogy a szindikált hitel felvétele helyett a kötvénykibocsátás előnyösebbnek bizonyul az adós számára, mert hosszabb
futamidőt vagy kedvezőbb lejárati struktúrát tud általa elérni. Szindikált hitel iránti kérelem esetén a hitelintézetek
meghozzák belső hiteldöntésüket, azaz döntenek ajánlatuk összetételéről és a követendő piaci stratégiáról. Az
ajánlattevő hitelintézetek stratégiáját a következők befolyásolhatják: a hitel várható összege, a hitel célja, a hitel kívánt
futamideje, a lehívások várható ütemezése, a hitelfelvevő alternatív finanszírozási lehetőségei, az adós által elfogadható
árszint és egyéb kondíciók, a várható versenyhelyzet, és a megbízás elnyerését befolyásoló tényezők (például banki
kapcsolatok, múltbeli tapasztalatok).
Sajátos a hitelintézet kockázatvállalásának előfeltételét jelentő adósminősítési eljárás. Konzorciális (szindikált) hitelezés,
valamint bármilyen társfinanszírozás esetén a konzorciumot vezető vagy a konzorciumban résztvevő hitelintézet, illetve a
társfinanszírozásban résztvevő hiteiintézet köteles a konzorciumot vezető intézménytől minden olyan információt
beszerezni, amely lehetővé teszi, hogy a hitelt felvevő ügyfelet, illetve partnert a hitelintézet saját belső szabályzata alapján
minősítse. A minősítést, minősítési felülvizsgálatot, illetve újraminősítést az információk alapján az intézménynek minden
esetben ugyanúgy kell elvégeznie, mintha a kockázatot a hitelintézet egyedül vállalná. A konzorciumot vezető hitelintézet az
előzőekben említett információt köteles a részt vevő hitelintézetek vagy más pénzügyi intézmények részére megadni.

34
 Ajánlatukat a hitelintézetek a „minden tőlük telhető erőfeszítés" ( „ b e s t efforts"), illetve a „teljes elkötelezettség"
{„fully underwritten") bázisán nyújthatják be. Az első esetben a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a tőle
telhető legnagyobb gondossággal megkísérli a hitel megszervezését. Ekkor a hitelintézet nem kötelezhető a teljes hitel-
összeg rendelkezésre bocsátására, ha bizonyítja, hogy mindent megtett a szindikátus létrehozásáért. A második
változatban a bank arra kötelezi magát, hogy maga is rendelkezésre tudja bocsátani a hitel teljes összegét. A
hitelfelvevő az előbbiek alapján megbízást ad a legjobb ajánlatot tevő hitelintézetnek vagy konzorciumnak a hitel
szindikálására.
A mandátum utáni fázisban elkészül az un. információs memorandum, amely tartalmazza a hitelügylettel, valamint
a hitelfelvevő cégjogi, vagyoni és pénzügyi helyzetével kapcsolatos valamennyi lényeges információt. Célja, hogy a
potenciális résztvevőket a hiteldöntés meghozatalához szükséges összes elérhető információ birtokába juttassa. A
gyakorlatban - a hitelfelvevő kérésére - a főszervező bank csak titoktartási nyilatkozat {Confidentiality Letter)
ellenében juttatja el az információs memorandumot a résztvevő bankoknak. Az adós ezzel kívánja megelőzni a
bizalmas adatok konkurenciához történő kerülését.
A szindikátust szervező bank meghív bizonyos hitelintézeteket ajánlattételre. A meghívott bankok
kötelezettségvállalásukat rendszerint a jogi dokumentáció elfogadásához, illetve a hitelszerződés bizonyos időn belüli
aláírásához kötik. Az ajánlatok beérkezésével és elfogadásával a szindikátus létrejön; a főszervező hitelintézet értesíti a
résztvevőket a hitel végleges összegéről és arról, mekkora összeget képvisel ezen belül az egyes hitelező bankok
kötelezettsége.
Végül, a hiteldokumentáció elkészítését és a hitelszerződés aláírását követően, a lehívási feltételek adós általi
teljesítése esetén a kölcsön ösz-szegét a konzorcium folyósítja. A továbbiakban a hitelkezeléssel kapcsolatos feladatokat
az un. ügynök bank látja el, ezek a feladatok - többek között - a következők:
- az adós által teljesítendő tiltó és megerősítő jellegű kötelezettségvállalások folyamatos figyelemmel kisérése,
- a hitelszerződésben az adós felé előírt tájékoztatási kötelezettség figyelése, információk (éves jelentések,
mérlegek) bekérése és szétküldése a hitelezőkhöz,
- a hitelezők tájékoztatása a hitellehívásokról,
- változó kamatmérték esetén kamatperiódusonként a kamatláb megállapítása, valamint a hitelfelvevő és a
hitelezők értesítése,
- a tőketörlesztések, kamatok és jutalékok beszedése a hitelfelvevőtől, ill. arányos szétosztása a hitelezők között,
- a hitel- és biztosítéki szerződések esetleges módosításakor koordinációs feladatok ellátása,
- az azonnali felmondás eseteinek folyamatos figyelése,
- a hitelezők képviselete jogvitás esetekben,
- az adós és a hitelezők közötti kommunikáció közvetítése.
Problémás az adós szerződésszegésének kezelése annyiban, hogy a konzorciumban résztvevő hitelintézeteknek egyetértésre
kell jutniuk a hitelszerződés fenntartása vagy felmondása kérdésében. Természetesen előfordulhat az is, hogy valamely
résztvevő hitelintézet - a konzorcium többi tagjának egyetértésével - engedményezi a követelését valamely más
hitelintézetre.

FAKTORING
A faktoring ügyleteknél konkrét jogi szabályozásról nem beszélhetünk; a Polgári Törvénykönyvnek az engedményezésre és
tartozásátvállalásra vonatkozó rendelkezéseit (Ptk. 328-333. §) kell alkalmazni, továbbá a Hitelintézeti törvény előírásait. A
jogi környezet eleme továbbá az 1997. évi LXXXV. törvénnyel kihirdetett, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény a
nemzetközi követelés-vásárlásról. Ezt az egyezményt azonban csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a szállító és a vevő
székhelye különböző országban van, és a szállító, a vevő és a faktor székhelyének országai az egyezményhez csatlakoztak,
vagy mind az adásvételi, mind a követelésvételi szerződés tekintetében egy Szerződő Állam joga az irányadó.

A Hitelintézeti törvény meghatározása szerint faktoring a követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy
anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és
a kintlévőségek beszedését ki végzi. Az L"NIDROIT Egyezmény szerint: A faktoring keretében a Faktor arra kötelezi
magát, hogy az alábbi 4 szolgáltatás közül, úgy mint: finanszírozás a szállító megelőlegezése), főkönyvi számla
nyilvántartás, kintlévőségek beszedése, vevő cégrizikójának átvállalása, legalább kettőt szerződésbe foglalt kötelező
szolgáltatásként biztosít megbízója számára annak ellentételezéseképpen, hogy megbízója a kereskedelmi szerződésből
származó követelései behajtásának a jogát rá, azaz a faktorházra engedményezi.

35
 A faktorálás alapesetben a következő folyamatot jelenti: A vállalkozás i szállító) megrendelést kap egy partnerétől
(vevő), azonban mielőtt visszaigazolná ezt az igényét, először a bankhoz (faktorcéghez) fordul azzal a kéréssel, hogy
vizsgálja meg a vevő pénzügyi helyzetét, illetve, hogy vásárolja meg a létrejövő pénzkövetelését. A bank, - aki jóval
több információval rendelkezik a vevő fizetőképességéről, mint a szállító -gyorsan és könnyen elbírálja, hogy
megveszi-e a követelést a szállítótól vagy sem. Erről a döntéséről tájékoztatja szállítót, aki értesíti a vevőt, hogy a
megrendelést elfogadta-e vagy sem. Elfogadás esetén a termék árát már nem neki, hanem a megjelölt banknak kell
kifizetni. A bank, pozitív döntése után a vételárat - csökkentve a bank jutalékával - a szállító kérésére rögtön kifizeti. A
követelés tulajdonosa ekkor már a bank, amely nyilvántartásba veszi a várt összeget a vevő megjelölésével. A
szállítótól a termék hiánytalan átadásáról, a szolgáltatás elvégzéséről külön okmányt kér a bank annak érdekében, hogy
csak olyan követeléseket vásároljon meg, amelyek tényleges teljesítésen alapulnak. Az okmányátadás általában a termék
leszállítása, a szolgáltatás elvégzése után történik. Ezt követően a bank figyelemmel kíséri a követelés kifizetésének
határidejét és esetleges nemfizetés esetén felszólítja a vevőt a fizetésre. Az ügylet a követelés befolyásakor ér véget.
A faktoring különböző típusai:
(i) Földrajzi elhelyezkedés alapján
Belföldi faktoring: Ez a típus főleg vevőkockázat átvállalása nélkül működik. Jellemzője, hogy az ügyletben részt
vevő szállító, faktor és vevő székhelye ugyanabban az országban van.
Nemzetközi faktoring: Ebben az esetben általános a vevőkockázat átvállalása. Általában négyszereplős ügylet,
amelynek résztvevői: exportőr, importőr, az exportőr országában működő exportfaktor és az importőr országában
működő importfaktor, de sok esetben csak háromszereplős, ilyenkor az ügylet bonyolításában csak egy faktor vesz
részt, aki vagy az exportőr vagy az importőr országában működik.
A kétfaktoros rendszerben az exportőr a saját országában működő faktorral köt szerződést, aki majd a finanszírozási
funkciót végzi. Az exportfaktor veszi fel a kapcsolatot ügyfele vevőjének országában működő importfaktorral és
felkéri, vállaljon kockázatot és szedje be a rá tovább engedményezett követelések ellenértékét. Ez a rendszer az
ügyletben résztvevőknek rendkívül előnyös, hiszen a vevő és az eladó is saját országa faktorcégével van kapcsolatban
és az exportfaktornak sem kell ismernie a másik ország törvényeit.
Az egyfaktoros rendszer az előbbit módosítja, a költségek csökkentése és az átutalások idejének lerövidítése
céljából. Az importfaktor kockázatot vállal a vevő fizetésére, de csak az exportfaktor vezet pontos nyilvántartást a
követelésekről. A beszedést az exportfaktor végzi. Amennyiben a vevő nem fizet, az exportfaktor a követelést
átruházza az importfaktorra, így a beszedéssel járó felelősség is az importfaktorra száll át. Az importfaktor csak akkor
veheti fel a kapcsolatot a vevővel, ha már fizetett helyette.
(ii) Visszkereseti jog szerint
Faktoring visszkereset nélkül: Ezt a típust nevezhetjük old-line vagy teljeskörű (full-service) faktoringnak, a
lényege az, hogy az eladó a faktor kockázatvállalási díjának, finanszírozási költségeinek megtérítése fejében mentesül
követelései nyilvántartásától, ellenőrzésétől, valamint követelései ellenértékének beszedésétől és a vevő
fizetésképtelenségének kockázatától. Két típusa ismert:
Advance (előleg) faktoring esetén a fizetés a számla benyújtásakor azonnal megtörténik, míg a maturity
(esedékességi) faktoring esetén a faktor a fizetési határidő napján fizet, függetlenül attól, hogy a vevő fizetett-e, a
faktorálás finanszírozási szolgáltatás nélkül történik. Ennél a formánál gyakran belép az ügyletbe egy hitelbiztosító is,
aki sikertelen behajtás esetén általában 80%-ban kártalanítja a faktorházat. A szállítót terhelő költségek a vevő
bevizsgálása és a biztosítás miatt magasabbak, mint a visszterhes formánál.
Faktoring visszkeresettel: Recourse factoring esetén a faktor finanszírozza az ügyletet az általa meghatározott limit
erejéig, végzi a kereskedelmi forgalom nyilvántartását, ellenőrzését és a kintlévőségek beszedését kockázat vállalása
nélkül, vagyis visszkereseti jogot köt ki. Ebben az esetben minden, a vevő bármilyen indokú nemfizetéséből eredő
következményt egyedül az ügyfél visel. Ha a fizetésre kötelezett nem törleszt, az adós kötelessége a törlesztés.
Megbízható üzleti kapcsolat esetén ennek a formának az alkalmazásával az exportőr költséget takaríthat meg, mivel
nem kell a kockázatvállalásért díjat fizetnie. Európában ennek a formának a használata jellemző.
A faktoring igénybevétele az alábbi esetekben lehet hasznos:
- Gyorsan növekvő vállalkozások részére, amelyek alacsony saját tőke-ellátottságuk miatt nem jutnak a forgalom
növekedéséhez megfelelő bankhitelhez és emiatt nem vállalhatnak el nagyobb megrendeléseket.
- Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek fogyasztási-, tartós fogyasztási vagy tömegcikkeket gyártanak, használnak
fel vagy azokkal kereskednek.
-Azon cégek részére, amelyek likviditása hatékony fizetési felszólítási és beszedési rendszer segítségével javítható
lenne. Ezen cégek esetében csökkenthetők a vállalat kintlévőségei, illetve növelhető az eszközök forgási
sebessége. További előny, hogy a vevők folyamatos fizetőképességének vizsgálata lehetővé teszi a
behajthatatlan követelések keletkezésének megelőzését. Nagyobb piaci lehetőség a terjeszkedésre, javul a

36
 vevőkkel szembeni tárgyalási pozíció, hosszabb fizetési határidő és magasabb ár alkudható ki. Végül, mivel a
faktor jelentős adminisztrációs funkciót vállal, megoldódik az adósnyilvántartás problémája.
- Leginkább azoknak a kis- és középvállalkozásoknak jelenthet segítséget a faktoring, amelyek a nagy,
multinacionális cégek beszállítói, hiszen az ő esetükben jellemzően hosszúak a fizetési határidők.

LÍZING
A lízing, mint finanszírozási forma általánosságban
A lízing olyan bérbevételi, illetőleg bérbeadási tevékenység, amelynek során a bérlő valamely termelőeszközt a
lízingtársaságtól használat céljára, előre meghatározott időtartamra bérbevesz. A lízingbevevő rendszeres, a
szerződésben előírt lízingdíj fizetésére kötelezett. A lízing értelmezésére több, egymástól eltérő megközelítés is
létezik.
- Ha az angol „lease" szóból indulunk ki, ami elsődlegesen bérletet jelent, akkor a lízing egy speciális bérlet. A
pénzintézetek elsősorban saját pénzkihelyezéseikhez hasonlítják, vagyis a lízing egy különleges finanszírozási
forma. A szállító szempontjából, aki a lízingtárgyat a lízingbe adónak eladja, de még gyakran a lízingbe vevő
szempontjából is, aki a futamidő végén a tulajdonjogot megszerzi, a lízing egy speciális kereskedelmi eszköz. -A
lízing úgynevezett „klasszikus" közgazdasági értelmezése szerint egy olyan üzletfajta, amelynek során a lízingbe
adó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbe vevő által kiválasztott jószágot, hogy annak használatát a lízingbe
vevőnek díjfizetés ellenében adott időre átengedje; és egyben már a szerződéskötéskor lehetővé teszi, hogy a lí-
zingbe vevő a használati idő leteltével megszerezze a jószág tulajdonjogát. A használati jog átengedésével a
lízingbe adó átadja a lízingbe vevőnek a használattal járó kockázatokat is, de a lízingtárgy használatából adódó
haszonszerzés is a lízingbe vevőt illeti meg. Ennek megfelelően a lízingügyleteknek három fő szereplője van: a
lízingbe adó, aki a lízingtárgy tulajdonosa, a lízingbe vevő, aki a lízingtárgyat üzemelteti és a szállító. Az előbbi
két típusnál egyaránt a lízingbe adónak megbízható kockázatkezelési eljárásrendet szükséges kialakítania,
különösen a lízingbe adott eszköz felhasználási módjára, korára és tervezett élettartamára vonatkozóan, ideértve a
fedezet értékének megfelelő ellenőrzését is. Megfelelőjogi kereteknek kell biztosítaniuk a lízingbe adó
tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok időben történő gyakorlását.
A lízingügyletek fajtái, csoportosításai
A lízingügyleteket csoportosíthatjuk a lízing tárgya (mire irányul a lízingügylet), illetve iránya szerint (az ügylet
szereplőinek országa alapján).
A lízing tárgya szerint megkülönböztetünk:
- tőkejavak lízingjét
- fogyasztási javak lízingjét
- személyi lízinget
A tőkejavak lízingje esetében a lízing tárgyát személygépjárművek, haszongépjárművek, termelőgépek, berendezések
és ingatlanok alkotják. Fogyasztási javak lízingjének esetében a lízing tárgyai tartós fogyasztási cikkek. Ezt a konstrukciót
leginkább háztartások veszik igénybe műszaki cikkek megszerzése végett. Amennyiben tartós fogyasztási cikkek adják az
ügylet tárgyát, úgy az esetben ezt a szakma árulízingnek nevezi. Személyi lízing esetében a lízing tárgyai maguk az
emberek, melyek általában mérnökök, tanácsadók, számítástechnikusok. A valóságban azonban nem az embereket
lízingelik, hanem a szaktudásukat és munkavégzésüket. A lízing ezen formája nagyon ritka, inkább csak speciális és nagy
beruházások esetén képzelhető el.
A lízingügylet iránya szerint megkülönböztetünk:
- belföldi lízinget
- import lízinget
- export lízinget
- tranzit lízinget
Belföldi lízing esetében a lízingbevevő és a lízingbeadó is egyazon ország gazdasági szereplője. Leggyakrabban erről a
fajta ügyletről van szó, mert a finanszírozó cégek magas kockázatuk miatt nem foglalkoznak más országbeli magán- ill.
jogi személyiségekkel. Import lízing esetén a lízingbeadó és a szállító külföldi, a lízingbevevő pedig belföldi. Magyar-
országon ez a lízingfajta a '90-es évek elején voltjellemző, amikor még a gazdaság szintje és a pénzügyi szektor nem
tudott kellő tőkét szolgáltatni a lízingügyletekhez. Az előnye abban állt, hogy külföldi közép- és hosszú lejáratú forrásokhoz
jutott Magyarország, így saját forrásait másra tudta felhasználni. Az export lízing az import lízing ellentettje. Tehát arról
van szó, hogy egy ilyen ügylet egyszerre import- és export lízing is, attól függően, hogy kinek a szemszögéből nézzük.
Az export lízing azért előnyös a lízingbeadó országnak, mert elősegíti a hazai áruk külföldi értékesítését. Tranzit lízing

37
esetén a lízingben szereplő három fél különböző országból való. Igénybevételére adó- vagy beruházási kedvezmények
kihasználása érdekében kerülhet sor.
A lízingügyletek további speciális fajtái:
- direkt lízing
- visszlízing
- allízing
- privatizációs lízing
A lízing csoportosítása jogi szempontból:
- pénzügyi lízing
- operatív lízing
A pénzügyi lízing és az operatív lízing elhatárolása
A pénzügyi lízing - a Számviteli törvény fogalom-magyarázata szerint - olyan szerződés alapján valósul meg, amelynek
értelmében:
- A lízingbeadó a lízingbevevő megbízása, igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt
(ingatlan vagy ingó dolgot), illetve vagyoni értékű jogot
- lízingdíj ellenében,
- a szerződésben rögzített időtartamra,
- a lízingbevevő használatába, birtokába adja (azaz az eszköz a lízing bevevő könyveiben kerül kimutatásra)
azzal, hogy
- a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség (ideértve a fenntartási és amortizációs
költségeket is) és a kárveszély átszállásából származó kockázat,
- a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére,
- a szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt
személy megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetőleg a
lízingbevevőt elővételi jog illeti meg, a lízingbevevő azonban ezen jogairól a szerződés megszűnése előtt le is
mondhat.
Amennyiben a lízingbevevő nem él ezen jogával, akkor a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és
könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű
jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
Számviteli szempontból a pénzügyi és az operatív lízing elszámolása alapvetően eltér egymástól. Pénzügyi lízing
esetén a finanszírozott eszköz bekerül a lízingbevevő könyveibe. Ezalatt értékcsökkenési leírást számolhat el, a fizetendő,
adott időszakra jutó kamat pedig csökkenti az adózás előtti eredményt. Amennyiben viszont a kamat egy részét az eszköz
bekerülési értékeként könyvelik el, az közvetetten, értékcsökkenési leírásként fogja csökkenteni a végösszeget. Ez az
elszámolás tehát lényegében megegyezik a kölcsön könyvelési módjával. Az operatív lízing esetében a lízingdíjak
legtöbbször időszakonként egyenlők. E lízingfajta jelentéséből következik, hogy a finanszírozni kívánt eszközt nem állít-
hatja be könyveibe a lízingbevevő. A Szt. értelmében a lízingdíjakat ilyen ügylet esetén akkor kell az eredményt
csökkentő ráfordításként figyelembe venni, amikorra vonatkoznak a kiadások.
A pénzügyi lízingnek két változata fordul elő az ügyletek kapcsán: a zártvégű és a nyíltvégű pénzügyi lízing.

IV-1. táblázat: A zárt- és nyíltvégű pénzügyi lízing összehasonlítása

Zártvégű pénzügyi lízing Nyíltvégű pénzügyi lízing

Tulajdonjog a A futamidő alatt a lízingtárgy használati és birtoklási joga a lízingbevevőt, a

futamidő alatt rendelkezési jog (tulajdonjog) a lízingbeadót illeti.

38
Rendelkezési jog A lízingdíjak teljes tőketörlesztő A lízingdíjak teljes tőketörlesztő részének,
átszállás a futamidő részének, valamint a kamatoknak a valamint a kamatok megfizetésével a
végén megfizetésével a lízingbevevő a lízingbevevő jogot szerez arra, hogy a
lízingtárgyon tulajdonjogot szerez. lízingtárgyon ő vagy az általa megjelölt
személy a maradványérték megfizetésével
tulajdonjogot szerezzen.

Könyv szerinti A lízingtárgyat a lízingbevevő veszi fel könyveibe, tartja nyilván és számolja el az
nyilvántartás amortizációt.

Futamidő alatt A lízingbevevő költségként számolja el a lízingtárgy amortizációs költségét és a

elszámolható lízingdíjak, kamat összegét.
költségek
A lízingdíj A lízing tökeértéke megegyezik a szerződésben rögzített lízingtárgy szerződés
tőkeértéke szerinti nettó értékével (általában a beszerzés nettó értéke).

AFA-fizetési A lízingtárgy birtokba vagy használatba A lízingbevevő ÁFA-fizetési

vételekor esedékes a lízingbevevő
kötelezettség
AFA-fizetési kötelezettsége. A nettó
vételárra eső teljes ÁFA fizetendő.
kötelezettsége az egyes lízingdíj részletek
megfizetésekor esedékes. Az ÁFA összege
az egyes lízingdíjak tökerészére kerül
felszámításra.

Lízingszerződés Határozott idejű, általában 1 -5 év.

futamideje

Lízingdíjak A fizetés gyakoriságában lízingbeadó és lízingbevevő szabadon állapodik meg (havi,

fizetésének negyedéves, féléves, szezonális).
gyakorisága

Maradványérték Nincs. Futamidőtől függően általában 10-30%.

Lízingbeadó A lízingtárgyra vonatkozó szállítói A lízingtárgyra vonatkozó szállítói számla

szerződésben vállalt számla kifizetése a szállító felé. kifizetése a szállító felé, ill. a
főbb kötelezettsége maradványértéken történő értékesítés a
lízingbevevő vagy az általa megnevezett
harmadik személy felé.

Kinek kedvező? Aki rendszeres ÁFA elszámolásra
kötelezett és általában befizető
pozícióban van. Rendelkezik szabad
forrással a teljes nettó értékre jutó ÁFA
megfizetéséhez, és biztos benne, hogy
tulajdont akar szerezni a lízingtárgyon.
Aki alanyi ÁFA-mentes, s így ÁFA-
fizetési kötelezettsége a teljes futamidőre
elosztható. Nem rendelkezik szabad
forrással a teljes nettó értékre jutó ÁFA
megfizetéséhez. Aki még a
szerződéskötéskor nem biztos abban, hogy
tulajdont akar-e szerezni a lízingtárgyon.

A zártvégű pénzügyi lízing legfontosabb tulajdonsága, amely megkülönbözteti a nyíltvégűtől az, hogy míg a lízingtárgy
használati és birtoklási joga a futamidő alatt mindkét esetben a lízingbevevőt illeti meg, a rendelkezési jog (tulajdonjog)
pedig a lízingbeadóhoz tartozik, addig a futamidő lejártával zártvégű ügyleti szerződésnél a lízingdíjak és a kamatok
kiegyenlítésével a lízingbevevő automatikusan megszerzi a tulajdonjogot a tárgyra. A nyíltvégű ügylet esetén a
lízingbevevő a teljes tőketörlesztő rész, valamint a kamat megfizetése után sem válik tulajdonossá, csak jogot (pl. vételi
jogot, opciót) kap arra, hogy a lízingelt eszközön ő, vagy egy általa megnevezett személy rendelkezési jogot szerezzen,
természetesen a maradványérték megfizetésével.
Lényeges különbség van a zárt- és a nyíltvégű pénzügyi lízing között az AFA fizetésének elszámolásában. A zártvégű
pénzügyi lízing az ÁFA tv. 6. § (2) bekezdésének a) pontja alapján termékértékesítésnek minősül. Ilyen esetben pedig a
lízingbeadó ÁFA-fizetési kötelezettsége a tőkerész viszonyában az eszköz birtokba adásakor keletkezik. Ebből viszont az
következik, hogy a lízingbevevő első részletéből finanszíroznia kell a lízingbeadó ÁFA-fízetési kötelezettségét
(amennyiben az nem rendelkezik kellő likviditással). Ez a gyakorlatban vagy úgy valósul meg, hogy az első fizetendő
részlet magasabb összeget tartalmaz, vagy a finanszírozás költségei más módon épülnek be a lízingdíjakba. A lízingbevevő

39
ÁFA-fizetési kötelezettsége ugyanakkor keletkezik, mint a lízingbeadónál, vagyis az eszköz birtokba vagy használatba
vételekor. A megfizetendő ÁFA-t a nettó vételár után kell számolni. Az ÁFA törvény értelmében a nyíltvégű lízingforma
szolgáltatásnyújtásnak számít (hiszen ekkor a lízingbevevő nem szerez tulajdonjogot), így ekkor az erre az értékesítési
módra vonatkozó előírásokat kell érvényesíteni, s az ÁFA-kötelezettség a lízingbe adónál a lízingdíjak (tőketörlesztő
részletek és kamatrészek) kiszámlázásakor keletkezik. Ügyfelénél, a lízingbevevőnél az ÁFA-fizetés az egyes lízingdíj
részletek fizetésekor esedékes. Az ÁFA összege az egyes lízingdíjak tőkerészlete alapján számolandó.

Az operatív lízing általában tartalmazza a pénzügyi lízing legtöbb elemét. A legfontosabb különbség, hogy nem célja a
tulajdonjog átadása a lízingbevevő részére. A lízingbeadó a tulajdonában lévő jószágot a lízingbevevőnek előre
meghatározott időre díjfizetés ellenében használatra átadja, de a futamidő lejártakor a lízingbevevő az adott jószágot
köteles a lízingbeadónak visszaszolgáltatni. Az ilyen ügyletek során a használatot a lízingbeadó bizonyos korlátok közé
szoríthatja, de az üzemeltetési kockázatokat és költségeket a felek megosztják egymás között. A lízingbeadó a
használatba adáson túl többletszolgáltatásokat vállal a lízingbevevő felé. A futamidő lejártával a lízingbeadó
függetlenül a korábbi lízingtől, a lízingtárgyat újra lízingbe adhatja, vagy akár el is adhatja.
Az operatív lízing esetében a lízingbevevő nem akarja megszerezni az eszköz tulajdonjogát, csak használni akarja
azt. A lízingdíjak magasabbak, mint a pénzügyi lízingnél, mert a lízingbeadó állja az eszköz karbantartásának
költségeit, amelyet így előre kalkulálva beépít a lízingdíjakba. Leginkább azokat az eszközöket lízingelik ilyen
konstrukcióban, amelyek gyorsan vesztik értéküket (pl. számítástechnikai eszközök). Abban az esetben érdemes egy
finanszírozó cégnek operatív konstrukcióban finanszíroznia, ha a szállítóval megállapodást kötött arra, hogy a gépet a
futamidő lejártakor visszavásárolja, vagy ha a finanszírozó jártas az eszköz értékesítésében.
Az operatív lízinget a jogi szabályozás nem ismeri el önálló szerződéstípusként, és ezért a gyakorlatban a számviteli
és adózási elszámolás szempontjából a bérlet szabályai kerülnek alkalmazásra. Sokszor merülnek fel problémák az
operatív és a pénzügyi lízing szétválasztásával kapcsolatban, ami nem meglepő, hiszen a két lízingtípus gazdaságilag
nagyon közel áll egymáshoz. A tipikus probléma abból adódik, hogy a jelenlegi hazai piacon az érintett vállalkozás
legtöbbször a megkötött operatív lízingszerződés esetén is tulajdonjogot kíván szerezni a lízingelt eszköz felett. A lízing-
beadó pedig ennek érdekében gyakran bocsát opciót a lízingbevevő rendelkezésére. Itt vetődik fel tehát a probléma az
elkülönítés kapcsán (azaz, hogy az ügylet tulajdonképpen operatív vagy pénzügyi lízing-e). Ezzel kapcsolatban több
álláspont is ismert. Létezik olyan nézet, amely nem engedi a vételi jog feltételét operatív lízing esetén, illetőleg olyan is,
amely abban az esetben, ha a vételi jog az adott időpontban érvényes piaci értéken érvényesíthető, úgy megengedi a
szerződés módosítását. A vendor finanszírozás
A vendor finanszírozás lényege az, hogy az ügyfelek megszerzése a finanszírozó által nem közvetlenül történik,
hanem közvetetten, a szállító segítségével. Ennek során a lízingcég üzletkötői felkeresik a kereskedéseket, és
megpróbálják rávenni őket arra, hogy azon ügyfeleknek, akik nem készpénzes vásárlók, az ő általuk képviselt
lízingcéget ajánlják. Ehhez a következő eszközök állnak a lízingcég rendelkezésére:
- személyes kapcsolat;
- gyors ügyintézés; (A kereskedések többsége nem engedheti meg azt magának, hogy pénzeszközeit a
készleteiben tartsa, így arra törekszik, hogy a lízingcég hamarabb kiegyenlítse a szállítói számlát, mint ahogy
neki kell az importőrt vagy a gyártó céget kifizetnie.)
- készletfinanszírozás: ennek az a lényege, hogy a lízingcég előre ki
fizeti az eszköz vételárát;
-jutalék: a kereskedések jutalékért közvetítik az ügyfeleket a lízingcégnek;
- egyéb előnyök: a kereskedések számára az is pozitívumot jelenthet, hogy a lízingcégek jelentős része
kereskedelmi banki háttérrel rendelkezik.
A lízingcégeknek azokat a termelőeszközöket érdemes finanszírozniuk, amelyeknek jó a másodlagos piaca, mindig
van rá kereslet, így az értékesítése nem okoz gondot. Ilyenek a mezőgazdasági gépek, az építőgépek, a
haszongépjármüvek és az egyéb berendezések (nyomdaipari gépek, orvosi műszerek, számítógépek, hajók,
repülőgépek, stb.). Az építőipari gépek közül nem finanszírozhatók például a magasépítésnél használatos gépek (néhány
kivételtől eltekintve). Ennek oka, hogy ezek túl speciálisak, így értékesítésük szinte lehetetlen.

40
A VÁLLALKOZÓI HITELSZERZŐDÉS TARTALMA
Különbség tehető a vállalkozói hitelek között aszerint, hogy
(i) határozott lejárattal rendelkeznek, amelyen belül a teljes kölcsönösszeg egyetlen alkalommal vehető igénybe és
törleszthető vissza - ez az un. eseti hitel (angol terminológiával: term facility); vagy (ii) a hitelkeret megújuló jelleggel
többször igénybe vehető, feltételezve a kölcsön többszöri visszatörlesztését - rulírozó hitel {revolving facility). A
hitelintézetnek a vállalkozó ügyfelével kötött hitelszerződésnek mindenképpen tartalmaznia kell:
- a hitelkeret összegének a megjelölését;
- egyrészről a hitelintézetnek a hitelkeret rendelkezésre tartására vonatkozó kötelezettségvállalását, másrészről a hitel
lehívásának feltételeit;
- a visszafizetés feltételeinek a meghatározását (lejárat, az egyes törlesztőrészletek esedékessége és összege);
- a kamat mértékének, valamint a kamatfizetés feltételeinek a meghatározását;
- a díjak, jutalékok és egyéb költségek, illetőleg a késedelem jogkövetkezményeinek a megjelölését;
- a biztosítékok körének a meghatározását;
- kapcsolódó állami támogatás vagy kezességvállalás esetén a vonatkozó jogszabály szerinti szerződéses kitételeket.
A hitelkeret összegének, valamint a törlesztés feltételeinek a kialakításánál egyaránt a hitelintézet elsősorban az adós
cég jövedelemtermelő képességét veszi figyelembe, és - elvileg - csak másodlagosan számít a biztosítékokból való
megtérülésre. (Kivételek lehetnek, például az állam vagy valamely hitelintézet kezességvállalásával, ül. garanciájával
fedezett hiteleknél.)
A hitelintézet ügyfelével rendszerint változó kamatmértékben állapodik meg, amely leggyakrabban BUBOR bázisú,
devizahiteleknél valamilyen deviza LIBOR-hoz kötött (a kivételek leginkább az állam által támogatott hiteleknél
fordulnak elő). A kamatperiódus többnyire egy negyedév, mint ahogy a tőketörlesztés is negyedévente esedékes.
A szerződésmódosítás esetei: a kölcsön törlesztési ütemének a megváltoztatása vagy a biztosítékok körének a
módosítása (az adós kezdeményezésére), illetőleg a kölcsön kamatának, díjtételeinek vagy egyéb szerződéses
feltételeinek a módosítása (a hitelintézet által egyoldalúan). A hitelszerződés módosítását jelenti továbbá, ha a felek
személyében változás történik; ide sorolható az engedményezés, a tartozásátvállalás, valamint a hitelfelvevő társaság
jogutóddal történő megszűnése.
A hitelszerződés megszűnik:
- ha a kölcsönt az adós szerződésszerűen visszafizeti, vagy előtörleszti;
- ha a kölcsönt nem hívják le, és a szerződésben megjelölt határozott időtartam lejár;
- ha a felek a szerződést közös megegyezéssel a jövőre nézve megszüntetik, vagy felbontják;
- a felek bármelyikének elállása esetén (a szerződés megkötésére visszamenő hatállyal);
- a szerződés bármelyik fél általi felmondása esetén, azonnali hatállyal vagy felmondási idővel.
A fentieken túl a nemzetközi (elsősorban angolszász) szerződéses gyakorlat és ennek mintájára - különösen a közép-
és nagyvállalati körben - kialakított hazai gyakorlat is lényegesen részletesebb hitelszerződésekkel dolgozik, mint ami a
hazai jogszabályi előírásokból (Ptk., Hitelintézeti törvény) következik.

Az angolszász szerződéses mintákat követő hitelszerződések különleges klauzulái - többek között - a következők: -
Nyilatkozatok és szavatosságok (representations and warranties)
Ezek az adós által adott nyilatkozatok részben az adós cégjogi helyzetére, részben pedig pénzügyi helyzetére vonatkoznak.
Cégjogi helyzetével kapcsolatosan a hitelfelvevő többek között nyilatkozik arról, hogy a magyar jog szerint érvényesen
létrejött társaság, amely a tevékenységéhez szükséges engedélyekkel rendelkezik, továbbá arról, hogy a hitelszerződés
megkötéséhez szükséges felhatalmazásokkal rendelkezik, illetve hogy a hitelszerződés megkötése nem ütközik valamilyen
összeférhetetlenségi szabályba. Következésképp a szóban forgó hitelszerződés összhangban van a társaság létesítő okiratával
és belső szabályzataival is.
Lényeges az a nyilatkozat, mely szerint az adós - egyéb szerződései tekintetében, beleértve a más hitelszerződéseit is - nem
követett el (súlyos) szerződésszegést; ugyanis ennek esetén az érintett hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a
hitelszerződést, és érvényesítheti a biztosítékokat, akár az adós vagyonát terhelő zálogjogot is.

41
A nyilatkozatok között szerepelhet az is, hogy az adós ellen nincs folyamatban, illetőleg legjobb tudomása szerint nem
várható olyan hatósági eljárás vagy per, amelynek az adós számára kedvezőtlen kimenetele jelentősen befolyásolhatja az
adós üzletmenetét vagy pénzügyi helyzetét - ilyen lehet például egy kirótt, nagyobb összegű környezetvédelmi bírság is.
Szükséges továbbá az adós olyan tartalmú nyilatkozata, a működése összhangban van a jogszabályi előírásokkal, tekintettel
arra, hogy a relevánsjogszabályok megsértése az adós működését lényegesen, mégpedig hátrányosan befolyásolná. Az adós a
tevékenysége körében alkalmazott szabadalmi jogokat, szerzői jogokat, védjegyet és egyéb szellemi termékeket érvényes
szerződések keretében használja.
Pénzügyi helyzetére vonatkozóan az adós - az auditált éves beszámolójának a hitelintézet részére történő benyújtásával
egyidőben - kijelenti, hogy a számviteli beszámoló készítése óta nem történt olyan esemény, amely a rendes üzletmenetet
veszélyeztetné. Ennek részeként nyilatkozik arról, hogy üzletvitelének helye változatlan, a tevékenységének végzéséhez
szükséges engedélyek érvényben vannak, illetőleg a tulajdonában lévő eszközök értéke nem csökkent lényeges mértékben.
Az eszközök állományára vonatkozó nyilatkozat azért fontos, mert a vállalkozás vagyoni helyzetének a lényeges
romlása részben előrevetítheti a működés során tapasztalható zavarokat, a vállalkozás jövedelemtermelő képességének a
romlását, részben pedig csökkentheti a hitelintézet részére felajánlott biztosítékok értékét.
A nyilatkozatok része, hogy a vállalkozás tulajdonában lévő, de a hitel fedezetéül lekötött eszközök per-, teher- és
igénymentesek, azaz rájuk vonatkozóan harmadik személynek nem áll fenn jogos követelése. Ennek a hitelintézet általi
előírása azért lényeges, mert a hitel visszatérülését a biztosítékul lekötött eszközökből várja abban az esetben, ha az
adós - jövedelmi helyzetének romlása következtében - fizetési kötelezettségeinek esedékességkor nem tud eleget tenni.
Szükséges az adósnak nyilatkoznia arról is, hogy a szerződés megkötésének időpontjában nem áll fenn lényeges,
általa nem vitatott adó-, ill. köztartozása.
Végül az adós nyilatkozhat arról, hogy a hitelintézet részére nyújtott adatok valósak és a lényeges információkra
kiterjedőek; továbbá az adósnak nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amelyet a hitelintézettel nem közölt,
de ami a hitelbírálattal kapcsolatosan a hitelező elutasító döntéséhez vezethetne. Ez a nyilatkozat tartalmában utal a fe-
lek Ptk.-ban előírt együttműködési kötelezettségére.

TILTÓ ÉS MEGERŐSÍTŐ KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK (NEGATIVE/AFFIRMATIVE COVENANTS)

A kötelezettségvállalások egy része valamilyen cselekménytől való tartózkodást foglal magában (negatíve
covenants), más részük megerősíti az adós egyéb nyilatkozatait (affirmative covenants).
A kötelezettségvállalások - csakúgy, mint az adós által tett nyilatkozatok - vonatkozhatnak az adós cégjogi
helyzetére és pénzügyi helyzetére egyaránt.
Arra irányulnak, hogy az adós tevékenysége, pénzügyi és vagyoni helyzete ne romoljon lényegesen a hitelbírálat
időpontjához képest, illetőleg, ha lényeges romlás következne be, a hitelintézet időben tudjon reagálni ezekre. Például,
ha vagyoni helyzetének romlása miatt az adós megsérti az előírt adósságszolgálati mutató határértékét, a hitelintézet
-erről tudomást szerezve - mérlegelni tudja, hogy megemelje a hitelkamat mértékét, előírjon pótlólagos fedezetet, vagy
esetleg felmondja a hitelszerződést.
A tiltó kötelezettségvállalások részeként, cégjogi helyzetével kapcsolatosan, az adós a hitelszerződésben vállalhatja,
hogy
- jegyzett tökéjét nem csökkenti, illetőleg a jegyzett töke változtatását a hitelintézetnek bejelenti;
- meglévő tulajdonosi részesedéseit fenntartja, és újabb részesedéseket nem szerez, illetőleg a részesedéseinek
értékében bekövetkezett lényeges változásokat a hitelintézetnek bejelenti;
- a hitelszerződés időtartama alatt nem fizet osztalékot, illetőleg a tulajdonosok részére történő kifizetéseket alárendeli
a kölcsön és járulékai visszafizetésének;
- a hitel futamideje alatt a társaság nem alakul át, és nem határozza el a végelszámolással történő megszüntetését
sem.
Üzletvitelével, pénzügyi helyzetével összefüggésben az adós vállalhatja, hogy
-tevékenységi körét nem változtatja meg, továbbá gondoskodik a működéséhez szükséges engedélyek
érvényességéről;
-adott összeghatárt meghaladóan meglévő eszközeit nem adhatja bérbe, nem ruházhatja át, nem terhelheti meg,
eszközei felett nem engedhet használati vagy rendelkezési jogot; kivéve a rendes üzletmenet körébe tartozó, a
szokásos piaci feltételek között végrehajtott értékesítéseket, ill. jogügyleteket, valamint a hitelező előzetes hoz-
zájárulásával kötött ilyen tartalmú jogügyleteket;
- az adós a pénzügyi tervében leírtakon felül a szokásos mértéket meghaladóan nem ruházhat be és nem vásárolhat
értékpapírokat (az állampapírokat kivéve);

42
 - a hitelszerződésben rögzített mértéket meghaladóan nem adósodik el (ideértve többek között a banki hitelek
felvételét, kezességvállalásokat, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból eredő kötelezettségvállalásokat, a
lízingből vagy bérletből származó kötelezettségeket; az áruszállításból és a szolgáltatás igénybevételből szárma-
zó fizetési kötelezettségeket, valamint a vételi jogból eredő kötelezettségeket)
- az adós nem alapíthat terhet (például zálogjogot, óvadékot, és más ügyleti biztosítékot) a meglévő vagy a jövőben
megszerzendő vagyonelemein. Ez utóbbi, un. terhelési tilalom (negatíve pledge), a gyakorlatban inkább arra
vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy amennyiben az adós megterheli a vagyonát, nem engedhet kedvezőbb feltéte-
leket, mint amilyeneket megelőző hitelezői (köztük a hitelszerződéssel érintett hitelezők) kaptak. Vagyis nem
vehet fel például forgóeszközhitelt zálogjog fedezete mellett, ha meglévő hiteleinél mindössze árbevétel-
engedményezést kötöttek ki biztosítékul; ebben az esetben a zálogjogot a meglévő hitelezőire is ki kell
terjesztenie. Az adós megerősítő jelleggel a hitelszerződésben kötelezettséget vállalhat arra, hogy számviteli
beszámolóit az előírt negyedéves vagy éves rendszerességgel a hitelezőnek benyújtja. A negyedéves főkönyvi
kivonat, ül. mérleg és eredménykimutatás, valamint az (auditált) éves beszámoló, ill. az egyszerűsített
beszámoló olyan pénzügyi információkat szolgáltat a hitelintézet számára, amelyek a negyedéves
követelésminősítéshez szükségesek.15 Emellett kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy a hitelintézetet
meghatározott rendszerességgel tájékoztatja a biztosítékok (pl. a kölcsön biztosítékaként jelzálogjoggal terhelt
ingatlan) aktualizált értékéről.
A hitelintézet az adós számára előírhatja, hogy gazdálkodása során köteles megfelelni bizonyos, a számviteli
kimutatásaiból (mérleg- és eredményadataiból) számítható mutatók előírt határértékeinek. Ezek a pénzügyi kovenánsok
az adós vagyoni és jövedelmi helyzetére vonatkozóan kísérelnek meg optimális értékeket meghatározni, így például:
- a kötelezettségek/saját tőke arányára (debt to equity ratio),
- a kamatfedezettségre (interest coverage ratio),
- az adósságszolgálati képességre (debt service ratio), stb.
Az adós az említett kötelezettségeknek és a fenti nyilatkozatoknak elsősorban az érintett szerződés megkötésének
időpontjában köteles eleget tenni, másodsorban pedig ezt követően minden egyes hitellehívást megelőzően. A
kölcsönösszeg lehívásakor az adósnak igazolnia kell a szerződésben meghatározott feltételek teljesülését; ellenkező
esetben a hitelintézet megtagadhatja a kölcsön folyósítását.
Az adós a lehívási értesítővel együtt be kell, hogy nyújtsa a hitelintézethez:
- létesítő okiratának változásokkal egybefoglalt szövegének hiteles másolatát,
- harminc napnál nem régebbi cégkivonatát,
- az adós illetékes szervének a hitelszerződés megkötését jóváhagyó határozatát,
- a cégjegyzésre jogosultak adatait tartalmazó aláírási címpéldányt,
- a biztosítéki szerződések aláírását és a biztosítékoknak a szükséges nyilvántartásba történő bejegyzését,
- a szükséges nyilatkozatokat (representations and warranties). A hitelintézet ezek megfelelősége esetén
folyósítja a kölcsönt.

AZ ADÓS SZERZŐDÉSSZEGÉSÉNEK ESETEI (EVENTS OF DEFAULT)

A gyakorlatban a felek sokszor kötik ki jogvitáikban a választott-bíróság eljárását, elsősorban az eljárás
egyszerűsítése, gyorsítása céljából.
A Ptk. szerint a hitelintézet azonnali hatállyal felmondhatja a hitelszerződést (és egyúttal követelheti a kölcsön
összegének a visszafizetését és a járó kamatok megfizetését), ha
- a kölcsönnek a szerződésben megjelölt célra fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönt a szerződésben
meghatározott céljától eltérően használja fel;
- a nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki;
- az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a
kölcsön visszafizetésének a lehetőségét;
- az adós hitelképtelenné válik;
- az adós a hitelintézetet a kölcsön összegének a megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok
eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének a megállapítását
befolyásolta;

43
 - az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot -
figyelmeztetés ellenére - akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy
jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi;
- az adós más súlyos szerződésszegést követett el.
Az angolszász mintára kialakított hitelszerződésekben a hitelintézet további felmondási okokat köthet ki, így ha
- az adós esedékességkor nem fizeti meg a kamatokat és a banki jutalékokat, és/vagy nem fizeti vissza a
kölcsön összegét,
- az adós által tett nyilatkozatok és szavatosságok valótlannak bizonyulnak,
- az adós a tiltó kötelezettségvállalásait megsérti, és/vagy a megerősítő kötelezettségvállalásait elmulasztja
megtenni,
- az adós bármely más lényeges adósságával (más hitelintézetnél felvett hitelével, vállalt kezességgel,
kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral, lízinggel, stb.) kapcsolatos fizetési kötelezettségét
esedékességkor nem teljesítette - ez az un. Cross default klauzula, ill. ezen esetek valamelyike miatt
bekövetkezett szerződésszegést meghatározott határidőn belül nem orvosolja; továbbá felmondhatja a
hitelszerződést akkor is, ha
- az adós számviteli beszámolóját a könyvvizsgáló elutasító vagy korlátozó könyvvizsgálói záradékkal látta el,
- az adós környezeti károkozás vagy más ok miatt indult hatósági eljárásban jogerősen elmarasztalták,
- az adós ellen felszámolási eljárás indult, vagy fizetéseit beszüntette, stb.

LAKOSSÁGI HITELEK
Hitelezési trendek
A lakossági ügyfélszegmensben - a lakáscélú és a fogyasztási hitelek terén egyaránt - enyhülő hitelképességi
standardok és folyósítási feltételek jellemezték az elmúlt időszakot. A folyósítási feltételek enyhítése a hitelkeretek és a
futamidő növekedésében, i l l . a minimális önrész csökkenésében jelent meg. Az újonnan megkötött hitelszerződésekben
jelentős a svájci frankban vagy euróban denominált hitelek aránya, elsősorban a forint-hitelekhez viszonyított relatív
kamatelőny következtében. A devizahiteleket ugyanakkor magasabb árfolyam- és kamatkockázat is jellemzi.
A lakossági hitelek állományának bővülése mindenekelőtt a lakáscélú (jellemzően állami kamattámogatásos,
jelzáloglevél-forrású), illetőleg a fogyasztási célú személyi- és gépjárműhitelek kihelyezéséből adódott. Abból
következően, hogy a jelzálogjoggal fedezett lakáscélú, ill. szabad felhasználású hitelek futamideje hosszú, és a hitelek
többségénél a törlesztés még alig kezdődött el, a lakossági portfolió minősége kedvező képet mutat. A problémás
követelések után elszámolandó értékvesztés eredményt rontó hatása a hitelintézetek átlagában még nem, vagy csak kis
mértékben jelentkezik. Ezzel szemben a vállalkozói és a fogyasztási célú lakossági hitelek esetében magasabb a
problémás hitelek, és következésképp az értékvesztés aránya. Az általános kockázati céltartalék képzéséről a hitelintézetek
maguk dönthetnek, a hitelezési portfoliójuk várható átlagos romlásának mértéke szerint.
Lakossági ügyfeleik részére a hitelintézetek részben fogyasztási céllal (a mindennapi élet szokásos használati
tárgyainak megvásárlásához, ill. szolgáltatásainak igénybevételéhez) nyújtanak hitelt, ideértve a kimondottan
felhasználási célhoz nem kötött hitelnyújtást is, részben pedig lakáscéllal helyeznek ki hiteleket.
A fogyasztási célú hitelek közé a folyószámlahitelt, a személyi hitelt. az áruvásárlási hitelt, a hitelkártyát és a
lombardhitelt sorolhatjuk, mint hiteltípust. A gyakorlat a lakáscélú hiteleken belül is több típust alakított ki, attól
függően, hogy a kihelyezett hitel a bank, a szakosított hitelintézet (lakástakarék-pénztár vagy jelzálog-hitelintézet),
illetőleg a szövetkezeti hitelintézet mérlegében szerepel.

FOLYÓSZÁMLA HITEL
- A hitelintézet a folyószámla hitelkeret terhére olymódon folyósít kölcsönt, hogy teljesíti azokat a fizetési
megbízásokat, amelyekre az ügyfél számlakövetelése egyébként már nem nyújt fedezetet. Az ügyfél folyószámláján
jóváírt összegeket, amennyiben azok meghaladják a tárgynapon teljesítendő fizetési rendelkezések összegét, a
hitelintézet a folyószámlahitel törlesztésére és a hitelkeret ismételt feltöltésére fordítja.
A folyószámlahitel megújuló jellegű, hiszen az ügyfél a számláját a hitelkeret erejéig túlterhelheti, a törlesztés a
jóváírási forgalom felhasználásával történik. A hitelintézetek külön biztosítékot nem kötnek ki, a kölcsön
jóváhagyásának alapja az ügyfél havi rendszeres terhelhető jövedelme. (Terhelhető jövedelmen a nettó jövedelemnek a
bírósági határozaton vagy elismert tartozáson alapuló tartozás havi törlesztőrészletének megfizetése után fennmaradó

44
részét értjük.) A hitelintézet az adós hitelképességét rendszeres időszakonként felülvizsgálja, és ennek eredményétől
függően a hitelkeret összegét - egyoldalú szerződésmódosítással -jogosult csökkenteni, illetőleg emelését ügyfelének
felajánlani. A felek rendszerint egy éves futamidőben állapodnak meg (amelyen belül a folyószámla-hitelkeret igénybe
vehető), de a hitel lejárata - az ügyfél megerősítő szándéka és hitelképessége mellett - meghosszabbítható.

SZEMÉLYI HITEL
A gyakorlatban két formája terjedt el: az egyik a kezes és kézizálogjog fedezete mellett, a másik pedig a jelzálogjog
fedezete mellett nyújtott kölcsön. Az előbbi tehát egy jellemzően jövedelem alapú hitelezés, az utóbbi viszont
kiegészítő jelleggel ingatlanra alapított jelzálogjogot is előír biztosítékként.
Az előbbi, vagyis a. jelzálogjoggal külön nem fedezett hitel az általános napjainkban. Ennek oka abban keresendő, hogy
míg 10-15 évvel ezelőtt a személyi kölcsönök finanszírozták a lakáscélú kiadásokat is, addig mára ezt a hítelszegmenst a
kedvezményes lakáscélú hitelek fedik le. Nem kizárt azonban, hogy például lakásfelújításra egy magánszemély személyi
kölcsönt vegyen igénybe.
Fő szabály szerint személyi kölcsönöknél a hitelcél nem kötött, vagyis az adós a kölcsön összegét (amely akár több
millió forint is lehet) - választása szerint- bármire felhasználhatja, így például autóvásárlásra, tartós fogyasztási cikkek
vásárlására, vagy akár utazáshoz is. Kivételes, ha a hitelintézet a hitel kondícióinak kialakítása során preferálhat egy konk-
rét hitelcélt, például abban az esetben, ha egy olyan betéti kártyát bocsát ügyfele rendelkezésére, amellyel meghatározott
áruházakban kedvezményesen vásárolhat lakáscikkeket.
A kölcsön visszafizetésének forrása az adós rendszeres jövedelme, ebből adódóan igénylésének feltétele az adós
bankszámlájára (folyószámlájára) érkező havi rendszeres jóváírás. Amennyiben a kölcsön fedezete kezesség, a hitelintézet
a kezes jövedelmi helyzetét is vizsgálja a kölcsön jóváhagyásakor.
A jelzálogjoggal fedezett személyi hitelek egyik mai formáját képezik az un. adósságrendező hitelek. Arra szolgálnak,
hogy az ügyfél több meglévő tartozását előtörlessze, és ezeket kiváltandó egyetlen bankhitelt vegyen fel. (A bankok
rendszerint nem zárják ki, hogy az új hitel összege magasabb legyen, mint a korábbi tartozások összege; azaz az ügyfél -
hitelképességének megfelelően - plusz hitelösszeget is igénybe vehet.) A hitel az ügyfél számára vonzó megoldást kínál a
havi törlesztőrészlet csökkenése miatt, amit a bankok a futamidő meghosszabbításával érnek el.
Az adósságrendező hitel többféle tartozás kiváltására is lehetőséget nyújt, ilyenek például: jelzáloghitel, személyi
kölcsön, lízing, hitelkártya, folyószámla-hitel, áruvásárlási hitel, önkormányzati kölcsön, munkáltatói kölcsön, illeték-
vagy adótartozás, közüzemi tartozás, stb. A hitel odaítélése során nem feltétlenül kizáró ok, hogy az adósnak lejárt
tartozása van, azonban a magas hitelkockázat miatt a jelzálogfedezet kötelező.

EGY KÜLÖNLEGES SZEMÉLYI HITEL-TÍPUS: DIÁKHITEL

A diákhitelezés három alapvető formája létezik világszerte:
1. Jelzálog típusú kölcsönök:
A törlesztési mód hasonlít a jelzálog típusú kölcsönök törlesztésére. A részletek összege és a hitel futamideje előre meg vannak
határozva; bizonytalanságot az jelent, hogy ez az összeg a diák jövedelmének mekkora részét emészti fel.
A törlesztéseket nem az adóhatóság szedi be, ezért a bankoknál magasak az adminisztrációs terhek, és emiatt szükséges az
állami garancia. Azonban a garanciavállalás kérdése kettős problémát vet fel: egyrészt ha a garancia túl „kötött", akkor a
bankok nem akarnak részt venni a rendszerben, másrészről, ha túl „engedékeny", akkor a bankok nem érdekeltek abban, hogy
mindenáron behajtsák a törlesztéseket.
2. Jövedelemből fizetendő kölcsönök:
A törlesztéseket a diák későbbi fizetésének százalékában határozzák meg. Ebben az esetben a bizonytalansági faktor az az
időtartam, amennyi idő alatt végül is majd ledolgozza ezt a kölcsönt. A törlesztés mértéke mindig alkalmazkodik az aktuális
jövedelemhez. Ez megakadályozza, hogy a diákok túlzott kockázatot vállaljanak.
3. „Diplomaadó" kölcsönök:
A rendszer hasonló a jövedelemből fizetendő kölcsönhöz, mivel a törlesztések a diákok jövedelméhez igazodnak, de különböző
abban, hogy a visszafizetés egész életen át (vagy nyugdíjig) tart. Az előző két esettől eltérően tehát itt a törlesztési folyamat nem
áll meg akkor, amikor a kölcsön eredeti összegét már megtérítették.
A rendszerrel szembeni elvárások:
-Amennyiben ezt hatékonyan végre lehet hajtani, előnyös, ha a jövedelemből törlesztendő kölcsönöket fizetés-levonás
formájában szedik be (az adóval i l l . a társadalombiztosítási járulékokkal együtt). -A hiteleket piaci, vagy azt megközelítő
kamattal kell adni. -A hitelszisztémának olyannak kell lennie, hogy a magántőke hajlandó legyen beszállni.

45
A diákhitelezés lebonyolítója Magyarországon a Diákhitel Központ Zrt. A hitelrendszer kialakításához az állam
lebonyolítási, szervezési szerepben jelent meg.
A hallgatói hitelre minden, a Felsőoktatási törvény által meghatározott képzési formákban, felsőfokú képzésben
résztvevő nappali, levelező, esti, ill. távoktatás keretében tanuló, aktív hallgató jogosult, egyéni hitelbírálat és
kockázatértékelés nélkül.

A folyósított hitel nagysága az infláció mindenkori mértékéhez igazozik. A hallgatók által felvett hitel nagysága az
iskolaévektől függően 600-1.200 ezer forint között lehet átlagosan. Az egyes hitelfelvevők tartozását a Diákhitel
Központ egyéni számlákon tartja nyilván. A fennálló hitelállomány alakulására ható tényezők: új hitelek felvétele,
hiteltörlesztések, tőkésített kamatok.
A hitel kamatozása kedvező, a finanszírozáshoz igénybevett források átlagos költségén felül maximum 4,5%-os
kockázati és működési prémiumot tartalmazhat. A kormány döntése értelmében a hitelrendszer első két évében a
működési és kockázati prémium nem terhelte a hitel kamatát.
A hitel törlesztését csak a tanulmányok elvégzése után kell megkezdeti. a törlesztő részlet mindig az aktuális
jövedelemhez igazodik. A hitelfelvevő jogosult előtörlesztésre.
A diákhitel sajátossága, hogy a hitelviszony első szakaszában, amikor a hallgató még nem kezdte el tanulmányait, a
hitelállomány folyamatosan növekszik, míg a második szakaszban, amikor már megkezdődik a Törlesztés, nincsen
újabb hitelfelvétel. A jövedelemarányos törlesztéssel, es az esedékes kamatok tőkésítésével az a sajátos helyzet
alakulhat ki, hogy a törlesztés megkezdése után a hitelállomány tovább növekszik, vagyis a törlesztés nem fedezi még a
kamatokat sem. Amikor a hitelfelvevő később magasabb jövedelmet ér el, ez a helyzet megfordul, és a hitelállomány
csökkenni kezd.
A törlesztés a munkáltatókra és az adóhatóságra is jelentős adminisztrációs terheket ró. A havi törlesztéseket rendszerint a
munkáltató vonja le a bruttó bér alapján, és az összeget az APEH-nek átutalja. Az egyéni vállalkozó saját maga fizeti meg az
esedékes törlesztő részleteket. Az adóhatóság a befolyt törlesztő-részleteket a beérkezés napján átutalja a Diákhitel Központ
részére. A törlesztések egyéni számlákon való havi jóváírására visszamenőlegesen, a teljes évi befizetések egyenlő nagyságú havi
elosztásával, a kamatok tőkésítésének időpontjában, minden év december 31-i értéknappal kerül sor.
A banki piac vizsgálatából kiderül, hogy a hazai kereskedelmi bankok bár különféle konstrukciókat kínálnak a
fiatal korosztály számára, általában a számlavezetésre koncentrálnak, a diákoknak nyújtott hitelezésre már kevésbé. A
bankok nem szívesen vállalják fel azt a kockázatot, ami egy fedezet nélküli, hosszú távú lakossági hitelnyújtásból ered.

ÁRUVÁSÁRLÁSI HITEL
Áruvásárlási kölcsönt tartós fogyasztási cikkek (szórakoztató elektronikai berendezések, háztartási
gépek, bútorok, számítástechnikai és irodai gépek, barkács cikkek, sporteszközök, légkondicionáló és fütö
berendezések, stb.) beszerzéséhez, megvásárlásához, ezen felül például szolgáltatási kölcsönt szolgáltatások
igénybevételéhez nyújtanak a hitelintézetek.
Az áruvásárlási hitel kérelmének elbírálása, odaítélése a hiteligénylő jövedelmi helyzetétől függ. Hasonlóképpen, a
kölcsön visszafizetésének forrása az adós havi rendszeres terhelhető jövedelme. A hitel biztosítéka lehet kezesség, de
nem kizárt, hogy a hitelező nem kér fedezetet.
A kölcsön jellemzően kisösszegű, a futamidő pedig többnyire néhány hónap. A többi hiteltípushoz képest különleges a
hitelezési folyamat abból a szempontból, hogy a hitel igénylése leggyakrabban egy kereskedő üzletén belül történik. A
hitelintézettel áruhitel-finanszírozásra szerződött kereskedőtől indított hitelkérelmet a hitelintézet fiókja vagy más
szervezeti egysége elbírálja, és erről a döntésről rövid időn belül értesíti a kereskedőt. Pozitív hitelbírálat esetén a vevő
a kiválasztott árucikket részben vagy egészben hitelből vásárolhatja meg, a kereskedő felé a vételárat a hitelező
kiegészíti. A vevőnek a kölcsönt a hitelszerződés feltételei szerint a hitelintézet felé kell törlesztenie.

HITELKÁRTYA
Olyan fogyasztási hiteltípus, amelynél a hitelkeret összege szabadon felhasználható bankkártyás vásárlásra
kereskedelmi elfogadóhelynél, vagy készpénzfelvételre ATM-ből. Amennyiben az ügyfél a hitelkeretet kereskedelmi
áru kifizetésére használja, ennek összegével a bank az ügyfél hitelszámláját megterheli, és ezzel egyidejűleg ezt az
összeget átutalja a kereskedő bankszámlájára az áru ellenértékének kiegyenlítése céljából. A készpénzfelvétel
rendszerint csak a hitelkeret meghatározott, pl. 60%-ában lehetséges, és banki díj (i l l . a meg nem fizetett összeg után
ügyleti kamat) terheli.
A hitelkártya igénylésének feltétele - többek között - az adós rendszeres havi nettó jövedelmének egy, a hitelintézet által
meghatározott minimuma, illetve esetenként egy meghatározott idejű számlamúlt. A mai hazai bankgyakorlatban az

46
előbbi jövedelmi minimum egy viszonylag alacsony összeget jelöl, ami azt mutatja, hogy a hitelintézetek széles közön-
ségnek kínálják a hitelkártyákat.
A kölcsön összege néhány százezer forinttól akár néhány millió forintig is terjedhet. Az ügyfél által a hitelkeret
terhére kezdeményezett tranzakciókkal, valamint a díjak/ jutalékok és kamatok összegével a bank a hitelkeret
felhasználható egyenlegét csökkenti, majd a hitelkeretből igénybe vett összeget elszámolja az ügyfél hitelszámlájának
terhére. A hitelkeret megújuló jellegű, és általában a hitelintézet előír egy hóvégi kötelezően törlesztendő minimumot
(5%).
A hitelkártya olyan többlet-költekezést tesz lehetővé, amelyet a kölcsön lehívását követő 45 napban nem terhel
kamat, ezt követően viszont az ügyfélnek az átlagos lakossági kamatoknál lényegesen magasabb kamatot kell fizetnie.
Nem elhanyagolható a kártya éves díja sem, amelyet első alkalommal a hitelintézet a szerződéskötés hónapjában terhel.

LOMBARDHITEL
A lombardhitel tágabb értelemben olyan rövid lejáratú hitelek összefog- laló neve, amelyek biztosítéka valamilyen
forgalomképes ingó dolog. Szűkebb értelemben értékpapír letéttel vagy forint-, devizabetéttel fedezett kézizáloghitel.
A kölcsön célja az adós átmeneti pénzszükségletének finanszírozása oly módon, hogy a konkrét hitelcélt a felek a
hitelszerződésben nem rögzítik. Kétségtelen előnye, hogy - a kölcsön fedezettségéből adódóan - a hitel kamata a
lakossági kölcsönök más típusaihoz képest mérsékeltnek mondható. A hitel futamideje a jelenlegi banki gyakorlat
szerint nem több mint egy év; és fő szabály szerint rövidebb, mint a fedezetként zárolt értékpapírok vagy betétek
lejárata.
Az egyedi hitelszerződésekben meghatározott, a folyósítható lombardhitel legmagasabb összege, valamint a
fedezetként lekötött értékpapírok vagy betétek mindenkori beszámítási értéke közötti arányszámot fedezeti
árfolyamnak nevezzük.
A kölcsön lehívásának (pontosabban, a fedezet zárolásának) időpontjában a befogadáskori fedezeti árfolyam
megközelítőleg 130-140%, pontos mértéke bankonként és ügyletenként eltérő lehet. A hitel futamideje alatt a mindenkori
fedezeti árfolyam egy előre meghatározott, kb. 125%-os érték közelébe csökken, a hitelező kérheti az óvadék kiegészí-
tését, ennek elmaradása esetén pedig a kölcsönt járulékaival együtt lejárttá teheti (figyelmeztető fedezeti árfolyam). A
fedezeti árfolyam jelentős, 110%-ot megközelítő csökkenésekor (likvidációs fedezetfárfolyam) a hitelező a
lombardhitelből eredő követelését közvetlenül, az értékpapír- és betéti óvadékból kielégítheti - ez az azonnali hatályú
felmondással azonos joghatályú.
A fedezetként felajánlott értékpapírokat a bank zárolja, következésképp tulajdonosa csak a hitel visszafizetése után
rendelkezhet felettük korlátlanul. A fedezetként elfogadható értékpapírok körét rendszerint a bankok Treasury-je határozza
meg; nem ritka, hogy részvények nem fogadhatók el fedezetként. Ez utóbbi magyarázata abban áll, hogy ma a
lombardhitelek nem spekulációs értékpapír-vásárlást finanszíroznak, hanem az ügyfél likviditási zavarainak átmeneti
finanszírozását

LAKÁSCÉLÚ HITELEK
Ma már a lakáscélú finanszírozás sokféle formában és intézményi kéretek között valósul meg: a lakástakarékpénztárak
mellett a jelzálog-hitelintézetek, illetőleg - az utóbbiakkal együttműködve vagy önállóan - a bankok foglalkoznak
jelzálog fedezete melletti lakáshitel-kihelyezésekkel. Lakáscélú hitel igénybe vehető lakás vagy üdülő vásárlására, építé-
sére, felújítására, korszerűsítésére, továbbá közműfejlesztésre. Néhány évvel ezelőtt rendkívül népszerűvé vált az
igényelhető állami kamattámogatás révén, amely a lakáscélú hitelek kamatát néhány százalékosra (a kockázatmentes
kamatláb mértékénél alacsonyabbra) csökkentette.
Az igényelhető kölcsönösszeg lényegesen magasabb, mint a fogyasztási célú lakossági hiteleknél; államilag
támogatott kölcsönök esetén 1-15 millió forint közötti, piaci kamatozású lakáskölcsönnél akár több tízmillió forint is lehet.
A kamattámogatott (jelzáloglevél-forrású vagy kiegészítő kamattámogatásos) kölcsönökhöz állami kezesség is társulhat
(ilyenek pl. a fészekrakó program keretében vagy a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek nyújtott hitelek). A
folyósított összeget - amennyiben a magánszemély jogosult rá - kiegészíthetik közvetlen támogatások is, például
lakásépítési kedvezmény vagy adó-visszatérítési támogatás. Emellett személyi jövedelemadó-kedvezmény is igénybe
vehető.
A hitelek futamideje jellemzően hosszú (hiszen a magánügyfelek törlesztési képessége többnyire korlátozott), 20 évig
is terjedhet. Ugyanakkor ma már nem kizárt, hogy minimálbéren bejelentett magánszemély is lakáskölcsönhöz jusson.
Tekintettel arra, hogy bár a hitelek visszafizetésének elsődleges forrása az adós jövedelme, a magas kölcsönösszeg és
a hosszú futamidő miatt a hitelezőknek megnövekedett kockázattal kell számolniuk. Ezért a lakáscélú hitelek biztosítéka
ingatlanra alapított jelzálogjog. A felvehető kölcsön összege függ a fedezetül felajánlott ingatlan hitelbiztosítéki értékétől.
A hitelbiztosítéki érték az az összeg, ameddig a fedezetként szolgáló ingatlanra egy biztonsági százalék levonása után
kölcsön nyújtható; ezt a hitelintézet az ingatlan hivatalos értékbecslését követően állapítja meg.
47
 Forinthitel esetén a felvehető összeg az ingatlan becsült forgalmi értékének vagy az adásvételi szerződésben
meghatározott vételárnak a 70%-át nem haladhatja meg (a kettő közül a kisebb értéket kell figyelembe venni).
Devizahitel esetén a felvehető összeg nem lehet több, mint az ingatlan becsült forgalmi értékének 60%-a.

Devizaalapú jelzáloghiteleknél a hitelintézet a tartozást az adott devizanemben (CHF, EUR, stb.) tartja nyilván. A
folyósítás forintban, a folyósítás napján érvényes, a hitelintézet által közzétett deviza vételi árfolyam figyelembevételével
történik. A törlesztés során a hitelintézet deviza eladási árfolyamon konvertál. Devizaalapú hitelek esetén indokolt fi-
gyelembe venni, hogy bár a kamat mértéke elmarad a forint kamatszinttől, a devizaárfolyam ingadozása lényeges
kockázati tényezőt jelent.

A LAKOSSÁGI HITELSZERZŐDÉS TARTALMA

AZ egyes lakossági hiteltípusok (folyószámlahitel, személyi kölcsön, stb.) különbözősége ellenére a hitelintézetek által
lakossági ügyfeleikkel megkötött hitelszerződések mindegyike - tartalmában - hasonló megállapodásokat rögzít. A
hitelszerződések lényeges tartalmi elemei közé sorolhatjuk:
- a kölcsön összegének a megjelölését;
- a hitelintézet arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szerződésben megjelölt összegű
kölcsönt folyósítja;
- a visszafizetés feltételeinek a meghatározását (lejárat, az egyes törlesztőrészletek esedékessége és
összege);
- a kamat mértékének, valamint a kamatfizetés feltételeinek a meghatározását;
- a díjak, jutalékok és egyéb költségek, illetőleg a késedelem jogkövetkezményeinek a megjelölését;
- a biztosítékok körének a meghatározását;
- fogyasztási kölcsön esetén a teljes hiteldíj mutató összegét (az arra vonatkozó feltételekkel, amelyek
esetében a hiteldíj megváltoztatható);
- kapcsolódó állami támogatás vagy kezességvállalás esetén a vonatkozó jogszabály szerinti
szerződéses kitételeket.
A jogszabályi kereteken belül a hitelszerződés tartalmát, valamint az általános szerződési feltételeket a hitelintézet
valójában egyoldalúan alakítja ki; az ügyfél szerződéses szabadsága abban merül ki, hogy a szerződést elfogadja vagy
elutasítja, illetőleg másik hitelintézetet választ.
A hitelszerződés az ügyfél által adott ajánlatnak a hitelintézet általi elfogadásával jön létre. Ennek során az ügyfél kitölti és
aláírja a hitelintézet megfelelő nyomtatványát, és benyújtja a hitelintézet fiókjánál (esetleg elektronikusan). A
hitelkérelemben meg kell jelölnie a kért hitel összegét, futamidejét, esetenként a törlesztés módját, ill. a hitel típusától
függően a kölcsön célját.

A hitelintézet egy un, hitelbírálati eljárásban dönti el, hogy a hiteligénylő hitelképes-e. A hitelbírálat rendjét a
hitelintézet a jogszabályi előírások keretei között, az ügyfél-, ill. partnerminősítési szabályzatában rögzített módon
alakítja ki. A lakossági ügyfelek minősítését pontozásos scoring) rendszerrel végzi, amelynél vizsgálja a hiteligénylő
(valamint a kezesek) jövedelmi és vagyoni helyzetét, a felajánlott biztosítékok ér-:ekét, illetőleg a bankkapcsolatot.
A hitelszerződés érvényesen csak írásban köthető meg. Lehetséges, de nem kötelező a szerződést közjegyzői
okiratba foglalni, azonban a közjegyzői okiratba foglalás előnye, hogy a szerződés bírósági végrehajtási
záradékoltatását követően azonnal megindítható a végrehajtási eljárás. lakossági ügyfélkörben jogszabály kötelezően
írja elő a közjegyzői okiratba foglalást a jelzáloghitelintézet által kötött jelzáloghitel-szerződések esetében.

A HITELKERET RENDELKEZÉSRE TARTÁSA, A KÖLCSÖN FOLYÓSÍTÁSA

A megkötött hitelszerződés alapján a hitelintézet
- folyószámlahitelnél, személyi kölcsönnél és lombardhitelnél, illetőleg lakáshitelnél a hitelkeretet az ügyfél
bankszámláján rendelkezésre tartja; amely a továbbiakban az ügyfél rendelkezése szerint bankszámlák közötti
elszámolással, készpénzfelvétellel vagy bankkártyás fizetés útján felhasználható;

48
 - áruvásárlási hitelnél a kölcsönt a kereskedő bankszámlájára utalja.
A kölcsön átadását (folyósítását) a hitelintézet megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a hitelszerződés megkötését
követően akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely miatt a szerződés
teljesítése tőle többé el nem várható, illetőleg a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek
miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye (Ptk. 524. §). Ilyen, a kölcsön folyósításának megtagadására okot adó
körülmény lehet az, ha a szerződésben kikötött biztosítékok értéke jelentősen lecsökkent, vagy ha az ügyfélnek (egy
másik hiteléből) kiegyenlítetlen tartozása áll fenn a hitelintézettel szemben.
A hitelintézet ügyfele nem köteles a kölcsön összegének átvételére, de a hitelszerződés megkötése alapján ez
feltételezhető érdeke. A le nem hívott hitelkeret után rendelkezésre tartási jutalékot kell fizetnie (ennek mértékét a
hitelszerződés határozza meg, lehet 0% is).
Az ügyfél a hiteligénylés benyújtásakor rendszerint hitelbírálati díjat, a kölcsön folyósításakor folyósítási jutalékot,
a későbbiekben számlavezetési díjat, ill. kezelési költséget (a szerződés esetleges módosításakor) kell, hogy fizessen.
Amennyiben például a folyószámlához vagy az áruhitelhez bankkártya is kapcsolódik, a bankkártyához kapcsolódó
díjtételek (a kártya előállításának költsége, éves díja, a készpénzfelvétel, illetőleg a kereskedőnél történő vásárlás díja,
stb.) is terhelik. A jelzálogjog fedezete mellett felvett lakáscélú hiteleknél felmerül még az ingatlan értékbecslésének
költsége, a biztosítéki szerződés közjegyzői okiratba foglalásának költsége, valamint az ingatlan biztosításának díja is.
A KÖLCSÖN SZERZŐDÉSSZERŰ FELHASZNÁLÁSA
A lakáskölcsön és az áruvásárlási kölcsön összegét az adós kizárólag a hitelszerződésben megjelölt célra
használhatja fel - ezek un. célhoz kötött kölcsönök. Ezek esetében a hitelintézetnek jogában áll ellenőrizni a hitelcél
megvalósulását; mi több, amennyiben a hitelek mögött állami támogatás is áll, köteles azt ellenőrizni. A hitelintézet
részéről azonnali felmondási ok, ha az adós a kölcsön összegét nem a szerződésben megjelölt célra használja fel, vagy
előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.
A hitelcél megvalósulásának ellenőrzését a gyakorlat leegyszerűsíti: áruvásárlási hitelek esetében a hitelintézet a
kölcsön összegét a kereskedelmi számla bemutatása mellett, közvetlenül a kereskedőnek folyósítja (ennél a
hitelkonstrukciónál a kereskedő megbízhatóságát kell előzetesen megvizsgálnia). A lakáscélú hiteleknél előírás, hogy
az ügyfélnek először az önrészt (saját erőt) kell teljesítenie, és ezt követően minden egyes hitelrész lehívásánál
számlával kell igazolnia a szerződésszerű felhasználást.
Jogszabály írja elő többek között a lakástakarékpénztár számára, hogy köteles ellenőrizni a kölcsön összegének
(illetőleg a szerződéses összegnek) a lakáscélú felhasználását. Amennyiben a lakástakarékpénztár ezt elmulasztja, a
lakáselőtakarékossági betéthez nyújtott állami támogatás betéti kamattal növelt összegének visszafizetéséért az
állammal szemben készfizető kezesként felel.

TÖRLESZTÉS: A KÖLCSÖN ÖSSZEGÉNEK VISSZAFIZETÉSE ÉS A KAMAT MEGFIZETÉSE

Az adós a kölcsön összegét (annak járulékaival együtt) a szerződés feltételei szerint köteles visszafizetni. A fizetés
történhet a hitelintézet pénztáránál készpénzbefizetéssel, lakossági bankszámláról átutalással, vagy más módon. A
törlesztést akkor kell teljesítettnek tekinteni, amikor a pénzösszeget a hitelintézet bankszámláján jóváírták, illetve
amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál befizették.
Az igénybe vett kölcsön után az adós a hitelintézetnek a hitel kockázatával arányos, a kölcsönösszeg százalékában
meghatározott, időarányosan térítendő kamatot köteles fizetni. A hitelszerződés határozza meg a kamat éves mértékét,
rögzített százalékban (fix kamatláb) vagy valamilyen referencia-kamatlábhoz igazítottan (ez utóbbi a változó kamatláb). A
hitelintézet a legtöbb esetben a kölcsön összege után járó ügyleti kamatokat tőkésíti, és ezek után is kamatot számít fel, vagyis
kamatos kamatot alkalmaz.
Bizonyos hiteltípusok esetében jogszabály rögzíti, illetőleg befolyásolja a hitelintézet által felszámítható kamatok
mértékét. így például a lakástakarékpénztáraknál lakás-előtakarékossági szerződés alapján elhelyezett betétek után
igénybe vehető állami támogatás feltétele, hogy a lakáskölcsönök kamata ne haladja meg az évi 10%-ot.
Az adós a kamatot negyedévente utólag köteles megfizetni, illetőleg- ha az negyedéven belül következik be - akkor,
amikor a kölcsön esedékessé válik (azaz lejáratkor, vagy amikorra a hitelintézet a szerződést felmondja).
A kölcsön összegének a visszafizetése elméletileg a futamidő végén egyösszegben is lehetséges, ez azonban a
gyakorlatban ritkán fordul elő, a hitelintézet rendszerint résztörlesztést ír elő az adós számára. A törlesztőrészletek
megállapításakor a hitelintézet vagy egy csökkenő mértékű rendszeres terhet ró az adósra, egyenletes tőketörlesztés
mellett (ez a ritkább), vagy a rendszeres fizetési teher nagyságát azonosan állapítja meg, annuitásos módszerrel (a
gyakorlatban inkább ez terjedt el).
A bankgyakorlat ismeri továbbá a türelmi idő fogalmát: lényegét tekintve ez egy halasztott tőketörlesztés; az adós a
kölcsönösszeg visszafizetését csak késleltetetten, meghatározott türelmi idő után köteles megkezdeni, ez idő alatt
viszont kamatfizetés terheli. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a felek halasztott kamatfizetésben
állapodjanak meg; ekkor a hitelszerződésben meghatározott ideig az adós csak a járó kamatok egy részét fizeti meg,
49
tőkét pedig nem törleszt. Tekintettel azonban arra, hogy a halasztott kamatfizetés időszaka alatt a kamatos kamatozás
elve miatt az adósság összege, és ezzel együtt a hitelező kockázata is növekszik, ritkán alkalmazzák.
A hitelszerződés határozza meg, hogy az adós jogosult-e valamely törlesztőrészlet, illetőleg a teljes hátralévő adósság
előtörlesztésére (azaz esedékesség előtti visszafizetésére). Előtörlesztés esetén a fennmaradó adósság és ennek
kamatterhei is csökkennek (teljes előtörlesztés esetén megszűnnek), a hitelintézet köteles a hiteldíjat arányosan
csökkenteni.
Fogyasztási kölcsön esetében az adós - a szerződés megszüntetése érdekében - minden esetben élhet a lejárat előtti
teljesítés (előtörlesztés) jogával. A lakástakarékpénztárral kötött lakáselőtakarékossági szerződés alapján igénybevett
lakáskölcsön törlesztése során az előtakarékoskodó a szerződés módosítása nélkül bármikor jogosult rendkívüli, a
szerződésben meghatározott törlesztő részletnél magasabb ösz-szegíí törlesztés teljesítésére, és a rendkívüli törlesztést
külön díj vagy más bankköltség nem terhelheti. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a lakástakarékpénztári rendszer
un. zárt rendszerű finanszírozás, ahol a folyósított lakáskölcsönök forrását a betétjellegű befizetések, a jóváírt állami
támogatások, ezek hozamai, valamint a visszafizetett hitelek képezik.
A fentiekkel ellentétben a jelzáloghitelintézet a jelzáloghitel-szerződésben kizárhatja az előtörlesztés lehetőségét.
Ennek indoka az, hogy az állandó kamatozású jelzáloghitelek refinanszírozása állandó kamatozású jelzáloglevelekkel
történik; következésképp az előtörlesztéssel a hitelintézetnek refinanszírozási kamatkockázata keletkezik.
Előfordulhat, hogy az adós a fizetési kötelezettségeit (kamat, tőketartozás, bankköltségek) késve teljesíti. A fizetési
késedelem objektív jogkövetkezményeként késedelmi kamatot köteles fizetni, amelynek mértéke jelenleg 6% éves
szinten, az ügyleti kamaton felül. Emellett a hitelintézet a hitelszerződést azonnali hatállyal felmondhatja (hogy
ténylegesen felmondja-e a hitelszerződést, az a hitelintézet döntésétől függ, ez tehát egy un. szubjektív
jogkövetkezmény).
Szintén megeshet, hogy az adós az esedékes törlesztőrészletet csak részben fizeti meg. Amennyiben az aktuális
törlesztés összege a lejárt tartozást nem fedezi, az átutalt, illetőleg befizetett összeget a hitelintézet elsősorban a
bankköltségekre, utána a késedelmi kamatokra, majd a lejárt ügyleti kamattartozásra, végül a lejárt tőketartozásra
számolja el. Ellenkező esetben, azaz túlfizetésnél, a hitelintézet az esedékes törlesztőrészletet meghaladó összeget -
amennyiben elfogadja - a tőketartozásra számolja el.
Szerződésmódosítás
A hitelszerződés módosítását nem egy esetben az adós kezdeményezi abból a célból, hogy a hitelintézet hagyja jóvá
a kölcsön prolongálását vagy a biztosítékok körének megváltoztatását.
Bizonyos esetekben a hitelintézet a hitelszerződést egyoldalúan is módosíthatja. Itt is érvényes azonban az a
szabály, hogy a hitelintézet csak abban az esetben módosíthatja az adós szempontjából kedvezőtlen irányba a kölcsön
kamatát, díjakat vagy egyéb szerződéses feltételeket, ha a hitelszerződésben ezt a lehetőséget a feltételek megjelölésével
kikötötte.

A hitelszerződés módosítását jelenti, ha a felek személyében - akaratlagosan vagy anélkül - változás történik. Ide
sorolható az engedményezés, a tartozásátvállalás, valamint az adós halála.
Az engedményezés során a hitelintézet átruházza (engedményezi) az adóssal szembeni követelését; vagyis a hitelező
személye változik meg. Tekintettel arra, hogy az engedményezés sem az adós, sem annak kezesei helyzetét nem teszi
terhesebbé, ehhez hozzájárulásuk sem szükséges. Az engedményezés tényéről azonban a kötelezettet értesíteni kell.
A tartozásátvállalás lényege, hogy az adóst terhelő fizetési kötelezettséget egy harmadik személy átvállalja. A
hitelintézet szempontjából lényeges az adós fizetőképessége, ezért a tartozásátvállalás a hitelintézettel szemben csak
akkor lesz hatályos, ha ahhoz a hitelintézet hozzájárul. A tartozásátvállalás egyik lényeges következménye, hogy -
amennyiben a kölcsön biztosítékául kezesség vagy zálogjog szolgált - a kezes, illetve a zálogkötelezett hozzájárulása
hiányában a követelést biztosító kezesség és zálogjog is megszűnik.
Az adós halála esetén helyébe örököse lép, aki a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásért az örökrész erejéig
felel. A hitelintézet természetesen a hitelkeret még le nem hívott részének folyósítását megtagadhatja.

A HITELSZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE
A hitelszerződés megszűnésének esetei a következők:
- a kölcsönt az adós szerződésszerűen visszafizeti, vagy előtörleszti;
- a kölcsönt nem hívják le, és a szerződésben megjelölt határozott időtartam lejár;
- a felek a szerződést közös megegyezéssel a jövőre nézve megszüntetik, vagy felbontják;
- a felek bármelyikének elállása (a szerződés megkötésére visszamenő hatállyal);

50
 - a szerződés bármelyik fél általi felmondása, azonnali hatállyal vagy felmondási idővel.
A hitelintézet azonnali hatállyal felmondhatja a hitelszerződést (és egyúttal követelheti a kölcsön összegének a
visszafizetését és a járó kamatok megfizetését), ha
- a kölcsönnek a szerződésben megjelölt célra fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönt a szerződésben
meghatározott céljától eltérően használja fel;
- a nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki;
- az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön
visszafizetésének a lehetőségét;
- az adós hitelképtelenné válik;
- az adós a hitelintézetet a kölcsön összegének a megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával
vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön ősszegének a megállapítását befolyásolta;
- az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot -
figyelmeztetés ellenére -akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt
adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi;
- az adós más súlyos szerződésszegést követett el.

A fogyasztási kölcsönökre vonatkozó fogyasztóvédelmi rendelkezések; a teljes hiteldíj mutató közzététele

A hitelintézetnek mindenekelőtt biztosítania kell, hogy ügyfele a szerződés aláírása előtt megismerhesse:
- a hitelszerződés tervezetét,
- a hitelbírálati díjnak a kezelési költségbe való beszámítási módját,
- a hitelprolongálás várható költségét,
- az ügyfél nemteljesítése esetén a késedelmi kamat mértékét és a hitelfelmondás feltételeit,
- a teljes futamidőre kiszámított kamatot,
- két tizedesjegy pontossággal a teljes hiteldíj mutató értékét,
- a hitelintézet részére fizetendő, a hitel felvételével összefüggő valamennyi költséget, valamint
- a hitelintézet által a hitel folyósításához előírt egyéb feltételeket. Semmis az a fogyasztási kölcsönszerződés,
amelyik nem tartalmazza
- a szerződés tárgyát,
- az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj mutatót, a hiteldíj mutató számítása során figyelembe nem vett egyéb
esetleges költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az
ezekre vonatkozó becslést,
- a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban
kifejezett értékét,
-azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható,
- a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,
- a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint
- a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését.
A három hónapnál hosszabb futamidejű fogyasztási kölcsönök esetében előírás, hogy a kölcsönszerződésnek
tartalmaznia kell a teljes hiteldíj mutatót (a továbbiakban: THM). A teljes hiteldíj az ügyfél által a kölcsönért fizetendő
terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb, a kölcsön felhasználásával
kapcsolatosan fizetendő költséget.
A teljes hiteldíj mutató az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő
az ügyfél részére a folyósításkor a hitelintézet által fizetett, költségekkel csökkentett hitelöszszeggel. A THM a
hitelügylethez egyértelműen hozzárendelhető bankköltségeket tartalmazza, ezért számításánál nem vehető figyelembe a
prolongálási költség, a késedelmi kamat, a szerződésben vállalt kötelezettség nemteljesítéséből származó fizetési
kötelezettség, a biztosítási díj és a garanciadíj, valamint az átutalási díjak.
Fogyasztási kölcsön esetében az ügyfél minden esetben élhet a határidő (lejárat) előtti teljesítés (azaz a törlesztés)
jogával. Ekkor a hitelező köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.

51
 A THM számítása során a hitelszerződésben rögzített kondíciókat kell figyelembe venni. Hasonlóan azonban az
egységesített betéti kamatláb mutatóhoz, bizonyos esetekben a THM értéke is csak becsülhető: például ha a hitelintézet
által felszámított kamatok és díjak mértéke változó. vagy ha a hitel futamideje nem határozható meg pontosan.
Az alkalmazott módszer szerint, ha a hitelszerződés alapján az éves kamatok és díjak mértéke változó, és mértékük
nem határozható meg a mutató kiszámításakor, akkor az utolsó ismert díjtétellel - mint változatlan díjtétellel kell
számolni. Amennyiben a hitel futamideje nem határozható meg, úgy azt egy évnek kell tekinteni.
Alapesetben a kezdő időpont az első hitelfolyósítás időpontja; de ha a szerződés a visszafizetésre egy időszakot ír
elő, akkor az adott időszak kezdő időpontját kell figyelembe venni. Ha már a hitelfelvételi lehetőség is periódushoz
kötődik, akkor annak kezdő időpontját kell figyelembe venni a hitel igénybevételének napjaként.

52
PORTFOLIÓKEZELÉS
A portfoliókezelői tevékenység során a hitelintézet az ügyfél által vagyonkezelésre átadott összegből befektetés-
állományt (portfoliót) alakít ki, a portfolió egyes elemeit eladja illetve megvásárolja, az azokhoz kapcsolódó
jövedelmeket beszedi, újra befekteti, az átvett eszközök értékét az adott körülmények adta lehetőségek szerint megőrzi
és növeli az ügyfél javára optimálisan biztosítható hozam elérése érdekében. A portfoliókezelő több, egymástól
elkülönített portfoliót is kezelhet.
A hitelintézet a portfóliókezelési tevékenységgel kapcsolatos összes jogügyletnél - ideértve az ügyfélszámla,
értékpapírszámla, tőkeszámla és értékpapír-nyilvántartási számla megnyitását, az azok feletti korlátlan rendelkezési
jogot - az ügyfél nevében és helyett jár el, meghatározott díjak és költségek megtérítése ellenében. A hitelintézet a
számára portfoliókezelésre átadott összeget és annak hozamait az alábbi befektetési eszközökben tarthatja:
- Állampapírok: diszkont kincstárjegyek, kamatozó kincstárjegyek, államkötvények.
- Egyéb kamatozó értékpapírok: nyilvánosan kibocsátott vállalati és egyéb intézményi kötvények.
- Részvények: tőzsdei és tőzsdén kívüli részvények.
- Befektetési jegyek: nyílt, illetve zárt végű alapok befektetési jegyei.
Az ügyfél maga dönt az összeállítandó portfolió kockázatáról. A referenciahozamot az állampapírok jelentik. A
kockázatminimalizáló befektető portfoliója nagyrészt ezekből áll akár 70-80%-ban is, csak kis részben tartalmaz
kötvényeket és nemzetközi részvényeket. Ahogyan növekszik a kockázatvállalási kedv, úgy tolódik el ez az arány a
részvények felé, amely főleg a hazai értékpapírpiacra épít, de egyre nagyobb a befektetési hajlandóság a külföldi
részvények tekintetében is.
A portfóliókezelési tevékenységre vonatkozó megbízást írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott
elektronikus okirat formájában kötött szerződésben kell rögzíteni. A portfóliókezelési szerződés kötelező tartalmi
elemei közé tartozik különösen:
(i) A portfóliókezelési tevékenység megkezdésének, illetve megszűnésének módja és feltételei.
(ii) Befektetési irányelvek. A lehetséges befektetési eszközök köre. különös tekintettel a származtatott eszközökre.
(iii) A portfóliókezelési díj és egyéb költségek megállapításának módja, mértéke és elszámolása.
(iv) A befektetési eszközök értékelésének szabályai.
(v) A teljesítménymérés szabályai.
(vi) A befektetők tájékoztatásának szabályai.
A Tőkepiaci törvény részletes előírásokat tartalmaz a portfóliókezelési (és befektetési alapkezelési) tevékenységet
végzők által a kezelt portfoliókon elért teljesítmény, illetve hozam számításának, bemutatásának. illetve közzétételének
szabályai, elvei vonatkozásában.32 Ezen előírások betartása, illetve a hozamszámítási módszerek egységessége azt
szolgálja, hogy az egyes portfoliók teljesítményét minél inkább összehasonlíthatóvá tegye a befektetők, a tőkepiaci
szakemberek, illetve a felügyeleti hatóságok számára.
A teljesítményszámítási, bemutatási és közzétételi szabályok az alábbiak:
1. Minden olyan adatot és információt, amely egy portfolión elért teljesítmény bemutatásához és az előírt
számítások elvégzéséhez szükséges, össze kell gyűjteni és meg kell őrizni.
2. A portfólióértékelések forrásait és módszereit a befektető számára hozzáférhetővé kell tenni.
3. A portfoliókat legalább havonta értékelni kell.
4. A portfolió értékelését piaci értéken kell elvégezni.
5. A kamatozó kötvény típusú értékpapírok, valamint minden olyan eszköz esetén, amelyből kamatjövedelem
származik, az időarányos kamatokat figyelembe kell venni az értékelésnél.
6. A készpénzből és készpénzjellegű eszközökből származó hozamokat bele kell foglalni a teljes hozam
számításába.
1. A kereskedés során megkötött ügyletek napi elszámolásának elvét kell alkalmazni.
2. A portfolió hozamának számításakor havi tőkesúlyozott vagy napi idősúlyozott hozamszámítást keli
alkalmazni.
3. A realizált és nem realizált (árfolyam) nyereséget és a bevételeket is magába foglaló teljes hozamot kell
kimutatni.
4. Az időszakok hozamait mértani láncba kell állítani.

53
 5. Egy évnél rövidebb időszakok teljesítményét nem lehet évesíteni.
6. Mindig meg kell jelölni, hogy mely időszakra vonatkozik a hozamadat.
7. A teljesítményt a kereskedési költség (azaz a befektetés-kezelési és letétkezelési díjak) levonása után kell
kiszámítani.
8. A hozamot az osztalékon, kamaton és árfolyamnyereségen keletkező vissza nem igényelhető forrásadó
levonása után kell számítani. (A visszaigényelhető forrásadót figyelembe kell venni.)
9. Meg kell jelölni azt is, hogy a teljesítményeket bruttó vagy nettó módon, azaz a befektető által a
portfóliókezelési tevékenységet végzőnek vagy kapcsolt vállalkozásának fizetett díjat figyelembe véve
számítják-e.
10. Meg kell jelölni minden olyan tényt, kiegészítő információt, amely a teljesítmények megítéléséhez, illetve a
bemutatott teljesítmény teljes értékű magyarázata szempontjából fontos lehet.
11. A teljesítményadatok bemutatásánál a tőkeáttétel és a származékos termékek használatát, mértékét is be kell
mutatni oly módon, mely lehetővé teszi a kockázatok azonosítását.
12. Amennyiben a portfolióhoz, annak befektetési politikájában referenciaindexet is rendeltek, ezen
referenciaindex hozamát ugyanarra (ugyanazokra) az időszakra (időszakokra) kell bemutatni, amelyekre a
portfolió hozama bemutatásra kerül.
13. A befektetési alapkezelési és portfóliókezelési tevékenységet végző teljesítményeinek bemutatásakor a
hozamadatokat lehetőleg öt évre visszamenően, illetve tevékenysége megkezdésétől kell bemutatni.
A kezelt portfolió hozamát - a befektetési teljesítmény megítélése céljából - indokolt időszakonként
összehasonlítani valamely, a piacon elérhető átlagos hozamszinttel (referencia-indexszel). A Felügyelet állásfoglalása
szerint referenciaindexként az adott portfolió jellemző összetételét tükröző pénz- és tőkepiaci index, vagy annak
kombinációja alkalmazható. Ebben az összefüggésben a jellemző összetétel az adott portfoliókezelő által megcélzott
stratégiai eszközarányt jelenti. Kiemelendő továbbá, hogy az összetételt jellemző index lehet hozam jellegű index (pl.
BUBOR), de lehet érték jellegű index is (pl. BUX, MAX). A hozam jellegű index a referenciahozam mindenkori
szintjét mutatja, míg az érték jellegű index hozama a nyitó és a záró indexérték változásaként írható le.
Néhány hazai banknál az ügyfelek részére ajánlott - az V.2.2. alfejezetben leírt - priváté banki szolgáltatás ténylegesen
nem sokban más, mint a portfóliókezelési szolgáltatás. Ezeknél a hitelintézeteknél az ügyfél csak a befektetési
irányelveket határozza meg, amelyek a kockázatvállalási hajlandóságát, befektetési időtávját és az egyes eszközökbe
befektetni szánt portfóliórészek - részvények, befektetési jegyek, állampapírok - maximális nagyságát tartalmazzák.
Ezen túl minden döntés a bank portfolió-menedzsereire hárul, akik havi vagy negyedéves rendszerességgel kötelesek
beszámolni tevékenységük eredményéről.
Végül érdemes megemlíteni a napjainkban mindinkább általánosuló tőke-, ill. hozamgaranciát. A tőkepiaci
rendelkezések szerint a hozamra vonatkozó garancia magában foglalja a tőke megóvására vonatkozó garanciát is. Mind
a tőkére, mind pedig a hozamra tett garanciát a portfoliókezelő köteles bankgaranciával biztosítani.
Az előbbi garancia nem azonos a portfoliókezelő által a tőke megóvására, ill. a hozamra vonatkozó ígérettel, amelyet
tőke-, ill. hozamvédelemként ismerünk, és amelynek tartalma lényegesen kevesebb kötelezettséget ró a
portfoliókezelőre. Mindazonáltal a tőkére, ill. a hozamra tett ígéretet a portfoliókezelő köteles a megfelelő pénzügyi/
tőzsdei instrumentumokra vonatkozó befektetési politikával alátámasztani, a befektető részletes tájékoztatása mellett.

54
BEFEKTETÉSI ALAPKEZELÉS
Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy maga a befektetési alapkezelés nem a hitelintézetek, hanem erre
specializálódott intézmények - befektetési alapkezelők - által, de sokszor a hitelintézetek érdekkörében végzett
tevékenység. A hitelintézetek többnyire tulajdonosai a befektetési alapkezelő társaságoknak, és ebből adódóan maguk is
ajánlják ügyfeleiknek a befektetési alapkezelők szolgáltatásait.
A jelenlegi törvényi szabályozás érelmében az alapkezelők a következő tevékenységet végezhetik:
(i) Befektetési alapkezelés
(ii) Egyéni portfoliók egyedi kezelése a befektető által adott megbízás alapján (portfoliókezelés)
(iii) Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére végzett vagyonkezelés
(iv) Magán-nyugdíjpénztár részére végzett vagyonkezelés
(v) A befektetési alapkezelő által kezelt befektetési alapok befektetési jegyeinek eladása és visszaváltása
ügynökként
(vi) Befektetési tanácsadás
(vii) Értékpapír-kölcsönzés.
A Tőkepiaci törvény megfogalmazása szerint a befektetési jegy a befektetési alap nevében (javára és terhére) -
meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható
értékpapír.
Ennek a befektetési formának a lényege, hogy egy alapkezelő cég vagyont gyűjt össze, ezzel szemben befektetési
jegyeket bocsát ki, majd az összegyűjtött vagyont - alapkezelői díj ellenében - befekteti. A különféle befektetési alapok
tőkéjüket az alábbi eszközökben tarthatják: befektetési eszköz, bankbetét, deviza, illetve ingatlan (ingatlanalap
esetében).

A befektetési jegyek előnyei:

-A befektetési jegyek megvételével olyan piacokra is ki tud jutni a befektető, amelyekre amúgy csak jóval nagyobb
összegekkel lehetne (ilyen a külföldi részvények megvétele).
- Likviditás: a futamidő alatt az alapkezelő a nyíltvégű befektetési alapok jegyeit bármikor visszaváltja, és új
befektetési jegyeket is hoz forgalomba. Tehát a befektetők az alapokba bármikor elhelyezhetik
megtakarításaikat, viszont szükség esetén a befektetett összeg az elért hozammal együtt tetszőleges időpontban
felvehető. (Egyedül ingatlanalap esetében szab 90 napos teljesítési határidőt a törvény.)
- Folyamatos informálódási lehetőség: a jegyek nettó eszközértéke mellett egyéb, az alappal kapcsolatos
információk is elérhetőek.
- Kockázathoz igazítható hozam és kockázat: Azok a befektetési alapok, amelyek nagyobb arányban tartalmaznak
részvényeket, lényegesen magasabb hozamot érhetnek el, ugyanakkor ez azt is maga után vonja, hogy a
befektetési jegyek árfolyama erősen együtt mozog a változékony tőzsdei árakkal. Azért célszerű viszont ilyen
alapok befektetési jegyeit megvásárolni, mert a befektetési alapkezelő az alap pénzét sokféle értékpapír között
osztja meg (diverzifikálja).
Az olyan befektetési alapok viszont, melyek pl. rövid távú diszkont kincstárjegyekbe, és fix kamatozású
államkötvényekbe fektetik a pénzüket, kevesebb hozamot érnek el, viszont ez a hozam nominálisan garantált. A
befektetési alap a fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban az egyik legnépszerűbb, lakossági és intézményi
befektetők által egyaránt szívesen alkalmazott befektetési forma. Formái:
Nyíltvégű befektetési alap: a nyíltvégű befektetési alapoknak nincsen meghatározott futamidejük. Az alapkezelő
folyamatosan kínálja megvételre a befektetési jegyeit, illetve folyamatosan vissza is vásárolja őket. Az ún. letétkezelő
bank minden nap kiszámolja a befektetési jegyek aktuális értékét, és az egy befektetésre jutó nettó eszközértéket, majd
ezeket az eredményeket publikálja is. Ha egy befektető befektetési jegyet szeretne vásárolni, akkor az egy jegyre jutó
nettó eszközérték lesz az az ár, amelyen új jegyeket jegyezhet, az eladó számára pedig természetesen az az ár, melyen
visszaválthatja meglévő jegyeit. (Ez az ár persze még módosulhat az esetlegesen felszámított eladási, illetve
visszaváltási jutalékkal.) Mivel a jegyek forgalomképessége biztosítva van, ezért nem vezetik be őket a tőzsdére.
Abban az esetben, ha jelentős mennyiségű befektetési jegy kerülne visszaváltásra, és az alapkezelőnek nem állna
rendelkezésére a megfelelő mennyiségű pénztartalékjogosult maximum 60 napra készpénzhitelt felvenni kötelezettsé-
geinek teljesítésére.
Zártvégű befektetési alap: (closed-end fund) a zártvégű befektetési alapok jegyeit csak adott jegyzési időszak alatt
lehet megvenni, és az alapnak meghatározott futamideje van. A befektető számára nincs lehetőség a futamidő végéig az

55
alapkezelőnél visszaváltani a befektetési jegyeit, és addig az alapkezelő sem adhat el új jegyeket. Az ilyen alapokat
kötelező bevezetni a Budapesti Értéktőzsdére. A befektető az ott jegyzett jegyeket ezek után értékesíteni a befektető a
másodlagos piacokon tudja (tőzsdén vagy OTC piacon). A tőzsdére való bevezetésről a kibocsátónak kötelessége
gondoskodni, a kibocsátást követő egy hónapon belül. A zárt végű alap piaci jegyeinek piaci ára csak ritkán egyezik
meg a nettó eszközértékkel; lehet magasabb vagy alacsonyabb annál. A nettó eszközértéket és az egy befektetési jegyre
jutó nettó eszközértéket zártvégű értékpapír befektetési alap esetén legalább hetente, a zártvégű ingatlanalapok esetében
pedig legalább kéthetente kell megállapítani és közzétenni.
A fentieken kívül a befektetési alapoknak többféle csoportosítási lehetősége létezik:
1. belföldi alapok - külföldi alapok
2. értékpapíralap - ingatlanalap
A belföldi alap olyan alap, melyet Magyarország területén bejegyzett alapkezelő indít és melynek eszközei
magyarországi részvényekből, kötvényekből és egyéb belföldi eszközökből állnak. Fajtái:
(i) Hazai eszközökbe fektető alap (hazai alap)
(ii) Nemzetközi eszközökbe fektető alap (nemzetközi alap)
Külföldi alap az olyan befektetési alap, melyet külföldön hoznak lét-
re, illetve jegyeznek be. Ilyen alapok magyarországi forgalomba helyezését már engedélyezi a Tőkepiaci törvény.
Értékpapír alapok: részvényalapok, kötvényalapok, vegyes alapok, illetve pénzpiaci alapok.
Részvényalap
A részvényalapok olyan alapok, amelyek kiemelkedően magas hozamot érhetnek el a tőzsde mozgásának a
függvényében. Általában azok számára jelent optimális befektetést, akik hosszú távon gondolkodnak befektetésben. A
magas hozam viszont a jelentős kockázat lehetőségét hordozza magában, amivel minden befektetőnek tisztában kell
lennie. A Befektetők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) kategorizálása szerint a részvényalapok portfoliójában a
részvények arányának folyamatosan 50 százalék fölött kell lennie.
Vegyes alap
A vegyes alapok tartalmaznak kötvénybefektetéseket is, és kisebb-nagyobb részvénybefektetésekkel is
rendelkeznek. A részvények árfolyama erősen ingadozhat, ezért ez kockázatosabb befektetési forma. Az alapok
hozama rövidtávon erősen változhat, de tendenciájában várhatóan magasabb lesz, mint a kötvényalapok esetében.
Kötvényalap
A kötvényalapok összefoglaló név alatt az olyan alapokat értjük, melyek meghatározó mértékben állampapírokat és
különböző kötvényeket tartanak a portfolióban, s azok a kibocsátótól, a lejárattól és a kamatfeltételektől függő
kockázatot jelentenek. Tekintettel arra, hogy a hazai kötvényalapok döntő többségben állampapírokba fektetnek, így a
kötvény- és állampapíralap, illetve a pénzpiaci alap teljesítményének mérésére a hazai állampapírpiac indexei
alkalmasak. A kötvény- és állampapíralapok teljesítményének méréséhez a MAX index nyújt segítséget, ami az egy
évnél hosszabb hátralévő futamidejű, fix kamatozású magyar államkötvények teljes hozam indexe.
A kötvényalapok alacsony hozamkockázatú eszközökbe fektetnek, s bár időnként az állampapírpiacon is kialakulnak
meredekebb trendek, összességében a rövid távú spekulációnak ritkán jelentenek megfelelő terepet. A bázisként
használt állampapír hozamszámai alapján nagvjá-bói előre kalkulálható a hozamuk, bármikor hozzáférhetőek és az
adott alap költségstruktúráját figyelembe véve nem kell a befektetést lekötni a nagyobb haszon elérése érdekében.
Ennek megfelelően néhány kötvényalap hozamgaranciát is ígér a befektetőknek előre meghatározott - tipikusan
negyedéves - időszakra. A kötvényalapok hitelviszonyt megtestesítő papírokat tartanak, a részvények aránya nem ha-
ladhatja meg a 10%-ot.

Pénzpiaci alapok
A pénzpiaci alapok rövidtávú, hitelviszonyt megtestesítő papírokkal rendelkeznek, ahol az eszközök átlagos, módosított
hátralevő futamideje fél évnél nem hosszabb. Az Európai Uniós szabályozás szerint, a pénzpiaci alapok átlagos
hátralevő futamidejének csak egy évnél kell rövidebbnek lennie.
Ezen kívül a Tőkepiaci törvény az alábbi különleges alapokat ismeri: európai befektetési alap, alapokba befektető
befektetési alap, származtatott ügyletekbe befektető befektetési alap, illetve indexkövető befektetési alap.
Ingatlanalap
Az elmúlt években több ilyen alap jött létre, de többségüket szűk szakmai körben forgalmazták, vagy úgynevezett
zártvégű alapként hozták létre. Két fajta ingatlanalap létezik; ezek:

56
 - Ingatlan forgalmazó alap
- Ingatlan fejlesztő alap (ezt csak zárt végű alapként lehet létrehozni.)

LETÉTKEZELÉS
A portfóliókezelési (és befektetési alapkezelési) szolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó befektetési szolgáltatás az
értékpapírok letéti őrzése, illetve letétkezelése. A letétkezelő vezeti az értékpapír-számlát, ellátja az értékpapírokkal
kapcsolatos elszámolási (pénzügyi és értékpapír-transz-ferálási) feladatokat, ennek keretében lebonyolítja az
értékpapírokért történő fizetést, átveszi a portfolióba került értékpapírokat, kiállítja a letéti igazolásokat, központi
értékpapírszámlát nyit, felhatalmazás esetén eljár a társasági események kapcsán, beszedi a portfoliókban lévő
befektetési eszközök utáni járandóságokat, értékeli a portfoliókat. Tartja a kapcsolatot a befektetés-kezelővel, illetve az
ügyfelekkel, ellenőrzi a befektetés-kezelő tevékenységét, valamint egyéb kiegészítő szolgáltatásokat nyújt. Ingatlanalap
esetében a letétkezelő ellenjegyzése szükséges az ingatlanok átruházására, valamint az ingatlanok megterhelésére vonat-
kozó szerződések érvényességéhez (az ellenjegyzés nem üzleti megfontolások, hanem a befektetési alapokra vonatkozó
jogszabályok szerint történik).
A letétkezeléshez kapcsolódhatnak egyéb szolgáltatások is, így különösen a nyilvántartások koordinálása, az
értékpapír-kölcsönzés biztosítása, az adó-visszaigénylés bonyolítása, a kamat-kifizetéssel kapcsolatos szolgáltatások
nyújtása, az osztalékfizetés kapcsán történő közreműködés. Letétkezeléshez kapcsolódónak tekintünk olyan, jellemzően
nem a letétkezelő által végzett tevékenységet is, mint amilyenek a treasury termékek (devizakonverzió, pénzpiaci
termékek), valamint a tranzakciós banki szolgáltatások nyújtása.
Letétkezelő lehet bank, szakosított hitelintézet és központi értéktár egyaránt. A letétkezelést - közvetlenül vagy
befektetés-kezelőn keresztül közvetve - igénybevevő pénzügyi intézmények a következők:
- befektetési alapok (befektetési alapkezelők);
- önkéntes pénztárak (nyugdíjpénztárak, önsegélyező- és egészségpénztárak);
- magán-nyugdíjpénztárak;
- biztosítók;
- (külföldi) letétkezelő hitelintézetek;
- (külföldi) befektetési szolgáltatók;
- (külföldi) elszámolóházak és értéktárak;
- másodlagos értékpapír kibocsátók.
Letétkezelés tehát történhet egyedi portfoliók javára csakúgy, mint befektetési alapok, vagy magán- és önkéntes
nyugdíjpénztárak részére.
Letétkezelő értékpapírt egyedi vagy gyűjtő letétként vehet át. Egyedi letét esetén a letét tárgyát alkotó értékpapírok
sorszám szerint egyedileg vannak meghatározva, és a letétkezelő a letét megszűnésekor köteles ugyanazokat az
értékpapírokat visszaszolgáltatni a letevőnek. Gyűjtő letét esetén a letét tárgyát képező értékpapírok sorozat és
mennyiség (alapcímlet szerinti darabszám) szerint vannak meghatározva, és a letétkezelő a letét megszűnésekor a
letéttel megegyező sorozatú és mennyiségű értékpapírt köteles visszaszolgáltatni a letevőnek.
Az ügyfélkövetelések védelme érdekében a Tőkepiaci törvény előírja, hogy az egyedi letétbe helyezett értékpapírokat a
letétkezelő elkülönítve köteles kezelni. Egyedi letétben levő értékpapírokról nyilvántartást kell vezetni, amely
tartalmazza a letevő adatait és az értékpapír egyedi megjelölését. Hasonlóképpen, a gyűjtőletétbe helyezett
értékpapírokat a letétkezelő sorozat szerint, a saját vagyonától elkülönítve köteles nyilvántartani és kezelni. A
gyűjtőletétben levő értékpapírokról a letétkezelő minden letevő számára külön értékpapír letéti számlát vezet, amely
számla tartalmazza a letevő számlatulajdonos azonosításra alkalmas adatait és az ügyfél rendelkezése alatt lévő
értékpapír sorozatok megjelölését, valamint mennyiségét.
A letétben levő értékpapírok felett a letevő, vagy az általa megjelölt személy jogosult rendelkezni. Ennek - azaz az
ügyfél letét feletti rendelkezési joga gyakorlásának - feltételeit a letéti szerződés határozza meg. A letétkezelő a letétben
lévő értékpapírokat az értékpapír letét fennállása alatt kizárólag a letevő rendelkezése alapján jogosult felhasználni.
A gyűjtőletétbe helyezett értékpapír a letéti számlán történő jóváírással ruházható át, vagy a letéti számla zárolásával
terhelhető meg. A számlajóváírással végrehajtott átruházásra alkalmazni kell a dematerializált értékpapírok átruházására
vonatkozó szabályokat.
A letétkezelés tekintetében egyébiránt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a tárgykörben adott ajánlása az
irányadó.

57
58
SZAKOSÍTOTT HITELINTÉZETEK

VI. 1. JELZÁLOG-HITELINTÉZET
A hitelezés egyik - kockázati és intézményi szempontok szerint egyaránt - sajátos területét fedi le a jelzálog-hitelezés.
Kockázati jellemzői között első megközelítésben azt említhetjük meg, hogy ingatlanok építését vagy vásárlását hosszú
lejáratú hitelek finanszírozzák. A kölcsönök kihelyezésének forrása jelzáloglevek kibocsátása, amelyek közvetett
fedezete a hitellel finanszírozott ingatlanokból alapított jelzálogjog.
Intézményileg a jelzálog-hitelezés évszázadokon keresztül önálló szakosított hitelintézeti formát képviselt, ennek
megfelelő sajátos szabályozással; azonban napjainkban ez a szakosított hitelintézeti jelleg is átalakulóban van
(tendenciájában mindinkább a kereskedelmi banki tevékenységi körbe integrálódik).
A fejezet felépítésében azt a megoldást követi, hogy előbb a jelzáloghitelezés intézményi kereteit mutatja be, majd ezt
követően a jelzálog alapú finanszírozás kockázati szempontjait.

VI.1.1. Intézményi modellek

A jelzálog-hitelintézet kialakulása történetileg

Az első jelzálogbankok kialakulása elsősorban a földbirtokok zálogjog melletti hitelezése miatt vált szükségessé, a városi
lakásépítések finanszírozása ennél későbbre tehető. Maga a jelzálogbank létrejötte a reál-hitelintézetekhez kapcsolódott,
annak egy specializált intézményét jelölte.
A reál-hitelintézetek magánkézben lévő, közjogi vagy társasági pénzintézetek voltak, amelyek - fő tevékenységük szerint - hosszú
lejáratú, földjelzálogjog alapján biztosított hiteleket nyújtottak. Hitelkihelyezéseikhez szükséges eszközöket záloglevelek, illetve
kommunális kölcsönkötvények kibocsátásával teremtették meg.
A közjogi reál-hitelintézetek kialakulásáról a XVIII. század második felétől beszélhetünk. Ez idő tájt Németországban
létrehozták a tartományokat, mint a földtulajdonosok közjogi kényszerszövetségét, azzal a céllal, hogy mezőgazdasági
jelzáloghiteleket nyújtsanak. Ezek mellett a kimondottan agrárhitel-intézetek mellett léteztek még állami és közbankok, amelyek
ugyancsak, ám nem kizárólag reál-hitelintézetként működtek. (Ilyen volt például az 1765-ben alapított braunschweigi
fejedelmi pénzkölcsönző, amely rendelkezett a kötvények kibocsátásának jogával, valamint azzal a joggal, hogy a
kötvények eladásából származó bevételből jelzáloghiteleket nyújtson. Ebben a tekintetben Németország legrégibb reál-
hitelintézetének számít.)
Magánkézben lévő reálhitelintézetek, másképpen jelzálogbankok alapítására Németország egyes tartományaiban csak
később nyílt lehetőség (az állam ekkortól adott engedélyt jelzálogbankok alapítására jelentős részben amiatt, hogy a
XIX. század végétől kezdődő városiasodás egyre növekvő lakásszükségletet jelentett, amit finanszírozni kellett). Az
1835-ben alapított Bajor Jelzálog- és Váltóbank egyúttal jegybank is volt, és a bankjegyek kiadása ahhoz a kötelezett-
séghez kapcsolódott, hogy tőkéjének 60%-át hitel formájában a vidéki és városi földtulajdonosok rendelkezésére
bocsátotta. A bank csak 1864-ben kapta meg a záloglevelek kibocsátásának privilégiumát, ezt megelőzően tehát nem
számíthatott egyértelműen jelzálogbanknak. Vele szemben két 1862-ben alapított intézet, nevezetesen a Frankfurti
Jelzálogbank és a meiningeni Német Jelzálogbank kezdettől fogva földhitelek nyújtására szakosodott. Poroszországban
csak 1863-tól lehetett jelzálogbankot alapítani.
Alapításuk első évtizedeiben a tartományi jelzálogbankok a jelzáloghiteleiket nem készpénzben, hanem záloglevélben
helyezték ki. A záloglevél igazolta a kölcsön összegét, a kamatot, a tartozás esedékességét és a megterhelt ingatlan
pontos megjelölését. A visszafizetés szintúgy záloglevelekben történt. Csak később bocsátottak ki a jelzálogbankok
önálló zálogleveleket, és nyújtottak készpénzben jelzálogkölcsönöket.
Miközben Németország több régiójában is jelentős jelzálogbankok jöttek létre, az egész birodalomra kiterjedő egységes
szabályozás csak 1899-ben született meg az un. jelzálogbank-törvénnyel. Ez a szabályozás - célja szerint - a piacrajutás
feltételeit korlátozta, amely a megbízhatóságot, illetve a már működő jelzálogbankok műveleteinek nyereségességét is
növelte. Sajnos azonban hozzájárult ahhoz is, hogy a jelzálogbanki csoport nem foglalhatott el vezető pozíciót a német
ingatlanpiacon.
Más országokban a jelzálog-finanszírozás vegyes típusai is létrejöttek. így például Nagy-Britanniában a közjogi
intézmények mellett mint legfontosabb típusok megnevezhetek a biztosító társaságok és főként az építési társaságok.
Az Egyesült Államokban a jelzálog-finanszírozás fő intézményei mindig is a lakóház-építő takarékszövetkezetek
(Savings Loan Associations) voltak, amelyek szervezeti felépítésükben a brit építőtársaságokhoz hasonlítanak. Sem
Nagy-Britanniában, sem pedig az Egyesült Államokban nem voltak német értelemben vett jelzálogbankok; azok csak
Ausztriában és részben Svájcban játszottak jelentősebb szerepet.

59
1.1.1. Intézményi modellek napjaink Európájában
A mai nemzetközi környezetben 4 szabályozási modellt különböztethetünk meg az alapján, milyen típusú hitelintézet
jogosult jelzáloglevél kibocsátására:
Francia modell:
Franciaország mellett ezt a modellt alkalmazza Finnország, Írország, Norvégia és részben Svédország; de Európán kívül
például az Egyesült Államok jelzáloghitelezésének intézményrendszere is ehhez hasonló.
A modell a finanszírozás két szintjét építi fel, amelyben a jelzáloghitelt kihelyező bank a jelzáloglevél fedezeteként
szolgáló eszközöket egy külső, a fedezetek „őrzésével" megbízott banknak adja át. Ez utóbbiak az ügyletet a
jelzálogkölcsönök értékpapírosításával, azaz jelzáloglevelek kibocsátásával finanszírozzák. Ez a konstrukció biztosíthatja,
hogy a fedezeteket elsősorban a jelzáloglevél-követelések kielégítésére használják fel a hitelező bank csődje esetén.
Német modell:
Németországon kívül ezt a modellt vezették be Dániában, Lengyelországban, Luxemburgban, Magyarországon és részben
Svédországban is. A hazánkban is alkalmazott modellben a jelzáloglevél kibocsátására csak jelzálogbankok jogosultak. A
hitelek forrásául szolgáló jelzálogleveleket is csak ezek a hitelintézetek bocsáthatják ki. A fedezetek működtetése és
adminisztrációja szintén a jelzálogbank feladata.
A kereskedelmi bankok tulajdonában lévő jelzálogbankok az anyabank kiterjedt fiókhálózatán keresztül speciálisan a hosszú távú
jelzálogfedezeten alapuló finanszírozásra szakosodott hitelintézetek. Az általuk végezhető tevékenységek körét törvény
szabályozza; jelzáloghiteleken kívül egyéb hitelt csak a szavatoló tőke meghatározott százalékáig nyújthatnak. Az általuk
kibocsátott jelzáloglevelek mögött a jelzálogbank saját garanciája áll.
A német modellt azért nevezik egyszintűnek, mert ugyanaz az intézmény folyósítja a kölcsönt, amelyik a mögötte álló
értékpapírt kibocsátja. A jelzáloglevélben megtestesülő követelés tehát a kibocsátó bankra szól, és a jelzáloghitel a futamidő
végéig a kibocsátó bank mérlegében marad.
A francia és a német modell közötti alapvető különbségek a következőkben foglalhatók össze:
(i) A jelzáloghitelezés szervezeti felépítése szerint:
- a francia modell kétszintű: az első szinten történik a jelzáloghitelek folyósítása, a kölcsönök forrása pedig a második
szinten jelzáloglevelek kibocsátása révén biztosított. A hitelfelvevőnek nyújtott hitel kikerül a bank mérlegéből, és az
értékpapírt kibocsátó intézményeknél követelésként jelenik meg;
- a német modell egyszintű, ahol a jelzáloghitelezés és a jelzálog levelek kibocsátása nem válik el egymástól,
azaz a kihelyezés a bank mérlegében marad, és az értékpapírok birtokosainak a bankkal szemben áll fenn a követelésük.
(ii) A jelzáloglevéllel való finanszírozás formája szerint:
- közvetett finanszírozás: Franciaországban a jelzálog-fedezetű értékpapírokat a jelzáloghitelezőktől különböző
intézmények bocsátják ki.
- közvetlen finanszírozás: Németországban maguk a jelzáloghitelt nyújtó bankok bocsátják ki a jelzálogleveleket.
A jelzálog-hitelezésben részt vállaló intézmények tevékenységi köre a francia modellben szélesebb körű,
termékszerkezetük összetettebb, mint a nemet specializált jelzálogbankoké.

Univerzális bankfelügyeleti engedély alapján:

A modellben univerzális bankok adott feltételek teljesítése esetén engedélyt kaphatnak a felügyelettől arra, hogy
bizonyos eszközök finanszírozására jelzáloglevelet bocsáthassanak ki. Ez a modell rugalmasabb, mint az előzőek,
ugyanakkor számos kiegészítő szabályozás megalkotását, pontosítását teszi szükségessé a befektetők védelme ér-
dekében.
Jelenleg Lettországban, Oroszországban, valamint Szlovéniában bevett gyakorlat, de például Németországban is a
szabályozás ennek a feltételeit teremti meg. A tervezet szerint a speciális jelzálogbankok helyett a felügyelet bármelyik
bank számára lehetővé teszi a jelzáloglevél kibocsátást, ha az megfelel a szigorú törvényi és prudenciális előírásoknak.

Univerzális bank engedély nélkül:

Ebben a modellben vagy nincs szükségük a bankoknak felügyeleti engedélyre, vagy a hatóságok nem állítanak fel
különleges feltételeket az engedély megszerzéséhez. Az előbbi áll fenn Bulgária, Csehország Litvánia és Spanyolország
esetében, az utóbbi pedig Szlovákia szabályozására jellemző. Nem kétséges, hogy az előző felügyeleti modellhez
hasonlóan kiegészítő jelleggel itt is befektetővédelmi szabályok szükségesek.

60
1.1.2. A magyar jelzáloghitelezési rendszer illeszkedése az európai modellekhez
A magyar jelzáloghitelezés jogi környezete a hagyományos német szabályozást követi, például a jelzálog-hitelintézet szakosított
jellege, a befektetői és hitelezői érdekek fokozott védelme szempontjából. A gyakorlat viszont ötvözi a francia és a német rendszer
jegyeit. Ennek megjelenési formája az, hogy maga a jelzálogbank - csakúgy, mint a német modellben - nyújthat jelzáloghitelt, és kibo-
csáthat jelzáloglevelet, de utóbbival - a német modellel ellentétben - csakis a jelzálogbank foglalkozhat, más hitelnyújtó nem. A
jelzálogbank másodpiaci szereplőként való megjelenése a francia rendszerjellemzőire utal, azaz, a jelzálogbank biztosítja a
kereskedelmi bankok által kihelyezett hitelek refinanszírozását, de míg az előbbi francia intézmények jelzáloghitelezéssel nem
foglalkozhatnak, addig a magyar jelzálog-hitelintézetek maguk is folyósíthatnak jelzálogkölcsönöket.
A jelzálog-hitelintézetekre vonatkozó szabályozás kialakításánál fontos szempont volt az EU megfelelő irányelveinek
való megfelelés, így nevezetesen:
- jelzáloglevelet csak olyan intézetek bocsáthatnak ki, amelyeknek a tevékenysége törvény által szabályozott és
különleges felügyelet ellenőrzése alatt áll;
- a jelzálogleveleket hasonló futamidejű hitelekkel kell fedezni;
- a hiteladós vagy a kibocsátó felszámolása esetén a jelzáloglevelek tulajdonosainak kielégítési elsőbbséget kell
biztosítani. A jelzálog-hitelintézet törvényi szabályozása jelentősen eltér a többi hitelintézetre vonatkozó
előírásoktól. Alapítására, működésére és felügyeletére a Hitelintézeti törvény előírásait az 1997. évi XXX. a
jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény figyelembevételével kell alkalmazni. A kereskedelmi
bankokra vonatkozó előírásoknál szigorúbb a jelzálog-hitelintézetek szabályozása.
Ez alapvetően az alábbiakban mutatkozik meg:
1. A jelzálog-hitelintézet, mint szakosított hitelintézet 3 milliárd forint alaptőkével alapítható, míg a kereskedelmi
bankok esetében a minimális jegyzett tőke 2 milliárd forint.
2. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete különleges felügyeletet gyakorol a jelzálog-hitelintézet felett.
Legalább évente végez átfogó helyszíni ellenőrzést, szemben a többi hitelintézettel, ahol a Hpt. szerint ezt
legalább kétévente kell csak elvégeznie.
3. A jelzálog-hitelintézet tevékenységi köre korlátozottabb a kereskedelmi bankok által végezhető tevékenységeknél.
A törvényben meghatározott pénzügyi és befektetési szolgáltatáson kívül, üzletszerűen kizárólag csak ingatlanok
hitelbiztosítéki értékének meghatározását végezheti hitelintézetek és biztosító részvénytársaságok részére. (A
hitelbiztosítéki érték a fedezetül szolgáló ingatlan hitelnyújtás alapját képező értéke, melynek megállapítása
kötelező a jelzáloghitelek esetében, mert ennek függvényében határozzák meg a felvehető hitel maximális
összegét.)

A jelzálog-hitelintézet tevékenységi köre:

A jelzálog-hitelintézet két fő tevékenységet lát el. Egyrészt pénzkölcsönt nyújt ingatlanon alapított jelzálogjog - ide értve
az önálló zálogjogot is - fedezete mellett, másrészt jelzálogleveleket bocsát ki, melyek a jelzáloghitelek forrásául
szolgálnak.
Emellett kizárólag a következő tevékenységeket végezheti:
a) visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása, kivéve a betétgyűjtést (ebből következően a
jelzálog-hitelintézet nem köteles csatlakozni az Országos Betétbiztosítási Alaphoz);
b) jelzálogjog kikötése nélküli kölcsönök nyújtása állami készfizető kezességvállalás esetén;
c) kezesség, bankgarancia vállalása (csak ingatlan fedezet kikötése mellett és csak azon ügyfelek részére, akiknek
jelzáloghitelt nyújtott);
d) kereskedelmi tevékenység végzése kamatláb-csereügylet, ill. a devizaforrások árfolyamkockázatának fedezetére
szolgáló devizacsereügylet tekintetében;
e) saját kibocsátású értékpapírhoz kapcsolódóan letétkezelés, letéti őrzés, értékpapír-számla és ügyfélszámla vezetés;
f) saját kibocsátású jelzáloglevél, kötvény, letéti jegy forgalomba hozatalának szervezése, és az ehhez kapcsolódó
szolgáltatás nyújtása.
A bankok és a jelzálog-hitelintézetek együttműködése
A bankok és a jelzálog-hitelintézetek -jogszabályból eredő - látszólagos elkülönülését a gyakorlat feloldotta, az
intézmények közötti megállapodásokkal. (A hazai piacon jelenleg három jelzálog-hitelintézet működik: a Földhitel- és
Jelzálogbank, a HVB Jelzálogbank és az OTP Jelzálogbank. Az együttműködés tehát részben a hitelintézeti csoport létéből
következik.)

61
Az együttműködés hozzásegíti mind a kereskedelmi bankot, mind a jelzálog-hitelintézetet a megfelelő eszköz-forrás
lejárati szerkezet kialakítására. A kereskedelmi bankok portfoliójában túlsúlyban vannak a rövid lejáratú források, így
mindenképpen előnyös, hogy a jelzálogkölcsönök finanszírozása a követelések vagy az önálló zálogjogok értékesítésével a
lejárati összhang biztosítása mellett megoldott. A jelzálog-hitelintézet hosszú lejáratú eszközeit a jelzáloglevelekkel
finanszírozza, melyeket viszont csak utólag, a már meglévő jelzáloghitel állomány fedezete mellett bocsáthat ki.
A jelzálog-hitelintézetek és a bankok együttműködése kétféle formában valósulhat meg: ügynöki vagy konzorciális
kapcsolat lehet közöttük.
Ügynöki szerződés esetén a kereskedelmi bankok csak a fiókjaikat bocsátják a jelzálog-hitelintézet rendelkezésére, és
csupán akvizíciós, adminisztrációs feladatokat látnak el. Jelzálog-alapú lakáskölcsönt igénylő ügyfeleiket tájékoztatják a
mindenkori jelzálog-hitel kondíciókról, átadják a hiteligényléshez szükséges dokumentumokat, ellenőrzik a benyújtott
hitelkérelmet és továbbítják a jelzálog-hitelintézet felé. Ezen tevékenységükért a hitelállomány százalékában kifejezett
díjazásban részesülnek. A jelzálog-hitelintézet az általa megbízott értékbecslő szakvéleménye és a hitelképesség-vizsgálat
alapján elbírálja a hitelkérelmet, pozitív hitelbírálat esetén hitelszerződést köt, illetve a kölcsönt folyósítja, és a futamidő
alatt kezeli. A hitelezéssel kapcsolatos teljes kockázatot a jelzálog-hitelintézet vállalja, a hitel meg sem jelenik az ügynök
bank mérlegében.
A konzorciális együttműködés keretében az ingatlan értékbecslést követően a kereskedelmi bank feladata a hitelbírálat,
melynek eredményét továbbítja a jelzálog-hitelintézetnek. Pozitív döntés esetén a kereskedelmi bank megköti a
szerződést, és a folyósítási feltételek ellenőrzése után a folyósítja a hitelt saját forrásaiból. Ezt követően a jelzálog-hi-
telintézet (i) megvásárolja a jelzáloghitel-követeléseket, vagy (ii) az ingatlanfedezetekre bejegyzett önálló zálogjogokat
veszi meg a kereskedelmi banktól, ezzel a lépéssel refinanszírozva a jelzáloghitelt.
A követelésvásárlási konstrukció keretében a kereskedelmi bank könyveiben a hitel nyilvántartása a jelzálog-
hitelintézetnek történő értékesítéssel megszűnik, és egyidejűleg az azzal kapcsolatos valamennyi jog átszáll a jelzálog-
hitelintézetre.

Az önálló zálogjogok megvásárlásával történő refinanszírozás keretében a kereskedelmi bank és a jelzálog-hitelintézet

az önálló zálogjogokra vonatkozó adásvételi szerződéssel egyidejűleg egy visszavásárlási szerződést is köt. A
kereskedelmi bank eladja az önálló zálogjogokat a jelzálog-hitelintézetnek, amelyeket az mindaddig tulajdonában tart,
amíg a visszavásárlás keretében a bank nem törleszti számára a refinanszírozási hitelt. Az önálló zálogjogok jelzálog-
hitelintézet által fizetendő vételára megegyezik azon jelzáloghitel követelések tőkeösszegének 100%-ával, melyek
biztosítékául az átruházott önálló zálogjogok szolgálnak.
A jelzálog-hitelintézetnek lehetősége van a zálogjogok saját nevére történő átjegyeztetésére, de ezzel - a költségek és a
folyamat időigényének megnövekedése miatt - nem él, kizárólag akkor, ha a kereskedelmi bank nem teljesíti felé a
visszavásárlási vételár-fizetési kötelezettségét.
A jelzálog-hitelintézet rendszeres időközönként vásárolja meg a jelzálogjog-csomagokat, melyek mögé az általa
kibocsátott jelzálogleveleket állítja. Ez az adósra nézve azt jelenti, hogy egy esetleg kedvezményes kamattámogatással
szerződött jelzáloghitel is piaci kamatozású mindaddig, míg azt jelzáloglevél-kibocsátásból származó forrás nem
finanszírozza (és csak ezt követően él a kamattámogatás).
A kereskedelmi bank a jelzálogjogokat részletvétel keretében - az adósok törlesztéseiből - azzal a feltétellel vásárolja
vissza, hogy őt a jelzálogjog csak a vételár-fizetési kötelezettségének (az utolsó vételárrészlet megfizetésének)
teljesítésével illeti meg. A visszavásárlási vételár megegyezik azzal az összeggel, amelyért a jelzálog-hitelintézet

62
megvásárolta a zálogjogokat, növelve az együttműködési megállapodásban meghatározott kamattal (a részletvételre
tekintettel). Tekintettel arra, hogy az értékesítéssel az önálló jelzálogjog függetlenné vált attól a jelzálogkölcsöntől,
amelynek biztosítására eredetileg kötötték, a kereskedelmi bank visszavásárlási vételár fizetési kötelezettsége akkor is
fennáll, ha a kölcsön adósa nem teljesíti visszafizetési kötelezettségét.
VI-2. ábra: Jelzáloghitelek refinanszírozása önálló zálogjog-vásárlással

A jelzálog-hitelintézet az 1997. évi XXX. törvény alapján csak a következő feltételek teljesülése estén vásárolhatja meg
a jelzáloghiteleket, ill. az önálló jelzálogjogokat a kereskedelmi banktól:
- a fedezetül szolgáló ingatlan Magyarország területén van, és arra a földhivatal önálló jelzálogjogot és
elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett be;
- a hitel hátralévő futamideje nem lehet kevesebb, mint öt év;
- a hitelt a jelzálogbank könyvvizsgálója problémamentesnek minősíti;
- az ingatlanfedezet hitelbiztosítéki értékét szabályszerűen állapította
meg az értékbecslő, és a hitel összege nem magasabb, mint a hitel
biztosítéki érték 70%-a;
- a hitelszerződést és a jelzálogszerződést közokiratba foglalták.
Konzorciális együttműködés keretében a partner hitelintézet kockázatnak van kitéve a hitelügylet során, ezért a díjazása
is eltér az ügynöki megállapodás típustól.
A kereskedelmi bankot illeti meg:
- a lakáshitel ügyfél által fizetett kamata;
- a követelések vagy az önálló jelzálogjogok megvásárlása miatt felmerült költségek megtérítésére az érintett
kölcsönszerződés alapján a megvásárlás időpontjában fennálló tőketartozás értékének meghatározott (1-2) %-a;
- a hitelkérelem elbírálásával és a jelzáloghitel-szerződés megkötésével kapcsolatos összes díj és költségtérítés.
A jelzálogbankot illeti meg:
- a visszavásárlási vételár és a kamata;
- a forrásoldali állami kamattámogatás Gelzáloglevél kamattámogatás).
A kereskedelmi bankot terheli: a visszavásárlási vételár és a kamata.
A jelzálogbankot terheli:
- a követelés vagy az önálló jelzálogjogok vételára;
- a jelzáloglevél kibocsátásával kapcsolatos költségek;
- a jelzáloglevél kamata.
VI. 1.2. Jelzálog-hitelezés
A hazai jelzáloghitel-piac kiépülése
Annak ellenére, hogy jelzálog-hitelintézet - a rá vonatkozó törvény hatályba lépésével - 1997 óta működhet, és ez időtől
jelzáloglevéllel finanszírozott jelzáloghitelek helyezhetők ki a piacra, a lakáscélú hitelek állománya Magyarországon csak néhány

63
évvel később kezdett dinamikusan növekedni. A kezdeti késedelemhez a '90-es évek végén hozzájárult a kedvezőtlen inflációs és
kamatkörnyezet, az alacsony lakásépítési hajlandóság, a lakásárak növekedése, és nem utolsó sorban a háztartások
jövedelmének alacsony átlagos szintje. A változást az állami támogatási rendszer 2001. évi átalakítása eredményezte: a la-
káskoncepció keretei között egy többpilléres támogatási rendszer került kialakításra. Ebben a hitelintézetek szempontjából a
jelzáloglevélhez kapcsolódó kamattámogatásnak volt kiemelkedő jelentősége, részben az államtól kapott közvetlen
kamatjövedelem, részben a lakossági hitelkereslet megélénkülése miatt.
Az azóta eltelt években a lakástámogatási rendszer változott (szigorodott), azonban a lakossági lakáscélú hitelkereslet nem
csökkent: 2005 végére a jelzálogbankok hitelállománya (és ezzel egyidejűleg a kibocsátott jelzáloglevelek állománya)
megközelítette az 1300 milliárd forintot. Tendenciájában azonban növekedett a devizaalapú lakáshitelek részaránya -
amelyekhez ugyan nem kapcsolódik kamattámogatás, de piaci alapon is alacsonyabb kamatozásúak. Ezeknél a devizahiteleknél
a kihelyező kereskedelmi bankok külföldi (jellemzően anyabanki) forrást vesznek igénybe.
1.2.1. Jelzáloglevél kibocsátása
A jelzáloglevél egyike a hitelintézetek forrásszerzését szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak; jellemzője,
hogy a jelzáloglevelet tartó -jellemzően intézményi - befektetőknek számos előnyt kínál:
- alacsony kockázatot hordoz, mivel a mögötte álló fedezetek alacsony kockázati kategóriájú eszközök
(jelzáloghitelek és zálogjogok), és a kibocsátóra speciális, szigorú szabályok érvényesek;
- az alacsony kockázat a kibocsátó szempontjából lehetővé teszi, hogy az értékpapírokat a fedezetlen banki
kötvényekhez képest kedvezőbb hozam feltété lekkel tudják értékesíteni;
- az alacsony forrásköltség segít a hitelköltségek csökkentésében és így közvetetten a hitelfelvevő számára
olcsóbbá válhat a jelzáloglevél alapú finanszírozás;
- szabályozói és kockázatkezelési szempontból az értékpapír megfelelő kibocsátási és árazási struktúrával
párosulva, képes a bank eszköz-forrás struktúrájához kapcsolódó lejárati összhang javítására;
- az intézményi befektetők számára olyan hosszú lejáratú értékpapír tartását jelenti, ami segíthet portfoliójuk
diverzifikálásában;
- a jelzáloglevelek likviditását a tőzsdei másodpiaci forgalom segíti.
A jelzálog-hitelintézetnek a forgalomban lévő jelzáloglevelek mögött fedezettel kell rendelkeznie, amely rendes- és
pótfedezet. A rendes fedezet a jelzáloghitelből eredő tőkekövetelés és a járó kamat. A pótfedezet a rendes fedezet
kiegészítésére szolgál, és jellemzően likvid eszközökből (bankszámla-követelésekből, állampapírokból, illetve állam
által garantált értékpapírokból) áll. A jelzálog-hitelintézet a fedezetek aktuális értékéről fedezet-nyilvántartást vezet.
Annak érdekében, hogy a fedezetek mindenkor rendelkezésre álljanak, és ingatlan-nyilvántartási bejegyzésük biztosított
legyen, a kibocsátó jelzálog-hitelintézet köteles vagyonellenőrt megbízni.
Abban az esetben, ha a kibocsátó ellen felszámolási eljárás indul, a fedezet-nyilvántartásba bejegyzett rendes és pótfedezetek
kizárólag a jelzáloglevelek tulajdonosaival szemben fennálló kötelezettségek kielégítésére használhatók fel; továbbá a
jelzálog-hitelintézet fedezetként lekötött vagyonára kizárólag a jelzáloglevél tulajdonosok vezethetnek végrehajtást,
követelésük erejéig.
A kibocsátó jelzálog-hitelintézet átalakulása vagy felszámolása esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
engedélyével lehetőség van a jelzáloglevélből eredő kötelezettségek más jelzálog-hitelintézetre történő átruházására. Erre
kizárólag a jelzáloglevélből eredő kötelezettségek mögött álló fedezetek egyidejű átadásával nyílik mód, amennyiben a
kötelezettségeket átvállaló hitelintézet - az átadó jelzálog-hitelintézet eredeti szerződéses feltételei szerinti - új
jelzálogleveleket hoz forgalomba.
A kamatozás módja szerint a jelzáloglevek - a hazai és az európai piacokon egyaránt -jellemzően fix kamatozásúak. De
például Magyarországon sor került változó kamatozású jelzáloglevelek kibocsátására is, amiatt, hogy a forint hitelportfolión
belül a rövid, 1 éves átárazódású hitelek részaránya növekedett. Euróban a fix kamatozású papírok mellett csak 2005-ben
jelentek meg a változó kamatozású jelzáloglevelek, és ezek részaránya a hazai piacon egyelőre marginális.
A jelzáloglevelek tipikusan a lejárat végén törlesztik a névértéküket, de például az OTP jelzálogbank 2005-ben kibocsátott
annuitásos törlesztésű jelzáloglevelet is, mégpedig a háztartások (mint befektetők) számára. A jelzáloglevél-sorozatok
nagysága jelzálogbankonként, és a megcélzott befektetői körtől függően változhat (0,1 és 111 milliárd forint között
szóródik), egy sorozat névértéke 2005-ben átlagosan 13 milliárd forint volt.
A jelzáloglevelek másodpiaci forgalma magában foglalja mind a tőzsdei, mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacokon folyó
kereskedést. A belföldön kibocsátott jelzáloglevek likviditása azonban - szemben más európai jelzáloglevél-piacok
likviditásával - sajnálatos módon rendkívül alacsony. A hazai jelzálogbankok esetenként árjegyzőket bíznak meg a papírok
likviditásának növelésére, ennek ellenére a kereskedés nem rendszeres. Hitelintézeti befektetők számára a papír likviditását
növeli, hogy a jelzáloglevelek az állampapírokhoz hasonló módon, de magasabb hozamokkal a hazai piacon a jegybanknál
repózhatóak.

64
A hazai piacon csak olyan értékpapír minősül jelzáloglevélnek, amely rendelkezik a következő kötelező formai és
tartalmi kellékekkel:
- a jelzáloglevél elnevezés;
- a kibocsátó megnevezése és cégszerű aláírása;
- a jelzáloglevél sorozatának betűjele, a jelzáloglevél kódja, sorszáma (ez utóbbi a dematerializált értékpapíroknak
már nem kelléke);
- a letéti jegy tulajdonosának megnevezése és a pénzmosás megelőzését szolgáló jogszabályok szerinti azonosító
adatai;
- a jelzáloglevél névértéke;
- a kamat mértéke, a kamatszámítás módja;
- változó kamatozás estén: az induló kamatláb mértéke, a kamatláb változásának elvei, a kamat számításának
módja;
- a jelzáloglevél lejárata;
- a kamatfizetés és törlesztés időpontjai és mértéke (a gyakorlatban a jelzálog-hitelintézetek éves, ill. féléves
kamatfizetésű, és vég-törlesztéses, ill. résztörlesztéses jelzálogleveleket bocsátanak ki);
- az átruházásra vonatkozó esetleges korlátozás;
- a kibocsátott sorozat össz-névértéke;
- a jelzáloglevél kibocsátásának helye, ideje;
- a vagyonellenőr igazolása az előírás szerinti fedezet meglétéről és annak fedezet-nyilvántartásba történt
bejegyzéséről.
A jelzáloglevélre egyebekben a kötvényről szóló Kormányrendelet rendelkezései az irányadók; míg jelzáloglevelet
forgalomba hozni a Tőkepiaci törvény rendelkezéseinek megfelelően lehet.
1.2.2. Jelzálogkölcsön nyújtása
A jelzáloglevelek befektetői kockázata az intézményi modell következtében elválaszthatatlan a kihelyezett
jelzáloghitelek minőségétől, ugyanis a jelzáloglevelek portfoliószintű fedezeteként a jelzáloghitelek, illetve a
kapcsolódó zálogjogok szolgálnak.
A rendes fedezetnek számító jelzáloghitelek és a kapcsolódó kamatjellegű bevételek összegének együttesen el kell
érniük a jelzáloglevél-követelések értékének 80%-át. A rendes fedezetet ugyanakkor a bankok kötelesek pótfedezettel
kiegészíteni úgy, hogy a fedezetből eredő tőkekövetelés és kamatkövetelés nettó (azaz értékvesztéssel csökkentett)
értéke külön-külön meghaladja a forgalomban levő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértékét és kamatát. A
szabályozó további szigorítást vezetett be azzal, hogy legkésőbb 2006. január l-jétől a jelzáloglevelek fedezetét a
jelzálogbankoknak a mindenkori nettó jelenérték alapján kell megállapítaniuk és biztosítaniuk. Ez azt jelenti, hogy a
fedezetként szolgáló jelzáloghitelekből származó pénzáramlás nettó jelenértékének minden esetben meg kell haladnia a
jelzáloglevél-kötelezettségek nettó jelenértékét.
Jelzáloghitelekkel kapcsolatos prudenciális szabályok:
Az egyik legfontosabb szabályozási pont ezen a területen az, hogy a legalább ötéves lejáratú jelzáloghitelek aránya el kell,
hogy érje a teljes hitelállomány 80%-át. Ez az előírás megteremti a jelzáloghitelek és a finanszírozásukra szolgáló
jelzáloglevelek lejárati struktúrájának összhangját. A jelzáloglevelek ugyanis hosszú, 5-15 éves futamidejű értékpapírok,
így a lejárati összhang biztosítása érdekében a mögöttük álló hitelállománynak is hosszú lejáratúnak kell lennie.
A jelzáloghitelek kapcsán a másik számszaki kikötés az, hogy a jelzáloghitelekből eredő tőkekövetelések állománya nem
haladhatja meg a fedezetül szolgáló ingatlanok hitelbiztosítéki értékének 70%-át. Ez a kikötés is a jelzálog-hitelintézet
prudens, biztonságos működését szolgálja, hiszen az ingatlanok állaga tartósan romolhat, következésképp piaci értékük és
az ennek alapján meghatározott hitelbiztosítéki értékük csökkenhet. Ha ez nem a tulajdonos magatartása miatt
következik be, akkor a jelzálog-hitelintézet a jelzáloghitel csak azon összegét jogosult felmondani, amelyre az ingatlan
csökkentett értéke már nem nyújt megfelelő fedezetet.
Vagyonellenőr: A vagyonellenőr feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a jelzáloglevelek fedezetének meglétét, a
zálogtárgyak és az azokra vonatkozó adatok-ingatlan-nyilvántartási adatok, a hitelezés alapjául szolgáló értékük -
fedezet-nyilvántartásba történő bejegyzését. Feladatának elvégzése során bármikor betekinthet a jelzálog-hitelintézet
könyveibe, irataiba, és felvilágosítást kérhet. Vagyonellenőr csak a törvényben meghatározott feltételekkel rendelkező
könyvvizsgáló lehet, akit a jelzálog-hitelintézet legfeljebb 5 évre bíz meg. A vagyonellenőr - megbízatása lejárta után
-ismételten megbízható. A megbízás érvényességéhez és felmondásához a Felügyelet engedélye szükséges. A

65
vagyonellenőrt titoktartási kötelezettség terheli, de a Felügyeletet azonnal írásban kell értesítenie, ha a jelzálog-hitelintézet
nem rendelkezik a jelzáloglevelek megfelelő mértékű fedezetével.
Befektetések (ingatlan-befektetések) korlátozása:
A jelzálog-hitelintézet- más hitelintézet, biztosító társaság, befektetési vállalkozás kivételével - olyan gazdasági
társaságban szerezhet közvetlen vagy közvetett, összesen a szavatoló tőke 10%-át meg nem haladó tulajdoni hányadot,
amely veszteség mérséklése érdekében hitel-ingatlan csereügylet, avagy adós ellen indított felszámolási vagy végrehajtási
eljárás során megszerzett ingatlanjai kezelésével foglalkozik. A korlátozásnál nem kell számításba venni azokat a
részesedéseket, amelyek felszámolás vagy végrehajtás útján átmenetileg (legfeljebb 3 évre) kerültek a jelzálog-hitelintézet
tulajdonába.
A jelzálog-hitelintézet ingatlanbefektetései nem haladhatják meg a szavatoló tőke 5 %-át. A korlátozásnál nem kell
számításba venni a közvetlen banküzemi célokat szolgáló, és az átmenetileg - veszteség mérséklése érdekében, vagy
felszámolási, végrehajtási eljárás során - szerzett ingatlanokat, melyeket 3 éven belül nyilvános árverésen kell értékesíteni.
Tájékoztatási kötelezettség:
A jelzálog-hitelintézet az 1997. évi XXX. törvény szerint negyedévente tájékoztatja a Felügyeletet a tárgynegyedév
utolsó napjára vonatkozóan a jelzáloglevelek még nem törlesztett névértékének és kamatának összegéről, és a
vagyonellenőr által igazolt fedezetek értékéről. Ezeket az információkat köteles egy országos napilapban és a tőzsde
lapjában is közzétenni. Az éves jelentésben a Tőkepiaci törvényben foglaltakon túl tájékoztatást kell a következőkről
adni:
- a december 31-én forgalomban lévő jelzáloglevelek fedezeti értékeiről;
- a végrehajtási árverések számáról, a befejeződött árverések eredményéről;
- a veszteségcsökkentés, felszámolás, végrehajtás során átvett ingatlanokról;
- a jelzáloghitel-törlesztések összegéről.

Bázel-2 (és CAD-3) szerinti tőke-előírások:

Az új nemzetközi szabályozás a jelzáloghitelezést és a jelzáloglevél alapú finanszírozást két vonatkozásban érinti. A
jelzáloghitelezés kapcsán a bankok mérlegében levő jelzáloggal fedezett lakáshitelek a standard módszer keretei között a
jelenlegi 50%-os kockázati súlyozás helyett 35%-kal szerepelnek a tőkeszámítás során, de a belső minősítésen alapuló
módszer esetében ez a súly akár még tovább csökkenhet a nemteljesítés valószínűségének (PD) és a veszteségrátának
(LGD) a függvényében.
Az új szabályozás preferálja továbbá a jelzáloglevél-alapú finanszírozást más hitelintézeti forrásokkal szemben: a
jelzáloglevelek súlyozása eltér a biztosítékkal nem fedezett banki kötvényekétől, amennyiben az értékpapír megfelel az
Európai Uniós előírásoknak, a fedezetek megfelelően kerülnek értékelésre, és biztosított a rendszeres felügyelet. A stan-
dard módszer szerint a jelzáloglevél kockázati súlya eggyel kedvezőbb, mint a kibocsátóé.
Nem egyértelmű ugyanakkor az önálló zálogjog-vásári ás kezelése a tőke-előírások szerint. A problémát az okozza,
hogy önálló zálogjog-vásárlással történő konzorciális együttműködésnél a jelzáloghitel a kereskedelmi bank könyvében
marad, de a refinanszírozás miatt a zálogjog a jelzálogbankhoz kerül. Ez felvetheti azt a kérdést, hogy a kereskedelmi
bank könyvében levő jelzáloghitel kaphat-e 35%-os kockázati súlyt annak ellenére, hogy a zálogjog jogosultja a
jelzálogbank. A zálogjog kereskedelmi bankoknál történő beszámítása indokolt lehet, ha az ügyfél nemfizetése esetén a
zálogjogot a kereskedelmi bank visszavásárolja a jelzálogbanktól. Ezzel formálisan ugyan a hitel problémamentessége
esetén a zálogjog jogosultja a jelzálogbank, a gyakorlatban azonban az ügyfél nemfizetése esetén a jog a kereskedelmi
bank számára nyílik meg, így a kereskedelmi bank alkalmazhatja a 35%-os kockázati súlyt lakóingatlannal fedezett
jelzáloghiteleire.
1.2.3. Jelzálog-biztosítás
A 4/2005-ös kormányrendelettel a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódóan bevezetett állami kezességvállalás - amely a
hitelezőnek nyújt garanciát arra az esetre, ha a lakáshitel fedezetéül szolgáló ingatlan nem nyújt elegendő védelmet a hitelezési
veszteségek ellen - tartalmában egy állami jelzálog-biztosítási konstrukciónak felel meg. Olyan lakáshitelek mögé tehető,
amelyeknél magas a hitelösszegnek a fedezetül szolgáló ingatlan értékéhez viszonyított aránya {loan-to-value ratio, LTV).
Napjaink európai jelzálog-hitelezési gyakorlatához szervesen kapcsolódik a jelzálog-biztosítás, amelynek alapvető célja
a hitelező hitelkockázatának részben vagy egészben történő átvállalása. A hitelkockázat az ügyfelek nemfizetéséből
adódó vagy az ingatlanpiaci dekonjunktúrával összefüggő kockázati faktorokat tartalmazhatja, a devizaalapú lakás-
hitelekhez kapcsolódó árfolyamkockázatot nem. Az előbbi két kockázati faktor akkor tekinthető jelentősnek, ha a
hitelösszegnek a fedezetül szolgáló ingatlan értékéhez viszonyított aránya (loan-to-value ratio, LTV) meghaladja a 70-
75%-ot.

66
Megállapodás kérdése, hogy a hitelkockázatnak a jelzálog-biztosító általi átvállalása a hitelösszeg mekkora részére vonatkozik,
és milyen mértékű, illetve hogy a kezdeti biztosított arány változik-e a hitel futamideje alatt. Ez utóbbi, vagyis a biztosított
összeg / hitelösszeg aránya akkor állandó, ha a tőketörlesztés mind a biztosított, mind a nem biztosított részt ugyanolyan
mértékben csökkenti. Ilyenkor a jelzálog-biztosítás fedezetet nyújt a kölcsön futamidejének végéig, amikor már az LTV arány
alacsony (vagyis nem indokolt a jelzálog-biztosítás). Ezért célszerű olyan biztosítási konstrukciókat kialakítani, amelyeknél
csak a futamidő legkockázatosabb szegmensére van biztosítás: először a biztosított hitelrész amortizálódik, és amennyiben a
fennmaradó hitelösszeg a biztosító által meghatározott minimális LTV alá csökken, a jelzálog-biztosítás megszűnik.
A jelzálog-biztosítás díja a jelzáloghitel adósát terheli; a díj mértékének megállapítása során a biztosító egyrészről a
jelzálog-biztosítás makrogazdasági környezetéből eredő kockázataival, másrészről a hitel kockázati paramétereivel
kalkulál. A díj mértéke arányosan nő a biztosított hitelrész, a maximális LTV, illetőleg a megcélzott ügyfélcsoport kockázati
paramétereinek növekedésével.
A jelzálog-biztosítást többnyire magáncégek vállalják; ezek többnyire jó minősítéssel és jól diverzifikált portfolióval
rendelkező, nagy nemzetközi biztosítótársaságok. Arra az esetre, ha a piaci mechanizmusok elégtelenek, az állam magára
vállalhatja (rászorultsági alapon vagy normatívan34) a lakáshoz jutás támogatásának feladatát. Ennek során a lakáshi-telt-
igénylők vagyoni korlátját alapvetően kétféleképpen oldhatja: elő-takarékossági vagy jelzálog-biztosítási konstrukcióval.
Az előbbi a lakástakarék-pénztárak, az utóbbi a jelzálog-biztosítási rendszer működtetését, ill. ezek támogatását jelenti. A
sikeres állami jelzálog-biztosítási program előkészítheti a piacot a magánbiztosítók előtt, feltéve, hogy a biztosítási
díjbevételek kellően magasak a nyereség-érdekelt magán biztosítótársaságoknak is.
Egy működő (piaci) jelzálog-biztosítási rendszer növelheti a hitelintézeti rendszer gazdasági sokkokkal (ingatlanpiaci
árak esése, munkanélküliségi ráta növekedése, reáljövedelmek esése) szembeni ellenállását. Ennek tudható be, hogy az
európai bankfelügyeleti szabályozás elismeri a jelzálog-biztosítást a hitelkockázat csökkentésére alkalmas eszközként, és
egyúttal kedvezményeket ad a hitelintézetek előírt tőkekövetelményének számítása során:
-A hitelezési kockázat tőkekövetelményének standard módszer szerinti meghatározása esetén a magas LTV-jü hitelek
szinte bizonyosan a szabályozásban alapul vett háztartási portfolió súlyát fogják megkapni, ami 75% vagy 100%. A
standard módszer azonban bizonyos követelmények meglétekor elismeri a visszavonhatatlan és feltétel nélküli
garanciákat, mint amilyen a jelzálog-biztosítás is. Ezáltal a biztosított hitelrész kockázati súlya a 75-100%-ról a
biztosító nemzetközi minősítésének kockázati súlyára csökkenhet. -A fejlett módszer alkalmazásakor a retail-portfolió
vonatkozásában a hitelintézet maga becsüli a kockázati jellemzőket. A magas LTV érték mindenképpen fő kockázati
faktornak minősül, ezért azt portfolió-szegmentációs faktorként kell figyelembe venni. A jelzálogbiztosítás elsősorban a
veszteségrátát csökkenti; az így kapott kockázati súly azonban nem lehet alacsonyabb, mint a garancia nyújtójának a
kockázati súlya.
VI.2. LAKÁSTAKARÉK-PÉNZTÁR
Nem kétséges, hogy a lakásfinanszírozásban - a finanszírozott állományok nagyságrendjét tekintve - kétségkívül a
jelzálog-hitelintézeteké a meghatározó piaci részarány. Mindemellett, hasonlóan a jelzálog-biztosítókhoz, a
lakástakarék-pénztárak piaci jelenléte legalább ennyire indokolt. Ez utóbbiak (ti. lakástakarék-pénztárak) szerepét a
lakáscélú megtakarítások összegyűjtése és kisebb összegű lakáshitelek kihelyezése képezi. A lakástakarék-pénztári
megtakarítások ösztönzésének eszköze a kapcsolódó állami támogatás.

VI.2.1. Lakástakarék-pénztári modellek

A lakástakarék-pénztárak kialakulása történetileg:
Európában elsőként Angliában alapítottak lakástakarék-pénztárakat. Az első lakástakarékpénztár-jellegű Lakásépítő Társaság
létrejötte 1775-re datálható Birminghamben (Kettly's Building Society). Innen terjedt át a kontinensre a közös lakáscélú
előtakarékosság gondolata; így Németországban 1868-ra tehető az első építési és megtakarítási társaság létrehozása, majd
1885-ben alakul meg az első lakástakarék-pénztár.
Az első világháború után, a 20-as években egymás után alakultak Európában a lakástakarék-pénztárak (például a ma is működő
Wüsterot Lakástakarék-pénztárat 1924-ben alapították). Létjogosultságukat az általános szegénység, a lakásínség és a
spekulációk miatti kilátástalanság adta. Ebben a helyzetben a lakáshozjutás lehetőségét tudták nyújtani sok embernek.
A lakás-takarékpénztárak világszerte az 1775-ben Birminghamben megfogalmazott alapelv szerint tevékenykednek. Ám éppen
az angliai pénztárak működése időközben jócskán eltért az eredeti modelltől, a jelzálog-hitelintézet funkciójához közelítve. A
franciaországi rendszer is jelentősen változott a kezdetekhez képest, a 70-es években alapvetően átalakították a konstrukciót
azzal, hogy a korábbi zárt finanszírozási rendszert nyitottá tették.
A lakáscélú előtakarékosság két jellegzetes válfaja különíthető el a ma működő pénztárak gyakorlatában: ezek az ún.
zárt és nyitott rendszerek. A zárt rendszer képezi a német és osztrák lakástakarék-pénztárak működéseinek alapját, és
ez szolgált mintául a magyarországi szabályozás kereteinek kialakításához is, kisebb eltérésekkel.
A zárt, vagy német Bauspar-rendszcr lényege, hogy független a pénzpiaci kamatviszonyoktól, amennyiben a betéti és
kölcsönkamat különbsége (kamatmarzs) fedezi a pénztár működési költségeit. Magyarországon a kezdetek óta 3%

67
betéti és 6%-os hitelkamattal dolgoznak a lakástakarék-pénztárak; ezek alacsonyabbak, mint a szabadpiaci kamatlábak.
Másik fontos elemük, hogy csak a megtakarítók kaphatnak lakáskölcsönt a pénztártól, tehát az ügyfélkör is zárt.

A befizetett betétek, a jóváírt állami támogatás, a kamatok, s a már kölcsönt felvett ügyfelek törlesztései egyaránt a kiutalási
alapba kerülnek. Ez a forrása a szerződéses összegnek, valamint a felmondott számlákon lévő megtakarítások
kifizetésének.
A lakástakarék-pénztárnak az üzletmenet hullámzásának kiküszöbölésére ún. kiegyenlítési céltartalékot kell képeznie.
Kiegyenlített működés esetén a kiutalási alap folyamatosan elegendő pénzmennyiséget biztosít a szükséges kifizetésekhez.
Ha azonban valamilyen oknál fogva nem elégíthető ki minden kiutalási igény, a törvény - korlátozottan - lehetővé teszi
idegen források igénybevételét a kiutalási alap feltöltésére.
A nyitott rendszer, a francia Plán L'épargne-logement (PEL) szerint működő pénztárak a piaci tendenciáktól nem
elszigeteltek. Eredetileg a francia rendszer is zárt volt, ám a 70-es években a hosszútávú megtakarítások növelése érdekében
komoly fordulat állt be a szabályozásban. A lakáscélú előtakarékosságot ötvözték egyéb pénz- és tőkepiaci elemekkel.
A zárt rendszertől eltérően nem szakosított hitelintézetek, hanem kereskedelmi bankok és takarékpénztárak foglalkoznak a
konstrukcióval. A lakáscélú megtakarításokat egyéb lakáshitelek forrásául is felhasználhatják, és a kiadott lakáskölcsönök
forrását más betétkonstrukcióikból vagy akár piaci hitelfelvétellel is előteremthetik. Ez a rendszer az állami támogatásokkal
valóban előnyös hosszútávú befektetés, általában az ügyfelek kb. 60 százaléka nem is veszi igénybe a kedvezményes kama-
tozású lakáshitelt. így a bankok az összegyűjtött olcsó forrásokat más területen helyezhetik ki, kedvező feltételekkel.
2.1.1. A lakástakarék-pénztár hazai szabályozása
A lakástakarék-pénztár szakosított hitelintézet; alapítására, működésére és felügyeletére a Hitelintézeti törvényt a
lakástakarék-pénztárakról szóló 1996. évi CXITÍ. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A lakástakarék-
pénztárak szerepe a lakás-előtakarékosság zárt rendszerű, állam által támogatott keretének kialakításában található.
A lakástakarék-pénztár alaptevékenysége a lakás-előtakarékossági szerződés alapján végzett betétgyűjtés és
hitelnyújtás (ideértve az áthidaló kölcsön nyújtását is). Ezen kívül kizárólag a következő tevékenységeket végezheti:
(i) a lakástakarék-pénztár szavatoló tőkéjének összesen 10%-át meg nem haladó mértékig tulajdoni
részesedést szerezhet, kizárólag a Hitelintézeti törvény szerinti járulékos vállalkozásokban,
(ii) szavatoló tőkéjének összesen 20%-át meg nem haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet más
lakástakarék-pénztárban,
(iii) lakáscélú finanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódóan pénzügyi szolgáltatások közvetítésére (ügynöki
tevékenység) kaphat engedélyt,
(iv) ingatlanértékesítéssel foglalkozhat.
Fióktelep formájában működő lakástakarék-pénztárat kizárólag olyan külföldi hitelintézet létesíthet, amely kizárólagos
tevékenységként lakáscélú betétek gyűjtésével és lakáscélú hitelek nyújtásával foglalkozik.
A lakás-előtakarékossági szerződés
A lakás-előtakarékoskodó többnyire természetes személy, de lehet bi- zonyos intézmény is (például alapítvány, társadalmi
szervezet, egyház, il- letőleg helyi önkormányzat, az állami gondoskodásban élő gyermek, mint kedvezményezett javára,
életkezdésének elősegítése céljából), vagy lakásszövetkezet (a tulajdonában, vagy a tagjainak közös tulajdonában álló
épületrészek felújításához és korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából), társasházi közösség. A
lakás-előtakarékosság kedvezményezettje leginkább maga a lakás-előtakarékoskodó és/vagy közeli hozzátartozója, vagy
- ritkább esetben - intézeti gyámság alatt álló gyermek, illetőleg a lakásszövetkezet vagy társasházi közösség tagja.
A lakás-előtakarékossági szerződés egyszerre betét- és hitelszerződés, ebben egyrészről

68
 (i) a lakás-előtakarékoskodó arra kötelezi magát, hogy a szerződéskötéskor egy összegben, vagy a
megtakarítási idő alatt előre meghatározott rendszerességgel egyenlő részletekben meghatározott összeget
a lakástakarék-pénztárnál betétként leköt, másrészről
(ii) a lakástakarék-pénztár kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése
esetén a lakáscélú kölcsönt forintban nyújtja a lakás-előtakarékoskodó, illetve a nagykorú
kedvezményezett kérésére.
A lakás-előtakarékoskodók által teljesített betétbefizetésekre és azok szerződéses kamataira kiterjed az Országos
Betétbiztosítási Alap által nyújtott biztosítás.
A szerződés meghatározott összegre (a továbbiakban: szerződéses összeg) vonatkozik, amely a lakás-előtakarékoskodó
által vállalt összes betételhelyezés, a betétre jóváírt kamat, az állami támogatás, a támogatásrajóváírt kamat és a lakás-
takarékpénztár által folyósítandó lakáskölcsön együttes összegével egyenlő. A lakástakarék-pénztár az általános
szerződési feltételeiben meghatározhatja az általa elfogadott legalacsonyabb és legmagasabb szerződéses összeg
nagyságát.
A szerződésben meghatározott betéti és hitelkamat mértékét, valamint a kezelési költség mértékét a szerződés időtartama
alatt nem lehet módosítani.
A lakás-előtakarékossági szerződés szakaszai:
- a megtakarítási időszak alatt a szerződő rendszeresen betétet helyez el a betétszámláján
- a kiutalás időszakában a lakástakarék-pénztár a szerződéses összeget a kedvezményezett rendelkezésére bocsátja
- a törlesztési időszak alatt az ügyfél visszafizeti a felvett lakáskölcsönt és kamatait.
A megtakarítási időszak legalább 4 év hosszú kell hogy legyen ahhoz, hogy a lakás-előtakarékoskodó a lakástakarék-
pénztártól lakáskölcsönt vehessen fel. Az elhelyezett betétek összege az előtakarékoskodó döntésétől (megtakarítási
hajlandóságától) függ, azonban célszerű figyelembe venni a betétek után jóváírt állami támogatás mértékét is.
A lakás-előtakarékoskodót (illetve a kedvezményezettet) - legfeljebb az első nyolc megtakarítási év során - az adott
megtakarítási évben befizetett betét összegéhez igazodó mértékben évente állami támogatás illeti meg.
Az állami támogatás feltétele, hogy
(i) a lakás-előtakarékoskodó a betét összegét, illetve a szerződéses összeget lakáscélra használja fel;
(ii) a lakás-előtakarékoskodóval kötött szerződésben szereplő lakáskölcsön kamatának mértéke ne haladja
meg a 10%-ot.
Amennyiben az ügyfél az állami támogatást felvette, de nem igazolja a lakáscélú felhasználást, az állami támogatás és
annak kamatai (a felvétel idejétől jegybanki alapkamattal számítva) adók módjára behajtható köztartozásnak
minősülnek.
Az előbbi feltétel alól létezik mentesség: a lakás-előtakarékoskodó jogosult a betétszámlájára jóváírt állami támogatás
és az arra jóváírt betéti kamat igénybevételére nem lakáscélú felhasználás esetén is, ha a megtakarítási ideje elérte, vagy
meghaladta a nyolc évet (illetve ezen kívül egyéb, meghatározott rendkívüli események bekövetkezésekor).
A kiutalási időszak jellemzői:
A megtakarítási időszak végén a lakástakarék-pénztár kiutalja a szerződéses összeget a kedvezményezettnek.
Lakáskölcsönt csak akkor nyújthat a lakástakarék-pénztár, ha - az előbbiek szerint - a megtakarítási idő elérte a 4 évet,
és a szerződéses összeg lakáscélú felhasználásra kerül.
A lakáskölcsönök folyósítása nem automatikus; feltétele a lakás-előtakarékoskodó hitelképessége. A hitelképesség
vizsgálata során a lakástakarék-pénztár figyelembe veszi a hiteligénylő és adóstársa(i) aktuális és várható jövőbeni
pénzügyi és vagyoni helyzetét, a lakás-elő-takarékossági szerződésben vállaltak folyamatos betartását, valamint a
felajánlott biztosítékok forgalmi értékét, jogi érvényesíthetőségét.
A lakáskölcsönök biztosítéka rendszerint a finanszírozott ingatlanra (vagy más ingatlanra) alapított jelzálogjog. A
lakástakarékpénztár az általa nyújtott lakáskölcsönt jelzálog bejegyeztetésével, illetve - ha a felajánlott ingatlan fedezeti
értéke nem elegendő - más biztosítékok kikötésével biztosítja. A fedezetként felajánlott ingatlan forgalmi értékét a
pénztár által elfogadott ingatlanszakértők értékbecsléssel állapítják meg, helyszíni szemle segítségével. A forgalmi érték
megállapításához a műszaki jellemzőkön túl fontos információ az értékelő számára, hogy az ingatlan lakott-e, valamint,
hogy forgalomképes-e. Az ingatlan hitelfedezetként figyelembe vehető fedezeti értéke a forgalmi érték százalékában
kerül meghatározásra.
A biztosítékul elfogadott ingatlant az adós köteles a kölcsön teljes futamidejére minden szokásos ingatlan-káresemény
ellen biztosítani (katasztrófa-biztosítás). A biztosítási kötvény kedvezményezettje a lakástakarék-pénztár.

69
Végül, a törlesztési időszak a lakáskölcsön várható megtérülésének időszaka. A lakás-előtakarékoskodó a szerződés
módosítása (és külön felszámított díj) nélkül bármikor jogosult a lakáskölcsön törlesztése során rendkívüli - a
szerződésben meghatározott törlesztőrészletnél magasabb - törlesztés teljesítésére.
Az adós késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése esetén a lakástakarék-pénztár a hitelszerződésben és az általános
szerződési feltételekben foglaltak szerint jár el; mérlegelve az adós törlesztési képességének és a kölcsön
visszafizetésének esélyét, illetőleg a biztosítékok esetleges értékesítéséből származó bevételeket.
A hitelgondozás (monitoring) célja itt is az, hogy a hitelkapcsolat tartama alatt az adós helyzetében bekövetkező
változások ne veszélyeztethessék a lakástakarék-pénztár érdekeit, illetve, hogy a pénztár céltartalékolással időben
felkészülhessen egy esetleges veszteség leírására.
A lakáskölcsön és az áthidaló kölcsön kihelyezésének feltételei
Általánosságban a hazai lakástakarék-pénztárakra az a jellemző, hogy jelenleg a lakáselőtakarékossági szerződések
többsége még a megtakarítási időszakban van. Másképpen, a lakástakarék-pénztáraknál elhelyezett betétek állami
támogatással növelt teljes összege meghaladja a kiutalási igényeket (lakáskölcsön és áthidaló kölcsön iránt támasztott
igényeket). Miután a lakástakarék-pénztári finanszírozás hazánkban zárt rendszerben működik, a lakástakarék-
pénztárak jogi szabályozásának rendeznie kell az ellenkező helyzetet is, amikor a kiutalási igények már meghaladják a
betétek és a jóváírt állami támogatások hozammal növelt összegét. Ez oly módon lehetséges, ha a kiutalási igények
tekintetében a lakástakarékpénztár valamilyen sorrend alapján meghatározhatja, hogy az adott kiutalási időpontban
mely szerződések esetében utalja a szerződéses összeget.
A gyakorlatban a lakástakarék-pénztár - az általános szerződési feltételekben meghatározott módszer szerint - a
szerződési feltételeket teljesített lakás-előtakarékoskodók között sorrendet határoz meg. A sorrend alapja egy elméleti
értékszám, amelynek meghatározásánál figyelembe vehetők a szerződéses összeg nagysága, a megtakarított összeg, a
jóváírt kamat és a lakáskölcsön törlesztésének vállalt feltételei.
A kiutalási időszak első napja az értékelési fordulónap, amelyen a lakástakarék-pénztár meghatározza az egyes
szerződések értékszámát, és az értékszám nagysága alapján sorrendet állít fel a lakás-előtakarékoskodók között.
Szükség esetén a lakástakarék-pénztár meghatározza az adott kiutalási időszakra vonatkozó célértékszámot is. (Ez
utóbbinak akkor van jelentősége, ha a lakástakarék-pénztár nem tudja teljesíteni azoknak a lakás-előtakarékoskodóknak
a szerződéses összegre vonatkozó igényét, akik egyébként teljesítették a szerződéses feltételeket. Ekkor -kényszerű
megoldásként - a lakástakarék-pénztár meghatározza azt az értékszámot, amelynél, illetve amely fölött még minden
szerződéses összeget ki tud utalni; ez a célértékszám.)
Általában, ugyanakkora szerződéses összeget feltételezve, az összefüggés az, hogy minél rövidebb megtakarítási idejű a
módozat, minél magasabb a megtakarítás a szerződéses összeghez képest és minél hosz-szabb az eltelt futamidő, annál
nagyobb a szerződés értékszáma. A különböző szerződésmódosítások is könnyen kezelhetők az értékszám
szempontjából.
A lakástakarék-pénztár az általános szerződési feltételekben határozza meg a szerződéses összeg kiutalásának
feltételeit. A szerződéses összeg kiutalására akkor kerülhet sor, ha
(i) a lakás-előtakarékoskodó elérte az adott módozatra meghatározott minimális megtakarítási időt;
(ii) a lakás-előtakarékoskodó megtakarította az adott módozatra meghatározott minimális megtakarítási
hányadot;
(iii) a szerződés elérte az adott módozatra meghatározott minimális értékszámot;
(iv) a szerződés elérte a célértékszámot, ha az magasabb, mint a minimális értékszám;
(v) a lakás-előtakarékoskodó az előírt határidőn belül jelezte a lakástakarék-pénztárnál, hogy a kiutalást kész
elfogadni.
A lakástakarék-pénztár a lakáskölcsönt a kiutalási összegből folyósítja. A kiutalási összeg a következő részekből áll: a
lakás-előtakarékoskodók által befizetett betétek, a betétekre jóváírt kamatok, a jóváírt állami támogatás és annak
kamatai, valamint a már lakáskölcsönt kapott lakáselőtakarékoskodók, illetve kedvezményezettek tőketörlesztései.
Kivételes esetben a lakástakarék-pénztár a folyósítandó lakáskölcsön fedezetére (a Felügyelet engedélyével) kölcsönt is
felvehet. Erre akkor kerülhet sor, ha a lakástakarék-pénztár az adott kiutalási időpontban a kiutalási összegből nem tudja
azoknak a lakás-előtakarékoskodóknak, illetve kedvezményezetteknek a lakáskölcsön igényét sem kielégíteni, akik a
szerződéses összeg 55%-át már megtakarították, elérték a minimális értékszámot, és a megtakarítási idejük elérte a 4
évet. A felvett kölcsönök teljes állománya azonban - beleértve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátását -
nem haladhatja meg a betétállományának 40%-át. A lakástakarék-pénztár szabad eszköze a kiutalási összeg, csökkentve
a betétek visszafizetésére, a betétekre jóváírt kamat és állami támogatás kifizetésére, az állami támogatás után jóváírt
kamat kifizetésére, a lakáskölcsönök nyújtására és a lakáskölcsönök nyújtására szükség esetén általa felvett kölcsön
tőketörlesztésére és e kölcsönnek a kollektív kamat mértékével meghatározott számított hozamának kifizetésére
felhasznált összegekkel.

70
A lakástakarék-pénztár - amennyiben a működése során a szerződésekből származó kötelezettségeit szerződésszerűen
folyamatosan teljesíti - áthidaló kölcsönt nyújthat, de legfeljebb szabad eszközeinek 20 százalékáig.
Az áthidaló kölcsön olyan piaci kamatozású kölcsön, amelyet a lakás-takarékpénztár kizárólag lakás-
előtakarékoskodónak, illetve a kedvezményezettnek nyújthat lakáscélú felhasználásra. Feltétele, hogy a lakás-
előtakarékoskodó a szerződéses összeg egy meghatározott százalékát már megtakarította, és a megtakarítási ideje elérte
a megadott időtartamot. Áthidaló kölcsön legfeljebb a szerződéses ősszeg erejéig nyújtható.
Az áthidaló hitel lényege, hogy folyamatos havi kamatfizetés mellett a tőketartozás visszafizetése egy összegben, a
megtakarítási időszak végén, a kiutalt szerződéses összegből történik. A betétbefizetés tehát az áthidaló hitel futamideje alatt
is rendszeresen folytatódik. Az áthidaló kölcsön alatt tőketörlesztés nem történik, az adós a havi megtakarításokon kívül
csak a kamatok rendszeres, és a felmerülő díjak eseti megfizetésére köteles. Az áthidaló hitel felhasználásának lehetőségei
a szerződéses összegével azonosak (vagyis az áthidaló hitel is lakáscélhoz kötött). A lakástakarék-pénztár a hitelképesség
vizsgálat és a folyósítás során a lakáskölcsön kihelyezéséhez hasonlóan jár el.
Az áthidaló kölcsön jelentősége elsősorban azon ügyfelek esetében adódik, akik lakáscéljukat valamely ok miatt az
eredetileg tervezetthez képest előbbre hozzák. (A felmondást azért nem célszerű választani, mert a négy megtakarítási
év letelte előtt felmondott szerződésre jóváírt állami támogatásokat a pénztár haladéktalanul visszafizetni köteles az
Államkincstárnak.) így időben hozzájutnak akár a teljes szerződéses összeghez, anélkül, hogy elveszítenék
jogosultságukat az állami támogatásra és a kedvezményes kamatozású lakáskölcsönre. Ennek ára az áthidaló kölcsön
néhány éves futamideje alatt fizetendő piaci kamat.

71